https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/15a50ccd8646c54d47b617922105ba76.pdf 6cf4dc10a105b1ed47ca1974222eae49 PDF Text Text XXIX. évfolyam szeptember-október ��palócföld 95/5 Tartalom Szepesi Attila versei OnagyZoltán A piromán tűzhalála (novella) Kálnay Adél Szemben a sötéttel (szocionovella) 387 390 402 VITA Szigetvári János Audiatur et altera pars! Csank Csaba Az iszap még nem kavarodott föl! Baráthi Ottó Dilemmák és csapdák 406 408 411 ÉLŐ MÚLT R. Várkonyi Ágnes A szécsényi országgyűlés290.évfordulójára Tóth László Hívebb emlékezésül 418 426 ÖRÖKSÉGÜNK Kántor Lajos Melyik térképen található? 444 Praznovszky Mihály Leblancné dr. Kelemen Mária emlékére 456 385 �palócföld 95/5 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült a G+T Bt. nyomdaüzemében Vizslás-Újlak Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Baráthi Ottó közgazdász (Starján), Csank Csaba tanár (Starján), Kálnay A dél író (Du­ naújváros), Kántor Lajos irodalomtörténész (Kolozsvár), Onagy Zoltán író (Esztergom), Praznovszky Mihály, a FIM főigazgatója (Nemesvámos), R. Várkonyi Ágnes történész (ELTE, Bp.), Szepesi Attila költő (Bp), Szi­ getvári János önkormányzati képviselő (Starján), Tóth László író, költő (Bp.). * Helyreigazítás A. Gergely András Balassagyarmatról szó­ ló írása (1995/4.sz.) jegyzet anyagából a szer­ ző hibájából sajnálatos módon kimaradt: a tanulmány az OTKA 04708 számú kutatási támogatás jóvoltából jöhetett létre, s része a közeljövőben Balassagyarmatról megjelenő tudományos elemzésnek, amely az MTA gondozásában jelenik meg. * E számunk illusztrációit nógrádi művészek alkotásaiból válogattuk. Borító I.: Csemniczky Zoltán szobra Borító II. Sz. Nagy Mária: Kosztolányi Dezső Borító III. Sz. Nagy Mária: Juhász Gyula Borító IV.: Sz. Nagy Mária: Babits Mihály Sz. Nagy Mária szobrait a nagybátonyi és a salgótarjáni kiállításából választottuk. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfize­ tési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kí­ vül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Egyes szám ára 56 Ft., előfizetési díj félévre 186 Ft., egy évre 372 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 386 Index 25925 �palócföld 95/5 Szepesi Attila Aranyalma (Erdélyi Zsuzsannának) Egy világvégi portán, ahol az ösveny véget ér, lakik Erzsébet Máriával. A falu ismeretlen, nem mutatja a térkép. A kertben sárga kiskacsák meg egy öreg komondor. A fákon: aranyalma... Mária és Erzsébet már ezer éve élnek itt a világvégi portán. Motyogva, dudorászva megkapálják a krumpliföldet. Babos kötőben vizet hoznak a kútról. Már mindent elfeledtek: háborút, sáskajárást, halottakat... De értik még az angyalok beszédét. És emlékeznek Jézus hét sebére. 387 �palócföld 95/5 Hasonmás Isten nem kockajátékos, mondotta Albert Einstein. Lehetséges. Csak azt nem mondta, Isten kicsoda. Hasonlít-e a sakálképű koldusra, aki nyálkás rongyokba burkolózva naphosszat itt gajdol a járdaszélen. Vagy az angyalarcú boszniai suhancra, aki szelíden mosolyogva csecsemőket és asszonyokat öl. Kristálygömb A lófej karambolt jelent. Felcsapó láng nyugtalan álmot. Hab-űzte pilleszárny várakozást. A tenger felől hallott zeneszó közeli véget. Vérző arcot egy távol üstökös. A csigahéj nemvárt sugallatot. Elhajított félpár cipő törött sorsvonalat. Arany szőlőfürt termő éjszakát. Virágzó ág neked nyíló szüzet. Szakállas csillag ösvények fogyatkozását. A tűzfal szájzárat. Kéklő szempár reménytelen reményt. A sólyom titkos szerelmet és így tovább... Csodálatosa Sátán tudománya. 388 �palócföld 95/5 Éjféli maszkajáték Se mozdulat, se zeneszó, csak összetört igék az éjszakában, csak az időn túli dadogás. Egy-egy szikrázó verssor, ölelés sugallata: múlt évszakok fájdalmas töredéke. Ismerem jól a Sátán maszkjait: a bégető bárányt, meg a tündér sejtelmekkel kísértőt. Ma nem utazom sehova. A jégbe-fagyott katonalovakra gondolok, gyanta cseppjébe dermedt rovarokra. A teremtés titkát nem firtatom. Nem hívogat és el sem űz a domb, a temető, a tenger. Cene gál István festménye 389 �palócföld 95/5 Onagy Zoltán A piromán tűzhalála „Nincs miért aggódnod. Csak az első tucat okoz álmatlan éjszakát... ” Károlyi Anna-M.: Verslevél/- szám nélkül Tüzek a parton Vasárnap éjszakánként, amikor a hétvégiek összepakolnak és elsöpörnek gyönyörű au­ tóikon, netán áthajóznak a Dunán az utolsó komppal, s az utolsó előtti pesti vonattal haza­ utaznak, hogy hétfőn újra beálljanak a helyükre - fellobban egy parti ház. A nyári ház - betonlábakon fa-falak, fa berendezések, szárazon - porig ég. Előbb véletlenre, felelőtlenségre, balesetre, részegségre, égve felejtett gázra, bekapcsolt rezsóra, mindenre gondol a táj házát féltő embere. Arra, az egy hülye, egyébként is végig­ ugatták a hétvégét az asszonnyal, biztosan csalja őtet, vagy: öt liter bort vett szombaton reggel az Erőműben; vagy: öregszik, nem figyel oda. Ám egy idő elteltével olyan építmények helyén is korom, fekete fedőrácsok és hamu maradt, amelyek gazdáira a legbőszebb rosszindulattal sem használhatók a fenti jelzők. Van egy akadályszint, amely megtiltja az egyszerűsítést, a könnyed értelmezést, a fél­ homályos legyintéseket, üde célzást. Ez az akadályszint a személyes érintettség. Kéz és a fej közt található, félúton. A ködös, de érzékelhető személyes veszélyeztetettség. Az, hogy az én házam, a kurva anyját. A valaki ezt is felgyújtja, ha akarja. Miből tart neki? Közben haláleset: csöves szerelmespár a Cseresznye utcában. Kiderül, vasárnap esténként, miután a háziak el, ők oda. Bokrok közt mozoghattak ki és be, senki nem látta őket. A csövesek meghalnak. Bentégnek. Erre nincs magyarázat. Aki az ablakon közlekedik, csak a konyhát és a kamrát érinti a tág, hűvös szoba franciaágyától a tele hagyott hűtőig, az nem gyújthatja fel a fűnyírót és a kerti szerszámokat rejtő udvari tárolót, minthogy be se teszi oda a lábát. Nincs sem módja, sem miértje. 390 �palócföld 95/5 Gyerekben benne a benne a minden Fóti gyerekekkel - mackónadrág, olcsó tornacipő, zsíroskenyér uzsonna, egyenfrizura utazom Váctól Visegrádig. Nézegetem őket. Hazaúton nézelődöm, engedve, hogy a bűntu­ dat elhelyezkedjen odabent, kényelmesen rátaláljon a pontra, a sámlira, ahol majd elüldö­ gél, s a következő érkezésig nem okoz külön gondot. Ül, maimozgat, nem szól, nem riaszt. A fiúk itt, a lányok a szomszédos fakkban. Harminc-harminc körül. A fiúk szárnyalnak. Szeretem, amikor láthatóan hazudik valaki, s a hallgató láthatóan rálicitál. Két szakadt, iszákos küllemű nevelő velük. Elhúzódva, rezignáltan Nem szólnak. Nem kérdezik őket, de ha igen, akkor is rövidke mordulás a válasz. A fiatalabbik feláll, át-átnéz a nemdohányzóba, a lányokhoz. Nem reagálnak arra sem, hogy az egyik gyereket folyamatosan ütik. Jövet, menet. Rúg­ jak, odasarkalnak, belecsimpaszkodnak a másodperc feléig a fülébe, hajába. Ha ránéznek, azzal is ütik. Kis szőke kölyök. Kis görcs, összegömbölyödve. Nem visít, csak ciporog, mint az egér macska mancsai között, amikor macska görgeti, pofozgatja a rövidre vágott fű torzsái kö­ zött. Gondol egyet, odaül szembe, az üres padra. Szeme összehúzva, figyel, milyen képet vágok hozzá, elzavarom-e. Nem zavarom el, nézem csak, mintha nem is nézném. Verőcén szólít meg: - A bácsi járt már erre autóval? Közel hajol, mintha titok volna. Én is közel, úgy súgom: - Jártam bizony. - Milyennel? Nocsak, miféle kérdés. - Nem emlékszem - mondom, és tényleg nem emlékszem. - Én - emeli meg állát, orrát - apukám fekete sevrójával . - Aha - bólintom. - Az igen. - Bárszekrényes. Légkondicionált. Sofőr vezette. Egyenruhás. - Tyhű, az anyját - mondom. Közel hajol megint: - Jövő héten is jön értem. De ezeknek nem árulom el - int a fiúk és a nevelők felé. Nem érdemlik meg. Harc a parton Velem marad. A rendezetlen csoportban lefelé nyomuló állami gyerekek mögött hala­ dunk. Apját meséli. Hogy akkora, mint én. De nem kopasz, pocakja sincs, karatebajnok, film­ színész. Házában elfordul az asztal, alatta atombiztos óvóhely. Az ellenségeit is oda zárja. Ha kedve tartja, napokig nem ad enni nekik. Inni sem, pedig az a nehezebb. Néhány nap és kampec. Anyját meséli. Hogy a buszok megállnak, a villamos lelassít, az autók összeütköznek, ha kiteszi lábát az utcára. Néha szőke, máskor vörös, de amikor vörös, olyan, mintha szőke, és amikor szőke akkor meg olyan, mintha vörös volna. Szépséges. Így mondja. 391 �palócföld 95/5 A Duna kicsi. Láthatóvá teszi a színes kavicságyat. - Iszol egy bambit? - Nem tudom - mondja. - Mi az? - Kólát. Azt kér. Csemegerágót is. Golyócskák a múltból. Berekedt bolsi árukészlet. Műanyag­ csőben tíz darab. Ülünk a szélen. A gyerekek örülnek a Dunának, nem telnek be vele. Kacsáznak. Lerúg­ ják a tornacipőket, belegázolnak térdig. Visítanak. Kis görcsöm irigykedve nézi. - A bácsi nem szok bemenni a Dunába? - Szok, de ritkán - mondom. Lelombozza. Nem akar otthagyni, de indulna a partra mégis. Tűnődik magában. Soha nem látott apró kortyokban iszogatja a colát. - Ha gyorsabban iszod, ha elfogy, hozok egy másikat - mondom. - Köszönöm, nem kérek. - Gondold meg, úgyis sorba kell állnom a sörömért... Vissza kerülővel. A kölyök kiöntötte a rágógumi csövéből a golyókat, és a hamutartó vályújában megtá­ masztva a hegyre irányítja. Baljában maréknyi zúzalékkő. Kiválaszt egyet, belecsúsztatja a esőbe, behúzza a nya­ kát, azt mondja: bhumm. A mozdulat komoran, elkeserítően hiteles. A bum után megso­ rozza a hegyoldalt a kezében tartott, kibelezett töltőceruzával. - Kire lősz? - kérdezem. A gyerek megriad. Megfeledkezett rólam. - Á, senkit - megnyújtja. Eddig nem, eddig kerek szavak, jó, egymásra épülő hangzás, felnőttes, kisokos. - Nyugodtan megmondhatod. Nem árullak el. Lerakom elé a második italt, találtam négy száraz ischlert, abból kettőt. Erősen gondol­ kodik. - A bíró házát. A fehéret. - A bíróét. Ezzel? - Ezzel - mutatja. - Ez aknavető, nagy tűzerejű aknagránátot lő ki. Aki nem halt meg, lekaszálom az uzival. - Mindenki meghal? - Mindenkinek meg kell döglen ie . Hm, mondom. Hétfő van. Hétfőnként gyakran gondolom hasonlóan. Ha lőni már nem is lövök, csak szeretnék. - És minden fehér házat? - Nem. A fal, a kerítés fehér. Az ajtók kékek. A torony zöld, a kéményen barna virágos csempe. Az ablaküvegeken szürke fényszűrő. Nem szabad belátni. - Melyik az? - nézek a szemközti oldalra. - Nem tudom - mondja. - Hatot aknázok egyszerre. 392 �palócföld 95/5 - Közte van az az egy? Rám néz. Kis görcs. Szomorú világos szemöldök, felig leengedett szemhéjak, negyven kilónyi búbánat. - Talán. Remélem - mondja. Fent, a túlpart hegyoldalán ragyognak a fehér házak a reggeli verőfényben, a szikrázóan tiszta levegőben. Logika után a parton Valamit csak kell tennem. Mégis lehetetlen állapot, hogy a gyomor összeszorul, a vakszem lüktet, a kéz remeg, sorra kerültem-e. Két év munkám. Szerzek egy térképet. Kinagyítom sárgult, öreg dipára, megkísérlem berajzolni a leégett házakat, hátha rátalálok a rendszerre. Írom az utcaneveket: Retek, Bors, Sáfrány, Gesztenye, Mandula, Diófa, Málna, Tuli­ pán, Fenyő, Nyárfa, Hársfa, Kút, Hajó, Komp utcák. Nincs semmi utolérhető az utcanevekben. Ha valaki - mondjuk - gyűlöli a dióstésztát, mert az anyja gyerekkorában megtörnie, ebből következően gyűlöli a diófát, s ha nincs is diófája, minden nap végig kell mennie a Diófa utcán és minden nap eszébe jut anyja a di­ óstésztával. Egyszer, egyik rosszabb életszakaszában úgy határoz, felégeti ezt a rohadt ut­ cát. Megteszi, és ráébred a dolog, a cselekvés, az önvédelem ízére. A megvilágosodást fel­ gyűlt sérelmek tárgyiasulása követi. Hajnalonta új keserves emlékek kopogtatnak a pacsirtaszóval párhuzamosan. A pacsir­ ta fent, az emlékek a rongyos szőnyegen. Hogy például a testnevelő tanár mandulabottal ütötte a combját, amikor negyedik kísérletre sem bírt a kötélre felmászni, vagy amikor a komposok öt perccel korábban elindultak a másik oldalról, mert a Dallasra vissza akartak érni, ő meg lekéste, egész éjszaka ott vacogott a bokrok között, s amikor reggel felelősségre vonta a disznó kompszemélyzetet, még le is pofozták ráadásul. Célponttá válik tehát a Mandula és a Komp utca. Hát valami ilyen logika után a parton. A védelemhez ismernem kell, mire mozdul. Szegénység után a parton Nem élvezkedem a szegénységben. Azt azért nem mondhatnám. A nyomor túlélése va­ lami derűvel, csodavárással, a lyukak örökös tömködésével telik, amelytől az egész lassan úgy néz ki a távoli szemlélőnek, mintha boldog volna és kerek mű, közben folt hátán folt, pótlás homlokán pótlás. Nem élvezkedem a szegénységben, de azt nem felejtettem el, hogy az építkezés idején gyakran átszámoltam téglamennyiségbe az esetleges sör- és pálinkaárat. Egy rekesz világos mennyi kisméretű téglában. Hány salakblokk csereértéke a rossz román konyak, amit min393 �palócföld 95/5 den reggelre kikövetelt a segédmunkásgárda, mert Erdélyre és ifjúságukra emlékeztette őket. Mész a köröm alatt. Cementpor a szempilla tövén, mint a fekete csík a bányászén. Az éjszaka visszacsikorgó fémlap. Fémlapon mozog a gereblye, a lapát, keveri a betont, a ház­ lábak alapanyagát. Kavics kerül közé, csikorog. Visszhangzik. Mindeközben ötven fok. És ekkor tudtam meg, ötven fokba bele is lehet halni, ha nem csendes söröző árnyékos, szellős kerthelyiségében tölti az ember. Épeszű ember nem büszke az ő szegénységére. Nem büszke arra sem, hogy megtanulja a kőműveskalapács, kőműveskanál, a fandli kezelését. Megérti, minek annyi féle izom az emberi szerkezetben, és megtanulja, hogy ezek az izmok külön-külön is képesek fájni. Sok mindent tanul közben. Fontos tételeket, amelyeknek soha nem került közelébe. Most tapasztalja először, hogy a kedves haver, a jó ivócimbora ha kedve úgy tartja ép­ pen, tízezer forintokkal is elszámolja magát a maga hasznára. És nem szégyenkezik, ha er­ re rákérdez a megrendelő. Idesapám, ilyen előfordul még a matematikaprofesszorral is. Megtanul gyanakodni. Félni a tolvajoktól. Megtanulja, minek mi az ára. Megtanulja nézni a kertek alatti, há­ zak előtti, telkeken lefóliázva álló téglarakásokat, amikor keresi a sajátját. Megtanulja gyűlölni szeretett Dunáját, a kis árvizeket, a nagyokat. Az árvízkezdemé­ nyeket. A nagy havat. A nagy hó, miután elunja a színes anorákokban parádézó síelőket, dühös rohammal alázúdul, hogy nyári telepeiken büntessen. Megtanul birtokos lenni. Furcsa érzés, nehezen szokja. Megtanulja zárni a kertkaput. Ő, akinek soha nem volt lakatmániája. Gyorsan megtanulja azt is, kinek adhatja oda, ki becsüli más munkáját, ki szarja le. Ki az, aki gödrög éget az ágyba, mosatlanul hagyja a heti edényt, letöri a barackfa gyenge ágát, fűbe dobja a csontot, leégeti a számla nélkül vásárolt, kicserélhetetlen ventillátort, összeokádja a teraszt. Megtanulja: semmi nincs ingyen. Kocsma után a parton A kocsma ötletterep. Olyan még soha nem esett, hogy a kocsmában is szikkadt az agy. Más terep, más agy­ hullámok, más instrukciók és makimonók. Az agy megfelelő helyen, alkalmatos időben haj­ landó rükvercben is közlekedni, ha ez az adott pillanat igénye. Reggel. Mindenki a maga szisztémáját keresi, belefér-e a rossz sorozatba. Ülnek. Rozogák, szerencsétlenek, tanácstalanok. Reggel csak az öregek. A fiatal partla­ kók nem gondolnak rá, velük is megtörténhet, de ha mégis egy-egy kósza gondolat erejéig, az akkor sem jelenti az élet végét. Öregek a reggelben. Szakértői gárda a háromcentes poharak fölött. 394 �palócföld 95/5 Válságstáb. Beülök közéjük. Kicsit oldalazva, nem fogva kezet senkivel, vészhelyzetben elég biccen­ teni. - Jutottatok valamire, bölcsek? Közös válasz nincs, de mindenki megálmodta a maga teóriáját. Hogy a grínpíszből a magyar zöldek, akik nem dugták még ki a fejüket a mocsárból; hogy egy tolvaj, egy közös ellenség, akit tíz évvel ezelőtt fogtak el mesteri akcióval, kötötték ki egy hétre; hogy a ka­ tolikus pap, aki nyaranta, a nudi és a parton is elterjedt, de a faluba is felkerülő monokini miatt, eszelős miséket tart, talán ő döntött úgy, megmenti nyáját az elkárhozástól, a pokol kínjaitól; hogy a kutyabarát a Nyárfa utcából, aki ellen közös pert indítottak negyven kó­ bor döge, azok bűze, hangja miatt; hogy tűzbeteg gyerekcsapat; hogy a munkásőr-szolgá­ latvezető , aki fegyverarzenált tart a pincéből elfalazott beton-óvóhelyen, aki legutóbbi mo­ torosbulin tusás áká-val hajtotta el a motorosokat salakkal töltött utcájából; hogy a tűzol­ tótiszt, mert az ő szeretője itt tölti a nyarat, s ha vannak tüzek, itt dolgozhat egész héten, az éjszakát meg a luvnyával tölti; hogy egy kirúgott tűzoltó is lehet, ismerünk egyet; hogy egy költő, aki így szerzi az ihletet, tudunk hasonlóról a világtörténelemből; hogy egy kínai, mert a kínaiak egyébként is a tűzijáték feltalálói; hogy egy titkos szerb vagy horvát vagy bosnyák, akinek leégett a háza otthon és nem kapott helyette másikat; hogy egy holdkóros, aki tüzekkel bonyolítja alapbetegségét. És a többi, és a többi. Nevetünk néha, az öregek fogatlanul, szuszogva, én rosszkedvűen, mert tudom, ha vala­ hol valami szar akad, abból nem maradhatok ki. Szerelem után a parton Rendben, mondta a lány, ne csigázzuk egymást, de van néhány kikötésem. Feleségül ve­ szel, nászutunkon átballagsz velem a Doge -palotából a Ponte dei Sospirin a börtönig, épí­ tesz egy kis házat a dunai telekre, ha unlak, szabadon lehessek ott, és a nyakadban viszel végig a Golden Gaten. Hét éven belül. Mindent megígértem természetesen. A Ponte dei Sospiriről fogalmam nem volt, mi le­ het. Az események csak akkor keményedtek, amikor férjül vett, amikor elkezdődött a spó­ rolás a faanyagra, kerítésre, olasz útra, amikor minden hónapban öt darab ezres az ameri­ kai repülésre. Két és fél évembe kerüli a kisház. Ha most felgyújtja nekem valaki, újra kezdődik minden. Ráadásul az elsőre szépnek is nevezhető, örömöket is hozó közös munkából másodszorra csak a munka maradna. Na és a pénz. Mert biztosítás nincs, árterületen lévő házat nem biztosítanak. Persze nem mondok neki semmit. Éppen elég, ha én aggódom. Amikor ketten tesszük, veszekedéstől veszekedé­ sig tartanak a napok. Tudunk. Ezt nagyon tudunk. Annyi színben, amennyi belefér. Néha rutinból, néha szen­ vedélyből. Ha sikerül megsértenie, nem gyakran, mert ismerem a szókészletét, gondolkodá­ sa menetét, akkor délután is visszaballagok a kocsmába. Délutáni kocsmában nyugalmat 395 �palócföld 95/5 talál, aki keres. Megerősítést, látogassa meg nyugodtan titkos kedvesét, aki minden nap várja őt. Örül, ha érkezik. A kedves hallgat olyan dolgokat, következtetéseket, olyan álmatlanságot okozó kérdése­ ket is, amelyek otthon nem hangoznak el. A kedves nem személyes. Idegen marad odaadá­ sa, szépsége és fiatalsága ellenére. Nincsenek közös harcok. Gondjaimra a szerető magasából néz, a személyesség zavaró hatásai nélkül, és táplálja gépbe a piromán ismert, feltárt adatait. Mit? Mikor? Hol? Kiket? Mivel? Eljátszom vele, mondja. Szívesen segítek, mondja. Ez a szakmája. Az utcanevek, a családnevek begépelése és a dátumok felvétele közt odafészkel mellém az ágyra. Az idő ne múljon el teljesen haszontalanul. Nem egyszerűbb, ha a rendőrre bízzátok?, kérdezi, és meg nem fordulna a fejében, hát­ ha ő is veszélyeztetett. Az eltűnt férj keze munkája, a manzardra vezető csigalépcső, a pu­ ha szőnyegek, a fagerendák, az egész építmény illata, benne a nő, a nő emlékei. Nem mondom. Minek. Szerencsés természet a veszélytudat nélküli. Ami nincs, attól nem tart, nem fél, kívül áll, kint egy messzi mezőn. Éjfélkor haza. Ahogyan máskor is. Ellenőrzőpontokon haladok át. Ha ezt az utat gyak­ ran járnám, könnyen gyanúba keveredhetnék magam is. De nem járom gyakran, nem ve­ szekszünk sokat, túl bizonyos normális határon. Vadászat a parton Molnár Gábor óta, a nagy Lókos-parti nyúlvadászatok óta remekül vagyok a fegyveres vadászokkal. A rapsicokkal sem vagyok rosszul, de az mégis más. Ott tapasztalatot, életle­ hetőséget szerez az ember a rosszabb időszakokra, itt látványt, a mészárlás látványát. A kor követelménye: jó előre megszokni ezt is, mert ki tudhatja, mikor szükséges egy határo­ zott, mindent elviselő, visszatartó gyomor, mikor szükséges keménynek maradni, mikor kell elfordulnia érintettnek egy bánatos, halál előtti őzszempár könnyes tekintete elől, s megjegyezni önigazolásul: Milyen szerencse, hogy nem az özem fekszik a vérében. A vadász erre szoktat engem. Egyszer erre. Másodszor pedig arra, akinél a fegyver, maga dönti el, lő-e az adott pilla­ natban. Ez is tanulandó. Új világ. Új nemzeti alaptanterv. Új érvrendszer és új értékrend. Combig a régiben. És a forma. A mosolyok. Mosolyogni, mondja a vadász. Jól tűröm, ha rámszól. Jól tűröm, hogy nem kérdez soha, kinyilatkoztat és válaszol. Jól tűröm a zsákmányrészt. A vaddisznócombot. Sárga bajúszát, erdőillatát, sáros fűzős bilgerijét, laza orrszívásait, állandó jókedvét. Ráadásul nem gyanús ez a szünetmentes jó­ kedv. Ő is károsult. Nővére nyaralója koratavasszal az elsők között égett le. A tűzmester nem lesz börtönlakó, mondja, ha eszébe jut, arra mérget vehetsz. 396 �palócföld 95/5 1. 2. 3. 4. 5. 6. Itt lakom én Az őzek útvonala Hajóállomás, Kabrancsik-kocsma Kukoricaföld, a gyilkosság helyszíne A Duna és az úsztatás helyszíne Kedvesem parti kastélya Őzek járnak erre. Kánikulák hajnalain, éjszakáin végigtrappolnak a szántóba taposott ösvényen. A hirtelen gazdává vált paraszt elrekeszti a bejáratot, arra gondolva, a vezető bak olyan hülye, ha beleakad valami hatméteres akácrudakból kialakított kerítésfélébe, at­ tól kezdve a járdán ballag le szomját oltani a Dunára. De nem. Az őzbak megnézi meddig ér cölöpsor, mellette vág új utat, előbb gondosan, lassan kitapogatja, hátha csapda. Hallom a fülledt, párás éjszakában, visszazeng az őzek léptéből, ha a paraszt káromkodva, fűrésszel, baltával, üzemelt nappal. Csendesebbek, las­ sabbak az őzek. Nem tiporják olyan borzasztóan a vetést, a termést. Kóbor kutya a parton Ez a kóbor kutya egy fekete, fehér csillaggal a homlokán. Előbb a tojásokat zabálta fel. A határvonalon, tavasz és tél közt, amikor a tyúkok a nagy tavaszi létfenntartás tojásözönére kalkulálva leállnak, készülnek, hogy mindahányan a legjobb képességük szerint fussák a tojásköröket, nekilátott a tyúkoknak is. Minthogy nem vagyok ott mindig, már a tojáslopásoknál is, de a tyúkfarm agresszív fogyásánál (12 397 �palócföld 95/5 db. kendermagos, 1 db. vörös kakas a keveredés miatt), a faluvégi etnikumra gondoltam először. A legelső gondolatom ők voltak, minthogy se toll, se kutyára utaló nyom. Arról nem beszélve, a dög, ez a kevercs dög, barátom volt, a maradékot ő kapta, kihe­ lyeztem neki a kapu elé egy használaton kívüli kuktaaljban. Fogalmam nem lehetett, ő a bűnös. Később fejben bocsánatot kértem az etnikumtól, mert ők is barátaim, azok is, min­ denki barát ezen a parton a hat lépésnyi távolság ellenére. Inni egy bandában, valamiért nem elegendő ma már. Egy zajos másnapra igen. Kész. Tyúkjaim védelmében úgy vagyok, mintha nem lennék. Minden lekapcsolva, antenna le­ szerelve, mert az antenna meg az ukrán hajósokat izgatja fel, ráadásul az ukránokkal nem lehet golyószóró nélkül tárgyalni, azonnal előrántják a maroklőfegyvert. Használják is, nem szaroznak, s bár többnyire egymást lövik, két-három hajósgárda egy kocsmában, a fal tele pisztolygolyóval, mégis jobb kétszer meggondolni, hagyunk-e szemük előtt csábító tár­ gyat. Ülök hát, lesem a tolvajt. Lándzsa a parton A fegyver atomháborúban (atomkorban) nem volna alkalmatos sem támadásra, sem vé­ dekezésre. Persze a part messze még az atomkortól, a part a test test elleni küzdelem tere­ pe, a szerszám megteszi. 150 centis mogyorórúd, hároméves, benne 130 centiméteres sima betonvas. 2-3 állásban rögzíthető különféle megoldású nyelvekkel. Edzett hegyén két rövid szakáll, mert ha busa támad meg az öbölben, őt is elintézem, később növényevő voltát meg­ hazudtolva, fantasztikus pörköltet, rántottszeletet, ecetes-fűszeres nyársalt halat vacsorái a part. (Meg- és bevallható, a fegyver eredendően busaívás idejére készült, amikor semmi­ vel nem törődve nagy hátukat kimutatva a szerelem bolondjai az izmos növényevők. Ki hinné?) A kerítés alját már régen a talajhoz fogattam kampós akácbotokkal. A purdé ott nem. mászhat be, mert felnőtt ereje kell a feltépéséhez. Fönt pedig dupla szögesdrót. A szögesdrót soha nem a bizalom jele, de a tyúkot én magam is meg tudom enni, legyűröm, ha rá­ kényszerülök. A kapu közelében lapítok két málnabokor között. Két ingben a szúnyogok miatt, így a málna sem szúr. Dohányzom, fújom a füstöket, a gyalogost messziről hallani itt a keskeny út kavicsain. De nem hallok semmit mégsem. Csak egy árnyék, átlibbenve a kapu fölött. Azanyád, mondom, azanyád. Nem megyek utána, ha igen, nem csípem meg, maradok. Hallom, csapkodnak, segítségért kiáltoznak a tyúkok. A maradék hét és a kakas. Kibiztosítom a lándzsát, ráerősítem a pántokat. Fél perc nem kell a kutyának, hogy fogai közt mozdulatlan tyúkkal újra a kerítéskapu­ hoz érjen. Abban a mozdulatban nyársalom fel, amellyel a kaput ugraná át. A fém akadás nélkül csusszan a nyakába, rántom is, fordítom csuklóból, hogy a szakállkák kiforduljanak, ahogyan ezt a busabőrrel begyakoroltam. Még fel se fogom, itt a tolvaj, a rabló, akit barát­ ságomba fogadtam. Az okos tekintetű Berci. Nincs idő felfogni, máris vége. A szakállkák szétszabták a szívét. 398 �palócföld 95/5 Őznézőben a parton Jó pálinkám van, mondja a vadász, gyere, megnézzük, akad-e köztük kilőhető. Megyek hát. A vadásznak különlegesen jó a pálinkája és a pálinka mellé különleges tör­ ténetei a kíséret. Éjfélig vasárnap. Éjféltől hétfő, de nem jut eszembe. Ülünk, dörmög. A fácánokat hogyan itatta meg máklével, mert attól alacsonyan és las­ san repülnek. A vadkant hogyan lőtte seggbe harmad dózis altatóval, hogy odatántorogjon a tüsszögő megyei titkár puskacsöve elé. Dörmögve, brummogva nevet, amikor csörtetve elhalad mellettünk valaki. Nocsak, mondja. Hétfő van, tudod-e. Nézzük csak meg... Nem érinti az éles leveleket, nem ad hangot, lépéseim mögötte tízszer úgy szólnak. Ssshi, mondja, ssshi... Gyilkosság a parton Egy érőben lévő, pergamenszerűvé lett kukoricaföld arra jó, hogy különösebb indiánkö­ vetelmények nélkül követhető a csörgő szél között osonó ellenség, merthogy ő maga zajos, Így halad. Hangosan. A vadász sötétben is lát. Mutatja, mindig a nyomaiba lépjek. Így teszek. Ha eltalálom, ha nem a sarkára. Meg-megállunk. Hallható, a fazon előttünk morog, énekel, káromkodik. El kell tűnődnöm azon, ugyan miért erre. Jobbra hatvan méternyire, balra meg száz, ott a kitaposott út. Aki a kukoricaföldön vág át az vagy nagyon részeg, vagy kajla úton jár. De ha részeg, már eldőlhetne, alhatna, hazakísérnénk. Gyorsabban haladunk nála, a vadász néha hátranyúl, állj . Most megint. Benzinszag, mondja. Én korábban éreztem, de nem hittem az orromnak. Megvan a faszi, morogja, kibiztosítja a Winchestert. Nem, mondom, nem szabad lőni. Ne csapjunk zajt. Nálam is ott a fegyver. Szimpla helyzetben sétapálca, veszélyben lándzsa. Azért van itt mit tudomásul venni, még az akció beindulása előtt. Ha megöljük, márpedig megöljük, mit kezdünk vele? Éjszaka van, beáshatjuk a frissen felszedett sárgarépa puha helyére. De a kerítés és a klozet közti terület is éppen megfelelő méretben, kezelhetőségben. Ősszel diófát készülök telepíteni oda a tűző nap és a dióaura légyvisszatartó hatása miatt. Nem mondom a vadásznak. Idő sincs rá, nem is érdekelné efféle apróság. Ha itt az idő, eltökölünk ezen is, mondaná, ha kérdeném. Most előbb kapjuk el a rohadékot. A vadász megáll, int, kanyarodjak a Duna felé, mutatja, hiányzik egy kukoricasor, ab­ ban haladjak, és a kerítés mellett jöjjek fel, ne legyünk egymás mellett, így nagyobb terü­ letet befogunk. Magam. Sokkal óvatosabban, sokkal tanácstalanabbul. 399 �palócföld 95/5 Az a cél, mielőbb házam közelébe érjek. Ha egy mód van rá, legyen szíves valamelyik szomszéd házát felgyújtani. Ez vicc itt. Csípjük meg mielőtt bármit felgyújthatna. De ha nem sikerülne, talán mégsem égő teraszom fényénél csapjam agyon, ha választani lehet. Rá kellene gyújtanom. De nem szabad. Mégis kihalászok egy Symphoniát, hogy meg­ nyugtasson az illata. Éjszaka van. Csend van. Nyugalom. A hegy szele néha végigsimítja a kukoricaföldet, csörget rajta. A műútról halkan dobolva indulnak az őzek. Gyorsulnak, lassítanak. Az őzek hangjánál távo­ labbról egy napok óta bulizó gimnazistacsapat hangszóróiból a dob és a basszus görög le, fel-felakadnak a hangok, görögnek tovább a Dunáig. Nem érzem magam valami jól. Szarul vagyok, közben itt mindennek jónak kellene lennie. Minden adott. Minden adott. Snecihadakat kellene fognom ruszlinak, de pálinkázhatnék is parázsló tűz mellett. Sak­ kozhatnék fejben Kalifa mesterrel kisajátított partrészén, vitakozhatnánk, melyikünk gye­ rekét keltsük fel, ha elfogy a szóda, melyik nem hajt el bennünket, a lökött apákat a franc­ ba. Ki nevelte keményebben az utódokat. Mindezen nem gondolkodom, csak pörög odabent, mint amikor keresünk valamit a ka­ zettán, villanásra érzékeljük. Két villanás közt látom a harmadikat, hallom a vele járó hangot, öngyújtófény, tűzkősúrlódás. Hirtelen nem is tudom, a benti futás ágazott le öngyújtóirányba, vagy élő közve­ títést látok. Két méternyire áll tőlem a sötétben. Köztünk se bokor, se semmi. Üdítősflakont tart a kezében, rongy lóg ki belőle, nem kell senki, hogy megmondja, mit csinál a fickó. Már kö­ zelíti a lángot a rongyhoz, már fellobban, már lendítené át a kerítésen, át a teraszra, vagy be a nyitott szellőzőablakon, már csak egy másodperc döntésidő. Úgy szúrok, olyan egyenesen és keményen, mintha az életem függne tőle. Pedig nem függ. Rántom és fordítom, ahogyan busavadászatokon begyakoroltam. A szakállkák rögzül­ nek. A mellében. Azt látom jól, azt nem téveszthetem el. Se ropogás, se recsegés. Mint a vajba, olyan símán csusszan a lándzsa az emberbe. De nem hallom, nem jajdul, nem sikít, nem bömböl, mint a sérült vadállat. Egyszerűen lerogy. Kibuknak alóla a lábak, ölébe veszi az égő, benzinnel töltött flakont, ott lobog a hasán. Eltakarítás a parton Toporgok, oltsam, ne oltsam, amikor odaérkezik a vadász. Hagyd csak, hadd égjen. Ha élvezi, hadd égjen a rohadék. Fogja a lámpát, belevilágít az arcba. Én nem nézem meg. Ki ez? Nem tudod, ki ez a csavargó? Ne szerencsétlenkedj már, legalább tudjuk, kit hamvasztunk, nem? Igyál egy kortyot. Iszom. Meghúzom a lapost. A fickó serceg. Kilyukadt a flakon oldala, lobogva terjed alatta a láng, bevilágítja a környéket, a pirománt. Elhajlítjuk a közeli kukoricaszárakat. Ne gyulladjanak meg. 400 �palócföld 95/5 Mi legyen, mit csinálunk vele, nézek a vadászra. Most még semmit, hadd szűnjön meg. Felismerted? Nem. Soha nem láttam. Akkor leúsztatjuk a vízen. Akkor, mikor? Ha elaludt a tűz, mondja vigyorogva. Csak nem akarod, hogy Dömösig világítson? Epilógus a parton Hajnalodik, amikor háromszoros szemeteszsákba lapátoljuk a bűzlő maradványokat. Alá kövek. A kötéshez felszeletelt fóliazsákot használ. Nem vagyok üzemkész. Nem szok­ tam hajnalonta hullákat úsztatni. Igyekezzünk, mondja a vadász, igyekezzünk, mert a horgászokat meg kell előznünk. Nem jó, ha látják, hogy a vízbe szemetelünk. Talán mégis a rendőrségre vihettük volna, mondom. Persze, hogyne, bólintja a vadász. Kiderítik, beteg, következő éjszakán felgyújtja a fél telepet, mert bántották szegényt. Itt bántották. Itt, ezek a disznók, beletiportak a leikébe. Jobb ez így, hidd el. Tiszta, egyenes. Derékig a hideg Dunában. A test elmerülne a zsákok közé szorult levegő ellenére, emel­ ni kell, emeljük, vonszoljuk beljebb, oké, mondja a vadász, úszik, fújtat, köpi a vizet. A parton vacogva figyelem, hogy lépdel kifelé, mint egy kis, gonosz hentes, ahogy elő­ bukkan zöld alsógatyája, ahogyan fekvőtámasznak dől a fűben, ahogyan ötven körül leen­ gedi vállait, vigyorogva felnéz, most mi a fasz van, megoldottuk nem? '95.aug. Esztergom Cene gál István alkotása 401 �palócföld 95/5 Kálnay Adél Szemben a sötéttel Előszó A gyerekek úgy hívták Gézuka és ebben szánalom is volt, meg gúny is. Mégis, ők legalább hívták valahogy, és ez biztosan jólesett Gézukának. Többször láttam jelét mennyire hálás érte, szolgál ezért a becézésért, szolgál, mint egy igazi szolga, már amilyennek az igazi szolgákat gondoljuk persze, olyan, aki annak született, aki egyáltalán nem gondolja, hogy lehetne más is, aki ha gondolkozik a sorsáról, azt gondolja nem lehet másként, csak így. Azt persze talán sosem tudjuk meg, miket gondolt az életéről Gézuka, mert nem va­ gyunk abban a helyzetben, hogy meghallgassuk őt. Ugyanis egy másik világban él, ott a dolgok árnyékos oldalán, ahová nekünk még a legnagyobb meleg elől sem jut eszünkbe menekülni, mert nagyon jól tudjuk, hogy nem hűs ott a levegő, hanem dohos; üresség van és rossz illatok, elhanyagoltság és betegségszagok, bűz, szakadt ruhák és függönyök, recse­ gő ágyak és billegő székek, gyereksírás és sóhajok. Nem, mi nem vágyunk oda, megborzon­ gunk tőle, mert tudjuk a nevét. Szegénység a neve, és akkor is megijeszt, ha filmen látjuk, vagy nagyanyáink mesélnek róla. Ilyenkor örülünk, hogy nekünk nincs részünk benne. Né­ ha azt gondoljuk, a szegények maguk is okai szegénységüknek, ám mégsem támad ettől jobb kedvünk, mert nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzájuk, a szegényekhez, mit gondoljunk róluk, mit segítsünk, illetve gondoljunk-e, vagy segítsünk-e egyáltalán valamit is nekik? Zavartak leszünk végül, vagy elutasítók, vagy lelkesen segíteni buzdulók, s hamar megtor­ panok, merthogy nem könnyű a szegényekkel, kiszámíthatatlanok, konokok és bizalmatlanok. S nekünk bizony van más, egyéb dolgunk is; élni kell, meg kell küzdenünk ezer gonddal, bajjal, talpon kell maradnunk és tartalékokat kell képeznünk, hogy szilárdan vethessük meg lábunkat itt, a napos oldalon. Gyökeret kell eresztenünk, hogy ne jöhessen olyan szélvihar, amelyik át­ görgethet abba a másik világba, ahol Gézukáék élik a maguk keserves életét. 402 �palócföld 95/5 Történet Első Amikor Gézukát megláttam, hideg ősz volt, barátságtalan permet szitált, nem le­ hetett tudni eső vagy hó készül, vagy csupán a köd akarja magát megszüntetni ilyen bosszantó módon. Rosszkedvűen sétálgattam le-föl a néhány méternyi járdaszakaszon, el­ bújni lett volna leginkább kedvem, jó meleg plédbe burkolózni, egy melegfényű lámpa alatt olvasgatni, vagy csak úgy lehúnyt szemmel úszkálni álom és ébrenlét között. Ehelyett a te­ lefonra vártam már jó ideje, ráadásul kellemetlen beszélgetésre számítva. Fáztam és éhes is voltam, nem volt időm aznap szinte semmire, állva kaptam be pár falatot, valami csirkés szendvicset, néhány kávé lötyögött még bennem, leginkább szívemet lötyögtetve. A hölgy a fülkében nemrég vette elő a második kártyáját, beszéd közben a fogaival tépte le róla a vé­ dőfóliát és olyan nyugalommal nézett ki rám, mintha fa volnék, vagy postaláda. Biztos vol­ tam benne, fel sem tételezi rólam, hogy a telefonra várnék, hogy ilyet mernék tenni. Nekidöntötte a hátát a fülkeajtónak, lábát otthonosan egy támasztékra tette, s így, kényelme­ sen elhelyezkedve kezdte meg újabb százhúsz egységnyi mondanivalóját az élet megannyi fontos dolgáról. Ekkor határoztam el, megnyújtom sétáló területemet, mert kezdtem ma­ gam ketrecbe zárt vadnak érezni, akinek egyre vadabb indulatai vannak. Az új távolság a ház sarkáig, majd visszafelé a szemetes konténerig jelöltetett ki, közben arra is figyelnem kellett, a nagyobb távolság bejárása alatt is egyértelművé tegyem, hogy a telefonra várok itten, lankadatlan, bár már kissé gyengülő kitartással. Sötétedett, egész pontosan a szürkü­ letnek az a pillanata, amelyik egybemos mindent, igen, ez a pillanat következett, amikor a konténerhez értem, s a mocorgástól riadtan megtorpantam. Arra gondoltam rögtön, ez nem lehet macska, hanem valami nagyobb testű állat, ami így kotor odabent, s akkor megjelent egy árnyék, mert olyan volt csak éppen, nem mint valami, hanem mint valaminek az árnya, s ez az árny evett! Ide-oda dülöngélve ahogy a szemétkupac süllyedt alatta, egyensúlyát tartva marokra fogott egy ismeretlen dolgot a kezében, s nagyokat harapott belőle. Döb­ benten meregettem a szemem, abban reménykedtem, nem látok jól, aztán amikor már nem lehettek kétségeim, rettenetes zavart éreztem, olyat látok, amit nem lenne szabad, már az arcom is égett a szégyentől, pedig a gyerek nem látott engem, vagy ha látott is, nem számí­ tottam; csak az evés érdekelte, meg hogy egyensúlyban maradjon. Nagy csattanásra esz­ méltem, a hölgy végre elhagyta a fülkét és büszke tartással elsuhant mellettem. Odainteti, mint jó ismerősnek, na mehetsz már, vagy nem is sürgős, ez volt a tekintetében. Ám nekem már nem volt kedvem telefonálni. Gyere ki abból a szemétből, szóltam rá a gyerekre, s fur­ csán idegenül csengett a hangom. Az árnyék mintha csak most venné észre a világot, összerezzent, s olyan gyorsan, ahogy csak ijedtében képes mozdulni az ember, átvetette lá­ bát a konténer száján és már kint is volt. Megbicsaklott a lába, féltérdre esett, de már pat­ tant is föl, inait a tér másik végébe, a jótékony sötétbe. Álltam szemben ezzel a sötéttel és tudtam, hogy onnan les most engem ő is, de azt is tudtam, ha elindulnék felé, kifutna a vi­ lágból. Hát nem mozdultam, csak kiáltoztam bele a sötétbe, ha éhes vagy, gyere ide, ne félj, adjak pénzt, vagy megetesselek, ilyeneket, s közben egyre kényelmetlenebbül éreztem ma­ gam. Kinyílt egy-két ablak, s be kellett látnom, hogy viselkedésem furcsának tűnhet, abba­ 403 �palócföld 95/5 hagytam hát a kiáltozást, de a csend még idegenebb lett. Tehetetlenül és nyomorultul éreztem magam, úgy oldalogtam haza, mint akit alaposan helybenhagytak. Így ismertem meg Gézukát. Második Ettől kezdve rendszeresen látom, s lassan megtudok róla sok mindent, figye­ lem is, de nagyon tapintatosan. Nem szeretném, ha közös szégyenünkre kénytelen lenne emlékezni. Megismerem Gézuka családját is, nem lehet őket nem látni, hallani. Kiderül, hogy nemrég költöztek be a szomszéd lépcsőházba, egy egybenyíló kétszobás lakásba heten, de az is jól látszik, hogy mindjárt jön a nyolcadik. Néhány hónap elteltével mindenki tud róluk valamit. Nem dolgoznak sehol, nem tudnak, vagy nem akarnak, de még otthon sem. Az ablakban lógnak, mármint a felnőttek és cigarettáznak. A gyerekek folyton sírnak, azt hallani a nyitott ablakon át, főleg a konyhain, mert az télen, nyáron kitárva, mintha a teret szeretnék így megnövelni a bentlakók. Néha még éjszaka is felhasítja a csendet egy-egy ki­ áltás, az anyád szentségit, aludj már! S ez még a legenyhébb azok közül a kifejezések közül, melyeket a szülők, főleg az anya szór a kicsikre. Nem fizetik a bért, miből is, s nem fizetik a gyerekek után az óvodát, de vasárnaponként együtt vonulnak mindnyájan a közeli cuk­ rászdába. Nagy adag fagyi van a gyerekeknél, s még otthonra is csomagol tatnak süteményt. Mindnyájan, mondom, pedig nem igaz, Gézuka sosincs velük, s nehogy azt higgye valaki, hogy a csomagolt sütit neki szánják. Azt állítólag a délutáni pihenő alatt az anya majszolja el, míg a gyerekek alusznak. Amúgy senkit nem bántanak, legföljebb, ha gyerekei védelmé­ ben kénytelen az asszony időnként lerohanni a térre, és pofonokkal fenyegetni a komisz kölyköket, akik mindig belekötnek az övéibe. Soha nem engedtem bántani a gyerekeimet, kiáltja villogó szemmel és úgy néz szét, hogy a téren ülőknek összerándul a gyomruk. Nem sokkal később hallani, hogyan csattogtatja sorban a fakanalat a csupasz kis fenekeken, ki tudja miért. Úgy tűnik mégis jó nekik, legalább is jobb, mint Gézukának, foglalkoznak ve­ lük, megtörlik az orrukat ha sírnak, fagyit kapnak, vagy fenekelést, rájuk kiabálnak, és időnként új ruhát vesznek nekik. Gézuka azonban mintha nem létezne számukra. Harmadik Gézuka kinőtt ruhában, szakadt cipőben, koszos táskával iramodik reggelen­ te az iskolába. A lépcsőházukra látok az ablakomból, rendszerint az első kávémat iszom éppen. Gézuka szétnéz és szinte azonnal talál valakiket, akik arra tartanak, amerre ő. Ilyenkor int ne­ kik, utánuk fut, vagy bevárja őket, van abban valami szívszorító, ahogy azonnal hozzájuk iga­ zítja a lépteit, ha kell lemegy a járdáról, vagy átgázol a pocsolyán, s a gyerekek azt mondják neki, heló, Gézuka, és folytatják ott, ahol tartottak. Nem örülnek meg neki, de nem zavarja őket, s Gézuka egész tartásán látszik, hogy teljesen boldog. Mintha tartozna valahová. A taní­ tónő, aki még alsóban tanította Gézukát, itt lakik a szomszédban. Okos kisfiú, mondja, csak nagyon félénk, de a szülei nem engedték, pedig egész küldöttség érkezett hozzájuk ezügyben. Nem tudjuk mi lesz vele, tárja szét a karját a tanítónő, s elhiszem neki, tényleg, mintha nem lenne mit tenni. Kérdezem, ott eszik-e az iskolában. Tavaly még napközis volt, most nem tu­ dom, volt valami cirkusz a befizetés körül... Azt mondom a tanítónőnek, hogy szerintem éhe­ zik ez a gyerek. Az lehet, bólint rá, lassan tizenhárom éves lesz, s az ötödikesek között is kicsinek látszik. Sokáig hümmögetünk. 404 �palócföld 95/5 N e g y e d ik Szünidőben, hétvégén elsőnek penderül le a térre, aztán ott ténfereg egész nap. Néha a kicsikkel játszik, aztán átáll az unatkozó nagyokhoz, hallgatja őket, elfut nekik a boltba kóláért, sörért, a bokrok alatt üres üvegeket keres. Este mindig sötét van már, mi­ re elindul fölfelé. Behúzott nyakkal úgy surran be a házba, mint egy bűnös egérke, aki mi­ nél hamarabb túl akar lenni az egérfogón. Figyelem, hogy ér oda az ajtajukhoz. Egy pilla­ natig mindig megáll, befelé hallgatózik. Hol az istenbe voltál, csattan fel szinte azonnal az asszony rekedt hangja, na takarodj akkor befelé, nincs vacsora! És én egyáltalán nem ér­ tem már Gézukát, hisz másnap és legközelebb megint későn megy föl, pedig tudhatná... Ar­ ra gondolok egyszercsak rémülten, lehet, hogy ez a gyerek már nem is akar élni? S ettől kezdve rendszeresen szorítja valami a szívem, ha látom. Párszor megpróbálok segíteni neki, adni valamit, csak úgy hanyagul, nehogy nagyon meg kelljen köszönnie. Ö tö d ik Aztán egyszercsak nem látom Gézukát. Napok, hetek telnek cl, megkérdezem a testvéreit, azok meg a vállukat vonogatják. Végül a tanítónőtől tudom meg, kórházban van Pesten a kisfiú, nem tudja visszatartani a székletét, most vizsgálják, mi a baj. Eltelik vagy két hónap, mire újra a téren kóvályog. Ha lehet még soványabb, sápadtabb lett. Én is kezdem magam egyre rosszabbul érezni. Egyedül élek, viszonylagos nyugalomban. Sorsom úgy hozta, hogy nem kellett soha senkiről gondoskodnom és én sem szorultam rá senkire. Gondok, in­ dulatok nélkül éltem. S most itt van ez a gyerek, s nap mint nap kénytelen vagyok átélni a te­ hetetlenség kínját. Olyan tükröt tart elém az élet Gézuka létezésével, amely tükörbe nem le­ het szégyen nélkül belenéznem. Nehezen alszom el mostanában, s nincsenek szép álmaim. H a t o d ik Végül egy égető, tűző nyári napon megoldódni látszik a problémám. Már napok óta beszélik, hogy a nagy lakbérhátralék miatt kilakoltatják a családok Viszonylag jól járnak, mert nem kerülnek az utcára. Egy közeli faluban kapnak egy üres kétszobás házat, ami eléggé lelakott ugyan, de szép nagy kertje van, termő fákkal. A teherautó dél körül érkezik, jön egy hivatalos em­ ber, meg néhány rendőr, hogy minden simán menjen. A család nem tiltakozik, de nem is vesz részt a költözésben. Lent állnak a teherautó mellett, a férfi csípőre tett kézzel, az asszony a gyerekekkel. A kicsik néha rákezdenek a sírásra, aztán abbahagyják. Gézuka azonban segít. Szolgálatkészen pakol, adogat, beszélget a rendőrökkel. Alig valamivel több, mint egy óra alatt készen van minden, s a teherautón, mintha semmi nem lenne. A család felkapaszkodik a bútorok közé, a gyerekek fel­ élénkülnek, úgy ráncigálja el őket az apjuk az autó széléről. Gézukát keresem, remélem szétnéz még utoljára a téren, de nem. A sofőrhöz kapaszkodik fel, elégedetten ül a nagy ablakban, előre mutogat valamit, talán, hogy merre lehet innen kimenni, aztán lassan megindul az autó. Utószó Igen, határozottan jobb így, nem látni őket, nem látni Gézukát. Elmentek s elvitték ma­ gukkal azt a kényelmetlen érzést, valahová, ahová már nem látok el. Ám egy valamit, az el­ ső döbbent pillanatot örökre itt hagyták nálam. Azt a kis árnyéklényt, akinek szeme villa­ nását meg kellett látnom abban az őszi szürkületben. 405 �vita Szigetvári János Audiatur et altera pars! Érdekes, figyelemreméltó, tanulságos vi­ ta az, amit Bilecz Endre Választás előtt választás után című politikai esszéjének közlésével indított útjára a Palócföld ezévi számaiban a szerkesztőség. A vitaindító és a hozzászólások is túl­ lépték Nógrád megye határait, az 1994. évi országgyűlési és önkormányzati vá­ lasztások kereteit. Mindez természetes és érthető, hiszen ami megyénkben történt, az egy országos esemény láncszeme, ha­ zánk pedig alanya a világ egy jelentős ré­ szén zajló sorsfordító változásoknak. A szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenetnek. A vitában eddig megszólalók hívei ennek a folyamatnak. Burkoltan vagy nyíltan ítélik el a szocializmus építésének nevezett idő­ szakot. Álláspontjukat úgy értelmezem - tiszte­ let a kivételnek azok a választók téved­ tek, akik szavazatukat valamelyik baloldali pártra adták. Az pedig teljességgel elfogad­ hatatlan, hogy a Munkáspárt még mindig ott van a politikai palettán. Jaj annak a pártnak, aki kész vele együttműködni. A Munkáspártot az 1989 előtti MSZMP ideológiai utódpártjaként aposztrofálják, s mint ilyent, mindenért bűnbakká teszik. A Munkáspárt azonban programjában, Szer­ vezeti Szabályzatában, tagságában alapvető­ en különbözik az 1989 előtti MSZMP-től. Sem mód, sem lehetőség most nincs arra, hogy ezeket az eltéréseket akár csak vázla­ tosan is ismertessem. Célom sem ez. Egy jellemző példa mégis csak engedtessék meg: a párttag is lehet vallásos, a vallásos is lehet párttag, szögeztük le. Meggyőződésem, hogy az emberiség fejlődése előbb-utóbb elvezet a közösségi társadalomhoz, még akkor is, ha az 1917-1990 közötti időszak Európa egyes országaiban elvetélt kísérlet volt. Olyan elvetélt kísérlet, amelynek számos vívmányát a tömegek szeretnének megőriz­ ni. S mikor ezek a vívmányok elenyésznek, a jelenlegi ellenzék indít harcot értük. Előzmény: Bilecz Endre vitaindítója (1995/1.), Rákos Csaba, Ádám Tamás, Csongrády Béla (1995/2.), Tóth Sándor, Gusztos István, (1995/3.), ifj. Fekete Gyula (1995/4.) hozzászólása. A VITÁBAN résztvevők álláspont­ ját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szerzőink véleményét. 406 �palócföld 95/5 Amikor a Munkáspárt teszi ugyanezt, de­ magógiával vádolják. Amikor a cikk írásába kezdtem, elhatá­ roztam, nem idézek Hérodotosztól, Aiszóposztól, Szent Ágostontól, Karinthy Fri­ gyestől. Nem hivatkozom a Talmudra, Bibli­ ára vagy a Koránra. Nem hozok példákat a történelemből, irodalomból, a filozófiából, az ideológiából, hiszen minden állításra vagy cáfolatra gazdag tárház áll rendelke­ zésre. - Mégsem tudom nem idézni Günther Grass levelének egy részét, amit Óe Kenzaburohoz írt a Japán elleni atomtámadás öt­ venedik évfordulója alkalmából: „...A kom­ munizmus összeomlása után az utoljára megmaradt ideológia, a kapitalizmus győz­ teseként viselkedik és minden gátlást levet­ kőzött. Dogmáinak engedelmeskedve föl­ mondják a társadalmi békét. Szelleme sze­ rint a növekvő munkanélküliség a fogyasz­ tói társadalom kockázatához tartozik, az elnyomorodásban mindenki maga vétkes, a szabadság pedig mindenekelőtt a piac sza­ badságát jelenti. Bár az alapvető demokrati­ kus jogok papírra még mindig jóindulatúan rögzítve vannak a gyakorlat gúnyt űz a szép ígéretekből...” (Népszabadság, 1995. au­ gusztus 9.) A Munkáspárt a realitásokból indul ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy nincs a tör­ ténelem napirendjén a „Téli Palota ostro­ ma” (ami, tudjuk vértelenül zajlott le). Alkotmányos keretek között, lehetősége­ ink szerint viszont mindent megteszünk a bérből-fizetésből élők, a munkanélküliek és nyugdíjasok, az ifjúság és a nők, a nagycsa­ ládosok, azaz a rendszerváltás kárvallottai­ nak érdekében és védelmében. - Ezt képvi­ seljük az önkormányzatokban, s ezt teszi frakcióm a salgótarjáni közgyűlésben is. Ezt a célt tükrözte választási jelszavunk mind 1990-ben, mind 1994-ben: „A salgó­ tarjániaknak élni, a városnak működnie kell.” Ennek a jelszónak a tartalmát progra­ munk adja. A program olyan célokat tartal­ maz többek között, mint: - a jelenlegi vezetést le kell váltani, egy erős baloldali önkormányzat választása a cél; - létkérdés a helyi erőforrásokból munkahelyek teremtése, mert a munkanélküliség az országos átlagnak több mint kétszerese; - a csődbement várost meg kell mentenünk a költségvetési forráshiány megszüntetésével, a pénzügyi és gazdálkodási egyensúly helyreállításával; - versenyképes oktatási-, kulturális-, sporttevékenység feltételeinek biztosítása, az intézményi struktúra átalakításával; - a polgármesteri hivatal munkájának további ésszerűsítése; - a szociálpolitika nyújtson védelmet az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek­ nek, a támogatások odaitélésénél érvényesüljön a rászorultság elve; - a környezetvédelem kiemelt helyen szerepeljen az önkormányzat tevékenységében, stb. Ezek és ehhez hasonlóak szerepelnek céljaink között. Megvalósításuk képezik az MSZP-vel való, mindkét oldalról korrektnak mondott együttműködésünket. M iért róható fel ez a koalíciónak? A n­ nak a koalíciónak, amely nem valakik ellen, hanem valam iért és valakikért működik. 407 �palócföld 95/5 Csank Csaba Az iszap még nem kavarodott föl! (Sem más!) . Az első szabad választást követően nem gondoltam, hogy kevés idő elteltével erő­ sebb lesz bennem a megszólalás kényszere, mint a „bölcs hallgatásé”. Nem bértollnokként szeretném röviden kifejteni vélemé­ nyemet e míves folyóirat által indított, és hónapok óta tartó vitában. Tehetem, mert az elmúlt öt évben nem voltam elkötelezve egyetlen párt iránt sem, így elfogultság nél­ kül volt lehetőségem mérlegelni a történése­ ket, a tényeket (persze ez nem azt jelenti, hogy vizsgálódásaim során napjainkra nem kerültem közel egyikhez sem). „Vétekesek közt cinkos aki néma” hogy egy neves írót és költőt idézzek. Mert pillanatnyilag nincs más lehetőség csak belekiáltani a tria­ noni határok közé szűkített kis világunkba mert még ez is elveszhet! Akkor aztán hiába írta a jó Babits: „Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!” Elveszhet, börtönné züllhet, és fel is emelkedhet - még van rá lehetőség! Lehet hasznos elemzéseket készíteni az elmúlt évi választásokról, de ezek mindig a vizsgált időpont pillanatnyi helyzetét mu­ tatják, a helyzet pedig mindig változik. Pél­ da rá, hogy a három pártot tömörítő Polgári 408 Szövetség pár hete még bírálta a Független Kisgazdapártot bejelentéséért, hogy kész a kormányzásra, a napokban pedig az említett szövetség pártjai jelentik be készségüket a kormányzásra... Sajnos hazánkban az elmúlt öt év akut gazdasági, politikai, erkölcsi válságot ered­ ményezett. E rövid terjedelemben ezek sze­ leteiből szeretnék önkényesen néhány öszszefüggést kiragadni. A marxista szemléletű történelemtanítás is azt tanította egykor, hogy a dinamikusan fejlődő feudális államokban a számban jelen­ tősen megnövekedett és meggazdagodott pol­ gárság gazdasági hatalma mellé - nem válo­ gatva az eszközökben megszerezte a politi­ kai hatalmat. Az alaptétel tulajdonképpen nálunk is ez, csak mások a szereplők, más a tőke eredete. Itt a szocializmus utolsó két évében és az azt követő években a kommunista rendszer nó­ menklatúrája és egy hozzádörzsölődött vé­ kony réteg mentette át politikai hatalmát gazdasági hatalommá 1988-tól, a Németh Kormány által elfogadtatott privatizációs törvény alapján. Így az 1990-es választások eredménye nem hozta a rendszerváltást csak annak látszatát. �palócföld 95/5 A volt nagy állami tulajdonok vezetői­ ből, haszonélvezőiből - haszonélvezők és tu­ lajdonosok lettek, felülmúlva a történelem­ ből ismert legvadabb kapitalistákat - lega­ lábbis szociális érzéketlenségben. A kilenc­ venes választásokat követően ez a folyamat kissé megtorpant, majd gőzerővel ment to­ vább. Elfelejtődtek a szép jelszavak, a válla­ latok, üzemek munkásaiból csak kevés he­ lyen lett tulajdonos és csak olyan arányban - pár százalék erejéig - nehogy befolyásolni tudják a döntéseket, illetve legtöbb helyen utcára űzték őket. És itt szólni kell a magánosított illetve még magánosításra váró állami tulajdon eredetéről. A volt nagy állami tulajdonok alapját még az államosítások idején orozták el - ma már tudjuk törvénytelenül! Másik jelentős részét szorgalmas munkások hozták létre, melyek anyagi hátterét a nyugatról, felelőtlenül fel­ szedett kölcsönök egy része adta - máig nyögjük kamatterheit, egyre reményteleneb­ bül. Ezeknek a tulajdonoknak a bagóért törté­ nő eladása folyik most, mi pedig (balekok) fi­ zetjük olyan hitelek kamatterhet, amelyek­ ből a létrehozott értékek már nem a mi tulaj­ donunkat képezik. Ez elképesztően erkölcstelen, ugyanakkor meg kell mondani, hogy ráadásul az újdon­ sült hazai tulajdonosok többsége alkalmatlan a gazdálkodásra. A Rákositól tanult felélési politikát folytatja! Ugye emlékszünk miből gazdagodott meg az állam(?), hogy fokozato­ san valakiktől mindig elvett valamit, és ami­ kor már nem volt mit elvenni - ez már a Ká­ dár-korszak közepe -, akkor jöttek a nyugati hitelek... Mivel nem vagyok közgazdász, nem aka­ rom folytatni, csak érzékeltetni szeretném, hogy ha nem vetnek véget a felélési politi­ kának, rövidesen eljutunk oda, már nem lesz mit eladnunk. De hát mi is történt tavaly májusban? A nép élt közel négy antalli évet, és ítélt. Mihez képest? A gulyáskommunizmushoz képest. Ma: eső után köpönyeg, hogy az előzőek, kik azért kezdők voltak, „jobban” csinálták mint a mostaniak - legalábbis a társadalmat ke­ vésbé terhelték. Csalódtak az újban és májusban vissza­ szavazták a régit, s ez elhitette, hogy ő már nem a régi. Szavaztak hát dacból, nosztalgiá­ ból. De mért nem választottak mást? Féltek, hogy ismét csalódnak és... És a parlamenti pártok egy kivételével mindent megtettek, hogy ne kerülhessen be új erő a „Tisztelt Házba”; a vezető kormánypárt kevés hatal­ mát a médiumok fölött arra használta, hogy diszkriminálja korábbi szövetségesét a Füg­ getlen Kisgazdapártot, melynek volt annyi ereje és egyenessége, hogy amikor becsapa­ tott, kilépett a koalícióból! - Tehát a válasz­ tók nem igazán ismertek más lehetőséget. Van azonban a májusi szegfűfelhőszakadásnak egy nagy tragédiája: az MSZP az SZDSZ koalícióba táncolásával - ki nem tu­ dott ellenállni a még privatizációra váró va­ gyonnak - megszerezte az. abszolút többsé­ get, és ezzel a parlamentben megszűnt az el­ lenzék befolyása a döntések felett. Ez pedig diktatúra a jogalkotásban, mely egyre inkább elterjed a közélet más területein is. Az MSZP nem hirdetett nagytakarítást de csinált... A gazdasági hatalom mellé visszaszerezte a po­ litikai hatalmat is. 409 �palócföld 95/5 Ilyen tragikus helyzetben azon morfondí­ rozni mint Bilecz Endre teszi vitaindítójában, hogy ki ért el közepes eredményt megyénkben a KDNP vagy a Kisgazdapárt - mármint a vá­ lasztásokon - fölösleges. Egyébként ő maga is tudja, hogy a KDNP az országgyűlési választá­ sokon négy helyet veszített a Kisgazdákkal el­ lentében, kik nem buktak el négy helyet Nóg­ rádban, viszont a helyhatósági választásokon megerősödtek. De ez sovány vigasz. Ádám Tamás űr vitaanyagában hiányol­ ja a Kisgazdapártból - a megyében - a ka­ rizmatikus vezetőket. Miért nem megy el a rendezvényeikre? Lehet, hogy ott találkoz­ na ilyenekkel... - Bizonyos mértékig egyéb­ ként igaza van, hiszen a párt 40 évig nem létezhetett, nem ment át olyan szerves fej­ lődésen, mint az MDP a későbbi MSZMP a jelenlegi MSZP. Én egyetértek Rákos Csaba megállapí­ tásával - ha jól értelmeztem az idézőjelet az MSZP-t nem tartja baloldali pártnak én sem - cselekedetei alapján hiszen semmi baloldali értéket nem képvisel, vala­ mi máshoz közelít, mint egy parlamenti de­ mokráciában szükséges baloldali szociálde­ mokráciához. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a megoldás? Mi történhet? 410 A napokban Gidai Erzsébet nem túl biz­ tató alternatívákat vázolt a televíziónézők elé: 1. gazdaságilag a balkáni színvonal alá süllyedünk; 2. a társadalom összefog és új országvezetést választ; 3. a boszniainál szörnyűbb állapot alakul ki. - Bár ezzel az utóbbival elsősorban a jelenlegi kormány­ pártok riogatják a médián keresztül a pol­ gárokat. Én, a magam részéről, a másodikat tartanám célravezetőnek, de addig ez nem kivitelezhető, míg a bukott kormánypár­ tok nem veszik észre, hogy a választópol­ gárok tanulva a történtekből, olyan pár­ toknak adnak lehetőséget, akik még nem csapták be őket. Ezért a magát „legna­ gyobb ellenzéki erőnek” tituláló pártnak és szövetségeseinek be kell látni, hogy je­ lenlegi látszategységet szimbolizáló Polgá­ ri Szövetségükkel a Kisgazdapárttal való rivalizálással, veszélybe sodorhatják egy kisgazda vezetésű koalíciós nemzeti kor­ mány megszületését. Más lehetőség pillanatnyilag pedig nin­ csen, nincs idő, más parlamenten kívüli párt megerősödésére, hiszen a választások nem biztos hogy 1998-ban lesznek, hanem ko­ rábban. 98-ban még nem lesz vagy már nem lesz választás... �palócföld 95/5 Baráthi Ottó Dilemmák és csapdák ,,A hatalom csak eszköz, a végcél a népek boldogítása. ” (Deák Ferenc) Bizony, igaza van a szerkesztőnek: any- is azonosulhatok. Ez annak ellenére is így nyi m indenről vitatkozunk mostanában. van, hogy vitaindítója talán nem is annyira Nekem - időnként - egyenesen úgy tűnik, átfogó mint ahogy azt beharangozza, ám m intha mindig mindenki egyszerre vitat­ szándéka szerint - kétségbevonhatatlanul kozna m indenkivel. R áadásul a másik szubjektív. Természetesen előbbi - korántsem mi­ félre nem is igazán figyelve, a v ita p a rt­ nősítő - jelzőim mitsem vonnak le Bilecz nert jobbára és többnyire meg sem hall­ dolgozatának értékeiből. Más - Nógrád Me­ gatva. (Hogy m iért van ez így, nagy d i­ gyei Hírlapban is megjelent - írásaival lemma szám om ra, jóllehet sejtem ; az együtt valóban átfogó képet ad a politikai okok elsődlegesen vitakultúránk h iá­ viszonyokról, s nagy értéke, hogy - amint nyosságaiban keresendők.) Nos, ezért azt az eddigi reflexiók is mutatják - máso­ nem szeretek én különösebben vitatkoz­ kat is gondolkodásra késztet, véleményalko­ ni senkivel sem. tásra serkent; miként most, ez alkalommal Bilecz Endrével, a Palócföld ez évi el­ engem is. ső számában megjelent Választás előtt Szóval, ezért szeretném írásomban ma­ választás után című vitaindító (politikai gam is - nyilván sajátos látásmódom sze­ esszé?) szerzőjével meg azért sem kell vi­ rint - egy kicsit és röviden összegezni a tába szállnom, mert helyzetmegítélése kialakult politikai (csapda?) helyzetet, összességében számomra is reálisnak tű­ nem hallgatva el esetenként kétségeimet, nik, megállapításainak többségével magam dilemmáimat sem. 411 �palócföld 95/5 Egy kis visszatekintés A parlamenti ciklusváltás - az 1994 má­ jusában lebonyolított kétfordulós választás - igen jelentős politikai fordulatot eredmé­ nyezett. A keresztény- nemzeti kormányko­ alíció - általam nem várt, ám sejtett nagyarányú vereséget szenvedett. A kiérdemelt bukásban biztos voltam, csupán a csúfos K.O. ténye lepett meg kissé. A képviselőválasztások eredményeként az MSZP a parlamentben abszolút többséget szerzett, súlya csaknem hétszeresére(!) nö­ vekedett. A szociálliberális gazdaságpolitika bázisán az SZDSZ-szel létrejött korm ánykoalíció formális alkotmányozó többséget jelent, ami lehetővé teszi számukra a két­ harmados többséget igénylő kérdésekben, hogy maradéktalanul - és megfellebbezhe­ tetlenül - érvényesítsék akaratukat. Őszintén szólva ez egy kissé zavar en­ gem: nagy dilemmám, hogy mi lett volna lenne - akkor, ha a kormánykoalíció nem ilyen túlsúlyos. Egy bizonyos számomra: így sokkal könnyebben szalad a kormány szeke­ re; a bibi mindössze annyi, hogy el is sza­ ladhat. Erre sajnos számos jel mutat: ilyen volt - hogy szerintem csak a legveszélye­ sebb kettőt említsem - az önkormányzati törvény módosítása és a Bokros-csomag el­ fogadása, amelyek - Bilecz is utal rá - cent­ ralista törekvéseket hordoznak, s számomra még beláthatatlan következményekkel jár­ hatnak. A második megmérettetés - alig fél év­ vel a parlamenti választások után - az önkormányzati választás volt. A helyi önkor­ mányzati választások azonban nem csupán helyi érdekűek: ahol a pártok erőteljesebben jelen vannak, tehát elsősorban a városok­ ban, a leadott szavazatok üzenetértékűek a 412 központi hatalom, a politikai erők számára is. Ugyanakkor az új önkormányzati tör­ vény a helyi testületeknek nagyfokú szabad­ ságot, autonómiát biztosít még mindig, jól­ lehet úgy tűnik, nyirbálni igyekeztek ezt, aminek esetleges permanenciája szerintem botrányos ballépés - igazi csapda - is lehet­ ne. Ezért a helyi választások és főleg azok eredménye felbecsülhetetlenül fontos. Az önkormányzati választások egyik meghatározó jellemzője volt - véleményem szerint -, hogy a kormánykoalíció két párt­ ja nem kötött országosan választási szövet­ séget, így az együttműködés a helyi viszo­ nyoknak megfelelően alakult. Következés­ képpen a koalíciók kavalkádja vált jellem­ zővé. Az eredmények ismertek - sem he­ lyem, sem szándékom nincs részletezni azo­ kat. Figyelemre méltónak tartom azonban azt a tényt, hogy az új választási rendszer a két-három pólusú pártosodás irányába te­ relte a magyar pártrendszert. Bilecz helyesen állapítja meg: „Nógrád megyében különösen adottnak tűnt a májusi eredmények alapján a baloldal abszolút si­ kere...” A balra át következményeként (is) a polgári pártok döntő vereséget könyvelhet­ tek el, s csúfos kudarcra ítéltettek a konzer­ vatívok. Egyik sem okozott különösebb meglepetést a tárgyilagos kívülállónak. Az már inkább, hogy az SZDSZ - talán nem elég reálisan felmérve erejét és bázisát - a megyében is szövetséges nélkül maradt. Nógrádban a szavazásra jogosultak több mint ötven százaléka járult az urnák elé. Némi rosszindulattal azt is mondhatnám, ez is utal a nógrádi ember naív mentalitására, jóindulattal meg úgy is lehet fogalmazni, hogy a jövőbe vetett hitük vezérelte többsé­ güket. Mindenesetre számomra úgy tűnik, �palócföld 95/5 Nógrádban a népakarat jutott kifejezésre a választási eredményekben. Ezért szerintem választási csalódottságról még nem igen le­ het beszélni - mint ahogy utal erre Bilecz Endre előrebocsátott megállapításában -, hiszen a nép által megválasztottak még a helyükön vannak. Ha a programokban meg­ fogalmazottakhoz képest elért eredmények­ re gondol - esetleg eredménytelenségre cé­ loz, és ez a valószínű akkor viszont telje­ sen igaza van jeles publicistánknak. Szíve­ sen mondanám, várjuk ki a végét, hiszen még alig több, mint egy fél év telt el az önkormányzati választások óta. Hogy a továb­ biakban, miként alakul az önkormányzatok sorsa, az számomra nagy dilemma megintcsak. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy ha gazdasági önállóságukat tovább kívánják egyes politikai erők és kormányzati ténye­ zők korlátozni, az már társadalmi csapda lesz a javából. Különösen gondolok itt az esetleges gazdasági megszorító intézkedé­ sekre, anyagi-pénzügyi lehetőségeik beszűkítésére, mint például a tervbe vett személyi jövedelemadó visszatarthatóságának mérté­ ke, stb. Kampányok és programok A választásokat megelőző időszakban sokan másokhoz hasonlóan - azt gondol­ tam, hiszen előjelei voltak szép számmal, hogy a kampány és a választási propaganda - minden igérgetés ellenére - még a nagyon mélyen lappangó ellentéteket is felszínre hozza, és a valóságosan releváns érdek- és értékkülönbségek eldurvítják, esetleg botrá­ nyossá teszik a választást megelőző napokat-heteket. Kételyeim szerencsére nem váltak valóra, ez a dilemmám szinte alapta­ lannak bizonyult. (Természetesen leszámít­ va néhány abszolút szélső jobbos, meg szél­ ső balos harsánykodót.) Esetenként előfordult persze, hogy a pártok egyes frontemberei eltúlozták szere­ püket, felnagyították tömegbázisukat és erejüket - sokszor figyelmen kívül hagyva a tömegkommunikációs központok felmérése­ it és előrejelzéseit is -, és már-már gyanús határozottsággal fogalmazták meg elképze­ léseiket. Nem kímélték ellenfeleiket, politi­ kai ellenlábasaikat sem. Nem csoda ez, per­ sze, azt is mondhatnánk, hogy hozzátartozik a politikai és a polgári demokrácia játéksza­ bályaihoz, és természetesen gyermekbeteg­ ségként is kezelhető. Mindenesetre az öntömjénezők, a történelmi tényeket megha­ misítok, esetenként a tudatos gyűlölködést is keltők nem arattak nagy sikeret. Mintha fejlődött volna valamicskét politikai kultú­ ránk. (Sokak számára csalódást okozott azonban a közszolgálati TV és rádió, amely mintha néhány műsorában a tényeket ideologizáltan kezelte volna.) Utólag könnyű megállapítani, akár olcsó hatásvadászatnak is tűnhet, hogy a legsike­ resebb kampányt a szocialisták folytatták, és a jobboldali pártok egyikének-másikának a kampánya már maga volt a csapda, hiszen helyzetelemzésük nem egy esetben megmosolyogtatóan irreális volt. Ugyanakkor a szocialisták csupán értelmes erőfeszítéseket ígértek, s szinte, mint akik nyerni sem akar­ nak, előre jelezték, hogy nem szüntethető meg a munkanélküliség, nem csökkenthetők az adósságszolgálat terhei stb. Esetenként persze ők is túllőttek a célon, amikor például mindenek felett apelláltak a szakértelem­ re, vagy a szociális érzékenységre. A pártok megyei szervezeteinek prog­ ramjai nem térhettek el, lényegesen legaláb413 �palócföld 95/5 bis nem, a központi pártprogramoktól, leg­ feljebb a helyi gondok, problémák megoldá­ sát állították a középpontba. Akadt azért néhány - így-úgy túlzó - kivétel is. Ilyen volt számomra például az egyik későbbi koalíciós párt megyei országgyűlési képviselőjelöltjének a Nógrád Megyei Hírlapban is megjelent nyilatkozata, miszerint (sic!): „Adókedvezményeket adunk, eltöröljük a minimáladót, a forrásadót. Megkönnyítjük a hitelhez jutást..., csökkentjük az infláci­ ót... Megakadályozzuk, hogy sokmilliós végkielégítést fizessenek ki... A felsőfokú tanu­ lást kedvezményes tanulóhitellel a szerény anyagiakkal rendelkezők számára is hozzá­ férhetővé tesszük”, stb. A kampány során és a programok meg­ fogalmazásakor és meghirdetése alkalmával is bebizonyosodott, hogy csak a reálpoliti­ kának lehet jövője. A szocialisták eredmé­ nyes kampányának nagy része lehetett - a korábbi politizálásból és eredménytelenség­ ből való kiábránduláson túl - elsöprő-nagy­ arányú győzelmüknek. Ezért szabadjon őket is figyelmeztetni arra, hogy az ígéret szép szó. Nehogy bekövetkezzen az, amit Bilecz Endre - nem hivatkozott vitaindítójában, hanem Hitek - érzelmek - reménykedések című írásában (Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június 4-5.) nagyon szellemesen így fogalmaz meg: „Ma Nógrádban ekkorát győzni mégis könnyen jelentheti a vereség kezdetét. Akkora a beteljesíthetetlen vára­ kozás, hogy nehéz lesz féken tartani”. Mit mondjak: megszívlelendő ajánlás. Ez még akkor is igaz, ha sokan azt a né­ zetet vallják, hogy a programok (különösen a propagandaszólamok) kevésbé lényegesek, nem is kell rájuk annyira odafigyelni. Hi­ szen - mondják egyesek - nem volt még a 414 világon sem egyetlen olyan demokratikus kormányzat, amelyik képes lett volna betar­ tani az ígéreteit. A nyilvánosságra hozott programok nem azért készülnek, hogy azo­ kat végre is hajtsák, hanem azért, hogy dek­ larálják: az adott párt, vagy koalíció képes egyáltalán programot készíteni. Számomra az ilyen és ehhez hasonló né­ zetek tarthatatlansága evidencia. Különösen így van ez olyan súlyos társadalmi, gazdasá­ gi válságban lévő régióban, mint Nógrád megye. A programokat és ígéreteket követ­ kezetesen végre kell hajtani, illetve be kell váltani. Hogy ez mennyire sikerült eleddig kiváltképp megyei szinten és a települési önkormányzatok esetében - azt elsősorban most még nem nekem kell értékelnem. Mint állam- és választópolgár ráérek ezt megten­ ni a ciklus végén is... Megye és székhelye Vitaindító dolgozatában egy helyütt ezt írja Bilecz Endre: „A május után kialakult egyoldalú helyzetet a megyei MSZP-vezetés sorsdöntő politikai tévedéseinek sorozata változtatta meg.” Hát, ez eléggé dehonesztáló megállapítás, amelyet én - ahogy monda­ ni szokták mostanában - sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudok. (Arra viszont kíván­ csi lennék „kikérte-e” már magának az, akit illet.) Majd így folytatja: „Először a kor­ mány megyei jogú várossá nyilvánította Salgótarjánt. Intézkedése tartalmilag indo­ kolt, látványosan méltányos gesztus volt.” Ennek olvastán egy kissé zavarba jöttem, mert nem tudom, hogy a Horn-kormánynak - amelyet Bilecz ez ügyben agyba-főbe di­ csér - milyen szerepe lehetett Salgótarján megyei jogú várossá válásában. (Ez kétség­ telenül az én hibám is lehetne...) �palócföld 95/5 Azt viszont tudom, hogy Oravecz Péter, Salgótarján megyei jogú város - időközben közös megegyezéssel távozott, egyesek sze­ rint menesztett - jegyzője erről így szólt a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain (sic!): „Nem kérte a város a megyei jogot, s a lélekszám alapján most sem lenne jogosult rá. (- Bilecz szerint: »A megyeszékhely erre a jogállásra minden tekintetben alkalmas város.«) Törvényi szabályozás útján illeti meg: 1994. október 30-ával lépett hatályba az önkormányzati törvény módosított 61. pa­ ragrafus, amely kimondja, hogy a megyeszékhely város megyei jogú.” Ezek után jómagam nem tudom eldönte­ ni, hogy ki és miben hibázott és hogy mennyire jogos ez ügyben a kormány piedesztálra emelése. Szerencsére ezen sem ne­ kem kell rágódnom, ez kivételesen nem az én dilemmám. Véleményem szerint - és ha valamit sze­ retnék hangsúlyozni, akkor ezt feltétlenül az a lényeg, hogy Salgótarján megyei jogú városi rangot kapott, az ezzel járó, törvény biztosította jogosítványokkal. Amelyekkel nagyon kívánatos lenne, ha élni tudna. Eh­ hez - mint Oravecz is nyilatkozta, én meg egyetértek vele, még akkor is, ha netán nem önként távozott - bizony kompromiszumokra van szükség a Nógrád megyei, meg a sal­ gótarjáni önkormányzat között. Csak re­ mélni tudom, hogy a készség egyik fél ré­ széről sem hiányzik. Azt jómagam is nagyon sajnálom, hogy a városban élő mintegy negyvenezer válasz­ tó velem együtt nem szavazhatott a megyei közgyűlés tagjaira. Újabb nagy dilemmám, hogy egy ilyen esetben, pontosan hogyan nézne ki a közgyűlés mindenféle szempont­ bó l vett struktúráját stb. tekintve. Hogy más lett volna abban bizonyos vagyok. Aztán ab­ ban is bevallom teljes határozatlanságomat, pontosabban tisztánlátásom hiányát és alul­ informáltságomat, hogy mi is történt igazá­ tól az MSZP-SZDSZ megbeszélések, egyez­ tetések és egyezkedések során. Csak az vi­ gasztal - persze nem nagyon hogy nem vagyok egyedül. Ezt Csongrády Béla hozzászólásából is tudom, többek között. A Palócföld ez évi 2. számában megjelent reflexiójában így fo­ galmaz: „Egy többpárt-rendszerű demokrá­ ciában miért baj az, hogy szocialista több­ ségű kormányzás esetén a megyei közgyű­ lésben más pártok akarata érvényesül?” Kérdése nem költői. Válaszával: „Nem baj...” magam is azonosulni tudok. Legfel­ jebb az lenne a baj, ha a testületben nem a megfelelő emberek kerültek volna megfelelő helyre. Ugyan sokan célozgatnak erre, jó­ magam azonban sajnos nem tudok erről vé­ lekedni, roppant kevés az információm a közgyűlés munkájáról. Már megint akadt egy dilemmám: vajon csak az én pechem-e ez is? (Valószínű, hiszen sokkal jobban is fi­ gyelemmel kísérhetném a megyei közgyűlés munkáját.) Az pedig, hogy (Bilecz megfo­ galmazásában): „Az MSZP országos vezetői negatív jelenségként kezelték első nyilatko­ zataikban a nógrádi (és baranyai) polgári koalíciót”, - engem egyenlőre cseppet sem zavar. Legfeljebb majd csak akkor, ha már érzem is saját bőrömön, meg akkor pláne, ha a megye egésze is érzékeli majd. Csak örök optimizmusom mondatja velem: ez aligha lehet így. Ha netán tévednék - ami velem már számtalanszor előfordult -, az felérne a 22 -es csapdájával is. A decemberi önkormányzati választások alkalmával Salgótarján város esetében kivé­ 415 �palócföld 95/5 telesen nem tévedtem, bejött az, amit vár­ tam, és amire reálisan is számítani lehetett. Új összetételű városvezetés született: a 24 tagot számláló közgyűlésből 10 fő a Szocia­ lista Párt, 5 fő a Munkáspárt tagja. A szo­ cialista párti polgármestert - és ez is igazán figyelemreméltő - országos viszonylatban is a legmagasabb szavazati arányban válasz­ tották meg. Miként ugyancsak szembetűnő - ám korántsem meglepő - a szocialista- és munkáspárti koalíció létrejötte. Ez a koalí­ ció már csak azért is valószínűsíthető volt, mert a Munkáspárt támogatta a szocialista polgármesterjelöltet a választások előtt, s ennek a választások után valahol meg kel­ lett térülni. Meg kellett azért is, mert az SZDSZ - noha a Munkáspárthoz hasonlóan 5 fővel képviselteti magát a testületben talán megint eltaktikázta magát, a többiek meg labdába se rúghattak. Sikerült tehát a vezetésváltás a város­ ban. Azt a jövő dönti el, hogy milyen ered­ ménnyel. Az új testületnek bizonyos érte­ lemben helyzeti előnye van, legalábbis előd­ jéhez képest. Nem a kellemes-kényelmes baloldali többségre gondolok, hanem arra, amit az előző testület csinált; úgy tűnik szá­ momra: nem lenne nehéz többet-jobbat pro­ dukálni a városban - a városért. Bár sokak szerint az indulás nem sikerült valami fé­ nyesen - Gusztos István és Rákos Csaba igen-igen kemény kritikával illetik a köz­ gyűlés munkáját (Palócföld 95/2., illetve 95/3. száma) -, de a váltás látszólag na­ gyobb megrázkódtatást sem okozott a hiva­ tal munkájában. És, ha az eddig végrehaj­ tott személycserék (pl. jegyző, művelődési osztályvezető) a szakszerűség növekedése irányában hatnak, akkor az elkövetkezen­ dőkben még az ellendrukkerek is csalódhat­ 416 nak. (Bár, ha Gusztos tanár úr információi megalapozottak, akkor bizony már nem csak az ellentábor lelkendezhet, de a csapat szurkolói is aggodalmaskodhatnak.) Szóval, az önkormányzatok ügyében bevallom - nem látok valami kristálytisztán, és ez az én újabb „állampolgári” dilemmám. Nyilvánosság, tolerancia Tökéletesen egyetértek Ádám Tamással, amikor így nyilvánul meg: „Mind a mai na­ pig nem igazán értik a pártok, mekkora je­ lentősége van a nyilvánosságnak.” (Palóc­ föld, 1995/2.szám) Joggal hiányolja ezt az újságíró Ádám, és én aligha hiszem, hogy ez részéről valamiféle szakmai beütés és elfo­ gultság, netán sajátos érdek által diktált vé­ lemény lenne. A kampány-hadjárat során tanúsított bőbeszédűség után - néhány tisz­ teletreméltó kivételtől eltekintve - a pártok megyei szervezetei, frontemberei alig nyi­ latkoznak meg. Vajon nincs miről beszélni­ ök, nincs mit mondaniok választóiknak és a közvéleménynek? Pedig, meggyőződésem, hogy jól tud­ ják: a nyilvánosság a demokrácia szerves része. És, ha az újságíró hiányolja a pár­ tok részéről megnyilvánuló sajtóval szem­ beni néminemű indiferenciát, akkor én, mint állampolgár, úgy vélem, joggal tehe­ tem szóvá az önkormányzatok ezirányú közömbösségét. (Persze, itt is akad né­ hány kakukktojás.) Jó lenne tudni a dön­ tések előzményeit, hátterét, már csak azért is, hogy az állampolgár nagyobb megértéssel fogadhassa azokat. A nagyobb nyilvánoság hiánya miatt bizony az ember nem egyszer sötétben tapogatódzik, s mi­ után hall ilyen-olyan füleseket a jólértesültektől, fogalma sincs, mi az igazság. �palócföld 95/5 Igaza van Bilecznek, amikor ezt írja: „Nyilvánossághiány miatt sűrű homály fedi a megyét kormányzó többség belső erővi­ szonyait, az egyes pártok tényleges hatalmi befolyását. Amiért ez a nyilvánosságra tar­ tozik, az a személyi hatásköri döntések ért­ hetetlen késleltetésével, botrányos javasla­ tok kiszivárogtatásával indokolható.” Mon­ dom, igaza van Bilecznek (Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április 1 .), mert megállapítása ül a települési önkormányzatok esetében is. De - mint említettem engem nem is annyira a belső pártharcok és villongások érdekelnének, sokkal inkább a meghozott döntések indoklása, netán az elmaradt cse­ lekvések miértje. Tehát szerintem is nagyon hiányzik az állampolgárok objektív, rendszeres tájékoz­ tatása. Abban is igaza van Ádám Tamásnak, hogy: „A régi beidegződések még az újsá­ goknál is működnek.” Jómagam is tudom, hogy a helyi lapok szerkesztői szívesen zanzásítanak, kihúznak, meghúznak, esetenként saját ízlésük szerint formálják „egy kicsit” a leadott kéziratokat. Aztán meg fokozottan fennáll a veszélye a félreértéseknek és az el­ hallásoknak szóbeli nyilatkozatok, interjúk esetén. Csoda, ha idegenkednek a nyilvá­ nosságtól az interjúalanyok, vagy a kézira­ tot szívesen leadni szándékozók? Itt is - ez esetben is - csak a tervszerű, okos együtt­ működés vezethet eredményre. A nyertes „csak” az állampolgár lenne ugyan, de hát nem ez kellene-e legyen a kívánatos és el­ érendő cél? Mondjuk: a demokrácia jegyé­ ben - feltétlenül. És most jutottam el a toleranciához. Ko­ rántsem azért, mert mostanában felkapott, és módi ezt emlegetni, meg nem is azért, mert 1995 a tolerancia éve. Sokkal inkább azért, mert a tolerancia legalább olyan hi­ ánycikk, mint a nyilvánosság. Jómagam egyébként nem csodálkozom annyira ezen, mint amennyire fájlalom inkább. Különö­ sen akkor, ha a társadalmi méretű tole­ ranciára gondolok. A tolerancia alapja ugyanis a bizalom. Márpedig én úgy lá­ tom, mintha veszni látszana az a hatalmas méretű bizalmi tőke, amelyet voksaikkal alapoztak meg az állampolgárok. S ne fel­ ejtsük, Nógrádban még nagyobb arány­ ban, mint országszerte. Ugyanakkor Nógrád megye lakossága az országos átlagnál is majd minden te­ kintetben súlyosabb helyzetben van. (Tes­ sék csak beleolvasni a KSH kiadványaiba!) A naponta munkanélkülivé váló sok-sok ember, a létminimum alatt élők sokasága, az elszegényedők ezrei-tízezrei, a gyara­ podó számú hajléktalanok, a kisnyugdíja­ sok és a betegek aligha tudják méltányolni a kormány és a helyi politikai potentátok türelmét és közülük egyesek tehetetlensé­ gét, megelégedettségét. Tudni kell minden funkcióban és dön­ tési pozícióban lévőnek - lent és fent egyaránt -, hogy az elszegényedés, a min­ dennapi gondok, az elkeseredettség és a még visszafojtott indulatok nem táplál­ hatják a türelmet, és - főleg - nem tehe­ tik végtelenné. S ne felejtsék azt se, amit írásom mottójaként Deáktól idéztem. 417 �élő múlt R. Várkonyi Ágnes A szécsényi országgyűlés 290. évfordulójára Korszakváltás válságos idején, a megújulás és túlélés súlyos feladataira kínált megoldást. Dokumentumai évszázadokig porosodtak a ha­ zai és külföldi levéltárak mélyein, vagy titkolt másolatokban adták tovább az egymást váltó generációk. Története a nemzeti emlékezetben üres évszámmá, vagy ragyogó külsőséggé sekélyesedett. Ez az oka, hogy a szécsényi or­ szággyűlést felidézni még ma is kihívás a tu­ domány számára és kihívás az új század kü­ szöbén is régi megoldatlanságaikkal küzdő Duna-táji nemzetek számára is. Előadásomban a szécsényi országgyűlés történetének három csomópontját világítom meg. Gyakorlatilag a magyar politikai kul­ túra elfelejtett, vagy kevéssé számontartott értékeiről szólok. A reformok, a vallássza­ badság és az anyanyelvi műveltség összefüg­ géseiről, végül, de nem utolsósorban - né­ hány hónappal ezelőtt a londoni levéltárban feltárt dokumentumok jelentőségét is hang­ súlyozva - arról, hogy miért keltette fel ez az országgyűlés Európa nyugati végeinek fi­ gyelmét is, és hogyan fogalmazta meg a bé­ kekötés kultúrájával Magyarország helyét Európában. 418 Reformok Az országgyűlés 1705. szeptember 12-én a Borjúpást mezején a magyar királyság több évszázados hagyománya szerint egyhá­ zi és világi szertartásokkal nyílt meg. Re­ formjaival azonban túlmutatott a hagyomá­ nyokon. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Rákos mezején tartják meg. Közben a kato­ nai viszonyok változása miatt ez kivihetet­ lennek bizonyulván felmerült Léva és Hat­ van is, mint a tanácskozásra alkalmas tele­ pülés. Végül Szécsény mellett döntöttek. Miért a török háború pusztításai után éppen csakhogy éledő kis mezővárost vá­ lasztották az országgyűlés színhelyének? Miért ezt a meglehetősen szegény települést látták alkalmasnak, hogy helyet adjon több ezer embernek, főurak, egyháziak és világi­ ak sokaságának, huszonöt vármegye és hu­ szonhat város követségeinek, a hadsereg küldötteinek, császári követeknek, sőt a ter­ vek szerint az angol és a holland békebizto­ soknak is, az ellátást szolgáló nagyszámú személyzetnek és a védelmet biztosító ezredeknek? Miért itt építették fel a hatalmas sátorvárost és Bethlen Gábor fejedelem ti- �palócföld 95/5 zenkétárbócos sátrát, hogy megfelelő hely­ ségül szolgáljon az országos tanácskozás­ ra. Miért Szécsényben gyűltek össze a ma­ gyar konföderáció tagjai „a haza dolgai­ nak eligazítása végett?” A kérdés választ követel, különben nem értjük meg a refor­ mokat sem. Rákóczi kormányzóköre, az Udvari Ta­ nács dolgozta ki az országgyűlés program­ ját és készítette elő a reformokat. A Consilium Aulicum tagjai valamennyien mű­ velt, képzett köznemesek voltak, korszerű­ en gazdálkodók, akik kereskedelmi vállal­ kozásokkal igyekeztek növelni jövedelmü­ ket, s a természeti adottságokat kihasznál­ va a korabeli iparral is próbálkoztak. Töb­ ben Nógrád vármegyei birtokosok, vagy itteni nemesekkel vannak rokonságban. Ráday Pál, Nógrád és Hont vármegye huszonkilencéves jegyzőjéből lett Rákóczi titkos secretáriusa és diplomatája. Kajali Pál alispán pedig a török kiűzése utáni időkben az országos csalódást így fejezte ki: „országunk nem boldog... országunkban nincs békesség”, s majd az új magyar ál­ lamban fontos gazdasági feladatokat látva el Rákóczi messzelátó szeme világának is nevezték. Ők az Udvari Tanács többi tag­ jával együtt nagyon is jól tudták, hogy re­ formokra van szükség, hiszen ismerték az országot, végigjárták a vármegyéket és na­ ponta futottak be hozzájuk a különböző panaszok. Gróf Forgách Simon generális ugyancsak kulcszemélyiség, résztvett az országgyűlés eszmei előkészítésében is, ki­ adta 1705 nyarán Rákóczinak ajánlva Zrínyi M iklós művét, a Török Á fiu m el­ len való orvosság-ot. Külső és belső vi­ szonyok egyaránt váltást, döntést, refor­ mot sürgettek egy sereg ügyben. A nem­ zetközi körülményeket sajnos most csu­ pán érintőlegesen említhetem. 1705 tavaszán meghalt Lipót császár. I. József mint örökös király foglalta el a trónt, miután a magyar főrendek és a Habsburg udvar előzőleg megállapodtak, hogy a vá­ lasztott királyságot örökös királysággá nyil­ vánító 1687. évi országgyűlési döntés fejé­ ben a magyarok szabad kezet kaptak a tö­ rök hatalom alól visszafoglalt ország beren­ dezésében, a Habsburg kormányzat azonban nem tartotta magát a kompromisszumhoz, a magyarokat kizárták az ország kormányzá­ sából, a török háborút lezáró karlócai béké­ ben (1699) pedig amint Rákóczi írta: „nél­ külünk döntöttek rólunk.” Józsefnek szem­ be kellett néznie azzal is, hogy a franciákkal hadbanálló Habsburg birodalom haderejé­ ből a magyarországi szabadságharc mintegy 20-40 ezer főnyi császári haderőt köt le, két szövetségese - Anglia és Hollandia - pedig már 1704-ben lépéseket tett, hogy diplomá­ ciai úton csendesítsék meg Magyarországot és Erdélyt. 1705 tavaszán a Habsburg kor­ mányzatban szembetűnő személyi váltás fi­ gyelhető meg: Kaunitz gróf meghalt, Kollonits háttérbe szorult, a régi militáris párt­ nak azonban változatlanul erős bázisa ma­ radt. Az udvar anyagi gondjai és a nyugati hadszíntéren tapasztalható nehézségei miatt minél gyorsabban szerették volna befejezni a magyarországi háborút. Annál is inkább, mert Anglia és Hollandia egyre erélyeseb­ ben követelte, hogy a Magyarországon lekö­ tött császári haderőt irányítsák át a nyugati hadszíntérre és elégítsék ki a protestánsok igényeit. József császár nem zárkózott el a tárgyalások elől, de Rákóczi pártját meg­ osztó politikai célszerűségét sem ejtette el. Szerették volna az országgyűlést József csá­ szár magyarországi uralmának megerősíté­ sére kihasználni, attól is tartottak, hogy Rá­ kóczit királlyá választja az ország, s a mili­ táris párt is érvényt tudott szerezni akara419 �palócföld 95/5 tának, amikor az országgyűlés megnyílt, az új császári főparancsnok már megkapta a parancsot, hogy haderejével vonuljon kelet­ re és foglalja vissza Erdélyt. A belső viszonyokra tekintve méltán ál­ líthatjuk, hogy nehezebb időben aligha ült még össze országgyűlés. Két éve tart a há­ ború. Jelentős változások következtek be. Erdély fegyvert fogott és még az előző év­ ben Rákóczit fejedelemmé választották. A Királyságban pedig az 1704 elején megkö­ tött conföderáció alapján Rákóczi mint kormányzó több országos rendelkezést ho­ zott: új kormányzási gyakorlatot vezetett be, megszervezte a diplomáciát, a hadsere­ get, birtokok hovatartozásáról döntött, in­ tézkedései átfogták az egyházak, iskolák, a kereskedelem, bányászat ügyét és még sok más kérdésben adott ki lényegbevágó rendeleteket. Ezeket törvényesíteni kellett. A há­ ború irtózatos terheket rótt a lakosságra. Pártok alakultak ki. A katonaság és a vállal­ kozó nemesség kevesellte, mások sokallották a változásokat. Voltak, akik több áldo­ zatot nem akartak, mások az adott struktú­ rában nem tudtak vállalni, s a földesurak a hadseregből visszakövetelték fegyvertfogott jobbágyaikat. Fellángoltak a vallási ellenté­ tek, sok helyen önkényesen vettek elégtételt régen elszenvedett sérelmeikért. Mindennek elrendezésére nyugodt évekre lenne szük­ ség, az országgyűlésnek viszont még egy hó­ nap sem jutott. Rákóczi előterjesztését Ráday Pál olvas­ ta fel. Emlékirataiban a fejedelem azt hang­ súlyozta, hogy minden addigi hatalmát le­ tette, s az országgyűlésen úgy kíván résztvenni, mint az ország főurainak egyike, vagy inkább „mint polgár”. Az előterjesztés szövege évszázadokon át lappangott, néhány évtizeddel ezelőtt került elő, s ma már tud­ juk, hogy az elfelejtett reális magyar politi­ 420 kai kultúra egyik legszebb dokumentuma. Rákóczi kifejtette: az általános európai há­ ború, amely lehetővé tette, hogy fegyvert fogjanak az ország szabadságáért, azzal jár, hogy be kell látniok, külső hatalmak fegyve­ res segítségre nem számíthatnak. Szembe kell tehát nézniök a realitásokkal. Mit te­ gyenek? Folyamodjanak a török segítségé­ hez - amint néhányan javallják? Ha ezt tennék, elszakadnának Európától. A súlyos helyzetben: „a két bizonytalan között azt válasszuk, amely értelmesebb”. Portugália, Hollandia, Belgium, Svájc példáját hozva fel, Rákóczi kifejti: ragaszkodniok kell az ország szabadságához, céljuk, hogy az or­ szágban béke legyen, nem zárkóznak el a béketárgyalások elől, de éppen ezért kell folytatniok a harcot, mert csak így érhetik el, hogy a császári udvar elfogadja Anglia és Hollandia békeközvetítő közreműködé­ sét, s majd az aurópai háborút lezárva az ország szabadságát befoglalják az universális békébe. Magyarország története folyamán mai tudásunk szerint először itt Szécsényben vettek részt országgyűlésen a katonaság kö­ vetei is. Heves viták holtpontjain nemegy­ szer ők lendítik át a tanácskozásokat. Pél­ dául Kajali Pál a katonaság kívánságára hi­ vatkozva javasolta: „Rákóczi Ferenc feje­ delmökké kiáltassék ki”. Megerősítette és újrafogalmazta az országgyűlés az ország szabadságáért és törvé­ nyeinek helyreállításáért összefogottak szö­ vetségét, a Conföderációt. Tartalmát érde­ mes kicsit alaposabban megvizsgálnunk. Az esküszövegből kiderül, hogy olyan szemé­ lyek szövetsége, akik nem kényszerből, ha­ nem szabad elhatározásból döntöttek: „most is ujonnan megerősített szövetségbe szabad- akaratom szerint belépek”. Az egy­ ség talán a legfőbb követelmény, amint �palócföld 95/5 majd látni fogjuk, a reformok egyik célja, hogy a konfliktusok okait kiküszöböljék: „az egyességet, mint ezen szövetségnek lel­ két, megtartom”. Rákóczi Emlékiratai szerint a konföde­ ráció létrehozásával a lengyeleket követték. Ezzel szemben az egykorú források úgy tá­ jékoztatnak, elsősorban Belgium és Hollan­ dia példájára tekintettek. Nevezetes magyar hagyományokra is építhettek: 1705 nyarán, mintegy az orsággyűlés előkészítésének je­ gyében ki is adták azt a Zrínyi Miklós el­ gondolásait tartalmazó Elmélkedés-t, amely többek között kifejti, mennyire fontos lenne a szomszéd országokkal konföderációt köt­ ni. Rákóczi az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságát meg kívánta őrizni, s a „két ma­ gyar hazá”-t konföderációval kapcsolta össze. A lengyel konföderáció még csak a nemesek szövetsége. A szécsényi konföde­ ráció viszont már túlmutat a rendi kerete­ ken, mert belefoglalták a mezővárosokat, a hajdúvárosokat, és a katonaságot, a vitézlő rendet. A katonaság zömmel magyar, de je­ lentős számban fogtak fegyvert ruszinok, németek, románok. Német és szlovák nyelvű esküszövegeket is ismerünk. A reformok sora hosszú. A kétkamarás országgyűlést megpróbálták, de nem tudták keresztülvinni. A kormányzótestületben ne­ vezetes változások történtek: az Udvari Ta­ nács helyett Szenatust hoznak létre, az ad­ digi köznemesi kormányzótestület tagjai részben a Gazdasági Tanácsba kerültek. Rendkívül heves viták közben szabályozták a vármegyék viszonyát a kormányzathoz, ezentúl a vármegyék nem küldhetnek min­ den ügyes-bajos dologban követséget az ud­ varba, olcsóbb és célravezetőbb, ha írásban terjesztik elő ügyeiket. Törvényerőre emelte az országgyűlés az addigi birtokadományo­ kat. Rákóczi visszaadta eredeti tulajdonosa­ iknak a Habsburg uralkodó által elkobzott birtokokat és kincstári földeket is felhasz­ nált az országos ügy érdekében. Ez azért fontos, mert Rákóczi ilyen módon tudta biztosítani a katonaság ellátásához, a sebe­ sültek és rokkant vitézek ápolásához, fog­ lyok kiváltásához, hadiözvegyek, árvák el­ tartásához szükséges alapokat. A birtoktu­ lajdon biztonsága szolgált alapjául az adó­ rendszer reformjának. Ezt a hosszú távú ter­ vet itt csak előkészíteni tudták. A közterhek igazságosabb elosztása érdekében a tényle­ ges anyagi képesség figyelembevételével a vármegyéket három osztályba sorolták. Né­ hány vármegye ebben kiváltságai sérelmét látta, a nemesek közül többen szeptember 29-ről, szeptember 30-ra virradó éjszaka el­ hagyták a gyűlést. A Fejedelem tökéletesen átlátta a - korabeli kifejezéssel élve - „kö­ zönséges teherviselés”, a köz-, vagyis az or­ szágos teherviselés nehézségeit, s nem sok­ kal később megbízást adott ki Ráday Pál­ nak, tárják fel a múltbéli magyar adózási szokásokat. Jól kiderül a tárgyalásokból is, hogy a reformok célja működőképessé tenni Rá­ kóczi országát. Ez egyet jelentett a korsze­ rűsítéssel, vagy úgy is megfogalmazható: meg kell szüntetni a konfliktusok okait, a társadalmi feszültségeket újratermelő patt­ helyzetet. Rákóczi és munkatársai nagyon ügyeltek arra is, hogy a változások ne kelt­ senek újabb ellentéteket. Erre vall a hadse­ reg sefo rm já-ba vágó döntések körüli lát­ szólagos rejtély. Elsődleges érdek és elodázhatatlan köve­ telmény, hogy az országnak állandó hadse­ rege legyen. Ennek létrehozása rendkívül sok időt követelt, mert egy sereg szociális, gazdasági, szervezeti, jogi kérdés megoldá­ sát kívánta. A jobbágykatonákat ki kellett emelni a földesúri kötelékből, családjukat 421 �palócföld 95/5 mentesíteni kellett a terhek alól. Pátensek helyezték kilátásba a szociális szabadságot és a részleges tehermentességet (17031704). Az országgyűlésen további lépések történtek. Döntést hoztak: „A vitézkedő nemtelenek szabadíttassanak fel a jobbágy­ ság alól, személyeik szabadnak tekintesse­ nek”. Továbbá: „Minden vármegyében állí­ tassanak szabad helységek, amilyenek a hajdú helyek, s a katonáskodó nem nemes személy ott találja a hazának, tett szolgála­ táért jutalmát”. Sok vita folyt az elmúlt évtizedekben a történészek között, hogy mégis miért hiá­ nyoznak ezek a döntések az országgyűlés ki­ nyomtatott törvényeiből? Több magyarázat született, s mindegyikben van valami igaz­ ság. Lehet, hogy valóban csonka a ma is­ mert nyomtatott példány, a katonaság fe­ gyelmének megszilárdítását becikkelyező 19. artikulus után a szöveg megszakad. Ha valóban kihagyták, elképzelhető, hogy azért történt, mert az állandó hadsereg testületi törvénykönyve, a Regulamentum Universale még nem készült el, az estébe nyúló viták után még éjszakákon át olvasták és tárgyal­ ták a kéziratot. Főleg azonban a későbbiek arra mutatnak, hogy a katonaság kiemelését a feudális szociális struktúrából a földesu­ rak kárpótlásával kívánták megvalósítani, amint az ónodi országgyűlés bizonyítja, és ennek elengedhetetlen feltételét többek kö­ zött a közteherviselésben látták. Tolerancia A vallási kérdésről öt törvénycikket al­ kotott az országgyűlés (6, 13-16). Méltán ál­ líthatjuk, történelmi jelentőségűek nemcsak az ország, hanem a tágasabb régió jövője szempontjából is. Kimondja a szabad val­ lásgyakorlat elvét, a bevett vallások szabad­ ságát és állást foglal a lelkiismereti szabad­ ság mellett. Mindenki azt a vallást választ­ hatja magának, amelyik tetszik és „abban pedig senki által ne háborgattassék.” Eltörli az 1681. évi országgyűlésnek azt a záradé­ kát, amely szerint a hatalom, a földesúri ha­ talom, a föld tulajdonosa szabhatja meg, ki milyen hitet valljon. Ez a nagyjelentőségű törvény egyrészt az Erdélyi Fejedelemség tordai országgyűlési törvényének (1563) ha­ gyományára épül, másrészt egybevág a ko­ rabeli Európában legkorszerűbbnek tekin­ tett felfogással, John Locke tolerancia-elvé­ vel. A sajátos Duna-táji, sőt közép-európai viszonyokban rejlő, többlettel. Mi ez a több­ let? Egyrészt: a vallási harcok egyik neural­ gikus pontja volt a templom. Kié legyen a régi, kié volt eredetileg, kinek a földjén, hol építhetnek újat? A szécsényi országgyűlés úgy döntött: a templomot az a vallásfelekezet kapja, ame­ lyik többségben van abban a helységben. De úgy, hogy ennek fejében köteles a kisebb­ ségnek templomot építtetni. Vagyis a tör­ vény védi a kisebbséget, sőt egyenesen a többség feladatává teszi a kisebbség védel­ mét. Másrészt ezek a vallásügyi törvények az anyanyelvi oktatás, a nemzeti művelődés szabadságát és a szociális gondoskodás kö­ telességét is magukban foglalják. Miről is volt szó? Abban az időben az egyházak ke­ zében van az iskola, vagyis a művelődés, a szószék és a nyomda segítségével a tájékoz­ tatás és a közvéleményformálás, különböző alapítványok révén pedig a külföldi ösztön­ díjak, a kölcsönök, s az ispotályok, vagyis a szegénygondozás ügye. Rákóczi már 1704 elején két rendelkezést is kiadott, hogy bár­ mely felekezet szabadon alapíthat iskolát, és az iskolákat háborgató katonát szigorúan bünteti. Az ország lakosságának nyelvi meg­ oszlása igen nagymértékben egybeesett val­ lási hovatartozásával. A vallási tolerancia �palócföld 95/5 tehát a műveltségbeli tolerancia elvet is ma­ gában foglalta. Rákóczi állama felkarolta a szegények, elesettek ügyét, de amint a ké­ sőbbiek is bizonyítják, az elaggottak, maga­ tehetetlenek, árvák és magányos özvegyek ellátásának javarésze a középkor óta az egy­ ház vállain nyugodott. A tolerancia-törvény tehát nagyon lényeges szociális tartalmat is hordozott. A jezsuitáknak, ha a konföderá­ cióra nem teszik le az esküt, el kell hagyniok az országot, különben a konföderáció méltányolja az ifjúság nevelésében végzett és végzendő munkájukat. „Hogy a Confoederatió a szép egyesség által jobban erősöd­ jön" - indokolta a törvény a vallásügyi vég­ zéseket. Tudjuk, ezen a tájon mennyire megszenvedték a hatalom által gerjesztett vallásüldözéseket, és a vallásháborúk em­ berséget rongáló következményeit. Tapasz­ talták ugyanakkor, hogy a lakosság képes rá, hogy maga alakítsa ki az együttélés módjait. Hány helyen használták a különbö­ ző vallásúak közösen a templomot. Erdély­ ben pedig a fejedelmek alapítottak anya­ nyelvű iskolákat a román ifjúság számra, s békében éltek együtt a magyar iskolákkal. Szécsényben társadalmi igényből közha­ talmi törvény mondta ki a vallásszabadsá­ got, s gyakorlati működését a közösségekre bízta. A különböző vallás-felekezetekhez tartozók békés együttélését a többségnek a kisebbségért vállalt felelősséggel rendezte el. Biztosította a különböző anyanyelvűek egyenlő fejlődési esélyeit, mintegy a műve­ lődés demokratizmusát. S ha meggondoljuk, hogy az adott társadalmi struktúrában, a ré­ gió viszonyai között az anyanyelvi művelt­ ség lett a polgári nemzetek felnevelője, a törvény jelentőségét aligha tudjuk kellően hangsúlyozni. Annak pedig a következmé­ nyeit máig szenvedik az egymást váltó gene­ rációk, hogy ezt a törvényt a többivel együtt kitépte Magyarország törvénykönyvéből a Rákóczi állama felett győzedelmeskedő ha­ talom. A békekötés kultúrája Rákóczi országgyűlési előterjesztése után „felolvastatott az angol királynő (An­ nának) és a hollandiai köztársaság bécsi residenseinek a fejedelemhez Bécsben septemb(er). 2d. írt és a fejedelem által septem(ber) 11d. vett leveleik, kik közbejárókul • ajálnkoztak az Ausztriai házzal kötendő bé­ kesség megszerzésére.” A szécsényi országgyűlés feltűnően nagy nemzetközi érdeklődést keltett, s az angol és holland kormány rendkívül sokat foglal­ kozott vele. Az európai diplomácia és a köz­ tudat jogosnak ismerte el Rákóczi szabad­ ságharcát és igényét, hogy a Magyar Ki­ rályság és az Erdélyi Fejedelemség állami szuverenitását az universális békébe foglal­ va a külföldi hatalmak garanciái tegyék időtállóvá. Sőt mi több: Magyarország és Er­ dély ügye a spanyol örökösödési háború szerves része volt, s Anna angol királynő közvetlenül az országgyűlés előtt kérte Jó­ zsef császárt, hogy békéljen meg a magya­ rokkal. A Habsburg kormányzat szélsősége­ sei viszont azzal a képtelen kívánsággal áll­ tak elő, hogy Anglia és Hollandia bécsi kö­ vetei azért menjenek Szécsénybe, hogy elér­ jék, az országgyűlés ünnepélyesen ismerje el József császár örökös magyar királyságát és mondjon le az Aranybulla ellenállási zá­ radékáról. Az angol diplomácia, kivált Ge­ orge Stepney, az európai hatalmi egyensúly szempontjából tekintette számottevőnek Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség megnyugtatását, s nagyon is tisztában volt vele, hogy ennek a megnyugtatásnak alapve­ tő feltétele az ország szuverenitásának és a protestánsok vallásszabadságának biztosítá­ 423 �palócföld 95/5 sa. Rákóczi ugyancsak többször leszögezte, hogy Magyarország és az Erdélyi Fejede­ lemség tényező lehet az európai hatalmi egyensúly kialakításában és megőrzésében. Országgyűlési előterjesztésében hangsúlyoz­ za: ezek a háborúk fegyverbe öltöztették csaknem az egész kereszténységet, „mely­ nek egy része az súllyos hadakozást tsak azért is választotta, hogy az Frantzia és Austriai Ház közöt/t/ ed/d/ig meg tartott egyenlő mérték vagy ennek vagy amannak meg gyengélődésével el ne bomoljon.” Kész a béketárgyalásokra, de csak a királyság és Erdély önálló államiságának biztosításával, nemzetközi mediáció útján, s ha Herbeville megáll a Duna vonalán. Szécsényben mejelent a kalocsai érsek, Széchenyi Pál, a császári oldalon maradt magyarok békebiztosa. Fáradozásához ala­ posan hozzájárult, hogy a császári udvar vé­ gül elfogadta az angol-holland mediaciót. Az angol követ jelentései és naplója szerint készültek rá, hogy ezzel mennek Szécsénybe, már az útleveleket is megkapták Rá­ kóczitól, s számoltak az érdemi tárgyalások lehetőségével. Herbeville hadjárata azonban keresztülhúzta a terveket. A szécsényi országgyűlést időnek előtte hirtelen kellett befejezni. Úgy döntöttek, hogy folytatni fogják a tárgyalásokat az an­ gol és a holland követ közvetítésével. A bé­ kekötés módját törvénybe foglalták. A szécsényi országgyűlés 4. articulusa szerint az országgyűlés felhatalmazást ad a Fejede­ lemnek, hogy a senatori testülettel együtt a Haza dolgainak rációi szerint, a közügy ja ­ vára munkálkodjon és végezzen, ha a „Bé­ kességnek Tractáját” az Austriai Ház a ma­ ga követjei „avagy Angliai és Hollandiai s úgy más hatalmasságok madiatioja által” folytatni fogja. A törvény elvileg megszabja a békekötés módját. A tárgyalás és a döntés 424 a Szenatus közreműködésével a Fejedelem joga, a ratifikáció a Konföderált rendek ha­ táskörébe tartozik. Rákóczi és szűkebb politikusgárdája az­ zal a szándékkal kezdte el a szabadsághar­ cot, hogy az ország önállóságát szavatoló megállapodást foglalják majd bele az euró­ pai háborút lezáró általános, universalis bé­ kébe. A szécsényi országgyűlési törvény nyolcadik articulusa Thököly Imre fejede­ lemnek elégtételt szolgáltatva többek között azt is leszögezi, hogy „maga személye pedig több bujdosó Magyarokkal az leendő Békes­ ségnek Traktájában includáltassék.” Ez a szellem érvényesül a továbbiakban is, amikor Rákóczi ragaszkodik hozzá, hogy a békében nemzetközi hatalmak garantálják az Erdélyi fejedelemség önállóságát. Hogy ezt az elvet mennyire magáévá tette az an­ gol politika, arra jellemző George Stepney kijelentése: ha Erdély elveszti önállóságát és nem biztosítják a vallásszabadságot, az „anynyi, mint fejszét fogni a fa gyökerére...” * Kétszázkilencven évvel ezelőtt, 1705 szeptemberében Európa minden harcbanálló hatalma Szécsényre figyelt. A szécsényi országgyűlés döntései nem hagyták érintet­ lenül a Habsburg császár és a nemzetközi háború esélyeit, hosszú távon pedig alterna­ tívát kínáltak Magyarország jövőjére, a ré­ gió konfliktusmentesebb berendezésére és működésére. Ma, innen e nehéz századvég kendőzet­ len távlatából, ebből a kegyetlen tükörből, a szécsényi országgyűlés történelmi dimen­ zióinak, egyetemes értékeinek eddig isme­ retlen teljességében tűnik elénk. Törvényei és tárgyalásai, az egységet szolgáló refor­ mokról, a vallási toleranciáról és az európai hatalmak felelősségével megteremthető bé­ kéről önvizsgálatra késztetnek. Vajon jól sá­ �palócföld 95/5 fárkodunk-e történelmünk értékeivel mi magyarok és nem magyarok? Hiszen a történelem mindnyájunk közös elévülhe­ tetlen világöröksége. Ha Magyarország el­ felejti történelmét, ha hagyja kitörölni múltját a Dunatáji-régióból, nemcsak Ma­ gyarország, hanem Európa is elveszti öna­ zonosságát. Kívánom, hogy Szécsény polgárai ápol­ ják tovább az országgyűlés hagyományát. Szép lenne, ha emléktáblát is állítanának örök emlékezetül, hogy diákok, látogatók és az idetévedt külföldiek soha ne felejtsék, annakidején ez a kis mezőváros adott ott­ hont az Európában ma is fájdalmasan idő­ szerű követelményeket megfogalmazó országgyűlésnek. (Elhangzott: 1995. szep­ tember 17-én a szécsényi országgyűlés 290. évfordulójának ünnepségén Szé­ csény városában.) Oláh Jolán festménye 425 �palócföld 95/5 Tóth László „Hívebb em lékezésül...” Csehszlovákiai magyar memorandumok és egyéb dokumentumok a hontalanság éveiből 1945-1948 A magyarok kitelepítésének elvét a Moszkvában tárgyaló Benešnek már 1943 decemberében sikerült elfogadtatnia Sztálin­ nal és a szovjet vezetéssel - olyannyira, hogy három és fél évvel később, a párizsi békekon­ ferencián is ők érveltek a legnagyobb vehe­ menciával mellette, lásd Visinszkij beszédét - s bár Beneš a hírt még ugyanazon a na­ pon, 18-án tudatta a moszkvai csehszlovák (kommunista) emigráció vezetőivel, kide­ rült, hogy Gottwaldék ekkor még másképp képzelték el „a magyar kisebbség kérdésé­ nek megoldását”, s azt nem kapcsolták össze a németkérdéssel. A moszkvai csehszlovák kommunisták­ nak a magyarkérdéssel kapcsolatos nézetei­ ben 1944 májusában következett be radiká­ lis fordulat, jóllehet egy hónappal korábban Gottwald a Javaslat néhány intézkedés megtételére Csehszlovákia felszabadított területein című dokumentumhoz fűzött jegyzeteiben „a magyarok egyenjogúságá­ ról, a magyar demokratikus erőkkel való együttműködésről” szólt. Sőt, állítja Janics Kálmán: „1944 nyarán a kisebbségek likvi­ 426 dálását kívánó radikalizmus motorja már nem Londonban, hanem Moszkvában volt”, noha magában Szlovákiában még sokáig nem vetődnek fel ilyen élesen ezek a kérdé­ sek, s a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is csu­ pán az az egyetlen rendelete érintette köz­ vetlenül a magyarkérdést, mely 1944. szep­ tember 6-án - az alapiskolákon kívül megszüntette a magyar és a német iskolá­ kat, illetve betiltotta a magyar és német nyelvű istentiszteleteket. Sőt még a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 4-i kiáltvá­ nya is differenciáltan szólt a szlovákiai ma­ gyarsághoz való viszonyulásról, bár egyik tételében már a későbbi hírhedt reszlovakizációs rendelet előképét lehet fölfedezni. A Szlovák Kommunista Párt 1945. feb­ ruár 28-a és március 1 -je között megrende­ zett tanácskozásán - és Gustáv Husák itt elhangzott beszámolójában - azonban már érezhetően a magyarok ellen fordult a szlo­ vák kommunisták hangulata is, hogy aztán a hónap vége felé a nem sokkal később megalakítandó új kormány programjának moszkvai vitájában már teljes egyetértés �palócföld 95/5 mutatkozzon a magyarkérdésben a polgári pártok és a kommunista párt között. S bár a kommunisták magatartásában bekövetkezett fordulat okait dokumentu­ mok hiányában nem lehet egyértelműen feltárni, Karel Kap lan nem járhat messze az igazságtól, amikor azokat a következők­ ben véli fölfedezni: „A kommunisták attól tartottak, hogy a többi párt nacionalista nyomása meggyöngíti pozícióikat, ha ők nem fogadják el a nacionalista irányvona­ lat. (...) Jól tudták, hogy céljaik elérése ér­ dekében a nemzeti forradalom élére kell állniuk és pozícióikat meg kell tartaniuk még annak árán is, hogy a nacionalista hul­ lám élére álljanak. Magatartásuk másik okát Moszkvának az a törekvése jelentette, mely szerint Közép-Európában meg kell semmisíteni a nemzeti kisebbségeket. Ám nem kevésbé jelentősnek minősíthetjük ma­ gatartásuk további okát sem: a lakosság föld utáni vágyát, mely a parasztoknál a földbirtokok felparcellázásának követelésé­ ben öltött testet. Ez a vágy viszont a ma­ gyar lakosság rovására könnyen megvalósít­ ható és teljesíthető volt. Végül nem szabad megfeledkeznünk a kommunisták hatalmi ambícióiról sem, akik jól tudták, hogy egy nemzeti kisebbség nélküli államban sokkal könnyebben, kevesebb bonyoldalommal le­ het uralkodni.” Az 1945. április 4-én a szociáldemokra­ ta Zdeněk Fierlinger miniszterelnökletével Kassán megalakult új csehszlovák kormány április 5-én kihirdetett, kassai kormányprogram néven ismertté vált programjának híres- hírhedt VIII. pontja - melyet maga Klement Gottwald fogalmazott meg -, to­ vábbi pontjainak vonatkozó kitételei mel­ lett, a németekkel együtt a magyarok fölött is kimondta az ítéletet. Á lljon itt az omi­ nózus VIII. pont teljes terjedelmében: ,,Azok a szörnyű tapasztalatok, amelye­ ket a csehek és a szlovákok a német és a magyar kisebbséggel kapcsolatban szerez­ tek - amely kisebbségek túlnyomó részben a köztársaság elleni fasiszta hódító politika engedelmes eszközeivé váltak, és amelyek közül különösen a csehszlovákiai németek csatlakoztak közvetlenül a cseh és szlovák nemzet elleni irtóhadjárathoz - a megújí­ tott Csehszlovákiát mély és tartós beavat­ kozásra kényszerítik. A köztársaság nem akarja és nem fo g ja sújtani államhű né­ met és magyar polgárait és különösen azo­ kat nem, akik a legsúlyosabb időben is hű­ ek maradtak hozzá, de a bűnösökkel szem­ ben szigorúan és kérlelhetetlenül fo g el­ járni, mert ezt parancsolja nemzeteink lel­ kiismerete, számtalan vértanúnk szent em­ léke, a jövő nemzedékek nyugalma és biz­ tonsága. A kormány ezért a következő el­ vek szerint fog eljárni: A Csehszlovák Köztársaság német és magyar nemzetiségű polgárai közül azok­ nak, akik 1938-ban, München előtt, cseh­ szlovák állampolgárok voltak, az állampolgárságát meg fo g ja erősíteni, biztosít­ ja a köztársaságba való esetleges vissza­ térést azoknak, akik szembehelyezkedtek a hitleristákkal és fasisztákkal, akik már München előtt tevékenyen küzdöttek Henlein és a magyar irredenta pártok ellen a Csehszlovák Köztársaság érekében, akiket München után és március 15. után a német és a magyar államhatalom az ottani rend­ szer elleni fellépésük és küzdelmük, vala­ mint a Csehszlovák Köztársaság iránti hű­ ségük miatt üldözött, börtönbe vagy kon­ centrációs táborba zárt, vagy akik a német 427 �palócföld 95/5 és a magyar terror elöl kénytelenek voltak külföldre menekülni és ott részt vettek a Csehszlovákia felújítását célzó aktív küz­ delemben. A többi német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár jogait érvényte­ leníteni fo g ja . Ezek a polgárok újra optálhatnak Csehszlovákia javára, de a köz­ társaság hivatalai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy minden ilyen kérvényt egyénileg bíráljanak felül. Azokat a ma­ gyarokat és németeket, akik a köztársaság, a cseh és szlovák nemzet elleni bűncselek­ mények miatt bíróság elé kerülnek, és aki­ ket a bíróság elítél, megfosztja a csehszlo­ vák állampolgárságtól és amennyiben nem a legsúlyosabb büntetés sújtja őket, örökre kiutasítja a köztársaság területéről. Azokat a németeket és magyarokat, akik 1938, tehát München után költöztek a Csehszlovák Köztársaság területére, nyomban kiutasítják a köztársaságból, amennyiben nem indul ellenük bűnvádi el­ járás. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik Csehszlovákia érdekében fe j­ tettek ki tevékenységet.” A IX. fejezetben a háborús bűnösök ré­ szére felállítandó népbíróságokról és inter­ nálótáborokról esik szó, az azt követőek a vagyonelkobzásokkal, földkisajátításokkal, az iskolák beszüntetésével, továbbá a ki­ sebbségek politikai intézményeinek a betil­ tásával foglalkoznak. A csehszlovákiai magyarság sorsa ezzel évekre megpecsételődött. Az a négy eszten­ dő, melynek nyitányát hivatalosan a kassai kormányprogram jelentette, s amely a ma­ radéktalan felszámolását és végletes meg­ alázását, fizikai, szellemi és lelki erejének teljes szétzilálását szolgáló rendelkezések 428 özönét zúdította a szóban forgó töredék­ népre, tulajdonképpen még ma, kereken fél évszázad elteltével sem múlt el a (cseh)s zlo ­ vákiai magyarság életében nyomtalanul. Az egymást követő, nagy sietve megal­ kotott törvényekkel, kapkodva meghozott rendeletekkel, gyors intézkedésekkel a csehszlovákiai magyarságot - a felsorolás­ tól távol áll a teljesség igénye: megfosztot­ ták az állampolgárságától; elkobozták mezőgazdasági ingatlanait; a magyar lak­ ta területeken beszüntették a nemzeti bizott­ ságokat, s e települések élére biztosokat (komisszárokat) neveztek ki; a népbírósá­ gok a magyar nemzetiségűek tízezreit he­ lyezték a háborús bűnösök listájára; a ma­ gyarokat megbízhatatlanná nyilvánították és a gazdasági életből kirekesztették; a magyarok elkobzott ingatlanait nemzeti gondnokok felügyelete alá helyezték; a közalkal mazottakat állásukból azonnali hatállyal elbocsátották; a nyugdíjak és egyéb juttatások folyósítását leállították; a magyarok választójogát megvonták; a magyar evangélikus egyházközösségek önállóságát megszüntették, a magyar lel­ készeket elbocsátották, internálták, kiutasí­ tották, bebörtönözték; a magyart mint is­ tentiszteleti nyelvet betiltották; a magyar pártokat, kulturális és társadalmi szerve­ zeteket, könyvtárakat, kiadókat, lapokat betiltották, vagyonukat elkobozták; a ma­ gyar- csehszlovák lakosságcsere-egyez­ mény kierőszakolása végett közmunkaren­ delet címén tízezreket deportálták Cseh- és Morvaországba, akiket a legtöbb esetben embertelen körülmények közé kerültek; a lakosságcsere-egyezménnyel közel száze­ zer magyart telepítettek át Magyarország­ ra; a reszlovakizációs rendelet nemzeti ön­ �palócföld 95/5 becsülésükkel, önérzetükkel állította szem­ be a magyarság százezreit stb., stb. Szalatnai Rezső egy helyütt az alábbi érzékletes képet festi a kialakult helyzetről: „Kerek egy esztendő, alatt a csehszlovákiai magyarokat megfosztották földjétől, háza­ itól, sokakat lakásától is, köztisztviselőinek nincs fizetése, nyugdíjasainak nincs nyugdí­ j a , hatósági védelemben senki, a k i magyar nem részesül, mert egy elnöki dekrétum alap­ ján minden magyar elvesztette állampolgár­ ságát; minden magyar közmunkára vihető bárhol az országban és fizetés nélkül; nincs egyetlenegy magyar iskola, még elemi fokon sem; nem működik egyetlenegy magyar köz­ művelődési vagy társadalmi egyesület; magyar főiskolai hallgatót nem szabad felvenni a főiskolára; még sportolniok sem szabad a magyaroknak; nincs magyar sajtó, nem jelenik meg magyar könyv; ma­ gyarul megnyilatkozni nem szabad, a ma­ gyar nemzetiségűnek nem lehet rádiója, sok helyütt betiltották a magyar istentiszte­ leteket; sok ezer magyart internáltak or­ szágszerte, sok ezret megfélemlítve kény­ szerítettek szülőföldje elhagyására s ezzel anyagi és erkölcsi tönkretételére; a magyar vendéglősöktől, kereskedőktől, iparosoktól minden kártérítés nélkül egymás után el­ vették boltjaikat és üzemeiket, még a lega­ próbb műhelyt is; a magyar földbirtokosok és nagyiparosok vagyonára az állam tette rá a kezét, az utcán magyarul megszólalni tilalmas és kockázatos dolog, a magyar szabad és védtelen prédája mindenfajta feljelentésnek, az összeírt és csendőri f e l ­ ügyelet alatt tartott magyarság az orszá­ gos és helyi vonatkozású tiltó rendeletek útvesztőjében elvesztette immár lelki biz­ tonságát is.” Fölvetődik a kérdés, hogy a szlovákiai magyarság képviselői, szellemi és politikai vezetői mikor értesültek először a cseh és szlovák tervekről, a születőben lévő ma­ gyarellenes elképzelésekről, rendeletekről, mikor érzékelték először a sovén indulatok elszabadulásának veszélyét? A jelek és eddigi ismereteink szerint az imént felsorolt torz elgondolásokat, bosszú­ vágytól hajtott indulatokat törvényerőre emelő, 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogram a váratlan esemény sokk­ szerűségével, teljesen felkészületlenül érte a (cseh)szlovákiai magyarságot és vezetőit. Bár Balogh Sándor úgy véli, hogy a (cseh)szlovákiai magyarok vezetői „min­ dennel számoltak, hiszen nem voltak tájé­ kozatlanok afelől, hogy a cseh és a szlovák vezetőknek milyen elképzeléseik vannak”, és valóban elég hihetetlen, hogy ne lett vol­ na tudomásuk arról, mi is készül ellenük népük, nemzeti kisebbségük ellen, s az év eleje óta a keleti országrészekből is érkez­ hettek hozzájuk panaszok arról: hogyan vi­ szonyulnak a szovjet hadsereg nyomában oda visszaérkező csehszlovák szervek, tiszt­ ségviselők a magyarokhoz, egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy április 5-e előtt bárki is komolyan vette volna a közelgő tragédia fenyegetését. Arról pedig már végképp nem tudunk, hogy bárki is lépéseket tett volna annak elkerülésére, esetleg megfelelő stra­ tégiai és taktikai elképzelések kidolgozásá­ val megkezdődött volna a felkészülés a vé­ dekezésre. Nem sok jele van a (cseh)szlovákiai ma­ gyarságra zúduló közelgő tragédiának Fábry Zoltán 1945 februárja és 1948 tava­ sza között vezetett titkos naplójának első lapjain sem, ahol elsősorban az „orosz 429 �palócföld 95/5 kommunizmus” terjeszkedése jelenik meg fenyegető veszélyként, bár a háttérben egyelőre azonban minden konkrétum emlí­ tése nélkül - azért már felbukkan a szlovák sovinizmus bírálata is: „A szlovák soviniz­ mus lényegében büntetés helyett most üli ünnepét. Tökéletes helyzetváltozás. Antifasizmus helyett barbarizmus, demokrácia helyén rasszizmus. (...) Szlovenszkón szocia­ lizálásnak kellett volna jönni, és lett belőle nacionalizálás.” A folytatásra, a folytonosság helyreállí­ tására való törekvést lehet kiérezni Szalatnai Rezsőnek abból a későbbi keletű meg­ jegyzéséből is, miszerint 1945 húsvétjára márciusban - Forgószínpad címmel egy al­ kalmi kiadványt jelentettek meg, melyet mind ez ideig, sajnos, nem ismerünk, jólle­ het azt valószínűleg a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom köz­ vetlen előzményének, az egyik korszakból a másikba való átmenet küszöbének is lehet­ ne tartani. Szalatnai - mint a Kisebbségben és igazságban című kötete előszavában maga is utal rá - két írással szerepel a kér­ déses kiadványban: a Napsütés egy halott arcán című vallomásával, melyben Pozsony jeles alakjának, Jeszenák Gábor prépost­ kanonoknak a haláláról emlékezik meg ér­ zelmes, lírai szavakkal, s a Noteszlapok márciusban jegyzetsorával. Igaz, ez utóbbi­ ban, mely az író óvóhelyi élményeit rögzíti az ostromlott Pozsonyból, már előrevetíti a tragédia árnyékát, jóllehet még mindig hi­ hetetlenül hangzik minden, amit a magya­ rokra váró vészterhes jövőről hall: „Szom­ szédom mosolyog, sokat tud, nem fél, biztos a dolgában. Nem megy cl, nincs értelme, nemzete olyan figurát játszik, hogy minden menekülés tévedés volna, a biztos pozíció 430 feladása. Ellenben veletek baj lesz, hajto­ gatja elismeréssel. Jó értesülései vannak, a jövő, mondja, a mi fajunké, aki nem tarto­ zik hozzánk, azt elszállítják. A magyarkér­ dés a vasúti kocsi kérdése. Dermedten né­ zünk rá: ostoba ez az ember, vagy pánikot akar kelteni? (...) Fényes arca fensőbbségesen ragyog a gyér fényben. A dolog el van intézve, suttogja, nem számít a bátor maga­ tartás, én nagyon sajnállak titeket, mind­ nyájan tudjuk, milyen nagyszerűen visel­ kedtetek, de a dolog el van intézve, ezen már sajnos nem lehet változtatni, higgyétek el, így van.” Majd alább: „B. jön, mint min­ den este, közlöm vele értesüléseimet az óvóhelyről. Nem szól egy szót sem, csak le­ ejti a fejét. Kiderült, délelőtt találkozott barátunkkal, a költővel, aki őszintén meg­ mondta neki ugyanezt. Agyrémnek tartjuk, de egy és más jelből arra lehet következtet­ ni, hogy nem is az.” Hiába szaporodtak tehát az intő jelek, senki nem hitte - nem hihette -, amire né­ hány nappal/héttel később mégis sor került. A kassai kormányprogram a maga kijó­ zanító, főbekólintó valóságával senkiben nem hagyott kétséget a kisebbségi kérdés megoldásának csehszlovák változata felől. Legelsőként a költő eszmélt: a fiatal pozso­ nyi poéta - Szalatnai Rezső tanítványa és felfedezettje -, Kövesdi László 1945 ápri­ lisában írt Szonett az igazságról című ver­ sében az elveszett igazságot siratja: „Zo­ kogva vallom immár, ámde későn,/ most, hogy sehol nincs, létét érzem én,/ mivel megölték, sorsunk szenvedés lőn,/ s feltá­ madásra nincs szilárd remény.” Késedelem nélkül aktivizálódtak a má­ sodik világháború alatti Esterházy János vezette szlovákiai Magyar Párt és a pozso­ �palócföld 95/5 nyi magyar értelmiség vezető képviselői is. Eddigi ismereteink szerinti első fellépésük az az 1945. április 13-án - tehát a kassai kormányprogram kihirdetése után nyolc nappal- keletkezett, máig publikálatlan le­ vél, melyet egy bizonyos Magyar Végrehaj­ tó Bizottság küldött a Csehszlovák Nemzeti Bizottság névvel illetett testületnek. A Ma­ gyar Végrehajtó Bizottság elnevezés a Szalatnai Rezső személye körül létrejött, az eseményekre legelsőként reagáló illegális (cseh)szlovákiai magyar szervezkedést jelö­ li. Szalatnai, egy-két évtizeddel később, a hatvanas években, egy máig kéziratban ma­ radt visszaemlékezésében a következőkép­ pen írt arról a „mentőmunkáról”, melyet neki kellett elvállalnia, jóllehet „soha aktív politikával” nem foglalkozott: „Soha nem is sejtettem, hogy merő irodalmi szolgálat al­ kalmat ad erre. De ha, annyi év után, ma is eszembe jut, amit én 1945-1948 között Po­ zsonyban megpróbáltam védtelen emberek ezreiért megtenni, elvi és erkölcsi magatar­ tásunk támadhatatlan páncélzatában, azért az igazságért, amelyről Fábry Zoltán első, háború utáni, lánggal lobogó híres tanulmá­ nyát írta s merte szétküldeni a köztársasági elnöktől kezdve mindenkinek, aki érdekelt volt ügyünkben, mondom, annyi év után is borzongás fut rajtam végig. Csak az igaz­ ságnak és becsületességnek a szív gyökeréig ható átélése adhat erőt ilyen munkára. Pi­ henő nélkül dolgoztam...” Ma már tudjuk, sokan voltak, akiknek „az igazságnak és a becsületességnek” ez „a szív gyökeréig ható átélése” erőt adott a csehszlovákiai magyarság ellen irányuló erőszak kivédését, következményeinek eny­ hítését szolgáló munkára, melyről azonban egészen 1989-ig - sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon - szinte semmit sem tudhatott a közvélemény, de a szakpubliká­ ciókban sincs sok nyoma ennek. Igaz, a már idézett interjúban Balogh Sándor történész professzor az újságírónak arra a kérdésére, hogy a csehszlovákiai magyarok szellemi vezetői hogyan fogadták kisebbségük állampolgárságtól való megfosztásának tényét, már 1984-ben utalt az ellenállás bizonyos megnyilvánulásaira; nyilatkozata fölött azonban a kutatók is átsiklottak, s a leg­ utóbbi évekig makacsul tartotta magát a „h a llg a tá s é v e in e k ” mítosza, legendája. Az elnevezés Fábry Zoltántól szárma­ zik, aki a csehszlovákiai magyar irodalom korszakolása kapcsán illetve ezzel a neveze­ tes meghatározással az 1938-1945 közötti esztedőket. Később azonban Fábry felosztá­ sa módosításra szorult, hiszen - különösen Turczel Lajos ez irányú kutatásainak tük­ rében - egy idő után már aligha lehetett volna tagadni a magyar irodalom, művelő­ dés létezését a második világháború alatti „összezsugorodott” Szlovákiában, Koncsol László pedig az 1945-1948 közötti idő­ szakra vonatkozóan hívta föl bizonyos „kéziratos irodalom” létezésére - elsőként, még a hetvenes évek derekán - a figyelmet. Koncsol volt, ki a Fábry-féle korszakolás kiigazítására, 1945 korszakhatárként való elfogadására is javaslatot tett. 1989-ig, 1990-ig mégis szilárdan tartot­ ta magát a „hallgatás évei”, a „néma évek” tézise, s a közfelfogás csupán Fábry Zoltán okkal-joggal elhíresült memorandumát, A vádlott megszólalt ismerte el a csehszlová­ kiai magyarság tiltakozása egyedüli - kivé­ telszámba menő - megnyilvánulásának. Az általános vélekedés még az olyan je­ les kutatót is megtévesztette, mint Janics 431 �palócföld 95/5 Kálmánt, aki korszakos jelentőségű monog­ ráfiájában, A hontalanság éveiben a követ­ kezőket írta a kérdésről: „A megsemmisíté­ si elméletek tobzódásában maga a magyar kisebbség passzív tömeg maradt, a szólás és védekezés minden joga nélkül; puszta tár­ gya lett a háború utáni szenvedélyes össze­ csapásoknak. Nemcsak szervezett tömeg nem hallathatta szavát, de az egyén sem. Fábry Zoltán kiáltványa a csehszlovák írók­ hoz - A vádlott megszólal - az elutasító választ sem tudta kiharcolni, annyira sem­ mivé züllött az a politikai képződmény, amit valamikor szlovákiai magyar nemzeti kisebbségnek neveztek.” Másutt pedig így írt: „Amikor a magyar demokraták, kom­ munisták, antifasiszták felismerték a hely­ zetet, hogy a magyar etnikum erőszakos felszámolásáról van szó, három út [kiemelés tőlem - T.L.] között választhattak: átköltöz­ ni Magyarországra (sajnos, a többség így döntött), tiltakozó, néma passzivitásba vo­ nulni (így tett Fábry Zoltán és sokan má­ sok), végül a harmadik út: nemzetiséget vál­ toztatni és így keresni az együttműködést.” A kilencvenes évek kutatásai azonban azóta visszavonhatatlanul bebizonyították hogy létezett negyedik út is: a tiltakozás, az aktív ellenállás, a tevékeny szembeszegülés, a következmények lehetőség szerinti enyhí­ tésének útja. E mögött az ellenállás, szembeszegülés mögött pontosan azt az értelmiségi maga­ tartásformát kell látnunk, amelyet tár­ gyunkkal kapcsolatban Molnár Imre írt kö­ rül elsőként: „A szlovenszkói magyar értel­ miségi réteg önépítkező tudata az I. Cseh­ szlovák Köztársaság demokratikus viszo­ nyai között alakult ki, melynek maradéka minden tiszteletet megérdemlően ragasz­ 432 kodni tudott az elsajátított humanista érté­ kekhez a Szlovák Köztársaság közismert vi­ szonyai között is. Ez az értelmiség az em­ bertelenség és a magyarellenesség politiká­ jának állami szintre emelt folytatásakor sem hallgatott el. Az egyre fogyatkozó lét­ számú csehszlovákiai magyar értelmiség 1945-49 közötti történelme mindenkori példája lehet az emberi kitartásnak és a hű­ ségnek. Ez az értelmiség ui. szűkre szabott lehetőségeit a végsőkig kihasználva hatal­ mas szervező munkát végzett. Információ­ kat gyűjtött és adott tovább, titokban isko­ lákat vezetett, illegális sajtót adott ki, jog­ védelmet nyújtott és segélyszolgálatot telje­ sített, egyszóval tette, amire épp szükség volt. Tette mindezt azzal együtt, hogy tuda­ tában volt annak, mindezzel milyen kocká­ zatot vállal magára. Tisztában volt azonban azzal is, hogy az adott esetben a csehszlo­ vákiai magyar kisebbség léte vagy nemléte volt a kérdés. Ha egyszer megíródik a cseh­ szlovákiai magyar értelmiségi lét története, akkor e történet legszebb fejezeteit az 1945-49 közötti időszak eseményei fogják alkotni.” Az ez irányú kutatásokat is Molnár Im­ re kezdte - Balogh Sándor, Janics Kál­ mán, dr. Szabó Károly, Arató Endre, A l ­ bert Gábor és mások nyomán - a nyocvanas évek derekán, melyeknek az évtized második felében s a nyolcvanas- kilencve­ nes évek fordulóján publikálta első figye­ lemreméltó eredményeit. Így neki köszön hető többek között az Esterházy János sze­ mélyével, sorsával, tevékenységével kapcso­ latos kutatások megindulása; az időközben elhúnyt dr. Szabó Károly munkásságának ismertté válása; az ő nevéhez fűződik a po­ �palócföld 95/5 zsonyi értelmiségiek Emlékirat című me­ morandumának, valamint Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című emlékiratának közzététele. Dobossy László és dr. Szabó Károly híradása­ itól, dokumentumösszeállításaitól ösztönöz­ ve az elsők között kezdett foglalkozni a Cseh- és Morvaországba deportált magya­ rok sorsával, ráirányítva a figyelmet a de­ portáltak közölt önkéntes pasztorizációra jelentkezett papok bátorságára, önfeláldo­ zására, illetve az üldöztetések közepette született magánjellegű vagy közérdekű hír­ adások, dokumentumok, szépirodalmi pró­ bálkozások garmadára is. Ez utóbbiak elő­ kerülése teljesen új, váratlan oldalról - az üldöztetéseket, a kitelepítést-deportálást tükröző „népi-félnépi eredetű korabeli köl­ temények, versek krónikák, >veszedeleménekek<, >hírversek<, népdalok, népdalátköltések”, prózai írások, visszaemlékezések, levelek, igaz történetek, naplófeljegyzések létezésének oldaláról - igazolta Koncsol felfogását az 1945-1948 közötti kéziratos irodalomról. S ha tekintetbe vesszük, hogy alapjában véve a népi és „félnépi” eredetű írásos - és szájhagyomány útján terjedő szövegek is beletartoznak egy-egy közösség irodalmába, kultúrájába, továbbá hogy a kérdéses művek java jócskán eléri az ötve­ nes évek eleji csehszlovákiai magyar átlag­ termésének szintjét, nem vitás, hogy előke­ rülésükkel a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom érdekes, mindenképpen figyelmet érdemlő fejezettel gazdagodott. Ugyancsak 1989 után kapott újra nyil­ vánosságot Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán memorandumának méltó párja, Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című esszéje, mely eredetileg Posoniensis álnév alatt jelent meg Szabó Zoltán Valóságában 1946-ban, továbbá Peéry tárgyunkkal kap­ csolatos rendkívül gazdag publicisztikája és levelezése, de ekkor került elő Fábry Zoltán imént már idézett, addig ismeretlen 19451948-as titkos naplója is. Elkerülhetetlen feladatnak látom a csehszlovákiai magyarok 1945-1948/49 közti sorsát intéző és meghatározó vala­ mennyi cseh, szlovák, magyar és nemzetkö­ zi dokumentum - törvényrendelet, jogsza­ bály, jegyzőkönyv, stb. - számbevételét és összehasonlító vizsgálatát. Alaposan szem­ ügyre kellene venni a csehszlovákiai magyar­ ság jogfosztásának, üldöztetésének magyaror­ szági visszhangját is. A magyarországi sajtó legalábbis amíg a bel- és külpolitikai viszo­ nyok ezt lehetővé telték - igen élénken rea­ gált a csehszlovákiai eseményekre és kimerí­ tően, elítélően tájékoztatott a csehszlovákiai magyarság tragédiájáról. A Szabadság, a Sza­ bad Nép, a Népszava, a Magyar Nemzet és más lapok a csehszlovákiai magyarság önis­ meretének (is) fontos forrásai lehetnek. Ugyanúgy Szabó Zoltán Valósága, Boldizsár Iván Új Magyarországa, Illyés Gyula Vála­ sza - de a sor természetesen ezúttal is foly­ tatható. S ekkor a csehszlovákiai magyarságot sújtó események nemzetközi visszhangjáról még nem is szóltunk: aligha lehet kétséges, hogy a történtekről rendszeresen beszámoló svájci, német és angol lapok vonatkozó tudó­ sításainak, riportjainak és elemzéseinek meg­ ismerésével ugyancsak önismeretünkben gaz­ dagodhatnánk, sőt az ebben az időben gyöke­ rező traumáink feloldását is hathatósan se­ gíthetnénk. Máig is viszonylag ismeretlen területnek számít az a meglehetősen terjedelmes me­ 433 �palócföld 95/5 morandumirodalom, mely a maga legkonk­ rétabb valóságában jelzi a csehszlovákiai magyar értelmiségi - de nemcsak értelmi­ ségi - ellenállás irányait és kiterjedését 1945-1948 között. E memorandumirodalom feltárása - a szóban forgó ellenállás irányítói személyé­ nek, ténykedésének megismerésével párhu­ zamosan - Szalatnai Rezső memorandumá­ nak már említett, Molnár Imre általi, illetve Peéry Rezső emlékiratának e sorok írója ál­ tali közzétételével kezdődött 1992-ben; s ebben az évben jelent meg a tatabányai Új Forrásban a kérdéses időszak huszonkilenc dokumentumát közrebocsátó „Hívebb em­ lékezésül... ” című sorozatom is. Ennek a fo­ lyamatos feltáró munkának az eredménye/állomása a mostani gyűjtemény, mely­ nek hetven dokumentuma zömmel ugyan­ csak emlékirat. * Kimaradt a kötetből a kor csehszlováki­ ai magyar memorandumirodalmának há­ rom - mennyiségi és minőségi szempontból is egyaránt - csúcsteljesítménye: Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Fábry Zoltán külön külön is nagy terjedelmű, együtt önálló kö­ tetet kitevő emlékirata. Az eddigi ismeretek alapján valószínű­ síthető, hogy a három jóbarát írása nem­ csak hogy nagyjából egy időben, hanem kö­ zös ötletből fakadóan, egymással összehan­ goltan, egy tervezett közös kötetbeni meg­ jelentetés szándékával íródott. A kérdéses emlékiratok keletkezésének körülményeit és egymással való kapcsolatát két korábbi írásomban is érintettem; lényegük, hogy íróink memorandumai egyaránt az 434 1945/46-os esztendő fordulóján, illetve 1946 tavaszán, s több utalás szerint egy, a budapesti Valóság által megjelentetendő könyvsorozat vagy könyv számára íródtak. A három memorandum tematikailag is illeszkedik egymáshoz, kiegészíti egymást: mindhárom a csehszlovákiai magyarság ad­ digi huszonhat-huszonhét éves történetének más-más időszakaszát, szeletét veszi szemügyre, miközben Szalatnaié az 1918-1945 közötti évek eseményfejlődését foglalja össze, Peéryé az 1938-1945 közötti szakasz történéseit nagyítja ki, Fábryé pedig a jogfosztottság elutasítására, a "kollektív bű­ nösség" vádja indokolatlan voltának bizo­ nyítására helyezi a fő hangsúlyt. (Persze, ezek az időbeni határok korántsem értel­ mezhetők mereven, s bőven vannak átfedé­ sek is a memorandumok között.) Emellett stílusukat, hanghordozásukat tekintve is el­ térnek egymástól - a szerzőik közötti alkat­ beli különbözőségek következtében - ezek az emlékiratok. Szalatnai történetileg hite­ les sorsvázlatot ad, Peéry az események lo­ gikáját vizsgálja visszafogott hangon, míg Fábry hangja a szenvedélyes vitatkozásé, a megbántottság, értetlenség költői hevületű kifejeződéséé. Mindez szintén utalhat arra is, hogy a három íróbarát - akik a kérdéses időben, tehát az 1945/46-os esztendő for­ dulóján Magyarországon is a három legko­ molyabb tekintélynek számítottak a cseh­ szlovákiai magyar írók közül - előre elter­ vezte, úgymond, „megkomponálta” a lehe­ tőségként fölmerülő kötetet (sorozatot), el­ osztva egymás közt a megírandó területe­ ket, vonatkozásokat. A három nagyszabású és példaértékű vállalkozás közül - melyek egyúttal a (csehszlovákiai) magyar esszéírás legjobb lehetőségeit is jelzik - végül is �palócföld 95/5 egyedül csak Peéryé jelent meg a maga ide­ jében nyomtatásban; Fábryé, mint tudvalé­ vő, kéziratban terjedt egészen 1968-as megjelenéséig, illetve szerzőnk szlovák for­ dításban megküldte a cseh és szlovák értel­ miség számottevő képviselőinek, Szalatnaié pedig befejezetlenül és egészen 1990-ig kéziratban, a feledés homálya által rejtve maradt. * A három író-tekintély memorandumá­ nak közvetlen környezetét egészen a leg­ utóbbi időkig az az ismeretlen és teljes egé­ szében még ma sem feltárt emlékirat-iroda­ lom jelenti, amely - szerzőiket tekintve átfogja a csehszlovákiai magyar értelmiség (társadalom) egészét. A cseh és szlovák, va­ lamint magyarországi, illetve külföldi jeles politikusoknak, diplomatáknak és közéleti személyiségeknek, kormányzati és közigaz­ gatási szerveknek, társadalmi, szakmai és karitatív szervezeteknek címzett memoran­ dumok, beadványok, helyzetjelentések és elemzések, megoldási javaslatok, tiltakozá­ sok - mint három írónk esetében is - rész­ ben magánemberek, részben pedig különbö­ ző - Csehszlovákiában, sőt Magyarországon is működő - illegális (és féllegális) csehszlo­ vákiai magyar szervezetek, alkalmi társulá­ sok nevéhez fűződnek. Ez utóbbiak, amelyeknek létezéséről és működéséről a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáig szintén nem lehetett tudni - s tevékenységük feltárása ma is az elején tart, zömmel érdekképviseleti és érdekvé­ delmi, érdekérvényesítési önszerveződések voltak - a már említett Magyar Végrehajtó Bizottság, továbbá a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége, illetve Magyarországon a Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokratikus Magyarok Ta­ nácsa -, de akadt köztük például karitatív célokat szolgáló (Magyar Segélybizottság) vagy éppenséggel irodalmi-művészeti cso­ portosulás (Szent György Kollégium) is. A szóban forgó szervezetek, testületek életkorra, nemre, vallásra, társadalmi hova­ tartozásra, eszmei és világnézeti meggyőző­ désre való tekintet nélkül képviselni és kép­ viseltetni tudták a csehszlovákiai magyar társadalom egészét; a polgári liberális, a ke­ reszténydemokrata, a jobboldali konzerva­ tív, a nemzeti, illetve a baloldali, szociálde­ mokrata, sőt, kommunista értékrendek és ideálok egyként megjelentek bennük. Ha­ sonlóképpen, mint ahogy a legkülönbözőbb vallási felekezetekhez, hitközösségekhez tartozók - római katolikusok, reformátu­ sok, evangélikusok, zsidók - is hallatták szavukat ezekben az illegális (féllegális) szervezetekben. Legfontosabb és folyama­ tosan megnyilvánuló törekvésük - mind a Csehszlovákiában, mind Magyarországon működők részéről - létük, tevékenységük hatósági elismertetése, legalizálása volt, amit egyiküknek sem sikerült elérnie nemcsak Csehszlovákiában, Magyarorszá­ gon sem (legfeljebb megtűrték őket a ható­ ságok, mint Csehszlovákiában a Magyar Se­ gélybizottságot, Magyarországon a Szlová­ kiából Kiutasított és Elmenekült Demokra­ tikus Magyarok Tanácsát). Következtetésképpen a csehszlovákiai magyarság ügyéért küzdők ama törekvése is mindvégig kudarcot vallott, hogy a cseh­ szlovák és a magyar pártok, kormányzati és államigazgatási testületek, közigazgatási 435 �palócföld 95/5 szervek és egyéb szervezetek bármelyiküket is a csehszlovákiai magyarság hivatalos képviselőjének, azaz tárgyalófelüknek is­ merték volna el, vagy közvetlenül bevonták volna őket az egyes tárgyalások menetébe és döntések meghozatalába. Ezért nem ma­ radt más, mint az egyéni áldozat- és kocká­ zatvállalás, az illegális munka, a konspirá­ ció, a baráti-társadalmi kapcsolatok mozgó­ sítása a csehszlovákiai magyarság jól felfo­ gott érdekében. Ezzel együtt járt az a tö­ rekvés is, hogy a csehszlovákiai magyarok politikai és szellemi vezetőinek Magyaror­ szágra került része beépüljön a magyar po­ litikai és társadalmi élet, illetve állam- és közigazgatás valamennyi szférájába és ott igyekezzen tenni a tehetőt, menteni a ment­ hetőt a „szégyen elhárításáért, az ütések tompításáért, a barbarizmus leleplezéséért”. Peéry Rezső egyik Szalatnai Rezsőnek írt, 1947. március 20-i leveléből tudjuk, hogy például írónk Pozsonyból való távozására kicsit feladatvállalásként, a csehszlovákiai magyarság szolgálata új formáinak és lehe­ tőségeinek kipróbálásaként, afféle kísérlet­ ként került sor: „Hovatovább egy esztende­ je, hogy felengedett kísérleti léggömbként itt lebegek ebben a sajátos szférában... Amikor (...) elvállaltam a küldetést, tudtam, hogy ennek elsősorban kísérletként van ér­ telme, s ami velem történik, az kissé előjá­ téka valamennyiünk sorsának.” Igaz, egy másik nézőpontból, az áttelepí­ tettek budapesti lapjával, az Új Otthonnal Párizsból is kapcsolatot tartó Dobossy Lászlóéból, nemzedéke - és most itt első­ sorban az egykori sarlósokra gondolt - sze­ repvállalása a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni helyzetével kap­ csolatos teendők vonatkozásában egyfelől 436 jogos kifogásokkal illethető, másfelől pedig meglehetősen tragikomikusnak minősíthető: „...a húsz évvel ezelőtt meghirdetett feladat, melyet közel egy évtizeden át jól-rosszul el is végeztünk, tudniillik hogy a közép-euró­ pai élet kovásza legyünk, az új helyzetben, tehát népünk legnagyobb megpróbáltatása idején, fontosabb lett volna, mint bármikor előbb. Mi azonban, keserű csalódottságunk­ ban vagy visszahúzódtunk magánéletünkbe és némák maradtunk, vagy legfeljebb egyik- másik társunk személyében s hajda­ ni szerepünk karikatúrájaként - az áttelepí­ tés végrehajtói lettünk.” * A Magyar Végrehajtó Bizottság néven legelsőként szavát hallató illegális szervez­ kedés közvetlenül a kassai kormányprog­ ram kihirdetését követő napokban jelentke­ zett Pozsonyban. A dr. Szabó Károly sze­ rint kilenctagú Végrehajtó Bizottság a be­ tiltott szlovákiai Magyar Párt vezetőségi tagjaiból, a Magyar Hírlap baloldali újságí­ róiból, publicistáiból, s más, demokrata ér­ zelmű polgárokból verbuválódott. A bizott­ ság tagjai nagy valószínűséggel ugyanazok - illetve köztük vannak azok is akik kö­ vetkező ismert dokumentumukat az április 19-i Emlékiratot is aláírták. A szóban for­ gó levelet és memorandumot követően e dokumentumok „eredménytelensége, illetve a magyarok ellen hozott kényszerintézkedé­ sek miatt” a Végrehajtó Bizottság személyi összetételét tekintve fontos változásokon ment át, hiszen dr. Neumann Tibori idő­ közben - Esterházy Jánossal együtt - el­ hurcolták a szovjet katonai hatóságok, töb­ ben - például Stelczer Lajos, Garzuly Fe- �palócföld 95/5 renc - Magyarországra menekültek, csatla­ kozott viszont a csoporthoz a munkásmoz­ galomból ismert kommunista ügyvéd, Fábry Zoltán egykori munkatársa Az Útnál, dr. Balogh-Dénes Árpád. (Magyarországra va­ ló távozásáig - miként azt több dokumen­ tum is bizonyítja - természetesen a csoport tevékeny tagja maradt Peéry Rezső is.) A Végrehajtó Bizottság három fő irányban folytatta küzdelmét a csehszlovákiai ma­ gyarságot sújtó tragédia következményei­ nek enyhítéséért: interveniált a szlovák hatóságoknál; - megszervezte a bajba jutott magyarok, különösen a Ligetfalura depor­ táltak, valamint az elbocsátott értelmiségi­ ek segélyezését; - tájékoztatni igyekezett a magyarországi kormányszerveket, s befo­ lyást gyakorolni a csehszlovákokkal tárgya­ ló kormánydelegációkra.” A Magyar Végrehajtó Bizottság 1945 augusztusában újabb emlékirattal fordult a Szlovák Nemzeti Tanácshoz (Memorandum a Szlovenszkó területén élő nem fasiszta dolgozó magyar lakosság számára modus vivendi létesítésének érdekében), mely fel­ sorolja a csehszlovákiai magyarságot sújtó, a szöveg születéséig életbe léptetett törvé­ nyeket és rendelkezéseket és (várható) kö­ vetkezményeiket, majd javaslatot tesz egy, az üldözöttek érdekképviseletét ellátni hi­ vatott szerv (Magyar Tanács) felállítására: „A magyar lakosság különböző rétegeiből alkotni kell egy szűk körű tanácsol, amely­ ben jogvégzett személyek is megfelelő számban legyenek jelen. E tanácsot a de­ mokratikus magyar lakossággal egyetértés­ ben a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége nevezze ki. A Magyar Tanács hatáskörébe tartoznék az itt élő magyarság érdekképvi­ selete, mind a hivatalos szervekkel, mind a magyar lakosság irányában. Ide futnának be [a] visszaélések és kilengések miatti eset­ leges panaszok, amelyek még a hozott jog­ szabályokon túlmenően sértik a magyarok érdekeit, mint azt a földreform végrehajtá­ sában, az egyoldalú kitoloncolások során láttuk. A Magyar Tanácsnak a magyarságot érintő kérdésben tanácsadó joga volna min­ den hatóságnál. Eljárna és közbenjárhatna a magyar vonatkozású ügyekben. A külföldi sajtó képviselőit és a követségeket infor­ málhatja stb. A Magyar Tanács felállításá­ val egyidejűleg felfüggesztendő a magyar lakossággal szemben egyes rendeleteknek a végrehajtása, így különösen a 44/45., az 50/45. és a 69/45. számú rendeleteké és az állampolgársági elnöki dekrétumé.” A ja ­ vaslatról a címzett - természetesen - tudo­ mást sem vett. Nem sikerült Szalatnaiéknak legalizáltatniuk az általuk kezdeményezett és felál­ lított Segélybizottság tevékenységét sem, bár az működését haladéktalanul megkezd­ te, s egész Szlovákiára kiterjedő karitatív feladatokat látott el. E segélyszolgálat mo­ torja és fő szervezője Pozsonyban Szalatnai Rezső és Szabó Béla református esperes, Kassán pedig dr. Simai Béla orvos és fele­ sége volt. A segélyalap működtetéséhez szükséges eszközöket magánszemélyek és egyházközösségek körében folytatott gyűj­ tésből, a Nemzetközi, továbbá a Csehszlo­ vák, illetve a Magyar Vöröskereszt adomá­ nyaiból, valamint - később - az időközben Budapesten megalakult Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság által a pozsonyi megha­ talmazott útján Szlovákiába juttatott „se­ gélyezésre kiutalt havi összeg képezte”. Az összegyűlt pénzből és különböző adomá­ nyokból fedezték azután a Végrehajtó Bi­ 437 �palócföld 95/5 zottság legszükségesebb kiadásait, látták el a rászorulókat, különösen az elbocsátott és állás nélkül maradt közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagóguso­ kat és özvegyeiket. A Magyar Végrehajtó Bizottság történe­ tében a következő jelentősebb fordulatra 1947. április 7-én került sor, amikor - mi­ után „már kétségtelenné vált a lakosságcse­ re megkezdése” - szövetségre lépett a több­ féle névváltozat alatt szereplő Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetségével, illetve egyéb kisebb szerveződésekkel, és megala­ kították a Csehszlovákiai Magyarok Vég­ rehajtó Bizottságát. A kibővített bizottság, noha elkészített és kiadott néhány dokumentumot, nem bi­ zonyult hosszú életűnek, s rövid idő eltelté­ vel a Szalatnai körül csoportosuló Magyar Végrehajtó Bizottság ismét önállóan foly­ tatta tevékenységét. A bizottság történelmi szerepének, je­ lentőségének megítélésésével kapcsolatban dr. Szabó Károly - aki 1946-47-ben a po­ zsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal munkatársa, majd a lakosságcsere megin­ dulása után a Magyar Áttelepítési Kor­ mánybiztosság kirendeltségének helyettes vezetője, 1947. szeptember 1-től pedig a po­ zsonyi magyar meghatalmazott helyettese volt - véleményem szerint túl szigorú állás­ pontra helyezkedett: „Összefoglalva: a Vég­ rehajtó Bizottság irreális célt tűzött maga elé, amikor tárgyalófélként való bevonását kérte (értsd: a magyar-csehszlovák lakos­ ságcsere-tárgyalásokba - T.L. megj.). Ez az akkori nemzetközi helyzetben nem volt le­ hetséges. Az érdekvédelem ellátására 1946. február 27. után már ott volt a pozsonyi magyar meghatalmazott a maga konzuli 438 jogvédelmével, az egyezményből fakadó csehszlovák kötelezettségek számonkérésé­ re pedig a magar-csehszlovák vegyesbizott­ ság. A magyarság helyzetére vonatkozó tá­ jékoztatásra pedig a pozsonyi magyar meg­ hatalmazottnak Kassáig kiépített szerveze­ te. Ettől függetlenül a Végrehajtó Bizottság elévülhetetlen érdemeket szerzett a segélye­ zési akció lebonyolításában, és abban, hogy a pozsonyi magyar meghatalmazott munká­ ját (...) folyamatosan segítse.” Ami az elé­ vülhetetlen érdemeket illeti, az azóta eltelt évtizedek történelmi távlatából is elmond­ ható, hogy a bizottság tagjai tevékenysé­ gükkel - bár a nagypolitika szintjén, alap­ vetően valóban nem befolyásolhatták az eseményeket - az alsóbb szinteken eredmé­ nyesen helytálltak: életeket mentettek meg, hitet tápláltak az emberekben, a tájékozta­ tás és az információáramlás minimális funkcióinak működését biztosították, felvi­ lágosító, jogmagyarázó és érdekérvényesítő szolgálatot láttak el, sőt, bizonyos értelem­ ben még egyfajta nem legális diplomáciai tevékenységet is folytattak. A Magyar Végrehajtó Bizottság 1948 tavaszán, Szalatnai Rezső áttelepülését megelőzően fejezte be tevékenységét, amelynek utolsó dokumentumai a magyar külügyminisztérium részére készített jelen­ tések voltak a csehszlovákiai helyzet alaku­ lásáról. A Csehszlovákiai Magyar Demokrati­ kus Népi Szövetség két főiskolai hallgató, Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula ötlete nyo­ mán alakult meg 1945 őszén. A titkos szer­ vezet behálózta egész Szlovákiát - nyugat­ szlovákiai és kelet-szlovákiai csoportja is működött s főként a katolikus értelmisé­ get (de voltak református és evangélikus �palócföld 95/5 tagjai is) - papokat, tanítókat, főiskolai hall­ gatókat tömörített maga köré. A Szövetség munkájának - akárcsak a Magyar Végrehaj­ tó Bizottságénak - három fő iránya volt: a karitatív, a tájékoztató és az érdekképvisele­ ti-diplomáciai tevékenység. Ők is különböző gyűjtésekből származó adományokkal támo­ gatták a rászorulókat; dokumentumokat, ada­ tokat jelentettek meg és terjesztettek a ma­ gyarok üldözéséről, két alkalomszerűen nap­ világot látó röplapot is kiadtak (nyugat-szlo­ vákiai terjesztéssel a Gyepű Hangját, keletszlovákiai terjesztéssel az Észak Szavát); me­ morandumokat szerkesztettek és azokat el­ juttatták a vezető magyar politikusokhoz és papi méltóságokhoz, a különböző pártokhoz és kormányzati szervekhez (a nyugati cso­ portból Restár Mihály és Mészáros Gyula, a keletiből Hajdú László, Varró István és Krausz Zoltán teljesített ilyen feladatokat). Különösen szoros kapcsolatot tartottak fenn Mindszenty József hercegprímással és Ra­ vasz László református püspökkel. A csoport legnagyobb tekintélye dr. Arany A. László, a tudományos körökben elismert nyelvtudós és néprajzkutató volt. Arról nincs tudomásunk, hogy volt-e együttműködés a Magyar Végrehajtó Bi­ zottság és a Csehszlovákiai Magyar Demok­ ratikus Népi Szövetség között. (Szalatnai Rezső egyik leveléből inkább e két legjelen­ tősebb illegális szervezet közti rivalizálásra lehet következtetni.) Egyelőre arra nézve sincs bizonyíték, hogy a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség részt vett-e azon megbeszélések, összejövetelek valamelyikén, melyek a különböző illegális szervezetek munkáját voltak hivatottak összehangolni, illetve azok együttes és egy­ séges fellépését demonstrálni. 1949 őszén, telén a Csehszlovákiai Ma­ gyar Demokratikus Népi Szövetség vezetőit és a velük együttműködőket a sztálini ter­ ror útjára lépett „népi demokratikus” köz­ társaság egy monstre perben bíróság elé ál­ lította és a magyarellenes sovinizmus és bosszú újabb megnyilvánulásaként közülük tíz személyt példátlan szigorral elítélt. „Mi volt a bűnünk? - tette föl önmagának a kér­ dést évtizedekkel később a per egyik fővád­ lottja, a hat évre elítélt Krausz Zoltán. Szakavatott jogászok szerint is legfeljebb a röplapok előállítása és terjesztése lett volna pénzbírsággal büntethető, míg a jogtiprás elleni tiltakozásunk és a nélkülöző idős ma­ gyarok segítése nem ütközött az akkori tör­ vényekbe. Az, hogy tanácsot kértünk Mind­ szenty hercegprímástól, Ravasz László ve­ zérpüspöktől, s az akkori magyarországi po­ litikusoktól és más közéleti személyiségek­ től, úgyszintén nem ütközött az államvédel­ mi törvénybe.” A Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége néven és egyéb ehhez hasonló névváltozatok alatt szereplő illegális szerve­ zetben a dél-szlovákiai magyar kommunis­ ták és földmunkások, szakszervezeti mozgalmárok léptek föl a nemzeti kisebbségü­ ket sújtó retorziók ellen. Különösen azt sé­ relmezték, hogy a támadássorozat, illetve a jogfosztottság ténye - figyelmen kívül hagyva a kassai kormányprogram VIII. fe­ jezetében biztosított kivételeket is - a szó­ ban forgó nemzeti kisebbség egészét érinti, a kommunisták, a munkásmozgalom harco­ sai és az antifasiszta ellenállás résztvevői közül beleértve azokat is, akik nem hajlan­ dók feladni nemzetiségüket. A Szövetség memorandumait, fellépését a hozzátartozó retorikával és ideológiai ballasztokkal 439 �palócföld 95/5 együtt s bizonyos kérdésekben való határo­ zott ellenvéleményünk fenntartása mellett is pozitívan, a diszkriminációval való szem­ benállás sajátos színezetet jelentő részeként kell értékelnünk. A Szövetség tevékenysége vélhetően leg­ ismertebb vezéregyéniségének, a magát a szlovák nemzeti felkelés partizánharcaiban is kitüntetett Fábry Józsefnek feltehetően 1947 nyarára-őszére eső Magyarországra településével ért véget (bár még 1947. októ­ ber 27-ról is ismeretes a Szövetség egyik tiltakozó levele). Az utolsó dokumentum­ ban Fábry József már a Magyar Dolgozók Pártjának megbízásából tett dél-szlovákiai körútjának tapasztalatait összegezi. A Szlovákiából Menekült Demokrati­ kus Magyarok Tanácsa - nevük ugyancsak többféle változatban fordul elő - még 1945-ben, az első Csehszlovákiából jövő hí­ rek hallatán, illetve az első kiutasítottak - a szervezkedés nevének legelső változata (Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokratikus Magyarok Tanácsa) még rá­ juk is utalt - és menekültek összefogására, gondjai megoldásának segítésére alakult Budapesten. A Tanács szervezője és motor­ ja dr. Holota János egykori csehszlovák nemzetgyűlési képviselő és érsekújvári pol­ gármester, valamint az egykori sarlós, ké­ sőbb - a második világháború alatt - Mó­ ricz lapjának, a Kelet Népének szerkesztő­ je, Jócsik Lajos, a Nemzeti Parasztpárt budapesti főtitkára és országgyűlési képvi­ selője, a későbbi kereskedelmi és szövetke­ zetügyi államtitkár, illetve áttelepítési kor­ mánybiztos volt. A Tanács létrehozását az tette szüksé­ gessé, hogy a csehszlovákiai magyarság sor­ sával és helyzetével kapcsolatos kérdések 440 kezelésének, továbbá a Csehszlovákiából Magyarországra beözönlő menekültek és kiutasítottak ügye intézésének a kezdet kezdetén igazából nem volt olyan fóruma, amely ezeket összességükben átfogta volna és egységes egészként foglalkozott volna ve­ lük. Nem változtatott a helyzeten, hogy a Miniszterelnökség nemzetiségpolitikai osz­ tálya, az ún. III. ügyosztály, az egyes szak­ tárcák, a Népgondozó Hivatal, az egyházak, intézmények és szervezetek saját hatáskö­ rükben az első pillanattól kezdve maguké­ nak tekintették ezeket a kérdéseket, ami rá­ adásul nem is mindig vált az ügy hasznára. „A Szlovákiából elmenekültek ügyeit kellő alaposság nélkül megszervezett intézmé­ nyek kezelték, s bizony, nem mindig sike­ rült a legszerencsésebb megoldáshoz jutni nyilatkozta ezzel kapcsolatban Jócsik La­ jos.- A szlovákiai menekült magyarok ma­ gukra hagyatottságukban tömegesen ná­ lunk, volt felvidéki magyaroknál kötöttek ki, hozzánk fordultak tanácsért, segítségért, s éreztük, hogy kell egy szervezetet felállí­ tani számukra is, a kormányhatóság számá­ ra is.” (E tekintetben a Tanácsban a később ugyancsak Jóesik Lajos irányításával meg­ alakult Magyar Áttelepítési Kormánybiz­ tosság elődjét kell látnunk.) Tulajdonkép­ pen egy, a Csehszlovákiából tömegesen ér­ kező, hazátlanná vált magyarok érdekvédel­ mi szervezetének a szükségességét fogal­ mazta meg már a szervezkedés legelső me­ moranduma is 1945. augusztus 16-án. A Tanácsot - Jócsik már idézett nyilat­ kozata szerint - olyanok alkották, akik „vagy az első csehszlovák köztársaság mély élményét hordják magukban, vagy a Tisorezsimben élték át a magyarság megnehe­ zült sorsát, de sokan vannak, akik a mosta­ �palócföld 95/5 ni, harmadik kisebbségi fázis szenvedéseit élték át”. A szervezkedés Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szóbeli jóvá­ hagyásával kezdte meg működését. A tanács első fellépéseinek egyikeként létrehozta Érdekképviseleti (Népgondozó) Tagozatát, mely különösen a Csehszlováki­ ából érkező kiutasítottak és menekültek öszszeírásában és nyilvántartásában, gyorsse­ gélyhez juttatásában és elhelyezésében vég­ zett emberfeletti munkát (e téren is kiemel­ kedik a szlovákiai Magyar Párt egykori központi igazgatójának, Stelczer Lajosnak az áldozatkészsége, akinek budapesti Mester utcai - lakása valóságos befogadó­ állomássá váll). „Külön gondot fordítottak a menekültek igazoltatási procedúráinak megkönnyítésére - írja Molnár Imre -, mert (...) az anyaországban nem kevés he­ lyen a szlovákiai magyarok ellen foganato­ sított embertelen intézkedéseket a csehszlo­ vák állam fasiszták elleni intézkedéseiként fogták fel. A bizottság érdekvédelemmel foglalkozó tagjai, azon túl, hogy a szétosz­ tandó segélyeket is maguknak kellett meg­ szerezniük, szinte azonnal lajstromba szed­ ték a már átkerült felvidékieket, és azokat foglalkozásuk, szakértői vagy hivatalnoki állásuk szerint >felvidéki szolidaritással< ajánlották szükséget szenvedő sorstársaik figyelmébe.” A Tanács javaslatot tett a kü­ lönböző, a csehszlovákiai mgyarság sorsával kapcsolatos ügyekkel foglalkozó központi szervek, intézmények, szakértői csoportok összetételére; küldöttséget kívántak me­ neszteni a párizsi békekonferenciára, a la­ kosságcsere-tárgyalások során szakértői vé­ leményekkel, előterjesztésekkel, memoran­ dumokkal segítették a magyar kormány munkáját. A Tanács több ízben is el akarta érni a felettes hatóságoknál egy Szlovákiai Kiutasítottak és Áttelepítettek Országos Érdekszövetsége jóváhagyását, e törekvését azonban nem koronázta siker. Rákosiék hatalomra jutásával, illetve a magyar-csehszlovák viszonynak a két or­ szág közötti hivatalos „rendezésével” a ha­ talom szerint az 1945-1948/49 közti ese­ mények és problémák emlegetése is „idő­ szerűségét vesztette”, s aki mégis emlékezni merészelt a korábbi időszakra, kíméletlenül megfélemlítették, esetenként meg is boszszulták. E megfélemlítések jellemző péld­ ájaként említi Molnár Imre Jócsik Lajos, a „sarlós kormánybiztos” esetét, „aki azon túl, hogy teljesen felhagyott a kisebbségi kérdés és ezzel együtt az >itteni és a túl i< szlovákiai magyarság ügyeinek képviseleté­ vel, egyik barátja elmondása szerint annyi­ ra meg volt félemlítve, hogy írásos anyagait befőttes üvegbe zárva, kertjének földjébe ásta el”. A Szent György Kollégium sajátos színt képviselt az 1945-1948 közötti illegális és féllegális csehszlovákiai magyar érdekvé­ delmi és egyéb szerveződések palettáján. Ez a cseh és szlovák főiskolákról, egyetemekről kitiltott érsekújvári és környéki fiatalokat egybefogó baráti társaság tudomásom sze­ rint az egyetlen ez időben létrejött szak­ mai-művészeti (irodalmi) önszerveződés. Az egyesület alapító okiratát szépreményű, pályakezdő író-, poéta-, irodalom- és nyelvtu­ dós-, publicista-, festő- és szobrászjelöltek ír­ ták alá azzal a szándékkal, hogy kibontakozó munkásságukkal „egy jövendő kisebbségi kul­ túra előfeltételeit” teremtsék meg. A munkaközösség memorandumban til­ takozott a magyar egyetemi és főiskolai hallgatóknak a csehszlovák felsőoktatási in­ 441 �palócföld 95/5 tézményekből való kitiltása ellen. Néhány példányban sokszorosított gépiratos irodal­ mi-művészeti lapot szerkesztettek Menedék címmel, melynek két száma készült el; ugyancsak gépiratos füzetsorozatot indítot­ tak (ennek három kötete jelent meg). A tár­ saságalapító baráti kör indítékai megható őszinteséggel és tettvággyal fogalmazódtak meg lapjuk Kalauz (A Menedék elé) című beköszöntő írásában: „Baráti körünk - főis­ kolások és képzőművészek - 1946 tavaszán már elviselhetetlennek érezte a kényszerpi­ henőt, s felmerült a kérdés: mi lesz velünk? A tétlenségben morzsol fel a zord idő? Bele kell nyugodnunk megrendült egzisztenciánk teljes elsorvasztásába, a mesterségesen ránk erőszakolt nemzethalálba? Van-é olyan ma­ gasabb rendű érdek, amely személyes és né­ pi egyéniségünk harakirijét követelheti? Férfiakhoz méltó-e a mi türelmünk; midőn már nemcsak gazdaságilag tesznek tönkre, hanem már szellemünket is szétzilálnák a rajtunk ülő hatalom soviniszta őrjöngői? Tiltakozásunk első jele ez a füzet. (...) Érez­ tük, hogy nemcsak önmagunk, hanem a meghurcolt magyar kisebbség érdekében is a felszínen kell maradnunk, s az üldözöttség intervallumában is őriznünk kell a szel­ lemi folytonosságot a múlt és jövő között. Ahogy lehet!” A munkaközösség az 1947-es esztendő folyamán - tajgainak szétszóródásával: Prágába, illetve Magyarországra kerülésé­ vel, munkába állásával - feloszlott (közülük például Szőke István a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság alkalmazottja lett, Décsy Gyula pedig - budapesti egyetemre kerülve - Tószády József néven írt néhány nagyhatású riportot a kitelepített csehszlo­ vákiai magyarok sorsáról. 442 A jelentősebb illegális és féllegális cseh­ szlovákiai magyar érdekvédelmi (és szak­ mai) szervezkedések mellett különböző me­ morandumok és egyéb dokumentumok alatt több olyan csehszlovákiai és magyarországi szervezet neve is olvasható, amelyekről egyelőre nincsenek közelebbi ismereteim (egyikükről-másikukról gyanítható - ám a rendelkezésre álló adatok alapján még nem bizonyítható -, hogy nevük a fentebbiekben taglalt egyik-másik szervezkedés nevének változata lehet. Jelen pillanatban nem tud­ ni, kiket takar a „Budapesten élő pozsonyi menekültek”, „A jelenlegi Csehszlovákiá­ ban élő magyarok szava”, a „Felvidéki ma­ gyarok”, vagy a „Csehszlovákiai Magyarok Önvédelmi Bizottsága” aláírás, kik írták alá „A csallóközi magyarok kérései”-t, kik a csehszlovákiai magyarok „pártkülönbség nélküli megbízottai”, s nem sikerült azono­ sítani „A dél-szlovákiai zsidók memorandumá”-nak aláíróit sem. Összességében a legtöbbjükről elmondható, amit az egyik memorandum a következőképpen fogalma­ zott meg: „Felelősségünk tudata nem ki­ sebb annál a veszélynél, amely előttünk áll.” Ennek ellenére az is ide tartozik, hogy akadtak olyan kisebb, alkalmi csoportosu­ lások is, amelyek fellépésükkel, javaslata­ ikkal aligha használtak a csehszlovákiai magyarság ügyének. A teljességhez tartoznak azok az alkalmi­ lag szervezett - egyénileg vagy többekkel együtt - végrehajtott tiltakozó akciók, ren­ dezvények, megmozdulások, amelyekkel a csehszlovákiai magyarok az őket sújtó tragé­ dia négy-öt esztendeje során szembeszálltak a csehszlovák hatóságok akaratával. Példaér­ tékűnek nevezhetők e szempontból többek között a komáromi bencés tanár, Bíró Luci­ án iskolamentési kísérletei (és kalendárium­ �palócföld 95/5 kiadási törekvései), több helység magyar szü­ lőinek tiltakozó megmozdulásai városuk ma­ gyar iskoláinak bezárása ellen, a műkedvelő színjátszóknak a tilalom ellenére néhány he­ lyen létrejött magyar nyelvű műsoros estjei, a hírhedt reszlovakizációs rendelet elleni megnyilvánulások Dél-Szlovákia-szerte, de valamiképpen ide tartoznak a cseh- és mor­ vaországi deportáltak közé önkéntes pasztorációs munkára induló katolikus, református és evangélikus papok és lelkészek hősies vál­ lalkozásai is. Az ellenállás, tiltakozás egyéb megnyil­ vánulásait illetően a viszonylag ismertebb tornaijai csendőrlaktanya-robbantás mellett a füleki magyar munkásság 1945. március 15-i, a magyar himnusz és az internacionálé éneklésétől kísért, a magyar nemzeti lobogó és a vörös zászló alatti felvonulása, a színma­ gyar Gortvakisfaludba küldött szlovák nem­ zetiségű bíró elleni halálos kimenetelű me­ rénylet, a magyarok üldözése ellen szentbe­ szédeiben felszólaló sőregi katolikus papért megjelenő nyomozók lefegyverzése, vagy a dobfenekieknek az őket deportálni szándé­ kozó hatóságok eszén túljáró megmozdulása említendő meg. A helyi és egyedi jellegű példák természe­ tesen hosszan sorolhatók még, s bár ezek job­ bára egymástól elszigetelt, ötlet- és alkalom­ szerűen megvalósuló megmozdulások voltak, és egyelőre nem ismeretes semmiféle adat azzal kapcsolatban, hogy összehangolásukra bárki is kísérletet tett volna, a történeti tény­ szerűség kedvéért a kor tanulmányozásakor a sorsüldözött magyar lakosság életösztön­ től, megalázottságtól vezérelt tiltakozó meg­ mozdulásaiként mindenképpen figyelembe veendők, s talán komolyabb számbavételük­ re és összehasonlító elemzésükre is sort le­ hetne keríteni. Lényegében ugyanebbe a kategóriába sorolhatók azok az egyéni (és közösségi) sérelmekről beszám oló jelentések, naplófeljegyzések is, amelyekben a különböző magánszemélyek, papok, az előző államaparátus köztisztviselői és közalkalm azot­ tai emlékeznek meg a velük és környzetükben történtekről - nemcsak egymás tájékoztatására, hanem - a legkülönbö­ zőbb állami, közigazgatási, politikai és egyéb szervektől, szervezetektől várva a segítséget, panaszaik orvoslását. De sok­ szor csak azért, mert keserűségük egysze­ rűen kikívánkozik belőlük, máskülönben megfojtaná, szétvetné őket. Amint az egyik memorandum szövegéből kiemelt kötetcímünk is mondja: egyszerűen csak „hívebb emlékezésül ”. De olyan is akadt, hogy valaki - egy rozsfalvai ifjú - annak jegyzőkönyveztetése m iatt fordult a bu­ dapesti Népgondozó Hivatalhoz, hogy „külügyi vagy egyéb alkalmas úton nyo­ más gyakoroltassék a szlovák hatóságok­ ra a magyarsággal szemben tanúsított és üldözés jellegével bíró m agatartás azon­ nali megszüntetésére”. (A pozsonyi Kal ligram Könyvkiadónál megjelenő dokumentumgyűjtem ény bevezető tanulmányának rövidített változata.) 443 �örökségünk Kántor Lajos Melyik térképen található? Az ember tragédiájáról - három megközelítésben Hol (volt) található a Madách-birtok? Természetesen Nógrád megyében. És hol fekszik a Madách-birodalom? Erre a kér­ désre már sokkal bonyolultabb a válasz. Kísérletünkben - eltérően mind az iro­ dalmi földrajz alkalmazta szempontoktól, mind a szerteágazó művekben (például a Faulkner-életműben) eligazítani akaró genealogikus-térképes mutatóktól - a költé­ szet kerül középpontba. A drámai, nyilván­ valóan, s a lírai nemkülönben. Saját Tragé­ dia-olvasatunk kívánja ezt. Az utóbbi évti­ zedek Madách-irodalma (vele párhuzamo­ san pedig a műnemek és műfajok átjárható­ ságának szakirodalma) megerősíteni látszik abban a hitben, hogy érdemes ezen az úton idnulni a Műhöz. A negatív irodalomtörténeti tapasztalat, jelesen Lukács György érthetetlen magatar­ tása Madáchcsal és Az ember tragédiájával szemben, ugyancsak a líra szerepének tuda­ tosítását sürgeti. Alapvetően elhibázott elemzésében Lukács nem csupán saját ideo­ lógiájának, hanem műfaji dogmatizmusá- 444 nak is foglya: képtelenségnek, „egy valláso­ san észfeletti happy end”-nek minősíti a Tragédia híres végszavait, melyek nem ad­ nak választ „a dráma menete állal feltett kérdésekre”. A lírában - példaként A vén cigányt említve - lehetségesnek tartja a pesszimista képek optimista lezárását, A z ember tragédiájában ugyanezt élesen eluta­ sítja, és meggyőződéssel állítja, hogy (amint ezt már Erdélyi János észrevételezte) Ma­ dách nem látta meg az ellentmondást a mű költői menete, ábrázolt eszmei tartalma és be­ fejezése között - így nem is tudta azt felolda­ ni. Ebből vonja le a következtetést marxista szigorral (és az ötvenes években súlyos iro­ dalompolitikai következményekkel): a Tra­ gédia - tragikus sikertelenség. Pár évvel Lu­ kács verdiktje után hangzik el Horváth Ká­ roly helyreigazító szándékú megállapítása: „Madách tehát nem filozófusnak vallja ma­ gát, hanem költőnek, nem is írt filozófiai, hanem esztétikai értekezéseket. Madách költészete nem valamilyen bölcseleti rend­ szer művészeti kivetítése, hanem a költő lel­ �palócföld 95/5 kében élő vívódások, sokszor megoldatlan ellentmondások tükrözése.” Így ítélt, így val­ lott a kiváló Barta János is: „Sok évvel eze­ lőtt, amikor én magam Madách megértésével küszködtem - akkor szabadultam fel és akkor kezdtem Madáchot megérteni, amikor le­ mondtam arról, hogy műveiben és nyilatkoza­ taiban egységes filozófiát, egységes, harmoni­ kus gondolatrendszert keressek.” Az utóbbi három évtizedben a Tragédiaértelmezések nem utolsósorban a műfaji problémák elmélyültebb elemzésével tűntek ki. Az ember tragédiája cím alá Madách ír­ ta a műfaji megjelölést: drámai költemény. És ahogy ezt Németh G. Béla hangsúlyozza, itt „a költemény főnév a műfajmeghatáro­ zó, a drámai melléknév pedig különböztető a műfajon belül”. És tovább: a Tragédia „hőse lírai hős, a lírikus Én, maga a költő. Ádám és Lucifer az ő kétlelkűségét jelképe­ zi. Ragaszkodását a lét célos, értelmes vol­ tához, az eszményihez, s ragaszkodását a valóhoz, illetőleg ahhoz, amit a pozitivizmus valóságnak hitt, tartott. Az első a szabad akaratú tettet, az egyén és közösség, az egyén és történelem harmóniáját jelentette neki, a második a tettek gépies determináci­ óját, az egyed autonómiájának és történelemértelemzése lehetőségének tagadását.” Szegedy-Maszák Mihály ennél is to­ vábbmegy a szubjektív elem szerepének ki­ emelésében; a modern műfajelmélet ered­ ményeit egy XIX. századi műre is alkalmaz­ h a t ónak véli. Szerinte a Tragédiában „ke­ vert műnemű alkotással állunk szemben, mely lírai drámának lenne nevezhető abban az értelemben, ahogyan Shelley így határoz­ ta meg A megszabadított Prométheusz és a Hellas műfaját: a jelző határozza meg az uralkodó minőséget, mivel a párbeszédes je­ lenetsor lírai hangnemnek, a külső helyze­ tek sora, a külső történés, a több szereplő szüntelen kölcsönhatásának eredménye, az események időbeli egymásutánja, a fikciós szerkezet lírai helyzetekből összetevődő bel­ ső történésnek, a lírai énben lejátszódó fo­ lyamatnak, reflexiósor logikai egymásután­ jának, tematikus szerkezetnek van aláren­ delve, a versbeszéd hangnemét a nyelv emotív szerepe határozza meg.” Németh G. Béla a Tragédia nyelvének hét jellemzőjéről be­ szél, amelyek a drámaiságot és líraiságot egyaránt bizonyítják; ezek: szentenciózusság, belső polémikusság, fogalmi kihívás és intellektuális provokáció, képhasonlat nél­ küli metaforika, művelődéstörténeti utalás­ rendszer, stiláris méltóság (tagoltság), törté­ neti rétegzettség. Szegedy-Maszák elsősor­ ban a szerkezetben keresi és találja meg a líraiságot; a lírai rendezőelv a tematikus szerkezetben érvényesül - szemben a fikci­ ós szerkezettel. „A költemény szerkezete szétválások sorára épül, melynek ellenpontszerű hátterét az adja meg, hogy a kiinduló­ pont: a világ egységének, a teljes azonosság­ nak, a természetes állapotnak, a mennynek ősi modellképzete végigkíséri az embert a világtörténetben. E szétválások nyomán a korábbi egész mindig részekre bomlik, me­ lyek azután feloldhatatlan ellentétbe kerül­ nek egymással.” Szegedy-Maszák elemzésé­ ben alapvetően fontos jellemvonásként jele­ nik meg a nyitottság, az egymást kizáró vi­ lágmagyarázatok mint lehetőségek közötti állandó feszültség. A költészet m int form a és tárg y Jelentős Tragédia-értelemezések som­ más fölemlítése után (ami kiegészíthető, ki­ egészítendő volna a versíró Madách és a 445 �palócföld 95/5 Tragédia lírai motívumai közt kapcsolatot teremtő Palágyi Menyhért, Schöpflin Ala­ dár, Halász Gábor, Sőtér István tanulmá­ nyaival) - szóljunk most már saját szava­ inkkal, saját felfogásunk szerint A z ember tragédiája líraiságáról, a líra térképén tör­ ténő elhelyezéséről. A költészet ugyanis nem csupán formája, hanem tárgya is Ma­ dách Imre főművének. A Tragédia egészén végigvonul a költészet féltése; a görög kórus szerepét betöltő Kar a londoni szín beveze­ tőjében („Zúg az élet tengerárja...") tudato­ sítja ezt a szerzői közelítést: Rettegsz a költészetért ma, Holnap a tudás miatt... A költészetté oldott gondolat, a szer­ kezeti alapelemként megmutatkozó lírai motívum-sor testesül meg a „három szféra” megkülönböztetésében: Ádám a „tiszta szellem”, Lucifer a „tiszta anyag”, Éva a kettő vegyületéből kelet­ kezett „term észet” és természetesen a szerelem (Sőtér). Az álom, illetve az álom szerűség-révetegség-sejtelm esség mint strukturális rendező elv szintén a líraiság irányába mutat. Ami viszont mindmáig kevésbé tudatosult a Madáchirodalomban: bizonyos lírai műformák épülnek be, világosan követhetően, a Tragédia egyes színeibe. Nem ötletszerű jelenlétükről van szó, hanem - tudato­ san vagy öntudatlanul épült - rendszer­ ről, a drám ai költemény költemény vol­ tát hangsúlyozva. Az első szín himnusszal indul, az An­ gyalok Karának Istent dicsérő himnuszával - ezt a himnikus alaphangot bontja meg a lázadó angyal, Lucifer juss-követelése. Ádám és Éva „lágy enyelgése” a paradicso­ mi jelenetben (az „égi zengzet” elhallgatása 446 után, Lucifer színrelépéséig) szabályos pásztorének. A himnusz s a pásztorének a naív har­ mónia kifejezője, s csak miután ez szétromboltatik, kezdődhet a „drámai cselek­ mény”, az öntudatra ébredés keserű fo­ lyamata, amelyet Lucifer mondhatni gon­ dolati költeménnyé önállósuló biztatása indít el, a harmadik szín végén („Minden, mi él, az egyenlő soká él...”). Az egyiptomi jelenetben a haldokló rabszolga fölé hajló Éva és az őt magához emelő Fáraó felvált­ va mondja az elégiát, sőt még Lucifer is elégikus húrokat penget itt, amikor figyel­ mezteti Ádámot dicsősége múlandó voltá­ ra. A Miltiadest váró Lucia imát mond férjéért, Aphrodité oltárán. Róma kéjhöl­ gyei bordalokat énekelnek („Borral, sze­ relemmel...”), majd a tragikus fordulat után ismét himnusz hangzik fel, az első keresztények himnusza hallszik a távolból. Konstantinápolyban a kivégzésre kísért eretnekek zsoltárt énekelnek („Én erős Is­ tenem, én erős Istenem, miért hagytál el engemet..." ; és: „Perelj, uram, az én ve­ lem perlőkkel”). A bizakodás és a meg­ csúfolt hit költői kivallására replikaként a prágai színben ismét a gondolati líráé lesz a vezérszólam, Kepler tépelődő sza­ vaiban („Kétséges rang-e hát szellem, tudás?"), hogy e tépelődést a M arseillaise indulója, a „jövő d a la ” szakítsa fé l­ be, majd visszatérjünk a tudós álm á­ ból a lelkiism ereti vívódásokhoz. A londoni forgatag képét dalbetétek szí­ nesítik (a kéjhölgyé, a mesterlegényé). A nagy lírai jelenet a haláltánc, ezt Éva szavai zárják, melyek a költészet erejé­ ről vallanak (mintegy előkészítéseként az utolsó színben felhangzó biztatásnak): �palócföld 95/5 Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál? Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, É n glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifjúság Nemtője tör utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. A szerelem e himnuszára - a Tragédia szerkezetéből következően - a teljes tagadás színei következnek, egy emberidegen, hideg világ képei. A falanszterben „a költészet s hit ábrándképeit” veszélyes méregnek tekintik, Homérosz „rég megcáfolt” költeménye kiál­ lítási tárgy, a dajkák „mértanból beszélnek gyermekinknek”, Lutherre a kazán fűtését bízzák, az álomképeiben elmerülő, marhaőr­ zésre kárhoztatott Plátót borsóra térdepeltetik, Michelangelóval széklábat faragtatnak. Még felcsillan a költészet, a szerelem „őrüle­ te”, „az édenkertnek egy késő sugára” a gyer­ mekéhez ragaszkodó, majd Ádám iránt sze­ relemre lobbanó Évában, de a racionalizáltan működő környezet nem tűri el, hogy ezek az érzelmek lírai műformába szerveződjenek. A csengetésre bevonuló falanszterlakók néma­ sága megdöbbentőbb, mint a halálba menő eretnekek zsoltára. Az eszkimó-világban már nyoma sincs a költészetnek, Éva is álattá al­ jasult. És ezzel a kör bezárulni látszik. De Madách nem nyugszik bele a költé­ szet halálába. A záró keretszínben ismét az Angyalok Karának himnusza hangzik fel, amire Éva így reagál: „Ah értem a dalt, hála Istennek!” Az Úr szájából elhangzó bizta­ tásban pedig az égi szózatot evilági költé­ szet egészíti ki: Karod erős - szíved emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni. Ezután a sokat vitatott végszavak költői (lírai) biztatása korántsem „észfeletti happy end” (Lukács), hanem „a bölcselet átminősülése költészetté” (Sőtér). Egy elfeledett Madách-mű Térképet ígértünk, amelyre bejelölhető a Madách-birodalom. A líra egyetemes lépté­ kű atlaszánál könnyebben olvashatót is ta­ lálhatunk, ha közelebb hajolunk a madáchi életműhöz. Egy kevéssé ismert epikus-lírai-drámai dokumentumot ajánlunk a Tragédiát telje­ sebben megérteni akarók figyelmébe: Ma­ dách Imre levelezését. Dokumentumot és egyben (legalábbis bizonyos részeiben) mű­ alkotást, melyben a rimbaud-i korba érő, ti­ zenöt-tizenhat évesen egyetemi tanulmá­ nyokat folytató ifjú először itt, a levelekben fogalmazza meg a vidéki(es) elzártság és az egyetemes tájékozódás-igény, a feudális jel­ legű családi kötöttségek és a gátakat áttörő szenvedély közötti hatalmas feszültségeket. Halász Gábor, Barta János és különösen Baranyi Imre után (Baranyi: „...ezeket a diákleveleket éppen romantikus vallomásos­ ságuk és önjellemző őszinteségük miatt, a Madách-ismeret alapszintjének kell tekinte nünk, amely a fiatal költő bontakozó maga 447 �palócföld 95/5 tartásának és világképének leghitelesebb tergályos masináról. A kották s a „rajzoló belső viszonyítási alapja"), érdemes újraol­ formák” említésénél természetesen nagyobb vasni, pontosabban végigolvasni a Madách- súlya van a színházra való utalásoknak. Jel­ levelezést mint a leghitelesebb dokumen- lemző, ahogy anyja előtt mentegetőzik e tumregényt. Az ifjúkori baráthoz, Lónyay vonzódás miatt: „Ami a színházat illeti - ír­ Menyhérthez, a hasonlóan meghatározó sze­ ja 1839-ben, tizenhat éves komolysággal -, repű Szontágh Pálhoz, illetve Madách Imre mindig átláttam én annak nem legjobb be­ anyjához, a kemény Majthényi Annához, a nyomását Károly és Pali korú elmékre, kü­ feleség Fráter Erzsébethez s a múlt század lönös eset volt az tehát, hol én ne ellenzet­ közepi magyar irodalmi élet vezető szemé­ tem volna a menést, vagy azt éppen kértem lyiségeihez, mindenekelőtt Arany Jánoshoz volna. Én, ámbár érzem írói pályámra en­ címzett levelek nem csupán háttérinformá­ nek jó befolyását (mert oly verseket írok, ciókkal szolgálnak, hanem kulcsot adnak a hogy erővel az Athenaeumba ki akarná té­ költő és a mű megértéséhez. A Tragédia nő­ tetni Lónyay s Spetykó, sőt színdarabot is, szemléletét akkor fogjuk fel igazán, ha a hogy Földváry biztatott, játszassam el azt), Pesten tanuló ifjú haza, Nógrádba küldött de oly távol legyen, hogy néked költséget aggályos beszámolóit, özvegy Madáchné in­ szerezve menjek, hogy ha szenvedélyeim telmeire írt válaszait olvassuk, egyaránt fi­ legnagyobbika volna is, arról kedvedért le­ gyelve az anyagi és erkölcsi vonatkozásokra. mondanék. Le tudok én mondani minden­ A levelek alapján igazolva látjuk azokat ről. Különben is még elég idő.” Tizenhat éves múlt, zsenge verseket ír, az interpretációkat is, amelyek Majthényi Annában a Földszellem ihletőjét is látják. A ám annál gáttalanabbul árad lírája a Ló­ gyerekember komolysága, felelősségérzete nyay Menyhértnek kiöntött vallomásokban. kisebb testvérei iránt, korai „családfői” ma­ Szerelem és barátság, megbántottság és csa­ gatartása mint tanulság végigkíséri az élet­ lódás szavai - a magyar romantika, a Petőfi előtti korszak antológiájába kívánkozó so­ művet. De még fontosabb a bölcsészetet és jo­ rok: „...újra egy rémes borzadás borítá el got hallgató, származási kötelezettségként a agyam, és én álltam, miként a vándor, kinek Nógrád megyei hivatali feladatokra készülő feje fölött üvölt a mostoha ég lesújtani fe­ Madách Imre szellemi rákészülését nyomon nyegetve, lent ing a félig elrothadt híd a követni. Mint aki sejti, tudja, hogy mégsem szörnyű örvény felett. Mert látja az Isten, csupán egy megye, de nemzete s az emberi­ hogy eleget küzködék, nekem választani ség sorsával lesz hivatott szembenézni, az kell, és választok, választom az eget, mely ifjú Madách tanulásban és tantárgyak fel­ annyi bájt ada elébb. Könnyebb ennek csa­ vételében nem szab magának határt. A pesti pása, mint a tátongó mély, melynek színe diszciplínák komolyan vétele mellett, mind­ gyász.” Az előadott eseten túlmutat a stílus, egyre könyvet kér otthonról, reagál (a leve­ a látásmód; borzadás, vándor, küszködés lekben) a magyar vagy német lapokban ol­ (küzdés), választás, tátongó mély - ez már vasottakra, és szól a „klavírmesterről" mintha A z ember tragédiája világa volna. ugyanúgy, mint az esztergályosról, az esz­ És még csak 1840-et írunk! 448 �palócföld 95/5 Egy évvel később, szintén Lónyaynak írt levelében, Madách visszapillant a Pesten együtt töltött időre - és itt úgyszólván a Tragédia szerkezeti elvét is felvázolja: „...nemde egy volt éltünk édesb’ szakainak, és elröpült észrevehetetlenül, még kellemét csak veszte tünteti egészen élénkbe. Súlyos gond, dicsvágyó törekvés a későbbi kor ré­ sze, s ha annyi küzdelemre végre kivívtunk némi kitüntetést, éljük-e örömét? Elaggot a test [!], őszek a fürtök, a lélek nem kéjélve­ ző többé. - Vajh mi kéj a gyermeknek egy fakard; nem bírja, nem elégítheti ki mondhatatlan vágyát, az ifjú száz ily kis kardot vehetne, de néki már nem kell ez, ő tenni, ő küzdni s győzni vágy, ő égbe tör, magasra kél - és mindenütt az ezer akadály tornyo­ sul elébe, míg egy talpalatnyi tért kivív, ad­ dig elaggott, addig a néma nyugalom az egyetlen, miben kedve telhetik. S nyugalmat lel-e a mindennapi kenyerét kereső pór, v. [vagy] várja teljesültét vágyának ismét egy új életszaktól? - Óh mely életszak hát, melyre teremteténk? melyre törekszünk? mely az élet rendeltetése?” A tizennyolc éves nógrádi-pesti ifjú lát­ ja már az emberi lét lényegét és saját maj­ dani főművének a vázát - csupán a húst, az izomzatot kell még rá felraknia. Választott és életútját keresztező élményeken kell te­ hetségének érlelődnie, hogy ezt véghezvihesse. Egyre gazdagodó műveltségét jórészt a könyveknek köszönheti (Baranyi ezt a kérdést kimerítően tárgyalja A fia ta l Ma­ dách gondolatvilága című tanulmányában, ehhez az utóbb közölt Madách-levelek is­ meretében sincs lényegi hozzátenni való); de nem mellékes a társasági életben érvé­ nyesült hatás. Újabb pesti tartózkodásáról küldi beszámolóját Lónyaynak (1841 októ­ berében); ezúttal Salamin francia mesternél lakik és kosztol, az ebédnél franciául beszél­ nek. „Mindennap más érdekes tárgy hozatik szőnyegre, s azt az ebéd folytában korszerűleg s minden szempontból megvitatjuk, mi annál könnyebben megy, hogy a társaság egészen különböző elemű és jellemű egyé­ nekből áll. Így egy nap Európa sorsát dönt­ jük el, másnap a gyárak, ismét máskor a nép sorsát vitatjuk.” Gyűjti a tapasztalatokat különböző helyszíneken, Balassagyarmaton mint patvarista s az országot járva, a magyar utak­ ról, az alföldi sárról elmélkedve, a bihari el­ maradottságot megtapasztalva. Szontágh Pálnak számol be (1845-ben) a népismeret­ ből vett legújabb leckékről. „E népet nem lehet minden nevelés nélküli elhagyatott ál­ lapotban lévőnek mondani, ez fonák miszti­ fikáció volna, de emberi alakjából kivetkő­ zött s gyökeréig demoralizált fajnak, minő tán akkor sem uralkodott, midőn a világot özönvíz mosta el. Hát az urak? - kérded. Azokról kíméletből csak azt mondom, hogy csakugyan, ha ki valamely nemzetnek nyel­ vét mélyen megvizsgálná, minden sajátsága­ ival, ismerné a nemzetet egész valóságá­ ban.” A Szontágh Pálhoz szóló Madách-leve­ lek közül érdemes kiemelni azokat, amelyek a Lónyayt megszólító romantikus stílusbra­ vúrok és világfájdalmas szóvirágok korát (részben) lezárva, aforisztikus-apodiktikus fordulatokkal élnek. Ilyenekkel: „Irod, élet­ re s halálra barátom vagy. Az élet rövid, a halálra sokat nem adok. Ha van öröklét, ak­ kor éppen rövid határidő a halál, ha nincs, annál rosszabb. Én hát, hogy véghetetlen célt tűzzek barátságomnak, azt mondom: barátod még.” Vagy: „Az emberek szabad­ 449 �palócföld 95/5 ságról énekelnek, és a basszust láncaikkal zörgetendik melléje.” A kiábrándultságot antinómiákba próbálja foglalni. „Sorsom­ ban nincs kedvemre semmi az isten terem­ téseiben és törvényeiben. Az emberi institú­ ciókban csak zsarnokságot, hóbortot, bűnt, zavart látok, és mindehhez két gyönge kar, korlátolt értelem.” Majd - a Fráter Erzsé­ betet bemutató sorok bevezetőjeként ilyen direktben: „Ellentétekben nyilatkozik az élet!!” (Két felkiáltójellel!) A MadáchSzontágh levelezésben közvetlen utalást ta­ lálunk a Tragédia-magyarázóknál régóta je­ lentkező állításra, miszerint Lucifer alakjá­ hoz Szontágh Pál képezte a mintát; Madách Imre Szontágh „kecskelábú múzsáját” em­ legeti, szatirizáló képességét dicséri - és eb­ ben felelősségét látja megnyilvánulni. Ez természetesen a pozitív Lucifer-képet (Lu­ cifer egyik arcát) igazolja. Szontágh a címzettje annak a két (1856os, ill. 1857-es) verses Madách-levélnek is, melyeket a Tragédia legnyilvánvalóbb előz­ ményeinek tekinthetünk. Mindkettőben éle­ telveit foglalja össze a költő - az elsőben (lapalji jegyzetben) magát a „költő” szót is magyarázza: „Nem az a költő, ki rímeket csinál, de kinek eszmeköre felül van a köz­ napin.” Az 1857-ből származó viszont a ki­ ábrándultság szócsöve, luciferi nézőpontú, történelmi és magánéleti csalódásokat öszszegez: Ha szent ügy zászlóját látod kitűzve, S alatta hangzik ihletett beszéd, Míg lelkesült csapat gyülöng alája Felfogva hűn a szónak szellemét: Kacagj, kacagj, mert minden egyes tudja Hogy a zászló csak vastag ámítás, Néhány deáké csak az elv és a gúny; A többinek érdeke más és más. 450 S ha a szent ügy zászlója végre győze, S magasztos érzés támad kebledben, Várj kissé, és kacagj, mert aki győze, Mint a legyőzött épp ollyá leszen. Kevéssel később kezdődik már a harma­ dik levél-tömb, az Arany Jánostól érkező s az Aranynak írt levelek sora - a világra ho­ zott és országos sikert arató Tragédiához kötődve: 1861. szeptember 12-én a „tisztelt hazafi” - Arany János által - a reményte­ len provinciából az egekbe emeltetik, s az „úgy koncepcióban, mint kompozícióban igen jeles mű” elindul a halhatatlanság felé. A baráti kritikusok - elfogulatlanul a legnagyobbakkal említik egy sorban A z ember tragédiája szerzőjét; a magyarok közül Vörösmartyt, Katonát említik, né­ met fordítását sürgetik, és találnak része­ ket, „hol Shakespeare sem csinálta volna különben” (Arany). Vidéki ember nézőpontja és az egyetemesség Másfél hónappal a dicső fölfedeztetés után, egyik barátjának a következőképpen számol be Madách az előzményekről: „Kü­ lönös története van Az ember tragédiájá­ nak. Valóban igaz: habent sua fata libelli. Már több esztendejénél, hogy készen van. Említettem több ösmerősöm előtt, hogy ír­ tam egy költeményt, melyben az Isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok s tudj Isten, mi minden ját­ szik; hogy kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az űrben. Mosolyog­ tak rá, de olvasni nem akarta senki.” Vidé­ ken élő, elmagányosodott alkotó panasza. Önirónia is bujkál a sorok között. Így csak * Kiemelés - a szerk. �palócföld 95/5 az tud visszapillantani a keserű időszakra, aki már túltette magát egykori sértettségen; vagy úgy, hogy belátta naivitását, vagy úgy, hogy az idő mégis őt igazolta. Madáchcsal ez utób­ bi történt. 1861 szeptemberétől hihetetlenül felgyorsulnak az események: négy hónap sem telik cl, s a szerző már nyomtatásban olvas­ hatja művét, 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban az Akadémia választja tagjául. E látványos sikerek ellenére Madách Imre megmarad vidéki embernek, „amatőrnek” (ahogy egy évszázaddal később az olasz To­ masi di Lampedusa, A párduc írója). Fontos nyomatékosítani e körülményt - Az ember tragédiája klasszikussá nőtt értékeinek és ma már ugyancsak klasszikusnak tekintendő gyengéinek anyagszerű értelmezése végett. A vidéki műkedvelő szerzői utasítását olvassuk az első színben („A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angya­ lok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség”); az angyali szózat egyáltalán a bibliai keret színpadra képzelése egy naiv festő fantáziájára vall ám az első pillanatban még megmosolyogta­ tó képkivágás fokozatosan átcsap monu­ mentálisba. („Ott születendő világok,/ Itt enyészők koporsója:/ Intő szózat a hiúnak,/ Csüggedőnek biztatója. -/ Rendzavarva jő amott az/ Üstökös rettentő képe:/ S ím, az Úr szavát meghallva,/ Rend lesz útja ferdesége.-/ Jöszte, kedves ifjú szellem,/ Változó világgömböddel,/ Aki gyászt és fénypalás­ tot,/ Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.”) Lu­ cifer megjelenésekor egy Csontváry-látomás szintjére emelkedik a jelenet; Lucifer mennyei harmóniát megbontó szavai jelzik először, hogy a naivnak tűnő keretben ko­ rántsem műkedvelői gondolatokkal fogunk találkozni: Végzet, szabadság egymást üldözi, S hiányzik az összhangzó értelem. (Vajon véletlen-e, hogy éppen itt, Luci­ fer lázadó, az Urat bíráló első „felszólalásá­ ban” hangzik el az emberre, Adámra vonat­ koztatott „műkedvelő” szó? - „Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől?”) Ami eddig régi misztériumjátékok profanizált visszfé­ nyének ígérkezett, annak egyszerre megnő a művészi súlya - drámát villant fel, de már most húsbavágó lírai vallomásként hat. Lu­ cifer emberi indulattal válaszol a végtelen­ nel kérkedő Úrnak: S nem érzed-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala, S teremtni kényszerültél általa? Lucifer volt e gátnak a neve, Ki a tagadás ősi szelleme. Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen, De új erővel felkeljek megint. Te anyagot szültél, én tért nyerék, Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. Az Éden két tiltott fájának a kijelölésé­ vel, a bibliai történet szerint zárul az első szín, s a másik is kifejezetten naivul folyta­ tódik a paradicsomban - ahogy ezt a primi­ tív képzőművészeti ábrázolásokon is láthat­ juk. A szöveg - Ádámé és Éváé - nem mó­ dosít a hatáson („Ah, élni, élni: mily édes, mi szép!” - „És úrnak lenni mindenek fel­ ett.”), ezt tetézi, hogy „Egy madárka éne­ kelni kezd egy közel ágon”. Az ördögi fel­ bujtás - bármennyire része a hagyományos (misztérium) játéknak - egyre nyilvánvalób­ ban madáchi szöveggé válik. A létezés édes örömétől eltelt Ádámmal perelő Lucifer eltitkolatlanul az alsósztregovai költő kételye­ 451 �palócföld 95/5 it szólaltatja meg - csupán a mez bibliai. A magát a föld istenének képzelő első ember illúzióját foszlatja szét a filozófiai költe­ mény rangjára emelt replika: Ezt tartja tán az a kis féreg is, Mely a gyümölcsöt eszi el előled, Meg a sas, mely a kis madárra csap. Avagy mi tesz nemesbbé tégedet? Egy szikra az, mely bennetek dereng, Egy végtelen erőnek mozzanása; Mint a pataknak egyes habjai, Egy percre felcsillogva visszahullnak Közös medröknek szürke mélyibe. Igen, tán volna egy, a gondolat, Mely öntudatlan szűdben dermedez, Ez nagykorúvá tenne, önerődre Bízván, hogy válassz jó és rossz között, Hogy önmagad intézzed sorsodat, S a gondviselettől felmentene. De trágyaféregül tán jobb neked Tenyészni kis körödnek lágy ölében S tudás nélkül elfogyni életeddel. Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben; Nemes, de terhes, önlábunkon állni. A súlyos monológok, illetve párbeszédek után a színen lejátszódik a bűnbeesés, majd a harmadik, immár a paradicsomon kívüli felvonásban Lucifer újabb alkalomhoz jut elmélkedni az arasznyi (emberi) léten, a vál­ tozáson, történelmi folytonosságon. (E Lucifer-monológ A z apostol „szőlőszem"-mo­ nológjával őriz rokonságot; talán az is felté­ telezhető, hogy Petőfi költeménye közvetlen hatással volt Madáchra. Innen már függetleníti magát a Tragédia írója a Bibliától, és a luciferi kijelentés („Vagyok - bolond szó. Voltál és leszesz") a történelmi képekben realizálódik. Ami nem kevésbé műkedvelői elképzelés, s nem ki­ sebb mértékben a vidékre szorult ember vi­ 452 lágmagyarázat-kísérlete, mint a bibliai keret (világteremtés, világelv keresése). Annak el­ lenére állíthatjuk ezt, hogy ismerősek A z ember tragédiája világirodalmi párhuza­ mai, a hasonló kérdéseket (másképp) feltevő nagy emberiségköltemények (Goethe: Faust; Gorkij: Az Ember; Milton: Elvesztett para­ dicsom; Wagner operái; Ibsen: Peer Gynt; Victor Hugo: A századok legendája). A Tra­ gédiában nemcsak a világ, de még az ország sorsának alakításától is messze került, a megyei politikai harcok szintjére szorított, ám emberiségméretben gondolkodó ember keresi a világmagyarázatot, amely az egyén sorsát is kijelöli a történelemben. Kétségbevonhatatlan irodalomtörténetiművelődéstörténeti tény (a szakirodalom felmérte), hogy Madách a vidéken is lépést tartani akaró ember szívósságával gyűjtötte magába a tudást, ez azonban nem változtat az olvasó összbenyomásán: a történelemből kivetett ember szemléli így a maga vidéki magányából a kavargó világot, ítélkezik elő­ dök és kortársak erkölcsi magatartásáról a művész beleélő képességével, rendkívüli érzékenységével. Életformája, megnyilatko­ zási tere műkedvelővé tenné, költői tehetsé­ ge azonban átlépi ezt a kört. A líraiság el­ uralkodását ez a sajátos helyzet, a másképp feloldhatatlan ellentmondás is magyarázza. A történelmi képsort Madách az objektivi­ tás látszatával ruházza fel, de - mint Erdé­ lyi Jánosnak megírta - úgy építette fel őket, „hogy azok egy bizonyos cselekvő szemé­ lyeknél is mintegy lélektani szükségből kö­ vetkezzenek egymásból". Madách szándékát elsőként Erdélyi értette félre (és nyomában még sokan, többek közt Lukács György); a műkedvelői teljesség-igényt próbálta meg­ követelni ez a fajta magyarázat, s nem vett �palócföld 95/5 tudomást a Tragédia alapvető líraiságáról, költői szerkezetéről. Erdélyi Jánossal szem­ ben - és Lukáccsal szemben - állítható, hogy nem az „ördögi komédia” játszódik le az olvasó előtt, a lírai rendezőelv alakítja a Tragédiában az emberiség történetét. Ez nem jelenti, hogy A z ember tragé­ diájából teljességgel hiányzik az „ördögi komédia”. A műkedvelői mindent-akarás is belejátszik abba a tarkaságba, amely né­ mely színt egészen uralja; például az eklek­ tikus konstantinápolyit, ahol a színes hatás­ keltés elsődlegessé válik. (Barta János írja: „az egyszer megtalált műfaji keretbe Ma­ dách rendkívül tarka írói anyagot ömleszt bele”.) A Tragédia egészén végigvonuló s a konstantinápolyi szín elején „logikusan” folytatódó szerelmi kettősök után egy meg­ lepő erkélyjelenet következik, sajátos (tör­ ténelmi) háttérrel. És akkor váratlanul ezt a szerzői utasítást olvassuk: „A fentebbi karé­ nek kezdetével Ádám, ki a zárda ajtajához lépett volt, ismét megállt, a tornyon egy kuvik kiált, a légben boszorkányok szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz kél a földből s fe­ nyegetve áll Ádám előtt.” Mintha a lengyel Witkiewicz drámájából vett részlet volna, az abszurdba hajló romantika darabja. A magasztos, a fenséges és a torz küzdelme je­ len van a londoni színben is - sőt a szerző ezt meg is teoretizálja, amikor a Tower pia­ cán a bábjátékossal eljátszatja - a bűnbe­ esés történetét. Lucifer és Ádám londoni vi­ tájában Madách bizonnyal a „konzervatív” Ádám oldalán áll, a fenséges kategóriája mellett a groteszk előtérbe állítása azonban zseniális előrelátásnak minősítendő. Persze, a mindent-átfogás igénye (csak a londoni színben is: a bábjáték és a haláltánc) sok­ szor egymásnak ellentmondó elemeket állít egymás mellé; akár azt is mondhatnánk, hogy heterogén elemekből épül A z ember tragédiája. Ám e részek fölé magasodik Ádám és Lucifer alakja, a bennük megtes­ tesülő - valójában a költőben zajló - belső vita, bizakodás és kétely harca, a jövőt für­ késző aggódás s a félelmekkel szembeállított remény. A végső eredmény így nem a részletszépségekben bővelkedő vidéki enciklopé­ dia kínos konglomerátuma, hanem nagyfor­ mátumú költői mű, amelyben a maga és or­ szága helyzetén felülemelkedő alkotó az egész emberiség gondjával néz szembe. És amelynek végkövetkeztetése: a küzdelem föl nem adása. A küzdés elvont eszméjét a Tragédiá­ ban színről színre konkretizálni lehet. Ádám-Madáchot ideig-óráig ennek sok formája vonzza, de egyetlen delejezi: a párizsi színben uralkodó. („Ha vérrel és sárral volt is befenve,/ Mi óriás volt bű­ ne és erénye,/ És mind a kettő mily bá­ mulatos.”) Következésképpen az egyet­ len, amely után nem a kiábrándultság szavai hangzanak fel, hanem az „Oh, mért ébredtem ?” kérdése. Az „Egyenlő­ ség, testvériség, szabadság!” hárm as esz­ méjéért folyó harc mámorából Madách 1860-ban sem ébred szívesen a kor törpeségére - kisszerű küzdelmekre kárhoz­ tatva, Alsósztregován. De van még egy eszme, amely többször elbukik ugyan a történelmi színekben, ám amelynek fel­ adásába, elvetésébe mégsem tud bele­ nyugodni Madách embere: a hon, a haza. A londoni vadkapitalizmusból a falansz­ ter U alakú udvarába érkezve - a színkezdő „örök” remény pillanatában mondja Ádám Lucifernek: 453 �palócföld 95/5 Beteljesült hát lelkem ideálja, Ez mind derék, ezt így kívántam én is. Egyet bánok csak: a haza fogalmát, Megállott volna az tán, úgy hiszem, Ez új rend közt is. És ahogy megismeri a racionalizált vilá­ got, a hideg tudományét és szervezését, és lépésről lépésre tapasztalja az új korlátok közé szorított, álmaitól megfosztott ember frusztrációját, úgy válik Ádám, sőt Lucifer hangja is mind átfűtöttebbé. Mintha megfe­ ledkezne Madách az emberiség-történeten végigutazó két hőse közti szerepmegosztás­ ról, a falanszter-látványtól megdöbbenő Lu­ cifert így szólaltatja meg: Nagyon vénül az ember, hogyha már Lombikhoz tér, midőn organizál. De hogyha sikerülne is műved, Mi szörny lesz az, mi szótlan gondolat, Szerelmi érzés, melynek tárgya nincs, L ény, melyet a természet eltagad, Melyhez nincs ellentét, nincsen rokon, Ha nem korlátozandja az egyén. S honnan veendi ennek jellegét Elzárva külhatástól, szenvedéstől, Egy szűküvegben kelve öntudatra; Amikor pedig, Luciferrel repülve, Ádám kiszabadulna a Föld vonzásköréből, a remélt korlátlanságot nyerve jutalmul - még mi­ előtt a Föld Szellemének vészjósló szövege elhangzana, Ádámban ébred föl a kétely, il­ letve a ragaszkodás: Ah, Lucifer! Nézz csak földünkre vissza, Először a virág tűnt el szemünkből, Aztán az erdők rezgő lombjai; A jól ismert táj száz kedves helyével Jellem nélküli síksággá lapult. E tájjal együtt az embert is sajnálja. Ezt az ádámi-madáchi érzést, a nagybetűs Föld­ höz való ragaszkodást aligha indokolatlan a 454 „hon”-hoz a saját földdarabhoz, az otthon szeretetéhez is kapcsolni - és ebben (a legelvontabb eszmékkel társalkodó) vidéki em­ ber tartását fedezni föl. Az űr-jelenetet a falanszterével összeolvasva, mondhatni ter­ mészetszerűen kapcsolódik az Anyag ereje által a Földre visszatérített Ádám hitvallá­ sában az új (űrbéli) negatív tapasztalathoz a korábbi (falanszteri) is, az arc nélküli orszá­ gé. Küzdeni ugyanis csak konkrét térben le­ het, a legnemesebb és legegyetemesebb esz­ ményekért is. Jövőt álmodni - hová? (Előhang egy negyedik közelítéshez) Az emberiség megváltását ma intézmé­ nyes keretek közt, nemzetközi fórumokon ígérik-kísérelik meg (nyilvánvalóan kevés si­ kerrel). A XIX. században s még a XX. szá­ zad elején is ilyesmire vidéki álmodozók, költők vállalkoztak. (S ha nem a megváltás keresésére, legalább az út végiggondolásá­ ra.) A madáchi kísérlet világirodalmi párhu­ zamai közt a Maxim Gorkijé is felmerült, sőt könyvnyi tanulmány született róla (Waldapfel József: Gorkij és Madách, 1958), ám abban nem esik szó az É jjeli menedékhelyről (1902) - holott a Tragédiát igazán érdemes összeolvasni Gorkij drámá­ jával, annak bizonyos részeivel. A Madách-mű elképzelt színhelyét Gor­ kij sajátosan orosz világával azért érdemes összevetni, mert mindkettőben az ember út­ ja, útjai, a „megváltás” és vigasztalás, a re­ mény igaz vagy hamis képei, lehetőségei foglalkoztatják a („romantikával fertőzött”) szerzőket. A tagadást nyíltan vállaló, az Ádámmal nemegyszer azonosuló, koránt­ sem egyértelműen ördögi Lucifer és a talá­ nyos Luka, e furcsa vándor közt különös, �palócföld 95/5 talán nem is távoli rokonság állapítható A „mélyben” s a történelem „magasá­ meg. Abban bizonyára rokonok, hogy Ma­ ban” élő, küzdő ember így találhat egymás­ dách és Gorkij hőse ugyanazt a drámai ra, a keresésben. (Madách: „A célt, tudom, funkciót tölti be: csábító-provokáló szöve­ még százszor el nem érem.”) Madách és gükkel ráció és hit vitáját újítják mindegyre Gorkij irodalomtörténeti találkozása nyil­ fel - s lényegében a kettő szétválaszthatat­ ván csak egyike a sok lehetségesnek - és va­ lanságát bizonyítják az ember életében. A lósnak. Mai tudásunk, filológiai ismerete­ Tragédia színeinek végén felhangzó ádámi ink szerint Gorkij, aki oroszra fordítatta kérés, a „Vezess, vezess új létre, Lucifer!” és a „hoholok” közé készülő Luka morfon- A z ember tragédiáján csupán néhány évvel dírozása összecseng: „Hallottam, hogy ott az É jje li menedékhely megírása után is­ egy új hitet találtak ki... Meg kell azt nénzi... merhette meg a madáchi szöveget. A madáchi gondolatok viszont, egy (több) igenis!” Ádám (történelmi) nyugtalanságára a Lukáé rímel, aki elmeséli az igazság föld­ korszak gondolatai, már 1902 előtt vámmen­ jében hívő ember történetét; az az ember tesen terjedhettek. Hiszen nemcsak Alsósztegy Szibériába száműzött tudóst faggatott, regova, Nógrád, Magyarország, a magyar tőle akarta megtudni, hogy hol található az nyelvterület volt a hazájuk. A visszajelzés pe­ a bizonyos ország - és nem tudott beletö­ dig (ezúttal Gorkijtól, akár ha nem közvetle­ rődni a kapott válaszba: „Az én térképeim nül is) a térképrajzolás további bonyodalma­ nagyon pontosak, de az igazság földje nincs ira mutat. sehol.” Cene gál István festménye 455 �palócföld 95/5 Aki kimaradt a lexikonból Leblancné dr. Kelemen Mária emlékére ( 1931- 1995) Szürke dossziéban lapozgatok. Benne önéletrajz néhány oldalon, bibliográfia a mun­ kásságról, néhány újságoldalnyi másolat interjúkról, híradásokról. Mária bízta rám tíz évvel korábban, hogy ha valami történnék vele, hiteles adatok alapján szólhassak sírjá­ nál, írhassam meg a nekrológot, netán lexikonban illő szócikket róla. (Kétévenként újabb kiegészítő adatokat postázott.) A hétköznapok józan világában bizonyára képtelen dolognak tűnhet még életünkben ilyen célzatú leltárt készíteni, ugyanakkor mélyen és megindítóan drámai ennek valós tényszerűsége, hiszen bár mindannyian együtt élünk a halállal, mégis kevesen merészelünk ennyire tudatosan felkészülni rá. Leblancné dr. Kelemen Mária megtette ezt. Képtelen lett volna elviselni, hogy ne le­ gyen rend körülötte. Egész életében ilyen megszállottan kereste és teremtette meg a ren­ det: pedagógusként is, levéltárosként is, múzeológusként is, kutatóként is, ám mintha soha nem lett volna szerencséje az élettel. Vannak, akiket a sors szinte kedvtelésből is sokszo­ rosan csapásokkal sújt. És lehetőleg egyszerre teszi, gyors egymásutánban, mázsányi sú­ lyokat ejteget a törékeny vállakra, aztán nevetni is kedve támad a gyötrő fájdalmakon, az elviselhetetlen kínokon, hogy kegyetlenkedéseit újra és újra kezdhesse. Nehéz gyermek­ kor - semmiség! Szertefoszlott, szétpergő lányálom a boldog házasságról - szomorú rá­ adás! Aztán a rakoncátlan szív s orvosi segédlet, majd tragikus halálesetek a családban. Korlátolt felfo g á sú munkahelyi vezető a meghalt és szeretett levéltári igazgató helyett, hogy ezt még gyorsan kövesse egy kis lakóhelyváltoztatás, munkahelyi csere, szívszanató­ rium, végezetként pedig a baj, az a gyógyíthatatlan, ott, ahol fészkel az agy... És közben és mégis és mindezekkel együtt, tán mindezek ellenére is a nagy, a végtelen szerelem: Madách Imre. Nem esztétaként, nem alkotó rendezőként, nem versben álmodó lírikusként, hanem olykor rabszolgaként. - Adatot adat után gyűjtve, öreg papírosokat betűzgetve, jegyzeteket készítőn áldozatul, hogy majd mások mindezekből felépíthessenek valamit, mi nekik hírnevet és dicső­ séget terem majdan: így készültek a forráskiadványok, a kéziratkatalógusok. És így feszült neki a Mikszáth-életműnek is; betegen, mégis nagy elszántsággal. Nem lesz senki, aki befejezze ezt a munkát. Ma már nincs fiatal, aki tudná s vállalná ezt. Megszenvedett élet, elfogadott sors s végtelen alázat: pillérei ezek egy ilyen életnek. Az ő életének. Pillérek és szép szavak... Á m mindezt megélni... Leblancné dr. Kelemen Mária kimaradt az Új Magyar Irodalmi Lexikonból. Pedig több tudat címszót írt bele, többek között rólam is. Én az övét most nem tudom megírni. Majd később. Most nagyon fáj... Praznovszky Mihály (Budapesten, 1995. szeptember 7-én, csütörtökön este) 456 ��56 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4dcd7513c618ba4677a9d29aa4555a6e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika