https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f6b610315c601d045154317a52650249.pdf e072c9337e5ec7b084872d5632ad92e9 PDF Text Text �Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Újesztendőt Kíván a Palócföld Szerkesztősége �palócföld 93/6 Tartalom Tóth Sándor Éveimnek tűzfolyása (versciklus) 535 Szécsényi költőnő a múlt században Praznovszky Mihály Sonate Theresia (tanulmány) Galcsik Zsolt Ferenczy Teréz kiadatlan költeménye (tanulmány) 549 554 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-Szlovák jegyzetek 561 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XIV. (kritika) Horpácsi Sándor Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve (kritika) 575 Bajzafi Ferenc Testnek, ami a testé (novella) 583 MŰHELY Salgói D. Mihály Jókai Mór a Marson (interjú) Richard Pražák Petőfi Sándor a cseheknél 1842-1871 között (tanulmány) 587 592 VALÓSÁGUNK Szenográdi Péter Szécsény városkörzetének cigány-lakossága (szociográfia) 601 ÉLŐ MÚLT Tóth László Arcképek-Kassáról: Forgách Géza (tanulmány) 6 15 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Radó György Forgácsok (életrajzi jegyzetek) 623 533 �palócföld 93/6 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 palócföld E számunk szerzői B ajzafi Ferenc író (Debrecen), Galcsik Zsolt kutató (Szécsény), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Käfe r István iroda­ lomtörténész (Budapest), Pražák, Richard egyetemi tanár (Csehország, Brno), Praznovszky Mihály (Salgói D. Mihály) muzeo­ lógus (Nemesvámos), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Szenográdi Péter tanár (Szécsény), Tarján Tamás iro­ dalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Tóth Sándor költő (Buda­ pest). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés, szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 * Borítónkon Szalay L ajos: Kakasszó című grafikája látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 534 Index 25925 �palócföld 93/6 Tóth Sándor Éveimnek tűzfolyása Kölcsey szellemének (Lírai oratórium) előhang Rákos Törésben állnak a zöld hegyormok, a Rákos iramlik csendesen Hídján megállva - villamos zajban az elfutó vizet figyelem Beton-bölcsőben siklik változó medreknek útjain kötve meg Tornyos házsorok tágas mezőkre ülnek, s már nincsenek szögletek ahol a párás délutánban a nimfák játéka folytatódik Nincsenek nimfák, a füvek halnak sátoros napon ócska bóvlik seregellnek a végeken Péceli kert alatt hallott dallam, költői vágyak hol teremnek Akár ha "népet álmodánk" is, a jóslataink nem teljesednek 535 �palócföld 93/6 Folyton ütközik a víz a parttal Felhők mögül a napra rántja egy rézkar az íves takarót Törik a fénysáv, az est szivárog Sodorja az elveszett hajót Sorok a csekei magányból holdtölte fehér tallér rozsda-kikezdte dróton fityeg estémet felhő-rongyok párnázzák szobámban gyertya idő-korongról dallam csörgő lomb tajtékzó hullám idéző messzeség e táj barlangok íve ahol a szellem les csodákra reggelente völgy-ölekbe cseng a napsugár hold-reménység zörgő évek boltozatján Göncöl torpanó kerék az ész kifosztó kalandját a szív tetten érheti ég fordul gyertyám csonkul üdvömet megérem-e 536 �palócföld 93/6 egyetlen asztalnál szőlőm ága Tokajra bólint leve lángít mondanám *** vitorlákkal indult lázadások a diétán kijelölték helyemet a karzat és az emelvény között megszólalt a hang himnusz-imádsága gyűrt arcomon sugár villant eddig vergődtünk kések között szabdalva magunkat testet-szellemet tudatba lökve bűnösök vagyunk Nessus-ingén vérzett át a vád lesúnyt fejünk csendben őszült nemzet ország szakadt egybe nyájasan az egyenlőség döfte le az álmodót *** elhívottság szerep csupán ki nem mondva mit érez a verdeső ha gondolata börtönében szembekerül/t/ önmagával megvédett a rejtőzködés míg felülről diadallal korrigál/t/ a hatalom változott-e változik-e megkarolva-fölsegítve költőt és politikát *** 537 �palócföld 93/6 asztalunk osztódik egyre lap és lábak külön válva meddig tart hogy már kimondjuk közös helyről nem lehet szó "magadnak teremtettél Uram" egy családban szívtuk tejét gondoskodó "szent kebelnek" mégsem testvér már a testvér *** szőlőm ága Tokajra bólint leve lángít mondanám *** templomunk a rablók háza ajtó ablak bár kitárva csak a szélnek engedünk jön az innen jön az onnan maradnánk mint mozdulatlan kő ott fent a szirt-tetőn *** nem erős az ember hogy bírná a kiszámíthatatlant fajul lelke tágas csarnokában is a pálma eldobva győztes serlegét egymásra ront a védtelenben *** 538 �palócföld 93/6 szőlőm ága egyre satnyul - apad leve fürteimnek ki menti meg hogyha elhull a szeretet egyre koldul rózsákat és kenyeret *** hitet nemzetet vállaltam-e nyomot hagyva berkeinkben tiszta ösvényeket vágtam-e nyomorított lelkek bolygóján lézeng az ország nem tudja mi nem tudja ki acsarkodó fondor-eszmék félárnyékban mereng a hold készenlétben lenni másnak rejtegetjük önmagunkat sirató helyett félszememben mind a múlt és jövendőnek bánata szél kocogtat tornácomra azok járnak egyre vissza akik küldtek reményében biztosan a fordulásnak *** mezeink tábláit láttam sötét arcok fehők helyett száradt árnyék borult rá a földek morzsolt pokrócára tábláinkból mennyi marad üres sorok közt a század keresgéli fiait 539 �palócföld 93/6 törvényesített lopások csupa árok most a hon-táj földalatti sánc-erődök gyűrűjében mit is tenne hogyha dőlnek erdei canzonetta Tisztáson Patak csörgését váltva csobog a nyírlevél Felhőt hoz gyors szekéren fáradt a messzi szél Bokroknak árnya-öble megannyi tárnamély bocsátja kis csapatját libeg a lámpafény János bogarak rajban szemben a hold-harang erdőn át szűrve ércét Ávéra szól a hang Tisztáson ülsz egy rönkön csillag ring tört folyón amíg a hegynek íve hullámzik változón bevonva szárnyvitorlát völgyekbe hull a csend Föntebb a tölgy-szegélyen árva madár eseng 540 �palócföld 93/6 vándor-dal mentem volna idegenbe de az alkony-sáv határon Rákos partján csatangoltam Szemerének kertje alján láttam meg a nimfa táncát hogy kerengett józanítva pörgésén a víz-korongnak míg a nap hálót vetett én ott maradtam csöndben foglya egyetlenegy szerelemnek pirkadattal énekelve szent reménység de már késő az a ketrec arany pálcás megtartva is szabad térség börtön ez a mi ellen-zárka szellem-oltó némaságra ítélve a rabjait kell-e lánc ha nem él törvény gúzsba kötve szabad földjén vergődik a gondolat intermezzo Egy kidőlt bükkhöz keresztben fekszel az úton még tart gyökered élsz hajszálereid tépetten kókadoznak benned az ősi lüktetés erősebb szívedbe pumpálja a földi táplálékokat két éve csodállak 541 �palócföld 93/6 hittem az utolsó idő megbírkóztál a kemény paranccsal kidőlt-sorsod pecsétje a mulandóságnak de mint aki állva marad lehullatod leveleid szakadva is újulást rejtenek ágaid az első pirkadattal kipattantj á k zsongó zöldjeiket integetsz az elmenőknek mint utolsó zászlós aki zuhanva sem dobja el reményét továbbot parancsolsz hadba szálltál az évek seregében fény-kulcsok nyitnak nyarat füvet csalogató évszak után kérged foszladozik olykor kések hasítanak ki erősnek születtél bölcsek némaságával tűrsz sokaknak okulásul gyötrelmük a megváltottság koronáját helyezze mint leáldozó nap a mindig születő erdők fölé recitativo nyelvet mívelő barátom könyvedben él csak a zengés lélek és szó külön válnak 542 �palócföld 93/6 magánhangzók mássalhangzók váltakozó lejtésében előlépked könnyed leplű egykor mindent megéneklő erős törzsű magyar líránk hol van a fa hol a lejtés régi földről szedett termés alig zörög kosarunkban testvér-ének őserős fa ép gyümölcsét széthordta a vaskarú szél de az ágát meg nem törte és a kirdzán* hű barátunk hív magához szívközeibe rejtezik kísér az úton dal melyről nincs írva vége surran itt majd átkarol a mély időket lopva vissza mikor ezerszín virágot termett tágas zöld mezőnk is dúdolom testvéreimmel votják cseremisz zürjénnel mert vagyunk e századvégen még a fánknak ért gyümölcse hiába sodort a hullám vashegyű nyilak sebeztek föld-anyánk is belejajdult * votják nyelven: dal 543 �palócföld 93/6 alvégi folyók zubogtak felettünk nem volt koncér-hal szemnyi felhő enyhe sátra felhőnket is megrabolták de a muro* újra szólít együtt szólni legelőször "egy nyírfából két nyírfa nő négy levele együtt játszik" négy levele száz levele kórusában szemünk titka függesztjük a mély időre lantok lengnek ágainkon tépett húrú néma lantok mit szólna agg Vejnemöjnen vasszegekkel verettettünk sebzett kézzel hangoljuk fel húrjainkat kezdjük újra kiket gazdag fája termett közös törzsnek görcsös ága találjuk meg szíveinkben ősnyelv dallamára írva azt a benső néma kántát regék jókívánság hangját "új esztendő vígság szerző" új időkben bánat vesztő s nyíljanak ki mezeink recitativo székelyföld csörgedez a Nyikó újszülöttnek ring bölcsője istállóban testté lesz a szó * cseremisz nyelven: dal 544 �palócföld 93/6 de a világ be nem fogadja szentjeit öregek ülnek a ház előtt némán panasztevő ősei e földnek köröskörül kutak mélyébe hull tekintetük csobban a víz kő rezzenetlen tóból néznek vissza gyűrkőző fénygolyók ha ledűl a hold gyöngén hegyek vánkosára magad vagy bükkösök ölében hol könnyet rejt a geszt mert ágat nem fakaszthat hosszú jajszót kerepel a szél árvaság e táj néma mezőn kalapáló lélek kopácsai névtelen madárnak szárnyára fűzve hófehér kláris mit leejt csőréből a Somlyói Szűz elé parafrázis fecsérlődik mennyi eszme ágazatján ősi fáknak ember sárból-fényből verve átlép önkorlátain már akar élni más kegyéért is onnan fentről szólíttatik napi dolgán mit őrizzen hangyabolynak sürgését ha látva-bírja hová lett a szorgalomnak felajzottan feszes íjja *** 545 �palócföld 93/6 jönnek-mennek mezeinkben gyöngytollú madár is járkál nyitja-csukja fény-sürgésén hamis gyémánt szempilláit bujdosó őrzője lappant örökségnek kertek alján hordja gondját honnan indul virradatra érkezik cseresznye-arcú panaszt nem tesz ő a csendes gond-emelő méltósággal szegénységet adó napot elfogadva bátorsággal nemzetének ő a bölcse hallgatás az osztályrésze úri-huncut számítások keserítik de csak bentről érces szemérme a titka mért nem fordul fészke ellen *** fészek-őrző dallam-őrző gúnyolt magyar nemzetem te kiáltod te sugárzod nincs veszve a végeken ámbár zúdul újra zúdul tömegével ellenünk pártütő had hamis eszme azért meg nem töretünk 546 �palócföld 93/6 enigma minden távolba tűnik bércet völgyet felhő bugyolálja lent rőzsetűz füstje száll az utak felett homályon tör át az őszi nap diadalmas gárda nem kíséri magányos gótika az erdő alatt temető ölén fényt-arányt hordozó holnapra tán felbomlik a lélek vádak gyilokja lóg a fejünk felett menekülsz és átéled a magány gyönyörét lesz idő a tisztulásra utóhang Csipkebokor Nemeskürty Istvánnak Ahol az ösvény fű-selyembe bújik - fölötte fecske villogat köd-gyerekkel a settenő szél játszik, echós erdő-hang hívogat Utad a célra pontosan irányul, mégsem sietsz a hegyfokon Csipkebokor susog, a titka tárul jelez, mint messze-egykoron 547 �palócföld 93/6 kit bocsátott a megszakított útra belső szóval, Ki létezik Nem számít többé már a perc, az óra örök folyamok képezik mi történik - történt szakadatlan és mindig a Hang az izgató Csipkebokor szólít az est-parázsban Izzó gyűrűket vet a tó Bagolyirtás-Mátraszentimre-Budapest, '93. július, szeptember Kovács B. Sándor: F o t ó g r a f i k a 548 �palócföld 93/6 Praznovszky Mihály Sonate Theresia S zo n á ta h á ro m tételben régi k ö ltő n ő k é s k ö ltő k em lékeire é s g y ú j k ö te t tis z te le té r e ( O p .3 2 0 ) A d a g io m olto ■"Sötét, de örökké nagy a k ö lté s z e t a h a ­ ha az elfeledett költő sírján össze­ nő a vadfű s a virágos hangabokorban, mely fejfája helyén nőtt, esténként oly csodálatos dalt zeng az erdei madár: - e z a k ö lté s z e t a h a lá lb a n ... csoda-e hát, ha a k ö ltő a h a lá lt m e g s z e r e ti? ! ...szerelmi vágyódás ideál ké­ pek után, ábrándos rajongás szebb-boldogabb világról, gyönyörködés a halál eszméi­ ben, találkozás a földön-fölöttiekkel s csaló­ dások a földön levőkben: ezek a költő átkai. Ki a szellemek beszédét meg tudja érteni, ki lelke röptében az égből lehozza a csillagsugárt: oly ritkán talál szívet, mely őt megérte­ né s a föld járt utain eltévede. S ekkor - a csillag lehull. É s e z a h a lá l a költészetben ..." J ó k a i M ó r írta ezeket a sorokat 1847ben C za k ó Z sig m o n d halálára. Olvasta-e va­ jon Ferenczy Teréz? Minden bizonnyal, hi­ szen ha részletesen nem is ismerjük ekkori életét, tudjuk, gyakorta megfordult Pesten és a kor lapjait ismerte, olvasta. Ugyanis a lá lb a n ... kérdés mindmáig megválaszolatlan: miért éppen Czakó Zsigmond litografált arcmása volt szobájában azon az asztalon, amely előtt szívének irányította apja pisztolyát? Talán éppen, mert ismerte Jókai ezen sorait: költészet a halálban, halál a költészetben... Czakó Zsigmond - akit egyébként Petőfi is versben búcsúztatott el -, valóban tépett lélek volt. Milyen szép kifejezés a lelki bomlottságra, amely kezdetben csak magányér­ zettel, megnemértettséggel, világfájdalom­ mal jár, hogy majd aztán egyre inkább eltor­ zul a lélek s olyan mélységbe hull, ahonnan felfelé már soha nem vezet út. Egyesek szerint Czakó valóban terhelt volt. S o lt A n d o r fél évszázaddal ezelőtt en­ nek összetevőit az erdélyi lélek kifinomult érzékenységében és komor nehézkességében látta, valamint utalt arra a nem csekély mé­ retű különcködési hajlamra is, amely jelle­ mezte Czakót. S amelyet egy különleges csa­ ládi ház örökített rá. Magunk elé tudjuk képzelni a túlvilági látomásképet: az apa, jómódú erdélyi birto549 �palócföld 93/6 kos, alkimista lett. Ki tudja mi vezette el őt e középkori misztérium újjáélesztéséhez? Tény, hogy minden vagyonát, családjának jóhírét, fiának jövőjét feláldozta fortyogó lombikok és füstölgő kémcsövek között. S ott topog eme eszehagyott laboratóriumban az anya is, aki beállt férje mellé famulusnak, hogy legalább így próbálja kézben tartani az őrületté váló rögeszmét. Csodálkozzunk hát azon a végzetes pisz­ tolylövésen? Czakó Zsigmond érezte tehet­ ségének korlátait, hiúsága sokkal erősebb volt, mint amennyi tér megadatott érvénye­ sülésére. Magányos alak; akit nem fogad be; vagy nem csatlakozik egyetlen társaság-, írói-, politikai csoportosuláshoz. Valóban "kozmikus" magányban érezte magát, sehol egy baráti szó, segítő kéz, rokonérzésű szív. (Kiről szól ez a tétel, róla vagy Terézről...?) Ezért nevezik őt tépettnek, amely "tépettség utolsó erőfeszítés, kétségbeesett lá­ zadás a XIX. század új társadalmi berendez­ kedésének előestéjén, ...hogy készül valami, amelyben elnyomják, lefokozzák, kisemmizik a jo b b ik részt." Czakó a pisztolyával védekezett ellene. Jókai fél évszázad múltán megidézve kortár­ sait, a döbbenettől meg-megtorpanó tollal írja le a végzetes estét, amikor szokásos összejövetelükön, C s e n g e ry A n ta l lakásán Czakó, a szoba sarkában, élénk politikai szó­ csaták zajában, magába visszavonultan el­ húzta a ravaszt: "...a szájába vett fegyverrel agyán keresztül röpíté a golyót. Soha sem tudta meg senki e borzasztó tettének indo­ kát. Vele egy nagy jellem s egy kitűnő lángel­ méjű drámaíró veszett el." S vele együtt elveszett Ferenczy Teréz is, 550 hiszen a két pisztolylövés közötti hat eszten­ dő csak egy ravasz-csattanásnyi időt jelent az örökkévalóságban. A lleg re tto m o d era to "És akkor - a csillag lehull". Jókai szavai térnek vissza. B u lc s u K á r o ly Téli csillagok címmel rendezte sajtó alá Ferenczy Teréz költeményeit 1854-ben. Ő maga is emlék­ verset szánt neki, ebben nem is egy alkalom­ mal folyamodik a csillag metaforához. Miért csillag és miért téli csillag? Ilyen című verse nincs a költőnőnek. Milyen a téli csillag? Sápadt fényű, erőtlen, bágyadt tü­ zű? Vagy tiszta éjszakán a fehér hó borította föld felett vadul és bátorítóan szikrázó, fé­ nyét a havon megsokszorozó? Vajon milyen volt a téli csillagos ég akkor, a szécsényi kertben az ötvenes évek téli éjszakáin, ab­ ban a fantasztikus csendű világban, ahol az éj valóban néma és holt lehetett? És miért éppen Bulcsu Károly vállalko­ zik Ferenczy Teréz verseinek összeszedés/gyűjtésére és kiadására? Ráadásul mert az ekkor csak így mehetett - a saját költségén. Ismerték egymást? Mintha egy halvány utalás lenne Bulcsu versében erre. Szemé­ lyesen találkoztak, vagy csak leveleztek a kor és tehetségük elhivatottságérzetük stílu­ sa szerint? Figyeljük csak, jól látom én ezt a levélbeni-lelki kapcsolatot? Ih let-e m ég - m in t írá d egykoron L elk em n ek c s ó k ja sze lle m -a jk a d o n , M id ő n a n d a lo g v a együ tt é re zé d Á b r á n d ja in k B y ro n -k ö lté sze té t? - Lehet. Lehet, kulcs-sorokat találtunk �palócföld 93/6 Ferenczy Teréz költészetéhez? Fejtse ki va­ laki a titkot sötét burkából. Valóban együtt andalogtak, vagy csak lelkeik egyesültek Byron-álmaikban? Bulcsu Károly 1852-től éppen Losoncon tanított a liceumban, ahon­ nan majd 1854-ben került el. Papnak ké­ szült, de ifjúkori botlása miatt - egy pajzán dráma megírásával tört elő forró poétai he­ vülete - "elüttetvén" e pályától, s ettől kezd­ ve szerény kis munkása lett a magyar literatúrának. K r ud y G yu la szerint hajdanán igen népszerű volt. "...valamikor egy kis budai társaság nevéről nevezte önmagát, verseit szavalgatta. Amíg elpusztult a kedv, az ifjú­ ság, a pezsdülés. Amíg ki nem fogytak azok az emberek, akik egy-két vers miatt is felem­ legetik a költők nevét". - Ismerhette, halhat­ ta Ferenczy Teréz nevét, hiszen vidéken ha­ mar híre támad ha valaki kicsit más mint a többi. Hát még ha tudták is, hogy a szécsényi kisasszonynak a fővárosi lapok is megjelen­ tették verseit, s a postán olykor olyan levél érkezik, amelynek feladóját, tán még ebben a kis mezővárosban is ismerik, legalábbis re­ gényei vagy verseinek címei után. Bizonyára Bulcsu Károly jelentkezett először Teréznél, hiszen poétaként ő is egye­ dül érezhette magát Losoncon. Madáchról nemigen hallott, akinek ifjúkori kis kötetén kívül egyelőre több virág nem fakadt lantja nyomán, s éppen ekkor Pozsony, Buda bör­ töncellájának magányában várta felesége le­ veleit. Hát persze hogy kell a társ, a lelki kapocs, amely sokszor fontosabb e szinten, mint minden egyéb. Hát ma nem így keresi kisvá­ rosi poéta mások barátságát, elhivatottság­ érzetének megerősítőjét, "kozmikus" ma­ gányérzetének feloldóját? Nem lehet min­ denkinek A r a n y J á n o s a barátja, de kell, hogy legyen lelkének arany barátja valaki. Bulcsu Károlyra ez a szerep várhatott, s ha a gyönge női kezet megragadni nem is tudta a tragikus pillanatban, legalább ami a lélekből maradt, azt megmentette. Így jutott neki is egy csekélyke sugár-ké­ ve Ferenczy Teréz halhatatlanságából. A lleg ro co n brio S most egy olyan költő következik, aki maga is felidézte Ferenczy Terézt. Napja­ inkban. Sajnos, már ő is csillaggá vált, soha el nem halványló fényű csillaggá. W eö res S á n ­ d o r meglepetésekkel teli életművében húsz esztendővel ezelőtt felbukkant egy különle­ ges antológia a H á ro m veréb h a t szem m el. Filológus segítőtársként maga mellé vá­ lasztotta K o v á c s S á n d o r Iv á n t, s így kettes­ ben, még megannyi önzetlen baráttal, végig­ barangoltak a magyar irodalom évszázada­ in, s felszedték mindazt a tarlóról, ami a nagy termés után ott maradt. Így került e kötetbe Ferenczy Teréz is, szép sorok és gondolatok magyarázatával. Sajnos néhány olyan meghökkentő megálla­ pítással - Ferenczy Teréz Pesten cseléd­ lánynak állt, majd teherbe esett, stb. -, ame­ lyeket akkori szécsényi mivoltom és önérze­ tem sehogysem tudott elfogadni. Levelet ír­ tam hát a költőnek, elküldtem azokat az életrajzi adatokat, amelyekben biztos vol­ tam, s kértem a költőnő rehabilitálását az új kiadásban. Óh, szent ifjúi hevület! Weöres Sándor - Ő, a költő - válaszolt 551 �palócföld 93/6 erre a pimaszul szemtelen kiigazítási kérelemre is. Aztán úgy is tett. Az új kiadásban szere­ pel a C a s s a n d r a című vers és egy rövid élet­ rajz, amely inkább költői, mintsem iroda­ lomtörténeti értékű. Most már tudom, nem is kell számonkérni ettől a könyvtől az ada­ tok pontosságát vagy legalábbis a teljességét. Ez a könyv költői alkotás; a kerek életmű szerves része, melyben a megfelelő össze­ függések között kell rá tekintenünk. Ferenczy Teréz azonban több lett Weöres Sándor számára mint puszta lexikon-adat. Két dolog izgatta talán. Egyrészt a csodagyermek-tény, hiszen ebben a kötetben is többször emel ki fiatalon, már zseni-jegyeket mutató tehetségeket K a r a y I l o n a a legszebb példa - akik aztán idő előtt elmúltak e világból. Tán az ő csodagyerek-mivolta miatt volt e szüntelen bor­ 552 1981. november 12-én kelt levele így szolt: zongás benne sorstársai iránt? (Weöres Sán­ dor ugyanis kimaradt ebből a végzetes sors­ ból, hiszen az egyetlen csodagyerek-költőjé­ vé lett a magyar irodalomnak, akinek nyolc­ van esztendősen sikerült ebben az ősi, termé­ szetes és rejtélyes állapotban megmaradnia!) Másrészt talán életének másik nagy sze­ repjátszási lehetősége izgatta: a magyar köl­ tőnők sorsa és lehetőségei, önmegvalósításuk akadályai és gátjai korokban és események­ ben egyaránt. E Psyché szintű sors-szerep emeltette ki vele e válogatásban is a magyar költőnőket. De vágyainak e titokzatos tárgya iránti ér­ deklődés megragadta társát K á ro ly i A m y t is, aki e kötet tanúsága szerint verset is szentelt a költőnőnek - megtalálhatja a figyelmes ol­ vasó a könyv jegyzetei között - F e re n c zy Te �palócföld 93/6 a vers címe, s egy kis esszé is kapcsolódik hoz­ zá, amelynek legszebb gondolatai valódian és pontosan illeszkednek a nógrádi költőnő sorsához, illenek egyéniségére: "Ferenczy Teréz megszólalás volt. Kürt-hang a sok hár­ fapengés közepette. Vörösmartynak kellett volna őt örökbe fogadnia a jövőtlenség, a puskagolyó elől." Adósai vagyunk hát köszönő, szép sza­ vakkal a költőnek és költőnőnek, hogy nem felejtették el Ferenczy Terézt. Pedig mi gyakran elfeledjük őt. Néha eszünkbe jut: tíz évvel ezelőtt megjelent egy kis zöldfedelű r é z é s a tö b b i n ő k ö ltő a X I X . s z á z a d b a n ‘ (reménység-színű?) kötete minden versével. Ebben az esztendőben pedig hasonmás ki­ adásban kapható a Téli csillagok, a szécsényi múzeumbarátok kiadásában és a fárad­ hatatlan ifjú kutató G a lcsik Z s o lt szervezé­ sében. De csak 250 példányra futotta! Köz­ ben Weöres Sándorék is ébresztgették őt. Elegendő ez? Hadd kérdezzem nekikesered­ ve Károlyi Amy szavaival: M in ek a vers, m inek a szó , m inek a d ic ső sé g , m in ek? A sikerü k elo ld a lo g , fü lü k b e f o r r ó h ó sziszeg . Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból összeállította Bulcsu Károly. Pest. 1854. Müller Gyula bizománya. A költőnő születésének 170. és halálának 140. évfordulójára megjelentette a Magyar Me­ zőgazdasági Múzeum Baráti Körének Szécsényi Helyi Csoportja, 1993-ban. Szerkesztette: Galcsik Zsolt. /Szécsény Honismereti Kiskönyvtár 4./ 553 �palócföld 93/6 Galcsik Zsolt Ferenczy Teréz kiadatlan költeménye Tíz évvel ezelőtt emlékeztünk meg Fernczy Teréznek, az "elfelejtett" nógrádi költőnő születésének 160. és halálának 130. évfordulójáról. Ekkor jelent meg irodalmi ritkaságként, P r a z n o v s z k y M ih á ly szerkesztésében a "Fe­ renczy Teréz minden versei" című vékonyka verseskötet. A század elején, H a l m i P ir o s k a kassai tanárnő, majd a költőnővel rokonságban álló Á g n e r L a j o s dolgozták fel életét és a költé­ szetét. Könyvükben is felbukkan a gondolat, amelyről Praznovszky Mihály így ír:"Ki ez a Ferenczy Teréz, akinek nevét ma alig né­ hány irodalombúvár, megszállott nógrádi lo­ kálpatrióta és néhány szécsényi lakos őrzi? Verseit még ennél is kevesebben ismerik, el­ vétve fordulnak elő ma ezek, jobbára csak az unikumokat kereső irodalomtörténeti anto­ lógiákban, monográfiákban." A leírtak óta eltelt tehát újabb tíz eszten­ dő. Személyiségére és költészetére megint fátyol borult, pedig V a jd a J á n o s 1857-ben 554 úgy nyilatkozott, hogy a költőnőből "a ma­ gyar költészet egyik legkiválóbb csillaga lett volna." Ferenczy Terézről több életrajzi monog­ ráfia jelent meg, de ezek hátránya az, hogy adataikat a szerzők általában nem ellenőriz­ ték. Így számtalan elírást és tévedést tartal­ maznak, amelyeket gépiesen átvettek és át­ veszik a ma élő kutatók is. Ezek figyelembevételével kezdtem el ku­ tatásaimat, melynek során sok új adatot si­ került felfedeznem, egyeseket helyesbíte­ nem, és több ismeretlen versét megtalálnom. Most, hogy a költőnő születésének 170. és halálának 140. évfordulójára emléke­ zünk, közzéteszem egy ismeretlen költemé­ nyét és egy adalékot is a költészetéhez. (Itt jegyzem meg, hogy Szécsényben - ahol a sír­ emléke megtalálható - méltóképpen emlé­ kezett meg róla a helyi Múzeumbaráti Kör.) Az ismeretlen vers címe: U tc a K a ti. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárá­ ban (Fol. Hung. 2908.) a "Pákh Alberthez, �palócföld 93/6 mint szerkesztőhöz beküldött versek, tanul­ mányok" című gyűjteményben találtam rá. A költemény nem Ferenczy Teréz kéz­ írása, hanem másolat arról. Ezt a véleményt erősítette meg dr. S z a b ó K á r o ly Balassa­ gyarmaton élő irodalomtörténész is, aki megvizsgálta a vers írásképét és költői jegye­ it. Szerzőségének bizonyítását a követke­ zőkben vázolnám. A cím alatt olvasható egy jelige: "Az erény sírján furiák virasztnak". Ugyanez a mondat megtalálható a Kassandra című vers 6. versszakának harmadik mondatában. Az azonosság nyilvánvaló. Jogos lehet azonban az az ellenvélemény, hogy ez még nem döntő bizonyíték. Ugyanakkor a kéziraton nem található meg az ismert Ferenczy Teréz-féle aláírás, csak egy olyan - a cím alatt a jeligénél -, ahol a Ferenczy név nem "y"-nal, hanem "i"vel van írva. Eddigi ismereteim szerint min­ dig y-nal írta alá szerzeményeit. Bárki odaír­ hatta a nevét olyan célból is, hogy valaki a Pákh-féle szerkesztőséghez beküldött egy költeményt s éppen az idézett jelige alatt. További közvetett bizonyíték, hogy a most megtalált költeményének első részé­ ben, a 6. versszak harmadik mondatában ez olvasható: "Gúnyolódva rí a hangjuk". A sír ige kissé archaikus rí változata igen fontos itt, mivel ez kifejezetten a palóc nyelvjárásból való. A palócok sohasem mondták - a szécsényiek sem - hogy sír, ha­ nem azt, hogy rí. Ez még ma is megfigyelhe­ tő a nógrádi falvak nyelvhasználatában. A költőnő kedvenc eszköze volt az élet­ képszerű, majdhogynem balladai kompozí­ ció. Szerzőségére vallanak továbbá a vers stílusfordulatai és jellemző lexikális elemei, szókapcsolatai is: "mézes kehely", "szép ta­ vaszom", "ünnepel a nagy természet" stb. jegyzi meg dr. Szabó Károly. (Ezek a hason­ latosságok megfigyelhetők a Tavaszi dalok című versében is.) A költemény, ahogyan Teréz fogalmaz, "költői beszély", és négy részből áll, összesen 49 versszakot tartalmaz. Ezidáig ez a legter­ jedelmesebb vers, amit ismerünk tőle. Elol­ vasása során nagyon sok olyan vonást fedez­ tünk fel, ami Teréz életére jellemző volt. Ta­ lán a saját életéből merített? A költemény nem évszámozott, erre vo­ natkozóan csak annyi megjegyzés található a szerkesztőtől, vagy a szerkesztőség vala­ melyik tagjától, hogy "Pályamű 10." és "Érk. decz. 15." Azt nem sikerült ezidáig megtud­ nom, hogy milyen pályázati célra íródott. A vers keletkezésének idejét 1852 végé­ re kell tennünk. Pákh Albert ez év decembe­ rében teszi közzé, hogy megindítja a Szépirodalmi Lapok című közlönyét, amely az­ tán 1853. január 2. - 1853. június 30. között valóban élt is. Feltehető, hogy már 1852 vé­ gén meghirdet te a lap megjelenését, kérve a jövőbeni szerzőket, hogy küldjenek verseket induló lapjába. Így kerülhetett ez a mindmá­ ig ismeretlen Ferenczy Teréz vers is hozzá. (E szöveg felidézésével rá is emlékezünk.) 555 �palócföld 93/6 Utca Kati /:K ö ltő i b e s zé ly :/ Jelige: "Az erén y sírjá n f uriá k virasztn ak" F e re n c zi T eréz Tépett czifra öltönyében Jár az utcán bús leányka Mintha lenne vándor lélek Képe arcza olyan sárga ... Megdobálják kővel sárral, Aztán elrohannak onnan, Félnek a szegény őrülttől Hogy epéje majd felforran. Nincsen nyugta, bolyg s szünetlen Czéltalan, iránytalan jár, Talpon kapja őt a hajnal Útban az első napsugár. Pedig szegény Utca Kati Mindezekre nem is hallgat, Szokott útján elmélázva Gondolatán - tovább ballag ... Őrült lelke küszködése Szétdult arczán tükröződik Értelem nélkül beszél, ha Olykor olykor ajka nyílik. Nincs a földön semmi semmi A mi immár rája hathat, Csak mikor anyjára gondol Tépi fejéről a hajat ... "Jó anyám hát nem örülsz e A mikor leányod boldog? ... Óh e köny eléget engem ... Lásd rajtam szép ruha lobog..." Ősz családfők lányaiknak Példaképpen mutogatják: "Ne kívánd lásd lányom soha Az erőnkhöz túli pompát Aztán fut, mint megriadt vad, Mint kit síri rémek űznek Akkor áll meg, csak, mikor már Lábai erőtlenűlnek. Légy elégült a szegénység Durva szúrós daróczával S ne kívánd azt felcserélni Bűnnek ékes bíborával" Csoporttal járnak nyomában A falunak gyermekei Gúnyolódva rí a hangjuk: "Utca Kati Utca K ati..." És még rá a szelíd apák - A sok kérdezősködőnek Elbeszélik ezt az intő Bár egyszerű történetet! 556 �palócföld 93/6 II. "A harangnak zengő nyelve Templomozni hívogat, Vágy epcsz.ti a miséért Jó anyám bús lányodat, Másképp, hogy vegyüljek én Czifra nép közébe? Hogy tegyem ki én magam Gúnyra megvetésre?... Ah miért születtem én Árvának, szegénynek, Hogy még az oltár előtt Még ott is lenéznek!... Szent zsolozsmák hangja ím Égfelé repűl, És leányod nézni ezt Innen kényszerűl ...!" Ó köny hullatva szól Kató Drága jó anyám! Mért késel segíteni Lányod búbaján ...? Én szerelmem! lányom lányom Ne gyötörd bús szívemet, Sokat tennék én teértted, De erőm nincs - nem lehet ... Hozz nekem ékes ruhákat, Tulipános pántlikát, Ujjaimra mint a többi Lánynak - fényes Karikát A szegénység járma nyom, S nem panaszlok értte, Lásd leányom a szegény Könnyebben jut égbe; Légy erős viselni ezt Édes gyermekem, Istennek szerelme függ A szegényeken III. Ünnepel a nagy természet, Ünnepét a szép tavasznak, Melynek bűvös csókjaira, Mindenütt rózsák fakadnak. Tarka lepke jön s virágok Mézes kelyhét megcsókolja Hűs forrásból oltja szomját Őzikének szomjas ajka. Zendűl esti szél danája Édes bánattól epedve, Kis madárkák szállnak szerte Boldogságukról csevegve. Minden leánynak kebelét most Megelégedés fojá el, Hálaszóra nyílik ajka Úgy beszélget istenével ... 557 �palócföld 93/6 Csak annak a kis leánynak Ott a terhes munka alatt Forr szívében keserűség, Küzd agyában egy gondolat Két lény kezd harczolni értte, Angyal s a pokol lakója, Egyik tövises ú tra ... a Másik, virágokra tolja... Bús szívét sóhaj dagasztja: "Csak nekem kopár az élet! Én istenem, jó istenem Mért teremtettél szegénynek!" ... Ifjak serge tánczra gyűl be Pendűl húrja a czigánynak Heje huja dínom dánom -! Nincs vége a vigadásnak Kettős út áll most előtte, Az egyik sötét, tövises A másik száz színben fénylő Rózsával virággal ékes ... S közbe közbe hang rivall fel, Addig éljük a világot, Míg erünkben - míg szívünkben Érezzük az ifjúságot. S végéből ezernyi csábnak Szól hozzája bűvös hangja: "Ne kerüld a boldogságot, Oh jer óh jer karjaimba!" Aztán mint vad síri szózat Megcsendűl pénznek hangja Amint bérül egyik másik azt muzsikusnak adja. Míg a másikon csak Édes anyja szól hozzája: "Jere jere s hogy szegény vagy Gyermekem, légy büszke rája ... Felszakadoznak sebei Ismét a bús leány szívének: "Én istenem, én terem tőm Mért teremtettél szegénynek!?" A szegénység igaz terhes De az erény a becsület - Nincsen az a keserűség A mit meg nem édesíthet; ... Piros rózsa úgy mosolyog Bús Kató szakítani hajlik ... Piros rózsa láng kebelén Olyan kirívóan díszlik ... Erény nélkül mi sem édes Míg ellenben azzal minden ...! S oh te nyugtasd vágyaidat Hiú pompán, hiú kincsem ...!" Mintha gúnyolódva szólna: "Mért téptél le jó leányka Illek e én szép galambom Ide, elzilált ruhádra?..." 558 �palócföld 93/6 ... Véget ér a két lény harcza. Ördögé lett a diadal, Megbarátkozott a lányka A bűn édes csábjaival...! IV. "Jó szülém most örvendj Boldog lett leányod, Teljesíthető most Mindenféle vágyad. Én édes leányom Arczod olyan halvány Hová lett arról A piros szivárvány! Öltözik leányod Habselyem ruhába Mindenütt szegezvék A szemek reája ... Napról napra hervadsz Mint a liliomszál, Melyre őszi éjben Életoltó dér száll. A mikor szegénység Tüske bokra tépett, Százszor is vidámabb Volt szerelmes képed Ajkad boldogságot Hazudik, de nyelved Lélekfurdalások Csata helyévé le tt ... S most hogy boldogságban Fürdünk, fejtsd meg nékem, Mért hogy szüntelen köny Van e szende képen?" Mondtam ugyé mondtam Jobb lett volna néked Maradni mind végig Erényes szegénynek. A bűnös gazdagság Nem ad boldogságot, S követői lesznek Lélekfurdalások!! * Az eddig "mellőzött" adat édesanyja, B a l la y T erézia síremlékén olvasható a szécsényi temetőben. Ez a sírfelirat annyiban ismeretlen, hogy a költőnő költeményeit tartalmazó kötetek ezidáig mellőzték, pedig Agner Lajos az 559 �palócföld 93/6 1904-ben írott, Ferenczy Teréz emlékezete című munkájában közli. Igaz adalékként megemlíti de nem tette be a versek közé. Nemes Ballay Terézia, F e r e n c z y S á m u el felesége 150 évvel ezelőtt halt meg. Így ezzel a sírfelirattal emlékezünk rá is. Ez talán Fe­ renczy Teréz legelső szerzeményei közül való, amelyet a felirat dátuma szerint 1843ban írhatott, természetesen, a m e n n yib e n a z Ő m üve ez. Kiket e sírhoz elvezet A hála és emlékezet, Férje és gyermekei a jó anyának Jeléül szívök fájdalmának E szobrot emelék De az emlék keblökbe rejtve Míg minden rokont egyesít az ég! Született BALLAI TERÉZIA FERENCZY SÁNUELnő Elhunyt, június 24-én 1843 43ik évében 560 �északi kilátó Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK "A magyarok a szlovák politika végzete" /Vladimír Mináč/ I. Napjainkban ugyancsak íródik a törté­ nelem. Először került sor a szlavisták kong­ resszusára Európa jogilag egyik legfiatalabb államában, ahová először jöttek régi-új szláv államokból, mint Szlovénia, Horvátország, Macedónia. És először jöttek Oroszország­ ból, Fehéroroszországból - és Csehországból is. Olyan friss mindez, hogy amikor tavaly ősszel a nemzetközi komité olaszországi ülé­ se elfogadta a mostani részles programot, még a kötőjeles föderáció keleti felének kül­ döttei vállalták a zökkenőmentes lebonyolí­ tást. Ami nem kis dolog, hiszen 33 országból 1100 résztvevő ígérkezett, és ennyi volt a be­ jelentett előadások száma. Két főiskolai diá­ kotthon, belső menetrend szerint közelekedő autóbuszok, 19 előadóterem, büfék, pénzváltó - az Istropolis Központ, majd Dé­ vény, Nyitra, Pöstyén, Túrócszentmárton a szakmai kirándulások színhelyei. Mindeh­ hez járult több kötetnyi előkészített publi­ kációs és dokumentációs segédanyag, a Matica slovenská Slovensko című lapjának kü- lönszáma, sőt a technika jóvoltából naponta megjelenő "Hírek és információk". A lebonyolítás sikeres, az ellátás nem fé­ nyűző, de színvonalas volt. A kongresszus jelentőségének ismeretében megjelent az ál­ lamfő, bekapcsolódott a kultúra minisztere, kormánytagok, a közélet számos magasran­ gú képviselője. A rendező ország eredmé­ nyeinek bemutatása volt a kongresszus cél­ kitűzése, a nyelvtudomány, az iroda­ lomtudomány, a történelem, a régészet és az etnográfia területén. Persze, mindezt a szla­ visztika keretében. A szlavisták nemzetközi bizottsága 1990-ben Bonnban az alábbi té­ maköröket hagyta jóvá: Nagymorávia és a szlávok az európai történelem és kultúra összefüggéseiben; A humanizmus, a rene­ szánsz és a barokk a szlávoknál; A szláv nemzeti ébredés a XVIII-XIX. században és nemzetközi összefüggései; A szláv népek, nyelvük, irodalmuk, folklórjuk, művelő­ désük és humán tudományaik a XX. század­ ban; A szlavisztika a humán tudományok 561 �palócföld 93/6 rendszerében, tárgya, története, módszere és eredményei. A rendező ország négy kerekasztal-beszélgetéssel hangsúlyozta a ku­ tatások időszerűségét: A szlovákok etnoge­ nezise - a nagymorva hagyomány a szláv né­ pek történetében; A szlovák-eseh kapcsolatok a történelmi átalakulásban; Ján Kollár és a szlovák nemzeti ébredés - a szláv köl­ csönösség eszméje; A szlovák emigrációs irodalom nemzetközi összefüggésekben. Michal Kováč köztársasági elnök kö­ szöntőjében a szlovák nemzet jóakaratú to­ leranciájáról szólt. Készségéről a kölcsönös megértésre és együttműködésre. A toleran­ cia és a kölcsönös megértés a szlovákok sa­ já tja . Aranyfonálként húzódik egész törté­ nelmünkön. J o z e f Márkuš, a Matica slovenská elnöke is az öntudatos, mindenkihez nagylelkű Szlovákiáért való küzdelmet te­ kintette szervezete perspektívájának. Emil Horák Prágától Pozsonyhoz cím­ mel foglalta össze a szlavista kongresszusok történetét, a prágai kezdettől máig. A szín­ helyek megválasztása a rendező országok je­ lentős évfordulója alapján történt. Szlováki­ ára Ján Kollár születésének 200., illetve a štúri szlovák irodalmi nyelv kodifikálásának 150. évfordulója kapcsán esett a választás. A XI. szlavista kongreszus hivatalos kül­ sőségei mindenekelőtt a szlovák államiság, a szlovák nyelv és kultúra 1100 éves hagyomá­ nyának folytonosságát igyekeztek hangsú­ lyozni. A szláv apostolok emblémáival, Mi­ kuláš Klumčák nagyszabású életmű-kiállí­ tásával, a Táto krajina ... (Ez az ország) című színpadi kompozícióval. Az Istropolis hatal­ mas kongreszusi termében a színpad hátte­ 562 rére vetítve méltóságteljesen magasodott a fenyők koszorúzta liptói Kriván, s alatta népviseletbe öltözött férfiak és gyertyavivő nők vonullak, miközben a reproduktorokból megszólalt az ószlovák/ószláv Miatyánk, amit később Ida Rapaičová élőben is előa­ dott. A közérthető szimbolikus kötődés Štúr-idézettel folytatódott (A szlávságról), majd a színen maradó férfiak két szlovák népdalt énekeltek. Ezt követően a nagyszerű Ida Rapaičová Ján Hollý Svätoplukjából szavalt részleteket Bernolák nyelvén, s ezt a történelmi kört Eugén Suchoň operájánek jelmezes kettőse zárta. Sajátos hangulat volt. Az is, amikor a Šumiačan -együttes férfiatagjai (ugye, Šumiacot Királyhegyaljára magyarították a magyarosítás utolsó évtize­ dében) az egyik imádságnál féltérdre eresz­ kedtek. Mert a külsőségekben itt és most nem a sértett és védekező szlovákság képei sorjáz­ tak, hanem a hitében megújult, ezredéves múltjára lelő nemzet, amelynek nem kell tit­ kolnia többé ősi, máig vállalt keresztény gyökereit, és nyelvének alapjait büszkén vallhatja a héber, a görög és a latin után a IX. századi Európa negyedik nemzetközi litur­ gikus, irodalmi, jogi és művelt köznyelvé­ nek. Többünkben felmerült, hogy érdekes lenne egyszer nem szláv országban tartani a kongresszust, hiszen a világ minden jelentős államában foglalkoznak szlavisztikával. A szekcióülések, a viták a szlavisztika szigorú törvényeinek megfelelően zajlottak. A való­ ban ezernyi témából szinte lehetetlen volt kiválasztani a legérdekesebbeket, hiszen �palócföld 93/6 "fedték egymást", mind időpontban, mind előadótermekben. A "hungaro-szlavisztika" súlyának és ha­ gyományának megfelelően szerepelt a kong­ resszuson, és nem kizárólag népes magyarországi delegáció formájában. J á n Š te v č e k elnökletével és kezdeményezésére vita bon­ takozott ki a kétnyelvű írókról. Megállapí­ tást nyert, hogy abszolut kétnyelvű alkotó egyidejűleg nehezen képzelhető el, az egyik nyelvnek időnként mindenképpen háttérbe kell szorulnia. Itt esett szó a nagy nyelvi vál­ tásokról, megannyi szlovák író, P a v o l O r­ s z á g h H v i e z d o s l a v , Š te f a n K r c m é ry és má­ sok magyar nyelvű zsengéiről, A n d r e j S lá d k o v ič váltásáról a biblikus (cseh)szlovákról a štúri szlovákra, P e tő fi S án dor, B artók B éla szlovák nyelvismeretéről, majd a nemzeti kisebbségek, köztük a magyarországi szlo­ vákság kétnyelvűségéről. M . P a r ík o v á a né­ pi kultúra szlovák-magyar kapcsolatait, M . L e š č á k a szlovák folklór etikai értékeit és szomszédnépi vonatkozásait, S. Burlasová a szlovák katonadalok interetnikus összefüg­ géseit vizsgálta, a brünni R ic h a r d P r a ž á k J á n K o l l á r é s a m a g y a ro k címmel küldött izgalmas tanulmányt a tanácskozásra. Akadtak viták a szakkifejezések újraér­ telmezéséről is, amelyek érintik egész régi­ ónkat. A szláv kölcsönösség a szlavofilség, a pánszlávizmus értelmezése koronként és nemzetenként változott, ugyanígy a szláv, a szlovien, szlovák. Volt olyan javaslat, hogy a slovien-t, amit a mai szlovák nyelv kialaku­ lása előtti korszakra használnak, az ómagyar és más "ó" példájára nevezzék "ószlovák­ nak". A magyar szlavisztikát félszáz fős kül­ döttség képviselte. A hagyományos szlavis­ ták között volt azonban nem szlavista is, a tudományok közötti kapcsolatok elevensé­ gét, a népek közötti humánum nemességét példázva. E r d é ly i Z s u z s a n n á ra gondolok itt, aki ősi magyar imádságok magyarorszá­ gi szláv rokonságát mutatta be Grábócról, Medináról, Horvátlövőről, s egy szlovák esti imát Piliscsévről. A magyarországi szlovakisztika jeles eredménye, A m a g y a r o r s z á g i s z l o v á k n y e lv já r á s o k a t la s z a (szlovák és német nyelvű kiadás) több szempontból is méltán került a kongresszus és a szlovák tömegtájé­ koztatás figyelmének homlokterébe. A vas­ kos, nagy formátumú kötetet F ü g e d i E r ik , G re g o r F e re n c és K i r á ly P é te r alkotta, Ki­ rály Péter szerkesztette. Kiadója a Magyarországi Szlovákok Szövetségének Szlovák Kutatóintézete (Békéscsaba), a Magyar Tu­ dományos Akadémia több éves támogatásá­ val. A közvetlen kiadáshoz az Akadémia, a "Kulturális emlékeink kutatása, dokumen­ tációja és kiadása" téma keretében járult hozzá, és támogatta a Magyarországi Nem­ zeti és Etnikai Kisebbségekért alapítvány, valamint a Magyarországi Szlovákok Szö­ vetsége. Joggal állapította meg Király Péter, hogy az atlasz eddig ismeretlen adatokkal gazda­ gította a szlovák dialektológiát. A laikus ér­ deklődő is meglepődik a gyűjtési helyül szol­ gáló 48 település pontos szlovák helységne­ vein és az anyag gazdagságán, amit Fügedi Erik helytörténeti jegyzetei tesznek izgal­ mas olvasmánnyá. G y iv ic s á n / D i v ič a n o v á 563 �palócföld 93/6 a budapesti ELTE docense, a csabai szlovák intézet igazgatója (e kétnyelvű névhasználat a kongresszusi névkártyákon is ér­ vényesült) Utószavában megállapítja, hogy az utóbbi négy népszámlálás során az 1960as 31.000-ről 1990-re 13.000-re csökkent a szlovákok lélekszáma, ami azt mutatja, hogy Anna c s ö k k e n a z a n y a n y e lv é r té k e ... é s a z e tn ik a i k u ltú ra é r té k é n e k c s ö k k e n é s é v e l p á r h u z a ­ csökkent a szlovák nemzetiségű lako­ sok száma. A z u tó b b i é v tiz e d b e n a n y e lv t e l ­ m o sa n j e s v á l to z á s á n a k f o ly a m a t a k e z d ő d ö tt ... eh h ez je le n tő s e n h o zzá já ru lta k a z olyan ra­ d i k á l i s f o ly a m a to k , m in t a z szemben álló) szlovák szerveződések egyik vezetőjével, a Magyarországi Szlovák Írók Egyesülésének elnökével közöl hosszú inter­ jút N in c s m á r h o v á v is s z a h ú z ó d n u n k cím­ mel. A Papučektól idézett cím a magyaror­ szági szlovákok kétségbeejtő helyzetét fog­ lalja össze a szlovák közvélemény számára. A költő félcímlapnyi fotográfián egy ütöttkopott budapesti hirdetőoszlop előtt moso­ lyog az olvasókra, feje mögött-fölött mozi­ reklám, "Önveszélyes, közveszélyes" hirde­ téssel, válla alatt a McDonald’s hívja mozi utáni csemegézésre a nézőket. 1 9 4 6 -4 7 -e s c s e h s z lo v á k - m a g y a r la k o s s á g c s e r e é s a z 1 9 6 5 - b e n k e z d ő d ő e r ő s b e ls ő g a z d a s á g i Vegyes házasságok, a községek zártságának feloldódása válságos helyzetet okozott; a szlovák nyelv nyelvjárásként használatos szűkebb családi körben, szlovák beszélt köznyelv nem létezik, az irodalmi nyelvet pedig csak a kis létszámú szlovák ér­ telmiség használja. Nagy veszedelem a nyu­ gati nyelvek népszerűsége is. Mégis - a z iro­ m ig r á c ió . d a l m i n y e lv , a m it a z is k o lá k b a n ta n íta n a k , ú j n yelvi szin te t a la k ít ki. A magyar küldöttség megbecsülését jel­ zi, hogy a budapesti szlovák nagykövetség baráti találkozót rendezett tiszteletére. Így a szlavista kongresszus a maga módján a ma­ gyar-szlovák kapcsolatok előmozdítója is volt. II. A Literárny týzdenník október 29-i száma L a c o Z ru b ec kérdéseivel a magyaror­ szági G reg o r P a p u č e k szlovák költővel, a ha­ zai "alternatív (azaz a hivatalos Szövetséggel 564 Olexa József: G ra fik a Az első kérdés a siralmas publikációs lehetőségeket, a szlovákok egyetlen heti­ lapjának igen alacsony példányszámát és beszerezhetetlenségét firtatja. Papucek (egyébként a magyar honvédség magasabb rangú hivatásos tisztje) elmondja, hogy a la­ pot nem ott árulják, ahol a szlovákok élnek, Budapesten csak egy-két aluljáróban kapha- �palócföld 93/6 tó. Az előfizetni akarókat a postán azzal uta­ sítják el, hogy nem is tudnak a lap létezésé­ ről. P e r s z e , a k a d n a k a p r ó c s k a k iv é te le k , ha e g y t i s z t e s s é g e s e m b e rre v a g y e g y e r e d e ti Az alacsony példány­ szám és olvasottság oka az, hogy nincsenek szlovák iskolák, s az olvasók, akik magyar újságot olvasnak, ta lá n m a g u k se m tu d já k , szlo v á k ra bukkannak. h o g y k é p e s e k len n én ek m e g érten i a s z lo v á k szö v e g e t ... A z á tg o n d o lt n em zetiség i p o liti­ k a a m i á lla m u n k b a n ig e n r a f f i n á l t m ódon a s s z i m i l á l j a a k is e b b s é g e k s o r a ib ó l m e g ­ m a r a d t p o lg á r o k a t . A p a r la m e n t á l t a l e l ­ f o g a d o tt k ise b b ség i tö rvén y igen k éső n jö tt. O lya n ez, m int a m ik o r egy m a d á rn a k le vá g ­ j á k a szá rn y á t é s azu tá n ö sztö k élik rep ü lés­ re. A következő kérdés a magyarországi szlovákok lélekszáma. A kérdező 1880-ban 213.249-ről tud (hivatkozás nélkül), majd 1946-ban a Matica slovenská folyóiratára hivatkozva félmilliót közöl. A riportalany ezt az 1910-es népszámlálással egészíti ki, miszerint csak Békéscsabán 28.000-en val­ lották magukat szlováknak, a lakosság 70 százaléka. 1980-ban pedig 9.101-en az egész országban, ámde e hivatalos eredménytől el­ térően legszerényebb becslése szerint 130.000 magyarországi szlovák van, akik nyilvánosan nem vallják meg nemzetiségü­ ket. E n n e k o k a a z e lm ú lt re n d s z e r e k n em ze­ m eg, a z a d o tt h e ly ze tb e n k i m e ré sz k e d n e m a g á t szlo v á k n a k va lla n i? A kérdező azonban visszatéríti riporta­ lanyát a régebbi múltba, mondván, hogy a magyarországi szlováküldözés gyökerei 1840-ig nyúlnak vissza, amikor magyar lett az ország hivatalos nyelve, s az 1868-as nemzetiségi törvény nem akadályozta meg a szlovák gimnáziumok és a Matica slovenská bezárását. Papuček a Monarchia széthullása utáni időket tekinti a legsúlyosabbnak, ami­ kor az egyház is csatlakozott az állami ma­ gyarosításhoz. Í g y v a n e z m o st is. S a jn o s , m á r n in c sen ek s z l o v á k p a p ja in k . A m ik o r a II. V atikáni Z sin a t a n em zeti n yelve k et ren­ d e lte a litu r g ia n y e lv é n e k a la tin h e ly e tt, a m a g y a r s z e r v e k e z t tip ik u sa n r á ju k v a l l ó m ó d o n o ld o tt á k m eg : a z is te n tis z te le te k e t a p lé b á n o s ú r n em zeti n yelvén végezték. Laco Zrubecet azonban még mindig a múlt érdekli, amikor megjegyzi, hogy a ke­ gyetlen magyarosítás a háború után ismét támadásba lendült. Papuček ezúttal az okta­ tás helyzetét mutatja be. 1949-től a 110 szlovák település 6 általános és 2 középisko­ lát kapott, ahol csak a tanítási nyelv volt szlovák a szellem nem. J ó l á tg o n d o lt d o lo g v o l t ez. A ta n ító k tö b b s é g e m a g y a r v o lt, s z l o v á k ia i á tte le p ü lte k , a k ik k ö zü l so k a n k o lla b o r á lta k a f a s i s z t á k k a l , é s e z é r t m e­ te le v íz ió b a n e g y s o r o z a to t a r r ó l, h o g ya n Aztán ezt a kevés is­ kolát is elmagyarosították, és a szlovákok többsége kénytelen volt beadni a derekát. Í g y nem c s o d a , h o g y so k f ö l d i n k m o d e rn "űzték ki" a s z l o v á k o k a m a g y a r o k a t S z lo ­ ja n i c s á r r á v á l t. M a s z é g y e l l i k m a g u k a t, v á k iá b ó l. E z v o l t a z á lc á z á s . N o s , m o n d ja hogy e lő d eik szlo v á k o k vo lta k . ti s é g i p o l i t i k á j a , a m ik o r a n em m a g y a ro k n á lu n k e ltű n é s r e íté lte tte k ... A m a i h e ly ze t se m jo b b . N e m r é g ib e n m e g tek in th ettü n k a n ekültek S zlo v á k iá b ó l. A kérdező Rákoskeresztúr panelltömb565 �palócföld 93/6 jei között keresi az egykori szlovák falut, hogy virágot tehessen távoli nénikéje sírjá­ ra. Papuček válaszában a néhai román ál­ lamelnök-conducator szóhasználatával bul­ dózerekről beszél, amelyek eltüntették a föld színéről ezt a nem kicsi szlovák falut, s egy idős szlovák néni éppen ősei temetője fölött lakik egy toronyházban. S e pusztítás nyomatékosítására elmondja Szuhahuta esetét, miszerint Szuhahuta 1962-ben a kel­ lemesebb hangzás érdekében Mátraalmásra magyaríttatott. K in e k h a n g z ik e z a n év k e lle m e s e b b n e k ? A s s z im il á l ó in k n a k ! H a s o n ló p é ld á k a t tu c a tjá v a l tu d n ék sorolni! k is e b b s é g s z á m á r a . M in d e n ü tt e r ő te lje s e n d o m in á l a m a g ya ro sító tö rek vés. H a v a la k i k id u g n á a f e j é t , k ü lö n f é le m ó d s z e r e k k e l f ö ld b e ta p o sn á k . M inket, író k a t is. Laco Zrubec: N á lu n k a sz lo v á k m agya- ro k n a k (! ) v a n a C S E M A D O K -ju k , a m it a le g m e g r ö g z ö tte b b k o m m u n istá k a la p ít o t­ ta k , R á k o s i é s G o ttw a ld , S z tá lin tá m o g a tá ­ s á v a l. A C sem adok (C se h -M a g ya ro k ) f e n n m a r a d t S z lo v á k iá b a n , v i s z o n t a M a ti c a s lo v e n s k á t m in t t a g s á g g a l r e n d e lk e z ő sze rve zetet m eg szü n tették ... Papuček a következőkben reális képet fest a magyarországi szlovákok szövetségé­ nek halalomszolgáló tevékenységéről az el­ múlt rendszerben, s e szolgálat részvétel volt a M a g y a r S zo c ia lista M u n k á sp á rt n em ze ti­ A kérdések immár párbeszéddé alakulva a reciprocitás felé kanyarodnak, a magyarországi szlovákok genocídiumát és a szlová­ kiai magyarok jogait és ügyeskedéseit vetik egybe. Mert míg Magyarországon likvidál­ ták a szlovák iskolákat, S z lo v á k iá b a n s o r r a A múltidejű fogalmazás e társalgási rész vé­ gén jelenidőre vált: S a jn o s , e z a s z ö v e ts é g n y ílta k a m a g y a ro k , m ég "egyetem ek" is, é s nem l á t s z i k é le tk é p e s o r s z á g o s s z e r v e z e t­ m in tegy 1 2 0 k ö zsé g van , a h o l n in c s szlo v á k nek. is k o la . A z á lla m a lk o tó n em zetn ek néh ány Zrubec rövid közbevetése után Papuček a magyarországi szlovákok belső megosz­ tottságát említi, miszerint a Szövetség bagatell 22 milliós állami támogatásából az alter­ natívok 2 millió alamizsnát kapnak. A ma­ gyarországi szlovák irodalom 1975. évi ki­ bontakozása, az első eredmények felsorolá­ sa után a jelen nehézségei következnek. Csökken a szlovákul tudó gyermekek száma a tulajdonképpen nem szlovák szlovák isko­ lákban, az állami támogatás nem elég a nem­ zetiség fenntartásához, az immár rendszertelenül megjelenő irodalmi folyóirat ki­ adásához, tehát igencsak elszomorító a ma­ gyarországi szlovák irodalom helyzete. Az e s z lo v á k ia i fa lu b a n n in c s isk o lá ja . Gregor Papuček: A z o k , a k ik e l m a g y a ro ­ s ít o tta k ben n ü n ket é s m á ig m a g y a ro síta n a k , m in d ig a lk o tó k é s ta lá lék o n ya k vo lta k . Lát­ szat-demokrácia van Magyarországon, min­ denki annak vallja magát, aminek akarja. D e m á r 8 0 - 9 0 é v e ta rt n álu n k a z e rő s m agyaro- A kínai kultu­ rális forradalomra emlékeztető "szakkifeje­ zés" után azt részletezi, hogy sokan vallanák magukat szlováknak, szerbnek, horvátnak, németnek vagy románnak, de félelemből in­ kább magyarok lesznek, s ez már nem de­ mokrácia. S e m m if é le le h e tő s é g n in c s itt a s ítá s , a c é ltu d a to s á tn e v e lé s . 566 s é g p o liti k a i c é lja i n a k m e g v a ló s ítá s á b a n . �palócföld 93/6 szerint helyen mindinkább Papucek-monológgá alakuló riport címadó részében ez áll: P o l i ­ b a n (! ) e g y s z l o v á k se m é lt. M e n je n o d a , tik u s a in k n em ó h a jto ttá k , h o g y s z l o v á k ja ik n ézzen körül. M á ig szlo v á k o k v a n n a k o tt é s le g y e n e k . H a ig e n , c s a k p a p ír o n a v i lá g szé p szlo v á k sá g g a l b eszéln ek . p é l d á u l P ü s p ö k h a tv a n b a n 1930- e lő tt, h o g y k ia b á lh a s s a n a k é s jo g o k a t k ö ­ v e te lh e s s e n e k a s z o m s z é d o r s z á g o k m a g y a r k ise b b s é g e in e k len n én ek , ... H a nekünk o ly a n jo g a in k m in t a szlo v á k m a g y a ro k n a k ö n ö k n é l, b o ld o g o k len n én k. D e e z c s a k a mi á lm u n k . B á n t, h o g y p é l d á u l s o k k ö z é le ti s z e m é ly is é g ü k a r e c ip r o tá s e lle n f o g l a l á l ­ lá s t. S a jn o s , ezzel a k a r v a -a k a r a tla n u l, tu d to sa n va g y nem , á rta n a k a m i ügyünknek. N ek ü n k , m a g y a r o r s z á g i s z lo v á k o k n a k m ár n in c s h o v á v issza h ú zó d n u n k . A r e c ip r o c i­ t á s t c s a k a z o k íté lik el, a k ik e g y o ld a lú a n , a s a j á t érd ek ü k b en tá m o g a tjá k a n e m ze tisé g i k é r d é s m e g o ld á s á t. E z t a z ö n ök p o litik u s a i n em lá tjá k ? A z t hiszem , an nak, a k i a k ö zv é ­ lem én y e lő tt s z ó t e j t a szlo v á k -m a g y a r k a p ­ c s o la to k r ó l, á t k e lle n e ta n u n lm á n y o zn ia a m a g y a r o r s z á g i s z lo v á k o k é le té n e k h is tó r i­ á j á t . H a e z t n em ism e ri, in k á b b m eg s e s z ó ­ la lj o n . J ó len n e, h a a s z lo v á k - m a g y a r k a p ­ c s o la to k a t k o m m e n tá ló p o litik u s a ik k ö zé n k jö n n é n e k . E g y e t - m á s t m e g m a g y a r á zn á n k n ekik. M á sk ü lö n b e n a z f e n y e g e t m inket, h o g y elveszü n k. Zrubec a névmagyarosításra tér, a tótkomlósi D é n e s A n n a naív festő esetére, aki­ nek apja a húszas években csak akkor kapott állást a vasútnál, ha megváltoztatta a Duška nevet. Papuček beismeri, hogy az ő nevükből is hol Polgárt, hol Peterdit csináltak, s ily mó­ don likvidálták a szlovák vezetékneveket, amivel hamisíthatták a statisztikát. Ami Olexa József : G ra fik a Zrubec utal a két szlovák gimnáziumra és az öt általános iskolára, ami mégis jelent­ het valami biztatót a jövő szempontjából. Papuček szerint ezek csak papíron szlovák iskolák. M á r 1 9 6 0 -b a n e r ő s z a k o s a n e l m a ­ g y a r o s íto ttá k őket. N á lu n k n in c se n e k s z l o ­ v á k is k o lá k . T ú ln y o m ó ré s zt m a g y a r g y e r ­ m ekek ta n u ln a k bennük, a k ik n em tu d n a k s z lo v á k u l é s g y a k r a n se m m i k ö zü k s in c s a Egyesek azért jár­ nak oda, mert közelebb van az otthonukhoz, mások azért, mert így felügyelet alatt van­ nak, hiszen a középiskoláknak van diákott­ honuk. Aztán arra is számítanak a szülők, hogy ebből az iskolából könnyebb főiskolára jutni, netán ösztöndíjjal külföldre is. Í g y s z l o v á k n e m ze tisé g h e z. c s a k n a g y o n r itk á n j á r n a k e z e k b e a z is k o ­ lá k b a tén yleg azok, ak ik o d a ta rto zn á n a k . 567 �palócföld 93/6 Papuček elmondja Zrubec kérdésére, hogy őrizte ő meg magát szlováknak a szlo­ vák iskolák elmagyarosodott diákjaival el­ lentétben. A z o n k e v é s s z e r e n c s é s e k e g y ik e v a g y o k , a k in e k a z á lta l á n o s is k o lá tó l a z s z l o v á k ia i m a g y a r k ise b b sé g n e k . A n em ze t c s a k eg y sze r v e s z h e t el, d e a k k o r m in d ö rö k ­ re ... * é r e tt s é g ii g le h e tő s é g e v o l t ú g y -a h o g y s z l o ­ De a túlnyomó többség nem vallja be szlovák származását, sokakat kény­ szerítettek névmagyarosításra. Az utóbbi két-három évtizedeben például Békéscsabán a pap csak magyarul keresztel, esket és te­ met. Pedig a csabai telefonkönyv árulkodik a lakosság eredetéről. Zrubec elismeréssel adózik Papuček szép szlovák nyelvének, amely sokat őriz. Piliszszentkereszt (Mlynky) nyelvjárásából. A költő büszke is erre. S z ü l ő f a l u m ... a P i l i s i v á k u l ta n u ln i. h e g y e k b e n ( e g y k o r P l e š i h e g y e k ) n y ilv á n m á r S z v a to p lu k b ir o d a lm á n a k id e jé n lé te ­ z e tt P l e s i n éven é s eg észen szá za d u n k ö tv e­ n e s é v e in e k v é g é i g tis z tá n m e g ő r iz te s z l o ­ v á k j e l l e g é t . H a v a l a k i m in á lu n k h a rm in c v a g y n e g y v e n é v v e l e z e lő t t m a g y a ru l s z ó ­ la lt meg, tudtuk, h o g y n em fa lu b e li. A költő jelenlegi munkájának kérdés­ felelete után az zárja a riportot, hogy mit vár, milyen támogatást szeretne Szlovákiá­ tól. Legalább erkölcsi támogatást. V ég re m á s o d s z o r v a n a n y a á lla m u n k . F e llé le g e z tünk. É p p e n ezért k ellen e b eszéln ü n k a reci­ p r o c itá s r ó l . M i n em a z t a k a rju k , h oy a z ö n ö k s z l o v á k m a g y a r ja in a k ne le g y e n e le ­ g e n d ő a n y a g i e s zk ö zü k , tá m o g a tá s u k é s j o ­ gu k . N e m s z e m e t sze m é r t, f o g a t f o g é r t , a h o g y ő k k é p z e lik a r e c ip r o c itá s a la p e lv é t ... A k i e l v e t i ... a z n em a k a r ja , h o g y o ly a n j o g a i n k é s le h e tő s é g e in k le g ye n e k , m in t a 568 Erős szavakkal kellene minősítenem a ri­ portot, de ezt bizonyára sok nemzetét féltő s z l o v á k megteszi helyettem. Ehelyett in­ kább néhány tényre hívnám fel a figyelmet, s azután folytatnám jegyzeteimet, ezúttal a magyar-szlovák kisebbségi témánál maradva. Gregor Papučeknak tudnia kell, hogy a magyarországi szlovákokat Trianon szakí­ totta el nemzeti-etnikai tömbjüktől. A ma­ gyarosítástól megmenekült szlovákságnak Csehszlovákiában is időre volt szüksége nemzettudatának, művelt köznyelvének ki­ alakítására. Ez a modem szlovák nyelv egy­ re nagyobb nehézséget jelentett hazai szlo­ vákjaink számára. 1945 után fel is vetődött a kérdés, nem kellene-e nyelvjárásban kiad­ ni az egyetlen hetilapot. Sőt! Nem tudom, nem lenne-e fájdalmas dolog egy mai idő­ sebb csabai szlováknak a biblikus cseh he­ lyett mai szlovákul olvasni-énekelni a Tranosciust, meg a többi régi szent szöveget. A hazai szlovákok szomorú statisztikai adatai a magyarosításon kívül az 1945 utáni Csehszlovákia brutális nemzetiségi politiká­ jának köszönhetők. A felére magyarosított szlovákokat ért kegyelemdöfés a Csehszlo­ vákia által kikényszerített lakosságcsere volt. Aminek nem is az volt a célja, hogy megmentse a magyarországi szlovákokat, hanem hogy megszabaduljanak a csehszlo- �palócföld 93/6 vákiai magyaroktól. A z itt m a ra d ó k szé­ gyelltek magukat ezért is, meg a szlovákiai magyar elűzéséért is. A Szlovákiából elűzött magyarok az első köztársaság 20 éve alatt ugyancsak elég jól megtanulhattak szlovákul, ha meg tudták te­ remteni a hazai szlovák oktatás ilyen-olyan alapjait. És hogy ma mégis van szlovák értel­ miség hazánkban, azért inkább hálásnak kel­ lene lenni nekik, akiket egyformán üldöztek nácik, fasiszták és éppen megtűrtek a kom­ munisták. Ami a rákoskeresztúri buldózereket ille­ ti: A szlovákiai szlovákok elégelték már meg szlovák és magyar városaik tönkretételét! Szuhahuta és Mátraalmás? Hát elfejetettük Štúrovot, Hurbanovot, Gabčikovot, meg a többit? Megtisztelő dolog, hogy az MDP és az MSZMP is a vádlottak padjára került a ri­ portban magyarosító politikája miatt. Tud­ nunk kell, hogy a CSKP, SZKP, meg a mie­ ink igenis csehtelenítettek, szlováktalanítottak, magyartanalítottak éppen a hatvanas évekig. Aztán lassan engedtek a tényleg jól átgondolt, Moszkvából irányított nemzetieskedésnek, valamennyiünk kárára. Ezt nyögjük most is, akár a többi négy és fél évti­ zedes örökséget. Igencsak szomorú a névháború. Volt idő, amikor divat lett a magyarított név, aztán kétségtelenül bizonyos előnyökkel járt, sőt egy időben életeket is menthetett. Nem sze­ rencsés m a hivatkozni ezekre, hiszen min­ denféle névváltoztatás ellenére tájaink tele­ fonkönyvei mindenütt tele vannak "idegen" nevekkel. Például Bécsé csehekkel, Prágáé németekkel, Pozsonyé magyarokkal, Buda­ pesté, Csabáé szlovákokkal és másokkal. Elég sokan vagyunk hát, akik nem magyaro­ sítottuk a nevünket, pedig engem is nemegy­ szer megmosolyognak az ä betű kiejtését nem ismerők... A Pilis nevének Szvatopluk birodalmabéli alakjára nem éppen szeren­ csés a mai magyarországi szlovákság vélt és valós sérelmeit tartalmazó riportban hivat­ kozni. Az ősök állítólagos izmainak emlege­ tése a kései leszármazottak gyengeségét mu­ tatja, számos modern s z l o v á k gondolkodó szerint is. A s z l o v á k m a g y a r szlovákiai he­ lyett, meg a cseh Komárom és a cseh Tátra és társaik egyszerűen térségünk köztudat­ lanságának jelei. III. A kisebbségek politikai játékszer­ ként használásának riasztó példáját láttam a Ĺudové noviny 1993. április 29-i számának P o litik a rovatában Im rich F u h l szerkeszté­ sében. Baloldalt két hasábban a pilisszentkereszti (Mlynky) utcanevekről cikkezik. Tel­ jesen igaza van, amikor a közelmúlt szomo­ rú emlékei után vissza akart térni a község paraszti észjárása szerint alakult ősi elneve­ zésekhez. Okos ötlet a kompromisszum is mint mindenben, így az utcanévháborúban is. Eszerint a hivatalos magyar utcanevek alatt írják az eredeti szlovákokat. A szomo­ rú az a dologban, hogy a háborúskodás szel­ leme árad az írásból. A z e g é s z s é g e s é s z j á r á s a z t d ik tá ln á , h o g y e z e r e d e ti s z l o v á k u tc a n e v e k v á l t o z a ­ ta it a tö r té n e ti s z l o v á k a la k o k b ó l s z á r m a z ­ ta tn á n k . C s a k h o g y K o s s u th L a j o s , P e t ő f i S á n d o r, R á k ó c z i F e r e n c é s a m a g y a r ( p a r - 569 �palócföld 93/6 d o n, m a g y a r h o n i) h is tó r ia m á s n a g y n e v e i­ n ek " e ltá v o lítá s á t" v a la m ifé le m a g y a r- e lle n e s , b iz o n y o s "re s z l o v a k iz á c ió h o z " v e ­ z e tő lé p é s n e k m a g y a rá zn á k ; e m e lle tt o ly a n " é rv e lé se k re " i s f e l k e lle n e készü ln ü n k, m i­ s z e r in t m é g i s m a g y a r k e n y e r e t e s z ü n k. A m agya r e ln e v e zé se k m e g ta rtá sá ­ n ak to v á b b i in d o k a le h e tn e , h o g y e ze k a n a g y s á g o k tu la jd o n k é p p e n h o zzá n k , s z l o ­ v á k o k h o z i s ta r to z n a k , a k ik m á r h á ro m szá z é v e élü n k itt. A z t á n itt v a n a nem ép p e n le g ­ a lk a lm a s a b b p o l i t i k a i h e ly ze t: a m a g y a r p o l g á r t á r s a k e g y ré szé n e k b iz o n y o s tü r e l­ m e tle n s é g e é s a z enyh én s z ó l v a nem le g ­ id e á lis a b b szlo v á k -m a g y a r viszo n y. Tapasztalataim szerint az ilyesmi nem a magyar nemzetiségű lakosok problémája. A falu többségét alkotó szlovákokkal kellene megegyeznie az oldal írójának és szerkesztő­ jének, és jobb lenne nem előre félnie el sem hangzott megjegyzésektől. Az egész cikk legmélyebben gyökerező problémáját én a csaknem háromszáz éve itt lakó szlovákok és a magyar, magyarországi, magyarhoni törté­ nelmi nagyságok viszonyának interpretálá­ sában látom. Igen, arról mind magyar, mind szlovák részről megfeledkeznek, hogy ez az Uhorsko-Magyarhon a közös haza valósága volt. Nem csak a 300 éve levándorolt szlová­ koké, hanem a Felföldön maradóké is. Ezt az etnikumfölötti, kétségtelenül magyar elne­ vezésű országot, közel ezeréves közös kultú­ ráját kezdték a modem nemzettéválás korá­ ban magyarosítani és szlovákosítani. Ma­ gyarok és szlovákok legjobbjai 150 éve szél­ malomharcot folytatnak a kölcsönös gyűlöl­ ködés, az elzárkózás, a sajátkeresés ellen. 570 Általánossá vált az etnikai Magyarország­ ban, Szlovákiában gondolkodás, rendszerint minden tudományos alap nélküli mítoszok aktuálpolitikai bevetése, miáltal egyre távo­ labb kerülünk a S z e n t I s t v á n tó l jószerint a múlt század derekáig tartó közös ország- és hazatudat valóságától. Ez a negatív szemlé­ letmód jellemzi Imrich Fuhl gunyoros betol­ dását a "pardon Uhorsko"-t, azaz a pardonMagyarhont, Gregor Papuček kétségbeesett vagdalkozását a hazai szlovákok megmenté­ séért a reciprocitás követelésével. Tovább távolodunk ugyanis a realitástól, ha egyen­ lőségjelet teszünk a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok közé. Hazai szlo­ vákjaink etnikai megőrzéséhez az egész­ séges Uhorsko-Magyarhon szlovák művelő­ désének terjesztésén át vezetne az út. Az önálló állammá vált anyaország virágzó tu­ dományának, ismeretterjesztésének segít­ ségével, erkölcsi és anyagi támogatásával. Amint azt Gregor Papuček is reméli interjú­ jának b e f e j e z ő részében. Akkor talán nem mondják majd Pilisszentkereszt s zlo v á k ja i, hogy fölöslegesek a kétnyelvű utcatáblák. Gondolja meg viszont Imrich Fuhl, mit okozhat pilisszentkereszti földijei nemzeti­ nyelvi tudatában, hogy politika-rovatának jobboldali hasábjain a Szlovák Nemzeti Ta­ nács nyilatkozatát közli Bős-Nagymarosról. Ez a manipulálás bizony okozhatná, hogy szentkereszti olvasói kijelentenék: A z ö n k o rm á n y z a t v a la m i o k o s a b b r a i s h a s z n á l­ Mert mi kö­ ze van a Horná ulicának Gabčíkovohoz?! Persze, úgysem olvassák el a nyilatkozatot. Bocsánat, de talán nem is nagyon értik a h a tn á a zt a k ö ltség v eté si p é n zt. �palócföld 93/6 szövegét szakkifejezései és minden ilyen írás hivatalos nyakatekertsége miatt. Akkor hát kinek szól, mit keres azon a helyen? IV. Kétszeresen nehéz és felelősségteljes keresztény egyházaink kapcsolatrendszere. Hiszen hol lenne nyilvánvalóbb a szeretet, a megbocsátás, a türelem krisztusi alapelveinek gyakorlata, m int az évezrede közös akolban és pásztor alatt élő magyar és szlovák népnek. Közös nemzeti védőszentünk és szentjeink, P á z m á n y P é te r szlovák nyelvte­ remtő igyekezete, a cseh menekült és szlo­ vák evangélikusok évszázados reménysége a magyarhoni függetlenségi harcokban, külö­ nösen a Rákócziakban közös kincsként len­ ne használható mai ellentéteink oldására. Ehelyett azonban mindig csak sérelmeinkre hivatkozunk, megsértődünk, bezárkózunk, nem járjuk a megismerés-megértés útját, a másiktól várjuk a békejobbot. A pilisszentlászlói példázatról van szó. A szlovák faluba magyar és szlovák egyházi és világi hatóságok okos közreműködésével fiatal szlovákiai egynyelvű plébános érke­ zett. Példa nélküli, ígéretes kezdeményezés, tizenhárom hónapig. A fiatal pap hamaro­ san maga is érezhette, hogy a magyar nyelv tudása nélkül nem teljesítheti méltóképpen, hivatását sem szlovák hívei, sem a főváros­ közeli falu magyar víkendesei és alkalmi tu­ ristái körében. Szerencsétlen hangvételű cikk jelent meg a Pest Megyei Hírlap 1991. augusztus 5-i számában, erre a hasonló vá­ lasz októberben, és a rokonszenves fiatal pap visszament Szlovákiába. A hazai szlovák he­ tilap is visszatért az ügyre ez év április else­ jei számában. Hosszú lenne a sajtószemle, ezért csak azokat a gondolatokat emelem ki, amelyek kapcsolódnak a Gregor Papuček és Imrich Fuhl anyagaiból levonható tanulsá­ gokhoz. Idézzünk kommentár nélkül a Pest Me­ gyei Hírlapban 1991. szeptember 25-én rö­ vidített változatban megjelent válaszcikk­ ből, de szlovák hetilapunk 1991. október 17-i számából, szlovák nyelvből fordítva. A s z e r z ő (J.A., Pest Megyei Hírlap) a m a g y a ro r s z á g i s z lo v á k o k n y e lv tu d á s á t g ú n y o lv a ta lá n nem tu d ja , h o g y a n y e lv já r á s o k k ö ­ z ö tt i k ü lö n b sé g e k é s a z a z o k b ó l e r e d ő e s e t­ le g e s m e g é r té s b e li n e h é zsé g e k n e m c sa k a s z l o v á k n y e lv r e je lle m z ő e k . P é ld á u l a m a ­ g y a r d iá k o k is b izo n y á r a n eh ezen é rte n é k e ls ő h a llá s r a m o n d ju k a m o ld v a i m a g y a rt v a g y e g y c s á n g ó p a r a s z t n y e lv é t. P é ld á u l D u n a szerd a h elyen , a S zlo v á k iá b a n é lő m a­ g y a r o k m e tr o p o lis á b a n á lta lá n o s , h o g y a m agyar szó t szlo v á k u l ragozzák. N in c s a b ­ ban se m m i k ü lö n le g e s , se m m i k iv e tn iv a ló ... I ly e n g ú n y o ló d á s t c s a k a tö b b s é g i n em zet rosszin du latú , tá jé k o za tla n k é p v ise lő je e n ­ g e d h e t m eg m agának, a k i r á a d á su l to le ra n ­ c ia h iá n y b a n is s z e n v e d . M e g g y ő ző d é sü n k ... h o g y a d u n a s z e r d a h e ly i te m p lo m b a n a m a ­ ro k n yi h e ly i s z l o v á k so k k a l k e v é s b é é r ti a m a g y a r p r é d ik á c ió t, m in t a s z e n tl á s z l ó ia k a szlo vá k o t... N em h isszü k teh át, h o g y m eg­ a l á z ó stílu s b a n i l l i k írn i a p i l i s i s z lo v á k o k a rc h a ik u s n y e lv é r ő l. É s f ő k é n t a z ese tb e n nem, ha n em f e le d k e z ü n k m eg r ó la , h o g y a m a g y a r o r s z á g i s z lo v á k o k n y e lv é t a te r m é ­ sze tellen es a sszim ilá c ió alakította. 571 �palócföld 93/6 A V a ló b a n te lje s e n a s s z i m ilá l ta k v a ­ b ű n ö ssé g a l a p e lv e . E b b e n a z é r te le m b e n című Imrich Fuhl által összeállított zárócikkből egyértel­ műen kiderül, hogy a fiatal szlovák pap meg­ állta a helyét. Belátta, hogy m á s lá to g a tó b a m en n i S zen tlá szló ra , é s m á s o tt élni. Becsü­ letére legyen mondva, hogy igyekezett ma­ gyarul tanulni, magyar szentmisét celebrál­ ni. Nyilván megdöbbentette, hogy a buda­ pesti üdülők számára tartott mise után nem a magyarok, hanem a helyi szlovák asszo­ nyok hálálkodtak neki. k e r ü lt s o r a m a g y a r-c se h szlo v á k la k o ss á g - g yu n k é s m in d en re m é n y te le n ? V. 1993 tavaszán három hónapig láthat­ ták a pozsonyiak a Szlovák Nemzeti Múze­ umban a S zlo v á k o k a z A lfö ld ö n című kiál­ lítást a Szlovák Nemzeti, Történeti és a bé­ késcsabai Munkácsy Mihály Múzeum ren­ dezésében, az utóbbi anyagából. M a te j M a ­ z á n csabai muzeológus az alábbiakban fog­ lalta össze a csabai szlovákok sorsát az utób­ bi háromnegyed évszázadban. A h ú sza s évek e l e jé n tö b b m in t 5 0 0 c s a l á d te le p e d e tt le B ék éscsa b á n , n agyrészt E r d é ly b ő l. Az e g é s z o r s z á g b a n h iv a ta l o s s á v á l t a n a c io ­ n a lis ta p o l i t i k a , a m i m e g n y ilv á n u lt ezen a v id é k e n is, d e it t so h a se m k e r ü lt tú lsú ly b a . M a g á tó l é r te tő d ő v o lt a sz lo v á k n yelvh a sz­ n á la t, i l l e t v e k é tn y e lv ű s é g , a k á r a m in d en ­ n a p i é le tb e n , a k á r a h iv a ta l o s ü g y in té z é s­ c s e ré re , a m i s o r s c s a p á s v o l t a m a g y a r o r ­ s z á g i s z lo v á k o k s z á m á r a f ő l e g B é k é s m e­ g yé b en . A le g tö b b s z ö r r é m h ír te r je s z té s s e l ö s s z e k a p c s o lt a g itá c ió , v a la m in t a m a g y a r g a z d a s á g n yo m o rú sá g o s h ely zete k ö v e tk e z­ tében ... B é k é s m eg yé b ő l 7 5 0 0 e m b e r v á n d o l o l t k i. A m a ra d ó k e g y r e k e v é s b é v a l l o t t á k n e m ze ti id e n titá s u k a t... a m ih e z a k ö rn y e ző o r s z á g o k n e m z e tis é g i p o l i t i k á j a i s h o z z á ­ Mazán óvatosan derűlátó a szlovák tárgyi emlékek, a hagyományok őrzése te­ kintetében, amiben szerepe van a s z l o v á k já r u lt. ta n ítá s i n y e lv ű á lta l á n o s is k o la é s g im n á ­ ziu m 4 0 é v i m e g s z a k ítá s n é lk ü li m ű k ö d é sé ­ nek. A j ö v ő p e d ig ... a n a g y p o litik á tó l é s a n ­ n a k tá m o g a tá s á tó l f ü g g : a z itte n i ig é n y e k kielégítése, é lő k a p c so la to k a z ó h a za in téz­ m é n y e iv e l é s h a k e ll, a z id e n titá s m e g ő r z é ­ sé n e k tá m o g a tá s a " p o z itív d is z k r im in á c ió ­ val". A kiállítási katalógus objektivitásának köszönhetően a szlovák közönség olvashatta a fenti gondolatsort, amit Szlovákia részéről J á n B o tík néprajztudomnányi szempontból alapos és tárgyszerű elemzése követett. Kü­ lönösen a "régi" Magyarország, UhorskoMagyarhon szlovák kultúrájának egyete­ messége figyelemreméltó: A z a l f ö l d i s z l o ­ ben. A harmincas-negyvenes évek névmagyarosító-adminisztratív hulláma ellenére a v á k é r te lm is é g k ö r é b ő l s o k a n k e r ü lte k a s z e m é ly e s k a p c s o la to k b a n a s z l o v á k n y e l­ g e i k ö zé . B o h u s la v T a b lic , Š te f a n L e š ka, v e t h a s z n á ltá k . A d ö n tő f o r d u l a t o t a m á so ­ Ju raj R ib a y d ik v ilá g h á b o r ú v é g e je le n te tte ... a n em ze ti a Jesenskyk, Kutlíkok, Hrdličkák és Szeberényiek (Békés-Csanádi területe). lé t s z a b a d v á lla lá s á t igen h a m a r eln ém ítot­ ta a n a g yh a ta lm a k á lta l d ek la rá lt kollektív 572 s z l o v á k n e m ze ti k u ltú ra k i v á l ó s z e m é ly is é ­ S a m uel (Pest megye), M a te j Teš ed ík , L u d o v ít M a rk o v ic , H aan, �palócföld 93/6 Ezután már a rosszul értelmezett 1868as nemzetiségi törvény következik, majd a magyarosítás korszakát Ladislav Deák és Dušan Kováč történésztől idézi. A második világháború utáni eseményekről olvashatjuk ugyan, hogy a lakosságcsere áttelepülői tók. A "Hiszek egy Istenben, hiszek egy ha­ zában, Hiszek Magyarország feltámadásá­ ban" című revíziós mondókát kilencszer kel­ lett leírni, 9 ismerősnek elküldeni... Más már nem is fért a lap címoldalára. é r e zh e tő e n m e g g y e n g íte tté k a s z l o v á k k i­ * s e b b s é g e t, m iv e l ... e l tá v o z o tt a s z lo v á k o k le g ö n tu d a to s a b b r é s z e é s a s z e r é n y s z l o v á k é r te lm is é g n e k cs a k n e m v a la m e n n y i ta g ja . A néprajztudós a továbbiakra is a történé­ szeket idézi meg Alexander Kormošt, a m a ­ g y a r o r s z á g i s z l o v á k o k is m e r t k ö ltő jé t é s Ezen információk szerint 1949-től erőszakos asszimilálás folyt, nem léteznek szlovák iskolák, csak nyelvet taní­ tók, nincs nemzetiségi törvény, demokrati­ kus parlamenti és közigazgatási képviselet, nincs nemzetiségi kiadó. Egyetlen szlovák hetilap van, meg egy évnegyedes irodalmi, de a Szövetség Szlovák Kutatóintézetének létrehozása legalább valami reményt ad a hagyományok ápolására. A radikálisabb ér­ dekvédelem azonban az alternatív szerveze­ tektől várható... A Szlovák Szövetség Kutatóintézetének nyári békéscsabai konferenciáján a szlová­ kiai résztvevők osztogatták a S lo v e n s k ý n á r o d (Szlovák Nemzet) című hetilapot. Az egyik (ápr. 13.) címlapján L a n d a s zm a n n (!) G y ö rg y budapesti főrabbi hírhedt kijelenté­ se olvasható öles betűkkel a bőgatyáról és a barackpálinkáról. A másikra (máj. 4.) D u ra y M i k l ó s t montírozták egy magyar határreví­ ziót falra festő térképbe, s bizonyítékul egy 1926-ból származó levelezőlap fotói látha­ p u b lic i s tá já t . A pozsonyi Vasárnapi Új Szó ez év szeptember 5-i számában M ik l ó s i P é t e r in­ terjút készített Jozef Tarčikkal, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának ál­ lamtitkárával. Az államtitkár nyilatkozatá­ ból ... Ú jd o n s á g k é n t b e v e z e ttü k a hum án ta n tá r g y a k m agyar és a te r m é ­ s ze ttu d o m á n y i tá r g y a k s z l o v á k n y e lv ű o k ­ ta tá sá n a k le h e tő s é g é t... h a v a la k i m ég j o b ­ b an f o g tu d n i s z lo v á k u l, m ég j o b b a n f o g é r v é n y e s ü ln i... N y il v á n m a g a se m m enne e l ta n ító sk o d n i a z á r v a i f a l v a k b á rm e ly ik é b e , h isze n e lé g , h o g y r o s s z s z ó r e n d e t v á l a s z s z o n, é s fe n n h a n g o n d e r ü l a z e g é s z o s z t á ly ... A riporter szavaiból:... In k á b b tu ristakén t v á g y ó d o m Á r v á b a , se m m in t ta n ító k é n t. Á m ha m é g i s ... p á r h ét a l a t t tis z tá b b a n b e s z é l­ nék s z lo v á k u l, m in t a p o z s o n y i p a r la m e n t jó n é h á n y tő s g y ö k e r e s s z l o v á k k é p v is e lő je ... A r r a ... s ta tis z tik á k a t i s f e lh o z h a tn é k , h o g y a s z l o v á k is k o lá t l á t o g a t ó m a g y a r a n y a n y e lv ű g y e r e k e k n eh eze b b en b o ld o g u l­ n ak a z e g y e te m e k e n é s f ő i s k o lá k o n , m in t a m a g y a r k ö z é p is k o lá b a n é r e t t s é g i z e t t e k ... A s z l o v á k ia i m a g y a ro k a lá ír á s o k tíz e z r e iv e l tilta k o z n a k az " a lte rn a tív n a k " m o n d o tt, m agyart is o k ta tó isk o la típ u s ellen. 573 �palócföld 93/6 574 �Tarján Tamás Szemmagasságban XIV. S ze p te m b e r tá jt, a m ik o r n a p ló m íródik, a k ö n y v k ia d á s n yá rvég i n y ú jtó z k o d á s s a l é b r e d e ­ z ik a k á n ik u la i p ih e n é s b ő l. A k ö n y v h é t után, a s z a b a d s á g id e jé n e n g e d é ly e z e tt "szünet" l e g ­ in k á b b a s z é p ir o d a lm i m ü vekben s z o k o tt p a u z á t h ozn i. B e c s e s ú jd o n s á g a i k a t m á r a té li k ö n y v v á sá rra ta rto g a tjá k a m űhelyek. P e rsze b ő ven va n m iről hírt a d n i, d e a sze m lé b en n em f o g tú lten gen i a k o rtá rsi líra é s epika. A n n á l in k á b b é led e zn e k a szín h á za k . L eg y ü n k p o n to ­ s a b b a k : k é s z ü ln e k a p r e m ie r e k r e - v is z o n t s z e p te m b e r 2 1 -é n , a m a g y a r d r á m a n a p já n nem je le s k e d te k a z ü n n eplésb en ... (M a sze p tem b er 2 3 - á t írunk, d e sze g én y S ip o sh e g y i P é te r é p p e p e rc e k b e n "ellen-írja" a lk a lm i ú j m agyar d rá m á já t. É n e ír, a z ü gyén, é s a z ü n n ep en o ly f ö l ­ tű nően m a g y a r d r á m á tla n te á tru m i g y a k o r la t b ír á la ta k é p p . E g y n a p l e f o r g á s a a l a t t a R á tk a i K lu b b a n f e l o lv a s ó s z ín p a d i p r e m ie r ig v i s z e g y r ö g tö n z ö tt szín m ű v e t ! ) M iv e l a z ő s z e g y ik le g k ie m e lk e d ő b b re n d e z v é n y é t i s a sz ín h á z íg é r i - a z E u r ó p a i S z ín h á z a k U n ió já n a k 2. S zín h á zi F e sztiv á ljá t, o k tó b e r 2 2 . é s n o vem b er 8. között, B u d a p esten e jtsü n k s z ó t a z é v a d e ls ő , m ár l e z a j l o t t p r e m ie r jé r ő l, m e ly u g ya n n em o s tr o m o lja a v ilá g s z ín h á z a t, á m d e r e k a s munka. / K a k u k k to já s/ A Karinthy Színház - működési formá­ jával, célkitűzéseivel, bemutatóinak megítélésével - maga is amolyan kakukktojás a főváros színházi életében. Ennek a másságnak a direktor, K arinthy M á rton ugyancsak tuda­ tában van, és részben nem ok nélkül büszke rá (igaz, az ön­ kritikáról hajlamos elfeledkezni). K a k u k k to já s a magyarí­ tott címe annak a H a r v e y F i e r s t e in -darabnak is (eredeti­ leg: T o rch S o n g T r ilo g y ), amelyet az Ő rü lt nők k e tre c e si­ keres szerzője a homoszexuálisok, transzvesztiták világá­ ról, e "másság" elvi-erkölcsi tolerálása érdekében írt. Per­ sze a vérbeli színházi lehetőséget is észrevette a szerepját­ szás tragikomédiájában, édesbús lírájában a vérbeli szín­ házi ember. A vékonyka - sehol sem ízléstelen - történet ismertetése szükségtelen. A ki­ rekesztettség elleni szót emelés üdvözlendő, és korántsem csak ebben a szűk témakörben érvé­ nyes. Karinthy fordítása-átdolgozása alighanem javított is a szövegen - mely így is a giccshatáron ropja. Ám ahogy a színház minden halványabb alkotást képes lehet "megemel ni" a maga eszköztárával, a szí­ nészek elevenítő erejével, úgy ezt a zenés játékot is átlénye575 �palócföld 93/6 gíthette kellemes látni- és hallanivalóvá. Szellemesen kitágí­ tott díszlettér, ügyes nőimitátorok karikírozó föllépése, és főként két-három jeles színész alakítása hozott a Karinthy Színház szempontjából nem le­ becsülendő művészi ered­ ményt. A legjobb jelenetben Cseke Péter (Arnold), Horváth Lajos Ottó (Ed), Németh Kris­ tóf (Alan) és Sára Bernadette (Laurel) négyese minden le­ hetséges kapcsolatot "kibe­ szél", mindig a másik kettő passzív jelenlétében. (Csak La­ urel nemi hovatartozása mondható többé-kevésbé egyértelműnek. Ő nő.) Ka­ rinthy Márton ebben a félho­ mályosan derengő éjszakai képben, finom ágyjelenetben a nemi, a szexuális dilemmákat az általános emberi létkérdé­ sek, interperszonális viszony­ latok mögé utasította: fölmu­ tatta emberi nemünk minden tagjának kísértő árvaságát, s a vágyat, igyekvést, ahogy küsz­ ködve, nevetve, legyintve árva­ ságunk ellen hadakozunk. A kényes pont a gyermek David (Seszták Szabolcs) je­ lenléte a kvartett mellett. Jobb lenne, ha ő, a kis "homokos" nem asszisztálna életmegoldó kamaszként Arnold és Ed "há­ 576 zasságában". Nem véletlen, hogy az ellenoldalon a már nem fiatal édesanya (Margitai Ági dinamikus, érzékeny meg­ formálásában) a kívülálló szomorúan ámuló kritikai atti­ tűdjével kíséri fia választásait. De tényleg jobb lenne ez a jo b b le n n e l Karinthy Márton jó érzékkel esélyt hagy az is­ kolakerülésre fogékony diáknak, hogy a normális, a "nem más" társadalomba is visszautat találjon. S ha marad "nőimitátor", imitációja a férfinak - akkor is ember válhat be­ lőle, és nem alvilági pária. /A m ezsgyén / Szezonkezdésre jutott egy könyvsorozati bemutató is. A Globe Könyvek 1. darabja (a C é g é r K i a d ó ­ tó l) Bérczes László interjúkötete, amely első főfejezetében Cseh Tamás (és Bereményi Géza) törekvéseinek krónikáját nyújtja, a másodikban pedig a magyar színház marginális tehetségeit, nem szabályszerű pályát befutott alkotóit szó­ laltatja meg. Paál Istvántól Kovács Lajosig, Fodor Tamás­ tól Jordán Tamásig, Halász Pétertől Lukáts Andorig, Tóth Józseftől Jancsó Miklósig tart a sor. Az életutak gyakorta érintkeznek is egymással. A sorozatnak (benne a Katona József Színház első évti­ zedét mérlegre tevő, jövőre várható Mészáros Tamás­ könyvnek) barátokat, érdeklődőket toborzó sajtótájékoz­ tatón a szerző elmondta: édesapja gyűjtötte össze a folyói­ ratokban megjelent írásokat. Köszönet érte a gondos apá­ nak! A magyar sajtó egyik legfontosabb és legkaraktere­ sebb megszólalásmódja immár másfél évtizede az interjú­ műfaj. Ez a forma kiválóan alkalmas volt arra (amikor még alkalmasnak kellett lennie), hogy elharapja, de sejtesse a nehezen kimondhatót - ma pedig az őszinteség, az atmosz­ férikus közvetlenség, a szuverenitás áradhat belőle. É n e ­ k e t, egyéneket hozhat közel, ajándékozhat a korábban uni­ formizált, a szabályszerűtlenségtől rettegő vagy idegenke­ dő társadalomnak. Teljes őszinteség, kendőzetlenség, egy igazság ugyan nincs, de amit Bérczes hősei igazságként fo­ galmaznak meg, az mindig, tényleg az igazság alapvető, döntő része. Az összkép szociológiai értelemben is pontos- �palócföld 93/6 sá teszi - Balassa Péter bevezetője is rámutat erre mit je­ lentett a margó-lét, mezsgye-lét, mint a művész önmaga­ őrzése, illetve mint kényszerhely és kényszerpálya. Bérczes beleérző riporter, húsz éve él a magyar iroda­ lom és színház körforgásában, otthonosságával azonban nem kérkedik, sőt egyik legvonzóbb erénye, hogy a magabiztosság mögött is töprengő, kételkedő, visszakérdező (olykor kedvesen suta) fiatalember (a beszélgetések több­ ségét, szinte mindegyikét java harmincas éveiben készítet­ te). Jó lenne, ha a riportműfajból (amelyre következő ké­ szülő könyve, az erdélyi rendezőt, Tompa Miklóst portretizáló kötet is épül) a még sajátabb véleményformálás, a köz­ vetlen beszéd felé tájékozódna. Akár azzal is, hogy a maga szavaival ismét megírja a Cseh Tamás - Bereményi Géza alkotópáros működésének, sikereinek és kudarcainak tör­ ténetét. Bizony hatalmas árnyéka volt, hatalmas fekete árnyalak maga is. A "hatvanötösök-hetve­ nesek" generációjában a jellegzetes mezsgye-irodalmat művelte, a bulvársajtó sikeres orvostanácsadójaként (a szerelmi és az étkezéskultúra ironikus filozófusaként) is a margón élt, működött. S eltávozott váratlanul, negyvenki­ lenc esztendősen. Éjszakai emlékek villannak föl róla. Éjfélből hajnalba nyúló rádióműsor: kimért, energikus lépteivel eldübörög, hogy egy-egy pohár borral adjon ritmust az idő lomha mú­ lásának. Klubokban, gyanús éttermekben üldögél, kissé hátradöntött felsőtesttel, és szemléli az éj figuráit. A világítatlan fővárosban siet, nem tudni, honnan és hová. Alka­ tához, ifjúságához, orvosi és művészi munkájához tarto­ zott az éjszakázás. Bolya Péter azonban tulajdonképp ügyeletet vállalt. Önmagára nem a legjobban tudott vigyáz­ ni, hát figyelte felebarátait, és okulásukra - ha hajlandók voltak okulni - tucatszor tucatnyi variánsban megírta az önsorsrontó, a szabadsághiányban vergődő értelmiségi csatangolásait, vesszőfutását. Legemlékezetesebb hőse a / B o l y a P é te r á r n y é k a / házát lebontó ember... Szekeresi, Tornyosi, Széke­ si, Halasi, Kettesi, Könyvesi: ilyesfaja nevekre szerette ke­ resztelni mindig egy-egy hősa­ lakját. A mindig-egy hányó­ dót, a sorsvesztő férfit. Az ez­ redvég erkölcsi és irodalmi párbajaiban Krúdy Gyula alakmásának, reinkarnációjá­ nak álmodta magát, írói énjét. Nemzedékének, az 1940 táján születetteknek aligha­ nem a legjobb és legszínesebb mesélője, történetmondója volt, sok-sok keserű tapasz­ talattal az orvoslás, a literatúra, a dzsessz, az éjszaka világá­ ból. A fölényes irónián és a fa­ nyarul költői szófűzésen kívül kevéssé törődött az írás be­ szédmódjával, a forma készsé­ gével - így a rengeteg történet egészében egy életmű előtörté­ nete maradt. De ha kifelejtet­ ték az úgynevezett - a szintén korán elhunyt Gáll István mondotta - "Péterek" prózaíró generációjából, Hajnóczy Pé­ ter, Nádas Péter, Dobai Péter és a többiek mellől, akkor ön­ tudatos, nem agresszív hangú levélben, spirálfüzetből kité­ pett kockás lapon, sietős kéz­ írással tiltakozott. Írnod kellett volna, Péter! Írnod, épp most, és végre, vég577 �palócföld 93/6 re! Székesiről, Tornyosiról, Könyvesiről! Ezt a legutolsó történetet, K o p o r s ó s s ié t... - ezt Krúdy Gyula sem bocsátja meg Ne­ ked az égi vendégfogadóban. Hol lehel folytatni egy nekrológ után.,..? Talán a nagyon régiben, az an­ tikban: a klasszicitásba, a mi­ tológiákba békülve. A C o r v in a K ia d ó által közrebocsátott A n tik le x ik o n u n k persze a ma­ ga nemében a lehető legfiata­ labb. Kissé korosodó német el­ őzményét a magyar adaptálok S z e p e s E r ik a vezette filológus csapata megszabadította a po­ litikai természetű meszesedésektől. A szócikkeket jótéko­ nyan járta át a poétikai kiegé­ szítések ifjító életelixírje, és a tömörítések is frissebbé vará­ zsolták a lexikont. Egyszerkétszer mintha fiatalosan kap­ kodó is lenne az útmutatás. E sorok írója például elsőként a Saturnus címszónak nézett utána - Weöres Sándor M e rü ­ l ő S a tu rn u s című versének elemzése kapcsán -, s bizony az itt találtaknak a négyszere­ sét szedhette össze a jó öreg P e c z négy kötetéből, Jankovics Marcell naptári búvárlásaiból, modern enciklopédiákból. / S a to r a r ep o . .. / 578 Fontos vonatkozások is említetlenül maradtak. Egyébként az átdolgozott lexikon valóban a poétika te­ rületén lelt a legkiválóbb, de a görög-római mitológia egé­ szét (és más mitológiák egy részét), valamint a "civilizációs aranykor" tudnivalóit világos szövegezésben, pontosan, ra­ cionálisan közli. (Ha G.S. Kirk A m íto sz című könyvét is hozzáolvassuk, melyet negyedszázad teltével a tág horizon­ tú H o ln a p K ia d ó közvetített számunkra a tudomány teg­ napjából, akkor azt a rendszerező, elméleti jártasságot is megszerezzük, amelyhez egy lexikon szükségképp kevésbé segít hozzá.) Mutatóban néhány címszó-"kezdemény" a gazdag kí­ nálatból: a n tid o s z is z (vagyoncsere), C i v il is , C a iu s I u liu s (előkelő batavus nemzetség sarja, cohorsparancsnok), h ü d ria (fémből vagy égetett agyagból készült edény), N a g y S á n d o r (gör. Alexandrosz Megasz; Pella, i.e. 356 - Babilon, 323), O rio n (a görög mitológiában vad boiótiai vadász), s z á m o ló g é p (az első i.e. 80 tájról maradt fenn, de rekonst­ ruálni nem lehet a működését),zeu gm a (stilisztikai alakzat, több főnév kapcsolata egy igével). Micsoda bőség! És mennyi titok! Az A n tik le x ik o n cí­ meréül az ún. S a to r - f o r m u lá t választhatnánk: a SATOR AREPO - TENET - OPERA - ROTAS ötbetűs sorokból álló mágikus négyszögét. Az ábécé betűiből létrehozható világteljesség bír varázsos erővel (a szavak az utolsó betűtől kezdve visszafelé is ön m agu kat írják). A négyszög mondat­ szerű összefüggése, jelentése tisztázatlan. Hans Biedermann A m ágikus m ű vészetek zse b le x ik o n á b a n (1989) meg­ adott néhány értelmezési lehetőséget, de ő is föltételezte, hogy netán csak játékos formuláról van szó. Az ilyesfajta "elkalandozások" már nem jellemzik a J o h a n n e s I rm sc h er által jegyzett (ám ismételjük, jócskán átdolgozott) új-An­ tik lexikont; a tudás tárházaként és útra bocsátóként vi­ szont elsőrangú. / H is tó r ia , A r a n y - f é n y b e n / "Emlékezzenk régiekrel,/ Az Szythiából kijüttekrel,/ Magyaroknak eleikrel,/ És azoknak vitézségekrel..." - kezdte 1526 nevezetes eszten- �palócföld 93/6 dejében Pannónia megvételéről szerzett históriás énekét Csáti Demeter. Hárs Ernő Emlékezzünk régiekről című új kötete tehát évszázadokkal ezelőtti tapadási pontot válasz­ tott, a magyar irodalmi és történelmi régiségbe kalauzol noha az archaizálásban nem tartott hajdani poéta-elődjé­ vel. Annál kevésbé, mert a három elbeszélő köteményt és egy verses drámát tartalmazó gyűjtemény valójában in­ kább Vörösmarty Mihály vagy Arany János nyomdokain halad. Ők szedhették volna rímbe a múlt században - mely irodalomtörténetileg már nem "régiség" - Hany Istók le­ gendáját, a Béla király a Blikkben krónika-töredékét, a J eltűz a hegyalján kuruc virtusát. E három költői művel a XIX. század üzen, és a népköltészet. Nem szívvidító egyik "igaz mese" sem. Az 1700-as évek kellős közepén a kapuvári anyakönyvbe bejegyzett torz fi­ úgyermek sorsában - íme, már abban is! - a másság teste­ sült meg. Hany Istók vesszőfutása csak pillanatnyi, re­ ménytelen boldogságot engedett - aztán visszasüppedt a Hanság mocsarába, hogy az utókor egész mondakört fűz­ zön személyéhez (Jókai Mór pedig a Névtelen vár című re­ gényt). Béla király ország-újraépítő műve ugyan megfo­ gant, de a körképet a szegény, árva, tatárdúlta haza vérzi vörösre. A hegyaljai jobbágyoknak is jócskán kellett - még utódaikban is - várakozniuk a "szabadító hajnalra". (IV. Bélát többek között Garay János örökítette versbe - ha már úgyis A z Árpádok címmel vetett papírra nagyratörő ciklust -, és "Thököly ivadékainak" is szép gazdag irodal­ muk van, a mai nagyepikában és ifjúsági prózában példá­ ul.) Hárs Ernő nyilván kiválóan ismeri litearítúránk tradí­ cióit a három témakörben. De 1947-ben, 1949-ben és 1985-ben kikívánkozott belőle ez a három veretes, míves (mindháromszor a korproblémákra is fogékony) szöveg. Bi­ zonyára érezte, hogy főként Arany János szellemének hó­ dol az ilyen strófákkal (tucatszám idézhetnénk őket; ez a Hany Istókból való): "Míg naphosszat ült merengve/ a lápparton egymaga,/ kivilágo­ sodott benne/ szörnyűsége tu­ data./ Jöjj, ne f é l j - enyhébb elembe/ hívta a hab moraja..." Ezeket az óboros, jó versí­ zeket olyan kupában nyújtja ál a költő, amelynek cizelláltsága, kimunkáltsága őrá vall. A hatés hétsoros szakaszokat, a szo­ katlanabb rímképleteket ré­ szesíti előnyben, a négysoroso­ kat is meg-megszaggatja. Egy­ szóval Arany nyolcsorosaitól, felező tizenketteseitől tartóz­ kodni kíván. Ezért a sok meste­ ri áthajtás (vagyis enjambement) is. A rím technikában, a szókészletben részint folklorikus hatásokat vélünk fölfedez­ ni. Érdeklődve, az ismerősség érzetével forgathatja a köny­ vet az olvasó, azt azonban sem­ miképp sem állíthatnánk, hogy ezek az elbeszélő költemények vetekedhetnének az idén Jó­ zsef Attila-díjjal kitüntetett költő és műfordító életművé­ nek legjavával. Szolid, szelíd másodlagosság, pedagógiai at­ titűd lengi be őket, s néha nyil­ vánvaló az ideologikum túlsú­ lya az interpretációban. A gyűjtemény harmóniáját a legterjedelmesebb alkotás, az 579 �palócföld 93/6 1965-re datált dráma, a M a r biztosítja. Viszonylag sokszereplős, ám arányosan tömör színmű, sőt inkább: oratórium (ez legalább annyira kéri a megzenésítést, mint a B é la k ir á ly ..., amiből Szőnyi Erzsébet valóban ora­ tóriumot komponált). Az ural­ kodó a nyíltság, az erkölcsi heroizmus, a bátor döntés és a hősiesség nagyformátumú, emlékezetes figurájaként jele­ nik meg. Hárs Ernő 1920-ban szüle­ tett - Mosonmagyaróvárott. A győri kiadó, a H a z á n k e kötet publikálásával tisztelgett "föl­ dijük" előtt, a szerző pedig a H a ny I stókkal hajtott fejet "arrafelé". A vidéki könyvki­ adás tipikus, becsülendő érté­ ke ez. Nyilván véletlen - vélet­ len? -, hogy a szép kis kötet el­ ső és hátsó borítójának eleven, természeti zöldjéből is kira­ gyog finoman, tartózkodóan az - a r a n y szín. c u s Au r e l i u s ha lá la /A szá za d v é g m agyarsá­ Volt már lexikon, legyen még egy: ritka könyvforma ez e hasábokon. Hasznos Who’s who jelent meg nemrég: a K i k ic s o d a K a s s á tó l P r á g á ig ? A mű értékelés nélküli címsza­ vakban mutatja be a csehor­ ga/ 580 szági és szlovákiai magyar közélet, művészi élet 1223 jeles élő személyiségét. Illetve - máris pontosítást kell tennünk A s z á z a d v é g m a g y a r s á g a sorozat 1. kötetéről -: mivel az anyaggyűjtést lényegében 1991 nyarán zárták le, e lexikon még döntően a csehszlovákiai viszonyokról tudósít. Kivételesen már el­ hunyt kiválóság is bekerülhetett, ám (e könyvforma mai nemzetközi gyakorlatának megfelelően) nincs benne, aki ezt nem óhajtotta, vagy semmiféle segítséget nem nyújtott - önmaga adataival kapcsolatosan - a szerkesztőknek. A B a b its K ia d ó újdonsága így is viszonylag hiánytalan, a politikai életben, a tudományokban, a művészetekben tá­ jékozódni kívánók számára nélkülözhetetlen. Bár teljesen egységes formai elvekkel nem rendelkezik, szakmailag megállja a helyét. A sokfélé, igen precíz (bár szintén nem hibátlan) mutató lehetővé teszi, hogy a források, recenziók révén olyan nevekkel is megismerkedjünk, amelyek a cím­ szóállományban nem szerepelnek. Bevezetőként a csehszlovákiai közigazgatás és iskolarendszer vázlata ismertet és őriz egy immár múltba forduló állapotot. Függelékként az 1945, illetve 1948-és 1991 kö­ zötti magyar lapok listáját és leírását éppúgy megkapjuk, mint a kötet bontását születési évek, sőt külön születési na­ pok szerint is. Előbbiből könnyű a biztatóan alacsony átla­ géletkorra, a lexikonban szereplők fiatalságára, tetterejére következtetni. Utóbbiból kitűnik, hogy például december 15-én egyetlen ottani híresség sem született, mondjuk szeptember 1-én viszont véletlenül egy futballcsapatra va­ ló: tizenegy. Mivel a lexikonműfajt döntően a hiánytalansága, tel­ jessége minősíti, nem baj, hogy elég szerény érdemekkel is bekerülhetett egyik-másik közszereplő. Szavalóversenyen díjazott kamasznak lenni, magyarként: ez Szlovákia, vagy Csehország magyarsága körében fontos dolog. Ugyanígy mindaz, amit a (hasonmásként megjelenő, a 14. köteténél tartó) R é v a i n a g y le x ik o n tervezett segédkönyveinek ezen �palócföld 93/6 1. kötete fölsorakoztat, személyekhez kötött tudnivalók­ ban. Az író Dobos Lászlótól a színész Dráfi Mátyáson át Pikáli Gyula közgazdáig, Tirinda Péter parlamenti képvi­ selőig mindazok életrajzát búvárolhatjuk, akikről remélhe­ tőleg tudtunk már többet-kevesebbet (vagy csupán most ta­ lálkozunk velük?); akik ma is valahol Kassa és Prága közt tevékenykednek, vagy a közelmúltban Magyarországra, esetleg a világ más fertályára települve igyekeznek hűek maradni szülőföldjükhöz és anyanyelvükhöz. A S z ő k e J ó z s e f és V i c z iá n által szerkesztett lexi­ kon minden magyarországi polgárnak hasznára válik (bi­ zonyára a Cseh Köztársaság és Szlovákia magyarjainak is) az. észak-magyarországi régió­ ban pedig tán még sűrűbben le­ kerül majd a polcokról. János Horpácsi Sádor Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve Nem volt nehéz megjósolni Ardamica előző kötetéről (Tejszínhabos halál, Madách Kiadó, 1991.), hogy vissza fog térni és találni eredeti témáihoz és stílusához. Furcsa paradoxona honunk irodalmának, irodalomkritikájának, hogy miközben Páris Zola és a Germinál hallatlan népsze­ rűségét ünnepli, itthon szinte félve írjuk le a realista jelzőt, mintha az végképp idejét múlttá vált volna a postmodern korában. Kétségtelen, hogy Ardamica témái, világlátása közelebb állnak a realizmus klasszikusaihoz, mint a sok­ szor rejtvényszerű modernekhez. Ezt a megjegyzést azon­ ban nem kritikának szánom, sőt, hisz maga a közép-euró­ pai valóság sem haladta meg érdemben az említett stíluseszményt. Az élet küzdelmes, nehéz, s a már meghaladott­ nak tűnő témák: szegénység, nincstelenség, proletár - lum­ penproletár sors is új tartalmakkal aktualitással telítődnek. Ezzel még nem mondtam azt, hogy az Ardamica-novellák a világirodalom élvonalába so­ rolnak, de azt igen, hogy szán­ dékuk és színvonaluk tisztessé­ ges, tisztes. Vannak írók, akik életéveik szaporodtával tágítják körei­ ket, új területeket hódítanak meg, azaz úgy váltanak, hogy megújulnak. Nos Ardamica nem ilyen író. Nem egészen pontos hasonlattal ő inkább egyre mélyebbre ás, újra és új­ ra bejárja élete eddigi tereit. Egyik ilyen szomorúan vissza­ térő témája a szülés közben megsérült kisfiú korai halála 581 �palócföld 93/6 (Hazahoztuk Ferikét, Katica­ bogár). Minden új feldolgozás­ ban lehánt a történetről valami sallangot, magyarázó, tehát nem igazán epikus elemet. A lét akkor is abszurd, ha az élet maga sikeres, telített. Egy kis­ gyerek halála, maga a torz- és koraszülés még a háborútól edzett olvasót is megrendíti. Azért emelem ki éppen ezt a témát, ezt a két novellát, mert ezek hangulata mintegy szét­ sugárzi k a kötetben. Akit ilyen kegyetlenül sújt a sors, az már szinte játéknak veszi, ha ke­ nyerét rovarirtással, fertőtle­ nítéssel keresi. Igen, ebben a kötetben találkozunk a brigád­ dal (A megfelelő telefonszám, Elromlott a lift, Piszokul felhergelve), amely a panelház­ ban magányosan elhalt öreg­ ember többnapos hullája után fertőtleníti a lakást. Ezekben a 582 történetekben nem maga a lenézett munka (miért lenézett, amikor pótolhatatlan?) fázisai a megdöbbentőek, hanem az előidéző okai. Hogyan maradhat a hulla 12 napon át egy bérházi lakásban? Úgy, hogy csak a csaposnak tűnik fel az alkoholista öregember hiánya, mert sem a családjának, sem a szomszédainak nem kell, nem hiányzik. Sőt - tudjuk meg a már-már bohózati elemekkel fűszerezett Elromlott a liftből -, úgy temetik el Pokorny nénit, hogy jószerével sen­ ki sem ismerte, senki se tudja felidézni az arcát. Tetszik nekem - új vonás! - Ardamica gyilkos iróniája, amellyel szakmáját, az. íróságot megcsipkedi. Nem kegyel­ mez sem a köldöknéző, állandóan szenvelgő, az életet csu­ pán megírandó témának tekintő írói pózoknak (Legföljebb novella, Dögkeselyű), sem az üres semmitmondásnak. Egyik kollégám szerint ma túl sok az író, egyáltalán értel­ miségi nálunk, s minthogy a pártállam már nem hajlandó el és kitartani őket, most lázadoznak, siránkoznak. Nos Ardamicának nem adta meg a sorsa, hogy "főhivatású” író lehes­ sen, de ezt talán nem is bánja. Nem kényszerült megalku­ vásokra, hű maradhatott önmagához, a témáihoz. Rosszkedve (Gödény) viszont indokolt, mert siker, visszaigazolás nélkül se lehet élni. De az, hogy mind a két lábával a földön áll - tanúbizonyság ez a kötet is - garantálja, hogy a témái­ ból nem fogy ki, s olvasója is lesz. (M a d á c h K ö n y v k ia d ó , P o zso n y 1 9 9 2 .) �palócföld 93/6 Bajzafi Ferenc Testnek, ami a testé... Mélyebbre ásta magát a kazalban és mégegyszer bekotort a hűs szénaszálak közé. Ott volt, amit elrejtett. Legalább századszor teszi, de ez most fontos, nagyon fontos. Fáradt teste álomra vágyott, a feledés puha, mély bársonyára, ahol az elkínzott elme is megpihen. Annyi szó veszítette már értelmét és annyi törvény az értékét, hogy bizonyosságot csak a jövőtől várhatott, az egyre keserűbb holnapoktól, melyek talán nem is lesznek. Nem szabad lenniük, ha ilyen múltra épülnek. Vaktában mégis kísérletezett. Újra kitapogatta a szekerce nyelét. Az asszony. Bent van a házban - gondolta -, hol is lehetne másutt. A hószegélyű ablakkeretek között kivilágít a késői lámpafény és ő egy másfajta fényre gondol. Fény. Ez a fény remegve szűrődik ki a kis ház ablakán. A lámpa az ő keze munkája, az ablak is, de a fény - van. Átpislákol az üvegen. Megreked az udvar fehérségén, de nem rajzol fehér négy­ szöget s nincs benne a lécek keresztje. Szétszóródik a fehér paplanon és van. A másfajta fény idegen, nem napmeleg, sohasem villan fel egy assszony szemében s a lélekben is hidegséget tá­ maszt. Van. Most úgy tűnt, hogy a szénakazal is csak van itt a téli idegenségben, persze, ha nem lenne, volna más. Például, ott a fészer. Hidegebb, mint a szénakazal, a dérrel lepett vasak fagyot sugároznak és tegnap észrevette a traktoron az első rozsdafoltokat. A mozdítatlan bo­ ronák hegye a döngölt földbe süppedt s akárki hozzáértő elismerné: nem tétlenek csupán, ha­ nem elhanyagoltak. S ami még jobban összehúzta a szíve környékét, mert erről csak ő tudott: gazdátlanok. Szent karácsony! Öreg szomszédjánál, a dombon túl is biztosan felcsendül a Mennyből az angyal holnap es583 �palócföld 93/6 te... Az öreg és vén, vajákos felesége, akit már rég meg kellett volna kérnie, hogy segítsen... Az asszony várandós, újév napján mindenórás lesz, az első gyerek!... De ide nem orvos kell. Valamiféle múltban gyökerező mutatvány, valami nem emberi kell, mely felérhet egy másik nem-emberivel s talán a vénasszony jutott valamire. Cserében a tito­ kért, amelyet tudnia kell, ha nem kevesebbre kérik, mint hogy... Ölje meg a Fényt. Gondolatait szélként söpörte el valami, tekintetét a tompán villogó dombokra vetette és visszahúzódott. Vékony kabátja alá szorította rettegését. És nem segített az ima. A sövény, mely utat jelzett a házig káprázattá vált a túloldalán felremegő fénytől. Hol halványulva, hol élesen felmeredve közelített a fagyos gallyak mögött. Árnyékcsíkok suhantak a havon, végeik elmosódó küllők gyanánt verték azt az ablakból kisugárzó fényfoltot az udva­ ron. Túlvilági fénytorony közeledett, s a ház sarkánál megállt. Mintha örök helye volna ott! A suhanó árnyékküllők megpihentek a fehérségen s a kazalból tompa nyögés szakadt fel. Az embernyi fényoszlop iszonyú burkán jéghideg folyások kavarogtak, beégtek a rejtőző em­ ber szemébe és földöntúli hideget árasztottak a szívébe. De csak egy percig. Keze megtalálta a szekerce nyelét. Dobott. Éles szeme, erős keze volt s a kazal mellett kiegyenesedve egyetlen, kétségbeesett erőfeszí­ téssel röpítette el a biztos halált. "Nevetséges vagyok" - szűrődött agyába egy gondolat. Nevetséges, vagy még annál is rosszabb. A fénytorony megmozdult és beszivárgott a ház falán. Sem rettentőbb, sem egyszerűbb ki­ fejezés nem létezett. A hóra vetülő ablakfény felerősödött, úgy ragyogott a ház mellett, mint egy mélységes, megközelíthetetlen kristálykút. Az ember átgázolt az udvaron, hogy megtalálja a hóba fúródott fejsze nyelét és visszabúj­ jon a kazalba. Reszketett. Megosztott magával még itt is egy idegen világot, mely elvette tőle azt, ami ed­ dig az övé volt. Az övék. Furcsa, izzasztó gondolatok söpörtek végig benne azokról az időkről, melyeket már kényszerűen réginek nevezett. Ő és az asszonya. Milyen idegen, értelmüket vesztett szavak, mintha egy soha meg nem élt múlt szavai len­ nének, egy soha vissza nem hozható kor emlékei. A bőrük verejtékével teremtett otthon... A friss boldogság, mely meg sem érett még igazán s őt máris kivetette magából, mint oda nem tartozót. A teremtett a teremtőt. Nem gyűlölettel, nem harccal: végtelen közönnyel, mint ahogy elenyészik a délutáni fény könyörtelenül nap mint nap, nem tudva, hogy esténkénti távoztával a házban is elhalványodott, végül kialudt a lámpa lángja is és ők ketten... Egy egészen más fényben, emberi fényben... Ez idegen fény! Idegen test! 584 �palócföld 93/6 A tömör világítótorony teketóriázás nélkül vágódott ki az udvarra. Most halványabb a fé­ nye. Akár az ablaké. Elmegy?.. Fény. Gyűlölte a szót, ami azelőtt az életet jelentette számára és most a halál hordozójává vált. S egyre erősödött. Visszahúzódott a kazalba és fagyos ujjakkal ölelte magához a baltát. Az a valami ráérősen végigvitte magát az udvaron. Ily fényesnek még sohasem látta; vakultan meregette a szemét; ünnep, ünnep add meg a léleknek, ami a léleké!.. A fénypalást oly gi­ gantikus testet rejthet, amire nem talált még fogalmat; e fény sarjasztotta félelem tartja gúzs­ ban, hogy ki ne pattanjon a titok!.. Sátán! Üvöltött, s az úton futva utánavágta a baltát. De a fény csak távolodott s az asszony!.. Újév napján mindenórás lesz! Fázott. Odafenn hideg szél járt és ő megállt egy percre. A hatalmas ég felé fordította tekin­ tetét, mintha annak csillagaiból kiolvashatná a jövendőt. Aztán mégis a ház felé vette lépteit. Mostmár bemehet... Ó, Uram! Mint keveredik benne a düh és a szégyen, a könny és a keménység, a testi erő és a lelki gyengeség. Tavasszal... Azon a tavaszi estén, a sokadikon... Az asszony nem engedi magá­ hoz egy ideje, szótlanságával a végsőkig feszíti a húrt... Megállt az ajtó előtt. ... Azon az estén sem szólt az asszony, csak némán tett-vett. Maga felé fordította. Megütöt­ te. Ütleg ütleget követett... Hosszú haját a csuklójára fonta... Tépte, marta fehér húsát s ha te­ hette volna, puszta kézzel szakítja ki a bordáit, taposta még a földön is, mígnem rájött, hogy mennyire nem féltékenység ez... Aztán az asszony, ahogy végsőkig összetörten, de sebzetlen lélekkel felállt és ő, ahogy öklét harapva menekül szégyene elől... Akkor mintha már sejtette volna, hogy az általuk teremtett fény eltűnt. Talán titkok tudója az asszony, mégsem szól, mégsem felel, csak hallgat. Benyitott. Az asszonya aludt. A halvány, áttetsző takaró elfedte a testét s ő észrevette, mily szokatla­ nul meleg van. Egy más természetű meleg. Annak a fénynek a maradéka!.. Indulatainak lepergett homokóráját már-már újra megfordította egy láthatatlan kéz. Va­ lami lengett a ház levegőjében; az a test úgy hevert ott, abban az idegenségben, mint a valóság bűvköréből kivetett áldozat. Mégis megsímította az arcát, aztán lassan a domborodó hasra csúsztatta tenyerét. Megmagyarázhatatlan megnyugvás áradt szét benne, s mintha azt súgta volna, hogy a ma­ guk teremtette fény visszatér. S aztán... Add meg, Uram, a testnek s a léleknek... S még mennyi minden, ami elveszett. Aztán. Elfújta a lámpát. A kihúnyó láng utolsó sugaránál látta, hogy felpattan az asszony szeme 585 �palócföld 93/6 és már kiáltott!... A hosszú, elnyújtott hang elárasztotta a visszhang nélküli házat!.. Nem a fáj­ dalom kiáltása volt ez, nem is a boldog gyönyöré, hanem életet adó, ősi hang, melyre azonnal ráismer az ősi lélek és mozdul a test!.. Remegő ujjai nem boldogultak a gyufával s az újabb ki­ áltás az ágyhoz penderítette; lefogta a hánykolódó testet; Újév napja, Újév napja, hol van még!.. És ő is kiáltott. Hangja elveszett a másik kiáltásban s amint a takaró alól kiszűrődő, gyönge fény erősödött, úgy öntötte el őt is a mindinkább lábra kapó bizonyosság: valahogy majdcsak lesz, valahogy biztosan ... lesz! A fény egyre ragyogóbbá vált a lepel alatt s egy idő után oly pompával ragyogott, mintha nem fedné semmi. Aki pedig életet adott neki, most szorosan át­ ölelte az embere nyakát és sírt. Valahogy lesz. Valahogy mégis csak lesz, addig is, míg érted jönnek, te kis... Akárki vagy boldog Karácsonyt. Valahogy biztosan jobb lesz. Boldog Karácsonyt. Kovács B. Sándor: F o tó g ra fik a 586 �Salgói D. Mihály Jókai Mór a Marson F á b r i A n n a iro dalo m tö rtén ész, az E L T E m ű ve lő d éstö rté n e ti ta n szé k én ek d o c e n se . M eg ­ je le n t m üvei: C ipru s é s je g e n y e (K rú d y G yu láról 1 9 7 8 ) , M ik szá th K á lm á n (A r c o k é s v a llo ­ m á so k 1 9 8 3 ), A z ir o d a lo m m a g á n é le te . I r o d a lm i s z a lo n o k é s tá r s a s k ö r ö k P e ste n . 1 7 7 9 1 8 4 8 . ( 1 9 8 7 ) . J ó k a i M a g y a ro rszá g ( 1 9 9 1 ) . A szerzővel utóbbi könyvéről beszélgettem Balatonfüreden, a Jókai irodalmi nap egyik rendezvényén. Könyvei, kutatási témái ismeretében magától adódott az első kérdés: - M i v o n zo tta Ö n t a X IX . szá za d h o z? - Ha nagyon egyszerűen akarok rá válaszolni, azt mondom: majdnem minden. Egyébként nagyon bonyolult és tekervényes magyarázatot tudok csak adni. Legtöbben, az én korosztá­ lyom és a nálam idősebbek, a XIX. századi regényeken nőttünk fel. A XIX. századnak 1914ben vagy 1920-ban lett vége. Az a mentalitás, amit XIX. századinak nevezünk, eltartott leg­ alább az első világháborúig. A nagyszüleink generációja még ezt a mentalitást, ezeket a szo­ kásokat, ezt a világot hozta magával a családba, és az valami más volt, mint az én gyerekkoro­ mé, az ötvenes években. Ebből átlépni egy egészen más világba nagyon jó volt. Hosszú ideig, kamaszkoromig megvolt ez az affinitásom, aztán vagy tíz évre elmúlt. Egy könyvkiadónál kezdtem el dolgozni, mert végül is irodalmár lettem. Ott viszont nem a régi irodalommal fog­ lalkoztam, hanem a nagyon is modern, kortársi irodalommal. S akkor megint csak nagyon jó volt kilépni ezek közül: vissza a múlt századba. Az embernek szinte saját tartománya lett a XIX. század, ahová mindig el lehetett húzódni. A végén már jobban kiismertem magam ebben a korban, mint amelyikben éltem. Nagyon sok régi szöveget kellett közreadnom, gondoznom a későbbiekben. Memoárokat, naplókat, ezekből lehet a legjobban megismerni egy korszakot. Amikor az ember minden adatnak utánanéz, mindent ellenőriz, ki akarja deríteni, hogy a memoár írójának ki volt a na587 �palócföld 93/6 gyapja, meg az unokatestvére, az inasa, tanítója, s a többi - nos, ez olyan, mintha egy szálat a szövetből kihúzunk és akkor az egész kibomlik, s lehet menni a gombolyag után. Mint egy Ariadné-fonal, csak fordítva. Nem kijutni akar vele az ember a labirintusból, hanem mindig bel­ jebb kerülni. - E b b e n a z ö n -la b irin tu sb a n J ó k a i k a la n d v a g y szerelem ? - Egyik sem, ezeken az érzelmeken már túl vagyok. A Jókai-szerelem tipikus kamaszkori élmény volt. Mára viszont megtanultam szétszedni a szövegeit, megnézni, hogy mi, miért van, honnan és hova való. Ami nagyon érdekelt engem kezdettől fogva, az az hogy valóban mese­ mondó-e csupán , zavartak az ilyenfajta közhelyek. Meg kellene nézni, mondtam magamban, valóban csak egy túlfűtött és rendkívül jól fejlett fantáziának a termékei ezek az alkotások, cselekmények, hősök, helyzetek vagy pedig valami közük is volt a XIX. századi élethez. És itt komoly meglepetések érik az embert. Kiderül, hogy a XIX. századi embereknek egy sereg mindenről egészen más fajta fogalmaik voltak. Az, hogy b e c sü le t, az például élő és létező kategória náluk. Nem is kategória, érték volt számukra, amelyért képesek voltak az életüket kockáztatni. Nagyon sokszor persze nem heriokus indíttatásból, hanem azért, mert ez a köz­ vélemény szemében is fontos volt. Sok mindennek más volt a jelentése. Ma is azt mondjuk sok értékre, hogy mi megtartjuk, hogy fontosnak tartjuk, de akkor az életüket valóban értékekhez, normákhoz igazították. Ez­ zel kapcsolatban nagyon érdekes élményeim vannak az egyetemen a diákjaimmal. Számomra például gyermekkoromban nem okozott problémát, hogy miért nem vehet el egy fiatalember egy Jókai-hős - egy lányt addig, amíg ő magának nincs egzisztenciája. Azt mondják a tanítvá­ nyaim, ennek nincs értelme. Miért ne vehetné el? Elveszi, kész. Majd megteremtik a megélhe­ tésüket. Tehát más elvek alapján épül fel minden kor; a mai emberek egy része, a fiatalság egy része idegennek tartja, nem fogadja el a régit. Nem érti. Én viszont fontosnak tartanám, hogy értsük, mi volt ezelőtt ötszáz évvel, kétszáz évvel, száz évvel. A Jókai-kor nincs még olyan messze. És ha ezeket a regényeket olvassuk, akkor hátborzongató ismétlődésekre bukkanunk. Mikszáth műveiben több ez az ismétlődés, ez az áthallás, analógia, különösen ha a parlamenti írásait olvassa az ember, de Jókainál is van éppen elég. - K ö n y v é b ő l tudom , h ogy h u szo n h ét olyan J ó k a i regén y van , a m ely a X IX . szá z a d b a n j á t ­ s z ó d ik . Ö n e z t a re g é n y h a lm a z t s z é ts z e d te b iz o n y o s s z o c io ló g ia i v i z s g á l a t i m ó d s z e r r e l, é s k ü lö n b ö ző s z e m p o n to k a la p já n sze m é ly e k e t, je lle m e k e t, h e ly szín e k e t, e g z is z te n c iá k a t, c s e ­ le k v é s i le h e tő s é g e k e t é s m ó d sz e re k e t k e r e se tt é s m u ta to tt f e l , e g y f a j t a m e n ta litá s tö r té n e ti s z i n té z is r e j u t o t t v é g ü l. E z e k k ö zü l v á lo g a s s u n k : Ön h o g y a n l á t j a a tu d á s s z e r e p é t, m it j e ­ len tett a tu d á s, a z értelem , a fe lk é szü ltsé g Jókain ak, k o rá n a k ? - Ami talán a legaktuálisabb motívum, s a mai ember számára nagyon érdekes lehet az az, hogy nincs még egy író a magyar irodalomban aki az ú j é le t- k e z d é s e k kényszerét annyiszor ábrázolná, mint Jókai. Tehát történik valami, tönkremegy a sorsunk, újra kell kezdeni. Min588 �palócföld 93/6 den összeomlik, ami eddig volt. Az értékek, a viszonylatok teljesen megváltoznak, a mi szere­ pünk is egészen más lehel, nem is tudjuk pontosan hogy milyen. Ezt ő is legalább kétszer átél­ te: 1849-ben és 1867-ben, de talán még egy kicsit harmadszor is öregkorában, mikor érthetet­ len lesz. számára a századfordulós Magyarország, s ki is szorul belőle egy kissé. Ilyenkor az a központi kérdés, mi teszi képessé az embert arra, hogy ezeket a vészhelyzeteket, vagy válság­ helyzeteket megoldja vagy egyáltalán elviselhetővé tegye? Az. egyik feltétlenül az, hogy értsen valamihez. A középnemesi rétegnek is volt egy "szakmája". "Középnemeskedett" - birtokoskodott és politizált. Ezzel olyan sokra nem lehetett menni, amint a történelem is bizonyította. E huszonhét regény alapján mondható, hogy Jókai szerint feltétlenül valamilyen m ű sza k i tu d á s - esetleg a mérnöki tudás az, amivel lehet valamit kezdeni. A másik, ami nem annyira a tudáshoz kapcsolódik az, a tradíciókhoz való ragaszkodás, a birtokos életforma vállalása. Fon­ tos tehát, hogy valamihez értsünk, legyen valamilyen kenyér a kezünkben, valamilyen szakma; de ugyanilyen fontos a m a g á n tu la jd o n . Ha az a birtokososztály nem tud visszavonulni a birto­ kára 1849 után, akkor nincs passzív rezisztencia, és akkor nagyon sok Bach-huszár van a ma­ gyarok között is, mert megélni valahogy csak kell. Érteni a gépekhez, az valami teljesen varázsos és költői dolog Jókai szemében. Olvastam egyszer egy német monográfiát, amelyben fölmerült az a gondolat, hogy a magyar földről származó műszaki zsenik teljesítményeibe talán az. is belejátszott, hogy generációk nőttek fel Jókain. A gyerekek nemcsak egy szigorúan formalizált és rendszerezett tudásanyag megisme­ résére kényszerültek, amit az iskolában kaptak, hanem a tudásnak, a technikai ismereteknek a költészetével is találkoztak. Ezt nekem elég nehéz volt sokáig felfognom, mármint hogy van ilyen valóban, de aztán egyszer Sopronban a bányászati múzeumban megértettem, hogy a technika szép dolog, költészete van. A XIX. század az még benne volt abban a tudásanyagban, amit el lehetett sajátítani. Vala­ hogy összefüggött az emberek életével, domesztikáltabb volt. Azóta szerintem eltávolodtunk ettől és a tudomány túlságosan is fogalmivá vált. Jókai számára a természettudomány részben titokzatos, varázsos, vallásos dolog volt, részben meg olyan házias, ismerős valami. Jó példa erre a csillagászat, amely ugyan nem kifejezetten technikai jellegű tudomány, de mégis ter­ mészettudomány. Jókai szenvedélyes csillagász volt, s számos regényében megjelennek a csilla-gászkodó hősök. A csillag az ő szemében a földi életnek valamilyen távoli, megfelelő pontja, ahová talán egyszer eljuthat az ember - esetleg halála után. Azt hiszem Fesztiné jegyezte fel, hogy Jókai a Marsra készült a halála után. Sokszor elmondta, ha ő meghal, akkor oda költözik át és ott bizonyára egészen más típusú, másféle, talán el sem képzelhető életfeltételek és élet­ körülmények közé kerül. Őszintén érdekelte és sokat foglalkozott a botanikával, a környezet­ tel. Azt hiszem, hogy a zöldek igazán különb nevet nem tűzhetnének a lobogójukra, mint az övét. Jókai a fákat például olyan élőlényeknek tartotta, amelyeknek éppen fa formájuk van, de 589 �palócföld 93/6 tulajdonképpen majdnem olyanok, mint az emberek. Ez a gondolat egyébként az egész múlt századon végigvonul, de már a XVIII. század végétől tapasztalhatjuk, hogy sok írónk kertjé­ nek fáit, növényeit emberként kezeli. Ami pedig a tudásnak azt a részét illeti, amelyeket mi humán ismeretnek nevezünk, az részben a diákkorban megtanult sajátja volt, később pedig rengeteg ilyen jellegű forrást olva­ sott el. Meg kell mondanom, ezek nagyon sokszor nem tudományos jellegűek, hanem köztes kategóriájúak, ma azt mondanám, ismeretterjesztőek voltak. Ezeknek azonban nem tulajdo­ nított meghatározó fontosságot. Az a benyomásom ezeknek a regényeknek az alapján, hogy hősei közül egyik sem azért lett kiváló, kitűnő ember, mert a humán tudományokban különle­ ges jártasságot mutat föl. De ha kitalálja például, hogyan kell eloltani a bányatüzet, az igen, az már teljesítmény. Vagy mint a Jövő század regényében, felfedezi az ichort vagy a repülőgépet, az megint csodálatos dolog. - M en jü n k eg y lé p é sse l to v á b b . A z elő b b a becsü letről, m int J ó k a i egyik k iem elt erk ö lcsi k a te g ó r iá já r ó l b e s z é lt. L á ssu n k m ég n éh á n ya t a z o k k ö zü l, a m e ly e k J ó k a in á l m e g h a tá r o z ó sze re p e t k a p n a k ? - Az egyik fő kategóriája a h ű sé g . A hűség a helyhez, ahol születtünk, szülőföldünkhöz, a hazánkhoz. Hűség a vallásunkhoz. Nagyon érdekes, hogy minden esetben azt értékeli legin­ kább negatívan, ha valaki elhagyja a vallását s áttér egy más hitre. Jókai nem az egyházhoz ra­ gaszkodott, bár istenhívő volt, de az ő vallásos hite inkább panteisztikus vagy deisztikus: nem annyira az egyházi szertartáshoz és szokásokhoz kötött vallásosság volt ez. Úgy vélte, hogy ha valaki például református, az egyfajta magatartást, mentalitást jelent, amelyhez neki ragasz­ kodnia kell. Valamennyi lejtőre csúszott hőse áttért. Kevés magyar író helyezi arra a piedesztálra, mint időnként ő, a nőket. Valóban egyenrangúnak tekinti őket, másnak mint a férfiakat természetesen, de nála nőgyűlölettel, vagy az emancipációs törekvések túlzó karikírozásával nemigen találkozunk. A nők erkölcsi habitusához azonban más értékeket rendel hozzá. A nő higgyen istenben, de az már közel sem fontos, hogy protestáns vagy katolikus. A férfinak egy­ szerűen hozzátartozik az egyéniségéhez, hogy melyik felekezetnek a tagja. Igen kitüntetett erkölcsi érték továbbá Jókainál a m á so k é rt v a l ó c s e l e k v é s . ( Mostanában ennek nem túl jó az akusztikája, de lehet, majd megint jó lesz.) Ez azt jelenti, hogy saját érde­ keimet alá tudom rendelni mások érdekeinek, esetleg akik többen vannak, vagy akik gyengéb­ bek, netán akik rászorulnak arra, hogy segítsem őket. Ez. persze sokféle néven nevezhető, én azt mondanám, hogy ez a másokért való tennitudás. Az igazi nagy Jókai hősök, elit-hősei mind másokért cselekeszenek. - A Jókai regényekben gyakran megjelenő figura, akit mostanában közismert névvel g a z d a s á g i v á lla lk o z ó n a k nevezünk. Persze XIX. századi szinten. Ez a gaz­ dasági vállalkozó egy bizonyos határon túl nem halmoz föl. Visszaforgatja, szétosztja javait az emberek között, sőt az emberek jólétéért dolgozik. Ez tipikusan XIX. századi felfogás. Dickensnek is ehhez hasonló kapitalizmus-ideálja volt, úgy vélte, hogy a tulajdon addig jó, amíg 590 �palócföld 93/6 átekinthető. Tehát a nagy vagyonok, a mamut tőkék nem helyeselhetőek. A kis közösség, a kis csoport az ideális, amelyben az igazán értékes emberek a többiekért tesznek, dolgoznak, van­ nak. Ez egyébként nagyon szép és megható, ám sajnos idealisztikusnak bizonyult eszményállítás. A h a z a s z e r e te tr ő l külön is szólnék, hisz. ez. majdnem a vallásos meggyőződés szintjén van jelen Jókai világában. Ez nem azt jelenti, hogy bíráló, kritikai észrevételei, vagy ellenérzései nem lennének, akár az úgynevezett magyar lelkület vagy jellem összefüggésében, akár bizo­ nyos kitüntetettnek tartott és heroizált történeti eseménnyel kapcsolatban. Az. ember azzal találkozik legtöbbször a tanulmányokban, hogy Jókai heroizálta 1848-49-et és csak patetikus módon tudott róla szólni. Szerintem kezdettől fogva kétféle viszonya van az egészhez. Egyfe­ lől valóban megjeleníti ennek pátoszát, másfelől a gyűlölködést, széthúzást, kicsinyeskedést, az egymás ellen fordulást is ábrázolja; mindazt ami már a márciusi napokat követően látható volt, és ami aztán a hadi események megindulásával teljesen világossá lett. Ez egyébként összekapcsolható Jókai " s zig e t-e lv é v e l" . Egyfelől van egy nagyon mély és igaz hazaszeretet, másfelől pedig egy állandó aggodalom azért, hogy úgy élünk itt, a hazánk­ ban, mint egy szigeten. Jókai műveiben elevenen él az a már akkor több évtizedes, majdnem száz éve felébredt és felébresztett gondolat, hogy a magyarok a környező népek tengerében, mint más kultúrájúak, s főleg más nyelvűek szétmorzsolódnak. Ez a vízió örökké kísértette őt, s ezért folyton ilyen kis biztonságos szigeteket teremt. Akár az egész ország számára, akár, időnként, az egyes embereknek. Engem ez rázott meg legjobban, az volt a legnagyobb élmé­ nyem, midőn rádöbbentem, hogy mennyire aggódtak már abban a nagy és virágzó békeidőben Magyarországon Magyarországért. - Hogy mindez egy törékeny egyensúlynak az eredménye csupán, és azon jöhetett létre és bármelyik pillanatban összeomolhat. Ezért vannak ezek a szép álmok, a szigetek, ahol úgy lehet élni, olyan jók lehetünk, amilyenek lennénk egyébként ha nem lennének körülöttünk a veszedelmek. Ebben nagyon sok kedves naivitás van, ám ugyanakkor nagyon sok bölcs megfontolás, sőt nagyon sok kisérteties előrejelzés, előrelátás is. A XX. századnak nem egy gondolkodója, vagy nemzetnevelési tervekkel is foglalkozó el­ méje végülis felhasználja Jókai sziget- és kert- Magyarország gondolatát. Elég, ha N é m e th L á s z ló r a gondolunk, aki egyébként rendkívül elítélően nyilatkozott általában Jókairól, bár pátoszának hatása mélyen benne gyökerezett. Ezt Németh maga is tudja egyébként, mert a Kissebbségben azt írja, "ha azt mondjuk 1848, akkor Baradlay Richárd lovagol felénk." - Ho­ lott A kőszívű ember fiaiban ott van Tallérosy Zebulon is, aki egészen más módon vesz részt a szabadságharcban. Jókai már ott is megmutatta a fényeket, árnyakat. Ebben a regényben nem a szabadsághősök és harcosok magasztosulnak föl igazán, hanem az a szegény tétova Jenő, aki fel tudja magát áldozni. A különféle olvasatokban ez vajon miért nem kap hangot? Jókai vé­ gül- is annak nyújt teljes erkölcsi diadalt, aki se nem politizál, se nem igazán heriokus alkat, de ismeri és tiszteletben tartja az emberi élet (mások életének) értékét. �palócföld 93/6 Richard Pražák Petőfi Sándor a cseheknél 1847-1871 között A reformkor klasszikus magyar költésze­ téről, Vörösmartyról és Petőfiről B o h u s la v N o s á k pesti tudósításából 1844-ben érte­ sültek a cseh olvasók.1 Itt tűnt fel először Pe­ tőfi neve a "Kör" nevű egyesület tervezett Petőfi kiadásával kapcsolatban, és a cikk szerzője említést tett Vörösmarty Fóti daláról is.2 1847. január 5-én a Česká vcela lap­ jain jelent meg először Petőfi három verse cseh fordításban, az Etelkéhez, Fa leszek, ha és Az én szerelmem. A versek fordítója - ta­ lán K a r e l S a b in a , erre utal az "S" szignum megjegyzi: "Petőfi a magyar nemzet legkiválóbb lírikusaihoz tartozik." A fordítás hűen adja vissza Petőfi dalainak játékosságát, közvetlenségét és nyelvi szempontból is ki­ fogástalan. De már ezt megelőzően, 1846ban lehetett olvasni Petőfiről a Česká včelá­ ban. A Kvӗtyben megjelent cikk (1846,6.sz.) pedig valószínűleg a Der Ungar (1845. nov. 14., 1076.o.) című folyóirat egyik írásának átvétele. Az egyik cikk arról tudósított, hogy Petőfi beállt katonának, a másikban a híres 592 cseh újságíró K a r e l H a v l í č e k B o r o v s k y , a lap szerkesztője polemizált a magyarországi nemzetiségi politikával a Hóhér kötelének megjelenése kapcsán. Ez volt Petőfi Sándor művének kezdeti cseh recepciója. Az 1850-es években M ó r itz K a tz és A d o l f M ü ller lefordította Petőfi néhány to­ vábbi versét a Lumírban (1854) és Časopis českého muzea című folyóiratban (1858).5 Már F r a n tiš e k Ž á k o v e c is rámutatott a né­ met prágai lapról, az Erinnerungenről írott cikkében (Listy filologické 1918,5.sz., 349359. o.), hogy Petőfi verseinek első J a n N e r u d a -fé le német fordításai 1857-ben jelen­ tek meg az Erinnerungenben.6 Később P a ­ v o l B uj n á k elemezte Neruda első cseh for7 dításait,7 amelyek Obrazy a romance z Uher (Képek és románcok Magyarországról) cím­ mel jelentek meg 1859-ben az Obrazy života (Életképek) című folyóiratban. Ezeknek a Neruda-féle Petőfi-fordításoknak a jelentőségéről sokat írt Pavol Buj ­ nák, J u liu s D o la n s k ý , K o v á c s E n d r e és �palócföld 93/6 mások.9 - Eddig azonban megoldatlan ma­ radt a kérdés, milyen körülmények között bontakozott ki Neruda érdeklődése a ma­ gyar irodalom iránt, milyen forrásokból me­ rített Neruda, és hogyan keletkeztek az. Obrazy života (Életképek) című lapban közölt Petőfi-fordításai, amelyek ennek az érdek­ lődésnek az első konkrét megnyilvánulásai. Neruda Petőfi-fordításainak eredetét eddig csak az irodalmi alapul szolgáló művekkel összefüggésben vizsgálták, amelyeket ter­ mészetesen a német Petőfi-fordításokban keresték. Pavol Bujnák részletesen összeha­ sonlította Neruda Petőfi-fordításait Szarvady és Hartmann német szövegével és a magyar eredetivel, és bebizonyította, hogy Neruda fordításai, jóllehet nem az eredeti­ ből készültek, mégis közelebb állnak Petőfi szövegéhez, mint Szarvady és Hartmann né­ met fordításai. Ezt Neruda zseniális intuíci­ ójának tulajdonította, ami lehetővé tette számára, hogy sokkal jobban adja vissza az eredeti szöveg értelmét, mint Szarvady és Hartmann, akik jól tudtak magyarul.10 Bujnáknak ezt a véleményét emelte ki F .R . Tichý , aki azt állította, hogy Neruda ér­ tette annyira a magyar szöveget, hogy azt a német fordítás segítségével átültethette. Kétségtelennek tűnt számára, hogy Neruda használta az eredeti szöveget, az Ovčák (Megy a juhász szamáron) fordításánál, hi­ szen az eredeti ritmikai formáját itt sokkal jobban sikerült megőriznie, mint Szarvadynak és Hartmann-nak.11 Tichý következte­ téseit Kovács is átvette, megjegyezném azonban, hogy Neruda nemcsak Szarvady és Hartmann fordításait használhatta, hanem egyéb forrásai is lehettek.12 Valamennyi ed­ digi vélekedés Neruda Petőfi-fordításainak fő forrásaként valamilyen, a fordítások alapjául szolgáló irodalmi szöveget tételez fel. Van itt azonban más lehetőség is. Állja­ nak bár Neruda Petőfi-fordításai kétségkí­ vül közelebb a magyar eredetihez, mint a né­ met fordítás, azt nem csupán Neruda zseni­ ális intiúciójával kell magyarázni, amint azt Bujnák tette, vagy Neruda magyar nyelvtu­ dásával, ahogy Tichý feltételezte. A legcse­ kélyebb bizonyítékunk sincs ugyanis arra, hogy Neruda abban az időben akár a legcse­ kélyebb módon is tudott volna magyarul. A zseniális intuíció pedig ugyancsak elégtelen magyarázat Neruda fordításainak jelen­ tésbeli és ritmikai pontosságára. Úgy tűnik, feltételezhető itt egy irodalmi közvetítő köz­ reműködése, aki ismerte a magyar és a cseh nyelvet, és nyersfordításokat készíthetett Nerudának. Ez a hipotézis csak néhány ap­ ró, nem bizonyított tényre támaszkodik, így egyelőre még nem lehet szilárdan alátá­ masztott nézetként elfogadni. Mégis főként a besztercebányai születésű R ie d l S z e n d é r e gondolhatunk, aki a magyar nyelvet taní­ totta a prágai Károly Egyetemen 1854-1860 között, és akinek Album az ifjúság számára című kiadványa14 Petőfi Neruda által lefor­ dított verseinek a többségét tartalmazza. (Riedl "Album"-áról a Kritische Blätter lap­ ján I.J. Hanuš már 1858-ban hírt adott.)15 Riedl a Kritische Blätter egy másik számá­ ban tájékoztatta először a prágaiakat Kertbeny német nyelvű Petőfi-fordításairól, amelyek szintén Neruda forrásaként szere­ peltek.16 Fontolóra vehetnénk azt a körül593 �palócföld 93/6 ményt is, hogy Riedl maga is tehetséges köl­ tő volt, aki első, 1852-ben megjelent Wehmut’s Klänge című gyűjteményével még Grillparzer elismerését is kiérdemelte. Így bizonyára jól tudta közvetíteni Nerudának a magyar eredeti értelmét és formai szépségét. Riedl valószínűleg ismerte is Nerudát, már a prágai értelmiségi és művészkörökben meg­ ismerkedhetett vele. Petőfinek az Erinnerungen és az Obrazy života lapjain Neruda fordításában megje­ lent versei, költészetének korai korszakához tartoznak, ahol a zsánerképek, a hangulati versek és a jellegzetes népköltészeti ihletésű költemények voltak túlsúlyban. Neruda Pe­ tőfi iránti érdeklődésének fontos bizo­ nyítékát a második világháború után fedezte fel M i r o s l a v L a is k e , aki Neruda magyar fordításairól készült tanulmányában (Česká literatura, 1.sz., 85-87.o.) Nerudát Jókai Pe­ tőfiről írott cikke "anonim fordítójának és terjesztőjének" tartotta. Mégpedig a Ma­ gyar költő (Básník madarský, Rodinná kro­ nika 1863, 29-32.SZ.) című írásában találha­ tó "számos Petőfi-idézet fordításának nyel­ ve, stílusa és jellege alapján". De a határo­ zott állásfoglaláshoz hiányzott Laiskének "bármilyen más bizonyíték, amely igazolta volna ezeknek a feltevéseknek a helyessé­ gét.". A stilisztikai és a lexikai elemzés teljes mértékben igazat ad Laiskének. Sok helyen találunk jellegzetes nerudai intonációt, sa­ játos szószerkezetet és rímvégződést. Az esetek többségében ezek a fordítások meszszemenően a legjobbak az akkori cseh Petőfi-fordítások közül, beleértve Neruda koráb­ 594 bi fordításait is az Obrazy života című lap­ ban. Sodró lendületűek, világos képeikkel és nyelvi tisztaságukkal tűnnek ki. Különösen jól sikerültek ott, ahol Neruda olyan él­ ményt költ át, amelyet maga is átérzett, és amely személy szerint közel állt hozzá. Így van ez a Jó öreg kocsmáros című versben, amelyben Petőfi az édesapjáról beszél. En­ nek a versnek a részletei a Rodinná kronika közleményében olyan nerudaian hangza­ nak, mintha szerzőjük nem Petőfi, hanem maga Neruda lenne. Ha azonban más, meggyőzőbb bizo­ nyítékot szeretnénk, akkor legyen az a Ha az isten című vers, amelynek záró sorait Ne­ ruda 1862. november 4-én tette közzé a Hlas (Hang) című lapban, híres halottakról szóló napi tárcájában. Ez a befejezés szó szerint megegyezik a Jókai-írás fordításában meg­ jelentetett költemény soraival; nem kétsé­ ges, hogy szerzőjük azonos. A Magyar költő című fordítása valószínűleg a halottak napi tárcájával egy időben keletkezett. Erről ta­ núskodik a tárca záróképe is, amely magával ragadó nemzeti ima az utolsó boldog áldoza­ tért, az emberiség szent szabadságáért foly­ tatott harcban, és tiszta visszhangja Petőfi Egy gondolat bánt engemet... című versének, amellyel a Jókai-írás is zárul. A negy­ vennyolcas forradalmi évnek ebben a zseni­ ális víziójában Petőfi saját jövendő sorsát megidézve, egyedülálló forradalmi verset al­ kotott, világirodalmi viszonylatban is valódi gyöngyszemet. Neruda legjelentősebb ma­ gyar vonatkozású fordítói érdeme ennek a versnek lefordítása. Míg az első időszakban - a Česká včela �palócföld 93/6 hasábjain megjelent első Petőfi-fordításoktól (1847) egészen a Müller-féle (1858) és a Neruda-féle fordításokig (1859) - az első német átültetések polgáriasan átfésült ro­ mantikusát látjuk Petőfiben, és csupán könnyed bordalait, a végtelen puszták és juhnyájak festői képeit csodálhatjuk meg, a hatvanas évek elején - Neruda érdemeként - utat tört magának Csehországban egy má­ sik, valósabb elképzelés Petőfiről, arról a költőről, aki mindig a "nép nevében" beszélt. A költőt a magyar néppel azonosította Petőfi első cseh gyűjteményes kötetében (B á s n ě A le x a n d r a Petőfiho, Praha 1871), a cseh radikális demokrata K are l Tůma is, aki a kötet verseinek többségét fordította, és az előszót írta. Előszava értékes irodalmi ta­ nulmány is egyben, amelyben Karel Tůma bemutatja "a szabadság és szerelem dalno­ kát", Petőfi Sándort, ki "mint népének igazi fia szól hozzánk". Tůma azért tartotta fon­ tosnak közreadni Petőfi verseit a csehek szá­ mára, hogy a szabadság és a hazaszeretet szent és hatalmas lángja áradjon szét belő­ lük a cseh keblekbe, és szolgáljon földieink akkora örömére és felüdülésére, "amilyen­ ben nekünk volt részünk a közös munká­ ban". F r a n tiš ek B r á b e k is kivette a részét Petőfi válogatott verseinek fordításából, "amelyet odaadó mély ragaszkodás, lelkes szeretet kísért, amelyet a börtönök homá­ lyában kezdtünk meg, és drága, derék né­ pünk boldogabb jövőjének hajnalán fejeztünk be."19 Karel Tůmát egyébként 1868-1870 kö­ zött a Národní listy (Nemzeti Lapok) szer­ kesztőjeként radikális osztrákellenes néze­ teiért többször elitélték és bebörtönözték. Életpályájának elején (1843-ban született) a radikális demokraták közé tartozott, a szo­ ciális forradalom odaadó híve volt, és abban a nemzet haladásának feltételét látta. Iro­ dalmi nézetei közel álltak a Máj (Május) nemzedék eszméihez. Ennek társadalmi és irodalmi légköréből fejlődött ki publiciszti­ kai, majd irodalomtörténeti munkássága is. Az 1870-es években monográfiákat adott ki G e o rg e W a sh in g to n ró l, G iu s e p p e M a z z i n i- ről, az amerikai és a belga forradalomról, stb., majd a nyolcvanas években többek kö­ zött egy monográfiát jelentetett meg K a r e l H a v lič ek B orovský ró l.20 Tůma csak alkalmanként írt verseket, és versfordítóként is sok hiányossága volt: nem volt megfelelő érzéke a versek ritmikai tago­ lásához, archaikusan fejezte ki magát, stb., ám Petőfi forradalmi verseinek eszmei mon­ danivalóját pontosan tudta visszaadni, mi­ vel maga is hasonló demokratikus világnézet kialakítására törekedett. Jó példa erre Föl­ támadott a tenger, Kard és lánc című versek fordítása. Rendkívül sikeresen tolmácsolta Tůma Petőfinek az európai forradalmak sorsa és az európai népek közönye felett ér­ zett csalódottságát abban a korszakban, amikor a forradalom zászlaját már csak a magára maradt magyar forradalom tartotta magasban, az. Európa csendes című versben. Tůma Petőfi forradalmi elszántságát is hí­ ven közvetítette a 15-dik március, 1848 cí­ mű versben, amint azt a válogatásról írott recenziójában Jan Neruda szintén kiemelte. Kevésbé sikerült visszaadni Petőfi jellegze­ tes költői ellentéteit, ami Tůma költői tehet595 �palócföld 93/6 ségének korlátairól tanúskodik. Ezért az ál­ tala lefordított versek közül sok, például a Szabadság, szerelem! is görcsösnek tűnik és felületesnek is. Ez a görcsösség és felületesség a rímbeli ötletesség hiányával együtt különösen Petőfi epikai költeményeinek fordításaira nyomta rá bélyegét (például a Három szív története vagy Szilaj Pista), amelyek közül legjobban a Szécsi Mária című történelmi epikai költe­ mény sikerült, Murány várának hős védőjé­ ről, annak a Wesselényi nádornak a második feleségéről, aki osztrákellenes összeesküvést szervezett, és még 1667-ben, az összesküvés elárulása előtt meghalt. Petőfi némelyik természeti és hangulati képe Karel Tůma tolmácsolásában S v a to p lu k Č ech idillikus ábrázolásmódjára emlé­ keztet, de van bennük a nerudai termé­ szetességből is. Hiányzik azonban belőlük ezek költői leleményessége, választékossága, és sok helyen a versforma, a ritmus szem­ pontjából is sántítanak. Jóllehet Tůma leg­ jobb fordításai (A csárda romjai, A puszta télen, Falu végen kurta kocsma) Čech és Neruda verseire emlékeztetnek, ezeknek a ter­ mészeti és idillikus képeknek a többsége kö­ zelebb áll Boleslav Jablonský költészetéhez és a cseh újjászületés idillikus lírájához, amely egyfajta nyelvi archaizmusban is megnyilvánul. Egészében véve Tůma könnyedén fordí­ totta Petőfi verseit, csak néhol érzik görcsös igyekezete, hogy betartsa a rímképleteket. Olykor lett bizonyos lexikai változtatásokat, de mindig erős érzelmi töltéssel fordított, és arra törekedett, hogy visszaadja a versek 596 eszmei mondanivalóját. František Brábek fordításai ugyan tartalmilag pontosak, de a verselés szempontjából kevésbé találóak; Brábeknek nincs sok érzéke, hogy a csatta­ nót jól kifejezze, amely Tůma fordításaiban rendszerint jól sikerült. Brábek csak néhány kivételes esetben közvetíti Petőfi költészeté­ nek képi szépségét (találó például a Jöven­ dölés és Szilveszter éje 1847-ben című ver­ sek Brábek-féle fordítása). Karel Tůma, Petőfi Sándor cseh vers­ gyűjteményének a szerkesztője, Jan Neruda három fordításával (Piroslik már a fákon a levél, Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Pál mester) egészítette ki a válogatást. A gyűjtemény két fő fordítójával való össze­ hasonlításból Neruda kerül ki győztesként. Fordításai gördülékenyek, kifejezőek, viszszaadják Petőfi verseinek népi termé­ szetességét és idillikus nyugalmát. Mindez költői látásmódjának volt köszönhető, így Petőfi az akkori cseh környezetben csupán Jan Nerudában talált méltó fordítóra, jólle­ het a három vers nem tartozik Petőfi legje­ lentősebb művei közé. Neruda nemcsak fordítóként foglalko­ zott Petőfivel, hanem tárcaíróként is, még­ pedig a Národní listy 1871. december 17-i számában megjelent írásában. Ez az ismert és a szakirodalomban már sokszor idézett Básně Petőfiho (Petőfi költeményei) című tárca, egyben Petőfi első cseh nyelvű gyűjte­ ményének a kritikája. Már Neruda bevezető szavai is emlékezetesek. Petőfi munkásságá­ nak mélyreható jellemzését és a magyar nemzet életében betöltött jelentőségét mél­ tatva Neruda ezt írta: �palócföld 93/6 "Különleges eseménynek tartom, hogy Petőfit bevezetik a mi irodalmunkba, s azt is, hogy milyen módon vezetik be. Nem tudom, hogy az egész világirodalomnak melyik köl­ tője volna nekem kedvesebb Petőfinél, aki nem klasszikus, bizony nem az, hanem csak és csak Petőfi, a szerelem, a hazafiság és a szabadság legtüzesebb dalnoka! Petőfi az a gyémántkapocs, mellyel a magyar irodalom a világirodalomhoz kapcsolódott. A szép, tüzes magyar nemzetnek nincs nála nagyobb fia, és nem volt szeren­ csésebb napja, mint az, melyben Petőfi meg­ született. Szép tulajdonságai vannak ennek a nemzetnek: elragadó tűz, mély érzés, nagy vendégszeretet, még nagyobb őszinteség, vérző haza- és szabadságszeretet, s mind­ ezek alatt valamilyen régi titkos bánat, meg­ hatóan elégikus tónus; s mindeme tulajdon­ ságok Petőfiben találnak eszményi kifejező­ dést, benne kristályosodtak ki, váltak költői megtestesüléssé. Ha semmit sem tudnánk erről a nemzetről, csak Petőfi verseit ismer­ nénk, egyúttal a nemzet legfinomabb idegeit tapintanánk. Hol van a mi Petőfink?" Neruda így folytatja: "Hogyan ajánljam Petőfi verseit? Minden művelt ember leg­ alább irodalmi jelentősége alapján ismeri, a válogatott művek megjelenése után eléggé szeretni fogják őt nálunk - talán nagyon is sok epigonja lesz. Egyelőre csak azt mond­ hatom: ha szép románcot akarsz olvasni, ol­ vasd Petőfit, ha lelkes himnuszt akarsz ol­ vasni a hazához, ha víg dalt, szerelmes éne­ ket akarsz, Petőfit olvasd. Irodalmunk sze­ rencsés a fordításokkal, nagy lelkiismeretes­ séggel, nagy megértéssel dolgoznak nálunk, melyhez majdnem mindig költői tehetség is társul. A Básně Alexandra Petőfiho (Petőfi Sándor költeményei) című kötet versei leg­ jobb fordításaink közé tartoznak. Folyama­ tosan olvashatók, mint bármely eredeti cseh költemény, a szó olyan lágyan simul a gon­ dolathoz, mint a játékos hullám; a cseh tűz és a cseh gondolat villanása úgy fénylik és világít itt, mint magának a nagy magyar köl­ tőnek a tüze és villáma. Annyi bzonyos, hogy e verseknek semmilyen más nyelven nem született jobb fordításuk. Hozzáteszem még ehhez, hogy Petőfi az eszményi szabadság dalnoka volt, egy csak most előre jutó nem­ zet dalnoka - hol érthetnék hát meg őt jobban, mint nálunk!2 2 Neruda Petőfi iránti csodálatát vallotta meg abban a korszakban, amikor a cseh-ma­ gyar viszonyban az osztrák-magyar kiegye­ zés után megjelentek az első árnyak; jóllehet 1871 volt az utolsó év, amikor még az osztrák-cseh kiegyezésben is reménykedni lehe­ tett. A cseh költő a magyar jellem alapvető tulajdonságainak ideális megtestesítőjét látta Petőfiben, akinek tehetsége, Neruda szerint "a kornak megfelelő rokonszenvet" váltott ki. A tárca befejező soraival Neruda világo­ san kifejezésre juttatta, miben mutatott Pe­ tőfi példát, és miben gyökereztek népszerű­ ségének okai a csehek körében. Neruda Petőfihez fűződő kapcsolatában sajátos helyet foglal el Honvéd című verse, amelyet Neruda 1861-ben illegálisan kül­ dött el Svájcba Kossuth cseh levelezőjének J o s e f V á c l a v F r i č nek, aki azt P.Z. aláírás­ sal tette közzé Ceh (Cseh) című osztrákelle597 �palócföld 93/6 nes politikai lapjában, ugyanazon óv októbe­ rében. Ebben a versben Neruda Petőfi min­ tájára a magyar forradalmi hadsereg harco­ sának, a híres honvédnek a képét rajzolta meg, ezáltal a forradalmi Habsburg-ellenesség hagyományát élesztette fel. A versben Petőfi Sándor forradalmi gondolatianak visszhangjára akadhatunk: a magyar forra­ dalom példáját Neruda a korabeli cseh této­ vázás intő ellentéteként állítja elénk. Ezt a verset később, 1882-ben I v a n V a zo v fordí­ tásában a Nauka című bolgár folyóirat kö­ zölte, és a K o b u rg F e r d in á n d ellen harcoló bolgár forradalmárok népszerű mottójává vált.23 Vörösmarty Szózatának lefordítása és Petőfi kiemelkedő forradalmi művének fel­ ismerése, amint az Neruda Honvéd című versében vagy az Egy gondolat bánt engemet... című vers valamint a Magyar költő cí­ mű Jókai-írás átültetésében is megmutatko­ zott, határkövet jelentett Neruda magyar irodalommal kapcsolatos látásmódjában. Vörösmarty Szózatától a petőfies hang­ vételű Honvéden keresztül Jókai Magyar költőjéig a magyar irodalom megismerésé­ ben Neruda már Pefőfi forradalmi útján ha­ lad. Megismerte a magyar forradalom szo­ ciális forradalmi programját, és azt Karel Tűmának, Petőfi Sándor első cseh versgyűj­ teménye szerkesztőjének és fő fordítójának is közvetítette. Nerudának ezt az úttörő tettét termé­ szetesen nem csupán költői zsenialitásával lehet magyarázni, hanem a megváltozott társadalmi és politikai összefüggésekkel is. A Bach-korszakban Csehországban a ma­ 598 gyar téma és a szerző puszta választása is a kormánnyal szembeni ellenzéki gondolko­ dásmód kifejeződése volt; a kritikai mérté­ kek finomulása csak az 1850-1860-as évek fordulóján következett be, amikor a helyzet változásával adottá váltak a reális feltételek a cseh-magyar kulturális, sőt politikai együttműködés elmélyítéséhez is. Ebből a szemszögből is kiemelkedőek Neruda érdemei a magyar irodalom megis­ mertetésében, hiszen a korabeli cseh törek­ véseket szem előtt tartva figyelt fel a magyar eredményekre. Nerudát nemcsak a "világba való áttörés" iránti vágy vezette el a magyar irodalomhoz, hanem a kor parancsa, hogy irodalmi programját kora politikai törekvé­ seihez igazítsa. Neruda Petőfi, Vörösmarty és Jókai iránti érdeklődése ugyanakkor saját művé­ szi és eszmei fejlődéséi is híven tükrözte; Neruda átvette ezektől a szerzőktől azokat az elemeket, amelyek összhangban voltak saját művészi-eszmei koncepciójával. Fő­ ként Petőfi hazafiság-felfogására gondo­ lunk itt, amelynek célja az ember szociális felszabadítása, a nemzet felemelkedése, és az egész emberiség szabad fejlődése. A be­ tyár - a társadalom számkivetettjének motívumától, aki a szegényeket ért jogtalan­ ságok miatt áll bosszút, Neruda eljutott Pe­ tőfi forradalmi hőséhez, aki a szent világsza­ badságért harcol. A témaválasztással együtt fokozatosan csiszolódott és tökéletesedett Neruda magyarról fordított műveinek a nyelve és stílusa is. A magyar irodalomról alkotott szemléletére így az eszmei és művé­ szi fokozatosság vált jellemzővé. �palócföld 93/6 Nerudának a magyar irodalomhoz, és fő­ ként Petőfi Sándor költészetéhez fűződő vi­ szonya a cseh költő életművében fontos he­ lyet foglal el, egyszersmind elősegítette Pe­ tőfi forradalmi üzenetének a hívebb megis­ merését nemcsak a cseh radikális demokra­ ta és liberális politikai tábor soraiban, hanem a cseh nép körében is. Petőfi költői műve ez­ által jelentősen hozzájárult azokhoz a cseh nemzeti felszabadító és társadalmi törekvé­ sekhez, amelyek a többi európai nemzettel való teljes egyenjogúság elnyerésére irányul­ tak. Jegyzetek 1. L. Česká včela, 1844, június 9., 55.sz., 220. 2. Uo. Új közlésben Kiss, J.: Petőfi adattár I, Budapest 1987, 20. 3. Petőfi ver­ seinek első cseh fordításai Na Etelku, Chci býti stromem, Má láska - a Česká včela c.folyóiratban jelentek meg (1847. január 5., 2.sz., 5.) és a fordító S jelzést írt alájuk, amint azt Sárkány, ().: Magyar kulturális ha­ tások Csehországban 1790-1848.c munká­ jában közli. Budapest 1938, 46. Feltételez­ hetjük, hogy ez a fordító Karel Sabina volt, aki nálunk ebben az időben egyike volt az el­ sősöknek, akik a magyar irodalom iránt ér­ deklődtek. 4. V.ö. Česká včela, 1846. ápr. 17, 31. sz., 124. L. még Sárkány Oszkár váloga­ tott tanulmányai, Budapest 1974,49., 62. 5. V.ö. Petőfi, S.: Ovčák (Megy a juhász szamá­ ron), Lumír 1854, 1135 (Ford. Katz M.) és Petőfi, S.: Čarovná noc Holdvilágos éj) és Neštastný (Boldogtalan voltam) in: Ukázka z básnictví madarského, Časopis českého muzea 1858, 4146 (ford. Müller A.). 6. Der Schä fer (Megy a juhász szamáron). Von Pe­ tőfi. Nach dem Magyarischen von J.N., Erinnerungen 1857,313. 7. L. Neruda a Pe­ tőfi (N. és P.), Bratislava c. folyóirat 1932, 391-404. 8. Az Ukradený kůň (Lopott ló), Ovcák (Megy a juhász szamáron), Pan Pavel (Pál mester), Betyár (Piroslik már a fákon a levél...), Loupeſ ník (Fürdik a holdvilág az ég tengerében...), Dobrodružství vlka (Farkaskaland), Setkáni v pustě (Pusztai találkozás) és Ó, krásná noc (Fönséges éj!) c. megjelent versekről volt szó, amelyeket, Obrazy a ro­ mance z Uher (Képek és románcok Magyarországról) c. tettek közzé az Obrazy života 1859. szeptember 9-i számában. Betyár (Pi­ roslik mar a fákon a levél...), Loupežníik (Fürdik a hodvilág az ég tengerében...) és a Pan Pavel (Pál mester) c. verseket Neruda fordításában átvette Petőfi verseinek saját gyűjteményes kiadása számára, Básně Ale­ xandra Petőfiho (Petőfi Sándor költemé­ nyei, Praha 1871, 160-163) annak szerkesz­ tője Karel Tůma. 9. L. Bujnák, P.: i.m. (7. jegyzet); Dolanský, J.: Alexandr Petőfi, básník madarského lidu (P.S., a magyar nép köl­ tője), Praha 1950; Kovács, E.: Neruda és Pe­ tőfi. Irodalomtörténet 1950. l.sz., 79-91; Pražák, R.: Jan Neruda a madarská literatura (Jan Neruda és a magyar irodalom), Sborník prací filosofické fakulty brněnské university 1958. D 5, 91-101, stb. 10. L. Alexandr Petőfis Gedichte. Aus dem Ungarischen von Fr. Szarvady und M. Hartmann, Darmstadt 1851 1l. U.o. 87. L. Tichý, F.R.: Petőfi a my (P. és mi), Nový život 1949,8.sz., 62-65. 12. V.ö. Kovács, E.: i.m., 87. 13. Riedl Szendéről v.ö. pl. SAS. A.: Riedl End­ re hídverési kísérlete a cseh és magyar szel­ lemiség között a Bach-korszak Prágájában 1854-1860, Bratislava 1937; Kemény, G.G.: Riedl Szende prágai korszaka és harca a tu­ dományos kritikáért, Irodalomtörténet, 1950, 2,sz., 70-90; Adamová, Z.: Szende Ri­ edl, ústřední postava česko-madarských literárních vztahú v 50. letech minulého století, Slavia 1958, 2.sz., 273-287; Pražák, R.: Češi a Madař i v nerudovské Praze (K českomadarskym kulturním vztahum na sklonku padesátých let), in: Z doby Nerudovy, Praha 1959,50-57; Šimeček, Z.: Z počátku institucionálního zajištění hungaristickych studií v českých zemích, Slovanský prehled 65, 1979, 5.sz., 400-405. 14. Album az ifjúság számára, Prága 1858. 15. Rückblick auf die jüngste Literatur von und über Östereich, Kritische Blatter 1858, 188-189. l 6 . Kritische Blatter 1858, 26.sz., 307-308. 17. Rodinná kronika 1863, 29.sz., 344-347; 30.sz., 599 �palócföld 93/6 360-363; 31 .sz. 370-374; 32.sz., 382-385. Ez a hozzávetőleg húszoldalas Jókai által írott Petőfi-életrajz Egy magyar költő életéből címmel, amelyben Jókai személyes vissza­ emlékezései mellett, a költő irodalmi mun­ kásságának keresztmetszetét is adja. Jókai­ nak ez a remeke még keletkezésének idején 1855-ben megjelent néhány német folyói­ ratban (Ungarische Post 1855, 3-7.sz.; Wanderer 1855, 286; Die Donau 1855, 239 és köv.), innen került be Schuselka kalendáriu­ mába (Franz Schuselka's National-Kalender). Innen vette át a legnagyobb valószínű­ ség szerint a Rodinná kronika egyik szerzője is, aki Schuselka rossz cseh renoméjára való tekintettel írásának forrásaként csak a pon­ tatlan Z Nationalu megjelölési használta. Nem egy "eddig ismeretlen Jókai-cikk" volt ez tehát, ahogy Laiske írja, hanem éppen el­ lenkezőleg a legismertebb cikkei egyike; Pe­ tőfi életének első részletesebb vázlata, amelyből akkor Európa újságírói merítet­ tek. (Bőségesen hoz erről adatokat már Wurzbach, C.:.Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich, 10. Band, Wien 1863, 252.) 18. Az eddigi irodalomban hosszú ideig tévesen vették át azt az adatot, amit Pražák, A.: Literatura česká XIX. st. cí­ Olexa József: G ra fik a 600 mű müvében közöli (Praha 1907, III.r., 2.sz., 282), miszerint Neruda a halottaknapi tár­ cában lefordította Petőfi Sen o smrti c. ver­ sének egy részét. Valóban, Ha az isten... c. versről van szó a Szerelem gyöngyei Bertá­ nak (Pesti Divatlap 1845, 2-4.sz., 751 és köv.) szerelmesvers-ciklusból, amit Mednyánszky Berta tiszteletére írt Petőfi. Petőfi Halálom c. rövid négysoros versének 1844ből (az egyetlen ezen a címen) nincs ehhez semmi köze. 19. Básně Alexandra Petőfiho, Praha 1871, 8. Petőfi verseinek Tůma által szerkesztett gyűjteményes kiadásáról és an­ nak előszaváról már említést tett Rákos, P.: Patř í i české kultuře, in. Petőfi, S.: Blesky rozhněvané a křídla motýlí, Praha 1973, 89. 20. V.ö. Tůma, K.: O boji národa amerického za samostatnost, Praha 1871; uő.: O Jiří Washingtonovi, zakladateli svobody ame­ rické, Praha 1872; uő.: Apoštol svobody (G. Mazziniről), Praha 1873; uő.: Ze života melého národa (Belgiumról), Praha 1874; uő.: Karel Havlíček Borovský, Praha 1883. 21. Neruda, J.: Básně Petőfiho, Národní listy, 1871. dec. 17. 22. Uo. 23. V.ö. Pražák, R.: Neruduv Honvéd v Bulharsku, Slovanský přehled 44, Praha 1958, 2.sz., 127. �Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány-lakossága - Társadalomföldrajzi vizsgálat - A hazai cigányság száma a legszerényebb számítások szerint is félmillió f ő, amely meg­ haladja a többi itt élő nemzetiség összlétszámának adatát. Ez már önmagában is magyaráz­ za a téma iránti érdeklődést, azonban egyéb fontos szempontok is indokolttá teszik a további cigányság-kutatást. A létminimum alatt élők között jóval nagyobb az arányuk: részben ennek következménye, hogy szinte minden vizsgálandó tekintetben jelentősen eltérnek a többi etnikum mutatóitól. A rendszerváltás után új helyzetbe kerültek, ezért a változások mértékének, irányának a meghatározása indokoltnak tűnik. Az etnikai kérdés kutatását a térségeinken végigsöprő nacionalista hullám is időszerűvé teszi. A cigányokkal szembeni ellenszenv hang súlyozottabb, mint más etnikumok esetében és "internacionalistának" tekinthető. A velük kapcsolatos kutatás ott különösen indokoltnak tűnik, ahol számuk vagy arányuk az átlagnál magasabb. Nógrád megyét az utóbbi szempontból csak Borsod-Abaúj-Zemplén megye előzi meg, a megyén belül pedig a szécsényi városkörnyéken a legmagasabb a cigányság aránya. * A Nógrád megyei cigányok történetének áttekintése alapján legelső megjelenésük e terü­ leten a török időszakhoz köthető, a végvári harcok állandósulása miatt nem lehetett a nyugati államokban tapasztalt erélyességgel fellépni ellenük. Szilárd hatalom csak a megye 1683. évi végleges felszabadulása után jött létre, azonban a 601 �palócföld 93/6 lakosság száma ekkor az 1526. évi 70.000-rel egyezhetett meg, több tucat település, köztük Szécsény teljesen elnéptelenedett. A gyakori járványok és a jobbágyok alföldre szökései is fo­ kozták a nagybirtokok munkaerőhiányát, ezért az 1691. évi megyei statutumban módosítot­ ták a korábbi, nyugatihoz hasonló cigányellenes rendeleteket, és a vajdáknak alávetve meg­ engedték, majd a következő évszázadban már elő is írták a letelepedésüket. 1777-ben a cigá­ nyok a megye lakosságának már az 1,21 százalékát alkották. Több területen, így a Jászságban, Erdélyben a munkáskéz hiánya mellett az etnikai sokszí­ nűséggel és az. ebből fakadó nagyobb toleranciával magyarázzák jelentős létszámukat - Nógrád esetében ezt a tényezőt kizárhatjuk. Nemzetünk egyik legnagyobb néprajzi csoportja a jó­ részt Nógrádban élő palócok illetve a cigányok letelepedése között nem mutatható ki össze­ függés. Ennek a legfőbb oka az, hogy a bizonytalan eredetű palócok területi jogai különálással sosem rendelkeztek, és a cigányok megjelenésének az idején már teljesen magyarrá váltak. A komoly létszámú szlovákok között is sok volt a kézműves, gazdasági konkurencia alakult ki a két etnikum között. A 18. század második felében a cigányok még döntően az ipari árutermeléssel, illetve ilyen jellegű szolgáltatásokkal foglalkoztak, azonban a nagyobb népesség-koncentráció adta lehe­ tőséget és az erősödő szlovák-cigány iparos konkurencia miatt a 19. század végére már mind többen éltek zenélésből, napszámból és az egyre sokrétűbbé váló kereskedelmi tevékenység­ ből. Sőt, a XIX. század végére a cigányok korábbi területi eloszlása is megváltozott Nógrádban. A megye központja Losonc lett, Szécsény fejlődése részben ezért lelassult, 1886-ban mezővá­ rosi rangját is elvesztette. Később Balassagyarmat, majd Salgótarján is fontosabb településsé vált. 1893-ban Salgótarjánban, illetve környékén élt a legtöbb cigány. Foglalkozási szerkeze­ tükből (1 cigány bányász élt csak Nógrádban) megállapítható, hogy nem közvetlenül a bányák vagy az acélmű vonzotta őket, hanem a népesség-koncentráció nyújtotta lehetőségek. A népesebb településekhez kötődő, csak zenéből élő cigányok száma a reformkor óta két és félszeresére nőtt. Feltűnő a napszámos és földbérlő cigányok viszonylag nagy száma is. A fér­ fiaknál az iparban dolgozók aránya csökkent, a cigányok által folytatott kereskedelem is mér­ séklődött, ugyanakkor sokrétűbbé vált. A változások ellenére a szlovák és cigány iparosok közti konkurencia megmaradt. Zólyom megyében 450 szlovák csipkekötő mellett hasonló tevékenységet folytató cigány nem volt, ugyanakkor Nógrádban szlovák csipkekötőt nem találtak, viszont 51 cigány (63 vármegye ci­ gány csipkekötőinek 40 százaléka) ezzel foglalkozott. Valószínűleg a szlovák üstfoltozók mi­ att Nógrádban csak 1 cigány üstfoltozó élt, pedig Krassó-Szörény megyében 588 cigány fog­ lalkozott ezzel a tevékenységgel. "A czigány nem nagyon simul a tóthoz." - József főherceg egykori megállapításának továb602 �palócföld 93/6 bi bizonyítéka lehet, hogy a megye 7 járása közül a cigányok létszámát tekintve a szlovák többségű gácsi járás az utolsó előtti volt és e járás településein volt a legerőteljesebb a cigá­ nyok elkülönülése a falvakban, és legrosszabb a gyermekeik iskoláztatása. Az 1893. évi összeírás a lakáshelyzet, a törvénytelen házasságok alacsonyabb száma, a kisebb bűnözés, és a vándorcigányok alacsony arányának tekintetében a nógrádi cigányság kedvezőbb képet mutat az országos átlaghoz képest. Ennek egyik oka az lehet, hogy a felmérés előtti közvetlen időszakban nagyon kevesen érkezhettek Romániából, mert Nógrádban sem román anyanyelvű (Baranyában 989 ilyen anyanyelvű cigány volt), sem a Romániából való ér­ kezésre utaló görögkeleti vagy görögkatolikus vallású cigány nem volt. A megye cigánysága 99,9 százalékban a római katolikus valláshoz kötődött. Az 1893. évi összeírás jelentőségét növeli, hogy azóta az egész országra kiterjedő, hiteles­ nek tekinthető felmérés csak 1984-ben történt. * 1893 és 1984 között a megye cigányságának száma a magasabb természetes szaporulat és méginkább egy jelentős beáramlás miatt hat-hétszeresére nőtt. 1984-ben a lakosságon belüli arányuk a hivatalos adatok szerint is meghaladta a 7 százalékot, az országos átlag dupláját. A századfordulótól kezdve a vidéki gyáripar egyik legvirágzóbb telephelye Nógrádban volt, a gyáripar fejlődése azonban erőteljesen háttérbe szorította a régi mesterségeiket, meg­ élhetési gondokat okozva. A két világháború között az egész országban nőtt az alkalmi munkákból, lopásokból, kol­ dulásból élő cigányok száma (Csalog Zs., 1991). Ezzel párhuzamosan nőtt a velük szembeni el­ lenszenv is, azonban az ennek csúcsát jelentő 1944-45. évi cigánydeportálások a nógrádiakat elkerülték! 1945 után a cigányság a földosztásból kimaradt, a munkamegosztásban elfoglalt helye pe­ dig fokozatosan megváltozott, egyre többen váltak ingázó segédmunkássá. A cigányok helyzetében tényleges változások csak az. 1960-as években kezdődtek. Az ezt megelőző viszonyokra utal néhány megyei adat: 1960-ban Balassagyarmaton a cigányok 50 százaléka analfabéta volt és 8. osztályig csak egy tanuló jutott el. 1960-ban a pásztói járásban a munkaképes cigányok 35 százaléka végzett rendszeres munkát. A későbbi adatok mind az iskolázottság, mind a foglalkoztatás terén javulást mutatnak. Ügyeltek arra is, hogy a korábbi mesterségeik egy részét életben tartsák: 1951 -ben létrehozták a Nógrád megyei Szegkovács Ktsz-t, melynek létszámát 1969-ben 200 főre növelték, több íz­ ben a vezető beosztásokba is cigány került. A helyi munkaalkalom helyett azonban az ingázás vált jellemzővé, elsősorban Salgótarján603 �palócföld 93/6 ban. Néhány település esetében azonban a főváros vonzása volt a legerősebb: 1980-ban Szirákon a cigány apák 75 százaléka Budapestre járt dolgozni (Tímár Á., 1981.). A megye csak a te­ lepen élők arányának tekintetében maradt el az országos átlagtól. A cigányság helyzetének változásai az 1980-as évekig Az 1984. évi összeírás településenkénti adatait összeadva a megyében 19.134 cigány élt, en­ nek ellenére a legtöbb forrás 17.665 főt jelöl, ami a Nógrádi Szemle 1980/3. száma alapján a négy évvel korábbi létszámnak felel meg (Túróczi J., 1980). Mai határokon belül a megye cigány lakossága 91 év alatt 649 százalékkal (a másik adat alapján 712 százalékkal) nőtt. Ez meghaladja az országos növekedést, amelynek oka a magas természetes szaporulat mellett a jelentős beáramlás volt. Ez az új betelepülés összefüggésbe hozható Salgótarján és környékének fejlődésével. A megye mai területére a ma Szlovákiához tartozó nógrádi részekről is költöztek be cigányok, a többség azonban más megyékből érkezett és közöttük több vándorló csoport is volt. A szegény, sok gondot okozó cigányok táborát növelhette az az országosan ismert jelenség is, hogy a gyáripar fejlődése a régi mesterségeiket háttérbe szorította, hiszen a századforduló­ tól kezdve a vidéki ipar egyik legvirágzóbb telephelye Nógrádban volt. 1945 után a cigányság a földosztásból kimaradt, illetve végleg megváltozott a munkamegosztásban elfoglalt helye. * A SZÉCSÉNYI VÁROSKÖRNYÉK CIGÁNY-LAKOSSÁGÁNAK JELLEMZÉSE Létszámok és a lakosságon belüli arányok változásai Miközben a szécsényi városkörnyék 16 településének állandó népessége az 1984. XII. 31től az 1992. IX-i egyéni adatgyűjtés idejéig terjedő időszakban 2 százalékkal csökkent, addig a terület 14 településén élő cigányok száma 22 százalékkal nőtt. 1984 végén a 3.552 cigány az összlakosság 14,1 százalékát jelentette, és ennél magasabb az arányuk csak 3 városkörnyéken volt az országban. 1992 őszének elején a 24.598 lakosból 4.333 főt tett ki számuk a városkör­ nyék településein, ami a lakosságnak 17,6 százalékát jelenti, azonban csak az általuk is lakott településeket figyelembe véve ez az arány már 18,9 százalék. Az adatok településenként nagy eltérést mutatnak. (1. táblázat) 604 �palócföld 93/6 1. tá b lá za t 19 92 19 84 l.Enderfalva 2.Nógrádmegyer 3.Karancsság 4.Nógrádszakál 5.Magyargéc 6.Ságujfalu 7.Ludányhalászi 8.Rimóc 9.Nagylóc l 0.Piliny 11 .Varsány 12.Szalmatercs 13.Sz.écsényfelfalu 14.Szécsény 15.Hollókő l 6.Nógrádsipek arányuk 48% számuk arányuk 52% 40,2% számuk 654 fő 475 fő 280 fő nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat 631 fő nincs adat nincs adat nincs adat nics adat nincs adat nincs adat 40% 39,5 % 29,7% 27,5% nincs adat 7,9% nincs adat 20,1 % 15,7% 15,6% 14,7% 9,9% 166 fő 261 fő 61 fő 178 fő nincs adat nincs adat 8% 7% 2,9% 45 fő 205 fő 5,7 % 4,5% 13% 9% 11,6% 725 fő 265 fő 298 fő 320 fő 315 fő 301 fő 103 fő 219 fő 43 fő 29 fő 306 fő — _ _ _ - - - - A s z é c sé n y i vá ro sk ö rn y ék telep ü lésein ek 1 9 8 4 . é s 1 9 9 2 . é v i a d a to k sze rin ti so rre n d je a cig á n yo k a rá n yá n a k tekin tetében A települések közül kiemelkedik Endrefalva, melyet 1984-ben csak 10 település előzött meg az országban a cigányok arányát tekintve (Kocsis K., 1989), 1992-ben pedig a magyarok már kisebbségbe kerültek a faluban. Az ellenpólust Szécsény városa képviseli, ahol a jelentős betelepülés ellenére is az arányuk a legalacsonyabb maradt. Napjainkban a cigányoknak már közel fele városlakó, ezzel szem­ ben a szécsényi városkörnyéken a cigányoknak 7 százaléka él városban és ez még akkor is ke­ vés, ha figyelembe vesszük, hogy a terület lakosságának csak 38 százaléka városi. Az 1984. évi adatok több településnél összevonva szerepelnek. Ezek az adatok a követke­ zők: Nógrádmegyer és Magyargéc lakosságának 30 százaléka, Karancsság, Ságújfalu és Szalmatercs lakosságának 23 százaléka, Ludányhalászi és Nógrádszakál népességének 15,8 száza­ léka volt cigány 1984-ben. Az összevonások miatt 7 településen a cigányok létszámának pon­ tos növekedése nem ismert. A különbségek így is szembetűnőek (2. tá b lá z a t) , főleg, ha figye- 605 �palócföld 93/6 lembe vesszük, hogy az elmúlt 8 év során egy településen Szécsényfelfaluban csökkent a szá­ muk (35,5 százalékkal) A vátozások megértéséhez a természetes szaporulat és a vándorlás vizsgálatára van szükség. 2.táblázat Legnagyobb növekedés növekedés % település 89,75 Rimóc Piliny 68 Szécsény 49,26 Legkisebb növekedés település növekedés % Nagylóc 15,32 12,88 Nógrádmegyer 3,64 Endrefalva A cigányok számának %-ban kifejezett változása néhány településen 1984 és 1992 között A cigányság természetes szaporulata és korösszetétele Az elmúlt évtizedben a városkörnyék lakossága a természetes fogyás és a vándorlás miatt egyaránt csökkent. Ezzel szemben 1991-ben saját felmérésem alapján a cigányok körében 1,58 százalékos volt a természetes szaporulat. A 14 település között ezen a téren is óriási kü­ lönbségek vannak. 3. táblázat Legnagyobb szaporulat szaporulat település 74 % Sz.felfalu Szalmatercs 48 % 33 % Rimóc Legkisebb szaporulat szaporulat település Nógrádszakál 7,2 % L.halászi 6,2 % Szécsény 3,2 % A terület néhány települése a cigányok természetes szaporulata alapján Az első két településnél azért ilyen magas az. érték, mert kevés fiatal cigány lakja a falut (Szécsényfelfalu: 29, Szalmatercs: 43 fő). Abban az esetben, ha csak a 300 fő feletti cigánykö­ zösségeket vizságljuk, akkor is 3,2 ezrelék és 33 ezrelék között ingadozik a természetes szapo­ rulat. Jelentős különbséget kapunk, ha a városi cigányság mutatóját (3,2 ezrelék) vetjük össze a 13 falu cigány lakosságával (16,85 ezrelék). Néhány adat arra is utal, hogy korábban milyen volt a növekedés. 1991-ben 3 faluban (Karancsság, Ságújfalu, Szalmatercs) ugyanannyi cigánygyerek született 606 �palócföld 93/6 (23 fő), mint 1981- ben, annak ellenére, hogy a cigányok száma azóta csaknem 22 százalékkal nőtt. A varsányi cigányok koröszetételének változásai is előrelépést mutatnak. Varsányon kívül még Piliny cigányságának 1991. évi korösszetétele vált ismertté számomra, amelynek más adatokkal való összevetése jól szemlélteti a falu "lemaradását " A té rb eli m o b ilitá s ala k u lá sa A városkörnyék az 1980-as évtizedben 1.471 fős vándorlási hiányt könyvelhetett el. Ezzel szemben az itt élő cigányok számának a vándorlás miatt is nőnie kellett, hiszen az 1991. évi­ hez hasonló természetes szaporulatot feltételezve a többi esztendőben is, az elmúlt 8 év 22 százalékos létszámnövekedését csak minimum 300 fős vándorlási plusszal magyarázhatjuk. A területen élő cigányok 27,6 százalékra kiterjedő vizsgálat alapján azonban a városkörnyéken a kívülről beköltözők száma csak 15 fővel haladta meg az elköltözőkét. Természetesen a többi falu esetében a vándorlási különbözet eltérő is lehetett ill. elképzelhető a természetes szaporu­ lat korábbi magasabb értéke is. Két falu adatai azonban egy harmaik lehetőséget is felvillanta­ nak: az 1984. évi létszám alábecsülé s é t. Nógrádszakál és Ludányhalászi együttes cigány la­ kossága a nem egészen 8 év alatt 40,5 százalékkal nőtt, ez idő alatt (a kél falu egymás közti la­ kosságcseréjét nem számolva) 29 fős vándorlási hiány mutatható ki, tehát az előbbi növeke­ dés egyedüli oka a magas (évi kb. 4,5 százalékos) természetes szaporulat lehet. Ugyanakkor 1991 -ben a két cigányközösség természetes szaporulata 6,7 ezrelék volt. Így feltételezhető, hogy az 1984. évi létszám néhol magasabb volt a megadottnál. Az álta­ lam felmért adatoknál is lehetnek néhány fős tévedések, de ezek több forrásból is megerősí­ tésre kerültek. A bizonytalanságok ellenére megállapítható, hogy az elmúlt 8 év létszámnövekedése első­ sorban a természetes szaporulat eredménye volt. A vándorlás többnyire a városkörnyéken belül zajlott, bár egyes falvaknál előfordult, hogy a népességmozgásban résztvevők fele térségen kívüli településekhez kapcsolódott. A terület egészétől eltérően néhány község esetében a területi migráció szerepe nagyobb volt a természetes szaporulatnál a létszám alakulásának szempontjából. Mindenekelőtt a 2. tá b lá z a t ban szereplő településekről van szó, melyekben a cigányok száma a leginkább nőtt. Rimócon különösen 1988 óta nagy a betelepülés, az elmúlt négy évben másfélszeresére nőtt a cigányok száma. Ugyanilyen mértékű volt a változás Szécsényben is, igaz ott nyolc év alatt történt, viszont a természetes szaporulat itt volt a legalacsonyabb. Piliny esetében nincs szük­ ség közvetett bizonyítékra: ismert a vándorlás konkrét mértéke, a betelepülési többlet na­ gyobb. háromszor annyi személlyel növelte a cigányok számát, mint a természetes szaporulat, 607 �palócföld 93/6 sőt az elmúlt nyolc év tizenegy élveszületése közül hét a betelepülők családjaiban történt. Piliny esetében a beáramlást főleg Endrefalva táplálta, fő oka pedig az volt, hogy az ottani telep felszámolását követően sokan az elöregedő népességű Szécsényfelfalu és Piliny üresen mara­ dó parasztházaiba költöztek. A pilinyi cigányok által lakott 25 házból tizenhetet más települé­ sekről érkezők vásároltak. Az állam kamatmentes kölcsönökkel és 200 ezer Ft-tal támogatta őket a lakásvásárlásban, illetve az építésben. Pilinybe a legelső beköltözők a városkörnyéken kívülről érkeztek 1972-ben, a többséget azonban az. 1974-től kezdve érkező, ma 13 lakásban élő endrefalvi cigányok jelentették. A 103 pilinyi cigány közül a legtöbb (48 fő) még endrefalviként született. Kisebb mértékben de más településekhez is kötődnek azonban a falu cigányai. Szécsényfelfaluban 1978-ban még nem élt cigány, a csökkenő népességű településen azon­ ban az arányuk 1984-ben már 7 százalék volt (45 fő), számuk 1992 őszére 29 főre csökkent, ami kizárólag az elvándorlás eredménye. A folyamat megváltozásának egyik oka az, hogy 1990. XII. 31-el megszűntek a korábbi kedvezményeik, amelyek egyedül tehették vonzóvá számukra a félreeső községet, ahol még egy nagyobb közösségük sem alakult ki, amely ottmaradásra késztethetné őket. Szécsényfelfalu mellett a cigányok vándorlási különbözete Endrefalván és Nógrádszakálban volt egyértelműen negatív. 7 településen pozitív volt a mérleg, a további 4 településen az adatok hiányossága miatt csak valószínűsíteni lehet a vándorlási hiányt. A z is k o lá z o tts á g je lle m z ő i A jelentős térbeli mobilitással szemben társadalmi mobilitás alig jellemzi a cigányokat. Ennek egyik következménye, ugyanakkor oka is alacsony iskolázottságuk, bár önmagukhoz képest ezen a téren is előreléptek. Egy 1981. évi felmérés szerint egy véletlenszerű minta alap­ ján 30 karancssági cigány nő közül a középkorúak között a nyolc osztályt végzettek száma 5 fő volt, a fiatalkorúaknál pedig ugyanez 15 főre gyarapodott. Rövid időszak alatt azonban alig történik változás, ezt mutatják 3 iskola 5 évre visszamenő adatai is: Nógrádmegyerben a ci­ gánytanulók helyzete egyedül a bukottakból való részesedésük alapján javult (91 százalékról 74 százalékra). Karancsságon pedig 1991/92. tanévben a cigányoknak "csak" 20,8 százaléka bukott meg, szemben az 1987/88. évi 36,8 százalékkal. A szécsényi általános iskola ötéves adatai ingadozásokat mutatnak. Azokban az iskolákban, ahol arányuk 50 százalék felett van a bukott tanulók 70-100 szá­ zalék; az állami gondozottak, kisegítősök, tankötelezettség alól felmentett tanulók 90-100 százaléka cigány. 608 �palócföld 93/6 A továbbtanulást vizsgálva igen jelentős különbségeket kapunk. A városkörnyék 14 cigá­ nyok által is lakott települése közül a 3 legkevesebb cigánnyal rendelkező faluban nincs 8 osz­ tálynál magasabb végzettségű közöttük (Piliny 103, Szalmatercs 43, Szécsényfelfalu 29 ci­ gány lakos). A többi településen legalább 1-2 szakmunkás kikerül közülük, de ezek száma nem mindig függ össze létszámuk nagyságával: Varsányban a 17 éven felüli cigányok 5 százaléka szakmunkás (7 fő) és további 5 tanul jelenleg szakmát. A csaknem másfélszer annyi cigány­ lakta Ludányhalásziban csak háromnak van szakmunkásbizonyítványa és jelenleg nincs ci­ gány továbbtanuló. A fiúk elsősorban kőművesnek tanulnak, illetve vasas szakmákat választanak. A lányok többnyire eladók, fodrászok, varrónők, illetve nő az érdeklődés az egészségügyi pályák iránt is. Gyakori eset, hogy tanulmányaikat megszakítják vagy nem fejezik be. A képzettek pedig sokszor elköltöznek. Az utóbbi években több cigány szakmunkás, egy érettségizett, illetve egy diplomás cigány választott a városkörnyéken kívül lakóhelyet. Így a területen két diplomával rendelkező ma­ radt, a cigányok 0,046 százaléka, 1980-ban a baranyai cigányoknál majdnem ugyanannyi volt a diplomások aránya. Szécsény környékének két diplomás cigánya azonban egy településen, Nógrádszakálban él, ahol 280 cigány található. A 14 település közül nyolcban nincs érettségizett cigány, közülük Endrefalván korábban élt egy. A további 6 település közül Nógrádmegyer adatai bizonytalanok (de több érettségizett is van), 5 településen pedig 24 az érettségizettek száma a cigányok körében. A települések adatait a 4 .tá b lá z a t mulatja, azonban sorrendjük nem tekinthető pontos­ nak, mert Nógrádmegyer az előbbi okok miatt nem szerepel közöttük. 4. tá b lá z a t Települések 1. Ságujfalu 2. Karancsság 3. Szécsény 4. Nagylóc 5. Nógrádszakál Érettségizett cigányok száma 9 fő 6 fő 4 fő 3 fő 2 fő Arányuk a település cigányain belül 3,2% 1,26% 1,3% 0,99 % 0,71 % A telep ü lé sek so rre n d je a z érettség izett c ig á n y o k szá m a a la p já n 609 �palócföld 93/6 A foglalkozási szerkezet Nógrád megyében 1975-ben a munkaképes korú cigányok 59 százaléka, 1980-ban már 64-65 százaléka állandó jelleggel dolgozott (Turóczi J., 1980). Hasonló állapotot tükröznek három Szécsény környéki település 670 cigány lakosának (akkor a cigányok 20 százaléka) 1981. évi adatai. (Állandó munkaviszony 65 százalék, alkalmi munkaviszony 10,7 százalék, nem volt munkaviszonya 17,9 százalék, munkaképtelen 2,2 szá­ zalék, egyéb 3,85 százalék.) A három faluban a munkaképes cigány nők 52 százaléka állandó munkahellyel rendelkezett, két évvel később a két másik megyével e tekintetben országosan vezető Nógrádban ez az arány 50 százalék volt. A rendszeresen dolgozók munkahelyeinek ágazati megoszlása még más területek cigányságával összevetve is az ipar, építőipar túlzott, il­ letve a mezőgazdaság rendkívül jelentéktelen szerepét tükrözte a foglalkoztatásukban. A munkahellyel rendelkezők 93 százaléka segéd- és betanított munkás volt, illetőleg a Tsz-ben alkalmazott 4 férfi kivételével mindenki más településen dolgozott (a férfiak 97, a nők 100 százaléka). E három falu adatai más településekre is jellemzőek, bár az ingázás terén kevésbé szélsősé­ ges arány volt általános. A legtöbben Salgótarján nehézipari üzemeibe jártak dolgozni. A helyben munkát találók többsége a mezőgazdasági nagyüzemekben és azok melléküzemágai­ ban kereste kenyerét, a Szegkovács Ktsz 1969-től kezdődő erőteljesebb támogatásával pedig a kovács mesterség is fennmardt. Régi tevékenységeik közül még a zenélés, valamint átalakult formában a vályogvetés élt tovább. Ez utóbbi foglalkozást űzők a szécsényi és más közeli tég­ lagyárakban találtak munkát. A foglalkozási szerkezetüket nem módosította jelentősen az, hogy Nógrád megyében más területeket megelőzve előbb jelentkeztek a bányászat és a nehézipar problémái, mert a politi­ kai célokkal is magyarázható állami dotáció miatt a nehézségek a maihoz képest kevésbé vol­ tak érzékelhetőek. Igazi változást az jelentett, hogy az 1980-as évtized végére kialakult a vállalkozói rétegük. Munkanélküliség. A rendszerváltás döntő változást hozott a gazdálkodó szervek szempontjából. A nógrádmegyeri szegkovács szövetkezetben megszűnt a párt és tanácsi vezetők piacról való gondosko­ dása, így 1991 őszén már csak napi 4-5 órát dolgoztak a megrendelések hiánya miatt (amit az általános kereslet visszaesése is okozott, nemcsak a korábbi gondoskodás elmaradása), 1993ban pedig teljesen megszűnt a szövetkezet. A válságba került városi iparvállalatok is először őket bocsátották cl, mert képzetlenek, mert cigányok, mert ingázók voltak, akiknek az útiköltségét a vállalat fizette. Az 1993-as év 610 �palócföld 93/6 nyári adatait ha egy évvel korábbiakkal vetjük össze csakis azt bizonyítják, hogy a cigányok az első elbocsátottak között voltak. 1991 nyarán Nagylócon a munkanélküliek 80 százaléka, Endrefalván 90 százaléka cigány volt, egy évvel később ez az arány 19 százalék és 67 százalék­ ra mérséklődött, aminek az az oka. hogy azóta nem cigányokat is nagy számban bocsátottak el. 1992 augusztusában az országos 11 százalékkal szemben a nógrádi munkanélküliség 18 százalékos volt (decemberig újabb 1 százalékkal nőtt), a szécsényi városkörnyéken pedig 27 százalékos. 1992. VIII-IX-i felmérésem során 878 cigány munkanélkülit találtam, ami a mun­ kaképes korú cigányok 31-34 százalékát jelenti. Településenként azonban nagy eltérések mutatkoznak e tekintetben, amit a következő 5. táblázat mutat be részletesen, itt azonban csak a cigányokon belüli arányuk szerepel. 5. táblázat Települések sorrendje 1. Rimóc 2. Nógrádszakál 3. Ludányhalászi 4. Endrefalva 5. Nagylóc 6. Magyargéc 7. Nógrádmegyer 8-9 Karancsság, Ságujfalu 10. Szécsény 11 . Piliny 12. Ságujfalu l3 . Sz.felfalu Mn-i cigányok aránya a cigá­ nyokon belül 11,1 % 16% 16,5 % 18,3 % 19,2% 20% 20,2% 20,8 % 21,2% 21,3% 25,5 % 31 % Mn-i cigányok száma 42 fő 45 fő 53 fő 120 fő 58 fő 53 fő 147 fő 108 fő 65 fő 22 fő 76 fő 9 fő A települések sorrendje a cigány munkanélküliek aránya alapján 1992 VIII-IX-ban Két falu esetében viszont a 15-59 éves korúakon belüli arányuk is ismert: Pilinyben 39,9 százalékos, Varsányban 56,3 százalékos a cigány munkanélküliség. Ez az arány rendkívül ma­ gas, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy közülük sokan nem használják ki a helyi munkalehetőségeket sem (1991 nyarán 8 ember tudott volna közmunkát végezni Szalmatercsen, de senki nem jelenkezett), továbbá a cigányok körében korábban sem volt teljes a foglalkoztatás. 1986-ban Varsányban a munkaképes korú cigányok 8 százaléka nem dolgozott. Az állandó 611 �palócföld 93/6 munkaviszonnyal rendelkezők száma még kisebb lehetett, mert ugyanott 1992-ben a munkanélküliek 29 százaléka semmilyen járadékot nem kap, ami arra utal, hogy munkaviszonyuk az elmúlt 4 évben nem érte el a 360 napot. A munkanélküliek száma nem jelenti azt, hogy a többi munkaképeskorú cigány dolgozna. Pilinyben az 56 munkaképes korú cigány közül 22 fő munkanélküli, azonban a további 34 személy közül csak 13 fő dolgozik (a munkaképesek 23,2 százaléka, az összes cigány 12,6 szá­ zaléka), a többiek tanulnak, katonák, gyes-en vannak vagy nyugdíjasok. Az arány viszont az­ óta is romolhatott, hiszen a 13 dolgozóból mindössze kettőnek volt helyben munkahelye, a többiek pedig egy kivétellel a megyeszékhely nehézipari üzemeiben dolgoztak, valamennyien segéd-, illetve betanított munkásként. A körzet 877 cigány munkanélkülijéből 100 fő adott értékelhető válaszokat a kérdéseim­ re. A válaszadók 48 százaléka korábban sem dolgozott (ez az átlagosnál valószínűleg rosszabb képet tükröz, részben a pilinyi adatok miatt, mert ott a munkanélküliek 68 százaléka nem dol­ gozott korábban sem), 40 százalék akkor elbocsátott ingázó volt (16 fő a városkörnyéken be­ lül, 13 fő azon kívül, további 11 pedig a megyén kívül dolgozott), 12 százalék pedig helyben dolgozott az elbocsátása előtt. Ez. az utóbbi érték is meghaladja az átlagos szintet, mert a hely­ ben elbocsátott válaszadók döntő töbsége az 1993-ban felbomlott KTSZ dolgozója volt és máshol cigányokat is nagy számban alkalmazó helyi megszűnt munkahely nem volt. Jellemző viszont az, hogy a mezőgazdaságban csak 3 fő, míg az iparban 97 fő dolgozott (86 fő nagyvállalatoknál). Szintén általánosnak tekinthető, hogy csak 3 munkanélkülinek volt 8 osztálynál magasabb végzettsége, ők szakmunkások és közülük korábban csak egy 40 évesnek volt munkahelye, kettőjüknek (23 és 25 évesek) még nem. A válaszokból (bár ezek nem mindig reprezentálják jól a cigány munkanélkülieket) annyi kiderül, hogy elsősorban a más települé­ sek ipari üzemeiben, illetőleg a helyi, megszűntetett munkahelyeken dolgozók kerültek az ut­ cára. A helyi munkahelyek közül azonban azokat, ahol nem anyagi javakat állítanak elő, ke­ vésbé érintik a nehézségek. Ilyen munkahely a 15 cigánynak is munkát adó ludányhalászi Szo­ ciális Otthon, ami nélkül a falu az 5. tá b lá z a t ban elfoglalt előkelő helyéről a 11-re csúszna vissza. Cigányokat is nagyobb számban foglalkoztató hasonló intézmény nincs, így a gazdaság újbóli fellendüléséig a gondokat csak a polgármesteri hivatalok által szervezett közhasznú munkák enyhítik. 1993-ban Nógrádmegyerben a jelenleginél kétszer több embernek kívánnak így munkát adni, mert többek között a későbbi termelésnövekedést előkészítő helyi baromfi­ feldolgozó kialakítását is munkanélküliekkel végeztetik majd. Szintén munkanélkülisége elleni harc része a rimóci új varroda is, azonban a faluban csak két cigány varrónő él. Szakképzetlenségük megnehezíti a segítségnyújtás lehetőségét is. 612 �palócföld 93/6 A cig á n y o k v á lla lk o zá sa i Napjainkban 9 településen 83 cigány vállalkozó található, ami majdnem ugyanannyi vál­ lalkozó családot jelent. A különböző termékekkel való kereskedésen túl még további tucatnyi területen tevékenykednek. Vállalkozásaik fő profilját vizsgálva a keresekedelem és a vendéglátás erős dominanciája tűnik ki (a vállalkozók 68,67 százaléka a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozik, javí­ tó és szolgáltató tevékenységet űz 16,86 százalék, iparral 14,45 százalék foglalkozik). Az ipari és a javító-szolgáltató tevékenységek közül a textilruha készítők és a fuvarosok száma magas (9 és 8 fő). Régi foglalkozásaik eltűnni látszanak, mindössze egy-egy kovács, aluminiumöntő, fémelemkészítő és bádogos megléte utal csupán korábbi "fémszeretetükre". Me­ zőgazdasági vállalkozó sincs közöttük. A többszörös milliomosok mellett sok a kényszervállalkozó. A vállalkozók településenkén­ ti megoszlása igen differenciált, ennek egyik oka az eltérő közlekedési helyzet, ld. a 6. tá b l á ­ za t 6. tá b lá z a t Települések sorrendje 1. Szécsény 2. Endrefalva 3. Nógrádmegyer 4. Nagylóc 5. Karancsság 6. Ságujfalu 7. Varsány 8. Nógrádszakál 9, Magyargéc 10. Sz.felfalu 11. Szalmatercs 12. Piliny 13. Rimóc 14. Ludányhalászi Cigány vállalkozók száma / ci­ gányok száma 11/306 21/654 19/725 7/301 10/475 6/298 4/219 3/280 2/265 0/29 0/43 0/103 0/315 0/320 Településen áthaladó utak osztályozása 1 1 3 2 1 1 5 4 3 6 1* 6 6 4* A telep ü lések so rre n d je a cig á n y v á lla lk o zó k c ig á n y -la k o ssá g o n b elü li ará n ya , va la m in t a telep ü lésen á th a la d ó utak f o n to s s á g a szerin t 613 �palócföld 93/6 A 6. tá b lá z a t ban tehát a településeken áthaladó utak közlekedési jelentősége is szerepel. Itt 1-el a legfontosabb utat, a 22-est jelöltem (a 2-es főútvonalat köti össze Balassagyarmattal, Szécsénnyel, Salgótarjánnal). A 2-es szám a 22-es és a 21-es utakat összekötő utal, a 3-as a 22-es útról leágazó, majd oda visszatérő utat, a 4-es a Szécsény és a halárátkelőhelyként már évek óta nem használt Ipolytarnóc közti utat jelöli, az 5-ös a két települést felfűző bekötőutat, a 6-os az egy településre vezető bekötőutakat jelöli. A két, csillaggal megjelölt település kivételével a táblázatból az derül ki, hogy a fontosabb utak mentén lévő településeknél magasabb a vállalkozók aránya. A két falu esetében a vállal­ kozók hiánya döntően a cigányok kis számával magyarázható (29 és 43 cigány lakos), ezért a két községet kizárhatjuk a közlekedési helyzet vizsgálatából. Így Szalmatercs kivétel-jellegére is magyarázatot kapunk. Ludányhalászi utolsó helyét már nehezebb indokolni, főleg ha figye­ lembe vesszük, hogy Szécsénnyel szomszédos település, akárcsak Rimóc, így ez utóbbi faluban sem lehet a cigány vállalkozók hiányát egyedül a "zsákutcás" jelleggel magyarázni. A választ részben az adhatja meg, hogy mindkét településen viszonylag alacsony a ci­ gány munkanélküliek aránya, így kisebb lehet a vállalkozási kényszer is. Az. iskolázottság és a vállalkozások között nincs feltétlenül összefüg­ gés, mégis feltűnő, hogy az utolsó 6 helyen lévő községek egyikében sem jutott el cigány lakos az érettségiig és más iskolázottsági mutatók alap­ ján is nagy a különbség az előttük állókkal szem­ ben! Néhány település viszont kedvezőbb helyet foglal cl a táblázatban, mint az a vállalkozások és a forgalmi helyzet összefüggéséből következ­ ne. Közülük Varsány és Nagylóc egyaránt köz­ vetlen szomszédja Szécsénynek, továbbá e két településen a többi faluhoz képest több magyar is él a cigányok mellett, és ez nagyobb helybeli keresletet jelenthet a vállalkozóik számára, akik azonban általában mással foglalkoznak, mint magyar társaik, így a konkurencia nem túl erős. (F o ly ta tá sa k ö ve tk e ző la p szá m u n k b a n ) Olexa József: G ra fik a 614 �Tóth László Arcképek - Kassáról Adalékok a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez 1945 és 1948 között A ( c s e h ) s z l o v á k i a i m a g y a r s á g k is h íjá n h ét é s f é l é v tiz e d e s , m e g p r ó b á lta tá s o k k a l te li ú tjá n n in c s m ég egy ú tsza k a sz, m ely a z em beri é s k ö zö ssé g i é le t olyan, m érhetetlen s z e n v e d é ­ se k et é s m eg a lá zta tá so k a t h o zó stá c ió in ve ze te tt v o ln a végig, m int a z 1 9 4 6 - 1 9 4 8 közötti. A szó b a n f o r g ó k is tö re d ék n ép en n ek a négy e szte n d ő n e k a so k k já t, tra u m á já t, k ö v e tk e z­ m én yeit a z ó ta se m tu dta te lje s eg észéb en kiheverni, s a z ö n szem léletéb en , a v ilá g h o z v a ló v i­ s z o n y u lá s á b a n , i l l e t v e a tá r s a d a lm i- s z e lle m i é le té b e n m u ta tk o zó nem e g y k ó r o s e l v á l t o z á s ­ n a k ezek b e n a z e s z te n d ő k b e n k e r e sh e tjü k a g y ö k e re it. U g y a n e k k o r m in d m á ig k e v e s e t tu du n k errő l a z id ő sza k ró l, m ég a k k o r is, ha a történ et- é s mű v e lő d é stö rté n e t-írá s fig y e lm e a z u tó b ­ bi, m in te g y m á s f é l é v tiz e d b e n , k ü lö n ö se n a zo n b a n h á ro m -n é g y e s z te n d e je f o k o z o t t in te n z i­ t á s s a l f o r d u l t a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r s á g tö rté n e té n e k e f e j e z e t e f e l é . S b á r en n ek k ö v e t­ k e z té b e n l a s s a n - l a s s a n k e z d s z e r te f o s z la n i a " h a llg a tá s évein ek " a z eze n id ő s z a k o t k ö rb e le n g ő le g e n d á ja , m íto s z a is, h o g y m á st ne m o n d ja k , a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r s á g szó b a n f o r g ó e s z te n d e in e k m ű v e lő d é s tö r té n e ti v o n ta k o z á s a it ö s s z e f o g l a l ó , m o n o g r a fik u s ig é n y ű fe ld o lg o z á s , m in d m á ig n em k észü lt m ég el. K ö vetk ezésk ép p en m ég m in d ig esem é n y ek s z á z a it- e z r e i t, s a r c o k t u c a tj a it f e d i h o m á ly, jó l l e h e t m in d e g y ik ü k n e k n a g y s ze re p ü k v o l t a c s e h ­ s z l o v á k i a i m a g y a r s á g r a z u h o g ó ü té se k in f e r n á lis k ö v e tk e zm é n y e in e k en yh ítéséb en , i l l e t v e m in degyikü k m á s-m á s o ld a lr ó l vilá g ít rá erre a z etn o cíd iu m m a l f e lé r ő so rsc sa p á sra . Forgách Géza "...szolgálni a m a g y a r-szlo vá k k ö ze le d é s ügyét" Forgách Géza (1896-1976?) a csehszlo­ vákiai magyar sajtó- és művelődéstörténet mára (már) csaknem teljesen elfelejtett alak­ ja. Az eddigi sajtótörténeti összefoglalókban általában nem találni a nevét, a "névsorol­ vasásokból" is rendre kimaradt. Pedig a két háború közötti csehszlovákiai magyar újsá­ gírásnak viszonylag fontos - még ha nem is meghatározó - személyisége ő. Újságírói-szerkesztői pályáját a kassai 615 �palócföld 93/6 jogi akadémián folytatott tanulmányaival párhuzamosan még az első világháborús években, a Kassán megjelenő Felvidéki Új­ ságnál kezdte, amely az államfordulat után végleges betiltásáig - három éven keresztül Esti Újság címen jelent meg. (Ő közölte Fá bry Z o ltá n első írását is 1920-ban.) 1921től, a lap betiltását követően a felvidéki ma­ gyar pártok központi irodájának titkára lett Losoncon, 1926-ban, a Prágai Magyar Hír­ lap felelős szerkesztőjeként Prágába került, s itt működött egészen az ország 1938-as szét­ eséséig, illetve a lap megszűnéséig - ponto­ sabban: Budapestre költözéséig (a lap ugyan­ is Felvidéki Magyar Hírlap címmel Budapes­ ten jelent meg még egy ideig). Ide tartozik az is, hogy amikor szakadásra került sor E s te r ­ h á zy J á n o s, valamint a J a ro ss A n d o r é s S zila s s y B é la nevével fémjelzett csoport között, Forgách Esterházy mellé állt. Prágából haza­ költözött szülővárosába, a Magyarországhoz visszacsatolt Kassára, ahol azonban már nem vállalt tovább lényegesebb politikai szerepet. A második világháború idején az egyik kassai mozi vezetője; írásai jobbára kassai lapokban - az Új Magyar Múzeumban, a Fel­ vidéki Újságban - jelennek meg, ez utóbbi­ nak 1943 februárjától főmunkatársa lesz.1 Életének 1945-48 közötti szakaszáról S z a la tn a i R e z s ő h ö z intézett egykorú és ké­ sőbbi, továbbá Fábry Zoltánhoz írt, a hatva­ nas évekből származó leveleiből, valamint G ö m ö ry J á n o s Szalatnai Rezsőnek küldött leveleiből és E m lé k e z é s e g y le tű n t v i lá g r ó l című emlékiratából tudhatunk meg kor- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt 616 fontos, helyenként igen izgalmas részleteket. Amikor a szovjet csapatok elfoglalták Kassát, Forgách Géza 1945 januárjában el­ menekült a városból. Ausztriában bujkált, majd május elején orosz fogságba esett, s há­ rom hetet töltött el egy gyűjtőtáborban. In­ nen június első napjaiban került haza Pozsony érintésével Kassára.2 Mindez azért ér­ dekes számunkra, mert frissen szerzett élmé­ nyeit még ugyanezen a nyáron - egy hozzá­ vetőlegesen tíz íves emlékezésben - papírra is vetette: "...könyvet írtam öthónapos auszt­ riai menekülésem csúcsélményeiről - szá­ molt be a kéziratról 1947. október 11-i leve­ lében Szalatnai Rezsőnek. - Ez is felvidéki magyar dokumentum: határozott szembené­ zés a megváltozott világgal és leszámolás a múlt hibáival. (...) Voltaképpen egy nagysza­ bású riport sok alcímmel. (Ilyenfajta könyv­ címet gondoltam el: K ö rm en d tő l K a s s á ig 7 6 n a p a la tt - M a g ya r so rso k a z ú j n é p v á n d o r­ S a beszámló tovább folytatódik: "A riport 1945 március végén Körmenden kezdődik. A volt kassai magyar hadbírák csoportjával menekülök Ausztrián keresztül-kasul (Feldbach, Graz, Liezen, Lankt Pölten, Bécs, Bécsújhely, Burgenland, Britek), átélek egy orosz tanktámadást, szemtanúja vagyok annak, hogy a németek milyen gyalázatos módon szerelik le a ma­ gyar hadsereg menekülő alakulatait, szemta­ núja vagyok a német összeomlásnak, fegy­ verletételnek, gyalogosan vándorolok német és magyar hadseregtemetőkön keresztül, részt veszek az utolsó magyar hősi halott te­ metésén - a fegyverletétel napjának délelőttl á s ú tjá n .)" �palócföld 93/6 jén orosz fogságba kerülök, három hetet töl­ tök a kaisersteinbrucki gyűjtőtáborban, ahol 24 nemzet fiai torlódtak össze, majd június első napjaiban Pozsonyon keresztül Kassára vergődök."3 Ha tehát elfogadjuk a tételt, hogy a máso­ dik világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom kezdetei közvetlenül a második vi­ lágháború végétől számítódnak, úgy Forgách Géza mindmáig valahol lappangó önélet­ írásának irodalomtörténeti jelentőséget kell taulajdonítanunk, s benne annak (egyik) leg­ első alkotását, dokumentumát kell látnunk. Ilyen értelemben mindenképpen esemény le­ hetne az emlékírás valamikori előkerülése, amely valószínűsíthetően kor- és művelő­ déstörténeti szempontból is tartalmazhat nem lebecsülendő adatokat, érdekességeket. Forgách Géza később, megírása után hu­ szonkét évvel, 1967 nyarán vette elő íróasz­ talának fiókjából és gépelte le művét, s bár megfordult fejében közreadásának gondola­ ta is, nem bízik benne, hogy a könyv valaha is napvilágot láthatna. De legalább a gyermekei és unokái érdeklődéssel forgathatják majd írta 1967. június 15-én önmagát is biztatgatva Fábry Zoltánnak, akivel mindvégig meg­ őrizte a barátságát.4 Művének címe ekkor a következőképpen módosult: S z e n tg o tth á r d ­ tó l K a is e r s te in b r u c k ig . M agyar so rso k Hogy vala­ melyest is képet alkothassunk az (egyelőre) ismeretlen kéziratról, álljanak itt annak feje­ zetcímei: K ö rm en d tő l S ze n tg o tth á rd ig - B e ­ f u t a z e l s ő s z o v j e t p á c n é lo s - S z tá lin - g y e r o s z t r á k f ö l d ö n 1 9 4 5 ta v a s z á n . ty á k a f e l d b a c h i é js z a k á b a n - E g y ü tt a "Görgey" m a ra d é k -h a d o sztá lly a l - A to b e lb a r d i h a d s e r e g te m e tő - C é lta la n v á n d o r lá s a s t á j e r h eg ye k b en - A "V en du ng " k ö z e le d ő árn yék á b a n - A n g o ls z á s z v a g y s z o v je t f o g ­ s á g ? - U to lé r a s z o v j e t h a d e r ő - A s a n c k p ö lte n i k a la n d - B é c s tő l K is m a r to n ig - A k a is e r s te in b r u c ki tá b o r - V é g re h a z a f e l é S z e m tő l s z e m b e [ n ] a z ú j s z l o v á k f o r r a d a ­ lo m m a l. 5 Emlékiratát Forgách Géza 1967 őszén Szalatnai Rezsőnek is megküldte, aki ugyancsak kétségesnek tartotta, hogy a kéz­ irat az akkori körülmények között - bár min­ den a kiadása mellett szólna - megjelenhet­ ne. "Lehet - töpreng Forgách -, hogy az új gazdasági mechanizmussal párhuzamosan olyan légkör fog kialakulni, ami mellett min­ denki el fogja bírni a színvalóság tiszta tük­ rét. Persze lehet az. is, hogy 2-3 év múlva még kedvezőtlenebb lesz a cenzúra-helyzet a mai­ nál!?"6 (E levelének kelte: 1967. október 21.) Azt persze Forgách valószínűnek tartja, hogy könyve egyszer talán mégiscsak napvi­ lágot láthat, majd ha ehhez megfelelőek lesz­ nek a körülmények. - Az idő az ő reményke­ dését igazolta: a S z e n tg o tth á r d tó l K a i s e r ­ ste in b ru c k ig megjelenésének ma már tulaj­ donképpen nem lenne akadálya. Éppen csak a kéziratnak kellene valahonnan előkerülnie hozzá... Szalatnai Rezső figyelmét Forgách Gézá­ ra - akárcsak Darkóra és K e l l e r I m r é re ugyancsak Gömöry János hívta föl, még va­ lamikor 1947 elején egy, sajnos, keltezés nél­ kül maradt levelében. Ekkor Forgách már hónapok óta - 1946 szeptemberében tartóz­ tatták le - vizsgálati fogságban várja a népbí617 �palócföld 93/6 róság ítéletét. Gömöry feltételezése szerint valószínűleg azt hozzák majd föl vádként el­ lene, hogy közreműködött a Felvidéki Újság szerkesztésében, s mint ilyen, részt vett a nyilas mozgalomban. Pedig - írja az agg ta­ nár - , "tudom milyen undorral beszélt a zsi­ dóüldözésekről, sokszor otthon sírva panasz­ kodott, hogy lemondana a Felvidéki Újság 7 szerkesztéséről, de fel, hogy a T o st L á s z ló 7 sorsára jut, akit - mint tudod - a nyilasok al­ jas módon meggyilkoltak. ...ha valaki, úgy én elítéltem a nyilasok gazságait, s szenvedtem is emiatt. Ám e gazságokban F. nem vett részt és a családja pedig egészen ártatlan. Hiszen lakásukban zsidó vagyont rejtegettek s men­ tettek meg. Sőt náluk is, miként nálunk, egy zsidó asszony talált menedéket." Emlék­ iratában Gömöry János részletesen is leírja a szóban forgó esetet, amiért Rinderék hálából 1947-ben álláshoz juttatták Forgáchot és mellette szólaltak fel a volt szerkesztő népbí­ rósági perében. 9 Amikor aztán hat és fél hó­ napi fogvatartás után 1947. április 3-án For­ gáchot szabadlábra helyezték, első dolgai kö­ zé tartozott, hogy megköszönje Szalatnainak azt a segítséget, amit az ő távollétében a csa­ ládjának nyújtott, s elhatározta, hogy mi­ helyt anyagi helyzete engedi, a kapott segít­ séget menten visszatéríti "a Segélynyújtók által képviselt magyar ügynek".10 Ugyanebben az április 18-án kelt levelé­ ben Forgách elhelyezkedése ügyében is segít­ séget kér Szalatnaitól. A legszívesebben újsá­ gíró lenne: "legfőbb vágyam és célom az - írja a magyar szó leghevesebb üldözésének kellős közepén hogy újból magyar újságíró lehes­ 618 sek - Csehszlovákiában. 1919-től 1938-ig annyira összeforrottam a kisebbségi újságí­ rással, hogy a magam számára ennél megfe­ lelőbb élethivatást nem is tudok elképzelni. Ha tehát Te úgy látod, hogy van kilátás arra, hogy Szlovákiában előbb utóbb létrejön ma­ gyar nyelvű sajtó, bizalommal arra kérlek föl, hogy alkalmas helyen és alkalmas időben az illetékesek figyelmét hívd fel szerény sze­ mélyemre és hass oda, hogy a sajtó munka­ társai kiválasztásánál engem is számításba vegyenek. Esetleg újságírói elhelyezkedé­ semnél a magam számára csak azt az egyet­ len erkölcsi feltételt szabom ki, hogy vállalok bármilyen, oly újságírói beosztást, amelyben nem kerülhetek összetűzésbe a nemzethű­ séggel. B e csü le tesen a k a ro m szo lg á ln i a m a­ g y a r - s z lo v á k k ö z e le d é s ü g y é t, e g y e n lő e n h ű sé g e s a k a r o k le n n i a m a g y a r s á g h o z é s a - a z ig a z i d em ok­ (Kiemelés: a S zerk.) Egy­ szóval csak olyan állást vállalok, ami mellett felemelt fejjel vallhatom magam tisztességes magyarnak úgy Pozsonyban és Kassán, mint Budapesten."11 A körülmények ismeretében akár nyugodtan meg is illetődhetünk ezen a naivitással elegy konok erkölcsi tartáson, azon, hogy van valaki, aki magyar újságíró akar lenni abban az országban, ahol már ma­ gáért a nyilvános helyen való magyar beszé­ dért is fölpofozzák az embert vagy keresztet nyírnak a hajába, mi több, még azt is kiköti, hogy eközben a legkisebb összeütközésbe sem szabad kerülnie nemzethűségével. Forgách sorai egyébként ez esetben is ar­ ra engednek következtetni, hogy Szalatnai s z l o v á k ia i s z ü lő f ö ld h ö z rá cia szellem éb en . �palócföld 93/6 bár az ő levelét ezúttal sem ismerjük - egy magyar lap indításának tervéről tehetett em­ lítést a volt kassai szerkesztőnek. E feltevé­ sünket látszik alátámasztani az is, hogy Keller Imre egyik Szalatnainak címzett, nagyjá­ ból ugyanebben az időben írott - föntebb már említett - válaszlevele is hasonló feltéte­ lezésre indíthat bennünket. - Sajtótörténeti szempontból mindenképpen érdekes adalék­ kal van tehát dolgunk, még akkor is, ha Szalatnai csupán a szintén ekkoriban (1948. má­ jus 14-től) - és a csehszlovákiai terjesztés szándékával - kiadott budapesti Új Otthon­ ról szólt Kellernek is, Forgáchnak is. De nem kerülhető el itt az a feltételezés sem, misze­ rint az Új Otthon csehszlovákiai terjesztését a csehszlovák hatóságok talán éppen azzal az elgondolással engedélyezték, hogy erre való hivatkozással akár egy valóban Csehszlová­ kiában tervezett magyar lap kiadásának en­ gedélyezését is meg lehetne majd tagadni. Forgách Géza - "ha újságírói álláshoz csak hosszabb idő múlva" juthatna - termé­ szetesen beérné "más természetű kenyérkereseti lehetőséggel is", Nyugodtan vállal­ kozna például szlovák vagy cseh müvek for­ dítására is: "Amennyiben ilyen esetleges iro­ dalmi vállalkozásba bekapcsolnál, a legna­ gyobb ambícióval teljesíteném a rám szabott feladatokat." Szalatnai komolyan foglalkoz(hat)ott az üggyel, legalábbis ez derül ki Gömöry János egyik, 1947. április 27-i leve­ léből, akinek kikérte a véleményét Forgáchról és Keller Imréről. (Szalatnai kérdése Gö­ möry János levelében: "Jót álltok-é demokra­ tikus politikai szempontból Keller Imréért és Forgáchért?"14) Nem tudni, Szalatnai mire, milyen álláslehetőségre gondolt, az agg tanár sorai azonban talán valamivel közelebb vi­ hetnek bennünket ehhez a kérdéshez. - "For­ gách alkalmazkodó készségével, kedves mo­ dorával és erős szociális érzésével, köteles­ ségtudásával minden közéleti tevékenységre alkalmas, viszont azonban múltja, még íté­ letre nem került népbírósági ügye nem szól-é ellene? Már ti. olyan értelemben, hogy úgy a haladó mentalitású magyarság, valamint a rendőrség, amely őt mint szabadon levő poli­ tikai foglyot ellenőrizteti detektívjeivel, nem venné-é rossz néven, hogy a magyar kor­ mánynak ilyen alkalmazottja van? Tulajdon­ képpeni kérdésedre (...) Forgáchot illetőleg azt felelhetem, hogy ő mint hitbuzgó katholikus erős papi befolyás alatt áll talán ma is, de feltétlen nyíltszívű, becsületes jellem, aki so­ hasem fog olyat tenni, amellyel a mai politi­ kai irányzatnak árthatna..."15 Forgách egyik későbbi leveléből tudjuk, hogy az is fölmerült benne, ha esetleg mégsem lenne kisebbségi újságírás, netán csak ő nem helyezkedhetne el (cseh)szlovákiai magyar lapnál, a prágai magyar követség vagy a pozsonyi magyar konzulátus mutatkozna számára a legmegfe­ lelőbb helynek ("főleg persze a sajtószolgálat keretén belül").16 Ha azonban belátható időn belül mégis sikerülne magyar lapot indítani Szlovákiában, a legszívesebben annál dolgoz­ na, akár - írja több egykori lap fő- és felelős szerkesztőjeként - még korrektori beosztás­ ban is: "Biztosíthatlak arról, hogy a lehető legjobb korrektor lennék" - írja Szalatnainak 1947. október 11-én.17 Ezt követően az Új 619 �palócföld 93/6 Otthonra fordítja a szót: "a jobb holnap első előjelének" véli Szalatnai Rezső szlovák nyelvű rádióelőadását. (Forgách költői kér­ dése ezzel kapcsolatban: "Vajon az első fecs­ ke után jönnek-e a többiek is?..." Nos, a vá­ lasz ismert: egyelőre nem jöttek, jónéhány szenvedéssel teli hónapot kellett még várni rájuk.) Hiányolja továbbá - "Nagyon, de na­ gyon hiányzik az itteni magyaroknak is" - a lap hirtelen elmaradó számait: a csehszlovák hatóságok ugyanis - valószínűleg a hetilap­ nak a szlovákiai magyarok körében kivívott nagy (ötvenezer példányban került Szlováki­ ában terjesztésre!) népszerűsége miatt is minden külön(ösebb) indoklás nélkül, né­ hány szám után, leállították annak szlovákiai terjesztését. A népbírósági tárgyalás 1947 szeptembe­ rében viszonylag szerencsésen végződött Forgách számára. Igaz, négy hónapi munka­ táborra ítélték őt, de a bíróság a büntetést vizsgálati fogságával letöltöttnek nyilvání­ totta. A fogdában töltött fél esztendő "érde­ kes és tanulságos" élményekkel gazdagította írónkat: "Legelső és szinte megdöbbentő él­ ményem volt az a hivatalos szlovák szemé­ lyektől felém szegezett kérdés: miért nem vallom magamat szlováknak?" Forgách édesanyja ugyanis szlovák (származású) volt, az. édesapja magyar. Az e kérdésben vallott nézeteit írásban is megfogalmazta: börtöné­ ben - ahogy ő mondja, legválságosabb órái­ ban, teljesen elhagyatva és teljesen magába szállottan - apró papírosszeletekre rója a magyar-szlovák kérdéssel kapcsolatos, a szó szoros értelmében megszenvedett gondolata­ 620 it. Az 1946. szeptember 28-i keltezésű esz­ mefuttatását - vagy ahogyan ő nevezi: "fog­ ház-dokumentumot" - sokáig egyedül csak Gömöry Jánosnak merte megmutatni. Csu­ pán a keletkezése után egy évvel gépelte le a szöveget és küldte el Szalatnainak, akinek hagyatékában a második világháború utáni csehszlovákiai magyar írásbeliségnek ez a különös és különlegesen értékes dokumentu­ ma sok egyéb mellett ugyancsak megőrző­ dött.19 A V á la szú to n a m a g y a r a p á k é s a s z l o v á k a n yá k f i a i címet viselő kis vallomás egyébként nyomtatásban is olvasható a szó­ ban forgó évek írásbeliségéből szemelgető. M o ln á r I m r e és általam szerkesztett M in t f é s z k é b ő l k iz a v a r t m a d á r... című, 1990-ben Budapesten megjelent antológiában. Az írás a vegyes nemzetiségű házasságok magukat magyarnak valló sarjainak szemével szemléli az eseményeket: a reszlovakizációt, a depor­ tálásokat és a lakosságcserét. Forgách beval­ lottan nem érti azokat, akik minduntalan azt kérdezgetik tőle/tőlük; miért nem szakítanak magyar múltjukkal és miért nem jelentkez­ nek szlováknak? Hiszen szerinte "csak gyön­ ge jellemű lehet az az értelmiségi egyén, aki miután évtizedeken át, esetleg egy élet há­ romnegyed részén keresztül magyarnak val­ lotta magát, fenékig kiélvezve a magyar kul­ túra eddigi előnyeit - most, amikor e ma­ gyarsághoz való tartozás súlyos hátrányok­ kal, főleg kisebb darab kenyérrel jár, most hirtelen, egyik napról a másikra hátat fordít magyar múltjának és szlováknak vallja ma­ gát. (...) Jellemteleség volna részünkről, ha most minden gátlás nélkül megtagadnók ed- �palócföld 93/6 digi magyar múltunkat."20 Mindez azonban nem jelenti azt - hiszen nem is jelentheti hogy ezzel eleve hűtlenekké válnának Szlová­ kiához és a szlováksághoz: "...nekünk u g ya n ­ o ly a n k e d v e s é s s z e n t a m a g y a r é d e sa p a , m int a szlo v á k éd e sa n y a á ld o tt em léke, ille- (Kiemelés: a S z e r k .) Különben is, vélekedik, a sovinizmus - jelentkezzék bármelyik oldalon is - csak zsákutcába vezet(het), a közép-európai fejlő­ désnek a sovinizmus a legnagyobb kerékkö­ tője. Úgy véli, a maga, de (sors)társai részéről is elmondhatja, hogy ők, "szlovák-magyar szülők szlovákiai gyermekei", azt szeretnénk, ha szülőföldjükön, Szlovákiában maradhat­ nának - magyarként. Ám ha mégis távozniuk kellene, biztosra vehető, hogy lélekben soha­ sem fognak elszakadni az országtól. És Ma­ gyarországra vetve bár, de "amint magyar atyáink és szlovák anyáink szűk családi kör­ ben oly tökéletesen megvalósították a szlo­ vák-magyar megértést és együtthaladást, ugyanúgy hivatásunk nekünk tágabb, állam­ közi és nemzetközi vonatkozásban szolgálni a magyar-szlovák közeledés és barátság ügyet".2 2 Végezetül pedig: "...mi rendületle­ nül bízunk abban, hogy a jelenlegi vigaszta­ lannak látszó szlovák-magyar viszony ellené­ re belátható időn belül e g y m á s f e l é f o g n a k t ő le g b o ld o g ít ó v a ló s á g a ." n yú ln i a p o l i t i k a i h a tá r o k f ö l ö t t a z e g y m á st kezek. (Kiemelés: a És ha ezekre az egymást kereső ke­ zekre tízszer rá is fog ütni a sovinizmus vagy megnemértés, ezek tizenegyedszer is egymás felé fognak nyúlni. Végül is szilárdan egybekapcsolódnak és meg fogják valósítani a szlo­ k ereső m agyar é s szlo v á k S ze rk .) vák-magyar és csehszlovák-magyar barátsá­ got, aminek el kell következnie, mivel így kí­ vánják ezt a közös szlovák-magyar ősök, akiknek áldott, szent porai egymás mellett pihennek a szlovákiai temetőkben- örök em­ lékeztetőül a Duna-völgyi népek egymásrautaltságára."23 A kép valóban megindító és tragikusan emberi: valaki, akit a szlovák nacionalizmus esztelen dühe vet börtönbe, akit magyar na­ cionalistának és nyilas-pártinak titulálnak, cellájának magányában a magyar-szlovák barátságról, a magyar-szlovák kiegyezés el­ kerülhetetlenségéről, a duna-völgyi népek egymásrautaltságáról elmélkedik, s habzó gyűlöletre meleg szeretettel, megértéssel, s maga iránt is megértést és türelmet kérő sza­ vakkal válaszol. (Persze, azért Forgách maga is érezhette a helyzet fonákságát, mert Szalatnai Rezsőnek a következő szavakkal kom­ mentálta kis jegyzetét: "Ma, amikor az em­ berek 90 százaléka mindent és mindenkit gyűlöl, ez a szeretetre építő észak-magyar ál­ láspont anakronizmus és nem számíthatna talán még magyar részről sem megértés­ re."24) Mi több, olyan eszméket, eszménye­ ket villant fel, amelyek a két nép - a szlovák és a magyar - viszonyát tekintve tulajdon­ képpen máig érvényesek és időszerű célokat, gondokat jelentenek számunkra. Forgách Géza 1976-ban halt meg. Az 1948 után újraszerveződő csehszlovákiai magyar szellemi életnek, újságíró-társada­ lomnak nem volt rá szüksége többé. Fizikai munkásként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 1964-ben átköltözött Kassáról Magyaror621 �palócföld 93/6 szagra, ahol Veszprémben telepedett le, s ott élt egészen haláláig. A csehszlovákiai ma­ gyarság részéről tökéletesen elfeledve, meg­ tagadva, jóllehet ő soha egyetlen percre sem felejtette el, tagadta meg szűkebb közösségét, s társadalmi-kulturális-szellemi életének rez­ düléseit - levelei tanúsítják - haláláig érzé­ keny figyelemmel szemlélte. Jegyzetek 1. Új nevek a Felvidéki Újság élén. Felvidéki Újság, 1943. február 27. 2. Forgách Géza le­ velei Szalatnai Rezsőhöz. Szalatnai Rezső hagyatéka, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a továbbiakban: MTAK) 3. Uo. 4. Levelének kelte: 1967. június 15. - For­ gách Géza levelei Fábry Zoltánhoz. Fábry Zoltán hagyatéka, Csemadok Országos Vá­ lasztmány, Pozsony. 5. Uo. 6. Forgách Géza levelei Szalatnai Rezsőhöz...Ms 4253/188. 7. Tost László Kassa polgármestere volt. 8. Ke­ let nélkül. Gömöry János levelei..., Ms 4254/61. 9. Gömöry János: Emlékeim..., 225-227. 10. Kelt: 1947. április 18-án. Olexa József: G ra fik a 622 Forgách Géza levelei Szalatnai Rezsőhöz..., Ms 4261/176. 1 1. Uo. 12. Uo. 13. Kelt: 1947. április 26. Uo., Ms 4261/177. 14. Kelt: 1947. május 2. Gömöry János levelei..., Ms 4254/25. 15. Uo. 16. Kelt: 1947. május 25. Forgách Géza levelei Szalatnai Rezsőhöz..., Ms 4261/178. 17. Uo., Ms 4261/179. 18. Uo. 19. A Szalatnaihoz küldött gépelt változatot 1.: Szalatnai Rezső hagyatéka - Az áttelepí­ tés iratai, MTAK Ms 4261/36.; Mint fészké­ ből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949. Vá­ logatta és összeállította: Molnár Imre és Tóth László. Budapest 1990, 20-24. 20. Uo., 202 1. 21. Uo., 21. 22. Uo., 23. 23. Uo. 23-24. 24. L. a 16.sz. jegyzetet! �Radó György FORGÁCSOK H ogyan éltem m eg a fin n u g o r n y e l v r o k o n sá g o t Minekutána korábbi felvidéki, ausztriai és csehországi útjaimat követően 1933-ban a perugiai nyári egyetemről Itáliában, 1937-ben a párizsi világkiállításról Belgium tájain csava­ rogtam, 1938-ban észak felé indultam: a lengyelekhez, lettekhez, észtekhez és finnekhez. Emitt a nyelvrokonság alapján a magyarral majd úgy elboldogulok - gondoltam -, mint, mondjuk, egy spanyol Olaszországban. Helsinkiben már megérkezésem napján meg kellett tudnom, hogy tévedtem: a mai köznapi szókincsnek a nyelvrokonsághoz semmi köze. Másodnap reggel lemegyek a szállodám melletti pékségbe. A pulton egy köcsög tej. Rámutatok, elém teszik. Rámutatok egy zsemlére, azt is megka­ pom. Vaj nincs a pulton. Mondom németül: - Butter. Tanácstalan mosoly. Angolul: - butter. Ez sem hat. Franciául már reménytelen: - Beurre. Persze semmi. De hátha van valami a nyelvrokonságban? - Vaj! - Megkönnyebbült mosollyal tesznek elém egy darab vajat. Utóbb megtudtam a vaj finnül voi. Nyelvtudományi szabály: a nyelvrokonság elemei mélyebben, inkább a kulturtörténeti múltban rejlenek, mintsem a napi szókincsben. H ogyan lettem ellen á lló 1945-től mindmáig a sajtóban vagy egyéb fórumon náciellenes (netán komcsiellenes) elle­ nállóként illik megszólalni. Én Ausztriában publikált náciellenes cikkeim, 1935-ben kezdődő lengyel nyelvtanulásom, az 1938-as varsói és krakkói, majd 1939-ben (két héttel a háború kitörése előtt) élvezett 623 �palócföld 93/6 krynicai utam, a lengyel menekültáradat segítségére 1939 őszén az Orbis utazási iroda itteni képviselőjével, báró Korsakkal közösen kiadott kis nyelvi útmutatónk, valamint költészetünk lengyel fordítójával, Fangrat barátommal történi titkos találkozásaim, és az újjáélesztendő Magyar Mickiewicz Társaságban M ik ló s i F e r d in á n d L e ó mellett kezdett tevékenységem ki­ vételével, meg hogy csütörtökönként eljártam (mindaddig míg nem, mint egy "zsidónak tekin­ tendő keresztényt", fehér karszalagos munkaszolgálatost ki nem vontak a forgalomból) abba a budai villába, ahol az utóbb mártírhalált halt T a r ts a y V ilm o s irányításával terveztük a jövő kilátásait - semmit sem látok múltamban, aminek köze volna az ellenálláshoz. Nincs mivel di­ csekednem. Azaz hogy mégis, elmondhatok egy apró-apró esetet. Az elméleti matematika vonzáskörében sorra olvastam olyan könyvecskéket, amelyek tö­ mören bemutatták a kutatás fő irányzatait: a német Grieben kiadó kisköteteinek jellegzetes sorozatában. Már nem emlékszem, a Mengenlehre (Halmazelmélet) vagy Gruppenlehre (Csoportelmé­ let) című, messziről is összetéveszthetetlen sárgásbarna kötetecske volt-e a kezemben a Lehel utcán döcögő villamoson, amikor felszállt mundérban és oldalfegyverével a Pesten már ideoda közlekedő ném et katona. Tétován körülnéz, nem tudja, mit tegyen. Nem ülünk sokan a kocsiban, tőlem kérdezi, hol kell leszállnia egy bizonyos utcához. Felnézek a Griebenből: - Verstehe n ich t deu tsch * - mondom. Csodálkozva pillant német olvasmányomra, de elfordul, továbblép. Szerencsém van: nem SS-legény, csak jámbor kiskatona. Hát így lettem én ellenálló. H ogyan n em léptem b e se h o v á Mint külügyi tisztviselőt, különböző koalíciós pártokból igyekeztek rávenni barátaim a be­ lépésre. Ettől egy gyermekkori emlékem óvott meg. ...Öt-hatéves lehettem. Szüleim esti családi sétánk során leállnak diskurálni ismerőseikkel, én kissé eltávolodva egy óriási rakást pillantok meg a Haris-köz sarkán: egy dobermann hagy­ hatta ott. Kánikula lévén, legyek százai döngtek fölötte. Tudom, a legyek gonoszok, hát egyszerre minél többet akarok elpusztítani, teljes erővel beletaposok a döngő tömegbe. A legyek szétröppennek, az én fehér cipőcskémen és feljebb a zoknimon vastagon áll a ku* N em értek n ém etü l (a S zerk .) 624 �palócföld 93/6 tyaürülék, anyámék otthon sokáig tisztogathatják. Ekkor gyerekfejjel megfogadom, hogy többé az életben "nem lépek be" semmibe illetve se­ hova. Ez tartott vissza harminc évvel később a pártoktól. Mindegyiktől. Leginkább a kommunista pártba hívtak. K ö r m ö c z y G yuri azt mondta, hogy ott orosz nyelvismeretemmel fényes jövő várna rám, E r d ő d i J ó s k a szerint annyi csirkefogó lép be a pártba, hogy meg kellene alakítanunk a becsületesek részlegét. De én mindig nemet mondok azzal, hogy belépnék, ha kommunista volnék. Ám nem va­ gyok az. A kezdet azért mégsem ez volt... H ogyan ta lá lk o zta m a kom m u n istá k k a l Miután a biztos halál elől átmenekültem a tűzvonalon, 1944 decemberének elején Debre­ cenbe érkeztem, és látva, hogy a villamosjáraton és a palacsinta-áruson kívül a sajtóval is újra indul az élet, elmentem a Néplap szerkesztőségébe. A szerkesztőbizottság ( V á zso n y i E n d re , H a lp e rn R ó b e rt és R a d ó I s t v á n ) meg a profi nyomdász-lapcsináló Vietorisz úr, értesülvén nyelvismeretemről, felkér, szállítanék-e a lap­ nak külföldi híreket: elintézik, hogy a németek által lefoglalt és már a szovjet katonaság által őrzött rádiókészülékek közül egy világvevőt a szállásomon tarthassak. Megkapom, és estén­ ként hallgatom Londont meg Moszkvát, szállítom a híreket a Néplapnak. "Nagy dobásom", hogy riportot készítek Hitler immár utolsó szilveszteri beszédéről. Írásom megjelent, a szerkesztők kórusban gratulálnak, és egyúttal közlik, hogy további közreműködésemre nincs igény, mert a kommunista párt átvette a lapot, és Tariska elvtárs (a debreceni főmuksó) szerint csak párttag lehet munkatárs. Ha akkor belépek, tovább is hallgathattam volna a külföldi adásokat, de nem voltam kom­ munista, tehát nem léptem be. Így kezdődött kapcsolatom "a" párttal. H ogyan fo r d íto tta m m agyarra e lő szö r s z o v je t verset Még egy másik napilapot is árusítanak a debreceni utcán, Magyar Újság a címe. Amikor belépek a Sas utcai szerkesztőségébe, csupa szovjet egyenruhás magyart látok. A hadsereg lapja. Javaslatomra, hogy verset fordítanék, Illés B éla őrnagy-főszerkesztő, azt feleli, jöjjek vissza tíz nap múlva, ő most Pestre utazik, ott harcol költő-barátja, majd hoz tőle fordítanivalót. Tíz nap múlva meg is kapom tőle két ukrán vers orosz fordítását, ritmus és rímek pontos megjelölésével, a költő L e o n y id P e r v o m a js z k ij ... S itt most megszakítom a debreceni törté- 625 �palócföld 93/6 netet. Pervomajszkij az októberi forradalom első, lelkesedő nemzedékének volt legjobb ukrán költője. Hogy aztán később hogyan lohadt le a lelkesedése, azt megtudtam tőle, amikor össze­ barátkoztunk és többször is meglátogattam Kijevben az írók házában meg irpenyi dácsájában: mutatja személyi igazolványát, melyben neki, a legjobb ukrán költőnek nemzetiségi adatként ez állt: "jevrej" (zsidó). A tehetsége töretlen marad, később is fordítom verseit meg a "Vadméz" című nagyon szép háborús regényt. Valamikor a huszas években Beliki faluban együtt nyaral Z a l k a M átéval, aki mint Petőfi rajongója rábeszéli a fordításra, segít is neki, s 1937-ben megjelenik az első ukrán nyelvű Petőfi-kötet. A háborúban Pervomajszkij haditudósító. Amikor 1944 egy novemberi alkonyán a ma­ gyar országúi mellett ezt a táblát látja: "Kúnszentmárton", rádöbben, hogy az "ő Petőfijének" szűkebb hazájába, a Kúnságba került. Aznap, éji szállásán születik meg a vers, melynek a Sas utcai szerkesztőségbe vihetem magyar fordítását: Kúnszentmárton. Szememre nem jön álom. Ő élt és énekelt e földön, ő! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, Van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad nálunk szét a kertet. De háború van. Toliam mellett kardom. Így jöttem országodba. Jönnöm kellett. És benne a költőtárs-fordítónak utóbb sokszor idézett két sora: Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, fegyvertársak vagyunk... Ám, hogy bevihessem, előbb még le kell fordítanom. És az én szegényes orosz szókincsem csak arra volt elég, hogy cigarettajárandóságomért tojást cseréljek ukrán parasztoktól, kiál­ lok hát most a Simonffy utcai ház kapujába és várom az éjszakai patrujt. Meghökkennek az istenhátamögötti kolhozból ide szalajtott legények, mikor megtudják, hogy valami gazemberség megfékezése helyett szótárat helyettesítő felvilágosítást kívánnak tőlük. Valahogy elboldogulunk, de mikor utána csak egy kis italt kérnek és én az étolajos flaskára mutatok, iszkolnak kifelé. Hát így fordítottam elsőnek szovjet verset magyarra. 626 �palócföld 93/6 H ogyan írtam m eg a s a já t k in ev ezé sem et A debreceni Pénzügyi Palota szobáinak a jtajain táblák: BELÜGYMINISZTÉRIUM, FÖLDMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM, IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM... Megkeresem a KÜLÜGYMINISZTÉRIUM feliratú ajtót, bekopogok. Íróasztalnál ősz úriember ül, tudom: G y ö n g y ö si J á n o s miniszter, a Kisgazdapárt küldte Békéscsabáról. - Szolgálattételre szeretnék jelentkezni, köztisztviselő voltam, a Fővárosnál. Tudok ango­ lul, franciául, németül, oroszul. - Biztos, hogy oroszul, nem szlovákul? Békéscsabai tapasztalatok. Előhúzom a MAGYAR ÚJSÁG-ot Pervomajszkij versének fordításával. Meggyőző érv. Rendben van. Kinevezem miniszteri titkárnak. Gépírni tud? - Tudok. - Írja meg a kinevezését, majd aláírom. Látja? Még gépírónőm sincs. H ogyan lettem s z o v je t tá b o rn o k A "He?" szócska (vagy inkább csak hang) elég durva szinonimája annak, hogy "Tessék?" A magyarban. Mert franciában irodalmi szintű beszélgetés része, így írják, nyomtatják: "Hein?" Oroszban pedig: "A?" udvariasság is lehet. (Műfordítók, vigyázat! Szinezet nélküli "Tessék?" legyen.) ...Amióta TU, IL, AN jelzéses lökhajtásos gépek két-kétésfél óra alatt teszik meg Seremetyevo és Ferihegy közt az utat, azóta múltba vesző emlék az, hogy 1946-ban még öt-hat óra hosszat repültek Pest és Moszkva közt azok, az utasszállításra kissé átalakított bombázók, amelyeket a háborúban az angolok adtak szövetségesüknek a közös győzelem érdekében. Ilyenbe ültem amaz év augusztus 15-én, mint a moszkvai követségünkön betöltött kulturális és sajtótitkári, egyben MTI-tudósítói állásomból hazatelepülő, a pesti külügyi főnökömmel, C zin k o tszk y J e n ő miniszteri osztályfőnökkel, akit gimnáziumigazgatói általános műveltségén kívül az első világháborús szibériai hadifogságában szerzett orosz nyelvtudása valamint szocdem párttagsága juttatott e posztra. Már összebarátkoztunk. Gépünk útközben üzemanyagpótlás miatt leszáll azon a reptéren, amely az akkor oroszul Lvovnak (a Monarchia idején Lembergnek, lengyelül Lwównak, ukránul Lvivnek, a közép­ korban magyarul Ilyvónak) nevezett város melletti réten fekszik. Épület nincs rajta; azt, hogy katonai reptér, csak a Vörös Hadseregnek az az egy szál szuronyos képviselője jelzi, aki lando­ lásunk óta gépünkre vigyáz. Amikor Czinkotszkyval, hogy meggémberedett izmainkat kissé megmozgassuk, kiszál627 �palócföld 93/6 lunk, hozzánk lép a szuronyos, és közli, hogy a két civilruhás a katonai terepről szálljon csak vissza a gépbe. Főnököm, aki még a fogolytáborból a cári szuronyos orosz őröktől zord, majd a tábort megnyitó vörösgárdistákról megleheősen kaotikus emlékeket őriz, már szállna is vissza a gép be, amikor én félesztendei moszkvai létem emlékei alapján a szuronyos mellé lépek, végigmé­ rem és teli tüdőből ráordítok: - He? A jámbor összekapja magát, szalutál és feszes haptákban válaszol: - Továris Hinyirál! (Generál!) Merthát csak civilruhás tábornok lehet, aki így förmed rá egy kiskatonára. Hát ekképpen lett belőlem szovjet tábornok. Természetesen rövid sétánk végeztével aztán visszakászálódunk a gépbe. U gyan ez M á r tá v a l M o szk v á b a n , m a jd B elgrádban A szavak artikulálása tehát valamiképpen jellemzője a nemzeti karakternek. Amikor 1956 szeptemberében a sztálini időkben Majakovszkijból kihagyatott, elsikkasz­ tott szövegrészeket szedem össze Moszkvában, az először ott járó Egyetlenemet is kiokítot­ tam, mondván: - Most meglátod a Gasztronómban szörnyen otromba leszek, és figyeld csak, hogy még ő fog mentegetőzni. A szovjet édesipar termékei közt legfinomabb az a csokoládésszelet volt, amelynek papír­ ját a három medvebocsot ábrázoló híres festmény díszítette. Medvebocs = Miska - így hívták a készítményt, mely közkedveltsége miatt szinte sohasem kapható. Amikor a pult előtt sorra kerülök, mérges arccal és dühös hanghordozással kérdezem: - Miska jeszty? Amire számítottam: az eladónő széttárja a karját és igen bocsánatkérőn rebegi: - Nyetu. Így tanulta meg Márta a hanghordozás szerepét. * Évtizedekkel később - Márta nem volt már -, egy olyan házaspár visz le kocsin Belgrádba, akik életükben először jártak ott. A Szlavija szálló - ahol azúttal jól működnek a vízcsapok, mert volt, hogy a "hideg" jelzé­ sűből is forróvíz folyt - reggelizőjében a miénk körül foglalt csaknem minden asztal. - A ven­ dégek pedig társalognak. - Hú, mennyire veszekednek! Mindjárt ölre mennek - állapítja meg magyar asztaltársam. - Szó sics róla - világosítom fel. - A legbarátságosabban beszélgetnek. Így szoktak ordítoz628 �palócföld 93/6 ni teljes egyetértésben, minden harag nélkül. Persze, nem tudósok, művészek. Szerbek. H ogyan törlünk ki v a la m it a tö rtén elem b ő l Miután 1946-ban visszahívtak moszkvai követségi posztomról, a Külügyben mint a szov­ jet kulturális és sajtóügyek referense, tartom a személyes kapcsolatot Barulin tanácsossal, Barannyikov és Lopanogov laptudósítókkal s a kettejüknél "súlyosabb" - mert TASSZ-tudósító - Potyemkinnal. Ez utóbbinek szeretnék csemegével kedveskedni, amikor meghívom egy pohár borra és ve­ le együtt R á tz K á lm á n t is, aki 1943-ban kormánypárti képviselő létére "Oroszország törté­ nete" címmel igen vaskos, adatokban igen gazdag, meglepő tárgyilagosságra törekvő, illuszt­ rált kötetet adott ki. Jelen van még néhány, velem egyívású külügyi munkatársam is, különbö­ ző pártok tagjai. A könyv ott fekszik a kis szendvicsek tányérjai és a borospoharak mellett, mutatom Potyemkinnek. Érdeklődéssel lapozgatja, és elégedetten bólogat az egészoldalas Lenin- meg Sztálin-portrék láttán. Egyszerre kővé merevedik arca. A lapozás során a breszt- litovszki béke aláírásáról készült képhez érkezett, melyen a szov­ jetorosz küldöttség látható, Trockijjal az élén. Ujjával odabök. - Mi ezt az embert kitörültük ("vícserknuli") a történelemből - mondja élesen. "Kitörültük"? - Valakit lehet megbírálni, elítélni, szidalmazni - de kitörülni a történelem­ ből, minthogyha ott sem lett volna? Döbbenten pillantunk egymásra mi, magyarok, a kommu­ nista párttag is. - Megyek, kitépem ezt a lapot! - mondom és viszem Rátz Kálmán kötetét a szomszéd szo­ bába, hisz eszem ágában sincs megcsonkítani könyvemet. H ogyan lettem tro ck ista Néhány év múlva magam is a veszedelmes gyanúba keveredem. Úgy kezdődik, hogy Czinkotszky behivat a szobájába és bemutat egy rokonszenves, kopasz úriembernek: K o z o c s a S á n d o r , akiről tudom, hogy Petrik és Gulyás után a bibliográfia atya­ mestere. Rendszeresen készíti a magyar irodalom éves bibliográfiáját és az a gondolata támadt, hogy a kornak megfelelően miért ne lehetne kiadni az orosz irodalom magyar bibliográfiáját? A Külügyminisztérium kulturális osztályától kér anyagi támogatást, Czinkotszky rám bízza 629 �palócföld 93/6 az ügy intézését. A szubvenció igénylése nem ütközik akadályba, amikor pedig kezembe veszem a megje­ lent kötetet, meglepődve látom, hogy a lengyel Niemojewski is mint orosz író szerepel benne viszont több orosz hiányzik belőle. Barátilag figyelmeztetem Kozocsát, ő pedig, látva, hogy én nálánál jobban kiismerem magam a szláv világban, felajánlja, hogy legyünk szerzőtársak. El­ fogadtam, ezzel olyan több évtizedes együttműködésünk kezdődött, hogy nyomán a "Kozocsa-Radó" fogalommá lett a szakmában. Már jónéhány bibliográfia-kötetünk megjelent, gyűjtöttük, ontottuk az adatokat, de eze­ ket szinte senki sem használta fel: nem mertek írni a szovjet irodalomról, mert nem lehetett tudni, ki és mikor lett Moszkvában p e r so n a non grata. Gondolom: Gorkijjal nem lehet "baj" - hát javasolom a Művelt Nép kiadónak (Gondolat elődjének) a róla írt legjobb magyar cikkek gyűjteményének kiadását. Javaslatomat elfogad­ ják. A következő módszert tartottam a legalkalmasabbnak: bibliográfiáink alapján az Orszá­ gos Széchényi Könyvtár hírlaposztályán kihozatom egy kutatószobába a számbajövő folyói­ ratokat, bejelölöm az érdekesnek gondolt cikkeket, odaültetem gépírónőmet, kiiratom a szö­ vegeket (fénymásolás még nem volt), s a dupla terjedelemben összegyűlt anyagban otthon ké­ nyelmesen áthúzgálom azt, ami érdektelen, így adom át a kéziratot, melynek névmutatója a "káderezés" szerepét is betölti. Telefonál a kiadói szerkesztő, F alu s R ó b e rt , hogy áthúztam egy értékes írást, a kolozsvári Korunk Gorkij-nekrológját, ő betenné a kötetbe."Tedd" - mondom neki, hiszen nagy tudású filológusnak ismerem, majd a korrektúrát is rá kell bíznom, mert a nyomda sürgeti. Megjelenik a könyv, az ideológián őrködő Szabad Nép kitűnőnek mi­ nősíti, de az Irodalmi Újságból lecsap a ménkű: trockista vagyok! Rohanok Illés Béla főszer­ kesztőhöz, ő némán mutat a Korunk nekrológjának egy sorára. Gorkij utolsó szavai. - Hiszen nagyon pozitívak - hebegem. "De ez a név!" - csattan fel Illés. Ott áll zárójelben "Dr. Levin", aki az utolsó szavakat leje­ gyezte, Gorkij orvosa, az éppen ekkor készülő orvosper egyik koncepciós vádlottja. Így lettem 1951-ben trockista: ha éjjel autó állt meg a Pilvax-közben, meg kellett ismer­ nem a "csengőfrászt", s csak az volt a szerencsém, hogy Falus a nagy felelősségrevonáskor tisz­ tességesnek bizonyul, beismeri saját szerepét, megúszhatja némi pénzbüntetéssel, nekem pe­ dig ama nekrológgal azonos terjedelmű másik cikket kell keresnem, hogy a "trockista" ívet kivehessék minden egyes példányból és egy feddhetetlent fűzzenek a helyébe.- 1951. 630 �palócföld 93/6 H ogyan öltem m eg T o k u d a e lv tá rsa t Ez a történet egy anekdotikussá lett Kossuth-díjjal kapcsolatos. Pártparancs volt a szovjet költészet antológiáját kiadni, minél pompásabban. A szovjet művek kiadására létesített Új Magyar Könyvkiadónál minden számbajöhető magyar irodal­ már hódolataként, reprezentatív külsővel, ékes népművészeti illusztrációkkal az orosztól egé­ szen az alig ismeri kis szibériai népekig felvonultatták a szovjet "nagyszerűséget", a győzelmet és Lenin-Sztálin pártját, de főként magát Sztálint magasztaló költőket. A mechanizmus így festett: Moszkvában S z e r g e j K ir ja n o v innen-amonnan összeszedte a soknyelvű versek orosz prózai ("nyers") fordítását, ebből H id a s A n ta l magyar nyersfordítá­ sokat készített, ezeket K a rd o s L á s z ló főszerkesztő osztotta szét az írók között. Spontán fordí­ tás aligha jöhetett szóba: én még örülhettem, hogy Pervomajszkijnak Petőfihez írt verséből készült fordításomat beválogatta Kardos. Kardos László világirodalmi műveltségű irodalomprofesszor volt, csak épp a szovjet iro­ dalomhoz, enyhén szólva, nem konyított. Minthogy azonban "a" párt őt jelölte ki, mint meg­ bízhatót, a feladatra, tette a dolgát. Óvatosságból a neveket, adatokat szovjet szakművekből ellenőrizni akarta. Frázisok helyett tényeket tartalmazó művek akkor nálunk csak egy helyen voltak: az én könyvtáramban, mert hazatelepülésemkor magammal hoztam mindazt, amit moszkvai fél­ évem alatt az ottani antikváriumokban nagynehezen összeböngésztem. Kardos baráti mo­ sollyal és megvesztegető öleléssel rávett, hogy a kész fordításokhoz készítsem el a kötet jegy­ zeteit. Elő hát lexikonok, irodalomtörténetek! Fáradságos munka. Végülis két név marad megfejtetlen. - Ki a franc az a Gurzsisztáni elv­ társ, akinek neve egy lexikonban sem szerepel, de Sztalszkij dagesztáni költő írt róla pindaroszi lelkesedésű dithűramboszt? És mi az életrajza Tokuda japán főmuksónak? Az előbbi probléma megfejtésével addig bajmolódtam, amíg kettős fény nem gyúlt agyam­ ban. Egyrészt, hogy a többszöri átgépelés során a Gurzsisztáni kezdőbetűje tán kiesi helyett lett nagy és nem is személynévről, hanem jelzőről lehet szó (mit sem Kirjanov, sem Hidas vagy Kardos nem vett észre) - másrészt, hogy Sztalszkij valami istenhátamögötti türk nyelven írt, hát keressek könyvtáramban türk nyelvű szótárat. A kérdés akkor oldódott meg, amikor azerbajdzsáni-orosz szótáramban azt találtam, hogy Gurzsisztán = Grúzia - gurzsisztáni tehát = grúziai, vagyis Sztálin, neki szól Sztalszkij túláradó lelkesedése. A japán Tokuda elvtársról lexikonjaimban csak annyit találtam, hogy milyen pártfunkciót töltött be, és hogy 1950-ben merényletet követtek el ellene. S minthogy Szimonov versének 631 �palócföld 93/6 magyar fordításában ez állt: "Mikor a merénylő meggyilkolta", azt írtam a jegyzetben, hogy bérgyilkos végzett vele. Becitál az írószövetségi párttitkár. M á té G yörgy zord. Rámdörren: - Tokuda elvtárs él! Megtudom, hogy a merénylet nem sikerült, az elvtárs felgyógyult. Én vagyok vétkes: hit­ tem a (tán már "nyersben" pontatlan) fordításnak, megöltem Tokuda elvtársat. Szól a párttitkári fenyegetés: - Emlékszünk a Gorkij-nekrológra. Még egy ilyen eset és el fogsz tűnni az irodalmi életből. A kötetért - ahogy akkoriban mondogatták: "A nyersfordításokért és szétosztásukért" Hidas és Kardos Kossuth-díjat kapott. E setü n k a fe k e te -te n g e ri h a d iflo ttá v a l Oroszok és ukránok huzakodnak néhanap a fekete-tengeri harci ütőerőről. Eszembe jut a mi esetünk, amely Pityerben kezdődött. - Nem írom, hogy Leningrádban, mert ma nem úgy hívják. De nem is mondanám, hogy Szentpétervár, mert akkor nem ez volt a neve. (Lehet azonban városokat is becézni, mint a Franzstadtot Fradinak, hát ilyen alapon írom Pityernek Leningrádot.) Az egykori orosz fővárosban évente Puskin-konferenciát rendeztek, és 1959-ben, mint az akkor megjelent kétnyelvű Puskin-kötet szerkesztőjét, engem is meghívtak az én Egyet­ lenemmel. A Nyevszkij proszpekten az örmény és a grúz puskinistákkal sétálunk a fehér éjszakában. A r t a s e s z K a r in ja n , amikor elmondom, hogy a századfordulón az erdélyi örmények A r m é n ia címmel két évtizedig magyar nyelvű folyóiratot adtak ki, meghív, hogy okvetlenül látogassuk meg Jerevánban. Karinjan az Örmény Tudományos Akadémia alelnöke. A következő évben úgyis a Kaukázus vidékére visz utunk, hát élünk a meghívással. Karinjan kész tervvel fogad: készítsük el az A r m é n ia oroszul annotált bibliográfiáját. A magam és állandó bibliográfus-szerzőtársam, Kozocsa Sándor nevében vállalom. Szerződést írok alá. Hosszas, időigényes munka következik, évekig tart. Kozocsa végilapozza az Arménia valamennyi évfolyamának összes számát és minden egyes közleményről a (házassági hírekről is) egy féloldalas cédulát készít: cím, lelőhely és tö­ mör ismertetés (annotáció). Én lefordítom oroszra és cirillbetűs írógépen lekopogom. Amikor kész a vaskos paksaméta, "jelentem" Jerevánnak: hozzuk a bibliográfiát. Kozocsáékkal - a két házaspár - Kijevbe repülünk, majd néhány szép ottani nap után Je­ revánba. Itt is szép napokat töltünk. Vendégszerető házigazdáinkkal motorcsónakázunk a Szevan-tavon és megkóstoljuk a hely különlegességét, az óriási "pisztrángherceget". Aztán át632 �palócföld 93/6 adjuk a kéziratot és felvesszük érte a nem csekély tiszteletdíjat. Hogy ezt viszont minél kellemesebben költhessük el, beutalást kértem az írók jaltai alkotóházába. A Krímbe repülünk nyaralni! - Megtekintjük a Csehov-házat s a parton álló bódékban vá­ sárolt hajójegyekkel végiglátogatjuk a Jaila-hegylánc védelmében meghúzódó, szubtrópusi éghajlattal hívogató parti üdülőhelyeket, sőt a félsziget belsejébe autóbusz-kirándulást is te­ szünk: Bakhcsiszerájba... Jártunk már Alupkában, Szimeizben, Alustában meg a többi üdülőhelyen és kószálgattunk Jalta városában is, amikor egyszerre a parton egy olyan jegyárusító bódét pillantok meg, me­ lyen az áll: "Jegyek a délután Szevasztopolba induló szárnyashajóra". Szárnyashajó. Ilyenen még nem ültem. És Szevasztopol! Az 1854-1855-ös híres ostrom vá­ rosa, ahol ma nagyszerű panoráma elveníti meg a nagy csata emlékeit. Ezt látnom kell! Váltok a bódéban négy jegyet. Délután Kozocsáékkal helyet foglalunk a szárnyas vizi alkalmatosságon. Hajónk nekilódul, szárnyain a hullámok fölé emelkedik, úgy siklik a déli part mentén nyu­ gat felé. Majd élesen fordul és északi irányban folytatja útját Szevasztopol felé. Már itt is a hadikikötő. Hajóóriások, drednótok, cirkálók között oson be kis szárnyasha­ jónk a révbe. Kozocsáné előkapja fényképezőgépét és kattintgatja: ilyen alkalom egyszer adódik az életben. Aztán a parton a járókelőktől megtudom, a Panoráma fent van a dombtetőn és hogy hányas trolibusz visz oda. Nagy, kerek épület a Panoráma: bejáratánál vagy ötven kis úttörő vár sorban bebocsátásra. Hát ezt nem fogjuk végigvárni, ezért benyitok azon az ajtón, melyen ez áll: "Gyirektor" - Itt vagyunk négyen Magyarországról. Szeretnők megtekinteni a panorámát. - A többiek hol vannak? - Kint várakoznak. - Hívja be őket is. Öblös bőrfotelban ülünk amikor belép egy ordító rendőr. - Kicsodák maguk és hogy kerültek ide? Ha ő ordít, hát én is: - Magyar írók, a jaltai alkotóház vendégei. Onnét jöttünk hajón. - Hogy mertek idejönni? Nem tudják, hogy Szevasztopol zárt város? - Hol van ez kiírva? Ahol látom a "Tilos" táblát, oda nem megyek. És hogy merészelsz te velem ilyen hangon beszélni? Letegezem, hadd higgye hogy valami főmuksó vagyok. Fenyegetőzve távozik, én meg szólok Kozocsánénak: - Legalább azt a fényképezőgépet tegye cl, Klári. 633 �palócföld 93/6 Belesüllyeszti a szatyrába. A rendőr széles vigyorral tér vissza. - Magyarok, a barátaink. Megmutatjuk maguknak a Panorámát. Vezetőt kapunk. Körbevisz a Panorámán, a makettokon, az ostrom valóban élethű jelene­ tein. Ágyuk tüzelőállásban, pihenő, falatozó, pipázó katonák, álcázott lőállások, lisztek, lovas küldöncök... Az ekszkurzovod (tárlatveze tő) mint mindig, olyan bőbeszédű, hogy a hajónkat lekéssük. Sebaj! Az. épület előtti tér túlsó végén áll a távolsági autóbuszok jegypénztára. - Négy jegyet kérek Jaltába. - Mikorra? - Mára. - Mára? Holnaputánra van még néhány jegyem. Így tehát nem mehetünk vissza. Ha szállóban próbálunk szobát kivenni a "zárt városban", reggel bizonyára a kóterben ébredünk. De állnak ott taxik. Rajtuk felírás "Városi taxi", egy sofőr közli, hogy nem hagyhatják el Szevasztopol területét. A Szovjetunióban hihetetlenül olcsó a taxi, kiszámítom, hogy Jaltába nemigen lehet több tíz rubelnél. Szólok egy fickónak: - Ötven a jaltai alkotóházig. Int, hogy szálljunk be. Így hát végül az ágyunkban alszunk. Esetünk azonban még nem ért véget. Másnap jeles vendég érkezik az alkotóházba: C sere s T ibor , a neves magyar író. Nem jára­ tos az országban, oroszul sem tud, van hát kísérője. G eiger B éla . Róla is kell szólanom. Tizenkilences emigráns gyermekeként a huszas években került Moszkvába. Ott járt iskolá­ ba, tökéletesen kétnyelvűvé lett. Én elsőzör abban a rövid periódusban találkoztam vele, amikor ünnepélyesen visszaadták az 1849-es zászlókat és szovjet követség működött Budapesten. Oda csöngettem be egykoron, az exterritoriális területre azzal, hogy már sokfelé utaztam, de szeretnék a Krímben nyaralni, vízumot kérnék. Grigorjev tanácsos (Geiger Béla) óhajom hallatán furcsán néz rám. - Ön kommunista? - kérdezi. - Nem, nem vagyok az. - Nézze, mi magyar kommunistákat segítünk a Szovjetunióba. Nyaralásra vízumot nem adhatok. De amikor innen távozik, vigyázzon, nehogy egy sarok mögül lefényképezzék, mert baja lehet belőle. Életmentő elutasítás volt, mert rövidesen olyan náci-román tármadás érte a Krímet, amelyhez képest az 1854-es kismiska volt. Bélát 1945-ben, mint Vorosilov tolmácsát láttam viszont. E minőségének megfelelően 634 �palócföld 93/6 zordnak mutatkozott (reá mondta a szocdem korifeus S z a l a i S á n d o r professzor: - "Tudod, bavátom, mi van ma Magyavovszágon? A tovmácsok vémuvalma"), pedig aranyszíve volt, ahol leheteti, segített: így, egykori követségük orvosának, a nyilasok által meggyilkolt Faragó dok­ tornak özvegyét úgy beprotezsálta a miniszterelnökségre, hogy az rezsimváltozásokat átvé­ szelve olt titkárkodhatott! (Egyébként vele való jó baráságunk alapja a közös macskaszeretet volt, de amikor Mártival meglátogattuk Faragónét Szentkirályi utcai lakásán, ott hat nyüzsgő cicát olyan éktelen bűzben találtunk, hogy vállalva Faragóné neheztelését, nem revansíroztuk a meghívást.) Béla a külszolgálatból kikopván, a szovjet írószövetségnek lett magyar "konzultánsa", for­ dított is mesterműveket (Molnár Ferenctől) és politikai szövegeket (Kádár János beszédeit) és jeles vendégeket kísért. - Jaltából viszont lejárta a lábat a különféle pártbizottságokon, de nem sikerült papírt szereznie, hogy Cseres Tibort beengedjék Szevasztopol zárt városába. Utoljára Béla a szovjet írószövetség műfordítói tanfolyamának hallgatóit tanította ma­ gyar nyelvre és fogalmakra, akkor találkoztunk utoljára. H ogyan lettem a szo c ia lis ta tá b o r á ru ló ja A Fordítók Nemzetközi Szövetségének élén a három-négy évenkénti kongresszusok közt a Tanács működött. Tizenkét tagját a tagszervezeteknek a kongresszuson akkreditált küldöttei választották, hármat ők kooptáltak. Az 1981-es varsói kongresszus után a kooptáló tanácsülésen én, mint a Tanács egyik legré­ gibb tagja (1970 óta) tettem javaslatot: az elhúnyt alapító elnök, Caillé, utódjául franciát, és egy-egy távoli kontinens képviselőjét ajánlottam. A nigériai E k u n d a yo Simp sonnal, az angolban-franciában perfekt lagosi tanárral (akit mi Mártival "dupla feketének" mondtunk) nem is volt baj, de Ázsiát nem képviselhette más, mint az ugyancsak kitűnő nyelvismerő szöuli G o n ie B a n g professzor. Meg is szavazták mindkettőt. Hát valamikor összedugja a fejét az NDK-s, a volt csehszlovák és bolgár delegátus, és rám­ süti - minthogy javaslatom alapján került dél-koreai tag a tanácsba -, hogy én a szocialista tá­ bor árulója vgyok. Ment is nyomban a levél a magyar írószövetségnek, hogy a legközelebbi ta­ nácsülésen - ezúttal első ízben - ne képviseljem én a magyar tagszervezetet, mert elárultam a tábort... 635 �Chief editor: József Pál Adress of editorial office: H-3 1 0 1 Salgótarján, Pf.: 2 70 Tel: (00 3 6 ) 3 2 -314-386, 32-3 1 1-022 636 �Alapítvány A PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a P A L ÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) mű­ velődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók é s a lakosságkulturálisfeltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a P A L ÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságnál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. 50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/09961369956b94d95cb610217926a6c4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika