https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d7c3eae38fbcd73c72e4d36204015815.pdf 40cd0a90e9ac087fb50628ffd6e8f093 PDF Text Text ��palócföld 93/4 Tartalom Bódi Tóth Elemér versei Sarusi Mihály prózája 327 335 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-szlovák jegyzetek 341 DÉLI KILÁTÓ Varga Zoltán Délszláv démonok (tanulmány) 350 ÉLŐ MÚLT Tóth László Arcképek Kassáról: Gömöry János (tanulmány) Pihurik Judit Sodródás (tanulmány) 369 378 Japán haiku költők Veres Andrea fordításai 388 TOLLPRÓBA Bajzafi Ferenc írásai 390 MŰHELY Mohai V. Lajos Archivált képek - Mészöly Miklósról (tanulmány) 393 KRONOSZ ÁRNYÉKA Cseres Tibor Nemzedékváltás 410 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban (kritika) 415 HÍREK Előzetes a csesztvei hagyományos Madách Emléknaphoz 422 325 �palócföld 93/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 E szám unk szerzői Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján), Cseres Tibor (1913-1993), Käfe r István irodalomtörténész (Budapest), Mohai V. Lajos író (Budapest), Pihurik Judit tudományos kutató (Szeged), Sarusi Mihály író (Békéscsaba), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Varga Zoltán író (Zenta, Jugoszlávia), Veres Andrea költő (Salgótarján). * Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ E számunk illusztrációs anyagát Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Olexa József grafikáiból válogattuk. * Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 326 Index 25925 �palócföld 93/4 A jó kedély őrzése Joseph K. védekezik és meghal, amiből nem az következik, hogy meg se próbálj léket vágni a befagyott tengeren, miként Kafka az ember lelkének bámulatra méltó közönyét nevezte, habár még különös is az önnön kristályos csillogásában, midőn a szivárvány minden színében játszik s oly végtelen, mint a feléd közelítő idő, mert - ugye kétség sem fér hozzá, nem te mész feléje, ő suhan. Viszont az sem következik ebből, hogy alkalmas lenne az ember elérni vágyait, a szárnyaló hitek betelnek, ha zsongít is a szférák zenéje. Engem megérintett a nagyság, rettenetesen szép volt, nem tragikus, inkább csak olyan, mint a semmi, azóta csengettyűszóban élek, őrzöm a jó kedélyt. Mostanában ebben a városban üldögélek, vagyis a prágai Európa Szálló teraszán, nincs ebben semmi különös, ez is egy város, hol a csudában üldögélnék, 327 �palócföld 93/4 van benne minden, ami van, valamelyik szomszédos utcában Svejk játszadozik nagy bölcsen és él. Torta díszeleg a szálló tetején, olyan, mint egy tórakorona, csak a harangocskák nem csilingelnek az oldalán, amiből nem az következik, hogy nem hallatszik semmiféle hang az estében, hiszen mondtam már, hogy csengettyűszóban élek. Nem árt egy kis távolság Van valami nem egészen valóságos abban, hogy az ember ránéz egy késő reneszánsz, két árkádíves kőre, vésett feliratokkal, látja a Löw rabbi síremlékének faragott díszén rezgő harmatcseppet, olyan mint egy gyöngyszem, és egyszerre másként szólnak hozzá a beszélő fák is. Sőt, nem is másként, hanem kinek-kinek a saját nyelvén. Azért nem árt egy kis távolság az ember és a harmatcsepp között, amikor éppen fölsejlik benne valami alig elviselhető könnyűség, ami a szívdobogást lecsöndesíti. Különben megeshet, hogy mielőtt fölszáll a harmat, esetleg ráforr a kőre, mint a kor, még magába old e könnycsepp, akkor pedig kiben gondolkodik tovább a vers, 328 �palócföld 93/4 mert hiszen az világos, hogy nem én gondolkodom a versben e gyöngyharmatos kertben sem. Viszont az is igaz, hogy ez már rég nem az én sorsom. Horpadás egy szép ezüstön Nincs mit tenni, csak megpillantasz egy horpadást valamelyik égzengésjárta prágai zsinagóga tóravértjén - ha nem tudnád, mi az, ilyen a kagylóhéj a fövenyen, ez az, ami a szent tekercset a széltől is óvja és tudhatod, az értelemmel föl nem fogható magában az időben van, nem azon kívül. Könnyű azt mondani, minden kornak megvan a maga sötét foltja, amikor horpadások keletkeznek az időben, az ember tárgyain, akár egy ezüst vérten, ón tálon, fém gyertyatartón, bármin, amikor létrejön a negatív tér, embert löknek ki az időből, mint hajóból, mindegy, hogy mennyit, lehetőség tűnik el a földről. Arról nem is szólva, hogy részrehajló az idő, később is meghurcolja saját statisztikáit, összekeveri más adatokkal, nem mintha ez számítana, egyetlen hiány magában hordozza az egészet, rámutathatsz, mit sem ér, a hiány érinthetetlen, mint a betűk a szent tekercsen. Nem minden végtelenség 329 �palócföld 93/4 nyugtalanító, az időé sem az, csak a horpadása, ami most ezen a szép ezüstön látszik, máskor másutt. Mert igaz ugyan, hogy eltűntethető a fém horpadása, de megmarad a negatív tér, ami egyszer létrejött az időben, s ha van nyugtalanító, ez a véglegesség az, ami szintén végtelen, ha nem is a természet, hanem csak a parányi rész, az ember törvénye szerint, ami a kőtáblákon van. Legrejtélyesebb tapasztalatok köre Ha lenne egy ékes támlájú bársonypárnás székem, az asztalon tűzpiros takarón remek serlegek sorakoznának a mesebeli szombati szobában, amikor a szenvedélyek kibékülnek és könnyű zsákmány a múlt, szó sincs múzeumról, ez kortalan színház, csak a szereplők cserélődnek egymás után, van aki nem jön el, van aki nem is jöhet, esetleg megölték, kardélre hányták, tűzbe vetették, vízbe fojtották, egyéb körmönfont módon akadályozták, annyi a csak, ez a legirracionálisabb ürügy, oknak nem merném nevezni, mint a föld pora, akkor leírnám a legfontosabb sorokat, amelyek 330 �palócföld 93/4 egyáltalán kitelnek tőlem, mert utólag keletkezhetnek idézhetetlen sorok, ám azokat előbb mind leírták, nem lehet meg nem történtté tenni őket, miként az elröppent pillanat sem hívható vissza a függöny elé. Ha egy ékes támlájú bársonypárnás székem lenne, trónolnék benne, mint a hangversenyteremben, nyakamat nyújtogatnám, mert látni is kell a zongorát, nem elég hallani, egész ember kell ahhoz, hogy tettenérhető legyen a hang születésének pillanata, amikor valami éppen élővé válik a szorongató időben, ezek a pillanatok az emberiség legrejtélyesebb tapasztalatai közé tartoznak, mint Auschwitz, hogyan voltunk képesek ezt megtenni, hogyan nem vagyunk képesek arra, amit egy falevél is tud, különben miért ringatózna, ha megszületik a szél, nyomban zenével válaszol, zizegéssel. Minél magasabbra jut az ember a meredek ösvényeken, annál kisebbnek érzi magát s nagyobbnak a belátható világot, van aki szorongani kezd és egyre hangosabb, mint a század, van aki mind csöndesebbé válik, érzi, a hegy, amivel foglalkozik, olyan nagy, hogy magát is éppen ez teszi naggyá, még ha semmivé 331 �palócföld 93/4 is ugyanakkor, ami talán mesés vigasz, mégsem volna rossz, ha lenne egy ékes támlájú bársonypárnás székem valahol. Valami hasogat Tegnap láttam a meghasadt törzsű fákat. Tömegével. Ilyent még nem láttál, mintha a halál angyala hasította volna ketté őket, és nem tudja senki, mi van a fákkal. A golyónyomokról, amiket látsz bizonyos kelet-európai gránitokon, tudod, hogy honnan jöttek. De mi az, hogy meghasadnak a fák. Mi az, hogy meghasad a szívünk. Valaminek csak történnie kellett, amiről megint nem tájékoztattak bennünket időben, hogy óvatosabbak legyünk. Pedig úgy látszik, semmi köszönet sincs abban, ha a tettesek és az áldozatok ismét olyképpen élnek együtt, hogy a tettes sohasem ismerte be vétkét, az. áldozatok többsége pedig nem is él, és most már a fáknál tartunk. Valami titkos csapás éri őket a mennyből, még ha lent készül is a pallos. Mi az, hogy minden csapást 332 �palócföld 93/4 ismerősként kell üdvözölni. Mi az, ami világméretű bennünk. Történnie kellett valaminek, amire megint nincs kéznél metafora, hogy föllelhetnéd magadat benne, akár a tenger sós vízében, ha már egyszer minden másság idegesít, mert nem látod benne a hasonlót, kivéve ezt az egyet, pedig még csak e nagy tükör az igazi másság. Mi az, hogy az utolsó előtti pillanatig kell kibírni. Mi az, hogy meghasadnak a fák az utolsó pillanatban. Tömegével. Sebtében elbúcsúztatnak valakit Majd csak el búcsúztatja valaki sebtében ezt az embert is, ha nem valamelyik országos, akkor a helyi sajtóban, majdnem mindegy, esetleg lehet szólni a szülőföldhöz való ragaszkodásról, mellőzve a föld ragaszkodását hozzá, a humanizmus az ember sajátja, erről sem kellene megfeledkezni, a töredezettség pedig ott van az ember szívében, marad a nehéz, ám lehetséges egyéni boldogulás útja, csak ép ész kell és jó szerencse, élvezzük még kicsit a 333 �palócföld 93/4 természettel való találkozást egy ciklon űzte felhőtömb alatt, gyönge eső várható, el is kell tudni hagyni a várost, mielőtt ő hagy el engem, így gondolkodott, és ott maradt, de nem szeretetből, amit régen nem tartott sokra abban a formában, ahogyan ezt értik, nem szeretni kell egymást, ennél jóval többre van szükség, életben kell hagyni, dacára az egyenlőtlen fejlődésből fakadó gyilkos indulatoknak, amelyek virítanak, mint a nap, sejtelmeskednek, mint a hold, sziporkáznak, mint a csillagok, remélem, nem hagytam ki semmit, nem akármilyen országutak vándora lehetett volna, ha lettek volna utak bizonyos garantált ösvényeken kívül, úgy nyúlnak el a föld fekélyes szárazulatain, mint a szenvedés, vagy miként a végtelen szerelem, hagyjuk ezt. Mint aki elment hazulról otthon a saját házában, hétköznapi lelkét levetette, úgy élt ez az ember. Bódi Tóth Elemér válogatott verseinek gyűjteménye a Magvető Könyvkiadónál jelenik meg Európai tea címmel. 334 �palócföld 93/4 Sarusi Mihály Képeslapok Tahóniából Ó, a z év Úgy száz éve e békési tót mezővároskában is az járta, hogy a cselédség kivonult az utcára, durrogtatott, lőtt, hangoskodott, álorcában rémísztgette a gyengébbeket, hogy súlyt adjon óévbúcsúztatójának. Ám mivel nemegyszer az is megesett, hogy ezek a megveszekedett alakok jókedvükben s arcuk elé kendőt kerítvén alaposan helybenhagyták a velük rosszul bánó gazdáikat, jobb volt idejében betiltani. Hogy jön ez Európához? Tisztára mint a muszka rónán a barbárja. Már akkor nagyon európáztak uraimék. Ahelyett, hogy tudomásul vették volna: mind a Muszka, mind a Magyar Róna e földrészen találtatik. Legföljebb: úgy alakult, hogy kicsikét szegényebb, mint mondjuk a Német-Alföld. Hangoskodunk manapság is, ha eljön az esztendő vége. Van, ki a durrogtatás mái módját is megtalálja, petárdázik. Nem kevésbé tilos, nem kevésbé reménytelen a megakadályozása. Csak jó uraimék maradnak veretlen. Pedig néha viszketni kezd az ember tenyere (munkásé, paraszté, értelmiségié; proletáré, béresé, kisgazdáé, iparosé, kistisztviselőé, szellemi munkásé; bárkié, ki nem a maga ura, illetve a maga ura lenne, de valahogy nem sikerül, nem akar eléggé!) A tsz-tagé, ki ha megszakad, se képes a maga lábára állni; a kisgazdáé, akit a kolhoz mindenáron cl akar tántorítani, lehetetlenné akar tenni; a gyári napszámosé, akit akkor tesz régi-új elvtárs-ura az utcára, amikor akar, s aki jól tudja, a szalagról lekerülve kisiparossá nem képes válni; az iparosé, kinek a legjobb bennt maradni a legrosszabb ktsz-ben, mert ott legalább - legalábbis egy darabig még lophat magának kenyérre valót; a tisztviselőé, akiből az Úr-Elvtársak megint hülyét csinálnak, s újfent tarthatja a hátát, ha hibást keresnek; az értelmiségié, akit egyszerre beszari és benyali főnöke inkább érettségit előíró munkakörbe sorol, csak hogy egykori elvtársi panamista komáját a szakérettségijével vezető kutatóként fizettethessen meg, ezzel igyezkezvén feledtetni, 335 �palócföld 93/4 hogy még a veres ántivilágban tudósnak nevezett ki egy párttitkárrá lett almérnököt. A végén megint nem marad más, mint a Sztalícsnaja Vodka, melyet ha fölhajtasz, fertály óra múlva a pöce fölé hajolhatsz. Boldog idők, midőn a rossz gazda nem hivatkozhatott a személyiségi jogaira! Nemzetiszín a kacabajkán Megszólták az embert, ha nemzetiszín szalagot tűzött a mejjére. Engem is, nem egyszer. Pedig - a hetvenes évek elején, Veszprémben - az is megesett, hogy veres szalaggal toldottam meg, Petőfiékre hivatkozva, meg talán némi óvatosságból. Ki mert akkor piros-fehér-zöldre utaló bármit magára ölteni a tisztelt magyar sajtóban? Néhányan, kik nem féltek eléggé attól, hogy lenacionalistázzák. - Naci! - förmedt rám a gazdagyerekből lett pártonkívüli mensevik is. Magyar sajtó? A kínálat a párt sajtója s néhány szaklap volt, mely épp úgy behúzta a farkát, mint a lapok kilencvenkilenc százalékánál megbúvó "szaktárs". - Kolléga? - kérdezte nemrégiben, már az újdonatúj demokráciában egyházam jeles előénekese, amikor az Árpád-uszoda melegvizében baráti beszélgetésben talált egy neves helybéli értelmiségivel. Mármint hogy keresztény ő is? Ő se, s természetesen nem volt az egykori hírlapíró kartársaim kilenctizede sem. Se keresztény, se magyar, azaz hogy nem nemzeti. Bármi, csak nemzeti ne legyen! Akkoriban a nemzetköziség volt kötelező, most a világpolgár szemlélet. Se ezzel, se azzal nincs bajom, míg harcossá nem válik, míg nem akarja kiirtani belőlem azt, ami idegen neki. Hogy magyarság és emberség számomra egy és ugyanaz. Hogy fajtámat s hazámat se nagyobb darab kenyérért, se tágasabb térért, se egyéb inter-kozmo dolgokért el nem hagyom. Kis naívak, mondhatnám utóbb, miután mondhatom. Nem beöltöztettek Veszprémben a munkásőr csukaszürkébe? Hogy mit gondolhattak rólam, csak ők tudják, mindenesetre az első alkalommal kifejeztem igazi - be nem vallható, ám eszerint valamiképp mégis csak kimutatható - érzéseimet. Bárhogy fojtogattak, bármennyire nem mertem ellent mondani nekik, a kokárdát MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN ki kellett tűznöm. Akkor már a székesfehérvári megyei lapnál működtem, így munkásőrként besoroztak az ottaniakhoz, s e szent napra szolgálatra rendeltek a megyei pártházba. Huszonnégy órán át kénytelenek voltak elviselni, hogy a munkásőr kacabajkán ott virított a legszebb magyar virág! A mi mejjvirágunk. 1977. március ídusán így mulatott egy magyar. Sovány vígasz, hogy rajtam kívül ezt senki sem tette meg. Hogy kitetsszék: a rám erőltetett idegen mundér alatt hazai szív dobog. 336 �palócföld 93/4 Keresztre kereszt Keresztút, melyen több stáció is vagyon; körösztút, melyet útkörösztök szegélyeznek; keresztbe, kasul keresztre kereszt, vagy legalábbis állomás. Úgy érezhettem, ahány stáció, annyi kereszt! Vivén hátamon a magamét, mindég ugyanaz az ihlet: vesd el, Mihály! Állomáshoz - túl nagy veréshez - érvén feszt ugyanúgy érezhettem: ennél kegyetlenebb a sors már nem lehet. S akkor nyilván megszabadulok ettől a kereszttől. Szabadultam volna valahánytól! Ha tudtam volna. Ha erisztettek volna. Hogyha egy szálka bennem nem marad, bőröm alá nem veszi magát, hasamba nem fúródik, idegeimbe nem lepi magát. Kereszt! És szálka és fűrészpor és bármi, mivé keresztjeim lettek. Ha más nem, az árnyéka. A magad kereszted árnyékától berezelnél? Nem a pillanat, mitől megrebben az ember, az állandóan kísértő vész, hogy bármely pillanatban rád törhet, hogy ismét a magad kicsi keresztútján érezd magad. Pökések borítsanak, csattogjon a szíjkorbács, harsogjon a röhej, Dögölj: tán mert más vagy. Esetleg ezért. A magad keresztjeivel, melyekből egynémelyt nem is magad kerestél tenmagadnak, csak reád akasztódott. Persze, van, mely lúdasságod bűntetése. Oly mindegy nékik! Más lettél. Tudod, mit akarsz. Mit szeretnél. Miért érdemes élned. Mért nem hagyod el magad, újra és újra föltápászkodol! Né, a barma. Az anyaszomorító terroristából lett tudós Lukács Györgyünktől tanultam, borbélysegéd koromban (tehát igen fiatalon, úgy tizennyolc évesen) lepett meg ez az elemzése: a "normális ember" szemében nem normális a tudós és a művész, pedig éppen hogy, hisz mindkettő életét a maga szabta norma szabályozza, s épp a közember nem normális, hiszen normák nélkül máról holnapra él. Aki tudja, mire föl, ha még nincs, hát várhatja, hamarosan megkapja a magáét. S ha nem megy, még mindég van egy esélye: beáll pökni. Gyuri, a gazda Elvtársak, István király napján se legyen részeg az ember? Aki, elvtárs létére, istvánkirályoz, bátran teheti, mert valamiért gond nélkül heccelődhet. Az elvtársak ebben a mi kedves (Csonka-Zaránd-) Csonka-Bihar-Csonka-Csanád-CsonkaArad-Békés, tehát Nagy-Békés vármegyénkben nem szeretik Szent Istvánt néven említeni, Szent István napján amúgy csakis az Alkotmány meg az Új Kenyér napjáról szabadott szólani. Még a Moslékos nevezetű csapszékben is! Na most, hogy Gyuri bátyám Fövenyesről melyik kocsmában itta le magát, arra a lova unokája sem emlékszik, nem hogy a családja. Valami Moslékos-féle Jobb Mint Otthonban, avagy épp a Gyerünk Gyurka Bácsihoz címzett, Fövenyes és Csaba közti tanyasi mulatóban, 337 �palócföld 93/4 meglehet valamennyinél megállva magához vehette a szükséges mennyiséget, hogy kellő hangulatban érjen a csabai kommunista, Szent István-Alkotmány-Új kenyér napi Vidám Vásárba. A családja valahol a városszélen már le akart szállt a kocsiról, hogy gyalog állítson be hozzánk, mert akkorra már világos volt, így hamarább odaérnek. Gyuri bátyám nem engedte, hogy elhagyják, s amikor a saroglyánál lerázatták volna magukat a jókora port fölverő, majd széthulló, a megtáltosodott lovaktól már-már a kövesút fölött szálló kocsiról, még jobban kihúzta magát, az ülésről fölállva vetette a gyeplőt a lovak közé, s úgy állított be a Vidám Vásárba, hogy elsodort néhány szélső sátrat, míg a titokban felügyelő államvédelmista és egyéb, polgári ruhás, a tömegben elvegyülő és a sörös sátornál sűrűen korsót emelgető, kedvcsinálással is megbízott elvtársak le tudták fogni a kocsiról leszédült hadfit. Megfogni hogy merték volna a veszett fogatot! Csak amikor a nagy rohamtól mindenestül fölborultak. - Igaz, hogy lehugyoztad a templomot?! - Hogy tehettem volna, csak melléeresztettem, hogy ne tegyem ki magam világ csúfjára! Akkor mehet. Mert különben megnézhette volna magát a bíkísi kisgazda! Elvtársak, mikor legyen az ember részeg, ha nem a Vidám Vásárban? Így aztán megúszta ezt a szabotázst is; mert a paraszt élete akkoriban szinte csak rejtett aknamunkából állott. - Hogy mondtad, Szent István?! Jó, hogy nem, mert az másfél évet ér. Huszonharmadika a Bikában 1966. október huszonharmadikán este a Bika pincéjében kötöttünk ki. Vagy hatan a debreceni tanítóképző elsőéves deákjaiból. Véletlen jöttünk össze: csöndben hallgatni? Jó hangos hely és nem volt nap, hogy üresen találják a pofa italra betérő népmívelő- s könyvtáros-jelölt fiatalurak. Nem csak a vasárnap este tehette, hogy rajtunk kívül mindössze az "ügyeletes fül" lapított néhány asztallal arrébb. Ám fordíthatta irányunkba lapátfülét, nem volt mit följegyeznie. Egy szó, mint száz, egy fia szó el nem hangzott ÖTVENHATról. Minden másról igen, arról semmi. Arról mélyen hallgattunk - miközben mindnyájan arra gondoltunk. Legfennebb ennyi szaladt ki - hallkan, hogy csak a mellettem ülő hallja, a szemben terpeszkedő már ne - a szánkon: - Tíz. Annyi, bólintott, kihez a suttogás eljutott. Megemlékezés volt, nem tiltakozás. Meglep, hogy ennyire is futotta. Igen, mert a debreceni képző túlontúl is balos hangulatú volt. E balossághoz mi is hozzájárultunk, ám a miénk a szegénylegény plebejussága, tekintély- és önkény-ellenes, míg tanáraink nagyobbik feléé a fokszi és makszi ortodoksziáé, demokrácia-ellenes. - A forr. Pszt, nem folytathatta. S aki csöndre intette, pusztán azért tette, mert tudta, baj lehet belő338 �palócföld 93/4 le, s nem azért, mert nem tartotta forradalomnak Ötvenhatot; pedig később őbelőle is bizánci alak vált. De akkor még - ötvenhat tizedik fordulóján - Mindszent hava huszonharmadika mindannyiónknak ugyanazt jelentette; majdnem ugyanazt. Ellenforradalmat ellenben semmiképpen sem! Azt csak később tudták elhitetni egyikünkkel-másikunkkal némely tanaraink. Be jó, hogy újra a Kollégiumé a képző! Ég a gyertya, ég Megújulnak a sírok. Van, aki napokkal korábban rendbe teszi a hozzátartozó hantját, mások az utolsó pillanatban esnek a fejfát, keresztet is ellepő gaznak, hogy a helyébe krizantém kerüljön. Az egész temető fehérlik a sírokat beborító virágáradattól, csak az utak feketéllenek: a holtaknak áldozok bolyonganak az ösvényeken. Itt-ott még könnyes a szem, de sokan már csak egy pillanatra állanak meg emlékezni. Egyetlen testvér, öcs, báty, húg, nővér, egyetlen édesanya, édesapa, mama, tata, s a nem egyetlenek is épp ily kedvesek, egyetlenek. Az a kis öcsi is, kit alig egy éves korában temettünk, s akinek legalább a búcsúztatására az akkor két éves bátyus fél évszázad múltán is emlékezhet, s tesz - egy darabig - gyertyát Halottak Napján éveken át azután is a csontjai fölé, midőn anyjuk halála után megváltatlan hantocskájába mást rejt a sírásó. Seneca szerint (nyilván Halottak Napján is) örülnünk kellene, nevetni, vigadni. Mert meg kell köszönni a sorsnak, hogy az elhúnytat magunkénak tudhattuk, szeretetét élvezhettük; szóval legyünk boldogok, hogy egyáltalán szerencsénk volt hozzá. Hogy meghalt? Halálában is azt kell ünnepelnünk, hogy nekünk született. Egyszer mindenki meghalhat; béke poraira. Milyen könnyű ezt mondani! A könnyeid másra utalnak. Ám annak a hajdani vad bőgésnek csak a nyoma maradt. Ahogy temetni, sok év után a sírnál újból és újból emlékezni sem vidító. A hantok mégis esztendőről esztendőre megszépülnek; emlékeztetnek a föld alatt pihenők szépségeire. A gyertyák koradélután felgyulladnak, s késő éjszakáig libegnek a lángok. Már-már drágáink szellemei. Igyunk egy jó pohár pálinkát és nyugodjanak békében, mondja az öreg koldus a FELTÁMADUNK alatt. Csak anyám karácsonyfáját ne vágta volna ki valaki a sírról. 339 �palócföld 93/4 Karácsonyaim Karácsonykor halt meg anyám, mire föl - csak azért is, öcsémhez hasonlóan - Karácsonykor házasodtam. Az Advent sem volt akármi: várni Édesanyám végét, s készülni édes páromnak valómmal az új, valóban felnőtt, tényleg teljes életre. Várni a Megváltót - utóbb biza ilyeneket is jelentett. Meg jelentette később - nemrégiben - az eszeveszett betegségűzést leányunkból; s a rém a jó Isten tán megsegít továbbra is - tovatűnni tetszik. Megváltót várni? Édes Istenem. Mennyi könny! Megannyi öröm. Kisdedként egyszerűbb volt: vártuk a Jézuskát, s e készület tele titokkal, reménnyel, bizakodással - bizalommal minden iránt, mi élet! Ami előttünk áll. Mivel beleszületett az ember, már-már természetes volt, hogy amit várunk, beteljesedik. Hogy Jézusnak meg kell születnie - újra és újra, mindörökké - e napon, nyilvánvaló volt; ma úgy sejtem, bennünk születik (újjá) az Úr. Benned, bennem. A közös ének, a Karácsony-fa alatti családi karéj melege az az ajándék, mit máig őrzünk szívünkben. A játék elromlott, az édesség elfogyott, ez a szép ajándék örökké melegíteni fog. Örökre? Míg lélegzetet veszünk. S miközben én azon a Szentestén egy budai kaszárnyában zokogtam - jól tudtam, rövidesen itthagy bennünket Édesanyánk, s ráadásul oly elviselhetetlen volt vazallus-Magyarország csatlós seregében szolgálni-, Farkas Bözsike, élt 41 évet, az utolsókat sóhajtotta: Jó lett volna még élni. Természetesen anyám temetésén nem lehettem ott, hisz az úgynevezett Magyar Néphadsereg foglya voltam. Amikor rá nyolc évre a halál emlékét esküvővel igyekeztem magamból kitörölni, álmomban még anyámmal diskuráltam. Jó ideig ahogy lehunytam a szemem, megjelent. Még hogy én, húsz évesen, árva maradtam! Húgom tizennégy múlt. Erdélyi nászutunkon - Szenteste a vonaton - oláh legényke kántált. 340 �Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK A megbékélés útkeresései és buktatói "A magyarok a szlovák politika végzete" /V ladim ír Minač/ 1 . 1993. március 25-én a Národná obroda* című szlovák napilap 6. oldala "magyar" volt. Tilkovszky Loránt: A szlovákok történetéhez Magyarországon 1919-1945 című, 1989-ben Budapesten megjelent dokumentumkötetének szlovák nyelvű összefoglalójából olvashatók idézetek az alábbiakban: Az asszimiláció kifejező erejű terjesztése; Éppen a magyarosítás szemszögéből; Csak magyarul beszélni; A rendőri megfigyelés kezdeményezője; A közös "nemzeti" cél szellemében; Kizárólag a magyar nyelvet kell használni. A szemközti hasábokon kisebb terjedelemben olvasható a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nyilatkozata a BősNagymaros vízművekről. A nyilatkozat válaszlépés a magyar parlament 1993. február 24-i nyilatkozatára, amely "szándékosan elferdíti a probléma lényegét és a magyar ál*Nemzeti Ujjászületés lam területi integritásának megsértésével vádolja a Szlovák Köztársaságot." - A szlovák nyilatkozatot eljuttatták az ENSZ tagállamainak és tájékoztatták róla a nemzetközi közvéleményt. 1919-1945 egybeszerkesztése Bős-Nagymarossal egyértelmű egyenlőségjel és a mai szlovák olvasó manipulálása. Í gy nem igaz Tilkovszky Loránt tanulmánya (a MagyarCsehszlovák Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozata adta ki az MTA - Soros Alapítvány támogatásával, Szarka László lektorálásával), hiszen a kiadványnak sem a szlovák rezüméje, sem egész anyaga nem a magyar-szlovák viszony rontására törekedett öncélúan kiemelt aktualizált jelszavakkal, hanem arra, hogy kölcsönösen tárjuk fel s ezzel tisztázzuk közelmúltunk tragédiáit. Pechány A d o lf csakugyan "elfajzott szlovák", Madarón volt, hűséges kormányhivatalnok, aki a trianoni Magyarország szlovákjainak kormánybiztosaként jelentéseiben ötleteket is adott a magyarosításra, 341 �palócföld 93/4 a magyarosodás intenzitásának fokozására. Helyénvaló azonban tudni, hogy számos renegát-társával együtt (ne feledjük, voltak idők, amikor Krman Dánielt, Bél Mátyást, Bachát Dánielt, Czambel Samut, Podhradszky Györgyöt és még igen sokakat nemzetárulóknak bélyegeztek szlovák értelmiségi körökben a "magyarokkal" való együttműködésért, sőt Emil Boleslav Lukáč nevével fémjelzett nagy üzenetváltók is legalább gyanúsak voltak a türelmetlen nemzetmentők szemében), kétségtelen lojalitása ellenére pozitív szlovák kulturális értékeket is hozott létre. Ő írta meg 1913-ban, igaz, a magyar kulturális kormányzat sugalmazására és támogatásával A Tótokról címmel az. első komplex szlovák művelődéstörténetet. Tót anyanyelvű magyar honpolgárokról rajzolt ugyan mindenekelőtt néprajzi képet, de már figyelembe vette a cseh és a szlovák szakiro342 dalom eredményeit, és számontartotta az etnikai tömbjüktől távolszakadt szlovákságot, az alföldi és az amerikai kolóniákat is. Ugyanígy, ismeretanyagát objektív szemlélettel kell értékelni a Horthy-korszakban készült jelentéseinek. Bizonyára elérkezik majd az idő, amikor szlovák tudományos publikáció dolgozza fel a szlovákosítás hasonló dokumentumait 1920-tól napjainkig. Tudjuk, szlovák tanítókat nemegyszer büntetésből küldtek színmagyar településekre. Például Fraňo Krált , aki arról panaszkodott, hogy 36 gyerek közül 2 tudott néhány szót szlovákul, és csak szótárral a kezében tudott szót érteni velük. Bizony, az egykori tótkomlósi vasárnapi evangélikus istentiszteletek időpontja is problémát okozott, hiszen a szlovák nyelvűnek délidőben lett vége, az utána következő magyar helyett a falusi ember már inkább az ebédet választja. Ezért ja vasolta a kormánybiztos a sorrend megváltoztatását. Hasonlókon civakodtak a különböző ajkú hívek már a XVI. századi Nagyszombatban is; manapság a Losonc környéki Vilke községben rendelte cl a rozsnyói püspök a szlovák szentmisét, ámde az délidőre került, s ezért - szlovák laptudósítás szerint csak 10-12 öregasszony, meg három férfiember jelent meg azon, holott a falunak ma 40 %-a szlovák. Sőt! Az új, fiatal (magyar) plébános megtagadta, hogy ünnepi misét tartson a helyi Matica-gyűlés előtt. Nyilván ő tudta: miért? Az 1397-ben alapított plébánia, amelynek patronálója a Forgách-család volt, a magyar-szlovák nyelvhatár közelében fekszik, s a hit gyakorlásának nyelve szlovák katolikus források szerint magyar, szlovák �palócföld 93/4 sorrendiségű. És a politika, sajnos, általában nem a népek békességét szolgálja. Peehány Adolf "tudósításaiban" jelentős helyet kapott az oktatás. A magyar állam kétségtelenül a magyarosításra törekedett az óvodák, alap- és középfokú oktatási intézmények létrehozásakor. Ez volt az állam érdeke, és az államnyelv terjesztése, a diákok érvényesülése, továbbtanulása valós vagy vélt ürügyén azóta is mindig és mindenütt erre törekszik. - Kelet-Közép-Európa nemzetállamai nehezen birkóznak a Nyugaton sem mindig problémamentes kisebbségi oktatási rendszer alkalmazásával. Ráadásul a mi tájainkon az utóbbi évtizedekben a szovjet típusú integrációs oktatást vezették be, ami "nemzetiségi" szempontból is az állampárt és vele az állam kirekesztő ideológiáján és gyakorlatán alapult. A "példásan megoldott nemzetiségi oktatás" célja az volt, hogy a szociális integráció egyik eszközeként a számbelileg kisebbségben lévők ismerjék a többség nyelvét. A P.N. Fedoszejev által megfogalmazott tétel szerint a szovjet (azaz csehszlovák) nép fogalma nem etnikai kategória, hanem az emberek társadalmi és nemzetiségi egységének új formája, amelyben természetes igény az orosz (illetve a cseh és szlovák) nyelv közvetítő szerepe; a "nemzetiségek" pedig a kétnyelvűség és a bikultúráltságon alapuló szocialista hazafiság megtestesítői. Ebből eredtek valamennyi szocialista országban a levezetett kísérletek a kétnyelvű oktatásra, amely a szórvány-etnikumok (például a magyarországi szlovákság) esetében két-három "humán" tárgy anyanyelvi, a többi tárgy államnyelvi oktatásához vezetett. Az egységesebb, történelmi okokból fejlettebb nemzettudatú szlovákiai magyarság körében ez jórészt csak a kétnyelvű szakterminológia erőszakolásában nyilvánult meg. A proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság az egész politikai rendszerrel együtt az államnemzet, a politikai nemzet XIX. századi természetes gyakorlatának diktatórikus továbbfejlesztése. Átalakuló társadalmunk, nemzeteink az egyéni és kollektív szabadságjogok alapján nyilvánvalóan új elméletet és gyakorlatot hoznak majd létre. Addig is ügyelni kellene arra, hogy a kölcsönös toleranciát alkalmazzuk egymás között. A Národná obroda célzatos szerkesztése a közelmúlt politika módszereinek sajnálatos/sajátos újrateremtése. A szlovák napilap "felvezető" mondatai között ez áll: "Nem akarunk rekriminációt, de emlékezetünket sem kellene elveszíte- 343 �palócföld 93/4 nünk. Különösen akkor, amikor a magyar külügyminiszter azt ajánlja nekünk, hogy legalább olyan jogokat adjunk a magyar kisebbségnek, mint amilyenekkel a magyarországi szlovák kisebbség rendelkezett a száz évvel ezelőtti törvény szerint." Nos, ez a "száz évvel ezelőtti" törvény az 1868. XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. "- Itt nem többségről és kisebbségről van szó, hanem Magyarország különböző nemzetiségeinek politikai nemzeti egyenjogúságáról és nyelvhasználatának szabályozásáról. A törvény jó, példaértékű volt a korabeli Európában, igaz, félévszázaddal Trianon előtt egy korábbi nemzetfogalom utórezgésekének fogható fel. Gyakorlata, végrehajtása csak töredékes, hiszen alkotóinak szellemiségétől ugyancsak távol álltak a nem magyarok egyre nemzetibb igényei. A magyar külügyminiszter azonban nem a végrehajtásra, hanem a törvényre hivatkozott. E törvény szerint "Magyarország összes honpolgárai... politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja." Az állampolgárság és az állam hivatalos nyelve magyar volt, ami 1868-ban - és napjainkban is! ugyebár egyelőre természetesnek tartatik. 1868-ban a törvénycikk engedélyezte a törvényhatóságok jegyzőkönyveinek vezetését más nyelven is, ha azt a testületek ötödrésze óhajtotta, a gyűléseken anyanyelven is szólhattak, s messzemenően biztosítani kellett ezt a bírósági gyakorlatban. Az egyházközségek maguk határozhatták meg anyakönyveik és iskoláik nyelvét. Bármely nemzetiségű 344 polgár, község, egyház állíthatott saját erejéből alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményeket és egyesületeket, amelyek nyelvét az alapítók határozták meg, s ezek az intézmények egyenjogúak voltak az állam hasonló intézeteivel. A törvény szavaihoz nem szükséges kommentár. A magyar külügyminiszter jogosan hivatkozott ezekre. II. A Tilkovszky-kötetet lektoráló Szarka László tollából nemrégiben jelent meg A szlovákok története (Bereményi Könyvkiadó, Népek hazája sorozat), gyarapítva a szlovákokról szóló komplex magyar nagy- és kismonográfiák sorát. Tudományos objektivitásának, a szlovák történelemszemlélet számos vitatható kiindulópontja diplomatikus kezelésének gesztusértéke lehet a magyar-szlovák viszony rendezésében. Lehet, hiszen a szlovák történettudomány eredményeit ismerteti, igaz, gyakori ellenvéleményeinek, fenntartásainak hangoztatásával, de a szlovák história rendszerét is elfogadja. Térképei a szlovák gyakorlathoz alkalmazkodnak: a mai Szlovákia területét ábrázolják az Árpádkor végét tárgyaló anyagnál is. Sőt! Az 1944-es szlovák felkelés térképén a mai Szlovákia határai szerepelnek; az 1938-1939-es változások pedig "Magyarországhoz csatolt területek"-ként. Igaz, nem a szlovák terminológia szerint megszállt, okkupált országrészek. Bevezetőjében még az a teljességgel szlovák fogantatású gondolat is megtalálható, miszerint "a szlovák származású nemesség hosszú évszázadokon át tartó teljes el magyarosodását a 19. században a szlovák középrétegek és értelmiség gyors ütemű asszimilációja követte." Ez nem �palócföld 93/4 egyéb, mint az ezeréves magyar elnyomás szlovák vádjának átfogalmazott változata, ugyanakkor "a szlovákság sikerrel meg tudta őrizni nyelvét, sajátosságait." A honfoglalást megelőző kölcsönösen vitatott kor, majd a további korok szakkifejezéseiben is avar-szláv; szláv; ószláv; Kárpát-medencei szlávok; szlovienek; szlovienszláv népesség; Sclavonia; szláv államalakulatok; Sclavus (szláv) értel mű szlovien népnév; pannonszláv; Északi Kárpátok területének szláv népessége; nyitrai szlovien központok; szláv-szlovien előzmények; f e lső-magyarországi szláv jellegű régió; helyi szlovák elem - szláv lelkészek; szláv és magyar elem; cseh, morva, később felfö ld i helyi forrásokban is szlováknak mondott korábbi szlovien etnikum; 15. századvégi "szl ovien-szlovák" nyelvű prédikációk; f e lső-magyarországi szlovák etnikai régió, stb. találhatóak. Ember legyen a talpán, aki ebből megállapítaná, mikor lett a szlávból szlovák, és tulajdonképpen mi a szlovákság. Szarka László diplomatikus szóhasználata a Felvidék esetében is érvényesül. Tudjuk, ez sérti a szlovákokat, hiszen az elnevezés valóban a magyarosodás, majd a magyarosítás korszakának újítása a korábbi F elfö ld , F első-Magyarország helyett. Íme a kötet megoldásai: fe lfö ld i részek; fe lf ö ldön (kis f-fel); felvidéki bányavárosok; f e lső-magyarországi városok; a királyi Magyarország felvidéki törzsterülete; az egész felvidék (kis f-fel); Felföldön (nagy f-fel); Felvidék (nagy f-fel). Tudom, nem lenne szabad ilyen "apróságokon" fennakadni, ámde napjainkban éppen a hasonlók, meg a kétnyelvű helynévtáb- lák, vagy a szlovákiai magyar nők -ová -jának parlamenti vitája mutatja fontosságukat. Annyira, hogy a pontatlanság, a magyarázat hiánya, a kölcsönös bizalmatlanság és érzékenység immár Bécs, Berlin, Párizs vagy Moszkva nélkül is híven tükrözi a magyarszlovák történelmi kiegyezés sürgető szükségét. És azt is: összekapcsolható-e az egykori szlovák nemzeti létformák terminusproblémája a szlovákiai és más határokon túli magyarság nemzetvoltának elismerésével! A magyar történész sok helyen óvatosan ugyan, de határozottan fogalmaz. Megállapítja, hogy meglehetősen merésznek tűnik annak feltételezése, hogy a mai Szlovákia területén élt szláv népesség körében a szlovák etnikum elkülönülése... a 9. század elején ... már befejezett ténnyé vált volna. Máshol: ...a nyitrai szlovien tradíciók folytonosságát csak... régészeti feltárásokkal lehet tisztázni. Vagy: A megye... és az ispán ... szó alapján a szlovák történetírás az egész megyerendszert szláv-szlovien előzményekre vezeti vissza, aminek a megyerendszer frank és sajátosan magyar királyi elemei ellentmondani látszanak. Hasonlóan diplomatikus szerzőnk a magyar-szlovák nyelvhatárral kapcsolatban: a török elől való menekülés következtében északra mozdult el ... gyakorlatilag a középkori magyar településhatárok visszaállítását jelentette. Hiába keressük viszont e középkori magyar településhatár leírását a megfelelő, középkorról szóló részében. A nyelvhatár-kérdésre a Hungarus-tudat és barokk szalvizmus című fejezetben is visszatér: a török által kipusztított vidékekre a 1718. század fordulóján szlovákok is települ345 �palócföld 93/4 tek, mozaikszerű nemzetiségi településhálózat alakult ki az ország... korábban színmagyar részein is. A magyar-szlovák nyelvhatár fokozatosan ismét dél felé tolódott el. Van ennek a résznek egy meghökkentő mondata, miszerint a törökellenes és vallásháborúk elcsitulása után a soknemzetiségű Magyarország mint történeti haza ismét megélhető valósággá vált. Hát akkor k o r á b b a n nem volt ilyen valóság? Mondjuk a históriás énekek korában? Vagy a szlovák Mátyás-hagyomány netán i d e g e n királynak tekintené az Igazságost? Tudom, nehéz a szerkesztés tudománya az alkalmazkodás témájához és kronológiához egyszerre. Hiszen e mondat után következik a 17-18. századi szlovák levándorlás az Alföldre, majd ez után visszakanyarodva az évszázaddal korábban legaktívabb ellenreformáció említtetik. Az érzékeny olvasó joggal feltételezheti itt a korábbi évtizedek szlovák történetíróinak hatását, akik szerint a török, meg a főleg a függetlenségi háborúk csak fölösleges szenvedéseket okoztak Szlovákia népének. Nagyon hiányolom - az egyértelmű megfogalmazásokon kívül - Pázmány Péter szerepének kiemelését a szlovák nyelvhasználat szorgalmazásával kapcsolatban és Daniel Krman evangélikus szuperintendens említését II. Rákóczi Ferenc feltétlen, szláv tudatú híveként. Tudom, itt is vigyázni kell, nehogy túlidealizáljuk, netán aktualizáljuk Magyarhon közös haza voltát; magyar olvasóknak szánt kötetben mégis helye lehetne néhány pozitívumnak (is). Fenntartásaim ellenére rendkívül pozitív, úttörő vállalkozásnak tartom Szarka László 346 könyvét, amely a szlovák nemzeti mozgalom kialakulásától napjainkig tartó történeti vázlatának oktatási intézményeinek számára igen-igen szükséges segédanyag lehetne. Igazán remélem, hogy északi szomszédaink is kiváló vitaalapnak, jószándékú, baráti kéznyújtásnak tekintik majd, nem úgy, mint Tilkovszky Béla munkáját. Még akkor is, ha a szerző közismert szakmai és nyelvi hozzáértéséhez méltatlanok a nem csupán magyar nyomdatechnikai eredetű súlyos hibák, elsősorban az irodalomjegyzékben (Steiner Lajos Steier helyett, královeské královské helyett, strednoveku stredoveku helyett vagy ugyanezen adatban O tto Urban művének egész címe). II I . Bizony, nagy szükség van nemzetgondjaink kimondására egész régiónkban. Hiszen mint Kiss Gy. Csaba Közép-Európa, nemzetek, kisebbségek (Pesti Szalon Kiadó) című tanulmány- és esszékötetében olvassuk: A sztálinista lengyel történészek szerint ... azért osztották fel többször is az országot, mert a lengyel nemesség elnyomta a népet, ezért az ország megszűnése haladásnak is minősíthető. Nemeskürty István deheroizálása nem egyéb, mint a nacionalista túlzások, elfogultságok (a mi nemzetünk a legjobb, mi voltunk egyedül a kereszténység védőbástyája stb.) átfordítása negatív értékdimenzióba (nemhogy a védőbástya szerepet nem töltötte be a magyar nemesség, hanem minden nemességek legrosszabbja volt). A könyv legszembetűnőbb erénye éppen a türelem, régiónk közös tragédiájának megértése, hiszen kínjaink egyik legnagyobbikát éppen az jelenti, hogy a nyugati nemzeti antagoniz- �palócföld 93/4 musok tudatos felszámolása helyett mifelénk, a szovjet befolyási övezetbe került térségben az osztály közösségi eszméjének a jegyében folytatódott - szelektív módon - a nagyhatalmi érdekektől függően - a 19. százdi nacionalizmus ... Tehát megmaradt egymásról a kölcsönös tudatlanság és tájékozatlanság. A kommunista korszak ezt tulajdonképpen segítette. Kiss Gy. Csaba egyértelműen, félreérthetetlenül és mégis toleráns módon fogalmaz. A kommunista elzárkózásból kitörni akaró M ilan Kundera és Konrád György írásaival ő is rokonszenvezett néhány éve, ma viszont érzi és érti, hogy ez a "mitteleurópai" fikció nem vesz tudomást az alant sistergő, ki nem élt, eltorzult és jogos igényekkel is előhozakodó nemzeti identitásokról. Ebben a szellemben értelmezi azt a súlyos szlovák-magyar dilemmát is, miszerint úgy látszott, a demokratikus polgári fejlődés nyelve a magyar, a szlovák pedig egy olyan nemzeti mozgalomé, amelynek a központjai fö ld rajzilag távolabb esnek, eszményeinek külpolitikai implikációi (a cári pánszlávizmus) nehezen érthetők. Másik, szintén most megjelent Magyarország itt marad című kötetében ( a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó adta ki) magyarázza és megérti ezt a magyar-szlovák kapcsolatokat sajnálatos módon bonyolító pánszlávizmust, amelynek jegyében elmaradt az 1868as nemzetiségi törvénycikk gyakorlati alkalmazása, és szovjet politikai gyakorlattá válva tényleg bekövetkezett Széchenyi intése: a kozákok az Elbában fogják itatni lovaikat, ha nem adatik meg Magyarország függetlensége. Ján Palárik pánszlávizmusa azonban annyit követel a szlávoknak, amennyi megilleti őket a természetjog alapján ... Szlávia nem cél, hanem eszköz számára a szabadság fe lé vezető úton... a szlovák nemzeti céloknak a korabeli európai gondolkodás eszméiből óhajtott alapot teremteni. Kiss Gy. Csabának főként ez a második kötete a magyar-szlovák kiegyezés programjavaslatának is tekinthető. 1989 végének nagy várakozása után mindkét országban megtörténtek a szabad választások és mégis ... ugyanazokban az ötven-, száz-, százötven éves sémákban gondolkodunk néha, amelyek hasznot keveset, kárt viszont annál többet hoztak mindkét félnek. Nem volna értelme egymásra mutogatni. A közös mulasztásban a magyar és a szlovák közvélemény, az értelmiség és az új politikai vezető rétegek egyaránt részesek. Pedig ma magunk döntünk saját sorsunkról, nagyobb hát a felelősségünk is, mégis mintha egyoldalú nemzetállami logikánk nyűgözne le bennünket. A feladatfüzér pedig ilyen az írásokban: Elsősorban az előítéletek tartalmát és szerkezetét kell megismernünk. Enélkül félrebeszélés bármilyen közeledésről szólni ...Ami a legfontosabb volna: szlovákok és magyarok egymásról alkotott képének megváltoztatása a sajtóban, rádióban-televízióban és a tankönyvekben egyaránt; országainkban van egy nacionalista és van egy antinacionalista (pontosabban: anacionalista) diskurzus ... ellene vagyok mind a kettőnek ... ki kell szabadítani a nemzetet a politikai keretből ... át kell vinni a kultúra szférájába ... új nemzetfogalomra van szükég! Világos, egyértelmű beszéd, mint ahogy egyik 1992347 �palócföld 93/4 ben született írásának zárómondatai is: ... Ebben a térségben a történelmi ellentétek terhét hordozó népek közül a szlovákok és a magyarok történelmi kiegyezésének a legnagyobb az esélye. E lehetőség felelősséget ró mindnyájunkra. IV. A magyar-szlovák kiegyezés feladatának és nehézségének nagyságát jól érzékelhetjük M iroslav Kusý szlovák"chartista" esszékötetéből (Bratislava 1991, Archa). Világosan látja a "szocializmus" évtizedeinek összefüggéseit, térségünk közös gondjait; sőt a szlovákság sajátos identitásbeli ellentmondásait is. A nemzeti önvizsgálat olyan mélységeibe jut el, ahová csak M ilan Rúfus merészkedett magyarul is olvasható A költő hangja című kötetében. Kusý egyszerűen a szlovákság nemzet-voltát is megkérdőjelezi, inkább a fö ld i elnevezést tartja alkalmasnak. A nyelv árulkodik erről elsősorban: hiszen aki a hivatalos irodalmi nyelvet beszéli, azt mások idiótának tekintik... A szlovák értelmiség túlnyomó többsége nyelvileg skizofrén. A történész ennek megfelelően - istenigazában - csak egyes megyék szerint írhatja a szlovák nemzeti históriát. Az pedig, hogy vidéki, megyei történelmünk ezer éven át F első-Magyarország keretében zajlott, még nem teszi össznemzeti történelemmé. Megfogalmazza, hogy valamennyi szlovák probléma az önállósodási kísérletek szélsőségesen kedvezőtlen időpontjaink következménye, különösen az 1939-es államiság, és kijelenti, hogy a mi nemzeti forradalmunk még nem zajlott le igazában. Kusý kötetének van egy bennünket egészen közvetlenül érintő írása. Ez A szlovák 348 jelenség című. A kérdés gyökere 1918-ba, Csehszlovákia megalakulásához nyúlik vissza és azóta is különbözőképp formálódik a szlovák felkelésben, a Novotný-rezsimben, majd 1968 augusztusában és napjainkban. A kérdés modern verziója 1968-tól radikális változatban így hangzik: miért "árulták el" akkor a szlovákok az emberi arcú szocializmust, és miért használták ki nemzeti céljaikra, miért nem csatlakozott hozzá a szlovák nemzet mint egész, miért reagáltak a szlovákok olyan hűvösen a Charta '77-re, miért nem találtatott közöttük legalább "az a tíz igaz" akik aláírták volna? A kemény kérdésekre adott válaszait a szerző vitaindító gondolatoknak tekinti. A szlovák-magyar viszony a magyarázat első fejezete. Döbbenetes sorok ettől a szerzőtől: a magyarok hatalmi-politikai, uralkodó nemzeti fölénye a szlovákokkal szemben egyáltalán nem kulturális felsőbbrendűség, sokkal inkább az ellenkezője. A nomád, műveletlen magyarok a nyelv tanúsága szerint is a szlovákoktól tanulták a kultúrát. A magyarok több évszázados uralmuk alatt semmiféle ”magasabb" kultúrát nem alakítottak ki a szlovákkal szemben: még a 19. században is egy elmaradott parasztnemzet kultúrája ez, amelynek nincs saját polgársága. Ennek funkcióját a reakciós nemesség tölti be. Nyilván ez is okozta, hogy ez a kultúra szánalmas nyomokat hagyott a szlovák nemzeti tudatban. Ki lehet jelenteni, hogy az ezeréves együttélés során gyakorlatilag semmi sem maradt abból, ami jellegzetes magyar kultúra lenne, attól csaknem "érintetlenek" maradtunk. 1848 is külön alfejezetet kapott a magya- �palócföld 93/4 rázatok sorában. Állásfoglalása ezzel kapcsolatban: A szlovák vezetők a bécsi reakció oldalára álltak, amiért semmit sem kaptak. A hibát nem csak Kossuthban, hanem Štúrban is kell keresni. Az első szlovák "betörés" 300 (!) önkéntese közül mindössze 50 szlovák volt, és az egész mozgalom nem rendelkezett hátországgal a szlovák nép körében. A tragédia éppen az idegen, osztrák erőkhöz való csatlakozás, amely idegen erők a legkevésbé voltak nemesek, inkább szélsőségesen reakciósok. Hasonló nyíltsággal elemzi Kusý 19181938-at, 1939-1945-öt, 1948-at és 1968-at, meg az azt követő időket is. A mélyfúrás az utóbbinál a legdöbbenetesebb. A prágai tavasz elfojtása utáni helyzetet Hitler Protektorátusával és Szlovákiájával veti egybe! Hitler alatt a szlovákok többet "kaptak", Husák alatt úgyszintén. Az önmagába forduló szlovák nemzet nagyobbik részét kielégítették ezek az "eredmények", az államiság, majd a 70-es években gazdaságilag még fejlesztett Szlovák Szocialista Köztársaság. De a nemzeti szempont elhomályosította az emberi szabadságjogok megtiprását. Ezért nem alakult ki igazi szlovák ellenzéki irodalom. A nemzetet elaltatták a látszólagos nemzeti "nyereségek", nem alakult ki a szólás, a tiltakozás kényszere. A viszonyok valamivel jobbak voltak, mint Csehországban, a nemzet valamivel kevésbé f ej lett, egyoldalúan fordul önmagába. Ezért maradtak hűvöseb- bek a szlovákok a Charta '77 mozgalomhoz. Itt ismét megremeg a magyar szlovakista keze. Miroslav Kusý leszámol a szlovák nemzet vallási, katolikus-evangélikus megosztottságával, ami századokon ál meghatározó jelentőségű volt. A szlovák hívők ily módon logikusan is arra kényszerülnek majd, hogy vallásszabadságuknak a nemzetiségi kérdés keretein belül történő védelmezéséről áttérjenek az általánosabb polgári és emberjog kereteibe. * A Národná obroda újságoldala jelzi az útkeresést és buktatóit is. Szarka László óvatos megfogalmazásai; Kiss Gy. Csaba megértése a mélyben rejtőző, kimondatlan, sokszor jogos problémák iránt; Miroslav Kusý egyoldalú beállítottsága a magyar-szlovák viszony kezdeteivel kapcsolatban, ugyanakkor őszinte nemzetvallomása mind-mind a buktatók jelzései. Pedig mindhárman egyértelműen és elkötelezetten keresik a megoldást, és igen messze állnak országaink tömegtájékoztatásának nemegyszer rosszindulatú, tájékozatlan megnyilvánulásaitól. Régiónk logikája mindenképpen párbeszédre, oldásra int. Más út nincs. Ha van, az járhatatlan, szenvedés és romok között vezet. Közös történelmünk a tanú rá. 349 �Varga Zoltán DÉLSZLÁV DÉMONOK - egy történelmi tévedés margójára Elég az önmeghatározásdiból, elég az értelmiségi játszadozásból - próbálom felidézni a nemrég elhangzottakat. Hiszen csakugyan, mire jó méricskélni, hogy ki a magyar, s ki nem, mert aki igazán az, annak ez, éljen akár itt, vagyis a Kárpát-medencében, a magyar határokon belül vagy kívül, akár Kanadában vagy Ausztráliában, annak ez. nem lehet kérdés. Logikusnak is érzem különben az érzelmekre való hivatkozást, s természetesnek a távolba szakadtak emlegetését. Elvégre aki a távolból is szeret, az nyilván mélyen és őszintén is szeret, az. a szerelmes viszont, aki a "miért is szeretem?" kérdést kezdi feszegetni, nyilván a "kiszeretés" útján halad már. Nem beszélve arról, hogy a nemzetet vagy a nemzetrészeket fenyegető vészhelyzetben a nemzeti önmeghatározás mellett lecövekelni főleg azért nem a legjobb megoldás, mivel tettek helyett mi egyebet jelenthetne "halványra betegítésnél". Más kérdés, hogy az önmeghatározás hiánya ugyanúgy a veszélyeztetettség oka is lehet, mint egy rossz önmeghatározás, akkor 350 - is, ha ez nem feltétlenül gondolkodói éleselméjűség, netán merő ízlés kérdése, még kevésbé a szándéké, hanem a történelem terméke inkább - nem annyira kitalálni kell tehát, hanem felfedezni, rálelni talán. * Ám mintha az indokolt vagy indokolatlan veszélyeztetettségérzet másoknál is valami önkereső önmeghatározást eredményezne. Mégha a belgrádi Knjizevne Novine című irodalmi lapban olvasott írás, A szerbség támaszai (Stubovi srpstva) szerzőjéről, M ilan St. Protičról nem is tudhatom, visszaütésnek érzi-e az első ütést, avagy jogtalanságnak és bűnnek, sőt a szó talleyrand-i értelmében többnek is, azaz hibának, amit mihamarabb korrigálni kell, netán morálisan jóvátenni. Nem mintha az önmeghatározás értelmiségi reflexei nem lennének nála is nyilvánvalóak, sőt sztereotípek is, mivel Protič nemzetének meghatározó támaszait úgy veszi számba, ahogy erre többé-kevésbé számítok �palócföld 93/4 is. Elsőnek a pravoszlávságot említve, másodiknak az államalkotói szerepet, harmadiknak a monarchiához való ragaszkodást, negyediknek viszont (attól tartok, komolytalanságig menően aktualizálóan) a kommunistaellenességet - alighanem éppen túlontúl általános érvényűsége miatt tükrözve az ilyenféle veszélyérzet fakasztotta nemzeti önmeghatározások önmaga körül forgó sterilitását. A pravoszlávságról mindenekelőtt azt mondja el, hogy vallásukban és egyházukban a szerbek mindig valami sajátosan egyedülvalót láttak, valamit, ami semmi máshoz nem hasonlíthatóan őket jelenti. Szinte önmagától azt az. ellenvetést váltva ki a kívülállóból, hogy a szerbség végső fokon mégis csak egyike csupán a különböző (a görög és a román kivételével szláv) ortodox vallású népeknek, amelyek közt nem is tartozik a legnagyobbak sorába, úgyhogy legfeljebb a Protič(5által külön is kiemelt és a hagyomány szerint az egyes nemzetségek keresztény hitre tértének évfordulóját őrző házi szent, másoknál valóban meg nem található kultusza tekinthető "nemzetspecifikus" sajátosságnak. Belül a bizánciságnak azon a körén, amelyet hovatartozástól függően lehet európaiságból kirekesztő tényezőként emlegetni, de zászlóként is lobogtatni. Meg persze a cezaropapizmusra, a bizánci császárok egyházfölöttiségére is asszociálni mindjárt, egyházi és világi hatalom szétválaszthatatlan egybeforrtságára, no meg arra, ami a keleti kereszténység tájain nem ment végbe, kezdve a pápaság és császárság intézménye közötti küzdelemtől, a reneszánszon, a reformáción és ellenrefor- máción át egészen a felvilágosodásig, a forradalmak koráig, illetve a parlamenti demokráciáig, mindaddig tehát, amíg talán "letárgyaltsága" miatt is felesleges tovább sorolni. És aminek hiányából akár még olyan következtetéseket is levonhatunk, hogy na lám, a nemrég kimúlt szovjet világbirodalmon belül az ellenállás különböző megnyilvánulásaival igazán csak azokban a vazallus-államokban találkozhattunk (ám itt kivétel nélkül), amelyek a nyugati kereszténység kultúrkörébe tartozónak számítanak. Alkalmasint nem is csak mert "nyugati keresztények", hanem mert "kereszténységen túliak" is, amiért a kereszténység után, de a kereszténységet mégsem lerombolón a történtek náluk történtek - vagy csak hozzájuk közelebb inkább. Ahelyett, hogy külhoni termékként és késéssel kerültek volna be, mint a marxizmus is Oroszországba. Mert azért Románia példája, az, hogy a Ceausescut megdöntő forradalom az ország nyugati és (közép)európaibb felében, sőt "nyugati keresztény" kezdeményezésre robbant ki, hogy aztán az ortodox(abb) rész inerciája okozza megrekedését, éppúgy jellemzőnek látszik, mint Jugoszláviáé, ahol az eltérő kulturális égtájak eltérő reagálása az eretnek-bolsevizmus egyéni stílusú helybenjárására sokban okozója lett a tragédiának. Netán az ortodoxia fokozottabb "államhatalmisága" folytán, amiért a keleti kereszténység sok évszázados alattvalói mentalitást kialakító munka után kényszerült átadni államvallási pozícióját a marxizmus-leninizmusnak. Több mint másfél ezer évvel azután, hogy a hittudományi kérdésekben hatalmi szóval döntő Nagy Konstantin itt, keleten 351 �palócföld 93/4 abban a róla Konstantinápollyá keresztelt Bysantion városában tette a kereszténységet államvallássá, amelyet a szerb ma is Carigradnak emleget, császárvárosnak. És hát ennek említésével mindjárt a Bizánc örökébe lépő orosz cárizmushoz is elérkeztünk, ahhoz, hogy a császári, illetve a cári címet a végtelen keleti szláv térségek uralkodói Konstantinápoly eleste után kezdték viselni csupán. Mivel császár keleten éppúgy csak egy volt, a göröggé lett kelet-római, mint nyugaton a frankként, majd németként váltakozó sikerrel felújítani igyekezett nyugatrómai, amiért is ha a régió valamelyik uralkodója cárnak tituláltatta magát, mindenképpen a császárvárosi trón iránti igényéi juttatta kifejezésre. Ahogy azt a szerb Dušan is tette - éppúgy nem nyerve cl, mint később a német-rómait a magyar Corvin Mátyás sem. * Különben a történelem ballisztikus görbéje párhuzamra csábító itt. Amiért mindkét uralkodó letűnte után meredeken hanyatlik le, egyikük esetében az 1389-es rigómezei csata, másodikéban Mohács hős vértől pirosult gyászterére. És hát éppen itt, a nemzeti nagyiét katasztrófába torkolló korszaka után mutatkozik meg a szerb pravoszlávság jellegében valami, ami talán mégiscsak joggal tekinthető egyedül a szerbségre jellemzőnek. Amiért a Nemanjićok királyságának megszüntetésével a szerb pravoszlávia egy, immár nem létező államisága emlékéhez kötődik - állam nélkül maradva meg államvallásnak. Elsősorban a nemzeti tudat ébrentartása érdekében idealizálva az elveszett szerb államot, s hitetve el, -am int azt maga Prolié is elismeri, - az egyszerű és tanulatlan szerbekkel, hogy a népi hőskölteményekben megénekelt dicsőséges múlt valóban létezett is. Nemcsak tiszteletünket kiváltón töltve be nemzetfenntartó szerepet, de az. elveszett haza, voltaképpen az államiság újjászületésének reményét is életben tartva. És nem csupán az erőszakos térítés helyett inkább keményen adóztató és ja nicsárrá hurcoló iszlám uralmával szemben védekezve sikerrel, hanem a nyugati kereszténységgel szemben is elsősorban a Habsburgok uralta történelmi Magyarország tájain, ahová éppen egyháza vezetésével, a szerbség több hullámban is kirajzik - ott is tehát, ahol az őslakosság nyelvileg és eredetét tekintve eltéri tőle, de ott is, ahol a szerbség egyedül vallásában különbözött a befogadó területek népességétől. Vállalni kész szerepétől eltekintve, hiszen a jövevények határőrként katonáskodni voltak hajlandók elsősorban, szabad parasztként még úgy-ahogy, de semmiképp sem jobbágyként túrni a földet. Pedig a jobbára tiszteletben tartott granicsári kiváltságok és türelmi rendeletek ellenére a jobbágyi sorba süllyesztésre időnként éppúgy történtek kísérletek, mint a katolizálásra, holott ez az utóbbi csak akkor veszélyeztette a A XII. században Nemanja István (Nemanjićok), majd Dušan szerb cár (1331-1355) és fia vezetésével önálló szerb állam jön létre. (a Szerk.) 352 �palócföld 93/4 fennmaradást, ha a szerbséget a pravoszlávsággal azonosítjuk. Persze, az intézmények önfenntartó reflexei mindig is messzemenőleg kihatottak a történelemre. De azért természetes a kérdés: amikor a szerb pravoszláv egyház ezt tette, nem önmagát védte-e mindenekelőtt, nemcsak valóságos veszélyek ellen védekezve, hanem képzeltek ellen is - legyen bár szó Vuk Karadž ic megreformált cirill írásának arról a latin, tehát katolikusgyanús "j" betűjéről, erről a bizonyos "jottáról", amit gyakran emlegetünk. De Az ember tragédiája homousion - homoiusion vitájának vízválasztó "i"-je is eszünkbe juthat. Na meg a Tankréd lovag alakját magára öltő Ádám, aki ma kéksisakosként (Carringtonként, Vance-ként, Owen -ként?) érkezve boldogtalan Balkánunk gránát- és genocidium szaggatta tájaira, képtelenül megérteni, hogy egy efféle Árva hang hiánya vagy megléte két külön világot is jelenthet. Nem mintha feltétlenül okunk lenne csodálkozni, hogy ugyanazon esemény vagy jelenség mindössze a nézőpont közelségétől - távolságától függően tekinthető tragédiának vagy komédiának. Aminek éppen mert az istenített dolgok mindig képesek kiváltani ellenszenvünket, sokáig akár lassú elhalásában is hinni lehetett, sőt lehet ma is azt tartani róla, hogy minél kevesebb van belőle, annál jobb, mindössze lebecsülni nem szabad jelentőségét. Legkevésbé nemzetfenntartó erőként - amit mi, államhatárokon kívülivé anyátlanodott magyarokként mindenképpen a magunk bőrén tapasztalhattuk. És hát az oszmán hódítás nyomán a valamikori szerb állam nem úgy szűnt meg, mint Mohács után a magyar, hogy valószínűtlenül keskennyé faragott és Habsburggá vált Magyar Királyságként, valamint a Sztambulnak adózó Erdélyi Fejedelemségként valami mégis maradt belőle, hanem teljes egészében és folytatás nélkül, hacsak azokat a szerb határőrvidékeket nem tekintjük ilyennek, amelyek az elveszett hazához soha nem tartozó területeken jöttek lét- * Természetesen a pravoszlávságot nem egyedül Protić tekinti a szerbség elsőszámú támaszának. Az említetteken kívül elmondva róla még, hogy amint a szerb állam újbóli megteremtéséhez a történelem megváltozott csillagállása lehetőséget kínált, a szerbség tudatában fokozatosan átengedte helyét az államiságnak. A különben hosszú időn át Európa-szerte abszolutizáltnak és istenítettnek. 353 �palócföld 93/4 re, nem csupán a valaha magyar lakta déli országrészeket formálva át lassan Vajdasággá, hogy napjainkban már ezt is a végleg Szerbiává való lenyeletés veszedelme fenyegesse. Ámde eljutott a szerbség messze északra, főleg a Duna mentén, egészen a Felvidékig, nyugaton meg, Bosznia és Hercegovina hegyvidéki tájain át egészen az Adria partjáig, míg egy csoportjuk egyenesen kikerült a szerbséget sokáig szuperóriás anyácskaként védelmező Oroszországba. Nyilván pravoszlávsága folytán olvadva be akadálytalanul a nyelvileg csupán rokon orosz népességbe, éppen annak köszönhetően tehát, ami más tájakon sikerrel óvta meg a vele azonos anyanyelvűekkel való egyesüléstől. Nem bizonyos, hogy akár a maga, akár mások szerencséjére. Ámbár ez a megjegyzés némileg azt a múlt századi cseh toll alól kiszaladó megállapítást is felidézheti, miszerint a magyarok bejövetele a legnagyobb szerencsétlenség, ami a történelem során a szlávságot érte. Vagyis, amiért megalomániásan fúziós nemzetállamoknak vagyunk útjában. Egyébként nem tudom, miért a német mondás, miszerint Csehországnak nincs határa, valójában Szerbiának nincs. Vagy a szerbségnek inkább. Abból a hazavesztettségből eredően, ami a tovább élő álom-állam valóraváltásának vágyát növeli határtalanná, már-már fantazmagóriának tetszőnek is ugyan a csüggedésre vagy csupán realizmusra hajló többség szemében, hogy egy adott pillanatban an- nál inkább megfellebbezhetetlen parancsot, kategorikus imperatívust jelentsen egy mindenre elszánt és az adott pillanatban fanatizálni és terrorizálni egyaránt hathatósan tudó kisebbségnek. Azt, hogy a szent cél érdekében semmi sem megengedhetetlen, úgyhogy hazafiság és martalócság egybeolvadásán itt éppúgy nem kell csodálkoznunk, ahogy azon sem, hogy nem csupán az ellenséggel szemben nincs kímélet, de az árulók iránt sincs; - Karadjordje,* dinasztialapító felkelővezér a vele nem tartókat egyszerűen felkoncolja; ha számára elérhetetlenek, úgy házaikat borítja lángba, mielőtt saját kezűleg lőné le apját, állítólag tulajdon szülőanyja biztatására, amikor az, a felkelés bukásakor, nem hajlajdó követni fiát a száműzetésbe. Mert a példakép itt az a Miloš Obilić, aki a rigómezei csatában azért színlel megadást, hogy azután, behódoló sarucsók közben, a hódító Murad szultánt tőrével küldje a hurik mennyországába. Legalábbis a nem minden történész által aláírt legenda szerint, ám arra mindenképpen alkalmasan, hogy a nemzeti hagyományokat egészen Gavrilo Principig megalapozza, sőt egészen addig a bácskai pópa-lányig is, aki a köszöntésül nyújtott virágcsokorból rántja elő a revolvert 1941-ben, hogy a hozzálépő honvédtisztet mellbe lője. Vagyis a nemzeti függetlenség eszméje itt fokozottabb és méginkább önmagáért létező valami, mint a nemzeti öntudatra ébredés XIX. századi romantikus korszakában szinte mindenütt, s így a legvégletesebb önfeláldo- Az oszmán hatóságok elleni felkelés (1804) Karadjorodje (Fekete György) vezetésével nemzeti felkeléssé vált, nyomán pedig létrejött a szerb fejedelemség. (a Szerk.) 354 �palócföld 93/4 zás éppúgy megfér a legbrutálisabb szadizmussal, mint a legélethabzsolóbb hedonizmussal vagy a legharácsolóbb önérdekkel. Ugyanazon táborban és ugyanazon személyen belül is, többnyire ki sem billentve azt egyensúlyából, hiszen ez egészségesen extrovertáltak világában mindenre van magyarázat; mindenért mások hibásak. És mert az értékrend csúcsán a fegyverrel a kézben tanúsított hősiesség áll, és a "harcos" szerepe általában, a rablás is szinte természetes ártatlansággal minősül át zsákmányolássá, életünk kockáztatásának jutalmaként, de ugyanilyen derekasan megszolgált az élősködés joga is, hiszen az állami tisztségek megszerzésében szintén a hadi érdemek esnek döntően latba. Nem is igazán meglepő hát, hogy a függetlenséggel felérő széleskörű autonómia elnyerése után hamarosan már olyan hangok is hallatszanak, hogy az élet semmivel sem volt rosszabb a török alatt, mint a Szerbia állami létét részben fegyveres harccal, de inkább nem is akármilyen diplomáciai érzékkel, sőt megfelelő időben és helyen elhelyezett kenőpénzek segítségével újrateremtő, zsneiálisan analfabéta Miloš Obrenović* fejedelem idején, aki a közoktatás- és közegészségügy alapjainak lefektetése mellett, ha kedve támadt rá, sajátkezűleg disznót is heréit, és akinek későbbi száműzetése idején a rámenős bécsi kurtizánok az aranydukátokat kiszedik a bőre alól is. Egyik életrajzírója szerint különben a fejedelem, minden erényével és hibájával együtt, egyfajta megtestesülése a kor Szerbiájának. Talán a szerbségnek is. Vagy a "szerbiaiságnak" méginkább, mivel a szerbség messze túlterjed még Szerbián, semmiképp sem mentesen a különböző tájegységek kialakította mentalitásbeli árnyalatoktól. Ám a miloši inkarnáció szerbiaiként is az egyik oldal csak, mégpedig a túlsó, a kevésbé reprezentatív és kevésbé vállalt. Mert az "innenső" mégicsak a hősi, a vakmerő és kíméletlen, ahhoz a Karadjordjéhoz kapcsolódó, akit végül is a hatalmát, de országának alig kivívott önállóságát is féltő Miloš gyilkoltat meg, hogy fejét a szultánnak küldje. Alkalmasint olyanféle reálpolitikai érzékből mindenekelőtt, amilyen napjainkban mintha azért nem lenne képes sehogysem érvényre jutni, mert közben Szerbia, attól tartok, nemcsak végletesen, de végzetesen is túlgyőzte magát. Mert az 1833-ban elnyert majdnem teljes önállóság a kezdetet jelenti csupán. A területi kiterjedést illetőleg jé) ideig akár jogosnak is mondható, hiszen a ma is kemény magnak tekinthető korábbi belgrádi pasalikkal szomszédos területek lakossága nagy többségében szintén szerb, ám az újsütetű államocska a Portával megkötött egyezség értelmében telepíti ki az itt (s ma ismét) törökként emlegetett, de szerb anyanyelvű iszlám vallású lakosságot, áttessékelve a töröknek megmaradt területekre, mindenekelőtt Boszniába és a Szondzsákba. Az uralkodó felfogás szerint nyilván helyesen és megérdemelten, hiszen ezek, függetlenül attól, hogy őseik Vezetésével 1815-ben felkelés tör ki, eredményeként az oszmán kormányzat hűbéres fejedelemségként (1832) ismeri el Szerbiát. (a Sze rk.) 355 �palócföld 93/4 hány nemzedékkel korábban lettek a Próféta követői, hilehagyott árulók, és hát az apák bűneiért a fiaknak kell bűnhődniük, ahogy ez meg vagyon írva... Mindenesetre a meglehetősen tarka népességű Belgrádtól eltekintve, ahol sokáig még török helyőrség is állomásozik, ez az épp csak kikelt Szerbia-palánta, homogén nemzetállam(ocska)ként övezi körül magát egy rajta messze túlterjedő álom-állammal. Hogy azután, ahogy az álmok mindinkább teljesülésbe mennek át, egyre inkább találkozzék és ütközzék is egy másik ilyennel. Azzal a szintén sok évszázadossal, amiről szerbként úgy szokás szólni csak, mint gyermeteg rögeszméről vagy holmi káros perverzióról. * Pedig a középkori horvát állam, legalábbis függetlenként, ha szerbnél kétszáz évvel korábban megszűnt is létezni, mivel "társországként" épült bele a történelmi magyar államba, az önkormányzat valamilyen formájával mindig is rendelkezett. Amellett, hogy a törökkel szembeni védekezés kényszere, a Zrínyiekben megtestesülő módon, hosszú időn át nagyon is szorosan kapcsolta az "Ugarska"-ként emlegetett és a történelmi társnépeink tudatában Magyarországgal nem egészen azonos Hungáriához. "Bajkeverni" így azután kezdett csak, hogy az Európában egyedülállóan anakronisztikus latin, illetve a nyilván közösen utált német nyelvű közéletről a gyakorlat magyarra váltott. Vagyis a viszály almája a nyelv lett, az, amit mi, nyelvünkben élők, könnyen lehetünk hajlamosak egyedül figyelmet érdemlő, nemzetmeghatározó tényezőként komolyan 356 venni. Amellett, hogy árvaságtudatunkban talán eszünkbe sem jut, hogy a közeli nyelvrokonság ugyanúgy bajok forrása lehet, mint a rokontalanság. Különösképpen a meglehetősen bizonytalan körvonalú szláv nyelvek esetében, ahol a nagyobb nép a kisebb nyelvét előszeretettel fokozza le nyelvjárássá, netán a maga nyelvének elfajzott változatává, nem egyszer a lingvisztika tudományától várva el létező vagy álom-nemzetállamok igazolását. Olyanokét is, amelyekről idővel kiderül, hogy egybentartásukra nem csupán a nyelvrokonság, de az egynyelvűség sem képes. Mindenekelőtt éppen a valláskülönbség meghatározta kulturális különbözőség miatt, amin legfeljebb addig csodálkozhatunk, amíg eszünkbe nem jut, hogy Európában többvallású nemzetként a magyar, a némettel, hollanddal, szlovákkal, s némileg a csehvel és albánnal együtt (mert a román és az ukrán esetében igazi többfelekezetűségről mégsem beszélhetünk), tekintélyes kisebbség ugyan, de mégis kisebbség. Úgyhogy ahol a felnőttéválás elmarad, vagyis ahol a valóságos vagy fiktív veszélyeztetettség is létezik, ott a felekezeti hovatartozás nemzetmeghatározó tényezőként külön hangsúlyt kap. A katolikus hithez tartozás lengyelként az orosszal és porosszal, írként az angollal szemben. A szerb és a horvát esetében hol az egyik, hol a másik részről érezve a támadást is jogos önvédelemnek. Annak a nyelvi majdnemazonosságnak köszönhetően, ami miatt a két nép állam-álmának találkozása egyaránt tekinthető testvéri ölelésnek és kölcsönös fojtogatásnak. �palócföld 93/4 Megtetézve a harmadikkal, a sokáig merő délibábnak tetsző, most meg végképp annak bizonyuló jugoszlávsággal. A szerb részről napjainkban önfeladásra csábító horvátkatolikus cselvetésnek érzettel. Azzal, ami valamikor I van Gundulićtyal kezdődött, abból a Dubrovnikból, amely szláv ugyan és katolikus, de nem feltétlenül horvát is, és amely a nyugati és keleti kereszténység vízválasztója közelében ragyog kis adriai Velenceként, a maga mediterránságában reneszánszként, alkalmasint hitelesebben a Mátyás által Budán délszaki dísznövényként elültetettnél. Azzal a Tasso inspirálta költővel tehát, aki először veti fel az oszmán iga alatt nyögő délszláv keresztények felszabadításának elképzelését. Századokkal előzve meg azt a Gáj Lajost, aki a magyar országgyűlés tagjaként szónokolva fenyegeti meg a magyarságot, hogy a szláv tenger előbb-utóbb el fogja nyelni; azt a horvát Kazinczyként is emlegethető Ljudevit Gajt, az illir mozgalom elindítóját, aki a horvát és a szerb irodalmi nyelvet anélkül közelíti sikerrel egymáshoz, hogy a két nép nemzettudatát is "illirré" tudná átgyúrni. Hasonlatosan a szintén nem túlságosan magyarbarát Strossmayer gyakovói püspökhöz, aki viszont horvát Széchenyiként alapít Jugoszláv(!) Tudományos és Művészeti Akadémiát, ám hasztalanul kísérletezik a horvát katolikus és a szerb pravoszláv egyház valamiféle fúziójával - amíg csak apostoli királya, I . Ferenc József legfelsőbb rendeletére felhagyni nem kénytelen a politikával. Egészen Ady Endre markáns lenyomatát mindhalálig magán viselő ludovikás Krležáig, aki délszláv felbuzdulásból vállalja a hazaárulás bűnét vagy dicsőségét, s szökik át a szerb csapatokhoz, ahol kezdetben osztrák kémként fogadják, mielőtt kieszmélve a háború mocsarából a lenini úton remélne a "balkáni kocsmán" túllépni. Később még annak a Titónak segítségével is, akinek kommunista mércével is túl keménynek tetsző ateizmusát é s antiklerikalizmusát bizonyos szempontból talán nem is kellene túl szigorúan megítélnünk. Hiszen a vallás földi maradványaival az egynyelvű két nép közötti szakadékot kívánná betemetni, és hát ideológiailag képzett vasmunkásként sem kell feltétlenül tisztában lennie azzal, hogy a vallásokat semmiképp sem szabad az általuk (is) sok évszázadon át kialakított értékrendek reflexeivel összekeverni, még kevésbé pedig erőszakkal nyomni el őket, már csak azért sem, mert az erőszak megszüntével az éled újra leginkább, aminek feltámadása a legkevésbé mondható kívánatosnak. Mindenesetre a második világháború alatti kölcsönös tömegmészárlásokból (amelyekben a hazaiak sokkal inkább jeleskednek az idegeneknél, és amelyeknek mindkét oldalon akadtak nemcsak eszmeileg, de sajátkezűleg, illetve - "késűleg" közreműködő szerzetes- és pap-résztvevői is) a csetnikhez és az usztasához győztes harmadikként társuló partizán-martalócság a maga hasonló, de az áldozatok közt más elvek alapján válogató módszereivel akkor is kiutat kínált, ha ez másodszorra sem vezetett el végleg az. áhított jugoszlávsághoz. Ahhoz, ami valójában sohasem volt igazán áhított horvát részről sem. Legkevésbé az államiság, illetve a függetlenségi törekvések tekintetében, amelyeket irodalmi-kultu- 357 �palócföld 93/4 rális áramlatként időben ugyan megelőz, ám politikailag sosem válik benne igazán uralkodóvá. Mert a nemzeti öntudatra ébredő borválságon belül, azt követően, hogy a lovasszoborként Zágráb főterén egykor fenyegetően Budapest, ma viszont Belgrád felé forduló Jelaćić bán vezetésével a sajnos nem túl megértő Kossuth ellenében, a többi nemzetiséggel együtt a Habsburgokban való csalódást választja inkább, Bécs-barát, Pest-barát és délszláv-pánszláv irányzatok egyaránt megtalálhatók. Nem függetlenül a rég létező horvát-szerb ellentétektől, amelyeknek már akkor is vannak véres epizódjaik, mivel nem csak Gaj és az egy ideig bánként is működő I v an Maž uranić költő-politikus létezik, hanem a Pesten filozófiából doktoráló Ante Starčevič is, a nemes usztasa örökséget napjainkig továbbvivő Horvát Jogpártnak az az alapítója, akiről a három szerb elevenen megsütéséről szóló legendát ma is mesélik előzményeként a náci Németország életre hívta Független Horváth Állambeli torokelvágásoknak, bunkóval és kalapáccsal való tömeges agyonveréseknek, eleven koponyákba való szögbeveréseknek, karsztvidékek földalatti üregeibe való levettetéseknek, egészen a horvát "poglavnik", Ante Pavelić Curzio M alaparte Kaputt-jában említett húsz kiló emberszeméig. Ámbár hogy mi igaz és hogyan mindabból, aminek inkább csak egyik oldaláról az elmúlt évtizedek során, mi, győztesektől megtizedelt déli perem-magyarok is épp eleget tanulhattunk, hallhattunk, olvashattunk, s ami ma, európai és ENSZ-megfigyelők ellenére is ellenőrizhetetlenül ismétlődik meg, arról nem könnyű bármit is szólni. 358 Mivel itt, minden, amiről hallunk, éppúgy lehet ellenkező előjellel is igaz, mint egyáltalán nem, ám aminek igazságként, álhírként vagy hazugságként részét képezi, az a maga totalitásában túlságosan is szörnyű ahhoz, hogy igaz ne legyen. Értve totalitáson a hagyományok megalapozta kölcsönösséget. Azzal is összefüggésben akár, hogy török uralta hazájából az elmenekült szerbségnek lakhelyül gyakran a kopár, s a jelentősebb településektől távoli hegyvidék jutott, szükségképpen együtt a "kecskés" elmaradottság állapotával. Vagyis egyfelől a lenézettek sérelmeket megtorló, barbár lázadó dühe gyilkol, másfelől a kulturális álfölényből fakadó szadista rendcsinálásé - ott, ahol "nép" és "hatalom" összecsapása cl sem választható igazán az etnikumok konfliktusától. Mert a gyökerek mélyen a múltba nyúlnak. Úgyhogy az állítólagos magyarosítási kísérleteiért húsz éven át intenzíven utált gróf Khuen-Héderváry Károly, horvát báni minőségében, éppúgy két egymás ellen acsarkodó népesség között egyensúlyoz, ahogy a mohamedán bosnyákok által is lakott Boszniában három között a délszláv kultúra értője és értékelőjeként, a nagy műveltségű Kállay Béni. Naivként is nyilván - mert hát létezhet-e hálátlanabb szerep a megértő helytartóénál? Pedig a szerbek történetéről könyvet is írt - amellett, hogy belgrádi főkonzulként hasztalanul próbálta meg kivonni az orosz befolyás alól azt a Szerbiát, amely mind kevésbé képes ellenállni a délszláv Piemontként kínálkozó szerep csábító démonának. * �palócföld 93/4 De ha már a párhuzamoknál tartunk, miért ne emlegethetnénk a harcias Szerbiát akár Spártaként is, netán a majdani délszláv hegemónia kérdésének másik pólusát jelentő horvát Athénnal, Zágrábbal szemben. Még ha létezett "Szerb Athén" is, a Szerbia területén sokáig kívül eső bácskai Újvidék, annak ellenére, hogy a város lakosságának többsége nem kis ideig még jugoszlávvá válását követően sem szerb, de ahol a múltszázadi szerb műveltség intézményei egyre inkább összpontosulnak. Mert errefelé másfajta, polgárosultabb szerbség él, a Habsburg-monarchia nyelvi-etnikai-kulturális többszólamú ságához inkább alkalmazkodva. Romantikus nemzeti hevülettől is áthatottan, de a környezet és Európa egésze iránt is nyitottabban - aligha véletlen, hogy a múlt század szerb irodalmának legjelesebbjei zömükben innen származnak. Nemcsak kultúrát, szellemi hatásokat közvetít azonban Szerbia felé ez. a vidék, hanem annak hordozóit is: pedagógusokat, jogászokat, orvosokat, mérnököket exportálva. Abba a kis szerb fejedelemségbe, majd királyságba, ahol ezek a "prékóiak" ahogyan itt azokat a Dunától és a Szávától északra élőket nevezik -, nem egyszer jelentős állami tisztségeket is betöltenek, alkalmasint az őshonosok bosszúságára. Túl a kenyéririgységen, feltehetően a "másság" miatt, a kisebbrendűségi komplexust szülő kulturális többlet következtében, és aminek nyomelemei, mintha még mindig kísértenének. Ha másban nem is, hát olyan alkalmak kirobbantotta indulatokban, amilyenekről egy vegyes házasságából keserűvé józanodott női telefonhang is vall nemrég: "...meg- mondták kerek-perec, te, még ha nem is lennél magyar, akkor se tartoznál igazán közénk, te akkor is prékói vagy..." Bár Szerbia mind militánsabb piemontoskodása egyelőre nem északra irányul, s nem is a jugoszlávság jegyében nyilvánul meg, sokkal inkább délre, az akkori szerb állam határain túli szerbség felé, a Rigómezőre, a Szandzsákra és a dušani örökség jogán DélSze rbiává álmodott Macedóniára tekintőn, arrafelé, ahol a balkáni háborúk idején majd, korabeli újságok híradása szerint, a szerb hadsereg súlyos vérengzéseket hajt végre az albán és cincár falvakban, hasonlatosakat a románok által véghezvittekhez a dobrudzsai bolgárok között, bár a felsorolás itt nyilván még kiegészíthető, mivel ezeken a tájakon a népirtás mintha magától értetődően illeszkedne a hadviseléshez... Vagyis az egyenlőre még nem vérbe borult Európa, akárcsak ma, borzadhat és botránkozhat, távolbalátás híján hatékonyabb oda nem figyeléssel kímélve meg magát a felesleges ártalmaktól. De a szerb hazafias tekintet azért nyugatra is irányul, az egy ideig még töröknek megmaradó Boszniára, amelynek osztrák okkupálását, majd annektálását az össz-szerbséget egységbe álmodok merényletig menően zokon is veszik. Mert az egyesülést-terjeszkedést szorgalmazó politika célja sokáig mégis inkább a szerb és nem a délszláv egység, a hagyományos szerb címer négy cirill SZ (C) betűje akkor is az egyedüli megoldást jelentő szerb egység hirdetője, ha azt olykor maguk a szerbek is összekeverik a jugoszlávsággal. * 359 �palócföld 93/4 Mert ami a jugoszlávot illeti, kulturálisirodalmi elképzelésből ugyan politikaivá is átnövi magát, ámde anélkül, hogy a népben igazán gyökeret verne. Annyira legalábbis nem, hogy a szerb identitástudat helyébe a jugoszláv lépjen. Annak ellenére hasonlatosan a horváthoz, hogy egyes vidékek szerbhorvát anyanyelvű katolikusai olykor inkább dalmátok, bunyevácok, sokácok, bizonyos késéssel és ma sem egészen egyértelműen kötődnek ahhoz a horvát nemzethez, amelynek egyes értelmiségiei az első világháború alatt körüldöngicsélik, s ötletekkel is bombázzák az egy ideig a központi hatalmak által meghódított Szerbián kívül került szerb vezetést, vagy ágálnak a Masaryk-Beneš-féle cseh emigrációval közösen a nagy emigrációval közösen a nagy szövetségeseknél a szláv érdekekért. Ám a Monarchia horvát ezredei, egészen a nem is annyira katonai, mint gaz360 dasági összeomlásig, hűség dolgában alig különböznek Európa katonáitól és balekjaitól a magyaroktól. És szinte az utolsó pillanatig nem világos, mi is következik ezután, NagySzerbia-e vagy Jugoszlávia, a Monarchia délszláv részeinek leválására azután kerül csak sor, hogy az. antant győztesei elhatározzák a Habsburg-birodalom felosz(la)tását. Akkor alakul meg, annak ellenére, hogy a "jugoszláv" szó rég megszületett már, előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a Monarchiától örökölt szóhasználattal élve három "néptörzs" államaként; népszavazást meggyőzően aligha helyettesítő lelkesen csatlakozó népgyűlések, különféle "nemzeti tanácsok" határozatainak segítségével. Hogy az együttélés nehézségei szinte azonnal elkezdődjenek. Mindenekelőtt az eltérő kulturális hagyományok következtében, ami nem minden szempontból nézve szintkülönbség is. Bár a kultúrák abban az értelemben egyenértékűek csak, hogy "tulajdonosaik" számára olyan belső használatra való értékrendet és jelrendszert képeznek, amely "befelé" ugyan mindig betölti feladatát, ám újabb korok civilizációs követelményeinek jól, vagy kevésbé jól is megfelelhet. Jól, ha a racionális, intellektuális és individualisztikus elemek dominálnak benne, és kevésbé jól, ha az emocionálisak, mitikusak és kollektív jellegűek uralják. Szívesen említeném különben a demokrtikusságot is, csak hát a horvát többletet illetőleg inkább egyfajta liberalizmusról lehet szó, s a jogállamiságról, arról, ami főleg a dualizmus korában mégiscsak jellemzője volt a K.und K.-nak. Ellentében Szerbiával, �palócföld 93/4 írnám le, ha nem jutna eszembe egy állítás az első világháború előtti Szerbia demokrtikus jellegéről. - "Lehet, hogy demokrácia volt, de paraszti", mondom erre, amit beszélgetőtársam készséggel el is ismer, mintegy megerősítve, hogy a dolog lényege épp ebben rejlik. Külön a szerb társadalom patriarchalizmusa miatt is, ami óhatatlanul tekintélyelvű személyiséget fejleszt ki, erőkultuszt szül, s a kreatív adottságokat sem fejleszti éppen. Ilyen társadalomban, még ha meg is van a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság, népakaratként az egyének többségének akarata helyett inkább kollektivista reflexek érvényesülnek. Nyilvánvalóan annak következtében, hogy Szerbia nemessége, hasonlatosan más balkáni államok nemességéhez, a török hódítás nyomán eltűnve, a csupaszon maradt parasztságot egyedül a szintén paraszti "emberanyagból" táplálkozó egyházra hagyta. Vagyis a szerbség, noha az egykori szerb királyi udvarban, amint azt ma sokan szinte sztereotip módon hangsúlyozzák, előbb ettek késsel és villával, mint a sokáig barbárabb Frankhonban és Albionban, oly mértékben vált "történelemileg csonka nemzetté", hogy az öntudatra ébredés korának mindkét fejedelmi családja, a Karadjordjević és az Obrenović-ház, szintén paraszti gyökerű kereskedőrétegből nőtte ki magát. Látszólag a szerbségnek abból a monarchikus beállítottságából fakadóan, ami azért nem különleges nemzeti sajátosság, mert az államiság múltjával megáldott vagy megvert népeknek többnyire monarchikus múltjuk is van. Más kérdés, csakugyan a "Nemzeti életerőt" bizonyítja-e, hogy miközben a Balkán más, államiságukat visszanyerő nemzetei, Európa gyámkodása mellett, facér Hohenzollern vagy Coburg hercegeket emelnek trónra - a szerbség két egymással rivalizáló nemzeti uralkodóházat is kitermel; félő, hogy túlságosan is a maga számára csupán, mivel ezek az újgazdagnak tetsző dinasztiák feltehetőleg a horvátok és szlovénok azon részének sem imponálnak különösebben, amelyik nem feltétlenül híve ugyan a Habsburgháznak, ám mintha utólag mégis arra döbbenne rá, hogy annak stílusához alkalmasint jobban hozzászokott, semmint maga is hitte volna. * A horvát nemesség ugyanis a századok során megmaradva, nagyjából a magyarhoz hasonlóan, ám részben idegen elemekkel is összekeverten vált polgárosodva a nemzeti öntudat hordozójává. Olykor a közös délszláv haza híveként emlékeztetve arra a jó házból való úrilányra, aki fehér lányszobájában ábrándozva, daliás jövendőbelijének bárdolatlanságát észre sem veszi, illetve azt hiszi, hogy választottját megnevelheti, "kikupálhatja". Nem mintha nem lenne a horvát parasztság is elmaradott, ám létezik fölötte egy nem paraszti uralkodó osztály, no meg egy nemzetközi világegyház, amely nem paraszti kulturális értékminták szerint is befolyásolja. Vagyis: a népmentalitás egymástól eltérő, noha az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyazon vidéken rég együttélő szerbek és horvátok életszemlélete és szokáskultúrája, eltekintve a valláshoz szorosan kö- 361 �palócföld 93/4 tődőktől, alig különbözik egymástól, sőt az utóbbi évtizedekben valószínűleg méginkább "összerázódott". A déli-délkeleti tájakról való beszivárgás vagy éppen beözönlés ugyanis mindjárt az első közös délszláv állam létrejöttekor kezdetét veszi, nem utolsó sorban a központilag kinevezett nem őslakos tisztviselők áradatával. Olyan tájakról valókkal, ahol bizánci örökségként vagy törökhagyásként az önkényeskedés a korrumpálhatóság a tisztségviselésnek szinte az ártatlanságig természetes velejárója. Mert lehettek ugyan korruptak a Monarchia hivtalnokai is, sőt nyilván külön magyar "korrupciós kultúráról" is beszélhetünk, alkalmasint horvátról is, a most hatályba lépő szükségképpen "stilisztikailag" is újnak minősül. Mivel ez a gyakran sivár szülőföldjéről "dús vadászmezők" felé kirajzó had nem csupán eltérő modorát, illetve modortalanságát hozza magával, azt, amibe a korábbi urak kasztjellegűen egymás közötti "pertujától lényegileg különböző parlagias (le)tegezés is belefér, hanem hozza tisztségeinek szerb hivatalos megnevezését is a korábban használatos horváttal szemben. Mert a "másság" akkor lesz csak nehezen tolerálható igazán, ha parancsoló módban fejezi ki magát, olyanok részéről érve felülről bennünket, akiket alattunk lévőknek érzünk. Hiszen más lezserül mellőzni valamilyen viselkedési normát, s más nem is ismerni, más tudatosan, idézőjeles nyomaték kedvéért használni obszcén szavakat, s más azokat beszédünk természetes részeként szinte észre sem venni. Ahogy spontánul szenvedélyesnek lenni is más, és más megleckéztetően visszafogott- 362 nak. Olyannak például, amilyennek a Jugoszláv Kommunista Szövetség utolsó elnöke (vagy főtitkára?) Stipe Šuvar is mutatkozott... ki emlékszik ma már rá különben, ám számomra éppen hideg mosolyú, de pózolástól sem mentes pengevillogtatása maradt emlékezetes a vég kezdetét jelentő utolsó pártkongresszuson, szemben a furkósbottal hadonászó, vérmes Miloševićtyal. Mert ez. a kétfajta alapállás mintha elmaradhatatlan kelléke is lenne a két nép kapcsolatának, megjátszhatóságában, sőt megjátszani szinte kötelező érvényében. És hát a hazulról hozott eltérő viselkedés könnyen lehet a házasságban tányérhajigáló jelenetek okozója, amiért is a szerb és horvát kapcsolatokat tanulmányozva nehéz megszabadulni a feltevéstől, miszerint az érdekek ütközése mellett, ízlésbeli tényezők is alakítói lehetnek a történelemnek; mindjárt az együttélés elején olyan családi viharokat is kirobbantva, amilyen a képviselőházban a horvát parasztpárti Radić-fivérek meggyilkolása. Vagyis a második világégés kezdetekor már szinte okunk sincs afelett csodálkozni, hogy alig valamivel azután, hogy Belgrád népe "Inkább háborút, mint egyezményt!" kiáltással a háromhatalmi egyezményt aláíró kormányt megbuktatva szörnyűséges terrorbombázást zúdít saját fejére, a bevonuló Wehrmacht egységeit virágeső fogadja Zágráb utcáin. Nyilván nem kis mértékben járulva hozzá, hogy az újbóli győztesek a "fasiszta nemzet" címkéjét a horvát népre is ráragasszák. * �palócföld 93/4 Szemben a "demokratikus" szerbbel, illetve ellenségei szerint nyilván a "kommunistával" - jutunk el immár a szerbség állítólagos negyedik tartópilléréhez, a kommunistaellenességhez. Úgy vélekedve, hogy a kommunizmus, amikor a "kizsákmányolás megszüntetése" érdekében osztályharcra, forradalomra buzdít, nemcsak az uralkodó osztály hatalomtól való megfosztására, sőt elpusztítására törekszik, hanem a szellemi elit megsemmisítésére is egyúttal, egyszerűen mert a szellemiek többnyire ott vannak, ahol az anyagiak is, jószerével annak az értelmiségnek a birtokában, amely zömében a kizsákmányolóként meghatározhatók sorából származik. Illetve, eltekintve a beilleszkedni képtelen zsenik és álzsenik, valamint a versengésből kihulló selejtesek forradalmárkodásra hajlamos kivételétől, többnyire őket szolgálja. Akaratlanul is, hiszen, ha meggondoljuk, hogy miképpen szolgálhatja nemzetét valaki úgy, hogy ne az uralkodó réteget is szolgálja, akkor éppúgy hiányzik a csalhatatlan recept, mint ahhoz, hogy miként fosszuk meg hatalmától az uralkodó réteget anélkül, hogy eszétől is ne fosszuk meg azt a társadalmat, amelyet - elméletileg legalábbis - előnyére kívánunk megváltoztatni. Ha viszont nemzetben gondolkodva "nacioanlisták" vagyunk, egyúttal kommunistaellenesek is vagyunk, csak mert nemzetünket dánként lefejezni éppúgy nem óhajtjuk, mint szingalézként. Még ha kérdés is, csakugyan oly sokat veszített-e a szerbség akár a jugoszlávsággal, akár a kommunizmussal. Figyelembe véve, hogy a másik oldalon szintén versenyt kár- hoztatott jugoszlávságot és kommunizmust egyaránt szívesen tekintik pusztán a nagyszerbség álcázásának, ami persze szintén primitív egyszerűsítés. Bár a jugoszlávságot illetően, a közös délszláv hazából a török elől, majd alól többször és többfelé kirajzott szerbség túlnyomó része Jugoszlávia létrejöttével mégis csak egy államba került, méghozzá más, nem szláv népek rovására, ami a nacionalizmus logikája szerint általában sem számít, s így nem is tekinthető külön szerb bűnnek. Ám a két háború közötti ""régi", azaz most már "legrégibb" Jugoszlávia akkor is nem kevés joggal minősíthatő Nagy-Szerbiának, ha a Protićhoz hasonló szemléletűek szerint megalakulásakor kezdődött el a szerb identitásnak az az önfeladása, amelyet azért nehéz tragikusnak éreznünk, mert semmi köze a lényeghez, az anyanyelviség elvesztéséhez. Köze inkább ahhoz van csak, hogy előrehaladtával a szerbség kevésbé lett pravoszláv és bizánci, kevésbé cirill betűs, kevésbé bezárkózó a maga kultúrájába, ahhoz hogy világibbá válik, európaibbá. Na meg hogy a vegyes lakosságú területeken (ezúttal nem a nemszlávok által is lakottakra gondolok), ha nem élvezi a hatalom külön védelmét, az európaibb reflexű horvátsággal nem állja a versenyt, minél inkább hagyományos értelemben vett szerbnek marad meg, annál kevésbé. Vagyis miközben a horvát gyomor nem veszi be az ejtőernyősként nyakába pottyantott állami tisztviselők balkániságát, a sokszor bunkóként lekezelt szerbség úgy érzi, saját véráldozatok árán kitágított hazájában szorul háttérbe - pedig még horvát és szlovén testvéreit is felszabadította a Habsburg elnyo- 363 �palócföld 93/4 más alól. Másodszorra pedig a hitleri és egyéb megszállók alól, lévén viszont abban a megállapításban is némi igazság, miszerint a népfelszabadítóként emlegeti partizánháborút szerb harcosok vívták meg horvát kommunisták vezetésével. Hiszen belegondolva a dolgokba, nem is nagyon történhetett ez másképp. Ha egyszer a szerb békétlenség nélkül is szerbirtó usztasa téboly mindenekelőtt szerbeket kényszerített partizánsorba, ellenben az eredetileg szociáldemokrata munkásmozgalom gyökerei a fejletlenebb és az első világháborúból győztesen kikerülő Szerbiában gyérebben voltak fellelhetők, mint a fejlettebb, de legyőzőitől feltrancsírozott Monarchiában. Emellett a szociális forradalmakat mégiscsak a vereség nyomora szokta életra hívni, s nem az olykor még üres hassal is himnuszéneklésre késztető győzelmi mámor. Vagyis a Tito-féle vezetésben viszonylag kevés a szerb, nem kis sérelmére, sőt annak ellenére, aggodalmára is a szerbségnek, hogy a második Jugoszlávia ugyanúgy az ő számára jelentett térnyereséget, mint az első megszületése. A Vajdaságban például, amely "hála" az itteni németség kiirtásának-elűzésének és a magyarság megritkításának, illetve a boszniai, líkai, zagorjei szerbek betelepítésének, a második világháború után válik csak szláv többségűvé. Bár a horvátok térvesztése is nyilvánvaló, a horvát tagköztársaság bizonyos vegyeslakta területein horvátnak lenni nem feltétlenül előny, még kevésbé dicsőség. Szlavóniai származású és partizánmúltú kórházi szobatársam, kinek anyja egyébként 364 falufelperzselő usztasa-megtorlás folytán szenved tűzhalált, az ötvenes évek második felében megelégedéssel konstatálja, mennyivel kevesebben vallják magukat horvátnak, mint a háború előtt. A hatvanas évek középén viszont egy, a horvátországi Eszékről közös szülővárosunkba hazalátogató feleség meséli, miképpen bocsátották cl munkahelyéről férjét, majd vették vissza hosszú pereskedés után, csak mert fel merte lenni a kérdést, miért a szerb és miért nem a horvát zászlót tűzette ki a szövetségi lobogó mellé valamelyik állami ünnepen a gyár igazgatója. Hiába horvát és szlovén többségű a csúcsvezetés, a háborús érdemeket díjazni kell. Úgyhogy míg a szerb népesség a mostani földcsuszamlásig Horvátország lakosságának 16 százalékát tette ki, a horvát(!) pártban 40 százalékban volt képviselve, s hasonló arányokat emlegetnek a rendőrséget, az állambiztonsági szolgálatot és a hadsereg tisztikarát illetően is, ergo, a hatalmi térnyerés a számbelit messze meg is haladja. És ahol egy etnikum privilegizáltsága ennyire szembetűnő, ott a kiegyenlítődést a tőle hátrányosan érintettek elnyomásként élik meg, sőt minden változás puszta lehetősége is alkalmas lehet pánik szülte agresszió kiváltására. Amint az Kosovóban történt, ahol a szerbség térvesztése azért valóságos, mert nyelvi is az, ám mindenekelőtt az albánság szaporasága, szívóssága és igénytelensége következtében jött létre. * �palócföld 93/4 Vagyis a térnyerés minden vonalon egyértelmű - kivéve a szellemieket. Vagy inkább a szellemiséget. Aminek illusztráló epizódjai közt ott az a képernyőn látott horvátországi szerb menekült is, aki szerint hogyan is lehettek volna ők kiváltságosak, amikor a horvátokból mindenféle doktorok, belőlük meg rendőrök lettek. Vagy az a majd három évtized előtti tévé-vetélkedő a horvátoszági Varasd és a kelet-szerbiai Zajecar diákjai közt, ahol szegény zajecari gyerekek főleg olyankor "kukulnak meg", amikor európainemzetközi tárgykörű kérdésekre kellene válaszolniuk, mivel inkább csak a maguk heroikus-epikus-népi-nemzeti kultúráján belül képesek eligazodni. Feltehetően nem csupán önhibájukbó l . Előkerül itt szerb irodalomtanár ismerősöm esete is azzal a tanfelügyelőnővel, aki már-már a honleányi könnyek határán illeti szemrehányással, amiért az az osztálynaplót latin betűsen vezeti: amikor az "igazi" szerb irásbeliséget mégis csak a cirill írás jelenti. Pedig hosszú időn át hódít itt a latin betű: a lapok, folyóiratok, könyvek egy része, főleg a képzettebb rétegeknek szántak. Belgrádban is latin betűsen látnak napvilágot; vagy esetleg kétféle változatban, nem utolsósorban a cirillt eleve "rühellő" nyugati országrész piaca érdekében. De sokáig a tévéadások feliratozása is jobbára latin betűs, logikusan vezetve el egy néhány év előtti riport vészharangkongatásáig: hová jutunk, ha már a belgrádi utcák gyakran nem szalonképes falfirkái is többnyire latin betűsek? - És feltehetően a Coca-Cola- és rock-kultúra hatásaként is van ez, amely a maga felszínes nyugatiságá- ban, amint láthatjuk, aligha tekinthető a legbizantiánusabb népi-heroizmusba való viszszahanyatlás akadályának, bár nyilván akadtak, akik ebbe külön is besegítettek. Holott ha a szovjet tömbről leváló jugoszláv szocializmus hozott sikereket is, legyen bár szó látszat-szabadságról, látszat-demokráciáról vagy a fogyasztói társadalom olyan látszatáról, ami miatt a táborbeli sorstársak sokáig irigykedtek ránk, úgy ez nem is lehetett egyéb latin betűsnél. Átvitt értelemben persze, de személyekhez kötötten is akár, mivel az önigazgatás zsonglőrmutaványának kiötlője mégsem véletlenül Tito jobb keze, a szlovén Kardelj, szemben bal kezével, a szerb Rankovićtyal, aki bukásakor készségesen bevallja, mennyire képtelen az inkább csak félreérthető megértésére. És aki szúrós tekintetű főrendőrként, a joviális Kardelj által őszintén vagy csalárdul kínáltakat rendre visszaveszi, mindenekelőtt a kosovói albánoknak lesz kíméletlen elnyomójává - e minőségében is sírják vissza sokáig a nagyszerbség képviselői. Többé-kevésbé rejtett híveiként azon nacionalizmusok egyikének, melyek közül ez ellen alighanem azért folyik a küzdelem különösképpen hatástalanul, mivel ez a nacionalizmus önmaga előtt is keményvonalas kommunistának álcázottan államfenntartó erőként hiúsítja meg, hogy az időnkénti reformkísérleteket, főleg az ország európaibb tájain, komolyabban vegyék a kívánatosnál. Nem mintha közülük a vakmerőbbek vagy ügyetlenebbek, megkapva a minden irányban kiosztott egyensúlyfenntartó pofonokat, nem válhatnának nemzetük mártírjaivá. 365 �palócföld 93/4 Alighanem azért szaladva a rúd elé, amiért a hagyományos nemzeti reflexek hordozói túlságosan nehezen tudnak a kommunistaság hosszú időn át jól bevált s így már-már valódi ábrázatnak vélt álarcától megszabadulni. De elképzelhetően tán annak a szellemiségnek a következtében is, ami miatt a háborúban megnyerteket Szerbia békében mindig elveszít. Amint az már végképp nyilvánvalónak látszik, a jugoszlávságot is. Mindazzal együtt, amit jelentett. * Állam-álmokban csalódottan vetve el a mesterségest, s térve vissza a "természeteshez". Ahhoz a szerbséghez, aminek Protić által említett négy tartópillére közül, attól tartok, mindössze kettő, a pravoszlávság és az államiság tekinthető igazán valóságosnak. Ám közülük a pravoszlávság mindjárt egy kirekesztő nemzeti önmeghatározás forrásává is lesz, veszélyesnek tetsző "nemzeti fundamentalizmus" okozójává. Múltba mutatóvá és regresszívnek tetszővé is, hiszen a "fundamentum" szükségképpen jelenti a régit, nemcsak a "jó öreget" és megbízhatót, ahová kudarc esetén menekülni szokás, hanem a barbárt és a primitívet is - aminek beilleszthetetlenségét korunk értékrendjébe és szűkebb-tágabb nemzetközi környezetünkbe, mind ösztönös hordozói, mind pedig tudatos megfogalmazói valószínűleg befelé fordultságuk következtében képtelenek észrevenni. Feltehetőleg azokat hibáztatva, akik szerbségüket lenyeletni hagyták a jugoszlávsággal. 366 Azzal, ami napjainkra úgy vált végzetes tévedéssé, hogy eredetileg történelmi kihívás volt. Csak mert egy adott térségben adott volt egy azonos vagy azonossá formálható nyelven beszélő és nyilván közös eredetű népesség, amiből a nemzetállam divatjának idején annyira kézenfekvő feladatként kínálkozott egy közös haza létrehozása, hogy azon lehetne csodálkozni, ha ideája nem születik meg. A többihez "elég" volt a "körülmények összejátszása". Valójában azonban szűkebb határok közötti létjogosultságát sem igen lehet kétségbevonni. Illetve, tekintettel az időközben jóvátehetetlenül megtörténtekre, "lehetett volna". Mivel itt óhatatlanul akkor is beugrik a profi történészek szokásos kifogása, hogy ti. a "mi történt volna, ha?" kérdésre értelmetlen választ keresni, ám úgy hiszem, nélküle a történelem tanulmányozása ugyanolyan céltalan lenne, mint a jövendő faggatása. Számunkra is akár, akik itt déli perem-magyarként elfogadni vagy éppen szeretni ezt az országot annyira voltunk képesek, amennyire hagyta magát, vagy amennyire be tudtuk csapni magunkat. Úgyhogy márcsak emiatt is nehezemre esne csődjének legfőbb okát nem abban látni, sőt dilettáns módján nem afelett sajnálkozni, hogy bár Jugoszlávia a nemzetállam eszméjének jegyében alakult meg, nem sikerült hozzá megfelelő keretben tartott jugoszláv nemzetet is találni. Pedig létrehozói és sorsintézői ezzel többféleképpen is megpróbálkoztak. A már említett három törzsű (Szerb, horvát, szlovén) vagy inkább három fejű egy törzsű egynemzetet követően, a "második Jugo- �palócföld 93/4 szlávia" idején a "jugoszláv" nemzeti hovatartozásnak azzal a fikciójával, ami az. etnikai és politikai nemzet felemás keverékeként nemcsak a "szerb", "horvát", "montenegrói" és "muzulmán" megjelölés helyett állhatott, hanem a "szlovén", "macedón", "albán", "magyar" stb. helyett is - olyan kategóriák helyett is tehát, amelyek kívül esnek azon a körön, amelyet Gajék nyelvi alapon a maguk idejében "illír" nemzetként kíséreltek meg összefogni. Mesterségesen, ha úgy tetszik, ám ma is indokolttá téve a kérdést, mit veszít az a szerbhorvát anyanyelvű polgár, aki magát "jugoszláv"-ként definiálja, feltéve, hogy a vallási gyökerű "másodlagos nemzetmeghatározók" nem sokat jelentenek számára. Ahogy a mindennapok szintjén nem is jelentettek azoknak, akik jobbára városlakóként, szomszédaik másságát nyelvi eltérés híján netán észre sem vették, és akik az elmaradottság odvaiból kiröppenő démonok áldozataiként most riadtan kérdik, miért kérik tőlük számon, amiről ők már-már megfeledkeztek. Mert hát aligha véletlen, hogy a nagyszerbség boncainak bázisát elsősorban az. írástudatlanságig hagyományaiba fulladt falu jelenti, de ugyanerre épül a túloldal szintén szélsőséges ellenreakciója is, a hétköznapoknak abba a jugoszlávságába rontva bele, aminek a politikai programok jugoszlávságához vajmi kevés köze van, ám a mindennapok emberi kapcsolataihoz annál inkább. Azokhoz. a barátságokhoz, szerelmekhez, házasságokhoz, hivatali vagy üzleti kapcsolatokhoz, amelyeknek felbomlása vagy szétrombolása, a halottakon, sebesülteken és romokon túl, a lelkek síkján is jelzi a jugoszláv tragédia abszurditását. Mindenütt, de különösen a sorsa ellen az utolsó pillanatban is kétségbeesetten védekezni kívánó "legjugoszlávabb" Boszniában, amelynek egynyelvű, de három nemzetű lakossága anélkül esik olyan pusztító vallásháború áldozatává, amelynek valójában nem sok köze van a valláshoz, és ahol a korábban gyors ütemben világiasodó mohamedán bosnyák nép, alkalmasint a pluralista és toleráns Európa szégyenére, végső veszélyeztetettségében tántorog bele az. iszlám fundamentalizmus ölelésébe. Feltéve, hogy államának az a vallási alapon történő nemzeti kantonokra való felosztása sem lesz képes mcgvédelmezni, ami ekkor is a svájci minta nevetséges torzképének hat, ha nincs más megoldás. Ha pedig nincs... kell-e vajon több. hogy csőd ről beszéljünk? Értsük ezen akár Európa, akár a történelem, akár az emberi értelem csődjét. (1992. október - november) 367 ��Tóth László Arcképek - Kassáról Adalékok a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez 1945 és 1 9 4 8 között A (cseh)szlovákiai magyarság kis híján hét és f é l évtizedes, megpróbáltatásokkal teli útján nincs még egy útszakasz, mely az emberi és közösségi élet olyan, mérhetetlen szenvedéseket és megaláztatásokat hozó stációin vezetett volna végig, mint az 1945-1948 közötti. A szóban forgó kis töredéknép ennek a négy esztendőnek a sokkját, traumáját, következményeit azóta sem tudta teljes egészében kiheverni, s az önszemléletében, a világhoz való viszonyulásában, illetve a társadalmi-szellemi életében mutatkozó nem egy kóros elváltozásnak ezekben az esztendőkben kereshetjük a gyökereit. Ugyanekkor mindmáig keveset tudunk erről az időszakról, még akkor is, ha a történet- és művelődéstörténet-írás figyelme az utóbbi, mintegy másfél évtizedben, különösen azonban három-négy esztendeje fokozott intenzitással fordu lt a csehszlovákiai magyarság történetének e fejezete felé. S bár ennek következtében lassan-lassan kezd szertefoszlani a "hallgatás éveinek" az ezen időszakot körbelengő legendája, mítosza is, hogy mást ne mondjak, a csehszlovákiai magyarság szóban fo rg ó esztendeinek művelődéstörténeti vonatkozásait összefoglaló, monografikus igényű feldolgozás mindmáig nem készült még el. Következésképpen még mindig események százait-ezreit, s arcok tucatjait fe d i homály, jóllehet mindegyiküknek nagy szerepük volt a csehszlovákiai magyarságra zuhogó ütések infernális kövekezményeinek enyhítésében, illetve mindegyikük más-más oldalról világít rá erre az etnocídiummal felérő sorscsapásra. Gömöry János "Maradok az, aki voltam..." Gömöry János (1869-1966) a két világháború közötti csehszlovákiai magyar művelő- dés jellegeztes és nagytekintélyű alakja volt. Elsősorban tanári munkájával, pedagógusi 369 �palócföld 93/4 működésével szerzett magának legendás nevet, ám kultúra- és közösségszervező ténykedése is a polgári Csehszlovákia magyar szellemi életének példamutató életpályái között jelölte ki helyét. Egyetemi tanulmányai elvégzése után, 1897-ben került Eperjesre, ahol az Evangélikus Kollégium főgimnáziumának tanára, 1903-tól 1926-ban történi nyugdíjaztatásáig pedig igazgatója lett. Ezt követően Kassára költözött, ahol a város köztiszteletben álló polgáraként alaposan kivette részét a helyi, s tágabb értelemben a szlovenszkói magyar szellemi élet formálásából. Ott volt a Kazinczy Lap- és Könyvkiadó Szövetkezet, később a Tamás Mihály irányításával működtetett, 1937-ben létrehozott, kitűnő irodalmi folyóirat és kiadóvállalat, a Tátra megteremtésénél, főtitkára, majd elnöke a Kazinczy Társaságnak, s még hosszan sorolhatnánk szellemi vállalkozásait, társadalmi megbízatásait. Írt is, igaz, nem sokat: "csak annyit, amennyit szükségesnek érzett"1 - jegyezte fel róla szép kisesszéjében Szalatnai Rezső. Egy eperjesi városkép maradt utána (Eperjes, in: Tátra Almanach, Pozsony 1938), egy iskolatörténet (Az eperjesi kollégium rövid története, Prešov 1933), egy C araffáról szóló dolgozat (Rozsnyó 1930) és néhány helytörténeti munka, s végül, kilencvenhárom éves korában(!) megírta az adott korszak (csehszlovákiai magyar) művelődéstörténetének tanulmányozása szempontjából kikerülhetetlen dokumentumnak számító emlékiratát (Emlékeim egy letűnt világról, Budapest 1964). A könyvet emelkedett hangvételű előszavában - Szalatnai Rezső teljes joggal nevezhette "egy szenvedélyes szervező, ismeret- és ízlésterjesztő művelt ember beszámolójának".2 370 Gömöry János a bécsi döntés, illetve Kassa Magyarországhoz való 1938-as visszacsatolása után is egy ideig még a város művelődésének középpontjában, s - tiszteletbeli elnökként - a Kazinczy Társaság élén maradt, és őt választották meg az evangélikus egyházközösség tiszteletbeli felügyelőjének is. "Úgy tűnt fel, hogy Kassa nyugodt, békés időknek néz elébe - emlékezik vissza könyvében ezekre az. időkre. - Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. ...olyan emberek vették ál a város vezetését, akik a hitleri szellemben szinte rémuralmat teremtettek városunkban. (...) Láttam, meggyőződtem róla, hogy az én közéleti tevékenységem véget ért. Elhatároztam, hogy minden állásomról lemondok. Miként húszéves közéleti tevékenységemben, úgy most még kevésbé voltam hajlandó a hatalmon levők kedvéért lelki függetlenségemet, egyéni meggyőződésemet feláldozni. (...) Valóban a tizenkettedik órában vonultam vissza a közéletből. Visszavonulásom után a nyilasok kezébe került a Kazinczy Társaság vezetése."3 A nyilasok 1945. január 18-án hagyták cl Kassát. A város, mely az ország német és magyar ajkú népessége szempontjából oly tragikus következményekkel járó "kassai kormányprogrammal" írta be nevét Csehszlovákia legújabbkori, közvetlenül a második világháború utáni történetébe, az alakulófélben lévő csehszlovák kormányzati szervek ideiglenes székhelye lett. A (vezető) magyar értelmiségieket és általában a középosztálybelieket tömegesen kényszerítik menekülésre, illetve utasítják ki az országból, egymás után nyilvánítják őket háborús bűnösöknek. Ilyen körülmények között az idős Gömöry János helyzete is bizonytalanná válik. Már �palócföld 93/4 1945. április 27-én levélben keresi föl Szalatnai Rezsőt - ugyan ki mást? - és arra kéri, nézzen utána, valóban rajta van-e a háborús bűnösként Magyarországra kiutasítandók listáján, mivel néki egymással ellentmondó értesülései vannak e tekintetben.4 Érdekességként megemlítendő, hogy a köztiszteletben álló idős férfiú e helyen egy "tegnapelőtti", tehát április 25-én írott levelére is hivatkozik, melynek azonban a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában fellelhető, Szalatnainak címzett levelek között nem találtam nyomát. Nyugdíját megvonják - ezt később Szalatnai Rezső közbenjárására kezdik el neki újból folyósítani -, a felesége házábó l befolyó szerény jövedelmekből - a lakbérekből - tengetik életüket, ám ezek is elapadóban vannak, a lakásuktól minduntalan ki akarják őket tenni. Egy alkalommal például a szobáikat hatóságilag lepecsételték, s arra kényszerítették őket, hogy a konyhában lakjanak. Egy következő alkalommal viszont már a kiutasítási végzést is kézhez kapták, és három órán belül el kellett volna hagyniuk a várost, sőt az. országot is, ebtói azonban a kassai polgárok széleskörű tiltakozására legalábbis egyelőre - nem lett semmi.5 Önéletrajzi kötetében ő maga így emlékezik vissza ezzel kapcsolatban: "Mióta a Beneškormány intézte az ország sorsát, állandóan ki voltunk téve annak, hogy bármely pillanatban kitelepítenek bennünket. De mégis keserves volt annak elgondolása, hogy így, szin­ te meggyalázva, el kell hagynunk azt a földet, ahol serdülő ifjúkorom óta, egy hosszú életen át, a magam érdekeit igen sokszor feláldozva, önzetlenül, de a szlovákok nemzeti érzését megbecsülve, munkálkodtam a magyar kultúra terén."6 A személye ellen irányuló, meg-megújuló akcióknak az sem tudta elejét venni, hogy 1946-ban a magyar nemzetiségű antifasisztákat igazoló bizottság javaslatára - melynek elnöke a sokak által megbecsült helybéli orvos, az üldözött és nélkülöző csehszlovákiai magyarok megsegítésére Szalatnai Rezső által szervezett Segélyalap, valamint az ugyancsak Szalatnai irányításával működő illegális érdekvédelmi szerveződés, a Csehszlovákiai Magyar Végrehajtó Bizottság kassai összekötője, dr. Simai Béla volt! - csehszlovák állampolgárságát a helyi nemzeti bizottságtól ideiglenes érvénnyel visszakapta.7 Szalatnai Rezső hagyatékában Gömöry János fentebb már említett, 1945. április 27én írt levele és az 1947 nyarára eső kitelepítése között eltelt két esztendő alatt több mint félszáz levelet küldött - nagyjából havonta kettőt, vagyis kéthetenként egyet - fiatal(a bb) pozsonyi írótársának. 1946. január 17-én például Szalatnaiék segélyakcióját dícséri, s a szlovákiai magyarság "szomorú, megalázó" sorsa fölött elmélkedik. S bár 1945 júliusa óta nem kapott nyugdíjat ő maga sem, és arra kényszerül, hogy lassan eladogassa a holmiját, mások miatt aggódik, és a nálánál is bizonytalanabb helyzetben lévő három kassai írótársa - Darkó István, Keller Imre és Urr György - számára kér Szalatnaitól segítséget. "A kassai magyar társadalom sorsa - úgy látom - meg van pecsételve"9 - summázza tapasztalatait 1946. március 4-én. Április 20-án saját nyugdíjának folyósítása ügyében is Szalatnaihoz fordul, miközben a Kassán megjelenő Československý východ Nyugdíjasok, nyugdíj nélkül című, a magyarok iránti együttérzéstől fűtött cikkére hivatkozik.10 Néhány héttel később, má371 �palócföld 93/4 jus 31-én viszont már arról ír, hogy a nyugdíját visszamenőleg is megkapta, majd ismét egymás után sorolja Szalatnainak azoknak a kassai polgároknak a nevét - többnyire idős tanítókét akiken segíteniük kellene. "Sok Szalatnaira volna szükségünk - írja levelének záró soraiban. - Az itt élő magyarság megújhodását csak így remélhetjük."11 Együtt örül Szalatnaival annak, hogy pozsonyi íróbarátjának ezekben a nehéz időkben és a fennálló súlyos körülmények között is napvilágot lát néha egy-egy írása - Szalatnai valószínűleg beszámolhatott Gömöry Jánosnak dolgozatai időnkénti magyarországi megjelenéséről miközben nem titkolja amiatti aggodalmát, hogy vajon megalapozott-e Szalatnai derűlátása? Hiszen az ő tapasztalatai Kassán egészen másra utalnak: szüntelen zaklatásoknak van kitéve, s aligha számíthat arra, hogy sikerül megkapnia az állampolgársági bizonyítványát. A helybeli nemzeti bizottság például azért utasította vissza ez iránti kérelmét, mert magyarnak vallotta magát. Márpedig ő - írja Szalatnainak - három dologban nem hajlandó engedni: "becsületben, hitben és anyanyelv dolgában". S még önérzetesen hozzáteszi: "Maradok az, aki voltam." Majd a középosztály sorsán meditál, hiszen úgy látja, hogy a történelem jelenlegi pörölycsapásai a középosztályt sújtják leginkább. (Másutt a polgárság haldoklása fölött töpreng: "a középosztály felmorzsolódása a szemünk előtt foly le" - írja.14) Morfondírozását - annál is inkább, mivel a kommunista uralom évtizedei alatt nem sok módunk volt (cseh)szlovákiai magyar viszonylatban ilyen sorokat olvasni - érdemes e helyen tovább idéznünk: "A középosztály tragédiája borzalmas. (...) A technika vívmá372 nyai követelik a társadalom reformját, ez elől ki nem lehet térni. Egy fejlettebb, virágzóbb társadalom eljövetele joggal várható, remélhető. Ennek megszületése azonban csak ilyen viszonylatok árán lehetséges é? A kultúra nem került-é olyan örvénybe, amelyből nincs kiút, nincs szabadulás? Európa alkonya csakugyan bekövetkezett é?"15 Tulajdonképpen ugyanezt a gondolatsort folytatja a következő, nemkülönben nagy jelentőségű, 1946. július 17-én írt levelében is. Kijelenti, hogy teljes mértékben azonosul a duna-völgyi népek összefogásának kossuthi eszméjével, majd emelkedett szavakkal figyelmezteti a szlovákokat pirruszi győzelmük kétes értékére: "...a szlovákságnak nem lehet érdeke, hogy jövőjét ilyen pirhuszi [sic!] győzelemre építse. A szlovák népnek oly sok szép tulajdonsága van, hogy igazán nincsen szüksége ilyen módszerek alkalmazására, ha mindjárt ezeknek a módszereknek kedvez is az idő." De tovább is folytathatnánk az iménti idézetet, mivel példamutató helyzetelemzése és józan világszemlélete a csehszlovákiai magyarság legkiválóbb gondolkodói között jelöli ki a helyét ezekben a nehéz időkben is. "A szlovákság - írja - ma a Sturm und Drang perioda korszakában van. Egészséges, fiatal tettereje, tehetségeinek szárnybontása kell, hogy nemzeti önérzetét fokozza s magába vetett bizalmát erősítse. Ám céljai elérésében számoljon helyzetével. Hitler és Sztalin világuralmi törekvései(k)ben nagy népekre támaszkodhattak és sok kilengést megengedhettek maguknak. A szlovák nép kicsiny nép. Sokat, mindent elérhet önállóságra való törekvésében, erre fenti jó tehetségei fel is jogosítják. Ám imperialista politikát nem kezdeményezhet - csak �palócföld 93/4 mások seítségével. A világhatalmakéval, azokéval, akik ma grandiózus diplomáciai küz­ delmeikben nyíltan a világ uralmára törnek. A kis népek az ő politikai elgondolásaikban csak annyiban értekek, mert felhasználhatók ideig-óráig nagy céljaik elérésében. Az ő sze­ mükben nevetséges az a béka-egérharc, ame­ lyet mi, kis népek, egymás ellen folytatunk és ha érdekük úgy kívánja, hol az egyikei, hol a másik kis népet áldozzák fel. Világnézeti és faji jelszavak hangoztatásával igazolják az­ tán tetteiket."16 Gömöry János levelének idézett passzusai az Üresjárat című (titkos) naplójának sorait rovó Fábry Zoltánt juttat­ ják eszünkbe. Kézenfekvőnek tűnik tehát, ha az agg tanárember visszaemlékezéseihez írt lírai szépségű esszéjében Szalatnai Rezső is párhuzamba állítja kettőjüket.17 Miként stószi magányában Fábry, ugyanolyan józan lo­ gikával veszi számba a felbolydult világ dol­ gait kassai üldöztetettségében Gömöry Já­ nos is. Egyik levelében világnézeti káoszról beszél, s úgy találja, hogy a "modern eszmék" csupán bizonyos nacionalista és fasiszta tö­ rekvések elfedésére szolgálnak, melyek kö­ vetkeztében a (cseh)szlovákiai magyarság "szétszóródottan, tehetetlenül, fáradtan néz a bizonytalan jövő" elébe. "Mily érték pusz­ tul cl hiábavalóan!" - sóhajt fel később. Meg­ győződése ugyanis, hogy a hatalmi mámor­ ban tobzódó (cseh)szlovák nacionalizmus számláját a jóvátehetetlen bűnök, helyre­ hozhatatlan hibák végeláthatatlan sora ter­ heli: "A csehszlovák állam megbízható polgá­ rokat találna bennünk... A megtépázott, az áttelepítések folytán megfogyatkozott, el­ szegényedett magyarság - ha reszlovakizál is, nem lesz többé az az államfenntartó erő a csehszlovák állam szolgálatában, mintha meghagyták volna a maga igaz mivoltában. Elkeseredett, elvadult, nemzetiségéből máról holnapra kiforgatott nép lesz az itt élő ma­ gyarokbó l . (...) Valjon ezt a folyamatot nem lehetne-é megállítani.?"18 A (cseh)szlovákiai magyarság vezető rétegeinek, értelmiségé­ nek elűzését a két nép és a két kultúra közötti kapcsolatok szempontjából is végzetesnek látja. Hiszen éppen ez a réteg, ez az értelmi­ ség volt a biztosítéka eddig is a kölcsönös kö­ zeledésnek. egymás jobb megismerésének, megértésének. "A szlováksággal rokonszen­ vező magyar elit pusztulása vagy elnémítása földrészünk e poliglott területén pótolhatat­ lan veszteség - írja. - Évszázadok tapasz­ talata igazolja, hogy az itt lakó intelligens ré­ teg (magyarok, németek, szlovákok) meg tudta egymást érteni, így különösen az evan­ gélikus egyház körében magas kultúrát, hu­ manizmust, közös életformát tudott terem­ teni. Valjon nem helyesebb, nem jobb lett volna ennek a drága múltnak ma clbozótosodott útjait kitisztítani és ezeken az utakon el­ jutni ahhoz az egymást megértő, egymás ter­ hét vállaló új közösséghez, amelyen belül megszűnik az egymást gyűlölő fajok szörnyű harca?"19 Nem tétlenkedik ő maga sem. Fentebb is láttuk, gyakran kéri fiatal(abb) pozsonyi ba­ rátja közbenjárását az üldözött kassai ma­ gyar polgárok érdekében, s részt vállal a Sza­ latnai által irányított segélyakciók lebonyo­ lításában is. Segédkezik a Pozsonyból érkező pénzek szétosztásában, s készséggel egyet­ ért Szalatnai ama javaslatával, hogy kezdje­ nek akciót "a nyomorban sínylődő kassai magyarok felsegélyezésére".21 Elszörnyedve figyeli, hova vezet, hogy az egyre fogyatkozó létszámú kassai magyar értelmiségnek 373 �palócföld 93/4 "nincs a mai követelményeknek megfelelő vezető rétege".22 Közben Szalatnaitól arról értésül, hogy ő is rákerült a Magyarországra való áttelepí­ tésre kijelöltek listájára. Meggyőződése, hogy mindez nem a véletlen műve volt, s már aligha lehetne bármit is tenni ellene, hiszen egy "Budapesten lakó és áttelepülni készülő szlovák előkelőség" vetett szemet felesége kassai hazára.23 Szóban forgó levelének kel­ te: 1947. május 2. Valamivel később újabb le­ velet írt Szalatnainak, melyben közölte, hogy hivatalosan is értesítették: június 10-én kite­ lepítik.24 Július 4-én azonban újabb hírt kap: Wagner Ferenc pozsonyi magyar meghatal­ mazott közbelépésére az idős(ebb) kassai polgárokat - így Gömöry Jánosékat is - tör­ lik az áttelepítendők listájáról. "Mi a mara­ dás mellett döntöttünk - írja ezzel kapcsolat­ ban Szalatnainak -, habár fiunk túlnan van." Majd hozzáteszi: "...sokan megmozdultak ér­ dekemben, sőt, kényszerítettek, hogy én is mozogjak. Ebben azt látom, hogy reám még itt szükség van."25 Nem sokáig örülhetett azonban a hírnek, hogy maradhat. Egy hét sem telt el, s már újból a kitelepítés réme fe­ nyegeti, mi több, a belügyi megbízotti hivatal - sürgősségi úton - még nagy nehezen vissza­ nyert állampolgársági bizonyítványát is be­ vonta.26 Ez utóbbi nem a kassai helyi szervek kezdeményezésére történt, sőt, azok helyte­ lenítették az esetet, s csupán a felsőbb utasí­ tásnak engedelmeskedtek. Gömöry János új­ fent arra gondol: a felesége házára fájhat va­ lakinek a foga, azért kell megszabadulni tőle: "Valjon micsoda befolyásos ember lehet az kérdezi július 13-i levelében Szalatnaitól -, aki erre eszközül magát a povereníket [értsd: megbízottat, azaz minisztert - T.L. megj.] is 374 fel tudja használni. Mindenesetre érdekes ez az eset - teszi még hozzá -, az itteni állapo­ tokra jellemző."27 Szalatnai Rezső hagyatékának az MTA Kézirattárában lévő részében még egy - júli­ us 14-én keltezett - Kassán feladott levél ta­ lálható Gömöry Jánostól, a következőt már a Budapest melletti Sóskúton írta Szalatnainak, 1947. október 14-én.28 Hogy írt-e még e két dátum között is pozsonyi barátjának, egyelőre nem tudni, életének alakulásáról, napjainak folyásáról azonban - egyéb forrá­ sok alapján - e két időpont között is viszony­ lag pontos képet alkothatunk. Imént említett, július 14-i leveléből pél­ dául megtudhatjuk, hogy sorsának további alakulásával kapcsolatban aznapra várta a döntést: kitelepítik-e, avagy maradhat-e sze­ retett városában? Július 15-én Simai Bélától kapott anyagi gondjainak enyhítésére 5000 koronát, azzal, hogy a pénzt a Segélyalap utalta ki számára. Egyidejűleg arra kérte Si­ mai Gömöry Jánost, hogy Budapestre érke­ zése után lépjen kapcsolatba Krammer Jenő­ vel a Vallás- és Közoktatási Minisztérium­ ban, valamint Bióval, azaz Peéry Rezsővel. Ezért nem ártana, ha Szalatnai is írna nekik Gömöry János érdekében. "Csodálatos dolog - írja Simai doktor Szalatnainak -: az öreg tollával szeretne még bekapcsolódni a mun­ kába. Mondanivalója van. És azt hiszem, hogy okos dolgokat mondhatna valóban."29 Keller Imre egyik, nemkülönben Szalat­ nai Rezsőnek küldött leveléből tudjuk, hogy egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy Gömöry Jánosnak végül is távoznia kell-e Kassáról, vagy sem. "Amint hallom: hétfőn délelőtt egy bizottság szállt ki nála, hogy megállapítsa, mennyi vagonra lesz �palócföld 93/4 szüksége. János kinevette őket, hivatkozván ama rendelkezésre, hogy ő minden körülmé­ nyek között Kassán marad. De azért nyugta­ lan volt. Délután bement a magyar és a szlo­ vák bizottságba, és mindkét helyen tudomá­ sára hozták, hogy komolyan ki fogják őt cse­ rélni. 24 órát adtak neki a becsomagolásra."30 Kettőjük vonatkozásában érdekesség­ ként megemlítendő, hogy a maradni kívánó Gömöry János szívesen felkínálta volna a he­ lyét az áttelepítendők névsorában Keller Im­ rének, aki abban nem szerepelt, ám - miként azt Szalatnainak írt levelei tanúsítják - kész­ séggel ment volna. Gömöry Jánost végül is 1947. július 19én telepítették át Magyarországra, jóllehet ügyének - magyar barátain és tisztelőin kívül - olyan magasrangú szlovák pártfogói is akadtak, mint dr. Vladimír Čobrda evangéli­ kus püspök, aki a következőket írta róla: "Nem sikerült mentesítenünk a kitelepítés alól pl. az öreg, közel nyolcvanéves, mindig, mindenben becsületes és a csehszlovák ál­ lammal szemben lojális férfit, a volt eperjesi professzort és igazgatót, Gömöry Jánost, bár édekében közbenjártam levélileg, személye­ sen és táviratilag olyan hiteles adatok szol­ gáltatásával, amiket feltétlenül figyelembe kellett volna venniök az intéző köröknek, ha nem érvényesültek volna bűnös hatások, sze­ mélyi kérdések, vagyoni érdekek és még mit tudom én, mi minden más." Július 17-én vagy 18-án - a keletbélyegzőn a dátum elmo­ sódott - Gömöry János az alábbi táviratot küldte Szalatnai Rezsőnek Pozsonyba: "MA KOEZOELTEEK SZERDA IG PAKOL­ JAK EZ LEHETETLEN = GOEMOERI . " 3 3 A kassai Demokrat című napilapban pedig - fizetett hirdetésként - a következő búcsúsorok olvashatók tőle: "Véglegesen el­ hagyva Kassát, ezúton búcsúzom szlovák és magyar barátaimtól és ismerőseimtől. Ötvenhét éven keresztül voltam a magyar-szlo­ vák barátság ösztönzője. Már 1904-ben a debreceni evangélikus zsinati konventben a szlovák nyelv oktatása mellett foglaltam ál­ lást. Ezért fájdalmas számomra a távozás. Ján Gömöry."34 A dráma ezzel betetőződni látszik. Ám az (újbóli) otthonteremtés, haza­ váltás viszontagságai sem törik meg Gömöry János életerejét, társadalmi és közéleti akti­ vitása - vélhetően a körülmények kény­ szerítő hatására - az új környezetben ismételten lendületre kap. Pedig áttelepülését, új honfoglalását korántsem lehetett zökke­ nőmentesnek nevezni. A Gömöry Jánossal együtt telepített kassaiak kálváriája ugyanis azzal folytatódott, hogy a magyar hatóságok egyelőre nem tudtak lakást biztosítani ré­ szükre, s ideiglenesen a Mester utcai gimná­ zium tantermeiben szállásolták el őket. Ara az otthonaikból, hazájukból kiűzött (cseh)szlovákiai magyarok másban sem ta­ láltak túlságosan lelkes fogadtatásra: "...kö­ zölték, hogy magunk is nézzünk körül - em­ lékezik vissza ezekre a napokra Gömöry Já­ nos -, és ha találunk átköltözött szlovákoktól itthagyott lakást, azt jelentsük be. Fura kí­ vánság volt ez. Hiszen mi, idegenek, erre a feladatra nem voltunk alkalmasak. Elég hi­ vatalos ridegséggel kezeltek bennünket."36 A lehetetlen és megalázó helyzet ellen ugyan­ csak Gömöry János emelte föl a szavát: "Testvérek, segítsetek, adjatok nekünk la­ kást!" - követelte az Új Otthon hasábjain. Nehezményezi, hogy milyen sok a félreértés és mekkora a tájékozatlanság az ország la­ kosságának nagy többségében a menekült és 375 �palócföld 93/4 áttelepített csehszlovákiai magyarokkal kap­ csolatban: "A közvélemény tehertételnek te­ kint bennünket" - panaszkodik. Márpedig például az elhelyezésük kérdése azért sem tűr halasztást, mert az iskolát - a közelgő új tanítási évre való tekintettel - augusztus 15 37 -ig el kellene hagyniuk. A Mester utcai gimnázium sorsüldözött lakóit végül is falun - Budapest környéki fal­ vakban - helyezik cl. Gömöry János is, aki vi­ lágéletében városlakó polgár volt, hiába ké­ relmezi, hogy Budapesten vagy esetleg vala­ melyik másik városban telepítsék le - "hiszen magas korom ellenére kulturális munkám­ mal esetleg szolgálatot is tehetnék" -, kérését elutasították, őt magát pedig "leltári tárgyként" kezelték.38 Így került a magyar fővá­ roshoz közeli Sóskútra, jóllehet falun azelőtt sohasem élt, sőt járni is csak egyszer-kétszer járt, következésképpen a falusi életet egyál­ talán nem ismerte. A bürokratikus döntést lakonikus egykedvűséggel vette tudomásul, mondván, hogy hányattatásaik után ez is egyfajta megoldást jelent számukra.39 Vagy ahogy másutt mondja: "...minden nyomorú­ ságunk, megpróbáltatásaink közepette örül­ tünk, hogy ismét födél alá jutottunk. Örül­ tünk a szerény parasztháznak, ahol fejünket a sok izgalom, gyötrődés után nyugalomra hajthattuk. Mint a fészkéből kizavart madár, húzódtunk meg új otthonunkban."40 Közben Kassán továbbra sem ültek el a személye körüli indulatok. Az egyik szlovák lapban például azzal vádolták meg, hogy 150.000 koronát fizetett egy dr. Mikuláš Styk nevű ügyvédnek azért, hogy az neki a csehszlovák állampolgárságot megszerezze. A vádat - mivel állampolgárságát a "szokásos igazolási eljárás" után, nem pedig protekció 376 útján kapta meg - a leghatározottabban visszautasította. Annál is inkább, mivel az utóbbi úgysem változtatott volna a sorsán. "Tönkreteltek lelkileg, testileg, vagyonilag - írta ezzel kapcsolatban abban a Nyilatko­ zatában, melynek hatására a megvesztegetés gyanújával időközben perbe fogott ügyvédet végül is felmentették - és ezek után egy kis falusi házba kellett költöznünk. Lassan meg­ nyugodtam sorsomban, hiszen nyugodt lelki­ ismerettel gondoltam életemre. S most még tisztességemtől, becsületemtől is meg akar­ nak fosztani."41 Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a sóskútiak valamivel melegebb fo­ gadtatásban részesítették a közéjük betelepí­ tett csehszlovákiai magyarokat, mint ami­ lyenben Budapesten volt részük. Gömöry Já­ nos agilitásával, aktivitásával rögtön a falu társadalmi életének és művelődésének a kö­ zéppontjába került. Felszólalása nyomán ka­ pott például rövid időn belül villanyvilágítást és autóbuszjáratot a falu, előadásokat tartott a helybelieknek a reformkorról, Kossuthról, Táncsicsról, idős kora ellenére elvállalta a községi könyvtár vezetését.42 Lassan-lassan megszokta a falusi környezetet is, új életfor­ máját véglegesnek tekinti. Pedig meglehető­ sen nehéz anyagi körülmények között él nyugdíját mindössze 288 forintban állapítot­ ták meg43 s lakásként is egy romos állapot­ ban lévő parasztházat utaltak ki nekik, amit legelőször is beköltözhetővé kellett tenni­ ük.44 Még éveket élt Sóskúton odakerülése után, majd felesége halálát követően a pest­ hidegkúti Nyugdíjas Pedagógusok Otthoná­ ba költözött. A (cseh)szlovákiai magyar mű­ velődéstörténet szempontjábó l alapvető fon- �palócföld 93/4 tosságú adatokat és adalékokat tartalmazó emlékiratát is itt írta meg, kilencvenhárom éves korában, s még megérhette annak meg­ jelenését is. Jegyzetek 1. Szalatnai Rezső: Gömöry Jánosnál. In: Két hazában egy igazsággal. Budapest 1982, 406. 2. Szalatnai Rezső: Gömöry János: egy magatartás példája. In: Gömöry János: Em­ lékeim egy letűnt világról. Budapest 1964, 12. 3. Gömöry János: Emlékeim..., 222-223. 4. Gömöry János levelei Szalatnai Rezsőhöz. Szalatnai Rezső hagyatéka. Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára,Ms 4254/9 (a továbbiakban: Ms 4254/9) 5. Gömöry János: Emlékeim..., 234. 6. Uo., 235. 7. Uo., 241 242. 8. Gömöry János levelei..., Uo., Ms 4254/10. 9. Uo., Ms 4254/12. 10. Uo., Ms 4254/14. 11. Uo., Ms 4254/16. 12. Kíváncsi­ an várja - írja -, hogy Szalatnai publikációi­ nak lesz-e, lehet-e folytatása, azazhogy "a ki­ sebbségi sorsban élő magyarság kultúráját ápolhatja-é"? - Kelt: 1946. június 20-án. Uo., Ms 4254/17. 13. Uo. 14. Uo., Ms 4254/20. 15 Uo., Ms 4254/17. 16. Uo., Ms 4254/18. 17. Szalatnai Rezső: Gömöry János..., 13. 18. Kelt: 1946. november 30. Gömöry János levelei..., Ms 4254/19. 19. Keltezés nélkül. Uo., Ms 4254/58. 20. Uo., Ms 4254/21. 21. Uo., Ms 4254/18. Az akciót azonban Simai Béla ezúttal ellenezte, mivel "a gyűjtést hiva­ talos körök félremagyaráznák, fasiszta moz­ galomnak minősítenék fasiszta magyarok felsegélyezésére". - Uo. 22. Uo., Ms 4254/25. 23. Uo. 24. Uo., Ms 4254/27. 25. Uo., Ms 4254/29. 26. Kelt: 1947. július 10-én. Uo., Ms 4254/30. 2 7. Uo., Ms 4254/31. 28. Uo., Ms 4254/32., 33. 29. Uo., M s 4254/128. 30. Kelt 1947. július 22-én. Keller Imre levelei Szalatnai Rezsőhöz. Szalatnai Rezső hagya­ téka. Ms 4261/211.31. Uo. 32. In: Gömöry János: Emlékeim..., 237-238. 3 3. Gömöry János levelei..., Ms 4254/112. 34. Demokrat, 1947. július 17., 6. 3 5. Már rögtön megérke­ zésük első napjaiban cikket írt az Új Otthon­ ba, melyben a kassaiság, a kassai genius loci dícséretét zengi: "Kassa lakossága egy nagy múlt öröklője, művelődési és gazdasági téren egyaránt. Ez a múlt olyan szellemet terem­ tett, amelyet régebben felvidéki szellemnek neveztek. (...) Tudjuk a történelemből, hogy ez a lakosság a múltban is a legértékesebb ré­ sze volt az országnak." - Gömöry János: Átte­ lepülő kassai magyarok. Új Otthon, 1947. augusztus 3., 4. 36. Gömöry János: Emléke­ im..., 238. 37. Gömöry János: Testvérek, la­ kást kérünk! Új Otthon, 1947. augusztus 9., 4. 38. Gömöry János: Emlékeim..., 239. 39. Uo. 40. Gömöry János: A sóskúti csoda. Új Otthon, 1947. november 15., 2. 41. In: Gö­ möry János: Emlékeim..., 239..., 239-241. 42. Uo., 242-243. 43. Uo., 239. 44. Uo., 243. 377 �palócföld 93/4 Pihurik Judit SODRÓDÁS Kérdések és válaszlehetőségek 1 9 4 4 nyarán Hogyan süllyedhettünk idáig? A fenti kérdés Bethlen István"A magyar politika a második világháborúban. Politikai tanulmány vagy vádirat" című, 1944 nyarán elkészített emlékiratában (a továbbiakban: Emlékirat) szerepel.1 Az ötven oldalas munka két részből áll. Az elsőben Bethlen a német vereség egyértel­ mű voltát bizonyítja, ennek okait elemzi, át­ tekintve a két világháború közti külpolitikai helyzetet. A második részben - a drámai "Hogyan süllyedhettünk idáig?" kérdés után - a ma­ gyar kormányok működését vizsgálja az 1931 és 1944 közti időszakban. Azt boncol­ gatja, hogy az ő miniszterelnöksége idején (1921 -1931) fokozatosan konszolidálódó or­ szág később hogyan haladt a tervezett békés revíziótól a háborúba való belépésig és a né­ met megszállásig, milyen belpolitikai válto­ zások előzték meg ezt a tragédiát. Emlékiratában Bethlen újrafogalmazza az őt évtizedek óta foglalkoztató gondolato­ 378 kat. Ezek közül a legfontosabb: hogyan nyer­ hette volna vissza Magyarország a súlyát és tekintélyét a Kárpát-medencében. E cél el­ érésének alapvető feltételeként a Trianon utáni korszak politikai gondolkodásában - s így Bethlennél is - a teljes, de legalább rész­ leges területi revízió jelenik meg. Ennek ér­ dekében szükségszerűnek tűnik a magyar­ német kapcsolatok szorosabbá válása, hiszen Magyarország látszólag Németországtól vár­ hatta a revíziós célok támogatását. Az érdekazonosság azonban csak a békerendszer megkérdőjelezésében, lehetséges megbontá­ sában állt fenn, a területi igények kielégítése hosszabb távon már érdekütközéshez vezetett volna.2 Ezt nagyon kevesen vették figye­ lembe, és a német támogatásra automatiku­ san számítottak. Sokan azonosították a ma­ gyar célokat a németekével, a magyar igé­ nyek jogosságát hangsúlyozva azt hitték, ezeket mindenki elismeri. Bethlen, aki már korábban is tisztában volt a magyar revízióval kapcsolatos német véleménnyel,3 bár nem szívesen vette azt tu- �palócföld 93/4 domásul, gyilkos iróniával ábrázolja a két or­ szág viszonyát: "...Hitler politikája a Dunamedencében soha nem irányult arra, hogy Szent István birodalmát, amelyben a ma­ gyar f a j a vezető tényező, újból felépítse és e révén domináló tényezővé tegye a Dunavölgyében, hanem arra, hogy ezen a területen élő népf ajok kölcsönös erőviszonyai egyik­ nek se billenjenek a javára, kölcsönös rivalitásuk fennmaradjon és e révén Németor­ szág domináló szerepe az összes fölött állandósíttassék... A z a gondolat, hogy a mai Németország ég a vágytól, hogy Magyaror­ szág újra egy 21 milliós, erős államot al­ kosson, amely mint hű csatlósa helyette majd rendben tartja a Duna-medencét, azokhoz az együgyű politikai illúziókhoz tartozik, amelyekkel kávéházi politikusaink vagy a náluk még naivabb nyilasaink szere­ tik áltatni a jóhiszemű magyarokat..."4 Ezt a kemény ítéletet nemcsak korábbi tapasztalatai támaszthatták alá, hanem az 1944-es év eseményei is, hiszen Bethlen ille­ galitásban, a Gestapo elől elrejtőzve írta Em­ lékiratát. De visszatekintésében vágyként és ideálként még ekkor is helyet kap a Szent István-i Magyarország gondolata, bizonyítva, hogy a realitásokkal szemben milyen erős volt az a hit, mely szerint nem csak egy etni­ kai elvű határmódosításnak lehet létjogo­ sultsága. Fontosnak tartom viszont, hogy Bethlen esetében csupán vágyról van szó, melyet alárendel a lehetőségnek, és nem rin­ gatja illúziókba magát. Ez a tisztánlátás saj­ nos nem volt általános a magyar katonai és politikai elitben még ekkor - 1944 nyarán sem. Bethlen 1940-es, a külügyminisztérium számára készített memoranduma5 bizo­ nyítja, hogy ő korábban is számolt a realitá­ sokkal a magyar külpolitika esélyeit latolgat­ va. Már ekkor leírja, hogy szerinte a semle­ gesség megtartása lenne a legfontosabb, mert a háború utáni rendezéskor csak így kerülhe­ tő el a "győztesek gyűlölete". A háború kime­ netelét még bizonytalannak tartja, de kevés­ sé valószínű szerinte, hogy a németek győz­ nek. A háború utáni rendezéssel kapcsolatos elképzeléseinek vázolásakor is német vere­ séggel számol. 1940-es munkájában hívja fel a figyelmet arra is, hogy milyen fontos lenne az esetleges német és orosz terjeszkedéssel szemben a Duna-völgyi népek "méltányos ki­ egyezése", mely megakadályozná, hogy a kis népek újra védtelenné váljanak a nagyhatal­ makkal szemben. (Magyarországnak ebben természetesen kiemelkedő szerepet szánna, a szomszédos államok által vitatható feltéte­ lekkel.) Bethlen tehát nem csak utólag, a té­ nyek ismeretében jelenti ki, hogy céltalan­ nak és elhibázottnak tartja a Szovjetunió el­ leni hadbalépést, jóvátehetetlennek a hadiál­ lapot beálltát az angolszász hatalmakkal. A háborúba való bekapcsolódás veszélyeire jó­ val korábban is figyelmeztetett. Bethlen István egyetlen esetben tartotta volna indokoltnak a háborúba való belépést: ha támadás fenyegeti az országot. Ilyen ve­ szély szerinte 1941 nyarán nem volt, nem fo­ gadja el a kassai incidens kormány által elfo­ gadott magyarázatát sem, mely szerint szov­ jet gépek voltak a bombázók. Bár még mindig kérdéses, hogy szándékos vagy véletlen, téves akcióról volt-e szó, Borsányi Julián kutatá­ sai6 ma már valószínűsítik a szovjet táma­ dást. Ezt Bethlen még nem látja bizo­ nyítottnak, ő inkább Oroszország felé tartó cseh repülőkre gondol. Abban igaza van, 379 �palócföld 93/4 hogy a Magyarországgal területi kérdések­ ben vitában állóknak inkább érdeke volt, hogy a magyar hadsereg is a frontra kerül­ jön, mint a Szovjetuniónak, de ez az elképze­ lés ugyancsak nincs tényekkel alátámasztva. Lényegesnek e kérdésben azt tartom, hogy az eset diplomáciai tisztázása nem történt meg, Werth Henrik szavait idézve "jól jött"7 a kassai bombázás. Az bizonyosnak tűnik, hogy a visszaszerzett területek megtartásá­ nak igénye szerepet játszott a hadbalépésben; bár Bethlen tagadja, hogy erre a Német­ ország iránti "örök hála" kötelezte volna Ma­ gyarországot. Nem hisz abban, hogy szándé­ kos provokációról volt szó, és azt az állítást is cáfolja, mely szerint az ország a bolsevizmus ellen védi a világot: "...nem ennek az életének gyökereiben megtámadott, maroknyi nem­ zetnek volt a hivatása tehát, hogy nemzeti hiúságát legyezgető szájhősök uszítására hősies pózba vágva magát teljesen feles­ legesen keresztbe feküdjön azon az úton, amelyek az orosz gőzhenger nem minket, hanem Németországot lehengerelni készült..." Azt állítja, hogy Magyarország megőriz­ hette volna semlegességét és hadseregét egé­ szen addig, amíg az oroszok a Kárpátokat el nem érik. Akkor indokolt lett volna a véde­ lemre való felkészülés, és a német segítség igénybevétele. E feltevésből kiindulva gon­ dolja végig azokat a lépéseket, melyek ettől a lehetőségtől megfosztották az országot. Sem a földrajzi helyzet meghatározó voltát,9 sem a gazdasági kiszolgáltatottságot10 nem veszi figyelembe, azt sugallva ezzel, hogy Magyarországnak volt önálló cselekvési lehetősége. Ez az elmélet szorosan kapcsolható ahhoz az elképzeléséhez, mely szerint a magyar reví­ zió lépései 1938 és 1941 között jogszerűek, 380 diplomáciailag elfogadhatóak voltak, és ezért Magyarország senkinek nem tartozik hálával. Ez utóbbi kijelentésével mások is egyetértenek, de a területvisszacsatolások módjával már nem mindenki. Újpétery Ele­ mér Teleki Pálra hivatkozva, aki a második bécsi döntés után, a következményekre gon­ dolva lehangolt volt, ezt írja: "Hamarosan kiderült, hogy teljesen igaza volt. Megint egyszer kifejezetten akaratunk ellenére - a tengelytől kaptunk területi ajádnékot, és nem a magunk erejéből." 11 Lakatos Géza szintén "területi ajándékok elfogadásának" tartja a revíziót, és a magyar politikai és ka­ tonai balfogások között, melyek 1944-45 tragédiáihoz elvezettek, első helyen említi. Bethlen a felelősséget azokra hárítja, akik az indulatok elszabadulását, a radikális jobbratolódást lehetővé tették, megakadá­ lyozták, hogy a reálisan, józanul gondolko­ dók hallathassák szavukat. Szerinte így kötő­ dött a nemzet egyre erősebben, nem csupán politikai, hanem érzelmi okokból is Német­ országhoz. "...idegen célkitűzések és törekvé­ sek vak eszközeivé süllyedtünk." - írja keserűen.13 E folyamat legmélyebb pontjának a né­ met megszállást tartja. Emlékiratában így foglalja össze az ehhez vezető utat: "Lassan­ ként, észrevétlenül és egyenként tördelte ki a magyar kormányférfiak gyengülő ellenál­ lása mellett a náci erőszak Szent István ko­ ronájából a szuverén drágaköveket... Így sodródtunk bele apránként a második világ­ háborúba, jórészt az ország tudtán és aka­ ratán kívül."14 A megszállás következmé­ nyeit később tényszerűen felsorolva közli, ki­ emelve a zsidók barbár üldözését, deportálá­ sát és az ország kifosztását.15 �palócföld 93/4 A "Hogyan süllyedhettünk idáig?" kér­ désre a tanulmány második részében igyek­ szik Bethlen a választ megtalálni. A nemzethalál gondolatával viaskodó reformkori köl­ tők képeit idézik "az utolsó 10-15 év" ese­ ményeinek áttekintését bevezető sorai: "Két­ ségtelen, hogy a nemzet lelke súlyosan beteg, hogy a belső meghasonlás marcangolja és hogy a meghasonlás ezen percében kizáró­ lag azok jutottak hangadó szóhoz, akik a gonosz indulatoknak, az alantas szenvedé­ lyeknek, az öngyilkos és bűnös akarásnak hangos szócsöveivé szegődtek, amely indu­ latok a józan ész szavát, az önfegyelmezés kötelességét, a meggondolt ítélőképességet csíráiban fojtották meg, és szabad folyást engednek most a nemzetgyilkos cselekvések­ nek. Kétségtelen az is, hogy a nemzet telje­ sen félre lett vezetve és bekötött szemmel ro­ han vesztébe, mert nincs, aki óvó szavát fel­ emelje, aki felvilágosítsa igazi helyzetéről és visszarántsa a szakadéktól, melybe önfe­ ledt lélekkel rohan bele."16 E bevezető után 1931-től vizsgálja a magyar belpolitikát, kö­ zéppontba állítva az egyes kormányfők tevé­ kenységét, sőt jellemét is. Azokat a mozza­ natokat kutatja, melyeknek egyenkénti ne­ gatív hatása nem volt azonnal észlelhető, vagy jelentéktelennek tűnt, viszont egymásra rétegződve, összeadódva már visszafordítha­ tatlanná tették az eseményeket. Károlyi Gyula kormányzásáról (19311932) röviden és elismerően ír, annál hoszszabban tárgyalja Gömbös Gyula szerepét. Meglátása szerint az ő miniszterelnöksége (1932-1936) idején nőtt meg a titkos társa­ ságok szerepe és indult meg a tisztikar politi­ zálása. Ekkor alakult ki a kormánypárt radi­ kális jobboldala, megerősödött a nemzeti­ szocializmus és az antiszemitizmus hatása. Hasonlóképpen ítéli meg Gömbös szerepét Kállay Miklós volt miniszterelnök is: “Cél­ jának tekintette a nemzet állandó izgalomba tartását, és ezzel az olasz és német szociális diktatúrák fe lé terelte a nemzet figyelmét. Gömböst és híveit megszédítették e diktatú­ rák látszólagos sikerei, és megtévesztette őket a demokráciák látszólagos gyengesége. ... Gömbös még képes volt uralni a maga fel­ idézte szellemet, gyönge utódai azonban már „17 nem. Ez a folyamat Bethlen szerint Darányi Kálmán kormányzása (1936-1938) alatt gyorsult fel. Úgy véli, az. új miniszterelnök határozatlan, tépelődő természete lehetett az oka annak, hogy a negatív tendenciák vissza­ fogása az általa célszerűnek vélt eszközökkel - a szélsőjobboldali mozgalmaknak tett en­ gedményekkel - nem sikerült. Legnagyobb kifogása: a magyar politika ekkor veszítette el az. önállóság látszatát is, az ország "másod­ rendű csatlóssá" vált Németország mellett. (Az Emlékirat első részében, a magyar kül­ politika lépéseinek elemzésekor az első hibás döntésként a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást - 1940. november 20. - em­ líti.) Nagyon fontos, negatív változásnak te­ kinti, hogy a fenti folyamatok a középosztály tekintélyes részét is befolyásolták. Darányi Kálmánt a szélsőjobboldalhoz való közeledése miatt Horthy Bethlen közreműködésével mondatta le18, ennek ellenére az Emlékiratban az szerepel, hogy Imrédy Béla Darányi halála után lett miniszterelnök (1938-1939). A z ő intézkedései kezdettől el­ lentmondásosak voltak, hiszen Horthy és Bethlen a jobboldal visszaszorítását várták tőle, ehelyett "váratlan frontváltozással 381 �palócföld 93/4 egyenesen élére állott a radikális jobbol­ dali mozgalmaknak".19 Mivel a revíziós si­ ker erőszakosabbá tette belpolitikai fellépé­ sét, egyre szélesebb lett az ellene szervezkedő politikusok bázisa, így sikerült végül lemon­ datni. Talán az Emlékirat keletkezési körül­ ményeivel magyarázható, hogy Bethlen nem említi a szélsőjobboldal megerősödését elő­ segítő miniszterelnökök menesztésében ját­ szott szerepét, mert Imrédy lemondatásában is közreműködött, de erről sem szól. Kette­ jük politikai törekvéseinek szembenállása azonban nyilvánvaló volt. Imrédy megújulási programja, a tervezett "csodás forradalom" veszélyeztette Bethlen politikáját. Szinte misztikus erőt tulajdonít neki. "Hatása mun­ kájának az országra nézve katasztrofális volt, mert mint miniszterelnök példájával tágra felnyitotta a nemzetiszocializmus pandora-szelencéjét, amelyből viharos erő­ vel indultak romboló útjaikra a jobboldali radikalizmus összes szelei és tarolták le a magyar nemzetnek minden szép vetését, 20 amely útjukba akadt." Az Imrédy után következő Teleki Pál (másodszor miniszterelnök 1939-1941 kö­ zölt) belpolitikájáról Bethlen elítélően nyi­ latkozik, sérelmezi a sajtószabadság korláto­ zását, és úgy véli, az 1939-es választások után megváltozott összetételű országgyűlés éppen legfontosabb funkcióit - a szabadságjogok védelmét, a közvélemény irányítását, a kormány munkájának ellenőr­ zését - nem teljesítette. Így nem működhe­ tett olyan fékező erőként sem, amely a hábo­ rúba lépést megakadályozta volna. Teleki miniszterelnökségének tárgyalásakor Beth­ len nem vizsgálja a belpolitikának a külpoli­ tikára gyakorolt hatását, pedig az Emlékirat 382 �palócföld 93/4 más részeiben erre nagy figyelmet fordít. Új­ ra Vörösmarty képeit, kifejezéseit idéző sza­ vakkal jellemzi az 1941-re kialakuló belpoli­ tikai helyzetet: "A magyar közéletre lassan­ ként a diktatúrás butulás köde lomhán ter­ peszkedett széjjel, úgy éreztük, hogy a ma­ gyar alkotmány berozsdásodott kerekei megszűntek forogni és beállott a halál, a tö­ kéletes csönd, amelyet csak mohó férgek rágása zavart meg néha."22 Ezek után megle­ pő az az elismerés, mellyel Teleki külpoliti­ kájának adózik, hangsúlyozva, hogy Bárdossyval ellentétben ő soha nem keverte vol­ na háborúba az országot. Itt kiemeli ezt a tényt, de korábban a revízió lépéseit felidéz­ ve elismerően írt a Románia elleni katonai felvonulásról, mellyel szerinte Teleki kikény­ szerítette a második bécsi döntést. Említett 1940-es memorandumában is számol ezzel a lehetőséggel, de csak Magyarország katonai megerősödése esetén. A katonai nyomást megengedhető eszköznek tartotta "az elrab­ lott területek" visszaszerzése érdekében. Ugyanezt a fenyegető akciót katonailag könnyelmű gesztusnak nevezi Lakatos Géza, melynek következménye súlyos vereség lett volna.2 3 A visszatekintés stílusa szembetűnően megváltozik, amint Bethlen elemzésében Magyarország háborús szereplésének témá­ jához közelít. Mivel az 1938 és 1941 között végbemenő területi változásokat diplomácia­ ilag elfogadhatóknak tekinti, nem vitatja, il­ letve görcsösen bizonygatja a Jugoszlávia el­ leni akció jogszerűségét is, nem keres és talál összefüggést e lépések és a háborúba való be­ kapcsolódás között. Annak ellenére, hogy részletesen taglalja a radikális jobboldal és a német nemzetiszocializmus hatásának erő­ södését, a hadbalépésben egyedül Bárdossy szerepét emeli ki. Beállításában ő jóhiszemű politikus, aki nem tudott ellenállni a "csábí­ tásnak", és német nyomásra "hadat üzent Oroszországnak ", holott Hitler nem szólítot­ ta fel Magyarországot a fegyveres fellépésre, és ekkor még politikai nyomást sem gyako­ rolt a kormányra.24 A kassai bombázás té­ nyét itt nem is említi, pedig a tisztázatlan esemény ürügyként való felhasználása is bi­ zonyítja, hogy jelentős belső erők szorgal25 mazták a háborúba való bekapcsolódást. Ennek ellenére sem hadüzenet elküldésére kerül sor, hanem a hadiállapot beálltának a bejelentésére.26 A fentiektől függetlenül ez a lépés való­ ban jóvátehetetlennek bizonyult. A doni ka­ tasztrófa után Magyarország kiszolgáltatott helyzetbe került, a veszteségeket alig lehetett pótolni. Bethlen így írja le a következménye­ ket: "Újból ott álltunk hadsereg nélkül egy állig felfegyverzett világban... Soha még nemzet ily könnyelműen és céltalanul nem tette kockára életérdekeit, mint mi ebben a percben. Valóban Don Quijote módjára vív­ tuk a magunk szélmalomharcát mindenpositív háborús cél nélkül, amikor minden erőnket tartalékolnunk kellett volna arra a végső időpontra, amikor Szent István pa­ lástja felett kezdődik majd a marakodás szomszédaink részéről..."27 A tragédiák sorát Kállay Miklós próbál­ ta megállítani. Bethlen az ő tevékenységéről röviden és elismerően ír, ez esetben a lehető­ ségeket is figyelembe véve. Nem kerülheti meg a szövetségesekkel való tárgyalások té­ máját - bár feltételes módban említi azokat -, de hangsúlyozza, hogy sem a kapcsolatfel­ vételt, sem más okot nem tart elegendő in383 �palócföld 93/4 doknak a bekövetkező német megszálláshoz. Hiszen mint visszatekintésének első részé­ ben kifejti, az ország enélkül is eleget tett szövetségesi kötelezettségeinek. Ezt azonban nem tekinti a háborúban való aktív részvétel­ nek, sőt beállításában egyenesen angolszász érdek a német igények korlátozott kielégíté­ se - a megszállás és teljes kifosztás elkerülé­ se érdekében. A kor e feloldhatatlannak tűnő ellentmondását tükrözik azok a szavak is, melyeket Bárdossy mondott a helyére lépő Kállaynak, s melyek más szemszögből ítélik meg utódának lehetőségeit: "Te katasztrófá­ ba viszed az országot. Rólad mindenki tud­ ja , hogy németellenes vagy, és angolbarát vagy és nem vagy antiszemita. Futsz majd az angolok után, de soha nem nyered meg őket, ahogy Bethlen sem tudta, sem senki más. Ők le vannak kötelezve ellenségeink­ nek, az oroszoknak és a kisantantnak, és so­ ha nem fo g já k cserbenhagyni őket. Te vi­ szont elveszíted a németek barátságát, és Magyarország magára marad. Azon a té­ nyen, hogy ha a németeket megverik, minket is a vesztesek közé sorolnak, te úgysem tudsz változtatni. Ez eldőlt már az első világhá28 borúban és eldőlt Trianonban is."28 A kül­ politika terén Kállaynál sokkal tapasztaltabb Bárdossy szavai igazolódtak, bár ha ennyire tisztán látta 1942 márciusában a németekkel való szövetség veszélyeit, nehezen érthető az a sietség, mellyel korábban a Szovjetunió el­ leni háborúhoz csatlakoztatta az országot. A tények felsorolása után Bethlen István újra csak kérdezni tud, mert saját gazdag po­ litikai tapasztalataira támaszkodva, a történ­ teket többször végiggondolva sem találja meg a választ arra: “Hová lettek a régi ma­ gyar hazafias erények? Hová nemzeti önér­ 384 zetünk, a függetlenségünk iránti töretlen ra­ gaszkodásunk, amelyért évszázadokon ke­ resztül annyi vér fo lyt és annyi magyar könny hullott? Hová lett politikai iskolá­ zottságunk, amelyre mindig oly büszkék voltunk?"29 Andorka Rudolf is hasonló gondo­ latot fogalmaz meg emlékiratában: “...a veze­ tésre hivatott generációnkból hiányzik az egyéniség és a horizont." Képtelenek lévén tudomásul venni az arányokat, álmaikat dé­ delgetve riadtak fel minden azokat romboló szóra, és ismételték újra meg újra a mások számára elfogadhatatlan hivatkozási alapo­ kat: a Szent István-i birodalomról, az. ezer­ éves határokról, a magyarság Kárpát-medencebeli elhivatottságáról. Úgy tűnik, minden vitathatatlan politikusi erénye elle­ nére Bethlen sem volt mentes ezektől az illú­ zióktól, mert politikai éleslátása újra és újra elhomályosul, ha a revízió szóba kerül, és ideálként mindig a Trianon előtti Magyaror­ szág képe jelenik meg írásában. Kedvezőnek látszó történelmi helyzetben a revízió lehetőségét kellett volna elutasítani ahhoz, hogy Magyarország ne váljék elköte­ lezetté, ezt pedig nem vállalhatták politiku­ saink. A revíziót azonban a magyar politika sikereként könyvelték cl, tagadva, mint Bethlen is, hogy ezért Magyarország bárki­ nek hálával tartozna. Pedig a számla benyúj­ tása később megtörtént. A politikusok felelősségét növeli, hogy a döntések meghozatalánál csak a vágyakat tartották szem előtt, a lehetőségeket, az or­ szág helyzetét, erejét nem vették mindig figyelembe.Így a jogosnak tűnő lépések után, a háború kimenetelét ismerve egyfajta "tragi­ kus magyar sors" képe körvonalazódik újra mint oly sokszor korábban is - az esemé- �palócföld 93/4 nyekre visszatekintő emlékezésekben. Horthy a "végzetszerű kényszerre" hivatko­ zik, amely különösen egy kisállam cselekvési szabadságát korlátozza, és másokhoz hason­ lóan a kettős, német-szovjet erőtér meghatározó voltát emeli ki.28 Kállay Miklós is a vég­ zetet teszi felelőssé a magyar nemzetet ért tragédiáért, bár szavaiban a politikus felelős­ sége is benne van: "...odaveszett a fele azok­ nak a szegény, szegény magyar fiúknak, aki­ ket a hibás magyar politika - igen, az is, de legyünk fennköltebbek: a tragikus magyar sors állított arra a helyre, ahol semmi keres­ nivalójuk nem volt, ahol dicsőség nem, 32 csakis a biztos pusztulás várhatott rájuk." Bár Bethlen helyenként igazán fennkölten fogalmaz, mégsem ad felmentést, ezt su­ gallja az Emlékirat alcímében a "vádirat"ki­ fejezés is. Ő azonban abból a feltételezésből indul ki, hogy Magyarországnak volt önálló cselekvési lehetősége, a gazdasági és geoplitikai kiszolgáltatottságot nem tartja meghatá­ rozónak. Tiszteletreméltó, hogy a bajok gyö­ kerét belül is keresi, nem hárítja át a felelős­ séget csak a külső tényezőkre, bár nem zárja ki azokat sem. Keserű hangon említi a német befolyás felmérhetetlen jelentőségét, de úgy érzi, a belső ellentmondások tették nyitottá az országot annak befogadására. Két elkülönített, de végül is egymástól el nem választható tényezőben keresi a nemzeti tragédia okát. Egyrészt a miniszterelnökök egyéni felelősségét hangsúlyozza, teljes cse­ lekvési szabadságukat feltételezve. Érthetet­ len viszont, hogy ekkora jelentőséget tulaj­ donítva az egyén történelemformáló szere­ pének, miért nem érinti Horthy Miklós tevé­ kenységét. Ennek egyik lehetséges magyará­ zata, hogy a háború utáni helyzet még tisztá­ zatlan volt. De legalább a Szovjetunió elleni hadbalépés és a német megszállás igen alapos tárgyalásakor felvethette volna a kormányzó személyes felelősségének kérdését. Ide kívánkozik, hogy saját szerepét is csak a vizsgált időszakban - tíz, tizenöt évre visszatekintve - említi, amikor valóban sze­ mélyes érdekeit figyelmen kívül hagyva, minden lehetséges eszközzel igyekezett az országot a háborúba sodródástól megóvni.3 1 Hogy a korábbi időszakban folytatott politi­ kája befolyással lehetett a későbbi történé­ sekre, annak vizsgálatára nem kerül sor. Pe­ dig részben az általa megalapozott politikai rendszer tette lehetőve, hogy az ország "tudtán és akaratán kívül" sodródjék a hábo­ rúba. Azt ő is - mint sokan mások - biztosan állítja, hogy az ország többsége nem akarta ezt a háborút. De hogy volt-e lehetőség ennek az akaratnak a kinyilvánítására és érvényesí­ tésére, arról nem szól. Tragikus, hogy amikor egy demokratikusabb választójog révén ala­ kul meg az új országgyűlés 1939-ben, már a jobboldal térnyerése regisztrálható. Az Emlékiratban csak áttételesen törté­ nik említés azokról a törekvésekről, melyek azt bizonyították, hogy mások is megpróbál­ ták szavakkal és tettekkel megakadályozni az ország tragédiáját. Bethlen nem említ sem politikai csoportokat, pártokat, sem politiku­ sokat, sem eseményeket. Mintha nem vett volna tudomást például az 1941. október 6-i tüntetésről, a Népszava karácsonyi számáról és az azt követő sajtóvitáról, az SZDP és a Kisgazdapárt 1943. augusztus elején megkö­ tött szövetségéről és a szárszói konferenciá­ ról. A másik, az Emlékiratban többször fel­ bukkanó, kemény szavakkal megbélyegzett 385 �palócföld 93/4 jelenség: az idegen eszme befogadása, s ezál­ tal a középosztály egy részének eszközzé süllyedése. Erre többször is visszatér, érzé­ kelhető, mennyire fájdalmas számára, hogy azokat kell elítélnie, akikre a jövőben szerin­ te a legnagyobb feladatok várnának, akik az ő politikai felfogásában a nemzet gerincét képezik. Újpétery Elemér az új generáció tagjaként így emlékszik vissza: "A nagy és kis középosztály nevelésénél fogva elvakult volt. Csak közeire látott térben és időben. Í gy csak a német győzelmeket és a német és olasz ideológiát tartották szem előtt, és ezekhez, főleg a németekéhez akartak hoz­ zásimulni. Persze minden réteg hirdette a magyar függetlenségi gondolatot. Hirdette a revízió szükségességét, és örült ilyen irá­ nyú sikereinknek. Felmerült a »szegedi gondolat«, de mi volt gyakorlatilag emö­ gött? És miért hallgatott a magyar nép zö­ me? A parasztok? A munkások?... Mint min­ denki, az én generációm és az idősebbek is nevelésünk foglyai voltak."34 Ennek következményeként alakulhatott úgy a helyzet, ahogyan azt Bethlen Emlék­ iratában leírja: "...ma egy része a magyar kö­ zéposztálynak idegen lelki befolyás alá ke­ rült, előre megszervezett nemzeti jelszavak zászlóját lobogtatva öntudatlan és türelmes eszközévé süllyedt egy idegen hatalomnak, és lényegileg a végletekig használja ki kor­ mányzati hatalmát, hogy eszeveszett csele­ kedeteivel az egész világ előtt még erkölcsi­ leg is el áztasson. Hogyan süllyedhettünk idáig, ...A nemzet máskor is forgott már ve­ szélyben, de az idegen igát azért mégsem üd­ vözölte mint megváltó tényt. Politikusaink a tárgyi szempontokat tekintve gyakran félre­ vezettettek, de erkölcsi ítélete a nemzetnek, 386 annak felismerése, hogy mi összeegyeztet­ hető a tisztességgel, a becsülettel, a lovagi­ assággal, a keresztény szeretettel soha nem ingott meg úgy, mint ma, a nemzeti önérzet és büszkeség soha nem pusztult ki sorainkból annyira, mint most." 35 Bethlen István magyarázata erre ugyan­ csak a történelmünk során sokszor újrafo­ galmazott gondolat: a belső meghasonlás szolgáltatta ki a nemzetet. Egyre erősödő terrorral elhallgattatták azokat, akik az ár el­ lenében is felemelték szavukat, a közéletben a komoly kérdések háttérbe szorultak, "kár­ tékony és üres jelszavak", befolyásolták az emberek ítélőképességét. Bethlen szerint ez volt az oka annak, hogy az ország saját érde­ keinek figyelmen kívül hagyásával, elfogad­ va az "idegen célkitűzéseket és törekvéseket" a vesztébe rohant. Jegyzetek 1. Bethlen István 1944 július-augusztu­ sában készítette el emlékiratát "A magyar politika a második világháborúban. Politikai tanulmány vagy vádirat" címmel. Ez először Münchenben jelent meg 1985-ben angolul, majd eredeti magyar nyelven 1988-ban Bu­ dapesten, Romsics Ignác szerkesztésében, Bethlen István emlékirata 1944. címmel. 2. A magyar-német kapcsolatok alakulásáról ld. Romsics Ignác: Magyarország helye a né­ met Dél-Kelet-Európa-politikában (19191944). Valóság, 1992/10. 3. Ld. Romsics Ig­ nác: Bethlen István Politikai életrajz. Bp. 1991.270-271. 4. Bethlen István emlékirata 1944. Szerk. Romsics Ignác. Bp. 1988. 106107. 5. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. IV. köt. Szerk. Juhász Gyula. Bp., 1962. Bethlen emlékirata �palócföld 93/4 a várható békefeltételekről. 743-761. 6. Borsányi Julián: A magyar tragédia nyitánya. München, 1985. 7. Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. München, 1981. Werth Henriket idézi a szerző: "Nekem a kassai bombázás egyenesen jól jött." 41.8. Bethlen i.m. 113.9. Romsics i.m. (1992) 36. 10. Ránki György: A Harmadik Birodalom árnyékában. In: Közép-Európa kérdéséhez gazdasági szempont­ ból. 301-343. Bp., 1988. és Romsics i.m. (1992.) 11. Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Bp. 1987. 141. 12. Lakatos i.m. 35. 13. Bethlen i.m. 123. 14. Bethlen i.m. 103-104. 15. Bethlen i.m. 144-145. 16. Bethlen i.m. 122-123. 17. Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 19421944. I- II. Szerk. Antal László. Bp., 1991.I. köt. 62. 18. Romsics i.m. (1991) 272-273. 19. Bethlen i.m. 132. 20. Bethlen i.m. 133134. 21. Magyarország története 19181919, 1919-1945. I-II. Főszerkesztő: Ránki György. Szerk.: Hajdu Tibor, Tilkovszky Lóránd. Bp., 1978. A szélsőjobboldali pártok mandátumainak száma 13-ról 49-re emelke­ dett, és a nagy többségben lévő kormánypárti képviselők között is voltak, akik nem határo­ lódtak el a radikális jobboldali ellenzéktől. II. kötet 992-994. 22. Bethlen i.m. 140. 23. La­ katos i.m. 41. 24. A német hadvezetés ma­ gyarországi politikájához 1941. március-jú­ lius. Századok 1965/6. A német hadsereg-fő­ parancsnokság által megbízott magyarorszá­ gi összekötő törzs naplóját dr. Percy Ernst Schramm százados vezette, közzéteszi Kun József. Kurt Himer vezérőrnagy, "a magyar királyi honvédség fővezérségéhez beosztott német tábornok" közlései bizonyítják, hogy Horthy és Bárdossy is határozott állásfogla­ lást kértek arra vonatkozóan, milyen lépése­ ket vár Németország a Szovjetunió megtá­ madása után Magyarországtól. A fegyveres részvételre való felszólítás hiányában a poli­ tikusok nem cselekedtek a kassai bombázá­ sig, pedig tudomásuk volt a Halder és Himer tábornokok által gyakorolt katonai nyomás­ ról. Ld. még: A Wilhelmstrasse és Magyaror­ szág. Szerk.: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránd, Juhász Gyula, Bp., 1968. 596-597. és Diplomáciai iratok Magyaror­ szág külpolitikájához 1936-1945. V. köt. Szerk. Juhász Gyula. Bp., 1982. 1217-1221. 2 5. Ld. a 8. jegyzetben. 2 6. Diplomáciai ira­ tok... V.köt. 1233. és A Wilhelmstrasse... 598-599. 27. Bethlen i.m. 141. 28. Kállay i.m. I. köt. 52. 29. Bethlen i.m. 145. 30. Andorka Rudolf: a madridi követségtől Mauthausenig. Andorka Rudolf naplója. Szerk.: Lőrincz Zsuzsa. Bp., 1978. 99. 31. Kállay i.m. 137. 32. Kállay i.m. 158. 33. Romsics Ignác: Konzervativizmus vagy liberalizmus? Bethlen István. Társadalmi Szemle 1992/8-9. 136-142. 34. Újpétery i.m. 184. 35. Bethlen i.m. 122. 387 �palócföld 93/4 Japán haiku költők Gyere s merengj el valódi virágain festett világnak. Basho (1644-1694) Eljött hát az ősz. Oly öregnek tűnnek már madarak, felhők. Basho Betegen az úton kiszáradt mezők fölött álmok tűnnek cl. Basho Jöjj, bámuljuk csak, - míg minket is eltemet hogy szálong a hó. Basho 388 �palócföld 93/4 Téli már a nap dermedő árnyát érzem szőrén lovamnak. Basho Ahol ember van, ott legyeket találsz majd és Buddhákat is. Issa (1763-1827) Bár dalod szegény, így is enyém vagy, ne repülj el, csalogány. Issa Virágokon túl és pénzen, ott van Buddha Nirvánája. Issa Esőben szarvas három kiáltás hallik és semmibe hull. Buson (1715-1783) Mérföldnyi ködök csak a holdfény az enyém a tó víztükrén. Buson Veres Andrea fordításai 389 �Bajzafi Ferenc Debrecenben születtem 1953-ban. Szo­ kás mondani, hogy nehéz idők jártak, akkor én még ezt nem éreztem. Azóta is itt élek, itt dolgozom. Hogy még egy érettségit sem tu­ dok felmutatni, talán mára már elveszítette jelentőségét ("Menj ide a gyárba fiam, kö­ zel van!"). A z irodalom szeretete és az em­ beri lélek fö ld i tévelygései iránt érzett kí­ váncsiság egyébként sem szerepel semmi­ lyen vizsgatételen : talán ezért kötöttem ki tíz-tizenkét évvel ezelőtt a sci-fi iroda­ lomnál, amelyet eléggé szerencsétlen kife­ jezésnek tartok, legalább olyannnak mint a politikai gazdaságtant. 1978-ban házasodtam, a fiunk tízé­ ves.Szakmunkásként dolgozom és emellett írok. Verseket, novellákat, "szösszeneteket", karcolatokat (háromszáz oldalas regénye­ ket nem, "nem fo g ja át az agyam"). Mai szemmel nézve hasznosabb dolgot is művel­ hetnék, mégis ez az a világ, amelyben sem­ mihez sem hasonlítható élményekben van ré­ szem. Mert az ember nem arra való, hogy a mindennapi betevőre fordítsa valamennyi energiáját. Ennek természetesnek kellene lennie, de hát,nem az. Én mégis boldog va­ gyok ennek a világától s talán azért tartok még itt: sohasem "ostromoltam" szerkesztő­ ségeket. Hét novella, egy tanulmány: ez min­ den, ami eddig megjelent. S ez is baráti egymásratalálás, véleményazonosságok ered­ ménye és soha - bár abszolút nem érdekel egy fillért sem hozott. Ha többre van szük­ ség, túlórát vállalok, ezt aztán elviszi az adó... Lényeg, hogy a méretkezést, a megméret­ tetést igénylem, ebből fakad a lelki nyugal­ mam, ami természetesen visszahat magára az alkotásra is. Pénzért ugyan meg lehet j e ­ lentetni írásokat, de ez nem az én világom, még akkor sem, ha egy írás kritériuma tulaj­ donképpen a megjelenés; ez azonban nem feltétlenül esik egybe az írás erkölcsével. Mert az is van... Az android Az utcán egy android sétált. Este volt. Az árnyékos ég lassan szállította felhőit szomjasabb tájak felé. A záporillatú fák alatt nyüzsgő tömeg halkan zsongott, a mozik neonfényes torka éhesen nyelte a hullámzó sokaldalmat. A nyolc sugárút villogó polipkarokként ölelte át a met­ ropolist, a karokat remegővé tették a körutakon át- meg átsuhanó autócsodák tompa lámpafé­ nyei. Az android sétált. Ha levette volna brilliánsan szabott zakóját, hátán és vállán láthatóvá váltak volna a bio390 �palócföld 93/4 fém huzalkötegek, melyek tökéletesen utánozták az. emberi izomzat legideálisabb vonalait. Ugyanis még nem volt egészen készen. Balettáncost megszégyenítő, mégis férfias mozgással haladt. A mellette ellépkedő nők lep­ lezetlen csodálattal fordultak utána, s arcukon mosolyként jelent meg valami hívatlan, vágyteli, váratlanul jött lelki vihar. És - micsoda idők! - hasonlóképpen éreztek a férfiak is. Az esőfényes úton előkelő taxik suhantak, lenge prémekbe burkolt hölgyek repültek gaval­ lérjuk oldalán. A kaszinó portása most emelte sapkáját az első vendégek előtt. Az android sétált... Sétált és embereket szólított meg. Válogatás nélkül ballagott könnyed lépteivel egyik alkalmi ismerősétől a másikig, szót vál­ tott mindenkivel. Az android nem árult sorsjegyet. Nem pénzt kért, nem könnyed üzletet ajánlott a kezdődő éjszaka fényes forgatagában. Kérdezett, válaszolgatott és az emberek mosolyogtak; megáll­ tak, ha megszólította őket. Bemutatkozott - emberi neve volt - és elmondta, hogy ő android. Saját szavával: embergép. S az embereknek olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, melyekre legtitkosabb bensőjükben vártak már régen, nagyon régen. Az android kezet rázott az urakkal, a hölgyeknek kezet csókolt, kalapot nem emelt, mert még nem volt egészen kész. Az emberek szemében, kiktől éppen elköszönt, talán könnyek csil­ logtak, talán a neonreklámok tükröződtek. Nem lehet tudni. A fényűző sugárúton egy android sétált. Az embertömeg egyetlen mosollyal nézett utána, ahogy elegáns, határozott léptekkel haladt közöttük. A bazilika lépcsői alatt két úr épp szivar­ ra gyújtott. Egyikük elismerő, emlékekkel teli pillantást vetett az ember-gép csoda után. - Látja, Willfred? A biokibernetika első gyöngyszeme. A Willfrednek szólított úr pöffentett egy füstpamacsot. - Ember az, Sir John. Csak egy kicsit bolond. - Finom mozdulattal megigazította drága pu­ hakalapját. - Bolond szegény... Miniatúra Apóka szétáradó örömmel tapodta földje barázdáit s a tábla szélén megállva mégegyszer végigpillantott a síkon. Lesz elég munka ma! Odébb ballagott, rátekintett az odakészített eszközökre, ezeket sokáig nézte. Gondolko­ dott. Még a szemét is lehúnyta, úgy választotta ki az első, festékes rudat, illat után. Tudta, hogy az sárga. Elindult a mezőn, taposva az egyenetlen rögöket vonszolta maga után a sárga festékes ru- 391 �palócföld 93/4 dat. A görbe barázda végén visszapillantott és elégedetten bólintott munkájára. Most kicserél­ te a rudat barnára. Aztán jött a fekete (ezzel nagy köröket kellett megtennie) és kissé elfáradt. Öreg volt már. A rózsaszín és fehér rudakkal volt legtöbb dolga. A parabolát kissé elhibázta, de reszkető lábaival újra átballagott az elrontott barázdán egy egészen más színnel. Az a szín nem illett oda akkor, de így, együtt!... Apóka elégdetten teregette tekintetét a megművelt terület fölött. Lábujjhegyre emelke­ dett, hogy jobban lássa, de Apóka sajnos, már nem tudott repülni. Enyhe földrengés jelezte, hogy vége a munkának és az öreg művész fáradt örömmel emelkedett a levegőbe két illatos ujj között, hogy végre elfogyassza vacsoráját és lepihenhessen. A miniatúrafestő pedig - akit még soha, senki nem látott munka közben - nagyító alá vette a megművelt, gyönyörú darabkát és azt hiszem, már el is döntötte, mennyit érhet. Háttal a zongorának Ma eljött. Felkapaszkodott a domboldalon és olyan otthonosan tekintett szét a tetőn, mintha semmi más nem létezne itt, csak ő és a táj. Hosszú botját a kiszáradt akácnak támasz­ totta és leült mellé, hátát a fatörzsnek vetve. Jó volt így nézni, ahogy ott ül védtelenül és mégis magabiztosan, mintha pontosan tudná, hogy miért jár ide. Még nem tettem semmit, csak néztem. Mindig nézem előbb egy kicsit, aztán körüljárom, gyönyörködöm várakozó mozdulatlanságában, ez olyan, mintha később érkezett volna önma­ gánál; tudja, hogy már itt van, de amiért jött, még várat magára. Csendet intek. Moccanatlan csendet. Lenn ködfátyol libben, lassan vékonyuló foltokban kúszik át a szurdok mélyén, még egy perc és eltűnik, hogy átadja helyét az ébredező napsuga­ raknak. összeráncolja homlokát, tekintete játszani akar még a tűnékeny foltokkal. Megfordítom a szellőt és tovább figyelem. Botja után nyúl, felegyenesedik, a szurdok mélyéből visszakúszik a szürke ködgomoly. Já­ tékos pamacsai egészen a lábáig hömpölyögnek, ahol már nem tud nekik formát adni a szem. Sóhajt. Halvány párafelhő illan ki száján s mielőtt még unalommá változna öröme, elsöp­ röm a ködöt. Visszaül. Állát öklére támasztja, meghajlítom a baloldali fenyők csúcsát, csak annyira, hogy lehull­ jon egy-két toboz. Már nem is sóhajt, csak figyel. Álmos a látványtól, összehúzza magát egé­ szen addig, míg azt nem hiszi, hogy ő maga a táj. Még nem kezdek el játszani. Kinyújtózik és felnéz az égre, semmi kis arca felvilágít az ágak közé és hirtelen ötlettel ar­ cára hullajtok egy épp legördülni készülő harmatcseppet. Nem nézek oda, amikor letörli... Talán most. 392 �palócföld 93/4 Halk bugással indítok a mély regisztereken, szíve csak akkor észleli a rezgést, amikor már teljesen benne van, tágra nyitja a szemét s kileshetetlen magányában igyekszik akkorára nőni, mint maga a Természet. Várok egy kicsit, körüljárom, ébresztek egy-két rovart körülötte s lá­ tom, szeme tükrébe életet szemlélő fény költözik. Így már egészen más. Váratlan szélrohamocskát keltek a háta mögött s ahogy a hirtelen felkavarodó, száraz le­ veleket nézi, éppen engem kellene látnia. Hátrafelé hallgatózik. A két szarvast lassan terelem oldalvást, túl idilli lenne, ha közelebb jönnének. Megmerevedik. Szíve lüktetése kitetszik ingén, aztán elküldöm az állatokat és lassan csalom magam után, nagyon lassan. Áteresztek egy kis fényt az ágak között, jön a fel-felvillanó foltok után, aztán megállítom. Mint mindig. Az ősöreg tölgy tövébe telepítem, botját a fűbe fekteti, az arcán az a vibrálás még mindig túlzottan visszafogott... Cigarettát vesz elő, forgatja ujjai között, aztán mégis visszadugja. Akkor elkezdek játszani!... Nem jön mindennap. Tudom, hogy észrevett és játszana... Mintha háttal állna a zongorá­ nak. Mindig háttal... 393 �Mohai V. Lajos Archivált képek Töredékes Mészöly-katalógus 1992-ben éppen félévszázados múltra tekin­ tett vissza Mészöly Miklós munkássága. Az író 1975-ben megjelent Alakulások című rö­ vidpróza kötetében a nyitó elbeszélés dátu­ maként az 1942-es évszám áll: ez az írás, a Koldustánc, méltó nyitány, mivel megfor­ málásának módja, az elbeszélő különös néző­ pontja sok mindent előrebocsát a pálya ké­ sőbbi fejleményeiből. Öt, nehéz körülmények között eltelt, mű­ vészi fegyelemmel kitöltött évtized nagy idő: Mészölyre közben az erős összpontosítás vált jellemzővé, a politika ugyanis többnyire ár­ gus szemekkel fürkészte dolgozatait. Azok közé tartozott ugyanis, akik független írói, gondolkodói létre törekedve olyan művészi célokat tűztek ki maguk elé, amelyekkel az egypárti önkényuralom kulturális irányítói nem rokonszenveztek. Mészölynek ezért in­ kább elutasításban, mint megértésben volt része. A Rákosi-féle vezetés durván háttérbe szorította; ebben az időben alkalmazott iro­ dalmi műfajok révén - dramatizálással, meseírással - tartotta fönn magát. Később, az 394 1956 utáni önkényuralmi konszolidáció előí­ rásai szerint eljáró kultúrpolitikusok, cenzo­ rok és szerkesztők az írói megjelenés perem­ vidékén jelöltek ki számára helyet; ami a ke­ ze alól kikerült, még jódarabig a publikálási küszöb körül mozgott. Megesett, hogy főszerkesztői széke bánta egyik dunántúli fo­ lyóiratunk munkatársának bátorságát: Mé­ szölyt hivatalos nemtetszés kísérte, itthon csöndet igyekeztek parancsolni köréje. Min­ den más a szabad véleménynyilvánításról tu­ domást sem vevő hatalom szemében tüske lett volna. Mindeközben jelentős regények születtek: volt könyve, mellyel a külföld előbb ismerkedett meg, mint honfitársi közös­ sége. De ezzel együtt sem esett rendőrhatósá­ gi tiltás alá kézirata. A hetvenes évtizedben lehetősége nyílott pályájának újbóli átgondolására: prózaírói küzdelmének egyfajta beteljesüléseként nemcsak rövidebb írásait jelentették meg reprezentatív válogatásban, hanem eredeti regényt is alkotott. A Film magas intellek­ tussal megformált mű, higgadt remeklése a �palócföld 93/4 kisérletezőnek. Nem könnyű olvasmány, ne­ hezen törölhető ki az emlékezetből. Mészöly Miklós életművének magaspontja; regény terjedelmű szöveg, mely éppúgy rontatlan, mint a Jelentés öt egérről című elbeszélés. Ez a novella 1958-ban íródott, az egyetlen katolikus irodalmi havilap közölte a rákövet­ kező év februárjában. A Jelentés azon kevés művek egyike, amely egy egész korszak be­ csületét mentette meg a magyar iroda­ lomban. Mészöly művészetét a nyolcvanas évektől jelentékeny tanulmányírók méltatták. Egy­ behangzó értékelés szerint munkássága nem hagyta érintetlenül a magyar próza alakulástörténetét. Mindig új meglepetésre képes: most a változatok a szép reménytelenségre jelmondattal közép-európai történeteket ír. Mészöly Miklós szellemi és erkölcsi érte­ lemben minta. Ritka esetben indokolható élő alkotónál az életműbemutatásnak imitált szócikkek­ ben, szócikktöredékekben történő módja. Mészöly Miklós szellemisége ezt lehetővé te­ szi. Pályatársai - ritka kivétel ez írók között - megkülönböztetett figyelemmel írtak róla. Saját tevékenységéről maga így beszélt egy­ szer: "Minden életpályának megvannak a de­ terminált mulasztásai. Ha csakugyan azzá kell lenniük végül." Esterházy Péter: "Az író a szóhoz ért. Szóismeret: ez az író; szóismerő. A rossz írót nem nevezem írónak. De ta­ lán van nagy író és kisebb író. És ezt gondo­ lom, a nagy író az élet ismerete által az. M. könyveiből olyan intenzív életismeret árad, amilyen csak, számomra, például, Kosztolá­ nyi, Ottlik és talán főleg Rilke írásaiból. (Egyszer még arról, milyen élet az, amely­ nek ismeretéről szó van, lehet, lesz. Te ron­ gyos élet etc. )" Ungváry Rudolf: "Mészöly Miklós a hu­ szadik század magyar prózájának kulcsem­ bere: Kapocs múlt és jelen között. Elődeitől - vonzásaira és választásaira, a »ködlovagokra« maga is utalt - rajta keresztül rej­ tett út vezet a legújabb magyar prózairoda­ lomhoz..." Konrád György: "Mészöly Miklós úgy járta végig ezt a vad és hazug f é l századot, hogy nem keverte össze a maga igazát hamis beszédekkel. Magyarország nem volt ebben az ötven évben szuverén, a hetvenéves mester az volt." Mészöly Miklós irodalmi munkássága zaklatott történelmi korszakokban jött létre. Az első lépésekre még a háború alatt került sor; a megmaradt kevés nyom egyike szere­ pel későbbi nagy, válogatott rövidpróza könyvében, az Alakulásokban. A Koldus­ tánc jelzőkő: koreográfiája a brutális együtt­ érzés. Hogyan alakulhat ki két ismeretlen kö­ zött valamiféle erőtér, személyes kapcsolat? Csak provokáció révén lehet-e közel férkőzni a másikhoz, s ezért még a másik megalázásá­ nak bűne sem sok? Az utazó és a templom té­ ri koldus párosa azt is jelzi, hogy Mészöly a magányosság előérzetével indult el pályáján. Ritkaság irodalmunkban (de a moderni­ zációs válságoktól jobban megkímélt nyugati 395 �palócföld 93/4 irodalmakban is), hogy valaki első jelentke­ zésének alkalmával maradandót alkosson. A csúcson kezdeni adományszerű kiváltság. Az így megfűszerezett pályakezdés kevesek osz­ tályrésze - ráadásul a továbbfejlődés görcse alaposan próbára teheti a tehetség teherbírá­ sát. Mészöly Miklós debütáló kötete, a Vad­ vizek, mely 1948-ban Pécsett látott napvilá­ got - tegyük mindjárt hozzá: rangot adó mó­ don, Várkonyi Nándor kiadásában -, nem mindenben értékes művek együttese, mégis föltűnően sokat elárul Mészöly kizárólagos írói képességéről. Eddig kevesen vetettek számot ezzel a könyvével, pedig tanulságairól fényűzés vol­ na lemondani. Kivétel Hornyik Miklós szá­ mottevő tanulmánya, amelyben a délvidéki irodalomtörténész a korai Mészöly-próza ér­ zékeny megfigyelőjének bizonyul: a készülő­ dés íróját éppúgy meglátja Mészölyben, mint ahogy fölfedezi a belső világok iránti foko­ zott érdeklődését a fiatal, az írói álmokat még jobbára csak dédelgető szerzőnek. Per­ sze, aki a Vadvizek elbeszéléseit megírta, nem csupán merész álmodozó, hanem magá­ ban hordozza a tehetség határozott jeleit is. Ez a vonás pedig nemhogy elbátortalanítaná, ellenkezőleg: a különbözés érzésével ruházza föl jellemét. - Mára kiderült, olyan tulajdon­ sága volt ez Mészöly Miklósnak, amely egy­ szerre segítette és lassította a pályán való előrejutást. * Az életmű fejleményeit látva, már a Vad­ vizekben megvan Mészöly kivételes képessé­ ge az atmoszférához, már kialakult a fölfogá­ 396 sa arról a kultúráról, amely minden kiemel­ kedő művére rányomja bélyegét. * Mészöly Miklós több kötetének fülszöve­ gén olvasható az alábbi önéletrajzi szöveg: "1921-ben születtem Szekszárdon. Buda­ pesten jogi doktorátust szereztem: talán hogy később egy puszta kérvény megírása is zavarba hozzon. Friss ügyvédjelöltként si­ került egy gyilkost megmentenem a halálos ítélettől; engem meg - mindenkinek a magáét - kivittek a frontra. Megszöktem, elfogtak, kegyelemből újra bevetettek, Szerbiába ke­ rültem fogolyként, onnét szöktem haza. So­ kat sportoltam, keveset versenyeztem is. Szenvedélyesen vadásztam, aztán a háború elvette tőle a kedvemet. Voltam malomel­ lenőr, munkás, terménybegyűj t ő, vidéki lap­ tulajdonos, bábszínházi dramaturg. Gyer­ mektelen lévén, 1956-ig csupán gyermekme­ séket publikáltam. Évek óta már csak író volnék, s ez (mindent számításba véve) mintha több is, kevesebb is volna, mint ami azelőtt volt; az eldöntetlen évek, az ifjúság. Nyilván öregszem. Úgy esett, hogy soha nem tartoztam semmilyen csoporthoz, irányzat­ hoz. Mindig vonzott, hogy igyekezzem a kö­ rön belül kívül maradni; azzal a naivitással, hogy így következetesebben maradhatok el­ kötelezett az emberrel szemben, akármilyen arculatát mutatja. Nem kifizetődő naívság; de újra se csinálnám másképp." Életrajz, ami tudható belőle "...nemrég még folyékony hullákat talicskáztam egy fogolytábor napi munkapen- �palócföld 93/4 zumaként". Lélektani hendikep, ami után nincs megkönnyebbülés. Háborús állapotvál­ tozás. Írja M., hogy harminc évvel ezelőtt, amikor Stargardba érkezett, egy kislány hullája, egy hóbucka jegesre fagyott oldalán; nem látta arcát, de elképzelte halála körül­ ményeit; mintha ő maga ölte volna meg a ka­ tonát, aki a kislányt megölte; mert csak egyetlen lőtt seb a kabát gallérja fölött, pon­ tosan a két copf között - a tarkóján, termé­ szetesen. És most, harminc év múltán, tavaly és idén, naponta kétszer a Stargarder utca sarkán - ezt mondja Nádas. * A Jalta után kialakult politikai megosz­ tottság történelmi fogalommá minősítette Közép- és Kelet-Európában az "ötvenes éve­ ket". Rossz klímájú időszak ez, az emberi lé­ tet roncsoltságig torzította a szovjet befolyás alatt álló országokban. Megszüntette az alko­ tás és az. alkotók szabadságát. Azokat a mű­ vészeket, akik megőrizték belső szabad­ ságukat, többnyire nem engedték szóhoz jut­ ni. Mészöly ezek közé tartozott. Elnyújtott pályakezdésébe alaposan beleszólt "az. idő szava". A folytonos modernizációs zavarok­ kal küzdő mgyar irodalom veszteséglistája tovább bővült ezidőtájt, s nemcsak a politi­ kai, az eképpen morális és magatartásbeli okok miatt emigrációba kényszerült írói "fo­ gyás" miatt. A "belső száműzetés" nagyobb vérveszteséget jelentett az irodalom alaku­ lástörténetére nézve - igaz, oktalanság volna statisztikai kimutatást végezni. S lehet-e, kell-e egyáltalán? Az. mindenesetre bizo­ nyos, hogy a korlátozó ideológiai szemlélet­ től mentesült irodalomtörténetírásra fogas kérdések megválaszolása vár és a megítélés egyedüli módja csakis szakmai fogantatásból születhet meg. Az elsüllyesztett iroda­ lomtörténeti korszakról kell sürgősen pontos látleletet felvenni. S benne Mészölyről. Ho­ gyan tartozik hozzá ő e történeti szakasz iro­ dalmához? * Mészöly életműve nem valamely nyitott társadalom esélyeivel párhuzamosan, azzal összhangban, hanem épp ellenkezőleg, dikta­ tórikus körülmények között, az uralkodó eszmei, ideológiai és esztétikai széljárás elle­ nében bontakozott ki. Ezért korántsem meg­ lepő, hogy vontatottan, többnyire kerülőutakon. Mészöly elszenvedője volt mindannak, ami független értelmiségit a második világ­ háború utáni Magyarországon "csepülésként" érhetett. Életműve és személyisége ezért oly módon is megidézhető, hogy az iro­ dalom valódi autonómiájáért folytatott küz­ delem eredménye ölt testet a leírt műben, jut aranyalaphoz az egyénben. Árulkodó, hogy prózaírását az irodalom fölszabadításáért tett erőfeszítései nemesítették - nála az iro­ dalomtörténet bedeszkázó szemléletére szívfájdító gondolni. E z rávall művészetére. * "ahol a próza már nem próza, a vers még nem vers" - költői magaslaton rögzít csak Vörösmartyval elérhető létezés-élményt: 397 �palócföld 93/4 "Nyüvek országútján terített szemfedő az ég; emeli vihar, ejti szélcsend, foncsor nézi tükörben magát. (Négy sor egy Vörösmarty versre) * Az ötvenes években, a szűkös lehetőségek között, Mészöly kisműfajokban próbálta ki erejét. Megrendelésre egyetlen esetben dol­ gozott: létfönntartási gondjait meseírással enyhítette. Ma is igaz, a meseírással se val­ lott szégyent: bár, a műfajhoz kényszerűségből nyúlt, nem belső meggyőződése ellenére művelte a meseírást. Ekkor írt kis­ prózái (kiemelendő közülük: Képek egy uta­ zás történetéből, 1953; A stiglic, 1954; Magasiskola, 1956) monológikus természetűek - dialógust, elképzelt közönséggel, csak a me­ seíráson keresztül folytathatott. 1957-ben mejelent második prózakötete, A sötét jelek, sem teljesen letisztult még, sokszor a görcsös igyekezet kéznyomát lelni rajta. E kötet témáinak szembetűnő hétköznapisága, szándékoltan körülményes írói megragadása szoros összefüggésben áll Mé­ szölynek a Rákosi-korszakot mindenestül el­ dobó, elutasító szemléletével. Jelentős értéke a kötetnek, hogy a korszak borzalmas, fojtott atmoszféráját érzékletesen tárja föl. Hol közhelyszerű történetet ír, hol parabolát szerkeszt, hol egy magatartásforma aprólé­ kos, lassú, már-már a feszült unalom határá­ ra kisodort rajzát adja. Mészöly alapélménye a szabadságtól való megfosztottság, a sza­ badságtól való elszigeteltség. 398 Ezekből a szövegekből már nyilvánvaló, hogy Mészöly sokat követel magától - és az olvasótól. Számolnia kellett viszont azzal, hogy közönsége kevéssé tud lépést tartani ve­ le, hiszen a kor bezárkózó szemlélete miatt még "a művelt olvasó" előtt sem volt ismert a külvilág prózája. A recepciós nehézség jelei a későbbiek­ ben sem halványodtak. * Mészöly Miklós a hatvanas években talál íróként igazán magára; folyamatos munká­ val tölti idejét Porkoláb-völgybéli présházá­ ban és városmajori otthonában. Számára a Porkoláb-völgy: sűrített Pannonia. Mészöly a magyar irodalomban talán mindenki másnál természetesebben talál rá "az egyre homályosuló históriai időben" a maga gyúlékony krónikás anyagára, a csa­ lád- és várostörténetre, Közép-Európa törté­ netére, mely marasztaló szenvedélye lesz. A róla szóló írói tudósítás már-már archaikus kedéllyel születik meg a "táblaképíró kezén" - hogy őt idézzem magát -, öltöztető, vetkőztető fogalommal, és a beszély körülírásaként pedig kedvelt szavait: térkép és albumkép, le­ vél, képeslevelezőlap, skicc és helyzet szemrevételezhető töredékek, mindig a megidézhetőség átmeneti zónájában, határsáv­ ban tehát, a sejtetésben. A Porkoláb-völgyről írott versében a táj bemutatása valamifé­ le tárlatként történik: "Két levél közé szorult dércsípte bogár-fény - �palócföld 93/4 pedig béke van alattomos szelídség, mulasztás évadja! a kútba macska esett csak ilyen villanásnyi az üzemzavar két szőlőpászta között két találkozásra ítélt ösvény földre zuhant keresztje tanácstalanság a szurdik akácosában száműzötten hentereg a meztelen készülődés, de csak rókákat kölykezik A világ és a történelem felfedezése Mé­ szölynél látással kezdődik: "Látni: az utolsó pillanatig." - így fogalmaz. Vizuális képze­ letének kialakulásáról pedig ezt írja: "Gyer­ mekkoromban - talán tizenkét éves lehettem -e g y nyári délután egyedül maradtam a la­ kásban, a képeket nézegettem a falon. Nem volt centinyi részlet rajtuk, amelyet unalo­ mig ne ismertem volna; mégis, akkor döb­ bentem rá, szinte ütésszerűen, hogy ami kép, az szóban is elmondható - sőt leírható. S egyszerre minden tárgy, a legegyszerűbb látvány, minden jelenség hátmögötti érte­ lemmel telítődött meg." A Mészöly-féle látás és látványszövés kü­ lön minőséget jelöl a magyar irodalomban; kialakulása hosszú és lassú vajúdásban tör­ tént, fogant. Ennek föltérképezése még várat magára, de jellemzőit - a folyamat szakasza­ inak megkülönböztetése nélkül is - rögzíteni lehet: a hasonlatok tárgyszerű, mégis szinte érzéki megalkotottsága a környezet, a táj legapróbb részletének, szögletének kirajzolá­ sával, a motívumok rímszerűen ismétlődő kiterjesztésével. Ehhez még hozzá jön - mivel az író: szóismerő - a szóhasználat, hasonlat szerkesztés és mondat alakítás. Látszólag minden félúton áll az előnyelvi imitált köz­ lésforma és a művészi stilizáció között. Az el­ sőül említett azonban nem pongyolaságot, a másodikul mondott pedig nem erőszakolt stí­ lust eredményez, hanem maga eredmény: a látásmód ünnepe. Rokonszenves fölfogásának művészi kö­ vetkezményei szemléletesen rajzolódnak ki prózaírásában, kiváltképp a hivatkozási pon­ tul szolgáló Magyar novellát követő pályaszakaszán. Ezidőtől válik a magyar Mediterráneum szenvedélyes festőjévé. Sokat ír az ő Panno­ niájáról, a Dunántúl tájegységéről, és szülő­ városáról Szekszárdról, mit hol Szegzárdnak nevez, hol Aliscának hív. Könnyű belátni: a szülőföldről hozott, a szülőföldtől kapott, a szülőföld tradíciójával továbbformált él­ ményre rendezkedett be. A helyre, ahol az író otthon van, ahol az író úgy érezheti, át­ szakíthatja a célszalagot. A "szép reményte­ lenségek" sohasem volt Közép-Európája is itt van, de Mészöly igazi energiája a magyar Mediterráneumból származik. Mészöly a maga Pannoniáját szemérmes hódolat fényében állítja olvasója elé; olyan táj ez neki, amelyben a hagyomány történe­ lemmé rendeződik - személyessé, közösségi­ vé és magyarrá. Mintha nemcsak örökül szállt volna az íróra, hanem a saját választá- 399 �palócföld 93/4 sát jelölné vele. Olyan érzékenységgel tart meg ez a táj, hogy Mészölyből nem felszaba­ dult hontalan, hanem magyar író lett. Köz­ vetlen, a tájhoz fűződő életrajzi tényként ve­ szi ezt számba, óvatos elfogadásként. "Nem követelődző táj, mint annyi más" - mondja; rendkívüli hatású és szépségű leíró prózája, amely testes, gyönyörű szavak, testes, megál­ líthatatlan képsorok sokaságát teremette, a magyar Mediterráneumhoz kapcsolódik: ahogy az ott élő egy tájba, egy varázslatos at­ moszférába, ahogy a história egy tájba, egy földrajzi térségébe kerül, úgy mozog az író művészi képzelete, s ez az ő Pannoniája, mintha archiváltan lenne élő. Nála a tájlátás jelenidejéhez szervesen odatartozik a történéses múlt, a valóságos és reális tér, illetőleg az író által "konstruált", "észrevett" művelő­ dés és tapasztalattörténeti tradíció. Az archiváltan élő történelem egyúttal azt is jelenti, hogy sem a táj, sem a táj törté­ nelme nem manipulálható, s a nemzeti törté­ nelem deheroizálására tett erőfeszítés pedig öntudatunk kitisztulásához fog elvezetni. * Mészöly életművének sok pontján kimu­ tatható a történelem deheroizálását célzó számottevő erőfeszítés. Újabban az Archív klippek sorozat mutat rokonvonást Mészöly korábbi törekvésével. Kérlelhetetlen maga­ tartása a nemzeti önismeret "gyakorlótere­ pe" lehetett befáslizott korokban; az 1989-es rendszerváltozást követően több olyan újságnyilatkozat jelent meg tőle, amely e vo­ natkozásban borulátásáról ad hírt; a történe­ 400 lemnek vannak olyan véraláfutásos tényei, melyek nem tudnak Mészöly eszmerendsze­ rében fölszívódni. Rosszérzése, mely szinte egész életét végigkísérte, a rendszerváltozás utáni évekre is kitolódott. * A mesternek szóló születésnapi laudatiojában egy fiatal irodalomtörténész 1981 -ben a következőket írta Mészöly Miklós BIBLIA HUNGARORUM-áról: "A magyar irodalomban máig érvényes két regénytípus első klasszikus művelője, il­ letve megteremtője Jókai Mór és Kemény Zsigmond. A fic tió s próza mellett mindket­ ten indíttatást éreztek a non-fiction tárhá­ zának összegyűjtésére, felmutatására, illet­ ve kiaknázására. Kemény elfeledett erdélyi történetírókat adott ki, illetve hasznosított, J ókai pedig büszkébb volt a magyar néplei­ ket reprezentáló anekdotagyűjteményére, mint akárhány regényére. Élete végén pedig ő is gyakran merített az emlékiratok kincsesbányájából. Talán azért, mert a magyar nemzet sorsa, a magyar történelem egyre ke­ vésbé felelt meg a boldog befejezésű, vagy akár katartikus zárlatú, de kibontakozást hozó regénytípusok bármelyikének. Ezért fordultak az irodalomalatti vagy iroda­ lommelletti forrásokhoz (...) Mészöly Miklós életművében sajátos csúcspont a Film. Sajátos hősteremtésének alapfeltételeit boncolja itt elemeire, s mi­ közben a hős szétfoszlik, megjelenik mögöt­ te a személyiségekbe, hősökbe szervezhetetlen történelmi folyamat, amelyet igen sok- �palócföld 93/4 szor non-fictionból merített ready-made-ek képviselnek. A z így kirajzolódó történelem azonban nemcsak sajátosan magyar, hanem mitikus értelemben archetípikus is. Silió Pé­ ter történetében így pontról pontra azonosít­ ható egy magyarosan durvára gyalult krisz­ tusi passiótörténet. És a Film írásával egyidőben kezdeményezte az író az Ady által hiányolt katedrális fölépítését, a szétszóró­ dástól megóvó szent könyvek (biblia) össze­ gyűjtését, azaz a Magyar Tallózó elindítá­ sát. A magyar önismeret szolgálatába akar­ ta állítani mindazt a szöveget, amely az ál­ tala elért és vállalt nézőpontból lényeges­ nek számít. É s ez az írói és szerkesztői dön­ tés egyúttal műfajteremtő is, hiszen az orvo­ si szövegek, hajónaplók, szerelmes levelek, méregkeverési receptek, titkosrendőri jelen­ tések vagy történetírói helyzetelemzések eb­ ben az összefüggésben egy monumentális írói vízió ready-made-jei. A Tallózó szer­ kesztésével párhuzamosan el is kedzett Mé­ szöly olyan fikciós szövegeket, regényrész­ leteket publikálni, amelyek a nemzeti törté­ nelem egészének újfajta felfogásáról, s ve­ le a próza funckiójának újraértelmezéséről tanúskodnak." * Mészöly "sűrített Pannoniának" nevezi a Porkoláb-völgyet. A megismerés színteré­ nek, ahol megfér kétely kétség, dilemma, esély. Színtere a leküzdhetőnek és a leküzdhetetlennek. Az eszmélkedés terepévé lényegíthető, ugyanakkor a természetközeliség melegét jelenti. Élővilága van, megindító egyszerűsége. A létezés valóságos és képletes formája. Az író ettől a tájtól érintődött meg, eszerint a világ érzékelésének metaforájává vált. A fölfedező hajlam mészölyös kedélye ide csatolható. * Részben a Porkoláb-völgyben született meg Az atléta halála, a Saulus és a Pontos történetek útközben. Mindegyik regény a ma­ gyar irodalom számottevő műve; terjedelem­ re kicsinyek, jelentőségük és súlyuk azonban egyre nő az időben. Nemzetközi státuszt szerzett velük Mészöly a magyar iroda­ lomnak - lefüggönyözött korban. A Nagyvilág 1967-es évfolyamában Mé­ szöly első regényének külföldi fogadtatásá­ ról az alábbi összefoglalást nyújtja: "Mészöly Miklós »A z atléta halála« című kisregénye előbb franciául jelent meg a Seuil kiadásában, majd Carl HanserVerlag Münchenben németül is megjelentet­ te. Mindkét kötettel élénken foglalkozott a külföldi sajtó, csakúgy mint drámájának, Az ablakmosó-nak augsburgi előadásával is. Néhány szemelvény a sajtóvisszhangból: - A Neue Zürcher Zeitung hosszasan mél­ tatja már a francia kiadást, »Einzelgan ger« -nek, társtalannak nevezi az írót, aki »hátat fordít a regény ismert formáinak, és problémáit - formában és mondanivalóban egyaránt - a maga sajátos, egyéni módján oldja meg.« »M észölyt temperamentuma a sötétenlátásra predesztinálja: maga keresi az utat, a megoldást. Az embert tekinti a leg­ főbb értéknek, de az törékeny jószág, amellyel óvatosan kell bánni.« - A La vie ouvriere szerint a cím félrevezető, mert 401 �palócföld 93/4 portréregényt sejtet, holott valójában min­ denkihez szól a könyv. - A Les Lettres Francaises hangsúlyozza, hogy az író személyes élményei (maga is évekig atletizált) magya­ rázzák a szereplők és az események életsze­ rűségét. - Hasonló szellemben ír a La libre Belgique, valamint a Bourges-i Le Berry; - a La Gauche viszont Sillitoe magányos hosszútávfutójához hasonlítja Mészöly hő­ sét, de felrója, hogy idegen marad az olvasó számára, nem lehet megszeretni. - A montreáli Le Devoir szerint a hős szinte mitológiai alak, akinek végül is el kell buknia, mert szembekerül a valósággal. - Az Esprit kriti kusa nagyon is emberinek tartja Bálint alakját, » annak ellenére, hogy népi demok­ ratikus ország kommunista sportolója .« A Les Nouvelles Littéraires-ben Jean Rousselot úgy látja, hogy Mészöly regényével a túlhajtott sportolást bírálja, de »vajon a világ minden más országában is nem hason­ ló sorsra jutnak-e a sport, sztahanovistái?« - A hamburgi Welt an Sonntag terjedelmes kritikájának zárósorai: »M észöly könyve a legköltőibb és legtitokzatosabb regény, amelyet valaha is sportemberről írtak.« - A Der Spigel kritikusa szerint pedig »ilyen tá­ jékozottsággal és szeretettel Hemingway óta nem írtak a sportról. ...«" * Nincs sok olyan regény irodalmunkban, amely oly konkrétan előhívná az olvasóban a magyar történelem valamely rossz termé­ szetű korszakának látomását, mint a Saulus. Ezzel szemben figyelmet érdemlő tény, hogy 402 az író a témaválasztást nem kötötte magyar témához, hanem az Apostolok cselekedetei­ ből merített, és Saulus életének parabolájába költöztette mondanivalóját. Tanújelét adva ezzel a morális kérdések iránti komolyságá­ nak, s e komolyság hivatott megőrzésének. Másként hogyan lett volna lehetséges a ké­ tellyel megroppantott hitnek mégcsak a föl­ vetése is, ha nem bibliai történet parafrazálásával. Minden más választásnál a provinci­ ális karakter ránehezedne a műre, ami megzavarosítaná, túlterhelné, és sok hazai társá­ hoz hasonlóan, eleve helyi érdekűvé nyomná le. Nem ez történt a Saulusszal , mert olyan ambivalens lélekállapotot megjelenítve kö­ zelít az emberhez, amely mindenki számára személyes "történelemmé" vált, illetve vál­ hat. A regény gyökérzete mélyre nyúlik, a modern ember identitásának válságáig, e vál­ ság egyik roppant hatású kezdőpontjáig. A Saulus nehéz olvasmány, többféle szembesülésre kényszerít, állandó mozgás­ ban tartja, folyamatos működésre inspirálja lelki receptorunkat, nem hagy kibúvót. Mé­ szöly formaérzékenysége lebilincselő; hibát­ lan írói lelemény a mozaikos felépítésen be­ lül a parabolák egymásra szövése. A Saulus ugyanis az önmagát emésztő kétség könyve is, e kétségbe temetkezik a hős miközben má­ sokat üldöz, s a más űzése, önmaga űzöttsége, visszahárul rá - arra, akiből ered. "Hiába próbáltam eljutni valamilyen számvetésig, nem sikerült. Mintha két vas­ nyárs között feküdtem volna, kifeszítve. Még soha nem volt olyan látomásom, ami­ lyenről a próféták beszélnek; de annál gyakrabban láttam magamat egy iszonyú �palócföld 93/4 nagy tér közepén, saját üres jelenlétem leg­ alján." * A Pontos történetek útközben Mészöly Miklós legszebb könyve, első kiadása 1970ben látott napvilágot, azóta több kiadást megért, anyagát pedig némileg bővítette az író. Ezek a kiegészítések érdemben nem mó­ dosítottak a lényegen: egy Erdélyből elszár­ mazott asszony utazásainak epizódjaiból, családtagok meglátogatásából összeálló mo­ zaik, “terepszemle’. Tele mindennapos ese­ mények leírásával, a hazalátogató szemszö­ géből. A tompa egyhangúság melankóliája éppúgy eluralkodik a regény légkörén, mint a szülőföld iránt érzett szorongó szeretet az el­ beszélőn - ez a fojtott idegfeszültség táplálja a mű páratlanul egységes szemléletét. A ma­ gas esztétikai nívót a narrátor magával raga­ dó beszédtempója garantálja. - "Hálával A.-nak, hogy megőrizte ezeket a törté­ neteket. "A szerző ajánlása Polcz Alaine-nek, Mészöly feleségének szól; ő a Pontos törté­ netek útközben képzeletbeli narrátora. Sze­ mélytelen olvasó helyett a valakihez szólás. 1991-ben jelent meg Polcz Alaine háborús magánfreskója, az Asszony a fronton című memoár; ennek a nagyszerű visszaemléke­ zésnek is a megszólítás a formakulcsa. A Pontos történetek históriai félmúltja és a hí­ vott, már-már kikényszerített párbeszéd nél­ kül nem születik meg az Asszony a fronton. A párbeszéd kikövetelése elemi erővel hatja át az elbeszélés minden lapját. * Sokáig tartotta magát Mészölyről - az a korántsem megalapozatlan - kritikusi véle­ kedés, hogy magány árad a művéből, alkata a hosszútávfutó magányára predesztinálja. Műveinek sötét tónusú színei is csak ke­ vesekben keltettek rokonszenvet, a vonzás és taszítás ördögi köre még azokat is meg-megérintette, akik evidensnek tekintették a te­ hetséget benne. Sokan szerettek volna iro­ dalmon kívüli jelenéget látni abban, amit csinált. Pályájának nagyobbik felében csak a belülről való építkezés kínja-öröme az övé; arra figyel, nehogy elvétse a művel való kap­ csolatot. Programozott önfegyelem ez, a ki­ tartás magasiskolája, az "atléta végtelen fu ­ tására" (Balassa Péter) történő berendezke­ dés. Az önállóság jeléé, a függetlenségé. Mé­ szölyé. Pedig bárhogy "objektivál", vallomásos lelkiállapotú művész. Innen is van használt műfajainak, műformáinak széles és gazdag árnyalatú skálája. Úgy gondolja, mindenhez köze van - ezt merészen hangsúlyozza apró­ műfajaiban, az érintések ben, a műhelyforgá­ csokban, vigyázva szórt miniesszéiben. Ezek egy rapszódikus ember keze alól kikerült munkák, aláhúzások, margóra írt sorok. Az életmű lapszéli jegyzetei. Az önkrontroll végtelen nyugalma a szépprózai alkotások­ ban van. Ezzel a vonásával persze nincs egye­ dül az írók közt. Ami viszont párját ritkítja, hogy ő tudja ezt. * Mészöly makacsul ragaszkodik a tények­ hez. A mesterség tényeihez. A mesterség té­ nyei közül azokhoz, amelyek mindig megvá403 �palócföld 93/4 laszolatlanul maradnak. Ez lehet a magyará­ zata szembeszökő szerénységének - a mű­ ben. A lázasan szép* Magyar novella kedves vidéki folyóiratában, a Je lenkorban látott napvilágot 1979 áprilisában. Az író életének volt olyan periódusa, amikor csak ez a lap állt ki érte; ő legjobb művei közül többet Pécsett publikált először, így honorálva a gesztust. A lap a nyolcvanas évek magyar irodalmi meg­ újulásának színtere; az új magyar prózaírás egyedülálló katalógusát mondhatja magáé­ nak. Műhely és intézmény - az irodalom in­ tézmények nélküli torzsszülött korszakából. E tény nem veszhet a múlt ködébe, s nem veszhet Mészöly személyes jelenléte sem. A folyóirat életében lezajlott iroda­ lomtörténeti nyitányt nehéz rekonstruálni e nagyszerűen progresszív és merészen tradi­ cionális ("pannon") szellemiségű lapnál előz­ mény és következmény nem választható éle­ sen el. Mészöly folytonos j elenléte összekö­ tőkapocs és tartópillér egyszerre: Mészölyre számíthatott a folyóirat s a fiatalok számít­ hattak Mészölyre. A magyar irodalomban a folyóirat szent hely, örök ínség és hiány - az íróknak ez a gyakorta hangoztatott nézete mentes minden retorikától. Visszariasztó, megszégyenítő tapasztalás szinte mindegyi­ küknek van a tarsolyában, szerény, esélyre jogosító példa kevesebb, mivel a magyar iro­ dalom folyóiratkultúrája többnyire a sze­ szélynek s kevéssé a jószerencsének volt kité­ ve. A folyóirat jelzőbója is.* Eszerint jelen­ tett mindegyik más folyóiratnál többet akkor a Jelenkor , s példázatos érvényű, hogy benne kapott helyet a Magyar novella. Ebben az irodalom arányérzékének működését lehet látni, velős egyszerűségét. A Magyar novella Mészöly szeretett nyelvújításkori szavával beszély; a novellák­ nak abba a bokrába tartozik, amely át- meg átrendezi a táj kistörténelmét nemzeti és magyar nagytörténelemmé, talányos, az. író örökös dilemmáit maguk előtt sodró szöve­ gekben: "Arra lehetünk büszkék, hogy a csil­ lagot mindenünnen látni" - mondja e próza rezervált világképe. Mészöly hihetetlen kép­ gazdag, érzelemdús, régiesen újszerű felütésű és hangfekvésű prózája az alkotótehetség vérbő, telt megnyilvánulása, szilárd érték­ renden nyugvó ajánlat a mai próza horizont­ ján. Világában az olvasó is hazatalálhat, s ezt anélkül teheti meg, hogy Mészöly ráerőltetné a saját szemmértékét. Ez a sarkallatos tény mélységes rokonszenvet kelt iránta - mára már lefoszlott róla az előző korszak kritiku­ sainak rosszízű híresztelése művészetének életidegenségét illetően. Mészöly Miklós a kisvárosi lét írója. Írói jellemzésének ez a módja művészetét kimozdíthatatlanul beágyazza a magyar irodalmi tradícióba, s egyúttal rehabilitását is elvégzi, helyreállítja kapcsolatát, kontinuitását előz­ ményeivel, a századforduló európai alapozá­ sú, de többségében megrekedt kisprózai kí- *Erről a szerepéről az Újhold-Évkönyv megszűnését siratva beszéltem: "Az Újhold jelzőbója. Akkor is, ha víz szinén van, akkor is, ha lemerül." (Magyar Napló. 1992. október 16.) 404 �palócföld 93/4 sérleteivel, kísérletezőivel. Csak sajnálni le­ het, hogy kiadói intrika és politikai kisszerűség csírájában elfojtotta annak a könyvso­ rozatnak a tervét, amelynek szellemi szülő­ atyja volt, s amely megjelent nyolc kötetén a MAGYAR TALLÓZÓ nevet viselte. A ma­ gyar próza kincsásását temettették be a hatalmaskodók, s ha mások ugyanabba az irányba nyúltak is, Mészöly nélkül nem lehe­ tett a részlegesen jogfosztott könyvkiadás il­ lúzióját sem fenntartani. Ezért a hagyo­ mánnyal való érintkezésre más alkalmat kel­ lett keresni. * A Magyar novella a Film utáni alkotó­ periódus reprezentatív írása; e szakasz kima­ gasló művei kaptak helyet Mészöly Merre a csillag já r című elbeszéléskötetében 1985ben. E könyvéhez fűzte az alább idézendő műhelyvallomást: "Azt a meztelenséget, amit a Filmben elértem, meg kellett próbálnom újra felöltöztetni. Múlttal, történelemmel, amennyire lehet, kertelés nélküli jelennel, emberek és tárgyak mesélőbb-elbeszélőbb, a szó öreg értelmében: epikusabb jelenlété­ vel." (Vigilia, 1985.3.231.) * A Film csontig csupaszított prózája után a mesélőkedv elementáris epikai tobzódása: Magyar novella, Fakó foszlányok nagy esők évadján, Térkép Aliscáról, Anno, Le­ siklás, Szárnyas lovak, Ahol a macskák él­ nek, Anyasirató, Merre a csillag jár? Sutting ezredes tündöklése, Egy útikalauz apo- teózisa, Bolond utazás. Mind kimondíthatatlan darabja lehetne annak a mintakataló­ gusnak, amely a magyar elbeszélés csodapil­ lanatainak szentelné lapjait. Jó okkal állítha­ tó ez; ezekben a szövegekben ugyanis mindaz benne van, ami csak írónak tudomására jut­ hatott itt, a magyar Mediterráneumban. Anélkül, hogy Mészöly görcsösen tett volna érte: az utazás lényegrögzítő metafora nála. Az író mélyértelmű becsvágya összeg­ ződik benne, általa. A Bolond utazás című hosszú beszélye már a címével ezt jelzi. Halá­ los komolysággal utal a történelem irracio­ nális erőinek összefutására, a mindig ben­ nünk maradó háborús freskóra, ami az írónál tarka kaleidoszkóp, visszatérő indoklása háb orús emlékképeinek. A leírás lehet film az Emkénél, nyomozás, kép egy utazásról. * Az utazó fölfedi Mészöly műveinek egy csoportját, amely jellegzetes körülmények között mutatja a történet beszélőjét, az uta­ zó szerepkörében. A szerepkör alkalmat nyújt a kapcsolatteremtésre, ugyanakkor nem kíván minden áron való önmeghatáro­ zást. A szerepkör betöltheti a rejtett önélet­ rajz funkcióját, ha elfogadjuk, hogy az elképzelttel játszik benne az író. Alkalmas olyan helyzetek kialakítására is, amelyben a szerzői én önkeresése folyik, csakhogy álcá­ zott módon, más-más lélektani alaptípussal kísérletezve. Ez a novellatípus általában egyetlen hely­ zet variációira épül. Továbbfejlesztett válto­ zatának tekinthető az, amikor nem csupán 405 �palócföld 93/4 egy viselkedés- és magatartásminta elfoga­ dása vagy elutsítása történik az elbeszélés­ ben, hanem egy kisközösség történetének, emberi és történelmi létezésének föltárása és megragadása az írás tétje. Naturalizmust idéző töredékességgel, legendásított histo­ rizmussal. Ez a megragadás: az útiélmény, az útközbeniség teljes és szünet nélküli átlényegítése. Ilyen a Merre a csillag jár?. Letapogatá­ sa az elbeszélőt körülvevő világ valamely je­ lenségének. Jelen-, múlt- és jövő idő torlódik egymásra. Az elbeszélő "képrögzítő", archív videoklipp-technikája: kiemelés, kimereví­ tés, kivágás. Amikor az utazó az élményt már a képzelet mozdulásai szerint dobja elénk, a régvolt időkből fölmerülő emlékképek rímszerűen egymáshoz kapcsolódnak, s olyan benyomásunk támad, mintha lírikust olvas­ nánk. "Megfoghatatlan, hogy arcunk milyen kúttükörre emlékezik, ahol a rábízott rajzo­ lat először dereng föl." Lassú megjelenítés­ sel háborús városkép rajzolódik Sz.-ről. Egy öngyilkosság egyéni rekonstrukció szerinti háttérkrónikája bontakozik ki szemünk előtt - talán az író beszélyeinek tágabb körére ki­ terjesztve sem merészség azt állítani, hogy Mészölynek ez a megközelítés áll legjobban a történelem szöveteit szálazva. Világának reprezentatív jelölője a vissza­ tekintés. * Van-e kockázatosabb a legázoltak igazsá­ gához való megtérésnél - gyűlölet nélkül, megbocsájtással. - Mi volt, hogyan volt. 406 Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez már meg­ írva soha. Kinek-kinek a maga lelkiismere­ tével kell együtt élnie. A saját múltunk mö­ göttünk: "Az ember előbb-utóbb elszégyenli magát a tehetetlenségtől; s még ugyan utá­ nalő a költöző madárnak, de már nem néz oda, hogy leesik-e, itthon marad-e." * Öntépő vigasztalanság van Mészöly hangjában, mint aki nem tud felejteni, de ri­ adalommal tölti el, hogy írás közben birtoká­ ban lehet-e az akaratuktól megfosztottak megrendültségének. Kevés magyar író van e században, akire a rossz politikai széljárás ily mértékben késleltetöleg hatott volna, mint rá; kibontako­ zása meglehetősen hosszú időbe telt, kétszer is meggondolta, hogy mit ad ki a kezéből. Testesnek egyáltalán nem mondható regé­ nyeit évekig, olykor fél évtizedig is formálta. Korai prózáját nemcsak tolihibák okán iga­ zította meg, hanem józan megfontolásból. A Jelentés öt egérről megírásáig az artisztikusra, az elütőre való törekvés megcsalta íté­ lőképességét - ez később magától értetődő javításokban korrigálódott. Az első írások­ ban hibák szúrtak szemet neki, a szégyelnivalót gyomlálta azért, aztán a szövegek tartó­ pilléreit, a falakat tologatta el, ide-oda moz­ gatta. A tetszetősebb elrendezéshez fűzött il­ lúziók sem lehettek számára megnyugtatóak, érvényes ítéletévé a VÉGLEGES VÁZLA­ TOK A HAGYATÉKBÓL rendezőelve vált. * �palócföld 93/4 Mészöly írói kibontakozása meglehető­ sen sokáig elhúzódott, s aligha hízeleghet csupán azzal önmnagának, hogy az ötvenes években fekete bárány volt; írói, értelmiségi létért való küzdelmes harca során belső erőit fogyasztotta, miközben a rideg külső világ a lelkeket falta - nyitott, befogadó természet lévén, rá különös terheket rótt az ötvenes évek honi politikájának külvilágot, nyugati műveltséget elzáró, kiszorító gyakorlata. Visszatekintve némi felületesség árán könynyű volna azt meglátni, hogy szenvtelen ma­ gatartása, ideáthoz való méltóságos ragasz­ kodása megnemesítette prózáját, különös ja ­ vakhoz juttatva irodalmunkat, akárcsak más, a régióhoz tartozó literaturákat azok írói. Vehetnénk a hosszú éveken keresztül csak az íróasztalfiókjának író cseh Bohumil Hrabal esetét példaként. A prágai író mond­ ta egyszer, részben saját akkori helyzetére utalva, részben a Mészöly- és Hrabal-féle al­ kotók egykori esélytelenségét jelezve, hogy egy-egy új könyvének megjelentetéséhez ar­ ra van szüksége, hogy asztalfiókjában egyre mélyebbre nyúljon. Vélhetőleg Mészöly asz­ talfiókja is sok eredeti művet rejt máig; rész­ ben ez magyarázza a VÉGLEGES VÁZLA­ TOK A HGYATÉKBÓL prózáinak előbuk­ kanását a nyolcvanas években. Magyarázza, de nem idnokolja: ezek a torzók, abbaha­ gyott szövegtestek ugyanis olyan mozgást idéztek elő Mészöly Miklós életművében, amelyet mélyben meghúzódó poétikai okok motiválnak. Az mindenesetre beszédes, hogy Mészöly közreadja őket. Egy példa: VÉGLEGES MINTÁK MÉSZÖLY MIKLÓS ÉLETMŰVÉBEN: A Wimbledoni jácint (1990) A Wimbledoni jácint című kötetben olvasható kisprózák hamisítatlan Mészöly-minták. A ráfogásszerű megnevezést, a mintát, ráadásul többesszámban, korántsem illetlenségből hasz­ nálom, épp ellenkezőleg: a "détailok varázsát” szeretném nyilvánvalóvá tenni vele, a Kemény Zsigmondtól kölcsönzött kifejezés nem prózapoétikai, hanem általános értelmében itt és most alkalmazva. Miféle részletek ezek az életműben, miféle minták? A kérdés megválaszolásakor először ahhoz az interjúhoz kell folyamodni, amelyet a Magyar Hírlap újságírója, V. Bálint Éva ké­ szített az íróval röviddel a könyv megjelenése után: - “A Wimbledoni jácint koraszülött könyv, kevesebb, karcsúbb, mint amilyenre terveztem. M ásfél évvel ezelőtt egy régi fiókomban matattam, ahol mindenféle szellemi kacatot, re­ génycsírákat, novellaötleteket találtam. Ahogy átnéztem őket, éreztem, hogy a maguk idejé­ ben mindegyikből lehetett volna valami, de végül is nem íródtak meg. Ma már nem tudom ma­ gam abba a lelkiállapotba helyezni, mint amikor azok születtek, így hát hamis írói gesztus lenne, ha ezeket befejezném, kibontanám. Úgy gondoltam, hogy ezeket az írásokat véglegesí- 407 �palócföld 93/4 teni lehet, mint töredékeket. Ezért lett a kötet alcíme: Végleges vázlatok a szerző hagyatékából. - Látom, nem akar semmit az utókorra, az irodalomtörténészekre bízni. - Semmit. Szenvedélyem az, hogy eldönthessem, a torzók, a töredékek megérdemlik-e a megmaradást. Amelyek nem, azokat én pusztítom el." (1990. június 9.) A Wimbledoni jácint első kézből kapott jellemzése olyan többletet nyújt az értelemzés­ hez, amelyről nem mondhatok le. A korábbi folyóiratközlésektől eltérően ugyanis a Szépiro­ dalmi Kiadónál megjelent kötetről lemaradt az eligazító alcím, sőt a fülszöveg sem tartalmaz utalást rá; ezért is lényeget érintő az író nyilatkozata, hiszen föltehetőleg véletlenszerű hibát korrigál, amelynek mindannyian ki vagyunk téve. Sejtésem szerint ezzel (is) indokolható Mé­ szöly bizalmatlansága a szerzői hagyatékot feltáró utókorral szemben - ez a vonás különösen egy olyan könyvhöz kapcsolódva válik elgondolkodtatóvá, amelyik a mulandóságnak kitett, avagy az író utókorának kénye-kedve szerint kiszolgáltatott hagyatékot véglegesíti. Mészöly sem ezt, sem azt nem akarja. Arra gondolok tehát, hogy az életmű továbbépítésének a szándé­ ka vezette, amikor az íróasztalában felejtődött írásokat napfényre hozta, végleges vázlatok­ ká minősítve kötetbe gyűjtötte őket, s ekként új területet foglalt el írói munkássága számára: "A szerző hagyatékát". Fölvetődik bennem a kérdés, hogy az előbb elmondottakon túl, hová mutat az írói gesztus. A kötetnyitó, címadó elbeszélés a Wimbledoni jácint a komor ötvenes évek hangulatára emlékeztető környezetben játszódik, a társadalom felett álló funkcionáriusok ivadékainak vi­ lágában, csúcspontig eljuttatva a cselekményt, hagyományos szemléletű írói eszközök fölhasználása révén. A krónikás mindvégig megőrzi inkognitóját, csupán a szereplők szétszóró­ dásának regisztrálást érzi feladatának, mintegy alkalmi kötelességét teljesítve az utólagos jegyzetként illeszkedő epilógusban. Ezzel azt a benyomást kelti, hogy csak azt tudja biztonsággal közölni, amit az életrajzi té­ nyek elmondanak, minden más nehezen megközelíthető. Előzményként az olvasó példázat­ szerű történetet kapott azokról, akik elvesztek az alpári lét mocskában, illetőleg Dalkóról, aki­ nek elszakadását ettől a mélyvilágtól csak az öngyilkosság adhatja meg. Közben van egy jele­ net Dalkóval és az egyik teniszező lánnyal a házibuli burleszkesített tréfáját követően. A leg­ szebben megírt motívum. Spontán és önfeledett játék a fedettcsarnokban, ruhátlanul, gőzölgő testtel. Fölidézi a Nagyítás című film labda nélküli játékát, de hasonlóság nemigen van közöt­ tük. Ott az anyagtalanságnak van súlya, itt éppen fordítva, az ide-oda röpködő labda életve­ szélyesen összeköti a két játékost. Abban a világban, ahol a természetes kapcsolatokat akvári­ umi homályba kényszerítette a történelem. Wimbledoni álmok és pasaréti jácintok közé. In memoriam 1949-1989. Hiba volna az életmű csúcsait keresni bennünk, még azt is fölösleges lenne mérlegelni, hogy megáll-e mindegyik a saját lábán. De mindegyik megmutat Mészöly Miklós írói arcából 408 �palócföld 93/4 valamit, nem is keveset. A szerzői hagyaték fölnyitásával pedig elidegeníthetetlen részei im­ máron művészetének. Befejezetlenségük ellenére, töredékként, egy hiteles - mert tudatosan választott - gesztus szerint: torzókként. Az író szabad akaratából így, a kézirattemetőből élet­ re keltve. Így kell elfogadni őket. Visszafelé nézve: végleges minták. Előre tekintve: alakulás­ minták. A vázlatokról, tovább: e műveket látva arra gondolhatunk, hogy az író munkája során eljutott valamiféle el­ őkészületig, a keresés fá zisá ig , a mintavéte­ lig vagy éppenséggel a mintakészítésig. Belső használatra szánt, de már nagyon is kézzelfogható eszközökig. Ebből a szemszögből sem árt pillantást vetni a Vázlatok ra, ne feledjük ugyanis, hogy a folytonos keresés és kisérletezés nemcsak értékmérője Mészöly szellemiségének, ha­ nem kezdeményező szerepét is jelezte a ha­ zai prózaírás szemléletformájának átrajzo­ lásában. A Vázlatok bár abbamaradt, abba­ hagyott művek, nem vallanak az író gyöngeségére, elerőtlenedésére; inkább Mészöly le­ gendás, önsorsépítő alkotói jellemét vonják éles fénybe. * Az életmű különböző korszakaiban létre­ jött alkotások és a torzók között szoros a kapcsolat; jó lélekkel lehet arra következtet­ ni, hogy Mészöly munkásságát ön-idézhetőség jellemzi; mindegyre más "tartalmai" gyűlnek össze újabban előkerült írásaiban a régtől fogva ismert, és csakis rá jellemző at­ moszférának, valóság-érzékelésnek. Mintha az életmű úgy működne létreho­ zója előtt, hogy a teleírt papír vízjelei egyszer csak láthatóbbakká válnának a korábbi, oda­ írt szövegeknél. * "De hol tartok én?" Makulátlan embléma ez Mészöly Miklósnál. (A MTA-Soros Alapítvány támogatásá­ val készülő Mészöly-monográfia munkála­ ta folyamán született dolgozat.) 409 �Cseres Tibor ( 1 9 1 5 á p r .1 - 1 9 9 3 m á j.2 4 ) Nemzedékváltás Szüleim korában sokan hitték még a szemverést, a varázslat erejét, meg hogy az átok sza­ vát kerülni kell. Másfelől az isten mindenható jóságában éppen úgy bíztak, mint a gyógyfüvek erejében, vagy abban, hogy a nyomtatott írás mindig igaz. A mi vallásunk papjai azért is óvták a biblia olvasásától a katolikus híveket, nehogy éppen a szent iratok böngészése közben csalatkozzanak. Persze, mindez nagyon viszonylagos. Mind­ járt az, hogy "szüleim korában!" Anyám tizennyolc évvel volt időseb nálam, s olyan fiatalon utazott el, ma lányom lehetne immár. A gyógyvizekben, az átokban s az álmokban hitt, de bib­ liát tudtommal nem olvasott. A nemzedék szó s a nemzedéknyi idő alatt egyszer 50 évet értünk, máskor meg negyedszá­ zadot csupán. Szép gondolat, hogy némelyek kerek 33 esztendőre váltják a generációt, ismét mások 20 évvel beérik. Amikor az ifjú ember bizalma összeomlik az előtte járók hitében és ígéreteiben, akkor kez­ dődik egy új nemzedék, s amikor a varázslat, a ráolvasás meg az átok már nem fog. Számomra a nemzedékváltás ideje tizenegy év. Ezekerkilencszázhuszanhat nyarán, váratlan, több hónapos betegeskedés után anyám úgy gondolta, akkor fordul jobbra sorsa, ha szülőfalujába utazhat néhány hétre. Apám tétovázott. A nyár miatt, a rengeteg költség miatt, s magában nem engedhette a be­ teget. Ő nem utazhatott! Május óta lebegett a ház fölött és újult meg hetenként az utazás szándéka. Anyám sok mindennel magyarázta makacsságát, de már úgy nyár közepén a gyógyvíz volt a legfontosabb, amelyből ő leánykorában naponta ivott. A borvíz nagyapa kaszálója szélén, a Maros-parton. Nem is ivott ő mást, csak borvizet, mert a juhtejet nem szerette. Apám szinte sorvadozott a kérés terhe alatt, amelyet rátettek, ha elment, s ismét reá, ami­ kor megtért. Anyám mind pontosabban okolta hitét: meggyógyul, ha megfürödhet a borvíz410 �palócföld 93/4 fürdőben, amely a Maros partján akkoriban nyílt meg Remete alatt. Gyergyóremete község építette a fürdőt, hogy megpróbáljon vetélkedni Borszék hírével. Ez a fürdőtelep alig másfél kilométernyire épült nagyapa kaszálójától, jöttek a hírek levél­ ben, hogy milyen csodálatos. Húga és öccse tudósították, s anyám képzelete csodás gyógyulá­ sokat is látott - a jövőben. S naponta sírdogált betegágyában, hogy nem mehet - meggyógyul­ ni. - Hát voltam én valaha akaratos és makacs? - kérdezte este-reggel. Apám elismerte, hogy nem, sohasem volt sem makacs, sem akaratos. De júliuson túl már nem lehetett bírni. Éreztem én is. Talán csak öcsém nem érezte a kényszerűséget. Apám hosszas utánjárással útlevelet váltott hármónk számára. Az útikép ma is megvan: egy har­ mincéves nagybeteg asszonyt ábrázol kifogyott bő ruhában, két ijedt fiúcska csimpaszkodik vállára jobbról, balról. Az egyik én vagyok a másik a kis öcsém, a nyolcéves. Apám nem jöhe­ tett velünk. Anyám ezt megértette: - Igaz, Péter, te nem jöhetsz. Majd ő elkísér a határig, gondosan elhelyez egy fülkében, lehetőleg úgy, hogy csak Ditró­ ban szálljunk ki. A menetrendekből azonban már Kétegyházán kiolvashatta apám, s ki is ol­ vasta, hogy ilyen közvetlen vasúti kocsira nem számíthatunk, mert Tövisnél mindenképpen át kell szállnunk. Kétegyházáig lovas kocsival utaztunk, hogy a hajnali gyorsvonatot elérjük. Míg várakoztunk, s betegünket egy padra fektettük, engem magával vitt egy menetrendtáblázat elé apám, s kioktatott; anyánkkal, öcsémmel s a két nagy csomaggal hogyan ügyeskedjek, hogyan boldoguljak majd Tövis táján, éjfél felé. Ellenkezés nélkül, megszeppenten hallgattam. Figyel­ tem szavait, de magamban mind azt kérdeztem: miért is nem mer velünk utazni apám? S mikor a vonat befutott, már az eljövendő kötelességem szerint próbáltam emelni a fonott utazókosa­ rat, s támogatni anyámat. De a terhet még apám vitte. Alkalmas zugot találtunk egyik har­ madosztályú kocsiban, magunk s csomagjaink számára. Lökösházáig apám is velünk utazott, ott az útlevélvizsgálat után némán leszállt, nehéz szívvel búcsúzni is feledett. De a sínek közül aztán még egyszer elmondta, mi legyen a teendőnk Tövisnél. Én leszaladtam a lépcsőre, s kimondtam, ami forrt bennem: - Nem szép, hogy egyedül hagy bennünket! Apám úgy tett, mintha nem hallaná, mit mondok, s még inkább azt, hogy őneki - hangosan felszólt az ablakon: - Ügyeljetek magatokra! - aztán halkan, szinte súgva hozzám eresztette hangját: - Te pedig a határon túl is őrizd meg anyád fekvőhelyét! - Bólintottam, mert éreztem, ez csakugyan igaz. Az útlevél ellenőrzése odaát is simán megtörtént, s csakhamar Arad felé robogtunk. Azon tűnődhettünk éppen, milyen fárasztó lesz a robogás egész nap, s csak el ne szundikáljuk az öt­ perces időt majd az éjjel közepén Tövisnél. Megéheztünk. Rántott csirkét ettünk, utána piskó- 411 �palócföld 93/4 tát. Anyám a szomszédasszonnyal négy jércéből s egy szakajtó lisztból készítette az útravalót. Aradon a kocsi egészen kiürült. Néhány percig örvendtünk, hogy nem lesz, ki háborgasson. Aztán gyanút fogtam, de kérdezősködni nem mertem. Órák múlhattak, végül egy kalauzféle szólt be hozzánk, szálljunk már ki, s tőle megtudtuk, a vonat, melyre át kellett volna szá llnunk - Tövis felé -, éppen most van indulóban. A bosszankodó kalauz segítségével anyámat s cso­ magjainkat a tágas, mozgalmas és szellős váróterembe támogattuk, ott a beteg egy pad hoszszán ájulásszerű félálomba roskadt nyomban. Aznap megtanultam a menetrendolvasást. Időbe telt, míg rájöttem, Tövist ott találhatom meg, ahol Teiust mutatnak a nagy táblázatok. Alkonyat után lesz egy vonat. Anyánk nagy fáj­ dalmának mákonyából délben egy fél órára feltámaszkodott - rántott húst eszegettünk ismét, meg piskótát. Vonatjegyünk volt, lejünk és kenyerünk semmi. A lelki és testi próbatételtől ha­ marosan megéheztem, de csupán vizet ittam, s kóválygott velem a világ. Tudtam, a nagy fel­ adatot teljesíteni fogom. Mikor az idő elérkezett, helyt is álltam, de a felszállás részleteire már nem emlékszem. Csak arra emlékszem, hogy öcsém késő délután enni kért, s én csomagot bontva újra rántott húst és piskótát adtam neki, de magam megint nem ettem. A Maros-parti gyógyfürdőt nagybátyám kalauzolásával ismertem meg. Négy fürdőkádja, deszkás medencéje és pezsgő, hűvös vize volt. Mikor anyám, ocsúdása első hetében rágondolt, fel kellett melegíteni számára egy dézsára valót. Nem is melegíteni, forralni, mert egy gyógyfüves aszonynak is híre jött, aki ezt a betegséget mindenkor gyógyítja. Egy kézmozdulattal az orvos mindent engedélyezett. Én az orvost figyeltem. Szavát, moz­ dulatát. Mi történt anyámmal? Meghalt természetesen. Hiszen halálos beteg volt. Nem emlí­ tettem? Három hétig élt még a szülőházban, Gyergyóremetén. Boldogasszony napján temettük. Több ezer fekete ruhás asszony gyászolt a hegyoldali te­ metőben, s minket néztek zokogva és sokan jajveszékelve, az iskolatárs és a leánytárs fiata­ lasszonyok. Öcsém és én, úgy emlékszem nem sírtunk. (Több ezer fekete kendős fiatalaszszony? Lehet, csupán százan voltak, de a hegyoldal tőlük feketéllett.) A temetés minden mozzanatára pontosan emlékszem. Pontosan és élesen. Az arcokra, a tájra, a temetés minden tárgyi eszközére is. A pap ruházatára, a ministránsok ingére, a kis ká­ polnára, az égboltra. A gyapjas felhőkre. Mikor a kántor latin énekbe kezdett, mögém férkőzött Bartis Laci, kéthetes barátom, s megkérdezte, vajon délután lemegyünk-e majd pecázni a Marosra. Valami olyat feleltem, ta­ lán súgva, talán csak rövid jelekkel, hogy: valószínűleg nem mehetek, mert tor lesz: juhot vág­ nak az udvarunkon, s odajönnek a vendégek a bogrács mellé. Ezt látnom kell. Aztán következett a búcsúztató. A plébános is, a kántor is versben beszélt. A kettőnk nevé­ ben. Anyánkhoz. S anyánk felelt az ő nyelvükön, s biztosított, hogy gondoskodni fog rólunk holtában is. Ez annyira megnyugtatott, hogy most már nem kezdtem sírni, bár öcsém nem bír­ ta tovább száraz szemmel. 412 �palócföld 93/4 Csak később gondoltam rá, órák, napok, évek múlva, nem lett volna szabad hitelt adnom a pap és a kántor kenetes, hamis ígéreteinek. A következő tíz évem minden óráját a nap árnyé­ kolta be. A hamis ígéretek miatt. Másnap aztán úgy keltünk, mint rendesen, jó korán, s az egész háznép kivonult sarjút for­ gatni a Maros-partra. Egy alkalmas villa nekem is jutott. Nagybátyám mellett emelgettem a fonnyadt szénát, s igyekeztem nyomában maradni. Ő meg-megállt s oktatott. Felvilágosult le­ gény volt. A közeli fürdő felé fordulva, villanyélre támasztott álla mozgatásával közölte velem, hogy nincs isten. Hencegésképpen mondta, nem lepődtem meg. Amikor látta, hogy én nyomban az elmúlt napokra fordítom szavai értelmét, röstelkedve villát ragadott: - Azért persze semmi nem bizonyos. Hogy mennyire nem teljesültek a sírból, a koporsóból költött ígéretek, arról már néhány nap múlva példát kaptunk. A rokonság úgy határozott, hogy a gyász helyéről vissza kell utaznunk Magyarországra. Majd Tövisig elkísér anyám öccse. Onnan a határig nem kell átszállni. Én tudtam, Arandon a menetrend mást mond. Hallgattam. Távirat ment már előre apám­ nak a halálról, s most egy másik, hogy Lökösházán mikortájt várjon ránk. Az indulás reggelén azonban megérkezett apánk. A távirat alapján határátlépési engedélyt kért. A határról aztán sietve értünk jött. - Látod - szorított magához egy csöndes pillanatban -, most veletek indulok, de ki tudja, együtt érkezünk-e? Nem értettem. - Miért? - Csak azért, mert én innen hadifogoly-szökevény vagyok - s kézzel mutatta, milyen nagy dolog és nagy veszedelem számára ez az állapot, s hogy ennél többet úgysem érthetek. De ennyit iskoláskoromból, de már a mesékből is érteném kell. Olvasmányaimra gondolva, egyszerre én is elborzadtam a veszedelemtől, amibe apám által kerültünk. Kenyeret, rántott húst és piskótát raktak útimálhánkba a rokonok is, s utunkra engedtek megkönnyebbülten a délelőtti vonattal - mert nem szerették a gyászt. Apám le sem hunyhatta pihenésre a szemét. Tövisen is, Aradon is (persze) átszálltunk. De apámban egész úton, de Aradon már szeml­ átomást dolgozott a félsz: hiszen tegnapelőtt, mikor a határon a pecsétes papírlappal átlépett, név szerint a román királyi hatóságok kezére adta magát. Azóta üzenetek, telefonváltások jöt­ tek, mentek, s tán az egész idő az ő keresésvei telt, s a határőrök mindent tudnak, s várják őt név szerint. Ezért Aradon még együtt szálltunk fel, de lelkünkre kötötte, hogy a határon ne tudjunk őróla, mutassuk fel az útlevelet meg a halotti levelet is, s utazzunk nyugodtan Kétegy- 413 �palócföld 93/4 házáig. Ott tuszkoljuk le a csomagokat és várjunk őreá a váróteremben. Akkor Arad után el is tűnt a vonatban. S mi csendesen és ámulatot keltve megjátszottuk az önálló és árva gyermekutasokat. Gyászkeretes, kétnyelvű irat bizonyította, hogy az útlevél képének harmadik szereplője a ha­ táron többé nem léphet vissza. A határőrök sem itt, sem ott nem firtattak töbet. A románok még szalutáltak is, és magya­ rul vigasztaltak. Kétegyházán leszálltunk, s vártunk. Öcsém a piskótán és a csirkehúson elvolt, csak éjjel nyűgösködött a hűvös miatt. Nekem csömöröm volt ezektől az ételektől. Kenyerünk lévén, kora hajnalban kilopózkodtam a váróteremből, s hagymát csentem ott, Kétegyházán, egy kertből. Szalonnát azonban nem tudtam szerezni. A megtisztított hagymát magában vagy rántott hússal próbáltam enni. Csak harmadnap érkezett meg apám. Nagy kerülői tehetett meg. Fáradt volt, csapzott, sá­ ros. Ahogy meglátott bennünket, egy padra borult, és hangosan és hosszan zokogott. Akkor tudtam, csak magamra számíthatok. És módot és formát kell találnom az önálló cselekvésre. 1968 414 �Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XII. A költészet napja, s kiváltképp az ünnepi könyvhét természetesen idén is rengeteg szépirodalmi, irodalomtörténteti, esszéisztikus műfajú újdonságot kínált. Ráadásul immár léte­ zik egy "második könyvhét" is: a hivatalos listára f ö l nem került fris s kötetek sereglése. Töprenghetett például a kortárs magyar literatúra híve: Esterházy Pétertől a Szebeni And­ rással közös könyvet, A vajszínű árnyalatot keresse-e, vagy a könyvheti prospektusban nem szereplő, de az imént említett "fotós" albumnál nem kevésbé érdekes Egy nő című "tekercsno­ vellát", amelyet Banga Ferenc rajzolt három méter hosszú szalagra? Szeszélyes szemelgetésünket kezdjük ez utóbbival. /Mit szól az após?/ Az Egy nő azzal kezdődik, hogy "Van egy nő". A feleség - aki azonban ezen a közkeletű ne­ vén nem neveztetik. A férj - az én - se férjnek. A családi állapotra főleg "a gyerekek" utalnak, így, birtokos sze­ mélyrag nélkül. Az. asszony Árnyéknak szólítja a mesélőt, jókedvében oda-odakurjant egy "Árnyékvilág!"-ot. Az édesapja viszont "árnyjáték"-nak tartja a férfi munkáját (nyilván az írásművészetet), árnyékbokszolásnak, melyet "a vő" rosszabbik énje, árnyoldala végez. A nőre, az egy nőre vonatkozó rengeteg konkrét feltételességből, feltéte­ les kötőszóval indított mondatok sokaságából, és más illa­ nó, elfoszló, árnyékos információból kerekedik a kisnovella, amely elég váratlanul vesz erotikus kifejletet, s nem ke­ vésbé váratlanul jelenik meg benne az ember = bohóc mo­ tívum. Persze ha meggondoljuk, férfi és nő (= férj és fele­ ség?) között csak bizonyos fokig meglepő az intim közele­ dés, és, igen, bohócok vagyunk mindannyian, még perlit, falfehérje sem kell, hogy átmázolódjunk clownná. A szöveg legpazarabb mondata szerint a nő néha "oda­ nyilatkozik, hogy én volnék az a fa, amelytől nem látja az er­ dőt". Banga Ferenc apró, mó­ kás, riasztó, kedves figurák ren­ getegét árnyékolta az alig tíz centiméter magas, ám hosszú­ hosszú tekercsre, így filmesítve meg az álló- és árnyéképekben eleve nem szegény Esterházyegypercest. Óriási dinamika: mosolyogtató és elgondolkod­ tató mozgás feszül a dermedt, sötét alakok iparkodásában. A textus leírásának gesztusa az Ottlik-regényt, az Iskola a ha­ táron lapjait másoló, olvasha­ tatlan szőnyeggé csomózó Esterházyra utal vissza. Mágikus tárgy lett ez a ritkaszép (ritka és 415 �palócföld 93/4 szép) guriga: a szakralitással mint poétikai-esztétikai esz­ közzel amúgyis szívesen kacér­ kodó Esterházy-oeuvre jelen­ tősen gyarapodott; a hajdani "püspöklila könyv", a Termelési regény nem először nyert foly­ tatást ezzel az imaszalaggal. De mit fog szólni az após, illetve, bocsánat, az "egy nő" édesapja, a "vén hülye", aki amúgy "egy édes pofa, bölcs, kiegyensúlyo­ zott és vonzó - egy szép ősz fér­ fi"...?! (A mű a Balassi Kiadót dícséri.) /Kitérő: a Fuharosok/ A ki­ térő csak műfaji jellegű, hiszen a Bevezetés a szépirodalomba nagy ciklusából már jól ismert Fuharosok - Esterházy e legki­ munkáltabb, legsűrűbb szövege - a könyvoldalakról a színpadra költözött át. Két intézmény és sok művész összefogásából, Igó Éva előadásában született meg a fojtogató, ragyogó színhái es­ te. Malgot István, nemhiába mestere a bábjátszásnak, olyan díszletet tervezett, amelynek szinte valamennyi darabja em­ berarcú. Az ágy ablakként nyit­ ható támlája Hold-mosollyal, Nap-grimasszal kommentálja a világot, az igazi ablak hatalmas férfidísszel is megtestesül, s eb­ ben a rusztikus, s ugyanakkor 416 finoman posztmodern, iparművésziesen cizellált tárgye­ gyüttesben minden bútoron vagy minden bútorral "babáz­ ni" is lehet. A monodráma így az összkép révén kiterjeszkedik, lényekkel társalkodik az ártatlanságát és eszménye­ it brutális körülmények közt elvesztő, mégis az életre, a re­ ményre, az alázatra, a szeretetre fölesküvő ifjú hősnő. Az előadás spiritus rectora, Galkó Balázs és alkotó­ társai az akusztikus elemeket egyenrangú szerephez ju t­ tatták a delejes, hidegfényű vizuális elemekkel. Ebben a rendezésben a hangok is reflektoroznak; toroznak. A kulisszák eleinte nehezen akartak engedelmeskedni a színésznőnek, sokáig állóképszerűséget parancsolt a színpadra a prózai szöveg, amely ugyan valóban fölfogha­ tó és tolmácsolható magánbeszédként, drámaisága azon­ ban epikai természetű, vagyis tényleg drámaiság, és nem drámaság. Idő teltével viszont a monológ izzása, az átélés mélysége, az interpretálás növekvő sodra megmozdította, animálta - majd jó értelemben föl is dúlta - a díszletet. A valójában dialógusokat (is) suttogó, búgó, zokogó, kacagó Igó Éva a jóízlés sérelme nélkül, remekül játszotta a legsö­ tétebb kifejletet, majd a letiport ember kegyelmet kérő és kegyelmet adó életfölajánlkozását is. A Merl in Színház­ ban a Fuharosok, ez a hideg fehér gyöngy akkor volt a legbűvöletesebb, amikor elgurult. /Közben/ Györe Balázs 1991 február - 1991 április datálással látta el "még mindig élünk" cmű naplóját. A "csak ennyi: ellen" 1991 márciusában íródott. A második, rövidebbik, a keletkezés szerint beékelődő emlékező krónikát vette előbbre a Mindenki keresse a saját halálát című kö­ tetben (Cserépfalvi Kiadó). Szíven ütött a hetvenes évek közepét fölidéző (de utólagosan, több rétegben kommen­ tált) memoár, hiszen magam ugyanazon az egyetemen, kö­ zös ismerősök körében voltam diák, mint ahol, kicsit ifjab­ ban, a szerző is megélte a most bemutatott baráti viszo­ nyokat, érzelmi kapcsolatokat, életre szóló rádöbbenéseket. A lengyel-magyar Szczepan Woronowicz, az orosz �palócföld 93/4 tanszék körüli jobb ügyekben mindig fáradhatatlan Ko­ vács Péter nekünk is barátunk volt, Dása és Szonja, a ke­ véssé szűzies életű cseh (vagy szlovák?) ikrek a mi képzele­ tünket is föltüzelték. A tömör, de szeszélyes jegyzetanyag egységét az első történetben egy tragédia teremti meg: a költő és tibetológus Szerb János sorsát nagyjából a házasságától kezdve kí­ sérhetjük végig, öngyilkosságáig (olyan kérdés kutatója volt, amelyet rajta kívül legföljebb hatan-heten vizsgáltak a világon). A második emlékezés Szczepan első és második súlyos megbetegedését, majd a már makkegészséges férfi életújrakezdését meséli el, sok egyéb mellett. A közlések erősen magánjellegűek maradhatnának, ha Györe nem koncipiálna belőlük - teljes joggal - nemze­ déktörténetet: lényegében a poszt-hatvannyolcasság nonfiction rgényeit. Technikai értelemben a fragmentumos előadásmód és a bravúros időkezelés szervezi e szokatlan prózát. Keveredik az "alapidő" - a hetvenes évek közepe, itthon, vagy Varsóban -, az előzményidő, a következmé­ nyidő - amikor Szerb meghal, Szczepan meggyógyul -, és a kommentáridő, a jelen - 1991 -. Ha például valaki valami­ kor valahonnan elkésett, akkor bármely más, máskori elkésők kerülhetnek vele egy emlékezéstérbe. Ez az asszoci­ ációs megoldás finom, puritán textusokat visz a kettős mondandó felé. Györe Balázs egyrészt bevallja, meggyón­ ja, vállalja, hogy szüksége van a barátaira, a barátságra, az emlékekre, noha azok olyanok voltak, amilyenek voltak, és tragédiával, csalódással, ürességgel, kisszerűséggel is kí­ sértenek. Másfelől az értékváltozásról, elértéktelenedés­ ről, a múlásról szól. Ennek hű jelképe, hogy az egykor meg­ takarított, nagyobb összegű lengyel ösztöndíj papírpénzei és aprói ma gyermekjátékszerek, az író lányának kezében. A Mindenki keresse a saját halálát a címével is jelzi fő szólamát és komolyságát. A míves ikerkönyv a napló­ irodalom mai divatja és sokfélesége idején azt a formaproblémát veti föl, hogy vajon a lecsupaszított - bár nem érzelemszegény -, "fogalmazásos" közlések mennyire kor­ látozzák az írói beszédet? Az adatoló-em lékező-elm ondó szövegképzés ugyanis elvet minden összetettebb módoza­ tot, s nemigen enged elmozdul­ ni a regisztrálástól. Egyszeri vállalkozásnak érződik a könyv (a vele rokon, 1989-es A 91esen nyugodtan elalhatok nap­ lózása bonyolultabb, kódoltabb volt). Mégis valószínű, hogy az író az erkölcsi analízis, a múltés létfaggatás e keskeny ösvé­ nyén halad tovább a közeljövő­ ben; bizonyára már magasabb, légritkább szinteken. /Naplózás után: metrózás/ A fiatalka Ab Ovo Kiadónak törekvése, hogy értékes kiadvá­ nyai által egy kissé barátságo­ sabbá tegye az olvasó életét, s azon is fáradoznak, hogy egy vi­ szonylag szokatlan könyvalak­ kal teremtsenek cinkos kapcso­ latot a jó irodalom barátai és a saját műhelyük között. Nyurga, szürke borítós köteteket jelen­ tetnek meg (szépeket - csak a normális polcokra, így a Szemmagasságban polcára nem lehet őket ehelyezni). A New York-Budapest met­ ró című regényében a kiadó egyik gazdája, Vámos Miklós "hazabeszél" - önéletrajzi ele­ mekkel is befuttatott, de nem 417 �palócföld 93/4 alakmást megelevenítő művé­ ben ugyanis a főszereplő, Mar­ ton Gyula jobbára Amerikában tartózkodik, ám a magyar való­ sággal áll kontaktusban. Gyü­ mölcsözó regényalakítási eljá­ rás, hogy a fejezetek egy-egy fényképpel - vizuális ébresztgetéssel - kezdődnek, és rendre egy-egy új tulajdonnév szökik a szemünkbe: mintha mindig új hőssel ismerkednénk. Ez a meg­ oldás "szétviszi", diszpergálja az elég terjedelmes regényt. Pontosabban: megképződik bennünk a fölismerés, hogy Marton, a közepes tehetségű ember nem tudja kitölteni az igazi hős mindenkor egész he­ lyét. Neki magának is többféle írásmódú és kiejtésű neve, sok neve van. A személyiség kívá­ natos egysége nem érlelődik meg. Tulajdonképp ez a főgon­ dolat Vámos hosszú idő óta leg­ jobb, legkonce ntráltabb köny­ vében. Az alakváltó ember, a főleg színészként próbálkozó Marton-Márton-Mertn történelembe-kötöttségén - és ku­ darcán - a mesés elem sem vál­ toztat: hiába gyűrűzi körül (be­ lül) a földel a csodajármű, hiá­ ba lehet percek alatt kontinens­ ről kontinensre jutni, a benső utak nem ilyen villámsebesek. Sőt, ha fogyatékos tehetség, bi418 csakló akarat, társadalmi nyomás vagy egyéb erő(hiány) eltorlaszolja a járást, az ember megrekedhet a jelentékte­ lenségben, a lét csekély értékű kezdőpontjain. Humor, szó­ játék, bemondás, vicc most sem hiányzik az író eszköztá­ rából, most is hajlamos a túljátszásra, túlpoentírozásra szerencsére a szöveg egészét a mélység és a komolyság uralja. /A magyar Gulág/ Epikai művek után jusson hely a lí­ rának is. Szécsi Margit születésének hatvanötödik évfor­ dulójára időzítve jelent meg A csillagos Golgota című posztumusz versgyűjteménye. Nagy András, a képzőmű­ vész. fiú gyönyörű könyvet formált a költő-édesanya em­ lékére. A címlap "sírkeresztjei", fejfái, ezek a sudár, mértaniasított alakzatok a költőnő jellegzetes törékenységét, filigrán alakjának finom szépségét idézik vissza, immár csak jelként a molekulacsillagos éjszakában, amely hang­ talanul kattogtatja tovább az "elrontott, megrontott világ" gépezetének bizonytalan jövőt ígérő lyukkártyáját. (A könyvet Buda Ferenc rendezte sajtó alá.) Szécsi Margit költői műhelyében már jó két évtizeddel ezelőtt kikristályosodott az a verstípus, amely ugyan a köl­ tőtárs és férj, Nagy László lírájától, és nemzedékének más, a népi ihletést szürreális képzetekkel elegyítő tagjai­ nak munkásságától is kapott indíttatást, mégis összeté­ veszthetetlenül sajátszerű volt. Tartalmában a tragikus ér­ zület - de hozzá virtus, hetykeség jellemezte. A vívódás, amely a kis élettényekben is a legnagyobb létproblémákra hangolódott; és megfordítva. Alakilag a vers vagy dal maradt, vagy a dalszerű eleme­ ket is fölhasználva nagyobb, rapszodikus kompozíciókká tágult, a refrénes szövegrészeket szervező-konstruáló egységként-elvként kezelve. A szólás archaizmusa és világvá­ rosias felpörgöttsége többnyire jól megfért egymással, kü­ lönösen, ha költő-emlék, poéta-magatartás is belejátszott a műbe (mint a Kassák-látomásba). A Helikon Kiadó újdonsága a halálon túl és befejezet- �palócföld 93/4 lenül is hozzásimul az előzőekhez. A nagyobb lélegzetű kompozíció, az ún. félhosszú vers legsikerültebb hírnöke drámaiságával, dacos erejével, tavaszolásával - a babonázóan rímelő I krek jegyében. Ehhez egyenrangúan társul a Jó ellenfélért való könyörgés, meg Az igaz betyár a "vers­ ben bujdosó"-motívummal. Néha ezekben is zavar a túlhevülő szómágia, a gondolatok némelykori sápadtsága: ami­ kor a refrénes elem csak üres ismétlés, s a versbeli, techni­ kai megoldottság hiányait is jelzi. A nagyobb szerkezetek - Cézár emeletei, Fegyver és délibáb — csapongásaikban mutatják ugyane formakérdést, indulat és izzás túlcsordu­ lását. De kell-e eredetibb kép a Barguzint, Szibériát hánytorgató Petőfi-utókorban, mint a hajdani - és örök - "vérpanoráma" víziója, ezzel a kegyetlen, égő lecsöndesüléssel: "Hóban a költő vértanú-lángja/ De új tilosba gyújtja ma­ gát/ Ember az ember Szibériája/ s lelkünk perzseli Szibéri­ át." Csonka maradt a kötet, ha csonkaság az, hogy A ma­ gyar Gulág hiátusos kétsorosai, Ady-s dühei ("Lélek ellen örök blokád/ Ő: a sors, a magyar Gulág"/, a "frontális köd" rontása mellett szinte valamennyi költemény a XX. száza­ di - és újra: az örök? - "világ-Gulágot" sugalmazza. Poéti­ kai, stílustani, sőt akár történeti értelemben nyilván elté­ rőek lesznek a vélekedések a nyelvileg kissé túlzsúfolt, ré­ szint tán végérvényesre nem csiszolhatott alkotásokról, de erkölcsi erejével, szubjektív igazával fogva tart a kötet. /Pedagógiai éthosz/ Az Alföld című folyóirattársunk lapjain folytatásos közlésként olvashattuk azt a meditáci­ ót, amely könyv alakban is megjelent immár, Tamás A tti­ la professzor tollából. Az akkurátusságáról, szigoráról, ki­ váló rendszerező készségéről ismert irodalomtörténész Töprengések az irodalmi értékről című vallomása újfent az uralkodó jelenkori epikai műfajt, a naplóirodalmat gaz­ dagítja, új színek, új értékek, új közelítések megvillantásával. Az 1989 és 1991 között keletkezett szöveg a napló­ nak a szó szoros értelmében vett kötelmeit nem föltétlenül veszi magára, helyenként tehát a szintén nagy tradíciójú konfesszió-irodalomhoz esik köze­ lebb. Alapvető dillemmája: mi­ lyen szakmai és morális jog ha­ talmazza föl őt, az évtizedek óta aktív, javakorabeli tudóst, hogy élőszóban, írásban, és az egye­ temi vizsgáztatás keretei közt mintegy megfontolásra, elfoga­ dásra javasolja a saját vélemé­ nyét, irodalomfölfogását? Fő­ leg jóval fiatalabb literátorok, leendő tanárok számára?! Nem vésett-e a félmúlt, a közelmúlt olyan barázdákat az ő arcára is, amelyeket az ifjúság gyanakod­ va, idegenkedve szemlél? Tamás Attila nem kény­ szerül arra, hogy politikai vagy becsületbeli kérdésben, szak­ mai alaposság dolgában elma­ rasztalja önmagát. De nem vo­ nakodik az önkritikától. Fájó érzések közepette bár, de ki­ mondja: a szocialista társada­ lom ígéretére - ígéreteire - so­ káig ő is reménykedve bólintott igent. Irodalomban és iroda­ lomnak élő ember lévén, ebben a fölvállalásban kedves költői­ nek, íróinak címersorai is ser­ kentették. Szocialisztikus tar­ talmú Ady-idézet, kortárs poé­ ták egy-egy strófája. Az 1968-as évszámban és 419 �palócföld 93/4 eseményekben jelöli meg azt a határt, amely után szerinte ez a hit már tarthatatlanná vált. Sőt, lényegében erkölcstelenné is. 1968-tól a tanárnak másként kellett tanítania, a kritikusnak más értékrend szerint kellett ítélnie, az irodalom történésze a régi fogalmakkal már nem operálhatott. A Kráter Műhely Egyesület által közreadott kötet bőséges, lendítő-segítő citátumok, verstöredékek, prózarészletek lép­ csőin halad föl- és előrefelé (egy-egy fokot olykor a pontat­ lan idézések, esetleg az erős vi­ tára hívó értékítéletek csorbíta­ nak). A tanári-tudósi vallomás abba az újult-megerősödött hit­ be torkollik, hogy művészetre, irodalomra - s így az irodalom, az irodalmiság avatott tolmácsolóira - mindig szüksége lesz az emberiségnek. Tán nem az irodalmi értékről, hanem a szakmai éthoszról, etikáról folyt a töprengés - a tiszta lelki­ ismeretért. /A szöveg szépsége/ Kidol­ gozott érettségi tétel puskával... - hirdeti a Matúra Klassziku­ sok sorozat bíztató címkéje. Ugyan ilyen szép nagy formátu­ mú köteteket aligha lehet a pad alatt rejtegetni, a könyvjelzőre 420 nyomtatott életrajzi adatok pedig hasznosságuk ellenére is kevésnek bizonyulhatnak dolgozatíráskor - mégis, a ki­ tűnő vállalkozás egyik fő mozgatója a segítő szándék, illet­ ve maga a segíteni tudás. Pedagógiai, filológiai és lélektani értelemben éppúgy alaposan fölszerelkezett művek ezek, ahogy külalakjuk, tipográfiai képük, nyomdai kivitelük is dicséretes. Summa summárum: ezekből az ízléses nagy "füztetekből" öröm tanulni. Érettségi táján is, máskor is, gimnazis­ tának is, egyetemistának is. S persze akkor is polcunkra kí­ vánkozik az Ikon Kiadó sorozata, ha nincs a családban di­ ák. A közelmúltban valósággal dőzsölhetett a "puskázni" óhajtó. A Hamlet, angolul és magyarul; a teljes Szigeti ve­ szedelem; Thomas Manntól novella-válogatás; Vörös­ marty Csongor és Tündéje követték a korábbi kiadványo­ kat, amelyek közül például az. Anyeginből Anyéginná lett (vagyis helyessé lett!) Puskin-remek új fordítása friss él­ ménnyel is szolgált. Nyilván sokan tudják, hogy e kötetek­ ben bőséges életrajzi vázlat, gazdag illusztrációs és forrás­ anyagból kibontakozó körkép és elmemozgató kérdéssor övezi a főszöveget: az irodalmi alkotást vagy alkotásokat. Jegyzetapparátus értelmezi a nehezebben dekódolható pontokat, az ötösével számozott, így könnyen átlátható so­ rokat. Jónás könyve és más költemények címmel Babits Mi­ hály életművét pásztázza a sorozatban Melczer Tibor. A stilisztaként is elsőrangú filoszt évtizedek óta, még az egyetem padjaiból ismerem. Igaz, akkor inkább Radnóti Miklós iránti - a Napló sajtó alá rendezésekor szintén ka­ matoztatott - érdeklődésének lehettem tanúja. A legutób­ bi egy-másfél évtizedben előnyösen megpezsdült, általa is jelesen művelt Babits-szakkutatásokra, monográfiákra és résztanulmányokra építve Melczer minden ízében élveze­ tes, átélhető és szakszerű Babits-pályaképpel és textusköz­ lésekkel ajándékozott meg. A szöveg szépségével, térbenidőben is kirajzolódó renddel: egy életmű struktúrájával. �palócföld 93/4 Itt más, elevenebb és elemibb életet élnek a költemények, mint egy versgyűjteményben. Amivel a szerkesztő ugyanúgy viaskodott, mint más Matúra Klasszikusok filológusai: vékonyka a műelemzés, mert hiszen a mű létének, mindennapjainak ezt a részét kérdések formájában - inkább a diákra kell hagyni. Mégis üdvösebb lenne a teljesebb analízis! A fényképek nem túl jó nyomdai kivitelűek, de öröm az aláírások olvasgatása. Ha Babitsot éppen úgy látjuk le­ gendás laka előtt, "amikor - úgymond - a gazda már beke­ rítette házát", akkor finom s egyben konkrét utalást ka­ punk a költő egyik legszebb versére - s a szemelvényanyag és a szakmai keret egyetlen egységes képpé lényegül. /Pest-budai planétások/ Játszik a cím: A főváros a most bemutatandó könyvecske lapjain már inkább Buda­ pest, s noha Néhány különös figura című fejezetében az egykori planétások (az utcai, jóscédulás szerencsemon­ dók/ mellett a sorsjegyárusok, a sípládások, a koldusok is fölbukkannak, A z utca népe Pest-Budán /1848-1914/ cí­ mű, szépen illusztrált füzet a csudabogarak és a szeren­ csétlenek előtt már természetesen a víz- és élelmiszer-áru­ sokat, a nyersanyagok és késztermékek árusait, az alkalmi szolgálatok elvégzőit és a kétkezi munkások alaptípusait is fölvonultatta. A szerző, Létay Miklós nemcsak tudósi kutató -, s még inkább összegző munkát végzett: érezhetően az is szándé­ ka, hogy tanulságként elevenítse meg a száz-százötven esz­ tendővel ezelőtti állapotokat. Tolla itt-ott ezért flörtöl az eszével, s ezért válogatott örömest a szelíd bájt árasztó, ré­ gies hangulatú rajzokból, fényképekből, karcokból. Nyilvánvaló, a régmúltat nem lehet, s változatlan for­ mában nem is szükséges visszahozni. Az utcai cipőtisztító képe nem a higiéné jóérzését ébreszti, hanem egy nyomo­ rúságos tevékenységgel szembesít. /Az én nemzedékem­ ben talán még fölködlik, hogy az ötvenes években a Múzeum körúton, a Bródy Sándor utca sarkán egy hadirokkant, láb nélküli bácsi dolgozott szorgo­ san. Ha néha fölpillantott a fé­ nyesre suvickolt lábbelikről, egy kissé balra fordulva épp a Nemzeti Múzeumban gyönyör­ ködhetett.) Ezeknek a tűnékeny képeknek, s a nyomukban járó, latolgató merengéseknek az előcsalogatása is szerzői érdem a nyolcvan oldal terjedelmű, gondosan kidolgozott, filológiai apparátussal is ellátott munka azonban a múltat búvárló váro­ si néprajzosnak, a történész­ nek, a visszakereső szociológus­ nak válik becsületére. Összevet­ hetjük a "boldog békeidőket" a sosemvoltat - a sietős, ricsajos, más rémségeket cipelő (és más örömöket röptető) jelen­ nel. Hogy így legyen, ahhoz per­ sze be is kell szerezni a magánkiadású könyvecskét. Erre je­ lenleg a Kiscelli Múzeumban van mód, s tán majd a nagyobb fővárosi és esetleg vidéki könyvüzletekben is, ha a könyv­ terjesztés hajlandó foglalkozni a könyvkiadás támasztotta "partikulárisabb" tennivalókkal is. 421 �Előzetes a hagyományos csesztvei Madách Emléknaphoz Az évente hagyományosan október első szombatján Csesztvén megtartott Madách Emléknap előestéjén 1993. október 1-én (pénteken) 18 órai kezdettel Madách Imre élet­ művéhez kapcsolódó tudományos szimpóziumot rendeznek. A továbbiakban hasonló jellegű találkozóra évente kerülne sor. Praznovszky M ihály (a Petőfi Irodalmi Múzeum főigaz­ gatója) és Andor Csaba (Madách-kutató) szervezésében a szakelőadásokra eddig szóban vagy írásban részvételi szándé­ kukat jelezték: Balassa Zoltán (Kassa), Bene Kálm án (Sze­ ged), Benes Istvánné (Bp.), Freier József (Győr), G yőrffy Miklós (Bp.), Horváth Károly (Bp.), Kerényi Ferenc (Bp.), Kozma Dezső (Kolozsvár), K rálik Róbert (Komárom), Láng József (Bp.), Leblancné Kelemen M ária (Tatabánya), Nagy Ervinné (Balassagyarmat), Novák Zsuzsa (Komárom), T ar­ jányi Eszter (Bp.). Újabb jelentkezőket is várnak - előadói vagy megfigyelői szándékkal - a szervezők. Az előadások tematikájára, de az utazásra, szállásra, ellá­ tásra vonatkozó tudnivalókról Andor Csaba (1072. Bp. Rákóc­ zi út 14.) vagy a Palócföld Szerkesztőség (3101. Salgótarján, Pf.: 270.) címén érdeklődhetnek. 422 �palócföld 93/3 Chief editor : József Pál Adress of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270 Tel: (0036) 32-314-386, 32-311-022 423 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1993. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A p á ly á z a tr a o ly a n , e d d ig n e m p u b lik ált, m ásh o l e g y id ő b e n b e n e m n y ú jto tt m ű v e k k e l le h e t n e v e z n i, a m e ly e k e l­ m é ly ü lt s z a k m a i ig é n n y e l m u ta tjá k b e v a ló s á g u n k k ö z é r d e k ű e n id ő sz e rű k é rd é s e it, illető leg , a m e ly e k M a d á c h Im re k o r á ra , é le té r e , é le tm ű v é re , a n n a k u tó é le té re v o n a tk o z ó új g o n d o la ta n y a g o t, a d a lé k o t ta r ta lm a z n a k . A je lig é s p á ly a m u n k á k a t h á ro m g é p e lt p é ld á n y b a n 1 9 9 3 . d e c e m b e r 1 -ig le h e t b e n y ú jta n i a P a ló c fö ld S z e r k e s z ­ tő s é g c ím é re ( 3 1 0 0 . S a lg ó ta rjá n , R á k ó c z i út 1 9 2 . P o stafió k : 2 7 0 .). K é rjü k , h o g y le z á r t, k ü lö n b o ríté k b a n m e llé k e ljé k a je lig e fe lo ld á sá t. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja E re d m é n y h ir d e té s r e 1 9 9 4 j a n u á r já b a n , a h a g y o m á n y o s M a d á c h - ü n n e p s é g k e r e té b e n k e rü l so r, a m e ly re a d íj­ n y e r te s s z e rz ő k e t k ü lö n é rte síté s se l h ív ju k m eg . A d íja z o tt m ű v e k első k ö z lé s é n e k jo g á t a P a ló c fö ld fo ly ó ira t m a g á n a k fe n n ta rtja . (C sa k a s z a k z s ű ri á lta l k ö z lé s ­ r e ja v a s o lt k é z ir a to k s o rs á é rt v álla lu n k fe le lő ssé g e t.) A M a d á c h - p á ly á z a t e r e d m é n y h ird e té s é t a fo ly ó ira t f e b ru á ri s z á m á b a n te s s z ü k k ö z z é . NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/24c9a7a2d9b570382510f81b36cb4f59.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika