https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09098472f7111f2a7f1657a1e3ab55cc.pdf 3d1ee3ad5cc073f4ae9c9569074eaebc PDF Text Text XXIX. évfolyam július-augusztus ��palócföld 95/4 Tartalom Bódi Tóth Elemér versei 295 VITA ifj. Fekete Gyula Zöldek és kékek háborúja 305 Körmendi Lajos versei 312 Csiki László Márkházi levelek 314 MŰHELY Thomas Merton versei Tóth Sándor versei 322 324 VALÓSÁGUNK A. Gergely András Hogy ne legyünk többé gyarmat Végh Károly „Kitárt marok” - hazajáróban 327 345 MŰTEREM Rideg Gábor Művek a korlátozott nyilvánosságnak 355 MÉRLEGEN Bohár András Narráció és poézis 359 HAGYOMÁNY Takács György „Igizet szálljon az erős kősziklákra!” 371 293 �palócföld 95/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 E számunk szerzői: A. Gergely András szociológus (Buda­ pest), Bohár András költő, kritikus (Buda­ pest), Bódi Tóth Elemér költő (Salgótar­ ján), Csiki László költő, író (Márkháza Budapest), ifj. Fekete Gyula statisztikus, közíró (Budapest), Körmendi Lajos költő (Karcag), M erton, T. költő (1915-1968), Ri­ deg Gábor kritikus (Budapest), Takács György kutató (Miskolc), Tóth Sándor író, költő, műfordító (Budapest), Végh Károly közíró (Szentendre). Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 A címoldalon Sztrákos László A lélek há­ za, a hátsó borítón Lószay Zsolt Látó, a bo­ rító belsőn Drozsnyik István Találkahely című munkája látható. Fotó:Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 294 Index 25925 �palócföld 95/4 Bódi Tóth Elemér A kőhíd angyalai Halat kínál a február, a tálakon ízes nagyon. Megálltam én a híd kövén, az angyalok látták, vagyok. Láttam, kemény kőtollú lény ez mindahány, csak nem leány. A sok remek kő meg minek. A szél dalolt egy tiszta mollt. Az ember él, dalolt a szél. 295 �palócföld 95/4 Márciusi dal Integetnek még pőre kertek, ahogy a tájba kitekintek itt-ott a vonat ablakából, s nézem hogy hervad, fogy a távol. Lent napcsókolta hűs síneknek forró kerekek énekelnek. Csillogó drótok ezüst útján csobogó hangod utánam száll. Könnyű a felhő, mint a lélek, az ablakok már nagyon kékek, könnyű a szél is, égbe lobban, fut a vonat a márciusban. 296 �palócföld 95/4 Szél vendég Fordul egyet magától zárkózott Belsikátor, hegyekből jött a szél vendég, rábólint a Bagolyvár. Senkinek sincs elege, csodálkozik körtike, zsibavirág zsémbeskedik, lángot vet az ibolya. Északról főszél bong, megkondul még két gong. Keletről boszorkány ül száraz szél hátán. Ószéllel dús Délről dalt dongó zápor jön. Nyugalmas Nyugaton fölszisszen kék alkony. Szél hozza Felhő iperedik, jól kibömbölyödik, eső pöndörödik, a szél hömbölödik. Kiabál éles hangon, szeszélyes úr egymagában széles határban. A fának lombokat pazarlón osztogat, máskor meg fosztogat. 297 �palócföld 95/4 Mikor nálunk elidőz, az a tavasz, az az ősz. Szél hozza, szél viszi, van aki elhiszi. Miből lesz a kék madár Tizenkét szilvafán madarat szilva vár. Tizenkét madarat szilvafa jóllakat. Kettőből lesz a pár, másikból kék madár. Mesekút Ott van a nap a kútban. Arany sugara lobban. Látszik fénye a kútban. Ott van a hold a kútban. Ezüst sugara lobban. Látszik a fény a kútban. Ott a csillag a kútban. Sugara nagyot lobban. Még sincs senki a kútban. 298 �palócföld 95/4 Harapós villám Meglóbálja a fákat föltámadt hírtelen szél, ágak koccannak össze, néhány levél lehullik. Aztán már sistereg is a zápor, mord ég mordul, ezüst villám harapdál acsarogva a tóba. Estére a harapós villámok helyén újra felhőcskék bandukolnak, aranyszőrű bárányok. Hangos éj Tutul az éji szél, tutul, ki van fölül és ki alul. A fölriasztott ablakok szemében villámfény lobog. Fiastyúk nem kotkodácsol, veri a strázsát a zápor. 299 �palócföld 95/4 Hajnal Járkálunk hajnalonként párolgó kenyerekkel, vergődve ezer zajban ér bennünket a reggel. Huzatos tereinken föl s alá szaladgálunk, páraként ablakokra rakódott le az álmunk. Repülőtereinken harmatcseppek gurulnak, kicsinyke vándorai a nagy körforgalomnak. Meseváros Egyszer volt, hol nem volt, Polk vendéglőn innen volt, ott ahol a Mikómál polkát jár. Ott egyszer a Kucordot hegynek hívták, kucorgott. Azt hitték, a Pokanyesés olyan kert, hol róka, nyest és borz jár, ezért kerülték. 300 �palócföld 95/4 Hamuhegyre hamuztak, Vadaskertben vadultak. Azt hitték, a Siketárnyék süket árnyék. Pipishegyen pipiskedtek, uraságin uraskodtak, a Meszesen meszelgettek, Veremoldalt megvermelték, Idegérbe értek idejében. Sóslápot megsózták, Tarvölgyet tarolták, Hegyeslápot hegyezték, Békászóban békáztak, Lelőbércet nem lelték. Azt hitték, a Pécskő hegyen, Pécsre értek, vagy Bécsbe. Ez volt ám a csoda város, semmivel sem volt határos. 301 �palócföld 95/4 Rőmer árult szemüveget, Duda cukrász tortát sütött. Ha megfájdult a hasika, ott volt a Hankus patika. Lebontják a régi utcát Nem veri többet a csákány, nincs is már senki az utcán. Múlt ez a házsor is itt, dalt csak a szél kanyarít. Tornyokon és kupolákon gerle szavát sose várom. Régi kereskedelem ódivatokkal üzen. Hajdani tortadísz emlék, mint patikában a vendég. Csönd tetején Elszállt a fecske, a gólya távoli kék színű tóra, hold tetjén ül a csönd, hóval a tél beköszönt. Szélverte szilvafa ágán szürke verébcsapat ágál, csönd tetején ül a hold, nyárestek ékszere volt. 302 �palócföld 95/4 Csöndórában Csöndórában, éjidőn macska van a háztetőn. Ember, asszony alszik rég, ilyenkor leszáll az ég. Helyébe fölszáll a ház, mint ahogy fölmegy a láz. Benne minden vele száll, ágy, egérke, tele tál. Ilyenkor lent van a fönt, fordítottan jár a föld. Alant világít a hó, elszállt a szél is, hahó. Jár a macska kecsesen a karcsú házgerincen. Ember, asszony hajnalig nagyon furcsát álmodik. 303 �palócföld 95/4 Egyszer volt Régen volt, mese volt, nem biztos, hogy csak az volt. A varjak röpködnek, mintha földből jönnének. Változik az idő, mindig akkor köröznek. A mennybolt kibomolt, hófúvás lett, nagy tél volt. Régen volt, igaz volt, nem biztos, hogy csak az volt. (A költő készülő gyermekvers kötetéből) 304 �vita Ifj. Fekete Gyula Zöldek és kékek háborúja és zöld pártokra a bizánci társadalmat csakis az öncélú küzdelem, a verekedési-köBizánc VI-VII.-ik századi történelmében tekedési hajlam, vagy egyszerűen az, hogy fontos szerepet játszott a cirkuszi pártok valahogyan el kellett nevezni az egymással háborúja. rivalizáló oligarcha-szövetségek kliensfelé­ Akkoriban például a zöldekkel rokon­ pítményét. Minden közéleti és politizáló szenvező császári hivatalnok rendre eluta­ személynek illett valamelyik cirkuszi párt­ síthatta a kékek hírében állók jogos kérel­ meit. A kékek pártján álló testőrparancsnok hoz tartozni, úgy sem hitték volna el senki­ határvidéki szolgálatra száműzhette a zöl­ ről sem, hogy nincs se kék, se zöld protezsádekkel kapcsolatot tartó szakaszvezetőit. A lója. Ugyanakkor minden zöld és kék pártcirkuszi stadionokban hétről-hétre megis­ vezető tudta, hogy vannak támadhatatlan métlődtek az áldozatokkal is járó zöld-kék tabutémák, átléphetetlen határok, különben összecsapások. Kék és zöld kocsmákban di­ „jön Belizár!”. - A napi politika feletti csekedtek el bizánci polgárok azzal, hogy császári bíborszínt - ha úgy tetszik, a „vö­ hány zöldnek és kéknek látták el a baját a röseket” - képviselő császári tábornok ugyanis rendcsinálás ürügyén válogatás nél­ közelmúltban. Sem politikai reformok iránti elkötele­ kül gyilkoltatta halomra a zöldeket és a ké­ zettség, sem hitbéli vagy nemzeti különbség, keket a stadionokban, ha azokat túlságosan sem eltérő osztályérdekek nem tagolták kék komoly politikai ambíciók fűtötték vagy ha Cirkuszi pártok Előzmény: Bilecz Endre Választás előtt - után c. vitaindítója (1995/1.), Rákos Csaba, Ádám Tamás (1995/2.), Tóth Sándor, Gusztos István (1995/3.). hozzászólása. A VITÁBAN résztvevők álláspontját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szerzőink véleményét. 305 �palócföld 95/4 veszélyeztették a császári bíbor tekintélyét. A zöldek és a kékek háborúja nem csak he­ lyét tekintve volt „cirkuszi pártok háború­ ja ” - mivel a látványos zöld-kék összecsa­ pások a cirkuszokban történtek -, hanem lényegét tekintve is „cirkuszi teljesítmény” volt, mert ezek a küzdelmek elleplezték, el­ terelték a valódi reformok, a gyökeres poli­ tikai változások iránti tettvágyat; meg sem kisérelték kétségbevonni a császári bíbor hatalmi monopóliumát. „A történelem megismétli önmagát” gondoltam magamban, amikor a „Tisztább gondolatok felé” címmel közzétett vitára invitáló szerkesztőségi cikket olvastam. - „Magyarországon is folyik a volt önké­ nyuralmi bíbor árnyékában és az általa en­ gedélyezett határvonalakon belül a kékek és a zöldek kötötti cirkuszi, igazi célok nélküli küzdelem” - folytattam elmélkedésemet. Véleményemben csak megerősített Bilecz Endre vitaindító cikkének a tanul­ mányozása. A szerző sok-sok tényezőt figyelembe vé­ ve részletesen latolgatja a jobboldal és a bal­ oldal esélyeit Nógrád megyében. Felhívja a figyelmet olyan politikai hibákra, amelyek meggyengítették a helyi szociálliberális erőt, elemzi az egyes pártok közötti erősorrendváltozások okait. Az olvasóban önkéntelenül felvetődik a kérdés: ugyan mivégre izguljunk a változások iránya miatt, hát nem mindegy? Ugyan me­ lyik párt változtatná meg a családellenes és nemzetpusztító adórendszerünket és szociál­ politikánkat? Ugyan melyik párt zárná le a múlt bűneinek az áldozatok hozzátartozói számára is hihető és megnyugtató feltárását? Ezek mind, mind a mai cirkuszi pártok szá­ mára felvállalhatatlan tabuprogramok. 306 Ez év január 31-én jelen voltam a sal­ gótarjáni sortűz ügyében hozott elsőfokú bírósági ítélet kihirdetésénél. Azt termé­ szetesnek vettem, hogy a megye szocialista országgyűlési képviselői bojkottálták az íté­ lethirdetést, hiszen pártjuk eddig is ellenez­ te az igazság feltárását, felvállalta a tömeggyilkosságok elkövetőinek a parlamenti érdekvédelmét. Hatalomra kerülve máris feloszlatta a sortüzek körülményeit kivizs­ gáló Kahler-bizottságot; televíziós kliensei révén kirúgatta a TV-ből a „Törvénytelen szocializmus” című filmsorozat készítőit. SZDSZ-hez és FIDESZ-hez tartozó kép­ viselőket sem láttam a teremben; ezen sem csodálkoztam: ezek a pártok tartósan besá­ rozták a nevüket az emberiesség elleni bűn­ elkövetők védelmével. De MDF-es képviselő sem volt jelen, hiszen ennek a pártnak a veze­ tői többségükben gyanakvással és ellenszenv­ vel fogadták tagtársaiknak a múlt feltárására és lezárására irányuló javaslatait, a választá­ sok idején a listák esélytelen helyeire tették igazságtételi ügyekben közismertté vált el­ nökségi tagjaikat. Nemrég a párt országos tisztet ellátó nógrádi tagját záratta ki, - a saj­ tóból megtudható ok a „radikalizmus” volt. Bilecz Endre is pejoratív hangsúllyal említet­ te írásában a „radikálisokat”, azokat tehát, akik a mélyrehatóbb, gyökeresebb társadal­ mi-gazdasági változások hívei. Úgy tűnik, hogy a parlamenti cirkusz mai pártjai cirkuszi lovacskáiknak szigorúan ki­ jelölik az átléphetetlen határvonalakat, kö­ nyörtelenül megfeddik azokat a kételkedő „radikálisokat”, akik azt gondolják, hogy a tilalmas határvonalon túl nem Belizár áll, hanem egy más társadalmi rendszer. A tiltott határátlépés pedig nem más, mint a tiltott, paktumokban nem jóváha­ gyott rendszerváltozás. �palócföld 95/4 Ma nincs a politikai porondon rend­ szerváltást reális eséllyel felvállaló politikai erő, ezért nincs lehetőség valódi választásra sem. Egy júniusi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 49 százaléka egyik közismert politikai párt mellett sem voksol­ na, nem tudna jó meggyőződéssel választa­ ni. A bizonytalankodók ilyen magas aránya komolytalanná, értéktelenné teszi az egyéb részletekre gondosan ügyelő politológiai elemzéseket, és hangsúlyosan hívja fel arra a figyelmet, hogy a választékkal van baj, nem a választókkal! Cirkuszi mutatványosok és mutatványok Az ógörög nyelvben „idiótáknak” nevez­ ték az államügyektől és a politizálástól tar­ tózkodó személyeket. Azokat, akikbe - a korabeli vélekedés szerint - annyi értelem se szorult, amire támaszkodva beláthatták volna, hogy saját rossz sorsuk önnön okozói lehetnek, ha kivonják magukat a közügyek­ ben való döntések és azok végrehajtása alól. A középgörög nyelvben már a szimpla „ér­ tetlen”, „ostoba” értelmi állapot szinonimá­ ja lett az eredetileg csak államügyektől tar­ tózkodó „idióta” polisz-polgár elnevezése. Vajon ma az ország felnőtt lakosságának 49 százaléka politika iránt közömbös „idió­ ta”? Vagy éppen ők azok, akik ösztönösen ér­ zik a valódi választási lehetőségek hiányát és a „cirkuszi pártok” műbalhéit? Hátha nem ők az ostobák, hanem az az 51 százalék, amelyik hitelt ad általánossá­ gokat tartalmazó látszat-programoknak, ha­ mis igéreteknek, dilettáns, teljesíthetetlen céloknak. Az elmúlt öt évben valamennyi parla­ menti párt megbukott a tisztesség vizsgáján, és tetteik távolról sem fedték ígéreteiket. Rákos Csaba (Palócdföld, 1995/2., p. 117120.) az ezzel kapcsolatos visszás érzéseit úgy fejezi ki, hogy - mint értelmezhetetlen fogalmakat - idézőjelbe teszi a „baloldali” és „jobboldali” minősítéseket. Belegondolva viszolygása esetleges indítóokaiba, én is el­ töprengtem: ugyan mitől baloldali az a párt, amelyik - a korábbi kormánnyal ellentétben - gyakorlatilag lehetetlenné teszi a munká­ sok munkahelyükön történő tulajdonossá válását? Megduplázza a kisjövedelmű gyer­ mekes családok adóterheit; terveket készít az eddig adómentes létminimum megadóz­ tatására, miközben megígéri a milliomosok adóinak a mérséklését; olyan 150-200-szoros kereseti és 400-500- szoros jövedelmi különbségeket minősít „igazságosnak” gondoljunk csak a miniszterelnök közel­ múltban tett nyilatkozataira - amit „jobb­ oldali” politikusok is csak fanyalogva ven­ nének tudomásul Európában! Hatalmas összeharácsolt vagyontömegnek kell rejlenie az ilyen, már nyíltan burzsoá érdekképvise­ let mögött, ezért valószínű, hogy valódi tár­ sadalmi helyzetük, tehetősségük miatt a mai szociálliberális pártok történelmi távlatban is alkalmatlanok lesznek baloldali értékek hiteles felvállalására, azaz az idézőjel hasz­ nálata még sokáig indokolt lesz. A pártok nem csak tavaly, hanem 1990ben is választópolgárok tömegeit csapták be. Például nagyon sok, elvett földje után áhítozó paraszt arra a kisgazdapártra szava­ zott, amelyik alapjaiban veszélyeztette a kárpótlás megvalósulását; sok fiatal bízott azokban a fiatal demokratákban, akik több­ ször meghiusították a gyermekes családok 307 �palócföld 95/4 adóterheinek a csökkentését; sok olyan csa­ ládos, idős vagy beteg szavazó bízta sorsát az MDF-re, akik a későbbiekben kétségbe­ esve tapasztalták, hogy választottjuk - a belső ellenállást kegyetlenül letörve - a biz­ tosítottak alig 10-15 százalékát képviselő posztokommunista szakszervezeteknek ját­ szotta át a társadalombiztosítás hatalmas bevételeit és vagyonát. Az élet szentségét tisztelő kereszténydemokrata szavazók is meglepődhettek azon, hogy pártjuk az abor­ tuszliberalizáció lelkes zászlóvivőjévé vált. Nos, az átejtések, becsapások, szemforga­ tó hazudozások pártpolitikai álarcosbáljában ugyan csoda- e, ha a lakosság 49 százaléka nem mer, nem tud senkire se szavazni. Vitaindító tanulmányában Bilecz Endre is érzi, hogy politikai célt és tartalmat kell kölcsönöznie a helyhatósági választások „bal-” és „jobboldali” irányzatainak. Úgy véli, hogy a jobboldal a baloldalnál gyengébb hatalmi központosítást akar, és ez­ által növekedhet a megyében a civil társada­ lom és a települési önkormányzatok jelentő­ sége. A bekövetkezett események tükrében ez kétségtelenül igaz; a szociálliberális kor­ mányzat célirányos és határozott intézkedé­ sek sorát hozta meg a települési önkormány­ zatok autonómiájának megcsonkítása érde­ kében. Tudnunk kell azonban azt is, hogy ez az önkormányzatellenes bolsevik politika mind az országgyűlési, mind a helyhatósági választások időpontjában még titkolt, leple­ zett szándék volt. Ugyanebben az időszakban a szociálliberális sajtó naponta közölt híreket a jobboldali pártok állítólagos önkormány­ zatellenes céljairól és a helyi autonómiát for­ málissá tenni óhajtó tervezeteiről. 308 Nem lehet tehát a helyi demokrácia erősí­ tésére, illetve gyengítésére irányuló jelzések­ nek tekinteni a „jobboldali” és a „baloldali” szavazók számát, hiszen elméletileg azt a le­ hetőséget sem szabad kizárnunk, hogy éppen az önkormányzatiság pártján állók támogat­ ták szavazataikkal a helyi autonómiát meg­ nyirbáló szociálliberális pártokat - mert hi­ telt adtak a sajtó állításainak - és éppen a központi irányítás hívei voksoltak - ugyan­ csak megtévesztve - a központosítási törek­ véseket lefékező polgári pártokra. Ha választók tömegei szavaznak hamis in­ formációk alapján valódi szándékaikat leple­ ző pártokra, akkor nincs sok értelme demok­ ratikus politikai folyamatok elemzésének, hi­ szen maga a demokrácia puszta léte is kérdé­ ses. Sajtó- és pártbravúrok Ha rossz egy vállalat információs rend­ szere, akkor ez a vállalat menthetetlenül el­ bukik. Ha egy ország információs rendszere működésképtelen, akkor elkerülhetetlen a hibás döntések sorozata és az ország le­ süllyedése. Magyarországon az elektronikus és a nyomtatott sajtó szűrt vagy hamis informá­ ciókkal manipulálja a közvéleményt és az ország irányítását, azaz érdemét tekintve működésképtelen. Az ENSZ mellett működő egyik emberi jogi és sajtóügyeket elemző bizottság sze­ rint a magyar sajtóállapotok - bújtatott reklámok, korruptság, hazudozás és az el­ lenvélemények elhallgattatása miatt - látvá­ nyosan romlottak a szociálliberális kormány alatt. „Hiánycikk a rendszeres, következetes tájékoztatás, a választópolgárok tájékoz­ �palócföld 95/4 tatása” - írja le véleményét A dám Tamás „Nógrádban dróthálót sző a pók” című írásában.(Palócföld 95/2. p. 120-123) Az külön vizsgálat tárgya lehet, hogy erről mennyiben tehetnek a pártok - akik értelem­ szerűen a lehető legjobb színben próbálják önmagukat feltüntetni a közvélemény előtt, letagadják vagy átértelmezik megszegett ígé­ reteiket, önmaguknak tulajdonítják mások sikereit - és mennyiben tehet erről a sajtó, amelyik nem korrigálja ezt az egyoldalú önarcképet. Ma mindegyik napilapról köztudott, hogy a pirosak, kékek (ez kb. az összpéldányszám 97 százaléka) vagy esetleg a zöldek táborához kötődik. Ezek a lapok a pártok eredendően hamis önarcképét nem helyreigazítják, ha­ nem szalonképessé retusálják; nem feledke­ zve meg arról sem, hogy a rivális pártokat in­ dokolatlanul rossz színben tüntessék fel. Nem csoda, hogy a lakosság meglepően nagy há­ nyada emiatt saját érdekei ellen szavaz, mivel fogalma sincs az érdekeit felvállaló pártok hollétéről. Az érdekeik ellen szavazók magas ará­ nya olyan profiszintű párt- és sajtópropa­ ganda összjátékot (azaz nem kölcsönös el­ lenőrzést!) tesz valószínűvé, amilyen profiz­ mussal csak azok dicsekedhetnek - például a kereskedés terén - akik hűtőszekrényeket adnak el eszkimóknak, hajbalzsamot kopa­ szoknak, disznósajtot a mohamedánoknak. Az elmúlt évben a „megvezetett” szavazópolgárok tragikomikus és groteszk eseteinek a sokaságát volt módomban összeírni: - Nagycsaládosok lepődtek meg a gyer­ mek- és családellenes intézkedések sokasá­ gán. A sajtó hallgatása miatt sokuk még ar­ ról sem tudott, hogy már a tavaly nyári kor­ mányprogram döntött adóterheik prog­ resszív növeléséről! - Ágazati érdekvédő panaszkodott arról, hogy az érdekegyeztető tárgyalásokon a kormány semmilyen megállapodásra nem hajlandó, jóval kisebb horderejű egyezségek születnek, mint a korábbi, a sajtóban gőgös­ nek és merevnek beállított kormány idején! - Honvédelmi alkalmzott vette tudomá­ sul keserűen az elbocsájtását, nem gondolt volna erre a választások előtt, átolvasva a győztes párt honvédelmi irányelveit! - Egyetemről most kirúgott nyelvtanár ismerősöm sem mert arra gondolni, hogy feleslegessé válik a liberális pártok által kri­ tizált, Európa egyik legszűkebb kapacitású felsőfokú oktatási rendszerében! - Csalódott munkás fejezte ki megdöb­ benését azon, hogy a jelenlegi kormány gya­ korlatilag lehetetlenné tette a munkások munkahelyükön történő tulajdonhoz jutá­ sát! - Elégedetlen volt az előző kormány alatt elindított MRP programok kiterjedtsé­ gével, és hamis igéreteknek hitelt adva jóvá­ tehetetlenül rosszul szavazott, hiszen priva­ tizáció csak egyszer van! - Létminimum alatt élő értetlenül áll ér­ dekvédő társasága passzivitása előtt! Koráb­ ban havonta tüntettek és aláírásokat gyűj­ töttek az előző kormány és parlament ellen a tömegkommunikáció rivaldafényében; most viszont semmit sem tesznek a szociális alapellátások megszüntetése ellen, de ha tennének - mondja - nem kapnák meg a korábbi publicitást! - Lakás nélküli fiatalok kétségbeesve kons­ tatálják, hogy még kevesebb lakásépítési támo­ gatást kapnak a fiatalok, mint az általuk is elza­ vart előző kormány idejében! - Vállalkozók felháborodva hosszasan sorolják, hogy a „vállalkozásbarát kor­ mány” korábbi igérete helyett megszüntek a 309 �palócföld 95/4 korábbi befektetési adókedvezmények, emelkedtek az illetékterhek, még bonyolul­ tabbá és áttekinthetetlenebbé váltak az ad­ minisztrációs kötelezettségek, tévedés ese­ tén óriásiak a büntetések, folyamatosan nö­ vekszik a vállalkozók társadalombiztosítási kötelezettsége! - Nyugdíjasok vették döbbenten tudo­ másul már tavaly, hogy a kormány vonako­ dott teljesíteni a törvény szerint is járó nyugdíjemelést! - Szorongva hallják a híre­ ket a jelenlegi emelés megkurtításáról és a személyi jövedelemadózás bevezetéséről a csupán nyugdíjukból élők körében! - Szövetkezeti parasztok háborognak azon, hogy nem kapják meg a választások előtt ígért agrártámogatásokat! - Óriási kár érte a szövetkezeteket a kárpótlási jegyek árfolyamának a kormányzati leszorítása mi­ att. Kárpótoltak százezrei szavaztak „bosszúból” a kárpótlás részlegessége, las­ súsága miatt a mai kormánypártokra! Most, amikorra a kárpótoltakat gyűlölő kor­ mánypolitika a hivatalos árfolyam egytizedére értékelte le jegyeiket, kapkodnak, dup­ la kifosztásuk miatt bánják oktondiságukat. Drámai fordulatok történhettek meg a becsapottságukra rádöbbenők lelkivilágá­ ban. Példának egy salgótarjáni közíró esetét hozom fel: a piros-kék lapok levelezési rova­ taiban hetente megjelent egy-egy vádirata a korábbi kormány ellen. Hetente ostorozta az ország eladósodását, az áremelkedést, a képviselők fizetését, a növekvő jövedelmi különbségeket. Mekkora lehetett a meglepe­ tése - amit töredékesen érzékeltetett most már egy sötétzöld hetilapban - hogy a pi­ ros-kék lapok már nem vevők panaszaira, pedig azok indokoltsága megnőtt. 310 Hiszen az idei árszintnövekedés (mint a májusi 31 százalékos) közel kétszerese a ta­ valyinak (18 százalék). Az ország külső adósságállománya egy év alatt jobban nőtt, mint a megelőző négy évben; a már 72 szá­ zalékban kormánypárti képviselők tovább növelték járandóságaikat; a kormány szava­ zógépezete nagyobb arányban hoz alkot­ mányellenes törvényeket, mint korábban. Meg kell jegyeznem, hogy ez az eset po­ zitív élmény ahhoz a szintén nógrádi (pász­ tói) levelezőhöz viszonyítva, aki a korábbi kormányt a növekvő árak és adók, a szociá­ lis érzéketlenség miatt szidta, most viszont azt állítja, hogy a jelenlegi kormány kényte­ len felvállalni az elődje által nem vállalt népszerűtlen intézkedéseket... Hogyan tovább? A póruljártak listáját még hosszasan le­ hetne sorolni. Vannak olyan politikacsiná­ lók, akik úgy vélik, hogy durva szavakkal kell ráébreszteni a kárvallottakat önnön fe­ lelősségükre, különben a kárukon se tanul­ nak. Prófétai hevülettel kell értésükre adni: a Sors megbünteti azokat, akik a nemzeti középosztály kifosztóit, 1956 leverőit, ide­ gen hatalom itthoni helytartóit ajándékoz­ zák meg állampolgári bizalmukkal. Azt is hozzáteszik még, hogy ezt az erkölcsnélküli­ séget, ezt a konok butaságot már Ady is megérezte a magyarban, amit ezzel a sorá­ val fejezett ki: „Ennek a népnek úgy is mindegy, ebsorsot akar - hát akarja. ” Mások szerint türelemmel és megértés­ sel kell viseltetni a napi munkája mellett politikára figyelni már nem tudó, többszö­ rösen becsapottak iránt. Személyek viselkedését lehet kemény kritikával illetni, de széles néprétegekét �palócföld 95/4 nem. Az Újszövetség apostolait a megértés és a szánalom különbözteti meg az Ószövet­ ség átkokat szóró prófétáitól. - „Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ általa.” (János ev.) Ha ennyire tömegesen öntudatlanul, sa­ ját érdekeit tudatosan nem ismerve, a vár­ ható következményekkel nem törődve, csak­ is a belétáplált indulatokra hagyatkozva szavaz a lakosság a választásokon, akkor eb­ ben inkább vétkes valamennyi parlamenti párt, az egész honi tájékoztatás, a népfennség gyakorlását cirkuszi zöldek és kékek marakodásává silányító politikacsináló elit, semmint maga a nép. Egyszer, kétszer vagy még néhányszor talán „felültethetik” a szavazópolgárokat a pártok, hivatkozhatnak kajánul az igérete­ ikhez képest megváltozott körülményekre. Továbbra is társtettesük lehet ebben a tö­ meges megtévesztésben az elektonikus és a nyomtatott sajtó. Ha huzamosabb időn ke­ resztül diszkreditálják, „populistának” nyil­ vánítják, szalonképtelenné teszik a tulaj­ donbiztonságot, arányos közteherviselést, szociális biztonságot, a hazai ipar és termő­ föld védelmét, a sajtószabadságot és a tör­ vény előtti egyenlőséget követelő „radiká­ lis” célokat, akkor borítékolható, hogy a mai 49 százalékról 60-, majd akár 80 száza­ lékra növekszik a demokráciából kiábrándultak, a politikai érdekképviseletből kiszo­ rulók részaránya. - Akkor majd vége lesz ennek a cirkusz­ nak és színre lép Belizár! Farkas András munkája 311 �palócföld 95/4 Körmendi Lajos Miniatűr Riadt denevér az álom, a hunokig csapong. Az éjszaka csak indigókék sóhaj. A múlt tárnája kong. (Almati) Táj Erős a nád, mint a karó, vörös láng fut közte: róka. Kazak puszta Tajtékos álom, fakópej képzelet. Szürcsölgeti a puszta a vízeret. Neszez a szél. Hajnal Az Úr csóvát dob az égre. Patak pezseg. Hallgatsz? Beszélsz? Mondd, mivégre? (Tereldzs) 312 �palócföld 95/4 Urga* A szederjes alkony szétszivárog. Meglapul az avas város. A pusztán egy kutya duhog. Mint Gandan**-láma, mormog a Tola.*** Vihar előtt Opálos csend honol. A nap fakó mosoly. Zörög az ég. (Nalajh) Pillanatkép Szótlan álom a puszta. Horkan hóka-éj. (Belső-Mongólia) Élet Lábnyom csak, mit itt hagyna egy hangya. *Urga: Ulánbátor neve 1924-ig. ** Urga híres lámaista temploma a Gandan kolostor. ***Tola: Folyó Urga mellett. 313 �márkházi levelek 2. Csiki László Sorversenyek Kedves lelkem, Lisbeth! Nem tudom, eljutott-e magához előző sóvár híradásom, mikeskelemenkedésem. (Sze­ rencsére, nem szólítottam „nénékámnak”.) Utána kellene nézni zágoni elődömnél, miért ír az ember leveleket a fiókjának - postafiókjának és őszintébb-e, ha tudja, hogy senki nem olvassa rajta kívül? Ő maga is csak évek múlva, egy viharos éjszakán kotorja elő gyertyafénynél az árkusokat, mintegy megbizonyosodva belőlük a magányáról, melynek írásos dokumentumait ő maga állította elő, tehát előrelátóan hamisított. Az írás ideje az olvasáséhoz képest valahogy hamisnak, akár lehetetlennek tűnik. A Márvány-tenger habja pedig a házig kicsap, kapkodja a vizet az orkán. Érzékeny Kelemenünk, az utókori pszichiátria nagyobb dicsőségére, bajba jutván, egy időre megvakult. Aztán helyrejött. Én nem tarthatok ekkora szüneteket. Nincs hozzá elég apanázsom, hajlandóságom volna rá pedig. Sok minden van, amit látni sem akarok. Vihar itt is volt, nem csak Rodostóban, furcsa lassúsággal repültek a tetőcserepek, lomhán úszott el a juharfa lombja a záporban. A z égi víz sebesen jött, a nehéz fö ld i dolgok lassúdan keltek szárnyra. M ásfajta rendet rakott a vihar. Aminek lent kellett lenni, az leszakadt, leülepedett, mindhiába raktuk fe l magasra. Szép volt. Borzasztó. Figyelmeztető. Látványos, mutatós bölcseleti bizonyítás. Keserves is, ahogy az igazi f i ­ lozófiához illik. Másnap helyre kell rakni a kupás-cserepeket, és feltámogatni a ribizlibokrokat. Bi­ zakodni is kell. Ápolni a reményt. Hogy a vetemény magától fe lá ll, kihúzza derekát a krumplibokor. Lisbeth, a remény néha kötelező. Konok művelet. Munka. Nem állapot, és igazán nem „érzés”, hanem folyamat. Meg kell küzdeni érte, aztán kitartani benne. A ka314 �palócföld 95/4 szálás, a kapálás ilyen. El kell jutni kimért földünk végére, és takarni kell a levágott füvet, nehogy befülledjen. Beleizzad az ember. Na, valóban falusi gondolatok - súgja O laf kényelmetlen és kedves lidércem. - Igaz s talán való, hogy mást vélek s hiszek a városban. Hagyom, persze, ringasson, sodorjon a „hely szelleme". Tényleg van neki. Figyeljen csak. Részt vettem egy sörivó versenyen és egy magyar-román értelmiségi találkozón. A z egyiket fa lu si kocsmában, a másikat szállodai étteremben rendezték. Ugyanazokat az italokat mérték, csak emitt drágábban. Az egyiken vodkát inam és kacagva figyeltem. A másikon szintén, de nem kacagva. Fel voltam iratkozva pedig. Csakhogy előre tudtam a végeredményt. Nem szóltam hozzá, de susorásztam közelebb ülő barátaimnak. Nők ró­ zsás fülébe is. Az jobb. Ne vegye zokon. Egy sörivó verseny - még ha először tartják is a faluban - pontos szabályok nélkül egy­ szerű részegeskedés. A bajnokjelöltek mindegyre kijárnak, hogy könnyítsenek magukon va­ lamelyik végükön. S mit nyertek végül? Huszonöt pohár sört! Mikor már csömörösek tőle. Sződligeten azt mondogatták egymásnak az első másfél órában a gyér magyar és ro­ mán értelmiségiek, hogy ők barátai egymásnak és a barátságnak, egyetértésnek, a megol­ dásoknak. Harmadik éve mondják. Néhányuk fé l évszázada. Még miniszterek is voltak közben. De, Lisbeth aki eljött erre a találkozóra, az barát; az ellenégek nem jöttek el. Azokkal kellene szót érteni pedig. Vagy nem. Azért láthatnánk legalább, hogy nem va­ gyunk emberevők, legfennebb sörivók. Meg, hogy az ellenségeink is lehetnek okosak, nem csak az őket nem simfelő barátaink. Mert az is igaz, hogy némi - talán nemzeti - szoli­ daritásból nem adtuk ki egymás ellenfeleit, megtartottuk őket magunknak. Némi diverziót fejtettem ki ebéd közben - csakis honi barátoknak - mondván: nem bizonyos, hogy a konfliktusok megszüntetéséért kell küzdenünk (tanácskoznunk, beszél­ nünk, sörinnunk). Vannak izgató, gerjesztő, termékeny konfliktusok. Nyugodjunk bele eb­ be. Izguljunk tovább tehát. Megoldást eddig - századokon át, mondhatni - amúgy sem találtunk, találtak. Más a kultúránk, a vallásunk, a földrajzi és az érzelmi helyzetünk. (A topográfiai tények ellenére például, a román értelmiség jobbik része közelebb volt s talán lesz - Párizshoz, mint a mi könnyen utazó s felejtő ösztöndíjasaink.) És egymás foglyai is vagyunk egy kicsit, mondtam a bécsi szelet fölött. Úgy intézzük, sőt úgy kép­ zeljük el a dolgainkat, hogy közben a másik fele t nézzük. Emiatt hídverés közben is gyakran melléütünk. De a másik fé l miatt s akár ellenére mindig intézni kell. Képzelni. Tenni kell. Hát nem jó konfliktus ez? Szikráztató súrlódás. Léteznek „szempontok", de még emberek is, akik szerint és akiknek nem jó. Ezeket ki­ sebbségieknek nevezik. (Nemzetközi fórumokon „problémának".) A z is igaz, hogy min­ denki kisebbségi valakihez, valamihez képest. Számbelileg, gazdaságilag, önbizalom dolgában és egyáltalán. Ó, maga még azt se tudja, Lisbeth, mi az, hogy Közép-Európa. Hát még, hogy Közép-Kelet-Európa. Bevallom, azt még mi sem tudjuk, hogy ez meddig terjed, úgy hogy időnként megváltoztatjuk a határait. Aztán átlépjük. Lehet, hogy ez a Közép-Kelet-Európa egyetlen helyesbítés. 315 �palócföld 95/4 Mégsem lenne helyénvaló, ha a magyar-román (szlovák, szerb, viszonyt kizáró­ lag kisebbségi-többségi viszonyként fognánk fe l vagy fogadnánk el. Mert hogy - ab­ szurd, de sajnálatosan igaz tapasztalatokból származó ötlet! - ilyen értelemben az egész magyarság, de még a független magyar állam is kisebbségi függőségbe kerülne a szom­ szédaitól. Érzelmileg legalábbis. Csak kérnénk vagy követelnénk folyvást. Valakiktől valamit. Mondogatom rég - még kisebbségi korom óta -, hogy nem kérni kell jogot és helyet, az velünk született. A jog érvényének kell helyet szereznünk. Ne fogadjuk el tehát, hogy kisebbség vagyunk (egy országon, egy földrészen belül). Emberek vagyunk. Közhely ez - duruzsolja Olaf. - De érvényes legalább - mondom én, csak neki. Volt a romániai magyarságnak egy alkalmilag hasznos, szép jelszava: a sajátosság méltósága. Egy kicsit arra utal, hogy csak emberek vagyunk, egy kicsit nem. Tovább vagy idébb. Elmagyarázom magának, mi ez s mire való (volt), mert nincs olyan svéd, férfib a n sem, aki ezt tudja. Röviden szólva, az önbecsülés, a magunk vállalása, tehát a túlélés úgy mondtuk: megmaradás - kifejezése és serkentője ez. Legyünk büszkék arra, hogy mások - mi magunk - vagyunk. Benne van az is: egy kicsit többek. Muszájból. A zt jelentette másfelől a sajátosság méltósága, hogy külön energiákat kell táplál­ nunk és mozgósítanunk ahhoz, hogy önmagunk legyünk, miközben a többség mintha ma­ gától lenne az, ami. Ez a méltóságért folytatott küzdelem talán máshonnan vont el erő­ ket. Mintha küzdöttünk volna azért, hogy kisebbségiek legyünk és akként megmaradjunk. Ig a z, a fogalom megszületése idején az anyaország nem figyelt ránk, legalábbis nem mutatta. Internacionalizmus, miegyéb. Odabízta egyik állam a másiknak saját nemzetré­ szeit. Így volt, igaz se volt. (S most figyeljen, kicsi svéd! Ez a kényszerszülte elképzelés nagyot alkotott, az iro­ dalomban például. S az irodalom volt egyetlen fóruma a nemzetiségi létnek. Maguknál ez hihetetlen. Mármint hogy szavakon múlna. Más, de nem jobb híján ez megtörtént pe­ dig.) Kevésnek tartottam én ezt mégis, vagy túl soknak. Hiányt, tehert végül is egyképpen visel az ember: szenvedőn. És miért kötelező a szenvedés? A méltóság miatt? Mert az olyan volt. Higgye el nekem, a fájdalom tartott össze bennünket, s csak azután a nyelv. A gyötrelem metakommunikációjáról majd máskor írok magának, amúgy mikeskelemenül. Kitaláltam egyszer már a „sajáttosság természetessége” fogalmat. A z elmondottakból sejtheti, miért. (Nem mellékes, hogy egy ellenzéki, betiltott román költő kapcsán találtam ki. Származott belőle némi nemzetközi sikerem, de hasznunk semmi se.) Azt jelentené ez a „sajátosság természetessége” - s magának, svédnek, aki éli, ugyancsak el kell magyaráz­ nom, mert nem láthatja, ha benne van - hogy másságunkat adottságnak kell tartanunk (a kell hadászati, történelmi, trianoni következmény s az azzal való ellenkezés miatt áll itt), és hogy boldog az a nép, nemzet, nemzetiség, de főként ember, amely- aki ösztönösen, ter316 �palócföld 95/4 mészetesen éli, fogadja, tartja a sajátosságát, nem küzd érte, hanem viseli. Mondván, de csakis magának: öntudatlanul. Él. Vagyis másba kezdhet, egyébre is való, nem csak tú lélésre. Köze van mindennek ahhoz az elképpzelésemhez is, hogy a román-magyar (többségi­ kisebbségi) kérdés nem két nemzet vagy állam ügye, hanem az összesé. (Haha - kuncog O laf - f á j tőle a mandulájuk.) Vagyis, mondom zavarok közt zavarhatatlanul: mint­ hogy államhatár- és közhatalomváltozás eddig még nem oldott meg semmit, legfennebb többségek részeit tette más többségek kisebbségeivé, az erdélyi magyarságnak a legin­ kább európainak kell lennie. Az „európaiság” itt nem valami homályos szellemi kategóriát jelent, amelybe beleke­ verjük a magunk vidéki homályát. Nem is holmi automata a „közös ház” előcsarnoká­ ban, amelybe bedobjuk utolsó garasunkat, hogy kiadja az üdvözítő csomagocskát. Ez az „európaiság” roppant gyakorlatias dolog lehetne, Lisbeth. Jézusom, szinte po­ litika! Mégsem határkérdés. Úgy mondhatnám: ha mindenkinek jó lesz, nekünk se lehet egészen rossz. Elömlik majd egyszer a jólét és a demokrácia cukormáza rajtunk, beleol­ vad a föld sója. Jó lenne. Avagy rossz. Ugyanazt ennénk, hinnénk, unnánk - de legalább kezdhetnénk elölről: önmagunk lenni. Kinek sikerül majd, kinek svéd lesz a szomszédja. Embere, nemzete válogatja. Egyelőre közülük válogatnak boldognak mondott nemzetek. Ne lennénk a tortájukban se a mazsola, se a fogtörő dióhéj-szilánk! Fentebbi nyegle aggodalmamat tekintse zavarodottságom jelének, Lisbeth. M ajd mondom tovább. Csakhogy az ablakból azt látom most, Emil bátyám kukoricát kapál, még csak nem is a saját földjén, hanem szivességből, és kínban érzem magam, hogy míg ő az őszre termő dolgát végzi, én beláthatatlan, megfoghatatlan „nagy” kérdésekbe ár­ tom bele magamat egy könnyed írógéppel. (Önismeret azonos a bűntudattal - sziporkázza O laf a fülem mögött.) Na de, látja, Lisbeth, akárhány Európa dolga volna is a miénk, a többség éppúgy be­ zárkózik, mint a kisebbség. Határokkal. Szellemileg. Felépül mindegyre a berlini f a l Kukutyinban. Abszurd helyzet. A többség zárványként magában tartja a kisebbségeit, ugyanakkor kizárja magát - velük és miattuk - ama teljességből, amelyet ma jobb híján Európának nevezünk, miközben az emberi lét az. Kinyílva elveszítené a kisebbségeit szellemi értelemben, nyilván -, és azzal önmagát. Nem hivatkozhatna sem fenyegetett­ ségre, sem történelmi szerepre (bástya, pajzs), s nem igazolhatná önmaga előtt vezetői szája által, hogy miért éppen olyan, amilyen. Mert azért mindegyre igazolnia kell, és ta­ lál is hozzá fogadatlan prókátorokat. A többségnek saját önmeghatározásához van szüksége a kisebbségre. És viszont. A másik, a kisebbség anyanemzetének számító állam­ ra is. Ez a „konfliktushelyzet” (tegyem már idéző- és zárójelbe ezt a kopott szót), mely nemzeteket szül. Ezért nem lehet lemondani róla, és ezért nem kívánja „megoldani” va­ lójában egyik fé l sem. Történelmi reflexeit veszítené el. (Zárójelbe tenné.) Valami más­ ba kellene kapaszkodnia, másvalamit kellene beépítenie az ösztöneibe. Az pedig sok idő­ be kerül. És nem talál egyebet - sem gazdasági jólétet, vagy bár az ígéretét, sem másik 317 �palócföld 95/4 közös eszményt - amellyel ezt helyettesíthetné. Hagyjuk meg tehát a népeknek a maguk boldogító konfliktusait. Belátom (O la f nélkül is), hogy némiképp cinikus ez a vélekedésem, főként hogy so­ kan szenvednek, emberek, a „konfliktushelyzetben". Amelynek esetenként más neve lehet. Ennek-annak a nevében még lőnek is egymásra ama Európa végvidékein. Annyit még, Lisbeth, ha unja is a messzi Skandináviában, a másik, ám békés végvi­ déken, hogy v i har utáni kötelező reménnyel hiszem, bármely tapasztalat ellenében: a dol­ gunk az, hogy ezt a kétoldali idült konfliktust a maga - és nem az államok - határain belül tartsuk. Viseljük el egymást. Szeretetre nem vagyunk kötelezhetők, csak békességre. Az én belátásom eddig terjed, de sokáig tart. Minimál-szint, tudom. Politikai és ál­ lami szinten ma mégis ez a maximum. A kívánatos, elérhetetlen állapot. I lyen minimumokban élünk itt, Lisbeth. Rendezzük tehát sorversenyeket legalább. S ha magát ez nem érdekli, akkor magas svéd, és nem is lesz más soha. De azért írjon. Többségi postacímem van, és kisebbségi lelkületem. Nagyobb vagyok belül, mint kívül. Kiránduló-sátrak keltik ezt a benyomást. Az enyém kék. Abba várom magát. Csak azt ne mondja, boldog és nyugodt többségiként, amit egy régi püspökünk: hogy a kisebbségi lét - legyen az nemzeti, vallási, vagyoni kisebbség - mindig méltatlan és elviselhetetlen. Túl sokan viselik ugyanis. Méltósággal. Méltóképpen legalább. Aztán, kiszabadulva, mohók és tévetegek. A többségbe illeszkedni sem olyan egyszerű, mint kép­ zelhető. Ez azért arra utal, hogy kialakult a kisebbségiek erkölcse, és a közösségük ott­ hon érvényesíti is azt. A többségbe: idegenbe jönnek. Egyedül vannak. Magányos ember pedig sok mindenre képes, főként ha éhes. Köszönöm, én megvagyok. Sörömet is magam fizetem bármely versenyen. Élvezem is, noha nincs szabálya. Gátlások oldódván, nagyon soknak érzi magát minden résztvevő. Amúgy magázza a gazdagabb, szerencsés fa lu sfelét, bár gyerekkori cimborája az, és okos válaszát is elhallgatja, ha a kérdést valami státus-beli ember teszi fel. Így műkö­ dik, a kocsmában, többségi demokráciánk. Akinek nagy a hasa, szégyelli, akinek lapos restelli. Eldugni egy se tudja. Úgy, hogy a hasak nagy egymáshoz dörzsölése folyt a ba­ ráti vetélkedőn, ugyanis szűk volt a hely, s úgy voltunk benne egyenlők, hogy kiegyenlí­ tettük egymást. Mint valami világbanknak küldőn statisztikában. Nem tudom, miért (dehogy nem!), reggel óta Ladányi Mihály két verssora já r az eszemben. „Mindegy, Z elvtárs vagy X úr,/ egyikben sincs gerinc, csak hitvány gerin­ chúr. " A z uralgó esztétika szerint ez túlságosan közéleti, sőt publicisztikus. A z ám. N a ­ gyon szeretem. Mint a puszta esztétikumot. I d őnként nagyon puszta. (Elnézést az olcsó szójátékért, de valami alapja csak lehet.) Ezzel az idézettel együtt biztosan az európai kapitalizmus törzsfejlődésének honi kezdetei jártak az eszemben. És Ladányi Miska. Őt is jól elfelejtettük! Nem csak kiváló költő volt pedig, hanem még - lám - aktuális is az utókorában. Igaz, felejtésre berendezkedett irodalmunkban - közéletünkben a „közéletiséget'' mostanában nem nagyon kedvelik, még azt is mondják: káros. Na, akkor juszt is ide — idézem önmagamat, 1970 -ből. Akkor írtam egy bökverset a sepsiszentgyörgyi vá­ 318 �palócföld 95/4 rosi közvécéről, és a versfőkben a polgármester nevét rejtenem el, de nem nagyon. Ab­ ból a rímes publicisztikámból való mára: „Zsinóros mértékkel a nagyját,/ ebek harmin­ cadját/ felesbe kimérik” Hát nem vagyok én időszerű, Lisbeth? Nem ez történik in? Ak­ kor, ott eszembe sem jutott (juthatott volna). Kvadrál ez, Lisbeth, csak annyi, hogy most nem ütnek a fejemre érte. Ennyit a költészetről. Időtálló az, noha szándékolatlanul. Amit pedig az örökkévaló­ ságot megcélozva írogatnak, elmúlik holnapra, úgy látom innen. Hiszen még az se biztos, hogy száz év múlva kék lesz az ég - ha éppen arról lantolna valaki a halhatatlanság re­ ményével. A zt hiszem, bármit írhatunk, ha teljesen, igazán benne vagyunk. Én például magának írogatok mostanában riport-szerű költeményeket. A vágyakozásom, a szeretetem, a kiélvezett bánatom holnap is meglesz, azt hiszem. Ha nem bennem, másban. A vers "anyaga" elmúlik. Velünk együtt. Kihalunk saját versünkből. Jó erre figyelni. Gondoljon a Numilites fabiani nevezetű egysejtű-fosszíliára. Gyönyörű darabok. Kiveszett belőlük a lüktető-remegő lény, apró kőszobrok maradnak utána. Szentlászló pénznek hívják marad­ ványaikat Kolozsvár környékén. Vagyis „útközben", kihalás közben rájuk rakódott némi történelem is. Egy királyra, egy legendára emlékeztetnek, pedig semmi közük hozzá. Páskándi Géza írt ilyen színműveket. (Róla is írnom kell magának csapongásaim kö­ zepette, mert az ő halála is megtörtént velem. Megfogadtam, hogy fontosabb dolgaim­ ról, mint a vihar, a nemzetközi barátkozás vagy egy helyi duhajság beszámolok. De ez a halál, Lisbeth...) Maradjak az általánosságoknál inkább, nehogy elbúsuljam magam. Ez a Páskándi Géza beszélt minden féléről, abban bízva (talán), hogy így is, úgy is bármiben benne van. És akkor megmarad. A része lesz mindennek. Szenvedéllyel csinálta, s az nyomot hagy a kőben, beékelődik a homokhegybe, mint a numilitesek, s ha omlik az oldal, ő fényre kerül. A mindenségben bízott eszerint. Másban nem is volt miben bíznia. Maga öt nem ismeri. Itt sokan félreismerték. Ismertség az is. Szerette P.G., ha tud­ ják, ő az, aki végigmegy a kocsmán, az életen. Törzshelyén a pincér átkiabálta nevét a termen, hogy telefonhoz kérik, és ő odavonult, hagyta, hogy nézzék. Maga, ha vele egy asztalnál ül, szédülten bámulja, hogy megy, és visszavárja. Adott a kicsiségekre P.G., aki a nagyságot próbálta ki. Magán. Rajtunk. Önmagán. Alkalmatlan időben és helye­ ken. Nagy akart lenni, még az örökmozgót is feltalálta, hirtelen ötletből. Ki a fene érti ezt, amikor mindenki illeszkedni akar, „betagozódni” és csatlakozni? Én sem bírtam kö­ vetni mindig, pedig valaha sokat ültünk együtt olcsó ebédeknél. Hogy miért alakít s ját­ szik szerepet? Miért fontos a müve mellett a személye is? Nem elég az alkotás? Miért nem vonul vissza a teremtésből P.G., az úr? Kis nemzeteknél, persze, a költő élete maga is műalkotás. (Petőfi alakja - ez egy nagy költőnk, Lisbeth! - többet jelent és sugall nem egyszer, mint a müvei. Keresik is a sírját. Megérintenék.) Úgy hogy P. G. mester ugyancsak magyarosan csinálta végig a maga dolgát, a kamaszkori szerkesztősködéstől a raboskodáson át a budapesti tépett tündöklésig. Mindenki ismerte a végén, és iszonytatóan magányos volt mégis, azt hiszem. 319 �palócföld 95/4 Na, Lisbet, ő volt az a kisebbséginek született nagyság, aki nehezen viselte a többségi státust, és magányában a mindenséget célozta meg. Kár, hogy nem hívhattam meg a kocsmába, ahol azt mondogatom, és erre ő jó példa: szűk helyen, szorító létben nincs más út, csak felfelé, a magasságba. Figyelje meg, a kisebbségi irodalmakban a transz­ cendencia érzéke - sőt érzete - mennyivel nagyobb, és ugyanakkor természetes. Akinek abroncsolt szülőhelyet adott a sors, emelkedni kényszerül belőle. Kényszer ez, nem sza­ badság. Kín a szárnyalás. A szabadság: vágy. Sose más. Csak éppen néhányan ezt job­ ban érzik. Azoknál egy a mélység a magassággal. ,,A nyulak miatyánkja rövid, az ámen előtt lelövik Páskándi Géza érzete meg ezt, miközben fö ld et talicskázott a brailai mocsárban. Nem az éppen fá jó , „konkrét” bajairól szólt - és mégis. Azok nélkül kitalálni se tudta volna. Azt se feledje, Lisbeth, hogy a holtak mindig többségben vannak. Úgy látom, túlságosan magasröptű és elvont vagyok mégis, Lisbeth. Amúgy középkelet-európai módon. Mi itt szeretünk szavalni, mégpedig rímes verseket. A rímek nem csupán a szép hangzás miatt csengetnek a sor végén, hanem hogy könnyebben megjegyez­ zük a szövegeinket. Egyszer próbálja ki. A régi latin-órákon a prepozíciókat is rímbe szedték a nebulók, bennük is maradtak azok, noha azt se tudták később, hogy mire valók. P.G. mester is így tartotta fejben éveken át, amíg tollhoz-papír hoz nem jutott, a maga észben költött versét. Azt hiszem. Abbahagyom most már ezt a sok „azt hiszem, vélem, tartom”-ot. Jöjjenek a tények. Szokásuk. Sörivó verseny volt a faluban, Lisbeth, valamint pacalpörkölt. Ez érthető. Emberi dolog, akár a versírás (kutyát is láttam sört inni pedig). Egy mifelénk dívó újságíró, ha ideszalajtanák, „civil szerveződés kezdeményének” mondaná. Mármint azt, hogy egy ifjú kocsmáros és barátai csak azért rendeznek effélét, hogy összejöjjenek, jól érezzék ma­ gukat és egymást az emberek. Mit ad a domb mögött tanyázó Isten! Azok neveztek be, akik addig is kocsmába jár­ tak. Annyi csak, hogy itt, úgy látom, külön műszakban kocsmáznak a népek. Az itkányosabbja reggel kezdi, minthogy amúgy sem jön érte a bányabusz, komolyabb fé r fiú csak estefelé tér be egy italra, s megbeszéli közben a kőművessel a másnapi munkát. Néhányuk alkalmilag önt f e l garatra, a törzsközönség pedig találgathatja közben, miféle családi bánat lökte el idáig. Nahát, ezek most mind összetalálkoztak, képviselőik által legalábbis. Pártonkívüliek egy szálig. (Az utolsó lábig, mondhatná a krónikás, Mikes Kelemen után valamikor, és nem tévedne nagyot.) A z időpont hét óra. Legfennebb fé l nyolc. Sőt, leginkább. A z itvágynak még a versenybíró sem parancsol olyan nagyon. Főként, ha nincs. Meg hát, van egy kis lazaság, mióta bezárt a bánya, s nem kell ott pecsételni. Mert aztán akkor sehol 320 �palócföld 95/4 sem lehet. „Ne baszd már!" a leggyakrabban elhangzó mondat. S hol legyen laza az em­ ber, ha nem a kocsmában, illetve „civil" szerveződésben"? Nem tudom, Lisbeth, maguknál, abban a példaként emlegetett, szervezett, sőt működő társadalomban, megjelennek-e a torkosabb férfiak az ivóban pontos időre? Vagy nem is szerveznek sorversenyt a félreesőbb részeken? Egészségesen élnek, és egészségesen utál­ ják egymást. Lehet, azért késnek. Itt mi magunk közt vagyunk - hétköznap három óra el­ telik, amíg megfordul egy célját tévesztett gépkocsi - egymás háta mögött simfeljük a másikat, de együtt sörözünk, habár pontatlanul kezdjük, és pontatlanul dőlünk ki a sor­ ból. Hiába a többéves gyakorlat, ki se tudja, mennyit bír el (sörből). A szabad verseny szelleme megzavarja némileg a régi reflexeket, s az időhatár a kapacitást. Megrészegülünk, mielőtt nyernénk. Nehogy valami áthallásos példázatot olvasson ki ebből, Lisbeth. De tegye, ha akar­ ja. És most szól O laf a manó, aki ebből a levélből már-már kifelejtette önmagát. Azt mondja: jó, hogy megfogadtam a tanácsát, és ez alkalommal csakis fé rfia k ró l írtam magának, de az őket hazaváró asszonyokról semmit. Azok megtisztították már a ka­ pákat. Sok eső hullt, ragad a fö ld . A zt is mondja Olaf, köszöntsem magát összes minőségemben, mint a sorverseny zsűritagja, mint a magyar-román tanácskozás tanács­ ta la n figyelője. Úgy, hogy, Lisbeth: ave! A magyarok és a románok maradjanak a he­ lyükön, a vihar dúljon, nőjjön a krumpligumó, a költők nyugodjanak. Csókolom a vidámabbik arcát. U.i.: Jut eszembe, azért nem emberekről, hanem elvekről írtam magának, pedig pom­ pás alakokat láttam, mert tartottam tőle, hogy elolvassák és esetleg megneheztelnek érte, ha nem kvadrálnak a saját tükörképükkel. Maradjunk tehát a szellemibb régiókban. Ma­ gát azért mindenestől idevárom. 321 �műhely Thomas Merton Thomas Merton (1915-1968) a modern amerikai költő, Hopkins után, a másik nagy megújítója a XX. századi keresztény ihletésű lírának. Merton előbb cisztercita, majd trappista szerzetes volt. - Tíz évig hallgatón, míg végre elöljárói ösztönző felszólításá­ ra ismét kezébe vette a tollat. Megírta életrajzát; a szemlélődő, benső élet megannyi titkairól szólt és megénekelte e század kín-gyötört érzéketlenségét, és annak veszélyeit is. A magány és a világméretű közösség egymásért viselt felelőssége teremti meg a Senki sem sziget, A monasztikus béke, a Szemlélődés magvai valamint Gondolatok a magány­ ban című prózai munkáinak elmélkedő eszmevilágát. Verseiből mindvégig magyarul kevés jelent meg. Jeles műfordítók gyűjteményes Merton-kötetéböl való az alább közölt két vers az idei József Attila díjas költő, Tóth Sándor tolmácsolásában. Dal Jöjj, hol az éjszaka bús folyói Tenger-mormolást idéznek S halld meg e pusztító időben Mint sikkad el énekünk. Lombsátor alatt Széljárta fák közt nőjenek hárfáink húrjai. Ám nyugalmas reggelünk virág-sorában Őrléptünk lassú legyen, Míg átkelünk bolygó-jajoktól kisért napfogyatkozásokon, Órák szegélyén, vágy-gyötörten, Hol Jeruzsálemünk fehérlik. És sírjunk ha a fénylő égi had Lesz mása a fogoly vízióinak: Mégis, őrizd meg szenvtelen tekinteted. Gyújts minél több őrtüzet Mert eljöhetnek tolvaj-csillagok Hogy életünket elrabolják. 322 �palócföld 95/4 A holtak büszkesége Az ősi sírok ajtait bezúzták S üres kapukban ernyed el a szél. Híres tábornokok papír-lelkei Avarként jajongnak Théba kövein. Kaviccsal telt hajdani búzás korsók, Gyászolók-hagyta borostömlők Tudják, végleg szárazak maradnak E fáradt császárok úgy, ahogy összeöltve Feketék, mint a bőr. Rémít, ha halljuk a hangot, miként szólal egy Sándor-múmia: ,,A z eső hárfa-húrjait tépve hívd elő A rejtett siratót. Békítsd meg a rég-holtakat, Mert félő, kívánják még az élet pára-lengő sós szagát, S mint füst a kráterek fölött Átsuhannak majd a sír-szegélyen, Védett tereken lézengenek Ijesztve élőket, lerombolt falai közé bújva arany palotáknak.” Papír-lelkű cézári árnyak Éneke hangzik a kopott köveken: „Csöndes reggelt vonj az éj szemére, Rongyként borítsd lángoló hazádra, És csapj közénk, hogy ólmos eső-húron szólaljon A sirató.” 323 �palócföld 95/4 Tóth Sándor Őszbe költöző Királyi fejékről elcsent egy rubintot nincstelenné válik az erdők udvara Ki remél még próbál és hasztalan keresne látható s már fojtott minden parazsa Utolsó napokra ő lesz a lesvető koldusként uralja a megrabolt időt amikor ledobja sivárult gúnyáját térden fogadja az őszbe költözőt Pálya Vonatra várok. Csarnok és peron kihalt Majd jönnek néhányan Lapáttal csákánnyal Az utolsó kocsiba szállnak Tíz kilométerrel arrébb fölszedik a sineket Csákányuk szikrázik Vigyorgásuk még elkiséri az utolsó vonatot 324 �palócföld 95/4 Padlásszobában Könyvek. Széken mostoha írógép A papírlap asztalhoz simul. Annyi kényszer-megadásban végül önkéntes zebra-csíkos toliam letéve sikkan mint gyerek a nyári csúszdán Máris csúcson áll rója betűimet kuncog Ha elfogy a munició karcolja árnyék-szavaim Így lövi ki a sáncokat hol magamban állok Már tudom szabadságom csupán ennyit ér Négysoros Aluljárók kihantolt kútjai Mélyvizű a hallgatás Gyermek sír kés-hideg huzatban Már nincsen több állomás 325 �palócföld 95/4 Széri Varga Géza : Szőlőhegy 326 �valóságunk A.Gergely András Hogy ne legyünk többé gyarmat... (Balassagyarmati elit-családok státuszreprodukciója) Kisvárosi tér, definiálatlan lokális státus Számos kutatás készült már, mégis alapvetően keveset tudunk kisvárosainkról. Mindmáig hiányzik többségük mentalitás­ történeti föltárása, hiányzik a kultúra historikumát és helyi jelentéseit átfogó antropo­ lógiai analízis, nem nevezték meg időtállóan az érdekszerveződés kisvárosi típusait, a lo­ kális identitástudat specifikumait, szerep és funkció egymásra vonatkoztatott jelentősé­ gét, s főképp megkülönböztetett táji törté­ netét. Pedig a kisvároshoz legelőször is tör­ ténelem kell és helyi öntudat, a munkakul­ túra és a közösség-alakítás esélye, piackör­ zet és prosperitás reménye, vagyis egy "kul­ túra-egész" és annak tradíciója. Ezért Ba­ lassagyarmat fejlődésrajzát sem lehet anél­ kül megrajzolni, hogy föltárnánk a betelepí­ tett szlovákok történeti jelentőségét, hogy tisztáznánk a vallási csoportok erőterét, a nyelvi struktúrák és szubkultúrák minősé­ gét, vagy megneveznénk a városnak a Felvi­ dékhez, a Palócföldhöz, Szécsényhez, Váchoz és Salgótarjánhoz való viszonyát. Kisvá­ rosaink történeti szerepét és mostani jelen­ tőségét firtató kutatók történetszociológiai és néprajzi föltárásai talán ezért is eléggé szegényesek; ugyanis a városiasodás puszta formáinak, a formális tervszámoknak és mutatóknak szociológiai elemzése csupán pompás díszletek értékelését jelenti, de nem a társadalmi valóság teljességét. Ugyanez a helyzet a helyi társadalmak virtuális "egysé­ gét" mérlegelő felfogással, hangoztassák ezt akár politikusok, gazdászok, jogászok vagy politológusok, a makrotársadalmat amúgy jól áttekintő struktúra-elemzők, vagy bárki más. A kisvárosi díszletek mögött ugyanis rendszerint mindmáig föltáratlan közössé­ giség és sajátos mentalitás van, nemegyszer korántsem csak földrajzi vagy értékrendbe­ li, hanem inkább történeti vagy politikai okokkal magyarázható csöndes elszigetelt­ ség, amely olykor együtt jár az elnyomott identitástudattal, az elmaszatolódott érték­ 327 �palócföld 95/4 rendszerrel, a sárbatiport lokálpatriotizmus­ sal, a szerepvesztéssel vagy a zsákutcás el­ zártsággal. Ezek a mögöttes jelenségek ugyan a falutelepülések többségében is meg­ találhatók, de épp a kisvárosi polgárosulás folyamata (valamint hatása a falusi népes­ ségre) olyan módon akadt el, hogy az egy hosszú történeti trendre nyomja rá bélye­ gét. A városi-kisvárosi miliőt az intézményes érdekközvetítés, az operatív beavatkozás kényszerei és a centralizált párthatásköri szemlélet igen keményen körülhatárolta az elmúlt negyven évben; emellett a gazdasági és igazgatási fejlesztés is kényszerekkel vet­ te körül a korábban még életképes autonó­ miákat. A pártdöntések állami és igazgatási döntéssé válása, a formális önigazgatás és az érdekképviseletek megnyirbálása egy monumentális transzmissziós szíj hajtóke­ rekévé tették a kisvárosokat, amelyek ko­ rábban a maguk gazdaság- és társadalom­ szabta közösségi terében formálták ki sa­ ját szerepüket, jelentőségüket. A hazai városfejlődésben a lakótelepek homogenizálása, a helyi érdek és akarat degradálása, valamint a redisztribúció ve­ zérelvként alkalmazása immár a teljes öntu­ datvesztéshez, szereptévesztéshez segítette a magyar városokat, s jelentősen pusztította a helyi "mi"-tudat maradékait is. Ebben a társadalmi-történelmi települési térben mindennek ellenére nem az alávetett osztá­ lyok, hanem a települési népesség meghatá­ rozó bázisát adó középosztályok és helyi eli­ tek szenvedték el a legnagyobb vereséget és veszteséget. A most kialakuló új középréteg már nem a polgárosult paraszt, nem a váro­ siasult munkás vagy kereskedő, az iparos vagy a szolgáltatást nyújtó, hanem egyrészt az ingázó, a kétlaki proletár, akinek életstratégiája, életmódmodellje sajnálatos mó­ 328 don nem őriz éltető tradíciókat a múltból, nem épít jövőt a jelenből; ugyanakkor a fel­ törekvő vállalkozói réteg életesélye nem a polgári normák által körülírt, hanem a hir­ telen meggazdagodás, a kockáztató merész­ ség és rátarti sikerképesség és gyors mobili­ tás-készség által serkentett. Ez a karakterét tekintve elmaszatolt identitású "új polgár" ma a kortárs kisvárosi társadalmi fejlődésmodell alapja, amiről árulkodik az értékren­ dek struktúrája, a helyi függésrendszer kis­ városi modellje, a mozgásdinamizmus, a kö­ zösségi kapcsolati konfliktusok jellege, s ál­ talában a lokális közösségek és önállóságok válsága, hiánya. Közismert ma már a visszafordíthatat­ lan folyamat, amelyben mintegy évszázada az ország határszéli településeiről a megyék illetve az ország centruma felé, az infra­ struktúrával jobban ellátott falvak-kisváro­ sok felé áramlik a népesség. A Budapest felé vonzódást a Trianon utáni és az 1945öt követő határ-mizériák és területvesztések tovább erősítették. Nyilvánvaló, hogy e trendnek a kisvárosi helyi társadalmak ön­ törvényű és sokrétű kultúrájára (hagyo­ mány-maradékaira) igen kegyetlen hatása volt és van. A kultúraközvetítés formalizált intézményrendszere és a kommunikáló tár­ sadalmi alrendszer nem nyújt védelmet a fölülről eltervezett urbanizációs és iparosító stratégiák ellen. A történeti trendek husza­ dik századi szereplői végképp reménytelen folytatói a félbeszakadt, az erőltetett és a megkésett polgárosodásnak, a serkentő mentális légkör hiányában zsákutcássá lett településhistóriának, különösen azután, hogy a trianoni határmegvonás számos jól prosperáló régióközpontot (gondoljunk itt Kassára, Szabadkára, Aradra, Nagyváradra, Sopronra, Nagykanizsára, stb.) szó szerint elvágott annak települési környezetétől, pia­ �palócföld 95/4 cától, történetileg rögzült gazdasági és tár­ sadalmi terétől, kulturális gyökereitől. Balassagyarmat ugyanezért lett valósá­ gos mintapéldánya a periférikus megrekedtségnek. A húszas évek óta a kisvárosi infra­ struktúra kialakítása "nem-rentábilis beru­ házásnak" minősült a községpolitika igazga­ tási céljai és a társadalmi mozgások tenden­ ciái alapján (az egyedüli kórházat és orvo­ sait leszámítva, akik régóta megyei felada­ tokat láttak el). A második világháború után a "csinált városok" ráadásul azt a maradék energiát is elszippantották a szerves kisvá­ rosi fejlődéstől, ami véletlenül helyben meg­ termelődött a történelmi idők során. Az elmúlt évtizedben a kisvároskutatási tapasztalatok szerint egy új populáris el­ lenkultúra, nyilvánosság-igény, autonómia­ vágy követelt helyet magának a közigazga­ tási, gazdaságpolitikai és kommunikációs politikák helyi, sőt országos plattformjain. Ez a folklorizálódási(?), mozgalmi(?), vállal­ kozási és reprivatizálási(?) folyamat egy új szociálpolitikai térszerkezet kialakulását igérte. Pontos irányai, erővonalai még nem látszanak tisztán, de remélhető, hogy az igazgatásjogi enyhülés, az önkormányzati szabadságjogok visszanyerése után, a túl­ centralizált és pártirányított várospolitika megszűnése nyomán valami újszerű, auto­ nóm, szerves fejlődés indul el. Talán a régi kereskedő- és agrárvárosok mezőgazdasági népességének növekedése és ezzel párhuza­ mos relatív elöregedése visszafordul majd, s esetleg a fiatalabb generációk vállalkozáské­ pessége lesz az új öntudat, a gazdasági talá­ lékonyság és a települési autonómia legfőbb eszköze. Talán egy-egy régi település képes lesz megkapaszkodni saját gyökereibe, ha­ gyományaiba, kulturális mintáiba, vagy mintaadó társadalmi csoportjainak újjáéle­ dése segít új szerepre találni, amihez vi­ szont szüksége lesz önképének tisztázásához és múltképének megtisztításához. Ehhez próbálok dolgozatommal hozzájárulni. A magyar kisvárosok nemcsak egy spe­ cifikus világ helyszínei, nem puszta térképre rótt közterületek, hanem olyan társadalmi terek, amelyek helyi atmoszférájához évszá­ zadok óta kötődnek sajátos kölcsönviszonyok, érdekterek és kompromisszumok, struktúrák és funkciók, kooperációk és in­ tim kommunikációk is. A kisvárosi kultúrákban rendszerint, s Balassagyarmat esetében különösen is a környező vidékkel való kapcsolat a megha­ tározó, s ez előbbre való a megyéhez vagy a fővároshoz fűződő igazgatásjogi kapcsolat­ nál vagy alárendelt viszonynál is. Minden helyi közösség kompromisszum-kényszereit ugyan történelmi idők óta a merev besoro­ lási (igazgatási, katonai, gazdasági, stb.) sze­ repleosztások határozzák meg sok szem­ pontból, de a kultúraátadás és a tradícióát­ vétel "morális" kötelezettsége ezeknél nagy­ ságrenddel erősebb késztetést jelent a váro­ si társadalmi térben meghatározó szerepű polgárság révén. A "totális szocializmus" idején a társadalmi struktúra manipulálása és az ágazati preferenciák elosztása halmo­ zódó hátrányként jelentkezett a kisvárosi miliőben, s mert az állami- és pártirányítás megteremtette a területi érdekrendszert, az ettől való függetlenedés vágya és a települé­ si önállóság kérdése korszakos program lett. A gazdasági-termelési cseremechanizmusok a történelmi integráció esélyeit rontották, kihatottak a társadalmi kapcsolatokra és a kultúrafelfogás vagy -átörökítés rendjére is - de épp a kisvárosokban még életképesen megmaradt tradicionalitás segített megőriz­ ni az oktrojált kultúra elleni közérzetet és a társadalmi szolidaritást. Gondoljunk itt a kiskőrösiek szlovák etnikus identitására 329 �palócföld 95/4 vagy a bajai bunyevácokra, az északi hegy­ fiktív "egységét" hatalmi szóval kialakító vidék interetnikus áramlataira, kölcsönha­ igazgatási irányítás ellen. A hagyományokat tásaira, vagy a nyugat-magyarországi váro­ minden helyi társadalomban jogszokások, sok osztrák-német orientációjára, s mind­ közösségi szankciók védik, a kulturális kü­ ezen településeken a más (vagy a kettős) lönbségeknek pedig szinte egész hierarchiá­ ja veszi körül a hétköznapi viselkedést. Táj identitás megmaradására... Táji és történeti szempontból számos al­ és műveltség, lokális civilizáció és jellemző földi agrárváros kiüresedett, számos polgári szerepviselkedés összefüggő rendszere áll hagyományú felvidéki város elerőtlenedett, készen egy védekező magatartás pajzsaként, s még ennél is több új ipari település növe­ s ez, a hatalom által sokszor "elmaradott­ kedett föl szerves kulturális örökség és az nak" titulált konformizmus a szociális füg­ azt hordozó történelmi polgárság nélkül. De gőségek és szocializációs minták egészen épp a köztulajdonhoz és a település egészé­ archaikus variánsait rejti. A térbeli mozgás hez való viszony nagyon jellemzően kisváro­ és a térbeli eligazodás biztonsága olyan ter­ si maradhatott a meglévő történeti kisváro­ ritoriális biztosíték és olyan kapcsolati szo­ sokban, avval együtt is, hogy külterületi né­ lidaritás jegye lesz, amelyet sem a jogi pességük relatíve magas maradt, térbeli ha­ vagy történeti kiváltságok, sem a települési táruk viszont csökkent, tehát a település szintű autonómiák megvonása nem gyöngít­ magja nagy vonzáskörzettel együtt működ­ het - legfeljebb elföd, láthatatlanná tesz. hetett csupán, ami viszont rontotta a hozott Minderre azért kellett itt kitérni, mert tradíciók megmaradásának esélyét és a tár­ valójában a városi elit életesélyeit, a meg­ sadalmi, kulturális vagy etnikai csoportok maradás és az átörökítés, a tradíciótartás és relatív autonómiájának megőrzését. a modernizálódás, a politikai változás és a A makrotársadalomban lezajlott foglal­ települési autonómia egymást metsző törek­ kozásszerkezeti változások miatt a legtöbb véseit, attitűdök egymásra rétegződését fedi városkában, így Gyarmaton is (főként Tria­ el Balassagyarmat közelmúlt félévszázados non és 1945 után) igen megfogyatkozott társadalmi struktúra-"fejlődése". Ebben a (különösen a második világháborút követő­ városban a népesség háromnegyedét tette ki en) a kereskedő-polgárság létszáma, csök­ a zsidó, szlovák, szerb és német lakosság a kent a hagyományos agrárnépesség jelen­ századfordulón, hatféle nyelv és vallás je­ tősége, nőtt viszont a külkerületi és falusi lezte az együttélő etnikumok kulturális he­ bejáró-ingázó réteg aránya. A társadalmi terogenitását. Ennek a tájegységnek nem státus sajátos viszonyt jelent a táji-történeti volt még egy olyan városa, ahol ekkora lett felfogásmódok, a kulturális szerepviselke­ volna a városon belüli szellemi-értelmiségi dés, a magatartási szabályok és a kollektív elit aránya a többi strukturális csoporthoz kapcsolatok, illetve a kooperációk terén. A képest. hagyomány alapján a városi helyi társadal­ A város hivatalnokrétege is a megszerzett makat spontán rendek tagolták még fél év­ vármegyei székhely-státusznak, egy igazgatási századdal ezelőtt is, sajátos csoportviselke­ központnak megfelelő nagyságú volt, talán dési szabályok és konvenciótisztelet működ­ egészen a második világháborúig. Igaz, a régi tették, amelyek keretein belül védekező elő- politikai elit egy része egzisztenciálisan nem ítéletesség ébredt föl a helyi társadalom kötődött a városhoz, gyakorta inkább vidéki 330 �palócföld 95/4 kúriáján élt birtokosként, és a gyarmati po­ litikai közélet sem igazán igényelte e dzsentri-arisztokrata társadalom folytonos jelenlétét. Minthogy a város kereskedelmi és piacközpont volt, igen jelentős volt és maradt egészen a második világháborúig e regionális gazdasági központ kereskedőréte­ ge (főként zsidó lakossága). Ugyancsak a piaci és gazdasági körülmények miatt lehetett je­ lentős a város jószág- és terményfeldolgozó iparosrétege. Nem feledhetjük továbbá, hogy a trianoni határ fenntartását biztosító kato­ naság, és a vasútforgalmat bonyolító vasutasság is számottevő volt. E rétegek térbeli elkülönültsége is egyértelmű volt a múltban, s a zsidó nagykereskedők főutcai és óvárosi há­ zai, az értelmiség kertvárosias villái, a főként szlovák mezőgazdasági cselédség és paraszt­ ság "parasztnegyede", a vasutastelep és a lak­ tanya minden népességkeveredés ellenére ma is térképre rajzolhatok, hiszen a városrészek viselik is e történelmi-topológiai neveket. Vi­ selet, foglalkozás, lakóhely, nyelv, vallás és kulturális magatartás jelezte a városlakók csoport-hovátartozását, térbeli-társadalmi identitását. A társadalmi feltörekvés elfogadott nor­ mái meghatározottak voltak, de például az iparos vagy kereskedő emberek szorosan összetartottak, egy sajátos zárt világban él­ tek, s ugyanilyen zárt világban élt a humán értelmiség, amelynek a bírói és az orvosi kar volt a vezető rétege. A pedagógus réteg akkor sem volt olyan nagyon megbecsült, s kényte­ len-kelletlen eszköze is volt a feltörekvő falu­ si diákság mobilitás-korlátozásának. Talán ez is egyik oka lehetett annak, hogy a város szerves értelmisége arra az útra tért, amelyen a husza­ dik század legtöbb magyar kisvárosának értel­ misége is a fővárosi száműzetés felé indult. A térbeli rétegződés általában belső nor­ matív feltétele a helyi, kisvárosi társadal­ mak működésének, s a kötődés, a település saját érdekteréhez fűző viszony teszi szo­ ciológiailag is konkréttá az egyén helyzetét. Balassagyarmat fejlődésárnyékba került 1919 után, és a településhierarchiában el­ foglalt helye igen szánalmassá lett - viszont a társadalmi mikrozónák térbeli stabilitása, megmaradása a lakópolgári tudat továbbé­ lését segítette. A felvidéki kisvárosiság a XX. században már nem a nyelv és az öltözet egyneműségé­ ben érhető tetten, mint mondjuk XVIII-XIX. században, hanem inkább az etnokulturális és szocializációs mintákban, a tradíciókban, melyek nemcsak történelmileg hozott örökségelemei, hanem rituálék, csoportszintű mo­ dellek, szokásjegyek is. Ezek a területi hovátartozást nem a nyugatmagyarországi vagy a bodrogközi identitástudathoz teszik hasonló­ vá, hanem a gazdálkodás, az éghajlat, az élet­ mód jellegzetesen palócos, felvidékies, "szlovákos" típusaihoz. E "kelet-európaias" szfé­ rában a modernizáció, az indusztrializáció, a "fölülről és kívülről" hozott progresszió min­ dig több ellenállást váltott ki, mint a nyugati országrészben. Más volt a haladásfogalom, a tér- és időfogalom, más a tempó az új iránti befogadásban, más tehát a pszichikai tér és a kommunikatív kapcsolatrend, mint egyebütt. A városnak és környékének lakosságát, a települések lakóinak térbeli megjelenés­ módját és mozgásdimenzióit kétféle viszony is meghatározta. Egyrészt nem volt érvé­ nyes ebben a kultúrtájban az a merev fel­ osztás, amely az urbanizálódott és a rurális társadalmakat különbözteti meg a világ java részén. Hiszen Gyarmat lakói ugyanabban a szociokulturális mezőben városiak és falusi­ ak, iparosok és agrárosok egyszerre, parasz­ tok és polgárok, kereskedők és termelők egyidőben. A városi térben ennek ellenére 331 �palócföld 95/4 vallási, szellemi, mentalitásbeli és viselke­ désbeli övezetek is meghúzhatok voltak, nemcsak igazgatási, képviseleti vagy mun­ kamegosztási határvonalak. E mikromodell is kénytelen eltűrője volt az uralkodó körök mindenkori utasításos jellegű politikájának, s elszenvedte ez a kisvárosi társadalom a keményen irredenta nemzeti egységesítést, később a homogenizáló szocialista pátoszt, majd a rendszerváltó nemzet-kreálást is, amelyek a tájegységi és települési identitás fölszámolását, a termelési erőforrások és társadalmi erők átrendezését célozták. A helyhez, térhez és környezethez kötöttség azonban emocionálisan feltöltött, illetőleg tudatalatti sztereotípiákkal is védelmezett jelenség, amely képes volt ellenállni a kon­ szolidációk, asszimilációk és modernizációk alantas térségi folyamatainak. De Balassa­ gyarmat esetében is az a kérdés: mennyire ? (Kis)városi érdekdilemmák A magyar társadalomfejlődés 1945 utá­ ni szakaszában bekövetkezett az agrárszféra átszervezése, az agrárnépesség városba és iparba kényszerítése, de mindez kihatott a településstruktúra térbeli szerkezetére, funkcióira is, ami meg kellett határozza a paraszttársadalom sorsát, számbeli reduká­ lásának mikéntjét, a társadalmi középosztá­ lyok szétzilálásának módját és az ipari munkaerő röghöz kötésének formáit is. Po­ litikai szinten erre a folyamatra mint "ob­ jektív szükségszerűségre" hivatkoztak évti­ zedekig, habár az érintettek korántsem a kommunális viszonyok, a helyi érdekek és a települési szintű önállóság biztosítékát lát­ ták benne. A településpolitika elvei szerint ugyanis a "gazdaságtalan" méretű lakóterü­ letek visszaszorítása, megszüntetése célsze­ rű uralmi eszköz volt - ezt a gyarmati Óvá­ ros lassú, de folyamatos felszámolása pél­ 332 dázza. Az érdekközvetítés intézményrend­ szerét részint az országos központok, részint a megyék kaparintották kézbe, s ezzel a kis­ városok, gyakran végképp elveszítve törté­ nelmi autonómiájuk maradékait is, az igaz­ gatási és gazdasági-politikai elnyomatás szférájába kerültek; racionális jövőkép nél­ kül, organikus összefüggések és lakóhelyi integrációk ellenében valósult meg minden, ami egyáltalán megvalósult. A kisvárosok nyilvánvaló érdekhátrányba szorultak, bürok­ ratikus alárendeltségbe kerültek, s egy mes­ terségesen kialakított versenyhelyzetbe jutot­ tak, sorsuk sokkal inkább a centralizált fej­ lesztési elosztástól, mint lakosságuk megtartó erejétől, tipikus karakterétől vagy az egyes la­ kossági-társadalmi csoportok-rétegek kvalitá­ sától függött. S minél ősibb történelmi gyöke­ rű egy város, minél szélesebb körű volt táji környezetével kialakult szerves kapcsolata, annál drámaibban magára maradt korábbi funkciójának elveszítése esetén. Balassagyarmat históriájában is érvé­ nyesült a trianoni határmegvonás erőmeg­ osztó hatása: a város egyötödének elveszíté­ sével, mozgásterének, piacának, forgalmá­ nak, szerepének csökkenésével, a lakosság szétválasztásával és a város meghatározó je­ lentőségű társadalmi kapcsolatrendjének, kooperációs köreinek szűkülésével járt együtt. A szerves polgári fejlődés folytatása he­ lyett Gyarmat kényszerpályára került, új határmenti szerepe kihatott a lakossági tér­ beli kapcsolatokra, a vonzáskörre, a piaci, kulturális, gazdasági, oktatásügyi, demográ­ fiai és egyesületi életre is. Szerepe és rész­ ben mentalitása is politikailag konzervatív lett. Nem voltak "nagy kommunista csalá­ dok" Gyarmaton, alig akadt szocialista vagy szocdem párt-identitás, s nem maradt a vá­ �palócföld 95/4 rosnak olyan lokálpatrióta vezetője sem, aki védeni tudta volna a város státusát a hatal­ mi gyarmatosítás ellen. Az elszigetelődés és a bezáródás hozzájárult a későbbi mellőzés­ hez, az ipartelepítés hátráltatásához és az igazgatási jogkörmegvonáshoz (megyeköz­ ponti szerepkör helyett járási szerepkörű lett), s nem utolsósorban a korábbi városszerepét biztosító társadalmi csoportok, fő­ leg az elit "emigrációjához". Bármily kicsi egy város, lakosságát és érdekszféráit tekintve akkor is rétegzett, többszörösen tagolt. Ezek a városon belüli társadalmi érdekszférák mindenütt sajátos hierarchiát, változó erőterű szerkezetet, térstruktúrát alkotnak, ami nem valami absztrakt tárgyi lenyomata valamely helyi társadalomnak, hanem a helyi történelem, az emberi-kapcsolati viszonyok összessége, vagyis egy folytonosan változó metszéspont a történelmi idő horizontján. Éppen a tér­ beli-társadalmi, történelmi és mentális ta­ goltság megléte és állandó változása az, amely már kezelhetetlen a bürokratikus ér­ dekszervezeti mechanizmusban, holott „egyneműsítése” csöppet sem szolgálja a valódi helyi érdekeket, a település egészé­ nek és részeinek autonóm céljait, az ott él­ ők boldogulását. Mivel az intézményes kép­ viseletnek, a lokális érdekérvényesítésnek a tanácsi-igazgatási, szakszervezeti vagy ipa­ ri-ágazati és pártvonalakon voltak hivatalo­ san működtethető pályái, így mindenféle egyéb társadalmi-közösségi érdek csak a szabályozott érdekcsatornákon kívül, kap­ csolati tőke formájában törhetett érvénye­ sülése felé. Egy település, egy kisváros saját érdekei az erőltetett iparosítás korszakában rend­ szerint csakis az informális érdekszférában jelenhetnek meg, s ennek az informalitásnak működtetésében, generálásában és fennmara­ dásában van főszerepe a helyi elitnek. Nyil­ vánvaló, hogy az érdekérvényesítés felülről szervezettsége, engedélyezettsége jelenti a te­ lepülések akaratának, szándékai érvényesülé­ sének egyik fő akadályát, s a kiépített intéz­ ményes korlátok határolják az értelmiség le­ gális mozgásterét is. A területi érdekviszo­ nyok kézbentartói az eltérő helyi érdekeket rendszerint egységesíteni próbálják. A különböző közösségek életmódja, a la­ kóhely és az élettér, vagy a munkahely és a család színtere lehet ugyan egyenértékű a tradicionális városi közösségek kultúrá­ jával, de a balassagyarmati társadalom Trianon utáni szerepvesztése, a népességcseréket követő etnikai-kulturális megosz­ tás, majd a helyi kereskedőpolgár zsidó­ ság negyvenes évektől kezdődő pusztítása hozzájárult ahhoz, hogy a város a kiemelt szerepkörű, megyeközponttá avanzsált Salgótarján mellett visszaesett jelentékte­ len kisvárosi státusába. Balassagyarmat egyébként már a XVIII. század óta a szüntelen küzdés városa volt, ahol a megyeszékhelyi jogállásért, a felvidé­ ki piacért, az összekötő szerep megtartásá­ ért folyt a küzdelem másfélszáz esztendeig, amit a sértettség közérzete követett (1920 után), majd 1945 után a Barankovics-féle Demokratikus Néppárt melletti szavazás a „kispolgári reakciós város” minősítést ered­ ményezte. A totális státuszvesztés tehát főként a huszadik század második felében követke­ zett be, ami fölöttébb elősegítette a tradici­ onális értelmiségi elit deklasszálódását illet­ ve elmenekülését. De, mert egy város nem csupán politikai és gazdasági tevékenységek központja, hanem rituálék, kulturális min­ ták, szimbólumok, kommunikációs viszo­ nyok, magatartások, modellek és ideológiák sajátos integrációja is, ezért számos eleme 333 �palócföld 95/4 megmarad a régi értékrendnek (gondolok az egyházak hatására, a helyi ünnepekre, az etnikai-kulturális kölcsönhatásokra, a kol­ lektív emlékezetre, a munkakultúra időbeli és térbeli tagolódására, a társas mezőben ki­ épült rangok, presztízsek, megerősítések, sőt a függésviszonyok komplex mechanizmusa­ ira, stb.), amelyeknek nagy jelentősége van Gyarmat későbbi elitjének szempontjából. Balassagyarmaton a területi egységekhez kötött társadalmi egységek térben is elkülö­ nült alakzatokat eredményeztek, önálló spe­ cifikumokkal rendelkező kistársadalmak ki­ alakulását segítették elő (lásd bővebben Tausz 1993, 16. p.), s e mikrotársadalmak "tú­ lélő" technikái a mai napig is tapasztalható eszközei a megmaradásnak. A gyarmati elit a felhalmozó váltótársa­ dalom régi, évszázadok alatt kialakított stí­ lusjegyeit viselte és őrizte meg annak elle­ nére, hogy ma már visszahozhatatlan a feu­ dális nexusok hálózatának, a társadalmi kapcsolatrendnek régies formája, s aligha biztosítható a szocialista korszakban kiala­ kult társadalmi relációk kontinuitása. Talán egy új polgárosodás esélye még megvan, de jó ideig kérdés marad ezután is, hogy meg­ találja-e helyét ez a gyarmati elit, s ha igen, milyent? A modem nyugati világban egy város a magaskultúra fellegvárának számít; a ma­ gyar kisváros viszont csupán átmenetet ké­ pez a "kis és nagy kultúrák" találkozási pontjain, megőrzi és terjeszti, megváltoztat­ ja és átalakítja ezeket. A változások korá­ ban a helyi elit hagyományos helyzete, saj­ nos a legtöbb magyar kisváros esetében, így Gyarmaton is fölöttébb módosult, hiszen nemcsak valamiféle iparosodás utáni kultú­ rát kapott a régi megyeközponti szerepkör helyett, de értékrendjét ettől kezdve szerves lakossága mellett az ingázók, idegenek, 334 "jöttmentek" hatalmas tömege is átalakítot­ ta. Egy Balassagyarmat nagyságú város még befogható, de ha azt a személyes szférán túlnyúló nagyságrendű lakótér, egyúttal a társas érintkezés sok szálból összefonódott hálózata is, amelyet a kommunkációs tarto­ mány kiszélesedése, az értékrendek sokféle­ sége, a kapcsolati kultúrák burjánzása tesz a falutól és a középvárostól vagy a nagyvá­ rostól eltérővé. Úrhatnámságok, patologikus jelenségek, maníros dzsentroid viselkedésminták ugyancsak tipikusan kisvárosi sajá­ tosságok ezen a tájon, amelyet a harmincas évek elemzői, s főként a szociográfus Szabó Zoltán nem véletlenül a Mikszáth-i hangu­ latú penészvirág-tenyészet, a Madách-i tragikusság és a táblabíró világ jellegtelenségének kotyvalékaként, valamiféle álpalócos maradványként jellemeznek. Szabó Zoltán úgy látta, hogy Gyarmat a harmincas években "hivatalváros", lankák és kastély-kúriák közül kibukkanó vármegyeházával, amely keresztben áll a város vasútutcájának, s két szárnya szimbolikusan a törvényszékre és börtönre, illetve a városhá­ zára könyököl. A város fakó szürkeségét nem a gyárak korma, nem a munka és az élet füstje festette, hanem az idő, amely el­ megy fölötte tétlenül. Igaz, 1791 óta megyeszékhely, de a megye piaca utóbb a termé­ szetes földrajzi középre, Szécsénybe került, így Gyarmat a felvidéki forgalomtól és pi­ actól elesett, az ipart Tarján kapta, s azután elorozta a megyeközponti gazdasági fejlesz­ tést is. Szabó Zoltán szerint Gyarmaton a vár­ megye fontosabb volt, mint a város, a dzsentri fontosabb, mint a polgárság, a ka­ szinó fontosabb, mint a középréteg, amely felépíttette. A városra az átmenetiség, az ideiglenes­ ség a jellemző, kevés a tett és az alkotás, s a �palócföld 95/4 város nem mint város, nem mint közösség akar érvényesülni, hanem a gyarmatiak akarnak előbbre menni magában a gyarmati társadalomban. Mindenki más akar lenni: a dzsentri arisztokrata, az iparos középosz­ tálybeli, a paraszt meg altiszt vagy iparos. A belső mozgás nem tiltott, csak nehéz, és föl­ emészti a feltörekvő erőt és szándékot, ezért mindenki fölfelé néz és lefelé taszít. Itt találhatók "a legmegbízhatóbb lenézői osztályuknak, vagy fajtájuknak, a legturánibb németből jött magyarok, a legantisze­ mitább kitértek. Iparosokból lesznek a legszolgább hivatalnokok és az alsó szociális rétegekből a legantiszociálisabb emberek. E kapaszkodás nemcsak annyit jelent, hogy mindenki fölfelé akar jutni, hanem hogy mindenki tele van gátlásokkal... Hisztérikus társadalom ez, különösen a felsőbb rétegek­ ben, tele takargatni, titkolni valókkal, félel­ mekkel, rettegésekkel és vágyakkal. Ilyen bizonytalan, ingadozó, öntudat és önbiza­ lom nélküli társadalmon, ilyen városiatlan, összevissza, stílusára és saját életformájára nem talált városon könnyen lehet teljhatal­ mú úr egy szép, nyugodt, tisztastílusú, mér­ tékletes, de gőgöspompájú vármegyeház és az a szellem, amelyet megtestesít." (Cifra nyomorúság, 218-230. p.). Szabó Zoltán több mint tízoldalnyi átte­ kintése a városról sajnos igen keserű, s nemcsak az úrnép, a sorvadó kispolgárság, a földjehagyó parasztság vagy a városszéli le­ süllyedt félproletárok "jellegtelen szomorú­ sága" és "unalmas nyomottsága" szempont­ jából tanulságos, hanem a szerepvesztés, a szerepnélküliség szociografikus élménye mi­ att is kulcsfontosságú. Igaz, Szabó Zoltán nemcsak Gyarmatról, hanem lényegében a Dunától Tarjánig terjedő kisrégiónyi tájról írja ugyanazt a keserű jó­ indulattal terhes kritikai véleményt, amelyre a határvonal, a korlátos iparosítás, az alul­ fejlett mezőgazdaság nyomta rá bélyegeit. S mert e táj népessége korántsem oly szomo­ rú és elzárkózott, azért legjobbjai és jobbra törekvői igen hamar megtalálják a lejtős utat Vác és Pest felé. A táj közvetítő szere­ pű volt: "hídnak rendeltetett... szükségképpen ellentétes tájak közé, minden hatások befo­ gadójának, alkalmazójának és továbberesztőjének" maradni, vagy "előlépni" hazai Felvidékké, ahol az értelmiséget a lehetősé­ gek és alkalmak szorításában vergődő dzsentri elemek túlsúlya fogja vissza, ami azután meg is látszik a város társadalmi szerkezetén (ld. Cifra nyomorúság, 27-29. p.). "Balassagyarmat zsidósága körülbelül megfelel a fa lu si zsidóságnak, nagyobb méretekben. A gettó utcáiban saját életük fü lled t melegében élnek az ortodoxok és csak néhány került f e l az úri társaságba, ügyesen alkalmazkodván a társaság kívá­ nalmaihoz" (u.o. 213. p.). Szabó Zoltánt ide-idéznem éppen az ál­ talam kisvárosi sajátosságokként jellem­ zett élettények, a térbeliség, a tradíció, a városi polgári szellemiség öröksége vagy reprodukálódása miatt fontos. A mai Balassagyarmat általánosságban kevésbé színes, mint ami egy szűk építészeti együttesből és egy még szűkebb körű tradi­ cionális polgári szellemiség megmaradásá­ ból képzelhető lenne. Azonban a zsidó kis-, közép- és nagypolgárság java részének (mintegy 2000 embernek) deportálása után is megmaradt benne annyi mentális örök­ ség, ami talán elegendő lehet magának a városnak státusreprodukciójához. Jogos kérdés lehet: mit nevezhetünk eb­ ben a városban elitnek ? A hétköznapi tudatban egyfelől a jól élők, a látványosan jól lakók, a privát szférá­ ban választékos miliő-hatással bírók vagy 335 �palócföld 95/4 politikai szinten a tényleges és kizárólagos befolyást gyakorlók körét sorolják az elitbe. Hipotézisként ez elfogadható is lenne, de hozzá kell vegyük a sem gazdasági, sem po­ litikai szinten nem reprezentált elit-csopor­ tot is, a kulturálisát. - Abban az értelem­ ben, ahogy kiválasztódik, ahogy megújul, ahogy önmaga túlérvényesítése nélkül is je­ len van, ahogy átörökít értékeket, normá­ kat, életformát, integrációs struktúrákat és ideológiákat, ízlést, zártságot, hatékonysá­ got vagy tudást. Érdemes ide sorolni a kap­ csolati elitet is, amely a maga kulturális ní­ vóján, családi és társasági körében, szakmai vagy vallási-hovátartozási miliőjében hor­ dozza egy bizonyos típusú hatékonyság rej­ tett dimenzióit, amelyek nem mérhetők jö­ vedelemmel vagy lakásminőséggel, de érzé­ kelhetők egy kommunikatív szférában, egy bármily poros, mégis konzekvens értéktér­ ben, amelyek megtalálhatók az életforma­ azonosságokban, a társadalmi integrációs mechanizmusokban, az értékrend közössé­ gében, az életvezetési stratégiákban, stb. Úgy tapasztaltam, hogy Balassagyarma­ ton számos család van, akik ezekre akkor is példát, modellt nyújtanak, ha az egyes orga­ nikus életforma-típusok már nincsenek meg itt a maguk sértetlenségében. Ennek a "rej­ tett elitnek" szinte minden tagjára is érvé­ nyes az életstratégiák egymásra rétegződé­ se, "strukturált individualitássá" változása. Talán ama bizonyos Pest felé vezető lejtős út, s a város megbicsakló történelmi szere­ péből adódó hátrányos helyzet eredményez­ te, hogy Gyarmat semmivel sem rosszabb ma már, mint egy átlagos nyugati kisváros­ ka, fölhígult és/vagy eltörölt polgárságával, ki sem alakult munkásságával, gyökértelen iparával, megcsonkított térségi szerepével. A helytörténész Majdán Béla szerint az 1945-47-es korszakban a város a polgári 336 pártokat részesítette előnyben, 1950-től már nem volt megyeszékhely, elszenvedte a második igazgatási-szerepköri funkcióvesz­ tést, majd a káderezést, a szakapparátus szétverését, a szerves értelmiség felmorzso­ lódását, ami nyilván ismét elősegítette (föl­ tehetően a legrátermettebbek) elvándorlá­ sát, előidézte az "osztályidegenek" státus­ vesztését és/vagy deklasszálódását, elfojtot­ ta a vallási-kulturális-egyesületi élet mara­ dékait, s mindehhez jött még a "hatellemis" vezérek korszaka, a polgári iparosság fölszá­ molása, a város régi karakterének elmasza­ tolása. Viszont - ugyancsak Majdán szerint - ezt követte a hatvanas évek közepétől a politikai "ébredezés", a makrotörténelem változása, a túlélő generációk új szerepkere­ sése, a megőrzött sokféleség élesztése és a "kulturális trezor" felnyitása, a politikai­ igazgatási decentralizálást követő kitárulko­ zás, az új helyi igények megfogalmazása és a helyi vezetés valamiképpeni megerősödé­ se. Majdán "nevesíti" ezt a fejlődési állo­ mást: a Lombos (avagy Lőwi)-korszak volt ez, amely a tanácsi önállóság nehezen érvé­ nyesíthető ideológiájának és a hatvanas évek közepén beállt enyhülő politikai lég­ körnek meglovagolásával, a külső ágazati támogatások és a felső politikai kapcsolatok mozgósításával, s ezek következményeként a hetvenes évektől már egy megnevezhető szellemi pezsdüléssel és fokozódó iparfej­ lesztéssel jellemezhető. - S ezzel már az örökségek egyik fontos eleméről, az intéz­ ményesült viszonyrendszerek használatáról van szó. A szerepvesztett kisváros új szerepének kialkuvása, a zárt kommunikációs tér nyitá­ sa, a bizalmi alapú külső kapcsolat „beveté­ se” tipikusan ennek a kisvárosi elithagyo­ mánynak alapeleme. Kétségtelenül paterná- �palócföld 95/4 lis, bizalmi alapú, de olyan örökséget hordo­ zó eszköz, amely már nem a sikerképtelen dzsentri vészreakciója, hanem a perszonális nexusokon és kapcsolati intimitáson nyugvó cselekvést eredményezi. A városi tanácselnök Lombos nem a me­ gyei, mesterségesen fölérendelt szférában keres megerősítést, hanem - átnyúlva ez in­ tézményes korlát fölött - a még központibb szférában; nem a megyei elismerésért és nem a fővárosiért cselekedett, hanem a kül­ ső megerősítéssel stabilizálta vagy jobbítot­ ta a város romló helyzetét az intézménye­ sült interperszonális mezőben. A Szabó Zol­ tán jellemezte helyzetben még a főispáni titkár vezérlete alatt pakolták a vármegye hajdúi a megyeháza portáján a szövőszéke­ ket és a házi szőtteskiállítás darabjait, hogy a megye népe munkához, a város jövede­ lemhez jusson a helyi kézművesiparból Lombos Márton (kispolgári kereskedősegéd !) pedig az országos pártvezetéstől eszközöl ki fejlesztési támogatást, kihasználva a kol­ lektív tapasztalatot és a funkcionális esz­ köztárat. Korszakok, kulturális szintek, kap­ csolatok és karakterek különbségei ezek... Ennek az újtípusú kapcsolatrendnek, amely a perszonális térben erősödik meg a szocializmus korszakában, még két tartozé­ ka van, igen karakteresen. Az egyik a város "menedékhely"-jellege, amely részben történelmi, részben jelképes is, hiszen a törvényhozó igazgatási logikájá­ val nézve senkinek nem volt érdeke határ­ széli várost fejleszteni, és lakosi szempont­ ból sem volt jobb jövőt remélni - mégis szá­ mos értelmiségi Pestről is ideköltözik, vál­ lalkozóktól népművelőig, orvosoktól gyárve­ zetőkig sokan leltek itt új funkciót, s talál­ nak jövőreményt is. Sőt, a város párttitkára is egy jó ideig ide száműzött, büntetésből ide helyezett egyén volt. A másik eleme az újjáalakuló kapcsolatrendnek a „csakazértis” mentalitás: bár a negyvenes évektől a hatvanas évek közepéig egy mély retardáltság-érzet telepedett rá a város értelmiségére, mégis számos sikerér­ zet is ehhez a túlélő magatartáshoz, illetve a retardáltság elleni küzdelemhez kapcsolódik utóbb. A retardáltság-érzet elleni cselekvés pe­ dig ekképpen éltető erőt tartott fenn, a túlé­ lés programját hívta elő, lassan előkerültek az életesélyeket növelő, az egyenlőtlen el­ osztást kompenzálni képes belső, emberi, kapcsolati, értékrendi, családi tartalékok, az új szereptudatok bázisai, s bizonyos érte­ lemben a mai funkciótudat, értékrend és perspektíva-biztonság részecskéi kezdtek egymásra épülni. Úgy vélem, alkalmasint ez is egyik (alig látható) oka volt annak, hogy egy magát megtartó értelmiség, egy kezdeményezni merész vállalkozói réteg és egy ideológiaiszakmai-pártkapcsolati tőkéjét konvertálni képes csoport (túl azon, hogy nyilván kalan­ dor konkvisztádorok is feltűntek vagy visszatelepültek) moccanást idézhetett elő Balassagyarmaton. A „túlélés programja” mint a balassa­ gyarmati elit (vagy a sok szempontból ebbe a körbe tartozó kiemelt és kiemelkedő értel­ miség) helyzete, cselekvési rutinja és a ver­ tikális differenciálódásban betöltött szerepe viszont nemcsak az individuális motivációk­ kal magyarázható - bár e téren az egyéni életmód-stratégiákat és életesélyeket inkább tartom meghatározó jelentőségűnek, mint a réteg- vagy státuszcsoportról leírható jel­ lemvonásokat. Az individuális cselekvési programokat szeretném az alábbiakban az életstílusok és életvezető értékek felől megközelíteni. E té­ ren a társadalmi cselekvést és ezen túl a 337 �palócföld 95/4 kollektív (vagy réteg-ismérvek szerinti) kapcsolatokat lehet leginkább megnevezni, amihez szükséges, de nem elégséges ismérv a rétegződésben elfoglalt hely definiálásá­ hoz. A balassagyarmati elitnek számos kü­ lönböző jellemvonása van, de törekvéseik hasonlítanak vagy emlékeztetnek egymásra, s meg lehet nevezni például a céltudatos, ra­ cionális cselekvőket vagy a politikai és/vagy gazdasági, sőt kulturális szerencselovagokat, akiknek sikeréhez vagy túlélő stratégiájához a körülmények bizonyos összejátszása adott inkább felhatalmazást, mint a hozott kultú­ ra. Az elitet, ami kisvárosi szinten a társa­ dalmi élet irányításában, befolyásolásában, kihívásainak megválaszolásában elért jó po­ zíciót, gyakorlottságot és kiemelkedő dön­ téshatalmat jelent vagy ezekhez nagyon kö­ zel eső státust, interperszonális kölcsönviszonyok rendszereként, hálózataként talál­ tam meg. Az esetek egy részében egyéni vi­ selkedésről, nézetekről, tanult mintákról van szó, a kérdezettek java részénél azon­ ban a társadalmi környezettől korántsem független reakciókat, kihívásokra adott vá­ laszokat találunk, tehát részben strukturális változókat is, amelyek belátásához véltem fontosnak a fönti „történelmi ív” fölrajzo­ lását. A balassagyarmati elit viselkedése, tag­ jainak válaszai a sorskérdésekre, érdekeik és létfeltételeik is a társadalmi környezet szerkezeti sajátosságaitól meghatározottak, a társadalmi munkamegosztáson belüli po­ zíciójuk adta készletekből építkeznek. Lás­ sunk ebből néhány momentumot. Helyi elit és elit-értékek A magam törekvése ebben a kisvárosi társadalmi térben leginkább az volt, hogy 338 átlássam a gyenge kötéseket, a be nem val­ lott cselekvési vagy értékrendbeli párhuza­ mosságokat, a viselkedés mögöttes motivá­ cióit és azok társas visszhangját, az életesé­ lyek egyenlőtlenségeit és hasonlóságait, a kulturális és politikai tőkék konvertálható­ ságát, illetve mindennek hatását egy kap­ csolati és kulturális reprodukciós mechaniz­ musban. Mivel maga a gyarmati társadalom is „kis minta”, továbbá mivel a helyi elit re­ latíve és ténylegesen is kis számú, s mivel részben „jöttment”, részben innen emigrál­ ni törekvő, a helyi elitet tarthatnánk akár az esélytelen, sikertelen, fluktuációra képte­ len, mobilitásra alkalmatlan csoportnak is, vagyis olyannak, amelynek racionális osz­ tálycselekvése eleve reménytelen. - Viszont épp az empirikus tapasztalat mondatja azt, hogy a gyarmatiak mai elitjét nem elsősor­ ban a származási elit adja, nem is a tudáse­ lit, sőt mégcsak nem is a politikai elit mégis megvannak bizonyos elitvonásai, a perszonális kapcsolatrendet is magába fog­ laló paraméterei. Nem állítanám, hogy életvitel-szerű egy­ ségről, zárt kapcsolati szféráról, szintetizálódott műveltségi szintről vagy intézménye­ sült kapcsolattartásról van szó - inkább csak odáig merészkednék, hogy a kulturális cso­ porton, családi-társasági környezeten, fog­ lalkozási társas körön kívül van még valami, ami az elit különböző csoportjai között, de virtuálisan mégis egyazon szintre helyezi annak egyedeit: ez pedig a kisvárosiság, amely egy makrotársadalmi tagoltság kép­ zetén belüli pozíciót jelent az ott élő és ön­ magára reflektíven tekinteni képes szférá­ ban. Vagyis például annak tudása és ponto­ sabb ismerete, hogy egy fővárosi kulturális életben részt venni kivételesen nehéz ugyan, de mert az elitbe kerülést fogyasztásra al­ kalmas kínálattal biztosító szolgáltatás (al­ �palócföld 95/4 kotás, oktatás, értékközvetítés, stb.) maga is piaci termék, s egy nagy piacon csak való­ ban másabb-jobb termékkel lehet "betörni", addig egy helyi piacon már "piacképes" le­ het az is, akit esetleg be sem engednének a fővárosi piacra. A gyarmati kábelgyár igazgatója vagy a zeneiskola tanára a maga szintjén éppoly si­ keres, ha nem épp sikeresebb, ismertebb, mint fővárosi kollégája... S a vidékiségnek ez a tünete mindigis megfogalmazatlan vagy kímélettel, esetleg önsajnálattal megfogal­ mazott maradt, a vidéki elit ezt származásá­ val hozza. A „piacképesség” persze itt érvé­ nyességet, hatékonyságot, eredményességet, s gyakorta többletszorgalommal produkált többlet-teljesítményt is jelenthetne. A vidékiség egyik alapvető tünete, hogy az optiká­ ja más, mint a fővárosiaké: számukra az „itt” ugyanolyan helyi identitást, kapcsolatrendszert, szokásokat, értékeket mutat, mint az "ottaniaknak" a sajátjuk, sőt, alkal­ masint erősebb kötődést, lokálpatriotizmust is eredményezhet. A vidékinek a szó nemesebb értelmében több köze van a vidékhez és magához a la­ kóhelyéhez, mint a nagyvárosinak. Ezenfe­ lül a mozgás, az utazás ma már nem aka­ dály. Gyarmatról egy órányi az út Pestre, semmivel sem több, mint a pestieknek a Ba­ laton vagy a Mátra. (Ennyiben nem eltúl­ zott, hanem valóban átélhető tragédia a határmentiség, amely bizonyos időszakokban térben is lehetetlenné tette a gyarmatiak számára a szerves környezettel való együtt­ élést). A mozgásnak ez a lehetősége a vidé­ ki számára többleteket kínál csupán, nem pedig elvesz a helyiek helyzeti előnyeiből. S talán az ingázókat (a nem tartalmi, hanem fölösleges funkcionális mozgást végzőket) leszámítva, korántsem státuszromboló jelle­ gű maga a mozgás, amely az elit számára nem kényszer, hanem lehetőség inkább, éle­ tük horizontális kiteljesítése, s egyúttal ar­ ról is árulkodik, hogy a kisvárosi létben minden megvan, csak kicsiben, emberlépté­ kű méretben, s ami nem lenne, az sem elér­ hetetlen. További fontos szempont a gyarmati elit státuszának reprodukciójában, ami az elit számára mindenütt kulcsfontosságú cél: ne­ vezetesen az életszínvonal nívóján kívüli ha­ tékonyság, a hatás, a befolyás, a hatalom növelése az adott szinten sokkal könnyebb, mint a nagyvárosi vagy a fővárosi közegben. Egy átlag értelmiségi vagy felső elitbeli éppoly kevéssé tudja befolyásolni az orszá­ gos külpolitikát vagy a privatizációs para­ métereket, mint egy balassagyarmati orvos a kórházi-egészségügyi ellátás helyi javulá­ sát, vagy a textilkereskedő a cseh és szlovák vászonfesték-gyártást és ipari műszálfel­ használást. Ne felejtsük el azonban, hogy épp az elit "ópiuma" a siker, az érvényesülés, a hatás és a presztízs , amelyből relatíve sokkal több jut a vidékinek. S ez ugyancsak a státusbiz­ tosításhoz, a sikerességhez, az elit-normák minimuma szerinti "minőségi extraprofit­ hoz" tartozik. Nem beszélve arról, hogy az elitet éltető, reprodukcióját segítő perszo­ nális kapcsolatháló mennyivel több bizto­ sítékot tartalmaz kisvárosi szinten, mint a fővárosban. További, a helyi elit státuszja­ vulását vagy helyzetkonzerválását jelző, szimbolikusan is jelentőséggel bíró momen­ tum az életszínvonal. A társadalmi feltörekvésnek régtől fogva ismert kritériuma az életszínvonal növelése és az ambíciók teljesedése mint az életmi­ nőség javulásának eszköze. Kétségtelen, hogy a hirtelen nagyra nyílt életszínvonal­ olló ma már összehasonlíthatatlanná teszi a fővárosi elit lakás- és életszínvonal-helyze­ 339 �palócföld 95/4 tét a (se nem iparvárosi, se nem igazgatási, se nem mezőgazdasági karakterű) kisvárosi­ akéval. Az általam látott vagy meglátogatott ba­ lassagyarmati elit-lakások igen jól reprezen­ tálják, hogy egy kisvárosban felsőközéposz­ tályi vagy annál jobb szinten élni szinte csak szándék kérdése a fővárosi viszonyla­ tokhoz képest. Maguk a helyi elit tagjai egyértelműen "fölfelé" vágyakoznak, de jó­ zan mérlegeléssel megrekednek a tisztes, szerény helyi gazdagságban. Például a gyar­ mati kulturális elit tagjainak otthona, hang­ szerekkel, festményekkel, sok könyvvel, technikai felszereltséggel, telefonnal, tagolt terekkel és tágassággal igen jól reprezentál­ ja a korántsem ódivatú polgárias vagy nagy­ polgári miliőt. Szintúgy nem kevés azok száma, akik pesti egzisztenciájukat hagyták ott balassa­ gyarmati vagy Gyarmat-környéki letelepe­ désért, a vidéki egzisztenciáért. S akik ma Pesten észrevétlen beolvadnának, azok ott az elithez számítanak, továbbá harmoniku­ san élik át és élvezik is életstílusuk sikerül­ tét. A mai gyarmati kulturális elit java ré­ sze számára a fölmorzsolódás, az elemi elvegyülés vagy az elidegenedettség élményét hozná a főváros; egy kisváros, a maga intim tereivel, befogható méreteivel és szűkös in­ formációs hálózatával valóban kisstílű tud lenni, de főképp csak annak, aki világvárosi méretekhez szocializálódott vagy azt isme­ retlenül áhítja. A helyi elit státusztermelésének egyik forrása viszont éppen az, hogy az áttekint­ hető méret kínálta definiált, behatárolt mozgástér lényegében állandó marad, s csupán az ezen belüli változások jelente­ nek kihívást az alkalmazkodásra, ami az eredendő mozgékonyság esetén a legke­ vésbé sem gond. 340 A helyi közösség, akármilyen fiktív oly­ kor mint közösség, mégis számos integráló erőt, többféle megerősítést és belső kontrollmechanizmust, áttekinthetőbb értékren­ det, kollektíván jóváhagyott célképzeteket fejleszt ki magában, sokszor egyértelműen megteremti az életforma-azonosság értékét is, amely kulturális vagy szimplán emberkö­ zi kapcsolatok mezőjével, intézményesült viszonylatok rendszerével veszi körül az egyént, aki számára a kollektív tapasztalat bármily változékony legyen is - egyfajta belső szervezőerőt jelent, s ezt minduntalan megerősíti vagy korrigálja az egyéni és csa­ ládi, kisközösségi és helyi társadalmi élettö­ rekvések adott kerete. Mindez részben vé­ delem is a külső veszélyek és a belső konf­ liktusok ellen, akkor is, ha a konfliktusok átélése csak alkalmilag teremti meg az idő­ leges véleménytársulásokat. Vagy ahogy Tausz Katalin is írja: mindez ideologikus közösségtudatot, helyi referencia-csoporto­ kat termel, vagyis lehetőséget teremt arra, hogy önmagát csoportként is megfogalmaz­ va, az „én-” és "mi-tudattal" másoktól megkülönböződve, helyhez kötődő szerkezeti el­ rendezésben élhessen (Tausz, 17. p.). Bár a helyi elitnek sosincs meg az állan­ dósága, s még kevésbé van meg a makrotársadalmi szintű elismertsége, a gyarmati elit számára a gyakran láthatatlan réteghatárok sokkal több biztosítékot jelentettek a múlt­ ban, mint manapság. Mint Utasi Ágnes írja, ennek okai részint a többnemzetiségű helyi társadalom egyes rétegei között kialakult közmegegyezéses közlekedési pályák, ré­ szint az iskolai végzettség, származási kö­ zösség, családi normarendszer és nyelvi-kul­ turális örökség által meghatározott életstí­ lus-egységek kialakulása voltak. Létezik egyfajta diszkontinuitás, amely a harmincas évekbeli (vagy korábbi) elit és �palócföld 95/4 a mai elit között van. A mai, kialakuló vagy mainak tekinthetünk. Olyanokra utalok, részben kialakult gyarmati elit már nem mint a kulturális cserekapcsolatok, az infor­ ugyanaz az elit, amely származási előnyeit mációs terek, a kommunikációs szféra rela­ még élvezte a harmincas években. Két tív (vagy szelektív) zártsága és emellett ru­ szempontból azonban mégis megmaradt és galmassága, a családi normarenden belül a tovább él ez a társadalmi csoportozat: egy­ szülők mintaszolgáltató szerepe, a belső és részt fölhasználva a fővárossal való kapcso­ külső harmónia megnyilvánulásainak tiszte­ latát, az információs hálózatot és a családi- lete, a magaskultúra fogyasztása és átadása, rokonsági-kollegiális liezonokat, a hajdani a társadalmi hasznosságtudat és hatékony gyarmati elit java része Pestre költözött, s jelenlét mellett az emberség, a humánus lényegét tekintve nem került mélyebbre a gesztusok, a tolerancia stb. Továbbá olya­ társadalmi struktúrában, vagy nem él ma nokra, amelyek révén az emberi, egziszten­ rosszabb státuszban, mint annakidején. ciális és szellemi sikerképességgel mérik az Másrészt ugyanők örökül hagyták Gyarma­ elithez tartozást, de nem függetlenítik ettől ton azt a normarendet, amelyet az alacso­ a morális lét eleganciáját, az erkölcsi tartás nyabb státuszú társadalmi osztályok is kon­ és a fennség látható megnyilvánulásait; s dicionáltak mint elit-ranghelyzethez tarto­ ahogy a hasznosság és hatékonyság mellé zót, s amelybe a mai felsőközéposztályi csa­ helyezik a műveltségi normákat és az anya­ ládok betelepültek, vagy ahová fölemelked­ gi biztonság feltételeit mint értékelveket tek. S ahogy amazok - mint Utasi írja - „a abból végülis a legklasszikusabb intellektuá­ Budapestre kerültek 70 százaléka a legma­ lis elit-felfogás világlik ki. A szellemi elit-csoportba tartozók gasabb presztízsű lakóövezetekben (főleg az I., XI., XII. kerületekben) él”, és „a főváros­ ugyanúgy, mint a gazdasági elit tagjai, ön­ ban is megőrizték a családi státuszt megille­ magukat nem sorolják az elithez, de az odatő szegregációs pozíciót”; az új gyarmati tartozók meghatározásakor pontosan azt az elit is - vélem én - arról a családi érték- egzisztenciális és mentális ranghelyzetet ír­ rendszerről vall ma, amely a kitartásra, a ják le, amilyen az övék. Magyarán: az ön­ hátrányos helyzetet előnyösre fordítani ké­ meghatározásnál elsősorban valamiféle em­ pes mentalitásra, a túlélésre, a státuszmeg­ beri tevékenységtöbbletet, mintaszolgáltató őrzésre szocializálta az újabb nemzedéke­ magatartást, sikerességet és emberséget, ket. Ha a harmincas évek gyarmati elitjét az szellemi fölényt és morális tartást hangsú­ iskolázottság, a nyelvtudás, a családi neve­ lyoznak, de az elit fogalmához mindezeket lés konzekvens volta - az értékszolgáltatás nem kötik, hanem azt szívesebben használ­ szempontjából - vagy épp a fiatalabb nem­ ják valamiféle elvont értékkategóriaként, zedéknek "útravalóul" adottak szempontjá­ amelyet talán inkább a gazdasági életben ból nézzük, igen szembeszökő, hogy ez kö­ játszott szerep, a politikai befolyás vagy a hatalmi befolyásolás-képesség jellemez szá­ vetkezetesen megmaradt. Kondícionálódott tehát Balassagyarma­ mukra, s ezt magukról okkal nem tételezik. A mai balassagyarmati értelmiség elit­ ton az elithez-tartozásnak néhány formai jegye, amelyet (főképp a humán értelmiség fogalmába mindenképpen a vezetők szférája berkein belül) talán eredendően a polgária- és a jól keresők vagy gazdagok ("főorvosok, sodás, a városlakó polgári értékrend tartal­ gyárigazgatók, sikeres vállalkozók") szférája 341 �palócföld 95/4 tartozik, akiknek sikeressége kívülről de­ terminált, hivatalosan elismert vagy támo­ gatott. Ugyancsak érdekes, elitet jellemző motí­ vum az életesélyek szimmetriája: az egyéni életrajzok párhuzamossága sokszor megle­ hetős hasonlóságokat mutat, s mindegyik életútban kulcsszerepe van a családnak, az indító családi környezet hosszútávú hatásá­ nak, a szülők értékrendjének, a familiáris kapcsolatoknak és késztetéseknek, anélkül, hogy a legtriviálisabb vagyonosodás feltéte­ lezése állna mögötte. Az elit-szerephez hoz­ zátartozik a gyermek életesélyének javítása, amely mint a jövendő elitbe tartozás lebeg szem előtt. A mai gyarmati értelmiségi elit tagjai magukat a felsőközéposztályi szintre helye­ zik, amiben - különös tekintettel a szocializ­ mus sikeresen homogenizáló évtizedeire mélyen egyet lehet érteni velük, bárha fölte­ hetően nincs kellő rálátásuk arra, hogy amennyiben egyáltalán lehetséges lenne az új gyarmati elit kialakulása, az éppen az ő szerepvállalásuk révén lesz lehetséges. Ezt igazolja az is, hogy a harmincas évek gyar­ mati elitjének életmódjáról hallottakhoz sokban hasonlít a mai gyarmati kulturális elit életmódja és egész habitusa. Az össze­ tartozás, a családi életek egymásba karolá­ sa, a magaskulturális rendezvényeken való jelenlét, a "partyk" és kártyadélutánok, a családi zenélés és a mívesebb életvitel szá­ mos egyéb jele nagyjából ugyanazt a társa­ dalmi ismeretségi kört, ugyanolyan társas kapcsolathálót mutatnak, mint a hajdani volt (leszámítva természetesen az etnikus identitás és etnokulturális zártság annaki­ dején jelenvaló, de ma már hiányzó mo­ mentumait). A kulturális elitnek tartott csoport egy alig latens identitástudattal, „mi-tudattal” 342 is rendelkezik, de ebbe a csoportképzetbe nem sorolja a politikai elitet, sem a gazda­ ságit, miközben részének tekinti számos ér­ telmiségi szféra, szakmai kör kiemelkedett egyéneit - például orvosok a zenészeket, képzőművészeket, pedagógusok az ügyvéde­ ket, jogászok a művészeket és orvosokat, stb. S ennek az elit-körnek szükségképpeni megnyilvánulása, bizonyos értelemben men­ tális öröksége az, hogy kitartásra, lelemé­ nyességre, helytállásra és sikerre szociali­ zálja a fiatalabb nemzedékeket. Minthogy ma már a fővárosi kulturális élet könnyebb elérése nem lehetetlen, re­ ményt kelthet az a helyzet, hogy a mai fia­ tal vagy második generációs értelmiségi elit megmarad a városban, visszatér vagy (a bu­ dapestihez képest még mindig könnyebben megteremthető) lakás- és egzisztenciális bá­ zis reményében helyben marad, s a KeletEurópát is elérő intellektuális minimum­ szinthez alkalmazkodni próbálva diplomát szerez, nyelveket tanul, elitértelmiségi szociabilitásra rendezkedik be. Az ilyen elit-rétegnek hosszútávú, s nem egynapélő sikerességre berendezkedett hagyománya segíthet abban, hogy a balassagyarmati pi­ aci "vadkapitalizálódás" talán visszahat majd a minőségi értékrendekre, s az elitér­ telmiségi életstratégiákat a perszonális szfé­ ra védelmére, a szellemi kiválóság elérésére serkenti. A "politikai elit" Alighanem külön említést érdemelne a balassagyarmati politikai elit - ha lenne ilyen. A város elveszített megyei státusa, a frontier-szerep és a periferizálódás két ten­ denciát engedett érvényesülni: a helyi poli­ tikai vezetés 1952 után egyrészt főképp „ej­ tőernyősökből” állt (mint rendszerint a me­ gyeközpontok), másrészt épp a Salgótarján �palócföld 95/4 preferálása miatt hátrányos helyzetbe szorí­ tott gyarmatiak rákényszerültek arra, hogy összeszedjék politikai hatékonyságuk, kap­ csolatrendszerük maradékait, s azt részint az új megyeközpont ellen fordítva, részint önvédelmi eszközként használva stabilizál­ ják korábbi státuszuk romló állagát. A mai átmeneti korban még megmaradt, jobbára nyugdíjas-korú hajdani párt- és ta­ nácsi vezetők bizonyos mértékig igyekeznek átfesteni emlékeiket, vagy épp ellenkezőleg, örök értékű sikerkorszakként gondolnak az elmúlt évtizedekre, de többségük kihullott a politikai elit befolyásoló szerepköréből, el­ veszítette kapcsolatait és eszközeit, korosz­ tálya kihalt vagy visszavonult, s így a mai politikai konstellációkra már szinte semmi­ féle hatással nincsen. Mindenesetre a haj­ dani politikai érdekkörök befolyásolása ko­ rántsem csupán a politikai élet vagy a helyi politika-irányítás szintjén keresendő. A mai politikai vezetésnek sincsen közmegbecsülésnek örvendő, sikeres vagy leg­ alább karizmatikus státusza, de a korábbi­ nak (az egyetlen kivétel Lombos Mártont leszámítva) még kevésbé volt. Amennyire a tegnapi politikai "elit" mai önértékeléséből kiderül, ezek az em­ berek éppúgy szociábilisak próbáltak len­ ni, éppúgy a maguk "kiválósági" öntudatá­ val és némileg eltúlzott omnikompetenciájával definiálták létük értelmét, mint a helyi elit-értelmiség a maga morális hasz­ nosság-tudatát és szolgálat-elvét. Mind­ ketten azt látszanak céljuknak tekinteni, hogy Balassagyarmat ne legyen többé gyarmat, ne legyen többé sem a megye, sem az ország gazdaságának, politikai in­ tézőköreinek, munkaerő-gazdálkodásának vagy idegenpolitikájának, határőrizeti szférájának gyarmatosított státuszba szo­ rított elszenvedője. A volt tanácsi vezetők a maguk helyze­ tét hagyományosan a pártirányítással szem­ benállóként vagy csakis formális együttmű­ ködésként határozzák meg, de az ezzel szembeni természetes gyanakváson túl ez utólagos minősítésekben mindenképpen sze­ repet játszik egyfelől a helyi vezetés min­ denkori függő helyzete a helyi gazdaság si­ kerességétől, másfelől a természetes ódzko­ dás a még hatalmasabb irányítóktól és híve­ iktől. Minthogy pedig a helyi gazdaság igen fejletlennek volt mondható, a mai fejlődési állapotban a politikai szféra szétziláltsága még kevésbé kedvez egy (bármily formális) politikai elit kialakulásának és elfogadottsá­ gának. Nincs tehát balassagyarmati politikai elit, amelyet ekként értékelhetnénk. A város történeti egzisztenciavesztése és szerepének minimalizálódása meglátszik a helyi vezetés "gyengeségén" is. Néhány dzsentroid allűrt leszámítva az eddigi helyi vezetés inkább kapcsolati elitként működött, inkább ér­ dekkijáró szerepe volt erősebb, mint az el­ nyomó és végrehajtó, s ebben az értelemben köréhez tartozott a helyi katonai és rendőri tiszti réteg a maga klubjellegű kapcsolati körével, ami ugyancsak a város kulturális miliőjét "segítette" tovább egzisztálni, mert nem volt olyan szoros az uralmi ráhatás és nem volt olyan kicsi az uralmi távolság a helyi kulturális elit és a politikai-hatalmi vezérkar között, hogy minden apró közügy­ be beleszóltak volna "föntről". Mindez arra figyelmeztet, hogy amennyiben létezett kul­ turális elit-tradíció ebben a városban, annak szuverén, rejtett szféráit nem próbálta totá­ lis és kombattáns módon befolyásolni, va­ gyis élni hagyta ez a politikai szféra. Mindennek ellenére a balassagyarmati középosztályi társadalom túlélési stratégiái­ ra nyilván hatott a politikai légkör is. 343 �palócföld 95/4 Amennyire a kívülálló ezt érzékelheti, fölte­ képpen, hogy térbeli mozgással alkalmazko­ hetően nem volt annyira erőszakos a ráha­ dik helyzettudata kialakulatlanságához és tás, hogy totálisan elnyomta volna, írmagját szerepe előre láthatatlanságához. A képzelt, is elpusztította volna a kisvárosi értelmiségi és főképp politikai téren erőltetett kollektív elit-tradícióknak, de nem volt annyira erős identitástudat vagy közösségkép tarthatat­ sem, hogy épp a megmaradás érdekében a lansága bizonnyal sokakat kerget hamis, so­ hatalom ellen kialakított érdekszövetséget semvolt vagy most keletkező eszmények generált volna. A relatíve puhább hatalmi után. A város, Balassagyarmat jövője szem­ gyakorlat és a város perspektívátlansága ezért természetszerűleg erősítette azt a tö­ pontjából, tehát immár az lett a ma kulcs­ rekvést, hogy a sikerképesebb és változtatni kérdése, hogy a fölöttébb lassan prosperi­ bátor helyi elit inkább Budapestre indult tásnak induló vállalkozási szféra tőkeereje szerencsét próbálni, ami az esetek java ré­ képes lesz-e új polgárosodást elősegíteni, s szében jól vagy jobban sikerült, mint sta­ ez új perspektíva szereplői miként viszo­ nyulnak majd a magasabb politikai szférák tisztikusan várható lett volna. A középosztályi tradíció értékeinek leg­ gyarmatosító politikájához vagy a helyi elit fontosabbja éppen a középosztályi státus túlélő, hagyománytartó szereptudatához és megtartásának mintája, amelyen belül pél­ mai-holnapi szerepkereséséhez. dául a nyelvtudás, a nyelvvel rendelkezés Felhasznált irodalom: mint kulturális tőketulajdon más multikul­ Feuer Mária (1982) kóruskutatása Balassagyar­ turális területeken is megvolt, de a gyarma­ tiak számára valóban az egyik feltörekvés­ maton. In: Tanulmányok. A közművelődés helyzete és hez, sikerhez vezető eszköz maradt. Az új, fejlődésének távlatai c. kutatási főirány vizsgálatai. mostani gyarmati középosztály talán még Művelődéskutató Intézet, 103p. Majdán Béla (1993) mozgékonyabb, mint elődei voltak, s szinte Egy határmenti kisváros történelmi arculatának főbb a gyökeret-eresztés nélkül is hajlandó fölál­ vonásai. Kézirat, 14 p. Szabó Zoltán (1938) Cifra dozni helyi státusát a rövidtávú siker remé­ nyomorúság. Cserépfalvi, 2 82 p. Tausz Katalin (1993) nyében. Ez az új társadalmi réteg talán a Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződésé­ gyors társadalmi változás okozta válság- ről. (Kézirat. Kandidátusi értekezés.) Utasi Ágnes helyzetet, a kihívások nehezen elhárítható (1994) A kisvárosi elit változásai és sikerstratégiái. tömegét igyekszik távol tartani magától ak­ Kézirat. 58p. 344 �palócföld 95/4 Végh Károly „Kitárt marok” - hazajáróban (részletek egy soha be nem fejezhető írásból...) „Nem mondok nagyot, mikor azt mondom, hogy kerek szép Magyarországon nincs olyan f a lu , mint az én szülőföldem, Diós-Jenő... Talán a legjobb hasonlat, ha azt mon­ dom.: egy kitárt marok. A falu a tenyér közepén fekszik, szántóföldjei az öt ujj, az ujjak közti völgyekben a kies, berkes, csalitos rétek terülnek el, melyeken végig kígyózik a hegy aljából fakadó csörgedező patak. Hát még az erdeje. Felhőkbe nyúló szikláival, vadre­ gényes szakadásaival, omlásaival, járható és járhatatlan völgy-katlanjaival... Gyermek­ emlékeim felejthetetlen édes gyönyörűségei, oly jól esik visszaemlékezni reátok!" (Szentgyörgyi István) A táj, hazajáróban Ritkulnak az ünnepek. Észrevétlenül szürkülnek el. Hazajáróban egyre jobban idegennek érzem magam. Megfordult a világ. A külső történések egyre jobban elhalványodnak és a bel­ sők erősödnek fel. Az emberi arcok elmosódnak, a tájak elszürkülnek, az események önálló életre kelnek. Elszakadnak a tárgyaktól, az időtől. Más-más időben bukkannak fel emlékeze­ temben. Felnagyítódnak lényegtelennek tűnő események, és eltűnnek nem is tudom hová a lé­ nyegesek. Az idő múlásával ez egyre inkább így van. Megpróbálok rendet teremteni köztük. Erre jó a fehér papír. Hazajáróban újabbak és újabbak jönnek elő. Nógrád. Nekem elsősorban nem egy megye, nem egy falu, hanem egy tájegység. A Bör­ zsöny, a Cserhát, Diósjenő; az emberek, az emberek viselkedése, mentalitása. Ahogy távolo­ dunk térben ettől a helytől, ahol ez kezd megváltozni, nálam ott van ennek a tájnak a vége. Ahol már másképp gondolkodnak, másképp viselkednek. Önálló világ ez. Régen még azt is gondoltam, hogy kemény, láthatatlan fal veszi körül. Szerettem volna kitörni belőle. Ma már úgy gondolom, hogy inkább védett, körülölelt. Ölelésébe járok haza? 345 �palócföld 95/4 A falu Hozzánk a faluba csak az tért be, akinek itt dolga volt. Átutazni csak vonaton lehetett, a be­ kötőút ma is tisztes távolban tartja a véletlenül betérőket. Elmenni is csak az ment el innen, aki erre kényszerült. Mikor a föld, az erdő már nem adott elég munkát és lehetőséget a megélhe­ tésre. Hajnalban még sötétben utazni a gyárba, este sötétben haza. Több órát naponta. Tanulni én is így jártam el. A füstös vonaton télen a padlón papírt gyújtottunk, hogy egy kicsit mele­ gedjünk, nyáron a korom bebújt ingünk alá is, izzadt testünkhöz tapadt. A házakat a Börzsöny védte a nyugati szelektől. Azok egyre közelebb húzódtak hozzá. A hegyek megdobták a felhőket, a szelet, s azok csak a falu másik oldalán huppantak le. A felvégen azok laktak, akik leginkább az erdőből éltek, a favágók, az erdei munkások, a vad­ orzók, a csemetézők, a fűrésztelep dolgozói, a rakodómunkások és a rozsét, gombát, szed­ ret szedő cigányok. Kocsmába sem jártak le az alvégre, mindig ott ültek a Havas-félében, ahonnan a hegyek csak egy karnyújtásnyira voltak. A falu két temploma körül a módosabbak laktak, feljebb a reformátusok, lent a katoliku­ sok. Keletre aztán megnyílt a világ. Ha felkapaszkodtunk a Závoz- nyergbe, vagy a Kőszirtre, négy-öt távoli falut is láthattunk és a Cserhátot, amely nem vonzott bennünket. Nekünk ott volt a Börzsöny, máig kiismerhetetlen, vad, kemény hegyeivel. Ez volt a miénk, a nekünk való. Már büszkeségből sem kirándultunk az ettől kisebb hegyekbe. Messziről, fentről néztünk le rá­ juk. Tartást is adott ez nekünk, valami büszkeségfélét. Senkinek sem mondtuk, csak mi tudtuk ezt. De keletre a falu lábánál ott volt a tó, ahová tiltottt horgászatokra lehetett menni és tiltott fürdésekre. Szárcsákkal, gólyákkal, vadlibákkal teli nádas. És sok hal. Északra a szőlődomb pincesorral, a temetőkkel. Odébb szőlő, málna, dió, gesztenye. Délre már megakasztotta a nézést a nógrádi vár, amely hirtelen, kúposan bújt elő a földből, hegyesen maga fölé tartva a felrobbantott lőportorony csonka maradványát. A kör bezárult. A gyermekkori táj eddig tartott. A falut egy patak szeli ketté. Sokáig őrizgettünk egy régi térképet, amit nem tudom, hogy miért, üvegre festettek. A száz, kétszáz évvel ezelőtti falu volt rajta. Ahogy a víz lezú­ dult a hegyekből, kacskaringósan utat vágott magának, úgy épültek melléje a házak. A pa­ takban libák fürödtek, ősszel hordók álltak benne, dézsák, hogy megduzzadjanak. Több he­ lyen kövekből gátat építettek, itt összegyűlt a víz és fürödni lehetett, az asszonyok pedig sulykolták a szennyes ruhát. Gyakran találtunk „aludt” köveket, melyekkel kékes-szürkén lehetett rajzolni a házak falára. Télen mikor befagyott, az egész falu gyermekserege ott csúszkált rajta. Irigyeltük azokat, akinek olyan csizmájuk vagy bakancsuk volt, amelynek a sarkára patkó volt szegezve és ezzel „kacarta” a jeget. Fahidak vezettek át rajta. A víz a hegyi forrásokból jön - ma már egyre kevesebb -, leginkább Zsibakból, amely nevezetes forrás. Jód tartalmával barnára festette a környező köveket, a forráshoz tett fa­ vályút. Gyógyhatása kétségtelen, de máig kihasználatlan. A valamikori tengerfenék itt felgyűrődött. Olyan sziklák vannak itt, amelyek szinte csak megkövesedett tengeri csigákból, kagylókból áll. A falu vezetése mindig tervezte, hogy bevezeti a vizét, de a terv, terv ma­ radt. 346 �palócföld 95/4 A táj és az ember idővel hasonul egymáshoz. Egymáshoz csiszolódnak mint patakban a kövek. Az alföldi emberekben a végtelen nyitottságot fedeztem fel, míg az itt élőkben a zártságot, a keménységet. Talán a szél, a hó tette keményebbé az arcokat, a szívós, agya­ gos, köves, szántásnak ellenálló föld? Ki tudja? Csak a burkot nehéz feltörni, alatta igaz emberekre találunk. A szegénység A szegénység nem nyomor formájában volt velünk. Tisztes szegénység volt ez. Feltűnően gazdag senki sem volt a faluban. A föld köves és agyagos, az ipar távol. A falu szegényei a fel­ végi muzsikus cigányok és néhány, az élet szélére sodródott lumpen család. Koldusra nem is emlékszem. A cigányoknak mindenki adott használt ruhát, ha kellett ételt. Ők „megmuzsikál­ tak” névnapodon, vagy gombát hoztak az erdőből. Nagyobb csetepaté sohasem alakult ki köz­ tük és a falusi emberek között. Lopások is alig történtek. Mindenki élte a maga életét. A szőlődomb tele volt ültetve gyümölcsfákkal. Körülkerítve nem voltak. Bátran oda le­ hetett állni, enni belőle. Ha jött a gazda köszönni kellett, nem elfutni. Csak elvinni nem volt szabad a gyümölcsöt. Gyermekkoromban egy ilyen cseresznyefára másztunk fel egy pesti diák barátommal. Megjött a gazda, mi fenn a fán csücsültünk. Nekilátott a fa alatt lucernát sarlózni a nyulaknak a hátikosarába. Mikor végzett, felszólt nekünk: - Fiatalurak, ha meg nem sértem, nem szednének az asszonynak egy kicsit? - és nyújtja fel a sapkáját. Barátom szólni nem tudott ámulatában. Magában már azt fontolgatta, hogy melyik felén ugorjon le a fáról és eredjen futásnak. Csak a nyugodtságom tartotta vissza őt. Én András bácsit láttam a legszegényebbnek a faluban. Utolsó volt aki fehér gatyát hordott, mezítláb járt. Ott lakott a „kultúrkert” alatt, nádfedeles háza már majdnem rá­ dőlt. Különösen mióta a felesége meghalt. Kicsit dadogott, de mikor a verseit kezdte fújni, megindult szépen a szavajárása. Befelé élt már, a mezőn is inkább a virágokat és a mada­ rakat nézte, mint a munkát. Mielőtt végleg rászakadt volna a háza, a falu vezetői elhelyez­ ték egy szociális otthonba. Utolsó vasárnap felöltözött a legjobb ruhájába, elment a temp­ lomba. Ott a paptól illendően szót kért, és versben köszönt el a gyülekezettől. Mikor évekre rá megkerestem, egyedül ült kint a parkban. Egyre jobban dadogott, verseit magának mondta, és szorgalmasan jegyezte őket kockás füzetébe: Erdők közelében lakom, Ha kakukk szól, ide hallom. Fülemüle olykor-olykor, Idezenél a bokorból. Versfaragó ember sok élt a faluban. Ha halottja volt a falunak, vigasztaló énekeket ír­ tak, melyeket a virrasztóknak olvastak fel a koporsó mellett. A vers a dal itt a szegény em­ beré volt leginkább. 347 �palócföld 95/4 E vidékről, már az én emlékezetemből való történet: Az író-olvasó találkozón a meghí­ vott költő alig mondta el egyik versét, mikor egy nagybajuszú atyámfia felállt, megpödörte a bajuszát. - Az semmi, mondta. Benyúlt a zsebébe, elővette saját verseit és hosszasan ol­ vasta őket. Volly István Misztótfalusi kiadású Vőfélykönyvében Diósjenőn jegyezte fel ezt a szép gyertyástáncot: Mikor a menyasszonyt fektetni viszik, Akkor a vőlegényt pokolra vetik. Hej, pártám, pártám, gyöngyös koszorúm, Majd szögre akasztlak édes hajfonóm. Már két szál gyertya ég, mindnyájan látjátok, Hogy Atya-Fiúisten van, azt ti is valljátok, Azért az Istentől áldást kérek rátok, Végre az egeket örökül bírjátok! Első gyertyát gyújtom az Atya nevében, Aki teremtette őket az életbe, Vigye is fel őket az egek egébe, Ezeket kívánom szívesen! A három szál gyertya szépen világít már, Szerelembe esett ez a szép hitves pár, Az Úrnak áldása legyen ott, ahol jár, Jöjjön mindnyájunkra sok szép tél, tavasz, nyár! Csoszogi az öreg suszter esete gyakran megtörtént velünk is. Ott lakott a Peceparton. Ő olyan cipő foltozását is elvállalta, amiről magunk sem gondoltuk volna, hogy egyszer még hordani lehet. Mindig sürgős volt a javítás, mert másik nemigen volt. Meg kellett hát várni. Gyakran ránknézett amikor fizetésről volt szó, s csak annyit mondott: majd legközelebb. Egy ilyen utunk alkalmával a falu másik cipésze ránk kiáltott, hogy hová megyünk? Mond­ tuk, hogy az öreghez. De hisz ő is cipész, adjuk csak oda neki. Nem mertünk ellentmonda­ ni, de otthon volt mit hallgatni. Alaposan megkérte az árát és csak nagysokára készült el. Ezután már a fél falut megkerülve mentünk az öreghez, nehogy újból ránk kiálthasson. A festészet Gombaszögi úr a klasszikus csavargók közé tartozott. Valaha polgári életet élhetett - ez kitűnt szavaiból - azt mesélték, hogy szép háza van Balassagyarmaton. Fejét hatalmas fe­ hér szakái lengte körül és mérhetetetlen bűz. Nagy ellensége lehetett a tiszta víz, a szappan; legtöbbször kerékpáron járta a vidéket, hatalmas batyukat akasztva rá. Ott aludt, ahol az este érte. Nem volt ritka, hogy szakállában szalmaszál is díszelgett. Hozzánk gyakran betért, mert nagyapának valamikor valamilyen ügynöki munkát vég­ zett. Hatalmas darab avas szalonnát megevett rengeteg sóval és hagymával, amit állítása szerint igen szeretett. És ha volt, borocskát is rá. Batyujából gyakran előhalászott egy összerakható festőállványt, amit aztán a legfeltűnőbb helyre állított fel, hogy lehetőleg mindenki lássa és csodálja őt, amikor fest. Ilyenkor magyarázott is a falu népének. Emel­ kedetten, felsőbbrendűen, azok meg nevettek a háta mögött. Képeit megpróbálta eladni, el­ cserélni, de a faluban nemigen talált vevőt rá. Egy képpel, ha jól emlékszem egy használt nagykabát ellenértékeként megajándékozott bennünket. Az alkotás olyan penetráns bűzt 348 �palócföld 95/4 árasztott - csak az Isten tudta, hogy milyen festéket használt -, hogy először a padlásra került, majd onnan a gazdasági udvarrra, a szénapadlásra. A festészet, a festő fogalma so­ káig az ő nevéhez kötődött. Ezt csak halványítani tudta a csendes, szerény Barabás Gizella, aki gyakran megfordult a faluban. Velünk szemben festette le Marton bácsit és feleségét népviseletben. Finom, szelíden megfestett akverellek kerültek ki a kezéből. A nyolcszázas évek elején élt a faluban egy bizonyos Fagyasné, akit istenfélő volta elle­ nére mindenki boszorkánynak tartott. Ha elapadt, vagy véres lett egy tehén teje, azt ő szoptatta meg a kígyóval a réten, mások látták, hogy a rétekről és a földekről lepedővel szedi fel a harmatot, hogy terméketlenné tegye másnak a földjét. Sebes lábait állandóan rongyba bugyolálta, a rossz nyelvek szerint azért, hogy a népek ne lássák, hogy olyan sző­ rös mint a boszorkányé. Hát ennek az asszonynak a fiát piktor Gergőnek hívták, mert cso­ daszép fákat, virágokat, állatokat tudott festeni. Mindenki bámulta, még a „kaputos” em­ berek is. Mi lett volna belőle, ha még tanulhatott volna is? És ha már a piktorság egy külön fejezetet, egy külön „hazajárást” kapott, feljegyzem, hogy Mányoki János tudós prédikátor 1712-1728-ig volt a falu református papja, az egy­ házmegye első esperese. Huszonegy gyülekezet tartozott hozzá. Fia Mányoki Ádám több­ ször meglátogatta édesapját Diósjenőn. A kultúra Diósjenő. A régi kultúrház. (Kodály mennyire nem szerette a kultúr szót, a kultúrembert, a kultúr nemzetet, mert felsőbbrendűséget takart, más lenézését.) De mi csak a „kultúrba” jár­ tunk, amely valaha kastély volt, vagy inkább kúria a falu közepén. A kastély a hegyek alatt áll ma is, hivalkodóan és gőgösen elkülönülve. Ma szociális foglalkoztató intézet. A kultúrnak szép lakótornya volt, nyikorgó falépcsővel. Később iskola is működött itt, magam is jártam oda. Szintenként egy-egy osztály. Valószínűleg azért kellett lebontani az ötvenes évek végén, mert a régi, úri rendszer jelképe lehetett. Ráfogták, hogy életveszélyes. Lebontották a tetejét, falait átütötték, árkádos folyosóját megszüntették és egy modern, jellegtelen ipari üzemet létesítettek belőle. Ica néni lemezei hatalmas tölcséres hangszórókon vasárnap teleharsogták a falut. Ma­ gyarnóták, érzelmes operett dalok. Szívküldi-szívnek. Mindenki az utcán sétált, talán má­ jus volt (mert májusban mindenki nagyon szerelmes...), talán nyár. Délután, mert délelőtt legtöbben a templomba mentek, csak délután rajzottak ki az emberek. A házak előtt a pa­ dokon ültek, hallgatták a dalokat. A Néprajzi Múzeumban hatalmas fotó látható: Diósjenő. A református templomból jönnek ki az emberek népviseletben. Még a régi házak, a patak partján a topolyafák. Ezek­ ből a fákból emlékszem egyszer sokat kidöntött a vihar. Félelmetes volt a látvány is. Hatal­ mas gyökerük kifordult a földből, házakra, villanyoszlopokra dőltek, mint óriásira nőtt gyufaszálak. A kultúrkertben is égigérő fák voltak, fenyő, hárs, a régi park maradványai, és az utcá­ val párhuzamosan tekepálya. A férfiak korsóból sört ittak és filléres alapon játszottak. Né­ hány kiváltságos gyerek - én sohasem - a bábukat állítgatták, és visszagurították az elaka­ dó golyókat. Néhány fillér járt nekik ezért. Komoly kereset. 349 �palócföld 95/4 A parkban hatalmas gesztenyefák voltak. A gesztenyéket mindig az iskolások gyűjtöt­ ték össze. Ma sem tudom, hogy mire használták fel. Első emlékem a nagyteremben az ütemes taps. Édesapámmal voltam. Felálltunk, fáradt szürke arcok: - Éljen Rákosi, éljen Rákosi! Mosolytalan szemek. Majd kínai vendégek, ha­ talmas fekete csajkán. Barátsági nagygyűlés. Érthetetlen és csodálatos hieroglifák az au­ togram kérőknek, majd futottunk a kocsik után, melyek hatalmas port kavartak a kövesúton. Ekkor mázolták fel Hann bácsi deszkakerítésére: „Nem tűrjük a kétlakiakat!" Sokáig nem tudtam, hogy kik azok a kétlakiak. Hát Hann bácsi az volt, mert két felől is húzott jö­ vedelmet. A vasúttól, ahol talán bakter volt, és a földből is, mert ő nem ment be a tsz-be. Pár holdját a két tehenével művelte. Valakinek sehogyan sem illett bele a jövőképébe. Azt is mondogatták, hogy ezeket a feliratokat idegen emberek mázolták fel éjszakánként, nem helybéliek. De lefesteni, lemosni akkor senki sem merte. Csönd vonult a falura, mindenki csak hallgatott. A bálokba, azokba nem lehetett beleszólni. Először cigányzene húzta a talpalávalót, majd később a fiatalok átvették a hatalmat. Lampek bácsi, az állomásfőnök mandolinon játszott, Bolgár Józsi tangóharmonikán, Móricz Emil dobolt, a kis Jugó pisztonon játszott. Én csellón próbáltam az ütemet követni. Büszke voltam rá, mert alig tizenévesen már egy egész korsó sört kaptam, amit persze egész estére beosztottam. Éjfélkor az udvaron menet­ rendszerűen elcsattantak a pofonok, amúgy legényesen. Hozzátartozott az esthez. A terem­ ben körben ültek a lányos anyák és árgus szemmel figyelték lányuk minden mozdulatát. Előfordult, hogy egy felbőszült mama a terem közepén néhány pofonnal utasította rendre leányát, mert nem illő módon táncolt. A lázadó fiatalság szerény, falusi megmozdulásai voltak ezek. Tánciskola is működött itt. Nekem M. Mari jutott párul, akinek csak a derekáig értem. De azért csak szaporáztuk valahogy. Később ebben a teremben állították fel egy nagy zárható fadobozban a falu első televízi­ óját. A belépő ötven fillér volt, és legtöbbször ha le szerettünk volna ülni, széket is kellett vinni. A legnagyobb ünnepek közé a színházi bemutatók tartoztak. A műkedvelő társulat Ica néni vezényletével hónapokig készült az előadásra, amit aztán többször be kellett mutatni, mert akkora igény mutatkozott rá. Házilag készültek a díszletek, a ruhák közül is csak né­ hány volt a kölcsönzőből. Csiky Gergely: Nagymama, Urbán Ernő: Uborkafa, - ami hirte­ len eszembe jut. Nagyon tehetséges, meggyőző „színészek” kerültek a színpadra. Én a ze­ nekarban játszottam, mi kisértük az énekes, zenés darabokat. A bemutatók igazi örömün­ nepek voltak. Az egész falu ünnepelt. A környező falvakba Nógrádba, Tolmácsra, lovaskocsikon mentünk vendégszerepelni. Vittük a díszleteket, a jelmezeket. Egy ilyen alkalommal szívtam el egy kocsmában vásárolt negyven filléres Csongor-szivart. Alig tudtam végigjátszani az előadást, olyan rosszul let­ tem tőle. Szüleim a háború után bábelőadásokkal járták a környéket. A belépőt természetben tojással, kukoricával - lehetett megfizetni. A bábozás később végigkísérte gyermek­ éveinket. Minden falusi ünnepségen fel lehetett lépni, csakúgy, mint édesapám által szerve­ 350 �palócföld 95/4 zett szimfonikus zenekarral. A jó mindig győzött, a gonosz elnyerte méltó jutalmát. Ezek igazi ünnepek voltak, egy kicsit feledtették a falra mázolt feliratokat, a szervezkedéseket, a padlássöpréseket, a tagosításkori pofonokat. Nagyon össze tudott tartani a falu ha kellett, és nagyon szétesni, magára maradni, ha tőle idegen gondolatokat, cselekvéseket erőltettek rá. Csak hát idővel egyre gyengült az összetartó erő. Egy napon, mikor a régi kultúrt eladták üzemnek, fel kellett építeni az újat. A falu apraja-nagyja ott szorgoskodott az építkezésen. Annyian voltunk, hogy alig fértünk el egy­ mástól. Akkor még hitték, akkor még azt hittük, hogy magunknak építjük. Ma már a köz­ ség vezetésének a fenntartása, a létezése is teher. Pedig ha újból megkérnénk a dadogós Sz. Imrét, hogy szedje a jegyeket úgy mint harminc évvel ezelőtt, talán még meg is tenné. Az eklézsia Az erdő, a börzsöny rengetege mindig menedéket adott. Így volt ez a tatár, a török ide­ jében, bár Diósjenő népe református lelkészükkel az élen, behódolt a töröknek, adót fize­ tett, ezzel megmentve a falu népét a pusztulástól. Amikor Nógrád vára 1544-ben török kézre került, Diósjenő is hódoltsági terület lett. A váci püspök is elemenkült, és csak 142 év múlva lesz Vácnak új püspöke. Marosi András református lelkész tárgyal a törökkel és a falu népe megmenekül. De a hegyek annál inkább bujdosók tanyájává válik Rákóczi szabadságharcának bukása után. A spanyol örökösödési háborúba a környéken is fogdossák a katonákat. Az adókat megeme­ lik, hogy a török pusztítások sebeit begyógyítsák. Fizetni nem tud a paraszt, katona nem akar lenni, hát irány a hegyek, ahonnan esténként lopva hazatérhet. Az anyakönyvek tanú­ sítják, hogy a bujdosó jelző még évszázadokig megmaradt ezen a vidéken. A református gyülekezet minden időkben erősnek mutatkozott. Befogadja Déry István lelkészt, akit Vác polgárai üldöznek el hitéért. De jól is jött éppen, mert szegény Bélis Ist­ vánt családjával együtt a pestis elvitte, miután majdnem az egész falut eltemette már. A templomot az ellenreformáció idején kisebbségben lévő katolikusok akarják megsze­ rezni, de azt semmi pénzért át nem adnák a „pápistáknak”. A lelkészt még el is raboltatja és tömlöcbe vetteti a váci püspök. „...1731-ik esztendőben tiszt. Pásztohai Istvánon ez történt: Hogy Júniusnak elein, a Buda ferdőbe mentében, a Nógrádi kertek között az úton, az oda való Plébános által az úton megfogadtatott és Vátzra vitetvén a Püspök parantsolattyából, tömlöczre vettetett és egész Novemberig tartaton ott fogságban. ” Így nem si­ került Diósjenőt árva gyülekezetté tenni. A nógrádi plébános még ma is tartozik egy ló árá­ val, melyet a pap elfogatásakor magának megtartott. A falu közepén folyó patak gyakran megáradt. A patak partján lévő iskola falai eláztak, használhatatlanná vált. A lelkész szomszédságában vásároltak új telket, és 1830-as években el is készült az új iskola és a tanítói lakás. Nem volt könnyű dolog az építkezés akkor sem, mert a jegyzőkönyv ezt a bejegyzést tartalmazza: „Midőn én alol írott, a kőmivest arra ösztönöztem s erőltem, hogy az oskola ház fa lá t legalább 1 schukkal fellyebb rakja, ek­ kor a kőmives bort hordatott az elöljáróknak s boritatással vesztegesse őket, hogy az akaratomnak ellent á ljanak s az ő részén legyenek. Leginkább Drégeli Mihály, Szabó 351 �palócföld 95/4 András, és Géczi János pártolták a kőművest ezt mondván: jobban tudjuk mi, hogy kell építeni, hiszen úgymond ha még a mester gerendák fe l rakattatnak majd a templomtetejé­ vel mérködzik az oskola teteje. Ezen ellentállás és makacs nyilvánítás után én azonnal azon nyilatkozatot tevém, miszerint én tüstént beírom a kegyelmetek neveit a jegyzőkönyv­ be, hogy az utódok is jegyzőkönyvileg lássák s tudhassák, kik az okai annak, hogy az os­ kola ház fala oly alacsonyra rakaton? Leírta Nagy Mihály mk lelkipásztor május 26-án 1830." Szegénynek igaza lett. Az új oskola csak harminc évig állt. Elvizesedett, 1861-ben ismét újat kellett építeni. Drégeli Mihály uramnak lelkiismeretfurdalása lehetett, mert nagylelkű felajánlásáról így ír a krónika: „1834-dik évi Junius 25-kén presbiteriál is gyűlés tartattatván: Drégeli Mihály valamint az előtt már több ízben úgy most is illy nyilatkozatot tett a presbite­ rek előtt: Uraim! u.m. én ma holnap meghalok, azt mondom kelméteknek, hogy én az én portá­ mat az Eklézsiának hagyom, - mig özvegyem él, lakjék benne, de annak halála után legyen az Eklézsiáé, oda építsen új oskolát, mert a mostani soha sem lesz jó oskola. A z öreghegyi sző­ lőmet is az Eklézsiának hagyom. Ezen többször tett nyilatkozatot beírta Nagy Mihály mk lel­ kész, melynek hitelességét az illető elöljárók hittel is tanúsíthatják. ” Nagy Mihály építette az iskola után a ma is álló lelkészlakást 1850-ben, amely már mű­ emlék, majd 1858-ban új templomtornyot. Fia, Nagy Gedeon a pápai kollégiumban Petőfi Sándor iskolatársa volt. Barátság fűzte össze őket. Egy alkalommal a költő saját versét akarta egy iskolai ünnepségen elmondani, de nadrágja rongyos volt, hát Gida kölcsönzött neki egyet. 48-ban nem csoda, hogy így ír haza édesapjának: „Én beállók katonának!” Ott volt a világosi fegyverletételnél. Aztán a kiegyezés híve lett. Meg is kapta a Ferenc József lovagja érdemrendet, állítólag, egyetlent a magyar református lelkészek között. Temetése­ kor a diósjeneiek a kitüntetést a szíve fölé helyezték. Ha már a lelkészeknél vagyunk, feltétlenül meg kell említeni Kóczán Mórt, aki kisegítő szolgálatra jött Diósjenőre. Szikár, igen erős ember volt, ő lett az első magyar világbajnok ge­ relyvetésben. Ő mesélte, hogy a parókia udvarán rosszul elhajított gerely áttörte a templom ab­ lakait és az úrasztala elé esett. Az asztagolásnál használt hosszú létrát emelgette edzés közben. Baranyi Károly lelkész uramról az a fáma járta, hogy prédikációjára hétfőtől szombatig készült, és azt hangosan mondogatta a parókia kertjének méhesében. Hangja messzire szólt, a „vasárnapi leckét” fenn a karzaton a legények előre suttogták egymásnak. A második világháború elvitte a református templom két harangját is. A pénznek nem volt értéke, ezért tüzifát adtak 46-ban az új harangokért. Azóta is mondogatják, hogy a to­ ronyban „faharangok” szólnak. A rebellis nép Ez a vidék nem tanította meg hajolni a derekat. Jöhetett úr, katona, süvegelés csak tiszte­ letből járt, alázatból csak nagyon ritkán. A hegyek a szirtek is erre tanították az embert: büsz­ kén állni, dacolni. Ha minden kötél szakadt, ott volt az erdő. Oda aztán mehettek utána. A negyvennyolcas szabadságharcba Diósjenő is küldött katonákat. Szentgyörgyi István írja: ,,A z >Öreg szőlőhegy< végében, a pincesorok aljába toborzó verbunkos huszárok csap­ ra ütött hordó mellett táncoltak, ittak és énekelték: 352 �palócföld 95/4 Gyere pajtás katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak. Se nem kaszálsz, se nem kapálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz. Paroláztak a diósjenői délceg legényekkel, ki a parolát elfogadta, veres csákót nyomtak a fe­ jére, katona lett. Mint bámészkodó gyermeknek, tréfából az én fejemre is nyomott egy huszár ve­ res csákót, örültem neki, azt gondoltam, nekem adja, de bizony visszavette, sírtam is utána.” A faluból harmincnyolc honvéd rukkolt be. A hagyomány szerint a diósjeneiek ugyancsak kitűntek vitézségükkel. (Ennek emlékére engedélyezték később a leventeoktatás idején a vö­ rös sapka viselését.) Nem értette még ő, csak látta a forradalmat, ahogy a nép kitódul az utcára. Majd hallotta, hogy éjszakánként lerongyolódott idegenek kopogtatnak be szállásért, a gazdaasszony étellel kínálja őket, ellátja sebüket, a gazda pedig hajnalban suttyomban elvezeti őket, ki a hegyekbe, oda ahová régen a rabló lovagok is várat építettek: Kámor-, Cseh-, Cigány várát. Másnap zajosan csörtető, idegenül beszélő katonák fésülték át a falut. Bujdosók után kutattak. Voltak akiket elfogtak, az el­ lenség ruhájába öltöztették és büntetésből vitték az olaszok ellen harcolni. A szabadság reményének vége: Kosuth száműzetésben. A falu tiszteletbeli bírájának fo­ gadja. Az erről szóló okiratot, melyet Kossuth-bankókkal együtt a templom tornyába rejtet­ tek, 1992-ben a templom tornyának javításakor meg is találnak. Halálakor feketébe öltözött a templom, úgy siratták. A „rebellió” a patak parton, nem messze a templomtól a Pintyurka csárdában is kitör né­ ha. A hangoskodás, az éneklés zavarja az istentisztelet áhítatát. Rendelet születik hát, amit az „Elegyes Rendtartások” közé be is vezetnek: „ Vármegye rendelése szerént Szent Mihály Napjától fogva Sz. György Napig estveli nyolc órakor harangozás által jel adatik a kortsmákból s más mulató házakból való hazatakarodásra." Úgy látszik, hogy a harangkonditásra nem mindenkinek támadt kedve a hazatakarodásra, mert - és ezt már nem a nagykönyv, ha­ nem csak a fáma tartja -, az eklézsia egyszerűen lebontatta a Pintyurka csárdát. Ne zavarja a hívő ember csendjét. A megrendszabályozás, ha kellett a múlt század harmincas éveiben pálcával is megesett. Számos ilyen történetet jegyez fel a krónika. Egyet idemásolok tanulságképpen. „Julius 6-án Presbiális gyűlés tartatván; Viski János mint aki éjszakának idején Serfőző István felesé­ génél megfogattatott, előállítatván, cselekedetéért kérdésre vonattatott - tagadta ugyan, de menyetskével egy nyomon nem beszélt, Serfőző István édes attya pedig feleségestől bizo­ nyította, hogy valósággal bent volt a menyecskénél. Mivel több hivatásra is Viski János a Presbitérium szine előtt meg nem jelent, s most is erővel fogattatam meg, azonban a vád bébizonyittatott. 24 pálcza ütésekkel büntetetett. S mivel mikor az ütések alól felkelt így szólott s. v.: többet nem baszok estvélig, ujonnan megfogattatott és vakmerőségéért 13 ütésekkel büntettetett.” Hát ennyit az országos és helyi rebellikóról. 353 �palócföld 95/4 Kitárt marok Az egyre ritkuló hazalátogatások alatt az arcokat nézem. Barátom gyereke lehet, a vonások is­ merősek. Engem is így néznek már, főleg az öregek, a ház előtt a padon ülve. Harangoznak, ke­ zükkel takarják a napot. Meg kell állni, köszönni, kérdéseikre válaszolni. A pincesoron az öregek is így ülnek sorban, talán már borocskát sem isznak, várják, hogy valaki arra tévedjen, akit meg­ kínálhatnak. Hát veled mi van? - kérdezik. Mesélj! Testüket még melegíti a nap. Kalap, fekete mellény, kötény. Az idő lelassul. Legtöbbször ők mesélnek, és akikre emlékszünk még: Csirok Sa­ nyi bácsi, az önkéntes tűzoltó, a csontkovács, akihez még az orvos is elküldte a betegeit akiken nem tudott segíteni, Alcsák bácsi, aki a legcsodáltosabb titkos szelencéket, agancsfejű botokat, hatalmas pipaszárakat tudta faragni és madarakkal, virágokkal telefesteni, Géczi András bácsi dadogó versvágyódásaival, a csodavesszővel források után kutató kőműves, a cigányprímás Kiss Ernő, aki a ház homlokzatára kottát festett, Ica néni, a villanyszámlás, aki színdarabokat tanított be. Hazajáróban... Mind ott vannak ebben a kitárt marokban. Lóránt János festménye 354 �m űterem Rideg Gábor Művek a korlátozott nyilvánosságnak A műfaji biennálék mellett vidéki nagy­ utóbbi funkciójukat mindaddig el is látták, városainkban az elmúlt évtizedekben szép amíg a központi sajtó figyelemreméltónak számmal rendeztek országos hatókörű kép­ érdemesítette e rendezvényeket. Ma már zőművészeti kiállításokat is. Gondoljunk azonban olyan kevés országos publicitása csak például a debreceni, a szegedi, a békés­ van általában a képzőművészetnek, hogy a csabai nyári, a miskolci téli, a vásárhelyi fővárosban rendezett országos kiállítások őszi, vagy éppen a salgótarjáni tavaszi tárla­ sem férnek bele sokszor az elektronikus mé­ tokra, hogy csak az egykoron évi rend­ diák, napilapok figyelmének fénykörébe, szerességgel szervezett eseményeket sorol­ nemhogy egy "vidéki" eseményről tudósíta­ jam. Ezek a tárlatok hozzátartoztak az nának. A kultúrára fordítható intézményi vagy adott város, a régió kulturális életéhez, bár igazán népszerű, és látogatott csak kevés önkormányzati pénzek csökkenésével ezek a akadt közöttük - talán egyedül a legendás kiállítások sorra az anyagi ellehetetlenülés módon társadalmi eseményszámba menő állapotába kerültek. Az anyagi nehézségeket vásárhelyi megnyitókat említhetném, bár a azonban jobbára megelőzte egy identitás za­ verniszázs másnapján ott is visszatér az élet var, amely esetenként válsággá fokozódott: és a látogatottság a vidéki múzeumok min­ mivégre is rendezik, költséget, szellemi, fizi­ kai energiákat nem kímélve ezeket a kiállí­ dennapi kerékvágásába. Ezek a kiállítások - a művészet sokszor tásokat? Tudnak-e ezek a tárlatok országos nagyvonalú mecénálása és egyfajta kulturá­ nyilvánosságot biztosítani a résztvevő mű­ lis, ismeretterjesztő misszió mellett - be­ vészeknek, akár a helyi, akár a más régiók­ vallva, bevallatlanul az országos figyelem­ ból pályázó alkotóknak? Végül, de nem keltés eszközei is voltak, nem egyszer szezo­ utolsó sorban, elég vonzóak-e a körülmé­ nális jellegük miatt (például Szegeden vagy nyek - a hely alkalmassága, a kellően nagy­ Keszthelyen) idegenforgalmi atrakciók. Ez vonalú díjazás, stb. - ahhoz, hogy a helyi 355 �palócföld 95/4 közönség valóban jeles alkotók kvalitásos müveivel ismerkedhessen meg? Ugyanis, ha más nem, de ez az ismeretterjesztő, művelt­ ség bővítő funkció önmagában is indokol­ hatja e kiállítások rendszeres megszervezé­ sét. Már nem is évenkénti megrendezést írok, mivel az életbenmaradás egyik egérútja, miként Salgótarjánban is, a biennálé rendszerben történő jelentkezés - nem kis anyagi áldozatot vállalva még így is. A 23. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot tör­ ténete során másodszor rendezték meg két­ éves időközben - váltakozva a rajzbiennálékkal. A Tavaszi Tárlat több, mint három hónapig, tehát a nyár végéig a város repre­ zentatív kulturális eseménye, kielégítve az idelátogatók ilyen irányú érdeklődését is. De voltaképpen milyen élményt is tartogat az idei kiállítás mindazoknak, akik megné­ zik? Némi malíciával, de a lényeget tömö­ ren kifejezve mondhatnám: egy kultúrált, esztétikus látvány nem túl maradandó él­ ményét - a kiállítást, mint látványegészet minősítve. Nézzük azonban egy kicsit részleteseb­ ben, ahogy az első benyomás után a látoga­ tó is szemügyre veszi az egyes műveket. A legerősebb benyomást minden bizonnyal a két évvel ezelőtti nagydíjas Földi Péter ka­ marakiállítása gyakorolja a nézőre. Még ak­ kor is így van ez, ha a képek motívumai, a groteszk figurák, a fagyasztott csirkelábak, a csupasz madárfiókák önmagukban kissé taszítóak, a néző akkor is érzékeli azt az át­ változást, hogy itt másról is szó van, nem pusztán a baromfiudvar életének leképzésé­ ről. Földi színvilága ezekben a kis képekben telítettebbé, érettebbé vált, minőségileg új szintet érve el, az említett átlényegítés fon­ tos eszközeként. És, ami korántsem elha­ 356 nyagolható, a szem számára is megnyerően vonzó ez a színvilág. Ha már a koloritnál tartunk, meglepő, hogy az ugyancsak sokszorosan díjazott, egykori salgótarjáni alkotó Lóránt János kiállított három akvarelljének koloritja mennyire könnyed színességgé, mennyire öncélúvá vált. A közelmúlt egyik akvarell kiállításának címét idézve, „színes-víz” csu­ pán. Látszat, és nem látvány, inkább a je­ lenlét, mint a valóságos részvétel látszata. Lóránton kívül még jónéhány művész élt csupán a jelenlét folytonosságát jelző név­ jegy leadásának lehetőségével. A "névje­ gyek" természetesen különböző minőségűek, gazdáik tehetsége szerint. Például Váli De­ zső egyetlen olajképe a kiállítás egyik leg­ jobb festménye, ellentétben Bobály A ttila árválkodó szobrával, amely láttán az ember­ nek az az érzése támadhat, hogy amit tesz, azt nem tudja, amit tud, azt nem teszi a művész. Bobály érzi a fát, tudja faragni, de nem Samu Géza és követőinek, az úgyneve­ zett „fás- körnek” a modorában, amelyhez megpróbál idomulni. Különösen érvényes az előbbi megállapítás Bobály múzeum előtt álló bronz Széchenyi szobrára. Ez a szobor - bár nem a jelen kiállítás része, de minden tárlat vizuális „nyitánya” - szemléletileg zavaros, karakterében elhibázott. Térjünk azonban vissza a kiállításhoz! Még az előbbi gondolathoz, a névjegyszerű részvételekhez kapcsolódik, hogy meglepően kevés a kifejezett olajkép. Minden bizony­ nyal a flottabb és olcsóbb festői technikák túlsúlyában az a meggondolás is szerepet játszik, hogy a művészek a puszta jelenlét kedvéért nem akartak több hónapra lekötni más fórumokon talán több reménnyel ke­ csegtető, jelentősebb munkákat. Így tehát a �palócföld 95/4 zsűrinek abból kellett válogatnia és díjaz­ nia, amit kiállításra felajánlottak, bár a dí­ jazásnál feltehetően közrejátszhatott az il­ lető alkotó eddigi tevékenysége, a kiállítá­ son való eddigi szereplése, és az otthon ma­ radt művei egyaránt. A körülbelül 200 beküldött munka közül 122 művet talált kiállításra méltónak a bi­ zottság, 63 alkotótól. Közülük az idei nagy­ díjat, Salgótarján Város Önkormányzatának díját Olajos Györgynek itélték. Nem kívá­ nom vitatni a zsüri döntését, Olajos képei esztétikusak, a maguk módján technikailag szellemesek, de tipikusan olyan munkák, amelyekből három, hat vagy huszonhárom sem több, sem kevesebb, csupán más, egy dekoratív ötlet permutációi. Nógrád Megye Közgyűlésének díját Krajcsovics Éva kapta. Három kiállított olajképe leginkább Váli Dezső világával rokonítható (nem véletlen, hogy a tárlat egyébként is jóhi­ szemű rendezője, Peák Ildikó egymás mellé rendezte a két művész munkáit), de Krajcsovics színhangjaiban Válinál kissé líraibb, felfo­ gásában impresszionistább, műveinek főhőse azonban szintén a csend és az enteriőr fényei. A szakmai szövetség, a Magyar Képzőművé­ szek- és Iparművészek Szövetségének díja ezút­ tal Kótai Tamás, számomra csupán iparművé­ szeti alkotásokként értelmezhető munkáinak jutott. A leginkább sámán- dobokra emlékez­ tető, kerek, formázott vásznak a minimál art szabályai szerint precízen, nagy szakmai gonddal megmunkált dekorációk. Két szobrásznak is jutott az idén a zsűri szakmai elismeréséből. Közülük Jószai Zsolt kapta Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Köz­ gyűlésének díját, feltehetően miskolci illető­ sége okán. A lakóhelytől függetlenül két kiál­ lított szobra a tárlat kiemelkedően jó munkái közé tartozik. Erőteljes forma-alakító kész­ ség, kiforrott szakmai tudás birtokában képes azt a mögöttes tartalmat is megjeleníteni fi­ guráiban, amelyektől azok jelentéssel bíró jellé lényegülnek. A jel és a jelentés kapcsolata különös módon vetődik fel a két évvel ezelőtt díja­ zott Várnagy Ildikó plasztikáiban. A mű­ vésznő nagyon tiszteletreméltó módon az egyszerű jelenlétnél hangsúlyosabban szere­ pel az idei kiállításon is. Várnagy Ildikó az évek során kialakított egy sajátos jelrend­ szert. Azon lehet vitatkozni, hogy ez vajon térbe szervezett plasztikai jelrendszer-e; de nem érdemes, mert ez már nála hordozótól függetlenedett „kód-ábécé”, s még azt sem mondom, mint egyik méltatója írta, hogy ezek hieroglifák, eredeti, képírás értelmük­ ben, hiszen éppen az a zavaró a számomra, hogy ezeket a jeleket a szemlélő egyre ke­ vésbé képes dekódolni. Neki tehát jobbára „üres” jelek maradnak, vagy csak nagyon egyszerű értelmezésüket apercipiálja a cí­ mek segítségével. Annál nagyobb elbeszélő kedvvel mesél Széri Varga Géza az idei kiállítás másik szobrász díjazottja. Túlontúl is fecsegő ez az anekdotázás, kiállított körplasztikái egy-egy színházi szcéna vázlatosra sikeredett modell­ jei csupán. Ez az út, amelynek kezdeti lépé­ sei érdekes plasztikai ötleteket eredményez­ tek, zsákutcának bizonyult a tehetséges szob­ rász számára. Talán még az érem nagyobb te­ ret enged ennek a szemléletmódnak - kiállí­ tott éremsorozata ezt igazolja - körplasztiká­ iban inkább a formák tisztább artikulálásra kellene törekednie, mintsem a sztori bőbe­ szédű előadására. Kissé elnagyoltan, és a végére hagyva, de mindenképpen szót kell ejtenem a kiállí­ tás grafikai anyagáról, amely a tárlat talán legerősebb, de feltétlenül minőségileg a leg­ 357 �palócföld 95/4 kiegyenlítettebb része. Budaházi Tibor, Jeney Judit, Kéri Imre, Maracskó Gabriella lapjai érdemelnek külön is kiemelést, de tetszett Halbauer Ede grafikus „gesztusa” és Drozsnyik Is tván három ironikus, játé­ kosan groteszk rajza is. Végezetül magam is szeretnék csatla­ kozni az előszót fogalmazó Puszta Béla polgármester úr azon reményéhez, hogy a hivatalok, testületek mecénási erőfeszítései­ hez hamarosan társul majd a város, a régió „civil” szférájának anyagi támogatása is. Ha ez valóban így lesz, akkor ez minden bi­ zonnyal nagyobb vonzást gyakorol majd a sajnos egzisztenciálisan egyre kiszolgálta­ tottabb helyzetbe kerülő képzőművészeti szakmára is, amely a tavaszi tárlatok szín­ vonalának emelkedését eredményezheti. Földi Péter munkája 358 �mérlegen Bohár András Narráció és poézis Cselényi László költészetéről (tem atizációs változások és a megkö­ zelítés lehetőségei) Cselényi László kötetei - leszámítva a Keselylábú csikókorom (1961) és az Erők (1965) könyveit - Lehetőségek egy elkép­ zelt szöveghez - , a kompozíció folyton megújuló kísérleteinek dokumentumai. Az első két munka tradicionális felépítettségét a „mesterségesen táplált falumito­ lógia” romantikus beállítódását, heroikus szimbólumokkal terhelt beszédmódját ill. a szociografikus ihletettségű valóságfeltáró versformálást éles cezúra követte a hatva­ nas évtized fordulójáról. Ami megnyilvánult az egységes kompozíció experimentumában és az összegzés egzisztenciális-költői motí­ vumait, textusait struktúráié poézisben. En­ nek első dokumentuma a Krétakor (1978) gyűjteménye, ahol már új szerkezeti rendbe szedve jelentkeznek az első két kötet mun­ kái, mintegy dokumentálva a szülőföld édenét, s ezzel párhuzamba állítva a világtörté­ neti perspektívákat átfogó poklokat. S ugyanitt jelentkeznek a modern avantgárd irányainak kreatív újragondolásai a struk­ turalista ihletettségű irodalomtól az egzisztenciálfilozófia problémaorientációjáig. A Krétakor hirdette lehetőség az el­ képzelt szöveghez újabb kompozíciós elemmel gyarapodik a Jelen és történelem (1981) munkájában. Figyelemreméltó az a tematizációs bővítés, amely a kompozíció egészébe emeli a különböző riportok, pub­ licisztikák, naplórészletek, irodalmi-mű­ vészeti reflexiók füzérét az első három fe­ jezetben kronologikus rendbe szedve. Majd a centrális negyedik fejezetben újrastrukturáltan olvashatjuk az éppen ak­ tuális „Jelen és történelem” képzeletbeli mítoszát, hogy majd ismét három fejezet­ ben (visszafelé számozva!) a reflexióé le­ hessen a főszerep a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. S azzal, hogy Cselényi ismét az I. fejezethez érkezett vissza, megadta a kompozíció zárt rendjét - az egy centrumból kétfelé ágazó szonáta szimbolikus formáját - és egyúttal az újra­ indítás lehetőségét is nyitottá tette. 359 �palócföld 95/4 A Téridő-szonáta (1984) még feszesebb kompozíciós rendbe szervezi a naratív és poétikus elemeket. A táj térkapcsolatait és időhorizontjának mozzanatait ismételten az egyirányú összefüggések irányítják (1 -4-ig tart a számozás). Azonban itt az elemek szabad variációs lehetősége, a történések lét- és időmeghatározottságai már egy újabb variációs lehetőséget körvonalaznak. Ahol méginkább magától érthetődővé vál­ hatnak a mitikus, a történeti, a természeti és az antropológiai együtthatók kölcsönös feltételezettsége. S mivel ez már - ha nem is ennyire szerves formában - az előző két gyűjteményes könyvben is érzékelhetővé vált, így implicite utal az alkotói szabadság és egyediség megismételhetetlen aktusaira, ezzel jelezve a szüntelen mozgásban lévősé­ gét, a re-konstrukciók visszájára fordítását, dekonstrukcióját éppúgy, mint az aktuális értelmezések tradíciókat megtartó-újragondoló alakulatait. Némileg módosul az összegzések termé­ szete a Kiegészítések Hérakleitoszhoz (1988) és A megírtatlan költemény (1990) kötetekben. Míg az első a mitikus, irodalmi és filozófiai formákat és jelen­ téstartalmakat struktúrába újra, addig az utóbbi a különböző jelentésegységekhez köthető reflexiókat szervezi egységekké. A Kiegészítések könyve a mitikus és tör­ téneti ősidő, az elmúlt századok átlelkesítése, a honi reformáció és nyelv megteremtődése, Spinoza és Hegel megidézése kapcsán történetiségünk íveit villantja fel. Hogy majd a következőkben az egzisztencia vég­ zetes és véges voltára (Dosztojevszkij, Heidegger), valamint a műform a és világegész harmóniájára/visszájára irányítsa figyel­ münket (Bach, Bartók). S végül a példák: 360 Füst, Sinka, Forbáth Imre, Pilinszky, Illyés, József Attila. A montázsok az egyes aukto­ rok szellemiségének erőterét, az örökösen megújuló impulzusokat jelzik, amelyekkel Cselényi mindig is kapcsolódott hozzájuk. A ciklust A megíratlan költemény poétikus változata zárja: valaminek ezután is követ­ kezni kell. A polifónikus hangszerelésű Hérakleitosz könyv önmagát kell, hogy megis­ mételje, ám az már nem lesz ugyanaz. A megíratlan költemény (1990) követke­ ző változata a „háttérolvasmányok” töredé­ keit szervezi rendbe. Amibe beletartoznak a történeti, filozófiai, művészeti kivágások a legkülönbözőbb szerzőktől - Arany, Szentkuthy, Bartók, Heidegger, Joyce, Krauss -, hogy csak néhány jellegzetesen eltérő nevet említsek. De a kompozícióba organikusan beépülnek az újraolvasott naplórészletek, az életúttal kapcsolatos interjúk és a műveket körbejáró kritikák. A világ adottságát, épp-ígylétéi veszi számba Cselényi ebben az opuszában. Mik azok az elméleti fogódzók, építőkövek, ame­ lyek felhasználhatóak a folyamatosan íran­ dó műben? Erre a kérdésre már láthattunk példákat az előző könyvekben is. A táj tér­ ideje és a világra-való-nyitottság érintkezé­ se (Krétakor, Téridő-szonáta), az életút sze­ mélyes ideje és a történeti idő egybekapcso­ lódása a mitikus-poétikai centrum lehetősé­ geinek felrajzolását hívta életre. (Jelen és történelem). Így a különböző mítoszrétegek, filozófiai jelentések és költői világképek új­ rastrukturálásakor (Kiegészítések Hérakleitoszhoz) elsődlegesen poétikus tekintetben formálódott újra Cselényi opusza, hogy ezt mintegy kiegészítse A megírtatlan költe­ mény könyvének megalapozó háttértudást és érzékenységet ismertető könyve. Ez utób­ �palócföld 95/4 bi két munka újabb tájékozódási pontokat je­ nosításként, hogy az első két könyv hatvanas löl ki. Megadják azoknak az élményeknek, ta­ években felmutatott eredményei után nem pasztalatoknak és rendbeszervező impulzu­ tudott az alkotó új minőségeket létrehozni, soknak az eredőjét, amelyek ugyan már ott ezért azóta keveri és újraszerkeszti eddigi munkáltak a Krétakortól Cselényi minden szövegeit, s egy pszeudo-dadaista indíttatású textusában, mégis ezek segítik leginkább a értelmetlenség kerül csak ismételten a köny­ kontextualizáció természetének megértését, vekbe. Természetesen a helyzet explicit meg­ amely a későbbi összefoglaló munkánál fontos adalékul szolgálhat a megértés folyamatában. jelenése nem így fest, hisz a modernizmus S itt a könyvek tematizációs motívumainak századunkban létrejött eredményei már „be­ értékelését felfüggesztjük, mivel az Acetilén épültek az irodalom egészébe”. Csak éppen ágyak (1991) és az Elvetélt szivárvány az értelmezés eszközeit nehéz megtalálnunk. (1993), amely három egység egy újabb össze­ Azonban nem jobb a helyzet egy strukturalisfoglalásból, már az előző szempontok újraér­ ta-szemiotikai elemzés esetében sem, mert telmezésével foglalja egybe a költői életút ed­ ugyan kitapintható és logikailag követhető az digi szakaszát, s ennek elemzéséről a későbbi­ egyes struktúrák egymásra következése, de ekben még szólok. már a befogadásból és a szöveg tulajdonkép­ Most röviden jelzem azokat a megközelí­ peni életéből adódó kérdések nem jelentkez­ tési módokat, amelyek segítségével hozzá­ hetnek ezen a horizonton. S itt nemcsak a kezdhetünk Cselényi műveinek értelmezésé­ már említett folyamatosan változó dialógushez és az élmények befogadói újraalkotásá­ pozícióra utalnék, hanem a tulajdonképpeni hoz. Elsősorban azt szükséges hangsúlyoz­ kontextualizációs mozzanatsor termé­ nunk, hogy az életmű egészében egy fo ly a ­ szetére. matosan változó dialóguspozíció kimunká­ Arra a hermeneutikai körre, aminek ke­ lására, illetve az ebbe való bekapcsolódásunk retében egymást feltételezi narráció és polehetőségeire szükséges koncentrálni. Ez azt ézis, struktúra és struktúra-utániság/közötis jelenti, hogy a szövegértelmezéseknek tiség, élmény és létmeghatározottság köl­ olyan egyedi tipológiáját szükséges felvonul­ csönössége, valamint az időmodulációk tatnunk, működésbe állítanunk, amelyek eli- mitikus, történeti, jelen, jövő - egymásbaminálják mind a történeti-filológia iroda­ kapcsolódásai. S nem utolsósorban arra a megtermékenyítő ám feloldhatatlan konf­ lomértés múlt század végéről ittmaradt relik­ liktusra is szükséges emlékeznünk, hogy egy viáját, mind a szigorúan szöveg- és szerkezet „nyitott mű ” a világra-való-nyíltságával centrikus szemiotikái megoldásokat. S ezt ugyan magában hordja potenciálisan a tel­ nemcsak az indokolja, hogy a vers- és szöveg­ jesség igényét a befogadói asszociációk felfogás ill. a struktúraképzés sajátossága tekintetében, ám ez csak az ideális befoga­ Cselényinél anakronisztikussá tenné ezeket a dói közösség tételezése által előlegezhető, módszereket. Mert míg az első esetben azt ami ugyan igényként szükséges, hogy meg­ kaphatnánk eredményül, mintegy a minden­ fogalmazódjék, a hozzájárulásokat azon­ napi közbeszéd szintjére érkező lapos általá­ ban előbb meg kell tenni. 361 �palócföld 95/4 (az elbeszélhető ön-azonosság felé) A művészetről folyó beszéd olyan egyéb kulturális vonatkozásokból meríti fogalmait és szempontjait, mondja C lifford Geertz, amelyeket a művészet ugyan szolgálhat, tükrözhet, kihívhat, leírhat, de nem hozhat létre egymagában, s az ilyenfajta beszéd többnyire éppen arra irányul, hogy a művé­ szet sajátos energiáit az emberi tapasz­ talatok általános dinamikájával hozza összefüggésbe. Ebből nem pusztán az követ­ kezik, hogy a társadalmak nagy része soha­ sem csak esztétikai szempontok szerint de­ finiálja a művészetet, hanem az is döntő elemként lép be, hogy a művészet tárgyait mindig felruházzák kulturális jelen­ tésekkel, s ez térbelileg és időbelileg egya­ ránt változó képet mutat. Ez a kultúrantropológiai dimenzionáltság különösen nagy súllyal esik latba térségünk kulturális-mű­ vészeti teljesítményeit vizsgálva, hisz olyan kérdéseket hoz mozgásba, mint a tradicionális helyi kultúra és a nyugati modernizmus kapcsolódása, az alkotói közvetítés szerepe és minősége illetve a befogadói oldal értelmezési horizontja. Az Acetilén ágyak-ban olvashatjuk a szerző hatvanas évek közepén keletkezett riportjának kérdését: „A modern művészet, a modern irodalom ezrével gyártja a pusz­ tulás képeit megjelenítő műveket. Vajon akad-e művész, aki egyszer megörökíti majd a mi nagy tragédiánkat, a Duna menti népek 1965-ös nagy katasztrófáját, aki el­ mondja majd a késő unokáknak, mi is tör­ tént a Duna mentén 1965 júniusábán?” S ezzel három lényeges mozzanatot is beemel ópuszába Cselényi, ami egybecseng Geertz összegzésével. Egyrészt a művészetbe emelt természeti-társadalmi katasztrófa közvetí­ 362 tésének szükségességét, másrészt a sajátos élményanyag jelenvaló-létünket meghatáro­ zó eseményének és a modern művészet uni­ verzális irányainak kapcsolódását, s végül a történetek időbeliségének újrafogalmazását, az emlékezés alapstruktúráját hangsúlyozza az értelmezésben. Ha az előbbieket továbbgondoljuk két egymásra következő és egymás helyébe lé­ pő időtudatot is reprezentál Cselényi munkássága. ,,A modern történelmi tudat sajátossága - írja Karácsony András Luhmann tudássszociológiáját elemezve nem a múlt megismerésén való fáradozás­ ban látható, hanem a múlt időiesítésében. A történelmi eseménynek individualitása nem pusztán az időpontok irreverzibilis sorában elfoglalt helyétől függ, hanem az időhorizontok speciális együttállásától, amelyek szelektivitása megteremti magát az eseményt. A jelenlegi múlt és az elmúlt jelen differenciájának lehetősége a reflex­ iv időben gyökerezik. A múltat már nem­ csak szóbeli, írásbeli tradíciók révén tart­ ják emlékezetben, hanem állandóan kriti­ kai eljárásokban rekonstruálják. Az idő­ ben a múlt-jelen-jövő együtt mozog. Idő­ pontok megadása nem egyszerűen csak datálás, hanem időhorizontok kiválasztá­ sa.” (Karácsony András: Bevezetés a tu­ dásszociológiába 1995. Bp. 162.o.) Ez nemcsak azért megtermékenyítő mozzanat Cselényi szövegeinek értelmezésekor, mert rámutat azokra a modernizmusra jellemző sajátosságokra, amelyek jelen vannak mindvégig, de ennek explikációja előtérbe helyezheti a modernségen kívüli ill. azzal érintkező időtudatot. Amely megjelenik az időtudat prezentációjának természethez- és mindennapi élethez kö- �palócföld 95/4 töttségében, a végtelen idő és a pillanat abszolutizálásában, a linearitás, az irá­ nyultság, a kontinuitás és kauzalitás hiá­ nyában, valamint ezek összességének és a modern időtudattal való együttlétezésüknek anomáliáiban. Az ember számlálja lépteit Lába elé gurulnak nagy rögök S mint a barázda az eke nyomán Omlanak a napok háta mögött (Elvetélt szivárvány I. rész 3/3/1) (A magvető meg a rögök) S a tradicionális természethez kötött időérzékelést, annak poétikai változatát magától értetődően követik a különböző valóságdimenziók modern időtudatot rep­ rezentáló szeletei ugyanabban a költe­ ményben. közben termikus fotonok a föld híres rónaság a lányok tapadó bája A FONTOS HOGY JOBBOLDALI S BALOLDALI GONDOLKODÓK villamos székek szögei mérföldcsizmás talpa alatt fürdőjébe merült urán A különböző időérzékelések, valóságdi­ valójáért felelősséggel tartozék? A narratív menziók, világban-való-létünk sorsunk ál­ identitás elméletének Ricoeur által javasolt tal meghatározott, amelyért felelünk, s értelmezése az elbeszélt történetekben sze­ amit tetteink történéshorizontjaként ér­ replő egyének analógiájára épül. A narratítelmezhetünk. Ez az egyszerre reflexív és vák szereplőinek mintájára fölfogott sze­ interpretatív mozzanat közvetíti a narra­ mély a maga egyszeriségét élettörténetének tív identitás felé irányuló kísérleteinket. egységéből, e történet időegészének egysze(Maclntyre, After Virtue. 1987.; Tengelyi, riségéből meríti, ezt az időegészt azonban A bűn mint sorsesemény Bp. 1992.) A minden előreláthatatlan esemény keresztez­ kérdést mi is föltehetjük: miképpen te­ heti. Ennek az értelmezésnek az erőterében kinthető a cselekvő alany minden nyilván­ sorssá a történetek mindig visszamenőleg, való változás ellenére, amely az idők so­ az utólagos elbeszélésben, a róluk másoknak rán szellemi képességeiben, ismereteiben, elmondott vagy önmagukban fölidézett tör­ jellemében, egész habitusában végbemegy, ténetek révén állnak össze. (Tengely id. m., önmagával mégis oly mértékben azonos­ Ricoeur: Temps et récit III. kötet Paris, Ed. nak, hogy korábbi cselekedeteiért, sőt teljes de Suil, 1983.) 363 �palócföld 95/4 Nem véletlen, hogy a retrospektív ter­ mészetű narratív identitás fogalmái idéz­ tük meg Cselényi kapcsán. Mivel ennek segítségével elemzési pozíciónkat tovább bővíthetjük. Egyrészt az elbeszélhető ön­ azonosság keresésének problematikáját figyelmünk középpontjába állítva, más­ részt a visszamenőleges értelmezések helykijelölő funkciójának dinamikájára összpontosítva. Ebből a nézőpontból Cselényi állandóan változó opuszai, a különböző könyvekben manifesztálódó lehetőségek mind-mind egyegy adott pillanatból visszatekintő, teljessé­ get befogó történetet reprezentálnak. ,,Igen, igen, élni kell! Hiszen átvészel­ tünk mi már egynéhány katasztrófát a tör­ ténelem folyamán, noha ekkora csapásra, mint a mostani, még a legidősebbek sem emlékeznek. Csak ez a mi évszázadunk is hányszor rombolta már fö ld ig házainkat, hányszor rabolta el földjeink vetését, hányszor szórta szélbe fia in k hitét, re­ ménységét. ” füstmalom sugarak sorsa pernye gyűlésen azért agitálok nem marad csak a szél ÉN OLYAN MÉLYEN LÁTTAM MAGAMBA MINT NAGYON KEVESEN A SZAVAK kinn a mezőkön meg a vézna kerteljetek morajló gátak pelyva-öl kiloccsan öl ledér z ö l d (Elvetélt szivárvány I. rész 3/3/3) S ezzel nemcsak a különböző idősíkok beépülését demonstráltuk az elbeszélhető történetbe, ahol az 1965-ös árvíz narrációjához a romantikus poétikus elemek éppúgy kapcsolódhatnak, mint a történetet megje­ lenítő valóságközeli költészet darabjai, de utalunk arra is, hogy mindez feltételezi a poétikus megformáltságot, a különböző be­ szédmódok egymásra következtének vonzá­ sait és taszításait. Így a poétikusan feltárható és elbeszél­ hető ön-azonosságkeresés újabb mozzanata­ it vehetjük szemügyre. A szimbolikus köz­ vetítés (Cassirer) ill. a szimbólumok külön­ böző szintjeinek megjelenítése az elsődleges probléma, amit érdemes újragondolnunk. A szimbólum Ricoeur továbbértelmezésében a 364 jeltől való különbözőséget testesíti meg, olyan kettős vagy többértel mű kifejezés, amely szemantikai textúrája korrelatív a második vagy a többszörös értelem kifeje­ zésére irányuló interpretációs tevékeny­ séggel. A szimbólum különböző szintjei az „álomkönyvek”, közmondások, míto­ szok, majd a társadalom által használt köznyelvi szótár, végül a kreatív szimbólu­ mok világa, ugyan enigmatikus formában jelentkeznek, de sokkal inkább provokál­ ják mintsem gátolják a megfejtést, tud­ juk, hogy kimeríthetetlen és plurális értel­ mezéseket hívnak életre, mégis biztosítják a kimondhatatlan érzékivé tételét. (Almási, Anti- esztétika, Bp. 1992.; Ricoeur id.munka.) �palócföld 95/4 De a narratív identitás költői formáját Cselényinél nemcsak a szimbolikus formák felől szükséges megközelítenünk. A befoga­ dói oldal szuverén konstitucióit jelző me­ taforikus értelmek rétegzettségét Ricoeur a kettős jelentéssel teszi dinamikussá. Ami megnyilvánul mind a szószerinti használatban lévő -, mind a metaforikus jelentés bevezetésében, s a hozzájuk kap­ csolódó kettős interpretáció lehetőségé­ ben. Ehhez kötődik két referenciamező: ahol az elsőben lehorgonyzott értelem el­ oldódik és kivetül az új referenciamezőre, amelynek konfigurációja az ő segítségével jelenik meg. Két energia találkozik így folytatja Ricoeur -, a második referenciamező gravitációja, mely a jelentésre hat, ami erőt kölcsönöz a jelentésnek, hogy eredeti régióját elhagyja, és magának a jelentésnek a dinamikája, mint értele­ mindukáló elv. A metaforikus kijelentés­ nek alapul szolgáló szemantikai kifejezés­ szándék feladata, hogy e két kijelentésnek alapul szolgáló energiát kapcsolatba hozza egymással, hogy szemantikai potenciált vi­ gyen át e második referenciamező domi­ náns területére, meghaladottá téve így a fogalmilag megragadott körét. (Ricoeur, Metafora és filozófiai diskurzus. In: Szö­ veg és interpretáció, szerk. Bacsó Béla, Bp. 1991.) Ennek az interpretációs eljárásnak, amely a referenciamezők közötti vándor­ lást és a szemantikai potenciál átalakulá­ sát célozza meg különös értéke, hogy az elemzés mindig viszonyítási pontként ve­ heti számba a kiinduló referenciamező ismert státuszát, s a „szemantikai szán­ dék ontológiai vehemenciája” eljuthat egy ismeretlen referenciamezőhöz, s ek­ kor a jelentések interpretációja már szükségképpen magán viseli az ontológia státusz előérzetét, nyomait. A kés kiélezi magát aztán a gégefőre fekszik Az ököl kiüti magát aztán a bőrkesztyűre fekszik A tükör figyeli magát érik-e duzzadt méhének gyümölcse A fegyver elsüti magát az újszülöttet nincs ki megfürössze dehogynem vette észre hogy nem tudhatod előre csak olyan vagyok mégis miként ALLAH A TIZENKÉT VITÉZ ALI BABA MIND ELESETT cérnaszálon üveggolyó jönnek majd új és szebb napok úgy járta körbe megesett (Elvetélt szivárvány II. rész 3/1/1) A kezdő szakasz önmagát megjelenítő és értelmező metaforáit tovább értelmezik a kü­ lönböző jelentésrétegekben mozgó - hétköz­ napi, történeti-mitikus, költői - képek, s ér­ zékeltetik az egyes jelentésrétegek közötti dinamikus folyamatot. Mert ugyan a tipografálás segít az összetartozó textusok egybeolvasásában, ám a vibráció és az élmény elsődle365 �palócföld 95/4 Míg az Acetilén ágyakban elsődleges a bio-grafikus ihletettségű narratívák jelzik az időbeliséget, addig az Elvetélt szivárvány­ ban konstitutív elemként, kiindulópontként jelentkeznek a narrációs elemek. Az első esetben mintegy utólagos érvényességgel do­ kumentálják a narratívák a poétikus eleme­ ket, majd a második és harmadik könyvet tartalmazó Elvetélt szivárvány koncepciójá­ ban indukálják a bevezető narrációk a poéti­ kus alakulást. Ebből következően a narrációfajták különbözősége is szembeötlő. Az Ace­ tilén ágyak lineáris szerkezetét csak a külön­ böző elbeszéléstematizációk váltakozása töri meg pillanatokra. A konkrét életrajzi, társa­ dalom- és kultúrszociológiai dokumentáció a korról, valamint a művészeti-irodalmi szer­ zői alakváltozások bevezetésként szolgálnak Cselényi látásmódjának megismeréséhez. Annak az életvilágnak a természetét pilla­ nathatjuk meg, amelynek változása lecsapó­ dik a különböző poétikai vállalkozásokban is. Az 1965-ös árvíz életre szóló tapasztalatának feldolgozása, emlékezetbe tartása, a világravaló nyitódás szituáltságának érzékeltetése a Párizsban eltöltött évekkel, s végül az ezek­ hez kötődő költői alakváltozások a népi-ro­ mantikus beszédmódtól az egyedi struktúrák állandóan változó szerkesztettségéig. Az Elvetélt szivárvány minden szakaszá­ ban megjelenő bevezető narrációk már a szövegformák és tematizációk széles skálá­ ját mutatják. A történelem előtti mítosz-tö­ redékek, a Duna-menti táj és nép tragédiá­ ját szimbolizáló árvíz történetei, a szemé­ lyes egzisztenciameghatározottságok létre irányultsága, s a teljes verskompozíciók be­ emelése, ill. mindezek szerteágazó modulá­ cióinak rendbe szervezése jelöli a kérdésfel­ (narráció és poézis) tevések irányait. Az előzőekben feltárt elemzési pozíció­ Ha a két könyvet és a benne szereplő há­ kat felhasználva nézzük az Acetilén ágyak rom egységet vesszük szemügyre, akkor az és az Elvetélt szivárvány könyveit. ges hozzáférése a befogadói kreációban válik csak kézzelfoghatóvá. A pillanatnyi állapotváltozás dinamikája (dehogynem vette ész­ re), majd a véletlenszerű rákövetkező sor (nem tudhatod előre) mintegy előlegezi az el­ lenpólus következő sorának ön-azonosítását (olyan vagyok mégis miként), azaz lehetnék olyan is, szerepelhetnék abban a másik történetben (ALLAH A TIZENKÉT VITÉZ ALIBABA MIND ELESETT), ha a véletlen játéka nem szólt volna közbe (cérnaszálon üveg­ golyó), majd ismételten a köznapi metafori­ kus szerkezet (jönnek majd új és szebb na­ pok), hogy a nyitottá tett történet bármilyen irányban folytatódjék (úgy járta körbe meg­ esett). Az elbeszélhető ön-azonosság kultúrantropológiai dimenziója a helyi tradíciókba ágyazottságot és az attól való különbözőséget helyezte látóterünkbe, majd a tudásszocioló­ giái kérdésfeltevés a modern és modernen kí­ vüli időtudat egymásra vonatkoztatását tette szükségessé. Ezt mintegy kibővítette, konk­ retizálta a retrospektív természetű narratív identitás fogalmának bevezetése, ami választ ad mind a személyes történet sorsszerűségének problémájára, felelősségünk vállalására, mind a visszamenőleges értelmezések pilla­ natonként változó dinamikájára. S végül az etikai dimenzióhoz társult a szövegek és kontextualizációjuk esztétikai szempontjainak beemelése. Ami a szimbólumok átfogó-köz­ vetítő szerepét, a művészet szimbolikus ter­ mészetét, többértelműségét jelezte, valamint a befogadói oldal élményadaptációjának hangsúlyozását lehetővé tevő jelentések szó­ szerinti ill. metaforikus természetére irányí­ totta figyelmünket. 366 �palócföld 95/4 első a poézis válaszaira történő reflexió­ kat, újabb kérdéseket megjelenítő életszitu­ ációkat dinamizálja, míg a második és har­ madik - ami centrális kompozíció is egyben 1-4 ill. 4 -1-ig tartó számozással - a poétikus elemek egymásrakövetkezését emeli ki. A következőkben elsősorban élményés befogadásesztétikai szempontok előtér­ be helyezésével értelmezünk egységeket az egyes könyvekből, mintegy demonstrálva a részleteken az egész természetét, az összefüggések lehetséges irányait. ő sem arra gondolt hogy ő akkor éppen panyit rozsnyó fülek rimaszombat után elindulni az utak görcsberántott erőt fegyvereket ekét kaszát kapát éles töltényeket kőmíveskalapács hegedűi fehéren fehér kicsiny sok-nép ország talpalatnyi zöld seb hogy megint elmulasztottál valamit megmaradt ének elpirult állok e gyöngyös térben itt s mégis élni és égni kell mikor egymásra leltek szikrázott a magasság hinni remélni inni szikrázik körülöttem megmaradt ének elpirult szerette különben óh boldog szerencse fölnevelő dajkád látó szemed fénye az emberélet útjának felén lendületét tudós világos tiszta észt okosan szervezett bátor tömörülést elindulni vagon-szurokba szúrni talpad bizsergése édesanya-törtek mely áldott vagy te hogy lassan megöregszem szemérem-ólompénz gurult pattog a táj a hómezők szeretni fájni játszani ezernyi tücsök húzta a pityókás időben s a példakép csak ők ciklámen tengerek szemérem-ólompénz gurult (Acetilén ágyak 1/4/1) 367 �palócföld 95/4 A nem-tudatosított egzisztencialitás és a helyhez kötöttség, ill. az attól való elszakadás közötti pulzálás adja az egyik asszociációs mozzanatot, amihez kapcsolódik a történeti sors küzdelmeinek felidézése. Az a sajátos ál­ landó készenléti-szükségállapot (éles tölté­ nyeket kőmíveskalapács) és a mindig jelenlé­ vő ellenpólus (hegedűi fehéren fehér), amely csak pillanatokra képes felidézni a boldog­ ságot a negatív idill képében, mert már a ter­ mészet organikus részévé avatódtak a törté­ nések (kicsiny sok-nép ország talpalatnyi zöld seb), s aminek szubjektumra irányuló végkicsengése sem marad el (hogy megint el­ mulasztottál valamit). A művészet ön-magába záródó ének és az ezt ellenpontozó tragikus sors vállalása sze­ mélyes intenciókat hevít, s mintegy felidézi a romantikus szabadságvágy mindent kockára tevő aktusát (szikrázott a magasság/ hinni remélni inni/ szikrázik körülöttem/ megma­ radt ének elpirult). Ezt a romantikus beszédszituációt ma­ gától értetődő egyszerűséggel követik a harmadik szakasz balladai hangokat idéző sorai, Dante poklának szimbolikája, s a kö­ zösségi utópia ideájának tisztasága és radi­ kális komolysága (okosan szervezett bátor tömörülést/ elindulni vagon-szurokba szúrni). Majd végül az enigma, az egyszeri, a kitörülhetetlen (talpad bizsergése édes­ anya-törtek/ mely áldott vagy te hogy las­ san megöregszem ). A negyedik szakasz ismét a második ro­ mantikus attitüdjét hozza mozgásba, de itt már mintegy egybeitatódik a történeti emlé­ kezés kínálta esély (szemérem-ólompénz gu­ 368 rult ), valamint individuum és táj egybeállásának játéka (a pityókás időben/ s a példakép csak ők), amely a közösségi létmód és szemlé­ let közegében fogant, s csak az illumináció csábítja néha másfelé (ciklámen tengerek/ szemérem-ólompénz gurult). Mind a verssorok egymásra következése, mind az előző élmények rögzítése azt teszi ér­ zékletessé, hogy a megélt ség olyan szoros egybetartozást biztosít a különböző versso­ rok egymáshoz kapcsolódásának, hogy az asszociációk majdhogynem szükségszerűen rajzolják ki azt a közös erőteret, amelyet vers indukál. És tulajdonképpen ezt explikálja az a riportrészlet is (1/3/4), ami a negyvenéves költő poétikai nézeteit reprezentálja. Az egyetlen könyv írásának gondolata a K réta­ kortól kezdődően ott munkál Cselényinél, aminek ihletője a klasszikus szonátaforma négyes strukturálódása. Mind az élmény­ anyagok természetét - szülőföld, gyermek­ kor, nagyvilág és háború - mind az intellek­ tuális fejlődést nyomon követi a Védáktól Weöresig bezárólag, minek gyújtópontját a hatvanötös nagy árvíz adná - mondja Cselényi. Ez két okból is fontos. Egyrészt a tudatos szerkesztést dokum entálja, másrészt lehetőséget ad arra, hogy az Acetilén ágyak form akoncepcióját az előzőekkel egybevethessük. Így tulajdon­ képpen az előző kötetek, összefoglalások kompozíciója is szerves részét képezi a legutolsónak, mintegy jelezve a kontinui­ tás töretlenségét. S most nézzünk egy részletet az Elvetélt szivárványból: �palócföld 95/4 ,,A Semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása - mondja Heidegger. Az ittlét annyi mint beletartottság a Semmibe - mondja ugyancsak ő. A fákat-beletartják a Semmibe. Kik? A protoplazmát beletartják a Semmibe. Kik? A z emberiséget beletartják a Semmibe. Kik? A fákat beletartják a Semmibe. Kik? A protoplazmát beletartják a Semmibe. Kik? Az emberiséget beletartják a Semmibe. Kik? Ki az Talán Ki az Talán Ki az Talán aki beletartja a protoplazmát a Semmibe? a keresztények örök istene? aki a fákat beletartja a Semmibe? Spinoza szubsztanciája? aki beletartja az emberiséget a Semmibe? Hegel abszolút világszelleme? Avagy maga a heideggeri Semmi? Fekszem a szobámban bámulom a mennyezetet. Piszkos pókhálós mennyezet. Maga a semmi. Ülök egy kisváros piszkos kocsmájában figyelem a mulatozók sör-forralta kedvét. Magát a Semmit. Tizenhat éves leány szédülök ha bájaiba nézek. Magába a Semmibe. A protoplazmát a Semmi tartja a Semmibe. A fákat a Semmi tartja a Semmibe. Az emberiséget a Semmi tartja a Semmibe. Lehetséges hogy az ittlét csupán két Semmi találkozása? A semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása - mondja Heidegger Az ittlét annyi mint beletartottság a Semmibe - mondja ugyancsak ő. A semmi az Semmi - mondja B.T. csehszlovákiai magyar költő. /Elvetélt szivárvány II. rész 1/4/4 (Küzdelem a Semmivel és Heideggerrel) 369 �palócföld 95/4 Ha az Elvetélt szivárvány utolsó egysé­ mét a már ismert toposzok: Hérakleitosz, gének szerkezetét vesszük szemügyre, akkor Parmenidész szöveghelyi s az általuk köz­ jól láthatóvá válik, hogy az újkori metafizi­ vetített egyetemes szimbolika, majd az ár­ kát Nietzsche után immár teljes mértékben víz közös tragédiája, egy öngyilkosság kí­ megkérdőjelező Heidegger szimbolikus sérlete, a pátosz szépséget megidéző ihlealakja és a Mi a metafizika? semmi kon­ tettsége, a tradicionális mítosz és a jeleni­ cepciója milyen jelentékeny szerepet tölt be dejű hasonmás megalkotásának kísérlete s Cselényinél. A lét és létező radikális meg­ Céline bolyongásai az éjszaka mélyére. A különböztetését csak a „semmibe való bele­ könyvet a személyes hiány és a természet tartotts águnk" segítségével érzékelhetjük. mindig megújuló termékenységének ellen­ Ezek után valósulhat meg lét és létezők pontja zárja, ezzel megalkotva az E lv e ­ megkülönböztetése, amit a poézis mégin- télt szivárvány kezdősorainak is a kontrakább felfokoz, s ezután jelenhetnek meg is­ punktját: széles kopár mező sehol amerre jár vadalmafák tavaszi viharban árad AMIDŐN SZOLIMÁN E FÖLD A DUNAMELLÉK KILAKOLT vad bikaként bőg a folyó dombok puhakék nyári l ék egy domb sehol egy völgy se hol t (1/1/1) Az Elvetélt szivárvány két könyvében a különböző narrációk a poézis kiindulópont­ jait képezik, mintegy bemozdítják a külön­ böző struktúrákhoz kapcsolódó asszociáció­ kat, s mint jeleztük már az alkotó kompozíciós logikája, az általa megfogalmazott kér­ dések a képzeletbeli dialóguspozícióban itt mindig utaltatnak a befogadói aktusok meg­ közelítéseire. Ezáltal valósul meg a két kö­ 370 zépponti könyv komponáltsága, s ugyanak­ kor a centrum nyitottságának hangsúlyossá tétele. Érdeklődve várjuk az elképzelt szöveg negyedik részét, hogy itt milyen strukturált­ ság keretében jelenik meg narráció és poé­ zis egymást feltételező együttese, s hogy a végpont enigmatikus beteljesítése után mi következhet még. �hagyomány Takács György „Igizet szálljon az esős kősziklákra!” A kosteleki, gyepecei és magyarcsügési csángók ráolvasó gyakorlata A teremtett és rendezett világban semmi sem létezhet véletlenül, így minden ki­ mondható szó - a teremtő isteni Ige megfelelőjeként - valós, virtuálisan jelenlévő tar­ talmat, minőséget jelöl, amely megszólítható, s nevének kiejtésével mozgásba hozható. Az ima vagy a ráolvasás segítségével az embert adott léthelyzetében leghatékonyabban támogatni képes hatalmak állíthatók csatarendbe, amelyek a meghatározott szavak el­ mondása és cselekedetek elvégzése nyomán beáramlanak kis világunk határai közé. Mind az imádság, mind pedig a ráolvasás ezért szómágia, az igével való bűvölet eszköze - varázsige. Olyan hatalmas erejű szó, amelynek kimondásával a világunkban ható erők, energiák befolyásolhatók, irányíthatók. Ezen a felismerésen és hiten alapul minden ima és ráolvasás, amelyeket közös gyökereik el­ lenére is megkülönböztethetünk, hiszen a ráolvasással szemben „az ima esetében a szó kimon­ dója nem a befolyásolandó objektumhoz intézi szavait, hanem felsőbbrendű lény segítségét, közbenjárását kéri a cél eléréséhez”.1Így az imádság és a ráolvasás az általuk betöltött szerep alapján is elkülöníthető egymástól, miszerint ráolvasó minden szöveg - legyen az bármilyen eredetű - amelyet az élet egy-egy területének közvetlen segítő vagy rontó befolyásolására hasz­ nálnak.2 Vannak olyan szövegek, amelyek mindkét célra alkalmasak - a mindenkori szükség­ nek megfelelően. Ilyen az ún. "Kicsi Hiszekegy" is, amelynek a gyimesi Magyarcsügésről szár­ mazó, a hit megvallására, a fenyegető vihar, "nagy üdő", "görgeteg" elintésére egyaránt szolgáló változata jó egy évvel ezelőtt jelent meg e folyóirat hasábjain.3 Hasonló, fergeteg elleni ráolvasó szerepet tölt be az a "Nagy Idő elen való Imádság", amelynek a kicsiny gyimesi faluból, Gyepecéről származó szövegét a mellékelt képen lát­ hatjuk. A kéziratos lapot ottani kedves ismerősöm, Fekete Rozália néni juttatta el címem­ re levélben, majd három évvel ezelőtt.4(5)*. ♦ A szövegben szereplő zárójeles számok a tanulmány végén felsorolt adatközlők sorszámaira utalnak. 371 �palócföld 95/4 A „Nagy Idő ellen való imádság” kézírásos szövege Az imádságot végigolvasva láthatjuk, hogy szövege valóban kettős-arcú: formáját te­ kintve inkább ima, hiszen nem közvetlenül a készülődő égiháborúhoz fordul, hogy kérlelvefenyegetve eltérítse szándékától, hanem felsőbb, isteni segítségért folyamodik, betöltött szerepére nézve azonban ráolvasásnak vehető. A kezdetben volt, máig jelenlévő mitikus idő, és a benne megtett, szükség estén újra megismételhető isteni cselekedetek következe­ tes felidézésével ("ki meg mutatod mind égen és a földön hatalmaságodat (...) kia szelek­ nek kő esőknek parancsoltál...") az ima elmondója szavai bűvös ereje által felfüggeszti a történeti, profán időt, s az egyszervolt csodatétel kimondásával megnyitván az ég kapuit, szelíden parancsolva nyeri el az isteni segítséget. A világban lévő bajok, veszedelmek, s az embert velük szemben segítő csodatévő szavak és cselekedetek egyazon tőről fakadnak, ezért vehetjük fel sikerrel a harcot a nálunk hatalmasabb erőkkel: a viharral, a gonosszal, a rontással, a betegségekkel. A rontás, a fermekálás5 a boszorkányság eredetéről szól egy rövid hiedelemmonda, ame­ lyet Gyepecén hallottam: „Mert valamikor, amikor az Úrjézus Krisztus a fődön járt. Há’ vannak ilyen bátrabb fehérnépek, no. Minden esetre, ugye, sokféle az ember. Azt kérdezte ő, valakit meg akart intézni, hogy rontsa meg, hogy na... Milyen szándékkal vót, ő tudja. Megkérte az Úrjézust, hogy engedje meg, hogy tudjon fermeká’ni. S azt mondta: Én megenge­ dem. De az Istennek a színyit - azt mondja - soha meg nem látod!’ ’Nem baj - aszmongya - csak engedd meg eztet!' Na, az Úrjézus megengedte akkor, s osztá’ azutántól ez fungált. (5) �palócföld 95/4 Ugyanezt a történetet mondja el és egészíti ki a rontás ellen való védekezés képességének mitikus eredettörténetével egy „ha meg ijedt A gonosz szélbajtól" feliratú hosszú, epikus ele­ mekkel tűzdelt ráolvasó szöveg, amelyet Gábor János, volt magyarcsügési lakos századeleji, kézírásos füzetecskéjéből másoltam ki egy hideg, téli éjszakán, unokája, Gábor Emil konyhá­ jában. A ráolvasásbeli történet szerint a rontás és az ellene való védekezés képessége közös gyökerű, mindkettő Jézus Krisztus nagypénteki szenvedéséhez és kereszthalálához, a „Föld köldöke” Golgotához kötődik, ahol azokban az órákban az alsó és a felső világ erői egyaránt jelen voltak. Az akkor és ott történtek határozzák meg a rontás, s az ellene való védekezés esé­ lyeit itt és most is: "ha meg ijedt/ A gonosz szélbajtól// A míurunk Jézus Krisztust/ a gonosz zsidók ha­ laira/ ítélték megkötözték és/ kínozták verték./ Meztelenre vetkez-/ teték oda mentek a tündér fejér népek/ és az ur Jézusnak/ ővezőt ajándékoztak/ és azt kérdezte az ur/ Jézus mién ajándékot/ kértek tűk ezértJ Ők azt felelték hogy/ agya meg nekik aztJ a tudományt hogy/ járhasanak őkII Látatlan színbe bár/ midolgot ők elkövet/ hesenek bárkit/ meg tárnod hasanak/ ijedségei szivgörcs/ -el szív gyengüléssel/ ájulással riszketégel7/ szomorúságai/ Nagy búval elfésze-/ githesék rósz orákot/ rósz szelekel/ ke­ serves nagy nyilaiéJ sokai és 99 fele ...8/ csinálmányokal/ és a leggonoszabb/ urszitával9// és monda nekik az elbádja/ -dót ur Jézus Krisztus/ ne kérjétek ezt asszonyi-/ álatok/ Mert soha örökig az/ atyám színét meg nem/ látjátok és ők aztJ felelték se baj ha nem is/ és meg adatott/ És így ..J -bb és az ur Jézus Krisz/ tus megsajnálta a/ keresztény híveket/ hogy ártatlan ijen/ szenvedésre jusanak/ és áttadta// Ezt a tudo­ mányt nekün/ -k hogy egy módon/ segít kezünk hogy kéré/ sünkel hozá fojamod/ junk és ő fog segítséget/ itséget10 adni./ Parancsot ad az angya/ li seregeknek hogy/ be száljának Jeruzsá/ -lem hegyeiről./ Arany lajtoriákon leszájának és rök/ tön felszereljenek/ 99en fejér lovai/ 99 szürkével 99 barnkJ val 99 sárgával// 99 fegyveresen 99 kardo/ -són 99 szuronyoson/ 99 késekei 99-en fökel/ a lovasok a tündér/ boszorkányokot be kerít/ -sék a kik (N.N. az/) egyent bármi néven/ neve­ zendő rosszal kínozták/ be kerítsék./ Lovakkal le tapodtasák/ arany ... össze / szagadtasák a fegyvere-/ kel le lövöldözők/ a kardokai ősze vágják/ a szuronyosok szuronyba/ huzak a// Tőrei ősze döfözékI késekei esze hasogaják/ a lábik fejétől a feik/ teteéig és a Jordán/ vizébe vetesenek/ és úgy megsemisűjenek/ és úgy el ol­ vadjanak/ a hogy elolvad a/ viasz a melegtől és/ úgy el oszojanak mint/ a gyertya füst úgy/ meg ne találkozanak/ többet soha örökig/ minta hogy meg nem/ találko­ zik hegy hegyei/ úgy meg ne// Egyezenek a hogy nem/ egyezik a tűz a vizel és/ úgy meg aludjanak a hogy/ meg aluszik a tűz aJ víznek erejétől11 és/ meg semisüjenek (N.N. testjebol) és szivéből minden/ nemű bajok/ úgy meg semisüjenek/ a mint a hogy a szél aJ port elviszi az utakról./ Am" 373 �palócföld 95/4 A rontás, az urszita, az ártó célú (fekete) mágia eredménye lehet a mindennapi élet legne­ hezebb megpróbáltatásait jelentő súlyos betegségek némelyike. A gyimesi nép fehér mágiát űző ráolvasó gyakorlatában ezért a gyógyító szövegek lelhetőek fel a legnagyobb számban, mellettük jóval kevesebb a más célra szolgáló ráolvasó formu12 la. A betegséget okozó rontások közül a kosteleki, gyepecei és csügési emberek mindennap­ jaiban leggyakoribb az igézet, ig/y/izet, amelyet részint tudatos rontó tevékenység, részint akaratlan ártás következményének tartanak. Ilyen rossz szándék nélküli igézésről beszélt egy alkalommal leányka korára emlékezve Kosteleken Csilip Erzsébet: "Vót egy ángyom. Úgy reá vót kapva a szeme... mentem iskolába, s ha megláttam, csak annyit kellett, hogy reám pillantson, úgy fájt a fejem, hogy mikor hazamen­ tem, kellett kismáma vesse a vizet, nagyanyám. De ez napi renden így vót. Ren­ desen kellett őrözködjek, hogy nehogy meglásson. (...) Olyan vót az ő, olyan vót a szem e/4 Az Erzsiké néni által említett jelenségről magyar nyelvterületen először Laskái Osvát ír XV. század végi Beszéd gyűjtemény ében, ahol szintén igézésnek (fascinationes - vulgo yghezes) nevezi. Csaknem száz évvel később, 1562-ben a debreceni hitvallástétel szól a rontás e fajtájáról: "Az igézés betegség neme, midőn a ragálytól meglepett emberek elszáradnak, el­ hervadnak, tehetetlenekké lesznek, s a tárgyak megítélésében érzékeik csalódásba esnek".14 Az "igéz" szó nyomát a türk nyelveken át egészen az eurázsiai nyelvhasználatot "lingua francaiként évezredekig meghatározó szumír nyelvig követhetjük; ránk maradt nyelvem­ lékeik tanúsága szerint ugyanis a szumírok hitében a szemverést az ttigi ohul” okozza. Az "igi* jelentése "szem" (ugyanez a szó később pl. a mongolban "wge"-nek hangzik és "szó", "ige" jelentéssel áll), az "o/*w/"-é pedig "g o n o s z a szóösszetétel így "gonosz (vagy rossz) szem" értelemben olvasható.15 Pontosan ugyanerről, ugyanezekkel a szavakkal beszélnek máig is az ig(y)izet kapcsán a gyimesi csángók, éppúgy, mint a magyarlakta területeken mindenütt. Az igézésnek leginkább a védtelen, gyenge élőlények (gyermekágyas asszony, kisgyer­ mek, idős ember, fiatal állat, rügyező fa stb.) vannak kiszolgáltatva, de bármi mást (pl. vala­ kinek a munkáját) is meg lehet rontani szemmel.16 "Megigiződik a fa" - tartják Gyepecén. (14) A fák megigézése ellen Kosteleken "tavasszal, mikor virágoznak, akkor piros szalagot köttek reja, s akkor nem igizik meg".(23) Erről beszélt egy ízben régi kosteleki ismerősöm, Gyuri Virág néni is: "Hát azé’ kössük az izét, a pirosat, amikor nagyon szépen nyílnak a fák, s piros sza­ lagot kötünk vagy piros gyapjufonalat, hogy álljon meg a szemük azon a fonalon, ne a fán. Hogy ne igizzék."(2) 374 �palócföld 95/4 A megigézett fának "elhull a virágja".(2) - Gyógyítására éppúgy "vizet vetnek", mint a szemmel vert, fájó fejű embernek, állatnak. "Meg a virágot es meg tudják igizni. (...) Olyan sze­ mek vannak, hogy megigizik" - mesélte egyszer a Kostelek Felszegén lakó kenőasszony, Vrencsán Anna néni.(23) A "pókás bubákat", a kisgyermekeket éppúgy megjegyezték régen igézet ellen, mint a fiatal állatokat: "Hát, amikor kicsikék vótunk... sokat dógoztak a fehérnépek. A gyapjat is mind feldógozták, festettek, ilyen ágyterítőköt szőttek, csergéket szőttek, s festettek. Hittak oda, s a festőbe mártották igy a hüvelykiket, s igy a homlokunkra: ’Na, ne igézzenek meg!’ Jegyeztek meg, s úgy mentünk megjegyezve... Főleg a piros festővel. (...) Azé’, hogy amikor... az a rossz szem reanez... előbb azt lássa meg.... a jegyet rajta. S akkor nem tudja elkapni az igizet."(5) "S a pókás babákat es igy, amikor igy kiviszik innét az udvarol., azkat is vagy egy hamar egy kicsit az üst fenekiről... korommal."(15) "Mentünk a pünkösdi búcsúra... jöttek szekérrel, mentek a búcsúra. (...) S hogy a ki­ csi csitkok ne legyenek megigizve... egy olyan nagy fakalánt köttek fel a kicsi csitkónak a nyakára. Ahogy a csitkó futott, igy járt a kalán, ne. (...) Mondom édesapám­ nak, olyan leánkacska vótam: ’Há’ mé’ kötik, Édesapám, a kalánt a kicsi csitkora?’ ’Azétt - aszmongya - hogy nézzék a kalánt - aszmongya - hogy ne igiződjön meg a csitkó. Ne maradjon a szeme a szép csitkón, hanem nézzék a kalánt...’"(2) Az asszonyok, amikor "szövőt tettek", régen "a kapukat zárták bé, s kötték bé, hogy ne menjenek a nézők, me’ igizték meg" a szövőszéket.(2) Gyepecén: "Amikor szövőt tettek fölleg, még az ajtót es bézárták, nehogy a szomszédasszon, vagy egy ulyan, aki... aki úgy érdeklődik, vagy csudálkozik, mert ha megnezte úgy esszevigyült, nem tudták indítani el a szövőt. Akkor vettek vizet annak is. (...) A szö­ vőszéknek vizet vettek."(5) Kosteleken Váta Borbála néni mesélt egy ízben hasonló esetről, Gyepece szádában 17 álló, elromlott fedelű kicsi házában: "...egyszer egy ember, szövőt tettem vót, szőttünk, tudja. Úgy idejött, hogy megigizte-e, mi-e, úgy elromlott a szövő... hogy a’ nem vót jó semminek. Hogy élig tudtam osztá’ helyrehozni. ...úgy megigizte vót (...) hogy .... úgy elrontotta vót, hogy élig tud­ tam helyrehozni. (...) Megigiznek mindent."(21) 375 �palócföld 95/4 Az "igizet" ellen "olvasni" az idősebbek körében szinte kivétel nélkül mindenki tud. Az igéző kilétének megtudására és a fájó fejű, legyengült, megigézett beteg gyógyítására egya­ ránt szolgáló - a szenteltvízzel egyenértékű -szenesvizet általában a család idősebb asszonyai készítik. Természetesen az igézet elleni vízvetésnek is megvan a maga mitikus eredetmondája, amely gyakran magában a ráolvasó szövegben szerepel. Néhány évvel ezelőtt Gyimesfelsőlokon hallottam a következő rövid történetet egy idős asszonytól: "Máriának es, a Jézus növelőkorába’, akko’ fájt a feje. Akkor Mária es gyógyította. Ő es ima... imádkozott, s úgy gyógyitotta."(l) Ugyanígy jelöli meg a vízvető, imádságos ráolvasás néphitbeli gyökereit az az igézet elleni szöveg, amelyet a Magyarcsügés egyik legöregebb asszonyától, Kádár Borbála nénitől hallot­ tam: "Vizet vetnek... mondja reá azt a kicsi imádságot, s akkor iszik belőle háromszor, s megmosdik egy szikrát, keresztet vet ’Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek*, s a többit elönti, s ’ugy elmennyen az igizet, ahogy elment ez a viz\ osztán, ugye, megjő. (...) Tiszta imádság kell. Igen. (...) Keresztet vet, hogy: ’Vizet vetek neki, hogy tisztul­ jon meg az ő feje úgy, ahogy megtisztult a viz, mikor az Urjézus Krisztus beléállott a Jordán vízibe.’ S osztá’ aszongya, hogy: ’Vizet vetek Pálnak vagy Péternek, vagy aminek híják, ahogy vetett a Boldogságos Szüzmária az Ő áldott Szentfiának. Elin­ dult a Boldogságos Szüzmária Szent Józseffel Jeruzsálembe, magukkal vitték a Kisjézuskát. Szembetaláltak egy zsidó legényt és egy zsidó leánt. Azok a Kisjézuskát el­ vették, s megszeretgették, s halálra igézték. Ekkor Szent József rezes nyelű bicskájá­ val három szikrát ütött, s a Boldogságos Szüzmária a Jordán vizéből három csepp vi­ zet merített. S aki ezen igékkel vizet vet, minden ember és állat meggyógyul a fődön. Én es vizet vetek ... neki, ahogy vetett a Boldogságos Szüzmária az Ő áldott Szent­ fiának’, s mond Miatyánkot, s Üdvözletét (...) S akkor aszmondja, hogy: ’Kék szem, ződ szem megigézték ... úgy elmenjen’. S akkor osztán iszik belőle, s akkor a többit elönti nyűgöt felé, s aszondja, hogy: ’Ugy elmenjen az igizet, ahogy ez a viz elment’. (9) A "tiszta imádság kell" kijelentés részben arra utal, hogy Borbála néni hite szerint a gyó­ gyulás Isten segedelmével történik, félig-meddig azonban védekezésként is szolgál. A helybeli nép hitében ugyanis - részben a katolikus egyház tiltása folytán - a ráolvasás különböző mó­ dozatai nem egészen "Isten hírivei való dolgok". Úgy tartják, csak az tud "oldani", aki "kötni" is tud, amint arről gyermekkori emlékeit felidézve a nyolcvannégy esztendős Karácsony Ro­ zália mámi beszélt Gyepecén: 376 �palócföld 95/4 "Mikor lcánka vótam. Leánkák, gyermekek vótunk.... s édesapám odajött, oda az esztenához19 ... S egy embervei beszélgetett, s ... akkor azt mondta: ’Ugy el rontották a tehenjeimet - aszongya - el kell menjek valamerre, még a papoknak fizessek.* S akkor ... aszondta édesapámnak: 'Miklós bál’ Egy ló vót ott, egy ló. S aszondta: *Én ezt a lovat megfogom - aszondja - megkötöm a fához, ahogy én megakarom. S maga menjen, amennyi pap van a világon mindegyiknek fizessen, lám eloldik-e a lovat?! Azt én köttem meg, azt én kell eloldjam.’ No, ott akkor meg vót mondva... ő megér­ tette, hogy hát hiába fizet a papoknak, mer’ úgyse’ ér semmit, mer’ azért erősebb az... (...) a palánkai pap is azt mondta örökké, hogy az ördögök erősebbek (...) csakhogy méges le lehet győzni valamennyire." (11) Az igézettel megkötött beteg feloldozásában minden esetben a teljesség, a mindenség egésze vesz részt, hiszen a cél az "egész" -ség elérése. A vízvetés mitikus előképében szereplő hármasságból (Apa-Anya-Fiú) az Apa tüzet csihol, az Anya vizet mer, s a ráolvasás során elmondott igék közben vízbe vetett izzó szén tüzes (atyai) voltát a megtisztító víz anyaölében feláldozva, újra földdé válva segíti a bete­ get. A vízvetés így az atyai és anyai minőség új teremtést hozó "szent násza"-ként is fel­ fogható. Az elkortyolt víz gyógyító szerként szolgál, az áldott Nap leszentülése irányába ki­ loccsantott maradék pedig magával viszi az igézet ártó hatalmát. A vizet minden esetben olyan helyre öntik (kerítés, kapuoszlop mellé), ahol nem, vagy csak elvétve járnak. A víz általi megtisztulás egyazon szállal kötődik a keresztség felvételéhez és a régi idők emberének minden hajnalban lejátszódó rituális tisztálkodásához, amelyre gyönyörű pél­ daként szolgálhat egy imádság, amelyet az elmúlt év őszén hallottam Magyarcsügésen Váta Ilona nénitől, aki szépséges hevületű imáját a "régi öregek" módjára, szobája padlóján napkelet felé letérdelve mondta el: "Hajnal, hajnal, piros hajnal Be szépen köszönt az angyal. Kelj fel ember mély álmodból, Mosgyál ki a bűneidből! Essél térdre Isten előtt, Könyörögjél Jézus előtt! A "hétszer szentelt", megtisztító víz a gyimesiek hitében kibékíthetetlen ellentétben áll mindennel, ami valamilyen oknál fogva tisztátalannak számít. E szembenállásra számos példa hozható. A gyermekágyas asszony például hat hétig tisztátalan, ezért nem merhet vi­ zet, nem mehet át vízen, amint arról Gyepecén Fekete Márika néni beszámolt: "Avatás előtt nem engedték egyáltalán, mig a kicsi gyermeket meg nem keresztelte a papbácsi, meg nem avatódtunk,21 addig nem vót szabad vizet hozni, s patakon ke377 �palócföld 95/4 resztülmenni, vizen keresztülmenni. (...) Aszondták, hogy a nagy üdő kiseri. Jég elve­ ri, ahol jársz.22(12) A kostelekiek hite szerint "Mária es úgy tartotta be, hogy hat hétre, negyven napra ment az Urjézus Krisztusval a templomba".(2) Ha "avatatlan fehérnép" ment át a vizen: "...aszondták, hogy olyan, nem tudom, hogy vette az Isten, hogy miha pogány lett vóna, hogy aszmondták, hogy mikor udamen a vízhez, ulyant sikojt a viz egyet, csak ő nem hallja. Hogy odament ő avatatlan."(21) A földön bolyongó, kirekesztett lélek, amelyiket "se a mennyországba, se a pokolba bé nem fogadják"(5), vagyis a rekegö 23 sem kelhet át a tiszta vízen, ezért gyakran a folyóví­ zen, patakon - a világunk és a más-világ közötti határon24 - való átlábalás jelenti a min­ dig a baloldalon megszólaló rekegő elleni menedéket a "megkésért" emberek számára, amint azt a kosteleki özvegy Csilip Lázámé, Borbála néni elbeszéléséből megtudhatjuk: "A testvérem, Gyurikának hívják. Azok mentek szekérrel. (...) Ment a szekérrel, s akkor egy valami akkora ment utáni, s olyan csúnyán csinált, hogy ejtette kétségbe, hogy a szekérré reabuttak, s nem vót hova lenni e l,... s megállott az ökör, az ökrök­ kel mentek, szekérrel. S megálltak, s nem láttak semmit, csak az a nagy zugás, az a nagy kiabálás. Osztán mikor elértek egy helyre, akkor elmúlt, úgyhogy nem ment ke­ resztül a vizen."(3) Kászoni Jánoskáné Fekete Róza néni mesélte el egy ízben, hogyan akarta egy "öreg­ rend fehém ép" a tej elvételének boszorkányos tudományát átadni egy asszonynak, aki vé­ gül is - megrettenve a kántéros25 előírásai szerint vágott mogyorófavesszőn nyüzsgő kí­ gyóktól, békáktól, s egyéb, soha nem látott "csúf ángeriáktól"2 - elállt a tudás megszerzé­ sének szándékától. A nagybetegen fekvő, halálán lévő öregasszony27 utasításai a követke­ zők voltak: "Elmész ki - aszondja - ebbe s ebbe az erdőbe. (...) Vágjál le - aszondja - egy jo hosszú mogyorófát... (...) S akkor azt - azt mondja - fogd meg a hegyitől, s attól hozd, de nehogy hátra néjz! S avval te gyere haza - azt mondja. Patakon keresztül ne menj! (...) ...s gyere haza, s én oszt a többit megmondom itthon, még mit kell csi­ nálni."^) A Jézus Krisztushoz szorosan kötődő mitikus Jordán folyó vize szerepel abban az igézet elleni ráolvasásban, amelyet Kosteleken Tankó Mihályiéi és feleségétől, Albert Annátói is hallottam. A szöveget édesanyjától tanulta Mihály bácsi, tőle pedig felesége, akit máig is ügyel, nehogy elvétse a hatását kötött és megváltoztathatatlan szövegében is hordozó olva378 �palócföld 95/4 sást. 28 A magnetofon-felvétel készítésénél rá is pirított az eredetit egy sorral megkurtító aszonyra. Türelmetlen közbevágása máig is emlékeztet arra, milyen fontos a kosteleki em­ berek hite szerint a ráolvasó pontos ismerete: "Vetem a vizet a Jordán vízibe, úgy használjon! Kék szem, ződ szem, hetvenhét féle szem megnezte, megigizte. Igizet szálljon az erős kősziklákra, Nagy sinka mezőkre, Rengeteg erdőkre, Hol a kutyák nem ugatnak, S a kakasok nem szólnak, S a lovak nem nyerítnek! Testje, vére, csontja maradjon tisztán, Ahogy a Boldogságos Szüzmária, s a Szentlélek Úristen a világra hozta!"( 18) "Amikor vagy állat beteg, vagy... vagy férfi, vagy nő" - felelte a szöveg használatára vo­ natkozó kérdésemre Anna néni.(19) Később férje így egészítette ki: "... a rossz szem megnézi az embert. És osztá’ kezd fájni a feje. Akkor ezt az imád­ ságot el kell mondani egy kanna vízre... azt frissen hozni, azt a vizet akkor. S akkor... kilenc szenet a füttőből, vagy gyufaszálat elgyújtani,29 s belevetni. S akkor azt... sze­ net vesz a kályhából ki, azból visszavetni egy pár szenet. S akkor abból az, akinek fáj a feje kilenc cseppet igyék, s ott megmossa a fejit, s ott a szüvinél, s mingyá’ helyre van jöve."(18) Tőlük tudtam meg, hogy a kostelekiek hite szerint a ráolvasót csak fiatalabbnak szabad elárulni, idősebbnek azonban nem, mert azzal elveszítené varázserejét: "... csak nálamnál kisebb tanulja meg, s má’ ha nálamnál idősebb, akkor az enyim nem érvényes, így mondják".(19) "Idősebb nem szabad megtanulja, met akkor a... melyik, a fiatalabbtól tanulja meg, akkor aznak má’ nem használ a... Édesanyám vót olyan hetvenéves, nyócvan, amikor 30 megtanultam vót tölle" (18) Az igézet elleni vízvetés teljes menetét egy kosteleki példán mutatom be, amelyet az akkor a falu Felszegén "ögyvezi" sorban élő Gyuri Virág nénitől hallottam: "Friss vizet merítünk, vagy csorgatunk a vízivó csészébe. (...) A kályhaszegélyre a késvei, mivel a kenyeret szeljük, keresztet csinálunk ... s a kannát arra tegyük reá. (...) Égő szenet veszünk ki a füttőből a kés hegyin, s beledobjuk a vízbe. S mikor dobjuk a vízbe, akkor úgy mondjuk: ’Kék szem, ződ szem, irigy szem, rossz szem át­ nézte (N.N.)-t. A szem megnezte, szív megszerette, a gonosz igizet belészállott.’ 379 �palócföld 95/4 Megint veszünk szenet. A második szenet es mikor vessük, akkor azt mondjuk: Tisztuljon, takarodjon a gonosz igizet! A fekete kősziklákra, hogy a piros vérit ne igya, hogy a szálas húsát ne hasogálja! Úgy maradjon, ahogy a Boldogságos Szép Szűz Mária az anyja méhiből a világra hozta!* Akkor vessük a harmadik szenet es, égő szenet a füttőből a vízbe. Az sir, ha megvan igizve, akkor nagyon sírnak a sze­ nek, szállnak le a csésze fenekibe: ’Ezer angyal jöjjön, hogy vigasztalja, hogy semmi gonosz igizet benne ne nyughasson!’ S akkor keresztet csinálunk, keresztet vetünk (...), s elkezdjük a Miatyánkot, addig a csésze szádán mind kereszt formát csinálunk a késvei. Elmondunk ... igy mondjuk Miatyánkot, az Üdvözletét, s a Hiszekegyet, há­ romszor igy, ahogy elmondtam. No, s osztán igy mondjuk, hogy: ’Olyan tisztán ma­ radjon az egész teste, mind a Jordántól kimerített szép tiszta vize!* S rományul reamond... én rományul is mondom (...): ’Apa sa stínga focu’, si se dezleaga dedeochiu’, hogy a ’viz megóccsa a tüzet, s semmisüljön meg az igizet!’ Fáj nagyon a fe­ je, akit úgy megigiznek ... s olyan ember van, hogy reakap,... hogy reanéz az egyén­ re, s má’ rögtön megigizte. Úgy a szeme rajtamarad, s úgy lehet hasonlítani, mikor napszurást kap a feje."32(2) A ráolvasásban szereplő román szövegrész arra az egyre erősödő román, ortodox hatásra is utal, amelyre már a fentebbiekben is felfigyelhettünk, s ami e három faluban már a XIX. század elején-közepén megindult, ám nagyobb méreteket csak a századunk közepére felerő✓ ^ södő tudatos elrománosító politika eredményeként öltött. Az igézet által előidézett fejfájás valóban nagyon hasonlít a napszúrás következményéhez. A felkelő vagy leszentülő Nap óvatlan megpillantásától fakadó fejfájás gyógyítására szolgáló rövid ráolvasót és a hozzá fűzött magyarázatot szintén Kosteleken hallottam: "Mikor kel fel a Nap, előbb keresztet kell vetni, s úgy kell megnézni a napot, mert ha nem, olyant es, ez igaz es vót, hogy napszurást kapott. Olyan hirtelen. S annak tudom az izejit, hogy micsinálnak. Amit a napszurástól... Az el kell menjen a vízre, a folyóra, s igy mondjuk forgács, kilenc forgácsot kell belémártson a vízbe, és vesse keresztül a fejin. S mondja azt, hogy: ’A Nap a vízbe, s a viz a fejembe.’ Ezt kell mondja, ezt tudom. Na, s ... olyan napszurások kerülnek, hogy evvel megtérnek. (...) Mikor a Nap nyugszik el, keresztet kell vetni akkor es, s kell mondani: ’Jóéccakát!’ Azt kell mondani, mikor a Nap nyugszik el. S mikor jö fel es keresztet kell vetni."(23) Hasonló ráolvasások találhatóak a "Magyar ráolvasások" című gyűjteményben, vala­ mint Diószegi Vilmos már említett írásában Moldvától, Bukovinától, Tordáról, Oláhlapádról, a Borsa völgyéből és Debrecenből.34 380 �palócföld 95/4 Gyuri Virághoz hasonlóan olvas "igyizet" ellen Kostcleken Vrencsán Anna mámi, s a Magyarcsügésen lakó Györgyice "Kicsi" Andrisné, Kata néni is részben megegyező módon veti a vizet: „’Kék szem, fekete szem, ződ szem, irigy szem, jó szem. Szem megnézett, szü meg­ szerette, gonosz igizet belészállott. Tisztuljon a fekete kősziklákra! ügy maradjon, ahogy az Isten hozta az anyja méhéből a világra.’ Ez a vizvetés. Három szenet belévetni a vízbe, s a nevit mondani, akinek veti. Hát ezt nannyámtól tanultam vót. A vizvetést.//(23) „'Keresztet vetünk a fődre, s háromszorig elmondjuk az Üdvözlégy Máriát, de min­ den Üdvözlégy Mária után a Dicsőséget es mondjuk. S három szenet belévetünk a vízbe, egy kanna vízbe, s egyet visszalóditunk utána, hogy: ’Ezt a gyermeket megigizték, de csak ha leszállnak a szenek, akkor van megigizve, s ha nem szállnak le, nincs megigizve.”(8) Tímár Virág néni Kosteleken az égen járva mindent vigyázó, az emberi sors nehéz pil­ lanataiban oltalmat, menedéket nyújtó Holdistennőt, Babba Máriát35 hívja segítségül igé­ zetet orvosoló ráolvasójában: "Ha valakit megigiznek, fáj a feje, s ilyen kicsi babáknak... (...) Én arra mondtam ezt: ’Babba Mária, Vidd el oda, Hol kutyák nem ugatnak, Kakasok nem szólnak, Kovásszal kenyeret nem sütnek!’ S akkor kétszer-háromszor eltöpdöstem."(7) Babba Mária, a Szép Szűz Mária a gyimesiek hitéuek központi alakja, akinek tisztelete, imádata nem magyarázható pusztán a kereszténység tanításaiból. Babba Mária ugyanis a felnőttek hitében egyenrangú Istennel, a gyermekek számára pedig az egyetlen Isten,36 Babba37 sajátos jellemzői az Ókori Kelet "Nagy Anyá"-\\d\, s a magyarsággal rokon népek hitében élő - eredetileg Szarvas Ősanyaként és Napistennőként tisztelt - Anyaistennővel való rokonságára utalnak. "Eltöpdösni", "elfújni" akkor szokás az igézetet "hogyha nincsen víz közel, s beteg vala­ ki, hogy megvan igizve. Akkor áll szembe aval, aki megvan igizve, s akkor ... mondja úgy, ahogy elmondtam... csak nincsen viz.S keresztül fú a fejin" - tanított egy szikrázó téli déle­ lőttön Gyuri Virág néni.(2) A betegséggel fenyegető ijedség vagy bánat ellen ónt, annak hiányában viaszt öntöttek a "régi öregek". Fekete Rózsa néném a mai napig jól emlékszik, hogyan imádkozott rá ijedségére gyermekkorában egy ismerős öregasszony, Gumbik Imréné: 381 �palócföld 95/4 "... há’ voltam én is megijedve, s ... Édesanyám elvittt, azt mondták ónt önt, az ónt megforrósitotta, tudja, s egy tálba vizet tett, tiszta vizet, s akkor egy késsel igy keresztül, mindig keresztet csinált, amig mondta. A Miatyánkot mondotta el, Üdvözletét mondott el, s a Hiszekegyet. S akkor elmondta utána azt, hogy: ’Az Urjézus Krisztus szén’ nevé­ ben kérlek... bubánat, vagy ijedség,... távozz el ebből a testből, a húsából, a csontjából, a vériből, a szőriből ...! Úgy a... miből áll az ember, mindent. De ezt az Isten szent nevébe’ kérték, ez nem ilyen gurucsák vótak, ami addigi alapon ment... S mikor azt elmondta, akkor ... azt a tálot rejatette a fejemre a vizvel, s akkor azt az ont beleöntötte. S ő akkor osztá* abból tudta, ni, itt a szived, vagy mitől ijedtél meg ... S akkor azt reatette, annyi­ szor elmondta, kezeimre, térdjeimre, igy a szivemre, hátomra, derekamra, lábaimra... addig öntötte. De annyit mondhatok, hogy az hasznos vót. A’ jó vót. (...)... ha nem vót on, s akkor viasszal öntötték. De úgy is jó vót. Na, hogyha vót egy oan, olyan tizisse, hogy azt, nem tudott szabadulni, vagy az... egy bánatból megkapja, vagy pediglen ijed­ ségbő’. (...) De azt a vizet, azután az utóján azt elvitte, s a patakba öntötte, hogy menjen el, mind ahogy a viz lefelé folyik, hogy távozzon el. S én attól helyrejöttem. (...) Ez en­ gem meggyógyitott."39(5) (A tanulmány folytatása következő lapszámunkban.) A datközlők névsora: 1. Anonyma, Gyimesfelsőlok 2. Berecki Jánosné Gyuri Virág (sz. 1923.), Kostelek 3. Csilip Lázámé Vrencsán Borbála (sz. 1913.) Kostelek 4. Csilip Tibomé Berecki Erzsébet (sz. 1952.),Kostelek 5. Fekete Jánosné Korbuly Rozália (sz. 1933.), Gyepece 6. Fekete Miklósné Oláh Anna (sz. 1924.), Gyepece 7. Gcrculy Andrásné Tímár Virág (sz. 1930.), Koste­ lek 8. Györgyice Andrásné Korbuly Katalin (sz. 1921.) Magyarcsügés 9. Kádár Iméréné Berecki Borbála (sz. 1907.) Magyarcsügés 10. Karácsony Istvánnné Kondra Mária (sz. 1920j) Gyepece 11. Karácsony Miklósné Fekete Rozália (sz. 1908.) Gyepece 12. Kászoni Fekete Tamásné Csilip Mária (sz. 1938.) Gyepece 13. Kulcsár Jánosné Szőcs Mária (sz. 1932.) Gyimesbükk, Budáka-oldal 14. Popovics István (sz. 1921.) Gyepce 15. Popovics Ist­ vánná Vrencsán Klára (sz. 1930.) Gyepece 16. Tankó Berta Mónus (sz. 1925.), Gyimesközéplok, Tarkő megálló 17. Tankó Ferenc (sz. 1936.) Kostelek 18. Tankó Mihály (sz. 1939.) Kostelek 19. Tankó Mihályné Albert Anna (sz. 1945.) Kostelek 20. Tímár Viktor (sz. 1936.) Hidegség 21. Váta Györgyné Vrencsán Borbála (sz. 1914.) Kostelek 22. Váta Mik­ lósné Károly Ilona (sz. 1920.) Magyarcsügés 23. Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna (sz. 1915.) Kostelek. Jegyzetek 1. Pócs Éva: Szem meglátott, szív megvert. Magyar Helikon, Bp. 1986. 243.0. és isz.: A "gonoszűzés" má­ gikus és vallásos szövegei, in: "Mert ezt Isten hagyta..." sz: Tüskés Gábor, Magvető, Bp. 1986. 213-251.0. 2. vö. 382 �palócföld 95/4 Pócs: Szem meglátott... (tov. Pócs 1986.) ih. 3. Takács György: "nyujes kezet Mária../' in: Palócföld 1994/3. 268-283.0.! 4. A z ima szövege a kővetkező: "Nagy Idő elen való Imádság/Oh nagy hatalmú Úristen ki/meg mutatad mind égen és a/földön hatalmaságodat/midőn a felegekból áldot/Szozatidat a hegyek fuda-/mentomjait meg inditotad/meny köveidel/nyilaidal/retented a bűnösöket Oh/Názáreti Jézus Zsidoknak/Királya kia szeleknek/kő esőknek parancsoltál/ hogy sem határba sem/hajlékba kárt nem tész/parancsoljon a mostani/Égiháborunak hogy a szaka/gyanak el hegyekről/hegyckre kősziklákrol/kósziklákra hol a Jézust/nem emlegetik áment" vö. Bosnyák Sándor: A gyimesvölgyi magyarok hitvilága, in: Folklór Archivum 14. 1982. 43.o.; Pócs Éva: Magyar ráolvasások 1-2. MTA, Bp. 1985. 2. köt. 4 1 3.o.XIV.72/2.; Takács im. 281.0.; Tánczos Vilmos: Gyöngyökkel gyökereztél. Csíkszereda, 1995.34.0. 5. fermeca = búvöl, megigéz, ront. 6. fungált = létezett, működött 7. r e s z ­ k e tő s s e l 8. A szöveg a kipontozott részeken olvashatatlan. Átírásomban az eredeti sorközöket egy, az oldalkö­ zöket két zárójellel jelölöm. 9. vö.rom: ursita = sors, végzet. Valaki végzetére töró rontás 10. sic! 11. A meg­ olvadó viasz, majd a tüzet megoltó víz képe valószínűleg a viasz- vagy ónöntés, illetve a vízvezetés gyakorla­ tára utal., bár biblikus eredete sem zárható ki. 12. A ráolvasók felosztására 1. Szendrey Zsigmond: A varázsla­ tok eszközei, in: Ethongraphia XLVI1I. (1937.) 386-405.O. 13. vö. Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorká­ nya. Magvető, Bp. 1986. 195.o. 14. i.m. 194.o. 15. vö. Götz László: Keleten kél a Nap 1-2. Püski, Bp. 1994. és Dr. Varga Zsigmond: Az ósmagyar mitológia szumir és ural-altáji öröksége. Califomia, USA, én. 177.0. 16. Kallós Zoltán: Ráolvasás a moldvai és a gyimesi csángóknál, in: Műveltség és hagyomány Vili. KLTE.Debrecen, 1966. 140.o. 17. száda = vminek a szája, nyílása, bemenete. 18. vö. Bornemisza Péter: Örödögi kísírtetek. Ma­ gyar Helikon, Bp. 1977. 35. o. ("Az igézetről"); Pócs 1985. 2.köt. 470.skk. 19. a marhák, juhok és a rájuk ügyelők szállása a fejési idényben 20. A palánkai pap ortodox. Az ortodox egyház hagyományosan sokkal elné­ zőbb a katolikusnál a nép "babonáival" szemben. 21. avatás = a gyermekágy hat hete utáni templomi megtisztulási szertartás, az "oltár kikerülése", amely a gyermek keresztelésével egyszerre történik. 22. vö. Balogh Ödön: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról. Kolozsvár, 1942.8.o.; isz: Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és gyimesközéploki csángókról. Erdélyi Múzeum 1932. 7-12.szám; Bosnyák 1982.135/533. 23. vö. Daczó Árpád: A gyimesi rekegő. in: Népismereti Dolgozatok, Kriterion, Bukarest, 198 1 .1 9 7 -2 0 l.o. 24. vö. Pócs Éva: Tér és idő a néphitben, in: Ethnographia XCIVy 19837 /177-205.O. 25. tejelvevő boszorkány 26. vö.rom. anghirie = légy, bogár. 27. A boszorkány tudományának halála előtt való átadására. 1. Szendrey 1986. 344-348.0. 28. vö. Kallós, 144.o. 29. A kilenc gyufaszálat használó mód újabb keletű, vö. Bosnyák 1982.121/418. 30. vö. Kallós 146.0. és Diószegi Vilmos: Embergyógyítás a moldvai székelyeknél, in. Néprajzi Közlemények V 7 1960734 .szám 35.o. 31. dedeochiu (helyesen: dezochiul) = igézet. 32. vö. Bosnyák 1982.116.skk.; Diószegi, 75-82.o.; Pócs 1985.256.skk. 33. Már P. Gegő Elek "A moldvai magyar telepekről írt könyvében (Buda, 1838.) olvasható a (román) csügési magyarok panasza: "esztendők olta nem láttunk papot, mű papok nélkül ollyanok vagyunk itt, mint a barmok".(l 3.o.) Kostelek,Gyepece és Magyarcsügés eredetileg római katolikus vallású lakossága emiatt görög katolikussá lesz, majd egy részük 1948-ban a Habsburgok által katolizált románsággal együtt "visszatér" az ortodoxiába. A z eredetileg Csík-székhez tartozó falvakat később Bákó (Bacau) megyéhez csatolják, végleg elszakítva őket éltető gyökereiktől. 34. vö. Pócs 1985.1.köt.36.o. I.2.7., 83.0.111.12.1-13.5., 84.0.111.14. és 102.0. 1V.2.25.; Diószegi, 54-56.o. 35. vö. Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária, in: Népismereti Dolgozatok, Kriterion, Bukarest, 1980. 231-239.0.; Molnár V. József: Csíksomlyó. in: óshagyomány 1271993771-74.0.; Ta­ kács György: Babba Mária, in: Országépítő 1993/4. 56-61.0. és 1994/1.35-41.0.; Vitos László Babbamária. Máriakultusz Székelyföldön. in.: Kapu 1993/5. 51-54.o. 36. vö. Daczó 1980.235.0. 37. vö. Daczó 1980.; Ta­ kács 1993-94.; Vécsey Gyula: A csíksomlyói Salvator kápolna szentélyének különleges rései, in: Országépító 1992/3. 63-68.o. 38. vö. Takács 1993-94. 39. vö. Diószegi, 82-92.0. 383 �palócföld 95/4 Chlef editor : József Pál Adress o f editorial Office: H -3101 Salgótarján, P f.:2 7 0 Tel.: (0 0 3 6 ) 3 2 -3 1 4 -3 8 6 , 3 2 -3 1 1 -0 2 2 384 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád M egye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1995. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1995. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1996 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelőséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �50 Ft+ÁFA � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/50e8d0ced078b40bde94d2e00b3c004f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika