https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2bacd9baa4fdcb11b24f4ea786337342.pdf 0849db3915ce53cf706b52c12b253e6c PDF Text Text XXIX. évfolyam március-április ��palócföld 95/2 Tartalom Chak István SKINO\FRÉZIA 101 VITA Rákos Csaba Fölkavart iszap Ádám Tamás Nógrádban dróthálót sző a pók Csongrády Béla Nyitott ajtók mögött 117 120 123 Marschalkó Zsolt versei 128 ÉLŐ MÚLT Horváth István Eszmék és mentalitások Nógrádban 128 Gulyás Imre versei Onagy Zoltán novellája 141 142 MÚLTUNK Gosztonyi Péter A koncert nemsokára kezdetét veszi 151 MŰHELY Székely A kos Futás a középpontból Nagy Pál Köszönöm Bohár András KONZ:? AVANT:? POSZT:? 160 164 166 ÖRÖKSÉGÜNK Iain MacLeod Miért ferdítettem, ahogy fordítottam? Fenyő István Madách és a centralisták Krizsán László Allegória és aktualitás 176 182 194 99 �palócföld 95/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla TERVEZŐ SZERKESZTŐ Csiba Imre FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386, 310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,l.Pf.270 E számunk szerzői: Ádám Tamás költő, újságíró (Balassagyar­ mat), BohárAndrás költő, kritikus (Budapest), Chak István költő (Zalaegerszeg), Csongrády Béla újságíró (Salgótarján), Erdős István író (Salgótarján), Fenyő István irodalomtörté­ nész (Budapest), Gosztonyi Péter történész (Bem, Svájc), Gulyás Imre költő, újságíró (Debrecen), Horváth István történész (Salgó­ tarján), Krizsán László levéltáros, iroda­ lomtörténész (Százhalombatta), MacLeod I. műfordító (Skócia), Marschalkó Zsolt író, költő (Salgótarján), Nagy Pál író, költő (Párizs-Salgótarján), Onagy Zoltán író (Eszter­ gom), Rákos Csaba tanár (Salgótarján), Szé­ kely Ákos író, Költő (Szombathely). * Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát az 1995-ös Salgótarjáni Tavaszi Tárlat művei közül vá­ logattuk. Címoldalunkon Földi Péter fest­ ménye; a belső borítón Sz. Nagy Máriának a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban ren­ dezett kiállításából József Attila szobra; a hátsó borítón Bobály A ttila 1995. márc. 15én Salgótarjánban felavatott Széchenyiszobra látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) 100 �Chak István SKINO/FRÉZIA 101 �elkiabáltunk nehányj ,nagyszavat' szabad vagy nem(?) plofonvertük a falóságot s most ,ott' vagyunk ahol a p art szakad 102 �én nem ülhetem a rakpart alsó kövét fogamban nem szaprodhat az idegen anyag a semmi ágára sem ülhet f e l szivem s riadt lelkem f ö l nem sikolthat ide nem jö h et karóval már senki és nem képzelhet senki sem már rózsát itt nem lakik már senki város peremén és nem szerethet senki sem ágy Flórát 103 �hát elbeszélget velem ez a a e fránya hogyishívják elbeszélgettem velem úgy délelőtt tegnap megállapítottam egész ez a vers vagy mifene megszólít bámul aztán meg sem várva előadja az ő hexen csuszát csak tejföllel ahogy anyám jő társalkodó szokta volt mondani édes Birgi néném vagyok szalonkával meg sült szalontával össze csevegtünk mondhatnám a felek elegyitve grímel a tej kölcsönös érdek fölösleges dolog mint(h)a már 104 �lőrésére számottartó kér d-sekről folyt a patak ön nem olvas sohasem étlapot? derüsen mond mókásan hatnám milyen kár kedves osz mókáztam tál unk etc. kárpátolja mindezért edés felesrége nyílván majd illatoz fogni nekünk persze a testiség sem véri alkalom ból vélhetne akár gondolta volna hogy a gólyák ki látván e meghittet hallatlan amiket össze nem hordanak együtt deklamált apasztsróf meg egy más létnek lát valami fantilink ó s zöldben is (ja) 105 �hogy beszél?igen hagy beszél mintha csak csak mosná a szókat büzony jegyzem meg nekem-nek mivelhagy velem cseveget/em el + ver s wel' most hogy így velem is velem-nek 106 �piros virágok buggyannak lépteim tűzmeleg csobbanó cseppjein iszkol az avar s a kurta szél ajaka mosolyra rándul idegen lehellet csévélődik a tegnapok spulniján pókháló lengő fonatán lecsordul az őszi köd 107 �azt hiszem volt június szmogidő vajrúdott Pannónia egy West köpött? ki köpött magától? magából banhof ki a Linzer igen strass én találtam magam átalbucskázva fejem n szerint szürreál Alíz must mond a szőll? ő szemlehúnyt közelg és puc ah szóval tudod ott ahol 108 �lehetni szabadon hagymán a vagrinát ésacomb okvetlen ,lö köll' sz szegelnem éleztem veszt emez véreztem veszt emel tettelek ajh magaméva ,óh költészet' te hájhabos ribanc foszló dög kivénhedt gebe ,dö did' úgy ring minta tenger hajóm sodorja céltelen kis fa' dugó azt hiszem forgáncs éreztem nemsoká' elnyeled vagrinád tajthabos homlokán láttam magamat - elnyeled 109 �egy percet még s kiötlöm nyelvemet egy pörcöt még s vesszek el meg el vesszek meg-meg el szagod az ágyamon megült akárha benne is le ende lehetnél minden félrecsúsz ott nyakkendőmben itt velem-ben' 110 �akkor é jje l aludt a szél ágra ült a csend akkor éjje l véges lett hirtelen minden dimenzió akkor éjje l megállt a nyár s térdre hullt velünk akkor é jje l elhagyott keresztek találtak ránk 111 �köl' tér minden szél nek' eresztett hang/alak a szó a föl-fölköpött vissza úgyis vissza hull orcádra sinára mossa az uniFORM RE RA iz mos 112 �elhasználtuk már vastagját a nyárn gyűl a köd ránc a homlokon a fá k megsárgultak irigyek elosont a nyár - hazúg hazúg 113 �'ber hónapok kopognak - az ablakon ,a zégről aza' pár' csillag le egyre több x did e reg a reggel ha zúg ha zúgg a fánkunk 114 �macskalábu délutánok cirógatnak könnyeded lassú zuhanással utazom hószinvérű áttört lebegések lüktetik agyamba terceit szíveknek gyorsulok susogó homokra pörölő kavics fonnyadt lábnyomok intenek halk szelíd szóra narancs-nefejeleshez azúr-pipacs hull dér-lepett lepedőn hálók �palócföld 95/2 Földi Péter festménye 116 �vita Rákos Csaba Fölkavart iszap December végén még a pártok által rep­ rezentált politikai erőviszonyok átalakulása volt az izgalmas téma, három hónap elteltével azonban egyrészt az új erőviszonyokat telje­ sen új szemszögből lehet vizsgálni, másrészt a kormány intézkedései miatt a súlypont átte­ vődik a pártharcokról a kormány és a társa­ dalom, illetve az MSZP-n belüli platformok közötti harcra. Politikai erőviszonyok és a társadalom A választások nyomán kialakult helyzetet Bilecz Endre pontosan lefestette. A pártok politikai szándékait, attitűdjeit értékelő megállapításaira is nehéz lenne kategorikus ítéletekkel válaszolni. Pl. fogalmam sincs, hogy valóban jó-e a megyében a FKGP és a KDNP politikai kapcsolata, csak remélni tu­ dom, mint ahogy azt is remélem, hogy erős tömbbé áll össze a megyében és az önkor­ mányzatokban az MDF-el együtt. Azonban meg kell jegyeznem, ha az MDF már 1990ben "MIÉP-stílusban" kormányoz, akkor 1994-ben nem veszíti el ilyen csúfosan a vá­ lasztást, és ma szóba sem kellenehoznunk az MSZP egyeduralmi tendenciáit. (A MIÉP-re még más megvilágításban visszatérek.) Az MSZP fenti törekvéseit december vé­ gén implicit módon jelzi Bilecz Endre, s már­ cius végén az eredmények igazolják őt. 1994 májusában a kiábrándult és feledé­ keny választók parlamenti hegemóniával ajándékozták meg az MSZP-t. Szabad or­ szággyűlési választásokon a Kárpát-meden­ cében csalás nélkül erre még nem volt példa. (Ezért nem tekintették jelentősnek a Salgó­ tarján lötyögős nagykabátja miatt fellépő tí­ zezres nagyságrendű szavazathiányt a me­ gyei választásokon.) A példátlan és soha meg nem ismételhető siker azonban korántsem azt bizonyítja, hogy az ország valójában "baloldali(?)" de még csak nem is következetesen szocialista érzelmű, de még az sem biztos, hogy MSZP-szimpatizáns, legfeljebb elmélá­ zott egy kicsit a múlt délibábjain. A szeszé­ lyes választói akarat 1998-ban - ha megéri a Előzmény : Bilecz Endre Választás előtt-után c. vitaindítója (1995/1.). A VITÁBAN résztvevők álláspontját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szer­ zőink véleményét. 117 �palócföld 95/2 kormány - ettől még fordulhat a Pöttyös Nyakkendősök Pártja fele is, de akár a most meg nem létező Nemzeti Szocialista Párt felé is. Ezt az MSZP vezetése pontosan tudja. (Ha mégsem, az nagyon sajnálatos.) Ezért a hatal­ mi gőg-szerű magatartást náluk egészen más­ képpen kell értelmezni, mint az uborkafára felkapaszkodott vidéki (vörös)aranyifjak és autsider udvartartásuk esetében. Az 1989-es átalakulás MSZMP-beli koreog­ ráfusainak egy része a gazdaságban megerősöd­ ve újra a hatalom színpadára lépett és a jelen sze­ rint nem is szeretne lelépni. Jól tervezett marke­ ting munkával adják el személyüket a nagykö­ zönségnek, és ehhez hozzátartozik a magabiztos fellépés az amerikai mosoly is az extravagancia mellett. Az intézkedések előkészítésére és tálalá­ sára már nem fordítanak ekkora gondot, hiszen parlamentáris eszközökkel nem buktathatok. Miután a parlamenti hegemóniát sikerült kiegészíteni megyeiekkel és önkormányzati­ akkal, a parlament most már egyre inkább za­ varja a kormányt, mert a szavazások eredmé­ nyeit előre tudva még ki kell bírni a sok "aka­ dékoskodást". Bizony nagy teher lehet ez. Az MSZP által irányított önkormányza­ tokban ugyanez a helyzet. Salgótarjánban pl. a polgármester a két alpolgármesterrel, bár­ milyen rémisztő ötletből képes valóságot "építeni". Ha ez zavar valakit, könnyen kap­ hat eposzi jelzőket, de ez a jobbik eset. A tri­ umvirátus totális hatalmát a visszahívhatatlanság teszi fatálissá. Ennek következtében be tudnak zárni iskolákat úgy, hogy a demok­ rácia játékszabályait csak tessék-lássék al­ kalmazzák, a véleményekre nem figyelnek. Hiszen az összes szakvélemény és társadalmi szervezet elutasítása után már az oktatási bi­ zottság sem támogatta a tisztázatlan eredetű és szándékú ötletet. 118 Tehát a kormány viszonylagos bölcsessé­ gével szemben a vidéki szocialisták( ?) inkább hajlanak rá, hogy a hatalomtól megrészegüljenek. Azért a kormány a társadalmi jelzések hatására, döntéseiben némi átgondoltságot és lelkiismeretességet is felmutat. Másfelől jelzi a kormány étvágyát a mondat: "Mi lenne az országgal, ha mi nem volnánk?" A kijelen­ tés mögött bujkáló naív elbizakodottságon le­ hetne éppen mosolyogni is, ha elfelejtenénk, a "baloldal" múltbeli szereplését. Terminológiai problémák Meg kell magyaráznom, miért teszem idé­ zőjelbe a "baloldal, jobboldal" jelzőket. Becsületes politikus remélhetőleg egyre nehezebben bírja, hogy a jobboldali és balol­ dali jelzőkkel jelentéstartalmuk figyelmen kívül hagyásával cimkéznek politikai erőket, jelenségeket, attól függően, hogy a jelző ép­ pen milyen előjelet hordoz. Ha az előjel a célnak nem megfelelő, egy kms sulykolással azon is lehet változtatni. A XX. század eleji nemzeti szocialista mozgalomból kinövő pártok is elfasizálódtak. (A kommunista pártok is.) Azóta tévesen és praktikus politikai célok érdekében azonosít­ ják a nemzeti szocializmust a fasizmussal. Ennek sodrásában a kommunista hatalmi gé­ pezet sikeres agymosással már a "jobboldali" jelzőt is teljesen negatív előjellel látta el, jelen­ téstartalmát meghamisítva. Volt olyan időszak is, amikor a jobboldali majdnem azonos volt a fasisztával. 1990-ben már a "baloldali" jelző ment sértésszámba bizonyos körökben, 1994 pedig újra elkezdődött a "jobboldali" jelző neg­ ligálása. Ha a jelző már eléggé riasztóan nega­ tív, utána már elég a kiszemelt egyént, pártot vagy jelenséget jobboldalinak nevezni a lejára­ táshoz. �palócföld 95/2 Tragikomikus módon az MSZP ezt a veszé­ lyes fegyvert inkább eldugja, mert egyre inkább leolvad róla a reklámcélú baloldaliság máza. Ilyen okoknál fogva aztán nem az a fontos, hogy a MIÉP-et jobboldalinak vagy baloldalinak ítéli meg a politikai divat, inkább sajnálatos, hogy holmi előjeles gondolkodás miatt a FKGP-nek választani kell a MIÉP és az egyéb polgári pár­ tok között. Egy jelenséget ennek kapcsán riasztónak is tartok. A MIÉP megalakulása óta hisztéri­ kussá fokozódott a nép-nemzeti politikai irányzat mumussá nyilvánítása. De mivel ez azért nem olyan könnyű, megjelennek érdekesebb szóösszetételek, azt sugallva, hogy most már aztán félni kell. Ilyen pl. a "nép-nemzeti jobboldali radikális" amivel Bi­ lecz Endre jellemezte az MDF egy részét. Ál­ lítólag ez a stílus provokálta ki az MDF vá­ lasztási katasztrófáját, holott a katasztrófa inkább az, hogy egy ilyen politikai attitűd ma nem nyerő Magyarországon. Ezen túl azon­ ban az MSZP fog mindent megtenni, hogy ez ne így legyen. Történelmi lehetőséget szalaszt el a következő főesélyes FKGP, ha nem kezd az MDF "nép-nemzeti jobboldali radikálisai­ val" és a MIÉP-el is komoly stratégiai egyez­ tetéseket. Az M SZP-kormánynak ugyanis vagy nincs már 3 éve, vagy sokkal több, de abban megint nem lesz köszönet. 119 �palócföld 95/2 Ádám Tamás Nógrádban dróthálót sző a pók Egyszer egy pók elhatározta dróthálót sző. Gyönyörűt, cirkalmasat, félelmetesen nagyot. Titokban kezdett el dolgozni, hogy a meglepetés ereje nagyobb legyen. Legalábbis azt hitte, nem tud a tervéről senki. Pedig hát a nagyszoba közepén kezdett hozzá életműve megvalósí­ tásához. A csillárnál, fényözönben. Mindegy, szorgalmasan szövögette a hálót, különös gondot fordított az átkötésekre. Éjjel nappal nyújtotta a szálakat - a vége fe lé már alig haladt, erőt vett rajta a fáradtság. Mígnem aztán több hónap után elkészült a mű. Sajtótájékoztatót hívott össze, hogy országnak-világnak bemutassa, mit alkotott. Szegénynek nagy volt a csalódása, amikor megtudta, folyamatosan tá­ jékoztatta a sajtó a munkálatok állásáról a közvéleményt. A titok mítosza szertefoszlott. Erősebb a megye Valahogy így vagyunk mi is a Nógrádban zajló politikai folyamatokkal. Hiába zajlot­ tak például titokban a megyei közgyűlés koa­ líciós egyeztetései, csak az nem tudta, hol tartanak a pártok, aki nem akarta. A pók helyzetéhez hasonlatos az is, hogy a nyomdai átfutás miatt Bilecz Endre írását elhagyta az idő. Ma már tudjuk, mi történt azóta. Szét­ foszlott a titok mítosza. Persze ez nem von le semmit Bilecz érdemeiből, hiszen szerzőnk pontos politikai helyzetképet rajzolt. Olyat, mely előrevetítette a várható folyamatokat. Mindjárt az első „közcím” alatt súlyos mondatokat rak egymás mellé a szerző: „A szocialista többségű kormányzat koncepció­ ja a korábbinál kisebb szerepet szán az önkormányzatoknak és a civil társadalmaknak a helyi közélet kialakításában. Csökkenti a települési önkormányzatok gazdálkodási le­ 120 hetőségeit a támogatások körének és összegé­ nek szűkítésével. Jórészt a megyei önkor­ mányzat ellenőrzése alá kívánja helyezni a települései képviselőtestületek politizálását.” A szocialisták véghezvitték akaratukat, át­ húzták a T. Házban az önkormányzati tör­ vény módosítását. Tagadhatatlan, hogy a Bi­ lecz által előbb vázolt gondolatoknak nagy az igazságtartalma. Ebbe az irányba haladunk. Nógrádban sajátos helyzet alakult ki, hiszen a megyei közgyűlésben túlsúlyba kerültek polgári pártok, mert az SZDSZ is hozzájuk csatlakozott. Ezért is, meg azért is különleges a helyzet, mert a közgyűlés elnöke SZDSZ-es, aki lehetetlen helyzetbe kerülhet. Hogy pél­ dával igazoljam ezt a megállapítást: készülő­ ben a területfejlesztési törvény tervezete. Az MSZP határozottan ragaszkodik azon elkép­ zeléséhez, mely szerint erős megyéket kell létrehozni. A szabaddemokraták meg a terü- �palócföld 95/2 letfejlesztési tanácsoknak szánják a nagyobb szerepet. Szerintük éppen hogy gyöngíteni kellene a megye hatalmát. Egyik párt sem akar engedni. Könnyen meglehet, ez lesz a szakítópróba. A települési önkormányzatok szinte kivétel nélkül elvetik az erős megye ideáját, hiszen volt idejük megtapasztalni an­ nak kedvezőtlen hatásait. Kérdések sokasága marad. Mi van akkor, ha mégis az erős me­ gyére épül a területfejlesztési törvény? Ho­ gyan, és mit képvisel ekkor a közgyűlés és an­ nak elnöke? Mit tudnak megvalósítani elkép­ zeléseikből, ha a törvény béklyózzza kezüket? Eredező gyökerek Túlzónak tartom Bilecz azon véleményét, hogy a szocialisták hibát hibára halmoztak a májusi választások után. Szerintem is egyér­ telmű hiba volt a Munkáspárttal való frigy. De az SZDSZ-szel való jó vagy rossz kapcso­ latot nem lehet és nem is szabad leszűkíteni egyetlen személyre, nevezetesen a korábbi közgyűlési elnökre. Kétségtelenül kulcsszere­ pet játszott a történésekben a megye első em­ bere, illetve a személyéhez kötődő viták. Ám az éremnek van más oldala is. Úgy hiszem, hogy ennél mélyebben eredeznek a gyökerek: az SZDSZ eltávolodása az MSZP-től. (De hát soha nem álltak egymáshoz oly közel!) Ezt ugyan Bilecz érinti, de a súlyához mérten nem eléggé mélyen és nem eléggé árnyaltan. Nógrádban mindig idegenkedve szemlélték a szabaddemokraták az MSZP térnyerését. Ez hatványozottan érvényes Balassagyarmatra. Mindig is tapinthatóak voltak a nézet- és ideológiai különbségek. Bár, mint annyi min­ denben, a szocialistákhoz fűződő viszonyban is eltértek a vélemények a két városban. Sze­ rintem egyáltalán nem biztos, hogy szövetke­ zett volna az SZDSZ az MSZP-vel akkor, ha a Bilecz által említett személy nincs „képben”. Vitán felül áll, hogy az MSZP a legszerve­ zettebb párt a megyében. Magától értetődik, hogy elődpártjuk és a régi-új párt kinevelte kádereit. Ezért hatott a meglepetés erejével, hogy jónéhány helyen gyengécske jelölteket állítottak. Hogy ne menjünk messzire: Balas­ sagyarmaton, a városi önkormányzati válasz­ tásokon. De a többi pártnál még tragikusabb a helyzet. Azok a hiteles vezéregyéniségek, akik ’88-89 táján a hátukon vitték az új pár­ tokat, mára kivonultak a színpadról. Nem lé­ pett a helyükre senki. Bevált az MSZP-sek sündisznó-politikája. Emlékezzünk csak: az állampárt darabok­ ra hullása idején kivonult a politikából az elvtársak jelentős része. Csendben meghúzták magukat - jobb szelekre vártak. Nemhiába, eljött az ő idejük. Most teljes mellszélességgel kiálltak a nyilvánosság elé, immár szocia­ lista színekben. Csakis a koalíció Nógrádban az új pártokba belépők száma szépen gyarapodott. Egy ideig. Aztán eltűnt a varázs, fogyatkoztak a tagok. Olyannyira csökkent a létszám, hogy tulajdonképp nem is igen beszélhetünk MDF-ről, Fideszről. Négyen-öten vitatják meg a gyűléseken a napi politikai teendőket. Bilecz a Fidesszel mintha kesztyűs kézzel bánna. Pedig hát kár tagadni, agonizál ez a párt is, nem nagyon találja he­ lyét mióta Orbán igazított a fazonon. A FKGP-nek az a legnagyobb baja, hogy nin­ csen a megyében karizmatikus vezetője. (No de melyik pártnak van?) Abban igaza van szerzőnknek: a kereszténydemokraták stabi­ lan tartják helyüket. A konzervatív pártok megyei hármas koa­ líciója lassan és ellentmondásosan szervező­ dött - írja Bilecz. Ez így van. Kicsit idegen­ kedve közelítettek egymáshoz a pártok. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az országgyűlési választások után az MDF ellenzékbe szorult. A FKGP, a Fidesz éppen elégszer os­ torozta kíméletlenül a Fórumot. Tanulni kel­ lett az új módit mindenkinek. Ráadásul az MDF-en belül ádáz csaták dúltak, ennek kö­ vetkeztében saját maguk is bizonytalanná váltak. Nem voltak biztosak abban, hogy el­ 121 �palócföld 95/2 őnyös lesz számukra a polgári koalíció.Pedig között. Nem vitatom: egy átgondolt egyesülés talán ők nyerték a legtöbbet. Gyarmaton a hasznos lehetne a konzervatívok számára. Se­ nyolcvanas evek végén igen erős MDF cso­ hol a világon nem játszik komoly politikai port jött létre, tízszerte erősebb, mint Tarjá­ szerepet három konzervatív párt egyszerre. ban. Ezen tényt valahogy nehezen viselték a Van logika abban, amit Bilecz ír, de mondom: megyeszékhelyen. Előbb a megyei elnök nem hiszek az egyesülésben. gyarmati volt, de egyre reménytelenebb hely­ Mind a mai napig nem igazán érzik a zetbe került. Fokozatosan kiszorították az pártok, mekkora jelentősége van a nyilvá­ MDF vezetéséből a nyugat-nógrádiakat, le­ mondatták az elnököt. Ebben a kusza hely­ nosságnak. Hol görcsösen közelítenek egyzetben köttetett meg az egyezség a három egy újsághoz, hol meg egyszerűen tudomást párt között. Amúgy ez volt az egyetlen járha­ sem vesznek róla. Időnként megsértődnek tó út. Csak így lehetett egyensúlyozni a szo­ egy cikk ürügyén, máskor meg azon, hogy cialista fölényt. nem jelenik meg róluk semmi. Átgondolt Az SZDSZ egyértelműen kudarcot szen­ koncepcióról szó nincsen. Hiánycikk a vedett a választásokon. Ezt előre ki lehetett rendszeres, következetes tájékoztatás. A számítani, hiszen nincs akkora tömegbázisa választópolgárok tájékoztatása. Persze a Nógrádban a liberális pártnak, hogy komo­ régi beidegződések néha még az újságoknál lyan beleszólhatott volna a végeredménybe. is működnek. Sokszor ösztönösen közlik a Az MSZP-vel nem kötöttek szövetséget, így lapok a híreket. Néha meg gorombán oda­ nem is nyerhettek. csapnak, pedig kalapáccsal ütni a klaviatú­ rát nem nagyon érdemes. Szóval a pártok Külön vagy egybesülve? nem használták és nem használják ki az új­ Bilecz elenged egy laza gondolatot: „A ságokban rejlő lehetőségeket. Legyintenek konzervatív koalíció számára létkérdés há­ egyet, jelzőt tesznek a lapok elé. Talán csak rom pártjának további közelítése, integrá­ az MSZP vette időnként kicsit komolyab­ lása. Személyes véleményem szerint Nóg­ rád megyében valamilyen egyesülésük sem ban a nyilvánosság szerepét. A többiek teljesen kizárt - természetesen csak a józan egyáltalán nem. Nem tudom elfogadni azt a logika és a politikai belátás alapján mon­ nézetet, mely szerint nevezett újság úgy­ dom ezt.” Én teljes képtelenségnek tartom sem hozza le a pártról szóló anyagot. Talán, az egyesülést, belátható időn belül. Még ak­ előbb meg kellene próbálni. Mi igyekeztünk kor is lehetetlennek gondolom ezt, ha egy­ kilesni és közzétenni a kulisszatitkokat is. némely pártban alig mozognak párttagok. Hol sikerült, hol nem. Közös erővel talán Amíg két ember ügyködik adott pártban, többre jutottunk volna. Kettőn áll a vásár. Időközben a pók hálóját megtépázták. Előbb addig nem lesz egyesülés. Mert minden párt mérhetetlenül büszke saját identitására. magába roskadt szegény, majd újra elkezdett Arról nem is beszélve, hogy azért komoly dolgozni. Már látszanak a kontúrok. Nem tud­ ideológiai különbségek is vannak a pártok ni, hogy most lesz-e sajtótájékoztató. 122 �palócföld 95/2 | Csongrády Béla Nyitott ajtók mögött mottó: „mégegy győzelem s nem marad katonám ” (Pürrhosz) Nem tartozom azok közé, akik számára a vitaindó - a szerkesztőség bevezetőjét idézve - „nem teszi lehetővé a kibúvást az állásfog­ lalás felelősségteljes terhe alól.” Rajtam sen­ ki nem kérné (nem kérhetné) számon, hogy miért nem nyilvánítottam véleményt Bilecz Endre cikkével kapcsolatban. De megszóllítatva érzem magam,mint olyan - örökös baloldaliságom ellenére - autonóm sze­ mélyiség), akinek van (kell, hogy legyen) a nyilvánosságnak is szánt mondanivalója a közvetlenül körülötte zajló folyamatokról, mert egyébként nincs joga önmagát értelmi­ séginek tekinteni. Kifejezetten örülök, hogy indult ez az eszmecsere, mert így módomban van kinyil­ vánítani mélységes csalódásomat - ha úgy tetszik kritikámat - a szocialista párt cltakti­ kázott megyei szereplése okán. Az az érzésem - mi több: határozott véleményem hogy egyhamar aligha visszatérő esélyt szalasztott el az MSZP, amikor hagyta a sajtot kiénekel­ ni a szájából (vagy ami még nagyobb baj, ta­ lán önmaga énekelte ki...). A lényegi folyamatok jellemzését tekint­ ve egyetértek Bilecz Endrével. Ma már nem esik nehezemre, hogy elismerjem, kimond­ jam: alapos ismerője, értője, végülis szakem­ bere az önkormányzatiság témakörének. (Bezzeg néhány évvel ezelőtt igencsak távol ültünk egymástól a politikai kerek­ asztaloknál, szigorú ellenérdekeltségünk nem kedvezett az objektív ítéletalkotásnak sem.) Külső szemlélőként én is úgy látom, mint ő a pártok erőviszonyainak alakulását is. (Az más kérdés, hogy egy-egy párt belülről, ön­ maga érdekei és korlátai ismeretében osztja e és mennyiben a bileczi megállapításokat. E reflexió papírra vetésekor nem kerülhe­ tem meg két sajátos körülmény néven neve­ zését sem. Egyrészt alig egy évvel a szocialis­ ták 1994 májusi elsöprő győzelme után, most egy olyan társadalmi légkörben kell kifejte­ nem sajnálkozásomat a megyei status quo miatt, amelyben fokról-fokra csökken az MSZP népszerűsége (februártól márciusra Torgyán József jelentős különbséggel került Horn Gyula elé a Szonda Ipsos közvélemény­ kutatása szerint), amikor egyre többen men­ nek vagy készülnek az utcára tüntetni a szo­ cialista többségű kormánykoalíció március 12-i, úgynevezett stabilizációs programja el­ len, amely éppen az MSZP országos szintű választási sikerét megalapozó szociálpoliti­ 123 �palócföld 95/2 kára tervez csapást mérni. (Micsoda paradoxona a történelemnek, pontosabban a mindig is sajátos magyarországi politikai viszonyok­ nak, hogy a kormányintézkedés kapcsán so­ kan úgy vélik: ez az igazi rendszerváltás, amennyiben végérvényesen eltűnik a szociá­ lis érzékenység, mint a Kádár-rendszer jel­ lemzője. Akkor most jó ez vagy rossz, kinek jó ez, illetve kinek rossz, örülni vagy bánkód­ ni kell-e emiatt? - kérdezhetnénk, de a vála­ szok meghaladnák e cikk kereteit.) Másrészt akkor kell (lehet) Bilecz Endre több hete született írására reagálni, amikor már újabb tanulmányigényű, nagy terjedel­ mű dolgozata jelent meg a Nógrád megyei Hírlap április 1-i számában Száz nap, amely nem rengette meg Nógrádot címmel, s amely már a megyei közgyűlés működésének - vagy ahogyan ő látja: helyben járásnak, „téblábolásának” - anomáliáit is feltárja. Fentiek természetesen árnyalják, de gyö­ keresen nem módosítják véleményemet. A tavalyi májust követően - mint Bilecz Endre is sorra veszi - sok jel mutatott arra, hogy a szocialista párt az önkormányzati vá­ lasztásokon is leképezi az országos sikert, ka­ matoztatja, hogy hét helyi országgyűlési kép­ viselőből hat MSZP-s és abszolút többséget szerez a megyében is. Annak okait, hogy ez nem így történt, ugyancsak jól tapintja ki a vitaindó, anélkül, hogy a szocialisták szószólója lenne. Jogosan helyezi a „hibasorozat” élére, hogy Salgótar­ ján megyei jogú várossá nyilvánításának rossz időzítésével a megyeszékhely szavazói­ nak „diszkvalifikálásával” valóban többezres nagyságrendű feltételezett szavazót vesztett a baloldal. (Ellenkező esetben most biztosan más politikai elrendeződésről folyhatna polé­ mia és néhány Bilecz Endre által - jogosan vagy kevésbé úgy - faktumként kezelt jelen­ ség is más képet mutatna.) Arról viszont már nem a gesztusértékű in­ tézkedést meghozott kormány tehet, hogy 124 Salgótarján választópolgárainak kiesése tu­ datában is megyeszékhely-centrikus volt az MSZP kampánya. Tarján súlya kétségkívül jelentős e régióban, de ezzel nem lehet indo­ kolni, hogy miért nem fordítottak nagyobb fi­ gyelmet a többi városra s főleg a tipikus nóg­ rádi aprófalvak lakóival való találkozásra, beszélgetésre. Néhány választási gyűléssel amelyre egyébként is kevesen mentek el a községekben, ha szegfűs meghívó érkezett ezt a feladatot nem lehetett letudni. Az MSZP - úgy tűnik - a megyében lebe­ csülte a potenciális ellenfeleket, elfeledkezett arról, hogy Salgótarján és Bátonyterenye tér­ ségén kívül milyen jelentős bázisai vannak a konzervatív pártoknak, a kereszténydemok­ rata, a nép-nemzeti, polgári eszméknek kü­ lön-külön is, hát még összeadódva! Sejteni, látni kellett volna, hogy a hatalomból május­ ban kivonult pártok nem adják fel a politikai küzdelmet. A túlzott magabiztosság rányom­ ta bélyegét a megyei közgyűlési elnök jelölé­ sének folyamatára is, amely szerintem nem­ csak a tényleges választásra volt döntő - s az MSZP szemszögéből kedvezőtlen - kihatás­ sal, hanem az erősen pártorientált közgyűlés összetételének alakulására is. Ebben csak egy - de fontos - tényező a régi - SZDSZ-es - el­ nök szocialista megyei listán való indítása, további elnökségének valószínűsítése, amely - be kell látni - nem váltott ki osztatlan he­ lyeslést a megyében. Legalább ilyen súllyal esett latba a másik elnökjelölt hezitálása, ami értelemszerűen titkolózással, kulisszák mögötti tárgyalásokkal járt, s a bizonytalanságok sorozatát váltotta ki párton belül is, hát még kívül. Nem csoda, hogy a partnerek nem tudták, hogy mit is akar tulaj­ donképpen az MSZP, ha a szocialisták saját berkeiken belül sem tisztázták álláspontjukat. Hiába hát a demokratikus, a nyílt politizálás eszméje - és jobbára gyakorlata is -, ha némely dolgokról - szemérmességből, vagy valami más megfontolásból - nem esik szó. �palócföld 95/2 Máig sem tudni ugyanis pontosan - s az a gyanúm, hogy később sem derül ki hogy mi történt - illetve mi nem történt meg - az SZDSZ-szel való egyezkedések során: hon­ nan származott az időzavar. Természetesen nézőpontjaiknak megfelelően - mást monda­ nak a szabaddemokraták és mást a szocialis­ ták illetékes vezetői. Az előbbieknek egyéb­ ként sincs sok magyarázni valójuk: az ő takti­ kájuk bevált, a megyei közgyűlés elnökét so­ raikból választották meg, ha ennek az is volt az ára, hogy egy-egy alelnököt állított három ellenzéki párt is. A szocialisták viszont csak magyarázkodni tudnak, a véletlenek össze­ játszására, cserbehagyásra, etikátlanságra, miegyébre hivatkoznak, de azt, hogy ők is fe­ lelősek azért, hogy az MSZP több települé­ sen, s a megyei közgyűlésben nem jutott a várt mandátumtöbbséghez, és az elnöki funk­ cióhoz sem - kevésbé hangsúlyozzák. Pedig a tanulságok levonása, az őszinte szembenézés a történtekkel, a tényekkel nem tekinthető el már csak a párt - még inkább a baloldal - jövője szempontjából sem. Létrejött tehát egy olyan helyzet, hogy mint Bilecz is jelzi - decemberben sem a szo­ cialista baloldal, sem a polgári jobboldal nem győzött az urnáknál. Májushoz képest azonban igenis előreléptek a polgári pártok, megszerveződött, megerősödött a konzerva­ tív koalíció, amely - a liberális SZDSZ-szel kiegészülve - a negyven tagot számláló köz­ gyűlésben „gondolkodás nélkül” , sorrarendre leszavazza az MSZP és a Munkáspárt (13+4) 17 képviselőjét. S ha a választók poli­ tikai hitvallása, magatartása alapján nagyjában-egészében reálisnak is látszik egy-egy párt színeiben bejutott képviselők száma, aránya, az ellenzék egymással, az SZDSZszel és a Társadalmi Egyesületek Szövetségével(!) összefogva sarokban tarthatja - és tart­ ja is - az önállóan legnagyobb létszámú MSZP-s frakciót. (Kivételes eset volt csupán, hogy a költségvetés elfogadására gyakorlati­ lag egységesen szavazott az egész közgyűlés.) Semmit sem változtat a lényegen, hogy néha egyegy „átszavazó” miatt nem 23-17, hanem 22-18 vagy 21-19 arányban marad alul a baloldal. Egyet tehet, de sokat nem ér vele, ha boj­ kottálja a szavazást, s mint a főjegyző válasz­ tásánál történt - kivonul a teremből. Egy többpártrendszerű demokráciában miért baj az, hogy szocialista többségű kor­ mányzás esetén a megyei közgyűlésben más pártok akarata érvényesül? - kérdezhetné tő­ lem bárki - teljes joggal. Nem baj, már csak azért sem, mert ha „fent, középen és lent” szerte az országban ugyanaz a párt lenne hatalmon, akkor - leg­ alábbis egy választási ciklus időszakára - akarva-akaratlanul visszaköszönne az önmagát tú­ lélt egypártrendszer. Végül is nincs más lehető­ ség, mint tudomásul venni az állampolgárok döntését, a törvényesen kialakult politikai helyzetet, de - itt és most - nehéz, éppen a fen­ tiekben foglalt elmulasztott lehetőség miatt. A posztkommunista, modem baloldaliság eszméjét vallók, elfogadók, a szimpatizánsok pedig nem tehetnek mást, mint bizakodnak. Abban, hogy az emberek felismerik, belátják: a kapitalizmus - amelyet Kelet-Európa is restau­ rálni kényszerült - alapvetően igazságtalan tár­ sadalmi rendszer, de gazdaságilag lényegesen hatékonyabb minden történelmi - köztük szo­ cialista - kísérletnél. Ezért - jelen ismereteink szerint - nem kínálkozik más jó irány, mint a kapitalista, teljesítményelvű termelés és a mél­ tányos helyzetű, a rászorultság elvét figyelem­ be vevő, az úgynevezett kisemberek tömegei­ nek leszakadását mérsékelő, kompenzáló újra­ elosztás együttes alkalmazása. Mondom ezt annak ellenére, hogy a vál­ ságkezelés folyamatában most éppen ez az elosztás látszik súlyos műtétet elszenvedni, de - mint a radikális beavatkozások esetében lenni szokott - a remélt gyógyulás, a szociális értékeknek a piacgazdasággal való szerves il­ leszkedése érdekében. 125 �palócföld 95/2 Marschalkó Zsolt Ne nézz hátra "Ne nézz hátra, jön a farkas!" a lámpafény-szurdalta ködben rohanj karmos bozóton keresztül karok ág-erdejében tüske tépje arcod ijesszenek lápi lidércek úszd át a folyót és ne gondolj a piranhákkal s hogy a túlsó parton várnak már a hiénák vájd a sziklába a körmöd mászd meg a kék hegyeket csak a csúcsot figyeld a szakadékot soha rohanj a parti fövenyen az esőmosta kockaköveken denevérek barlangjában a szélcibálta hídon keresztül tülkölő autók közt fagyökérbe kapaszkodj de ne nézz hátra mert mögötted a falka vagy ha nem az hát az ordas emlékezet nyúlnak már feléd a bizonytalanság polip-csápjai a hitetlenség láthatatlan indái s megkötöznek mint 126 �palócföld 95/2 Gullivert a törpék ha elérnek hát ne állj meg fuss rohanj míg sírodon fű nem nő gaz lágy moha és ne nézz hátra ne nézz hátra soha Jób lázadása Halottam temérdek, kamrám üres és cseréppel vakarom fekélyes testemet, nem vertél engem, Uram csak hagytad, hogy verjenek. 127 �élő múlt Horváth István Eszmék és mentalitások Nógrádban a XIX. század közepétől a XX. század közepéig I. Vonzó és taszító hatások érvényesülése A hatások genezise Magyarországon a XIX. század közepétől az I. világháborúig terjedő időszakban az ipa­ ri kapitalizmus térnyerése, a tőke intenzív megjelenése és a városfejlődés egyenes és el­ választhatatlan összefüggésbe került. Ez a kapcsolat a gazdaság rendszerére és működé­ sére, a társadalmi élet makro és mikro világá­ ra rányomta bélyegét, meghatározta a kor ar­ culatát. Az iparosodás új technikai csodák bevezetését eredményezte. Az anyagi kultúra fejlődése új minőségi követelményeket tá­ masztott a tőkét befektető, a termelésben munkálkodó ember iránt. Az új körülmények között létrehozott termék új piacformákat, új értékesítési mechanizmusokat alakított ki. Mindezek velejárójaként a történelemben eddig nem tapasztalt méretű társadalmi mo­ bilitás, belső vándorlás indult meg a Kárpát­ medencében. A tőke vonzása egy-egy idő­ szakban és területen - így Nógrádban is - a Kárpátokon túli, az akkor még erős OsztrákMagyar Monarchia tartományaira is kiter­ jedt. 128 A teremtő hatás érvényesülése mentén új vonású, új arculatú lakóhelyek - ipari váro­ sok - honosodtak meg, épültek be a korábban kialakult és mozdulatlannak vélt - a fe­ udális rendre létesült - településszerkezetbe. Újdonságot jelentett, hogy ezeknek a váro­ soknak a lakossága, a munkaképeskorú népes­ ség iránti vonzása növekedett, befogadóké­ pessége nőtt. Korábbiakhoz képest szokatlan­ nak tűnt az is, hogy „nemcsak azok telepedtek le a városokban, akik állandó keresethez ju­ tottak, hanem azok is, akik a városok peremén napszámoskodásból tengették életüket, vagy házi cselédnek állottak be.” 1 A megnövekedett számú városi népesség mindennapi igényei a tájékozódás és tájékoz­ tatás - röviden a sajtó -, a kultúra, a művé­ szetek iránt fokozatosan alakult ki. Érdekeik képviseletére egyleteket, egyesületeket hoz­ tak létre. Mind a várost fejlesztő szándék, mind a városi körülmények közötti „fogyasz­ tói” akarat egyetértett a „civilizált” környe­ zet - közművesítés, fürdők, uszodák - megte­ remtésében. Ezek a törekvések a létrehozás idejére az anyagi feltételek biztosítására, az- �palócföld 95/2 idekapcsolódó vitákra és egyeztetésekre, a korábbi településigazgatásnál bonyolultabb, de racionális rendszert hoztak működésbe. A fentebb leírt folyamat megállíthatat­ lannak tűnt, az ország belső és erdélyi része­ ire kitekintve is, noha az érvényesülése elé tornyosuló akadályok: a tőke periodikusan ismétlődő válságai, a nemzeti konfliktusok eluralkodása, a Balkánt, ennek következmé­ nyeképp az Európát is lángba borító háború hatásainak leküzdése megoldhatatlannak lát­ szott. Az viszont láthatóvá vált, hogy a XIX. század közepétől a világ meghatározó tőké­ nek mozgásához új utakat kell megtalálnia. A korábbiak ebben az értelemben nem, vagy csak korlátozottan folytathatók. A XIX. szá­ zad második évtizedétől kezdődő időszak az útkeresés, a gazdasági, a társa-dalmi kísérle­ tek jegyében teltek és telnek mindmáig. A hatásrendszer változása A XIX. század második felétől kezdődő időszakban Nógrád hagyományos - feudális - településszerkezete figyelemre méltó diffe­ renciálódáson ment át. A változás döntő oka a kapitalista tőke eredetéből és jelenlétéből, a jelenlét nagyságából és minőségéből, a tőke működéséből, valamint a körülötte létrejött rendszerekből - amelyek pénz, piac, haszon által meghatározottan fejtették ki hatásukat - származtatható. A hagyományokra épülő, a tradíciókat századokon át őrző kis falvak lakóinak nagy része - azokon a településeken, amelyek nem kerültek a tőkevonzáskörzetébe - továbbra is a megszokottak szerint élték mindennapjai­ kat. Itt nem változott lényegesen a termelés, az anyagi javak előállításának rendje. Lénye­ gében a föld művelése, az állattartás és pász­ torkodás, az erdei munka jelentette a megél­ hetés forrását. Az első világháborút követő időszakra csökkent a korábban erőteljesnek tűnő Szi­ rá k közigazgatási súlya. Nem tudott kellő ha­ tással részt venni az új gazdasági gyakorlat cselekvési színterén a történelmi múlttal bíró Szécsény sem. Mindezek miatt a két telepü­ lés vármegyei szerepe visszafogottá vált. Az okok részletezése nem lehet most e dolgozat feladata, csupán a helyzet rögzítésére, jelzé­ sére vállalkoztam. A települések más része - elsősorban Lo­ sonc, Fülek, Salgótarján, Balassagyarmat - a kialakuló vonzáskörzetükbe tartozó fal­ vakkal együtt az új fejlődési irányra reagálva alakította életét. Losonc városa a korszak megyei társa­ dalmi, gazdasági életében különleges helyet biztosított magának, amely „egyike legré­ gebbi szabadalmas városainknak”. A városi közösségi jogot - amely a kocsmáztatást, a húsvágást, a sör- és pálinkafőzést, az orszá­ gos és heti vásártartást ölelte föl - jól egé­ szítette ki az egyes, városi polgár számára biztosított jogok köre: a ház és telek szabad adása és vevése, a földesúr adózási jogai­ nak korlátozása a polgárok irányában, a vá­ rosi tisztségviselők szabad választásának joga-2 Mindezek együttesen megteremtették a megítélésem szerinti legfontosabb feltételt - a szabad városi polgárt és tudatának ki­ alakulását, a szabad városi polgár jelenlétét. Az új feladatok elvégzéséhez a mentalitás korszerűsödése - amely elsősorban a tőkés típusú vállalkozás gyakorlatában jelentke­ zett - elengedhetetlen volt. Ez a magatartás jellemezte a nyitott szemmel járó földbirto­ kosok némelyikét, így például Szilassy A la ­ dárt is. Ő az Osztrák-Magyar Monarchia 129 �palócföld 95/2 „leghíresebb gazdasági iskoláiban tanul­ mányozta a gazdálkodás legmodernebb mód­ szereit”, és megpróbálkozott a termények feldol­ gozásával is”. A korszak embereit azonban „losonci vál­ lalkozói” csoport körében találtuk. Ők azok akik, „önerőből, az itt felhalmozott vagyon­ ból” indítanak az 1910-es évek elejétől több vállalkozást. Törekvéseiket a gőzmalom, a posztógyár beindulása fémjelzi - többek kö­ zött. A csoport tagjai közül is kiemelkedett Rakottyai György zománcozó edénygyáros, a város életében meghatározó tulajdonságok­ kal bíró polgár.3 A szabad polgár önerős, tőkés vállalkozói tevékenysége a kor társadalom- és gazdaságtörténetében olyan új minőséget teremtett, amely a modernizáció irányát is meghatá­ rozhatta volna történelmünkben. Ez a törek­ vés azonban az 1920-as trianoni békekötés következtében nem tudta az általa vállalt pá­ lyaívet befutni, megszakadt, így a magyar iparfejlődés és polgárosodás károsodott mindezek miatt. Salgótarján dinamikus - és még sokáig vizsgálandó - fejlődése a múlt század köze­ pétől a településen és környékén található ás­ ványi anyag, nyersanyag jelenléte miatt kö­ vetkezett be. Az új típusú, tőkés bányászko­ dáshoz létfontosságú volt a vasút fő vonalá­ nak megépítése. E két tényező - a szén és a vasút - biztosított további tőkésvállalkozók­ nak is életteret; a vasgyártás, az üvegipar meghonosodásának. Mindezt nem a helyben akkumulálódott tőke, és vállalkozó személyi­ ség alakította, hanem a külső tényezők hatá­ rozták azt meg. Az ország fiatal tőkés vállal­ kozói mellett - akik elsősorban Budapesten éltek és dolgoztak - az osztrák, a német és kis részben angol bankházak, tőkések vettek 130 részt a terület gazdasági súlyának megterem­ tésében.4 Az idegen tőke megjelenése a lo­ sonci vállalkozókkal sokban egyező, de lénye­ ges vonásaiban eltérő típusú személyiségeket hozott e vidékre. A modernizáció szakmaisá­ ga, a tőkéstermelés haszonelvűsége itt is dön­ tően érvényesült. A szakmaiság magas szintje követelmény volt, azonban e szakemberek köre - Gerber Frigyes, Roth Floris, id. és ifj. Chorin Ferenc, Borbély Lajos, Liptay B.J e ­ nő és mások - Európa nagyiparában szerzett tapasztalatokon nevelkedett. Többen közülük már a századforduló előtt tanulmányozták az angol, a német, a francia nehézipar szerveze­ tét, technikai és technológiai alkalmazott eszközeit és módszereit is. A külföldi ipari, gazdasági törekvések megismerése később is jellemző volt. E vállalkozói kör tulajdonsága volt a személyes szabadság védelme. A hely­ hez kötődést a mind magasabb igényeket ki­ elégítő szakmaiság, a megújulás képessége, az individum becsvágya váltotta fel. A szabad tehetség kibontakozását segítő modern nagyipari termelési színtér vonzotta őket. A „mi” tudat nem tűnt el életükből, de sorrendben az "én" tudat vert gyökeret sora­ ikban. A haszonelv érvényesülése, a tudás út­ ján érvényesülő vagyonszerzés nemcsak az élvonalban dolgozó vezető személyiségek, ha­ nem a középszintű közgazdász, mérnök tisz­ tikar számára is követendő volt. E tulajdon­ ságokból nem elsősorban a településhez, ha­ nem a nagy vállalathoz kötődés motívuma volt az erős, az uralkodó életükben. Így ala­ kult ki és vált általánosan elterjedtté a bányá­ hoz tartozás tradíciója, az élet mindennapja­ iban is jelenlévő "rimai öntudat". Mindezek miatt a megye más településein élőktől sok­ ban eltérő vonású társadalmi csoport telepe­ dett meg, olykor csak ideiglenesen Salgótar­ �palócföld 95/2 jánban. A nagy arányú lakossági mozgást jól jellemezte két adat: 1869-ben 3700 fő; 1930ban 16900 fő volt a város lélekszáma.5 A nagyipari munkaalkalom új típusú, ún. kétlaki munkavállalói csoportot hozott létre. Már a két világháború között kialakult és a későbbiekben is jellemző volt, hogy a Karancs és a Zagyva völgy 28 települése szoro­ san kötődött Salgótarjánhoz; a munka, az árubeszerzés, az ellátás közös rendszere alakult ki. Balassagyarmatnak, Nógrád megye székvárosának, az új világban végbement fejlődését a hagyományos magyar település történelmi útjaként jellemezhetjük. Fő jel­ lemvonása e folyamatnak a hagyományok túl erős jelenlétéből és az új korszak köve­ telményeiből eredező konfliktusok. A lassú előrehaladást traumatikusan ható törekvé­ sek szakították meg. A viszonylagos nyu­ galmi állapotot ismét tragikusnak minősít­ hető események követték. A település éle­ tében az első törést az okozta, hogy az 1876-os törvény végrehajtása során a váro­ si státust elveszítette. Sem a városi ranghoz szükséges intézményi feltételek megterem­ tését, sem az előírt apparátus fizetését nem vállalta az akkori vezetés, így a továbbiak­ ban - 1923-ig - nagyközségként működött. Megjegyzendő, hogy az országban emiatt több települést - köztük szabad királyi várost is - nagyközségi szintre minősítettek vissza. A tőke sem helyben nem képződött ele­ gendő, sem kívülről nem jelentkezett vállal­ kozó. Mindezek hiánya miatt maradt el az 1854-ben Kubinyi Ágoston által kezdemé­ nyezett sajó-völgyi vasút megépítése; helyet­ te később létesült a helyi érdekű vasút. A te­ lepülés pályáját továbbiakban döntő módon a megyeszékhely szerepkör határozta meg. Ez az állapot adott kitekintési lehetőséget és je­ lentett politikai karriert, de egyben korlátoz­ ta is az ott élő kvalifikáció mozgásterét. A sajtója környezetébe, a különböző és szá­ mú egyesületbe szerveződött értelmisége, szakmai vezérei az önerős településfejlődés útjára kényszerültek emiatt. A kézműves­ ségen alapuló, annak kis- és középüzemmé átalakult termelő-műhelyei más lehetősé­ get nem tettek lehetővé. A hagyományos árukereskedelem - a piac, a vásár - formái a korábbiakhoz képest nem gazdagodtak, kivált nem a kor igényei szerint. A visszafo­ gott körülményeket meghatározta, döntően befolyásolta az 1920 utáni új államhatár kijelölése, amelynek következtében Balas­ sagyarmat határvárossá vált, és korábbi vonzáskörzetét - az Ipoly jobb oldalát - el­ veszítette. Az új viszonyok tovább sokkol­ ták a település fejlődésében addig fontos szereppel bíró vállalkozókat, kizökkentette eredeti státuszukból és a politizálás biztosí­ totta szűk terepen kívánták érvényesíteni akaratukat. A bizonytalanság megrémítet­ te a középosztályt, sokukat új lakóhely vá lasztására kényszerítette.6 Személyiségei közül elsősorban a főispánok - Huszár A ladár, Sztranyavszky Sándor, Baross J ó zse f -, az egyházak képviselői - J e ­ szenszky Kálmán a katolikusok, Kardos Gyula az evangélikusok részéről - határoz­ ták meg a város mindennapjait. Mentalitások és hatások a század kez­ detén Salgótarjánban A salgótarjáni újság a tizes évek elején közölte az alábbi tudósítást: „Nem tudni mi­ nek lehessen tulajdonítani a nyugalomba vo­ nuló, a munkában és érdemekben megőszült salgótarjáni polgártársainknak azt a törekvé­ 131 �palócföld 95/2 sét, melyet e két szóval lehet legnyomatéko­ sabban kifejezni: el Tarjánból! Egymás után hagyják itt működésük színterét, azt a helyet, ahol kenyeröknek javát megették, és tisztes vagyonra és tekintélyre tettek szert. Már régebben figyeljük ezt a különös je­ lenséget. Így mentek el - hogy csak néhányat említsek, akik még életben vannak - Boczkó Dániel ny.RMST társulati főszámvevő, Dokupil Vilmos, Ruttkay Sándor, Pászthy Laci, Lépes Miksa. Most pedig megint búcsuzik la­ punk nyilttéri rovatában egy becsületben megélemedett puritán polgár: Szalay István, a jó öreg Pista bácsi.” A jelenség társadalmi hatása miatt került a nyilvánosság elé. Ezért foglalkoztatta az újsá­ got, a cikk íróját is. E feltételezést igazolni lát­ szik, hogy az újságíró azonnyomban szűkkörű közvéleménykutatást végzett, hogy megköze­ lítse, feltárja az okokat. A válaszokat is közrebocsájtotta. Ezek között központi helyen a sze­ mélyes okok szerepeltek. Így sokan egész­ ségüket féltették, a település akkor nagyon rossz levegője miatt. Mások a klimatikus viszo­ nyokat tartották rossznak. Megtapasztalták, hogy „a községet körülvevő szénbányák örökké égő hánydái állandóan sűrű fojtó füsttel lepték el az egész völgykatlant”.8 Harmadrészben a mun­ ka okozta „csuztól, rheumától félnek”. Többen úgy vélekedtek, hogy túlságosan magas a pótadó, amelyet a - tisztességes mérté­ kű - nyugdíjakból nem tudnának fizetni. Az elköltözés személyes okain túl voltak olyan válaszok is, amelyekből az tűnt ki, hogy a település társadalmi viszonyaival voltak elégedetlenek az elköltözők. Ez a kör Salgó­ tarjánt, a nagy demográfiai beáramlás miatt „összeszaladt városnak” (ekkor még nagykö­ zségi rangja volt Salgótarjánnak) tekintette, ahol a kialakulatlanság, a bizonytalanság fog uralkodni még hosszú ideig.9 132 Mindezen okokat elismerve meggyőződé­ sem szerint a társadalmi körülmények - ame­ lyet a fentebbi cikk is említett - voltak a meg­ határozók. Azt is látnunk kell, hogy a munká­ val megszerzett vagyon tetemes hányadát nem itt fektették be üzletekbe, ingatlanokba, hanem más vidéken - a tapasztalat alapján állítható, hogy például a gödöllői üdülő kör­ zetben hasznosult. Tóth Gyula, a település bírája észrevette e jelenséget, és emlékeinek összeállításakor úgy vélte, hogy az ideköltözők más - ma­ gyar vagy monarchiabeli - nagyobb telepü­ lésről érkeztek Salgótarjánba, azokkal az emlékképekkel, amelyeket korábbi éveik­ ben szereztek. A községi bíró azt tapasz­ talta az újabban ideköltöző egyénektől, hogy Salgótarjánt híre után szebb városnak képzelték. 10 A gyors termelési és infrasturkturális fejlő­ dés a település külső képén még hosszú ideig nem tükröződött vissza, illetve mind a táj, a környezet, mind az addig megvalósult épületek - a fő utca emeletes házai, az utcák, a terek poros, sáros állapota - szembeszökő különb­ ségei az ideérkezőnek riasztóak voltak. A település ellentmondásos külső meg­ jelenése, az itt lakók ellentmondásos maga­ tartását is felszínre hozta: vagyis még a nagyközség vezetőire is jellemző volt, hogy kevésbé törődtek az utcák, az épületek, a lámpaoszlopok védelmével. Eluralkodott közöttük, társadalmi méreteket öltött az a magatartás, amelyet a kortárs így írt le: „Hej! de sok mulasztás történt itt a múltban, a köz rovására. Istenem milyen helyes, csinos városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudato­ san irányították volna az arra hivatottak, s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok.” 11 �palócföld 95/2 A jelenséget érzékelve a hasonlóság még Mindezek mellett az ipartelepek en dol­ gozók közötti, állandósuló feszültség is a az újságírói reagálásban is megegyezett. A tá­ távozókat látszódott igazolni. Különösen vozóktól ilyen választ kapott a cikk írója: elcsen jelentkezett a nyilvánosság előtt is „drágálják a piacot.” Mások „az egész­ "a bánya és acélgyári munkásságot" szem­ ségügyi hiányokat hányják fel”. Nincs „csa­ beállító „kultúrnívó különbségének” hang- torna- és vízvezeték” teszik szóvá egyesek. Az utcák porosak, meg kellene akadályozni súlyozása.12 Amint a kortársak is felismerték, nagyon „a szemétnek, cserepeknek a kocsiútra való fontos lett volna, hogy a két meghatározó kihordását. Egyes udvarokban ne tűrjenek foglalkozású csoport mellett a "községi" tiszt- disznóhizlaldákat.” 16 A felszínen meglévő bajok felszámolásá­ viselőség megerősödjék.13 Így talán remény val még hosszú ideig foglalkozott a nyilvános­ lett volna a két pólus közti feszültség kezelé­ ság előtt a sajtó. Nem elégedett meg a helyzet sére, ezáltal csökkentésére is. Ez az igény azonban csak a 30-as évek közepére teljesült, leírásával, a történelemben, a helyi társada­ amikor Salgótarján közintézményeinek szá­ lmi élet alakulásában kereste és találta meg ma, az ott végzett munka megkövetelte mind az okokat. Reális szemléletű újságcikkek so­ létszám, mind szakképzettség tekintetében is rozata tanúskodott a polgárok tiszta látás­ a „legszabadabb ember”, a köztisztviselő je­ módjáról. „Balassagyarmat azelőtt rendezett lenlétét.14 tanácsú, megyei város nem indult városnak. Más idősíkon: Balassagyarmat Mint egyszerű falu kezdte. Látszik arról az el­ A megyei újság az 1930-as évek közepén a nyúlt, hosszú, keskeny területről is, hogy itt bi­ következő cikket adta közre: "Mi magunkat zony tervszerű beépítések nem voltak.” 17 Más­ méltán tisztviselővárosnak nevezhetjük, mert hol azt olvashattuk a történelmi helyzetről: hiszen itt sem gyár, sem bánya, sem lüktető ke­ „Városunk a gyapjút vásárolta fel a vidékről, és reskedelmi élet nincs. A tisztviselők mihelyt azt adta tovább, mint Losonc a sörárpát. Mint nyugdíjba mennek, főleg a magasabb állásúak, ahogy Salgótarján szénbányái a losonci fővo­ azonnal elköltöznek a várostól, s másutt költik nalat tőlünk elhalászták, kereskedelmünk nem tudott megerősödni, legfölebb Bécs felé tudott el 4,5,6 ezer pengő nyugdíjukat".15. Úgy tűnik, hogy a probléma „visszakö­ hízott ürüt, göbölöket és sertést szállítani.” 18 szön”, és a hírlapban leírtak, a két évtizeddel A lakosságot megtartó képesség erősítésé­ ezelőtti salgótarjáni közleményben foglal­ ben, a megoldás keresésében vegyes elképzelé­ takra rímelnek. A két - fejlődésében és szer­ sek jelentkeztek. A szembeállító-egyszerűsítő kezetében eltérő - település a népességmeg­ primitivizmus is hangot kapott: "Ne ábrándoz­ tartás tekintetében hasonló helyzetbe került. zunk itt kultúráról, színházról és egyebekről... (Megjegyezhető, hogy az emberek, a két tele­ nekünk nem pénzügyi palota, csendőr és ren­ pülés lakóinak tulajdonságai nagyon egyez­ dőrpalota, színház kell, hanem csatorna és víz­ nek, mert a megtartó magva azonos körből, a vezeték."19 palócok közül került ki. A különbségek tartal­ A város szerencséjére a józan elképzelések mi-termelési gyakorlatból, a történelmi fej­ váltak uralkodóvá. Az akkori helyzet pozitívuma­ it összefoglalva úgy vélekedtek, az e nézetet val­ lődésből adódtak.) 133 �palócföld 95/2 lók, hogy "a város feltételei jók... 2-3 éve gyö­ nyörűen fejlődik. Csinos, kedves kis városka lett a hársfasoros, tiszta, autóval öntözött utcá­ ival, amelyen sohasem tolongó barátságos nép sürög."20 A város helyzetének konszolidálását, a megoldást a tudatosabb városfejlesztő és tervező munkában látta a szakértő értelmiség: „Ha azt akarjuk, hogy városunk egészséges irányban fej­ lődjön, a városrendezési terv mielőbbi elkészíté­ se múlhatatlanul szükséges.”21A hathatós intéz­ kedésre márcsak azért is szükség lett volna Ba­ lassagyarmaton, mert amint forrásunk leje­ gyezte 1920-1930 között „már a tősgyökeres népesség egy része is vándorbotot fogott a ke­ zébe.”22 A javasolt megoldásokra nem került sor. Az egyre mélyülő háborús körülmények nem kedveztek a békés terveknek. A legfon­ tosabb feladat a háború utánra maradt. A cselekvés lehetősége azonban ekkor évekig, más okok m iatt vált korlátozottá. A város 1945-1946 között nagy lakossági átmenő forgalmat bonyolított le: a felvidékről érke­ ző, kitelepített magyarok olykor elviselhe­ tetlenné tették a közállapotokat, az élelme­ zési és lakásviszonyokat. Nehezítette a helyzetet, hogy a város vezető értelmiségé­ nek egy része - a vezető közigazgatási, pénzügyi szakemberek - elvándorolt. Ki az emigrációt választotta, ki az ország más ré­ szén, a fővárosban telepedett le. Egyenleg: vonzás és taszítás együttléte E két magatartás az egészségesen és or­ ganikusan fejlődő települések természetes tulajdonsága. A fejlődés két pólusa között nem is szűnik, nem szűnhet meg a feszült­ ség, mert az éltet, mozgat. A tudatosan te­ vékenykedő ember a természetes hatásokat egészséges mederbe, kordába tarthatja, ha törekvései helyesek: etikusak és racionáli­ sak. Ha a rossz énje kerül előtérbe a termé­ szetes pólusokat szembe tudja állítani. A történelembe számtalanszor fordult elő ez az emberi magatartás. Mindezeket tudomásul vehetjük, elfogad­ hatjuk. A múlt ismerete fontos, de azon me­ rengeni leszerelő hatású lehet. Még mindig jobb, ha az előtekintés ideáját választjuk, amely a különböző magatartásokra az alábbi in­ tenciót adja: a tökéletes város felépülése „csakis akkor következik be, amikor művészetet és kon­ cepciót viszünk be a városnak az emberrel kap­ csolatos központi problémájába, s eleven érdek­ lődéssel fordulunk a létet körülvevő kozmikus és 23 ökológiai folyamatok felé".23 I I . M a g a ta rtá su n k nyom orúsága Okok és indokok A C ifra nyomorúság 1938-ban jelent meg. Hiszem, hogy a mondat elolvasásakor Nógrádban is mindenki tudja miről van és lesz szó. Hiszen a mű mindmáig a leggazda­ gabb és a legárnyaltabb képét rajzolta meg a kor - a 30-as évek - nógrádi világának. Hiteles az információja a palócokról, az élő, organikusan fejlődő sejtrendszerről, a 134 társadalom mindennapi életéről. A szerző a mű megírásakor 25 éves, a kötet megjelené­ sekor is alig huszonhat. A nagy vihart kivál­ tott A tardi helyzet megjelenése után fogott hozzá a lírai hangvételt és a tényfeltárás­ hoz szükséges objektív megfogalmazásokat alkalmazó tanulmánya anyagának össze­ gyűjtéséhez és megjelentetéséhez. �palócföld 95/2 Szabó Zoltán életrajzi adataiból tudha­ tó: most nincs kerek évfordulója. Nyolc­ vanhárom évesen még élhetne közöttünk, de már tizenegy éve halott - a teste. A gon­ dolatai azonban közöttünk: az olvasó embe­ rek, értelmiségiek között tovább élnek. Az általa bemutatott kor ellentmondásainak nagy hányada ma is megoldásra vár, mind­ ezek okán, éppen ezért csodálkozásunkat semmi nem indokolja, amikor tapasztaljuk, hogy ezek a gondolatok búvópatakként rejtekezve, újra és újra felbukkannak, életre kelnek és gazdagítják a ma valóságát. A könyv újra- vagy elolvasása igazi szel­ lemi izgalmat, borzongást válthat ki, szellemi élményt jelenthet mindazoknak, akik a gon­ dolatbeli időutazásra vállalkoznak. Mindezek elegendő okot és indokot jelente­ nek, hogy az ezredforduló felé haladva, mint már annyiszor, újra gondoljuk történelmünk fejlődő folyamát abban a reményben, hogy be­ látjuk: most újra itt van a nagy lehetőség előt­ tünk, és bizonyíthatjuk: ha tanultunk múltunk­ ból, a megszerzett ismeret birtokában cselekvőképesekké válhatunk a jelenben. A kor A két világháború közötti időszakról so­ kat, de még mindig nem tudunk eleget. Isme­ retünk „mélysége” sekély. Különösen hiá­ nyos a kor szellemi vonulatainak feltérképe­ zése és közrebocsájtása. Természetesen en­ nek pótlására nem vállalkozhatom, de remé­ nyeim szerint a téma közelítése illeszkedik az eddigiekben megismert maradandó szemléle­ tű feldolgozásokhoz. Juhász Gyula, a tragi­ kusan korán elhúnyt kort kutató történész ír­ ta le, és jellemezte a ma élő olvasó számára legátfogóbban a 30-as évekre kialakult szel­ lemi áramlatokat. Felfogásával egyetértően úgy látom, hogy a rendszer működési zavarai a 20-as évek végére nyilvánvalóvá váltak. A továbbfolytatásra „az új út keresésének” megtalálására három alternatívát kínált a kor. „A szovjet tipusú út a tanácsköztársaság bukása után csak keveseknek maradt eszmé­ je, a többség számára inkább a kísérlet nega­ tív vonásai váltak taszítóvá.” A nyugat-európai liberális demokrácia nemcsak a hatalom, az uralkodó elit több­ sége számára volt idegen, hanem az értel­ miségi, sőt a szélesebb közvélemény nagy részének is. És: „Mindezek többségének idegen volt a fasiszta vagy náci út is, főleg harsány dema­ gógiája és nagyhatalmi vágyai” miatt. Viszont... hamar teret nyert - főleg a fia­ tal értelmiség köreiben - az a Szabó Dezső által megfogalmazott gondolat, hogy a ma­ gyarság, a parasztság felemelkedése az egyetlen lehetőség a fejlődésre, amelyre felépülhet a mások által kidolgozott harm a­ dik út, a kert Magyarország eszméje. (Ju­ hász Gyula: Németh László a politikai gon­ dolkodó. in. Németh László: Sorskérdések. Bp. 1989. 830-83l.p.) Mindeme gondolat ki­ dolgozására indult el - ebből az értelmiségi körből - a nagy falukutató mozgalom, amely a népélet - a kormányzó pártok és a városi el­ it számára - kevéssé ismert tényeit tárta fel. A harmincas évek közepétől e körből pél­ da nélkül álló szellemi termékek jelentek meg. A legfontosabb művek listája következik: 1936-ban Illyés Gyula: Puszták népe; Veres Péter: A z A lfö ld parasztsága (a paraszti kollektivizmusról). 1937-ben Féja Géza: Viharsarok; Erdei Ferenc: Futó homok (a Magyarország felfedezése sorozatban j e ­ 135 �palócföld 95/2 lent meg mindkettő); Kováts Imre: Néma forradalom (a Szolgálat és Írás Munkatár­ sasága kiadásában); A Márciusi Front március 15-i kiáltványa, amely baloldali platform on kísérelte meg a haladó gondol­ kodók összefogását. 1939-ben Szabó De­ zső: Az egész látóhatár; Németh László: Ki­ sebbségben. 1940-ben Németh László: A mi­ nőség forradalm a című müve alkotja a kor magyarság-irányultságú szellemi termékei­ nek legjavát. A rezsim megreformálásának gondolata, a fejlődés új pályájának kijelölése ettől szé­ lesebb körben is elterjedt. E sorhoz helyi szerző is illeszkedett. Bell M iklós, a volt nemzetgyűlési képviselő, salgótarjáni párt­ alapító 1928-1934 között folyamatosan, saját kiadásában m egjelentetett füzetei­ ben vázolta az általa jónak tartott fejlő­ dés, a társadalom megújulásának útját. Gazdasági reform program ja élesen szem­ ben és jobbra állt a hivatalos kormánypo­ litikától, annak sem gazdasági, sem társa­ dalmi szándékaival nem értett egyet. Nem csodálható, hogy rövidesen a náci szimpa­ tizáns politikai erők között találtuk. (Bell Miklós és pártja Salgótarjánban. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1993. 171184.p.) A társadalom egésze lázas állapotban élt. A maradandó szellemi értékek mellett a napi sajtóban megjelent írások is tükrözték ezeket a viszonyokat. Az egyes írásokra, nagyobb kötetekre is érzékenyen reagált a közvéle­ mény. A magyarság sorsáért aggódó értelmisé­ giek tényfeltáró munkájába kapcsolódott be a fiatal Szabó Zoltán, és került ki műhelyé­ ből A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című kötet. Az előbbi óriási visszhangja mel­ 136 lett szinte eltörpült a palócok életét, a kor nógrádi értelmiségét, településeit bemutató mű visszhangja. Mindezen tény ellenére is ér­ demes áttekintenünk az utóbbira született írásos reagálásokat is. A fogadtatás Szabó Zoltán igazi feltűnést, az értelmi­ ség, a politikusok részéről megnyilvánuló re­ agálást a A tardi helyzettel váltott ki. Az író módszerének, a szemléletének nagy bírálata ekkor történt meg. A C ifra nyomorúság visszhangja már nem volt olyan széleskörű. Az akkori neves személyiségek közül E r­ dei Ferenc méltatta a művet. (Kelet Népe, 1941/8.) Véleménye szerint: „A könyv egyes részletei szenvedélyes riportázsok, más feje­ zetrészek a szó legnemesebb értelmében vett publicisztikai műfajt képviselték". Nem tett mást, mint bemutatta az értelmiség önszem­ léletét, magyarság-, nép- és politikai szemlé­ letét. A korábbi műtől-viszonylag - eltérő fo­ gadtatás azonban nem volt csendes. Újság­ cikkek, vitairatok, perek kísérték útját. A ké­ szülő könyv Egerről szóló fejezete a neokatolikus irányzatú Korunk Szavában jelent meg. A lap felelős szerkesztője gróf Széchenyi György volt. A nyilvánosságot kapott sorok indulatokat kavartak. A helyi hatalmassá­ gok az érsekség megsértésével vádolták. A vádakra a felelős szerkesztő és a könyv szerzője válaszolt. (Széchenyi György: Va­ júdás az egri cikk körül; Szabó Zoltán: A szerző válasza. Korunk Szava, 1937 októ­ ber) A szerző válaszában újra csak leírta: „Éreztem az aulikus légkört, a város közép­ pontjában az udvari szellemet, mely intri­ kákkal, kémekkel, pletykákkal teli, és talán jó érzékkel a gazdálkodók, de kevés érzékkel a zsellérek iránt". �palócföld 95/2 A perek, a rágalmak végül is lehetetlenné tettt ék a Magyarország felfedezése sorozat további kötetének az Atheneumnál való meg­ jelentetését, így a Cifra nyomorúság is a Cserépfalvinál, a Szolgálat és Munkatársasá­ ga köteteként jelent meg. (Huszár Tibor: Utó­ szó. Magvető, 1986. XII.sz. XVII.p.) A könyv Balassagyarmatról szóló fejezete 1937 őszén szintén megjelent a Korunk Sza­ vában. Nagy nyilvánosságot kapó szellemi vi­ hart váltott ki, a vármegye székvárosában, és ez lecsapódott a megyei sajtóban. A szerkesz­ tőségi cikk vak dühvei támadta a szerzőt, Sza­ bó Zoltánt. Azzal vádolta, hogy „célzatos, torz képet festett az itteni állapotokról”. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az író „giccsekben éli ki magát”. Nem lehetett más célja, minthogy „egymás ellen uszítani a vá­ rost és a vármegyét”. Szabó Zoltán elhallgat­ ta „az anyagi kultúra” fejlődését, és nincs egy jó szava: a tiszta kövezetről, az „asphaltról”, a villanyról, a gőzmalomról, a vasútról, ahon­ nan „három irányban mennek a vonatok”. Az újságíró-szerkesztő felrója, hogy a szocioló­ gus-szerző szerint „a város gondozatlan”, Írásában nem szólt a Jeszenszky könyvtárról, a gimnáziumról, a dalegyletről, a Madách társaságról, a cseh kiverésről. Sértően ferde szeműnek minősítette az írót azért, hogy ilye­ neket írt: „Gyarmat nem nevezetes hősi ese­ ményekről”. Közölni merészelte azt is, hogy „a kultúra itt erősen mellékes ügy manapság, és ami kevés van belőle, az ötven évvel jár a kor mögött”. A hírlapíró leszögezte: lehet, hogy nem is járt itt az író, olyan valótlanságo­ kat írt. A cikk zárásaként az írásmű ellen tiltako­ zó újságíró úgy vélekedett: „Itt a trianoni ha­ tár mentén biztatni és nem fölényesen lehű­ teni kell az embereket.” (Nógrádi Hírlap, 1938. január 16.) Az idézetek sora felvillan­ totta a kor városi hangulatát, és azt a bizonyta­ lanságot, amelyben a határszélre sodródott város értelmisége élt. Jóval később jelent meg a köztiszteletben álló Antal Zoltán cikke a vá­ ros kulturális viszonyairól, amelyben vissza­ utalt Szabó Zoltán tanulmányára, és leszögezte: „a város könyvtárai körül hibák vannak”. Sok a könyvtár, de mind holt könyvtár - olvashattuk itt. (Nógrádi Hírlap, 1942. november 12.) Így az a vita eldőlt, hogy járt-e Szabó Zoltán Balassa­ gyarmaton. Szabó Zoltán könyvfejezetének vihara to­ vább gyűrűzött a város értelmisége között, és a vitában visszacsengtek a tíz évvel ezelőtt nyilvánosan is megjelent sorok: „itt a nagyzás teljesen határos a nyárspolgári szűklátókörű­ séggel. Az a kapkodás, amely hol nagyvárosi allűröket árul el, hol meg alföldi civis gondol­ kodást”. Ekkor azt írták itt: „senki sem tudja mihez van joga és mi a kötelessége”. (Nógrádi Hírlap, 1927. június 26. Mit kérjen Balassa­ gyarmat című cikk) A Cifra nyomorúság a megye másik vá­ rosában, a kissé liberálisabb Salgótarjánban nem keltett szellemi hullámokat. A harmin­ cas évek közepére a várossá válás első, nehéz időszakán túljutott település csendben, vita nélkül fogadta el Szabó Zoltán minősítéseit. Pedig lett volna min vitatkoznia. Nem szólt a nagy iparvállalatok, a bánya értelmisége. Ez a hallgatás is árulkodó volt: a magatartást a jó szelet kenyér megléte szabályozta. Nem véletlen, hogy a helyi lap hasábjain a nemtö­ rődömséget, a tudományos és szakmai vita hiányát rótta fel a cikk írója a helyi értelmi­ ségnek. A helyzet képtelenségét Losonczy István Hármas kis tüköréből vett gondolat­ tal illusztrálta a szerző. A XVIII. század végi strófa így szólt: „Nógrádban almát, körtvélyt ott eleget ehetsz, de a tudományban Részt keveset vehetsz!” (A Munka, 1938. február 5.) 137 �palócföld 95/2 Irodalmi utóélet Gombár Csaba a Forrás 1982. évfolya­ mában cikket írt, amelyben a C ifra nyomo­ rúság utóéletét, vagy még inkább máig ható elvrendszerét vizsgálta gondolatgazdagon. Szabó Zoltán vállalkozásának nagyságát abban látta, hogy „a korábbi népi tévedések elhárításán” fáradozott, ami önmagában is heroikussá tette azt. Hiszen „valljuk meg, még ma is, ha a palóc szót halljuk, az a derű rebben meg a szó nyomán, mely Mikszáth Kálmán tollából áradt szét közgondolkodá­ sunkban. Nem kis vállalkozás egy ilyen beidegződöttség fölé kerekedni, és rámutatni a palócföld kedélytelen nyomorára, a trianoni országhatár és a földbirtok szorításában élők teljes derűtlenségére.” (70.p.) Termé­ szetesnek tűnően tette fel a kérdést: mi az oka, hogy a parasztok mégis békésen viselték nehéz helyzetüket? A válasz lesújtó volt: „lá­ zadni többnyire azok szoktak, akik egy előző­ höz képest rosszabb helyzetbe zuhantak, és el tudnak képzelni még egy jobbat is.”(72.p.) Gombár számára a parasztság, a munká­ sok, a summások életéről szóló fejezetek tör­ ténelmi érvanyagot is hordoztak. Bemutatta egy új társadalmi formációban, a kettős struktúrában élők világát. Gombár észrevéte­ le a summások mai létéről, helyzetéről szólva is találó: „Nógrádból és Borsodból nyaranta még ma is útrakelnek idősek és fiatalok, nyári szabadságuk idején a bányászok és kohászok is, hogy munkát vállaljanak az Alföld és a Dunántúl mezőgazdasági területén.” (72.p.) A munkásokat megosztó szegregáció „áthághatatlanná" tette a kialakult, termelésből következő viszonyokat, de ugyanezt az erős elkülönülést érzékelte a valóságos munkások, valamint a „félbányászok” „félproletárok” között is. Az ellentmondások mögött, ezek alapját „a parasztságot megnyomorító, előle 138 a polgárosodást elzáró” közép- és nagybirtok rendszere található. Ez a birtok egyszerre hordozta „a kapitalista munkaadó és a hű­ bérúr funkcióját”, „másrészről viszont az iparosodással a vállalat e tájra kapitalizmust vitt, és itt feudalizmust tanult”. (72-73.p.) Újkori történelmünk sokféle mentalitása közül, a fajelmélettel, a német birodalmi esz­ merendszerrel szemben álló antifasizmus okának, eredetének a lényegét is itt olvashat­ tuk. A két világháború közötti politikusok éle­ tútjának ismeretében igazolhatjuk azt a megál­ lapítását, miszerint „az antifasizmus eredete többágú és kapcsolódhat - a drámát fokozva a fajelmélethez is. Nem igaz, hogy egyes embe­ rek erényei és érdemei, politikai kiállásuk, és annak történelmileg pozitív hozadéka, közvet­ lenül vallott elveiken lennének mérhetők”. (Gombár Csaba: Egy állampolgár gondolatai. Kossuth, 1984. A cikk eredetileg a Forrás 1982 novemberi számában jelent meg. 77.p.) A megye vezető politikusai közül a fajvédő­ ként indult, és az antifasiszta mártíromságig jutott Huszár Aladár, vagy a konzervatív ke­ resztény Sztranyavszky Sándor németellenességbe torkolló politikai pályája, életútja egyaránt bizonyítja a megállapítását. Kortársunk tovább gondolta, és a ma szemléletét is szembesítette Szabó Zoltán gondolataival. Ezáltal segített - vagy segíthe­ tett volna - a kort kutató, a két világháború valóságos összefüggéseivel ismerkedő értel­ miséginek egyaránt. Napjaink nógrádi szakirodaimának jó há­ nyadából azonban kihullott az a tanulság, amelyet a Cifra nyomorúság eszmeisége hordozott. - Meggyőződésem, hogy ennek hiányában az ezredforduló felé közeledő Nógrádban - a városokban, a társadalomban - jelentkező feszültség jelentős része nem oldható fel. �palócföld 95/2 Jegyzetek 1. Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Kriterion, 1991.288.p. 2. Borovszky S.: Nóg­ rád megye története Bp. 1911.666-662.p. 3. Kosján László: Nógrád megye gazdasági elit­ je a dualizmus korában (A polgárosulás ten­ denciái, hordozói) in. Rendi társadalom polgári társadalom l.köt. Salgótarján, 1987. 299., ill. 307.p. Borovszky im: 677.p. 4. Szvircsek Ferenc számos tanulmányában dolgozta föl a korszak salgótarjáni gazdasági viszo­ nyait. Ezekből témánk szempontjából kieme­ lem: A bányászati tevékenység történetének vizsgálata az etesi bányavidéken. Museumi Értekező 3. Salgótarján, 1985., Borbély La­ jos: Muzeumi Mozaik. 1988.1.sz., Gerber Frigyes u.o. 1988. 2.sz. Roth Floris u.o. 1990.2. sz., id. Chorin Ferenc dr. Palócföld, 1991.2. sz. 178-185.p., A Salgótarjáni Kohá­ szati Üzemek 125. évének története 18681993., Salgótarján, 1993. Szerk. Szvircsek Ferenc 7-58.p. 5. Nógrád és Hont vármegye, szerk.: Ladányi Miksa Bp. 1934.98.p. 6. Sza­ bó Zoltán: Cifra nyomorúság. Cserépfalvi. 218-230.p. Balassagyarmat c. fejezet, Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthá­ lózatának kiépülése. Nógrád megyei M ú­ zeumok Évkönyve 1979. 58.p.90-91.p. 7. Salgótarjáni és Vidéke 1913. nove. 23. 8. Tóth Gyula: Naplóm és elmúlt tö rté ­ neteim. NTM.dok.tár. 9. Salgótarján és Vidéke, 1913. nov. 23. 10. Tóth Gyula: Naplóm az elmúlt történeteim . NTM. Dok.tár. 11. U.o. 12. Salgótarján és Vi­ déke, 1921. május 26. 13. U.o. 14. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság. Cserépfalvi. Salgótarján c. fejezet 244.p. 15. Nógrádi Hírlap, 1936. augusztus 30. 16. U.o. 17. Nógrádi Hírlap, 1939. február 5. 18. U.o. 19. Nógrádi Hírlap, 1936. augusztus 30. 20. U.o. 1929. július 14. 2 1 . U.o. 1941. március 8. Balázs Frigyes okleveles mérnök írása 22. Nógrád és Hont vármegye. Szerk. Ladányi Miksa. Bp. 1934. 99.p. 2 3. Lewis Mumford: A város a történelemben. Gon­ dolat, 1985. 531.p. Ifj. Szlávics László munkája 139 �palócföld 95/2 Kéri Imre munkája 140 �palócföld 95/2 Gulyás Imre Hallgat a telefon Sparhert mellett szunyókál, a kaput bezárta rég, telefonhívásra vár, de néma a készülék. Nem ment tán templomba sem neki szokatlan e gond, hogy nyolcvankétévesen megélte a telefont, és most mindenki nyugodt, az ajtót rá nem nyitnák. Öreg estig hallgat ott, kézbe veszi a szikrát. Megérkezés Varjúként feketéllő vén kapu tárja lecsüngő, Fáradt szárnyait, édesanyám jó szíve kalimpál. Magvadzó hagymát, kaprot, répát odahagyva A kert mélyéről fut, már az egyszeri hangra, Mintha e perc várásában telt volna az élet, Mintha a szálló léptekben gyermekmaga ringna, Míg a fakó szoknyán víg táncot járnak a fények, Szinte csokorban a három hízelgő unokával. „Végre!” A könnyek alól most még nem hallani többet, Némán dolgoznak - súlyos szemhéjremegéssel A test titkos adói, jeleznek a vállnak a vállak. „Itt vagytok... Kedves, jó gyermekeim... de sokára!...” S göngyöli tíz ujjal, dédelgeti szóval... övéit. 141 �palócföld 95/2 Onagy Zoltán Huszonhatodikák Angyalok ligete "Add tovább a történetet: Fáraón átcsap az áradás, mert ezt kell még megértened, add tovább a történetet, s a tenger tovább él veled, mert más a hír, s a víz hatalma más, add tovább a történetet Fáraón átcsap az áradás." Gergely Ágnes: Hat triolett - Mondd el fiadnak 1 . Szavak Nehéz. Görcsbe rántja a szólni készülő ember rágóizmait a szó. Ügyetlenség? Szemérem? Szégyen? Téves helyzetfelmérés? A csatornafedél horpadásába dörrenő teherautó? Hol egyik, hol má­ sik. Hol többen összefogva. Apámon láttam néha az induló mozdulatot: bakancsba bújik, fejére igazítja utált keretessildes sapkáját és int, gyere gyerek, sétálunk egyet. Soha nem történt meg. Kölyökként úgy néztem rá talán. Kölyökfelnőttként még úgyabbul. Felnőttként pedig nincs mód. Fiaim felé - együtt vagy külön-külön - itt az idő. És semmi. Hiányoznak a jó szavak. A jó sza­ vak okos szelektálásához szükség volna apám rossz szavaira. Ráállnék a rosszakra, rájuk tá­ maszkodva, róluk ágaskodva válogatnék a jók közt. Kell a tegnap uti esze, hogy ne hajts az árokba, mondja a konyakozgató sofőrgyerek két há­ romcentes között. 142 �palócföld 95/2 2. Az écatolvaj A liget nem saját ötlet. Kisajátítják egy öregasszony földjét. Gyerek vagyok még, csendes szemtanú, mellékalak egy akcióban, amely szerepe szerint az elkobzott földön levő hasznosítható anyagok kimentését szolgálja, úgy mint: kisház, szőlőkarók, szőlőtőkék, és az alsó vég diófasora. Ő az. A diófák. Az öregasszony tesz-vesz. Ahol tud, segít. De nem nagyon tud, mindenütt csak útjában az erős, szorgalmas, borfogyasztó, és a borfogyasztás miatt a rohadt államot átkozó férfiaknak. Amikor már vagy tizedszer figyelmeztetik, hogy de az istenke áldja meg mama, ne legyen má’ láb alatt, mer’ hetfőre se végzünk, űjjön le valahol, oszt ottan szipákoljon, elhúzódik, lekupo­ rodik a határzsombékra, a szoknyát combja alá gyűri és ott motyogja: Édes jó Krisztusom, édes jó Krisztusom... Öregasszony nem sír. Öregasszonynak nincsenek könnyei. Az öregasszonyok a könnye­ ket fiatalasszony korukban elsírták. A diófákra maradt mégis. Barangol a könny a ráncok közt. A férfiak, miután a karók kirángatásával végeznek, kettő nekiáll a tőkéket tőnél kivagdosni. Kemény munka, a szőlő tiltakozik, szikrát hány, mintha sziklába csapna a fejszés. Ráadásul alacsonyan, kétrét hajolva lehet csak, ha nem akarja a lábfejét ketté venni. Másik kettő levo­ nul a végekre az éneklő lemezfűrésszel. Velük mami meg én. Térd alá gumikorong kerül, a fű­ rész nehezen jut a törzsbe, ahol azután sikít majd. Mama zsebkendőjét gyűrögetve sír. Hallha­ tóan, mint soha. Én meg nézem. A férfiak a legkisebbel kezdik, talán hogy szokja a váll az új mozgásirányt, talán hogy kifelé dőljön, ne zúzza a szomszédot. Ez a fa, néz rám mami, mert láthatóan nem értem, minek hisztériázni egy fa miatt, és ez rá van festve csodálkozó képemre, Sándor fája. Negyvenháromban űltette az öreg, amikor meg­ jött a papír, hogy meghalt a fronton. Mellette Mariskáé, amez meg a kislányé, Rozikáé. Ha elment egy gyerek, tizenkettőt szült az öregasszony, hét él közülük, diót ültettek búcsú­ zóul a szőlő végébe. Hét maradt meg a tizenkettőből, s ez itt öt dió. Öt gyönyörű fa. Terebélyes koronák a huszas évekből, a harmincas évekből, meg negyvenháromból, amikor meghalt Sán­ dor, a legnagyobb fiú, szemük fénye. Ha értettem se értettem. Csak beragadt. 3 . Idézet „Angyalok ülnek. Angyalok ülnek a felhőfodron. Lábuk lelóg. Süti a nap a lábuk. Hintáz az árnyék. A csinálok meg, az Angyalgyár kiválói: főnek az üstben. Rotyog, habzik az abalé. Táncol a tűz odalent. Az Igazság meg, hát ő nincsen a Földön. Lebeg deréktájt.” 143 �palócföld 95/2 4. Évadok Tavasszal már nagyon mennék. A tavasz bolond, régi tavaszokat idéz. A tavasz borítja a tél dermedt rendjét. Ez akkor is cso­ dálatos, ha nem titok: a tél is borít. Az őszi rendet. Bár ősszel mégis minden más. Ha nagyon kikötnék - ősszel -, találok megoldást. Hosszabb kötél,gumicsizma,az ár mozgása és a kövekre rakódó iszap miatt. Persze az őszi út a hegyre maga bonyolultabbá tesz mindent. Lelket, öltözéket, mászást. Botok, kampók, kínlódás a meredek ösvény, a nedves avar, a kocsányos tölgy mindent mozaikszerűen eltakaró levelei miatt. A sziklacsapdák miatt. A tükrös agyag miatt, ami­ kor öt négyzetméternyi avarszőnyeg indul meg a láb alatt, s a fák lassan elfordulnak. Az ősz. A káromkodás-évszak. Az ősz: betakarítás. Akarod, nem akarod, felméred a hombárt. Az ősz arra is jó, búcsúpillantást vethetsz a hét hársra. Lehet meghatódni. Töprengeni, tű­ nődni, merengeni: őszben van már. Megismételhetők a kérdések. Télen óriási kerülő. Egy teljes nap akkor is, ha nem hömpölyög köd a Duna fölött. Két jégzajlás között. Óriási kerülő, egyszer mégis, minden télen. Induláskor még sötét, érkezéskor már sötét. Négy napig pácolt nyúl a hátizsákban, azután a nyárson. Kormos-kék kövek hajolnak fölé. Egyik alkalommal. Tavalyelőtt mellső birkacomb. Első láb. Ő is hat napon át les kifelé a fűszeres, sava­ nyú pácléből. A mellső birkacomb nem fér el csak a barna, kacsacsőrű jénaiban. Annak meg a hűtő kicsi. Betakargatom az erkélyen. Az asszony azt gondolja: titok, ellene való titok, azért takarga­ tom. Sírógörcsöt kap. Az idő a sírógörcsök és az elfojtott vágyak ideje. Nőm van, azért a bő, fűsze­ res lé. Azért úszkálnak a babérlevelek a lé felszínén, azért szurkálom meg a masszív ürücombot, mert nőm van, aki ezt szereti. Így szereti. Azért takarom ilyen gondosan. Pedig a takarás a verebe­ ké. A verebek bezuhannak az erkélyre, csipkedik, kóstolják, hangoskodnak. Egyszer neki is el kell majd mindent. Ha vittem is, ha magammal vittem is, nem mondhattam semmit. Ültem csak, néztem le a tá­ voli Dunára, mint a római határőrök. A limes kiképzettjei. Amikor feltételezhető a gyerekekről, értenek ezt-ezt a világ meneteléséből, nekik is el kell mondanom. El a hegytetőt. A hársakat. A kissé ferde, nyomott, hol lejtős, hol púpos, magába majdnem visszatérő U-forma hét hársát. Testvéreiket. Ez a hét: az angyalkák fái. Amikor majd feltételezhetően nem kérdeznek vissza butaságokat, felsorolom a neveket. Hú­ gaik, öccseik, nővéreik, bátyjaik nevét. 5. Az évben először A tavasz más. Tavasszal már nagyon. Télen esetleg, de tavasszal nagyon. Tavasszal hajnalonta elhúzom a függönyt. Az ablakon messze túl a Duna szürkéje. Az a sza­ kasz, ahol a hegyekből aláereszkedő sáros Garam belecsusszan A belső ablaküvegen két karc. Két háttal állított L. Így:J L. 144 �palócföld 95/2 A tapétáig hátrálva, nekidőlve, ha kinézek, a két karcot és a folyó és a folyam találkozását lá­ tom. Ha a karcok fedik a vízszéleket, a vízmagasság megfelelő. Éjszakánként, amikor már belém bújt a tavasz, azt álmodom, a vízszélek elvágólag a karcok­ kal. Ha elvágólag, akkor azonnal. Kicibálom a kenut, alá a kerekes kenugurítót, miután becsa­ varom a minden évben rozsdásabb rudat. A szomszéd rámszól: Nincs kicsit korán? Nincs, mondom. Útálom a szomszédot. Hisztériás, ötven kiló, mégis olyan bundás barkót vi­ sel, mint Lamme. A szája büdös. Közelhajol, szövetségest keresne valamelyik szomszéd elleni akciójához. Markolja a karom. Nem merek levegőt venni, a belem ne forogjon. Ha tehetem, el­ kerülöm. Most nincs mód. Mondja, mondja. Mielőtt megfulladnék, a maradék levegővel szó­ lalok meg gyorsan: Hagyj már bazdmeg, neked mindig bajod van valakivel. Meglepődik, ellép. Most már velem is. Nem szoktam helyére tenni senkit. Őt sem. Felőlem lehettek olyanok, amilyenek lenni sze­ retnétek, ha tudtok. Legurítom. Csak átevezek. Fölszaladok a meredeken. Koratél, az első hó óta nem láttam őket. A hét hársat. A part mentén csorgok egy kicsit, még nem húzok ki a sodrásba. Amikor azonnal, akkor is nagyon óvatosan, nehogy legázoljon a Sirály I., vagy S. II., vagy az S. III. A botoló füzek kikeményedve, megerősödve, egyetlen bicskanyom nélkül. Nem vágja senki őket. A vízbe dőlt fehér fűznél lódulok rá. Szezononként két nagy árral birkózik meg, tíz kicsi­ vel, Lombozata átalakult, hogy bírja az ismétlődő ostromot. Láthatóan átfunkcionálta másra szolgáló részeit. Bírja. Él. Innen: húzni, meríteni, húzni, megtartani a szöget, ha vinné is az ár a magasban támadó ke­ nuorrot. Mindig ugyanaz az első. Ropogó vállizület. Arányosan elosztott bizsergető fájdalom a hátizmokban. A csuklyásban. A kétfejűben. Középtájon megint megérint: dióhéj. Dióhéjban ülök. Nincs befolyásom, nincs hatalmam. Azt tesz velem a nagy víz, amit csak akar. Mostmár föl. Kevés mocsár, kevés agyagos, némi szikla. Innen kezdve a tavasz szól:Ahoj, jövök!, kiáltoz, jövök! Nem válaszolok. Viszony ez is. Viszony volt a tíz-tizenöt év előtti is. Ma nem figyelmeztetjük egymást, nem integetünk, bár időről időre megfeledkezik egyezségünkről. Közben pontosan tudjuk, mit jelent érkezte. Attól azonban, hogy láthatóan semmi kedvem használni a pezsgést, a feltétlen hajlandóságot, a varázslatot, amellyel érkezik, sérül néha. Ilyenkor merev, gorom­ ba, nyoma sincs barátságnak. Ezekben az esetekben tőmondat. Szikár: "Jön a vonat." "Eldőlt a híd." "Indítom a rügyeket." "Úszik a flakon." "Apád meghalt." Szeretem, ha szikár. A duruzs megzavar. Kötelez. Úgy érzem, elvárja, egyenesedjek, zöldül­ jek és liluljak, mint a gádzsér nyaka. Azt már ne, no. Azzal kötök ki:Jobb, ha szikár. Szeretem, ha szikár. Legyen szíves szikárnak lenni. N e za­ varjon engem. Van baj elég anélkül is. 145 �palócföld 95/2 6. Kutyán varnyúk Futva át a keskeny, kanyargó úttesten. Négy öt varjú rebben föl a betonárok túlfelén, kinyúl­ va fekvő farkashamvas kutyáról. Az eldübörgő autók nem zavarták őket, én igen. Nézem a rendet. A trendet: ki a főnök. Milyen sorban érkeznek vissza. Leguggolok. Az el­ ütött kutyában maradt annyi erő, hogy átmásszon a vízelvezető árkon, ne tapossák laposra az erőmű mozgó betonkeverői. A varjak vita nélkül sétálgatnak a testen, keresik a kedvezőnél kedvezőbb pozíciót, ahol majd keményen megtámaszkodva kibonthatják a lágy részeket. Ekkora hús fölött nincs domi­ nanciaharc. 7. Az erdész Akinek nincs erdei ember barátja, az nem is tudja, mi a derű, mi a kiegyensúlyozottság, a bé­ ke. Nem, mi a barátság, amikor ő a bolondokházától szabadult éppen, harmóniára vágyik. Nem tudtam, van erdei ember barátom. Csak akkor derült ki, amikor dühítő eltévedések után rátaláltam egy erdészházra, annak ifjú gazdájára és még ifjabb feleségére. Mindez há­ rom nappal egy olyan angyalcsinálás után, amelynek felelősségét még harmadrészben is alig éreztem. Pedig a felét - többnyire - vállaltam. De itt nem. Ma már pontosan nem is értem, mit akartam a kimerítő hegyi-erdei sétával rendezni az agyban. Lehetőségek nélkül: van, ami. Nincs más. Csak ezt nehéz egyik napról a másikra. Ráadásul nem az első. A második. A másodikat nehezebb viselni. Az elsőből még hiányzott a tapasztalat és a forma egysége, ám ha a második sem felel meg az alapkövetelményeknek, az visszafejlődés. Ha valami nem hajt előre, ha helytón topog, lépdel ugyan, de nem halad, akkor is visszatart. Tolat. Ezüsthárs, mondta a kérdésre. Jól bírja a kívánt viszonyokat. Gyere cl februárban, kiássuk őket. Él a Kozák-tónál egy szépséges kis hárserdő. Ezüst. Februárig kinézek két életképesebb hajtványt. Rendben? Kést fen közben. Középső ujja tógyét belelógatja a fehér egri borba, rácsöppent a kőre, így feni a bortól megsötétedett kövön. Mosolyog. Rám is, a konyha túlsó, szürkébb zugában szop­ tató fiatalasszonyra is. Azt hiszem, becsaptam őket, és azt hiszem, az erdész tudja ezt. Nem akkora dráma a meg nem született gyerek az apának, mint a megszületett halála. Kicsit túlhaj­ tottam. Látja. És, mondja, onnan minden februárban ültethetsz egyet-kettőt. Ültethetsz egy erdőcskét. Kösz, mondom rosszkedvűen. De ekkor már tudom a helyet. Csak azt nem, az évek nyomulnak, változni meg nem változik semmi. Ha nem is veszem tu­ domásul. Egy későbbi idővel kapcsolatos felismerés: minden következő évszakban nagyobb teher felmásznom. Munka. 146 �palócföld 95/2 8. Így Ültetés előtt a sérült, törött gyökereket eltávolítom. A vastagabb, belső tőágakon friss metszlapot vágok. A gyökerekben jelentős mennyiségű túlélő tápanyag raktározódik, szűken tehát. A föld feletti és föld alatti részeket egyensúlyba hozom. A gyökérzethez hasonló méretűre vágom vissza a koronát is. A kiásott gödör fölé térdepelve - a gödör akkora kell legyen, hogy a gyökerek ne hajoljanak vissza -, ballal tartom a csemetét, jobbal kotrom alá a földet úgy, hogy a gyökérnyak ne moz­ duljon cl, szintben maradjon a talajsíkkal. Jobbal közben döngölöm is, s a csemetét meg-megmozgatom, a helyét jól elfoglalhassa. Ekkor már látom azt a ritkásabb gyökérágú pontot, aho­ vá bedugom a karót, amelyhez a fácskát szép nyolcaskötéssel kikötöm. A karó rendszerint az általános szél járás felőli oldalra kerül. Ez itt délnyugat, ahogyan a Duna kanyarodik, vezeti és megváltoztatja az északnyugati szelet. Azután körbetaposom, arccal a korona felé. Nem kerül vissza minden föld, kis tányérka ma­ rad a bakancs után, amit megtöltök száraz avarral, selyemfűmaradékkal. Ez az ő ciszternája, víztárolója a száraz nyári napokon. Le a Dunához, hátra vehető gumi-vászon tartállyal. Ez a vízhordó éppen olyan kiképzésű, mint a beduinok kecskebőrből készültjei. Húsz liternyit bír, de nem teszem csak háromnegye­ dig. Ha tele, akkor púpos, elfordul a háton. Izzadtan visszamászva három szigorúan türelmes adagban odakínálom a kis ezüsthársnak. Beiszapolom, ha valahol a szándék ellenére nem vol­ na megfelelő a tömörítés. Örül neki. Nem mondja, tudom. Így hát. Nem egyszerű az összehasonlítás, de minden bizonnyal bonyolultabb a bűntudat és a szo­ morúság védtelen kisfáját odateremteni a hegyre, mint egy gyereket futva, figyelmetlenül az anyjába. 9. Fent Hét fa. Nagyobbacskák és nagyok. A púpos U túlsó felén két huszonéves. Egyiküknek huszonkettőnek kellene lennie. Amelyik az egyikük, annak él egy rendes korú, hiteles gesztenye-alteregója az egri Kassai úton, ha a há­ ziak ki nem vágták butik vagy kisbolt építése miatt, a hely miatt. Az alteregót nem úgy kell érteni. Most nézem csak, huszonegyedik az esztendő. Soha nem gondolok telő évre úgy, mint tárgyiasítható objektumra. Az év az, ami benne történt. A lábtörés éve. Tót szeretőm éve. A karambol éve. A nagy szakítás éve. De hogy az melyik, annak utána kell számolni. Kivonni, összeadni. A két huszonegy évest is, mint mind a többit, tavasszal cipeltem fel a hegyre. Eleinte földlabdával. Ásóval, lapáttal, csákánnyal. Nem ismertem a helyi viszonyokat, ha meg is vizsgáltam előbb. Ők ket­ ten, az első kettő, az U túlsó felén, a védettebb peremre, kicsit a horpadásba, kicsit a szélre. Marika. Lackó. 147 �palócföld 95/2 A hársaknak nevük van. A gyerekeknek is lenne, ha megszülettek volna, ha élnének. Ahol el lettem kapva, nem engedtek ki a combok közül, összekulcsolva a láb, a vádli csípőcsontba akasztva, meg a bokabilincs is, meg eszetlenség, meg sóhajok, meg a jó, meg a minden - ezek a hársak, mert mindig tudom, mindet tudom: leányka-fák. Lánynevűek. Amikor én a hunyó: fiú-fák. Csalókán vissza az időben: a legidősebb, aki huszonhárom volna, Marika. Anyja után. Az egész hajnaltájban, ügyetlenül, balul. Két, fél éjszakára egyedül maradt szerencsétlen megta­ lálja egymást. Rázendít. Nem keres, nem figyel, nem is találhatna mást, ha keresne is, és fi­ gyelne is. Beleszakad a túlhajtott árvaságba, nem érdekli őt senki és semmi. Neki él, lombosodik az a szelídgesztenye Egerben, és ez a hárs, itt. Lackó a második hárs, a huszonegy esztendős. Ő az enyém. Az első pillanattól kezdve én akartam. A lányt. Könnyedségét. Magabiztosságot, kedvességet, nevetést, amivel rendelkezik, én nem. Én ígértem meg, nem lesz semmi baj. Én öntöttem vodkát a jaffába. Én cirógattam, én voltam az egész. Ezért Lackó. A harmadik hárs, már az. U belső hajlatában: Éva - szőke, bolond anyja után. Férjhez akart menni. Tudtam is. Megoldom, mondtam magabiztosan, megoldom. Ami történt, minden óvin­ tézkedés ellenére, arra nem számíthattam. Nem mentem mellé férjnek, férj voltam már, csak nem dicsekedtem vele. Ez az eset a megdönthetetlen bizonyíték: ne hallgassa el az ember. A függő, láncos férfiú ledöntése mindig izgalmasabb, mint a bármikor nyakon csíphető cserkész. A negyedik hárs az U közepében, az idő közepében is, ha egységnek veszem a tíz évet: Lajos. Ez az enyém. Drámában is, bajokban is, otrombaságban is. Egyik miatt sem szégyelltem ma­ gam ennyire, mint itt, a kiszolgáltatottság, félelem és fájdalom árvalánya után. Megkíséreltem tökéletesen kitörölni emlékezetemből. Ne szégyelljem magam mindig, ha eszembe jut, így szólt a szándék. Ne jussanak eszembe azok a napok. Mégis minden új közeledésnél ő lépett be egy ideig. Még az is lehet, szerettem, pedig nem lehet egyszerre kettőt. Szabadni szabad, csak nem lehet. Kis elégedett öröm végén választani kényszerül az egyszerre kettőt szerető, és a döntés után keserűbbek a dolgok. Előbb kicsit, később minden. Az ötördik hárs, kifelé jövet az U-ból: Kiskatica. A rosszkedv. A hajnalig tartó veszekedé­ sek, sírások, visszatalálásaim. A vidéki lány Pesten. A baromságaim. Az albérletkeresése. Elveszettsége. A részegségeim. A felvételi vizsgája. A felkészülés. Az ő piócasága és az én rémü­ letem. Az ijedt szöveg, gyerek mellett is megszerzi a diplomát. A csendes, nyugodt kultúrdoki dörzsölt mondataival. A megnyugtató szavak. Az, hogy tudva a talp alatti szart, maradni még­ is; tudva, kilépve sincs más. Tán még magasabb, töményebb. Tudva: nem jó sem ez, sem az. Nincs megoldás. A hatodik hárs: Vica, Vicuska, asszony-anyja után. Ahol férj is, ott nem lehetnek bajok. Csakhogy a férj is kockázat, különösen, ha hónapokig nem nyúlnak egymáshoz. Erre vagyok én, erre kitalálva, de nem tudom. Csak hetekkel később mondja, hogy ők bizony nem is. Hogy­ hogy nem, az istenedet? Mit mondasz majd neki, hogy szeplőtlenül, mint Mária? Ennyire hü­ lye nem lehetsz. Legalább most kapd el, nyomás. Kapd cl vagy négyszer-ötször. Cirkusz, mert 148 �palócföld 95/2 én nem szeretem, miért nem szeretem. Ilyen szemétséget életében nem tapasztalt, a férfi, akit ő szeret, ahhoz hajtja ölelni, akit nem szeret. Mit képzelek magamról. Én vagyok a gyerek ap­ ja, örüljek neki, mert van, akinek egyáltalán nem lehet gyereke. És: beszéljük meg hármasban, mi legyen, a férj elfogadja-e a gyereket gyerekének. Azt, hogyne. Beszéljük meg hármasban, amikor nem is tud rólam. Álltam tehetetlenül, széttárt karral, égnek fordított szemmel, mint szent Adalbert. Segítséget vártam az égből, jótanácsot. Nincs persze. Nő, ha elmebeteg, nincs annak párja, nem is múlja fölül a patologikusan mérhető elmebaj. Nő, ha szeret, elborul az ég, elborul az elme, ha nincs szeretve közben. A hetedik hárs már az U vége. A legutolsó: Gyuri, egy sikeres televíziós szakember után. Közben néztem a sikeres televíziós esti műsorát. Tulajdonképpen mentem volna már haza, de ő belémfeledkezett, én meg belefeledkeztem a kényelembe, a jóba. Hagytam, csinálja, ahogy akarja. Nem koordináltam, szabadjára engedtem, van így, egyszerűen el kell engedni a kezü­ ket, nem így, meg most úgy. Hadd bontakoztassa ki tehetségét, ha egyszer vágyik rá, ha akarja, ha eldöntötte, most aztán szeretné végigalakítani, amit tanult, mindent, amit érez, és a skálát szülei kazettájáról. Így sikeredett. Ilyen egyszerűen. Meg a zsák pénz. Maga intézte a családi orvossal, nem volt szerepem más, csak a rejtegetett forint. Amikor összefutunk valami meg­ nyitón, bemutatón, úgy mosolyog rám, lehet, átvágott. Pénzre is szüksége volt. Akár így, akár úgy, nem érdekel. Örültem a ritka lehetőségnek, felszabadíthattam a rejtelmesen és szemér­ mesen bújkáló patakocskát: mit kíván, s amit kíván azt hogyan kívánja. És nem kell szégyen­ keznie közben. Jó ránézni. Izgalmas látvány: tündéri fiatal nő üzemben, amikor az ember tar­ kója alá kulcsolt kézzel nézi a Lengyelország-Magyarország meccset (Détári lő egy fantaszti­ kus gólt az ötös sarka és a szögletzászló közötti területről), s csak a szünetben száll be, érinti a nőt. 10. M adarak Évek óta szoktatás. A hárs egyik gonosz, kiszámíthatatlan ellensége a fekete rügybogár. A szőrös pajzsbankóról nem is beszélve. A világító fejű pejhernyó, az aztán, ő a legrandább. Mégis ebből a világító fe­ jűből, ennek bábjából bújik elő a környék legtündökletesebb lepkéje. Mint a szivárvány. Ha nem volna egyetlen hársam se, szeretném a szivárványos lepkét, talán még a világító fejű pej­ hernyóval szemben sem volnának fenntartásaim, hiszen ismerem a rendet, előbb a hernyó, csak utána a szépség. De nem én fogdosom őket össze. Dehogy. Madarakat tartok. Ökörszemet. Szürkebegyet. Uitfüzikét. Cinegéket. Őszapót például. Búboscinegét. Tavaszoktól sárgarigópárt. Ide jönnek vissza. Na és a hattyútepe. Ő a legmarconább, legharagosabb pajzsbankópusztító. Lecsap rá, mint valami MIG, szétcincálja. Tiszta, egyértelmű brutál. Pedig akkorácska csak, mint a hü­ velykem fele. Vérengző, közben szürke, semmicske, jelentéktelenke, mégis. Ki tudhatja ezt, ha nem etológus, ha nincsenek féltett hársai? 149 �palócföld 95/2 Ki tudja, ha nem etológus, nincsenek feltett hársai, hogy ezeknek a madaraknak más és más átmérőjű bejáratot kell nyitni az asztalos gyártotta házikók homlokán, nehogy elfoglalják egymásét? Kivéve persze a harkályt, ő nyit, tágít, ha úgy tartja a kedve. És ki, ha nincsenek hársai, hogy a bejárat elé lábfát, leszállólécet kell beütni a könnyebb megérkezés érdekében? Vagy: két dróttal rögzítjük a házikót valamelyik rejtett ám mégis szabad ágra, hogy nagy szél­ be se pörögjön? Egy ideig minden úton felcipeltem kettőt. Lakóim is vannak, természetesen. Nem csak hársaim. Csak szivárványos lepkém, fekete rügybogaram alig. Itt vagyok most, fent. Nem köszöntenek a madarak, csak én köszönök nekik. Halihó, fiúk, lányok. Milyen volt a tél? Zúgott-e a veszedelem, a gonosz északi? Hintáznak a megfeketedett szalonnabőrök. A vékony rétegnyi sárga avas szalonna lekopott róluk a télen. 11. Ott, ülve Ott vagyok, ülve, szuszogva. Törölgetem a nyakam. Fáim nézem. Éppen kibújnék a dzseki­ ből, amikor bekocog a tisztásra, fején kétszeresen tekert csigával egy muflonkos. Mögötte a hárem. Három vemhes muflonlány. A bandagazda tudja a veszélyt, megtorpan, kóstolgatja a szelet. Visszatolat néhány lépést az enyhe dombszélen. Nem moccanok. A szél nem felé fúj, a szél kevereg. Érez. Fordul, vissza se néz, elsöpör. Mögötte a pocakos lányok. 12. Ott ülve, ott járva, ahol lehet Lehet mostmár. Lehet lenni. Rágyújtani. Egyenként végigvizsgálni a hársakat, van-e új marás a törzsön. A hegymászó nyulak megkóstolják néha a kéreg alatti édes új szövetet, a tavalyi eret. Vissza lehet menni az időben, bujkálni benne. Számolgatni: ha így, ha úgy, akkor mi. Futólag le lehet pillantani a kanyarban örvénylő Dunára. Eljátszani a gondolattal; keresni a régi szavakat. Lehet rendben lévőnek találni mindent. Lehet szépnek lenni. Meg okosnak. Lehet készülni a következő harcokra, cllépni is lehet. Le­ het érzékenyükén hunyorogni, könnyet törölgetni. Lehet bölcsen nem figyelni sehová, előre masszírozni a görcsöt jelző vádlit. Lehet kóborló kavicsot találni a rácsos talpú osztrák bakancsban. Lehet. Vissza lehet menni az élőkhöz. Lehet kitalálni gondolataikat. Lehet dühösen odaförmedni. Lehet engedékenyen fejet simogatni, nyugtatni, tanácsot osz­ tani, szépet mondani. Lehet. Lehet halkan visszacsukni az ajtókat. Lehet nem szólni is. Lehet örülni. 150 �m últunk Gosztonyi Péter "A koncert nemsokára kezdetét veszi" A Második Magyar Hadsereg pusztulásának előtörténete amelyet egyesek (helytelenül) Moháccsal 12-én indult meg Voronyezs és Pavlovszk kö­ hasonlítanak össze, mások viszont (helye­ sen) Magyar apokalipszisként emlegetnek. zött a Don folyó szakaszán az a nagyerejű, jól A jelen írás - már terjedelme m iatt is szervezett és kitűnően vezetett szovjet táma­ csak vázlatot kíván nyújtani a Második dás, amely a magyar arcvonalat több helyen Magyar Hadsereg doni tragédiájának el­ áttörve, végsősoron a Második Magyar Had­ őtörténetéhez. Az elmúlt esztendőkben napvilágra kerültek olyan okmányok és do­ sereg pusztulását okozta. Azóta elhallgatás, majd a politikai indíté­ kumentumok, amelyek részben ellentmon­ danak az eddig ismert megállapításoknak, kú torzítás, illetve legendák sora vagy épp ot­ és a tényeket magukat, új megvilágításba romba hamisítások kisérik e szerencsétlen helyezik. sorsú hadsereg történetét. Mind Magyaror­ A Második Magyar Hadsereg előtörté­ nete tulajdonképpen 1941. június 27-ével szágon, mind pedig Nyugaton hiányzik még kezdődött. Ezen a napon adta fel a királyi az akkori történéseket minden oldalról és fő­ Magyarország addigi úgynevezett „háborút leg szenvedélyek nélkül megvilágító alapvető nem viselő” státusát és a máig is kideríthe­ (vezérkari) munka, jóllehet ezekre az elmúlt tetlen eredetű kassai bombázás hatása alatt években megvoltak a lehetőségek. a hitleri Német Birodalom oldalán fegyverRészlettanulmányok léteznek, egyetemi társként részesévé lett annak az úgymond disszertációk is, és eléggé gazdag a memoár- Keleti Hadjáratának. Finn, szlovák, román és olasz csapatok mellett a magyar királyi irodalom is. Ezek azonban nem adnak fele-lehonvédség egy gyorshadtesttel, a későbbi­ tet a számos és részleteiben is bonyolult prob­ ekben pedig megszálló feladatokat ellátó lémákra: nevezetesen arra, hogy miként folyt front mögötti területeken alkalmazott le a Donnál az a nagy, húsz napig tartó csata, rendfenntartó hadosztályokkal vette ki a Negyvenkét évvel ezelőtt, 1943. január 151 �palócföld 95/2 hadjáratból részét. Az új politikai konstel­ román viszonylatban „Erdély” volt a va­ láció - a szovjet-brit szövetség léte - Horthy rázsszó. „Aki jobban segít nekünk, azé lesz M iklós kormányzóra és konzervatív beállí­ a háborút követően az egész Erdély.” - É r­ tottságú környezetére hamarosan kijózaní­ veltek Hitler küldöttei, ha nem is ilyen nyílt szavakkal, Bukarestben és Budapesten tóan hatott. 1941 őszén eredményes lépések történtek egyaránt. Ribbentrop hamar megszerezte a honvédcsapatok egy részének Oroszország­ Bárdossy miniszterelnök és Horthy kor­ ból való visszahozatalára. Így vonták ki az mányzó elvi döntését újabb magyar csapa­ arcvonalból a gyorshadtestet, amely 1941 de­ toknak a Keleti Frontra való küldéséhez. cemberében érkezett vissza Magyarországra. Az őt követő Keitel marsallnak most már A keleti fronton, Galíciában illetve Ukrajná­ csak a csapatok létszámát illetően kellett a ban most már csak a megszálló hadosztályok honvédség vezetőivel tárgyalni. A vezérkari maradtak. főnöktől, Szombathelyi Ferenc vezérezre­ Jóllehet - szovjet nyomásra - december destől tudjuk: a németek a magyar hadse­ 7-re beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és reg helyzetéről kitűnően voltak tájékoz­ Magyarország között, sőt Bárdossy minisz­ tatva. Keitel nem volt szerény: 28 hadosz­ terelnök december 12-én kormánya nevé­ tályra jelentette be igényét. Ez 500.000 ka­ ben, Németországgal szolidárisán, sietve tona mozgósítását jelentette volna, amelyet üzent hadat az Amerikai Egyesült Álla­ csak egy általános mozgósítással lehetett moknak, az év vége már nem talált magyar volna elérni. A magyar tárgyaló fél hallani katonát a fronton. Bárdossy napjai is meg sem akart egy ilyen megoldásról. Hosszú al­ voltak már számlálva. A kormányzó szaba­ kudozásokba kezdtek. A cél világos volt: dulni készült az országot háborúba vivő mi­ minél kevesebb katonával kielégíteni a né­ niszterelnöktől. metek kívánságát, illetve azok további jóin­ Ekkor, 1942. január 6-án érkezett meg dulatát minél kevesebb hadosztállyal meg­ Budapestre Joachim von Ribbentrop német nyerni. A Keitel-látogatás utolsó napján külügyminiszter. Hivatalos ügyben jött született meg végül az egyezség: a magyar A d o lf H itler üzenetével. 1941-ben, a gyors tárgyaló fél beleegyezését adta kilenc gya­ győzelem reményében a németek nem sok logos és egy páncélos hadosztály, illetve to­ súlyt helyeztek európai szövetségeseik il­ vábbi öt megszálló hadosztály kiküldésé­ letve fegyvertársaik hadseregeire. Az 1941 hez. Huszonnyolc helyett tehát csupán ti­ decemberben Moszkva alatt elszenvedett zenöt hadosztály. Az előbbiekből szervezik vereség és a Wermacht nem elhanyagolható a 2. Magyar Hadsereget, amely - s ehhez a veszteségei azonban más belátásra bírták németek ragaszkodtak - hadműveleti terü­ Hitlert. Az 1942-es nyári nagy-támadáshoz leten és hadműveleti szempontból német most már kötelező módon igényelte „bará­ parancsnokság alá kerül. Felhasználásáról tai” haderejét. A német diplomácia ismerte is a németek döntenek. Ebben sem Szom­ kelet-európai partnereinek politikai gyen­ bathelyinek, sem pedig a 2. hadsereg pa­ géit: az „osszd meg és uralkodj” elv jegyé­ rancsnokának nincs beleszólási joga. Jólle­ ben cselezte ki őket egymással. - Magyar és het Budapesten Keitel könnyelmű igéretet 152 �palócföld 95/2 tett, hogy az Oroszországban felhasználásra kerülő magyar csapatokat "kint a fronton" korszerű fegyverekkel látják el, illetve eze­ ket kiegészítik olyan minőségi fokra, ame­ lyekkel a hasonló összetételű német had­ osztályok rendelkeznek; erre vonatkozóan azonban semmiféle írásos megegyezés nem történt. Ugyanúgy ahogy a 2. hadsereggel kapcsolatos német-magyar megállapodás esetében sem beszélhetünk egy szabályos államközi szerződésről. Helyesen jegyezte meg később - évtizedek múltán -, Dálnoki Veress Lajos vezér-ezredes hadtörténelmi művében, hogy az egész „ügylet” egy „ad hoc megállapodás” volt. Kölcsönös biztosí­ tékok nélkül - az igéretre, a bizalomra és a becsületre alapozva!? Ezenkívül: Magyarország a Német Bi­ rodalommal nem kötött katonai szövetsé­ get. A k ik tehát, a későbbiekben is a néme­ tekkel szembeni szövetségi hűségről be­ szélnek, egyszerűen nem ismerik a való­ ságot. A 2. Magyar Hadsereg megszervezése már 1942 februárjában megkezdődött. A honvédség vezetői, kormányzói jóváha­ gyással, úgy döntöttek, hogy a hadsereg ke­ retében mozgósításra kerülő három hadtest alakulatainak állományát nem a hadtestek területéről -mint ez különben történne -, hanem az egész ország területéről egyenle­ tesen állítják össze. Ennek politikai oka volt. Csak éppen nem abban a vonatkozás­ ban, ahogy későbbiekben a népi demokrati­ kus szakirodalom a közvéleménnyel cl akarta volt hitetni. Tehát nem arról volt szó, hogy a „magyarsághoz idegen nemzeti­ ségiek” meg a „megbízhatatlan nincstelen” elemek pusztuljanak az orosz sztyeppékén, hanem arról, hogy a külpolitikai okokból ki- kényszerített külhoni hadviselés terhét az egész ország lakosságára arányosan eloszszák. Ezenfelül ügyelniük kellett arra is, hogy a 2. hadsereg elvonulása után m arad­ jon az országban elég gyakorolt katona és fegyver - különös tekintettel a délkeleti ha­ tárokra. Tudniillik a magyar-román vi­ szony megint igen feszült volt. Az erdélyi határokon szinte naponta történtek határ­ incidensek. S amiről ezideig nem igen be­ széltek a hazai történészek: 1942 nyarán egy magyar-román háború szinte elkerül­ hetetlennek látszott. A 2. Magyar Hadsereg összlétszáma 209.000 fő volt. Három hadtestből és egy páncélos hadosztályból állott. Ezt kiegé­ szítette egy ezred erejű repülőcsoport. A hadseregen belül körülbelül 18.000 főnyi munkaszolgálatos szolgált. Túlnyomó többségük zsidókból állott. Csak három volt közülük büntető jellegű politikai munkásszázad. A 2. Magyar Hadsereg parancsnoka az 59 éves még a M onarchia idejében kato­ nai akadémiát végzett Jány Gusztáv vezé­ rezredes lett. Jány a maga részéről kez­ dettől fogva borúlátóan ítélte meg külde­ tését. Szűk baráti körben, elutazása előtt, számbavéve hadserege harci eszközeit és feladatát, komoran mondotta: M eglátjá­ tok, aktatáskám ban hozom csak haza a hadsereget! (Vagyis: csak az elesettek névsorával tér vissza.) Jánynak minden oka meg volt a borúlá­ tásra. A 2. Magyar Hadsereg összeállításá­ ban, fegyverzetében, felszerelésében távol állt attól, hogy valamelyes korszerűbb har­ cierőt képezzen. Ennek okai a korabeli kö­ zelmúltba nyúlnak vissza. Ne feledjük, hogy magyar hadseregszervezés tulajdon153 �palócföld 95/2 képpen csak az úgynevezett „győri prog­ ram ” után, 1938-ban vette kezdetet. Ezidőpontig - Trianon és a Kis Entente miatt - a magyar királyi honvédség törpe lét­ számú, páncélosoktól, harcirepülőktől, nehéztüzérségtől megfosztott úgyneve­ zett zsoldos hadseregből állott. Tengernyi volt a probléma a most kivonuló 2. Ma­ gyar Hadseregnél, kezdve a fegyverektől egészen a személyi állomány megfelelő m otivációjáig, hisz a legtöbb baka "úgy ment ki a frontra, hogy ő a szükséges ál­ dozat", aki életével kénytelen megváltani a többi otthon m aradott békés jövőjét. Nem volt jobb a helyzet a harci szellem tekintetében a tisztikarnál sem. A 2. Ma­ gyar Hadsereg parancsnoki karának egy jelentős része főhadnagyig bezárólag ta r­ talékos tisztekből állott. Őket, érthetően, a katonai szolgálat iránti érdeklődés vagy ragaszkodás nem nagyon uralta. Idejük egy részét - ahogy a későbbiekben Szom­ bathelyi vezérezredes egy leiratban meg­ állapította - jórészt „felelőtlen politizálgatással, az ország kül- és belpolitikájá­ nak bírálatával, filmmesék, novellák írá­ sával és a hadtáp területen nagyarányú üzletieskedéssel” töltötték. Közben lesze­ relésükre vártak és ha mód akadt rá, ezt meg is sürgették. Egyébként is az a hír járta be az egész hadsereget, hogy a kivo­ nuló katonák „legfeljebb” csak hat hóna­ pig m aradnak. Utána leváltják őket. Az első katona-szerelvények 1942. ápri­ lis 11-én indultak el Magyarországról. A tűzkeresztségen a szombathelyi III. hadtest csapatai Kursk városa térségében június 28-án estek át. Ezen a napon vette kezdetét a nagy német nyári offenzíva, amelynek ke­ retében (többek között) a 2. Magyar Hadse­ 154 regnek a Donig kellett előnyomulnia. Jóllehet a szovjet csapatok csak egyes nagyobb körze­ tekben fejtettek ki komolyabb ellenállást, már maga az „orosz tér” legyűrése is a harc­ ban gyakorlatlan honvédek és tisztek számá­ ra nagyon sok problémát okozott. A nappali rekkenő hőség, a hideg éjszakák, a hatalmas sík terület, amelyen szinte elveszett az ember, és nem utolsósorban az ellenséges környezet - a harci szellem növelésének nem igen használt. A jórészt hosszú gyalogmenetben végrehajtott előrenyomulás a III. hadtest csapatai számára július 6-án fejeződött be. Az első egységek ekkor már elérték a Don folyót. A következő hetekben felsorakozott melléjük a pécsi IV. és a miskolci VII. had­ test is, leváltva az ott található gyorsan mozgó német csapatokat. A 2. Magyar Hadsereg részére egy új had­ műveleti időszak vette kezdetét: a közel fél évig tartó védelem a Don nyugati partján. A németek által kijelölt védelmi sáv - Voronyezstől Pavlovszkig - semmiképp sem állt arányban a magyar hadsereg harci erejével. Először azért nem, mert egy maximum 150 kilométernyi "vonal" helyett a végső kiterje­ désében 230 kilométer volt. Másodszor pe­ dig: mert még a 150 kilométer védelmi sáv esetében is Jány vezérezredes könnyű had­ osztályai (azaz a szokásos három gyalogzeredes hadosztály helyett két gyalogezredes hadosztály) erejükhöz mérten csupán csak folyammegfigyelői feladatokra lettek volna alkalmasak. A felettes német parancsnokság azonban erre nem volt tekintettel. Saját csa­ pataikra lent délen Sztálingrádnál és a Kau­ kázusban szükség lévén, a magyarokat azzal „vigasztalták”: nem kell aggódniuk! Az orosz �palócföld 95/2 a végét járja. Elképzelhetetlen, hogy a Vörös Hadsereg jelenlegi helyzetében valahol is tá­ madásra gondolna. 1942. július 27-e és szeptember 16-a között a 2. Magyar Hadsereg az úgyneve­ zett doni hídfő-csatákban „edzette” magát. Ezek a hídfők - Uriv, Korotojak és Szucsje körzetében - a szovjetek számára fontos harci bástyák voltak: megindulási körletek az elkövetkezendő ellentámadáshoz. A har­ cok a hadseregnek kevés eredményt hoztak. Korotojakot idővel ugyan sikerült elfoglal­ ni, de a másik két hídfővel még német segít­ séggel sem boldogultak. Csak a veszteségek nőttek. Így csupán a szeptemberi urivi tá­ madásnál az abban résztvevő német és ma­ gyar csapatok 1.454 halottat és 6.357 sebe­ sültet vesztettek. Szeptember második felében Jány vezé­ rezredes a további támadásokat megszűn­ tette. Hadserege télre "tartós védelemre" rendezkedett be. A szovjetek sem mozgo­ lódtak. Az arcvonalon a következő hóna­ pokban relatív nyugodtság honolt. A föld­ bunkereket építő és a primitív lövészárkok­ ban őrködő katonák leváltásuk napjait szá­ molgatták, miközben Jány és vezérkara, a hadsereg súlyos helyzetének tudatában, a németekkel vívták meg, szinte hetente „csatájukat”. A nemrég napvilágra került Wermachtokmányok (és egyéb visszaemlékezések) ta­ núsítják, mi mindenért kellett harcolniuk. Hiányzott az állások kiépítéséhez a nyers­ anyag. Ha lett aztán ilyesmi, problémát okozott az arcvonalba való szállításuk, mert a magyar hadsereg komolyabb szállító térrel nem rendelkezett. Kevés volt a lőszer, hiány mutatkozott a fegyverek terén is. Páncélelhárító lövegekre nagyobb számban lett volna szükség. Jány ezt többször is sür­ gette, ígéretet is kapott, ám mivel a németek­ nek sem volt ebből elegendő, csak elenyésző mennyiség jutott a magyaroknak. Bajok mu­ tatkoztak az élelmezés terén is. A 2. Magyar Hadsereg ellátást a németek vállalták maguk­ ra. Ami azonban a német katona számára tá­ pértékben megfelelő volt, az a honvéd számá­ ra mennyiségben de ízben is kevésnek bizo­ nyult. Witzleben vezérőrnagy, a 2. Magyar Hadsereghez beosztott német összekötő törzs parancsnoka a freiburgi Militararchivban el­ fekvő kiadatlan visszaemlékezéseiben bőven kitér e témára is: „Jány vezérezredes több­ ször is tudomásomra hozta, hogy a honvéd a németek által nyújtott zsírszegény táp­ lálkozással és az olyan nyomorúságos mi­ nőségű kenyérrel, mint amilyet a helyi Wermacht-sütödék szállítanak, már a kü­ szöbön álló télre való tekintettel is, képte­ len lesz helyét m egállni.” 1942 október közepétől még inkább meg­ romlott a viszony a magyar törzstisztek és az erősen felduzzadt létszámú német összekötő törzs tisztjei között. A magyarok gyanakvással szemlélték a németek tevékenységét állásaikban és a magasabb parancsnokságoknál. „Felvigyá­ zókat”, amolyan politrukokat láttak ben­ nük. S nem is ok nélkül. Ma már ismeretes annak az 1942. szeptember 29-én a német hadsereg csoportparancsnokságon tartott „szigorúan bizalmas” értekezletnek tárgya, amely a 2. Magyar Hadsereggel foglalko­ zott. Ezen az értekezleten Hermann von Sodenstern gyalogsági tábornok, a Heeresgruppe B vezérkari főnöke a következő­ ket mondotta Witzleben tábornoknak és társainak: "A magyar hadsereg teljességé­ ben nézve nem megbízható. Idegenkedése, 155 �palócföld 95/2 hogy a Donnál német ügyért harcoljon, már azért is fo k o z ó d ik , mivel m egfelelő fe lsze re lé s és fegyverzet hiányában kép­ telen az orosszal szemben komolyabb el­ len á llá st k ife jte n i. A magyarok doni arcvonala igen gyéren van megszállva. Ha beáll a tél, és befagy a Don, az orosz ott jö n á t, ahol akar. A mi tartalékaink elégtelenek. E ze n fe lü l: a magyar vezetés sem áll tudása magaslatán. Nagyon kér­ déses, hogy egy orosz támadás esetén megáll hatja-e helyét. Ezért az a tervünk, hogy a német összekötőtörzseket a legrö­ videbb időn belül vezetőtörzsekké építjük ki. Válságos helyzetben, egy orosz táma­ dásnál, így módunk lesz a frontszakasz védelm ét, a magyar vezetést kikapcsol­ va , sa já t kézbe venni. ” Sodenstern azt is m ondotta, hogy ez ötlet nem tőle, hanem az egész Keleti Front hadműveleteiért fe­ lelős Oberkommando des Heeres (a szá­ razföldi csapatok főparancsnoksága) ve­ zetőitől származik. Ha ez elképzelésből különböző okok m iatt - nem is lett a végén semmi, még is azt m utatja, hogy a felsőbb német vezetés teljesen tisztában volt a 2. Magyar Hadsereg harci értékével, illetve kitartási készségéről. És a 2. Magyar Hadsereg magyar vezetői? Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezre­ des, honvédelmi miniszter 1942 őszén tett látogatást a 2. Magyar Hadseregnél. „Ta­ pasztalataim nem voltak megnyugtatóak ” írta későbbi, háború utáni visszaemlékezé­ seiben. „Hiány mutatkozott igen sok nélkü­ lözhetetlen felszerelési tárgyban. Ezek pótlása csak úgy volt elképzelhető, hogy a németek végül is beváltják ígéreteiket. A legnagyobb aggodalomra azonban az adott okot, hogy a hadseregnek fegyveres 156 létszámához képest túl nagy kiterjedésű fro n to t kellett tartania. A helyzetet csak az enyhítette némileg, hogy a németek ek­ kor álltak a támadás tetőpontján, és még a leghiggadtabb bíráló szerint is S ztá ­ lingrád elfo g la lá sa rövid idő kérdése volt csupán. ” A Vezérkar Főnöke, Szombathelyi Fe­ renc vezérezredes négy hetet töltött a 2. Magyar Hadseregnél. M észöly Elemér ve­ zérőrnagy is részt vett szemleútján. Később megírta: a vezérezredes részletesen tájéko­ zódott a hadosztályok helyzetéről és útja befejeztével a német főhadiszálláson egy hosszú listán részletezte a magyar hadse­ reggel kapcsolatos sürgős kívánságokat. Német részről - így Mészöly - határozott ígéret történt a kért hadianyag és felszere­ lési cikk nagyrészének a tél beállta előtt va­ ló kiszállítására - ami aztán nem történt meg. Hennyey Gusztáv altábornagy, a hon­ védség gyalogsági felügyelőjeként szemlél­ te meg a doni arcvonala. Egy hosszabb ma­ gánlevélben 1970-ben felsorolta mindazon hiányosságokat, amiket tapasztalt. „1942 karácsony előtt tértem vissza Budapestre. F űt-fá t megmozgattam a hadsereg érde­ kében, nemcsak katonai, de politikai vo­ natkozásban is. Annál is inkább,mert tud­ tuk, láttuk, hogy szovjet támadás szinte a levegőben lóg. É s ez esetben a doni fro n t áttörése kétségtelen. A németek f e l é való intervenció a legmagasabb helyről azon­ nal megtörtént. Eredménye azonban nem lett..." Amiről Hennyey mint „legmagasabb hely” emlékezett meg, az nem volt más, mint a kormányzó, Horthy Miklós. Nemré­ giben birtokunkba került az eddig elve­ szettnek hitt kormányzói távirat Adolf Hit­ �palócföld 95/2 lerhez - elküldve 1942. december 26-án, ti­ zenhét nappal a 2. Magyar Hadsereget ért nagy támadás előtt. Érdemes ezt teljes egé­ szében idéznünk: „ 1942. december 24-i táviratát megkaptam. Kívánságának meg­ felelő en és a közös érdekeket szem előtt tartva, csapataimnak megparancsoltam, hogy ellenséges támadás esetén a végsőkig tartsanak ki. A hosszabb ideig tartó elle­ nállásnak egy igen fo n to s tényezője azon­ ban a csapatok ellátásának hosszabb időre való biztosítása, amely a 2. magyar hadse­ reg parancsnokságának jelentései szerint ez ideig nem történt meg. Arra kérem, sür­ gősen segítsen ezen. Magam is azt tartom, hogy az ellenség támadása arcvonalunk ellen lehetséges. Ezért üdvözölném öröm­ mel a 2. hadsereg arcvonalának német csapatokkal való megerősítését, mivel né­ zetem szerint az arcvonal a hadsereg szá­ mára túl széles ahhozt hogy a honvédek eredményes ellen-állást fejthessenek ki, még akkor is, ha a hadsereg szelleme és harci kedve a legjobb. A magyar csapatok mögött csak kevés tartalék erők találha­ tók. Abba is beleegyezek, ha egyes magyar hadosztályokat német hadosztályokkal cserélnének fe l. Csak arra kérem, hogy ilyen esetben a magyar hadosztályokat ne a 2. német hadseregtől északabbra fek v ő arcvonalon használják fe l. Továbbá ké­ rem, hogy konkrét ügyekben forduljanak bizalommal vezérkarom főnökéhez, akivel a hadosztály-cserék parancsnoklási vi­ szonyát, ellátását, az összeköttetést és a tartalékok kérdését mindkét f é l számára kielégítő módon tisztázni lehet. Fogadja Kancellár Úr a téli nagy győzelemhez leg­ jobb kívánságaimat. Meg vagyok róla győ­ ződve, hogy a soronkövetkező csaták is az Ön bölcs vezetése alatt a német fegyverek győzelmével fo g végződni. H orthy”. Jány maga is többször és igen erélyesen szorgalmazta hadserege súlyos helyzetének megjavítását. Különösen akkor kelt ki ma­ gából, amikor december folyamán a német hadvezetőség egyre-másra vonta ki a ma­ gyar csapatok védőállása mögül a német hadosztályokat, hogy azokat az arcvonal déli szakaszán vesse harcba. Witzleben ve­ zérőrnagytól tudjuk, hogy a magyar hadse­ regparancsnokság és a német hadseregcsoport-parancsnokság között december má­ sodik felében úgy kiéleződött a helyzet, hogy Jány a német tábornok előtt kijelen­ tette: ha az így megy tovább, ő kész arra, hogy a hadseregét önhatalmúlag kivonja az arcvonalból, hátra arcot vezényeljen és el­ vonuljon haza, Magyarországra. Witzleben: „Sajnos, most sem sikerült elérnem, hogy Jány személyesen kibeszélhesse magát von Weichs vezérezredessel. Sürgető közben­ járásom csak annyiban hozott eredményt, hogy a hadseregparancsnokság még ezen az estén felhívta Jányt, megpróbálva öt le­ csendesíteni. De a magyarok kívánságát ő sem tudta teljesíteni...” Így állt a helyzet 1942 december végén a 2. Magyar Hadsereg arcvonalán. Hogy mi ment végbe Sztálingrád körzetében és mi tör­ tént pár száz kilométerre délre a magyaroktól - annak horderejét és egyáltalán magukat a tényeket, úgy tűnik, sem a magyar hadsereg parancsnokságán, sem pedig Budapesten 157 �palócföld 95/2 nem tudták. Hiszen Horthy kormányzó fen­ tebb idézett táviratában még december vé­ gén is „nagy német győzelmekről" írt. 1942 november közepétől kezdve a ka­ tonai helyzetet a keleti front délnyugati szakaszán a Vörös Hadsereg csapatainak általános és nagyméretű ellentámadása jel­ lemezte. November 19-e és 21-e között a szovjetek több helyen áttörték a 3. Román Hadsereg doni illetve a 4. Román Hadsereg volgai arcvonalait, és Sztálingrád térségé­ ben óriási katlanba zárták Paulus vezérez­ redes 6. Német Hadseregét. A szovjet táma­ dás méretei meglepetést keltettek a német hadvezetőségben. Ezt sem megállítani, sem pedig lokalizálni nem tudták, mivel a szük­ séges tartalékok nem álltak rendelkezésre. A Don folyam déli részén megindult szovjet offenzíva november végétől december kö­ zepéig délről északra haladva egymás után tördelte le a tengelyhatalmak védelmi kör­ zeteinek pilléreit, és december 17-én elérte a 2. Magyar Hadsereggel szomszédos 8. Olasz Hadsereg frontját. Amikor aztán az áttörés itt is bekövetkezett - a magyaroktól délre lévő teljes olasz-német-román front felborult. A magyar csapatok déli szárnyát csupán csak a közvetlenül ide csatlakozó 2. alpini hadtest fedezte. Ezután már több­ száz kilométer szélességben csak egy óriási „űr" tátongott, amelyen keresztül délnyu­ gati és északnyugati irányban szovjet gyor­ san mozgó csapatok nyomultak előre, szin­ te megállíthatatlanul... 1943 január első napjaiban a 2. Magyar Hadsereg arcvonalán még csend honolt. A hadsereg vezérkari főnöke Kovács Gyula vezérőrnagy - már az emigrációban - erről így írt: „Mi akkor még nem tudtuk, hogy a német legfelsőbb hadvezetésnek az Azovi 158 tengertől számítva légvonalban egy kb. 700 kilométer szélességű szakaszán csupán a Cramer hadtest (két német hadosztály és az 1. honvéd páncélos hadosztály) volt az egyetlen tartaléka. De azt sem sejtettük, hogy a 2. magyar hadsereg területén álló Cramer hadtesttel a hadsereg még a legvál­ ságosabb helyzetben sem mi, sem közvetlen elöljáróink,a Heeresgruppe B nem fo g sza­ badon rendelkezni. ” Sem a magyar hadseregparancsnokságon, sem pedig a német B hadseregcsoport főhadi­ szállásán nem tudták az illetékesek, hogy a Sztálingrád bekerítése után kifejlődött nagy­ méretű szovjet támadások milyen súlyos ka­ tonai helyzetbe hozták a Keleti Front déli szakaszát. Számoltak ugyan szovjet támadás­ sal a magyar, de méginkább az alpini hadtest arcvonala ellen, de az volt a vélemény, ha ez be is következik, inkább taktikai jellege len­ ne, amolyan elterelő hadművelet, és amely­ nek célja csupán az ellenfél szükségtelen fog­ lalkoztatásában nyilvánulna meg. Január első napjai havasak és igen fagyo­ sak voltak. A hőmérő mínusz 35 fokot muta­ tott. Kint, az első állásokban a csapatok nyugtalankodtak. Várták a beígért leváltást, amelyről tudták, hogy ezek már jórészt de­ cemberben az arcvonal hadtáp szakaszára ér­ keztek (több mint 20.000 ember), és lélekben már úton voltak haza, szeretteikhez. A vál­ tásnak 1943. január 13-a és 20-a között kel­ lett megtörténnie. A had tápterületekről az oroszországi viszonyokhoz szoktatott honvé­ deket fegyver nélkül kívánták a fronthoz útba �palócföld 95/2 indítani. A központi utasítás az volt: majd az ár 11-i bejegyzése szerint a „küszöbön álló” első vonalban, a leváltandóktól veszik át a szovjet támadás három helyen történhet, fegyvert és a téli felszerelést. „ezek közül a magyar arcvonal a legveszé­ 1943. január 4-én a légi felderítés riasztó lyeztetettebb...” hírekkel lepte meg Jányt és törzskarát. Az És valóban: január 12-én Uriv térségében urivi hídfőben több szovjet hadosztály jelen­ megindult a szovjet támadás, amely a 7. ma­ léte volt megállapítható. A következő napon a gyar hadtest hadosztályait meglepetésszerű­ magyar híradósok egy különösen csengő en érte. Jóllehet Weichs báró naplójában e orosz távmondatot hallgattak le:„A koncert napon még bejegyezte, hogy „a magyarok vi­ nemsokára kezdetét veszi.” tézül verekednek” - a szovjet támadás hama­ Jány vezérezredes haladéktalanul össze­ rosan egy öt kilométer szélességű fronton és köttetésbe lépett a német előljáróival. Azok hat kilométer mélységben tért nyert. A tarta­ először nyugtatgatták a vezérezredest. De lékban lévő Cramer hadtesthez Hitler nem Weichs báró, a 3. hadseregcsoport parancs­ engedett hozzányúlni. Egy ellentámadáshoz noka ezt csak taktikából tette. Nemrég a né­ met hadilevéltárból előkerült 1943 januári más tartalékok nem álltak Jány illetve We­ személyi naplója, amelynek bejegyzései arról ichs vezérezredesek rendelkezésére. Így a tú­ tanúskodnak: számolt egy a magyar arcvonal lerőben lévő és jól motivált szovjet csapatok a elleni támadással és helytelenítette, hogy következő napokban kifejleszthették a front Hitler parancsára a Cramer hadtestet a 7. további részein is offenzívájukat s ezzel a 2. magyar hadtest és az alpini hadtest sávhatá­ Magyar Hadsereg haláltánca kezdetét vette... Ami ezután történt, az szomorú fejezete a rán kellett elhelyeznie. Ottani állomásoztatása egy a magyarokat megsegítendő ellen- magyar katonai múltnak, a magyar hadtörté­ támadás esetében nem kedvező. ” - írta. Janu­ netnek. 159 �műhely Székely Ákos FUTÁS A KÖZÉPPONTBÓL (Házkutatás Nagy Pál emlékezetében) II. rész 1994.szept. 16. Salgótarján Itt ebben a házban most minden olyan NAGY. Ha megvan meg az Ingázó fiú szobra, biztosan lötyög /meg szorít is persze/ rajta mind a két nadrág /emlékszünk: gatya nélkül/. A Munkásőrség megyei Parancsnokságának udvarán állt... Megvan-e még? Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az udvar ? és ami mindig hívogat: a haza telefonál - a múlt jövőidőben - lábasok közt lábatlankodom - ma ka­ pok valamit - térdharisnyában a kisfiú - ma meg­ kapom a térdszalagrendet - haló! haló! - ma tér­ demre kötöm - talán ma visszakapom - selyemsza­ laggal talán ma meghosszabbítom a köldökzsinórt /egyszercsak felkiáltanak/ /egyszercsak//odafönt az árbockosárban//odafönt felkiáltanak//a pisztolyos ember//légiriadó//vagy razzia van//Mary Berrilt keresik//felriadtam/ /szárazon és vizen/ /nélkülözés//kenyéren és vizen//szárazon//szá­ raz kenyéren//éjszaka van/ A virágnak agyara van a felhőnek lódenkabátja minden a te szemeidtől függ s attól az acélcilindertől ami odafönt az árbockosárban ketyeg... 160 �palócföld 95/2 Nagy Pál horoszkópja /Oroszlán, 1994. szept. 16./ Posztmodern háromszögelési pontok: Fülek, Salgó, Somoskő. A Zagyván váratlanul felbukkanó Titanic megállította az intervenciós csapatok előrenyo­ mulását. Salgó 1593 őszén vissza is kerül a ma­ gyarok kezébe, de a várat nem építették újjá, ha­ nem az újkori hadviselés szempontjából kedvezőbb fekvésű Somoskő fokozottabb védelme érdekében pusztulni hagyták. nem török a haraszt egyszercsak felkiáltanak - egyszercsak - odafönt az árbockosárban - odafönt felkiáltanak - aki hall­ ja adja át! - MARY BERRILT KERESIK - szárazon és vizen - felkiáltanak - tengerzöld szemüket meresztgetik-éjszaka van a folytatás folytatására gondolok arra a lehetőségre hogy minden egész eltörött a NAGY északi csőtörésre gondolok amelyből a Sal­ gó és a Tarján keletkezett de főleg a Csele patakra gondolok a törésvonalak - tudjuk - ösvénnyé is válnak - el­ ágazássá úszunk tovább most hajnal iránt mikrofonpróba a műfajom haló! haló! felhangolom magam mint egy énektanár kifordítom a SZÓT TÓSZ-tot mondok: jurta tajga tajgetosz /"posztmodern" háromszögelési pontok/ ledobálom az eltévedt gyerekeket haló! haló! bottal üthetik a botfülűek nyomát A vizilovak óvatosabbak. Talán tudnak valamit. Ha nagyobb tömeg gyűlik össze a parton, hátrább hú­ zódnak a vízben. Vagy éppen a partra szállás idő­ pontján tanakodnak? NAGY szellemek találkozása az Alföld 1994/9-es szá­ mában. Nagy Pál könyvéről /„posztmodern” háromszö- 161 �palócföld 95/2 gelési pontok: Lyotard, Habermas, Dcrrida/ H. Nagy Péter írása A felvilágosult avantgárd szűkítő hori­ zontja címmel. Szűkítő horizont? Ez? A szökítönck még lenne valami értelme; az olajmaffia tényleg lé­ tezik. Lehet, hogy Nagy Pál egy elhagyott tanyán va­ gonszámra szőkíti az olaj horizontját?/Vagy a hori­ zont olaját?/ Erre utalhat a recenzió befejező mon­ data: „...szempontokat lehet ugyan váltogatni, de hagyományt nem. ” Igaz. A vizet már korábban szőkí­ tették./Lásd „szőke Tisza*V „posztmodern” háromszögelési pontok: Oidipusz, Sziszüphosz, Hermész Hermész ám a picsába nem görög a haraszt Madách szól át innen a szomszédból, a szomszéd or­ szágtól, Sztregovától: „Fiam, fiam, rendetlenül hagyád el műhelyed, [Hídig már nem is kell széklábat faragnod! És bele sem szagoltál Derrida Grammatológiájába!” Mikszáth szól át Szklabonyától Sztregovába: „Te Imre, nem ez volt az a gyerek, aki az állatkertben bedobott egy labdát a vízilovak közé? Az egyik meg bekapta. Lenyelte /megette!/ - hamar kiszenvedett. Olyan finom, áttetsző lett a bőre, hogy csengőt lehetett volna köt­ ni a nyaka köré.” Madách pár hónappal később, mintha nem is erre vála­ szolna, csak úgy maga elé: „Láttad a SZOMORÚ MARADVÁ­ NYOK KIÁLLÍTÁSÁT a Pompidou Központban?” Az ORFK szóvivője cáfolta, hogy az eltűnt Mary Berril dossziéját lezárták volna. A nyomozás változatlan erővel folytatódik. Ezt a hírt Nagy Pál is megerősítet­ te; szíves közlése szerint a keresés nem volt ugyan eredménytelen tengeren és szárazföldön, de a jövőben in­ kább a légtér figyelésére összpontosítanak. Hát akkor harapjunk bele a saját farkába harapó szö­ veg farkába harapó sajátjába a /s/pártában maradtak vigasztalására /marasztalására/ - tengerre magyar! Aki kefir, velünk tart! Szagoljunk bele tövig re barbara, derr ida macskatövisébe! 162 �palócföld 95/2 „Nem annyira arról van szó, hogy könyvfcdclck köze kényszentsünk új írásokat, inkább arról, hogy végre olvas­ suk el, ami a kötetekben 1Kiíródott a sorok közé. Ezért van az, hogy midőn vonal nélkül kezdünk írni, egyúttal újra is olvassuk a múltbeli írást, egy másfajta térszervezés szerint... Mert elkezdtünk írni, másként ír­ ni, másként is kell tehát újraolvasnunk.” /Derrida/ Aki akar, most már átláthat a vakablakon. Akinek van füle, keze, szeme, lába, akinek van csurungája, most már igazán á-t láthat Nagy Pál videóján. S aki á-t lát, láthat b-t is: a-6, a-7, b-7, b-6 - és így tovább analfabétikus sorrendben /vagy fordítva/. Azért disztingváljunk: ez nem akácos út. A sikeres sal­ gótarjáni ugrógála óta ország-világra szólóan haladha­ tunk akár lóugrásban is, keringhetünk a léc alatt, a padsorok között oda-vissza /mint menettérti/, vagy ácsoroghatunk toronyiránt - a kijáratnál most már úgy­ sem áll senki. /Ha van, akkor senki./ Itt ebben a házban mi magunk is csak díszként állunk, díszpintyként diszponálunk, ex-ként exponálunk; a ta­ nítványok ál Ián mindig előbb megőszül a szakáll, mint a mesterén. A mesternek nagy ravaszul nincs is szakál­ la. A mester nagy ravaszul nem akar se mestert, se ta­ nítványt. De minthogy jól tudja, ezzel az eggyel ala­ posan elkésett, ördögi-mesteri üdvözleteket küldözget mindenfelé. Egyik videófilmje végén, még mielőtt szi­ getelőszalaggal teljesen leragasztaná a képernyő sze­ mét, saját kézírása nyomán bomlik ki egy másik, egy belső, fekete szalag, egy idézet Nietzschétől: (Elhangzott a szerző előadásában 1994. szeptember 16-án Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, szerkesztőségünk és a múzeum Nagy Pál estjén.) 163 �palócföld 95/2 Nagy Pál Köszönöm... "Köszönöm mindazoknak és barátaimnak tartom őket, akik megtiszteltek eljövetelükkel. Azt mondanám, hogy nagyon nehéz ilyenkor beszélni még tapasztalt embenek is, mert való­ ban nagyon meg vagyok hatva. Olyan jól sikerült az "összeesküvés", hogy fogalmam sem volt róla, mire jövök Salgótarjánba. Bujdosó Alpár telefonált nekem és azt mondta: szól­ tak Pál Jóskáék, menjünk le Tarjánba, s megiszunk néhány pohár bort. Ez lett belőle... Abszolút semmire nem készültem és nem is tudom mit mondjak. Azt természetesnek tartom, hogy szívből és nagyon hálásan megköszönöm a Palócföld szerkesztőinek, Pál Józsefnek és Zsibói Bélának, hogy nem felejtették el ezt a szüle­ tésnapot. Nem egy boldog születésnap a hatvanadik. Az ember úgy érzi, hogy már csak alig 20-30 esztendő van hátra, s most már igyekezni kell. De ez a különszám nagyon jólesett. S az volt a legjobb érzés, amikor a névsort átfutottam. S rájön az ember, hogy bizony ebben az Avant­ gárd, nehéz harci helyzetben sokszor nem figyel arra, hogy milyen minőségűek az emberi kapcsolatok. Kiket szeret, kikkel vitatkozik, kik utálják és így tovább... Rájöttem, hogy ren­ geteg tehetséges, jó barátom van a magyar írók és a magyar szellemi élet legjobbjai között. Természetesen az is nagyon jólesett, hogy szülővárosom és megyém megtisztelt, mert én 37 éven keresztül megtiszteltem szülővárosomat és megyémet. Csak mint anekdotát mondom el, hogy nagyon nehéz volt mindig bediktálni a francia irodákban, hivatalokban, hogy hol szülenem. Tudniillik azt, hogy Salgótarján, ezt a fran­ ciák egész egyszerűen nem tudják kimondani, nem tudják leírni. így hát mindig bajom volt belőle, hogy mikor kérdezték, hogy hol szülenem; azt mondtam, adja ide a papírt, majd én leírom. Aztán a végén már egy kis dac is kialakult bennem, hogy én bizony egy nagyon ne­ hezen kiejthető nevű magyar városban születtem, amelyre viszont büszke vagyok, mert itt töltönem életem első 18 évét, és mint tudjuk, ezek az évek meghatározóak számunkra. Én az­ óta - ez ebből az estéből is kiderül - elkövettem néhány dolgot, de mindig ezekből az élmé­ nyekből táplálkoztam. In voltak a gyökereim akkor is, amikor például kétnyelvű íróvá vál­ tam és francia nyelven is megjelentek könyveim. Ezek után a köszönő szavak után elmondom Önöknek, hogy előretolt követük vagyok Pá­ rizsban, az avantgárd előőrse vagyok Párizsban, Franciaországban, Nyugat-Európában, 164 �palócföld 95/2 és szólnék arról, hogyan latom én most Nyugat és egyáltalán Európa szellemi életét. Mi az, ami a következő években ránk vár? Csak két fő irányt jelölnék meg. Itt főleg a művészetre koncentrálok, bár elkerülhetet­ len, hogy időnként gazdasági, vagy társadalmi kérdésekről ne beszéljek. Az egyik az az óriási átalakulás, ami a szemünk előtt folyik, s ez nemcsak a keleti or­ szágokra érvényes. Tehát nemcsak itt volt rendszerváltás, hanem, ha akarjuk Nyugat-Eurépában, sőt Amerikában is rendszerváltás van. Olyan értelemben, /íogy a társadalom ma­ gasabb osztályba lép. Tudós emberek úgy szokták kifejezni, /jo&y paradigma-váltás van, o/yaa radikális paradigmaváltás, mint amilyen a reneszánsz idejében volt, vagy az újkor hajnalán. Én személy szerint boldog vagyok, t\9 remélem, /jogy ÖaöA: /s boldogok, /íogy egy ilyen korban élhetnek a Földön. Rendkívül izgalmas ez, mer/ Földünk szemünk láttára alakul. Ezt nemcsak úgy nézzük, m/>a a aezó' a moziban, hanem ebben részt is veszünk. Elismerem, /ío^ ennek a részvételnek vannak keserves oldalai is. Ezekre nem térek ki, mert az a véle­ ményem, Aogy ma ünnepelni kell, .9 eV/ legalábbis ünnepelni szeretnék. Ne törődjünk tehát a gondokkal... Mindenesetre ennek az óriási paradigma-váltásnak mindnyájan a részesei va­ gyunk, és higyjék cl nekem, hogy a jövendő társadalom mibenléte és milyensége az rajtunk is múlik. Rajtam, Önökön is, Mindenkin! Ami a művészetet illeti, ott egy rendkívül érdekes átalakulás van folyamatban,mégpedig az, amit úgy szoktak kifejezni, hogy elanyagtalanodik a művészet. Vagyis belépünk az elekt­ ronikus médiumok korába és ezt a nagy mozgást, nagy földrengést művészek követik, illetve megjósolják, elébemennek a problémának. Mire gondolok? Arra, hogy egyre inkább vizu­ ális lesz a világ. Ezt nagyon jól látja Esterházy Péter is, hogy igenis a jövendő kultúrája a vizuális kultúra lesz, de nekünk ettől nem kell félnünk. Ahogy éppen egy írásban megfo­ galmaztam magam is, hogy a művészet levedli, de túléli formáit. Ez történik évszázadok óta és ennek vagyunk ma is tanúi. - Én azokat az íróbarátaimat, szerkesztőtársaimat becsü­ löm, akik ezt észreveszik, akik bátran, még közel hatvan évesen is kísérleteznek, kipróbálják ezeket az új közvetítőeszközöket, az új médiumokat és nem a félelem a döntő bennünk. Higyjék el, hogy mi is szorongunk, félünk időnként. Am jó akkor születik majd, ha mi is mind­ annyian felelősséget vállalunk, kikísérletezzük, létrehozzuk ezt az új irodalmat! Még egy dolgot hozzátennék, hogy erről senki nem késett le. Most már hál’ istennek sem Nyugat-Európában, sem Kelet-Európában senki nem késik le erről az átalakulásról. Ez az egész vál­ tozás két nagy közvetítőn keresztül történik. A számítógépen és a videón, illetve a televízión keresztül. És nagy örömmel látom, hogy ma már idehaza is nagyon sok embernek van szá­ mítógépe. Számítóközpontok vannak, sokan vásárolnak képmagnót, vidot, tehát itt máris szinkronban vagyunk Nyugat-Európával és egyre inkább szinkronban lehetünk. Oda kell figyelnünk, hogy ne késlekedjünk sem a gazdasági, sem a társadalmi, sem az úgynevezett esztétikai szférában, mert a világ nagyon gyorsan halad. (Elhangzott Salgótarjánban 1994. szeptember 16-án, a Nógrádi Történeti Múzeumban a 60 éves Nagy Pált köszöntő irodalmi esten. Szokács László hangfelvétele alapján) 165 �palócföld 95/2 Bohár András KONZ:? AVANT:? POSZT:? - Kulturális-művészeti szituációk a 90-es évek elején - /a lehetséges zavarok forrásai/ A fogal­ mak meghatározása és használata együttesen jelzi a problémát. Úgy tűnik nincs, s jóidéig még várat magára az a konszenzus, amelynek keretében értelmezhetővé válhatnának a címben jelzett rövidítések. KONZ:? Lehet konzerv, azaz nem élő, nem friss. De a konzervatív egyéni iniciatívákat jelentő programja is eszünkbe juthat, vagy a különböző - művészeti, politikai - cso­ portokhoz kötődő értékpreferenciák. Az elő­ ző jelentések takarhatnak megkülönböztető negatív szándékokat éppúgy, mint pozitív kapcsolódási pontokat. Ez utóbbi esetben nem a halott tradíciók metaforáinak fölmele­ gítése kötődik a fogalomhoz, hanem az újra­ gondolás szükségessége. AVANT:? Majd később: Avanti..., Előre proletár... (kinek hogy tetszett). Végül: avantgarde, avant-garde, avantgárd/izmus. És az örökkön gyanús színek, hol jobbról, hol kö­ zépről, hol balról. A színek a mozgalom saját­ jai. A visszája politika és utópia. A kelet-közép-európai régióban mindig marginális sze­ repben. Harminc évvel ezelőtt nem úgy mint a tízes-húszas években: neo, a közelmúltban 166 már: transz és poszt, azaz alig, éppen vagy meghalt látlelettel. Vannak akik letűnt törté­ neti jellegzetességként kezelik, s vannak, akik folytonos aktualitásában, előtag nélküliségé­ ben hisznek, politikai és utópikus mcllékzöngék leválasztásával. FOSZT:? Őrhely. Őrző és őrzött el nem választható. Többnyire megkülönböztetésük sem lehetséges. A modern gazdaság már posztindusztriális, a tudomány posztszcientikus, a filozófia lehet kritikai modern, kirívó esetben posztmodern, s a művészet is esélyes minderre. A döntő: egy korszakváltás folya­ matának érzékelése. A térségben mindez fe­ lemásan. Prcmodcrn gazdaság és társadalom: a tétel sarkított. Mert félig már a modernitás­ ban téblábol mindkettő, s a kultúra tünete­ gyüttesei hasonlót mutatnak. Szóval a káosz­ ból alig látszunk ki. A művészet másképpen is működött, visszaemlékezett a modern hagyo­ mányaira, azt újraformálta sajátságos kon­ textusba helyezte: ennyiben, ha akarjuk: posztmodern szituációt körvonalazott. Hogy miképpen defininálhatóak ezek a fogalmak, arra teszek egy vázlatszerű kísérle­ tet. Jelezve a hazai kulturális-művészeti szi­ �palócföld 95/2 tuáció fokozatos nyitódását az elmúlt évtize­ dekben, majd néhány kritikai és művészeti pozíció bemutatásával a lehetséges fogalom­ használati módokat. /egy nyitott kultúra fele: emlékeztető té­ zisek/ A kultúra művészeti szegmenségnek állapota az elmúlt évtizedekben érzékeny módon jelezte a társadalmi-politikai diszkurzus problémáit. A különböző elitpozíciók bir­ tokosai folyamatos dialógusok beindításával más és más valóságértelmezéseket fogalmaz­ tak meg. Eltérő nyilvánossági szférákban, realitások és fikciók keretében kerültek nap­ világra: alternatív lehetőségek szuverén élet­ világok kialakítására. Alapvető fontosságú volt a diszkurzusok minősége, az a kölcsönös és komplementer viszonyrendszer, ami az ideológiai-politikai textusok hordozta szimbolika és a kultúrában ill. a művészetben létrejövő "viszontválaszok­ ban" megnyilvánult. Mindez egészében jel­ lemzi azt a kontextust, aminek keretében a kultúra alakváltozásai tettenérhetők. A különböző szituból ikus és fik tív dialó­ gusok erőterében, ahol az ideológiai-politikai realitás és idealitás szélső értékei valamint a társadalmi-kulturális ill. művészeti valóság­ konstrukciók mozgásai jelzik a lehetséges ko­ ordinátákat, kirajzolódtak azok a beszéd­ helyzetek, amelyek jelentős egzisztenciameghatározást hordtak magukban mind jx)zitív, mind negatív értelemben. Az ideológiai-politikai textusok és mű­ vészeti viszontválaszok „köztes terét”, az életvilág változó formatartalmainak rögzí­ tettségét a különböző vezércikkek, "élet-ké­ pek" jelezték. Természetesen ezek látszólaos monolitikussága, párbeszéd kezdeményezé­ sekre való alkalmassága, a nyilvánosan köt­ hető és explicitté tett alkuk szükségessége ezeket figyelve is egyre nyilvánvalóbbá vált az elmúlt évtizedek legitimációs törekvései­ ben. Végül is ezek a hivatalos megnyilatkozá­ sok közvetítései a reális beszédhelyzet min­ denkori határait jelezték. Egy immáron kevésbé ellenőrzött nyilvá­ nossági forma keretében, különböző folyói­ ratokban, megjelenhettek a reális beszéd­ helyzetet megkérdőjelező fiktív dialógusok, amelyek már az ideális beszéd közösség ha­ tárpontjai felé mutattak. Különböző intezitással és tartalommal: kezdve az 1952-es Fe­ lelet-vitától, az 1956-ban lezajlott Derkovitsvitán, az 1961-62-es Új írás-beli moderniz­ mus vitán át a mindig hivatalos plattformra kerülő realizmus, pártosság, népiesség kér­ désköréig, az És-beli Kesudió-vita szimboli­ kus felhangjáit vagy a nyolcvanas évek elején a kultúra árú mivoltáról folytatott eszmecse­ réig a Kritikában. Ami mindegyikben közös volt: a határok aktuális jelenlétének elisme­ rése, amit a tárgy éppúgy meghatározott mint a megjelenés helye és módja a példányszám­ tól a frekventáltságig bezárólag. Hogy ez mi­ kor vált végérvényesen anakronisztikussá azt pontosan behatárolni nemigen lehet, egy bi­ zonyos, hogy a nyolcvanas évek cllennyilvánosságának jelenléte (Beszélő), a különböző információcserék bővülése és viszonylagos szabadsága (Magyar Műhely, Új Symposion), majd a belső és külső ellenzék együttes fellé­ pése (Fordulat és reform) érzékeltette a fo­ lyamat minőségi változásait. De míg a különböző nyilvánossági for­ mákban létrejövő viták pozícionáltsága min­ dig ideológia-politikai jelentésekhez kötő­ dött, s így sajátosan rendszerspeeifikus jel­ lemzőkkel rendelkezett, addig a művészet szimbolikája elszakadhatott a valóságközeiiség többnyire (még ha nem is tudatosan) átideologizált megjelenítésétől, s a lehetőségek 167 �palócföld 95/2 bemutatását is megcélozhatta./Íz alternatív világok művészetben megfogalmazható le­ hetőségei egyúttal szimbolizálták az elitkul­ túrán belül kimunkálható esélyeket. Értelme­ zési módokat és egzisztenciális mintákat reprezentáltak, jelezve ezzel egy nyitott kul­ túra és nyitott társadalom megteremtésének szükségességét. S a végére hagytam az „elő-őrs” dimenzi­ óját. A „mindenkori-aktuális-avantgárd” ez különösen igaz az elmúlt évtizedeinkre a legtávolabbi póluson helyezkedett el a hi­ vatalosan deklarált kulturális-művészeti értékek tekintetében. Egyidejűségével, a modernizmus jellegzetes alakulataihoz va­ ló különös kapcsolódásaival a modern tár­ sadalmi nyilvánosság és kommunikáció ha­ tárpontjait is megcélozta mind a nyilvános és nem-nyilvános definíció szerinti elkülöníté­ sének radikális átértelmezésével (Minden le­ het művészet! Mindenki lehet művész), mind az ideális beszédhelyzetre utaló dialóguskczdeményezéseivel. Az elmúlt évtizedek pozicionáltságát, a kulturális-művészeti törekvések eredőjét ta­ lán abban kereshetjük, hogy a megnyilatko­ zások - eltérő indíttatással és intenzitással -, egy adott társadalmi-politikai szisztéma szimbolikus megkérdőjelezésére összponto­ sították erejüket; még akkor is, ha utólagos interpretációk elválaszthatják és megkülön­ böztetik a célzott és tulajdonított értelem kü­ lönállóságát vagy adott esetben egybetartozását, s distinkció tárgyává tehetik a szocio­ lógiai, a történeti-kulturális és esztétikai ér­ tékpreferenciákat. / kanonizációk/ A művészetek és az iro­ dalom meghatározó jelentősége kultúránk­ ban társadalmi-történeti szükségszerűségek­ hez kötődik. Hogy az előző feltételezés mikor 168 tehető múlt időbe az már jelen folyamataink fényében ítélhető meg. Mert a probléma egyik vetületét képezi csak az, hogy a demok­ ratikus politikai nyilvánossági formák meglé­ te szükségtelenné teszi az irodalom diszkurzusának rejtett politikai szimbilizációját. A kérdés másik oldala viszont azt teszi nyilván­ valóvá, hogy a művészeti ill. az ideológiai-po­ litikai diszkurzusok csak akkor teljesíthetik funkciójukat, ha ön-tcmatizáciőjuk leg­ alábbis alapkérdések tekintetében, elkülönül egymástól. Mivel csak ennek a distinkciónak az értelmezése segítheti a két szféra közötti természetes dialógus beindulását. Hogy ez mennyire sajátságosán jellemzi az irodalmat és irodalomról való beszédet, azt jól mutatja, ha néhány példa erejéig a képzőművészet jelenségeit, azok kanonizációit értintjük. Ma már lassan kezdenek ki­ rajzolódni az elmúlt évtizedek irodalomcentrikusságának fontosabb mozzanatai. Túl azon, hogy a kulturális tradíció is ezt a művészeti közvetítési formát helyezte előtér­ be, a verbális nyelvi jelentések is elősegítet­ ték az irodalom központi helyének megőrződését. így maguk a művek is és a róluk való megnyilatkozások is a különböző valóság­ konstrukciókra irányították szövegeződésüket. A realizmus és szimbolizmus különböző változataitól az ezoterikus textusokig min­ denhol megtalálhatóak voltak a lehetséges morális jelentések rejtett vagy kimondott applikációi. Ezzel szemben a képzőművészet képi-nyelvi közege, s ez különösen igaz az absztrakt változatokra, a geometrikus prob­ lémakezelésre, ellenállt a direkt fogalmi lefordíthatóságnak, most tekintsünk el az ab­ szolút ideologikus megközelítésektől, ame­ lyek a realizmus konkrét mimézisét helyez­ ték az értékhicrarchiája csúcsára. S éppen ezért nem véletlen az sem, hogy a hetvenes �palócföld 95/2 evek különböző konceptualista ihlcttségű kí­ sérletei az autonóm művészi látásmód irá­ nyait erőteljesebben megkísérthették mint az irodalmi alkotások. Ez jelzett egyben egy mo­ dern kulturális szituációt is, ahol a képi világ jelentése és jelentősége felértékelődött, s ön­ magát szervezte egységgé vagy szórta szét. Ennek a kulturális-politikai dominanciának a részleges hiánya is hozzásegíthette a képzőművészetben és annak határterületein alko­ tókat, hogy a nyolcvanas évekre, mintegy utolérve a korszellemet (mondjuk posztmo­ dern) aktuális alkotásokkal jelezzenek egy megváltozott társadalmi-kulturális helyzetet. A hatvanas-hetvenes évek avantgárd törek­ véseinek kritikusai, teoretikusai (Sinkovits Péter, Beke László, Németh Lajos) már egy modern és kritikai modern folyamatra ref­ lektálhattak, majd ehhez kapcsolódhattak a történeti visszaemlékezéseket megjelenítő munkák (Pataki Gábor, György Péter, For­ gács Éva), valamint az aktuális tendenciák bemérései (Keserű Katalin, Hegyi Lóránd). így a képzőművészet és diszkurzusa sokkal inkább az esztétikai mozzanatokra koncent­ rálhatott, s kialakíthatta azt a beszédfolya­ mot, amelyben hangsúlyos elemként jelent­ kezett az avantgárd és az azt követő jelenségck. Ez még akkor is jelentékeny lépéselőny az irodalom és a róla való beszédhez képest, ha az utóbbi hagyományaiból adódóan sokkal inkább felkészült lehetett volna modern irá­ nyok kialakítására, értékelésére a szövegiro­ dalomtól a vizuális költészetig bezárólag. Jel­ lemző, hogy ez utóbbi határterületen mozgó alakulatot is többnyire a képzőművészet kí­ nálta nyilvánossági formák körében mutat­ ták be, s hogy értelmezői is főként erről a te­ rületről verbuválódtak. S hogy mennyire dön­ tő mozzanat a műalkotás léte és az interpre - táció egymásbakapcsóitsága, azt mutatja az irodalom polgári és posztmodern irányokat megcélzó kanonizációja. A nyolcvanas évek­ ben jelentkező új prózairodalom (Eszterházy, Nádas), valamint a népi vallomásos líra „helyébe” lépő költői formák jelentették az irányzat értelmezendő alapdokumentumait (Petri, Oravecz, Tandori). Természetesen az alkotói életművek már az előzőekben is szol­ gálhattak volna alapokat a modern és kritikai pozícióinak jellemzésére, de ez a már jelzett politikai meghatározottságokból adódóan jó­ részt elmaradt, másrészt nem épült be a szö­ vegekről szóló beszédbe - néhány kísérlettől eltekintve (Hankiss Elemér, Petőfi S. János) - a modern strukturalizmus és szemiotika al­ kalmazása a hatvanas években, valamint a re­ cepcióesztétika (Jau^) és hercmeneutika (Gadamer), de-konstrukció (Derrida) impulzív hatása. Mindezek természetes velejárója, hogy a nyolcvanas évek elején már egyfajta tovább­ lépésként volt értelmezhető Pomogáts Béla A z újabb magyar irodalom 1945-1981 cí­ met viselő monográfiája, ahol már lajstrom­ ba szedte és bemutatta szerzőnk az irodalmi hagyományban jelenlévőket. Bár az értékori­ entációk többnyire rejtett formában voltak kitapinthatóak, mégis olyan magától értető­ dő, de eleddig elhallgatott dolgok kerültek a beszédfolyamba, mint a határokon túli és a nyugati magyar irodalom. A tematizációs ho­ rizont, a lehetséges problémák köre bővült ugyan, ám a nézőpontok nem érintkeztek az éppen aktuális irányokról folyó beszéddel, sem az alkotásmetodológiai problémák te­ kintetében, sem a már jelzett és a hatvanas­ hetvenes évektől forgalomban lévő elméleti­ gyakorlati eredményekkel. Ez a szituáltság rögzítette például a neoavantgárdhoz kötődő - bár nálunk kis számmal jelenlévő - alkotói 169 �palócföld 95/2 irányok marginalitását, s legitimálta a mimetikus és realisztikus elvek köré szerveződő esztétikum elsődlegességét, amelyhez még kapcsolódhattak a szimbolikus és tárgyi-ob­ jektív szövegeződések különböző változatai, de a kísérletező művészetszcmlélct nem ke­ rülhetett az őt megillető helyre. S mivel az így leírt esztétikai univerzum, amely jócskán kötődött a kultúrpolitika dik­ tátumainak elerőtlenedéseihez, nem foghatta magába a már jelzett modern és posztmodern prózai és költészeti törekvéseket, szükségsze­ rűen kellett, hogy helyet adjon más eljárás­ hoz kötődő kanonizációnak. A folyamat or­ ganikus menete azt diktálná, hogy minden irányzat írja újra saját értékszempontjainak beemelésével egyedi irodalomtörténetét/értelmezését. Amely az éppen aktuális vég-pont pozícióját éppúgy szem előtt tartja, mint a hozzávezető utak történetiségének jelentősé­ gét. Hogy ma mégsem így fest a dolog, abba történeti okok és jelenünkig nyúló szálak egyaránt belejátszanak. Ha sarkítjuk a tételt, akkor azt mondhatjuk, hogy a népi-népies beszédmódhoz, erkölcsi intencionális ág hoz köthető messianisztikus poézis talajvesztet­ té vált, s az avantgárd társadalmi-kulturá­ lis szituációnkból adódóan csak a szűk nyil­ vánosság számára jelent/ett/ releváns alkotói-bef ogadói alapállást. Az már megint más kérdés, hogy például a harmincas évek népi irodalmának ideologikus felhangjaitól megszabaduló, de azokat a hagyományokat újraértelmező poétikus szándék mennyiben kapcsolódhat a globális kritikai mozgalom (ökofilozófiák) lokális értékszempontjaihoz, s az avantgárd kísérletező aktualitása miként tudja megfogalmazni a technika negatív mí­ tosza ellenében létrejövő, a modern vívmá­ nyokat is beépítő kor-szerű programját. Jelen 170 sorok írója lát esélyt arra, hogy mind az érzé­ kenység, mind a nyitott műalkotás életrehívása megtörténjék az előző alapállások kere­ tében is. Ehhez azonban elengedhetetlen elő­ feltétel a különböző irányok diszkurzív moz­ zanatainak körülhatárolása, majd egybeveté­ se egy kívánatos dialógus érdekében. Sajnos jelen pillanatban, csak egyirányú kanonizációkkal, azok kísérleteivel találkoz­ hatunk. A hagyományos modernizmus ered­ ményeit, szimbólumait, egzisztenciális meg­ határozottságait újragondoló irányok, ame­ lyek gyakorlatilag a Nyugat örökségét vitat­ ták tovább, a nyolcvanas években már minta­ ként, kanonizáció forrásaként jelentkezhet­ tek. Ez óriási eredmény volt a művek és befo­ gadásuk szempontjából az előző évtizedek fél-nyilvánosságához képest; ám az már el­ gondolkodtató, hogy miért csak innen indul­ tak el az előző évtizedek folyamatosságait és megszakítottságait értékelő interpretációk, hogy vajon miért nem történt meg mindez je­ lentékeny formában mondjuk a népi kultúra vagy az avantgárd összefüggésrendszerében. Elsőként nézzük a tradicionális moder­ nizmus és posztmodern recepciók példáját. Esterházy és Nádas munkásságának értéke­ lése (Diptychon 1988.), Radnóti Sándor esszé és kritika gyűjteményei (1988, 1991) Pilinszky, Nemes Nagy, Tandori, Petri, Oravecz, Spiró, Márton László (Bp.) műveinek elemzése, hogy csak a legjellegzetesebb pél­ dákat említsem, jelzi azoknak a szerzőknek a névsorát és a róluk való beszéd beállítódását, amely meghatározta a nyolcvanas évtizedet és jelenünket. Ezekben a kritikagyűjtemé­ nyekben még többnyire csak implicite for­ mában van jelen az irodalomtörténet egyszempontú kanonizációja, ám Kulcsár Szabó Ernő már feloldja a rejtélyt, s mind kritikai írásaiban (Az új kritika dilemmái, 1994.), �palócföld 95/2 mind összegző munkájában (A magyar iroda­ lom története 1945-1991.) saját irodalom-és művészetértelmezését teszi kizárólagossá. A nóvum nem tagadható: a filozófiai-esz­ tétikai tájékozódási pontok kijelölése. Mind a strukturalista eredmények, mind a hcrmeneutikai és dekonstrukciós metodikák helyet kapnak a pozíciók értékelésében és a beszéd­ szituációk elemzésében. A lehetséges kor­ szakfordulók jelentése, a műnemek és irány­ zatok programja az 1945 utáni rövid koalíci­ ós időkben, a megszakított folytonosság érté­ kelése, valamint a hatvanas évek helyzete ad­ ja a támpontok összességét, hogy megértsük, miért alakult, ahogy alakult a hetvenes és nyolcvanas évek ii odaírna. A szerzők a legki­ válóbbak közül valók. S nem csupán a társa­ dalmi-kulturális szituációk illusztrálása az áttekintés, de a művészetfilozófiai és iroda­ lomtörténeti tanulságok adekvát alkalmazá­ sával is szembesülhetünk, legyen szó akár Lyotard posztmodern kondíciójáról, Gadamer lét- és nyelvértelmezéséről vagy Derrida nyelvi dekonstrukciós szemléletének adap­ tációjáról. Századunk „létfeledettségérc" (Heidcgger) m utató üzenetek fényében ér­ telmezhetővé válnak a Kulcsár Szabó által konstruált tradíció szereplőinek teljesít­ ményei az illyési konfesszionális, képvisele­ ti elvet önfelnagyítással érvényesítő monológikus hangnemtől Szabó Lőrinc dialogikus létérzékelésén át az irodalmi jelhasználat megújításáig Tandori, Nádas és Esterházy munkásságáig. Két megközelítés is lehetséges az előzőek­ ben jelzett kanonizációkkal összefüggésben. Egyrészt az, hogy túltesszük magunkat az el­ ső indulat diktálta elhamarkodottságokon, hogy ki, miért és hogyan maradt ki. Kassák miért csak néhány sorban vált avitt példává, holott a recepciója és hatása - mégha több­ nyire nem az első nyilvánosságban és az iroda­ lom és képzőművészet határterületein - egyér­ telműen kimutatható, vagy hogy Szentkuthy neve miképpen kerülhette el még a pairost is, holott a modern szövegirodalom környékén tevékenykedők jelentékeny impulzusokat szerezhettek tőle, s opusza nemcsak a nagysága/terjedelme miatt megkerülhetetlen, de esztétikai megformáltság tekintetében is ki­ magasló. A konklúzió eképpen nem marad­ hat el: a jelze tt szerzők és jelentőségük centrális szerepének hangsúlyozásával (még ha az adott esetben paradox módon marginálisnak tetszett) újra kell írni iro­ dalmi és művészeti jelenségeinket, a müve­ ket és az éppen adott kulturális kontextualizációkat értelmezés tárgyává kell tenni ismételten. Vagy a második esetben azt mondhatjuk: olyan irodalomtörténetet szükséges írni, amelyben egyenrangú szereplőkként vesznek részt a különböző irányzatok képviselői, és még ha különböző jelentések köthetőek is al­ kotásaikhoz - ideológiai-politikai, szocioló­ giai, etikai, esztétikai -, akkor is meg kell al­ kotni, létre kell hoznia egy kollektívának a magyar irodalom nagy kézikönyvét. Ez az ér­ telmezés is magában hordja a végkifejletet: mivel még nem áll olyan szinten az egyes trendek kutatása, hogy a szintézis lehetsé­ gessé váljon, tovább kell folytatni a részte­ rületek feltárását, s közben kimunkálni a nagy eszmét, szempontrendszert, amely köré felfüzhetövé válik majd egykoron az iroda­ lom története. Az első lehetőségnek jómagam nagyobb realitást tulajdonítok, feltéve, ha a többi pozí­ ció kritikusai és teoretikusai legalább azon a szinten tudják saját szempontjaik szerint összegezni értékpreferenciáikat, mint azt a ci­ tált irodalmi-történeti interpretáció megtette. 171 �palócföld 95/2 A második alapállás azért sem látszik va­ lószerűnek, mivel nemcsak a kulturális-mű­ vészeti élet, a feldolgozatlanságok diktálta lé­ péskényszerek vannak jelen, de az egyes irá­ nyok szempontrendszereinek egybehangolá­ sa is több mint kétséges, és letűnt korok rend­ szeralkotását igényelné, ami éppen az aktuá­ lis értelmezés és az alkotói-befogadói folya­ matok egymásra utaltságát iktatná ki, s a ref­ lexivitás jelenidejűségét és folyamatosságát kényszerítené lehetetlen helyzetbe. Sajnos a különböző dialóguspozíciók be­ indításához elengedhetetlen a partnerek ké­ szültsége teoretikus és kommunikatív szinten egyaránt. Elméleti-történeti előzményeit te­ kintve néhány igényes munkát leszámítva (Bori I mre, Szombathy Bálint, Nagy Pál, Papp Tibor, Aczél Géza, Görömbei András, Bodnár György, stb.) nemigen születtek átfo­ gó kísérletek. Ez már csak azért is fájó, mert a kanonizációk megalkotása néhány életmű­ vet figyelve, lehetővé tehetné, hogy mind a szenzibilis-aktuális művészetszemlélet kép­ viselői szóhoz jussanak (Erdély Miklós; Kassák Lajos, Szentkuthy M iklós, Határ Győző, stb.), mind az értékorientált erkölcsi­ esztétikai iniciatívákat középpontba állítok (Nagy László, Juhász Ferenc, stb.). S végül nézzünk néhány példát, hogy a le­ hetőségekhez képest feloldhatóvá váljanak a fogalmak meghatározásából s méginkább használatukból eredő anomáliák. /példák, szituációk/ A következő szöveg­ mintákról való beszédtxm zárójelbe tesszük az irodalomtörténeti tradíciót konstituáló mozzanatokat, s magukra a szövegekre, azok asszociációs udvarára koncentrálunk. A jelszerűség és erkölcsi intencionalitás poétikai vonzatait, a konkrét költészeti közelítések létmeghatározottságait, valamint a műalko­ 172 tás hatástörténeti összefüggéseit motiváló problémákat jelezve olyan interpretációs bá­ zist körvonalazunk, amelynek keretében egyaránt értelmezhetőek a konzervatív, az avantgárd és a posztmodern szándékoltság alá sorolt programok. Nagy László Seb a cédruson kötetében olvashatjuk a következő egymondatos verset: BETŰK GYÁSZŐRSÉGE Itt nyugszik a Hármas Honvéd gyalogezred Több szempontból is tünctértékű a példa. Egyrészt azért, mert Nagy László mentalitá­ sát jól tükröző poétikai szándék testesül meg a versben, ám ennek megformáltsága lénye­ gesen eltér a költői életmű egészét jellemző versbeszédtől. Nagy László a hetvenes évek­ ben a jelen mibenlétére és összefüggésrend­ szerére kérdezett rá konkrét ill. vizuális köl­ teményeiben. Nem lenne ebben semmiféle különlegesség, hisz ez is csak egy lehetséges forma, gondolhatnánk első megközelítésben. Azonban ha jobban megnézzük, itt lényeges formatartalom változásról van szó. Mivel ez annak a költői életműben folyamatosan be­ következett változásnak a szerves része, ami­ nek keretében átértékelődik a patetikus hang és a rámutatás szuggesztív mozzanatai j e ­ lentkeznek. Másrészt azért is tünetértékű ez az egyso­ ros sírvers, mert megőrzi azt a történeti-er­ kölcsi intencionáltságot, ami mindig is jelle­ mezte térségünk irodalmát, s elsősorban a költészetét. így az is megfogalmazható, hogy nem szükséges a tematizációs horizont mes­ terséges leszűkítése, az érvényes alkotás, amely a heideggeri értelemben világot állít fel, s megmutatja az igazság szépségét (Heidegger 1988), megjelenítheti az elrejtettség �palócföld 95/2 cs el-ncm-rejtettség nyugvópontra soha nem jutó kérdéseit. Mivel - ha maradunk a vers példájánál - történeti katasztrófáink leírá­ sát, értelmezéseit megadhatják a különbö­ ző tudományos diszciplínák is, azonban a metaforikus mozzanatok vázlatszerűsége túlmegy az ismert refercnciális mezőn, amiben az értelem már konstituált és egy ismeretlen refercnciális mezőt hoz be a nyelvbe, amelynek dominanciája mellett a szemantikai kifejezésszándék aktívvá válik és kibomlik. A Ricoeur által „ontológiai vehemenciának” nevezett eljárás eloldja a jelentést eredendő lehorgonyzottságából, m ozgásform aként felsz ab a d ítja , és áthelyezi egy új mezőbe, m elyet sa já t alkotóerejével form álhat meg. A s z ó ­ szerin ti és m eta fo riku s je le n té s így utal a m egérzettre és a p o é zis se g ítsé ­ gével k ife je z h e ti a m ásképpen ki nem mondhatót. (Ricoeur, 1991.) A következő konkrét költeményt Erdély Miklós 1974-es Kollapszus Orv kötetében olvashatjuk: Ezt a költeményt lejjebb kell kezdeni. Meg lejjebb. Még sokkal lejjebb. Szomorú, de még ennél is lejjebb. Még legalább tíz sorral lejjebb. Ha lehet, még lejjebb. Még valamivel lejjebb. Még egy kicsit lejjebb. Mé 8 egy k icsitle jjebb Ha a konkrét költészetet úgy értelmezzük, mint az ön-működő, önmagukat felmutató jelek folyamatokra irányultságát, akkor a poézis ontológiai dimenzióira is rákérdezhe­ tünk, az alkotás, a megjelenítés lehetőségére és lehetetlenségére. Mindez hasonlít arra, amikor a hiány körülírásával fogalmazzuk meg a jelenséget, a dolgot („Sötéttel ábrázo­ lom a világost”). így végeredményben életvi­ lágunk adottsága és meghatározottsága jut173 �palócföld 95/2 hat kifcje/csrc. S ez az attitűd, ami a hatva­ a dialóguspozíciónak a kimunkálása feltéte­ nas-hetvenes évek konccptualista tendenciá­ lezi a hatástörténeti összefüggések jelenté­ ját jellemezte, már emlékeiben sem hasonlít keny hozadékának felismerését (Gadamer), s a huszas évek avantgárdjának ideológiai, po­ jelzi a korszituáció kínálta esélyeket a külön­ litikai utópiáira, pusztán a lét mozzanatainak böző életvilágok tcamtizációs minőségeinek felmutatása, strukturálása, át-minősítése az kérdéskörében. alkotói cél, életprogram. Nem véletlen az sem, hogy ezt a sziszteMindig lejjebb és lejjebb, azaz az alapo­ kig kellene lehatolnunk, megmutatni erede­ matizációt hagytam utoljára, mert ez mutat­ tünk lényegét. A szándék világos. A megvaló­ ja a részelemek fontosságát és pozícióját sítás mégis kivitelezhetetlen. A metafizikai (Nagy László és Erdély Miklós éppúgy „bele­ és anti-metafizikai aspektusok határterülete­ fért” a Bevezetés a szépirodalomba, mint in járunk. S valószínű, hogy ez az egyik lehet­ még sokan). Természetszerűleg különböző séges művészet- és világértelmezés, amely aspektusok és elváráshorizontok vannak a szükségszerűen távolodik az egyértelmű felidézett mottókollázsában is, így nem az megfeleltetésektől (lásd századunk logikai instrumentum és a konstrukció válik fontos­ pozitivizmusát ill. annak Wittgcnstein által sá, hanem a hagyomány egyénre és közösség­ kezdeményezett átalakítását), ám ugyanak­ re gyakorolt hatása, a megértés mikéntje és a kor attól is óvakodik, hogy a végzetes többér­ jövőbeli esélyek kimunkálásának körvona­ telműség mellett voksoljon (Dcrrida), mert lai. Élet-művek újramegjelcnítésével szem­ legalább annyit lehetségesnek tart, hogy pil­ besülhetünk, ahol az írói olvasat csak egy a lanatokra fölmutassa az igazság töredékessé­ lehetségesek közül. Megformáltságából gét. így természetes könnyedséggel tekint túl adódóan azonban mégis körvonalaz határ­ a posztmodernizmus jeles szerzők által pontokat, bemutatva az egyéni és közösségi megfogalmazott oppozícióján, modern és meglátásokat, javaslatokat, hogy miért cél­ posztmodern kiküszöböl heteti en dichotómi- szerű éppen ezt a szótárt használnunk, ha ilyen és ilyen értékpreferenciákkal rendel­ óján (Lyotard 1979, Hassan 1985) S végül ha Esterházy mottókollázsátvesz- kezünk (Rorty 1994). A példák így azt érzékeltethették, hogy le­ szük szemügyre (lásd: Bevezetés a szépiro­ dalomba), akkor mind a metaforikus megfo­ hetséges olyan újraolvasása is a konzervatív galmazások poézisét, mind a mindenkori avantgárd és posztmodern címkékkel ellátott életvilágok reprezentációját és személyes alkotásoknak, ahol magára a megjelenítés­ közvetítettségét kitapinthatjuk. Az így kiala­ re, a visszaemlékezésre és a közösen kialakí­ kított konszenzusban mindenki részt vett, aki tandó, mindannyiunk számára hozzáférhető a szerző-összeállító által meghívatott. Ennek beszédszituációra koncentrálunk. 174 �Esterházy Péter mottókollázsa �örökségünk Iáin MacLeod Miért ferdítettem ahogy fordítottam ? A z ember tragédiája fordításáról és átdolgozásáról A hatvanas evekig soha eszembe nem jutott, hogy valaha is „elsőkézbőr tehessek bármit is a Tragédia ügyében. Gimnazista éveim igézete és a színpadi előadások misz­ tériuma volt és maradt - amíg a tény, hogy az angolnyelvű világban látszólag senki nem ismerte Madách munkáját, mellbe nem vá­ gott. Egy edinburghi kollégiumban tanítottam angol nyelvet és irodalmat, és a kollégium színjátszóival mutattam be Skócia fővárosá­ ban az angol irodalom néhány válogatott színpadi mesterművét. Nagyon lelkesített a lapokban megjelent és levelek tömegével ér­ kező méltatás. A hatvanas évek végén arra kértek, hogy mutassak be valami „igazán sepciális” darabot a kollégium többszázéves évfordulója alkalmán. Aki ismeri a Tragédi­ át, annak csak ez az egyetlen „igazán speci­ ális” színmű a világ kerekén; és arra gon­ doltam, hogy ha találok megfelelő szöveget angol fordításban, alkalmam lesz színházlá­ togatóimnak valamennyi várakozását fölül­ múlni. 176 A Skót Nemzeti Könyvtár útján felku­ tattam minden létező angol nyelvű fordí­ tást, ám megdöbbentett, hogy azok nem csak előadhatatlanok, de többnyire olvasha­ tatlanok is voltak.2 Nem értettem: - „Hol van a probléma?” ...; és lefirkáltam egy-két sort „kapásból” amint azt gyerekkoromban mondtuk. A színpadon fel s alá járkálva deklamáltam a sorokat és - Édes Istenem - jól hangzott angolul! Kollégáim és tanítványaim bíztattak: fordítsam le Az ember tragédiáját! így kezdődött. Korai felbuzdulásomban azt hittem, hogy egy fél éven belül elkészí­ tem az angol nyelvű szöveget; noha túl ké­ sőn az ünnepi évforduló alkalmára. Am ez már nem számított: másra hagytam rende­ zői munkámat, számomra azon túl csak a Tragédia létezett, és nem nyughattam, amíg annak színpadról igazán meggyőzően hang­ zó angol nyelvű változatát kezemben nem tartottam. Évek múltak. Idővel vidékre köl­ töztem, de dolgozószobám ablakából még láttam Skócia gyönyörű fővárosát majdnem húsz mérföldnyi messzeségben. Ott akartam bemutatni Madách Imre Tragédiáját. �palócföld 95/2 Beláttam, hogy a fordító csak annyit fordíthat, amennyit ért. Nem csak a nyel­ vi készségről beszélek. Arra magyar gye­ rekkorom, gimnazista éveim és budapesti egyetemi képzettségem garancia volt. A kérdést így teszem fel: milyen fokon gya­ koroltam volt-magyarságomat a magyar nyelvterületen töltött 25 év alatt? Madách magában sem könnyen érthető nyelvezeté­ ben egész élete irodalmi, tudományos, fi­ lozófiai és vallásos olvasmányainak asszo­ ciációi jelennek meg újra meg újra - nem is szólva az emberi élet érzelmi zűrzavará­ ról és a nemzeti tragédia által felkavart utolsó kérdésekről: honnan és hová? Ha a fordító mindezt nem érti, nem érzi, ha nem ismeri első kézből Madách tanul­ mányait, ha nem látta az emberi élet iszo­ nyú példáit a világháború embertelensége­ iben, a kommunista világ hazugságában, az utóbbi magyar forradalom bukásában és az azt követő elszigeteltségben, abban az emocionális űrben - akkor csak szava­ kat képes olvasni és fordítani intellektuá­ lis kíváncsiságból vagy éppen anyagi meg­ gondolásokból. Beláttam mindezt, és reméltem, hogy magyar irodalmi ismeretem, műfordítói gyakorlatom (amelynek egyik példája a huszonötéves koromban kiadott Milton fordításom), filozófiai és vallásos tanul­ mányaim és a negyvenes-ötvenes évek idején nyert keserves tapasztalatok meg­ adják a szükséges értelmi és érzelmi belá­ tást és utánérzést. Mindennek ellenére so­ kat kellett olvasnom, hogy a Madách által elérhető tudományágakban és tudo­ mányos világnézetekben otthon érezzem magam. Végül is kezdtem érezni (még ha ostoba megjegyzésnek tetszik is), hogy milyen volt Madáchnak lenni. Ez a különös - hogy ismételten mondjam - „utánér­ zés” a mai napig is megmaradt, és mint Shakespeare Prosperoja puszta gondolat­ tal fel tudta hívni testetlen segítőjét: „Come with a thought; I think thee, Ariéi: come” e különös madáchi „utánérzés” fel tudja varázsolni az alsósztregovai „orosz­ lánbarlang” remetéjét. Közben praktikus meggondolásokkal küszködtem tíz éven át: milyen legyen Ma­ dách nyelve - angolul? Noha első vázlatom­ nak emelkedett, költői nyelvű részleteiben a „líra zöngése” (hogy Arany kifejezését használjam) megvalósult - hiszen azok a részletek érdekeltek legjobban -, a sorok túlnyomó többségében a dialógus nem szólt meggyőzően. A Mester iránt való előbb fél­ reértett tiszteletből első vázlatomban 19. századbeli verset akartam írni szükségkép­ pen 20. századbeli angol szavakkal - mert fordító elődeim archaizálása irtóztatott. Ez az újítás nyilván nem volt elég. A szöveg emlékeztetett az „angol-beszélő” külföldire, aki anyanyelvén gondolkozván behelyettesí­ ti az angol szavakat: kirí idegensége. Egyet­ len mondat, és az ember tudja, hogy nem angol anyanyelvű. Amit mond érthető és nyelvtanilag elfogadható: de mi nem úgy mondjuk. A modern angol nyelv különösen idiomatikus, ha pedig az ember idiomatiku­ san akar fordítani, akkor nem az eredeti szavakra, hanem a szavak mögötti gondolat­ ra, tartalmakra kell utalnia. Röviden: egy adott gondolatot egy másik nyelven nem szükségképpen ugyanazon szavakkal kell ki­ fejezni. A másik probléma onnan származott, hogy az angol jambus majdnem kizáróla­ gosan a hangsúlyos és hangsúlytalan szóta­ 177 �palócföld 95/2 gok váltakozásából adódik, miszerint a hangsúly („eszményien” - noha nem szük­ ségképpen művészicsen) minden második szótagra esik. Ez a reguláris váltakozás hosszabb dialógusokban tűrhetetlenül unalmas - és az idiómák által kedvelt egyszótagos szavakból álló verssorokban elvi­ selhetetlen. Ez a megoldás vezetett arra, hogy a Tragédia dialógusát prózára vált­ sam (többé-kevésbé Bem ard Shaw stílu­ sában) és az emelkedett és lírikus részle­ teket Bértőlt Brecht gyakorlata szerint versben adjam. Ez kétségtelenül segítette a dialógust, de a Tragédia, mint költe­ mény tönkrement. Vissza a rajztáblához (hogy illusztráljam mennyire idegen az angol idióma „Back to the drawing-board ” szóról-szóra fordítva)! Miként lehet olyan jambust írni, ami muzikálisan jambusnak hangzik, könnyen olvasható, de nem zavarja az angolszász olvasó, hallga­ tó, vagy színházlátogató fülét a rendület­ lenül ütemes, minden második szóra cső hangsúllyal? S mi több: hogy lehet prózá­ hoz közel, jambusos verset írni, ami zök­ kenés nélkül váltakozik az emelkedett, lí­ rikus és filozofikus passzusokkal? A vá­ lasz erre olyan egyszerű, hogy az ember szégyenli elismerni, hogy tíz évig nem ju ­ tott eszébe. írjon tehát az ember jambusokat a klasszikus, időmértékes hagyo­ mány szerint, ami minden magyarként született írónak természetes öröksége, de ami angolszász füleknek nem hangzik szükségképpen jambusnak, noha észlelik ritm usát, mert az olvasó ajkáról gördülé­ kenyen pereg. Mondtam színészeimnek a két olvasópróba folyamán: „Olvassák, mintha próza lenne, és a nyelv veleszületett törvényeit 178 követve időről időre akaratlanul is versre fordul”. így is lett. Aztán csodálták, hogy milyen könnyen olvasható... A madáchi gondolat megértése és a fen­ ti nyelvi problémák megoldása azonban nem fordította volna a Tragédiát lekötelező, angol nyelvű olvasmánmnyá további újítá­ sok nélkül. - Kérdezgettem az alsósztregovai remetét, hogy végtére is kiknek ajánlot­ ta irományát. A választ egyik leveléből ol­ vastam: „Semmi középszerűt nem adni világ elé”. Arany és Szász javaslatai nyomán, meg a maga jószántából is, javítgatta művét amíg tudta. Halála azonban túl hamar jött, negyvenegy éves korában. Leghőbb vágya, hogy világszerte olvassák Tragédiáját, hisz nem sajátosan csak magyar mű az. Az új angol fordításnak azonban a huszadik szá­ zad végén a mai angolnyclvű olvasóhoz és színházlátogatóhoz kell szólnia. Nem a 19. század magyar irodalma érdekli a nagyvilá­ got, hanem az emberi faj tragédiája. Meg kellett tehát tennem, hogy újrafogalmazzam minden olyan vonását amely csak a 19. szá­ zadhoz "rögzítené" a művet. Nincs azonbam semmi oka a magyar rémhíreknek: - „Mi lett a magyar irodalom gyöngyével?” Apróságokról van szó, mint például az ere­ deti szövet „zöld s fe h é r ” mező földgolyó­ járól, amit pedig még a mai gyerekek is a gyönyörű „kék s fe h é r ” bolygóként ismer­ nek a TV-bői. Minden hasonló újításról beszámolok a jegyzetekben, mint a szín-direkciókban megjelenő változásokról is. Madách Imre csak a 19. század színpa­ dának kereteihez, lehetőségeihez mérten képzelhette el a Tragédiát. Nekünk a mo­ dern színpadon több eshetőségünk adott, mint amilyen például a feszes, parabolikus �palócföld 95/2 „körfüggöny” a játszótér mögött. Hisz, ha forradalmat követően, akkor a szó merőben ezt fókuszpontján belülről világítják meg, „erőfeszítést” jelent, ami nem jár az em­ annak anyagszerü látszata eltűnik, és ha bertárs végleges elnyomásával, kizsákmá­ ráadásul kékre váltják a fényt, akkor az nyolásával, meggyilkolásával. A vallásos Madách egész pályája, tevé­ üres, kék égbolt mélységét varázsolja fel a nézőknek. Használtam ezt egyszer Edin­ kenysége ezt a fel világosodott álláspontot burghban, mikor Marlow „Dr.Faustusát” súlyozza. - „Az ember célja e küzdés ma­ mutattam be, amelyre egyik kritikusom ga” - Nem a győzelem diadala, nem a vele így reagált: „A nagy dráma a végtelenség járó fájdalom, nem az ellenfél letiprása, ha­ perspektívája ellenében játszódik le...” Ez nem minden egyes személynek a saját leg­ volt a célom, amikor beleírtam a Tragédia nemesebb, legteljesebb erőkifejtése. E meg­ gondolásból a "küzdj" szót nem a "fight" szín-direkciójába. Rendezői gyakorlatom sokat segített szóval adtam vissza angolul. A szó ugyanis hogy eldöntsem, mit lehet mondani vagy éretlen gyerekek és felnőttek passziójára játszani a modern angol nyelvű színpadon. utal. Az ember ökölvívó mérkőzésekre gon­ Amint korábban mondottam, a Tragédia dol, nem a szegény ökölvívókra magukra, nem kiváltképpen csak magyar mű, ám Ma­ hanem a révült, vagy éppen őrjöngő közön­ dách mégiscsak magyar volt, és termé­ ségre. Milyen közönséges! Jól tudom hogy az angol kifejezés „do szetesen magyar temperamentummal fejez­ te ki magát, ami pedig a mai angol nyelvű your best”3 elvesztett eredeti költői erejé­ olvasónak túlzott vagy éppen értelmetlen ből a sekélyes utókor nyelvhasználatában, lenne. A Mű ilyen „helyeit” a mai angol­ csakúgy ahogy a legszentebb neveket is szász vagy angolul beszélő olvasó és néző hallja az ember káromlók ajkán. De mint a felfogása, ízlése szerint kellett figyelembe hitvány szentségtörése nem teszi kevésbé szentté azt mi szent, számomra „do your vennem. Felháborít a hírközlő eszközök szinte best” az emberi fajnak legnemesebb - és a szenvedélyes elfogultsága a hát>orú, az erő­ lehető legmagasabb célját summázza. szak, a gyilkosságok mellett, miközben a Ezért áll az angolnyelvű Tragédia utolsó ta­ szépet, jót, a nemeset alig-alig jelenítik meg nításaként. Ha valamely kiváló művet tökéletesnek - ha az csak valami lényegtelen okból nem vált tömegvonzóvá. Madách „küzdj és bízva mondunk, az csak elragadtatásunk kifejezé­ bízzál” szavaiban ezért nem tudom elkép­ se és nem abszolút mércére utal. Követke­ zelni, hogy az Úr a mai értelemben küzde­ zésképpen én sem hihettem, hogy a Tragé­ lemre biztatná Ádámot. - Verekedj, gyil­ dia fordításával kapcsolatos gondolataim kolj, taposd ki a belét! Ahol küzdelem van, felülmúlhatatlanul „tökéletesek”, és javít­ fájdalom is van, és az nem ritkán a küzdő­ hatatlanok lennének. Ha a fordítás-átdolgo­ nek is fáj előbb-utóbb. Ha a „küzdj” szóból zásom kiadására nem lett volna alkalmam leszámítja az ember a romantikus 19. szá­ 1993-ban, még a mai napig is dolgoznék zadbeli túlzás divatját és a magyar tempe­ rajta. Sajnos különféle szervezésbeli okok­ ramentum túltengését az elbukott 1848-as ból kifolyólag az USA-ban ezideig csak egy 179 �palócföld 95/2 néhány tucat kötet létezik, azért az olvasó czidőleg szükségképpen másodkézből nyer­ hető információra szorul. Remélem azon­ ban, hogy hamarosan minden olvasónak alkalma lesz a maga kötetét beszerezni Amerikában is a helybeli könyvesboltok polcairól. Mivel a Madách szöveg nekem folya­ matos, élő tapasztalat, a szöveg egy-két sorát (noha nem több mint egy tucat so­ rát) a kiadás, vagy helyesebben a nyomta­ tás napja óta már meg is változtattam az elkövetkező, tehát a második kiadásra va­ ló tekintettel, nem azért mert a lefordított sorok helytelenek, hanem mert talán túl­ ságosan a színpadi produkció szellemében születtek. A hallható és a színészek által „m egtestesített” szöveg többet közöl mint a merőben nyomtatott szöveg. Az írott szó értelmezésre szorul, amit pedig helyesen, vagy helytelenül lehet magyarázni a „tol­ mács” képessége vagy szándéka szerint. Nem azt akarom mondani, hogy az egyér­ telműség magában is mindig szükséges. Mi több, állítom, hogy a többértelműség művészileg sokszor kívánatos. Mégis be kell látnom, hogy egy idegen nyelven írott mű fordítása során a fordítónak bizonyos paramétereken belül kell dolgoznia, külö­ nösen midőn a lefordított sor az eredeti műben és nyelven szállóigévé vált -, mint a például „Mondottam, Ember, küzdj és bízva bízzál!” Mit is fordítson az ember: szavakat, gondolatot vagy szállóigét? Kézzel fogható volt, hogy merőben csak a szavak lefordítá­ sa elfogadhatatlan lett volna már csupán a „mondottam” ige elavult használatának okán is. Ami pedig a szállóigét illeti, azt szállóigeként semmiképpen sem lehet a Tra­ 180 gédiától elválasztani. A Tragédia nélkül an­ nak utolsó sora nem lett volna szállóige. Annak képzettársítása és látnoki ereje a műből magából következő. Használjon azért az angol nyelvű fordító olyan kifejezéseket, melyek a köznyclvben már idiomatikusan léteznek (mint például „havi faith, do your best”); fontolja meg, hogy mit jelenthet a madáchi gondolat a mai angol nyelvű olvasó színházlátogató számára; írja le azt a gon­ dolatot kifogástalan angolsággal; és használ­ ja a színpadi fogások teljességét, hogy azt a gondolatot világosan tolmácsolja (lásd az Urat a Tragédia végén nagyon is emberi formában, minden glória nélkül, tanácsol­ ván fiatalabb embertársának, hogy hittel, bizalommal tegyen meg minden tőle telhe­ tőt). Mint rendező, meg vagyok győződve, hogy ha az angol nyelvű Tragédia hazatalál, akkor az utolsó sornak is meg lesz a maga kiváló jelentősége: „I’ve told you, Mán: have faith and do your best!” Angol nyelvű Tragédiám nagyon meg­ megváltozott az utóbbi két évtized folya­ mán, de ez a sor még az eredeti változat. Megvizsgáltam azóta annak más változa­ tait is, azért hadd közöljem itt egyik el­ gondolásomat, mint az ezidáig legjobb "ri­ válist". Még ha a szín-direkciókat újra is kellene írnom, nem zárom ki megjelenésé­ nek lehetőségét a második kiadásban, mint az örökkévalóságban írott Tragédia szövegtelen szövegének másik, elfogadha­ tó angol nyelvű értelmezését: „Have f a ­ ith, Ádám: resolve your doubta in action!" Jegyzetek 1. The Tragedy of Mán, translated and adapted by Iáin MacLeod, with illustrations by János Kass, 1993, Canongate Press, 14 �palócföld 95/2 Frcdcrick Street, Edinburgh EH2 2HB, Scotland, UK. Terjesztő az USA-ban: Trafalgar Square, North Pomfret, Vermont, 05053 USA 2. A hatvanas években G. Szir­ tes cs T.Mark fordítása még nem létezett. Mindkettő jobb mint elődei, de nem értik Madáchot. 3. Ez talán "teljesítés a tőled telhető legmagasabb fokon" kifejezéssel le­ hetne fordítani. Különös figyelemre szorul, mint a megfelelő jegyzetek magyarázzák. Széri Varga Géza alkotása 181 �palócföld 95/2 Fenyő István Madách és a centralisták 1. Centralista volt-e Madách? 1844 júniusának elején végre elhangzott az a hívó szó, amelyre a publicisztikai tevé­ kenységhez is vonzódó, fiatal drámaköltő, Madách Imre már régóta várt. 1844. június 12-én kelt levelében ugyanis arról értesíti barátját, Szontagh Páli, hogy a Pesti Hírlap jövendő szerkesztője, Szalay László „igen szeretetreméltó” levélben felkérte levelező­ jéül.1 Az értesítés erről azért is ment Szontagh-hoz, mert annak döntő szerepe volt ab­ ban, hogy Madáchnak e vágya teljesülhe­ tett. Barátja - ki előzőleg állandó nógrádi tudósítója volt Kossuth Pesti Hírlapjának -, a szerkesztő- és irányváltás miatt a feladat­ kört tovább nem vállalta, s maga helyett az új redakciónak Madáchot ajánlotta. A tör­ téntek előzményeiről szintén a költő számol be másik barátjához, Lőnyay Menyhérthez 1844. május 8-án írott levelében: „...Komo­ lyabb tárgyakról még soká nem adandók ki valami nevezetesebbet, kis cikkeket nem mondom, hogy nem, s legszívesebben Szalay hírlapjába, ha csekély s még egészen isme­ retlen tehetségeimnek, azoknak, előre is csak jeleset ígérő hasábjait megnyitandja. Levelező szerzésére Szontaghot szólítá fel, ki Kosútnak híve marad, Szontagh megszó­ 182 lított engem, de én nem szeretem a hívatlan avatkozást, s azért (bocsásd meg e gyenge­ séget) levelezője most egyenes fclszólíttatásom nem lévén, nem leszek.”2 Ezt követően Szontagh nyilvánvalóan tájékoztatta a Pesti Hírlap eljövendő szerkesztőjét Madách sze­ mérmes-önérzetes álláspontjáról (ezért „korholja” őt említett levelében a költő), ennek nyomán íródott meg azután „ad hominem” a felkérés. A szakirodalom sokat foglalkozott már Madách gyermekkorától kezdve meglevő, igen erős vonzalmával a sajtó, a folyóirati­ rodalom iránt - kéziratos diáklapjaitól, a Literatúrai Kevercstól és a Mixtúrától kezdve az Athenaeum és a Honművész ál­ landó olvasásáig, illetve tematikai-szemléle­ ti hasznosításáig3. Jóval kevesebb szó esett azonban arról, hogy 1842 folyamán Ma­ dách Imre mint szerző Kossuth Pesti Hír­ lapjánál cikkek beküldésével háromszor is megpróbálkozott - s mindháromszor eluta­ sításban volt része. Ugyanakkor a lap - nem sokkal később - Szontagh nógrádi tudósítá­ sait folyamatosan közölte, sőt - mint arról ugyancsak Praznovszky Mihály jeles ta­ nulmánya tájékoztat - Madách két írását is közzétette, amikor azokat nem saját neve �palócföld 95/2 alatt, hanem Szontagh szerzői áljelet fel­ használva küldte el a lapnak. El lehet képzelni, hogy a rendkívül érzékeny al­ katú, ugyanakkor a közélet iránt a pesti egyetemi évek óta hevesen érdeklődő költő milyen frusztrációs érzéstől szaba­ dult meg Szalay László felkérő levele nyomán! Az első visszautasítás azért is rosszul eshetett Madáchnak, mivel ő Kossuthot nagyon tisztelte, szerkesztésé­ vel messzemenően egyetértett, a Kelet ne'pe-vitában is neki adott igazat.4 A felkérés előzményeinek ismertetése egyszersmind közelebb is visz bennünket Madách és a centralisták viszonyának meg­ értéséhez, pontosabban a költő politikai meggyőződését illetően a centralista elemek reális megítéléséhez. Nem arról volt szó te­ hát, mint ha Madách egy egységes, eleve koherens centralista eszmei platform alap­ ján csatlakozott volna Szalayékhoz (bár lát­ ni fogjuk, hogy már a meghívás előtt az ő eszméik jelentős részével is rokonszenve­ zett), hanem arról, hogy a centralista orgá­ num nyitott teret számára ahhoz, hogy saját meggyőződésének időről időre hangot ad­ hasson. (Tegyük hozzá: nem is minden vo­ natkozásban nyitott teret!) Bocsássunk elő­ re annyit: Madách személyében olyasvalaki csatlakozik 1844 júniusában a centralista Pesti Hírlaphoz, aki egyetért a lap fő irány­ vonalával, képviseli a lapban a centralista eszmék számottevő részét, de akinek emel­ lett más, a szerkesztőkétől eltérő ideái is vannak. Mi az, amit a fiatal költő-publicista az új vezetésű lap szellemiségében bizonyosan a magáénak vallhatott? Mindenekelőtt nyil­ vánvalóan Eötvöséknek a megyerendszerre vonatkozó, addig páratlanul éles kritikája nyerte meg eszmei-politikai rokonszenvét. Ha valaki, akkor Madách jól ismerte, mert a maga bőrén tapasztalhatta a megyei szer­ kezet árnyoldalait. 1840 derekától kezdve, a pesti egyetemi tanulmányok befejeztével Nógrádban élt, 1841 második felében az alispán patvaristájaként, fél évvel később megyei aljegyzőként, 1844 legelejétől pedig táblabíróként - közvetlen közelről figyel­ hette meg az elavuló közhatalmi szerkezet negatívumait.5 Főként a korteskedést, az azzal együtt járó erkölcsi és politikai zül­ lést, a tisztújítások sorozatos visszaéléseit mindazt, amit ez idő tájt lapjában Kossuth maga is visszatérően elítélt. Lónyay Meny­ hérthez, Szontagh Pálhoz, illetve tulajdon édesanyjához írott levelei érzékletesen ta­ núskodnak arról, miként idegenedik cl a fiatal Madách a sokak által ekkor is ünne­ pelt megyei intézmény hatalomgyakorlási módszereitől. Csupán a legjellegzetesebb le­ velekből idézünk egypár sort. 1841. szep­ tember 6-án még csak azt írja Lónyaynak, hogy olvasott „verekedés mocskolta tisztújításokról”; háromnegyed évvel később, 1842. június 23-án már maga is szemtanú­ ként kénytelen beszámolni barátjának az ilyesfajta jelenetekről; valamivel később pe­ dig anyjának ő maga kényszerül megszabni a korteskedéssel kapcsolatos teendőket.6 Madách szavaihoz szükségtelen a kommen­ tár: ....Az ide mellékelt lajstromba foglalt nemes társakat holnap délre kérlek, citáltasd össze, adjál nékik gulyás-húst és bort, és a hegyeken két jobbágykocsin indítsd, kérlek, ide útnak. Bory Lajosnak adjál egy­ két húszast a kezébe, hogy ahol megállnak, vegyen nékik bort; hogy estvére beérkezzenek. Itt lesz ríílok gond. Zavarban írok, mert körül­ tem minden zavar.” 1844. május 8-án Lónyayhoz intézett levele szerint a költő már annak örül, ha sikerül megbotránkoztatnia a megyei 183 �palócföld 95/2 „spectabilisek"-et; 1845. február 25-én pe­ dig arról számol be Szontaghnak, hogy Bi­ har megyében meggyőződött: más megyé­ ben még rosszabb a helyzet, mint odahaza („...Láttam megyét, hol a nyelvek élesek, mint a kard, az elmék tompák, mint a tőke, hol cifra szónoklatokat hallhat a szabadságés közbátorságról, ki szerencsés meglopatlanul és betöretlcn fővel a székvárosig jutni” stb.)7 Idioszinkráziája a megyével szemben a forradalom előestéjén, 1848 februárjálxm is változatlan: „...mit tudok én írni ezen parlagon tengődő, juh- és marhanyájnál alig egyebet lát­ tató homoki legelő alakú, régen elvén ült copffal hadonázó bunkókraticus megyei élet nyomorú­ ságos állapotának mivoltjából” - kesereg ekkor Szontaghnak.8 A sok személyes élmény közül, amelyek hozzájárultak Madách megye iránti averzi­ ójához, emeljünk ki még egyet: épp akkor volt patvaristája Sréter János alispánnak, amikor az nagy fontosságú válságösszegzé­ sén, Nógrád megye bel igazgatása állapotjárói hivatalos jelentés (Pesten, 1842) cí­ mű, politikai röpirattal felérő művén dolgo­ zott. A szakirodalom behatóan elemezte már Sréter liberális eszmei formátumát, ki­ emelkedő emberi és vezetői értékeit, a köl­ tőre gyakorolt hatását - mindehhez csak annyit, hogy az ifjú Madách e munkából (mely szemei előtt készült!) már-már encik­ lopédikusán megismerhette Nógrád megye, sőt a megye szerkezeti fogyatékosságát, az ügyintéző mechnaizmus tarthatatlan, azon­ nali javításért kiáltó visszásságait.9 A helyhatósági rendszer anomáliáinak kritikáján túl azonban másfajta közeli esz­ merokonság is fűzte a centralistákhoz az if­ jú Madáchot. Baranyi Imre könyve, A f i a ­ tal Madách gondolatvilága (Bp., 1963.) villantott fényt először azokra a szemléleti 184 tanulságokra, amelyekkel az Athenaeum című folyóirat gazdagította a költő ön­ tudatra ébredését, s ő utalt arra is, hogy ezek között számos gondolat már a cent­ ralisták későbbi eszmekincseit anticipálta. A magunk kutatásai alapján csupán a legfontosabbakat említjük azok közül az ideák közül, amelyekkel az Athenaeum a centralisták - s velük Madách - felké­ szüléséhez szellemi muníciót szállított, így m indenekelőtt a folyóirat cikkeinek arra az alapvető szem pontjára utalunk, hogy hazánkban nem részleges refor­ mokra, hanem az állam és társadalom lényeges szerkezeti átalakítására van szükség, főképpen pedig a fennálló h a ta ­ lompolitikai rendszer m élyreható meg­ változtatására. Az Athenaeum volt ha­ zánkban az első nagyhatású közéleti fo­ lyóirat, mely írásainak homlokterébe a polgári parlam entarizm usra, a képvisele­ ti rendszerre való áttérés szükségességét állította, melynek érveléséből nyilvánva­ lóvá vált a rendi országgyűlés korszerű­ sítésének m úlhatatlan szükségessége. Mindez azután a centralisták eszmevilá­ gának éppúgy szerves részét képezte, mint M adáchénak, mint ahogyan Eötvös és társai, valamint későbbi nógrádi m un­ katársuk egyaránt fontos cikkeket olvas­ hattak itt a központosítás szükségességé­ ről, a felelős kormányról, a népképvise­ letről (csekély cenzusú választójog alap­ ján), a népnevelésről, a népek közötti szellemi kapcsolatok erősítése s általá­ ban a nyugati m odernizációhoz való csatlakozás hasznosságáról. Em ellett a folyóiratban rendszeresen elemzésre ke­ rültek olyan témák is, amelyeket nem­ csak a centralisták (s velük Madách), ha­ nem az ellenzék egésze is magáénak val- �palócföld 95/2 lőtt: a büntető igazságszolgáltatás reformjá­ tól, az esküdtszék bevezetésétől kezdve a közteherviselésig, az ősiség eltörlésétől az örökváltságig.10 Ha csupán ezek az ideák képezték volna Madách, illetve a Pesti Hírlap szerkesztői­ nek eszmevilágát (bár az a „csupán” itt na­ gyon sokat jelent!), akkor valóban nyugodt lélekkel besorolhatnánk a fiatal költőt a centralisták közé. Madáchnak azonban másfajta „felnevelő iskolái” is voltak. A sokféle szemléleti-műveltségi hatás között, amely őt a pesti egyetemi évek alatt érte, az Athenacuméval egyenértékűnek tartunk egy másikat: Kazinczy Gábor mozgalmának, az Ifjú Magyarországnak befolyását. E kapcso­ lat felemlítésével nem mondunk semmi újat - a pályakezdő Madách szellemi kötődését az említett csoportosuláshoz, Petőfi Fiatal Magyarországa elődjéhez Baranyi I mrey még inkább Kerényi Ferenc kutatásai már régen tisztázták -, azzal viszont remélhető­ leg igen, hogy milyen Kazinczy Gáboréktól elsajátított ideák különböztették meg Madáchot a centralistáktól?11 Mi volt az a másfajta gondolati anyag, társadalom- és történelemértclmezés, amelyet az Ifjú Ma­ gyarország platformja alapján Madách is elfogadott, s amelytől Eötvös és Szalay bi­ zonyosan idegenkedtek? A centralisták tudvalévőén liberálisok voltak, a társadalmi rend békés, reformok­ kal történő, az érdekek gondos egyeztetésén alapuló átalakításának a hívei. Kazinczy Gáborék nézetrendszere viszont kifejezet­ ten radikális, sőt forradalmi - olyan válto­ zást kívántak, amely megvalósítaná a feudá­ lis világ romjain születő új, demokratikus társadalmat.12 Azt vallották, hogy az új vi­ lágnak el kell teljesen söpörnie a régit, a „csaknem megkövesült álmot”; az „egykor dicső várakat”, melyek a jelenben „értékte­ len bagolytanyákká” silányultak, mielőbb le kell rombolni. Azaz: a fennálló társadalmat minden vonatkozásban át kell adni az enyé­ szetnek. E gondolatuk azután a tizenhét esztendős Madách Imre tollán is felhangzik, amikor 1840. június 19-én Pöstyénfürdőn kelt levelében - megpillantva a trencséni várat - így szól Lónyay Menyhérthez: ...Letértem újra a völgybe, s örömbánat ke­ vert tekintetet veték ezen végmaradékára a Feudál rendszernek, melynek romjain a népszabadság lelke űl.” 13 A „tabula rasa”, melyet Kazinczyék megvalósítani kívántak, kiterjedt a monar­ chikus államberendezkedésre, a Béccsel va­ ló kapcsolatokra éppúgy mint a termelt ja ­ vak elosztására, az alapvető tulajdonviszo­ nyokra. Nemcsak jogegyenlőséget óhajtot­ tak ők, hanem lehetőleg vagyon- és birtoke­ gyenlőséget is, azáltal pedig a társadalomból mindennemű uralmi viszony és függőség ki­ iktatását, az emberek testvériségét. Madách 1844 elején befejezett társadalmi drámájá­ ban, a Csak tréfa című színműben hasonló gondolatokra bukkanunk.14 E jellegzetesen önarcképszerű, vallomásigényű drámának hőse, Zordy Lorány a költő-politikus úgy­ szólván Madách alteregójának tekinthető, az általa hirdetett eszmék az ő törekvéseit fogalmazzák meg, vágyként, kiküzdendő jö­ vőként. Zordy Lorán szavaival Madách épp­ úgy a köztársaság hívének vallja magát, mint Kazinczy Gábor, éppúgy igazságosabb vagyo­ nelosztási követel, mint a Pesten megismert ifjú irodalmi vezér, céljait szintúgy titkos tár­ saság szervezésével kívánja megvalósítani, mint tette amaz 1838-1839-ben, egészen hi­ vatalos üldöztetése bekövetkezéséig. Tegyük hozzá ehhez azt is, hogy Madáchnak A rab költő című, 1840-ben született versében 185 �palócföld 95/2 mely épp Kazinczy Gábor hagyatékában maradt ránk! a címszereplő a király ellen lázadva, annak rabjaként éli le életét, a szenvedések ellenére sem változtatva a „kényúr” iránti megvetésén.15 E vers tanú­ sága szerint is Madáchtól teljességgel hiány­ zik az a monarchikus érzület, amely a centra­ listákban minden időben megvolt. Az Ijfú Magyarország tehát forradalmi szerepet tulajdonított a költőknek, „lángoszlopokénak tekintette őket. így véleke­ dett Madách is: a már említett Csak tréfa tanúskodik leginkább arról, hogy a költő Kazinczyékkal együtt a politikai törekvések közvetlen segítőjének látta az irodalmat, a szociális mozgalmak tényezőjének. Az Ifjú Magyarországgal együtt Madách is azt val­ lotta, hogy a művészetnek egy „jobb és szebb népélet” megteremtése a célja, hogy az új íróknak „népemberckké” kell válniok, vezetniük kell a népet. E célok, illetve a nép kulturális felemelése érdekében tervezte meghiúsult folyóiratát, a Népbarátoí Ka­ zinczy Gábor, melyet 1840 októberében Madách szándékozott egy „népszerű” újság alapításával, illetve egy Népoktató Egyesü­ let létrehozásával folytatni, felújítani. Az Ifjú Magyarország vezérének volt olyan ideája is, amely azután Madáchot egész életén át elkísérte. A kiemelkedő szel­ lemi ember és a néptömeg kapcsolatának újfajta, romantikus értelmezése ez. Az apostol-szerep. Kazinczy Gábor szerint a nép javáért dolgozó értelmiségieknek „apostolok”-ká kell lenniök - oly rendkívüli egyéniségekké, kik az átlagemberek meg nem értésével dacolva, a tömegek közönyé­ vel, sőt rosszindulatával szembeszállva küz­ denek a nép felszabadításáért. Vállalva, hogy kiállásukért azoktól is üldöztetést szenvednek, akiknek „megváltásáért” végül 186 17 is életüket áldozzak. Az apostol-szerepet illetően Kerényi Ferenc találóan vetette össze Kazinczy Gábor egyik 1838 decem­ berében kelt, Erdélyi Jánoshoz intézett le­ velének részletét Madách Virozsil Antal professzort 1840-ben köszöntő beszédé­ vel.18 Joggal állapította meg, hogy a két szöveg sokhelyütt még frazeológiai egyezést is elárul, s hogy itt láthatjuk legkorábbi je­ lentkezését a költő tömegről vallott felfogá­ sának. Összevetését néhány ténnyel szeret­ nénk kiegészíteni. Az egyik: az „apostol”idcálra Madách Kazinczynak nemcsak e le­ vélrészletében láthatott példát, s nem is csupán annak forradalmasító szándékú Mickiewicz- és Lamcnnais-fordításaiban, hanem annak cikkeiben is. Kazinczy több müvében - így Heine Jellem című írásának és Gutzkow S/*e//cy-portréjának átültetésé­ ben szól arról, hogy a tömeg szemhatára nem hatol el a magas szellemek köréhez, jellemüket nem képes megítélni, könnyen hajlik elmarasztalásukra.19 Másik kiegészítésünk: az apostol-esz­ mény nem időleges jelenség Madách eszmélkedésében. Maga a Csak tréfa is volta­ képp „apostol”-dráma: a nagyratörő, forra­ dalmi egyéniség és a kisszerű, öntudatában elmaradott, csupán érdekeinek élő tömeg kolliziójának kivetítése. Hasonlóképpen Ka­ zinczy Gábor inspirációja sejlik fel ben­ nünk, amikor Madáchnak 1846 elején kelt egyik cikkében azt olvassuk, hogy a centra­ listákat ne csüggessze el kis számuk - hisz hajdan tizenkét apostol hordta szét a meg­ váltás igéit.20 Egy évvel később a Szegény­ dal című Madách-versben ismét visszatér e téma: a költő azt kívánja, hogy a „szegénylegények” a haza érdekében álljanak össze, miként tette azt egykor a tizenkét apos­ tol.21 S hogy az Ifjú Magyarország radika­ �palócföld 95/2 lizmusának hatása Madáchiiéi mennyire maradandó, mutatja az a tény, hogy az ek­ kor szintén e körhöz tartozó Erdélyi János versének, az 1839-ben keletkezett Új Mó­ zesnek szemléleti alapállása, attitűdje bele­ játszik majd Madách több mint két évtized­ del később keletkezett M ózes-drámájának fogantatásába is. Summázva az eddig elmondottakat: Ma­ dách fiatalkorában alapvetően forradalmi indíttatású költő, ki kívülállónak érzi magát kora egész társadalmán (beleértve a nemesi liberálisokat is), kit a társadalom teljes és azonnali megváltoztatásának vágya vezérel, s kit ettől az ezzel esetleg együttjáró erő­ szak, vérontás sem tántorít el. Azt a gondo­ latot, amelyet erről Szontagh-hoz 1847 őszén írt levelében megfogalmazott, centra­ lista politikus bizonyosan sohasem vetette volna papírra: „...bár a hazáért mások vérét lehetne ontani, mert mindinkább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezet a boldogsághoz, és a francia forradalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik legtöbb vért ontottak/’"2 Ilyen álláspon­ tot még Kazinczy Gábor megnyilatkozásai sem tükröztek soha. A megváltó eszmékbe vetett hit feltétlensége, a fennálló rend totá­ lis felváltásának igénye egy új világgal, a „véres napok” vállalása effajta rendíthetet­ len elszántsággal e korban idehaza esak Pe­ tőfinek volt a sajátja. Madách hű fegyver­ társa volt a centralistáknak, együtt küzdött velük a politikában addig, ameddig annak értelmét látta - eszmeileg azonban közelebb állott Petőfihez, mint hozzájuk. 2. Timon tudósításai 1844. július 7-én jelent meg a Pesti Hír­ lap hasábjain a költő első beszámolója a nógrádi megyei közéletről, majd ezt az el­ következő másfél esztendőben még nyolc hasonló követte, illetve 1844 decemberében két vitacikk, melyekben a Védegyletnek kelt a védelmére gróf D essew ffy Emil támadá­ sával szemben.23 Valamennyi cikknek a vé­ gén jellegzetes aláírás olvasható: Timon. A korabeli olvasók jelentős része értette az utalást: a görög név mindenekelőtt Louis Marié de la Haye Cormenint, a restauráció és a lajosfülöpi korszak híres radikális fran­ cia politikusát idézte, ki a polgárkirályságot támadó röpirataiban előszeretettel használ­ ta ezt az álnevet. Alakja az idő tájt fogalom­ má vált: a hajthatatlan ellenzékiség, az emberi és polgári jogok védelmének élő jelképévé.24 S Cormenin egyúttal a hatalom alkotmányos központosításának, a felelős kormány intéz­ ményének is egyik legkövetkezetesebb előharcosa volt, erről írott könyvét, a De la Cent­ ral isationt (2e édition, Paris, 1842) a centra­ listák jól ismerték, megvolt Madách könyv­ tárában is. A költőt az is vonzhatta Cormenin munkásságában, hogy a francia publicista az előjogok társadalmának megszüntetéséért, a hatalom ellenőrzéséért folytatott harcában fő eszközöknek a sajtót és a szószéket tar­ totta. Az utóbbinak propagálására írta híres könyvét, a Livre des orateurs-t (12e éditi­ on, Paris, 1842), amely a francia polgári fejlődés politikusainak portréival a parla­ mentarizmus gyakorlatának vált kéziköny­ vévé. (Ugyancsak megvolt a sztregovai könyvtárban.) Emellett azonban Timon neve, a név szimbolikája Madách számára mást is je­ lentett. Embergyűlöletet, mizantrópiát, a fennálló rend teljes negációját. A híres a t­ héni bölcselő alakja mintegy összegezte és megtestesítette a költő lelkében élő kettős­ séget: az emberek sorsa iránti részvétet, a felemelésükre irányuló szándékot, ugyanak­ 187 �palócföld 95/2 kor azt a haragos megvetést is, amellyel az emberek többségének - főleg az őt kö­ rülvevő nemesi társaknak - silánysága, önzése, szűklátókörűsége iránt viseltetett. Timon figurája a történelmen átívelő sze­ repben kristályosította ki a nógrádi tudó­ sításokban megjelenő madáchi magatar­ tást: a változtatás iránti izzó vágyat és az iránta táplált pesszimista kiábrándultsá­ got, a hajlíthatatlan karaktert és a per­ cemberkékkel szemben érzett erkölcsiszellemi fölényt. Madách nem rendelkezett számottevő publicisztikai gyakorlattal akkor, amikor el­ ső Timon-tudósítását papírra vetette. Mind­ össze négy cikke látott addig napvilágot: a már említett, Szontagh helyett írott két tu­ dósítás a Pesti Hírlap 1843. június 8-i és szeptember 24-i számaiban, majd a Széche­ nyi kétgarasos telekdíj tervéről Kossuthtal folytatott vita a Társalkodó 1844. április 18-i és május 16-i hasábjain.25 A Szontaghot helyettesítő első cikkben még csak egyegy ironikus villanás - madáchi léleklobbanás - tanúskodik a későbbi publicista közé­ leti szenvedélyéről, a másodikban azonban kedvelt témái, a bot-, illetve a halálbünte­ tés eltörlése, az esküdtszék kapcsán szinte már teljes vértezetben mutatkozik be előt­ tünk a majdani közíró. Szellemes parafrá­ zisok, megszemélyesítő metaforák, halmo­ zó felsorolások, rétori megszólítások el­ őlegezik itt számunkra a Timon-cikkek ér­ velő módszerét és stílusát. A Kossuthtal vívott párharc pedig az állásfoglalás ke­ ménységével, a kétgarasos kompromiszszum kategorikus elvetésével, az örökváltság és a közteherviselés feltétel nélküli meg­ valósításának igényével s a Habsburg-kormányzat iránti abszolút bizalmatlanságával idézi elénk a későbbi Timont. 188 Madách azért írja megycgyűlési beszá­ molósorozatát, hogy konkrétságában, idő­ szerű processzusában mutassa be a szerinte is mélyreható átalakításra szoruló megyei szerkezet tanácskozási-döntéshozatali me­ chanizmusát, hogy a helyi valóság színeivel igazolja Eötvösék kritikájának helyességét. A coulcur locale megjelenítése, a pillanat­ nyi aktualitás sugárzása, a megyei közgyű­ lések atmoszférájának újrateremtése, a te­ kintetes rendek nógrádi miliőjének életre keltése az, amivel ő a centralisták agitációját megtámogatni kívánja. Nem új közéleti problémák vagy reformjavaslatok felvetésé­ ről van tehát tudósításaiban szó - a botbün­ tetés eltörléséről, a fogházjavításról, az örökváltságról, a háziadóról stb. évek óta cikkezett már a sajtó -, hanem a lap általá­ nos elvi vonalának helyi tapasztalatokkal való elmélyítéséről, a megyei gyakorlat visszásságainak dokumentálásáról, egyfajta „tényirodalonT’-ról. Madách riportszerűen eleven képekben hozza közel az olvasóhoz azt a hatalomgyakorlási metódust, amelyen a fővárosban dolgozó centralistákkal együtt sürgősen változtatni kíván. Az egyediben mutatva fel az általánosat, a sajátosban a törvényszerűt. Tudósításainak fő célja tehát az elidege­ nítés, az olvasó minél erőteljesebb ellen­ szenvének felkeltése a közügyek intézésének módjával kapcsolatosan. Madách még az Eötvösénél, Szalayénál is maróbb iróniával fordul a „spectabilisek” világa felé. Értel­ mezése szerint ez a vezető réteg devalválja és demoralizálja a legszentebb érzelmeket is. E téren pedig a tudósító számára konzervatívok és liberálisok között - tisztelet a kivételnek! általában nincs különbség. A politikai élet mindkét oldalának képviselői egyaránt jelen­ téktelenségekben vesznek el, a jelentős szük­ �palócföld 95/2 ségszerűségekre viszont nem ügyelnek: többnyire körben forgó, hiábavaló vitáiknak ironikus összefoglalása megérezteti, hogy milyen nehezen mozdul előre ez a nemze­ tért felelős történelmi osztály, s hogy c vég­ telenül lassú mozdulásban a megyei szerke­ zet is mily nagymértékben közrejátszik. Madách legfontosabb kritikai észrevé­ tele azonos a centralistákéval: a karokat és rendeket szándékaikban nem a közér­ dek vezérli, megnyilatkozásaikból hiány­ zik a felelősség, s még inkább a szakszerű­ ség. A tudósító dilettanciát érzékel az ügykezelésnek, illetve a politikai kérdések intézésének szinte minden ágában. A me­ gyei nemesség tisztségviselői dolgukat nem végzik cl, a problémákat éveken át görgetik maguk előtt, s ami a legrosszabb: túlnyomó részük érzéketlen az adózó nép sorsa iránt. Madách már első tudósításában drámai szuggesztivitással ábrázolja azt, hogy ha­ zánkban földönfutóvá vált a jobbágyság, s megyei urai nem segítenek rajta. Éppúgy forradalommal fenyegeti a rendeket emi­ att, mint tette azt országgyűlési beszédei­ ben Kölcsey. Erről szóló megállapításai oly vészjóslóak, hogy azok közlését a Pesti Hírlap szerkesztősége nem is vállalta. A cikkből kihagyott mondatok arról szólnak, hogy Madách nyomasztó analógiát lát az 1830. évi francia forradalom előtti hely­ zet és az akkori hazai jelen között, mely szerinte ott a kormányt rendítette meg, nálunk pedig a nemesség létét veszélyezte­ ti.26 Megvetéssel utasítja cl, hogy a nép nyomorát Nógrádban statáriummal vagy más rendőri intézkedéssel kívánják orvosol­ ni, hogy a megyében a pusztulást pusztítás­ sal tetézik. A Pesti Hírlap szöveghúzásainak pikantériája különben, hogy esztendő múl­ tán Madách népet féltő haragvása ott izzik majd A fa lu jegyzője statáriális tárgyalási jeleneteiben. Timon mit sem ad már azokra a „szájlibcrálisok”-ra, akikre a lap szerkesztői még mindig valamelyest tekintettel vannak. 1844. szeptember 8-i beszámolójában sér­ tett iróniával reagál a cikkét „tömjénillatú­ vá'’ szelídítő eljárásra, egyszersmind más módon is kifejezésre juttatja markáns írói­ politikusi öntudatát. Vállalt feladatát nem a regisztráló, krónikás írnok, hanem a gondo­ kat feltáró politikus-publicista tevékenysé­ gében jelöli meg: „...Ha csupán az úgyneve­ zett érdekes tárgyakat , melyek már több­ nyire későn jövő utasításokból állanak, akarnám közölni, levelemet igen röviden vé­ gezhetném; de én azt hiszem, a megyei élet másik oldalának: szociális viszonyainknak s beladminisztrációnknak megismertetése, aligha az elsőnél kevésbé érdekes”.27 Való­ jában Madách nem annyira informálni, mint inkább felrázni, megdöbbenteni, sőt olykor epatírozni kívánja az olvasót. Sok­ kolni lelkiismeretét, a tények leplezetlen feltárásával eszméltetni őt a kiáltó szociális egyenlőtlenségekre. Bármennyire jól ismert reformkérdések­ ről számol is be tudósításaiban, azokban né­ hány kedvelt ideájához vezérmotivumokként vissza-visszatér. Központi gondolata például a népnevelés fontossága, amelyet összefüggésben lát a közérdek fogalmának demokratikus értelmezésével. Madáchnál a közérdek valamennyi magyar állampolgár érdekét egyenlően felöleli, s ha ez a művelt­ ségi egyenlőtlenség következtében nem le­ hetséges, akkor e célt a népmilliók nevelése útján kell szerinte mielőbb nivellálni. A népnevelés tehát nála a jobbágymilliók poli­ tikai participációjának előkészítő lépcsőfo­ 189 �palócföld 95/2 ka. Kétségtelen: a népnevelés Eötvöséknek is kedves eszméje volt. Ok azonban általa elsősorban a városi polgárságot és a honoráciorokat kívánták a közéletbe bevonni, a jobbágyság politikai részvételét hosszabb távra tervezték, mint az elégedetlenség emésztő lázában égő Madách. Az ő nemzet­ felfogása még osztatlanabbul az egyenlőség és a testvériség princípiumaira épül, mint centralista társaié. Ezzel van összefüggésben másik sarkelve is: „...mindaddig, míg személy és személy közt sorompót tűr a törvény, száz anomáliá­ nak s különböző hatóságokban különböző magyarázatnak adunk alkalmat.”28 Madáchnál e tézis nemcsak jogegyenlőséget je­ lent, hanem a feudalizmus mindenfajta kö­ töttségének teljes felszámolását. S ennek a tempóját nála nem mérsékli a nemesi szár­ mazás semminő emléke, az osztálya sorsán való aggodalom semmiféle reminiszcenciá­ ja. Timon nem ismer kompromisszumot, szíve mélyén nem fogadja el igazán az érde­ kek egyeztetésének és egyesítésének ellen­ zéki stratégiáját. Timon demokráciát akar minden téren, maradéktalanul. Hogy mind­ ez a rendi Magyarországon mennyiben rea­ lizálható? Az eszméiben élő ember számára ez a kérdés nem bír igazán jelentőséggel. Számára az igazság sokkal fontosabb, mint a valóság. Timont érzületileg a jelenhez nem köti semmi, a múlthoz még kevesebb. Ő a jövő Magyarországa után eped, egy eszményi „népnemzet” együttélése után sóvárog, hol a szabadság mindenekelőtt a képességek maradéktalan felszabadítását jelenti, hol a polgártársak sokaságának szolidaritása ga­ rantálja az emberi méltóság feltétlen tiszte­ letét. Petőfi mellett ő éli át a reformkorban a legfájóbban a „milliók egy miatt” tudatát, 190 s ő vágyódik legforróbban annak az időnek elkövetkezése után, amikor ő maga is, a csá­ szári és kamarás fia, egy lehet a milliók szö­ vetségében. Tudósításai nemcsak azáltal megragadóak ma is, hogy egy idealista nagy lélek "szentséges elvei"-t sugározzák, hanem azál­ tal is, hogy egy nagy költő, egy vérbeli orátor és stiliszta alkotja őket. Madách előadói modorának személyessége, alanyisága, lírai hevülete legalább annyira számít cikkeiben, mint tényközlése. Az elbeszélő lírikum meg­ annyi változata bomlik ki előttünk. Sorai gyakran szinte lüktetnek a lebéklyózottság és a változtató akarat egymásnak feszülő kettősségétől. A felháborodás, a tehetetlen harag kitöréseitől, amelyek átszikráznak a mégoly hivatalos beszámolók tényismertetésein is. Az elkeseredés azonban csak az egyik lí­ rai hangoltsága Timon lélekállapotának. Ugyanilyen energiával lobban fel benne oly­ kor a remény lángja is (nemegyszer mármár irracionális lobogással), eszméinek fű­ tőanyaga kiemeli őt pesszimizmusából, a depresszióra a haladáshit himnikus hangjai válaszolnak. Ez az érzelmi dualizmus és po­ laritás egy dráma atmoszféráját lopja a tu­ dósításokba. Közülük azok a legérdekeseb­ bek, amelyeknél egyazon cikkben figyelhe­ tők meg a végletesen ellentétes hangulat-, kedély-, érzésmód-, elbeszélői szint- és sík­ váltások, ahol az eredeti epikai magatartás szempillantás alatt ellentétébe fordul át, majd idő múltán ismét vissza változik az eredeti hangulat. A szövegkompozíció "ki­ lengései" híven adják vissza a lélek szélsősé­ ges modulációit, az alkotói psziché szinte skizoid kettősségét. Mintha egy tudathasa­ dásnak lennénk olyankor átélői, egyszer­ smind annak is, hogy Madách végsőkig fe- �palócföld 95/2 szítéit személyiségében a haladás hite mi­ ként küzdi le mindazt, amit a napi valóság oly kiábrándítóan diktál. Előfordul, hogy épp a lapidáris stílus el­ lentétét, a terjengős-hosszadalmas tényfelsorakoztalást használja fel arra, hogy ironi­ kusan karakterizálja a rendek szónoklatai­ nak ürességét. Ez esetben a bőbeszédű, szét­ folyó ismertetés folyamatából sokáig hiány­ zik minden szerzői kommentár, egyéni ref­ lexió: a lényegtelen felszólalások krónikája arra hivatott, hogy visszaadja a nemesi át­ laggondolkodás lélektelenségét. Kifejező eredménye ennek Madách utolsó előtti, 1845. november 16-án megjelent tudósítá­ sa. Értékelő kommentár itt csak a rendkívül elnyújtott, a semmitmondást egyfolytában érzékeltető beszámoló végén hangzik fel, akkor viszont az író addigi stílusképével éles ellentétben, poentírozottan tömören: „...ki megyei gyűléseket ismer, az ismétlések lélekölo seregevei regen találkozott.” Madách akkor írja legjobb cikkeit, ha szemtől szembe polemizálhat, miként azt teszi a Védegylet körül gróf Dessewffy Emillel folytatott vitájában. 0 Itt már nem kellett egyáltalán tekintettel lennie megyei részérde­ kekre, helyi ellenzéki kollégáinak érzékenysé­ gére - a gondolatok pcngeélcsen fogalmazód­ nak meg a tollán. S ez a metszőén támadó, hajszálpontos logikájú érvelés, amellyel a konzervatív Budapesti Híradó vezérének a birodalmi érdekeket a hazainak elébe helyező argumentációjával két cikkben is szembefor­ dul, Ismét tanúsítja az eltérést a centralisták felfogásától. Kétségtelen: ők sem ellenezték a Védegyletet, helyet adtak az azt támogató cikkeknek, de sokat nem vártak tőle. Ehelyett sokkal inkább vámszövetségre törekedtek Ausztriával. Madách viszont mit sem remélt már Bécstől, lelkesen egyetértett e ponton a kossuthi intenciókkal, s a vitában azok vé­ delmére mozgósította ismert szentenciózus gondolatformálását, ellcntétező megszemé­ lyesítéseit, patetikus szónokiságát. Különö­ sen a Dessewffy személyeskedő megjegyzé­ seire válaszoló második cikk vall publicistái mesterkézre: egy konzervatív személyiség vitamódszerének elemzése a hazai konzerva­ tivizmus szellemi habitusát, csúsztatásokra építő érvelési metódusait mutatja be igen meggyőzően előttünk. 1845. december 2-a után Timon nevével nem találkozunk többé a Pesti Hírlapban. Ehelyett 1846. január 11-én a megszokott rovatban a következő híradás jelent meg: „tisztelt levelezőnk lemonda”. Eltántorodott volna a centralista eszméktől, elkesere­ dett volna - miként ekkor Eötvös - agitációjuk hatástalansága miatt? Ennek nyilván­ valóan ellentmond az a tény, hogy Madách éppen akkor veszi fel a konzervatívok által legújabban odadobott kestyűt, s polemizál a Timon-cikkckben megszokott lényeglátás­ sal és lendülettel - a Jelenkor 1845 januári két számában egy Keresztury József nevű szerző municipalista nézeteivel.31 Madách más ok miatt hallgatott el. Nem azért, mert nem értett egyet többé a centra­ listák eszméivel, hanem azért, mert akkori magatartásukkal nem volt képes azonosítani magát. 1845. november 18-án ugyanis öszszeült Batthyány Lajos elnökletével az el­ lenzéki vezetők értekezlete, melynek köve­ telései alapján a centralisták - az egység óvásának érdekében - kényszerűen bele­ mentek abba, hogy központosító agitációjukkal felhagynak. Eötvös és Trefort ráadá­ sul szavukat adták arra is, hogy a Pesti Hír­ lapba többé nem írnak. Az utóbbi alól az 1846 februári ellenzéki értekezlet ugyan feloldotta őket, de Batthyány külön is fel­ 191 �palócföld 95/2 kérte Eötvöst, hagyjon fel vezércikkeivel. A fejleményekről Madách 1846 első napjai­ ban értesülhetett. Ha máshonnan nem, úgy a Pesti Hírlap 1846. január 1-én megjelent vezércikkéből bizonyosan, melyben Csegery Antal a centralista agitáció szüneteltetését bejelentette.32 A költő ebben nyilvánvalóan elvfeladást látott, olyan kompromisszumot, amelyet ő a maga részéről elfogadni nem tudott. S hogyan szólhatott volna tovább ő, amikor Eötvös is hallgatni kényszerült? Úgy érezte, hogy az ellenzék gyakorolta belső cenzúra számára is elnémulást parancsol. A történtek nyomán megszűnt kapcsola­ ta a centralistákkal, de nem szűnt meg azok általa is vallott egyes eszméivel. Madách kit egyik elemzője méltán nevez „katexochén eszmei ember”-nek33 - töretlenül ment tovább a maga útján. (Az 1944. IX. l-én Csesztvén elhangzott előadás bővített változata.) Jegyzetek 1. Madách Imre - Szontagh Pálhoz. 1844.VI.12. In: Madách Imre: Összes művei. S.a.r. Halász Gábor. Bp. é.n. [1942] Il.k. 971. 2. Uő. - Lónyay Menyhérthez. 1844.V.8. In: Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei. It 1959. 100.- Szontagh Pál nógrádi tudósí­ tásairól: Praznovszky Mihály: A Pesti Hír­ lap nógrádi tudósítói. In: P.M.: Madách és Nógrád a reformkorban. Salgótarján, 1984. 97-112. 3. A szakirodalomból: Bérczy Ká­ roly: Madách Imre emlékezete. 1866. In: M.I.: Összes művei. Bp., 1880. I.k. XIXXXVIII.; Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Bp., 1900.; Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. 2.kiad. Bp., 1922.; Balogh Károly: Madách 192 az ember és a költő. Bp., é.n.; Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága (Madách és az Athenaeum). Bp., 1963.; Uő.: A fiatal Madách Pesten. Studia Litteraria VII. 1969. 121-136.; Horváth Károly: Madách Imre. Bp., 1984. 4. Praznovszky Mihály i.m. 97112. - Madách Kossuthról: Madách Imre Lónyay Menyhérthez. 1841.IX.6. In: Győrffy Miklós i.m. 97.; Madách Imre Szontagh Pálhoz. 1843.VIII.6. In: Madách Imre i.m. Il.k. 952.; Uő.: Válasz a nyílt levél­ re a centralizáció ügyében. Uo. 634-648. 5. Radó György: Madách Imre. Életrajzi kró­ nika. Salgótarján, 1987. 6. Madách Imre Lónyay Menyhérthez. 1841.IX.6. In: Győrffy Miklós i.m. 97.; 1841.VI.23. Uo. 99.; Madách - anyjához. 1842.IV.25. In: Madách Imre: Összes művei. Bp. é.n. (1942) Il.k. 918-919. Madách Nógrádba való viszszatéréséről: Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus Madách-arcképhez. Palócföld 1970. 3-4.sz. 86-89. 7. Madách Imre - Ló­ nyay Menyhérthez. 1844.V. 8. In: Győrffy Miklós i.m. 100.; Uő. - Szontagh Pálhoz. 1845.11.25. In: Madách Imre i.m. Il.k. 973974. 8. Uő. - Szontagh Pálhoz. 1848.II.2. Uo. 982. 9. Sréter János második alispány: Nóg­ rád megye beligazgatása állapotáról hivata­ los jelentés. Pesten, 1842; Kamarás Béla: Madách Imre ifjúkori drámái és novellái. Pécs, 1941. 10.; Szabó Béla: Madách Imre politikai tevékenysége Nógrád megyében. In: Madách-tanulmányok. Szerk. Horváth Károly. Bp., 1978. 279-303.; Horváth Ist­ ván: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjá­ nak megítélése alapján. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1981. Salgótarján, 1981. 181-201.; Praznovszky Mihály i.m. 10. Fenyő István: Az Athenaeum, a libera­ lizmus eszméinek központi fóruma. In: F.I.: �palócföld 95/2 Magyarság és emberi egyetemesség. Bp., 1979. 219-349. 1 1. Baranyi Imre: A fiatal Madách Pesten. Studia Litteraria. VII. 1969. 136.; Kcrényi Ferenc i.m. 83-86. 12. T. Erdélyi Ilona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor. Bp., 1965.; Fenyő István: A "mozgalomliteratura" koncepciója Ka­ zinczy Gábor írói körében. In: F.I.: Magyar­ ság és emberi egyetemesség. Bp., 1979. 358391. 13. Madách Imre - Lónyay Menyhért­ hez. 1840.VI.19. In: Győrffy Miklós i.m. 92. 14. Uő.: Csak tréfa. In: Madách Imre i.m. I.k. 95-218. 15. Uő.: A rab költő (Kazinczy Gábor hagyatékából). Uo. Il.k. 838-840. Halász Gábor jegyzete: Uo. Il.k. 1201-1202. 16. Győrffy Miklós i.m. 95-96. 17. Fenyő István i.m. 380-381. 18. Kerényi Ferenc i.m. 83-86. 19. Fenyő István i.m. 380. 20. Madách Imre: Válasz a nyílt levélre a cent­ ralizáció ügyében. Jelenkor 1846. 5-6.sz. 1.18-22. In: Madách Imre i.m. Il.ki. 634-648. 21. Alexa Károly: Szegény-dal. Egy Madách-vers kalandos története. It 1970. 447451.; Kerényi Ferenc: Madách Imre hagya­ tékának néhány filológiai problémája. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1983. 41-45. 22. Madách Imre - Szontagh Pálhoz. 1847 őszén. Madách Imre i.m. Il.k. 980. 23. Madách Imre cikkei a Pesti Hírlapban: 367.sz. 1844.VJI.7.; 385.sz. IX.8.; 394.sz. X.10.; 409.sz. XII. 1.; 415. sz. XII.22.; 428.sz. 1845.II.6.; 497.sz. VII.4.; 574.sz. XI. 16.; 583.sz. XII.2.; Iparvédegyesület. 405.sz. 1844.XI.17.; Nyilvános köszönet gr. D.E.nck. 416.sz. XII.26. A cikkek újabb kiadása: Madách Imre i.m. Il.k. 607-628., 628-634. 24. Y. [Csengery Antal]: Cormenin. Újabb Kori Ismeretek Tára. Pesten, 1850. Il.k. 219-222.; Czóbel Ernő: Válogatott írásai. Bp., 1963. 416-422. 25. Madách Imre: Szó­ zat törvényhatóságainkhoz a Telekdíj ügyé­ ben. Társalkodó 1844. 31.sz. IV. 18.; Kos­ suth válasza: Kivetés és kezelés. Pesti Hírlap 1844.V.2.; Madách Imre viszontválasza: Még egyszer a telekdíjról. Társalkodó 1844. 38.sz. V.16. A vitáról: Győrffy Miklós: Elkallódott Madách-Kossuth vita. It 1962. 152-159. 26. A kihagyott részletek: Madách Imre i.m. Il.k. 1183-1184. 27. Uo. Il.k. 609-610. 28. Uo. Il.k. 621. 29. Uo. Il.k. 625. 30. Madách és a Védegylet kapcsolatáról: Szabad György: Ma­ dách politikai hovatartozása a reformkorban. Műhely 1983.5.sz. 11-22. 31. Madách Imre: Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében. Jelenkor 1846. 5-ó.sz. 1.18-22. - Madách Imre i.m. Il.k. 634-648. 32. Eötvös József kiadat­ lan írásai. Összeáll., s.a.r., a bev.tan.-t és a jegyz. írta Fenyő István. Bp., 1971.14. 33. Németh G.Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Bp., 1971. 151. 193 �palócföld 95/2 Krizsán László Allegória és aktualitás a Madách-kutatásokban 1956 után Madách Irodalmi hagyatékának minden­ kori aktualitásáról Babits Mihály az alábbi­ akat írta: „Olvasd újra müvét s úgy fo g hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol; szédül­ ten és remegő ujjakkal teszed le a könyvet. A versek, amik nehézkesek és avultak vol­ tak megírásuk napján, frissek ma, mintha tegnap keltek volna...” - Babits Mihály c zseniális történelemszemléletét az 1956-ot követő esztendőkben még nem ismertem. Ámde „életem legégetőbb problémái” elve­ zettek Madách Imréhez, s a madáchi életmű kutatása során láttam meg alakjában és sor­ sában koromat, kortársaimat, meg azt a pá­ ratlan lehetőséget, hogy róla, küzdelmeiről szólva, beszélhetek korom "eseménnyé" deg­ radált nemzeti szabadságharcáról. Babits látnoki szavai a gyakorlatban iga­ zolódtak. A madáchi hagyaték, mint valami "véres aktualitás" előtárta 1956 és a forra­ dalmat követő évek valóságát és e kor köz­ vetlen hasonlóságát Madách életének utolsó másfél évtizedével. 194 Az 1849-et és 1956-ot követő évek leg­ szembetűnőbb azonossága, hogy mindkét időszakban egy levert szabadságharc utáni megtorlás gyötrelmeit szenvedte a nemzet. Mindkét alkalommal orosz fegyverekkel némították el a forradalom - és szabadság hangját. Mind 1849, mind 1956 után az ország külső függősége erősödött, és a belső, ter­ ror-intézkedéseknek megfelelő igazgatást egy külső hatalom által irányítón, nemzet­ áruló csatlóskormány végezte. A cenzúra mindkét történelmi időszakban az irodalom legfőbb szabályozója volt. Hasonlóság mutatkozik a két korszak között abban is, hogy mindkét alkalommal erős emigráció és hatékony nemzetközi mozgalmak szerveződtek külföldön, ame­ lyek némileg csökkenteni tudták a terror tob­ zódását. Az analógia a két korszak eseményei kö­ zött szinte önként tárulkozik fel. Megerősíti továbbá a hasonlóság vonásait egy nem ese­ ményszerű, hanem lelki-akarati tényező is, az újrakezdés szándéka. Ezen elhatározás a �palócföld 95/2 társadalom jelentős részében élt 1956 után, különösen a megtorlás legvéresebb idősza­ kában, és emlékeztetett az 1861-es visszatörési kísérletre, 1848 eszméihez. A két korszaknak Madách személyében közös hőse, a forradalomért és nemzeti sza­ badságért küzdők és szenvedők történelmi prototípusa bontakozott ki. Az a költő, aki már 1945 után céltáblá­ jává vált a marxista ideológusok meg-megújuló támadásainak, és akinek művét a be­ vezető sorokban idézett Babits úgy jelle­ mezte, hogy „egyetlen igazában filo zó fia i költemény a világirodalomban E megállapítás szolgálhat akár elégséges magyarázatul is ahhoz, hogy miért lett szál­ ka a marxista teoretikusok - Lukács György, Révai József és mások - szemében a Petőfi mellett egyetlen, világirodalmi mér­ cével mérhető magyar költő? Élete aligha adott okot bármiféle kedvezőtlen megítélés­ re, hiszen 1848-49 cselekvő katonája volt. Igaz, Lukács és Révai még úgy tudta, hogy "betegsége miatt nem vett részt a forrada­ lom és szabadságharc eseményeiben". Ám a költő Habsburgok általi bebörtönzéséről és 1861-es politikai szerepléséről feltétlenül tudomással kellett bírniuk. Eme tényeknek pedig, egy olyan politikai párt képviselői­ ben, amely párt a magyar múlt forradalmi, szabadságharcos és haladó hagyományainak egyetlen örököseként reklámozta magát, tiszteletet, s nem bírálatot kellett volna kiváltaniok. A marxistákat azonban nem Madách, hanem műve, tfA z ember tragédiája ” érde­ kelte. Az sem irodalmi értékei és jelentősé­ ge miatt, hanem mert egy másfajta, a mar­ xizmustól eltérő gondolkodás terméke volt, alkalmas és képes arra, hogy megbontsa az előírt közgondolkodás egységét, és hogy tár­ sadalmi elégedetlenséget serkentsen. Ma­ dách művének ilyen megítélése a napi poli­ tika hatalmi kérdésévé degradálta a világirodalom "egyetlen igazában filozófiai köl­ teményét". A szocialista társadalmi eszmény - de még inkább a hatalom megtartásának min­ den eszközt felhasználó gyakorlata - nem tűrhette a társadalmi rend elleni folytonos lázongás jelenlétét a közgondolkodásra nagy hatást gyakorló irodalomban. A szo­ cialista társadalmi és hatalmi felfogás nem tűrhette olyan hős létezését - akárcsak az irodalomban is -, aki szembekerül a fe n n ­ álló renddel, a közösséggel, s konfliktusá­ nak egyéni indítékai vannak, és végül az egyén és társadalom párharcának erkölcsi győztese: az individuum. A párt ideológusok ezen félelme komi­ kus- és hatalommániákus voltában valame­ lyest hasonlított azokra a kétségbeesett, ha­ talomféltő intézkedésekre, melyekkel a XIX-XX. század fordulóján "Európa beteg embere" II. Abdul Hamid török szultán igyekezett védeni pozícióját. Ismeretes pél­ dául, hogy az elektromosság alkalmazását és felhasználását sokáig azért hátráltatták, mert a villanyáramot termelő dinamó neve vészesen hasonlít a császári palota felrob­ bantására is alkalmas dinamitéra. Jobb te­ hát a hatalomra veszélyes fogalmakat kirekeszteni a társadalom tudatából! Madách és „Az ember tragédiája” ellen felvonuló ideológusok és „irodalmárok” va­ lóságos "nemzeti ihletésű" gondolkodók­ ként, teljesen önállóan cselekedtek. A szov­ jet vezérlőpártot és annak irányítóit min­ 195 �palócföld 95/2 denben szolgaian követő magyar „eszmefe­ tés napi és gyakorlati taktikáját alkalmazva, lelősöknek” talán ez, a Madáchot és müvét az ideológia területére vitték az általuk felmegcélzó támadás volt az egyetlen olyan idézeU Madách-problémát. Az ideológia pajzsa biztos védelmet és megnyilatkozása, amelyet nem Moszkva győzelmet ígért, hiszen senki nem akadt az kezdeményezett és irányított. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a országban, aki kétségbe merészelte vonni a Madách-vita azért folyhatott a nemzeti kez­ marxizmus, a történelmi materializmus min­ deményezés jegyében, mert az irányító den kérdésben érvényes igazságát és megha­ „testvérpárt” vezetői nem ismerték sem tározó érvényét. Aki hasonlót merészelt, azt nyomban a Madách Imrét, sem művét. így, a tudatlan­ ságuk és ismereti hiányaik miatt hallgató forradalom-, a munkásosztály ellenségei­ szovjet „útmutatók” a kor emberei és az nek táborába taszították, ahonnan rend­ utókor szemében, némileg a hallgatás böl­ szerint nem volt visszatérés. Kivételt je ­ lentett valami olyan esemény, amikor a cseinek szerepében maradtak meg. „Az ember tragédiáját” orosz nyelven a marxista filozófia mindenhatóságának és közönség 1904-ben ismerhette meg. Ekkor fölényének látványos demonstrálására jelent meg a szakmája szerint zoológus Ho- volt szükség. Ilyenkor a „tévelygései” mi­ lodkovszkij Tragédia fordítása. A dráma att kegyvesztett tudós, hamut hintve a fe­ színpadi bemutatására azonban nem került jére, sűrű mellveregetések között, önkri­ sor. Ily módon az 1950-es években - oroszor­ tikának nevezett nyilvános önmocskolás szági megjelenése után fél évszázaddal - „Az árán olykor visszatérhetett a tudományos ember tragédiáját”, az irodalmi alkotást szin­ életbe „bólogató Jánosnak”. Ám az ilyen te senki sem ismerte. De talán nem is igen ér­ eset ritka és kivételes volt. Az „elhajlót” dekelte a nagy unióba kényszerített népeket rendszerint a teljes kirekesztés és tudo­ az irodalmi tragédia, amikor hatalmas orszá­ mányos megsemmisülés várta. Olykor még guk két világrészre terpeszkedő színpadán az fizikai is! Azokat a kérdéseket, melyeket az ideo­ ember tragédiájának valóságos, véres és meg­ semmisítő felvonásait élték át. A Madách lógiai "tisztázás" ködös világába hurcoltak, művével kapcsolatos oroszországi ismereti hi­ nem adatokra támaszkodó elemzés útján, ányokat egyébként meggyőzően „dokumen­ hanem a dialektika csűrés-csavarásával pró­ tálja” Gyerzsavin és Poljakov enciklopédikus bálták magyarázni. Ilyen ideológiai téren munkának szánt, 1955-ben Moszkvában meg­ ment végbe Madách Imre életművének érté­ jelent kétkötetes összefoglalása „A népi de­ kelése is. Ilyen helyzetben egy tudományos alapos­ mokratikus országok klasszikus dramaturgiájá"-ról, amely 18 sorban (!) emlékezik meg ságra és valósághűségre törekvő Madáchportré megrajzolására csak úgy mutatkozott Madáchról és műveiről. Visszatérve a pártideológusok önálló ak­ némi remény, ha sikerült a költő életművének ciójához, különösebb nehézség nélkül felis­ vizsgálatát az ideológia homályából a tények merhetjük a törekvést, ahogy a hatalomfél­ és adatok világosságába átterelni. 196 �palócföld 95/2 Ezen, irodalomtörténeti fordulatként is ér­ tékelhető változás sikerét leginkább az életrajzi megközelítés módszerének alkalmazásával véltem elérni. E módszer alkalmazásának lehetőségét az a körülmény teremtette meg és vitte sikerre, hogy 1959 folyamán sikerült meglelnem azokat az okmányokat, amelyek Madách I mrét egé­ szen új történelmi szerepben, az 1848-49-cs forradalom és szabadságharc "küzdő embere­ ként", Nógrád megye katonai főbiztosaként mutatják be. Madách katonai főbiztosi iratainak feltalá­ lásakor a felfedezés örömének mámorában elő­ ször csupán az évszázados „beteg Madách"hi­ edelem eloszlatása volt célom és annak bizo­ nyítása, hogy Madách betegsége ellenére is te­ vékenyen részt vállalt a forradalom és sza­ badságharc küzdelmeiből és az ezzel járó ne­ hézségekből. Annak felderítése, hogy Madách Imre való­ ságosan és közvetlenül is részt vett a forrada­ lom és szalxidságharc küzdelmeiben, az 1956ot követő években azért volt páratlanul fontos, mert nemcsak egy százados, az irodalomtörténelemben immár meggyökeresedett és a költő egész emberi magatartását meghamisí­ tó tévedést korrigált, hanem, mert ezen túl, adatok nyilvánosságra hozatalával lehetőség adódott a forradalomról beszélni általában, egy olyan korban, amikor a félelem egy, az egész országot megfertőző görcsös járványt, a társadalmi szájzár nyavalyáját váltotta ki. A forradalomról ejtett szó 1956-ot kö­ vetően, még ha korábbi társadalmi sors­ fordulókra, a francia forradalomra, vagy 1848-ra vonatkozott is, félreérthetetlenül egyet jelentett az 1956-os forradalommal. Jól tudták ezt a közvélemény és közgon­ dolkodás diktátorai is, és ezért igyekeztek a forradalom szót kerülni, kivonni a közhasz­ nálatból és valami mással helyettesíteni. Ez az óvatosság odáig terjedt, hogy a történeti irodalomban is szünetelt ezen esztendőkben olyan írások publikálása, amelyek a forra­ dalmak érzelem- és gondolatvilágával zavar­ hatták volna a börtönnel és akasztófával helyreállított „köznyugalmat”. De egy évszázados történeti tévedés cáfola­ ta - amely Madách 1848-49-es szabad­ ságharcos tevékenységének okmányokkal tör­ ténő dokumentálásával kapott még nagyobb hangsúlyt - tisztán tudományos jellegűnek tűnt, és alkalmasnak arra, hogy jól elrejtse a forradalomra való emlékeztetés szándékát. A következőkben mind határozottabbá vált az a felismerés, hogy Madách Im­ rének a szabadságharcban való részvéte­ lét igazoló iratok alkalmas okmánybázist jelentenek egy az életrajzi kutatás mód­ szerével végzendő új M adách-portré ki­ alakításához♦ egyben arra is remény kí­ nálkozott, hogy az életrajzi kutatás mód­ szerével produkált eredmények, újszerű­ ségükkel, lenyűgöző erkölcsi és nemzeti tartalmukkal ki tudják ragadni a „Madách-kérdést” a kommunista ideológia homályából és meggyőzően m utatják meg mindenkinek, hogy egy m ásfajta ku­ tatás felé történő elmozdulás milyen eredményekhez vezet! Valóban, az a körülmény, hogy a Madách-kutatások terén az élettörténcti kuta­ tás módszere olyan ragyogó eredménnyel lephette meg a tudományt és közvéleményt, hogy egy száz éves tévedést, a beteg Ma­ dách teóriáját a küzdő Madách alakjával cserélhette fel - mégpedig hiteles okmá­ 197 �palócföld 95/2 nyokkal igazolva - egyszerre nevetségessé Főigazgatóság sokáig „fektette” a „Doku­ tett minden ideológiai ködösítést, és reprez­ mentumok Madách Imre élettörténetéhez” entálta, hogy ííj és valósághű adatok kizáró­ cím alatt összegyűjtött okmányok kéziratát. lag az életrajzi-tényfeltáró módszer alkal­ A Főigazgatóság kitért a kiadás engedélye­ mazásával ismerhetők meg, s hogy az írott zése végett bemutatott kézirat írásbeli és dokumentumok világosságából egy új és hi­ részletes elemzése elől. Egyik telefonon közölt vélemény tanú­ teles Madách alak bontakozik ki. Olyan Madách, aki a társadalmi elméle­ sága szerint a cenzúra-hatóság nagyon is tek és az emberiség sorskérdéseinek gyakor­ megértette a Madách-téma aktualitását és lati próbakövét jelentő mozgalmakban szi­ allegorikus voltát. Célszerűtlennek tartották lárdan és egyértelműen állt a nemzeti füg­ az 1861-es iratok összekapcsolását és getlenség és a forradalom mellé és erőt véve együtt emlegetését az 1848-49-re vonatko­ a beteg test gyengeségein, vállalta a szabad­ zó iratokkal. Nem érvelhettem azzal, hogy ságharc minden nehézségét, fáradalmát, ve­ ezek szervesen összetartoznak, hiszen Ma­ dách - mint oly sokan 1861-ben - a forra­ szélyét és következményeit. Ezt a Madáchot nem vádolhatták többé dalom, a szabadságharc felújítását, az új ideológusok a társadalmi eszméiben és történe- idők követelményeinek megfelelő folytatá­ lemfelfogásában jelentkező eltévelyedésekkel, sát várta az 1861-es változásoktól. A levert hiszen ez a költő az életét kockáztatta a nemzeti forradalom és nemzeti szabadságküzdelem függetlenségért és a társadalmi haladásért, azo­ után az 1960-as években, az újrakezdésre kért a célokért, melyeket Tragédiáját >an az embe- történő utalás - még történeti vonatkozás­ ban is - „ellenforradalmi” agitációnak, mi riség törekvésének végső céljává tett. Madách Imrének az 1848-49-cs forra­ több felkelésre történő felhívásnak számí­ dalomban és szabadságharcban való tevőle­ tott, mivel az „újrakezdés” kifejezést és fo­ ges részvételét igazoló okmányok felkutatá­ galmat a hatalom urai akkoriban a legrövi­ sa tehát új ccsctvonásokkal rajzolta meg a debb politikai jelszó, a MŰK - Márciusban Madách-portrét és ama igyekezetét is jó újra kezdjük! - programjával azonosították. Ennyi politikai tilalomfát állítottak eredménnyel szolgálta, hogy a költőt és al­ kotását élete és tevékenysége, ne pedig párt­ egy nagyjelentőségű, az irodalomtörténet érdekek nézőpontjáról ítéljék meg. Az új vonatkozó területét gyökeresen módosító adatok azonban, bármily szilárd alapot je­ tudományos felfedezés közkinccsé tételének lentettek is egy új szemlélet és alkalmazott útjába. Már semmi remény sem maradt az kutatási módszer tudományos kidolgozásá­ iratok közlésére Madách Imre halálának 100. hoz, azok társadalmi befogadására, akkor, évfordulójáig, ezért az iratokat a pesti megye­ az 1960-as évek elején nem volt meg a lehe­ háza épületében, az egykori kápolna helyisé­ tőség. Nem adódott alkalom ezen új ismere­ gében, kiállításon tártam a nyilvánosság elé, teket tartalmazó iratok publikálására a köz­ és létezésükről, az új felfedezés tudományos tudat addigi téves ismereteinek korrigálásá­ jelentőségéről dr.Varga Pál rádióriportja ré­ ra. A cenzúra akkori főhivatala, a Kiadói vén az egész ország értesülhetett. 198 �palócföld 95/2 A templomi környezet valósággal szentté avatta a kiállított iratokat és az igyekezetét is. Itt, a megyeháza kápolná­ jában találkozott az iratokkal későbbi kiadójuk, dr.Zólyomi J ó z s e f a balassa­ gyarm ati Palóc Múzeum igazgatója és innen, a Tudomány és a Hit kettős szen­ télyéből végre elindulhattak az ism eret­ len dokumentumok, hogy új irányba ve­ zessék a M adách-kutatásokat. A következő évtizedek M adách-irodalm a és a M adách-kutatások új irá ­ nyai bizonyítják e küldetés eredm é­ nyességét. Stefanovits Péter munkája 199 �palócföld 95/2 Chief editor : József Pál Adress of editorial office : H-3101 Salgótarján, Pf.:270 Tel.:(0036) 32-314-386, 32-311-022 200 �Erdős István Égő oltár Széchenyi István szobra Salgótarjánban Bobály Attila szobrászművész Széchenyi-emlékmüvét a megrendelők az új városháza lép­ csős, szűkterére álmodták meg, tömbnyi, monumentális, szürke bctonfalak közé... Amikor 1995. március 15-én sor került az emlékmű avatására, ünnepélyes birtokbavételére, már értelmetlenek voltak a kérdések: miért pont ide került, miért ilyen nagy, miért ilyen kicsi, miért ilyen fényes-ék­ szer, s miért pont ilyen oszlopocskára épült? De e hiábavalóságok ellenére is mindez gondjává lesz a város polgárának, és muszáj körbe-járja az emlékművet, és kérdez, meditál, mérlegel. A lázas tereferék, méricskélések tanúi végül láthatták, egyetértés született a vitatható kérdésekben, és bizonyosságot nyert: a művész - mind az átlagnéző, mind a szigorú szakmai megítélés szempontjai szerint - meggyőző hitelű munkát alkotott. A szakmai kritika máris odaadta az új műhöz az eredeti érték, a maradandó műalkotás rangját, de a városlakók szeretetéhez mintha kellene még egy kis idő, a szokásos megismerési, megértési, megszokási, be­ fogadásai folyam at, amelynek végén bárhol a világon a jó mű végül az élet, a városi kultúra szerves részévé lesz, amit értünkvaló remekműként lehet szeretni, míg a középszerű rutinmü­ vek úgy felejtödnek el, mintha meg sem születtek volna... Bobály A ttila önálló, egyéni szobrásznyelvénval ásította meg f e l adat át. A zt is mondhat­ nánk, ugyanúgy, ahogyan a kazárt Turul-emlékművét vagy a csesztvei hősi emlékszobrát megteremtette. Elmélkedve, kutatva, vívódva, őszinte emberi- művészi kitárulkozással el-el bizonytalanodva dolgozik. A m végül igényessége, győzelme az anyag fe le tt vitathatatlan: a témával való azonosulás, a rátái álás, a formateremtés öröme, az anyagkezelési, téralakítá­ si problémák autentikus megoldása igazolja, mutatja ezt az igényességet. Bobály mintha „az örökdicsőség fénysugaraival "alakítaná, form álná elénk szobrát, ünnepélyes és látható érzelmekkel ragyogtatja meg előttünk a legnagyobb magyar máig is átsütő „életosztó mele­ g é tS zé c h e n y i égő oltár fényes keretében feszül neki a gigantikus ország építő, jövőalakító feladatnak, hogy kelet népét, apatópálok országát-m ég tragédiák, veszteségek á r á n is -a nyugati modernizáció útjára segítse. Bobály emlékmű-szervező új-tárgyiassága nem teszi idézőjelbe, de újraértelmezi a Széchenyi alakjához rendelt tárgyakat, dolgokat: sámándobveröt és pelikánt, kiegyenesedő kaszát és fenyegető, gyökér-kígyókat... Kockáztatja ugyan, hogy általuk irodalmiasabb és „olvasmányosabb"lesz a szobor, de mert biztos a dolgában, mert biztosan érzi, miféle kultúrkörből, miféle hatású motívumokból válogat és applikál egy rendszert Széchenyi köré, nyugodtan, már-már az ősi mesterségek tudóinak biztonságával dolgozik. Széchenyi időszerűsége, a szobrász mai megvalósítási lehetőségei, a tisztelhető, szerethető hős emberi magánya, tragédiája egy csomópontban találkozik. S bizonyos: Széchenyi a második évezred végén középpontjává válik a sürgetésnek - az ország, az életviszonyok modernizációja elkerülhetetlen! �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5ffc654395cc52058e625fbf616ac884.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika