https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fc579390a1b4dba7d246bb887143b7fe.pdf 73ba584fa87a35591c415fbec35274fc PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 1994/1 XXVIII. évfolyam január-február �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett 1993. évi Madách Imre irodalmi pályázat eredményhirdetése Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány I. díj Bodor Béla Budapest Burckhardt - Madách - Péterfy jelige II. díj D r. Varga Gyula Debrecen Öntudat és intuíció jelige III. díj Kozma Dezső Kolozsvár-Románia Karod erős szíved emelkedett jelige Dicséretben részesült Papházi Tivadar Vác Ember küzdj... jelige Leblancné Dr. Kelemen Mária Tatabánya 1987. január 21. jelige Bene Kálmán Szeged Senki Pál jelige Versek, széppróza I. díj Onagy Zoltán Esztergom Bátorságpróba jelige II. díj B aka István Szeged Homousion jelige II. díj Böndör Pál Temerin-Jugoszlávia Verde jelige III. díj Ardamica Ferenc Losonc-Szlovákia 6+8 jelige Dicséretben részesült Palocsay Zsigmond Kolozsvár - Románia Suholy jelige Gere István Budapest Kalimagdora jelige Romhányi Gyula Balassagyarmat Enkláve jelige Balassagyarmat város díja Andor Csaba Budapest ...nőd sem bír örülni jöttödön jelige Salgótarján város díja Dr. Bárdos József Nagykőrös Famulus jelige A Bíráló Bizottság díja Hatvani Dániel Diósjenő Alternatív jelige �palócföld 94/1 Tartalom Madách Imre emlékünnepség ’94 Ricard Salvat Hódolat Madáchnak Tóth Éva Az ember tragédiája Csapody Miklós A műhely vonzása Tóth László Kérdező felelősség 3 5 6 9 Paróczai Csaba versei OnagyZoltánBenne a tulsó part zenél... (másnapos jegyzetek) Pohánka Erika versei 12 13 19 Varga ZoltánAutonómiára DÉLI KILÁTÓ várakozóban (jelentés a Délvidékről) 21 Mizser Attila versei 26 ÉLŐ MÚLT Vicei Károly Magyar irodalom a déli végeken (tanulmány) 29 Erdős István szövegei 40 MŰHELY Benes Istvánné Madách Imre személyiségéről (tanulmány) Tarjányi Eszter Madách Imre három orvosa (tanulmány) Kozma Dezső Madách-értelmezések Erdélyben (tanulmány) 46 55 67 L őrinczy István versei 76 MŰTEREM Peák Ildikó Benczúr Gyula 77 Vincze Dezső versei 82 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XV. (kritika) 83 Hidasi József versei 89 VALÓSÁGUNK Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány-lakossága (szociográfia) 91 1 �palócföld 94/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,l .Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés, szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 palócföld E számunk szerzői Bencs Istvánné kutató (Budapest), Csapody Miklós irodalomtörténész (Budapest), Erdős István író (Salgótarján), Hidas Jó ­ zse f költő (Salgótarján), Kozma Dezső iro­ dalomtörténész (Kolozsvár, Románia), Lőrinczy István költő (Salgótarján), Mizser Attila költő (Fülek, Szlovákia), Onagy Zol­ tán író (Esztergom), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), Peák Ildikó művé­ szettörténész (Salgótarján), Pohánka Erika költő (Balassagyarmat), Salvat, Ricard rendező (Barcelona, Spanyolország), Sze­ nográdi Péter tanár (Szécsény), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tar­ jányi Eszter kutató (Budapest), Tóth Éva műfordító (Budapest), Tóth László író, köl­ tő (Budapest), Varga Zoltán író (Zenta, Ju­ goszlávia) Vicei Károly író (Zenta, Jugo­ szlávia), Vincze Dezső költő (Salgótarján). * E számunk illusztációs anyagát a Nógrádi Történeti Múzeum salgótarjáni Benczúr Gyula kiállításának anyagából vá­ logattuk. Borítóinkon Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése, tanulmány - és Vajk megkeresztelése című munkái láthatóak. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 2 Index 25925 �M AD Á CH IMR E emlékünnepség '9 4 Ricard Salvat Hódolat Madáchnak 1991 áprilisában egy Rómában tartott kerekasztal konferencián Kelemen János, a római Magyar Akadémia igazgatója Az ember tragédiája európai jelentőségéről beszélt. - Nem tudom, nem lenne-e megfelelőbb Az ember tra­ gédiája egyetemes jelentőségéről szólni, éppen mert annyira mélyen, annyira lényegbevágóan közép-európai. A poème d ’humanité-ből, a Menschendichtungból, azaz az emberiség epo­ szából kiindulva Madách rendkívül személyes és eredeti dimenzióba emelte ezt a nehéz irodalmi m űfajt, amely a múlt század szülötte, s amely a realista és naturalista regénnyel együtt a múlt század egyik nagy vívmánya. Az ember tragédiája a lírai dráma és a drámai költemény hagyományába illeszkedik, Goethe, Granville, Hugo, Byron, Shelley, Slowacki, Miczkievicz, Krasinski, Lamartine müveinek sorába. Madách azonban az idő-utazás dimenziójába emeli a költeményt, az időben való utazás, az idő múlásának dimenziójába. Ibsen természetesen Madách leckéjét követte tudva, vagy tudatlanul, és elrag adó Peer Gyntjében nyilvánvaló ez a hatás. Mindkét mű az utazás szüksé­ gességéről, ű z elvágyódás, elmenekülés szükségességéről szól, ami érthető olyan, nem túlságosan sűrűn lakott országok esetében, mint Norvégia és Ma­ gyarország. Az ember tragédiája középpontjában az utazás eszméje áll, a folyamatos utazásé, amely a teljességtől - az első szín tündöklő mennyországától a tizen­ harmadik szín, az űrrepülés - ürességéig vezet, az első szín mennyei harmóni­ ájától a tizennegyedik szín kietlen, fagyos világáig, az idők teljességétől, ahol minden csupa ragyogás és dicsőség, a fö ld i dolgok véges idejéig, az eredet idejétől a világ jövőjének idejéig. Az utazás motívumának hangsúlyo­ zása, az álomban való tobzódás: a történelem mint Ádám álma, és az álom az 3 �palócföld 94/1 álomban, Kepler álma a francia forradalomról az abszurd színház proble­ matikáját súrolja, a non-sense-hez vezető utat. Ezt a fe lfo g á st Hubay M ik­ lós képviselte először, legalábbis nem tudunk róla, hogy előtte bárki is így ér­ telmezte volna Madách müvét s a már említett római kerek-asztal konferen­ cia résztvevői lelkesen ünnepelték az érdekes interpretációt, amelyet talán ér­ demes lenne tovább vinnünk. Vagyis értelmezhetnénk a Tragédia utolsó színe­ it, főleg az eszkimó színt Strehler módjára, aki a Lear királyt Beckett-ből ve­ zeti le, akárcsak Jó zsef Attila, aki szerint Bartókból lehet megérteni Bachot és nem fordítva. Amint látjuk, Madáchnak hála, Magyarország, noha nem rendelkezett nagy drámai hagyományokkal, rögtön egy irodalmi remekművel lép a színre. Mi, akik azokhoz a kisebb nemzetekhez tartozunk, amelyeknek drámairodal­ ma 1830 vagy 1849 után talált rá saját hangjára, nem győzzük csodálni ezt a müvet, amely alkotójának abszolut zsenialitása révén századokat hidal át és a nagy drámairodalmakkal rendelkező nemzetek sorába emeli Magyarorszá­ got. Én egy olyan ország fia vagyok, amelynek nincs önálló államisága, kata­ lán az anyanyelvem és amint egy nagy portugál író, J osé Cardoso Pires mondta: a nyelv a hazám. Ebből a tizenegymilliós népből hatmillió él Katalóniában, ötmillió Valencia tartományban, de élnek katalánok Franciaország déli részén, Mallorcán és Szardínia szigetén is. Célunk, sőt rögeszménk, hogy hagyományt teremtsünk s úgy véljük, hogy a jelenlegi egyesült Európában vagy Európa színházában Madách és Magyarország modelljét kell követniök a kis nemzeteknek, s arra kell törekednünk, hogy ez a nagy mű bekerüljön korunk "világszínházának" műsorába, abba az új színházba, amely a most megszülető Európa színháza lesz. A jövő színházának megsejtésével Madách lezárja a XIX. század irodal­ mát és megnyitja a XX. századhoz vezető utat, akárcsak Antoni Gaudi az épí­ tészet történetében. Újra kell írni a színháztörténetet, az értékeknek megfelelően újra kell al­ kotni a színházak repertoárját és meggyőződésünk, hogy Madách nagy müvét a neki kijáró első helyre kell tennünk. TÓTH ÉVA fordítása. (Ricard Salvat rendező köszöntője a szerkesztőség felkérésére készült, el­ hangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarmati Madách Imre emlékünnepségen.) 4 �palócföld 94/1 Tóth Éva Az ember tragédiája - Rendező: Ricard Salvat - Képzeljük el, hogy egy magyar rendezőt meghív a Comédie Française, ál­ lítsa színre a Bérénice-t vagy a Royal Shakespeare Company, hogy rendezze meg a Hamletet. Hajmeresztő gondolat, ugye? Ilyen hajmeresztő gondolattal állítottam be Ablonczy Lászlóhoz 1992 tavaszán: azt javasoltam, hogy a Nemzeti Színház kérje f e l Ricard Salvat barcelonai rendezőt, az ottani egyetem színháztörténeti tanszékvezető pro­ fesszorát A z ember tragédiájának megrendezésére. A látszólag abszurd öt­ letnek azonban szilárd alapja, mondhatnám többrétegű alapozása van. Ricard Salvat, a barcelonai Adriá Gual társulat alapítója, két évig igaz­ gatta a Nemzeti Színházat és tíz évig a Sitges-i nemzetközi feszitált, ahová több magyar produkciót meghívott, rendezett Athénben és Rómában, Német­ országban és Mexikóban, rendezett Euripidészt és Senecát, Shakespeare-t és Lope de Vegát, Goethét - mégpedig az Urfaustot - és Wagner Tanhäuser-ét, Lorcát és Espriut, Pirandellot és Brechtet, Rafael Albertit és Antonio Buero Vallejot. Ami A z ember tragédiáját illeti: közhely, hogy a magyar iroda­ lomnak talán a legegyetemesebb, leginkább nemzetfölötti - nemzetek fö lö tti alkotása. Köztudott az is, hogy annak ellenére, hogy harminc nyelvre fo rd í­ tották le eddig, még mindig nincs benne eléggé a külföldi olvasók, még ke­ vésbé a színházlátogatók tudatában, noha Bécstől Tartuig volt néhány nagy­ szerű előadása. Madách müve, bár egyáltalán nem akarjuk véka alá rejteni, még mindig kizárólag a miénk. Ami persze nem csökkenti a mű értékét, de sze­ retnénk másoknak is megmutatni és számunkra is izgalmas lehet, hogyan lát­ ja valaki, aki nem szokott hozzá iskolás korától, akit a drámai költemény kö­ rül több mint száz éve zajló viták, a rárakódott előítéletek nem befolyásol­ nak, aki Madáchot nem hazai mércével méri, hanem a remekműnek kijáró el­ fogulatlansággal, a világ drámairodalmának, a világszínháznak a mércéjé5 �palócföld 94/1 vel. Ha ez a rendező ráadásul évtizedek óta kíséri figyelemmel a magyar iro­ dalmat, a magyar színházat, ha Illyés Gyulától Hubay Miklóson át e sorok írójáig személyes kapcsolat vagy barátság fű zi hozzánk, akkor remélhetjük, hogy kiválóan eleget tesz ennek a magyar színház történetében páratlan f e l ­ adatnak: megrendezi magyarul a Nemzeti Színházban a magyar drámairoda­ lom legfontosabb darabját. Ricard Salvat természetesen nem most találkozott Madách müvével elő­ ször. Látta magyar színpadon és film en, írt is róla, olvasta spanyolul Virgilio Pihera átültetésében, amelyben én is közreműködtem. De olvasta franciá­ ul és olaszul, németül és angolul, portugálul és katalánul is. Ricard Salvat ugyanis katalán és ez eggyel több ok arra, hogy ne vállveregetőleg nyugtázza Madáchot és a magyar kultúrát általában, hiszen a hatmilliós lélekszámú katalán nemzet, amelynek a középkor óta nem volt önálló államisága, a hu­ szadik század művészetének olyan megkerülhetetlen nagyságait adta, mint Gaudi, Dali és Miró. Tudja tehát Berzsenyivel ő is, hogy nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ilyen csoda az alsó-sztregovai ud­ varház világranyíló ablaka. Érdemes időről időre kitekintenünk ezen az ablakon, most éppen Ricard Salvat szíves kalauzolásával. (Tóth Éva műfordító szövege elhangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarma­ ti Madách Imre emlékünnepségen.) Csapody Miklós A műhely vonzása Tisztelt Szerzők és Vendégek, Hölgyeim és Uraim! Boldogult ifjúkorunkban, szép szegedi bölcsészéveinkben a hetvenes esztendők második felében a Városban, hol "költők alszanak szökőkutak mélyén" (Zalán Tibor) gyakran ültünk együtt éberen, kezdő kritikusok, induló költők s már kötetes poéták, vitatva a magyar irodalmat, a régit és az élőt, a hazait, az erdélyit, a vajdaságit és a felvidékit, a folyóiratokat, az irodalmi életet, s megannyi mást, mi életünket teljesen kitöltötte, készülődésünknek irányokat szabott. �palócföld 94/1 Jól tudtuk már, mire és kikre kell vigyáznunk, hogy nem lehetünk szabadok ám, mégis azok voltunk indulatosan és állhatatosan, nem sejtve még, hogy valóban az irodalom - és nemcsak az irodalom - szabadságának még vi­ szonylag védett, fölkészítő előiskoláját járjuk elszántan. De a nagy viták közepette játszottunk is, ilyenkor irodalmi nagyjaink és igyekvő kicsinyeink, Kolozsvárott, Újvidéken, Pozsonyban és Szegeden élő íróbarátaink vagy épp az asztalnál ülök nevéből faricskáltunk anagrammákat, méltókat és sértőket, de természetesen jellemzőket és szellemeseket. Í gy került persze terítékre mindannyiunk tanára, kritikusa és barátja, az akkor még a Tiszatájat szer­ kesztő Ilia Mihály is, kinek nevéből ez jött ki: É L-E A MŰHELY? Kérdé­ sünk az irodalmi élet alapkérdése volt az igazolójelentések, rekcumok, ideo­ lógiai titkárok, szilenciumok, a cenzúra és a tenyérből etetgetés korában ép­ pen úgy, mint szabadságunk mostani, első nehéz éveiben, mikor oly sokan az irodalom szerepvesztését emlegetik. Emlékezzünk: korábban mások, de lehet, hogy ugyanazok az irodalom szerep tévesztéséről beszéltek, ám mindennél fontosabb, hogy a műhelyek addig is átvészelhessék az anyagias idők könyvkiadási, folyóiratszervezési nehézségeit, mígnem kiformálódik az élő iroda­ lomnak, mindenkori kortásunknak és eleven részünknek az az új szerepe, te­ kintélye és távlatossága, melynek nem kell minduntalan a maga piaci bajai­ val foglalatoskodnia. A műhely vonzása csak akkor élteti az irodalmat, csak akkor van lehető­ sége kérni és alkalmat kínálni, olyan merítőhálóval gyűjteni és válogatni, mint a hagyományos Madách Imre Irodalmi Pályázat, ha valóban van mű­ hely, olyan, mint az immár huszonnyolcadik évfolyamába lépett Palócföld, ha vannak, akik áldozatosan éltetik a lapot, a lapban az irodalmat és a képző­ művészetet, az esszét, a szociográfiát, az irodalom- és helytörténetet, mind­ azt, amit a tájhaza adhat és összegezhet. Azt, hogy a mostani Madách-pályázat ennyi értéket hozott felszínre, a Palócföld és szerkesztői, a szerzők és az olvasók azoknak köszönhetik, akik szervezve is teremtik a kultúrát. Nem tu­ dok arról, hogy megírta volna valaki a magyar irodalom történetében az iro­ dalmi pályázatok történetét, mondjuk a reformkortól máig, de ha lesz vállal­ kozó, valószínűleg nemcsak a nagy művek sorát és az irodalom élő televényét, de a mecenatúrát is számba kell vennie majd. M it hozott a Madách-pályázat az idén? A z eddigi mezőny szélessége és változatossága nem változott, mégis módosulóban nemcsak a tárgykör és a témaválasztás, de az érzékenység és az igényesség is. A zsűri, melynek mun­ kájában barátaimmal együtt jóleső örömmel vettem részt, nem volt könnyű helyzetben, s hogy mégis ízlése és lelkiismerete szerint dönthetett, a lehetősé­ gek korlátái között, az Nógrád Megye Közgyűlésének, a Palócföldet fönntar­ 7 �palócföld 94/1 tóknak köszönhető. Í gy volt lehetséges, hogy nemcsak két második díjat ad­ hattunk ki a vers-széppróza kategóriában, de Balassagyarmat és Salgótar­ ján város díján túl még a Bírálóbizottság különdíja is kiosztásra kerülhetett, mert sem erről a versről, sem arról a novelláról, sem a harmadik filo zó fia i esszéről nem mondhattunk le. A szociográfiák, irodalmi riportok, esszék és tanulmányok csoportjában elsősorban az újdonságot, az elméleti igényességet, az elbűvölő ötletességet és szemléleti tágasságot élveztük és honoráltuk örömmel díjakkal és dicsére­ tekkel, figyelve a főszerkesztő arcán az elégedettség mosolyát, hiszen ezt a termést is, csakúgy, mint a szépirodalmi nyereséget nem más: a Palócföld söp­ ri be, adja közre lapjain, nemcsak hivatkozásra méltó tanulmányok, de emlé­ kezetes élményt adó olvasmányok lelőhelyévé is téve hóról hóra a folyóiratot. A szépirodalmi nyereség is valódi, e kategória termését olvasva és mérle­ gelve volt talán a legnehezebb dolgunk, s bár sem ez ünnepi alkalommal, sem máskor nem illő a részletekről szólni, elmondhatom, hogy az első díjat nyert alkotás "helyezése" egyhangú volt. Szólhatnék még az irodalom és a tudo­ mány amatőrjeinek munkáiról, az arányokról, a minőség és igényesség erős hullámzásáról, az ízlésirányok sokféleségéről, a szerzők érdeklődésének és az irodalmi megformáltságnak a szóródásáról, a tematikai gazdagságról, bizonyos müvek megdöbbentő kiérleltségéről, ám csak annyit mondok: mind­ azt, amit a Palócföldnek hozott a posta Debrecentől Kolozsváron, Esztergo­ mon, Szegeden és Temerinen át Losoncig és Balassagyarmatig, - mindezt nemcsak hogy azonos mércével igyekeztünk mérni, de ez a mérce a minőségi magyar irodalom mércéje kívánt lenni. Eszerint pedig a Madách-pályázat nem volt hiábavaló az idén sem, olyannyira nem, hogy - s ezt a bőbeszédű ség és lelkesült szóinfláció korában nem könnyű kimondani - a pályázat egyér­ telműen sikeres volt. És ez nemcsak a tájhaza irodalmi folyóiratának, hanem a magyar irodalomnak, irodalom- és helytörténetnek is sikere, nemcsak szer­ zőik méltatandó teljesítménye. Él hát a Palócföldnek a határokon is túlra kiterjedő kultúrateremtő ereje hiszen már korábban is a teljes magyar irodalmi-szellemi életre figyelt -, nő a műhely vonzása és hat a madáchi tradíció: él a műhely. Addig pedig, amíg a díjazott müveket Önök valamennyien megismerhetik, "előolvasói" köszönet a szerzőknek az élményért, s köszönet a Palócföldnek, hogy a bírálóbizottság megtisztelő munkájában résztvehettem. ( Csapody Miklós irodalomtörténész értékelő írása a szerkesztőség felkéré­ sére készült, elhangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarmati Madách Imre emlékünnepségen.) 8 �palócföld 94/1 Tóth László Kérdező felelősség Hölgyeim és Uraim, Kedves Pályázók és Tisztelt Ünneplő Közönség! Elnézést kérek, amiért messziről és - magammal kell kezdenem. Megírtam már valahol, hogy Madáchcsal és A z ember tragédiájával úgy tíz-tizenegy éves koromban találkoztam először, amikor igazából még nem is értettem őt, csak valami olyasmit éreztem, amit lenyűgöző, fenséges dolgok láttán érez az ember, s azóta - hol ilyen, hol olyan formában - egész eddigi életemen végig­ kísért. Volt idő például - kamaszkorom vége fe lé , a felnőtt kor küszöbén amikor viszonylag sűrűn vettem kézbe a Tragédiát; talán csak a Bibliát fo r ­ gathattam akkorjában még ugyanilyen sűrűséggel. S úgy nyúltam Madáchhoz valamennyi alkalommal, mint egy tükörhöz, melyben órákon át vizsgálgatja szorongva arca vonásait, szájának ívét, orrának nagyságát, pirosló pattaná­ sait, szakálla serkedését az emberfia: ami titokzatosat, rejtélyeset, ismeret­ lent a Tragédia mutatott, amiről egyre világosabban és egyre tagoltabban be­ szélt, az én voltam, s m a is az vagyok én. Másképpen, az Én volt, az Énem volt az, aminek Madách észrevétlenül a közelébe segített. S azt is elmondtam ab­ ban a bizonyos írásomban, az egészben az volt a különös, hogy ez a tükör so­ sem azt mutatta, aminek látni szerettem volna magam, hanem mindig azt, aki abban a pillanatban voltam. Magyarán: egyáltalán nem véletlen, ha az ön­ magát éppen csak ismergető, önmagára rácsodálkozó ifjú kíváncsisága ju t­ tatott végül is a Tragédia vonzáskörébe, s az sem véletlen, ha az önmagára (no és persze a világra - de vajon nem egy-e ez a kettő?), tehát az önmagára (és a világra) időről időre rákérdező ember vívódásai tartanak azóta is ott. Tulajdonképpen ez a magyarázata mostani személyességemnek. Ugyanis eddigi szavaimmal azt kívántam bizonyítani, hogy Madách mennyire beépült az életembe, mennyire része lett mindennapjaimnak, gondolkodásomnak, rea­ gálásaimnak, reflexeimnek - mégegyszer: annak tehát, aki én vagyok. S bizonyos vagyok abban: sokan vagyunk így. 9 �palócföld 94/1 Legalábbis erről győzött meg ez a mostani pályázat is. Jelesül, hogy Ma­ dách egyike a magyar művelődés azon alakjainak, akikből tulajdonképpen kulturális értelemben - lettünk, akiket a leginkább énünkké tudtunk élni, ab­ szorbeálni. Egyúttal ez számomra e pályázat egyik legnagyobb tanulsága is: Madách - mennyire mi vagyunk. Mennyire ő a magyar bennünk, mennyire ő az emberbennünk. De még valami elmondható ezzel kapcsolatban. Míg művelődéstörténetünk nagy alakjai között van, akit napjaink nemzeti vagy társadalmi, netán gazdasági felemelkedésével kapcsolatos gondjai­ hoz, művészeti, esetleg erkölcsi dilemmáihoz hívunk nap mint nap segítségül, addig Madách az ember-létünkhöz, a létezésünkhöz fakadó kérdéseinkhez szegődik társunkul. Madách - ha szabad így mondanunk - az ontológia, a lét-tan drámaköltője, a részletek, rész-tanok nagy elemzőivel szemben e rész­ letek nagy összefoglalója. Mindezt azonban úgy teszi, hogy nem a válaszait erőlteti ránk, hanem a kérdéseit összegzi. Másképpen mondva: Madáchnak nincsenek válaszai; Madáchnak kérdései vannak. S voltaképpen ezzel - a kérdésekkel - érkeztünk el a madáchi életmű lénye­ géhez. Többen nevezték már a Tragédiát "kérdező mű”-nek, jó érzékkel tapint­ va rá annak lényegére: Madách a mi léttel, létezésünkkel kapcsolatos kérdé­ seinknek is összefoglalását adja, a mi kérdéseinket is ő teszi fö l nekünk. Vannak korok - a diktatúráké - amelyek a válaszokra helyezik a hangsúlyt, s vannak - s igazából ezek arca néz a jövő f e l é -, amelyekben a kérdések sűrű­ södnek össze. A z értékek föltárásában mintaszerű a Palócföld mostani pályázatának ebből következő másik komolyan veendő figyelmeztetése: értékválságos-te­ hát értékkereső permanens átmenetiségekkel elbizonytalanított korunk fo n ­ tos, valószínűleg a túlélést jelentő felismerése, hogy a végső érvény igényével form ált válaszok helyett a folyamatos kérdezésé, a jól-kérdezésé, a fe le lősen-kérdezésé a nagyobb távlat. Közel másfélezer kéziratoldalnyi vers, novella, regényrészlet, drámakí­ sérlet, továbbá irodalom-, színház-, művelődés- és helytörténeti, valamint esztétikai és filo zó fia i tanulmány, esszé meggyőző erejének engedve mon­ dom: életünkben a kérdések kerülnek - hál' istennek - egyre hangsúlyosabb szerepbe. Ezzel lehet összefüggésben a filozófiai-ontológiai ihletésű létkér­ désekkel szembesülő, vagy az elmúlt időt, a történelemmé váló időt faggató értekező próza hangsúlyos szerepbe kerülése mellett a szociologikus ihletés, a szociografikus érdeklődés, a szociális érzékenység fö le rősödése. Úgy lát­ 10 �palócföld 94/1 szik, átmeneti, értékválságos, vag y, másképpen: kérdező koroknak ez is vele­ járója: az emberélet értelmének és az emberélet minőségének egyidejű vizs­ gálata. A mostani pályázat egykori pályázóból zsűritaggá avanzsált értékelője ezt a három tanulságot tudja most Önök elé tárni. Amit azonban szeretnék megtoldani egy megjegyzéssel. Ez pedig afölötti örömömé, hogy a pályázók a mai magyar társadalom nagyon sok alkotóelemét, színét képviselték: az írással épp csak próbálkozni kezdő középiskolások ugyanúgy voltak köztük, mint - ha szabad így mondani - tapasztalt pályakezdők, egykötetesek, sokkö­ tetesek, fiatalok, középkorúak, idősek, s esztétikai fölfo g á s, világszemlélet és pártállás tekintetében is tarka a kép. Ami - megint csak - Madách univerzalitását is bizonyítja. Azt, hogy keve­ sen akadnak, akik az idők során annyira kollektív énünkké tudtak lenni, mint ő, s azt, hogy általában egy kicsit ő is fo g ja a ceruzánkat vagy p ü föli írógé­ pünk - számítógépünk - billentyűit, amikor nekiülünk, hogy a kornak szegezett kihívó vagy kétségbeesett kérdéseinkkel teleírjuk az előttünk lévő vakítóan fehér, idegesítően üres papírlapot, mágneslemezt. (Tóth László költő értékelő írása a szerkesztőség felkérésére készült, el­ hangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarmati Madách Imre emlékünnepségen.) Benczúr Gyula : Tanulmány az Ádám és Éva c. képhez 11 �palócföld 94/1 Paróczai Csaba N égysoros versek nedves orrú lucskos vasárnap délelőtt suhogós szél űzi a berozsdált időt s a hintákon mint ki már végleg elveszett gubbaszt a gyerekkor síró emlékezet mostanában a semmivel álmodom megszottyadó idő fecsérel konzumálódom s szépen elkárhozom ajkamon az isten nevével leteszem a könyvet rá a szemüveget a mai nap is így ér véget egy félfordulat s a lámpa is alszik beengedem magamba a sötétséget E gy kis vigasztaló ránktorlódott barna köveivel örökös elmúlás temploma ősz mi megtörtünk s most vérünk folyik el füvek gyökerét itatja s a fű még egyszer szép selymes lesz és kövér és kövér lesz a marha mi legeli gazdája ki tejét issza s végül magába temeti hasznosak vagyunk örüljünk hát csöndes örömmel s ne vágyjunk nagyobb feladatra mint ami rendeltetett a nyugalom kincs a helyes önismeret erő ne tékozoljuk drága magunk nagy dolog hogy még vagyunk s itt vagyunk 12 �palócföld 94/1 Onagy Zoltán Benne a túlsó part zenél... "Érzem a törvényt, s igazam van" Szabó Lőrinc (Zárójeles előszó: ismerek olyan fazonokat, akik bizonyos időt megélve, szinte bele­ pusztulnak a másnaposságba. A másnapokat megélő férfiember éppen másnapjai alatt írott jegyzetei kerülnek az elő­ szó alá. Nem könnyű, nem lehet könnyű neki, de érteni, értelmezni se könnyű a szövegeket. Van bennük ugyan szépség, türelem és türelmetlenség, átok és ima, önsajnálat, mégis minden más; más és más hangulatban olvasva más értelemmel bírnak. Egy másnapos fé r ­ fiú szilánkos gondolatai, foszló szélű gondolatai - szinte költészet. Ez következik alant:) Mit csinálnak télen a békák? Ember szárítgatja elázott cipőjét. Gyerek hóembert épít, hógolyócsatákat vív, hegyet mászik, hogy leszánkázhasson rajta. A nagyanyák és nagyapák végigdidergik a telet, tudva, jövőre megint találkozhatnak a hideggel, s amit ma elfűtenek, abból holnapra sem marad me­ leg. A buszsofőrök káromkodnak. A fenyők és fenyőcskék huszonharmadika délutánjáig ret­ tegnek, megússzák vagy nem ússzák. Nem nagyon vágynak illatos szobákba, nem, hogy sza­ loncukor lógjon rajtuk, színes kislámpák, csillogó üveggolyók. (Én is rettegek, nekem is van­ nak fenyőim, igaz, minden télen kevesebb.) De mit csinálnak télen a békák? Hidegvérűek. Le­ fagynak? Soha nem álmodtam apámmal, amíg élt. Ma meg álmodom vele. Meg a múlt héten is álmodtam vele, meg a jövő héten is fogok. Mintha szerelmes volnék. Tizenhárom éves. 13 �palócföld 94/1 Elalszom, mint rendesen, és arra ébredek, apámmal álmodom. Apám már megint itt van. Néha csak a hangját hallom, máskor az arcát látom, azt, hogy jár a szája, mond valamit, vala­ miket, biztosan bölcset, megfogadandót, s ha minden illeszkedik, látom is, hallom is, meg is lehet fogadni, amit mond. Csak - egyedül - rajtam áll. És azon, ha visszaalszom, reggel, ami­ kor el kellene kezdeni tanácsai szerint élni, emlékszem-e még rá. Akarok-e emlékezni. Bíró nélkül is játék a focimeccs. Habár a kapus átigazítja a kaput jelző táskákat, kicsinyít, szűkít, ferdére veszi a játéktérhez viszonyítva. Amikor ráordítanak, hogy nem elég, neked nem elég, hogy te válogattad össze a jobbakat, még a kapud is kisebb! - azt válaszolja: baráta­ im, lemértük a kapukat tizenkét lábnyom és még a sarok. Nem? Miért jobb a sör a nőnél? Ki mondta ezt a baromságot? Hát hogyan lenne jobb az egyik a másiknál? Már a szerepek ismerete is nyugtató. Aztán külön nyugtató a nő, a csendes nő, külön nyugtató a sör, a friss cseh sör. Együtt pedig, együtt hát, no, annak se párja, se versenyző a másik pályán. Egy szép lány kevesebbe került egy kecskénél, még a legvékonyabban tejelő vemhes kecs­ kénél is - az 1432-es erdélyi török betörés után. Voltak - voltak kecskék. Janicsárok. Földu­ tak Bizáncig. A volt Bizáncig. A kecskét pedig vagy megették, vagy nőt vettek rajta, és azt et­ ték meg. Voltak nagy idők. Nagy ideje a kecskéknek, a szegény ember tehenének. Ki hinné? Berzsenyi-Kazinczy-Kölcsey - (Szemere-Vitkovits). 40 után vélhetően valami más következik. Új szerepre jut esélye az említett nagyoknak. Ma még nem tudni, mi. Mikor lesz a negyven után? Hol van a harminc vége? Türelem, türe­ lem. Jönnek már. Tűznézés, és a veszett fejsze fája. Akácfája, s a fa erezete, csillogása, a tenyér, mint fé­ nyesítő eszköz. Különösen, ha belepök a markába az illető favágó. Most meg csak köpködi a markát, nincs vas a favégen. Tűznézésbe keveredett az úr. Nézi a tüzet, várja, hozza vissza a tolvaj a fejszét, vagy lopja el a nyelet is, ne fájdítsa a szívet a látvány. Közben a tűzben elhamvadó, a lángokkal körbeölelt hasábok még abból maradtak, abból a fejeszehatásból. Hasadtak a rönkök, szállt a for­ gács az ég felé. Rossz nézni. 96 őrült tengerész elfoglal egy földrészt. Csak miután elfoglalják - vér és jaj közepette, csak miután leverik az ellenállást, miután kiépítik a hírhálózatot, elkészítik a börtönöket, lefejezik a királyokat, kezdik herélgetni egy­ mást. Asszony miatt, arany miatt, korábbi sérelem miatt, ami nem aludt el, csak nem volt idő a megtorlásra. A 96 őrült tengerész módszeresen, pártokra, frakciókra, platformokra sza­ 14 �palócföld 94/1 kadva herélgeti, gyilkolássza egymást. A lepofozott, vezetőitől megfosztott földrész lakói hangos ovációval fogadnak minden új repülő herét. A 96 nem szaporodik. A 96 fogy. Csak most - tegnapelőtt-előtt - tudatosul, mondtam ki (nem is így van), káromkodtam el magam hosszan és jól megnézve a célt, gondosan kitartva a lélegzetet, rezzenetlenül tartva a célkeresztet. Szüzek és fiatalkorúak nem tartózkodtak a környéken. Szomorú vagyok. Nem ismerem jóembereimet. Csak akkor kapom fel a fejem, amikor a bordák közt ott a kés. Szólok az asszonynak, aki óvatosan kihúzza a pengét, sebhintőporral, jóddal, ilyen és olyan szerekkel fertőtleníti hátamon a lyukat, és azt mondja: Nem ismered jóembereidet. Csak akkor kapod fel a fejed, amikor bordáid között a kés. Szomorú lehetsz. Vagyok is. Az asszonyt se ismerem. Szeretőimet se, de őket legalább nem is akarom is­ merni. És ettől is szomorú lehetek. Előfordulhat, hogy ott veszítem a legnagyobbat. Egy új, mai szerető a holnap. Az öreg tyúk a tegnap. Meg a tegnapelőtt. Meg a tegnapelőtt-előtt. Jó­ embereim pedig a szünet nélküli veszedelem. A várakozó baj. A szemléző gyűjtögetés. Előbb tőlük szabadulok. Azután csak eldől magától, a szeretőkkel mi történjen. Most se erő, se idő, se energia nincs rájuk. Vigyázni kell az idővel. Azt is figyelik. Van egy koldúsom. Legalább egy mindenkinek jut. Leépült, fekélyes, falábú, vak, stb. Ám az enyém fantasz­ tikus fazon. Bozontos, fehér szemöldök, fehér haj, soha nem látszik részegnek, pedig nem ke­ reshet rosszul. Alamizsnám a napok megbecsülése szerint kerül a dobozba. A hétfőt nem becsülöm sok­ ra, tíz forint. Ahogy telik a hét, nő az összeg. Noha vasárnapon soha nem járok arra, az emelő ötösökkel harmincöt forint volna az adomány. De amúgy gyakran elrobogok az Árkádok alatt, ahol tanyázik. Eső elől, hó elől, a Kossuth Lajos utca bolond, - kelet-nyugati utca - sze­ le elől is védik az árkádok. Szombat van, szombati újságok. Nem kapok vissza aprót, így nincsen csak egyetlen kó­ borló fémhuszasom a nadrág kiszsebében. Bedobom a dobozba. Loholok tovább. - Kedves uram! - szól utánam a koldús. - Mi van? - Szombat van, ha nem tetszett volna észrevenni. Nyilván látja, hogy lilába borul a homlokom, hozzáragasztja: Csak azért figyelmeztetem, nehogy eltévessze, és lemaradjon valamiről... Ügyes fazon, mondom. Ügyes. Jó, ha az embernek bejáratott emberei ülnek a kódisdobozok mellett. Nem érheti meglepetés, ha figyelmetlen. 15 �palócföld 94/1 Volt nekem egy öregemberem, akivel nem egyszerű kis selemkendő a tévénézés. Kom­ mentált, elemzett, utánrendezett. Amit csak lehetett, mindent. A TV-óra mutatta időt fo­ gadta el egyedül, azt is csak azért, mert nem állt mögötte egy akár félig használható alterna­ tíva sem. Ha talál, azt fogadja el. Persze nem tehette. Ahhoz az időhöz indultak a buszok, érkeztek a vonatok, szólalt meg a harangszó. Gyerekként boldoggá tett, hogy legalább ez az egy felboríthatatlan. Ehhez nem nyúlhat, ezt nem teheti kétségessé. Gyerekként nem is gyanítottam, az idő is vonatkozik. Nem csinál mást, jár és vonatkozik. Nem jut mindenkinek, de nem vagyok büszke rá, nekem jutott és tenni se vagyok képes ellene: a furfangos farsangos. A furfangos farsangos mindig mindent tud. Ha szilveszter, ha karácsony, ha esküvő, ha valami egyéb, ahol az egész család, ha üres a kisház vagy a nagyház, ha biztosan nem érke­ zünk vissza, akkor üzemel. Visz, amit bír, amit lehet. Éjszakákat töltöttem cl őrségben. Heteken át terjesztettem, hogy akkor és ekkor, három napra. És három napig ültem lesben, három nap és három éjszaka a göcsörtös bottal, amel majd eltöröm a tolvaj kezét és lábát, beverem a fejét. De a furfangos farsangos tudta, hogy nem utaztam el, tudta, hogy lesem, nem jött. Ettől a három naptól kezdve kénytelen voltam eltűnődni a lehetőségen: csak nem én lopom meg ma­ gam? Hiszen egyetlen ember tudhatott mindent, a tervek kiagyalója, a bot gazdája, az érté­ kek megvásárlója: én. Van gond. Magam mégsem verhetem agyon. A rendőröm, aki olyan csúnyán és kíméletlenül összerugdosott a szocializmus védelme nevében, halálán van. Kívánom, hogy ne én volnék. Mert ha nem ilyen vagyok, ha nem ez vagyok, ha nem szar­ nám le úgy egészben az egészet, ahogyan leszarom, a mostanára nyugdíjazott, csipás szemű, százról hatvanra lefogyott rendőrnek kitaposhatnám a belét. Még tanút is szerezhetnék, hogy nem voltam ott. Pedig - mondani kell, ha elhallgatnám, hazudnék -, jót tenne. Elmélet­ ben jót is tesz. De félő, ott, kézben és közben, nem esne olyan jól. Nem nagy élmény olyat üt­ ni, aki nem meri visszaadni. Még akkor sem lehet olyan nagy élmény, ha a szocializmus nevé­ ben történik a verés. Én pedig - ha tenném -, nem a szocializmus nevében. Leépült röndérem agyon is verhetett volna, ha úgy tartja. Meg is tett mindent. Nem oko­ zott volna álmatlan éjszakákat neki. De szépen fel voltam akkorra csontozva, és a csontokra gondosan felrakva az inak, az izmok. Túléltem. Túlélni sem olyan nagy élmény, ha az ember nem tesz semmit a túlélés érdekében, egyszerűen csak túlél. Mint én. Ha ma elmennék hullanézni valahová, őt nézném meg. Előléptették nyugdíjazás előtt. Jut almaborra, Dianára. Kivégzi ő saját magát. S ha meg is marad, ez megnyugtató. 16 �palócföld 94/1 Buksi, az öreg házőrző, hónapokig kijárt a délutáni buszhoz, amellyel apám érkezett, amíg élt. Kiügetett, ült az árokparton, megvárta, hogy a táblánál megálljon a járat, azt is megvárta, amíg a járat motorja felbőgött, elfüstölt előtte, nézett utána. Ült még egy kicsit. Aztán látva, hogy az öreg már megint nem jött a félhármassal, szomorúan hazaballagott. Ma megint nem szól hozzá senki, gondolhatta. Az öreggel tudott csak beszélgetni. Térdére fektette, a nyúlólak előtt ülő öreg térdére az állát, s az öreg mesélt neki, miközben kapargatta a füle tövét. Né­ ha kortyintott a hosszúnyakú szürkebarátos üvegből. A Donról, a déli határról, Pest szétlövetéséről. Ez ma megint nem történik meg, gondolhatta Buksi, és behúzódott az ólja legvégébe. Az éhezést, mert nem fogadta el az ételt senkitől, hat hétig bírta. Tiltakozott az érthetetlen eltű­ nés miatt, vagy csak utána akart halni az öregnek, nem tudhatni. Öregemberekkel nehéz zöldágra vergődni. Kóborló, idegen öregekkel még csak, de roko­ nokkal nagyon nehéz. Öregapám rengeteg megmaradt mondata közül kiemelkedik egy, mintha a Kárpátok he­ gyeiből leszakadt volna egy feketefenyő a nyomott, porban, szélben, kések között nevelődő akácosok közé. Valamelyik nagybátyám vált éppen, de a költözéshez, az újrakezdéshez, kölcsönei rendezéséhez pénzre volt szüksége, alkudozott. Az alkut nem követtem, a fogadalma­ kat sem, semmire nem emlékszem a hosszúra nyúlt könyörgés szavaira, csak arra, amikor öregapám végre kinyitotta az egyetlen kulccsal záródó szekrényajtót, odanyálazott néhány bankót nagybátyámnak, és azt mondta: Az élet nem csak pinából van... Olyan szépnek, különlegesnek találtam, úgy megjegyeztem, hogy a hangot is hallom. Tíz év után, vagy tizenkettő, többhetes könyörgés, ígérgetés, zsarolás, sértődés, duzzogás, unszolás, ordítás és egyebek után végre sikerült kicsikarnom egy igent, ifjú, hamvas, szépsé­ ges és szőke barátnőmtől. Esett az eső. Hetek jutottak volna, hogy kint a szúnyogokban, nem figyelve a szúnyogokra, az esti és éjszakai zajokat meg se hallva szeressük egymást, most meg, az igen napján, hosszú, csendes, vége se látszik eső esett. Meg kellett várni, hogy apám elaludjon, és akkor. Volt ott felajzás, nyúlkálás, örömködés, csakhogy én nem elégedtem meg az igennel, be akartam vasalni. (Mostanában előfordul, hogy az igen elegendő, slusz.) Beszöktünk a csendben. Ilyenkor rúgja föl a lopakodó a széket, a macska tányérját, nem találja a villanykapcsolót, tüsszentenie kell. Nem csoda persze, nem is láttunk. Gondolom, nem csak sötét volt, de nem is láttunk már, szagra mozogtunk, ízre, testmelegre, mint a kob­ ra. Nekiláttunk. A nyekergő sezlonon. Ahogy tudtuk a dolgokat. Nem nagyon, az ma már biztos, nem nagyon ismertük a technikai finomságokat, azt az idő hozza meg, az idő és egy vagy két szakavatott oktató. Apám - gondolom fülelt egy darabig -, kicsoszogott. Nem hallottam. Megállt, köhögött, 17 �palócföld 94/1 rágyújtott, ő is felrúgta a már egyszer felrúgott macskatányért, nem hallottam. Azután be­ nyitott. Villanyt kapcsolt. Látta, amit látott. Még abban a pillanatban lekapcsolta a villanyt, és megvárta, amíg a lányt, iskolatársamat, hazakísérem. Megvárta, amikor hajnalban megér­ keztem. Boldog voltam, azt hiszem. Könnyű boldognak lenni tizenhatévesen. Azt mondta a konyhaasztal másik feléről:- Először is, a lányokkal nagyon kell vigyázni, mert sok baj okozói. Bólogattam, hogy hát persze, te már csak tudod. - Másodszor: ne vegye el az eszed, mert nem csak pinából áll a világ. Hát miből?, néztem rá csodálkozva. Most is hajnal. Hallom a két öreget sztereóban. Mint valami végtelenített szalag, mondják. Meg én is mondom. Ha nem mondanám is mondanám. Hajnal van. A hajnal a csendeké. A tegnapé. Benczúr Gyula : A vén kópé - olaj 18 �palócföld 94/1 itt-léted... Pohánka Erika Itt-léted bőrömön átéget Ébredés merülünk zuhanunk Föl ne feszítsd pilláim ringató hálóját lét és nem-lét között. Röptess szavakat ablakom elé, összegyűrt mosolygó fényeket. Egy hajszál ér a számhoz, jaj, ne engedd még! roppants meg Találkozunk Viszlát kedves a következő oázisnál. Ha a homok kifut alólunk, eltalálsz-e odáig? Eleresztő Adtam néked madár-létet, nehéz röptöd vasban nézem, s visszahullnak rám a fények. Szárnyad ujját eleresztem: meleg combomon hó terem, s jégcelofán a testemen. Mégis megterítem az asztalt: két személyre. ��déli kilátó Varga Zoltán Autonómiára várakozóban - jelentés a Délvidékről - ...Autonómia; igen joggal tekinthető nap­ jaink Európája kulcskérdésének, napjaink magyarságáénak is úgyszintén, és talán méginkább - indítanám jegyzetelő golyóstolla­ mat fülemben a rádió ismételten felhangzó háttérhírével. - Révkomáromról és az ott egybegyültekről. Egyelőre előzetesként még csak: hogy a nagyon is magyar többségű vá­ rosban összesereglő magyar kisebbségi pol­ gármesterek az ottani magyar autonómia kérdésében nem kívánnak állást foglalni. Bi­ zonyára nagyon is óhajtva azt, mégis oko­ san, nem feledkezve meg a nem csupán nél­ külözhetetlen óvatosságról, hanem az illő ta­ pintatról sem - csakhogy a mindenben sze­ paratizmust és irredentizmust szimatolókat jóelőre leszerelhessék. Nem feltétlenül si­ kerrel bizonygatva, hogy amit a kívülállók szerint akarniuk vagy legalábbis kívánniuk "kellene", valójában nem is akarják, nem is akarjuk. Egyszerűen mert... legjobb lesz ta­ lán, ha úgy fogalmazok, hogy nincs is lehe­ tőségünk akarására. "Kívánni" viszont... nos igen, "jámbor óhaj" gyanánt miért ne, akkor is, ha holmi, némelyek szerint bizonyára bé­ kétlenséget okozó kívánság, lehet-e csak­ ugyan "jámbor"? Akár ott a Felvidéken, akár itt a déli vé­ geken nálunk. Azon a bizonyos, némelyi­ künk által még ma sem minden szorongás nélkül kimondható Délvidéken, amelyet mi többnyire Vajdaságnak szoktunk nevezni. És ahol a magyarság jogosnak és termé­ szetesnek tetsző autonómia-igénye annál in­ kább tekinthető a gyanakvók szerint az el­ szakadás előszobájának, minél valóságosabb megoldást látszik kínálni. Kidolgozott for­ májában is immár, sőt az úgy-ahogy, de mégiscsak bontakozgató európai integráció mérvadó tényezőitől méltányoltan is, neve­ zetesen a Vajdasági Magyarok Demokrati­ kus Közösségének (VMDK) abban a "hár­ mas autonómia-tervezetében" formát öltve, amely vidékünk magyar többségű területei­ nek további magyarként való megmaradását éppúgy biztosíthatná, mint az egyes magyar 21 �palócföld 94/1 többségű enklávé-szigetekét vagy a szórvá­ nyokét csak - feltéve, hogy ragaszkodás-tar­ talékainkból futja még az asszimilációval való szembenállásra. Egyedüli megoldásnak tetszőn és magyarságunk többségétől támogatottan is, ámde fenntartásoktól is kísérten. Kívülállók számára talán még meglepetést is okozóan, "magyar berkeken" belüliek részé­ ről is utópiának bélyegezetten - azaz olyan "irodalminak" is mondható értelmiségiek ré­ széről is, akik, alkalmasint korábbi rezsimhűségük maradványai folytán sem képesek könnyen szakítani azzal az egyszer volt vaj­ dasági autonómiával, amely talán végleg ál­ dozata lett a történelemnek. Figyelembe vé­ ve azt, hogy a valamikor Habsburg bábásko­ dással megalakult Szerb Vajdaságnak a Dél­ vidék szerbsége számára addig volt igazán jelentősége, amíg a szerb anyaországtól ál­ lamhatár választotta el, s hogy miután meg­ szűnt, illetve a trianoni sorsintézők jóvoltá­ ból az államhatár északabbra tevődött át, autonom tartományunk fennmaradását, il­ letve újbóli létrehozását merőben másféle szempontok igazolhassák. Éppenséggel nem szerb jellege, sőt "európaisága" is, ha úgy tetszik, lakossági összetételének az a hetero­ gén mivolta, sőt többségében nem is szláv jellege, ami az első komolyabb csapást a II. világháború után a vajdasági németség kiir­ tása-internálása, majd kitelepülése követ­ keztében szenvedte el, elindítójaként annak a folyamatnak, ami végül is - félő, hogy már menthetetlenül - az egynépűségbe és egynyelvűségbe készül beletorkollni. Területé­ nek túlynomó részén legalábbis, eltekintve a 22 ma némileg még magyar rezervátumot képe­ ző Tiszavidéktől és Észak-Bácskától, hiszen a velünk együtt élő, de akár az ilyen, akár az olyan autonómia kérdését meglehetős kö­ zönnyel szemlélő szlovák, román és ruszin népességhez tartozók önmagukban már aligha lehetnének hordozói és fenntartói an­ nak a többnyelvűségnek és a belőle fakadó autonómiának, amely a délszlávságon belül legfeljebb a mindinkább fogyatkozó horvát­ ságnak képezhetné szívügyét csupán. Illetve a szerbségnek mindössze abban az esetben csak, ha sajnos még mindig tartó nagynem­ zeti bódulatát más, elsősorban gazdasági el­ képzelések lennének képesek ellensúlyozni. Ám ha ez netán be is következne valamikép­ pen, számomra, de nyilván nemcsak szá­ momra, akkor is több, mint kétségesnek hat, mennyire is biztosíthatná az a bizonyos újra visszaállított vajdasági autonómia sajátosan magyar érdekeinket. Azt, hogy itt továbbra is magyarként maradhassunk meg. Minden nemzetiségi meghatározás nél­ kül is, "pozitív diszkrimináció" nélkül is te­ hát. Úgy ahogyan korábban is tette ezt. Vagy talán nem tette inkább. Könnyen meglehet, hogy semennyire sem, hiszen az elmúlt évtizedek során az anyaország határaitól délre rekedt magyar­ ság a Vajdaság mindinkább bővülő autonó­ miája és a szemfényvesztés világra szóló karrierjét befutó "önigazgató szocializmus" agyonreklámozottan mindent megoldó nemzetiségi politikája mellett fogyatkozott meg ijesztően, s került veszélybe. Mindene­ kelőtt annak következtében, hogy a vajdasá­ �palócföld 94/1 gi magyarság az egyik itt élő etnikumként al­ kotóeleme volt ugyan a tartományi autonó­ miának, ámde nemzeti kisebbségként vagy nemzetiségként (nevezzük, ahogy akarjuk) egészében és sorsába is beleszóló alanyként sohasem volt igazán lehetősége megnyilat­ kozni. Nem, mivel a mindannyiunkat felül­ ről testvériségre kényszerítő, de azt éppen ezért igazán meggyökeresíteni nem tudó ha­ talom minden rezdülésünkben vagy puszta sóhajunkban is nacionalizmust vélve felfe­ dezni, eleve gátat vetett valamennyi kezde­ ményező törekvésünknek. Totalitarizmusá­ nak megfelelően, amiért is szükségképpen ugrik be itt mindjárt egy ellenvetés is. Neve­ zetesen, hogy egy többpártrendszerű parla­ mentáris demokráciában ugyanaz az auto­ nómia annyira másképp funkcionálna, hogy az itt élők nemzetiségi jogai, akár a kisebb­ ségiekéről legyen is szó, akár a többséghez tartozókéról, pusztán az érintettek emberipolgári jogaiból fakadóan olymértékben va­ lósulhatnának meg, hogy kollektív nemzeti­ ségi jogaik külön biztosítására nem is lenne szükségük. Nemcsak itt a vajdasági ég alatt, hanem a Felvidéken ugyanígy vagy a Szé­ kelyföldön is, akárcsak Kurdisztánban vagy Abháziában. Attól tartok mégiscsak és kötve hihetően tehát: hogy egy nemzetet, etniku­ mot, kultúrát, kívülről a legteljesebb jószán­ dék és beleérző-készség mellett sem lehetsé­ ges minden vonatkozásban annyira megér­ teni úgy, mintha mindenekelőtt a beléje tar­ tozóknak adatik meg a lehetőség önmaguk megértésére. Vagyis ha alanyi jogon illeti meg őket mindaz, amit enélkül a legszeren­ csésebb esetben is legfeljebb ajándékként kaphatnának meg. És amit némelyek talán még mindig re­ mélnek. Alkalmasint az egyik utópiát he­ lyettesítve be a másikkal, korábban a "szocializmustól" most viszont az általa oly hosszú időn át szapult "polgári demokráciá­ tól" várva el, hogy mindent megoldjon. Azt is, amit mindenképpen és mindenütt, csakis a kollektív nemzetiségi jogokon alapuló önkormányzat oldhat meg - legalábbis remél­ hetően. Akkor is, ha a vele kapcsolatos elképze­ léseket nem kevesen és nem is egészen alap­ talanul nevezik utópiának. Másutt talán ugyanígy némi joggal, itt viszont különösen is érthetően. Lévén, hogy a reálpolitika mifelénk, szorult helyzetünkre való tekintettel... nos igen, első pillantásra legalábbis úgy tűnik, egészen mást követel­ ne. Elvégre mi itt mégiscsak a szerbséggel élünk együtt, hangozhat, sőt hangzik is az ér­ velés, nem is könnyen elvethetően. Nem, mi­ vel valóban így van. Hiszen csakugyan velük éltünk sokáig, s ők is mivelünk. Úgyhogy en­ nek az együttélésnek nem is csupán külön­ böző megtorlások és ellen-megtorlások az útjelzői, s nem is a beolvadás-beolvasztás csak. Az amiről nem is mindig könnyű el­ dönteni, mennyire volt kényszer, s mennyire a magunk enerváltsága. Hanem egyfajta kö­ tődés is, "mindennek dacára", hogyha úgy tetszik, csak mert a mögöttünk maradt évti­ zedek gyakorlatában valamiképp mégis "összerázódtunk". Vagyis a nemzeti-nemze­ tiségi vonatkozásokon kívül, azok nagyság­ 23 �palócföld 94/1 rendjén mintegy innen és túl, a személyes kapcsolatok legkülönbözőbb formáiban gyö­ kerezve, megvannak vagy inkább megvoltak ennek az együttélésnek a nem is minden te­ kintetben negatív egyéni-emberi dimenziói is, - érthetően keltve ma is bizonyos nosztal­ giát sokakban, némelyekben fonáknak tet­ sző szolidaritásra való készséget is táplálva. Olykor meg az efféle, téves ítéleteken alapu­ ló etikai szempontokat bizonyos taktikai meggondolások igazolására is fel-felhasz­ nálva. Legfőképpen a túlélés reményében kí­ vánva a hatalom lojalitás-elvárásainak ele­ get tenni. Bizonyos pillanatbokban akár még en­ gem is annak feszegetésére késztetően, hogy miért is ne érthetnénk meg a szerb népet. Legfőbb nemzeti aspirációjával együtt is akár, vagyis hogy összességében egy állam határai közt szeretne élni. Mert hát ki értse meg ezt, ha nem éppen mi, magyarok, éppen amiért ennek lehetősége végleg elveszett a számunkra. Ahogyan nyilván a szerbség szá­ mára is elvész majd, szükségképpen kény­ szerítve rá az átjárhatóvá tett és formálissá lefokozott határok elképzelésének vállalásá­ ra. Látszólag pótmegoldásként, de a történe­ lem jelenleg leginkább valószínűsíthető irányvételével összhangban tágabb horizon­ tokat is feltárva. Hacsak "a szerb fegyverek győzelme" nyomán és egy példa nélkülien véres intermezzót követően nem az bizonyul végül is tökéletlenebb formában helyreállít­ hatónak és a nemzetközi tényezők által még­ iscsak szentesíthetőnek, ami a néhai Jugo­ szláviában, mind a királyiban, mind a Utói­ 24 ban, már kétszer is megvolt. Mármint a szerbség áhított lehetősége az egy államban való életre, mielőtt az egyértelmű szerb do­ minancia hiányát elviselni képtelen hegemonizmus azt szét nem zilálta. Főleg azért nem felmenthetően, mert bármennyire nyil­ vánvaló legyen is napjaink balkáni kataszt­ rófájában a rémtettek minden oldalról való kölcsönössége, a pokol elszabadítójának bű­ nös szerepét aligha lesz lehetséges végképp elhanyagolni. Általunk, egyensúlyunkbó l ki­ billentett és elszivárgóban lévő vajdasági magyaroktól sem. Akkor sem, ha szorongatottságunk folytán úgy érezzük, nem kellene ellenállnunk az "adjunk a győztesnek iga­ zat" kísértésnek. Érthető türelmetlenséggel, de rövidlátóan is, éppen mert a megállapí­ tásban, miszerint háborúban a szerb nép mindig győz, ám a békét mindig elveszti, van is némi igazság. Egyáltalán nem valamilyen sorsszerű "szerb átok" miatt, hanem mert győzelmeit és számára túlságosan is előnyös békekötéseit végül is képtelen gyü­ mölcsöztetni - úgy tetszik egy olyan törté­ nelmi jelenséggel összefüggésben is, amely valahányszor fejletlenebb fél arat győzelmet fejlettebb felett, már-már törvényszerűen mindig felbukkan. Voltaképpen ez történt a "Nagy Honvédő Háborúját" megnyerő Szov­ jetunió esetében is, bérces Balkánunk dél­ szláv térségeiben pedig egymás után kétszer is, ezért is, hogy nem a veszteseknek lenne szükségük itt revansra, hanem a győztesek­ nek inkább a "győzelem repetájára". A ma­ gát ismételten "túlgyőző" Szerbia esetében akár még annak az Európának és a világnak �palócföld 94/1 ellenében is, amelyet főleg addig érezhetünk csak tehetetlennek vagy éppen cinikusnak is, amíg eszünkbe nem jut, hogy ugyan miért kellene civilizált és drága pénzen kiképzett emberéleteket áldozni holmi mítoszokba ré­ vült eszelősök háborúja, végső fokon az em­ beri butaság következtében. És hát ennek a demokratikusan tutyimutyi Európának és az egész fogyasztói közönybe süppedt fejlett világnak annyi ereje alighanem mégiscsak lesz, hogy mások szenvedését némi humani­ tárius segítségnyújtás mellett elviselve, ne siesse el az ártatlanokat is egyre hatéko­ nyabban sújtó zárlat megszüntetését. Első­ sorban a kimerítés technikája segítségével várva ki a végső összeomlás, valamint a szá­ munkra mellesleg könnyen életveszélyessé is válható sírás és fogcsikorgatás idejét, me­ lyet követően talán még a szerb nemzettudat is közelebb kerül valahogy a megtisztító ön­ vizsgálathoz. Holnap, holnapután, avagy jóval később csak? Honnan tudhatnánk? Amiképpen egyelőre arról is csak sejtéseink lehetnek, lesz-e valójában időnk autonómiánk kivárá­ sára. Leszünk-e még elegen hozzá? Hogy ne csupán elnyerhessük, de valóságos tartalom­ mal ki is tölthessük. Ehhez lenne mindenképpen szüksé­ günk ... nem is kevésre. Legfőképpen mégis­ csak a magunk kitartására. (1994, január hava) Benczúr Gyula : Tanulmány - rajz 25 �Mizser Attila az akarat elmélete /Benedek Elek után szabadon/ elmesélem a hófehér biztostű tetszés szerinti meséjét mondjuk... felszúrta magát egy molekulára depresszió köpött rám aciT -m V is a ketyegés délutáni estje a tér alatt karnyújtásnyira álarcos lábbetétek túszaikat simogatják pályaőrök masíroznak zománcarcú egykedvűséggel az aranyat tojó tyúk előtt felhajtott ingben ül a ketyegés halottait siratja �szakított paraméter szüntelen pergő sírkö-vek ki-ben-léte próbáltuk piszkavassal gödrünkbe került csak engesztelhetetlen üvegorgánumú parafenomén elefántok köröket ugrálnak nem látszat nem látszanak agresszió nyomok fojtották hézagcsendjét �md2 begyűrődött és kigondolkodott lovak a hajógyárban nem beszélt a kéz sokan kérték a parton féltett földeket kocogtatott felkent ábrákból kinyomta hullámait intenzíve az eszmélő ha elindulok magam előtt lépéseimet követve eltévedek egy téglányi gondolattal lyukakat szőtt a végtelenbe négysosros szadizmus tagtalan lesz kitalálom önmagam elleni háborúnk perverzitását érleled agyad teflonkéseivel vagdosod felállnak az útpadkák �palócföld 94/1 vak-vágányok adott a mű és a felette elterülő olvasó vagy hallgató aki megpróbálja kibányászni gondolatai alól a lényeget - és a siker ma valahogy nem kap szerepet fényeket kaparásztam az üveg alá csőstül zuhantak a keretek megvont szemöldökei kint a szél hallucinálgatott az ablakba szorult a kép a szerző megfordul nyakába kapja a bal keze felé eső gondolatiságot és váracskákat kezd építeni az olvasó a helyzetet kihasználva valahogy nem érti magát - felháborodik és számolni kezd buszjáratok tompulnak a csendbe kiszámolódik isten két szeme közé eső - ezidáig - ismeretlen terület az értelem legközelebb megtalált kulcsa megdugja az első útjába kerülő lyukat az olvasó cigarettára gyújt a füstön keresztül kisérletezik az egymásba olvadó mondatok szétválasztásával a szerző körmét rágcsálja megpróbálja álomba fojtani a bizonytalanságot - reménykedik indulatok ficamodnak ki a tapétába szögeit izzadságcsepp fogócskába kezd a ház köldöke körül merevtomporú díszbokrok vágódnak az éghez a szerző továbbra is keresi az olvasó tekintetét a tükörrel gyakorol - van itt valaki - kérdezi és a két mozdulat között elbizonytalanodik belső érzelmek lépnek egérútra és valahogy bennem törik a tubusba zárt végzet vágányok csődülnek a vonat alá az olvasó elmereng a szerzőn és kidobja használt fogkefe gyűjteményét és mivel vasárnap van megnézi a waltdisneyt lassan elfelejti a szerzőt és megnyugszik 28 �élő múlt Vicei Károly Magyar irodalom a déli végeken - Vázlatos gondolatok - A Bácskai Hírlap alcímet viselő Magyar Újság 1919. szeptember 13-án megjelent hí­ re: "Ma (szept. 12-én) déli féltizenkét óra­ kor egy parasztszekér állott meg a Nemzeti Kaszinó előtt (Szabadkán): a kocsiról (szerb) szuronyos katonák szálltak le, felsiettek a térparancsnokságra és jelentették, hogy egy holttestet hoztak a demarkácionális vonal­ ról. A halott ifj. dr. Brenner József, írói ne­ vén Csáth Géza, aki hat héttel ezelőtt meg­ őrült, és agyonlőtte a feleségét (gyerekestől), és ugyanakkor ötféle méreggel megmérgezte magát, de valami különös véletlen folytán megmentették az életét és a bajai kórház el­ meosztályán helyezték el. (Innen szeptem­ ber 3-án a szabadkai kórházba vitték át.) Dr. Brenner József, a jónevű elmegyó­ gyász a kórházból megszökött és Budapestre igyekezett. Kelebián akarta átlépni a demar­ kácionális vonalat, de a katonaság elfogta az őrült embert, aki azt kérte a katonáktól, hogy lőjék agyon. De mikor erre nem voltak hajlandók, mérget vett be. Az öngyilkossági kísérlet után még élt egy pár óráig, azután meghalt, és behozták Szabadkára egy pa­ rasztszekéren. A holtteste paréjjal és fűvel volt letakarva. Az öngyilkosság híre hamar elterjedt, és sokan állták körül a kocsit, ahová nemsoká­ ra az apja is megérkezett." A vidéki hírlapíró kissé pontatlan és su­ ta, mégis döbbenetes fogalmazványa az im­ périumváltás, az elcsatolt déli végek magyar irodalmának első pillanatáról tudósít. S ami­ kor majd regenerálódó-újraéledő szétszab­ dalt országunk leszakított darabjai különváltan is igyekeznek egésszé alakulni. A déli végek alkotói pedig új központ, s körükben termett új szellemi vezérek után néztek, nem kétséges, hogy az a légkör tehetségtelen akarnokoknak is kedvezett, mint minden za­ varos politikai helyzet, átmeneti állapot. Szerb Antal egyetlen polcon el tudná he­ lyezni a világirodalom legjelentősebb műve- 29 �palócföld 94/1 it. Vajon mekkora teret igényelnek a délvi­ déki magyarság kapitális művei? Ha az átlagos magyar ember irodalmi tu­ datában hét évszázad egyetemes magyar iro­ dalmából mindössze tízegynéhány név rög­ zült, véleményem szerint ezek: Balassi, Cso­ konai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Ady, Móricz és József Attila - kiknek mun­ kásságát is ismeri, úgy ahogy; akkor a déli térség emberkéje ugyan kit és mit tarthat számon az utóbbi 70 évből? A szakember ré­ széről is különös becsvágyra, naív lelkese­ désre van szükség ahhoz, hogy irodalmi múl­ tunkban bogarásszon. Pedig csak ebben a pillanatban száznál több írónk van. Az átlag­ polgár alig egyet-kettőt ismer közülük, mű­ vet meg pláne nem. Értő közegben se sokkal nagyobb a tájékozottság: a többség Gion Nándort tartja a vidék legjobb elbeszélőjé­ nek, a legsikerültebb versnek pedig Domon­ kos István Kormányeltörésben című művét. Forrásaimról szólva, az alapműveket Bo­ ri Imre professzor írta, az ő - több változat­ ban is megírt irodalomtörténeteiből készül­ hettem egy hasonló beszámolóra, s a többi között Dér Zoltán, Szeli István, Utasi Csa­ ba, Hornyik M iklós, Pomogáts Béla és má­ sok idevágó munkáiból merítettem, de emlé­ keimre és baráti beszélgetésekre is támasz­ kodtam, melyeket Varga Zoltán, Tari Is t­ ván írókkal s a tanár Szloboda János köz­ íróval folytattam. Magamról annyit, hogy egy tagsági könyvecske ellenére sem tekintem magamat írónak, nem dolgoztam meg eléggé a címért, 30 nem vagyok sem kritikus, sem iroda­ lomtörténész, ámbár diplomám szerint ta­ nára lennék az irodalomnak, ha a hatalom gyakorolni engedte volna hivatásomat. Ez­ úttal tehát - bizonyos irodalmi érdeklődés­ sel és ízléssel rendelkező átlagos bácskai polgárként vállalkoztam e kérdés(ek) meg­ válaszolására. * A jugoszláviai magyar irodalomnak úgy­ nevezett előtörténete van. Bori tanár úr ide sorolja mindazokat az írókat, akik valaha itt születtek, itt, az elcsatolt területeken alkot­ tak. A Huszita bibliát a szerémségi Kamoncon Tamás és Bálint huszita papok fordítot­ ták le, akik az inkvizítorok elől Moldvába menekültek. A horvátoktól is magukénak vallott, lati­ nul verselő első költőóriásunk, Janus Pan­ nonius horvát földön született, és ott is halt meg. Tájaink irodalmi, szellemi élete törté­ netében egy-két évszázadnyi űr tátong: a tö­ rök hódoltságtól a kuruckor végéig folyama­ tos volt a pusztulás. 1690-ben nagyarányú szerb népvándorlás vette kezdetét északra. Miután Európa keresztény seregei 1697ben Zentánál döntő csapást mértek a török­ re, megkezdődött az elnéptelenedett Délvi­ dék betelepítése. Osztrák rendezésben délen a harcias szerbek lettek a határőrök (granicsárok), sok-sok kiváltság birtokában; jöttek még német iparosok és kereskedők meg ma­ gyar jobbágyok is. Egyesek szerint a ma itt �palócföld 94/1 élők mentalitásán is meglátszik származá­ suk. A jugoszláviai magyar irodalom előtör­ ténetének egyik legjelentősebb egyénisége Papp Dániel. Írásainak szinte egyetlen te­ rülete Bácska népének élete, városi embert, tanyai parasztot, szerémségi szerb papot és parasztot, de a kolostorok világát szívesen idézi meg. Egyforma figyelemmel fordul magyarok, szerbek, bunyevácok felé. Elbe­ széléseinek utolsó gyűjteménye Tündérlak Magyarhonban címen élete utolsó évében, 1899-ben jelent meg. Nála sokkal ismertebb a verseci sváb származású, később Nobel-díjra jelölt dzsentri író: Herceg Ferenc. Működött itt Gozsdu E lek, de a pedáns történetíró még azt is számon tartja, hogy a Noszty fiú esete Tóth Marival című regé­ nyéhez Mikszáth Kálmán innen, Ómoraviczáról vette témáját. Szabadkai volt Kosztolányi Dezső és Csáth Géza. Az első világháború végére az OsztrákMagyar Monarchiát szétverték, s jórészt francia segédlettel a többi között létrehoz­ ták az ún. Jugoszláviát. "Ennek következté­ ben vidékeink szellemi élete olyan feltételek közé került, amelyek önállóságát biztosí­ tották, a békeszerződések kijelölte határok pedig a jugoszláviai magyar irodalom hatá­ rait is jelentették, meghatározva azokat a te­ rületeket, amelyeken a magyar szellemi élet kifejtheti hatását, ahonnan olvasóközönsé­ gét és tehetséges alkotóit várhatja." (Bori) Sokan jugoszláviai helyett vajdasági ma­ gyar irodalmat szoktak emlegetni. Néhány szóban a Vajdaság fogalmáról, illetve történetéről. A határőrvidék (szerb kiejtéssel: krajna) főméltóságú katonai vezetőjét nevezték vaj­ dának, s nevéből képezték a vajdaság tájfo­ galmat. Miután az itteni szerbség 1848-49ben tevékenyen részt vett a magyar szabad­ ságharc leverésében, ideig-óráig néminemű autonómiát kapott az úgynevezett Szerb Vajdaságban. A magyar Délvidék mellett azóta használatosa Vajdaság megnevezés is. Az 1918-19-es változás történelmi pilla­ nata egyetlen kimagasló alkotást se talált itt. Véletlenszerű de már-már jelképes, hogy akkor az őt feltartóztató szerb katonák kö­ zött, s épp a demarkációs vonalon vet véget életének e táj utolsó nagy alakja, Csáth Gé­ za. Lett azonban egy csoport bevándorló írónk, az anyaország menekültjei; ők csinál­ ták felénk az irodalmat a húszas években. A sokféle újság közül csak egy, a Bácsmegyei Napló, a későbbi Napló vészelte át a háborút, illetve a birtokváltást. A pécsi "jö­ vevények" legismertebbje Csuka Zoltán in­ dította felénk az első folyóiratot Út címen, amely 1922-25 között élt, Újvidéken és a kassáki avantgarde mozgalommal is kapcso­ latot tartott. Abban az évtizedben alig né­ hány könyv jelent meg, a Napló kiadója, a Minerva Rt. révén. Furcsamód "behozatali" írók bábáskod­ tak a vajdasági magyar irodalom szüle­ tésénél. Az utódállamok magyar íróinak körében 31 �palócföld 94/1 viták lángoltak fel afölött, hogy létezhet-e önálló regionális irodalom, vagy csupán egyetemes magyar irodalom van. Az anyaországból Vajdaságba emigrált Dettre János az aradi Géniusz lapban bi­ zonygatta, hogy csupán az egységes magyar irodalom létezik. Tőle idézek: "Csak magyar irodalom van, s a magyar irodalomnak van­ nak erdélyi és vajdasági munkatársai. A ma­ gyar irodalom egységét nem tördelte szét a trianoni szerződés. Aki magyarul ír, s mara­ dandót alkot, az a magyar irodalom munká­ sa, akár Budapesten, akár Kolozsváron, akár Suboticán született vagy él. Bessenyiék bécsi írók voltak? Mikes Kelemen rodostói író volt?" Akkoriban pedig egy Barta Lajos így írt a Nyugatban. "A Szellem a magyar népdarabokban is meg akarja oldani magát, intézményesedni akar. A Szellemen keresztül csinál a min­ denség a népdarabból megint nemzetet. Kezdeményező és teremtő színház, kezde­ ményező és teremtő folyóirat, eszméket mozgató könyveket kiadó vállalat - a Szel­ lem intézményei - hol vannak ezek?". Nos lettek ilyen intézmények a harmin­ cas évekre. Akkorára jórészt eltávoztak - haza, Bécsbe vagy Moszkvába - az anyaországi emigráns írók. Abból az időből említésre méltó a Kéve című verses antológia, 1928-ból, s egy vers, Mikes Flórisé, melynek részletét fel is idéz­ ném, sajnos időszerű mifelénk, címe: Üze­ net a háború mamájának. Csuka folyóiratá­ ban, az Út-ban jelent meg az első világhábo­ rú kitörésének évfordulóján: Tudom, hogy mindenki szívből és ösztönösen utálja a háborút mint egy varangyos békát vagy mint egy vén szipirtyót, ezért csak nagyon paraszti, mérges és mégis felettébb szegényes szitkaim lehetnek ma, egyszerűen és röviden: az epilepsziások, öngyilkosok, elesettek, rothadok, elrepült végta­ gok, idegsokkosok, éhesek, akasztottak, megfertőzöttek, el­ száradt csecsemők, boldogtalanok és őrületbe hajszoltak miatt, anyák, professzorok, proletárok, vezércikkszerkesztők, munkásvezé­ rek, papok és sihederek, mondjátok utánam: Nyeljen le srapneles vagonokat a háború édesanyja, éhtifusz szálljon a gyomrába, mérges gáz fújja fe l a tüdejét, hekto­ literszámra zuhogjon a gennye a háború édesanyjának... dögöljön hősi halált. 32 �palócföld 94/1 Hemingway háborús novelláinak bor­ zongató mottói jutnak eszembe e sorok ol­ vastán. Elmentek tehát a pécsiek, de akkorra irodalmi vezére támadt a délvidéki kultúrá­ nak Szenteleky Kornél személyében, aki szerkesztett, vitázott, szervezett, levelezett, elméletet gyártott - a helyi színek elméletét - folyóiratot alapított, a Kalangyát, és maga is sokoldalú alkotó volt. A Vajdaság Kazinezyját tisztelték benne, hatást gyakorolt a harmincas években kibontakozó írói pá­ lyákra. Írt verset, elbeszélést, regényt - kissé adysan, krúdysan - s a többi közt képzőmű­ vészeti tanulmányt. Szellemiségét idézném néhány jellemző sorával a Bácskai éjjel cí­ mű verséből: Nem kérdem szabad-e, helyes-e, józan, hizlalós, értelmes dolog-e álmodni bércekről, búzátlan sziklákról, sasokról, fényekről, Párizsról, világról, csodáról, mákonyról, szent, jó asszonyokról,.. Éjjel van, horkan a dagadt disznóhizlaló, a százláncos gazda gutaütötten emészti az esti vinkót meg a paprikást, mialatt én spanyolul tanulok, Hölderlint vagy Rimbaud-t forgatom bűvölten van Gogh lángoló vonalait ámúlom, vagy Nietzsche mélységeibe szédülök sápadtan, lázasan, szikkadt szemekkel... Dettre Jánoshoz szóló levelében így ír Szenteleky: "Ezen a lomha lapos, tespedt tá­ jon még kunyhója sincs a szépségnek. Ízlés­ telen, álmos kisvárosok, önző mogorva fal­ vak, hasznot ígérő kukoricások és - nincs to­ vább. Itt még egy novellának sem lehet hát­ teret találni. (...) Aki a múzsákat szereti, nem szeretheti ezt a józan, sivár, kicsinyes disznóhizlalásos vidéket, ha százszor itt szüle­ tett, itt élt..." A Vers a Vajdaságban tanulmányából valók ezek a sorok: "a tradíció és emlék nél­ küli emberek progresszívak. (...) Vannak a Vajdaságban (...) progresszívebb, merészebb verselők, mint akár Magyarországon, akár Erdélyben, akár Szlovenszkóban..." S mielőtt rátérnék Szenteleky couleur locale elméletének ismertetésére, idézem H a­ raszti Sándor Nyugat-beli összegezését a Vajdasági magyarok irodalmának tíz évéről, 1930-ból: "Ha igaz az, hogy az irodalom az élet tükre, akkor nincs vajdasági magyar irodalom, mert az élet és az irodalom sehol a világon nem szakadt úgy el egymástól, mint a Vajdaságban. Az élet és az irodalom ketté­ válása nem véletlen; magyarázata: az a tör­ 33 �palócföld 94/1 ténelmi helyzet, amelyben kénytelen-kellet­ len belekerült a vajdasági magyarság. Az új nacionalizmus, a többségi polgári hegemó­ nia ijesztő rémként áll a vajdasági magyar író előtt, bátorságát veszi, állandó és kemény kontroll alatt tartja, nem engedi neki, hogy a valósághoz hozzányúljon. Az írónak, ha mégis beszélni, panaszkodni, örülni akar, nincs más kiútja, mint a kisebbségi karakter feláldozásával folytatni ezt az irodalmat, amely eleve lemond arról, hogy az élet tükre legyen. Ezzel a lemondással, muszáj-élettel megmenti ugyan az irodalmat, de önmagát a dilettantizmus zsákutcájába sodorja, és arra kényszeríti, hogy letagadja és leplezze a ki­ sebbségi sors történelmi és szociális fontos­ ságát''. A couleur locale - a helyi színek - prob­ lémájához érkeztünk el tehát, ennek jegyé­ ben kezdődött a harmincas évek izmosodó irodalma. A helyi színek elméletét az alábbi három tétel jellemzi: Először: "nem az a fontos, hogy a törté­ net Bácskában vagy Bánátban játszódjék le, hogy a környezet színei megfeleljenek az idevaló táj színeinek. A szellem a fontos." A szellem, amit az író a színeken túl megérez, s amivel az író némi közösséget érez. Másodszor: "igazi életet, igazi mást ad­ jon az író. Az, aki egy bácskai faluban áb­ rándos, rokokós andalúziai történeteket ír, az ügyes írásművésszé nőheti ki magát, de nem lehet igazi mai író. Az igazi írónak élnie kell a mában. Bele kell kapaszkodnia az idő, a talaj, a tények, a társadalmi adottságok pozitívumába." Harmadszor: "Írástudók vagyunk, a hol­ nap elhivatott építői. S akkor nem szabad megtagadni a földet, az időt, amelyben épí­ teni kötelességünk." Szenteleky a vajdasági kisebbségi elkö­ telezettséget hirdeti immár, ennek ad teret a halála előtti évben, 1932-ben indított folyó­ iratában, a Kalangyában. Noha volt a helyi színek elméletével ellenkező nézet, vicinális irodalomnak csúfolva a helyi színeket alkal­ mazó literatúrát, Németh László vélekedése Szenteleky igazolja: "Külön sorsoknak kü­ lön irodalom kell, s a Vajdaság egy darab le­ szakadt magyar sors, amelynek meg kell ta­ lálnia a maga teljes garnitúra íróját, ha nem is állíthat minden helyre elsőrangú erőt." Szenteleky Akácok alatt címmel antoló­ giát szerkesztett és adott ki a helyi színek el­ mélete szellemében megírt novellákból. Az intézményesedés sorában a Kalangya folyóirat mellett meg kell említeni e lap ki­ adóját, a Kalangya Könyvtárt, a Jugoszlá­ viai Magyar Könyvtárt és az 1934-ben ala­ pított Híd folyóiratot. Ám színházunk egy se volt, csak néhány műkedvelő társaság, Zomborban, Zentán, Szabadkán, Becskereken. Marxista irodalomtörténeti könyveink még nincsenek átírva,* úgyhogy az irodalmi élet alakulása gyakorta ideológiai szempon­ * Bori irodalomtörténetének legújabb változata 1993-ban jelent meg. 34 �palócföld 94/1 tok, szerint munkásmozgalmi fordulópon­ tokhoz van kötve. A 34-ben indított Híd tárgyalása során a szakirodalom elégedetten adja tudtunkra, hogy már 38-ban kommunista irányítás alá került a lap, mintegy sugallva, hogy révbe ju­ tott, hogy ez lehet minden célok netovábbja, és csudajókat fog tenni az emberiség javára. Íme a program az első számból: "Hidat verünk a keserű ma és az ígéretes holnap között tátongó szakadék felett, hogy elérjük a boldogabb jövőt. Hidat verünk a régi és az új kultúra, az idősebb és az ifjú nemzedék életfelfogása közé (...) Hidat kívá­ nunk építeni a magyar és a délszláv nép és kultúra közé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsolatai még szorosabbá váljanak.- Hidat akarunk építeni a korok, életfelfogások, nemzetek - hidat ember és ember közé." A Hídban kevés volt a szépirodalom, mert szépírói tehetségű munkatársa sem igen volt, annál több volt benne a szociográ­ fia. A 38-ban közzétett Ár ellen című kom­ munista pártprogramot csak azért említem meg, mert szerzőjeként egy bizonyos Pap Pált tüntet fel valamennyi iroda­ lomtörténeti munka. Pap Pál emlékét nyil­ ván nem ez a cikk fogja megőrizni, tán még az a fátlan, barátságtalan újvidéki utca sem sokáig, mely a nevét viseli, mint néphősét, aki a mostanit megelőző horvátországi há­ borúban elesett. Amit most közlök, forrásértékűvé teszi e szerény értekezést: Az Ár el­ len című cikk szerzője - ellentétben a köztu­ dattal - nem Pap Pál, hanem a 82 évesen ma is élő jeles írónk, Herceg János. Ettől olyan jó és szuggesztív ez az írás. Tolla kölcsöna­ dásáról magától Hercegtől értesültem, ami­ kor, egyszer Varga Zoltánnal együtt doroszlói otthonában meglátogattuk. 1944 őszén máig ismeretlen "felszabadí­ tók" megtizedelték a délszlávok országában őshonos magyarságot, a béke első heteiben, Írók éppúgy áldozatul estek, mint a háború alatt a magyar közigazgatás idején. Innen kezdve jó egy évtizeden át az itteni alkotásokban: zászlók lengedeztek, csillagok és pionírnyakkendők vereslettek, berregtek a traktorok, megversel tettek a szövetkeze­ tek. A háború alatt szünetelő Híd, 45 végétől újra megjelenik, s magát a vajdasági magyar demokrácia harcos lapjának nevezi. Bori Imre "irodalmunk aranykorának"nevezi az ötvenes éveket, érthetően, mert akkor ért be az ő nemzedéke, az 1928 táján született írók csoportja. A symposionista Utasi Csaba más han­ gon szól erről az időről: "Végre újra téma le­ hetett a szerelem, mélázó bús versek szület­ hettek: elkövetkezett a csengő-bongó rímek, a szép szavak költészete, mely vitathatatla­ nul több volt a csákánycsattogás, a húszmil­ lió kalapács kórusműveinél. (...) újjászülető költészetünk nem egyszer megénekelt motí­ vumok szerény újramondása csupán, még­ hozzá több évtizedes késéssel - (...) nem is volt kritikánk. Ne bántsuk egymást, gondol­ ták jólnevelt íróink, s amint csak lehetett ba­ bérkoszorúval illették egymás fejét. Utasi nem mondja ki Fehér Ferenc, Á cs Károly, 35 �palócföld 94/1 Pap J ó zse f nevét, de róluk van szó. Nem menthet meg a gyors elpangástól. Mert a minden elfogultság nélkül imigyen utal kor­ Symposion költői nem akarnak költők lenni, osztálya érdemeire: "A sápadt idillnek a de paradox módon a többi között épp e tu­ Symposion köré csoportosuló fiatalok költé­ lajdonságuk folytán legjobb költőink." Ré­ szete vetett véget. Ez a költészet viszonylag gen, 1968-ban-írta Utasi e mondatokat. Az­ rövid idő alatt semlegesítette a vajdaságias- óta talán ő is elismeri hogy Fehér Ferenc ságot, s az olyan berobbanó versekkel, mint most hunyt el néhány éve - és Ács Károly amilyen a Doreen 2. vagy a Kontrapunkt volt költészetünk legjobb formaművészei. annak idején, illetve újabban a Száz panasz A Symposion folyóirat tárgyalása előtt darabjai, a Balaton, vagy Az élet az a német vegyük számba milyen lehetőségei voltak a város, egyszersmind bebizonyította, hogy vajdasági magyar kultúrának a 60-as évek­ nem a csönd helyett vers, hanem csakis a tett ben. helyett vers az egyedül járható út csak az Az újvidéki bölcsészkaron magyar nyelven képeztek irodalomtanárokat, létrejött a Hungarológiai Intézet, volt egy színház, két irodalmi folyóirat, egy napi- és néhány hetilap, napi több órás rádióműsort és néhány perces tévéműsort sugároztak magyarul, működött a Fórum lap- és könyvkiadó, különféle irodalmi díjakat alapítottak. De a magyarság nem szervezkedhetett, vertikálisan, sohasem valósíthatta meg átfogóan az anyanyelvű oktatást az óvodától az egyetemig, nemzeti alapon nem tömörülhetett. És most: Symposion. regénytől a drámáig rendre kipróbálta az Ilyen néven gondozta tízvalahány, 1940 irodalom műfajait, irodalmunk kísérletező­ táján született fiatal az Ifjúság hetilap iro­ je, világunk egyes vonásainak új szenzibilidalmi mellékletét, 1962-től. Névsorolást tar­ tású alkotója, akitől az ízlés provokációjá­ nak gondolata sem idegen." tok, a munkatársakét: Tolnai Ottó, Utasi A tárgyilagossága folytán kíméletlennek Csaba, Gerold László, Bosnyák István, tűnő Hornyik emígy jellemez: (Tolnai prózá­ Bányai János, Domonkos István, Várady jában) "az esszéhangnemű kitérők írói ké­ Tibor, Fehér Kálmán, Végei László, Brasnyelemszeretetét szolgálják, hiszen sokkal nyó István , Gion Nándor, Podolszki Jó­ egyszerűbb Nietzsche, Dosztojevszkij, zse f Vlaovics József Vicsek Károly. Tolnairól Bori: "A legtermékenyebb és Proust, Kafka, Thomas Mann nevét leírnia, legsokoldalúbb alkotóink egyike, Tolnai Ot­ mint a közvetlen írói módszerrel felidéznie tó: Rilkétől a beat irodalomig, a kép-csodá­ azt, amire céloz." Ugyancsak Hornyik: tól a dadaizmusra emlékeztető montázsig és "puszta versötletek enyhén avantgardizált kollázsig haladva szűntelen metamorfózi­ halmazának" minősíti Tolnai egyik első verskötetét, de felhívja figyemünket a Ko sokban élve, a verstől az esszéig, a kísérleti 36 �palócföld 94/1 dály című remeklésre is: Most püspöklila bársonybelsejű tokba tesznek Téged és leengednek, ajándékba adnak mint egy citromszín erezetű hegedűt, az egész lakás megváltozik, ha valamelyik szekrény fenekén fekszik egy hegedű, vagy legalább a tokja és a föld is meg fog változni mert te majd felstimmeled a fá k sáros gyökerét. Domonkos István írta minden idők leg­ jobbnak tartott versét, a déli végek utóbbi hetven évében (mottóját Balassi verséből vette): A KORMÁNYELTÖRÉSBEN én lenni én nem tudni magyar élni külföld élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek előkotorni megfelelő ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren (...) én menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna két kiló kenyér én nem látni sehol határ én látni új látóhatár én menni külföld talpalni csikorgó havon élet nercbundában jönni vágni engem nyakon (...) a szivárványos északon marx jönni fehér kesztyű vágni engem nyakon (...) én lenni elnökök vezérek én menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna kétkiló kenyér én lenni kormányeltörésben ez nem lenni vers én imitálni vers vers lenni tócsa beleülni lenni szivacs tönkretenni új ruha tócsában találni sok kövér kukac proletariátusnak proletariátus jövőbe vetni horgát (...) este kemény szivornya asszony lepedő ágy clitoris rátenni ujj nem gondolni kollektív nem gondolni privát 37 �palócföld 94/1 "Nagy, keserű, cinikusan tragikus (...) po­ éma ez. Új nyelvet és nyelvtant teremtett eb­ ben a versben Domonkos István" - írja Bori Imre. A szépprózát író Gion Nándor egyike a legjelentősebbeknek. Nem kevésbé jelentős, csak Gionnál sokkalta elmélyültebb, filozófikusabb elbeszélő Varga Zoltán. Mégis itt még csak Végei László elhíresült regényét, az Egy makró emlékiratait ho­ zom szóba, hogy a jugoszláviai magyar írók nyelvéről mondhassak néhány szót. Utasi Csaba a Makró kapcsán így ír, mi­ után Weöres Sándor dicshimnuszt zengett Végei nyelvezetéről: "Weöres Sándor tév­ úton jár a Makróval kapcsolatban. Magyarországon eseményszámba mehet Végei László rákos nyelvezete, hisz odaát eleve le­ hetetlen így írni, ám számunkra »tragikus« jelenség, a jugoszláviai magyar nyelv romlá­ sának, szürkülésének egyik irodalmi példája csupán: nem írói bravúrról van szó, leg­ alábbis a regény nagy részében nem, hanem vagy hányavetiségről, ez lenne a vigaszta­ lóbb, vagy pedig a nyelv teherbírásának, le­ hetőségeinek a nem ismeréséről." Bizony a legtöbb írónk nyelve nem tuda­ tosan száraz, rideg, puritán, hanem önkénte­ lenül szegényes, tökéletlen, magyartalan. - A Symposionnak nem csupán pozitív, felsza­ badító, de ártó hatása is volt; nemzedékén belül éppúgy, mint az idősebb és a zsenge toliforgatók körében. 38 * A hetvenes években az országban szigo­ rodott a diktatúra, lapokat, könyveket til­ tottak be, szerzőket zártak börtönbe. Mint afféle paranoiássá váló örgember, ki egyre újabb zárakkal védelmezi házát, - a hajat, rezidenciákat és szeretőket váltogató ope­ rettfigura -, Tito, az agg uralkodó folyton csak az elnyomó gépezet, a hadsereg és a rendőrség fejlesztésén munkálkodott. ’71 nyarán a Symposion két számát is betiltották, s felségsértőnek és nacionalistá­ nak bélyegzett ártatlan írások miatt súlyos börtönre ítélték a szerzőket. Tolnai Ottó fe­ lelős szerkesztőt csupán feltételesen ítélték egyévi börtönre. Aztán a legsötétebb időkben lassacskán igazgatók, főszerkesztők, politikusok, nagy­ követek - végülis rezsimhű apologéták let­ tek - az egykor lenézett, mellőzött, lázadó ellenézékiek. Hja az ember, pláne ha mű­ vész, szereti kipróbálni az ellentétes szere­ peket is, ebben a rövid életben. Az államfő elhunytakor pl. ki-ki megírta a maga nekro­ lógját, panegirikuszát a "zagorjei sasmadár­ ról", a "balkáni gerléről", sőt, az egyik írónk tartományi kultuszminiszterként magyarüldözésre sarkallta az illetékes szerveket. Végül futólag összefoglalnám a magyarországi Új Forrás lapjain 1982-ben folyta­ tott vitát a magyar irodalom önszemléleté­ ről. 18. századi nézettel rokon a bevezető írás, miszerint az elcsatolt országrészekben vannak magyar nyelvű horvát, szerb, román, szlovák, angol stb. irodalmak. Ezt sok vitázó �palócföld 94/1 tagadta, "Egy kiemelkedő nemzetiségi vagy szórványbeli magyar író alkotásai sokkal in­ kább tartoznak a magyar nemzeti irodalom történetéhez, mint egy honi tollforgató szín­ vonaltalan próbálkozásai" - vélte egy hozzá­ szóló. Sütő András adaléka: "Fontos han­ goztatni az össznemzeti irodalom mérték­ szerepét, mert enélkül - könnyen belátható - az elprovincializálódás veszélye fenyegeti a kisebbség irodalmát. A provincializmus pedig bárhonnét is nézzük: zsákutca." Legvégül pedig a Hornyik idézte Német Lászlót citálom, és a Hornyik interjújában beszéltetett Böndör Pál költőt. "Erdélynek, a Felvidéknek, a Vajdaság­ nak - a határsorompók jóvoltából - külön magyar irodalma támadt. Támadt azokban az irodalmakban regényíró, kritikus, humo­ rista - ami csak kell éppen csak gyengéb­ bek, mint a hazaiak... Bizonyos hogy ez a lefűződés sok emberből hozta ki az írót, aki különben tán holtáig az íróasztalának irkálgat: azon a címen hogy ők erdélyi, felvidéki, vajdasági írók, sok helyi dolgot megnéztek, amit különben senki sem néz meg, sok olyan témát feldolgoztak, ami másképpen gazdát­ lan marad. De ki kételkedik benne, hogy ezek az irodalmak már a magyarhoz viszo­ nyítva is bizony zugirodalmak voltak." Ed­ dig Német László, most Böndör Pál követke­ zik: "Amióta Vajdaság létezik, jó írót, euró­ pai értelemben vett jó írót még nem adott. (...) Folyóirataink, lapjaink irodalmi mellék­ leteinek izzadságszaga van (...) Vannak per­ sze jobban sikerült írások is, például Tolnai Ottó versei. Jellemző, hogy Prágáról, Buda­ pestről, Jan Palachról, Guevaráról, Ko­ dályról írta őket. Vagyis mindig kimozdult innen. (...) Valószínűleg azért (talajtalan az irodalmunk), mert mi magunk sem érezzük túlságosan itthon magunkat. (...) Egész iro­ dalmunk kisebbségi érzéstől fuldoklik (...) Ha például Magyarországra utazom, ott ál­ talában nagyon jól érzem magam, de nem vagyok otthon. Aztán hazajövök, és itt sem vagyok itthon." Tudomásom szerint ma nincs nálunk semmilyen irodalmi mozgolódás. Szlovéniában és Horvátországban is él­ nek és írnak magyar írók. 39 �palócföld 94/1 Erdős István N yolc egyperces szöveg rövid sorokra tépve , énekmondóknak Kuvasz Nincs türelmed olvasni, nincs türelmem írni, Nincs türelmünk figyelemmel hallgatni a bölcsek türelemre intő prédikációit. Nincs türelmem szépséges hazugságokat hízelegni néked, nincs türelmed a kiadós veszekedéshez majd azután, hogy türelmetlenül fejemhez vágnád; már nem igazán jó veled a szerelem, Mintha csupán csak arra maradna türelem, hogy a presztizs és az elérhető kényelem építménye végre megálljon bennfentes önelégültséggel mondom; már ahhoz sincs türelmem, hogy elfogadjak egy izgalmas-vonzó amerikai útra szóló invitálást... Válaszul mondod. Minden perc be van osztva, meghalni sincs időnk, és látom, hogy a tákolmány mennyire fáraszt lapos szerepeivel. Régi érzékenységünk az élet megfoghatatlanul szép/egyszerű dolgai iránt, a titkok felfedezése iránt odalett, sőt látható módon változott át kutyává, átvedlett lompos, öreg fehér kuvasszá, ki lélekhordozó állat, jól kiherélve ott hever a fényes tükrű előszobában. S a vendégeknek elmondható, milyen hűséges állat... Fazékban fő a szöveg; nem a türelem az identitás kulcsa... Ma is feltálaljuk? 40 �palócföld 94/1 K i a vezér? Gyereklányokat kényszerítettek prostitúcióra, belekeveredtek két tucat puskagolyóért egy fehér Mercedes elkötésébe, és végül egy bankban harisnyás álarcban jelentek meg nyolcan, tíz millióért agitálták az alkalmazottakat, a rendőrök véletlenül éppen arra jártak, ellenállás nem volt, iszonyú a bilincs gyerekembereken Ki a vezér? Ki az értelmi szerző? Nincs vezér, mondják, nincs értelmi szerző, csak légüres otthonok vannak: a táj meg egy ország, ahol itt-ott némi látszat-rendetlenséget megenged még maga a belügyek minisztere is, ennyi, hát ennyi... Olcsó János Olcsó János - mondták a kerület legmenőbb, rokonszenves zöldségesére, és mindenki elfeledte, hogy részeges volt annakelőtte, kártyázott, totózott, lóversenyezett, perlekedett a szerencsével, és el­ lopta otthon a szeméttelepőri fizetéshez a gyerekcipőre félretett ezrest, hogy törlessze végtelen folyamú adósságait... Olcsó Jánosból a változás csinált embert, igen, a rendszer-változás szabadította meg az alázatosságtól, mosolygó, kedves apa lett, lepergett róla a szeméttelep füstszaga is, hajnaltól napestig gürizett, boltja fénylett a tisztaságtól, — �palócföld 94/1 és a friss gyümölcsöt tényleg rendkívül olcsón mérte, a háziasszonyok sorban álltak a boltja előtt, a nagyobbik lány hirtelen felnőtt, kitűnőre érettségizett, és felvették éppen az orvosi egyetemre, amikor Olcsó János ostobán nemet mondott a jóemberek jóindulatú pénzbeszedőjének, nem akarta jutányosan, már havi ötven rongyért megkapni a védelmet, nehogy a szép kis elegáns boltot rossz emberek bántani merjék. A boltajtó repdeső csengőjét valaki nyakára kötötte egy döglött varjúnak, repüljenek fel, ha tudnak a kormos küszöbről az olcsó kis bolt füstje után meg a pernye után. Kamat Ha azt mondják, maffia, már nem is tudod, Szicíliára vagy Chicagóra gondolj: Legyen fedél végre a fejed felett, kaptál háromszázezret kölcsön, heti két százalék kamatot számolt a jónevű ügyvéd barátod, hidegen nevetett, amikor kicsit sokalltad a heti kamat mértékét, ő 1993 Magyarországán tudta valahonnan, hogy Chicagóban már jó tíz esztendeje is ennyit fizettek a pénzért, és eszébe se jutna senkinek, - a rászorulóknak, sokallni az árát, vagy firtatni ízléstelenül, miféle üzem az, amelyik úgy termi a tőkét, hogy másnak is juthat belőle ha kell... 42 �palócföld 94/1 Szerelem Bomb - az teljes lebukás, infó - tudni azt, amit nem lehet, dupe - a másolás, bird - távközlési műhold beceneve, a kedvesem menedzsertanfolyamon a szakmai zsargon szavait gyakorolja, és tanít engem is : kideo-videót néz majd, döbbenten unokájával az apám, ha a beteljesült szerelemből születő gyermek már készülék előtt ül. Hát nem gyönyörű? Tiszta Amerika Rendőr vagyok, megélek tisztességgel a bérből, és örömömre a jard autói egyre inkább hasonlítanak minálunk is a gengszterfilmekből ismert autókra, egyre több jelvényt, feliratot mázolnak rájuk, valami mágia lehet a sok festékkenés mögött, lám, mi is felkészültünk az eredeti tőkefelhalmozás kissé ellentmondásos kerettörténetére, és ugyanolyan belevalók leszünk majd mi is mint a tengeren túl száguldó rendőrfiúk, és amíg a bankokban gyűlik a pénz az új beruházásokra, mi ritkítjuk az életképtelen bandákat, naná, majd mindenkiből milliomos lesz itt, egy lófaszt, akinek budai telkén ássuk a fürdőmedence gödrét félszombati kétezerért, ő már időben tisztára áztatta a maga vágott dohányát, ő már most szereti hallani reggelente a szép rendőrautók sziréná­ zását, védjék is meg rendesen a birtokát, mondja, ha civilben érke­ zünk hét végén ásni a dombra, szombat reggel, amikor ő éppen indul a lovakhoz a tanyára, ahol tizennyolc szép ló várja, tizennyolc remek boxban, és az ágymelegítő lovászok nyolcan, lányok is, fiúk is, vegyesen, ott a tanyán hideg-meleg vízben zuhanyoznak gyorsan, megkapva az intést, ma ki furikázhat be a góréval a városba vissza a világ 43 �palócföld 94/1 legszebb Mercedeszén, s tényleg, ha nem volnék rendőr, már-már irigyelném azt a luxusautót, de így, mert magam is jó autón járok legyintek rá: Lajos, a tököd olajos, megdolgoztál te egykor a Mercedeszért, meg aztán várd ki a végét, a rendőrségnél is jobb kocsikat kap jövőre az adóhatóság... Tuskó M isi karrierje Tuskó Misit arról ismerte a város, hogy Szilveszter részeg estéjén éveken át minden pénzét petárdába ölte, és halálra rémítette roskatag vénemberek ácsorgó csapatait, kora estétől fáradhatatlanul járta a tereket a kövér és rendszerint igen részeg nagykamasz, és ahol együtt néhány vén rozoga megállt, már repült is robbanni egy petárda a pipaszár lábakhoz, és a kárörvendő kacagás Tuskó Misit jobban boldogította, mint kortársait a házibuli, vagy a pöffeszkedő, koszlott kabaré, a petárdakezű Tuskó Mihály egyszerre csak vállalkozó lett, vodkában utazik suttogta a város, és rémülten látta a kocsma koszos farmerjéből kitüremleni a súlyos ötezres bankó kötegeket, tényleg hét tanyája van a Kunságban, kérdi az anyja, Misi csak nevet, ott nem a tej a jellemző folyadék... Romos épületek csak, nevet újra, és a jegenyék mellett a csillagokig ér már a petárdás Tuskó divatos karrierje 44 �palócföld 94/1 A varacskos disznó makkal álmodik A szögletes pofájú varacskos disznó, a bozót királya felgyújtotta az erdőt és kifulladva röfögte bele a kamerákba: tűz van hazám. Makkal álmodni disznóknak mindennapos álom de varacskosoknak?! Ön a legrendkívülibb disznó a világon, olvadozott a tűznél a tömegkommunikáció ismert sztárriportere, és feleségül ígérte magát az éppen válófélben lévő vastagbőrű csörtetőnek. Erőd az én erőm, mondta a varacskos lihegve, amíg itt folyik a harc a tűzért, s nem a tűz ellen, erős harmóniával megrengetjük a világot... �műhely Benes Istvánné Madách Imre személyiségéről " Egyikvonalt örvénynek mondogatja, szentélynek a kört... ...rettentő komoly csíny az egész..." A grafológus beszámolója előtt - több más okból kis kínálkozó - gondolat álljon: Kéréséül a bebocsáttatásnak/ és útravaló gyanánt a Szentély sarutlan zarándoká­ nak./ - Mert az ismeretlen felé számtalan út vezethet... S ha a rejtetthez megannyi módon közeledhetünk is, a titok megérintésének jo­ gát mégsem az eszköz mívessége vagy pró­ báltsága igazolja, hanem az a nemes szándék és vonzalom, amely meri vállalni a kelepce kockázatát és képes mind többet megélni a "véres megejtettség" közös gyötrelméből. Az irodalomtörténeti kutatás révén Ma­ dách Imre emberi vonatkozásai és Az ember tragédiájában kicsúcsosodó életmű utalásai mindinkább világosabb megfogalmazást nyernek, egyre hallhatóbb hangon szólnak hozzánk. A már ismert tények mögött azonban nem rejtőzhet-e egyéb, hangtalan üzenet? A teljes emberi való részvételét megkívánó és magához vonzó kézírás vonalainak "örvény­ lése" mi továbbit vethet felszínre, mennyi és 46 milyen feltevést igazolhat, kínálhat-e új szempontokat újabb kérdések megfogalma­ zásához? Célkitűzéseimet lényegében e gondola­ tok határozták meg. Természetesen a téma jellege és nagysága, de jelen alkalom korlá­ tai sem teszik lehetővé az életút teljes bejá­ rását. A továbbiak tekintetében van néhány elgondolásom, illetőleg az esetlegesen itt fel­ merülő kérdések, összefüggések vizsgálatá­ ra is szívesen vállalkoznék. Most néhány, nem csupán önkényesen kiragadott, de alapvetőnek vélt jelenségnek szeretnék nyomába szegődni, a személyes történéseket e másfajta mélységében meg­ közelítő és követő lehetőség, az írásvizsgálat segítségével. * A fennmaradt leveleknek - időbeni kö­ vetést is segítő választékával és jó minőségű - fénymásolati példányaival, lehetőséget kaptam Madách Imre szüleinek, feleségé­ nek, első tanítójának, barátjának Lónyay �palócföld 94/1 Menyhértnek írásával foglalkozni, illetőleg Madách Imre kézírását, gyermekkorától szinte haláláig, életének csaknem minden évéből keletkezett leveleiben végigkísérni. Szondi Lipót a humanizmusról, mint az egyéni lemondás, a megértés, az elfogadás, a gyöngédség késztetésének egy magasabb sí­ kon mozgó, kiszélesített, az egész világra ki­ terjesztett képességéről szól, a kulturálódás folyamatával kapsolatosan pedig kimondja: - Mazochizmus nélkül nincs "kulturifikáció". - A szellemi javak birtokbavétele ezek szerint - mindig együtt jár a negatív állásfolalás szükségszerű jelenlétével is, bizo­ nyos természetes törekvéseknek, igények­ nek az "ítélő Én" általi elutasításával. Ám a modern lélektan talán legnagyobb felfedezé­ se ráirányítja a figyelmünket arra is, hogy akár az előzőekben említettek, akár a külső okok miatt teret, kiélési lehetőséget nem ka­ pott késztetések korántsem semmisülnek meg, nem tűnnek el nyomtalanul a lélek va­ lamiféle süllyesztőjében, sőt, azok a régi helyzet megismétlésének, illetőleg újabb szí­ nezetű, de lényegében arra visszautaló je­ lenségek alapjául szolgálnak, és potenciális energiaforrásukként működnek. A jungi pszichológia kétségtelenné tette az emberi léleknek azt a képességét is, amely a létezés átfogásának egy másik lehetőségével élhet, amely egy másik irányba hat és hatol be; sa­ ját mélységeibe, az ember-ősök rétegébe és ennél is mélyebben, egészen az Abszolútumig. Az ember tehát kicsinyben - valóban az egész Mindenség, mikrokozmosz. A meg­ ismerés pedig abból áll, hogy saját tudattala­ nunk mélyéről a szellem felhoz valamit, ami mindig is megvolt bennünk, s azt vetítjük ki a világra. A megismerés mibenlétét legszebben a goethei gondolat világítja meg, amely sze­ rint: ha nem volna a szemünkben valami "napszerű", nem láthatnánk a napot. Madách Imre őseinek vonatkozásában egy olyan sokgenerációs hátteret lehet való­ színűsíteni, amely a szellemi beérkezettség mellett az igények minőségi növekedésének, az ízlés kifinomodásának vonalán merede­ ken ívelt felfelé. - Apai oldalon a széles látó­ kör, az akceptáltság, az egyéni vélemény, ál­ lásfoglalás biztonsága, belső érvényessségének érzete szembetűnő. A korának átlag­ szintjét - feltehetően - jóval meghaladó ol­ vasottsággal, kiváló szellemi képességekkel rendelkező, de lelkesedni tudással átfűtött, rajongásra is hajló id. Madách Imre azon­ ban nem mentes egyfajta kedves férfihiú­ ságtól, valamint egyéni humortól sem. Meg­ jegyzéseivel, élceivel - valószínűleg - éppoly természetességgel mulattatja magát, a szű­ kebb baráti körét, s nem egyszer épp a szép­ nem rovására, amilyen választékos, decens lehetett a családjának és a külvilágnak szóló megjelenése. Az 1830-ból származó írása - bár nem mutat az életvezetést alapvetően akadályo­ zó tényezőket - a lendületes gesztusok mö­ gött energiatartási problémákat lehet felfe­ dezni, az egyes betűk, betűrészek rövidülé­ ses ábrái pedig a férfias támadóerő szublimáltságára is utalnak. Az írás egészében egy mozgásosan, a tudatos önvezetéssel még jól 47 �palócföld 94/1 kiegyensúlyozható, de statikusan jelenlevő arány- és ritmuseltolódás figyelhető meg, ami inkább a testi, a fizikai állapot, illetőleg működés ilyen jellegű gondjainak kérdését veti fel. Csupán érdekességként jegyezném meg, hogy a már Crepieux Jamin és Lombroso által "szívbetegség" jeleként megfigyelt ékezetek, az "i" betűk feletti súlyos, nehéz­ kes pontok jelen vannak az írásban. Két évvel későbbi írása a növekvő szo­ rongás jeleit mutatja, illetőleg az iram és a testi erő valószínű csökkenését. Két, s csu­ pán fénymásolatban vizsgált levél nem ele­ gendő messzebbmenő következtetések levo­ nására, legkevésbé nem az írásnyomatéknak, mint a fizikai, biológiai energiakifejtés egyik fő mutatójának vizsgálatára, az írás nagy kifejező ereje azonban így is lehetővé tette több lényeges szempont tisztázását. A grafológiai műhelymunka ismertetése e beszámoló keretei között nem fér el, s még kevésbé kerülhetne kellő megvilágításba. A néhány kézírásos emlék bemutatásán túl, a technikai részletek iránti érdeklődés­ nek is szeretnék valamelyest eleget tenni, él­ ve a leírtak érzékletesebb, szemléletesebb alátámasztásának e lehetőségével. Igyek­ szem legalább néhány szóval ilyen részletek­ re is kitérni, azzal az előrebocsátott kéréssel, 48 hogy csupán azok alapján ne kíséreljenek meg - esetleg - más írást is értelmezni. Ami­ kor ugyanis valamilyen jelenségről, esetleg egyetlen betűről esik szó, a velük kapcsola­ tos tartalmakat nem csupán és kizárólago­ san a kiragadott részlet hordozza, végkövet­ keztetéshez csak az írás összes jellegzetessé­ gének egybevetésével, a viszonyvonatkozá­ sok teljes feltárása és értelmezése során le­ het eljutni. Visszatérve még nagyon röviden, és anélkül, hogy az írásstílus problémáját érin­ teném, id. Madách Imre két leveléhez, ebben az írásban szembetűnőbb a "gy" betűk kivi­ telezése, illetőleg e betűkapcsolatokban megjelenő "y" szárak. A messze balra, a múltat jelképező irányba visszanyúló vonalak a női nemmel kapcsolatos, illetőleg a nő szimbolikájával kifejezhető veszélyekkel szembeni, ősi és egyéni állásfoglalás hordozói is. Az ív vonu­ latában, lendületében, érzékletességében megjelennek a felgyülemlett emóciók, a je­ lentőség elfogadásával, az odaadás hajlamá­ val szembeni ellenállás, és az élcnél erősebb humor, az "animálisnak" minősített mély belső késztetések - s talán a megsemmisülés érzetének ősi és egyéni döbbenete - elleni �palócföld 94/1 védekezésként is. Majthényi Annáról - most szintén csak idevonatkozóan - elmondhatjuk, hogy amennyiben ellentéte a férjének, annyiban annak különös párhuzama is. Ám ami id. Madách Imrénél a szellemi befogadókészség és absztrakciós hajlam, az Méjthényi Anná­ nál a praktikus dolgok előtételezése és minden külső látszat ellenére - egy erős el­ fogadtatás iránti igény. Amíg férje már-már túlnőtt a Természeten, a Nagyasszony egy­ maga akar a Természet és annak sokágú kar­ ja is lenni. Így eshetnek meg a valójában paszszív nőisége foglyaként vergődő túlkésztetéseinek jelét és jellegét magánviselő, férfias határozottságúnak tetsző megnyilvánulásai, innen törnek felszínre Majthényi Anna mind idejében, mind tartalmában váratlan állásfoglalásai és döntései. Szemléleti inga­ dozásaira az érzelem és az értelem harca nyomja rá bélyegét, s mindkettőt mintha egy láthatatlan akarat, s a mindkét tekintetben nem csekély képesség és erő feszítené még tovább, mintha egyik érv állandóan vétót emelne a másik érv ellen, mintha valamely kétely vagy állítás miatt szükség volna még a bizonyítás töbletére. Az egymást valóban szerethető, sőt egy­ máshoz valami különös reménytelenséggel is ragaszkodó emberpár olykori konfliktusa nem annyira a tudatos ellentétek összeegyeztethetetlenségéből adóhatott, mint in­ kább a mélyebben rejlő motiváltságok "egyezkedésén". A kulturálódás túlzó esz­ ményképző ereje mindkettőjük tudattalan mintáját megérintette. A férfi már-már egy földöntúli istennő képét vetíti ki társára, a nő vágyai egy minden tekintetben bizton­ ságot teremtő és nyújtó "istenférfi" hatalmi erejébe kapaszkodnának, olyan védettsé­ gért, amit, múltból hozott értékrendje sze­ rint a társadalmi rang biztosíthat, mintegy a régvolt ősök vágyott státuszát követelve vissza. Anna Nagyasszony - úgy tűnik - alapve­ tően a tudattalan késztetései befolyásoltsá­ ga alatt nyúl vissza múltból sejlő fényekért, s ha ez a világosság férjét inkább halványabb­ ra festette, családjáért való törekvéseiben, s különösen Imre fia útjának egyengetésekor, többnyire pozitív világosságot jelentett. Amíg id. Madách Imre gondolatai - maga­ sabbról nézvén a dolgok voltára - ismerhet­ ték az elnézés, a megbocsátás, a megbocsáthatóság derűjét is, Majthényi Anna érze­ lemvilágában minden halálosan komoly, sú­ lyos, veretes és kétségbeesett igyekvéssel megjelenni, megtestesülni vágyó. Majthényi Anna vékony vonalú és hatá­ rozott, telt, befejezett hurkokat szinte csak a középső zónában mutató írása e jelenségek­ kel is hangsúlyozza a praktikusságot, a hét­ köznapi élet követelményeinek számontar­ tását, de a "világ dolgaiban" való helytállás, megfelelni akarás szemléletét is. Nagyranőtt "k" betűi a tevékenység, a cselekvés fontos­ ságáról szólnak, a hajló ívek esztétikai ér­ zékről, rajzkészségről, de az alsó zónás meg­ hajlott szárakkal együtt a kiélni nem tudott nőiség árulkodó jegyei közé is tartoznak. 49 �palócföld 94/1 A bal margó szélesedésében eltávolodás, az írás előrehaladtával feltámadó bizalmat­ lanság van. A túlzott központozás mindezt csak megerősíti, csakúgy, mint az akaratról tanúskodó jegyek. Természetesen, az elmodnottakkal még korántsem alakult ki egész személyiségkép, itt a szülőknek csupán olyan tulajdonságait kerestem, amelyek jegyei, Madách Imre írá­ sával összevetve, valamilyen hasonlóságot, 50 vagy hatást jeleznek. Madách Imre első, keltezés nélküli, édesanyjához írt levele, a szó- és mondatírás gyakorlatával már rendelkező, de még a ta­ nult betűformákkal, kötésmóddal gondosan operáló gyermek betűvetését mutatja. A le­ vélpapír a sor és a középzóna magasság tar­ tásának segítégére bevonalazott. Ezek a se­ gédvonalak is megerősítik azt a feltevést, hogy a levelet, a valóságbn is, korai, első írá­ sai egyikének tekinthetjük. Amiért ezen túl­ menően érdemes és izgalmas ennél a pár sorból álló híradásnál elidőzni az az, hogy már ekkor, ebben az írásban fellelhetők egyéni jegyek, holott a szándék láthatóan, az iskolás elvárásoknak és a levélírás kon­ vencióinak való megfelelés szinte aggályos igyekezetéről vall. �palócföld 94/1 E jegyek már a gyermek Madách - korát meghaladó - érettségét bizonyítják, szépér­ zékre, rajzkészségre utalnak, s az anyai min­ tákkal és Osztermann József házitanító íráseleganciájával kísérletező kisdiák eszményképző, erős hajlamára. A díszítő jelle­ gű kis ívek az érzelmi gyöngédség, a szere­ tetvágy önkéntelen megjelenítése is. Az írás alsó, az ösztönszférát magábafoglaló zóná­ jában, a lefelé haladó betűszárak, de külö­ nösképpen a "g" betűk esetében, egy mindig azonos szinten bekövetkező vonalbizonyta­ lanság, a testi-lelki fejlődés útkeresését és valamiféle biológiai dilemma jelenlétét sej­ teti. A későbbiek folyamán, úgy tűnik, épp e pont körül fordul-keletkezik az a betűszár moduláció, amit a költészet iránti hajlam és az "ősök csarnokába lejutás", azaz az intuí­ ció jeleként lehetséges értelmezni. Megható, ahogyan a magasba nyúló szárak szálegyeneseiben az akarat, a figyelem és lelki erő legyőzi a kéz gyakorlatlanságának és gyengeségének bizonytalanságát. 1837-ben kezdi meg pesti tanulmányait. Ez év októberéből keltezett, édesanyjához írt levele az érzéseknek olyan finomságát és eleganciáját tükrözi, mintha ez a mindent átszínező líraiság a változáshoz fűzött remé­ nyek új világát már megteremtette volna. Az átlagember írása csak erős élmények hatásá­ ra és hosszabb idő elteltével változik meg lé­ nyegesen, Madách Imre igen karakteres írá­ sában a változások gyorsabban követik egy­ mást, ami az események szokatlanul mély átéléséről, a kifejezőerő nagyságáról és a megjelenítési képesség sokszínűségéről ad hírt. Egy 1838-ból származó, anyai dorgálás­ ra készült válasz szinte "kalligráfiai ihletettségű"; az anyai követelményekhez való al­ kalmazkodás, a gyermeki gyöngédség és lel­ kiismeret ellentmondásos szorongásának és jóvátételi igyekezetének kényszeres bizo­ nyossága. Már esetekben is - édesanyjának írt le­ veleit összehasonlítva baráti levelezésével feltűnik az előbbiek nagyobb gondosságú, fi­ gyelmesebb kivitelezése, még az írótoll meg­ választásánál is. A vékony vonalakkal törté­ nő írás, illetőleg az ilyen nyomot létrehozó toll szándékos használatával, az író ember tudattalanul is a világosságot, az egyértel­ műséget, a gondolatok tisztaságát kívánja hangsúlyozni, evvel mintegy háttérbe szorít­ va, netán el is rejtve az intimebb én jelenlé­ tét. A hangvételükben oldottabb, sőt szinte teljes kitárulkozást tartalmazó, Lónyay Menyhérthez szóló "tizenéves" írásokban, s majd a későbbi, Szontagh Pá llal folytatott levelezésből is látható, hogy valójában a lágyabb, az árnyaltabb kivitelezést lehetővé 51 �palócföld 94/1 tévő, a vonalakat mintegy mázoltan létreho­ zó toll felel meg igazi ízlésének. Grafológiai megfigyelés: ilyen vonalakat festőművészek, illetőleg az érzékletes anyaggal bánni tudók, vagy az anyag érzékletességét közelről isme­ rő személyek szoktak hagyni írásukban. 1838 december. Az év folyamán jelentős változás történhetett az ifjú Madách életé­ ben. Az írás valami hirtelenjött érettséget, nagyobb magabiztosságot, új, kreativitásra utaló jegyeket és a nemi érdeklődés erősödő jeleit mutatja. Az aláírása is megváltozik, az addig anyai mintát hordozó nagy "I" betű át­ alakul, ez már nem a "fiú" aláírása, hanem az érlelődő férfié. "A kegyetlen sorstól arra vagyok ítélve, hogy semmit se lássak természetes színbe, de minden érzelem szenvedély legyen." - írja Madách Imre egyhelyütt Lónyaynak, majd másutt: "Barátságom irántad indulat.". Nos, e vallomás hitelességét, a szenve­ dély és indulat jelenlétét igencsak meglevő­ nek tarthatjuk. Ám míg a Lónyaynak szóló levelekben mintha Majthényi Anna érzel­ meinek "halálos komolysága" keresné tár­ gyát, a Szontaghhoz írtakban az apai intel­ lektus vonzáskörére utaló jegyek is feltűn­ nek. Úgy gondolom, megkockáztatható az a feltevés, hogy Lónyayval való barátságában Madách Imre édesanyja érzelmi örökségét próbálgatta, illetőleg a nevelés és az anyához való ragaszkodás befolyása alatt, egy M ajt­ hényi Annát - önkéntelenül - megjelenítő szerepben hasonult e szélsőségeket bőven kínáló eszményképéhez. Ha most még azt is figyelembe vesszük, hogy az igen érzékeny lelkű fiúnál feltehetően magabiztosabb, és társadalmi helyzete folytán is imponáló Lónyay egyfajta apaképmásul is szolgálhatott ebben a kapcsolatban, érthetőnek tűnik az a rajongás, a barátnak és a barátságnak mármár szinte szerelmi extázist idéző felmagasztalása, és az elvesztéstől való túlfoko­ zott félelem, ami a levelek konkrét tartalmá­ nak nagy részét is kiteszi. 1840. Madách Imre 17 éves. Írása egy már csaknem kiforrott, sok tekintetben megállapodott férfi stabilitását mutatja. Aláírásában itt jelenik meg a jellegzetes pa­ ráf*, aminek grafológiai végkövetkeztetését szeretném a jövőben megvalósítani. Itt csu­ pán annyit róla, hogy a paráf végmozdulata egy nagy írott "E" betűt formál, aminek jobbra öblösödő ívei a későbbiek folyamán ellenkező irányba fordulnak, olykor szöges­ sé válnak, eltűnnek, megjelennek, jelezve az érzetek-képzetek hullámzását, Madách Im­ rének az intim énjéhez való, azon időszakra érvényes viszonyát és ezzel kapcsolatos ál­ lásfoglalását. * p aráf: a teljes aláírás helyett kézjegy, rövidített név ( a Szerk.). 52 �palócföld 94/1 S most a felnőtt korról, az életút további szakaszairól pár - általánosabb - olyan gon­ dolat, amiknek grafológiai igazolása részben megvan, illetőleg a további, behatóbb vizsgá­ lat néhány kiindulási szempontját is képez­ heti. A felnőtt Madách Imre kézírása a vonzá­ sok és vonatkozások végletes sarkítottságának jegyeit viseli magán, de mindezt egy kü­ lönös egységbe vonva, egy, a köznapi érte­ lemtől eltérő, más minőségű, vagy talán más dimenziójú harmóniába ötvözötten, ami már-már nem is az emberi illetékesség köré­ nek képzetét veti fel, hanem a Teremtő vegy­ konyhájának működési elvét, az élet teljes­ ségének mintáját, s így egy teljesnek mond­ ható élet bizonyságait tárja elénk. A nagy kifejezőerejű írás összképe jól tükrözi az egyéni létezés statikusnak, s így megváltoztathatatlannak érzett valóságát, és az érdeklődés, a vágyak múltból eredő s jövőbe igykevő-szárnyaló, életigenlő dina­ mizmusát. Madách Imre szeretné úgy élni az életet, ahogyan érzi, szívesen él indíttatásai őszinteségével, de magas etikai és önelvárási igényének megfelelően képes indulatait, ér­ zelmeit kemény kézzel kormányozni is. Az intellektus óriási távlatokat átfogó sugara, a realitásérzék, az érzelmi sebezhe­ tőség és az intuitív jelenségeknek - a belső képeknek a külső valóságtól csupán intimi­ tásukban különböző egyenértékűsége egyaránt megjelennek. Ezek a vonalak és formák a múlt és jövő közt teremtenek ál­ landó, nem szűnő összeköttetést, hogy a kö­ zépütt álló, a hétköznapok örömét és gond­ ját is megélő ember közvetítésével régvolt idők alakjai és ideái találkozhassanak egy szintén távoli - jövőképben, s hogy e jövő­ képben megelevenedő múlt hassa át és tük­ rözhesse a küzdelmes jelent. A kozmikus »űr-érzés« talán e végletek belső megtapasztalása során és árán sejlik fel, s ölt mind megélhetőbb formát az érdek­ lődésben, a tudásvágyban, a gyöngédség köl­ csönösségének igényében és az útkeresés fe­ szültségeiben. S mert kozmikus színezetű és méretű e hiányérzet, emberi lehetőségekkel szinte ki sem elégíthető. Minden, ami fontos számára - így a barátság és a szerelem is talán ebből az érzetből-érzésből, ide utaló asszociációkból nyeri tartósságát, »megszüntethetetlenségét«, s azáltal, hogy a kül­ ső történésekben - ilymódon - mindig fennmaradt még valami lehetőség. A vágyak erejének és a szemlélet átfogóképességének e találkozásában az események többnyire nem hozzák meg a beérkezés feloldó, a dol­ gok fényét és értékét kissé mindig megfakító birtoklás teljes bizonyosságát. Az írással való ismerkedés során egyre inkább erősödött bennem az a feltevés, hogy a Tragédia előtörténete elsődlegesen talán abban a belső küzdelemben keresendő, amit szinte kora gyermekéveitől fogva, saját el­ lentmondásai kapcsán vívott Madách Imre önmagával, önmaga ellen, önmagáért. Ter­ mészetesen, a külső hatások jelentőségéből ez a gondolat semmit sem kíván elvenni, azokat éppily meghatározónak tartom, csu­ pán azt szeretném érzékeltetni, hogy Ma­ dách Imrénél minden jelentős dolog inkább 53 �palócföld 94/1 belülről indult ki meghatározóan és súlyo­ zottan, persze korántsem az énesség, hanem éppen az »Én« magas minősége folytán. Hogy történéseiben a belső világ jelenik meg először, s a külső személyek és dolgok inkább a kivetítés és a megnyilatkozás eszközeit, a formába öntés mintáját jelentették számá­ ra, vagyis töbnyire nem az újdonság erejével hatottak rá, hanem inkább az »ismerősség«, a »rokonérzés«, a másokban való önmagára ismerés rácsodálkozását hívták azok elő. Madách Imre rejtélyes többszólamúságában nem csupán a jövőbe túlzottan előre­ fejlődött intellektus és a hermetikus tudo­ mányok iránti - adott - vonzalom, illetőleg a - feltehetően mindkét irányú - jelentős tár­ gyi tudás játszott szerepet, hanem a teljes érzelmi skála maradéktalan kiélésének ké­ pessége, valamint a távoli és közeli valósá­ gok észlelésének hasonló együttállása is. Hogy mennyiben kifejezetten örökletes és mennyiben ősi metaszintű kommunikáci­ ós hatások és összhatások alapozták meg és hozták létre Madách Imrének, a szülők tu­ lajdonságaiban már készülődő zsenijét, ez illetékességi és felkészültségi körömön - saj­ nos - túl esik. Az eddig megismert írások 54 egymásra utaló jegyei alapján azonban arra lehet következtetni, hogy itt olyan, tudatnak és idegrendszernek áthagyományozott, ősi történésekbe is bepillanthatunk, amiket el­ őző generációk már átéltek, illetőleg hajlam szerint átélhettek volna. Vágynak nevezi a mai lélektan a tények szirtjén hajótörést szenvedett történések tudatosulását, érzelmi tudatát... Az idő és a tér különös együttállása foly­ tán Majthényi Anna és id. Madách Imre kölcsönös vonzalmából így válhatott az Utód, a felgyülemlett ősi késztetések és ta­ pasztalások sorsszerű megtestesülésévé, az Ember, az Egyediség - egyéni választásaival - egy teljes életről példát és bizonyságot te­ vő Madách Imrévé... A z ember tragédiája pedig: az összemberi vágy és szorongás felol­ dásának nagy kísérletévé. A madáchi üzenetnek, a tudatos szándé­ kon túli kommunikációjával foglalkozva mivel magamat sajnos nem sorolhatom az irodalomtörténet avatott értői közé - csu­ pán remélni merem, hogy ezzel, a grafológia lehetőségeit még korántsem kimerített, első megközelítéssel is részese lehetek egy szép és nemes ügy szolgálatának. �palócföld 94/1 Tarjányi Eszter Madách Imre három orvosa Három időszak, három orvos, három gyógyító teória. A beteg ugyanaz: Madách Imre. A költő, aki minden esetben hitt a gyó­ gyítóban, aki hitt a gyógyulásban és aki hitt a csodában. Már régen eltűnt az a kor és meghalt az a beteg és hol vannak már gyó­ gyítói, mégis fontos, hogy ki volt, kik voltak azok, akik kezelték testét, meggyógyították, vagy csak éppen meghosszabbították életét gyógymódjukkal, gyógyszerükkel vagy egész egyszerűen csak a személyükbe vetett hit ál­ tal. Akik, még ha nem is mindig használtak, de elkápráztatták egyéniségükkel, és re­ ményt keltettek benne hírnevükkel. Madách Imrét rendszeresen visszatérő egészségügyi rendellenességei rákényszerítették e különféle módszereket alkalmazó doktorok újdonságainak kipróbálásra. A kényszer, de talán a természettudományos érdeklődése miatt is, szívesen fordult e hír­ név szárnyára kapott orvosokhoz. Az egyik, eddig talán legkevésbé vizsgált terület Madách Imre életrajzában orvosai­ nak pontos megnevezése, orvosi tevékenysé­ güknek és Madáchcsal való kapcsolatuknak a vizsgálata. Noha többek neve is fennma­ radt közülük, az alábbiakban három - iroda­ lomtörténeti és művelődéstörténeti szem­ pontból jelentősebb egyéniségnek tűnő gyógyász eddig kevésbé vizsgált személyét mutatnám be. A rudnói csodaorvos: Madva Ferenc » E rősen hiszem, hogy ha két századdal előbb élt volna, ma újabb Faust mondája lenne az irodalomnak - jó tót népünk fantá­ ziájából szőve. « 1 A legnagyobb zavar a rudnói csodalel­ kész esetében van. Nevét Radó György Madnaként említi valószínűleg téves adatot átvéve, jelezve azonban a Madva név előfordulását is. A helyes név valószínűleg a Madva Ferenc. Ő volt tehát az a csodaor­ vos, akit 1843 októberében látogatott meg Madách Imre, és akinek alakját Szontagh 55 �palócföld 94/1 Pálnak írt levelében így rajzolta meg: "Meg kisértem a csoda embert lefesteni: Magas, sovány, barna, gömbölyű képű vékony orral, szemei átható pillanattal, nagy és keskeny szabású száj, kevés haj; kamanra [?] melly mint egy 30 év vas fogainak nyomdokát vise­ li, s így vagy tíz évének köszönheti, hogy gaz­ dájának öccse. - a szoba s a pap lak maga igen szegényes. - El mondván torok bajo­ mat, mindjárt köszvényes állapotra ismert benne, mi nagy mértékben meg nyeré szá­ mára bizodalmamat. - Rendelt szereket: po­ rokat illy címmel: pulveres Privigyenzes és decoctumot mellyet gondolom minden pati­ kában megcsinálhatnék mert a füvek külön nevezvék."3 Madách leírása pontos, mert szinte meg­ lepően - a Madách kiadásban kérdőjellel jelzett papi sapkát, a kamanrát is beleértve egyezik vele Arányi Lajos leírása, aki 184445-ben látogatta meg a rudnói lelkészt, és vizsgálta meg orvosi eljárását: "feszes figye­ lőre veszem a plébánost s ezek lőnek észrevé­ teleim: mintegy 55 (voltaképpen 62) éves, magas szikár férfiú, tiszta fekete bársony kamanrával (házi papi sipkával) ...kevésbé hátra konyuló homloka kitűnőleg magas..."4 Madách Imre egy későbbi levelében szin­ tén említi a rudnói orvost, akihez lehet, hogy öccse, Pál is ellátogatott.5 Ebben a levelében panaszkodik, hogy az orvosságot és a nyu­ galmat elrendelő kezelés nem sokat segített neki, mégis érdekes Madva személye, aki az 1840-es évek közepének, első felének legna­ gyobb orvosi szenzációja lehetett, és akiről Tolnai Vilmos azt feltételezi, hogy a londoni színben az életelixírét ajánlgató Nyegle 56 alakját mintázta Madách.6 Ki is volt hát ő? Madva Ferenc 1786. szept. 14-én szüle­ tett Nyitra megyei Skalitz helységben (ma: Skalica, Szlovákia) és 1852. aug. 20 -án halt meg Szucsányban szintén Nyitra megyében (ma: Sucany, Szlovákia), közel orvosi működése színhelyéhez, Rudnóhoz.7 1825-ben került Rudnóra plébánosnak, az anyanyelve szlovák volt, ezen kívül latinul és rosszul németül tudott. A népszerűsége óriási lehe­ tett. Az ismert személyiség, az orvosi köz­ élet és nyelv kialakításában nagy szerepet játszott Bugát Pál szerint: "Hazánk oligar­ chiája, arisztokratája, első méltóságú theológusai és werbőczyanusai részéről népván­ dorlás indult Rudnó felé".9 Az akkoriban kedvelt író, Nagy Ignác az Életképekben felmagasztaló hangú "úti képecskét" írt hoz­ zá való útjáról és a csodálatos orvosról.10 A Budapesti Híradóban a Budapesti Hírha­ rang rovat pedig így számol be hírnevéről: "Utczáinkon alig látni embert, sokan zöld­ ben laknak, mások fürdőkben mulatnak, so­ kan pedig Rudnóra utaznak a csodatevő lel­ készhez, kinek híre napról napra növekszik. Legközelebb nemzeti színházunk egy pár tagja is oda utazott. Magunk is több beteget ismerünk, kikre már ki volt mondva a halá­ los itélet, kiket a rudnói lelkész rövid idő alatt mégis tökéletesen meggyógyított."11 Valószínűtlennek tűnő híresztelések is szárnyra kaptak. Madách Imre anyjának, id. Madách Imrénének, Majthényi Annának írt levelében említi, hogy azt hallotta, hogy a rudnói papot Bécsbe vitték a császárt kúrálni.12 �palócföld 94/1 Madva működése azonban nemcsak cso­ dálatot, hanem haragot is kiváltott. Az orvo­ sok veszélyeztetve látták szakmájuk tekinté­ lyét általa. A magyar tudományos közélet ekkor szerveződött, az orvosi gyakorlat hi­ vatalos szabályai is ekkoriban alakultak ki, nem csoda hát, hogy Bugát Pál élesen tilta­ kozott az ellen, hogy Nyitra megye az orvosi képesítéssel nem rendelkező plébánosnak megengedte a receptek felírását és így "orvosi diplomával mintegy ellátta". Bár Madva személyéről tisztelettel beszél, az el­ járást veszélyesnek tartja, könnyen vissza­ élésre adhat alapot, mert a megye, "ha ma egy papot hatalmazott fel orvosságrendelő hatalommal, holnap tán egy vénasszonyra, holnap után pedig plane a hóhérra - kik szin­ te igen szeretnek kuruzsolgatni - kerülend a sor".14 A rudnói orvos népszerűségét azonban nem Bugát Pál törte meg, hiszen ekkoriban, az 1840-es évek első felében lehetett a hír­ neve a legnagyobb. Állítólag Irkutszkból,15 Kamcsatkából és Dél-Amerikából is jöttek hozzá betegek.16 Jól mutatja ismertségét Kossuth levele is, amelyben Wesselényit kí­ vánta rávenni, hogy megvakulással fenyege­ tő szembetegségét a csodaorvossal próbálja meggyógyíttatni: "Nyitra megyében Rudnón van egy falusi Cathol. pap, csudahírű orvos s valóban méltán csudahírű. Stáhly 17 meglátogatá s azon itélettel jött tőlle, hogy úgy­ mond tanulhat tőlle az egész orvosi kar s fiát hozzá vitte gyakorlatra. Az ember nem charlatán, nem valamely új rendszerteremtő, mint a nagyhírű csudaorvosok, irgalmas szerzetesbeli barát, s mint ollyan tudo­ mányosan tanult orvos, kinek más orvos fe­ lei előtt, elsősége a csudával határos kóris­ meretben áll; a bámulatig híven mondja el egy kis figyelmes vizsgálat után a beteg ba­ ját, symptomáit, okait, s következményeit... Pénzt senkitől el nem veszen, de élelmi sze­ reket igen; mert számosan feküsznek nálla messze vidéki szegény betegek, kiket gyó­ gyítás alatt táplál. Ezen ember 20 éven át volt a hegyközi vidék szegény lakosainak védangyala... pár év előtt egy nagyúri gyerek vetődött hozzá, ő meggyógyítá, s azóta országszertéről tódulnak hozzá a betegek és igen kevés jő vissza tőlle vigasztalanul; nem hiteget, nem áltat senkit, de segít, hol már minden orvos mestersége kudarczot vallott. Nem mendemonda után beszélek, hanem positiv tudomásból. Egy sógoromat tüdő­ vészből gyógyította ki; házi asszonyom csak­ nem egészen elveszté már szemevilágát... és segített rajta. Fiáthné köszvényes fájdalmak következtében megvakult; a pap meggyógyí­ totta, - lát, ép egészségesen; - tudok esetet, hogy egy vakon születettnek, tudok másat, hogy egy 15 év óta vaknak viszszaadá szeme világát, nem operatió, hanem belső gyógyí­ tás által stb., általában legkedvenczebb gyó­ gyítása a belbajok hatásából eredett szem­ nyavalyák; - mondja, hogy nem ismer iste­ nibb éldeletet, mintha vaknak világot adhat. - Barátom! Kérlek Istenre, kényszerítlek a hon s barátság szent nevére: ülj kocsira s vi­ tesd magadat bármi lassan, bármi bajosan ez emberhez; ő ... talán hogy visszaadja hajdoni erődet, épségedet házadnak, hazádnak s nekünk szerető barátaidnak; ha nem képes - nem fog áltatni." Wesselényi válaszleve­ 57 �palócföld 94/1 lében megígérte Kossuthnak, hogy minden orvosokban való csalódásai ellenére amint "állapotom s jelesen lábom, annyira javul, hogy utazásra képes leszek ... lehet, hogy Rudnóra is elmegyek."19 Pár nap múlva pe­ dig megírta Kossuthnak, hogy egy ismerősét megkérte, menjen el helyette Rudnóra és ér­ deklődje meg, vajon bajára tudna-e megol­ dást a lelkész. Levelezéséből úgy látszik, Wesselényi mégsem ment el. Ennek oka le­ hetett talán, hogy hiába küldte el érdeklődő követét. Madva ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a gyógyulást keresővel személyesen ta­ lálkozzon és a szemébe nézhessen, mintha ebben rejlett volna orvosi ereje, hiszen első ránézésre döntött az orvosságról, többnyire meg sem hallgatta a beteget. Az a hír terjedet el róla, hogy a szemből olvassa ki a beteg panaszát.20 Arányi Lajos a későbbi neves kórbonc­ nok 1846-ban könyvet adott ki a rudnói lel­ kész orvoslásainak leírásával. Véleményé­ nek végső kicsengése nem kedvező: nem használ, de nem is árt az elhíresült csodaorvos. Arányi bírálata valószínűleg döntő le­ hetett Madva hírnevének csökkenésében, hiszen alig egy év múlva, 1847-ben Jókai Mór az Életképekben már így írt: "Pár év előtt mekkora zajt ütött a rudnói csodalel­ kész! a lapok nem restellették telekürtölni vele a félvilágot, gyógyított, remekelt, csu­ dákat vitt véghez, im ádtatott... és mi lett be­ lőle? ki tud róla valamit?"22 Bár a hírek róla hamar elhallgattak, em­ léke azért mégis sokáig élhetett. Arany Já ­ nos 1855-ben írt versében (Népnevelés) em­ líti "Rudna"-t, 1895-ben pedig síremléket 58 emeltek neki. 23 A nép között a csodaorvos emléke még a századfordulón is élt, "az álta­ la készített rudnói pilulát és haj kenőcsöt pedig még most is (1902-ben) árulják a fel­ vidéki gyógyszertárak legnagyobb részében. „24 A rudnói csodaorvos praxisa azonban nemcsak Arányi könyve miatt eshetett vissza. Csippék János Rudnó környékén, a nagytapolcsányi gyógyszertárban volt pati­ kus akkor, amikor Madva emlékezete még élénken élt. Szerinte a lelkész még hat évig folytatta gyógyító tevékenységét Arányi könyvének megjelenése után, csak kisebb körben, kevesebb hírveréssel, mert betegeskedése miatt önként vonult vissza a több munkától. Csippék Madva gyógymódjáról is érdekességeket árult el, hiszen ő még ka­ pott az általa rendelt receptekből. Vélemé­ nye szerint: "Méltatlanul vádolták ... kapko­ dással és irraczionális rendeléssel, mert reczeptjei a maguk idejében feltétlenül korszerűek voltak." Ez a korszerűség azonban a korábbi or­ vostudomány eljárásaival is párosult. A gyógyszerész szerint ugyanis "egyik-másik reczeptjében olyan anyagok is találhatók, a melyekről a modern farmakológia lemon­ dott s mai kor gyermeke mosolyog felettük, de ne felejtsük viszont, hogy Madva még a XVIII.-ik század tudományában nőtt fel, mikor a szerek természetfeletti hatásában való hit még erős volt. Ez magyarázza, hogy pl. az ’Unguentum Rudnense’-ben a szamár27 pata alkatrésznek is hely jutott."27 �palócföld 94/1 Vajon Madách is szedett patareszeléket? Mi is lehet hát az a levelében említett "Pulveres Privigyenses"? Arányi Lajos könyvében többféle Madva által rendelt szer receptjét ismerteti, köztük azt is - a privigyei port amit Madách is ka­ pott: "Pulvis. privid. Rp.Calomel Sulf.auri antim. aa grB Opii grB pulv.rad.liqu.gr. 10 M.D.P.dosi"27 A recept szerint tehát Madách Imre nem 29 szedett szamárpata reszeléket, mégsem használt köszvényének a rudnói pap gyógy­ szere. Baját inkább gyógyfürdőkkel igyeke­ zett hát gyógyítgatni... Írók, költők orvosa: Kovács Sebestyén Endre "...te barátom, nem léssz oldalamnál Mindig, s ha orvost lelnék is bajomnak, Orvosbarátot, mint nekem te voltál. 30 Alig hiszem, s oly bensőt, hűt, soha!"30 Deák Ferenc homeopata orvosa Argenti Döme volt, akinek a könyvét Madách is ol­ vasta, allopatikusan gyógyító orvosa pedig Kovács Sebestény Endre (1814-1878); ez az írók körében is népszerűvé vált orvos. Hogy a doktor mikor került először kapcsolatba Madách Imrével, nem tudható pontosan. Madách anyja, fia haldoklását látva hívta Pestről, de minden bizonnyal korábban is találkoztak már. Nem valószínű, hogy isme­ retlenül hívták volna a haldoklóhoz. Kovács Sebestény Endre lehetett az a pesti orvos, aki Madáchot az 1861. évi országgyűlésen Pesten kezelte, aki leveleiben Kovácsként szerepel. Az 1861-es országgyűlés előtt újra je­ lentkeztek Madách Imrénél a megszokott köszvényes panaszok. Április 29-én kelt le­ velében írta Madách Károlynak, hogy "...igen ebül voltam köszvényben, de Kovács nagyon korán érte, s bár minden előjel úgy volt, mint máskor mikor holnapokig feküd­ tem, valami 2 héti házi áristommal reménylem ki szabadúlok a bajból." Május 8-án azonban már jobban volt, és orvosa engedé­ lyével elment a felirati és a határozati párt között zajló országgyűlési vitára. Május 29-én kelt, édesanyjához írt levelében pedig már sikeréről számol be, amelyet felszólalá­ sával aratott. Beszéde és a vele járó izgalom azonban megviselte akkor már egyre gyen­ gülő egészségét. "Egészségemnek az igaz egy kicsit ártott amennyire bizon az izgatottság­ tól a szívverés erősebb lett, de Kovácsnak is olly öröme volt a sikerben, hogy azért meg bocsájtott, meg parancsolta, hogy két napig ne mennyek ülésbe s csillapító cseppeket szedjek s minden jó lesz". Valószínűleg azonban már korábban is ismerték egymást, nem az 1861-es országgyűlés volt első talál­ kozásuk ideje és helyszíne, hiszen ebben az édesanyjához írt levelében nem mutatja be a pesti orvost, hanem Kovácsként - régi isme­ rősként - említi. Talán Kovács Sebestény Endre volt az első igazán felkapott képzett orvosa e kor­ 59 �palócföld 94/1 nak, aki nem pusztán ideiglenes sikert ara­ tott, mint a korábban elhíresült és gyakran képzetlen csodaorvosok. A Vasárnapi Új­ ság 1856-ban arcképpel együtt mutatta be, megjegyezve, hogy "jelenleg nem csak Pest­ nek, hanem egész magyar hazánknak egy leghírhedettebb orvosa és sebésztudora ..., aki a főváros főbb rangú világának is kere35 sett és kedves orvosa". Az első feltehetően jól megfizetett, drá­ ga - mai kifejezéssel élve - sztárorvosa lehe­ tett ennek a kornak, aki akkora vagyont ha­ gyott maga után "milyenre nem volt példa a magyar orvosok között, s külföldi orvosi tekintélyek sorában is ritkán." Kovács Sebestény Endre mindezt úgy ér­ te el, hogy mentes volt a korabeli - és nem csak a képzetlen csodaorvosok által művelt , ma a természetgyógyászat körébe sorolha­ tó eljárásoktól. Tekintélyét nem a gyógyítás körébe tartozó divatoknak, sem a pár sze­ rencsés eset utáni hírverésnek köszönhette, hanem sebészi ügyességének. Ez ebben a korszakban ritkaságnak számíthatott, hi­ szen ekkor még nem utasította el az új mód­ szerekkel kísérletezők táborát az orvostársa­ dalom olyan élesen, mint manapság. Nem tette tönkre orvosi tekintélyét az, aki home­ opátiával, delejezéssel foglalkozott, vagy a vízgyógyászatot alkalmazta, sőt éppen hír­ nevét alapozhatta meg általa. Az orvosi köz­ élet egyik szervezője, Bugát Pál fordította le pl. először Hahnemann Organonját magyar­ ra. Egy másik elismert orvos, Gárdos János pedig a delejes gyógyítás híve volt, aki nem­ csak a homeopátiáért rajongó Vörösmarty Mihály t kezelte, hanem ő vette rá a későbbi­ 60 ekben a legnagyobb magyarországi spiritisz­ ta médiummá lett Vay A d elmát is a médiumisztikus írásra. Az új módszerek hátterében az a válto­ zás állt, amely az orvostudományban a XVIII. sz. második felétől indult, és ami ha­ zánkban a múlt század közepére már erősen érzékelhetővé vált. Az átalakulás kezdete a felvilágosodással jelölhető meg, amely az orvostudományban a korábbinál fokozot­ tabban szétválasztotta a tapasztalati és az elméleti módszer korábban még többé-kevésbé összhangban érzett egységét. A múlt század negyvenes éveiben már egyértelmű­ en érezhetővé vált hazánkban is az orvostu­ domány elszakadása a spekulatív tudo­ mányoktól, a vallástól és a filozófiától. A ko­ rabeli orvosok legalábbis ekkor figyeltek fel erre. "Az eddigi rendszerek... elméletei, ám­ bár a legellenkezőbbek, mégis abban meg­ egyeztek, hogy csalfa áltételek szövevényé­ ből alakultak és eképpen az őszinte orvosok a gyakorlatban empiricus gyógymódot kénytelenítenének követni, melly nekik ugyan sokféle a tapasztalatból elvont... sza­ bályt nyújtott, de a nélkül, hogy ezek valamelly rendszerrel egyesíthettek volna. Az el­ mélet a gyakorlattal való egyesítési törekvések sikertelenek voltak." 37 Volt, aki józanul tudomásul vette, volt, aki sajnálkozott miatta, mint Arányi Lajos, aki szerint "bizonyos idő óta némi vallási hi­ degség, sőt még holmi bölcsészeti iszony is bontakozik a gyógyászságban, visszatoroltatik az elmélkedés (speculatio), s csupán az empirismus (tapasztalhatóság) tág s kényel­ mes országútján történik renyhe ledérséggel �palócföld 94/1 a pályázás. „3. 8 Voltak aztán, akik régi elképzelések fel­ újításával kísérelték meg az elméletet és a tapasztalatot új egységbe hozni. Ők - ma a természetgyógyászat körébe sorolt - deduk­ tív megközelítésű, hajdani okkult nézeteket is szívesen felújító, felhasználó, a rész he­ lyett az organizmus egységére hangsúlyt te­ vő spekulatív módszereket alkalmaztak, amelyek élénkebben őrizték a valláshoz és a bölcselethez való eredeti rokonságukat. Első jelei Magyarországon ezeknek az eljárásoknak az 1810-es, 1820-as években jelentek meg, a negyvenes évektől kezdve pedig egyre nagyobb divattá váltak. A delejezés, vagyis a mesmerizmus, a homeopátia, a később induló és a homeopátiához gyakran kötődő hydropátia, sőt a Madách Imre által is tanulmányozott frenológia ekkoriban vált szélesebb körben űzött, felkapott orvoslási, megfigyelési módszerré. Ebben az időszak­ ban ezeket tartották korszerűnek, reménytkeltő eljárásoknak. Népszerűségüket előse­ gítette az is, hogy az orvosi képesítéssel nem rendelkező laikusok számára ez még érthető és valószínűleg érdekesebb is volt, mint az ekkor már kialakult szakszavakkal, az orga­ nizmus egésze helyett egyes betegségekre és testrészekre specializálódott orvosi szaktu­ domány. Kovács Sebestény Endre ebben a korban, amikor delejes orvosok, homeopa­ ták sikereitől zengett a napi sajtó, amikor a Grafenbergbe vándoroltak a betegek ahogy Abellino Jókai regényében -, hogy az osztrák csodagyógyító Priessnitz (17991851) hidegvizes kúráját alkalmazzák, ami­ kor csodálatos gyógyulások hírétől zengett az ország, vált a legnépszerűbb orvossá, úgy, hogy "nem sodortatta el magát az orvostu­ dományban oly gyakran fellépő divatáramlatok által".39 Kovács Sebestény Endre "allopatha" volt, vagyis a hagyományos orvoslás híve maradt, nem kísérletezett hát a kedvelt homeopatikus gyógymóddal, elismerte, még­ sem gyakorolta a delejezést, vagy más néven a megnetizmust. Jókaiéknál az 1850-es évek első felében különféle betegségek jelentkez­ tek, akkor amikor gyakran űzött szórakozás volt az asztaltáncoltatás. "Dr. Kovács Sebes­ tény Endre volt a háziorvosom; régi jó bar­ átom és rokonom. Mikor megtudta, hogy én családostul az asztaltánczoltatással foglal­ kozom, tudós emberhez illő haragba jött és lehordott mindanyiunkat keményen: ’Hisz ez a bajotoknak kútfeje’. Aztán megmagya­ rázta komolyan és szakértően, hogy az em­ beri magnetizmus valóban létező erő, s azzal különösen adományozva vannak mindazok, a kiknek hivatásuk az idegekkel dolgozni: költők, színészek, festők; de ezzel a magnetizmussal visszaélni, azt másra elpazarolni, mint hivatásunk teljesítésére, éppen olyan természettelen, mint az éltető ösztönök perverz irányzata".40 Ebben a légkörben vált hát az egyik leg­ népszerűbb, a legkiterjedetebb praxisú ma­ gyar orvossá,41 mégpedig hagyományos gyógymóddal. Bár háziorvosként is tevé­ kenykedett, legnagyobb sikereit sebészként aratta, 1849-től haláláig a Rókus kórház I. Sebészeti Osztályának főorvosa volt. Sérvés orrműtéteiről válhatott híressé. Részt vett az orvosi közélet szervezésében is, ala­ 61 �palócföld 94/1 pító tagja volt a Természettudományi Tár­ sulatnak. Persze ehhez a nagy sikerhez neki is a szerencse segítsége kellett, a közvéle­ mény ekkor őt is csodálatosnak kellett, hogy tartsa: "Tudományánál egyedül szerencséje versenyzett úgy, hogy a legváratlanabb gyó­ gyításokat és legsikerültebb műtéteket telje­ sítvén, nevéhez varázsszerű nimbusz kap­ csolódott, mely delejes hatásánál fogva bi­ zonyos gyógyerővel hatott azokra, kik kórállapotjukban hozzá fordultak."42 Kovács Sebestény Endre azonban nem­ csak Deák Ferenc és Jókai Mór háziorvosa volt, hanem kezelte Garay Jánost, valószí­ nűleg Vörösmarty Mihályt és talán Bajzát is, ő operálta ki Aranynak az epekövét, ő segédkezett Tompa Mihály gyógyításában, ő küldte Vajda Jánost Marienbadba. "Foly­ tonos összeköttetésben élt a közélet és iro­ dalom embereivel és vendégszerető házánál majdnem hetenkint találkoztak Horváth Mihály, Székács József, Tóth Lőrinc."44 A nemzetközi hírű felfedező: Péczely Ignác "Ő ... egy meglepő fölfedezést tőn, egy új eszmét mondott ki, melyre nézve ha észle­ letei és tapasztalatai állanak és számtani bizonyossággal bírnak, akkor az összes or­ vostudomány nagy változásnak néz elébe; igen sok rejtély és két ezer éve talált mysteriumok kulcsa leend a szaktudósok és a gya­ korló orvosok körében,"45 A csodaorvosoktól a rudnói csodalelkészben való csalódása ellenére sem ment el a kedve Madách Imrének, hiszen a sógora, 62 Huszár Sándor ajánlására megkereste a hatvanas években Egerváron csodaorvosnak elhíresült, akkor még orvosi képesítéssel sem rendelkező Péczely Ignácot (1826-?)46 Madách "bár eleinte idegenkedéssel vi­ seltetett e különcködő, különleges gyógy­ mód szerint orvosló doktor iránt, mégis nagyrészt aggódó s minden reménysugárba kétségbeesetten kapaszkodó édesanyjának bíztatására - mind gyakrabban kereste fel, ha tehette személyesen, ha nem írásban Péczelyt, sőt később a súlyos betegek sajátos makacs bizalmával fordult feléje és gyógyu­ lást várt tőle".47 Péczely különleges gyógymódja pedig a manapság újra felfedezett íriszdiagnosztika (iridiológia), amely benne ünnepli a mód­ szer feltalálóját. Ez a szem szivárványhár­ tyáján található elszíneződésekből, foltok­ ból von le az egyén egészségi állapotára vo48 natkozó következtetéseket. Felfedezése egy 1838 tájékán történt esetre megy vissza, amikor Péczely eltörte egy bagoly lábát, amelynek a szemében ugyanabban a pillanatban vérömlenyt, majd később egy tartósan megmaradó barna fol­ tot figyelt meg. Aztán "midőn még 'csoda doktornak nevezték' s annak szerette tartani a laicus tömeg, egy ízben idegbetegségbe esett és megmagyarázhatatlan iszonyodást érzett az emberi szemek iránt. Egyszer tör­ ténetesen egy úri ember nyitott be hozzá, ki­ vel háttal fordulva beszélni udvariatlanság­ nak gondolván, fölemelte a szemeit, melyek véletlenül az idegen szemeivel találkozának. E perezben furcsa delejes remegés fogta el Péczelynek egész valóját."49 A bagollyal �palócföld 94/1 történt régi emlék ekkor intuiciószerű hirte­ lenséggel felidéződött benne. A szem szivár­ ványhártyájának vizsgálati célra való felhasználásának gondolata innen eredt. Péczely ezt aztán később számos megfigye­ léssel tette tudományosabbá és alkalmazha­ tóvá. Persze elképzelései közül sok kissé szo­ katlanul merésznek tűnhetett már akkori­ ban is. Nemcsak a szem foltjaiból szűrte le ugyanis a véleményét, hanem a szivárvány­ hártya színét is meghatározónak tartotta. Szerinte a kék szem az, amely az egészséges állapotot jelenti, mivel minden gyermek kék szemmel születik és a színváltozások már et­ től az állapottól való eltérést, a szervezet harmóniájának kisebb-nagyobb mértékű felborulását jelzi.50 Péczely ehhez az önálló diagnosztikai módszerhez, a homeopatikus eljárást társította és szinte háziorvosává vál­ hatott a Madách-családnak, hiszen még 1908-ban, Madách Aladár halálakor is te­ vékenykedett, amikor pedig már 82 éves volt.51Egyike volt az olyan magyar orvosok­ nak, akiket a külföld is számontart felfede­ zése miatt..52 Valószínűleg 1862 után ismerkedhetett össze a költő és a csodaorvos, hiszen csak ek­ kor alapította meg Péczely a hírnevét azzal, hogy kigyógyított egy hajdút Egerváron be­ tegségéből. "A hajdú jobban lett, minek híre eszeveszett gyorsasággal terjedett el a vidé­ ken, s azután jöttek hozzája vakok, sánták, siketnémák és mindennemű kétségbeesett betegek, s ő fényes sikerrel és roppant sze­ rencsével gyógyított, úgy, hogy Egervár bú­ csúhellyé lőn, s őt mindenki ’csudadoktornak’ tartotta."53 Ekkor még nem rendelkezett orvosi kép­ zettséggel, sógorának, Gulyás János (?1876) hasonszenvi orvosnak homeopatikus szereit használta.54 Különleges módszeré­ nek híre csak ezután terjedhetett el. "Kiol­ vasta ő a szemcsillag foltjaiból a betegnek minden baját, annak előzményeit, persze nagy része volt ebben a beteg autoszuggesztiójának is. Híre járt, hogy egész gyűjtemé­ nye van mankókból, melyeket a szerencsé­ sen gyógyult betegek hagytak emlékül nála."55 A rudnói csodaorvos feltűnése óta azon­ ban már megszilárdultak az orvoslás szabá­ lyai, ezért őt képesítés hiányában a megyei főorvos eltiltotta a gyógyítástól. Péczely ezért elvégezte az orvosegyetemet. 1868ban kapott diplomát. A fővárosban telepe­ dett le és Szinnyei szerint "hírnévre tett szert és keresett orvossá lett". Persze erről már Madách nem tudhatott, hiszen őt Péczely még laikusként kezelte. Ifj. Balogh Károly - Madách Imre uno­ kaöccse, aki Madách Imre fiával, Aladárral nevelkedett együtt - találkozott a csodaor­ vossal. "A hatalmas nagy, mély tekintetű, fe­ kete, próféta szakállú Pécely új reményt csepegtetett a betegbe s véle anyjának bá­ natos szívébe is".56 A kúráról, amellyel Madách Imrét kezel­ te, a Péczely-féle homeopatikus gyógyítás módszeréről is érdekességeket árul el Ba­ logh Károly "A kúra ... rendszerint hossza­ dalmas volt. Eleinte progresszive 2-3-4 go­ lyócska, naponkint háromszor, akkor aztán visszafelé 3 ,3 ,2 (!). Eleinte súlyosbodni fog­ nak a tünetek, de fokozatosan jő majd a ja­ vulás is."57 63 �palócföld 94/1 Ő számol be arról is, hogy Péczely Ma­ dách Imre sógorának, Huszár Sándor anya­ gi támogatásának segítségével tudta orvosi diplomáját megszerezni: "Így folytatta Péczely a mesterségét egy darabig; de aztán vétót mondottak a hivatásos doktorok, s meg kellett a diplomát szereznie. Pénze azonban nem volt. De volt Huszár Sándornak, s volt jó szíve hozzá."58 Ennek az állításának azon­ ban ellentmond a Hajnal Album, amely sze­ rint Péczely "feljött Pestre, s 36 éves korá­ ban beíratta magát orvosnövendéknek. Pén­ ze nem volt; de a ’csudadoktor’ a fővárosban is oly szerencsét csinált, hogy becsületes ke­ resményéből legalább tizenkét szegényebb sorsú ifjabb társának tette lehetővé, hogy az orvosi tudományokat bevégezhessék."59 Le­ het, hogy az egyébként nem túlzottan vagyo­ nos Huszár Sándor csak a kezdeti felköltö­ zésben segítette. Balogh Károly szerint a "szemdiagnózis ... nem csinált iskolát. Nem beszél most már a csodadoktorról senki."60 Noha akkoriban, mikor Madách Imre unokaöccse az emléke­ zéseit írta - 1912-ben - lehet, hogy alig lehe­ tett már hallani az íriszdiagnosztikáról, ma­ napság az újra felkapott, nemzetközileg is művelt természetgyógyászati módszerré vált,61 amely alapítójaként tiszteli Péczelyt. Jelenleg róla elnevezett, Péczely Ignác Íriszközpont működik Budapesten az alterna­ tív orvoslási módszerek szervezőjeként. A csodaorvos ehhez az önálló diagnoszti­ kai módszeréhez a homeopatikus eljárást társította. A homeopátia elve a "similis similibus curantur" a betegség tünetéhez hasonló hatást kiváltó gyógyszer használatát tette fő 64 gyógyeszközévé. Ehhez járult még a másik alapelv, amely szerint a gyógyszerek hatása annál nagyobb, minél kisebb adagban hasz­ nálják, hiszen a gyógyszerek elsősorban nem az anyaguk miatt hatnak, hanem a bennük levő immateriális erők következtében, ame­ lyek az életerő serkentését szolgálják. Ez az elv lehet, hogy első hallásra sarlatánságnak tűnik, de a megítélése igen változó lehet. Noszlopi László szerint Paracelsusnak "so­ kat köszönhet a homeopathia. Ez az irány nem volt mentes eredetileg okkult és asztro­ lógiai meggondolástól, de ma már megszűnt 'titkos tudomány’ lenni és szakszerűnek tekinthető orvosi felfogássá vált." Antall Józsefnek a magyarországi homeopátiát feldolgozó tanulmánya azonban a gyors el­ avulását és tudománytalanságát hangsú­ lyozta ki, mindamellett, hogy felhívja a fi­ gyelmet Hahnemann tanításának nagy hazai történeti jelentőségére.64 Valóban fontos lehetett hazánkban ez az orvoslási mód. Po­ litikai jelentősége is lehetett, hiszen Vörös­ marty így írt róla Kölcseynek 1838-ban, fel­ tehetőleg a felső hatalomra panaszolkodván: "Maga az orvostudomány sem eléggé szent, hogy istentelen kezeik súlyát ne érezze; fo­ lyóiratokban a homoeopathiáról szólni sem szabad."65 A hasonszenvi gyógymód hazai népszerűségét talán ez is magyarázhatja. A homeopátia orvosi szempontú megíté­ lése még ma sem egyértelmű, bár - ahogy az íriszdiagnosztika is - mintha újra felvirág­ zóban lenne. A múlt században azonban or­ vosilag sokszor csak a későbbiekben igazolt életrendi, táplálkozástani előírásai által nagy hatékonyságot érhetett el. - Madách �palócföld 94/1 Imrét is érdekelhette, hiszen könyvtárában megtalálható volt Argenti Döme népszerű homeopatikus könyve, amelyben - bizo­ nyítékául a figyelmes tanulmányozásnak még Madách bejegyzései is fellelhetőek.66 című költeménye, It, 1914. 317.1. 7. Wurz­ bach i.m.; Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950, V. Band, Wien, 1972. 8. Tóth Béla: Kuruzslók, in. U.ő.: Magyar ritkaságok, Bp., 1899. 201.1. 9. Idézi: Gort­ vay i.m. 64.1. (az általa megadott helyen, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálok má­ sodik, 1842. évi naggyülésének munkálatai között nem találtam idézetének lelőhelyét.) Jegyzetek 10. Nagy Ignác:A rudnói csoda, Életképek, 1844. júl. 17. II. félév. 3.sz. 81-86.1. 11. Bu­ dapesti Hiradó, 1844. júl. 23. 13.sz. 57.1. (A 1. Csippék János: Emlékezés a rudnóiBudapesti Hírharang rovatot ekkoriban papra, Gyógyszerészeti Közlöny, 1902. nov. Nagy Ignác írta.) 12.Madách Imre levele 23. 27.sz. és nov. 30. 48.sz., 790.1. 2. Radó id.Madach Imréhez, 1844.febr.24.,in MajtGyörgy: Madách Imre. Életrajzi krónika, hényi Anna levelezése, szerk,Andor Csaba, Salgótarján, 1987. 91.1.; A feltehetően hely­ 264.1. (A Madách-könyvtár Új-folyamának telen Madna nevet Balogh Károly könyvé­ 2.köteteként áll megjelenés alatt.) 13. Bugát ből vehette át Radó György (Balogh Károly: i.m. 17.1. 14. Bugát i.m. 18.1. 15. Kelecsény Madách az ember és a költő, Bp., 1934. József, Vahot Imre: Nyitra jelen állapota, 39.1. ). Wurzbach lexikona szerint (Wurz- in. Kubinyi Ferenc - Vahot Imre (szerk.): bach, Constant von: Biographisches Lexi­ Magyar- és Erdélyország képekben, 4.k., kon des Kaiserthums Osterreich, Wien, Pest, 1854. 24.1. 16. Csippék i.m. 789.1. 17. 1867., XVI. Band.), amely talán a legbizto­ Stáhly Ignác (1787-1849) ekkor országos sabb forrás, Madva Ferenc néven szerepel. főorvos. Arányi (i.m.) szerint Stáhly Rudnó­ E néven szerepel Arányi Lajos könyvében is ra látogatása csak szóbeszéd. Madvát erről (Arányi Lajos: Rudno és lelkésze 1844 és kérdezve azt válaszolta, hogy "azon na1845-ben és még valami többi közt a mai gyobbféle urak mind incognito utaznak s magyar zsidó is, Pest, 1846.). Más variációk úgy a manó sem ismer rájuk." (49.1.) 18. is találhatóak még. Nagy Ignác úti képecské- Kossuth levele Wesselényihez, 1844. máj. jében Mada Ferenc néven említi (Nagy Ig15., in. Kardos Samu. Báró Wesselényi Mik­ nác:A rudnói csoda, Életképek, II. félév, júl. lós élete és munkái, Bp., 1905. II. k. 14817. 3.sz. 84.1.), Nagy Ivánnál Madva József 149.1. 19. Wesselényi levele Kossuthoz található (Nagy Iván: Magyarország csalá1844.júl.l., Történelmi Tár, 1903. 72.1. 20. dai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, Arányi (i.m.) cáfolja ezt a híresztelést Pest, 1860. VII. k. 234.1.), Bugát Pál pedig (205.1., 211.1.) 2 1. "Tiszteljük tehát a rudnói Madva Pálnak nevezte a rudnói csodaor­ lelkészben a jeles értelmű férfiút, a nélkül, vost (Bugát Pál: A pesti Rókuskórház gya­ hogy benne valaha az alapos orvost kereskorló orvostanintézetté való átalakítása, nők." (Arányi i,m., 224.1.) 22. Jókai Mór:Mi in. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók hír Budán? (Életképek, 1847. nov.7.), in. Pesten tartott Második Naggyűlésének J.M.Ö.M. Cikkek és beszédek, I.k., Bp., Munkálatai, Pest, 1842. 17.1.). Gortvay 1965., 366.1. 23. V.ö. Steffel Ede:A magyar Györgynél pedig Madra F erencként jelenik Kneipp, Nyitramegyei Szemle, 1895.júl.7. meg (Gortvay György:Az újabbkori magyar 52.sz., 6.1. 24. Szalay Pál: A nyitrarudnói orvosi művelődés és egészségügy története csodadoktor, Gyógyszerészi Közlöny, 1., Bp., 1953. 64.1.). 3. Madách Imre levele 1902.okt.26., 43.sz. 707.1. 25. Csippék i.m. Szontagh Pálhoz, 1843.okt.31., in. M.I.Ö.M., 771.1. 26. Csippék i.m. 772.1. 27. Csippék sajtó alá rend., bev., jegyz. Halász Gábor, i.m. 772-773.1. 28. Arányi i.m. 217.1.; Csip­ Bp., 1942., II.k. 953.1. 4. Arányi Lajos i.m. pék (i.m. 772.1.) szerint azonban Arányi le­ 21.1. 5. Szontagh Pálhoz 1844. jan. 1-én írt írása nem egyezik az ő birtokában lévő re­ levelében említi: "A dekorációk ma mentek ceptekkel. 29. A kalomel máig használt hiRudnóra Pali sokszori mellfájása végett. - ganyvegyület (Hg2C12) (Kempler, Kurt: A Nekem eddig a Privigyei porok láthatólag gyógyszerek története, Bp., 1984., 232.1.), a nem használtak.." , in. M.I.Ö.M. i.m. II.k. "Sullf. auri antim" összetétele miatt emlékez­ 960.1. 6. Tolnai Vilmos: Arany "Népnevelés" tet az antimon pentaszulfid (Stibium sulfa65 �palócföld 94/1 ratum aurenticum) hurutos köhögések elle­ i.m. 186.1. 50. Péczely Ignácz:A z idült be­ ni, mára már elavult köptetőre (Kempler i.m. tegségek. Útmutatás a szemekbőli kórisme 64.1. ) A recept ópiumot is tartalmaz. Tóth tanulmányozásához, Bp. 1880., 46-48.1. 51. Béla szerint (i.m. 203.1.) is a privigyei por ka­ V.ö. Huszár: Madách Aladár 1848-1908, lomel és ópium keveréke volt. Az általa emlí­ Losonci Újság 1908.júl.30. 31.sz.: Madách tett "rudnai kenőcs" viszont "fa-olaj és lópa- Aladár "gyakran kereste fel Péczelit(!), aki tareszelék összetimporálása" A recept pon­ azt jósolta neki, hogy januárban fog meghal­ tos meghatározása azonban gyógyszerész ni. Halála előtt 2-3 nappal keserű humorral jegyezte meg: ’No ugyan fel fog sülni Péczeszakembert igényelne. 30. Garay János: Dr. Kovács Sebestény Endréhez, in. G.J.Ö.M., li, ha én most meghalok’". 52. V.ö.Brochka2.k. Bp., 1886. 13.1. 3 1. (legifj.) Balogh Ká­ us Encyklopadie, Wiesbaden, 1967., Auroly: Madách az ember és a költő, Bp., 1934., gendiagnose címszó. 53. Sarkady (1873.) i.m. 54. V.ö. Szinnyei i.m. 55. (ifj.) Balogh 228.1. 32. Kerényi Ferenc: Madách Imre is­ meretlen levelei, Itk 1968. 234.1. 33. V.ö. Károly gyermekkori emlékei, 1993., szerk. máj. 8-án Madách Károlyhoz írt levelét, in. Andor Csaba, 191.1. (A Madách-könyvtár Kerényi i.m. 235.1. 34. Madách Imre levele Új folyamának 1. köteteként áll megjelenés édesanyjának 1861.máj.29., jn. M.I.Ö.M. alatt). 56. (ifj. Balogh Károly (1993) i.m. 192.1. 57. (ifj.) Balogh Károly (1993) i.m. i.m. 919.1. 35. Vasárnapi Újság, 1 856. dec.14. 50.sz. 36. Vasárnapi Újság, 191-192.1. 58. (ifj.) Balogh Károly (1993) i.m. 192.1. 59. Sarkady (1873.) i.m. 188.1. 1878.máj.26. 21.sz. 37. Adler Herman: A 60. (ifj.) Balogh Károly (1993) i.m. 192.1. gyógytani rendszerek Paracelsustól korun­ 61. V.ö. dr. Keresztúri Valéria: A z íriszkig, Pest 1846. 10.1. 38. Arányi i.m. 10.1. 39. diagnosztikáról, Természetgyógyászat, Dr. Rózsay József: Emlékbeszéd néhai Dr. 1991.márc. 62. A Péczely Ignác íriszközKovács Sebestyén Endre fö lö tt, in. Érteke­ zések a természettudományok köréből, 9.k. pont hirdetése megtalálható a Termé­ Bp., 1880. 40. Jókai Mór:Astral-szellemek , szetgyógyászat folyóirat 1991. novemberi in. Jókai Mór Hátrahagyott müvei 2.k., Túl a számának elején. 63. Noszlopi László: A tit­ láthatáron, Bp., 1912., 69.1. 41. Vasárnapi kos erők és tanítások lélektana, Bp., 1943., Újság, 1878.máj.26. 21.sz. 42. Sarkady Ist­ 91.1. 64. Antall József:A homeopátia és or­ ván (szerk.), Hajnal Album, Bécs, 1867, vosképzés Magyarországon, Orvostörténe­ 145.1. 43. V.ö. Dr. Rózsay József i.m. 12.1. ti Közlemények, Bp., 1969.51-53.sz. 65. In. 44. Dr. Rózsay i.m. 13.1. 45. Sarkady István Vörösmarty Mihály Összes Munkái, 3.k. Bp., 1962. 373.1. A kritikai kiadás jegyzete (szerk.): Hajnal Arczképekkel és élet­ rajzokkal díszített Album, Bp., 1873. 186.1. szerint: "A homoeopathia propagálásának 46. V.ö. Szinnyei József: Magyar írók élete kétségtelen világnézeti jelentése is volt e korban - e tanokban egy felvilágosult, ter­ és munkái X. k.Bp., 1905. Péczely Madách Aladár halálakor 1908-ban élt. Budapest mészettudományos szemlélet látta a maga címjegyzékében még 1910-ben is szerepel a igazolását és diadalát." (372.1.) 66. Argenti neve és a címe (IV.ker. Magyar u. 30.) 1914- Döme: Különféle betegségek hasonszenvi ben azonban már nem. 47. (legifj.) Balogh (homoeop athiai) gyógyítása, Hahnemann Károly i.m. (1934) 217.1. 48. V.ö. Péczely er­ életrajzával. Madách Imrének a könyv 3. ki­ adása volt meg (Pest, 1858), amelybe ceru­ re vonatkozó könyveit (A szivárványhártyá­ zával jegyzeteket írt. (V.ö. Madách Imre ról, Bp., 1873; Az idült betegségek. Útmuta­ tás a szemekbőli kórisme tanul­ kéziratai és levelezése [katalógus], össze­ áll. Andor Csaba és Leblancné Kelemen mányozásához, Bp., 1880.; Die Augendiagnose, Tübingen, 1887.) 49. Sarkady (1873) Mária, Bp., 1992.419-420.1.). 66 �palócföld 94/1 Kozma Dezső Madách-értelmezések Erdélyben Nem szükséges bizonygatnunk: akárcsak a nemzeti irodalom egészét, egy-egy nagy al­ kotást sem csak a szakma emberei értékel­ nek újra időnként. Az elmúlt korok irodal­ mának ebben az "újrateremtésében'' benne van az a társadalmi, szellemi közeg is, amelyben a szembenézésre és egy másfajta értékrend kialakítására késztető igény meg­ születik. Esetünkben különösképpen igaz: ezek a viták legalább annyira minősítik a vitákat gerjesztő viszonyokat, mint magát a müvet. Sőt azt is mondhatnók: a mi Madách-képünk alakulásában inkább erről van szó. Egy olyan műről, amely valósággal beleépült egy közösség gondolatvilágába. Úgy vélem, már csak azért is érdemes szemügyre venni, milyen volt az utóélete irodalmunk egyik legegyetemesebb gondo­ latvilágú, egyik legsokrétűbb művének az er­ délyi magyar szellemi életben, a nemzetiségi lét sajátos körülményei között. S ehhez még gondoljuk hozzá azt is, hogy Erdélyben csak Ady költészetének megítélése körül szembe­ sültek olyan élesen a vélemények, mint Ma­ dách főműve körül. S voltak időszakok, ami­ kor a hosszú elhallgatást szánták érték­ ítéletnek. Ezért érezte szükségét a nemrég elhunyt jeles író, Bajor Andor kimondani Madách Imre születésének másfélszázados évfordu­ lóján: "A nagy műveket nem lehet úgy kike­ rülni, mint egy terepakadályt. Még kevésbé lehet hidat ügyeskedni feléje, hogy a korlát­ ra támaszkodva szemlélhessük mélységeit."1 Közismertek a véleménykülönbséged in­ dítékai is: világnézetiek, politikaiak, iroda­ lompolitikaiak, etikaiak, esztétikaiak. Er­ délyben inkább az előbbiek. Madách-értelmezéseinknek hagyomá­ nya van. Gondoljunk csak a századforduló magyarázataira: Haraszti Gyula 1882-ben Kolozsváron kinyomatott, Madách világné­ zetét vizsgáló tanulmányaira vagy a Morvay Győző 1897-ben Nagybányán megjelente­ tett könyvére. De nem lenne érdektelen számbavenni az alig ismert, illetve teljesen 67 �palócföld 94/1 elfeledett értelmezéseket sem. Például az összehasonlító irodalomtudomány múlt szá­ zad végi kolozsvári művelőinek, Meltzl Hu­ gónak és körének (Csernátoni Gyula) Ma­ dách filozofikumát vizsgáló, a korabeli ko­ lozsvári lapokban, folyóiratokban eltemetett magyar és német nyelvű írásait sem. Azt is tudjuk, hogy Az ember tragédiája alig öt hó­ nappal a budapesti bemutató után, 1884. február 27-én - Ecsedi Kovács Gyula ren­ dezésében - Kolozsváron is színre kerül, és még ugyanebben az évben Sepsiszentgyörgyön, Máramarosszigeten, a következő két évben Marosváráshelyen, Nagyváradon és Aradon, 1889-ben pedig Temesváron is be­ mutatják. A Mózest (1888) is Kolozsváron mutatták be először, és ugyancsak a neves színész és rendező jóvoltából ismerheti meg a kolozsvári közönség a Csák végnapjaii (1886) valamint a Férfi és nőt (1892). Alig nyolc év alatt négy Madách-bemutató az anyagi gondokkal küszködő vidéki színházban. Nem kis teljesítmény. Hogy az­ tán 1913-ban a neves színházi szakember, Janovics Jenő (csaknem teljesen meghagy­ va Madách szövegét) öt órás előadásával egy új Tragédia-értelmezéssel mutatkozzék be a kolozsvári színpadon. Az I. világháború után más csillagzat alá került erdélyi magyarság számára a múlt nagy magyar íróinak öröksége kezdettől fog­ va több, mint irodalmi hagyomány. Egyben a nemzeti-nemzetiségi tudat és önismeret egyik lehetősége, forrása. Szorongató szük­ ségesség is. Ilyen értelemben vált Petőfi (gondoljunk az évenként megrendezett Petőfi-ünnepségekre), illetve a magyar hagyo­ mányokban mélyen gyökerező Ady költé­ 68 szete is jelképpé. (A könyvet érdemlő erdé­ lyi Ady-viták tanúsítják ezt.) Madách megidézésére az első lehetősé­ get a centenárium szolgáltatja. Szándékosan mondok lehetőséget, hisz nálunk, Erdélyben az írói évfordulók többet jelentenek, módot adnak klasszikusaink megidézésére. Az er­ délyi magyar irodalom első éveiben külö­ nösképpen így van ez, ezért a szerényebb Madách-megnyilatkozásokra is jobban oda kell figyelnünk. Hogy csak egy-két momen­ tumot említsek meg: A Lepage Könyvkiadó 1923-ban díszes kiadásban jelenteti meg Az ember tragédiáját, a kolozsvári színpadon 1920-tól új szereposztásban és új felfogás­ ban játsszák, az Erdélyi Irodalmi Társaság ülésén a kolozsvári egyetem magyartanára, Kristóf György tart előadást, közben Petőfi és Madách címmel korábbi Madách-tanulmányait is megjelenteti.2 És természetesen az üggyel-bajjal induló lapok sem feledkez­ nek meg az évfordulóról. Az első világháborút követő válsághely­ zetbe kényszerülő, az új viszonyok között önmagára találni próbáló magyarság első­ sorban etikai tanulságot keresett és talált Madách művében. Zágoni István (az 1921ben Kolozsváron kiadott Kós Károly-fogalmazta politikai röpirat, a Kiáltó Szó egyik szerzője) ezt a címet adja a Keleti Újság 1923. január 21 -i számában megjelent em­ lékezésének: Küzdj és bízva bízzál, és ilyen­ képpen fejezi be cikkét: "Tépelődésünkben eligazít, vaklármából kijózanít, vigasztal a csalódás és lemondás csüggedései között, mert megnyugtat a küzdelmes életsorsban..."3 Pauler Ákos a kétségek közt megőr­ zött hitet történelmi perspektívába ágyazza, �palócföld 94/1 amikor így összegezi mondanivalóját a nagymúltú kolozsvári Ellenzék hasábjain: A magyarság története "minden más népnél tragikusabb, s azért valamennyinél jobban meg tudjuk érteni és szeretni Az ember tra­ gédiáját".4 Ezért válhatnak Nyírő József szemében jelenbe ívelővé, "folytonossá" Madách eszméi, ezért jelentheti a Tragédia (ismét az ő szavait idézve) nekünk, "kicsiny népeknek", a "ledőlt világoknak átkozott so­ rán a szabad szót".5 Vagy ahogy a fiatal iro­ dalomtörténész, Jancsó Elemér fogalma­ zott 1929-ben (Áprily Lajos távozásának, Benedek Elek halálának az éve) az Ifjú Er­ délyben megjelent Madách-portréjában: Madách müve a "magyar szellem hatalmas és kimérhetetlen erejét" tanúsítja.6 A nemzeti önismeretnek és önazonos­ ság-tudatnak ez a hangsúlyozása ebben a történelmi helyzetben természetes. Publi­ cisztikai szinten különösképpen az. Ami pe­ dig a tragikus életérzéssel átszőtt szemléle­ tet illeti, azt mondhatnánk: némiképp kor­ élményt kifejező az akkori erdélyi iroda­ lomban. Elég, ha a 20-as évek heves Ady-vi­ táira, vagy az író-püspök, Makkai Sándor 1927-ben Kolozsváron megjelent Adykönyvére, a Magyar fa sorsára gondolunk. De már kezdettől nem hiányzik a széle­ sebb összefüggések, az eszmei gyökerek ke­ resése sem. Kristóf György - merítve a ko­ lozsvári egyetem híres tanárának, Böhm Károlynak a tanaiból - Madách filozofikumáról, s főleg értelem és érzelem egymást ki­ egyensúlyozó összefonódásáról beszél emlí­ tett előadásában, illetve összegyűjtött tanul­ mányaiban. A modern magyar irodalmat felkaroló, s az elkövetkező években az Ellen­ zéket, illetve az Erdélyi Helikont szerkesztő Kuncz Aladár tovább megy: Madách "egye­ temes életszemléletét" és "európai lelkisé­ gét" felvillantó írása a Nyugat Madáchszemléletébe illik bele. Itt is jelenik meg A mi Madáchunk címmel, a XIX. század ma­ gyar költőiről közölt portréinak (Tompa, Pe­ tőfi, Vajda) mintegy folytatásaként. Ebben, a Kristófénál szélesebb horizontú felfogás­ ban az eszmét és az érzelmet egyszerre hor­ dozó Ádám se nem tiszta ész (ezt Lucifer személyesíti meg), se nem tiszta ösztön, hisz ez Éva sajátja.7 Pomogáts Béla hívta fel rá a figyelmet negyedszázaddal ezelőtt megjelent Kunczpályaképében: Kuncz Aladár Bergson filo­ zófiájának alkalmazását kísérli meg Madách ürügyén.8 Újabb szembenézésre a Tragédia színre vitelének félszázados évfordulóján kerül sor. Kolozsváron, Nagyváradon, Brassóban tízezrek nézik végig. Itt most csak az 1921-ben Reményik Sándor szerkesztésében meginduló kolozs­ vári Pászortűz 1934-es Madách-számára szeretnék emlékeztetni. A folyóirat már korábban, 1933 októbe­ rében (sokat ígérő címmel) cikket közöl Az ember tragédiájának világnézetéről. A cikk szerzője, Császár Elemér azonban megre­ ked a nemes eszmékért küzdő egyéniség és e nagy eszméket meg nem értő "gyarló tömeg" oly sokat emlegetett ellentéténél. Ezért be­ szél a történelmi színek kapcsán "küzdő pesszimizmusáról, amely a mitológiai szí­ nekben viszont nincs jelen. Ennek megfele­ lően lesz a befejezés is diszharmonikus. A biztató szóból - úgymond - más csendül ki, 69 �palócföld 94/1 mint a történelmi képek drámai sorozatá­ ból.9 A keresztény vallásfilozófia világfelfo­ gása felől közelítő erdélyi református püs­ pök, Ravasz László méginkább a mitológiai színeket tekinti a madáchi létértelmezés meghatározójának. "Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az első három és az utol­ só szín nemcsak keret és külső építmény. A tragédiának (az emberiség tragédiájának K.D.) gyökere itt van elásva, a koncepció acélváza ide vezet el..." Ravasz László való­ jában egy évtizeddel korábbi teológiai felfo­ gását gondolja itt tovább, amelyben ember és Isten nem válik el egymástól. E szerint a lét alapkérdéseire mindig két felelet lehetsé­ ges ugyan (amelynek feszültségét Ádám meg is éli), a luciferi nemre a rontó szándékkal szemben a végső válasz mégis az igen. Ebben az értelemben lesz a "kiábrándulás költemé­ nye" - a vallásos terminológiánál maradva -, "a küzdő ember és a bízó ember harmóniá­ ja", "nagy vigasztalások kikiáltója".10 A "vékonyodó hit" és a "fogyó remény" költőjét mutatja fel kortársainak Kovács László is lírai hangvételű esszéjében. Keve­ sebb szerepet szánva a transzcendenciának, nyilvánvalóbb aktuális célzattal: "Ha a legsö­ tétebb utakat járja is meg az ember, a para­ zsat mindig rejtegeti valahol az élet, amelylyel a bizakodó újrakezdés féklyáját gyújt­ hatja fel."11 Reményik Sándor vallomása már a címével (Ádám az Űrben) is jelképes értelmet sugall: a nagyságnak földi rabság a része. Az ő Ádámja magasztos és tragikus egyszerre.12 Az évforduló rendhagyó eseményének tekinthető az Erdélyi Szemle nagy közönség 70 előtt megrendezett irodalmi törvényszéke, amelyen színi kritikusok, színházi szakem­ berek, írók, színészek mondták el vélemé­ nyüket. Mint ahogy az 1937 nyarán a ko­ lozsvári református kollégium udvarán meg­ tartott szabadtéri Tragédia-előadás is külö­ nös teljesítménynek mondható. Hogy a második világháború idején sem lankad az érdeklődés Madách műve iránt, azt az 1942-43-as kolozsvári előadás nyo­ mán a hely i lapokban kialakuló viták is ta­ núsítják.13 A szövegre koncentrálásról, il­ letve a keretszínek és az álomképek egységé­ ről szólnak elismerően a beszámolók. A háború után ismét nemzetiségi igé­ nyek és lehetőségek között éledt újra az er­ délyi (romániai) magyar irodalom. A Tragé­ dia újabb kolozsvári előadása 1946-ban en­ nek a korszaknak a nyitánya, egyben sokáig, csaknem két évtizedig, utolsó teljesítménye. Az 50-es évek Madách-vitái, Barta J á ­ nos, Horváth Károly, Sőtér István új távla­ tokat nyitó Madách-értelmezései kihatot­ tak az erdélyi Madách-szemléletre is. A kolozsvári Korunk 1957 augusztusi számában jelenik meg Tordai Zádor heves ellenkezést kiváltó tanulmánya Az ember tragédiájáról. A filozófiai szempontú köze­ lítés - Madách ürügyén - politikai célzatú: a magát eszményinek mondó, egyetlen ideális társadalmi forma megkérdőjelezése. Ezért koncentrál a szerző a falanszterre, ezért lesz felfogásában a Tragédia központi s egyben legvonzóbb szereplője a tökéletes társada­ lomról kialakított illúziókkal szembeforduló Lucifer, a mű pedig a hívő ember tragédiája. A magát eszményinek kikiáltó társadalom olvassuk a tanulmányban - "szükségszerűen �palócföld 94/1 intoleráns: hiszen - úgymond - ha van esz­ szólni Madách történelemszemléletének ményi társadalom, csakis egyféle lehet a do­ nemzeti vonatkozásairól, műveinek hagyo­ log lényegéből következőn. Tehát mindenki mányokba gyökerezettségéről. más tévúton jár. Ám az eszményi híveit ez a 1963-ban a nagy példányszámban, tanu­ gondolat arra is kötelezi, hogy harcoljanak lóknak szánt sorozatban újra kiadott Tragé­ érte. S jaj, ha a fanatikusok kezében hatalom dia terjedelmes bevezetője a magyar gondo­ van - mint volt például a középkorban."14 lati költészet (főleg Vörösmarty), illetve A falanszter úgy jelenik meg, mint az Madách lírai verseit, korábbi drámáit kitelegyént, annak lehetőségeit megfojtó rend­ jesítőjeként ajánlja az olvasónak a művet. szer, amely az egyenlőséget csak úgy tudja Olyan életmű darabjaként, amelynek iro­ megvalósítani, ha minden tagját egyformán dalmi elődjét nem tág európai határok kö­ zött, hanem a magyar költészetben kell ke­ elnyomja. A recepciótörténeti és befogadás-pszi­ resnünk, s amelynek a "legállandóbb és leg­ chológiai elv érvényesülése még nyilvánva­ szembetűnőbb vonása" 1848 eszméiből, va­ lóbb, mint eddig. A nagybetűs Eszményi lamint a Világost követő állapotokból faka­ Társadalommal szemben megfogalmazott dó - a szerzőtől kölcsönözve a kifejezést kétségek késztetnek ingerült válaszra több "őszinte hazafisága". Hasonló módon vé­ lapot is. A Korunk (amelyben Tordai írása lekedik az irodalomtörténész Jancsó Elemér megjelent) cikkírója filozófiai köntösbe öl­ is. 1964-ben írott, de csak később megjelent töztetve kifogásait, "józan számításra" ala­ méltatásának címe Madách és a világpozott, kétkedés-mentes hitet kér számon a irodalom, valójában a mű magyar előzmé­ szerzőtől.15 Az írószövetség folyóirata, a nyeit keresi, főképp kapcsolódását a felvilá­ marosváráshelyi Igaz Szó szerkesztőségi cik­ gosodás és a reformkor költészetéhez, kiegé­ ke irodalmunk időszerűségéről rendezett vi­ szítve ezt azzal a szellemi örökséggel, ame­ ta keretében ítélekezik: az eszménytelenség lyet Madách fiatal korából hozott magáeszményítése, megdöbbentő cinizmus, a for­ val.19 radalmi idológia megrágalmazása.16 "Hu­ Ez derül ki Jancsó más tanulmányaiból manizmus... eszmények nélkül - hangzik az is. Berzsenyi, Vörösmarty, Kölcsey, Csoko­ országos napilap, az Előre 1957. szeptember nai bölcseleti költészetét egyenesen Madách 22-i szamában megjelent cikk címe. költői világképének előkészítőjeként értel­ Persze, ma már nehéz megállapítani, mezi. Megkísérli ugyan érzékeltetni Ma­ hogy a korabeli kritika kelléktárából jól is­ dách világirodalmi rokonságát, de megreked mert (egyáltalán nem esztétikai) kifejezések a puszta tematikai egybevetések, párhuza­ mennyire fejeztek ki személyes értékítéletet mok szintjén, mellőzve az emberiség-költe­ és milyen mértékben tekinthetők "hivatalból mények kérdésfeltevéseinek különbözősé­ elvárt" minősítéseknek. gét, illetve a műfaj változatait. A 60-as évek némiképp oldottabb politi­ A Madáchhoz időnként vissza-visszaté­ kai, irodalmi légkörben nyíltabban lehet rő Kántor Lajos - Sőtér István nyomán 71 �palócföld 94/1 költőnk 48 előtti haladásigényéből kiindul­ va, a mű korhozkötöttségére figyelmeztet. A Korunk, illetve az Utunk hasábjain ezért juttat különleges szerepet Kepler-Ádám drámájának. De idézhetnénk az 1966-ban kiadott, a Madách-értelmezéseket összefog­ laló Száz éves harc "Az ember tragédiájá"ért című, jól dokumentált monografikus tanulmányát is.21 A szerző a 60-as évek elején kibontakozó Madách reneszánsz ismeretében, a szakiro­ dalom legújabb eredményeit felhasználva vállalkozik a száz éve tartó viták összegező értékelésére. Természetesen nem mentesen a kor kényszerű kötöttségeitől. Könyve a kü­ lönböző felfogások rendszerezése és szem­ besítése szempontjából hasznos mindeneke­ lőtt. Értékítéletein, eszmei-esztétikai szem­ pontjain maga a szerző is messze túllépett azóta. A tizennyolc évi szünet után 1965. no­ vember 23-án, a kolozsvári színházban ismét bemutatott Tragédia fogadtatása nem ok nélkül osztotta meg a kritikusokat. A rende­ ző Rappaport Ottó ugyanis a gondolati színház jegyében jócskán megcsonkította az eredeti szöveget. Eljelentéktelenítette a mi­ tológiai színeket, lefokozta Ádám eszme-hi­ tét, Lucifer pedig csaknem megdicsőül. Tel­ jesen elsikkad Ádám és Lucifer konfliktusa is. Nem alaptalanul kifogásolja Szőcs Is t­ ván két alkalommal is Lucifer ördögtelenítését, száll vitába a "tiszta haladás" és a "tiszta tagadás" híveivel.2 2 Az elkövetkező években, a 150. évfordu­ lón (akárcsak a Petőfi örökségét élesztő írá­ sok zömében) Madách egyetemes érvénye, az emberi lét szorításában fogant haladás­ 72 eszménye kerül erősebb megvilágításba. Elég fellapoznunk a Korunk 1973-as febru­ ári Madách-számát. A román egyetemi ta­ nár, Ion Aluas, igényesen megírt cikkét a szerkesztőség mintegy elvi-elméleti beveze­ tőnek szánta a Madách-világképét elemző írások elé. Madách francia fordítója, J ean Rousselot itt közölt írásában a magyar költő nagyságát abban látja, hogy "túllépett a he­ lyi viszonyok nyújtotta témán", hogy a saját hazájának változásait "egyetemes megmoz­ dulás részének érezte; egy olyan folyamat részeként, amely nemcsak a társadalmi struktúrákat, hanem magának az embernek a struktúráját is megváltoztatta. Ahogyan ezt Németh G. Béla (ugyancsak az évforduló kapcsán) tömören megfogalmazta: "Művé­ vel egy szorongó nemzeti helyzet tanulságát egyetemes erőforrássá tudta változtatni".24 Bretter György azért nevezi a Tragédiát a "magyar gondolkodás" első szintézis-kísér­ letének", mert "önmagát egyetemes-emberi­ nek tételezi". A történelem buktatóit lebíró emberi küzdelemben jelölve meg Madách művének legfőbb értékét. Az emberi képes­ ség apoteozisával azonban némiképp leegy­ szerűsíti a történelem ellentmondásait, a mű etikai optimizmusát. Úgy véli ugyanis, hogy "az ember többé nem a történelem logikájá­ nak kiszolgáltatottja, hanem ő az, aki a tör­ ténelem logikáját megteremti". Így ebben az értelmezésben nem látjuk a kételkedő, hité­ ben megingott Ádámot, vagy hogy Ady szép szavaival éljek: a "lemondásos hitű" embert. Bretter szerint az Úr szózata pusztán bele­ egyezés az ember megteremtette helyzetbe. "...Emberek, a világ nem illúzió" - zárja eszmefuttatását. - Én inkább azt mondanám: emberek, a világ nem bizonyosság. �palócföld 94/1 Rácz Győző szintén a filozófikum felől viszonyul a műhöz az 1973-as színházi előa­ dás kapcsán. Mint már sokan előtte: olyan szimbólum-drámaként értelmezi a Tragédi­ át, amely a mindenkori ember küzdelmét jelképezi. A szakirodalom (szerinte) hibás kérdésfeltevéseit elutasítva, vitatható mó­ don szakítja ki a művet a Világos utáni álla­ potokból, fosztja meg egyúttal líraiságától ő is.26 Kántor Lajos épp a műben fellelhető lí­ rai formákat veszi számba: a himnuszra, pásztorénekre, a gondolati lírára, az elégiára emlékeztető kifejezési formákat - ha nem is mindig pontos kritériumok alapján.27 Ugyanakkor úgy hiszem, a líraiságról szólva, jobban figyelembe kell vennünk Ádám lírai monológjait, "vallomásait". A Tragédia nagyváradi bemutatója éppen erre a líraiságra épít, mintegy szereplővé léptetve elő magát a költőt is. A 70-es évek elején, amikor az eszménytelenséget tették meg sokan nálunk is a "mo­ dern ember" eszményévé, Bajor Andor Madách-eszményhitét mondja mainak, a ne­ mes eszmék romhalmazából is új eszményt építeni képes költőt. Még akkor is, ha az esz­ mény nem válik valóvá. Jelképesen "az üszök és pusztulás csak újabb magasságot ad az épülő hithez". Vagy ahogy Engel Károly (a "romantikus individuum" kudarcát valló szemlélettel perlekedve) fogalmaz: a Tragé­ dia mint az "emberiség moralitások" műve, abban rokon az európai romantikával, hogy a "végtelent ostromolja".29 A politikum szintjén hasonló véleményt vall a publicista Balogh Edgár is, amikor a Mózes bibliai képeiben a "honi feszültségek" oldásának lehetőségeit keresi, a népéért aggódó hőst emelve szimbólummá. Mindenképpen szót kell ejtenem Pás­ kándi Géza esszéjéről már csak azért is, mert - rendhagyó módon - nem a "mindig időszerű villanófénybe" vonható színekben, hanem a mitológiai szférában keresi a madáchi gondolat fő forrását.31 Egy olyan képzeletbeli színpadot fest elénk, amelynek egy színtere van: az Éden. Páskándi jelképes ki­ fejezését kölcsönözve: "A történelem két fa, az Örökélet és a Tudás fája között zajlik..." Ádámban a luciferi ráció és az Úrba vetett hit birkózik ugyan - folytatja a gondolatot tulajdonképpen tizenkét színen keresztül "a ráció magáramaradásának vagyunk tanúi". Ebből eleve következik a magáramaradott ember nosztalgiája az "édeni tisztaság" iránt, azaz a ráció nem űzheti ki az emberi hitet, hisz ezzel az ember önmaga létét kér­ dőjelezné meg. Harag György, az 1975-ös marosvásár­ helyi előadás rendezője lényegében ezt a szemléletet, a hívő, "rajongó" Ádámot, a fő­ szereplő rangjára emelt tömeget állítja elénk. Ez a fő gondolata a drámaíró Deák Tamás 1983-as terjedelmes esszéjének is, írója a tapasztalati időszerűség felé emelke­ dő, a filozófiai megismerés hatalmában két­ kedő, de az erkölcsben bízó költőben véli fel­ fedezni Madách időszerűségét. Nem a bizo­ nyosságot kimondó, hanem a kérdező hősben.32 Tovább gondolva eszmefuttatását, azt is mondhatnám: Madách etikája a "jobbik­ részt" választó Arany 50-es évekbeli lírájá­ nak gondolatiságával rokon. Goethe intelme ilyen értelemben válhat érvényessé Madách olvasójára is: a jót nem azért kell szeretni, mert érdemes, hanem önmagáért. 73 �palócföld 94/1 Az utóbbi évtizedben nagy lett a csend Madách körül. Horváth Károlynak a Román Akadémia magyar nyelvű folyóiratában, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemé­ nyekben 1991-ben megjelent, az emberiség költemények típusait új módon elemző tanulmánya kivételnek számít. Madách-képünk utolsó tíz évéről az oktatást segíteni kí­ vánó tankönyveket (egyetemit és középisko­ lait) foghatnám vallatóra. Ezt viszont nemi­ gen tehetem, hisz mindkettőnek szerzője e sorok írója.34 Legfeljebb a szándékot minősíthetem. Azt a Madáchot szerettem volna felmutatni, akinek művészetében magyar és összemberi, Jó és Rossz, Szellem és Anyag, Igen és Nem, Rész és Egész, lelkesedés és dőre tagadás, hit és kétely, tapasztalat és távlat, Élet és Halál együtt, egymást kiegészítve, költői módon teljesednek örökérvényű művészi élménnyé. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a nem­ zeti létünkkel oly sokrétűen összefonódott Műnek saját népe számára külön mondan­ dója is van. Jegyzetek 1. Bajor Andor: Ádám rajongása. Igaz Szó, 1973. 2.sz. 205. 2. Kristóf György: Ma­ dách emlékezete. I-II. Pásztortűz, 1923. Pe­ tőfi és Madách. Kolozsvár, 1923. 3. Zágoni István: Küzdj és bízva bízzál. Keleti Újság, 1923. jan. 1.4. Pauler Ákos: Madách Imre. Ellenzék, 1923. jan. 9. 5. Nyirő József: Miért is kezdtem emberrel nagyot? Keleti Újság, 1923. jan. 21. 6. Dr. J(ancsó) E(lemér): Ma­ dách I mre. Ifjú Erdély, 1929. aug. 7. Kuncz Aladár: A mi Madáchunk. Nyugat, 1923.1. 132-142. 8. Pomogáts Béla: Kuncz Aladár. Irodalomtörténeti Füzetek, 61.sz. Bp. 1968. 75-76. 9. Császár Elemér: A z ember tragé­ diájának világnézete. Pásztortűz, 1933. okt. 74 31. 10. Ravasz László: A z ember tragédiá­ jának költői igazsága. Pásztor tűz, 1934. márc. 15. I I . Kovács László; A Tragédia. Pásztortűz, 1934. márc. 15. 12. Reményik Sándor: Ádám az Űrben. Pásztortűz, 1934. márc. 15. 13. Kéki Béla: Az ember tragédiá­ ja. Ellenzék, 1942. szept. 12., Vásárhelyi Z. Emil: Kapunyitás. Pásztortűz, 1942. szept. 15. ; R. Nagy András: A z ember tragédiája. Erdélyi Helikon, 1942.dec. 14. Tordai Zádor: Jegyzetek "Az ember tragédiájá"-ról. Korunk, 1957. 8.sz. 1054. 15. Kallós Mik­ lós: Valóban vagy vagy? Korunk, 1957.9.sz. 16. A z eszménytelenség eszményítése. Igaz Szó, 1957. 9.sz. 17. Kovács János: Huma­ nizmus... eszmények nélkül. Előre, 1957. szept. 22. 18. Jánosházi György: Előszó. Madách Imre: Az ember tragédiája. Ifjúsági K. Buk. 1963. 19. Jancsó Elemér: Madách és a világirodalom. 1964. In: Iroda­ lomtörténet és időszerűség. I.k. Kriterion K. Buk. 1972. 20. Kántor Lajos:Kiket nagyok­ nak mond a krónika. Korunk, 1964. 9.sz. Közcél és magány. Utunk, 1964. 40.sz. 2 1. Kántor Lajos: Száz éves harc "Az ember tragédiájá"-ért. Irodalomtörténeti Füzetek 53.sz. Bp. 1966. 22. Szőcs István: Madách színpada. Utunk, 1965. dec. 17.;A jó ördög regénye. Utunk, 1973. márc. 18. 23. Jean Rousselot: Madách Imre egyetemessége. Korunk, 1973. 2.sz. 178-185. 24. Németh G. Béla: Két korszak határán. Madách-tanulmányok. Bp. 1978. Szerk. Horváth Ká­ roly 25. Bretter György:Ádám harca Luci­ ferrel, avagy idő és egzisztencia a Tragé­ diában. Korunk, 1973. 2.sz. és Párbeszéd a jelennel c. kötetben. Kriterion K. Buk. 1973. 2 6. Rácz Győző: Szimbólum és történetiség A z ember tragédiájában. In: A lírától a me­ tafizikáig. Kriterion K. Buk. 1976. 27. Kán­ tor Lajos:A költészet féltése. Utunk, 1973. jan. 19. 28. Bajor Andor: Ádám rajongása. Igaz Szó, 1973. 2.sz. 205. 29. Engel Károly: Madách-problémák. Nyelv- és Iroda­ lomtudományi Közlemények (Kolozsvár) 1974. 1.sz. 127-135. 30. Balogh Edgár: Ma­ dách útja Timontól Mózesig. Korunk, 1973.2.sz. 193-198. 31. Páskándi Géza:Az Úr "kiegyezése" és a ráció magárahagyottsága. A Hét, 1973. febr. 2 .;Gyermekrajz a Tragédia margójára. A Hét, 1973. márc. �palócföld 94/1 23. 32. Deák Tamás: Száz év Madách. A Hét, 1983. szept. 23., 30., okt.28. 33. Hor­ váth Károly: Az emberiség-költemény két tí­ pusa a XIX. században: az epikai és a drá­ mai. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle­ mények (Kolozsvár), 1991. l-2.sz. 3-11.34. Kozma Dezső: Magyar Irodalom. Tan­ könyv a IX. osztály számára. Buk. 1978. Ma is van érvényben; Magyar irodalom a XIX. század második felében. Buk. 1980. Egye­ temi tankönyv. * Műhely rovatunk tanulmányait az I. Ma­ dách Szimpózium - 1993, Csesztve - Szügy - anyagaiból válogattuk. Szerkesztőségünk a lap terjedelmi lehetőségeihez mérten igyekszik a forrásértékű írásokat a további­ akban is megjelentetni. Benczúr Gyula : Id ill - olaj 75 �palócföld 94/1 Lőrinczy István nyári örömök havazik a Napon meg itt az Alpokon nemlétező autóm hóláncokkal hajtom Vasárnap Salgótarjánban füvön napozik a reggel harmatcseppes nagy mellekkel évszakok állatokkal a tél fehér ló sörénye a nyár sáskák szikkadt vére az ősz rókák tollas vétke tavasz a madarak lépte Palóc Kossuth Gyász mocsárszínű sötét ruhát vett fel táncoló nagyanyám így gyászolta Kossuth Lajost esküvőjének hajnalán 76 �műterem Peák Ildikó Benczúr Gyula (1 8 4 4 -1 9 2 0 ) Benczúr Gyula a XIX. század második felének - Munkácsy mel­ lett - legismertebb, legünnepeltebb magyar festője volt. Míg Munkácsy már pályája kezdetén elhagyta Ma­ gyarországot, idegenben alkotott, Benczúr müncheni évei után itthon ért sikerei csúcspontjára. Neve összefonódott a hazai történelmi festészet felvirágzásával, a kortárs közélet számottevő rétegei - az ud­ var, az arisztokrácia, az egyház - el­ halmozták megrendeléseikkel. Számos kitüntetésben részesült - az Egyetem tiszteletbeli doktorrá fogadta, a Tudományos Akadémia tagjai közé választotta, tagja lett a főrendiháznak, s maga Ferenc Jó­ zsef is nagyra értékelte művészetét. A kortársak feltétlen elismerésével szemben az utókor inkább kritiku­ san - netán túlságosan is kritikusan - látta Benczúr életművét, kárhoz­ tatva munkásságának akadémikus vonásait. Benczúr Gyula : Önarckép - rajz 11 �palócföld 94/1 Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a kor, a közeg, a társadalmi elvárások nagy­ mértékben befolyásolják, meghatározzák a képzőművészet tematikáját, kifejezési esz­ közeit. A kiegyezés után elsősorban a törté­ neti festészet funkciója alakult át. Míg 1867 előtt a nemzeti ellenállást jelenítették meg burkolt formában az e tárgykörben fogant művek - a későbbiekben, különösen a Milleneum idejére, lezárult a történelmi festészet romatnikus korszaka, az állam reprezenta­ tív, optimista, a nemzet nagyságát hirdető alkotásokat várt el festőktől, szobrászoktól egyaránt. Benczúr számára bár a kortársak elisme­ rését elsősorban állami megrendelésre ké­ szült monumentális történelmi tablói - a Bu­ davár visszavétele s a Milleneumi hódolat szerezték meg -, művészete ennél jóval sok­ rétűbb, s mindenekelőtt őszintébb volt. * Százötven esztendeje, 1844. január 28án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina fiaként. A gyógy­ szerész család a kor s a társadalom viszonyai között rendkívül művelt volt - Benczúr Gyu­ la életét is végigkíséri majd az irodalom és a zene iránti érdeklődés. Érdemes megjegyez­ ni, hogy a hét gyermek közül Béla szintén művészi pályára készült. Építészként számos épületet tervezett Münchenben, itthon az Iparművészeti Iskola tanára volt, idősebb korában festett is. Benczúr rendkívüli rajz­ készsége már kora gyermekkorában feltűnt. Fia - ifj. Benczúr Gyula - írja visszaemléke­ zéseiben, a három éves gyermek egy alka­ lommal krétát talált és azzal - még gyerekes 78 vonalakkal, de jól kivehetően - egy hármas kompozíciót rajzolt a padlóra, mely keresz­ telőt, esküvőt és temetést ábrázolt. Ez időtől kezdve folyamatosan, szenvedélyesen raj­ zolt, s korán elhatározta, hogy festő lesz, bár apja sokáig óvta a bizonytalannak tűnő mű­ vészi pályától. A család 1848-ban költözött Kassára, itt kapja Benczúr első rendszeres művészi képzését is a későbbiekben Klimko vics Ferenctől és Bélától (utóbbi a Reális­ kolában, ahol Benczúr is tanult, oktatott raj­ zot). 1861-ben végre teljesül Benczúr régi vá­ gya, apja Münchenbe, az európai művészet akkori központjába kiséri. A sikeres akadé­ miai felvételi vizsga után néhány évvel már Karl von Piloty - a müncheni akadémizmus legünnepeltebb festője - is felfigyel a tehet­ séges fiatalemberre és fölveszi tanítványai közé. Benczúr ezalatt közös műtermet bérel Szinyei Merse Pállal, tanácsaival segíti őt Székely Bertalan is, aki ebben az időben Münchenben már neves festőnek számított. Az első megbízást Benczúr 1864-ben ha­ zulról kapta, meglepetésként - a kassai ta­ karékpénztár rendelte -, igazgatójának portréját. Ez idő tájt festette első jelentős vásznát, a Balatoni halász tragédiája című életképét. 1869-ig dolgozott Piloty tanítvá­ nyaként, de nem szolgai követőjeként. A Münchenben megismert reprezentatív naturalizmus mellett az olasz késő rene­ szánsz, a flamand és olasz barokk mestereit tanulmányozta. Különösen nagy hatással volt rá - bár közvetlenül művészetében nem jelentkezik - Rembrandt elmélyedő művé­ szete. A drámai hatás érdekében azonban �palócföld 94/1 Hunyadi László búcsúja (1866) című fest­ ményen - a nagy holland mesterhez hason­ lóan - jól aknázza ki a fény és árnyék kont­ rasztja kínálta lehetőségeket. E kép is már kiérlelt tehetségre vall, bár Benczúr legis­ mertebb korai történelmi festménye néhány évvel később keletkezett. 1869-ben Eötvös Jó zsef kultuszminisz­ ter pályázatot hirdetett meg "nagyobb histó­ riai festmény-vázlatokra". A pályadíjat Benczúr nyerte el Vajk megkeresztelése cí­ mű művével. A témát a művész két változat­ ban dolgozta fel. Az elsőn még a régmúltat Istvánnal szemben képviselő pogány magya­ rok is jelen vannak; a második, végleges vál­ tozaton a hangsúly a keresztelés mozzanatá­ ra helyeződik. A kompozíció összefogott, egyszersmind barokkos lendületű. Benczúr nagy súlyt fektetett a viselet, a környezet hi­ teles, korhű bemutatására; de mindenkép­ pen az anyagok, a színek harmomizálására. A nagyszabású történelmi tablók mellett foglalkoztatták Benczúrt a megelőző korok hőseinek, kiemelkedő alakjainak életét zsánerszerűen bemutató kompozíciók is. XVI. Lajos Mme Dubarry boudoirjában című vászna a rokokó témát a kor stílusának esz­ közei segítségével dolgozza fel. A sikeres, fiatal művész úgy tűnik, hosszabb időre kívánt megtelepedni Mün­ chenben. 1873-ban megnősül, feleségül ve­ szi jó barátja, Gabriel Max festőművész hú­ gát, Karolinát. A tehetséges festőre a művé­ szetpártolásáról híres II. Lajos bajor király is felfigyel - 1876-ban a Képzőművészeti Akadémia tanárává nevezi ki Benczúr Gyu­ lát, akit e mellett számos megbízással lát el. A megtisztelő feladatok ellenére festőnk mégis örömmel települ haza 1883 elején, a magyar állam hivatalos megkeresése nyo­ mán. Magyarországon az 1880-as évek elejére - a növekvő igényeknek megfelelően - egyre erőteljesebbé vált egy hazai művészeti aka­ démia létrehozásának gondolata. A Mün­ chenben élő magyar művészek javaslatára Ferenc József őt nevezte ki az újonnan létre­ hozott "festészeti első mesteriskola" élére. A művész szívesen vállalta a feladatot, csupán évi hosszabb szabadságot kért, hogy ne sza­ kadjon cl a müncheni légkörtől. 1919-ig, a Tanácskormány általi felmentéséig maradt e posztján. Benczúr Mesteriskolája bár mindvégig az anyagszerű müncheni realizmus hazai központja maradt, felfogását nem erőltette tanítványaira. Legjelesebb növendékei többek között Kernstok Károly, Fényes A dolf Pór Bertalan -korán kialakíthatták saját, egyéni stílusukat. A hazatérő művészt itthon számos jelen­ tős megbízás várta. Már Budapesten fejezte be a Münchenben elkezdett, az Első Magyar Általános Biztosítótársulat alakuló ülését ábrázoló nagyméretű csoportképét. E fest­ mény érdekessége, hogy a portrészerűen megfestett figurák között egyik mellék­ alakként önmagát is megfestette. 1885-ben kezdett el dolgozni időben kö­ vetkező nagy művén a Budavár visszavéte­ lén. A festményt a főváros rendelte meg egy erre a célra elkülönített pénzalapból. A ha­ talmas vásznat csupán 1896-ban fejezte be Benczúr, mivel fontosnak tartotta a főala­ 79 �palócföld 94/1 kok korabeli portréinak megszerzését, a viseletek, fegyverek korhű megörökítését. Nem mozgalmas csatajelenetet ábrázol a kép, hanem egy reprezentatív, méltóságtel­ jes állóképet látunk, mely inkább megfelelt a kor igényeinek. Szintén monumentális tabló az 18991909 között festett Milleneumi hódolat. A közel hét méter hosszú és négy méter magas festményen felvonul az ország valamennyi ismert politikusa, méltósága, s a királyi csa­ lád. A képet a kortársak találóan Magyaror­ szág Ferenc József-kori apoteózisának ne­ vezték, utalva a mű felmagasztasult, erőt és optimizmust sugárzó hangulatára. 1902-ben Benczúr egy más, ám az előző­ ekhez hasonlóan monumentális, a magyar történelem nagy korszakához kapcsolódó megrendelést kapott - a Budavári Palota Hunyadi-termét kellett nyolc darabból álló, Mátyás király korát bemutató képciklussal dekorálnia. A hatalmas feladaton Benczúr haláláig - a témához illően - az olasz rene­ szánsz csoportképek stílusában dolgozott. A befejezetlenül maradt sorozat az igazságos, művészetpártoló, magát tudósokkal körbevévő Mátyást kivánta bemutatni, talán min­ den bizonnyal utalásként a Ferenc József-i uralom jótéteményeire. A nagy történelmi tabló mellett Benczúr Gyula a portré mestere is volt. Hazatérésekor nemcsak állami megbíza­ tások várták - az udvar, a nemesség, politi­ kusok, bankárok versengtek azért, hogy arc­ képüket megfesse. E festmények nemcsak a megrendelők igényeit elégítették ki mara­ déktalanul - művészi szempontból is rendkí­ vül értékesek. 80 Portréin Benczúr a késő reneszánsz és a barokk arcképek tanulságait felhasználva kitűnően egyesítette a reprezentatív megje­ lenítést az érzékeny jellemábrázolással. Bár kevéssé szeretett arcképet festeni, majdnem minden esetben eleget tett e feladatoknak. Úgy érezte - s helyesen érezte -, hogy magas rangú, befolyásos megrendelői révén sokat tehet a kortárs festészet s a művészek társa­ dalmi elfogadtatása érdekében. Benczúrt befogadták a magas körök - kapcsolatait azonban soha nem használta fel a maga ér­ dekében; fiatal kollégáit pártfogolta, külföl­ di ösztöndíjakat szerzett nekik. A fentiekben említett műfajokon túl Benczúr szívesen festett mitológiai tárgyú, illetve a köznapi életből vett zsánerjeleneteket. Számos egyházi megbízást is vállalt - így a Szent István bazilika ötrészes mozaikkom­ pozíciója és Szent István oltárképe, illetve a fasori evangélikus templomot díszítő Há­ romkirályok imádása mellett több vallásos kompozíció fűződik nevéhez. Benczúr oeuvre-jében különleges helyet foglalnak el kis ámorokat, puttókat ábrázoló képei, melyeket a művész elsősorban saját örömére festett. A finoman, érzékletesen modellált gyermekek - gyakran humoros je­ lenet keretében - virágok között egymással, vagy kis állatokkal játszanak. Modelljeik számos esetben a művész nyári sétáin meg­ figyelt kisgyerekek. Talán innen is ered e ké­ pek minden hamis idilltől mentes frissesége, önfeledtsége. Családjáról készült művei mutatják leg­ szemléletesebben, hogy Benczúrt nem sza­ bad egyszerűen akadémikus festőként el­ �palócföld 94/1 könyvelnünk. E portréi mentesek minden sablontól, közvetlenek, az egyéni érzékelte­ tésre törekednek. Tájban elhelyezett figurái - s általában néhány tájképe - pedig arra utalnak, hogy a művész törekedett a meg­ újulásra, közelítve a plein-air termé­ szetszemlélethez. Önarcképein nem elsősorban a díszma­ gyaros, ünnepelt festőfejedelem jelenik meg - ellenben szívesen ábrázolja magát a görög mitológia életvidám faunjaként, pánjaként. Sikerei ellenére művészként soha nem volt önmagával megelégedve. A visszaemlé­ kezések szerint családi körben többször só­ hajtott fel: "Csak tudnék igazán festeni!" Ez nem üres póz volt, hiszen mindig művészete legjavát kívánta nyújtani. Rendkívül fontos­ nak tartotta a tökéletes rajzot. Rajzkészsé­ ge, noha kiváló volt, állandóan igyekezett fejleszteni e képességét; akadémiai évei alatt művészeti anatómiai tanulmányokat folytatott, bár irtózott a holttestektől. Kitű­ nően értett a kolorithoz, festményei színvi­ lágát elsősorban meleg vörös-barna alaptó­ nusoktól kiindulva építette fel. Mesterei­ nek, elődeinek elsősorban az érett rene­ szánsz és a barokk dinamikus alkotóit - Tizianot, Veroneset, Tintorettot illetve Tiepolot és Rubenst - tartotta. Benczúr keveset járt társaságba, különö­ sen első felesége halála (1890) után vissza­ vonult életet élt. Rendkívül sokat olvasott - a képzőművész alapvető tulajdonságának tartotta a műveltséget. Jó barátságban volt Mikszáth Kálmánnal, akadémiai tagságát is Mikszáth posztumusz arcképével nyerte el, melyet gondos tanulmányok és fotók alap­ ján festett meg. Benczúrt már a századfordulótól foglal­ koztatta a gondolat, hogy vidéken egy csen­ des kúriát vásárol, ahol nyugodt körülmé­ nyek között festhet. 1909 nyarán Horpácsra is ellátogatott és telket is szívesen vásárolt volna Mikszáthék fundusa közelében. A vé­ tel azonban nem jött létre, s ekkor esett vá­ lasztása Dolányra. Dolányon húnyt el 1920. július 16-án. Tiszteletére és emlékére a falu 1930-ban a Benczúrfalva nevet vette fel. Benczúr Gyula jóval több volt akadémi­ kus festőfejedelemnél - rajzkészsége, festői szépségekben gazdag képei alapján helye a magyar művészet kiemelkedő alakjai között van. Bár munkássága a müncheni realizmu­ son alapult, Andrássy Gyula emlékbeszédé­ nek szavait idézve "inkább realista, mint idealista, de minden porcikájában ízléses realista" volt. 81 �palócföld 94/1 Vincze Dezső E vad havazásban Tavaszi dal Fodor Andrásnak A szélben táncoló lombok levelei mámort lehelnek; körülöttem pajkosan sikongó sugárrengeteg. Jöhetnének lányok! Szoknyájuk: hamvas tulipán leple, szél lebbenti föl, s vágytól omlik a földre. Valahogy nem sikerült jófelé keverednem: halaknak, kedvező áramlatba. E vad havazásban ballagok. Pilláim ráccsá csukom: a szél szemembe fújná a havat. Cellámból nézek. Költemény egy hölgyeményhez Még nem jutottam el pálmás tengerpartra, de ha a lepedőn látlak kitakarva, tudom: jobb hely az ágy, s tenger a tengernyi vágy. 82 �mérlegen Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XV. A z ó- és új esztendő fordulóján, a számvetés és a tervezgetés napjaiban különösen sze­ retek naplókat olvasni. Általában is érdekel - persze nem a magam egyébként rendszeresen vezetett, szerény följegyzései miatt - a napló műfaji problematikája, amit a legtöbb napló­ író érzékelni szokott: miként lehet egy szöveg eleve és egyszerre intim és nyilvános is? Ka­ rinthy Ferenc 1967 és 1991 között papírra vetett, nemrég három vaskos kötetben kiadott Naplója, mely már a sikerlistákra is fölkerült, alapos tanulmányokat érdemelne az iroda­ lomtörténészektől; az alábbi gondolatsor csak első közelítése az ezerötszáz oldalnak. Csernus Mariann Ki voltál, lányom? című naplószerű regénye, múltkutató vallomása a ke­ reteit eloldó ezredvégi regényműfaj specifikus alkotása. /Anekdota, élménybeszámoló, látlelet/ Karinthy Fe­ renc negyvenhatodik életévében, 1967. január 1-én, Mát­ raházán fogott bele a tények rögzítésébe, a "Hogyan kell egy naplót elkezdeni...?" sóhajtásával. Bár a kérdés - Ho­ gyan kell egy naplót folytatni? Érdemes-e írni? stb. - a ké­ sőbbiekben is föl-fölbukkan, az író egyáltalán nem igyeke­ zett kimunkálni a műfaj valamiféle kánonját. Sőt, midőn 1987. március 29-én céhtársának, Fodor Andrásnak ugyancsak testes naplójáról tesz említést, egy kis távolságtartás sejlik szavaiban: "Ezer este Fülep Lajossal. Két iszonyú vaskos kötet, külön-külön, mint 1-1 Biblia, és szin­ te kaphatatlan." A rákövetkező fordulat igazán jellemző az irodalmi berkeken kívül is Cininek becézett szerzőre: "Fü­ lep... néhányszor beszéltem vele, és óriási marhának ismer­ tem meg. Amolyan magyar magánzseni, előbb Erdős Renée férje, majd 19-ben Lukács szerencsétlen ötletére pro­ fesszor, utána zengővárkonyi ref. pap, 45-től Eötvös-kollégiumi tanár. Néhány tanítványa körében óriási a nimbu­ sza, sejtelmem sincs, miért, voltaképp semmi maradandót nem írt, csak nagy bölcsen s igen szűk körben, igen óvato­ san kinyiltkoztatott. Ennyit Fülepről." Persze dehogyis ennyit (hisz az ítélet nyilvánvalóan elfogult és igaztalan); ám e Naplóban ennyit; nem pusz­ tán róla; és ebben a hangvétel­ ben nemegyszer. Semmi kifo­ gásolnivaló nincs a személyes­ ségnek ezen a fokán, sőt a szö­ veg elsődleges értéke épp az őszinteség, a kendőzetlenség. Az iménti idézet rövidítései­ ből is kitűnik, hogy Karinthy nem ritkán futtában, tömörít­ ve fogalmazott, stílbravúrok e füzetek írásakor nemigen iz83 �palócföld 94/1 gatták. A naplót amolyan víz­ elvezető ároknak tekintette: ha zuhatagszerűen, vagy csön­ desebb égi áldással megláto­ gatta őt az ihlet, és jól haladt a színmű- vagy prózaírói mun­ kájában, följegyzései segítsé­ gével vezette el a fölös csapa­ dékot (vagy éppen a napló volt az egyetlen írástevékenység, amelyhez depressziós vagy ihlettelen napjaiban, hónapjai­ ban kedvet érzett). A "magyar magánzseni" minősítés azért is kiszaladha­ tott a tollán, mert ugyan egyegy zseni (mint "ideális te­ remtmény") munkásságában őszinte örömét lelte, és egy­ szeregyszer nem fukarkodott a dicsérettel, ám valójában egyetlen lángészt ismert el - e könyvének tanúsága szerint apját, Karinthy Frigyest. Leg­ inkább mindkét Karinthy monográfusa, Szalay Károly a megmondhatója annak, hány és hány alkalommal mélyedtek már el a literátorok ebben az apa és f i a , illetve apja fia kérdésben. Maga Karinthy Ferenc kerek perec kimondja józan önítéletről árulkodó vé­ lekedését, egy 1968-as bejegy­ zésben: "Amikor apám meg­ halt, Babits azt mondta róla: Ő volt közöttünk az egyetlen zseni. Úgy hiszem, igaza volt. Én nem hiszek a tehetségben 84 mint öröklött készségben. Annak csak egy része - persze kihagyhatatlan, legelső része - az, amit hozott az ember... De a zseni: valóban örökletes dolog. Valami furcsa mutá­ ció az agytekervényekben, hogy másképp lássa a világot, és másképp teremtse újjá. Öröklődik ez a mutáció? Az én esetemben eddig semmi sem bizonyíthatja, hogy igen. Sok dologban talán még okosabb is vagyok apámnál, de az a furcsa csavarás eddig még nem jelentkezett. Az a minden másképpen van szemszög." A későbbi években nemegyszer keserűen állapítja meg: az "eddig" sajna nem vesztette érvényét. Pesszimista per­ ceiben írásművei közül csak kettőt-hármat ajánl az utókor asztalára, és pocsék, összecsapott vagy nemszeretem alko­ tásait pocsék, összecsapott, nemszeretem alkotásoknak nevezi. Bár alighanem túl szigorú volt magához (néha meg kissé engedékeny, az örömben hevülékeny), a Szellem­ idézést és az Epepét illetően nézete egybeesik az olvasók és "a tisztes ipar": az irodalom értékítéletével. Karinthy különben nem csinált nagy hűhót az írásmesterség gyakor­ lásából. Üzemelt, mint kiegyensúlyozott egzisztenciával rendelkező, kenyérkereső literátor, színházak és a rádió meg a televízió dramaturgiai bedolgozója. Erre nem sok szót veszteget. A szívügyeit, a nagy terveit, az igazi alkotás tépelődését szemérmesebben, nehezebben osztja meg (a regény regénye, ahogy az Epepe vergődő készültéről tudó­ sít). A minden pejoráló él nélkül említhető "irodalmi ter­ melést", a penzumok akár napi teljesítését, a hivatásnak egyben mesterség voltát Karinthy Ferenc még atyja korés kartársaitól, a Nyugat első nemzedékének nagyjaitól leshette el. Meg is állapítja egyhelyütt - ismét vitathatóan sommás ítélettel -, hogy a Nyugat "alapító atyái" összeha­ sonlíthatatlanul jelentékenyebb generációt képeztek, mint az 1920 táján született "fiúk" vagy inkább "unokák" korcsosultabbnak, sokkal kevésbé talentumosnak látott nem­ zedéke. Bár további szövegpéldák és közelítésmódok nem árta­ nának, tán az eddigiekből is kiviláglik, hogy a naplóírónak egészséges, sőt esetenként túlontúl szigorú önértékelés adatott. Az irodalmi élet és a népes olvasótábor, a bohém - �palócföld 94/1 világ és a "vizilabdás társadalom" hetyke mókamesternek ismert Cinijétől (akivel hajdan e sorok írója is együtt rúgta a labdát a Rácfürdő előtt, a Tabánban), rengeteg csíny kieszelőjétől meglepő, hogy erről az oldaláról alig mutatko­ zik be, s bár meg-megereszt jellemző anekdotákat, ezek jobbára nem a saját emlékezetes vicceivel kapcsolatosak. S egy-két halvány utalástól eltekintve a nem épp sikertelen Don Juannak vélt Karinthy gáláns eseteit se keresse az ol­ vasó. Nem a sajtó alá rendezés körültekintő munkáját a le­ hető legkevesebb kihagyással végző Jovánovics Miklós túlzott tapintata ítélte elhagyásra a hódítások krónikáját. A naplóíró - mint özvegyének egy nyilatkozatából meg­ tudhattuk - egyáltalán nem kívánta megörökíteni félrelé­ péseit. A könyv így természetesen vesztett színességéből, pi­ kantériájától, és egy vonással szegényebb az önarckép is. Másfelől viszont a házasságáról írt meleg szavak, a felesé­ ge iránti őszinte érzelmek lírai felhangokat, szép részlete­ ket ajándékoznak a naplónak. A mély, tartalmas, közös él­ mények - főként a mű egyik legfontosabb vonulatát képe­ ző, szinte kisregényekben megörökített külföldi utazások - mellett egy szívszorító, szomorú esemény kapott szagga­ tott, gyónó leírást. Az idősödő és már betegeskedő író egy alkalommal, szesz hatása alatt, komoly balesetet okozott feleségének. Akaratlan tette sokáig nem hagyta nyugodni. Az alkohollal meglehetősen sokat viaskodott, legalább tucatnyiszor fogadja meg e lapokon is, hogy mértékletes ivási szokásokra tér át, vagy enged orvosai szigorú tanácsai­ nak. Ezeknek az ígéreteknek csak átmenetileg volt foga­ natjuk, mert harminc-ötven oldallal utóbb ismét bor- és pálinka-helyzetjelentés következik. A hangvétel ilyenkor is tényközlő: Karinthy nem tépi meg ruháját szégyenében, egyszerűen rögzíti, ha megesett valami. (Erős szervezete sokáig lehetővé tette, sportolói múltja is biztosította, hogy egy-egy esti szlopálás után másnap már kora hajnalban frissen végezze írói munkáját, a szeretett leányfalui ház teendőit, vagy a mindig fölszaporodó itthoni intéznivaló­ kat, melyek közt a hatalmas könyvtár rendezéséről van leggyakrabban szó.) A realitásérzék, a nagy szavak kerülése nem csupán az önportrét festő Karinthyt jellemezte, hanem a világ ese­ ményeit megítélő gondolko­ dót is. A szocialista társada­ lomépítés kísérletével kapcso­ latban nem voltak illúziói. No­ velláiban, regényeiben vagy tartózkodott a közvetlen véle­ ményformálástól, vagy olyan bravúros, metaforikus módon adott hangot nézeteinek, aho­ gyan ezt az Epepében tette. 1968-ban, az augusztusi cseh­ szlovákiai események, a bevo­ nulás idején valóságos ideg­ láz, fájdalmas szégyen égette. Rapszodikusan, mégis állandó figyelemmel követte a nagyvi­ lágban zajló változásokat. A technikai haladást, a tudo­ mány iránti rajongást örököl­ te apjától - 1969. július 17-én így írt: "Most nem is érdekel más, mint az Apolló 11. útja. Apám mit adott volna érte, ha ezt megéri!" A külföldi, néha igen hosszú utakról szóló beszámo­ lók a Napló legszínvonalasab­ ban, legkomponáltabban írott részei. Köztudott, hogy ezek az utazások általában az epi­ kusnak vagy a drámaírónak is élményforrásul szolgáltak. Napról napra haladva is szö­ vegvariációknak, szépírói fragmentumoknak vagyunk 85 �palócföld 94/1 olvasói. Külön öröm, ha a szerző szabadjára engedi ki­ apadhatatlan, egyéni (ám e könyvben eléggé visszafogott) humorát. Egy 1970-es bejegy­ zés, a szegedi színházból, Daj­ ka Margitról: "Este Giradoux: Párizs bolondja. Nagy pilla­ nat volt, amikor Dayka megje­ lent és kitört a taps. És nagy pillanat, amikor a végén ünne­ pelték. Ami közben volt, az nem volt olyan nagy, és sajnos nem egy pillanat." Bár ez épp hazai példa, külföldön még szarkasztikusabban (igaz, sok­ szor meg fokozott szeretettel) szemlélte felebarátait. (Egy pillanatra térjünk még vissza megfricskázott nagy színész­ nő, Dajka Margit nevének pontatlan, y-os írására. Jovánovics Miklós nyilván a kéz­ irat ortográfiáját óhajtotta tiszteletben tartani, amikor a nevek, címek stb. írását nem egységesítette. Lényeges hiba azonban, egy pár betűvétésen és kisebb elíráson kívül, nincs a Littoria Kiadó terjedelmes hármaskönyvében.) Ennyi pozitívum után két negatívumról. Az egyik: e Napló publikálásáig bizonyára elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a gyorseszű, sokoldalú Karinthy Ferenc - az "enciklopedista" Karinthy Frigyes fia - művészi ízlés dolgában 86 gyakorta ókonzervatív, türelmetlen eszméket valljon. Ter­ mészetesen joga van Salvador Dalit "ugyanúgy kóklernek" mondani, "mint Jancsót vagy Déryt", de az már méltatlan érv, hogy "a modernek" úgy általában "nem tudnak rendes fület rajzolni", előjönnek tehát nézhetetlen krikszkrakszaikkal... Edward Albee attól még nyugodtan alszik, hogy Karinthy egy hosszú ú-s "útálom"-mal intézte el őt; de kár, hogy érvek nélkül. Heves ellenszenvének leggyakoribb cél­ pontja Jancsó Miklós (akit személyes ellentét nélkül, ám más kiváló művészekkel "karban" vél fölkapott antitalentumnak), és Déry Tibor, aki iránt Karinthynak volt oka hűvös érzéseket táplálni (gondoljunk csak az Í télet nincs visszhangos Böhm Aranka-fejezetére...). Az ok mégsem ez. A Déry elleni fő vád, hogy még magyarul sem tud tisztes­ ségesen. Karinthy nem mindig tartja a keze ügyében pallo­ sát, inkább váratlanul csap le, és azokra is, akiket akár esz­ tendőkkel korábban már jelképesen lenyakazott. Olykor kinyomozható vagy sejthető, hogy az író az őt ért valamely bántás, balsiker, rossz periódus miatt fordul a "niemandok" ellen. (Szembeszökő, hogy miként Illyés Gyula napló­ folyamában, itt is a vártnál nagyobb szerepe van a testi­ lelki kondíció, az idegrendszeri állapot taglalásának. Az elnyűhetetlen, a pompás fizikumú, a tengerészsapkás Ilylyés "kapitány", amint kétségeitől letaglózva fekszik szo­ bájában... Uszodák hőse, vadvizek nomádja, a fáradhatat­ lan Karinthy, amint hetekig csak teng-leng... Külön tanul­ mányt lehetne írni arról, hogy a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán hogyan őrlődtek fegyelmezett szellemek, edzett férfiak a magán- és köziét malmaiban, a művészet nem kizárólagosan művészeti dilemmái közepette...) Becses kortörténeti dokumentum, élvezetes olvasmány - noha nem egyenletes színvonalú munka - Karinthy Fe­ renc Naplója. Bölcs összegzés helyett e vázlat végén azzal tiszteleghetünk az író emléke előtt, hogy egy jellegzetes, "Cinis" karinthyádát idézünk: "megszólít az utcán egy ré­ szeg katona: ön, szakikám, ugyebár Kosztolányi Dezső. Nem, feleltem, én Móricz Zsigmond vagyok. Nem számít, legyint a katona, egy megálló differencia." �palócföld 94/1 /A névtelen halott/ Míg a Karinthy-naplót nem kis mértékben az apa-fiú viszony emlékei, kérdései, fölisme­ rései járják át, Csernus Mariann Ki voltál, lányom? című regénye (emlékezése? memoárja? konfessziója?) anya és leánya viszonyát próbálja rekonstruálni. Azt a szeretetten édesanyai küszködést, amellyel a történetmondó meg akarta tartani az életnek, az alkotó munkának egyre tépettebb, kallódóbb, labilisabb gyermekét. Nem sikerült. A gyermek, harmincas évei derekán, öngyilkos lett. Holttes­ tét sokáig azonosítani sem tudták, sírján nem jelölte név, ki nyugszik a távoli temető hantja alatt. A színésznő édesanya színésznő leányát magam is is­ mertem. Akkortájt, amikor az ereje teljében lévő Karinthy Ferenc a tabáni focimeccsekre vezényelte csapatát, fia, Marci pedig a rendezőszakon tanult, tehát a hetvenes évek elején együtt diákoskodtunk a sokszor fátyolos tekintetű, de még mosolyogni tudó színésznővel. Azaz mindketten a magunk egyetemének vagy főiskolájának padjait koptat­ tuk; futó találkozásainkat egy közös színészbarátunknak, meg a vizsgaelőadásoknak köszönhettük. Aztán véletlenszerű, alig kimondott félszavakra futotta már csak, egy vi­ déki társulatnál. A színésznőben, aki másfél évtized alatt sem találta meg helyét a magyar teátrumok világában, ad­ digra már mélyre merült a fiatalkori emlék. Illetve: éppenséggel egy fiatalkori emlék nem tudott so­ ha leülepedni a lelkében, a testében. Csernus Mariann a zenei, tételes, ismétlő regénykompozícióban, ebben a nem fikciós történetben újra és újra a mostohaapa-konfliktushoz kanyarodik vissza. Ez a finoman sejtetett (bár indulat­ tal fölidézett) bakfiskori esemény a házaspár válásához, és a gyermek idegrendszeri egészségének megroppanásához, korai italozásaihoz vezetett. Az édesanya föltételezése szerint a férfitársadalommal való súlyos konfliktusok, a mániás helykeresés, a viselkedés szélsőségei, a művészi kishitűség mind innen datálhatok. A kérdéskörben jártas pszichológusok nagyrészt nyilván igazat adnának neki, bár a szerencsétlen sorsú gyermek személyes felelőssége sem elhanyagolható. Csernus a nevelőapa személyét nem neve­ zi meg. A körülíró jellemzés, a monogramok használata, a név már-már mágikus elhall­ gatása érett írói eszköz a mű­ ben, a személy közismertsége sem adhat hát okot néven ne­ vezésére. (Annyi viszont el­ mondható, hogy Karinthy Naplójának többször vissza­ térő szereplője, akinek hol kedvesen hátba veregető, hol ingerülten elutasító szavak jutnak.) A naplószerűség meditáló múltbanézés formájában ala­ kítja a könyvet. A naplóműfaj lényege a szinkronitás, a csak kis késedelmet tűrő egyide­ jűség. Csernus igen jó techni­ kával csak imitálja, rekonst­ ruálja mindazt, amit az esetek döntő többségében nem jegy­ zett föl azonnal. Leányának egy valószínűleg szó szerint átvett - pszichoanalitikus naplóföljegyzése a mű leg­ megrendítőbb részei közé szá­ mít. Szabad ötletek... - valaki­ től, aki épp a szabadságát: lé­ nyének zavartalan teljességét elvesztette már. A reményte­ len harmóniakereső segélyki­ áltása - váltakozva a józan ki­ látástalansággal. Csernus öntörvényű, erélyes művésznő a színpadon. Ez az erély, föltoluló érzelmeinek és emlékeinek regulázása jel­ lemzi a Ki voltál, lányom? lapjain is. Ő immár, eszten­ dőkkel a tragédia után, és év87 �palócföld 94/1 tizedekkel az első baljós jelek után, elég erősnek mutatkozik elviselni és ki is mondani az egyes részleteiben rettentő történetei. Tapasztalatom sze­ rint olvasói közül a gyermeket nevelő édesanyák egyike-másika iszonyattal hőköl vissza a halott egyetlen gyermek sor­ sától. Különösen a halálesetet övező hosszas nyomozómunka és az exhumálás epizódjaitól; ez "regény a regényben". A művészi alkotás kegyetlen ter­ mészete folytán a könyvnek ez a legmaradandóbb része. Bizonyos technikai elemeket, szerkesztésben apróságokat szükségtelen számon kérni a színésznő-írón. Nem ez az el­ ső könyve; s az Argumentum Kiadó újdonsága avatott sti­ lisztának, főként pedig makacsul következetes, útját vé­ gigjáró gondolkodónak mutatja őt. A helyenkénti dekomponáltság, a szövegzene disszonanciája természetszerűleg következik az idősíkokat váltogató, a fejleményeket meg­ előlegező, a kezdeteket sokáig homályban hagyó mű: az ábrázolt életsors és a lelkiismeret-vizsgáló anyai vallomás jellegéből. Hiányérzetünk abból ered, hogy a címbeli kér­ désre végül is csak részleges választ nyerünk, és ökölbe szo­ rult kézzel, riadt szemmel fogalmazgatjuk magunkban: minden bakfiskori megrázkódtatás, művészi beesapottság, érzelmi labilitás ellenére még élhetne, még most is csak ncgyvenárom éves lenne egy tehetséges, karakteres szí­ nésznő. Élhetne, dolgozhatna... gondoljuk; csak hát a mi emberi tudásunk pontosan a vég megértéséhez véges. Benczúr Gyula : Két barát - olaj, 88 �palócföld 94/1 Hidasi József Emlékeimben Nem ül senki a kerti padon a zápor is elvonult már mint esőcseppek a bokrokon szememben csillog a régi nyár sétál az ezüstös est rezdül a tócsa a falevél dalokat dúdol a langyos szél emlékeimben könnyű lépések zaját hallom mellém ül valaki a kerti padon A z álom elkerül Különös ez a tél a tavaszra emlékeztet szertefoszló ködfelhők között mosolytalanul ballag a hold nyugtalan kutyák nyüszítő hangját elnyeli a feltöltött égbolt súlytalan némaság köszön a messzi csodáknak az álom elkerül mikor hamuszínű udvara van a holdnak 89 �palócföld 94/1 Benczúr Gyula : Nárcisz - olaj 90 �valóságunk Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány-lakossága - Társadalom fö ld ra jzi vizsgálat A hazai cigányság száma a legszerényebb számítások szerint is félm illió f ő , amely meghaladja a többi itt élő nemzetiség összlétszámának adatát. Ez már önmagában is ma­ gyarázza a téma iránti érdeklődést, azonban egyéb fontos szempontok is indokolttá teszik a további cigányság-kutatást. A létminimum alatt élők között jóval nagyobb az arányuk: részben ennek következménye, hogy szinte minden vizsgálandó tekintetben jelentősen eltérnek a többi etnikum mutatóitól. A rendszerváltás után új helyzetbe kerültek, ezért a változások mértékének, irányának a meghatározása indokoltnak tűnik. Az etnikai kérdés kutatását a térségeinken végigsöprő nacionalista hullám is időszerű­ vé teszi A cigányokkal szembeni ellenszenv hangsúlyozottabb, mint más etnikumok esetében és "internacionalistának" tekinthető. A velük kapcsolatos kutatás ott különösen indokoltnak tűnik, ahol számuk vagy arányuk az átlagnál magasabb. Nógrád megyét az utóbbi szempontból csak Borsod-Abaúj-Zemp­ lén megye előzi meg, a megyén belül pedig a szécsényi városkörnyéken a legmagasabb a ci­ gányság aránya. * Lakásviszonyok 1965-ben a nógrádszakáli cigányok 70 százaléka putriban élt, ma 0,7 százalék (2 fő) él a közelmúltban felszámolt telep megmaradt "házában". A változások néhány helyen már az 1960-as években elkezdődtek. Pilinyben 1960 óta minden cigány új házba költözött, Karancsságon pedig az évtized végén a telepi cigányok fiatalabb generációja betelepült a község üres házaiba. Az 1970-es évek elejétől megkezdték a telepek felszámolását (Endrefalva, Karancsság) és az egykori lakóik közül többen új községbe települtek. Így jelentek meg a cigá91 �palócföld 94/1 nyok Szécsényfelfaluban, Szalmatercsen, illetve növelték meg jelentősen a pilinyi cigánylét­ számot. Karancsságon a putrik felszámolásával párhuzamosan új telepet is létrehoztak (Nógrádmegyerben szintén), ahol többségük ingyen kapott telket és egyéb kedvezményekben is részesültek. - Karancsságon az 1981. évi tanácsi felmérés idején a putriktól álló régi telep mellett sokan már az új telepen, illetve szórványban éltek, ezért az adatok által türközött képnél (az országos 11,5 százalék, illetve a megyei 19,8 százalékkal szemben a Karancsságot is magába foglaló 3 falu cigányságának 51,8 százaléka élt telepen) a valóságos kép jobb volt, hiszen a telepi lakások 39 százaléka megfelelőnek minősült. A városkörnyék egészében még ennél is kedvezőbb képet mutatott. Több községben put­ rikból álló telep nem létezett, helyette a ludányhalászi példa volt jellemző, ahol az 1970-es évekig két utcában élt a cigányság, majd onnan lassan széttelepült. Természetesen a telepen kívüli házaik egy része sem volt megfelelő lakhely. Jelenleg a régi telepeken néhol még él 1-2 fő (Nógrádszakál, Rimóc, Nagylóc). A lakások minősége is sokat javult az elmúlt évtizedekben. 1981 -ben még a véletlensze­ rűen megkérdezett 30 időskorú cigány közül 26 egyszobás lakásban élt, 19 a földön evett. Ugyanott megkérdezett 20-30 év közötti 30 cigány közül 22 fő élt egyszobás lakásban, a fia­ talok között pedig már csak 15 fő, további 13 kettő, illetve 2 fő háromszobás lakásban nevel­ kedett. Az 1992. évi adatok egyrészt javulást, másrészt településenkénti különbségeket jeleztek. Az 1. táblázat alapjául szolgáló felmérés Pilinyban az összes cigányok lakta lakásra (25 la­ kás), illetve majdnem ugyanennyi nógrádmegyeri cigány lakásra (20 lakás) terjedt ki, ami az általuk lakott otthonok 14 százalékát jelenti. Többnyire a nógrádmegyeri lakáshelyzet tűnik elfogadhatóbbnak, és hasonló képet nyújt a lakások tórendezéseinek, sőt a használati cikkek számának az összevetése is; a 20 nógrádmegyeri család 5 személy- és 2 teherautójával szem­ ben Pilinyben senki nem rendelkezett gépjárművel. 7. táblázat A lakások jellemzője 1 szoba 2 szoba 3 szoba 3-nál több szoba fürdőszoba konyha vezetékes víz szennyvíz elvezetés Adott jellemzővel rendelkező lakások/össz.cig.lakás/ Nógrádmegyer Piliny 0/20 5/25 18/20 16/25 2/20 2125 0/20 2/25 9/20 3/25 12/20 25/25 2/20 0/25 5/20 0/25 Két falu cigányságának lakásviszonyai (1992) 92 �palócföld 94/1 Egészségügy 1965-ben a terület 20 csecsemőhalottjából 8 cigány volt, azonban néhány faluban, főleg ott ahol arányuk is magasabb az átlagosnál kedvezőtlenebbek voltak a halálozási mutatók. Hasonló volt a Karancsságot, Ságújfalut, Szalmatercset összefogó egészségügyi körzetben is, ahol 1981-ben az ott élők 21 százalékát adták a cigányok. A 2. táblázatban szereplő cigány koraszülöttek apáinak 95 százaléka erősen ivott, a cigány terhes anyák 82 százaléka dohány­ zott, 86 százalék korábban részt vett abortuszon és 50 százalék tudott szülés után szoptatni. A megkérdezett középkorú anyák 40 százaléka, a fiatalkorúak 26 százaléka 15 évnél koráb­ ban ment férjhez. 2. táblázat Év 1979 1980 1981 Élveszületések 58/22 fő 49/27 fő 53/23 fő Koraszülések 11/10 fő 14/8 fő 6/6 fő Csecsemőhalálozások 1/1 fő 0/0 fő 4/4 fő Három falu néhány egészségügyi mutatója (összes/cigány) Az 1981. évi 4 csecsemőhalottból kettő rokonházasságból származott. Valósznűleg ha­ sonló okból eredő tragédiák gyakoriak lehettek, hiszen az 1976. évi 0,3 százalékos magyaror­ szági átlaggal szemben az elsőfokú unokatestvérek közötti házaságok gyakorisága a cigá­ nyoknál 2-2 százalék között mozog (Czeizel E., 1990.). Ezért is fontos a térbeli mozgásuk, főleg a kisebb cigányközösségek esetében. A 2. táblá­ zatban szereplő körzet cigányságának több mint felét adó karancssági cigányok körében 1984 és 1992 között csak egy csecsemő halt meg, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy a ci­ gányok által ebben az időszakban kötött házasságok 78 százaléka olyan volt, ahol az egyik fél más településről jött. Szociális helyzet; segélyek Ezen a téren találkozhatunk a legjelentősebb különbségekkel, akár egy községen belül is. Endrefalván például több mint 80 százalék jogosult valamilyen segélyre, sőt részben a rossz anyagi helyzet miatt 12 gyereket állami gondozásba is kellett venni, ugyanakkor él a faluban olyan cigány is, akinek csak az adóssága 8 millió forint. A segélyek reálértéke korábban ma­ gasabb volt, ami mögött helyenként az állt, hogy a papíron aláírt összeg és a ténylegesen fel­ vett pénzösszeg közti különbözet a kérelem támogatóinak jutott. A segélyekből azonban ma is arányuknál nagyobb mértékben részesednek. 1990-ben Nagylócon a nevelési segély 59 százalékát, a rendszeres szociális segély 37 százalékát, a 93 �palócföld 94/1 rendkívüli gyámügyi segély 41 százalékát, a lakáscélú támogatások 40 százalékát kapták a cigányok, akiknek a lakosságon belüli aránya akkor 14 százalék volt. Bűnözés Az ország cigányságából kb. 4,5 százalékkal rendelkező Nógrád 1989-ben az országban elkövetett bűncselekményekből csak 1,5 százalékkal részesedett. Nógrádon belül a cigányok aránya a szécsényi városkörnyéken a legnagyobb, ennek ellenére a 10 ezer lakosra jutó bűncselekmények száma (1992 első 8 hónapjának adatai) alapján a megye 6 városkörnyéke kö­ zül az utolsó volt. Igaz a különbségek nem nagyok és azokat a falusias jelleggel meg lehet ma­ gyarázni, mégis az adatok alapján úgy tűnik, hogy a cigányok és a bűnözés közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez annak ellenére is igaz, hogy a térség több falvában a lopások, garáz­ daságok 90-100 százalékát ők követik cl, mert e tettek általában csak 1-2 család számlájára írhatóak. Az életkörülményeikkel többnyire csak a bűncselekmények jellege van összefüggésben. A jobb anyagi helyzetben lévőknél ugyan kevesebb bűneset történik, de a törvénytisztelet nem náluk, hanem az iskolázott, normális családi háttérrel rendelkezőknél egyértelmű. Asszimiláció vagy integráció Csalog Zsolt szerint a cigány tömegek asszimilációra törekednek és nem integrációra (Csalog Zs., 1991). Véleményének leírása óta azonban számos cigány szervezet kezdte meg működését, ami látszólag ellentmond állításának. Szécsény városkörnyékének falvai a szervezetek szempontjából 3 csoportba oszthatók. Az elsőt azok a települések alkotják, ahol nincs szervezetük, a másodikat a Karancsághoz hasonló települések, ahol a Phralipének 50-60 tagja van, igaz tagdíjat nem fizetnek, de több sikeres rendezvényt bonyolítottak le. A harmadik csoportot Endrefalva szemlélteti, ahol az MCDSZ 1991 -ben a kisgazdák mögött a falu második legtöbb tagot számláló szervezete volt, elnökük azonban az utolsó lett a helyhatósági választásokon a 14 jelölt közül (a falu 52 száza­ léka cigány), a választásokon legjobb eredményt elért cigány pedig a 9. helyen végzett. Több településen pedig a tagság jelezte a polgármesternek, hogy jelenlegi vezetőjük helyett ma­ gyar elnököt kívánnának. A megfelelően képzett vezetők hiánya országos probléma, mert a kevés értelmiségi "leg­ többje még azt is letagadja, hogy cigány - tisztelet a kivételnek". A Phralipe cigányszervezet országos ügyvivője, Hranek Ferenc által említett kivételek sorába tartoznak Szécsény kör­ nyékének diplomás cigányai is, azonban amióta az egyik pedagógus Salgótarjánba költözött, azóta a 14 általuk lakta település közül csak egyben élnek soraikból kikerült értelmiségiek. A salgótarjáni cigány-vezető még egy problémát említett, a különböző cigányszervezetek tor­ zsalkodásait, az összefogás hiányát. Vezetőik véleményénél azonban még fontosabb maguk­ nak a cigányoknak a véleménye. Két falu cigánylakosságára kiterjedő kérdőíves felmérés válaszainak csoportosítása. (Az 94 �palócföld 94/1 első kérdés 93 szülőt, ill. nagyszülőt érintett, a többi 131 tizennégy évnél idősebb lakost.) 1. Hogyan fogadná, ha gyermeke vagy unokája magyarral házasodna össze? a) elfogadná: 72 fő b) ellenezné: 6 fő c) örülne neki: 8 fő d) nem válaszolt: 5 fő 2. Milyen nemzetiségű? a) magyar: 104 fő b) cigány: 16 fő c) nem válaszolt: 11 fő 3. Milyen anyanyelvű? a) magyar: 122 fő b) cigány: 5 fő c) nem válaszolt: 4 fő 4. Melyik nyelvet használja gyakrabban? a) magyart: 48 fő b) cigányt: 7 fő c) mindkettőt egyformán: 71 fő d) nem válaszolt: 5 fő 5. Van-e problémája a magyar lakossággal? a) nincs: 70 fő b) nem válaszolt: 61 fő Az első kérdésben megfogalmazott kapcsolatot a nagyszülők nem támogatnák, a többi kérdésben viszont nem volt lényeges eltérés a szülők és a nagyszülők válaszai között. Az első kérdésben az ''ellenezné" választ adó 6 fő mindegyike cigány nemzetiségűnek val­ lotta magát, és a cigány nyelvet használja leginkább, bár cigány anyanyelvűnek csak 4 fő te­ kintette magát. A más etnikumúakkal (ez a területen csak magyarokat fed) való problémát feszegető kérdésre senki nem adott közülük választ. A 6 főt 2 nagyszülő, 3 munkanélküli és 1 munkahellyel rendelkező szülő alkotta. A szülők fele elvégezte a 8 osztályt. Az "örülnek neki" választ adók valamennyien magyar anyanyelvű, a magyar nyelvet 95 �palócföld 94/1 gyakrabban használó, 8 osztályt végzett szülők voltak, családonként 2-3 gyerekkel. Hatan magyar nemzetiségűnek vallották magukat, ketten nem válaszoltak. Sajnos közöttük is csak kettő írta le azt, hogy nincs problémája a magyarokkal. A 8 szülő közül kettő munkanélküli, hatan pedig az átlagnál jobban élő vállalkozók voltak. A magyarokkal való házasságot támogatók a többi megkérdezetthez képest iskolázottab­ bak, jobb anyagi háttérrel rendelkezők, ugyanakkor az ellenzők táborát sem a legkevesebb osztályt végzettek alkotják és nemcsak idősebbekből állnak, akad köztük 20 éves szülő is. A felmérés átfogta az összes pilinyi cigányt, és velük közel azonos létszámban nógrádmegyeri cigányokat érintett. A válaszok falvankénti eltérései is azt sejtetik, hogy mind az asszimilációra, mind az in­ tegrációra törekvés vállalása feltételez egy fejlettségi szintet, ugyanis a válaszok differenci­ áltsága kizárólag a nógrádmegyeri cigányoknak köszönhető. Pilinyben, ahol nincs 8 osztály­ nál magasabb végzettségű cigány a válaszok egységesek voltak, minden esetben az a) választ jelölték meg, kivételt csak a 4. kérdés jelentett: a két nyelvet egyformán használó többség mellett néhányan inkább magyarul beszélnek. A magyarokkal való kapcsolat nem tekinthető teljesen problémamentesnek, ezt a meg­ kérdezett cigányok csaknem felének beszédes hallgatásán túl szerte a falakon látható, és őket rémisztő feliratok is bizonyítják. Igaz, ezek az országosan megszokottnál ritkábban for­ dulnak elő és nem tükrözhetik mindenki véleményét, hiszen az utóbbi 1-2 évtizedben 7 tele­ pülésen 35 vegyesházasságot kötöttek, kétharmaduk két szomszédos faluban, Nógrádszakálban (14) és Ludányhalásziban (9, közülük 4 házaság az elmúlt 5 évben) történt. Mindkét tele­ pülés a helyben dolgozó cigányok aránya, illetve Nógrádszakál az iskolázottság terén is meg­ előzi a legtöbb települést. A TELEPÜLÉSEK KÖZÖTTI ÉLETMÓDBELI, ISKOLÁZOTTSÁGI, SZOCIÁLIS KÜLÖNBSÉGEK MAGYARÁZATA Néhány település között a különbségek forrását egy-egy család helyzete jelenti. Rimóc például azért előz meg néhány települést egyes mutatók terén, mert él ott egy család, ahon­ nan az összesen 4 cigány szakmunkás közül hárman éppen tőlük került ki, és a két vegyeshá­ zasság egyikét is náluk kötötték. Az eddigi vizsgálatok során azonban olyan különbségek is mutatkoztak, melyeket nem le­ het néhány átlagtól eltérő személy véletlennek is tekinthető jelenlétével magyarázni. Ságújfaluban például 9 érettségizett cigány él, a több, mint kétszer annyi endrefalvi cigány között egy sem. A különbségek egyik okát a szubjektív tényezők adják: milyen mentalitású családok je­ lentek meg először, hogyan tudták formálni a később érkezőket, milyen emberek a vezetőik, a települések irányítói, milyen a magyarok és a cigányok közötti viszony. A többek között 6 érettségizettet felmutató karancssági cigányok között sok olyan család is tekintélynek ör­ 96 �palócföld 94/1 vend, akik régóta a településen élnek és jó viszonyt építettek ki a magyarokkal. Közülük a Berki család nevével több dokumentumban találkozhatunk. A második világháború előtt a helyi cigány bíró Berki János volt. 1838-ban Berki M ár­ ton nevű fémművest, 1752-ben Berki Mihály alvajdát, két évvel később Berki György nevű fővajdát említenek a források. 1720-ban pedig a megye új cigány fővajdája Berki Ferenc lett. A falu cigánysága tehát egy olyan családdal él együtt, amelyik századok óta irányította őket a magyar vezetőkkel együttműködve. A z eltérések másik oka szubjektív tényezőkön túl, a települések ellátottságában keresen­ dő. A térség központja Szécsény, az elmúlt 8 évben a cigányok számának átlagon felüli növe­ kedését könyvelhette cl a betelepülések következtében. A pozitív vándorlási mérlegnek, de annak is, hogy az itt élő cigányok között a falusi átlaghoz képest jóval több a vállalkozó és is­ kolázottnak tekinthető személy egyaránt a térségen belüli legjobb ellátottság az oka. Az itt élők szemlélete is más lehet, erre utal, hogy itt a legalacsonyabb a természetes szaporulatuk, és ez nemcsak az utóbbi években alakulhatott ki, mert a karancssági 25, illetve a nógrádmegyeri 22 százalékkal szemben a szécsényi cigányoknak csak alig 10 százaléka általános isko­ lás. A jobb ellátottság iránti igény gyors növekedésére mutató lény, hogy van olyan család, ahol a nagyszülők még rimóciként, a fiuk szécsényiként, az unokájuk viszont már a közeli na­ gyobb város, Balassagyarmat lakójaként született. A különbségek további magyarázata az előbbi két tényező után a települések elérhetősé­ gében rejlik. A legnagyobb különbségnek ugyanis az tekinthető, hogy az endrefalvi 52 száza­ lékos arányukkal szemben két településen nem élnek cigányok. Endrefalva a városkörnyéken átvezető legfontosabb útvonal mentén található, Hollókőt és Nógrádsipcket viszont csak be­ vezető utak kapcsolják össze a közlekedési hálózattal. Ez a két falu még őrzi a cigányok megtelepedésének korábbi elveit: az eldugott, rossz me­ zőgazdasági adottságú, szegény falvakban az elmúlt századok során csak ideiglenesen jelen­ tek meg. A második világháború után a lakóhelyválasztásuk egykori szabályai is eltűntek, sőt a megüresedett, olcsó házak miatt sokszor éppen azok a települések váltak célponttá, melye­ ket korábban kerültek. Ezt a folyamatot az állam kedvezményekkel is támogatta, Hollókőn azonban a régi palóc házakból álló Ófalu védetté vált, ahol tudatosan törekedtek az egykori falukép és az életmód megőrzésére, így oda cigányok nem költöztek. Nógrádsipek pedig vi­ szonylag távol esett a nagy "kibocsátó központoktól", például Endrefalvától, melynek szom­ szédsága miatt Szécsényfelfalu nem őrizhette meg korábbi etnikai homogenitását. Igaz az át­ költöző cigányok többnyire Pilinyt választották, mert ott már éltek cigányok, és az valamivel nagyobb falu is. A mindkét helységbe érkező cigányok egy része korábban a felszámolt end­ refalvi telepen élt. A telepek viszont a kevésbé beilleszkedetteket tömörítették. Így a viszony­ lag kis létszám melle ttaz ő átköltözésük is magyarázatot adhat a kedvezőtlen mutatókra. A városkörnyéken. Hollókőn és Nógrádsipeken kívül az előbb vizsgált két falu, Piliny és Szésényfelfalu, továbbá Rimóc tartozik ahhoz a csoporthoz, melyet a "zsákutcás" községek alkotnak, ahonnan csak egyetlen út vezet más településekre. Ezekben a falvakban nincs vál97 �palócföld 94/1 lalkozó és érettségizett a cigányok között, illetőleg Rimóc kivételével szakmunkás sincs. Rimóc közlekedésföldrajzi helyzetét javítja, hogy közvetlen szomszédja Szécsénynek, továbbá az említett falvak között a mezőgazdaság lehetőségei itt a legkevésbé rosszak. Részben emi­ att a második legnépesebb települése a térségnek, ahol már régóta élnek cigányok. Ezek után már nem meglepő az utóbbi évek jelentős cigány betelepülése a faluba. Természetesen a forgalmi helyzet a többi tényezővel együtt alakítja ki a területi differen­ ciákat, olykor erősítve, máskor tompítva azok hatásait. ÖSSZEGZÉS A cigányság korábbi századokban kialakult helye a társadalmi munkamegosztásban az általános modernizáció miatt felborult. Az utóbbi évtizedekben lassan kiformálódott szere­ pük: segéd- és betanított munkásként álltak a gyáripar rendelkezésére. A közelmúlt változá­ sai után ismét útkeresés előtt állnak. A cigányok nagy része eddig is a társadalom perifériá­ ján élt, most néhány kivételtől eltekintve még rosszabb helyzetbe kerültek, és az nem lehet vigasz számukra, hogy a nehézségek a társadalom egészét érintik, sőt éppen ez az oka a velük szembeni ellenszenv fokozódásának. A feszültségek növekedése miatt is szükséges a probléma társadalmi felvállalása, hiszen e nélkül azok lépnek elő "megoldással", akik nem képesek a kérdés összetettségét átlátni. Azt pedig a szécsényi városkörnyék vizsgálata jól mutatja, hogy még egy 24,5 ezer lakosú, 16 te­ lepülésből álló kis területen is mennyire sokszínű lehet a cigányság és mennyire nehéz a helyzetük pontos megértése. A beavatkozás viszont csak akkor lehet sikeres, ha jól felkészített emberek által történik, akik mögött megfelelő ismeretek állnak. A cigánysággal kapcsolatos ismereteink viszont nem kielégítőek, ezért igen fontos szerep tulajdonítható a kutatásoknak. A beavatkozás halaszthatatlan és szükséges, rövid távon a feszültségek enyhítése, a szo­ ciális helyzet túlzott romlásának a megkadályozása, hosszútávon pedig az iskolázottság javí­ tása lenne a legfőbb teendő. 98 �Alapítvány A PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságnál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �palócföld 94/1 Chief editor: József Pál Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270 Tel: (0036) 3 2 -314-386, 3 2 -3 1 1 -0 2 2 �50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0955109a63f5ff07366cbc579015030f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1994/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1994 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika