https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7dacd1a670c89e345201539b35bd97dd.pdf 94a718532410bd7f5cabb2e2db748aee PDF Text Text XXIX. évfolyam január-február �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett 1994. évi országos Madách Imre Irodalmi Pályázat eredményhirdetése Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány I. díj Andor Csaba II. díj Szenográdi Ferenc Budapest Erős, mint a halál jelige Szécsény Szécsény a történelmi változások sodrában jelige III. díj Kántor Lajos Kolozsvár (Románia) Átminősülés jelige Salgórtarján In memoriam jelige Esztergom Liget jelige Budapest Madárjóslás jelige Zalaegerszeg Pomáz Egérvár jelige Siraká sztraná mája rádnája jelige Ardamica Ferenc Tari István Marschalkó Zsolt Losonc (Szlovákia) Óbecse (Jugoszlávia) Salgótarján Kálnay Adél Dunaújváros Dibócziné, Ambrus Enikő Pásztó Sorompó jelige Bácskai jelige Egy jenki, Alice és Gulliver a falanszterben jelige S most a valónál mind elámulunk jelige Egy szerelem alakváltozásai jelige Dicséretben részesült Bobál Gyula Versek, széppróza I. díj Onagx Zoltán II. díj Pető Tóth Károly III. díj Chak István Karsay Sándor Dicséretben részesült Balassagyarmat város díja T. Pataki László Salgótarján Szellemtestvér jelige Salgótarján Salgótarján Környezetbarát jelige Üveggyári álmok Salgótarján város díja Dr. Baráthi Ottó Dr. Gajzágó Aladár �palócföld 95/1 Tartalom Szepesi Attila Szent Margit-legenda (vers) 3 Madách Imre emlékünnepség ’95 Turczi István Pályázók és pályamunkások Gáspár György Biztos kamatozás Sárándi Jó zsef versei 7 10 12 VITA Bilecz Endre Választás előtt - választás után 16 VALÓSÁGUNK Hatvani Dániel A szabadság rejtett ösvényei Erdős István Isten kemencéje 26 36 Romhányi Gyula Földközel (vers) Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben (novella) 42 45 MŰTEREM Rideg Gábor Egy próteuszi műfaj megmutatkozása 57 József Attila A szolnoki hídon 62 MŰHELY Andor Csaba Radó György emlékezete Radó György József Attila életrajzi krónikája (1905-1922) 63 70 l �palócföld 95/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ E számunk szerzői: Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), A rdam ica Ferenc író (Losonc, Szlovákia), Bilecz Endre politológus (Balassagyarmat), E rdős Istvá n író-publicista (Salgótarján), Gáspár György tanácsos (Budapest), H atva­ ni Dániel író (Diósjenő), Radó György iro­ dalomtörténész, Rideg Gábor műkritikus (Budapest), Romhányi Gyula költő (Balassa­ gyarmat), Sárándi J ó z s e f költő (Leányvár), Szepesi A ttila költő (Budapest), Turczi I s t ­ ván író, költő, műfordító (Budapest). * E számunk illusztrációs anyagát Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig a V I I . Salgótarjáni Rajzbiennálé anyagá­ ból válogattuk. Borító I.: Swierkievicz Róbert grafikája; borító IV:.Asszonyi Tamás A népakarat fája című emléktábla látható. Fotó: Buda László, Gyurkó Péter. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) 2 �palócföld 95/1 Szepesi Attila Szent Margit-legenda „...Bódog-Asszonnak klastromában, Nyulaknak-Szigetében, nagy erős bizonságnak és hit­ nek alatta Szent Margit aszszont lelék csodálatos életű szentnek, miképpen életében meg vagyon írva...” (Jókai-kódex) Boldog királylány, jele margaréta, hajló virágszál, mennyei mátka: haja fürtjét szellő bontogatja, hamvas arcát napfény záporozza. Szeme párja tavak tiszta tükre, hangja halkult harangok ezüstje. Távoli tornyok hívják hiába, szirom keringél lépte nyomába. 3 �palócföld 95/1 Királyok sarja, szolgálók cselédje, kórságos lelkek járulnak elébe: vakok és bénák, nyálzó eszelősök, enyhülni vágyó nyavalyatörősök. Nem figyel kardos királyfiakra, sem ördögfattyú henye kalmárokra, se kulcsárokra, törvénytevőkre, csak a felfénylő egyetlen igére. Kártyavetők és csillaglátók dúlnak, tornyok repednek, erősségek hullnak: keselyű -szárnyon kering a magasság, alatta dögvész, utálatosság. Tombolnak körül bélpoklos pogányok, Istent káromolva görbe úton járók, vassal csörömpölő püspökök, paráznák, orzó lovagok, koronás garázdák. Fohászkodik értük, magát veszni hagyja, örvények nyílnak fölötte, alatta: �palócföld 95/1 teste a röggé alámerülőben, lelke szárnyakkal emelkedőben. Magát megalázó mennyei mátka, veszendő világ világossága, jut a boldogok seregébe, margaréta-szirmok felragyognak érte. Szeme kékje búzavirágé, haja szálló fürtje aranyeső-ágé: esettek, bávák arcát idézik, kínja megenyhül aki hozzá bízik... Emlékezzetek boldog királylányra, kitaszítottak gyámolítójára, szava csöndjére, tekintetére, sziklát mozdító hite erejére. �palócföld 95/1 Katona Zoltán ecsetrajza �palócföld 95/1 MADÁCH IMRE EMLÉKÜNNEPSÉG '95 Turczi István Pályázók és pályamunkások Hölgyeim és Uraim , Tisztelt Pályázók és Pályamunkások ! Örömmel jelentem, hogy az 1994. évre meghirdetett országos Madách Imre Irodalmi Pá­ lyázat díjkiosztó ünnepségén van mit, van kinek és f őként van miért kiosztani. Nógrád megye közgyűlése és a közgyűlés által jegyzett Palócföld című közéleti, irodalmi és művészeti folyóirat hagyományokhoz híven két kategóriában hirdette meg a jeligés pályá­ zatot: szociográfia, irodalmi riport, esszé- tanulmány illetve, vers-széppróza kategóriákban. A felhívásra több mint 2500 flekknyi terjedelemben 39 pályamunka érkezett a szerkesztőségbe, és külön öröm, hogy nemcsak hazai írók és szakemberek jelentkeztek, hanem határon túliak is, Erdélyből, Bácskából, Szlovákiából. Számomra ez a tény már önmagában értéket teremtő kezdeményezéssé növeli a pályázatot, és a szeizmográf érzékenységével mutatja, hogy a karancsalji epicentrumból induló rezgés-hullámok a Richter-skálán néhány száz kilométerrel távo­ labb is mérhetők. És ez a lényeg, még akkor is, ha a hatásuk nem olyan elemi erejű, hogy a róla szóló tudósítás bekerüljön a tévé-híradóba, vagy szalagcímben szerepeljen az országos napilapokban. Itt és most az a legfontosabb, hogy kimondjuk: a Madách-pályázat rangot vívott ki magának a nem kis számú irodalmi pályázatok között. Tehette ezt két okból: először, mert rangot és méltó aurát, szellemi hátteret biztosított számára Madách Imre neve és szellemisége, másodszor pedig, mert a pályázatot gondozó folyóirat, a Palócföld, a gerincsorvasztó idők ellenére vagy tán éppen azért, nem veszített rangjából és méltóságából, közlekedőedény tudott maradni, és képes volt a táj és haza, haza és táj közti időnkénti nyomáskülönbségeket is kiegyenlíteni. Néhány országosnak titulált laptársával ellentétben esztétikai értelemben mérték - és ér­ téktartó maradt, a szerzőihez való viszonyában - a közkeletű Arany pók-szlogennel élve - ügyelt a részletekre, a kultúrpolitizálás terepén szem előtt tartotta arányait és lehetőségeit. Nem ült füstparipára, ahogy Hamvas Béla mondaná. 7 �palócföld 95/1 „Mit hozott a Madách-pályázat idén?” - tették fe l a nem költői kérdést tavaly a zsürorok, s tesszük mi is, annak rendje és módja szerint, egy évvel később. Elvi válaszadás helyett nézzük a tényeket, amelyek, mint tudjuk, makacs dolgok. A szociográfiák, irodalmi riportok, esszék és tanulmányok csoportjában mi is elsősorban a témaválasztást és az elméleti igényességet tekintettük a díjak odaítélése szempontjából „tár­ gyalási alapnak. ” Az tehát nem véletlen, hogy a 4 díjazott pályamunka közül kettő Madách Imre személyével illetve a Tragédiával foglalkozik. Nem is akármilyen színvonalon! A III. díjas Kántor Lajos „szénrajza” Az ember tragédiájáról nem annyira újdonság érté­ kével, mint a háromféle közelítési mód szubjektív lendületével gyakorolt hatást: a költészet, amely a Tragédiában nem csupán formája, de tárgya is a műnek; továbbá Madách levelezése, mint lehetséges kulcs a mű megértéséhez: végül a partikularitás-egyetemesség viszony, azaz. a vidéki ember szellemi terét és lehetőségeit messze túllépő egyetemes nézőpont érvényesítési kísérlete - olyan aspektusok, amelyek vizsgálata író és olvasó számára egyaránt izgalmat je ­ lentenek. Nem véletlenül választott Maupassant-i jeligét (Erős mint a halál) a kategória I.díjasa, An­ dor Csaba, aki egyébiránt ugyanebben a kategóriában két évvel korábban már kiérdemelt egy megosztott 1.díjat. Kitűnő témaválasztás: Madách és Veres Pálné kapcsolata-viszonya; elsőran­ gú feldolgozás: a lényegre koncentrál, azaz a.) volt-e szerelmi viszony kettejük között, b.) Ma­ dách élete végén érzett-e vonzalmat a hölgyemény leánya, Veres Szilárda iránt? Igyekszik a tényekre hagyatkozni, s ahol a tényeket jótékony homály fedi, ott a pletykák helyett előveszi a verseket, szóljanak azok, az érzékeny olvasó számára itt-ott árulkodóan. Már csak műfaja okán is külön kell szólni a II.díjas Szenográdi Ferenc pályamunkájáról. Egy határszéli megye, határszéli települése Szécsény, a szociográfia tárgya. A saját sorsát ala­ kítani tudó, vagy nem tudó közösség feltérképezésére vállalkozott a szerző még esetlegessé­ gében is pontos látleletet készített, a helység városi rangról való lefokozásának, bénultságának, majd ébredésének történetéről, a mikroklíma természetrajzáról, és az új közösségi struktúrák kialakulásáról. ( Ugyan nincs a kiírásban, de szívem szerint Szécsény város különdíjára java­ solnám a művet, a díjtól függetlenül.) A szépirodalmi dossziéba magától értetődően sokkal több pályamű érkezett. A zsűri abban egyetértett, hogy a pályázatok színvonala a prózai és lírai művek minősége megfelel az orszá­ gos arányoknak, ti. több volt a gondosan felépített, témájában és nyelvezetében figyelmet ér­ demlő profi írás a prózában mint a versek között. A békés egymás mellett élés politikáját vallva kapott megosztott III. díjat egy-egy próza és vers. Chak István Zala megyei költő posztmodern nyelvezetű, többszólamú, de szemléletileg egységes versbeszéde, illetve egy "outsider", azaz nem f őállású író, Dr. Karsay Sándor orvos két sokkolóan megírt, a megtörtént dolgok lendületéből építkező novellája a Nagy generáció és a Köszönöm. J.L.Borges óta tudjuk, hogy az esszé-vers életveszélyes mezsgye: félúton van a politikai-esz­ tétikai kiáltvány és a szürrealizáló hablaty között. Pető Tóth Károly is tudta ezt és jó érzékkel 8 �palócföld 95/1 elkerülte a veszélyeket madárjóslás című apokrif töredékében. A világ-vége-hangulatot árasztó, kozmo-romantikus, Biblia-túltengésben szenvedő, zavaros vers-próféciák után üdítően hatott a két említett költő modern eszközö kkel megfogalmazott relativista költői krédója. 1992-ben II. díjas, 1993-ban l. díjas lett a szépirodalmi kategóriában az esztergomi Onagy Zoltán. Szinte zavaró lett volna, ha e szépívű előzmények után idén nem ő a "befutó”. Az An­ gyalok ligete című lírai elbeszélése azt ragadja meg, amely az ezredvégi ember egyik vitat­ hatatlanul központi kérdésévé vált: az ember és természet viszonyát. Táj-ember egybelátó köl­ tészet ez. igaz prózában, igaz, eszköztelenül, pőrén, de hitelesen, felelősségtudattal átszőve. Tisztem, hogy szóljak a különdíjasokról és a dicséretben részesült pályaművekről is. Ba­ lassagyarmat város különdíját a Békák és bolondok című politikai szatíra írója, T. Pataki Lász­ ló kapta. A stílszerűen vörös dossziéban elküldött kéziraton az olvasónál, azt hiszem, csak az írója szórakozott jobban. Ha a szerzőnek egy későbbi teljes publikálás reményében lesz. lel­ kiereje és kellő önkritikája a modorosságok és a túlírt fejezetek átgereblyézésére, ismerek né­ hány jó kritikust széles e hazában, akik magas polcra helyezik majd Katánghy Menyhért kései utódjainak zaccos történetét. Salgótarján város különdíját Baráthy Ottó Környezetbarát jeligére beküldött munkája kap­ ta. Nem vagyok szakember, nem értek a szennyvizekhez, a városfejlesztéshez, egyet azonban tudok: munkája annyit ér majd, amennyit a város profitál belőle. A dicséret nem valamiféle vállveregető lefokozás, hanem az, ami: az érdemes munkának járó elismerés, ha mással nem, hát azzal, hogy a Palócföldben publikálásra kerül... Ardamica Ferenc, Kálnay Adél, Marschalkó Zsolt, Tari István, Ambrus Enikő messzemenően megér­ demlik, hogy az értékelésben is elhangozzék a nevük, és bátorítást kapjanak a jö v ő évi pályá­ zathoz. Kedves Pályázók és Pályamunkások! Manapság a dolgok nehezen születnek meg, de mindig van egy kéz, amely egy tollvonással kész a megszüntetésükre. A hasonlatnál maradva: a síneket könnyebb felszedni, mint újakat építeni. A mi dolgunk mégis az, hogy távolságokat kössünk össze, állomásokat építsünk. Van, aki állomásfönök lesz, van, aki masiniszta, kalauz, vagy éppen vasúti fékező, és hangosbemon­ dónak is kell lennie. De a nagy hálózathoz viszonyítva mindannyian pályamunkások vagyunk. És nekünk is jólesik, ha nagynéha elismernek, támogatnak minket, dicséretben részesítenek. Gondoljanak erre is, amikor megtapsolják az idei Madách-ünnepség irodalmi pályázatának dí­ jazottjait. (Turczi István költő, író, műfordító, értékelése - felkérésünkre - elhangzott 1995. jan. 20.án a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 9 �palócföld 95/1 Gáspár György Biztos kamatozás Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Pályázók Mecénások! Madách Imre irodalmi pályázat. Immár hagyományosan. Először az utolsóként megszólí­ tottakkal kezdeném. Művész és műélvező, író és olvasó egymásra találásában és egymásra utaltságában a művészettel is élő ember történelmében talán soha nem volt ilyen magától ért­ hető, kikerülhetetlen, sokszor mindent eldöntő és meghatározó szerepe a Mecénásnak, nagy­ betűvel. Persze, korábban is, már az antik világban is jelen voltak, de mára, a tömeges mű­ vészet-fogyasztási igény korára, az étvágyat nem lehet nélkülük kielégíteni. Az. irodalmi jelenlét legközvetlenebb - egyben ítéletet is mondó (ha szabad ilyen új fogalmat használnom) - köz­ vetítő mecénása az irodalmi műhely: a szerkesztőség, a kiadó, a lap, amelynek felelőssége sorsdöntő: felkarol vagy eltol. Szerepük a kezdeményezés, az írásra provokálás, ami ötletek­ ben mindig gazdag volt. A Madách-pályázat irodalmi pályázataink legnemesebb hagyománya­ inak folytatója. Gondoljuk csak meg: mennyivel szegényebb lenne irodalmunk, ha nem lettek volna a Kisfaludy Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia, a Baumgarten Alapítvány pá­ lyázatai, díjai? Lehet hogy nem ismernénk Az elveszett alkotmányt, a Toldit, az Ember tragé­ diáját? Persze egy ilyen pályázat meghirdetésére egyetlen folyóirat sem képes önerőből, Sőt, önfenntartására is kevés önereje. És itt kell jönnie a most már nem okvetlenül „művészet-szak­ értő " de műélvező és műpártoló, anyagiak felett is rendelkező újabb mecénásnak: manapság szükségszerűen. Magam az utóbbi tizenhárom évben „hivatalból"figyelem az irodalmi élet, folyóirat- és könyvkiadás állami, helyi-önkormányzati és civil forrású támogatásának alakulását. Ma már jól láthatjuk, hogy a központi állami források beszűkülésével egyidőben, hatványozottan meg­ nőtt a többi támogatási forma - a vidéken szerkesztett lapok esetében az önkormányzatok (már korábban is vállalt) - szerepe. A Palócföld léte, a Madách-pályázat elképzelhetetlen lenne Nógrád Megye Önkormányzatának nagylelkű támogatása nélkül. Eddigi bizalmukkal kapcso­ latban van szerencsém bátran állítani, ismerve lapjuk kultúra föltáró, közvetítő szerepét, helyét az országban létező hasonló lapok között és - a szerkesztőik megtisztelő bizalmának köszön­ hetően - az idei pályázati anyagot, hogy biztos kamatozású helyre fektettek be. A több mint 2000 oldalnyi, az ország legtávolabbi pontjairól, a Felvidékről, Vajdaságból vagy Erdélyből beérkezett kézirat-anyag jelzi, hogy milyen rendkívüli jelentősége van az iro­ dalmi pályázatnak a mai magyar szellemi életben. Mennyi gondolat lódul meg, kap indító im­ 10 �palócföld 95/1 pulzust. És persze; ne áltassuk magunkat: ilyenkor jónéhány asztalfiókot újra kihúznak „ama­ tőr" és „profi" szerzők egyaránt. Ahogy az is nyilvánvaló (az előbb idézőjelbe tettem): nin­ csenek sem amatőr sem profi írók, csak írók. Egyedül a színvonal minősít. És ebből a szempontból a ma már hagyományosnak mondható Madách-pályázat a korábbi évekhez hasonlóan fajsúlyos, maradandó szellemi értékeket gyújtott össze. Számomra - és ami fontosabb: úgy láttam a szerkesztők számára - jóleső meglepetést keltett, hogy a beküldött mű­ vek színe -java szinte betű szerint igazodott a pályázati kiírásban megfogalmazott feltételekhez: „Olyan művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére vo­ natkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. " Az előzetes munkamegosztás alapján a szociográfiák, esszék, tanulmányok értékelése rám vár. Nem vagyok nehéz helyzetben, mivel a bírálók az első helyen díjazott mű kiválasztásában teljes egyetértésre jutottak, szinte az első pillanatban. Vitán felül állt az Erős mint a halál című tanulmány minősítése. Olyan, a részleteket belülről ismerő, filológiai alapossággal szerkesztett összeállítást olvashattunk Madách Imre és Veres Pálné - vélt?, tényleges- az iroda­ lomtudomány által egyre inkább valószínűsített bensőséges kapcsolatáról, amit az eddigi ku­ tatás ilyen mélységekig nem tárt fel. A Madách-irodalom újabb oldalakkal gazdagodott. Nem a díjak sorrendjében haladva emelem ki egy másik díjazott tanulmány jelentőségét, amely az Ember tragédiájának újabb - bár nem ismeretlen - megközelítését kísérelte meg a műfaji meghatározás felől. Ez a problémakör Madách f ő művének értékelésekor viszonylag rit­ kán kap kellé) figyelmet. A „költemény vagy dráma" kérdésben egyértelmű a tanulmány szer­ zőjének álláspontja: a Tragédia műfaja (sőt részben mondanivalója is!) költemény. Remélhet­ jük, hogy megállapítása termékeny vitára ingerel más Madách-kutatókat. A zsűri lényegében egységes volt abban is, hogy a közvetlen tájhazai fogantatású művek közül miket, nevezetesen tehát a „Szécsény, a történelmi változások sodrában", „Környezetbarát", illetve az „Üveggyári álmok" jeligéjű pályázatokat részesítse díjban, illetve dicséret­ ben. Azért kívánom ezt hangsúlyozni, mert az időnként elhangzó vádakra: miszerint nem szen­ tel kellő figyelmet a vidéki folyóirat a helyi sajátosságokra - úgy érzem csattanós választ ad­ nak ezek a művek. Irodalmi színvonalukat is figyelembe véve mondhatjuk, hogy megszületé­ sükben, nyilvánosságra kerülésükben kezdeményező szerepe volt a Palócföldnek. A kisebb táj­ egység kulturális lapja mozgósíthatja a helyi irodalmi - kulturális - közéleti érdekeket, méltó teret adva, ha kell ütközőpontok vagy szellemi csatamezők megválasztására is. Tisztelt Jelenlévők! Remélem a lap számait olvasva Önök is meggyőződnek arról, hogy az idei Madách-pályázat díjazottjai sem maradnak el az előző évekbeliektől. Remélem lesz rá mód, hogy ez a ki­ írásban is hagyományosnak mondott Madách-pályázat a jövőben is éljen. (Gáspár György minisztériumi tanácsos értékelése -felkérésünkre - elhangzott 1995. jan.20.-án a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 11 �palócföld 95/1 Sárándi József Vázlat Amikor kussolni kellett - beszéltem Akik kussoltak: „fenegyerekei” e kornak s vádolnak hogy nem veszek részt ebben a miben is? Hölgyeim és uraim nincs kedvem újabb diktátorokat pajzsra emelni kik elődeiktől tanulva rajtunk szedik meg magukat Nem állhatják ezek sem a bíráló szót mert alacsonyak Műveltség? Okosság? Szellem? Mehetnek az il dö francba (Finoman fejeztem ki magam) Mehetnek a picsába lett volna helyénvalóbb Bizony ott vagyunk de ez egy mosdatlan undorító büdös picsa Belőlem kiöltek hitet Sem Istent sem embert nem ismerek Lélektelen anyaggá váltam Egy hetvenkilós test kószál a vadkeleti sikátorokban aki ugyan lát ért de mert tudja: minden elveszett nem társul bandériumokhoz 12 �palócföld 95/1 Áltassanak csak a tartásvesztők mindenre kapható tartásvesztetteket a milliomosoknak is fölkophat az álla Itt a jóság szeretet szégyen Méltóvá lett „üdvére” a nímand Csupán a szerencsében bizakodom mert ami az életben fontos nem jár győzelemmel Leányvár, 1989. IX. 28. Restau-ráció? Értelme annak van vélelmed hiteles, akárha szeles vagy, akárha nem szeles. Tévedtél? Istenem. Botlott lóvátevőd. Ne izgasd föl magad. Tégy úgy mint azelőtt. Bizony bizony semmi fedezete nincsen ki megosztozkodik nemlétező kincsen. Leányvár, 1993. IV. 9. �palócföld 95/1 Jóslás a születendő bárány/ok/nak /ragozva/ Én vagyok Te vagy Ő lesz Mi vagyunk Ti vagytok Ők lesznek ha beleharap/nak/ a farkasokba Esztergom, 1993. VIII. 3. A fondorkodó és áldozatai Választások előtt a hatalom operettet próbál kreálni a nemzeti tragédiából tudván hogy noha különéletünk is dráma szórakozva szeretnénk túl lenni mindenkori válságainkon Leányvár, 1994. II. 28. 14 �palócföld 95/1 Gaál József grafikája 15 �vita Tisztább gondolatok fe lé Vitára invitáljuk az olvasót! Annyi mindenről vitatkozunk mostanában. Utcán, piacon. ba­ ráti körben. Állíthatjuk-e ezekről az alkalmakról, hogy valódi eszmecserék? Igenis, nem is. Két­ ségtelenül fontos terepei a jelenkori közvélekedés alakulásának az előbb említett helyszínek. Hiba lenne alábecsülni akár egyiket, akár másikat, vagy azt állítani, hogy amelyeket nem em­ lítettünk, azok nem is léteznek. Mi azt tudjuk, hogy szerkesztőségünk Bilecz Endrétől kapott egy írást, amely alkalmas arra a megkerülhetetlen feladat elvégzésére, amelynek végcélja - szerkesztőségünk szerint - a nemzeti közmegegyezés. Szerzőnk egyetlen megye, szűkebb pátriáink politikai térképét rajzolja meg. Lehet vele egyetérteni, s lehetséges a nem-ek sorozatának ki­ mondására. Szerkesztőségünk szándékosan nem értelmezi Bilecz Endre írását. Ám invitál min­ denkit, aki a saját véleményét artikuláltan képes a nyilvánossággal közölni. Legyen vita! Az a reményünk, hogy lesz. Kikre számíthatunk ? Mindenkire, aki képes gondolatait a terítéken lé­ vő tárgykörben írásban kifejezni. Várjuk a magukat függetlennek, autonómnak nyilvánított he­ lyi értelmiségiek valóban tárgyszerű elemzéseit. Vitaindítónk olyan természetű, amely nem teszi lehetővé a helyi politikai erők egyikének sem a kibúvást az állásfoglalás felelősségteljes terhe alól. Lehetnek olyan, magukat komoly politikai tényezőknek tartó személyek is, akik tisztán sa­ ját koncepciójukat vázolják fel. Meghatároznánk-e a fontiekkel, hogy kik nyilváníthatnak ér­ demben véleményt Nógrád megye politikai térképéről? Nem, nem! Mindenki írását szívesen fo ­ gadjuk! Jelöltük azonban azt a felelős kört, amely helyzete folytán eleve nem kerülheti meg részvételét a vitában, ha érdekein túl morális felelőssége is komolyan vétetik. Mi azon leszünk, hogy a vitába megyén kívülről is bekapcsolódjanak szakértőik. Mert nem vagyunk külön szi­ get... (A szerk.) Bilecz Endre Választás előtt - választás után (Nógrád Megye Közgyűlésének újjáválasztásáról - 1994) A politikai esszéírás szabálya szerint nem statisztikai elemzést vagy történeti leírást készí­ tek, hanem szubjektív értékítéleten alapuló, átfogó jellegű értékelést próbálok adni egy fontos társadalmi-politikai folyamatról. Feladatomnak egy frissiben felvázolt vitairat közreadását tartom. Függetlennek is csak a napi pártpolitikai harcoktól való távolmaradásom tekintetében nevezhetem magam; értékrendszerem alapján elkötelezett vagyok. Két lényeges értékelő megállapítást máris előrebocsátok. 16 �palócföld 95/1 1. Hiába nőtt a választási részvétel december 11-én, hiába erősödik a helyi politika iránti érdeklődés Nógrádban - megyei és települési önkormányzataink működési esélyeinek csökke­ nése miatt a választási csalódottság jellemzi majd helyi közéletünket a következő esztendőkben. 2. A megyei önkormányzati választásokat Nógrádban senki sem nyerte meg, viszont egy nyerő helyzetet vesztett el a baloldal. Piros és fekete " május” 1994 az országban és a megyében is a két választás éve volt. A májusi parlamenti választások lezárultának pillanatától a poli­ tikai pártok országos központjai önkor­ mányzati választási kampányba kezdtek. Legjobban a májusban abszolút győztes MSZP szorgalmazta a helyi választások m i­ előbbi megtartását és az önkormányzati vá­ lasztójogi törvény saját céljainak megfelelő módosítását. Joggal reménykedhetett a szo­ cialista párt tavaszi országos győzelme gyors helyi szintű megismétlésében egy őszi szavazáson. Sikereinek közhangulati feltételei adottak voltak, illetve a kormányzás és a tör­ vénymódosítások segítségével fokozhatónak látszottak. A szocialista többségű kormányzat koncepciója a korábbinál kisebb szerepet szán az önkormányzatoknak és a civil társada­ lomnak a helyi közélet alakításában. Csök­ kenti a települési önkormányzat gazdálkodási lehetőségeit a támogatások körének és össze­ gének szűkítésével. Jórészt a megyei önkor­ mányzat ellenőrzése alá kívánja helyezni a te­ lepülési képviselőtestületek politizálását. A választójogi törvény módosításával vissza akarja fogni a helyi civiltársadalmi egyesülé­ sek politikai próbálkozásait, amikor kizáróla­ gossá teszi a megyei listás választást. (Azóta tapasztalati tények igazolják, hogy ez a listás megoldás kizárólag az országos központokból vezényelt nagy politikai pártoknak kedvez.) Az egyfordulós választás tovább növeli a vi­ szonylag legnépszerűbb párt (esetünkben az MSZP) győzelmi esélyét, mivel vele szemben öt polgári párt megosztottan, egymással is ve­ télkedve indul harcba a szavazatokért. Kár itt külön kitérni az önkormányzati választások­ kal kapcsolatos törvénymódosítások parla­ menti vitájára, mert ezek a pártok pillanatnyi érdekeit tükrözték. Témánk szempontjából annyit érdemes megjegyezni, hogy a megyei (párt)listás szavaztatás ellen egyik párt sem til­ takozott érdemben. A szocialista kormányzati szándék az SZDSZ pozícióinak megtartását is hátrányosan érintette, az ellenzéki pártokat egyenesen létükben fenyegette és mindenáron szövetségkötésre kényszerítette. Összességében tehát a kormányzati akarat szabta ki a helyi vá­ lasztás minden lényeges feltételét és ezzel a vár­ ható eredményt is maximálisan befolyásolta. Nógrád megyében különösen adottnak tűnt a májusi eredmények alapján a baloldal abszolút sikere a megyei önkormányzati vá­ lasztásokon. Az MSZP Nógrádból hat képvi­ selőt küldött az Országgyűlésbe, miközben az SZDSZ egyetlen listás helyet szerzett. Negy­ venöt százalékot kapott májusban a baloldal és ősszel várható volt az MSZP és a Munkás­ párt szorosabb együttműködése, esetleg közös fellépése. Májusban minden polgári párt dön­ tő vereséget szenvedett a megyében. Úgy szerzett huszonhat-huszonhét százalékot a tel­ jes liberális pártszövetség, hogy csak az SZDSZ jutott egyetlen listás mandátumhoz és a FIDESZ-szel is szembekerült. A szabad de­ mokraták az őszi helyhatósági választásokat Nógrádban is szövetségesek nélkül, náluk erősebb baloldal és jobboldal közé szorulva várhatták. Hasonlóan minden politikai pozíci­ ójukat elvesztették egyetlen hónap alatt a me17 �palócföld 95/1 gyebeli konzervatív pártok. Listáikra (közö­ sen számolva) szintén huszonhat-huszonhét százalékot kaptak, viszont mandátum köze­ lébe sem jutottak. Minden túlzás nélkül le kell ismét szögeznem: Schamschula György és Bencsik András indokolhatatlanul szélső­ séges fellépése politikai bukásba sodorta az MDF-et, és ez a KDNP-t is magával rántotta. Ki kapaszkodásuk ebből a szakadékból né­ hány hónap alatt szinte lehetetlennek látszott. Szocialista hibasorozat A május után kialakult egyoldalú helyzetet a megyei MSZP-vezetés sorsdöntő politikai tévedéseinek sorozata változtatta meg. Először a kormány megyei jogú várossá nyilvánította Salgótarjánt. Intézkedése tartal­ milag indokolt, látványosan méltányos gesz­ tus volt. A megyeszékhely erre a jogállásra minden tekintetben alkalmas város. Horn kor­ mánya csupán pótolta azt, amit elődje meg­ magyarázhatatlan okokból elmulasztott. Sal­ gótarjánban évtizedekig nem fogják elfelejte­ ni, hogy ki adott (és ki nem adott) többletjo­ gokat és lehetőségeket egy különben is balol­ dali érzelmű városnak! Ilyesmikben érhető tetten a taktikus profizmus és a taktikátlan amatörizmus különbsége a politikában. A szo­ cialista kormány - teljesen jogszerűen! - ki­ emelte Salgótarjánt a megyéből, s ezzel ko­ molyan megjutalmazta. A megyei jogú város önálló, nem tartozik a megye (újraerősített) hatalma alá. A hiba csupán a rossz időzítésben rejlett: az önkormányzati választások előtt tí­ zezres nagyságrendű baloldali szava­ zatmennyiséget vettek ki a megyei urnákból. Valamilyen megfontolásból az MSZP me­ gyei vezetése nem halasztotta későbbre a döntést, ám megtörténte után is Salgótarján­ ra összpontosítva szervezték az őszi válasz­ tási kampányt. 18 Egyre nyilvánvalóbb lett a két baloldali párt megyebeli választási együttműködése. Csupán nyilvános betetőzése volt ennek a fo­ lyamatnak a salgótarjáni polgármesterjelölt közös szocialista-munkáspárti támogatása. A baloldal szemmel láthatóan bízott két pártja megyei győzelmében, abszolút többségük el­ érésében. Az SZDSZ-t ennek megfelelően je­ lentéktelen koalíciós partnerként kezdték ke­ zelni. Látványosan rontotta a két párt kapcso­ latát, amikor a megyei közgyűlés szabadde­ mokratáktól kilépett elnökét az MSZP megyei listájára tette, sőt valószínűsítette további el­ nökségét. Ez a jelölés feltehetően megbontot­ ta a megyében működő szocialista pártszerve­ zetek egységét, akadályozta a sikeres kam­ pányt. Ettől a pillanattól a közvélemény előtt a közgyűlési elnök maradása vagy távozása a választás döntő kérdésévé vált. S ez a döntő kérdés nem csupán politikai, hanem területi alapon is polarizálta az ellentéteket. Szocialista listaállítási problémák is szül­ tek ellentéteket. Több salgótarjáni politikus szerepelt a megyei lista előkelő helyein. Más városokból talán nem mindig az ott legelfoga­ dottabb jelölt jutott a lista elejére. Rendkívül félreérthető helyzetet teremtett a nagy megyei érdekképviseleti szervek vezetőinek lehagyása a szocialista jelöltlistáról. Az emiatt önál­ lóan elindított TESZÖV-, MESZÖV-, ÁFÉSZ-, TESZ-listák valódi önállóságát a polgári pártok megkérdőjelezték. Valójában mindegyiküket a liberális pártok gyengítésére szervezett "kriptoszocialista" kísérletnek mi­ nősítették. Még olyan eset is előfordult, hogy ugyanaz az ember megyei érdekképviseleti listán és városi szocialista jelöltként egyszerre indult. Hasonló gyanút ébresztett konzervatív körökben a községi polgármesterek listájának önálló megyei indulása, illetve néhány városi "független" polgármesterjelölt fellép(tet)ése. Legnagyobb sajtónyilvánosságot a szocia­ �palócföld 95/1 lista párt teremtett önmagának. Hosszú hete­ kig olyan dömpinggel szerepelt a megyei köz­ gyűlési elnök a helyi lapokban, hogy az az MSZP kampányának lényegét jelentette. Rá­ adásul szerencsétlen nyilatkozatokat is tett a reménybeli elnökjelölt. Túlzott magabiztos­ ságról árulkodott a baloldal számtalan meg­ nyilvánulása. Határozatlan ellenzék A polgári pártok vezetését és többnyire csekély létszámú tagságát a választási kudarc utáni passzív várakozásból a baloldal erőtel­ jes akciói állították talpra. Az SZDSZ helyze­ te volt a legfurcsább. Májusi szereplése felért egy politikai vereséggel: balról nyomta az MSZP túlsúlya, a másik oldalon a kormánykoalícióba lépés miatt mindegyik polgári párttól elszigetelődött. Választás előtti koalí­ cióra komolyan nem is gondolhatott. Várható volt, hogy a párt elveszti városi polgármesteri pozícióit, a megyei közgyűlésben pedig a több­ ségi MSZP súlytalan partnereként kényszerül szerepelni. A kényszerhelyzet elkerülése érde­ kében az SZDSZ inkább nem vállalta a tagja­ ként szereplő közgyűlési elnök újraindítását. Miután megtörtént a szakítás, a párt a választá­ sok utáni közgyűlési ellenzéki szerepre is felké­ szült, mivel nem szívesen vállalt volna koalíciót az ellenük is támadó szocialistákkal. Némi bel­ ső vita után az SZDSZ nem kötelezte el magát megállapodással a baloldal mellett, viszont ősz­ től már nem zárkóztak el az összes polgári párt választás utáni együttműködésének gondolatá­ tól. A kampányban az SZDSZ önmagának ke­ vés nyilvánosságot tudott teremteni, ez későbbi eredményét is feltehetőleg károsan befolyásolta. Listái viszont szerencsésen álltak össze, jelöltje­ ik kiválasztása megfelelt a párt politikai és te­ rületi érdekeinek. A FIDESZ hosszabb pártközi tárgyalások után végül önálló megyei listát indított, mert ettől több közgyűlési mandátumot remélt, mintha a konzervatív pártkoalíció tagjaként áll választói elé. Vagyis a FIDESZ inkább májusban az SZDSZ mellé állt, liberális sza­ vazói visszaszerzésében bízott és még a mér­ sékelten konzervatív MDF hívek voksaiban reménykedett. Eleinte igen kockázatosnak tűnt az önálló listaindítás (a csekély májusi ered­ mény miatt), mert nem lehetett érzékelni az esélyek alakulását, a választói magatartás, ak­ tivitás változását. Listáin a jelölteket alaposan kicserélte májushoz képest a párt: most nem szerepeltek salgótarjáni és megyén kívüli po­ litikusok az élen. Nyilvános kampányuk a megyei sajtóban elenyésző terjedelemben és hatással jelenhetett meg. Megyei fellépésüket települési jelöltjeik szerepléséhez igazították. Tökéletesen figyelembe vették szavazóbázi­ suk területi elhelyezkedését: nyugat- és dél­ nógrádi jelöltjeikkel biztosan jutottak a me­ gyei közgyűlésbe. A konzervatív pártok (KDNP, MDF, FKGP) megyei hármas koalíciója lassan és el­ lentmondásosan szerveződött. A három kon­ zervatív párt nógrádi szerepének változását külön — külön célszerű elemezni, mert későbbi választási szövetségükbe nagyon eltérő hozo­ mányt vittek. A KDNP vesztett májusban legtöbbet: négy képviselői helyéből egyet sem tudott megtartani és listás szavazatai csökkenésével a közepes pártok (Munkáspárt, MDF, FI­ DESZ) közé süllyedt. Kudarca helyi okai kö­ zül reálisan ismerte fel a pártvezetés, hogy az MDF radikálisan jobboldali megyei irányvo­ nalától nem tudott kellően elhatárolódni. Má­ jus után viszont megtörtént az önálló arculat visszaállítása és a KDNP néhány hónap alatt ismét Nógrád legszervezettebb konzervatív pártja lett. A kereszténydemokraták alapos belső vitában tisztázták koalíciós elveiket: li­ 19 �palócföld 95/1 berális irányban is vállalták az együttműkö­ dést, a konzervatívokkal pedig a májusi vá­ lasztási eredmények arányában állítottak kö­ zös listákat. A KDNP a konzervatív koalíció érdekében hatalmas engedményeket tett, hi­ szen egyedül indulva jóval több képviselője jutott volna a községi listákról a közgyűlésbe. Elemi felháborodást váltott ki keresz­ ténydemokrata körökben, amikor a választási kampány csúcspontján az MDF Nógrádi Kró­ nikájában "ünnepelték" a szocialisták régi­ új közgyűlési elnökjelöltjének a katolikus hitet védő több évtizedes tevékenységét. Végül a konzervatív közös kampány a KDNP szervezeti bázisaira épült és az ered­ mények is a keresztény párt jelenlegi befolyá­ sával arányosak. A Független Kisgazdapárt a megyében még mindig viszonylag szervezetlen, ugyan­ akkor az egységes konzervatív fellépésre őszintén hajlik. A párt közös községi sikerek­ re törekedve vállalta a megyei közös listát. Falusi szervezetei hatékonyan támogatták a konzervatív kampányt, közben azúttal a libe­ rális pártokkal sem élezték fölöslegesen az el­ lentéteket. Kifejezetten jó a megyében az FKGP és a KDNP politikai kapcsolata. A nóg­ rádi kisgazdák ebben a választási kampány­ ban mások számára is elfogadható polgári ko­ alíciós partnerekké váltak, mert nem szervez­ tek a konzervatívok ellen a MIÉP-pel közös jobboldali listát. Politikájuk változatlan foly­ tatása esetén végleg megszilárdulhat az FKGP megyén belüli - eddig ingatag és tisztázatlan - pozíciója. Pártérdekeit tekintve a kisgazdapárt is áldozatot hozott, amikor nem egy szű­ kebb FKGP-KDNP megyei lista indításához ragaszkodott. Az MDF helyzete Nógrádban május óta változatlan: MIÉP-stílusú kampányából szár­ mazó veresége után a párt nem módosított álláspontján. Kétszeresen is megosztott párt 20 a demokrata fórum a megyében. Egyfelől vannak az előbb említett választási katasztró­ fát kiprovokáló népi-nemzeti jobboldali radi­ kális hangadói - és velük szembenálló mérséke ltje i. Másfelől vannak az MDF-nek többsé­ gében nyugat-nógrádi polgári szavazói és vannak seregtelen kelet-nógrádi, budapesti ra­ dikális jelöltjei. Legtöbbet az MDF myert a közös konzervatív listával, hiszen az együttes fellépés ténye elleplezte a párt megosztottsá­ gát és társadal-mi elszigeteltségét. A konzervatív koalíció közös kampányában hibának mondható, hogy nem tudták megne­ vezni közgyűlési elnökjelöltjüket. Azért bizo­ nyult károsnak ez a hallgatás, mert kimondvakimondatlanul mindenki a konzervatív koalíciót tartotta a baloldal legnagyobb ellenlábasának, céljait viszont nem testesítette meg egy nyíltan felvállalható közös elnökjelölt. Maga a konzer­ vatív közös megyei kampány helyi szinteken zajlott és szerencsésen nélkülözte a tavaszi propagandisztikus szélsőségeket. Ez a józan ön­ mérséklet nagyban elősegítette a polgári erők későbbi közeledését, baloldal elleni összefogá­ sának fokozatos kialakulását. Általában a visszafogottság, a józanság jellemezte a liberális, konzervatív kampányt a megyében. Minden polgári párt összeszorított foggal törekedett saját szavazóbázisa mozgó­ sítására. Fokozatosan kialakult egyfajta 1989et idéző hangulat: együtt lépünk fel az erő­ sebb baloldal ellen, hogy Nógrádban is le­ gyen polgári alternatíva. Így polarizálódott decemberre a megyében a szocialista baloldal és a polgári "jobboldal" - végül december 11én egyikük sem győzött az urnáknál. Bizonytalan eredmény December 11-e legnagyobb nógrádi ered­ ményének az ötven százalékos választói rész­ vétel számít, mert ez mind a négy évvel ko- �palócföld 95/1 rábbi megyei aránynál, mind a mostani orszá­ gos átlagnál jóval magasabb. A felbontott adatok azonban csaknem szakadékszerű kü­ lönbségeket rejtenek. Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Bátonyterenyén és Pásztón a választópolgárok jó egy harmada szavazott. A községekben a sza­ vazók aránya ötvenöt százalék, vagyis a váro­ si részvételhez képest kimelkedően vállalták településük és megyéjük politikai sorsának alakítását a vidéki választók. Teljesen valós okokkal magyarázható a hatalmas részvételi különbség. 1990 óta önállókká váltak és gaz­ dálkodásukban is minőségileg több lehetőség­ hez jutottak a községi önkormányzatok. Ilyen látványos önkormányzati eredmények a váro­ sokban korántsem születhettek a korábbi cik­ lusban. Ez a tény a részvételi arányokban is reálisan tükröződött. A legkínosabb tendenci­ ák egyike az érvénytelen sza vaza tok feltűnően magas, öt százalékos aránya. Bonyolult volt a szavazás rendje, a többféle lista és a két egyé­ ni szavazólap egyidejű kitöltése. Elgondolkoztató a megyei közgyűlés teljes elpártosodása. Negyven tagjának többsége köz­ vetlenül függ a különböző pártoktól, vezetői többségükben megyei pártelnökök, pártfunkcio­ náriusok lesznek. A jelenség pozitív vagy nega­ tív voltát egyelőre nem minősíteném elhamar­ kodottan, ám az egyoldalúság tényét nyugodtan leszögezhetem. Mind a választók lélekszámához, mind részvételéhez mérten indokolatlanul magas a városi közgyűlési tagok aránya. Jelen­ tős falusi térségek maradtak személyes képvise­ let nélkül Nógrád Megye Közgyűlésében. Az önkormányzati választójogi rendszer módosítá­ sától ezek a jelenségek törvényszerűen követ­ keznek. A módosító MSZP országos politikai céljait a változtatással nagyjából el is érte; po­ litikai paradoxon, hogy ez éppen a sziklaszilárd Nógrád megyei bázisán nem sikerült teljesen. Azonos, lényegében változatlan a májusi képviselőválasztáson, illetve a decemberi önkormányzati tisztújításon a politikai erőcsoportokra leadott szavazatok aránya. A baloldal mindkét alkalommal - Salgótarján eredmé­ nyét nem számolva - negyven százalék körül teljesített. A liberális arány a májusi 26-27 százalékról 22 százalék körülire csökkent. (Ez a jelenség azonban, mint később rátérek, jóval bonyolultabb összefüggéseket is tartalmaz.) Egyformán 26-27 százalékot gyűjtöttek ősszel és a tavasszal a konzervatívok összesített lis­ tái. A tíz százaléknyi maradék-szavazat egya­ ránt töredékekre oszlott. Mégis mást jelent és más hatalmi eredményt hozhat a májusi arányok decemberi visszaköszönése! A baloldal pártjai nem jutottak a várt man­ dátumtöbbséghez a megyei közgyűlésben, több városban és a községek többségében. Azaz nem fejeződött be győzelemmel a tava­ szi szocialista politikai áttörés. A számok nyelvén az MSZP tizenhárom s a Munkáspárt négy mandátuma csak relatív megyei többsé­ get jelent, ami polgári koalíció esetén azonnal viszonylagos kisebbséget eredményez. Ilyen a politikai matematika természete. Nem hozott eredményt az MSZP és a Munkáspárt több­ nyire nyílt megyei együttműködése. Egyértel­ műen taszítóan hatott a munkáspárti szövet­ ség salgótarjáni felvállalása a megyebeli szo­ cialista szimpatizánsok állásfoglalására. Az SZDSZ-t ez a lépés távolította el végérvényesen a szocialista szövetségesség bármilyen formájú elfogadásától. Szintén a liberális szocialista vi­ szony szétrombolásával függ össze a megyei ér­ dekképviseletek önálló listáinak alig leplezett szocialista támogatása. Ezek a listák ugyan nyil­ vánvalóan gyengítették a polgári pártokat, vi­ szont nem hoztak szövetséges képviselőket a megyegyűlésbe, hiszen nem jutottak át jelöltjeik a bekerülési küszöbön. Önmaga ellentétébe for­ dult a másodszándékú taktika: a fantomlisták mindenkinek ártottak. 21 �palócföld 95/1 A baloldal politikájának néhány lényegi lalkozói Szövetség, Agrárszövetség) decem­ belső ellentmondása Nógrád megyében tar­ berben nem indított listát. Helyettük a nagy tósnak látszik. Arányos listás választási érdekképviseleti szervezetek indultak. Mindrendszer mellett még Nógrádban sem képes kettejük eredménye elhanyagolható, csak­ abszolút többségbe jutni a baloldal. Ez a hogy májusban az SZDSZ-nek, decemberben baloldal egységes, vagyis az MSZP balra viszont az MSZP-nek kedvezett önálló fellé­ nyitott, s a Munkáspárt természetes szövet­ pésük. Mi történt közben: visszaálltak a bal­ ségese. Éppen emiatt is a szociáll ibe rális oldal mellé az érdekképviseleti szervek, vagy politikával tartós együttműködésre képte­ sohasem álltak az SZDSZ mellett? Nógrád len, sőt kormányzati szövetségese ellen al­ megye sajátos politikai szubkultúrájában na­ kalmazta a legkíméletlenebb módszereket a gyon hosszúra nyúlik a baloldal láthatatlan ár­ szocialista párt vezetése. Az MSZP viszony­ nyéka... Nem értjük (vagy nagyon is értjük), lagos káderbősége ellenére sem akart más miért indulnak balra szavazó megyei politiku­ pártok számára elfogadható közgyűlési el­ sok a jobboldali polgári mezőben? nököt és városi polgármestert jelölni. A FIDESZ arányosan kapott négy mandá­ Egyoldalúan megyeszékhely központú a tumot: egyet a városokban, hármat a közsé­ szocialisták megyei politikája; ezt a közsé­ gekben. Ók annyival szereztek több szava­ gek többsége alig fogadja el, a polgárváro­ zatot, amennyit az SZDSZ elveszített. Takti­ sok választói látványosan elutasítják. kailag tehát bevált az önálló megyei lista in­ A liberális oldal kiket jelent ma Nógrád dítása. mert a párt túlélte idei krízisét, poli­ megyében és milyen politikai erőt képvisel? tikailag talpon maradt Nógrádban. Továbbra Az SZDSZ továbbra is a liberális pártcsoport is tökéletesen tisztázatlan a megyei FIDESZ magva, annak szociálliberális oldala. Önmaga arculata, hovatartozása, távlati politikai célja. decemberi választási eredményét a párt ku­ A párt új megyei vezetői egyértelműen a pol­ darcként értékelheti. Hat mandátuma kevés, gári pártszövetség keretében gondolják jövő­ különösen a négy községi listás hely szerény­ jüket és szervezetük naggyá válását. Őket ségre intő teljesítmény. Megfelelőbb a két vá­ egyértelműen nem elégíti ki a gyenge nógrá­ rosi mandátum, viszont az SZDSZ elvesztette di politikai mezőnyben most szerzett szűk városi polgármesteri pozícióit. Az SZDSZ hatezer szavazat. Édeskeveset jelent hoszszavazói inkább a városi vállalkozói, értelmi­ szabb távon ez a nyolc százalék, ha a FI­ ségi körök maradtak. A párt mostani helyze­ tében, szövetséges politikai pártok nélkül a DESZ nemcsak az örök ifjúság örökzöld komolyabb sikerekre nem tűnik alkalmasnak. reményeinek pártja akar maradni, hanem a Az SZDSZ viszonya pedig a liberális oldal polgári M agyarország polgári pártszövet­ többi szereplőjével is tisztázatlan. A szocialis­ ségének m egszervezőjévé kívánja önmagát ták és a kereszténydemokraták között eljátsz- kinőni. Más megyei politikusai a pártot hatják a szociálliberálisok a mérleg nyelvének szívesebben látják örök törpének az egy­ szerepét, hiszen a politika kiegyenlített erővi­ kori nagy testvér árnyékában, minél meszszonyok közepette nem a szavazatok összesí­ szebb a konzervatív lib erális szövetség tésével ér véget, sokkal inkább csak azután más erőitől. N ógrádban is továbbfodonodik a FIDESZ harca: ifjúsági m ozga­ kezdődik... A kis liberális pártok (Köztársaság Párt, Vál­ lom maradjon, vagy nagy polgári párttá 22 �palócföld 95/1 nőjön a "liberális nemzeti középpárt". A vita végleges el d ő ltétő l függ a megyei FI­ DESZ további sorsa is, de ennél sokkalta többről van itt szó. Siker vagy kudarc a konzervatív koalíció választási szereplése? Májushoz képest megáll­ tak a lejtőn, nem süllyedt tovább szavazóik ará­ nya. A törzsválasztók megértették a konzervatív szövetség megkötésének indokait és követték kö­ zös útján a három pártot. Tizenegy megyei köz­ gyűlési, három városi polgármesteri hely, a köz­ ségi önkormányzati pozíciók zömének megtartá­ sára volt elég ez az eredmény. A községi listán szerzett kilenc mandátum (harminc százalék) nem jó, de elfogadható eredmény, mert verseny­ ben maradtak a baloldallal. A városi listák 2 mandátuma (húsz százalék) viszont a balol­ dalénál és a liberálisokénál is kevesebb, azaz egyértelmű kudarc. Akárhonnan nézzük, a fa­ lusi támogatottságú KDNP és FKGP a maga bázisán közepesen helytállt, a városokban vi­ szont mindhárom párt ismételten sokat vesz­ tett. Az egyetlen valódi mérce: a megyei köz­ gyűlés mandátumarányában 17:11 a baloldal javára! A konzervatív oldal válsága tehát a megyé­ ben egyáltalán nem ért véget, viszont a közös fellépés megállította a továbbzuhanást. Közös kivezető utat eddig nem találtak, valós erősor­ rendjüket még kissé leplezi az együttes lis­ taállítás. Közülük a KDNP a viszonylag le­ gegységesebb és vitatlhatatlanul a legtámogatottabb, legbefolyásosabb szellemi-politikai erő. Idő kérdése csupán, mikor tud a párt fia­ talodó vezetése a városokban is hitelesen megjeleníteni egy modernebb, világiasabb ke­ resztény szemléletet; akkor a KDNP az egész megye vezető konzervatív pártja és a szocia­ lista baloldal legkomolyabb riválisa lehet. Az FKGP poltikai helyzete megszilárdult, koalí­ ciós elfogadhatósága ismét helyreállt. Az MDF karaktere és súlya továbbra is megálla­ píthatatlan: a tavaszi MIÉP és az őszi kamé­ leon kereszteződése... A konzervatív koalíció számára létkérdés három pártjának további közelítése, integrálá­ sa. Személyes véleményem szerint Nógrád megyében valamilyen egyesülésük sem tel­ jesen kizárt - természetesen csak a józan lo­ gika és a politikai belátás alapján mondom ezt. Mert amúgy... Hasonló súlyú probléma a konzervatív és a liberális pártok folyama­ tos együttműködése egy polgári platformon. Más esetben minden hatalom és politikai le­ hetőség magától a baloldal ölébe hull, a me­ gye viszonylagos politikai kiegyensúlyo­ zottsága azonnal felborul. Választás után December 11-én semmi sem dőlt el végér­ vényesen Nógrádban az önkormányzati vá­ lasztásokon, mivel egyik politikai erőcsoport sem kapott többséget. Ilyen értelemben tehát a választás után kezdődhet a megyei politizá­ lás... Az igazán figyelmes szemlélő előtt azért már a választás előtti néhány hétben kibonta­ kozott egy helyi politikai alaptendencia: mind a régi megyei közgyűlési vezetés, mind a szocia­ lista párt minden polgári párttal és a területi ér­ dekcsoportok többségével tartósan szembeke­ rült. Lehetetlen elfelejteni, hogy évekig akadá­ lyozta a megyei vezetés a települések vagyoni, infrastrukturális önállósodását minden módon és minden eszközzel. A szocialista párt kizáró­ lagos hatalomra tört, miközben nem vett tudo­ mást a megye és a megyeszékhely közjogi kü­ lönválásáról. Ez a két jelenség váltotta ki a megosztott liberális és konzervatív pártok me­ gyei közeledését, együttműködését. Együttmű­ ködésük értelmes formája a megye közös kon­ zervatív-liberális kormányzása a közgyűlésben. 23 �palócföld 95/1 Értelemszerűen osztott hatalmat jelent ez a kormányzás: a december 22-én megválasztott SZDSZ-es elnök mellé konzervatív alelnököket választanak. A baloldal pedig parlamentális jellegű ellenzékbe szorul. Ha pártokból áll a megyei közgyűlés, kikerülhetetlen az intéz­ mény parlamenti rendszerű működtetése. Ho­ gyan valósítható meg ez tartalmilag? Valami­ lyen közös polgári program alapján. Némely eleme automatikusan adódik a szövetséges pártok céljaiból. Gyengébb megyei hatalmi központosítást akarnak, mint a baloldal. A po­ litikai vezetés fokozottabban ellenőrzi az igazgatási apparátus végrehajtó hatalmát. A megyei közgyűlés a települési önkormányza­ tok közös területfejlesztési programját való­ sítja meg. Nem akadályozza a megye a tele­ pülési önkormányzatok infrastrukturális tulaj­ donszerzését. Új alapokra helyeződik a me­ gyei tulajdon esetleges privatizációja. Foko­ zottan különválik a megye és a megyeszék­ hely önkormányzatának tulajdona, tisztázódik a közös fenntartású nagy intézmények kezelé­ si költsége. A többi városok önhibájukon kí­ vül megyei kezelésbe jutó nagy önkormányzati intézményei (kórházak, középiskolák) ga­ ranciákat kapnak fenntartásuk arányos támo­ gatására. Nyitottá, áttekinthetővé válik a köz­ pályázatok rendszere, különösen a megyei fejlesztési, beruházási versenytárgyalások 24 lesznek ellenőrizhetőbbek. Ez bizony polgári program, nem centralizált modernizáció. Ki­ bontása, megvalósítása elsősorban a polgári koalíció feladata. Meggyőződésem szerint a megyei dem okratikus közvélemény és a települési önkorm ányzatok többségének tám o g atására feltétcin ü l szám íthat egy polgári koalíciós polgárosodási pro g ­ ram. É rdekesebb problém át je le n th e t, hogyan viszonyul m indehhez a hat szo­ cialista képviselő és a korm ány? Az M SZP országos vezetői negatív je le n ­ ségként kezelték első nyilatkozataikban a nógrádi (és baranyai) polgári k o a líc i­ ót. Mi változik akkor, ha az SZDSZ a parlam enti ciklus közben esetleg kiv o ­ nul az országos korm ányzatból? M ásik érdekes kérdéstípus: k ia la k u l-e utólag teljes polgári koalíció a települési önkorm ányzatok te stü le te iben? M ilyen v i­ szonyba jut a m egyei önkorm ányzattal S a lg ó ta rjá n (és B áto n y teren y e) b alo l­ dali vezetése? M ennyire bizonyul ta r­ tósnak a széles polgári k o alíció ? V éle­ m ényem szerint tartó sab b n ak is b izo ­ nyulhat, m int a szocialista-liberális kor­ mány, de ez már egy későbbi külön esszé tárgya lehet. December végén még csak a tapasztalatok összegzésénél és a lehetősé­ gek mérlegelésének kezdeténél tartunk. �palócföld 95/1 Erdélyi Eta munkája 25 �valóságunk Hatvani Dániel A szabadság rejtett ösvényei Szubjektív eszmefuttatás a párhuzamos társadalmak lehetőségeiről Mire eljött kilencvenkettő nyara, minden korábbinál mélyebb gödörben találtam magam. Noha egészségi állapotom sem volt rendben, nem ez izgatott elsősorban, hanem ellehetetlenült egzisztenciális helyzetem. Jóformán egyetlen megélhetési forrásom maradt - a két évvel ko­ rábban megállapított nyugdíjam 60 százaléka. Az összegszerűséget tekintve a közhelyes szlo­ gen illett rá: a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok. S a napi létezésnek még e módfelett csekélyke bázisát is bizonytalannak éreztem: a nyugdíjat két évre állapították meg, s határozatba foglalták, hogy a további folyósítás egy újabb felülvizsgálat eredményétől függ. Kitéphetetlen gyö­ keret eresztett bennem a fóbia, rossz passzban vagyok, s ezért lehetek akár félholt is, a nyugdíjat meg fogják tőlem vonni. A kívülálló számára a dilemma feloldása roppant egyszerűnek tűnik: va­ lakitől, aki jártas az ilyesmiben, meg kell érdeklődni, mire számíthatok, esetleg mi a teendőm. Igen ám, csak közben lakóhelyet váltottam, az ország egyik sarkából a másikba költöztem; depresszióm jóformán megakadályoz a bizalmasabb kapcsolatok szövögetésében, de az elegendőnél máris több tapasztalatom van a tekintetben, hogy a frusztráltságot afféle lelki leprának tekintik az emberek: ha pokoljárásaimról hallanak, zavarodottság lesz rajtuk úrrá, s legszívesebben az utamból is kitér­ nének, netán attól tartva, hogy a kudarcos élet fertőző miazmát áraszt magából. Ha pedig meg­ próbálom őket gondjaimmal terhelni, mielőtt sietve tovább állnának, fogaik között szűrve a szót vetik oda a jótanácsot, hogy forduljak az illetékes hivatalhoz. Nem várják meg a választ, hogy épp a hivatal esetleg vesztemre működő figyelmét nem kívánom fölkelteni. Mondom, akkoriban vi­ szolygást keltő kiütésesként éltem meg a helyzetet, aztán rájöttem, hogy mások távolságtartó gesz­ tusának sokkal prózaibb okai vannak: reflexeik, mi több, tapasztalataik arra intik őket, hogy a ma­ gamfajta kölcsönkér, pumpol, tarhál, könyöradományokért esedezik. S nem várhatom, hogy fel­ tételezzék: személyem a megnyugtató kivétel; sokat adok arra, hogy a bugyrok legmélyén is meg­ őrizzek valami tartásfélét. Mást nem tehetvén, készülök a legrosszabbra: ha bekövetkezik, ne érjen váratlanul. Töp­ rengésem egyszerre két irányban mozdul: az egyik a jövedelemgyarapítási lehetőségeket, a másik az életvitel költségcsökkentési módozatait próbálja körbetapogatni. Az előbbi, egy vállalkozói dinamikus program felől nézvést, akár szánalmasnak is volna nevezhető; életem java az újságírás és a folyóiratcsinálás vonzáskörében telt el, nyilván ezek26 �palócföld 95/1 hez értenék a legjobban, de státusz - legalábbis számomra - se égen, se földön, esetleg "külsőzhetnék", annak minden kiszolgáltatottságával együtt. Nehezíti a helyzetet, hogy ahová köl­ töztem: falu. távol a nagy településektől. Maradna az irodalom, dehát verset ki olvas manap­ ság, a prózában a Tiffany-k és a Juliák tarolnak, meg a sok hasonló broadwayi tünemény. Ho­ gyan versenyezhetnék ezekkel? Azaz, hogy nagyon is tudnék vetélkedni, ámde épp ezért sem eresztenek közelébe az iparnak. Itt monopólium van, kérem. A rágógumi-kultúra egy ember­ öltőn át is bírja pénzzel és szusszal, s akkor az övé a terep, a piac mindenestül. Ereszkedjünk tehát lentebbi körökbe; végigtekintek kiterjedt, ámde kopár, ekét-kapát időtlen idők óta nem látott portámon, kecsketenyészet körül forog a vonzalmam, ólakat kéne építeni, de egy jól mü­ veit kert is ellátna sok-sokféle élelemmel. Ezerszer inkább ez, mint elmenni mosószer-ügynök­ nek, vagy felülvén az Expressz-hirdetéseknek másfajta vigéckedésre adni a fejem. Ilyen csa­ likra már nem harapok. Még napszámosnak is szívesebben elmennék, idénymunkásnak, de megroggyant egészségem miatt sajnos már ezt sem tehetem. A kert, némi állattartással kiegé­ szítve, még mindig nagyobb vonzerőt jelent. Akármerről nézem, ez bizony visszavonulás, hátrálás parasztőseim élet- és szokásrendje felé, s ha ez így van, célszerű ehhez igazítani az életvitel kiadási oldalát is. Nézzük tehát, mi mindent lehet lefaragni a civilizáltnak mondott, sőt nemrég még értelmiségi létforma velejárói közül. Tekintetem legelébb is a könyvespolcra esik; rezignált mosollyal gondolok vissza a 80as évek közepére, amikoris kultúrpesszimizmusom mélypontján szinte a teljes szépirodalmi részlegtől "megszabadultam", s pár év sem telt el, már iszonyúan sajnálni kezdtem, leginkább a több mint 300 kötetes, a hazai és a világlíra javát tartalmazó versgyűjteményt, melyet már soha nem fogok pótolni; azt kell, hogy mondjam, fillérekért kótyavetyéltem el, a Művelt Nép furgonja jött ki tanyánkra az áruért, s amit végülis kaptam érte, a tízezer forintot sem érte el, azaz anyagi helyzetemen semmit nem lendített... Aztán, ’92 márciusában, amikor minden ko­ rábbinál mélyebb agyagba döngölt a sors, előre nyögve a közeli költözés kényszeres nyűgét - noha még azt sem tudtam, az ország mely sarkában fogok kikötni -, közétettem egy pimaszul keserű szövegű hirdetést, fordulván az újgazdag sznobokhoz. Ha kellően mélyen nyúlnak a zsebükbe, már jöhetnek is a könyvtáramért... Nem jelentkezett senki. Mostmár ne is jöjjön; legalább lesz valami, ami emlékeztet előző életemre, mely messze nem volt fenékig boldogság, de volt egy körülmény, mely elviselhetővé tette: lehetett valamiben reménykedni. Magányos estéimen - és melyik nem ilyen? - tűnődhetem, hogy a két szobának az ikerlakással érintkező falain végigvonuló könyvespolc-rendszer a szellem fényűzése-e még, vagy inkább az értelmi­ ségi önmegvalósulatlanság emlékműve? Ez az egyetlen és utolsó magaslat, melyre azutáni éveimből még visszatekinthetek. S most szinte zuhanásszerű alábbszállás következik. A pőre kérdés ez: egyáltalán szükségem van-e a televízióra. Ha meggondolom, nem igazán. A hetvenes évek végéről való a fehér-fekete kép­ ernyős készülék; ilyet már nem sok helyen működtetnek, a hír- és hírjellegű műsorokon kívül mást nem nézek - akkor meg minek? Lám, a napilap olvasásától is mily „fájdalommentesen” megszabadultam! Mert már ez is a költségek lefaragása jegyében történt. A következős lépés: 27 �palócföld 95/1 a televízió száműzése. Marad a ceruzaelemes zsebrádió, naponta egyszer-kétszer meghallga­ tom a krónikát, s még mindig szinkronban maradok a világgal. Már amennyire ennek egyál­ talán szükségét érzem. A civilizált világból való igazi kifarolás csak ezután következik. Merészelem megkérdő­ jelezni a modern életnek nem csupán a dekórumait, hanem az ún. alapszükségleteit. A villany­ ról van szó. Ha nem szolgál másra, csak világításra, miért ne pótolhatnám azt a hagyományos mécsessel? Vagy főleg a gázharisnyás világítással? Avagy miért kell órákat rostokolni ébren napszállta után ? Szüleim télen, mikor már villanyunk, sőt rádiónk is volt, este nyolcnál tovább nem maradtak fönn. Mi rossz lehet abban, ha az ember télen kétszer annyit alszik, mint nyá­ ron? Ez is egy olyan póráz, mely visszavezethetne bennünket a természetes életmódhoz. Sok a kérdőjeles mondat, úgy látszik, kissé nehezen barátkozom a villanynélküli élet gondolatával. Ráadásul a gondolat hátterében ott mocorognak azok a lelemények, melyek a szél- vagy a nap­ fény-energia felhasználásával lehetővé teszik a házi áramtermelést és -tárolást. Ezek azonban túl költségigényes befektetések, mostani helyzetemben komolyan nem gondolhatok rájuk. In­ dokoltabbnak látszik hűséges konyhai segédeszközöm, a fagyasztóval kombinált hűtőszekrény "kiváltása". A keményebb téli fagyok lehetővé teszik a fagyasztást - mondjuk a padláson -, máskülönben erről a tartósításról is le kell mondani. Nem nagy ügy. Portámon van kerekes kút (pillanatnyilag használaton kívül), a nyári hűtés kis kényelmetlenséggel megoldható. Ahogyan falusi-tanyasi eleink csinálták, s ahogy a módszert már az ókori civilizációkban is ismerhették. S itt adódik lehetőség az immár utolsó közszolgáltatás, a vezetékes vízellátás kiiktatására. Rendszeres használat által az ásott kút is jó vizet ad, ezt mindenki tudja, aki falun nőtt fel. Főleg, ha kellő mélységben van a víz, miként az én kutamban is. A vízkivételnek ezt a módját be kell kalkulálni az életvitelbe - ennyi az egész. S télen ha módom adódik hosszabb időre elutaznom, nem kell szoronganom, hogy uramisten szétfagy-e a vezeték, mire hazatérek. Annyira koldus soha nem lehetek, hogy egy-egy palack gázra ne fussa, így konyhai főző­ alkalmatosságnak megmarad a propán-bután. Az utcai szobába cserépkályhát kell csináltat­ nom, erdővidéken célszerűbb fűtési megoldást nem ismerek. Hogy miből lesz tüzelőm, ha megvonják a nyugdíjamat? Hát Istenem, úton-útfélen lehet odvas tuskókat, rönköket, kiszáradt csonkokat találni, összeszedem tehát a mesgyék mellől -, értve úgyis, hogy a törvényes be­ szerzés határvidékéről. Ki büntetné meg a gyűjtögető szegényembert? Ez a megoldás még messze nem tisztázódott bennem, de a gyakorlat majd kivajúdja a lehetőségeket. Az életvitel redukciója, ami a lakhatást illeti, ezzel megtörtént. Hátra van még az utolsó dilemma: ha eladom az autót, ezzel növelem-e a mozgáskorlátozottságot. Gyakorlatilag aligha, hiszen a benzinköltség számomra immár megfizethetetlen, s végképp az lesz, ha nem kapok nyugdíjat. Az éves biztosítási díj helyzetemben pénzkidobásnak tűnik. Nem szabad tragikusan megélnem, hogy noha 1970 óta mindig volt valamilyen autóm, de egy szép napon megint nem lesz. Az új rezsim minden intézkedésével kinyilvánítja; aki csóró, ne tartson autót. Az autózás, mint a hajdani világban, a régebbi "átkosban", újból a gazdagok privilégiuma lett. E tekintet­ ben a Kádár-rendszer demokratikusabb feltételeket teremtett: a kötelező biztosítást beépítette 28 �palócföld 95/1 a benzin árába, s így az állampolgár azt érezhette: amíg kocsija motorját be nem indította, ad­ dig nincs rá kiadása. Ennek vége. Eladom tehát az autót, s veszek kerékpárt. S egy ügyeskezű lakatossal csináltatok kézikocsit. Látom magam, amint elnyűtten, borostásan, kopottas orkándzsekiben, gumicsizmásan ké­ zikocsit húzok magam után a hegyi falu főutcáján. Hogy még pár évvel ezelőtt sem erre ké­ szültem? Nekem ezt hozta a sors, másnak mást. * Miután így, gondolatban, legalább száz évet léptem vissza az időben, felötlött bennem, hogy ezt a mozdulatot akkor elkezdtem, amikor Békéscsabán kiterítettem magam elé az ország térképét: előttem a 93 ezer négyzetkilométer. Volt egy harmadik emeleti kétszobás lakótelepi lakás, amit csak én birtokoltam, s amiben mardhattam volna, annak ellenére is, hogy nem szí­ velhetem a panelt, ámde képes vagyok értékelni: ha bárhonnan összefagyva, fáradtan megér­ kezem, meleg lakás fogad, sőt már a lépcsőház is fűtve van. S ezért nekem a kisujjamat sem kell mozdítanom. Nos, azt tényleg nem, a pénztárcámat viszont annál inkább: csak a fűtésre elment volna a töredék nyugdíjamnak az egyharmada. S akkor van még a villany, a különkülön órával mért hideg és meleg víz. valamint a közös költség. Akkor már inkább egy kertes otthon, a fővárostól 60-70 kilométernél nem messzebbre, s lehetőleg szép természeti környe­ zetben. Nagyjából-egészében ez "bejött”. A lakótelepen a távfűtést nem lehet "kiváltani" használni kell és fizetni érte keményen; egy kertes ház komfortjából bármi visszaépíthető. S h a jó l meggondolom, ezt a logikát követtem már 1983 elején is, midőn - akkor még csa­ ládostól -, egy hatodik emeleti kétszobás panelt cseréltem el egy helvéciai tanyára. Akkor a tanyasi komfortnak nem a le-, hanem a minél jobb kiépítése foglalkoztatott, ám mégis nagy fellélegzést jelentett számomra, hogy leválhatok a városi közművek köldökzsinórjáról. Akko­ riban komolyan tartottam attól, hogy a bolsevista hatalom, egy azidőtájt már bármikor bekö­ vetkezhető társadalmi nyugtalanság esetén - manapság az ilyesmit nevezik polgári engedetlen­ ségnek -, a közszolgáltatások megvonásával, vagy annak csak kilátásba helyezésével zsarolja a városi lakosságot. Ilyen szempontból a leginkább sebezhetőek a modern lakótelepek lettek volna. Kósza hallomásként jutott el hozzám, hogy a lengyeleket csakugyan riogatták ilyesmi­ vel a katonai puccs bekövetkeztekor... * Nyugdíjamat - levonással terhelten - változatlanul kapom, az elképzelt programból úgyszólván semmit nem valósítottam meg; biciklit vettem, a kocsit azonban nem adtam el, bár igen könnyen meg tudnék szabadulni tőle, ha jelentkezne egy erőszakos vevő. Cserépkályhám idejében elkészült, s az bizonyos, hogy immár életem végéig jól megleszek etázs-, vagy cirkofűtés nélkül. Megnyugtató mindazonáltal, hogy a program bármikor mozgásba hozható, s egyáltalán 29 �palócföld 95/1 nem úgy élem meg, mint afféle szükségállapotot. Fatalizmusnál jóval több ez a lelki készenlét, s eddigi életem kíméletlen tapasztalata összepontosul benne. Igaz, hogy többnyire rossz sorsom vitt a jég hátára, de az, hogy nem pusztultam ott, ugyancsak nem másoknak köszönhető. Patrónusaim soha, sehol, semmilyen magas hivatalban nem voltak, kudarcaimat saját erőmre támaszkodva kellett túlélnem. Midőn még szellemi energiáimnak teljes birtokában voltam, s ez eltartott jónéhány eszten­ deig, nemcsak cseppent, csordult is némi pénz a tenyerembe, de minden takarékoskodási ösz­ tönöm és neveltetésem ellenére szétfolyt az ujjaim közül. Soha sem tudtam ellesni, hogy má­ sok hogyan csinálják, miként akkumulálnak, hogy abból tényleges gyarapodás, "felmutatható" vagyontárgy legyen. Szociográfusi vonzalmam külön is csábított a titok meglesésére, de mind­ hiába: az önsanyargató güzülésnél, a körmönfont, raffinált umbuldáknál és a jószerencsénél, mint típusos eseteknél többet följegyezni nem tudtam. Ezek közül egyiknek sem kerültem a vonzáskörébe, így maradt a kisemmizettségbe torkolló józsefattilai keserű számvetés: "Elpa­ zaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom." No igen: mindkét házasságomból jóformán a rajtamvalóval léptem ki, hiszen mégis csak a puszta életbenmaradás volt a legfontosabb. Amit fel tudok mutatni, az alig több a semminél. Annyi, hogy éppen van saját fedél a fejem fölött; ennek híján a hajléktalanság rémével kellene szembenéznem, ha még egyáltalán életben volnék. Egészében véve elmondhatom: nem volt szerencsém az anyagiakkal (sem). Barátságot kötni a szegénységgel annyi, mint megbékélni a sorssal. A lázongás itt értel­ metlen és nevetséges. A szemlélődés - beleértve az önön helyzetem szemlélését is - terméke­ nyebb konzekvenciákhoz vezet. Már a rendszerváltás idején körvonalazódott bennem a kissé múltszázadi ihletésű allegória: a szabadság istenasszonya, miután elhagyja a győztes b arik á­ dokat, igyekszik mielőbb befeküdni a pénz ágyába. Ebből az a következtetés adódhatna, hogy a szabadság megvásárolható, s foka, minősége egyenesen arányos a pénzzel, a gazdagsággal, a vagyonnal. Ezer és egy köznapi tapasztalat igazolja, hogy ez nem egészen így működik. A sikeres és vagyonos vállalkozó általában nem akkor ül be a több milliót érő kocsijába, amikor kedve tartja, hanem amikor az üzlet valahová elszólítja. S hiába szeretne lezser és kopott far­ mergöncöt magára húznia, nem teheti, mert az a közeg, ahová őt várják, igényli a jól szabott öltönyt, a csokornyakkendőt, s az egyéb "úriemberi" kellékeket. S a szabadsághiánynak ezek csak a külsődleges jegyei, a meghatározó tényezők az üzleti világ mélységi kapcsolatrendsze­ rében helyezkednek el, melyek a kívülállók számára szükségképpen rejtve maradnak. Még az se tévesszen meg senkit, hogy vállalkozónk bármikor fogja magát, s New York-ba repül, mert nem tudhatjuk, hogy amikor a gép éppen magasba emelkedik, emberünk nem szívesebben menne-e titkárnőjével egy istenhátamögötti hegyi faluba. Savanyú a szőlő? Ez bizony akkor is lehetséges, ha saját magamnak sem vallom be - ennyit mindenesetre tudni vélek a lélektanról. Fontosabb azonban, hogy személyiségem korlátait kellőképp ismerem, s miután egy bankszámlakivonattól csalánkiütést kapok, vál­ lalkozónak aligha lennék jó, politikusnak nem felelnék meg, mert sem eléggé dörzsölt, sem eléggé aljas nem vagyok, művészi hajlamaim, melyek tömegek érdeklődésére tarthatnának 30 �palócföld 95/1 számot, nincsenek; ezzel nagyjából ki is merítettem a jómódhoz vezető típusos lehetőségeket - a rendhagyó alkalmakról itt most ne essék szó s józan belátással, mi több, derűvel illik tudomásul vennem, hogy földi pályámat épp oly szegényen fejezem be, mint ahogy végigél­ tem. Mindezzel azonban árnyékban hagytam saját szabadságigényemet. S ez fölöttébb ké­ nyes pont: semmi nem lenne jobban ártalmamra, mint az, ha ebben a dologban hazudnék magamnak. Itt végképp nincs helye semmi önáltatásnak. Az egyértelmű megítélésnél cél­ ravezetőbb az árnyalt megközelítés. Azt mondhatnám, hogy a szabadságnak azok a szeg­ mentumai, melyek extenzív kiterjedésűek - azaz tárgyiak és interperszonálisak - mindig is kínzó hiányt jelentettek számomra, s manapság még inkább ez a helyzet, miután éle­ tesélyeim csökkentek azáltal, hogy közelítenek az alkonyat évei, de meg a világ is a sza­ badság nagyobb ígéretével terhes, bárha ez az ígéret - s a gyanú végigvonul mostani esz­ mefuttatásomon - több tekintetben is illúziónak bizonyul. Létezik azonban a szabadságnak egy intenzív, a világ belső megéléséhez kapcsolódó szemgentuma, s jóérzéssel adhatok számot arról, hogy ismerem a lélek feltöltekezett állapotát: etekintetben mind a szabadság­ élményeim, mind a - kilátásaim elsőrendűek. Egyszerűbben szólva: belső integritásomat soha semmilyen körülmények között nem engedhetem megbontani, s tettem ezt nem egy­ szer nyilvánvaló érdekeim ellenére. A börtön azon kevés dolgok sorába tartozik, melyektől eddig megkímélt a sors, ám eleget olvastam ahhoz, s hallottam élőszóbeli beszámolót is, hogy könnyűszerrel elképzeljem: az igazán erős lelkek a börtönviszonyok között élik meg a határtalan belső szabadság magasztos élményét. Feltételezem, hogy ez az adottságom te­ szi lehetővé az életfeltételek zordabbá válásához való rugalmas alkalmazkodás fentebb részletezett módozatait, még akkor is, ha ezek többnyire megmaradtak az eltervezett prog­ ram szintjén. Önelemzésre bármikor kapható vagyok, minthogy az soha semmiféle lelki sérülést nem okoz számomra, épp ezért nem lehetek egy hajszálnyira sem részrehajló magammal szemben; a pszichikai ellenpróba ezúttal sem kerülhető meg: vajon nem a szegények örökös, s unos-untig ismert önvigaszának adtam-e helyt az imént? Vajon nem a "farkasok dala" üvölt-e ki a leírt szavaimból? A legjobb lelkiismerettel mondhatom, hogy nem, mindazonáltal a gondolkodási szigor kontrollja azért is indokolt, mert - nem lévén Grál-lovag - a kevésbé fennkölt érzü­ letekkel (irigység, keserű lázongás, cinizmus) szemben csak részben vagyok immunis. Annyi bizonyosnak látszik, hogy belsőleg megszenvedett szabadságomat, legalábbis köz­ vetlenül, szegénységemből nem tudom levezetni. Ha pazar jómódban dúskálhatnék, az élet, a világ lényeges dolgairól nagyjából ugyanúgy gondolkodnék, mint most. A marxista közhely, miszerint a lét határozza meg a tudatot, esetemben csődöt mond. A küzdelemről, a fennma­ radásról megfogalmazható nézeteim nem a kenyérharc hétköznapjaiban gyökereznek. * A szegénység és a szabadság egyáltalán lehetséges összefüggéseiben a premisszák, jobban 31 �palócföld 95/1 mondva az ok és okozat rövidre zárása fölöttébb téves konklúziókhoz vezethet. Egy rosszul megragadott logikai lánc mentén haladva a munkanélküliek, de még inkább a hajléktalanok és a koldusok a legszabadabbak. Elképzelem, amint igen vaskosan és félre nem érthető módon tiltakoznának a feltételezés ellen az említettek, mint a témában leginkább érdekeltek. Nemcsak erkölcsi, intellektuális bátorság is kellene ahhoz, hogy igazukat bárki kétségbe vonja. S alighanem időnek előtte kifogyna az érvekből. A szóbanforgó páriákat a szociológusok a társadalmonkívüliség kategóriájába utalják. A szociológusoknak nem ez az egyetlen tévedése, bár talán a legkirívóbbak közé tartozik. Ha "társadalmon" a struktúrába való betagozódást értjük, akkor a kitaszítottak - e szinonimával ellentében - nagyon is belül vannak. Legalább annyira belül, mint a pasaréti villák lakói. Csak nekik a sors az ellenkező póluson jelölte ki a helyüket: nem a Pasaréten, hanem a főváros met­ róállomásain. (Bár e kényszerű tartózkodás, mint „éjjeli menedékhely” megjelölése alighanem pontatlan; Budapest végülis nem Párizs, ahol a clochard-ok természetes mozdulattal rendez­ kednek be éjszakára a földalatti vasút megállóiban. A budapesti metróállomások moszkvai mintára készültek: mutogatnivaló márványos oszlopcsarnokok, melyek emberi tartózkodásra a szerelvények bevárásán túlmenően - alkalmatlanok.) A piacgazdaság koldusok, hajléktalanok, s persze munkanélküliek nélkül épp úgy nem mű­ ködik, mint menedzserek és vállalkozók nélkül. A félreállítottakat mindenestül elnyelte a ka­ pitalista struktúra, annak foglyaivá váltak, sorsukon változtatni már nem tudnak, s talán nem is akarnak. A pária-réteget a "létező szocializmus" is kitermelte, mondanám, hogy szándéka és programja, azaz ideológiája ellenére. Akkor még többé-kevésbé helytálló volt a társadalmonkívüliségbe történő sorolásuk. Ma már egyáltalán nem ez a helyzet. A szélsőséges lepusztulás, a végletes pauperizálódás a mai magyar társadalom mind na­ gyobb hányadát fenyegeti. Ez a jelenségek olyan összetett gubancát görgeti magával, melynek felfejtésétől itt eltekintenék. Témám szempontjából legalább annyira izgalmas az a jelenség, hogy a legszélesebb értelemben vett kisemberi társadalom, mely eddig még sikerrel elkerülte, hogy a nyomorszint alá süllyedjen, sőt bizonyos hányadában reális reménye van egy nagyon lassú felemelkedésre, rosszkedvű maliciával éli meg az utóbbi évek hazai változásait. Ugyanis szenvedő alanyként kell szembenézni azzal a példátlan történelmi szituációval, hogy a tény­ leges demokratikus kibontakozás a szabadsághiány legenyhébb esetben is átmeneti fokozódá­ sával jár együtt. Pusztán azáltal, hogy a szabadság realizálhatósága sokkal közelébb került egy korábbi állapothoz képest - a tárgyi feltélekhez, azaz a megvásárolhatósághoz, s mindez az életnívó tartósnak igérkező romlása közepette. Továbbá: a diktatúra, minden igyekezete el­ lenére, nem volt képes lefedni az egyéni élet jelentős terrénumait, az intenzív lelki megélés felé mutatókat kiváltképp nem, ezáltal játék- és mozgásteret biztosított a teljesebb életet igény­ lő személyiség számára, ugyanakkor a piacgazdaság mohóságánál és gátlástalanságánál fogva behatolt az élet legapróbb pórusaiban is, hogy a gondolkodás- és világképet a maga arculatára alakítsa át. Mindezeken túlmenően: a diktatúra nemcsak repressziót gyakorolt, de védelmet is tudott nyújtani az egyén számára - tekintsünk el most attól, hogy ezt paternalista hajlandósága 32 �palócföld 95/1 vagy inkább rossz lelkiismerete miatt tette ellenben a piacgazdaság sem kivételt, sem kí­ méletet nem ismer. Megkezdődött egy harsány és agresszív amerikanizálódás, legtotálisabb mértékben a kul­ túra szférájában, mert innen remélheti - joggal - szellemisége hatékonyabb szétsugárzását. En­ nek lényege, hogy elvben mindenki számára korlátlan a lehetőség az önépítésre, melynek emi­ nens alkotórésze a meggazdagodás. S mindez természetesen a struktúrán belül! S mindehhez nem kell sem szaktudás, sem alaptőke, sem közgazdasági alátámasztás, csupán határtalan ön­ bizalom, merész föllépés és fogpaszta-reklámot megszégyenítő vigyorgás. Íme, az amerikai "szép új világ" emberideálja, ki a sikerorientáltság jegyében skrupulusok nélkül sikkasztja el fejünk fölül az ózonburkot. Hazai képviselői e mentalitásnak már megjelentek, s ez úgy terjed, mint a ragály a kö­ zépkorban. Minap is a rádió reggeli műsorában megszólaltatnak egy könyvkiadói cégve­ zetőt, kiből tizenkettő egy tucat, s mondja ám nagy garral, hogy csak lendületre és hitre van szükség, s akkor megy minden, mint a karikacsapás. Nem ismerős valahonnan a szö­ veg? Dehogyisnem: "Elvtársak, nem támadhat olyan nehézség a szocializmus építése so­ rán, amit le nem küzdünk, ha van céltudat és kommunista elkötelezettség." Mások a sza­ vak, de a lényegi tartalom ugyanaz. Ebben az egészben van egy mélyen antihumánus mozzanat. Nevezetesen az a sugalmazás, hogy aki nem sikerre született, az nem is életrevaló, az csak útjában van a többinek, s jobban tenné, ha eltakarodnék a föld színéről. Ebben a világban depressziósnak lenni nemcsak sors­ csapást, de önveszejtést is jelent. A kérdés immár általánosabb síkon is megfogalmazódik. Mi legyen azokkal, akik nem a siker csillagzata alatt születtek? Mi legyen azokkal, akik nem „erősek” - elsősorban úgy értve, hogy nem erőszakosak - , nem ravaszok, nem örököltek számottevő vagyont - azaz nem áll mögöttük masszív családi hinterland nem zseniálisak... (Közbevetőleg: tájain­ kon a zsenialitás nemhogy kiemelkedő, de még biztos egzisztenciát sem garantál... Sőt!) S mindezeken túl még bérrabszolgának, azaz munkavállalónak sem alkalmasak... A bol­ sevik diktatúra, leginkább az értelmiség körében, számolt a rendhagyó személyiségek egy bizonyos előfordulási arányával, s részükre mondvacsinált intézeteket, szerkesztőségi mű­ helyeket - s más kvázi szinekura alkalmakat - teremtett, az egyenlősdi alapján álló bérezés folytán mód nyílt arra, hogy ezek is kapjanak annyit, hogy ne forduljanak fel éhen. Tegyük rögtön hozzá, hogy a hatalmat ebben a ténykedésében korántsem emberbaráti érzület ve­ zette, hanem az indokolt félelem attól, hogy a sorból kilógok szerveződése egyhamar az ellenzéki mozgalmak melegágya lehet. A hónuk alá nyúlással egyaránt megteremtették a korrumpálás és a szemmeltartás alkalmait. Az ellenzékiség része a polgári társadalom struktúrájának, így az új hatalom semmi okot nem lát arra, hogy bárkit is gyámolítson, aki nem képes a betagozódásra. * De hiszen épp ezen fordul meg a lényegi kérdés: a polgári társadalom csak azokra tart-e 33 �palócföld 95/1 igényt, akik rá tudnak hangolódni a piacgazdasági hullámhosszra... Ha a válasz kizárólagosan igenlő, akkor számolni kell egy létszámban is jelentős embercsoporttal - teljesen nyilvánvaló, hogy e sorok írója is idetartozónak véli magát -, mely meggyőződéssel vallja, hogy az új re­ zsim semmivel sem különb a diktatúránál, sőt az állami gondoskodás elmaradása folytán roszszabb annál. Egészen más a helyzet azonban, ha a hatalom számol azzal, hogy sokak szemében a piacgazdaság utálatos és visszataszító. S ezért polgári demokráciához illő módon tolerálja, hogy a betagozódást senki ne tekinthesse kényszernek, az alól bárki és bármikor kivonhassa magát, anélkül, hogy represszióval kellene szembenéznie. Sőt kellő türelem kell, hogy megil­ lesse a be nem tagozódóknak azt az emberi törekvését is, hogy testükre -lelkükre szabott fel­ adat- és szerepkört találjanak maguknak. S nem utolsó sorban azt, hogy akinek igénye van rá, az meg is teremthesse az alternatív és/vagy defenzív életvitel kereteit. Mindezt azért, hogy - szabadságigényünk minél teljesebb kielégítése végett - ki lehesen vonulni az adott társadalomból, akár azért, hogy izolálódjunk, akár azért, hogy párhuzamos társadalm/ak/at teremthessünk magunknak. Nem komoly természettudós az ma már, aki az érzékszervekkel is megtapasztalható három$dimenziós világ keretein belül tud csak gondolkodni, s nem képes elképzelni - legalább elméleti síkon - az akárhány dimenziós adottságok között működhető párhuzamos világokat. S mindezt miért ne lehetne rávetíteni a fizikai világnál sokkal összetettebb, összehasonlíthatatla­ nul rétegezettebb emberi világra, közösségekre, társadalmakra? Az emberi populáció önszerve­ ződési lehetőségei milliószor gazdagabbak, mint ahogy eddig hittük, gondoltuk. A huszadik századi totalitáriánus szörnyeteg rendszerek kimúlta után rá kell döbbennünk: önmagunk elleni bűnt követünk cl, ha olyan világban kényszerülünk élni, amelyben nem érezzük jól magunkat, és amelyhez - tespedtségből, restségből - mégis ragaszkodunk. Aki netán arra gondol, hogy sanda módon akár egy megreformált kommunizmus ideológiá­ ját és gyakorlatát kívánom visszacsempészni, az legalábbis vaskosan téved. Egyébként is, a diktatúra nélküli kommunizmus - fából vaskarika. Nem véletlen, hanem nagyon is törvénysze­ rű, hogy tájainkon néhány évvel ezelőtt, amikor szétpattant a diktatúra bilincse, azon nyomban tápászkodni kezdett a polgári társadalom. Ezért úgy gondolom, hogy az osztályokról, s kivált­ képp az osztályharcról szóló marxi rögeszméket nyugodtan átadhatjuk a feledésnek. Hozzátéve azonban, hogy jóval Marx előtt élt már egy nála több nagyságrenddel jelentősebb férfiú, aki egy ízben korbáccsal kergette ki a kufárokat a templomból, aki bizonyosan nem volt szocialis­ ta, ám minden volt, leendő és jelenlegi antikapitalista az ősatyját tisztelheti benne. Az antikapitalizmus élő valóság, keresztény valóság. „Üdvözülj az égben és boldogulj a földön!” - e némiképp szem forgatásra buzdító szentencia sokak által ismert, még többek által követett és gyakorolt, s nekünk sem lehet gondunk vele, amennyiben fel­ tételezni merészeljük, hogy a földi boldogulás nem mindenki számára a vagyongyűjtést jelenti. A tradicionális keresztény egyházak szószólói időnként minden alkalmat megragadnak, hogy elítélő szavakkal nyilatkozzanak a szektásodásról. Velük ellentétben úgy gondolom, hogy a piacgazdasággal szembehelyezkedő vallási szerveződéseknek nagyon is megvan a létjogo­ sultságuk. Ezek alapjai lehetnek a párhuzamos társadalmak létrejöttének, főleg ha tagjaik az al­ ternatív és defenzív életvitel keretei között elégítik ki szabadságigényeiket. 34 �palócföld 95/1 Óvakodnék - magamat is óvnám - minden fatális, minden végletes élethelyzet előidézésé­ től. A párhuzamos társadalmak is hús-vér, azaz gyarló emberekből szerveződnének, kiket viszszarettenthetnek a nem kalkulált nehézségek, akik megrögzöttségeiktől korántsem tudnak oly mértékben szabadulni, mint hitték és remélték. Ezért - oda és vissza - szabad átjárást kell hagyni a piacgazdasági struktúrába. Mindez jóval többet jelent praktikus óvintézkedésnél; je ­ lenti azt, hogy a párhuzamos társadalmak világát csakis a polgári berendezkedés keretei között látom megvalósíthatónak, a teljesebb emberi szabadság remélt hozadékával, s azzal az óhaj­ jal, hogy a polgári társadalom képes legyen az önmozgásra, a folytonos megújulásra, a tö­ megtermelés és a fogyasztói életvitel emésztőcsatornájának a meghaladására. Csak azok az emberi képességek alkalmasak a szabad kibontakozásra - nemcsak virágzásra, de a termés beérlelésére is - , amelyek nem rendelődnek alá sem ideológiai sem piacgazdasági megfonto­ lásoknak. Eszmefuttatásom végéhez közeledvén szinte magam előtt látom az örök szkeptikus legyintőket: megint egy újabb utópia... Magam is úgy vélem, hogy a világmegváltást hirdető utópiák több kárt okoztak az emberiségnek, mint amennyi haszonnal jártak, s idejük egyébként is le­ járt, hiszen többé-kevésbé valamennyien kételkedőkké váltunk. Önmagunk megváltása azon­ ban olyan adósság, amelynek törlesztését még el sem kezdtük. Épp ezért az időszerűsége két­ ségbe nem vonható, s mivel „csak” annyi kell hozzá, hogy legyen bátorságunk felkutatni szabadságlehetőségeinket - kívül s belül egyaránt -, s ez mindössze olyan gyakorlati biztatás, mely semmiképp nem tarthat igényt az utópiák rangjára. Továbbá: nemcsak a vallási szekták, de a pár évtized óta a világ sok-sok táján létrejövő kommunák, sőt bizonyos mértékig az izraeli kibucok is előképei a párhuzamos társadalmaknak. Egyfajta földhözragadt szemlélet, amelynek a maga helyén nagyon is megvan a létjogosult­ sága, még praktikusabb szintre szállítja le az ellenvetést. Ez abból a tautológiából indul ki, hogy mindenfajta szervezkedéshez szervezeti keretre van szükség, ezzel egyidejűleg működési engedélyre, pénzre, induló vagyonra, törzstőkére, adószámra. Így, miközben ránk kattan a piacgazdasági struktúra kelepcéjének csapóajtaja, csak állunk lebénultan, magunk sem tudva, hová tegyük önmegváltó eszmélkedéseinket. Ennyire hozzászoktunk volna a mesterségesen leszűkített horizontokhoz? A huszadik századi koncentrációs táborok működését - sarkkörön innen és túl, Keleten és Nyugaton - igen precízen adminisztrálták. Ellenben az őskeresztény közösségeknek nem volt sem alapító oklevelük, sem adószámuk. Egyáltalán nem baj - tapasztaljuk manapság is ha az emberellenes tendenciák dokumentálhatóvá válnak. Ám a szabadság rejtett ösvényeinek felkutatásához nincs szükség semmiféle bizonylatra. 35 �palócföld 95/1 Erdős István Isten kemencéje Szögezzük le rögtön az elején: nem biztos, vagy figyelemre méltó, amit én tudok magam­ ról, a vállakozói életemről mondani, de csak akkor állok szóba magával egyáltalán, ha kije­ lenti, nem azok közül a nagyokos mindent tudó szociálpolitikusok közül jött ide, akik azt tart­ ják: mindig csak a bajba jutottakban, szerencsétlenekben van a hiba, és egyáltalán örüljenek "ezek", hogy valaki "szakember” hajlandó foglalkozni az ügyeikkel. Köszönöm uram, örülök, hogy ezt a nemet ilyen határozottan mondja, mert nekem viszket a tenyerem néha ezektől a "jóhiszemű" hivatalnokoktól, akiknek eszükbe se jut az elemi önkritika, hogy ők ezt a szakmát soha nem tanulták, valaki valami iskola után bedugta őket egy íróasztal mögé, ahol most el­ játsszák a jóistent, vagy legalább az ő szárnysegéd jóangyalkáját. Pedig uram, ehhez a mun­ kához több szaktudás, tapasztalatszerzés kéne, mint az órásnak, vagy a tévéjavítónak ahhoz, hogy ki merje bontani a készülékek fedelét. Ha rossz a tévém, eszembe jutna henteshez vagy újságárushoz vinni javítani? Bolond ember lennék. Ma az van, ha egy nyomorult cigány család ügyeiben baj van, gubanc van, ha mondjuk egy mozgássérült cigány-gyerek segítése a gond, akkor már bolond-emberré kényszerül len­ ni a családfő, mert látja, hogy olyanhoz járkál a hivatalba, aki nem is ért szakmailag az ügyek­ hez, és a segítés szándékát is csak tessék-lássék imitálja. Mindebből is láthatja, amit mondok, hogy én elég szigorúan ítélkező, véleményező cigányember vagyok, úgy vegye figyelembe, hogy nem a levegőbe beszélek, hanem én ténylegesen az elveim szerint kívánnék élni, gye­ reket nevelni, vagy szerencsétleneken segíteni. Apám Oláh nevű volt, én Kőszegire magyarosítottam a nevem vagy másfél éve, amikor jobban belendült az üzlet, és már a megismerkedés előtt egy levélaláírás szerint gyanús lettem, hogy nem cigány ez az Oláh? Az vagyok, nem is szégyenlem, de most előbb megismernek engem, szóba állnak velem, mint emberrel, üzleti vállalkozóval, kiismerjük egymást, és így már nem számít cigány vagyok-e vagy nem, mint amúgy meg se akartak ismerni a cigány-név lefedésében, takarásában. Én Nagylócon születtem 1956-ban, még cigánytelepen. Ha nem is putriházak voltak ott mind, de a szegénység, nyomorúság a rendes kis házakban is ott volt. Nagyapámék egyszobás házához apámék még egy szobát ragasztottak, és így éltünk ott hat gyerek, két szülő és két nagyszülő. Nagyapámék, apámék is egyformán vályogvetésből, nap­ számból és muzsikálásból éltek. Én is dolgoztam velük mindent 8 éves koromtól, hogy en­ 36 �palócföld 95/1 nivalóra, tüzelőre elég legyen a pénz. Fával, szénnel tüzeltünk, és mindig egy kicsit füstszagú, áporodott volt minden a lakásban, főleg a nagy zsúfoltság, helyhiány, kis ablakok miatt, és nem azért, hogy nem lett volna tisztaság. A mi családunk tiszta volt, és rendetlenek, rongyosan se voltunk soha, csak talán olyan kopottas kinézetűek. Amennyire emlékszem rá, a családom úgy nevezte magát, "magyar zenész cigányok" vagyunk. A profi muzsikusság édesapámnak elég nagy tekintélyt biztosított a faluban, ma is él, ma is muzsikál még 62-63 évesen. Vallásos, templomjáró szüleim minket is vittek magukkal, és olyankor különösen ünnepélyes volt min­ den: templomba megyünk, mint a parasztok... A legszegényebb cigányok, a nem dolgozó családok templomba se jártak, és semmihez se értettek, csak a folytonos civakodáshoz és kocsmázáshoz. A mi családunkban soha, senki nem volt részeges, noha a mulatozást, jókedvet sokra tartottuk, és ittunk mindig, ami egészségesen jól esett. A mostani asszonyom édesapja volt akkor abban a bandában a klarinétos, ahol éde­ sapám prímás volt. Jól kerestek, és 10-12 éves koromtól, mert ügyesen nyaggattam a hegedűt, engem is majd’ minden lagziba magukkal vittek, érdekes volt, hogy gyerek is ott muzsikál a nagyok között, szerettek, kényeztettek. Amikor 6-7 éves koromban beírattak engem az első osztályba, úgy 1963 körül, én egy árva szót sem tudtam folyamatos mondatban, rendesen, pontosan használni a magyar beszédben, mert otthon kizárólag csak cigányul beszélt a mi családunk. Az első esztendő azzal telt el, hogy szavak kimondása mellett már néhány mondatot is ki tudtam mondani, így szinte termé­ szetesen megbuktattak, mert se írni, se olvasni, számolni nem tudtam megtanulni. Még a má­ sodszor járt első osztályban is évismétlésre buktattak meg, úgyhogy én jó szorgalommal is há­ romszor jártam ki a nagylóci iskola első osztályát. Ahogy megtanultam rendesen magyarul be­ szélni, úgy aztán egyre könnyebben ment onnantól kezdve minden. Cigányul egyre kevesebbet hallottam, beszéltem, már legalább fele-fele arányú lett a magyar meg a cigány beszéd a gye­ rekkorom végére. Ami a cigány hagyományokat illeti, a népzene, a nóták, a muzsikálás mellett, az öreg nagylóci „Toncsi Béla bácsi” jelentette a művészetet az életünkben. Hát, az az öregember úgy tudott mesélni, hogy az ember-gyerekben megállt az ütő, ott olyan csend volt a szérűin a háza előtt, ahogy körülülte 10-12 gyerek, hogy egy pisszenést se lehetett hallani soha. Mesélt a régi ci­ gányéletről, a vándorlásokról, vérbosszúkról, és igen humoros-vicces történésekről. Persze, hogy cigányul mesélt, ma is előfordul, hogy a feleségemmel elmegyünk Nagylócra Tarjánból rokonlátogatásra, és a saját régi házaink, házhelyeink mellett az öreg Toncsi Béla telkének vélt helyét is bejárhatjuk, emlékezgetünk, ez a ház így állt, és itt volt a nagy eperfa, emitt meg a ti házatok eresze csurgatta az esővizet... De most csak üres, puszta tér ott az a nagylóci gö­ dör-környék, de azért igen jólesik ott a régi időkre visszaemlékezni az asszonnyal, aki hiába, hogy fiatalabb nálam, vagy öt évvel, ugyenezt a gyerekkort éltük át, ugyanazok a kedves em­ lékeink és bánataink a messzi-messzi régi múltból. Nagylócon végül is három osztályt végez­ tem el hat esztendő alatt, akkor sok család onnan Salgótarjánba költözött, hogy ott jobb munkát kapjon, ez úgy 1967-68 körül volt, én azon túl, hogy még igen csúnyán beszéltem mindig, sok 37 �palócföld 95/1 hibával és selypítve "szürcsögve", kínlódva csak elbandukoltam a híres-nagy Rákóczi iskolába, ahol nem 14, de 16-17 évesen fejeztem he az általános iskolát. A nyolcadik osztály után a szüleim péknek adtak, pedig én kalauz szerettem volna lenni, ahogy az egyik nagybátyám nagytekintélyű, szép szál ember volt, és mindenki szerette. Két évig voltam ipari tanuló, pék-tanonc, de aztán belémállt valami kalandvágy, szerelem-kergetés. meg lustaság, otthagytam az iskolát, a pékséget, elmentem dolgozni, segédmunkás lettem a vá­ rosgazdálkodási vállalatnál, először a lakatosok mellett, később meg a kőműveseknél. Dolgoz­ tam még munkásként az Öblösüveggyárban, a VEGYÉPSZER-nél, végül aztán az Acélgyában kötöttem ki, ahol 15 évet lehúztam, aztán igen-igen megbecsültek, szerettek ott a feleségem­ mel, még kiváló dolgozó címet is adtak, illetve adtak volna, ha nem éppen akkor mondok fel. hogy mostmár igazán sok pénzt akarok én keresni, ha már sokat gürcölök, dolgozok. Felmondtam, és nem adták oda a kikészített, nekem szánt kitüntetést. Aki, ha elmegy, ne kapjon kiváló dolgozó címet. Az Acélgyárban afféle ranglétrát jártam végig: csévélő segédmunkás, majd tar­ goncás voltam, azután meg darukezelő vizsgát tettem, és igen jó helyem volt, szép munkám volt végig. De akármilyen keményen dolgoztam 6 óra meg két óra között a gyárban, hétvégén az édesapám bandájával mindenkor zenélni, pénzt keresni mentem. 7-8 év alatt össze is gyűj­ töttünk annyi pénzt a feleségemmel, akit én 21 évesen vettem el, ő meg 15 múlt csak, hogy építhettünk a nagyon szép helyen lévő Damjanich utcában egy szép családi házat. Nagy udvar volt, szép kert, na, mostmár jöhetnek a gyerekek. Jöttek is: a lányka 1977-ben született, a ne­ vemet viselő fiúcska, Rudika meg 1985-ben. Munkásként ketten az asszonnyal kerestünk 15.000 forint körül, meg én még körülbelül majd ennek a felét meghoztam a zenéléssel, a hétvégekkel. De már a jónál is egyre jobbra vágytunk, mindketten azt tartottuk, nem jófajta ember az, akinek nincsen új meg új nagy cél­ kitűzése, hát úgy 1988 körül belevágtunk a vállalkozás közvetlen előzményeként a rongyos üzletbe. Egy-két tsz-szel (Buják és Érsekvadkert) álltunk szerződéses viszonyban, és még a könnyünk is kicsordult az asszonnyal, amikor még 1988-ban nagyon nagy pénznek számító, nettó 30.000 forintot egy hónapi munkáért megkaptunk, pedig a téesz, amelyik csak a nevét adta az üzlethez, még nálam is sokkal jobban járt... Szóval, ilyenfajta sikerindulás után 1990-ben úgy döntöttünk: jobb lesz, ha mi megállunk a saját lábunkon, akkor megalakítottuk a kereskedelmi és textilfeldolgozási géemkánkat, amibe a rongyozás mellett a kereskedelmi ügyek széles köre is belefér a MÉH, a színesfémek ke­ reskedése, és így tovább. De a fő profil a rongy, a selejt ruhagyári-anyag, a textilhulladék, amit válogatás, tisztítás után bálázni kell, és különböző formákban, rendszerekben értékesíteni. Kétszázötvenezerért eladtuk a családi házat, felvettünk 90.000 kölcsönt a feleségem nevé­ re, és még százezret adott a család kölcsön az induláshoz. Ebből lett úgy a szép pálfalvai lakás mellé egy pálfalvai telephely-műhely, ahol egy régi házban, meg annak a telkén folyik a mun­ ka. Kemény munka, de megvan az eredménye: a jó mód, fejlesztési lehetőségek mind meg­ alapozhatók ilyenformán. A lakás 2,5 szoba, összkomfort, minden benne van, ami mondjuk a gyárigazgató, vagy kór­ 38 �palóc föld 95/1 házi főorvos lakásában megtalálható. De az élet minősége szerintem mégse ezeken a videókon, meg import mosógépeken, elektromos kenyérpirítókon múlik, hanem a szereteten, a közös munkán, és a gyerekek jókedvű felnevelésén. Hogy az embernek, asszonynak, de a gyereknek is legyen kedve, szép akarata. Veszekedés? Balhé? Az is előfordul, de szép öröm is, például vagy négy-öt éve én győztem meg az asszonyt, hogy a nővére gyerekét, akit a részeges, dologtalan férj, meg a sok veszekedés miatt intézetbe dugtak be, vegyük ki onnan, és a 12 éves lánykát a mi két gyerekünkkel egyenrangú családtagként, szeretettel neveljük fel az életkez­ désre. Úgy élt velünk 15 éves koráig, mintha az én gyerekem lett volna. Erre a nevelésre adtak nekünk eleinte valamit, 600 forintos pótlékot, de a feleségem visszaküldte, akkor valami hi­ vatal megint kiküldte, még csak a feleségem be nem ment, és el nem magyarázta, hogy mi nem a pénzért csináljuk ezt, adják oda azt a kis pénzt azoknak, akik nálunk jobban rá vannak szorulva. Persze, ahogy ez nálunk szokás: hülyének néztek bennünket. A családi pótlék, az vi­ szont már belefér a család rendes költségvetésébe, ami a kettőnk munkája nyomán 40-50.000 nettó lehet havonta. Ennyi pénzt meg be lehet osztani! Egy-két rokon cigányt alkalmazunk, ha sok a munka, és szerződésben vagyunk a "Piramon" Mozgáskorlátozottak Egyesületi Csoportjával is, ahol 20-30 sérült ember dolgozik ne­ künk, teljesítménytől függően, akár 8-10-12.000 forintot is megkereshetnek havonta. Sajnos a tágabb családi körben is van két mozgássérült unokatestvér lányka, akit minden nyáron a magunk gyerekei mellett nyaralni viszünk valami vízpartra, rendszerint a Balatonhoz vagy a Tiszához. Nagyon boldogok velünk azon a két héten át, mert igen szeretik, imádják a vizet. Most azon törjük a fejünket, hogyan lehetne tovább bővíteni, gépesíteni a vállalkozást, hogy legalább 10-12 rendszeres foglalkoztatottal megháromszorozzuk a termelést. De nagyon nehéz ebbe belefogni, mert az állam, meg a bankok egyszerűen hülyének nézik a vállalkozókat, és már a világért sem szabad ezektől kölcsönkérni, mert minden rámegy a borzasztó kamatokra, •törlesztésekre. A vállalkozás mai formájában az első és a második év volt nehéz, amíg kialakultak a normális üzleti kapcsolatok, és elfogadták, mint becsületes partnert az embert, akkor is, ha cigány. Munkanélküli hál’ istennek nincs a családban se, csak Béla, a nagyon távoli ro­ kon, aki rendszeresen nálunk kap munkát a rongybálázás során. Ami az ősi mesterségeket illeti, kosárfonó van a családban, de Gyöngyös körül él, azon a piacon árulnak, de igen szegény a kereslet, inkább csak hobby, jövedelemkiegészítés neki ez az ipar, és kereskedés; nem üzlet, nem megélhetés. Ilyen módon aligha lehetne nagyon kiterjesztgetni, kifejlesztgetni cigány munkanélküliek­ nél és mozgásképteleneknél. Az egyik bátyám is ősi cigánymesterséget tanult, kovács volt, míg csak be nem zárt a nagy kovács üzem, ahol dolgozott, és el kellett neki menni sofőrnek, hogy élni tudjon. Ez se igen piacképes szakma - felújítása, nagytömegesen lehetetlen is... Marad a vályog, amelyiknek a száradó, összehúzó erejét ma is itt érzem néha a lábam szárán, szinte le kell vakarni a szőrszálakról a nem létező sarat, töreket, ami 8-9 éves koromban ténylegesen odatapadt. Hát a nehézségek mellett igen gyönyörű teremtő munka volt, ahogy elkészült, és 39 �palócföld 95/1 ott száradt, sorakozott a sok vályog, amiből aztán itt meg ott az utca végén egyszercsak szép ház lett... Ez igen. Ezt érdemes volna újra megtanulni, újra megtanulni, és újra kezdeni, esetleg gépesíteni is, mert ház, az mindig kell az embereknek, mert a gyerekek, unokák is megnőnek, és azoknak is lakniuk kell valahol. Arra a dologra egészen biztosan sok cigányember, meg asszony vállalkozna, mert nyilván, ahogy nekem, úgy másoknak is ott lehet a vérében, az em­ lékezetében a törekes sár taposásának emléke, örömokozása. De ami a szegény cigányságot illeti, ott majd mindig az a baj, hogy a családon belül is csak riasztják egymást az emberek: "úgyse sikerül". "Minek is belekezdeni?" "Ki fogja kinyögni az adósságot?" Így aztán összefogás sincs, se egyéni vállalkozás. Isteni szerencse, hogy a mi családunkban más volt a hangulat, az érzelem. Itt mindenki azt mondta: csinálni és kockáztatni kell, majd fog sikerülni. Arról nincs nekem képem, hogy más térségekben, városokban hogy van, de az biztos, Tarjánban nagyon nagy a baj, sokan vannak munka nélkül, kenyér nélkül. Azt is látjuk, hogy a szülőfalunkban a dolgos, takarékos, húzó cigányok helyére nem is tudom mifélék telepedtek, akik csak segélyért állnak sorba az önkor­ mányzatnál, de nem is nagyon keresnek munkát. A hatvanas-hetvenes évek Nagylócán négy­ szer is leégett volna a képünkről a bőr ennyi dologtalan ember, asszony láttán, noha, ahogy az elején is hangsúlyoztam, nemcsak ők tehetnek róla, hanem a történelmünk, meg ez a rosszul szervezett, igen önös világ, amelyikben élünk, és nem tudunk igazán segíteni a másikon... De hát Nagylócon az nemigen segít a cigányságon, ha a falu vezetőségének olyan a véleménye, hogy még a közmunkán is csak inkább italoznak, kötekednek, verekednek a cigányok, mint­ hogy kitartóan dolgoznának... Itt, Salgótarjánban, Zagyvapálfalván, ha sok is most a munkanélküli, azért mindenki ipar­ kodik álláshoz jutni, vagy legalább alkalmi munkából pénzt csinálni. Ha nem keresnek az em­ berek, nincs miből kifizetni a lakbért, a villanyszámlát. Mi lesz ebből? Ki merne kilakoltatni egyetlen cigány családot (amiről itt már pusmognak a városban), ha munkát meg nem tudnak biztosítani a keresőknek. Mindenképpen az a javaslatom, hogy építkezésekre, az üzemek talpraállítására kellene az államnak sok pénzt, külföldi hitelt biztosítani. A cigányságnak, ha már különleges szakképzést tudnának biztosítani, ne régi szakmákat vegyenek elő elsősorban, hanem könnyen kitanítható, biztos jó szakmákat, mint az ácsmes­ terség, asztalosság, állattenyésztő szakma és ehhez hasonlóak. Azt gondolom, hogy valamilyen ösztönzésekkel Tarjánban is meg máshol is elvégeznék ezt a kiképzést a szakmunkás iskolák. Ott vannak a feltételek... 40 �palócföld 95/1 Szepessy Béla grafikája 41 �palócföld 95/1 Romhányi Gyula Földközel Gyűlöllek! és mért ne tenném mert ez is mint annyi agyrém változás tehát gyönyör nem baj ha gyötör ha ködös nyirkos fulladást hoz ha közel lök a halálhoz ha csontig rág és megaláz ha felhasít mint rongybabát rossz gyerek s földre vet 42 Gyűlöllek! mert gyáva lettél mert engem köszöbre tettél mert húsomból falva éltél s csak a gyengék ellen reméltél az erősekkel alkudtál puhán eladtad magad ostobán vívtál légvárat ha kellett tűrted a viselős fegyelmet s neveltél sasok helyett fészket pusztító férgeket �palócföld 95/1 Gyűlöllek! mert megígérted hogy minden szavam megérted hogy nem leszel butább mint ki elvektől részegen okád hogy vigyázod szédülésem ikaroszi repülésem... és lettél csak egyre mocskosabb elloptad minden toliamat s mutogatsz rám zúzott dögre a legyeket bíztatod: "Köpjétek be!" Gyűlöllek! magam magam mutasd a tested hogyha van öltsön alakot az árnyad gyújts erőt harcra várlak küzdj magadért értem ellenem nem riaszt többé a földközel 43 �palócföld 95/1 Zeke László munkája 44 �palócföld 95/1 Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben Az emlékeim! Behunyom a szemem (így sokkal könnyebb, hamarább lesz a hópelyhekből gyapot!). November eleje van, amikor belököm a könyvtár ajtaját... Néhány napig nincs kölcsönzés, szünetel (mit fogok csinálni?), az olvasóteremben kiállítás nyílt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére: szovjet könyvek kiállítása... Az asztalokat összetolták, vörös zászló­ anyaggal bevonták és szétrakták rajtuk a könyveket... A belépés ingyenes, ha már itt vagy, te­ kintsd meg a kiállítást, noszogat az idős hölgy, még sohasem láttam itt, biztosan nyugdíjas, valahonnan a szovjetbarátoktól ráncigálhatták ide... Írd magad alá a vendégkönyvbe!... Kétféle aláírást szoktam használni, egy csúnyát, de olvashatót, és egy szépet, de olvashatatlant... Most a szebbikkel szaporítom a látogatók autogramjait... Azután lassan, ráérősen elindulok az asz­ talok között kanyargó ösvényeken arra, amerre a nyíl mutat... Jobbra az első sor csupa cirill betűs könyvekből áll, a suliban jól megy az orosz, folyékonyan el tudom olvasni a címüket, persze ahhoz, hogy eredetiben olvassam a műveket, nem érzek semmi hajlandóságot... Minek kínlódni? Van elég fordítás... Távol Moszkvától, Az ezred fia, Zoja Koszmogyemjanszkájá, Az ifjú gárda... Zóját már ismerem, dolgozatot is írtunk belőle!... A teremben jó meleg van, ki­ gombolom a kabátomat, megoldom a sálam, és nézelődöm tovább... Azután, a harmadik ut­ cácskában, jóformán a sarokban, meglátom azt a kisméretű könyvet. Hosszasan elidőzök, ácsorgok mellette. Miért van az, hogy nem tudok tovább menni?! Valószínű, hogy a színpom­ pás borító az oka, az bűvölt el, vagy a leány, akit ábrázol... A lány valami ültetvényen guggol egy növény mellett, a növényen (a többin is!) fehér vattacsomók, mindenki azokat szedi, gyűjti a kosarába... Hülyeség, a vatta nem a szabadban nő, hanem úgy gyártják (Rico), ezt még a fiúk is tudják, bár nem használják havonta!... Olvasom a könyv címét - én ökör! - hát persze hogy nem vatta az, hanem gyapot, a lány meg Ajszoltan, a gyapotmezők leánya... A könyvnek szerzője is van, de hogy egészen őszinte legyek, nem érdekel, a nevét rögtön elfelejtem, engem csak Ajszoltan érdeked (de ő aztán nagyon!)... Ajszoltan gyönyörű, kissé ferde vágású szeme barna, tekintete meleg, nem a gyapotnövényt nézi, hanem engem... 45 �palócföld 95/1 Elolvad rajtam a ruha... És az a két csodálatos hajfonat!... A copfos lányok a kedvenceim!... Iziben belezúgok a könyvbe, a borítójába, Ajszoltanba... Most hogy hagyjam itt?!... Sehogy!... Magammal fogom vinni!... Szemvillanás a felvigyázónő felé, kötőtűi, pamutgombolyagjai le­ foglalják, egy "csizma", egy "perkelt", anyám is így számolja... Számolóművész!... Ám szá­ molás közben mindig szakít egy villanásnyi időt, hogy a fél szemét rám vesse... Bizonyára a kiállítás cerberusával sincs ez másképp... Az óvatosság nem árthat!... A szívem a torkomban dobog, már már kinyújtom érte a kezem, azután mégsem... Sohasem tettem még ilyet, igaz, sohasem éreztem még ilyen erős késztetést... Mi lesz, ha nem sikerül? Ha rajta kapnak? Nem élem túl azt a szégyent!... Tekintetem elszakad Ajszoltantól, a kötőtűit csattogtató nő felé ván­ dorol, és találkozik az övével. Éppen engem nézett, na, mit mondtam?!... A kötőtűk csattogása hirtelen elnémul, abbamarad, az ajtó nyílik, a terembe egy osztálynyi tanuló tódul be, élükön a tanítóval, közrefogják az ülő nőt, aki hamarjában azt sem tudja, hogyan szabaduljon meg a kötésétől... Miután eltűnik a gyűrűben, még egy utolsó pillantást vetek feléje, most, vagy soha, és cselekszem... A könyvecske a szívem fölött lapul, az Isten is, akiben nem szabad hin­ nünk, a kabátom belső zsebébe teremtette... A könyveket simogatva vonulok tovább... Az egyi­ ket "véletlenül" idébb húzom, a másikat "véletlenül" odább tolom, s Ajszoltan hűlt helyét, hi­ ányát már nem lehet felfedezni a vörös anyaggal bevont asztalon. Legyőzöm szaladhatnékomat, lassan sétálok tovább, a szívem ugrál, a gyomrom remeg, a fejem olyan könnyű, mint egy lufi, el akar szállni... Az ajtóban még visszafordulok, várom, hogy valaki utánam kiáltson, de nem, a tanulók a vendégkönyv körül tolognak, azt írják alá, s eltakarják az asszony előtt a kijáratot... Sikerült! Ujjongok az utcán! Sikerült! De mekkora izgalom árán!... S a tolvajok ezt naponta átélik! Hogy bírják?! Én... Velem... Először és utoljára!... Soha többé...! fogadkozom, és este már Ajszoltan történetét olvasom az ágyban... Másnap a mi sulinkat is ki vezénylik a szovjet könyvek kiállítására, minden órában más más osztályt, az enyémre dél felé kerül sor, no nem, erről szó sem lehet! Azonnal megfájdul a hasam!... Menj haza, legyint az osztályfő­ nöknő, lehet, hogy csak egyszerű gyomorrontás. De ha még holnap is csikarna, keresd fel az orvost!... Jó ötlet, kipróbálom!... Mire anyám hazaér a munkából, már az ágyban fekszem és játszom a nagybeteget... Másnapra nem tanulok, a jó kifogás aranyat ér, s nekem jó kifogásom van, lesz, még akkor is, ha az orvos nem ismer el betegnek... Estére egy "picikét "kijavulok, de csak azért, hogy befejezhessem a gyapotmezők leányának a történetét, s hogy reggel még betegebb lehessek!... Az iskolaorvos nyomkodja a hasamat, itt is fáj, ott se fáj, az a baj, hogy magam sem tudom, mit hazudjak... Tény viszont, hogy sápadt vagyok, a kiállított könyv megfújása testileg-lelkileg igénybe vett. S habár símán véghezvittem, és a vendégkönyvben a szebbik, de olvashatatlan aláírásomat hagytam hátra, mégis ott bújkál bennem a bizonytalan érzés, hogy ennek dacára felfedezték Ajszoltan hiányát, s még mindig adódhat egy váratlan, számomra kedvezőtlen for­ dulat ebben az ügben... Az orvos befejezi a nyomkodást, kopogtatást, a szemével folytatja a vizsgálatot, semmit sem kell túlzásba vinni (mire gondol?), kissé sápadt vagy, egyébként kutya bajod, elég lesz három nap? ...Igen, bólintok zavartan, ám végtelenül megkönnyebbülve, há­ 46 �palócföld 95/1 rom nap alatt biztosan elmúlik a panaszom... Meghiszem azt, nevet az orvos, három nap alatt még az ilyen arcátlan szimulánsok is meggyógyulnak, mint te vagy... Zsebemben az orvosi iga­ zolással iszkolok haza!... Otthon kinyitom a szekrényt, és sorra felpróbálom halott apám ru­ háit... Még beléjük kell nőnöm!... Amikor elunom, visszarakom az öltönyöket a szekrénybe, gondosan ügyelve rá, hogy az eredeti helyükre kerüljenek... Anyámnak nem kell tudnia a rög­ tönzött divatbemutatóról!... Meg másról sem!... Arról sem, amit akkor csinálok, amikor egye­ dül vagyok a lakásban... Rádobom magam az ágyamra, csak úgy alsónadrágban hentergek raj­ ta, azután - nem akarok megfázni! - bebújok a dunyha alá... A plafont bámulom, de azért köz­ ben sem tétlenkedem... Nemsokára lekerül rólam az alsónadrág... Kibújok a meleg ágyból, át­ sétálok a másik szobába, a tükör elé. A látvány, melyet a tükör közvetít, megelégedéssel tölt el... Tán még Ajszoltan is elégedett volna, ha... Ajszoltannak ezt látnia kell, Ajszoltannak meg kell mutatni... Magammal viszem Ajszoltant az ágyba, egyelőre csak gyönyörködöm benne, azután kezdem el vetkőztetni... Félig kitakaródzom, a fal felé forulok, a könyvet a falhoz tá­ masztom... De jó, hogy ráérek, hogy nem kell sietnem, kedvemre pengettyúzhetek... Csak ké­ sőbb, amikor már Ajszoltan(is) teljesen meztelen, térek rá más technikára... A szemem csukva, minden képzelőerőmre szükségem van, hogy összetudjam magamnak rakni a mezítelen Ajszol­ tant (ó, azok a prűd, álszent ötvenes évek!), csak néha rebben meg a szempillám, amikor a lány arcára is szükségem van... Ajszoltan, te drága, te édes, ó, Ajszoltan!... Spriccelek! Óriásit, hosszút, egyenesen a könyv borítójára, a lány, Ajszoltan szeme közé... Bocsáss meg, Ajszoltan, nem akartam, illetve ezt akartam, de nem így, nem oda!... Törülgetem a zsebkendőmmel, félő, hogy ottmarad a folt... Ajszoltan nem haragszik, pedig volna rá oka! Ugyanúgy mosolyog, mint azelőtt! Ez azt jelenti, szeret!... Én is szeretem!... Másnap másképp csinálom, hasonfekve, a mélyedésbe, ahol a két matrac összeér... Meztelen farom ütemesen mozgatom, csak az a baj, hogy így nem látom Ajszoltant, túl magasan helyezkedik el a párnákon, mindet ledobálom, egyedül a kispárnát hagyom meg. Ráteszem a könyvet, egyre közelebb húzom magamhoz a kispárnát, arcom rátapad a lányéra (könyvízu!), vadul csókolom Ajszoltant (szegény matrac!), így telik meg az alám terített zsebkendő!... Harmadnap azután valóságos orgiát rendezek, hiszen ez a nap az utolsó, melyet zavarta­ lanul kettesben tölthetek el a lánnyal... a sarokba vonszolom az asztalt, és anyám vattájával (nem sokáig kell keresnem, tudom, hol tartja, előttem semmi sem maradhat titokban!) feldí­ szítem a szobát. Ide egy csomócska, meg oda egy csomócska, s a helyiség máris gyapotmezővé változik, s én a szőnyegen, illetve a mezőn, a gyapotnövények között szeretkezek Ajszoltannak A mező földje száraz és kemény, tör és szúr. A szoba közepére dobom a dunyhát. így már egé­ szen más, ez már egy puha, frissen szántott, porhanyós, magra váró föld, hát ha még egy jókora csomó gyapot is kerül rá!... A gyapot nem volt túl jó ötlet, a vatta az ágyékomra ragadt, meg máshová, alig tudtam lemosni!... A szobát sem volt könnyű össze takarítani utána. Végre rend van, a maradék vatta visszakerül a dobozba. Ezt is kipróbáltam, Ajszoltan, drágám, hogy nem csináltuk még?... Ajszoltan mosolyog, és megsúgja... Ha meg én súgok neki valamit, például engedd le a hajad, s bújtass el a sátor alatt, abba is beleegyezik, s még sok minden másba... 47 �palócföld 95/1 Az egyik markomból a másikba löveló ondóm oly fehér, mint Ajszoltan kezében a gyapot... Ajszoltan még sokáig szolgált engedelmesen, szeretője, férje, ura és parancsoltja voltam, egé­ szen addig, amíg más képek, vagy más éló személyek nem helyettesítették... De ez. már egy következő történet... Apropó, történet! Ajszoltan történetére, amelyről a könyv szólt, nem em­ lékszem... Azt sem tudnám megmondani, hogy állt a tervvel, teljesítette-e a gyapotszedés napi normáját?... Igaz. ez sohase érdekelt, az a fő. hogy az én napi normámat (ne firtassuk, mennyi volt!) mindig segített teljesíteni!... Ma már tudom, ez nem a könyv írójának, hanem illuszt­ rátorának az érdeme!...Én mégis úgy veszem, hogy a gyönyörűséget, amiben részem volt, a könyv adta... Nem csak egy könyvet loptam akkor magamnak, hanem kedvest is... Szerelmet lopni pedig nem bún!... S mivel minden könyvben - a tudáson kívül, amit merítünk belőle van egy icike-picike szerelem is, könyvet se!... Persze, a „kollégáim" (milyen nevetséges e ki­ fejezés, ha patkányosokat takar!) előtt el kellett hallgatnom, hogy a könyvet a szovjet könyvek kiállításáról emeltem cl... Halálra röhögték volna magukat... Ajszoltanról sem beszélhetek... Nem szentségteleníthetem meg az emlékét! A lányét, akivel annyi mindent megtettem anélkül, hogy azt megszentségtelenítésnek tartottam volna!... Lám, most is, annyi év után is képes iz­ galomba hozni! Ölem nedves, alsónadrágom ragacsos, pedig még sehol semmi! A java ezután következne! Igaz, magától nem fog bekövetkezni! Az az idő már elmúlt! Hiába húnyom be a szemem, mindez kevés... Ajszoltan se tud már annyit segíteni, mint azelőtt!... Kezem a zse­ bembe süllyesztem, de máris rámszólnak... - Ha keleti kényelemre vágysz, nem is itt kéne ülnöd! - gúnyolódik Balog. Kiskovács a pártján van. - Annyit fészkelődsz a tojásaidon, mint egy kotlós! Még kiköltesz valamit! - Biztos a pénzét keresi, hogy Véglesen fizethessen egy kört! - provokál a főnök. Nincs mit tenni! Az előbbi hangulat végleg oda van! Hímvesszőm ismét nyugalmi állapotba kerül, érzem, hogyan kúszik vissza a kisebbedő makkomra az előbb feltüremkedett bőr. Marad a nedves alsónadrág, melyben nem csak a fü­ tyülöm, de én is egyre jobban fázom. Télen nem csoda, de máskor...? Egyszer már részem volt ebben a jegcsségben... Azon az augusztusi reggelen munkába igyakeztem. Épp át akartam kelni a zebrán, amikor dübörögve jöttek a harckocsik. Egyik a másik után... Mennyit is számoltam meg? Mindegy, nem emlékszem... Csak arra emlékszem, hogy az utolsónak nyitva volt a teteje, egy gépfegyver kandikált ki rajta és egy katona. Az a katona úgy hasonlított Ajszoltanra, mintha az édestcstvére lett volna... A szeme, az arca, a termete (már ami kilátszott belőle!), épp csak hogy copfja nem volt, vagy ha volt, elrejtette a sisak... Te vagy Ajszoltan öccse? Mit keresel itt? Tudja-e Ajszoltan, hogy itt vagy? S mit szól hozzá? Üzent nekem valamit?... Ilyeneket akartam kér­ dezni tőle, de a harckocsi aránylag gyorsan haladt, mindennre nem jutott időm, ezért önkény­ telenül felemeltem a kezem, leléptem a járdáról, s egyetlen szót kiáltottam feléje: Ajszoltan!... 48 �palócföld 95/1 Azt hittem, meg fogja érteni. De vagy nem értette a zörgésben, vagy nem akarta, vagy nem d volt Ajszoltan kisöccse, mert felém fordította az állványon lévő gépfegyver csövét, és addig kísért, követelt vele, amíg át nem értem a túloldalra. Azután ez is, mint az oszlop többi harc­ kocsija, eltávolodott, és befordult a sarkon... Eltűnt a szemem elől... Örökre!... Örökké a sze­ mem előtt lesz!... A fogam vacogott, a testem jégcsappá változott, csak nem volt olyan ke­ mény... Ki hallott még kocsonyás jégcsapról?! Le is lőhetett volna! Ezt megúsztam! De a kört a véglesi köpködőben nem úszom meg! - Nehogy az út szélén állj meg! Tolass be a kocsmaudvarra! - tanácsoljuk Nagy kovácsnak. Kivételesen szót fogad. Odabenn kikérem a kört, bevesszük, azután megjegyzik: - Kettőt fizethetnél! Még halsalátára se elég! A többiek sem ütnek a zsebükre. Akkor távozunk! Szépen, libasorban haladunk a kijárat felé. Odakint ugyanúgy havazik, mint amikor bejöttünk. Lefelé lépkedünk a középső lépcsőn. A kocsma középen van, baloldalt, ugyanabban az épü­ letben található a vegyesbolt, jobbra meg a zöldséges. A vegyesboltból is elmenőben van valaki, egy nő, kezében szatyor, tej, kenyér kandikál ki belőle. - Odanézzetek! Ilyet még nem pipáltam! - figyelmeztet Nagykovács. Hát, ilyet még valóban nem basztunk! (Elnézét a kifejezésért, de egyre mocskosabb a szám, mióta ebben a partiban dolgozom!) A nő fogja a lépcső aljához támasztott kerékpárt (érdekes, a biciklit eddig nem is láttuk!), a kormányra akasztja a szatyrot, de nem a jobb oldalra, mint azt a normális ész diktálná, hanem a balra, s ahelyett, hogy tolná maga előtt a latyakos hóban, felpattan rá. - Nem helyes, ez tény! - állapítja meg Balog. - Ilyen időjárásban... - Miben fogadunk, hogy...? - kezdené Kiskovács, de arra sincs idő, hogy befejezze a mon­ datot, nem hogy még megkössük a fogadást. Az az első, hogy a kerékpár megcsúszik, a nő kalimpál, elveszti az egyensúlyát, és szatyrostól kidől az útra. A bicikli meg rá. Csuda nevetséges látvány. Kár, hogy csak egy szemvillantásig tart! Mielőtt jóízűen, úgy Istenigazából kinevethetnénk a pórul járt nőt, átmegy rajta egy kami­ on. Hétszentség, hogy nem hatvanassal haladt, most már hiába fékez (ebben az útban!), jófor­ mán a falu elején tud csak megállni. Lábunk a földbe gyökerezik. 49 �palócföld 95/1 Mindnyájan kővé dermedünk... A főnököt kivéve, aki már ott térdel a hóba és biciklibe pré­ selt valami fölött. Ezen nem lehet tehetek! - mondja, körülnéz, s a hóban barnálló pénztárca után nyúl. - Takarjatok! Ügyesen kiemeli a tárcából a papírpénzt, húszasok, ötvenesek, százasok, cserélnek gazdát, azután visszaejti a hóba... Felemelkedik, s arckifejezésem a következőket mondatja vele: - Látod, írókám! így kell ezt csinálni! Igaz-e, van még mit tanulnod?! Van! Illetve volna... Csak az a kérdés, akarok-e? - Tünés! - adja ki a parancsot. Nem óhajtok tanúskodni! Épp szállunk be a kocsma udvarán az autóba, amikor ott terem a kamionos, meg a kísérője. - El akarnak menni? - kérdi magán kívül. - El! Nincs már itt semmi keresnivalónk! - így a főnök. - Már hogyne volna! Maguk az egyedüli tanúim! - Az „egyedüli”? Hát a mitfárere? - Nem a mitfárerem, hanem a váltótársam... S mivel velem van, nem biztos, hogy hisznek majd neki. De maguk idegenek... Maguk látták, hogy történt! - kiáltotta a kamionsofőr. - Nem érünk rá! írja föl a rendszámunkat! - jelenti ki a főnök a legnagyobb lelkinyugalommal. - Szívtelenek! - jajgat a kamionos. - Miért ne állnánk odébb?! Nem mi okoztuk a balesetet! - ellenekzik vele a főnök. - Csak nem azt állítják, hogy én? - Féknyom is van a világon! - jegyzi meg Nagykovács bölcsen. - Benne akarnak hagyni a pácban? - siránkozik a kamionos. - Nélkülünk is benne van. Nyakig!... Sok még a dolgunk! Visszamenni a kocsmába nincs pénzünk, ácsorogni meg, amíg kijönnek a zsaruk...? Á, se kedvünk, se időnk! - Itt egy százas! - vegyenek be addig valamit! - kap észbe a kamionos, és rémületében egy százas helyett legalább hármat dug a főnök zsebébe. - Telefonált már? - enyhül meg a főnök. - De... de... dehogy... - dadog a szerencsétlen. - Akkor menjen be a kocsmába telefonálni! A társát meg állítsa ki az útra, terelni a for­ galmat! Nehogy az autók szétcincálják az asszonyt! Kész csoda, hogy eddig is... A kamionos futva indul a kocsma felé, de a főnök meggondolja magát és utána kiált. - Tudja mit?! A telefont bízza rám. Szaladjon inkább a kamionhoz, s egy darabon tolasson vissza!... Túl messze állt meg!... Érti? Hogyne értené! A főnök megvárja, míg a gázoló véghez viszi a műveletet, majd eltűnik a kocsmában, melyből egy-kettőre kitódulnak a vendégek... A hóréteg miatt a baleset nem okozott különö­ sebb zajt, s most mindenki szömyulködik: senki sem hallott semmit, s egyszer csak itt hever ez az asszony, illetve az, ami megmaradt belőle. 50 �palócföld 95/1 Amíg a zsarukra várunk, jönnek, haladnak az utók, van némi remény, hogy szétverik a ka­ mion féknyomait. No meg a hó is hullik cefetül. - Eredj! - szól rám a főnök. - Kérj a kocsmárosnőtől egy abroszt, letakarni a palacsintát, különben belepi a hó, s nem lesz mit lefényképezni! A főnök szava parancs! A kocsmárosnő adná is, meg nem is az abroszt, újságpapírt, csomagolópapírt kínál. - Elázik! - utasítom vissza, s lekapom az első asztalról a viaszosvászont. - Ne azt! Van rosszabb! A másikról vegye le... azt a szakadozottat! Hiába! Ez nem terülj, terülj asztalkám! A halottra a rongyos is jó! Amikor az asszonyon a viaszosvászon, az út azon oldalán, amelyiken a baleset történt, fel­ tűnik egy hógyalu. - Csiga-biga... A főnök a gázolóra néz, az meg rá... A sofőrt nem kell biztatni, arca rókaarc, odasettenkedik a kamionhoz, felmászik a kabinba, s valamennyit még hátrál. A hógyalu udvariasan kikerüli a baleset színhelyét, és szorosan besorakozva a kamion elé, folytatja munkáját. Volt féknyom, nincs féknyom! Az egyenruhások, a bibaszok sokára jönnek, tele vannak panasszal, micsoda időjárás, egyik baleset a másik után, nem győzni a munkát! A főnök alájuk nyal, hangosan sajnálja őket, majd rögtön hozzáfog alkudozni. - Nézzék, elvtársak, valamennyien ugyanazt láttuk, untig elég lesz egy jegyzőkönyv, amit mindnyájan aláírunk. - Teljesen szabálytalan volna! - kapja meg a választ a közlekedésiektől. - Sok még a munkánk... Sietnénk... - Sietnének, amikor halálos kimenetelű baleset történt? Kocsmázni bezzeg ráértek?! A főnök vállat von és felénk fordul. - Hiába minden, fiúk, nem hagyják magukat befolyásolni! Még egy autó érkezik(VB), indul a helyszínelés, a kamionos gesztikulálva magyaráz, min­ ket meg beszállítanak a legközelebbi őrsre. Útközben a főnöknek szófosása támad, hangosan, szájbarágóan elmeséli, hogyan történt a baleset. Mire odaérünk, mindenki betéve tudja. Bár egyenként hallgatnak ki minket, az egyik jegyzőkönyv olyan, mint a másik. Úgy ha­ sonlítanak egymásra a bennük foglaltak, mint egyik tojás a másikra. A lényeg? Az asszony felszállt a kerékpárra és elindult, előnyt nem adott. Elvesztette az egyensúlyát, meg is csúszott, a kamion kerekei alá esett.. Hogy miért az útra zuhant, s nem fordítva, a kocs­ 51 �palócföld 95/1 ma, illetve a bolt felé, arról valószínűen a csúszós hó tehet, s a baloldalra akasztott bevásárló szatyor... Sem arról, hogy előre láthatta-e a helyzetet a kamionos, sem a sebességről, amellyel haladt, nem tudunk nyilatkozni, mert mindnyájan az asszonyt néztük, s nagyon megijedtünk. A baleset gyorsan játszódott le, egy pillanat műve volt, nem lehetett megakadályozni! Csak én keveredek ellentmondásba. A többiek azt vallják, a kocsinkban gyengén működött a fűtés, azért álltunk meg teára. Egyedül én állítom, hogy kávéra. Ezt meg kell magyaráznom... Ügyesen kivágom* magam. - A többiek teáztak, én viszont kávés vagyok! Hogy ügyes voltam, azt a főnök elismerő pillantása jelzi. - Alkoholt nem fogyasztottak? - Hogy képzeli?! Munkaidőben? Azt hiszi, ha vaj van a fejünkön, bevárjuk a rendőrséget? - Utóvégre semmi közünk az egészhez! El is mehettünk volna! - avatkozik bele a főnök. - Azért! Mert megfújathatom a tisztelt társaságot! - Ember! Ez a hála?! Elfelejti, hogy mi telefonáltunk? Hogy mi hívtuk ki magukat?! Miután az egyenruhás mindnyájunk autogramját megszerezte, visszavisz minket a kocsma elé. A baleset áldozatát épp most szállítják el. Ez is valami! Legalább nem kellett végignéznünk. A tömeg lassan oszlik. Aki nem akar elmenni, az egy púpjáig kigombolt flanelinges férfi. - A férje! - jegyzi meg valaki a kíváncsiskodók közül. Ha nem mondaná, akkor is kitalálnánk: neki nyújtja át az egyik rendőr a barna pénztárcát. - Semmi vész, fiúk! - nyugtat meg a főnök. - A fémaprót, meg néhány tízest bennehagytam. A flanelinges - anélkül, hogy belenézne - a nadrágja zsebébe süllyeszti a pénztárcát, gyű­ rött zsebkendőt húz elő, és vérbeborult szemmel elkezdi összeszedni a felesége szétfröccsent agyvelejét. - Ha mi nem takarjuk le, most nem tudná összegyűjteni! - mondja neki a főnök, azután felénk fordul: - Sipirc innen! Ami azt jelenti, nem várjuk be, amíg a flanelinges befejezi a műveletet. A motor nehezen akar begyúlni. Nagykovács meg kínlódik. - Az aku is szar! - Meg minden! Végles után egy darabig még hallgatunk, azután megindul a csevely. Velem kezdik. - Miért vagy olyan csendes, írókám? Szólj már valamit! 52 �palócföld 95/1 - Taknyos volt a zsebkendő! - Tessék? - hülledeznek. - Taknyos volt a zsebkendő... amibe az agy velőt szedegette. Láttam! - ismétlem meg az érthetőség kedvéért. - Csak abban rántottázhatott, ami kéznél volt! - menti fel a férjet Nagy kovács és szenv­ telen arccal vezet tovább. - Bizony! Az ember ilyenkor nem lehet válogatós! - bölcselkedik Kiskovács. - Temetésig meg fog romolni! - állítja a főnök. - Ha beteszi a hűtőbe, akkor nem! - spekulál Nagykovács. Feltűnő, hogy Balog eddig még nem szólt hozzá a témához. Nézzük, hát látjuk, hogy halálsápadt... Nyitja a száját, de nem beszédre, mert akkor nem kapná eléje a tenyerét. Nagykovács a visszapillantó tükörben jól látja, mi készül, a habozás nélkül rátapos a fékre, ami ilyen időben kimondott könnyelműség. Miután Balog, hátrahagyva a megbecstelenített havat, düledező gürü szemmel visszatér, folytatjuk utunkat. Egy félóra múlva játszani kezd az abrak a főnök seggében. - Fiúk, itt ez a pénz... El kéne költeni! - Helyes! Ma még se nem ettünk, se nem ittunk! - csatlakozik hozzá Kiskovács. Hangja tele szemrehányással. - Egy kevés pia rámférne... - rebegi Balog, de ételről nem tesz említést. - írókám? - kérdi a főnök. - Ahogy a többség dönt. - A pilótát még meg sem kérdeztétek! - Szentigaz! - helyesel Nagykovács. - A pilótának az a véleménye, hogy elege volt az üres teákból? Ezért holmi falusi kocsmáknál nem hajlandó többé megállni! - jelenti ki sofőrünk megfontoltan. - Tehát? - kérdi a főnök. - Csak otthon!... A Korona borozója lesz a legmegfelelőbb... Oda melós ruhában is been­ gednek! S az sem mellékes, hogy a Koronától mindössze egy ugrás a Sugár! A Sugár alatt brigádunk "székháza" értendő. Közte és a Korona között utcányi a távolság. A kollégák elfogadják Nagy kovács javaslatát. A főnök úgyszintén. A városba érve Nagykovács egyenesen a Korona elé hajt, s miután kiugrálunk a kocsiból, elviszi az autót a garázsba. A borozóban az egyszál cigány és az egyszál pincér egyszerre indul felénk. Versenyezve egymás­ sal hajbókolnak. - Nem vagyunk egészen ismeretlenek! - kacsint felém a főnök, látva csodálkozásomat. Letelepedünk egy rozoga asztalhoz. Azután, mivel mozog a lába, meg amúgy is össze akar roskadni, rögvest átülünk egy másikhoz. 53 �palócföld 95/1 - Aperitifet kérünk és étlapot! - parancsolgat a főnök a pincérnek. A pincér előbb az étlapot hozza! A főnök a kezébe veszi, belenéz, és Balog felé fordulva felkiált. - Jé, vesevelő is van! Ki kér velőt? Balog felugrik az asztaltól, és tenyerét a szája elé tapasztva elrohan a mellékhelyiség irá­ nyába. - Jé! - kiált fel a főnök ismét. - Most látom, hogy elfogyott. Kihúzták! De Balog ezt már nem hallhatja. Ülünk és várunk. Egyszerre hárman tartanak az asztalunk felé... Nagykovács a bejárattól, a pincér a lengőajtó mögül. Balog meg a vécét takaró függöny felől érkezik. - Ez mi ? - förmed rá a főnök a pincérre. - Cinzano!... Aperitifet kértek, vagy nem? - Aperitifet, hát persze hogy aperitifet, de nem erre gondoltunk. Az ilyesmi nőknek való! - Visszavigyem ? - Csak azt ne! - rimánkodik Balog a pincérnek. - Ezt is megisszuk! Elpusztulok, ha azon­ nal nem hajtok föl valamit! - Miért vagy olyan hebehurgya?! - szidja a főnök. - Ha vársz egy kicsit, megspórolhattad volna a rókázást! A velőt törölték az étlapról! Balog megragadja a cinzanot, s egy hajtásra kiissza. Mi sem tehetünk mást! A főnök második aperitfinek mindenkinek egy deci vodkát rendel és előételnek disznósajtot ecetes hagymával... Harmadik aperitifnek borovicskát fogyasztunk. (Nagykovácsnak is eleget kell tenni!) Ezt követheti a hurka-kolbász csípős paprikával, meg a vörösbor! A második kancsó vörösbor után a főnök elrikkantja magát... - Fiúk! Az az érzésem, hogy ma még be fogok rúgni! A cigány ezt felhívásnak veszi és elkezd cincogni. - Ácsi! - inti le a főnök. - Majd ha elfogyasztottuk a töltöttkáposztát! A töltöttkáposztáig még van némi megbeszélnivalónk! A megbeszélésre azonban csak a töltöttkáposzta és a ki tudja hányadik kancsó bor után ke­ rül sor. A főnök átöleli a vállam, s azt mondja: - Látom, hogy búvalbaszott vagy! - Nem vagyok! - válaszolom dacosan, és lesöpröm a kezét a vállamról. - Ne búsulj! - ölel át újra. - Nem búsulok! - durcáskodom tovább. - Akkor jó! Tanuld meg, az életben nem minden sikerül úgy, ahogyan elképzeljük! - Miért? - kérdem, miközben két patak könny indul el lefelé az arcomon. 54 �palócföld 95/1 - Nem tudom! Ezt neked, mint írónak, jobban kell tudnod! - De ha egyszer nem tudom! - Még sok mindent nem tudsz! Lopni se tudsz! A könyveket is elpuskáztad! - Könyvet lopni nem bún! - Mást se! Csak kellemetlen, ha rajtakapnak! - Rossz volt a tipp!... Hogy került oda az igazgató, no hogyan?! Nem azt mondtad, hogy egyedül egy ndci lesz ott, aki rábaszarintja a pecsétet a munkalapra, meg egy pedellus, aki kísérgetni fog. Erre föl megjelenik a suliban egy csomó ember! Szünidőkor! - Nézd, az igazgató, az igazgató! Annak nem parancsol senki! Akkor jelenik meg, és ott, ahol és amikor akar! Vedd úgy, hogy véletlen volt. - Véletlen? - Szerencsétlen véletlen! - Vagy véletlen szerencsétlenség! - Nevezd, ahogyan akarod! Csak már ne sírj! - Nem sírok! - állítom az ellenkezőjét annak, amit csinálok. - Akkor jó! S máskor ne fogj olyasmibe, amihez nem értesz! Ne politizálj, de főleg ne lopj egyszerre egy zsákra valót! A lopásra itt vagyok én! - döngeti a mellét. - Megértettél? - emeli fel figyelmeztetően a mutatóujját. - Dehogy értett meg, hát nem látod, hogy tovább bőg?! - világosítják fel a többiek a fő­ nököt. - Mit picsogsz? - Nem tehetek róla, de egyszerűen kell... muszáj... amikor arra gondolok, hogy már elé­ gették... - Hogy égették volna el?! Azóta még fel sem boncolták! Kiskovács teljesen el van tájolva. - Félreérted a helyzetet! írókánk nem a szerencsétlenül járt véglesi asszonyt siratja, hanem az eltüzelt könyveket! - okosítja föl a főnök. - Nahát! Ki baszott még ilyet?! - csodálkoznak kórusban. - Jól mondják, minden író bolond! - De nem minden bolond író! - védekezem. Az asztalt csapkodják, úgy nevetnek. - Végre egy kis vidámság! Ide, füstös! A főnök a zsebében kotorászik, egy bankót akar kihalászni, hogy a cigány vonójába húzza, esetleg ráköpve a homlokára ragassza, de mellé nyúl, s egy ugrókötelet húz elő. Bambább arcot még senki sem látott. Mindenki magán kívül van, potyog a székről. Kikapom a főnök kezéből a kötelet, a borozó közepére perdülök, és hegeduszóra ugrálom át a kötelet. - Mint egy kisasszony! 55 �palócföld 95/1 - Pofa be! Örülj, hogy végre megjött a jókedve! Megjött... De meg ám! - Gyorsabban, cigány! Belegabalyodok a kötélbe!... Egyik vége kicsúszik a kezemből, a padlón hever!... Ahelyett, hogy lehajolnék érte, ráugrom a kötél piros, műanyag fogójára, csizmám sarkával ripityára zú­ zom. De ezzel még nincs vége! A mocskos kötél görcsét a fogam közé veszem, harapom, mar­ cangolom, köpködök... Amikor a görcsnek már nyoma sincs és rojtos a kötél vége, egyetlen lendülettel felugróm a legközelebbi asztalra, megforgatom a fejem fölött a rögtönzött karikást és elrikkantom ma­ gam: - Nem loptam én életemben...! Lajos öcsém rázendít, húzza a talp alá valót. Pattog az ugrókötélbol lett ostor, rá se rántok, hogy néha rajtam is csattan. Dalolom, járom a csárdást. Csak bírja az asztal! Csak kibírjuk mind a ketten! (Aráamica Ferenc novellájának első része megjelent folyóiratunk XXV/// évf /3. 209-221.) Sulyok Gabriella grafikája 56 �műterem Rideg Gábor Egy próteuszi műfaj megmutatkozása 1982-ben rendezték Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban az első rajzbiennálét. Voltaképpen ezzel zárult az a folyamat, amelyben a vidéki nagyvárosok osztozkodtak a kép­ zőművészeti műfajokon. Mondhatnánk az ismert gyermekrigmus példájára ("Virágéknál ég a világ..., stb.M), hogy Salgótarjánnak, mivel "későn futott" neki, csak a béka füle jutott. Bár korábban a nógrádi megyeszékhelyen már rendeztek országos műfaji kiállításokat, a tűzzománc népszerűsítésére, de erős versenytárs jelentkezett ebben a műfajban Kecskemét "személyében", és a szakma átpártolt a Budapesthez közelebb lévő, feltörekvő alföldi városba, ahol kedvezőbb lehetőségek nyíltak. Kapóra jött tehát, hogy a rajznak még nem akadt gazdája, mert azt mindenki jól tudta, hogy mi nem a rajz - se nem táblakép (ezt a műfajt Szeged kapta), se nem plasztika (az országos kisplasztikái kiállításokat Pécsett rendezik), nem is akvarelll (Eger), de.mégcsak grafika sem, így nem tartozik a miskolci sokszorosított grafikai biennálé profiljába sem. Visszautalva az imént emlegetett gyermekversikére, a rajz valóban ama bizonyos képzőművészeti béka "füle", amolyan próteuszi műfaj, minden műformában jelenlévő, műfajokban bujdokló, voltaképpen megfoghatatlan, és főleg hagyományos kategória rendszerekkel definiálhatatlan fogalom. Ugyanakkor, amikor magam is azt vallom, hogy minden vizuális, minden képzőművészeti tevékenység alapja, "szülő atyja", egyszersmind hitelesítője a rajztudás, mű­ tárgyként nem lehet egzakt módon leírni. Talán, ha nem a tárgyiasult végeredményből indulunk ki, hanem az alkotói folyamat mibenlétéből, közelebb jutunk a megoldáshoz. A rajz, készüljön* az bármilyen nyomot hagyó eszközzel, anyaggal, a legprimérebb képzőművészeti rögzítési mód. Elsődleges gesztus, amelyben a külső vagy/és a belső impressziók a legközvetlenebb mó­ don fejeződnek ki, a művésznek az alkotói folyamat további fázisaihoz tanulságul szolgálva, inspirációt nyújtva (vázlat, tanulmányrajz), vagy eleve műélvezetre szántan, a néző számára megjelenítve. Megjegyzem az előző eset sem zárja ki a műélvezet lehetőségét, elég, ha csak Leonardo rajz-vázlataira gondolunk. A rajz primér alkotói gesztusként történő meghatározása azt is jelenti, hogy spekulatív rajz, mint olyan, nem létezik, mert a spekuláció (minden esetleges pejoratív felhang nélkül) olyan összetett, bonyolult szellemi folyamat, amelyben a priori meggondolások szerint különböző elemek társulnak egymáshoz, amelyben a gesztus elsődlegessége elvész. Spekulatív kép ettől függetlenül még létezik, és, mint említettem, a spekuláció önmagában még nem pejoratív mi- 57 �palóc föld 95/1 nöségi kategória, de a spekuláció által létrehozott műalkotás véleményem szerint akkor sem rajz, ha a legklasszikusabbaknak számon tartott eszközökkel, mondjuk ceruzával vagy szénnel készült. A meghatározások bonyolultsága és bizonytalansága is magyarázatul szolgál arra, hogy mi­ ért e műfaj szakkiállítása maradt utolsónak gazdátlanul. így tehát Salgótarján nehéz feladatot vállalt magára, amikor erre szegődött, bár a körülmények és a lehetőségek akkor jóval ked­ vezőbbek voltak. A múzeum országos gyűjtőkörrel megkapta az egyedi rajzot, ennek ''profil gazdája" lett, szakmai háttérként beindították a nyári nemzetközi egyedi rajz alkotótelepet mindez roppant előnyösnek tűnt, hiszen fajlagosan az egyik legalacsonyabb költségű képző­ művészeti műfaj a rajz, mind egy valóban komoly, országos gyűjtemény létrehozása, mind az új müvek születésének alkotótelepi támogatása szempontjából. A műfaji bizonytalanságok azonban kezdettől fogva végigkísérték a kiállításokat és az al­ kotótelepeken folyó munkát egyaránt. Ha jól emlékszem, a "hőskorban" még az is felmerült, hogy valamelyik alkotótelep "temetikája", mint a legkisebb közös többszörös, a „2 B”-s vagy a "HB"-s ceruza legyen - "az eszköz korlátozott, de szabad a szellem" gondolat jegyében -, mondván, hogy így bizonyosan rajzok, méghozzá egyedi ceruza-rajzok születnek a szorgalmi idő alatt. Az ötletből aztán, úgy tudom, nem lett semmi, már csak azért sem, mert néhány „forradal-már” művész becsempészett a telepre rajz-szenet, egy-két üveg tust, pitt-krétát és hasonló, „fellazító” eszközöket. Visszatérve azonban eredetileg kijelölt témánkhoz, a biennálékhoz, és ezen belül is a mos­ tanihoz, a hetedikhez, ha valamelyest is egységes kiállítást szeretnénk szemlélni, a fekete-fehér katalógus lapjait kellene a falakra feltűzni, mert rajtuk egy képalkotó komponenssel, a színnel, kevesebb lévén összevethetőbbé válik a vonalban vagy a formában, esetleg a formává sűrű­ södő vonalhálóban megtestesülő rajz. A fekete-fehér reprodukciók azonban egyben árulkodóak is. A színesség jónéhány munkának látványosságot kölcsönöz, ennek hiányában azonban semmitmondóakká, üresekké válnak. A semmitmondásról jut eszeme, hogy talán az olvasó megbocsájtja, ha nem követem a ka­ talógus-előszó írójának módszerét, sem kissé ügyetlen politikai fejtegetései tekintetében (én ugyanis az előző érát nem tévesztem össze a mostanival, sem vissza nem sírom, sem előre nem siratom a „poszt kommunizmust”, csupán jelenként megélem), sem abban, hogy valamiféle tu­ dományos igényű csoportosításra, rögtönzött névsor olvasásra vállalkozzam. A kiállításról, mint vizuális egységről szeretnék, néhány részlet felvillantásával, és most már a képek technikájára való tekintet nélkül, véleményt formálni. Elöljáróban csak annyit, hogy minden együttérzésem a kiállítás rendezőjének, mert tapasz­ talatból tudom, a rendelkezére álló térben milyen nehéz feladat lehetett elhelyezni 207 művet, közöttük jónéhány nagyméretű alkotást, nem is számolva az előző biennálé két díjazott mű­ vészének kamara-kiállításán szereplő képeket. Peák Ildikó, a Nógrádi Történeti Múzeum mű­ vészettörténésze becsülettel megoldotta ezt a feladatot, nem emelt ki, nem is dugott el nagyon 58 �palócföld 95/1 senkit, az egymáshoz való müveket egymás mellé tette, sót néha a szerencsés átnézetekkel fi­ gyelemre méltó új korrelációkat teremtett, ráébresztve a szemlélőt a látszólag eltérő felfogású müvek belső rokonságára. A kiállítás egészét szemlélve bizonyos értelemben időzavarba kerülünk. Nem tudjuk vajon ez a két évvel ezelőtti, vagy a két év múlva sorrakerüló tárlat e. Nemcsak azért lehet ez az érzésünk, mert a kiállítások rendszeres szereplői közül oly sokan bevált, vagy legalábbis rég megtalált modorukban alkotnak (tisztelet következetességükért azoknak, akik változatlanul mi­ nőséget hoznak létre), mégcsak nem is azért, mert, ha a cédulákra írt neveket nem olvassuk, az esetleges távolmaradók helyét, stílusát átveszik az újonnan jelentkezők - persze, déja vu érzésünknek oka lehet az is, hogy ugyanazokat a művészi tendenciákat látjuk most is, amelyek már hosszú évek óta uniformizálják a kiállításokat, műfajoktól függetlenül, - hanem elsősor­ ban azért ilyen időtlenül változatlan a kép, mert a kiállított müvek többsége csupán önmaga akar lenni, az, aminek a jelentését pusztán önmaga létezése adja. Ez a mai divatos irányzatok, a „minimál art”, a „neo geo”, az „expresszív gesztus”, stb. természetes korlátja, ha sok van belőlük egymás mellett, hasonló művészi programmal, unalmassá válnak. Egyenként még elámulhatunk egy sötét és egy világos felület ütköztetésének belső mívességén, a raszterek fi­ nom változatosságán, de a szem lassan belefárad a részletekbe, ha nincs más szellemi impul­ zus, amely figyelmünket ébren tartja. Mégis, milyen ez a kiállítás? Egyfelől állíthatjuk, hogy színvonalas, mert, ha nem is mindig (többségükben nem) a rajz műfaján belül, de zömmel szakmailag perfekt módon létrehozott Banga Ferenc grafikája 59 �palócföld 95/1 képeket látunk, az alkotók önmaguknak szabott igényei szerint. Másrészt megállapíthatjuk, hogy csak kevés művésznek van közlendője a nézővel, aki a művek többségével szemben ér­ tetlenül áll, és ezért egyre ingerültebbé válik. Ingerültségének első jele tüntető közönbössége, majd kiközösítési hajlandósága. A következő felmerülő kérdés: vajon jellemző-e ez a kiállítás a mai magyar rajzművészetre, vagy mindannak a műformának az állapotára, amelyet a biennálé felvállalt? Nem ismerem a beérkezett anyagot, azt sem tudom, hányán mondtak már eleve le a részvételről, olyan mű­ vészek, akik változatosabbá, gazdagabbá tették volna az összképet, de az az érzésem, hogy, amit a kiállítás felvonultat csak ama bizonyos „torta” egy szelete csupán, és szerencsére nem az egész. Kisebb vagy nagyobb szelet-e, nem tudom, mindenesetre olyan, amilyenné nem el­ hanyagolható módon a megfelelési kényszer és a zsűri válogatási szempontjai alakították. Az önismétlésről még néhány gondolat: szomorú, hogy azoknál a művészeknél is a kifá­ radás jeleit látom, akik korábban a modern magyar grafika vagy festészet meghatározó, leg­ alábbis nagyon jelentős egyéniségei voltak. Például Banga Ferenc "horgolt", groteszk figurái mintha már nemcsak a papír síkján lebegnének teretlcnül, de szellemileg is egyre inkább lé­ güres térbe kerülnének. Ennek ellenére Banga kiállított toll-rajzai még meglehetősen eruptívek. még van minőségi fedezetük, mint ahogy Szemethy Imre rajzai is még gondolkodásra kész­ tetők. A gondolkozás tárgya részben már az, hogy vajon Szcmcthyt, a művész kifejező kész­ sége mellett nem Joyce és Szentkuthy Miklós szellemisége teremtette-e meg? A motívum töredékek szürrealisztikus "képpé halmozásának" van egy másik veszélye is, amely ezúttal efZátnbó István lapjain érhető tetten a legpregnánsabban, mert minőségi a példa: a motívum töredékekből összeálló kép igazi kohéziós erő, jelentés nélkül szellemileg is töre­ dékessé, esetlegessé válik, az egykor csúfondárosan csipkelődő humor rossz bohóctréfába for­ dul. Ha vizuális élményre vágyunk, úgy tűnik, a mostani bemutatón meg kell elégednünk né­ hány kaligráfikus jel, vonal dekoratív szépségével, mint például Hortobágyi Endre, Katona Zoltán, Neuberger István (bár ez utóbbi művész alkotásainak van egy "bűnük", nevezetesen, hogy a címük - Felhőjátékok - felismerhető tematikára utal) pác-, illtve tus-rajzain, de még idesorolnám Nagy István Passziansz című, pasztellel és temperával készült sorozatát, és Swierkiewicz Róbert kiállított munkáit is, amelyeken a figurák válnak kaligráfiává. A dekoratív művek egy további példája Pataki Ferenc Három magyar költi7 című három lapja, de ez már átvezet a klasszikus illusztrációkhoz, bár Pataki esetében a versrészletek a kaligráfiák illuszt­ rációi, egyben gondolati kapaszkodói is. A klasszikus illusztráció helyett inkább irodalmi ihletésű műveket kell írnom, bár érdem­ telenül kis számban vannak jelen ilyen jellegű munkák a kiállításon. Érdemtelenül, mondom, a magyar grafika nagy évtizedeire gondolva, amikor oly sok, kongeniális illusztráció született, kitűnőbbnél kitűnőbbek, intuitív módon, irodalmi inspirációkra. A kevesek közül Engel Tevan István két rajzát szeretném kiemelni és Sulyok Gabriella emezekkel látszólag teljesen ellen­ tétes felfogású, nonfiguratív, mégis organikus vonal-burjánzásait, amelyek a fehér papíron pul- 60 �palócföld 95/1 /aló formákat hoznak létre, távoli, mégis éltető asszociációs kapcsolatban állva a címadó gon­ dolat töredékekkel. A burjánzó vonal a kiállítás egyik leginkább kultivált képalkotó eszköze. A legtöbb mű­ vésznek azonban a vonalháló olyan csapdává válik, amelyben önmaguk akadnak lel. a rész­ leteken. a felületeken gondosan munkálkodva, de a kifejezés reménye nélkül. Vannak azonban szerencsés kivételek, mint például Harmati Zsófia Fűrajza, vagy Károlyi András tus-rajza, ér­ dekes, hogy ez utóbbival formailag mennyire rokon a korábban merőben más utakat járó Sáros András Miklós két színes ceruza-rajza. Ha jobban szemügyre vesszük azonban Sáros két ki­ állított munkáját, észre kell vennünk, hogy szellemében mennyire konzekvens korábbi, tárgy­ szerű látásmódjához. Ennek tudatosításában nagy segítségünkre vannak természetesen a cí­ mek. amelyek orientáló jellegűek. És vannak megint mások, akik a vonalhálót megszállott ki­ tartással és már-már szemfényvesztő mívességgel térkonstrukciókká ragozzák, leheletfinom szövedékükkel csapdába ejtve a tekintetüket, mint ahogy azt Olajos György teszi Aszály című nagyméretű ceruzarajzán. Röviden és külön szeretnék szólni a kiállításon szereplő néhány "pár cxellence" festő mun­ káiról is. Festői rajzot a művész mibenlététől függetlenül sokan csináltak, lezuroztak, árnyé­ koltak, színeztek, egyszóval "festői" hatásokra törekedtek. Éppen ezért ebben a csoportosítás­ ban nem írok műfaji meghatározást, mert itt aztán igazán széles a skála; a vázlatrajzoktól kezd­ ve a vegyes technikával készült képeken, a pasztellen keresztül az akvarellig. Talán véletlen, talán törvényszerű, hogy az igazán expresszív erejű figurális munkák festők alkotásai voltak. Itt elsősorban Véssey Gábor és Villielni Károly lapjaira gondolok, de más vo­ natkozásban külön említést érdemel, a bennük megmutatkozó kifejező és bravúros rajztudás okán a grafikusként-festőként egyaránt számon tartott Almássy Aladár két műve, valamint Föl­ di Péter olyannyira egyéni és szuggesztív három tus-rajza. A nagyterem bejárata melletti egyik falon qt pasztell látható. A rendező kitűnő ötlete volt. hogy Lóránt János Földek-sorozata mellé akasztotta a vele színben és formailag is harmoni­ záló másik két képet. Varga Patrícia Minerva alkotásait. Ezzel valóságos kis lirai szigetet hoz­ va létre a kiállításon. Lóránt Jánostól e finom és roppant érzékeny pasztelleken kívül még egy mű-sorozatot láthatunk a múzeum földszintjén rendezett kamara-kiállításon. Bízvás mondhat­ juk. hogy a különös technikával, tapasztott sárgafölddel és pasztellel készített, öt műből álló Emberféle című sorozat méltán nyerte el a két évvel ezelőtti biennálé nagydíját (az idén ezt a díjat Földi Péter kapta). Valóban briliáns művészi ötlet, kár, hogy a művészi szándékon kívül a felhasznált anyag efemer voltával is emlékeztet a Szentírás intelmére: „Porból lettél, porrá leszel!” „ísa pur es honniu vogymuc " 61 �palócföld 95/1 József Attila A szolnoki hídon Az érc oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég orcájába sápad belé arcod. Alattad a Rém, felül büntető Ég - gyáva Ember! - Neked üzen harcot. A Hold is kacag a nagy gyávaságon és a Tisza lassan bugyborékol. S csak ott tör ki a szó a néma ajkon, hol már biztos-távol vagy a hídtól. 1920 �műhely Andor Csaba Radó György emlékezete A halála előtti percekben Einsteinnel kapcsolatos észrevételeit vetette papírra, néhány hó* nappal korábban Az ember tragédiája fordítóihoz fűződő viszonyáról számolt be a Palócföld lapjain, azt megelőzően A magyar irodalom külföldi fogadtatása című müvét rendezte sajtó alá. Életútjáról a vele egykorúak tudnának hitelesen beszámolni. Azok, akik talán - hozzá ha­ sonlóan - most írják utolsó emlékeiket. Az eggyel fiatalabb nemzedék sietősebb tempója ke­ vesebb időt engedélyez, így a megemlékezés a két nemzedékkel fiatalabbakra hárul. Azokra, akik Radó György monumentális életművéből szinte csak címszavakat ismerhettek meg, s leg­ feljebb egy szűk ösvényen tudták a mester munkásságát követni. Amikor 1987-ben az Országos Pedagógiai Intézet könyvtárosa meglobogtatta előttem a Madách Imre életrajzi krónika című könyv megrendelőlapját, akkor még nem tudtam, hogy életem egy fontos kapcsolata veszi kezdetét. Csak abban voltam biztos, hogy ez a könyv (töb­ bek között) nekem íródott. Szorgalmasan tanulmányozni kezdtem tehát a menetrendet: miként tehetném meg a legrövidebb idő alatt a Budapest-Salgótarján-Budapest útvonalat. Egy könyv megszerzésére sem azelőtt, sem azóta nem volt bennem akkora igyekezet, de nem is találkoz­ tam olyan könyvvel, amely ennyire megérte volna a fáradságot. Úgy rémlik, odafelé és visszafelé is Hatvannál át kellett szállnom, s talán még egy órát sem tölthettem Tarjánban. De arra egészen tisztán emlékszem, hogy mire visszaérkeztem Hatvanba, a könyv mellett már egy lap megtelt jegyzetekkel, s mire Pestre értem, addigra alapvetően megváltozott a véleményem: nem egyszerűen a Madách-kutatásról, de magáról az irodalomtudományról is. Ha utólag be­ legondolok, jó húsz évvel korábban éppen Einstein munkája gyakorolt rám hasonló hatást. Miként 1966-ban Einsteinnek, úgy 1987-ben Radó Györgynek szerettem volna feltenni né-* *Palócföld XXVIII. (189-198), (285-293) 63 �palócföld 95/1 hány kérdést. Ezúttal sikerült kifognom a halálon: Radó György még élt. A kis asztalon boros és konyakos üvegeket láttam (talán ez volt az első és utolsó alkalom, hogy illendőségből ő is fogyasztott valamit), oldalt kicsiny, de annak rendje és módja szerint feldíszített karácsonyfa állt. Nagyjából ilyen környezetre számítottam, amikor első telefonbeszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy nem sokkal korábban halt meg a felesége. Később időről időre meglátogattam őt, de csak két év múltán találtam némiképp riasztónak, hogy még mindig ugyanazok az üve­ gek, ugyanazok a poharak, s ugyanaz a karácsonyfa van a középső szobában. Az Ezeregy éjszaka meséinek hétkötetes kiadása, amelyre beszélgetéseink során újra és újra a tekintetem esett, realitást kölcsönzött látogatásaimnak: ő is tudott volna ezeregy éjen át fo­ lyamatosan mesélni az emlékeiről. Öregségére egy hanyatló kultúrában találta magát, ahol az individualizmus eluralkodott, s őrá - igen szűk környezetét leszámítva - végképp nem figyelt szinte senki. Ennél sokkal súlyosabb bajnak tartotta azonban, hogy maguk a témák nem kel­ tettek kellő érdeklődést, amelyekről írt. Valóban: van valami képmutató abban, ahogyan a magyar irodalom nemzetközi ismertsé­ gére)! és elismertségéről, pontosabban szólva az ismertség és elismertség hiányáról évtizedek óta szólunk. A lehangoló igazság ugyanis az, hogy szinte senkit sem érdekel, kit, hányszor, milyen sikerrel fordítottak magyarról idegen nyelvre. Radó György életének keserű tapasz­ talata az volt, hogy pusztán üres szólamokról van szó, amikor egyesek e témáról írnak. Ha mi magunk sem vagyunk kíváncsiak arra, hogy ki, mikor, mit fordított le a magyar irodalomról idegen nyelvre, akkor milyen jogon kérjük ezt számon másokon? Márpedig nem vagyunk kíváncsiak rá! Ha kíváncsiak lettünk volna, úgy a sok-sok éve el­ készült A magyar irodalom fogadtatása külföldön c. kötet kiadóra talál. így azonban a munka, az utolsó nagyobb lélegzetű írni, amelynek megjelenésében Radó György még reménykedett, változatlanul megjelenés előtt áll. (Most már szerencsére minden jel szerint valóban meg fog jelenni.) Személyiségéből, gondolkodásmódjából, tapasztalaiból nemzedékem már csak morzsákat gyűjthetett össze. „Független irodalmár” volt, a függetlenségnek abban az igazi értelmében, ahogyan Konfuciusz (Kung Fu-cse) beszélt a függetlenekről: „Nincs állásom, ezért ráérek fon­ tos dolgokkal foglalkozni”. Nos, ez a nagyszerű tervek sokaságával élethossziglan foglalkozó ember, erre az egyre valóban mindig ráért. Nyitottsága sok szempontból kortársai fölé helyezte őt. A nála húsz-harminc évvel fiatalabb irodalmárok 19. századi módszereit feladva, 75. életévén túl ismerkedett meg a számítógéppel, s attól kezdve mindent szövegszerkesztővel írt. Ez csupán egy apró, de jellemző adalék éle­ tének utolsó éveiből, s szellemének lenyűgöző frisseségéből. Pedig amikor megkapta a szö­ vegszerkesztő gépet, arra kért, segítsek majd alkalomadtán a betanulásnál. De nem szorult se­ gítségre: mire két héttel később meglátogattam őt, már javában dolgozott a gépen, s attól kezd­ ve Szigligetre is magával vitte. Szerteágazó nyelvismerete, s a magyar irodalom fordításai iránti érdeklődése kínálta a nagy témát: Madách Imrét. S emellett talán egy életrajzi vonatkozás: színésznőt vett feleségül, így 64 �palócföld 95/1 egészen természetes, hogy a színpadi produkciók különösen vonzották őt. Többé már nem te­ hetjük fel neki a kérdést: végülis mi inspirálta a Madách Imre életrajzi krónika megírására? Korábbi cikkeit figyelembe véve minden bizonnyal az a körülmény, hogy látnia kellett: leg­ nagyobb alkotóink legalapvetőbb adatai is tévesen szerepelnek a lexikonban csakúgy, mint a tankönyvekben. Mint elmondta, nem is azt tartotta a legaggasztóbbnak, hogy vaskos tévedéseket hagyomá­ nyozunk át az utókorra, mint inkább azt, hogy egyes Madách-kutatók "magasabb" szempontra hivatkozva kiállnak e tévedések szentesítése mellett. Ennek riasztó példájaként említette Ma­ dách születését. Minden rendelkezésére álló forrás szerint január 2()-a a helyes dátum, de mert a keresztelés másnap. 21-én történt, ez utóbbi dátum terjedt el. s még szakmai körökben sem sikerült tudatosítani a helyes dátumot. Illetve volt, aki tudomást vett róla a maga módján. Egy m ár elhunyt kutató például úgy reagált erre. hogy kár volna az évszázados hagyományt megtörni; ha már oly sok nemzedék hitt abban, hogy Madách 21-én született, hagyjuk meg az utókort is ebben a tévhitben; a ha­ gyománynak, a rítusnak ezúttal rendeljük alá a tudományt. Ma már ez is bátor és korrekt ál­ láspontnak mondható azzal a gyakorlattal szemben, amely nem vesz tudomást semmiről, nem vall sem tudományos sem másfajta értékekei, egyszerűen csak csak időről időre téves adatot közöl minden kommentár nélkül Madách születésnapjával kapcsolatban. Ez csak egyetlen életrajzi részlet volt, amelynek furcsaságára Radó György felfigyelt, s ahol a közhiedelemmel szemben tárgyilagosságra törekedett. A Madách Imre életrajzi krónika megjelenése után fontolgatta a József Attila életrajzi kró­ nika megírását is, ám a közbejött politikai változások évekre elterelték a figyelmét a nagy vál­ lalkozásról, s mire ismét az irodalom felé fordult, addigra már csak 1905-től 1922-ig tudta a témát feldolgozni. 1989-től megsokasodtak történelmi visszaemlékezései, politika cikkei; beszélgetéseinkben egyre gyakrabban kerültek szóba ilyen témák. Mindig érdeklődéssel hallgattam (mert hozzá­ szólni nemigen tudtam): mi újság a huszadik században? Emlékszem, egy ízben azzal fogadott, hogy-rájött: mi is volt ’56-ban. Polgárháború. Kétkedve néztem rá, volt is ellenvetésem, de végülis meggyőzött. Azóta magam is terjesztem Radó György nyelvhasználatát. Amilyen nehéz volt eligazodni a szobáiban a tengernyi könyv, kéz- és gépirat között, olyan példás rend volt a fejében s a munkáiban. Vajon hány olyan irodalmárunk van, aki 61 évre visszamenően összeállította publikációinak a bibliográfiáját? Radó György megtette. Mire 1992 novemberében, születésének 80. évfordulója alkalmából Szombathelyen a Berzsenyi Dá­ niel Tanárképző Főiskola nemzetközi konferenciát rendezett, addigra meg is jelent az újabb munka, életművének bibliográfiája 1931-től 1992 nyaráig. S úgy tűnik, nem maradt ki belőle semmi. Ma, amikor sokan arra sem szívesen emlékeznek, amit öt-tíz vagy éppen harminc-negyven évvel ezelőtt írtak, ő bátran felvett saját bibliográfiájába olyan tételeket is, amelyeket pedig nyugodtan letagadhatott volna. Ugyan kinek jutna eszébe a harmincas évek olasz sajtójában 65 �palócföld 95/1 Radó György cikkeit keresni. Ő azonban mégsem feledkezett meg arról, hogy életének, élet­ művének az is része volt, amit akkoriban írt. Mint ahogyan a Marinettitöl kapott dedikált könyvtől sem vált volna meg szívesen. Felesége halála óta ó maga is a halálra készült, miközben lankadatlanul dolgozott a szö­ vegszerkesztővel; romló látását a kincsinyke zöld monitor egyre inkább próbára tette. Az el­ múlt évben már alig volt olyan nap, amikor ne foglalkoztatta volna öt a halál, de olyan se na­ gyon akadt, amikor ne lett volna valami új ötlete, megörökítésre érdemes gondolata. Az utókor már csak egy módon róhatja le kegyeletét. Ha zajos, gyorsan feledésbe merülő megemlékezések, s más kultikus cselekedetek és pótcsekelvések mellett, annak rendje s módja szerint megjelenteti azokat az írásait, amelyekre ő maga már nem talált kiadót. Sírján a meg­ emlékezésnek a nyári napok forróságában amúgy is gyorsan hervadó virágkoszorúi mellett egy könyvet illenék előbb-utób elhelyeznünk: meg nem jelent műveinek kötetét. Szörtsey Gábor munkája 66 �palócföld 95/1 Radó György József A ttila életrajzi krónikája elé Madách Imre életrajzi krónika (Salgótarján, 1987) megjelenése után Radó György egy még nagyobb vállalkozás tervével foglalkozott: József Attila életrajzi krónikáját szerette volna megírni. Hetvenötödik életévén túl be kellett azonban látnia, hogy ez a munka már meghaladja ere­ jét. A teljes krónika terjedelme ugyanis összemérhető volna a kritikai kiadás eddig megjelent négy kötetével, vagyis messze meghaladná a korábbi életrajzi krónika terjedelmét. Ráadásul mozgásában egyre inkább korlátozva volt, így a munka elvégzéséhez szükséges könyvtárbajárást, levéltári kutatást stb. már nem tudta vállalni. Ezek a korlátok érezhetően kedvét szegték, s a kezdeti lendület után a munka évekre ab­ bamaradt. Személyes beszélgetéseink során minden alkalmat megragadtam arra, hogy laikus­ ként a beláthatatlanul szerteágazó munkának legalább a megkezdésére buzdítsam őt. 1992 ta­ vaszán aztán elhatározta, hogy nyáron Szigligeten megírja az életrajzi krónika 1905-től 1922ig tartó szakaszát. A felhasznált irodalom azonban még ezen a szűk korszakon belül sem lehetett teljes. Néhány alapvető monográfia ugyanis Radó György könyvtárából hiányzott. A sietségben csupán egyetlen nagyobb lélegzetű, a munka szempontjából alapvető műnek, a Fiatal életek indulójának a fény­ másolására maradt idő. Az életrajzi krónikába tehát nem kerültek be például olyan adatok, ame­ lyek a J ó z s e f A ttila kéziratai és levelezése című katalógusban szerepelnek, s nem lett felhasznál­ va a versek 1984-es kritikai kiadása sem. Vagyis az életrajzi krónikának itt közzétett része is a ké­ sőbbiekben még kiegészítésre szorul. Sőt, remélhetőleg(l) sokszoros kiegészítésre. Nem is lehet másként, ha csak arra gondolunk, hogy a kézirati katalógus megjelenése óta hány újabb kézirat vált ismertté. Az is bizonyos, hogy néhány helyen pontosításra is szükség lesz a jövőben. E sorok írója nem sokkal a munka elkészülte után felhívta a szerző figyelmét arra, hogy.4 szolnoki hídon című vers nem születhetett az 1920. IX. 30-i Budapest-Szeged út hatása nyomán, mivel a két város vasúti pályaudvarai a Tisza egyazon oldalára esnek, s még egy esetleges kerülőút is gyakorlatilag elképzelhetetlen. Radó György elfogadta az érvelést (a vonatkozó rész most szögletes zárójelek között szerepel), bár A szolnoki hídon keletkezésére nézve akkor egyikünk sem talált magyará­ zatot. 67 * �palócföld 95/1 Néhány nappal Radó György halála után a szolnoki híd túloldalán, a kcndcresi kastélyban időztem, ahol egy hölgy - talán Kisújszállás fizikai közelsége miatt - teázgatás közben sajátos helynévtévesztéssel mondta a Kései sirató t: Utoljára Kisújszállásra mentem... A versben persze Szabadszállásról van szó, mindazonáltal pillanatnyilag mégiscsak a Kései sirató adja a legjobb kul­ csot A szolnoki hídon keletkezéséhez. A vers szerint „Utoljára Szabadszállásra mentem ” s ha ezt az állítást (Örkény István s más kortársak instrukciói nyomán) szó szerint vesszük, akkor ez azt jelenti, hogy József Attila közvetlenül édesanyja halála előtt másuttt is járhatott vidéken, legva­ lószínűbben ugyanazért, amiért Szabadszállásra utazott: élelemért. Azt is föltehetjük, hogy az uta­ zás körülményei is hasonlóak lehettek; ha a 89 km-re fekvő Szabadszállásra nem tudott a költő je­ gyet váltani, úgy a 100 km-nél távolabb fekvő Ismeretlen helyszínt is (maga a szolnoki vasútállo­ más majdnem pontosan 100 km-rc van Pesttől) legvalószínűbben a vonat tetején (jegy nélkül) utazva közelíthette meg. A vers hetedik sora. "Alattad a Rém, fe lü l büntető É g " megerősíti, hogy valóban így történhetett az emlékezetes utazás. Természetesen a vers igazi megértésétől ezzel még nagyon messze vagyunk, de mert eddig még nem történt érdemi kísérlet e korai mű keletkezési körülményeinek megfejtésére, talán egy, a ké­ sőbbiekben aprólékosan ellenőrizendő feltevést nem érdektelen dolog megfogalmazni. A vers nem hagy kétséget afelől, hogy nem a híd vagy a táj szépsége volt az, ami a költőt élményei megfogalmazására késztette, hanem - anélkül, hogy tartalomelemzésnek vetnénk alá a statisztikai elemzéshez amúgy is túlságosan rövid 12 sort - inkább a halállal való váratlan és megrázó szembesülés. A kilencedik sor - "A Hold is kacag a nagy gyávaságon „ - úgy ér­ telmezhető, hogy az élmény idején a körülbelül 15 és fél éves József Attila komolyan megijed­ hetett. Mi adhatott okot a különös ijedelemre? Ezzel kapcsolatban két feltevés fogalmazható meg. Az egyik: a híd felépítése miatt József Attila váratlanul veszélyesen közel került avaszszerkezethez. A másik, részben az előző magyarázatául szolgáló lehetőség: a vonattető amp­ litúdója az alátámasztással nem rendelkező hídon nagyságrendekkel megnőtt, s ha a költő a Kései siratóban említett módon helyezkedett el - "A vonattetőn hasaltam keresztben„ -, ak­ kor az oldalirányú kilengések miatt könnyen az egyik oldalra csúszhatott, s így kerülhetett kö­ zel a híd valamelyik szerkezeti eleméhez. Erre a lehetőségre utal az első két sor: "Az érc­ oroszlán üstökét csóválva/ riadtan reng a halál-szinpadon.„ A füst mozgását ugyan sok vé­ letlenszerű körülmény magyarázhatja, ám a rengést, s az azzal együttjáró oldalirányú moz­ gást leginkább maga a hídszerkezet. Az 5-6. sor szerint: "Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég/ orcájába sápad belé arcod„\ ez is arra utal, hogy József Attila feje s a vasszerkezet kö­ zött kritikusan kicsi volt a távolság. A már idézett hetedik sorvége - "felül büntető Ég„ - azt sejteti, hogy a veszély felülről leselkedhetett az utazóra. József Attila valóságos élményét, a vers születésének igazi okát azonban akkor érhetjük meg, ha elfogadjuk, hogy a tenyérnyi hely valóban tenyérnyi volt. Mit jelent ez? Egészen pontosan azt jelenti, hogy a halálos fenye­ getéssel szembesülő József Attilának arra már végképp nem maradt ideje, hogy felmérje: tú­ léli-e az elkövekező néhány tizedmásodpercet. Vagyis nemcsak váratlanul vett észre valami életveszélyes fenyegetést a hídon, de azt sem lehetett megnyugtatóan felmérni, hogy a fenye68 �palócföld 95/1 getcs elől a rendelkezésre álló szűk helyen ki lehet-e térni. Úgy próbálhatott tehát a vonat fel­ ületéhez simulni, hogy nem tudhatta: erőfeszítése túléléshez vezet-e vagy halálhoz. Az itt vázolt feltételezést a szolnoki híd korabeli felépítésének, a korabeli vasúti kocsik­ nak, vagonoknak a tanulmányozásán túl a helyzet teljes rekonstruálásával - a kutatónak a vasúti szerelvény tetején való utazásával - lehetne legalább a lehetőségekhez mérten meg­ nyugtatóan tisztázni. A vers életrajzi hátterének megértéséhez azonban még egy fontos körül­ ményt kellene ismernünk: melyik tiszántúli településre, kihez utazhatott József Attila? Az előbbiekből következően nem csupán életrajz és életmű, de azok korrekt leírásai, ma­ gyarázatai között is szoros és kölcsönös a kapcsolat. Az életrajzi krónikának messzemenően támaszkodnia kell az életmű mégoly lényegtelennek látszó motívumaira is, és fordítva: a kri­ tikai kiadásnak is érdemes felhasználnia az életrajzi krónika eredményeit. Esetünkben az utóbbi mindössze azt jelenti, hogy a vers keletkezéséül szolgáló élményt 1919 végére tehetjük (a mama halála előtti időszakra), a vers keletkezésénél pedig megerősíthetjük az 1920-as év­ számot, amely a nem autográf gépiraton áll. Ennél azonban még tovább is mehetünk: a vers 1920 elején keletkezhetett. Az édesanyja halálát költőileg (s nem utolsó sorban: lélektanilag) ekkor még feldolgozni képtelen fiatalember inkább egy másik megrázó élményét írta le, né­ hány héttel a történtek után. E rövid példa a korrekción túl a feladat szépségére kívánta felhívni a figyelmet, s arra, hogy ismereteink rendszerezése, rendezése, s az ismertnek hitt információk újbóli átgondolá­ sa - legyen szó Madáchról, József Attiláról vagy valaki másról - nehéz, de nem reménytelen vállalkozás. Andor Csaba 69 �palócföld 95/1 Radó György József A ttila életrajzi krónika* ( 1905- 1922) Bevezetés A J ó z s e f A ttilá v a l fo g la lk o zó irodalom beláthatatlan. Olyan filo ló g u so któ l kezdve, akik hosszú éveket szenteltek beható kutatásoknak és elemzéseknek - egészen olyan szemé­ lyekig, akik egy-egy kurta adattal járultak hozzá az összképhez: se szeri, se száma a róla megjelent írásoknak. Jómagam életünk közös huszonöt éve alatt egyszer sem találkoztam vele, és azóta is csak háromszor kerültem kapcsolatba költészetével: először 1949-ben, amikor a Kulturális K ap­ csolatok Intézetének előadójaként azt a megbízást kaptam, hogy „egy baráti országban ”ké­ szülő antológia részére készítsek válogatást a verseiből, s amikor ezt elvégeztem, nagyot ké­ szültek ütni a fejem re, amiért a „Döntsd a tökét”kimaradt a válogatásból; én az ütést így védtem ki: „Majd ha olyan nyelvre készülnek fordítani, amelyben a *töke9szó éppúgy kettős értelmű, mint a magyarban, ami e vers lényege, akkor majd beválogatom”; másodszor az én Egyetlenem csodálatos hangján hallottam mondani a „Kései sira tó ”-t; harmadszor pedig az általam szerkesztett Bábel című nemzetközi folyóiratban közöltem az azóta elhúnyt Fritz Paepcke német filológus elemzését ,A Dunánál” című versről, amelyet én világirodalmi ér­ tékű alkotásnak tartok, s hogy miért, azt Paepcke cikkéhez fűzött kommentáromban adatsze­ rűén bizonyítottam. Mindez azonban kevés alap ahhoz, hogy joggal beállhassak a József Attilát kutatók né­ p es seregébe. * Első közlés. József Attila életrajzi kronológiájának, a magyar irodalomtörténet számára alapvető fontosságú - ám torzóban maradt - filológiai szakmunka megjelentetéséért köszönettel adózunk mindazoknak, akik ezt lehe­ tővé tették. (A szerk.) 70 �palócföld 95/1 Hát miért szánom rá magam mégis? E zideig a M adách-kutatásban „tettem le a garast ”. A Tragédia összes fordításairól szóló tanulmányommal, amelyet hat folytatásban közölt a F ilológiai Közlöny, több fo rd ítá s kezdeményezésével, színésznő feleségem társaságában bel- és külföldön tartott fe lo lv a s á ­ sokkal, k ü lfö ld i előadások megtekintésével, több tucatnyi hírlapi cikkel és két könyvvel: az életra jzi krónikával (1 9 8 7 ) és az ifjú sá g n a k szánt regényes életra jzza l (1990). A z előbbivel - így ítélte meg a szakm ai kritika, idehaza m ű fa jt alapítottam . A m ű fa jt a S zovjetunióban ismertem meg; a becsületes filo ló g u so k védekezése ez a mindent e l­ á ra sztó „ id eo ló g ia ” ellenében. H iszen nálunk A rany Já n o ssa l is e lő fo rd u lt, hogy egy m egjelent írására egy fő o k o s azt írta: „Arany ezt úgy gondolta.. ”, m iszerint ö, az anekdóta szeri nt odaírta „Gondol ta a fe n e ”. H át ez el len a f ene e lle n a l apították meg az él etr a jz i krónikának - a steril adatok kronológiájának - m ű fa já t, és ezt az elvet követtem, am ikor M adáchról írtam. Sokat fo g la lk o zta m P etőfivel is: a „Szabadság, szerelem! ”versnek 48 nyelven 100-nál jó v a l több fo rd ítá sá t adtam ki, jubileum i években tucatjával jelentek meg cikkeim arról, ho­ gyan ismerte meg öt a külföld, és tárgyismereteimmel egészítettem ki az állítólag Szibériá­ ban előkerült csontok botrányszagü történetét. A z azonban, aki P etőfivel fo g la lk o zik , mind­ untalan belebotli k egy sok vihart kavaró címbe: 1949-ben ci kk, m ajd kötet je l ént meg „Lobo­ gónk P e tő fi”címmel, s minthogy az egyik kommunista főideológus, a pártlap szerkesztője, H orváth M árton írta, kétségtelen volt, hogy a kommunisták mintegy maguknak akarják Pe­ tő fit kisajátítani. E z nem volt egyedülálló jelenség: P etőfire hivatkoztak addig is és hivat­ koznak azóta is a legkülönfélébb politikai irányzatok, kiragadva egy-egy sorát, versét. É s nemcsak belföldön: szerte a világban az eszméjéért hősi halált halt szabadság költőért ra­ jo n g ta k a szabadság különféle értelmezéseit magukénak va lló irányzatok, különösen Oroszországban vo lt feltűnő, hogy a forradalm i demokratáknak éppúgy a „lobogója”volt Petőfi, mint az osztrákellenessé váló cári kormánynak. É s „lobogó ”J ó z s e f A ttila is. A legelvakultabb kommunisták és a szovjet tankok beavat­ kozásának hívei éppúgy, mint a M oszkva gyámkodása ellen tiltakozók vagy a soknemzetisé­ g ű Kárpát-medence népeinek összebékülésére áhítozók mind m egtalálják müveiben a m ellet­ tük szóló sorokat, sorsában az őket igazoló fordulatokat. E zért szántam rá magamat J ó z s e f A ttila életrajzi krónikájának megírására: hogy a le­ hetőleg hiánytalan steril adatok sor rav étel év el sorompót állítsak minden önkényes k ife le j­ tés vagy belemagyarázás elé. Formájában ez a könyv követi Madách életrajzi krónikáját, tartalmában azonban kényte­ len-kelletlen különbözik amattól. Madáchnál ugyanis a kevés életrajzi műből, a régen és újab­ ban f e l tárt l evei ékből és néhány legújabban csak "az Isten háta mögött" publ ikál t dokumentum­ ból tömören kirajzolódott a költő igazi arculata, az adatokat értékelő, az ellentmondásokat f e l ­ oldó kommentárra alig volt szükség. A J ó zse f A ttiláról megjelent tengernyi írásban viszont olyan nagy tömegű és annyira összekeveredik a való tény, a fantázia szüleménye és a tendenció­ zus magyarázás, hogy mindennek a beiktatása nemcsak terjedel méhen, hanem áttekinthetőségé­ ben is csak ártana az életrajzi krónikának, szinte használhatatlanná tenné. Ezért ezúttal csak a kronológiánag többé-kevésbé meghatározható, megjelent adatok közlésére szorítkozom 71 �palócföld 95/1 1905. IV. 11.- kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA születése. Apja: JÓZSEF ÁRON szappanfőző. Anyja PŐCZE BOR­ BÁLA háztartásbeli. A születés helye: Budapest, IX.ker. Gát utca 3.- Születési anyakönyvi kivonat: 1905-1937. 46. Az apa leszármazása, jellemzése, élettörténete: FÉI 10.; család­ fája: uo. 11.; fényképei: 1905-1937.51., FÉI (3). Az anya leszármazása, élettörténete: FÉI 25-33. családfája: uo. 24/25. fényképe: 1905-1937. 49.; jellemzése, betegsége: JAÉ 1213., 33-35., 48. 50-53. 71-73., 100., 115-116., 128-130. A szülők házasságának története: FÉI 33-34. Leszármazottaik családfája: uo. 35. JÓZSEF ATTILA szülőháza: (FÉI 4). 1905. IV. 16. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA születésének anyakönyvezése. Bejelentő: JÓZSEF ÁRON. Anyakönyvvezető-helyettes: KOSZTOLÁNYI ALAJOS. - Születési anyakönyvi kivonatának másolata fényképen: 1905-1907.46. 1905. VI. 18. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Szvetenay utca 18. alatt lakik, valószínűleg GERSTL SÁNDOR szappanosüzemének telepén. FÉI 46. 1905. VI. 18 után, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Gát utca 8. alatt lakik. - uo. 1907, Budapest JÓZSEF ATTILA családja lakósztrájkban vesz részt. - uo. 1908. VII. 1. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILA apja, JÓZSEF ÁRON a IX. kerület Gát utca 21.1. emelet 19. alatti la­ kásukról távozva, elhagyja családját - uo. 1908 nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával a nyarat anyja rokonainál tölti - uo. 120. A PŐCZE-családról hogyan hat a szabadszállási táj JÓZSEF ATTILARA - uo. 27-33., 120-122. 1908. X-XII., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Márton utca 1. alatt, BOCHNICSEK néninél lakik. - uo. 47. Uo. 49. szerint 1907. X-XII. hónapokban, de ez az évszám nyilván téves, mert ide és innen tovább csak az apa távozása után költöztek. 1908. XI., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Haller utca 15. alatt GÁSPÁR JÁNOS kőmű­ vesnél lakik - uo. 48., 49. Uo. 49. szerint 1907 decemberében, de ez az évszám nyilván téves (lásd az előző adatot); az utcanevek közti különbség is látszólagos, mert a Haller utcát később nevezték át Hámán Kató utcának. 72 �palócföld 95/1 1909.I-II., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. került Szvetenay utcában tömegszálláson lakik. - Uo. 48., 49. Uo. 49. szerint 1908. februárban, de ez az évszám nyilván téves (lásd az előző két ada­ tot); az utcanevek közti különbség is látszólagos, mert a Szvetenay utcát később nevezték át Lenhossék utcának 1909. II.-VL, Budapest JÓZSEF ATTILA a családjával a IX. kerület Ferenc tér 5. alatt MÉSZÁROSNÉ javasaszszonynál lakik. - uo. 48., 49. Uo. 49. szerint 1908. II.-IX.-ben, de ez az évszám nyilván téves (lásd az előző három adatot). 1909. VII. 11. után, Budapest JÓZSEF ATTILA és nővérei levelet kapnak apjuktól, JÓZSEF ÁRONTÓL Craiovából (Ro­ mánia), arról, hogy a felesége elkergette, szeretné, ha a gyermekei nála lennének, gondoskodna ró­ luk. Bejelenti, hogy Amerikába készül - uo. 19-20. Facsimüe (részlet): 1905-1937. 54. 1909 nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával a nyarat anyja rokonainál tölti - FÉI 120. 1909 ősz, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával egy tömegszálláson, majd sorozatos kilakoltatások után a IX. kerület különböző házaiban, végül egy Páva utcai kocsmában lakik. - uo. 49., 49-50. Uo. 49-50. szerint 1908X - X l l . a Páva utcai kocsmában, de az évszám nyilván téves (lásd az előző négy adatot) 1905-1909, Budapest JÓZSEF ATTILA családi viszonyainak és életkörülményeinek tárgyszerű és szépirodalmi jellegű ismertetése - JAÉ 1-53., FÉI 9-61. Egy-egy részletadat forrásának megjelölése a FÉI 9-61. lábjegyzeteiben 1910. II., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Márton utca 5. alatt lakik - uo. 61. 1910. II. vége - III. eleje, Budapest JÓZSEF ÁRONNÉ elhatározza, hogy JÓZSEF ATTILÁT és JÓZSEF ETÁT gyermekmenhelybe adja; megmutatja őket a menhely hivatalnokainak - uo. 1910. III. 16. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILÁT a IX. kerület Gyáli úti gyermekmenhelyre viszik, ott megfürdetik - uo. 62. 1910. III. 18. - péntek, Budapest - Gyula JÓZSEF ATTILÁT vonaton viszik Gyulára, ott felveszik a gyulai Gyermekvédő Intézetbe. - uo. 73 �palócföld 95/1 1910. III. 21. - hétfő, Gyula - Szarvas - Öcsöd JÓZSEF ATTILÁT kihelyezik Öcsöd községbe: nővérével, JÓZSEF ETÁval vonaton Szar­ vasig, onnan Gombai Ferencné nevelőanyával szekéren Öcsödre, az Arany János utca 5. sz. házukba. - uo. 65., JAEK 39-41. A gyermekmenhelyek, az ott gondozottak és a kihelyezettek körülményeinek ismertetése: FÉI 61-65. 1910. III. 21. után, Öcsöd JÓZSEF ATTILÁT nevelőapja, GOMBAI FERENC disznópásztornak állítja - uo. 68. 1911 nyár, Öcsöd JÓZSEF ÁRONNÉ meglátogatja a nevelőszülőkhöz kihelyezett JÓZSEF ATTILÁT és JÓZSEF ETÁT- uo. 72-73., JAEK 29. 1911. IX. 16. - szombat, Öcsöd JÓZSEF ATTILÁT felveszik az öcsödi elemi iskola I. osztályába - FÉI 74. 1911. XII. 24. körül, Öcsöd JÓZSEF ATTILA elemi iskolai osztályzata általában: 2-es, magaviseletből 3-as - uo. 74. 1912. Húsvét körül, Öcsöd JÓZSEF ATTILA elemi iskolai osztályzata általában: 3-as 1912. VI. 14. körül, Öcsöd JÓZSEF ATTILA leteszi az első elemi osztályból az évvégi vizsgát - uo. 74. Összehasonlító táblázat karácsonyi, húsvéti és tanévvégi osztályzatairól - uo. 1912. VI. 17. - hétfő, Öcsöd JÓZSEF ATTILA megkapja a VIGH IMRE rektor és PÁCZAI MIHÁLY tanító által aláírt bizonyítványát: általános osztályzata: 3-as - A bizonyítvány fényképe: FÉI (9), 1905-1937 58. 1910. III. és 1912. VI. közt, Öcsöd JÓZSEF ATTILA öcsödi életkörülményeiről, nevelőszüleinek, GOMBAI FERENCnek és GOMBAI FERENCNÉnek iránta tanúsított magatartásáról: megaláztatásairól, viselkedésé­ ről részben egymásnak ellentmondó, csak kegyetlen megveretéséről egybehangzó adatok JAÉ 54-59., JAEK 27-29. FÉI 66-75. 1912. VI. 19. - szerda, Öcsöd - Budapest JÓZSEF ÁRONNÉ vonaton hazahozza JÓZSEF ATTILÁT és JÓZSEF ETÁT. Megérke­ zésük után idegenül, szótlanul állnak a ház udvarán. - FÉI 79. 1912 ősz, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Páva utca 11. alatt lakik - uo. 74 �palócföld 95/1 1912. IX. 3.- kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Ipar utcai fővárosi népiskola II. osztályában, uo. 80. 1913.1. 8. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Haller utca 15-be költözik - uo. 80-81. 1913.1. 8. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILÁT átíratják a IX. kerület Tóth Kálmán utca és Mester utca sarkán lévő, Mester utca 67. alatti fővárosi iskolába - uo. 80-81. 1913. VI. JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Gát u. 8. alatt lakik - uo. A ház fényképe: FÉI (15) 1913. kb. VI., Budapest JÓZSEF ATT ILA bizonyítványt kap az elemi iskola II. osztályából, általában 3-as osztály­ zatokkal, magaviseletből 1-es - uo. 81. 1913. IX., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Haller utca 15-ben lakik - uo. 90. JÓZSEF ATTI­ LA első napja a IX. kerület Mester utca 67. alatti fővárosi iskola III. elemi osztályában - uo. 81. 1913 vége felé?, Budapest JÓZSEF ATT ILA súlyos tüdőgyulladást kap, lázálmában vizionál. Beszállítják a IX. kerü­ let Gyáli úti Szent László kórházba, JÓZSEF ÁRONNÉ, maga is betegen, dideregve, hetente kétszer látogatja - JAÉ 113., FÉI 95. JÓZSEF JOLÁNnak ezt az adatát SZABOLCSI MIK­ LÓS valószínűnek, de nem bizonyosnak tartja. 1914.1. és VT. között, Budapest JÓZSEF ATT ILA családjával a EX. kerület Gyep utca 40., majd a IX. kerület Gubacsi úton, majd a EX. kerület Ranolder utca 10. alatt, a kapu melletti üzlethelyiségben lakik - uo. 80. JÓZSEF ATTILA öngyükossági kísérlete: sértődöttségében, mert JÓZSEF JOLÁNtól két pofont kapott, lúgkövet akar inni, de téved, és mást iszik, nem történik baja - JAÉ 92-97., JAÖM-IV 192., FÉI 99. SZALBOLCSI MIKLÓS valószínűsíti JÓZSEF JOLÁN elbeszélése és JÓZSEF ATTILA 1935-ben megjelent Öngyilkosság? című, önéletrajzi jellegű esszéje alapján. 1914. kb. VT., Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap az elemi iskola III. osztályából általában 2-es osztály­ zatokkal, magaviseletből 1-es - uo. 81. 1912 ősz - 1914. VIII., Budapest JÓZSEF ATTILA és családja nyomorúságos életkörülményeiről, adatszerűén csak hozzá­ vetőlegesen nyomon követhető és nyilván sorozatos kilakoltatások okozta sűrű lakásváltozta­ 75 �palócföld 95/1 tásaikról, a városrész életének, lakásviszonyainak jellemzéséről - JAÉ 33-91, FÉI 79-89. JÓ­ ZSEF ATTILA életmódjáról, körülményeinek reá gyakorolt hatásáról, rettegéseiről, a kiet­ lenség érzéséről, a külső világtól való félelméről - uo. 82-103. JÓZSEF ATTILA és családja a IX. kerület Tűzoltó utcában lakik - JAEK 32. 1914. VIII. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILÁt engedetlenség miatt JÓZSEF ÁRONNÉ sodrófával agyba-főbe veri JAÉ 106., FÉI 103. 1914. VIII. 22. után, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával nővére JÓZSEF JOLÁN férjének, PÁSZTI ELEMÉRnek IX. kerület Üllői út 63. alatti lakásásba költözik, életkörülményeik tűrhetőbbé válnak - uo. 80., 89., 104. PÁSZTI ELEMÉR egyetemi gazdasági tisztviselő szeretettel viseltetik JÓZSEF AT­ TILA iránt - uo. 109. 1914. IX., Budapest JÓZSEF ATTILÁT felveszik a IX. kerület Ipar utcai fővárosi népiskola IV. elemi osztá­ lyába - uo. 81. 1914. X. 1. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a háború miatt részben beszállásolásra lefoglalt, elkésve kez­ dő, akadozó tanmenetű iskolában. Igazgatója NÁDAS KÁLMÁN, osztálytanítója ERDŐS EDE, énekre VIRÁNYI JENŐ, rajzra GERMÁN MARGIT tanítja - uo. 105. 1914. X. 1. után, Budapest JÓZSEF ATTILA tanulótársaival részt vesz a Magyar Tanítók Otthona kultúrszínpadának ''Ferenc József azt üzente..." című ifjúsági előadásán - uo. 1915. V. 31. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap az elemi iskola IV. osztályából 1-cs és 2-es, olvasás­ ból kitűnő osztályzattal, magaviseletből dicséretes - uo. 81., 115. 1915. VIII. 1. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Bokréta u. 10. alá költözik - uo. 106. JÓZSEF JOLÁN szerint dohos pincelakás. A család ismét nyomorba süllyed - uo. 106-107. 1915 nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával anyja rokonaihoz utazik - uo. 119. 1915. IX. 6. - hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Ipar utcai fővárosi népiskola V. elemi osztály­ ában, osztályfőnöke LESTYÁN LAJOS - uo. 81., 115. 76 �palócföld 95/1 1916. kb. Il.után, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Gyep utcába költözik - uo. 106 - 107. Ez feltehetően jobb lakás, mint a Bokréta utcai (vö. 1916. nyár) 1916. III. 3. - péntek, Budapest JÓZSEF ATTILA a budapesti 97-es postahivatalban takarékbetétkönyvet nyit 1 koroná­ val - uo. 130. 1916. III. 22. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILA betesz 1 koronát takarékbetétkönyvére - uo. 1916. VI. 15. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap az elemi iskola V. osztályából kitűnő, szorgalmas és dicséretes minősítésekkel - uo. 81., 115. 1916. nyár, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a Ferenc tér 11. III. emelet 43.-ba költözik - JÁÉ 97 - 98. Fél 107. A lakásajtó fényképe FÉI (16) SZABOLCSI MIKLÓS szerint az előző lakásuk magas lakbére miatt: uo. Az új lakás leírá­ sa: uo. 113. JÓZSEF ATTILA ottani ismeretségeiről: uo. 113-114. 1916. nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával anyja rokonaihoz utazik - uo. 119. 1912 - 1916, Budapest AIX. kerületi Ipar utcai és Mester utcai elemi iskoláknak és bennük JÓZSEF ATTILA kö­ rülményeinek, magatartásának, tankönyveinek, előmenetelének és ezzel kapcsolatos iskolán kívüli, valamint családi életének elemzése - uo. 82-88. 1916-tól kezdve, Budapest JÓZSEF ATTILA nővére, JÓZSEF JOLÁN kiemelkedik a család nyomorából, magasabb életszínvonalra kerül - uo. 107-108. 1916. X. 1. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola I. osztályában -uo. 118-119. Hogyan tanul JÓZSEF ATTILA. Igazgató: VÁGÓ ALADÁR, osztályfőnök: ANDREÁNSZKY JENŐNÉ: uo. 119. Az iskolaépület rossz állapotának leírása: uo. 116-118. 1915-1917, Budapest A háborús gazdasági romlás viszonyai, melyek közt JÓZSEF ATTILA nyomorúságos pénzkereső foglalatosságokkal próbálkozik (csomaghordó, rikkancs, moziban vizet árul, ko­ csitoló, stb.) - uo. 122-131. 77 �palócföld 95/1 1917. II. 1. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA iskolábajárása szénszünet miatt megszakad - uo. 119. 1917. III. 12. - hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA iskolábajárása folytatódik - uo. Kb. 1917, Budapest JÓZSEF ATTILA megpróbál verseket írni - uo. 133. JÓZSEF ATTILA első szerelmi érzéseinek tárgya FUCHS RENÉE iskoláslány, akit társa­ inak gúnyolódásától védelmez, és albérlő lakótársuk, TITTEL (KITTEL?) MARGIT színinö­ vendék, aki irodalom olvasására buzdítja, akkor divatba jövő művekre, főként ADY ENDRE verseit falja. - uo. 132-135. 1917. VI. 26. - kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap a polgári iskola I. osztályából: hét 1-est, négy 2-cst, két 3-ast - uo. 119., 121. 1917. IX. 3. körül, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola II. osztályában - uo. 144. 1917. DC. 12. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILA skarláttal a Szent László kórházba kerül - uo. 144. 1917. IX. 12. és X. 21. közt, Budapest JÓZSEF ATTILÁT a kórházban JÓZSEF ÁRONNÉ hetente kétszer látogatja - uo. 1917. IX. 26. - szerda, Budapest A Budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely Országos Felügyelője kéri JÓZSEF ATTI­ LA és JÓZSEF ETA (tévesen: Eszter) állami gyermekmenhelybe való elhelyezését - uo. 145. Az intézkedést MAKAI ÖDÖN ügyvéd, rövidesen JÓZSEF JOLÁN férje és általa GIESSWEIN SÁNDOR prelátus sürgeti, az előbbi a sürgetést megismétli és azt állítja, hogy JÓZSEF ATTILA a Tavaszmező utcai gimnáziumnak volt a növendéke - uo. 145-146. 1917. X. 21. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA gyógyultan távozik a Szent László kórházból - uo. 144. 1917. XI. 23. - péntek, Budapest JÓZSEF ATTILA távozik a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskolából - uo. 146. 1917. XI. 24. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA betesz 10 koronát takarékbetétkönyvére - uo. 131. 78 �palócföld 95/1 1917. XI. 25. - vasárnap, Budapest - Monor JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA a gyermekmenhely monori telepére, az előbbi FRAUENHOFFER FERENChez kerül - uo. 146. 1917. XI. 28. - szerda, Monor JÓZSEF ATTILA első napja a monori polgári iskolában - JAÉ 111., FÉI 146. 1917. XI. 28. és XII. 16. között, Monor - Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA hazaszökik azzal a panasszal, hogy a monori menhelyi telepen éheztették és súroltatták őket és JÓZSEF ATTILÁt polgári helyett az V. elemibe írat­ ták be - uo. 147. 1917. XII. 16. - vasárnap, Budapest A gyermekmenhely budapesti igazgatója jelentést kér a monori telepfelügyelőtől JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA panasza ügyében - uo. 146. 1917. XII. 16. és 24. között, Budapest - Monor JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA visszamegy a monori telepre - uo. 147. 1917. XII. 24. - hétfő, Monor A monori telepfelügyelőnő jelenti a budapesti gyermekmenhelyi igazgatónak JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA elhelyezése jó, polgáriba járnak - uo. 1918.1. 1. - kedd, Monor - Budapest JÓZSEF ATTILA hazaszökik Monorról - JAÉ 111., FÉI 146-147. JÓZSEF ATTILA kivesz 10 koronát takarékkönyvéről - uo. 131. A hazaszökés napja JÓZSEF JOLÁN szerint 1918. II. 8. Az I. 1. dátum helyességét bizo­ nyítja az a tény, hogy ezen a napon Budapesten vesz ki pénzt a takarékkönyvéről. A gyermek­ menhelyi rossz állapotokról: FÉI 147-148. 1918.1. 1. után, Budapest JÓZSEF ATTILA a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola II/A osztályába jár, osztályfőnöke és mértan tanára: RITTINGER AURÉLNÉ; magyar és német tanára: MOLNÁR ELEMÉRNÉ; földrajztanára: PROBST MÁRIA; mértani rajzra HERKNER SZIDÓNIA, földrajzra FODOR MÁRK, énekre és szépírásra BUJDA EDE, szabadtéri rajzra ORMAI EDE tanítja, az igazgató VÁGÓ ALADÁR. A tanítást szénszünet szakítja meg - uo. 148-149. 1918. II. 4. - hétfő, Budapest A szénszünet véget ér, de JÓZSEF ATTILA igen sokszor hiányzik az iskolából, főként bol­ tok előtti sorbanállások miatt - uo. 79 �palócföld 95/1 1918. kb. V. eleje, Budapest JÓZSEF ATTILA a ház emeleti folyosóján futkározva eltöri a jobbkarját. Az Üllői úti kli­ nikán gipszbe teszik - uo. 150. 1918. VI. 10. - hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA vizsgázik a polgári iskola II. osztályából; öt 1-es, hat 2-es, egy 3-as és egy 4-es (rajzból) - uo. 121., 148-150. 1918. VII. 22. - hétfő - Budapest - Fiume JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA a ' Károly király-féle gyermeknyaraltatási akció" ke­ retében GIESSWEIN SÁNDOR prelátus közbenjárására tengerparti üdülésben vesz részt; reggel 9-től a budapesti Tattersaalban gyülekeznek, a Keleti pályaudvarra vonulnak, s onnan d.u. 2.30-kor indul a vonatjuk, Kaposvárott mozgókonyhán ebédelnek. A fiumei lakosság el­ lenséges érzülettel fogadja őket - JAEK 33-34., FÉI 151-152. 1918. VII. 23. - kedd, Fiume - Abbázia JÓZSEF ATTILA az Ayra panzióban kap szállást, találkozik a gyermek BÓKA LÁSZLÓval, állítólag verseket ír - JAEK 33-34., FÉI 154-155. Abbáziában, az Osztrák-Magyar Monarchia elegáns tengeri fürdőhelyén a háborús viszo­ nyok közt szűkös az ellátás, és azt a horvát és olasz lakosság kelletlenül osztja meg a budapesti gyermekekkel, elhelyezésük is általában rossz, bosszantásoknak vannak kitéve - JAEK 33-34, FÉI 152-154. 1918. VIII. első fele körül, Abbázia JÓZSEF ATTILA levelezőlapot küld JÓZSEF ÁRONNÉnak. Rövid közlés: JÓZSEF ETA jó színben van - JAVL 389. Szöveg: uo. 12. Kézirat: PIM, Facsimile: 1905-1937: 62. Szabvány levelezőlap csak rövid közlés részére. 1918. VIII. 29. - csütörtök, Abbázia - Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA hazaérkezik - FÉI 153. 1918. VIII. 31. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA javítóvizsgát tesz rajzból - uo. 150. 1918. VIII. 31. után, Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA anyjuk súlyosbodó méhrák betegsége miatt özv. GÁS­ PÁR PÁLNÉ gondozásába, a IX. kerület Haller utca 30-ba kerül, az veszi fel értük a tartás­ díjat - uo. 156. SZABOLCSI MIKLÓS szerint lehetséges, hogy továbbra is a Ferenc téri lakásukban ma­ radtak - uo. 80 �palócföld 95/1 1918. IX. 17. - kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA első tanulási napja a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola III. osz­ tályában. Ezután idejének túlnyomó részét az utcán, rikkancskodással, sorbanállással tölti uo. 157. 1918. X. eleje, Budapest JÓZSEF ATTILA iskoláját a spanyoljárvány miatt bezárják - uo. 1918. X. 31. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA sok mezítlábas gyerekkel együtt jelen van a Mária Terézia laktanya előtt összecsődülő tömegben és a laktanya raktárából az ablakon át kidobált bakancspárokat elkapja, majd továbbadja, neki magának egy sem jut - JAEK 201., FÉI 158. Budapest nyomoráról, forradalmasodó közhangulatáról és a kommunisták szervezkedésé­ ről - FÉI 159. 1918. XI. 11.- hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA iskolájában a tanítás újra megkezdődik - uo. 1918. XI. 27.-1919. II. vége, Budapest JÓZSEF ATTILA iskoláját szénszünet miatt sűrűn bezárják, alig van tanítás, az első félévi bizonyítványt nem adják ki - uo. 1918. XII. 24. - kedd?, Budapest A FÉI felveti annak lehetőségét, hogy az a KOZMUTZA nevű férfi, aki netán JÓZSEF ÁRONtói karácsonyi ajándékot hoz JÓZSEF ATTILA családjának, és akinek látogatását 1919 karácsonyára valószínűsítjük, ekkor jelenik meg náluk - uo. 203. 1919-et azért tartjuk valószínűnek, mert 1918 karácsonyán a magyar-román arcvonal még hadiállapotban volt, a román katonaság ezen a napon vonult be Kolozsvárra 1919. IV. 10. - csütörtök, Budapest A IX. kerület Üllői út 54 alatti polgári iskolában, amelynek JÓZSEF ATTILA a III. osz­ tályába jár, újra kezdődik a tanítás - uo. 160. 1919. IV. végén, Budapest JÓZSEF ATTILA egy ismeretlen kommunistától ajándékba kapja VLAGYIMIR ILJICS LENINnek magyar fordításban akkor megjelent Állam és forradalom című könyvét - uo. 163. 1919. V. 1. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA barátaival a IX. kerület Ferenc-térről az Országházhoz gyalogol, meg­ hallgatni KUN BÉLA beszédét, utána az osztrák-magyar labdarúgó mérkőzést nézik meg, es­ te a Városligetben szórakoznak - uo. 165. 81 �palócföld 95/1 1919. III. 21.-1919. VIII. 1., Budapest JÓZSEF ATTILÁnak a proletárdiktatúra alatti életéről nem állnak rendelkezésünkre adatok - FÉI Ezt SZABOLCSI MIKLÓS annak tulajdonítja, hogy a róla szóló életrajzok az 1919. au­ gusztus 1. utáni ellenforradalmi időszakban készültek, amikor az ilyetén témákat félelemből kerülték (uo. 160.). Ez nyilvánvalóan így is van, viszont SZABOLCSI MIKLÓS forrásértékű műveit a kommunista pártállam idején adták ki - JAEK: 1957, FÉI: 1963; az előbbit megje­ lenése után nem is engedték terjeszteni -, ezért ezek a könyvek az adatok kevés morzsáját ki­ ragadva, inkább a proletárdiktatúra történetét, az eseményeknél JÓZSEF ATTILÁra gyako­ rolt hatásukat, költészetében fellelhető emlékképeket elemzik (FÉI 160-168.). Feltételezi, hogy József Attila lelkesen részt vett olyan közmunkákban, mint a régi Lóversenytéren léte­ sített ’közföld" megművelése és a Tatabányára tervezett, de szervezetlenség folytán kudarcba fúlt közmunka (uo. 164.) 1919. IX., Budapest JÓZSEF ATTILA beiratkozik a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola IV. osztályába - uo. 171. 1919. XI. 1. - szombat, Budapest Az iskolában, ahová JÓZSEF ATTILA beiratkozott, ettől a naptól kezdve szünetel a taní­ tás. Ő különben is alig látogatja a tanórákat - uo. 1919. ősz, Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA nappalaikat MAKAJ ÖDÖN Lovag utca 3. alatti laká­ sán töltik. - JAÉ 147., FÉI 189. MAKAI ÖDÖN ügyvédnek JÓZSEF JOLÁN a titkárnője, majd felesége 1919. ősz, Budapest - Szabadszállás JÓZSEF ATTILA mint pénzváltó, rikkancs és az Emke kávéházban kenyeresfiú keres pénzt; szinte hetente Szabadszállásra utazik, hogy anyja rokonaitól élelmet szerezzen halálo­ san beteg anyjának -uo. JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA egy konflisban megkocsikáztatják a halálosan beteg JÓZSEF ÁRONNÉt az Üllői úton. Egy másik alkalommal ölükben viszik le egy Ferenc téri padra sütkérezni - uo. 1919. őszének nyomorúságos közállapotairól: drágulás, infláció, élelmiszerhiány, sorbánállás, munkanélküliség, tüzelőhiány - uo. 169-170. 1919. XII. 24. - szerda, Budapest Egy KOZMUTZA nevű örmény vagy román származású férfi, feltehetően JÓZSEF ÁRON ismerőse, karácsonyi ajándékot hoz JÓZSEF ATTILA családjának - uo. 203. vö. 1918. II. 24. 82 �palócföld 95/1 1919. XII. vége fele, Budapest - Szabadszállás JÓZSEF ATTILA anyja rokonaihoz utazik, főként JÓZSEF ARONNÉnak élelmet szerezni uo.,120. , 172. 1919. XII. 28. - Vasárnap, Szabadszállás-Budapcst JÓZSEF ATTILA a döcögő vagon tetején hasalva utazik haza, de JÓZSEF ÁRONNÉ aznap éjjel a IX. kerület Telepi utcai szükségkórházban meghal - uo. 172. JÓZSEF ATTILA életének gyermekkori szakasza anyja halálával lezárul FÉI 172-180. 1920.1. 3. körül, Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA elköltözik nővérük, JÓZSEF JOLÁN korábbi munka­ adójának, 1919 márciusa óta férjének, a sorsukkal eddig is törődő MAKAI ÖDÖN ügyvédnek VI. kerület Lovag utca 3 .1. emeletének négyszobás lakásába - FÉI 180. MAKAI ÖDÖN irodalmi érdeklődésű családból származik. Anyjának, a Fischerről lakó­ helye után Makaira magyarosított nevét viseli, fivére jónevű költő: MAKAI EMIL. A család­ ról, MAKAI ÖDÖN tulajdonságairól és JÓZSEF JOLÁNhoz fűződő kapcsolatáról, valamint a közte és JÓZSEF ATTILA közti viszonyról: FÉI 180-197. 1920.1. 6. - kedd?, Budapest JÓZSEF JOLÁN emlékezete szerint ezen a napon, Vízkereszt napján érkezik vissza Sza­ badszállásról JÓZSEF ATTILA (FÉI 197.). Ez az adat ellentmond annak, hogy anyja halála­ kor, 1919. XII. 28-án érkezett vissza Budapestre (FÉI 172.) Az ellentmondás feloldására nem az a poétikus elképzelés késztet, melyet SZABOLCSI MIK­ LÓS így fogalmaz meg: "...Vagy talán már a Ferencvárosi pályaudvar annyira ismert vágányaira futott már be a vonat, amikor az 1919. december 27-ről 28-ra virradó éjszakán a Mama lehunyta szemét?" (FÉI 172.), hanem az, hogy JÓZSEF ATTILA, ha visszaérkezésekor anyja még él, biz­ tosan meglátogatta volna a kórháziján, s ennek még emlékeiben sincs semmi nyoma, viszont annak nagy a valószínűsége, hogy az anya kórházi halála után a régi lakásban nemigen lévén elintézni va­ ló, MAKAI ÖDÖN rögtön magához vette felesége két árván maradt testvérét, s e tényen az sem változtat, hogy JÓZSEF ATTILA netán valóban MAKAI ÖDÖN lakásán tudta meg anyja halál­ hírét és hogy tán nosztalgiából vagy ottfelejtett holmiért néhány napra visszatért a Ferenc-téri la­ kásba és csak január közepétől kezdve lakott megszakítás nélkül a VI. kerület Lovag utca 3. alatti lakásban. Hogy JÓZSEF ATTILA csak Vízkeresztkor érkezett volna vissza, ez feltehetően csak JÓZSEF JOLÁn kései visszaemlékezésében elmosódott időmeghatározás. 1920.1. 10. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA végleg kimarad a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola IV. osztály­ ából - uo. 171. Lakhelyváltoztatása lehet az ok: már VI. kerületi lakos. 1920.1. 14. - szerda, Budapest MAKAI ÖDÖN a Fővárosi Árvaszéknél folyamatba teszi, hogy JÓZSEF ATTILÁT nagy­ 83 �palócföld 95/1 korúságáig az ő gyámsága alá helyezzek. FÉI 197. 1920. kb. I. második fele, Budapest - Nyergesújfalu - Budapest MAKAI ÖDÖN mint gyám és GIESSWEIN SÁNDOR prelátus a szalcziánus rendházba kispapnak küldi JÓZSEF ATTILÁt, minthogy azonban görögkeleti vallású, két hét múlva visz szaküldik - uo. 197-198. 1920.1. és VI. között, A Dunán JÓZSEF ATTILA mint hajósinas végez nehéz testi munkákat a Vihar, a Török és a Tatár nevű vonatatógőzös hajókon: takarít, súrol, kazánt tisztít, vizet mereget a folyóból. Szombat-vasárna­ ponként hazalátogat, de restelli ruházatát a társaság előtt - uo. 201-202., JAÉ 152-153. Közállapotok, erőszakosságok, parlamenti válság - FÉI 199-200. 1920. VI. körül, Budapest MAKAI ÖDÖN egy KOZMUTZA nevű örmény vagy román rábeszélésére elhatározza, hogy továbbtaníttatja JÓZSEF ATTILÁt - uo. 202. 1920. VII. eleje, Budapest JÓZSEF ATTILÁT a család visszahozatja a hajóról, tanulni kezd a IV. polgári osztályvizs­ gára - uo. 1920. VII. 13. - kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA megkapja utolsó engedélyét a polgári IV. osztályú vizsga letételére - uo. 1920.V1I. 17. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA leteszi a IV. polgári osztályból a magánvizsgát a VIII. kerületi Homok utcai polgári iskolában. Osztályzatai: nyolc 1-es, három 2-es, egy 3-as (rajzból) - uo. 121., 202., JAÉ 155., PÚM 10. 1920. IX. 1. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILA kérvényt ír, hogy engedélyt kapjon Makón, ahol internátusbán kap el­ helyezést, a gimnáziumi V. osztály különbözeti vizsgájának letételére - JAÉ 155-156. Szövegrészlet: uo. 1920. IX. 13. - hétfő, Budapest MAKAI ÖDÖN szegénységi bizonyítványt kér JÓZSEF ATTILA részére tandíjmentesség céljából - FÉI 203. 1920. IX. 30. - csütörtök, Budapest - Szeged JÓZSEF ATTILA makói Délmagyarországi Közművelődési Egyesület által fenntartott in­ ternátusba utazik, hogy beiratkozzék az ottani főgimnáziumba. Indulásakor fáj a feje - FÉI 215., JAVL 12. JÓZSEF ATTILA útravalóul kap 300 koronát, feltehetően MAKAI ÖDÖNtől vagy JÓ84 �palócföld 95/1 ZSEF JOLÁN tói - JAVL 391. [JÓZSEF ATTILA vonata áthalad a szolnoki vasúti hídon; feltehetően az ottani látvány hatá­ sára rögtön vagy később, visszaemlékezve írja meg A szolnoki hídon című versét - JAÖM-II459. Szöveg: uo. 250. Kézirat: PIM] 1920. X. 1. - péntek, Szeged - Hódmezővásárhely - Makó JÓZSEF ATTILA, minthogy Szeged és Makó közt nincs még vasútvonal, Hódmezővásárhe­ lyen keresztül utazik. Útközben tart a fejfájása, és amint az internátusba megérkezik, elered az or­ ra vére - FÉI 215., JAVL 12. 1920. X. 2. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILLÁnak hidegrázása van, láza 40,2 C. Az internátusbán fekszik. GEBE MI­ HÁLY igazgató ír kérvényt a makói főgimnázium főigazgatójához, hogy a polgári IV. osztályú bi­ zonyítványa alapján különbözeti vizsgával vegyék fel a gimnáziumi V. osztályba - FÉI 215-216., JAVL 12., 389. A kérvény szövege: uo. 389-390. 1920. X. 3-5. vasámap-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA 40 C fokos lázzal fekszik az internátusbán - JAVL 12. 1920. X. 6. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: állapotáról, helyzetéről - FÉI 215., JAVL 389. Szöveg: uo. 12. 1920. X. 17. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA szüntelenül köhög. Kórházba szállítják. Az orvos szerint tüdőcsúcshurutja van.-FÉI 216., JAVL 12. 1920. X. 7.- csütörtök, Makó JÓZSEF ATTILA elszámolást ír a feltehetően útravalóul kapott 300 koronáról. JAVL 390. Szöveg: uo. 391. Facsimüe: 1905-1937: 74. 1920. X. 24. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak, betegségében jobbulást kíván - JAVL 390. Szöveg: uo. 13. MAKAI ÖDÖN sznobságból Lippe Lucie-nek nevezte feleségét. A nevet és a magázást JÓ­ ZSEF ATTILA gyakran átvette JÓZSEF ATTILA sokat magol magyar és latin irodalmat, hazafias dolgozatot ír a vagonlakók­ ról. Külön foglalkozik vele latinból JIRKOVSZKY SÁNDOR tanár - FÉI 211. 1920. X. 24. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Napi időbeosztása, elszámolás a nyilván út­ ravalóul kapott 300 koronáról, kiadásairól. Iskolai feladatai. Hazafias dolgozatot kell írnia a va­ 85 �palócföld 95/1 gonlakókról - FÉI 220., JAVL 390-391. Facsimile FÉI (21) Vagonlakók azok, akik Erdélyből a román uralom elől menekültek és nem lévén itt lakásuk, még a vasúti kocsikban laknak. 1920. XI. 2. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA több tárgyból jelesre felel, tanárai például állítják - JAVL 15. 1920. XI. 2 .-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában szénszünet kezdődik, az internátusbán szintén nem fűtenek-FÉI 221., JAVL 15. JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: a téli szünet idejére JIRKOVSZKY SÁN­ DOR a szegedi lakására hívja, de ellátásáért 2000 koronát kér, neki pedig ennyije nincs, hozzátar­ tozóitól nem kér. Szívesebben hazalátogatna - FÉI 221 „JAVL 391. SZÖVEG: JAVL 15. 1920. XI. 5. - péntek, Makó GEDEON ALAJOS gimnáziumi igazgató engedélyezi, hogy JÓZSEF ATTILÁt a külön­ bözeti vizsga letétele után a gimnázium V. osztályába felvegyék - Az irat szövedge: JAVL 300 1920. XI. 10. után, Makó JÓZSEF ATTILA megkapja JÓZSEF ETA XI.9.-én kelt levelét - JAVL 16. 1920. XI. 13 -szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: csomagját nem kapta meg, új tanár fog­ lalkozik vele, kéri korcsolyája és sakkja megküldését. A tanulás nehéz, "de megy!" - JAVL 392. Szöveg: uo. 16. A nyugalomba vonult régi tanár helyett az új: a menekült GALAMB ÖDÖN - FÉI 221., JAVL 392. 1920. XI. 20. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában véget ér a szénszünet - FÉI 221. 1920. XI. 30. - kedd, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak, annak kérésére latinul; kéri, hogy az viszont magyarul vagy németül válaszoljon és küldje el a német szótárt. Utóirat JÓZSEF JOLÁNnak ma­ gyarul - JAVL 302., Szöveg: uo. 14. Facsimile: 1905-1937:78. (Tévesen dátum-megjelölés). JÓZSEF ETA nyilván nem érti a latin szöveget, feltehetően MAKAI ÖDÖN megfejté­ sére számítanak. 1920. XII. 4. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak és ETÁnak, emlékezés anyjukra, a közel­ gő karácsonyról, kéri a német szótárt és legépclt darabját - JAVL 392. Szöveg: uo. 17-18., FÉI 229. Facsimile-részlet: 1905-1937: 76. 86 �palócföld 95/1 Az említett darab elveszett. 1920. XII. 11.- szombat, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában szénszünet kezdődik - FÉI 222. JÓZSEF ATTILA 1920-as makói életkörülményei, tanárai, formálódása: öntudatos, tu­ dására büszke - FÉI 220-222. 1921.1. 13. előtt, Makó GEBE MIHÁLY internátusi igazgató korrepetitort állít JÓZSEF ATTILA mellé - PLJM 13. 1921.1. 31. - hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA leteszi a különbözeti vizsgát a gimnázium V. osztályába való felvételre - FÉI 222, KJA-I 677. 1921. II. 9. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA 50 koronát kap, nyilván postán JÓZSEF JOLÁNtól - JAVL 19. 1921. II. 9. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak "Liebe Lucie" megszólítással, hibás né­ metséggel. Köszöni az 50 koronát, reméli, hogy minden hónapban kap, kéri kis bélyegalbumát és a svájci katalógust - JAVL 392. Szöveg uo. 19. 1921.11. 20. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA több levelet kap JÓZSEF ETÁtól - JAVL 21 Nem tud válaszolni, mert nem kapta meg a címet - uo. 1921. II. 20. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Megszólítás: ' Kedves Lucie": sürgeti bé­ lyegeinek megküldését, panaszkodik, hogy rajzból megbukhat, kér hazulról írásbeli engedélyt, hogy átmehessen görögre. Ruhája csupa foltozás, újat kér. "Egész költő leszek". Az aláírás után valószínűleg BALOG JÓZSEFnek az ő nevében költő-voltával kérkedő versikéje. Mellé­ keli Homály borult az erdőre (JAÖM-II 459. Szöveg: uo. 251.) kezdetű versét azzal, hogy ta­ nára, KOVÁCS KÁROLY, dicsérettel fel fogja olvasni az önképzőkörben - JAVL 393. Szö­ veg: uo. 20-21. Részben facsimile: 1905-1937: 80. A versről: FÉI 239., PLJM 14. 1921. II. 27. - vasárnap, Makó A terv szerint JÓZSEF ATTILA Homály borult az erdőre kezdetű versét az Eötvös-önképzőkörben felolvassa KOVÁCS KÁROLY tanárelnök - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 251. JÓZSEF ATTILA tanárai ebben a tanévben még: EPERJESSY KÁROLY osztályfőnök 87 �palócföld 95/1 (latin), ALTMANN JAKAB (görögpótló), FÜLÖP BÉLA (német), FALÁBÚ JENŐ (matema­ tika), ÁCS SÁNDOR (torna), NAGY SÁNDOR (karének), ORAVECZ LAJOS (termé­ szetrajz), ZAMUROVITY DUSÁN (görögkeleti hittan), HOFFMANN JÁNOS (rajz): FÉI 222-224, 1921. III. vége, Makó - Budapest JÓZSEF ATTILA hazalátogat. Az Összetört szívem és A szív s a szem című versek kelte­ zése szerint - JAÖM-II 460. 1921. III. 28. - vasárnap, Budapest Vers: Összetört szívem - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 252. 1921. III. 2 9 .-kedd, Budapest Vers: A szív s a szem - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 253. 1921. II. 29. után, Budapest - Makó JÓZSEF ATTILA visszautazik folytatni tanulmányait. Következtetés: a Budapestről keltezett versek után 1921. IV. 10. - vasárnap, Makó Vers: Hozzá! - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 254. 1921. IV. 11.-hétfő, Makó Versek: Amióta... - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 255. A halálról - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 256. Csókolj, csókolj... - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 257. 1921. IV. 12.-kedd, Makó Vers: Szeretném, ha vadalmafa lennék... - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 258. Aláírása: Józsefy 1921. IV. 15.-péntek, Makó Vers: Jelen, múlt, jövő - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 259. Aláírása: Józsefy 1921. V. 22. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Megszólítás: "Kedves Lucie!" végig magázza. Mértan órán adott sikeres feleléséről, osztálytársai irigységéről - FÉI 233. JAVL 393. Szöveg: uo. 22-23., JÓZSEF ATTILA kapcsolatai diáktársaival és makói ismerőseivel: FÉI 232-236. Ellent­ mondó kapcsolata MAKAI ÖDÖNnel, aki támogatja is, makói családja előtt szégyenli is: FÉI: 227-228. 1921 közéletéről és a közhangulatról: FÉI 236-238. 88 �palócföld 95/1 1921. VI. előtt, Makó MÁRTON GYÖRGY természetrajz szakos felügyelő tanár észreveszi, hogy JÓZSEF AT­ TILA verseket ír, és felhívja rá GALAMB ÖDÖN tanár figyelmét; ez megveszi neki PETŐFI SÁNDOR, ARANY JÁNOS és ADY ENDRE verseit. FÉI 240. Versek: Nem! Nem! Soha! - FÉI 240-241. Esik eső magyar földre - FÉI 314. A GALAMB ÖDÖN által "egész ügyes hazafias versekének minősítettek közül e kettő fájó tiltakozás a magyargyűlöletből, adathamisításokból létrejött trianoni diktátum ellen. A teljességi igényű, filológiai pontossággal készült JAÖM-ből hi­ ányzanak, holott az első a Szépség koldusa című kötetben megjelent. A kihagyás oka nyilván a kommunista diktatúra tilalma volt, hiszen a Nem! Nem! Soha! cím azonos a diktátum elleni össznépi tiltakozás hivatalossá tett jelszavával. A kriti­ kai kiadásban e versnek megjegyzéssel lett volna helye. A kihagyást SZABOLCSI MIKLÓS azzal indokolja, hogy „alkalmi vers”. (FÉI 379.) "melyben - nagyon erőt­ lenül - szomszédnépek ellen irányuló soviniszta hang is felhangzik" (uo.) A kriti­ kai kiadásban pedig ez áll: "...a még kiforratlan gimnazista engedményeket tett isko­ lája, környezete nyomásának" (JAÖM-I 374.) A vád igaztalan: A Dunánál című, a kö­ zös dolgaink rendezését követelő vers szerzőjének, román, cseh és szlovák költők elkö­ telezett fordítójának, Anton Straka és Moise Balta baráti munkatársának pályáján a gyűlölködő politikusok szabta, népeket megalázó diktátum elleni tiltakozás nem holmi kisiklás, hanem eszmevilágának szerves része. JÓZSEF ATTILA szerelmi fellobbanása a házuk nevéről ERDEInek nevezett SZILÁGYI KATÓ iránt - FÉI 242-243. JÓZSEF ATTILA ekkoriban írhatta Elütötte már a delet, Nézi kedves ibolyáit, Aranyvi­ rág című (JAÖM-IV 304. Szövegek: 171, 172-173.) kétes hitelű szerelmes verseit SZILÁGYI (ERDEI) KATÓhoz az Ábrándozás (FÉI 243., JAÖM-IV 304. Szöveg: uo. 171.) és Leánykérés (FÉI 242-243., JAÖM-IV 304., Szöveg: uo. 172.) PÉTER LÁSZLÓ feltételezése szerint (PÚM 14-15) 1921. VI. 2 1 .-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában a tanév utolsó napja - PÚM 16. 1921. VI. 2 9 .-szerda, Makó JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap a gimnázium V. osztályából. Jó rendű, négy jeles, öt jó és egy elégséges (rajzból) osztályzattal, csak egy jeles társa előzi meg, alapítványi és önképzőköri pénzjutalmat kap, az utóbbit valószínűleg a Homály borult az erdőre (vö. 1922. II. 20.) kezdetű versért - FÉI 239., GÖMÉ 32. 1921. VII. 30. előtt, Mezőhegyes JÓZSEF ATTILA házitanító FARKAS BÉLA írnok fiánál - FÉI 246. 1921. VII. 30.- szombat, Mezőhegyes 89 �palócföld 95/1 JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak. Házitanítóskodásáról - JAVL 393-394. Szöveg: uo. 23-24. MAKAI ÖDÖNnek a levélben említett panasz, hogy levelei "fennhéjjázóak" feltehetően úgy értendő, hogy "fellengzősek". 1921. IX. 5. - hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA első tanítási napja a Gsanád vezér gimnázium VI. osztályában - FÉI247. 1921. IX. 24. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Sikerei: minden tanszert megkapott a gimnáziumtól, gazdag fiúnál lett házitanító, tetszik a csinos angol nevelőnőnek, tanárai tan­ díjmentességre ajánlják - JAVL 394. Szöveg: uo. 24-25. Mellékelt versei: Bolyongok - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 260. Ülünk egymás mellett - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 261. Egyedül - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 262. Mámor - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 263. Akkor - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 264. Vers: Az örök elmúlás - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 266. 1921.X. 23. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Három tanítványa van, lapot akart kiadni, de a tankerületi főigazgató nem engedélyezte JAVL 394. Szöveg: uo. 26. 1921. ősz - 1922. tavasz, Makó Versek: Keressetek valakit - JAÖM-I 363. Szöveg: uo. 9. 300 spártai sírverse - JAÖM-IV 211. Szöveg uo. 43. Végtelen óta... - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 280. Tengerhez - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 281. Sóhaj - JAÖM-II 462, Szöveg: uo. 282. 1921. XI. 26. - szombat, Makó Vers: Vágymagam a Hold alatt - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 265. Megváltozott címe: Bolyongás a kertben 1921. XII. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA csomagban télikabátot kap budapesti hozzátartozóitól - JAVL 26. 1921 .XII. 2. - péntek, Makó JÓZSEF ATTILA levelet kap JÓZSEF JOLÁNtól. JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Köszöni a télikabátot. Már 50 verset írt. Budapestre készül, feltehetően karácsonyra - JAVL 394. Szöveg: uo. 27. 90 �palócföld 95/1 1921. XII. 24., Budapest JÓZSEF ATTILA családjánál tölti a karácsonyt - JAVL 27., PLJM 19. 1921-1922, Makó Vers: A női szív - JAÖM-IV 295. Szöveg: uo. 153. 1922.1. körül, Makó Versek: A gyerekszemű élet-tavon - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 267. Útrakészség - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 268-269. Lovas a temetőben - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 275. 1922. II. 13. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA levelet kap JÓZSEF ETÁtól - JAVL 27. JÓZSEF ATTILA kérvényt nyújt be a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz az internátusi ellátási díj megfizetése alóli mentesítésért - uo. JÓZSEF ATTILA ígéretet kap az iskolai segítőegyesülettől egy pár cipőre - uo. 1922. II. 13. - hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak. Félévi bizonyítványáról, várt kedvezményeiről - JAVL 394. Szöveg: uo. 27-28. Hull a levél a fáról kezdetű verse - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 283. 1922. II. 18. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír MAKAI ÖDÖNnek. Bizonyítványáról, várt kedvezményeiről - JAVL 394., Szöveg: uo. 28-29. 1922. IV., Makó PÉTER LÁSZLÓ feltételezi, hogy JÓZSEF ATTILÁt pártfogója, a lelkes iroda­ lompártoló ESPERSIT JÁNOS, akinek GALAMB ÖDÖN mutatta be, ismertette meg a húsvétkor odalátogató JUHÁSZ GYULÁval - PÚM 21. 1922. tavasz, Makó Vers: A betűk sivatagában - JAÖM-I 365. Szöveg: uo. 14. 1922. VI. 10. - szombat, Makó Vers: Istentelen fohászkodás - JAÖM-I 364. Szöveg: uo. 12. Megváltozott címe: Fohászkodó ének. Ajánlás GEBE MÁRTÁnak 1922. VI. 18. - vasárnap, Mezőhegyes Vers: Tavaszi ének - JAÖM-I 365. Szöveg: uo. 15. Ajánlás GEBE MÁRTÁnak Mezőhegyesen JÓZSEF ATTILA 1921. június után házitanítóskodott. A keltezés­ ből arra következtethetünk, hogy azon a vasárnapon, még az osztályvizsga előtt kirán­ dult Mezőhegyesre, feltehetően előző évi tanítványához és ott írta a verset - PÚM 16. 91 �palócföld 95/1 1922. VI. 23. - péntek, Makó Vers: Csókkérés tavasszal - JAÖM-1365. Szöveg: uo. 16. 1922. VI. 26.-hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA depressziós hangulatban végrendeletet ír (GÖMÉ 21-25., Szöveg: uo. 23., JAVL 395-396.) és 60 aszpirin bevételével öngyilkosságot kísérel meg; megmentik, az internátusból eltanácsolják (FÉI288). 1922. VI. 29. - csütörtök, Makó JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap a gimnázium VI. osztályából - FÉI 280. Csupa jeles, csak írás-külalakból kettes:GÖME 32., PLJM 21. 1922. VII. - VIII., Kiszombor JÓZSEF ATTILA házitanító MÉSZÁROS JÁNOS főjegyző és FARAGÓ MIHÁLY kisbí­ ró gyermekeinél, valamint KISS ILONKÁnál, ez utóbbi családjánál (Zöldfa u. 404/a, ma: Zöldfa u. 8.) lakik, üres óráiban FARAGÓ MIHÁLY kukoricaföldjét őrzi a varjak dézsmálása ellen - FÉI 288-289., JAÖM-I367. Versek: Aratás előtt - JAÖM-1366. Szöveg: uo. 19. Aratásban - JAÖM-1366. Szöveg: uo. 20. Idill - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 24. Megváltozott címe: Perc Csöndes estéli zsoltár - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 25. Éhség - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 26. Szeged alatt - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 29. Munkáshalál - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 27. Megváltozott címe: A gép elkapta Holttest az utcáfi - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 28. A Szent Jobb ünnepén - JAÖM-I 369. Szöveg: uo. 30. Kukoricaföld - JAÖM-I 367. Szöveg: uo. 23. Részeg a síneken - JAÖM-I 370. Szöveg: uo. 33. 1922. VII. 29. - szombat, Kiszombor Versek: Névnapi dicséret - JAÖM-I 366-367. Szöveg: uo. 21. GEBE MÁRTÁnak, névnapjára. PÉTER LÁSZLÓ tévesen VII. 27-ben jelöli meg Márta-napot PÚM 21. 1922. VIII. 17 előtt, Kiszombor JÓZSEF ATTILA levelet kap JÓZSEF ETÁtól, testvéri kapcsolataikról - JAVL 30. 1922. VIII. 17.-csütörtök, Kiszombor JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak, testvéri kapcsolataikról, tanulmányi ered­ ményeiről, öngyilkossági kísérletéről, büszkén elküldi JUHÁSZ GYULA levelének másolatát, érdeklődik hogyléte után - JAVL 395-396., Szöveg: uo. 30-31. 92 �palócföld 95/1 1922. VIII. 18. - péntek, Kiszombor JÓZSEF ATTILA levelet ír JUHÁSZ GYULÁnak, elküldi Szeged alatt és A Szent Jobb ünnepén című verseit - JAÖM-I 269., JAVL 32. 1922. VIII. 23. előtt, Makó - Kiszombor Versek: A vergődő diák - JAÖM-I 365. Szöveg: uo. 13. Napszonett - JAÖM-I 365-366. Szöveg: uo. 17. Fiatal életek indulója - JAÖM-I 371. Szöveg uo. 38. Falak - JAÖM-I 372. Szöveg: uo. 40. A bánat - JAÖM-I 372. Szöveg: uo. 41. Koldus - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 46. Tél - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 44. Várlak - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 47. Boros keserűség - JAÖM-I 370. Szöveg: uo. 34. Üdvözlés - JAÖM-I 372-373. Szöveg: uo. 43. Nyári délután a szobában - JAÖM-I 366. Szöveg: uo. 18. A jámbor tehén - JAÖM-I 367. Szöveg: uo. 22. Juhász Gyulához - JAÖM-I 369. Szöveg: uo. 31. Nem tudunk élni - JAÖM-II369. Szöveg: uo. 32. Nézem a lámpát - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 51. Várakozás - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 52. Csend - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 53. Erőének - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 54. Bús magyar éneke - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 55. Szerelmes keserű hazafiság - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 56. A füst - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 58. Szerelem ez? - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 59. Gyöngysor - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 60. Himnusz a borhoz - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 61. Spleen - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 62. Pap a templomban - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 63. Parasztanyóka - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 64. Bús énekhívás - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 65. Rövid óda a kelő naphoz - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 66. Versek végére - JAÖM-I 375. Szöveg: uo. 67. Más versek mellett, melyeknek korábbi keletkezéséről adatok vannak, ezek is a Szépség koldusa címmel 1922 decemberében megjelent kötet versei, s minthogy ennek kéziratát JÓ­ ZSEF ATTILA 1922. VIII. 23-án adta át KOROKNAY JÓZSEF szegedi nyomdatulajdonoskönyvkiadónak, kétségtelen, hogy ezeknek is e dátum előtt kellett keletkezniük 1922. VIII. 23. előtt, Kiszombor vagy Makó JÓZSEF ATTILA megkapja JUHÁSZ GYULA levelét. Lelkes bíztatás és ígéret, hogy a sajtóban méltatni, ''felfedezni" fogja - JAVL 394-395. Szöveg: uo. 29. 93 �palócföld 95/1 1922. VIII. 23. - szerda, Kiszombor - Szeged JÓZSEF ATTILA gyalog teszi meg az utat, felkeresi JUHÁSZ GYULÁt, majd ennek ajánló névjegyével a távollevő KOROKNAY JÓZSEF nyomdatulajdonos-könyvkiadó anyjá­ nak adja át Szépség koldusa címmel összeállított verseit - JAEK 64., FÉI 294. 1922. VIII. 24. - csütörtök, Szeged - Makó JÓZSEF ATTILA hajnalban indul, mezítláb gyalogol, megáll KESZTNER ZOLTÁN vil­ lanytelepi igazgatónál, ennek felesége ápolásba veszi napégette bőrét - FÉI 295. 1922. VII. és IX. közt, Makó Versek: Prédikáció - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 270-271. Ugye pajtás - JAÖM-I 371. Szöveg: uo. 35. Prológus - JAÖM-I 371. Szöveg: uo. 36. Megváltozott címe: Arany kalásztól Keserű nekifohászkodás - JAÖM-I 371. Szöveg: uo. 37. Lélekszirteken - JAÖM-I 371-372. Szöveg: uo. 39. Prózavers - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 50. Megváltozott címe: Egyszerű vers Az utóbbi két verset JÓZSEF ATTILA felolvassa a gimnáziumi önképzőkörben - JAÖM-I 372. 1922. IX. 5. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA beiratkozik a gimnázium VII. osztályába (FÉI 308.) 1922. IX. 5. - kedd, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában a tanév első tanítási napja - PLJM 17. 1922. IX. 5. után, Makó A makói gimnázium önképzőkörének tanárelnöke, a JÓZSEF ATTILA iránt jóindulattal viseltető, őt támadástól megkímélni akaró TETTAMANTI BÉLA tanárelnök a Boros keserű­ ség című vers megvitatását engedélyezi, de elszavalását nem - PLJM 24. 1922. ősz, Makó JÓZSEF ATTILA pályájának döntő szakasza: verseiben a korábbi, inkább csak konvenci­ onális téma után megjelenik az érzésből fakadó szerelem GEBE MÁRTA iránt, és a trianoni nemzetgyilkosság elleni korábbi általános tiltakozáson túl, a kisemmizett magyar tömegekért érzett keserűség (ez korábbról, pl. A szolnoki hídon című versben inkább csak belemagyarázás) PÉTER LÁSZLÓ gazdag adatgyűjteményében több 1921 őszére vonatkozó adat tévesen az 1922-i ősz kronológiájába került - PLJM 17-19., pedig maga a szerző is megjegyzi, a GEBE MÁRTA iránti szerelemről szólva, hogy az talán "már az elmúlt évben, 1921 tavaszán írott szerelmes verseknek" lehetett a tárgya. 94 �palócföld 95/1 1922. IX. Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír a Nyugat szerkesztőségének: Névnapi dicséret, Kukoricaföld és Részeg a síneken című verseinek elbírálását és közlését kéri - JAVL 397. Szöveg: uo. 33. 1922. IX. 20. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír a Magyar írás (Budapest) című folyóirat szerkesztőségének: könyvek megküldését és beküldött verseinek elbírálását kéri - JAVL 32-33. 1922. IX. 20. után, Makó JÓZSEF ATTILA megkapja RAITH TIVADAR, a Magyar írás szerkesztője 1922. IX. 20án kelt levelét. Néhány könyv megküldéséről és a beküldött versek későbbi elbírálásáról JAVL 396-397. Szöveg: uo. 32-33. 1922.X. 10.-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: köszöni a meghívást, de nincs pénze, hogy Budapestre utazzék; verseket küld - JAVL 397. Szöveg: uo. 33-34. 1922. X. 14. - Szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír Szegedre RÉTI ÖDÖN, a Nyugatban publikáló írónak: hogy ő vajon miért nem kap választ odaküldött verseire; kéri TERESCSÉNYI GYÖRGY író címét; a Szegeden állítólag alakuló íróegyesületbe ő is belépne, ajánlással megküldi Aratás előtt című verse kéziratát - JAVL 397. Szöveg: uo. 34. 1922. XI. 4. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA nevelői állást vállal IRITZ MIKSA likőrgyáros-bomagykereskedőnél JAVL 35. 1922. XI. 4. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír MAKAI ÖDÖNnek: közli, hogy nevelői állást vállalt, verseiért is kap, bár csekély, tiszteletdíjat szegedi lapoktól, ezért köszönettel lemond a további anyagi támogatásról - JAVL 397. Szöveg: uo. 35. 1922. XI. 5. - vasárnap, Makó Szegeden, KOROKNAY JÓZSEF nyomdatulajdonos-könyvkiadónál KECK JÓZSEF szerkesztésében megjelenik a fiatal szegedi költők művei közt JÓZSEF ATTILA verseit tar­ talmazó Lírai antológia - FÉI 393. 1922. XI., Makó Vers: Vers Mártának - JAÖM-I 372. Szöveg: uo. 42. Megváltozott címe: Őszi alkonyat 1922. XI. 12. előtt, Makó Vers: Ó, zordon szépség - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 45. 95 �palócföld 95/1 1922. XI. 19. előtt, Makó Vers: Az én ajándékom - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 48. 1922. XI. végén Versek: Tanulmányfcj - JAÖM-I 375. Szöveg: uo. 68. Proletárok! - JAÖM 375. Szöveg: uo. 71. 1922. XII. 12. - kedd, Makó A Stefánia Szövetségnek a közelgő Petőfi-ccntenárium alkalmából rendezett irodalmi estjén MÓRA FERENC és JUHÁSZ GYULA után JÓZSEF ATTILA is szerepel - PÚM 24-25. 1922. XII. 17. - vasárnap, Szeged JÓZSEF ATTILA átveszi Szépség koldusa című könyve első példányait - FÉI 324. Egyetegyet dedikál JUHÁSZ GYULÁnak és MÓRA FERENCnek - PLJM 25. A kötetről - JAÖM-II 485-486., FÉI 370-392. 1922. XII. 19. - kedd, Makó JÓZSEF ATTILA dedikálja Szépség koldusa című verseskötetét KESZTNER ZOLTÁNnak - PÚM 25. 1922. XII. 20. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA a Szépség koldusa két példánya közül egyet GEBE MIHÁLYnak dedi­ kál, de még nem adja át - JAEK 62. 1922. XII. 21. - csütörtök, Makó JÓZSEF ATTILA dedikálja Szépség koldusa című verseskötetének egy-egy példányát GALAMB ÖDÖNnek és EPERJESSY KÁLMÁNnak - PLJM 25. 1922. XII. 24. - vasárnap, Makó Karácsonyestén JÓZSEF ATTILA magányosan ődöng az internátus folyosóin; amikor GEBE MIHÁLY behívja az ő karácsonyfájukhoz, ott átadja a Szépség koldusa neki és GEBE MÁRTÁnak az őneki dedikált példányát. - JAEK 62., PÚM 25. 1922. XII. 31. előtt, Makó Versek: Pogányos hitvallás magyarul - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 272. Baál - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 273. Himnusz az Élethez - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 274. Az őrült hajótörött - JAÖM-II 462. Szöveg uo. 276. Hajnali vers kedvesemnek - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 277-278. Leánykérő ének - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 279. Álmomban enyém vagy - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 49. Ének magamhoz - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 57. 96 �palócföld 95/1 1922. XII. 26. és 31. között, Budapest JÓZSEF ATTILA Makóról Budapestre látogat - PLJM 25., KJA-III. 2102. Versek: Vers a szemedről - JAÖM-I 375. Szöveg: uo. 69. Megváltozott címe: A szemed Szerelmes kiszólás - JAÖM-I 376. Szöveg: uo. 70. Rövidítések FÉI Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója, 1963 JAÉ József Jolán. József Attila élete, 1947 JAEK József Attila emlékkönyv, 1957 1905-1937 (Szántó Judit) József Attila (képeskönyv), 1958 KJA I-II-III Kor társak József Attiláról, 1987 JAÖM-I-II-III-IV József Attila összes művei, 1955-től JAVL Fehér Erzsébet: József Attila válogatott levelezése, 1976 GÖME Galamb Ödön: Makói évek, 1941 PLJM Péter László: József Attila Makón, Irodalomtörténet, 1957. 97 �palócföld 95/1 Chief editor : József Pál Adress of editorial office : H- 3101 Salgótarján, Pf.:27ü. Tel.: (0036) 32-314-386,32-311-022 98 �A népakarat fája Az egykori Nógrád megyei Tanács épületének utcai frontján 1994 őszén egy különös bronz plasztikát helyeztek el. Muszáj közel lépni hozzá, muszáj beleolvasni a múltat, jelent összekötő bronz-fa üzenetébe. A Népakarat tája Asszonyi Tamás szobrászművész alkotása annak a szürke márvány táb­ lának a helyére került, amely az 1956 december 8-i sortűz monumentális vásártéri emlékmű árnyékában már elvesztette jelentőségét, és a városi képviseli) testület döntése szerint lesze­ relték a falról. A Népakarat fája az 1956-os forradalom történetébeil már nem az iszonyaton tragédiára, nem a gyászra emlékeztet, de azokra a hősökre, akik a szabadság, az új magyar demokrácia reményében egy modern, európai közigazgatás, népképviselet megteremtéséért harcoltak, dol­ goztak. S emberfeletti erőfeszítéseik értéke, hősiessége sohasem kapott elég figyelmet...A Nóg­ rád Megyei Munkástanács, a Nemzeti Bizottság tagjai, amíg lehetett az egykori Megyei Tanács épületében tevékenykedtek, s innen irányították a forradalom eseményeit, a sztrájkok, tiltako­ zások megszervezését éppúgy, mint a közellátás biztosítását... Ezért került a ház homlokzati falára az új emlékjel. Hirdetni: dicsőség a forradalom hőseinek. Dicsőség akkor is, ha az emlékfa semmit-markoló, erős gyökerei azt hirdetik, hogy irgalmatlanul kitépték, tövestül kiszakították jó földjéből a népakarat gyönyöréi csemetéjét. A gyökerek fájdalm a szívszo­ rító, de a fa dús lombozatának levelei mégis szinte ünnepiéi babérkoszorúvá szorulnaköszsze, s az örökkévalóságig élétek, frissek maradnak, és emlékeztetnek: 1956 őszén sokmillió magyar ember szíve egyszerre dobbant a szabadságért, nemzeti függetlenségért, a felem el­ kedésért... Parasztok, polgárok, munkások, értelmiségiek egy reménnyel örültek a győze­ delmes forradalomnak, s nagy érzelmi erejét' nemzeti egység csodákra lett volna képes egy új Magyarországért, ha nem töri szét egy világnagyságú góléin, egy állig felfegyverzett vi­ lágbirodalom... Most így a kétágú bronz-fa dús lombozata két fájdalmasan egymáshoz, szoruló szívet is szimbolizál; egyek voltunk a reményben, egyek a haza felemelésének ügyében. Az. ez­ redvég Magyarországa számára, Salgótarján polgárai számára a Népakarat fája azért jeles. fontos emlékmű, mert érett és szuggesztív szobrászati eszközeivel olyan reményt ad tovább 1956 emlékéved a fiataloknak, amely egyszerűen nélkülözhetetlen. A nagyerejű nemzeti össze­ fogás nyomán csodákra képes ez a nép. Mért ne hihetnénk, hogy a félémé léién szép és győzedelmes szabadságküzdelem végre megtisztul az értelmetlenül rárakódott salaktól, iszaptól, minden szeren­ csétlen hordaléktól, és ragyogása pontosan olyan lesz, mint 1848 emlékezete. - Belátható: a sza­ badság, a demokrácia, a magyar függetlenség nélkül ma is értelmetlen jövőről álmodozni... Erdős István �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/75748bf250fcdaa501f757e24a10c78e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika