https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2c7bd5a76eea412519eaf7cf001664ff.pdf d6093bdd3c8f2734cacc249559d667f2 PDF Text Text XXVIII. évfolyam március-április �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �palócföld 94/2 Tartalom Böndör Pál versei Bujdosó Alpár Chiton olivaceus feljegyzései (performansz-forgatókönyv) 103 106 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-szlovák jegyzetek 1 11 Oláh János Utazás (hangjáték) 122 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagassában XVI. (esszé) Filep Tamás Gusztáv - Tóth László A hazatérő (tanulmány) Horpácsi Sándor Lőrinczy István: Ázott csillagok (kritika) 138 147 155 Marschalkó Zsolt Ballada a fekete bárányról (vers) 156 VALÓSÁGUNK Kálnay Adél Ne mond azt, hogy pipi (szociológiai riport) Bedegi Győző Itt élned, halnod kell (szociológiai interjúk) 158 Barcs János versei 170 164 MŰHELY Praznovszky Mihály Mikszáth erdélyi képviselő lesz (tanulmány) Kozma Dezső Madách a kolozsvári színpadon (tanulmány) 172 178 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Radó György Forgácsok (irodalmi visszaemlékezés) 189 101 �palócföld 94/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői Barcs János költő (Budapest), Bedegi Győ­ ző újságíró (Salgótarján), Böndör Pál költő (Temerin, Jugoszlávia), Bujdosó A lpár költő (Bécs, Ausztria), Filep Tamás Gusztáv iro­ dalomtörténész (Budapest), Horpácsi Sán­ dor kritikus (Miskolc), Kálnay Adél író (Dunaújváros), Käfe r István iroda­ lomtörténész (Budapest), Kozma Dezső iro­ dalomtörténész (Kolozsvár, Románia), Marschalkó Zsolt költő (Salgótarján), Oláh János költő, író (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest) Borítónkon Csohány Kálmán grafikája lát­ ható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 102 Index 25925 �palócföld 94/2 Böndör Pál Zöld, örökzöld Miután a helyi szokásokhoz igazodva kötelező félórai alkudozás után megvásároltam a két ceruzaelemet a szingapúri elárusító teával kínált és megkérdezte hogy honnan jövök. Hiába soroltam neki: Magyarország Jugoszlávia (még egyben volt) Ausztria Románia Csehszlovákia (szintén egy ország volt még) a maláj fiatalember egyre szomorúbban vonogatta a vállát. Olaszország említésénél végre felcsillant a szeme és váratlanul rázendített: - Ella mi fu rapita. Verdi után Donizetti következett: - Una furtiva lacrima... Szóval olyan olasz féle vagyok? nézett rám meghatottan a pult mögül még mindig a hőstenor pózában. - Igen - vontam most én vállat - majdnem olasz. Majdnem szlovák és majdnem szerb. Magyar. 103 �palócföld 94/2 A régi formáját sem hozta, csak susogott és sziszegett Mint az a régi labda volt mely valahol mindig eresz­ tett - hol itt feslett fel hol ott úgy viseli magát e test - hiába rugdalják a tesz­ ten alig mozdul egy araszt. - Itt lenni már nem is szeretsz s a tehetetlenség maraszt csupán! Nem vagy többé te ott­ hon itt! - miközben mondta ezt többször ki - és becsomagolt. Föltett egy Ellington lemezt. - Igazad van ha kinevetsz mondta - lehúz a sok ballaszt s elrugaszkodni nem ereszt. A tehetetlenség maraszt? hűség? Az Úr a sarki bol­ tig vezet minket s elereszt. Töltött még egy kevéske bort - hányszor játszottuk már el ezt? egy átfecsegett nyári est fényes s nehéz mint a damaszt 104 �palócföld 94/2 s agyadba hogy belebetegedsz a tehetetlenség mar... (Azt hiszem elégedett lehetsz hogy az AJÁNLÁS elmaradt s nem írt le mint feleslegest.) A pannon tengeren Hajózni kell? Kezére játszik itt minden. Szerencséje volt már megint! A Bácskában valahol otthon ül a versét mégis úgy írja mint aki palackpostára kényszerül egy szirten éhesen s meztelenül. 105 �palócföld 94/2 Bujdosó Alpár Chiton olivaceus feljegyzései - performansz-forgatókönyv - Már jóideje írom napról napra ezeket a feljegyzéseket. Bár hogy ez a napról-napra mit je­ lent, igazán nem tudom, mert errefelé nemigen jár a Nap.Hát még hogy napok, mert az előbbi fordulat, mit egy octopus vulgaris hozott messze tájakról, nyilvánvalóan a többesszámra utal. Merthogy bármerre halad itt az ember, chitonból chitonba bukik. Az ember is, ha éppen erre jár, meg a magamfajta chiton olivaceus is. És bukik is, mint az az octopus vulgaris is tette, mi­ kor meglátta e történelmi telepet. Telepnek nevezik mert ellepi a sziklazátonyt, melyre tele­ pült, mint New York is. Ezt ugyan nem hívják újnak, mert olyan régi, mint a korai Jura. Jurá­ nak nevezhetnénk inkább, nem York-nak, ha egyáltalán neveznék. Minek nevezzelek? (egyre erősebben Morse — jeleket hallani) Azóta ezt mondják az emberek, ha valami híg levest tesznek valaki elé. 106 �palócföld 94/2 (a távolból egyre közeledő hangok, beszéd) átszűrjük az időt bélcsatornáinkon szüntelen idő-törmelékek törmelék történelem - tőr-mellék történelem átszűrt idő az is, ami bélsárként távozik CSAK A SZÉPRE E M L É K E Z E M ...(slágerbetét,eredetiben) távozik az idő köd előttünk, köd utánunk nincs utánunk vízözön, mint ahogy előttünk se előttünk olyan, mint utánunk: átszűretlen ami átszűrt, az szüreti mulatság síppal, dobbal, nádi hegedűvel ami átszűrt, az beszűrődés: sípoló tüdő, doboló szív, hegedő seb feltárulnak élményeink még egyszer kapura rugjuk a labdát az idő pénz: kinek apró, kinek bankó, kinek bunkó visszatérni oda, ahol eltépték a szálat - nem lehet hát hogy ityeg a fityeg? (telefonon keresnek valakit: halló!...halló!) fityeg-e még? lesipuskások az örökkévalóságban ...hidd el, bíztunk az...(felírja, de mivel elhalkul, nem tudja mit írjon utána) Miben bíztatok? ...még most is szánkon a kérés, de nem hallja meg...(fejét csóválja, mert a folytatást nem érti) ...kérész életünkben mindig erről...(elhalkul, nem érti tovább) Miről? ...álmodtunk lámpavasról... Miről? ...beszéltünk arról, ha majd egyszer... Akkor mi lesz? ...írtunk... 107 �palócföld 94/2 Mit? (közben távolról szövegmondás, mely egyre erősödik) ...aki hallja, adja át... Nem lesz, kinek! Most folytatom. Hogy ma holnap van-e, vagy a jövő év, nem tudom, de szokásból azért ide írom a dátumot: 1210. március 28. (felírja a táblára) Közben ugyanis abbahagytam az írást, mert meg kellett valamit emésztenem. Ilyenkor min­ dig elálmosodom, alszom rá egyet, mint ahogy azt többektől hallottam, ha valamit meg kell emészteniök, fel kell dolgozniok. (Tüntetés? Futballmeccs?: NEM A KARIZMÁRA VÁRTUNK!) Mondjuk a közelmultat. Mondják, ilyenkor rájön az emberre az álmosság, álom. A LÁBIZMAIT MUTOGASSA! K A PU R A ! K A PU RA ! K A PU RA ! CIVILT A PÁLYÁRA! (Ismét szövegmondás, egyre erősebben.) GÓLRA VÁRUNK, NEM A JÖVŐRE! De vissza a dátumhoz. Ma hozzákezdtem Jura őstörténetének megírásához. Tulajdonképpen arról van szó, amit igazából nem tudok. Mégis szeretném tudni, hogyan ke­ rült pajzsomra a rajzolat és mit jelent. A függőleges vonalkázásból azt következtetem, hogy bőven volt fel is meg le is, mint ahogy az lenni szokott. A vízszintes vonalak egy-egy emésztési periódust jelölnek, tehát nyugalmat. Ennyi a kiindulópont, ebből kell megírni az ősgesztát (geszti bolond). Mások, akik értenek a heraldikához, mondják, hogy a vízszintes és függőleges vonalak vá­ gott címerre utalnak. De miért vágott? Ki vágott oly sokszor bele? Ki vágott fel? 108 �palócföld 94/2 (Korteskedő szólamok, hangosbemondón: M IN D E N K IN E K SZÜKSÉGLETE S Z E ­ RINT!) Netán felvágós családból származom? Vagy hentesektől? (ld. felvágott) MINDENKI VÉGEZZE EL SZÜKSÉGLETÉT! MINDENKI KÉPESSÉGE SZERINT! MINDENKI KÉPESSÉGE SZERINT! MINDENKI A KÉPES SPORTSZERINT! MEGMENTJÜK TESTVÉREINKET! DE LEGALÁBBIS KITÉPJÜK COPFJUKAT! MEG SZÉTVERJÜK AZ ÖCSI POFÁJÁT, HA HÜLYE! MEGMENTJÜK TESTVÉREINKET! ÍGÉRJÜK, MINDENKI A MENNYORSZÁGBA JUT! BŰN NEM SZÁMÍT! BŰNÖSÖK KÖZT VÉTKES, AKI NEM ÜVÖLT! Farkas. Farkas M ihály. Farkas Vladim ir. Farkas József. Farkas Emma. Far­ kas Józsa. B árány Tiham ér. Bárány Gerő. Bárány Euzébia. Anasztázia, Csaba-Csongor, Jenőke-Jocó és Pista meg a többiek... Ki mit vár még? Mire vár a buszmegállóban? talponállóban? állóvízben? pocsolyában? 109 �palócföld 94/2 Függelék (a Morse-szöveg feloldása): Már sípol a vonat, eresszétek le a sorompót! (lejegyzi a táblára) Már sípol a tüdőnk, eresszétek le... (a végén elhalkul, nem érti; csak az elejét tudja lejegyezni) Átszűrtük az... (elhalkul, majd újra erősebben hallani)...időt...(lejegyzi, de aztán újra elhalkul) ...ha nincs giliszta, nem dolgozza fel senki a... (amit tud, lejegyez) ...a televény mások ügye, akik... (ismét elhalkul) ...kemény földre hull a mag...(lejegyzi) ...faszverés.. . ( c sa k ennyit ért meg) ...pedig véres volt... (lejegyzi) ...véresen komolynak gondoltuk... Kovács B. Sándor: Fotógrafika 110 �északi kilátó Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK "A magyarok a szlovák politika végzete" (Vladimír Mináč) 1. Ébert Tibor Fagyott Orfeusz (Omnis nem repedez, nem hull a vakolat, tart az évszázados habarcs, Fabula 1933) című verskötetében lapozgat­ új csarnokokat sem építettek, kapukat... tam. A semmihez sem hasonlítható, két há­ ború közötti pozsonyi-pressburgi hangula­ Széplak utca 50. tokról már azt hittem, semmivé foszlottak. Pozsony. Bizony, a hirtelen átalakulások, kivált 1945 Hordozom: aprócska mészpor homloko­ után - ahogy egy szlovák író mondta - a kis mon. nagyváros Pozsonyból nagy kisvárost vajúd­ Kirándulás című versét annak a Koncsol tak. Persze, nosztalgia ez, akár a soknyelvű Pest-Buda egynemzetiségűvé gyúródása, de Lászlónak ajánlja, aki nemcsak a szlovákiai mai regionális nemzeti gondjaink közepette magyar irodalom poeta doctus-a, hanem az egykori békesség üzenete talán mond vala­ talán éppen ezért - a magyar-szlovák köl­ mit a gyökérkeresőknek. Akik - Lubomír csönösség soha nem fáradó munkása. Aki Feldek képe szerint - látják, hogy hiába a be­ minden nemzeti sérelmét az igazi szlovák települők úthengere, hiába a buldózer, az új­ sorsproblémák magyar tolmácsolásával ra megtalált kövekből mégis árad az egymás- bosszulja meg. Szépmívű fordítása M ilan rautalt népek közössége. Naív krónikatöre­ Rúfus esszékötete, A költő hangja, s egyete­ dék (Peéry Rezső emlékének) című versében mes nemzeti irodalmunk egyetlen alkotója ő, aki megismertette velünk a jugoszláviai szlo­ olvastam: vák nemzetkisebbség költészetének legjavát. Német, szlovák, zsidó, magyar: A Káptalan utca (Albrecht Hansinak) a egymásra rakott téglák, téglafal. pozsonyi zenetudós Bartók-reminiszcenciáit 1931-32, 111 �palócföld 94/2 idézi a koronázó város ódon falai között. És a Pozsony-élmények hangulata - magam is ta­ pasztalom - elemi erővel tör fel a legváratla­ nabb pillanatokban, mint Ébert Tibor Lapi doptera (Kórházi naplómból) című, 1991 -ben írt versének közepén, az adóemelés...privati­ záció... szaddam husszein ...litvánia ...gorbacsov... katéterek lógnak ki a péniszekből után aztán kirándultál is az emeleti hegyiligetbe a zergehegyre és legyalogoltál az alagsorba elképzelted a csalogányvölgyi tuskópárát párarönköket amelyekből erlkőnig te már csak így nevezed anyád énekelte igen a király lépett ki lován az olajfakarú ligetekből hogy hainburg felé átússzon a dunán át az orosz és az angol rezümék szabálya Pavercsik Ilona, az Országos Széché­ nyi Könyvtár könyvtudósa "száraz" publiká­ uralkodott, akkor is, ha az anyag nagyobbik cióban adózik Hungária - Uhorsko - Ma­ fele történetesen valamelyik hazai nyelv volt. Ez a "történelmi" Magyarország, azaz gyarhon kulturális közösségének: A kassai könyvek útja a nyomdától az olvasóig (Bp. Uhorsko, Magyarhon iránti nosztalgia helyes 1992. OSZK Füzetek 2.) 1716-1773 között útja, amit a szlovák könyvészeti szaksajtó is foglalja össze a jezsuita műhely termékeit, s elismeréssel nyugtázott. 2. azt is, hová kerültek ezek a kiadványok, mi­ lyen nyelven, miként készültek. A jelzett idő­ szakban 451 latin, 171 magyar, 105 szlovák és 93 német nyelvű művet adtak ki, amelyek Kassán kívül nagy számban kerültek Buda, Eger, Nagyvárad, Besztercebánya, Nagybá­ nya és Pécs könyvtáraiba, de a jezsuita rend­ házak révén eljutottak Fiuméba, Pozsegába, Temesvárra, Ungvárra és Zágrábba is, nem szólva Nagyszombat, Győr, Sopron tanári bibliotékáiról. A kiadvány nem részesíti előnyben a ma­ gyar nyelvű műveket, és példamutatóan, szlovák és német nyelven foglalja össze a kö­ tet mondanivalójának lényegét. Évtizedeken 112 3. Kevésbé tehette ezt Ujszigeti Dezső, aki a Dejiny filozofického myslenia na Slovensku (A szlovákiai filozófiai gondolkodás története) című könyvet ismertette a Magyar Filozófiai Szemle 1993. 3-4. számában. Nem tud megbékülni azzal a gyakorlattal, hogy a mai szlovák tudománytörténetben minden szlovákiai adat szlovák, az ugyanarról szóló magyar kiadványokban pedig ugyanaz ma­ gyarként olvasható. Szinte ugyanaz a ma­ gyar filo zó fia története, mint a szlováké. Vajon melyik az autentikus? Egyetérthetünk a szlovák kiadvány ismertetőjének két záró­ mondatával: A könyv, a szerkesztésből adó­ dó bizonytalanságoktól és az előforduló �palócföld 94/2 megállapítja, hogy a legtöbb szláv nyelv le­ xikái is hungarizmusainak számbavétel e megtörtént, a szomszédos szlovákság szó­ kincsének ilyen irányú átfogó elemzése azonban még hiányzik.... Ezt a hiányt igyek­ szem most pótolni, vállalkozva a szlovák nyelv magyar elemeinek összegező bemuta­ tására. Történelmi körülmények című fejezeté­ ben olvassuk: A magyar honfoglalást köve­ tően... az intenzív szláv-magyar érintkezés bizonyos mértékű etnikai keveredést, egybe­ olvadást és helyenkénti kétnyelvűséget eredményezett. Ily módon a megtelepedett magyarság az itt talált szlávokkal - s ter­ mészetesen a szlovákokkal is - érintkezve, azok egy részét magába olvasztva, számos új állami, egyházi, gazdasági stb. ismeretet tőlük átvéve, el sajátította a fogalm ak szláv megnevezését is. Lám milyen nehéz a tudós nyelvész feladata a teljesen egyértelmű, fél­ reérthetetlen fogalmazás terén! Nem szól hó­ dításról, hanem magába olvasztásról; nem szól a magyarság kevésbé kulturált voltáról, hanem fogalm ak és megnevezésük elsajátí­ tásáról; nem szlovák, hanem szláv elnevezé­ sek átvétele történt. A XVI-XVII. században már egyértelműen szlováklakta megyékbe húzódik a magyar lakosság egy része, ott részben szlovákosodik, ugyanakkor erős nyomokat hagyott maga után a szlovák nép szóhasználatában. Gregor Ferenc minden megállapítása kétséget kizáró dokumentu­ mok, egykorú kéziratos és nyomtatott emlé­ 4. Gregor Ferenc professzor, ha lehet, kekből gyűjtött cédulák ezrein alapul. Soha­ még szűkebb körhöz szólhat legújabb művé­ sem fogalmaz a politika szája íze szerint, vel. A szlovák nyelv magyar elemeiből (Mu­ tatványfüzet) - (Bp. 1993. ELTE Szláv Filo­ mint ahogy Magyarhon ezer évét sem helyes lógiai Tanszék) című munka Bevezetésében a mai szempontok szerint értékelni, vagy bosszantó megál lapításoktól eltekintve szá­ mottevő és igen értékes ismeretanyagot tar­ talmaz. S a magyar olvasónak itt akkor az is eszébe juthat, hogy nem bosszankodni kelle ­ né, hanem megírni a magyarországi, benne a f e l s ő-magyarországi (ma: Szlovákia) fil o ­ zófia autentikus történetét. Az Uhorsko-Magyarhon, Maďarsko-Magyarország, Szlovákia, Felföld-Felvidék, Prešporok-Pozsony-Bratislava és megannyi társuk terminológia-zavarát egy kölcsönös jóindulattól vezérelt magyar-szlovák tudós grémium oldhatná meg. A kétoldalú igyeke­ zethez azonban hosszú, kitartó aprómunka szükséges, ami lassacskán megteremthetné a kölcsönös megegyezés társadalmi igényét. Ezt szolgálhatja Ujszigeti Dezső rokonszen­ ves kísérlete. A dr. Visnyei Lászlóvá közö­ sen írt Etikai modellek - A z állatorvosi eti­ ka alapvonalai című jegyzetben (Állator­ vostudományi Egyetem Társadalom- és Gaz­ daságtudományi Tanszék, Bp. 1993) a Kö­ zép-európai életminták című fejezetben Mi­ lan Rúfus és Dalimír Hajko műveiből is idéz. Rúfus híres nemzet-vallomását is: A nemzet nem cél, hanem lehetőség, amit való­ ra kell váltani, s ami egyenlő esélyt ad a lángész és a kalandor számára egyaránt. A z esély alsó és fe ls ő határa oly messze húzó­ dik egymástól, mint amilyen például a Beethoven és Hitler közötti távolság. M indaz, ami közöttük található, az a nemzet 113 �palócföld 94/2 még kevésbé régebbi eseményeket maiakhoz hasonlítani. A magyarosítás céljaiban és esz­ közeiben más volt, mint a szlovákosítás. A kettő egybemosása, egymásból eredeztetése már utólagos spekuláció. A tudomány objek­ tivitásával kell vizsgálni mindkettőt, csak így lehet szolgálni napjaink magyarjának és szlovákjának békét hozó megegyezését. Ezt teszi Gregor Ferenc anélkül, hogy egyetlen maga fogalmazta mondattal is utalna rá. Megteszik helyette a cédulák, no meg a mon­ danivalójukat felismerő olvasó. A z egykori magyarországi államszerve­ zet kiépülése, jogi és gazdaági alapjainak a lefektetése majd megszilárdulása szintén folyamatosan hatott a szlovákság szókin­ csére: ališp á n ... biršágovať ... jarašbirov... orság... rákoš.... vármeď(a), vidiek stb. Szo­ rosan ehhez kapcsolódik a korabeli Ma­ gyarországon, közelebbről a mai Szlovákia területén élt fő - és köznemesség közéleti szerepe és életvitele, a jobbágysághoz fű ző ­ dő viszonya. A gyakran két- sőt többnyelvű szlovák nemesség a török időkben a délibb részekről érkezett magyar nemesi családok­ kal felgyarapodott... A katonaságra, hadi életre vonatkozóan is számos magyar kife­ jezés jutott be a szlovák nyelvbe ... különö­ sen Thököly idején és a Rákóczi-szabad­ ságharc során ... A városi, különösen a kis­ városi életben... szerephez j utott magyarság révén szintén több magyar nyelvi elem került á t... Gregor Ferenc 2000-re teszi a szlovákba átkerült magyar szavak számát, igaz, ezek nem mindegyike tartható bizonyosan jöve­ vényszónak. Érdekes és népeink nyelvi szimbiózisát mutatják a gyerekek kiolvasó versikéiben 114 lévő, jobbára eltorzult idegen, köztük ma­ gyar eredetű kifejezések ... mint a magyar egyedem-begyedem. Például: Eden beden tititán, hajdu smokor mit kiván. A szlovák nyelv magyar jövevényszavai azonban csak kis mértékben váltak az irodal­ mi nyelv részévé, inkább csak különböző ré­ tegeiben maradtak meg. A szlovákok ugyanis a csehet használták irodalmi nyelvként, saját szlovák irodalmi nyelvről csak a XIX. század negyvenes éveitől beszélhetünk. Ez is igen lassan terjedhetett, hiszen az egykori M a­ gyarországon ... a szlovákoknak nem volt olyan számottevő gazdasági, politikai és kulturális központjuk, amely saját irodalmi nyelv létrehozásának bázisát adta volna ... A cseh nyelvnek a közéletben betöltött szere­ pe akadályozta meg elsősorban azt, hogy a köz- és népnyelvi szóhasználat magyar ere­ detű lexikális elemei jelentősebb mértékben az irodalmi nyelv szintjére emelkedjenek. Gregor Ferenc nyelvtudományi munkás­ ságában megtalálható mindaz, amivel ma­ gyarázatot adhatunk a magyar-szlovák vi­ szony alakulásáról. Az idézetthez hasonlóan vizsgálja más munkáiban a magyar nyelv szlovák elemeit, és természetes egységben elemzi nyelveink életét jelenlegi országhatá­ rainkon kívül. Az oktatás feladata mindkét nemzeti kultúrában, hogy a nemzet sorskér­ dései, a magyar-szlovák viszony bemutatása során inkább ebből az ismeretanyagból me­ rítsenek, mint a türelmetlen nemzetieskedők szólamaiból. 5. Ugyancsak az ELTE Szláv Tanszéké­ nek műhelyében jelent meg a Magyarorszá­ gi szláv kéziratok I I. füzete (Bp. 1993), az 1990-es első után. A német nyelvű füzet má­ �palócföld 94/2 sodik részében sorjázik 130 szlovák kézirat lelőhelye és leírása. Itt is ügyelnie kell a nyelvtudomány szakemberének, hiszen e kéziratok szlovák nyelve tulajdonképpen cseh, szlovák vagy szlovakizáló elemekkel. Funkciójában szlovák ez a Magyarhonban kerek négy évszázadon át használt cseh nyelv, s ezt a tényt a modern nemzettéválás kora óta különbözőképpen manipulálta a mindenkori politika. Akár a pánszlávizmus­ sal vagdalkozó magyar állami bürokrácia 1918 előtt, akár a cseh politikai expanzió csehszlovákizmusa. A jelenlegi szlovák gya­ korlat a mai Szlovákia területének ezt az írásbeliségét szlováknak határozza meg. A mi kéziratjegyzékünk főcíme szlováknak ne­ vezi ugyan az írások nyelvét, de az egyes téte­ leknél árnyaltan fogalmaz. Cseh és latin; bibličtina szlovakizmusokkal (bibličtinának, azaz a Králicei Biblia nyelvének nevezi a magyarhoni csehet, s ezt a nyelvészeti szak­ szót nem fordítja sem németre, sem magyarra);szlovakizáló bibličtina és latin; bibličtina feltűnő szlovakizmusokkal; bibličtina néhány szlovakizmussal; bibličtina kevés szlovák elemmel; cseh, szlovák elemekkel; erősen szlovakizáló bibličtina; nem konzek­ vens bibličtina; erősen szlovakizáló biblič­ tina vagy bernoláčtina? (igen, azt sem könynyű eldönteni, hogy a Pázmány Péter inten­ ciójára a nyugatszlovák nyelvjárást használó nagyszombati katolikusok nyelve mikor vált az Anton Bernoláktól kidolgozott irodalmi nyelvre); kulturális nyugatszlovák nyelv (ezt a kifejezést használta a szlovák nyelvtudo­ mány, minden bizonnyal a "marxizmus" előí­ rása szerint a jezuitská slovencina - jezsuita szlovák helyett); bibličtina egyes fonetikai szlovakizmusokkal; bibličtina jellegzetes szlovák sajátosságokkal ... A budapesti ELTE Szláv Tanszékének két kiadványa kevesekhez szóló aprómunka. A szlovák nyelvvel kapcsolatos kérdőjelek talán érzékeltetik az olvasóval, hogy születő­ alakuló nemzet a szlovák, s a magyar kultú­ rának, benne a szlovakisztikának erőfeszíté­ seket kell tennie e problémák megoldására. A szlovák művelődéstörténet magyar és cseh elemei követelik ezt a mai magyar és cseh tu­ dománytól. Természetesen politikamentesen és nem szlovákosítva. De nem is magyarosít­ va és csehesítve. A közös kulturális kincs kö­ zös, új szemléletmódjának érvényesítésével. Ahogy erre az ELTE kiadványai törekednek. 6. Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme (A mohácsi vésztől napjainkig). A Katolikus Egyház és a Habsburg-ház tör­ ténelmi szerepe (a címlapon: szerepének vé­ delme). Történelmi apologetika I. (Pilisszent­ lélek 1993.) című kötetének látszólag vajmi kevés köze van a magyar-szlovák viszonyhoz. Ám amikor a bibliográfus-könyvmoly szoká­ sa szerint a címlap verzójára, meg a könyv legvégére lapoztam, dr. Szeife rt Ferenc pilisszentléleki plébánost találtam felelős ki­ adónak, a Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell Alapítvány Út, Igazság, Élet Kiadója vezetőjét, az alapítvány kuratóriumának el­ nökét. Ferenc atya, a nemzetiségi béke szó­ szólója jóval a rendszerváltás előtt is szere­ tettel foglalkozott német és szlovák honfitár­ sainkkal, hirdette a nemzetek közötti megbé­ kélést. Alapítványa támogatásával és felelős kiadóként szlovák nyelvű katolikus folyóira­ tot jelentet meg Cesta pravda a život - vagyis Út Igazság és Élet címmel. A gesztus, a tett példaértékű, annak ellenére, hogy a folyói­ 115 �palócföld 94/2 ratban néhol olyan szemléletű anyagokkal is találkoztam, amelyek minden bizonnyal nem Ferenc atya kezdeményezésére kerültek oda. Gondolok néhány nem szerencsés átvételre szlovákiai kiadványokból, a pilisszentlászlói szlovák pappal kapcsolatos írás újraközlésé­ re a Ľudové noviny című hazai szlovák heti­ lapból, amiről nemrégiben itt a Palócföld ha­ sábjain is beszámoltam. Érthető tehát, ha ér- Olexa József: Grafika deklődéssel olvastam végig a mű I. kötetét, amelyen azt is jelzik, hogy Szabó Dénes beleznai plébános kezdeményezése alapján lá­ tott napvilágot. Teljesítettem a szerző kérését: Ne fo g ja rá erre a magyar történelemre senki előre, hogy nem magyar és ezért minden magyar embernek kötelessége gyűlölettel fogadni vagy el se olvasni, hanem hozza meg az ol­ vasó f a ja és népe iránt azt az áldozatot, 116 hogy felfüggeszti végső állásfoglalását addig, míg olvasása véget nem é r t... Műve­ lődni ... csak az képes, aki tárgyilagosságra is képes és aki az újat ilyen szellemben ta­ nulmányozza ... mikor az igazságot szeret­ jük ... akkor is hazánkat és fajunkat szeret­ jük ... Igazságot azonban csak az ismerhet meg, aki vele ellentétes érzelmeit... meg tud­ ja fékezni ... tud ... tárgyilagos lenni ... új igazságokat szenvtelen lelkülettel fogadni s ... vizsgálni meg, valóban igazságok-e. Valóban új igazság/ok/ról van szó. Nem­ zetünk bűnös, s maga okozta történelmi tra­ gédiáját, országa kétharmadának elveszté­ sét, mert az önző álnemzetieskedést előbbrevalónak tartotta a katolikus hitnél, és protes­ táns nemzeti gőgjében, ami a katolikusokat is fertőzte, a katolikus Habsburgokat gyűlöl­ ve oda züllesztette magát, ahol jelenleg van. Az újraalapozás során főként az alábbi gondolatfűzések foglalkoztattak. A helyes magyar hazafiságot mindig a magyar egy­ ház, tehát a főpapság képviselte; nem pedig ellenfelei ...a magyar hazafiak népszerűség hajhászása volt az, ami a Habsburgokat oly rossz hírbe hozta és történelmünk folyamán ... minden nemzeti tragédiánk előidézője lett ... Nemzeti szempontból is megváltozásra, megtérésre van szükségünk ... A magyar nemzet eddig helytelenül fo g ta f ö l történel­ mét ... hamis ideáljai v o lta k... mi a múltban nemzeti szempontból is nagy bűnöket követ­ tünk el. Azok lettek nemzeti hőseink... akik­ nek követése éppen nem volt kívánatos ... (10-11. old.) A magyar közélet és irodalom csak a francia forradalomtól kezdődőleg van a magyar szabadság hősök oldalán és az uralkodóház ellen. Körülbelül egész �palócföld 94/2 1800-ig még a ma legideálisabbnak tartott szabadság hősünket, I I . Rákóczi Ferencet is az egész magyar közfelfogás, vele termé­ szetesen a történetírás és irodalom is (még a protestáns Bél Mátyás is) úgy szidta, mint a bokrot (18. old.). A mi protestáns vagy Habsburg-ellenes szabadságmozgalmaink mind csak a bolsevizmus előfutárai voltak ... ezért csinált belőlük... valóságos kultuszt a bolsevista propaganda. (26. old.)... A XIX. század első felében mindenütt n e m z e t i forradalm ak voltak ... A nemzeti érzés má­ mora fogott el mindenkit, vallást csináltak a hazafiságból, de a fa ji érzés ekkor még ismeretlen volt. A magyarországi svábot ek­ kor még épp olyan magyarnak tekintették, mint a kecskeméti magyart, sőt a ’hazafias' zsidókat se tartották a nemzettest kisebb ér­ tékű tagjainak, mint akár a fa lu si magyar kisgazdákat... a nemzeti eszmét tették az el­ ső helyre és a haza lett az istenük. (39. old.) Bizony, katolikusellenes Az ember tragédiá­ ja, a Himnuszban Jupiterként dörög az Isten - érdekes okfejtés. A magyar-szlovák vi­ szony rendezéséért, a "régi" Magyarország, vagyis Uhorsko/Magyarhon szentistváni szellemiségű örökségének, benne a szlovák­ ság történeti rehabilitációjáért fáradozó ma­ gyar szlovakista örömteli rácsodálkozással olvassa a következő sorokat:... A z oláh és a sváb is magyar állampolgár ... ha másod­ rendű állampolgárnak kezeljük... jogaiban sértjük meg ... elidegenítjük... őket tőlünk... a hazánknak ártunk akkor, mikor ily módon magyarkodunk ... (61. old.) ... Nagy helyte­ lenségnek tartom ... a nemzetiségeknek ma­ gyar szempontból oly sok kárral járó lené­ zését és magunknál alsóbbrendű emberekké nyilvánítását... (69.old.) Nálunk a svábozás és tótozás éretlenséget és az ezer éves or­ szág szétzüllesztését jelenti. A régi törté­ nelmi Magyarország csak úgy jöhet vissza me-gint, ha itt még olyan svábból és tótból is lehet hercegprímás, vagy akár köztársasági elnök, aki nemcsak németnek vagy tótnak született, hanem annak is vallja magát, azaz nemzetiségéhez és anyanyelvéhez ragaszko­ dik. (73.old.) Szerzőnk joggal kérdezi; Hol van az megírva, hogy a XX. század magyarjának épp úgy kell gondolkodnia, mint a XI X. szá­ zad magyarja gondolkodott? (21. old.) Tisz­ telem a szerző bátorságát, azt is, hogy a "ma­ gyart" igyekszik a felvilágosodás, sőt a refor­ máció előtti katolikus "hungarus-tudattal" meghatározni. Vége viszont jóérzésemnek, amikor e "szellemi magyarságot" idegen fa­ jokból magyarrá vált, főleg protestáns nemzetieskedők tették tönkre. Nem tudok egyet­ érteni a színmagyar kálvinisták és a többnyi­ re idegenvérű lutheránusok elleni haraggal. Igen disszonáns számomra szerzőnk önvizs­ gálata, származáskutatása és magyarázkodá­ sa német nevével kapcsolatban. Azzal bizo­ nyítja magyarságát, hogy ősei évszázadokon keresztül Vas és Zala színmagyar részén él­ tek. S e bizonyító eljárás során Bercsényi Miklóssa1 példálózik:... a híres kuruc szín­ magyar, a feleségét tréfásan, mint ’z senám'-ját emlegeti. Én ezt a szót addig, míg az orosz 'f elszabadítást' meg nem értem, sohsem hallottam. Nem is tudtam tehát, mit jelent. Ő tótok közt született, felnőtt korá­ ban pedig ruténok között élt, nem úgy mint én, aki sohse voltam más, mint magyar nép körében. (77.old.) 117 �palócföld 94/2 Szerzőnk jól látja, hogy a nemzetnél (minden nemzetnél) fontosabb az egyetemes emberi, ha tetszik, katolikus, amihez min­ denképpen hozzátartozik a mások megisme­ rése, megbecsülése, sőt megszeretése. Büsz­ kén vallott aulikussága, katolikus, magyar volta, "Nagymagyarországának" kétségtelen nemzeti toleranciája éppen ezért fura egyol­ dalúságról árulkodik: nem ismeri a közös ha­ za egyetlen nem magyar nemzetiségének nyelvét sem. Így nem ismerheti néptársaink szellemi fejlődését, az ő véleményüket mind­ arról, amit szerzőnk az ő hazájukról is írt. Pe­ dig érdekes lett volna odafigyelnie rájuk, mert nem egy szélsőséges szlovák (katolikus, lutheránus, "bolsevista") álláspont szerint a magyarországi rendi felkelések csak a ma­ gyar nemesség önző céljait szolgálták, s aka­ dályozták a haladóbb gondolkodású Habs­ burgokat fáradozásukban Magyarország fel­ virágoztatásáért. Sőt! A nemzeti királyért sóvárgó magyar nemesek inkább a törökkel szövetkeztek a Habsburgok ellen, ezért Euró­ pát és a kereszténységet a szlovákaiai végvárrendszer, a szlovákság védelmezte a hódítók­ kal szemben. Nem az a bűne tehát a Habsburgoknak, hogy Magyarország függetlensége az ő uralmuk alatt egy időre megcsonkult, hanem a z az é r d e m e , hogy csak megcsonkult, de hazánk végeredményben mégis csak függet­ len ország maradt. Jellemző, hogy abban a pillanatban, amikor... elvesztették a magyar koronát... (1918-ban), rögtön elveszett ve­ lük együtt az ország is újra s a mai csonka­ ország lett belőle. (255.old.) Találunk megoldási javaslatot is a könyv­ ben: ... Addig nem lesz belőlünk semmi, míg 118 kicsinyeink és nagyjaink egyaránt meg nem tanulják a hazát alázattal... szolgálni. Ezt azonban csak a Krisztus iskolájában lehet megtanulni, de semmiképpen se 'hazafias’ magyar történelemkönyvek olvasásából, vagy általában az egyébként mindig 'haza­ fia s' magyar irodalomból. (171. old.) Azt hiszem, a fentiekből nyilvánvalóak a könyv szlovák vonatkozásai. Kevésbé meg­ győződésem viszont, hogy ennek az alapít­ ványnak most éppen ezt a kiadványt kellett közzétennie. 7. Január 14-én a Literárny týždenník hasábjain számos szlovák értelmiségi fordult Európa értelmiségéhez, miszerint újabb München és Bécs fenyegeti a szlovákságot a szlovákiai magyarság és Magyarország ré­ széről. Míg Magyarországon a nemzetiségi kisebbségek identitását erőszakos asszimi­ lációval nyomják e l ... a szlovák lakosság­ gal békésen együtt élő kisebbséget az úgyne­ vezett nagy Magyarország megújításának imperiális céljaira használják fe l. Ismétel­ ten felvetik a kérdést, hová lett az 1918-ban Magyarországon maradt több mint 400 000 szlovák, akik közül csak 9000 egyén merész­ kedik szlováknak vallani magát, miközben Szlovákiában több mint félmillió magyar van, akik teljes mértékben gyakorolhatják identitásukat, bőséges dotációt kapnak vala­ mennyi kulturális és politikai tevékenysé­ gükhöz és oktatásukhoz a Szlovák Köztár­ saság költségvetéséből. Bizony, északi szomszédaink felhívást ki­ bocsátó körei megint megfeledkeznek 19451948-ról, amikor szovjet támogatással a szláv fajiságra hivatkozva magyartalanítani akarták Dél-Szlovákiát, s ennek érdekében �palócföld 94/2 kényszerítettek ki a magyarországi szlovák­ ságot megtizedelő lakosságcserét. Nem Mün­ chenről és Bécsről van szó. A feladat a ma­ gyar-szlovák kiegyezés. A szlovákiai magyar nemzetrész hosszú évtizedek kínlódása után társnemzetként és nem külföldön, hanem ha­ zájában akar együtt élni a szlovák nemzettel. És nem kívánható tőle az a tudathasadásos állapot, hogy ő más magyar, mint a magyarországi. Nincs szükség a határok módosításá­ ra, ha biztosítottak mind az egyéni, mind a kollektív nemzeti jogok, a természetes együvétartozás a magyar nemzet Szlovákia hatá­ rain kívül élő nemzetrészeivel. Erre voltak képtelenek a régebbi múltban a magyar állam vezetői, a közelebbiben Csehszlovákia irá­ nyítói, valamennyi nemzetkisebbséggel, így a szlovákkal kapcsolatban is. Elbukott Ma­ gyarország, kétszer is Csehszlovákia. Ideje lenne kölcsönösen tanulni egymás tragédiái­ ból, az elmúlt évtizedek közös nyomorúságá­ bó l . És kölcsönösen hozzá kellene látnunk egymás tényleges megismeréséhez. Ehhez kellene hozzásegítenie közgondolkodásunkat értelmiségünknek, Szlovákiában és Magyarországon. Mert a felhívás aláíróinak nagy ré­ sze bizonyára nem ismeri a 40 évig tabuként kezelt Dél-Szlovákia magyarságának problé­ máit, a magyar intellektüelek pedig képtele­ nek átérezni a szlovák nemzeti fejlődés tragi­ kus buktatóit. És a lakossági számadatokkal való manipulációk helyett végre meg kellene látni a számok mögött a szabadon és békében élni akaró, sokat szenvedett embereket. Olvassák el figyelmesen a felhívás aláírói az ő szövegük alatt Laco Zrubec négy hasáb­ ját. Az utolsóban a Gregor Papuček magyarországi szlovák költővel készített riportjának Olexa József: Grafika (1993. okt. 29.) részlete uszít szlovákot ma­ gyar ellen. A komáromi gyűlésen nem beszéllek arról, hogyan magyarosították el a Pilis alatt élő szlovákok tízezreit. Arról sem, hogy a hatvanas években hogyan tették bul­ dózerekkel a fö ld d el egyenlővé Rákoske­ resztúr szlovák települést, hogy az ottani szlovákokat széttelepítsék Budapestre... Ugye, akkor netán Pozsony városrombolása is hasonló célt szolgált? Meg az egész Cseh­ szlovákia és valamennyi szocialista ország városfejlesztése? A szlovák sajtó "nemzeti", központi, ural­ kodó része hemzseg Dél-Szlovákia és a ma­ gyarság problémáitól. Ismét és egyre ízléste­ lenebbül merül fel az 1918 előtt "Szlovákiá­ bó l " "Magyarországra" hurcolt műkincsek sorsa, mintha a hurcolás idején bárkinek eszébe jutott volna, hogy a Felföld külfölddé válhat. Teszik a lapok ezt annak kapcsán, 119 �palócföld 94/2 hogy tárgyalások folynak a Szovjetunióba valóban elhurcolt magyar műkincsek vissza­ adásáról. Kifogásolják, hogy Érsekújváron utcát neveztek el Kassák Lajosról. Peter Andruš ka becsületére válik, hogy megvédte a magyar költőt megint csak Laco Zrubeccel szemben. Utóbbi azt kifogásolta Kassákban, hogy magyar volt és kommunista ... (1993. dec. 17.) A Literárny týždenníkben szüntelenül a reciprocitással, a magyarországi szlovákok majdnem exodusával érvelnek a szlovákiai magyarok igényeivel szemben. Andrej F erko december 10-én Horthy, a bőr fe jűek és társai című irományában a féltékenység vakságával kesereg azon, hogy a "szuperfa­ siszta" Horthy szalonképesebb Magyarorszá­ gon, mint Tiso Szlovákiában. Támadja a Nagymagyarország után áhítozó dél-szlová­ kiai magyar irredentát, miközben egy oldal­ vágással illeti R udolf Chmelt, az utolsó bu­ dapesti csehszlovák nagykövetet. "Magyar száma" volt az 1993-ban a Matica slovenskához visszakaparintott Slovenské pohľadynak a szeptemberi. Jerguš Ferko megállapítja, hogy még hosszú évekig folyik majd a szlovák-magyar szellemi marakodás, ezért a szlovák félnek is fel kell rá készülnie, nehogy a kérdés a szlovák politika Achilleszsarkává váljon. Ennek keretében jobban kel­ lene felügyelni a szlovák rádió magyar adá­ sát. Létre kellene hozni egy szlovák szerkesz­ tésű magyar nyelvű műsort. Pótolni kellene a magyar iskolák történelem-tankönyveiben a hiányzó szlovákellenes események leírását, mint a magyarosítás, a csernovai sortűz, a magyar bolsevisták támadása Dél-Szlovákia ellen 1919-ben, a bécsi döntés és következ­ 120 ményei, a háborús bűnös Horthy... Sőt! Szak­ mailag ellenőrizni kellene a szlovák nyelvet oktató magyar pedagógusokat, amiért nem emelkedik a szlovák nyelvtanítás színvonala. Ilyenek lennének a szerző szerint a pozitív szlovák nemzetiségi politika koncepciózus elképzelései. És ezen írás előtt, után Gregor Papuček Budapesten keltezett - egyértelmű­ en uszító-versei. Én is belekerültem ebbe a "magyar blokk"-ba, természetesen a fenti szel­ lemiséget sugározva. A Vigilia 1993 májusi számában megjelent szlovák-esszémből megkérdezésem nélkül kiragadták a magyar szempontból negatív oldalakat, s azokat rossz fordításban leközölték. Így lettem Pa­ puček, Ferko, Deák és társaik partnere - bár­ mennyire sajnálom, de ki kell mondanom egy skizofrén magyarellenes kampányban. Így viszont egyszerűen nem lehet párbeszé­ det folytatni! És erre is gondolnia kellett volna az Euró­ pához intézett felhívás aláírói között szép számban szereplő becsületes szlovák értelmi­ ségnek. 8. Petr Pithart Hatvannyolc című köny­ vében (Pozsony 1993, Kalligram) is folytatja a cseh nemzeti önvizsgálat átértékelő szem­ lélődését. Azt hiszem, találhat benne az olva­ só magyarázatot, sőt választ és európai meg­ oldási javaslatot az előző témakörben mon­ dottakra. A prágai tavasz kapcsán megálla­ pítja - mintha Pezenhoffer vezérgondolatára utalna! - hogy Közép-Európában sohasem sikerült tisztán elvont formában keresztül­ verekedni az általános emberi ideálokat, mert mindig n e m z e t i é r z e l m e k é s s z e n v e d é l y e k ’szennyezték', Ez a szeny- �palócföld 94/2 nyezettség Közép-Európa konstans tényező­ iből fakadt, és az Osztrák-Magyar Monar­ chia felbom lása után is kielégítetlen nemze­ ti ambíciók forrkatlana maradt. A nemzeti érzület a térségben - a körülmények függvé­ nyében - a l e g k ü l ö n b ö z ő b b mozgal­ mak komoly integrációs vagy dezintegrációs tényezőjévé válhat. (94. old.) Világos be­ széd. És teljes mértékben, minden tekintet­ ben magunkra is vonatkoztathatjuk alábbi gondolatait: A cseh nacionalizmus ... hig­ gadt tudálékossággal hitegeti magát, hogy a kamaszkori szenvedélyekből már régen ki­ nőtt. A németek 1945-ös kitelepítése óta már semmiféle erős nemzeti érzelemről nincs tu­ domása ...A nacionalizmus, Csehországból nézve, mindig mások betegsége volt: szlová­ koké, németeké, cionistáké ...A csehek mások nemzeti érzelmeit mindig is inkább egyfajta öntelt, magasabb rendű közönyt imitáló ma­ gatartással ingerelték. Fiatalabb testvérü­ ket - a szlovákokat-lekezelik. E két nemzet viszonya sohasem volt egyenrangú. Ennek oka ... hiányzik a kellő készség, felkészült­ ség és képesség a m á s i k m á s s á g á n a k megértéséhez. A felelősség nagyobb része a csehekre hárul. (93-94. old.) A szlovákok viszonya saját nemzetiségeikhez nem prob­ lémamentes. Éppen a s a j á t a l a c S o ­ n y a b b r e n d ű s é g ü k l i d é r c e és egy­ fajta kilátástalanság terhe az előfeltétele annak, hogy e viszonyban igen nagy fo kú tú­ lérzékenységet tanúsítanak... Szlovákia déli részein ... nem kellett magukat a csehekkel szemben meghatározni... (123. old.) A meg­ lepett szlovákok 68-ban nem értették, hon­ nan bukkant fel hirtelen a magyar-kérdés. Szélsőséges túlkapások történtek, ami tulaj­ donképpen várható volt, hiszen a nemzetisé­ gileg megkevert Közép-Európa határai nem lehetnek mindkét f é l számára igazságosak. A magyar kisebbség követeléseinek eszkalá­ ciójával a probléma nem ért véget... A szlo­ vákok számára ... a magyar többségű közsé­ gekben élő szlovákok, azaz itt a szlovák ki­ sebbség jogairól volt szó ... Tény, hogy az egyedüli valóban szlovák probléma megol­ dásába a szlovákoknak nem volt idejük be­ lekezdeni sem. Érdekes vizsgája lehetett volna ez a saját nemzeti nagylelkűségüknek és annak a képességnek, hogy meg tudják-e érteni a gyengébb partnert. (124-125. old.) * Talán ez az európai, azaz keresztény lá­ tásmód hiányzik mindannyiunkból. Közös nyomorúságunk kölcsönös megértése, a gya­ nú, és a félelem félretétele. Valami újat kell létrehoznunk, mert a megújulás nem a régi újrateremtését jelenti. 121 �palócföld 94/2 Oláh János Utazás (Hangjáték) "De igaz utazók azok csupán, kik mennek, hogy menjenek a szívük mint léggömb ring odább, kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek, s ezt hajtják egyre csak, nem tudva mért: Tovább! Baudelaire (Tóth Árpád fordítása) Személyek: Dezsőné Dezső Vendég DEZSŐNÉ: (magában beszél.) Hideg van, hú az annya istenit, de hideg! Befúj, he-he-he, a szoknyám alá is. (Léptek zaja. Ijedten.) Mintha gyünne valaki. (A lépések abbamaradnak.) Mögát. Mög kéne szólíttanom, hát persze. Hé, kicsoda maga? (Vár egy darabig. Csönd.) Nem válaszol. Talán, ha valami mást kérdöznék tüle. Mit is, na, mit is... Mögvan. Tuggya, hun van a Dezső? VENDÉG: Nem. DEZSŐNÉ: De ösmeri! VENDÉG: Nem. DEZSŐNÉ: (meghökkenten.) Hogyhogy? (AVendég nem válaszo nem. (Elindul.) Isten álgya! (Pár lépés után megáll. Szuszog.) De magossan van, az istenit! Ott mindön a fődszintön vót, itt mög... (A Vendég is elindul. Távolodó lépések.) Ez emönt. De gyorsan jár! Hogy mén, az istenit! (Újra elindul fe lfe lé a lépcsőn. Szuszog. M egáll.) Ki taláta fő ezt a lépcsőt? E kőne verni! A liftöt mög nem meröm hasznáni. Nem tudom, hogyan kő. Házmestörnek köllött vóna születni. Á, a rossebbe! (Elindul újra.) Mingyá vége van úgyis. 122 �palócföld 94/2 (Csoszog, megáll. A kulcsot keresi, nyitja az ajtót. Belép. Bezárja az ajtót. Nem gyújt lám­ pát.) Na, hát ez is mögvóna. (Járkál: nyikorog a padló. Rendezkedik: rámolás zajai - lábo­ sok, üvegek csörömpölnek. Megáll. Tölt. Iszik. Leteszi cl poharat.) Ökhmmm... Vége. Ebbe nincsennék több egy csöppe’ se, egy izéve" se, egy-egy... Mögpijáták mind a rohadékok. (Üvegcsörgés.) Ezök is mind üresek. Hazagyüvök szomgyussan mög fárattan, osztánnék sömmi. Talán nem is tutta, hogy hazagyüvök? Dehonnem, valaki biztosan mögmon’ta. Oszt mégis e’mönt? (Köhög.) Vagy ippen azér'? (A lábasokkal zörög.) Enni se hagyott. Pedig mennyi lábos, te úristen! Kérni kőne valamit, egy kis hajmát, egy kis zsírt. A szomszédbu. Ha annának. (Csoszog. N yitja az ajtót. Kimegy. A folyosó zajai:f ú j a szél, ablak csapódik. Lé­ pések. Megáll. Vár. Megkocogtatja az ablakot. Semmi. Újra kopog. Semmi.) Hé, mestör úr! (Semmi.) Itthun van-e? (Mégegyszer kopog. Semmi.) Alszik? (Nem jön válasz.) Nicsak, az ablakot mög nyitva hatta? Talán mégis itthun van. (Újra kopog.) Mestör úr! Mestör úr! (Sem­ mi.) Úgy látszik, mégsincs itthun. (Elindul. Lépések. Közben egy dalt dúdol. Kopott régi slá­ ger. Vissza a szobába. Bezárja az ajtót. A szélfúvás abbamarad.) Na, itt azér’melegebb van. (Kicsit bizonytalanabbul.) Mintha melegebb vóna. (A markába lehel. A kezét dörzsöli.) De jó vóna lefekünni! Egy ágy... Ágy, ugyan. (Tovább jön-megy.) A palló homokos, csupa homok. A rosseb a rossz kurváiba, legalább kisöpörtethetött vóna velük, ha már eccer... De nem. Pedig rohatt fáratt vagyok. Hova löhet itt lefekünni? Valahova biztos, csak nem találom hova. Mögvan, ez az? (Tétovázik.) Az asztara? Ha leesek, kész agyrázkódás. Na mindegy, valamit vala­ miér. (Készülődés közben lever egy konzervdobozt.) Azanyád! (Belerúg. Csönd.) De mögijettem! Fő kőne másznom, dehát egyedü, egyedü hogy tunnék főmászni. Még ha nem egyedü. De egyedü! A ménkü essön bele! (Szuszog, rugdal, aztán megpihen.) Még ha segítött vóna va­ laki! De nem segítött. (Fészkelödik egy kicsit, abbahagyja.) Azér' sikerűt így is. (Valaki zö­ rög az ajtón. Szünet. Újra zörög.) Ki az? VENDÉG: Én vagyok. DEZSŐNÉ: Az nem lehet, hiszen én itt vagyok. Csak belegubancolóttam ebbe a rohadék pok­ rócba, osztánnék nem tudok kigyünni belüle. Ha tunnék se akarnék. De nem is tudok. Ha akar­ nék se tunnék. De nem is akarok. VENDÉG: Bocsánat! DEZSŐNÉ: Mög van bocsátva. VENDÉG: Beenged? DEZSŐNÉ: Hát mámeg mé engenném be? VENDÉG: Csak úgy. DEZSŐNÉ: Nem löhet. VENDÉG: Miért? DEZSŐNÉ: Montam má, belegubancolóttam ebbe a rohadék pokrócba, osztán nem tudok ki­ gyünni belüle. VENDÉG: Majd én kigubancolom. 123 �palócföld 94/2 DEZSŐNÉ: (nevet.) He-he-he, nem rossz ötlet. VENDÉG: Na látja! Hát akkor mért nem enged be? DEZSŐNÉ: Engenném én, csak belegubancolódott ebbe a hétszencségbe a lábom, mög min­ dönöm, osztán nem tudok leszáni innen, errü az asztaru, vagy mi a hétszencségrü. (Leszáll. Elégedetten.) Na, hát mégiscsak sikerűt. Emmég nehezebb vót, mint főszáni. (Az ajtóhoz megy. Még mielőtt kinyitná.) Osztán mér akar begyünni? VENDÉG: Nem mondtam még? DEZSŐNÉ: Nem hát. VENDÉG: Azért beereszt? DEZSŐNÉ: Nem is tudom, micsinyájjak. Hát ha má így leszállított a jó helemrü, ha má így összezavart, talán még avvóna a legjobb. (Tétovázik. A Vendég zörög.) Nyitom má! (Kapkod. Földönt egy széket.) A hétszencségit, emmög fődűt. Mit zörget folyton, ha eccer... Az a rohatt villany az oka. A szemetek, kikapcsúták. Pedig ki van fizetve. (Tapogat.) Hun a gyufa, hova töttem? (M egtalálja. Megzörgeti a dobozt, egyetlen szál van benne. Kiveszi, újra megrázza a dobozt, semmi!) Nincsennék több. Csak sikerűjjön! (A gyufa föllobban, elalszik.) A ros­ seb, most mög a kezem égettem mög. Osztán nemigön lött tüle világos mégse. (Eldobja az üres gyufásdobozty rátapos.) Mondja, van magáná’valami pija? VENDÉG: Pija? DEZSŐNÉ: Az. Mér csodákozik? VENDÉG: Nem csodálkozom, csak érdekel, hogy mire kéne. DEZSŐNÉ: (nevet.) Hát möginni maga szöröncsétlen. VENDÉG: Aha, most már értem, de sajnos nem segíthetek. DEZSŐNÉ: (csalódottan.) Nincs piája? VENDÉG: Nincs. DEZSŐNÉ: Sömmi? VENDÉG: Semmi. DEZSŐNÉ: Kár. VENDÉG: Hozzak? DEZSŐNÉ: Hát persze, ha tud. Ilyet még kérdözni is! (A Vendég elmegy, hallani a lépéseit.) Kéne valami röndöt csinyáni, ha már eccer be akar gyünni. Ha má eccer Vendég gyün. A rossebbe! Egy szék... Az kőne valahunnan. Itt van a. Csak az egyik lába, hát az hiányzik neki. Nem áll mög. (Próbálja fölállítani.) Edű, akármit csinyállok vele. (Tényleg eldől.) A rossebbe! Mög kéne támosztani. No, így egészen jó lösz. Akár gyühetne is. Csak ilyen ámos ne vónék, amilyen vagyok. Nem is ámos. Nem tudom, mi lőhet velem, de itt a homlokom mögött nagyon bozsog valami. Pedig nem is ittam. Vagy azér, ippen azér? Csak hoz valamit ez a... Na látod, még azt se tudod, hogy hívják, osztán már be akarod engenni. Még a végin neköd gyün itten­ nék. A francokat gyün neköm. Ki gyün má énneköm? Tösznek rám. Vagy asse. Talán vissza se gyün esse, úgy emönt. Möglöhet. Nagyon is möglöhet. (Zörögnek.) Visszagyütt? 124 �palócföld 94/2 VENDÉG: Vissza. Baj? DEZSŐNÉ: Ugyan má’!Csak gyorsan járt. Nem gondútam vóna magárú’. VENDÉG: Idelenn a sarkon voltam, a kocsmában. Maga kérte, hogy hozzak valami piját, nem? DEZSŐNÉ: De sok pénze van! VENDÉG: Olcsón adták. DEZSŐNÉ: Neköm nem kő bemutatni, ismeröm üket. Mindönér pénzt kérnek a piszkok. VENDÉG: Nem volt sok. DEZSŐNÉ: Sok, nem sok, akinek semmi nincs, annak emmá mindegy. VENDÉG: Annak igen. DEZSŐNÉ: (csodálkozva.) De magának van. VENDÉG: (önérzetesen.) Van. DEZSŐNÉ: Mingyá gondútam. (Nyitja az ajtót.) Aszittem, vissza se gyün. (A Vendég belép a szobába.) Devisszagyütt. VENDÉG: Vissza. DEZSŐNÉ: (sürög, forog.) Ide üjjön! (Nagy za j: zuhanás, csörömpölés, káromkodás.) Leszakatt, fődűt. Ne is törőggyön vele, rossz vót a lába. VENDÉG: A fejem! DEZSŐNÉ: Az üveg, hun az üveg? VENDÉG: Nem tudom. DEZSŐNÉ: Hogyhogy nem tuggya, ha eccer az előbb a kezibe vót? Nem is hozott maga sömmit. Át akar vágni, arrú van szó. VENDÉG: Elestem. DEZSŐNÉ: Attú még ide adhatná az üvegöt. VENDÉG: Talán eltörött. Semmit nem látok ebben a rohadt sötétben. DEZSŐNÉ: Gyúccsak valamit? VENDÉG. Nem ártana. DEZSŐNÉ: Van gyufája? VENDÉG: Nincs. DEZSŐNÉ: Mer’ az enyim is efogyott. (Valahol a fiókban motoz.) Hanem hajja-e, itt van ez a kü, ebbü kőne mögpróbáni szikrát csihúni. VENDÉG. Ne haragudjon, de már elfelejtettem, hogyan kell. Valami acélhoz hozzáverdesni, ha igaz, meg tapló is kell hozzá. Van taplója? DEZSŐNÉ: Tapló? VENDÉG: Igen, tapló. DEZSŐNÉ: Aztán ammög minek? VENDÉG: Azt gyújtja meg a szikra. DEZSŐNÉ: Másképp nem löhet? 125 �palócföld 94/2 VENDÉG: Nem. DEZSŐNÉ: Ölég bonyolút. VENDÉG: Az. DEZSŐNÉ: Nem ismer valami egyszerűbbet? VENDÉG: Nincs villanya? DEZSŐNÉ: Dehogynincs. VENDÉG: Hát akkor azt kéne inkább fölgyújtani. DEZSŐNÉ: Kőne hát, de hiszen mondtam má', hogy kikapcsúták. VENDÉG: Na várjon csak, itt van az öngyújtóm, talán evvel sikerül. (Előveszi az öngyújtót. Szikrázik, de láng nincs.) Szikra már van. (Újra próbálkozik. Most sikerül lángot gyújta­ nia.) Gyorsan, gyorsan valami papírt! DEZSŐNÉ: E’ jó lösz? (Újságpapírt nyújt a Vendég felé.) Tennapi. VENDÉG: (türelmetlenül utána kap.) Jó hát. (Meggyújtja az újságot. Egyik lapról a má­ sikra gyújt. A váratlan világosságban mindketten hunyorognak.) DEZSŐNÉ: Hűha! Ez igön! VENDÉG: Most keresse! DEZSŐNÉ: Mit? VENDÉG: Hát az üveget. DEZSŐNÉ: Kösz. (lehajol, keresgél. )Mögvan. (Fölegyenesedik, ráhúz az üvegre.) Hukk! De mögcsuklatott! Emmá nagyon köllött. Aszongyák, pijás vagyok, pedig nem is igaz. Iszom egy kicsit, ha van, szeretőm is, de ennyi az egész. Azt is mondják, Tökölön vótam. VENDÉG: (a körmére ég a papír.) Aú! Nincs több papírja? DEZSŐNÉ: Esse igaz. A testvérömné vótam. Az ám a szép. Kölesdön. Teli van tyúkokkal az udvar. Igazi tyúkokkal. Az embör csak mögfog egyet, osztán leöli. Akármikor leöli, osztán kész. Tökölön mög mindig mosogatni köllött. Különben röndösek vótak, attak önni, kifizették a villanyomat. Magának ki fizeti a villanyát? VENDÉG: Én. DEZSŐNÉ: És amikor nincs pénze? VENDÉG: Van. DEZSŐNÉ: Mindig? VENDÉG: Mindig. DEZSŐNÉ: Hogyan? VENDÉG: Van egy állásom. Van aki szégyelli, de én nem. Megfizetik, az a lényeg. Még ruhát is adnak. DEZSŐNÉ: Kész Amerika. Hajja-e, kezdöm irigyűni magát. VENDÉG: Meg van nekem is a magam baja. DEZSŐNÉ: Ne mondja! VENDÉG: De mondom. DEZSŐNÉ: Osztán mi az? 126 �palócföld 94/2 VENDÉG: Tudja, az hiányzik nekem, egy jó nő, aki, hát hiszen tudja maga is na, beosztaná a pénzt, meg ilyesmi. DEZSŐNÉ: Nem rossz állás. VENDÉG: Elfogadná? DEZSŐNÉ: Möghiszöm azt. VENDÉG: Hát akkor... DEZSŐNÉ: Csakhogy a Dezső mit szóna hozzá, azt nem tudom. VENDÉG: Számít az? DEZSŐNÉ: Na hajja. Ha rajtakap, kiontja a bélöm, aszonta, vagy valami ilyesmit. Mög a ma­ gáét is. VENDÉG: A belit? DEZSŐNÉ: Így mondta valahogy. (A Vendég közben botladozva elindul a szobában. E ljut az ajtóig, megpróbálja kinyitni. Nem megy.) Csak nem akar emönni? VENDÉG: (zavartan.) Nem is tudom... Talán jobb volna, ha elmennék. DEZSŐNÉ: Osztán mér? VENDÉG: Hát... DEZSŐNÉ: Fél, mi? VENDÉG: Én? DEZSŐNÉ: Maga. VENDÉG: (nevet.) Mitől félnék? DEZSŐNÉ: A Dezsőtű. VENDÉG. Ugyan. DEZSŐNÉ: Nem fél? VENDÉG: Nem hát. DEZSŐNÉ: Akkor mé’ akar emönni? VENDÉG: Meggondoltam magamat. DEZSŐNÉ: Várgyon má’!Csak egy kicsit várgyon! VENDÉG: Mire? DEZSŐNÉ: Elmondom, ha közelebbgyün. (Földöl a szék.) Na! (Lihegés.) VENDÉG: (szabadkozik.) Mit csinál? DEZSŐNÉ: Mé’ beszél ilyen hivatalosan? Híjjon csak eccerűjen Macának. (Mély hangon.) Maca! (Nevet.) Így. Én mög minek híhatom magát? (Vár, de nem jön válasz.) Na, mongyon má’ valamit! Vagy mögkukút? (Rázza a Vendéget.) VENDÉG: Tessék? DEZSŐNÉ: Na hajja, ilyet se értem még. Hun jár az esze? VENDÉG: Mondja, nem lehet sehova leülni ebben a szobában? DEZSŐNÉ: (örömmel.) Dehogynem. Űni! Fekünni is. Ulyan jó hel van ezön az asztalon, hogy az csak na. Nem hiszi? Most próbátam. 127 �palócföld 94/2 VENDÉG: Kivel? DEZSŐNÉ: (csalódottan.) Egyedü. VENDÉG: Nem lehetett valami nagy szórakozás. DEZSŐNÉ: Ulyan vót, amilyen. VENDÉG: Ez az? DEZSŐNÉ: Ez. (Motozás, recseg az asztal.) Na, na! (Mint akinek befogják a száját, úgy fu lla d el a szava. Lihegnek. Nyikorog az asztal. Hosszú szünet.) Nem is tuttam, hogy maga ilyen... (Hátbaveri a Vendéget, az köhög.) ...stramm pali. He-he-he. Kár lött vóna emönie. Nem? (A Vendég nem válaszol.) Na mi az, talán nem tetszőit valami? VENDÉG: De, de, csak... DEZSŐNÉ: Mi az, hogy csak? VENDÉG: Nem gondolja, hogy mégis inkább el kellett volna mennem? DEZSŐNÉ: Szép kis embör maga. Ha annyira mönni akart, mért nem mönt el akkor az előbb? VENDÉG: Nem tudom. DEZSŐNÉ: Hogyhogy nem tuggya? VENDÉG: El akartam menni. DEZSŐNÉ: Akart, akart, ezt mindönki mondhattya. Majd a Dezsőnek magyarázkoggyon. VENDÉG: Hogy jön ide a Dezső? DEZSŐNÉ: Nem tudom, villamoson, buszon, gyalog, de előbb-utóbb idegyün valahogy. VENDÉG: Ha lehet, én azt már nem várnám meg. DEZSŐNÉ: Csak nem akar egyedü itthanni avva a vadálatta? VENDÉG: Én itt már megtettem a magamét. Még valami világosságot is megpróbáltam gyúj­ tani magának, ha jól emlékszem. Aztán mi lett a vége? Gyufa, papír, minden elfogyott, az uj­ jam meg olyan lett, mint a sültkeszeg. (Köp.) Hát mit vár még tőlem, mit csináljak? Talán an­ nak is én vagyok az oka, hogy kikapcsolták a villanyát? (Lépések a folyosón. Valaki az ajtót nyitja. Megtorpan. Újra próbálkozik. A Vendég súgva Dezsőnéhez.) Hát ez meg ki? DEZSŐNÉ: Mér tüllem kérdi? DEZSŐ: (most már dörömböl.) Ez meg mé’ nem nyílik? Bezárkóztál, vagy mi az anyád istenit csinász? Nyisd ki, vagy bedöntöm az egészet. DEZSŐNÉ: Mit kiabász, nyitom má. (Elindul. Az ajtónál motoz.) DEZSŐ: (belöki az ajtót.) De sötét van, a szencségit! Micsinyász itt ilyen sötétben? DEZSŐNÉ: Aluttam. DEZSŐ: (csodálkozik.) Aluttá? DEZSŐNÉ. Hát. Mér, én nem löhetök sohase ámos? DEZSŐ: Dehogynem. DEZSŐNÉ: Nahátakkor. DEZSŐ: Asztán kive’ aluttá’? DEZSŐNÉ: Én-e? Egyedü. 128 �palócföld 94/2 DEZSŐ: Egyedü? DEZSŐNÉ: Egyedü. DEZSŐ: Biztos? DEZSŐNÉ: Biztos. VENDÉG: (megbotlik, zajt üt.) Hű, az... (Elharapja a szót.) DEZSŐ: (kivár. Csönd.) Van itt valaki? (Nem jön válasz. Dezsőnéhez fo rd u l. Ingerülten.) Kit híttá' be már megint te istenátka? (Dezsőné nem válaszol.) Fogjam csak a kezem közi, ki­ nyomom belüle a szart. (Beljebb jön. Megbotlik ő is a székben.) Mi az isten ez? (Lehajol, megtapogatja. Csodálkozva) Szék? (Magának, kicsit büszkén.) Hát van itt minden. (Dezső­ néhez.) Asztán hogy híjják? DEZSŐNÉ: Kit? DEZSŐ: Az ipsét. DEZSŐNÉ: Az ipsét? DEZSŐ: Hát aki itt vót nálod. DEZSŐNÉ: Nálom? DEZSŐ: Még a nevit se tudod? Na, megéred a pénzed. DEZSŐNÉ: Mit? DEZSŐ: (kiabál.) A pénzed. DEZSŐNÉ: (boldogan.) Pénz! Hoztál pénzt? Mert neköm nincs egy vasam se. (Most jön rá.) Nem adtak a piszkok, amikor kiengedtek, pedig anniuk köllött vóna. Aszongyák. Mindönki aszonta. Aztán mégsem adott sönki. DEZSŐ: Má megint mellébeszész. DEZSŐNÉ: Nem beszélek mellé. DEZSŐ: Hát akkor ki vele, hova bújtattad? DEZSŐNÉ: Mér mindönt tülem kérdöztök, az is, te is, mi az én fejem, káptalan? Bújtatni! Nem köllött azt bújtatni, elbújt az magátú, ahhó vót esze. Máshó se, de ahhó vót. DEZSŐ. Ne hadovájj, mert... DEZSŐNÉ: Fenyögecc? DEZSŐ: Mit tagadjam, eltaláltad. DEZSŐNÉ: Ez azér nem szép tüled. DEZSŐ: Add elü a pacákot, aztán felejtsük el a többit! DEZSŐNÉ: Mit akasz vele csinyáni? DEZSŐ: Ne törőggy vele, az má' asztán nem a te gondod. A tied csak az, ami veled történik, ha túléled... véletlenül. DEZSŐNÉ: Hajja-e, gyüjjön má elü, aztán mongya mög neki, hogy híjják, mög... (Dezsőhöz-) Kő még valami? (Dezső hallgat.) Nem Víz Eleknek például? Akkor tunnék magáru egy ver­ söt. Emongyam? (Énekel.) 129 �palócföld 94/2 Víz Elek Híz Eleg Hogy Marcsa Ó Hajcsa. DEZSŐ: (nevet.) A rossebedet, ahhő értesz. (A Vendég hallgat. Dezső a Vendéghez.) Mi az, magának nem teccik. VENDÉG: Nem. DEZSŐ: Ahá, hát itt vagy még! Aszittem, meglógtá. (Dezsőnéhez.) Ád el az utat! (Fut, dobog a padló.) Kapd el a grabancát a piszoknak! DEZSŐNÉ: Hun van? DEZSŐ: Ott ni, ott kell lennie, ahonnan a hang gyütt. VENDÉG: (a hátuk mögül.) Elnézést, csak nem engem keresnek? DEZSŐ: Na, nézd mán, ez meg hogy kerül oda? Ippen a hátunk mögé? (Mérgesen.) A piszok. A bolondját járattya velünk. Na megájj, kerüjj csak eccer a kezem közi, amíg élsz - remélem, nem sokáig - megemlegeted, az biztos, ezt a napot. (M egfordul, rohanni kezd. Neki megy az asztalnak. Elesik.) Aú! (Föltápászkodik.) Ilyen marhaerős emberre se találkoztam még! DEZSŐNÉ: Az asztal vót az, te bolond. DEZSŐ: (megkönnyebbülten.) Tényleg? (Nyílik az ajtó, óvatos recsegéssel, hallani. A Ven­ dég nyitja, oson ki rajta, lába alatt meg-megreccsen a padló, aztán odakint már sietve távozik, behallani a lépései zaját. Dezső azonban mindebből semmit sem vesz észre.) DEZSŐ: Itt huzat van. Mintha huzat vóna. Az ajtó, hát persze, nyitva van az ajtó. (Dezsőné­ hez.) Csukd má be! (Dezsőné az ajtóhoz megy, becsukja.) Mingyá összeszedem magamat. (Nyújtózik egyet.) Így ni. Na, merre van az a girnyó féreg, hadd kapom el. DEZSŐNÉ: Emönt. DEZSŐ: Ee? DEZSŐNÉ: Hát nöm láttad? DEZSŐ: És csak most szósz, te tökéletlen? (Az ajtóhoz megy, kinyitja. Kimegy. A z ajtó be­ csukódik utána.) DEZSŐNÉ: Várgyá, ne mönny e' hallod-e! Hogy hallaná, ha má eccer emönt? Itt hattak egye­ dül a piszkok. Osztán most micsinyájak? Mönnöm kőne neköm is, dehát hova mönnyek, viszsza, oda, ahonnan gyüttem? Nem mondom, nem vóna rossz asse. Csak ez az átkozott gyöngeség ne vóna rajtam, csöppet se fénék. Most is remög a lábom, pedig nem csinyálok sömmit, csak állok egy helben, és ettü remög. Mintha valami hiányozna belülem, talán nem is egy vala­ mi, egy csomó mindön, vastagbél, vékombél, az isten tuggya, vagy még ü se, esorúni mindet. Le kőne űnöm, de nagyon le kőne mán, dehát itt sömmi nincs, se egy láda, se egy szék, de még ha vóna, ebbe a sötétbe akkor se talánám. Valami gyufáva, vagy efféléve, ha nem vónék ilyen ügyetlen, löhetne világot gyúttani, ha-ha-ha, de ilyen vagyok. (Fölgyúllad a villany.) Na... (Meglepődve.) ...mi van? Ekkora fényt, hogy vakít! Hé, te óccsd má el azt az elemlámpát! 130 �palócföld 94/2 Vagy legalább ne a szömömbe világíccs! (Nem jön válasz.) Mi az, nincs itt sönki? Csak a vil­ lanyművek. A dögök, hát mégis bekapcsúták az áramot, be hát, csak egy kicsit későn. A rossebit, ez az én szöröncsém. Most, amikor nem köllene, amikor aludhatnékom van, kivilágítanak, amikor mög világítani köllött vóna, akkor sötétbe hattak. Na, mindegy, ne törőggy vele, indujj e', osztán isten neki faköröszt. (Kimegy, de kisvártatva visszajön. Éppen csak benyit.) Nem felejtöttem itt valamit? (Beljebb lép, keresgél, abbahagyja.) Mit is felejtöttem vóna! Legföllebb a lábom nyomát. Szögén vagyok, az az igasság... (Újra kimegy, a mondatot már odakint fejezi be a függőfolyosón.) ...mint a templom egere. VENDÉG: (fut.) Ezek ők. (Liheg.) Az istenit! Aú! (M egáll.) Megbotlottam. Hányszor bot­ lom még meg? (Tovább fu t.) Meg kell botlanunk egy párszor, úgy látszik... ahhoz, hogy utolér­ jen... mi is... akármi... nem mindegy... aminek utol kell érnie. Rosszul esik, naná, de mit csinál­ junk? Semmi se lehet zavartalan. (Megáll.) Megállok egy kicsit. (Hallgatózik. Csönd van.) Talán már nem is kergetnek. (Vár. Semmi.) Végre ráérek. Akár le is ülhetnék. Erre a lépcsőre, mondjuk. Érdekes, minden lépcsőháznak macskaszaga van, ha sose járt benne macska, akkor is. Jobb lett volna, ha lifttel jövök, akkor most nem volnék ilyen fáradt, nem kéne leülnöm. Lift, emel... De nekem süllyednem kellett, méghozzá gyorsan. Aha, ezért volt hát. Nem mind­ egy, emelkedik, vagy süllyed az ember? Úgy látszik, nem, pedig fárasztó mind a kettő. A lé­ nyeg az, bármit csinálunk, mindig meg kell állni közben pihenni, mert fárasztó. Hát igen, ilyen ez az egész, fárasztó é s macskaszagú. (F ölá ll, elindul, lassú, kényelmes lépések.) Most hátul­ ról fúj, pedig az előbb mintha előlről fújt volna. Érdekes. Talán mert futottam? Olyan gyorsan futottam volna? Mint a szél. Szokták volt mondani, de sose hittem, hogy ez lehetséges. Úgy lát­ szik, mégis. Na, nézzük, hova jutottam? Volt-e értelme ennek a nagy rohanásnak? Esik, itt is. Az eső szálai, a tócsák csapdája... Itt kéne megállni, azt hiszem, itt valahol. Nem olyan rossz hely, amilyennek látszik. (Megáll. Lépések hangzanak f ö l , majd egyre gyorsabban távolod­ nak, míg bele nem mosdónak teljesen az eső kopogásába.) Ez ő! Hé! Hogy a nyavalyába hív­ ták, na pedig itt volt a számon az előbb a neve. (Belehallgat az esőbe. A lépések teljesen el­ haltak.) De elfelejtettem. Na, mindegy, úgy is elment. Aki menni akar, azt nem tarthatja vissza semmi. Húsz éve, ezer, millió... Hadd menjen. Ugyanazok a furcsa tünemények a sötét­ kék égen, egyébként semmi különös. Hívhatnánk akár felhőknek is őket. Miért kedveljük az efféle ócska kacatokat, mint például a messzelátó, nem értem. A lencsék odatapadnak az arc, egy régen elmosódott arc, ráncaira. Összebogozódott madzagok a homokon. Mintha odadobta volna valaki őket. Pedig hát... Na, mindegy, tudom amit tudok, és ez nekem elég. Lehet, ha ide­ jekorán ráébredek, el se indultam volna. Veszteg maradni, nem nőni meg, csak sírni, zabálni és aludni... Hagyjuk, nem így történt. Az ablakokat, na igen, azóta belepte a por, a falakat a füst, a penész, a filmkockák kopott esője, a fanyar moziszag. Átvágnak, ing nélkül a krétaszín lovak. Egy ismeretlen, vagy egy ismerős falu határa, füstölgő, poros utak, ahova még visszanézhet az ember, ahova szükség esetén visszanézhetünk. Lányok meztelen lábujja a porban. Köszönöm. Egyszóval köszönöm. Csak ennyit akartam mondani. Ha lenne szíves... A többiről nem tudok. 131 �palócföld 94/2 Egérrágta papírok a disznóól pallóján, s cigarettavégek. Akárki legyek, ha nem így volt... A vé­ gén, mint egy igazi halottkém, olyan leszek. Az ügyiratoknak hullaszaguk van. Ez a személyze­ ti osztály temetője, ahol mindnyájan impregnálódunk végül. Még mielőtt... Még mielőtt... Még mielőtt... (Villamoscsöngetés, féknyikorgás.) Most csöngetett valaki, vagy csak képzelődöm? (Újabb jellegzetes zajok.) Nem, ez tényleg villamos. Nem ártana fölszállni rá. Mégiscsak gyorsabb lenne. Csakhogy fogalmam sincs, hova megy. Kiírva, nincs erre kiírva semmi. (Ber­ regni kezd a figyelmeztető jelzőkészülék.) Mi az, ez el is indul? Sose hittem volna. (Sietve f ö l kapaszkodik a lépcsőn.) Hova megy? (Majdnem elesik.) Hű, a kiskésit, de megrántott! (Előre gyalogol a vezetőfülke felé, a fe je fö lö tt összeütődnek a fogantyúk.) Hé, hova megy? Hova megyek? Azt kérdezi, én hova megyek? Igaza van, végül is nem ártana tudni. Tud­ ja mit, ahova visz, oda megyek, ahol megáll, ahol letesz... Na, mi van, miért nem válaszol? Sü­ ket maga, vagy mi az ördög? Egy vezető, egy ilyen vezető beosztású egyén, ahogy manapság mondják, ne legyen süket! Vagy maga ráadásul néma is? Gondolja, hogy ez mentő körülmény? (Magának dohogva.) Szépen nézünk ki, mondhatom. Most már azon se lepődnék meg, ha a végén kiderülne, hogy vak. A sínekről úgy se lehet letérni. Hacsak egy kisiklás árán nem... Tud­ ja mit, békén hagyom, úgy döntöttem, nem idegesítem tovább se magát, se magamat fölös­ legesen. Leülök inkább. Hely az aztán van bőven. Szerencse, nem szerencse, olyan mindegy. Örülnöm kéne, hogy így alakult. Akár csak pár éve is mit nem adtam volna egy ilyen utazásért! Most meg? Most meg itt eszem a kefét, idegeskedem ahelyett, hogy az életet élvezném. És mi­ ért, ugyan miért? Nem mindegy, hogy hol állunk meg, hol nem állunk meg? Vagy magától szo­ rult be a fék? Úgy látszik mégis megállunk. Megálló persze sehol, se egy utca, se egy kiírás, se egy ház... Ha csak az nem ott, az az óriási árnyék a sötétben, ha csak az nem igazít el. Mihez is hasonlít, mihez is? Megvan, a Notre-Dame-hoz, nem, nem inkább az Empire State Buildinghez... vagy... vagy csak egy ócska gáztartályhoz? Ember, hol állt meg maga, miféle kísértet vá­ rosban? Mondtam én, maga még vak is, becsület szavamra vak. Miért vesztegel itt a nyílt pá­ lyán, miért nem megyünk tovább? Nem, nem szállok le most már csakazért se! Maradok és kész. (Ledobja magát a fapados ülésre, hogy az csak úgy nyekken. A villamos újra zakatol ni kezd.) Elindultunk mégis? Ez az ablak, ez is milyen koszos... (Köpködi, dörzsöli.) ...alig lehet kilátni rajta. De ha kilátni se látni semmit. Le kellett volna szállnom, mégiscsak le kellett volna szállni. De nicsak, nicsak, mit látnak szemeim! (Kocog az ablaküvegen.) Hé, hé, maga ott, ho­ gy is hívják, várjon, magát keresem. (Fölpattan, ki rohan a peronra, lenyitja a csapóajtót. Csattognak a kerekek, zúg a szél.) Álljon meg, várjon, várjon egy kicsit! (Magában, csaló­ dottan.) Ott megy. Eh, úgysem hallja meg. Hadd menjen, mindegy, engem aztán nem érdekel. Ráadásul nem is egyedül van. Ha jól látom, valami nővel. Jobb, ha nem zavarok. Nő! Ezek a nők! A nőt nem ismertem föl, fogalmam sincs, ki lehet az. Akárki, de az biztos, hogy nem a fe­ lesége. Különben nem az én dolgom, többek között ez se. (A villamos lassít, majd hirtelen csattanással, csörömpöléssel, mintha valami baleset okozta volna, megáll.) HANGSZÓRÓ: Kérjük a kedves utasokat, lejárt menetjegyeiket ne dobják el, őrizzék meg, és 132 �palócföld 94/2 adják át a kijáratnál elhelyezett portásoknak, kalauzoknak, rendőröknek, katonáknak. Kér­ jük a kedves utasokat, lejárt menetjegyeiket ne dobják el, őrizzek meg, és adják át a kijáratnál elhelyezett portásoknak, kalauzoknak, rendőröknek, katonáknak! (Új lélegzettel, de most már rohamosan halkulva.) Kérjük a kedves utasokat, lejárt menetjegyeiket ne dobják el, őrizzék meg és adják át a kijáratnál elhelyezett... VENDÉG: Na, mi lesz, nem folytatod? Ez már biztos a végállomás. Vagy csak valami pályaud­ var? Mindenesetre le kell szállnom... (Kimegy a peronra.) ...valahogy. Még mindig esik. Vagy már újra? (Lenyitja a csapóajtót, lelép a lépcsőre.) Ezeken kéne túljutnom először, ezeken a lépcsőkön. Bent legalább nem esett. Most tudom csak igazán megbecsülni, mit is jelent az, hogy bent, ahol nem esik, nem fúj, lépcsők, ablakok, ajtók meg minden mögött... (Leszáll, lá­ ba alatt zörögnek a sínágy kövei meg a szemét.) De sötét van. (Megbotlik. A villamos el­ megy.) Mi az, hát mégse ez a végállomás? Úgy látszik tévedtem. Most is, mint annyiszor már. (Léptei a sárban cuppognak.) Hát ez meg mi a csoda, csak nem sár? ( Csaknem boldogan.) Úgy látszik, akkor mégiscsak leszálltam. (Elégedetten.) Na végre, hogy nekem is sikerült va­ lami. Ha sikerült, ha valóban úgy történt, ahogy képzelem. Azért egészen biztos nem lehetek benne. ( Gyalogol, liheg.) Hát itt tényleg semmi nincs, csak ez a sár. (M egáll.) Legalább az eső elállhatna. (Prüszkölés, krákogás egészen közelről.) Van itt valaki? DEZSŐ: Senki. VENDÉG: Maga engem át akar vágni. DEZSŐ: Eszemben sincs. VENDÉG: Akkor mért mondja, hogy nincs itt senki, ha egyszer maga itt van? DEZSŐ: Megtisztel. VENDÉG: Ugyan mivel? DEZSŐ: Há’ hogy valakinek néz. VENDÉG: Csak nézném. DEZSŐ: Há’ ami igaz, az igaz, elég sötét van. Meg ez a rohadék eső is pont most kezdett rá. Megáztam, de megáztam! VENDÉG: Én nem, azt hiszi? Elindultam. Képzelje, kiskabátban. DEZSŐ: (röhög.) Jó vicc. VENDÉG: Gondolja? DEZSŐ: Tuggya, én miben indultam e’? VENDÉG: Nem. DEZSŐ: Nagykabátban. VENDÉG: Ne mondja! DEZSŐ: (ingerülten.) De mondom. VENDÉG: Kitűnő ötlet. Legalábbis jobb mint az enyém. DEZSŐ: Véletlen vót. VENDÉG: M inta nagy fölfedezések általában. Azért engedje meg, hogy gratuláljak. 133 �palócföld 94/2 DEZSŐ: Csak ne olyan hevesen. VENDÉG: Adhatna egy kis helyet. DEZSŐ: Szép szóva többre menne, mint ezze a lökdösődésse. Tiszté’t uram, vagy valami ha­ sonlóru sose hallott? VENDÉG: Ne haragudjon, nem gondoltam, hogy magának ennyire fontosak a formaságok. De ha csak ez hiányzik... akár földig is hajolhatok. Igazán semmibe se kerül. DEZSŐ: Ugyan, haggya má’! Inkább arrú beszéjjen, hogy kerűt ide! VENDÉG: Hosszú sora van annak. DEZSŐ: Azért e’mondhattya. Ráérünk. Vagy nem? VENDÉG: Dehogynem. Sajnos. ( Csönd.) Tényleg mondjam? DEZSŐ: Ha eccer megkértem rá... VENDÉG: Tudja, az úgy volt, hiába csuktam be az ajtót, az ablakot, hiába. Mindent becsuk­ tam, és mégis. Bejött a hasadékokon. A lépcsőházból vagy honnan a nyavalyából... DEZSŐ: Micsoda? VENDÉG: Hát a macskaszag. DEZSŐ: Macskaszag? VENDÉG: Mit csodálkozik, maga talán sose járt lépcsőházban? DEZSŐ: Dehogynem. VENDÉG: És nem érezte? DEZSŐ: Mit? VENDÉG: Hát a macskaszagot. DEZSŐ: Nem. VENDÉG: Tényleg nem? DEZSŐ: Mindenesetre... he-he-he... (Zavartan.) ...nem emlékszem rá. VENDÉG: Boldog ember. DEZSŐ: Gondujja? VENDÉG: Biztos vagyok benne. DEZSŐ: És mitől olyan biztos? VENDÉG: Hát hogy nem érezte. DEZSŐ: Mit nem éreztem? VENDÉG: A macskaszagot. DEZSŐ: És azt hiszi, ez elég hozzá? VENDÉG: Mihez? DEZSŐ: A boldogsághoz. VENDÉG: Hajaj, talán még sok is! DEZSŐ: (elgondolkodik. Bizonytalanul.) Na láttya, ez meglehet, csakhogy én nem tapasz­ taltam. VENDÉG: Arrébb mehetne egy kicsit. 134 �palócföld 94/2 DEZSŐ: Nekem nagyon jó helem van itt. VENDÉG: Elhiszem, de hogy nekem milyen van, azzal bezzeg nem törődik. DEZSŐ: Nem az én dolgom. VENDÉG: Hanem kié? DEZSŐ: A magáé például, mindenekelőtt a magáé, asztán az Istené, a sorsé, angyal, szentlé­ lek, vannak elegen, akik foglalkozzanak vele. Vagy maga nem úgy gondújja? (A Vendég hall­ gat, nem válaszol.) Na, mi van, most megsértődött? VENDÉG: Nem, csak vacogok. (Reszket a hangja.) Mondja, nincsen véletlenül egy kis tüze? DEZSŐ: Tüzem? VENDÉG: Úgy értem, gyufája, vagy valami ilyesmi. Öngyújtó is jó. Ha van benne benzin, meg tűzkő, meg ami kell... DEZSŐ: (mint aki hirtelen átlát a szitán.) Ahá, értem. (Elnézően.) Melegedni akar? Nem rossz ötlet. VENDÉG: Tudja, volt nekem, talán még most is megvan itt a... (Keresi.) ...zsebemben, egy ön­ gyújtóm, de az már nem jó. (M egtalálja az öngyújtót, előveszi, csiholja.) Szikrázik, látja-e? ( Csalódottan.) Szikrázik, de nem gyúllad meg. Kifogyott belőle a benzin. DEZSŐ: Gyufa, gyufa! Mintha lett vóna nálam egy dobozzal. (A zsebében kotorász, megta­ lálja a gyufát, előveszi, megrázza.) Há ez majdnem tele van. Egy baja van, hogy kicsit ned­ ves. Azért megpróbálom, jó? (Kivesz egy szálat, végighúzza a gyújtóf elületen. A láng sercegve föllobban, de rögtön ki is alszik. Dezső újabb kísérletet tesz, de semmivel se nagyobb sikerrel.) Ez se jó. (Türelmetlenül kotorász a dobozban.) Keresek egy szárazabbat (A doboz kiborul, a szálak lehullanak a sárba. Egyet sikerül megmenteni.) A rossebbe, ez kiborút, de ezt az eggyet e'kaptam. Na, mit gondul, sikerül, vagy nem sikerül? VENDÉG: Fogalmam sincs. DEZSŐ: Na de mégis? VENDÉG: Csinálja már, ne az idegeimmel játsszon! DEZSŐ: (sértődötten.) Jól van, na, a maga kedviért csinyálom ezt az egészet, asztán ezt ka­ pom. (Meg gyújtja a gyufát, fö l lobban, ég.) Na, mit szól hozzá, sikerült (Sürgetve.) Van va­ lami, amit meggyújthatnék? VENDÉG: Várjon... várjon egy kicsit! DEZSŐ: Mire? Aú! (Eldobja a gyufát.) Ez megégetett. Mi a nyavalyára kellett vóna várnom? VENDÉG: (vadul.) Mért dobta el? DEZSŐ: Mert a körmömre égett. VENDÉG: Hát aztán! Nem olyan nagy dolog az! DEZSŐ: Magának talán nem, de nekem igen. VENDÉG: Most eljátszotta az utolsó lehetőséget is. Az enyémet persze, nem a sajátját. DEZSŐ: Ha annyira fontos vót, mér nem próbálta meggyújtani maga? VENDÉG: Mert nem adta ide. 135 �palócföld 94/2 DEZSŐ: (a Vendéghez vágja az üres dobozt.) Tessék, itt van. VENDÉG: (lehangoltan.) Most, amikor üres. DEZSŐ: Jobb későn, mint soha. VENDÉG: Szerencse, hogy mindenre tud valami hülye szentenciát. Nem is tudom, hogy len­ nék meg nélkülük. DEZSŐ: Valahogy majd csak meglesz. E’tuggya nélkülözni üket, ha nagyon muszáj. VENDÉG: Ezt meg hogy érti? DEZSŐ: Indúni akart. Nem? VENDÉG: Én? DEZSŐ: Maga. VENDÉG: Nem emlékszem rá. DEZSŐ: De én igen. VENDÉG: Akkor miért nem megy el maga? DEZSŐ: Na, ne idegesíccsen, mert, mert, mert... (Nagyon dühös, remeg a hangja.) Mennyen már innen, mert, mert, mert... ha nem, hát én úgy kilököm innét, mint a... a... a... VENDÉG: Lejárt a lemez? DEZSŐ: Ne piszkoskodjon itt nekem, hallja-e, mert kilököm tényleg, mint az orrombú' a tak­ nyot. VENDÉG: Micsoda ocsmány szája van magának! DEZSŐ: Na nekem ebből elég vót. Azt akarja kiprovokálni, hogy agyonüssem, de tényleg? Rács mögé akar juttatni? Bármilyen száraz, jó hel is vót, ennyit azér nem ér meg. Igaza van, jobb, ha én megyek e. Nem akartam én semmi mást, mint egy kicsit meghúzni magamat ezen a jó, száraz kis helen, asztán tessék, mi lett belőle? Harc. Mindenütt csak az a rohadék harc! (Topog, indulni készül.) Na, hát akkor megyek. VENDÉG: El se búcsúzik? DEZSŐ: Magátú'? Nem estem a fejemre. Kitúr a helemről, asztán búcsúzkodni akar. Mondja, miféle ember maga? Csípős, mint a poloska, büdös, mint a svábbogár. Ez a kettő így együtt nem sok egy kicsit? Még e’taposni sincs kedve az embernek. Kifogtam ezt a száraz helet, min­ den rendben is vót, amíg maga ide nöm jött. Akkor asztán mindenem csupa víz lett. Ez a kabát is olyan, mint a szivacs. Megvan egy mázsa, ha nem több. Még a zsebem is tele van, egészen megtelt ezze a rohadék esőve. (Kiönti, csorog a víz.) Kellett nekem bestoppúni? Eh, hagyjuk! Találok én ennél jobb helet is. Egy várótermet, ahol kinyitottak má... Megyek, nem töltöm itt tovább a drága időt. (Elindul, megáll.) Egy pad a kályha mellett! Na, nem, az azér túl szép lenne. VENDÉG: Csak nem virrad? De bizony. Most már, hogy látom, amit látok... (Gúnyosan.) ...mindent értek. Egy ilyen arc, maga is tudja, nem sok jót ígér. Hogyne tudná, hiszen a maga arca. Rossz arc ez Mester. (Félre.) Hát még a szaga, az se volt valami... He-he-he! Nem ez, nem az, nem amaz, maga Mesterem egészen egyszerűen büdös. (Újra Dezsőhöz.) Nem árulná 136 �palócföld 94/2 el, mitől? Nem mosakszik? Vagy a foga, a fogával van valami baj? Hátat fordít, nem válaszol, Így is jó. Igaz, másképpen képzeltem eleinte, amikor még utcaseprőnek adta ki magát. Lehet, ez is csak úgy volt igaz, ahogy a többi. Azt hittem, maga a tisztaság bajnoka, ennek a városnak az utcáit söpri bármilyen szürke hajnalon, bármilyen szürke... Hogy is van tovább? Elvesztet­ tem, mint a fonalat... a közös hangot... Elvesztettük, és most már nem találjuk meg soha többet. DEZSŐ: Nem vagyok utcasöprő. Semmi se vagyok. (Szuszog, topog.) Hát akkor... (Elindul, megáll.) ...megyek. (Tovább megy.) VENDÉG: Elmegy? (Ijedten.) Tényleg elmegy? (Letörten.) Elment. (Kiabál.) És mikor jön vissza? Hé, hé, nem hallja! ( Töprengve, magának.) Pedig egészen jól megvoltunk itt. Nem akartam, igazán nem, hogy elmenjen. Egy kis helyet szerettem volna, ennyi az egész. Olyan nagy bűn ez? Azt hittem, megférünk ketten is. Egy csárdában? Igen, valahogy így szokták mondani. Nem sikerült. Kár volt ilyen hirtelen fölfortyannia. Megérthettük volna egymást, ez az éjszaka, ez az cső egészen jól összehozott bennünket. Maradhattunk volna, ki tudja med­ dig, ha el nem áll, ha meg nem virrad... de megvirradt, de elállt. Ha fölnéz az ember, és mért ne nézne, láthatja is a saját szemével. Kifeslettek a felhők, mint a dáliák. Hagyjuk, ami elmúlt, el­ múlt. Megérkezett, eltávozott, mindent a legrosszabbkor, mintha ez lett volna a jelszava. Be­ szélek inkább a házakról, ahogy eredetileg is terveztem, bár amit mondhatok, nem sok. Kevés­ nek is csak némi jóindulattal nevezhető. Pedig mennyi mindent szerettem volna elmondani, de most már késő, úgyse hallja senki. És ha mégis? Aki hallja, adja át! (Elindul.) Elmegyek én is. Érdekes, milyen könnyűnek látszik most hirtelen minden! A távolság magától nyílik meg előtted, semmi dolgod, rábízod magad nadrágszíj nélkül, lobogó nadrágban, ahogy nemrég a Mester is... Micsoda arc! Rossz arca volt, ne szépítsük, éppen elég hihetetlen így is. (M egáll.) Csak semmi nosztalgia. (Hangot vált.) Térjünk vissza inkább eredeti témánkhoz, a házak... Lássuk csak, mit tudnék mondani róluk? (Elindul.) Minél inkább erőlködöm, annál inkább nem jut eszembe semmi. Éppen csak elindultam, és máris mintha megérkeznék. A tócsák üvegcserepei, az aszfalt hamuja... (M egáll.) Egy szeméttelep szakadéka benőve a semfű-semfa bokraival. Mit jelenthet? (Szélfúvás hulláma.) Mintha sose járt volna erre senki. (Lépé­ sek.) És a Mester? Talán még megtalálhatnám valahol. Ezek itt az ő szemetei, ez az ő világa. (Észrevett valakit.) Az az alak ott a sarkon... Hé, hé, várjon! Várjon már, várjon egy kicsit! (Fut, lassít, aztán csüggedten megáll.) Eltűnt. Pedig itt volt. Itt állt ezen a kövön, ehhez a fal­ hoz, ezt a lécet, esetleg ugyanez a szálka... Na nem, ez azért túlzás, ettől a szálkától az én kezem vérzik. Ha vérzik. Az ő keze esetleg egy másik szálkától. Ha ugyanígy, akkor is. És ez nem mindegy. (Újra nekiiramodik.) Most meg ott van. Hé, hé, álljon meg! (Lassít, megáll.) El­ tűnt, megint eltűnt. Na mindegy, azért én megyek... (Elindul.) ...tovább. Majd csak találok va­ lakit, akitől megkérdezhetem... Mit is akartam kérdezni? Nem emlékszem rá. Lehet, hogy semmit?* * 137 �mérlegen Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XVI. Költők esszéiről, és költőt portretizáló nagyesszéről szerettem volna írni. Lator László Szigettenger című kötetének remek lírai fotográfiáiról - ám ez a recenzió végül máshová kí­ vánkozott. Bodnár Györgynek a Kortársaink sorozatban megjelenő Juhász Ferenc-kismonográfiája pedig késik egy kicsit. Í gy hát a Juhász-köteteket vettem elő, hiszen egyetemi oktatmómunkámhoz erre amúgyis szükség volt. Aztán belefeledkeztem a költeményekbe, sőt szinte csak egy versbe, s még annak is egyetlen szakaszába... Kérem a szerkesztőket és az ol­ vasókat, hogy ezúttal könyv- vagy színházi szemle helyett fogadjákel egyetlen strófa" szemléjét": esszét egy versszakról: JUHÁSZ FERENC LATINOVITS-VERSÉNEK HATVANKETTEDIK SZAKASZÁRÓL Nem is a teljes versszakról. Csak az egyik rímpárról. A hetven szakaszos, kétszáz­ nyolcvan sorból álló mű száz­ negyven rímpárjának egyiké­ ről. Hat szóról mindössze. Ez a hat szó a strófa második és negyedik sorát tölti ki. A változó szótagszám szeszélyes­ sége ellenére a struktúra szi­ lárd, állandó: valamennyi sza­ kaszban föltűnően hosszú (át­ lagosan tizenöt szótagos) az el­ ső és a harmadik sor, föltűnően rövid (átlagosan öt szótagos) a második és negyedik sor. Har­ 138 mónia és diszharmónia ennyiből is kisejlő egyensúlyáért az a b a b rím-alapképlet felel. A vers kettős vérkörét-a c d c d, az e f e f , és sorra a többi szakasz képlete után, a betűk­ ből kifogyván - már a versolvasás szép automatizmusa pumpálja. A valóságos és a benső látás, hallás is hozzáren­ deli magát a szokatlan (bár természetesnek, sőt archaikus­ nak tetsző) formához és a keresztrím ritmusához. Ekkorra már - a hatvankettedik szakasznál - szinte min­ dent tudunk a Latinovits Zoltán koporsója kívül-belül te­ leírva, mint az egyiptomi múmia-bábok című monumentá­ lis búcsúszimfóniáról, a káromolva sirató, alázva magasz­ taló búcsúzásról. 1976. június 4-én halt meg - lett öngyil­ kos, vagy esett tragikus, akaratlan lépés áldozatául - a hí­ res-hírhedt színész, a kor jelkép-embere, akinek az elmúlá­ sa mementóvá legendásult, s az idő egyik mérföldköve lett a 20. század második felében, majdnem pontosan ketté­ osztva azt. Az Új Írás 1976. augusztusi száma már közölte �palócföld 94/2 is a nagyszabású alkotást, tehát Juhász Ferenc az élmény azonnali hatása alatt írt, amikor még alig oszlott az ország döbbenete, amikor a halál még halál volt, és nem szimbó­ lum vagy legenda, amikor fekete volt még a nyári ég. A vég­ zetes esemény közelsége indokolta és magyarázta is a nyers kimondást, az elfúló vagy túl szapora lélegzetvételt a vers­ beszédben. Indokolta és magyarázta a - látszólagos - artikulálatlanságot. Az igen hosszú és az igen rövid sorok kínos-lassan vagy metsző-gyorsan hasítják ki magukat a zárt, de engedékeny versalak burkából. Sok felkiáltó- és kérdő­ jelével csupa nyílt seb a költemény. És-es kezdetű és más típusú ismétlései-nyomatékosításai összetorlódnak, egyes halmozásai félelmetesen rétegeződnek: állandó a lírai om­ lásveszély. A váratlan és értelmetlen halálban kifejeződő totális létkáosz, a fölmérhetetlen személyes, nemzeti és er­ kölcsi veszteség tudata létrehozhatná a teljes ziláltság re­ mekművét is, a költő azonban a vígasztalhatatlanság és az ernyedtség közepette is képes visszafegyelmezni magát a nem-halálos értékrendbe, a létvállaló józanságba, a "Nem zokogok", a "megemésztem halálotok", a "Nem! Nem! Nem! Nem adom magam. Meg nem adom magam" monoton ráol­ vasással és látomásos igékkel kicsikart állapotába. Vajon van-e lírai fedezete a szembefordulásnak, az elha­ tárolódásnak, amely szófordulatok, kíméletlen kifejezések sorozatával minősíti védhetetlennek az öngyilkosságot, és kiáltja ki az "Akinek a létre a két nemző-szülő ad hatal­ mat:/ az viselje!" nagyobb igazságát? Sok olvasó hajlamos Juhász Ferenc amúgyis nehezen befogadható és követhető alkotásainak már-már monomániás életragaszkodását a minősége nélkül szemlélt élet bálványozásának tekinteni. A halálos élet igenlése az elvtelenség kérdését is fölveti azt a dilemmát, amelyet Rónay László tömören és finom határozottsággal így foglalt szavakba: Juhász "sosem írt ’rendszerpárti’ verseket, de az a tény, hogy nem úszott szembe az árral, tekintélyét és költő-egyensúlyát is kikezd­ te. Szinte észrevétlenül szakadtak el azok a szálak, melyek a hétköznapokhoz, az általa addig kifejezett történelmi kér­ désekhez fűzték, s egyre hatalmasabb eposzokban álmodja újra a mitikus ősvilágot. /.../ A személyiség és vállalt szerep válsága is tetten érhető: láto­ másai, képei néha öncélúak, olykor nem célképzet, hanem az írás vágya mozgatja fantázi­ áját." Az Erkölcs és irodalom (1993) szűkszavúan sűrű lap­ jairól való ez a vélekedés - nem dönthető el egyértelműen te­ hát, pontosan mikor történhe­ tett a költő eszmei-művészi megingása, megtorpanása, és a Latinovits-vers válságtermé­ ke Rónay szerint. Az viszont kétségtelen, hogy a színművész lényegében bizonyítottnak el­ fogadható öngyilkossága az árral szemben úszás tetteként él a közvéleményben; és a vers erre a tettre mond nemet. El­ lentétben Nagy László hoszszabb készülődés - egy eszten­ dős, többszakaszos munka után kikristályosított siratójával (Gyászom a Szinészkirályért), amely inkább a tágabb kör: a kor és a társadalom fele­ lősségét firtatja, és a radikális elhárítás helyett a testvéri osztozást mondja ki. (Ne feledjük, az 1955/56-ig tartó időszakban inkább Nagy László hajlott kompromisszumra - nem a korral, hanem a kor föltétele­ zett legjobb lehetőségeivel, és Juhász bizonyult a szigorúbb szembeszegülőnek. Ez a kü139 �palócföld 94/2 lönbség még a hatvanas évek első harmadában is fennállt, majd Juhász Ferenc kivételes értékű létösszegző műveivel, illetve Nagy László Menyegzőjével ért egymás mellé a két "iker-poéta", hogy aztán foko­ zatosan és mind visszafordíthatatlanabbul eltérjen útjuk.) A hatvankettedik szakaszhoz érkező olvasó tudata mélyén már föltette magának ezeket a kérdéseket - és a költemény rendre megadta a válaszokat. Hiszen mindjárt a legelső két sor: "Ahogy te mondtad az Anyámat:/ úgy senki más!" ta­ núsította (az Anyám című époszra való utalással) a test­ vériesülést. A vers második szava, a te megteremti az intim beszédmódot, amely némely­ kor átvált ti-be, az öngyilkos asszonyt, Juhász Ferencné Szeverényi Erzsébet iroda­ lomtörténészt is bevonva a mo­ rális vitaszituáció tüntetően naturalista közegébe. A hitves­ től Juhász már az 1973. január 18-án lezárt, s abban az évben mejelentetett A megváltó aranykard című kötettel elbú­ csúzott. A Latinovits-vers 1977-ben lett a Szerelmes hazatántorgás záródarabja. Ha a Latinovits Zoltánhoz intézett és egyben őt érintő vádbeszéd mérlegelés nélkülinek, a ször­ 140 nyű halálesethez képest elhamarkodottnak tűnne, akkor a másik vádbeszéd, a feleséget ostorozó viszont már mint sokszoros verstárgy, meggondolt gondolat hordozza a tá­ volságot teremtő időtényezőt. A te és a ti majdnem azonos számban ugrik sorkezdő (-megszólító) helyre, ám a fontosabb szerep - mondhatni a férfiprincípiumnak a női princípiummal szembeni, és itt nem ok nélkül tételezett előjoga - Latinovitsé. A tetem jel­ képes tiprásának borzongatóan szokatlan gesztusa - a te­ tem tetemrehívása is elsősorban őt éri. A "Te vak!", "Te Gyáva!" és a "Ti Gyámoltalanok", "Ti Öngyűlölő Bátrak, Büszke Dacosok" megszólítás-garmadája az esetek felében ellentéttel, paradoxonnal vissza is veszi a káromló szidal­ mat. Az "Édes Vad Halottaim!" típusú szerkezetek a majd a végkifejletben elközelgő "Nem: Ti! Nem: Te!" teljes elutasí­ tását is ellensúlyozzák. A halál erkölcsfilozófiája csakis lírai argumentációt kap a költeményben (bár, 1976-ban, komolyabb figyelmet ér­ demeltek volna olyan hasonlatok, mint rögvest a negyedik szakaszban ez: "S égünk, vérzünk, mint kicsi ország, bar­ bár-/ megszállottan!" Mégis körülvenné a tágabb, társadal­ mi-történelmi gyűrű az egyén pusztulását?). Juhász sok­ szor ismételt - és az ismétléssel, mint költői érvvel megtá­ mogatott - álláspontja most így követeli jogait: "Múlandó nem élhet: csak teljes halállal halhatatlanul!" A varangyosbéka-halál és a fehér bárány-halál jóval korábbról isme­ retes és nevezetes különbségtevése után az életből szerve­ sülő halál, illetve az életet tagadó halál ütköztetése ez. Bár idézetek bizonyíthatnák, hogy Juhász számára a "teljes" halál, a küldetéses halál is csak a jelzője miatt elfogadható, most valóban nem az elmúlás abszurditásáról, hanem a jel­ zőkről, azaz általában a mű irodalmiságáról kell meditál­ nunk. Igen valószínű, hogy ez a gyászvers azt is lenyűgözi, aki nem jut el az olvasásban a hatvankettedik szakaszig, mert ízlése, lelkiállapota jóval hamarabb elutasításra kész­ teti. A lélek fiziológiája tiltakozhat a Juhász Ferenc-i szó­ kincs ellen; érhet áramütésként a nagy összetételekké ter­ jeszkedő mondatszavak sokkja; kelthet súlyos ellenérzést �palócföld 94/2 az egy halott férfi és egy halott nő alakját meghívó vers ha­ lálképének (azaz a földdel való egyesülésnek) az erős erotizáltsága: a halálnak, másfelől pedig a halálról való gondol­ kodásnak a szexuális átélése. Talán az agresszív szövegfor­ málás, a káromló attitűd ellen hevesen tiltakozók is megér­ zik azonban, milyen erőfeszítéssel kényszeríti magát a vershős, a lírai alteregó - szinte csak a meztelen lélek, a kö­ télhurkok emlékétől véraláfutásos, a késkerékkel szabdalt a költő alakmása a halálháromszögbe. Egy (túl)élő igyek­ szik legyűrni két öngyilkos halott iszonyatos (túl)erejét. Ebben a csatározásban Juhász sokféle fegyverzetet alkal­ maz a költészet arzenáljából. Többet is a kívánatosnál. Sa­ ját sémáit csattogtatja, amikor mindenáron vissza-visszatér univerzális képvilágának elhasznált konvencióihoz, az "őslények, őshüllők" itt kevéssé helyénvaló képeihez, illet­ ve az anyagcsere képzeteihez, azt az indokoltabb, ám túl nyers asszociációt keltve, hogy a halál, valamint az oszlás, poriadás a materiális létezés öntisztulása és önépítése. Mesteriek viszont azok a víziók, melyeket rokon tartomá­ nyokból hív elő: a tizenötödik szakasztól a görnyedő, terhet cipelő, könyvekről álmodó gyermek föltűnése, a huszon­ ötödik szakasztól egy saját gyermekkori emlékének idézése stb. Az Anyám szóval, illetve műcímmel deklarált gyer­ mekség- fiúság-tudat az egész költeményen végigvonul, erős - és erőt adó - emlékként is, a felnőni-képtelenség ál­ lapotaként is. A kétszáznyolcvan sorból már a kilencedik fiúnak szólította Latinovitsot. A közvetlen, bizalmas te után ez az első megnevezése, megszólítása a testvéri szí­ nészbarátnak - azaz a hetedik sorban főnévként ismételt "Bolond. Bolond" most melléknévi szerepben jelenik meg újra: "Mert mindig van remény bolond fiú..." (s erre már a tizedik sor minősítő-szólító jelzőkettőse a "gőgös, rohadt!", felkiáltójellel). A gyermekember képegyütteseit Juhász a heroikusan felnövesztett ember változatos képsoraival veti össze. Az önfelnövesztés fokozatosan történik, és a mű utolsó szakaszaiban a világfa-mitologikum őserejével, ha­ talmasságával is társul: "Jaj! Tiszta forrás! Én szarvassá változott fiú! Szarvam:/ Virágzó Világfa./ Szarvam csillag­ lombjában Friedrich Nietz­ sche ül, s erőhatalmam:/ Baruch de Spinoza.// És mind a többiek, a hittevők, árvák, bo­ londoké Alighieri Dante./ S a költők, Isten Örvényei, a Kez­ det-Előtti Anyagpontoké Nem: Ti! Nem: Te!" A költő sa­ ját alkotásainak energiáját az 1960-as évek eleje táján ke­ letkezett bartóki kompozíciói­ nak nagyszerűségét, Virágzó világfa című 1965-ös váloga­ tott versgyűjteményét mint er­ kölcsileg és esztétikailag érvelő tényegészet - fogja be igazá­ nak bizonyításába. A két ha­ lott, a két átkozva áldott vitatárs felnövesztése a számtalan nagybetűs, tulajdonnevesítő szóképzés által valósul meg el­ sősorban, a dicsőítő és a pejoráló jelentést állandóan kever­ ve a költemény oly alapvető és jellegzetes morális kétpólusosságában. A "Halott Buták" kö­ zül a feleség például egyszerre géniusz és nagybeteg ("...Aszszony-zseni, Kis Depreszszió...") és ugyanebben a tizen­ negyedik szakaszban, s ugyan­ ezen sorban a színészbarát is "Skizofrén Gyémánt-társ". Kettejük óriási volta, emlékük irgalmatlanul nagy árnya az animális és a tárgyi világból is kér nevet, a megszemélyesíté­ sek e régiókra is kiterjeszked141 �palócföld 94/2 nek, hogy a létteljesség legyen jelen. Az eltávozottak "Kan­ kanca Téboly-rabok", a "Két Gyász", a "Két Halál" fölveszi a két kutyanevet (Balzsam és Bagó Juhászék, illetve Latinovits ebe volt; az előbbiről kép­ vers is íródott, az utóbbi sűrűn szerepel a színművész írásai­ ban, és a róla szóló emlékezé­ sekben is). A két dög: a két ha­ lott halála, halálneme két gyil­ kos szerszámban kísért: "A két dög marja száraz-fehér szí­ vem! Leselkedsz/ te Balta és te Kés?" A felnövesztés, a tulajdonne­ vesítő aktus: a tárgyak, a léte­ zők, a fogalmak, a növények, állatok és emberek mindközös személlyé lényegítése, a humá­ nus kegyetlenséggel antropomorfizált világ fő parancsa, er­ kölcsi pressziója, cáfolhatat­ lan konklúziója a kilencedik szakaszban mondta ki önma­ gát, vagyis kiáltotta azt ki a "hiába ordító" vershős, a "Megőszült gyerek", ismételve és strófakezdő pozícióba állít­ va a hiába szót: "Hiába, nem le­ het negyvenötévesen szipogva, röhögve/ zokogni!" - s ezt azonnal folytatja, ellentétezi, amit az öngyilkosok mégis, en­ nek ellenére tettek: "Csak rö­ högni nyálasan, mert telve már a bögre,/ És ugorni.// Költélhu- 142 rokba. Mozdony elé. Gázcsövön lógni,/ vaskerék alatt..." A megfutó, menekülő ember - mint morális értelemben nem felnőtt ember, és a maradó, elviselő ember - mint az er­ kölcs egyedül méltó, egyedül lehetséges felnőttje: e két fi­ gura, két magatartás, két döntés ütköztetése a Latinovitsvers. Tehát nem a "gyermek" és a "felnőtt" fordul szembe egymással, hanem a küszködő, a cement-halált le nem do­ bó, álmodó - és álmodott - gyermek, meg a lírai alteregó, a "Megőszült gyerek" is nemet mond a negyvenötévesen is zokogó, "ugró" nem-felnőtteknek. Juhász e verssel - noha ezt a legkevésbé sem szokás az ő munkásságát értelmezve emlegetni - a hűséget emeli világ­ képe és lírája kulcsfogalmává. A hűséget: a lefényesebb Nagy László-i kincset szikrázt atja ő is. Akkor, amikor az egykori költőbaráttal való testvéri szövetsége már szinte semmivé foszlott. Hűség és hűség között azonban különb­ ség van. Juhászé önmagában és önmagáért való - vagyis a hűség a hűségért való, és a költőért való; s így, ezzel a köz­ vetítéssel az életért való. Nagy László hűségfogalma nem az élet (a nagybetűs Élet) általánosságához, hanem egy hajda­ nán - főleg 1946 és 1952 között - megélt minőséghez, az univerzális remény tavaszához kötődik. Belátható, hogy a Létezés színe előtt - és szolgálatában - nem lehet nemet mondani; az Élet viszont megengedi, sőt kéri a mérlegelést. Juhász hűségkoncepciójának elvont monumentalitása, káprázatos heroizmusa éppen fönséges mozdulatlansága, élettelen - bár létezésteli! - teljessége miatt nem képes in­ tegrálni Nagy László szerényebb léptékű, csöndesebb izzású, nem a létre, hanem az életre és az emberre szabott vers­ beli hűségét. A hűségeszme alakította a világképet, a törté­ nelemnek adott válaszokat a két poétánál? Vagy a világkép, a történelem hozta felszínre épp ezt a két, oly eltérő ideát? Akár így, akár úgy, a két költő két Latinovits-verse is bi­ zonyság arra, hogy amikor már mindketten végleg elhagy­ ták személyes és históriai "gyermek-énjüket", amikor mindketten beleőszültek az 1956 ősze utáni történelembe, egyre inkább két különböző erkölcsi megváltást, erkölcsi rendszert fogalmaztak meg és fogalmaztak versbe. Juhász �palócföld 94/2 Ferenc a mindenáron való élés, Nagy László az alku nélkü­ li élés lírai programját alakította ki. Az egyik minden kö­ rülmények között ragaszkodik a jelenléthez; a másik biza­ lommal elfogadja - szükség esetén - a jelen-nem-létei, mint végső megoldást. Sem egyik, sem másik hűségfogalom mély megéltségéről nem hagynak kétséget a java költemé­ nyek. Ez két, egymással nem, vagy legföljebb súrlódva érintkező hűségfogalom. (Még akkor is az, ha tovább vizs­ gálnánk, finomítanánk mindkettőt. Azt a tényt például, hogy Juhász az öngyilkosság ellen kel ki, Nagy viszont nem a halál módjával, hanem szükségszerű voltával törődik. Ju­ hász átkozza a halált, könnyei között; Nagy megsiratja a halottat, tehetetlenségében csikorgatva a fogát. Ez nem­ csak Latinovits-verseikre igaz, hanem más halottsiratásaikra is. A Szerelmes hazatántorgás Szívembe-petéző fü rkészdarázs-halottak ciklusában Juhász önmagához hűen búcsúzott két íróbaráttól: Simon István már a földben; Szabó István hite - és a posztumusz Jönnek a harangok értem F e jfá k ciklusában Nagy önmagához hűen köszönt el ugyenettől a két férfitől: Három nap, hároméj; A z el húnyt várakoztatása. S miként szólnak öngyilkosokról? Juhász­ nál megkerülhetetlen mű A megváltó arany kard, a feleség­ könyv; Nagynál megkerülhetetlen a Szilágyi Domokos köl­ tő utáni két intés: az A ki szerelmes lett a halálba és a (Hossza, bocsánatért.) A kiválasztott - vagy önmagát kiválasztó - hatvankette­ dik szakasz előtt megreng a vers, megreng Latinovits Zol­ tán koporsója..., megreng a múmia-báb, megreng a múmi­ át, a koporsót teleíró minden jel, minden betű: a fájdalom­ tól, a diszharmóniától, a tehetetlenségtől és az egyre nyíl­ tabban kimondott vétó nagy horderejétől eddig is állandó­ an rázkódó költeményt valódi földrengés éri. A Föld rengé­ se, nem a világé, nem a mindenségé. Az eltemető földé; a glóbuszé, a Föld-hazáé. Az ötvenhatodik szakasz sokadszor vonatkoztatja, alkalmazza Latinovitsra - a másik őszre — a bohóc szót, mely mindvégig párja-szinonimája a bolond­ nak. A strófa olyan nagynak láttatja a balatonszemesi tra­ gédiát, a színészhalált, amilyen szörnyűségesen óriásinak csak láttatni lehet - itt a föl­ dön: "Ne üvölts hát a Földgo­ lyóban szétdagadt Ősz/ BohócVirág./ Veled a Földgolyó a külső hártyahéjig megőszülten viselős:/ Rongy Szomorúság." A halálból mint viselősségből , az elmúlásból mint kelet­ kezésből a szülési fájdalmak jaja közepette, rengve teremti újjá önmagát az egész költe­ ményben Teremtő nélkülinek érzékeltetett: mert csupán a hűséges ember által teremtett világ. "A föld pórusain kifüstöl gyalázat-ordításod/ s megren­ genek/ országok, népek, földré­ szek, vulkánok, vadonok, dzsungelek, jég-szívű hegy­ óriások,// s a cettel fölhabzó tengerek" - kezdődik a nagy körkép, amely - némiképp a mózesi könyv(ek)re visszajátszón - a hatvanadik szakaszig csak állatfélét és állatcsaládot harmincegyet sorol (többnyire távoliakat, egzotikusakat: "...hoatzin, tukán,/ a papagáj, kolibri, krokodil, viziló, ele­ fánt, zsiráf hiába/ fél ezután"/. A falevél szó a növényi, a ha­ lál-salak az anyagi világot is rengeti. Ez a monumentális földmozgás veti majd ki a föld­ ből a hatvanhatodik szakasztól az egyes szám első személyben beszélő vershőst, aki elébb ma­ ga is megjárta a földet, az alvi143 �palócföld 94/2 lágot - ahogy a hatvanötödik­ ben olvassuk: "Megyek a föld­ ben, leragadt szemhéjakkal, vakon,/ húzva: koporsót./ Járok a föld forró beleiben, bélsáron tocsogva, fehér szaron./ S nem az utolsót!" (Szövegkörnyeze­ tében ez a strófa szép bizony­ ság arra, hogy amit a szidó-káromló felnövesztéssel, az állati és tárgyi megszemélyesítések­ kel megadott két halottjának a lírai alteregó, azt önkicsinyí­ téssel is megadja saját magá­ nak. A koporsót megvakított csipás törpe bányaló húzza a halál-sötétben, a fö ld forró beleiben. Az önkicsinyítés: érv a verszárásban a világfát is hordozóvá fölnagyított vers­ hős, az óriási jelképalak mel­ lett.) A nagy versföldrengés dobja felszínre Nietzsche, Spinoza, Dante önmagukban is érvelő neveit, a nagy pokoljárókét, akik közül sem az elborult el­ méjű Nietzsche, sem a tüdő­ bajban szenvedő (és egyháza által kiátkozott) Spinoza, sem a hazátlan Dante nem lett ön­ gyilkos. A földörvényből tá­ madnak a teremtés eufóriájá­ ban mégiscsak megemlített I sten Örvényei, a költők. A ren­ gés tárja föl a milliárd sejtet mint milliárd ravatalt: egy­ szerre benépesül és kinépesül a 144 Föld. A rengésből magasodik föl a versbeli Világfa-Lény, a Ravatal-Ember, aki "Kannibál-szívével" rágja, marja, za­ bálja az emberhullá kat; aki azért zárhatja a rémületesen szép alkotást az "Ím: győzedelmem!" hitével, mert szíve el­ takarítja a halált. A nagybetűs Halált, amely ugyancsak a hatalmas földrengés: a végítélet-teremtés hasadékaiból szabadult ki huszonötfejű szörnyként - a hatvankilencedik versszak egészében és a hetvenedik, utolsó versszak első so­ rában huszonötször ismételve önmagát, harsogva felkiál­ tójeles nevét: "Halál! Halál! Halál! Halál! Halál!..." A mű elején két halálesetet, két öngyilkosság tényét és emlékét kellett intellektuálisan és erkölcsileg megemésztenie a vershősnek. Most már magát a Halált - a "Nem vagy: sze­ relmem!" létállapotot, a léthiányt - kell fölenni. Az embert, embermaradékot, emberhalált rágó, zabáló vershős mint képszerűen, dinamikusan megelevenedő alak: nyilván szinte mindenkinek taszító. S ha van is türelem, fo­ gékonyság, értés az olvasóban a rútság szépsége iránt, ak­ kor is nyitva marad a kérdés: valóban győzedelem-e, elég-e a győzedelemhez - az élet őrzéséhez, az őrzés melletti érve­ léshez - a riasztó tett? Valószínűleg nem lenne elég, ha halálos birodalomból a közvetlen és nyers szókimondás valóságába áttüremkedő, hipernaturalista költemény naturalizmusa túlfeszítettségével nem pattintotta volna el önmagát már jóval koráb­ ban. A szövegképzés, a stiláris világ egy idő után nem az el­ űző borzalom, nem a teljes idegenség erejével hat: megszo­ kott textussá válik. Az átok feketéjéből kiragyog a himnusz feketéje is. Káromkodásból épül - nem katedrális, de gyásztemplom, ahol egy pogány a jövőnek akar áldozni; a Létnek. (Igen távoli és későbbi párhuzamos példa Spíró György Csirkefej című drámája, amely súlyos káromko­ dások és istenkáromlások tömege ellenére nem egyébre ke­ resi a választ, mint arra: "Van Isten?") A Latinovits-vers sistergő, agyonégető, elnyelő szépsége másfelől annak köszönhető, hogy a lélek és a szem natura­ lista élménybeszámolója, az elme és a szív naturalista ví­ ziói alatt működik a művészet és az irodalom tradicionaliz- �palócföld 94/2 musa: az a képzőművészeti és literátus képanyag, amely már jellé, toposszá, önmagán túli archetípussá sűrűsödött. Mindebben kikezdhetetlen szépség és megkérdőjelezhetet­ len szellemi és erkölcsi erő lakozik. A magyar (és a világ-) folklór ezernyi morzejellel üzen, hogy végül kikopogja a Virágzó Világfa titáját. A nagybetűs Irodalom, a nagybe­ tűs Filozófia küldi Dantét, Spinozát, Nietzschét. A Festé­ szet többek közt Boscht. S nem volt-e halott árny-vendég már a részint idézett tizedik szakaszban a magát megölő Jeszenyin, a vonat alá került József Attila? Nem szólaltake meg újra és újra a Mindenség összes eddigi "Vad Bohó­ cai", a 20. századi művészetben már végképp jelképessé lett, Watteau-tól és másoktól Fellini-filmekbe és más alko­ tásokba átderengő tarka és fehér kimázoltak? Egy-egy szó­ ban - például: valcer - nem szólaltak-e meg új történelmi és művészi mitológiák? Ennek a rejtetten, és ezért nagyon erősen ható motívumrendszernek legteljesebb és legszebb foglalata a hatvanket­ tedik szakasz: És nem halál, nem a gyász, Két Skizofrén Apostol: a játszma vége. Tudod: Nő-Jézus, s te Ideg-Ősz Színész-Bohóc Leo Tolsz­ toj: Háború és Béke. A szakasz értelmezését nem könnyíti Jézus, a megváltó jelenléte. A két halott: Két Skizofrén Apostol — az egyik viszont Nő-Jézus is. A szöveg magmás parázslása olykor túlhevíti a képeket. Különlegességük, egyediségük néha előtte jár tisztaságuknak és jelentésességüknek. Krisztust öngyilkosként értelmezni éppoly nehéz, mint megfejteni ebben a kontextusban a Nő-Jézus összetételt, a feleség megváltói szerepét. Ám, mint a bevezetőben jeleztük, ezút­ tal nem erről esik szó. S nem is a szakasz harmadik sorának remekléséről, a háromszor két elemű Ideg-Ősz SzínészBohóc Leo Tolsztoj szerkezetről: Latinovits e megnevezé­ séről. Hanem a rímekről. A páros sorok három-három szavas, rímhelyzetű szintagmáiról. A játszma vége: Samuel Beckett klasszikus drámája, az abszurd irodalom címerdarab­ ja, a katasztrofista világlátás egyik legdöbbenetesebb doku­ mentuma. A Háború és béke: Lev Nyikolajevics Tolsztoj halhatatlan regénye, a nagyrealizmus mintapéldája, az egyéni és nemzeti küzdelem értelmes és távlatos voltának himnusza. Ha a szakasz formai túlkomplikáltságától - a Jézus­ alak mellett a Tolsztoj-alak másutt majd elemzendő skizoidságának problémájától - el­ tekintünk: ha valóban csak a rímpárra tekintünk, ebben a totális nem és a totális igen fe­ szül össze. A játszma vége - a nem - két nem-mel erősen ta­ gadva, nemleges helyzetben; a (kétszeresen nagybetűs) Hábo­ rú és Béke - az igen - a sorkez­ dő Tudod-dal igenelve. Itt a legnyilvánvalóbb, hogy Juhász Ferenc a személyes síkon, a (túl)élő és a számára oly ked­ ves két öngyilkos halott viada­ lában, a szükségképp egyoldalú párbeszédben végülis eldönt­ hetetlen harcot a művészet ügyévé avatja, a megoldást az irodalomra testálja. A játszm a vége-gondolat horderejét és 145 �palócföld 94/2 erkölcsét Beckett írói nagysá­ ga szavatolja, müveinek klaszszisa (A játszma vége klasszi­ sa) biztosítja. A Háború és béke-gondolat (azaz a regény fő­ gondolata) Tolsztoj a szakasz­ ba beleírt nevétől, műveinek maradandóságától (a Háború és béke maradandóságától) nyeri formátumát. És nyeri - a költő logikája és nyelvtani megoldása szerint - a játsz­ mát; mivelhogy annak soha nincs vége. Tolsztoj krisztianizmusa, Színész-Bohócsága, Latinovits Színész-Bohóc Leo Tolsztojsága, a Nő-Jézus-SkizofrénApostol és a Háború és Béke-Tolsztoj-Szkizofrén Apostol egymásmellettisége: csupa eszmei és erkölcsi, tartalmi és formai kérdés. Egynéhány abból a sok tucatból amelyeket ez az ellentmondásos és nagyszerű, taszító és elháríthatat­ lan költemény föltesz. A hatvankettedik szakasz páros sorainak ríme, a hat szó nem tesz föl kérdést. Talán nem is állítanak semmit, csupán önmagukat képviselik. Jelen vannak. Egy sorral elválaszt­ va, együtt vannak jelen a rímben. Mindkettő jelen van. A csupa kisbetűs, a játszma vége a hívórím. A két nagybetűs, a Háború és Béke pedig megfelel neki. Farkas András: Festő és modell (grafika) 146 �palócföld 94/2 Filep Tamás Gusztáv - Tóth László A hazatérő - Peéry Rezső életművéhez* - I. Az utóbbi években a Kárpát-medencében is elhárul­ tak Peéry Rezső életműve közzétételének, az esszéíró­ publicista hiteles portréja megalkotásának ideológiai aka­ dályai, s az elmúlt évben már első két könyve is megjelent mifelénk. Ezek közül az egyik az ez idáig csupán Nyugaton napvilágot látott Requiem egy országrészért című köteté­ nek első szlovákiai magyar kiadása a Pannónia Kiadó gon­ dozásában, melyben az író családja, gyermekkora, szlová­ kiai emlékei köré szőtt vallomásainak, esszéinek egy része olvasható. A Kalligram Könyvkiadó viszont Peéry Rezső 1945-1948 közötti, az évek során teljesen elfeledett írása­ iból és leveleiből készült válogatással (Gondolatok a teher­ vagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai magyarok pe­ rében címmel) ezzel csaknem egyidőben egy olyan életmű­ válogatást indított útjára, mely három(-négy) kötetben tesz kísérletet arra, hogy a kétszeres-háromszoros emig­ ráns-sorsra jutott író mind a nagyközönség, mind pedig a szakma számára javarészt ismeretlen, csúcsaiban azonban az általa művelt műfajok legjobb teljesítményeivel veteke­ dő életművét a maga sokszínűségében bemutassa. E soro­ zat legújabb kötetében mi is tulajdonképpen a Requiem egy országrészért témakörébe illő írásokat gyűjtöttük egybe, jóllehet válogatásunk semmi egyébben nem követi azt, és sokkal bővebb is annál. A vég­ zet bábjátéka, avagy Perem­ magyarok az idő sodrában kötet ugyanis a több mint fél évszázadon át ívelő írói pályát jelentő, 1926-1977 között születő teljes életművet igyek­ szik átfogni, persze, a szóban forgó tematikai elv szerinti válogatásban. Életmű-váloga­ tásunk harmadik darabjának tematikai rendezőelve Peéry Rezsőnek a magyar iroda­ lomról és sorstörténelemről, továbbá a mindenkori totali­ tárius rendszerek és hatalmi gépezetek működési mecha- *Peéry Rezső életéről, irodalmi munkásságáról legutóbb a P alócföld 93/5. számában közöltünk tanulmányt. 147 �palócföld 94/2 nizmusáról, illetve az ötvenha­ tos magyar forradalomról, va­ lamint az emigrációs sors ott­ honkereső és otthonteremtő küzdelmeiről szóló tanul­ mányait, esszéit, vallomásait és publicisztikai írásait sora­ koztatja közös kötetbe. (Le­ hetségesnek látszik, hogy az író kéziratban maradt, eddig publikálatlan írásaiból, illetve rendkívül értékes és kiterjedt levelezéséből is összeáll majd egy negyedik kötet.) Az utóbbi esztendők Peéry-kutatásának és -recepció­ jának, továbbá megjelent és készülő köteteinek fényében talán már fölösleges bizony­ gatni, hogy a (cseh)szlovákiai magyar irodalom egyik leg­ fontosabb, bizonyos rétegei­ ben legmaradandóbbnak tűnő oeuvre-je az övé. Elsősorban írói-nyelvi eszközei, témagaz­ dagsága, valamint munkáinak eszmetörténeti megalapozott­ sága teszik azzá, ám e tekin­ tetben az sem elhanyagolható, hogy a (cseh)szlovákiai ma­ gyar írásbeliségben ő az az al­ kotó, aki huzamosabb ideig nem engedett egyetlen szélső­ séges ideológia csábításának sem. Ezzel szemben a rendel­ kezésre álló (csehszlovákiai magyar) irodalomtörténeti 148 feldolgozások és bibliográfiák jóformán csak a korai, való­ ban szélsőségekbe tévedő Peéryről szólnak, s félszázadon végigívelő pályájának egésze helyett annak csupán néhány esztendőre kiterjedő kezdeteit mutatják fel. II. Már-már mulatságos, hogy amíg a múlt rendszer művelődés- és eszmetörténeti rangsorában a két világhá­ ború közötti időszak szellemi munkásainak helye attól függött, hogy mennyiben közelítettek az éppen időszerű, a munkáspártok különböző irányzatai által szentesített vi­ lágképhez - melynek tükrében károsnak minősült a polgá­ ri értékrend és a demokratikus hagyományok felé való "el­ hajlás", aminek következtében homályban maradt Peéry életművének legnagyobb hányada is ma az akkoriban sulykolt "tények" áldozata lehet esszéírónk emlékezete. Az elmúlt korszak Peéry-képével azonban nincs mit kezdenünk. Peéry útja a naiv, ösztönös szélsőségességtől a demok­ rácia felé vezetett, s ebben a vonatkozásban éppen a fordí­ tottja játszódott le nála annak, mint amit a korabeli ideo­ lógusok elvártak. Így az sem lett volna csoda, ha egyértel­ műen elmarasztaló ítélet születik meg vele kapcsolatban. Az effajta ítéletalkotást azonban zavarta A vádlott megszólal-ban Fábry Zoltán által is hangsúlyozott momen­ tum, nevezetesen, hogy Peéry éppen a fasiszta szlovák ál­ lam idején tudott a magyar antifasiszta publicisztika egyik, szélesebb összefüggésekben is jeles képviselője len­ ni. Az 1989 előtti irodalomtörténet-írás tehát úgyneve­ zett haladó hagyományai közé igyekezett begyömöszölni a pályakezdő - sarlós - Peéry munkásságát; az így felrajzolt képet viszont eleve értelmezhetetlenné tette a baloldaliság-antifasizmus-"ellenforradalmiság" - az utóbbin Peéry 1956-os magyarországi (soproni) szerepvállalása, il­ letve emigrációja, majd nyugat-európai tevékenysége ér­ tendő - pályaíve, amely olyannyira elütött a kommunista ideológia kívánalmaitól. Bár e fordított optikának talán �palócföld 94/2 hihetett is a korabeli olvasó, amennyiben az antifasizmust hajlandó volt a baloldaliság származékának vagy követ­ kezményének tekinteni. Ma azonban már egyszerű a cáfo­ lat: a demokratikus magatartás nem integrálható a bolse­ vik eszmerendszerbe, mi több, éppen ellentétes azzal. Ha ezt tudatosítjuk, a családi-polgári hagyományokkal való ifjonti szembefordulástól, az ifjúkor mindössze néhány évig tartó forradalmi romantikájától eltekintve, írónknak a baloldali radikalizmustól a szélsőséges radikalizmusok nyílt tagadásáig, a demokratikus eszmények melletti cse­ lekvő állásfoglalásig vezető útján nyomát sem látjuk a var­ gabetűknek. Fölösleges tehát tagadnunk, hogy Peéryt eszmélkedése kezdetén a rappizmus szele is meglegyintette, amely oly sok kitűnő kortársát sem hagyta érintetlenül. El­ lenkezőleg: az írónk sorsából levont tanulságok nemzedék­ társainak többségére érvényesek és szempontokat adnak annak felméréséhez, hogy társai hogyan kerültek ideológi­ ák rabságába, s a bölcsebbek hogyan szabadultak ki abból. A válasz - a mindig összetett, s egészében aligha kiis­ merhető jellemen kívül - Peéry Rezső esetében az éppen e kötet írásaiban érzékletesen festett családi körülményei­ ben, az őt ifjúkorában ért hatásokban rejlik. Írónk tudva­ lévően az államfordulat, a főhatalomváltás után felnövek­ vő első nemzedék tagja volt. 1910-ben született, s első em­ lékei a még egységes birodalomhoz kapcsolódtak. Megha­ tározó élménye tehát az annyiszor emlegetett "titokzatos és halfarkú ország" bukása volt. Nemzedékében ez az él­ mény keltette fel a "viszonylagosság érzését", amelynek két világháború közötti leghatásosabb megfogalmazója Szvatkó Pál volt, akinek e tárgyú esszéire Peéry több kései írásában is hivatkozik. E viszonylagosság-érzet táplálta a korosztály fiatalkori, formátlan forradalmi lendületét, amellyel minden meglévő - s hamisnak mutatkozó - társa­ dalmi képződménnyel szembeszegült. E szembeszegülésé­ ben meghatározó lehetett koruk megoldatlan szociális problémáinak egész sora, ami többüket arra indította, hogy - századunk első felének egyik szimplifikáló világké­ pe szerint - a történelmet osz­ tályharcok történeteként szemléljék. Nyilvánvalóan ha­ tással volt rájuk a "világforra­ dalmak" korának hangulata és annak széleskörű (részben szovjet) irodalma, de a polgári értékrend hiányosságait fel­ nagyító, s a Nyugat bukását megjövendölő kultúrfilozófiák is fölértékelődtek bennük. Nem az "ázsiai méreg" (Má­ rai) elharapódzásáról van szó: a baloldaliság szerte Európá­ ban a korszellem egyik meg­ határozója volt. Mindezeken kívül vélhető­ en nem túlzunk akkor sem, amikor azt állítjuk, hogy a csehszlovák demokrácia el­ lentmondásait Peéry kisebb­ ségiként, magyarként mások­ nál is élesebben látta. Nincs ebben belemagyarázás, a kései felismerés visszavetítése a hú­ szas évekre: az öregedő Peéryt egyre többször foglalkoztat­ ták esszéiben a politikai nem­ zet széthullásának körülmé­ nyei, ezzel kapcsolatban gyer­ mekkori élményei - több írá­ sában is említi, hogy kis híján a cseh legionáriusok sortüzének áldozata lett s okkal gondolhatjuk, hogy a nemzeti közösséghez való tartozás fel­ dolgozatlan hatása, a közös149 �palócföld 94/2 ségteremtés igénye is működ­ hetett az eszményeket kereső fiatalemberben. Gondolkodá­ sában a kezdet kezdetén mint ezt korai írásai bizo­ nyítják - egyébként is határo­ zatlan formában kavarognak a különböző eszmék és irányza­ tok, sőt, egész nemzedéke minden megmozdulásában amelyekben a regősjárástól a cserkészmozgalmon keresztül a Sarlóig Peéry is kivette a ré­ szét - ott hullámzanak a kor uralkodó ideái és ideológiái, az erősödő nacionális és szo­ ciális szemlélet, s egyféle erő­ teljesebb népiség is körvonala­ zódni látszik benne. Tizenkilenc-huszonkét éves korában a Sarló ideológusaként lép elénk: első ismertebb írásai­ ban az elődöket (Adyt, Móriczot, Szabó Dezsőt) kereste, s a munkásirodalom, a munkás­ kultúra, a proletkult teoreti­ kusának mutatkozott. A marxizmus eszmerendszere elméletileg is foglalkoztatta, mint azt a Korunkban közölt két hosszabb tanulmánya is igazolja. Zilált, tartalmilagszemléletileg tisztázatlan, ér­ telmezhetetlen, sőt, olykor érthetetlen, stilárisan túlontúl harsány és hanyag írások ezek. Ma már csak mint a kor, s 150 egyik szellemi körének-mozgalmának dokumentumai le­ hetnek érdekesek, így is inkább csak a kutatók számára. Ez a magyarázata annak, hogy ezekből az írásaiból egy sem került be kötetünkbe, melynek legkorábbi opusa a már szemléletében és nyelvi-stiláris eszközeiben is önmagára talált Peéryt mutató, huszonnégy éves korában írt Gallilei veresége a szilicei fennsíkon. Akik viszont írónk korai kí­ sérleteire kíváncsiak, azok jó részének adatait, lelőhelyét megtalálhatja a Kossuth és a Madách Könyvkiadó gondo­ zásában megjelent E z volt a Sarló című, 1978-ban ki­ adott kötet Varga Rózsa által összeállított tematikus bib­ liográfiájában. A Peéryék ifjúkorában oly nagyon remélt világmegvál­ tás azonban - mint tudjuk - elmaradt. A Peéryék által szervezet mozgalom vezérkarának egy része - a dogmá­ kért cserébe - föladta népi és szociális elkötelezettségét, s kiderült, hogy a mozgalomból mind a szélsőbaloldalra, mind pedig - amint az később nyilvánvalóvá vált - a szél­ sőjobboldalra, azaz a radikalizmus mindkét ellentétes vég­ lete felé vezet út. A személyes sorsban lecsapódó szemléle­ tes példa erre, hogy a második világháború utolsó szaka­ szában Peéryt éppen egyik korábbi harcostársa akarja elhurcoltatni a németekkel. Peéry a harmincas évek első fe­ létől, közepétől - nagyjából - középre kerül az elvek ütkö­ zésében, s a politikai skálán a szociáldemokrácia tájékán található. Ez idő tájt, tehát a harmincas évek derekán már nem osztályok, hanem az egész csehszlovákiai magyar közösség érdekében ír és cselekszik, a csehszlovákiai magyar értel­ miségi utánpótlás-helyzete, a kultúra működőképességé­ nek biztosítása foglalkoztatja. Ebben a pályaszakaszban már elítéli azokat, akik a hatékony reform minden részletmunkára kiterjedő tervének kidolgozása helyett a doktrí­ nák érvényesítésétől remélik a közélet átalakításának esé­ lyét. A Sarló messianizmusának is éppen a "magyar élet megváltoztatásának" nyilvánvaló szükségessége biztosí­ totta az alapját, s a mozgalom kezdetben éppen ehhez a �palócföld 94/2 munkához adott impulzusokat, ötleteket. A "világkoncepció" helyetti részletmunka Peéry esetében tanári, majd új­ ságírói, kritikusi munkát jelent. Aktivista lapnál dolgozott, ami azonban nem a hivatalosság, nem az államhatalom szolgálatát jelentette, hanem csak annyit, hogy nem elége­ dett meg a kisebbségi ellenzékiség hagyományos sérelmi politikájával. Az ifjúkori lázadás után talál vissza Peéry a családi él­ ménykörhöz, amelyet többször értelmezett-idézett élete során. Apja annak a "szellemi polgárságnak" a tagja, ame­ lyet Trianon után Magyarországon felelőssé tettek a buká­ sért. Azé a szabadelvű értelmiségé, amelyet Eötvös Ká­ roly és Jutsh Gyula hazafias ellenzékisége, a századfordu­ ló után föllépő írónemzedék, Adyék hatása alakított-formált, s amely Jászi Oszkár és a polgári radikalizmus tudo­ mányos eredményeire és programjára akarta alapozni az ország újjáépítését. Peéry a harmincas években a kulturá­ lis önépítésben látja az egyik legfontosabb feladatot, s ek­ kor jelenik meg szemléletében az a felismerés, hogy a cseh­ szlovákiai magyar irodalom elsősorban a szlovenszkói ma­ gyar urbanitás sajátszerűségeinek tudatosításával járulhat hozzá az összmagyar kultúrához. Nos, ennek az urbanitásnak, s általában az itteni polgári szemléletnek az utolsó nagy öröksége az októbrista hagyomány, 1918 emléke nem a politikai végkifejleté, hanem az átmenetileg érvény­ ben volt vívmányoké -, amely Magyarországon már kény­ szerűen szunnyad, hiszen a hivatalos ideológiában össze­ kapcsoltatott azzal az 1919-es proletárdiktatúrával, amelyről mi persze tudjuk, hogy a valóságban nem a szö­ vetségese vagy logikus következménye, hanem a megbuk­ t a t ója, fölszámolója volt a polgári radikalizmusnak. A fabiánusoknak - előbb Kun Béláék, majd Horthyék elől menekülniük kell Magyarországról, a Csehszlovák Köztár­ saságban azonban, Peéry tapasztalatai, meggyőződése sze­ rint, éppen az októbrista polgári réteg biztosítja a nemzeti lét alapját, hátországát. Erről szóló írásait olvasva úgy tű­ nik, hogy az aktivista-negativista kategorizálás sok eset­ ben csődöt mond. A nemzeti érzést a(z állam)fordulat, a "prevrat" szilárdítja meg eb­ ben a nemzedékben, ám ame­ lyet demokratikus ellenzéki múltjának elvei és tapasz­ talatai megóvnak a nemzeti szélsőségességtől. Peéry, miután kinő a Sarló használhatatlannak bizonyuló hagyományvilágából, követ­ kező szellemi otthonául a pat­ riotizmust, illetve - minde­ nekelőtt - a lokálpatriotiz­ must választja. Ebben is a szá­ zadforduló magyar liberaliz­ musának legmaradandóbb eszméi mellett foglal állást, a "türelmes, az emberekkel szemben felettébb méltányos polgári Magyarország" hagyo­ mánya mellett. Első generáci­ ós polgárcsaládjában az anyai kisnemesi és a szőlőművesiparos-múltú apai ág találko­ zása éppen Peéry születésének pillanatában mutatta föl a 20. századi polgárosodás példáját - három nyelv, két vallás talál­ kozásában egyszerre teremtve kultúrát és életformát -, s szö­ vetkezett a réteg kialakulását biztosító eszmények védelmé­ re. Részben ennek a következ­ ménye, hogy Peéry - ma hasz­ nálatos (bár szerintünk pon­ tatlan) fogalmainkkal élve 151 �palócföld 94/2 kultúrnemzetben, s nem poli­ tikai nemzetben gondolkozik. Úgy véli, a nemzeti létezésnek nem elengedhetetlenül felté­ tele az önálló államiság: ezért sem válik az államnacionaliz­ mus hívévé, s ezért találja meg helyét a régióban. Elsősorban szülővárosá­ ban, Pozsonyban. Már a harmincas években is erőteljesen foglalkoztatja a szülőföldélmény, s ezzel kap­ csolatos emlékeit élete végéig melengette. Többszörös szű­ rőn át, különböző nézőpontok­ ból nézi szülővárosát, olykor gyorsfényképet készít róla, majd apró részleteit kinagyítva, egymás mellé illesztve egé­ szíti ki a képet, amely - döntő részben a Közép-Európát súj­ tó inváziók, megszállások, il­ letve a rombolás "etikája" kö­ vetkeztében - már az ő életé­ ben is egyre inkább a múlté. A város folyójárói, épületeiről, többrétegű kultúrájáról, több kultúrájú, különböző nemze­ tekhez tartozó lakóiról, élő és régmúlt alakjairól rajzolt tab­ ló azonban folyamatosan gaz­ dagodik, a perspektíva tágul. Így lesz Peéryé egész "Szlovenszkó" magyar szellemi öröksége, mindegyik kis tája, mintha mindig is összefüggő, 152 együvé tartozó régió lett volna. Ilyen értelemben minden­ képpen azok közé a csehszlovákiai magyar írók közé tarto­ zik, akiknél a szlovenszkóiság élménye egész gondolkodá­ sukat és életművüket leginkább áthatja. Ám ne higgyük, hogy valaminő provinciális szellemiség szólal meg ezekben az esszéiben, cikkeiben, emlékezéseiben: a területet való­ ban összeforrasztja az, hogy lakói, a történelemben vissza­ felé haladva, talán felfejthető és egységbe illeszthető szel­ lemiségének örökösei azonos sors részeseivé váltak. Egyre kiszolgáltatottabban a Peéry férfikora kezdetén már ural­ kodóvá váló pusztító "korszellemnek". Írónk az értelmisé­ gi hagyományt keresi; gyakran úgy érezzük, hogy a ma­ gyar történelem a reformkort és a hézagos, el-elakadó pol­ gárosodást jelenti a számára, a természet- és társada­ lomtudományok korát, Kölcsey, Pulszky és a Nyugat­ nemzedék korszakait. Valójában a középkorig visszaku­ tatva, reneszánsz költők, prédikátorok, a barokk kori vá­ rosépítők személyiségének és műveinek felidézésével (több írása nem egyéb a szálak összefűzésénél) ennek a századfordulós értelmiségi és polgári világképnek a vállalt előzményeit teremti élő hagyománnyá. Így kerüli el az ideologikus múltszemlélet gyakori buktatóit. Utaltunk rá, hogy nála a regionalizmusnak nem az elkülönítésben/elkülönülésben, hanem a nemzeti kultúra különböző rétegeinek összekapcsolásában rejlik a szerepe. Ugyanez a szintetizáló hajlama mutatkozik meg akkor is, amikor kora egyik leghevesebb, az urbánus és a népi iroda­ lom vitájában szólal föl, megkísérelve a kettő összebékítését; urbánus és népi szellemiség együvé tartozásának bizo­ nyítását. Peéry felfogása, az értékek egyesítésére való tö­ rekvése a második világháborús Szlovákiában nyer politi­ kai szempontból is különleges jelentőséget: a szlovákiai magyarság liberális és konzervatív erőinek összefogása je­ lenti a többségi nacionalizmusra is ható neobarbár áram­ latokkal való szembeszegülés lehetőségét. Hiszen a Balassi és Bél Mátyás, az evangélikus prédikátorok vagy Berzeviczy Gergely munkásáságából levont esztétikai és tudo- �palócföld 94/2 mányos következtetések olyan etikai paradigmát képez­ hetnek, amelyben a szociáldemokrata újságíró, a reformkatolicizmus írója és a bizonyos rendi allűrök tiszteletét is tápláló konzervatív arisztokrata is találkozhatott a szlová­ kiai magyarság történetének egyik legválságosabb pillana­ tában, a "hitlerizmussal szemben kialakulhatott csendes szolidaritásban". Peéry úgy emlékezik vissza, hogy a liberalizmus korá­ nak magyar állama a "nemzetiségek" dolgában szabadabb volt - valóban soknemzetiségű "birodalom" -, annak elle­ nére, hogy a demokrácia terén sokkal elmaradottabbnak bizonyult a Csehszlovák Köztársaságnál. A csehszlovák ál­ lam viszont demokratikus államformája ellenére nemzet­ állam - s ez a tény demokratikus voltát is sok vonatkozás­ ban megkérdőjelezi. Felbomlása idején éppen ezért nem tudott kohéziót teremteni különböző nemzetei, nemzeti kisebbségei között. Peérynek - amennyiben komolyan vet­ te patriotizmusát, üdvözölnie kellett a szlovák önállóság megteremtését, a népi erők felszabadulását, noha a köztár­ saságot szétverő erők nem voltak rokonszenvesek a számá­ ra. Néhány írásában megtalálhatjuk az erre utaló passzu­ sokat. Ez arra az ellentmondásra hívja fel a figyelmünket, hogy a magyar gondolkodók, amennyiben a Kárpát-me­ dence népeinek megbékélése mellett tették le a voksukat, az adott időszakban ezt csak oly módon demonstrálhatták, hogy esélyt adtak a fasiszta államnak, hogy hasznot húz­ zon belőle. Az ellentmondás ebben az esetben látszólagos, hiszen Peéry nem a "felette kétes értékű területi változá­ sokban" látta a terület helyzetének rendezési lehetőségét, hanem az "általános emberi mértékek" alkalmazásában. A puding próbájára a háborús években került sor: Peéry úgy keresett és talált szövetségeseket a szlovákok és a németek körében, hogy egy pillanatig sem tett engedményeket poli­ tikai, valamint a magyar kisebbség sorsát érintő kérdések­ ben. Ebben az időben született írásai, kései visszaemléke­ zései éppen ezért a legrokonszenvesebb és legszebb doku­ mentumok a harmincas évek második, illetve a negyvenes évek első felének (cseh)s z lo ­ vákiai magyar valóságáról. III. A közvetlenül a máso­ dik világháború után a cseh­ szlovákiai magyarságra zúdu­ ló megpróbáltatások Peéryt amint ezt a Gondolatok a tehervagonban... utószavában bővebben kifejtettük - a ma­ gyar fővárosba vetették, ahol lázas tevékenységbe kezdett a szűkebb közösségét ért csapá­ sok következményeinek eny­ hítése érdekében. Ez időben kifejtett gazdag közírói tevé­ kenységének a dokumentu­ maiból állt össze életműválo­ gatásunk első darabja, az 1993-ban megjelent Gondo­ latok a tehervagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai ma­ gyarok perében. A kommunis­ ta párt egyeduralomra jutásá­ val kiéleződő kontraszelekció és ideológiai terror elől kiáb­ rándultan vonult belső emig­ rációba, s vidéki - előbb mo­ sonmagyaróvári, majd sopro­ ni - magányába visszahúzód­ va a tanítás aprómunkájában látta menthetőnek és tovább­ a d h atn ak demokrácia-esz­ ményének, a polgári hagyo­ mányokban gyökerező érték­ felfogásának egyes elemeit. Belső emigrációjából csupán 153 �palócföld 94/2 Nagy Imre első miniszterel­ nöksége idején, s még inkább az 1956-os társada­ lomfejlődés és forradalom ha­ tására mozdul ki, ám remé­ nyeinek rövid ideig tartó fellobbanása után, november 4ét követően ismét az emigráci­ ót kénytelen választani: sorsa ezúttal Ausztriába, majd Né­ metországba löki őt. Nyugati emigrációjában született írásaiban kezdetben a magyar történelem 1956-ig elvezető folyamatait igyekszik feltérképezni és megérteni, a magyar forradalom világtör­ ténelmi jelentőségét elemzi, a közép-kelet-európai totalitá­ rius rendszerek működési me­ chanizmusát tanulmá-nyozza, a régió országai és a nyugateurópai térfél újbóli integráló­ dásának lehetőségeit kutatja, s az emigráns-lét lélektana, szociológiája, cselekvési lehe­ tőségei izgatják. Ezekből az írásaiból áll össze életműválo­ gatásunk Európa önvédelme címmel készülő harmadik kötete. Családjának, származásának, csehszlovákiaiságának - illetve, bizonyos összefüggésekben: szlovenszkóiságának - élményköréhez a hatvanas évek derekán, a hatva­ nas-hetvenes évek fordulóján látszik újból visszatérni. A csehszlovákiai magyar valósággal, a csehszlovákiai ma­ gyar irodalommal való közvetlen kapcsolata azonban ek­ korra már fellazul, s egyre rendszertelenebbé és egyre na­ gyobb áttételeken keresztül válik működővé , de igazából nem szakad meg soha: élete végéig fel-feltámadó érdeklő­ déssel figyeli a csehszlovákiai magyarság sorsával kapcso­ latos történéseket (lásd például e kötetben a Nemzetiségek rehabilitása Csehszlovákiában vagy a Fábry Zoltán csa­ tái című írását). Sajnos azonban, életének, életművének bizonyos vonatkozásai kötetünk lezárása idején is feltá­ ratlanok, így nem tudjuk, hogy a Dávid Teréz Kásahegy-e ihlette jegyzeten (A káderlap szatírája) és Fábry Zoltán Stószi délelőttök-jén kívül a hatvanas-hetvenes évek csehszlovákiai magyar irodalmának egyéb alkotásairól is véleményt nyilvánított-e? A kötet összeállításához ugyan­ is egyelőre csak a nyomtatásban megjelent írásait vehet­ tük figyelembe, ám feltételezhető, hogy a müncheni Sza­ bad Európa Rádióban - mellyel mindvégig szoros kapcso­ latban volt - egyéb, csehszlovákiai magyar vonatkozású jegyzetei is elhangzottak (ennek kiderítéséhez azonban Peéry kéziratos hagyatékának, illetve a rádió archívumá­ nak tüzetesebb átvizsgálása szükségeltetne). * ( Jelen írás a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó Peéry-életmű válogatásának közeljövőben megjelenő második kötetéhez utószónak készült.) 154 �palócföld 94/2 Horpácsi Sándor Lőrinczy István: Ázott csillagok Nem kedvelem (semmiben) a fölényes, lepöckölő kritikát. Mert, ha valami/valaki nem érdemes rá, akkor ne beszél­ jünk róla; a teljesítményt viszont igenis érdemben kell mél­ tatni. Ha most mégis - elnézést kérve Lőrinczy Istvántól egyik verseimével, mely így hangzik "Mindennap írok két verset" vitába szállok, ezt a szerző érdekében teszem. Ne írjon minden nap két verset, elég lenne hetente, havonta egy is. Előnyére válna, mert a vers is olyan, mint a jó bor: használ neki, ha érik. Jó két évtizede már, hogy heves vitába keveredtem egy (akkor) ifjú költővel, aki szerint csak az a Vers, ami megje­ lenik. Értettem én az ifjú mohóságát (hírnév, elismerés), türelmetlenségét. Ac zél György országlása alatt száz aka­ dályt kellett leküzdeni a nyomdáig, ugyanakkor a megje­ lent (két) kötet igazolványt jelentett, belépőt az irodalmi életbe (ami nem feltétlenül azonos magával az iroda­ lommal!). De hiába érveltem, hogy a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-siralom stb. évszázadokon át rejtőzött könyvtárak mélyén, hogy megtalálva, felfedezve igazi kincsként ma is fényesen ragyogjon. Nem, ez a fiatal költőt nem győzheti meg. Az ember már csak olyan valóban, hogy visszaigazolást, elismerést vár, s lehetőleg azonmód. Már­ pedig ez a türelmetlenség nem használ magának a Műnek, a versnek. Érlelni, szelektálni kellene, mert a kevesebb (jó) itt többet ér. Senki se sírja vissza az előbb említett korszakot, amikor a versköteteket állami pénzen adták ki irodalmi hi­ vatalnokok, s nem a szerző saját pénzén. - Csakhogy a vers, az irodalom még a mai, sanyarú állapotában sem magánügy! A vers hitelét, rangját csak maguk a szerzők őrizhetik meg, ha féltőn őrzik, vigyázzák annak minőségét. Félreértés ne essék, mindvé­ gig Lőrinczy István versköteté­ ről beszélek. Érzékeny, nyitott szemű, nagy kultúrájú ember versszi­ lánkjait tartom a kezemben. Élvezem a felszikrázó telita­ lálatait, szép sorait, s bosszan­ kodom, hogy ezek elvesznek a hányaveti szöveg-homokban. Most a példáknak kellene kö­ vetkezniük, de ezektől tekint­ sünk el. Az idézetekkel min­ dent lehet bizonyítani, az el­ lenkezőjét is. Lőrinczy István nincs híján költői tehetségnek, képalkotó képességnek, de nincs szíve, ereje kiválogatni a gyöngyszemeket a hordalék­ ból. Így, kötete lefokozódik puszta magánüggyé, mivel pró­ bára teszi az olvasó türelmét. Kár. (Szerzői Kiadás a Nógrádi Mecénás Alapítvány támoga­ tásával. Radó Nyomda, Eger 1993.) 155 �palócföld 94/2 Marschalkó Zsolt Ballada a fekete bárányról (François Villon emlékének) Bűn még nincs, de megvan már a vétkes S a büntetés amúgy is esedékes, Ha a jogot firtatja - valami szeszélyes Nyugodj meg: az ítélet mindig egyesélyes. Gyilkolsz vagy rabolsz, mi az égre kiált Találunk valakit, ki érted kiáll, Legyen fehér vagy sötét, mint a kátrány Elviszi a balhét a fekete bárány. Ha bánt a kínzó lelkiismeret Ostoba, ki szenvedni szeret Hisz tiszta minden, világos, mint a Nap: A tettes zsidó, komcsi, vagy arab, Cigány, balkáni, szektás vagy keresztény, Római, aki meghalt a keresztjén... Mert le kell számolni a gazzal, Ne törődj te se a csip-csup igazzal! Remek képlet, pompás találmány Elviszi a balhét a fekete bárány. S ha a nagy, lila lelked háborog, Felfordítják a gyomrod a haláltáborok Tudd, hogy a cél szentesíti az eszközt, Kortyolj a kávéból két halálsikoly közt. Ne légy finnyás, mint egy gyerek A kötél úgyis más nyakán tekereg. 156 �palócföld 94/2 Szenvedni és szemlélődni nehéz, A rész a fontos, nem az egész. Hisz a rúd rendszeresen rájár, Elviszi a balhét a fekete bárány. A JÁ N LÁ S: Herceg, nem a könyv vagy a tűz, A pirula, mely minden bajt elűz: Ez az állat a nagy találmány S elviszi a balhét a fekete bárány. Farkas András: Tűnődő (vegyes technika) 157 �va lóságunk Kálnay Adél Ne mondd azt, hogy pipi! Az első nap A tanítónőt akkor érem utól, amikor már három hátitáskás igazítja hozzá a lépteit. A régi gyermekeim, mondja mosolyogva, és maga elé tereli őket, el ne merüljenek a pocsolyában. Az eső épphogy elállt, a fákról még csöpög a víz, de esernyőt nem illik már tartani, ezért mindnyá­ jan nyakunkat behúzva inalunk az iskola felé. A tanár néni, a korrekciós - állítja meg egy idősebb asszony, és a tanítónő rábólint. Kislétszámúnak hívjuk, ezt már nekem mondja, de a szülők így szokták meg, mert pár éve korrekci­ ós osztály volt a neve. Az elfekvő, ahogy egy kollégám megjegyezte. Firtatom, mennyire volt igaza. Semennyire, csattan fel, pont ez az, ami felháborító, hogy néha még ők is... Elhallgat, mert már a gyerekekre kell figyelni, ott állnak tétován a meg-meginduló esőben és várják, ki választja ki őket magának. Nagy részét már ránézésre tudom, súgja az igazgatói be­ széd alatt, ő, meg ő biztos az enyém lesz. Látod, nem nagyon tud tartósan figyelni. Két nagyon apró gyerekre mutat, akik egyre jobban belemelegednek abba, hogy egymás cipőjét megtipor­ ják. Szüleik feszült figyelemmel tartják féken a gyerekeket, láthatóan a türelem utolsó cseppjeit párologtatják, s ezt a gyerekekben is szeretnék tudatosítani. Foszlányokat hallunk csak a fojtott hangú fenyegetésből, a gyerekek néhány pillanatra meghúzzák magukat, aztán kezdő­ dik minden előlről. Egy vékony kisfiú hadonászik előttünk, a tanítónő elkapja a kezét. A gyerek úgy tekeredik hátra, mint egy kiskígyó, fogatlan szájjal nevet, szemei az egyik pillanatban befelé hordanak, a másikban körbejárnak. Hogy hívnak, hajol hozzá a tanítónő, és a gyerek büszkén mondja, milyen Józsi ő, majd nagyon bizalmasra fordítva a szót megkérdezi: mondja, Ön még nem un­ ja, mert én már igen. És fejével az igazgató felé bök, hátha nem elég világos, miről beszél. Figyelem a tanítónőt, nem unja. A gyerekeit fürkészi, talán azt próbálja, mennyire jók a 158 �palócföld 94/2 megérzései, képes-e megtalálni őket így, elrejtve a több között. Később az osztályban köszönti a szülőket. Elmondja, hogy mindez a gyerekek érdeke, s hogy tudja, milyen nehéz elfogadni, ha a gyerekünkről kiderül más, mint a többi, de a szeretet igazi lényege az, hogy jót akarjak a másiknak anélkül, hogy nekem hasznom lenne belőle, aztán meg, hogy a gyerekeinket az értékeikért kell szeretnünk, s minden nagyon őszinte. A szülők bólogatnak és reménykednek. Reménykednek, hogy valaki végre csak tud kezdeni valamit a gyerekükkel, hogy megtalálták a megfelelő embert, aki kézrátéttel gyógyít. A gyerekek meg­ szeppenve ülnek, nem nagyon értik ugyan, miről folyik a szó a fejük felett, de a tanítónő oly­ kor rájuk mosolyog, s ez lelket önt beléjük, nem lesz talán olyan szörnyű. Milyen rendesek, sú­ gom, s a szülők is, figyelemmel vannak, látszik, pont úgy gondolják ők is, ahogy te. Várd ki a végét, válaszol az értekezlet után. Egyáltalán nem lehet most még tudni, kivel beszélünk egy nyelvet. Sajnos a szavak nem ugyanazt jelentik, sőt, még ha éppen azt is értik rajta, amit én, nem képesek azt is cselekedni. Dehát ezzel szinte mindnyájan így vagyunk, nem? A gyerekek papírjait rakosgatja, de nem olvassa el. Előbb én akarom megismerni őket. Majd azután. Ezek itt fél évvel ezelőtti eredmények. Ki tudja, mi történt azóta? A második nap Már bent ülök az osztályban, mire megérkeznek a gyerekek. A lapjaikat olvasgatom, kíván­ csi vagyok, kinek mi a gondja, aztán abbahagyom, unalmas így, nem tudom kiről írják, hogy másfél évvel van elmaradva a korától, kiről, hogy hiperaktív. Figyelek hát, megpróbálok én is magamtól rájönni, ki milyen. Odamegyek a gyerekek közé, s azt hiszem, mindenre fel vagyok készülve. Nagyot kell tévednem. Ricsi nagyon dühös. Fújtat dühében. Forgatja a szemeit és azt nézi, kit lehet megbüntetni azért mert az édesanyja nem hagyta ott a vámpírfogat. Szépar­ cú, értelmes szemű kisfiú. Látszik rajta, hogy erős. Csak az nem látszik rajta, milyen akció közben. Ne mondd azt, hogy pipi, szólítja meg elfojtott dühvei az egyik kisfiút, aki nem érzi a helyzetet, s veszélyt sem szimatol. Valamiért úgy döntött, hogy hátrelévő idejében azt fogja mondogatni, pi-pipipipipipipi, pi-pipipipipipipi, s ez Ricsit irritálja. Megöllek, mint egy ku­ tyát, mondja és szinte rázuhan a másikra. A harmadik meglódul, mi van itt, bunyó, kérdezi, s utánazuhan Ricsinek, vonzza őt, mint vasat a mágnes. A tanítónő izzad. Nem tudjuk szétkö­ nyörögni őket. Rángatni kell és húzni. Küzdünk mi is, kicsit másért mint ők, de nem másként, hisz erővel oldunk meg valamit, amit nem azzal kéne. De fojtogatás van, megöllek van, vörös arc van, hát cibálni kell és megakadályozni, a csatából győztesen kikerülni. Egy kisfiú sír. Egy néző. Nem tudja, mi van, mennyire komoly. Megijedt. Majd ha megszeretnek, rendezi öltözé­ két a tanítónő, akkor fordul meg minden. Mesélek nektek, néz a gyerekre, s megpróbál néhány figyelő szempárt meghódítani. Én még most is feldúlt vagyok az előbbi harctól. Elvégre hét­ 159 �palócföld 94/2 nyolc éves gyerekek. Hogy lett ez ilyenné? S még semminek nincs vége. A szünetben újabb harc várható. A tanítónő nem mozdul a gyerekei mellől. Megpróbálja a lehetetlent, figyelni a három legsérültebbre, vigasztalni a félőseket, bátorítani a dadogósokat, felkarolni a z elhanyagoltakat, s közben nyugodtnak, higgadtnak maradni... ez a szakmája, megcsinál mindent, amit lehet. A harmadik nap Későn érkezem. A másik első osztályban valamilyen mondókát próbálnak a gyerekek. Tisz­ tán, frissen ülnek a padban. Arrébb az én tanítónőm is énekel, ügyetlen tapsolást, lábdobogást hallok, még mást is, valaki egyre hangosabban kiabál egy ellendallamot, csapkodja a padot. Hülyék vagytok, hülyék, ordítja, éppen amikor belépek, hülyék visítja szinte önfeledten. Ricsi az, aki ma elhozta a vámpírfogat, már volt egy menetük a tanítónővel, futottak körben az osz­ tályban, miután a szép szó csak olaj volt a tűzre, a vámpírfogas gyorsabb volt, mint a szűkszok­ nyás, így még mindig csattogtathatja, ki-berakhatja a fogakat. A tanítónőnek ráadásul csak két keze van, s azok sem túlontúl erősek, egyre nehezebben tud már visszatartani két másikat, a pipizőset és azt, akinek keresztbeáll a szeme és unja egy kicsit az iskolát. Azt figyelem, mikor kell segítségére sietnem, a tekintetét keresem, hátha jelez, s jelez is, int, hogy semmi gond, még bírja, s köszöni jól van. Nagy nehezen lecsillapodnak a verekedni vágyók, úgy-ahogy min­ denki leül, kivéve Ricsit, őt mindig kivéve tessék érteni, mert nem csinálja azt, amit a többi erre nagy odafigyeléssel ügyel. Provokál szegény, mondja a tanítónő, azt próbálja én mikortól ütök. Azt tapasztalatból tudja, hogy viselkedése sosem marad megtorlás nélkül, most a köz­ tünk lévő erőviszonyokat akarja tisztázni. Csak azt ne hidd, hogy attól jobb lesz, ha rájön, hogy én ugyan nem fogom megverni. Akkor gyengének tart majd, megvet, elkezd engem is bántani. A szünetben a folyosói szekrényekből szedjük ki őket, vagy egymástól választjuk szét, kevés sikerrel. Ez a legszörnyűbb, magyarázza a tanítónő, amikor tanulási nehézségekkel küzdő gye­ rekek közé ennyi magatartászavaros kerül. Látod, ők ketten dadognak, egyébként is szorongá­ sosak, egyéb sem hiányzott nekik mint egy agresszív gyerek, mégsem mernek majd nyikkanni. Ez a kis pipiző meg nem fog bírni semmilyen tempót, szép lassan végképp elkeseredik. Tanító néni, ez a hülyék iskolája, kapaszkodik belénk az unatkozós Józsika, azt mondták az udvar­ ban, hogy én odajárok. Ugye nem az?! Választ nem vár, karatemozdulatokkal indul a többiek felé. Még nem támad, egyelőre körbejár, szimatol. Becsengetnek. A gyerekek visítva gomo­ lyognak az osztály felé, egyedül a pipiző áll a csengő alatt, s kezéből pisztolyt formál. Utálom ezt a hangot, kiabálja és több lövést ad le a csengőre. Alig lehet becsalogatni a terembe. A gyerekek rajzolnak. Rajzoljátok le a családotokat, kéri a tanítónő, aztán kitér arra, mi is 160 �palócföld 94/2 az a család. Rögtön kiderül, hogy nincs minden tisztázva. Sok gyerek mondja, hogy az apukája nincs velük. Nehezen értik meg, mit is akar a tanító néni. Nemcsak aki ott lakik, akit a család­ hoz tartozónak érzel. Dolgoznak. A nyelvük is kilóg. Különös rajzok születnek. Különösen a tanítónőnek mondanak sokat. Ahol nincs a gyerekeknek kezük és szájuk... ahol egy nagy üveg bor áll az asztalon... ahol egy óriási anyu és egy aprócska gyerek áll a lap szélén,... Ricsi csak vörössel és feketével rajzol. Lapján nincsenek alakok. Egy ablaktalan vörös ház meg egy feke­ te autó van a rajzon. A házban mi vagyunk, anyukám és én, a kocsiban meg apukám. Angyali szelídséggel mesél, aztán felpattan nézelődni. Hirtelen felidegesedik. Vigyázz, mert akit most rajzoltál az én vagyok!, s már kapja is a ceruzát, emeli, mintha kés lenne... Ketten bírjuk csak lefogni. Elszedjük tőle a ceruzát, tehetetlen dühében felénk rúg, nagyon feldúlt, rohadtak vagytok azt sziszegi és úgy indul meg, ahogy az ilyenfajta filmeken szoktak a végső leszámo­ lásra indulók. Adjál neki gyorsan egy fekete pontot, adja az ötletet sírós hangon egy nagyon picurka kisfiú és aggódva néz ránk. Ricsi közben meggondolja magát és enni akar. A tanítónő biztatja, egyen csak. Beszedi a rajzokat és hosszan nézi a gyerekeket. Olyan hosszan, hogy za­ varba jönnek ettől a nézéstől. Azt hiszik, valamit akar, pedig én látom, csak fáradt rettenete­ sen. A negyedik nap Ez már hétfő. A hét végén visszatért a nyár. A gyerekek lassan elfogadják az iskolát. Ricsi megbetegedett, ám előbb kibékült a tanító nénivel. A körjátékban ugyanis a tanító néni őt vá­ lasztotta, aztán ő visszaválasztotta: megtört a jég, s valószínű, hogy azután sem akar majd ta­ nulni, de legalább már nem akar percenként ölni, s ez nem kis eredmény. A gyerekek már ko­ molyan dolgoznak, csak Attila pipiz rendületlenül, s hogy ne legyen végképp unalmas, időn­ ként azt mondogatja, szeretlek Pali és igazán furcsán nevet hozzá. A tanítónő a fejét csóválja, nem lesz ez így jó, Attila nem ide való, szinte beszélni sem tud, nem érti, mit kell tenni, azt vi­ szont érti, hogy ő mindenben alulmarad, s fáj neki nagyon. Ezért bánt szinte mindenkit, akit okosabbnak érez magánál. Beszélni kell mihamarabb a szülővel, hogy gondolja, mit szeretne, s meggyőzni, hogy a gyerek érdekeit kell nézni. Ez persze nagyon kényes terület, a szülők egy része nem hajlandó szembesülni bizonyos tényekkel, a pipizős anyukája már elmondta, hogy milyen szörnyűek voltak az óvodában, gyogyósba akarták küldeni a gyereket. Közben szorí­ totta magához a kisfiút, s azt hajtogatta, neki a legdrágább ez a gyerek, nem adja. A legdrá­ gább gyerek most éppen azt mondogatja bele mindenkinek a képébe, hogy ostoba, ostoba, s olyan megvető hangsúlyt talált hozzá, amilyet nem is tudhat még egy ilyen kisgyerek. Kitől hallottad ezt a szót, fordul hozzá a tanítónő. Hát az anyukámtól, énekli a kisfiú és mosolyog hozzá. Mit jelent ez, firtatja tovább, hát azt, hogy lüke vagyok. Csak így mosolyogva. És az mit 161 �palócföld 94/2 jelent? - kérdi a tanítónő, aki elhatározta, nem hagyja magát. Azt, hogy nem szeret az anyu­ kám, mondja rendületlenül mosolyogva a gyerek, aztán hirtelen magába zuhan, végképp nem lehet tudni, mire gondol. Ez a legszörnyűbb, nem tudni, mi van, sóhajt a tanítónő, illetve van még szörnyűbb, amikor családlátogatásra megyek. Mert más hallani arról, hogy nehéz körül­ mények között élnek emberek, s megint más látni, tapasztalni. Amióta ilyen osztályban taní­ tok, nem volt igazán nyugodt éjszakám. Nem tudtam úgy lefeküdni, hogy hálát adtam, milyen jó nekem, mert mindig eszembe jutott, hogyan élnek mások és valami szégyenfélét éreztem. Igazából ok nélkül, hiszen tehettem-e én arról, hogyan él egy Józsika, egy Zsani, nyilván nem, mégis mint embert, nyomasztott az egész, úgy értem, mint Emberiséget, hogy ilyenkor mi van. De ezt nem lehet megérteni. Az ötödik nap A tanítónő egyre jobban ura a helyzetnek. Már átlátja az erőviszonyokat, tudja, mikor szá­ míthat csak magára, s mikor kérje a felettese segítségét. Annyira minden rendben, hogy már unalmas is. Nem is látok mást, mint a többi első osztályban, számlálgatnak, olvasgatnak. Csak nem kell meglepődni, hogy mászkálás van, meg sírás, mert kitört a ceruza. Anyukám azt mondta, nem vesz több ceruzát, ül elkeseredetten egy egészen apró kisfiú, kinéz vagy ötéves­ nek. Mindent komolyan vesznek, hiába mondom a szülőknek, ne fenyegessék őket, mert olyan érzékenyek! Érdekes, hogy könnyebben szembesülnek azzal, hogy mozgássérült, vagy netán szívbeteg a gyerekük, mint azzal, hogy gyenge, vagy sérült idegrendszerű, esetleg értelmi fo­ gyatékos. Ez kényes téma, mintha szégyellni kéne... na igen ez társadalmi kérdés is, abban a bi­ zonyos Európában már másként állnak hozzá, magyarázza a tanítónő pár pillanatnyi szünet­ ben, amikor lélegzethez jut. A gyerekek éppen csipketerítőt próbálnak csinálni tépéssel a szal­ vétábó l . Szájuk tátva az igyekezettől. Ügyeskednek, de azért segítünk. Muszáj, hogy sikerél­ ményük legyen, hogy megérezzék, milyen érzés tudni, képes vagy valamire. Meg kell tanítani őket örülni. Ez a legfontosabb itt, az összes többi csak ezután jön. A nagy titok, hogy mikor van a fordulópont, ezt senki sem tudja. S olyan is előfordul, hogy nincs. Ez is benne van, ezt tu­ domásul kell venni, lenyelni. Csak lemondani nem szabad. Így beszélgetünk és közben egyre több csipketerítő nyílik szét a kezünkben. Otthon leterítheted a polcodra, bíztat a tanítónő. Anyukám úgyis kihajítja, mert kacat, szól tárgyilagosan az egyik kisfiú és csomóvá gyűri keze munkáját. Otthon! A tanítónő felajánlja, menjek el vele családlátogatásra. Búcsúzóul, egyezek bele, mert rájövök, nincs már több időm az iskolásdira. Búcsúzóul, ismétli, s bemondja a címet, hol találkozunk. Koszos, büdös lakótelepi lépcsőház. Nincs bizalmunk a lifthez, gyalog indulunk a nyolcadik 162 �palócföld 94/2 emeletre. Szörnyűlködünk, mintha elfelejtettük volna, hogy nemrég még mi is ilyen lépcső­ házban járkáltunk, csak jó sorsunk kiemelt a káposztaszagból, a pisis liftből, a szeméttároló orrfacsaró homályából, s mostanra hihetetlennek tűnik, hogy ilyen helyeken is lehet élni. Az első családban mindketten munkanélküliek. Egyszobás lakásban vannak négyen. A szülők ra­ gaszkodnak az emberi élethez. Tisztaság van és rend. No meg üresség, hisz mostanra nem ma­ radt másuk, mint két ágy, egy szekrény, asztal és székek a konyhában, meg a tévé. Azt nem akarják eladni, valami kell, azt mondják. Bólogatunk. Egy másik lépcsőházban járunk már és még mindig nem tudunk megszólalni. Nem lehet. Ebben a lakásban savanyú, áporodott szag van. Kisebb, nagyobb gyerekek kerülnek elő. Szinte minden ragad a kosztól. Nem, nem aka­ runk leülni, sietünk. Hirtelen egy síró férfi kerül elénk, azt zokogja, hogy elhagyta őket a fel­ esége. De találjam csak meg, vált gyilkos indulatra, megölöm, maguk lesznek a tanúk rá! A lift­ nél utolér bennünket egy szép nagylány, talán tizenhat éves. Ne foglalkozzanak apámmal, be­ teg. Anyu mindjárt jön, elment takarítani. Magunkkal visszük érett tekintetét s nem tudunk mit kezdeni vele. A következő helyen a kapuban találkozunk barátunkkal. Józsika, a szemfor­ gató művész nyakunkba ugrik. A másodikon, ott ahol az ajtó be van szakadva, arról megisme­ rik! Büszkén mondja, büszke az egyediségre, hogy így különböznek mindenki mástól, ki tudja. Apukám alszik, kiáltja még utánunk, részeg! Félénken kopogunk, s joggal, bár nem részeg apu­ ka, csak ijesztő ugatás fogad. Óriási kuvasz akar kitörni a gazdasszony lábai között, nagy ne­ hezen lehet csak a konyhába tuszkolni. Józsi anyukája kétségbeesett igyekezettel próbálja megőrizni a látszatot. Jól vagyunk, jól élünk, szeretjük egymást és a gyereket! Minden csupa hazugság, s ezt ő is érzi, mármint hogy látszik ez, s ettől olyan szerencsétlen lesz az egész. A szomszéd szobából horkolás hallatszik, időnként zagyva beszéd. Szemem a tolókocsira téved. Tavasszal levágták az egyik lábát, súgja az asszony, s nemsokára a másikat is. Érszűkület. Nagy parkon át vezet utunk, orrunk elé gesztenyék potyognak. A tanítónő leguggol és fel­ szed néhányat. Hallottad, fordul felém, hogy érdemes friss gesztenyét hordanod a zsebedben? Megvéd a káros sugárzásoktól. Gyorsan felszedek párat és a zsebembe süllyesztem. Nem en­ gedem el őket, jó simogatni sima, hűvös hátukat. Ez megnyugtat. Valahogy el kéne felejteni, amiket láttunk, mielőtt hazaérek. Elfelejteni, ha már segíteni nem tudok. Holnap már nem megyek, mondom és nem esik jól beszélni. Rendben, válaszol a tanítónő, a gyerekek majd kér­ dezni fognak, láttam, megszerettek. Remélem tudsz valamit használni abból, amit láttál. Szed­ jünk a gyerekeknek is gesztenyét, jön váratlanul az ötlet, s annyira örülök neki. Majd mondd azt, hogy az én ajándékom, jó? Elválunk. Az uszodába sietek, a tanítónő meg a buszhoz. Hirte­ len utána kiáltok, a zsebükbe tedd! Nevetve visszhangozza, a zsebükbe, persze! A gesztenyék csak potyognak, már jókedvű vagyok. Azért szép ősz van, ezt nem lehet tagadni! 163 �palócföld 94/2 Bedegi Győző „Itt élned, halnod kell” - kiadatlan interjúrészietek - "Lepusztult ez a város. Nézzen csak körül! Mi van itt?! Romok! Na ja ! Van egy csomó új butik..., de azok is mind csak tengődnek. Valamikor nem lehetett kivárni a sort az élelmi­ szerboltokban..., most meg?! Menjen csak be úgy munkanélküli segélyosztás előtt? Kong minden az ürességtől! Nézzen csak bele a kosarakba, hogy mit vesznek az emberek! Persze, hogy van aki akkor is ötezressel fizet. Biztos nem az én rokonom. De még csak nem is az is­ merősöm. Negyvenhét éves vagyok. Huszonkilenc évet dolgoztam le. Sohasem voltunk olyan helyen, hogy indulótőkét tudtam volna összelopni... Meg mondom őszintén; nem is gondoltam rá hogy majd egyszer szükségem lesz rá! Hülye voltam! Megelégedtem a Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, meg a néhanapján csöppenő jutalmakkal. Azokat sem azért kaptam, mert a számat téptem, hogy így jó, meg úgy jó a rendszer. Én csak dolgoztam..., és azt hittem, hogy majd hagynak dolgozni és nyugdíjba menni nyugodtan, aztán meg majd elhorgászgatok..." (K.I. munkanélküli. Még két hónapig részesülhet munkanélküli járadékban. Lakótelepi két szobás lakásban lakik, két gyermek apja. A családban senkinek sincs bejelentett állása.) 1993 végére Salgótarjánban és vonzáskörzetében 6723 fő munkanélkülit (regisztrált) tar­ tanak nyilván. Segélyt kap 3914 fő. Ebből munkanélküli járadékon 3367 fő, átmeneti járadé­ kon 1 fő, pályakezdő munkanélküli segélyen 546 fő, munkanélküli jövedelempótló támogatá­ son 2132 fő. (B.A. 19 éves. Szakmunkás. Pályakezdő munkanélküli segélyben részesül. A családjában senkinek sincs munkája, még alkalmi ''fekete munka" sem. Két és fél szobás lakótelepi lakás­ ban lakik apjával, anyjával és két testvérével, akik fiatalabbak nála.) "Anyám örökké veri a balhét, hogy minek veszem el havonta azt a szar ezer forintot a se­ gélyemből. A faterom ?A z csak hallgat. Amióta kirúgták..., bár az elején még szaladgált 164 �palócföld 94/2 munka után, de most már csak hallgat. Ki se megy az utcára. Anyám ezt a polgármesteri hi­ vatalos pénzt kapja. Ötezer... valahányat. Zoli most feje zi be a nyolcadikat, Laci meg még szakmunkásba jár. De minek?! Hát persze! Nekem aztán tényleg kurva jó szakmám van! A d ­ nának indulónak akár tízezer forintot is! Ha egyáltalán felvennének valahova. Voltam én vagy öt helyen. Honnan lenne nekem a szakmába tapasztalatom?! Sok hülye! Nem is lesz ne­ kem tapasztalatom ebbe a büdös életbe soha. Itthon? Itthon nem lehet megmaradni. Olyan itt mint egy kriptába. Nem beszél senki senkivel. Ha meg..., a fater a múltkor úgy odabaszta a levesestányért a föld h ö z, csak úgy csörgött, mert anyám meg merte említeni neki, hogy a Jó s­ ka talált magának valami ároktúró feketemunkát, aztán, hogy ő is megnézhetné... Húzok el otthonról ahogy csak lehet. Hol itt vagyunk haverokkal, hol ott. Van úgy, hogy cigire sincs pénzünk..., hát akkor csak lessük a csajokat. Néha diszkó... Meg ha valamelyik haver kapar valamit akkor sör. Hát... szóval egy kis olyan nem tiszta pénz..., tudja azt maga! Szóval eztazt eladni, meg egy kis becsempészés, meg ilyenek. Nem nagy balhék..., de azért meg lehetne égni vele. Hogy mi a tervem?Elmegyek innen a halál ...-ra. El ebből a szar országból, ami­ lyen messze csak lehet. Hát először munka kéne külföldön..., aztán továbbmenni. De semmi se akar összejönni." A pályakezdő munkanélküli fiatalok nagy része a szakma túltelítettsége miatt képtelenek elhelyezkedni. (A munkaadók kedvenc hivatkozási, indoklási érvegyüttese a gyakorlatlanság­ ra való utalgatás. Az alkalmazás megtagadásának ez a formája 650 fiatalt érintett 1993-ban Salgótarjánban és vonzáskörzetében. (Sz. A. Érettségizett. Leány. Fél évet dolgozott egy hirdetésekkel foglalkozó irodában, ahol egy idő után a számítógép-kezelés, takarítás, ügyfélfogadás és kávéfőzés mellett a főnök sze­ retőjévé is kellett volna lennie. Ezt már nem vállalta. Átképzésre jelentkezett.) "Szerencsére felvettek. Í gy most majdnem egy évre megoldódtak a gondjaim. Tudja nem sok az a pénz, de nekem elég. Szerencsére anyámék nem dőltek be annak a nagy népességpoli­ tikai szövegnek, így én egyke maradtam. Apámnak még megvan a munkahelye..., bár most ott is van valami zűr..., nem tudom mi, mert ez nem téma nálunk. Mi úgy teszünk otthon, mintha nem is lenne ez a probléma. Mint a struccok. Egyszerűen nem beszélünk erről. Én csak az új­ ságból tudom, hogy valami nemegészen simán megy az öregem munkahelyén. Lehet, hogy le­ építések is lesznek. Nem hiszem, hogy idegen észrevenné rajta, hogy baj van. Csak..., vala­ hogy elmaradtak a viccek otthon, meg már nem mesél arról, hogy mi volt a gyárban. Én csi­ nálom ezt a tanfolyamot..., aztán majd csak lesz valahogy. Lehet, hogy lesz egy csinosabb főnököm, és ha lefekszek vele akkor..." (Nevet. Úgy nevet mintha sírna.) Az átképzésekre a szinte kilátástalan helyzetből adódóan főként a pályakezdők jelentkez­ nek. Kb 60. százalékban. 165 �palócföld 94/2 (R.G. volt művezető. Ebben a hónapban jár neki az utolsó munkanélküli járadék. Húsz évet dolgozott egy munkahelyen. Utolsó munkahelyét felszámolták.) "46 éves vagyok. A múlt héten adtuk el a kocsit, mert már két távfűtési számlával, meg egy csomó baráti, meg rokoni kölcsönnel voltunk megterhelve. El is ment a pénz az utolsó fillé r ig . Most tiszták vagyunk, de lassan itt a hónap vége és megint kölcsönért szaladgálha­ tunk majd. Nehogy azt higyje, hogy piára. Egyszerűen enni kell, meg ki kell fizetni a rezsit. Jön a villanyszámlás és majd hazudozhatok megint, hogy elvitte az asszony a pénztárcát, meg ilyeneket... A végkielégítés? Tudja, hogy az mikor volt? Hol van az már?! Akkor még azt hittem, hogy találok munkát... Most meg már a feleségem is csak azt a tanácsi segélyt kapja. A zt is olyan bénán csináltuk... Tudja szégyeltünk menni érte... Aztán elúszott vagy három hó­ nap... Akkor kezdtünk kölcsönkéregetni. Nem nagy összegeket, csak hogy ki tudjuk fizetni a rezsit, meg a gyereknek tudjunk adni az iskolába... Nem, a lakást nem tudtuk megvenni. A k ­ kor már nem volt pénz. Most nem is tudom mi lesz majd. Sehonnan se tudjuk összeszedni az első befizetésre valót sem. Hitelt meg ki fo g nekünk adni? A segélyre nem hivatkozhatok az OTP-ben. Ki is röhögnének. Nem tudom mi lesz. Talán majd kilakoltatnak. Tudja én azt nem várom meg. Megbeszéltük az asszonnyal. Rendezünk egy jó vacsorát. Aztán befejezzük. Végleg. Még nem tudom hogyan. A z altató talán a legjobb. A gyerek meg addigra talán el­ megy innen. Van egy haverja, aki külföldi munkát ígért neki. Menjen csak el innen. Meg se álljon csak az óceánon túl. 1993 1992 Felszámolás Csődeljárás Végelszámolás 35 39 2 Munkáltató ellen Munkáltató ellen Munkáltató ellen 27 7 27 Munkáltató ellen Munkáltató ellen Munkáltató ellen (Salgótarján és környéke.) (T.L. 51 éves. Volt betanított munkás. Valamikori Aranykoszorús Szocialista Brigád tagja. A felesége két éve meghalt. Két gyermekéről nem tud semmit. Pestre költöztek. A felesége ha­ lálát követően kezdett el inni, a gyermekeivel akkor romlott meg a viszonya.) "Tudja, kirándulni jártunk. Jött velem a feleségem is. A zt nagyon vártuk minden évben, hogy jö jjö n a brigádkirándulás. Meg moziba, meg múzeumba is mentünk a brigáddal. Aztán vége lett az egésznek. A feleségem is olyan gyorsan halt meg..., aztán én elkezdtem inni. Nem lehetett azt kibírni..., mentünk a haverokkal, ittunk..., ráért mindenki. Nem volt munka. Be­ szélgettünk hogy milyen volt régen. Igen, a végkielégítésből ment az egész. A temetés is ab­ ból volt. Már nincsenek meg a haverok. Nincs pénz. Valamikor fizettünk egymásnak. Men­ tünk hazafelé munkából, aztán be a Nemzetibe egy felesre meg egy sörre, aztán amikor be­ ütött Gorbacsov meg a szesztilalom, akkor ment egy darabig úgy dugva, üvegből, az Á F É S Z előtt..., most már nincs pénz. Néha van ez az. Olyan semmilyen munkák. Egy-kétszáz forint. 166 �palócföld 94/2 Hát.... olyan cselédmunkák. Kertásás meg cipekedés... Nem kell senkinek öregember. Túl so­ káig voltam egy helyen. Nem értek én máshoz csak a ...-hoz. Gondolja csak el harminc évig csináltam. Ha behunyom a szemem akkor még mindig úgy mozdul a kezem... Vége van. Most már csak az kell, hogy legyen mit inni. A z a baj, hogy nem tudok megdögleni. Túl jó a májam, mert ugye én rendes életet éltem. Csak annyit ittam, hogy..., szóval normálisan. Aztán mentem haza a családomhoz. Várt az ebéd..., meg... nyugalom volt. Nem kerestem rosszul. Szombat meg vasárnap pörkölt volt, meg húsleves, meg rántotthús..., mindenfelé jó szag volt..., érezte az ember, hogy ünnep van. Nem, nem volt karácsonyfa. Minek az nekem. Csak rosszabb lett volna. Tudja egyszer vettem a fiam nak egy biciklit. Sírva is fakadt örömébe. Nem, akkor nem volt karácsony. Csak úgy vettem. Kaptunk jutal mat aztán abból. A z asszony morgott egy kicsit, de aztán már nem bánta... Hát így vagyok most. Most már nincs senkim, semmim. A z lenne a jó, ha nem lenne több karácsonyom. Ezt kívánja nekem!" Salgótarjánban és vonzáskörzetében 1993 végére az 50-60 év közötti munkanélküli: 599 fő. (L.M.-né, volt adminisztrátor. 27 éves. Két gyermekét egyedül neveli.) "Engem az elsők között menesztettek. Akkoriban átalakult a cég, aztán én nem fértem be­ le az új csapatba. Csak azok maradtak, akik közelebb voltak a tűzhöz. Ma sem értem, hogy mi ment, meg hogy hogyan. Tudja GYES-en GYED-en voltam a gyerekekkel, visszamentem, aztán már kaptam is a papírt, ho g y mehetek. Még meg sem melegedett alattam a szék. Azóta se találtam munkát. Akkoriban még meg sem mertem mondani senkinek, hogy én munkanélküli vagyok. Olyan szégyen volt ez. Ma már azt hiszem nem az. Ma már sokan vagyunk. Lehet be­ szélgetni is róla. Szóval hamar nehéz helyzetbe kerültünk. Hiányzott a fizetés, a segély meg csak segély volt, a lakásrészleteket is fizetni kellett, aztán meg már segély sem volt... a f é r ­ jem meg megunta a pénztelenséget. Hiába könyörögtem neki... El is költözött innen. A zt mondta, hogy tíz év múlva ebben a megyében még f ű sem fo g nőni. A zt hiszem neki volt igaza. Most itt vagyok a két gyerekkel. Tőle soha egy fillé rt se látok, mert arra vigyáz, hogy ne le­ gyen ellenőrizhető jövedelme. Nem tudom megfogni vele. Innen, onnan jön segély... Kedvez­ ményem van az iskolába, meg az óvodába...., de nincs egy rendes ruhájuk a gyerekeknek... Ünnepélyre nem is engedem őket... Ne szégyenkezzenek. Lett volna munkám a varrodában, de nem tudok mibe elmenni dolgozni. Nincs egy olyan, amiben emberek közé mehetnék. A fizetés meg egy idő után teljesítménybéres, és mire nekem olyan gyakorlatom lett volna... addigra éhenhalhattu nk volna. Lett volna munkám, segély nem lett volna. Én nem tudok egy hónapot kibekkel ni. Még kétnapos tartalékom sincs. Nincs innen kiút. A kapcsolataim is mind szét­ mentek..., elmenni, egy normális helyre beülni..., enni egy fagylaltot... ez álom. Csak álom... Valamikor vettem könyveket..., el is olvastam őket. Ma már az antikváriumba vannak... biz­ tosan megvették őket..., jó könyvek voltak. Hát ilyen az én életem. Ezt azért nem gondoltam volna..." (Sír) 167 �palócföld 94/2 Salgótarjánban és környékén 1993 év végére a munkaviszonyban nem állókból 1527 fő szellemi. (45 éves, villanyszerelőként dolgozott 28 évig egy munkahelyen.) "A z én korosztályomból vagyunk úgylehet legtöbben az utcán. Öregen arra, hogy újra idomítsanak, de még fiatalon a nyugdíjhoz. Vállalathoz való hűség..., hűségjutalom... A mű­ helyben én voltam a legjobb. Azokon a berendezéseken már behunyott szemmel is eligazod­ tam. Ha új helyre mennék, akkor ott olyan kezdő lennék, mint a leghülyébb inas. Nem tudom, hogy élném meg azt a szégyent. Átképzés? Mi lehetnék én? Szakács? Vagy számítógépes? Nyelvet tanulni...? Nem menne az már nekem. A gyerekek nem tudják, hogy mekkora a baj. A Karácsony az úgy volt, hogy eladtuk a tel­ ket, és abból vettünk nekik szép ajándékokat; hegyibiciklit, meg a másiknak írógépet, mert a kereskedelmibe jár... Szóval tartjuk a látszatot. Van úgy, hogy reggel együtt megyek el itt­ honról a feleségemmel, mintha én is munkába mennék. Higyjék csak a lépcsőházban, amit akarnak. Én mindig rendesen dolgoztam... Tartjuk a látszatot..., de ha f é l éven belül nemta­ lálok valami normális munkát, akkor végünk van." Salgótarjánban a munkanélküliek életkora szerinti megoszlás az 1993 végi adatok szerint: 17 év alatt 100 17-20 éves 645 21-25 éves 826 26-35 éves 1744 36-45 éves 2045 46-50 éves 764 51-55 éves 504 60 év fölött 0 (20 éves, szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező. Egyetlen napot sem dolgozott még be­ jelentett munkahelyen. Családjától külön él. Barátoknál, lépcsőházakban, lebontásra ítélt épületekben alszik.) "A szüleimmel összebalhéztam. Kinek van kedve nap mint nap azt hallgatni, hogy menj már dolgozni, csak az nem dolgozik, aki nem akar, csak viszed a pénzt itthonról... meg ilye­ neket. Egy fa la t nem ment már le végül a torkomon. Tiszta gyomorgörcs volt az egész. Ahe­ lyett, hogy az öregemék segítettek volna, csak dumáltak vég nélkül. Azért, mert nekik még ma is van meló. Jó szakma! Kitörölhetem a seggem a szakmunkásbizonyítványommal. Aztán el­ mentem Pestre. Kőművesek mellé sitnyíknek. Zsebből zsebbe pénz! Jó volt, de vége lett. Aztán csak visszajöttem, mert hirtelen nem találtam semmit. Most volt egy kis földmunka. Napi ezer. A z sem volt rossz, még meg is híztam. A cuccaim szerteszét vannak a haveroknál. Ha diszkóba megyek, akkor van úgy, hogy három helyről kell összeszedni a ruháimat, hogy nor­ málisan nézzek ki. Miért látszana rajtam, hogy csövezek? Én adok magamra. Mindig is ad­ tam magamra. A turkálókból egész jó cuccokat lehet összeszedni... csak a tél nehéz. Akkor 168 �palócföld 94/2 mindig probléma van, hogy kégli szóval tudja... Sok haverom van, de két napnál tovább nem lehetek sehol. A zt hiszem megyek a légióba. Én mindent megcsinálok amit mondanak. Szarok én az emberekre. Ha ölni kell, hát ölök. Én bárkit meg tudnék ölni. ...Igen, még az anyámat is. Csak felvegyenek” 1993 decemberi adatok a munkanélküliek állománycsoportonkénti felosztásáról Salgótarjánban: Szak­ munkás 2413 Bet. munkás 2090 Segéd­ munkás 909 Felső vezető 6 Vezető 111 Irányító 139 Ügyintéző Ügyv.alk. 728 327 (Vállalkozó) "Ki mondja, hogy itt rosszabb?! A z élhetetlenek, meg a szar alakok. Nézze, aki nem csak egy szerszámként működtethető, hanem fe je is van, az itt és most mindent elérhet amit akar. Én napi tizenkét órát hajtok, de meg is van az eredménye. Minek fizetnék az alkalmazottaimnak többet? Nincs itt pótolhatatlan ember! Akinek nem tetszik, az mehet. I g en, igaz. Van tanyám, több kocsim, és nem a Balatonra járok nyaralni. Megdolgoztam érte. Hogy honnan volt az induló tőke? Erről nem nagyon akarok semmit se mondani. Éppen elég, hogy annyi adóval szorongatnak. Nem tudom, hogy mit akar ez a kormány. Közben meg arról szövegel­ nek, hogy így meg úgy vállalkozásbarát ez a kormány. No, hát én erről mesélhetnék. Irígylik tőlem, az igaz. Rengeteg irígye van az embernek. Tarjánba én nem is veszek semmit. Minek beszéljen az egész város arról, hogy kétszázötvenezres gyűrűt vettem a feleségemnek. ...Könyvet? Hát mikor van arra nekem időm, hogy könyvet olvassak? Van már talán vagy húsz éve... Látja ez a baj, én kenyeret adok egy csomó embernek, nem kímélem magam, erre meg mindenféle rongyosok lenéznek, mert én nem olvasok könyvet, meg nem járok ide meg oda. De nem a maga felesége érkezett Mercédesszel a Hiltonba..." Nincs kommentár. 169 �palócföld 94/2 Barcs János Magyarábok URAM! Micsoda sorsot mértél népünkre?! Ezerötszáztizenhétben... Jó Istenem: Idegen új hazára leltek fiaink... Alsó-Nubia ismeretlen világa Lett számotokra: Wadi Halfa szigete S befogadott fiaivá benneteket: Ti Asszuánig futó gyötört harcosok: Halálraszánt, harcból menekült magyarok! S Menartin, Gyanna után Halfa Daghim Lett számotokra az új éltető haza. Idegen otthon -: messze sodort testvérek: S lettetek MAGYARÁBOK kik még éltek HUNNIA-szívvel égtek és ragaszkodtok Az ősi Hazához! Honnan tudhattatok Ti, távoli idegen nyelvet beszélők Erről az ősi-hős, nagysorsú hazáról?! Évszázadok vihara nyeste e nyelvet S nem tanulhattatok magyarul verset: S lettetek MUSZLIM-magyarok: Emlékezők... Tudjátok milyenek a magyar temetők?! Mária Terézia korában -: kínban Földönfutók! Ti Asszuánba sodratott Magyar Ábrahámok, de a lelketekben Ott éltek a meggyötretett magyar álmok. Sós tengerrel mosdattátok az ősi gyászt S magyarul imádkoztatok magyar fohászt: S elszáll-e még hozzátok a magyar átok?! (Szigliget, 1993. október 23.) 170 �palócföld 94/2 Álmomat kitakartam Táncolnak a fenyőfák a parkban; hajnali álmomat kitakartam. Szobám ablakában állok csöndben: mint egykoron -, börtönömben! (1993. október 23. Szigliget) Hajnali jel Rándítod vállad unottan, és vérzik a világ. Hallgatod a vészt magadban s beléremeg a szád. Napsugár-fény őrzi arcod; hajnali jel ügyel fegyelmezőn -:bírjad harcod, s hogy mindenre figyelj. Istenem biztass jelezve, vétkemül ne büntess! Tollat tartó őr-kezembe, - még sok erőt ültess! Lehessek szolgád utamon: Mindörökre veled. Másképp szólítson kudarcom: S máshogy a képzelet. (Szigliget, 1993. október 26.) 171 �műhely Praznovszky Mihály Mikszáth erdélyi képviselő lesz Mikszáth Kálmán 1887-től 1910-ig volt országgyűlési képviselő. 1887-ben Illyefalván választották meg, 1892-ben Fogarason, 1896-ban, 1901-ben és 1905-ben ugyanitt, utoljára 1910 májusában indult volna a vá­ lasztásokon, de ezúttal már a máramarosi ke­ rületben. Most részletesen csak első megvá­ lasztásának történetével foglalkozunk, kitér­ ve a korábbi - későbbi fejleményekre is, az erdélyi kapcsolatnak a teljes feldolgozásán jelenleg is dolgozunk. Csaknem negyedszázadnyi idő ez, s három kerület. Kérdések sora fogalmazódik meg azonnal: miért lett képviselő, s ha már az, ak­ kor miért nem Nógrád küldte fel fiát, akire ország-világ előtt büszke lehet. De nem úgy történik: valami elromlott Nógrád és Mik­ száth között, még ifjúkorában és soha nem is jött rendbe. S miért lett képviselő? Mikszáth 1881 szep­ temberétől írja az országgyűlési karcolato­ kat, amelyek példátlan népszerűséget hoznak neki. Egyre lejjebb merészkedik a karzatról, az újságírók helyéről, hogy minél közelebb­ 172 ről lássa szatíráinak hőseit. S aztán egyszer csak ő is ott marad a padokban, noha tudja, kormánypártiként nagyon nehéz ám a kor­ mányt bírálni. Nem szólva arról, hogy igen egyértelmű véleménye volt a képviselőségről és mindazokról, akik ezt a titulust óhajtják. Ezt írja egyhelyütt: "Magyarország kabátos lakosai a következőképpen oszlanak meg: olyanok, akik képviselők, akik már voltak képviselők, és olyanok, akik akarnának kép­ viselők lenni." Mikszáth Erdéllyel kapcsolatos írásai rész­ ben függetlenül a képviselőségtől, részben azzal összefüggésben születtek. 1885-ben több erdélyi vonatkozású írása is megjelenik a lapokban. Ezek egy része visszhangtalanul zúgott el Erdély bércei között, másokra vi­ szont válaszolt az echo, s lett belőle negyedszázados kapcsolat. A vármonda sorozat darabjai közül ekkor jelent meg a Magyar Ifjúság című lapban a Csicsóvár és a Kőhalom. A Csicsóvár fan­ tasztikus meséjének forrását illetően bizony­ talanok vagyunk, de a Kővár meséjét Orbán �palócföld 94/2 Balázs hasonló című értekezéséből merítet­ te, amely már évekkel korábban megjelent a Magyarország és a Nagyvilág című lapban. Az igazi fordulatot e kapcsolatban egy rö­ vid kis írása hozta, amely 1885. június 6-án jelent meg a Pesti Hírlapban.Címe: A k ik nem zúgolódnak. Ha megírásának körülményeit vizsgáljuk, máris olyan személyeket talá­ lunk, akik a Mikszáth-Erdély viszony alaku­ lásában fontos szerepet játszanak. Az előzmények mindössze pár nappal ko­ rábbiak. Június 4-én jelent meg a Málik Jó ­ z s e f szerkesztette Székely Nemzetben Sepsiszentgyörgyön Császár Bálint polgármester indítványa, amelyet a megyei törvényható­ ság elé terjesztett, s amelyben Háromszék vármegyében egy felső tagozatú gimnázium felállítását javasolja. "Legyen az a felsőbb is­ kola főgimnázium, vagy főreáltanoda, telje­ sen egyre megy. Ha mind a kettőt sikerülne létesíteni, annál jobb lenne. Háromszék me­ gye népességi arányához (125 000 lakója van) két felsőbb iskola sem lenne felesleges." - írja a polgármester. Mikszáth erre a cikkre reagált két nap múl­ tán. Honnan ez az ismeret? Netán rendszeres olvasója lett volna a Székely Nemzetnek? Aligha. A válasz egyszerű: Beksics Gusztáv hívta fel a figyelmét a cikkre, aki 1884-től Sepsiszentgyörgy szabadelvű párti képviselő­ je, s mellesleg Mikszáth szerkesztőségbeli társa a Pesti Hírlapban. (Beksics Mikszáthtal egyidős, 1847-ben született, 1906-ban halt meg, író, újságíró, politikus.) Mikszáth írása feltűnően meleghangú. Jó­ szívvel említi Császár Bálintot, a Székely Nemzetet (t.i. az újságot) de legmelegebben a háromszékiekről ír. Akik tűrtek és vártak, mondván van náluk szegényebb is az ország­ ban, azokat támogassa előbb a hatalom. S csak most, amidőn kiderült, ugyan nem szá­ míthatnak senkire, nos, csak most lázadnak fel, s kérnek maguknak iskolát. Mikszáthot ez hatja meg igazán, más írásaiban szólt ha valahol iskolát, kultúrát támogató szándék­ ról hallott. Megérezte, hogy a kérés nem más, mint a székelység fennmaradásának egyik, ha ugyan nem legfontosabb lehetősége, a tu­ dás. Ezt írja: "E szép sorok, melyek erőtel­ jesen és maga valóságában vázolják a helyze­ tet, mély részvétet ébreszthetnek mindenütt a székelyek iránt, kik harcolnak a földdel is, mely alattuk van, s szinte erőszakkal veszik ki belőle a táplálékot, s harcolnak körös-kö­ rül a szomszédokkal, az oláh és szász áramla­ tokkal. S ebben a küzdelemben még csak nem is panaszkodnak; nem mondják: mi már nem akarunk küzdeni többé, elfáradtunk, hanem azt mondják: adjatok nekünk még egy ágyút, egy oskolát." Az írásnak nagy visszhangja támadt Sepsiszentgyörgyön. A Székely Nemzet június 9én közölte is a teljes anyagot egy kis beveze­ tővel, amelyben ezt írják: "A kitűnő író meleg érdeklődése a Székelyföld iránt hálára köte­ lezte Háromszék megye közönségét." Beksics, aki tudott lépésekkel előre gondol­ kodni, igyekezett ezt a hála-igéretet azonnal ki is használni. Már június 16-án olvasható a Székely Nemzetben, hogy a hónap végén ő és Mikszáth Kálmán Sepsiszentgyörgyre utaz­ nak. A lap ezután többször is foglalkozik az utazás tényével, javasolja a két nevezetes embernek, hogy mit nézzenek meg a megyé­ ben, mert úgy érzik, "a mi viszonyainkkal azonban körülbelül mindkettő ismeretlen 173 �palócföld 94/2 idáig." Mikszáthot rendkívüli módon dicséri: "...az ország szellemi és erkölcsi jólétét iro­ dalmi téren biztosítani vágyó írók testületé­ nek tevékeny, munkás és kedvelt tagja... az emberek szívében rejlő kincsek szerencsés gyűjtője, a hétköznapi élet ügyes dicsője." Azonban a várva várt író nem érkezett meg, mert a június 26-i felhőszakadás elsodorta a hidakat, elárasztotta az utakat. Pár hónapot kellett várni: 1885. október 3-án Mikszáth Kálmán első ízben érkezik meg Sepsiszentgyörgyre. A fogadtatás méltó volt a város lakóihoz: úgy üdvözölték a vendégeket, mint a magyar szellem kimagasló képviselőit. Az állomáson a polgármester várta őket, még aznap díszva­ csora volt a Pál István-féle vendéglőben. A következő napon megnézték a Mikó kollégiu­ mot, a polgári fiúiskolát, az első Székely Szö­ vőgyárat. Jártak a Székely Nemzeti Múze­ umban is. A látogatásnak - a kétségkívüli politikai következménye mellett - szépirodalmi hatá­ sa is lett. Megírja és október 9-13 között négy részletben meg is jelenteti a Pesti Hír­ lapban A székelyek között című cikkét. (Málik József természetesen ezt is utánaközölte.) Mikszáth nem hagyja ki visszatérő témá­ ját: azt mondja, egy országgyűlési követet kí­ sér el - ez Beksics - mert azt szeretné látni, "milyen a képviselő odahaza, a választói kö­ zött". Ez adja meg a cikk keretét, de szá­ munkra sokkal érdekesebb amit az élményei­ ről ír. Elment Árkosra, s röviden bemutatja a székely falut, székely házat, szobabelsőt. Kö­ zöl egy dialógust is a szóhasználat, a tájszólás illusztrálására. Leírja a frissen felújított sep­ siszentgyörgyi református templombeli láto­ 174 gatását, találkozását az öreg 48-as honvé­ dekkel. Általában és mindig keresi és illuszt­ rálja a székely lélek titkát. Egy mondata van a polgármesterre is: "átmegyek a hatalmas Császár Bálinthoz, akit Bálint Császárnak hívnak a székelyföldön. ”A székelyek baja cí­ mű folytatás-részben a helyi gondokat abban látja, hogy "kevés a földjük". Mit lehetne tenni? Mikszáth szerint ez a megoldás: "Egy kis jóakarattal könnyen lehetne a székely kisipart szélesebb alapra fektetni. Sőt egy kis megerőltetéssel tán nagyipart is teremteni... De a székelynek nincsen szája, amikor kérni kell, sokan aztán azt hiszik, hogy akkor sincs szája, mikor enni kell... Ha kér, legfeljebb os­ kolát kér, olyasmit, amiért mások nemigen törik magukat. De még oskolát sem kap ele­ gendőt. Hanem eljöhet majd (bár ne jöjjön) az az idő, amikor megsiratjuk mi azt, hogy mikor iskolát kért, nem adtunk neki tetejébe még vasutat is.” Mikszáth második látogatására 1886. ja ­ nuár 30-án került sor. Ekkor érkezett meg Szotyorba, Nagy Károly barátját felköszönteni nevenapján. Szombaton jött és vasárnap este már vissza is utazott. Pestre menet még megállt két napra Kolozsvárott is a várost megtekinteni. E látogatásnak újabb cikksorozat lett az eredménye A mi külön Tündérországunk címmel, s az Ország Világban jelent meg. Mikszáth - kedvelt szokásaihoz híven - előb­ bi cikkének tényanyagát is bedolgozta ebbe az írásba. De fűzött egy-két olyan új gondo­ latot, amelynek igazán, fájdalmas aktualitá­ sán ma is el kell gondolkodnunk. Ezt írja: "Gyakorta szokták mondani a magyarorszá­ giak, hogy a székelynek két esze van. Sokszor �palócföld 94/2 a jobbik eszükkel gondolnak ki valamit, de a rosszabbikkal hajtják végre. Én úgy találom, hogy nekünk magyarországiaknak van két eszünk velük szemben. Az egyik eszünkkel magasztaljuk, nagyra becsüljük, nemzetünk virágának tartjuk őket. A másik eszünkkel pedig el hagyjuk őket pusztulni.” De azt is el kell fogadnunk, amivel a cikkét zárja: "Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna őket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, mikor egy szót sem tudnak másképp!" Ettől az időtől kezdve Mikszáth töbször járt Szentgyörgyön, Illyefalván, Szotyorban. S ha később Háromszéktől el is sodorja a sors, de nem Erdélytől. Újabb vár-regéket dolgoz fel olvasmányai alapján. Más írásai­ ban erdélyi élményei politikai eszméinek ki­ mondására szolgálnak keretül. 1892-ben A lyukas garasok című írásában, mint politi­ kus elmélkedik fogarasi megválasztásán és azon a támadáson, amely emiatt érte. Nem véletlenül jut el a végső konklúzióig: "Isten tudja, hogy lesz, mint lesz, - de úgy sohase le­ gyen, hogy minket az oláh ellenségnek tart­ son, s hogy mi az oláhot szégyeneljük. Van még nekünk ennél egyéb dolgunk is idehaza." Az 1904-ben keletkezett A z én kerületem című írásában képviselői magatartását, szo­ kásait mutatja be kendőzetlen szókimondás­ sal: "Hiszen olyan szűkszavú voltam ezideig, mintha képviselő sem volnék. Sem a kerüle­ temben, sem a kerületemről nem beszéltem, nem írtam semmit. Pedig innen-onnan egy fél életet töltöttünk együtt, állandó meleg vi­ szonyban, melybe nem vegyült keserű szó, se azelőtt, se most, mindössze azt hangoztatták panaszképp egyszer-máskor, hogy ritkán me­ gyek hozzájuk, de én azt is elütöttem egy megjegyzéssel: Ugyan hol hallották, hogy a patak visszajárjon a forrásához?" (Fogarasi 18 éve alatt ötször volt kerületében!) Visszatérve első megválasztásához, lát­ nunk kell, hogy mindezek a baráti látogatá­ sok tervbe vett, s egyelőre titokban tartott képviselővé választását készítették elő. Te­ kintve, hogy ez Magyarországon történt, a ti­ tok sem volt sokáig titok, s alighogy elterjedt Mikszáth esetleges képviselőségének terve, azonnal a sajtótámadások középpontjába került. Leginkább éppen egy kolozsvári lap, az Ellenzék támadta az írót és a háromszéki­ eket. Érdemes ennek a hátterét megvizsgál­ nunk. Először is nem tudhatjuk, hogy a kezdeti látogatások mennyiben szólnak az új él­ ménynek, Erdélynek, az erdélyi embereknek, annak a legendakörnek, amely még ma is él és hat. Ám mindenképpen feltételezhetünk politikai szándékot is, ismerve Beksics Gusz­ táv - a kezdeményező - ilyen irányú elköte­ lezettségét. Az 1886. január 30-i látogatás után Bródy Sándor már arról ír, hogy azt be­ szélik az országban, az 1887-es országgyűlésbe Mikszáth is be akar kerülni. De még nem említi, melyik kerületről lenne szó. 1887 elején már egyértelművé válik, hogy képviselőnek készül, s éppen az illyefalvi ke­ rületben. Ezt igazolja a Málik Józsefhez inté­ zett levele, s az, hogy 1887. február 26-án és 27-én ismét ott van Szotyorban Nagy Ká­ rolynál. (Akit egyes források kiváló kortes­ nek is tartanak!) A díszebéden olyan jeles he­ lyi személyiségek vesznek részt, mint a főis­ pán, az alispán, és más megyei politikai elő­ kelőségek. Ez most már a szándék nyílt beje175 �palócföld 94/2 lentését jelentette, s egyúttal a politikai küz­ delem elvállalását, de legalábbis elviselését. Ezt a harcot irányította a kolozsvári Ellen­ zék. Megszólalt többek között Orbán Balázs is, aki egy székely jelölt mellett voksolt, mondván, minek idehozni "importált porté­ kát". Egy másik cikkíró áprilisban sokkal durvábban fogalmaz. Állítólag Nagy Károly azt mondta volna a választóknak: "a széke­ lyek e derék tót embernél különb magyart nem kapnak." (Mikszáth mindvégig távol maradt ettől az ízléstelen és igénytelen poli­ tikai szócsatározástól.) Maga a jelölőgyűlés 1887. június 7-én zaj­ lott le Illyefalván. Ezen Mikszáth jelen sem volt. Leveleiből, felesége emlékirataiból tud­ juk, ismét elővette őt régi betegsége, megfáj­ dult a torka, hangját rövid időre teljesen el­ vesztette. Amúgy, nem is volt rá szükség, hogy odautazzon, Nagy Károly mindent ki­ tűnően előkészített, főleg a választókat győz­ te meg. A jelölőgyűlésen először Kiss Lajos étfalvi református lelkész szólt Mikszáth mellett, aki szerint "A költő és hazafi szeren­ csésen párosul Mikszáth Kálmánban a ma­ gyar irodalom eme fényes nagy tehetségé­ ben, kinek mély emberismerete, melegen ér­ ző lelke, magyar faji és jellemvonása úgy a sajtóban, mint a parlamentben a székely ér­ dekek istápolására megbecsülhetetlen kin­ csekül mutatkoznak." Ezt követően Nagy Károly (egy másik Nagy Károly ő, sepsi­ szentgyörgyi ügyvéd, hiszen a szerepek jól el voltak osztva!) kért szót, aki szintén Mikszáthot javasolta, mint a székely érdekek leg­ hatásosabb védelmezőjét. "Szűnni nem akaró éljenzés követte a lelkesült beszédet, melyután az elnök az ünnepélyes hangulatnak 176 megfelelő meghatottsággal kijelentette, hogy az illyefalvi választókerület szabadelvű párt­ ja országgyűlési képviselőjelöltjéül M ik­ száth Kálmánt egyhangúlag kijelölte." Mikszáth a határozat kézhezvétele után azonnal válaszolt, boldognak érzi magát és megtisztelve is e döntéstől. Örömmel, de nem minden aggodalom nélkül fogadja el a jelölt­ séget - mondja - ebben a világban "mikor olyan méltóság nélküli hajsza folyik a man­ dátumokért, mintha azok valami javadalmak volnának. Bizony pedig kötelességek azok." Ő is felveti a kérdést, mintegy elébemenve a támadásoknak, hogy vajon nem lesz e baj ab­ ból, hogy ő nem erdélyi. Remek fordulattal palóc származását hozza fel mentségül: "...íme az én szülőmegyémben is azok a ha­ gyományok élnek, amik itt: Attila szétszórt népének egy része a Mátra tövénél teleped­ tek le, a másik része a székely bércek között... De ez véleményem szerint mind nem ide való dolog. Ma már nem élnek meg a nemzetek meséikből. Nem azon kell most okoskodni, mi volt ezelőtt, hanem hogy mi legyen ez­ után." A választás eredménye nem lehetett kétsé­ ges, márcsak azért sem, mert Mikszáthnak még ellenjelöltje sem akadt. 1887. június 18án Mikszáthot életében először megválasz­ tották a magyar országgyűlés képviselőjének Erdélyben, az illyefalvi kerületben. Mikszáth maga ugyan nem volt ott Illyefalván, csak a választás után érkezett oda, hogy átvegye a mandátumot és beszédet mondjon, amely­ ben némi szónoki fordulattal utalt az újságí­ ró-képviselő szerep ellentmondására is: "Ed­ dig az volt a dolgom, hogy a karzatról figyel­ tem a tisztelt Házat, ezentúl az lesz a dolgom, �palócföld 94/2 hogy a Házból fogom figyelni a karzatot - a népet, s különösen a székely népet; azoknak hangulatát, szívdobogását, hogy abból tanul­ jam a képviselői kötelességemet felismerni.” Mikszáth óvatos volt, előre leszögezte: "A képviselőjelölt urak többnyire abban törik fejüket, hogy minél többet igérjenek: én megvallom, a lefelé való licitálásban fogom keresni a hatását: minél kevesebbet igérni, de azt legalább betartani.” Nem tudjuk milyen keveset igért Mikszáth, de az nagyon kicsi le­ hetett, hiszen választóival a ciklusban egy­ szer sem találkozott, a parlamentben egyszer sem szólalt fel. Ha személyesen kopogtak be hozzá, kénytelen-kelletlen fogadta őket, so­ kat nem tudott nekik segíteni. Ám tett ennél sokkal többet, hatékonyab­ bat. Írt róluk, sokat írt róluk, együttérzéssel, szeretettel és aggodalommal a székelyekről, gondjaikról. Egyelőre még tisztázatlan okok miatt 1892-ben nem jelöltette magát Háromszé­ ken, hanem Fogarasra indult a mandátumért. (Lehet, hogy így kívánta a Szabadelvű Párt érdeke?) Fogarasi megválasztásának törté­ nete egészen különleges, eredeti, be is épült a mikszáthi életműbe, lett belőle a körtvélyesi csíny alapanyaga. De illyefalvi élményei sem múltak el nyom nélkül. Az első választás tör­ ténetének jónéhány szereplője valóságos ala­ kokról mintázódott, mindahányan Illyefalváról, Sepsiszentgyörgyről valók. Berde Zoltán erdélyi kutató látott egy olyan kötetet, amely részben ezt igazolja. Az 1910-es jubileumi kiadás Két vála sztás M a­ gyarországon című kötetébe egy szotyori ta­ nító, bizonyos Nagy György bejegyezte saját kedvtelésére a valóságos helyszínt és szerep­ lőket: "Borontó - Szotyor (a dombon túl); Szentandrás - Sepsiszentgyörgy; III. 12. Gergely-napja - Károly napja; a vármegye nábobja - szotyori Nagy Károly; Király János - Császár Bálint; főispán - Pótsa J ó zse f; Tenky gróf - Nemes János; Baló Gáspár Imreh Albert; megyei aljegyző - Vajn a M ik­ lós." Mikszáthot halála is részben Erdélyhez kö­ ti. 1910 májusában a csodálatos jubileumi ünnepségek után azonnal leutazott Máramarosszigetre fiával, hogy részt vegyen a válasz­ tási előkészületekben. Ott rosszul érezte ma­ gát, félbeszakította kortesútját és visszajött Pestre. Négy nap múlva halott volt. Koporsó­ ja körül egy egész nemzet gyászolt. Nem a politikust, nem a képviselőt, hanem az írót. Bizonyára gondoltak rá, hogy politikusnak, erdélyi képviselőnek tán kicsi volt. Ez így igaz. Ám meglehet, azért lett kis politikus, hogy nagy író lehessen. 177 �palócföld 94/2 Kozma Dezső Madách - a kolozsvári színpadon Az első siker Madách Imre drámai költeményének szín­ padi életéről két alapvető könyvet is írtak: az első ötven évről Németh Antal, 1933-ban, az ezt követő évtizedekről Koltai Tamás, 1990ben.1 Ma sem nélkülözhetjük egyiket sem, ha el szeretnénk igazodni Madách színpadának kulisszái közt. - A szerzők azonban nem vál­ lalkoztak a vidéki előadások nyomonkövetésére. Éppen ezért úgy gondolom, nem haszon nélküli áttekinteni Madách művének utóéle­ tét egy olyan színpadon, mint a kolozsvári. Abban a városban, amely már 201 évvel eze­ lőtt hajlékot adott a magyar színjátszásnak, s amely immár száz esztendeje hű tolmácsolója Madách művének. S talán nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a szellemi erjedést szorgalmazó próbálkozások közepette történik meg ez a "megismerkedés" 1872-ben megalakul a kolozsvári Tudo­ mányegyetem, és új lapok, folyóiratok jelen­ nek meg: 1885-ben sikerül megszervezni az 178 erdélyi művelődési törekvéseket összefogó Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE), három esztendő múltán pedig az Erdélyi Irodalmi Társaságot. De a Madáchmű iránti érdeklődésnek is vannak már eredményei a korabeli erdélyi tudo­ mányosságban. Hogy csak két példát említ­ sek: Haraszti Gyula 1882-ben Kolozsvárott írja meg tanulmányát Madách világnézeté­ ről, Morvay Győző pedig, másfél évtized múlva, Nagybányán jelenteti meg a szakiro­ dalomban ma is számontartott Madách-magyarázatait2. A valóságos eseménynek számító Madáchbemutató a színház meglehetősen válságos korszakában kerül sorra. A város egyik ran­ gos napilapja, a Magyar Polgár például 1878-ban arra panaszkodik, hogy a 20.000 forintos állami segély nem több, mint "fél mankó egy beteg ember hóna alatt" pár év múlva az igazgatóság külön emlékiratban kénytelen feltárni a minisztérium előtt az in­ tézmény áldatlan anyagi helyzetét. Azt is tudjuk, hogy a Tragédia kolozsvári �palócföld 94/2 rendezőjének, Ecsedi Kovács Gyulának már korábban dédelgetett terve volt Madách mű­ vét színpadra állítani, de a nemes szándék épp anyagi okok miatt "hajótörészt szenvedett".3 1884. február 27-én Ecsedi Kovács Gyulá­ nak mégis sikerül elképzelését valóra válta­ nia. Alig öt hónappal Paulay Ede budapesti ősbemutatója után, az 1821-ben megnyitott Farkas utcai színházban életre kel Kolozsvá­ rott is Az ember tragédiája. Janovics Jenő, a "kincses város" másik színházi egyénisége így emlékezik E. Kovács Gyulára: "Ecsedi Kovács Gyulában igazán megtestesült ennek a régi színháznak minden hagyománya, élethivatása, sorsrendeltetése. Nemcsak a maga korát képviselte abban a színházban, hanem az előtte zajlott korok tö­ rekvéseit is hűségesen, múltakat tisztelően. (...) A magyar színpadi művészet hőskorának egyik legnagyobb érdemi és leggazdagabb te­ hetségű vezéregyénisége volt E. Kovács Gyu­ la. Igazi vezér volt: új utakat törő, tisztult cé­ lok felé lendülő, irányt parancsoló. Lelkese­ dése, tudása, hite és akaratereje a múlt szá­ zad második felének művészi életére elhatá­ rozó befolyással volt. Egész korszakot képvi­ selt: a magyar színpadi művészet legdúsabb és legáldásosabb korszakát (...) Kovács Gyulának igen nagy része van ab­ ban, hogy a kolozsvári nemzeti színház a ma­ gyar színpadok élére lendült, nemes célkitű­ zéseivel, nemzeti, művészi és irodalmi útjel­ zéseivel."4 Ez a sokat olvasó színész, régi magyar drá­ mák és Shakespeare hőseinek híres alakítója a kolozsvári Shakespeare-kultusz megterem­ tője is. És mi ekkor sem számított mellékes­ nek: a vidéki várost nem tekintette pusztán "előkészítő iskolának". A Paulay felfogása alapján (öt felvonás­ ban) színpadra vitt Tragédia főszereplői: a darabot rendező és a díszleteket tervező Ecsedi Kovács Gyula (Ádám), a budapesti ősbemutató Évája, Jászai Mari mint vendég és a már több mint egy évtizeddel korábban Kolozsvárra szegődő Szentgyörgyi István (Lucifer). Három különböző alkatú, stílusú színész, három művész-egyéniség. Ahogy Ja­ novics írja előbb idézett könyvében: "E. Ko­ vács Gyula felhők fölött szárnyalt mindig. Szentgyörgyi pedig a földön vetette meg ke­ ményen a lábát." A siker - miként a lapokból kitűnik - nem mindennapi. (Természetesen a taps szólott a kivételes alkalomnak és a mű alkotójának is.) Másnap a Bartha Miklós alapította E llenzékben a színház világában járatos filológus és szerkesztő, Ferenczi Zoltán a mű gondo­ lati mélységét ("bölcsességét") emeli ki. "Ná­ lunk sem árt - írja -, ha másutt nem meghíni a közönséget a philosophus elmék kerek­ asztalához plátói lakomára, hol eszmék csa­ táznak a mély lelkek magukkal töprengve küzdenek. (...) A közönség nagy dolgok sejté­ sével és tudatával távozott a színházból..."5 A vélemények inkább vallásfilozófiai szempontból térnek el. Ferenczi szerint - ko­ rélményből következően - Madách művében a pesszimista világnézet és a hit kibékítésének lehetünk tanúi, Sándor J ó zse f a Kolozs­ vári Közlönyben - Madách európai rokonait keresve - Isten és ember viszonyát (hierar­ chiáját) tartja fontosnak, hit, remény és sze­ retet hármasságában jelölve meg Ádám küz179 �palócföld 94/2 delmének értelmet. S mert filozófiai drámá­ nak fogja fel ő is, természetesnek tekinti, hogy a közönség két részre oszlik: "egy tisz­ tán csak látó részre s egy oly részre, mély ért is, sőt mély még többet élvez az értés, mint lá­ tás által."6 Madách filozófikumára figyel az Élet és Irodalom című hetilapban Hegedűs István is. "A költeményt át meg átható bölcselmi szellem az ember küzdelmét és buká­ sát politikai és társadalmi szempontból lát­ ja és láttatja. (...) Míg a misztérium keretében mozgó Goethénél a mennyország egész titok­ teljes hatalmával jelenik meg (...), addig Ma­ dách ege nagyon szegény, mert Madách az Úr által a politikai és társadalmi, tehát világi tusáiba elmerült embernek mondatja ki a menyugtató szót..." Végkövetkeztetése: "Nem a szeretet, nem a hit, nem a remény kö­ rében mozog Madách műve, de az értelmi felvilágosodás újabb meg újabb haladásait mutatja be."7 Talán ennyiből is kitűnik: hit és tudás ké­ sőbb annyiszor és annyiféleképpen megfi­ gyelhető szembesítéséről van szó már ezek­ ben a korai értelmezésekben, az ekkori ko­ lozsvári Madách-magyarázók írásaiban is vissza-visszatérő filozófiai megközelítésről. Jászai Mari "föltétien meghódolásra kény­ szerítő művészetét", tizenhárom szerepének sokarcúságát egyértelmű elismeréssel illetik, a legnehezebb művészi feladatnak Ádám sze­ repe tűnik. Igaz, Szentgyörgyi számára ide­ gen volt Lucifer alakja, de visszafogottabb minősítése azzal is magyarázható, hogy a rendezés - mint annyiszor később is - Ádám küzdelmét állította központba. Egy év múl­ tán az egyik színházi beszámoló szerzője meg is fogalmazza az Ellenzékben: "Az ember tra­ 180 gédiájának úgyszólván két szerepe van. Ádám és Éva." Az is lehet, hogy Szentgyörgyi (huszonki­ lenc évig játszotta Lucifer szerepét) közvet­ len játékstílusa magához idomította az "ör­ dögi" Lucifert. Janovics szerint "lassú moz­ gású, megfontoltan beszélő furfangos és go­ nosz magyar paraszttá" alakította. A következő évad előadásairól megjelenő tudósítások új tehetséget köszöntenek Éva szerepében, az alig tíz hónappal korábban ér­ kezett Medgyasszai Evelint, hogy aztán (nem tudni, mi okból) csak kilenc évi szünet után láthassa ismét Kolozsvár közönsége a Tragédiát. Madách azonban addig sem hiányzik a ko­ lozsvári színpadról. E. Kovács Gyula először alkalmazza színpadra három darabját: a Csák végnapjait (1886), jutalomjátékként a Mózes t (1888), majd a Férfi és nőt (1892). Visszhangja a háromszor bemutatott Mó­ zesnek volt, az elismerés a mű "gondolatisá­ gának" s a "pompás kiállítás”-nak szól ezalkalommal is. Az Erdélyi Híradó tárcaírója 1888. febr. 21-i számában így fogalmaz. " Nem annyira a dráma poézisének, mint in­ kább tendenciájának köszönhető, hogy E. Kovács úr Mózest scenírozta (...) Mintha Mózes nem a bibliai mythos hőse volna, ha­ nem a magyar faj szabadságszeretetének megszemélyesítése." Madách számára - fej­ tegeti ugyanennek a lapnak a március 5-i számában Ferenczi Zoltán - nem a dráma a fontos, hanem az eszme. Valóban, Ecsedi Kovács Gyula a "lelkesítést hitte időszerű­ nek". A Tragédiát 1895. december 4-én tűzi is­ mét műsorra a kolozsvári színház, a társulat �palócföld 94/2 igazgatójának, Ditrói Mórnak rendezésében. Az Ellenzék szavai szerint: "új erővel ébredt fel a pihenés hosszú álmából". E. Kovács Gyula és Szentgyörgyi mellett Hunyadi Margit személyében új Évát láthat a közön­ ség (és Beregi Oszkárt rabszolgaként). Az új "kiállításban", új szereplőkkel, a lát­ ványt fokozni kívánó díszletekkel előadott mű lelkes fogadtatása most sem marad el. "A kolozsvári színház ritka fényes ünnepet élt tegnap este" - veti papírra a Kolozsvár hír­ lapírója, Gyalui Farkas, az erdélyi művelő­ dés ügybuzgó szervezője. Lírai hangvételű cikkében különösen a tömegjelenteket tartja sikerülteknek, mindenekelőtt - az első ko­ lozsvári bemutatóhoz hasonlóan - a párizsi színt. "E tekintetben - írja - a francia forra­ dalom jelenetében a mi színpadi viszonya­ inktól alig remélhető hatalmas erejű és hatá­ sú dolgot végeztek. Érdekes, hogy a jelene­ tekben maga Ditrói igazgató is részt vett, mint statiszta, egy sansculotte szerepében: így vezényelte úgyszólván a jelentet a megírt színen, odahelyezvén magát is a hatásos kép­ be - akár egy festő, aki magát is odafesti a képén, mint mellékalakot."9 "Mintha maga a természetes élet zsibongása riadna fel a for­ radalmi Párizs utcáin..." - állítja az Ellenzék szingóval jezett cikkének írója.10 (A forra­ dalmi induló éneklésében részt vett a Kolozs­ vári Dalkör is.) Gyalui külön kiemeli a londoni vásárt lezá­ ró képet (négy csontváz ássa a sírt, végül min­ denkit bevezetnek a sírgödörbe) mint eddig Kolozsvárott nem látottat, amely nemcsak a Paulay-féle rendezéstől tér el, hanem Ma­ dách utasításától is. A cikk szerzője elismeri ugyan, hogy a jelenet érzelmileg hatásos ("nem egy néző szemében forró könnycsep­ pet fakasztott", hogy "a színpad hatalma e je­ lenet színrehozatalánál nagy erővel bizonyul be") - mégis javasolja a visszatérést Madách elképzeléséhez. Ugyanakkor, mintegy hang­ súlyozva a mű mitikus jellegét, Lucifer fellé­ pését az úrral szemben igen erőteljesnek érzi. "Ellentmondásában is ott kell lennie a fél­ elem, a meghunyászkodás bizonyos fajtájá­ nak" - hangzik a kritikus tanácsa. Új elképzelések Az 1898. december 9-i felújítás rendező­ jeként a társulat új színésze, Janovics Jenő mutatkozik be. A később Budapesten is si­ kert arató Fáy Szeréna Évája a Magyar Pol­ gár beszámolója szerint "az örök nő szédítő szélsőségekből összetett: egyszerű és rejté­ lyes, nyílt és titokszerű, szűzies és léha, fen­ séges és süllyedt, mindig egyforma és örökké változó."11Ismét a forradalom színe váltja ki a legnagyobb hatást. Ugyanakkor a zsúfolá­ sig megtelt színház - véli az egyik kritikus egyben a nemes ízlés bizonyítéka: alkalom a sűrűn látható, művészi igényt rendszerint nélkülöző könnyű műfajok elutasítására. Az ember tragédiája - a Gésák alkonya címmel az Ellenzék cikkírója ilyenképpen meditál: "A hastánc művészete ege tegnap bealko­ nyult. Tegnap egyetlen egyszer sem hánytak cigánykereket a kolozsvári színház színpa­ dán. A csepűrágás helyet adott Madách Im­ rének, aki elég ostoba volt, hogy komisz, unalmas drámát írt, ahelyett, hogy elragadta volna Owen Hall babérjait s megírta volna a Gésák szövegét ezelőtt negyven esztendővel (...) Ez még semmi. Akadt ember, aki jámbor időtöltései közepette előszedte ezt a darabot 181 �palócföld 94/2 és előadta Kolozsvárt. Valami Ditrói Mór ne­ vű úrnak hívták ezt az embert. Színigazgató volt. Ez az ember még más bolondot is köve­ tett el. Csinált egyszer magyar-ciklust, egy­ szer Jókai-ciklust, egyszer Csíky-ciklust, egyszer pláne Shakespeare-ciklust is. Egy ra­ kás drámát kiállított, s mondják, hogy 1000 forintot költött csupán Az ember tragédiájára."12 Nyolc év alatt négy Madách-bemutató (köztük három elfelejtett mű felfedezése), a Tragédia színpadi újraéledése a századfor­ dulón: tiszteletreméltó teljesítmény egy, sú­ lyos pénzügyi gondokkal küszködő vidéki színház részéről. (Más erdélyi városok: Máramarossziget, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Arad, Temesvár Tragédia-előadásai felfogásban nemigen különböznek Paulay dramaturgiai koncepciójától. Inkább az előadások vissz­ hangjáról, egyik-másik színész alakításáról kapunk más-más jelzéseket.) A kolozsvári színház vezetését 1905-től el­ vállaló Janovics Jenőnek köszönhető, hogy az elkövetkező években, 1905 és 1912 között a régi, majd az újonnan felépült Hunyadi téri épületben huszonhétszer játszották az általa rendezett Tragédiát, változatos szereposztásban. Hogy aztán 1913. március 14-én immár a színház új épületében - Paulay szcenáriumával szakítva, teljes (csaknem öt órát igénylő) szöveggel vigye színpadra. Huszonegy év múlva, Az ember tragédiája színrevitelének félszázados évfordulóján mondja el, milyen elképzelések késztették annak idején merész vállalkozására. A Pász­* tortűz 1934. március 15-i Madách-számában közreadott visszaemlékezéséből meg­ tudhatjuk: elsődleges célja időszerűvé tenni a művet, új kapcsolatot teremteni annak esz­ mevilágával. Ezért érezte szükségét annak, hogy a megcsonkításokkal sok értékétől megfosztott művet a maga egészében tárja a nézők elé. Ugyanakkor azt is elmondja, hogy utólag tudatosodott benne e teljesség hátrá­ nya is: "Hiábája volt az elgondolásnak, hogy semmit sem hangsúlyozott ki, semmit sem helyezett élesebb fénybe, mindennek egyfor­ ma fontossága volt, semmit sem emelt ki.” Hevesi Sándorhoz hasonlóan, Isten és a lá­ zadó angyal harcát állította központba, ami­ ből eleve következik, hogy megnőtt Lucifer szerepe, mondhatni ő lesz a darab fő alakja. Ekkor már nem annyira a színpadi elfogad­ tatás volt az elsődleges cél, hanem a mű-kí­ nálta gondolati mélységek minél teljesebb és korszerű megelevenítése. A színjátszás új eszközeinek a felhasználásával. Különben is Janovics egyetlen rendezést sem tekintett ahogy ő mondta - "vegleges formájúnak", ál­ landóan változtatott eredeti elképzelésein. Az új színpadkép kaialakításában bőven él a fantáziát segítő technikai lehetőségekkel. Kéziratban maradt visszaemlékezésében ol­ vashatjuk: "A z ember tragédiájának kolozs­ vári új színpadi formája mindenekelőtt eze­ ket, a technikai fejlődés által kínálkozó lehe­ tőségeket használta ki. A költeménynek olyan részletei kerülhettek színpadra, ame­ lyek eddig, a technikai fogyatékosságok mi­ att, kimaradtak, de minden rendezői elgon­ dolás fölött uralkodott az a szempont, hogy *Ma a román Nemzeti Színház épülete. ( a Szerk.) 182 �palócföld 94/2 szigorúan ragaszkodni kell a költői mű szelle­ méhez és szövegéhez."13 A kritika méltányolta ezeket a színpad­ technikai megoldásokat, nem fogta fel úgy őket, mint amelyek elvonják a néző figyelmét a szövegről. Sebesi Samu például így ír az El­ lenzék 1913. március 15-i számában: "...Amit eddig a képzelet világa alkotott ma­ gának, ma a tudomány a valóságban is úgy varázsolja elénk, hogy illúziónk teljes kielé­ gítést nyer." A szereplőkkel (Ádám - Nagy Adorján, Lucifer - Szakács Andor, Éva Hettyei Aranka) foglalkozva a rendező - és a kritika - kiemelt figyelmet fordít Lucifer alakjára. Jóslata, mely szerint időbeni terje­ delme miatt az előadás érdeklődésre nem számíthat, nem vált be. Az év végéig tizenöt alkalommal láthatja a kolozsvári közönség, és nem szünetelnek az előadások a háború idején sem. A világháború befejezésével a Tragédia er­ délyi pályafutásának is lezárul egy korszaka. Janovics Jenő - aki közvetlen résztvevője volt a történelmi változásnak - így örökíti meg a fordulatot a Hunyadi téri színház cí­ mű, kéziratban maradt munkájában: "1918. december 18.! Nevezetes dátum A z ember tragédiája erdélyi színpadi karrierjé­ ben. Ezen az esten került nálunk színre szá­ zadszor Madách költeménye. S különös játé­ ka a véletlennek, hogy ez volt egyszersmind a pazar szépségű Hunyadi téri új színházban Az ember tragédiájának utolsó előadása."14 Változó világban Az I. világháború után a magyar irodalom klasszikusainak erdélyi jelenléte alkalomsze­ rű. Műveik inkább csak régebbi kiadásokban, egy-egy időszaki kiadvány, almanach, nap­ tár, tankönyv révén jutnak cl az olvasóhoz. Szerepük viszont fontosabb: a magyar nem­ zeti-nemzetiségi tudat egyik fő forrása, erő­ sítője lesz az irodalom. Gondoljunk a máig élő Petőfi-kultuszra, az évenként megtartott segesvári megemlékezésekre vagy az 1919 után a kibontakozás lehetőségeit kereső er­ délyi szellemi életben fel-fellobbanó és szé­ leskörű Ady-vitákra. Madách is hasonló örökségnek számított kezdettől fogva. Évtizedeken át, kisebb-nagyobb megszakításokkal, állandó szembesí­ tésre késztetett. Az első nagyobb alkalmat Madách szüle­ tésének a századik évfordulója kínálja. A kolozsvári Lepage Könyvkiadó vállalat 1923-ban díszes kiadásban jelenteti meg Az ember tragédiáját, az Erdélyi Irodalmi Tár­ saságban előadás hangzik el Madáchról (Kristóf György egyetemi tanár tartja), az Ellenzékben, a Pásztortűzben, a Keleti Új­ ságban megemlékezések olvashatók, Kristóf György pedig külön kötetben adja ki koráb­ ban lapokban publikált Madách-tanulmányait.15 Az csak természetes, hogy az új körülmé­ nyek között a bízva-bízás erkölcse kapott na­ gyobb nyomatékot. Ahogy Zágoni István ír­ ta a Keleti Újságban 1923. január 21-én: "Tépelődésünkben eligazít (...) vigasztal a csalódás és lemondás csüggedései között..." De nem sikkad el a mű - Kuncz Aladártól kölcsönözve a kifejezést - "egyetemes életszemlélete" sem.16 Az Ellenzék már 1921ben úgy idézi meg Madách művét, mint "az irányvesztetten tévelygő, lihegve vergődő, 183 �palócföld 94/2 fuldokló emberiségnek örökös vigasztalóját". Az 1920. október 29-i (százegyedik) előa­ dásra a magyar társulat új otthonában, a sé­ tatéri nyári színkörben kerül sor. Nagy erő­ feszítések után, új szereposztással (Ádám Táray Ferenc, Éva - Poór L ili, Lucifer Szakács Andor), kirobbanó sikerrel. Az 1923. január 22-re kitűzött centenáriumi előadást azonban a hatalom betiltja. Janovics így örökíti meg a színház életében is sorsfor­ máló történelmi momentumot: "A színház zsúfolva. Egy talpalatnyi álló­ hely sincs. Feszült, izgalmas várakozás. (...) A gong megszólal. A színház igazgatója lép a függöny elé és bejelenti a darabváltozást. Rendőrök, detektívek állnak a színfalak kö­ zött. (...) Az igazgató bejelentése csak sírásba csukló néhány mondat, a végén azonban acé­ losan szárnyal a szó aljkáról a megrendült magyar közönség felé: 17 Ember küzdj és bízva bízzál!" Két év múlva megérkezik végre a felsőbb jóváhagyás, és 1925. február 2-án ismét mű­ sorra tűzhetik a Tragédiát, amelyre a jegyek elővételben kelnek el, és amelyben az egyko­ ri Lucifer, Szentgyörgyi (mellékalakként) még fellép. A harmincas évek elejének megritkuló elő­ adásai után, az ősbemutató ötvenedik évfor­ dulóján fordul erőteljesebben a figyelem Madách felé. Az erdélyi szellemiség ismert személyisé­ gei - Reményik Sándor, Kovács László, Ra­ vasz László, B á n ffy Miklós - szólalnak meg a két rangos folyóirat, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon 1934-es évfolyamában. De emlékezetbe idézhetjük Szerb Antalnak az Erdélyi Szépmíves Céhnél ekkor megjelenő 184 magyar irodalomtörténete Madách-fejtegetéseit, a szellemtörténeti szempontot érvé­ nyesítő szerző, ösztön és gondolat összefüggéseit kereső megállapításait. A színházi világban otthonos erdélyi író, Bánffy Miklós (Kisbán Miklós néven írja műveit) a budapesti és a bécsi jubileumi be­ mutatót ismertetve,elmondja az Erdélyi He­ likonban, milyen módon rendezné meg ő a Tragédiát. Elképzelésének alapgondolata: az első kép és az utolsó lenne a drámai misztéri­ um kerete, a "valóságot" képviselné a három főszereplő, akikkel szemben minden egyéb látomás. A többi szereplő és a tömeg csupán vízióként, Ádám és Éva álmában jelenne meg. A mitológiai színtérnek egyetemességet kell sugallnia, hisz - fejtegeti a továbbiak­ ban- Madách költészete nem "a középkor gyermekszívű hitéből táplálkozik, mellyel a misztériumokban találkozunk. Ő téren és időn túli, világűrben lebegő hatalmakat ír meg, erőket és kozmikus harmóniát".19 A bécsi előadás három (egymást kiegészí­ tő) szereplőjében, illetve a teremtés-mítosz­ ban ezt a mélyebb emberi egyetemességet látja megvalósulni. Janovics távozása után, 1934. február 27én Kádár Imre újszerű (a londoni színt a je­ len "furcsa borongásai" miatt elhagyó), a na­ turalista illusztrációkkal szakító, fényhatá­ sokat alkalmazó rendezésében újítják fel Az ember tragédiáját. Új szereplőkkel: Ádám Balázs Samu, Éva —Erényi Böske, LuciferForgács Sándor. "E hatalmas mű új szcenirozásban a közönség olyan széles rétegeit mozgatta meg, hogy a helyi magyar színház történetében erre még példa nem volt" - adja hírül az Ellenzék két nap múlva az osztatlan �palócföld 94/2 közönségsiker hangulatában fogant cikkében.20 Több mint húsz alkalommal adják alig egy félév alatt, néhányszor a nagyváradi, illetve a brassói közönégnek. Talán nem érdektelen ennek az évtizednek két másik Madách-momentumára is emlé­ keztetni. Gondolok az Erdélyi Irodalmi Szemle 1934-ben megrendezett irodalmi tör­ vényszékére, amelyen szakmabeliek - írók, színikritikusok, színészek - mondták el véle­ ményüket, illetve az Apáczai iskolájában, a Református Kollégium udvarán 1937. június 26-án megtartott szabadtéri előadásra. A szabadtéri játékok természetes igényéhez igazodva, az erdélyi színjátszásban később is szerepet játszó rendezők (Kádár Imre és Gróf László) különös gondot fordítottak a színpadkép látványosságára, a díszletekre. Az Ellenzék színházi tudósítója viszont a fia­ tal színészek (Ádám - Nagy István, Éva Fényes Alice, Lucifer - Kovács György) művészi adottságaira, a másfajta játékstílus­ ra hívja fel a figyelmet. (Az egymást követő három ünnepi előadást mintegy hatezren né­ zik végig, és nem maradnak el most sem a váradi és a brassói kiszállások.) Nem hiányzik a kolozsvári színpadról Az ember tragédiája a II. világháború megválto­ zott körülményei között sem. Az 1942-43-as szezonban (ismét a Nemzeti Színházban) tizenhatszor adják elő, M ihályffy Béla ren­ dezésében. Ádám a fiatal Senkálszky Endre, Évát többen játsszák (köztük Versényi Ida), Lucifert Táray Ferenc, majd Lantos Béla alakítja. A kritikai fogadtatás vegyes. Kéky Béla az Ellenzékben a rendezést, a díszleteket és a zenét is jónak tartja21, a Pásztortűz recen­ zense, Vásárhelyi Z. Emil szerint viszont a sok díszlet a költészet rovására megy. Nem nehezményezi ugyan azt, hogy a rendező az eddigi előadások tapasztalatait felhasználja, továbbgondolja, viszont kifogásolja az Űrjelenet kényszerű elhagyásával járókeret és az álomkép összemosását.22 Az Erdélyi Heli­ kon visszafogottabban ír, a kapunyitást első­ sorban a fellépő fiatal színészek perspektívá­ ja szemszögéből, mint erőpróba-lehetőséget ítéli meg. A művészi teljesítményt illetően fenntartásai vannak: "Nem érzett mögötte az az erős megjelenítő gondolat, az a rendezői szív, amely gyengébb színészi anyaggal is ki tud hozni belőle valamilyen egyéni, megújító erejű hatást."23 Az újrafelfedezésre várva 1945 után mint "problematikus" művet kellett újraértékelni Az ember Tragédiáját is. Elég az 1947-es budapesti felújítás sajtóvisszhangjára gondolni, hogy ne is beszél­ jünk az irodalomtörténet berkeiben - lapok­ ban, folyóiratokban, akadémiai ülésszako­ kon - zajló vitákról. A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1946. szeptember 13-i felújítása félig sikerült fel­ fedezés, nem kelt különösebb visszhangot. Mintha nem illene bele a korabeli irodalmi "elvárásokba". A Világosság pár mondatos cikkében éppoly kevés elismerő szó jut Feke­ te Mihálynak, a rendezőnek, mint Sen­ kálszky Endre (Ádám), Felszeghy Mária (Éva), illetve Lantos Béla és Fekete Mihály (Lucifer) játékának. Nem lelkesítő az sem, amit a játékstílusról mond a rövid beszámoló írója: "Egy realista Ádám, egy századvégi­ 185 �palócföld 94/2 romantikus, pipiskedő, üveghangú Éva, egy ármánykodó, szürrelaista Lucifer már ön­ magában is zilálttá tette a fővonalat..”24 A madáchi népértelmezésre (a "mély tenger”­ ből csak a "felszín" érzékelhető) az Utunk így reflektál egy későbbi cikkben: "De minket nem a felszín hullámverése érdekel." Nem csoda, hisz a főszerkesztő Gaál Gábor a Tol­ di születésének századik évfordulóján még Arany hőséről is úgy vélekedik, mint aki "a magyar nemesi-rendi, osztályszerű érvé­ nyesülésért küzd". Hosszú, majdnem két évtizedes szilencium következik. Az 50-es években elkezdődő, majd a költő halálának századik évfordulója előtt megélénkülő újraértékelések - Waldapfel J ó zse f, Barta János, Horváth Ká­ roly, Sőtér István és mások új távlatokat nyitó tanulmányai - az ekkori erdélyi Ma­ dách-értelmezésekre alig hatottak. Sőt a filo­ zófiai szakírónak, Tordai Zádornak a ko­ lozsvári Korunk 1957-es augusztusi számá­ ban közreadott Madách-tanulmányát épp új szempontjai miatt utasítja el, a korra jellem­ ző "érveléssel" a hivatalosság. Így aztán majd csak a hatvanas évek köze­ pétől nyílnak meg Erdélyben Thalia templo­ mának kapui Madách műve előtt. Legkorábban, 1965. november 26-án, Ko­ lozsvárott. A rendező Rappaport Ottó a gondolati színház igényeinek úgy kíván eleget tenni, hogy - a legújabb szakirodalom mellőzésével - a műnek a drámaiságát hangsúlyozza. Nem a szerző, hanem a színházi rendező szem­ pontjait kívánja megvalósítani. Miként ké­ sőbb a másodszori színpadraállítás alkalmá­ val megfogalmazta: "A Tragédia mindeneke­ 186 lőtt színpadi mű, színpadra, a színpad tör­ vényszerűségeinek bámulatos ismeretével írt drámai alkotás, amelynek rejtett vízjeleit a színpad fényei tudják igazán megvilágítani és megláttatni." Nem kétséges, a színpadnak mások a tör­ vényei, a rendezőnek értelmeznie kell a mű­ vet. Úgy hiszem azonban, hogy a mű szelle­ métől, az írói szándék művészi megvalósítá­ sától mégsem (vagy csak nagy kockázattal) térhet el a rendező. Rappaport vállalta ezt a kockázatot. De he­ lyenként félreértelmezi is Madáchot. Szerin­ te például az Úr már eleve tisztában van az­ zal, hogy alkotása nem tökéletes ("lelke mé­ lyén tudja, hogy Lucifernek igaza van"). Eb­ ből következik, hogy háttérbe szorul Ádám eszme-hite, egyáltalán a valamibe való hite, az ördögtelenített és leegyszerűsített Lucifer pedig valósággal megdicsőül. Kettőjük konf­ liktusa nemcsak elsikkad, de Lucifer egyene­ sen segítője Ádám küzdelmeinek. Az Utunk kritikusa Marosi Péter az előadást elemző terjedelmes cikkének már a címével, Gondo­ latok a színházban26 jelzi egyetértését ezzel a demitizálással, ilyen értelemben emeli ki a koncepció egységét, ebben jelöli meg korsze­ rűségét. ("Egyértelműen, tisztán érzékeltet­ te, mit olvasott ki - mai szövegmagyarázatok nyomán - a Tragédiából.") A lap következő számában Szőcs István épp a koncepciót vonja kétségbe, a szöveg túlzott megcsonkí­ tásával kialakított "szemléleti egységet". Lé­ nyeges momentumok (több mitikus elem, a gúlát építő, szenvedő tömeg, Éva vonzó gesz­ tusai a prágai színben, az Ádám öngyilkossá­ gi szándéka láttán dühöngő Lucifer) elmara­ dása nem ok nélkül készteti a kritikust elma­ �palócföld 94/2 rasztaló ítélet megfogalmazására: ''A rende­ ző lemondva tehát Madách ellentét párjai­ ról, Madách színpadi elképzeléseiről, min­ dent a színészekre, a játéktér tervezőjére, a zenére és a meghagyott szövegrészekre bí­ zott." Majd ezekkel a szavakkal fejezi be vi­ tacikkét: "Az ember meghallgatja kedvenc szimfóniáját vonósnégyes átiratban is. De ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatta volna 27 meg még szívesebben teljes zenekarral."27 A Tragédia addigi értelmezéseit külön ki­ adványban szembesítő Kántor Lajos a szakirodalom felhasználásával kapcsolódik be a vitába. Elismeri ugyan, hogy a húzások nem voltak a legszerencsésebbek, valójában Marosihoz hasonlóan - elfogadja az új értel­ mezést. "...A legfontosabbat ebből a figurából is megőrizte: az emberért vívódó Madách néz ránk a nagyratörő értelem képviselőjé­ ből" (ti. Luciferből) - veszi védelmébe (úgy tűnik: túlzóan) a rendezői koncepciót és a bu­ karesti Jules Perahim színpadképét, illetve Oláh Tibor kísérőzenéjét.29 A színészi teljesítményről, a főszerepeket játszó három jeles művész alakításáról vala­ mennyi kritikus elismeréssel ír. Az intrikusként megszokott László Gerő Ádámjának "meleg emberségét" és "nemes egyszerűsé­ gét" emelik ki, a tizennyolc év után ismét Lu­ cifer szerepében fellépő Kovács György ala­ kításában az tűnik fel, hogy győzelmet tudott aratni önnön egyénisége fölött, és így - a ren­ dező elvárásaihoz híven - "emberközelbe" tudta hozni szerepét. Vitályos Ildikó "ki­ egyensúlyozó" Éváját érzelmi telítettségéért dicsérik. Pár év múlva új szereposztással, a rációt és lázadó indulatot ötvöző, sallangmentes dik- ciójú Péterf f y Gyula Luciferével, majd a Sinkovits Imre (Ádám) és M ajor Tamás (Lucifer) vendégszereplésével kapnak új len­ dületet a kolozsvári Tragédia-előadások, és kerül sor a magyarországi (budapesti és deb­ receni) vendégszereplésre is. Madách Imre születésének százötvenedik évfordulóján, 1973 őszén felfrissített szereposztásban az egykori Ádámot, László Gerőt (kiűnő teljesítményt nyújtva most is), mint Lucifert láthatjuk viszont, Ádám, illetve Éva szerepében pedig a Sütő-darabokban "fel­ nőtt" két fiatal színész lép fel: H é jja Sándor és Sebők Klára. Rendezés, szerepfelfogás és játék össz­ hangja csak részben sikerül. Ezért aztán nem ülnek el a viták ez alkalommal sem. Madách művének erdélyi színpadi útja 1974-ben Nagyváradon (Szabó J ó zse f lírai beállítású felfogásával), 1975-ben Marosvá­ sárhelyen (Harag György érzelmet és lát­ ványt ötvöző rendezésével) folytatódik. De ez már külön búvárkodást érdemel. (E l­ hangzott az I. Madách Szimpózium előadá­ sai között.) Jegyzetek 1. Németh Antal: A z ember tragédiája a színpadon. Bp., 1933. Koltai Tamás: A z em­ ber tragédiája a színpadon. Bp., 1990. 2. Haraszti Gyula: Madách Imre. Kolozsvár, 1882. Morvay Győző: Magyarázó tanul­ mány A z ember tragédiájához. Nagybánya, 1897. Ebben (a kolozsvári színház száz éves jubileuma alkalmából) jelenik meg Ferenczi Zoltán könyve, A kolozsvári színészet és 187 �palócföld 94/2 színház története. Kolozsvár, 1897. 3. Tervé­ ről egyik közeli barátja számol be a Pataki István szerkesztette Kolozsvár, 1892. febru­ ár 11-i számában. 4. Janovics Jenő: A Far­ kas utcaiszínház. Bp., 1941. 134-135. 5. El­ lenzék, 1884.febr 28. 6. Ellenzék, 1884. febr. 29. 7. Élet és Irodalom, 1884. márc. 2. 8. El­ lenzék, 1885. márc. 17. 9. Gyalui Farkas: Az ember tragédiája Kolozsvárt. Kolozsvár, 1895. dec. 5. 10. Ellenzék, 1895. dec. 5. 11. Magyar Polgár, 1898. dec. 10. 12. Ellenzék, 1898.dec. 10. Janovicstól tudjuk: Ditrói Mór 1891-ben 48 napig tartó Magyar-ciklusában 42 magyar író és zeneszerző 56 darabja ke­ rült színre. Később a Shakespeare-ciklus ke­ retében Shakespeare 17 darabját adatta elő. 13. Idézi Jordáky Lajos: Janovics Jenő és Poór L ili. Kriterion K. Buk. 1971.55. 14.A kéziratnak ezt a fejezetét Enyedi Sándor színháztörténész közli a*kolozsvári Korunk 1992. decemberi számában. 15. Kristóf György: Petőfi és Madách. Kolozsvár, 1923. 16. Kuncz Aladár: A mi Madáchunk. Nyu­ gat, 1923.I. 141. 17. Janovics Jenő: A z em­ ber tragédiája felújítása. Közli Enyedi Sán­ dor. Korunk, 1992. 11.sz. 107. 18. Szerb An­ tal életművének kutatója, az esztéta Poszler 188 György épp ezt tekinti a szellemtörténész Szerb Antal Madách-értelmezése sarkalatos pontjának. P.Gy.: Szerb Antal. 1973. 188. 19. Bánffy Miklós: A z ember tragédiája a színpadon. III. Erdélyi Helikon, 1934. ápr. 250.20. Th. Zs.:A z ember tragédiája. Ellen­ zék, 934. márc. 1.21. Kéky Béla: A z ember tragédiája. Ellenzék, 1942. szept. 12. 22. Vásárhelyi Z. Emil: Kapunyitás. Pásztortűz, 1942. szept. 15. 23. R. Nagy András: Szín­ házi Napló. Erdélyi Helikon, 1942. 11. sz. 739. Ugyanebben a számban portrét olvasha­ tunk a kolozsvári színház úttörő egyéniségé­ ről, Kotsi Patkó Jánosról és Szentgyörgyi Ist­ vánról. 24. jz; A z ember tragédiája a ko­ lozsvári Szentgyörgyi Színházban. Világos­ ság, 1946. szept. 15. 25. Rappaport Ottó: Kortársunk Madách. Igaz Szó. 1973. 2.sz. 216. 26. Marosi Péter: Gondolatok a szín­ házban. Utunk, 1965. dec. 10. 27. Szőcs Ist­ ván: Madáchszínpada. Utunk, 1965.dec. 17. 28. Kántor Lajos: Száz éves harc "Az ember tragédiáját”-ért. Bp., 1966. 29. Kántor La­ jos: Hűtlenség és hűség. Madách - mai szín­ padon. 1966. In: K.L.: Alapozás. Kriterion K. Buk., 1970.17-34. �személyes történelem Radó György FORGÁCSOK - Kapcsolataink Tragédia-fordítókkal - Előzmények Öt-hat éves lehettem, amikor először találkoztam Az ember tragédiájá-val. Anyai nagyszüleimnek a mai Jégbüfé helyén női kalapokat árúsító üzletében nagyapám egy könyvügynöktől még születésem előtt megrendelte a magyar és külföldi remekírók kiváló filo­ lógiai apparátussal és illusztrációkkal ellátott, díszkötéses sorozatát, s e kötetek nem nagyszüleim Aranykéz utcai lakásában, hanem nálunk a Pilvax közben, édesapám könyvszekrényének polcain sorakoztak. Főként a tónusos illusztrációkat követve, böngészgettem Shakespeare, Molière, Schiller, a Nibelung-ének és Homérosz, a hazaiak közül pedig Petőfi, Vörösmarty kö­ teteit, s nekem oly kedves Himfy-dalokat, így ismerkedtem, Erzsó nagynéném magyarázatá­ nak nyomán, a nyomtatott betűkkel. Ünnep volt Zichy Mihály tónusosan színezett rajzainak nyomán Az ember tragédiája. Aztán, amikor a gimnáziumban azt a feladatot kaptuk, hogy mindegyikünk válasszon a szövegből egy magvas gondolatot, az én választásom arra a szöveg­ részre esett, amely ezzel a sorral kezdődik: "Minden, mi él, az egyenlő soká él..." Úgy szerettem a Tragédiá-t, mint minden gondolkodó magyar, aki olvasta vagy látta. Aztán beleszólt az életembe - döntően, bár anélkül, hogy sejtettem volna. Apám, az Otthon - írók és hírlapírók köre - vigalmainak szervezőjeként, a színészvilág több bohém képviselőjével barátkozott: Boros Géza nálunk is elénekelte hogy "Folik vagy nem fo­ lik", jóban volt apám színészházaspárokkal, mint Bársony Istvánnal és Dajbukát Ilonával, Gózon Gyula Berki Lilivel látogatóban a lakásunkon is adott füttykoncertet, egyszer pedig újságírói tiszteletjegyet hozott apám a Nemzetibe. "Mit adnak?" - "Az ember tragédiáját". Lehetetlen, hogy rajongásom tárgyát ne lássam megelevendeni - pedig aznapra más prog­ ram is csábított. Goszleth Ernő, kerületi előljáróként a főnököm, a Vöröskereszt javára jóté­ kony célú teadélutánokat adott a Hungária Szállóban, ahol a magamfajta fogalmazócskák 189 �palócföld 94/2 táncoltatták a vendég hölgyeket. Én a Dante Társaság összejövetelein láttam egy lányt, aki na­ gyon tetszett nekem, de sehogysem volt alkalmam megismerkedni vele. Mikor aztán ez végre sikerült, ő elmondta, hogy a mamája elvitte arra a bizonyos táncos délutánra - "férjet fogni", tette hozzá nevetve... Ki tudja hát, ha aznap nem a színházat választom, még házasság is lett volna a teadélutánból. Tán boldog házasság - de semmi esetre sem annyira, mint az a harmincnyolc évi szerelem, amely Mártához fűzött, és amelyben részéről is döntő volt - szintén még nem sejtettem - Az ember tragédiája. Amikor Észak-Erdély egy időre visszatért, a direktorok színésznőcserét határoztak el: F é­ nyes A l íz került Kolozsvárról Pestre és Kormos Márta a Vígszínházból a Kolozsvári Nemzeti Színházba. Ott szerették és becsülték: játszotta Cézár Kleopátráját, Rómeó Júliáját, Bánk Melindáját, meg más klasszikus és modern főszerepeket, a színház műsorfüzetét az ő arcképe díszítette, amikor pedig műsorra tűzték Az ember tragédiájá-t, Éva lett második szereposztásban. Végig az elsőt játszották! Ilyen súlyos és sokszínű szerepet hiába átélni, egy életre szóló szomorúság. Már idestova másfél évtizede házasok voltunk, amikor közeledett 1964, Madách halálának centenáriuma. Összeszedtem az életrajzokat Bérczytől meg Palágyitól a legújabbakig, és meg­ lepetve tapasztaltam, hogy a fordítások adatai mennyire különbözőek. Nekiláttam hát mindet összeszedni: bújtam életrajzokat, bibliográfiákat, könyvtári katalógusokat, leveleztem, és Kardos Tibor, a Filológiai Közlöny főszerkesztője, megbízott a fordítások elemző történeti feldolgozásával. Négy különböző jellegű passzust választottam ki a műből, ezeket közöltem és elemeztem minden elérhető szövegből; általam nem értett nyelvek esetében tudós barátaim segítségét vettem igénybe, írtam fordítókról, a színre került fordítások előadásairól, idéztem az egykorú és a későbbi recenziókat és nem rejtettem véka alá saját véleményemet sem. Az ember tragédiája a világ nyelvein hat folytatásban látott napvilágot. A központi jubileumi ünnepségen pedig - hála a salgótarjáni Karancs Szállóban rendezett elegáns vendégfogadásnak - ott volt a francia Jean Rousselot és Roger Richard, a finn Tóivo Lyy, a cseh Ladislav Hradský és a szlovák Ctibor Štitnický - alaposan gazdagodtak sze­ mélyes kapcsolataim, persze, mint mindenben, Mártával együtt, Tragédia-fordítókkal. Mártához aztán újabb kapcsokkal fűzött a Tragédia. Együtt agitáltunk lefordításért, együtt néztünk idegen nyelvű előadásokat, a budapesti francia intézet egy professzora mondta mag­ nóra Rousselot Dantonjának, az olasz intézetben egy olasz mondta Widmar Sergiolusának szövegét, Márta pedig az eredeti magyar válaszokkal bizonyította a fordítások kongenialitását, Székely Júlia A két Madáchné című darabjának anyós-meny jelenetében ő volt magnó­ ról Anna, élőben Erzsi, azzal pedig, hogy számos bel- és külföldi Madách-konferenciámat há­ rom monológgal ("Óh, fáraó, zúzz el, de megbocsáss...", "János, nekem szükségem volna pénz­ re..." és "Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!...") ő illusztrálta: némileg kárpótoltam a szerep elmaradt eljátszásáért. Egy siker és egy kudarc egyaránt "korhű" történetével kezdem. 190 �palócföld 94/2 Mikola Lukas Sétálunk és beszélgetünk a jaltai írói alkotóház udvarán. - Magyarok? - szólít meg egy fiatalember. Megtudom róla, hogy kijevi, nincs télikabátja, mert a leieket mindig a szubtrópusi Jaltában tölti, a Vszeszvit (az ukrán Nagyvilág) belső munkatársa, tizenöt nyelvből fordít, mindegyiket megtanulta, legutóbb éppen a magyart. Jókai stílusában beszéli, mert egy padláson múlt szá­ zadi nyelvkönyvet talált, abból tanult. Éppen a Faust fordítását fejezte be, Madáchról, a Tragédiá-ról még nem hallott. Rábeszéljük a lefordítására, küldjük neki a szöveget. Évekkel később, amikor a moszkvai vonattal télvíz idején átutazunk Kijeven, didergő fiatal­ ember vár a sínpár mellett, és felnyújtja a vagonba az ukrán Tragédia gépiratát. Mikor aztán az orosz szöveg is megjelenik - Martinov "nyersből" készült fordítása - a kettőt összehasonlítva, azt látom, hogy Lukas jobban behatolt az árnyalatokba. Például "Fukar ke­ zekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy" - itt a "de hisz" az ukránban "zviszno" ("no persze") kifejezi a luciferi gúnyt, míg az oroszban: "kak" áll ("Fukar vagy, mint minden nagyúr"), szinezetlen megállapítás... Lukas az egész művet közöltetni akarta a Vszeszvitben, főszerkesztője, Poltoraekij elmondta nekem, hogy ő csak egy színnek adott volna helyet... Lukasról még annyit, hogy évek múlva, amikor Dzjuba nevű kollégáját "ukrán nacionalizmusért" (gyakori vád volt!) elzárásra ítélték, ő a tüdőbajos Dzujuba helyett vállalni akarta a börtönt. Dzjubát persze be­ csukták - Lukast pedig kizárták az irodalomból. Ilyen idők jártak. Josef Holder A Tragédia jiddis nyelvű fordítójával személyes kapcsolatom nem, de művének kézírásos példánya - sajnos csak átmenetileg - birtokomban volt. Ő a holocaust áldozata lett; mielőtt el­ hurcolták volna, műve kéziratát budakeszi háziasszonyának gondjára bízta, emez pedig (tán halálát érezve közeledni) 1967-ben eljuttatja Scheiber Sándornak, ő pedig hozzám továbbít­ ja. Épp akkor készül a Nemzeti Színház a Tragédiá-t Varsóban bemutatni, mi Mártával ez al­ kalomból előadást tartunk az ottani Magyar Intézetben, s én tudva, hogy régiónk egyetlen szá­ mottevő jiddis nyelvű színháza a varsói, viszem magammal Holder kéziratát. Az egyetlen példányt! Mea culpa. Xeroxozásról még nem tudva, és ki gondolta volna, hogy mialatt Márta meg én a lengyel irodalmi ügynökség, a ZAIKS, krynicai vendégházának ké­ nyelmét, remek ellátását és erdőszéli ózondús levegőjét élvezzük, az alatt a hat nap alatt Kele­ ten fényes izraeli győzelemmel végződő háború zajlik le, s ennek nyomán a lengyel pártállam vezető körében az ország legrosszabb hagyományát élesztő antiszemita uszítás kezdődik (ami különösen visszataszító abban az országban, ahol Oswiencim-Auschwitz fekszik, és amelynek fővárosához a reménytelenségében leginkább hősi náciellenes harc, a gettófelkelés emléke ta­ pad). Ida Kaminska, a jiddis színjátszás világelsője, társulatának többségével távozott Varsó­ ból: mire mi Krynicáról oda visszaérkeztünk, már hűlt helyét találtuk. Vitte magával Holder kéziratát - hogy hová? - azt nem sikerült kinyomoznom. Feltehetően az USA zsidó közössége­ it járják, mert Izraelben, úgy tudom, a jiddis inkább csak bohózatok nyelve, a komoly irodalmi színjátszás ivrit nyelven folyik. 191 �palócföld 94/2 Mea culpa: így csúszott ki a kezemből másolat nélkül a jiddis nyelvű Tragédia-fordításnak tudtommal egyetlen itthoni példánya. Némi vigaszom lehet, hogy található volt még egy kéz­ írásos példány a fordítónak Izraelben lakó nővérénél. Ő azonban, amikor levélben hozzáfor­ dultam, azt felelte, hogy mint mártír fivérének ereklyéjét, féltve őrzi, ki nem adja a kezéből. Fénymásoltatására sem mutatott hajlandóságot. Imaoka Dzsuicsiro A harmincas években Pesten működő Imaoka 1943-ban Tokióban kiadott fordításának Zichy Mihály kiszínezett(!) rajzaival furcsán illusztrált példányait raktárostul megsemmisí­ tette egy légibomba, csak náhány tiszteletpéldány maradt meg, ezeket osztogatta fukarul a fordító. Amikor 1964-ben levelet váltottunk, már nyomdában volt - 65-ben jelent meg - a szép (szí­ nezetlen) új kiadás; kaptam is belőle, a régiből pedig kölcsön néhány napra az akkori magyar követtől, aki pártember volt, Konduktorov Leónak hívták (később magyarosított). Mohácsi Jenő A legnagyobb sikerű német nyelvű bemutatónak, a bécsi Burgtheater 1934. évi előadásának (korábban már a müncheni és a bécsi rádióban ugyancsak sikerrel bemutatott szövegének) fordítójával, Mohácsi Jenővel - aki a korábban játszott Dóczi-féle szöveget "fausttalanítva" vitte nemzetközi diadalra Madách művét - sosem találkoztam. Személyes kapcsolatunk abból állt, hogy a birtokomban lévő példány fordítói dedikációja anyai nagybátyámnak, Kőszegi Oszkárnak szól, aki, a mai Jégbüfé helyén állt női kalapüzlet tulajdonosa, jóllehet az első vi­ lágháborúnak többek közt két sebesülési éremmel kitüntetett századosa volt, maga is, akár­ csak a fordító Mohácsi Jenő, a holocaust áldozata lett. Kalocsay Kálmán Az első világháború e katonaorvosa az eszperantó nyelvű irodalomnak, bízvást mondhatjuk: a doyenje. A világirodalomnak jónéhány nagy alkotását fordította le a Zamenhof alapította nyelvre, köztük Az ember tragédiájá-t. Amikor a Tragédia-fordításokkal foglalkoztam, meg amikor a finn és az észt hősköltemény (a Kalevala és a Kalevipoeg) társadalmi mondanivaló­ ját és fordításait hasonlítottam össze a tallini Keel ja kirjandus (Nyelv és irodalom) című filo­ lógiai folyóirat részére, többször is meglátogattam Kalocsayt Nyúl utcai lakásán. Megtudtam tőle, hogy az eszperantó nyelv a gyakorlati használat, és elsősorban az irodalmi alkotások folytán, az ő 1924-ben megjelent Tragédia-fordítása óta annyit fejlődött, hogy az 1965-ös új kiadás részére módosított szöveget kellett nyomdába adnia. Akit érdekel az eszpe­ rantó nyelv fejlődése, megtudhatja a két szöveg összehasonlításával. 192 �palócföld 94/2 Avigdor Haméiri Az Ady-nemzedékhez tartozó s ivrit (újhéber) klasszikussá lett Feuerstein, majd nevét ma­ gyarosítva: Kova Albert, aki mint az osztrák-magyar hadsereg tisztje, orosz fogságba esvén, szabadulása után kivándorolt Palesztinába, 1924-ben még oly életerős volt, hogy a közelben nem találván nyomdát, Varsóban adatta ki - amikor sikerült régi tervét megvalósítania - Az ember tragédiája ivrit nyelvű fordítását, Scheiber Sándor barátom - a kiváló magyar és héber filológus - szerint a műnek tán legméltóbb, mert a Biblia nyelvezetéhez legközelebb álló ide­ gen nyelvű szövegét. Tán éppen ezért ma avultnak tűnik - mert az újhéber irodalmi nyelv az utóbbi évtizedekben döntően modernizálódott. Haméiri pedig, amikor írtam neki, nem vála­ szolt: bizonyára azért nem, mert szellemileg megrokkanva, naphosszat tétlenül ült egy izraeli kávéház napsütötte teraszán. Tán nem is jogosan említem kapcsolataim közt. Antonio Widmar A Fiuméból származó, magyarul és olaszul egyaránt irodalmi szinten alkotó, filológus-műfordító-diplomata - hosszú évekig a budapesti olasz követség kulturális beosztottja, Widmar - személyéhez Németh Antal, a nagy Tragédia-szakértő, rendező és propagátor révén jutot­ tam, aki a legtisztességesebben viselkedett a hazai hitlerizmus idején, s ezért a kommunisták nem is bántották, de a Horthy-időkben a rádiónál, majd a Nemzeti Színház igazgatójaként be­ töltött pozíciója miatt méltatlan mellőzésben volt része. Engem ekkoriban, amikor végre ki­ fejthette nagy tudását - mint az Országos Széchenyi Könyvtár színházi osztályának vezetője - közös Madách-rajongásunk által ismert és barátságával tisztelt meg, és mesélt érdekessége­ ket a múltjából. A harmincas években Németh, Widmar és Lánczy Margit színésznő elhatározták, hogy ki­ használva az akkor virágzó magyar-olasz barátságot, Rómában színpadra állítják Az ember tragédiájá-t. Ehhez alkalmas olasz szöveg kellett. A Gellért-hegy oldalában lebilincselő lát­ ványt nyújtó Hegedűs-villában ültek össze, ott készítette el Widmar a fordítást. Diplomáciai javaslatával juttatta el a római külügyminisztériumba és onnan egyenesen Mussolini kezébe került, aki a lelkes ajánlás nyomán rögtön ráírta, hogy: "Si". Igen. Németh Antal a bemutatót előkészítendő, Rómába utazik. Ott az utcán találkozik Haász Aladár ral és büszkén újságolja neki, milyen magyar siker készül Itáliában. - És mi erről nem tudunk? - kérdi sértődötten a kultusz-államtitkár. S megy is az ő csatorná­ ján Rómába a hír, hogy olyan magyar színdarab bemutatója készül, amely a császárkort vad orgiával ábrázolja. Mire az Imperot feltámasztani vágyó diktátor azonnal betiltja az előadást. A Widmar-féle fordítás nyomtatásban megjelent: tipográfiai érdekessége, hogy a normál betűkkel szedett szövegben a színpadi elmondásra szánt sorokat a többitől eltérően fettel szedték. Írtam Widmarnak a vejétől, Tóbiás Árontól kapott itáliai címére, de válasz nem érkezett tán a postán eltévedt a levél, tán a címzett nem volt már életben. Így hát kapcsolatunk közve­ tett maradt. 193 �palócföld 94/2 Vilko Novak Abban a rövid időszakban, amikor Magyarországot és Jugoszláviát örök barátság fogadalma fűzte össze (melynek megszegése miatt Teleki Pál öngyilkos lett) jelentős kulturális akció ter­ vét kovácsolták: Az ember tragédiájá-t egyidejűleg bemutatni egy belgrádi, egy zágrábi és egy ljubljanai színpadon. Ez utóbbi bemutatóhoz szlovén szövegre volt szükség. A ljubljanai kiadás 1940-ben jelent meg, nekem 1965-ben sikerült példányt szereznem egy pesti antikváriumban és két nevet láttam rajta fordítóként feltüntetve. Közülük Vilko Novak címét megkaptam és levelezésünk kezdődött. Magyarul, mert Novak, hasonlatosan a magyar­ szlovén kapcsolat fő munkásához, Pavel Ágostonhoz, kitűnően értette nyelvünket. Novak fordította le a művet. Társa, Tine Debeljak, a verselő volt, őt már nem értem el, mert Tito uralma elől Dél-Amerikába emigrált. A kiadvány külön érdekessége, hogy formátuma és illusztrálása (Fáy Dezső rajzai) azono­ sak a Widmar-féle olasz kiadványéival, sőt amannak tipográfiai különlegességét - a színpa­ don előadandó sorok fett szedését - is átvette. Toivo Lyy A szófukar finn fordító, amikor a Karancs Szálló vendégeiként kettesben sétálgattunk, anynyit azért elmondott, hogy a finn nyelvű Tragédia megjelenése egyaránt köszönhető hazánk­ nak és a függetlenné lett Finnországnak immár hagyományos nyelvészeti-néprajzi kapcsola­ tain alapuló kölcsönös érdeklődésének és személy szerint Paavo Siro, magyarul kiválóan értő, jeles filológusnak, aki őt, a már gyakorlott műfordítót rávette Madách művének lefordítására, s minthogy ő nem ismerte nyelvünket, vele együtt készítette a szöveget. (Megjegyzem, hogy Lyy utóbb hasonló módszerrel fordított finnre, s adott ki egy jól válogatott retrospektív ma­ gyar lírai antológiát.) Ladislav Hradský Ladislav Hradskýval, aki Kassán, mint Burger Laci született, majd Prágában végzett tanul­ mányainak eredményeképpen a cseh nyelvnek irodalmi szintű ismerője és alkotója, évek múl­ va a cseh-magyar akadémiai nagyszótár szerzője lett, a salgótarjáni pazar vendéglátás alkal­ mával másodízben találkoztunk. Első találkozásunk ideje 1955. Mártával ekkor léptük át elő­ ször együtt a határt. Prágai utunk pénzügyi alapját az a honorárium adta, melyet egy Pozsony­ ban megjelent Gorkij-fordításomért csak csehszlovák kifizetőhelyen vehettem fel. Akkor én a magyar írószövetség műfordítói szakosztályának titkára voltam (pártonkívüli lévén, ezt a funkciót csak úgy tölthettem be, hogy a szakosztályi elnök az erősen párt-elkötelezettségű - és amellett kitűnő műfordítónak ismert - személy volt: Hajdú Henrik). Prágai látogatásunkat arra használtam fel, hogy szakosztályunk cseh párjának működését tanulmányozzam. Megtudtam, hogy szervezésben és az ehhez szükséges pénzügyi alap tekin­ tetében sokkal jobban állnak, mint mi, és szervezetükben Hradsky vezető funkciót tölt be. A Karancs Szálló Madách-ünnepségén, ha jól emlékszem, futó beszélgetés újította fel isme194 �palócföld 94/2 retségünket (Hradsky már Tragédia-fordítóként volt ismeretes. Kamil Bednár költővel közö­ sen készített szövege 1960-ban jelent meg Prágában.) A későbbi évekre több találkozásunk maradt. Ezek közül a legemlékezetesebb 1966-ban volt a finnországi Lahtiban, a Fordítók Nemzetközi Szövetségének kongresszusán, ahová én Már­ tával a magyar fordítókat képviselendő, csak nagy üggyel-bajjal, nyugat-német egyetemeken tartott Madách-előadások tiszteletdíjának anyagi fedezetével, de így is éhkoppot nyelve ju ­ tottunk ki, míg Hradský 14 tagú cseh küldöttséget vezetett. (Ők ugyanis a legközelebbi, 1969re tervezett kongresszus prágai megszervezésére készültek - amiből persze az 1968-as politi­ kai események folytán nem lett semmi.) Ctibor Štítnický A szlovák nyelvű Tragédia-fordítás alkotója is részt vett a salgótarjáni ünnepségen. Ő állító­ lag Csetneki Tibornak született. Tény, hogy miként Hradský, ő is anyanyelvi szinten értett magyarul; szlovákul művészi szinten verselt, társszerző nélkül, maga fordított. Bár több nyelven ismeretes a műnek egynél több fordítása - így franciául, angolul, olaszul, lengyelül, a legtöbb pedig németül - mégis amazok különböző színvonalúak, de a szlováknak az a különlegessége, hogy mindhárom ismeretes szövege a művészi alkotás maximuma: az el­ sőt a szlovák költészet klasszikusaként ismert Hviezdoslav (Pavol Országh) 1905-ben adta ki, a második, a Fra Makarius álnéven publikáló Valentin Beniak katolikus költő moderni­ zált nyelvű fordítása, 1950-ben, Stítnickýé az 1964-es jublieumi évben jelent meg. E fordító­ val olyan közeli ismeretségünk szövődött, hogy már a megjelenés előtt megajándékozott a for­ dítás gépiratával. Mártával színpadon is láttuk előadni ezt a fordítást: egyszer Kassán és egy­ szer Pozsonyban. A kassai előadást követő kis fogadáson a Lucifert játszó színész félrehúzott és cinkos mo­ sollyal magasztalta Madách bölcsességét: hogy, mintha előre látta volna a mai világot (a szí­ nész nem mondta ki, csak sejteni engedte: a szocialista berendezkedést), ezt írta a bizánci színben: "A bűnös önmaga a győzelem" Jellemző, hogy rendszerint (látni fogjuk a gdanski elő­ adás után is) a Lucifert játszó színész az, aki a szövegben lévő, feltűnést kiváltó motívumra felfigyel... Roger Richard A Tragédia fordítói közül a salgótarjáni ünnepségen ketten voltak franciák: Roger Richard és Jean Rousselot. Az előbbi megtanulta nyelvünket és közvetlenül a magyar eredetiből fordította a művet, de prózában és igénybe vette magyar filológusok segítségét is. Jó magyar kapcsolatokkal rendel­ kezett, több személyes ismerőse akadt a salgótarjáni meghívottak között, ezért velem csak egy rövid beszélgetésre került sor. 195 �palócföld 94/2 Jean Rousselot Rousselot-val többször is találkoztam életemben: ott Salgótarjánban, majd Párizsban és Pesten. Ő századunk francia irodalmának egyik kiemelkedő alkotója, szerencsénk, hogy valósággal beleszeretett költészetünkbe és igen nagyszámú klasszikus és modern magyar müvet ültetett át magas fokú művészi hűséggel franciára. Pedig magyarul nem tudott. Érdeklődését a Párizs­ ban élő Gara László keltette fel, akit én levélváltásunk során irodalmunk franciaországi nagykövetének neveztem (főként a Seuil kiadó részére javasolt, általa összeállított és szer­ kesztett, retrospektív magyar költői antológiáért), amely elnevezés ellen Gara, nyilván a hiva­ talos elismerés hiánya miatt, keserűen tiltakozott. A Tragédia egy töredékének fordításával már ebben, az 1960-ban megjelent antológiában szerepelt Rousselot - ez adhatott okot salgó­ tarjáni meghívására az hogy az egész művet lefordította, Pödör László érdeme. Pödör, a francia nyelv középiskolai tanára, az antihitlerista ellenállásban a miskolci kommunista Mokán-csoport tagjaként vett részt, a háború után külügyminisztériumunkban protokollfőnök, majd római követségünk tanácsosa lett, egyszer hazarendelték, letartóztatták és a hírhedt recski fogolytáborba zárták, ott majdnem megvakult. Kiszabadulván, a Corvina könyvkiadó­ nál lett irodalmunk francia fordításainak hivatott szerkesztője, s került szoros munkakapcso­ latba Rousselot-val. Márta és én akkor már mindkettőjükkel baráti viszonyban voltunk, és Rousselot a kéziratot, nyomdába adása előtt ideadta nekem elolvasásra. Nagyszerű alkotás volt, és amikor a fordító felkeresett lakásunkon, csak annyit tanácsoltam neki, hogy a párizsi szín kezdő monológjában Danton szövegébe - így abba sorba, hogy "Felkeltek a királyok elle­ nünk" - szője bele a Marseillaise motívumait, ez nagy hatással lesz olvasóra, nézőre. Ő pedig felhívta figyelmemet arra a költői mesterfogására, hogy a francia verstan szigorú kötöttségét kihasználva, Ádám, Éva, Lucifer és az Úr szövegeit más és más, kire-kire hangulatilag jellem­ ző versformában - így Lucifer sorait "sántító" jambusokban - tolmácsolta... Beszélgetésünkre nevem említésével utalt aztán a kötet előszavában. Rónai Pál Van némi francia vonatkozása a Tragédia brazil-portugál nyelvű szövegének is. Ugyanis a fordító, a magyar Rónai Pál latin-francia tanár a két világháború közt hosszú éve­ ket töltött Párizsban, itt szoros barátságot kötött a francia fordítók és szótárírók egyik legis­ mertebbjével, az utóbb általam szerkesztett, Babel című, nemzetközi fordításügyi folyóirat francia nyelvi ellenőrével, Jean M aillot-val. Rónai Franciaországból tovább vándorolt Brazí­ liába, s ott oly mértékben elsajátította a portugál nyelv ottani változatát, hogy a brazil fordí­ tásügy vezető személyisége, az ottani műfordítói szervezet megalapítója lett. Én a Fordítók Nemzetközi Szövegségében, melynek 1970-től 1984-ig tanácstagja voltam, ismerkedtem meg és barátkoztam össze vele. Ugyanis az UNESCO azzal támogatta nemzetkö­ zi szövetségünket, hogy nemcsak a Babel kiadási költségeit szubvencionálta, hanem, hogy tá­ voli földrészek érdemes szakemberei is részt vehessenek kongresszusainkon, konferenciáin­ 196 �palócföld 94/2 kon, fedezte drága repülőjegyeik árát is, és a mi nemzetközi szövetségünk, valamint a brazil szervezet együttes ajánlására Rónai is több ízben részesült ilyen kedvezményben. Még a hatvanas évek vége felé a nemzetközi szövetség akkori elnöke, a horvát Zlatko Gorjan erősen szorgalmazta olyan kettős fordítói díj alapítását, amelyet a 3-4 évenként tartott kong­ resszusaink előtt egy zsűri ítélne oda egy műfordítónak meg egy szakfordítónak. Svéd tagszer­ vezetünk elérte, hogy Nathhorst nagyiparos alapított is ilyen díjat. Én, mint zsűritag, 1977ben hosszas vita árán elértem, hogy montreali kongresszusunkon a műfordítói díjat Csuka Zoltán kapja a jugoszláv népek irodalmainak gazdag és művészi magyar tolmácsolásáért, és minthogy a díj odaítélésénél a földrajzi megoszlás szempontja is szerepet játszott, nem lett volna merszem utóbb ismét egyszer magyar jelölt mellett kiállni. De megtették a brazilok, hogy 1981 -ben az általuk oly nagyrabecsült és fordítói szervezésük, valamint irodalmuk terü­ letén valóban nagy érdemeket szerzett Rónai Pált javasolták a műfordítói Nathhorst-díjra, s nekem a zsűriben csak támogatnom kellett a brazil javaslatot. Meg is kapta 1981 -ben Bécsben Rónai a díjat. Ő ekkor már egy év óta a Tragédia-fordítók táborába tartozott. Alpha Diallo Ugyancsak távoli országból érkezett és ráadásul ritka, kevéssé ismert nyelvre - a soknyelvű Nigéria nyelvei közül fularira - ültette át Madách művét a néger Alpha Diallo. Mint diák ta­ nult nálunk, itt is nősült és Vecsés községben lakott. Fordításának gépiratát a salgótarjáni mú­ zeumban mutatta meg nekem annak akkori igazgatója, Praznovszky Mihály barátom, utóbb Diallo a lakásomon meglátogatott, majd elköltözött Vecsésről - úgy tudom, visszatért afrikai hazájába. Fordítását nyomatékkai figyelmébe ajánlottam Ekundayo Simpson barátomnak, a lagosi egyetem angolul és franciául kitűnően értő professzorának, de nem tudom, lett-e ajánlásom­ nak eredménye, és hogy Nigéria számos nyelve közt milyen helyet foglal el a fulari. Sivirsky Antal Miként Rónai Pál, úgy Sivirsky Antal is "idegenbe szakadt hazánkfia". Ő azonban már gye­ rekkorában került Hollandiába: amikor az első világháborúban nélkülözésektől szenvedő, jó­ néhány magyar gyerek élvezte ottani családok vendéglátását. Őt az akció lejártával vendéglá­ tói továbbra is ott tartották, felnevelték és olyan eredményesen iskoláztatták, hogy idővel fi­ lológus professzor lett belőle, 1952-ben az utrechti egyetemre kapott magántanári kinevezést, székfoglalóját Madáchról tartotta. A Tragédiának ekkor már volt holland szövege: 1887-ben jelent meg A. S.C. W allis, jeles írónő fordítása, aki mint magyar protestáns püspök felesége, elsajátította nyelvünket és eredetiből tolmácsolta a művet. Sivirsky megállapította, hogy e fordítás akkoriban divatos, de azóta elavult nyelven készült, ő maga elemzésében egy töredé­ ket modern holland irodalmi nyelven 1954-ben folyóiratban publikált. Leveleket váltottunk, de jóllehet többször is találkoztunk (Sivirsky meglátogatott klotildligeti nyaralásunkkor, mi pedig Mártával viszonoztuk látogatását, amikor a nemzetközi fordítószövetségnek Hága és a 197 �palócföld 94/2 scheveningeni tengerpart közt félúton lévő Belair szállodában tartott ülés résztvevői voltunk, utoljára pedig Ránki Györgynek a Tragédia témájára írt zeneművének premierjén láttuk egy­ mást), nem tudtuk meg, folytatta-e a fordítást - pedig igyekeztünk erre rábeszélni. Páter Fogolyán András Ugyancsak rábeszéléssel próbáltuk teljessé tétetni a mű örmény fordítását - ez azonban a fordító közbejött elhunyta miatt csonka maradt. Az Erdélyben megtelepült örmények nemcsak a magyar világban jeleskedtek (hogy csak a kultúra területén maradjak, Hollósy Kornélia színművsznő, Hollósy Simon festőművész, Csiky és Petelei írók nevét említem), de a közéleti, gazdasági és közigazgatási ágaiban is, kato­ likus papjaik pedig az örmény nemzeti egyház híres képviselője, Mhitar által alapított kolos­ torokban működtek. Erdélyből származott, ezért magyarul anyanyelvi szinten értett, a bécsi mehitaristáknál tanult, Belgiumba, majd Velencébe került a műfordítói ambíciójú Fogolyán András, aki a Tragédiá-t fordítani kezdte. Levelezés útján kerültünk kapcsolatba, egyszer meg is látogatott fehér reverendájában pesti lakásunkon, de amikor látogatását viszonoztuk a velencei lagunában fekvő San Lazzaro szigetén, csak fivérét, Vilmost találtuk. San Lazzaro szigetét a velencei köztársaságtól azok az örmények kapták, akik a földrengés elpusztította Ani városból sok országba szétszóródván, előbb a pelopponézoszi velencei birto­ kon, Morea szigetén telepedtek le, majd amikor erre a 18. században török támadás zúdult, egy velencei gályán a köztársaság székvárosába érkeztek. Itt, a kapott szigeten kolostort alapí­ tottak és csodálatos kultúrát építettek ki. A látogatásunk alkalmával tapasztaltak alapján Mártával tanúsíthattuk, hogy az öt kontinensen szétszóródott, többnyire szőnyegkereskedés­ ből élő, de néhány ország gazdasági életében dús vagyont szerzett örménységnek igazi gyöngyszeme ez a kolostor: nem csekély anyagi bázisát egyrészt az biztosítja, hogy sok ország dúsgazdag örmény családjai itt képeztetik örmény alapú kultúrára a fiaikat, másrészt mo­ dernül felszerelt nyomdájukban pompás kiadványokat állítanak elő. Kiadják azt a Pazmaveb című, "irodalmi-filológiai-etikai" folyóiratot, amelyben Az ember tragédiájá-nak első színeiből készült örmény fordítás megjelent. Ez a fordítói mű szakadt meg páter Fogolyán András halálával. Érdekes élményben volt részünk, amikor a Pazmavebben megjelent szövegeket Jerevánban ottani íróbarátainknak megmutattuk. Elámultak a fordítás ódon stílusán. Nem tudatos archaizálás - mondták - ahhoz ők is értenek -, hanem érezni, hogy Velencében ez ma a mindenna­ pokban használt nyelv. Idegen az ő modernizált, a technikai fejlődés irányában fejlett - és szerintem a szovjet politikai rendszer és életforma által is befolyásolt - szókincsük és kifeje­ zésmódjuk világában. Hogy San Lazzaro szigetén tudnak erről a stiláris különbségről, és igyekeznek szolgálni az örmény egység gondolatát, annak bizonyítéka, hogy nekem megküldött folyóiratuknak az az 1971.1. száma, mely Fogolyán András csonkán maradt Tragédia-fordításának sajnos az utol­ só részletét tartalmazza - már a Bazmavep kiejtésre utal. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) 198 �Chief editor: József Pál Adress of editorial Office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 2 7 0 Tel: (0036) 32-314-386, 3 2 -3 1 1 -0 2 2 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1994. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek el­ mélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1994. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1995 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díj­ nyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlés­ re javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 5 0 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bd05cd28ec35670bf939fd89095b3fb3.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1994/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1994 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika