https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7fc52c8dc980bd328a918c2fa43711f5.pdf d57796949ec6116602a37d091497ef93 PDF Text Text XXVIII. évfolyam május-június �József Attila Ti jók vagytok mindannyian Ti jók vagytok mindannyian, Miért csinálnátok hát rosszat? Néha úgy vagytok a rosszal, Mint a gyerek a csavargással. Ujjong, eltéved, sirdogál S hazakívánkozik. Ti mindannyian örültök a jónak S fontoljátok meg, mit mondok: Nem sánta az, aki Együtt lelkendezik a csúszkálókkal! 1924 �palócföld 94/3 Tartalom Vaderna József Az idő daganata (vers) Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben (novella) 201 209 MŰTEREM Feledy Balázs Protestáló indulat (Drozsnyik István kiállítása elé) 223 VALÓSÁGUNK Tóth Tibor Három látogatás (irodalmi riport) Bedegi Győző Munkanélküliség és ifjúság Nógrád megyében (szociológiai tanulmány) 227 232 ÉSZAKI KILÁTÓ N.László Endre Gyilkosok és áldozatok (irodalmi riport) 241 DÉLI KILÁTÓ Oláh István Fordított égbolt (szerbiai beszámoló) Varga Zoltán Eseményre várakozóban (novella) 249 264 MŰHELY Takács György „nyujcs kezet Mária...” (tanulmány) 268 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Radó György Forgácsok (irodalmi visszaemlékezés) 285 199 �palócföld 94/3 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf. 270 E számunk szerzői: Ardamica Ferenc író (Losonc, Szlovákia), Bedegi Győző újságíró (Salgótarján), Feledy Balázs kulturális igazgató (Budapest), N.László Endre író (Barcs), Oláh István (Zenta, Jugoszlávia), Radó György iroda­ lomtörténész (Budapest), Takács György ku­ tató (Miskolc), Tóth Tibor újságíró (Nagykőrös), Vaderna J ó zse f költő (Veszprém), Varga Zoltán író (Zenta, Jugo­ szlávia) Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 * Számunk illusztrációs anyagát Drozsnyik István Nógrádi Történeti Múzeumban ren­ dezett kiállításának anyagából válogattuk. Címoldalunkon Drozsnyik István Eltorzult világban XIII. című munkája, a hátsó borí­ tón XVIII. századi csíkdelnei fogadalmi ke­ reszt látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 200 Index 25925 �palócföld 94/3 Vaderna József Az idő daganata Babits Mihály hangszálaira l. Félek, kilyukad a tenyerem. Hallom a csattanást lábfejemen. Hátamból elköltözik a hátam. 2. A pokol tornácán settenkedem. 3. Idelátszik a Bazilika és a Gellérthegy. A táj egyremegy. S ahogy üvegcsőben a higany, úgy lapul meg, s iramodik az agy. 4. Magad vagy. 5. Kiűzettél magadból, szétfújt világháborús pitypang. A húsvét sem feltámadás többé, csak keserű ünnep. Meglep. A kilátás: Előhegy. Új országhatár és árvíz. 201 �palócföld 94/3 . 6 Ár. Kölnit öntözök a virágokra. Jön a postás. Mellemre teszem a mellem. Tüdőbeteg. Rák. Lélegzet: Torok, nász a tüdővel. Hörög. Ahogy a test a rímnek visszaköszön. Beteg. A költemény is leszakad, ahogy a falról a gipsz. 7. Örök fityisz: Babits. 8. Kiűzettem magamból. Alig haladtam , mint a tízparancsolat. Köhögök. M egtör löm orrom , s szívem. L üktet a taknyos. 9. Ma nagyon halott vagyok. 10 . Gipsz fehéredik pofámon, elsápadt halotti maszk. A létet csiklandozza a pimasz. . 11 A levegőt, melyen megdermed, a kegyelem és kegyetlenség. A kéj, a fájdalom és éhség. 202 �palócföld 94/3 12 . A szél szirmokat hoz. Sophie ágyékát. Szétteregetem, aztán hozzá se nyúlok. Minden illatban fájok. Úgy tűnök el, ahogy halott süllyed el a halottban. A házfalat telefirkálta a végzet. 13. Bazilika félrevert harangja a száj, s mintha valaki a nyelő­ csövemet rángatná ütemesen. s szólítaná misére a fájdalmat. Berekedt a táj. 14. Mintha a Dunában most fulladna meg a kisgyerek, kapkodok. 15. Légy zümmög szemem mögött, s oly szemtelen: görcsös fejfájás. Piaci kofák ütik belülről homlokom, s gondolatom gondolatommal átkozzák. 16. Hallom, letörött egy jégcsap, ahogy a tegnapról a másnap. Nyak. Majd a gége. Hiába ballagok a misére nincs kezem a keresztvetésre. Nincs zsoltár, prédikáció. Csak teleírt fal. Homlokomat súroló. Mi szabadul el? Hulló dió 203 �palócföld 94/3 a dedikáció. Új háborúba guruló "ó". 17. V isszatérek a paradicsom -kertbe. Piroslik a gömb. S zöld a tő. Egyre fehérebb a trianoni idő. Évátlanodom. 18. K iűzetett belőlem az "én". Ma nagyon szadista, virágot török. Sophie gyűlöl. 19. A hegy előhegye. M eredek csend. Fölfelé botlás. Leszboszi hajnal. A fák közt költészet elvadult tekintete. Nők a nőkkel. A torokban nő az idő daganata. S a halálos ágy. Felém fordult. Szemével biccent. Dante utolsó kéjlaka. Nevekkel telefirkálva a pokol homlokzata. . 20 Az idő a vénámban ketyeg. Vérben toporog. H áborút dobog. 204 �palócföld 94/3 Szinusz-görbe a szív: kivetítve. Aztán golyó. A halál egyenese. Nyakamban üres a névjegy. 21 . Tömegsír a kert. Kihajt a sarj. Szememben könny a rügy. Szétpattan. Szirmos vakság a pokol körei, s a bazilikák, halottakon lélegzik fel a táj, hogy semmit se akarj. 22. Kerülgetem a fát, a füvet, a bokrot. Agyamból tegnap kikaparták az embriót. Nem tudom, fiú vagy lány volt? a kampós időre láncolt gondolat. 23. Paradicsom, haza, hastáj, torok. Ha nem álmodom, megvakulok. Rák: a rekedtség végén lóg a nyak, lélegzem, elevenen felakasztott, a kötél belseje nem szorul. Szelíd. Akár egy szonett-hurok, vagy Dante poklosodó igéi. Pontatlanul vergődik az ”i”. 24. A fonott karosszék ha nyatt dőlt a lét félkörívén. Aztán előre. Csikorog, bár nem is ölt, ringat a halálos anyaméh-zene. 25. Hányinger: megtisztulás az esély: a nyelőcső szerpentinén 205 �palócföld 94/3 visszafáj minden nyelés, s a gyomorból sugárban ömlik szét az öklendezés m entén a szép. 26. A bél kifordul, s ahogy éhezik, úgy butul, a dél. 27. Éjfél-dél. Harangszó billenti fel az üres levegőt, s halántékon üt a magyar fantom: hazám ban nem vagyok otthon. 28. Félreverten rohadok, vázában a harm adnapos virágok. Széthullok, ha feltám adok. 29. Nyílt sebemben erőspaprika. Éget. Örök forra d ás benne a "ha". A lenne. S acsarkodás a m agyarra. Agyara tetején ú jranő agyara. 30. Lagunázom a körök vizén Dante Isten utolsó keserve. Mindig a földhöz ér az ég, akár a károm kodás hétszentsége, úgy üdvözül. Átfűzném magam a tűn, de kitagadnak úgyis. B árm erre nézek: füst, hamu és a sokadik főbűn. Mi lesz belőlem: Hétpúpú teve. 206 �palócföld 94/3 31. Nem érdekel más, csak az ablak kerete. Rádnézek. Visszanézel a szememben. Egyetlen hajszáladra csavarom ingem. Benned. Izzadtságom csorog a mágneses présben. 32. Már nem szorongok. Az imádság szajhája a tenyerem, ahogy kábult arcodhoz ér. Jónás a cet száján át lát, s bár én ugrálok a század gyomrában, úgy élek: öklendezés, hányás, agyamban okádék a nincs, s a van. 33. Virágot hordtam hátamon, súlyos ajándékot. Gerincem elhervadt, köszönet a bot. Prédikálok. Megtörlöm orrom, szívem. A pokol tornácán settenkedem. A torokban nő az idő daganata. 34. Hatalmas lélegzetet vesz a város, s lélegzethez kapkod az ember. Nincs pillanatnyi megnyugvás: önmagán kívül áll, 207 �palócföld 94/3 vagy felfelé, vagy lefelé lépked, nem hagyja békén, iramodásra kényszeríti. István királyig és Gizelláig érsz, mintha végletesen visszakanyarodnál önmagadhoz. A Benedek-hegyig fut a tekintet, félredőlt keresztig, Viaduktig, bazilikás árnyékig. A magyarság fókuszpontjában: Ha lencsét tartana föléd az Isten, meggyulladnál a napsütésben. 35. Aztán mindig elindulsz visszafelé. Lassan elejted önmagad, kilépsz a hátadból, s keresni kezded a várost. Nincs sehol. Csak benned botorkál tovább, valamerre, akár egy bizonytalan koldus, aki botjával tapogatja a járdaszegélyt. 208 �palócföld 94/3 Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben - Kövessen! - parancsolja a férfi ellentmondást nem tűrő hangon. - Hozza a zsákot is! Bár még mindig nem tudom kicsoda (majd kiderül!), az autó farához támasztott papírzsák után kapok, s feldobom a vállamra. Kurva nehéz, megingok alatta... Az elhatározásból, hogy egyenes derékkal, peckes léptekkel fogom követni, nem lesz semmi... Nem én viszem a zsákot, a zsák visz engem! A sötét öltönyös, feketehajú férfi sietve halad előttem (könnyű neki!), le-lemaradok. Az is­ kola bejáratánál megáll. Megvárja, amíg megmászom terhemmel a hat lépcsőt, majd, ahelyett, hogy tovább tartaná az ajtót, az orromra ereszti. - Rohadj meg! - nyögöm, miközben az ajtóval vacakolok. Ráadásul dupla, nem is egy, ha­ nem kettő van belőle. A másodiknál a zsák lecsusszan a vállamról... Nem érzek magamban annyi erőt, hogy ismét feldobjam a vállamra... Ölbe kapom, úgy cipelem tovább... Meddig még?! A folyosón Baloggal és a pedellussal találkozom... Épp jönnek ki az egyik osztályból, s men­ nének be a következőbe... Megrökönyödve bámulnak. - Hát te...? - kérdezi Balog. - Hová mégy? - A picsába! - Zsákostól? Összeszorítom a fogam, majd máskor társalgunk! Ha még egy szót találok szólni, megtör­ ténhet, hogy elejtem a zsákot. Ami nagy szégyen volna! Talán még nagyobb, mint az, hogy raj­ takaptak. Pedig, a havazást kivéve, olyan szépen indult a mai nap... Reggel el se késtem! Időben értem be a vállalathoz, ahol most már - egy idő óta - a féreg- és rágcsálóirtó brigádban dolgozom.. A méregkeverést is megúsztam, Kiskovácson volt a sor... Mindössze át kellett öltöznöm és se­ gítenem a pakolásnál... Teleraktam az autót a mérges vedrekkel, másra nem volt gondom, ami 209 �palócföld 94/3 a védőeszközöket és lapátkákat illeti, mindenki törődött a sajátjával... Ha valaki mégis elfelej­ tette betenni az autóba, ha otthon hagyta, az kizáróan az ő baja volt. - Tálca kell-e? - kérdezte Nagykovács a főnököt, aki kijött az irodából megnézni, hogy ál­ lunk az előkészületekkel. - Kell bizony! Méghozzá jó sok!... Plakát is, természetesen! Szlovák nyelvű! Nagykovács volt a sofőrünk, s mint ilyen, kiváltságokat élvezett. Az ő feladata volt a pla­ kátragasztás. Míg mi elhelyeztük a csalétket, Nagykovács kiragasztotta a helyre kis, vörös pla­ kátokat a frissen deratizált objektumban. Csak amikor végzett, s a rokonszenves halálfej ott vigyorgott minden kapun és ajtón, azután csatlakozott hozzánk... Mivel azonban a plakátra­ gasztás sokkal kényelmesebb és könnyebb munka volt, mint a csalétkek szétrakása - vödörci -lés, hajolgatás óne! - főleg nyáron sokáig eltartott, és Nagykovács tessék lássék csatlakozása csak a munka legvégére volt várható, ha egyáltalán sor került rá... Télen más volt a helyzet, a hó, fagy, szél némileg meggyorsította a kinti plakátragasztást. Nagykovács nem volt hülye, ilyenkor szívesebben cipelte a vödröt, értékelte, hogy tető van a feje fölött. - Akkor kérem a raktárkulcsot! Nagykovács még jóformán ki sem nyilvánította eme óhaját, amikor a főnök már hozzávág­ ta a kulccsomót. Nagykovács elvörösödött, s lomhán kilépett a hét lakat alatt őrzött raktár irányába... Nem­ sokára dobálta ki a rácsos ajtó elé a tálcás dobozokat. Segítettem volna neki, ha akartam volna, de nem akartam. A többiek se! Nem érdemelte meg! Nagykovács nem szeretett megszakadni! Hát ebbe se fog...! A hét lakat visszakerült a raktárra. Nagykovács zsebei duzzadtak a plakátoktól és az uni­ verzális ragasztó tubusaitól. - Ez a szocializmus! Egy dolgozik, négyen nézik! - jegyezte meg sofőrünk, miközben szor­ galmasan hordta a tálcás dobozokat az autóba. - Láttatok valakit dolgozni a közelben? - kérdezte Balog és teátrálisan beárnyékolta a te­ nyerével a szemét. - Mert én nem! A főnök megrántotta az aktatáskáját, már ideges volt, de hangosan még nem adta jelét. - Hová megyünk? - kíváncsiskodott Nagykovács, nehogy egy percig csend legyen. - Ha megszabad kérdeznem... - tette hozzá. - Zólyomba! Épp azért ne germózzatok tovább! - jelentette ki a főnök. Nagykovács az útirányt se állta meg szó nélkül. - Ilyen pocsék időben?! - két szemét az elborult ég felé emelte, amelyből egyre sűrűbben hullt a hó. - Közelebb nincs munka? - Van! - mondta a főnök, most már ingerülten. - De mi mégis Zólyomba megyünk, mert az a sürgősebb. A faipari középiskolában ma kezdődik a téli vakáció... Tegnap felhívtak: délig 210 �palócföld 94/3 várnak. Délig még ott szobrozik egy nőci a gazdasági osztályról. Nála a pecsét, ő baszarintja rá a munkalapra. Rajta, s a pedelluson kívül, aki kísérgetni fog és átveszi a munkát, nem lesz a su­ liban egy teremtett lélek. De ha nem sietünk, ők is elmennek. - Hová? - kérdezte Nagykovács kimondottan azzal a szándékkal, hogy kiborítsa a főnököt. - A Magas Tátrába! Síelni! - Mi is síelni fogunk! - jegyezte meg Nagykovács. - Léc nélkül! Magas Tátra sem kell hoz­ zá! Emlékezzetek a szavaimra! - ijesztgetett és beült a volán mögé. Mi - a szocializmusban nézelődők - bepréseltük magunkat a hideg gépkocsiba. - Végre! - sóhajtotta Balog. - Tolni is fogjátok! - célzott Nagykovács a havas, csúszós útra. - Elég a fenyegetőzésből! - kiáltotta a főnök! De akkor már gurultunk. - Hüvös van! Valahol bedobhatnánk egy rumos teát! - indítványozta a Kiskovács még a vá­ rosban. Nem volt egy rossz, kivihetetlen ötlet, de a főnök elvetette. - Majd Véglesen! Pedig mindnyájan tisztában voltunk vele: ha Nagykovács nem cukkolja föl, megvalósítha­ tónak tartotta volna! Tolni nem kellett a kocsit, viszont ide-oda csúszkáltunk a friss hóban... Véglesig kimondot­ tan unatkoztunk, csak imitt-amott ejtettünk el egy-egy megjegyzést a fűtésre (szar!) és Nagy­ kovács sofőrtudományára (ugyanaz tökben!). - A múlt héten csináltattam meg! - esküdözött az érintett. - Ha meg valaki irígyli tőlem azt a kétszázötven koronát, amit a vezetésért kapok, vagy jobban tudja, csak szóljon. Átadom a volánt! Véglesig játszotta a sértődöttet, mint egy vénlány, de azért engedelmesen fékezett a kocs­ ma előtt... Kikászálódtunk, hogy megmozgassuk meggémberedett tagjainkat. - Ki fizet? - hangzott el a kérdés. Fölöslegesen, mert mindig azon volt sor, aki aznap ke­ vert. Így senki sem maradt ki... Kiskovács is tudta a kötelességét, elsőnek rázta le cipőjéről a havat a kocsmaajtóban. - Semmi ücsörgés, csak felhörpintjük! - parancsolt ránk a főnök - akinek már a munkalap aláírásán és lepecsételésén járt az esze, az volt a legnagyobb gondja - amikor Kiskovács tálcán hozta az asztalhoz a rumosteát. A vendéglátóegység nemrég nyithatott, a nagy DVB kályhában ugyan pislákolt a tűz, de meleg sehol, csak a tegnapi áporodott bagószag, meg a fojtó reggeli széngáz. Szürcsöltük a forró, rumtól illatozó teát, miközben sokadszor és egyöntetűen megállapí­ tottuk, hogy a helyiség, ahol ülünk, egy valódi köpködő. - Én már megittam! - tapsolt a főnök. 211 �palócföld 94/3 Élénken helyeseltünk, de azért mi sem húztuk az időt! Mire a faipari középiskolához értünk, kissé átmelegedtünk (mit tesz a bélés?!) és Nagyko­ vácsot kivéve (aki kényszerűségből rum nélkül fogyasztotta a teát) valamennyien jobb kedvre derültünk. A nőci a pecséttel még volt, s a pedellus sem öltött egyelőre nyúlcipőt, sőt, egy pirospozsgás szakácsnőből (ki ne hagyjuk a konyhát!) többlet mutatkozott. Kezdődhetett a meló. Nagykovács kint és bent plakátragasztott, Balog a pedellussal az osztályokat járta, Kiskovács a pecsétes csajjal a szertárakat, a főnök a konyhát és a tornatermet csinálta, nekem az alagsor és a kazánház jutott. (Padlás szerencsére nem volt, mert akkor oda is felküldtek volna!) Ment minden, mint a karikacsapás! Egészen addig a percig, amíg a sötétöltönyös faszi belém nem akadt az autó faránál, és rám nem ripakodott, hogy kövessem. Jó kezdet, rossz vég! Meddig akar még zsákoltatni?! No azért! Lecövekel egy ajtó előtt, felteszi a szemüvegét, kulcsokat próbál, a sokadik stimmel, bele­ csúszik a zárba. Mire a Szézám kitárul, odaérek. Félrehúzódik, előreenged. Nofene, de udvarias! Egyszerre! "Igazgató", olvasom össze a firstok mellett szemmagasságban elhelyezett, pirosan virító műanyag táblácskáról a fekete betűket. Már csak ez hiányzott! E nap fekete betűkkel vonul be életem történetébe. De előbb én vonulok be az igazgató irodájába és leteszem a zsákot, heresérvtől tartó golyó­ im őszinte örömére. Az igazgató (hogy az Istenbe nem ment el szabadságra?!) megkerül, az íróasztalhoz siet (kulcspróba!), kinyitja a középső fiókot, noteszt, ceruzát vesz elő (mi az, vizsgáztatni akar?! abból már kinőttem!), majd kényelmesen elhelyezkedve hátradől a székén. Kezdődhet az inkvizíció! - Oldozza ki! Nem lesz egyszerű! A kazánházban sehol nem leltem kötelet, csak egy darab drótot. Azzal húztam be a papírzsák száját. Jó erősen! Nem gondoltam rá, hogy egyszer (méghozzá ilyen ha­ mar!) ki is kell bontanom. Tekerem a rozsdás drótot, ráncigálom, mígnem eltörik... No, ezt el­ csesztem!... Most már csak nagyon lassan folytathatom... A drót hosszabbik szálával folalkozom, a rövidebbet meg óvatosan feszegetem!... Úgy látszik, mégsem vagyok elég óvatos!... A rö­ videbb felhasítja az ujjamat, a hosszabbik meg eltörik... Harapó-, vagy kombinált fogó kéne, gondolom, és kétségbeesve nézek körül... Egyetlen ilyen szerszám sincs a láthatáron. 212 �palócföld 94/3 Nagyon melegem van. A zsák szája csupa vér. A szemüveges hapsi meg nézi a színjátékot. Számára bohózat. Számomra tragédia! -M i lesz?!-sürget. -M i volna?! Elunom, hogy továbbra is nevetség tárgya legyek, s felszakítom a papírzsák száját. A drót(tövis)koszorú így már könnyen, magától lecsúszik. - Lássuk, mi van benne?! Lássuk! Nem mozdul! Nem mozdul, eszébe sincs fölállni az asztal mögül, odajönni hozzám, és belekukkantani... Akkor meg mire vár? Felmegy bennem a pumpa! Feldőtöm a zsákot, lehajolok, megragadom az alját, aláteszem a jobb térdem, felemelem, és egyetlen mozdulattal kiborítom a tartalmát a szoba közepére. Te akartad! Bámulja a könyvhalmazt (ezt vártad?!). Talán a szeméből ki lehet olvasni, mit gondol, ha nem viselne szemüveget. De viseli, rajta van, olyan, mint egy álarc, nem tudni miatta, hogy aki hordja, mennyira veszélyes. A dioptriák mögött jól el lehet bújni! Nagysokára szólal meg, de abban sincs köszönet! - Maga tolvaj... Félig megállapítja, félig megkérdezi. Akár így van, akár úgy, ez erős volt! Most izzadok csak igazán... A szívverésem szapora, a gyomrom liftezik, a fülem zúg... Azonkívül úgy érzem, hogy egy számmal nagyobb, vatelinnal bélelt steppelt munkanadrágom, melyben úgy nézek ki, mint egy gatyástyúk, még két számmal megnagyobbodik. - Nem loptam én életemben! - mondom, s magam is csodálkozom azon, hogyan hagyhatta el ajkamat ez a nótaízű védekezés. - Nonono! Hát ezeket honnan tulajdonította el? Az iskola könyvtárából! - Azt sem tudom, hol az iskolakönyvtár! - Ne hazudozzon! - Igazat beszélek! Rakáson hevertek a kazánház sarkában. Ott szedtem össze őket! - Á! Szóval már lenn voltak?!... Akkor a helyzet még súlyosabb, mint gondoltam! - Milyen helyzet? - kérdezem báván. - A maga helyzete! - Micsoda? - Nézze, ha a könyvtár polcairól eltulajdonít egy zsák könyvet, az szimpla lopás... Ha a ka­ zánházban teszi ugyanezt, annak már politikai színezete van. 213 �palócföld 94/3 - Politikai színezete? - Igen! - Mi az, hogy politikai színezete? Mi az, hogy lopás? Kidobták őket... Kikészítették a gyűj­ tésbe! - Nagyon téved! Nem a papírgyűjtésbe szántuk a műveket, hanem a kazánba! Tudja, mi­ lyen könyvek ezek? Betiltott könyvek! - Tudom. - Tudja? - Nem vagyok hülye! - Ebben kételkedem!... Az effajta irodalom megmételyezett, ártalmas, meg kell semmisí­ teni! Maga meg... Mi volt a célja a könyvekkel? - Megmenteni őket! - Mit ért "megmentés" alatt? - Hazavinni valamennyit és felrakni a könyvtárpolcra. - Magának könyvtára is van? - Van. Nem úgy nézek ki? Végigmér, lenyeli a választ. Azután folytatja a kérdezősködést: - Hol szándékozott terjeszteni a tiltott műveket? - Terjesztésük az eszembe sem jutott. Mint mondtam, besoroltam volna őket a könyv­ táram polcaira. - Az olvasással hogy áll? - Tudok olvasni, ha arra gondol. - Ezeket a könyveket elolvasta volna? - Noná! Bár némelyikhez már volt szerencsém! - Szóval nem ismeretlenek maga előtt ezen művek? - Úgy, ahogy mondja! Se a művek, se a szerzők! Most látom, hogy nem csak kérdezget, jegyzetel is, a seggfej! - Hogy hívják? - faggatózik tovább. - Minek az magának, - Bízza rám! Tehát, mi a neve? Megmondom! Hiába tagadnám le, megkérdezné a főnökömtől, vagy felhívná a vállalato­ mat. Nem elégszik meg a nevemmel, a címemet is kéri. - Rakja vissza a könyveket a zsákba! Szótfogadok! Remegő kézzel és gyomorral töltöm meg a zsákot a könyvekkel. Fel fog jelenteni! - Hozza utánam! Szokása szerint előre siet, én meg követem, vonszolom magam után a megtépett zsákot 214 �palócföld 94/3 (bekötni már nem lehet!), mint a döglött kutyát... Végig a folyosón, le a lépcsőn, ki az udvarra (kollégák bámész pillantásai!)... A zsák alja elkopik, az udvaron a hóban elázik, a kazánház kü­ szöbén kiszakad. Ottszarom az egészet! - Hé, hé! - kiabál utánam. - Itt akarja hagyni ezt a rendetlenséget? Jöjjön szépen vissza és tegye a könyveket a helyükre! - A helyükre? - gúnyolódom. -O da! - Hová? - Ahonnan elvette őket! Tudja azt maga nagyon jól...! Pontosan oda! - Centiméterre pontosan, vagy lehet némi eltérés...? Mérgesen elrohan. Hangosan emlegetem Istent és a kazánház kormos plafonja felé emelem tekintetem. - Istent ne keverd bele! Ezt egyesegyedül te basztad el! Mégpedig alaposan! - avatkozik be­ le Nagykovács, előbújva a kazán mögül, ahol eddig dekkolt. - Úgy elbasztad, hogy most már azt a zsák szenet, amit elkészítettem magamnak, sem merem betenni az autóba! Nézek a kazán mögé, a sarokba, s nem hiszek a szememnek: semmiféle papír, meg drót! Helyre juttazsák, mintha csak gabona lenne benne (mi az, Nagykovács kézzel válogatta a sze­ net?), spárgával megkötve! Sárgulok az irigységtől! Egy percig! Nem tovább! Azután leggugolok a könyvekhez, főleg a kisméretűek érdekelnek, s gyorsan eltűntetek pufajkám bal belső zsebében egy Dušan Kuželt, a jobban meg egy Kunderát. Mňačko és Ťažký már csak az ingem alatt férnek el. - Üres a belső zsebed? - fordulok segélykérően Nagykovácshoz. Rázza a fejét, hogy nem. - Tele van szajréval! Vagy igazat mond, vagy hazudik. Inkább az utóbbi. Marad a nadrágom két szára. Bennük még elférne néhány könyv. Persze, ehhez az kéne, hogy alul megkössem őket. - Hát spárgád van-e? - A konyha előtti bordelben találsz. Pattanok föl, de elkések... A kazánház vasajtajának nyílásában megjelenik az igazgató, mellette a pedellus. - Hol a fűtő? - kérdi az igazgató a pedellustól. - Orvoshoz ment... Ma később jön! - Gondoskodjon róla, hogy amint bejön... Még ma... A többit nem hallom... Ismét zúg a fülem! 215 �palócföld 94/3 A hajolgatástól van... Ideje befejezni! Tehetetlenül állok, kezemben a könyv, de nincs annyi erőm, hogy a rakásra dobjam. Nagykovács segít... Nem buzgóságból! Inkább azért, hogy magyarázatot adjon a jelenlétére a kazánházban. - Kész? Elhajítom... Nincs hatalmamban változtatni a dolgokon. A francba! A törött mosdóhoz lépek, ahol a fűtő szokott tisztálkodni, és megmosom a kezem. Szap­ pannal. Ezt onnan tudom, hogy csípi a sebem. Nagykovács is összedörzsöli lapátjait, s bánatos pillantást vet a kazántakarta sarok felé, ahol a zsákja lapul. - Annak már lőttek! - sóhajtja. - Épp úgy, mint a könyveidnek! - Gyere innen! - hívom. - Ha sokáig itt maradunk, nem állok jót magamért! - Ne ugrálj! Még befűt neked! - csillapít Nagykovács. - Nekem befűt, a könyvekkel meg befűttet! - Ez egy ilyen ember! - rándít Nagykovács a vállán. - A kérdés csak az, hogy ember-e az ilyen?! Elhagyjuk a kazánházat... Tőlünk egyedül az idő szomorúbb, vigasztalanul beborult, hava­ zik. Az igazgató viszont láthatóan jókedvű. Elégedetten, zsebretett kézzel ácsorog a kazánház előtt. Egyedül, fittyet hányva a hóhullásnak. A pedellust ellátta munkával, minden valószínű­ ség szerint elzavarta havat seperni. Ha jókedvű, teszek róla, hogy ne legyen! - Tudod, ki égetett legutoljára könyvet? - kérdem Nagykovácstól jó hangosan, amikor az igazgatóhoz érünk. - Hitler! - Meglakolt érte! - kontrázik Nagykovács. - De meg ám! - A többi disznóságért is! A bi­ rodalma összeomlott, ő meg... Ott döglött meg a bunkerben! Telitalálat! A sötétöltönyös igazgató akkorát ugrik, mintha sót lőttek volna a fenekébe. Ordibál. - Kikérem magamnak ezt az összehasonlítást! - Kikérni kikérheti... Két-három évig születik egy könyv, az olyanok meg, mint maga, akik­ nek nincs egy önálló gondolatuk, csak piros nyakkendőjük, máglyára vetik. - Maga ehhez nem ért! - Hogyne értene! Ő is író! - beszél bele Nagykovács. - Aha! Szóval így állunk! - jegyzi meg a pirosnyakkendős. - Csak nem egyike azon írók­ nak...? - int megvetően a kazánház felé. 216 �palócföld 94/3 - De igen! - mondom büszkén. - És a saját művet megtalálta köztük? - céloz a könyvkupacra. - Nem találhattam meg! Én magyarul írok! - Írt! Múlt idő! - piszkálódik az igazgató. - Akiknek fűrészpor van a kobakjukban, a hivatalban ülnek, a gyógyisok meg patkányt ir­ tanak! - siet Nagykovács a segítségemre. Sohasem szerettem, de most homlokon tudnám csókolni! - Írok, csak nem publikálok! - javítom ki az igazgatót. - Nem is fog! Gondoskodom róla! - Ahhoz maga kismiska! - vágom rá, bár ebben nem vagyok olyan biztos. - Jó munkát! Írja tele fiókjait! - Még meg sem telnek a fiókjaim, amikor ez a rendszer összeomlik. Tákolmány! Csak az orosz szuronyok tartják! Akkor meg felkötheti magát a piros nyakkendőjére! - Ez mindennek a teteje! - kiáltozik magán kívül. - Én... Maga lesz a tanúm! - fordul Nagy­ kovácshoz. - Hallotta a kollégája kijelentését? Nagykovács tagadóan megrázza a fejét. - Nem hallatszott az ide! Ilyen hóesésben...! Az igazgató leveszi az ókuláréját, s hol az üveget, hol a szemét törülgeti dühében. - Ezt még megkeserüli... Nagyon megkeserüli! Vegye tudomásul, hogy ennek még folytatá­ sa lesz! Tisztában vagyok vele! Otthagyjuk. Egy darabig követ és fenyegetőzik. Azután lekopik. - Kösz! - hálálkodom Nagykovácsnak. - Nincs mit! - sercint egy hosszút az igazgató után, aki eltűnik az épületben. - Közönséges bunkó! - Hólyag! - próbálok versenyre kelni vele a sercintésben. - Paprikajancsi! - nyeri meg Nagykovács egy fejhosszal a versenyt. - Köpőcsésze! Ebben maradunk. Balog és Kiskovács már az autóban cigarettáznak. Jó ideje, mert a kocsiban vágni lehet a füstöt. Berakom a vödröt, lapátkát a csomagtérbe, azután Nagykováccsal mi is betelepszünk. Az egyedüli, aki még hiányzik, a főnök. Nem sokáig kell rá várnunk. Jön, lógó orral, lógó aktatáskával. Az ábrázatára van írva, mit kellett végighallgatnia... Beül a kocsiba, a sofőr mellé, és teljes erejéből becsapja az ajtót. Nagykovács kiszáll, megkerüli a kocsit, kinyitja a főnök oldalán az ajtót, majd szépen be­ csukja. Azután komótosan visszaballag, helyet foglal a volán mögött és startol. 217 �palócföld 94/3 A főnök nem üti le (pedig mindnyájan arra számítottunk!), csak nyel egyet... A városban szólal meg először. - Ide se jövünk többet! - Sose sajnáld! -mondja Nagykovács. - Közelebb is akad munka! - Akad, nem akad, elvesztettünk egy kuncsaftot! Neked köszönhetően! - fordul hátra, fel­ ém. Némán lapítok a hátsó ülésen. - Az igazgató kijelentette, hogy nem akar minket többé látni! - Én se őt! - nyitom a számat. - Pedig viszontlátod! Nekem elhiheted! Készülj fel rá, hogy megfingat! - Állok elébe! - De bátor vagy, de bátor! Mi a fenének kellett neked politikai kijelentéseket tenned?! Egy zsák kiselejtezett könyvet még el lehet valahogy boronálni, de amit az orosz szuronyokról mondtál, azt nehezen. - Nyugi! Nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik! - szól közbe Nagykovács. Azokra a kijelentésekre nincs az igazgatónak tanúja! - A könyvekre viszont van. Sajnos. - A pedellus látta! - így Balog. - Micsoda baromság! Könyvet lopni! - háborog tovább a főnök. - Ki voltak dobva a kazánházba! - védelmez Nagykovács. - Lopásról szó sem volt, csak áthelyezésről! - nevetgél Kiskovács. - Ebben az országban mindenki áthelyez mindent, na de könyvet?! Mégha valami értelmes dolgot akartál volna elcserélni, azt megérteném! - csóválja a főnök a fejét. - Jól kibasztál ve­ lünk! Főleg velem! Huszonöt kiló csalétekkel többet szándékoztam írni a munkalapra, de emi­ att a zrí miatt nem mertem. Pedig ilyen nagy sulinál, ahol ennyi a folyosó, huszonöt kiló játsz­ va elveszne. A nőci azt sem tudja, mi fán terem a deratizáció, a saját halálos ítéletét is aláírná és lepecsételné, ha elé tenném! - A folyosókat nem csináltuk! - Micsoda?! - A folyosókat nem parancsoltad! - zengjük kórusban. - Beszámoltam őket! - Sose siránkozz! - mondja Balog. - Ezek szerint úgy is vastagabban fogott a ceruzád! A főnök a haját tépi. - Mi lesz ebből? - Semmi! - torkolja le Nagykovács. - Ennél sokkal, de sokkal nagyobb baj, hogy a kazán­ házban kellett hagynom az elkészített zsák szenet: kíváncsi vagyok, mivel fűtök holnap? A szénraktárban csak ígérgetik a fuvart, pedig hét hete hogy kifizettem húsz mázsát! - A zuhanyozóban fasza slauhhal találkoztam. Az Isten is autómosásra teremtette. A pe­ dellustól meg lehetett volna fújni... - szívedezik Balog. 218 �palócföld 94/3 - Olyan lábtörlőbe botlottam az egyik szertár előtt, amilyenre az asszonynak már régen fája a foga! - sopánkodik Kiskovács. - Persze, az ember elgyávul, ha attól kell tartnia, hogy át­ vizsgálják a kocsit! A közhangulat hirtelen ellenem fordul. - Nagy kárt okoztál nekünk, írókám! - Nagy erkölcsi és anyagi kárt... Az az ügyes káposz­ tás hordócska is a konyha előtt maradt! - sápítozik a főnök. - Bassza meg az Isten a szenet, a slauhot, a lábtörlőt, a káposztás hordót! Hát a könyveket nem sajnálja senki?! - háborodom föl. - Rajtad kívül nemigen! - ingatják a fejüket. - Úristen, hová kerültem? A változatosság kedvéért most én tépem a hajam. - A patkányosok közé! De ne szívd mellre!... Ne feledd: máskor semmi egyéni akció! Ha va­ lamit el akarsz csórelni, csak szólj! Falazunk neked! - vágnak egymás szavába. - Nem lesz máskor! - Ne tégy elhamarkodott ígéreteket! - Hát nem értitek? Én csak ebben az egy esetben... Soha azelőtt...! És soha ezután...! Nem loptam én életemben! Amint ezt kiejtem a számon, éktelen röhej tör ki az autó belsejében. Kollégáim egymásra dőlnek, a térdüket csapkodják, Kiskovácsnak leszalad a nyála, hátba kell veregetni! - Nagyko­ vács is úgy nevet, hogy kishíján az árokban kötünk ki! - Te az utat figyeld! Majd mi nevetünk helyetted! - cseszi le a főnök, azután, amikor az utolsó vihogás is elhal, rámpirít: - Ne hazudj, írókám! - Hát jó! - adom meg magam. - Töredelmesen bevallom, hogy valóban hazudtam. Egyszer, kamaszkoromban, elcsentem valamit. - Halljuk, mi volt az? - Apróság! - Ne hantázz! ...Elő a farbával! - követelőznek. - Ki vele! De azonnal! Szégyenlősen pirulok... - Ki fogtok röhögni! - Nem fogunk! - Egy könyv. Előre tudtam, hogy ez lesz! Elsöprő erővel tör ki belőlük az újabb röhej. Magyarázkodom... - A városi könyvtár kiállítást rendezett... Ott láttam meg... Egészen kicsi volt... olyan zseb­ be való... szép, színes borítója elbűvölt... képtelen voltam ellenállni! - Elég! Elég! - Ne folytasd! 219 �palócföld 94/3 - Képtelen volt ellenállni! - Én meg képtelen vagyok vezetni! Ilyen körülmények között - hahotázik Nagykovács, a padkára kormányozza a kocsit és hagyja megállni a hóban. Amikor kedvükre kinevették magukat (és engem!) a főnök azt mondja, ideje volna folytat­ ni az utat. - Jó! - egyezik bele Nagykovács. - De akkor egy darabig beszéljünk másról. - Szúr az olda­ lamba! Balog rögtön hozzákezd a nevetést elterelő műveletbe és nekiszegezi a főnöknek a kérdést: - Mi volt a konyhán? - A konyhán? - hökken meg a főnök. - Mi lett volna? Semmi!... Nem főztek, ha erre gon­ dolsz! A szakácsnő elnézést kért, azt mondta, szünidő van, bocsássanak meg, nem tudom ma­ gukat semmivel megkínálni... - Aranyat érő kifogás! Tojása csak volt?! - okvetetlenkedik Balog. - Tojása? A szakácsnőnek? - hülledezik a főnök. Nem lehet ezt megállni nevetés nélkül! - Igen! Néhány tojás, egy-két vöröshagyma, fél kanál zsír, és kész a hagymás rántotta! győzködi Balog. - Persze, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! - Nem akartam szemtelen lenni... - védekezik a főnök. - Pedig az kellett volna! - erősködik Balog. A főnök nem hagyja magát... - Úgysem volt hozzá kenyere! - Nem vagyunk válogatósak, elfogadtuk volna a szikkadtat, de még a szárazat is. Megpirít­ va! Balog győzedelmesen körülnéz. - Okostóni! Nem mondanád meg, mivel szeletelte volna fel a száraz kenyeret? - kiáltja a főnök, s előránt a pufajkájából egy hatalmas konyhakést. Győzött. Utolsó erőnkből nevetünk. Az autóban csupa rekedt, kukorékolásra képtelen kakas tar­ tózkodik. Ez egy ilyen nap! - Elő a szuvenírekkel! Balog kínai tollal dicsekszik (az egyik pad alatt találtam). - Aki keres, talál! Kiskovács mágnespatkóval szerénykedik (mégsem emelhettem el a szertárból a kitömött baglyot!). - Szerencsét hoz! - Vagy elbassza az órádat! Nagykovács egy árva villanykörtével rukkol elő (a lámpán, amelyikben égett, nem volt bú­ ra, s ez ellenkezik a biztonsági előírásokkal, ki kellett csavarnom!). 220 �palócföld 94/3 - Hogy betartja, hogy betartja! - Direkt ki kellett csavarnia! Már csak én vagyok hátra. Minden szempár felém fordul. Jobb kezemmel pufajkám bal belső zsebébe nyúlok, bal kezemmel a jobba, majd, ahogyan a bűvészek szokták, egyszerre rántom elő mind a kettőt: Kuželt és Kunderát. (Ťažký és Mňačko ott lapulnak az ingem alatt, nem kell mindent bevallani. Ezt már meg­ tanultam! Nagykovács is csak az egyik villanykörtét mutatta meg!) Istennek hála, hogy senki sem bír nevetni. - Ááá... - Megint könyvek! - Mi ebből a tanulság? - Hogy nem normális! - Ha könyvtárban kéne deratizálnunk, nem vihetnénk magunkkal! - Ne bántsátok! Miután elkapták, azután sem adta föl. Ez tetszik nekem! Megállapítom: nem reménytelen eset. Ha felhagy a könyvekkel, lesz még belőle valami! - fogja a pártomat a főnök. - Idővel beilleszkedik. Mint homok a fogaskerekek közé! - Mi az Istenre várunk? Nagykovács észbe kap, startol, de az útpadkán felgyülemlett friss hóban csúsznak a kere­ kek. - Mint egy kezdő! - És még ő tartja magát tapasztalt sofőrnek! Kiugrálunk, nagynehezen kitoljuk a kocsit a hóból, majd mindenki visszamászik a helyére. - Miért kellett...? - kezdené a főnök, de Nagykovács nem hagyja befejezni. - Muszáj volt megállnom. Szúrt az oldalamba! - Hát én mit szóljak? Nekem dupla szúrásom volt! - céloz a főnök a késre. - Semmit! Te nem vezetsz! Azután nem beszélgetünk, pihenni is kell! Nagykovácsnak meg oda kell figyelni az útra, amelyik egyre járhatatlanabb. - Hol a fészkes fenében vannak ilyenkor a hóekék? Ki nem szarja le a hóekéket, engem egészen más foglalkoztat. (Folytatása következő lap­ számunkban.) 221 �palócföld 94/3 Drozsnyik István : Ne bántsd az állatokat 222 �műterem Drozsnyik István: „E gyszer álmomban láttam magam meghalni. A másik tes­ tem o tt lebegett az elhagyott fe le tt. H iába éltem át, hogy törnek a csontjaim, szakadnak az izmaim, fo ly ik a vérem, fá jd a lo m helyett m egm agyarázhatat­ lan érzések özöne borított be és óriási megkönnyebbülést éreztem a másik tes­ temben. Eltűnt minden fájdalom , kín, keserv, gond, b a j és a hatalom a pénzzel együtt! M egsem m isült a m egaláztatás, a közöny, a könny - kiapadtak a v érfo ­ lyók is! Nem létezett más csak a szeretet. Azon az éjszakán álmomban boldog voltam .” Feledy Balázs Protestáló indulat Rendkívül polarizálódott világunkban, ahol nehezen férünk össze, s ahol véleményeink a korábbinál élesebben ütköznek egymással, a művészet mibenlétét illetően is igen megoszlanak a vélemények. Újra megelevenedik egyfajta esztéticizmus (ez igen felértékelő kifejezés), amely harmó­ niákat, netán álharmóniákat kívánna teremteni és a nyugalmat a művészettel óhajtja elmélyí­ teni. Ugyanakkor él egy sokkal valóságközelibb felfogás, amely épp az ellenkezőjében látja a művészet hivatását: felzaklatni a nézőt, az amúgy közönyöst, illetve kibillenteni a látogatót magabiztosságából és így felismerésekre, sőt még önmaga felfedezésére is ösztönözni. - Az indulat rossz tanácsadó, mondják a hétköznapi életben, az indulat a művészetben azonban felfokozottságot, túlfűtöttséget jelenthet, s ezen keresztül értékekkel ajándékozhat meg mindnyájunkat. 223 �palócföld 94/3 Drozsnyik István úgy hiszem nagyon karakteresen és nagyon belülről irányítottan ez utóbbi fajta művész. Ha munkáival szembekerülünk, a művész rögtön eléri azt, hogy felismerjük az élet konfliktusait, netán borzalmait, drámáit. Mert Drozsnyik nemcsak átfűtötten alkot, de ami köz­ ben születik, létrejön, az is mindig telve van feszültséggel, lázzal, protestálással, meggyőződéssel. Hála Istennek a kortárs magyar képzőművészet tele van tehetségekkel, Drozsnyik azonban sok szempontból is "különlegesség"-nek számít. Kezdődik a dolog azzal, hogy pályája indulásánál nincs igazi mestere, nincs olyan szemé­ lyiség, akitől úgy tanulta volna a mesterség fortélyait, ahogy az, oly sokakban rendkívül jel­ lemző módon ”nyomot hagy”. Valóságos autodidakta tehát, ennek azonban az ő esetében látva későbbi munkásságát - immár sok előnye van. Hiszen tekintsünk körül: sokfajta felfo­ gás vizuális jelei észlelhetők képein, ám nyoma sincs az epigonságnak, vagy szebben fogalmaz­ va: bármiféle "iskolai hagyománynak". S bizonyára ebből eredeztethető az is, hogy rá valóban illik a képzőművész szó, hiszen olyannyira minden műfajban dolgozik, s ezek annyira szerve­ sülnek egymásba és egymáshoz, hogy nehéz szétválasztani (s ennek csak számbavételi fontos­ sága lehet) az egyes ágazatokat. Így vannak jelen szobrok, plasztikák, festmények, pasztellek és rajzok. Ráadásul - s most már ez sem csupán technikai felsorolás - az anyag-használat oly széles köre tapintható ki, amely újra csak igen ritka személyiséggé teszi az alkotót. Hiszen plasztikái a legváltozatosabb anyagokból készülnek (fa, réz, pozdorja, spárga, kukoricagyö­ kér, drót, szög, műanyag, vas, gyufa, stb). Festményeit ugyan olajjal készíti, s a pasztell felhasználása is funkcionális nála, de a rajzoknál újra nagyon tág a technika: tussal, grafittal, szí­ nes ceruzával egyaránt dolgozik. Vagyis: Drozsnyik olyanra képes, amire kevesen: ami kezébe kerül, azt ő a képzőművészet lehetséges anyagának tekinti, ő is egyfajta "újrahasznosító", s abban van a dolog misztikuma, hogy keze alatt ezek az anyagok "felemelkednek a földről" (mint Berlin felett az ég angyalai), átlényegülnek, s súlyos tartalmak hordozásával formáltatnak meg. Az előzőekből talán még az is következik, hogy nem "stílusban" dolgozik, hanem kifejezni akar. Nem tudjuk őt valamilyen "skatulyába" kényszeríteni (amit annyira szeretnek egyes művészettörténészek), és bár sok stílus-elem jelen van, de valamiképp ezeket is képes megha­ ladni, önmagában feloldani. Így áll tehát össze egy egyéni kép, egy Drozsnyik image, amelyben fontosságot kap, hogy van benne egy elementáris képzőművészeti erő, egy belső lángolásból eredő expresszivitás. A művész ráadásul nem szeret pihenni babérjain, az a bizonyos belső tűz állandó alkotásra sarkallja, s az alkotó olyan személyiség, aki indulatait, megfeszíttetéseit, a világ széttöredezettségét mutató, drámákkal tele munkáit a közönségnek is szívesen bemutat­ ja, hiszen ennek jele, hogy az utóbbi években több jelentős kiállítása volt a fővárosban és vidé­ ken egyaránt. Drozsnyikban lenyűgöző tehát ez a sokoldalúság, ez a hiper-érzékenység, az, hogy milyen erősen hat azonnal nézőjére. Vegyük csak példaként szék-szobrait, amelyek egy egyéni utat mutatnak, s amikor túl vagyunk az első meghökkenésen, akkor máris ráérezhetünk mondan­ 224 �palócföld 94/3 dója minket érintő aktualitásaira is, s egy különös tényre, hogy bizony a ”szék is ember”. Valóban különös (már sokan felfigyeltek erre), hogy a művésznek milyen erős affinitása van a krisztusi tematika iránt, s hogy ezt az emberi történelemben oly döntő szerepet játszó mítoszt milyen belső átéléssel képes müveiben újrafogalmazni. Ha valamiben, még az állandó megújulási folyamaton belül is innovatív erejű, ez a salgó­ tarjáni kiállítás az a rajzok különös világa folytán, aholis kitapintható, hogy az alkotó mi­ lyen különös utat jár be a nonfiguralitásból a figuralitás felé, s hogy megint milyen új aspek­ tusból képes világunk, embertársaink "felfedezésére". - Drozsnyikban mindig is erős volt a drámai véna, a súlyos megfogalmazás, s ezekben a pasztellekben, rajzokban most nagy hang­ súllyal jelenik meg a groteszk, az ironikus. Persze ez is mind-mind dráma, sőt néha szomorúbb tud lenni, mint a legsötétebb tragédia, de ő valahogy a torzulásokon keresztül is képes még mosolyra is fakasztani minket, aminek magától értetődően feszültségoldó hatása is van. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül monumentális "Labirintus" című képe előtt/mellett. Magam úgy hiszem, hogy kevés ilyen hatalmas vállalkozása van a kortárs ma­ gyar képzőművészetnek, s hogy ezt a munkát most itt Salgótarjánban láthatják a nézők, az is mindenképpen különölegességnek számít. Drozsnyik István tehát indulatos művész, felzaklató művész, és szükségünk van az ilyen, problémáinkra döbbentő munkásságra, hiszen amúgyis életünkben a szürkeséggel és a kö­ zönnyel találkozunk legtöbbet. Az a többlet pedig, amit a művészet adhat, az bizony nem min­ dig a nyugalom, s a derű, hanem éppen az ilyen küzdő és protestáló érték, amely katarzis felé sodor, olyan megoldások felé, amelyre szükségünk van. Azzal bocsájtom útjára e kiállítást, hogy egyfajta kondor béla-i totális képzőművészet felé haladó művésszel állunk itt szemközt, s hogy e totalitás felé csak olyan megszállottan lehet kö­ zeledni, ahogyan ezt Drozsnyik István teszi. (Elhangzott a Nógrádi Történeti Múzeumban 1994. április 29-én.) 225 �palócföld 94/3 Drozsnyik István . Agyontaposnak 226 �valóságunk Tóth Tibor Három látogatás A faluban hetekig arról beszélt mindenki, hogy Bálinték a kárpótlási jegyekkel visszavál­ tották a régi birtokot. Nem teljesen ugyanazt, ami régen az övék volt, de majdnem. Talán csak egy kicsinyke erdő maradt le az Öreghegyen, meg vagy négy holdnyi kaszáló a vízparton, ugyanakkor helyette nagyobb lett a szántó, ráadásul egy tagban a legjobb helyen, a Csihos dű­ lőben. Az öreg Bálint Imre a környék legjobb gazdájának számított a háború előtt, ezt mindenki elismerte. De azt is tudták róla, hogy őt hurcolták meg a leginkább a kitelepítések idején. Ak­ kor ezért senki sem irigyelte. Most viszont a fiával, ifjabb Bálint Imrével nem kívánna senki cserélni. Pedig szerették őt a faluban. Szeretik most is, bár rátarti módon azt jelentette ki, hogy majd ő megmutatja, hogyan kellett volna búzát meg kukoricát termeszteni a Csihosban, de a virtust mindig is értékelte a magyar ember. Szóval szeretik őt ma is, de nem cserélnének vele. Hogy miért, azt nem mondták meg. Ha kérdeztem, mindenki csak a vállát vonogatta s hümmögött. Az ok ott maradt titokként a lelkek mélyén még néhány pohár bor után is. Csak a szemek sejtették, hogy tudnak valamit. Valamit, ami azóta lett, hogy a Bálint-földek visszakerültek az egykori tulajdonoshoz. * A Fő utca 27. gyönyörű háromablakos ház. Nem parasztház, ki is rí a többi közül. Előtte ki­ csinyke virágoskert, rózsákkal. Csengő is van a kapu mellett, pedig ez nem szokás falun. Mosolygós arcú, kedves asszony fogad, s tessékel befelé, már várt, jeleztem hogy jövök. Ahogy elnézem, furcsa ellentmondás van az arcán: a szája nevet, a szeme mintha sírna. 227 �palócföld 94/3 - Azt hittem, eltévesztettem a házszámot, hogy talán a polgármesteri hivatalba jöttem kezdem tréfával. - Mások is mondják, hogy úri házunk van, de mi azért szeretjük. Öt éve költöztünk ide, amikor a régi kis házat eladtuk az Alvégen. Kipótoltuk az árát, s megvettük. Azt mondta az uram, megtehetjük, s meg is tettük. Bemegyünk az előszobába, onnan a középső nagy szobába. Semmi parasztos, semmi falusias. Ülőgarnitúra dívánnyal, két fotellal, televízió, bárszekrény, könyvespolc is van. - Szívesen elfogadnám - nézek körül. - Mink is örülünk neki. - Hát... akárki nem vehette volna meg. - Pedig nehogy azt higgye, hogy csuda gazdagok vagyunk. Az uram asztalos a városi fatele­ pen, én meg nővér vagyok ugyancsak bent a városi kórházban. - Akkor nyertek a lottón! Ború fut végig az arcán. - No még az kellett volna nekem! Nem merem megkérdezni miért, de sejtem, hogy itt nyílik annak a titoknak a zárja, amit az emberek szemében is láttam. Két fényképre nézek, melyek a könyvespolcon állnak fényes keretben. - A lányaink. Erzsuka, a nagyobbik már elvégezte az egyetemet, tanár Vácon, Zsuzsi még csak negyedéves, orvostanhallgató. Ők az én örömeim. Ők adják nekem a boldogságot. - Nagyon hiányoznak? - Nagyon. Hallgat egy sort. - S a férje? - Imre? Későn jár haza. Egyszerre megint szomorú lesz a szeme, s én azt hiszem, rátaláltam arra, amit keresek. Megérzi gondolatomat. - Nem, nem, ne higgye, hogy van valakije. Nem olyan. Csak sokat dolgozik. Itthon, a falu­ ban ő az egyetlen asztalos, és mindenfelé hívják. De hát ennek úgyis vége lesz nemsokára, mert nem lehet a földdel is bajlódni meg gyalulni is. - Bánja, hogy visszakerültek a földek? A szoba egy pontjára néz, és szinte magának kezd beszélni. De nem a kérdésemre felel. - Tudja, olyan volt a mi életünk, mint a mesében. Azt más elképzelni sem tudja. Este leül­ tünk egymás mellé, vagy az ágyban megfogtuk egymás kezét és mesélt. A munkájáról. Hogy mi volt a telepen. De még inkább arról, hogy mit csinált itthon. Pontosan tudtam, mire haladt a vállalt szekrénnyel, mikor lesz kész a polc, a szék, amit éppen csinál. Elmondta, hogyan kínló­ dott meg egy görccsel, ami a fában volt, vagy hogy éppen milyen remek akácanyagot kapott, s amikor arról mesélt, milyen simára gyalulta az asztal lapját, behúnytam a szemem, és gondo­ latban végigsimítottam a fát. De ezt más úgysem érti. 228 �palócföld 94/3 Egy csöppnyi szünet után felvillan a szeme, és folytatja. - Cserébe én is meséltem neki a betegeimről. Névről ismerte mindegyiket. Tudta, milyen gyógyszert kapnak, kit látogatnak, kit nem. Volt úgy, hogy éjfélig meséltünk egymásnak a dol­ gainkról. - Hány éves házasok? Rám néz, érti, hogy mire célzok, és elmosolyodik. - A szerelem nem kopik meg. A szerelmet legfeljebb csak elveheti valami. A mosoly eltűnik az arcáról, és látszik hogy küszködni kezd a sírással. Vigasztalni próbálom. - Most majd arról fognak esténként beszélgetni, hogyan kelt a búza, vagy miként kötött a kukorica. Hirtelen sóhaj tör fel belőle. Aztán rázni kezdi a sírás, de hang nélkül sír, csak belül, mely így még keservesebbnek látszik. Hagyom, míg megnyugszik. Sokára szólal meg. - Ne haragudjon! De senki lettem. Senki, senki, senki! * Harmadnap sikerült ifjabb Bálint Imrét otthon érnem. Töbször is üzentem neki, míg vala­ kivel azt a hírt küldte, hogy vacsora után vár. Kint volt a műhelyében. Amikor megláttam a tengernyi szerszámot, úgy megfogott, hogy arra kértem, hadd nézzem meg őket. Esztergapad, gyalupad, fűrészgép, gyalugép, vagy félszáz fúró, húsz kézigyalu, fűrészek sokasága: aprófogú, nagyfogú, kisrámájú, nagyrámájú. Kalapácsok, fogók hadserege és sok­ sok olyan szerszám, amiről azt sem tudtam, mire használják. Amikor látja, hogy elbűvölt a látvány, megsimogatja a gyalupadját, és bólogatni kezd. - Mindenki így van vele. Végre őt is szemügyre veszem. Az az első benyomásom, hogy nagyon öreg, hogy sokkal öregebb, mint a felesége. Eszembe jut, amit az emberek mondtak, hogy majd ő megmutatja, hogyan kell gazdálkod­ ni, de kételkedni kezdek benne. Ez az öreg ember nem tud már feltámasztani egy holt gazda­ ságot. Nem bírom magam visszatartani. - Ne haragudjon meg: egy goromba kérdéssel kezdem. Hány éves? Nem sértődik meg, de valamilyen megmagyarázhatatlan fölénnyel kérdez vissza. - Mennyinek tart? - Hetven? 229 �palócföld 94/3 - Nem vagyok hatvan... Neki támaszkodik a gyalupadnak. Nézem az arcát: tele van ránccal, a színe majdnem szür­ ke. A két karja úgy lóg le a teste mellett, mint aki soha sem tudja már felemelni. A háta, szem­ ből is jól látszik, görbe; lehúzta, lefeszítette az élet. Nem hetvennek, száz évesnek látszik. - ...pedig ezer is lehetnék. Nem értem, mire gondol. Amit mondott, összekavart bennem mindent, nem is sejtem, ho­ va akar az évekkel kilyukadni, és képtelen vagyok megmagyarázni, miért mondta a felesége önmagáról három napja azt a szörnyű ítéletet. - Nincs egyetlen ép porcikám. A derekam kész, a lábam tönkrement, a kezemet néha nem bírom megmozdítani. Hallgat, hogy szólok-e valamit, aztán hozzáteszi. - S mindezt nekik köszönhetem. Egyszerre beszélni kezd. - Az apám birtoka mintabirtok volt. Az öregem úgy értett a földhöz, ahogy talán senki az országban. Hetedhét határban ő volt az első gazda, pedig csak harmincöt holdunk volt. De mert értette a dolgát, sokra vitte. Már akkor mindent géppel csinált, s az ő földjein kétszer annyi termett, mint a másén. Hirtelen elhallgat, egy furcsa grimaszt csinál, mintha fütyülni akarna, de a száján nem jön ki hang. Aztán rám néz élesen, és úgy folytatja. - És akkor egyetlen éjszaka vége lett mindennek. Éjfél után zörgettek be, hogy menjünk. Egy-egy hátizsákban vihettünk magunkkal holmit. Sem az apám, se az anyám nem szólt egy szót sem. Nem tudom, melyik volt erősebb. És a két év alatt, amíg odavoltunk, azalatt is alig hallottam őket beszélni. Iszonyú volt az a némaság. S ezzel szemben az örökös gúnyolódás, amit kaptunk. Hogy ”no, kulák, most dolgozz!" Meg: ”eddig mást dolgoztattál, most neked kell". És hálni szalmán a földön, enni löttyöt. Megérti, hogy minden tagom fáj? Bólintani sem merek. A szerszámok mértani rendje egyszerre torz háttérré alakul át mögötte, s én szánalmas fi­ gurának érzem magam, mert egy furcsa titkot keresek, mely egyre jobban ködbe vész. - S amikor két év után hazajöttünk, semmink sem volt. Apám egy évvel élte túl a szörnyű­ séget. Anyám keményebb volt. Még most is jól bírja magát, túl a nyolcvanon. Én meg elhatá­ roztam, hogy nem hagyom magam a sárba taposni. Úgy dolgoztam, mint egy állat, konokul, mint egy öszvér, mint egy buldog. És lépésről lépésre jutottam egyre feljebb. A huszonnégy órából néha huszat dolgoztam. Házat vettem, előbb egy kicsit, majd ezt. Két gyermeket tanít­ tattam ki. Felálltam és állva maradtam. Senki voltam és valaki lettem. És holnap még valakibb leszek. Valakibb, érti? Valakibb! * 230 �palócföld 94/3 A Bálint-háznál tett harmadik látogatásomkor csak idősebb Bálint Imrénét találtam ott­ hon. Először bosszankodtam, mert szerettem volna még egyszer beszélni Bálint Imrével vagy a feleségével, de aztán a néni olyan kedvesen fogadott, hogy ott maradtam. A kertben beszélgettünk egy padon, amit a fia csinált. - Én ott lakom hátul, kedvesem, abban a kicsinyke házban. Tudja, az én koromban már ennyi is elég. A menyem csak hadd vigye a nagy házat! Majd lesz ő is öreg, s ekkor megtudja. Vagy tán hamarább is. - Tán nem szereti a menyecske az anyósát? - próbálom tréfára fogni a dolgot, de az öreg­ asszony úgy látszik ravaszabb, mint gondoltam: nem megy lépre. - Amikor hazajöttünk a kitelepítésből ő volt a legszebb, legmutatósabb lány a faluban. S a legmódosabb is. Az apjáé volt a kocsma, és a kocsmárosok mindig meggazdagodnak. De hát hol volt az a gazdagság ahhoz, amilyen a miénk volt. Neki tíz szoknyája volt, amikor a fiam fe­ leségül vette, nekem száz volt, amikor elvittek bennünket. Az ő apja kétszáz személyes lagzit tartott, a mi lakodalmunkon az én édes urammal, isten nyugossza, ötszázan voltak. Elhallgat, de a szája tovább mozog. Kísérteties látvány, ahogy a fogatlan száj beszédet mí­ mel, de hang nem jön ki rajta. Mint a fia a füttyel. Szinte félelem fog el. - De én mindig tudtam fiam, hogy eljön még a mi időnk. Amikor szegény uram meghalt, is­ ten nyugossza, megfogadtam, hogy addig nem megyek el, amíg a régi földjeink vissza nem ke­ rülnek. És lám a jó Isten megsegített. Tudja, ugye, édes fiam, hogy majdnem egészében azt vettük vissza, ami hajdan a mienk volt? Némán bólogatok. - És akkor itt van ez a kocsmároslány. Tegye a kezét a szívére! Hát hogy jön ez a senki az én fiamhoz? Mi? Abbahagyom a bólogatást, és nem tudok szólni sem. Képtelen vagyok rá. - Mondtam is a fiamnak. Te is jól választottál! De hát most már mindegy. Mert neki is volt kárpótlási jegye! Hm! Öt holdra! Tudja, mennyi az, édes fiam? A harmincöt holdhoz képest? És szerencsére a fiam megértette, amit mondtam. Nemhiába folyik annak Bálint-vér az erei­ ben, ha asztalos lett is! Megmondta a feleségének, ha neki is lenne harmincötholdas kárpótlá­ sa, akkor a világot is legyűrnék. Félkézzel. Úgy ám! Ha még élne az én jó uram, isten nyugoszsza, büszke lenne a fiára! Megcsóválja a fejét. - Egy kocsmároslány! Az mi? Az én fiam, az igen! Az valaki volt. És valaki lesz. Úgy ám! Valaki! Azzal köszönés nélkül otthagy, és bemegy a kicsinyke házba, melyben a szoba nincs na­ gyobb kétszer két méternél. * Szédülve megyek ki az utcára. Két szó kergeti egymást a fejemben. De hát ki a senki és ki a valaki nálunk mostanában, mondjuk 1993-ban? 231 �palócföld 94/3 Bedegi Győző M unkanélküliség és ifjúság Nógrád m egyében A magyarországi munkanélküliségről na­ gyon sok szám és adat jelent meg, nemcsak a hazai sajtóban, hanem különböző országok sajtójában is. Ezek az adatok sokszor egy­ másnak ellentmondóak, és még többször fel­ színesen vizsgálják csak a problémát. Még többször a statisztika módszerei miatt sem adnak hű képet. - Közismert példa, hogy a statisztika szerint egy milliomos meg egy koldus az átlag szerint két félmilliomos. De a koldus az újságot lobogtatva, amelyben azt olvasta, hogy van félmilliója - továbbra sem mehet a bankba felvenni a félmillióját. Valahogy így van ez a magyarországi munkanélküliségi adatokkal is, mert szerin­ tem semmit sem mond az, ha megjelenik egy átlagszám, mely szerint, mondjuk a magyarországi munkanélküliek száma 12 százalék. A valós helyzetelemzéshez hozzátartozik, hogy bizonyos régiókban szinte nem is lehet munkanélküliségről beszélni, míg más régi­ ókban félelmetes méreteket ölt a munkanél­ küliség, mely lassan kezelhetetlen problé­ mává válik. 232 A valódi mutatókon, adatokon olyan hi­ vatalnokok ülnek, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne lehessen a dolog valódi mélységében kutatásokat végezni, vagy csak rendkívül költséges módszerrel le­ hetséges, amelyhez viszont pénzt nem lehet szerezni. Nagyon nyilvánvaló példa erre, hogy a valós helyzetfelméréshez szorosan hozzátar­ toznék, sőt elengedhetetlen része lenne a CSALÁDOK helyzetének vizsgálata a mun­ kanélküliség szempontjából. Az igazi tragé­ diára ugyanis az világítana rá legjobban, hogy ha tudnánk azt, hogy például hány olyan család van egy-egy régióban, amelyben senkinek sincs munkája, vagy csak egy fel­ nőttnek van munkája stb. Ezek az adatok lé­ teznek ugyan, de ilyen szempontból nem tör­ ténnek összesítések. - Mi magunk egy olyan állami szervezetnek, amely családi segélyprogramok kiutalásával foglalkozik, felaján­ lottuk, hogy elkészítjük az egyéni családi kartonokról ezt a fajta összesítést. Az állami szervezet megtagadta a betekintést az anyag­ ba, mondván: etikai kódexük tiltja, hogy tu- �palócföld 94/3 domást szerezzünk nevekről és címekről, őnekik viszont nincs sem idejük, sem energi­ ájuk ilyen szempontú összesítés készítésére. Miért lenne fontos egy ilyen jellegű vizs­ gálat? E lőfordul, nem egy és nem két család­ ban, hogy például egyetlen felnőtt kap mun­ kanélküli járadékot és ebből adóznia kell, mert ez előző munkahelyi jövedelme után olyan mértékű a kapott összeg, ami már be­ leesik a magyarországi legalsó adósávba. Ezzel szemben a feleségnek szociális segé­ lyért kell rohangálnia a polgármesteri hi­ vatalba, mert már lejárt a munkanélküli j á ­ radék egy éves ideje. A két gyermekkorúnak, aki középiskolás, természetesen nincs sem­ milyen jövedelme. Az ilyen jellegű anomáliák miatt válasz­ tottuk azt a megoldást, hogy nem általános magyarországi adatokat ismertetünk, ha­ nem a saját régiónk adataival dolgozunk. Míg Budapesten 4-6 százalék közötti munkanélküli mutatókat tartanak nyilván, addig régiónkban, Nógrád megyében már évek óta 17-22 százalék között mozog ez az adat. Megyénk a szocialista gazdálkodás­ ból való átmenet során a változások által egyik legsúlyosabban érintett megye. A z átemeti időszak (1990-1992) első sza­ kasza alatt a megye két legjelentősebb ipar­ ágát a kohászatot és az erre alapozott válla­ latokat, valamint a bányászat maradékát is egyszerűen elsodorta a változás. Nagytömeg­ ben kerültek az utcára a munkások. Ezt a válto­ zást azóta sem heverte ki a magye. Bár ebben az időszakban alakult ki a munkanélküliség ilyen nagy mértékben, a változás következményei­ nek hatását napjainkban is nyomon lehet kö­ vetni. Erre álljon itt az utóbbi két év mutatója: Munkáltatók megszűnése: Felszám olás m u n k á lta tó ellen C sődeljárás mun k á l t a t ó ellen Végelszámolás mu n k á l t a t ó ellen 1992 1993 35 27 39 7 2 27 Talán mondnunk sem kell, hogy az elbocsájtások illetve a létszámstop bevezetése elsősorban az ifjúság széles rétegeit érin­ tene. A tanintézetekből kikerülők nem tudtak elhelyezkedni. Az alkalmazásban állókból pedig nyilvánvalóan olyanokat küldtek az ut­ cára a munkáltatók, akik nem rendelkeztek kellő szakmai gyakorlattal (hiszen még meg­ szerezni sem volt idejük), illetve nem tettek szert olyan protekcionalista kapcsolatokra, amelyek ma is jól működnek bizonyos dön­ tésszinteken a magyarországi gyakorlatban. A fiatalok, akik kikerültek az iskolák­ ból, olyan tömegben voltak immár munka nélkül, hogy a problémát valamilyen módon már államilag is kezelni kellen. Miután ezt munkahelyteremtéssel nem lehetett megol­ dani, de mégsem lehetett megengedni, hogy éhen haljanak, ezért bevezt t ék az úgyneve­ zett pályakezdők munkanélküli járadékát, amelyet 6 hónapon keresztül kaphat az a magyar fiatal, aki kikerülve az iskolából, 3 hónapon belül nem tud állást találni magá­ 233 �palócföld 94/3 nak. Ennek lejártával szociális segélyért folyam odhat, melyet családi vonatkozású jövedelmi viszonyok vizsgálata után kaphat meg. A család egy fő re eső jövedelmének vizsgálata után, ha az egy főre eső jövede­ lem nem haladja meg a mindenkori mini­ mál nyugdíj 80 százalékát, akkor a polgár­ mesteri hivatal szociális osztálya kb. havi 50 USA dollárnak megfelelő szociális segélyt utal ki az illető fiatal számára. Ebből elvileg hozzá kellene járulnia a nyilvánvalóan ne­ héz helyzetben lévő család mindennapi ki­ adásaihoz és fedeznie kellene a saját szük­ ségleteit is. Ma egy átlag kétszobás bérlakás havi fenntartási költsége Salgótarjánban 70-80 dollár között mozog. A legsúlyosabb tétel azonban a családi kiadások között a szükséges élelmiszer be­ szerzése. Az alapvető élelmiszerek árai Ma­ gyarországon az utóbbi öt év alatt közel tíz­ szeresére emelkedtek, míg a családi bevéte­ lek általában drasztikusan csökkentek. A szolgáltatások és a napi megélhetés költségeinek megtöbbszöröződése azt ered­ ményezte, hogy 2-4,5 millióra becsülik Ma­ gyarországon azoknak a számát, akik a lét­ minimum alatt tengődnek. A nagy számszerű szórás abból származik, hogy a kormányzó­ pártok igyekeztek tagadni a tömegessé váló nyomort és kozmetikázni a számokat, míg az ellenzéki pártok egy része ellenkező irány­ ban növelni igyekezett az adatokat. Ezeket az adatokat természetesen az úgynevezett fogyasztói kosár különböző összeállításával erősen befolyásolni lehet. Napvilágot láttak már olyan statisztikák is, ahol az ország össz­ lakosságának 60 százalékát tekintik létmini­ 234 mum alatti bevételből élőnek. A társadalmi minimumok számítása még elképesztőbb szórásokat mutat. Tény, hogy az erre hivatott hivatal kimu­ tatása szerint 1993 decemberében úgyneve­ zett "munkanélküli jövedelempótló támoga­ tást" (ez a már emlegetett kb. 50 dolláros havi segély fogalm át takarja) 2132 sze­ mély kapott, amihez hozzá kell számítani a pályakezdőket is, 546 főt. Tehát statisztikai adat szerint is kevesebb, mint 2678 személy biztosan a létminimum alatt él. (Ezesetben viszont feltételeznünk kell, hogy a 2678 sze­ mély egyikéhez sem kötődik családi háttér.) Ha viszont a 2132 személyt vesszük csak ala­ pul és úgy számítjuk, hogy ebből egy-egy csa­ ládra vetítve 1,5 szociális segélyen élő csa­ ládfenntartó él két gyermekkel, akkor ez a szám közel háromezer embert eredményez, amelyhez nyugodtan hozzátehetjük az át­ képzési támogatásban részesülők legkeve­ sebb 60 százalékát és a munkanélküli jára­ dékosok egy részét. Ez viszont azt eredmé­ nyezi, hogy Nógrád megye megyeszékhelyé­ nek Salgótarjánnak és vonzáskörzetének összlakosságából közel 30 százalék él a lét­ minimum alatt, tehát elemi emberi szükség­ leteit sem tudja kielégíteni illetve fedezni a jövedelméből. Jellemző a megye első, egyben legnépesebb városára, hogy az utóbbi három évben szinte egyáltalán nem épült új épület, az urbanizálódás megállt, sőt visszafordult és nem csak a vá­ rosból, de a megyéből is megindult az elván­ dorlás. A népességcsökkenési mutatók is drasztikusan zuhantak; a bíróságok túlterhel­ tek válóperes ügyekkel és a válóperek körüli va­ gyonmegosztási perek is elnehezültek. �palócföld 94/3 Arra vonatkozóan, hogy a családok fel­ bomlásának milyen mértékű a hatása a fiata­ lokra, nincsenek megbízható adataink. M ellékelt táblázatainkból nyilvánvaló, hogy a helyzet rendkívül súlyos. Megjelent az úgynevezett megélhetési bűnözés, és a ki­ sebb anyagi összegeket érintő bűncselekmé­ nyek olyan mértéket öltöttek, hogy a bűnözési mutatók kozmetikázásának érdekében a kormány jónak látta a szabálysértési határ összegszerű megemelését, ezzel enyhítve a mutatók kedvezőtlen változásait. Mindezekkel szemben a kormány min­ dent megtett annak érdekében, hogy bevéte­ leit növelje. A létminimum alatt élők megadóztatása mellett a különböző bírságok kiszabásának összeghatár szerinti megemlése mellett min­ den erejével igyekszik megfékezni és beszű­ kíteni azokat a lehetőségeket, amellyel plusz jövedelemhez juthat a fiatal. - Mialatt jel­ lemző módon ha adóról van szó, akkor az egyes személy jövedelmi viszonyait tekinti mérvadónak, de ha szociális segély odaíté­ léséről van szó, akkor már a család jövedel­ mét tartja mérvadónak. - Már említettük, hogy mit takar ez a kettősség. A család egyik tagja adózik, míg a család maga nyomorog. A segély adhatósága viszont olyan kis átlag­ számhoz kötött, hogy ha egy ilyen családban esetleg az egyik fiatal talál magának alkal­ mi, két-három napos munkát egy adott hó­ napban, és ezért kap mondjuk harminc dol­ lárnak megfelelő összeget, akkor könnyen bekövetkezhet, hogy az egész családból az összes szociális sgélyen élő elveszíti a se­ gélyre való jogosultságot, mert átesnek 1 dollárral az adhatósági átlaghatáron. Salgótarján és környékének (de elmond­ ható ez szinte az egész megyére is) úgyneve­ zett kedvezőtlen mezőgazdasági adottságai vannak. Jellemző, hogy a város körzetében működő 5 jelentősebb mezőgazdasági ter­ melőszövetkezet mindegyike(!) felszámolás alatt áll. Az ipar leépítve, vagy drasztikus átalakí­ tás alatt áll, a mezőgazdaság szétzilált álla­ potban van. A bejelentett állásigények a Város és vonzáskörzetében élő 6.723 f ő (1993 de­ cemberi adat) munkanélkülijével szemben 291 fő! Azt pedig nem szabad figyelmen kí­ vül hagynunk, hogy ennek a 291 fős állás­ igénynek a több mint 50 százaléka (168) varrónői állás. A helyi viszonyok ismereté­ ben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyi ruhagyár normái olyan szigorúak, hogy az ott dolgozó szakképzett és betanított munká­ sok nagy része a túlórákkal együtt sem tudja megkeresni egy rosszabbnak tekinthető munkanélküli járadék összegét, vagyis alig valamivel keres többet mint a kapható szo­ ciális segély. A munkaajánlatok másik nagy részét ké­ pezik az úgynevezett jutalékos eladási rend­ szerben működő ügynöki ajánlások, és a biz­ tosítási jutalékos rendszerű ügynöki munka­ erő kereslet. Nem kívánom senkinek, hogy Salgótarjánban biztosítási üzletkötésből, azaz parfümök eladásából kényszerüljön megélni mostanában. A kisvállalkozások létszámbővítése vi­ szont általában személyi ismeretségi körből történik. Mindez összefoglalva azt jelenti, hogy a Városban és vonzáskörzetében szinte re­ 235 �palócföld 94/3 ménytelen munkát találni egy szakmai gya­ korlattal nem rendelkező fiatalnak. Sokan eljárnak dolgozni a megyéből, ke­ resve a szerencsésebb helyzetben lévő régiók munkalehetőségeit, illetve az oly nagyon kí­ vánatos külföldi munkalehetőségeket. "A pályakezdők szinte kilátástalan mun­ kaerőpiaci hátrányából adódóan a képzések­ re főképpen ők jelentkeztek (kb. 60 százalék­ ban)." (Idézet egy hivatalos elemzésből.) Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden munkanélkülinek alanyi joga, hogy a mun­ kanélkülivé válását követően úgynevezett átképzésre jeletkezzen. A kormány jelentős pénzösszegeket biztosít az úgynevezett át­ képzések támogatására. Í gy például lehet egy húsz éve a kohászatban művezetőként dolgozóból az állásának elvesztése után szakács, idegenforgalmi szakember, vagy szoftverkezelő. A képzések általában három hónaptól 10-11 hónaposak. Ez alatt inten­ zív (napi) képzésben részesülnek a résztve­ vők, és a munkanélküli járadékuk 110 szá­ zalékát kapják. Viszont, ha nem tudnak ele­ get tenni a kötelező vizsgák követelményei­ nek, akkor vissza kell fizetniök a képzési tá­ mogatásra fordított összeget, ami egy 11 hónapos idegenforgalmi szakképzésben ré­ szesülőnél pl. 1.450 dollár körüli összeg. Hogy ezt miként tudnák, tudják visszafizet­ ni, az egyenlőre még a hivatalok számára is kérdés, ám bizakodnak, hisz készülőben a végrehajási törvény. De akkor is lesz-e mit végrehajtani. Egyetlen egy dolog biztos: az átképzéssel meghosszabbítható az az idő (az átképzés időtartamára), ami alatt még az éhenhalástól megmentő összeget megkap­ hatja az átképzésre jelentkezett. 236 Hogy miért és hogyan határozzák meg a hivatalok azt, hogy mire képezik át az embe­ reket, ezt egyenlőre nagy-nagy homály övezi. Természetesen léteznek hivatalos magyarázgatások. Ezeket azonban nem hiszem, hogy érdemes lenne ismertetni. Hiszen egyszerűen nevetségessé válnak szakszerűségükben, ha tudjuk, hogy az átképzetteknek a legderűlá­ tóbb becslések szerint is csak mintegy 30-35 százaléka tud az átképzés befejeztével elhe­ lyezkedni és ezek egy része sem abban a szak­ mába, amelyre képezték. A munkanélküli ellátás időtartamát a kormány a kezdeti két éves hosszról egy évre csökkentette. A periódusok beszűkültével egyre nagyobb ütemben, számban kerülnek ki az ellátásból az emberek tömegei és a to­ vábbiakban munkát nem találván folyamod­ nak szociális segélyért. A mindennapi megélhetés költségeinek drasztikus emelkedése széles rétegeket kény­ szerített arra, hogy eszközökben felhalmo­ zott tartalékaikat feléljék. A nyolcvanas évek elején és közepén a "teljes" foglalkoz­ tatottság időszakában lehetősége nyílott ar­ ra a munkavállalók nagy részének, hogy a napi nyolc órai munkán túl is, különböző gazdasági szerveződésekben (GMK, VGMK) dolgozva plusz jövedelemhez jussanak, amelyet nagyrészt a rég vágyott fogyasztási cikkek beszerzésére fordítottak. Ezekben az években a fogyasztásban megfigyelhető volt a Magyarországon drágának számító mű­ szaki cikkek tömeges vásárlása. Ekkor tud­ ták értékesíteni a legtöbb gépkocsit, auto­ mata mosógépet, színes televíziót, és ezekben az években történt az, amikor tömegesen je ­ lentek meg vásárlóként a magyarok a nyu- �palócföld 94/3 gati országokban, főleg Ausztriában. A hét­ végi pihenőtelkek és kisebb ingatlanok vásár­ lási csúcsa is erre az időszakra volt tehető. Ennek következtében sok család túlkölteke­ zett, különböző banki hiteleket vett fel, illet­ ve baráti vagy családi kölcsönökből fedezte a beszerzési költségek egy részét. A hosszúle­ járatú kölcsönök ma is terhelik ezeket a csa­ ládokat, csakhogy a helyzet drasztikus és hirtelen megváltoztával a részletek fizetése ma már sokak számára megoldhatatlan prob­ lémát jelent. Nem csak Nógrád megyében, de Budapesten is találhatók olyan lakótelepek, ahol több ezer ember nem tudja kifizetni a fűtést, lakbért, villanyszámlát. Nap mint nap olvasható az újságokban erre vonatkozóan a szolgáltatóvállalatok kintlévősegeiről szóló hírek. Magyarországon 1994-ben több ezer lakásban nincs villany, és egyre több távfűté­ ses illetve gázfűtéses lakásban szüntetik meg a fűtést. Az emberi kapcsolatok is szétesőben van­ nak; hónap végén már egyre kevesebben tud­ nak egymáshoz látogatni, mert a hagyomá­ nyos magyar megvendégelés kifejezetten terhet jelent némely családnak. A valamikori jelentős állami támogatás­ sal üzemelő művelődési intézmények az anyagi források beszűkültével egyre inkább üzleti vállalkozásokra kezdenek hasonlítani, amely a belépőjegyek árainak emelkedésé­ ben és lassan megfizethetetlenségében tük­ röződik. A könyvkiadás privatizálásával és üzleti alapokra állításával ma már megfizethetet­ lenné váltak a szakkönyvek, lecsökkent a szépirodalmi művek kiadási száma, a pél­ dányszámról nem is beszélve, és elborította a könyvpiacot a komics, a szemét. Az oktatási intézmények hallgatói egyre jelentősebb összegeket kell hogy fordítsa­ nak arra, hogy bennmaradhassanak a kép­ zésben. Az egyetem látogatásának lehetősé­ ge bizonyos rétegek számára az anyagiak mi­ att egyszerűen lehetetlenné vált, de az általá­ nos iskola és a középiskolába járó tanulók tanszereinek, ruházatának, étkezésének kifi­ zetése is egyre nagyobb nehézségeket okoz a családok számára. Mindezekkel szemben viszont létezik ma Magyarországon egy nagyon szűk réteg, amely nem hogy milliókra, hanem százmilli­ ókra növelte a vagyonát. Ismert példa a vál­ lalkozó, aki már hintót csináltat; tanyát tart fenn a lovai számára, amelyeket néha meg is tekint, mert lovagolni nem tud; és láthatóak úri paloták is szép számmal. A középréteg jó­ részt eltűnt - főleg az iparban foglalkoztatot­ tak szegényedtek le és kerültek a piramis al­ jára. Mindezt csak azért említem, mert az ilyen nagy vagyoni különbségekhez és meg­ különböztetéshez nem szokott magyar szem­ nek mindez irritáló. Hogy mindez miként fel­ dolgozható a fiatalok tudatában, azzal jelen­ leg senki sem törődik. Természetesen a kormány kiadványaiban és propagandájában mindez nem található meg. Vagy ha már kénytelenek beismerni bi­ zonyos területen a kudarcot, akkor bűnbakkeresésben nem ismernek határokat. A családalapítás, az önálló otthonterem­ tés lehetősége a mai Magyarországon a fiata­ lok százezrei számára egy sohasem megvaló­ sítható vágyálommá vált. A legnagyobb 237 �palócföld 94/3 Sajnos tapasztalatok szerzésére eddig és ezután sem lesz túl nagy lehetőségünk. Beha­ tárolnak bennünket az anyagiak. Mégis töre­ kednünk kell arra, hogy személyes kapcsola­ tokat építsünk ki szakemberekkel, főleg olyan fiatalokkal, akik érzékenyek ezekre a problémákra, és átadhatják nekünk a tapasz­ talataikat. Lehetőségünkhöz mérten ezeknek a kapcsolatoknak a kialakulását és megtartá­ sát segítjük, nem titkoltan azzal a céllal, hogy továbbítsuk otthon mindazoknak, akiknek ez a tudás segítséget jelenthet. Ebben kérnénk a konferencia segítségét. Összefogással többre jutunk. problémát pedig az jelenti, hogy egyenlőre nem látni még parányi fényt sem a sötét alag­ út végén. A jövő bizonytalan. Pillanatnyilag a tényfeltárás és az oko­ zott károk felmérésének megkezdéséig sem jutottunk cl. - Érdekvédelmi szervezeteink nincsenek, legalább is olyanok, amelyek je ­ lentősen befolyásolhatnák az eseményeket és a döntéseket. Rendkívül sokat segítene a nyugati ta­ pasztalatok és szervezetek megismerése, munkamódszereinek elsajátítása, hiszen az utóbbi években olyan problémákkal találtuk magunkat szembe, amelyeket ők már kezelni tudnak, illetve mélységében ismernek. * A fentebb közölt anyag a PREMJER, Nemzetközi Ifjúsági Konferencián 1994 áp­ rilisában Pozsonyban hangzott el. A konfe­ renciának három témája volt: - az állam és ifjúság kapcsolata, - a nő és a munka, - a fiatalok munkanélkülisége. A Nógrád Megyei Ifjúsági Tanács három küldöttet delegált a konferenciára: közöttük az anyag összeállítóját és az azt követő kon­ zultáció vezetőjét Kovács Andreát. A beszámoló angol nyelvű fordítása ti­ zenöt ország küldötteinek a konzultációt megelőző napon került átadásra, így azt meg­ felelően áttanulmányozhatták. * 238 Kérésünkre Kovács Andrea elmondta, hogy a konzultáción több kérdést kapott a spanyol, francia, ukrán, bolgár és a német küldöttség résztvevőitől. - A konferencián elhangzottakból úgy tűnik, régiónk a nehéz helyzet ellenére a munkanélküliség és a szociális juttatások te­ kintetében valahol középen foglal helyet. A nyugati országokhoz képest ahol a problé­ mák a munka elvesztése után nem elsősorban a megélhetési gond szintjén jelentkeznek, je­ lentős a lemaradásunk. A "keleti" országokhoz képest - pl. Bulgá­ ria, Ukrajna, Moldova, Macedónia - viszont mérföldkövekkel jobbak vagyunk. Ez mind az anyagiak, mind az adott probléma kezelésének tekintetében illetve a kezelésre irányuló pró­ bálkozásoknak az ismeretében elmondható és ezt nem győzöm hangsúlyozni -, azonban �palócföld 94/3 messze nem érjük el a nyugati országok problémakezelési gyakorlatát. Például Né­ metország átképzési gyakorlatára jellemző, hogy csak(!) olyan átképzés létezik, melynek eredményeként az átképzett a képzés befe­ jeztével biztosan munkába állhat. Pénzt, ren­ geteg pénzt és energiát kiméinek ezzel, és nem utolsósorban megemlítendő, hogy nem ébresztenek hiú reményeket a problémáktól amúgy is megterhelt emberekben. Néhány régiónak talán tanulságos lenne ismertetni az adatait. Természetesen csak vázlatosan, hiszen a konferencia erre vonat­ kozó anyaga több kötetre tehető. Érdemes el­ gondolkodnunk ez adatok felett. M a ced ó n ia : a 600 ezres összlakosságból 174 ezer munkanélküli van. Ebből 85 ezer nő. 36 ezren 1993-ban váltak munkanélkülivé. A küldöttség előadója elmondta, hogy rengete­ gen végeznek fekete munkát, és ezek nagy ré­ sze gyermekkorú, 7-10 éves. Iskolába nem járnak, a munkaadók - és ezt nem lehet más szóval mondani - egyszerűen kereskednek velük. Í r o r s z á g : 3,5 millió összlakosságból 120 ezer felnőttkorú munkanélküli van. Ebből 26.500 fiatal. Két éves időtartamú átképzé­ sek léteznek, de ezt az állam nem fogadja el végzettségnek, viszont a munkaadók finan­ szírozzák, és elvégzése után az átképzettnek biztos állása van. F ranciaország: 16-20 éves korú fiatal 8.465.000 él az országban, ez 15 százaléka a lakosságnak. Ebből 38 százalék dolgozik, 44 százalék tanul, és 8 százalék munkanélküli. 62 százalék leánynak és a fiúk 75 százaléká­ nak van munkája. Az aktív lakosságnak a 12 százaléka mun­ kanélküli, de 23 százaléknak nincs állandó munkahelye. Tüntetések után bevezették az ún. fél munkahetet (24 órást) de a fél munka­ hétben munkát vállaló elveszíti a segélyét, aminek nyomán rájöhetünk, hogy a fél mun­ kahétben dolgozó bére lényegesen magasabb, mint a kapott segély, amelyet megint nem le­ het összehasonlítani a hazaival. S p a n yo lo rszá g : 18 zázalékos a munkanélküliség. A munkanélküliek fele fiatal. 70 százalékuk pályakezdő. A munkaadók eluta­ sító érvei hasonlóak a hazaihoz: "Nincs gya­ korlata!" Külön érdekesség a segélyezés: első évben a minimbálbér 50 százalékát kapja, a máso­ dik évben a minibálbér 65 százalékát, a har­ madik évben a minibálbér 80 százalékát, a negyedik évben a minimálbér 100 százalékát kapja a munkanélküli. C sehország: Rendkívül alacsony a munkanélküliség. Prágában például 1 száza­ lék(!). Az átlag 3 százalék. A legrosszabb ré­ gióban 9 százalékos a munkanélküliség. O la szo rszá g : A téma előadója komoly gazdasági és politikai válságról beszélt. A munkanélküliek 20 százaléka fiatal. Az ipa­ rilag fejlett részeken ez csak 4-6 százalék. Rengeteg a magasan kvalifikált fiatal mun­ kanélküli. B a jo ro rszá g : A küldöttség elmondta, hogy a 70 millió német összlakosból 4 millió a munkanélküli. A munkanélküliek 60 száza­ léka fiatal. Jelentős a volt NDK területén a probléma. A tőke olcsó munkaerőt keres, az ipart kitelepítik szegény országokba, sok bel­ földön a vendégmunkás, és jelentős a fekete­ munka aránya is. B u lg á ria : Csak érdekességként: az ál­ lam 3-6 hónapon keresztül fizet a munkaadó helyett bért, ha az munkanélkülit alkalmaz. 239 �palócföld 94/3 Munkahelyteremtésre 50 százalékos állami támogatást ad. Minibálbér 39 dollár (átszá­ mítva). U kra jn a : Az átképzetettek 97 százaléka talál munkát magának. Nincs regisztrált munkanélküli, nem is tartják számon, segély nincs. A bér rendkívül alacsony, a minimál­ bér 1,5 dollár. Van egy hivatalos adat, mely szerint a munkanélküliség 0,5 százalék és en­ nek 14 százaléka fiatal. A küldöttség szerint 40 százalék. A nehéziparban, a nehezebb munkahelyeken is főleg nők dolgoznak. A férfiak a könnyebb munkát kedvelik. M o ld o v a : 5 százalékos a munkanélküli­ ség, 20 százalékkal több(!) bejelentett mun­ kahelyigény van, mint munkás. A minimál­ bér 3,5 dollár, az átlagfizetés 40 dollár körü­ li. Jelentős azoknak a száma, akik feketepia­ cozásból és más feketemunkákból élnek. Táblázati. N ógrád megye 1989.12 1990.06 1990.12 Munkát 647 4.164 2.103 keres 482 Bej.üres 1.423 761 állás Segé­ 445 1.573 3.839 lyezett Táblázat II. 1991.06 1991.12 1992.06 1992.12 1993.06 1993.12 13.727 20.588 23.792 24.381 23.774 9.116 281 240 451 419 564 857 8.272 12.844 18.670 19.733 16.775 12.887 Salgótarján - Bátonyterenyre 1989.12 1990.06 1990.12 718 1.223 Munkát 259 keres 238 508 Bej .üres 1.181 állás 1.133 551 160 Segé­ lyezett 240 S z lo v á k ia : A küldöttség 13 százalékos munkanélküliségről beszélt, melynek okát a hadiipar leépülésében látják. 1500 fő fiatal munkanélküliről beszéltek, de szerintük so­ kan be sem jelentkeznek. Úgynevezett "Work-shop"-ok vannak, ahonnan közhasznú munkára irányítják az embereket. Átképzés is lé­ tezik, de csak annak, aki igazoltatni tudja egy munkaadóval, hogy az átképzés után alkalmazza. -Véleményem szerint - folytatta Kovács Andrea - nagyon sok hasonló konferenciára és tapasztalatcserére lenne szükség, melynek eredményeként a jó példákat átültethetnénk a hazai gyakorlatba. Tanulnunk kellene és nem megfizetni a próbál­ kozásaink kudarcaiból adódó "tanulópénzt", hi­ szen bizonyos országokban a nálunk csak most je­ lentkező problémákra már évtizedes tapasztalatok alapján kidolgozott működő rendszerek léteznek. 1991.06 1991.12 1992.06 1992.12 1993.06 1993.12 7.098 7.482 7.306 4.336 5.987 2.558 197 104 131 177 129 291 2.379 4.000 5.452 5.969 5.180 3.914 �északi kilátó N. László Endre Gyilkosok és áldozatok Akarom, hogy ne felejtsétek, mert az ártatlanul lemészároltak vére az égre kiált! Huszon­ hét család gyászolja, pedig az egész magyar nemzet gyásza illeti meg őket, bár nem táborno­ kok, nem miniszterek, nem politikusok voltak, csak gyerekek! * Magyarországon ma sem tudja mindenki, hogy a második világháború után a nyugatról és keletről hazatérő csehszlovák politikusok bár merőben ellentétes politikai elveket vallottak, egy valamiben teljesen egyetértettek! Ez a "valami" a magyarság és a németség iránt érzett mélységes gyűlöletük volt. Ha tehetik, vesztőhelyre küldték volna a köztársaságukban élő va­ lamennyi magyart és németet. Ezt "a szent egyetértést" tanúsítja az, hogy a Beneš-kormánynak a magyar és a német kisebbséggel szemben elkövetett bűneit félve takargatta az utána kö­ vetkező kommunista rendszer is! Ezért, és csak ezért történhetett meg az, ami megtörtént 1945-ben, nyárelő havában... De mi és hogyan is történt valójában? Bacušan Ervin nevével kell kezdenem ezt a tragikus történetet. Ő maga szlovák nemzetiségű belügyi dolgozó volt, s valamiképpen szembekerült főnökeivel, túlságosan sokat tudott viselt dol­ gaikról. Az egyik változat szerint ezért kellett meghalnia... A másik változat szerint - az osztrák ha­ táron aranyat csempészett át, s ezért az aranyért lőtték le a határőrök 1945 tavaszán, közvetlenül a háború befejezése után. Közrejátszott ebben a határőrség néhány tisztjének a zsidógyűlölete is, mert Bacušan (állítólag) zsidó volt, s a zsidógyűlölet - minden mást állító híreszteléssel ellen­ tétben - nem csupán Magyarország termékeny talajába, hanem Szlovákia szikláiba is gyöke­ ret eresztett, bár erről ott lényegesen kevesebbet beszélnek, mint nálunk. 241 �palócföld 94/3 Bacušan Ervinnek azonban volt családja, voltak hozzátartozói, s ők nem hagyták ennyiben a dolgot. Az illetékesek kénytelen-kelletlen megindították a nyomozást, melybe egyre többen kapcsolódtak be, s így a féltve őrzött titok kiszivárgott... Csak nagy nehezen, mindenféle-fajta fenyegetésekkel sikerült a családot és a nyomozás résztvevőit megfélemlíteni, elhallgattatni. Valahogyan mégis kiszivárgott egy borzalmas gyilkosság híre, mégpedig az, hogy az oszt­ rák határon legyilkolt Bacušan holttestének keresése közben egy tömegsírra bukkantak, hu­ szonhét ott lemészárolt magyar levente tömegsírjára (majd más tömegsírokra is)!... Ez persze először a - tűzhöz közel ülő - kommunisták fülébe jutott el, így a "magyar" kommunistákéba is. Hogy mit érezhettek, nem tudhatjuk. Ha meg is mozdult bennük az elaltatott lelkiismeret, jól eltitkolták és őrizték ezt a szörnyű titkot, teljes tizenöt éven keresztül. Akkor aztán - csaknem egyidőben - két ilyen kommunista is elmondta nekem, ami keveset erről az esetről tudott. Az egyik tanszékvezető egyetemi tanár, a másik pedig szerkesztő volt. Mondanom sem kell, tollforgató emberek voltak, mégis engem bíztattak arra, hogy próbáljak minél többet megtudni erről a leventegyilkosságról! Én akkor szabadultam a börtönből, ahová az 1956-os események következtében kerültem, tehát a józan eszem óvatosságra intett: tarthattam attól, hogy így akarnak likvidálni, esetleg újra börtönbe juttatni, vagy legalább megfosztani még az irodalmi vagy a sajtóban való sze­ replés lehetőségétől is. Mindkettőjüknek feltettem a kérdést, hogy miért éppen én nyomozzak és írjak erről a gyilkosságról akkor, amikor sokkal kisebb dolgokért is tűntetett el akkor a csehszlovák "igazságszolgáltatás" embereket? A magyarázat mindkét esetben nevetségesen átlátszó, s háttere a gyávaság volt. Első indo­ kuk "természetesen" a párttagságuk, az ezzel járó pártfegyelem és az állásuk volt. Aztán meg az, hogy ők mégis családos emberek, tehát nem kockáztathatnak... Mélységes megvetéssel ugyan, de elfogadtam ezt az indoklást, hiszen a gyilkosság híre engem valóban felháborított. Annál is inkább, mert csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően nem kerültem ki leven­ teként én is Németországba. Végül megkérdeztem: - Ha sikerül is megtudnom valamit, és azt megírom, hol és kik fogják azt leközölni? Az az ember, aki csak párttagsága révén, tehát úgy jutott az egyetemi tanársághoz, mint nyúl a füléhez, így válaszolt: - Kijuttatjuk valahogyan nyugatra, a Szabad Európa Rádióhoz. S ha ez nem sikerülne, ak­ kor megmarad dokumentumnak, amit majd valamikor elővehet a magyar kisebbség. Ha elké­ szül az írás, senki másnak, csak nekem add ide! Vállaltam a nem kis kockázatot. Ismeretséget kötöttem néhány olyan belügyi dolgozóval, aki valóban közel volt a "tűzhöz", s ráadásul kedvelte a szeszt, főként akkor, ha potyán jutha­ tott hozzá. Fizettem hát nekik, mert tudtam, józan állapotban egy szót sem szedek ki belőlük. Egy magasabb rangú, de már nagyon részeg nyomozótól először Bacušanról kérdezősködtem. A beszélgetésünk szóról-szóra így zajlott le egy éjszakai mulató bárszékén ülve: - Becušan egy tiszt volt... aki túlságosan sokat tudott felettesei piszkos üzelmeiről... - mo­ 242 �palócföld 94/3 tyogta, majd vigyorogva a tarkómra nyomta vaskos mutatóujját: - Bacušan puff!... Ledurrantották és elásták az osztrák határon... egy lövészárokba lökték... aztán dobtak rá pár ásónyi föl­ det... Azt hiszem, pajtás, hogy Bacušan zsidesz volt... azért csináltak belőle olyan nagy ügyet... - És az ott lelőtt magyar leventékről mit tudsz? - faggattam tovább az elázott vörös ürgét. Bambán bámult rám: - A kurva magyar szentséged, ezt nem tőlem hallottad!... Ugye, nem én pofáztam róluk? kérdezte rémülten. - Dehogy te - iparkodtam megnyugtatni. - A börtönben az egyik cellatársam beszélt róluk - mondtam, és belediktáltam még egy deci francia konyakot (mert ő csak azt ivott). - Az... az... akkor jó, pajtikám... mert én egy kurva szót sem... - Még egy fél szót sem - mondtam, s aztán vallatóra fogtam: - Ugye, huszonöten voltak a leventék? - Kik? - kérdezte egészen elbambulva. - Ja, azok a leventék... Először ötvenről, meg egy or­ vosról beszéltek... de lehet, hogy mégis neked volt igazad, komám... Huszonöten voltak azok, akiket Bacušan keresése közben találtak meg... De az is lehet, hogy csak huszan. De voltak ott más leventék... meg hadifogságból hazatérő katonák is... - Mi volt velük a baj? Talán át akartak szökni a határon? - Dehogy akartak... Hivatalos papírjaik voltak az amerikai fogolytábor parancsnokságá­ tól... De bumáska ide, bumáska oda, piff-puff... Kinyírták őket!... Úgy kellett azoknak a kis kurva fasisztáknak!... Ha nincs az a tetves zsidó (Bacušan), ha őt nem puffantják le, vagy leg­ alább ügyesebben nyírják ki... a kutya se ugathatna utánuk... Érted-e, pajtikám?... Én se ugat­ tam... Ugye, hogy nem?... Majd hülye lennék... Nem is tőlem hallottad... Tovább szimatoltam, s más "elvtársaktól" sikerült még megtudnom: Két levente-tömegsír volt. Az elsőre valóban Bacušan holttestének kutatása közben buk­ kantak rá, s ebben huszonhét hullát találtak. (A másikban pedig több mint ötvenet.) A huszonhetes tömegsír egy géppuska-fészek gödre volt, az ötven valahány leventét pedig egy lövészárokba temették el. Mindkét esetben meztelenre vetkőztették a leventéket, mielőtt meggyilkoták volna őket. Csupán a kisebb tömegsírban feküdt egy ruhában meggyilkolt fiú holtteste. Aki a gyilkolásukra kiadta a parancsot, magasrangú katonatiszt lett, és Prágában ország­ gyűlési képviselő, olyan félelmetes ember, kinek még az árnyékát sem merik átlépni azok, akiknek némi eszük van... Teljes két évig egy lépéssel sem jutottam előbbre, mivel eléggé reménytelennek és szerfe­ lett veszélyesnek tartottam a saját szakállamra folytatott további nyomozást, ideiglenesen felhagytam vele. Hozzájárult ehhez még az a körülmény, hogy 1961-ben Budapestről küldtek utánam Szlovákiába egy államvédelmis nyomozót, bevittek a pozsonyi börtönbe és ott faggat­ tak, vallattak egy egészen ártatlan ügy kapcsán amerikai, de kizárólag néprajzi jellegű levele­ zésem miatt, ami mögött ők államellenes összeesküvést szimatoltak. Ebből - szerencsére 243 �palócföld 94/3 nem lett bajom, mert ebben az ügyben sok magyar és cseh néprajzkutató is benne volt, meg né­ hány író. A magyarok közül talán elég lesz megemlítenem Ortutay Gyulát és Passuth Lászlót. Akkor nem csupán megfenyegettek, hanem a lakásomról rengeteg írásom is magukkal vitték, nagyon sok levelem, s ezek kilencven százalékát mindmáig nem kaptam vissza, pedig kértem... A korábban emlegetett egyetemi tanár többszöri sürgetésére azonban - az eddig megtu­ dottakról - kerekítettem egy néhány flekkes írást. És jöttek a fiúk! - címen. Ezt át is adtam az illetőnek. Miután egymásután háromszor elolvasta, annyira inába szállt a bátorsága, hogy csak dadogott: - Az Istenért meg ne mutasd senkinek... Ne is említsd, ha nem akarsz megdögleni, vagy börtönben megrohadni!... Vidd, vidd el innen, és égesd el! - Jól van, hiszen tudtam én előre, hogy berittyentesz... Te csak az egyetemen játszottad meg a nagyfiút... Mot már bizonyára megbántad, hogy nekem említetted egyáltalán ezeket a leventéket, s biztattál, hogy nyomozzak utánuk, írjak róluk...Képes lennél arra is, hogy fel­ használd ellenem és ezzel további jópontokat szerezz magadnak... Mert kutyából nem lesz sza­ lonna, s ember pedig még kevésbé!... Azt az írásom - természetesen - nem égettem cl, csupán jól eltettem, s mindmáig megvan. Aztán jött 1968, a magyar ötvenhat vérszegény csehszlovák utánzata... A lapokban szellőztetni kezdték a kommunista rendszer ezernyi hazugságát, igazságtalan­ ságát, s egy bátor szlovák nyomozó megírta a Bacušan-ügyet is. Igaz, a teljes igazságot neki sem sikerült megtudnia, mert csakhamar bevonultak Csehszlovákiába a szovjet csapatok, s a bátor hangok nemsokára teljesen elnémultak. Jellemző, hogy az illető nyomozó -Ján Krajmer - megírta ugyan, hogy Bacušan holttes­ tének keresése közben tömegsírra bukkantak, de cikkében egyetlen szóval sem említette meg, hogy az áldozatok legyilkolt magyar leventék voltak... S ez - részben!!! - érthető is, mert ennek közlése csak még inkább ellene tüzelte volna a gyilkosokat és cinkosaikat. Akkor tombolt ugyanis leginkább a magyargyűlölet, amikor - beleértve önmagam is - az örök balek magyar kisebbség szívvel-lélekkel kiállt Dubcek politikája mellett... (Ezt azonban sem Dubcek, sem utóda nem köszönte meg a magyaroknak a rendszerváltozás után sem, pedig mindkettőjüknek lett volna köszönnivalójuk. Egyikük sem kért tőlünk bocsánatot a magyarok jogfosztásáért, deportálásáért, kitelepítéséért, ahogyan bocsánatot kértek az erős nyugati szomszédtól, a németektől... Legyen ez örök tanulság!) Okály elvtárs maticás verbuváltjai akkor szerveztek transzparanses felvonulásokat Szlo­ vákia főként magyarok lakta vidékein, s teli torokból ordítozták: MAĎARI ZA DUNAJI! MAĎARI DO DUNAJA! A mi magyar nyelvünkön pedig ez azt jelenti, hogy: "Magyarok a Dunán túlra! Dunába a magyarokkal!"Az ilyen szláv "hazafiakat" azonban a magyar lakosság kapanyéllel szétkerget­ te... Mert hát ilyenkor elsül a kapanyél is! 244 �palócföld 94/3 Ján Krajmer nyomozó - szlovák nyelven írt - cikkéből pedig elég sok mindent tudtam meg, amiről addig nem volt, és nem is lehetett tudomásom. Az ügynek nevet adó Bacušan Ervinről csak annyit, hogy sokan ismerték őt a "szakmabé­ liek" közül, mert ő maga is belügyi dolgozó volt. A cikkíró 1945 júliusában beszélt vele utol­ jára. Akkor említette neki, hogy egyik felettesének piszkos üzelmeiről túlságosan is sokat tud, s attól fél, hogy az illető "elintézi" őt. Szeptemberben Bacušan testvéreitől tudta meg a meg­ döbbentő hírt, hogy Ervint letartóztatták, s aztán - mint hazaárulót és fasisztát - agyonlőt­ ték!... S amint azt már korábban is tudtam, a testvérei valóban nem hagyták ennyiben a dolgot, de fáradozásuk nem sok sikerrel járt ennek ellenére sem. A hadbírósági eljárás az ügyben, nem hozott ítéletet, s a további eljárást bizonytalan időre felfüggesztette. Mindaddig, amíg Bacušan Ervin holttestét meg nem találják!... Jan Krajmer 1968-ban megjelent cikke:Amit a félelemmel és rettegéssel teli éjszaka rejt. A "tanúk", akiknek többségükben inkább a vádlottak padján lett volna a helyük, azt bi­ zonygatták, hogy amikor Bacušant fogolyként kísérték az osztrák határ mellett, az rohanni kezdett a határ felé. Amikorra elhangzott a harmadik felszólítás, már osztrák területen volt... Feltehetően ott érték őt a lövések, vagy sebesülten sikerült oda átjutnia, s ezért nem kerülhe­ tett sor az eföldelésére sem!... A nyomozás folytatása során azonban az derült ki(?), hogy Bacušant valószínűleg a csehszlovák-osztrák határ mellett létesített "katonai" gyűjtőtáborok egyikében, egy olyanban lőtték agyon, melyben főként polgári személyeket tartottak fogva. Holttestét kocsira tették és valahol Ligetfalu (Petržalka) határában földelték el. A bíróság is­ mét elrendelte a holttest felkutatását, de ez a kutatás mégis csak 1947 nyarán vehette kezde- 245 �palócföld 94/3 tét. Egy Nedavaška nevezetű bűnügyi nyomozót bíztak meg a kutatás vezetésével. Nedavaška nem sokkal később hivatalos jelentésben számolt be a keresés egy addig nem várt eredményéről. Jelentésében azt írta, hogy Bacušan tetemének felkutatása közben, igen vékony földréteg alatt, sok emberi csontra bukkantak. Kérte a felettes hatóságot, engedélyez­ ze a tömegsír felnyitását és a holttestek exhumálását. Gaffor vizsgálóbírótól meg is kapta ezt az engedélyt, s megkezdődtek az exhumálás előkészületei. S itt "lépnek be" a Bacušan-ügybe a legyilkolt magyar leventék! Amit még a maga nemé­ ben meglepően bátor leleplező cikk is igyekezett eltussolni. A hír mégis kiszivárgott. Hiszen a keresésben, a tömegsír megtalálásában, majd feltárásában sokan vettek részt, s ezek mind­ egyikére nem sikerült "tapaszt ragasztani". Egy nappal az exhumálás előtt a Belügyminisztériumból dr. Kordoš felkereste Ján Krajmert. Elmondta neki, hogy a belügy - egészségügyi okokból - nem engedélyezi az exhumálást. Ezt tekintse parancsnak! Csakhogy a mi bátor (mert el kell ismernünk, hogy valóban az volt!) nyomozónkat ekkor kezdte csak amúgy Isten igazában érdekelni a dolog. Felkereste Pozsony város főorvosát, s tő­ le kért engedélyt, amit - ki tudja, hogyan - meg is kapott! Sőt a főorvos még az exhumálást végző munkások pálinkaadagját is kiutalta... Megkezdődhetett tehát - sok illetékes jelenlétében - a tömegsír felnyitása. Azonnal látni lehetett, mennyire volt alapos ez a temetés, hiszen a kivégzettek egyike-másika nem is volt rendesen elföldelve. A föld alól itt egy kéz, ott egy láb még kilátszott! A tömegsír tulajdonképpen - amint ezt én már korábban is tudtam - egy géppuskafészek volt, az osztrák határ közvetlen közelében, a János-major (Janíkov dvor) felé vezető dűlőút mellett. Ez arról a főútról ágazik le, amelyik Ligetfaluról az ausztriai Kottseebe vezet. A dű­ lőút mellett akkor végesteien végig lövészárkok és géppuskafészkek voltak, hiszen - az ősi ma­ gyar határoktól eltérően - a csehszlovák határok szentek és sérthetetlenek voltak... Néhány ásónyom és előbukkantak a hullák... Borzasztó látvány volt! Abból az egyetlen géppuskafészekből huszonhét holttest került elő, csupa fiatal fiú holtteste! A boncolási jegyzőkönyv szerint - egyetlen egy kivételével - mindegyiket hátulról, gép­ pisztollyal lőtték főbe a "bátor" határőrök. A holttesteken - az említett egy kivételével - csak alsónemű volt. (Tehát nem voltak teljesen lemeztelenítve, ahogyan én azt korábban hallot­ tam!) Ezt az egyet, mivel valószínűleg menekülni próbált, egy, a hátába kapott sorozat ölte meg. Bizonyára ezért maradt rajta a golyók által átlyuggatott és véres felsőruha, valamint az amerikai katonai bakancs!... 1945 júniusának végétől augusztus közepéig végeztek itt ki - naponta többször is - egyéne­ ket és egész csoportokat... És ha nem derül fény Bacušan legyilkolására, ki tudja, meddig foly­ tatódott volna még ez a kegyetlen vérengzés? Az exhumálás befejeztével Ján Krajmer szerette volna saját szemével látni a hivatalos je­ lentést, de erre nem nyílt alkalma... Viszont parancsot kapott, hogy a nyomozást azonnal 246 �palócföld 94/3 hagyja abba! Itt pontot is tehetnénk a felháborító gyilkosság történetének végére, hiszen nem valószínű, hogy a teljes igazságra valaha is fény derül. A csehszlovákoknak nem érdeke ennek szellőzte­ tése, s a magyar diplomácia "felsőbb érdekektől vezérelve" aligha hozakodik vele elő. Hiszen ez már olyan régen történt, s mi a felejtés, a megbocsájtás népe vagyunk, bár szomszédaink egyike-másika ennek éppen ez ellenkezőjét állítja... (Hiszen Csehszlovákiában még 1987-ben sem eshetett szó a cseh légionisták 1919-es komáromi vérengzéséről. Történészeinknek (tisz­ telet a kivételnek!) is kényelmesebb ezeknek az eseményeknek meg nem hallása, mint felderí­ tése...)... A huszonhét levente "exhumált(?)" holttestét - anélkül, hogy a személyazonosságukat megállapították volna -, Ligetfalu új temetőjében, közös sírba földelték el... S utána mély hall­ gatás következett. Később, a kommunisták uralomra jutásával sem változott semmi, s ezzel cinkosságot vállaltak - az egyébként gyalázott - Benešsel, akinek államiságukat köszönhet­ ték... Pedig ennek az "esetnek" a felemlegetése jó alkalom lehetett volna a Beneš elleni hangok felerősítésére.... Ám a nacionalizmusuk elfojtotta bennük a csak külszínes kommunistát, meg a proletár nemzetköziséget... A további kutatás csak akkor kecsegtetne némi reménnyel, ha ezt engedélyeznék a szlovák és a cseh illetékesek... Ha sikerülne felvenni a kapcsolatot a meggyilkolt gyermekek hozzátar­ tozóival, akik most ki tudja, hol élnek. Sokukat bizonyára áttelepítették Magyarországra, szétszóródtak Csehszlovákia területén, s még ma is félnek... Az nagyon valószínű, hogy a szü­ lőket a Nemzetközi Vöröskereszt útján értesítették, hogy fiuk útban van hazafelé... Az már nem a Vöröskereszten múlott, hogy ide soha meg nem érkeztek. Azért kerültek egy csoportba, mert az újra Csehszlovákiához csatolt országrészben éltek a szüleik, olyan földön, mely Né­ metországba indulásukkor még Magyarországhoz tartozott. A föld pedig néma!... El kell mondanom még azt is, hogy az ilyen és hasonló táborokba nem csupán a mi hadifog­ ságból hazatérő leventéink, katonáink kerülhettek be... Ötvenkilós csomaggal táborokba hur­ colták (Ligetfalura is) a háborús bűnösökké nyilvánított, tehetősebb pozsonyi magyar és né­ met családokat is. (Az egyik ilyen családnak a lánya, aki évfolyamtársam volt az egyetemen, valószínűleg sokat beszélhetne erről, ha merne, ahogyan nekem beszélt is: jólmenő ruhasza­ lonjuk volt Pozsonyban, s ő tizennégy éves mindössze, amikor Ligetfalura hurcolták őket...) A gyilkosságok sorozata nem az emlegetett leventéink lemészárlásával kezdődött, de nem is ezzel ért véget, amint ezt nekem T.L. cellatársam is elmondta a pozsonyi börtönben. Igazi emberirtás folyt ott a háború befejezése után még másfél hónapig, akárcsak a fasiszta haláltá­ borokban... Nemre és korra való tekintet nélkül családok százait hurcolták ilyen és hasonló tá­ borokba. A gyilkosság menete általában a következő volt: A "foglyaikból" csoportokat állítottak össze, azzal az ürüggyel, hogy a szovjet hadsereg pa­ 247 �palócföld 94/3 rancsára, Ausztriába viszik őket munkára... Minden holmijukat a táborban kellett hagyniuk, s a tábor hátsó kijáratán keresztül, éjszaka vitték őket a határra, ahol (- micsoda komédia?! -) átestek még útlevélvizsgálaton is... Aztán a már ismertetett úton mentek tovább. Néhány méterre az úttól sűrű cserjés volt. Ott állították meg a csoportot. A kivégzéshez ki­ jelölt hóhérok kettesével vezették a szerencsétleneket a lövészárokhoz, ahol le kellett vetniök ruhájukat és cipőjüket. Arccal az árok felé, az árok szélén álltak, azután hátulról lőtték őket le... Amikor a csoport utolsó tagját is kivégezték, jött egy kétlovas szekér. Arra feldobálták a ruhákat, cipőket, majd a holttestekre némi földet kapartak... Volt amikor egyszerre nyolcvan embert végeztek ki, köztük anyákat, gyermekeket és ag­ gastyánokat. (Egy hetvenéves anyókát negyvenötéves elmebeteg fiával csupán azért, mert a szép kertes családi házra kedve szottyant valamelyik gazembernek...) "...A gyilkosok borzalmas tetteik és hallgatásuk jutalmául szép karriert futottak be, magas katonai rangokat kaptak" - írja Ján Krajmer. Én még hozzáteszem ismételten, hogy aki a gyil­ kosságra a parancsot kiadta, igencsak magas katonai ranggal, Prágában lett rettegett országgyűlési képviselő! Bár a kivizsgálás eredményéről Krajmer informálta az összes pozsonyi napilap szerkesztő­ ségét, egyedül a Hlas práce (a Munka Hangja) című lap közölt róla egy nyúlfaroknyi cikkecs­ két. De ennek is az lett a következménye, hogy Ján Krajmert a saját felettese, František Lipka őrnagy le akarta tartóztani, bizonyára azért, mert neki is véres volt a keze! Ján Krajmer csak 1968-ban jelentkezett újra és írta meg cikkét, melyet nekem valaki az íróasztalomra tett, a pozsonyi Hét című lapnál, amelynek néhány évig szerkesztője voltam. Máig sem tudom, ki hozta. Csak olyan ember lehetett, aki tudott róla, hogy foglalkoztam ezzel az üggyel... * Ez hát a huszonhét (kilencven?) meggyilkolt magyar levente története. Életüket a gyilkos háború megkímélte, de lekaszabolta a csehszlovák nacionalizmus, melynek fagya mindmáig sem igen akar felengedni, s ezzel saját népe becsületén ejt kitörölhetetlen foltot! Nagyon kevesen tudnak erről az "eseményről", s akik tudnak, azoknak egyre fogy a szá­ muk. A bűnösök és gyáva cinkosaik hallgatnak, a túlélők még ma is félnek felemlegetni. A leven­ ték csontja porrá omlik a ligetfalusi temetőben, s ha valaki mégis megemlítené ezt a szörnyű gaztettet, az egészet a háborús mendemondák körébe sorolnák... Én úgy érzem, a gyilkosokkal vállalnék cinkosságot, ha nem írnék róla! 248 �déli kilátó Oláh István F ordított égbolt Barátom emlékére Nekem a felbontatlan borítékok szorongást okoznak. - Helyesebben szorongó kíváncsi­ ságot érzek, ha ismerős a feladó keze írása, hogy a benne rejlő titkok - jó és rossz hírek egya­ ránt - az olvasatot követően miként igazolják, netán cáfolják majd elősejtelmeimet. - Mert hogy valahol mindég valami baj van. Mostanában. Mindég baj. Kisebb de inkább nagyobb baj történik mostanában gyerekekkel, felnőttekkel és aggokkal egyaránt. És többnyire iga­ zolódnak előzetes aggályaim jelen világunk dolgairól. Aztán van úgy, hogy borítékbontás előtt nem kíváncsiság, hanem szorongás - helyesebben szorongásos szorongás kerekedik bennem, ha ismeretlen a feladója és különösen ha távol­ ról érkező a küldemény. - Távolról? De, hisz most nem is távolról postázták. Időben és tér­ ben sem messziről. - Tegnap vagy tegnapelőtt és csak innen a szomszédból küldték: ..."búvó otthoni tájra". - Mert a költőnek ez a fé l sora ötlött fe l bennem, amint elolvastam a boríték tartalmát - mármint a dolgoknak abban az értelmében jutott eszembe, ahogyan a menekül­ tek vagy menekülök szóhasználata szerint való: hazulról otthonra, vagy fordítva. Ma ez egyre megy. E jambikus lejtésű félsor kezdete pedig így hangzik: "Szerbia vak tetejéről"... Igen, onnan jött ez az üzenet, Szerbiából. Onnan, ahol a háború olykor tragikusan átírja a biográfiákat, ha éppen nem tesz erősza­ kosan pontot azok végére. - Mit is mondtak nekünk utolszor Szarajevoról? Hány a halott és mennyi a sebesült? És vak indulattal éppen kik lőttek kikre? Személyesen, személyes egyszerűséggel átélt történelem az alább következő, olykot tán botladozó szavú írás. Szelíd és emberi dokumentum jelenkori dolgainkról. Bizonyságául annak, hogy a jó és a rossz nem az emberekben van, hanem a helyzetekben, s ennek folytán a barátságok ugyanúgy belőlünk sarjadnak miként az ellenségeskedések. Csak egészen másképpen. Más körülmények közepette, (a Szerk.) * Vegyes érzelmekkel vonultam be a seregbe. Először is nem beszéltem jól az államnyelvet. Másodszor: néhány napnál többet nem voltam távol a szülői háztól. Két év nem kis idő, és ak­ koriban elég szigorú intézménynek tartották a hadsereget. A vége csak az lett, hogy bevonul­ 249 �palócföld 94/3 tam, mint a többi. A zenét kedveltem, de komolyabb hangszeren nem tudtam játszani, ezért clvittem egy kis szájharmonikát, szórakozásból, meg hátha felfigyelnek rám, mint tehetségre. Megtörtént a bevonulás: pár nap múlva a kofferomon ülve, egy táncdalt halkan fújdogáltam, mikor mosolyogva odajött egy katona, szintén regruta. Intett, hogy csak játsszak tovább, ő meg figyelmesen hallgatta. Később elkezdett beszélni hozzám, elég nyomatékosan, erről sej­ tettem, tudja, hogy nem nagyon beszélem a szerb nyelvet. Kimentünk sétálni az udvarra, persze a szájharmonikámat vinnem kellett. Már tudta hogy én magyar vagyok, és ő is elmondta, hogy szarajevói muzulmán. Vagyis "boszánác", ahogy ak­ kor köznyelven hívtuk őket. Elmondta, hogy bent lakik a város központjában, nem messze a Princip hídhoz van egy kis utca, Vászé Miszkin 31-es, mondta boldogan. Egyszer csak elkezdett dúdolni egy dalt, meglepve vettem észre, hogy az újvidéki rádió egyik közismert dala a hatvanas évekből. Nem ismered? István Boros énekli, mondta némi büszkeséggel. Hát persze hogy ismerem, hisz ezeken a dalokon nőttem fel, és el kezdtem énekelni, magyarul. "Hogyha nyerek én egy­ szer a sorsjegyen, nem lesz az én fiam mindig pénztelen". Da-da, mondja örömmel. - Pénzte­ len, pénztelen, mit jelent az hogy, pénztelen? Megmondtam neki, amin jót derült, nagyot csa­ pott a zsebére, és annyit mondott magyarul, hogy Hajrudin pénztelen. Jót derültünk az ilyen és ehhez hasonló dolgokon, majd később elmesélte, hogy őtet Hajrudinnak hívják, de hívha­ tom Rudinak, ha úgy könnyebb, mert az egyik bátyja magyar lányt vett feleségül, Versecről, és azok is Rudinak hívják. Különben azoktól vannak magyar lemezei, és arról ismeri a közis­ mertebb dalokat. - Tudod, én otthon gitáron játszom, és hogy jobban értsem, imitálva muta­ tott néhány akkordot, mintha gitározna. Majd ha jön a bátyám látogatóba, elhozza. A bátyó hamarosan jött is és hozta a gitárt. Körülálltuk, mert volt közöttünk olyan is, aki még nem is látott gitárt. Szépen énekelt, sok népszerű dalt tudott az akkori szerb-horvát slá­ gerekből, úgyhogy azonnal túlszárnyalta az én népszerűségemet a kis szájharmonikával. Telt-múlt az idő, a nyelvvel már nem volt problémám. Rudi is megtanult néhány közismert táncdalt magyarul, főleg ami a szerb-horvátban is népszerű volt. Egyszer csak fogta a kezem, és elvezetett a zenével megbizott tiszthez halláspróbára. Felvettek a karénekbe, majd egy leszerelt dobos helyett a tánczenekarba. A dobos magyar volt, mert a neve rá volt írva a kecskebőrre, és még egy mondat, ami elszomorított, mert így hangzott: "Regruta, az enyém elmúlt, de a tiéd sohasem". Önkéntelenül is azon járt az eszem, hogy mikor lesz az, amikor én is ráírom. Hosszabb, kitartó gyakorlás után a tiszti otthonba játszottunk rendszeresen. Tehát a kis szájharmonika, mint csalétek, megtette a magáét. Jött az újév, a szilveszter: egy másik kaszárnyából ki lett bővítve a zenekarunk. Volt közöt­ tük egy hatalmas muraközi, magyar szólótrombitás. Karcsi volt a neve, de mindenki csak Csészmannak hívta, mert többek közt nagy volt az orra, és akkor volt Amerikában az a bizo­ 250 �palócföld 94/3 nyos "Karil Cseszman"-ügy. A műsorvezető, aki mellékesen őrnagyi rangba volt, a zenéhez is értett, és még humorérzé­ ke is volt, azzal kezdte a zenekari tagok bemutatását, hogy ez egy nemzetközi zenekar, hisz’ majdnem minden zenész más nemzetiségű. Először Cseszmant mutatta be, elmondta róla, hogy muraközi magyar, az igazi neve Kar­ csi, de a név és a kinézet miatt Karil Cseszman lett belőle. Rudiról elmondta, hogy szarajevói boszánác, a rendes neve Hajrudin, és csöndbe csak annyit tett hozzá, aliasz "Rudolf Valentinó". Természetesen hogy nagy taps fogadta, mert mint énekes-gitáros, ő volt a legnépszerűbb. Mikor eljutott szerénységemhez, a bemutatkozás csak ennyiből állt : István a Vajdaságból, aliasz "pistabácsi", amit nagy derültség és taps fogadott. Ilyen zenakar még nem volt ezen a színpadon. Mondogatták és dicsértek bennünket - éjfé­ lig. Ugye, éjfél után akadtak némi problémák, mert mi sem akartunk a vendégektől lemaradni a pezsgőzésben. Nekem is az egyik katonapincér, akit Brandónak hívtak, mivel hasonlított a színészre, szintén szarajevói, szorgalmasan hordta az italokat. Volt egy rossz szokásom még otthonról. Az, hogy iszom a bort, hogy ha nem is kívánom. A másik pedig, hogy az üveget, amiből kiittam az italt, nem engedem elvinni, és hajnal felé mint valami gyűjteményben, gyönyörködöm. Éj­ fél után a gyűjtemény szépen kezdett szaporodni. Cseszman barátomnak is a kecskebéka a trombitájába fészkelt. Mire ő óvatosan letette, de előbb a mustiklit szépen elrejtette a zub­ bony zsebébe, és megvackolt az egyik kulissza mögött. Még néhányan kidőltek, de ilyen nagy­ tagú zenekarnál különösebb problémát nem okozott. A vendégek is mással voltak elfoglalva, minthogy azt lessék, hol farsol a zenekar... Nem így az őrnagy. Az ő füle csak észrevette, hogy Karcsi harsogó trombitája hiányzik az együttesből. Feljött a színpadra, és rövid keresgélés után előkotorta a kulisszák mögül Cseszmant a bűnözőt. Messziről nézve egy furcsa dialógus kezdődött kettőjük között, mert Karcsi mindig csak a fejét rázta, mintha nem értené az őrna­ gyot, pedig az őrnagy nem értette őtet. Végül odahívott engem, mert itt már tolmácsra volt szükség, de én se sokat értettem, pedig magyarul motyogott valamit. Végül az őrnagy dühösen rászólt Karcsira, és közben rám mutatott. Látod, a Pista is magyar, és mégse rúgott be mondta mérgesen. Karcsi egy ideig úgy csinált, mint mikor a tehén kérődzik, majd széttárta karjait, és nyomatékosan így szólt: Nem rúghatott be, ha egyszer nem is ivott. Brandó pincér is hallotta a vitát, mert fölényesen odaszólt, hogy az őrnagy is hallja. - Mi az, hogy a Pista nem ivott, hát az a rakás üveg a cintányér mellett, az kutya? Az őrnagyra néz­ ve csak annyit mondott büszkén - ezt mind ő itta ki! Egy dühös ember távozott a színpadról és a színről is, mert többet felénk se nézett. Nagyobb baj azért az éj folyamán nem volt, mert Rudin kívül volt még néhány zenész, akik valamilyen okból nem ittak. Nagyjából így múltak a táncestek és zenedélutánok a seregben, mígnem elérkezett a lesze­ relés ideje. Végül én is ráírtam a kecskebőrre rövid mondókámat. Azon csodálkoztam, hogy nem is okozott olyan nagy örömöt, mint ahogy azt régebben vártam. 251 �palócföld 94/3 Rudi mind sűrűbben emlegette, hogy ha valaki majd Szarajevóban jár, csak a Vásze Miszkin utcát keresse, hisz olyan könnyű megtalálni. A leszerelés napja csak elérkezett. Rudi és a többi szarajevói - mert voltak vagy huszan vonatja előbb indult, mint az enyém. Az ablakból csak azt kiabálta: Pista Vásze Miszkin 31, tudod már. Zsebkendő nem volt a kezében, de míg láttam, integetett. Hirtelen egyedül maradtam az állomáson. Akaratlanul is egy film járt az eszembe, ami ak­ kor ment a mozikban. A címe így hangzott: "Dalolt a flotta". Arról nem is volt szó, hogy ő eljön hozzám, de a sors közbeszólt. Ugyanis több levélbe könyörgött, hogy nem-e tudnék neki valamilyen munkát találni az én vidékemen, mert náluk na­ gyon nehéz új munkahelyet találni, és mióta leszerelt, csak a húga és anyja zsírján él. Szüleim egy kissé idegenkedve fogadták a hírt, de hamar beleegyeztek, mert anyám ebéd után igencsak azon zúgolódott, hogy annyit főz mindig, hogy egy negyedik személy is nyugod­ tan jóllakna. Dehát nem számíthatja ki az asszony. Amíg valamilyen komolyabb munkát nem talál, addig majd elcsörtög a ház körül. El is jött: hozta a kerékpárját meg a gitárt, de ami jellemző rá, hogy némi bonyodalmakkal járt megérkezése. Ugyanis Szabadkán leszállt, hogy spórolja kis pénzét, és kerékpárral Horgo­ son keresztül jött. Persze éhes is volt, minek folytán Horgos környékén megdézsmált egy-két gyümölcsöst. Volt ahol megzavarták és a gitárját akarták zálogba elvenni, de végülis baj nélkül megérkezett. Szerény ünnepséget csaptunk: elhívtam a zenekedvelő barátaimat és nagy érdeklődéssel hallgattuk Rudi énekszámait. Jöttek a héztköznapok, Rudi szorgalmasan tanult magyarul. Mondogatta is anyámnak né­ ha nagy szomorúan, hogy Rudi pénztelen, mire anyám nagyokat nevetett. Szeretett volna már egy olyan állami munkába állni, amiért pénzt is kap, csakhogy itt se volt valami könnyű elhe­ lyezkedni. Az eredeti foglalkozása asztalos volt, a bútorgyár meg akkor állt legjobban a csőd szélén. Elmegyek én a szövetkezetbe kapálni, ha más kibírja, én is kibírom, mondogatta többször szomorúan. Hátha annyira akarod, megpróbálhatod, mondtam neki, és elintéztem hogy felvegyék. El is ment, megkezdte nagy munkáját, de a vége az lett, amitől féltem. A brigádvezető szólt, hogy van egy kis baj Rudival. Nem a dologgal kapcsolatban, mert csinálná ő, de az a baj hogy sehogysem tudja megkülönböztetni a parét a répától - minekfolytán többször is fordítva vágja ki. Mivel akkoriban indult a cukorgyárba a kampány, elküldtem, hogy hátha találnak neki valamilyen munkát. Nemsokára felkeresett az irodában, ahol akkor dolgoztam, és szomorúan újságolta, hogy azt a választ kapta, amit nagyjából várt is. Mivel az ittenieket se tudják mind elhelyezni, eset­ leg zsákot hordani vagy követ hányni a vagonból, de lássák, hogy az nem neki való, és előzéke­ nyen elköszöntek tőle. Ekkor már kezdtem dühös lenni, mert még ami bosszantott, hogy a ka­ tonaságnál többször dicsekedtem arról, hogy itt egy tejbe-vajba fürdő Kánaán van, és arra nem is gondoltam, hogy ezt egyszer be kell bizonyítanom. Rudi is napról-napra türelmetle252 �palócföld 94/3 nebbül nézett rám: mintha csak azt kérdezné - hol van az az ország? A nagy gondolkodásba eszembejutott, hogy abba a bizonyos pártiskolába, ahová elküldtek mikor leszereltem, volt ott egy padtársam, aki most a gyár felvevő osztályának főnöke. Fog­ tam egy jegyzet papírt, megcímeztem az illető nevére, és melegen ajánltam neki, elmondva hogy nagyjából mihez ért, ki ő nekem, honnan jött, stb. Elmondtam Rudinak, hogy szigorúan személyesen adja át, és talán majd sikerül valami, amiben nem sokat bíztam, de úgy néztem, hogy Rudi arcára is olyasvalami volt írva. Jó óra múlva kopogott az ajtón. Egy füligszáj ember nyitott be, áradt belőle a szó. Az aján­ ló levél megtette a magáét, mondta örömmel. Kaptam egy olyan munkát, hogy csak valami­ lyen gombokat kell nyomkodni, és azt se folyamatosan. Többek közt üzeni, hogy meg vagy tán elégedve az elhelyezésemmel. A kellemes meglepetéstől mindketten hallgattunk egy darabig, majd Rudi boldogan förmedt rám. Mért nem ezzel kezdted mindjárt. Tudhattad volna, hogy itt is van protekció. Milyen protekció? - lepődtem meg. Rudi sunyi mosollyal megfenyegetett, és annyit mondott: Tudhattad volna, hogy ezt mindenütt így csinálják, és elment, mert készül­ ni kellett a komoly munkára. Ahogy egyedül maradtam, kissé elgondolkodtam. Szóval így néz­ ne ki az a bizonyos "protekció". Na mindegy, minden kezdet nehéz. Lett jó munkahely, igaz szezon jellegű, de soha sem mondta, hogy hosszabb időre le akar telepedni, mert tudta, hogy anyja, nővére és nem utolsó sorban Szarajevó őrá vár. Hogy teljes legyen az öröm, sikerült egy tánczenekarban elhelyeznem, mert többek között azt hangsúlyoztuk, hogy néhány dalt magyarul is tud énekelni. Természetesen fizettek is érte. Mivel a románcokat mindig szerette, megtanult néhány magyarnótát is. A falu ahol lak­ tunk egy magas dombon áll, a templom messze-messze ellátszik, és ezért az a nóta volt neki a legkedvesebb, hogy "Messze van a kicsi falum, de a tornya mégis ide látszik". Népszerű volt, mindenki kedvelte. Esetleg csak az nem, akitől a nagylányt elszerette. És ha egyszer valami beindul! - Mivel a faluban egy szál asztalos sem volt, ugyanúgy szer­ szám se, megkértem a helyi iskola igazgatóját, hogy némi ellenszolgáltatás fejében, néha hasz­ nálná az iskola műhelyét és szerszámait. Az ellenszolgáltatás az lett, hogy az igazgató megkér­ te, kézimunka órán próbálja a nebulókkal elsajátíttatni az asztalosság tudományát. Csinált ajtókat, ablakokat, a helyi kocsmárosnak konyhabútort, és egy-két parasztháznál deszka-nagykaput is. Volt egy fiatal németjuhász kutyánk, de köznyelven farkaskutya fajta néven emlegettük. Mivel Rudit nagyon szerette, többször elkísérte az iskolába. Barátságos volt és ezért a gyere­ kek a szünetben játszottak vele. Meg is kérdezték Rudit többször, hogy mi a neve és milyen fajta. Rudi kihúzta magát, és boldogan válaszolt. "Foxi-farkaskutya". A gyerekek ezen jót de­ rültek, és igyekeztek sűrűbben kérdezni. Amíg itt volt, történt még néhány vidám dolog és szomorú is. Ősz elején a szomszédba nagy parasztlakodalom volt. Természetesen hivatalosak voltunk mi is. A család nagytatája, Jóska bácsi, nyomatékosan kijelentette, hogy Rudi is legyen ott, legalább vacsorára. 253 �palócföld 94/3 El is jött, és leültettem mellém egyik felől, mert a másikon már ott ült a koszorús lányom. Ahogy esszük a levest, a nagylány halkan szól, hogy nézzem már Rudit, aki másodszor szedi tele tányérját levessel és bőven aprósággal. Rászóltam, hogy vigyázz gyerek, mert mást nem bírsz enni! Magabiztosan rácsapott a hasára és evett tovább. "Tisztelt násznagy uram, ismét megérkeztem." Köszöntött be a vőfély a paprikással, Rudi jól megszedte tányérját és jóízűen falatozott. A nagylánnyal összenéztünk. Vártuk a fejleményeket. "Tisztelt násznagy uram." Jött a vőfély a sült hússal, és egyebekkel. Hát ez meg mi, mondja Rudi meglepetten, de erre az egyik kisvőfély Rudi elé lerakta a sült húst, rizsát, kompótot. Széttárta karjait, mint aki nem hisz a szemének, és imitálva, mintha félszemére monoklit tenne, közelről megvizsgálta a sült libát. Ne csak nézegesd, hanem egyél is, szóltam rá erélyesen, mire ő nagy készülődés és szertartás közepette, elkezdett fogyasztani egy combot és csak annyit mondott, fogadjunk, hogy elbírok vele! Még a csont a kezében volt, mikor hirtelen, tágra nyíló szemekkel, csak a bejáratot nézte, és ujjával az ajtó felé mutatott, de megszólalni nem bírt. "Tisztelt násznagy uram." Ekkor lépett be a vőfély egy hatalmas, szé­ pen kidíszített tortával. Én tudtam, hogy az élete volt a tészta meg az édesség, nem szerettem volna a helyében lenni. Összenéztünk a nagylánnyal, természetes hogy egyet gondoltunk. Ki­ vágtunk egy nagy szelet tortát és Rudi elé tettük. Hogy milyen arcot vágott, nem tudnám leír­ ni, de ez a suta arckifejezés nem azért volt, hogy nem szereti. Jött az alkudozás, nem is alku­ dozás volt az, hanem siránkozás. Mért van az, hogy egyszerre ennyit kell enni? Nem lehetne legalább a tortát később, stb. A koszorús lányom valójában most lépett a színre, mert értelme­ sen elmagyarázta, hogy a szabál az szabál, ezt most illik megenni, függetlenül a következmé­ nyektől. Mielőtt még belekezdett volna, síró hangon még annyit mondott, felém fordulva. De mért van ez így? Erre kihúztam magam és annyit mondtam. Azért, mert ez az a bizonyos tejbe-vajba fürdő Kánaán, amire annyira vártál. Jó humorérzékű ember volt, de úgy vettem ész­ re, hogy ezzel nem bírtam felvidítani. Evés közben még annyit mondott, hogy Lukulusz sem szenvedett ennyit, de később nem mondott semmit, mert egyszerűen nem bírt megszólalni. A vége az lett, hogy szólnom kellett anyámnak, aki hazaszaladt egy kis szódabikarbónáé. Megitatta vele és kiküldte az udvarra sé­ táln i, hogy hátha könnyebben emészt. Míg Rudi jött-ment, addig mi táncoltunk, majd később letelepedett mellénk. Hogy nehogy valamilyen bántalmak érjék utólag, belediktáltam még néhány nagyfröccsöt, és biztattam hogy böffentsem nagyokat. Éjszaka többször elhangzott egy dal. "Tegnap sem ragyogott több csillag az égen." Mivel szerb-horvátban is népszerű a dal, és a fordítás is ugyanaz, Rudi is dúdolgatta, mígnem egy­ szer megkérdezte. Ugyan kinek szól ez a dal? Nem látod, hogy Jóska bácsi áll a zenészek előtt? Többször mesélte, hogy gyermekkora óta ez a nótája. Rudi nézte az öreget, és halkan dúdolta velük "Hiányzik valaki, ebből az utcából". Pár hónapra rá meghalt Jóska bácsi. Elhívtak a temetésre lobogót vinni. Ahogy indultam, 254 �palócföld 94/3 odaszóltam Rudinak, hogy jön-e. Mire ő kurtán csak annyit mondott, hogy otthon se szeret ilyen helyekre járni. Lesz zenekar is a temetésen, próbáltam rábeszélni, de mindhiába. A temető még magasabban feküdt, mint a falu, és a trombitaszó jól behallatszott a faluba. A gyászinduló mellett többször eljátszották Jóska bácsi nótáját a Tegnap sem ragyogott több csillag az égen"-t, és utoljára is evvel búcsúztatták. Egyszer a lobogóhordozó kolléga meglök és a fülembe súgja. Nem a Rudi az ott lenn a mezőn? A libalegelő üres volt, csak egy ember ült a fűbe a biciklije mellett, háttal a temetőnek. Igen, Rudi volt az. Később csak annyit mondott, hogy mikor meghallotta a zenét, nem bírta ki hogy közelebb ne jöjjön, és mégegyszer halkan eldúdolja "Hiányzik valaki ebből az utcából". Lassan vége lett a cukorgyárban a kampánynak. Rudi annyira beilleszkedett az itteni környezetbe, hogy talán haza se ment volna, ha a húga haza nem sírja. Mondogatta többször, hogy azt írja az Amira, mert így hívták, hogy valamilyen munkát is talált számomra, a körülmények is jobbak, meg hát Szarajevó is vár, egyszerűen mennem kell. Rábeszélt, hogy vegyek ki néhány szabadnapot, és most menjek el vele, így biztos, nem té­ vedek el az úton. Elbúcsúzott a szüleimtől, ami nem volt épp olyan egyszerű, és vártam hogy indulunk. Ki­ nézek az udvarra, hogy hol van, hát ő nagyban kezel Foxival. A kutya boldogan adta a pacsi­ kat, hiszen ő tanította meg rá, majd a kezével megborzolta a fejét, és nagynehezen otthagyta. Mivel pénze volt bőven, úgy beszéltük meg, hogy majd menőben Szabadkán vásárol be, mert nagyváros, nagy választék. Szabadkára érve valóban bevásároltunk amit csak jónak lát­ tunk. Mivel a zenészember nemcsak a romantikát szereti, hanem a virágot is, ezért vett egy cserép kaktuszt a hugának. Közben nagy szakértelemmel elmagyarázta, hogy ha a kaktuszt rendesen ápolják, sokáig megvan, és majd otthon kiteszi az utcai ablakba, hogy majd évek múlva is eldicsekedjen az arrajáróknak, hogy ezt még valamikor Szabadkáról hozta. Vonatunk késő este indult, ezért a csomagokat a kaktusszal együtt a megőrzőbe tettük és elmentünk városnézőbe. Mivel már kétszer voltam Szabadkán, megmutattam neki a város ne­ vezetességeit, majd később kimentünk az állomásra, kiszedtük a cuccokat és elindultunk. Jó félúton lehettünk már, valahol Boszniában. Éjszaka volt, az utasok csendben szunyókál­ tak a fülkébe, mikor hirtelen furcsa üvöltésre ébredtünk. Rudi öklével verte saját fejét, és azt kiabálta: jaó kaktusz, jaó kaktusz. Én már ekkor sejtettem, hogy a kaktuszt a megőrzőben fel­ ejtettük, de Rudi nem akart sehogyse belenyugodni. Az utasok még mindig riadtan néztek egymásra és Rudira, mert sehogyse akarták megérteni, hogy miért kell egy sündisznó verágért ekkora felhajtást csinálni. Na mindegy, a kaktusznak már úgyis mortusz, a vonat elrázott bennünket, mert fáradtak voltunk és nem a szomszédból jöttünk. Mielőtt még Szarajevóba értünk volna, Rudi megpróbált velem egy-két muzulmán köszön­ tést, és hogyha hazaérünk, úgy köszönjek. Én egyszer-kétszer elismételtem, majd magabizto­ san intettem, hogy fog ez menni. 255 �palócföld 94/3 Befutottunk Szarajevóba. Látod ez Európa egyik legmodernebb állomása, mondta. Én ezt eddig tudtam, csak látni nem láttam. Lassan haladtunk át az állomáson, hogy jobban szem­ ügyre vehessem, de végül nekivágtunk a városnak. Áthaladtunk a központon, vagyis a beltéren, és befordultunk egy mellékutcába. Rudi gya­ núsan hallgatott, de egyszer megfogta a karomat, és boldog mosollyal rámutatott egy egyeme­ letes sárga bérházra. A száraz kapu bejárat felett egy kopott számtábla még látható volt, a szám 31. Tehát megérkeztünk. Felmentünk az emeletre és beléptünk az előszobába. A földön egy kispárnán egy idősebb asszony ült, törökülésben. Előtte kávé, cigaretta, szintén törökösen szervírozva. Mellette egy tizennyolc év körüli lány, valamilyen bugyogóban, később tudtam meg hogy azt dimijának hívják, és csak az én tiszteletemre vette fel erre az alkalomra. Rudi mondta a magáét, én meg csak nagy bambán annyit mondtam "dobár dán!". Rudi szemrehányóan csak annyit mondott, analfabéta, még ezt se tudtad megjegyezni, és gyorsan bemutatott hugának és anyjának. Ez az a bácskai barátom, akiről már több mint három éve írok és eddig még nem láttatok, és legalább ötször megkérdezte tőlük, hogy mit szólnak hozzám. Rudi, akiből itthon egycsapásra Hajrudin lett, sőt nem is Hajrudin, hanem csak Hakan, va­ lamilyen rövidített formában, elkezdte a csomagokat kipakolni, közben egy marék pénzt any­ jának adott. Mirát a hugát komoly ajándékokkal halmozta el. Nem győztek csodálkozni a sok csomag és pénz láttán, mire ő elmesélte, hogy Vajdaságban az emberek sokat dolgoznak, de jól is élnek, és ezt a cukorgyár is bizonyította, no meg a sok maszek, amiről eddig itthon nem tud­ tak. Még egyszer elsírta a kaktusz történetét, és végül az feledésben merült. Hamarosan nagy sürgés-forgás színhelye lett Rudiék házakörnyéke. Szomszédok, ismerő­ sök jöttek-mentek, közben Rudi nagy szakértelemmel elmesélte a népes seregnek a cukorgyártás tudományát. Estefelé Rudi a még mindig népes seregnek kijelentette, hogy most már Pistával elme­ gyünk a Trbevics hegyre felvonón, mert ő azért jött, hogy országot-világot lásson, mivel na­ gyon kíváncsi természet. A sodronypályára menet elhaladtunk egy mecset mellett. Én lelassultam, majd megálltam, mert ilyent még valóságban nem láttam. A pópa a toronyban épp az Allahhoz kezdett fohász­ kodni. Egy bizonyos irányba fordult, és az egyik tenyerét fél arcára tette, mint mikor nálunk valaki a távolba kiabál, hogy jobban és messzebb hallatszon. Valószínű, hogy még a számat is elejtettem, mert Rudi ingerülten szólt vissza. Gyere már ne tátsd a szád, nem szép az, így megállni és bámészkodni. A túristák általában bámészkodó természetűek, próbáltam magam igazolni. Te, túrista? Mondta némi gúnnyal, és csapott egyet a kezével. Odaértünk a felvonóhoz, ahol megint csak tátott száj lett a vége, mert én azt hittem, hogy közönséges sífelvonó, itt pedig többszemélyes kabinok kúsztak a hegyre, ami majdnem a fel­ 256 �palócföld 94/3 hőket súrolta. Fent gyönyörű táj fogadott bennünket. Sielőktől tarkított hegyoldal, túristaházak, vendég­ lők és környes-körül örökzöld. Nem is csoda, hogy később itt rendeztek meg a téli olimpiát. Elnéztem Rudit, aki a táj szépségét és a nevezetességeket olyan közömbös arckifejezéssel magyarázta, mint mikor mifelénk nézelődik a paraszt az ugarban. Felfigyelt rám, hogy én ezt észrevettem, és próbálta megmagyarázni, hogy ő itt nőtt fel, mint én a nagy síkságon, és lássa ami szép, de annyira nem érdekes, hogy szájtátva nézze. Itt van például Szarajevó város. Világszerte el van ismerve hogy szép és egzotikus, de ő már annyira ismeri, mint a tenyerét. Nincs olyan utca a városban, ahol nem pisáltam volna. Fejezte be idegenvezetői előadását. Végül beesteledett és visszamentünk a felvonóhoz. Az ég be volt borulva, nem volt egy csil­ lag sem. Lent a völgyben a város fényei csillogtak, ezeregy csillagként. Hirtelen felmutattam az égre. Nézd Rudi, fenn egy csillag sincs, és most nézz le. Olyan az egész, mintha megfordult volna az égbolt! Elragadtatva néztem Rudira, aki most is az előbbi arckifejezéssel nézte a tüneményt. Úgyhogy gyorsan befejeztem romantikus bizonygatásaimat. Azért még annyit mondtam halkan, hogyha lenne néhány hulló csillag, talán el is hinné az ember. Gyere már, hadd a fantáziádat, mert lekéssük a felvonót, ami most lefelé megy, ábrándí­ tott ki egyből, és betuszkolt a legközelebbi kabinba. Hazaértünk, megvacsoráztunk és elindultunk a táncra. Elmondta, hogy olyan helyre me­ gyünk, ahol katona kollégákkal is fogunk találkozni. Mentünk a városon keresztül, ahol nap­ pali világosság volt. Az emberek nyüzsögtek az utcákon. Egyszer Rudi hirtelen megállt, és csak lefelé nézett. A vizes úttesten egy átázott kiscica didergett segélykérően, az emberekre nézve. Rudi szemrehányóan csóválta a fejét a járókelőkre, majd gondolkodás nélkül felvette és az első lépcsőházba levitte. Végül megérkeztünk. Már elég sokan voltak, és mi is elvegyültünk a tömegbe. Kitűnő zene­ kar játszott, és ezért hamarosan a színpad közelében találtuk magunkat. Bámultuk a zenekar játékát, mikor valaki nagy kiabálással rontott ránk: Jöttment zenészek, ti írástudatlanok vagytok ehhez a zenekarhoz! Brandó volt az. Gyorsan megöleltük egymást, majd folytatta mondókáját Rudi felé for­ dulva. Hakane, hát ezért hoztad el Pistát erre a hosszú útra, hogy egy harmadrangú zenekart bámultass vele, nemhogy egy szép szarajevói lányt kerestél volna már neki. Rudi rámnézett és csak annyit mondott, hagyd, nem tudja mit beszél. Hogy vannak a vajdasági magyar lányok? - fordult ismét Brandó felém. Csak egyszer eljus­ sak oda, és magabiztosan elkezdte a tenyerét dörzsölni, de Rudi leintette, mielőtt még folytat­ ta volna. Ha nem tudnád, én onnan jövök, neked ott már nincs esélyed. Végül Brandó is látta, hogy itt témát kell váltani, mert egy világot járt emberrel szembe nincs esélye. Rudit régi barátai körülállták, mert volt aki már három éve nem látta, én meg figyeltem a 257 �palócföld 94/3 zenészeket, hogy játsszanak. Közben félfüllel hallottam, hogy Rudi a cukorgyártás technoló­ giáját magyarázza tapasztalatlan barátainak. Azon az éjszakán nem is táncoltunk, mert a bámészkodással voltunk elfoglalva. Ahogy el­ indultunk hazafelé, Brandó megkérdezte, hogy holnap jövünk-e? Miért ne jönnénk, mondta Rudi. Jól van, akkor szólok a többi öregharcosnak is, hogy üdvözölhessék Pistát - harsogta Brandó, és elindultunk hazafelé. Másnap délelőtt egyedül sétáltam a városban. Nem mentem messzire, csak a híres Vászé Miszkin utcával ismerkedtem, és egy időre elmentem a Bascsarsiára, mert közel volt az utcá­ hoz. Annyit értem cl vele, hogy úgy éreztem magam, mintha egy keleti országban lennék. De változatosságnak jó volt. Sokáig nézelődtem a piacon, és lassan elindultam hazafelé, mikor a Miszkin utcán mentem, eszembe jutott, hogy Rudi nem hazudott, mikor az utcáról, annak je­ lentőségéről és szépségéről beszélt. Az utca a régi épületeivel önmagában véve egy ékszerdo­ boz volt. Nem is beszélve arról, hogy a sarki zöldségestől a műköszörűsig minden megtalálható volt, mint a város bevásárló központja, kicsiben. Ahogy hazaértem, Rudi azzal fogadott, hogy estére nem bír velem a táncra eljönni, mert mivel már rég nem volt itthon, akadt más elfoglaltsága. Nagyon sajnálja, de hogy ne egyedül menjek, majd elkísér Amira a huga. Mit tehettem, egy ilyen megbizatásnak eleget kellett ten­ ni. Nemsokára el is indultunk Mirával, és elmentünk ugyanoda, ahol tegnap voltunk, mert ha igaz, akkor engem ott egy népes társaság fog várni. Kisebb népes csoport várt rám, Brandóval az élen, voltak vagy tízen. Természetesen nagy volt az öröm, összeölelkeztünk a többi haverokkal, mire Brandó erélyesen rámszólt, Mirára mutatva. Hát ezt hol szerezted? Tán Vajdaságból hoztad? Magyar lány? Néztek kíváncsian a többiek is. Én is néztem őket, mert csodáltam hogy nem ismerik, ugye mifelénk mindenki is­ mer mindenkit. Végül bemutattam nekik, hogy ez Hajrudin húga, és meg vagyok lepődve, hogy nem ismerik. Mire az egyik megszólalt. Mit gondolsz Pista, hány lakosa lehet Szarajevó­ nak. Éreztem a célzást és nem firtattam tovább a problémát. Úgy néztem, Brandó nem akar az egészbe belenyugodni. Kisvártatva meg is szólalt. Valószínű hogy azért nem láttuk eddig, mert Hakan neked tartogatta. Úgy vettem észre, hogy végülis sikerült zavarba hozniuk, ám hogy el­ vágjam a témát, megfogtam Mira kezét és elkezdtünk táncolni. Jó táncosnak bizonyult, ezért könnyedén táncoltunk a kitűnő zenére. A szünetben Mira megkérdezte tőlem a színpadra mutatva, mit alkudozik Brandó a zene­ kar vezetőjével? Mindig népszerű volt a katonaságnál is, olyan menedzser típus, próbáltam megmagyarázni. Ahogy készülődtünk a következő táncra, megszólalt a bemondó a mikrofonba, a következő szöveggel: A következő dal Pistának szól, a viszontlátás örömére. Érezze jól magát Szarajevó­ ban, partnernőjével... Öreg harcosok! Mira a nagy meglepetéstől csak annyit mondott: Úgy veszem én észre, hogy nemcsak Bran- 258 �palócföld 94/3 dó volt népszerű a katonaságnál. A dal mi lehetett volna más, mint "Glen Müller", egyik világszám, amit a katonaságnál is gyakran muzsikáltunk, és hosszú dobszólóm volt benne, ami a kollégák közt nagy üdvrivalgást váltott ki. Mivel a tánc csak nekünk szólt, nagy lendülettel kezdtünk bele a "rock and roll" különleges mozdulataiba. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátaim lassan kezdenek körülállni és ütemesen tapsolni. Vidáman múlt el az est, de egyszer mégis vége lett. Ahogy a teremből lassan mentünk ki­ felé, az ajtónál már várt ránk a kis csapat. Kimentünk együtt az utcára, és jó ideig elbeszélget­ tünk velük. Mikor elváltunk, Brandóék kórusban kiabáltak utánunk, hogy üdvözöljük a Vaj­ dasági magyar lányokat, ne feledkezz meg az öreg harcosokról, és minél hamarabb gyere Sza­ rajevóba, stb. Ahogy elindultunk, Mira belémkarolt, és azt mondja, hogy nem muszáj nekünk a beltér felé menni, hanem szépen végigmegyünk a Miljack folyó partján, hogy mást is lássak, ha már olyan kíváncsi természet vagyok. A mennybolt már nem volt beborulva, így ott is voltak csillagok, amik a folyó tükrében visszaragyogtak az esti jelenséget bizonyítva, hogy megfordult az égbolt. Végigmentünk a folyóparton, egész a Gavriló Principről elnevezett hídig. Átmentünk a hí­ don, és Mira egy ház falára mutatott, ahol egy táblaféle volt a falon. Az a bizonyos Princip itt ölte meg a trónörököst. Odamentünk, és elolvastam, ami a táblára volt írva. A szöveg lényegé­ ben az volt, amit már az elemiben is tanultunk. Tovább akartam menni, mikor Mira lemutatott a járda szélére. Nézd már meg a lába nyomait is, mert ki tudja, lehet hogy többet nem lesz al­ kalmad erre járni. A gyalogjárda szélén, a betonba, két süllyesztett lábnyom látszott halványan a villany­ fényben, mint mikor valaki frissen esett hóból lép ki. Lehajoltam és sokáig néztem a szomorú történelmi emléket, majd hirtelen beleálltam, és olyan mozdulatot csináltam, mint egy cowboy a vadnyugati filmekben. Mira hirtelen elkapta a kezem, és erőteljesen kirántott a történelmi nyomokból. Mikor kissé elhaladtunk, ingerülten szólt rám. Még szerencse, hogy nem látott senki sem bennünket. Az ilyen emlékeknél nem szoktak hülyéskedni. Elhaladtunk egy darabig, mikor hangos nevetésben törtem ki. Most mi bajod már megint, nézett rám megrökönyödve. A képzelt látomás annyira élethű volt, hogy egy ideig nem tudtam lefordítani Mirának. Hát a dolog lényege az, ha akkor Principet is egy ilyen csinos lány erőteljesen kézenfogta volna, és elrángatta volna a pisztolyával együtt egy valamilyen más irányba, akkor egy fölös­ legesen nagy világégéstől mentette volna meg az emberiséget. Most már Mira váltott fel a ne­ vetésbe. Ő is sokáig nevetett, majd végül így szólt. Hát ez az, ami a Hakannal összeköt benne­ teket. A dús fantázia, mert az van mind a kettőtöknek. Na meg a romantika és a zene, siettem 259 �palócföld 94/3 hozzátenni. Azt ha nem mondod, akkor is tudom, mondta még mindig kacarászva. A Miszkin utca nem volt messze, mert észre se vettük, hogy a nem mindennapi és mégis önfeledt párbeszéd mellett hazaértünk. Másnap elbúcsúztam a családtól, és elindultunk Rudival az állomásra. Alig haladtunk ki az utcára, mikor Mira kiáltott utánunk az emeleti ablakból. Pista, ha valamivel nem voltál meg­ elégedve vagy esetleg nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, úgy elnézést kérünk! Nem az a baj, más baj van, kiáltottam vissza nagy komolyan, és Mira meglepett arcát látva, annyit kiáltottam bele az utca forgatagába: Az a baj, hogy el kell mennem! Mira arca megkönnyebbült, majd vidám nevetés tört ki belőle. Jól elhaladtunk már a ház­ tól, de Mira kacagása sokáig visszhangzott a szűk kis utcában. Az állomásra menet Rudi többször megkérdezte: Most miért hallgatsz? Nem szoktál te ilyen lenni. Nem válaszoltam neki, de végül is előzékenyen rámhagyta, és nem kérdezősködött tovább. Kiértünk az állomásra, megegyeztünk, hogy hosszútávon akinek jobban kedvez a sors, az megy előbb a másikhoz. Elindult a vonatom. Fehér zsebkendőt kerestem zsebeimben, de még feketét se találtam. Szerettem volna kendővel integetni, mert a katonaságnál mikor unatkoztunk, többször beszél­ tünk arról, hogy milyen szép is volt az, mikor a hölgy a távolodó vonatból fehér selyem zseb­ kendővel integetett a gavallérnak. Mivel fáradt és álmos voltam, az utat nagyjából végigaludtam. Meg hát idegen helyen csak nem úgy alszik az ember - szokta anyám ilyen alkalmakkor mondogatni. Éjszaka volt hogy megérkeztem. Utcavilágítás még akkor nem volt a faluban. Csillag se égen, se földön. Harapni lehetett a sötétet. Gyerekkoromba ilyenkor fütyörészve mentem ha­ zafelé, és az utcasarkokat óvatosan jól kikerültem a nagy bátorságtól. Ilyen és ehhez hasonló dolgok jutottak eszembe. A közelmúltra egyszerűen nem akartam gondolni. Erre mifelénk úgy tartják, hogy a jóra csak késve kell gondolni, mikor már idejét múlta, mert a szép csak akkor szép, mikor már nem fáj. Ezt az elvet próbáltam megvalósítani valahogy. Pár nap múlva a városban sétálva vettem egy levelező képeslapot, ami a város Tisza-parti részét ábrázolta. Akkoriban népszerű volt egy szerb táncdal. Magyarul valahogy úgy hangzott, hogy: A fo­ lyó partján egy kis városban. Természetesen Rudi is kedvelte ezt a slágert, és az első mondatot ráírtam a hátlapra szer­ bül. "U malom gradu, pokraj reke." Csak ennyit, semmi töbet. Hadd kínozza a nosztalgia, ha még egyáltalán eszébe jut a Tisza és környéke. Egy hétre rá jött a válasz. A kép Szarajevó óvárosát ábrázolta. Többek közt néhány mecset is látható volt rajta. Egy mondat volt csak magyarul ráírva, ami így hangzott: Messze van a ki­ csi falum, de a tornya mégis ide látszik... Legalább katolikus ünnepekkor, újévkor, igencsak kaptam tőle levelet vagy valamilyen üd260 �palócföld 94/3 vözletet, de tíz évnek el kellett telni, hogy újra találkozzunk. Személygépkocsival jött a család. Feleség és két gyerek. Nagy volt az öröm és kapkodás. Főleg anyám, mert neki készíteni is kellettt. Mikor anyám meglátta Rudi autóját, nevetve csak annyit mondott: A fene egye meg, akkor most már Rudi nem pénztelen? Jót nevetett a társa­ ság, csak a feleségének el kellett magyarázni a történetet, hogy igazából megértse. Rudi, ahogy kinézett az udvarra, örömmel kiáltotta el magát: Foxi-Foxi, az a Foxi él még? És gyorsan eltűnt a gyerekekkel. Egy idő után a felesége kérdezősködött, hogy Rudi és a gye­ rekek hová tűntek, mikor hirtelen nagyot nevetett, és az udvarra mutatott. Az udvaron Rudi Foxit szerbuszoltatta a két gyerekkel. Foxi a farkát csóválta boldogan, hogy tanítómestere öreg napjaira meglátogatta. Nem sokáig voltak, mentek Versecre a többi rokonsághoz. Ahogy kikisértük őket, odaszólt apámnak, hogy Tata, viszontlátásra. A Tata szomorúan annyit mondott: Akkor már a temető­ be gyere. No persze, hogy ezzel megharagította Rudit. Odament apámhoz, és elkezdett neki magyarázni. Tata, nem szeretem, mikor így beszélsz. Emlékszesz, mikor tíz évvel ezelőtt kézi kaszával arattuk a búzát, és én vertem a markot utánad? Leszek én még a te marokverőd, pró­ bálta vigasztalni. Apám csak legyintettt egyet a kezével, és annyit mondott: A kasza is már ré­ góta nyugdíjba van, és azt hiszem ott is marad. Rudi nehézkesen, de mégis beszállt a kocsiba, és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el­ ment a nagy család. Ismét tíz évnek kellett elmúlni, hogy találkozzunk. Egyedül jött, mivel az asszony a gyere­ kekkel van elfoglalva, és ráadásul nem is féltékeny, mondta cinikusan. Ahogy belépett az ud­ varra, az első szava az volt: Tata? Nem emlékszesz, mit mondott akkor? Próbáltam neki vidá­ man magyarázkodni, hogy hátha nem ért meg egyből. De megértette, és csak a fejét csóválta szomorúan: Ej ez a Tata, ez a Tata, ez mindig betartotta azt, amit ígért. Ezt kár volt betartania, tette hozzá, majd ijedten kérdezte: A mama? Az bent van szobájában, valamit csinál, mond­ tam. Látszólag megkönnyebbült, és sietve ment be anyám szobájába. Ahogy beért a szobába, anyám csak apám ágya felé mutatott, és annyit mondott: - A Tata és sírvafakadt. Rudi is elérzékenyült, leült az ágya szélére, és próbálta vigasztalni, ami nem nagyon sikerült, mert igencsak azt ismételte: Hát mindegy Rudikám, most már én vagyok a sorban. Dehogy vagy a sorba Mama, te még soká fogsz mehalni, mondta kitartóan Rudi. Nézz rám, mondja anyám is kitartóan. Már alig van vérem, olyan fehér vagyok, akár a fal. Rudi erre elkezdte saját arcát paskolni, majd folytatta: Látod Mama, én is fehér vagyok, a fehérek épp azért nem halnak meg, mert nincs sok vérük, és nem fogja el őket. Vigasztaljá Rudika, hátha mégis elhiszem, és annyit tett hozzá halkan: Apátok is fehér volt, és mégis meghalt. Elbeszélgettünk egy ideig, majd estefelé bementünk a faluba, és amint rendes emberekhez szokás, először is a kocsmába tértünk be. Lassan léptünk be az ajtón. Ő ment előre, de a kocsmárosné csak észrevette, és örömmel kiáltott fel. Nézzétek a Rudi! - ez semmit sem változott. Leültünk az egyik asztalhoz. A kocsmárosné kiszolgálás közbe folytatta megkezdett mondókáját: Rudi, te tényleg nem öregszesz, csak a konyha kredenc, amit akkor csináltál, mikor elő- 261 �palócföld 94/3 ször itt voltál. Jót nevettek a kocsmában még azok is, akinek semmi köze nem volt az egészhez. Hazaérve anyámtól érzékeny búcsút vett. A kiskapunál mégegyszer visszanézett, és halkan, annyit mondott: A Foxi sincs már. Az utcán megbeszéltük, hogy legközelebb én megyek Szarajevóba, mert a városból azóta világváros lett, és azt látnom kell, bizonygatta. Elbúcsúztunk, a kocsi lassan haladt, a bal keze ki volt nyújtva a kocsi ablakán, míg láttam integetett, pedig most sem volt zsebkendő a kezé­ ben. Hát mindegy, ez a régi szokás nálunk nem vált be. Hamarosan furcsa szelek kezdtek fújni, amik gyorsan viharrá fejlődtek. Fejetetejére állt a világnak egy része, amely részhez sajnos mi is hozzátartozunk. Anyám, aki akkor már fekvőbeteg volt, többször kérdezte tőlem, talán csak nem a háború ütött ki? Mert ha háború van, akkor csak egyenest neki a Tiszának. Én már megértem két há­ borút, tudom milyen szenvedéssel jár, mondogatta halkan. Ez nem háború, ez csak egy kis csetepaté, mint ami máskor is volt, próbáltam a figyelmét elterelni, ami nagyjából sikerült is. Abban az időben én is, mint mások, sűrűbben néztem televíziót, hallgattam rádiót. Egyik alkalommal hallom, hogy Szarajevó egyik utcájában valamilyen gránátféleség robbant a kenyérreváró polgárok közt. Másnap mondja, hogy hol történt. Ismerős név. Nem akartam hinni a fülemnek. Nem is hittem a másik hivatalos bejelentésig, ahol közölték a nézőkkel, hogy az eset a Vásze Miszkin utcában történt, az egyik péküzlet előtt. Normális körülmények közt azt mondaná az ember: "kicsi a világ". Sokáig bámultam a képernyőt értetlenül és bambán. Majd olyan volt az egész, mintha időzített bomba robbant volna... Múltak a napok, hetek, míg egyszer csöng a telefon. Egy halk női hang kifogástalan ma­ gyarsággal beszélt. Azzal kezdte, hogy nem ismerjük egymást, de ő azóta tud rólam, hogy Ru­ dival katonák voltunk. Nehezen akart a lényegre térni, de egyszer csak hirtelen azzal kezdte, hogy bizonyos forrásból tudomásukra jutott, hogy Rudi meghalt. Egy ideje a telefonnak mind a két végén néma csend volt, majd végül megkérdeztem: Hogy történt? Nem tudunk semmit, csak ennyi jutott a tudomásunkra. Csoda még, hogy ez a hír is valamilyen formában eljutott. Még azt elmondta, hogy ne lepődjek meg a váratlan hívásnak, de Rudi egy pár évvel ezelőtt ná­ luk hagyta a telefonszámomat. Illedelmesen elköszönt, és a vonal megszakadt. Ki telefonált? - szólt anyám az ágyból. Na most jött a másik kínos helyzet. Valaki azt te­ lefonálta, hogy Rudi meghalt - próbáltam közömbösen mondani. Jézus Anyám, tán agyonlőtték abban a zűr-zavarban. Gondoltam én hogy ez lesz a vége rimánkodott tovább. Dehogy lőtték agyon, mondtam tanácstalanul. Hát akkor hogy halt meg? Beteg se volt, kérdezősködött tovább. Valamilyen infrakt vagy szélütés. Egyszerűen leesett a bicikliről, mikor dolgozni ment. Nem hallott még ilyent? 262 �palócföld 94/3 Azt hiszem sikerült valahogy meggyőznöm, mert sokáig hallgatott, majd halkan annyit mondott: Pedig azt mondta, a fehérek nem halnak meg olyan könnyen - dehát, olyan sok fajta halál van. Most már biztos én vagyok a sorban. Fejezte be mondókáját. Egy falusi ember, ha nem tud mit kezdeni a rossz kedvével, valószínű, hogy a kocsmába köt ki, ha jó - szintén. A kocsmába érve a kocsmárosnak és néhány embernek, akik az asztalnál ül­ tek, röviden elmondtam a történetet. A biliárdasztalnál néhány középkorú ember játszott. Valószínű meghallották, mert az egyik nagy hangon odaszólt: Mi van Rudival, agyonlőtték vagy mi van vele? Csönd lett egy percig: Nem tudom, mondtam a nagy csendben, az is lehet, hogy természetes halállal halt meg. Az nem lehet, hisz olyan erőteljes volt, nem ivott, nem dohányzott, tudott magára vigyáz­ ni. Erősködött az ember... Pár napon keresztül többen megszólítottak úton-útfélen a történtekről. Ami kellemetlen volt, hogy mindenki a halál oka iránt érdeklődött. Ha tudtam volna, akkor sem lett volna könnyebb, de így még kellemetlenebb volt magyarázkodni. Azóta elmúlt egy kis idő. Anyám is, szerencsére abban a tudatba, hogy ez csak egy kis csete-paté, szép csendben elment egy éjszaka. Hát igen: a fehérek mégis csak elmentek. Valaki csendben, valaki isten tudja, hogy. Most már én is dúdolhatom, hogy "hiányzik valaki ebből- és abból az utcából is". Sok minden változott. A Miszkin utca sem Mira önfeledt kacagásától visszhangzott az utóbbi időben. Princip lábnyomainak is lába kelt, úgy látszik, valaki mégis csak megléptette. Rudi barátomnak sem kell a hegyre felmenni, hogy lenézzen a városra, mert ő már egy ide­ je fentről szemléli az eseményeket. Valószínű, hogy többször lenézett, és az is valószínű, hogy utólag elhitte nekem, hogy a vá­ ros még fényes nappal is egy megfordult égbolt benyomását kelti, mert most már nem hiá­ nyoztak a hulló csillagok. Sőt még villámlott is, iszonyú dörgés mellett. Utóirat Tisztelt szerkesztőség. Mivel nem vagyok értelmiségi, így akadnak hibák a kéziratban, de szeretnék valamilyen formában emléket állítani Szarajevói barátomnak. O. I . 263 �palócföld 94/3 Varga Zoltán Eseményre várakozóban Százötvenedik életévén is túljárt már Szeretett Urunk abban az időben, amikor különféle hírek keltek szárnyra a kastély felől. Hideg, havas, téli estéken repdestek a falu zsuppfödeles kunyhói közt, ilyenkor ütöttek tanyát a vörösen hunyorgó parázs fénye mellett, legtöbbször alig suttogva túl a tűz duruzsolását. Honnan jöttek, kitől eredtek, senki se tudta. És, hogy mi­ ért éppen ezen a télen kaptak lábra, azt se tudta volna senki megmondani. Hiszen ugyanígy terjedhettek volna már előbb is, jó pár évvel korábban, lévén, hogy Szeretett Urunkat évtize­ dek óta senki se látta, legalábbis senki a falubeliek közül - mindössze a kastélybeliektől hallot­ tunk róla néha. Olyanféle híreket, hogy rég nincs idehaza, messze idegen országban tölti a te­ let vagy a nyarat, már ahogy kedve tartja. Nagyokat kártyázik, színésznőkkel szórakozik. Vagy hogy egy ideje újra itthon van, de egész napját a könyveibe temetkezve tölti el. Sokszor még az éjszakákat is. És csakugyan, egy időben világosság szűrődött ki a toronybeli könyv­ társzoba ablakán. Egyszóval Szeretett Urunk hol itthon volt, hol távol a nagyvilágban, éppcsak távozni vagy érkezni nem láttuk soha, állítólag csakis késő este jött vagy ment, mindig olyan­ kor, amikor a falu népe a napi robottól fáradtan már rég az igazak álmát aludta. Semmiképp se Szeretett Urunk láthatatlansága volt tehát az oka a kósza híreknek, ehhez már rég hozzászoktunk, nem is nagyon kívántuk látni, rég megtanultuk már, hogy amit tőle kaphatunk, anélkül is megkaphatjuk, hogy személyesen hozzá fordulunk, adni viszont aligha adhattunk volna neki mást, mint amit a kastélybeliek - Szeretett Urunk számára és nevében amúgy is elvettek tőlünk. Na és az a százötven esztendő, amit Szeretett Urunk az égiek kegyel­ méből megélt, önmagában semmiképp se lehetett még oka a szállongó híreknek, bármennyire ritkaságszámba ment, ha valaki közülünk a faluban megérte a hetvenet..., mert hát istenem, ezek mi voltunk, és ugyan kinek jutott volna eszébe a magunk kurta mércéivel mérni Szeretett Urunk életét. Ha egyszer mindig is tudtuk, hogy az ő világa nagyobbakat lépő, hosszabbakat lélegző, egészen más világ, számunkra elérhetetlen, megismerhetetlen és felfoghatatlan. Ezen­ 264 �palócföld 94/3 kívül pedig, akik utoljára vagy másfél évtizeddel ezelőtt látták, még magasnak, szikárnak, szálfaegyenesnek írták le, olyannak aki nagyszerűen tartja még magát. És mégis, a hírek egyre jöttek, nesztelenül, falhozlapulva surrantak az alkonyi órák csendjében, és éppen mert nem vártuk volna őket, mert semmi okunk se lett volna várni rájuk, azért hittük, hogy kell mögöt­ tük lenni valaminek, ezért látszott lehetségesnek, hogy maguk a kastélybeliek terjesztik titok­ ban őket, hogy a falu népét az eseményre idejében felkészíthessék. Meg hát a reményeink, azok is elhitették velünk ezeket a híreket, mivel ezen a kemény, minden eddiginél didergetőbb és éhkopposabb télen különösen úgy éreztük, okvetlenül történnie kell valaminek; márpedig velünk annál rosszabb ami van, most már úgysem történhet. Ámde félre ne értse senki: Szere­ tett Urunkról volt szó, aki azért volt, hogy szeressük, vagy inkább mi voltunk ezért, és mi, köte­ lességünkhöz híven, szerettük is, éppcsak úgy gondoltuk, azelőtt is volt nekünk Szeretett Urunk a mostani előtt, akit szintén szerettünk, és ezután is lesz, akit úgyszintén szeretni fo­ gunk. Valahol belül, kimondhatatlanul, talán még arra is gondoltunk, hogy jó lenne az elkövet­ kezőt jobban szeretni. Meg talán untuk is egy kicsit, hogy mindig ugyanaz a Szeretett Urunk legyen. Hogy már a nagyapáink is csak a mostanira emlékezhetnek, de még a dédapáink is, ha élnének, ők se tudnának más Szeretett Urunkra visszagondolni. És ha már ők nem érhették meg, legalább mi legyünk egyszer tanúi valami változásnak. Mert olyan babona is járta, hogy szerencsés az a nemzedék, amelynek megadatott, hogy a z "úrváltozást" átélje. Szerettünk vol­ na szerencsés nemzedék lenni. Így jött el az olvadás, a vizeket árasztó tavasz, szakadatlan és fokozódó várakozásban. Annyira, hogy amikor Bokor, a kövér intéző odavetette nekünk azt a néhány szót, eszünkbe se jutott, hogy nem az az esemény érkezett el, amire várakozunk. Kedves ember volt ez a Bokor, ő volt az egyetlen a kastélybeliek közül, aki olykor mást is mondott, mint hogy ezt vagy azt te­ gyük, ide vagy oda menjünk, vagy hogy mit kell a kastélyba vinni. Néhanapján még köszönt is, ha jókedvében volt. Egyébként, mint mindig, most se kérdeztünk tőle semmit, amikor a bricskáját körülálltuk. Legfeljebb a szemünkkel csupán. Erre válaszolhatott, amikor előbb elgon­ dolkozva nézett ránk, majd amúgy jóváhagyólag mondta: - Hát igen, emberek, most már csak órák kérdése. - Aztán már indulni is akart. De mielőtt a lovak közé cserdített volna, megje­ gyezte még: - Legjobb lenne, ha feljönnének. Az erkélyhez, a torony alá. Ott aztán rögtön mindent megtudnak. - Ezután rántott csak a gyeplőn, de akkorát, hogy a közelében állókat híg latyakkal fröcskölte be. Nagyon komolynak látszott, különben, legalábbis akkor valamennyi­ en ilyennek láttuk, és talán csak most emlékszem rá úgy, mintha szomorú tekintete ellenére a bajusza alatt mosolygott volna. Semmi kétség hát, elérkezett a régvárt pillanat. Ezzel eredtünk útnak szinte mindannyian a kastély felé. Ólomszürke ég alatt, szitáló esőben, térdig érő, cuppogó sárban. Lehetséges, hogy ez a tompa, seszínű, mindent átáztató idő még külön is oka volt, hogy egyetlen saratdagasztó nyájként indultunk el a dombon fölfelé. Mert kinn a földeken amúgy se dolgozhattunk volna, bár az is lehet, hogy ragyogó napsütésben is valamennyien a toronyhoz megyünk. Ha­ 265 �palócföld 94/3 csak vissza nem kergetnek a földekre bennünket, szép időben bizonyára így is történt volna, azaz, hogy akkor talán Bokor intézőnek se jut eszébe minket a kastély közelébe invitálni. Ám akárhogy legyen is, ez volt az igazi, ez a vigasztalanul és gyászosan borult égbolt: kicsit talán éppen neki hittünk, miatta bíztunk a változásban. Meglehet, úgy gondoltuk, egy olyan hatal­ mas úr, amilyen a mi Szeretett Urunk, ha egyszer elköltözik közülünk, hát az gyászfátyolt boríttat az égre és magát a felhőkkel is megsirattatja. Talán csakugyan gondoltunk is ilyesmit, ha ugyan egyáltalán tudtunk gondolkodni, annyira beleszédültünk a reményeinkbe. Ahelyett, hogy idejében gyanút fogunk, akár még az átázottan várakozókat forró mézespálinkával kínálgató kastélybeli cselédek sunyin nyájas ábrázatától is megsejtve, hogy itt valami nagy kibabrálás van készülőben. Csakhát mi a nagyfene reménykedésünkben még ezt is a magunk ja­ vára magyaráztuk, valahogy úgy, hogy még ezek a tányérnyalók is azért nem gyűrhetik le egé­ szen jókedvüket, mert titokban ők is új Szeretett Urat szeretnének szeretni már. Vagyis, úgy szép csendben ők is ugyanabban reménykednek, amiben mi reménykedünk. Pedig hát, iste­ nem, mitón reménykedhettünk? Szeretett Urunk megszámlálhatatlan fiai meg egész rokonsá­ ga közül egy teremtett lelket se ismertünk, nemhogy azt tudhattuk volna, hogy akitől sorsunk ezután függ majd, mit is várhatunk. Csak, amikor a tiszttartó úr az erkélyen megjelent, kezd­ tük érezni, hogy valami még sincs rendjén. Mert hogy igencsak szélesen mosolyogva, majd­ nem huncutul tekintett le ránk, méghozzá éppen ő, a tiszttartó úr, aki máskor mindig majd ke­ resztül döfött bennünket a vasvillaszemével, és éppen most, amikor úgy illett volna, hogy bá­ natos arcot vágjon. Mielőtt szóra nyitja a száját, hogy emberek... és ekkor már olyan csendben voltunk, hogy még a parányi, láthatatlanul szitáló esőcseppek hangját is hallani lehetett, így ebben a csendben hallottuk, hogy emberek, halljátok az örömhírt, Szeretett Urunk legújabb ifjú felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet. Aztán, hogy köszöntsük Szeretett Urun­ kat, és kiáltsuk egymás után háromszor, hogy éljen, éljen, éljen. Mi meg úgy ahogy kellett, ki­ áltottuk is, éljen, éljen, éljen, de amikor megjelent az erkélyen egy főkötős nőszemély és ma­ gasra tartotta a porontyot, alig néztünk rá az esőcsöppeken meg a dühös könnyeinket át, aztán már fordultunk is meg és mentünk lefelé, görnyedten reményvesztetten, ázott ürgékként. Közeledve a faluhoz, egészen nekikeseredett, kövér cseppekben szakadt ránk az áldás. El­ választhatatlan komámmal, Hajdina Jóskával kissé távolabb kerültünk a többiektől. - Mondd, te hiszed ezt? - kérdezte. -M it? - Hát ezt, a kutyaúristenit. Hogy ez még gyereket is tudjon csinálni? - Hát... Így mondták. Te tán nem hiszed? - Hát én nem. Mert ha igen, akkor... - Mi van akkor? Csinálta vagy csináltatta, neked ez mindegy is lehet. - Márpedig nekem nem mindegy. Mert az nem lehet, hogy ő... az aztán nem lehet. - Minden lehet, egykomám, minden lehet. Még az is, hogy nem is ő csináltatta, hanem csi­ náltatták. 266 �palócföld 94/3 - Kik? - nézett rám. - Azok - böktem hátra a kastély felé. - De hát mért? Mért, az istenfáját?! - Hogy ne reménykedjünk, érted, hogy ne reménykedjünk. Nem kérdezett többet. De aztán az öklét kezdte rázni az ég felé: - Hogy az isten rogyassza rájuk... - Hosszan káromkodott, sehogyse tudtam elcsitítani. Pár nap múlva találtak rá a kenderáztató közelében. Nem tudom, ki mondhatott valamit beszélgetésünkről a kastélybeliek előtt. Bárki lehetett, én is lehettem. Temetését már nem vár­ tam meg, koromsötét éjszaka hagytam ott a kastély környékét. Szeretett Urunkról azóta se hallottam semmit. Él-e, hal-e, nem tudom, de könnyen megle­ het, hogy máig is jó egészségben tartotta meg az ég. Szeretett Uraink sokáig élnek. Drozsnyik István : Elveszített könyörület III. 267 �műhely Takács György "nyujcs kezet Mária..." Erdély végén, Csíkszék keleti felében, a Keleti-Kárpátok középső szakaszának olykor több mint másfélezer méteres, égre törő bércei között, a Moldva felé igyekvő Tatros folyócska, s a belefutó kisebb-nagyobb patakok völgyeiben él a magyarság egyik gyakran elfeledett, mind­ máig sok szükséget szenvedő tagja: a gyimesi csángóság. Sokat vitatott nevük magyarázatát így hagyja ránk útleírásában Teleki Domokos: "Gyémes-lunkai Lakosokat a Tsíkiak Tsángóknak nevezik: lehet, hogy ez a Nevezet onnan jön, mi­ vel ők vándorló Emberek és Lak helyeket gyakran el hagyták: az a szó Tsángó pedig olyan érte­ lemben vétetik, mint kóborló, vándorló." (Balassa Iván: A határainkon túli magyarok nép­ rajza, Gondolat, Bp. 1989. 221.o.) A fenyegető veszedelmek, a katonaság, a bírói ítélet, a túlságosan magas dézsma, vagy ép­ pen az éhínség és az áldozataikat gyakran ezerszámra szedő járványok elől "elcsángáló" csíki, kászoni és gyergyói székelyek valószínűleg a 17. század utóján jelentek meg a Gyimes-völgyének rengetegeiben. A tatárok utolsó, 1694-es betörésének krónikásai - akik pontos képet fes­ tenek Csíkszék pusztulásáról - nem említik ugyan, hogy a Gyimesi-szoroson átvonuló ellensé­ ges sereg valamit is elpusztított, vagy zsákmányolt volna (vö. Antal Imre: Gyimesi Krónika, Európa-Kriterion, 1992. 11.o.!), ez azonban csak azt teszi valószínűvé, hogy ekkor még a völgyben nagyobb, összefüggő települések nem voltak, kisebb, szórványosan elhelyezkedő te­ lepek azonban lehettek. Ugyanezek a feljegyzések említenek egy Ambrus nevű foglyot, aki megszökvén a tatároktól, hogy újra fogságba ne essen, a Gyimes egyik eldugott patakában te­ lepedett le, amiért is mind maga, mind pedig utódai a Rab megkülönböztető nevet kapták, amit a mai napig is több család visel a Gyimes-völgyében. (vö. Antal, ih.!) 268 �palócföld 94/3 A "kőből rakott" gyimesi hegyek között megtelepedett székelység azután - lassan kisszámú oláhsággal is kiegészülve - hol apránként, hol pedig ugrásszerű gyorsasággal gyarapodva, be­ népesítette a területet, (vö. Antal!) Hirtelen gyarapodás volt jellemző mindazokra az eszten­ dőkre, amelyekben valamilyen különleges sorscsapás érte a környező vidéken lakó székelységet, mint például 1717 és 1719 között, amikor a hosszan tartó aszály okozta éhínség miatt nagy részük elhagyta eredeti lakóhelyét, s más vidékekre, a Havasalföldre, Moldvába és az ak­ kor már meglévő, egyre gyarapodó gyimesi csángó telepekre költözött, (vö. Antal, 15.o.; Imre István-Pataki József: Kászonszéki krónika 1650- 1750 . Európa-Kriterion, 1992 . 18.o.; Mikecs László: Csángók, Optimum, Bp. 1989. 123. o.; Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza, Kriterion, Bukarest, 1982. 193.o.!) Az újabb és újabb bevándorlókkal is szaporodó népesség ekkoriban már nagyobb, össze­ függő telepeket alkot. Erre enged következtetni g ró f Teleki Jó zsef egyik feljegyzése, mely szerint 1799-ben a Gyimesi-szorosnál "minden héten esik... hetivásár". (Antal, 24.o.) Az 1860-as évek állapotáról Orbán Balázs tudósít "A Székelyföld leírása" című monumentális művében: "...Csík falvai túlnépességének szegényebb része oly nagy mérvben húzódik ide, hogy völgyeiben is, hol e század elején alig volt egy-két ház, most már 50-60 lak emelkedik. Minden ily kis falu új meg új gyarmatokat bocsát ki, melyek mind több tért fognak fel a vadon új irtványaiban." (im. Helikon Bp. 1982. II. 77-78.0.) A Gyimes-völgyének három nagy községében, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon és Gyimesbükkön 1930-ban már több, mint 13.000 ember élt. (Antal, 42.o.) Népművészetüket, zenéjüket, szokásaikat a századunkban megindult rendszeres néprajzi gyűjtések révén megle­ hetősen jól ismerjük. Vannak azonban olyan falvak is, amelyekről szinte alig, vagy éppenséggel semmit sem le­ het hallani. Ilyen kicsiny, csángómagyarok által lakott falucskák Kostelek (Coşnea), Gyepece (Pajiştea) és Magyarcsügés (Câdâreş ti), amelyek a Moldva felé eső részen, Palánka, illetve Ágas mellett, a völgytől délre, mintegy 1000-1200 méteres magasságban, a hegyekben húzód­ nak meg. Eredetileg szerencsésebb sorsú társaikhoz hasonlóan Csíkszékhez tartoztak, 1940- ♦ A z esetleges félreértések elkerülése végett fontosnak tartom elmondani, hogy az "oláh" elnevezés használata ezen a helyen két szempontból is indokolt. Egyfelől azért, mert ebben az időszakban a ma "román"-nak nevezett nép még önmagát is "vlach"-nak titulálja, másrészt pedig azért, mert az "oláh" /vlach/ név nem egyszerűen népnév, ha­ nem gyűjtőnév, amelyet a Kárpátok egész területén, a lejtőkön és gerinceken pásztorkodó népelemekre alkalmaz­ nak. /Vö. Mikó Imre : Keleti kereszténység, keleti egyházak, Szent István Társulat, Bp. 1971 .4 1 6 .0 .!/ "Oláh" helyett "román"-ról beszélni a 19. század előtt, történetietlen felfogásra vall. (1794-ben II.Lipóthoz politikai [stb.]egyenjogúsításuk érdekében felterjesztett kérelmük a "Supplex Libellus Valachorum Transsylvaniensium" bizonysága sze­ rint önmegnevezésként maguk is a valach nevet használják. - a Szerk.) 269 �palócföld 94/3 től 1944-ig, a "magyar világban" a határ innenső felén álltak, mára azonban közigazgatásilag Bákó (Bacâu) megyéhez rendelték őket. E falvak eredetükben, hagyományaikban, minden ízükben a székelységhez és a gyimesi te­ lepekhez kötődnek. A Magyarcsügésen élő, megcsendesült tréfájú öreg, a nyolcvanhét eszten­ dős Kádár Imre bácsi így emlékezik családja és faluja múltjáról: "Csicsóból Kádár Illés jött vót legelőbb bé ide. Osztá’ ő alapította itt meg a Kádár családot. Tölle származtak vót. Osztá’ vót neki es egy fia, Péter, vót egy Gyuri, Péternek egy fia, Gyuri, s osztá' Gyurinak vót egy fia, édesapám, Vaszi, Kádár Vaszi. Osztá’ én maradtam, Kádár Imre. Me’ édesapámnak sok gyer­ mekik vót, osztá’ azok megholtak mind, egyedül maradtam meg." Róluk nyerte román nevét (Câdâreşti) a falu. Az eredeti elnevezés (Csügés) alapjául a tele­ pülést alapítók által fellelt rengeteg állati csont, széthordott végtag (csüg) szolgált, amint azt Gábor E m il, Imre bácsiék szomszédjának vendégszerető házában egy sötét, esős őszi estén megtudtuk. Gyepece neve önmagáért beszél - aki nem hiszi, járjon utána - Kostelek pedig egy, a faluban máig meglévő telekről, karámról nyerte nevét, ebben a karámban - nehéz lenne ki nem találni - kosokat tartottak. A falvak népe eredetileg római katolikus vallású volt, ám túl messze csángálván eredeti egyházi kötelékeiből kiszakadt. A hegyek között pap még hosszú ideig nem volt, a legközelebb eső völgyekben pedig akkorra már jobbára az I. Lipót által kiadott k é t"Diploma Leopoldianum" (1691. és 1701.) (vö. Dr. Gyárfás Elemér: A z erdélyi románok uniója s a román görög katholikus egyházi szervezet kifejlődése, Dicsőszentmárton, 1925. 12. és 16. o.!) révén görög katolikusokká vedlett oláhok tartották istentiszteleteiket. Valószínűleg ezért lett Csügés, Gyepece és Kostelek népe is görög katolikussá, bár nem kizárható, hogy néhányan közülük már régebben orthodoxok voltak, (vö. pl. Mikó im. 446-447.0.!) Az 1940-es évek végén Románia megszüntette a görög katolikus egyházat, mondván, hogy minden görög katolikus eredetileg az ősi orthodox valláson volt, csak az osztrákok és a magya­ rok románellenes erőszaka tette őket katolikusokká. Kostelek és Magyarcsügés lakossága ép­ pen ezekben az években építette fel régóta vágyott templomát, amit azonnal lefoglaltak a győ­ zedelmes orthodoxia nevében, s erősen javasolták a falvak népének is a "visszatérést". Egye­ sek kilátástalanságukban, mások talán számításból vagy meggyőződésből a keleti egyházba "avanzsáltak", sokan azonban visszatértek eredeti katolikus hitükre, s összeszorított fogakkal nekiláttak felépíteni az új templomot. A helyszínen járva bárki könnyen ellenőrizheti ezt az állítást, elegendő a néhány évnyi eltéréssel épült templomokat összevetni - a látvány önmagá­ ért beszél. Ugyanazok a kezek, ugyanazokkal a szerszámokkal vágták ki, munkálták meg, rót­ ták össze az orthodox és a római katolikus templom falait alkotó fákat. A vallások háborúja által kettéosztott lakosságot azonban még mindig összefűzi a "régi öregek" által rájuk testált hagyomány, az archaikus imák, a ráolvasások, hitük régi mondái­ nak, meséinek, történeteinek egymástól elválaszthatatlan, milliónyi szála. Nincs olyan ember, asszony, fiúcska vagy "cefre" leányka, aki ne tudna belőlük egész csokorra valót, s ne monda­ 270 �palócföld 94/3 ná el "tiszta jó szívvel" az arra érdemesnek bizonyult idegennek. Kosteleken járva, Dsupin Pali furulyás barátommal éppen egy önmaga és apja mogorvasága miatt a "Kutyaláb" "díszítő jelzőt" elnyert embertől jövet találkoztunk VrencsánAnna nénivel, aki gyermekei konyhájá­ ban többek között a következő imádságot mondta el nekünk: "Immár már beestélledett..." Immár már beestélledett. Kérünk Teremtőm Tégedet, Hozzánk kegyelmességedet, mutasd szokott őrzésedet! Rossz álmok elvesszenek, rut látások távol essenek! Engedd ezt nékünk Atya, Fiú fölségesen, Szentlélekkel egyetemben, élvén örök dicsőségbe’, tartsál meg vigyázásunkban! Rossz álmok elvesszenek, rut látások távol essenek! Amment. Vrencsán Anna néni emlékei partján ülve Anna néni minden szava évszázados em­ lékezet és gyakorlat gyümölcse, hiszen, mint mondotta: "Ezeket az imádságokat tanúltam nagyanyámtó’, Galaci Boriskától." Arra, hogy nagyanyja mikor halt meg, csak annyit tudott válaszolni: "Régen." Ehhez hasonló, vagy ezzel megegyező imádságok több gyűjteményes kötetben is ta­ lálhatóak (pl. Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék, Magvető, Bp. 1976. 177. és 269.0.; Harangozó Imre: "Anyám, Anyám, Szép Szűz Máriám.." Újkígyós, 1992.50.o.), de hallható is egy igen hasonló moldvai válto­ zat Kallós Zoltán "Uram, irgalmazz nékünk" című lemezén, illetve kazettáján (B. oldal 5/a.). Az ima első sora szoros rokonságot mutat az 1719. és 1902. között tizenhét kiadást 271 �palócföld 94/3 megért ún."Aranykoronakönyv" "Te lucis ante terminum,..." kezdetű esti himnuszával, (vö. Er­ délyi im. 339.o.!) Az imádság 5-6. sorában felbukkanó, majd utolsó részében nyomatékosító jelleggel megismételt"Rossz álmok elvesszenek,/ rut látások távol essenek! " a bajelhárító elintések tipikus példájaként szoros kapcsolatban áll a ráolvasásokkal, illetve az ún. "hiedelem­ mondák" ártó hatalmak (gonosz, lüdérc, szépasszonyok) eltávolítását leíró részeiben található "eltiltásokkal". Az éjszaka, a sötétség fenyegető erőivel veszi fel a harcot az "esti ima" különböző változa­ tainak elmondója is. Az archaikus, tehát nem egyházi, liturgikus, hanem saját, otthoni hasz­ nálatra a nép körében kialakult imádságok közül ez talán a legszélesebb körben ismert és mon­ dott fajta. Mind Kosteleken, mind Gyepecén és Csügésen sok, személyhez kapcsolódó válto­ zatával találkoztam, valahányszor ott jártam. A számtalan, különféle módon elmondott esti imából számomra az egyik legkedvesebb az, amit magyarcsügési aprócska konyhájában vet­ tünk fel "Kicsi" Andrisnétó l társam mal, Szabó Noémivel: "Én lefekszem kiságyamba..." Én lefekszem kiságyamba, minden testi koporsómba. Álom ingem meg ne csaljon, gonosz töllem távol járjon! Angyal ingem ugy őröjzön, szent keresztvei megjegyejzen! Mária nyugisson, Jézus Krisztus ebregessen! Szép piros hajnal hasada, nyújcs kezet Mária, nyiccs kaput angyal, hogy mehessünk bé az örök dicsőségbe! Ámen. nyugisson = nyugtasson ebregessen = ébresztgessen Hasonló imádságok az egész magyar nyelvterületről ismeretesek (vö. Erdélyi im. 178,207, 224, 247, 317, 341,427, 480, 489.o.; Harangozó, 32, 34, 35, 6 3 ,66.o.; Polner Zoltán:Arany fá n a k arany ágán, Békéscsabai Megyei Könyvtár kiadása, én. 5, 11, 13. és 15.sz. ima; Salamon Anikó. Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák, Helikon, Bp. 1987. 214, 215, 225.o.!) 272 �palócföld 94/3 A 3-4. sorban az előzőekben említettekhez hasonló elintő felszólítás az angyal, Mária és Jézus Krisztus óvó védelmének segítségül hívásával egészül ki. Hasonlóképpen könyörög a sö­ tétség erői ellen védelemért a Thewrewk Codex egyik részlete: "...rekessz ki minden nyavalyás fertelmeket én elmémből, és testemből, szabadíts meg engemet én édes uram pokolbeli Sátán­ nak minden bántásából... kik halálra keresik én lelkemet... és mikoron ki akarsz ez szegény testből venni, ne jöjjenek én elémbe az örök sötétségnek veszedelmei, ne árthassanak énne­ kem.." (Thewrewk C ./1531. k./ in. Nyelvemléktár I I . Régi magyar codexek és nyomtatvá­ nyok. Bp. 1874. 330.o.) Mária és a hajnal együttes említése a középkori himnuszok Szűz M áriát "stella maris"-, "stella m a t u t i n a "-, stella splendens"- és "aurora l u c i d i s s i m a " -kéntpaosztrofáló fényszim­ bolikájára emlékeztet. A "Csíki kalastromban" 1676-ban Kájoni János által kibocsátott "Cantionale Catholicum"-ban található "MAS AZONROL" szóló ének szintén így szólítja meg Máriát: "OH fel-kelö fényes nappal,/ Tündöklő szép piros hajnal,/ Drágalátos Szüz MA­ RIA." (Domokos Pál Péter: "...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Szent István Társulat, Bp. 1979.213.0.) Álom és látomás határán mozogva tudósít a megtapasztalt világról egy igen réginek tűnő ima, amelyet az elmúlt év decemberében vettem fel Kosteleken Tankó Mihálytól, aki ezt az imádságot is, mint annyi mindent, "tudós asszony" hírében álló édesanyjától tanulta. Az ima elmondásakor az élete teljében lévő kemény, erős ember furcsán átlényegült: előrehajolva, különös zeneiséggel, lassan kántálva mondta el az Úrjézusról szóló látomás képeit: "Látom az Úrjézust..." Látom a z Úrjézust, Paradicsom kertyibe, szent arany a székibe, térgyig vérbe, könyökig könnyübe. Odamene Szent Lukácsi, kérdi: 'Mit sírsz, Jézus?’ ’Világira, hogy ne sírjak, mikor a zsidók megfogtak, megkötöztettek, taknyikval, nyálikval rútitnak, vaskesztyükvel csappodnak, vas ostorokval ostoroznak, töviskoronával koronáztatnak, keresztfára fesziték kezemet, lábomot nagy fejes szögekvel. 273 �palócföld 94/3 Jőj el Szent Lukácsi, mongyélista te fekete fődedre! Hirdesd az én koronaviselósemet, hogy aki elmondja pénteken, szombaton, háromszor naphalat után, még a legküssebb bukuját sem hagyják bünbe!’ Amment. mongyélista = evangélista naphalat = naphaladta, napnyugta buku = bog, íz, tag, rész A Tankó Mihály által elmondott ima az úgynevezet "pénteki ima" egyik ritkán előforduló változata. A pénteki ima, amint később látni fogjuk, az Úrjézus imája, s ez összes változatai közül talán éppen ebből és a szövegükben hozzá közel álló változatokból világlik ki leginkább. Hasonló imák Uzonkáról (Háromszék), Bogdánfalváról és Szabófalváról (Moldva), Buko­ vinából, Tolnából és a felvidéki Udvardról találhatóak Erdélyi Zsuzsanna gyűjtésében. (Erdé­ lyi im. 466,503. és 505., 476. és 477., 470,468.0.) Az imádság végén található felszólítás ("Hirdesd az én koronaviselésemet..") párhuzam­ ba hozható a Máté evangéliumában olvasható ún. "missziósparancs"-csal (Mt.28,19.). A zá­ rómondat egyértelműen az ima érdemszerző jellegére utal. Az imazáradékokkal kapcsolatos elképzeléseket a későbbiek során érintjük. Kostelekből egy kis erdei ösvényen szűk óra alatt átmehet az ember Gyepecére. A fenyves­ ből az irtásra érve csakhamar feltűnnek az aprócska falu házai. Beérve közéjük alig néhány lé­ pést kell tennünk Fekete Róza néni kapujáig. Ez a néhány lépés azonban korántsem veszélyte­ len, különös tekintettel a falu szélső házában lakó, régi jó ismerős Kászoni Fekete Tamás bá­ csira és feleségére, Márika nénire, akiknek vendégszeretete, jólirányzott ételekkel és italokkal társulva órákra képes megbénítani a "néprajzi gyűjtések" odatévedő apostolait. Szorgalmasan elfogyasztva mindent, nadrágszíjnak feszülő hassal aztán mégiscsak eljuthat a meggyötört "gyűjtő" Róza néni portájára. Fekete Róza néni imádságos asszony. Nem csupán a szüleitől, nagyszüleitől örökölt imákat ismeri, de füzetekbe írva gyűjti is a valahol hallott szent szövege­ ket. Sokat emlékezetből is tud. Az itt következő szép régi imádságot egy gyönyörű, szikrázó té­ li nap délelőttjén olvasta fel nekünk, konyhájában ülve: "Ima a drága Urjézushoz" Ó, mért sirsz názáretbeli Jézus Krisztus szent siralmas székedben, szent siralmas kertedben, szent áldott arany hajad leeresztve, 274 �palócföld 94/3 térdig vérbe, könyökig könnybe? Ó, hogyne sirnék, amikor a zsidóknál el vagyok végezve, keresztfára függesztve. A két karom két vasszeggel, a két lábam egy vasszeggel. Tövissel megkoronáztatva. Az örök mindenható Uristen, Ki a kevélyeket megalázod, az elnyomottakat ujra feltámasztod, nyujtsd ki a védelmező karodot és a Te irgalmasságodot, hogy mindenkor győzedelmet vehesünk a Te királyi széked előtt! Az én házam. Ez az ima az előzőhöz hasonlóan a pénteki ima típusához áll legközelebb. A pénteki ima amelynek különböző változatait a most követ­ kezőkben bemutatom - Erdélyi Zsuzsanna felismerése szerint tulajdonképpen Jézus imája, amely az Úr imája (Miatyánk) és Má­ ria imádsága (Üdvözlégy) mellett megjelenve fontos hiányt pótol a népi mentalitás számára. Ugyanis "a Miatyánk és az Üdvözlégy mellől hiányzott a hivatalosan is általános érvényű Jézus-ima. A Hiszekegy - jóllehet Jézus a fő­ hőse - más funkciót töltött be. (...) A nép vi­ szont a szenvedést megjelenítő Jézus részére is igényelt imádságot, egyszersmind az AtyaAnya-Fiú hármasságtudat szövegi megjelení­ tésére is vágyott." (Erdélyi im. 368.o.) Róza néni imája a pénteki ima általános felépítésétől (lírai jellegű bevezető szakasz epikus jellegű középszakasz (Jézus Krisztus halálának sűrített, passiószerű közlésével) záradék, vö. Erdélyi im. 56.o.!) elsősorban a kezdőszakasz és az ima elmondása által el­ nyerhető érdemeket felsoroló, ún. "záradék" Fekete Róza gyepcei konyhájában. 275 �palócföld 94/3 (vö. Erdélyi Zsuzsanna: A z archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In: Erdé­ lyi Zsuzsanna(szerk)Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásoság köréből. Szent István Társulat, Bp. 1991. 51-143.o.) hiányában különbözik. Utóbbira frappáns választ ad az utolsó sor, amely egyben egy másik típusú imádság ("Az én házam Szent Antal...") kezdőso­ ra is. Az "I ma a drága Urjézushoz" ezek szerint eredetileg ebben az imában folytatódott, csak a lejegyzés során a további részek - így a záróformula is - lemaradtak. Jézus Krisztus leeresztett "szent áldott arany" haja nem csupán a bánat, a gyász jele, ennél mélyebb szimbolikus értelemmel is rendelkezik: az "Áldott N ap", a "Szent Nap" keresztény megfelelője, az "Igazság Napja" (Sol Iustitiae), a "GyőzhetetlenNap" (Sol Invictus) "leszentülését", önkéntes áldozatként értünk felajánlott kereszthalálát fogalmazza meg gyönyörű ké­ pi szimbolikával. A Róza néni által elmondott imádság változatait megtalálhatjuk Erdélyi Zsuzsanna gyűj­ tésében (Erdélyi 1976.353,356,359,372,386,464,466,470,472,473,476,477,482.o.) Az utolsó sor akár a következő ima valamelyik változatának kezdősora is lehetne: "Angyalok csenditének..." Angyalok csenditének, arany szóval értekeznek, erejszen bé lélek! Nem eresztlek. Az én házam Szent Antal, négy szegibe négy angyal, közepibe egy aranyszék, azon sír Asszonyunk Szép Szűz Mária. Odamenyen Szent Lukács evángélista, s azt kérdi: ’Mért sírsz Asszonyunk Szép Szüz Mária?' ’Hogyne sírnék, mikor az én Áldott Szerelmes Szent Fiam odavan, térgyig a vérbe, könyökig a könnyübe,’ ’Hova jártál Áldott Szerelmes Szent Fiam?’ ’Én eljártam fekete fődre, főd szinyire. Ott a zsidók két napig üldöztek, harmadik nap megfogtak, vaskesztyűkvel fogdostak, vasveszőkvel verdestek, rusnyán töpdöstek a Te áldott szent nevedér’. 276 �palócföld 94/3 Hirdessed a Te áldott szent nevedet, ugy mind aki minden pénteken írva-írja, küdve-küdik, de nem is küdik, hanem viszik az ők bűnös lelkek a Mennyországba, ugy mind a mai szent, szent született gyermeke olyan, Amen. töpdöstek = köpdöstek Ezt a nyönyörű imádságot jó két évvel eze­ lőtt vettük fel Kosteleken Gyuri Virág nénitől, akit falujában sokan tudós asszonynak tarta­ nak. Tud is, méghozzá sokat. Sok régi imát, rá­ olvasást, s mindenféle történeteket. A környé­ ken eddig egyedül tőle hallottam teljes ráolva­ sást kígyómarásra románul és magyarul is. Ezzel a ráolvasással a kígyómarás nyomtala­ nul eltávolítható. Saját bevallása szerint "kapitányos fehérnép". Múlhatatlan szenvedél­ lyel, fáradhatatlanul meséli a "régi öregek"-től hallott és saját maga által átélt történeteit bo­ szorkányokról, szépasszonyokról, kántérosokról, varasbékáról, váltott gyermekről, lüdércről, rekegőről, ördögről, olyan szuggesztív erővel, hogy amikor évekkel ezelőtt először jártunk nála Szabó Noémivel, az estébe nyúló Gyuri Virág néni látogatás után a szemközti szomszéd Imre Demeterékhez hazaérve alig mertünk nyugo­ vóra térni, s később szégyenszemre kénytelenek voltunk bevallani egymásnak, milyen ször­ nyűségeseket álmodtunk aznap éjjel mindketten Virág néni történeteinek hatására. Az itt idézett ima már szinte teljes egészében pénteki imádságnak tekinthető. Különös fi­ gyelmet érdemel az 5-8. sor. Szent Antalon az imádságokban Páduai Szt. Antal (Kr.u. 11951231.) értendő, szemben a ráolvasásokban helyenként felbukkanó Remete (vagy Nagy) Szt. Antallal (Kr.u. 260.k.-365). Erre utal egy klézsei ima Kallós Zoltán gyűjtéséből, amelyben "Páduai Szent Antalnak szent háza.." szerepel (Erdélyi 1976.512.o.), illetve egy tolnai "Szent* * kantérosok : az állatok tejét elvevő asszonyok, boszorkányok; varasbéka : varangyosbéka; rekegő : az embereket hangjával ijesztgető kirekesztett lélek gyimesi neve. 277 �palócföld 94/3 Antal tüze" ellen való ráolvasás, amelynek "Ereggy el az erdőkre,/ Ott a vad oroszlányoknak gyenge szüviket szorícsd el, piros vérüket ott idd meg!" részletében szereplő oroszlánok legen­ dája szerint Remete Szt. Antalra utalnak, (vö. Erdélyi im. 112. és 115.o.!) A ház "négy szegiben" lévő"négy angyal", s a középen elhelyezkedő"aranyszék" az embe­ riség egyik legősibb jelét, az osztott négyzetet írja elénk, amely "a látható és érzékelhető világ alapszerkezetének (fönt-lent, bal-jobb) jele, s egyben égtájmeghatározó, a tájékozódás elen­ gedhetetlen eszköze.". (Molnár V. József: Vázlat a természetes modellezéshez, Debrecen, én. 7.o.) A négyes osztás négy sarka és négy mezeje általában egynemű (négy angyal), a Közép­ pontban azonban, amely igen szoros kapcsolatban áll a "világ köldöke", "világ közepe" képze­ tekkel, mindig valamilyen magasabb minőség tételeződik, hiszen a "világ közepén" találkozik egymással a Menny, a Föld és a Pokol. (vö. Mircea E liade:Az örök visszatérés mítosza, Eu­ rópa, Bp. 1993.28.o.!) A világ középpontjában, a saját házában lévő ember így a mindenség teljességéről szerezhet tudomást, "felfelé" és "lefelé" is tájékozódhat. A szoba-kozmosz kö­ zéppontjában ezúttal előbb a Fiát kereső Mária, majd maga a kereszthalálát elbeszélő Jézus Krisztus jelenik meg. Szent Lukács evangélista feltűnése a hasonló imákban igen gyakori, amit az a hagyomány indokol, mely szerint Lukács Mária jegyzője és festője. A hazai kódexirodalomban említést tesz erről az Érdy Codex (1524-27.) Karthauzi névtelenje (vö. Erdélyi 1976. 305-306.o.!),a külföldi legendairodalomban pedig a Legenda Aurea (Helikon, Bp. 1990.257.o.). 278 �palócföld 94/3 A következő két imádság is a Jézus Krisztus kereszthalálát bemutató pénteki ima változa­ ta. Az elsőt az írásom elején megszólalt Kádár Imre bácsi felesége, Borbála néni mondta el, a másikat pedig az egyik legkedvesebb kosteleki ismerős, az akkor alig tizennégy éves, minden lében kanál Csilip Tibi, a maga nekiiramodó, kamaszos tempójában. Tibi ezt az imát nagyszü­ leitől tanulta, s ugyanúgy is mondja, mint ők, csak valamivel gyorsabban. Hiába intettük, ne siessen annyira, valami fontos dolga lehetett, mert negyedik nekifutásra is a lassabban elmon­ dott első néhány sor után fékevesztett iramban folytatta az imát, miközben alig észrevehetően a kijárat felé húzódott, hogy az "amen"-t már az ajtóból hadarja el. Azóta sem sikerült egyet­ len, valamivel lassabb tempójú felvételt sem készítenem vele: "Én felkelek én ágyamból..." Én felkelek én ágyamból, testi lelki koporsóból, kimenék szent ajtóm elejibe, feltekinték napkeletre, fejér kőkápolnát láték, küjel irgalmas, belől kegyelmes, négy szegibe négy oltár, közepibe egy aranyszék, ott sir vala Asszonyom, a Boldogságos Szüzmária. Odamene Szent Lukács ivángyélisten. Kérdi, kérdi: 'Mit sírsz Asszonyom Szüzmária?' 'Hogyne sírnék Szent Lukács ivangyélisten, mikor az én Áldott Szent Fiam odavan el, térgyig vérbe, könyöktől könyübe, mert eljő az én Áldott Szent Fiam. Hova jártál én Áldott Szent Fiam?’ 'Eljártam én Áldott Szent Anyám, a fekete fődnek szinyire, két napig a zsidók üldöztek, harmadnapon megfogtak, vaskesztyükvel fogdostak, vasvesszőkvel verdöstek, rusnyákval töpdöstek. Hirdessed azt a te népedet, aki minden pénteken elmondja, pénteken este lefektibe, 279 �palócföld 94/3 szombaton reggel felkeltibe, halála előtt megjelenek hétezer hétszáz angyalimmal, még a legküssebb körmit se hagyom bünben elveszni.’ Amment. küjel = kívül ivangyélisten = evangélista szinyire = színére "Mi van ma péntek..." Mi van ma péntek. Ugyanannak a napja. Én kimegyek én ajtómon, feltekintek magas mennybe. Ott látok egy aranyos kápolnát, küvel irgalmas, belül aranyos, közepibe egy karosszék, ott üldögél Boldogságos Szüzmária, sírdogál. Odamene gélista, kérdi: ’Miért sírsz, Boldogságos Szüzmária?’ ’Hogyne sírnék, hogyne rínék, a teljes harmadnapja, hogy nem láttam az én Áldott Szent Fiamat.’ ’Ne sírj Boldogságos Szüzmária, mert eljött a Te Áldott Szent Fiad! Térgyig vérbe, könyökig könnybe.’ ’Hol voltál Áldott Szent Fiam?’ ’A fekete földön, hol a zsidók üldöztek, keresztfára feszítettek, vaslándzsákkal megszurdaltak, töviskoronát a fejembe tették.’ Aki elmodja ezt a kevés imádságot, este lefektibe, reggel felkeltibe, ugy üdvözlik, mint Ezus Krisztust a keresztfán." gélista = evangélista 280 �palócföld 94/3 Az első ima bevezető soraiban említett "feltekin­ tés" az előző imádságban szereplő "tájékozódás"-s a l rokon. A "még a legküssebb körmit se hagyom bün­ ben elveszni" zárórész az ima elmondása által el­ nyerhető kegyelem mértékét mutatja meg, hasonló­ képpen, mint Tankó Mihály, Virág néni vagy Csilip Tibi imájának záradékai. Az itt közölt imákhoz ha­ sonlóak találhatóak Erdélyi Zsuzsanna gyűjtemé­ nyes kötetében (Erdélyi 1976. 367, 370, 372, 375, 480, 482.o.), Harangozó Imrénél (27, 28, 29, 30, 36, 37, 38,39,40,42,62.o.), Polner Zoltán kis kötetében (4. és 1l.sz.) és Salamon Anikó könyvében is (217, 219,223,224.o.). Az első imádság 5-6. sora kapcsán már írtam az imák és a ráolvasások gyakran igen szoros kapcsola­ táról. Most két olyan imádságot szeretnék bemutat­ Csilip Tibi kutyájával ni, amelyek közül az első, "A jég ellen való imádság" egyértelműen, szövegének teljességében a "nagy üdő" ellen való védekezés eszközeként szolgált, míg a másik, az úgynevezett "Kicsi H i­ szekegy" kettős funkciójú, egyrészt mindennapi imaként, másfelől egy összetett rítus eleme­ ként alkalmazva bajelhárító, elintő, eltiltó szöveg gyanánt szerepel a helybeli csángóság hité­ ben. A vihar, a nagy idő elleni imák igen régi keletűek. Magyar nyelvterületről már a 16. szá­ zad végéről ismeretes egy "gonosz felhő és háború ellen való áldás". (Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Kassa, 1943. 124-125.o.) "A jég ellen való imádság"-ot Fekete Róza néni olvasta fel egy régi imádságos füzetből: "A jég ellen való imádság" Ó, nagyhatalmu Uristen, Ki megmutattad mind égen és földön nagy hatalmasságodot, midőn meginditád fellegekből áldott szózatodat! Villámaiddal, ménykövekkel rettegteted a bünösököt. Názáreti Jézus, zsidóknak királya, Ki a szeleknek, s essöknek parancsoltál, hogy sem határainkban, se hajlékainkban kárt nem tesznek, parancsolj a mostan támadott égi háborunak, hogy szakadjanak el hegyekről hegyekre, kősziklákrol kősziklákra, hol Jézus Krisztus, Tebenned nem biznak! Ammen. 281 �palócföld 94/3 Ugyanez az ima, bővebb terjedelemben megtalálható Salamon Anikónál a 201. oldalon. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy az imádság egy múltbeli, egyszer már megtörtént cselekmény­ re hivatkozva űzi el a jégesőt, hiszen az imák és ráolvasások lényegére tapinthatunk ezáltal. Az imák és ráolvasások lényege az idő felfüggesztésében van: a mítikus időben egyszer már meg­ történt és lehetőség szerint mindig újra történő esemény vagy cselekmény felidézésével, való­ ságosan jelenvalóvá tételével, egy őseredeti cselekmény vagy történés újra teremtésével, illet­ ve átélésével az ember kilép a történeti idő szűk korlátai közül, úrrá lesz az idő folyamának látszólagos visszafordíthatatlanságán, és újra az istenek, a régvolt hősök kortársává válva, a bajok gyökeréig hatolva, úrrá lesz azokon. Megszólítja a bajokat, betegségeket okozó erőket, segítségül hívja az őt adott helyzetében leghatékonyabban támogatni, oltalmazni képes hatal­ makat, s mert a teremtett világban semmi sem létezik véletlenül, s minden kimondható szó va­ lamilyen valós tartalmat jelöl, amely megszólítható, nevének kimondásával mozgásba hozha­ tó, a megszólított segítő hatalmak az ima vagy a ráolvasás nyomán beáramlanak kis világunk határai közé, az életünket valójában mozgató energiákat rejtő kulisszák mögül. Az imádságban em lített"szakadjanak el hegyekről hegyekre, kősziklákról kősziklákra' kitétel szinte ugyanezekkel a szavakkal visszhangzik néhány kosteleki ráolvasásban."tisztul­ jo n , takarodjon a fekete kősziklákra" ("igizet" ellen, Berecki Jánosné Gyuri Virág);"tisztul­ jon a fekete kősziklákra" ("igizet" ellen, Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna);"tisztuljon, ta­ karodjon az egész gonosz félelem fekete kősziklákra" ("kutyamarástól" Gyuri Virág); "Babba M ária, (helyett) vidd el oda,/hol kutyák nem ugatnak,/kakasok nem szólnak, / ko­ vásszal kenyeret nem sütnek!" ("igizet" ellen, Gerculy Andrásné Tímár Virág); "Igizet szállj a nagy rengeteg erdőkbe,/ nagy sinka mezőkre,/ hol a kutyák nem ugatnak,/ a kakasok nem szólnak,/ s a lovak nem nyeritnek/" ("igizet" ellen, Tankó Mihály és felesége, Albert Anna). Hasonló zárórész szerepel két-két Erdélyi Zsuzsannánál (Erdélyi 1976.117-118. és 155.o.) és Salamon Anikónál (190. és 192.o.) fellelhető imádságban, illetve ráolvasásban. Hasonlóképpen alkalmazzák az úgynevezett "Kicsi Hiszekegy"-el, amelyet valaha az egész Gyimesben ismerhettek, mert ugyanezt az imát közli Salamon Anikó (213-214.o.) szin­ tén a Gyimes-völgyéből (nem jelöli ugyan, de nagyon valószínű, hogy a Hidegségről, könyvé­ nek anyagát ugyanis nagyrészt innen gyűjtötte). Harangozó Imre is közli ugyanezt az imád­ ságot, ő a Hidegségen, Szalamás-patakán hallotta. (Harangozó, 65.o.) A "Kicsi Hiszekegy" vi-* * Babba Mária a székelyek és a csángók ősvallásában nagyon fontos szerepet játszó Istennő, Akinek tisztelete és imádata mindmáig meghatározza a helybeliek hitét./Vö. Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária, in: Népismereti Dol­ gozatok, Kriterion, Bukarest, 1980.231 -239.o.; Molnár V. József: Csíksomlyó. in: Őshagyomány 12. én. /1 9 9 3 / 71 74.o.; Takács G yörgy: Babba Mária, in: Országépítő 1993/4 56-61 .o. /és 1994/1. számban./; Vitos László : Babbamária. Máriakultusz Székelyföldön. in: Kapu 1993/4. 51 -54.o.’/ 282 �palócföld 94/3 har elintésére való használatáról így vallott Magyarcsügéscn "Kicsi"Andrisné, Katalin néni: 'Mikor erős üdő van, s erőst villámlik, s erőst görget, akkor ... lehet mondani. (...) Még egyet mondanak ... az Irgalmasság Olvasóját. Mikor nagy üdő van, mondjuk. Gyertyát gyujtunk, s még letérgyelünk, s mondjuk." A keletkező fergeteggel térdre ereszkedve szembemondott imádság ereje, az emberek élte­ tő hite képes minden borulatot, vihart elűzni a segítségül hívott isteni hatalom által, amely úr­ rá lesz a rossz időn, rossz időkön. Erre gondolva idézem fel most Katalin néni imáját, a "Kicsi Hiszekegy "-et: "Kicsi Hiszekegy" Hiszek egy Istenbe'. Bizok az Istenbe*. Az a bizott Isten lakojzék lelkembe'. Jőj el én Istenem, gyontass meg ingemet, hogy legyek én Néked gyóntatott embered! Ne jőj gonosz Sátán, ne kisérts engemet! Fejem, fejem felett az Uristen. Bizonyságimba gyontatott embere vagyok én Néki. Amen. * Az idézett adatközlők szövegeik sorrendjében: Kádár Imre, sz.: 1907. Magyarcsügés; Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, sz.: 1915. Kos­ telek; Györgyice Andrásné Korbuly Katalin, sz.: 1921. Magyarcsügés; Tankó Mihály, sz.: 1939. Kostelek; Fekete Jánosné Korbuly Rozália (Korbuly Katalin húga), sz.: 1934. Gyepece; Berecki Jánosné Gyuri Virág, sz.: 1923. Kostelek; Kádár Imréné Berecki Borbála, sz.: 1907. Magyarcsügés; Csilip Tibor (Gyuri Virág unokája), sz.: 1978. Kostelek; Gerculy Andrásné Tí­ már Virág, sz.: 1930. Kostelek; Tankó Mihályné Albert Anna, sz.: 1945. Kostelek. 283 �palócföld 94/3 Drozsnyik István : Ne bánts és nem bántanak 284 �szem élyes történelem Radó György FORGÁCSOK - Kapcsolataink Tragédia-fordítókkal Jaan Kross Az egykori Szovjetúnió nyelvei közül észtül igen jelentős Tragédia -fordítás jelent meg. 1966-ban "Költészeti napok" voltak Magyarországon és a rendezvény-sorozaton irodal­ munk jónéhány fordítója vett részt. Köztük volt az észt Petőfi-fordító Ellen Niit. Az ünnepségek szervezésében Mártával mi is részt vettünk, ennek során többek közt Ellen Niittel is összebarátkoztunk és meghívtuk la­ kásunkra egy feketekávéra. A kis termetű költőnő együtt jött el hórihorgas férjével, s ez el­ mondta, hogy Jaan Krossnak hívják, itt csak hitvesi minőségében van jelen, noha ő maga is foglalkozik irodalommal. Hogy foglalkozik-e? Rövidesen megtudtuk, hogy Kross az élő észt irodalom kiemelkedő képviselője, és tán azért szerénykedett, mert (ezt bizalmasan sikerült megtudnunk) nemrég tért vissza Tallinnba egy olyan munkatáborból, ahová a "politikailag gyanús" észt értelmiségi­ eket hurcolták el. Mi Mártával nemcsak hogy fütyültünk az effajta gyanúsítgatásokra - de ezek éppen fokoz­ ták rokonszenvünket - és már a lakásunkon tett látogatásukkor megkezdtük agitálni az irodal­ már-házaspárt, hogy ha az asszony Petőfi mellett tette le a műfordító-garast, akkor a férj má­ sik óriásunk, Madách világhírű művének észt meghonosításával arathatna hozzá méltó sikert. Aztán Kross érdeklődésének további tápot adott, hogy egy másik "színházi" házaspár, akikkel *Szerzőnk írásának első részében (Palócföld 1994/2. szám) Mikola Lukas, Josef Holder, Imaoka Dzsuicsiro, Mohácsi Jenő, Kalocsay Kálmán, Avigdor Haméiri, Antonio Widmar, Vilko Novak, Toivo Lyy, Ladislav Hradský, Ctibor Štritnicyky, Roger Richard, Jean Rousselot, Rónai Pál, Alpha Diallo, Sivirsky Antal, Páter Fogolyán András fordítókhoz fűződő kapcsolataira emlékezett vissza, (a Szerk.) 285 �palócföld 94/3 a pesti és balatonfüredi összejövetelek során szintén összebarátkoztak, Sütő Irén szinésznő és Lázár nevű férje, gazdasági-szervező szakember, szintén a Tragédia lefordítására bíztatta. Alkotását elősegítendő, a szövegen kívül elküldtem Krossnak a mű német, francia és orosz for­ dítását, ő azonban bensőbb kapcsolatba akart kerülni az eredetivel; Paula Palmeos filológus professzornővel, aki már a háború előtt kitűnő ismerője volt nyelvünknek és irodalmunknak, együtt alkották meg az észt fordítást, mely aztán 1970-ben a tallinni finnugor kongresszus ünnepi ki­ adványaként látott napvilágot. Kapcsolatunknak azonban még nem szakadt vége: Krossékat többször is meglátogattuk Tallinnban, és amikor híre érkezett, hogy a művet bemutaja az észt nemzeti színjátszás fő ott­ hona, a tartui Vanemuine Színház, kérésünkre írószövetségünk 1971-ben a kultúrcsere kere­ tében lehetővé tette, hogy megtekintsük az előadást. Élményünkről Ahogyan Madách megál­ modta címmel számoltam be a Magyar Nemzetben, s hogy teljes joggal, ez egyaránt a fordító Jaan Krossnak valamint Epp Kaidu rendezőnőnek volt köszönhető. N odari Guresidze Egy másik költői rendezvény alkalmával az ungvári Jurij Skrobinec barátunk, aki 1942ben, az Erdős Kárpátok időleges visszatértekor pesti - a Reáltanoda utcai - középiskolába járt és kitónűen tudván magyarul, költészetünk termékeny fordítója lett, látogatott meg ben­ nünket a lakásunkon. Ő sem egyedül: vele volt grúz delegátus-társa, Nodari Guresidze. Ott, akkor igyekeztünk Skrobineccel vállvetve rávenni, hogy fordítsa le A z ember tragé­ diájá-t. Igyekezetünk eredménnyel járt és Guresidze 1977 évi találkozásunkkor átnyújtotta nekünk a grúz nyelvű Tragédia kötetét. (Ha a fordító keresztnevét Nodar alakban látjuk, halljuk, tudnunk kell, hogy ez az orosz vagy oroszból átvett alak magyarban helytelen; mert amint görögben -osz, latinban -us hímne­ mű főnevek alanyeset-ragja, úgy grúzban -i, s ha eleink használták is a Homér és Horác ala­ kot, ma már a Homérosz és Horatius a helyes - és ugyanígy a grúz Nodari. ) Issa an ’Naouri Rövid, egyetlen találkozásból és egy levélváltásból álló kapcsolat volt, az engem barátságá­ val megtisztelő, kiváló orientalistánk, az egykor Rabindranath Tagore santiniketani telepén is működő, egyéb tevékenységein kívül a kairói egyetemen is tanár és szépírtóként is jeles Germanus Gyula professzornak volt köszönhető. Ő is, mint Mártával mi, rajongott Az ember tragédiájá -ért és keleti kapcsolatait, valamint idehaza élvezett tekintélyét kihasználva, nem­ csak hogy felkeltette Issa an’Naouri, Bejrutban élő jordániai költő-fordító érdeklődését a Tragédia iránt, hanem 1965-ben sikerült is őt meghívatnia hazánkba. Ekkor találkoztam vele az írószövetségben tartott délutáni összejövetelen, ahol Germanus professzor érveit megerő­ sítve, igyekeztem az arab fordítót rávenni a mű átültetésére. Issa hajlott is szavainkra, és kö­ zölte, hogy tervezett fordítását a Corvinánál megjelent, Horne-féle angol szövegből fogja el­ 286 �palócföld 94/3 készíteni. (Aminek nem nagyon örültem, mert egyrészt jobban szeretem a közvetlenül erede­ tiből készült fordításokat, másrészt Horne-ét nem tartom a mű legjobb angol szövegének. De­ hát "szegény ember vízzel főz", ez a megoldás is jobbnak látszott, mint semmi, és Germanus professzor biztosított róla, hogy ő ellenőrzi majd az arab szöveg művészi hűségét, minőségét.) A fordítói munka késett. 1966-ban írtam Issának, de válaszában közölte, hogy elfoglaltsá­ ga folytán még nem fogott hozzá a Tragédia átültetéséhez. 1970 lett, mire a fordítás Bejrut­ ban megjelent. Lew Kaltenbergh A második világháborúban a hazánkba menekült lengyelek Antall József belügyminisztériumi és Mészáros István külügyi akciói folytán itt szabadon éltek, tanultak, vagy Nyugatra menekülhettek tovább. Volt köztük, aki nyelvünket megtanulván, számottevő műfordítói te­ vékenységet fejtett ki, így Tadeusz Fangratnak lengyel kötetei jelentek meg Petőfi és József Attila verseiből, a Jan Kot írói néven publikáló Adam Bahdajnak pedig székely népballadák­ ból. Gyűjtemények, antológiák is megjelentek és műfordítóként szerepelt Lew Kaltenbergh is. Ő a Tragédia lefordításának igéretét hordozta magában. 1960. - Márta meg én Varsóban, ott, ahol a Visztulával párhuzamos főútvonalból V-alakban kiválik egy utca, a V csúcsában lévő cukrászdában ülünk, melynek neve Mickiewicz nem­ zeti hőskölteményének, a Pan Tadeusz-nak egyik szereplőnőjéé: Telimena. Velünk van Kal­ tenbergh, némileg borközi állapotban (mint, úgy hiszem, életének minden órájában), mesél magyarországi emlékeiről és ünnepélyesen átnyújt egy nagy formátumú kötetet. Az ő műve: A z ember tragédiájá-nak új lengyel fordítása, a Pax katolikus kiadónál jelent meg nemrég, díszes alakban, Zichy Mihály illusztrációival. Gyűjteményem értékes darabja lesz - gondo­ lom. Aztán (ez már inkább anekdotikus motívum) az az ötletem támad, hogy a szép kiadványt talán felhasználhatom kedvcsinálónak egy újabb nyelvű fordításra. Hiszen a lengyel irodalom fordítóinak időszakosan megrendezett találkozóján vendégeskedünk Varsóban, jónéhány nyelv műfordítóinak társaságában. Amikor házigazdáink vasárnap délelőtt autóbuszokra ül­ tetnek, hogy Zselazova Volába, Chopin szülőházába tegyenek kirándulást, mi Mártával a két belorusz delegátus, a költő Makszim Tank és a prózafordító Janka Bril (Jankának hívják, de férfi) mellett helyezkedünk el. Velem van a Kaltenbergh-féle díszes lengyel kötet, és úgy mu­ togatom a mellettem ülő Brilnek, hogy felébresszem az érdeklődését. Ő azonban az illusztrá­ ciókra összpontosítja figyelmét, és amikor megpillantja azt, amelyen Zichy nem leplezi a sza­ bad női kebleket, kimond egy rigmust, amelyet valamely szláv nyelv ismerete nélkül is könnyen megérthetünk: Poemat katolicki, A krastíve cicki. A belorusz nyelvű Tragédiá -ból nem lett semmi. 287 �palócföld 94/3 Stanislaw Hebanowski Ez viszont komoly és kalandos kapcsolat volt. ...Lakásunkon két lengyel látogató, egy színháztörténész, a német megszállástól szenvedő hazája illegalitásban küzdő nemzeti színjátszásának kutatója és a Gdansk (németül Danzig, magyarul Dancka) városban működő Wybrzeze ("Tengerpart") Színház igazgató-rendezője. Ez utóbbi, Stanislaw Hebanowski, a Tragédia bemutatását tervezi, és minthogy az eddigi há­ rom lengyel fordítás szövegét (Hen-Wójcikicwicz, Magyarországon élő lengyel festőművész 1885-ben Krakkóban, Teresa Praznowska németből készült, 1892-ben Varsóban megjelent, éppúgy, mint Kaltenbergh túl szabadon csapongó fordítását) egyaránt alkalmatlannak találja, elhatározta, hoy őmaga, aki franciából - főleg Marivaux-t - fordít, készít színpadi szöveget: Rousselot fordításából, mely nagyon tetszik neki. Az én közreműködésemet szeretné olykép­ pen, hogy amint egy-egy színnel elkészül, ideküldi, és én, mint a három nyelv ismerője, az eredetivel egybevetve, hívjam fel a figyelmét, ha valahol a kettős közvetítés folytán, túlságo­ san eltért volna az eredetitől. Vállalom, és megkezdődik sorozatos levélváltásunk. Elkészül a fordítás. Tudtommal soha sehol sem jelent meg, Lengyelország határán kívül egyetlen gépiratos példánya az, amely nálam van. Hebanowski kitűzi a premiert és termé­ szetesen meghív kettőnket Mártával: egy nappal korábban kell Danckába érkeznünk. Hebanowski elküldi délelőttre a Budapest-Varsó és délutánra a hozzá csatlakozó VarsóDancka repülőjegyeket. Ferihegyen reggel átveszik csomagjainkat, de amikor a beszállójegyet kérjük, nemet inte­ nek és némán a repülőtér felett lengő fekete zászlóra mutatnak: gépünk előző nap zuhant le Kijevnél. A tartalék gép ebéd után fog indulni. Egek! De hiszen Varsóban lekéssük a csatlakozást... Reklamációnkra vállvonás a válasz: ők nem tehetnek semmit. Taxival rohanás Pesten ide-oda. Sem az Ibusz, sem a lengyel Orbis Pes­ ten nem árúsít lengyel belföldi hálókocsi-jegyet. Szállodát táviratilag rendelni - tapasz­ talásból tudjuk - reménytelen. Szerencse a bajban: Jakubowski kultúrattasé a barátunk, véletlenül bent van a hivatalá­ ban, véletlenül éppen nincs értekezlete, táviratozik varsói hivatalába, és amikor délután ki­ szállunk a gépünkből, egy külügyi lányka fogad. A hivatal rendelésére persze van szállodai szoba és másnap reggelre repülőjegy Danckába. Hebanowski vár bennünket. Délelőtt zuhog az eső; ismerjük az észt és lett partról a balti tengermellék időjárási szeszé­ lyét. De nem mulaszthatjuk el, hogy tisztelgő látogatást tegyünk a lengyel hősiesség híres em­ lékhelyén, a Westerplattén, ahol a második világháború kitört. Este pedig fényesen kivilágítva vár a színház. Miként a harmincas években Németh Antal, ezúttal is magyar rendező kapott meghívást, hogy honi színháztörténeti ismeretek birtokában állítsa színpadra Az ember tragédiájá-t: Giricz Mátyás. Az előadás előtt félrehív, hogy előre beavasson egyéni ötletébe: minthogy a lon­ 288 �palócföld 94/3 doni színben Madách a vele egykorú világba vezet, az ő szándéka szerint nekünk is a mai, kor­ társi világba kell elvinnünk e színben a nézőt. Furcsállom, de - majd meglátjuk. Szépen gördül az előadás, jók a színészek, magyar tervezésűek a díszletek, sok a jó rende­ zői ötlet. Jön a londoni szín. A Korcsmáros szavaival bármixer ügyködik, a Kéjhölgy csáb-keblein egy-egy B betű Brigitta Bardot-t idézi, és csupa hasonló jelmez-megoldás. Mártával nyugta­ lanul várjuk a szín végét. A (mai) társadalom képviselői párverseikkel ajkukon már sorra eltűntek a tömegsírban, s előlép Éva: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Irodalmi előadásainkon Márta kedvenc monológja. A színpadon Éva a madáchi előírásnak megfelelve, fátyolát, palástját a sírba ejti - ámde ahelyett, hogy dicsőülten felemelkednék, egymás után leveti további ruhadarabjait is, míg ott nem áll a sír fölött anyaszült mezítelenül. Sztriptíz. Márta ujjai fájón a karomba mélyednek. Napokba telik, míg Danckában, majd Varsóban magához tér. Az előadást követő fogadáson félrehúz a Lucifert játszó színész. - Valami nem vág össze ezzel a rendezéssel - mondja. - Mai helyzetben, mostani angolnak öltözve, hogyan mondhattam ezt a szöveget: "Ha sejtené a nép, hogy négy hajónk/ Még már ma révbe szálland Indiából..." Orosz J ó zse f Mint a héber Haméiri, ő is Ady nemzedékéből, sőt ő is Érmindszentről indult, ezért indít­ tatva érezte magát, hogy nagy földijének verseit fordítsa - németre Bécsben, majd kivándo­ rolván Amerikába s ott az Oregon állambeli Portlandban farmerkedve, közben a magyar köl­ tészet népszerűsítése végett angol nyelvű magyar versantológiát adjon ki két kiadásban is. Minthogy ebben a Tragédia egy részletét is közölte, felvettük egymással a kapcsolatot és le­ vélváltásunk kezdődött. Grosz az egész művet lefordította és az angol költői kifejezés (amint írta: "idiomatic") szempontjából Howard McKinley Corning portlandi költő által már csi­ szoltatok Magyarországon sokszorsított, a kanadai Torontóban kiadott szövegét 1966 tava­ szán megküldte nekem azzal a kéréssel, hogy ellenőrizzem szöveghűség szempontjából. Ezt szívesen vállaltam és korrespondenciánk során olykor vitatkoztunk is. Grosz, hogy szövegét eleve megítélje angol anyanyelvű fordító-társ, már az antológia elkészítésénél együttműkö­ dött W. Arthur Boggs portlandi főiskolai tanárral, és e kapcsolatuk mindaddig tartott, amíg Boggsnak egy felrobbant benzines kanna a halálát nem okozta. Végülis Grosz többszörösen csiszolt szövege 1986-ban megjelenik A z ember tragédiája színrevitelére vonatkozó doku­ mentumoknak a Nemzetközi Színházi Intézet magyar tagozata által kiadott kötetében. 289 �palócföld 94/3 Márk Tamás Amikor Márk Tamás - Thomas M. Mark néven coloradói professzor - 1966-ban Budapes­ ten kutatott, én, aki a Fordítók Nemzetközi Szövetségében a magyar fordításügyet képvisel­ tem, D ale Cunningham amerikai delegátustól szerzett információm alapján felhívtam Márk figyelmét, hogy a houstoni egyetem évenként megpályázható kétezer dolláros szubvenciót tű­ zött ki érdekes, egyébként aligha kiadható műfordításra. Ezek után megszakadt a kapcsolatunk és csak hallomásból értesültem, hogy Márk felhasz­ nálta az értesülést, megpályázta és meg is kapta a szubvenciót, majd valamikor 1990 körül a budapesti PEN-klubban tartott összejövetelen a hungarológus George Cushing professzor el­ mondta, hogy a Márk-féle Tragédia -fordítás már megjelent. Én nem kaptam belőle példányt. Hans Thurn Amikor gyűjtöttem, minden elérhető forrásból, a Tragédia -fordítások adatait és bizonyos szövegrészeit, kezembe került F.E. Schultz - W. Allgayer 1956-ban Köln-Berlinben megje­ lent Dramenlexikon című műve, mely megemlíti, hogy A z ember tragédiájá-i a Chronos ki­ adó Hans Thurn fordításában ajánlja. A Filológiai Közlönyben megjelent cikksorozatomba felvettem ezt az adatot. 1965-ben pedig egy hamburgi nemzetközi fordításelméleti konferencián a fordító lélekta­ náról tartott előadásomon megjelent egy férfiú és közölte, hogy ő a cikkemben említett Hans Thurn. Meghívására Mártával meglátogattuk kertes házában a Hamburg környéki Aumühlben; ott és több más találkozásunkkor megismertük történetét: hogy mint délvidéki sváb, anyanyelvi szinten ért magyarul, németül és szerbül, a Szerbiát megszálló német hadseregben szolgált tolmácsként, Tito Jugoszláviájában elzárásra ítélték, s ő a börtönben németre fordí­ totta Ivo Andrity Híd a Drinán című regényét, ezért szabadon engedték, Hamburgba települt, itt az egyetem finnugor tanszékén működik. Lefordítani készül A z ember tragédiájá-t, már elkészült néhány részlettel, folytatja a munkáját. Figyelmeztettem, hogy a Dóczi-féle fordítás egykori, és a Mohácsi-féle szöveg világraszóló sikereinek emlékével aligha sikerülhet megbir­ kóznia - ő azonban annyira bízott saját németségének korszerűbb voltában és gondos szövegelemzésében, hogy nem sikerült meggyőznöm munkájának reménytelenségéről. Aztán többször is találkoztunk, levelezgettünk is egymással, midőn pedig valamikor a het­ venes években Pestre látogatott, s a margitszigeti Nagyszálló teraszán együtt uzsonnáztunk velük meg a Kozocsa-házaspárral, egy igen mély értelmű gondolattal ajándékozott meg: hogy aki el akar jutni a forráshoz, annak ár ellenében kell úsznia. Nem álltam meg, hogy ezt versbe ne szedjem, magyarul: "Ár ellen úszva fo lyvá st/ Eléred majd a forrást." És németül is: "Schwimme gegen Flut und Welle/ Dann erreichest du die Quelle." Thurn valóban lefordította az egész Tragédiá -t. Megküldte nekem gépiratát, de a fordítá­ sa sorsáról nem tudok semmit. 290 �palócföld 94/3 Balla Ignác Említenem kell, jóllehet igen sok idő, csaknem három évtized telt el találkozásunktól ad­ dig, hogy neve a Tragédia -fordítók listájára került, és kapcsolatunknak nem is volt ilyen vo­ natkozása. Balla Ignác író, újságíró 1925 óta tudósított magyar lapokat Rómából, olasz szépirodalmat fordított és idővel Ignazio Balla néven már olasz irodalmárnak számított. Apám mint barátjának ajánlotta figyelmébe, hogy én 1933 nyarán a perugiai egyetem hallgatója le­ szek. Utána Balla lakásán fogadott és beajánlott az olasz irodalom egyik nevezetes képviselő­ jének, Filippo Tomasso Marinetti n ek, az olasz futurizmus atyamesterének. Marinetti szívélyesen fogadta a magyar diákot és megajándékozott Novelle con le labbra tinte ("Festett ajkakkal elbeszélt történetek") című kötetével, mely kézírásos dedikációjával (A Giorgio Radó simpatia ed auguri) egyik kincse könyvtáramnak. Balla egy fordítótárssal, A lfredo Je rivel együtt ültette át a müvet, és bár megértjük, de semmiképp sem helyeselhetjük abbeli igyekezetüket, hogy a mű címét, az olasz olvasó részére - aki Dante La divina commedia (Az isteni színjáték, tükörfordításban: Az isteni komédia) cí­ mű nagy költeményét sajátjának érzi - leplezetlen utalással így alakították át: L'humana tra­ gedia (Az emberi tragédia). A lbert Lange F liflet Az ember tragédiája 1979-ben Oslóban megjelent, norvég nyelvű fordításának alkotója, Fliflet, nem a Tragédia -fordítás, hanem az általam szerkesztett Szózat-kötet kapcsán, immár egyedüllétem idején, valamikor 1989-ben látogatott meg lakásomon. Valamikor 1979-ben irodalmunk fordítóinak egy csoportjával a szatmárcsekei Kölcseymauzóleum meglátogatásakor csírázódott az a terv, hogy egy-egy kötetben jelenjék meg a Himnusz és a Szózat dokumentációja (költő és zeneszerző arcképe, vers és kotta kézirata, el­ ső megjelenése, hat nyelven - magyarul, angolul, franciául, németül, oroszul és spanyolul a történetük, valamint fordításuk 19 illetve 20 nyelven. A két kötetet én állítottam össze, meg­ jelentek 1981-ben, amikor pedig 1988-ban bővített kiadásukra támadt igény, honnan, hon­ nan nem, megkaptam a Szózat dán és norvég nyelvű fordítását: mindkettő Fliflet műve. A kapott két gépirat igan zavaros volt, és eltekintve attól, hogy a dán és a norvég irodalmi nyelv igen hasonlít egymáshoz, én bizony a két fordítás nyomdába adásakor és a kefelevonat korrigálásakor - mea culpa! - összekutyultam sorokat meg strófákat: így jelent meg, hibásan a "bővített kiadás". Fliflet a lakásomon tett látogatásakor (egyedül kellett fogadnom, mert Márta nem volt már) egyrészt rendbe szedte az összekavarodott két szöveget, másrészt elmesélte költő-fordí­ tói múltját: így került beszélgetésünkben a Tragédiá-ra is a szó. Elmondta, hogy a harmincas években Debrecenben tanult. Vallomásszerűen elmondta azt is: az ember életének, sorsának, cselekedeteinek legfőbb mozgatóját abban az érzésben tudja, 291 �palócföld 94/3 melynek szerelem a neve; lám, őt egy magyar kislány iránti forró érzése vette rá oly mértékben elsajátítani nyelvünket, hogy még verset is írt magyarul; aki pedig ennyire behatol nyelvünk leikébe, az lehetetlen, hogy ne legyen Az ember tragédiájának fanatikus rajongója: így jutott arra a késztetésre, hogy lefordítsa Madách müvét norvégra. Mindezt különös északi erővel, valóságos peergynti pátosszal hozta tudomásomra, s én ami a szerelem mozgató erejét illeti,- látogatásakor, midőn Márta nem volt m ár,- éppúgy azonosultam különös, ibseni pátoszával, mint a Tragédia iránti rajongásával. Aztán távozott, és ezzel kapcsolatunk véget ért. Sebestyén György Most vissza éveimnek abba a szakaszába, amelyet mielőtt Márta elhagyott volna bennün­ ket, engem és ezt a világot, amikor még erős voltam és fürge, mert segíthettem neki - úgy ne­ vezek, hogy élet; míg ezt, ami most van, amikor bár orvosilag mérhető bajom nincs, de minden nappal gyengülök, úgy nevezem, hogy az élet és halál közötti szakasz. S ha elmém küzd a szí­ vemmel, mert arra gondolok, hogy jobb így, hiszen már nem bírnék segíteni neki, és hogy hová került volna magára maradva, ezt még elképzelni is szörnyű - akkor a szívem ugyan sajog, de azt gondolom: inkább nekem fájjon, mint neki... Node elég a magánügyből - vissza a témához - egy kapcsolat mértékéig, Sebestyén Györggyel vissza az életbe. ...Három magyar nevű osztrák íróról tudok; Ödön von Horváth, Franz Theodor Csokor és Sebestyén György. Az első Fiuméban született magyar diplomata-családból, a második ízigvérig bécsi antináci, a harmadik magyar újságírónak indult, az 56-os Petőfi-körben vállalt szerepe miatt emigrált, és Ausztriában írt műveivel az irodalom ottani vezető köreibe került. E művei közé tartozott Tragédia-fordítása, melyet 1981-ben mutatott be a klagenfurti szín­ ház. Mi Mártával akkor már az 1984-re Bécsbe kitűzött nemzetközi fordító-kongresszust előkészítendő, többször jártunk az osztrák fővárosban, s az ottani Collegium Hungaricum ve­ zetőségével megállapodtunk, hogy velük együtt részt veszünk a klagenfurti bemutatón. Sebestyént már Pestről ismertem, 1955-ből, amikor ő a Magyar Nemzet egyik szerkesztő­ je volt. Klagenfurtban a színi bemutatót megelőző napon találkoztunk és együtt vacsoráztunk vele meg a darabot rendező Ferkai Tamással Szép előadás volt, csak Kepler teleszkópja és Danton szónoki emelvénye alig fért el egymás mellett és akadályozta Ádámot, de nagyobb baj nem történt. Hogy a bemutató díszvendége, aki utána hivatalos fogadást adott, a magyar művelődési miniszterhelyettes, Tóth Dezső volt (jó irodalomtörténész, akit előbbről mint írószövetségi párttitkárt és a Magvető Kiadó igazgatóját ismertem) - ez a körülmény jelzi, hogy bár a "vas­ függöny" még fennállott, de már a "legvidámabb barakk" korát éltük. Sebestyén szerkesztette a közös magyar-osztrák kiadású, pompás Pannonia című folyóiratot is - úton voltunk az ideo­ lógiailag immár nem kettéválasztott Közép-Európa felé. 292 �palócföld 94/3 Mi Mártával hasznát is láttuk a miniszterhelyettessel a klagenfurti fogadáson felújított is­ meretségnek: három évvel később, amikor nekem szürke hályogot eltávolító műtétnek kellett magamat alávetnem és Márta már nem tudta magát ellátni, Tóth Dezső protekciójával kapott helyet a Kútvölgyi kórházban, mely akkor még a párt-korifeusoknak volt fenntartva. Sebestyén György pedig a Magyar PEN-központ hivatalos meghívására a Kossuth klub­ ban tartott előadást a Tragédia fordításáról; hárman szóltunk hozzá: Boldizsár Ivá n , Keresztúry Dezső és jómagam. Ilyen "köztes" világot éltünk akkor, a nyolcvanas években. Sebestyén György aztán rövidesen meghalt, én pedig, immár Márta nélkül, egyre gyengül­ ve, abba a szakaszba kerültem, amelyet így nevezek: "az élet és a halál között". Búcsúzás Előzményekként bemutattam, hogy a Tragédia iránti rajongásunk miként fűzött össze bennünket Mártával - most, nem terhelve az olvasót testi bajainknak s a gyógyulások, meg­ könnyebbülések örömének krónikájával, azzal kell írásomot befejeznem, hogy miután együtt éltük át a Fordítók Nemzetközi Szövetségének kongresszusait (1966: Lahti, 1970: Stuttgart, 1974: Nizza, 1977: Montreal, 1981 : Varsó, 1984: Bécs, 1987: Maastricht) hazai írószövetsé­ günk megbízólevelével, és együtt csavarogtunk világszerte (a Potomactól a Volgáig és azon is túl), majd zsűritagságom megszünte után átvehettem az új zsűri által nekem - Csuka és Rónai után harmadik magyarnak (életművemért és kiemelten Szerelmes szembesítés című, 20 nyelvből készült versfordításaimat bilingvisen tartalmazó kötetemért) a műfordítói Nathhorst-díjat - mindvégig Madách és a T r a g é d i a témáját népszerűsítve, befejezésül meg kell írnom a búcsúzást is. Maastrichtbe már csak a holland légitársaság fizikai segítségével jutottunk el, utána Már­ ta kórházba került, majd kiállván egy sikerült combnyaktörés-műtétet, immár ismét a Kút­ völgyi gondos ápolása alatt, midőn mindennapos látogatásaim során 1988. június 27-én lehúnyt szemmel, a világra érzéketlenül fekve - kómában - találtam, arcához hajolva suttogtam fülébe kedvenc monológját: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!... És íme az utolsó soroknál: ...E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra - felnyitotta a szemét és rámmosolygott. Így búcsúzott el tőlem és e világtól. A kettőnket boldogsággal összefűző téma - Madách és a Tragédia - azóta bennem egye­ dül él tovább. Koronatanúi a Palócföld oldalai, lásd: "A négy fogadás", "Madách és Einstein" meg ez a mostani közlemény - és van még egy s más a tarsolyomban... 293 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1994. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek el­ mélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1994. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1995 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díj­ nyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlés­ re javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelőRsEséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cb06b306b6cc32f643dbd22e68733259.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1994/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1994 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika