https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cda68f2b8722d84001546c8d63b38edd.pdf 81cdaa8605c81e820545a2d9aba8032c PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 93/5 XXVII. évfolyam szeptember-október ��palócföld 93/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Vaderna József A sirály kiűzetése (vers) 427 Madách Imre rejtegetett jei Andor Csaba Kiket bújtatott Madách Imre (tanulmány) Zólyomi József Tanúvallomások Rákóczy Jánosról (tanulmány) 435 454 Radó György Forgácsok (irodalmi elmélkedések) 466 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-Szlovák jegyzetek 472 Vicei Károly Kamasz nap (novella) 480 VALÓSÁGAINK Gosztonyi Péter Horthy Miklós számüzetésben (tanulmány) Ravasz István Emlékmű Verecke híres útján (tanulmány) 485 500 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XIII. (kritika) Szikra János Műzlike (novella) 506 514 ÉLŐ MÚLT Tóth László Arcképek-Kassáról: Keller Imre (tanulmány) 517 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Két fejfa egymás mellett - 1956 (interjú) 527 425 �palócföld 93/5 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 310Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Gosztonyi Péter történész (Bern, Svájc), Kä­ fe r István irodalomtörténész (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Ravasz István hadtörténész (Budapest), Szikra János író, költő (Gödöllő), Szokács László ujságíró (Budapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Vaderna Jó zsef költő (Veszprém), Vicei Károly író (Zenta, Ju­ gosz-lávia), Zólyomi J ó zsef muzeológus (Balassagyarmat). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés, tipográfia Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 426 E számunk illusztrációs anyagát a 2 2 . Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagá­ ból válogattuk. A borítókon Huber J ó zse f, Szurcsik Jó­ zsef és Bobály Attila művei láthatóak. Foto: Buda László �palócföld 93/5 Vaderna József A sirály kiűzetése M adách Im re emlékének . 1 Megcsavarodott a tér. Nincs rege. Csak Ádám kivénhedt szeme. Fátyolos, akár a tél, s elájul benne az emlék. Így élek: félre. Fél szem: Éva kitárt ágyéka kacsint. S újra agresszió, s megint erőszak, kiűztem magam magamból, s nincs szelídség. A dráma a kincs. Tönkről tönkre megyek, akár a hiába kivágott fák. 2. Hátamra zuhannak a koronák. Halálra magyarázzák a mát. Hol minden gyümölcs országalma, s az árnyéka mögé húzódik a fa, kidől a zöld színből a jogar, mintha a gyűlöletből az agyar, kivillan a fog, a torok, a jászol szívinfarktus a jog. Az ájulásig magam vagyok. 427 �palócföld 93/5 3. Egy újszülött köhintésben megérkeznek a háromkirályok. Elringatom minden gyulladásom. A kiűzetés ma Jézusos. 4. Hangszálamon állatok trappolnak, patájuk rekedtségemen táncol, ott, hol a hangok sem hajolnak a lidérc a csöndet megismeri. A fény a fényt fénnyel veri. S míg torkomból felsóhajt a tény: csuklik a remény. Nem lesz újra egy meg egy, csak fél, s újra kivágott fa, a felelet reccsenés, s nyakamban kereszt és döbbenet hevenyészett kötél kerüli meg. S fojtja. Testemből kitekert ér pattog a tájon. Túlvilági ostor. Viszi bűneim az állatok hátán. Kedvesem, ma nagyon vigyázz rám. A hetedik égen a férfi a botor. 5. Kirúgta a földet maga alól a Bakony. A nappal cserélgeti a sötétséget: csupa szikla az alkony. Kisalföldi romantika: feléled Isten Egyfia. De a határon síkság vacog, s tavaszi gólya kering. A horizont frissen mosott paraszting. 428 �palócföld 93/5 6. Egy tintásüveg az ég szélét kerüli meg. Kidől a kék. Kidől az árnyék. Legyintésemre dől az ég. S mintha karom karja lenne a toll, s testem a fehér papíron tintapecsét, hadonászik mögöttem az árnyék, s dadog a beszéd. 7. Lendüljünk át az éjfélen: megdöbbent magyar hajóhinta, akácfa inog: szédült éden: elveszett bennem a névelő: "a". 8. S nincs következő mondat. Fogam szorítom: néma olvasat. A levegő még átjárja számat, de keserű csöndben nyeldeklik a nyak, s egy ismeretlen kötél mentén ájulásig szorul a vigalom. Hó fehérlik a talpam szélén, s megcsúszik az ok az okozaton. 9. A félhalál mentén föltörekszik a talán. Esetleges. Megbotlik a mában a ma. A föltámadás a sír mélyéig ás: könyökén támaszkodik Isten Egyfia. Körülnéz. Döbbenetes panoráma néz vissza: hiába, 429 �palócföld 93/5 hátára hanyatlik, s nincs már határa, csak templomi padja. Térde. Imája. S örökre megúnt szózata. 10. Homlokom vörös kalapja a fejfájás, tán ez hordozza ég alá bűnömet. Helyettem fájok: magamnak, orraesik bennem a mozdulat, ahogy a kivágott fa dől el, a lét hasonul a semmivel. 11. Elnyújtózik Ádám. Paradicsom. Újra élesedik a fog a harapáson. Nincs kutya a kézfejemen, csak ember az évet megugatja a december, s havazik, miközben ellenem ítélkezik egy megdöbbent hóember. . 12 Nem épül más, csak a káosz, hol halotti lepel az oltalom. Voltam európai, s a Bakony a sírom. Domb a dombon. Akárha föld alatti Bazilika kupolája lenne, s ima. 13. A színház mostohája lesz a tenyérnek, s minden fél kéz üresen int. Nem is létezik. Csak a szín. Egyetlen ujjheggyel is kitárulkozik. Levegőbe szúr, s fekete lyukat teremt, hol fordítva történik a rend: az ember bízik. Ádám szédeleg. Ábel él. Markában Káin a kés. 430 �palócföld 93/5 Nincs testvér, csak fél. S a kígyó Éva eleven sálja, ahogy lassan a ráncokkal szorul torkára az öregedés, kékül az arca. egy alma fénye a másvilága. 14. Örökös lépcső vezet a kútba. Kong. A víz gyűrűzve látja be újra a csobbanását. Fillér zuhan: magyar dráma. Átröppen a sirály a másvilágra. Pannóniából kihasított arc tükröződik a remegő felületen. Vizesvödör hordozza föl-le a képet. Új és új felvonás. Éva szüli a látomást Ádám a szünetben hever, majd a férfi, ki gyilkosságot nevel, nem akar végleg összetörni. A nő egy almát a helyéből kiteker, s csak a káoszban lehet újra bízni? A Paradicsom elfehéredett szemfedél, hol eltartja még állatait az ég. Még. 15. A múzeumok falán lezúdul a fény. Istent saját igéje kerülgeti, s önmaga okát. Mintha a Föld fordulna át a tehetetlenség árnyán keresem a mát. 431 �palócföld 93/5 16. Nincs szemüvegem, de felderengnek a látomások a következő színben. Ott, ahol elhagyom emberségem, nyúl vacog tüdőmben, ágyékomon nyest ül diadalt, homlokom majomfintor, csuklómon az oroszlán is fél, didereg a macska, s felvonyít égre emelve hangját a farkas torkomban, dögkeselyű tépdesi hangszálaim, haldokló apály, s egy elefánt húzza mélyebbre izmaim, lepkék verik szét pillantásom, darazsak kerülik meg pillanatonként háromszor a szívem, míg kicsavarja nyakam az ünnep, vaddisznók agyarára bökve a zrínyitörténelem, nincs fegyverletétel, csodaszarvas hátán menekülök át a magyarságon, míg a könnyet iszik szememből a fecske, barátom, átköltözik balról jobbra, s oda-vissza, fészket rak szemhéjamra, hogy örök költözködésben éljek. 17. Az állatok kivonultak a Bibliából utánuk mentem. Madarak hagyták el a Paradicsomot ahogyan megalázva kúsztam, utánuk úgy repültem. A gyümölcs zöld volt, de rögtön megrohadt a fán úgy éheztem, ahogy nőtt a vétkem. 432 �palócföld 93/5 Ahogy kiűzettem magamból, elcsúszott bennem a december. Bíbor, sárga, barna haldoklás az ok, s az idő, minden színváltásban otthagyom pillantásom, ahogy megőszülök. Intésemben csak az aljasság örök: félelmeim is félrevezeti, ahogy megbolondul a magánhangzó a dadogásban, s nem tudja kimondani sem a vétket, sem a napot. 18. A dráma összetört csésze: kislány keze hull a fiú kezébe. Megszorítja, s válla fölé csavarja ég felé zuhan vissza fájdalma: honnan az eső a felhőkbe visszaesik, s aszályos lesz a szerelem is. 19. Sírba csúszik az ember álla, s fönnakad hegyesen, akár a mostohaság. Nincs e világnak evilága, csak a halálon túli félhalál. 20. A kiűzetés keresztet csomóz, kegyetlen jelet, kifordítja az országot, s megfoltozza, sírjába varrja vissza a nemzedékeket míg kampóra akasztott betyárok lengnek halálos ívet a hegy felett. 433 �palócföld 93/5 2 1. Immár homlokomon belül Isten állatai. Az "én" spirális tévelygés. Megcsavarodott a tér. Nincs rege. Csak Ádám kivénhedt szeme. Agyamban zuhan a sirály. (1993.) Szkok Iván: Pieta (festett dombormű) 434 �palócföld 93/5 Andor Csaba Kiket bújtatott Madách Imre? I n memoriam F rancisci Johannis P á l Madách Imre letartóztatásának okaként az életrajzírók általában Kossuth titkárának Rá­ kóczy Jánosnak a bújtatását szokták megemlíteni. Bár előzményként a fegyverrejtegetés, s olykor más személyek bújtatása is szóba kerül, feltételesen pedig a gerillamozgalomban való esetleges részvétel, az életrajzírók általában úgy vélik, hogy - jóllehet Madáchot már jóval a letartóztatása előtt megfigyelték - a letartóztatás közvetlen oka mégis Hoitsy Miksa feljelen­ tése volt. Neki azonban csakis Rákóczy bújtatásáról volt tudomása. A letartóztatás előzményének és körülményeinek több részlete is tisztázatlan. Az alábbi­ akban mindazonáltal csak egy kérdéskörről lesz szó: kiket bújtatott a fegyverletétel után Ma­ dách? Gracza Antal és Záhony István Az utóbbi évek két Madách nagymonog­ ráfiájának a névmutatójában megtaláljuk a honti gerillavezérek: Gracza Antal és Zá­ hony István nevét. Előbb Leblancné Kele­ men M ária hivatkozott arra a hagyományra, amely szerint Madách Imre, közvetlenül a fegyverletétel után menedéket adott volna nekik.1 Utóbb Radó György életrejzi króni­ kajába is bekerült az adat.2 Ha a hivatkozá­ sok nyomán elindulunk időben visszafelé, akkor első lépésben Belitzky Jánosig ju­ tünk,3 aki azonban maga is elismeri, hogy e téren még nem kezdődött meg az érdemi ku­ tatás, s egyedüli forrásként a Mikszáth kriti­ kai kiadás utószavát jelöli meg.4 Az utószó­ író (amennyire ez a kiadványból megállapít­ ható, Király István) időben még nagyobbat ugorva, Brankovics György könyvére hivat­ kozik.5 Az eset megértéséhez nem árt tudnunk, hogy Mikszáth Kálmán A mi hőseink cím­ mel elbeszélést írt Gracza Antalról és Zá­ hony Istvánról, s ″természetesen″ sikerült vé­ rig sértenie az érintettek családtagjait. 435 �palócföld 93/5 Mikszáth Kálmán azonban valószínűleg nem tudott róla, hogy Graczáék Madách Im­ rénél kerestek volna menedéket; nemcsak az elbeszélés nem utal erre. Érdekes, hogy Har­ sányi Zsoltnak Madáchról írt regényében sem szerepel ez a regényes részlet, jóllehet a Mikszáth család több tagjával jó viszonyban volt, s kapott is tőlük értékes információkat.6 Azok a közlések, adatok tehát, amelyek Graczával kapcsolatban megjelentek,több mint száz évvel ezelőtt publikált munkákra vezethetők vissza, közelebbről két, egymás­ tól függetlennek látszó könyvre. Az egyik Brankovics György már említett munkája, a másik egy valamelyest korábban megjelent (de Brankovis által fel nem használt) honti adattár, Pongrácz Lajos könyve.7 Brankovics a Hont megyei Sülyki pusztát jelölte meg Gracza Antal születési helye­ ként. Ami azonban a születési dátumot illeti, azt sajnos nem tudjuk meg; a könyv egy uta­ lása szerint (17. oldal) a forradalom kezdetén még csak 21 éves lett volna Gracza. Ha így volt, akkor tévedett, Gracza György, aki 1823-ra tette születési évét. Apjának, Gra­ cza Jánosnak a harmadik gyermeke: két fiú, sorrendben: Lajos és Kálmán előzte meg őt, majd egy öccse, László, s végül egy húga, An­ na született. Gracza Antal a selmecbányai lí­ ceumban tanult, s ott ismerkedett meg Zá­ hony Istvánnal, aki utóbb a közeli Dacsólá­ mon lett kántortanító. Gracza a bozóki járás szolgabírája lett, majd valamikor a szabad­ ságharc vége felé elhatározta, hogy gerilla lesz. Elment Dacsólámra, hogy barátjától el­ búcsúzzon. "Tervem vakmerő, eszeveszett! a bosszuló angyal szerepét veszem át. Réme 436 akarok lenni nemzetem minden ellenségé­ nek. Egy lovas guerilla-csapatot szervezek a saját költségemen. A kormány engedelme zsebemben van.″8 A búcsúbó l azonban nem lett semmi: Záhony István követte barátját, s többé nem is váltak el. Az idézett részből ér­ demes kiragadnunk az utolsó mondatot: va­ jon miféle engedéllyel rendelkezhetett Gra­ cza? Erre nézve érdekes adalékkal szolgál Pongrácz Lajos. Az általa idézett jegyző­ könyv szerint (1848/1562. június 18.): "A ka­ tonaság részére ujonczokat toborzás útján szerezni Gyürky Antal és Gracza Antal meg­ bizottak."9 Ehhez nem árt tudnunk, hogy 1848-ban Gracza Antal Hont vármegye al­ biztosa (a főbiztos: Bory Károly). Gracza Antalt tehát valóban megbízza Hont várme­ gye újoncok toborzásával. Ez azonban még 1848-ban történt! Igaz, az 1849-es jegyző­ könyv szerint döntés születik (1849/162., az időpont sajnos nem ismert): "Kétszáz főből álló Guerilla védcsapatnak kiállítása iránt",10 itt azonban nem említ nevet a jegy­ zőkönyv. Pongrácz Lajos még két érdekes adalékot közöl könyvének első füzetében Graczával kapcsolatban: "Gracza Antal biztosi conf­ rontatióra megjelenni büntetés alatt kötelez­ tetik" (1849/72.), valamint: "Gracza Antal vagyona összeírását tárgyazó rendelet. - Sze­ mélyes leirása mellett szorosan nyomoztas­ son és elfogattasson" (1849/475., 493).11 A második füzetben Pongrácz Lajos részint ki­ egészíti az első füzetben közölt adatokat (1849/310.): "...Gracza Antal vagyonához tartozó 398 frt, három lószerszám s fegyver­ �palócföld 93/5 rel együtt az őt üldöző Hurbán-féle sereg egyik csapatja által Sülykén elkoboztatván, Zólyomba az itteni sereg parancsnoka báró Levatorszky őrnagy urhoz átszállittatott."12, részint pontosítja azokat (1849/493.): "A.S. ker. főbiztos Gracza Antal megszökött gue­ rilla főnököt és Bory Lajost személyleirásuk nyomán megyeszerte kerestetni, esetleg rög­ tön elfogatni és B.-Gyarmatra biztos őrizet mellett kisértetni rendeli."13 Ez utóbbi ren­ delet mellett dátum is szerepel: 1849. dec. 3. (Graczát, mint látni fogjuk, dec. elsejéről másodikára virradó éjszaka meggyilkolták!) Természetesen Gyürky Antal is tud Gracza gerillatevékenységéről, de semmi érdemit nem közöl vele kapcsolatban.14 Brankovics könyvében több akciót is leír, amelyekben Gracza és Záhony résztvettek, ezek közül a legfontosabb az aug. 1-i losonci támadás. A gerillák megtámadják az oroszo­ kat; az első halott egy orosz tiszt, aki gyanút­ lanul étkezik, miközben a halálos lövés éri őt. Ezt több különböző forrás is ugyanígy írja le, bár sehol sem szerepel a halott neve. Tettes azonban érdekes módon több is van. Az egyik (Brankovcis könyve szerint): Gracza Antal. A másik (Balogh Károlynak, Madách Imre unokaöccsének emlékirata szerint): Bory Miklós , a Madách család sztregovai tiszttar­ tójának, Bory I stvánnak a fia.15 Ma már ki­ deríthetetlen, végülis ki adta le az első lövést, és sajnos a halott személyéről sem rendelke­ zünk megbízható adatokkal. A gerillák még egyszer hazatérnek, s Ko­ márom felé menekülnének, de vissza kell for­ dulniuk. Így jutnak el Balassagyarmatra. "Balassagyarmaton az ott lévő osztrák kato­ náknak fel sem tűnt volna a városon végig­ vágtató vértes kapitány s inasa, ha egy kém fel nem ismeri Gracza sötét pej paripáját. A helység parancsnoka rögtön kétszáz lovast küldött a menekülők után, de azok gyors pa­ ripáikon s kerülő utakon szerencsésen elér­ ték Csesztvét, ahol Madách Imrénél, »Az ember tragédiája« hallhatatlan írójánál biz­ tos menhelyet találtak. Csesztvéről zsidóknak öltözve jutottak Pestre s innen Kecskemétre...″16 Ez az egyetlen közlés, amely arra utal, hogy Madách Imrénél is megfordult Gracza Antal és Záhony István. Mielőtt azonban még fontolóra vennénk, honnan ismerhették egymást, fejezzük be a gerillák történetét. Kecskemétről Szegedre indultak, azzal a szándékkal, hogy Törökországban keresnek menedéket. Ám Szeged határában szállás­ adójuk, más rablógyilkosok közreműködésé­ vel dec. 1-ről 2-re virradó éjjel megölte őket. Vajon honnan ismerhette egymást Gra­ cza Antal és Madách Imre? Először is Csesztve és a Sülyki puszta között nem túl nagy a távolság. Az a Keszihóc (később Da­ csókeszi, ma Kosihovce), ahol a sülyki határ található, a Dacsó család ősi lakhelye, talán Madách nagy szerelme, Lujza is ott élt. Más­ részt Madách, ha szabad így fogalmaznom, Graczának, pontosabban szólva, Gracza "fő­ nökének" a kollégája: Gracza albiztos Hont­ ban, Madách főbiztos Nógrádban. Ez egyút­ tal arra is magyarázatot ad, hogy Balassa­ gyarmaton át dél felé haladva miért éppen Csesztvén kerestek menedéket a menekülők. Ha esetleg korábban nem is álltak személyes kapcsolatban, feltételezhetjük, hogy Hont al­ 437 �palócföld 93/5 biztosa a testvérmegye főbiztosáról, annak politikai beállítottságáról értesült, s pusztán ennek alapján is feltehető, hogy Balassagyar­ maton áthaladva (főképp, ha valóban üldöző­ be vették őket) Csesztvére tértek be. De csaknem bizonyos, hogy ismerték egymást. Legalábbis a környezetükben elő­ forduló nevek "átfedése" olyan jelentős, hogy abból kiindulva azt mondhatjuk: nehe­ zen kerülhették el egymást. Ennek taglalása azonban messzire vezetne. Elégedjünk meg tehát (Dacsó Lujza személyének fölemlítése mellett) egyetlen részlettel: gyürki Gyürky Antal, akit Graczával együtt az újoncok to­ borzásával bíz meg Hont vármegye, elsőfokú unokatestvére Madáchnak: id. Madách Im ­ re nővérének, Madách A nnának a fia. Udvardi Péter 1908-ban K.G. monogram alatt tette köz­ zé Kacziány Géza Madách és Haynau című írását az Alkotmányban.17 Abban elbeszélte, hogy Udvardi Péter honvédőrnagyot 1850 első felében Csesztvén bújtatta Madách Im­ re. Kacziány Géza a Madách Mária, Ba­ logh Károly és ifj. Huszár Jó zsef meggyil­ kolásával kapcsolatos eseményekkel indítja írását; nem véletlenül. A Csesztvén bújtatott Udvardi ugyanis (akiről nem tudunk meg többet, mint hogy már a forradalom előtti időkből ismerte őt Madách) épp azt a pillana­ tot látta elérkezettnek a bújdosás Pesten való folytatására, amikor állítólag Madách Ká­ roly és Madách Imre, nővérük hagyatékának ügyében Pesten át Szegedre utaztak. 438 Az eset leírásában a reális és irreális ele­ mek sajátos keveredésére figyelhetünk fel, amelyeket csak részben írhatunk a legtriviálisabb hibaforrás számlájára, vagyis arra, hogy az emlékezetben az időbeliség erősen torzul. A Madách fivérek állítólag év elején fo­ lyamodtak útlevélért, de csak július elején kapták meg azt, majd július 4-én veszi kezde­ tét az utazás. Úgy látszik, a nyári dátum vala­ mihez kapcsolódhatott vagy Udvardi emlé­ kezetében vagy Kacziány jegyzetei, informá­ ciói között, mivel ez az egyetlen konkrét dá­ tum, s ezt aligha tarthatjuk véletlennek. Érdemes ezt szembesítenünk azzal, amit biztosan tudunk. Teljes bizonyossággal állít­ hatjuk, hogy Madách Károly 1850. február 20-án útlevelet kapott, s hogy utazásának célállomása Szeged volt, magának az utazás­ nak a célja pedig valóban a hagyatéki ügy. Ezt fennmaradt útlevele tanúsítja,18 amely­ ben egészen pontosan ez áll: "Az utazásnak czélja: magán ügyekbe s kulonösen Szlatinán Arad megyébe meg gyilkoltatott testvere bu­ torának nyomozása targyába." Az útlevélből azonban az utazás időszaka is megállapítha­ tó. Eszerint Madách Károly 1850. február 22-én érkezett Pestre, majd 26-án Szegedre, s március 1-én ismét Pestre. Útja tehát vi­ szonlyag hosszú volt, amit részben a magán­ ügyek, részben talán a télvégi közlekedés ma­ gyarázhattak; ámbár ez utóbbi inkább csak másodsorban jöhet szóba, hiszen ha a febru­ ár 20-án Balassagyarmaton kiállított útlevél­ lel már 22-én Pestre tudott érkezni, akkor to­ vábbi útja Szeged felé aligha ütközhetett ko­ moly akadályba. �palócföld 93/5 Van egy másik forrásunk is: Czeglédi Imre írása, amely a Békés megyei Levéltár­ ban őrzött dokumentumokon alapul.19 Esze­ rint valóban járt valaki Szegeden 1850. már­ cius 1. előtt a hagyatéki ügyben. Csakhogy az idézett levélrészlet szerint: "Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen oklevelet né­ hai Balogh született Madács Mária asszony testvére Madács úr hozta légyen hozzám olly reménnyel...″20 A tanulmány szerzője tehát szándékolatlanul bár, de csúsztat, amikor a történteket úgy értelmezi, hogy Madách Im­ re járt Szegeden; "Madács úr" lehet ugyanis Madách Károly csakúgy, mint Madách Imre. Ettől függetlenül, minden valószínűség sze­ rint valóban járt ott február végén Madách Imre. Szeptember 16-i levelében ugyanis azt írja Csongrád megye kormánybiztosának: "...testvérem Mária és sógorom Balogh Ká­ rolynak megkerült ingóságait, Nagyságod közbenjárására a Csongrád-Csanádi Cs.Kir. kormánybiztosság utján Mult február hó vé­ gén meg kaptam, akkoriban Szegeden létem alatt.″21 Madách Imre tehát valóban járt Szegeden, bár a mondat elég körmönfont ah­ hoz, hogy megállapítsuk: vajon úgy emléke­ zett rá (tévesen), hogy Szegeden vette át az ingóságokat, vagy csupán Szegeden jártak közben az ügyben, de az átvételre már egé­ szen másutt (föltehetően Pesten) került sor. Kacziány írása végén megemlíti, hogy a hagyatéki ügyben sikertelenül jártak Szege­ den a fivérek: "A Madáchok Szegedre megér­ kezvén, felismerték szerencsétlen nővérük ékszereit, de ezeket ekkor még nem kapták meg, csak a következő évben, midőn tavaszal ismét Pestre kellett utazniok ugyanez ügy­ ben." Ez a rövid közlés is a valós és irreális motívumok sajátos keveréke, amely azonban mindenképpen amellett szól, hogy autenti­ kus, bár pontatlan, s némiképp zavaros forrás állt a cikkíró rendelkezésére. Tény ugyanis, hogy valóban nem lehetett Szegeden átvenni a hagyatékot, de megtekinteni, azonosítani sem, mivel azokat addigra már Pestre küld­ ték. Úgy látszik, a két utazás is fölcserélődött az emlékező emlékezetében: a "tavaszi" (tél­ végi) utazás volt az első, s ha valóban sor ke­ rült egy második útra, úgy az eshetett nyárra. Ráadásul Madách Imre idézett levele alap­ ján azt kell gondolnunk, hogy a hagyatéki ügynek más, nem tárgyi, hanem pénzügyi vo­ natkozása maradt csak függőben, ha tehát valóban azért került sor egy nyári útra, úgy annak célja már csak az elárverezett hagya­ tékok után járó pénzösszeg átvétele lehetett; legalábbis a rendelkezésünkre álló dokumen­ tumok fényében. A reális és irreális elemek ilyen keveredé­ se nyomán képtelenség megnyugtatóan tisz­ tázni a történteket. Mivel a cikk egy futóla­ gos megállapítása szerint Udvardi már há­ rom hónapja tartózkodott Csesztvén, amikor a pesti útra sor került, ezért egy lehetséges feloldása az ellentmondásnak az, ha Udvardi Csesztvére érkezését a szegedi út időszakára tesszük, amikor azonban ő még nam hagyta el Csesztvét, csupán ott tartózkodott. Nem kizárt azonban, hogy már ekkor úgy döntöt­ tek a fivérek, hogy egy hasonló esetet hasz­ nálnak fel Udvardi menekülésének elősegíté­ sére. Emellett szól az is, hogy az elbeszélés és a rendelkezésre álló dokumentumok ezen a 439 �palócföld 93/5 ponton jelentősen eltérnek egymástól. Ka­ cziány szerint ugyanis csak hárman: Madách Imre, Madách Károly és Udvardi utaztak, nem volt velük sem kocsis sem inas. Ezzel szemben Madách Károly útlevelében szere­ pel Gaal Im re, akinek "jelleme"-ként "ko­ csis" van feltüntetve, sőt a lap tetején ez áll: "Evvel utaz egy kocsis és egy inas" (alatta né­ metül megismételve), de az "és egy inas" rész át van húzva. Úgy látszik, végül mégsem uta­ zott inas, legalábbis a személyleírása már egyáltalán nem szerepel. E furcsaság láttán azonban nem tarthatjuk kizártnak, hogy már ekkor felmerült annak a lehetősége: az útle­ vél hamisítása nélkül, legkézenfekvőbb meg­ oldásként inasként utazhat együtt a Madách fivérekkel Udvardi Péter. Ebben az esetben elegendő egy "hasonmást" találni, ami nem is olyan nehéz, figyelembe véve, hogy az útle­ vélben csak az életkor, foglalkozás, termet, száj, orr, haj rovatok szerepelnek, amelyek alapján még a hozzávetőleges azonosítás is reménytelennek látszik. (Gaal Imre kocsis pl. 24 éves, közepes termetű, orra, szája szabá­ lyos, haja és szeme barna; ez minden, amit megtudunk róla.) Az a legvalószínűbb tehát, hogy a Madách fivérek kedvezőbb alkalomra vártak. S ha néhány hónap múltán újfent utaztak hagyatéki ügyben Pestre, úgy emö­ gött más megfontolás is állhatott. Meglehet, szándékosan intézték úgy, hogy dolguk vége­ zetlenül térjenek vissza ne csak Szegedről, de a közben ismét útbaejtett Pestről is, ürügyet teremtve egy második, Udvardi menekítésé­ vel összekapcsolt úthoz is. A legvalószínűbb, bár kétségkívül hipotetikus lehetőség: az idő rövidsége, s talán a közvetlen kommunikáció 440 nehézségei miatt (hiszen levélben mégsem egyeztethették teendőiket egy ilyen kényes kérdésben) az utolsó pillanatban már képte­ lenek voltak a Madách-fivérek összehangol­ ni a szegedi utazást Udvardi menekítésével, s az útlevélkérelemmel. Egyébként Madách szeptember 16-i levele inkább arra enged kö­ vetkeztetni, hogy február vége óta nem tör­ tént semmi újabb fejlemény a hagyatéki ügy­ ben; sehol nem említi, hogy a pénzügyi kér­ désben újólag eljárt volna, nem is szólva egy esetleges utazásról. Kacziány cikkének az a megállapítása, hogy hosszú idő telik el a február végén igé­ nyelt útlevél megkapásáig, talán nem is el­ lentmondás: ha nem is február végén, de ta­ lán már március elején, röviddel Károly ha­ zaérkezése után újabb útlevélkérelmet ad­ hattak be a fivérek, s lehet, hogy arra már va­ lóban hónapokig kellett várniuk. Minden esetre új útlevél kiállítására mindenképpen szükség volt, hiszen Madách Károly útlevele csak két hónapig volt érvényes, s bár bátyja útlevelét nem ismerjük, nyilván az övé is ha­ sonló érvényességi idejű lehetett. Visszatérve a konkrét dátumra, július ne­ gyedikére, alighanem jól meghatározott poli­ tikai események szolgálhattak az utólagos datálás alapjául. Ezen a napon léptek életbe az új törvényszékek,22 majd másnap, július ötödikén valóban sor került amnesztiára, amelyre Kacziány is hivatkozik cikkében: harminc vádlott közül ugyanis 26-ot fölmen­ tettek, jóllehet a tudósításban maga a szó nem szerepel, és a felsorolásban is csupán ti­ zenhét, ill. három nevet találunk.23 Mindent egybevetve, a cikkben említett egyetlen dá­ �palócföld 93/5 tum pontossága, ha nem is bizonyítja, de hi­ hetővé teszi, hogy valóban július 4-én utazott Csesztvéről Pestre, Madách Imre és Károly kíséretében Udvardi Péter. Kacziány cikke szerint másnap, 5-én jelentkezett a hadbíró­ ságon, ahol többekkel együtt még aznap am­ nesztiában részesült. Udvardi Péterről (aki később mérnök lett), nem sokat árulnak el a dokumentumok. Madách Imrével való kapcsolatához Nagy Iván ad egy melehetősen rejtett, de azért ta­ lán használható kulcsot. Bár az Udvardi csa­ ládról nem értekezik külön, azért ha valaki végigolvassa a Magyarország családai... cí­ mű munkát, vagy jó helyen üti fel azt (e sorok írója készséggel elismeri: nem a módszeres­ ség, hanem a szerencse és a "véletlen" segí­ tette ezirányú kutatását), az megtalálja ben­ ne Udvardi (Udvardy) Péter mérnök nevét, közelebbről a Tersztyánszky családnál.24 Eszerint Udvardi Péter Tersztyánszky A l­ bertinát vette nőül. A hölgy a testvére annak a Tersztyánszky M áriának (vigyázat: Nagy Iván két, nagyjából egyidőben élt hölgyet említ ezen a néven, s ami még zavaróbb, mindkét hölgy kapcsolatban áll/hatot/t Ma­ dách Imrével!), aki Gyürky Antalnak (mint erről a Gracza Antal és Záhony István bújta­ tásával kapcsolatos résznél már volt szó: Ma­ dách elsőfokú unokatestvérének) a felesége volt. De nemcsak Udvardiné testvére, hanem unokatestvére (a hölgyeknél számozás híján nehéz pontosítani, kiről van szó) is közeli ro­ kon volt: Huszár Károlyné Tersztyánszky Mária Tereskén élt, s férje révén Madách Máriának, sőt Madách Annának is (mind­ ketten Imre nővérei) a sógornője volt. Ezek a rokoni kapcsolatok, ha bizonyítani nem is bi­ zonyítják, minden esetre valószínűsítik, hogy Udvardi Pétert ismerte, s talán életének egy bizonyos időszakában nagyon is közelről ismerte Madách. Udvardi egyébként a 17,-honvédzászlóalj kapitánya volt; a Hadtörténelmi Levéltárban az 1848/49-es névmutatóban legalábbis ez áll a neve mellett, bár csak egyetlen vele kap­ csolatos iratot sikerült megtalálni: a rendőri nyilvántartási lapját. 25 Eszerint Csiffáron (Bars vármegye) élt. Neve azonban, s főbb személyi adatai is szerepelnek Bona Gábor­ nál. Udvardi (Imhoff) Péter honvédőrnagy 1827. márc. 4-én született Tapsonyban (So­ mogy megye), és 1903-ban halt meg Balassa­ gyarmaton.26 Végezetül érdemes idéznünk a szabad­ ságharc résztvevőinek (sajnos mindmáig csak gépiratban létező) lexikonát, amelyben szintén Udvardi (Imhoff) Péter néven szere­ pel: "A szabadságharc kitörésekor hadapród­ őrmester volt a cs.k. hadseregben, s helyét el­ hagyva beállt egy harcoló önkéntes alakulat­ ba. 1848 október 23-án kinevezték had­ naggyá a 17-ik honvéd zászlóaljhoz. Decem­ ber 22-én előléptették főhadnaggyá. Vitézsé­ gével különösen kitűnt az 1849. január 2223-i bodrogkeresztúri csatában. Március 31én előléptették századossá″.27 Kubicza Pál Mint már volt róla szó, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a hagyatéki ügyekben 1850 nyarán újabb utazásra került volna sor, jóllehet ez alkalmat adhatott volna a szökte­ 441 �palócföld 93/5 lésre. Lehet, hogy szeptember 16-i levelében azért hallgat Madách Imre erről, mert való­ ban február végén elintéződött a tárgyi ha­ gyaték sorsa, s az elárverezett hagyatéki rész ellenértékének ügyében csak ekkor, ősz ele­ jén tett újabb lépéseket. Éppígy meglehet azonban, hogy Madách nyáron is járt Pesten hagyatéki ügyben, de erre valamiért nem kí­ ván utalni a levelében. Van azonban egy to­ vábbi lehetőség is: más ügyben járt Pesten Madách. Erre Madách életrajzírói közül egyvalaki utal csak, ő azonban érdekes módon nem tud Udvardi bújtatásáról. Harsányi Zsolt regé­ nyében arról szól, hogy a szabadságharc után Kubicza Pált bújtatta Madách Imre, s hogy már ekkor, közelebbről 1850 nyarán be is idézték őt Budára, a katonai törvényszék elé.2 8 Harsányi szerint azonban semmit sem sikerült rábizonyítani, minek folytán nem is tartották őt fogva, hanem kihallgatása után szabadon engedték. Harsányi még megjegy­ zi, hogy a kihallgatáson nem került szóba Bory Miklós ügye. Bory Miklós ugyanis an­ nak a Bory Istvánnak a fia, aki Alsósztrego­ ván a Madách család tiszttartójaként élt, s így legalábbis ismerte őt Madách. 1849 au­ gusztus elsején, mint már Graczával kapcso­ latban volt róla szó, a gerillák Losoncon meg­ támadták az oroszokat; egyesek szerint maga Bory Miklós adta le azt a végzetes lövést, amely végülis a város felgyújtásához veze­ tett. Harsányi szerint azonban az osztrákok nem tudtak Bory szerepéről a Losonci tragé­ diában. Ezzel szemben Madáchot éppenség­ gel a losonci gerillaharcban való részvétellel vádolták volna. 442 Kubicza Pál ismert személy volt (Alsó­ szernye, 1816. okt. 25. - Ivanóc, 1893. máj. 29 30.), akiről Szinnyei is megemlékezett. Igaz, hogy ő nem utal arra, hogy kinél bújdo­ sott, csak a bújdosás tényét említi. Ugyanak­ kor Szinnyei adataiból kitűnik, hogy Kubicza már 1849. dec. 30-án jelentkezett Budán, így tehát Madách csakis azt megelőzően bújtat­ hatta őt. Ez ellentmond Harsányi adatának, aki szerint Madách hazatérte után, tehát 1850 nyarán még bújtatta Kubiczát. A re­ gényíró szerint a hazatérő Madách kiment a borházba, azzal a szándékkal, hogy Kubiczát birtokának elhagyására kérje, de aztán meg­ gondolta magát, és kérését mégsem adta elő. Harsányi szerint Kubicza a Nógrádsza­ kálban élő Kheberich családdal állt rokon­ ságban. Sajnos a családról rendelkezésre álló adatok igen szegényesek, az azonban kétség­ telen, hogy a Nógrádszakálban élő Kheberich Pál és Szontagh Johanna leányát, Khebe­ rich Etelkái az a Veres Gyula vette feleségül, aki Madách Imrével is szoros kapcsolatban állt.30 Kérdéses azonban az is, vajon Szinnyei adatai mennyire pontosak? Valóban Kubicza Pál volt az, aki 1849 végén önként jelentke­ zett? Nincs kizárva, bár érdekes, hogy Kubi­ cza Jánossal kapcsolatban valóban biztosan tudjuk, hogy 1849 decemberében Pesten, kö­ zelebbről a Terézvárosban tartották fogva őt.31 (Azt, hogy a 36 éves, Nyitrán élő Kubic­ za János rokona volt-e Pálnak, nem sikerült megállapítanom.) Kétségtelen azonban, hogy valóban eljárás indult ellene, bár az irat­ anyag elveszett.32 Fennmardt azonban az ő rendőri nyilvántartási lapja is; igaz, megle­ �palócföld 93/5 hetősen zavaró módon 58 évesként van ben­ ne feltüntetve (a nyilvántartási lapon szerep­ lő egyetlen dátum, mint viszonyítási alap, 1857-es), de mert a "gegenwrätige Wohnort" (jelenlegi lakhelye) rovatban Ivanóc áll, így nem valószínű, hogy másik személyről lenne szó.33 Végezetül megtaláljuk nevét Kubitza Pál alakban, a "Jegyzék azokről a képviselők­ ről, felsőházi tagokról és kormánytisztvise­ lőkről, akikkel szembeni vizsgálatot a császár kegyelme folytán beszüntették" c. iratban.34 A névtelen üldözött Mielőtt még a "főszereplőre", a bujdosó Rákóczy Jánosra rátérnénk, szólnunk kell egy név szerint nem ismert hazafiról, aki azonban föltehetőleg csak pár órát bújdosott Csesztvén. Az esetről újfent csak Harsányi tesz említést a regényében. A nyári idézés után vagyunk, éspedig nem sokkal, hiszen ugyanaznap este érkezik az ismeretlen a csesztvei kúriába, amikor előzőleg Madách kint járt a borházban Kubiczánál. Az isme­ retlen: középkorú szakállas férfi; mást nem is tudunk meg róla a regényből. Madách a pin­ cében bújtatta el őt, majd csakhamar megje­ lentek a zsandárok, akik azonban nem talál­ ták meg a bújdosót. A zsandárok távozása után az ismeretlen is távozik Csesztvéről. Amint látható, az eddig említett esetek­ ben nem lehet teljes bizonyossággal megálla­ pítani, pontosan mikor is került sor az emlí­ tett személyek bújtatására. Mindazonáltal Gracza Antalt és Záhony Istvánt még 1849 vége felé, de egészen biztosan november vége előtt, Kubiczát föltehetően 1849 végén, Ud­ vardit 1850 telén-tavaszán bújtatta Madách, míg a névtelen üldözöttel kapcsolatban, a támpontok teljes hiánya miatt, nincs helye a találgatásnak. Rákóczy János Jóval több adatunk van Rákóczy János­ ról; Rákóczy Aladárnak a visszaemlékezése szerint nagyapja Világos után két lovat, ko­ csit, parasztruhát vett, így kezdte meg mene­ külését. Aradon felvette Jókai M órt, majd Békéscsabán Laborfalvi Róza csatlakozott hozzájuk, s így utaztak a Bükkbe. Innen Rá­ kóczy egyedül utazott haza Rákócra. Onnan Pesten át Tápiószelére, a család­ jához (feleségéhez és két fiához) készült vol­ na, hogy pénzt szerezzen, s külföldön folytas­ sa bújdosását, s állítólag ekkor találkozott a szintén Pesten tartózkodó Madáchcsal.36 Érdekes, hogy Jókai kicsit másként, s vél­ hetően pontosabban emlékezett vissza az esetre. Eszerint a kocsit és a két lovat való­ ban már találkozásuk előtt megvette Rá­ kóczy, de a parasztruhát csak később. Jókai szerint együtt indultak (nem derül ki azon­ ban, hogy pontosan honnan), de nem Békés­ csabára, hanem Gyulára; Laborfalvi Róza ugyanis ott tartózkodott. A parasztruha vá­ sárlására és Rákóczy maszkírozására is csak Gyulán került sor, a színésznők segédletével. Majd Gyuláról együtt utaztak a Bükkbe, Tardonára.37 Vadnay Károly időben vala­ melyest megtoldja a történetet: Rákóczy rö­ videsen elhagyta Tardonát, és Putnokon át Runyára (Rumince, Gömör vármegye) uta­ zott, állítólag ottani rokonokhoz. 443 �palócföld 93/5 Mindazonáltal Rákóczy bújdosásának van egy homályos része: hol tartózkodott az 1849 októbere és 1851 tavasza közötti jó másfél esztendőben (mint látni fogjuk, ez a másfél év valójában inkább kettő!). Ha ugyanis már októberben a Bükkbe érkeztek Jókaival (s ezt Jókai önéletírása megerősíti), akkor rövidesen haza kellett érkeznie Rákóc­ ra, ahol azonban, mint bújdosásra legkevésbé alkalmas helyen, aligha tölthetett el hosz­ szabb időt. Rákóczy és Madách pesti találkozása Az emlékezet torzításának mértéke nem feltétlenül időarányos. Alig tizenöt évvel Rá­ kóczy és Madách találkozása után, Bérczy Károly emlékbeszédében ezt mondta: "Egy hózivataros este zörgettek a csarnok ajtaján. Földönfutó politikai üldözött kért menedé­ ket. Meleg szoba, meleg szív tárult fel előtte. Következő nap az éppen üresen álló erdész­ lakba egy, a megelőző estén érkezett »cseh vadász« költözött..."39 Bérczy (ha a későbbi leírásokat vesszük alapul) látszólag hibát hibára halmoz: a talál­ kozás nem télen volt és nem Csesztvén; előbb kertészként ténykedett Rákóczy János, s csak aztán lett "cseh vadász", arról nem is szólva, hogy az az állítólagos üresen álló er­ dészlak jócskán odébb, Sztregovától is észak­ ra, Paróca környékén volt. Ám még az ilyen, minden más információnak ellentmondani látszó értesülések hátterén is érdemes elgon­ dolkodni; meglehet, a hózivatar nem pusztán a romantikus fantázia produktuma. A legésszerűbb magyarázatnak az látszik, 444 hogy a Bérczyt informáló személy összeté­ vesztette, illetve részben összekeverte Rá­ kóczy Jánost valaki mással. Ha valóban meg­ történt, hogy egy hózivataros este menekült jelent meg Csesztvén, úgy az a legvalószí­ nűbb, hogy Udvardi Péterről van szó, aki a korábbiak szerint is valószínűleg 1850 elején érkezett Csesztvére. Ámbár meglehet: Bérczy leírása nem is annyira abszurd! Látni fogjuk, hogy Rá­ kóczy János Csesztvére érkezésének, ha ta­ lán a körülményei merőben eltérőek is, a leg­ valószínűbb időpontja mégiscsak december vége, január eleje, amikor a hózivatar egyál­ talán nem rendhagyó! Ami mármost Rákóczy és Madách pesti találkozását illeti, azt Bérczyn kívül gyakor­ latilag minden más forrás az 1851 tavaszanyara körüli időszakra teszi. Kevesen tették fel azonban a kérdést, hogy miért, s hogyan kerülhetett Madách ekkortájt Pestre? Mint ismeretes: ezidőtájt még mindig útlevélre volt ehhez szükség, az útlevél megszerzésé­ hez pedig az utazás céljáról is számot kell ad­ ni. Harsányi azzal a feltételezéssel élt, hogy unokahúgát, Huszár Annát látogatta meg, aki ezidőtájt (ezt nagyanyjához írt levelei ta­ núsítják) valóban Pesten élt, egy leánynevelő intézetben (ne feledjük: Harsányi nyárra te­ szi, nem tavaszra az utazást). Ez valóban jó ok lehetett az utazásra, még akkor is, ha eset­ leg (mint néhányan feltételezik) más, talán politikai okok is közrejátszottak abban. Minden esetre igaza volt Pál F. János­ nak, a híres könyvgyűjtőnek, aki úgy vélte, hogy a birtokába került két Madách útlevél­ �palócföld 93/5 ből megállapítható: éppen nyárra semmikép­ pen sem eshetett az utazás, mivel az útlevél 1851. ápr. 2-i bejegyzése után okt. 9. követ­ kezik, a két időpont között tehát nem járt Pesten Madách.40 A két találgatást megtoldhatjuk egy har­ madikkal: elvileg birtokügyek (pl. a Pesthez közeli pilisvörösvári birtokok) is magyaráz­ hatták az utazást. Mindazonáltal a Huszár Annával kapcso­ latos feltevés bizonyos mértékig megerősít­ hető; a kérdés csak az, pontosan mikor is ta­ lálkozott Rákóczy és Madách? Ha már az el­ ső útlevélbe bejegyzett utazás alkalmával, mint ahogy többen feltételezik,41 vagyis 1851. márc. 30. (az útlevél kiállításának dá­ tuma) és ápr. 2. (a visszaút bejegyzésének dá­ tuma) között, akkor mégiscsak kapcsolatba hozható egymással nagybácsi és unokahúg. Nagyon valószínű ugyanis, hogy Huszár An­ na pontosan ekkor került Pestre, egy leány­ nevelő intézetbe. Ha tehát az 1851-es tavaszi út során találkozott Rákóczyval, akkor uta­ zásának eredeti célja leginkább unokahúga elkísérése lehetett. Elég nehezen hihető azonban, hogy Madách közel másfél évig bújtatta volna Rákóczyt. Ilyen hosszú idő­ tartamról egyik életíró sem számol be, sőt, az érintett unokája is jóval rövidebb időszakról, "pár hónap"-ról értesült.42 Egy lehetséges (bár nem túl meggyőző) megoldás, ha fel­ tesszük, hogy már régesrég másutt tartózko­ dott Rákóczy, amikor Madách letartóztatá­ sára sor került. Van azonban egy ennél is alapvetőbb kér­ dés, amelyet, úgy látszik, csak a részletekre, az adatok, leírások pontosságára feltűnő mó­ don ügyelő regényíró tett fel magának, jólle­ het annak idején ez lehetett az első kérdések egyike, amelyet letartóztatása után Madách­ nak szegeztek: honnan ismerte Rákóczy Já­ nost? Harsányi az egyetlen ésszerűnek látszó magyarázathoz folyamodik: Madách pesti tanulóévei alatt ismerhették meg egymást, az akkoriban még diák poéta, s a nála jóval (9 évvel?) idősebb Rákóczy János. Az eset fölött azonban elég gyorsan átsiklik: nyilvánvalóan nem volt semmi támpontja a két "életrajz" egybevetésén kívül. Ami az útvonalat illeti, a források általá­ ban megegyeznek abban, hogy Vácon, Rétsá­ gon, majd Tereskén át utaztak Madáchék. De abban pl. már eltérés mutatkozik, hogy a Pestről Vácig terjedő utat vasúton vagy ha­ jón tették-e meg. Érdemes megismerked­ nünk a pillanatnyilag legautentikusabbnak látszó, bár csak a közelmúltban publikált vál­ tozattal. A leírás annak a Frideczky Lajos­ nak az emlékirataiból származik, aki az ügy­ ben közvetlenül is érintett volt, mivel Ma­ dách és Rákóczy Tereskétől Csesztvéig az ő közreműködésével folytatta útját. Frideczky évtizedek múltán így emlék­ szik Madáchra: "Rákóczyt Pestről ő hozta ki gőzhajón, onnan meg bérkocsin Tereskén ke­ resztül Csesztvére, birtokára, s ott egy ideig mint kertészt, később Sztregován mint cseh erdészt alkalmazta. Mikor Tereskére érkez­ tek, hozzám szálltak, de a bérkocsisnak etet­ ni Rétságra rögtön vissza kellett menni. Ma­ dáchot a cseléd ismervén, felvezette a szobá­ ba, Rákóczy lent maradt a cselédszobában. Madách a szolgát Huszár Károlyhoz küldöt­ 445 �palócföld 93/5 te, hol én Huszár Károllyal beszélgettem, azon üzenettel, hogy jöjjek haza. Haza is jöttem rögtön. Madáchot magát találtam, ki azzal fogadott, pedig már egész esti setét volt, fogass és vitess haza, s te is jöjj velem. A kocsi előáll s mikor mi elhelyezkedünk a kocsiban, egy alak közelit a kocsihoz, és fe­ lül a kocsis mellé. Én kezemmel reá intve kér­ dőleg, ki az? ő intett a kezével, hogy hallgas­ sak. Alig egy óra mult, mert Csesztve közel van Tereskéhez, oda megérkeztünk. Madách tót nyelven szólt az ismeretlenhez, hogy menjen a Cselédszobába, minket pedig Ma­ dách neje, Fráter Erzsi fogadott. Elhelyez­ kedtünk, s akkor beszélte el Madách: Az idegen alak Rákóczy János, kit ő Pest­ ről szöktetett meg. A leszállásnál gyertyavi­ lág levén, egészen látható volt az alak, szakál­ la, bajusza leborotválva. Képzelni se tudtam volna, hogy ő Rákóczy, ki egész életében nagy szakálla s bajuszáról volt feltünő. Né­ hány napig mint fennebb is emlitém, Cseszt­ vén mint kertész müködött, később a sztrego­ vai erdészlakban, mint cseh származásu er­ dőfelügyelő; innen hova származott, s mi tör­ tént vele, máig sem tudom, vagy már nem emlékszem."43 Madách és Rákóczy taktikai lépéseit nem könnyű megfejteni; érdemes azonban vigig­ gondolnunk az esetet. Ha már Vácig eljutot­ tak, ott a legfontosabb szempontok egyike az lehetett, hogy az út hátrelévő részét bizton­ ságban, s amennyire ez lehetséges, észrevét­ len tegyék meg. Ez egyfelől meghatározta az útvonalat, de meghatározta azt is, hogy egy idegen kocsis előtt nem tanácsos felfedniük a 446 célállomást. Vagyis egy jóbarátot vagy közeli rokont, ismerőst kell útközben felkeresniük. Nemcsak arról volt szó tehát, hogy a kocsis­ nak a lovak etetése miatt vissza kellett for­ dulnia; Madáchéknak nem lehetett céljuk, hogy fogadott kocsival egyenesen Csesztvére hajtsanak. Szontagh Pál ekkor még nem Horpácson élt, hanem Karancslapujtőn; ő tehát nem esett a menekítés útvonalába. Ennek ellenére nem természetes, hogy Madách olyasvalaki­ hez fordul egy ilyen kényes ügyben, aki sem­ mi esetre sem tartozik szűkebb baráti köré­ hez. Magának Frideczkynek az emlékiratai sem adnak rá okot, hogy szorosabb kapcsola­ tot feltételezzünk közöttük. Ennél is érthe­ tetlenebb azonban, ami Tereskén történt. Huszár Károly mégiscsak a szűkebb rokoni körhöz tartozott, akiről tudjuk, hogy néhány évvel korábban még nagyonis szívén viselte Madách politikai pályáját. A józan ész azt diktálná tehát, hogy ha már Tereskén át tar­ tanak Madáchék Csesztvére, akkor a család régi barátjától ill. rokonától, Huszár Károly­ tól kérjenek segítséget. Ha mégsem ez történt, annak leginkább az lehetett az oka, hogy Madách egy nála jó­ val idősebb rokont (Huszár Károly akkor nő­ sült, amikor Madách született), aki nem is feltétlenül helyesli a lépését, nem szívesen vont volna be egy ilyen játszmába. Valóban: Huszár Károly már életkoránál fogva is in­ kább hátráltatta volna Rákóczy menekülé­ sét, és semmi esetre sem illett bele a "fiata­ loknak" abba az elképzelésébe, hogy a legrö­ videbb időn belül, még aznap éjszaka (ne fe­ ledjük: Frideczky leírása szerint sötétedés �palócföld 93/5 után érkeznek Tereskére!) el kell jutniuk Csesztvére. Egy ilyen "meggondolatlan", gyors lépést egy olyan megfontolt politikus, mint Huszár Károly, aligha pártolt volna, de Madách is épp elég tapasztalt volt ahhoz, hogy ezt világosan lássa. Madách pesti útjai Mielőtt továbbhaladnánk, kanyarodjunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy közelebbről mikor s milyen céllal járt Madách Pesten? Ehhez jelenleg az egyetlen támpontot az út­ levelek adják; érdemes azokat alaposabban szemügyre vennünk. Már Pál F. János felhívta rá a figyelmet, hogy a korabeli eljárás az volt, hogy a vissza­ út előtt pecsételték le s láttamozták az útle­ velet. Sajnos nem tudjuk, hogy pontosan hol, s milyen formában történt az eljárás. A leg­ valószínűbb lehetőség: a Madách Imre első útlevelén található, négy egyformának látszó "K.K. Polizei-Direktion zu Ofen-Pesth" köri­ ratú, ovális bélyegző ugyanott, föltehetően Budán került Madách útlevelébe, vagyis a bélyegzés nem útközben történt, hanem (ér­ kezés után vagy visszautazás előtt) jelentkez­ ni kellett, s ennek során láttamozták az útle­ velet.44 Pontosabban szólva nem is kellett feltét­ lenül személyesen jelentkezni. Érdemes idézni a korabeli eljárással kapcsolatban Madách egyik ismerősét. "Prottmann ren­ dőrfőnök gyűlölt seregének valamelyike minden fővárosba érkezőnek megvizsgálta az útlevelét. Másnap a rendőrségre kellett kül­ deni az útlevelet láttamoztatni."45 Ha a visszaemlékezés pontos, akkor ez azt jelenti (szemben Pál F. János már említett koncep­ ciójával), hogy az útlevelek láttamoztatása előtti napot kell Madách Pestre érkezésének napjaként tekintenünk, míg a visszautazással kapcsolatban nincs támpontunk. Radó György feltételezi, hogy Madách talán politikai szervezkedésben vett részt, s ezért utazott többször is Pestre.46 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az első útnál Hu­ szár Anna Pestre kísérése sokkal logikusabb lehetőségnek látszik. Különben is: ezután jó fél évvel kerül csak sor a kövekező útra. Ha figyelembe vesszük, hogy Madách unokahú­ ga Pesten tartózkodik (de más rokonok is; el­ hunyt nővérének apósa, id. Huszár J ó zse f pl. egészen biztosan), s ha számításba vesz­ szük, hogy a birtokügyek is indokolhatják a pesti utazást (tudomásunk szerint Pesten él pl. Hamza Ágoston, fiskális, akivel főképp a solymári és pilisvörösvári birtokok révén gyakorlatilag folyamatosan kapcsolatban áll a család), akkor azt kell mondanunk, hogy az utak sűrűsége nem haladja meg a "szokásos" mértéket; valószínűleg más években is leg­ alább ilyen gyakorisággal járt Pesten Ma­ dách. Mindazonáltal lehettek egészen speciális, nehezen kideríthető okai is az utazásnak. Egy ilyen lehetőség: arra a bizonyos beidé­ zésre, amelyet Harsányi Zsolt a regényében 1850 nyarára tett, esetleg később, valame­ lyik bejegyzett út alkalmával került sor. Erre egy apró jel enged következtetni: az első útle­ vél négy bejegyzésénél három esetben ugyanazt az olvashatatlan aláírást találjuk, egy esetben azonban egy nagyon is jól olvas­ 447 �palócföld 93/5 ható nevet. Az 1851. dec. 30-i pecsét mellett a "Hlavathy" aláírás áll. Ez azért érdekes, mert az 1854. március 31 -i hadbírósági ítélet után Madách személyleírása szerepel. A sze­ mélyleírás végén pedig ugyanaz a név: "Hla­ vathy". (A nyomtatásban megjelent szöveg­ változatokban, Palágyinál és Halász Gábor­ nál is "Hlavath" szerepel; az eredeti okmá­ nyon azonban a "Hlavathy" név áll.47) Az egybeesés persze lehet, hogy véletlen. De ha mégsem, akkor egy logikus lehetőség, hogy éppen ekkor idézték Madáchot Pestre a K.k. Kriegsgerichtbe. Vajon ekkor már nála rejtőzik Rákóczy János? Vagy éppen ezen az úton találkozik vele? Netán még később, a le­ tartóztatása előtti utolsó pesti út során, 1852. május 14. és 18. között?48 Erre ma sem adhatunk határozott választ. Éppen ezért mérlegre kell tennünk a különböző el­ képzeléseket, s azok közül kiválasztanunk a legmeggyőzőbbnek tűnőt. Harsányi, nem tudjuk pontosan milyen információ alapján, nyárra teszi a találko­ zást. Pál F. János kritikája azonban jogos: ha egyszer egyik útlevélben sincs nyári utazás, akkor más alkalommal kellett találkozniuk. Feltevése azonban, hogy tudniillik 1851. áp­ rilis 2. előtt találkoztak volna Pesten, önké­ nyes. Ha azonban mind az öt utazás egyaránt szóba jöhet, akkor döntő jelentőségűnek kell tartanunk Madách Imre állítólagos vallomá­ sát. "Madách Imre csesztvei földbirtokos és intézője, Bory István azzal vádoltatnak, hogy tudatosan rejtegették a távollétében elítélt felségárulót, Rákóczy Jánost. Madách ezt a vádat kétségbe vonja és hangoztatja: múlt év 448 novemberében egy férfi érkezett hozzá, aki magát Reiter Ignácnak nevezte, és aki sza­ bályszerű útlevéllel és két bizonyítvánnyal rendelkezett, aminek következtében nem lát­ ta akadályát, hogy ezt az embert ez év január 1-től, mint erdőkerülőt szolgálatába fogadja. Az állítólagos Reiter Ignác valójában ez év január 2-án tűnt fel Csesztvén, néhány na­ pot ott töltött, aztán Sztregovára külték, on­ nan Bory intéző Paróczára kísérte és a helyi előljáróknak mint az új erdőkerülőt mutatta be. Folyó év januárjának végén Reiter az ép­ pen Sztregován tartózkodó Madách úrtól 10 napi szabadságot kért, hogy az állítólag Su­ hanban (=Szuhány) betegen fekvő feleségét meglátogassa; röviddel azután eltűnt, és töb­ bé nem került elő."49 Nehezen hihető, hogy Madách jelentősen eltért volna a tényektől, főképp nem Rá­ kóczy tartózkodását illetően. Hiszen számol­ nia kellett azzal, hogy rajta, s Boryn kívül másokat is kihallgatnak (mint ahogy erre minden jel szerint sor is került). Így tehát az a legvalószínűbb, hogy a december 30-i útle­ vélláttamozást követően utaztak Tereskén át Csesztvére. Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért érkeztek sötétedés után Te­ reskére. Ami azonban a Frideczky által emlí­ tett gőzhajót illeti, éppen az évszak miatt csaknem kizárt, hogy Madáchék azon utaz­ tak volna Vácig. Érdekes, hogy eszerint csak január végéig tartózkodott Rákóczy Parócán. Ez ellent­ mond azoknak a feltevéseknek, amelyek azt sugallják, hogy közvetlenül az augusztusi le­ tartóztatás előtt menekült volna el. Mivel azonban bújdosásának részleteiről nem ren­ �palócföld 93/5 delkezünk elegendő információval, így azt sem tudjuk eldönteni: a későbbiekben mégis­ csak visszatért Parócára, vagy más Madách birtokon bujdosott, esetleg egészen másutt talált menedéket. Érdemes azonban egy bekezdés erejéig visszatérnünk az állítólag 1850 nyarán tett pesti útra. Két forrást és két feltételezést lát­ tunk: Kacziány szerint a hagyatéki ügyben utaztak a Madách fivérek Pestre, s eközben Udvardit menekítették, Harsányi szerint be­ idézték őt, mert feltételezték, hogy a losonci incidenshez köze lehet. Lehetett azonban egy harmadik oka is az utazásnak: egykori főnöke, feleségének nagybátyja, Fráter Pál alispán 1850 júliusában több havi fogság után szabadult Pesten.50 Érdekes módon er­ ről az adatról senki nem tesz említést, sőt, Fráter Pált inkább mint ügyesen manőverező politikust mutatják be az életrajzírók; bár felmentették őt, az a tény, hogy több hónapig fogva tartották, ellentmondani látszik az el­ terjedt sztereotípiának. Sokféle oka lehetett tehát egy 1850 nyarán tett utazásnak, s ha a későbbiekben Fráter Pál lépéseket tesz Ma­ dách Imre fogsága idején, úgy nem ésszerűt­ len föltenni, hogy Madách is tőle telhetőén cselekedett, amikor Fráter Pált tartották fogva. Csesztve és Paróca: nevek és szerepek A források általában megegyeznek ab­ ban, hogy Rákóczy nem sokat időzött Csesztvén. Frideczky "visszaemlékezése" (a szót azért kell idézőjelbe tenni, mert ez már olyan esemény, amelyet ő is csak hallomás­ ból ismerhetett), aki szerint Csesztvén ker­ tészként kezdi meg működését Rákóczy, majd Madách erdőkerülőként alkalmazza őt a parócai birtokon, reálisnak, s más forrá­ sokkal, így mindenek előtt az idézett vallo­ mással, összeegyeztethetőnek látszik. Bár a Madách-életrajzok elterjedt kommentárja, amely szerint Rákóczy nem volt alkalmas kertésznek, s ezért következett be a szerep­ és lakhelycsere, nem túl meggyőző: január­ ban nehéz eldönteni, ki mennyire alkalmas kertésznek. Egyébként föltehetően Bory Ist­ ván volt az, aki a későbbiekben a közeli Paró­ ca s a távolabbi Csesztve között a kontaktust fenntartotta. Madách Imre, éppen a viszony­ lag jelentős távolság miatt, csak ritkán utaz­ hatott el a parócai birtokra. Úgy látszik, több-kevesebb időt Sztrego­ ván is eltöltött Rákóczy, legalábbis akkor, amikor Bory Istvánnál jelentkezett. Nem vé­ letlen, hogy a Pozsonyi Kerületi Katonai Pa­ rancsnokság által küldött kérdőpontok arra is kitérnek, hogy a sztregovai személyzetet miről kell kikérdezni Rákóczyval kapcsolat­ ban. Azt a személyt, aki a hatóságok feltétele­ zése szerint azonos Rákóczyval, következe­ tesen Reiter Ignác néven említik a hivatalos iratok. Ugyanakkor a visszaemlékezések nyomán elterjedt álnév: Rakovecz, akire "cseh vadász″-ként utalnak. Sőt, van olyan feltételezés, amely "lebukását" is ezzel hozza összefüggésbe. Itt azonban egy kitérőt kell tennünk. Ez az elterjedt koncepció olyannyira képtelen­ ségnek tűnik, hogy cáfolatára érdemes né­ hány érvet felhoznunk. Ha Rákóczy valóban 449 �palócföld 93/5 Rakovecz néven tűnt volna fel, vagy legalább ezt a nevet is használja, úgy a már többször idézett, a katonai parancsnokság által kikül­ dött kérdőpontok feltétlenül kitértek volna másik álnevére is, hiszen ebben az esetben feltételezhető: a kikérdezendők némelyike csakis ezen a néven (álnéven) tudja őt azono­ sítani. Már az is valószínűtlen tehát, hogy a Rakovecz álnevet használta volna Rákóczy a Madách birtokokon való bújdosása során, miközben az álnév a nyomozás során sehol nem fordul elő. Még képtelenebb a dolog ak­ kor, ha "cseh vadász″-ként bukik le hiányos nyelvtudása miatt. Ebben az esetbe n a kér­ dőpontoknak nemcsak a másik álnévre, de a nyelvtudására is ki kellett volna terjedniük. Ehelyett azonban egészen más részletekre kíváncsi a hatóság. Ma már kideríthetetlen, miféle informá­ ciók keveredése okozta a félreértést. Csak két triviális lehetőséget említenék ezek kö­ zül. Az egyik: a nevek hasonló hangzása elle­ nére egy Madách állal bújtatott másik sze­ méllyel azonos "Rakovecz, a cseh vadász", a másik: Rákóczy János korábban vagy a ké­ sőbbiek során használt álnevéről van szó. Minden esetre az utóbbi látszik valószínűbb­ nek, hiszen hosszú bújdosása során nyilván sűrűn érezte szükségét Rákóczy a névváltoz­ tatásnak. Jókai Mór pl. a Barna János álnevet említi bújdosásuk kezdetéről.51 Ez amellett szól, hogy Rákóczy óvatos,körültekintő volt, legalábbis ami az álnevek megválasztását, azok cseréjét illeti. Az események minden­ képpen őt igazolták, hiszen végülis megme­ nekült. Másfelől éppen az események kérdé­ sessé teszik a Madách-életrajzokban ugyan­ 450 csak gyakori sztereotípiát. Először is: Rákóczy Jánost csak 1851. szeptemberében, Kossuth Lajossal együtt ítélték el. Vagyis ha konzisztensek a Madách kihallgatásának hátterében álló iratok (s a visszaemlékezések, amelyek alapján pl. Har­ sányi írta a regényét), tehát ha valóban előbb elítélték Rákóczy Jánost, s csak azután búj­ tatta őt Madách, akkor gyakorlatilag csak az októberi és decemberi pesti út jöhet szóba találkozásukkal, majd Rákóczy rejtegetésé­ vel kapcsolatban. Más kérdés, hogy Rá­ kóczyt már 1849-ben körözték (1849/438.).: "Rákóczy János ingó és ingatlan javai össze­ iratni és tartózkodási helye kitudatni paran­ csoltatig"52 A közkeletű felfogás szerint Rákóczy túl­ ságosan is óvatlan volt, gyakran mulatozott, s ez "vezetett" Madách letartóztatásához. Ha valóban óvatlan lett volna, úgy őt magát fog­ ják el, erre azonban sokéves bújdosása során sohasem került sor. Egyetlen apróságban azonban elvben igazuk lehetett a kortársak­ nak. Lélektanilag valóban elképzelhető, hogy két és féléves bújdosás után olyan időszakos pszichés változások következnek be, amelyek óvatlanná, a küső veszélyekkel szemben ki­ sebb-nagyobb mértékben érzéketlenné teszik a bújdosót. Mégis, az úgymond "felelőtlenül viselkedő" Rákóczyval szemben Madáchot védő álláspontot e sorok írója nem osztja. Sajnos a Madách-kutatás sem mentes a bűn­ bakkereséstől. amely az állítólagos feljelen­ tőt s a feltételezhető feljelentettet egyaránt pellengérre állítja, s nem vesz tudomást Ma­ dách intenciójáról: "Bántottak is, de szüm­ ben nem maradt/ Fulánk" (Útravaló verseim­ mel). �palócföld 93/5 A letartóztatás háttere, Rákóczy útlevele Rákóczy János bújtatásával kapcsolat­ ban sok az ellentmondás, de van azért egyön­ tetűen leírt részlet is. Meglehet azért, mert egyetlen forrásra (s ha valóban egy forrás volt, úgy ismét csak Szontagh Pál jöhet szó­ ba) vezethetők vissza az értesülések. Rá­ kóczy útlevelének hamisításáról van szó. Az ügy részletei nem ismertek; amiben minden­ ki megegyezik: Madách Imre Komáromy Im­ rétől "szerzett" útlevélmintát, s a hamisítás­ ban résztvett Szontagh Pál is, aki a saját útle­ veléről fejtette le a pecsétet, majd átragasz­ tották azt a hamisított útlevélre. Harsányi Zsolt a regényében úgy értelmezte az esetet, hogy ezek szerint a főszolgabírónak, ha talán nem is a beleegyezésével, de legalábbis a tud­ tával történt a hamisítás. Mások azonban (s talán nekik van igazuk) úgy írták le az esetet, hogy Madách "csellel" jutott az útlevélmin­ tához, tehát valamilyen értelemben (a konk­ rét részletekről sajnos senki sem tudósít) Madách Imre félrevezette Komáromy Imrét. Egy másik részlet, amelyet egyöntetűen írnak le az életrajzírók; Madách letartóztatá­ sa. A közkeletű vélemény: a hatóságok előbb Rákóczyt keresték ill. kísérelték meg elfogni, s csak miután ez a (közelebbről ismét csak nem ismert) akciójuk sikertelen volt, akkor tartóztatták le Bory Istvánt, majd Madách Imrét. Lényegében ezekkel az információkkal rendelkezünk és ismereteink igen sok ponton hiányosak. Így például nem tudjuk, mi tör­ tént január vége és augusztus között. Ha Rá­ kóczy valóban elhagyta Parócát, hol bujdo­ sott a későbbiekben, s hol próbáltak rajtaütni közvetlenül Bory és Madách letartóztatása előtt? Vannak apróbb elgondolkodtató rész­ letek is. Ilyen például az útlevélhamisítás ügye: miért éppen Szontagh útleveléről fejtik le a pecsétet? Hiszen Madáchnak is van útle­ vele! Lehet, hogy rövid időn belül utazni szándékozik, míg Szontagh nem tervez uta­ zást, s ezért döntenek így? Olyan kérdések ezek, amelyeket mindenképpen érdemes fel­ tenni ugyan, de amelyek megválaszolásához nincs elegendő információnk. Összefoglalás Madách Imre a szabadságharc bukása után több személyt is rejteget birtokain; amennyire meg tudjuk ítélni, a Nógrád me­ gyébe eső birtokokon. Politikai szerepválla­ lása (a megye főbiztosa volt) és orientációja szinte predesztinálta őt erre a szerepre. Akik Nógrádban bújdosni kényszerültek, bizo­ nyára nem sok lehetőség közül választhattak, s ismertsége, szerepvállalása folytán Madách Imre az első között jöhetett szóba. Nem ki­ zárt, hogy még jóval többen fordultak hozzá, mint ahány személyről töredékes informáci­ ókkal rendelkezünk. Vagyis Csesztve megle­ hetősen "forgalmas" hely lehetett Világos után, ezt a jelentős forgalmat azonban, ép­ pen az említett okok miatt, nem szükséges kétkedéssel illetnünk. Elképzelhető persze, hogy egyik vagy másik esetben az emlékezet­ ben vagy a többszörös információátadásban tévedések sorozata vezetett súlyos, ma már alig korrigálható félreértésekhez. Így a konk­ 451 �palócföld 93/5 rét esesményeket, s főképp az időpontokat, fenntartással kell kezelnünk. Ugyanakkor nem árt emlékeztetnünk egy itt nem részlete­ zett eseményre. Madách Imre igen sok fegy­ vert (száznál több puskát) rejtegetett birto­ kán, amelyeket a szabadságharc után helyez­ tek el ott. Ilyen nagymennyiségű fegyver el­ rejtése azonban, már csak technikai okok miatt, semmiképpen sem történhetett telje­ sen titokban: a "beavatottak" (s itt a bújdo­ sásra kényszerülők, főképp a gerillák, ha sza­ bad így fogalmaznom "szignifikánsan" töb­ ben lehettek, mint a kívülállók) pontosan tudhatták tehát, hogy a későbbiekben kihez fordulhatnak bizalommal. Mellesleg, bár ez paradoxonnak tűnhet, éppenséggel ez a tevé­ kenysége arra utal, hogy politikai mozgalom­ ban aligha vehetett részt ebben az időszak­ ban. E sorok írójának véleménye szerint szervezkedésre, a gerillamozgalomban való aktív részvételre egész egyszerűen nem ma­ radt ideje, mivel ennél gyakorlatiasabb tevé­ kenységgel, a menekültek bújtatásával volt elfoglalva. Egyébként: a két tevékenység mé­ lyebb megfontolásból is ellentétes: ha az egyik tevékenység a hatóság tudomására jut, az a másik csoportot is veszélybe sodorhatja; ilyen kockázatot nem valószínű, hogy vállalt Madách, s mivel a bújtatás "adva volt", ezért a gerillamozgalomban való részvételre (fölte­ hetően) már csak a bújtatott személyekre va­ ló tekintettel sem vállalkozott. Ugyanakkor Spáczay Hedvig kutatásai azt bizonyítják, hogy ha aktívan nem is vett részt a gerilla­ mozgalomban, minden bizonnyal tudomása volt róla, s az abban résztvevőkkel kapcsolat­ ban állt. Madách Imre tehát a fegyverletétel után 452 rövidebb-hosszabb időre menedéket nyúj­ tott néhány személynek. Rákóczy János az utolsó, talán hosszabb időszakon át bújtatott személy volt, akinek bújtatását logikai össze­ függésbe szokás hozni Madách és Bory letar­ tóztatásával. Madách Imre egész életén át titkolózott titkolózni kényszerült - Rákóczy János és mások rejtegetésével, s egyáltalán a szabad­ ságharccal összefüggő tevékenységével kap­ csolatban. "Szerette a vitatkozásszerű esz­ mecserét, amelybe azonban a politikát és ne­ jét soha nem keverte. Még fogságáról is csak érintőleg és tréfálkozva emlékezett meg.″53 Mások: barátai, rokonai, ismerősei is erre kényszerültek. S mire az első visszaemléke­ zések elkészültek, az információk egy része elveszett, másik része sajátosan torzult, mó­ dosult. Igazán pontos, minden részletet jól megvilágító választ a jelen tanulmány címé­ ben feltett kérdésre lehet, hogy sohasem ka­ punk. De pontosítani ismereteinket talán még nem késő; erre tett szerény kísérlet volt ez az írás. Jegyzetek 1. Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád megyei Le­ véltárban. Salgótarján, 1984. 154., 201. 2. Radó György: Madách Imre életrajzi króni­ ka. Salgótarján, 1987. 155. 3. Belitzky János: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád me­ gyei közigazgatási tevékenységéhez. Palóc­ föld 1971/4. 54-55. 4. Mikszáth Kálmán összes művei 2. (Kritikai kiadás) Bp. 1956. 398-399. 5. Brankovics György: A mi hőse­ ink. Bp. 1883. 6. Nógrád megyei Levéltár. XIII. 1. A Bory-Madách család iratai. Harsá­ nyi Zsolt levelezése. 7. Pongrácz Lajos: Ki- �palócföld 93/5 vonatok Hontvármegye jegyzőkönyveiből 1848-1849- és 1861-ről. I. füzet. Selmecbá­ nya, 1890. II. füzet. Ipolyság, 1891.8. Bran­ kovics György: i.m.27. 9. Pongrácz Lajos: i.m. I.18. 10. Pongrácz Lajos: i.m. I.52. 11. Pongrácz Lajos: i.m. I.48.,49. 12. Pongrácz Lajos: i.m. II.12. 13. Pongrácz Lajos: i.m. II.16. 14. Gyürky Antal: 54 év Hontvárme­ gye történetéből I. Vác 1874. 304. 15. Ba­ logh Károly: Gyermekkorom emlékei. Petőfi Irodalmi Múzeum. Kézirattár V-an. V./4306. 16. Brankovics: i.m. 77-78. 17. K.G.: Ma­ dách és Haynau. Alkotmány 1908/297. 1-3. 18. Ezúton mondok köszönetet ükunokájá­ nak, Grosschmid Péternek, aki az útlevelet megmutatta, s ezzel az eddig nem ismert do­ kumentummal a jelen tanulmány megírásá­ hoz komoly ösztönzést adott. 19. Czeglédi Imre: Adalékok a Madách-család tragédiájá­ hoz. Békési Élet 1977/1.90-97. 20. Czeglédi Imre: i.m. 9 7 . 21. Leblanc Zsoltné: Újabb do­ kumentumok Madách élettörténetéhez. In. Nógrád megyei Múzeumi Közlemények. 1973/19. 70. 22. Pesti Napló. 1850. júl. 4. 23. Pesti Napló. 1850. júl. 6. 24. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nem­ zékrendi táblákkal XI. Pest 1865. 113. 25. Hadtörténelmi Levéltár. Abszolutizmuskori iratok. Rendőrségi nyilvántartási lapok (megbízhatatlanok). Ezúton mondok köszön­ tetet Lenkeffy Ferencnek, aki a Hadtörténel­ mi Levéltárban való kutatást segítette. 26. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1987. 325. 27. Kozma György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc szereplőinek lexikona V. 201. OSzK Kézirattára. Fol.Hung. 2092/5. 28. Harsányi Zsolt: Ember küzdj! Bp. 1942. (IV.kiad.) II. 162-165. 2 9 . Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. Bp. 1900. 364-365. 30. Nagy Iván: Magyarország csa­ ládai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VI. Pest 1860. 239. 31. Hadtörténelmi Le­ véltár. Az 1848/49. évi szabadságharc után haditörvényszéktől elítélt egyének névsora. Kubicza Pál nevét a jegyzék nem tartalmaz­ za, Kubicza Jánosét azonban igen: 59. old. 1112. bejegyzés. 32. Hadtörténelmi Levél­ tár. Pesti Kriegsgericht 1850-1/392. 19. cso­ mó. Kubicza Pál képviselő vizsgálati anyagá­ nak felterjesztése a pesti hadbíróságnak. Pest, 1850. júl. 3 1 . 33. Hadtörténelmi Levél­ tár. Abszolutizmuskori iratok. Rendőrségi nyilvántartási lapok (megbízhatatlanok). 3 4 .Hadtörténelmi Levéltár. Pesti Kriegsge­ richt 1850-8/146. 33 csomó. 35. Harsányi Zsolt: i.m. II. 165-169. 36. Nógrád megyei Levéltár. XIII. 1. A Bory-Madách család ira­ tai. Harsányi Zsolt levelezése. 48. levél. 37. Jókai Mór: Az én életem regénye. Bp. 1912. 276-279. 38. Vadnay Károly: Irodalmi emlé­ kek. Bp. 1905. 363-375. (Jókai Tardonán) 39. Bérczy Károly: i.m. 212. 40. Pál F. János: Madách hazai útlevelei. Magyar Nemzet 1964. aug. 30. 10. 41. Radó György: Madách Imre életrajzi krónika. Salgótarján, 1987. 165-166. 42. Rákóczy Aladár már idézett levele Harsányi Zsolthoz (lásd: 36. jegyzet). 43. Varga János (szerk.): Frideczky Lajos memoárja. Salgótarján, 1988. 56. 44. Petőfi Irodalmi Múzeum. Kézirattár. V-an. V. 2626/1-2. (Az útleveleket Pál F. János aján­ dékozta a Kézirattárnak.) 45. Rudnay Jó­ zsefné Veres Szilárda: Emlékeim 1847-1917. Bp. é.n.25. 46. Radó György: i.m. 166. 47. Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és köl­ tészete. Bp. 1900. 428-429., Halász Gábor: Madách Imre összes művei. Bp. 1942. II. 1140-1141., OSzK Kézirattára. Analekta 3844. A pesti cs.k. hadi törvényszék idéző- és bizonyságlevele Madách Imre számára. 48. Pál F. János írása szerint a második útlevél kiállításának dátuma 1852. május 15. Való­ jában az útlevélben május 14-i dátum áll. 49. Leblancné Kelemen Mária: Madách Im­ re-dokumentumok a Nógrád megyei levél­ tárban. Salgótarján, 1984. 197. 50. Hadtör­ ténelmi Levéltár. Az 1848/49. évi szabad­ ságharc után haditörvényszéktől elítélt egyé­ nek névsora. 30.old. 565. bejegyzés. Eszerint: Frater Pál 42 éves Nógrád megyei alispán, Pesten 1850 júliusában több havi fogság után felmentetett. 51. Jókai Mór: i.m. 277. 52. Pongrácz Lajos: i.m. I. 57., továbbá: II. 15. 53. Becker Hugó: Madách Imre életrajza. Magyar Szemle 1899/33.387. 453 �palócföld 93/5 Zólyomi József Tanúvallomások a M adách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosról Ritkán adatik meg egy ember számára, hogy életében ugyan nem hajt végre hőstettet, nem fűződik nevéhez semmi olyan mű, vagy megbecsülést követelő cselekedet, amely miatt nevét ismerni kellene, személye mégis a halhatatlanok sorába kerül. Ez a személy Rákóczy János. Igaz, Rákóczy János magas tisztségeket töltött be életében: aljegyző, tanácsnok, kormánybiz­ tos, a Honvédelmi Bizottmány titkára, Kossuth Lajos titkára, stb. volt, de egyik beosztásával sem vívhatta ki, hogy neve évszázadokon keresztül ismert legyen.1 Nevének maradandóságát, kötelező ismertségét annak köszönhette, hogy életének alig egy hónapja Madách Imre életrajzához kötődött. A halálra ítélt, minden vagyonától megfosztott Rákóczy Jánost, 1852 január hónapban, Madách Imre rejtette el birtokán. Közismert, hogy Rákóczy János rejtegetésének gyanúja volt az egyik oka annak, hogy a költőt és anyjának sztregovai tiszttartóját Bory Istvánt, 1852 augusztusában letartóztatták. A költőnek egy évig kellett Pozsonyban és Pesten raboskodnia. A Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosnak, az itt eltöltött idejéről hiteles adattal nem rendelkeztek eddig a kutatók. Nem véletlen, hogy a költő korai életrajzírói - a gondos adatgyűjtés helyett - legendákat szőttek a bujdosó ideérkezésének körülmé­ nyeiről, itteni magatartásáról, stb. A későbbi kutatók, az elődök hiteles forrásközlésében bízva, szinte napjainkig elfogadták e "kuta­ tási eredményeket". A Nógrád megye parasztságának törté­ 454 neti feldolgozásához végzett levéltári kutatá­ sunk során bukkantunk arra a terjedelmes iratcsomóra, amely a Madách-birtokon rej­ tőzködő Rákóczy Jánosra vonatkozó tanú­ vallomási jegyzőkönyveket őrzi.2 Az ennek feldolgozásából készült közel öt ív terjedelmű forráskutatatáson alapuló ta­ nulmányunk - mely a tanúvallomási jegyző­ könyvek betűhív közlését is tartalmazza mintegy hetven gépelt oldalon - teljes meg­ jelentetése a folyóirat kereteit meghaladja; �palócföld 93/5 csupán két fontos résztéma ismertetésére nyújt lehetőséget: Rákóczy János rnettőlmeddig tartózkodott a Madách-birtokon és ott milyen magatartást tanúsított. A terjedelem nem teszi lehetővé, hogy közöljük tanulmányunknak azon fejezeteit, amelyekből megtudhatjuk, hogy Rákóczy Jánost erdőkerülőnek (nem vadásznak, vagy kertésznek) alkalmazták; öltözete - melyet Madách Imre készíttetett számára - azonos volt a környék parasztságának téli ruházatá­ val; nem vadászlakban lakott Parócán, ha­ nem egy régóta lakatlan, elhanyagolt állapo­ tú, háromsejtű (szoba-pitvar-kamra) pa­ rasztházban, mely a Madách uradalom zsel­ lérte lkén állt a falu egyik legmódosabb gaz­ dájának szomszédságában. A bemutatott és feldolgozott jegyző­ könyvek előzménye, hogy a Pozsonyi Cs.Kir.Ker. Katonai Parancsnokság 1852. szeptember 1-i keltezéssel leiratot küldött a Nógrád vármegyei Törvényszéknek, amely­ ben Madách Imre útlevelén kívül Reiter I g ­ nácra (Rákóczy János feltételezett álneve) vonatkozó iratok felkutatását, valamint a ta­ núk kihallgatásából összeállított nyomozati anyagot kérte. A leirat kérdőpontokat is tar­ talmaz, amelyeket a letartóztatott és Po­ zsonyba szállított Madách Imre és Bory Ist­ ván vallomásai figyelembe vételével állítot­ tak össze.3 A Nógrád vármegyei Törvényszék 1852. szeptember 7-én tárgyalta meg a Katonai Pa­ rancsnokság levelét. Az ülésen hozott végzés szerint: " Á Posony Ker. Katonai Parancs­ nokság által kértek tellyesítésével Angyal Lajos tszéki ülnök bízatik meg, kinek is e ’ részbeni jelentése annakidejében elvára­ tik.″ 4 Angyal Lajos törvényszéki ülnök, csen­ dőri kísérettel, 1852. szeptember 9-én érke­ zett Alsósztregovára, hogy Bory István laká­ sán házkutatást tartson, majd a következő napokon a sztregovai (szeptember 10-én), a parócai ( 11-én), a kiszellői (12-én), majd a csesztvei (13-14-én) tanúk kihallgatásával elkészítse a nyomozati anyagot és összefog­ laló jelentését. A tanúk vallomásairól felvett jegyző­ könyvek hitelesítésére szeptember 15-16-án került sor Balassagyarmaton, a megyei tör­ vényszéken.5 Angyal Lajos szeptember 22-én, a meg­ hallgatott huszonhárom tanú vallomása alapján, a megye törvényszékének a "... M a­ dách Imre és Bory István ellen véghez vitt tiszti vizsgálódásáról szóló jelentését - az erre vonatkozó irományokkal, tanúvallatási jegyző könyvekkel, úgynapi és fuvarbéli il­ letőségének jegyzékével bemutatja:.″6 Mettől-meddig tartózkodott Rákóczy János a Madách-birtokon Mielőtt a tanúvallomásokat elemeznénk, ismerkedjünk meg a költő életrajzíróinak ide vonatkozó adataival. Bérczy Károly - aki még a leghitelesebb források alapján állíthatta össze a költő élet­ rajzi adatait - a bujdosó Rákóczy János ér­ kezését a Madách-birtokra így írja le: "Egy hózivataros este zörgettek a csarnok ajtaján. 455 �palócföld 93/5 Földönfutó politikai üldözött kért menedé­ ket. Meleg szoba, meleg szív tárult fel előtte. Következő nap az éppen üresen álló erdész­ lakba egy, a megelőző estén érkezett »cseh vadász« költözött. Hetek, hónapok múltak, s az erdőket járó csendes jövevény nem látszik figyelmet kelteni.″7 Bérczy Károly évet, kö­ zelebbi időpontot nem közöl, csupán Rá­ kóczy János megérkezését egy téli estére te­ szi. Azt sem árulja el, hogy hol van az az er­ dészlak, ahol a bujdosó heteket, hónapokat töltött el. Palágyi Menyhért 1851 tavaszára teszi Rákóczy János megérkezését. Leírja a buj­ dosó kalandos utazását Csesztvére, az útlevél megszerzésének körülményeit, majd meg­ jegyzi : "Az így összetoldozott útlevéllel ke­ rült Rákóczy János a paróczai erdészlakba, Sztregova közelében." A szerző nem utal ar­ ra, hogy Rákóczy János mennyi ideig tartóz­ kodott a Madách-birtokon. Voinovich Géza - aki az erre vonatkozó adatait Palágyi Menyhérttől veszi át - szin­ tén 1851 -re teszi Rákóczy János megérkezé­ sét, a közelebbi időpont közlését ő is mellőzi. Leírja - Palágyi után - Madách Imre és Rá­ kóczy János pesti találkozását - aki "...magá­ val vitte s a paróczai vadászlakban rejtette el, mint cseh vadászt." Voinovich a Madách­ birtokon rejtőzködő Rákóczy János nevét Rakovecz-el bővíti.9 Vida Imre, a költő életrajzi vázlatában Palágyi-Voinovich adatait ötvözi: "Pesten járva találkozik a vele távoli rokonságban lé­ vő Rakovecz-Rákóczi Jánossal... A költő szí­ ve megesik a nagy magyar bizalmas emberén. 456 Magával viszi Nógrádba. A család birtoká­ ban volt a rosszul kihasznált Parócza erdő. Elhagyott, gondozatlan ingatlan." Vida az itt-tartózkodásra időpontot nem közöl.10 Harsányi Zsolt 1851 nyarára datálja Rákóczy János Csesztvére érkezését. Színes keretbe foglalva írja le Madách Imrével való pesti találkozását - majd Palágyi alapján - a Csesztvére való utazás történetét. Regényé­ be beleszövi a Voinovich által kitalált Rako­ vecz nevet, a cseh vadász történetét. Évszá­ mot nem közöl, de tudni véli, hogy a költő a letartóztatása (1852 augusztus) előtti napok­ ban, pontosan augusztus tizenhetedikén, még beszélt Rákóczy Jánossal.11 Harsányi Zsolt a Madách-életregény megírásához felhasználja Rákóczy János unokája Rákóczy Aladárnak leveleit is, amelyeken nagyapjáról közöl életrajzi ada­ tokat. Ebben olvashatjuk: "Pesten találkozott Madách-al, aki megrémülve Nagyapám vak­ merőségén, magával vitte Sztregovára. Itt szakállát, bajuszát leberetválta - ráhúzzák a vadász ruhát és az erdőőri házban elhelyez­ ték. Mindössze pár hónapig maradhatott, mert akadt egy jóravaló, becsületes, ízig-vé­ rig magyar gazdatiszt: Hoitsi Miksa, aki fel­ jelentette, hogy a Rakovecz álvadász tulaj­ donképpen egy veszedelmes forradal­ már..."12 Balogh Károly sem ad újabb ismereteket Rákóczy Jánosnak a Madách-birtokon eltöl­ tött idejéről: "Madách Imre 1851-ben adott egy politikai bujdosónak, régi barátjának Rákóczy Jánosnak paróczai birtoka erdész­ lakában menedéket.″13 �palócföld 93/5 Az utóbbi évtizedekben megjelent élet­ rajzi munkák, szinte egyöntetűen a fentebb már ismertetett Palágyi-Harsányi-Balogh adatait közlik - 1851 - Rákóczy Jánosnak a Madách-birtokra érkezés időpontjául. Csukly László, 14 Miklós Róbert,15 Leb­ lancné Kelemen Mária csak az 1851 évszá­ mot - hó és nap megjelöléáse nélkül - emlí­ tik.16 Radó György viszont Palágyi Meny­ hért adatát (1851 tavasza) fogadja el Rá­ kóczy János Csesztvére érkezésének idő­ pontjául.17 Az alábbiakban megkiséreljük - a tanúvallomások alpján - megállapítani Rákóczy János Csesztvére érkezésének időpontját, csesztvei sztregovai és parócai tartózkodásának idejét. Angyal Lajos törvényszéki ülnök öt csesztvei tanútól kérdezte meg, hogy a "kér­ déses erdőkerülő" mikor érkezett a "Madách urasághoz". Viczián J ó zse f kocsis és Mrivik Mária szolgáló azt vallja, hogy az erdőkerülő új év előtt jött két-három nappal és új év után má­ sodik vagy harmadik nap ment el Sztregová­ ra. Tucsek Pál faragóbéres úgy emlékezett, hogy új év körül 2-3 napig volt Csesztvén. Varga Boris szolgáló szerint új év után egy vagy két nappal érkezett gyalog, az 1852 évre Parócára felfogadott erdőkerülő, de ″Csesztvén nem mulatott sokáig, úgy emlé­ kezem két napig, és harmadikra elment..." Bacsa András csesztvei telkes gazda val­ lomásában azt olvashatjuk: ″1852 ik év má­ sodik vagy harmadik napján a' csesztvei uraság udvarából Sztregovára egy embert fuvaroztam... ″ Hangsúlyoznunk kell, a tanúvallomások értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Rákóczy Jánosnak a Madách-birtokon történő tartózkodása és a tanúkihallgatások között nyolc, illetve hét hónap telt el. Szinte törvényszerű, hogy ennyi idő múltán a tanúk vallomása több vo­ natkozásban nem egyöntetű. Különösen a csesztvei, majd később a sztregovai kastély alkalmazottjainak eltérő vallomásán nem csodálkozhatunk. Gondoljuk végig: 1852. ja ­ nuár elsején, esetleg 1851. december 31-én Csesztvén, majd 1852. január 3-án Sztrego­ ván megjelenik egy jelentéktelen külsejű pa­ rasztruhába öltözött ember, akiről az a hír járja, hogy ő lesz a parócai erdőkerülő. Ha akkor az uraság alkalmazottjai tán meg is fi­ gyelték, nyolc hónap folyamán ez az emléke­ zés erősen meghalványodhatott - hiszen a két udvarban ez idő alatt számos előkelőség for­ dult meg, akinek alapos megfigyelésére ép­ pen úgy nem fordítottak gondot. A dátum és az időszak pontosabb megha­ tározásához fogódzóként használhatjuk a pozsonyi kerületi katonai parancsnokság 1852. szeptember 1-én kelt leiratát is, mely két helyen közöl adatot Reiter Ignác Cseszt­ vére érkezésének feltételezett időpontjáról. Madách Imre kihallgatása alapján olvas­ ható az ügyiratban: "...aminek következtében nem látta akadályát (ti. Madách Imre), hogy 457 �palócföld 93/5 ezt az embert ez év január 1-től, mind erdő­ kerülőt szolgálatába fogadja." A leirat má­ sodik bekezdése pedig arról tájékoztat: "Az állítólagos Reiter Ignác valójában ez év január 2-án tűnt f e l Csesztvén, néhány na­ pot ott töltött, aztán Sztregovára küldték..." A fenti adatok alapján talán felelősséggel rögzíthetjük, hogy Rákóczy János 1852. ja­ nuár 1-én, de legkorábban 1851. december 31-én - az esti órákban - érkezett Csesztvé­ re. Az életrajzírók közül pedig Bérczy Károly állítását fogadhatjuk el hitelesnek, aki em­ lékbeszédében a politikai üldözött Csesztvé­ re érkezését "egy hózivataros esté"-re tette. Rákóczy János Alsósztregovára indulá­ sának napját a tanúvallomások segítségével tudjuk rekonstruálni. Fentebb már közöltük a csesztvei tanúk vallomását, akik szerint megérkezése után két-három napot "mula­ tott" Csesztvén. Az alsósztregovai tanúk közül csak két vallomás utal az érkezés idejére. Nemes Kindernay Mihály csizmadia és éjjeliőr hallomásból tudja: "...hogy Csesztvé­ ről megérkezvén néhány napig Sztregován volt a tisztartónál t.i. még Paróczán a kály­ ha elkészült." Fehér Katalin, Bory István szolgálójának vallomásában azt olvashatjuk: "Új esztendő után jött, mert én is új évre j övén a házhoz tudom hogy én már akkoron itt voltam, azomba új év után nem sokára jött..." A Ba­ lassagyarmaton tartott törvényszéki ülésen azzal egészítette ki v a llo m á s á t:″.a kérdéses erdő kerülő megérkezése után Sztregován vagy két három napig mulatott..." 458 Angyal Lajos törvényszéki ülnök azon kérdésére: ″Minő idötájba jö tt a' kérdéses erdőkerülő Paróczára?" - négy parócai tanú így válaszolt: ″Éppen háromkirályok napján melly január 6-ára esik." Az új erdőkerülőt Bory István tiszttartó kísérte el Parócára, ahol Ruttkay Sámuel jegyző és tanítónak, Kadancz Mihály bírónak bemutatta. Sajnos nem tudunk pontos választ adni arra, hogy Rákóczy János meddig tartózko­ dott Parócán. Az alsósztregovai tanúk vallo­ másából tudjuk, hogy 1852 január végén be­ ment Sztregovára, ahol Madách Imrével és Bory Istvánnal találkozott. Erre a találkozás­ ra - időpont nélkül - a pozsonyi katonai ke­ rületi parancsnokság leirata is utal Madách Imre vallomása alapján. Az összejövetelen Gaál Ignác katolikus pap is részt vett, aki ugyan pontosan nem érti a német nyelven fo­ lyó beszélgetést, de tudni véli, hogy a parócai erdőkerülő tíz nap szabadságot kér ekkor Madách Imrétől, hogy Léván, - a kerületi pa­ rancsnokság leirata szerint Szuhányban beteg feleségét meglátogassa. A sztregovai találkozás után Rákóczy János ismét vissza­ tért Parócára. Arra nincs dokumentumunk, valószínű nem is készült, hogy Madách Imre, Bory Ist­ ván és Rákóczy János között milyen megálla­ podás született az esetleges vészhelyzet jel­ zésére, amikor Rákóczy Jánosnak el kell me­ nekülnie Parócáról. A sztregovai és a parócai tanúk vallomá­ saiból kikövetkeztethető, hogy Madách, Bory, Rákóczy abban állapodott meg, ha Rá­ kóczynak tartania kell a csendőrök látogatá­ �palócföld 93/5 sától, értesítést kap felesége haláláról. Ezt a megállapodást egyértelművé teszi az, hogy Rákóczy János a sztregovai és a parócai ta­ núk némelyikének arról panaszkodik: az anyjánál tartózkodó felesége nagyon beteg. Nem tudjuk, hogy a január végén történt sztregovai találkozás után mely napon érke­ zik meg Bory István levele Rákóczy János­ hoz, amelyben tudatja, hogy azonnal jöjjön Sztregovára, mert a felesége meghalt. A leve­ let vivő ostoros gyermek (kisbéres) Parócára érkezvén, az erdőkerülőt nem találja otthon, azért a Rákóczy lakásának szomszédságában lakó Novák János telkes gazda családjához tér be, ahol elmondja a ház népének, hogy le­ velet hozott az erdőkerülőnek Bory Istvántól, hogy menne véle Sztregovára, mert a felesége meghalt. A gyorsan terjedő hír után így senki sem lepődik meg a faluban, hogy az erdőke­ rülő elment. A tanúk a távozás okát felesége halálával indokolják: a törvényszéki ülnök kérdéseire! Rákóczy Jánosnak Parócáról történt vég­ leges távozásának idejéről, a parócai tanúk vallomásaiból az alábbiakat tudhatjuk meg. Ruttkay Sámuel jegyző-tanító vallja: ″A csendőrök kérdéses erdőkerülőt február 12én keresvén, az erdőkerülő ezen idő előtt, mintegy két héttel előbb ment el Paróczá­ ról...″ Kadancz Mihály bíró vallomása szerint: ″Megérekezése után három vagy négy héttel ment el..." Id. Novák János telkes gazda vallomásá­ ban olvashatjuk: "Megérkezése után, vagy két hétig volt ott, az után pedig elment..." Ifj. Novák János visszaemlékezése sze­ rint: ″Talán két egész hétig sem volt Paró­ czán..." A felsorolt adatok összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy Rákóczy János 1852 január utolsó, vagy február első napjaiban ment "szabadságra", illetve távozott el végle­ gesen a Madách-birtokról. Annyi bizonyos, hogy február 12-én, amikor a csendőrök keresték, már nem volt Parócán. Bár a hatóság feltételezte, hogy az erdőkerülő szabadsága után visszatért és Sztregován rejtegették a ″február közepén tartattni szokott losonci vásárig", majd a sztregovai kastély udvarából induló két kocsi egyikén szöktették meg Rákóczy Jánost. An­ gyal Lajos törvényszéki ülnök Sztregovára érkezésének másnapján azért elsőként azo­ kat a tanúkat hallgatta ki, akik a losonci vá­ sárra induló két kocsin utaztak. Az idevonatkozó adatokat és tanúvallo­ másokat gondosan megvizsgálva, tanulságos kövekeztetésre juthatunk. Rákóczy János, mint említettük, 1851. december 31 -én, vagy 1852. január 1-én ér­ kezik Csesztvére. Három napig itt, majd há­ rom napig Sztregován tartózkodik. - Miért vállalkozott a költő arra, hogy bujdosó ven­ dégét több napig Csesztvén, illetve Sztrego­ ván helyezze el? Köztudott, utaltunk is már erre, hogy a két udvart a besúgók, a csendő­ rök állandóan figyelik: jelentést készítenek az oda-érkező vendégekről, a kúria és kastély lakóinak utazásairól. Erről Madách Imrének is tudnia kellett. Akkor viszont miért nem küldi azonnal Rákóczy Jánost a világtól el­ zárt Parócára? 459 �palócföld 93/5 A kérdések megválaszolásához idézzünk néhány adatot a tanúvallomásokból. Kindernay Mihály (Sztregova) vallomá­ sában olvashatjuk:″ ...Csesztvéről megérkez­ vén a kérdéses erdő kerülő néhány napig Sztregován volt a tisztartónál t.i. még Pa­ róczán a kályha elkészült." Kadancz Mihály (Paróca): ″Csekély pa­ raszt házikóba (lakott), mellyet az uraság igazított ki, ajtót és kürtőt csináltatván reá." Id. Novák János (Paróca): ″...midőn a’ Tiszttartó Bory István őt Paróczára elhoz­ ta, a ’ kerülő lakása befűtve nem lévén, hozzám szállottak, - és vagy két éjszaka ná­ lam is hált volt - míg a’ lakása rendbe jött..." A három tanúvallomásból kiolvasható, hogy az erdőkerülő lakhelyének kiszemelt parócai parasztház - Csesztvére érkezésekor - még elhanyagolt állapotban van. Nem lehet a kemencét befűteni, a kürtőt, az ajtót javí­ tani kell. - Ebből azt a következtetést von­ hatjuk le, hogy Madách Imre nem készült fel Rákóczy János fogadására. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a bujdosó váratlanul ér­ kezett "egy hózivataros estén" Csesztvére, ekkor kérte meg a költőt, hogy rejtse el őt ül­ dözői elől. Madách Imre a hirtelen jött kérés miatt kényszerült arra - ezzel jelentős koc­ kázatot vállalva -, hogy a bujdosót néhány napig Csesztvén, majd Sztregován tartóztas­ sa, míg kigondolhatja: a legalkalmasabb rej­ tekhely Paróca, a világtól elzárt település lesz. Sürgősen intézkednie kellett az elhanya­ golt parasztház felújításáról. A lakóház ki­ igazítása, lakhatóvá tétele több mint egy he­ 460 tet vett igénybe: a tanúk vallomása szerint, körülbelül január 9-én költözhetett be Rá­ kóczy János a részére kijelölt házba. Rákóczy János magatartása A költő első életrajzírója Bérczy Károly, a Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Já­ nos magatartásáról azt írja: ″Hetek hónapok múltak, s az erdőket já ró csendes jövevény nem látszék figyelmet kelteni.″18 Palágyi Menyhért is egy, de más értelmű mondattal intézi el az erdőkerülő viselkedé­ sét a parócai birtokon: ″Itt azonban már ke­ vésbé óvatosan viselkedett. ″19 Voinovich Géza munkájában fogalmazó­ dik meg elsőként Rákóczy Jánosról az a ne­ gatív magatartási kép, amelyet az élet­ rajzírók egymástól átvéve napjainkig meg­ őriztek. Voinovich a rejtőzködő erdőkerülőről ezt írja: "Még nagyobb baj volt, hogy a »cseh vadász« feltűnően viselkedett. Társaságba járt, mulatott, sőt kártyázott is.″20 Vida Imre - Voinovich adatainak ismere­ tében - így jellemzi Rákóczy Jánost: ″Rako­ vecz méltatlannak bizonyult Madách jó sá ­ gára. Folytonosan mulatozgatott, feltűnően viselkedett. "21 Harsányi Zsolt, életrajzi regényében, Rá­ kóczy János többszöri helytelen viselkedésé­ ről számol be: ″Meg azt is mesélték Cseszt­ vén, hogy az egyik bérest leszidta és pa­ rasztnak gyalázta... A múlt héten beült a Csalomjai kocsmába. Éppen ott evett a lo­ sonci zsidó, aki a gyapjú miatt jött. Azzal �palócföld 93/5 elkezdett beszélgetni. Összeveszett vele, mert a gyapjas zsidó azt mondta, hogy Kos­ suth Lajos hatvanéves. A te cseh vadászod vita közben azt találta mondani, hogy: » É n csak tudom!« - Most pedig azt hallottam mesélni Szécsényben, hogy mikor Csesztvén vendégek voltak és kimentek a határba, a já ­ ger szórakozottságból nem a bakra szállt fe l, hanem az urakhoz akart beülni a nagy ülésre, csak akkor kapott észbe, mikor ezek csodálkozva ránéztek." Harsányi a sok negatív tulajdonsága mel­ lett Madách Imre egyik kedvező véleményét is közli: ″Megbecsüli magát, jó l dolgozik. Méltatlan dolog volna elküldeni." - De ezen az oldalon már Madách Imre nyugtalanságá­ ról is ír: ″Folyton Rákóczy János járt az eszében s a körülötte növekvő, erősödő pletyka. Nyilvánvaló volt, hogy most már az egész környéken mindenki tudja, vagy leg­ alább is biztosra veszi: ez a cseh vadász nem cseh vadász, hanem politikai menekült. Rá­ kóczy háromszor is felajánlotta távozását, ő volt az, aki tiltakozott e llene.″22 A második világháború után, a költő élet­ rajzi irodalmában, elsőként Miklós Róbert ir Rákóczy János magatartásáról: "Rákóczyról a környék lakói úgy tudták, hogy Madách újonnan alkalmazott cseh vadásza, ő azon­ ban nem ismerte az óvatosságot: társaságba járt, tivornyázott, sőt a kártya-asztalhoz is le-leült. Csakhamar megyeszerte ismer­ ték.″23 Horváth Károly egy mondattal intézi el az erdőkerülő magatartásának jellemzését: ″Rákóczy állítólag nem viselkedett megfe­ lelő óvatossággal, s így megmentőjét bajba sodorta. "24 Radó György - a fentebb felsorolt irodal­ mi adatok alapján - szintén ilyen következ­ tetésre jut: ″Rákóczy Jánost könnyelmű vi­ selkedése miatt felismerték..." ezért - Hoitsy Miksa feljelentése nyomán - Madách Imrét letartóztatják.25 A továbbiakban - tanúvallomások alapján - megkiséreljük elemezni, hogy Rákóczy János milyen magatartást tanúsít, hogyan viselkedik az urasággal szemben, miként vélekednek róla a sztregovai, a parócai és a csesztvei tanúk. Angyal Lajos törvényszéki ülnök a ta­ núknak feltett kérdései közül négy törekszik annak megállapítására, hogy Rákóczy János­ nak milyen volt a magatartása. A négy kérdés közül az egyiket a legtöbb tanúnak felteszi, kettőre a csesztveiektől, egyre pedig a paró­ caiaktól vár választ. 1. Viselete tartása, és külsejéből nem le­ hetett urat észre venni? A kérdésre tizennégy tanú vallomását rögzítik a jegzőkönyvek. A legtöbben azt mondják, hogy "abból semmi urat nem lehe­ tett észre venni". Néhány tanú azonban e kér­ désre válaszolva többet is elárul Rákóczy Já­ nosról. M rivik Mária (Csesztve): ″csak úgy vi­ selte magát mint egy szolga". Szilágyi Mihály (Sztregova): ″csak úgy járt mint valami paraszt ember..." Kadancz Mihály (Paróca): “...ha Novák 461 �palócföld 93/5 Jánosnál a kályha mellé le is ült szemeit fö ld re szegezte, szemibe az embernek nem igen nézett." 2. Hát azon erdőkerülő mint viselte ma­ gát az uraság irányába, nem árulta el ma­ gát, hogy ő az urasággal barátságban vagy közelebbi ösmeretségben lenne, az Madách I mre urasággal levett kalappal beszélt-e vagy pedig barátságosan? Tucsek Pál (Csesztve): ″Úgy viselte ma­ gát mint a Cselédhez illik, ha az Uraságot látta, felkelt kalapot emelt." Viczián József, Varga Boris, Mrivik Mária (Csesztve): ″...ő csak úgy tartotta ma­ gát, mint cseléd ember szokta magát tarta­ ni. " Gaál Ignác (Sztregova): "...csak úgy mint cseléd urasága, és az úr cselédje erányába viseltetni szokott." Fehér Katalin (Sztregova) két kiegészítő kérdésre válaszolva elmondja: ″A kerülő dél­ után szokott volt bejárni, akkoron a tisztar­ tó kandalló szobájába szokott volt be menni, ott egy most is meglevő tuskóra a kályhához le ülni, ha enni hoztunk néki csak cseléd tál­ ba adtunk neki, a tisztartó ételéből, de a tisz­ tartóval ebédelni vagy vacsorálni nem lát­ tam.″ További vallomásában olvashatjuk: " Nem adtak minden ételből, csak ami ma­ radt, leves meg még egy ételt, és azt azon kandalló szobába ette meg... Amikor az er­ dőkerülő megérkezett Sztregovára, két há­ rom napig a tisztartónál lakott egy setét f ű­ tetlen szobában..." 3. Még Csesztvén volt, azon pár nap, hol vólt szálva, kikkel evett, - hol hált, nem ta­ 462 lán a' Vendégszobában? - szolgált e az ura­ ság asztalánál? Madách Imre négy alkalmazottja a feltett kérdésre így válaszolt: Tucsek Pál: " Az inas szobában lakott, az inasokkal evett, én is mindig ott ettem vele, és ottis hálált." Viczián József: ″ Azon pár nap alatt még Csesztvén volt az inas szobában volt, és az inasokkal evet, az asztalnál szolgált e vagy nem, azt nem tudom." Varga Boris: ″Az inas szobába volt szálva, az inasokkal evet, az inasokkal hált." Mrivik Mária: ″Az inas szobába volt szálva, az inasokkal evett, és ott hálált is, ezt onnan tudom mert az ételt én hordottam." 4. Mint erdőkerülő tisztjét mint tellyesí­ tette? Négy parócai tanú erre így emlékezik: Ruttkay Sámuel: ″ Ő Kötelességében el­ járt, egész napokat az erdőbe volt, csak é j­ szakára tért vissza." Kadancz Mihály: ″Még ott volt az erdő kerülő, az erdőbe nem is merészelt fe lé je menni, mert egész napokat az erdőbe töltöt­ te, és csak éjszakára tért a faluba." Id. Novák János: ″M in t Vadász mindig az Erdő körül járt, és csak Éjtszakára jö tt vissza." Novák Pál: ″ Jó erdőkerülő volt, mert egész napokat ott töltött, és csak éjszakára jött haza." Rákóczy János magatartására, az uraság­ gal való viszonyára utaló tanúvallomások egyértelművé teszik, hogy a Parócára felfo­ �palócföld 93/5 gadott erdőkerülő, míg a Madách-birtokon tartózkodik, csendes, visszahúzódó életet él. Nem is lehet másképp, hiszen tisztában van vele, ha a hatóság megtudja kilétét, ha elfog­ ják, halálbüntetés, esetleg több évi börtön vár reá. Az önként vállalt, a reá osztott szere­ pet kitűnően oldja meg. A parócai napokat az erdőben tölti csak későn este, sötétedés után tér haza. Alsósztregovára is csak azért megy be hétvégeken, hogy az uraságtól "parancso­ latokat vegyen". Nyilván ilyenkor beszélte meg Bory Istvánnal a politikai körülménye­ ket, saját sorsának várható alakulását. Az er­ dőkerülő az őt körülvevő embereknek nem beszél múltjáról, csak annyit mond el mások­ nak, amennyi egy későbbi tanúvallomások­ nál Madách Imre hasznára válhat. Az "előb­ beni munkahelyéről" hozott igazolásról, a fi­ zetési könyvecskében feltüntetett adatokról szól csupán: Suhanyban született, ezelőtt inasként szolgált. Ha szöknie kell azt is nyomós érvekkel igazolja környezetében. Sztregovára, Paró­ cára érkezésekor azt terjeszti, hogy Léván lakó felesége súlyos beteg. Ezért hirtelen tá­ vozása Parócáról - az ott lakók között - nem kelt feltűnést, sajnálják, hogy Bory István tiszttartó leveléből arról kell értesülnie, hogy felesége meghalt. Ha Madách Imrével találkozik feláll, cse­ lédhez illően kalapot emel. Csesztvén az ina­ sokkal étkezik, szobájukban alszik. Bory Ist­ ván tiszttartó szobájában a kandalló melletti tuskóra ül, cselédtálból eszik, fűtetlen szobá­ ba tér nyugovóra. Madách Imre, Bory István, Rákóczy Já­ nos tehát közös szerepre vállalkozik. Egy meggondolatlan szó vagy cselekedet, egy el­ hibázott szereptévesztés súlyos következmé­ nyekkel járhat - ezt mindhárman jól tudják. Annyi bizonyos, hogy a költőt és Bory Ist­ vánt nem azért tartóztatják le, mert Rákóczy János nem tanúsít óvatos magatartást: hiszen tudjuk - a tanúvallomások alapján - nem jár társaságba, nem tivornyázik, nem kártyázik a Madách-birtokon történő rejtőzködése idején, amivel oly sokan vádolják a költő életrajzírói közül. Említettük már, hogy a szabadságharc eszméivel szimpatizáló Madách-családot már 1852 előtt is figyeli a hatóság. Számos adat gyűl össze Madách Imre szervezkedés­ ben való részvételére. Nem lehet véletlen, hogy az új erdőkerülő megjelenése is gyanút ébreszt a hatóságban, kilétét már 1852 feb­ ruár közepén igyekszik kipuhatolni, figyeli a csesztvei kuriából, a sztregovai kastélyból ki­ induló kocsikat. A Sztregován megjelenő csendőrök az 1852 évi "lefolyt nyáron" olyan kijelentést tesznek Nemes Kindernay Mi­ hály éjjeliőrnek, hogy az erdőkerülő "...úr volt, és mondották hogy miért nem fogtam el." Az éjjeliőr ekkor - a kerületi parancs­ nokság leirata szerint - arról tájékoztatja a csendőröket, hogy a kérdéses erdőkerülő ja ­ nuár hónapban felkereste Majthényi Annát, de ezt a szeptember 10-én tett tanúvallomá­ sában már nem erősíti meg. Erről a jegyző­ könyvben az alábbiakat olvashatjuk: "Kér­ deztettvén a tanú, hogy látta e a kérdéses er­ dő kerülőt Özvegy Madách Anna asszony­ nak lakásába bemenni, mire a tanú azt vála­ 463 �palócföld 93/5 szolta, hogy ő a toronyba menvén harangoz­ ni, csak azt látta, hogy a kérdéses kerülő a tisztartóval az urasági udvarba felmentek, de hogy hova mentek, az özvegy Madách An­ na asszony szobájába e? vagy az urak szo­ bájába azt nem tudja." Bizonyára nem járunk messze az igazság­ tól, ha kijelentjük: Madách Imrét akkor is le­ tartóztatták volna, ha Rákóczy Jánosnak nem ad menedéket. Szabó Béla,26 Krizsán László,2 7 Leblancné Kelemen Mária,28 Spáczay Hedvig29 számos olyan dokumen­ tumot tártak fel, amelyek a költőnek a szer­ vezkedésben való aktív részvételét bizo­ nyítják, amelyek már önmagukban is elegen­ dőek lehetnek a letartóztatási parancs kiadá­ sához. Meggyőződésünk, Bory Istvánt azért viszik magukkal, hogy tisztázzák a rejtegetés gyanúját, Reiter Ignác erdőkerülő kilétét. A hatóság - mint tudjuk - nem tudta soha bebi­ zonyítani, hogy az erdőkerülő azonos lenne a halálraítélt Rákóczy Jánossal. Bory Istvánt rövidesen haza is engedik. Felvetődik a kérdés, a költő legkorábbi életrajzírói (Voinovich, Palágyi, Harsányi) Rákóczy János magatartását miért nevezik könnyelműnek, amely miatt - állításuk sze­ rint - Madách Imrét letartóztatják. A fen­ tebb idézett tanúvallomásokból tudjuk, hogy meggondolatlanságra utaló magatartást nem lehet felfedezni Rákóczy Jánosnál. Csak arra gondolhatunk, hogy az említett életrajzíróknak - egyéb tudás hiányában hitelesnek tűnő indokolásra volt szükségük ahhoz, hogy Madách Imrét miért tartóztat­ ják le. A Madách-család akkor még egység­ 464 ben őrzött iratait alig felhasználó élet­ rajzírók, a költőnek a szabadságharcban be­ töltött szerepéről, szervezkedő magatartásá­ ról mit sem tudnak, vagy nem is akarnak tud­ ni. A letartóztatás tényét így hát csak egyet­ len - nehezen ellenőrizhető - okkal lehet összekapcsolni: Rákóczy Jánost könnyelmű magatartása miatt felfedik, elárulják, aki majd az utolsó pillanatban megszökik és baj­ ba sodorja elrejtőjét, Madách Imrét. A ke­ rekké formált történet a későbbi kutatóknak is hihetővé, tetszetőssé válott. A könnyű és meggyőző áthidalás logikusnak, elképzelhe­ tőnek látszik, a további töprengésnek még a lehetőségét is igyekszik kizárni az "igazsá­ got" kereső kutatóknál. Az állandó rettegés­ ben élő, a csendességbe elvonuló, a bokor rezzenésétől is félő Rákóczy Jánosból - az írói képzelet révén - így válik hálátlan, Ma­ dách Imre tragédiáját előidéző főszereplővé. Jegyzetek 1. Rákóczy János életére több adatot kö­ zöl Leblanc Zsoltné: Újabb dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. In: Nógrád megyei Múzeumi Közlemények 19. (1973) 58-8l.p. 2. Nógrád megye Levéltára IV. 158/c. 16 doboz. NM CST TSZ 2180/852. 3. A leiratot közli Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre dokumentumok a Nógrád me­ gyei Levéltárban. Salgótarján, 1984. 173.sz. dokumentum. 4. Uo. 174.sz. dokumentum. 5. Angyal Lajos a szeptember 15-16-án tartott törvényszéki ülésen, a tanúk hitelesítő vallo­ mását külön lapokra jegyzi le. 6. Leblancné Kelemen Mária, 1984 (Lásd: 3.jegyzet) 175.sz. dokumentum. 7. Bérczy Károly: Ma­ dách Imre emlékezete. In: Gyulai Pál: Ma- �palócföld 93/5 dách Imre összes művei. Budapest, 1880. I. XXVIII.p. 8. Palágyi Menyhért: Madách Im­ re élete és költészete. Budapest, 1900. 183.p. 9. Voinovich Géza: Madách Imre és Az em­ ber tragédiája. Budapest, 1922. 109, 110.p. 10. Vida Imre: Madách Imre életének vázla­ ta: új életrajzi adatok alapján. Budapest, 1925. 16-17.p. 11. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’ Budapest, 1932. II. 190-210.p. 12. Közli Leblanc Zsoltné: 1973. (Lásd: 1. jegy­ zet) 73.p. 13. Balogh Károly: Madách, az ember és a költő. Budapest, 1934. 57.p. 14. Csukly László: Madách Imre élete és mun­ kássága. Balassagyarmat, 1964. 14.p. (Nóg­ rád megyei múzeumi füzetek 5.) 15. Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei. Balassa­ gyarmat, 1964.27.p. (Nógrád megyei múzeuMami füzetek 8.) 16. Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre dokumentumok a Nóg­ rád megyei Levéltárban. Salgótarján, 1984. 199.p. 17. Radó György: Madách Imre élet­ rajzi krónikája. Salgótarján, 1987.165.p. 18. Bérczy Károly: Madách Imre emlékezete. In: Gyulai Pál: Madách Imre összes művei. Bu­ dapest, 1880. I. XXVIII. 19. Palágyi Meny­ hért: Madách Imre élete és költészete. Buda­ pest, 1900. 183.p. 20. Voinovich Géza: Ma­ dách Imre és Az ember tragédiája. Budapest, 1922. 110.p. 21. Vida Imre: Madách Imre életének vázlata: új életrajzi adatok alapján. Budapest, 1925. 17. p. 22. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’ Budapest, 1932. II. 201, 209210.p. 23. Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei. Balassagyarmat, 1964. 27.p. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 8.) 24. Horváth Károly: Madách Imre. Budapest, 1984. 34.p. 25. Radó György: Madách Imre életrajzi krónikája. Salgótarján, 1987. 175.p. 26. Szabó Béla: Madách politikai tevékeny­ sége Nógrád megyében. Budapest, 1978. 279-303.p. (Madách-tanulmányok) 27. Kri­ zsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. Balassagyarmat, 1964. 12.p. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 9.) 28. Leblanc Zsoltné: Újabb dokumentumok dách Imre élettörténetéhez. In.: Nógrád me­ gyei Múzeumi Közlemények 19. (1973) 5881.p. 29. Spáczay Hedvig: Madách Imre had­ bírósági perének nyomában. (Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve IX (1983) 73-109.p.) Korányi G ábor: Jelet hagyni II. -Voltunk és elbuktunk (színes rézkarc) 465 �palócföld 93/5 Radó György FORGÁCSOK MARX KONTRA MARX - Rónai M ihály A ndrás M adách Im re című posztum usz könyvéről - Amikor egy amerikai filmsiker a Krámer kontra Krámer címet viselte, e cím azt sugallta, hogy családon belüli pörösködésről szól, és valóban: tárgya a Krámer-házaspár válópere volt. Marx kontra Marx címmel a marxista idológiai családon belüli perről kívánok szólni. A pártállamban a marxista (úgy is mondták: [természet]tudományos világnézet) monopol helyzetet élvezett: rangot, vezetői pozíciót csak az kaphatott, aki ezt vallotta - meggyőződés­ ből vagy konjunkturálisan. Jómagam nem voltam marxista, aminthogy ma, midőn a konjunktúra az ellenkezőjére for­ dult, s a marxizmust divat bírálni, esetleg gúnyolni, antimarxista sem vagyok. Akik meggyőző­ désből vallották, azokat tisztelem, netán vitázom velük (szerény tudásom és képességeim mér­ tékében ) - a konjunktúra lovagjait, a maiakat akár a tegnapiakat, megvetem. Én a marximust egy filozófiai rendszernek tekintem, amely nem tökéletes, de sok igazsá­ got hordoz. Ilyen igazság például a gazdasági alapon nyugvó felépítmények rendszere. - Nem hiszem, hogy Sir Russel George Clerk angol diplomata, akit 1919 őszén, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után, amikor hazánkban a vörös terrort felváltotta a fehér terror, Párizs­ ból a győztes hatalmak békediktátumokat előkészítő Főtanácsa ideküldött, a helyszínen meg­ állapítandó, működik-e már tárgyalóképes kormányunk - ismétlem: nem hiszem, hogy ő az alap -és felépítmény marxista tétele szerint jelentette megbízóinak, hogy a Duna egységes víz­ gyűjtő medencéjét, vagyis a Kárpát-medence földrajzi egységét, stratégiai határokkal meg­ bontani gazdasági nonsens, leendő emberöltők bajainak beláthatatlan forrása volna. Nem, ő ezt nem marxista alapon, hanem a tények józan mérlegelése alapján tette, s hogy e jelentése süket fülekre talált, a Masarykok, Benesek, Bratianuk, Sándor királyok féktelen ambícióit ki­ szolgáló, a háború hevében tett könnyelmű ígéreteket beváltani készülő, a francia belpolitika változásaitól is befolyásolt Főtanács szánalmas boszorkánykonyháján realizálódott -, ennek 466 �palócföld 93/5 keserű levét isszuk azóta is, nemcsak mi magyarok, hanem közös hazánk, a Kárpát-medence valamennyi népe... De ezt csak zárójelben, mert nem politikáról, hanem egy marxista tételnek, az alap-felépít­ mény kapcsolatnak általános, szinte matematikai igazságáról akartam eklatáns, húsunkba vá­ gó példát bemutatni. Tehát marxizmus. A meggyőződésből marxista Rónai Mihály András Madách Imre című posztumusz köny­ ve: vitairat Lukács Györgynek a Szabad Népben 1955. március 27-én megjelent, majd május 2-án befejezett tanulmányával, mely a marxizmus fegyvertárából vett eszközöket alkalmazva, "leszedi a keresztvizet" Madách Imréről és Az ember tragédiájá-ról. Az 1971 -ben elhunyt Lukács György a marxista filozófia égboltjának fénylő csillaga. El­ tekintve attól, hogy az eszméinek megfelelő politika gyakorlatában is tevékeny részt vett (1919-ben közoktatásügyi népbiztos, 1931-ben a német kommunista írófrakció vezetője, 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyik kommunista tagja, 1956-ban Nagy Imre kor­ mányának tagja), a német és az orosz irodalomról írt valamint filozófiai (esztétikai és ontoló­ giai) tanulmányai világhírűek. Rónai Mihály András neve benne van a magyar irodalom aranykönyvében, mint költőé és elsősorban az olasz költészet fordítójáé (egyéb ilyetén kötetei mellett Nyolc évszázad olasz költészete című retrospektív antológiája méltán a tárgynak esztétikailag is teljességigényű ké­ pével gazdagítja nemzeti irodalmunkat); és Itália nem maradt iránta hálátlan: szívesen fogad­ ta feleségével, Gábor Mariannal együtt, aki ámbár mai festőművészeinknek egyik legjobbja, az itthoni, más műfajokra is jellemző, gusztustalan tülekedés és összefonódások közepette nem találván méltó helyét, olasz földön kapott őt megillető elismerést és piacot. Ez a szerető feleség (a szigligeti Alkotóháznak legkorábbi időszakában az én Egyetlenemmel összebarát­ koztunk velük) adta ki most, röviddel férje halála után Mityu (Mariann és mi, barátai így ne­ veztük) végakaratának megfelelve, a Madách Imre című, 94 oldalas kis kötetet. (Jóllehet imp­ resszuma előzékenyen közli, hogy hol - Honvéd u. 5., Mérleg u. 6., Andrássy út 16., Andrássy út 45., Rákóczi út 14-16., Váci út 19., Szent István krt. 26. - kapható, a könyvterjesztési káosz­ ban előfordult, hogy a bolti eladó nem tudott a megjelenéséről.) Rónai Mihály András ugyan publicista is volt, de mint esszéírót nem tartják nyilván (több­ ször érthető bírálatot váltott ki elfogultságában heves személyes támadásaival), s annyi bizo­ nyos, hogy mint marxista vitairat-szerző, a könyvében megbírált, világhírű Lukács Györggyel, sportnyelven szólva, "nem tartozik azonos súlycsoportba". És mégis! Kettejük vitájában - Dávid és Góliát ahogyan Rónai pontról pontra kris­ tálytiszta logikával megcáfolja Lukácsnak Madáchot és A z ember tragédiájá-t elítélő állítá­ sait... Rónainak van igaza. 467 �palócföld 93/5 Dehát hogyan lehetséges, hogy én, aki nem vagyok marxista, e "Marx kontra Marx" vitá­ ban szívvel-lélekkel a magát és módszerét marxistának valló Rónai Mihály András mellé ál­ lok? Ennek magyarázatául engedtessék meg egy önéletrajzi beszúrásom, igyekszem rövidre fogni. Engem a tudományok szeretetébe 1922-től 1930-ig a piarista szerzetes-atyák vezettek be. És nemcsak Szűcs János tanár úrra gondolok, aki a matézis alapjaitól, a kétszer-kettő igazsá­ gától a differenciál- és integrálszámítás magaslataiig irányított, arra késztetve, hogy utóbb az einsteini régiókba is elmerészkedjem (ugyancsak madáchi indíttatásból, lásd a Palócföldben legutóbb megjelent, Madách és Einstein című Forgácsomat), hanem gondolok Balanyi György tanár úrra is, a nagy történészre, aki az akkor oknyomozó történelemnek nevezett módszerrel követelte meg, hogy csak a bizonyított tények igazságában szabad hinni. És ez az a szint, hol már nincs különbség - még kevésbé ellentét - marxista és nem-marxis­ ta módszer között. Ez az a terep, ahol a német és orosz irodalomtörténetben, az ottani "nagy realisták" életrajzában, holdudvarukban feltehetően tökéletesen járatos Lukács György vi­ lágraszóló műveket alkothatott, ámde Madách Imre életrajzában s az ő irodalomtörténeti holdudvarában tudatlannak bizonyult. Amint ezt a Szabad Népben 1955-ben megjelent cikke alapján pontról pontra bebizonyít­ ja Rónai Mihály András. Ama krisztálytiszta logikával, hol nincs különbség "marxista" és "nem-marxista" igazság között. A könyvek úgynevezett "fülszövegét" itt a borítólap hátoldala helyettesíti; ezen közli a ha­ gyatékban maradt kéziratról a közreadó özvegy: "Rónai Mihály András (1913-1992) Lukács Györggyel vitázó Madách-tanulmányát 1955-ben írta. 1973-ban átdolgozta, de mindmáig egyetlen változat sem jelenhetett meg. Az 1973-as érettebb változatot adjuk közre, amelyről jogos büszkeséggel írta a kiadó igazgatójának küldött magánlevelében: »Mindenesetre a leg­ nagyobb apparátusú és legalaposabb tanulmány ez, amit életemben írtam .«... Írása még súlyo­ sabbá vált a megírás ideje óta eltelt évtizedekben, és közelmúltunk eseményei valósággal a je­ lenkorhoz szóló üzenetté formálták..." Saját marxizmusáról az idézett magánlevélben ezt teszi hozzá: "Ha marxista vagyok, isme­ rem a Madách művében ha nem is iskolásan, de dialektikusan lüktető ritmusát..." Ezek kiegészítéséül idézzük a könyv 1973-ból származó első sorait: "Az alábbi tanulmányt még 1955-ben írtam, fiókomban azóta pihen. Az olvasó elé most is csak tejedelmes és egyéb­ ként szükséges szakaszok kihagyásával s éleinek némi stiláris legömbölyítésével adom. Kiha­ gyásokkal azért, hogy teljes megvilágításban, lehetőleg plasztikusan itt Madách alakja álljon: hogy vitairatom Madách-tanulmány legyen, ne pedig - ami eredetileg volt s amit egyébként a jobb megértés szüksége voltaképp meg is kívánna - egyúttal Lukács-tanulmány is." 468 �palócföld 93/5 Dehát végre térjünk a lényegre: Lukácsnak melyek azok a hiányos illetve hibás tényisme­ retei, amelyekre ő Madách és műve elleni hamis "vádjait" alapozza, s amelyeket Rónai e té­ nyek ismeretében, életének "legnagyobb apparátusú és legalaposabb" tanulmányának döbbe­ netes hatásosságával porrá zúz. Egy vitairat hiánytalan ismertetése majdhogynem annak szó szerinti idézését kívánná, s erre a recenzens nem vállalkozhat. Megelégszik az irat témáinak felsorolásával, hozzájuk fű­ zött megjegyzéseivel s az egyik különösen eklatáns "vádnak" a vitázón túlmenő bemutatásá­ val. Az első vitatéma, "A kegyes harag" fejezetcímmel, a dráma bizánci színének az az elítélé­ se, amelyben Lukács meglepően olyanokkal kerül közös platformra, mint Prohászka Ottokár (Rónai definíciója szerint: "a prefasiszta magyar klerikalizmus legünnepeltebb bölcselője") és Ravasz László evangélikus püspök, aki "ugyanarra a taktusra csóválta a pesszimista Madách fölött főpapi fejét", sőt már a korai magyar szocializmusnak Madách-kortárs korifeusa is: E r­ délyi János (igaz, ő a falanszter-szín miatt). Velük szemben, akik ennyire ellentétes oldalakról egyformán vádolták Madáchot, Rónai a "polgári kritikus" Sebestyén Károlyra hivatkozik, aki felismerte, hogy "Madáchnak szüksége volt a bizánci szín ilyen beállítására, mert tragédiáját dialektikus eszmeellentétek útján vitte előbbre... De ez korántsem jelenti azt, hogy Madách ellensége lett volna a hitnek, vagy akár csak az Egyháznak is..." E fejezet meggyőző befejezé­ séül Rónai az évekkel későbbi Lukácsról írja: "Leplezzék hát le végre a javakorabeli Lukács, szó szerint idézendő szavai az ősz Lukács marxizmus-leninizmusba ászőtt Madách-gyűlöle­ tét:... Tankrédnak és vele Madáchnak itt csak egy i -betűről van szó... azt ajánlják a küzdő ke­ resztényeknek, hogy kössenek paktumot és menjenek együtt harcolni a pogányok ellen." Igen, Madách ezt ajánlja, és Rónai, amikor e részletet védelmébe veszi, logikai okfejtésén kívül a magyar irodalom történetéből vett igazság-kimondókra is hivatkozik - Katona Józset ő l Ba­ lázs Béláig. Tanúsítva, hogy jobban ismeri ezt az irodalmat, mint Lukács György. Könyvének második fejezete a "Tárgyi rész" címet viseli. Lukács idézi Madáchnak "Erdé­ lyi János anatémái ellen" írott szavait, s ezek után ″érthetetlen - írja Rónai -, hogy Lukács, miután e sorokat maga idézte, egész dolgozata további rendjén hogyan ignorálhatta ezt." Amire Rónai vitairatának további oldalain világtörténeti és -irodalmi ismereteiről is tanúsko­ dó bőséges példatárral szolgál. "Módszertani rész". E harmadik fejezettel könnyen végezhetünk, ha az elejét szó szerint idézzük. "Legyünk mindenekelőtt pontosak. Nem mintha adatok döntenék meg; de döntsék csak meg adatok Lukács ama tételét, mely terhére rója a Tragédiának azt a véletlennek szerinte nem nevezhető »tényt«, hogy legnagyobb sikerei a Horthy-korszakra estek, sőt akkor indult meg szórványos, sikertelen kísérletek után a dráma diadalútja - a fasiszta Németországban." 469 �palócföld 93/5 Rónai megdöbbenéssel regisztrálja, hogy Lukács nem tudja: a mű "harmincas évekbeli egyetlen komoly külföldi diadalának" 1934-ben a bécsi Burgtheater volt a színhelye, vagyis ennek az "előadásnak »fasiszta« alapon való befeketítése kedvéért Lukács - Hitlert megelőz­ ve - négy évvel korábban hajtja végre az Anschlusst..." Az ilyen "apró" ténybeli tévedés azt az igazságot bizonyítja, hogy egy esszében a módszer a téma függvénye: tehát Lukács, aki a vi­ lághírét többek közt megalapozó - a német és az orosz realistákról szóló - műveiben nyilván nem követett el ilyesmit, Madáchról szólva, könnyű kézzel hamisít tényeket. Amint azt Róna­ inak e fejezete további példákon is bemutatja, tanúsítva a vitairat szerzőjének lenyűgöző iro­ dalom- és színháztörténeti jártasságát. És íme a Rónai tanulmányban a Tragédia-elemzések örök korolláriumát, "a Faust és a Tragédia " témát megelőző fejezet, címe: "Pulszky" és szereplője Madách ismerőse, a kor ma­ gyar történetének egy fontos alakja: Pulszky Ferenc. Az én adattáram szerint (Madách Imre. Életrajzi krónika. 131., 247.) Pulszky kétszer bukkan fel Madách életében. 1847-ben Szontagh Pállal ők - mindhárman Nógrád vármegye tisztviselői - írják azt az epigramma-gyűjteményt, amellyel a megyei élet közszereplőit tréfásan bemutatják a megyé­ be látogató István főherceg királyi helytartónak. 1861 -ben Madách mint országgyűlési képviselő úgy csempészi be barátját, Komjáthy An­ zelmet az ülésterembe, hogy - mintha amaz is képviselő volna - az éppen távollevő Pulszky, nógrádi követ üres helyére ülteti le. Rónai ennél sokkal többet tud Pulszkyról. Vitairatának róla szóló 36 lapja Pulszkynak nemcsak életrajzát ismerteti elemzően, hanem nézeteit és szándékait, elkötelezettségeit is: Londonban a magyar forradalmi kormánynak utóbb Kossuthtal szakító diplomáciai képvise­ lőjeként, majd hazatérvén, a kiegyezés felé haladó politikai életben vállalt, és - ami bennün­ ket leginkább érdekel -, Madách művének megítélésében játszott szerepét is. Az így adott jel­ lemrajz élesen eltér attól, amelyet Lukács ad Pulszkyról. Rónai hangsúlyozottan említi "Pulszky Ferenc ama nézetét, melyet Lukács végre teljes és gyanútlan, eufóriás örvendezéssel köszönt, mivel az Madách művét kemény és egyértelmű szavakkal bélyegezte »reakcionárius irányúnak«. Lukács ezért... már nem is irodalmi, hanem - imperatív hangsúllyal - maximális illetékességű politikai tanúként hivatkozik Pulszkyra." S ebből is megállapítja Rónai, hogy Lukács "dolgozata rendjén lépten-nyomon észlelhető járatlansága a magyar politikai töténet­ ben... ezúttal azzal árulja el magát, hogy a Madáchot politikailag elmarasztaló, kiegyezés utá­ ni Pulszky Ferencet... ellenzéki (!) politikusnak véli." Rónai viszont kiválóan ismeri az emigrá­ cióban élő Kossuth és az őt cserbenhagyó Pulszky viszonyának alakulását, tudja, hogy Kos­ suth I rataiban 1882-től kezdve "nincs többé sem Pulszky Ferenc, sem Feri, sem Pulszky, ha­ nem - ahogy Kossuth még legádázabb ellenfeleit sem emlegette - szigorúan és csakis: Pulszky úr... Ez a halálos úr... Amitől Kossuth Lajos Klapkát, rajta keresztül híveit és utókorát is eltil­ 470 �palócföld 93/5 totta - hogy az 1861 januárja utáni Pulszky Ferencben az ő barátját, küzdőtársát lássák s ak­ ként álljanak szóba vele - azt Lukács György elkövette, országot vezetve félre, bizonyára gya­ nútlanul, azzal, hogy Madách politikai hitelrontását olyan politikai hitelre alapította, amely­ nek a hitelrontó már évtizedek óta nem volt birtokában." (66.1.) Kegyelemdöfés. Sportnyelven: Lukács a padlón. Rónai ötödik fejezetének címe - A Faust - a két világraszóló mű összehasonlítására utal, mely a Tragédia megjelenésével kezdődött, tart ma is, és sosem lesz vége. - Kulcsához én a Palócföld idei évfolyamában a két mű párhuzamának lényegét, a két-két fogadást (az Úr és a sátán, illetve a sátán és az ember közt) elemezve próbáltam közel férkőzni. Két befejező fejezet címe - Reménytelen szerelem és A megölő betű - jelzi a vitairat sum­ mázatát, melyet a lírai Utóhang és a kritikai irodalomban kötelező szómagyarázatok zárnak le. A méltán világhírű tudós, Lukács György, nem követte volna el a Rónai által neki felrótt, hiányos és hibás tényismeretből eredő hibákat, ha kellő felkészüléssel írja meg Madách-ta­ nulmányát: az tehát egy hirtelenében összecsapott írás. Vajon milyen szándékkal és miért éppen 1955. március 27-én és május 2-án publikálta a központi kommunista pártlapban? A "fordulat évében" a kultúrdiktátor Révai Jó zsef leparancsolta a színpadról Madách művét, de a Sztálin halálát követő enyhülések során 1955-ben időszerűvé válik a közvélemény által folyton is követelt, helyi kezdeményezésekben meg-megkísérelt falújítása, s egy másik exponált marxista, W aldapfel Jó zsef professzor bátran lándzsát tör mellette. Ilyen atmosz­ férában látja időszerűnek Lukács György, hogy a maga marxista tekintélyét nagy hirtelen, akár "összecsapva" is latba vesse - Madách ellen. Talán Révai egyenes óhajára - talán az ak­ kor dívó "társadalmi megrendelésre". Csakhogy Waldapfel akadémikus irodalomtörténész cáfolhatatlanul illetékesen léphetett fel, Rónai viszont tudta, hogy 1973-ban miért írja tanulmánya előszavában: "ami alább olvas­ ható, s ami már úgyis kettő híján húsz éve hever, csak holtom után lásson napvilágot." S ez a szerető özvegy jóvoltából most megtörtént. 471 �északi kilátó Käfer István MAGYAR - SZLOVÁK JEGYZETEK "″Amagyarok a szlovák politika végzete" /Vladimír Minác/ I. A Prágai Tükör a szlovákokról A Cseh és Morvaországi Magyarok Szö­ vetsége évnegyedes folyóiratának első két számát lapozgatom. Az ottani húszezer ma­ gyar zömében 1945-1948 között a "munkae­ rőtoborzásnak" nevezett deportálásból ma­ radt az egykori Csehszlovákia nyugati felé­ ben, kisebb részben a régebbi és újabb prágai, szintén felföldi, szlovákiai eredetű magyar kulturális közösség tagjaiból tevődik össze. 1989 ősze után e két kicsiny csoport nyíltan is egymásra talált. A Szövetség nem érdekvé­ delmi társulás, hiszen a cseh-morvaországi magyaroknak nincs számonkérni valójuk a mai cseh társadalmon. Célja - és persze lap­ jáé is: a tolerancia szigetévé válni ″a dula­ kodás felett". A lap maga pedig Ady szavai­ val ″a ma f örtelmeit túlnézö politikum". Markáns jelentkezése ez egy biztonságban lévő apró magyar nemzettestnek (a burgen­ landi őstelepült ekkel és az újonnan elismert ausztriai emigránsokéval azonos lélekszámú, 472 ám nagyobb, mint a szlovéniai magyarság). Olvasni érdemes dolgok vannak benne, amelyeket éppen Prágában érdemes monda­ ni, s ha nem itteni helyi érdekűek, akkor is prágai módra érdemes elmondani. E "prágai mód" szinte sokkoló hatású az 1. számban közölt Rudolf Kučera-blokkal. Szomszédaink - elsősorban a magyarok című esszéjében a szerző végzetesnek nevezi a nemzetállamok létét. Állítólagos népek börtönének minősíti a Monarchiát, mivel az valójában sohasem próbálkozott drasztikus politikai vagy társadalmi eszközökkel a nemzetek elegyéböl homogén államot kiala­ kítani ... A magyar királyság ... értelmetle­ nül szét lett zúzva ... amiben Csehszlovákia különösen kitüntette magát. Ceausescu pél­ dáját így sommázza: A z egyes nemzetiségek és nemzetek önmagukban is a kulturális és etnikai különbségek hordozói, s csak eltávo­ lításuk után nyílik lehetőség az egységes to­ talitárius nemzet megteremtésére, melynek �palócföld 93/5 aztán már nem marad más esélye, mint gyor­ san elkorcsos ulni s alázatos anyaggá válni a Vezér kezében. Ez Cseh-Morvaországról nem mondható el ugyan, mégis a német nem­ zet nélkül a cseh nemzeti tudat gyors hanyat­ lásnak indult. Csehországban a németekben és a zsidókban tükröződve fejlődött a cseh nemzet, a velük való együttélés teremtette meg a cseh kultúra létének alapjait. Le kell tehát számolni a szomszédokkal szembeni averziókkal, sőt, az önálló cseh állam sem le­ het végcél, hanem a nemzetállami lét miatt bekövetkező német és szovjet megszállás tanulságainak tükrében új, közös célunkká a szabad és független Közép-Európa megte­ remtésének kellene válnia... ahol a nemzet­ államok és határaik csupán a történelmi tan­ könyvekben kapnak helyet. Ilyen összefüggésben jut el a csehszlová­ kiai magyarokhoz és a szlovákokhoz: A szlo­ vákiai magyarságot mi magunk teremtettük ... mert stratégiai és egyéb okokból magyar területeket foglaltunk el. Megérti ugyan Tri­ anon egyik indokát, hogy a mai Dél-Szlová­ kia termőföldje nélkül gazdaságilag nem lé­ tezhetett volna Csehszlovákia, de akkor is el­ hibázottnak tartja. Történelmi párhuzam­ ként értékeli a bősi erőművet, amely gazda­ ságilag értelmetlen, mégis ragaszkodunk hozzá, mintha ettől függne az állam sorsa. A szlovák komplexusok gyógyításának ilye­ tén módja meglehetősen költséges. Nem titkolja azt sem, hogy a szlovák komplexusok kialakításában a cseh politiká­ nak és a közvéleménynek is része volt, hiszen romantikus kép alakult ki benne Szlovákiá­ ról. A vad és tiszta természet, az egyszerű és elmaradott nép, amely gyönyörűen énekel és népmeséket mesél. Kísértetiesen hasonlít ez a kép a századforduló magyar közhangulatá­ éhoz, mely szerint néhány pánszláv izgató, főleg csehek(!) tüzelik fel ezt a békés bárány­ népet magyar hazája ellen. Kučera megoldá­ sa: A magyar nemzetiségi kisebbség számá­ ra a jövőben nem csupán a kulturális fe jlő ­ désre való mindennemű lehetőséget kell megteremteni, de biztosítani kell jogait sa­ já t politikai képviseletéhez is. A magyar nemzet... részvétele a szlovák és csehszlo­ vák politikai életben minden bizonnyal érték lenne. ... Tanulmányozzuk a magyarokat, ta­ nuljunk tőlük, mert egyik legfontosabb partnereink lesznek a majdani Közép-Euró­ pában. Bevallom, óvatosan bántam az idézetek­ kel. Számos megfogalmazás ugyanis messze túltesz hazánk szélsőséges nacionalistának nevezeti közéleti személyiségeinek megnyil­ vánulásain is! Kučera Fejezetek Közép-Európa törté­ nelméből című esszégyűjteménye 1992-ben jelent meg Prágában, a Közép-Európai Kul­ turális és Politikai Intézet kiadásában. A Prágai Tükör két ismertetést közöl róla. Az egyik pozitív. Elismeri a szerző igazát, misze­ rint tragédia volt a Habsburg-birodalom szétzúzása, mert ezért következett be az így megerőszakolt Közép-Európa későbbi tota­ litárius alávetettségének végzete. Csehszlo­ vákia létrejöttének igazi célja Szlovákia cse­ hesítése volt, az egész állam kulturális asszimilációs terveken alapuló elcsehesíté­ se történelmének meghamisítása útján. A másik recenzió élesen szembeszáll Ru­ 473 �palócföld 93/5 dolf Kučerával. Írója törvényszerűnek tartja a Monarchia szétbomlását és teljesen ab­ szurdnak értékeli Szlovákia állítólagos elcse­ hesíését, és a szomszéd államokkal egybevet­ ve demokratikus rendszerű államnak minő­ síti Csehszlovákiát. Közép-Európa jö vő je attól függ - állít­ ja Bohumil Dolezal Türelem című írásában - milyenek lesznek a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok. Az előjelek nem éppen biztató­ ak, hiszen nem várható, hogy a magyar kis­ sebbséggel szembeni nem vonzó szlovák po­ litika ... megváltozik. Bőssel a szlovák politi­ kának nincs ereje megbirkózni. A z éretlen szlovák és a számító cseh politika minden terhet Magyarországra hárít, és annak ve­ szélye áll fenn, hogy ez a jelentősebb de­ mokratikus hagyományok nélküli, gazdasá­ gi problémákkal küszködő ország, mely még mindig az igazságtalan trianoni szerződés következményeit nyögi, a negyvenötéves pusztító kommunista uralom után a jelenlegi politikai rendszer összeomlásával és a há­ ború előtti politikai atmoszféra visszatéré­ sével fizet rá erre a helyzetre ... Türelem kell és idő. Szlovákia a közép-európai lánc leggyengébb láncszeme ... a türelmetlenség kelet felé taszítja ... Petr P říhoda úgyszintén a szlovák-cseh, illetve a szlovák-magyar viszonyt tekinti A cseh-magyar jö vő alapkérédésnek. Az ok­ fejtés aggodalmas: A csehek nemigen értik a dél-szlovákiai viszonyokat, és semmiképpen sem értenek egyet az ottani magyar kisebb­ ség nemzetiségi elnyomásához vezető esetle­ ges lépésekkel ... viszont Csehországban nagyszámú németajkú kisebbség létezett, 474 akiktől igazán nem dicséretre méltó módon vettek búcsút... az eddig be nem ismert rossz lelkiismeret fo g ja a cseheket meggátolni abban, hogy túlságosan hangosan álljanak ki a szlovákiai magyarok mellett ... A szlo­ vákok és a magyarok között etnikai jellegű ellenségeskedés támadhat, a szlovákok és a csehek között gazdasági háború. Mindkét eset katasztrófát jelentene Európa ezen ré­ szének. A megoldás: Közös erővel kellene a cseh és magyar demokratáknak támogatniuk ... az eddig nem túl nagyszámú és állandó veszélyeknek kitett szlovák demokratákat. És remélni és kitartani. A Prágai Tükör 2. számának társadalmi érzékenységű rovata a Lelkünk rajta. Milan Znoj A cseh ártatlanság ideológiája című írásában Csehszlovákia széthullását vizsgál­ ja. A felelősséget könnyű a szlovákokra hárí­ tani azzal, hogy ″az államszövetséget nacio­ nalizumusukkal a szlovákok verték szét." Vagy azzal, hogy Szlovákia gazdasági bal­ laszt volt a csehek nyakán, pedig hiú remény a cseh ártatlanság ideológiájának alap­ hangja, miszerint " a szlovákok nélkül könnyebben boldogulunk", és primitív a kal­ kuláció, hogy ″legalább nem kell majd ráfi­ zetnünk a szlovákokra". Doležalhoz hasonló­ an Znoj is felveti Szlovákia részéről a balol­ dali veszélyforrást. Csehszlovákia megszű­ néséért pedig mindkét fél felelős: A szlovák nacionalizmus magával sodorta a szlovák szellemet, az ártatlanság ideológiája pedig a cseh szellemet bódította el. Ugyanebben a rovatban Tarr Zoltán A szlovák-magyar viszonyról című, saját fo­ galmazása szerintfontolatlqn írása olvasha­ �palócföld 93/5 tó, hiszen átlag magyarként tud csak beszél­ ni a témáról. Bátor és jó a lapszerkesztő prá­ gai látásmódja, hiszen az 1963-ban született, magyar-törtnelem szakos, a XX. századi ma­ gyar történelemmel foglalkozó tanárt szólal­ tatja meg, akit tizenéves korától senki sem készített fel arra, hogy az egykor ″baráti″ or­ szágokban közutálatnak fog örvendeni mert magyar. S amit elmond, azt nem szlová­ kiai, azaz kisebbségi magyarként, hanem ma­ gyarországi, azaz többségi magyarként mondja el személyes sértődésétől (első szlo­ vákiai útján rászóltak, mert magyarul be­ szélt) a jelen értékeléséig (nem lehet nemzeti érdek a szomszéddal tartósan konfliktus­ helyzetbe keveredni), sőt az áhított jövőig be­ zárólag (a fontos a nemzeti problémakör mindkét f é l részére megnyugtató kezelése nyomán kialakítható jószomszédi viszony). Tarr Zoltánt múlt-elemzésében ugyan­ úgy térségünk nemzetállamainak kialakulása izgatja, mint korábban idézett cseh kollégáit. Jól tudja, hogy az államoknak inkább fenn­ maradt a történetük, mint a népeknek, s jól érti, hogy az ezeréves folytonosság igazolásá­ ra a történeti állammal rendelkező csehek­ nek és magyaroknak kevésbé van szükségük, mint például a történeti államisággal nem rendelkező szlovákság történettudományá­ nak. A fiatal magyar szerzőnek érdektelen a szlovákok igyekezete a Morva Birodalom­ ból való származtatásra, sőt nem hiszi el, hogy ezzel távolról is igazolható lenne a mai, önálló Szlovákia szükségessége. Meg­ engedi, hogy ezekben a szomszéd népektől vitatott kérdésekben a magyar törté­ netírásnak sem lehet feltétel nélkül hinni, de Trianon és Párizs után, vesztesnek lenni bi­ zonyos fajta kijózanodással jár. Tudja Tarr Zoltán, mi a különbség Ma­ gyarország és Uhorsko között, hiszen utóbbi­ ban a szlovák etnikum is benne foglaltatik, bár az országot nemeseiről magyarnak neve­ zik. Átlag-magyar részéről mégis Magyar­ országról van szó. A z ország nem magyar népei nem kaptak megfelelő képviseletet a társadalmi elitben ... ezért magas kultúrájuk kevésbé jöhetett létre, illetve ami létrejött, az magyarnak számított. Nos - annak. De minek számíthatott volna még? Nem így mű­ ködtek akkor a dolgok Európa-szerte? Túlzottnak tartja a szerző a dualizmus korának elítélését. Azt, hogy a magyar poli­ tika történelmi határai között nem tudott mit kezdeni nemzetiségeivel. Lehetett volna-e más alternatívája, hiszen a most széthulló utódállamok sincsenek másképp. Ezzel együtt elődeink elvesztettek egy országot, és jelenünket ez az időszak alapozta meg. Bi­ zony, ezek az utódállamok napjainkban job­ ban féltik területük minden négyzetcentimé­ terét, mint a Trianon előtti Magyarország. A jelen a nemzetállamok illúziója. Gya­ nakodva fürkészik a szomszéd országokban a magyarokat. Mintha elvárnák, hogy valami agresszión törjem a fejem. Mintha nem tud­ nák, hogy... nálunk harminc évig szóba sem került ez a kérdéskör, és nemzedékek nőttek fe l anélkül, hogy beléjük csepegtették volna a határrevízió igényét. Ma mumusnak tarta­ ni Magyarországot csak tájékozatlanul vagy tudatos hamisítással leh e t... Egysze­ rűen nem hiszem, hogy miközben mindenki más új államhatárokban és regionális át­ 475 �palócföld 93/5 rendeződésben gondolkodik, éppen Trianon legnagyobb vesztesének kellene kiállnia vi­ tathatatlan volta mellett. A jövő? Szlovákiában is vádolnak en­ gem, többségi magyart, azzal, hogy a ma­ gyar kisebbség ügyét nemzetközi fórumokon Szlovákia elleni hangulatkeltésre haszná­ lom. A z az igazság, hogy ebben van némi igazság. Javasoljuk, kérjük, követeljük, hogy a kisebbségekkel való bánásmód bizo­ nyos esetekben legyen mérce... Mi pedig ké­ pesek vagyunk-e békés eszközökkel csele­ kedni a Trianon következtében kisebbségi sorba jutott magyarok megmaradásáért és azonosságtudatukban való megmaradásá­ ért. A cikk végére a szerkesztőség a Matica Slovenská 1992. októberében tett nyilatkoza­ tát illesztette, amelyben közli, hogy a szlo­ vák nemzet az isteni gondviselés által vezé­ reltetve önálló államot alapít. Ez alatt Va­ szary Kolos évszázaddal ezelőtti megállapí­ tása áll, miszerint a magyarságot Isten keze tartotta fönn. Prágából nézvést így vagyunk tehát. II. Igazán toleráns, demokratikusan gon­ dolkodó szlovák bárátom mutatta nekem Kollányi Károly: Régi Felvidékünk és a Kárpátalja magyar múltjának elrablása (Bp. 1992. Kráter Kiadó) című művét. Utá­ najárással tudtam csak megszerezni, a kiadó szerint teljesen elfogyott, az 1991-ben meg­ jelent, A Kárpát-medence Európában című könyvével együtt. Ki kell mondanom, hogy az a szemlélet, amelyet Kollányi Károly kép­ visel, visszavonhatatlanul a múlté. Nem 476 azért, mert 1945-től emigrációban munkál­ kodva őrzi a régi Felvidék nosztalgiáját. Nem is azért, mintha igen sok megállapítása nem lenne igaz. Bizony, a szlovák történetírás, a közoktatás szlováknak értelmezi és hirdeti a Felföld egész kultúráját, szlovákosítja a sze­ mély- és helyneveket. Az ezzel szemben fel­ lépők pedig jelenleg kisebbségben és hátrá­ nyos helyzetben vannak. Azért tarthatatlan és káros a szemléletmódja, mert nem ismeri a Felföld szlovák kultúráját és a mai szlovák­ ság nemzeti problémáit. A magyar-szlovák történelmi közösség című, 10-12 sornyi anyag méltatlan egy magyar szempontból tu­ dományos- és ismeretterjesztő igénnyel megírt munkához. Mikszáth Kálmán és meg­ annyi jó felföldi magyar tanúsítja, hogy a szlovákság nem idegen számunkra, nélkülük és nem csupán népdalaik nélkül nem szólha­ tunk érdemben a Felföld kultúrájáról. S ha ők 1945 óta mindent szlovákosítanak, nem biztos, hogy nekünk mindent magyarosíta­ nunk kell. Ezt nem csak a múlt diktálja, ha­ nem nemzeteink geopolitikai és szellemi ro­ konsága és az arra építhető jövő. Tarr Zoltán tűnődő írása átlag-magyar­ ként, bevallottan szlovákságismeretek nélkül való, mégis építő módon elmélkedik minden­ képpen közös sorsunkról. Kollányi Károly sokat tud a Felföldről, illő lett volna hát szülőföldje, magyarsága érdekében - bele­ néznie egy-két szlovák anyagba. Félszázad­ dal ezelőtt nem is tarthatta magát igazi fel­ földinek az a magyar, aki nem tudott valame­ lyest szlovákul. Ezt is lehetett tanulni a hun­ garus nemesektől évezreden át. De ha már a nyelvet nem tudjuk, hozzáférhetőek a ma­ �palócföld 93/5 gyar szlovakisztika becsületes alkotásai, akár Sziklay László, akár Szalatnai Rezső mun­ kái. A Felföldről írva legalább ezek ismerete nélkül csak tovább mélyítjük a szakadékot nemzeteink között, tovább romboljuk Ma­ gyarhon egykori magyar-szlovák múltjának közösségét, folytatva a proletár internacio­ nalizmus szomorú gyakorlatát. Liptószentmiklóssal kapcsolatban az alá­ biakat olvassuk a sajtó- és egyéb hibáktól hemzsegő kötetben: A város idővel a pán­ szláv agitáció főfészkévé vált, ennek ismert vezére Srobár Vavró rózsahegyi orvos volt, a cseh maffia magyarországi ügynöke. A pánszlávizmus ugyancsak intő példa valamennyi szláv és nem szláv népnek Euró­ pa keleti felében. Komoly tudományos felké­ szülés, forrásanyagok tanulmányozása nél­ kül veszedelmes dolog emlegetni. Magyaror­ szág főként helyi hatalmasságai is visszaéltek vele, amikor minden szlovák nemzeti próbál­ kozást, akár egy falusi tanító népművelő munkáját pánszlávizmusnak minősítették. Ez nem a mi felelősségünk. De az igen, ha ma tesszük azt, amit eleink az akkori körülmé­ nyek között tenni jónak láttak. Objektív, tudományos kutatásokra ala­ pozó írásokkal valóban meg kell védenünk a Felföld, a mai Szlovákia magyar múltját és az emberi jogok alapján a szlovákiai magyar nemzettestet. De avítt, primitív, féligazságo­ kat árasztó művekkel ugyanúgy ártunk ma­ gunknak, mint a szlovák vagy bármelyik más nemzet, amely csak mások rovására képes talmi dicsőségének fitogtatására. Az ilyesmi­ nek szörnyű bukás az eredménye. Ma van le­ hetőségünk ennek elkerülésére. A szlováksá­ got is segítenünk kell e lehetőség megragadá­ sában. Létük, múltjuk, művelődésük együtt alakult a miénkkel. Meg kell azt ismernünk, mert geopolitikai adottságunk a szomszéd­ ság. Nemcsak azért, mert ezt diktálja a szlo­ vákiai magyarságért érzett jogos aggodal­ munk, hanem azért, mert a magyarság tiszta lelkiismeretéhez, keresztény európai művelt­ ségéhez csakis az illik, hogy megismerje, megbecsülje néptársait és szomszédait. A pánszlávizmus évtizedekre akadályozta vala­ mennyi szláv nép kultúrájának fejlődését, sőt alapvető létében is fenyegette. Újjáéledé­ se - akár más ordas eszméké is - nem kizárt. Ezért kell megtalálni az emberség útját a szlávoknak szlávokkal, szlávoknak nem szlá­ vokkal és fordítva. III. Ezért tarthatjuk fontosnak Gecse Géza Bizánctól Bizáncig - epizódok az orosz pánszlávizmus történetéből (Bp. 1993, Interetnica) című munkáját. Részletezésére itt most nincs sem terünk, sem alkalmunk, néhány tanulságáról azonban szólnunk kell. A faji, nemzeti alapokra építő politika e­ lőbb-utóbb mindenütt tragédiát okoz vezető­ inek és alávetettjeinek, mert az ilyen politika külső hódításra, totális belső terrorra tud csak építeni. Ehhez szüksége van megsemmi­ sítendő ellenségekre, szellemi, erkölcsi rom­ bolásra, történelemhamisításra, harcos anti­ szemitizmusra. Éppen napjaink Szlávia-képe döbbentheti rá a világot, mivé lett a szlávság a szovjet uralom következtében. Iszonyú hi­ ba lenne, ha nem látnánk, hogy éppen a szláv­ ság szenvedte és szenvedi a legtöbbet a szov­ jet típusú pánszlávizmus mételyétől. 477 �palócföld 93/5 Gecse Géza kötete arra is figyelmeztet, hogy el kell választanunk a kelet-európai szláv népek nemzeti törekvéseit az orosz bi­ rodalmi, de elsősorban a szovjet világuralmi politikától. A szerző minden olyan doktrínát pán­ szlávizmusnak tekint, amelynek célja Euró­ pa szláv szempontok szerinti újrarendezése. A szlovák vonatkozások is igen tanulsá­ gosak, továbbgondolkodásra késztetnek. A pánszlávizmus latin kifejezése éppen szlovák tollból eredt, Ján H erkel' budai Grammati­ eájában. Ő volt az első szlovák, aki tudatosan próbálkozott a szlovák katolikusok és evan­ gélikusok nemzetérdekű közelítésével és pest-budai szláv kulturális szervezet létreho­ zásával. Ján Kollárt és Pavol Jo zef Ša fá ­ rikot tekinti a szerző a pánszlávizmus igazi apostolainak, akik nem csupán azonosnak tekintették a szlovák nyelvet a csehvel, ha­ nem ádáz harcot is folytattak az önálló szlo­ vák nyelv és identitás ellen. Izgalmas kérdés valamennyi nem orosz szláv művelődésben, hogy a reformkor első felében a nemzetéb­ resztők a szláv mitológiát, a szláv nagyságot üdvözölték boldog rácsodálkozással, de a XIX. század negyvenes éveire a hazai valóság került előtérbe. Árnyaltabban fogalmaztam volna meg szerzőnk azon megállapítását, mi­ szerint a szlovák értelmiség volt a ruszinon kívül talán az egyetlen, amely a XIX. század második felében - jelentős tömegeiben örömest cserélte volna a magyar fennható­ ságot az oroszra. - Akadhattak ilyenek, de tömegről nem beszélhetünk. Még a század­ forduló szlovák értelmisége is csak százas nagyságrendben mérhető, és az orosz tájéko­ 478 zódás hívei nem voltak többen, mint a hazai, illetve közép-európai megoldásokat keresők. A csehellenességet mindvégig megőrző L'udovit Štúr és Lamanszkij jegyzeteit tar­ talmazó műve, A szlávság és a jövő világa már egészen helyén van Gecse Géza köteté­ ben. Štúr 1848-49 utáni csalódottsága - az ismert közhely szerint a magyar szabad­ ságharccal (és népük tömegeivel!) fegyvere­ sen szembeforduló szlovák vezetők azt kap­ ták Bécstől jutalmul, amit a magyarok bün­ tetésül - irányította tollát, amikor azt írta, hogy a németek, a magyarok és az olaszok a szlávok ellenségei, ugyanakkor adatolta a cseh-morvaországi, lausitzi, sziléziai, galí­ ciai, krajnai, stíriai, isztriai, horvátországi, szlavóniai, dalmáciai, határőrvidéki és vaj­ dasági szlávok keveredését más nemzetisé­ gekkel. A talaját vesztett, demokratikus ala­ pállású szlovák vezér kétségtelenül eljutott odáig, hogy a szlovákságnak és a szlávságnak Oroszországgal kellene egyesülnie, de euró­ paibb volt annál, hogy ne rokonszenvezett volna a német egységmozgalommal és ne ag­ gasztotta volna az orosz társadalmi rendszer korszerűtlensége. Volt alternatívája művé­ ben az ausztroszlávizmusnak is, Lamanszkij jegyzetei azonban itt sokat mondóan "hely­ reteszik": ... kizárólag a lengyel, a cseh és a horvát katolikus földesurak értelmezte szláv Ausztriától zárkóznak el az oroszok. Igen. A pravoszláv világ messze esik az előbb felsoroltaktól. Ma is. A z orosz pánszlávizmus 1867-től kezd­ ve tekintette a magyarokat egyértelműen el­ lenségnek. 1867 előtt csak azoknál a pánszlávoknál beszélhetünk igazi magyar­ �palócföld 93/5 ellenességről, akik közvetlen kapcsolatba kerültek a magyarokkal. Štúr munkássága hatással volt a pánszlávok magyarságképére. Sokkal nagyobb hatást fejtett ki viszont Sve­ tozár Hurban Vajansky, aki Oroszországban publikált Magyarhoni leveleiben (Listy z Uhorska) már-már a zsidó-bolsevizmus apo­ kaliptikus előképét festette mindenekelőtt Budapestről. Igaz, Akszakov már 1877-ben a monarchiát a ″német-zsidó kultúra és a ma­ gyar martalóc vadság politikai keveréke­ ként" jellemezte, amelynek léte nemcsak alattvalói, hanem a szomszédos szlávok el­ nyomásán alapszik, viszont a horvátok és a szlovákok rendkívül hasonlítanak elnyomó­ ikra. Gecse Géza a mának írta könyvét. A pán­ szlávizmust ... a századfordulón a különbö­ ző szláv nemzetek a békével és az emberi ha­ ladással azonosították. Nem gondolkodtak el komolyan a majdani pánszláv szövetsé­ gen belüli helyzetükről. A z oroszok, lengye­ lek, csehek és délszlávok közül nagyon keve­ seket érdekelt az ukránok vagy a beloruszok nemzeti államalapítási igénye. Ahogy a cse­ heket sem izgatta a szlovákok, a szerbek, a horvátok nemzeti jogainak elismertetése. Egyetlen dolgot fogalmazhattak meg: egy pánszláv föderáció létrehozását orosz veze­ tés alatt. Nos - az eredmény közismert. S még az is, hogy az oroszok mellett a szerbek vállalták igazán szláv területek egyesítését. Különösen a második Balkán-háborút köve­ tően, amely igen megnövelte a szerbek elhi­ vatottság-tudatát ... hogy a délszláv népek egységesítésének feladatát a sors rájuk bíz­ ta. Igaz: Bulgária ellen a románokkal és ősi ellenségükkel, a törökökkel szövetkeztek. A következtetések levonása nem nehéz, de tévedhetetlen megállapításokat még a kérdés részletes elemzése után is csak óvato­ san szabad tennünk. Gecse Géza Utószavá­ ban ez áll: A térségünkben élő szláv népek közül a szlovákok, szerbek, bolgárok azok, akiknél az Oroszországra kacsintgató pán­ szláv rokonszenv erős. Ukrajna esetében a szimpátiának - a közös ortodox vallás és történelmi hagyományok ellenére - határt fo g szabni az államérdek, és - alighanem az orosz etnikum jelenléte. Reméljük, hogy Oroszországban ... feln ő egy olyan politi­ kus-nemzedék, amely képes lesz arra, hogy ne a bizánci birodalmi hagyományok vagy a XIX. századi rossz szellemek vezessék őket, hanem Moszkva igazi érdekei. Abban is bíznunk kell, hogy az igen fon­ tos magyar-szlovák viszony rendeződését is a két nép és a térség közös érdekei irányíthat­ ják majd. 479 �palócföld 93/5 Vicei Károly KAMASZ NAP Kaziéknál az elmúlt éjjel is beverték az ablakot, mintegy menetrendszerűen, amint az már cirka kéthavonként történni szokott. A ház egyetlen fűthető szobájának behajtott fehér spa­ lettája akasztotta meg az üvegtáblákat bezúzó fél téglát. Barátomat már megint utolérte a Ba­ lázs lányok bosszúja a vélt hűtlenkedésért, de az ablaktörés figyelmeztetés is lehet, előlegezett megtorlás jövendő félrelépésekért. Most is csupán előlegről lehet szó, mert a kapukilincsre dunsztgumizott cetlin ez áll: "Gyere a barakkba!" Üzenet nélkül se keresném másutt Kázmért, csakis a barakkban. Ahol Juliskát látod, ott Kázmért is megleled a közelben, évődünk gyakran a haver számlájára, de ez fordítva is igaz. Egy nyári késő esti órán Garaba Piroska kezét szorongatva Kazi nem kelhetett át a belvárosi parkon anélkül, hogy Juliska ne termett volna ott egy bokorból, hogy megcibálja és le-"fehér kurvázza" az alkalmilag felcsípett csajt, a fiú pedig körmök és fogak fájdalmas pecsétjét visel­ te heteken át. Megyek a faházba. Kívüle nincs semmi más az internátussal szemközti udvarban, csak söprűkóró meg bontási téglarakások. Kőműveseknek eszkábálhatták pár éve az ideiglenes la­ kot, de valahogy megfeledkeztek az építkezésről. Amikor ősz végén az öreg Balázsék - gyer­ meki becézés szerint Jani, az anya és Medve, az apa - válásra adták fejüket, s utoljára alaposan lecigányozták egymást, a család női tagjai kirajzottak udvarmélyi egyszobás nyomorukból, s birtokba vették a faházikót. A februári napfényes vasárnap reggel kemény fagyából konyhamelegbe, sült krumpli illa­ tába nyitok be. Kazi villát nyom kezembe: "Egyél, koma! Van némi borunk is." Ő ma itt ébredt Juliska ágyában. Ablaka pusztulásáról már értesült a középső nővér, Hajni gyónásából, aki csak nemrég érkezhetett haza, földön heverő matracán dunyha alá bújt, olykor-olykor félel­ metes rekedtséggel felkacag, s fenyegetőzve eszküszik, hogy egyetlen húgocskájából senki se 480 �palócföld 93/5 csinálhat kurvát. "Azt a tizenhat éves lányt nem csak a törvény védi!" - illeszti ujjait fojtoga­ tóra. Még szép Hajnitól, hogy Juliskát kirekesztené a pillangók vonulásából, a közfürdő büfé­ jében délbe gyülekező Kerti Mári, Piculinka, Gegás Ica meg a hasonlók társaságából, mely társaság délután felkerekedvén a Halászcsárdában tart stációt, onnan a Hajduska vendéglőbe szállingózik át, hogy végül a vasút menti Boros kocsmában kössön ki. Itt már Tripe vár a höl­ gyekre (át kell aludnia a nappalt, hogy mindig ilyen friss és mosolygós), ez a levitézlett segéd­ tánctanár, a leánybörze avatott dirigenseként ő határozza meg az ülésrendet, kerít és boronál. Hajni a legkeserűbb portéka Tripe csemegekirakatában, jusson neki akár egy székvárosi tanfelügyelő, akár egy rádióriporter vagy egy helyi sültparaszt. "Szolgálati idejében" sohasem en­ gedi magához Juliska húgát. Kazit meg engem barátjának tekint. ("Most mondd, illik, hogy két barát megizélje egymást?" - kérdezte szűztelenítésem órájában, két évvel ezelőtt, Kaziéknál. Már akkor is rekedt és hivatásos volt.) A sült krumpli után kortyintok a borból, rápippantok egy finom cigeretlire, majd Kázmér­ ral kikísértetem magam, hogy mondhassam, amiért jöttem. - Estére cselezd ki Juliskát. Csibe megszervezi nekünk a harangozó lányát. Anyám három­ kor lelép a Gurman konyhájáról, így nálad jövünk össze. Most rohanok, mert Csibéék jönnek hozzám szenet hordani. - Ma még fogadlak benneteket, de aztán ne gyertek, míg nem szólok. Egy pár napra haza­ ugrik a muter Németből. Nem muter, "anyácska", javítanám ki, ha ezzel nem lepleződnék le, hogy beleolvastam Ka­ zi kezembe akadt naplójába. Anyácska ellenőrizni jön egy szál, félárva fiacskáját, számonkér­ ni a megkezdett egyetem első vizsgáit. Kázmér nem látszik lelkesedni értünk. Ő már ilyen. "Betolakodtatok, elszívjátok a levegőt előlem, ki se lehet dobni benneteket" - dohog néha. De azért beenged. Szeretek menni hozzá. Sok könyve van. Nála olvastam mostanában Dérytől A kéthangú kiáltást meg Prevert verseit. "Tehén, kicsi tehénke, egyszer majd elvezetnek a bikához...", így valahogy szól egy-két sora. Nemrég Egér Misával felszedtünk két becsei nőt, tánc után, éjjel a vasútállomáson. Nem tud­ tuk hova vinni őket, mentünk hát Kázmérhoz. A házban senki. A kulcs a félfa szegén, így az udvarba könnyen bejutottunk, az előszoba nyitva volt, ott baltával kifeszítettük a fürdőszoba­ ajtót, melyen túl az utcai szobába léphettünk, Misa aztán elég hamar odébbállt, s amikor Kazi előkerült, semmi kifogása nem volt az ellen, hogy egy idegen lányt talál ágyában. Két tonna szén vár otthon a ház előtt, meg talán Csibe. A Széna téren Janiba botlok, ebbe a szürkésfekete töpörödött cigányasszonyba, aki a resti felől jövet nyikorgatja viharvert gye­ rekkocsiját, melyben a másnapi ócskapiacra gyűlik az "áru". Lehetetlen, hogy ne vegyen észre, most is előre köszön: "Jó napot, Kálóczi úr! Hogy van?" Zavar ez a figyelmesség. Elvált férjura, Medve, az öreg Balázs korántsem ilyen alázatos, az ő szájából az urazás előkelően hangzik, amennyire előkelő az ő ténykedése is, amiből él. Könyvekkel foglalkozik. Vesz és elad. Min­ 481 �palócföld 93/5 dent be tud szerezni. Neki köszönhettem a minap a Hajduska asztalánál, ahol épp most hala­ dok el, Nietzsche Frigyes könyvét, A vidám tudományt meg egy számomra Új mondást: "Pinán a királyok várat is vesztettek". "Tán csak nem arra céloz, hogy ne koslassak a lányai után?" füstölögtem magamban. Utcám kiszögellő épületén túl látom, hogy házunk előtt toporog Csibe meg egy lány, mind­ ketten vasárnapiasan kiöltözve. Gondolom, ezek se fognak nekem szenet hordani. - Ehhez pöttyentetek ki? - mutatok a rakásra. - Tudod, hogy nekem nem gond az öltözködés. Ha nem ezt a magas nyakú fekete pulcsit veszem fel, akkor húzhattam volna fehér inget magamra s hozzá a fekete csokornyakkendőt. Másom nincs, kész a leltár. A korzóhoz meg a biliárddákóhoz ennyi is megteszi. Egy jó óra múltán bent áll a szén az egykori disznóólban. A harangozó lánya szófogadóan öltötte magára anyám hitvány pongyoláját, és serényen töltögette a kosarakat, mi pedig ro­ hangáltunk velük a kamráig meg vissza, s közben meg-meghúztuk a létra fokán tartott pálin­ kásüveget. Ibolya, a harangozó lánya alighogy kiment a konyhába átöltözni, Csibe utána szól: - Kész vagy? - Már hogy lennék? - Gyere be úgy, ahogy vagy! Nincs felelet. - Azt mondtam, rögtön bejössz! Ibi megjelenik az ajtóban, mezítláb, egy halványkék kombiné van rajta. - Ezt is vesd le, mire vársz!? - emelinti meg Csibe a kombiné alját. - Levetni ezt is. Meg emezt is. Az alsóneműk egyetlen darabja sem hullik a szőnyegre, valamennyit összemarkolva tartja maga előtt a lány, de nem mintha meztelenségét akarná vele takarni. A kiszolgáltatott testből mintha kiszökött volna a lélek, az önkívüliségnek ama pontjába menekedvén - a tér egy pont­ jába, centiméterekkel az orra előtt - melyre egyre sötétülő, tébolyos szemmel szegeződik, ré­ ved Ibolya tekintete. - Menj oda Viktorhoz! - utasítja Csibe. A felém forduló, kissé görnyedt, szokatlanul fehér testből egy viaszfigura hűvössége árad, amint holdkóros járásával közeledik hozzám. Szaporábbra váló szívverésem mind nagyobb le­ vegők szippantására késztet, nem akarom hinni, hogy e látványt ingyen és büntetlenül meg­ úszom, ahogy egykor kisfiúként a félreeső, üres kukoricagóréban sem úsztam meg a paráznál­ kodást Marcellával, akit hintázása közben szabadítottam meg bugyijától, odatoppanó anyjá­ nak legnagyobb megrökönyödésére. (Az egészben az volt a legkínosabb, hogy bűnömet még a papnál is meggyónatták velem.) Odakintről most egy kerékpár erősödő zaja feszül halántékomnak, tán csak nem anyám 482 �palócföld 93/5 érkezett meg váratlanul, lesem, hogy nyergéből kiszállva a kapu előtt csapódik-e a cipő a talaj­ hoz, de megkönnyebbülésemre már halkul is a kenetlen pedál csivitelése. - Állj a szoba közepére - vezényel Csibe. - Forogj egy kicsit. Na, jól van, öltözz föl. Ibi most kezd csak sírni, csaknem hangtalanul. - Mit picsogsz, bántott valaki? - Csibe egészen megszelídült, hogy ilyet kérdez, nála ez már a törődésnek, a figyelmességnek a jele. Ezt Ibi is így értelmezi, egy hálás pillantást vet a haver­ ra, s amint magára ölti kosztümkabátkáját, már mosolyogni is képes. Nem tudom, mindez mire volt jó, de azt elismerem, hogy Csibe sokkal sikeresebb a lányok­ nál, mint én. Ez a csaj csak egy a sok közül, akit bármikor megvárhat a táncok végén, és már "csomagolhatja" is. Kázmérnál vacsorázok. Két szál kolbászt emeltem le otthon a rúdról. Remélem, nem ettől olyan nyájas és vendégszerető a barátom. Azt mondja, jó fűszeres húsokat kell enni, ha kupa­ kolásra van kilátás, attól van kondíció. Csak úgy állva eszünk a hideg, kőpadlós konyhában, az asztal már meg se teríthető rende­ sen, annyi rajta a mosatlan edény. Csibe alighogy belép a nőjével, tör magának a kolbászból akkorát, mint a lóé. Mindketten kabátban telepednek le a sezlonra. Én nyomulok Kazi után, a fürdőszobán át az utcai meleg szobába. Barátom beretválkozik, kenceficézik, kimenni készül. Azt mondja, nem vesz részt a szórakozásunkban, inkább a barakkba megy, mielőtt azok jön­ nek ide. Magunkra hagy, de ne cirkuszoljunk nagyon, kiméljük meg a mutert a szomszédok beszámolójától. Félig se vakarta le a habot a képéről, amikor benyit Csibe, egyik kezével a seb­ tében felhúzott nadrágot tartja, a másikban női táska. - Na, melyiktek megy? Csak nyomás, mert a csaj nem fog sokáig széttett lábakkal pihegni abban a hidegben. Kazi nagyon elfoglaltnak látszik a tükör előtt. Csibe kipattintja a táska zárát. - Minek ennek zsebpénz, ha egyszer ma este velem van? - azzal kimarkolja az összes lóvét. Meg egy párjavesztett arany fülbevalót. - Vidd oda neki - nyomja kezembe a táskát. Fürdőszoba, előszoba, konyha. Ibi az ágy és az asztal között a cipőfűző megkötéséhez ha­ jolt le, háttal felém. Táskáját a kilincsre akasztom. Hátulról átölelve belemarkolok a mellébe. Pillanatok alatt azonosítja a kezet, a tapintás stílusát, előbb mozdulatlanná merevedik, majd könyökének hirtelen szétvetésével fejt le magáról. Az ágyra döntöm, rátehénkedek, benyúlok a szoknyája alá. Egy fuldokló szívósságával ragadja meg mindkét csuklómat, körme szinte a húsomba váj. Patthelyzet néhány percig. - Eressz el, levetkőzök - mondja, mire hagyom felkelni. De ahelyett, hogy vetkőzne, egy masszív tejesüveget kap fel az asztalról, a nyakánál fogva csatarász vele. - Tedd le, nem bántalak. 483 �palócföld 93/5 Alig teszi le, lerántom ismét az ágyra. Micsoda ellenállás! Már az is valami, hogy a magam nadrágját kigombolhattam. Aúúú, a kezem! Vérig mélyesztette a fogát hüvelykujjamba. Fáj­ dalmasan leválok a lányról, s ő máris az asztalon lelt súlyos cserépköcsögöt emelgeti rám. Szétmegy a fejem, ha lesújt. Könnyen megteszi, a pánik vagy a düh eszét vette. A kijáratig hát­ rál, onnan lódítja meg a köcsögöt, amely az ágyon túli kályhán törik darbokra. Az ajtón kiron­ tó lány után vetném magam, de akadályoz a térdig lecsúszott nadrág. Mire kijutok a szuroksö­ tét udvarra, semmi nesz sem igazít el, merre folytassam az üldözést. Futok az utcai kapu felé. Ez jó magas és be van zárva, erre nem menekülhetett. Beszaladok szólni a fiúknak. - Megszökött a csaj! Értetlen pofát vágnak, de azért rohannak velem. A hosszan elnyúló udvar vége felé tar­ tunk. Félúton megakaszt a laposban meggyűlt, fagytól vastagon bebőrözött hólé meg talajvíz, itt sem érdemes kutatni. Gyufánk fénye nem hatol el az udvar végi dróthálóig. Két oldalt ma­ gas a téglafal. Visszafordulunk. Töprengünk a rejtélyes eltűnésen. Kazi meg Csibe felmegy a padlásra szétnézni. Észbe kapok, hogy a padlásfeljáró meg az előszoba között van még egy nyitott ajtó, mely a konyha alatti pincéhez szól. Pont az ajtó előtt botlok valamibe. Vaksin vizsgálgatom. Hűha, ez Ibolya cipője, melynek fűzőjét már miattam nem köthette meg. A ki­ tárt ajtón belül koromsötét, felőlem ott kuporoghat a lépcsőn a lány, semmit se látni. Ideér­ keznek a haverok, gyufa sercen. Te jó ég! Ebben a pincében nyakig ér a víz. Dermedten für­ késszük a felszínt, mely mindenütt sima, csak a sarkok maradnak felderítetlen homályban. Meg a víz zavaros mélye. A legfélelmetesebb feltételezést hessegetve, ki se mondva szólal meg Kázmér. - Úgy látszik, másfelé szökött. Csibét a következő héten bevonultatták katonának, nem volt mese, betöltötte huszadik évét, és nem járt iskolába. Akkoriban napról napra reszkető kézzel lapoztam át az újságot, netán egy ismerős fényké­ pét találom benne, akinek eltűnését jelenti a hír, s akiről legalább hárman tudjuk, hogy ez idő szerint bizonyára vízihulla. Kázmér két hónap múltán hív meg magához, jócskán ittragadt az anyja Németből, de már visszatért. Segítenem kell felásni a hátsó udvart. A talajvíz szépen visszahúzódott, szikkad már a föld. A végszomszéd kerítésénél kezdjük az ásást. A drótháló másik felén is ásogat a gazda, az öreg és kopasz, vastagnyakú nyugdíjas asztalos. - Ugye szomszéd - fordul Kázmérhoz - már régen mondani szerettem volna... Egy este, úgy a tél vége felé épp a műhelyből indultam föl a lakásba, amikor odacsöppent egy leányka. Egyik lábáról hiányzott a cipő. Nagyon be volt tojva, mint akit üldöznek. Kért, hogy engedném ki az utcára. Hogy miért volt neki olyan sietős idejönni, aztán meg elmenni? Ki tudja, honnan jött? Olyan alacsonyak ebben a laposban a kerítések. 484 �valóságaink Gosztonyi Péter Horthy Miklós száműzetésben ( 1944- 1957) A budapesti kelenföldi pályaudvarról 1944. október 17-én indult Bécs felé az a kü­ lönvonat, amely a tisztségéről előző nap le­ mondatott 76 éves kormányzót, Horthy Miklós t és családját szállította. Két táborno­ kot - Vattay Antal altábornagy és Brunsz­ wik György altábornagy - illetve a kormány­ zói háztartásból még öt személyt vihettek magukkal. A vasúti szerelvényt a MÁV ko­ csiparkjából állították össze, magyar vasúti személyzettel. Német katonák vigyázták azonban a kormányzói családot. Dr. Gerhard Feine német követségi tanácsos, dr. Veesen­ mayer követ "politikai" helyettese és az SSObergruppenführer Karl Wolff : ők ketten voltak a Bécs felé tartó szerelvény parancs­ nokai. Magyar területen, az állomásokat hamis légiriadóval kiürítették. A németek ugyanis tartottak attól, hogy esetleg a Dunántúlon akadnának olyan magyarok, akik nem néz­ nék tétlenül a kormányzó és családja Német­ országba történő elhurcolását. - Félelmük azonban alaptalan volt. Az 1944. október 15-16-i politikai változások után - amiről a lakosság a sajtó és a rádió híreiből értesülhe­ tett -, fásultság uralta a lelkeket. No meg a félsz a szovjet hadseregtől, amely ezidőben már Kecskemét felé közeledett. A kormányzót szállító vonat Bécs-LinzSalzburg-München útvonalon át érkezett meg a bajorországi Weilheim kisvárosba, ahol - távol a pályaudvari főépülettől Horthyt a német külügyminisztérium proto­ kollfőnöke, a két méter magas Alexander von Dürnberg báró és egy SS-őrség várta. Gépkocsi oszlop szállította innen őket a vá­ roskán kívül eső Hirschberg dombon épült impozáns méretű kastélyba, ahol a Buda­ pestről jöttek az elkövetkezendő bajororszá­ gi tartózkodásukhoz "berendezkedhettek". A hirschbergi kastélyt valamely bajor na­ gyiparos emelhette a múlt század végén. A több emeletes, magas tornyú és áfonyával futtatott falú, komor épülethez egy nagyobb park is tartozott, amelyet azonban a német őrség szöges drótkerítéssel szegett. Egy SSszázad és a bajor Gestapo egy különleges 485 �palócföld 93/5 nyomozó részlege, összesen vagy 12 ember őrizte a Horthy családot. A házban szabadon mozoghattak, a parkba azonban még a négy éves Horthy-unoka is csak őr kíséretébe me­ hetett. Mindez hivatalosan amolyan "Ehren­ haft" volt, vagyis egy enyhe jellegű interná­ lás, háziőrizet, mintsem "fogság". Hogy nevet is adjanak Horthy tartózkodási helyének, a hirschbergi kastélyt "fantázia" névvel illet­ ték: Waldbüchl. A kastély felett egy polgári egyén parancsnokolt: Horst Hellenthal fő­ konzul, a német külügyminisztérium alkal­ mazottja. Az SS-őrség parancsnoka egy Klein nevezetű Oberführer volt. A német fő­ konzulon keresztül levelezhetett Horthy - ha kívánta - a berlini külügyminisztériummal. A háborút követő szakirodalomból kide­ rül, hogy a hirschbergi kastély szolgált első szálláshelyül az. 1943 nyarán Rómában kegyvesztett "Duce"-nak, Benito Mussolini­ nek is, amikor őt Hitler 1943 szeptemberé­ ben kiszabadította az abruzzoi Gran Sasso­ ról (ahová az olasz miniszterelnököt saját ki­ rálya internáltatta) és Németországba hozat­ ta. Előzően a kastélyt rendbehozták és igen könnyen elképzelhető, hogy bizonyos helysé­ gekbe lehallgató készülékeket szereltek be. Alkalmazták-e ezen technikai segédeszközt a Horty családdal szemben? - Nem tudjuk. Lehet, hogy nem - hiszen a kormányzó Ba­ jorországban már nem volt politikai tényező és így a családi beszélgetések lehallgatása a Gestapo részére nem látszott szükségszerű­ nek. Igaz ennek ellenkezője sem kizárt. Miután ifjabb Horthy Miklós sem Bécsben, sem Linzben nem szállt fel a kor­ mányzót Bajorországba szállító szerelvény­ re,⃰ illetve Veesenmayer még október 16-án - a kormányzói lemondás fejében tett buda­ pesti ígérete ellenére sem bocsájtotta szaba­ don a Gestapo - Horthy már október 18-án este levelet írt Budapestre. A címzett Remé­ nyi-Schneller Lajos miniszter volt, akit Horthy még az előző kormányokból ismert és tudta, hogy Szálasi alatt is tárcát vállalt. (Mi­ niszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter volt). A levélben, amelynek szövege a Vattay Antal féle hagyatékból került elő, a kor­ mányzó arra való hivatkozással, hogy a né­ metek fia szabadonbácsájtásának megtaga­ dásával megszegték az október 16-i, a Hat­ vany-palotában, az SS-főhadiszállásán tett megállapodásukat, visszavonta a - ″zsarolás útján létrejött" - Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezését. ″Kérlek ezen soraimat, ha szükséges felmutatni és eltenni..." ezzel a mondattal fejeződik be a levél. A levél Budapestre való továbbítását báró Dörrberg előzékenyen magára vállalta és ez (csodák-csodájára), ha kerülő úton is (a ber­ lini Gestapo központ közbeiktatásával) elju­ tott Reményi-Schnellerhez. Az viszont sie­ tett a Horthy-levelet Szálasi miniszterelnök­ nek átadni. A Horthy-féle tiltakozásnak azonban nem lett foganatja. Ifjabb Horthy Miklóst a németek a háború befejeztéig Mauthausen­ * 1944. október 15.-én ifj.Horthy Miklóst 8 óra 30 perckor Otto Skorzeny SS különítmé­ nyesei elrabolták, 15 óra 15 perckor a németek megszállták a Duna-hidakat, a nyilasok elfog­ lalták a rádiót. (a Szerk.) 486 �palócföld 93/5 ban tartották fogságban és Szálasi - Hitlernél tett 1944. december 4-i látogatása alkalmá­ val - Berlinben méltatlankodva szóvá is tette a "Horthy-féle irományt", megjegyzéseket téve a száműzött kormányzó szellemi állapo­ tára is. Ezek után a német illetékes hely meg­ szigorította a postai levelezést a hirschbergi kastélyban és külön utasítás született a kor­ mányzói család levelezésének cenzurálására is. (Ez a rendelkezés pár évvel ezelőtt került elő a német külügyminisztérium levéltárá­ ból. Tartalmán kívül érdekessége, hogy kü­ lönleges típusú nagy betűs írógéppel készült. Amiből arra is lehet következtetni, hogy az irat a szemüveget nem szívesen viselő és így normális gépelt szövegeket nehezen olvasó Hitlerhez is elkerült...) Vattay Antalal tábornagyot, a kormány­ zói katonai iroda volt főnökét, november 14én hirtelen elszállították a kastélyból. Elő­ ször Bécsbe vitték, az ottani Gestapo szék­ házba, ahol "szemrehányásal" illették, hogy magatartásával "rossz hatással van" a kor­ mányzói családra (ezek szerint lehallgathat­ ták beszélgetéseiket?), majd 1945. január 18-án átadták az altábornagyot a sopronkő­ hidai fegyházban a hungarista kormány poli­ tikai rendőréségének. Szálasiék a Horthyféle Szovjetunió felé történő különbékére vo­ natkozó puhatolódzási kísérletet bírói úton kívánták kivizsgáltatni. Vattay is azok közé tartozott, akiknek tanúvallomásaira szüksé­ ge volt Szálasi ügyészségének. Kisebb szenzációt jelentett a hirschbergi kastély internáltjai számára, amikor 1944 december végén megérkezett hozzájuk a kor­ mányzó öccse, Horthy Jenő - az Afrika ku­ tató és vadász -, aki a közelgő hazai front­ helyzet miatt Ausztriába keresett menedé­ ket, ahonnan a németek bátyjához irányítot­ ták. Horthy Jenő gépkocsiján nemcsak hazai élelmiszert hozott magával, hanem poggyá­ szában egy kis rádiókészüléket is becsem­ pészhetett az épületbe. Ezzel a legnagyobb ti­ tokban a londoni híreket lehetett fogni. Így a Horthy család áttörhette az eddigi izolációt: a világ eseményeiről illetve rendszeresen in­ formálódhatott a háború állásáról. A kemény 1944/45-ös tél után későn ta­ vaszodott. A hadműveletek március második felében már a birodalmi német területekre is kiterjedtek. A hirschbergi őrség kezdett ide­ ges lenni: mikor jönnek a háborút Hitler ja ­ vára eldöntő "csodafegyverek"? A Horthy család tajait is mind jobban foglalkoztatta a gondolat, mi lesz akkor, ha a Német Biroda­ lom összeomlása előtt az őrség parancsot kap foglyaik likvidálására? - Kitudódott, hogy az SS-őrség eltökélt szándéka, hogy egy kapitu­ láció esetén sem teszik le a fegyvert. Beveszik magukat a bajor Alpokba és ott parti­ zánkodni fognak. Ez a Horthy család számá­ ra azt jelentette, hogy a hitleri Birodalom vé­ ge, az ő "végük" is egyben, hiszen világos volt, hogy az SS-ek a hegyekbe nem fogják őket magukkal vinni. 1945 április második felében a csöndes éjszakákon néha hallani lehetett az északról mind jobban Hirschberghez közeledő front "dübörgését". Az amerikai hadsereg bajor földre lépett. Az SS-őrség titokban összeké­ szítette a hegyekbe vonuláshoz szükséges fel­ szerelést, eszközöket. Hirschbergben a fe­ szültség - nőttön-nőtt. Horthyék "kívülről" nem várhattak - ahogy nem is vártak - segít­ séget, jóllehet (és ez a sorok írójának vélemé­ 487 �palócföld 93/5 nye) az ezidőben már Bajorországban kitele­ pedett magyar királyi honvédség nem egy ve­ zető törzse felderíthette volna, ha akarja, hol is tartják kormányzójukat, az ex Legfőbb Hadurukat fogságban a nácik. S bizony-bi­ zony előkészületeket tehettek volna arra, hogy ha kell, a küszöbön álló összeomlás zűr­ zavarát kihasználva, akár fegyverrel is kisza­ badítsák a Horthy családot az SS őrizetéből. Hiszen nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy rájöjjenek: Horthyék egy hirtelen kapitulá­ ció esetén életveszélybe kerülhetnek! Tudjuk, hogy magyar részről semmi sem történt a Horthy család megtalálása és meg­ mentése érdekében. Ezzel szemben 1945. áp­ rilis 28-án reggelre eltűnt a német őrség a kastélyból és május elsején megérkeztek az amerikai csapatok. A Horthy család - leg­ alább is akkor úgy tűnt - megmenekült. A há­ ború a hátuk mögött volt. Visszaemlékezéseiben Horthy Miklós megírja, hogy a nála tisztelgő amerikai tisz­ tek - a 7. US-hadserg 36. hadosztályának pa­ rancsnokai - "kitűnő hatást" tettek rá. ″En­ gedélyt kértek, hogy feleségem előtt is tisz­ teletüket tehessék és azután velünk teáz­ tak..." Majd csapataikkal tovább vonultak, egyedül hagyván a Horthy családot. Most már biztonságban érezték magukat, hiszen nem csak felszabadultak, hanem szabadok is voltak. Másnap újabb amerikaiak érkeztek a kastélyba: egy US-ezredes, fegyveres kísé­ rőkkel. Horthy Miklóst udvariasan felszólí­ tották, jöjjön velük: a 7. US-hadsereg pa­ rancsnoka Alexander Patch tábornok sze­ retné személyesen megismerni. Horthy sem­ mi rosszat nem sejtve beült a gépkocsiba, 488 amely azonban őt nem a 7. US-gadsereg fő­ hadiszállására, hanem Göppingenbe, egy ideiglenes "fogháznak" berendezett villa-te­ lepre szállította. Itt egy hadnagy elé vezették. Az amerikai tiszt magyarul közölte a kor­ mányzóval: tekintse magát az US-hadsereg hadifoglyának. Legalább is addig, amíg sor­ sáról legfelsőbb helyen nem történik döntés. Hiába volt Horthy minden tiltakozása; az őr­ ség elvezette. A telepen egy villa-lakásába kerültek. Egy szobában lakott a szintén őri­ zetbe vett német tábornaggyal, Wilhelm List-e l A következő napokban Horthyt tovább szállították. Társasága újabb német katonai személyiségekkel bővült: List tábornagyon kívül velük volt még Gerd v. Rundstedt tá­ bornagy, aki 1944 decemberében a nyugati fronton az ardennesi offenzívát vezette és Maximilian v. Weichs báró tábornagy, aki 1942/43-ban a doni 2. magyar hadsereg fö­ lött parancsnokolt és 1944. március 19-én a Magyarországot megszálló német csapatok főparancsnoka volt. Horthy visszaemlékezé­ seiben ki is fejti: "...jó társaságba jutottam, és a közös étkezések meg kerti séták közben igen érdekes beszélgetésekre nyílt alkalom. Különböző részleteket tudtam meg Hitler hadvezetési módjáról, de a magyarországi harcokról is..." A következő fél év igen mozgalmas volt Horthy Miklós életében. Patch tábornokkal találkozott, azonos szálláson volt egy sor ne­ ves német diplomatával, katonával; köszönt­ hette őszinte híveit, a két Keresztes-Fis­ chert, Lajost és Ferencet (mindketten a ná­ cik mauthauseni koncentrációs táborából szabadulva kerültek átmenetileg amerikai �palócföld 93/5 őrizetbe) és ha rövid időre is, úgymond "sza­ badságra", egy ízben vissza is térhetett Ba­ jorországba, családjához. Megint csak Horthy visszaemlékezéseiből idézünk: ″Biz­ tosítottak, hogy nem vagyok hadifogoly és hogy csak védőőrizetben tartanak..." Külön­ böző városok szolgáltak 1945-ben Horthy la­ kóhelyéül és különböző minőségű szálláshe­ lyek. 1945. szeptember 25-én pedig Nürn­ bergben találta magát. Ezekben a napokban vette kezdetét az a nagyméretű politikai per, amelyen a Hitlerellenes Koalíció Szövetségének illetékes szervei az 1945. május 9-én feltétel nélkül kapitulált Nagy-német Birodalom politikai és katonai vezetőit vonták felelősségre. Horthy Miklóst - másokkal egyetemben - az amerikai vádhatóság a perben tanúként akarta felhasználni. A kormányzót a nürn­ bergi fegyház egyik magánzárkájába helyez­ ték el és három hétig - véletlenségből? tuda­ tosan? - fogolyként is kezelték. Aztán sze­ mélyét illetően lényeges változásra került sor: ″A fegyház másik szárnyába kerültünk, ahol a zárkák ugyanolyanok voltak, de nap­ közben ajtajaikat nyitva hagyták, és déle­ lőtt meg délután két órát sétálhattunk is..." A háborús főbűnösök elleni perben Horthyt a náci külügyminisztérium ügyeiről, Hitler és Keitel vezértábornaggyal kapcsola­ tos dolgokról kérdezték. Magyar vonatkozá­ sú ügy nem került napirendre. Horthy nürn­ bergi fellépéséről fennmaradtak korabeli jegyzőkönyvek. Ezeknek egy részét a buda­ pesti "Magyarország" című hetilap 1971 de­ cemberi számaiban közölték is. Ugyancsak érdeklődésre tarthatnak számot Horthy azon levelei is, amelyeket 1945-ben VI. György brit uralkodóhoz és Wintson Churchill egy­ kori háborús miniszterelnökhöz intézett és amelyekre választ soha nem kapott (Az ere­ deti levelek a londoni Public Record Office birtokában találhatók). 1945 novemberében a kormányzó talál­ kozhatott a mauthauseni KZ-ből 1945 máju­ sában kiszabadult fiával, ifj. Horthy Miklós­ sal. Őt az amerikai vádhatóság, hogy az öreg­ úrnak örömet okozzon, külön engedéllyel az itáliai Capri szigetéről hozatta Nürnbergbe. Legyen a további kihallgatásokon hetvenhét éves apja segítségére. December közepére lényegében befeje­ ződtek a tanúk kihallgatásai. Horthy Miklóst hét hónapi "védőőrizet" után december 17én "elbocsájtották" a nürnbergi fegyházból. Mikor közölték vele, hogy új szálláshelyre kerül, nem mondták meg, hová viszik. Így őt is és családját is kellemes meglepetésként ér­ te, amikor az amerikai hadsereg gépkocsija 1945. december 18-án megállt a bajor Weil­ heim városkában és Horthy Miklós szabad emberként családja elé léphetett. 1945 nyarától a Horthy család már nem lakott a magányos hirschbergi kastélyban. Egy pékmester rekvirált házába helyezték el őket az amerikai hatóságok. A háború befe­ jeztével Horthyék "magánemberek" lettek. Szembe kellett nézniük a mindennapok meg­ élhetési gondjaival, hiszen a Budapestről ma­ gukkal hozott személyzettel és a családta­ gokkal együtt tíz ember napi ellátása hárult Horthyékra. A kezdet nem volt könnyű. Eleinte külön­ böző amarikai szervek szeretetcsomagjaiból éltek, majd Horthy Istvánné megtanult író­ gépelni és a Vöröskereszt szolgálatnál élel­ 489 �palócföld 93/5 miszer fejében munkát vállalt. A Weilheim­ től nem távoli magyar hadifogoly tábor tiszt­ jei is igyekeztek - lehetőségeikhez képest a kormányzói család mindannapos gondjain segíteni: önkéntes munkával az 1945/46-os kemény télben a tüzelőt a közeli erdőkből "beszerezték" és felaprítva beszállították a weilheimi pékmester házába. Horthy Miklós főleg a fiatalabb tisztek társaságát kereste. Egy Halmai nevű századossal rendszeresen és hosszan társalgott. Elsősorban a trianoni békeszerzőés hatásai és a Donnál elpusztult 2. hadsereg történetének részletei érdekel­ ték. Mindez részéről nem csak személyi kí­ váncsiságból történt. Horthy Miklós szerény eszközeivel, ame­ lyek Weilheimben rendelkezésére álltak kü­ lönböző memorandumokat fogalmazott meg és küldte azokat a győztes nagyhatalmak ve­ zetőinek. Ezek az előterjesztések Magyaror­ szág utolsó harminc évének történetét, a Du­ na-medence problematikáját elemezték; an­ gol nyelven íródtak és Horthy reményeit fe­ jeztéki ki, miszerint a Párizsban készülő új békeszerződésben (1946) a nagyhatalmak az ex-kormányzó véleményét is figyelembe ve­ szik majd. Így kerültek e memorandumok Aneurin Bevan brit munkáspárti vezető kan­ celláriájába, Harry S. Truman US elnök iro­ dájába vagy Georges Bidault francia mi­ niszterelnök titkárságára. Foganatjuk nem volt, még csak nem is nyugtázták őket. A győztes nagyhatalmak vezetőinek kisebb gondja is nagyobb volt, mint Magyarország második világháború utáni határproblémá­ jának kérdései. A háború utáni hivatalos Magyarország, 490 amelyet a kommunista párttal együtt a de­ mokrtikus pártok koalíciója kormányzott, nem gondolt arra, hogy Horthy Miklóst eset­ leg "háborús bűnösként" perbe fogja, hiszen az akkori Magyarországra kényszerített tör­ vények szerint erre nem is lett volna jogi alap. Egyedül a kommunisták látták volna szívesen az agg kormányzót a vádlottak pad­ ján, és nem is második világháborús cseleke­ deteiért, hanem inkább 1919-es szereplésé­ ért: Sztálin, a Szovjetunió korlátlan vezetője azonban leintette magyarországi elvtársait. Sőt 1946 áprilisában, egy moszkvai kor­ mánytárgyalás szünetében kávézás, teázás közben közölte az akkori kisgazdapárti mi­ niszterelnökkel, Nagy Ferenccel, hogy "ne ítélkezzenek Horthy felett. Először is Horthy öreg ember már, azután pedig nem szabad el­ felejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüne­ ti ajánlatot tett 1944 őszén!" Így áll ez Nagy Ferenc az Egyesült Államokban, de Buda­ pesten 1990-ben kiadott visszaemlékezései­ ben is. Magyar részről tehát nem is kérték ki­ adatását a nyugati hatalmaktól. Csak a jugo­ szláv állam feje Josip Tito-Broz kívánta vol­ na a kormányzót az 1942-es újvidéki "hideg napok" véres kimenetelű katonai "tisztogatá­ saiért" háborús bűnösként Jugoszláviában perbe fogni. Ilyen irányú puhatolózásai a brit politikai szerveknél azonban már a kezdet kezdetén zátonyra futottak. Sem London­ ban, sem Washingtonban nem tekintették a kormányzót háborús bűnösnek. Horthy Miklós és családja tehát bántatla­ nul élt 1946-ban Weilheimban. Az emigráci­ ós politikától távol tartották magukat, igaz, ilyesmi ezekben az időkben még alig létezett. �palócföld 93/5 A Bajorországot megszállva tartó US-hadse­ reg parancsnokaival és a polgári adminiszt­ ráció vezetőivel kapcsolatuk jó, sőt baráti volt. Horthy találkozott Clay generálissal és van Wagoner kormányzóval is többször érintkezett. Baráti bensőséges viszony ala­ kult ki 1946 és 1947-ben a Horthy család és az Egyesült Államok müncheni főkonzulja Sam E. Wood között is, ahogy Weilheimben is sok kedves ismerősre tettek szert a bajorok között. Jóleső érzés volt, hogy környezetük őket "egyszerű halandóként" is megbecsüli. Idővel megoldódtak a család anyagi prob­ lémái is. Részben azzal, hogy a Budapestről 1944 októberében velük érkezett személyzet (a Horthy unoka, Istvánka, nevelőnőjének ki­ vételével) visszatért Magyarországra, és így kevesebb ember ellátásáról kellett gondos­ kodni. Másrészt külföldi barátok és tisztelők anyagi támogatásba részesítették Horthyé­ kat. A legendák világába tartoznak azok a háború utáni rosszindulatú állítások, misze­ rint a Horthy-család Nyugaton a "Magyarországról időben kimentett vagyonból" élt volna. Egyszer még, 1948 tavaszán, megidézték Horthyt Nürnbergbe. Az úgynevezett "Wil­ helm-strasse-i perben", amelyet a náci diplo­ maták ellen folytattak; dr. Edmund Veesen­ mayer - Hitler "magyarországi 1944-es hely­ tartója" - ügyében hallgatták ki. Dr. Robert Kempnerrel, aki e tárgyaláson a nemzetközi bíróság amerikai fővádlottjá­ nak helyettese volt, a nyolcvanas években le­ velezésben álltam. Az akkor már öreg jogász élénken emlékezett Horthyra. "Horthy admi­ rális a vád tanújaként kitűnő benyomást tett a bíróságra..." írta 1987. október 1-i levelé­ ben. 1948 június közepén Münchenből három volt magyar királyi honvédtiszt kereste meg Weilheimben a kormányzót. A delegációt Zákó András szolgálatonkívüli vezérőrnagy vezette. A látogatásnak kettős célja volt. Horthy Miklós júniusban ülhette meg jó egészségben 80. születésnapját. Ehhez jöttek gratulálni az ex-katonák és egy - szerintük szükséges bejelentést tenni. A magyar királyi honvédség katonai emigrációt átfogó szövet­ sége, az MHBK (Magyar Harcosok Bajtársi Közössége) 1949. január 1-re tervezett meg­ alakulását jelentették be. A bensőséges be­ szélgetések során természetesen a kormány­ zó 1944. október 15-i proklamációja és min­ den ezzel kapcsolatos problematika, illetve különösen a hadsereg magatartásának kér­ dése is szóba került. Horthy Miklós ekkor és itt közölte a Szálasi-éra alatt, a háború végéig szolgálatot teljesítő egykori katonákkal, hogy mi is volt a politikai indítóoka annak, ami őt akkor arra késztette, hogy Magyaror­ szág háború utáni jövője érdekében, 1944 őszén fegyverszüneti kéréssel forduljon a Szövetséges Hatalmakhoz, amelyek őt aztán a szovjet kormányhoz utasították. Zákóék pedig arról informálták egykori Legfőbb Ha­ durukat, hogy mi volt ezzel szemben részük­ ről az ok, ami miatt a harcot 1944 októbere után a Vörös Hadsereg ellen nem szűntették be. Az 1948-ban már történelmi esemény­ ként kezelhető Október Tizenöt-komplexum megbeszélése mindkét fél részéről egy egyez­ ségbe torkollott. A későbbi idők folyamán Horthy egy, csak a halála után felhasználha­ tó emlékiratban az MHBK által felmentette a magyar királyi honvédség tisztikarát - 491 �palócföld 93/5 1944. október 15-16-a eseményeinek elsza­ botálással kapcsolatos - "esküszegés" vádja alól. Horthy weilheimi látogatói azonban nemcsak a múltról, de a jelen feladatairól is beszéltek. 1948 nyarán már mérleget lehe­ tett vonni a kelet-európai politikai helyzetről és annak kilátásairól. Magyarországon a ko­ alíciós pártok teljes deffenzívába szorultak. A Rákosi vezette Magyar Kommunista Párt a Szociáldemokrata pártot egyesülésre kény­ szerítette. Az MKP erőteljesen tört a hata­ lom egyedi megragadására. A Vörös Hadse­ reg továbbra is jelen volt Magyarországon. A katonai emigráció vezetősége viszont abban reménykedett, hogy a nyugati hatalmak - az ekkor még meglévő atommonopólium birto­ kában - jogi úton kikényszeríthetik a szovjet csapatok magyarországi kivonulását, hiszen az 1947-ben Párizsban aláírt és a magyar parlament által ratifikált új békediktátum erre módot adhatott volna. Ezen kívül a meg­ alakítása előtt álló MHBK a magyarországi ellenállás (úgymond, a "Kopjás mozgalom" újjáélesztése) megszervezésére és egy mi­ előbbi fegyveres hazatéréshez való felkészü­ lésre is erőket kívánt gyűjteni. A Zákó András-féle delegáció egyik tagja sokkal későbbi, e sorok írójával folytatott le­ velezése során közölte, hogy az MHBK leen­ dő vezetősége szívesen vette volna, ha Horthy Miklós legalább névlegesen szerepet vállalt volna tevékenységükben. A kormány­ zó azonban elutasította az ajánlatot. Az MHBK célkitűzéseivel nagy általánosságban ugyan egyetértett (t.i. fel kell készülni egy ké­ sőbbi hazatérésre), de mindjárt ki is jelentet­ te: ő maga nem állhat a Nyugatra szakadt 492 tisztikar vagy politikai emigráció mozgalmá­ nak élére. Már csak azért sem, mert ő Nürn­ bergben "bizonyos illetékeseknek" szavát ad­ ta, hogy a számkivetettségben nem foglalko­ zik aktív politikával. Udvarias kibúvó volt ez a kijelentése egy­ kori katonái előtt, vagy valóban politikai visszatartásra kötelezték Horthyt Nürnberg­ ben? Bizonyosan nem tudjuk. A még elérhe­ tő nürnbergi "illetékeseket", dr. Kempert és dr. Hasenclevert magam is levélben kerestem fel ez ügyben. Rajtuk kívül olyanoknál is ér­ deklődtem, akik 1948-ban betekintést nyer­ hettek Nürnbergben a "Horthy-aktába". Vá­ laszuk egyöntetű volt: "politizálási tilalom­ ról" nem tudtak. Ilyesmi egyébként sem volt szokás Nürnbergben. Aki bűnösnek találta­ tott - elítélték. Akit pedig a bíróság felmen­ tett, az szabad embernek érezhette magát. Politizálási tilalomnak sem volt kitéve. Horthy Miklós esetében, tudjuk, vádemelés sem történt ellene Nürnbergben; csak tanú­ ként szerepelt. Vagyis, véleményünk szerint, Horthy a MHBK-val való együttműködés elől diplomatikus módon egy ilyen nem léte­ ző tilalommal érvelt. Ettől függetlenül Horthy a müncheni MHBK központtal a következő években bi­ zonyos laza kapcsolatot tartott fenn. "Kato­ nai ügyekben" azonban másokkal - egy egy­ kori tábornokokból álló "bizottsággal" - kon­ zultált. 1948 nyarán érlelődni kezdett a kor­ mányzóban az elhatározás, hogy Bajororszá­ got elhagyja. Ennek fő oka felesége, a 67 éves Magda asszony megromlott egészségi állapo­ ta volt: éghajlatváltozásra lett volna szüksé­ ge. Horthy Miklós legszívesebben Itáliában �palócföld 93/5 telepedett volna le - szerette a meditterán vi­ déket, olaszul is jól beszélt de ebben az időben az ottani politikai válságsorozat (a ki­ rályság megszűnt, a balratolódás a belpoliti­ kában folyamatos lett, az olasz KP megerő­ södött) ezt az óhaját megvalósíthatatlanná tette. Svájcba is szívesen telepedett volna le Horthy. A berni idegenrendőrségi hatóságok (amelynek élén ez időben még mindig a há­ ború alatti hírhedt náci szimpatizáns, dr.Rothmund állott és most Hitler bukása után neofita lett), egy báseli cionista ügyvéd (Horthyék weilheimi barátja) által benyúj­ tott - nem éppen diplomatikusan fogalma­ zott - kérvényét ez ügyben elutasította. Ehe­ lyett csak egy három hónapnyi tartózkodásra szóló engedély megadását helyezte kilátásba, amely semmiképp sem felelt meg hosszú tá­ von a Horthy-családnak. Más megoldás után kellett nézni. A fiatal és igen agilis özv. Horthy István­ né utazott ezek után a svájci fővárosba, ahol ekkor teljes béke honolt és normális diplo­ máciai képviseletek működtek. Mivel sógora, ifj.Horthy Miklós egykoron a Magyar Ki­ rályság brazil követe volt, és ebből az idő­ szakból ismerte a berni portugál diplomáciai misszió vezetőjét, özv. Horthy Istvánné a portugálokat kereste fel. Ott előzékenyen fo­ gadták. Maga a követ hallgatta meg és arra kérte, hogy amíg a letelepedéssel kapcsolat­ ban kormányától nem kap választ, ne fordul­ jon máshová. Négy napon belül jött Lissza­ bonból az értesítés - ami persze csak Antonio de Oliviera Salazar miniszterelnök (és dik­ tátor) jóváhagyásával történhetett "vous etes le bienvenu au Portugal". Vagyis, szíve­ sen látják őket Portugáliában. Az egész Horthy család, beleértve Hus nővért, a kis Ist­ vánka nevelőnőjét, portugál diplomata úti­ okmányt kapott, amit özv. Horthy Istvánné boldogan vitt magával Weilheimbe. 1948. december 18-án került sor az uta­ zásra. Bajorországból Bernen keresztül a Genfi-tó melletti Veveybe vitte őket a vonat, ahol azonban Horthy Miklósné hirtelen ágy­ nak esett. Egy hétre Bernoise városkában kényszerpihenőt kellett beiktatniok. Decem­ ber 27-én folytathatták útjukat. Az itáliai Rapallo, majd Génua, ez volt a célállomás, ahol az "Anna C" nevű tengerhajó vette őket fedélzetére. Az olasz tengeri hajó tisztikara megkülönböztetett figyelmet tanúsított a Lisszabon felé tartó admirális iránt, ami a 80 éves Horthy Miklósnak láthatóan jól esett. 1949. január 12-én érkezett az "Anna C" Lisszabonba. Bizony, kiábrándító volt az a szegénység, ami a Horthy családot az akkor gazdaságilag igen elmaradott Portugáliában fogadta. A lisszaboni magyar emigrációs ko­ lónia egy kis csoportja kivonult a kikötőbe. A bensőséges üdvözletek segítettek áthidalni a környezet sivár látványát. A Horthy család a portugál főváros mel­ lett lévő tengerparti üdülőhelyen, Estorilban először egy szállodában, majd egy családi méretű villában talált új otthonra: "Baráta­ ink a virágos szép Estorilban villát bocsájtot­ tak a rendelkezésünkre. Régi és Új barátokra találtunk és megvan az örümünk, hogy a világ minden részéből szüntelenül érkeznek hoz­ zánk a kedves levelek, amelyekben honfitár­ saink jóleső ragaszkodása meghatóan jut ki­ fejezésre." Így írt az 1953-ban Buenos Aires­ ban magyar nyelven kiadott Emlékirataiban ezen évekről Horthy Miklós. 493 �palócföld 93/5 Az idős férfiú életének alkonyát különfé­ le gondok árnyékolták be. Bajorországból el­ jőve megszűnt az eddig Németország nyugati zónájában minden "hontalan személynek" kijáró UNRRA - (amerikai nyomorenyhítő gondoskodás) - ellátása. A kormányzó fia, Miklós már huzamosabb idő óta Dél-Ameri­ kában tartózkodott, ahol egy magyarországi mérnök barátjával együtt új egzisztencia megteremtésén fáradoztak. Így Estorilban tulajdonképpen csak a kormányzópár, özv. Horthy Istvánné illetve az unoka, a nyolc éves Istvánka telepedett le. Bármilyen olcsó is volt ebben az időben Portugáliában az élet, mindenhez pénz kellett. E cseppet sem lé­ nyegtelen problémát, a megélhetéshez szük­ séges anyagiak előteremtését, a család előre­ látóan már Bajorországból való elutazása előtt megnyugtatóan biztosítottnak tudhat­ ta. Az Egyesült Államok egykori magyaror­ szági követe J.F. Montgomery volt az, aki 1949 legelejére egy úgymond "Horthy-ala­ pítványt" hozott létre, amihez a kormányzó külföldi tisztelői és barátai rendszeresen ki­ sebb-nagyobb összegekkel járultak hozzá. Itt mindenekelőtt négy személy jeleskedett, kö­ zöttük az egyik Chorin Ferenc zsidó szárma­ zású magyar nagyiparos volt. (Írjuk ide a töb­ biek nevét is, bár ők ezt, ha még élnének, nem igényelnék: J.F . Montgomery, 1938 és 1941 között az Egyesült Államok budapesti köve­ te, Páthy László, volt alexandriai magyar konzul és gróf Apponyi Antalné, született Madeline Forest. De a pápa és még mások is, így Weiss Jenő nagyiparos is eszközöltek időnként kisebb-nagyobb anyagi támoga­ tást.) Tudomásunk szerint így havi 400 US dollár gyűlt össze. 494 Horthy Miklós Portugáliában, Európa nyugati peremén távol tartotta magát az emigrációs politikától, ami azonban nem je­ lentette azt, hogy a világeseményekre ne fi­ gyelt volna. A demokratikus emigráns politi­ kusokból a magyarországi kommunista hata­ lomátvétel után 1948/49-ben szerveződő "Magyar Nemzeti Bizottmánnyal" (székhe­ lye New York) nem tartott kapcsolatot, igaz, a Bizottmány is mellőzte személyét, jóllehet Varga Béla prelátus, bizottmányi tag - az 1945 utáni demokratikus magyar parlament utolsó szabadon választott elnöke - 1951 ben Európában járva, Párizsból egy magán­ levélben tiszteletteljes jókívánságait fejezte ki Horthy Miklósnak házassága 50. évfordu­ lójára. Amire Horthy válaszolt is, de aztán meggondolva magát, a levelet mégsem pos­ tázta. Portugáliai emigrációjának évei alatt Horthy Miklós sok érdekes személlyel talál­ kozott. Így Salazar miniszterelnökkel is, Um­ berto olasz exkirállyal és családjával, aki 1946 után, miután Itália köztársaság lett, szintén Portugáliában telepedett le. Össze­ hozták a kormányzót Habsburg Ottóval is, nem titkolva reményüket, hogy a kettőjük találkozása nem csak az 1921-es Károly ki­ rály hazatérése körüli események tisztázását szolgálja, hanem a jelen problémáiból kiin­ dulva, Magyarország későbbi jövőjét is érin­ ti. Mindkét fél csalódott azonban egymás­ ban: a további megbeszéléseknek nem is lett folytatása. 1949. április 25-én Horthy egy történel­ mi értékű Nyilatkozatot küldött Zákó A nd­ rás szolgálaton kívüli tábornoknak, amely­ ben - a weilheimi beszélgetésekre visszatér­ �palócföld 93/5 ve - állást foglalt 1944. október 15-e esemé­ nyeivel kapcsolatban és e vonatkozásban a hadsereg tisztikarának magatartását is érté­ kelte. A Nyilatkozathoz csatolt kísérőlevél­ ben a következők álltak: "Kérlek a mellékelt tájékoztatót megfelelő formában a tisztikar tudomására hozni. Ezt csak a honvédségnek szántam és nagyon kérlek gondoskodjál ar­ ról, hogy ez az írás semmiképpen avatatlan kézbe ne kerüljön. Lehetőleg ne postán küld­ jétek szét, hanem kézről kézre menjen. A politikusok veszekedését és széthúzását nem tudom megakadályozni, de remélek a múlt tisztázásával hozzájárulni a tisztikar felvilá­ gosításához..." A három sűrűn gépelt oldalú Nyilatkozat Magyarország Szovjetunió elleni hadbalépé­ sének eseményeit ismerteti, majd 1944-ről közöl (az akkori időkben ismeretlen részle­ tességgel) beszámolót. Befejező mondatai lé­ nyegesek. Érdemes és szükséges pontosan idéznünk: "A rádióban október 15-én leadott prok­ lamációmban többek között azt mondottam: »tudattam a német birodalom képviselőjé­ vel, hogy szándékomban van ellenségeinkkel fegyverszünetet kötni stb.« Minthogy azon­ ban a rádió, távirati és telefonközpontokat a németek mindjárt a proklamáció után birto­ kukba vették, nem volt lehetséges a csapa­ tokhoz a megfelelő intézkedéseket eljuttatni. Így természetes, hogy senki sem tudta mitévő legyen, mert az események, a német erőszak folytán, a további parancsadást lehetetlenné tették..." És most jön a Nyilatkozat ama része, amely szerintünk politikai vonatkozásban a mai napig is lényeges. - Október Tizenöt komplexum-kapcsolatában még 1949-ben is miként vélekedik a kormányzó? Horthy: "Esküszegőnek csak azok tekint­ hetők, akik október 16-án és előtte tényleg előkészítették az árulást és abban résztvet­ tek..." Vagyis azokat a tiszteket és főtiszteket (tábornokot), akik szimpatizánsai és hívei voltak a szélsőjobboldali nyilaskeresztes mozgalomnak és Szálasi Ferencet, illetve pártját támogatták. (Tudomásunk szerint ez a Nyilatkozat a mai napig az MHBK irattárá­ ban van és tartalmából a legutolsó időkig csak részleteket - és nem is a leglényegesebb részleteket! - tették közzé. Pl. az exil-csen­ dőrség közleményében a "Bajtársi Levél"ben 1984. áprilisában, a 30. számban.⃰ Feltétlenül megemlítendő, hogy az ötve­ nes évek elején - vagyis Horthy portugáliai számkivetettsége korszakában - kísérlet tör­ tént arra, hogy államjogi alapon tisztázódjék a kérdés: vajon a kormányzó 1944. október 16-i budapesti, a németek által kikényszerí­ tett lemondási nyilatkozata mennyiben "tör­ vényes"? A Magyar Királyi Kuria (vagyis mai szó­ val: a Legfelsőbb Bíróság) a svájci Alpnach­ ban menedéket talált nyugalmazott elnöke, dr. Töreky Géza "magyar királyi titkos taná­ csos" 1953 őszén "jogi véleményt" nyilvání­ tott e kérdésben. Ez a ma kortörténeti doku­ mentumnak számító, megfontolt, több gépelt oldalas értékelés "semmisnek" és "érvényte­ *Magyarországon a Nyilatkozat első ízben 1992-ben került publikálásra. (1. Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között, Európa Kiadó, Extra-Hungariam so­ rozat). (a Szerző) 495 �palócföld 93/5 lennek" nyilvánítja Horthy Miklós "fegyve­ rek által kikényszerített" 1944. október 16-i lemondását és leszögezi: "Az eredetileg sem­ misnek és érvénytelen közjogi nyilatkozatot az sem tette utólag hatályossá, hogy azt a megtévesztett és szintén megfélemlített ma­ gyar alkotmányos tényezők (a nyilasok által összehívott, csonka Parlament - a Szerző megj.) tudomásul vették. Maga a kormányzó a kényszer alatt történt aláírással egyide­ jűleg tett jogfenntartó nyilatkozatát soha­ sem vonta vissza..." A Kuria egykori elnöké­ nek véleménye szerint így Horthy Miklós de jure magyar államfő maradt az emigráció­ ban is. Mindezek ellenére Horthy Miklós to­ vábbra is elhárított magától minden olyan ajánlatot vagy javaslatot, amellyel őt a kon­ zervatív jellegű emigrációs politikába be akarták vonni. A kanadai Torontóban pl. 1952 augusztusában bizonyos emigráns kö­ rök létrehoztak egy bizottságot, amelyet "Törvényes magyar exil kormányt előkészítő mozgalom″-nak neveztek el. Első ülésükön olyan határozat született, miszerint kormá­ nyuk kinevezését Horthy Miklóstól kérik. El is küldték Estorilba a megalakítandó exilkormány "alapelveit" - egy három gépelt ol­ dalas ellaborátumot. Horthy válasza nem ké­ sett. Józanul ítélt: "Köszönettel vettem a Ma­ gyar exil-kormány alakításának alapelveit. Nézetem szerint egy exil kormány kinevezé­ sére még nem érkezett el az idő. Ehhez szük­ séges, hogy a világhelyzet változzon..." Ezzel mi nem azt állítjuk, hogy Horthy Miklós államfői méltóságát és az ezzel járó kötelezettségeket 1944. október 16-ával le­ zártnak tartotta. Ő soha nem szűnt meg ma­ 496 gát Magyarország Kormányzójának tekinte­ ni. Csak éppen ezzel a magas méltósággal nem kívánt számkivetettségében gyakorlati tevékenységet folytatni. Voltak politikai el­ képzelései; mi is történjék, a Kelet-Nyugat ellentét robbanása során, ha Magyarország a kommunista uralom alól felszabadulna, de sokkal óvatosabb és meggondoltabb volt, semhogy magát és elképzeléseit az emigráció szélmalomharcaiban aprópénzre váltsa. Visszatartotta őt ettől menye is, özvegy Horthy Istvánné, aki a kormányzói párral megosztotta a számkivetést és akit az idős Horthy-házaspár saját édes gyermekeként szeretett: Horthy Istvánné fiatalságában, talpraesettségében és nem utolsósorban nem tudni hol elsajátított politikai bölcsességé­ ben, de minden vonatkozásban támogatója és istápolója volt Estorilban Horthy Miklós­ nak. Igaz, 1954 nyarától kezdve Horthy István özvegye - akit az agg kormányzó félig komo­ lyan, félig tréfásan, de igen találóan az ő "bel­ ügy-, külügy- és pénzügy-miniszterének" ne­ vezett ki - már nem lakott állandó jelleggel Estorilban. A fiatal asszony 1954 tavaszán Lisszabonban egy diplomáciai fogadáson megismerkedett a brit katonai attaséval és ebből a találkozásból még ugyanez év júliu­ sában házasság lett. Mrs. Ilona Bowden (volt Horthy Istvánné) azonban kikötötte férjé­ nek: csak akkor mond neki "igent", ha ő az év egy bizonyos időszakát (tudtunkkal több hó­ napot) a kormányzói párnál, Portugáliában tölthet. Így is történt. Kikkel tartott szorosabb kapcsolatot az ötvenes években Horthy Miklós? A világban szétszóródott magyarok közül �palócföld 93/5 nem kevesen keresték fel őt levélben. Sok lá­ togatója akadt a tengerentúlról is, akiket rangra, társadalmi hovatartozástól függetle­ nül mindig szívesen látott Estorilban. Igazi és tartós kapcsolat azonban leginkább a kato­ nákhoz kötötte. Zákó András vezérőrnagy­ gyal, az MHBK vezetőjével öt éven keresztül tartott a levelezés - sőt a Magyar Harcosok Bajtársi közössége vezetőségének egy kül­ döttsége Portugáliában is tiszteletét tette Horthynál. 1953 májusában Bajorországban létre­ jött egy "Tábornoki Bizottság", amely arra volt hivatva, hogy az Európában élő magyar tábornokok érdekvédelmi és politikai szerve legyen. Sónyi Hugó, Juszthy Emil, Farkas Ferenc szkv. vezérezredesek mellett még egy sor altábornagy és vezérőrnagy is tagja volt e bizottságnak. De közöttük találjuk a nemrég elhúnyt Kollényi Károly szkv. vezérkari alezredest is - és (csodálkozásunkra) Nádas Lajos szkv. vezérkari ezredest is, az 1944. október 15-i drámai események egyik tevőle­ ges szereplőjét: azt a főtisztet, aki Szálasihoz és pártjához igen közel állva -1944 szeptem­ bere óta tudatosan Horthy és Lakatos mi­ niszterelnök "kiugrási" (különbéke) kísérlete ellen dolgozott. (Nádas az emigrációban le­ vélben mély bűnbocsánattal igyekezett Horthynak megmagyarázni 1944-es maga­ tartását.)⃰ 1954. november 3-án a kormányzó né­ metországi bizalmi embere Hennyey Gusztáv - szolgálaton kívüli vezérezredes, a Lakatos kormány külügyminisztere - javaslatára Horthy levélben fordult Konrad Adenauer német szövetségi kancellárhoz. Az alkalmat erre az 1944-es magyar októberi események tizedik évfordulója szolgáltatta, valamint az a tény, hogy az NSZK nemzetközi elismerése és politikai súlya a nyugati világban megerő­ södött. Horthy úgy találta helyesnek, hogy az 1944-es, háborúból való kiválási szándékát illetően magyarázattal tartozik a "mai néme­ teknek". Mrs. Bowden ebben az időszakban távol volt Estoriltól. Így a 86. évében lévő kormányzó a Hennyey Gusztáv által előter­ jesztett "javaslatot" nem tudta megtanács­ kozni "tiszteletbeli külügyminiszterével" és elég helytelenül - Hennyey "nyomására" megírta levelét Adenauer kancellárnak, nem véve figyelembe azt, hogy a bonni politika a leghatározottabban elhatárolta magát a Hit­ ler nevével fémjelzett Harmadik Birodalom­ tól. Így Horthy elég apolitikusan írásba adta, hogy 1944 őszén, amikor fegyverszüneti kül­ döttsége Moszkvában a szovjet kormány és hadsereg képviselőivel tárgyalt, ő, Horthy, elutasította az oroszok ama követelését, mi­ szerint a fegyverszüneti szerződés megköté­ se után a magyar hadsereg támadja hátba a német csapatokat. "Magyarországon soha senki nem gondolt arra, hogy orosz parancs­ ra, szovjet utasításra Németországnak hadat üzenjen. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt: Magyarország ezer éves történelmének *Nem akarunk belemenni a részletekbe, de meg kell jegyeznünk: az ötvenes évek első felé­ ben a katonai emigráció soraiban is ádáz belharc dúlt. Portugáliai számkivetettségében Horthy mindenesetre jó l tette, hogy e torzsalkodásoktól, vetélkedésektől távol tartotta ma­ gát. (a Szerző) 497 �palócföld 93/5 egyetlen pillanatában sem követett el árulást, vagy szegte meg adott szavát..." írta Horthy Bonnba többek között - hadd mondjuk meg, bizony nem egészen a történelmi tényeknek megfelelően. Hiszen az 1944. október 11-én Moszkvában megkötött előzetes fegyverszü­ neti szerződés, Horthy beleegyezésével, elő­ írta a magyarok részére a Wehrmacht meg­ támadását. Adenauer kancellár nyugtázta a levelet udvarisasan semmitmondó szöveggel. Ezekben a hónapokban tért vissza ifj. Horthy Miklós Brazíliából. Lisszabonban is­ merkedett meg leendő - második - feleségé­ vel Mrs. Helena Lindsay-Lewis-al, akivel a frigy után a kormányzói házaspár közelében telepedett le. 1956 augusztusában egy svájci képes új­ ság felrepítette a hírt, hogy Horthy Miklós visszatérni készül a kommunista Magyaror­ szágra. Hazai földön akar meghalni. Egy wuppertali lap is átvette a hírt, hozzáfűzve, hogy ők már arról is értesültek: Horthy a He­ gedűs-kormányhoz fordult visszatelepülése ügyében. A kormányzó azonmód erélyesen cáfolta ezeket a híreket, noha honvágya az évek múltával napról-napra növekedett. A kommunista Magyarországra azonban nem akart visszatérni. 1956. október 23-án kitört Magyarorszá­ gon a forradalom, amely napokon belül sza­ badságharccá vált. A szovjet mintájú és be­ rendezkedésű népköztársaság belső rendje szinte napok alatt kártyavárként omlott össze. Vajon most beteljesülhetett volna Horthy reménye, hogy magánemberként ha­ zatér? 498 Feszült figyelője maradt a magyar októ­ beri-novemberi drámának. Egyszerűen ha­ zugság és rágalom az az 1957-ben, a kádáris­ ta Fehér Könyvekben terjesztett hír, misze­ rint Horthy az "ellenforradalom" alatt "felkí­ nálkozott az imperialistáknak", mondván, hogy ő - 1919-es tapasztalataira támaszkod­ va - majd "rendet csinál" Magyarországon. A 88 éves idős embert a szabadságharc bru­ tális vérbefojtása mélyen lesújtotta. 1956 november 4-től kezdve nem olva­ sott többé újságot, nem hallgatott rádiót. Kö­ zömbössé vált a világpolitika iránt. Valami eltört lelkében. 1957 január végén hirtelen ágynak dőlt. Orvos vizsgálta meg: szervi betegséget nem talált. Egy - a korral járó - "általános fáradt­ ságot" állapított csak meg. Az öregúr állapo­ ta szemmel láthatóan naponta romlott. Mrs. Bowden - aki ezekben a hetekben állandóan vele volt - később így írt: "...nem lépett fel sem tüdőgyulladás, sem szívbaj. Egyszerűen azt lehet csak mondani: élete gyertyája ki­ aludt..." Horthy Miklós 89. életéve betöltése előtt pár hónappal 1957. február 9-én örökre le­ húnyta szemét. (Felesége, Magda asszony két év után követte férjét.) Távol hazájától, a lisszaboni Angol Te­ metőben helyezték - ideiglenes jelleggel nyugalomra vitéz nagybányai Horthy Mik­ lóst, a császári királyi haditengerészet altá­ bornagyát; a "közös hadsereg" hadi flotta utolsó parancsnokát; a szegedi (1919) kor­ mány hadügyminiszterét, a nemzeti hadse­ reg megszervezőjét majd 25 éven keresztül Magyarország kormányzóját. - Ideiglenes jelleggel, mert Horthy Miklós soha nem adta �palócföld 93/5 fel a reményt, hogy ha életében nem is, de ha­ lálában - haló porában - visszatérhessen Magyarországra, a kenderesi kúria mauzole­ umába. Születésének 125. évfordulóján, 36 esz­ tendővel halála után - a világpolitika követ­ kezményeként 1990/91-ben felszabadult Magyarországon - most már beteljesülhetett utolsó óhaja. 1993. szeptember 4-én haló porait, fele­ ségével, Purgly Magdával és 1993. március 28-án Cascaisban, 86 éves korában elhúnyt fiával, ifjabb Horthy Miklóssal együtt he­ lyezték örök nyugalomra Kenderesen a volt Horthy-kúria családi kriptájában. Horthy Miklós eseményekben teli élete és szerepe hazánk 20. századbéli sorsfordulók­ ban gazdag történelmében még részletes fel­ tárásra és megírásra vár. A történésznek nem lesz könnyű dolga, hiszen először is el kell felejteni mindazon előítéleteket és rágalmakkal teli legendákat, amelyek az elmúlt 40 esztendőben Horthy képünket akarva-akaratlanul kialakította. Egykori párttörténészek bizonyos, hogy nem alkalmasak e munka elvégzésére. Ettől füg­ getlenül vizsgálat alá kell vennünk azt a kort is, amely Horthyt körülvette: a szellemi és társadalmi erőket és nem utolsósorban a csonka-Magyarország számára 1920-tól igen beszűkült horizontokat. Vagyis nem le­ het figyelmen kívül hagyni a Trianon-szind­ romát sem és a hírhedt (mert az volt!) 1919es Tanácsköztársaság emlékét sem. M ajd azt, hogy 1933 után Magyarország nem csak a Kis Antant - bár már lankadó - f i ­ gyelmének középpontjában állt ekkor, de ke­ leten Sztálin Oroszországa és Nyugaton Hitler Harmadik Birodalma fókuszában is. Mindezek egyenként és összeséségben - p á ­ rosulva az akkori Nyugat demokratikus po­ litikusainak a Dunamedence problémáival szembeni teljes érdektelenségével - megha­ tározta és beszűkítette Magyarország poli­ tikai, majd katonai mozgásterét. - Nem ön­ ként, lelkesedésből adtunk katonát Hitler keleti hadjáratához, ahogy az sem volt ép­ pen véletlen, hogy az 1942-1944 közötti Magyar Királyság - igenis a konzervatív jellegű, tekintélyuralmi Magyarország -, a horogkereszt árnyékában lévő Európában politikai oázis volt; és a menekültek Eldo­ rádója. A "Horthy-éremnek" természetesen van egy másik oldala is! Az 1918-ban összedőlt Habsburg birodalomból Magyarországra át­ mentett avult tekintélyuralom megtartása és kiépítése; a szociális kérdésekkel szembeni igen csökkentett mértékű érdeklődés; az an­ tidemokratikus magatartás és Horthy Mik­ lós, illetve rezsimjének megnemértése a zsel­ lérség és a munmkásság társadalmi és gazda­ sági felemelkedésének kísérleteire. Horthy Miklós 1944-es esztendőbeli sze­ repe is részletes feldolgozásra és értékelésre szorul. Mindezekre kísérletet tettem a Buda­ pesten 1992-ben a Százszorszép kiadónál megjelentetett "A kormányzó, Horthy Mik­ lós" című könyvecskémben vázlatosan vá­ laszt adni. Magam is tudom, ez nem elég. Annyit azonban mindenképp mondhatunk: 1918 után - és főleg a nemzetünk számára oly sorsdöntő 1920-as esztendő után Horthy Miklós nem "prológja" volt egy új Magyarországnak, hanem a régi ország "epi­ lógja". 499 �palócföld 93/5 Ravasz István Emlékmű -Verecke híres útján″A z esperes-plébános, aki 1945 tava­ szán Dunakilitin a bronztáblát átvette Hugyag községbe a Palócföldre ke­ rült, onnan ment nyugdíjba." 1990. június 30-án a Hadtörténeti Inté­ zet és Múzeum munkatársai a Vereckei-hágóban találtak egy talapzatot, amelyről azt gondolták, a milleniumi emlékoszlopé volt. Nem sokkal ezt követően nyilvánosságra ke­ rült, hogy a Kárpátaljai Magyar Kultúrális Szövetség és a Magyarok Világszövetsége (az Ukrán-kormány tudtával és hozzájárulásá­ val) a Honfoglalás 1100. évfordulójára sze­ retné helyreállítani a korszakos eseményt megörökítő emlékeket a Vereckei-hágóban Melyek is (voltak) ezek? Közel száztíz évvel ezelőtt, a milleniumi ünnepségekbe illeszkedően, 1886. júlis 20-án két helyszínen avattak emléket a magyarok bejövetelének.1 A Latorca völgyének Alsóverecke alatti legszűkebb pontján, Vezérszállásnál, az ún. Napóleon-szikla szoros felőli frontjára erősí­ tettek fel egy emléktáblát az követkző szö­ veggel: (1. kép) Az ezer év emlékére 896. Árpád középcímer 1896. I. Ferencz József Isten áldd meg a hazát 500 2 �palócföld 93/5 Az emléktáblát Erdélyi Sándor Magyar királyi igazságügyminiszter avatta fel, Fan­ kovics Antal volóci görög katolikus plébános magyar, majd ruszin nyelven elmondott be­ szédét követően. A népes és reprezentatív vendégseregben jelen volt Lónyai Sándor, Bereg vármegye főispánja, Jobszty Gyula alispán, dr. Münnich Aurél, a magyar ország­ gyűlés képviselője, gróf Schönborn Ervin, a terület földbirtokosa, Cronenbold Nándor császári és királyi altábornagy a miskolci 15. gyalogdandár és Bohutinszky Emil honvéd ezredes a munkácsi 11. gyalogezred parancs­ noka, valamint Osztrák-Galícia Skole járá­ sának közigazgatási vezetője. Fenn a hágóban a Galíciába átvezető út 841 méter magasságban fekvő legmagasabb pontján Halaktovics Bertalan alsóvereckei görög katolikus esperes kétnyelvű (magyarruszin) beszéde után, ugyancsak Erdélyi Sándor avatott fel egy 4 méter magas gránit határkövet. Szavai utaltak a hagyományos magyar-lengyel barátságra; tudvalévő, hogy Osztrák-Galícia lakosságának többsége ak­ kor még lengyel volt: "Egy lépés és bár ide­ gennek nevezett, mégis barátságos országban vagyunk." Ezen az ünnepségen is ugyanazok a vendégek vettek részt, mint Vezérszállás­ nál. A két esemény egyazon napon, egymást követően zajlott le.4 Az obeliszk négy oldalán négy különböző emléktáblát helyeztek el. Szemben, az útra nézett Kóródy Sándor, a Bereg vármegyei Képes Naptár szerkesztőjének időmértékes verse, egy tümpanonhoz hasonlító díszítés alatti bronztáblán: (2. kép) HONFI E BÉRCORMON SZIVED HEVESEBB DOBOGÁSA JELZI, HOGY ŐSI HONOD DRÁGA HATÁRA EZ ITT. ITT HANGZOTT EGYKOR RIADÓ CSATAKÜRTJE LEHELNEK, NAGY RÁKÓCZINK ITT HULLATA BÚCSU KÖNNYŰT, SZENT KEGYELET TÜZE GYÚL ITT MINDEN CSIPKEBOKORBAN, OLDOZD MEG SARUID SZENT HELY EZ ITT AHOL ÁLLASZ! 1896. KÓRÓDY SÁNDOR5 501 �palócföld 93/5 Balra indulva (az oszlop körül) volt talál­ ható a milleniumra s annak ünnepségeire utaló emlékszöveg: A HONFOGLALÁS EMLÉKÉRE Magyarország ezeréves fennállásának Országos ünneplése alkalmából 1896. évben6 Az útról tekintve, az obeliszk hátsó olda­ lára erősítették azt a táblát, amelyen a készí­ tőknek és a felállítóknak állítottak emléket: Lónyai Sándor főispán, Jobszty Gyula alispán közre­ hatása, Káldy Gyula királyi főmérnök művezetése mellett emelte a vármegye közönsége7 Az úttól, az emlékmű körül, jobbra indul­ va látni lehetett az 1896-ban regnáló uralko­ dó, valamint a magyar királyi miniszterelnök nevét megörökítő táblát: I.Ferencz József királyunk dicsőséges uralkodása és báró Bánffy Dezső miniszter­ elnöksége alatt8 Kárpátalja az 1920. június 4-i trianoni békével Csehszlovákiához került. Az emlék­ táblák szövege az új hatalom szemét szúrta, ezért a gránitoszlop hamarosan csupaszon őrizte az immár csehszlovák-lengyel határt. (Galícia a versaillesi békerendszerrel meg­ 502 alakult Lengyelország részévé vált.) A táblák legnagyobbját, amelyen Kóródy Sándor ver­ se volt, Alsóverecke mintagazdaságának ko­ rábbi vezetője, Rátz János (leveretten és da­ rabokra törve) elrejtette, s 1919-ben Ma­ gyarországba menekítette. Helyrehozottan ezt a Rátz-család császlói (Szatmár várme­ gye) kúriájában állították ki.9 1939. március 14-én Szlovákia kikiáltot­ ta függetlenségét. Másnap Németország elle­ nállás nélkül lerohanta Csehországot és Cseh-Morva Protektorátus néven a biroda­ lomhoz csatolta azt. Eduard Benes köztár­ sasági elnök lemondott, utóda, Emil Hácha nem támasztott akadályt az annexió ellen. A korabeli magyar értelmezés szerint a cseh­ szlovák állam de facto megszűnt létezni. A 15-én Volosin Ágoston kormánya által Ung­ váron kikiáltott ruszin államot (Podkar­ patszka Rusz) egyetlen ország sem ismerte el. 15-én a Honvédség "kéznél lévő" alakulatai (zömmel a VIII. kassai hadtest, hathetes újoncokkal) megindultak Kárpátalja vissza­ foglalására, s különösebb harcok nélkül na­ pok alatt birtokba vették területét. Kisebb összetűzések történtek a Volosin alapította Szics-gárdával, illetve az új szlovák hadse­ reggel (de nem a csehszlovák haderővel). A Vereckei-szorosba a honvédek 18-án értek ki, ahol a lengyel katonákkal összeölelkezve ünnepelték meg a közös határ helyreállítá­ sat.1 0 1939. június 25-én vitéz dr. J ó zse f F e­ renc főherceg (nem azonos az 1919-ben kor­ mányzói szerepkört betöltő, 1944 őszén nyi­ las-szimpatizánssá vált József főherceggel) újjáavatta a helyére Császlóról visszakerült �palócföld 93/5 Kóródy-féle bronztáblát a lengyel-magyar határon álló gránitobeliszken.11 - Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a vezérszál­ lási emléktáblát is visszaállították volna. Az ünnepi eseményen jelen volt Magdolna főhercegnő, dr. Hubay Kálmán, Beregszász polgármestere, aki a főispán távollétében a megyeszékhely közigazgatásának vezetője­ ként Bereg-Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét (sic!) képviselte, az em­ léktáblát 1919-ben megmentő és elmenekítő Rátz János és családja, valamint Lengyelország képviseletében Ljubovski herceg, Lu­ kowsky gróf és Potoczki gróf12 A helyreállított bronztábla anyagának maradékából néhány makett is készült, ame­ lyeket a (sajnos ismeretlen) alkotó az ünnep­ ségen résztvett előkelőségeknek ajándéko­ zott.13 Az esemény apropóját az 1919. június 24-i budapesti ellenforradalomra (a fogal­ mat a Horthy-rendszer maga használta így) emlékező országos ünnepségek adták. Ezen túlmenően az újjáavatás beilleszkedett Kár­ pátalja Magyarországba történő betagolásá­ nak eseménysorozatába: - Június 20-án Beregszászon tartották meg a vármegyei törvényhatóságok ünnepé­ lyes alakuló díszközgyűlését. - Június 20-ától kezdődően az Országgyűlés sorra alkotta a Kárpátaljára (és az 1938-as első bécsi döntéssel visszatért DélFelvidékre) vonatkozó törvényeket, rendele­ teket. - Június 25-én megtörtént az újjáavatás a Vereckei-hágóban. - Június 28-án Horthy kinevezte a Kár­ pátaljai Terület kormányzói biztosává báró Perényi Zsigmondot. - Június 30-án a Kárpátaljáról (és a Fel­ vidékről) behívott képviselők ünnepélyesen bevonultak a Parlamentbe. - Július 06-án Kárpátalján megszűnt a visszacsatoláskor átmenetileg bevezetett ka­ tonai közigazgatás. - Július 07-én Perényi báró átvette a köz­ igazgatás vezetését a katonai közigazgatás (volt) irányítójától, vitéz Novakovszki Béla tábornoktól.14 1944 őszén az addig az Északkeleti-Kár­ pátokban kiépített Árpád-vonalban védeke­ ző 1. magyar hadsereg visszavonult Kárpá­ taljáról. Az V. magyar hadtest 13. gyaloghadosz­ tálya arcvonalszakaszán a Vereckei-hágó térségéből a Latorcza-völgy irányába a 95. szovjet hadtest csak október 17-én, a vissza­ vonulás megkezdése után újította fel táma­ dását. Az 1939-ben visszahelyezett Kóródyféle emléktáblát Bálint Mihály honvéd szá­ zados leszerelte, egy szekéren szénába ágya­ zottan az ország belsejébe hozta, s hogy meg­ óvja a háború viszontagságaitól, hátrahagyta egy plébánián. Ez alkalommal maga az obe­ liszk sem élte túl az új hatalom (1945. június 29-én Csehszlovákia átadta Kárpátalját a Szovjetúniónak) berendezkedését: jelenleg csupán talapzata látható. Eddigi ismereteink alapján a gránitosz­ lop ledöntésére már 1944-1945 folyamán sor került, de egy újabb keletű visszaemléke­ zés szerint az még 1955-ben is állt (a vissza­ emlékező ekkorra datálja ottani kirándulá­ 503 �palócföld 93/5 sát), s csupán a magyarországi forradalom eltiprására induló szovjet csapattestek rom­ bolták le.15 A visszaemlékezéshez mellékelt fényképeken az emléktábláktól már meg­ fosztott obeliszk együtt látható egy "Zakar­ patszkaja Oblaszty” feliratú közigazgatási táblával, amelyet az egykori határsorompó talapzatán helyeztek el. Tudjuk, hogy Kárpá­ talját kezdetben Kárpátontúli Ukrajna Au­ tonóm Köztársaságként olvasztották be a Szovjetúnióba, s csak 1946. január 1-től vált Ukrajna Kárpátontúli Területévé, ami a táb­ lán olvasható orosz nyelvű felirat magyar fordítása. A végleges lerombolás ideje min­ denesetre még tisztázásra szorul. Felmerült annak lehetősége is, hogy az egykori obeliszk talapzata nem azonos az an­ nak tartott rommal. Egy helytörténész állítá­ sa szerint az egyidejűleg helyreállított talap­ zatra építették rá a ma is látható pásztor­ szobrot. 16 A két talapzat közül a valóságosat a helyszínen, régi fényképek birtokában le­ hetne megnyugtatóan kiválasztani, bár megítélésem szerint - éppen a régi fényképek összevetése a jelenlegiekkel a pásztor-szob­ ros változatot valószínűsíti. (A háttérben lát­ ható hegyvonulatok alakja és helyzete nem változhatott.) Ez esetben az 1990-ben talált talapzaton a határsorompó tőkéje állhatott. Ha a Honfoglalás 1100. évfordulójára megtörténik a gránitoszlop helyreállítása, az a rendelkezésre álló adatok (szövegek, fényképek, tervek)17 alapjan már az eredeti hű­ ségben megvalósítható lesz. Három emlék­ táblát, s ha hozzászámoljuk a vezérszállásit, négyet mindenképpen újra kell készíteni. Jó lenne viszont, ha a Kóródy-verset tartalmazó 504 eredeti bronztábla, amely 1944 őszén hátra­ hozatott az ország belsejébe, előkerülne, s immáron másodszor - s remélhetőleg végle­ gesen - visszakerülne az őt megillető helyre. Hiszen az 1990. november 25-i, Beregszász nevét elsöprő többséggel visszaállító helyi népszavazás18 bebizonyította, hogy Kárpá­ talja nem magyar anyanyelvű lakosait a ma­ gyar szó használata nem irritálja, a magyar neveket nemzeteiket összekötő kapocsnak tekintik a közös történelmi múlt alapján. A bronztábla keresése folyik, de e téren a kutató segítség nélkül már nem léphet to­ vább. A Kóródy-féle emléktábla sorsát egé­ szen odáig sikerült nyomon követni, hogy Bálint Mihály százados (özvegyének vissza­ emlékezése szerint) Dunakilitin adta át a he­ lyi római katolikus esperes-plébánosnak 1945. március végén, közvetlenül fogságba esése előtt. A községben és a környező fal­ vakban járva, a plébénosokon kívül idős helybéliekkel is beszéltem. A tábláról azon­ ban sajnos nem tudnak. (Ez az 1945 utáni politikai viszonyok ismeretében érthető.) Deés Ferenc dunakiliti-i esperes tudomása szerint az esperesi kerületben sajnos nincs már az élők sorában olyan plébános, aki 1945-ben aktív szolgálatot teljesített. Van azonban egy lehetőség, egy nyom. Az esperes-plébános, aki 1945 tavaszán (a kutatások jelenlegi állása szerint) Dunaki­ litin a bronztáblát átvette, Hugyag községbe, a Palócföldre került, onnan ment nyugdíjba. Miután a dunakiliti-i templomot és parókiát 1945 óta már tatarozták, s a táblát ennek so­ rán sem találták meg, feltételezhető, hogy az az átköltözés során átkerült Hugyagra, s �palócföld 93/5 esetleg ma is ott található. Pontosabban rej­ tőzik, hiszen az idős plébános nem érte meg a rendszerváltozást, amikoris elővehette volna az addig titokban őrzött bronztáblát. Ennek a változatnak némileg ellentmondó, de ugyancsak a Palócföldhöz kapcsolódó lehe­ tőséget jelent az egykori katonatárs, Hidvé­ gi Lajos tartalékos hadnagy tájékoztatása. Emlékezete szerint ugyanis Bálint Mihály százados Esztergomtól északra esett orosz fogságba, tehát nem vihette el a bronztáblát Dunakilitiig. Levelében azt írja, hogy "...Esz­ tergomnál a Duna tulsó oldalán is vannak fa­ lusi plébániák, melyek ... ma Szlovákiához tartoznak, a folyam menti dél-szlovákiai fa­ lukban keresni kéne, úgy lehet, eredmény­ nyel." A Kóródy-féle tábla sorsa tehát to­ vábbra is bizonytalan.* Jegyzetek 1. Pesti Napló 1896.VII.21. 4.p„ Pester Lloyd 1896.VII.21. 2.p„ Vasárnapi Újság 1896.VIII.02. 513-514.p„ Századok 1896. évfolyam 667.p„ Révai Nagy Lexikona XIX. 156.p., Pallas Lexikon - XVI. 779.p. Megjegyzendő, hogy minden forrás 20-át je­ löli meg az ünnepség dátumául, a Révai Lexi­ kon 21-i adatával szemben. Tekintve, hogy több napilap 21-i számában előző napi ese­ ményként számol be a történtekről, a 20-a el­ fogadható. 2. Az 1. szám alatt felsorolt első négy forrás, valamint Benda Györgyné egy­ kori kárpátaljai lakos kézzel írott feljegyzé­ sei (1144. Budapest, Szentmihályi út 15.) 3. uo.l. Megjegyzendő, hogy a Pesti Napló az ünnepség résztvevőjeként sorolja fel Aurel Münnich Cronenbold k.u.k tábornagyot, ilyen személy viszont Magyarország tiszti czím- és névtárában (Pesti Könyvnyomda, Budapest, 1896) nem szerepel. Van viszont dr. Münnich Aurél magyar országgyűlési képviselő és Cronenbold Nándor k.u.k. altá­ bornagy. Mindkettőjük részvétele az ünnep­ ségen a szerző következtetése. 4. uo.l. 5. uo.l. 6. uo.2. 7. uo.2. 8. uo.2. 9. Magyar Nemzet 1990.VIII.14. 10. Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világáború­ ban (Katolikus Szemle, Róma, 1986) 1719.p. 11. Pesti Napló 1939.VI.27. 12.p„ Tol­ nai Világlapja 1939.VII.5.5.p., Országos Le­ véltár (OL) 1939. K-148., 4199., 6923., 6924.., K-763,d/ dosszié. 12. uo. 11., Magyar Nemzet 1990.VIII.14. 13. Egy makett ma is fellelhető, azt dr. Hubay Kálmán beregszászi polgármester leánya, Selymessy Sándorné (1111. Budapest, Bertalan Lajos út 20.) bo­ csátotta a szerző rendelkezésére. 1 4. BeregUgocsa k.e.k. Vármegyék Hivatalos Lapja) 1939.VI.9. rendkívüli szám, Pesti Napló 1939.VI.27. 6.,12.p., 1939.VII.1. 2.,9.p., 1939.VII.7.5.p. 15. Benda Györgyné elmon­ dása szerint (ld.2.). 1 6 . Baráth József, a Kár­ pátaljai Területi Állami Levéltár (Bereg­ szász) tudományos munkatársa. 17. OL 1896-141, 361-365.csomó, 3645., 4142., 428.6, 5185., 5349., 8472., 8589., 9033., 9387. 18. Magyar Nemzet 1990.XI.27. ⃰ Ezennel tisztelettel kérjük azt, aki tud e tábla 1 9 4 5 utáni sorsáról, jelezze szer­ kesztőségünk, vagy szerzőnk címére. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1 2 5 0 Budapest Kapisztrán tér 2 -4 . Tel.: 1 5 -6 9 -5 2 2 ) 505 �mérlegen Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XIII. Elég ritka dolog, hogy egy napilap ugyanarról a színházi produkcióról gyors egymásután­ ban két - homlokegyenest ellenkező - bírálatot közöljön. Július közepén ezt tette a Népsza­ badság, midőn Molnár Gál Péter nyomatékosan megdicsérte, kevéssel utóbb Orsós László Jakab ″Folytatásos kritikájában" keményen megrótta Halász Péternek a Merlin Színház­ ban látható " kabaréját". A vitába nem az ″igazságtevés" szándékával kapcsolódom be, sőt be sem kapcsolódom, hiszen ez nem lenne ízléses attól, aki néha-néha ugyancsak színikritiku­ sa a lapnak. De mert Halász A kínai című darabjáról beszámoltam e hasábokon, s mert az említett (angol nyelvű) spektákulum igazán nem érdektelen mű, szívesen adok hírt róla (a könyvek seregszemléje előtt). Ebből úgyis kiderül, melyik pályatársaméhoz áll közelebb a véleményem. /A kutya meg a macska/ Halász Péter jó másfél évtize­ des, és korántsem egyértelmű­ en önkéntes száműzetés után immár három előadással tért vissza a magyar színházművé­ szetbe. Teátrumi kultúránknak kevés nála ismertebb képvise­ lője van a nagyvilágban. Akik amerikai színházi mindenes­ ként könyvelik el őt, azok is tudják-sejtik, hogy magyar színész, rendező, organizátor. Az alternatív színjátszás, szín­ házcsinálás e "guruja" hajdani színésztársának, a Merlint di­ rigáló Jordán Tamásnak a hí­ vására hozta el Budapestre a Love Theatre Piero della 506 Francesca - Cabaret cím produkcióját, magyar nézőkre és angol szót vágyó, de magyar színházba kívánkozó turisták­ ra egyként számítva. A trupp nacionáléját tekintve éppúgy vegyes, ahogy művészi eszménye - vagy "eszménye" is ek­ lektikus. A gyönyörű színpadkép (Ruud van der Akker, JeanMichel Verret és Dominique Lagneaux munkája) rene­ szánsz ihletésű épület-ékszerdobozkákat sorakoztat a já­ téktér két oldalán. "Térdig járnak" a díszletben a színészek, ha a színpad első harmadán mozognak; egymagasságúak nagyjából a palotákkal a középrészen; de fölébük nő, elnye­ li és eltakarja őket a kulisszavilág, ha a hátsó, centrális tér­ ségben van dolguk. Valóban a játék hangsúlyozódik, sőt a gyermekjáték: mint Halásznál oly sokszor, ebben az anak­ ronisztikus tanmesében is szerepel kisgyerek. Ő az első színrelépő, hogy előbb egyik kezével, aztán mindkettővel, majd lábával, lábaival, s végül ötödikként a fejével is rán­ gó-csavargó mozgásokat imitálva - egy monoton "munka­ dal" ritmusára - a felnőtt társadalom kedélytelen, nyomo­ �palócföld 93/5 rító motorizmusát parodizálja. Táncol, hadonászik és re­ meg, mindenét dobálja - egyelőre nevetve, mert még gyer­ mek. A földi ember nagyságát hirdető reneszánsz, a huma­ nizmus művészete a dehumanizált XX. század, a kicsiny ember fájdalmas ámulatára jelenik meg, de persze maga is kicsinyítve. Minden cselekedet, elképzelés, megvalósulás nevetséges vagy mulatságos. A nagy festő és matematikus, Piero della Francesca kiváltképp esetlenül botladozik végig a saját sorsán. A kopasz Halász hosszú parókája eleve csálén áll: a reneszánsz nem egyéb, mint a tar emberiség föl­ hajazkodása. De kilóg a... - kilóg a kobak. Ennyiben kabaré a művészéletrajz kilenc szereplős színrevitele. A koncepcióban, a világszemlélet érdes re­ ménytelenségében és víg pokoliságában követjük és meg­ tapsoljuk Halászt, Halászékat. "Darab" azonban nincs, a hangulat elpang a nagy semmibe, a jelenetképek egyre ki­ dolgozatlanabbak, a bájos sutaság a nehézkes erőlködésnek és az unalmas ismétlésnek adja át helyét. Halász, aki egy ideig karmesterként vigyázza az előadást, egyszer csak le­ rakja láthatatlan pálcáját, hagyja romba dőlni az egészet (és sajna úgy tesz, mintha a rombadőlés, a megcsinálatlanság, a művészi negyedkészség teljes része, lényege lenne az összeomlott és ″megcsinálhatatlan" univerzumnak/. Ügyes - túlhajtott - színészi magánszámok váltakoznak siralmas téblábolással. A szöveg nem nyújthat vigaszt, mert szük­ ségképp a legprimitívebb, árnyalatlan angol nyelven fogal­ mazódott, hogy a nyelvekben járatlan magyar, vagy bárki más emberfia érthesse. Leginkább a képzőművészeti áthal­ lások, azaz átlátások: a jelmezsugallatok, a színvilág, egyegy koreografált mozgássor (szeretkezés) villanyoz föl. Halász puszta ittlétével megpezsdítette a túlságosan is szabályszerű magyar színházművészetet. Hidat vert az "előrenyomuló zsebszínházak", a jelenleg erőteljes amatőr mozgalom félprofi pillérje és a hivatásos színházművészet közé a maga köztes létével, sokszínű, soknemzetiségű tár­ sulatával. Nagy kár, hogy az Önbizalom és a Cabaret a szin­ tén vázlatos (bár megkapó) A kínai nál is kiérleletlenebb. A rendező-főszereplő, gon­ dolatköre "nagy" metaforája­ ként összeereszt egy kutyát és egy macskát. Azaz össze sem ereszti őket, mert a kutya pó­ rázról vicsorog (egyébként jámbor jószágnak tűnik), a macskát is ölelő karok ragad­ ják vissza, ha közelegne a vész. A két derék állat vonítása, mi­ ákolása percekkel a nagyjele­ net előtt behallatszik a terem­ be. Van időnk élvezni a kon­ certet, mert irdatlan hosszan folyik a színpad sötétjében az átdíszletezés, a készülődés a darabzáráshoz. Semmi olajo­ zottság, semmi elegancia - és ezt nem vagyunk hajlandók mondanivalónak elfogadni. E feszengtető kényszerszünet­ ben már azt is elfeledjük, mi­ lyen szép volt, amikor a szín­ padról fölsziromló óriási leplet magunk röptettük fejünk fö­ lött, e textíliával besátorozva az egész nézőteret - aztán szép közösen vissza is adogattuk a "kendőt", amíg az újra jelmez, mellékes tárgy lett. Mi meg ül­ dögéltünk tovább a reneszánsz kabarévilágban - leplezetle­ nül. 507 �palócföld 93/5 /A színjátékos életei/ Őze Lajos nevezte és becsülte ön­ magát színjátékosnak. Ez a szóalak többet jelentett szá­ mára, mint a színész, a színmű­ vész. A korán elhunyt színjáté­ kos monográfusa, Valachi An­ na azzal nyert csatát, hogy ép­ pen e kifejezés szemszögéből tekintett a megélt életre, az el­ játszott életekre. A dokumen­ tálás, és nem az ítélkezés szán­ déka vezette elsősorban - így tudta elkerülni a színészpálya­ képek ismeretes buktatóit. Az legföljebb bocsánatos bűn, hogy az emlékező kollé­ gák, a családtagok néha ott is túlbecsülik Őzét, ahol nem kel­ lene. Például talán mégsem volt a kriminalisztikai tudo­ mányok professzora, bár érde­ kelte a bűnözők viselkedésmechanizmusa. A nyilvános­ ság előtt élő és alkotó művész­ személyiség portréjához még az ilyen túlzások is hozzátar­ toznak: jellemeznek és emlé­ keztetnek. Úgy vélem, nagy nyeresége a Hunga-Print Nyomda és Ki­ adó újdonságának, hogy szer­ zője elsőrangú József Attilakutató. Nem mintha Őze ihle­ tett József Attila-tolmácsoló lett volna, hiszen idegenkedett a versmondástól. E téren alá­ 508 becsülte képességeit, és inkább csak kivételes pillanatok­ ban ragadta el közönségét, főleg egy Ady-költeménnyel. (A Latinovits Zoltántól kapott "legnagyobb, legcsodálatosabb jutalom", az egyforintos történetét különben sokan sokfé­ leképp mesélik, még Őze is több változatot legendásított.) Valachi Anna József Attila-vizsgálódásai főként pszicho­ lógiai - és filozófiai - közelítésűek, és a lélektani iskolá­ zottság Őze ifjúkori dadogásának átértésében, a gyógyulás elbeszélésében, az egész pályát kísérő heroizmus és maxi­ malizmus láttatásában segítette a könyv íróját. Az irodal­ mi, irodalomtörténeti otthonosság formálja fátyolosan közvetetté, izzóan tárgyilagossá a szöveget. Valachi Anna nem csekélyebb ítélőerőről tesz tanúbi­ zonyságot, mint ami gyöngébb, esendőbb pillanataiban is jellemezte a szigorú Őzét. Amennyire magam ismerhettem - a Nemzeti Színházból és Gyuláról - e nagyszerű színjáté­ kost: pontosan tudta ő, hányadán áll alkoholizmusával, ma­ gánosságával, érzelmeinek szeszélyeivel, meg a súlyos, fél­ elemtes betegséggel (melyben az volt a legriasztóbb, hogy leparancsolja őt a színpadról). Tudta, de minderről csak önmagával kívánt elszámolni. Egy kissé a rejtőzködés tar­ totta életben; s persze a munka, a játék, a színpad, a film. A róla szóló könyv is tudja és tudatja, mit tudott Őze Lajos. Tudott például - a rengeteg érdekes mozaik között ez a legemlékezetesebb, bár nem szakmai elem -, tudott életet menteni. A szó szoros értelmében is, nem egyszer. Őze Lajos életmentő színjátékos volt. Átmentette a maga nehéz, időről időre elrontott, betegségtől sanyargatott léte­ zését a szent színpad küzdelmeibe. Játszott, ameddig játsz­ hatott. S hányszor, hányszor megmentette a hatvanas, het­ venes, nyolcvanas években a mi életünket is, nézőkét! amikor magunk, alakításaiba feledkezett publikum, talán nem is sejtettük, hogy lelkünket megmenteni ez az utolsó előtti, vagy az utolsó pillanat. Erről is tanúságot tesz Valachi Anna könyve, Azínjá­ s tékos életei. �palócföld 93/5 /A parasztíró méltósága/ Augusztus 27-én még csak a hatvanharmadik születésnap-ját ünnepelte volna Galgóczi Erzsébet - de mert négy esztendeje halott, a közelmúltban emlékkönyvvel tisztelgett személye és életműve előtt a Széphalom Könyvműhely. Az érzelmi elemeket sem nélkü­ löző, szakszerű és olvasmányos dokumentáló válogatások mestere, Vasy Géza szerkesztette a kötetet, Galgóczi Ká­ rolyné - az egyik sógornő - közreműködésével. Némely esetlegességektől és egy-két szeplősítő sajtóhibától elte­ kintve ez a munka a hasonló vállalkozások legjavához tar­ tozik. Szerény képanyag is kiegészíti, amelynek érdekessé­ gét és újszerűségét főleg a gyermek- és ifjúkori felvételek, valamint az írónő otthonainak enteriőrjei adják. Galgóczi Erzsébet itt közölt saját írásai közül az utolsó tollvonások, egy nyílt levél sorai a legbeszédesebbek (Győrffy Miklóshoz intézte őket, természetesen köz- és er­ kölcsi ügyben). Gondosan válogatott kritikai és portretizá­ ló szemelvények veszik körül Bertha Bulcsu remek interjú­ ját. Találunk bibliográfiai és életrajzi függeléket. Az irodalomtörténész, és talán a szakmán kívüli érdek­ lődő is a levelekben leli a legtöbb tanulságot. Szabó Páléban - 1953-as datálással -, amint kétségbevonhatatlan jóhisze­ műséggel és kikezdhetetlen morális komolysággal ajánlja Galgóczinak: "élje vérévé a szocializmust", úgy léphet előre a saját útján. A "Kedves Hugom!"-mal beköszönő Veres Péter atyai intelmeiben, s ahogy a "nőírót" íróvá avatja. Szabó Magda testvéri levélbravúrjaiban, melyek "Te átok, Te vitriol, Te tömény iszonyat" megszólítással is élnek, és azt jósolják "Galgócz örökös urának": "Erzsi, én komolyan hiszem, hogy Téged egyszer valaki agyonver... Én az ószö­ vetségben ismertem csak ilyen elszánt és a jó ügyért lángot fúvó egyéneket, amilyen te vagy; a legkonkrétabb rokonod, igen nemes próféta, a legkínosabb dolgokat közli állandó­ an: Ézsaiás." A bibliai párhuzam mintegy kivonja Galgóczit a kötet­ ben is sejlő vita: a parasztíró vagy nem parasztiró? kérdés érvénye alól. Csák Gyula utal például arra, hogy maga Gal­ góczi is ki-kifakadt "a paraszt­ ság képviselője" minősítés vélt kicsinyítő volta, a kvázi- vagy posztnépi szerep ellen. Ám majdhogynem ugyanazon az oldalon Tamás Istvántól vi­ szont ez olvasható; a legna­ gyobb dicséretként: "Galgóczi Erzsébet úgy írt, ahogyan a pa­ rasztember kapál. A parasztember, a parasztasszony, s nem a hétvégi kedvét töltő telektu­ lajdonos - talán csak abban különbözött tőlük, hogy az ő sorai lassabban mentek. Felül­ bírálta a leírtakat, törölt, javí­ tott, újrakezdte, összetépte, ki­ simította és elégedetlen volt..." Milyennek látjuk ma a Fiú a kastélyból, a Bizonyíték nincs, a Közös bűn, a Magyar karrier íróját? Igenis paraszt­ írónak - aki művészértelmisé­ giként is a komoly és méltósá­ gos gondolkodásmódok egyi­ két őrizte: a természetközelit, a józant, a szegénypártit, az igazságtevőt. Parasztírónak látjuk: örökkön prófétáló és örökkön elégedetlen parasztí­ rónak, aki az utolsó félszázad magyar realistái között a maga kőnél keményebb lényével a ki­ válóak egyike volt. 509 �palócföld 93/5 /A megálmodott valóság/ - Kétezerhatszázharmincki­ lences számú Gárdonyi Géza úttörőcsapat, vigyázz! Középre nézz! Zászlónak tisztelegj! Általános iskolás korom­ ban tucatszor tucatnyi alka­ lommal hallottam ezt a ve­ zényszót, álltam sután, tisztel­ gés nélkül, mivelhogy - ritka kivételként - nem voltam úttö­ rő. Ezt nem kérkedésből mon­ dom, éppenséggel nem, hiszen az úttörőélet nyári, táborozós, sátorverő szakasza nagyonis vonzott volna. Egyáltalán: csak azért bukkant föl az emlékeze­ tem mélyéből e diákosan kato­ nás parancs, mert Hász Erzsé­ bet Aranymise című regényé­ ben szinte szó szerint rátalál­ tam: "-1205-ös úttörőcsapat, vigyázz! Tiszte-legj!" Talán a szubjektív motí­ vum, a nosztalgia nélküli hirte­ len visszamerengés tette, hogy ebben a pillanatban (már a könyv kétharmada táján) ér­ tettem meg és fogadtam el azt a múltábrázolást, amelyet az első kötetes (és az én negyve­ nes nemzedékemnél jócskán fiatalabb) írónő az emlékezés­ folyamon végigvisz. Mintha tüllfüggöny mögött látná vala­ ki az eltűnt időt, mely kétség­ 510 telenül az ő életének ideje volt, amelyet vállal, őriz és szeret is - de amely mégiscsak rajta kívüli, távoli közeg, kritikát, néha eltaszítást kívánó. Ez a világ hemzseg a sztereotípiák­ tól, a formuláktól - amilyen az úttörő-vezényszó is -, kitöl­ tik a családi és társadalmi élet állandósult fordulatai, ame­ lyek a mondatfűzéstől a gesztusokig mindent áthatnak; amelyek egyszerre idegesítőek és vonzóak, személyesek és vadidegenek. Hász Erzsébet - aki tudtommal a harmadik-negyedik diplomájának a megszerzésénél tart, és a művészetek közül sem az irodalom az első, melyben otthonosnak mutatkozik - a hályogkovács biztonságával írta meg ezt a nagyon egy­ szerinek, ismételhetetlennek tetsző, zárt regényt, a megál­ modott, visszaálmodott valóság könyvét. A "széthulló" csa­ lád, a finoman különös - vagy csak meghitt - nevekkel ille­ tett szereplőkor hűvös okosságú, mégis perzselő szövegben, naplószerűen szabad, de erősen konstruált tizenkét tételes műben lép elénk. A címbeli aranymise ragyogó metaforikus erővel sűríti a teljesség, az áhitat, a magaslatra érkezés szakrális - és ugyanakkor földi, evilági - ideáját, azt a képzetet, amely a mesélő gyermeki, és bujtatott felnőtt énjét is delejezi. Az olvasó számára észrevétlenül válik személyes üggyé, hogy a nagybácsi megtarthatja-e aranymiséjét; s ha igen, ha nem, milyen hatással lesz az a laza famíliára, s a naivan bölcs történetmondóra. Nem véletlenül áll a mű homlokán az Édesanyámnak ajánlás. Főleg a nőalakok rajza emlékezetes, pedig néha el­ eltűnnek a sok férfifigura között, a társadalom "erőseb­ bik", "uralkodó" felében. Tömörségében is gyönyörű példá­ ul, ahogy három nemzedék egymást táplálja, élteti, jelké­ pesen és valóságosan is; az édesanya készít reggelit az isko­ lás lánynak, a lány az Ómamának, aki viszont a délután ha­ zarobogó gyereknek tálalja az ételt. E pár szóba csak a mindenki számára ismerős családi kisvilág férhet bele. A Szépirodalmi Kiadó újdonsága erről az ösvénykéről rátalál a félmúlt univerzumára, arra a meg­ �palócföld 93/5 lehetősen sötét korszakra, amelyben mégis élt az arany képzete, s amelyben legalább a várakozás - szentség volt. /Európa híres kertje/ E három szépen csengő, metafo­ rikus szó a történelmi Magyarország szinonimájaként ke­ rült annak a tanulmánykötetnek a címébe, amely az előszó­ ban "legfiatalabbnak" mondott tudomány, a történeti öko­ lógia tárgyköréből ölel föl tizenkét, lazán összefüggő írást. A szerkesztő, R. Várkonyi Ágnes és Kósa László Sz. Jónás Ilonával és Komoróczy Gézával együtt kezdeményezték pár esztendeje, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl­ csészettudományi Karán azt a szemináriumsorozatot nem is egyet -, amely/ek/nek híradása, summázata a könyv. Az Európa híres kertje az Orpheusz Kiadó jóvoltából látott napvilágot. Olyan műhely tette tehát közzé, amely szinte kizárólag a költészetnek ad otthont. Bármilyen meg­ fontolás játszott is közre, bölcs dolog, hogy e munka publi­ kálására vállalkoztak. Hogy magam is egy metaforával él­ jek: akit foglalkoztat az ökológia, vagyis a környezettan, aki védelmezője, kertésze az épített és a naturális emberi környzetnek, az a második ezredvégen maga is költő. Tud­ niillik éppoly küzdelmes, emelkedett, sokszor magányos, de a közösségért való önkifejezés, cselekvés az övé, mint a poétáé. Sokszor hasonlóképp reménytelen is - mert (ahogy egy szkeptikus, bár "zöld" barátomtól hallottam nemrég) a lírára már, a környezetvédelemre még nem figyel eléggé a napi kenyérharcba fáradt vagy illúziókba bambult ún. mo­ dern ember. Nem lenne ildomos, ha irodalomtörténészként a kör­ nyezeti régészetet, a középkorkutatást érintő, vagy a XVIII. századi erdőgazdálkodással kapcsolatos tanul­ mányra, a Selmecbányai Erdészeti Akadémia tevékenysé­ gére vagy az etnogeobotanika segédtudomány voltára tér­ nék ki. E témák, címek is sejtethetik a könyv szellemi-idő­ beli tágasságát - nem sejtetik viszont, hogy szinte kivétel nélkül szép stílusban, közérthetően fogalmazott írásokkal találkozunk. Olyanokkal, amelyekben a toll is híven ápolta, védte a magyar szaknyelvi szö­ vegkörnyezetetet. Szívemhez S. Lauter Éva Főúri kertek és reprezentáció a XVI I . százaban című esz­ mefuttatása, és kiváltképp Kó­ sa László Fürdőkultúra és természetszemlélet kapcsola­ ta a felvilágosodástól a XX. század elejéig című összefog­ lalása áll a legközeleb. Ezeknek gazdag irodalmi vetülete a ke­ vésbé járatosak számára is is­ mert lehet. Hiszen például Kósa László tanulmányánál maradva - Arany János rend­ szeres fürdőkúrái nélkül elkép­ zelhetetlen a pályarajz, Mik­ száth Kálmán is a jó gyógyvi­ zek mellé ruccant őszönte, megropogtatni palóc csigolyáit (s "innen a szomszédból" hozta többek között a Két választás Magyarországon egyik remek nagyepizódját, amiként Bródy Sándor is fürdők tájáról pe­ zsegtette föl A nap lovagja történetét, melyben egy fiatal író és titán élete buzog, míg csak el nem tömi halálosan az erkölcstelenség, a karriervágy, a vakvéletlen). Bármily szívesen siklatnám is át e rövid szemlét a magam vizeire, azért persze az Európa híres kertje című kötet az ma­ 511 �palócföld 93/5 rad, ami: értékes elméleti, szakmai hozzájárulás a törté­ neti ökológia fiatal tudo­ mányszakjához. /A Falanszter és az Úr kö­ zö tt/ Sic transit gloria mundi tartja a Pliniustól eredeztetett latin bölcsesség. Bizony, nem­ csak a világ dicsősége múlik el, de - úgy tűnik - a Szép új vi­ lágé is. A Brave New World, Huxley 1932-ben megjelent utópiája, vagy épp ellenutópiá­ ja egy évtizeden át volt irodal­ mi világszenzáció, aztán Geor­ ge Orwell groteszk vízióregé­ nyei elhomályosították hírne­ vét, még később pedig a scien­ ce fiction depolitizáltabb vál­ tozatai, Asimov vagy Bradbury művei törtek az élre a népsze­ rűségi listákon. Az író, Aldous Leonard Huxley kilencvenkilenc esz­ tendeje (1894. július 26-án) született, az Oroszlán jegyé­ ben. A brit oroszlánéban. Ezt a kilencvenkilencet száznak mondta egy ismerősöm - de bár csak jövőre aktuális a cen­ tenárium, mégis elővettem a jó öreg Huxley-t. Amikor a jó öreg Huxley még fiatal volt, az angol szel­ lemi felső tízezer tagjának szá­ 512 mított. Nyüzsögtek a családban az írók, természettudósok, professzorok. Az ifjú literátor sokféle publicisztikai mű­ fajjal, nagy utazásokkal kényeztette és edzette magát. A mélyen mutató- és középső ujja közé csippentett cigarettá­ ból fújta az arisztokratikus füstöt, és kerek pápaszeme mö­ gül firtatta a mindig némi fölénnyel kezelt valóságot. Bár okossága, szkepszise, filozofáló hajlandósága főleg esszé­ iben csillámlott (abban a műfajban, melyben leginkább volt bátorsága tétovának lenni), hírnevét mégis a Szép új világ­ nak köszönheti. Ez a könyv már a szereplők nevével, Polly Trotsky, Le­ nina Crowne, Bernard Marx, Darwin Bonaparte, és persze a Vadember fölléptetésével elbeszéli önmaga szatírikus, swifti lényegét, társadalom- és világbírálatát. Szinnai Tiva­ dar 1934-es magyar fordítása nyomán kiterjedt hazai kommentár-irodalma is támadt a műnek. A Huxley-jelen­ ségről Hamvas Bélától Németh Andorig sokan írtak. Madách Imre országában nem is volt túl nehéz észre­ venni, hogy az ideológiai diktatúrának, a technika rému­ ralmának, az úgynevezett "szurrogátumok" magnetizmu­ sának engedelmeskedő elképzelt társadalom Az ember tra­ gédiája tizenkettedik színe, a Falanszter után következ­ hetne, mint "XII/a". Arra ritkábban esett hangsúly, hogy szemlélhetnénk e reális fantazmagóriát "visszafelé" is: a ti­ zenharmadik szín, az Úr felől. (Huxley egyébként élete ké­ sőbbi évtizedeiben, már Amerikába távozván, a gyógysze­ rek keltette aktív kábultság tanulmányozásában, a miszti­ kum, a keleti filozófiák remélt éleslátásban kereste az űrt, a lélek benti végtelenjét.) Szerb Antal, fenntartásait is finoman kiteregetve, vi­ lágirodalomtörténetében a modern angol próza legnagyobb mesterének nevezte az írót, aki úgymond "magas rendű igénytelenségével" hat az olvasóra. Azzal, hogy már nincs is mondandója a világ (értsd: a szép új világot melengető vi­ lág...) számára. Szerb hozzáteszi: az író alteregóhősei körül "fölvonul a kor egész szellemi állatkertje". Ez a láttató kife­ jezés valószínűleg Németh László évtizeddel korábbi, s �palócföld 93/5 még a Point Counter Point (ma használatos címén: a Pont és ellenpont) kötetre vonatkozó észleletéből szivárgott át. Ő tartotta "furcsa állatkert-igazgatónak", a kor minden vi­ lágnézetét a megértés ketrecébe összeterelőnek - s így vé­ gülis meggyőződés nélkülinek - az allegorizálás e virtuózát. Frissen újraolvasva a Szép új világot: nem kelti jelen­ tékeny könyv benyomását. Szellemesebb, mint amilyen mély. Némi elfogultságunk azt mondatja: Huxley "évfo­ lyamtársa", az éppen mostanában kilencvenkilenc éves (1894. október 18-án született) Déry Tibor maradandób­ bat alkotott (persze a fasizmus és a kommunizmus újabb évtizedeinek tapasztalataival a háta mögött) a G.A . úr X- ben című utópia lapjain. De azért ne feledjük el a nagy vi­ lágrendszer-váltás morajában sem a változatlanul időszerű Aldous Leonard Huxley nevét: tizenöt évvel 1917 után, egy esztendővel 1933 előtt híres regényének főszereplője, a dé­ monikus Világigazgató ellen próbálta izgatni a szerinte igazgathatatlan, igazíthatat­ lan, nevetséges világot. Szabados Árpád : Térdelő (litográfia) 513 �palócföld 93/5 Szikra János Műzlike Aszályos év volt. Az állami hizlaldákban szélütötten ődöngtek az anyakocák, s az orrfacsa­ ró bűzben részegen döngtek a zöld döglegyek. Műzlike, miután kikanalazta csütörtöki műzlijét a műanyagpohárból, primadonnásan a tükör elé libbent. Félfordulattal rápislantott dússá-érlelt tomporára, s kajánul elvigyorodott. Virágka elsápad az irigységtől - gondolta -, ha összehasonlítja görögdinnye-valagát az én villanykörte-popócskámmal. Ráérősen bugyit húzott - itt volt az idő! -, fölé fehér férfiinget, begombolatlanul, hogy lát­ ni engedje két fiús kis halmocskáját, s várta a pásztoróra kolompkoppanását. A kolomp (ko­ lomp híján) csengőszóval fölvisított. Műzlike az ajtó mögé surrant, meglapulva lassan tizen­ ötig számolt, majd sejtelmes somolygással arasznyira nyitotta az ajtót. A Ló bedugta bal po­ fáját. Műzlike tágított a résen, bebocsátotta a patákat is, s hűvös kígyó-nyelvét vadul a Ló po­ fájába lökte. Nyár volt, forrongott a lét. A paripa a padlóra roskadt. - Izzadok! - Fürödj meg - nyújtotta a törülközőt Műzlike. - Bemehetek a fürdőszobába? - Ne! Csak azt ne! - horkant föl a Ló. - Uram, kérése parancs - szontyolkodott Műzlike. - Bejöhetett volna... - mormogta a Ló a kádban, míg nemes szerveit szakszerűen, s kissé kapkodva, portalanította. S szemében a vécécsésze ürüléknyomainak emlékével, kivágtatott Műzlikéhez. A tompor már az ágyon hevert. Csillogott a rézálkotmány, a matrac lomha cetként hány­ torgott a várakozás (s a tompor) nedvérlelő súlya alatt. 514 �palócföld 93/5 - Inkább a földön, jó? - javallotta a patás, s szarva a paraván fölé emelkedett. Olajozottan indult be a húsüzem. Hatalmas szalámik csúszkáltak a futószalagon, testes szalonnák vonaglottak a hentesbárdok alatt. A lapockákat kicsontozták, az agyvelőt szaksze­ rűen kiemelték, a májashurka rezzenetlen nyújtózott a lélegző bélben. - Ugye, vigyázol-rám!... - rebegte Műzlike a húsvéti sonkák közül. - Mire gondol? Megszakítsam? Hát persze! - s a derék csődör igyekezett hosszúra nyújtani az iramot. Már csak a belsőségek voltak hátra, a vese és a tüdő után a szív is megcsobbant az abalében. - Hogy akarod? - tudakozódott bennfentes udvariassággal a Ló. - Gyere hátulról! Gyere, gyere, gyere! - sikkantotta sürgetően Műzlike, s a szőnyegpadlón villámgyorsan hasra vágta magát. A Ló engedelmeskedett - a vevő érdeke mindenekelőtt! Műzlike az égnek meresztette alfelét. Amaz beledöfött. A szomszéd kislány keze között, túl a falon, kidurrant a léggömb. A lopott konyak kivirágzott testében, s a Ló ágyéka elsírta magát. Most várni kell - rügyet hajt a türelem. - Bepisiltél? - szemétkedett Műzlike. Hm. A megszakítás átka... Csak a fallosz kelletik, a mag már büdös. A paraván mögött a szamár iázott, jámboran legelte az ablakpárkány gipszbogáncsait, és jobb mellső lábával diszkréten dobolta a Török indulót. Hiába, a bécsi klasszikusok... A Ló ki­ húzta a letört karót. Műzlike fölállt. Zuhanyrózsaként spriccelt szájából a harminckettő. Ismét töltött a megfújt konyakból, majd, az istállói fajzat fölé kerekedve, rángatni kezdte a kan vesszejét. - Nem fáj? - cirmolta közbe. - Még nem... - nyögte a lódító. De Műzlike nem vitte végbe, pedig egy kíváncsi, gyönge pillanatában ajkával is már-már ráhajolt. Mégse tudta elszánni magát. Egy töpörtyű kidurrant a forró zsírban, s fölstartolva a plafonra ragadt. - Az úri és a proli kurvák a nemesebb műveletekre alkalmatlanok - suhant át Ló úr elmé­ jén az ódon fölismerés. - Talán a kettő között...? Talán szedret kellett volna legeltetni Műzli­ kével? De hiszen ez egy húsevő vegetariánus! Mindegy, majd megkapja a fület és a csülköket, ha fölmondja kívülről az esti mesét. - Különben is, terhes vagyok - nyaffintotta el magát most Műzlike. - Persze, tőled... - s szemrehányó fintorral a tükör elé lépett. Lekicsinylőn megcsodálta hájtól kerek gömbhasát, míg négy combján és széthasított ágyékán spermacsermely töprengett a föld felé, a gravitáció törvénye szerint. - Ne menj még! Sütök neked karfiolt! S szeretném, ha egyszer neked főzhet­ nék egész vasárnap! A Ló erre már nem bólinthatott. Pofájában régi szénák íze zizgett s egy temetői nyáré, mi­ kor kancájával együtt legelt a nemzeti nagyságok kriptái közt egy délután. Régi-régi istálló­ 515 �palócföld 93/5 szagok siettették menekvését. Fölkapkodta zabláját, trikóját és farmerét. Fehér nyergét ha­ nyagul átvetette a hátán. Az alomillat elragadta, bár szerette a rántott karfiolt. Ismét izzadt. Kifelé sem volt könnyebb. Műzlike ráakaszkodott. - Mi vagyok én? Ruhafogas? Még két hónapig járt Műzlikéhez. Testben - félig, lélekben kielégítetlenül. Akkor meg mi­ nek? Három marék karfiolért a böllérkés alá? Műzlike a földig érő tükör előtt szemlélgeti-bájlálgatja azóta is magát. De megtörténhet, hogy egyszer tükörképe maga mellé rántja végleg a valódi Müzlikét. Ha van valódi Műzlike. S akkortól már ketten néznek kifelé. De ki lesz, aki őket nézi? Netán két új Műzlike? Úristen, egyből négy lett! Elfogyasztja pénteki műzlijét, majd szombat, vasárnap (ünnepi műzli, egésznapos főzés után, karfiollal!), hétfő, kedd s a többi műzlis nap következik. S megnyugodhat: ily Ló-féle ma­ ratoni kefélésben nem lesz soha többé része, se hanyatt, se hasmánt. Kefélgetheti emlékei naf­ talinos lósörényét ezután. A szamár is régen elszállt a holdsütötte ablakon át egy ukrán mu­ zsik zsupfedeles nagyujjára. Iá! Miá! Áiá! Aludj szépen, Műzlike! Csak az abalé hortyog ren­ dületlenül a primadonna paravánfala mögött. ...Öt év múlva babakocsit kapott egy csecsen nőtől, aki váratlanul teherbe ejtette Műzlikét. Tompora megszélesedett, lába dongásabbá vált, haja kibarnult, akár a hulló gesztenye, s elfe­ lejtett álmaiban egyre ritkább vendég már a Ló. Egyedüli vigasza Virágka, akit végleg körül­ folyt a háj, s egy kiégett villanykörtét sem adna érte senki már. Az állami disznóólak kiürültek, a privatizált döglegyek idegen városok kukáiban zümmi­ kélnek, s a légkörtannal foglalkozó tudós elmék szerint eső ezután sem várható. A Ló pedig to­ vább poroszkál, ahogyan korábban: cél és hívogató istállók nélkül, ígérettelen. S ha vágtába fogna is néha, tudja: nem habostorta, sem nem lóverseny az - Ezért inkább egymagában lege­ lészget. 516 �é lő m ú lt Tóth László Arcképek - Kassáról A dalékok a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez 1945 és 1948 között A (cseh)szlovákiai magyarság kis híján hét és f é l évtizedes, megpróbáltatásokkal teli útján nincs még egy útszakasz, mely az emberi és közösségi élet olyan, mérhetetlen szenvedé­ seket és megaláztatásokat hozó stációin vezetett volna végig, mint az 1945-1948 közötti. A szóban fo rg ó kis töredéknép ennek a négy esztendőnek a sokkját, traumáját, következ­ ményeit azóta sem tudta teljes egészében kiheverni, s az ön szemléletében, a világhoz való vi­ szonyulásában, illetve a társadalmi-szellemi életében mutatkozó nem egy kóros elváltozás­ nak ezekben az esztendőkben kereshetjük a gyökereit. Ugyanekkor mindmáig keveset tudunk erről az időszakról, még akkor is, ha a történet- és művelődéstörténet-írás figyelme az utób­ bi, mintegy másfél évtizedben, különösen azonban három-négy esztendeje fokozott intenzi­ tással ford u lt a csehszlovákiai magyarság történetének e fejezete felé. S bár ennek követ­ keztében lassan-lassan kezd szertefoszlani a ″hallgatás éveinek" az ezen időszakot körbe­ lengő legendája, mítosza is, hogy mást ne mondjak, a csehszlovákiai magyarság szóban fo r ­ gó esztendeinek művelődéstörténeti vonatkozásait összefoglaló, monografikus igényű f e l ­ dolgozás mindmáig nem készült még el. Következésképpen még mindig események százaitezreit, s arcok tucatjait fedi homály, jóllehet mindegyiküknek nagy szerepük volt a csehszlo vákiai magyarságra zuhogó ütések infernális következményeinek enyhítésében, illetve mind­ egyikük más-más oldalról világít rá erre az etnocídiummal felérő sorscsapásra. Keller Imre "...biztos halálra vagyok ítélve" Keller Imre (1876-1952) nem tartozik az első Csehszlovák Köztársaság magyar iro­ dalmának élvonalába. Más kérdés, hogy - főként a második vi­ lágháború utáni - csehszlovákiai magyar iro­ dalomtörténeti összefoglalók különösképpen mostohán bánnak vele, s ha szólnak is róla, rendre csak felsorolásokban említik nevét, 517 �palócföld 93/5 netán két-három felületes - és csupán "osz­ tályszempontból'' odavetett, vagy netán Fábry Zoltántól kölcsönzött földbe döngölő - szóval intézik el. S jóllehet, a középszer ha­ tárán - főleg szépíróként - talán valóban nem sikerült túllépnie, ennél azonban mégis többet érdemelne. Irodalmi esszéi, dramaturgiai elemzései és színibírálatai - bár olykor nem különöseb­ ben eredetiek, mégis sokoldalúan művelt és igen felkészült, szigorú esztétikai értékszem­ pontok alapján ítélkező, szűkebb közösségé­ ről és annak társadalmi gondjairól is felelő­ sen gondolkodó, mélységesen humanista pol­ gáríróról vallanak. Telitalálat volt Kemény [ G.] Gábor részéről, amikor Így tűnt el egy gondolat című híres irodalomtörténeti váz­ latának A humanista írók című fejezetében tárgyalta - mint "a felvidéki irodalom egyik legjellemzőbb humanistáját" - Keller Imrét. Érdekességként még az is elmondható itt, hogy Kemény G. két csoportba sorolta a csehszlovákiai magyar humanista írókat, akik közül Neubauer Pált és Reményi Józse­ f e t az európai humnánum képviselőiként, Tamás Mihályt, Juhász Árpádot, Sándor Im rét és Keller Imrét pedig mint "területi humanistákat" emlegeti.1 Dramaturgiai elemzéseivel és színibírála­ taival tehát jóval fontosabb helyet is kiérde­ melhetne magának az adott kor (cseh)s zlová­ kiai magyar színházi életében, színházi iro­ dalmában, mint amilyet a róla szóló értékelé­ sek és színháztörténeti összefoglalások ki­ osztottak neki. Mi több, egyik-másik munká­ ja talán még az utóbbi esztendőkben gyöke­ reit, hagyományait kereső csehszlovákiai 518 magyar tudományosság érdeklődését is - a művelődéstörténet-írásét mindenképpen fölkelthetné. Ő rendezte például sajtó alá még 1913-ban - a magyar pozitivista filozó­ fiai gondolkodás kiemelkedő alakjának, Böhm Károlynak munkáit (Böhm Károly élete és munkássága I-III., Besztercebánya 1913), lefordította I I . Rákóczi Ferenc Val­ lomásait (II. Rákóczi Ferenc Vallomásaiból I-II., Budapest 193-194), megtalálta Velen­ cében Giulio Cesare Cordara olasz jezsuita magyarul Faludi Ferenc fordításában is­ mert Cesare in Egitto című drámájának ere­ detijét (Faludy Ferenc Calsarja, Egyete­ mes Philológiai Közlöny, 1914, 748-754), sőt Chopinról is írt egy értő monográfiát (Chopin élete és lelke mű vei tükrében, Košice 1932). És számos, talán még ma is meg­ szívlelendő gondolat található A z erotika és a modernség (Košice-Kassa 192?) című vita­ iratában, valamint az antiszemitizmusról írott kis füzetecskéjében (A hideg szemmel nézett antiszemitizmus, Rimaszombat 1922) is. E két utóbbi munkájáról egyébként a má­ sodik világháború utáni csehszlovákiai ma­ gyar irodalomtörténeti áttekintések rendre megfeledkeznek. Csanda Sándor azt írja minden adat- és tényfeltáró jelentősége mellett is eléggé he­ venyészett Első nemzedékében Keller Imré­ ről, hogy "1938 után Magyarországra ke­ rült"2. Nos, ez így igaz is meg nem is. Ponto­ sabban: vaskos csúsztatás. - Keller Imre ugyanis úgy került 1938 után Magyarország­ ra, hogy Kassa is odakerült, ahol épp a leánygimnázium igazgatójaként kezdett működni még annak idején. Igen ám, csakhogy 1945 �palócföld 93/5 után - Csanda szóhasználatával élve - Kassa, s vele együtt Keller Imre is visszakerült Csehszlovákiába, lévén hogy egészen 1948-ig (megszakítás nélkül) kassai illetőségű polgár maradt. - De nem egészen pontos a Kassai Naplóról írott monográfiájában Gyüre Lajos sem, amikor úgy fogalmaz Keller Imréről szólva, hogy "1945 után Magyarországra költözik".3 Mert ugyan igaz, hogy Keller Im­ re 1945 után települt át Magyarországra, de 1948-ig - amikor erre sor került - azért tör­ tént még vele s körülötte Csehszlovákiában egy és más. S bár valóban maga kéri - sőt kö­ nyörög érte -, hogy áttelepülhessen, lépése inkább minősíthető a biztos(nak vélt) éhhalál réme elől való menekülésnek, mintsem sza­ bad elhatározásból történő elköltözésnek, la­ kóhelyváltoztatásnak. Keller Imrét is Csehszlovákiában - Kas­ sán - találja a második világháború vége. Mint pedagógust állásából elbocsátják, nyugdíjának folyósítását megszüntetik. Sze­ rencsére azonban Szalatnai Rezső róla sem feledkezik meg: 1946 tavaszán csomagot küld neki - lisztet, cukrot, zsírt.4 Valószínű­ leg Gömöry János volt az, aki Kellerre akárcsak Darkó Istvánra, (és Urr Györgyre) - elsőként hívta föl Szalatnai figyelmét: "...bátor vagyok még három embert említeni, figyelmedbe ajánlani... - írja az agg tanár 1946. március 4-i levelében; Kellert pedig a következőképpen mutatja be: - Keller Imre a 20 év alatt könyvügynökösködésből tartotta fenn magát, mivel mint leánygimnáziumi igazgatót nyugdíj nélkül 1919-ben elbocsá­ tották. Haladó, erősen demokratikus, antifa­ siszta gondolkodása miatt viszont a hat év alatt mellőzték a magyarok. Örökös bizony­ talanságban éli le életét, de t ö r h e t e t l e n (kiemelés tőlem - T.L.) az életkedve s most is hangyaszorgalommal gyűjti az anyagot terv­ be vett munkájának megírásához: városunk zenei múltjának feltárásához."5 A csomag kézhezvétele után megható­ dottan nyúl a tollhoz Keller, hogy a hála és köszönet meleg szavait fogalmazza meg po­ zsonyi írótársának címére. 1946. április 24.-e ez a nap. A rákövetkező két esztendő során 1948. március 26-ig - Keller Imre nem keve­ sebb, mint tizennyolc levelet ír Szalatnainak. A levél-sor az 1945-1949 közötti cseh­ szlovákiai magyar irodalom- és művelő­ déstörténet egyik legmegrázóbb, több vonat­ kozásban is kiemelkedően értékes, lélektani szempontból sem lebecsülendő dokumentu­ ma. Szívszorító élmény ezeket a leveleket ol­ vasni, melyekből - jelképes értelemben egyetlen ember elbizonytalanodásának, majd szellemi-fizikai (de semmiképpen nem erkölcsi!) leépülésének igazán szemléletes megjelenítésén keresztül voltaképpen a sors­ üldözött csehszlovákiai magyarság 1945-48 közötti elbizonytalanodásának, szellemi-fi­ zikai leépülésének folyamatát követhetjük figyelemmel. Az első levél ez esetben sem tudósít más­ ról - a külső világ zord valósága elől a mun­ kához és a munkába való menekülésről mint Darkó István Szalatnai Rezsőhöz írt el­ ső levelei. Dolgozik Keller Imre is: a már ti­ zenöt éve megkezdett Kassa város zenekul­ túrájának története címmel tervezett mo­ 519 �palócföld 93/5 nográfiájához gyűjti az adatokat. Szalatnai­ tól is - aki a pozsonyi Egyetemi Könyvtár al­ kalmazottja ebben az időben - ez ügyben kér segítséget. Arra kíváncsi, milyen adatok ta­ lálhatók Kassa zenei életére - különösen a színházi zenére, operákra, operettekre, nép­ színművekre, zenés darabokra - vonatkozó­ an Pozsonyban. "Nézd át... - kéri Szalatnait a könyvtárakban felhalmozott színlapokat és minden kassai színlapot másolj le. Színészek nevei csak a legrégibb időkre vonatkozólag érdekesek és értékesek. De ne[m] csak a ma­ gyar, hanem a német színészet is beletartozik érdeklődésem körébe. A régi időkben a súgók újévre kiadtak »Emlényeket« és ehhez ha­ sonló című könyveket, melyekbe[n] rend­ szerint az előadott darabok címeit közölték. Ha lehet, ezeket a könyveket küldd el ne­ kem... Végül még egyet: őrizhetnek - valószí­ nűleg őriznek is - a pozsonyi könyvtárak sú­ gókönyveket is. Ha ilyeneket találsz, úgy má­ sold le - igen kérlek - a pontos címüket. A sú­ gópéldányokat mind kérem, tekintet nélkül arra, hogy zenés vagy prózai művek, mert m e l l é k e s e n (kiemelés tőlem - T.L.) összeállítom Kassa város színészetének bib­ liográfiáját."6 A hosszú idézet oka az, hogy ezzel is szemléletesebbé szerettem volna tenni Keller Imre (tulajdonképpen két) vállalkozásának monstruózus voltát. - Csak annyit jeleznék, hogy hasonló vállalkozást a magyar színháztudomány felvidéki vonatkozásban tudomá­ som szerint eleddig nem ismer. Keller Imre idézett sorai tehát egy páratlanul értékes tu­ dományos teljesítmény lehetséges körvona­ lait vázolták föl, mely ha elkészül, nemcsak a 520 csehszlovákiai magyar tudományosság ki­ emelkedő teljesítménye lehetett volna. A kö­ rülmények ismeretében egyébként van vala­ mi meghatóan hősies, és torokszorítóan ab­ szurd is abban, hogy a legádázabb magyar- és németellenes hangulat, Kassa bőszült elszlo­ vákosítási kísérletének kellős közepén és tu­ lajdon létében is fenyegetetten írónk azzal foglalkozik, hogy az egynyelvűsítésre ítélt város régmúlt századok ködébe tűnt, isme­ retlen német és magyar komédiásainak ne­ vét, német és magyar nyelvű színháztörténeti emlékeit összeszedegeti. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy nehe­ zen tudnánk ennél hősiesebb és ugyanekkor ennél eleve kudarcra ítéltebb gesztust akár elképzelni is. Május 11-én idős írónk - Gömöry János és dr. Simai Béla javaslatára - újabb kére­ lemmel keresi fel Szalatnait: az ő közbenjá­ rásával szeretné elérni Pozsonyban, hogy Kassa város "illetékes körei" tegyenek kivé­ telt vele nyugdíja folyósításának ügyében, mert ajtaján már "nagy dörömbözéssel ko­ pogtat" a nyomorúság és otthonában állan­ dósul a sírás és az elkeseredés. A helyi ható­ ságok ugyanis azzal az indoklással utasítot­ ták vissza a kérelmét, hogy egyetlen magyar­ ral sem tehetnek kivételt. "Az, hogy magyar vagyok - kommentálja Keller Imre a hivatali döntést -, ebbe a vádba belenyugszom, még ha halálos ítéletemet is jelenti, mert más nem tudok lenni. (Kiemelés a Szerk.) (...) De az ellen a leghatározottabban �palócföld 93/5 tiltakozom, hogy rá[m]húzzák a vizes lepedőt és elüssenek a sótlan kenyértől is." És sorolja érveit: Kassa visszacsatolása után is az volt a baj vele és azért távolították el őt a leánygim­ názium igazgatójának székéből s ültettek a helyébe egymás után két jobboldali érzelmű egyént is, mert jottányit sem volt hajlandó engedni demokrata meggyőződéséből. Még a nyugdíját is nagy nehezen tudta csak magá­ nak kiharcolni. A nyilasok hatalomra kerülé­ se után pedig életét féltve bujkálni volt kény­ telen. Végül sikerült megmenekülnie, de eb­ ben a megmenekülésben - panaszolja "nincs sok örömöm és boldogságom, annál több keserűségem és könn yem ".7 Pártfogást kér Keller számára - ugyan­ csak az író demokrata magatartására, de­ mokratikus érzelmeire utalva - Gömöry Já­ nos is: "Vajon nem lehetne-é rajta segíteni?" - kérdezi 1946. május 11-én írt levelében Szalatnaitól.8 Június 16-án Keller Imre újabb külde­ ményt - ezúttal pénzsegélyt, ötszáz koronát - kap Szalatnaitól, aki később is rend­ szeresen folyósít pénzt Kellemek.9 Köszönőlevelében előbb az adományozás lélektanáról, kettős természetéről kanyarint egy kisebbfajta értekezést az idős esztéta: "Te valószínűleg - írja - eddig még sohasem szorultál idegen, más emberek segítségére, támogatására. Így nem tudod, nem is tudha­ tod, milyen megrendítően nagy, mélységesen nagy dolog: érezni az emberi összetartásból, az emberi rokonérzésből, az emberszeretet­ ből Rád sugárzó meleget, a segíteni akarást, a megmenteni törekvést. Ne is adja a sors, hogy ezzel az érzéssel ismerkedést köss. De azt elárulom Néked, hogy van ebben az ér­ zésben valami lesújtó és mégis valami fel­ emelő. Lesújtó, hogy nem én adok, hanem én vagyok kénytelen elfogadni. És ebben az el­ fogadásban, ebben a kapásban rejtőzik a fel­ emelő érzés. Mert éppen az a felemelő, hogy kapok, hogy adnak jószívvel, teljesen önként, ami azt jelenti, hogy nem zártak ki teljesen az emberi közösségből, hogy nem töröltek ki az emberek a memóriájukból, hogy még min­ dig szeretnek és akarják, hogy éljek."10 Ezt követően Keller a korábban kért színháztör­ téneti adatokat sürgeti. Úgy tervezi, egyszer majd "elrándul" Pozsonyba, s akkor majd ő is befészkeli magát a könyvtárakba, levéltárak­ ba. Maradni akar tehát, abban reménykedik, hogy sikerül visszakapnia az állampolgársá­ gát. Dr. Simai Bélát kéri meg, hogy járjon közben az érdekében. Már ekkor megfordul ugyan a fejében a távozás gondolata, de a könyve - zenetörténete, színházi lexikona visszatartja, s tulajdonképpen ez ad erőt neki - még mindig - a zord napok elviseléséhez és táplálja benne a hitet, hogy "a holnap jobb lesz.!"11 Egyelőre azonban nem látszik enyhülni semmi, sőt ha lehet, tovább romlik a helyzet: sokakkal együtt Kellert is népbíróság elé ál­ lítják. A vád: valaha tagja volt a Magyar Nemzeti Pártnak. "Nem tiszt, nem tábornok - írja a július 3 1-i levelében Szalatnainak -, csak olyan si­ lány baka, közlegény, egy szám a sok vezető­ ségi tag között. Ezt a tagságomat nem aka­ rom letagadni, csak valószínűsíteni akarom, hogy nem jelenthettem a csehszlovák köztár­ saságra veszedelmet, ha könyveimért kitün­ 521 �palócföld 93/5 tetéseket kaptam tőlük, a csehszlovákoktól." (Ebben a levelében az Irodalmi mozaikokért kapott 3000 koronára, a Chopin életé...-ért kapott 1000 koronára és a Tisztán egy életen át (Kassa 1933) című kétkötetes regényéért kapott 1000 koronára, valamint a Masaryk Akadémia ugyancsak 1000 koronás jutalmá­ ra utal.)12 Azt szeretné tehát, ha írói mun­ kásságáról Szalatnai küldene neki egy nyilat­ kozatot - amit a pozsonyi író postafordultá­ val meg is tesz.1 3 Keller első népbírósági tár­ gyalását azonban kénytelenek a hatóságok elhalasztani, mert - amint arról Gömöry Já­ nos is beszámolt Szalatnainak - "az izgalmak miatt 220-ra emelkedett vérnyomása, vért vettek tőle, így megmenekült a kihallgatáson kívül a 3-ik szélütésétől is, amely végzetes le­ hetett volna részére az előbbi szélütések után″.14 Később egyre elkeseredettebbé, egyre kö­ nyörgőbbé válik leveleinek hangja, az idő múlásával a munkájáról már nem is ír, csak panaszkodik, csak kér, csak "koldul"... - lét­ minimumot, nyugdíjelőleget, segélyt, segít­ séget -, egzisztenciális gondjai mindeneknek elébe kerülnek. Felvillan előtte a reszlovaki­ záció (rém)képe is, sorai közül azonban egy tragikus sorsra ítélt, jellemes öregember arca néz vissza ránk: "Csak az állampolgárság segíthet rajtam, vagy a szlovákok közé való becsempészésem. Sem az egyiket nem tudom magamnak kive­ rekedni, sem a másikat nem tudom megten­ ni. Így lassú, de biztos halálra vagyok ítélve. Pont. Ezen már semmi sem segíthet" - foglal­ ja össze helyzetét Szalatnai Rezsőnek 1947. január 21-én.15 Fűtenivalójuk elfogyott, de 522 csak nem akar kitavaszodni, holmijukat las­ san már teljesen eladogatják, azaz csak el­ adogatnák, mert már vevőt is egyre nehezebb találni: "Még garasos vevők sincsenek. A mi megbízottunk már harmadszor jött vissza szerdákon az ócskapiacról, hogy egy fillér árut sem tudott eladni."16 Sokan vannak a hozzá hasonlók, zömmel ők népesítik be a kassai ócskapiacot, amelyről megrázó képet festett egy máig kéziratban maradt tárcájá­ ban Darkó István: "A régi malomtéren nagy az ócskapiac. Olyan keleties színezetű, gaz­ daságú és szegénységű ez a kassai bazár, hogy a pesti Teleki tér is nehezen mérhető hozzá. Ide viszik ki megmaradt ingóságaikat a kassai magyarok. Két év alatt megfogyott a vevőközönség, méginkább megcsappant az árukészlet. Meggyötört arccal állnak a sze­ gény emberek, jobb napokat látott férfiak, tisztes asszonyok, reménytelen arckifejezésű régiszegények, a földön szertehintett eladni­ valójuk fölött. Végkiárusítás ez. Az árusok mozdulatlansága csak a sírhant fölött állon­ gó kereszt mozdulatlanságával merhető..."17 Keller Imre ügyében Szalatnai Rezső is meg­ próbál protektort keresni, de nem sok ered­ ménnyel: sem állást, sem bármiféle más kere­ seti forrást nem sikerül találniuk Kellernek. Gyászos képet fest helyzetükről - az asszonyt tüdő- és mellhártyagyulladás dön­ tötte ágynak, az idős esztéta érelmeszesedés­ ben szenved - Gyömöry János is: "Milyen jó volna - írja Szalatnainak -, ha nyugdíját él­ vezhetné öreg napjaira. Így értékes képeit, könyveit adogatja el, illetve potom áron el­ vesztegeti.″18 Keller nyugdíjkérelmét elutasítják, a lét­ �palócföld 93/5 minimumot sem kaphatja meg. Tulajdon­ képpen eddig tartott benne a reménykedés, ám az erről szóló elutasító határozat nyomán véglegesen eldönti, hogy minden összekötte­ tését felhasználva - amint lehet áttelepül Magyarországra. Ettől kezdve Szalatnai Re­ zsőt is folyamatosan azzal ostromolja, hogy segítsen neki az áttelepülésben: "Nagy kéré­ sem ne találjon Nálad süket fülekre és hideg szívre, és ne áltasd magad azzal, hogy ha én nem haltam meg éhen máig, úgy holnap is ok­ vetlenül telt gyomorral fogok aludni térni. És felébredni!"19 Keller Imre példája azt mutatja, hogy nemcsak maradni volt nehéz az országban, hanem az áttelepítendők listájára rákerülni sem volt éppenséggel könnyű. Pedig a sorsát közvetlen közelből figyelő és abban vele együtt osztozó Gömöry János is kollégájának mielőbbi áttelepülésében látná a megoldást: "Keller nem volna-é felvehető a kicserélen­ dők listájára s mielőbb nem vihető-é át? kérdi Szalatnai Rezsőnek írt levelében 1947. július 14-én. - Ez volna reá nézve a lehető legjobb megoldás. Túlnan megkapná teljes nyugdíját."20 Amikor pedig Gömöry Jánost először fölmentik az áttelepedési kötelezett­ sége alól, Keller Imrét ajánlja kitelepítésre maga helyett, végül azonban mégis más kerül föl a listára.21 S ha tovább olvassuk Keller Imre leveleit, az ember beleborzong, micsoda út vezet az első levelek maradni akarásától, tettvágyától az 1947 tavaszán-nyarán írtak "Szívesen kimegyek"-jéig, kitelepítésért való könyörgé­ séig!22 Nem lehet meghatottság nélkül olvas­ ni például, ahogyan Szalatnait kéri, hogy a szlovák hatóságoknál járjon közben az ő ki­ telepítése érdekében. Igaz, teszi hozzá, mind­ erre nemigen lehetne használható jogcímet találni, bár attól függ, honnan nézi ez ember: "Mindezek ellenére lehetek én az ő szemük­ ben kellemetlen, nemkívánatos idegen, akitől megszabadulni óhajtanak. Hiszen a világon minden attól függ, kit milyen szemszögből néznek. Nézzenek ők engem ilyen ellenséges szemszögből és lökjenek ki batyustól együtt Magyarországra. Igen kérlek, nagyon kérlek, légy kegyes ilyen irányú lépéseket tenni, hogy végre Te is megszabadulj egy kellemet­ len, állandóan síró-rívó, kérő, könyörgő alak­ tól, akinek csak egy bűne van, hogy magyar és hogy demokrata léte ellenére sem tudja őt a demokrata köztársaság mindennapi sovány kenyérhez juttatni."23 Amikor azonban 1947 júniusának elején megkezdődött a kassai magyarok kitelepíté­ se, az első transzportba mégsem sikerült be­ lekerülnie: "Kassáról már viszik a magyaro­ kat. Az első transzport tegnap ment el és én itt maradtam. Terhére a magyar társada­ lomnak, terhére barátaimnak és terhére ön­ magamnak" - írja június 8-án Szalatnai Re­ zsőnek.Ugyanebben a levelében az újságíró­ kamara címét és elnökének nevét is kéri tőle, mert - "kartársi érzésükre hivatkozva" - sze­ retné megnyerni a kamara vezetőinek közre­ működését ahhoz, hogy "egy bősz magyartól megszabadítsák hazájukat".2 4 Keller Imre kimaradt azonban a következő transz­ p o rt(ok)-ból: elvitték közben Gömöry Jánost is, aki pedig szívesen maradt volna, Keller­ nek viszont - hiába ment volna - maradnia kellett. Másról, mint Keller Imre egzisztenciális 523 �palócföld 93/5 gondjairól, valamint az ezekkel.kapcsolatos panaszairól már csak alig - ritka kivételként - esik szó ezekben a levelekben. Ilyen kivétel­ nek számítanak július 22-i levelének azon so­ rai, melyekkel Szalatnai egyik Új Otthon-be­ li tanulmányára reagál. A kérdéses írás Szalatnai ama rádióelőadásának a szövege volt, amit a pozsonyi író a magyar irodalom legfrissebb terméséről a szlovák rádióban tartott (Magyar író a magyar irodalomról szlovák nyelven, Új Otthon, 1947. július 14.). Szalatnai feltételezhetően válaszként küldte el az Új Otthont Keller korábbi - júni­ us 8-i - levelének ama kitételére, melyben sajnálkozva ír arról, hogy "Úgy látszik, a ma­ gyar újság kiadásának terve dugába dől".26 Ez a megjegyzés egyúttal utalás is egy eled­ dig sok egyéb mellett ugyancsak ismeretlen sajtó- és kisebbségtörténeti érdekességre, je­ lesen, hogy Szalatnaiék ekkor még tervezhet­ ték egy magyar lap Csehszlovákiában való megjelentetését. Szalatnai pedig feltehetően ehelyett küldhette el Kellernek a szintén nem sokkal korábban, 1947 májusában - május 14-én - indult Új Otthont. Az is lehet, hogy az Új Otthonra tehetett korábban utalást Szalatnai Keller Imrének, hiszen a lap tudva­ levőleg a csehszlovákiai terjesztés szándéká­ val (is) indult, ami első néhány számának esetében meg is történt, mindaddig, amíg a csehszlovák hatóságok végül is ki nem tiltot­ ták az országbó l . Keller Imre Szalatnai szlo­ vák nyelvű rádióelőadásának Új Otthon-beli fordításával kapcsolatban így sóhajt fel: "Bár már szlovenszkói magyar lapba írhatnál, mindannyiunk örömére, büszkeségére és 27 boldogságára!" Novemberben ismét felcsillant a remény 524 Keller Imre előtt, hogy végre-valahára átte­ lepítik őt Magyarországra.28 Ám megint nem lett belőle semmi: az áttelepítést várat­ lanul leállították, s csak a következő eszten­ dő tavaszán kezdték újra. Végül is írónk csak 1948. március 10-én indulhatott útnak: Ba­ konyjákóra, ebbe a Veszprém megyei faluba került. Az első levelét innen március 26-án írja Szalatnainak: az elégedettség, a lelken­ dezés hangján szól minden szava, kimondha­ tatlanul boldognak érzi s vallja magát.29 Az idős író élete ezzel, úgy látszik, (újból) révbe jutott. De ez így túlontúl egyszerű len­ ne: az élet - legalábbis az övé - még mindig tartogat számára kellemetlenséget, gondot, bajt, kínt eleget. Két esztendővel Bakonyjá­ kóra érkezése után Darkó Istvánnak írt leve­ léből kitűnik, hogy itteni napjai korántsem telnek olyan békésen és közelről sem olyan felhőtlenek, mint ahogy ezt a Szalatnainak címzett - általam ismert - legutolsó levelé­ ben hitte, illetve hinni szerette volna. A házá­ ból legszívesebben kiutálnák őt, a faluban mindvégig idegen maradt. Kassát sírja vissza két év után is, s meg­ retten a gondolattól, hogy itt kell meghalnia, de méginkább attól fél, hogy itt temetik el. Ha tehetné, a legszívesebben elköltözne in­ nen: "...nagyon szeretem azt a várost (értsd: Kassát - T.L.) és félek, hogy megreped utána a szívem. És amennyire szeretem Kassát, annyira kezdem gyűlölni Bakonyjákót. Ha lehetne, elmenekülnék innét és újabb letele­ pülési helyet keresnék. Úgy érzem magamat, mintha valami nagy bűnt követtem volna el és idehoztak büntetésből. ...letelepedésem óta sok-sok kellemetlenség, sok-sok baj ért és �palócföld 93/5 mindez úgy eszi életerőmet, hogy arról Né­ ked fogalmad sem lehet. Pedig mindenkinek kitérek, senkit sem zavarok, még kevésbé bántok. Mindenkinek minden kívánságát tel­ jesítem, mégsem hagynak nyugton meghal­ ni."30 Keller Imre példája - másokéval együtt egyébként arra int, hogy áttelepítéssel, egy új országba való költözéssel, a régi állampolgár­ ság feladásával/megvonásával és egy újnak a megszerzésével még nem feltétlenül veszti el valaki korábban kialakult identitás-, illetve hovatartozás-tudatát. Írónk származását, születési helyét - Budapest - tekintve nem volt felvidéki, nem volt kassai. Mindössze negyven évvel korábban, 1916-ban került le­ ánygimnáziumi igazgatóként Kassára, s az itt töltött harmincegynéhány esztendő aztán kitörölhetetlenül belevésődött a tudatába, sejtjeibe, génjeibe. Elmodható: a városban végérvényesen kassaivá lett ő maga is. Cseh­ szlovákiát azért kellett végül is elhagynia, mert nem tudott más lenni, mint magyar. Magyarországon, Bakonyjákón azért marad idegen, s a falu azért nem fogadja be őt, mert itt sem képes más lenni, mint kassai. Csak a napokat rakosgatja egymás mellé és emlékeit rendezgeti, melyek között a kassai Rima­ nóczy, a későbbi Bajza utca - ahol Darkó és Keller szemben laktak egymással31 - oly nagy szerepet játszott.32 Írónk 1952. augusztus 19-én halt meg Ba­ konyjákón, hamvai - kívánságára - nem ma­ radtak a falu temetőjében: Debrecenbe ke­ rültek.33 A róla szóló visszaemlékezések szerint nyughatatlan, nehéz természet volt életében. Részben talán ezért (is), főleg azonban rajta kívül álló okok miatt küzdelmes, nyugtalan élet jutott neki osztályrészül. Írói-közéleti pályája tele van ellentmondásokkal, ambí­ cióit sosem sikerült teljes egészében kitelje­ sítenie: műveltsége és becsvágya alapján akár sokkal többre is hivatott lehetett volna. Gömöry János egyik levelében érzékletes képet rajzolt róla: "Zabolátlan, fegyelmezet­ len egyéniség. Aki a húsz év alatt épp ezért nem volt képes minden tehetsége ellenére sem az itteni magyarszágnak maradandó ér­ tékű szolgálatot tenni. Ha valamibe belefo­ gott, csakhamar kiugrott a hámból, összeve­ szett munkatársaival. Torzó maradt."34 Ennyire futotta az erejéből, tehetségéből, ennyit tartogatott neki az élet. Ami azonban mégis mindenképp több annál, minthogy ilyen süket csönd legyen osztályrésze, mint amilyen máig körülveszi őt. Jegyzetek 1. Kemény [G.] Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom törté­ nete 1918-1938. Budapest 1940. 124, 126.2. Csanda Sándor: Első nemzedék. A csehszlo­ vákiai magyar irodalom keletkezése és fejlő­ dése. Bratislava 1968, 284. 3. Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918-1929. Bratislava 1986, 79. 4. Keller Imre levelei..., Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára (a továbbiakban:MTAK) Ms 4261/10-20.5. Gömöry Já­ nos levelei..., Ms 4254/12. 6. Kelt: 1946. áp­ rilis 24. Keller Imre levelei...,i.h., Ms 4261/208. 7. Uo., Ms 4261/198. 8. Gömöry János levelei...,i.h., Ms 4254/15. 9. Keller Im­ re levelei..., Ms 4261/10-20,22,26. 10. Kelt: 1946. június 17-én. Uo., Ms 4261/200. 11. Kelt: 1946. június 21-én. Uo. 12. Uo., Ms 4261/201. 13. Uo., Ms 4261/202. 14. Gö­ möry János levelei...,i.h., Ms 4254/59. 15. 525 �palócföld 93/5 Keller Imre levelei...,i.h., Ms 4261/203. 16. Uo., Ms 4261/205. 17. Darkó István: Kassai újesztendő. - Darkó István hagyatéka. Or­ szágos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fond 193. 18. Gömöry János levelei..., i.h.,Ms 4254/20. 19. Kelt: 11947. április 9. Keller Imre levelei...,i.h., Ms 4261/207. 20. Kelt: 1947. július 14-én. Gömöry János leve­ lei...,i.h., Ms 4254/29. 21. Kelt: 1947. július 22-én. Keller Imre levelei...,i.h„ Ms 4261/2 11. 22. Kelt: 1947. április 20. Uo., Ms 4261/207. 23. Uo., Ms 4261/210. 24. Uo., Ms 4261/211. 25. Uo. 26. Uo., Ms 4261/210. 27. Kelt: 1947. július 22. Uo., Ms 4261/209. 28. Kelt: 1947. november 23-án. Uo., Ms 4261/212. 29. Uo., Ms 4261/213. 30 . Keller Imre levele Darkó Istvánhoz. Kelt: 1950. április 28-án. Darkó István hagyaté­ ka..., OSZKK Fond 193. 31. Keller Imre a 8as, Darkó pedig a 3-as számú házban. L.: Gö­ möry János levelét Szalatnai Rezsőhöz, 1946. március 4-én. - Gömöry János leve­ lei...,i.h., Ms 4254/12. 32. Keller Imre levele Darkó Istvánhoz..., i.h. 33. Gyüre Lajos: i.m., 79. 34. Gömöry János levelei...,i.h., Ms 4354/ 25. Csemniczky Zoltán : La Carogna dell’ amima (drót) 526 �s z e m é ly e s tö rté n e le m Szokács László Két fejfa egymás mellett... - 1956- Kiben hogyan él 1956? Kiben mi maradt meg, milyen emlékkép? A visszaemlékezé­ seknek se szeri, se száma. Akik akkor, 1956 őszén, telén gyermekek voltak, vajon mit hordhoznak magukban? Egyáltalán, kiben, mi hagyott nyomot? Miért éppen arra, s nem másra emlékszik? Barátom meséli. A család minden tagja a rádió mellett ült október végén, mert várták a hírt Pestről, az egyetemista fiúról. Teltek a napok. Nem jött üzenet. Egyik alkalommal délután elmentek a szülők hazulról. A kiseb­ bik fiút bízták meg az "ügyelettel", hallgatnia kellett a rádiót. Rázárták az ajtót. Egyszer csak bemondták a várt nevet. Üzent a bátyja: él, jól van, jön haza, ne aggódjanak, ekkor és ekkor érkezik. A "hírvevő" azonnal kinyitot­ ta az ablakot, kiugrott az utcára és rohant szülei után, vitte a jó hírt. Tizenegy éves volt!, - mondja -, míg él, el nem felejti, ma is maga előtt látja szülei arcát az üzenet hallatán. Vannak emlékképek a gyermekkorból, amelyek az ember életében megamradnak Srancsik Jó zsef mentőstiszt, a Balassa­ gyarmati Mentőállomás vezetője 1956-ban tíz éves volt. Gyermekkora a balassagyarma­ ti városi kórházhoz kapcsolódik, nemcsak születése okán, de azért is, mert ott lakott. Szülei főápolóként dolgoztak a kórházban. - Mire emlékszel? Mi történt a kórház­ ban 1956 októberében? - Már az októbert megelőzően is szület­ tek emlékeim. A május elsejékről, amikor felvonultak a kórház dolgozói, s én kézenfog­ va mentem apámmal. A kórház a város leg­ nagyobb intézménye volt. Másodikos elemsi­ ta lehettem, és nagyon emlékszem egy április 4-i ünnepségre, amelyik a kultúrteremben volt. Nagy volt a terem, sokan befértek. A kórház kapott egy magnetofont, amit az ün­ nephez méltón rögtön "fel is avattak". Ez úgy történt, hogy az olvasókönyvemben volt egy írás, ha jól emékszem, az volt a címe: Rákosi Mátyás az én apám. Vagy valami hasonló, de 527 �palócföld 93/5 a lényeg az volt, hogy mit köszönhetünk mi gyerekek Rákosinak. Ezt az olvasmányt dol­ goztuk föl úgy, hogy az apa beszélget a fiával, és én voltam a fiú. Hatalmas taps. És a szoká­ sos ováció fogadta a produkciót. Amikor eljött 1956 októbere, Zonda ta­ nító néni hazaküldött az iskolából. Máig az emlékezetemben van, hogy azt mondta, " a Fő utcán nem mehetsz haza". Így hát a mos­ tani Teleki utcán, akkor Táncsics utca volt, a Luther és a Patvarci utcán jöttem haza, és a kórház hátsó bejáratán érkeztem meg. Előt­ tem vannak most is a nemzetőrök. Kétgyűrűs csatjuk volt a viharkabáton. Karszalaggal, puskával jártak. Betértek ide a kórházzal szembeni földszintes kiskocsmába is. Otthon akkortájt a néprádiót kicseréltük egy világ­ vevő rádióra. Esténként már azt hallgattuk. Jöttek a hírek a Szabad Európától, a Petőfi Körről. Előzően a magyar rádió közvetítette a Rajk-temetést. Ezt is áhítattal hallgatták a szüleim. Én is ott ültem velük. Mindketten párttagok voltak, rendes, dolgos emberek, akiket szerettek a kórházban. Sokszor mond­ ták, majd csak lesz egyszer jobb is, ezt talán a párt meg tudja csinálni. Sőt, ma sem taga­ dom, hogy édesapám 1919-ben vörös katona volt. Nem tartom szégyennek, mert az a had­ sereg volt az utolsó, amelyik Magyarország jelenlegi határain kívül igazságos háborút ví­ vott. A kórház előtt két emlékmű állt akkori­ ban és mindkettőt ledöntötték. Az egyiket porig rombolták, a másikat egy Hoffer trak­ torral húzatták el a helyéről. Rengeteg ember volt ott. Apám nem engedett ki, s ezért a se­ 528 bészet ablakából néztem végig, hogy mi tör­ tént, hallgattam a beszédet, de hogy mit mondott a szónokló orvos, arra már nem em­ lékszem. - Láttad a nemzetőröket a puskákkal. Orosz katonát is láttál? - Egyszer azt mondja apám: Rétságról el­ indultak a tankok Gyarmat felé! - És persze újra megtiltotta, hogy kimenjek, megnézzem őket. Kíváncsiskodó gyerek voltam, és tankot még életemben nem láttam. A gondnoki kert hosszú, keskeny rész a hullaház mögött, s amolyan bolgárkertészetként üzemelt, min­ denféle zöldséget termeltek benne. Mellette volt a ribizlis kert. Jó pár gyerekkel befeküd­ tünk a ribizli bokrok közé, s onnan figyeltük, hogy jönnek-e a tankok. Jöttek. A kórház előtt nem, de megálltak a jelenlegi vízmű előtt. Ott végig eperfák voltak az út szélén. Mi gyerekek, tiltás ide vagy oda, mégiscsak utánuk mentünk. Nem tudom, hogy kik vol­ tak velem, talán Gál Gabi is, de az biztos, hogy az oroszok integettek, amikor meglát­ tak bennünket. Nevettek, mutogattak, volt aki közelebb merészkedett, köztük én is; föl­ másztunk a tankra, megnéztük milyen. Ne­ kem megmaradt emlékként, hogy tankon ül­ tem és azt beülről is láttam. Később az oro­ szok tankostól együtt elmentek. A kórházba rendszeresen jöttek a gyógy­ szersegélyek. Pestről. Jöttek a teherautók és azokban nemcsak gyógyszer, hanem élelem is volt. - Jött a fordulat. A kórházban változott valami? - Éltük a magunk életét. Újból megindult �palócföld 93/5 az iskola. A kórházban annyi változás volt, hogy szegényebben éltünk: saját tarta­ lékainkat éltük fel, mert a kórház maga ter­ melte a krumplit, a zöldséget, a savanyúsá­ got. A kórház konyhájának pincéjében nagy kádakban állt a káposzta, satuval volt leszo­ rítva, Dvorszki Pista bácsi savanyította. Em­ lékszem, áram hol volt, hol nem volt. Erre a főgépész úr - mindenki így hívta -, Gál La­ jos, a kórház technikusa és testvére, Gál Gyula, ugyancsak a pincében, csináltak egy generátort, amit traktor hajtott. Mi gyerekek néztük a kórházi áramforrást, s mi tagadás, mai eszemmel mérve is, nagyon ötletes dolog volt. - A decemberi tarjáni sortűz híre eljutott Gyarmatra? - Nagyon gyorsan. Aznap már tudtuk, sőt a kórház felkészült a sebesültek fogadására is. A sebészek készen álltak, ugyanúgy a két mentőkocsi is. Nem hoztak sebesültet, erre biztosan emlékszem. Később híre jött, hogy Egerben is belelőttek a felvonulókba. Ezt úgy tudtuk meg, hogy miután a posta már műkö­ dött, és nekünk Gyöngyösön, Poroszlón is voltak rokonaink, megírták a hírt. De aztán nem sokkal december 8-a után történt vala­ mi furcsa dolog itt a kórházban. - Emlékszel a dátumra? - Úgy december 14-e, de inkább 15-e le­ hetett. Karácsony közeledett, nagyon hideg volt, fagyszünetet is kaptunk. Mi gyerekek a kórház udvarán játszottunk, fociztunk, ami­ kor hallottuk a hírt, hogy Őrhalom irányába, a Fekete-víz torkolatánál a tehénpásztor két halott embert talált, s mellettük volt elégetett személyazonossági igazolványuk. Kik lehet­ tek? Folyt a találgatás, s másnap bekerült a két holttest a kórházba, a halottas házba. - Ti kórházi gyerekek, gyakran láttatok halott embert? - Én mondhatom, igen! Bejártam az el­ meosztályra, ott játszottam a főorvos két fiá­ val. A bróm szaga mintha ma is az orromban lenne. Láttam halottakat már korábban is. Engem úgy nevelt apám, hogy nem szabad semmitől sem félnem. - Másnap, mint mondtad, ott volt a két holttest. - A hullaházban. Akkor már beszélgették a kórháziak, hogy nem tudják ki a két férfi, csak az biztos, mindkettőt agyonlőtték. En­ gem is izgatott kik lehetnek, mert én, bár sok halottat láttam, főleg időseket, de agyonlőtt embert még nem. Még valami: a fegyverek is nagyon érdekeltek. Volt két kardom, az egyik egy kozák kard, amit még apám szerzett vala­ melyik háborúban, és amikor nagyon jó ked­ ve volt, gyújtóst hasogatott véle, a másik egy próbacsendőr kard volt, ami isten tudja hon­ nan került hozzánk. Ezzel kardlapozni lehe­ tett. Abban az időben már mindenféle fegy­ vert nagyon kerestek, a szüleim attól féltek, hogy ezeket a kardokat is fegyvernek minősí­ tik, és ezért egy eperfás bozótosban, a földbe dugtuk mind a kettőt. Ez a bozótos pont szemben volt a hullaházzal. Én minden nap megnéztem, ott vannak-e, nem találta-e meg valaki azokat. A hullaházba azonban most nem volt szabad benéznem. - Miért? - Jó viszonyban voltam Godor Janival, 529 �palócföld 93/5 akit csak úgy hívtak, hogy "hullás Jankó". Ő is elmebeteg volt, s mindig egy társával szállí­ totta a halottakat a hullaházból a sírhelyre. Ő ígérte meg nekem, hogy megmutatja a két holttestet. Igen ám, de Steiner Feri bácsi, a boncmester nem engedte, apám ugyanis újra közbelépett, és szigorúan a lelkére kötötte, hogy nem nézhetek be, nem láthatok semmit. Előttem mondta: "Ha ott ólálkodik a gye­ rek, csípd fülön, be ne engedd!" Volt egy másik dolog is, ami feltűnt. Ami­ kor behozták a két holttestet, élénk jövés­ menés kezdődött a kórházban. Szürke egyen­ ruhások vannak előttem és egy kis IFA teher­ autó ponyvásan, nagy sárhányóval, ami feke­ tére volt festve. Ilyen autót még nem láttam, és gyakran hozott fegyverekeseket, de civile­ ket is a kórházba. Eltelt egy-két nap, és most már azt kezdték kutatni, hogy ez a két ember ki lehet. - Hogyan kutatták? Kit kérdeztek, és ki­ csodák? - A kórház dolgozóinak kellett megszem­ lélni a két holttestet, hátha valaki felismeri. Mindenki sorrakerült. A mosónők, a takarí­ tónők, a személyzet, mentek a szüleim is. Bementek, ránéztek... Apám tilalmát ekkor megszegtem, mert egy résen benéztem a hullaházba. A két feke­ te asztalon egymás mellett feküdt két ember. Csak az arcuk látszott, lepedő volt rajtuk. Ennyit láttam. Figyeltem, ahogy jönnek az emberek, és mindenki, mintha sápadt lett volna. Kórházi dolgozók nem szoktak elsá­ padni halottak láttán. - Előtted van a kép? 530 - Igen. Bementek az egyik oldalon, az ud­ var felől jöttek kifelé, és pár nap múlva be­ szélgettek arról, hogy idekerült Tarjánból az új gondnok - legalábbis úgy emléékszem, hogy tarjáni embernek nevezték -, aki az egyik halottnak a sógora volt. Azt beszélték, felismerte rokonát, de nem merte megmon­ dani. Nagyon sokáig furdalt a kíváncsiság, hogy miért félnek ettől a két halottól. Rögző­ dött előttem a kép, hogy miért olyan ijesztő ez a két halott. - A kórháziak nem mondtak semmit? - Nem kérdeztem akkor. - Mitől sápadhattak el? Látták az ütlegek nyomait? - Biztosan. Később az is kiderült, hogy nem a Fekete-víztől, hanem öt kilométerrel távolabbról, a hugyagi partszakaszról kerül­ tek ide. Azt is beszélték, hogy Hugyagon egy pincében voltak bezárva, s ott ütötték, verték őket. A hugyagiak hallották a jajgatásukat dolgoztak itt a kórházban is Hugyagról em­ berek. Apám helyettese, aki később főápoló lett, Máté László bácsi is említette, mit be­ széltek a faluban. Egy pincét biztosan emlí­ tettek, de hogy az a tanácsháza pincéje len­ ne? Mintha ezt hallottam volna... - Meddig tartott a szemle? - Több napig feküdtek a hullaházban. Egyszer aztán eltűntek a halottak. Reggel és délelőtt még ott voltak, hisz délben, amikor hazajöttem az iskolából, akkor még ott lát­ tam Godor Jani kis szürke kocsiját, de dél­ után már nem volt ott és másnap a két halott sem. Nagyon korán sötétedett, de még nem esett a hó. Emlékszem ködös, nagyon hideg, nyirkos idő volt aznap. �palócföld 93/5 - Eltemették őket? - Mi gyerekek a Springa-dombra jártunk szánkózni. Ez a mostani Kőporc gyár mellett van, a vasúti sínek túloldalán. Azért oda, mert ez Balassagyarmatnak a legmeredekebb helye. Akkor még voltak lovasszánkók is. Kétszer-háromszor végigmentek a dombon a szánkóval és mindjárt készen lett a pálya. A domb mellett vannak a temetők. Mi rend­ szerint arra csörtettünk, hogy minél rövi­ debb úton érjünk fel a dombra, a Springára. Közvetlenül a rövidített út mellett találtunk ekkor két friss sírt és két fejfát. Feltűnt ne­ künk ez az egymás mellett lévő két sír a fejfá­ val a kórházi temetőben, a fejfák egyikére az volt írva: "zöld lódenkabát", a másikra: "bá­ ránybőr bekecs". Ahogy teltek az évek, a me­ gyeházán létrehozták a szociális otthont, s akik ott meghaltak, azokat is ide temették a kórházi temetőbe. Már gimnazista voltam, ám időnként keresztülmentem ezen a teme­ tőn, és feltűnt, hogy új sírok is vannak azon a részen. Azóta már az egész terület sírokkal van telerakva. Aztán újból temettek a már el­ földeltekre, kétszer vagy háromszor is. Amikor elkezdték keresni, mert már le­ hetett, Hadady Rudolfnak és Hargittai La­ josnak az acélgyári munkástanács tagjainak, a közbiztonsági őrség két vezetőjének holt­ testét, mondtam én is a temetkezési vállalat vezetőjének, hogy hol láttam annak idején a két sírt. Ez harminc méterrel távolabb van attól a helytől, ahol a kutatás folyt. Volt egy öreg gyarmati vasutas, aki meg­ írta visszaemlékezéseit. Olvastam is, de már meg nem mondom, melyik lapban. Ő is ugyanoda helyezi a sírok helyét, ahová én. El tudom képzelni, hogy nekünk lehetett iga­ zunk. Beszélték azt is, hogy a régi temetőben, a kút közelében volnának eltemetve és azon a helyen valaki rendszerint levágja a füvet. Azért vágja le, mert ott a legzöldebb... 531 �palócföld 93/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Chief ed itor: József Pál Adress o f editorial o ffice: H-3 101 Salgótarján, Pf.: 2 70 Tel: (0 0 3 6 ) 3 2 -3 1 4 -3 8 6 , 3 2 -3 1 1 -0 2 2 532 �Alapítvány A PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7071de59d742c331716816c480caa4cd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika