https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3d1ef39d9f622f169f5dce477bac0f9a.pdf 2be9d9ca2bd601185f279093d91989e8 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 1993/3 május-június ��palócföld 93/3 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Barcs János versei Onagy Zoltán Nagyidő (novella) Praznovszky Mihály Madách, a Tragédia és a kortársak 1861-1864 (tanulmány) Andor Csaba Madách Imre levele Frenyó Nándornak (tanulmány) Radó György Forgácsok (irodalmi elmélkedések) 217 223 233 242 246 ÉSZAKI KILÁTÓ Kä fer István Magyar-szlovák jegyzetek 255 MŰHELY Szokács László Hűségben a szűkebb hazához (interjú) Réti Zoltán Önéletírás (részletek) 263 272 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XI. (kritika) 279 HAGYOMÁNY Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok (tanulmány) 286 Fekete Miklós Hét lépés (elbeszélés) 308 215 �palócföld 93/3 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386 310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI, FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Barcs János költő (Budapest), Csapody Miklós országgyűlési képviselő (Budapest), Fekete Miklós író (Budakalász), Käfe r Is t­ ván irodalomtörténész (Budapest), Onagy Zoltán író (Esztergom), Praznovszky M i­ hály muzeológus (Nemesvámos), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Réti Zoltán festőművész (Balassagyarmat), Szo­ kács László újságíró (Budapest). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ E számunk illusztrációs anyagát Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 Réti Zoltán festőművész alkotásaiból vá­ logattuk. Címlapunkon a Juhász, a belső bo­ rítón a Rajz című grafikája látható. A szám színes melléklete Nógrád Megye Közgyűlésének külön anyagi támogatásával készült. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehelu.10/ A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 216 Index 25925 �palócföld 93/3 Barcs János Futott a föld Kincset fogtam. Szívemben elvittem. Biztattam magam: - Véled az Isten. Bősz vihar tombolt tűzfogú szájjal S tele lett az ég síró madárral. Láttam kínjukat: Szárnyuk tekergett, S tört tollal teltek tavaszi kertek. Az áglombok is tótágast álltak: s ércből öntött ágyúk kiabáltak. Futott a Föld: Vér-tóba szállt a Nap; tűz-kancák nyihogtak vert ég alatt. S jöttek sorba gyalázott bús napok S minden mező gyászt orgonáltatott. Menekültünk gyalázott szegények, mert mögöttünk az iszap is égett... Meghalt a hajnal a friss kikelet: Bombák nyesték a vérrel vakolt telet! (1945. február, Tapolca) 217 �palócföld 93/3 A vörös oldal A tüntetők tűkön állnak; Várnak megtisztított időt; Pesten most ágyúk kiabálnak, görcsbe rántva szívet tüdőt. A vörös oldal elfáradt; bitang sorsa csapdába zárt, mert a FÖLKELŐ bátran támad: S meglazították a határt. Fut a bűnös! S maradna is, sajnálja lopott vagyonát; Rejtené elvesztett elveit, de milyen lehet odaát?! Ezüst-penészt férgez álma: S gránát röpül csillagára! (1956. október, Salgótarján) Konok költő vagyok! A gondolat benned szundikált s míg vertek is volt gondolatod Léha ügyeskedők csodálták, hogyan cipelted minden napod. Gondjuk képlékeny, tél-hajtás volt; megduzzadt ajkuk csonttá fagyott, látva erőben s életben vagy: Irigyeltek a “kicsiny-nagyok!” 218 �palócföld 93/3 Ostobaságuk égbe dermedt! Jambusaikon hamis átokvadász! Egyszer rájuk kiáltok: Beléreszket róna s a várfok. Konok költő vagyok! S erős is! Gondolat-fény éltess még soká! Lehessek bölcs álmok hírnöke; míg arcom jégeső páholá... Mennyi acsarkodó közt éltem; szórva kincsemet teleken át: De sosem volt végtelen vétkem! Értitek sorsom diadalát?! (1957. február, Dunakeszi-Szob) Világból kiátkozottak Ne fuss el! Jelez a harag. Hajnal ébredt, ötórát kongat. Gyere vélem messzi útra csallak: Ne higgyél a pokolnak. A kalmárok még alusznak; horkolva, szemük gyémántot les, de hiszik álmuk igazát, hogy aranykályhán forr a leves. Ringyó-álmú gazemberek: ti világból kiátkozottak! Mindent áruló szívetekben, nem pánsípok; gaz-dobok szólnak. 219 �palócföld 93/3 Bitók kontyán hős testvéreim szép lelkéért fohászkodom. Szemükből kizuhant minden kín. Istenem! Hallgasd meg szavam. Hős testvéreim bitók kontyán! Kopjafaerdők sikoltsatok! A sírotokon árvacsalán zokog: - S reccsennek grádicsok! (1958. március 15, Újpest) Új kataklizma - részletek - Amikor majd elmegyek: Nem lesz lelkifurdalásom! Nem marad könnyű öröm sem nehéz bánat utánam Ti sem ölitek soká egymást a beérett földön Olcsó koporsók rozsdás szögsora emelkedik majd A kiszáradt szemgödrök fölötti föllazult humuszban Százlábúak és rusnya hízott pondrók menekülnek a Vaksi vakondok vájta alagutak sötét csatornáin át Végtelen támadásra indulni, egykor volt életek Széthullt maradványain lakmározni iránytűs kemény Csápjaikat köszörülve tüzesre, parázstól-likacsos csontok Csörömpölésében megfonnyadt forró fagyökerek között... (...) - S micsoda gyarmatosító fényesség lesz akkor a földön: Ember-agyban fogant, fékezhetetlen halálos naplemente! A megrémült gyáva kutyák nyüszítve zuhannak a dögkútba S a félénk riadt barmok rémülettől nyílt álkapcsa Örök kalodába zárja a nyeldeklőbe szorult megroppant napot (...) 220 �palócföld 93/3 Gyerekkori játszópajtások, tiszták, ringyók s Ti szűzek Dühös költő-társak, tudósok, majmok, betörők, papok, kántorok Pártvezérek, tudatlan honatyák, parlamenti kufárok, csalók Verset lopdosó idegen tollnokok, hamis buzik, boncoló-koncolók Szolgaságra esküdött berozsdált-agyúak, hatalomféltő mocsártaposók Mindnyájan találkozunk majd ott -, (...) Fölkészültetek-e arra a végtelenségbe futó fogadtatásra?! Amikor ott nyüzsögnek majd egymáskörül forogva-pörögve Az egykor volt élők és az egykori meggyötört élőholtak: Akik idelent a palánk alatt sohase értették meg egymást S akiket sose érthettek gonoszok a földi türelmetlenségben! Fecske-lelkek szállnak sírva, üszkös-tökű csikó-csődörök Nyihognak majd fönt a kormozott űrben és a parázs-tűzfogú Pejkancák a Hold megsápadt karéjába rúgják két hátulsó Patájuk lángolva sziporkázóan szálló sarkos-patkószögeit, Míg a violaszínű fekete-csillagokat szikrázó éji-zablák Gyász-írásjeleket fénymásolva repdesnek a tüzesnyelvű Meteorok csak nagy ritkán látható veretlen árnyékában: És megriadt ember-szívek hajóznak majd fönt valahol A csillagokkal feleselve, de visszatérésre már nem lesz idő: De minek is marad élő a hamuhegy izzó várfalai között A földön... (...) Folyómedrekben és a cigánykunyhók torma-gazos környékén sírva Hegedül majd a megszenesedetten zörgő fekete csutaszár: S a bokrok hajszál gyökerei eltorzult gumókká zsugorodva Verik egymást a meleg hússzagú pernye-paplan alatt... ( .. .) Táltos Hitem Kemény Lángjával Akartam Egyre Előbbre Törni, Mint megvadult préritűz a végtelen mezőkön a gyökerekig Korbácsolt fékezhetetlen szélviharával igazságot keresőn -: Kanossza járásom nekicsattant sokszor a palánkok bezárt ajtóinak És őseim maszkja arkangyalok markolásában ott meglobogtatott: Elkéstem a lakomáról suttogták hátam mögött a gyáva ítészek... (...) 221 �palócföld 93/3 Nem nézték meg a koponya felső boltozata elég kemény-e már: Késő! Késő?! A bezárt ablakszemek is csak télen virágzanak Feleltem, béklyóból kibontott kemény szavakkal szólva... (...) - Sokszor ellopták tiszta gondolataimat: pénzt vertek belőle... Könnyű forintokat... Sovány magyar forintokat: de valutát is!!! És eközben cafatokra szaggatták ifjú szívemnek beérett Hasáb-szeletkéit az idegen tollal gazdagodó hamis idegenek... (...) Élve löktek a földi pokol egekig kavargó lángjai közé, Hogy örökké éljek!... De könnyes arcomnak némán is szívós Szarkaláb-redőit csontig mossa majd a kéretlenül érkező: A fölibénk észrevétlen ereszkedő, utolsó szélroham És a legutolsó -, Kivédhetetlen fölhőszakadás!!! (1992. október, Szigliget) Réti Zoltán: Gordonkázó (tus) 222 �palócföld 93/3 Onagy Zoltán Nagyidő Huszonhatodikák “Mindent mag adnak csinálsz, min­ dent. Nem is kérdés. De ha mást nem, ha soha, ha senkit nem f o ­ gadsz el, nem engedsz közel, van ott valami, ellene te sem tehetsz, nyiss neki ajtót, legyen egysze­ rűbb az életed vele, ne küzdj, ne harcolj, ha közeleg a Nagyidő." (Károlyi Anna - M.: Verslevél -107) Gyakran már az is sok, ha az ember annyira beenged valakit, hogy ő szentenciázhasson, hülye tanácsokkal billentgesse, beszóljon olyan események menetébe, amihez nem csak köze semmi, de nem is ért hozzá. A szép nők születéskor örökölt magabiztosságával beleugatni a tájba, azután elsétálni onnan könnyedén, mintha ő nem is. Valaki más. Ám ha bekövetkezik a jóslat, bejön a tanács harmada, be a figyelmeztetés már újra ott, újra kaszabolás: leszedni, le­ aratni a termést, ha mást nem, hát néhány kínkeserves hálás szót. A cél nem ez. Nem az aratás. Célja a: bent lenni. Bent érintőlegesen a másik életében még úgy is, ha nincs bent. Nincs benne. Másik életet él, másik vidék porát rúgja, más illatú férfit szagol. A cél: megtartani lehetőségként. Ha nem úgy jönnek össze a dolgok, mint az tervbe van vé­ ve, ha elcsúszunk kapcsolaton belüli pozícióharcainkban, gondolja a fönti szépségesszép nő, a napra lehet nézni, de rá nem, akkor még mindig itt lóg nekem, nekem lóg ez a szomorúfűz ág, odaérek, ha mindennek vége, megérintem, magamhoz ölelek belőle egy nyalábnyit. Jót csiná­ lok neki, megborzongatom, gondolja a szépségesszép nő, és nem téved, ők ritkán tévednek. Ritkán, mert nem mondanak kereket, szinte alig kétszer kettőt, szinte alig színt, napot, órát, időjárást, buszindulást, könyvcímet, tételmegfejtést, politikusnevet, utcaszámot, nem mond­ ják a hegycsúcs magasságát, nem a folyó másodpercenkénti vízáteresztőképességét, /melyen: ki viszi át?/, nem mondanak MHz-t, amikor egy rádióműsor sávját keressük, nem mondanak autómárkát, azt mondja lazán, olyan kék és olyan nagy hátul az ablaka, és olyan lankás az or­ ra, és olyan rugódzós, és olyan szürke benne a fény. 223 �palócföld 93/3 Szépségesszép nő mindig túl van egy lépéssel. Odébb jár már. Ha tévedésen, hazugságon volna érve, az mi vagyunk, az én, mert ő nem mondott semmit, én voltam az, aki pontos hely­ rajzot építettem a szavakba, greenwhichi időt, pályát, eget, napot, holnapot. Erre a megrendí­ tő, támadhatatlan tényre rövidke elemzés után maga is ráébred, aki nem dührohamot kap, mi­ után elveszítette, amit elveszített, helyette inkább végigfutja az adott időt, mit ígértek neki, mit és azzal mit kezdett ő. Ő, a marha. Ezt nevezik szerelemnek a szakírók. Ha lehetséges sze­ relemnek nevezni valamit kintről. A szakember kintről nevez el dolgokat. Amikor benne van, alany ő is, nem más. Messze a tárgyilagosságtól, messze a hitelesnek nevezhető elemzetektől. Úgy volna értelme, ha egy szakíró nem volna megforgatva - alkalomadtán - maga fölhevült le­ vegőjében hatvanhatszor, közben már a hatodiknál zúg a feje, azt se tudja megmondani, ha hirtelen egy rosszindulatú néző rákérdez: Csibém, melyik most a füled, melyik a farkad? Sza­ kírjad mostan akkor csibém, mit hová köllene dugnod, ha nem forognál a levegőben éppen! Naszóval, kérem. Szélről csak akkor, esőről, bolond viharról, jegekről az égből csak akkor, szerelemről csak akkor, amikor már többszörösen megcserzette, meggyógyította a szerelem és a nyár nedvei­ vel, s azután újracserzette az óvott bőrt. Addig egy szót se. Sokadjára derül ki az is, csak so­ kadjára, az újracserzés lényegesen nagyobb hatásfokkal gyógyít a babakrémnél. Nagyidő Hogy csináljak egy hetet neki. Ahogyan régen. Ő olyan boldog régi hetünkre emlékezve. Mikor? Mikor?, kérdezem, én is olyan boldog vagyok régi hetünkre emlékezve. Számol. Látom a telefon másik végén, számolgat. Ekkor. Rendben. Solymár?, kérdi. Solymárvölgyi út, mondom, Solymárvölgyi út, föl az orosz laktanya mellett a Lejtő úton, de vigyázz, a sarkon, abban a házban, amelyik leégett két véreb talált otthonra a katonák miatt meg ellen, az egyik, a fiatalabb, a megbízhatatlanabb szabadon van, nehogy megkóstoljon... Gyere le elém, mondja. Jó. Ha ideszólsz, lemegyek, persze. Mikor indulsz? Pénteken, fél hétkor. Akkor az volna a legjobb, ha találkoznánk menetben. Szerintem is. Hol? Merről jössz? A végekről. 224 �palócföld 93/3 Otthon élsz most? Otthon. Várjalak meg fönt a gyógyszertárnál? Az se rossz, de a laktanya előtti megállóban, ahol a tizennyolcas megáll, az se rossz, nem kell feljönnöd a hegyre. Hm? Mikor? Fél hétkor. Pont? Pont. Vigyek valamit? Mindent, ami csak van. Húst, bort, pénzt. Főzünk, főzök nagyokat. Nyílt itt egy kisbolt, itt, közel, onnan pótolhatunk. Mindent hoz a nő, mindent, amit csak kérek, másnapra. Tiéd? Mi? Mit kérdezel? Tiéd a boltoskisasszony? Dehogy. Csak kereskedő. Öreg. Van vagy harmincöt. Engem szeretsz? Igen. Komolyan? Persze. Miért nem azt mondtad, hogy szeretlek. Mondhattam volna azt is. Mondhatom, ha azt akarod hallani. De a hangomon nem megy át? Nem rezeg odáig, milyen izgatott vagyok? Nem. Úgy beszélsz, mint egy kurvával. Mikor hallottál engem kurvával beszélni? Azt nem, de ez most nem olyan, mint máskor, most úgy beszélsz, mint egy kurvával. Min­ dig tudom, mit gondolsz. Jó lehet. Én se tudom, mit gondolok, de te igen. Jó lehet neked. Nem úgy értettem. De hát nem hallom, tényleg. Mikor találkoztunk utoljára? Két éve. Három lesz márciusban. Áprilisban mentél férjhez, így van? De írtam is, telefonáltam is. Kerestelek többször. Nem tudták megmondani, mi van veled. Miért tudná bárki is megmondani, mi van velem? Úgy értettem, hol vagy, hol talállak, mikor talállak meg valahol. No! Jó volna nem összekapni most, hogy ilyen irányba mozdultak el a szerencséink. Fejez­ zük be. Találkozunk pénteken. Tehát mégegyszer, pontosítva, a szádból akarom hallani... 225 �palócföld 93/3 Huszonhatodikán, pénteken, fél hétkor, vigyek, amit csak tudok, mert nem gazdagodtál meg az elmúlt esztendőkben. Először is pontosan fél hétkor, nem várhatok, akkor már loholok fölfelé, másodszor pedig senki nem ígérte neked, hogy én valaha is meggazdagszom, harmadszor meg nem kívánok a pénzről, a pénz életekre gyakorolt jótékony hatásáról, boldogságteremtő képességéről eszmét cserélni sem most, sem a jövő héten. Én ehhez nem értek, azt viszont mintha még nem felejtet­ tem volna el, hogy pénzhez mentél férjhez, férjül, a pénznek nyitottad ki a puncit, most meg mintha... Jó. Hát akkor ennyit a pénzről. Igaz? Pénteken. Igaz? Igaz. Megkérdezhetem, hogy milyennek képzelsz? Megkérdezheted. De minek? Szeretném tudni. Úgy szeretném, ha mondanád. Szépnek. Ennyi? Ennyi. Minden porcikádra emlékszem. És? És külön külön is, együtt is, ellépve is, közelből is, hat mérföldről is mindened nagyon na­ gyon szép. És? Mit akarsz még? Mit akarok, mit akarok. Engem nem hatmérföldekről láttál azért, jártam közelebb is. Jártál, kedves. A segged selyme itt van az arcomon, ha jobban belegondolok. Szőrök össze­ akadva a bajuszommal. Ismered a sutkát, miért nevel szerelmes ember bajuszt orra alá? Nem? Mondom akkor. Ha nincs mellette a szeretett nő, ha ő valahol távol mozog, de estig nem bírja a férfiember, nem bírja, mert nem bírja, van ilyen szenvedélyes fazon, akkor csak odacsücsö­ rít gondosan meg nem mosott bajúszával, a reggeli mosdáskor szappan alól gondosan kiha­ gyott bajuszszőreivel orra alá, nagy levegőket vesz, és a szeretett nő illata odateremti neki a szeretett nőt. Én neked növesztettem a bajuszt. Elég ennyi? Igen. Tényleg? Persze. Tudni akarod, hogy nőben az ilyen szenvedélyes hogyan vizionálja a szeretett fér­ fit? Nem akarom tudni. Nem akarok semmiféle ordenáré dolgot hallani. Nekem te csak legyél ilyen, mint a tavasz, akit külön meg kell bolondítani ahhoz, hogy bezöldüljön, hogy átöltözzön szűzi fehérből... Biztos? 226 �palócföld 93/3 Kérlek! Be a kaput! Van egy hetünk. Készülj rá, de ne nagyon. Rendben? Elég ennyi? Persze. De majd meghallgatlak még néhányszor. Fölvettelek. Mit csináltál? Fölvettem a beszélgetésünket. Fasza. Az volt az a percegés? Azt nem tudom, de fölvettelek, hogy meghallgathassalak. Ez a bajusztörténet tönkretesz engem a jövő hétig. Nem vicc ez? Nem? Mostmár aztán francba! Ne haragudj, kérlek. Ne haragudj. Honnan tudhattam volna, hogy mit mondasz? Mégis honnan tudhattad volna? Mit gondolsz, honnan tudhattad volna, hogy mit válaszo­ lok a hetedre? No. Szevasz. Nagyidő A nagyidőnek olyan jellemzői vannak, csak úgy mellesleg, amelyeket a kisidők futama közben el is felejt az ember. Mert ugyan nem feltétlen jellemzője a nagyidőnek, de a kisidőhöz nem tartozik semmiképpen. Ennek köszönhetően közvetlen emóciók nélkül olyanok ezek a valamik, mintha a normális polgári létben nyugodtan el lehetne nélkülük éldegélni. Akár száz évig is. Nem hiányzik. Hiánya akkor tűnik fel először, amikor beköszön a nagyidő, vele a vala­ mi. A valami, melynek ugyan nincsenek külön szavai, s ha vannak, azok olvasva meglehetősen banálisak, sokszor gyagyák, butuskák, kisidős nemigen értheti meg a nagyidős szavait, gesztu­ sait, mégis úgy zuhog a nagyidős mellére-hátára az egész (addig nem hiányolt valami), mint a legörgő sziklatömbök a dömösi vasútállomás túlsó felén: áll csak, áll a vártán hősiesen, meg nem rendülne semmi szín alatt, és reméli, jön még valami különlegesen hegyes, különlegesen nehéz, goromba, érdes, furcsa, követhetetlen. A nagyidő titka az, hogy nem viseli el a kisidő nyomorúságát, színtelenségét. Minden lila benne, minden harsány és eltúlzott. A kisidő szemével. A nagyidő szeme azt kívánja, ó bár le­ hetne még egy kis fekete, kis lila és bordó, mint a temetőkben, lehetne kis éjkék, mint nyári éj­ szakákon, ó, bár csak még kis vérszag, kis borzasztó! Ember nem készíti a nagyidőt. Beleengedi magát, mint egy kútba, kezéről, combjáról húsig kopik a bőr, torkában egyre több a fémes íz, minden órával, minden félnappal és minden nap­ pal több és több, végül - lejártával - ülnek a konyhaasztal két felén az utolsó reggeli mellett, mint két aranytömb. Szikráznak. Nem érintik meg egymást, csak odapillantanak: és szikrákat vetnek, mint a karácsonyi csillagszóró. Nagyidő Az élet születése a természet egyik legnagyobb furcsasága. Születik, ha a topolya bolyha helyet talál, születik, ha a fagyöngy termését héja elől menekülő kismadár ijedtében kiröty­ 227 �palócföld 93/3 tyenti, születik, amikor hat katona mász meg egy fekete hajú kislányt a déli végeken. A termé­ szet nem foglalkozik körülményekkel, a természet nem kérdez, befeszíti lábát minden adandó alkalommal, ha teheti. Teszi a dolgát. A természet itt egyenlít, a teremtés csodája nem csak a nyerőknek adatik meg, a vesztesek is teremthetnek, ámuldozva körbejárhatják teremtésük érinthető, mozduló, a hely ellen kéz­ zel-lábbal hadakozó alanyát. A gyerek. A gyereket. Hát. No. Gyerek ez. Lánygyerek. Ebben a percben elmondható volna, bele is férne, mikor, melyik nap melyik órájában, mi­ lyen testhelyzetben, mit ettünk előtte, mi volt a hírek végén, milyen rossz kávét vettünk vélet­ lenül, s hogy feltöröltem a konyhakövet előbb, s hogy elmosogattunk, beáztattuk fakó katona­ ingeimet, visszaakasztottuk a megszáradt függönyöket, megfordítottuk a lepedőt, mert ő ágy­ ban reggelizett és leette, kereszthuzatot csináltunk előtte, a zuhany alatt - mialatt magamat is -, kiverettem a hamutartóból a sarkokba ragadt, bűzlő kormot, hamut, használhatatlan do­ hányszálakat, megkérdeztük előtte, mit álmodtál, kedves, veled álmodtam mondta, mondta előtte, veled, kis kesztyű volt rajtad, nem mozogtak benne az ujjaid; és te mivel álmodtál ked­ ves, én is veled, mondtam, mert én is vele álmodtam; és mit, mit álmodtál velem, kérdezte, de nem tudtam, mit álmodtam, reggelre, ébredésre én már régen elfelejtem az álmokat, ezért nem voltam vevő Krudy Álmoskönyvére, mit kezdjek vele, ha nem emlékszem az álmokra; de elmondhatnám most azt is, bele is férne, kiálltunk szellőztetéskor a nyitott, faiskolára néző aj­ tóba, a huzatba, odabújt, ahogyan csak lehet, ahogyan lehet egyszerre háttal és hassal-mellel is bújni, néztük a varjúsereget a szélben kergetőzni, vitorlázni. Most nem vitáztak. Elsiklottak egymás mellett. Nem tartottak szünetet, föl, le, föl, le, föl meredeken, le átlósan, hat kis lép­ csőt beleépítve - szédülésig. És ekkor. Másképpen szól a szerelem, ha gyerek van benne. Mélyebbről nyög. Távolabbról hallatsza­ nak a hangok. A szikrák és a vörös gömböcskék is olyan nehézkesek. És a tarkó meg van két forró kézzel fogva, és a fül ezzel a két kézzel oda van kényszerítve a forrót suttogó szájhoz, és a száj azt suttogja: Jaj! Jaj-jaj! Jajjajjajjj! Közben majd kétrét görbed a hát. A sok nyitott hangzó, a köztes a-k, a mindent összekötő ezeregy j kisodorja az összes me­ leget a másik teremtőből. A teremtés végére kihűl, elomlik. Nem szabad érinteni. Ezt azután még meg kellett egynéhányszor ismételni. A dolog szépsége, az igény biztossága miatt. Nem álltam ellen. Az ember nem szól, hogy nem tetszenek neki a dolgok, ha nem tudja, hogy nem tetszenek neki, illetve ha úgy gondolja, jól van ez így, ahogy. A hét úgy telt, ellenségemnek egy napot nem kívánok belőle. Egy órát, egy percet sem. Nem, dehogy. Üldögéljen csak ellenségem az ő illemben és konszolidált, paplan alatti, (villany lekapcs) szerelmében derűsen gömbölyödő, megfontoltan száradó asszonya mellett. Soha ne jusson neki hasonló, soha ne értse meg, miről beszélek, ha beszélek. 228 �palócföld 93/3 De mondom: ahoj! Úgy. Zengett. Én csak két, mondjuk három napot, a harmadik közepétől arra figyeltem inkább, arra kon­ centráltam, ő mitől zendül. És milyen csodálatos is szép nőt - kézben - zendülni látni. Amikor nem csinálja magát, mert minek, nem tesz rá, mert nincs értelme, amikor zendülni akar úgy fordul, gátak nélkül, mert tudja, én is azt szeretném, ha ezek a harangok hónapokig szólnának neki. Hónapokig, amikor hop, bajúszszimatolgatás van soron. Ide. Itthon, ehe, ehelyt. Egy teli­ vér hét ritkaságszámba megy annak is, aki helyet ad az egy hétnek. 168 óra olyan ritka, mint a fehér holló. Békében, az első pillanattól az utolsóig. Csókkal köszöntve és csókkal búcsúztatva. Valahogy mindig többet szeretnénk kiharapni belőle, nagyobb falatot, a holnapot is. A hol­ naputánt is. De ha tudni, és az biztos: 168 óra ez itt most, akkor a 168 óra minden percének he­ lye van a 168 órában. A 169. követelései nélkül. Amikor időnk letelt, összerámoltunk. Száradt kint a kő, föltérdeltünk, sarkunkra ültünk a heverőn. Jobbra kis batyu, az övé, balra nagy batyu, az enyém. Közelebb araszolgattunk, úgy, ahogy voltunk, térden, megfogtam a vállát, ő is az enyémet, összebuccantottuk a homlokokat, és azt mondta, nem láttam közben, mert a szemem be volt csukva, és mert nem is akartam lát­ ni: - Olyan jó veled, te hülye... - Ühm - mondtam én meg, pedig valami hasonlót mondtam volna zárásilag. De így meg­ hagytam neki. Nem mondta viszont a gyereket. Az elkészült kislányt. Persze nem kérdeztem rá. Jutott en­ nél fontosabb: elköszönni szépen, el, tudja, ilyen hét nem jut akárkinek. A szerencse fia va­ gyok. Annak tartom magam, akkor is, ha férjhez - ment mellőlem, akkor is, ha oda indul vissza. Nagyidő A november 3-ig tartó időszakban a következő leveleket kaptam kedvesemtől rendesen ki­ gondolt gyanúelterelő cégjelzéses z A borítékokban. első hónap elteltével. “Újhold, új király! Szerencsés hónapba szerencsés hetek! Szerencsés hetekbe szerencsés napok! Szerencsés napokba szerencsés órák! Szerencsés órákba szerencsés pillanatok!" Az újhold meghozta neki a bizonyosságot. A másodikban, amikor még lóg itt-ott némi két­ ség, különösen két három abortusz után, amelyeket meggondolatlan ifilány korában volt kénytelen elkövetni: “Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jó napot Új hold, j ó napot neked! ” Amikor megmozdult, meg ő, rúgott egyet-kettőt szépségesszép édesanyukáján, aki meg­ 229 �palócföld 93/3 rendült ettől, akinek szívébe hála költözött, s azt nyomban, de azon nyomban át akarta adni annak, akinek jár, de nem lehet a helyszínen, tehát amikor a kislány megmozdult, kedvesem pedig elhelyezkedett a fotel mélyén, kényelmesen, hogy a gyereknek is kényelmes legyen, és várta, remegve leste a következő rúgást, könyöklést. Kedvesem mindig is húsból, húsból és még húsból való, a mozduló lány fizikai gyönyört okozott számára, és várta, és a kislány me­ gint rúgott, és megint várta, és a kislány megint odabólintott fejével, vagy csak megérintette hátával az anyja érzéki kezét. “Nagyhatalmú Úristen, Te, ki mind az egeken, mind a Földeken megmutatod a Te nagy hatalmasságodat, amikor szózatot intézel hozzám itt ezzel a gyerekkel, amikor a felhőt meg­ rendíted, amikor évszázados f á t derékon ragadsz, amikor a hegyeket megindítod, amikor haragoddal megrettented a bűnösöket, alázatosan könyörgök neked, a Te nagy hatalmad­ nak, most engem veszedelemtől, förgetegtől kímélj, kísérd el mellőlem, vidd mellőlem, ne engedd utcánkba a bajt, ketten könyörgünk a Te nagy oltalmadért, Uram, könyörgök Neked, ámen.” Kapkodtam a fejem. Mit tagadni. Ő azt remélte, ha olvasom, márpedig vagy ötvenszer elol­ vastam minden levelét, nem értettem kristálytisztán, mi van, akkor már nem csak ketten van­ nak, hárman vagyunk. Hárman könyörgünk az Úrnak, oltalmat hárman kérünk, s ha hárman, az már nem kettő: el ne menjen, korán ne jöjjön, bele ne vesszen valahogy a szétkaszabolt helybe a kislány. De persze amikor írtam, én nem másztam föl az égiekért, közelebb lévén a földhöz azt ta­ nácsoltam, ne engedd még a punci közelébe se a pénzt, menjen, vegyen magának kurvát, “fus­ sa rá ” üzentem szemét módon, pedig hát itt nem számított ő, a negyedik személy. Talán még a magtalan kandúr is benne van az egészben, ami elkeserítene, ez mellékág, ezt nem gondolom még rossz reggeleken sem. Bár? A létező pénz tisztábbá, racionálisabbá teszi a gondolkodást, pontosabbá a célokat, határozottabbá a követelményeket. Bár? November negyedikei pecséttel érkezik egy vékonyka boríték, onnan, ismert kézírással: “Fekszem, f e l jő a Nap. Benéz rám. Szembe, teljesen, egész arcommal szembefordulok vele. Jó reggelt adjon a jóisten. Én Istenem segíts nekem A Szent Mái Napon, kérlek! A dj szerencsét, egészséget lányomnak!" Végére, mintha visszakanyarodott volna a való világba, azt írta: “De szeretlek. Istenem, de szeretlek. Bejöhetnél, holnap már felhívhatsz, ma még nem kapcsolnak, pedig van telefon a szobába - szobámban.” 230 �palócföld 93/3 Nagyidő Nagy idő ez. Tíz lesz a lányom. Apja egyike az ország ötven leggazdagabb emberének. Ha közel mennék a házhoz, ahol él, levernének a biztonsági emberek. Minden telefonhívás az úgy­ nevezett egérlyukon keresztül jut el a hívotthoz, s az rögzíti. A nap huszonnégy órájában. Ko­ rábban még könnyebben volt minden. Kiugrottak a tizenhatos kőhöz. Csináltuk ketten a tejbegrízt a lánynak. Ha elnyúltunk az időben, a tej kifutott, pucoltuk a gázt kettesben. Nevetve. Nagyidő lépdel felénk. Felém. Nem látható még, izületeim érzik, repedt csigolyám, mell­ bimbóm alatt a szúrás. Hol ez, hol az zsibbad, mikor mennyire érzem közelinek. Fiaimat lá­ tom. A fiúkat, akik benne lesznek a nagyidőben, ami messze nem a habos szerelem napjának, a ragyogó szemek délutánjának látszik, nem. Nem tudom hogyan megvédeni őket. Nincs módom. Persze hát, igen, hogy miért a fiaim, ha ez itt a lányom, miért ez a kérdés, miért nem ő? Köhögtök?, kérdezem, amikor tudom, köhögnek. Negró cukorkát hoztam nekik, hadd szo­ pogassák köhögés ellen. Ez volt a válasz a fenti kérdésre. A lányon nincs mit félteni. Ha két lá­ nyom volna két fiam helyett, volna mit. De a létezőt, a november harmadikán tizedik évét töl­ tő lányomat nem kell féltenem attól, amitől ma minden normális lányos apa félti lányát, hogy lenyomják kajakra hatan. Nagyidő Jön, ha kiszabadul, telefonoz: Mi van, jól vagy? Kösz. Van két órád? Persze. Képeket vigyek? Persze. Videót? Masinával együtt, persze. Tényleg jól vagy? Persze. Semmi bajom. Olyan furcsa vagy... Nem válaszolsz? Mire? Hogy mi bajod! Semmi. Mi lenne. Akarsz beszélni Annával? 231 �palócföld 93/3 Nem... Nem nagyon. Hozd inkább ki, ha lehet. Nem lehet. Nem szabad. Csak tizennyolcéves korában. Az még nyolc és fél év. Nem érem meg sehogyan. Bizony mondom, vigyázz magadra, vigyázz nagyon. De hát miért mondod, semmi bajod! Ez az. Ezt nem értem én sem. Akkor meg nyugi, az istenke áldjon meg. Ne szenvedj, ha nincs rá okod. Így mondom én is. De mit vegyek neki a születésnapra, mit, nem is kell megmondani, hogy tőlem van... Ne erőlködj, jó? Nem erőlködöm, jó. Hányra jöhetek, mikor? Most is. Mindig jöhetsz. Persze túl vannak a dolgok hajtva egy kicsit, bár büszkeség - így férkőztem be a gazdasági elitbe nincs bennem. Más van. Öröm, amikor bemondja a rádió, huszonegy óra négy perc. Odanézek a gombostűről leló­ gó, arra akasztott órára, a karira, annyit mutat, amennyit mond a rádió. Ekkor elégedett vagyok magammal. A Longinest én magam kaptam szét, amikor nem javí­ tották meg, én kerestem meg benne a féket, és én csináltam meg az órát magamnak, hogy mu­ tassa az időt. Az időmet. Réti Zoltán: Anyaság (tus) 232 �palócföld 93/3 Praznovszky Mihály Madách, a Tragédia és a kortársak 1861-1864 A Madách-kultusz jelenségei Az irodalmi kultusz-kutatás az utóbbi pár esztendő hazai irodalomtudományának jelentős eseménye. Túllépve a fogalmi tisztá­ záson, amelyhez példát Szalai Anna az 1923-as Petőfi évfordulóban, Dávidházi Pé­ ter Shakespeare hazai fogadtatásában talált, Tverdota György pedig a József Attila-i élet­ műben, most már az egyes szakterületek részkérdései kerülnek sorra. A kezdetben csak az Irodalomtudományi Intézet falain belül működő KUKUCS (kul­ tuszkutató csoport) megőrizve szakmai önál­ lóságát, az elmúlt években kilépett az intézet falai közül és az irodalmi kultusz szokás­ rendjének szélesebb megjelenési formáit vizsgálta. Így kapcsolódott be a kutatásba, vagy inkább még csak a helyzetelemzésbe az irodalmi muzeológia is. Ezt a kutatási irányt - mint általában minden új kérdéskört - hosszas viták fogad­ ták, ezek azonban szakmai jellegüket mind­ végig megőrizték. Az első eredmények egyér­ telműen bizonyították, hogy a kutatómunka során számos olyan kérdés merül fel, amely gondolkodásmódunk felülvizsgálatára, ered­ ményeink újragondolására késztet. Ezek rá­ világítanak a kultusz kutatás lényegére: az új megközelítés és kutatási mód új megvilágí­ tásba helyez esetleg korábban már ismert je­ lenségeket, szituációkat. A kultusz kutatás nem kizárólagosság, nem csodaszer, hanem az irodalmi jelenségek megközelítésének új és hatásos eszköze. Kutatásaimban jelenleg az 1850-1860-as évek magyar irodalmi világát vizsgálom a kultuszjelenségek felől kiindulva. Ez volt az a másfél-két évtized, amikor tömegesen és tu­ datosan megjelennek ezek az elemek az iro­ dalmi életben, a köztudatban. A Madách-kultusz vizsgálatában tisztán feltűnik az irodalmi kultusz ama három atti­ tüdje, amelyeket Dávidházi Péter a Shakespeare-jelenséget vizsgálva mutatott ki. Ezek egyike a kultusz mint beállítódás, azaz a költő “rajongó, mértéket nem ismerő imádata”, amelynek lényegi eleme, hogy a 233 �palócföld 93/3 kultusz a hívő imádat tárgyát minden bírálat alól felmenti, feltétlen odaadással tiszteli és bármilyen negatív beállítódás ellen köröm­ szakadtáig védekezik. A másik, elemeiben összetettebb és mennyiségében is nagyobb csoport a kultikus szokásrend. Ide sorolhatók az olyan jelensé­ gek, mint a szentnek tekintett helyek felkere­ sése, pl. a költő lakóhelye, szülőháza, sírja, stb.; ereklyék gyűjtése, amelyek lehetnek személyes jellegűek és kapcsolódhatnak az alkotás folyamatához is; szövegek áhítatos gondozása, amelybe beletartozik az irodalmi hagyaték és annak rejtélye, vagy az idegen nyelvű megjelentetés; szent idők ünneplése, amely lehet a születésnap, a halál, lehet an­ nak évfordulója, általában a költőhöz kötő­ dés bármely dátuma, pl. a Tragédia megjele­ nésének időpontja, az első színházi bemuta­ tó, stb.; a szertartásokon való részvétel, mint egy irodalmi társasági ülés a költővé avatás r itusával, emlékünnepségek, társas összejö­ vetelek; valamint a költő személyéhez köthe­ tő rejtélyek, azok életben tartása és további mélyítése. A harmadik a nyelvhasználat, annak vizsgálata, hogy a költő személyét és életét dicsérő, dicsőítő, magasztaló kijelentések (költemények, emlékbeszédek, stb.) milyen tartalmi, nyelvi összetevőket hordanak ma­ gukban. A kutatásokat elsősorban a korabeli saj­ tóra alapoztuk, hiszen ennek a jelenségcso­ portnak ezek az elsődleges és e szempontból legmegbízhatóbb forrásai, és a legtöbb ada­ tot is ezek tartalmazzák. A sajtótörténet má­ sodlagos forrásokat használ, ez a kutatómun­ 234 ka azonban e területen és ilyen vizsgálati módszerrel elsődleges jellegű, alapkutatás­ nak tekinthető, mert ezt az anyagot még nem tekintették át. Így az itt közölt adatok, össze­ függések döntő többségükben először kerül­ nek olvasók elé. Nem túlzás azt állítani, hogy Madách megjelenése a magyar irodalomban legalább olyan üstökös-fényű volt, mint Petőfié és Aranyé. Az üstökös-hasonlat azért is illik Madáchra, mert míg két pályatársának hosszabb-rövidebb idő adatott meg pályájuk végigfutására, addig Madách irodalmi élete ellobbant négy esztendő alatt. Négy esztendő, hiszen a Tragédia 1862 januárjában jelent meg, de Madáchot már 1861-től ismerte az országos közvélemény, annak legalábbis egy része. Az 1861 évi or­ szággyűlésen, május 28-án elmondott beszé­ de nagy tetszést aratott - ámbár hasonló ho­ zsannázás fogadott valamennyi, a határozat mellett szóló dikciót is. Kákay Aranyos azaz Kecskeméthy Aurél - sietett is bemutat­ ni a fiatal politikust, s találó jellemzése a fo­ tográfia hűségével vetíti elénk a költőt: “Sző­ ke haj, szláv-jellegű arc, chinai lekonyuló hosszú bajúsz, de magyar kebel; s európai míveltséggel táplált fő.” Neve még egyszer feltűnik nyomtatásban. November 7-én és 8án jelenik meg a Magyarország című lapban A politikai és nyelvi nemzetiség című írása, ám minden különösebb visszhang nélkül. Időközben, egészen pontosan október 12én első nyomtatott említése is történik a Tra­ �palócföld 93/3 gédiának, de a szerző neve nélkül. A Magyar­ ország című lap beszámolván a Kisfaludytársaság október 10-i rendkívüli üléséről többek között ezt írja: “A pártolóknak járó hatvanívnyi könyvilletménybe »Az ember tragédiája« című eredeti mű felvétele hatá­ roztatott. Szerzője nincs megnevezve.” Egyetlen mondatban megannyi érdekes­ ség, megfejtendő titok. Miért a Kisfaludytársaság, miért rendkívüli ülés, miért nincs megnevezve a mű szerzője, mi az hogy könyvilletmény? A Kisfaludy-társaság az abszolutizmus utáni tetszhalál állapotából immáron ekkor a második éve hogy magához tért, s kezdte szervezni önmagát és az irodalmi életet. Tag­ jai havonta egyszer, a hónap utolsó csütörtök délutánján találkoztak. Ha valami sürgős megbeszélni valójuk akadt, akkor hívták össze a rendkívüli ülést. Az alapító és pártoló tagok befizetéseik ellenében évente 60 ív terjedelmű könyvillet­ ményt kaptak. 1861 végére egy francia re­ gényfordítás volt tervezve. A társaság elnöke (igazgatója) ekkor Arany János. Nos, mindezekből a válasz nyilvánvaló és közismert. Madách hosszas habozás után vit­ te el a Tragédia kéziratát Aranynak, aki szeptember 12-én kelt levelében gratulált hozzá első ízben. Igen, de augusztus 25-én, csaknem három héttel korábban Tompának írt levelében út­ jára indítja a remekművet: “Poesisről szól­ ván: valahára födöztem föl egy igazi talentu­ mot. Egy kézirat van nálam: Az ember tragé­ diája. Faust-féle drámai kompozíció, de tel­ jesen a maga lábán jár. Hatalmas gondola­ tokkal teljes. Első tehetség Petőfi óta, ki egé­ szen önálló irányt mutat...” Arany lelkesedésében október 10-én be­ mutatta röviden a Társaságban a Tragédiát, de a szerző nevét nem említette! Nem, mert megigérte Madáchnak, hogy addig nem hoz­ za nyilvánosságra, amíg ő azt nem kívánja. Jellemző Arany korrektségére, hogy Tompának, szívbéli költőtársának sem írta le Madách nevét, hiszen titoktartást igért! E­ lőbbi levelében ugyanis még ezt is írta: “Írója egy fiatal képviselő, nevét majd megtudod, ha elhatározza magát költeménye kiadására s neve nyilvánossá tételére”. Így aztán az 1861-es év ősze-tele egy is­ meretlen szerző művének hírében telt el. Csak kevesen ismerték persze magát a művet is, hiszen Arany azonnal megváltoztatta a Kisfaludy-társaság tervét, s a Tragédiát nyomdába adta - de voltak néhányan, akik a Kisfaludy-társaság ülésén hallhatták részle­ teit. Október 31-én a Társaság soros ülésén Arany részleteket olvasott fel a Tragédiából. Csengery Antal ezt írta Erdélyi Jánosnak az élmény hatására november 2-án: “Az ember tragédiája byroni conceptio shakespearileg kivive. Roppant erő az egészben és a részle­ tekben egyaránt, csak a verselés gyönge. Ezen igazgat Arany, ahol lehet.” Arany a november 28-i újabb felolvasás után - a Kisfaludy-társaság igazgatójaként december 18-án “örömmel jelenti Az ember tragédiája nyomdai munkájának befejezését és hogy a köteteket nemsokára szétküldik.” Ám nem mi lennénk, ha az első híreket nem követné nyomban némi kétkedés, kötöz­ 235 �palócföld 93/3 ködés. Mentségünkre legyen mondva, a Hölgyfutár című lap hír-íróján kívül aztán disszonáns hang nem is igen hallatszott. Ez a szerző egyébként ezt írta többek között: “Az író ismeretlen, s bizonyára kezdő lehet, mi­ után kézirata helyesírási hibákkal van tele.” Arany rögtön tollat ragad, s a Szépiro­ dalmi Figyelőben kis glosszában vág vissza: “...egyik lap ellenében megjegyezzük, hogy helyesírása még sem olyan képtelen rossz; de ha az volna is, mi szükség a közönséget vala­ mely kézirat rossz ortographiájára figyel­ meztetni. Gyakorlott írókat tudunk, kiknek hibás kézirata van”. 1862. január 14-én, a Divatcsarnok című lap 2., a Magyarország, a Pesti Napló ugyan­ csak 10. számában egyaránt olvasható a hír: “Megjelentek és beküldettek. Az ember tra­ gédiája drámai költemény. Írta Madách Im­ re”. (Érdekes, hogy az Ország-Tükre című lapban egy nappal később Madách arcmása is mejelenik, ámbár teljesen véletlenül. Ott közlik ugyanis a múlt országgyűlés minden tagjának portréját, s ekkor került sorra Ma­ dách.) Ettől a naptól kezdve minden nap kisebbnagyobb hír, ismertetés olvasható Madách­ ról és a Tragédiáról. Magát a művet viszont elég kevesen ismerik, hiszen mint tagsági il­ letményt, csak a Kisfaludy-társaság tagjai kapták meg, könyvárusi forgalomba nem ke­ rült, csak a második kiadás jutott el a széle­ sebb olvasói körhöz. Azonnal leírták a később közhellyé vált megállapítást, amely újra és újra visszatért. A Sürgöny újdondásza január 16-án így kez­ 236 di írását: “A magyar irodalom »Faust-ja« megjelent.” S némi túlzással így fejezi be: A mű már felolvasása során “oly nagy hatást gyakorolt, hogy megjelenését bizonnyal már az egész honban a legnagyobb kíváncsisággal várják mindenütt”. Ez utóbbi mondata valóban igaz volt. Pél­ dátlan érdeklődés fogadta a könyvet. S ami még példátlanabb: egyöntetű lelkesedés övezte a szerzőt és remekét. Az értő közön­ ség is felismerte, hogy végre nem epigon, nem középszerű tucatíró, hanem igazán nagy alkotó lépett be az irodalomba. De nemcsak a közönség látta, érezte így, hanem a kritika is. Közel egy éven át a ma­ gyar kritikusok színe-java a Tragédia elem­ zésével, értelmezésével volt elfoglalva. Ma Erdélyi János, Szász Károly bírálatát isme­ rik leginkább, hiszen Madách az ő vélemé­ nyüket tartotta legtöbbre, illetve reagált is észrevételeikre. Ám rajtuk kívül Greguss Ágost, Zilahy Károly, Reviczky Szevér, Vajda János és néhány ismeretlen, álnéven publikáló kriti­ kus írása is előkerült az elmúlt években. E kíváncsiság alakulását nyomon lehet követni az. irodalmi, művészeti közélet több területén, így a kritikai visszhangban. Nincs lap, amelyben hosszabb-rövidebb ismertetés ne jelenne meg a Tragédiáról. A sort Vajda János írása nyitja meg a Nővilág című lap­ ban, legalábbis őt sejtjük a terjedelmes is­ mertetés névtelen szerzőjében. A színvona­ las és igényes ismertetés máris szót emel a Fausttal történő összehasonlítás ellen. Sze­ rinte a Tragédiát és szerzőjét a magyar iro­ dalom egészében kell elhelyezni, ott kell érté­ �palócföld 93/3 keit felsorakoztatni, s mindenféle mérlegelés helyett ezek az értékek határozzák meg majd világirodalmi helyét is. Végső summázata: “valóságos jótékony tisztító villámként hat a sok absurditás között, mely most, buja paraj­ ként irodalmunkat fölveri, s a szerző Ma­ dách, mint talentum, beláthatatlan magas­ ságban áll számosak fölött, kiknek az utóbbi évtized alatt a nemzeti színházban előadott drámái, s illetőleg frázisai nagy tapsokat arattak”. A Családi kör ugyancsak névtelen szerző­ jének terjedelmes ismertetése szerint a fővá­ rosi szalonokban másról sem beszéltek azok­ ban a hetekben, mint a Tragédiáról: “láttad-e már? megismerkedtél-e már vele? sok időt töltöttél-e mellette? ugye szép, ugye felséges - lehetett hallani a múlt héten minden mű­ velt férfi, minden művelt hölgy ajkairól...” A kissé társalgási ízűre és színvonalúra sikeredett ismertetés után, amely azonban a teljes elragadtatottság hangján íródott, sorra jöttek az alapos és elmélyült értelmezések. Greguss Ágost, aki ugyan mint a Kisfaludytársaság titoknoka, elsősorban jelentést írt a társasági életről, az új könyveket említvén a Tragédiát részletesen elemezte. Februárban megindult Szász Károly hosszú, nyolcrészes kritikája a “Szépirodalmi Figyelő”-ben. Alighogy befejeződik, a Gombostű című lap­ ban Reviczky Szevér indítja meg a maga bí­ rálatát. A tragikus véget ért fiatal kritikus (párbajban agyonlőtték) írását a Tragédia korebeli visszhangját elemzők nem említik. A kissé avitt stílusban író szerző a maga állí­ totta szándék: azaz tüzetes vizsgálat, az apró­ lékos elemzés után is csak a legnagyobb elis­ meréssel szól a műről és szerzőjéről. A lap női olvasóinak kíván kedvet támasztani az el­ olvasáshoz. “Az ember tragédiája felmutatta belső világunk minden tényezőit, melyek bármily célú mű megkezdésekor mindannyi­ an naggyá forranak, hogy az elért célnál az életunt csüggedtség panaszaként párologja­ nak el. S íme - m i e mű többszöri átolvasása után - nem a csüggedtség, de az alapos előre­ törekvési remények jogosultságát látjuk az emberiség, s annak egyes tagjai működési körében.” Ezt követi Zilahy Károly elnagyolt bírá­ lata a Kritikai Lapokban, amelyből rövid kis polémia is támad közte és Szász Károly kö­ zött. Nyáron egy Kronosz álnevű szerző ha­ talmas, négy részes bírálata jelent meg a Ne­ felejts című lapban. A szerző maga sem tud megbirkózni a feladattal, önmagának ellent­ mondva próbálja megfejteni a Tragédia esz­ méit, keresvén közöttük az összekötő gondo­ latot, a vezéreszmét. “Szomorú dolog, hogy szerző philosphiája oly kevéssé emberi mint keresztény, s ennél fogva oly kevés vigaszta­ lást nyújt az azt keresőknek.” Legsikerültebb résznek, illetve “tárgynak”, ahogyan ő ne­ vezte, a “nő eszméjét” tartja. A nagy elemzések sorát Erdélyi János va­ lóban nagy ívű és Madáchra is nagy hatást gyakorló bírálata zárja le, amely a Magyarország című lapban jelenik meg. A kor legnagyobb kritikusa, Gyulai Pál furcsa módon nem szólalt meg. Pedig készült rá, sőt állítása szerint meg is írta cikkét, ame­ lyet a Budapesti Szemlébe szánt, de mégsem adta le közlésre. Csengery Antal többszöri biztatására is csak a kritikájának koncepció­ 237 �palócföld 93/3 ját, vázlatát írja le barátjához írt levelében. “A Madách műve egészen visszaadta kriti­ kusi kedvemet, oly mű, miről doctori nyelven azt szokták mondani, fölséges.” Gyulai sze­ rint - s ez a kritikai megítélések másik cso­ portja - a Tragédia “nem remekmű, sőt bár­ mely nagy költő sem alkothatott volna belőle azt, mert conceptiója csak eszmének látszik nagyszerűnek, valóban költőileg kivihetet­ len”. (Csengery újabb levelében azt fejtegeti, hogy rá a Tragédia roppant “pessimistikus hatással volt”, bármennyire is állítja Arany, hogy nem ez volt a költő célja.) S amíg a kritikusok birkóznak a Tragédia nagy rejtélyeivel és egymással, a korabeli sajtóban számos olyan híradásra bukkanha­ tunk, amelyek a közönség véleményéhez szolgáltatnak apró adalékokat, s amelyek az­ tán összességükben igazolják a bevezetőben tett állításomat. 1862. január 26-án a Pester Lloydban Dux A d o lf fordításában nemcsak a Tragédia első német nyelvű ismertetése jelenik meg, hanem Dux terjedelmes fordításrészlete is, s így az első idegen nyelvű műfordítást neki köszönhetjük. Mindez körülbelül két héttel a Tragédia megjelenése után történt! Más né­ met nyelvű fordításról is érkezett hír Ma­ dách életében. Bizonyos források szerint Kertbeny Károly igyekezett lefordítani a Tragédiát, de ennek hírétől mindenki vissza­ rettent, ismerve Kertbeny műfordítói szín­ vonalát. “Kertbeny úr fordításai pedig any­ nyira rosszak szoktak kiütni, hogy jobb köl­ tőink imáikba mindig befoglalják: A Kert­ beny jóakaratától ments meg uram minket” - írja a Pesti Hölgy-Divatlap újságírója. 238 Alexander Ditze viszont 1862 végére már teljesen készen volt a Tragédia német fordításával. Az Ungarische Nachrichten ja ­ nuári számaiban közöl is két mutatványt munkájából, de kötet alakban már csak Ma­ dách halála után jelenik meg. Még egy német vonatkozású híradást ismerünk, amely sze­ rint az első külföldi ismertetése a Tragédiá­ nak 1863-ban jelent meg a berlini Magazin für Literatur des auslandes című folyóirat­ ban. Az ismertetés szerzője Tivadar Opitz, aki már addig is több magyar művet mutatott be az olvasóknak. Ő is megismétli a kortárs kifogások leggyakoribbját, hogy ti. Madách jobb filozófus, mint költő. “Ha phantasiája oly erős volna, mint amily nagy eszmegaz­ dagsága, ha tudná Madách gondolatjait és abstractióit általában költői vérré és hússá változtatni, vagy méginkább egyszerre mint élő nézeteket megteremteni: akkor Az ember tragédiáját a világirodalom legnevezetesebb művei közé kellene sorolnunk.” A német fordításokkal egyidőben, 1864ben, de még Madách életében elkészültek a Tragédia első orosz és szerb-horvát nyelvű fordításrészletei is. Október 7-én, halála után két nappal adta hírül A Hon, hogy a pes­ ti egyetemen, még azon félévben több más érdekes “irodalmi felolvasás” sorában F e­ rencz Jó zsef professzor “széptanilag” fogja méltatni a Tragédiát, s mindehhez fenti két nyelvű műfordításaiból olvas fel részleteket. Eddig még csak a hírt ismerjük, magát a for­ dítást még nem. Megindult a Madáchot köszöntő versek sora is. Az elsőt Eötvös Károly írta, aki ek­ kor pápai joghallgató volt. A mindmáig isme­ �palócföld 93/3 retlen, s most fellelt verset a Szépművészeti Csarnok című, pár számot megért lapocska közölte, s a költői mű esztétikai méltatása vagy elhallgatása helyett csak annyit kell tudnunk róla, hogy a Tragédia hatására ke­ letkezett érzelmeit fogalmazza meg a botló tollú poéta. Nem sokkal különb a másik Madáchvers- sem, amelyet Szász Károly írt s jelente­ tett meg az Alföldiek segélyalbuma című an­ tológiában. A Kalauz című lap 1864. január 31 -i számában a kritikus nem is vesződik so­ kat a verssel, mindössze ennyit vet oda: “Szász Károlytól: Madách Imréhez., keveset ér.” Mindenesetre az utolsó versszakot, a költő élményeinek záró sorait idézzük fel: Ezt tanulám én versedből, barátom! S azóta szívem nyugodt és szilárd. A küzdők vérét mosolyogva látom, Bár küzdjön s essék új s új milliárd: Mert nagy s kicsiny, hol mind egy célra munkál Ott óriás a munka s a siker... Vesszünk egyenként, - de több mindnyá­ junknál Az emberiség: s annak élni kell! S jelentkezett a színház is a Tragédiáért. A Budai Népszínház igazgatója, a sok vihart kavaró, de kétségkívül nagyhatású Molnár György tervbe vette a Tragédia előadását. 1863 augusztus elsején a Pesti Hölgy-Divat­ lapban ez a hír jelent meg: “Molnár úr, a bu­ dai népszínház igazgatója, azon különös tervvel foglalkozik, jövő télre a látható, de érinthetetlen szellemekkel Madách Imre Ember tragédiáját jeleneztetni s előadni kí­ vánja.” A másnap megjelent Vasárnapi Új­ ság rövid híre ugyanezt közli, némileg módo­ sítva a vakmerő színpadtechnikai próbálko­ zást. Szerintük ugyanis Molnár úr “a szelle­ meket előtüntető gép alkalmazása mellett” mutatja be a Tragédiát. Az előadásból nem lett semmi, Molnár Györgynek meggyűlt a baja a színház működtetésével, fenntartásá­ val, s kénytelen volt inkább cirkuszi mutatvá­ nyokkal megpróbálni életben tartani színhá­ zát. A színházi bemutatás terve még egyszer felmerül. Madách halála után, 1864-ben a Hölgyfutár október 13-i számában megjelent hír szerint többen kérik, hogy a Tragédiát a Nemzeti Színházban mutassák be. “Úgy tud­ juk - teszi hozzá a cikkíró - Molnár úrnak ez régi terve, ki már nagyjából skizzirozta szín­ pad számára s nem is mond le reményéről, hogy azt a közönségnek illő kiállítással bemutathatandja.” A Sürgöny szerkesztői hasonlóképpen biztatják a Nemzeti Színház vezetőit, hogy adják elő a Tragédiát, mert annak színpadon a helye. “...hiányzanék valami drámai művé­ szetünkből, ha e költői mű soha sem elevenít­ tetnék meg a színpad által” - teszik hozzá jö­ vőbe látóan. A képzőművészet is felfedezte a művet. Nem kisebb alkotóra, mint Than M órra ha­ tott úgy a Tragédia, hogy hatalmas méretű olajfestményen festette meg a Tragédiának azt a jelenetét, midőn Ádám el akar szakadni a Földtől, de a Föld szelleme visszahozza. Az 1863-ban festett kép az első Tragédia-il­ lusztráció, 1863-ban albumban is megjelen­ tették. Magát a képet 1863 nyarán ezer fo­ rintért az un. birodalmi alapból megvásárol­ 239 �palocföld 93/3 ták és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. Dicsőítő vers, festmény, színházi előadás terve - egyaránt jelzik a közönség érdeklődé­ sét, hangulatát. A lapok hírt adnak Madách szinte minden lépéséről; arról, ha Pestre ér­ kezik, ha a Nógrád megyei Szécsénybe megy Haynald Lajost felköszönteni névnapján; megírják Kisfaludy-társasági tagságát, majd részletesen foglalkoznak vele, amikor az Akadémia tagjává választják. Számontartják a különböző antológiákban megjelent verseit s bírálataikban bizony megfelelő módon ér­ tékelik is azokat. Beszámolnak arról, hogy a szülőföld höl­ gyei, a nógrádiak, 1862 tavaszán majálist akarnak rendezni a salgói vár tövében, hogy a befolyt összeget a Kisfaludy-társaság támo­ gatására ajánlják fel. A Vasárnapi Újságban 1862 májusában megjelenik az első arcképe, részletesen ismertetve életútját, s a Tragédi­ át. Majd vásári árú lesz belőle, hiszen az 1863. évre készült Emich-féle nagy naptár­ ban részletes ismertetést olvasni róla s a Tra­ gédiáról, tele számtalan oktalansággal, ok­ tondisággal. 1863-1864 telén ezek a légből kapott hí­ rek újakkal gyarapodnak. Elterjed a híre, hogy új művön dolgozik, s ez Az ember komé­ diája lesz. Egyes lapok már azt is tudják, hogy Madách 1864 februárjában részleteket olvas fel az új drámából Pesten. Ez a hír oly­ annyira tartotta magát, hogy a halála után olyan tudósításokat is lehetett olvasni, mi­ szerint hagyatékában megtalálták a csaknem teljesen kész mű kéziratát is. Betegsége, halála rendkívül nagy terje­ delmet kapott a sajtóban. Minden lap beszá­ 240 molt a gyászos eseményről, részletesen ecse­ telték az utolsó órák történetét, a temetés le­ folyását. Kezdetben még bíznak a gyógyulás­ ban, majd a gyászhír hallatán abban, hogy tán tévedésről lehet szó, a költő mégis él. A gyászjelentések sablonszavait alig-alig törte meg az igazi fájdalom érzelme. Életpá­ lyája csillagfutás volt; ritka jellemű hazafi; európai hírre hivatott mély költő; a nép jóte­ vője s barátja; a nemzet bátor és feddhetet­ len képviselője; magasztos költő - sorakoz­ nak a közhelyek. Maga a temetés tüntetéssé változott. Oly­ annyira, hogy hivatalos jelentést is kellett tenni a losonci járás főszolgabírájának az ott történtekről. A Losoncon megtartott gyászünnepély többezer ember jelenlétében - ma már tud­ juk - kettős hatású volt. Itt indult meg a Ma­ dách-kultusz, a megtört pálya és a Mű ettől kezdve az irodalmi érdeklődés, az európai és a világirodalom része lett. Másrészt ez a gyászünnepély beilleszke­ dett abba a sorba, amely az ötvenes évek vé­ gétől - hatvanas évektől kezdődően a magyar irodalom halhatatlanjai emlékének felidézé­ sével a nemzeti ellenállást, a nemzeti kitar­ tást, önbecsülést volt hivatott szolgálni. Nincs a magyar irodalomnak jelese, akinek szobrot ne emelnének. Írói ünnepségeket tar­ tanak szerte az országban, Kazinczynak Széphalmon, Zrínyinek Szigetvárott, Vörös­ martynak Pesten, Kisfaludynak Balatonfü­ reden rendeznek “szent ünnepet”. Az efféle ünnepségek célját az 1860. évi Berzsenyi-ün­ nepségek szónoka így fogalmazta meg: “együtt alkotni és ápolni azon szellemet, �palócföld 93/3 mely a múltnak őre, a jelennek vigasza, a jö­ vőnek kezessége”. Ilyen szellemet búcsúztattak 1864 októ­ berében a magyar lapok. Legszebben a Ko­ szorú, Arany lapja búcsúzott el tőle. Október 16-án közölte Madách Őszi érzés című, elé­ gikus hangú versét, majd a következő lapon egy “-U.” szignójú szerző tartalmas és pon­ tos értékelését, amely a maga nemében az el­ ső elemzése volt a madáchi életműnek. (Egyes források Gyulai Pált vélik felfedezni a szignó mögött.) A versben Madách készül a halálra, bele­ törődve a megváltozhatatlanba, s utolsó, a rá jellemző kétkedő, reménykedő kérdésére mi már tudjuk, megadjuk a választ, legalábbis ami a költői sorsát illeti: És én éltem, amíg Halni megtanultam. Vesztve vesztettem, míg puszta életemtől megválok nyugodtan. Oh, de mély a sír is S ami int, ha part e a vesztett virággal - S a sejtés, ki tudja Honnan, - merre-merre. Réti Zoltán : London (tus) 241 �palócföld 93/3 Andor Csaba Madách Imre levele Frenyó Nándornak 1859. március 27-én báró Balassa Antal levelet ír Madáchnak, amelyben meghívja őt a gazdasági egyesület előmunkálatait tárgya­ ló tanácskozásra.1 Nem tudjuk, részt vett-e Madách a levélíró kékkői várában április 12én tartott tanácskozáson. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a tanácskozás nem maradt el, s hogy később, augusztus 11-én a Szécsényben tartott alakuló ülésen már ott volt Madách.2 Az alakuló ülés után csaknem egy évvel később megjelent újabb tudósításá­ ból kitűnik, hogy Madách már az egyesület megalakulása óta az ideiglenes választmány tagja.3 Más forrásokból azt is tudjuk, hogy Madách 1860-61 -ben az egylet második alel­ nöke, 1862-ben pedig első alelnöke.4 1862ben, az alább következő Madách-levél kelet­ kezésekor, az egyletnek már hét szakosztálya is van; a hetedik a “közgazdászati, statiszti­ kai szakosztály”, valószínűleg ennek a szak­ osztálynak az ülésére invitálja a címzettet a levélíró.5 De lássuk magát a levelet!6 A.Sztregova 862 Jun. 19én Nagytiszteletű lelkész Úr! A gazdasági egylet statisticai ’s nemzetgazdászati szakosztályának ülését kivánnám ma megtartatni, ha az illető érdemes tagokat a’ kedvezötlen idő megérkeztökben nem akadályoz­ za. Nagy tiszteletű Uraságodat tehát mint e bizottmány érdemes tagját szintén ezennel becses részvétére felhivni bátorkodom. - Fogadja öszinte tiszteletem nyilvánítását alázatos szolgája Madách Imre 242 �palócföld 93/3 A szakosztályok működéséről annyit tu­ dunk: egy 1862-es jegyzőkönyv úgy foglal ál­ lást, hogy a szakosztályok megfelelő műkö­ dése nélkül az egylet működése sem lehet eredményes. Ugyanez az 1862. március 30án Losoncon kelt jegyzőkönyv megállapítja, hogy a szakosztályok még nem készítették el a jelentésüket.7 Lehetséges, hogy a jelen­ tések elkészítését sürgető jegyzőkönyv kész­ tette Madáchot a szakosztályi ülés összehí­ vására. Az a körülmény, hogy Madách hívja egybe a szakosztály ülését, arra enged követ­ keztetni, hogy a szóbanforgó szakosztály el­ nöke vagy helyettes elnöke lehetett. Nem tisztázott, sor került-e a tervezett ülésre vagy sem. Több mint egy éven át a jelen tanulmány írója, minden kétség ellenére csaknem bizo­ nyosnak tekintette, hogy a levél címzettje Henrici Ágoston alsósztregovai lelkész volt. Ezt látszott alátámasztani a megszólítás, amely az eddig közzétett Madách-levelekben csak egy helyen fordul elő, éspedig egy olyan levélben, amely minden kétséget kizáróan Henrici Ágostonnak szól.8 Így tehát rendha­ gyó módon köszönetet kell mondanom e ta­ nulmány késedelmes megjelenéséért, mivel egy súlyos félreértés korrekcióját tette lehe­ tővé. A levél tartalma nem hagy kétséget afe­ lől, hogy a címzettet Madách lakóhelyének néhány kilométeres körzetében kell keres­ nünk, máskülönben nehezen képzelhető el, hogy időben odaérjen a levélírás napjára összehívott (s ennél közelebbi időpontot nem is tartalmazó) ülésre. S mivel Madách köz­ vetlen környezetében, a levélírás időpontjá­ ban eddigi ismereteink szerint Henrici volt az egyetlen evangélikus lelkész, ez adott okot a félreértésre. Arra, hogy a feltételezés hibás, magának a feltételezett címzettnek az unokája, Hen­ riczy Bendegúz hívta fel a figyelmemet 1989 decemberében.9 Ő ugyanis határozottan azt állította, hogy a gazdasági egylethez inkább anyai dédapjának, Frenyó Nándor nógrád­ szentpéteri evangélikus lelkésznek lehetett köze, mintsem apai nagyapjának, Henrici Ágostonnak. Mivel azonban Frenyó Nándor neve Harsányi Zsolt regényében tűnik fel először és utoljára a Madách-irodalomban (még a nemrég megjelent Életrajzi krónika névmutatója sem tartalmazza),10 ezért a nógrádszentpéteri lelkész, mint lehetséges címzett, csak másodsorban jöhetett szóba. Tovább nehezítette a kutatást az a körül­ mény, hogy az egylet működéséről kevés le­ véltári anyag áll csak rendelkezésünkre, s azok között sincs az egylet tagnévsorával kapcsolatos érdemi információ.11 Egy eddig publikálatlan (bár 1913 óta a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őr­ zött) Madách Imréhez intézett hivatalos le­ vél tette egyértelművé, hogy a címzett való­ ban Frenyó Nándor lehetett. Közbevetőleg talán nem árt megjegyezni, hogy Henriczy Bendegúz, noha a Henrici Ágostonhoz intézett levelet mindmáig gon­ dosan őrzi, nem tudott erről a levélről, s már ez is arra vallott, hogy más lehetett a címzett­ je. Hasonlóképpen érthetetlennek tűnt, hogy édesapja, Henriczy Béla poltári lelkész mi­ ért nem tette közzé a másik levéllel egyidő­ ben ezt a levelet is. Ezek a kételyek azonban 243 �palócföld 93/3 sokáig nem látszottak elég megalapozottnak ahhoz, hogy Henrici Ágoston helyett más, valószínűbb címzettet feltételezzünk. A címzett személyére a gazdasági egylet által Madách Imrének írt hivatalos levél vilá­ gít rá. Az egyik ilyen levelet, amelyben az 1863. nov. 24-én Balassagyarmaton tartandó választmányi ülésre hívja meg őt Szakall E lek, az egylet titkára, már 1942-ben közzé­ tette Halász Gábor.12 A másik levél a vá­ lasztmányi ülés során (vagy közvetlenül utá­ na) született, s abban arról értesíti Madách Imrét az egylet titkára, hogy ismét választ­ mányi tag lett, majd az ülés határozatainak 7., Madách Imrét is közvetlenül érintő pont­ ját közli: dornak, emlékül, aki engem a kakas kukoré­ kolására sem tudott megtagadni, s akinek én is ezt kiáltom oda: Tu es Petrus! Madách Im­ re.” Henriczy Bendegúz gyermekkorában még látta a képet nagyapja (Frenyó Gyula) házában, majd a második világháború után Losoncon, a múzeumban látta viszont, de már az ajánlást kivágták belőle. Érdekes, hogy Madách “korteshadjára­ táról” gyakorlatilag semmit nem tudunk, így annak kapcsán nevek sem merültek fel eddig a Madách-irodalomban, hacsak nem számít­ juk ide Harsányi regényét, aki azonban csak feljegyezni tudta a családi hagyományt. De hasonlóképpen kevés a gazdasági egylet mű­ ködésével kapcsolatos levéltári anyag is, kü­ “7. A közgazdászati és statisztikai főszakosztály elnöke: Balogh Antal, tagjai: Madách Im­ re, Szontagh Pál, Kis Gábor, Sréter Horácz, Hinko János, Frenyo Nándor, D esevf fy Ottó, Pokorny Gusztáv, Dacsó Pál, Homer József urak.”13 Frenyó Nándorról dédunokája, Henriczy Bendegúz lényegében ugyanazokat az infor­ mációkat tudta elmondani, amelyek Harsá­ nyi Zsolt regényében is megtalálhatók.14 Ez nem is meglepő, figyelembe véve, hogy Har­ sányi kapcsolatban állt Henriczy Bélával;15 tőle is, de esetleg közvetlenül Henriczy Bélá­ né Frenyó Iréntől is értesülhetett Frenyó Nándornak Madách Imre életében játszott szerepéről. A családi hagyomány szerint Frenyó Nándor Madách 1861-es korteshadjáratát szervezte, s annak sikere nyomán a költő-po­ litikus egy szent Pétert ábrázoló metszetet ajándékozott neki a következő ajánlással: “Szent Péter buzgó papjának, Frenyó Nán­ 244 lönösen kevéssé ismert a szakosztályok mű­ ködése. Többek között ezért is érdemel fi­ gyelmet ez a levél, mivel tanúsítja, hogy nem­ csak léteztek, de bizonyos mértékig működ­ tek is a szakosztályok. A címzett, Frenyó Nándor a kövi Frenyó család tagja,16 önéletrajza szerint 1814. okt. 19-én született Nagysztracinban; édesapja: Frenyó András, édesanyja: Fábry Mária volt. Előbb Rozsnyón tanult, majd Pozsony­ ban (filozófiát és teológiát), Eperjesen (jo­ got), végül Jénában. Széch Sámuel mellett volt segédlelkész, mígnem Szeberényi püspök 1843. aug. 9-en pappá szentelte.17 Később fia, Frenyó Gyula is lelkész lett, s az ő lánya, Frenyó Irén révén, akit Henrici Ágoston fia, �palócföld 93/3 Henriczy Béla vett nőül, rokoni kapcsola a került a két család. Alsósztregova és Nógrádszentpéter kö­ zelsége valószínűvé teszi, hogy Madách több­ ször is megfordult ott, bár azt nem tudjuk, hogy Frenyó Nándorral való ismeretsége mi­ kor kezdődhetett. A családi hagyomány kö­ zös vadászatokról is tud. Azokon azonban Madách csupán a verseit olvasta fel (ez egy­ bevág unokaöccsének, Balogh Károlynak a visszaemlékezésével, aki szerint a Madáchfivérek egyike sem volt vadász). Sajnálhatjuk, hogy Madách Imre utolsó éveiből inkább a közélet, s a magánélet terü­ letén állnak rendelkezésünkre információk, s egy fontos köztes területről, a társasági élet­ ről jóformán csak anekdotákkal rendelke­ zünk. Pedig a jelek szerint voltak olyan “sze­ replők” Madách életében, akik nagyobb fi­ gyelmet érdemeltek volna: Frenyó Nándor, akivel a jelek szerint a kései Madách politi­ kai tevékenysége legalább két ponton össze­ kapcsolódott (választási küzdelem és gazda­ sági egylet), mindenképpen közéjük tarto­ zott.18 Jegyzetek 1. Staud Géza (szerk.): Madách Imre ösz­ szes levelei. Bp., 1942.II.66. 2. Falusi Gazda 1859.IX.6. 280-281. 3. Falusi Gazda 1860.VII.31.190. 4. Maruzs Mónika: Adalé­ kok a “Nógrád megyei gazdasági egyesület” történetéhez. In. A Nógrád Megyei Múzeu­ mok Évkönyve VIII. Salgótarján, 1982. 128. 5. Maruzs Mónika: i.m. 124. 6. Ezúton mon­ dok köszönetet Borda Lajosnak és fele sé ­ gének: nekik köszönhető, hogy Madách Imre itt közzétett levele előkerült. 7. Gazdasági Lapok 1862.IV.20.267. 8. Halász Gábor (szerk.): Madách Imre összes művei. Bp., 1942.II.884. 9. A sztregovai lelkész Henrici Agostonnak írta a nevét; fia, Béla és unokája, Bendegúz már a Henriczy írásmódot hasz­ nálja. 10. Radó György: Madách Imre. Élet­ rajzi krónika. Salgótarján, 1987. 11. A Nóg­ rád megyei Levéltár igazgatójának, dr. Var­ ga Lászlónak szíves közlése szerint a gazda­ sági egyesület iratait tartalmazó X. 101-es fond nem tartalmaz személyekre vonatkozó információt. 12. Halász Gábor: i.m.II.1 150. 13. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirat­ tár, An.lit.3843. 14. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’... Bp., 1942. (IV. kiadás.) III. 161. 15. Nógrád megyei Levéltár. XIII. 1. A Bory-Ma­ dách család iratai. A Harsányi Zsolthoz írt levelek között négy levélnek is Henriczy Béla a feladója. 16. A család eredetével kapcso­ latban lásd: Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Kolozsvár, 1909. 245-246.old. 17. Evangélikus Országos Le­ véltár. Bányai Evangélikus Egyházkerület ordinációs anyakönyve. 1843/LXIII.338.old. Ezúton mondok köszönetet Terray Barna­ básnak Frenyó Nándor és fia, Frenyó Gyula önéletrajzának megtalálásáért, valamint Ve­ tő Bélának, aki Henrici Ágoston önéletrajzá­ nak, s a Henrici családdal kapcsolatos levél­ tári anyagoknak a megkeresésében nyújtott segítséget. 18. Végül, de nem utolsó sorban Kerényi Ferencnek mondok köszönetet, aki tanácsaival, észrevételeivel segítette a Madách-levél közzétételéhez kapcsolódó kuta­ tást, s magát a publikálást is. 245 �palócföld 93/3 Radó György FORGÁCSOK Madách és Einstein Bármennyire átszőtte évtizedeimet és foglalkoztat mindámig Madách és a Tragédia té­ mája, mégis valahányszor újra hallom, látom vagy olvasom a művet, mindig felfedezek benne valami újat, ami eddig elkerülte a figyelmemet. ...Hallgatom lemezjátszómon, s nem először, Dobos Attila operájának egyelőre csak hang­ lemezre felvett részleteit, és megvillan egy gondolatom: az első színben, ahol Lucifer vitázik az Úrral, ezeket a szavait hallom megzenésítve: Te anyagot szültél, én tért nyerék, Ott állok, hol te, látod, mindenütt ...Madách Imre 1864 októberében húnyt el, Albert Einstein 1879 márciusában született, relativitáselméletével 1905-ben jelentkezett. Lehet-e hát kapcsolat kettejük eszméi közt? Lehet. Azt hiszem, nagyon kevesen vannak, akik a relativitáselméletet teljesen megértik, én nem tartozom közéjük, van azonban egy vonatkozása, melyet megértek, és most ezt próbálom köz­ érthetően elmagyarázni. Közérthetően, bár nem szemléletesen, ábrázolva. Mert nem szemléletes sem a matematikai pont (hiszen kiterjedés nélküli létező, mely csak kompromisszummal - odarajzolt pettyel - ábrázolható.). Elvben láthatatlan a vonal is (hiszen 246 �palócföld 93/3 nincs szélessége, csak hosszúsága), a felület is (nincs vastagsága) és persze, hogy a tér, az üres tér is. Nagy ügy! - gúnyolódhat valaki - hát persze, hogy az üresség nem ábrázolható. Hol itt a kapcsolat Madách és Einstein között? A sejtésben. Ezt nevezi Kant így: a priori, és elemzi mint létformát, mely eleve benne van a gondolkodásunkban. A jelenségek - köztük “ex definitione” az a priori fogalmak - léteznek már akkor is, ami­ kor még nem fedezték fel létezésüket. Felfedezésük pedig köszönhető ugyan vak véletlennek is - de ez a ritkábbik eset - a gyako­ ri az, hogy létezésüket már előre sejti a felfedezőjük és keresi, kutatja őket, törvényszerűségü­ ket. (Kolombusz is azért bontotta ki a Santa Maria vitorláit, mert szárazföldet sejtett odaát: igaz, Ázsiát). Hogy a sejtés hogyan keletkezik, miből ered, azt Einstein kimondatlanul is a ma­ ga “kozmikus vallásosságára” vezeti vissza, de erről majd később. Most elégedjünk meg azzal, hogy Einstein egy napfogyatkozásról készült angol fényképfelvételeket attól a sejtéstől indít­ tatva tette vizsgálat tárgyává, hogy az egyébként mindig egyenes fénysugár egy nagytömegű égitest gravitációs mezején áthaladtában elgörbül. Sejtése beigazolódott, s ezzel már meg is lelte a jelenség magyarázatát: az anyag jelenléte meggörbíti a teret. A régi, euklidészi geomet­ ria csak azt ismerte, ami ábrázolható: görbe vonalat, domború felületet, de mindezt csak az egyenesnek ismert térben. 1854-ben ugyan Bernhard Riemann a térfogalmát matematikailag kiterjesztette a nem-euklidészi terekre is, ám ez, nem lévén ábrázolható, merő elmélet maradt mindaddig, amíg Einstein az anyag gravitációs mezejében elhajló fénysugárral szemléletesen be nem bizonyította, hogy miként a vonal és a felület - úgy a tér is lehet görbült. Madáchnál persze természettudományos felfedezésről, gravitációs hatásról, görbült térről nem lehet szó- annál bámulatosabb, hogy szövegében mégis ott van ugyanaz a sejtés, amely Einsteint a relativitáselmélet megalkotására vezette: tér és anyag szükségképpeni, szemléletes hasonlatokkal is alátámasztott (″A z élet mellett ott van a halál,/ A boldogságnál a lehango­ lás,/ A fénynél árnyék“) összefüggése. És most kerítünk sort Madách vallásosságának és Einstein “kozmikus” vallásosságának hasonlatosságára. Az azóta elhúnyt András László jó barátom volt. Sokra becsültem, mint a spanyol nyelvű irodalom fordítóját, s amikor A Madách-rejtély című könyvét írta, szívesen adtam neki köl­ csön, akkor még csak nyomdában lévő könyvem {Madách I mre - Életrajzi krónika) kéziratá­ nak másolati példányát. Majd megjelent könyve nekem ajándékozott példányának dedikáció­ jában azért utal jóleső vitáinkra, mert műve alapgondolatával bizony egyáltalán nem értettem egyet és telefonszámlám terhére hosszas-hosszas vitákat folytattunk róla. András László ugyanis mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy Madách vallástalan volt, csak bigott anyja kedvéért tett eleget formaságoknak. (Bár lázadozott is, például, mikor pro­ 247 �palócföld 93/3 testáns nőt vett feleségül.) András szerint A z ember tragédiája annak története, miként távolodik el az ember az is­ tenhittől. Ezzel szemben én azt állítottam - s vallom ma is hogy Madách egyidőben volt mé­ lyen hívő katolikus és lelkesedett korának szabadelvű felfogásáért meg tudományos vívmá­ nyaiért; A z ember tragédiája pedig, akárcsak minden többi műve és egész élete is, tudatos küzdés mindezek összeegyeztetéséért. Egyik fő érvem az volt, hogy ez a küzdés kifejezetten ott van mind Ádámban (″A cél halál, az élet küzdelem/ S az ember célja e küzdés maga“, 13.szín), mind Lucifernél (”Küzdést kívánok, diszharmóniát,/ Mely új erőt szül, új világot ád“,2szín), mind, mégpedig a mű summázatául, ezt mondja maga az Úr (”Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!“ 15.szín). Most, jóval vitánk után, azt fűzöm hozzá, hogy Einstein viszonya a valláshoz ugyanaz volt, mint Madáché, csakhogy ő már tudományos diadalútjának csúcsán és korszerűbb világtörté­ nelmi ismeretek birtokában tovább jutott közös felismerésük megfogalmazásának útján: 1930. november 11-én a Berliner Tagblattban Religion und Wissenschaft (Vallás és tudo­ mány) címmel megjelent cikke tömör általános vallástörténeti áttekintést ad (vallások kelet­ kezésének kétféle oka lehet: az ismeretlen természeti erőktől való félelem vagy egy felsőbb lény gondoskodásának reménye: “félelem-vallások” és “erkölcsi vallások”); majd e szenvtele­ nül racionális gondolatsort követően szinte meghökkentő szenvedélyességgel hitet tesz saját vallásosságáról. Nem valamelyik történelmi egyház hívének vallja magát - hitét kozmikus vallásnak neve­ zi. Miből áll ez a kozmikus vallási Nyomait Einstein keresi és meg is találja “minden idők vallási bölcseiben”, így Dávidnál zsoltáraiban, a buddhista tanokban és a kortársaik által ateistának vélt, illetve eretneknek mondott, bár a legmagasabb rendű vallásos meggyőződéssel áthatott szellemekben, mint sze­ rinte Demokritosz, Assisi Szent Ferenc, Spinoza volt; velük szemben elutasítja a dogmákra épült, antropomorfizmust mutató, tételes vallásokat, s az ezeknek tanaitól megtisztult, immá­ ron kozmikus vallásosságnak valóságos himnuszát zengi. “A tudományos kutatásnak legerő­ sebb és legnemesebb hajtórugója”, s végül definíció helyett mintegy vallomást tesz arról, mi­ lyen elmemunkával jutott el korszakalkotó felfedezéséhez: “Aki mindazt az irtózatos erőfeszítést és mindenekelőtt azt az odaadást, melyek nélkül út­ törő tudományos gondolatalkotás nem jöhet létre, felmérni tudja, csupán az képes annak az érzésnek az erejét felmérni, amely egyedül alkalmas rá, hogy egy ilyen, a közvetlen gyakorlati élettől távolálló munka származzék belőle”. Bonyolult mondat, de rögtön világos lesz, ha hoz­ zátesszük, hogy nem más, mint az einsteini relativitáselmélet megalkotásának védőbeszéde: hogy az őbenne munkáló kozmikus vallásosság volt az a hajtórugó, mely őt felfedezésére ve­ 248 �palócföld 93/3 zette. Vagyis itt érkeztünk el ahhoz a sejtéshez, amely a felfedezéseket szükségképpen meg­ előzi, és amely közös Madáchnál meg Einsteinnél. És pedig úgy, ahogyan néhai András László barátommal, most a nagy Albert Einsteinnel kell, hogy vitázzam:- abban, hogy ő eleve eluta­ sít minden tételes - történeti vallást: “Nem létezhet olyan egyház, melynek fő tanítása a koz­ mikus vallásosságon alapulna” írja. Abban, hogy a tudományos felfedezéshez vezető úton akadálynak látja az antropomorfiz­ must, igaza van. Mert mi az antropomorfizmus? Magyarul: emberszerüség, a primitív embert az elvont istenfogalom megértéséhez segítő hasonlat. Mai világképünknek, szellemi fejlettsé­ günknek, az einsteini kozmikus vallásosságnak, sőt a mai teológiának is megfelelő istenfoga­ lom helyett az a felhőkön trónoló, nagyszakállú öregúr, akinek a régi festők ábrázolták. Amit vitatok, az Einsteinnek a vallástörténeti áttekintését követő mondata: “Érthető te­ hát, hogy az egyházak mindig is küzdöttek a tudomány ellen és üldözték annak képviselőit.” Ez a megállapítása azokra a babonákon nyugvó vallásokra érvényes, amelyeknek “papjai” a tudomány fényétől féltik hókuszpókuszaik leleplezését. S ha azt mondom, hogy érvénytelen a mi európai (euramerikai) kultúránk - a Madáchban is élő kultúra - egyik pilléréül szolgáló bibliai, zsidó-keresztény vallásra, akkor ez a kijelentésem már a jelenkorba belenyúló törté­ nelemre vonatkozik. E vallás egyházi szervezetét, kezdve az ószövetségitől, emberek hozták létre emberi gyar­ lósággal. Már Dávid, akinek házából a Messiás fog származni, vétkezett Uriás és annak felesé­ ge ellen. Péter, a kőszikla, melyre Krisztus az egyházát fogja építeni, háromszor tagadja meg őt, mielőtt a kakas megszólal, és VI. Sándor pápa vérfertőzésétől VIII. Henrik angol király so­ rozatos feleséggyilkosságáig a keresztény felekezetek földi története tele van emberi gyarló­ sággal, sőt bűnnel... És mégis... Most, a második ezredfordulóról visszanézve, a Második Vatikáni Zsinat után, az Ökuménia korában, amikor II. János Pál pápa a világ-antiszemitizmust kezdeményező “istengyilkosság”-vádat és annak következményeit “Isten és az emberiség elleni bűnnek” minő­ síti, amikor az Egyház elismeri a 400 év előtt elitélt Galilei igazát, most vajon Einstein kimon­ daná-e fentebb vitatott mondatát? Nem hiszem. Sőt állítom, hogy ma, amikor a mi kultúránktól idegen - Indiában hindu és mozlim, a Balkánon pánszláv és pániszlám - fundamentalisták stb. mészárolnak ártatlan tö­ megeket, ki merem mondani, hogy a mi zsidó-keresztény alapú euramerikai kultúránk gyarló­ ságokon és bűnökön átgázoló történelme nélkül nem juthattak volna el: Einstein a kozmikus vallás, Madách Az ember tragédiája gondolatsorához, mindketten az emberi elme felfedezé­ seit szükségképpen megelőző sejtéshez. És még egy meghökkentő találkozása volt Madách és Einstein gondolatainak egymással: a fáradhatatlan Madách-kutató A ndor Csaba hívta fel rá figyelmemet, ő lelte meg a költő szét­ szórt, előzőleg még kiadatlan feljegyzései közt és publikálta a vonatkozó szöveget a Madách 249 �palócföld 93/3 I mre kéziratai és levelezése. Katalógus (Petőfi Irodalmi Múzeum. Bp. 1992) c. könyv 389. lapján. Hol volt Madách Einsteintől! Időben mintegy fél évszázad (a természettudomány szédítő fejlődésének fél évszázada!), ismeretekben a tudóstársaságok egyik legnagyobbját és a vidéki kastélyába zárkózó földesurat egy világ választotta el egymástól - és mégis, ha egymás mellé írjuk a két idézetet, elképedünk: MADÁCH: Nem az a kérdés(,) jó(l) jár-e őrád, de úgy jár-e mint a többi. EINSTEIN: Gehen zwei ideale Uhren irgendwann und irgendwo gleich rasch (wobei sie unmittelbar benachbart sind), so gehen sie stets gleich rasch (unabhängig davon, wo und wann sie am gleichen Ort miteinander verglichen werden). Az einsteini relativitáselmélet pilléréül szolgáló időkoordinátatengelyen való mérés lénye­ gét tehát már Madách is értette, mint olyan s e j t é s t , amelyet Kant a p r i o r i gondolatnak nevez, és amely minden felfedezésnek az alapja. Ugyanazon a cédulán (Andor Csaba katalógusában a 936. szám alatt), amelyre Madách ezt az “einsteini” gondolatát feljegyezte, más feljegyzései is találhatók. Köztük a Lorán név ("Lorán/maga Devecser jő") arra enged következtetni, hogy ezek az írások a Csak tréfa című színdarab idejéből erednek (annak egyik szereplője Zordy Lorán),e művét Madách 1844 előtt írhatta, mert ez év február 9.-én Szontagh Pálhoz írt levelében is Loránt említi: “...megtörhe­ tek, de maghajolni nem fogok. - Minden nap úgyis inkább hasonlóvá tesz mintegy látnoki ih­ lettel írt Loránomhoz...” Ám logikai kapcsolatot e dráma és az órák járásának egyidejűsége közt nem sikerült felfedeznem, tehát valószínű, hogy csak időbeli egybeesésre következtethe­ tünk: Madách “einsteini” gondolatának létrejötte kb. a Csak tréfa megírásának idejére, fel­ tehetően 1843 második felére eshet: ekkortájt küszködik Madách a köszvénnyel és írja a me­ gyei politikai-társasági életből való kiábrándultságáról tanúskodó közgyűlési tudósításait (amint említett színdarabja is ezt tanúsítja). Történelem és térkép Aki történelmet ír - akár levéltárakban búvárkodó kutató az illető, akár erővonalakat fel­ fedező író -, kezdje a térképpel. Nézze hosszan, elmélyedve, és olyasvalami fog vele történni, mint azzal a fényképésszel, aki maga hívja elő felvételeit. A sötétkamra piros fényénél beteszi lemezét, filmjét az előhívó folyadékba és vár. Nézi hosszan, elmélyedve, és egyszerre csak körvonalak jelennek meg a fel­ vételen, fokozatosan erősödnek, élesednek, mígnem végül teljességében megjelenik szeme előtt a kép. 250 �palócföld 93/3 Ugyanígy jelenik meg a térképet elmélyedve néző történész előtt az, amit Isten keze for­ mált: a természet. Tegyünk egy próbát. Nézzük hosszan, elmélyedve a glóbuszon az Atlanti óceánt. És nini: a nyugati meg a keleti part szinte egymásba illeszthető: ahol Dél-Amerika csücske a brazil Sao-Roque foknál kitüremkedik, ott a túloldalon szinte beleillik a Guineai öbölbe, melytől északra a kiszögellő Zöld-fok viszont az amerikai Antilla-tengerbe és felette a Mexi­ kói öbölbe nyúlik bele - mintha a közbenső karibi szigetvilág csekélyke vulkánikus pörsenés­ ként jött volna létre. És észak felé folytatódik az USA, majd Kanada keleti partja, hogy az új fundlandi kiszölgellésben végződjék... És ideát? A nyugat-európai partvonal előtt az Északi tengerből szinte meglepetésszerű váratlanság­ gal kiemelkedő brit szigetekkel “válaszol” a nyugat-atlanti vonalnak, hogy végül a Labrador és Skandinávia mintegy erőszakos elválasztójaként a grönlandi óriás ékelőjék közébük... Tessék csak a glóbuszon nyomon követni az elmondottakat: valóságos ős-őskori földtörté­ neti katasztrófának, az atlanti szétválásnak, a víztömeg benyomulásának - netán az Atlan­ tisz-monda emlékének - leszünk a tanúi... Ugye érdemes hosszan, elmélyülten nézni a térképet. És most vessük tekintetünket Európára, annak is a szívére. A Földközi tengerből hirtelen, meredeken emelkednek ki az Alpok: az is az ottani francia nevük: Alpes Maritimes - Tengeri Alpok. Aki autózott már Nizzától Monte Carlóig (mint 1974-ben jómagam az én Egyetlenemmel egy társaskiránduláson busszal) a magasba meredő partszegély három párhuzamos országútjának egyikén, vagy lagalább a sok-sok itt játszódó kalandfilmen, esetleg egy autóvesenyről készült filmriporton látta ezeket a merész kanyaro­ kat, az személyesen is átélte az Alpes Maritimes hirtelen meredélyét. S folytatódik észak felé a hegyvonulat, úgy választva szét a franciául és az olaszul beszélőket, hogy egy-egy folyó völ­ gye, mondják, valóságos nyelvész-paradicsom: amint a faluról falura változó dialektusokkal fokozatosan lesz franciából olasz, illetve fordítva. Majd hirtelen kelet felé fordul a vonulat ott, ahol a kontinens legmagasabb csúcsa tornyo­ sul ki belőle, Vajda Jánosunknak az örök fagy képe, “a Mont Blanc csúcsán a jég”, melyet on­ nét néztünk a messziségből az én Egyetlenemmel, ahol a reformáció emlékművén Illyésre né­ zett “a szablyás Bocskay”, hogy élő irodalomunkban Sütő jóvoltábó l a Kálvintól megégetett Servet mint Csillag a máglyán légyen jelen világszervezetek városában, Genfben, ahol kelet­ nek fordul a hegyvonulat, a “négyezresek” sora, melynek gleccsereiből, hegyi forrásaibó l eredve, ágaznak szét Európa vízgyűjtői: a Rhone, a Rajna és az Inn (mely Passaunál inkább felvevője, mintsem tápláló mellékfolyója a Dunának). E “négyezresek” úttalan hágóinak őrző kalauzait tette e különleges helyzetük független kantonszövetséggé, Svájccá már az európai 251 �palócföld 93/3 hűbérvilágban, amikor szemkápráztató, de fukar tájaikon oly nyomorúságban tengődtek, hogy tulajdon fiaik vérét-életét kényszerültek zsoldért áruba bocsátani. Míg csak az újkori közlekedéstechnika (vasút, alagutak, stb.) mintaszerű alkalmazása Eu­ rópa gazdag bankjává nem tette a természet által is védetten semleges, többnyelvűen is egybe­ fonódott országokat. Kelet felé folytatódnak a vadregényes, magas (bár már nem négyezres) Alpok, németajkú lakosság érintkezik vele egyhitű, katolikus délszlávokkal, a 996 óta önálló, utóbb egy inkább házasodással, mintsem erőszakosan terüket gyarapító dinasztia - a Habsburgok - alatt Auszt­ ria, egészen a Lajtáig, ahol a történelemben ugyancsak erősen, de nem erőszakkal való nem­ zetgyarapodás más formát ölt. Ugyancsak a térkép parancsára. Mert itt az Alpok egészen a Gellért-hegy folyamfordító tömbjéig dombok lankáivá alacsonyodva belesimulnak egy másik hegyvonulat, a Kárpátok ölelésébe, mely keletre magas torlaszként választja el Európa szívét s az abból nyugatra szét­ ágazó vízgyűjtőket az északra-keletre elterülő síkság vízgyűjtőitől - az Elbától a Volgáig... Hát ezeket mondja el Európának az Alpokkal s Kárpátok ölelésébe nyúló “szívéről” a térkép. Az antik Róma hivatása a mediterrán humanitás egyesítése, Európa szívében megelégszik a dunai limesszel s azt csak egyszer lépi át: amikor a provinciáit zaklató dákokat semmisíti meg; még azzal sem törődik, hogy két kárpát-medencei provinciáját, Pannóniát és Dáciát egy­ mással egyesítse. A limes itt a vízgyűjtő folyamok (Duna, Tisza) egyik oldalát védi, a másik ol­ dalt Róma átengedi Barbárföldnek. A limes nem természeti, hanem stratégiai határ volt. Az ilyenektől mentsen meg az Isten, hiszen a magunk rövid életében is ismételten átélhettük, hogy akár egy-egy birodalom össze­ omlása - 1918, 1989 - akár egy-egy békediktátum - 1920, 1938/40 - szinte egyik napról a másikra megváltoztathatja, minden természetes igény ellenére... Természetes igény? Az európai népek létformája a nemzet, igényük a nyelvi-néprajzi (di­ vatos szóval: etnikai) hagyomány szerinti életmód. Amikor a római rend és a barbár káosz közti stratégiai limes a birodalom összeomlásával megszűnt, a provinciák helyén sokféle hadi­ nép kavargása során az avar nép (egyes történészek szerint a közelgő magyarok előőrse) fog­ lalta el a Kárpát-medencét, mint természetes földrajzi egységet. E pogányok tán fel sem fog­ ták, hogy a földrajzi egység gazdaságit jelent, s miután Nagy Károly frank császár eltörölte őket a keresztelkedő Európából, a természetadta földrajzi egység gyér frank, szláv, bolgár s miegyéb településekkel várta az egységteremtőt. Az térben-időben messziről jött. Őstörténészeink nagyon hozzávetőlegesen tudják meg­ határozni, mikor és hol vált ki az ugor ősközösségből, otthagyva a vogul és osztják (önmagukat manysinak, hantinak nevező) nyelvtestvéreket, az a csoport, melyet idegen említői többféle­ képp - ugor, uhor, turk, szavartoj aszfaloj névvel stb. - illettek (a Dzsajháni iratában álló maj­ 252 �palócföld 93/3 girija az önelnevezésükre látszik utalni). A sok rokonságkutató elmélet egybevetésével a IV. században a dél-szibériai Isim-Tobol folyóvidékről indulhatott el és a IV-VI. század között több hullámban a Káma alsó, a Volga középső vidékére érkezhetett ez az ugor nyelvét megőr­ ző csoport. További vándorútjáról már pontosan tanúskodik a nyelvtudomány: a más nyelvek­ ből eredő életmódjelző szavak alapján állapítható meg - “homok”, “sajt”, “borjú”, “szakáll” stb. a volgai türkökkel, “tehén”, “kard”, “asszony”, “özvegy” stb. észak-kaukázusi irániakkal való - érintkezés. A szavakkal való gazdagodás pedig fogalmakkal, tehát ismeretekben való gyarapodást jelez. S hogy mi volt ez az érintkezés? Nem tudjuk. Összeházasodás? Együtt mun­ kálkodás? Együtt védekezés? Vagy mind együtt? Ez a valószínű. És azt is tanúsítja a tudo­ mány, hogy eközben a befogadó ugor ősnyelv megőrizte jellegét, mind struktúrában (pl. agglu­ tinálás), mind az eredetére visszamutató szavaiban (pl. “vér”, “kéz”): az erős, de nem erősza­ kos beolvasztás (asszimilálás) tehát a tényeken alapuló magyar útnak már a nemzetté válás csírájakor sajátossága. A krónikák hitelessége vitás: ezt-azt mítoszokból vagy külföldi króni­ kákból vehették át (pl. a hun nyelvből semmi sem maradt fenn, így ez a rokonság mítosz), de az Anonymusnál felsorolt hét törzs neve közül csak kettő ("megyer", “nyék”) ugor eredetű, még­ is a többség ezeknek vezérségét ("Árpád") választotta: ez is azt bizonyítja, hogy a beolvasztás a magyarságnak az a sajátossága, melyet vándorútjáról hozott magával a Kárpát-medencébe, ahol a IX. század végén épp erre volt szükség, s ahol száz év érlelődés (eufemisztikusan: “ka­ landozások”) után a bölcs Géza fia Vajk - Szent István - törvényével, Intelmével épp ez a sajá­ tosság tette nemzetté. Mert az erős, ám sosem erőszakos asszimilálás azóta folytatódik: pl. a szlovákoknak a számtalan kölcsönös keveredés mellett a magyar uralom évszázadai után itt virágzott fel iro­ dalmuk és tudományuk, a hazai ruszinok rokonai, a Dnyeszter-vidéki ukránok is Budán nyomtatták könyveiket, Budán meg Szentendrén épült a török Balkánról ide menekülő szerb művelődés, a horvátokkal a Zrínyi név fémjelzi a régi testvériséget. Erdély helye a Kárpát-medence térképén különleges: a hegykoszorú csúcsai, mint északon a Beszkidek és a Tátra, északkeleten az Erdős Kárpátok, itt délkeletén Máramarostól Fogara­ sig elvágják szomszédaitól. Ámde itt még egy, a Királyhágón túl emelkedő Gyalui havas éke­ lődik be, tágra tárva a Mezőséget és Küküllőt, lakóhelyül m ár az európai vallásháborúk idején a vallásszabadság élén járó Erdélyi Fejedelemségben magyaroknak, még magyarabb széke­ lyeknek, részben asszimilálódó, részben német kultúrájukat ápoló szászoknak, magyarosodó örményeknek, s a legnagyobb számban a jogos sérelmeik orvoslásáért küzdő románoknak, kik Kárpátokon túli nyelvtestvéreikkel ellentében nem Bizánc, hanem Középeurópa örököseiként Bécs és Róma felé tekintettek. Tehát a térkép: a nagy medencén belül a kisebb. És amiként a Vág, Garam, Ipoly, Zagyva, Sajó a Hernáddal, Bodrog a Latorcával, Talabor, Tarac és maga a Tisza, éppúgy a Szamos, Berettyó, a Körösök és a Temes is a hegykoszorú vizeivel táplálja a Dunát-Tiszát, páratlan földrajzi egységben teljes a gazdasági egybefüggés. A téképet csak ide­ 253 �palócföld 93/3 ig-óráig lehet, addig is látszólag becsapni. Szent István óta királyi hitvesekkel főurak, lovagok, írástudók, kalmárok, szolgák érkeztek Bajorföldtől Bizáncig hazánkba, s hogy jórészük ittmaradt, beolvadt, arra elég bizonyíték egyik első mágnáscsaládunk, a Hunt-Pázmány német eredete. A kézművesség és bányászat meghonosításáért érkezett sokakon kívül egyéni példaként a XVI. század két nagy államférfi­ át említjük: az eredetét nevével jelző Oláh Miklós és az olasz anya, horvát apa fia Fráter György a magyar történelem két fénylő csillaga. A családnevek tanúsága szerint: kell-e hang­ súlyozni, hogy a magyar orvostudomány legismertebbje, Semmelweis, a magyar rapszódiák szerzője Liszt néven került a történelembe, legnagyobb költőnknek meg eredetileg Petrovics volt a neve? A magyart nemzetté tevő asszimilálás erős, nem erőszakos elvének megtagadásai vezettek az Úr keze, a természet által rajzolt térképnek Trianonban, a bécsi döntésekben és Párizsban stratégiai határokkal történt megcsúfolására, a gazdasági egység szétszabdalására, a legered­ ményesebben asszimilálódó, magyar világdicsőséget színpadon (Molnár Ferenc), könnyűze­ nében (Kálmán Imre), költészetben (Radnóti Miklós), tudományban (atomtudósok), sportban (Petschauer Attila) stb. szerző magyar zsidóság ellen - igaz, külföldről rendelt, de a fajvéde­ lem hazug jelszavával honi bűnözők által végrehajtott - tömeggyilkosságra. Ám ez már a je­ lenbe vezetne, mi pedig a térkép és a történelem összefüggését vizsgáljuk. Dehogy is irredenta az, aki hosszan, elmélyedve nézvén Európa szívének térképét, azt álla­ pítja meg, hogy a Kárpátok hegykoszorúja és annak megszakadásánál két folyó, a Lajta és a Száva által határolt természeti egység népeit (netán szövetségi, netán kantonális, netán egyéb struktúrában) csak az évszázadokig bevált igazi magyar út, az erős, de nem erőszakos asszimi­ lálásban megnyilvánuló krisztusi szeretet, a gyűlöltségek szítását megakadályozó belföldi és nemzetközi megbékélés kovácsolhatja kiegyensúlyozott, tartós gazdasági egységbe. Szép magyar beszéd Patrióta szívemet évente megdobogtatta az ifjúság vetélkedése: ki ejti ki legszebben drága nyelvünk szavait. Fokozódott a lelkesedésem, amikor a versengésnek a mai határokon túlról is érkeztek pályázói. Csupán azt hiányoltam - bár talán saját figyelmetlenségem az oka -, hogy nem közölték, milyen magyar szöveg elmondásával mérték össze szép kiejtésüket a versenyzők. Gondolom: Kölcseytől, Vörösmartytól, esetleg Adytól, Kosztolányitól vagy tán Radnótitól, Pilinszkytől vették a “nyersanyagot”. Ámde nagyúr a divat. Elszabadult fantáziámmal elképzelem, hogy nincs messze az év, amikor egy ifjú versenyző a Csirkefej szövegéből vett részlettel mutatja be, milyen a szép ma­ gyar beszéd. 254 �északi kilátó Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK A Kultúrny život e z é v i e ls ő ö t s z á m á n a k m a g y a r v o n a tk o z á s a ir ó l “A magyarok a szlovák politika végzete” / V l a d i m í r M in á č / Az ezeréves álmok kérdőjelei A beteljesülés első pillanatai bizony nem a föltétlen lelkesedésé a szlovák másképp gondol­ kodók körében. A husáki “konszolidáció” alatt betiltott Kultúrny život tovább jelzi évfolyam­ számozását és azt a szellemiséget, amiért annak idején elhallgattatták. A “magyar végzet” eb­ ben a hetilapban már nem végzetnek látszik, hanem éppen helyretételünknek a másik nemzet­ testvérrel, a csehekkel együtt a jelen és a jövő szlovák szellemiségében. A magyar vonatkozá­ sok talán kevésbé sűrűn olvashatók, mint az utóbb ismertetett laptárs, a Literárny týždenník hasábjain, ám itt minden egyes írás tájékoztatni és tájékozódni, tisztázni, rendezni akar. I. Az első szám nyolcadik oldalán hosszú beszámoló olvasható Tamara Archlebová tollából Budapesti kiállításmegnyitók cím­ mel. A cikkíró kétnapos látogatása során elő­ ször főként az Artpool-galériával foglalko­ zik, a Fluxus-mozgalom keletkezésének 30. évfordulóján rendezett kiállítás kapcsán. Megemlíti Szkárosi Endre címergyalázó címlapját, az Újkapolcs Galériát, amit ka­ pocs-nak magyaráz olvasóinak, majd a be­ számoló végén Galántai Györgytől, az Art­ pool vezetőjétől idéz a következőképpen: “Végezetül a nacionalista megnyilvánulá­ sokról folytatott vitánk során... megjegyez­ te: a j ó művész nem lehet nacionalista. Ca­ geval értek egyet, amikor megmondta, hogy minden hely jó, ha jóvá tesszük.” A januári második számban Szirtes Jánosról és a szlo­ vákiai képzőművészetre is tett hatásáról szólva fejeződik be a budapesti képzőművé­ szeti szemle. II. A győri balett változatlanul népszerű északi szomszédainknál. Barbara Brathová Varázsút a mesébe címmel az együttes két 255 �palócföld 93/3 második számban, január utolján pedig kife­ jezetten példaként áll a természetesen min­ dig telt házat vonzó társulat a Pozsonyban, mérsékeltebb érdeklődés mellett zajló balett­ eseményekkel szemben (Katarína Hojová és Martin Kasarda írása Mozgásban címmel). III. A képzőművészet, a művészetek álta­ lában jó kapocsnak bizonyulhatnak magyar­ szlovák viszonylatban is. A lap információs rovatában minket érintő/érdeklő programok szerepeltek január közepén. A Szlovák Nem­ zeti Galériában például A barokk és a zene, Donner Ráfael és Pozsony, a Galéria Des­ sewf fy-palotájában ("hagyományosan", azaz nem név-reszlovakizált formában írva!) a Szlovákiai barokk művészet című kiállítá­ sok voltak láthatóak. A Hviezdoslav Színház­ ban Illyés Gyula-drámával szerepelt a komá­ romi Jókai Színház, az Új Színpadon három előadás volt a Mária evangéliumából, Zó­ lyomban Báthory Erzsébetről játszanak da­ rabot, Besztercebányán Lehár Ferenc Víg özvegyének volt bemutatója. Szlovákia önállósága a mi ügyünk is. Közös ezer évünk, meg az ettől elválaszthatatlan jö­ vendő közös utunk miatt is. Az új állam szellemi ármköreinek figyelésével, tájékozódásunkkal segíthetjük szlovákságképünk objektívvá formálását, ami viszont döntő hatással lehet a teljes magyar-szlovák viszony alakulására. IV. A lap első számában Ivan Štrpka fő­ szerkesztő írt vezércikket Az első néhány szó a határ mögött címmel. Az írás józanságra int, lényege - idézetekben - az alábbiakban foglalható össze: “Lehet, sokan éppen örven­ denek nálunk, Szlovákiában - hiszen fentről és lentről egyaránt hallani nagy, patetikus, m isztifikáló igéket a saját államiság ezer­ éves álmának beteljesüléséről... Sajnos, ma múltunknak az aktív jövőnket abszurd mó­ don beszűkítő elavult problémáiban gázo­ lunk. É s nyakig kötözzük magunkat régi sztereotípiákban. Nagy visszalépést jelent a szlovák társadalmi fejlődés mai problémá­ inak megoldása a múlt által megoldatlan problémák logikájában. É s éppen ez tör­ tént ...” A szerző nem kertel: “A kocka el van vetve. Megvan, amit eredetileg többségünk 256 nem akart.” V. Ez a többség kap nyilvánosságot a lap ankét-sorozatában, amelyben 2-2 kérdésre válaszolnak a megkérdezettek: Mit veszítünk - és mit találunk - az önálló Szlovákiában, il­ letve mi volt 1992 legnagyobb kulturális él­ ménye? A feleletek legtöbbje az állami szu­ verenitás mindent megoldó értelemezésének szellemes elvetése volt. “Elveszítjük az ártatlanságot” (Peter Sýkora): “a felelősség másra hárításának le­ hetőségét saját hibáinkért” (Ivan Kame­ nec)\ a játéklehetőséget “a cseh kártyával” (Ivan Laučík); jó lenne elveszíteni “egyik jellem ző tisztességtelenségünket: morogni, átkozódni és másokban keresni a bűnt ahe­ lyett, hogy saját vétkeinkkel és tisztességte­ lenségeinkkel kezdenénk” (M ilan Zemko); �palócföld 93/3 “elveszítjük végre a kifogásokat is. Biztos, lesznek olyanok, akik minden nehézségünket a csehek, a magyarok, a zsidók vagy az év­ szakok számlájára fo g já k írni - de ezzel a kommunisták sem tartottak ki örökké, pedig a hatalmas imperialista tábor és mind a négy évszak a rendelkezésükre állt”(Martin Bútora); illetve “semmit sem vesztünk el, olyanok maradunk, amilyenek voltunk. H a­ tárainkon túl továbbra is megmaradnak földijeink, akik a I I . szlovák államot meg­ szervezték (de ne gondoljuk, hogy az USA, Kanada és Ausztrália szlovák milliomosai mindazt megküldik nekünk, amijük az ottani bankokban van) ” (Július Satinský) ; aztán: elveszítettük illúziónkat az autók SO azaz Szomália nemzetközi jelzésével kapcsolat­ ban (Vladimír Kusý) ; elveszíti Csehszlováki­ át, amelynek sohasem érezte magát másod­ rendű polgárának a ma 41 éves egykori teoló­ gus-növendék Ján Sucháň, aki különösen sajnálja a sok cseh nyelvű teológiai szak­ könyvet, Peter Zajac szerint elvész a közép­ európai közepes nagyságrendű ország és kis állam lesz belőle, amelynek elvész határainak zöme Nyugat-Európával, s annál fontosab­ bak lesznek a keletiek; Ondrej Mészáros a Szküllák és Kharübdiszok között találja az utat, aminek egyik fele a szükséges, a másik a rendelkezésre álló idő; Pavol Uhorskai evangélikus püspököt fájdalmasan érinti Csehszlovákia elvesztése, mert 1918 nélkül “ ma már a szlovák nemzet valószínűleg nem létezne”; Alm a Münzová szerint elveszett annak lehetősége, hogy a politika “a lehetsé­ ges művészete” legyen - inkább arról győző­ dött meg, hogy “a politika nemegyszer sike­ res módszer a lehetetlen érvényesítésére, hogy a politikában nem a többség, hanem (a különböző rangú) többek döntenek.” “Elvesztettük a lehetőséget annak betöl­ tésére, amivel mi szlovákok, mint nemzet és Szlovákia más nemzetiségei, mint Szlovákia polgárai megbecsülést szerezhettünk volna önmagunk és a világ előtt. Olyan alkalom volt ez, hogy megutathattuk volna, képesek vagyunk Cseh és Morvaország polgáraival az együttélés új kvalitásának nemcsak ki­ alakítására, hanem példaadásra is főként ott, ahol a problémák megoldásának képte­ lenségéért ártatlanok fizetnek. Soha nem volt még történelmi alkalmunk, hogy utat mutassunk Európa nagy része és Ázsia la­ kóinak" (Braňo Liška). “Elveszítjük annak bizonyítási lehetősé­ gét, hogy inkább a nyugati, mint a keleti in­ tegrációs folyamatokra értünk meg, hogy kivételek vagyunk a destabilizált kommu­ nista világ keretében...” (Ivan Mikloš). Dežo Ursíny elvesztette 45 év munkájá­ nak közösségét - minden ellentmondásossá­ gával, civakodásával, de közös emberi örö­ meivel együtt, Fedor Matejov két cseh idé­ zettel válaszol a kérdésre, Ladislav M ňačko pedig semmivel, csupán antiélményekkel a második kérdésre ... “Elvesztettük annak reményét, hogy ké­ pesek leszünk átlépni saját árnyékunkat, és inkább a » Bocsáss meg« , mint az » a d j« szóval kezdeni. Nemcsak annak bizonyossá­ gát, hogy a bársonyos forradalom bárso­ nyos volt-e, hanem hogy volt-e egyáltalán. Némely pártok el veszítik létezésük értel mét. A szlovák kormány elveszíti a pofozóbábut 257 �palócföld 93/3 - azaz a szövetségi bűnöst önnön képtelen­ sége miatt”. (Daniel Pastirčák). Roman Bergert az nyugtalanítja, hogy amit ma elveszít az ember, az majd egy-két év múlva lesz igazán nyilvánvaló, hiszen az “új határok” mögött kell tovább hurcolni a régiek terheit, a természet és az ember meg­ oldatlan kérdéseit; Vladimír Popovič műter­ mének egyik tehetséges cseh növendékének elvesztésével dokumentálja veszteségét. " M it veszítünk?... A válasz egyszerű: A cseh államot. E zt a tényt... Szlovákiában valahogy félrehallottuk. Szlovákiának 1993. január 1-től egy határral többje lesz... A zt hiszem, Szlovákiában nem veszí­ tünk el semmit. Minden úgy lesz, mint koráb­ ban. Mindaz, amit nem veszítettünk el, sok­ kal nehezebben fog működni." Soha Čechová szerint a cseh kultúra nagyjai, Václav Neumann, Milan Kundera, M iloš Forman és társaik ezentúl nem cseh­ szlovákok lesznek, ugyanígy nem csehsz l o­ vák lesz a prágai szent Vitus-templom, a Ká­ rolyhíd vagy Kutná Hora, az eddigi himnusz “Hol a honom...” első részének elmaradása nyomán “nyilván még vadabbul zeng majd az ég a Tátra fölött” a közös himnusz máso­ dik felében. Grendel Lajos egyszerre válaszolt a két kérdésre: “Úgy mint Abszurdisztánban lenni szokott, az igazság megint győzött az igaz­ ság fölött." Katarína Zavacká az ellenzék mozgáste­ rének elvesztését tartja veszedelmesnek a szűkülő új rendben, hiszen aki ellenzéki, az egyben a nemzet ellen van. S ennek a történe­ lemben már megtapasztalt veszélynek a kö­ 258 vetkezményeit nem a mostani politikai elit fogja viselni. A lap harmadik számában záruló ankét második kérdése, a “mit találunk” és a pót­ kérdés, 1992 legnagyobb kulturális élménye a válaszadók nagyobbik felénél egybecseng az elsővel, azaz Csehszlovákia, Cseh-Szlová­ kia megszűnésével. Mint Ivan Kamenec írja, a szlovák történelem nem kezdődik újra az államjogi átrendeződéssel, M ilan Zemko a német-osztrák viszonyt hozza példának, mi­ szerint az egykor megszálló németek és a le­ igázott osztrákok évtizedek óta a legszoro­ sabb, mindenoldalú kapcsolatban vannak. Ettől a gyakorlattól a cseheknek és a szlová­ koknak sem szabadna eltérniük, annál is in­ kább, mert a csehek nem is éppen a németek szerepét játszották a szlovákokkal szemben. Martin Bútora a szlovák identitástudat mos­ tani állomására figyelmeztet: a szlovákság­ nak reálisan kell szemlélnie önmagát és kör­ nyezetét, fel kell adnia a semlegesség lázál­ mát, meg kell szüntetnie a többszöri rend­ szerváltásbó l következő zűrzavart, hiszen immár az ország valamennyi polgára sokkal inkább felelős lesz saját rendszeréért; ami nem könnyű, hiszen a veszteségeket szinte azonnal érzi majd, a pozitívumokat viszont kitartóan kell keresnie. . Tanúlságos néhány kulturális élmény is. Ján Sucháň keresztény hitének nyílt megval­ lása, megvalósítása, Pavol Uhorskai látoga­ tásai a jugoszláviai szlovákoknál, Ondrej Mészáros érzése Kundera-művek újraolva­ sása közben. Martin Porubjak lelkesedése Berlin, München, Stuttgart százezreinek til­ takozásán az idegengyűlölet ellen; Roman �palócföld 93/3 Bergert pedig Dr. Zdeněk Neumann előadása gyönyörködtette a prágai Károly Egyetemen A tiszta formákról címmel... A kulturális élmények sorában ketten is elítélik a hatalom beavatkozását a nagyszombati egyetem újraindulásába. Igen, Pázmány Péter egyetemének és szellem­ iségének vállalásáról is van itt szó. “Antiél­ ményeim vannak inkább: a kényelmetlen saj­ tó likvidálása, az a ffé r a Nagyszombati Egyetemmel, új, úgynevezett kulturális köz­ pontok kiépítése” - írja Ladislav Mnacko. A legnagyobb kulturális élmény egyben a leg­ szomorúbb is volt Ladislav Snopko számára, mindkettő a Nagyszombati Egyetemről: “A z első a reménység élménye - szeptembertől, csaknem f é l évig, hogy Kucera miniszter le­ állította a költségvetést, a pedagógusok in­ gyen, saját pénzükön jártak előadni az egyetemre. A másik a reménytelenséget tá­ masztja alá - mind a kormány vagy a parla­ ment igen kevés illetékese, mind az állam­ polgár alig vette ezt észre - akár a kommu­ nista adminisztráció totalitárius hatalma idején.” Braňo Liška kulturális élménye a Dunaelterelésének szomorúsága volt, az elszáradt ágak és az egykori áradás kontrasztja, az ott élők és az északról érkezettek közös bánata az utolsó közös hajózáson az elterelés előtti vasárnap. Szinte megremeg a toll a sokat próbált magyar szlovakista kezében! Nem is olyan régen veszélyes volt innen pozitívan állást foglalni ottani személyekkel kapcsolatban. Talán ma már nem kell ilyesmitől tartani, hi­ szen - Martin Bútora szavaival - “a hazafi­ ságnak nincs szüksége ellenségre. A szom­ széd fa lu futball-ellenfél, a szomszéd or­ szág partner az együttműködésben.” VI. Külön figyelmet érdemelnek a lap­ nak azok az írásai, amelyek az egészséges nemzettudat, a fajiság, az idegengyűlölet - s mindezekben a történelmi tanulságok kérdé­ sét vetik fel, aggódva az új szlovák állam eu­ rópaiságáért. Ilyen írás Szergej Avrincev Amikor a kéz nem szorul ökölbe című esszé­ je. Mindannyiunk számára tanulságos egyik gondolatsora az etnikumközi gyűlölködés le­ küzdéséről: “Végül elmondom magamról, hogy nagyon is átélem orosz identitásomat. Ha nem lennének zsidó, lett, grúz, német, an­ gol (és még milyen?!) barátaim, soha nem érteném meg, milyen mértékben vagyok orosz. A nemzeti típusok eltérő volta lehető­ vé teszi a megértést, amiben mindig megvan a kedves gúnyolódás eleme... Minden ember, aki lélekben megöli a másikat, magát gyil­ kolja... a nemzetileg szélsőséges ember... csak önnön nemzetének tud ártani... Tudják, nem különösebben érdekes szeretnünk az in­ dusokat, mivel mi oroszok soha semmivel sem bántottuk meg őket. Ők sem minket. Én rövid életemet arra szánom, hogy olyan nemzeteket szeressek, amelyek történelme alaposan összeakaszkodott az én nemzetem történelmével, van tehát mit megbocsáta­ nunk egymásnak.” Hasonló céllal és szellemben került a lap­ ba Ivan Hronec esszéje Britannia nem Anglia (és ami ebből számunkra következik) címmel. Észak-Írországról megállapítja: “A z ellenséges csoportok csak abban az esetben 259 �palócföld 93/3 beszélnek halálról, ha az áldozat a saját so­ raikból került ki. A z ellenfél halála csak az isteni gondviselés beteljesülése. Katolikus papok, protestáns prédikátorok egyaránt megfeledkeznek magukról prédikációikban, és leplezetlenül kifejezést adnak örömüknek az »ellenség« halálán... Közép-Európának gyakran szemére vetik a nacionalizmus szindrómáját. A »nyugatiak« nem értik, miért lehet olyan fontos valakinek, hogy szlovák, cseh, magyar... Mi meg azt nem ért­ jük, hogy öldökölhet valaki a hit miatt...“ Bizony, a kommentár-részben kimondatik az aggodalom, miszerint “...Cseh-Szlovákia szétosztása után a problémát csak félrete­ szik, mivel igen optimista lenne a feltétele­ zés, hogy valaki tényleg foglalkozni fog ru­ szinjaink, ukránjaink, romáink, magyarja­ ink problémáival... Hogy a kormány vagy a parlament kezdeményezi-e majd a belső kapcsolatok kutatását és hogy annak ered­ ménye szolgál-e majd jobb és objektívabb döntések meghozatalára.” A megoldás pe­ dig: “Sem (Cseh- )Szlovákia, sem az Egye­ sült Királyság nincs kívül az európai irány­ zatokon. Egyrészt új európai integritás-tö­ rekvéseket látunk, másrészről az aggodal­ mat, mivé lesz az egyesüléssel az, ami a mostanáig önálló elemek számára tipikus... Ráadásul megvan a szerepe az egyáltalán nem problémamentes belső egységnek. Nem­ csak Szlovákia, hanem Skócia, Wales, Iror­ szág és végeredményben Anglia számára is lényeges lesz tudni, milyen únió-formát kép­ visel majd a jövendő Európa. Államok uni­ ója lesz-e a mostani határokkal, vagy nem­ zetrészek uniója... Egy dolog bizonyos: Eu­ 260 rópának előbb-utóbb egyesülnie kell. É s már csak pragmatikus szempontból bizo­ nyára egyesülni is fo g . Csak a mindenkinek megfelelő platformot kell megtalálni.” Hasonló szempontokat - ha lehet, még élesebben - vet fel Jaroslav Valenta cseh történész Halott a Versailles-i rendszer? cí­ mű cikkében a történelmi tapasztalatokról, az Osztrák-Magyar Föderációról, a dezin­ tegráció okairól, a csehek München-komple­ xusáról. A tavaly Pozsonyban Politika és tör­ ténelem címmel novemberben elhangzott előadás fölöttébb tanulságos a magyar olva­ sónak is. Különösen ez a be- és felismerése: “Sajnálom, hogy a csehek nagyrészének tu­ datában egy újabb visszahúzó komplexus lesz, a Csehszlovák Á llam felosztásának komplexusa. A csehek három nemzedéke ugyanis saját államának tekintette Cseh­ szlovákiát, mint az ősi középkori Cseh Ki­ rályság felújítását, csupán határainak ki­ terjesztésével Szlovákiára. Sok, gyakorla­ tilag valamennyi cseh megszokta, hogy nem tisztán cseh értelemben, hanem a közös ál­ lam értelmében gondolkozzék. Ennek a kö­ zös államnak vége, nem a csehek akaratá­ ból. Nekünk most új cseh államiságot kell kiépítenünk, nem a nemzet, hanem a polgár alapelvén. " A régió számára sürgős gazdasá­ gi segítség kell, ami nem koldulás, hiszen a 45 utáni Nyugat-Európa is a Marshall-terv se­ gítségével stabilizálódhatott. És egy destabi­ lizálódon, kétségbeesett, hosszú ideig meg­ valósulatlan álmoktól gyötört Közép- és Ke­ let-Európa veszélyt jelent az egész konti­ nensre. �palócföld 93/3 V II. Van a lapban két olyan írás, ami a szlovák nacionalizmus névre szóló, különö­ sen éles bírálata. Az egyik Ján Mlynárik vi­ tacikke František Vnuk emigráns szlovák “polihisztor” ellen, aki igaztalan, vádaskodó bírálatot írt J o ze f Špetko Szlovák emigráns és menekült-politika 1945-1989 című tanul­ mányáról. Mlynárik szerint Vnuk “nem volt ugyan kommunista, de a totalitarizmust iste­ nítő (mindegy, hogy fehér, barna vagy vé­ res) életfilozófiájával a »vörös ludákság­ g a l« k ö z ö s k ö d ö tt” Már ez egyértelmű ál­ lásfoglalása amellett, hogy Tiso Szlovákiája nem sorolható a jelenlegi állam példaképei közé. (A »ludák« egyébként Hlinka Ľudová strana - Néppártjához tartozók rövidítése.) Mlynár megvédi a szintén disszidált Špetko szakmai értékeit, és egyszerűen demokrati­ kus történésznek nevezi. Ami megint “egye­ nesben” tanulságos számunkra, az az USAban működő Szlovákok Világkongresszusá­ ról - tulajdonképpen a Magyarok Világszö­ vetségének megfelelője - írt sommás vélemé­ nye. Nem dicsérte ugyanis a szervezetnek azokat a tagjait, akiket háborús bűnösként köröznek Amerikában és Kanadában, és nem is kaptak beutazási engedélyt a kongresszus­ ra. Vnuk persze a bűnbak-keresést választot­ ta ellenérvül, mondván, hogy a szlovákoknak idegen földön több az ellensége, mint a jó­ akarója. Mlynár megjegyzi: A “ világ végzett a fasizm ussal, végez a kommunizmussal, hol kereshető akkor védelem, megértés és jóakarat a fasizmus utószülötteinek?” Ján Grexa hasonló határozottsággal for­ dul szembe Roman Kaliskýval, aki annak idején feltűnést keltett Vádlott, álljon fel cí­ mű riportkönyvével a személyi kultusz ál­ doztairól. Kaliský szerint a szlovákság kizá­ rólag önerőből elérendő sikerre ítéltetett, és célja az önálló állam, amelynek a történelem végezetéig fenn kell maradnia. Az állam nem eszköz tehát, hanem tartós cél. Grexa nem csak az idők végezetéig tartó, hanem a célnak felfogott államiságot is a helyére teszi: “...a modern európai gondolkodás már régóta túljutott az e ffé le dilluviális elképzelése­ ken. Éppen nem cél az állam, hanem esz­ köz... szükséges rossz... és boldog, szabad államot csak boldog és szabad polgárok együttese alkothat.” VIII. A Kulturny život valóban a mai szlovák kultúra szemléje. Ellenzéki? A jelen­ legi sajátos szlovák helyzetben mindenkép­ pen az. Lapozgatása számos összehasonlítási lehetőséget kínál a mi politikai viszonyaink­ kal, ám ez már nem e lapszemle készítőjének dolga, de akinek viszont hiányérzete van, mert csak a legfontosabb írások rövid ismer­ tetése fért bele e néhány oldalba. Minden­ képpen reménysugár ez a hetilagp egész tér­ ségünk túlfűtött problémáinak higgadt keze­ lésére, és megérdemelné, hogy rendszeresen hozzáférhető legyen a magyar olvasó számá­ ra. Február elején Ladislav Snopko közölte a Pro Slovakia kulturális alapítvány támogatá­ sát elnyert témákat. Ilyenek vannak köztük: Németek és szlovákok, vagy kultúrák együtt­ éléséről; Mária Terézia szobrának restaurá­ lása. Persze, nem a Pozsonyban ledöntött Fadrusz János-alkotásról van szó. Ez a szo­ 261 �palócföld 93/3 bor a nyitrai préposti palotából származik. Mégis örömteli, biztató hír, különösen nap­ jaink szoborgyalázásai közepette. A szlovák írók szervezetének kiadásában mejelenő Slovenské pohľadyval kapcsolat­ ban petíció jelent meg a lap ötödik számá­ ban. A hatalom úgy döntött, hogy a szlovák írók folyóirata kerüljön a Matica slovenská gondozásába, ami ellen a Kultúrny život és a Romboid szerkesztőségében többen tiltakoz­ tak a M ilan Hamada és Vladimír Petrík ne­ vével jegyzett petícióban; amint arról az alábbiakban szólunk. Közeli még az idő, amikor lehetőség nyílt az erőszak meghátrálására, a problémák pár­ beszédben történő megoldására. És erről máris sokan megfeledkeznek. Az erőszak, sajnos, éppen a kultúrába tér vissza, amely pedig éppen a folyóiratok ha­ sábjain igyekezett védeni a toleranciát, a másságot, különösképpen a Slovenské poh­ ľady. A folyóirat a szlovák kulturális élet né­ hány, magának az egész szlovák kultúra ne­ vében döntési jogot követelő képviselőjének áldozatává válik, mivel szerintük “tartós 262 szlovákellenes vonalra” tért, ezért nincs jo­ ga a létezésre. A szlovák írók szervezetének kiadásában megjelenő Slovenské pohľady így hát a Mati­ ca slovenská által kiadott Slovenské pohľady áldozatául esik, a durva hatalmi beavatkozás nyomán. “Jogunknak, de egyben köteles­ ségünknek tekintjük, hogy e tragikus tényt a magunk és a világ kulturális közvéleményé­ nek tudomására hozzuk. Ne engedjünk akár a legnemesebb eszmék nevében is alkalma­ zott erőszaknak, amely elnyomja a gondol­ kodás szabadságát, az ember és a nemzet szellemi szabadságát, még ha a nemzet ne­ vében teszi is ezt. Felhívunk valamennyi szlovák írót, va­ lamint más nemzetiségek íróit, tiltakozza­ nak e Slovenské pohľady elleni hatalmi be­ avatkozással szemben, mint olyan kultúra­ ellenes lépés ellen, amely veszedelmes f e ­ nyegetés mind emberi, mind nemzeti kultú­ ránkkal szemben.“ Mivel a felhívás a világ kulturális közvé­ leményét is tájékoztatja az ügyről, és mivel belső ügyünknek is tekintem a szlovák kultú­ rát, a magam nevében csatlakozom a petíció aláíróihoz. �Réti Zoltán : Nógrádi dombok (olaj) Réti Zoltán : Gyarmati főutca régen (akvarell) �Réti Zoltán : Búza - pipacs - feszület (olaj) Réti Zoltán : Nógrádi ballada (olaj) �m ű h e ly Szokács László Hűségben a Szűkebb hazához Réti Zoltán festőművész 1923-ban született Nagyorosziban. Gyermekéveit Ersekvad­ kerten töltötte. Tanulmányait Balassagyarmaton (gimnázium) és Miskolcon (tanítóképző) végezte. A képzőművészeti főiskolát 1943-ban kezdte és a háborút követően, 1969-ben f e ­ jezte be. Mestere Kontuly Béla volt. Közben zenetanári oklevelet is szerzett, több helyen taní­ tott, Kiscsalomja, Csesztve, Nyíregyháza (Halmosbokor), Patvarc, Balassagyarmat (Bajcsy-Zsilinszky iskola, tanítóképző, Balassi Bálint Gimnázium). A Rózsavölgyi Márk zeneiskolának 1963-1983. között igazgatója. A Tokyo Europa A rt Association Suginami UNESCO tagja. Rendszeresen szerepel a jelentős országos kiállításokon, biennálékon. A külföldön is ismert művész számos díj és kitüntetés tulajdonosa. Balassagyarmaton ez év májusában megnyitott tárlata, amely egyben születésnapi tisztelgés a művész előtt, a 99. ki­ állítása volt. “Képei szűkebb környezetével, Nógrád megyével régóta fennálló lírai kapcsolatáról be­ szélnek; az egyediben is bennerejlö általános, a lényeg megmutatására tör. Rendkívül kultú­ rált akvarellista, főként tájak, munkajelenetek, alakos ábrázolások után érdeklődik. Ismert zenetörténész és muzsikus.” - Olvashatjuk róla a kortárs magyar képzőművészeket bemutató Művész életrajzok kötetben. Réti Zoltánnal közelgő 70. születésnapja előtt balassagyarma­ ti otthonában beszélgettem. - Visszafele az időben, még fiatalember voltál, amikor kitört a háború. Mit jelentett ez számodra, hogyan változtattta meg életedet? - A Balaton partján 1941 nyarán egy protestáns ifjúsági táborban nyaraltam. Én voltam a napos, és reggel bementem a faluba tejért és kenyérért. Itt hallottam egy rádióerősítőn, hogy 263 �palócföld 93/3 megüzentük a háborút. Amikor visszamentem, mondtam, hogy mi történt. Ésszel fel sem fog­ tam mi is ez, csak amikor már hazaértünk Érsekvadkertre. A falun keresztül mentek az autók, folyt a vonulás, akkor sejtettük meg, hogy valami nagy dolog van készülőben, de még akkor sem vettük komolyan. Jöttek a behívók, s barátaim, nálam egy-két évvel idősebb fiúk is bevo­ nultak. Én akkor döbbentem rá a háborúra, s fogtam fel miről van szó, mikor megjött két érte­ sítés: két hősi halálról. Az egyik Kiszner Géza volt, ha jól emlékszem... Ekkor megdöbbent az egész falu. Szinte hihetetlen volt. Még középiskolás voltam 1941-ben, majd 1942-ben szerez­ tem meg a tanítói oklevelet. Nekem azért volt rettenetes a háború kitörése, mert tanul­ mányaimat a képzőművészeti főiskolán meg kellett szakítanom és be kellett vonulnom kato­ nának. Bizonyos fokig azért szerencsém is volt, mert én 1923-as voltam, a legutolsó behívottak közé tartoztam. A behívóm is kallódhatott valahol, csak 1944 őszén, tehát már a háború vége felé kerültem a karpaszományosok híres-nevezetes érsekújvári kiképző központjába. Mi vol­ tunk a legfiatalabbak, de voltak közöttünk 30-35 évesek is. Egyetemi tanárok, főorvosok, na­ gyon sokan a kolozsvári mezőgazdasági egyetemről. Tehát azok, akik nem voltak katonák, de akikből ott akartak gyorsan tisztet faragni. - Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a festészettel? - A hozzá kapcsolódó első emlékem nagyon érdekes. Érsekvadkerten, ahogy megyünk Pa­ tak felé, édesapám építette az új iskolát, amely a kor viszonyai szerint modern iskola volt. A karácsonyi szünet után, egy gyönyörű szép, havas napon, sorbaállítottak minket és mentünk föl az új iskolába. Másodikos elemista voltam. Ma is előttem van, ahogy beléptünk az új, szép épületbe, az új termekbe. Új arcokat láttunk, tanítóink is újak voltak. Sziládi Jánosné tanító­ nőhöz kerültem, egy halvány arcú, sötét szemű, sötétbarna hajú, jóságos fiatal tanítónőhöz, aki mindjárt azt kérdezte: - Na, gyerekek, jó volt idejönni? - Igen - válaszoltuk. - S mit csináltatok? - Hógolyóztunk! - feleltük kórusban. - Tudjátok mit? Rajzoljátok le! - mondta, és nekünk ez nagyon furcsa volt, mert mi eddig csak pálcikákat, pontokat meg köröket rajzoltunk. Lerajzoltam a házun­ kat is. Egyszer később azt mondta nekem Sziládi tanító néni: - Sétáltam a faluban és megis­ mertem rajzodról a házatokat. Ez volt az első emlékem, aztán később Balassagyarmaton, a gimnáziumban volt egy na­ gyon jó rajztanárom: Martos Zsigmond, aki engem másodikos koromban “fedezett fel”. Nem szerettem a rajzot. Elsőben ugyanis csak díszítő mintákat kellett rajzolnunk és én ezt nagyon untam. Nem is volt jó jegyem. Egyszer bejött Martos Zsigmond, kitett a katedrára egy élesz­ tős deszkadobozt, ferdén rátette a fedelét, és csak ennyit mondott: - Rajzoljátok le! - És ne­ kem az a rajzom nagyon jól sikerült. Hallottam, ahogy súgta kollégájának, aki művé­ szettörténetet meg gyakorlati rajzot tanított, hogy ő még ilyet nem látott: - Egy másodikos 264 �palócföld 93/3 gyerek így, a perspektíva szabályai szerint megoldja, lerajzolja a feladatot. Kedvence lettem, de annyira, hogy festeni is sokszor magával vitt az Ipoly partjára. Martos Zsigmond méltatlanul elfelejtett festője Gyarmatnak. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy képeit nem lehet összegyűjteni. Tájképfestőként, posztnagybányai festő volt és a Nem­ zeti Galéria számontartotta. Mindig készülök arra, hogy írjak róla, hisz nagyon hálás vagyok neki, és hogy is mondjam, ő mondta először: - Tebelőled festő lesz... Beszélgetések alkalmán már többször elmondtam, hogy két rajztanárom volt, aki az életemet meghatározta. Az egyik Martos Zsigmond, a másik Remete Márton, Miskolcon a tanítóképzőben. Mindkettő élete tragikusan alakult: mindketten Auswitzban pusztultak el. Remete Márton sorsa talán tragiku­ sabb volt, mert ő a bevezetett zsidó-törvények idején tudta csak meg, hogy valamelyik nagy­ szülője nem volt ária származású; pedig jómaga, a szegény, nagy és igaz magyar ember volt, mégis mennie kellet, aztán elpusztult. - Az említett két rajztanárod beszélt rá, hogy főiskolára iratkozz? - Igen, bár ez sem olyan teljesen egyértelmű, mert mindig bennem volt az a vágy, hogy to­ vább tanuljak, csak azt nem tudtam, hogy hol, mit. Szerettem tornászni, jó szertornász voltam. Zenei pályára is gondoltam, mert nekünk a tanítóképzőben orgonálni kellett, hegedülni is ta­ nultunk. Persze ez a hangszeres tudás egy mai képzett zenetanár tudásával nem mérhető. Visszatérve a festészethez, a miskolci művésztelepen kezdtem 1943 nyarán, s ott Burghardt Rezső volt a mesterem. Sajnálom hogy őt is manapság elfelejtik. Benczúr Gyulának volt ked­ ves tanítványa, nagyon értékes, aranyos ember, aki hagyta a tanítványokat dolgozni: tanácso­ kat adott ugyan, de nem szólt bele a munkába. A képzőművészeti főiskolának a miskolci volt a hivatalos művésztelepe, ezt ő vezette. Amikor a főiskolai felvételinél mestert lehetett válasz­ tani, én Kontuy Bélát választottam, aki Aba Novák Vilmos halála után annak osztályát vette át. - A háború főiskolai tanulmányaidat is megtörte. Bevonultál. Mikor, hol ért véget szá­ modra a háború? - Németországban, az Északi-Tenger egyik félszigetén, Hillkroven nevű faluban, angol­ fogságban voltam, amikor végetért a háború. Nem tartottak szögesdrót mögött, volt egy kör­ zetünk, ahol szabadon közlekedtünk. Kosztot alig adtak, s úgy “kerestem a kenyerem”, hogy portrékat készítettem. Az apa majd minden családnál katona volt, s én a családtagokat rajzol­ tam le, hogyha majd hazajön, megmutatják a képet. Hárman voltunk képzőművészeti főisko­ lások. Felosztottuk egymás között a körzetet. Este mindig be kellett mennünk aludni a tábor­ ba. Közben harmóniumokat, orgonákat is javítottam, és festettem a portrékat, később tájké­ peket is. Egyszer az egyik család megajándékozott egy, az akkori idők leghíresebb márkájú Schminke akvarell felszereléssel. Nos, ennél a családnál is lerajzoltam a gyerekeket, egy fiút és egy kislányt. És akkor jött a hír, hogy az édesapa Prágában, a háború legutolsó napján meg­ halt. Ez számomra nagyon megrendítő volt. 265 �palócföld 93/3 - Egyik pécsi tárlatod elé írt nagyon szép sorokat Martyn Ferenc. Hadd idézzem: “Zenész és festőművész egyidejűleg... Szeretettel ábrázolja a nógrádi embert, a földmunkást, az ottho­ ni tájat, a virágcsokrot és ideje van arra, hogy tanulmányozza, ábrázolja a muzsikáló embert, a képzőművész örök és megújuló témáját.” Kérlek, szólj arról, mint jelent neked Nógrád, az. a vidék, ahol életed nagy részét töltötted? - Nagyon sokat. Mindent! Sokan figyelmeztettek már, hogy hagyjak fel a lokálpatriotiz­ mussal, hisz maga a szó is bizonyos vállveregetést, lekicsinylést jelent. Azt, hogy szűklátókörű lesz az ember, mert csak a saját környezetével törődik. Nem fogadom ezt el. Mert én itt, ezen a vidéken érzem magam nagyon jól. Bármilyen irányba nézek, tele vagyok ismerős fákkal, dom­ bokkal, hegyekkel, vizekkel, emberekkel. Elmehettem volna innen. Hívtak Németországba, Amerikába, itt Magyarországon is több városba tanítani. De... Hozzáteszem, hogy nagyon sze­ retek utazni, világot látni. Feleségemmel fiatal korunkban sok utat megtettünk. Élni azonban itthon szeretek! Amikor civil emberként 1946 tavaszán Münchenben jártam - ahol festettem is -, egyszer csak megcsapott az ottani olvadó hónak, fűnek, a földnek az illa ­ ta . Ugyanolyan volt, mint itt nálunk, Nógrádban. És ettől, annak ellenére, hogy nagyon ijeszt­ gettek, ne menjek haza, mert lecsuknak, nem lesz állásom, eldöntöttem, hazajövök, bármi is vár rám. Nem bántam meg. Nagyon sok barátom kintmaradt, akikkel ha találkozunk, érzem bár nem mondják - én jártam jobban azzal, hogy hazajöttem. Persze hozzáteszem ez alkat kér­ dése is. Van, ki el tud feledni mindent. Ezért szoktam mondani, a helyhezkötöttség, a honvágy egyenlő a szerelemmel. Megmagyarázhatatlan mindkettő. - Az. akverell poétájaként ismernek. Miért ez a technika áll közel a szívedhez? Mi a művé­ szi hitvallásod? - Én az akvarellt gyermekkorom óta nagyon szeretem és mindig hűségesen műveltem. Val­ lom, hogy az akvarell nagyon komoly, nagyon szép műfaj - ha ért hozzá valaki. Amit én az ak­ varellel kifejezhettem, azt a nyelvet, most már át tudom tenni olajba. Évek óta inkább az olajképeimmel szerepelek országos kiállításokon, dehát rajtam ragadt az, hogy akvarellista va­ gyok. Így tartanak számon. Az ars poeticám? Nem tudom, van-e, egyáltalán lehet-e ilyenről beszélni? Nem hiszek ab­ ban, hogy ezt valaki meg tudja határozni. Ez változik. Ami állandó: a becsületesség, a tisztes­ ség, az embernek, a szülőföldnek a szeretete. Ezeken nem lehet és nem szabad változtatni. Kü­ lönben az egyéb célok azok változnak. És hát változik az ember is... Művészek, festők, írók szokták mondani, hogy azért szólnak egyszerűen, őszintén, mert ezt mindenki megérti. Ko­ dályra hivatkoznak, aki egyszerű nyelven, mégis magas szinten fejezte ki magát. Én erre Bar­ tók Bélát idézném, aki azt mondta, az egyszerűség nem kategória: ami nekem egyszerű, az másnak lehet, hogy túlságosan komplikált. - A hangok és színek között, a zene és a festészet között van kapcsolat? 266 �palócföld 93/3 - Azt hiszem már sokan és nagyon okosan kifejtették - ha jól emlékszem a legjobbat Kosz­ tolányi ABC-jében olvastam erről hogy mindenkinek van a világról, környezetéről gondo­ latban vagy egyéb formában véleménye, benyomása. Ezt az irodalom, vagy a zene, vagy a kép­ zőművészet nyelvén vissza tudja adni. Abban azonban nem hiszek, hogy az egyik helyettesít­ hetné a másikat, vagy össze lehetne keverni. Lehet vitatkozni, hogy valakinek a költészete az színes, vagy nem színes... A festményei zeneiek vagy sem... De nem lehet direkt módon kije­ lenteni, hogy egyenlőek lennének. Ezek csak olyan belső, rejtettebb alagutakon, vagy búvópa­ takként ismerhetők fel. Dirrekt módon tehát nem hiszem, hogy a zenének és a festészetnek köze lenne egymáshoz. - Madách Imrének nagy tisztelője vagy. Az ember tragédiájához “lelkem felfelé tör...” címmel akvarelleket készítettél, és Mózes című drámájához készült lapjaid is nagy sikert arat­ tak a Nemzeti Színházban megtartott kiállításon. Madách is Nógrád embere. Miért áll közel hozzád? - Kezdeném azzal, hogy családomban nagy Madách-kultusz volt. Édesanyám Madách Pál kastélyában töltött három évet árva kislányként, Csesztvén. Madách Pál haláláig anyám já t­ szótársa volt Madách Pál lányának, és ezekről az élményeiről sokat mesélt. Később, amikor felnőttem, nagyon szerettem olvasni Madáchot és életem utóbbi húsz évében kezdtem azon gondolkodni, hogy hozzáfogok Madáchot festeni. Az érdekesség az, hogy az illusztrációk ed­ dig fekete-fehér technikával készültek, és én megpróbáltam akvarellel, és úgy, hogy azok ne kimondottan illusztrációk legyenek; hanem önálló képek is. Az ember tragédiájához húsz ak­ varell- lapot készítettem, s ugyanígy a Mózeshez is. De Mikszáth is nagyon kedves nekem, hi­ szen egyazon vidéken éltünk, és tanítóskodtam az Ipolyon túl, Kiscsalomján. Vannak terveim vele kapcsolatban, és Komjáthyval is ugyanez a helyzet. Komjáthyt is sokáig csak olvasgat­ tam, aztán bizonyos indíttatások következtében elhatároztam, hogy megpróbálom benyomá­ saimat képekben is megfogalmazni. - Itt élsz. Nógrádban, több évtizede részt veszel a megye képzőművészeti életében. Mit mondanál erről? - Nem tudok arról, hogy a háború előtt itt Nógrádban kimondottan szervezett képzőművé­ szeti élet lelt volna. Mindenki festegett magának. Az én életemben Balassagyarmaton egyedül Martos Zsigmond volt, aki komoly, szép dolgokat alkotott. A háború után hírből hallottam, hogy Salgótarjánban Bóna Kovács Károly összefogta a képzőművészeti életet, akivel én az 50es évek elején találkoztam először: kecskeszakállas, kedves, őszhajú ember volt. Aztán lassan összeismerkedtem a többiekkel is. Balassagyarmatra került Farkas Bandi. Vele együtt állítot­ tunk ki 1950-ben. Első valóban közös kiállításunk 1958-ban volt a Palóc Múzeumban. Erről megmaradt egy nyomtatott meghívóm is. A kitekintést illetően, az első komoly megyei tárla­ tunkat 1956-ban rendezték Salgótarjánban, abban az időszakban, amikor a sortűz eldördült. Erre nagyon emlékszem. Az egyik képemet, amikor visszahozták, akkor láttam, a csücske át 267 �palócföld 93/3 volt lőve. Völgyi Laci a gyarmati megyeháza gondnoka hozta vissza a kiállított három képem, és mondta: “Ezt a képet ne add el, mert egy golyó átlőtte, ez még híres lesz!” Sajnálom, hogy elkallódott, annyiszor költözködtem, talán el is adtam, nem tudom mi lett vele. Még annyit: az ismert megyei torzsalkodásokból én mindig kivontam magam. Ezt azért tudtam megtenni, mert nekem sok más, egyéb dolgom volt. Tanítottam; énekkart, zenekart, iskolát szerveztem, vezettem... És festettem, amikor csak lehetett, ez kitöltötte minden időmet. - Farkas Andrással együtt emlegettek, nemcsak, mert mindketten gyarmatiak voltatok, hanem mert a festészetetekben is sok a közös vonás és gondolom sok más dologban is szót ér­ tettetek. Beszélnél erről a barátságról? - Amikor Farkas Bandi idekerült Gyarmatra, akkor én még Patvarcon tanítottam. Össze­ találkoztunk, nagyon megörültünk egymásnak, hisz a képzőművészetire is együtt jártunk. Igaz, ő jóval fölöttem járt, de aztán olyan szoros lett a barátságunk, hogy szinte mindig kint voltunk Patvarcon. Kijárt, motorkerékpárral jött. Sokszor este tízig maradt. Együtt mentünk festeni, zenét hallgattunk, nagyokat sakkoztunk. Nagyon-nagyon jó barátságban voltunk. Együtt tanítottunk később a Bajcsyban, a tanítóképzőben Gyarmaton. Együtt emlegettek hát: Farkas - Réti. Most találtam meg följegyzéseimet, hogy kik jártak hozzánk, amolyan irodal­ mi, zenei, képzőművészeti beszélgetésekre. Volt lemezjátszóm, elég jól kerestem Patvrcon, kántor is voltam. Beethoven szimfóniáim, opera lemezeim, komoly kamara műveim voltak. Gyarmatról sokan kijártak. A volt tanáraim közül Manga János, Nyéki Lali, aki most Párizs­ ban, Kiszely Bandi, aki Amerikában él. Aztán báró Buttler János, aki akkoriban jött haza fog­ ságból. Voltak a barátságunknak árnyékos oldalai is. De Bandi utolsó éveiben megint közel kerül­ tünk egymáshoz. Mindig szerettem őt, és azt hiszem ő is becsült engem. Apróságokon össze­ zördültünk olykor, de nem tudom megmagyarázni, mi okból történtek ezek. A legutolsó láto­ gatásakor megállapodtunk, hogy mihelyt jobb idő lesz, megint megyünk és festünk, úgy mint régen. Visszahozzuk a régi időket. Ez már sajnos csak terv maradt. - Nemcsak a festészet, a zene is végigkíséri életedet. A zeneiskolának húsz éven át voltál igazgatója. Első számú ember vagy, akit kérdezhetek a város zenei életéről. - Balassagyarmton már a múlt században is komoly zenei élet volt. Itt lakott például Thern Károly, Erkel Ferenc helyettes karmastere, zeneszerző és zenetudós. Nagyon híres cigányze­ nekarai voltak a városnak. És mindig neves volt a balassagyarmati dalárda is. Szerdahelyi Jó­ zsef, Straub Alajos, majd ötven éven keresztül Erdélyi József volt a dalárda karnagya. Én Er­ délyitől vettem át a dalárdát. Amikor megszűntünk megyeszékhely lenni, rövid időn belül szétoszlott a kórus, pedig nagy és komoly énekkar volt az. Úgy vettem észre, hogy ebben volt egy kis mesterséges dolog is: nem akarták az 50-es évek elején ugyanazokat látni az énekkar­ ban, akiket a háború előtt is láttak. Ezután mint baráti társaság jöttünk össze, énekelgettünk, 268 �palócföld 93/3 hol nálam, hol másutt, aztán később a szabók szövetkezete vett át minket. Ez nagyon jó dolog volt, mert akkoriban több szövetkezet úgy igyekezett raklámot csinálni magának, hogy “fel­ vállalt” egy-egy kultúregyüttest. A régi városi dalárdát vette át a szövetkezet, amely aztán új dalosokkal is bővült. Sok helyen szerepeltünk, ha nem is az élvonalban, de a versenyeken min­ dig tisztesen megálltuk helyünket. Emlékszem 1949-ben vettem át a dalárdát, és 1951. októ­ ber 1-én szerepeltünk először egy nagy ruhabemutatón, itt a megyeházán. A zeneiskola nekem mindig szívügyem volt. Gyarmaton azelőtt is voltak úgynevezett zene­ iskolák, mint például a Rideg Arankáé, de ezek magántizmények voltak. Először a megyében Salgótarjánban létesült zeneiskola Váczi Gyula vezetésével, aki nagytudású ember volt, és aki engem is meghívott tanítani. Át is jártam szolfézst oktattam, és mindig reménykedtünk, hogy nekünk is lesz itt Gyarmaton zeneiskolánk. Nem így lett, mert Nagybátony következett. Ren­ geteget küzdöttem, vitatkoztam, érveltem, míg végre egy zeneoktatói munkaközösséggel bebi­ zonyítottuk, hogy szükség van zeneiksolára, amit a minisztérium 1963-ban engedélyezett. Mint “Salgótarján fiókja” működtünk 1966-ig, akkor önállósult. Nagyon sok gondunk volt ez­ után is. Lakások híján vendégtanárokkal dolgoztunk. A város vezetői mindig mindenben tá­ mogattak! Nagy gondunk volt az épülettel is. Kinőttük a Deák Ferenc utcát. Voltak olyan ter­ vek, hogy beköltözünk a volt megyeházára. A megyeházán zsidó öreg-otthon működött, mert az ő szervezetük házát Pesten elvették, és itt Gyarmaton “utalt ki” nekik a rendszer helyet. Érdekes emberek laktak itt. Farkas Ban­ dival, Szabó Károllyal bejártunk előadásokat tartani. Találkoztam egy Heltai nevű bácsival, aki Ady Endre jó barátjaként sok “boros estén” együtt volt vele, aztán itt volt a lilafüredi szál­ ló egyik fő részvényese. És olyan öregek, akik a századfordulón a magyar művészeti élet mecé­ násai voltak. Festőket, írókat pénzeltek, segítettek. Egyszer Liszt Ferencről tartottam előa­ dást, és egy 94 éves nénike odajött hozzám, és azt mondta: Kérem, Réti úr, én ültem a Mes­ ter ölében, zongorázni tanított...” Utánaszámoltam és tényleg, taníthatta őt Liszt Ferenc. Igen nagyműveltségű emberek laktak itt, mint például Gyenes Izsó, az ország legidősebb hegadűta­ nára. Már közel járt 90. évéhez, de még mindig tanított hegedülni. Visszatérve a zeneiskolához, a Deák Ferenc utcába kétszáz gyerek tanult. Amikor nyug­ díjba mentem, 1983-ban, a fiókiskolákkal - Szécsény, Érsekvadkert, Rétság, Cserhátsurány majd Magyarnándor - együtt már 683 volt a tanulók létszáma. - Könyvet írtál a város szülöttéről. Rózsavölgyi Márkról. Országos siker lett, jó kritikát kapott. Mi inspirálta, hogy volt iskolád névadójának életét feldolgozd? - Sok mindenbe belesodródtam már életemben, így voltam Rózsavölgyivel is, mert soha eszembe nem jutott, hogy zenetörténeti könyvet írjak. Ehhez nagyon sok idő kell, annak pedig mindig szűkében voltam. A történethez tartozik, hogy tanácsomra megkérte a város Volly Pis­ tát, hogy írja meg a kötetet, de ő nem ért rá, és én, aki már sok anyagot gyűjtöttem Kmetty Kálmán rábeszélésére, hozzáfogtam a munkához. Amikor Pestre vitt utam, mindig a könyv­ 269 �palócföld 93/3 tárakat bújtam. Jártam a Széchényiben, a Szabó Ervin könyvtárban, az Országház olvasóter­ mébe is eljutottam. És a Semmelweis utcába, a mostani zeneművészeti szakközépiskola könyvtárába is bejártam, amely a leghíresebb kottagyűjteménnyel rendelkezik. Amikor összegyűjtöttem az anyagot, bevittem Kmettynek, aki átolvasta, s azt mondta: - Jó amit írtál, csak nem tudjuk kiadni, mert nincs annyi pénze a városnak. Meghúztuk, tömörebb lett, s el­ küldtük a város nevében Bónis Ferencnek, aki Rózsavölgyi korának legnagyobb szakértője volt, s felkértük a lektorolására. Bónisnak annyira megtetszett az anyag, hogy visszaírt, ne le­ gyen ez a város gondja, ő már javaslattal átküldte a Zenemű Kiadónak, ott adják ki. Így aztán bekerült a “zenei vérkeringésbe”. Negyvenöt kritika jelent meg a kötetről, még most is egyre többen idéznek belőle és szerepel a Brockhaus Lexikonban, mint Rózsavölgyivel kapcsolatban az első számú alapmű. - Nagyon sok kitüntetést, díjat kaptál. Közülük - bármilyen furcsa - én az Apáczai Csere János díjat tartom fontosnak azért, mert a jövő Magyarországához szerintem jó iskolák, könyvek és tanítók kellenek. Több évtizeden át tanítottál. Ki a jó tanár? - Érdekes, amit kérdeztél. Én is az Apáczai Csere díjat - amit azt hiszem tizenketten kap­ tak meg évenként, és mi voltunk az ötödik garnitúra -, megtisztelő díjnak tartom, ám soha éle­ temben nem használtam, nem írtam a nevem mellé. Hogy ki a jó tanár, azt így nem lehet meg­ határozni. Az biztos, pedagógusként, sokat köszönhetek annak, hogy tanyán is tanítottam, kisgyermekeket elemi iskolában. Patvarcon, Kiscsalomján, Csesztvén. Szegény gyerekeket, akiken láttam, hogy rosszul öltözöttek, éhesek és úgy kellett velük beszélni, hogy érdekelje őket. És alig várták, hogy iskolába jöhessenek! Megfogalmaztam magamnak, a jó pedagógus ott kezdődik, úgy tudjon beszélni és viselkedni, hogy a tanítványai érezzék, és megértésék mit is akar. Vannak kitűnő tudós emberek, akik gyönyörűen tudnak beszélni, de a tanulók feje fö­ lött elröpülnek a szavak. Sok kitűnően felkészült pedagógus barátom van, akik tragikusan sze­ rencsétlen viszonyt alakítottak ki a tanulókkal és hiába szerették tanítványaikat, nem tudták a szeretetet kimutatni. Fontos tehát, hogy a fülekben megakadjanak a szavak! Ugyanakkor a jó tanárnak szigorúnak és következetesnek kell lennie. A szigorúságot úgy értem, rá kell nevelni a gyerekeket: az élet is szigorú! Nem tartom helyesnek az olyan módszereket, amelyek szerint a gyerek azt csinál, amit akar. Ez zsákutca, én nem hiszek benne. - A városban tisztelnek, szeretnek. Balassagyarmat díszpolgára vagy. Ez talán az egyik leg­ nagyobb kitüntetés, amit kaptál. Mit éreztél amikor tavaly a városházán átadták e címet? - Egy kicsit restellkedtem, mert én azt hiszem, hogy amit csináltam szívvel lélekkel tettem, és nem gondoltam ilyen elismerésre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól, jóle­ sett, de úgy érzem, ettől még nagyobb felelősség hárul rám a múltat, jelent és a jövőt illetően. Vannak emberek, akik nagyon tudnak csillogni, de ha csillogásuk végetért, akkor egy várossal továbbállnak. Én azokat becsülöm, akik sokáig egyhelyben tudnak maradni. Nem mindegy, ha 270 �palócföld 93/3 az emberről tudják, azelőtt miként viselkedett, és miként viselkedik a jelenben. Egyhelyben élni azt jelenti, hogy valaki nyitott lap a környezetében. Egyhelyben lakni nagyon szép dolog, ám nagyon nagy teher és nagyon nagy felelősség is. - Hogyan élsz. mostanában, mi foglalkoztat, melyek terveid? - Korábban beszéltünk a barátságról. Sok barátom volt, van, de úgy istenigazában úgy va­ gyok, hogy mindent a feleségemmel tudok megbeszélni: nagyon érzékeny akár zenéről, akár festészetről van szó. Tanácsaira sokat adok most is, de alapjában véve csak egyedül kell az em­ bernek sokmindent feldolgoznia. Családomnak is sokat köszönhetek, mert gondolom nem le­ hetett mellettem könnyű az élet, hiszen sosem értem rá szinte semmire. Hála istennek, azért a gyerekek elég önállóak voltak. Az egyik lányom zenetanár, a másik a Szépművészeti Múzeum­ ban restaurátor. Az unokáim közül Kanyó Emese csellózik, most kapott nívódíjat Miskolcon, a nagyobbik, Kanyó Dávid fuvolázik, ő is kiemelt nívódíjat kapott az országos fuvolaverse­ nyen társával, Ember Dániellel együtt. Barnás Gergely unokám, mint ifjú riporter szerepel a tévében. Mindkét vőm muzsikus. Kanyó András országosan elismert, kiváló fuvolatanár, és Barnás András, aki a MÁV szimfonikusoknál volt zenekari tag, most Szentendrén zenetanár, rezes- és nagybőgő szakos. Terveimről nem merek beszélni, mert azokat az egészségi állapotom sokszor megmásítja. Észrevettem, hogy érzékenyebb lettem: megérzem a frontátvonulásokat, és a legkisebb lelki megterhelés is megvisel. Minél inkább halad az idő, annál jobban érzi az ember... Érzem én is, hogy mennyi mindent nem csináltam meg, s mi mindent szeretnék még tenni... Tervem renge­ teg van, ám minden attól függ, hogy a sors, az ég mit engedélyez nekem ezekből megvalósítani. Réti Zoltán: Érsekvadkerti beszélgetők (tus) 271 �palócföld 93/3 Réti Zoltán A gyarmati kisdiák csodálkozik* Amikor anyám visszament Vadkertre, egyedül maradtam a nagyszobában. Kinyitottam a tükör alatti szekrény ajtaját, belebújtam, mintha keresnék valamit és keservesen sírtam. Úgy jöttek a könnyeim, hogy azt hittem, sohasem lesz vége. A legbensőbb zsigereimből eredtek, szinte beleremegtem a nagy zokogásba, de nem mertem hangot adni. Sajnáltam magamat, is­ tenem, végleg elszakadtam a boldog vadkerti gyermekkortól, idegenben, ismeretlen emberek között kell élnem és tanulnom. A konyhában csendben voltak azok, akik ezentúl nevelőszüleim lesznek. Ők sejtették, hogy min megyek keresztül, hagyták hadd fogyjanak el könnyeim. Amikor megnyugodtam, kimentem hozzájuk. Leültem és csendesen néztük egymást. János bácsi törte meg a csendet. - Hát a mi gyerekünk leszel. Meglátod, jó lesz itt Gyarmaton. Nem válaszoltam, aztán kis idő múlva folytatta: - Aztán tudod-e miért kell nektek diáksapkát viselni? - kérdezte, és nagyot szívott cigaret­ tájából, s már mondta is a választ: - Először is azért, mert sok kalapos bácsi jár az utcán, és nem lehet felismerni közülük me­ lyik a tanár, s melyik nem. De a gimnázistát meg lehet ismerni a sapkájáról. Hát majd úgy vi­ selkedj! A felsős diákoknak is köszönnöd kell, mert ha nem köszönsz, abból baj lehet. (Tényleg igaza lett, egy hatodikos, amiért nem tisztelegtem neki, behúzott egy kapu alá és megnyakalt.) Aztán arra is gondolnod kell, hogy a diáksapka egyforma, de a gyerek, aki hordja, különbözik egymástól. Vigyázz, kerüld a rossz gyerekeket! Gondolj arra, hogy most ráléptél egy olyan út­ ra, amely messzire vezethet. Lehet belőled még miniszter is. És sok minden, ha szorgalmas vagy. De semmi sem lehetsz, ha nem iparkodsz. Aztán megvacsoráztunk. Ez megnyugtatott, mert finomat ettünk, olyat, amit nem ismer­ *Részletek a festőművész készülő önéletrajzi írásából. 272 �palócföld 93/3 tem, valami Szepetnek környékéről származó paprikás, túrós körözöttet, töltött paprikával. Vacsora után János bácsival elindultunk bezárni az épületet. Ez később minden este nagy élményt jelentett, mert a zárásnak szigorú szabályai voltak. Először be kellett zárni az udvari nagykaput. Ez nagyon szép tölgyfa ajtó volt, sok kis abla­ kocskával. Sejtemesen kongott a bejárat, mikor a hatalmas ajtóban megfordult a kulcs. Onnan a főutcán kívülről átmentünk a másik nagykapuhoz, amely a posta bejáratáig tartott. Az utcá­ ról bemenet egy nagy előtér volt - télen itt tanyáztak a szegény csavargók - aztán a hatalmas postaterem következett, ahol a kis ablakok mögött nappal a postáskisasszonyok ültek. Volt pénztár, levél, távirat, csomag feladására szolgáló ablakocska, mindegyik mögött egy-egy tisztviselővel. Nekem az is nagy élmény volt, hogy a főutcán világítottak a lámpák. A lélekzetem is elállt, amikor megláttam a sok villanykörtét, amint szórták a fényt. Mindjárt az jutott eszembe, mi­ lyen lehet, amikor esik a hó. Ezt a másik kaput pontosan fél kilenckor kellett zárni. Addig átmentünk a kisajtón, a kis­ ablakok mögötti részbe, és figyeltük az órát. Amikor a nagymutató elérte a 6-os számot, János bácsi ismét elővette a nagy kulcscsomót, odament a kapuhoz és bezárta. Ezzel a művelettel mi ketten és az ügyeletes postás is elszigetelődtünk a külvilágtól. Az ügyeletre következő postás ebben a pillanatban hivatalos emberré változott. A leköszönő ügyeletes és váltótársa megáll­ tak egymással szemben, vigyázzba vágták magukat és hangosan így szóltak: - Az ügyel etetátadom. - Az ügyeletet átveszem. Ezután egy nagy hatlövetű forgópisztolyt a leköszönő postás átadott az új ügyeletesnek. Én majdnem elnevettem magam, mert azt hittem, hogy játszanak, de láttam, hogy mindenki komoly. Komoly az esemény is, hiszen tanúk előtt megszámolják a golyókat - hat darab volt -, és ezzel átveszi a “postai élet irányítását” az ügyeletes altiszt, akinek most kezdődik az igazán komoly munkája, mégpedig a levelek szortírozása. Ez olyan érdekes munka volt, hogy én is egészen beletanultam, és mindig segítettem berakni a küldeményeket a kis rekeszekbe. Persze közben beleolvastam a levelekbe, ami egyébként tilos volt, és megjegyeztem, hogy a legtöbb írás úgy kezdődött: “Tudatom, én jól vagyok...” Sok új dologgal ismerkedtem meg Balassa­ gyarmaton, amelyek csodáltosak voltak. Bizony az áram sehogy sem ment a fejembe. Hogy mennyi mindent tud. Nemcsak világít, hanem a rádiót is megszólaltatja. A konyhában otthon mindig szólt a rádió. Legnagyobb áhí­ tattal akkor hallgattuk, amikor cigányzene hallatszott. Ilyenkor mindenki leült, áhítatos csendben figyelte a rádiót. Magyari Imre és zenekara tetszett a legjobban. Ha csak tehette, ilyenkor János bácsi is bejött, leült az ágy szélére, és szívta a Levente cigarettát. A csendet csak felesége törte meg egy mondattal, amikor a cigaretta hamuja János bácsi zubbonyára hullott: - “Már megint nem vigyázol!” - mondta és szólt tovább a zene. Aztán nagy dolog volt a 273 �palócföld 93/3 Réti Zoltán : Körmenet Érsekvadkerten (tus) 274 �palócföld 93/3 W.C. is. Eshetett az eső, fújhatott a szél, nem kellett kimenni a kertbe. És majd elfeledtem: a vízvezeték! Csak meg kellett csavarni egy csapot, és zuhogott a finom, tiszta víz. Nem volt mély kút, amelyből veder hozta a vizet, s télen különösen vigyázni kellet, aki húzza, nehogy megcsússzon s be lezuhanjon a mélyébe. No, azért ennek a víznek mégsem volt olyan jó íze, mint a miénk­ nek Vadkerten. De azért megszoktam és nagyon élveztem. Különösen szerettem öntözni a slaggal az ablakunk előtti kis virágoskertet. Ez csodaszép volt akkor, amikor a nap sugarai megtörtek az apró, porló vízcseppeken. Szikrázott a fény, csillogott a fű és tüzelt a virág. (...) Kapros-túrós lepény a bunkerben Mindig éhesek vagyunk. Éhesek és álmosak. Nincs mit ennünk, nincs idő aludnunk, mert a repülők ezrével jönnek, és egy-két elejtett láncosbombával időnként ránk is gondolnak. Itt, a holland határon van a találkozójuk, különböző helyekről szállnak fel a gépek, hogy együttes erővel vigyék a halált Berlinbe, Hamburgba és a többi német városba. Könnyű megszámlálni őket, mert egy 36-os alakulatnak jellegzetes, azonos az alulról látható repülési formája. Azt hiszem, mi kerültünk nyugati irányban a legtávolabbra Magyarországtól. A V-l és a V-2 kilövőállomásai mögöttünk vannak, láthatjuk hogyan fúródnak a “küldemények” Anglia felé. Úgy hírlik, a szövetségesek áttörésre készülnek, s ezért kell nekünk futóárkokat, tank­ csapdákat, raj- és szakaszbunkereket építenünk. Szerencsénkre a föld amolyan vályogtalajféle, félig-meddig homokos, ezért könnyen lehet ásni, s a környéken sok a fűzfa, könnyen megy a vesszőfonás is. Két éjjel rendesen tudtunk aludni, mert ultimátumat kaptak a néme­ tek: ha leteszik a fegyvert, azonnal megszűnnek a bombázások. Szép idő van. A fű frissen, zölden beteríti a tájat. Csak ne lennénk éhesek és izgatottak, hogy mi lesz kilenc órakor, mert ekkor telik le a határidő. Még van egy jó óra. Mindenki fe­ szülten figyeli az eget, hallgatjuk a csendet, nem jelentkezik-e a szokásos irtóztatóan nehéz zümmögés, ami összenyomja a tüdőt, szorítja a szívet, s az embert bepréseli a földbe. A látvány különben csodálatos: több kilométer hoszú, pontosan megépített girbe-görbe fu­ tóárok karókkal és vesszőkkel megerősítve. Nagyon kies, lankás helyen dolgozunk, s hogy a tá­ jat jobban belássam, kissé eltávolodtam tébláboló társaimtól. Bizony egészen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyok. Gyermekkori boldog-békés hangulat árasztott el. Kék ég, zöld fű, csend. Otthon vagyok, látom a házunkat, a kertünket, az eperfákat, az öcsémet (Hol lehet? Tényleg elhurcolták?), az anyámat (Megműtötték-e a veséjére?), az apámat (Érsekújvárról hazatért-e még az oroszok érkezése előtt?). Mit is ehetnek most otthon? Mindig éhesek vagyunk. Legutóbb, amikor egy hatalmas, úgynevezett szakaszbunker fe­ nekét mélyítettük, munka közben kedvenc szórakozásunk volt - ha a helyzet megengedte -, 275 �palócföld 93/3 hogy mindenki elmondott egy-egy jó ételt. Én általában az édes tésztákról szerettem mesélni és hallgatni is. De voltak közöttünk igazi ínyencek, még arisztokraták is, akiknek ereiben kék­ vér folydogált. Ők nagy vadászatokról meséltek, hol maguk a vadászok készítik a finom étel­ különlegességeket. Felsorolásaikban szerepelt mindenféle jó: borban főtt húsok, sült hús kö­ zött főtt hús, s fűszerek garmadája. De hiába a sok jó falat, én inkább a mézzel leöntött mákos derelyére gondoltam, mintsem a nehéz húsokra. Persze közben ment az ásás, a lapátolás, hogy a közeledő nagy áttörést megakadályozzuk. Volt közöttünk egy nagyon csendes, lányos arcú alföldi parasztfiú, aki bölcsészként került a karpaszományosok közé. Nem volt kötekedő, szinte csak mosolygott és általában egyetértett mindenkivel. Nagyon szerettük őt. Ám most valami történt. Ahogy végighallgatta a sok ételt, az édeset, a zsírosat is, elkezdett beszélni. - Ez mind nagyszerű - mondta -, de neki az a leg­ jobb, amikor édesanyja kenyeret süt, és amikor megsült a kenyér, kiszedik a kemencéből, s be­ rakják helyére a kapros-túrós lepényt. Amikor az megsül, olyan finom az illata, hogy messzi­ ről érződik. Szép, ropogós, a közepe meg tocsogós. Abból annyit lehet enni, hogy... És ebben a pillanatban megmordult a levegő. A bombázók ellepték a kék eget, s mint lomha svábbogarak másztak a végtelenségben. Lehasaltunk, miközben a bunkert képzeletben elárasztotta a jó, meleg kapros-túrós lepény illata. Ásónkat fogva az eget szemléltük, s miközben a bombázókat számoltuk, összekevere­ dett bennünk az élet gyönyörűsége és a háború borzalma. ( ... ) Éjféli mise Patvarcon Patvarcra 1946. július 1-én kerültem tanítónak. Megválasztásom után pár nappal váratla­ nul megkerestek a fiatalok azzal, hogy Szűgyben az ősszel evangélikus énekkari találkozó lesz, s azon ők is szeretnének résztvenni: alakítsunk énekkart. Nagyon szívesen! - feleltem -, de azt nem lehet nyáron elkezdeni, mert hetente legalább kétszer kell próbálni. Csak akkor állok ki velük, ha már jól megy az a kórusmű, amit előadunk. Ősszel kezdjük el - mondtam nekik. Más­ nap újra jöttek, hogy ők nagyon komolyan meggondolták, megbeszélték és nagyon nagy ked­ vük lenne az énekkarhoz. Ha elvállalnám a vezetést, mindenben végrehajtják kérésem. Na­ gyon nyíltszívű, egyenes beszédű fiatalok voltak, mégis tréfára vettem a beszélgetést, mert tudtam, hogy ezt nem vállalhatják: az aratás, cséplés olyan nehéz munka, hogy este majd alig várják a végét. Legnagyobb meglepetésemre kijelentették:- Minden rendben van. Mikor kezdjük a próbát? Megbeszéltük az első próba idejét és csodák csodájára az iskola terme szinte megtelt. Vol­ tak vagy harmincai). Tizenöt éves kortól harmincig. És ahogy ez lenni szokott, több volt a lány, mint a legény. Mindjárt eldöntöttem, hogy egyenlőre egy háromszólamú vegyeskórust alakí­ 276 �palócföld 93/3 tunk. Megmondtam nekik, ha valakinek nem találom megfelelőnek a hallását ne sértődjön meg. Szép csengő szopránokat, jó mély alt hangokat, szép tenor és mély basszus hangokat fe­ deztem fel. Mindenki megfelelt, igen jófülű társaság volt, és ez a próbáknál mindjárt kitűnt. Amikor megkezdődött az iskolaév, szinte minden este együtt voltunk. A petróleum lámpa ki­ szűrődő fényénél láttam, hogy sokan hallgatják az épületen kívül is a kihallatszó énekszót Ezt persze a kórus tagjai is észrevették és annál nagyobb figyelemmel, akarással folytattuk a pró­ bákat. A nagy lelkesedés engem is magával ragadott annyira, hogy három korál feldolgozással el is készültünk a szűgyi szereplésre. Izgatottan várta mindenki a bemutatkozást, és gyakorolt, úgy hogy az utcán járva is hallani lehetett, amint otthon az énekesek gyakoroltak, ki-ki a maga szólamát. Volt, hogy a csendben megszólalt egy szép bariton dallam, miközben csattogott a balta. Szűgyben nagy feltűnést keltett szereplésünk. A környék legnagyobb evangélikus templo­ mának jó akusztikája van. Ott volt az eseményen Szécsényből Mihalovits Pál, a kitűnő muzsi­ kus, a jó orgonista, aki az első világháborúban a Bajkál-tó mellett volt orosz fogságban, ahon­ nan tíz magyar muzsikus összeállt, megszökött és hazajött. Kalandos útjuk könyvben is meg­ jelent, én is olvastam “Tízen nyugat felé” címmel. Mihalovits Pali bának igen megörültem, mert fiaival együtt jártam gimnáziumba. Amikor végeztünk a szerepléssel, odajött hozzám és azt mondta: - Fiam, nem leszel te sokáig Patvarcon. Ha nyugdíjba megyek, legyél az utódom, Szécsényben! - Sokáig beszélgettünk, majd indultunk haza Patvarcra, ahol nagy volt az öröm. Örültek a kórustagok, de úgy éreztem a sikeres szereplésért boldog volt az egész falu. Másnap összetalálkoztam a katolikusok egyik vezető emberével, Reznicsek bácsival, aki megállított és elmondta, hogy hallgatta a próbákat az evangélikus iskolában, és lenne egy ké­ résük. Ha már orgonáltam náluk is a templomban, csináljak egy énekkart a katolikusoknak is. Meglepődtem, de nem tagadom, a kérést nagyon megtisztelőnek tartottam. Igent mondtam, és megalakult a katolikus énekkar is. Széphangú lányok és fiúk jelentkeztek, sőt még felnőttek is. Az éjféli misén, 1946 karácsonyán mutatkoztunk be. Én orgonáltam, s a kórus meghatottan énekelte a gyönyörű három szólamban feldolgozott karácsonyi dalokat. Csillagos éjszaka volt. Csikorgó hó, tömve volt a templom, mert mindenki szerette volna a kórust hallani, és nemcsak a katolikusok, az evangélikusok is. Úgy éreztem, hogy nagyon nagy dolog történt azon az éjszakán, mert bizony korábban vol­ tak súrlódások a két egyház között. Ez a szereplés csak szeretetet tükrözött. Sohasem titkol­ tam azt a véleményemet, hogy nem szeretem, ha az egyházak viszálykodnak. Ennek hangozta­ tása 1946-ban nagyon is aktuális volt, mert mindkét gyülekezet szinte minden családjában voltak még hadifoglyok, elevenen élt a hősi halottak emléke és a háború okozta sok fájdalom. Messze távolban az apa talán éhezik és honvágy gyötri, de még rosszabb is lehet, hisz azt sem tudták, hogy él-e még. Inkább örüljünk hát annak, hogy vége a háborúnak, örüljünk egymás­ nak. 277 �palócföld 93/3 Ez a kórusszereplés a két egyházat közelebb hozta egymáshoz. Annyira megjött a katoli­ kus kórus tagjainak is a kedve, hogy további próbákat akartak tartani. Támadt egy ötletem, s azt mondtam nekik: mindkét kórus szépen énekel, még szebb lenne, ha egyesülnénk és létre­ jönne egy nagy patvarci vegyeskar. Hát így is lett! A nagyobb ünnepeken külön is énekeltünk, de volt ennek a kisközségnek egy komoly, hatvan tagú vegyeskara. A közös próbák olyan jól si­ kerültek, hogy asszonyok, nős férfiak is jöttek, s ez annyit jelentett, hogy minden tizedik pat­ varci ember tagja volt az énekkarnak. (...) Réti Zoltán: Piacon (tus) 278 �m érlegen Tarján Tamás Szemmagasságban XI. Á prilis 1-e van, Cseres Tibor születésnapja. Isten éltesse öt sokáig! De új Cseres-kötet pillanatnyilag nincs a boltokban. A mai nap Goda Gábor születésnapja is. Kívánjunk neki erőt, egészséget! De új munkát tőle ugyancsak hiába keresnénk. Próbáljunk tehát a bolondos derű világnapján egy szellemes, játékos kötetet föllelni. Nem igazán sikerül. A hazai könyvpiacon úgy sok a könyv, hogy kevés. Úgy bő a kínálat, hogy szűkös. S a közelgő ünnepi könyvhét, meg a magunk mögött hagyott téli könyvvásár, az esztendő két könyves sűrűsödési pontja túlságosan is magukba, maguk köré szippantják a jelentékeny kiadványokat. Könyv­ kiadásunkból hiányzik a jó ritmus, az egészséges folyamatosság, állandóság. /M ilyen az az ugyanaz?! Ha már április 1-én íródik e szemle, s mindenképp a naphoz illő könyvet akarunk vá­ lasztani előljáróban, essék a figyelem Koppány Márton BEVEZETÉS UGYANEBBE című kötetére, melyet a Pesti Szalon jelentetett meg. A Dada papa című nyitó írás, vagy a Hogyan jussunk ki a temetőbe?, Hogyan vi­ selkedjünk a temetőben? útmutatásai, az ajánlott “mocor­ gásmentes”, nyugodt fekvés azt sejtetik, hogy a formabon­ tó elmésség, a morbid humor otthonos e lapokon. Így is van, általában azonban csalatkoznunk kell. A szerző szö­ vegei, verses történetei és konceptuális sorozatai oly ele­ gyesek, színvonalukban is, műfajukban is, megoldásaik­ ban is, stílusvilágukban is, hogy az író tehetségének karak­ teréről, mértékéről képtelenség informálódni. Ötletekre és sorokra futja a talentumból, művekre nemigen. Az első ciklus, a 80-90 a legígéretesebb - vagyis a most negyven éves Koppány Márton korai, kezdő évtizede. A sokkal ki­ sebb távot regisztráló 91-92 “elversesedése” nem a leg­ jobb jel, mert az író jóval többet ígér a próza környékén, mint az akárhogy csűrt-esavart líraszerűség berkeiben. A középső fejezel, az Egy kis idő hatvan oldalán összesen legföl­ jebb háromszázötven szó áll, “hullámokba”, mondattöredé­ kekbe rendezve, kézírásos be­ toldásokkal megspékelve, láb­ jegyzetelve. Ez, ha tetszik, a vérbeli posztmodern, ha nem tetszik - és nem tetszik -, akkor a konceptualizmusnak nevezett irodalmi humbug. Mindezzel együtt ez a frag­ mentumos, likas, jellegzetesen ezredvégi könyv híven kifejezi a mai “fiatal”, vagy “fiatalabb” magyar irodalom állapotát. A teljes bizonytalanságot, amibe a csőd és a bravúr egyként bele­ fér. Miként is írta Tandori De­ zső a Wízjel W.S.-nak négy so­ 279 �palócföld 93/3 rában? “A kevesebb-mintugyanaz/ holnyi helyet se kér egészen,/semelyikfelől oldalaz/ maga s más egyenesszögében.” A semmivel egybevágó “ugyan­ az”, a semmitlen semmi se­ mennyi helyet sem kér magá­ nak, és e semmitlen semmis semmi semelyikfelől sem “sem­ mizik” a nem-szögben, sem­ szögben: az egyenesszögben. Ebbe az “ugyanaz”-ba, ebbe a napjainkra jellemző hiátusos káoszba, ebbe az “ugyanebbe” is csak bevezet a könyv. Ennyi a jelentősége. Tudni­ illik: így vagyunk. /Történelmi félálom / Jó lenne már egy Bereményi-re­ gényt olvasni! Azt, amelyikbe az író jónéhány esztendeje be­ lekezdett, publikált is belőle ízelítőt, aztán sikeres filmren­ dezői és kevésbé sikeres szín­ igazgatói tennivalói miatt ab­ bahagyta, hogy időnkénti nyi­ latkozataiban a mihamarabbi folytatással kecsegtessen. Amíg mi várakozunk, mint Ecsédi és Vízi a pályaudvaron, addig meg-megjelennek Bereményi Géza munkásságának pótköte­ tei. Mármint a hiányt pótló könyvek. 1988-ban az Eldorá­ dó című filmjének forgató­ 280 könyve - arra emlékeztetve a bánatos szíveket, hogy vala­ mikoron (tizenöt-húsz évvel ezelőtt) egészen természetes volt, ami ma egészen ritka: a magyar filmek textusának, az elkészülés körülményeinek, a kritikai visszhangnak a köz­ readása, dokumentálása. Tavalyelőtt aztán jött a Dalok gyűjteménye, nem kevés hibával és hiánnyal, de mégiscsak a nyomtatásra bízva Cseh Tamás estjeinek repertoárját. Most pedig a T-Twins Kiadó előrukkolt a KELET-NYU­ GATI PÁLYAUDVAR című kötetecskével, amelyben három műsor kapott helyet - “három időjárásjelentés, ahogyan azt Cseh Tamás előadta az 1979-es, 1981-es és 1992-es években”. Ne füstölögjünk, hogy megint nem a legpontosabb a szöveg, és megint ügyetlen a kivitel (nincs tartalomjegyzék, nincs mutató a dalbetétekhez). Ne me­ rengjünk azon, hogy a különben ízléses füzet talán aján­ dék volt a magányos gitáros idén januárban megült, bi­ zony már 50. születésnapjára... Örvendjünk, hogy van egy új Bereményink, az immár Liszt-díjjal kitüntetett Cseh Tamást elénk idézve. A három eset: a Frontátvonulás, a Jóslat és a Nyugati pályaudvar hol sokszólamú, hol dialogikus magánbeszé­ de, magándala arról győz meg, hogy Bereményi Géza és Cseh Tamás tényleg fontos dolgokat tudtak az idők járásá­ ról. Az “Ennek vége, értik?!” úgy tett pontot - 1979-ben egy dalest végére, hogy nemcsak a dalestnek volt vége: a tíz évvel későbbi nagy történelmi pontot is előre odaszúrta. Az 1981 -es Jóslat v i s s z a f e l é is megjövendölte azt, ami van: a rejtjeles beszéd teljes nyíltságával énekelte, amit nagyon sokan tudtak, de nagyon kevesen mondtak. Végül a friss műsor, a Nyugati pályaudvar kemény és ke­ délyes szürrealizmusa azt vizionálja, kérdi, latolgatja, hogy talán meg sem esett, ami megesett; hogy talán megint nem sikerült...? Sokan fájlalják, hogy a daloknál sokkal nagyobb teret kap ez esteken, estekben a monodráma - még ha ezt Cseh Tamás immár teljes színészi vértezetben viszi is a közön­ �palócföld 93/3 ség elé. A szerzőtársak eleve dramatikus világa azonban most ezt a hangsúlyosan teátrális közlésmódot követelte meg. A csikorgóbb, kevesebb dallammal ajándékozó szö­ veget. Amíg továbbra is hűségesen és kíváncsian várjuk azt a bizonyos Bereményi-regényt, eltöprengünk: vajon mennyi esélyt adhatunk egy összegző, retrospektív Cseh Tamásalbum - nem egy neves együttesnek és énekesnek kijutott életmű-kiadás - megjelentetésére? Mert a Kelet-nyugati pályaudvar szövegkavalkádja akkor lenne igazán érdekes és történelmi, ha A dal nélkül, a Levél nővéremnek, a Fe­ hér babák takarodója és a többi est, lemez felől érkezhet­ nénk a könyv jelenébe. Á töregedtünk a rendszerváltásba, át a bakelitkorongok hőskorából a CD-lemezek korába. Megérdemelnénk a Bereményi Géza-Cseh Tamás-összest. / Tettyei mulatság/ Ha az írónak és az olvasónak is na­ gyobb szerencséje van, Blasszauer Róbert nevét 1971 -72 tájt megismerhette volna az akkori, úgynevezett fiatal iro­ dalomra éhes közönség. A REPORTER című regénye ugyanis már akkor készen állott, és csak jó pár fatális ki­ adói cirkusz - nem cenzurális kérdés! - akadályozhatta meg a publikálást. Most a Fekete Sas Kiadóé az érdem, hogy ezzel a kötettel jelentkezett. A mű egyébként valóban egy cirkusz körül forog, meg a címszereplő körül. A még millenniumi békeidőket élő vá­ rosba cirkusz érkezik, és nagyjából ugyanakkor egy hírlap­ író is, aki állítólag a mutatványosokra fogja specializálni magát. A helység neve a szövegből nem derül ki, de nem nehéz ráismerni a mediterrán hangulatú vidéki fészekre, patinás városaink egyikére. A címlap és a hasonmás il­ lusztrációk amúgyis föloldják a rébuszt. Ha az E lső pécsi Fűző Készítő hirdetése a mérték után megrendelt testfor­ mázók ügyében a Király utcza 19. szám alatti Vasváry-ház “műtermébe” irányít, hogy az igényesek beszerezhessék a “batiszt selyemből és legkönnyebb bálnacsonttal készült” alkalmatosságot, ha alkalmi ékszerajándékot Fischer Zsigmondnál (Pécs, Ferencziek tere 14. szám) tanácsos vásárol­ ni, akkor a szín alighanem Pécs lehet... Sokféle náció, sokféle em­ ber, sokféle esemény kevereg és kavarog az archaizáló stílusú lapokon, melyeket talán sötétli­ la tintával vethetett papírra az író. A színes, jó atmoszférájú anekdotafüzér elleni kifogá­ sunk csupán az, hogy nem vér­ re, hanem tényleg csak tintára megy a dolog. Nemes irodalmi irodalom ez, a századforduló kisebb íróin iskolázott epika, a cseh filmes újhullámtól moder­ nebben is megihletett próza. Kelletlenül bár, de párhuza­ mot kell vonnunk a tettyei - és nemcsak tettyei, de “összpécsi” - vigasságok könyve és Spiró György 1974-ben közreadott Kerengő című regénye között. A kelletlenség oka az, hogy per­ sze valódi összefüggés nincs a húsz esztendeje fiókban fekte­ tett Blasszauer-kötet, meg az ugyancsak hosszas érlelés és át­ dolgozás után véglegesült Spi­ ró-alkotás között. A vidéki vá­ ros rajza, az újdondász fölbuk­ kanása, a sejtelmesség, a bol­ dogtalanul boldog békeidőket idéző középponti “nagy ka­ land” kimenetele mégis roko­ nítja őket (a nagyobb súlyt 281 �palócföld 93/3 egyértelműen Spiró koncepció­ zusabb és hajlékonyabb műve képviseli). Ha... ha Blasszauer Róbert nyomtatásban látja vi­ szont, már húsz esztendővel ezelőtt, a maga regényét, talán másképp alakul pályája. Talán Spiró mondjuk 1972-ben elol­ vassa A reportert, és még egy pár vonásnyit módosít a Keren­ gőn. Vagy nem módosít, és ak­ kor tőle egy Ady-reminiszcen­ ciákkal teli históriát, írótársá­ tól egy Somlyó Zoltán köpönye­ gébe burkolózó történetet ka­ punk. A “ha” és a “talán” múlt idején azért törhetjük a fejün­ ket ma is - az olvasó figyelmébe ajánlva Blasszauer Róbert A reporter című regényét -, mert nem szűnünk meg bízni: az asz­ talfióknak író egy kötetes, kötet nélküli, de tényleg tehetséges “hallgató” írók, más pályára át­ nyergeltek (ismerünk nem ke­ veset) negyvenes éveiket tapos­ va visszatérnek az irodalomba is; és az ilyesfajta visszatéré­ sektől talán a jövőben kevesebb lesz az irodalmi és a társadalmi ha. /Apa-misztérium/ A Bécs­ ben élő, 1943-as születésű Pe­ ter Henisch neve hiányzik álta­ lában aprólékos és színvonalas 282 világirodalmi lexikonunk negyedik kötetéből. A Grog-Ilv ugyanis éppen akkor jelent meg - 1975-ben-, amikor a szerző is publikálta APÁM KICSI ALAKJA című, önélet­ rajzi indíttatású regényét, megalapozva ezzel európai hír­ nevét. Az apa-misztérium, az “apák és fiúk” konfliktus, szembenézés lélektani vonatkozásai meglehetősen közis­ mertek, aminthogy az is: a XX. század még jobban kiélezte e generációs kontradikciót. A magyar irodalom Henisch­ sel egyivású nemzedéke (Simonffy András, Módos Péter, Nádas Péter, Marosi Gyula, Munkácsi Miklós, Bereményi Géza, Spiró György és mások rangos “társasága”) szintén számos apa-regényt, apa-novellát, apa-víziót tett közzé, és Szabó István Apa című filmje, noha korábbi keletkezésű valamivel, ugyancsak ebbe a körbe sorolódik. A német nyelvű irodalomból a század eleji Franz Kafka-példával éppúgy közhely lenne előhozakodni, mint a későbbi téma­ párhuzamokkal. Henisch író-hőse, alteregó-figurája a fotográfus apát fotografálja. Az idősödő férfi, aki valóban fényképészmegörökítője volt a II. világháború sok fontos eseményé­ nek és színterének, eleinte szívesen és nyíltan, később óva­ kodva és kertelve válaszolgat az oknyomozó fiú faggatása­ ira. A fiatalember végülis képtelen megfejteni, miért lett az apa, a hajdani fiatalember a Wehrmacht egyik sztárfo­ tósa, és arra is nehéz felelnie, mennyiben bűn ez a nem te­ vőleges, de elfogadó-csatlakozó részvétel a háború őrüle­ tében. Peter Henischnek nem pusztán a valóságos élet dik­ tálta, mondta tollba az apa halálát. A mesélőnek egyéb­ ként is el kellene tennie láb alól azt a “kicsi alakot”, egy­ ben monumentálisan, nyomasztóan fölnövekedett árnyat, akit szeretve szégyell, taszulva ért, dühöngve hagy békén, éltetve temet. Nem a II. világháborús számvető, lelkiisme­ reti irodalmat gyarapítja - félszázad múltán - e regény, hanem a borzalmas világégéstől és emberpusztítástól majdhogynem függetlenül az örök apa-fiú viszonyt láttat­ ja új szemszögből, impulzív stílusban, töprenkedve. A �palócföld 93/3 szerző későbbi, már a saját nemzedékére koncentráló munkáiban annak is nyoma van, hogy nagyon jól tudja: a fiúkból valóságosan vagy jelképesen apák lesznek előbbutóbb, s maga a konfliktus a békésen békétlen kontinense­ ken is milliókban él tovább. A Littoria könyvét Révai Gábor hidegizzású magyar nyelven, kiválóan tolmácsolta. Mondhatnánk, azért, mert neki is bőségesen volt oka és ideje az apa-emléken, apa-ké­ pen meditálni. De mondjunk csak annyit, hogy mint első­ rangú fordító, elsőrangú könyvet fordított remekül ma­ gyarra. /″Csak most értem meg az apámat...″/ A Bartók rádió április 11 -én - húsvétkor, és József Attila születésnapján, és a költészet napján - sugározza majd (azaz sugározta te­ hát) a költő minden verseit. Párját ritkító vállalkozás, nagyszerű rádiós tett, versünnep. Éppen akkor, midőn Jó­ zsef Attila művészi nagyságát oly sokan szeretnék kikez­ deni, nem elégedvén meg azzal a ténnyel, hogy a sokáig ki­ zárólagosan ünnepelt proletárköltőben a XX. századi eg­ zisztencia, világárvaság nagy lírikusát is látnunk kell, s hogy legjelentékenyebb költeményeinek eddig hirdetett és tanított - listája átigazításra, újragondolásra vár. Miközben például utcanévtáblák leszedegetésével, kis­ hivatali pocskondiázásokkal folyik a méltatlan József A t­ tila-újraértékelés, a filológia, az irodalomtudomány sze­ rencsére tudja a dolgát, és tárgyilagos szakmunkákkal igyekszik elmondani mindazt, amit elmondani a mai tudás szerint kötelessége. Szabolcsi Miklós nagymonográfiájá­ nak harmadik kötete, a “Kemény a menny” e napokban hagyja el a nyomdát, két könyv pedig, szintén idézet-cím­ mel, a minap látott napvilágot. Az “ŰR A LELKEM” Szőke György tanulmányait fogja össze négy nagy fejezetbe. A kései, a beteg József At­ tila iránti idegenkedést és értetlenséget kívánja oszlatni a szerző, életrajz, kórrajz és költészet bontatlan, ám árnyalt együttes bemutatásával. A hiányt összegző versek: az anyakép és az apakép alakulá­ sa című részt a legmegragadóbb a legkisebb lényeket is mérlege­ lő, elsősorban pszichológiai kö­ zelítésű, de az elemző vértezett­ ségét is megcsillantó írások kö­ zött. (A kötet a Párbeszéd Ki­ adó újdonsága.) “EGY, KI MÁRVÁNY­ BÓL RAK FALUT...” címmel értekezik József Attila és a folklór viszonyáról N. Horváth Béla (Babits Kiadó). A falusi tapasztalatok, a népköltészeti ihletés, a népi írókkal való vi­ szony inkább nyomszerűen szo­ kott föltünedezni a József Atti­ la-irodalomban, legalábbis a nagyvárosi élményanyag, a ma­ gas irodalmi indíttatás, a mun­ kásmozgalommal való kapcso­ lat hangsúlyosságához képest. A laza monográfiává kerekedő tanulmánysor főként a szocio­ lógiai-történeti-néprajzi vizs­ gálódásszempontot érvényesíti, de kellő mértékben képviselteti magát itt is a műelemzés. A Jó­ zsef Attila-ünnep előestéjén örömmel nyugtázhatjuk tehát, hogy minden polémia közepette ezt az életművet övezi jelenleg a legaktívabb szakmai serényke­ dés. /Borges Oral/ Az 1899 és 1986 között élt argentin poéta 283 �palócföld 93/3 és prózaköltő, Jorge Luis Bor­ ges mester volt a tanul­ mányírásban és a filozófiai el­ mélkedésben is. A mitológiától az avantgardig évezredek iro­ dalmában és művészetében mozgott otthonosan, ideértve több európai nyelv literatúráját és az észak-amerikai műveltsé­ get is. Hosszú emberéletének alig járt túl a felén, amikor szembetegség támadta meg. A sorozatos hályogműtétek sem segítettek. 1955-től alig-alig szivárványlott föl előtt a külvi­ lág: a belső látásra kellett ha­ gyatkoznia. Vakságát “lassú besötétedésnek” fogta föl; a szenvedést - kegyelemnek. A modern Teiresziász 1978 júniusában öt előadást tartott a Belgrano Egyetemen. Össze nem függő témakörei érdeklő­ désének változatlan sokrétűsé­ géről tanúskodtak. Nem ténye­ ket “jósolt”, hanem teóriákat dolgozott ki, másfelől pedig a múlt bizonyos tendenciáit re­ konstruálta. Szükségképp az él­ őszó szabadságára bízta magát: a csapongás nélküli asszociáci­ ókra és a dialógus közvetlensé­ gére. Ez a BORGES ORAL: a könyv, amelyben az élőszó Bor­ gese fordul az olvasókhoz. Ma­ gyarul - az egyik írás nyomán - 284 A HALHATATLANSÁG címet nyerte el az Európa kiad­ ványa. (A szöveggondozók csak a legszükségesebb símítá­ sokat végezték el a sajtó alá rendezéskor.) Ha azzal a maximalizmussal közelítünk a könyvecské­ hez, amely a szerző nagy alkotásainak olvastán vagy legen­ dájának ismeretében alakult ki bennünk, akkor ez a lazán szőtt kései opusz: csalódás. Tóth Éva beleérző fordítása sem eleveníthette meg az agg zseni személyes jelenlétének szuggesztivitását. Maga a puszta szöveg nemegyszer vázla­ tos vagy közhelyes. Az öt eszmefuttatás közül háromban inkább csak feladatokat jelöl ki az ész és a szív számára, saját gazdag tapasztalatai alapján. Ilyen az angyalokkal és a démonokkal történő társalgás kérdésköre például. A legtöbb intellektuális és spirituális erő A halhatat­ lanság és Az idő című gondolatsorokban pezseg. Ez az iga­ zi, az ereje teljében lévő Borges, aki az örökkévalóságról mint “minden tegnapunk, minden tudatos lény tegnapjai­ nak összegéről” meditál, és bár tagadja a személyes halha­ tatlanságot, vallja azt, amit “kozmikus halhatatlanság­ ként”, közös emberi reménységként fogalmaz meg. Mind­ ezt személyes, szeszélyes, színes érvekkel és élményekkel hol többé, hol kevésbé támasztva alá. Jó e könyvet olvasni, mert jó a nagyság közelében len­ ni. S amilyen esendők vagyunk, attól is öröm fut át raj­ tunk, hogy a földi nagyság néha maga is esendő. (Olyany­ nyira, hogy a köteten Borges születési és halálozási évszá­ ma is pontatlanul áll...) (A megvilágosulás regénye) A svájci születésű, Nobeldíjas német író, Hermann Hesse SZIDDHÁRTA című re­ gényével egyrészt visszatérünk Európába, másrészt máris továbbrepülünk Keletre. E könyvben a hagyományos tör­ ténetmesélés és a poézis keveredik szerencsésen. Hasonló­ képp ideális arányban van jelen az elvont keleties példáza­ tosság, és az európai szívnek, elmének ismerősebb énköz­ pontú, dinamikus, a kérdésekre biztos választ kereső élet­ �palócföld 93/3 felfogás. Német fejlődésregény és hindu rege alkot egysé­ get a könyvben, melynek közbevetéses, faragványos mon­ datait a fordító Kászonyi Ágota magyarul is kemény kő­ ből, de a lágyság képzetét keltve véste ki. A vándorútként fölfogott, stációs élet száz- és százezer jobb és rosszabb regénynek volt és lesz is még tárgya. Sziddhárta, a szép bráhmánfi, az ifjú sólyom a maga aka­ ratából végiglengi a létezés valamennyi gyönyörűségének, szenvedélyének, megpróbáltatásának tájait. Gyarapodik tudásban, fogyatkozik hívságban. A megnyugvást, a le­ mondást, a szemlélődést, a benső látást mintának fölmuta­ tó Hesse 1922-es datálású hosszú elbeszélése nem a szere­ lem, a játék, a birtoklás elleni prófécia. Sőt: ezek meghódí­ tására bíztat a mű költői epizódjaival és a címszereplő la­ tolgató önkommentárjaival. Hiszen csak az képes a lemon­ dásra, aki tudja, miről mond le. Erkölcsi értéke csak annak az elfordulásnak lehet, amely egyben odafordulás valami máshoz. A lényeges a lényegtelennek miriádjaiból sűrűsö­ dik. A könyv kulcsszava az utolsó mondatból sem hiányzó szó: a mosoly. Ami bölcsességgé, végső tudássá párlódik, ami az emelkedettségből sugárzik, ami a csudálatos hullá­ mokat vető lelki öröm külső megnyilvánulása - az mindig a mosoly. Midőn Sziddhárta Énje “beleolvad az Egységbe”, ez a mosoly nem hagyja el. “Életének ettől az órájától fog­ va Sziddhárta nem harcolt a sorsával, és nem is szenvedett miatta. Arcán a tudás derűje vi­ rágzott, mely ellen az akarat nem berzenkedik, amely befo­ gadta a tökéletességet, amely egyetért a történés folyamával, az élet áramával; mert megtölti a szenvedésben és örömben va­ ló osztozás, odaadón követi ezt az áramlást, s az Egységhez tar­ tozik.” Kicsoda, micsoda a nagybe­ tűs Egység? - ezt Hesse Szidd­ hártája sem tudja megválaszol­ ni. De bizonyossá teszi, hogy lé­ tezik; s így bizonyossá azt is, hogy szükséges, érdemes keres­ ni. (Európa Kiadó) Június 1-e lesz holnap. Pünkösdhétfő után elkezdődik az ünnepi könyvhét hete. Lesz a boltokban Cseres Tibor kötet a: Kentaurok és Kentaurnők. De az író már nincs velünk. A Hideg napok bölcs alkotóját, a mai magyar próza egyik legszellemesebb mesélőjét vesztet­ tük el. Isten nyugosztalja* * Szomorúan adunk helyet a Szerző lapzárta után érkezett sorainak. 285 �hogyomány Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok ( Transzilvanizmus, hőskor és hanyatlás egy folyóirat történetében) “Szükségből az erényt ” Hatvan esztendeje annak, hogy az Erdélyi Fiatalok mozgalmának belső egysége meg­ bomlott, és az erdélyi magyar társadalom új, reális helyzett udatát formálni akaró nemzedék munkájában a polarizáló erők bizonyultak hatékonyabbaknak az egységet fönntartani kívá­ nók törekvéseivel szemben. E korszakforduló előzményeit, eseményeit és a hozzá vezető f o ­ lyamatok irányait mégis csupán jelzésszerűen ismerjük, annak ellenére, hogy a rendszerezett tények ismeretét az évfordulós alkalmon messze túlmutatóan a transzilvanizmus reviziójá­ ról fo ly ó ideológiai-kritikai viták és a megváltozott történelmi viszonyoknak megfelelő új politikai modus vivendi keresése, a kollektív kisebbségi jogok és az autonómia régóta aktuá­ lis kérdései teszik mindenekelőtt szükségessé.* III. Az Erdélyi Fiatalok: hőskor és hanyat­ lás 1929-30, az Erdélyi Fiatalok fellépése előtt a magyar ifjúság kulturális-testületi te­ vékenysége a három egyház kereteiben és a Székelyek Kolozsvári Társaságában folyt, hi­ ányzott azonban az az összefogó magasabb és hatékonyabb szervezet, amely mindezek organizálását elláthatta volna, a meglévő tes­ tületek érintetlen, kényes önállóságával. Olyan mozgalomra volt tehát szükség, amely nemcsak az érdekvédelem gyakorlati teen­ dőit képes ellátni, hanem reális, a történelmi viszonyoknak és a kisebbség létérdekeinek megfelelő új programmal új feladataira is rá­ döbbenti az ifjúságot - s amely ezáltal hozzá­ járul a kisebbségi társadalom belső önépítő erőinek felszabadításához, a széthúzó erők ellensúlyozásához. Ezt a feladatot az 1929ben színrelépő generáció vállalta magára, mely népi humanista és ellenzéki demokrata, * Előző lapszámunkban közölt tanulmány folytatása. 286 �palócföld 93/3 a tradicionális, morális értekekre építő esz­ mekörében, a népszolgálat s a protestáns val­ láserkölcs valamint a transzilvanizmus szel­ lemében megteremtette az Erdélyi Fiatalo­ kat. A folyóirat minden támogatás nélkül mű­ ködő idologikus mozgalmi-közéleti orgánum volt. A kezdeti ifjúsági egység legfőbb garan­ ciájaként nemcsak a két háború közötti idő egyetlen stabil nemzedéki intézménye volt, hanem a korszak öt legfontosabb folyóiratá­ nak (Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Korunk, Erdélyi Fiatalok, Hitel) egyike is.1 Spiritus rectora Jancsó Béla volt, aki nemcsak a Tizenegyek közt, de a szegedi Bethlen Gábor Körben is vezető szerepet ját­ szott, s aki legközelebbi munkatársaival: László Dezsővel, Balázs Ferenccel, Deb­ reczeni Lászlóval és Bíró Sándorral látott hozzá a koncepció kidolgozásához és az ifjú­ ság megszervezéséhez. A főiskolás életet a kisebbségi lét rezervoárjának tekintették, amely a közéleti feladatokra való előkészü­ letnek is alkalmas iskolája. Újszerű sajátos­ sága volt a mozgalomnak, hogy a húszas évek végére saját intézményeit nagyjából már ki­ építő erdélyi magyar szellemi életben első­ ként fogott hozzá a társadalom előítéletektől mentes megismertetéséhez, és a szociografi­ kus önismeret elmélyítésével hozzájárult az irodalomközpontúság aránytalanságainak fölszámolásához.3 Társadalomtudatositásuk a nemzedékiségben jelentkezett, társada­ lomszervezési-művelődéspolitikai elképzelé­ seik azonban nemcsak saját nemzedékük eszmei tájékozódásának egyszeri kijelölésé­ re irányultak, hanem az új, korszerű és létel­ vű, hagyományra és nyitottságra egyszerre építő, sajátosan erdélyi lét- és szemléletmód általános érvényű megfogalmazását céloz­ ták. Eszmeiségükre nagy hatást tett Ady Endre, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond, erdélyiségüket pedig a történeti hagyomány­ ban, Kós Károly é s Makkai Sándor gondola­ tainak hatására a fajoknak (nemzeteknek) az emberi értékek magaslatán való találkozásá­ ban jelölték meg (Jancsó Béla). Helyzeti rea­ litásaik és szigorú erkölcsi következetessé­ gük, protestáns humazizmusuk szellemében is őszintén hirdették a magyar-román sors­ közösségből fakadó, az emberi jogok teljes és kölcsönös tiszteletén alapuló megbékélés szükségességét, amely eszmekörüknek fon­ tos eleme volt. A lap, melyet László Dezső az indulástól 1933 végéig romániai magyar fő­ iskolás lapként, majd az 1934-es I. számtól a romániai új magyar nemzedék folyóirata­ ként jegyzett 1941-ig, ezt a gondolatiságot propagálta, közéleti orgánumként pedig a nemzedék valamennyi számottevő testületi eseményét, irodalmi, művészi és tudo­ mányos teljesítményét számontartotta. Bár munkájában és a mozgalomban is döntő sze­ rephez jutott természeténél fogva az ideolo­ gokus elem, programjuk gyakorlati termé­ szetű volt, amely a legtöbb látható ered­ ményt a falumunkában hozta. Hatásában azonban nem ezt a tevékenységet, hanem az említett mentalitásformáló szerepet kell a legfontosabbnak tekinteni, azt a “mélypoliti­ kát”, melynek életbevágó fontosságát a nagy változáskor pontosan felismerték, mely szemléletet formál és készségeket alakít ki a megváltozott körülményeknek és lehetősé­ 287 �palócföld 93/3 geknek megfelelően. Rendkíkvül nagy jelen­ tősége volt annak, hogy az Erdélyi Fiatalok a kisebbségi egység megvalósítását, ennek ga­ ranciáit nem az ideológiai konszenzus kierő­ szakolásában, hanem a világnézeti toleranci­ ában és a napi politikától való tartózkodás­ ban látták. Felismerésük szerint a fölkészü­ lést csak ez biztosíthatta; a magyarság egyet­ len legális politikai képviselete, az Országos Magyar Párt megítélésük szerint nem töltöt­ te be valódi hivatását. Évtizedes működésük során az Országos Magyar Párttal mindvégig szembenálltak. Az Erdélyi Fiatalok történeti jelentősége a magyar művelődésben abban áll, hogy nemzedékük valóban újat és szükségeset ho­ zott, felismerte küldetését, és új helyzettuda­ ta, eszmei orientálóinak hatására népe felé fordult, megteremtve az ifjúság egységét a nemzeti kisebbség leendő egységének előze­ tes alapjaként, ideológiájában pedig reális és alkalmazható modus vivendit kínált. Miköz­ ben a gondolkodásmód átalakítására vállal­ kozott, álláspontját a világnézeti független­ ség és a politikamentesség elveit követve ér­ vényesítette. A világnézeti és politikai tole­ rancia, a felekezeti szempontok kerülése ép­ pen azt a mélyebb, “politikamentes politi­ kát” szolgálta, amely a teljes autonómiát, az erkölcs elsőbbségének érvényesítését és a kollektivitás egészséges megszervezését cé­ lozta. A világnézeti függetlenség és a politi­ kamentesség kategóriái, melyek az “új ideo­ lógia” gyakorlati képviseletének elvi állás­ pontjaiként fogalmazódtak meg, a mozgalom és a lap működésének, a vezetőgárda lépései­ nek fő mozgatói voltak.5 288 Az Erdélyi Fiatalok a korszak legfonto­ sabb nemzedéki intézményeként előkészítő­ je és érlelője volt minden későbbi konzerva­ tív, harmadikutas és népi baloldali tájékozó­ dásnak, mozgalomnak és szervezetnek. Az a közös alap, amelyen létrejött, mégis csupán néhány évig volt képes fönntartani az egysé­ get, a megváltozott körülmények között a po­ larizáló törekvések erősödtek meg. 1933 tavaszán az alapítók egysége fel­ bomlott, lezárult a fölívelő mozgalmi perió­ dus és új szakasz nyílt az erdélyi ifjúsági mozgalmak történetében, amely az Erdélyi Fiataloknak a szellemi utódlásgondoknak és az állandósult közéleti küzdelemnek az ide­ jét hozta. Miután “...az Erdélyi Fiatalok ban megteremtett ifjúsági egység felbomlott és a szakadás megpecsételődött.”, “...heves harc keletkezett a különböző csoportok között. A baloldali diákok szervezkedését követte a jobboldali érzelmű csoportok fokozott akti­ vitása és mindannyian szembefordultak az Erdélyi Fiatalokkal, amelyik folyóirat ezen­ túl a »romániai új nemzedék« lapjának ne­ vezte magát.”6 Amint Ligeti Ernő írta hig­ gadt összefoglalójában: “Az »Erdélyi Fiata­ lok« mozgalmának látható kettétörése után két teljes évig alszik minden ifjúsági mozga­ lom.”7 Milyen történelmi okok és ellentétek ve­ zettek a belső vitákhoz, a meghasonláshoz és a szakadáshoz? A válasz a mozgalom lénye­ gét, a harmincas évek erdélyi világnézeti küzdelmeit és politikai útkereséseit érinti. 1918 után - az adatokat a Tizenegyek e­ lőzményeinek korából pontosan ismerjük az 1930/31 -es tanévig a magyar középiskolá­ �palócföld 93/3 sok száma Romániában 50 százalékkal csök­ kent,8 és a húszas évek iskolatörvényei is (köztük az úgynevezett baccalaureátusnak a bevezetése, mely valóságos tanügyi guillotin­ ként működött,9 68 százalékos bukási arányt produkálva a románul még nem jól tudó ma­ gyar érettségizők között)10 nagyban gátolták a továbbjutást. Mégis az 1929/30-as és a kö­ vetkező tanévben a magyar diákság széles tö­ megeit megmozgató, erőteljes ifjúsági mun­ ka bontakozott ki Kolozsvárott az Erdélyi Fiatalok hatására. Ennek intenzitása az 1931/32-es tanévben sem csökkent, bár az if­ júság belső tagolódása, felekezeti és szerve­ zeti valamint eszmei-világnézeti megosztott­ sága fokozódott. A romániai magyar diákmozgalmaknak az a hirtelen és mégis tartós lendülete, melynek kezdete az 1924/25-ös tanévre tehető,11 az 1932/33-as tanévben már megtört. Az ifjúsági közélet lassú ha­ nyatlásának legfőbb oka a világméretű gaz­ dasági válság volt, amelynek mélypontjára 1931 őszén-telén Nicolae Iorga egyéves kormányzása idején jutott az ország,12 s amely a politikai-társadalmi és az egyéni lét valamennyi szférájában elháríthatatlanul megmutatkozott. Az Erdélyi Fiatalok megteremtette fele­ kezetfölötti egység 1932-re föllazult, majd rövidesen megbomlott, főként a XI. Pius által 1931-ben kibocsátott Quadragesimo Anno kezdetű szociális pápai enciklika és a nyomá­ ban világszerte - Erdélyben is rohamosan és erőteljesen - kibontakozó neokatolicizmus hatására.13 Ez az új irány az erdélyi magyar római katolikus egyházban is többszörösen fölerősítette a különszerveződés régi és haté­ kony intencióit, ami kedvezőtlenül hatott a hagyományos erdélyi sokféleség történeti adottsággá szilárdult elképzeléseivel szem­ ben, és különösen a kisebbségi helyzetből adódó egység erkölcsi parancsa - az Erdélyi Fiatalok alapvető egységelve - ellenében. E tendenciák az ugyancsak hagyományos kü­ lönszerveződés öröksége mellett az interna ­ cionális katolikus tradíció hagyományos er­ délyi közösségerősítését is szolgálták, az adott összefüggésben párhuzamosan mobili­ zálva a felekezeti elkülönülés erőit is. A gaz­ dasági válsághelyzet határása viszonylag gyorsan megerősödni látszott a baloldal, az illegálisan szervezett munkásmozgalom is, melynek valódi tagjai és szimpatizánsai szo­ katlan ütemben aktivizálódtak a “másik ol­ dal” képviseletében. 1931-ben a magyar diákság már mind jobban rákényszerült, hogy anyagi helyzeté­ nél fogva tanulmányait megszakítsa. Otthon készültek vizsgáikra, így ez is hozzájárult a mozgalmi élet, az. Erdélyi Fiatalok meggyen­ güléséhez. A lapot és a mozgalmat elindító nemzedék tagjai is részint már végeztek, s többségük ugyancsak elhagyta Kolozsvárt; jelentős része volt a hanyatlásban annak is, hogy az első-másodéves hallgatók már nem­ igen akartak bekapcsolódni abba a mozgalmi életbe, melynek kereteit nem ők, hanem az Erdélyi Fiatalok alakították ki. Ez az utódlá­ si gond csak részben magyarázható az önfenntartás megnehezült anyagi körülménye­ ivel, sokkal inkább azzal, hogy a radikalizáló­ dó jobb- és “baloldal” koncepcionális és esz­ mei malomkövei között őrlődő legújabb ge­ neráció már elutasította az előtte járók el­ 289 �palócföld 93/3 képzeléseit és erőfeszítéseit. “Nem évekkel számlált és fizikailag megkülönböztethető generációról akarok beszélni - írta a fiatal Makkai László, Makkai Sándor püspök fia-, hanem az ideológiák nemzedékeiről, korkü­ lönbség nélkül. És főleg arról a generációról, a harmadikról, mely úgyszólva két szék kö­ zött a pad alatt maradt. Két idológia malom­ köve közt őrlődünk. Általánosságban múlt­ nak és jövőnek szoktuk nevezni őket. Ha job­ ban szembenézünk velük: a polgári gondol­ kodás és az új szociálista világrend katonái szegeznek egymásnak szuronyt.” “...rettene­ tes a helyzete azoknak, akiket én a harmadik generáció-nak nevezek.14 Ezek, akik előtt a bálványozott múlt fekete hibái sötét felhők­ ként tornyosulnak, ismerik ezeket a hibákat és boldogan futnának előlük, új, szebb jövő­ be. De a jövő gárdájának, a második generá­ ció ideológiája gyötrelmes rablánc nekik. Dogmává szilárdult szociálista tanokat nem tudják már a saját viszonyaikhoz hajlítani. Az ily formában elképzelt jövő menthetetle­ nül sivár előttük... Nem olyan válaszúton áll­ nak, ahol két út közül bármelyiket lehet vá­ lasztani. Ők mind a két utat egyformán gyű­ lölik, de tehetetlenül kívánják is.”15 Ezeknek a fiataloknak a bizonytalanságát és bizal­ matlanságát tovább erősítette a felekezetek fölötti ifjúsági szervezkedést ellenző egyházi vezetőkörök hatása is, ami különösen a Mé­ liusz József-D omokos Pál Péter- féle, nagyhatású összeütközés óta16 a feleke­ zetieskedés új, erőteljes (és bár megérthető, de fölöslegesnek ítélhető) hullámát és a foko­ zódó Erdélyi Fiatalok-ellenességet eredmé­ nyezte. Furcsa módon nyilvánult meg az ifjú­ 290 sági élet autonómiája elleni támadás a Szé­ kely Társaság működésében is, amely Deák Ferenc elnöksége idején egyenesen szabotál­ ta az Erdélyi Fiatalokat és híveinek tevé­ kenységét. A mozgalomtól való elfordulás­ nak oka volt a hatóságok falumunkát akadá­ lyozó, gátló föllépésének is. Nem jelentékte­ len személyi oka pedig a hatásfok átmeneti csökkenésének, hogy Jancsó Béla bizonyos időre kivonta magát a közéletből, hogy egye­ temi kötelezettségeinek eleget tehessen: or­ vosi diplomáját 1933 elején szerezte meg Szegeden. Mindezeken túl oka lehetett a mozgalmi élet hanyatlásának az a spontán nemzedéki gesztus is, amely inkább csak a megelőző nemzedék törekvéseinek puszta tagadását jelentette; az ifjúság jelentős részének szo­ ciális érzülete csökkenni látszott; alábbha­ gyott a falumunka, csökkent a szemináriu­ mok látogatottsága. Ezzel egyidőben a fele­ kezeti diákegyesületek munkája is alábbha­ gyott. Az említett módon és mértékben megerő­ södött viszont a baloldal is, melynek egyik el­ ső színrelépése az ifjúsági közéletben az Er­ délyi Fiatalok 1932 őszi főiskolás konferen­ ciáján történt. Az Erdélyi Fiatalok ekkor már másodszor kezdte meg évi működését a Kolozsvárra érkezett elsőéveseknek rende­ zett évnyitó, tájékoztató-bevezető jellegű konferenciájával. A november 5-én kezdődő háromnapos előadássorozaton Szentimrei Jenő a társadalom és az ifjúság kapsolatait elemezve lényegében az Erdélyi Fiatalok falu - és autonómiakoncepcióját fejtette ki;17 Varga Béla filozófus, teológiai tanár, a ké­ �palócföld 93/3 sőbbi unitárius püspök Korunk lelki problé­ máiról címmel tartott előadást, amit László Dezső áttekintése és az új erdélyiség vázlata követett. A konferencia az ifjúság hatal­ mas érdeklődése mellett zajlott - írta a be­ számoló. - Átlag kétszáz magyar főiskolás szorongott a református gimnázium termé­ ben... Az előadásokat mindannyiszor eleven vita, néhányszor nívós felszólalással, követte. Célunkat: az ifjúság érdeklődésének felkelté­ sét teljes mértékben elértük. A konferencia az erdélyi sajtóban is élénk visszhangot vert fel. Egyes lapok politikai színezetű és irány­ zatos beállítású támadó írásai mellett a nagy erdélyi magyar lapok (Ellenzék, Keleti Új ­ ság) hosszabb cikkben számoltak be a konfe­ rencia lefolyásáról...". Ugyancsak Szentimrei írta a találkozóról: “Lecsatlakozni (...) annyit jelent, mint szolgalélekkel születni és vizsla szemekkel keresni az utat, hogy kit hogyan szolgálunk ki, ki lesz a hatalmasabb úr, kinél lesz kellemesebb és jövedelmezőbb a szolga­ ság? Született lakájok lelki szegénysége az, akik megérdemlik örökös lakájsorsukat, most éppúgy, mint a legvilágmegváltóbb dik­ tatúrák eljövetelekor.” 19 Érdemes eközben utalni a “politikai színezetű” támadások egyikére, a temesvári 6 Órai Ujság cikkére, amely a következő címet viselte: “Leszámol­ tak a kolozsvári diákok az Erdélyi Fiatalok reakciós lélekkufárjaival”. A cikk szerint a “marxista tudományok” iránt érdeklődő if­ júság szembefordult végre az “erdélyi gró­ fok, nagytőkések és papok” irányította moz­ galommal.20 Az a szakadás, amelynek hátte­ re a lap következő évi márciusi értekezletein bontakozott ki és vált véglegessé, már ekkor érzékelhetővé vált a nyilvánosság előtt. A konferencia valóban fordulópontot je­ lentett, ha nem is az új nemzedék eszmei tá­ jékozódásában, de az ifjúsági közéletben mindenképpen. A “baloldal” felé orientáló­ dók a kapitalizmus csődjéről beszéltek: De­ meter János a munkásmozgalomhoz való csatlakozást javasolta Csögör Lajossal és Rohonyi Vilmossal együtt, akik be is jelen­ tették elhatározásukat.2 1 A fordulópont sú­ lyát és mibenlétét elemezte László Dezső és Jancsó Béla is az 1933-as évfolyam első szá­ mában.22 László Dezső összefoglalója, amely 1929 nemzedéke eszmei és mozgalmi produkciójának mérlegeként - a főiskolás élet számukra való lezárulásakor - az Ellen­ zékben is megjelent, a konferenciát a követ­ kezőképpen értékelte: “Elvitatlahatatlan tény, hogy az Erdélyi Fiatalok őszi konferen­ ciája határkövet jelentett a főiskolás moz­ galmak életében. A marxista ifjúságot és a neokatholikusokat mint kész világnézetek képviselőit mutatta be. Úgy látszott, hogy a liberális szellemet képviselő unitáriusok és az Evangélium álláspontját hangsúlyozó re­ formátusok, a világnézeti függetlenséget hir­ dető Székely Társaság és az Erdélyi Fiatalok nemcsak támadások kereszttüzébe kerültek, hanem ki is estek a nagy rostán. Divatos do­ log volt a konferencia után arról beszélni, hogy tulajdonképpen két jelentős mozgalom van Erdélyben, a két világnézeti álláspontot elfoglalt mozgalom: a marxista és a katolikus. A konzervatív körök a katolikus mozgalmat, mint iskolapéldát emlegették; a marxisták pedig minden radikálizmust a fiatal marxis­ táknak tulajdonítottak. Az ifjú katholiciz­ 291 �palócföld 93/3 mus magának vindikálta az egész erdélyi ma­ gyarság megtartásának jogát, viszont az ifjú marxisták úgy léptek fel, mint az igaz hala­ das egyetlen képviselői.”2 3 A két uj jelensé­ get a folyóirat szerkesztője a világnézeti füg­ getlenség tükrében így minősítette: “Az el­ vek értékelésénél nagyon tisztán kell lát­ nunk, hogy mi az az érdek, amiért valaki egy elvet magáévá tesz és vall. Ez a két csoport dogmatikus recitálással tárja elő a mozgal­ maik mögött álló nagy közösségek általános tételeit. Amit az ifjú katholicizmus Erdély­ ben mondott, olyan általános igazságcsoport, amit a világ bármelyik pontján el lehet mon­ dani. Ugyanígy az erdélyi fiatal marxistáknál is nélkülöznünk kell a sajátosan itt és most való látást. Két ifjúsági mozgalom áll előt­ tünk, és mindkettő éppen ifjúsági karakterét adta fel akkor, amikor dogmatikus világné­ zetek propagálójává lett. Az erdélyi ifjú ma­ gyar katholicizmus mozgalmának gyökere természetszerűleg nem Erdélyben, hanem Rómában van. Ez a csoport egy nagyobb tár­ sadalmi és gazdasági koncepció ide előretolt állása. A marxista csoport az egyetemesség igé­ nyével lép fel, de letagadhatatlan, hogy meg­ mozdulása, akár öntudatosan, akár öntudat­ lanul, szintén egy máshonnan ide irányított erő propagandisztikus megjelenése. Nem ké­ telkedem a mozgalmak tagjainak teljes jóhi­ szeműségében, de egyik mozgalomban sem látom a sajátos erdélyi gyökeret és erdélyi színt. Erdélyben itt gyökerező, itt kialakult új látási módra van szükség... Megriadt kath­ olikus fiatalságunk természetesen könnyed­ séggel sorakozik fel a pápa által diktált világ­ 292 nézeti állásfoglalás mögé. Már mint ifjúság önálló döntése előtt csatlakozik egy kidolgo­ zott rendszerhez és felvonul a marxista front ellen. A marxista mozgalommal szemben ne­ künk kisebbségnek nem szabad elfelednünk, hogy a marxista propaganda termé­ szetszerűleg keresi meg az ifjúságot, mert eb­ ben könnyebben talál propaganda eszközt. Neki pedig ma legelső sorban erre van szük­ sége. A marxizmus mellett döntött ifjúság, maradék nélkül propaganda eszköz, olyan, mint az újság vagy a rádió. A nagy marxista felsorakozás előtt egészen mellékes, hogy az elvei mellett felsorakozott ifjúsággal vagy kisebbségi magyarsággal mi lesz. N e­ kem és nekünk nem mindegy. A magyarság számára az élet legelső parancsa önmaga létének biztosítása. (Kiemelés-C s.M ) Ne­ künk semmiképpen sem szabad a marxistakapitalista háború malomkövei között felőr­ lődnünk. Nem engedhetjük, hogy riadtsá­ gunkat, fejvesztettségünket kihasználva, mindkét oldal minket játszodjon ki ellenfelé­ vel szemben. Nekünk belső autonómiára van szükségünk. (Kiemelés Cs.M)(...) Nem mon­ dom, hogy el kell zárkóznunk az egyetemes mozgalmak elől. Ezt nem is lehet megtenni. De a sort meg kell fordítanunk. Nem az egye­ temes mozgalmak beidegzésével kell Erdély felé jönnünk, hanem Erdélyből kell azokra néznünk... Szomorú dolog volna az ifjú kat­ holicizmuson keresztül az ifjúság figyelmét is elvonni a sajátos erdélyi katholikus problé­ mák elől. Az ifjú katholicizmusnak sajátosan erdélyinek kell lennie. A felvidéki Sarlósok marxizmusát egyoldalúságai és különböző �palócföld 93/3 felfogásom dacára is tudom tisztelni, mert fejlődés eredménye, mert magyar, mert ha egyetemes elvek hatására született is, nem átvett, hanem az ifjúság által elért ered­ meny.″24 Tény, hogy ehhez mérhető határozottsá­ gú elvi állásfoglalással a folyóirat törté­ netében később csak a Vásárhelyi Találkozó körüli időkben találkozunk újra. Kétségtelen az is, hogy a Falvak Népe-ügynek és a konfe­ renciának az együttes hatása csapódott le ab­ ban a máig élő értékelési sémában is, amely az Erdélyi Fiatalok mozgalmi egységének megbomlását a következő hármas képletben írja le: a kezdeti egység után a). kiválik a mozgalom “balszárnya”, s ennek lapja, a Fal­ vak Népe fogja megvalósítani az Erdélyi Fia­ talok falukutatásának “dialektikus folytatá­ sá t”,25 b). a nemzeti konzervativizmust és “új rendiséget”, konzervatív reformot, “jobboldalt”, “fasizmust” stb. képviselők, az Erdélyi Fiatalok “jobbszárnya” 1935-ben ugyancsak kiválik s megalapítja a Hitelt; c). a konzervatív reformista centrum pedig, amely továbbra is uralja a lapot, elkötelezi magát az Országos Magyar Párt politikai tö­ rekvései mellett (amelyekkel a valóságban szembenállot); ez a megmaradt mag később annyira “elszigetelődik”, hogy a Vásárhelyi Találkozón sem vesz részt, 1937 októbere után pedig egészen eljelentéktelenedik.26 A leegyszerűsítő megfogalmazások sorából ér­ demes idézni a legigényesebbek egyikét, M i­ kó Imre 40-es évekbeli álláspontját, amin lé­ nyegesen később sem változtatott: “Az ezer­ kilencszázharminchármas évek nagy szel­ lemi harcaiban az »Erdélyi Fiatalok« világ­ nézeti függetlenséget hirdetett s ennek kö­ vetkeztében elveszítve jobb és balszárnyát, a lap egy szűkebb, de szívósan kitartó reformá­ tus ifjúsági csoport kezébe került.”2 7 Ez az alapsablon, bár a lényeges történeti tényeken túlmenően sok valódi, rejtettebb összefüg­ gést is megragad, egészében véve felületi: le­ egyszerűsítés eredménye, mely nem számol bizonyos sorrendiségekkel és olyan - szemé­ lyi színezetet sem nélkülöző, később politikai töltettel is ható - körülményekkel, amelyek a konkrét okai voltak az alapítók egysége föl­ bomlásának. A vezetőgárda magját valóban Jancsó Béla, László Dezső, Debreczeni Lász­ ló és mások alkották, az 1933-as értekezlet azonban egyszerre zárt ki egy “jobboldali” aspirációjú főmunkatársat és egy baloldali meggyőződésű alapítótagot, az utóbbit sem politikai elkötelezettsége miatt, hanem mert megszegte a szolidaritást és mert megtámad­ ta a folyóiratot. Hangsúlyozni kell: a baloldal említett megerősödése csak fokozta a meg­ hasonlást és a belső viszályt, ami nyilvánva­ lóan konfliktusokhoz vezetett volna a Falvak Népe nélkül is, Demeter János kizárása azonban nem az ő politikai-világnézeti hova­ tartozásának, hanem a mozgalmat már ve­ szélyeztető, élesen támadó tevékenységének következménye volt. Később a “jobbszárny” integrálódott a politikai életbe, majd - nem annyira ők, mint inkább a “harmadik nemzedék” - megalapí­ tották a Hitelt, amelynek második szakasza tekinthető jobboldali beállítottságúnak, a “balszárny” pedig - megerősödve az 1933-as és későbbi kilépésekkel is, 1934-ben az A dy Endre Társaságban, majd az Erdélyi Rea293 �palócföld 93/3 listák csoportjában, 1937-ben az Új Erdélyi Antológiá ban, egy évvel később pedig az Er­ délyi Enciklopédia kiadóban teremtette meg a maga időleges kereteit. IV. Az egység megbomlása Demeter János, az Erdélyi Fiatalok egyik alapító főmunkatársa 1932. szeptember 30án hetilapot indított Falvak Népe címmel, anélkül, hogy lapalapítási szándékát az Erdé­ lyi Fiatalok körében jelezte volna. Az 1934. március 19-én betiltott lap elvi előzménye a Kommunisták Romániai Pártjának (KRP) 1931. december 3-24. között Moszkvában tartott V. kongresszusa volt, amely állást fog­ lalt a kisebbségek elnyomása ellen,28 és ki­ mondta a parasztság megszervezésének szükségességét, elhatározva egy kommunista irányítású, a Falvak Népe alcímében (Föld­ művesek és falusi szegények hetilapja) is jel­ zet profilú orgánum létrehozását.29 E hatá­ rozat alapján Kohn H illel,30 a KRP kolozs­ vári területi bizottságának tagja és Demeter János között kapcsolat jött létre: Kohn Hillel Demetert az Erdélyi Fiatalokkal való szakításra32 és önálló kommunista lap alapí­ tására ösztönözte, megígérve neki a lap anya gi fedezetének biztosítását is. A lapindítást megelőző tárgyalás 1932 szeptemberének elején folyt le - tehát még a főiskolás konfe­ rencia előtt - ,34 amikor a lap politikai irány­ vonalát illetően a román és a magyar hivata­ los politikával való radikális szembefordu­ lásban állapodtak meg. A lap szerkesztőbi­ zottsága és köre gyakorlatilag Antal Márk marxista szemináriumának egyik csoportjá­ 294 ból állott: Demeter János szerkesztő mellett itt találjuk az Erdélyi Fiataloktól a később kivált Jancsó Elemért,35 Csőgör Lajost, Ro­ honyi Vilmost, Vincze Jánost,36 és Bányai Lászlót. Az irányítást a párt részéről később nem Kohl Hillel, hanem Szirmai János vé­ gezte37 A Falvak Népe fennállásának rövid időtartama alatt - 25 száma jelent meg ténylegesen szembefordult a Magyar Párt tö­ rekvéseivel és a román kormányok kisebb­ ségellenes politikájával, s nagy szerepe volt az V. kongresszus határozatainak érvényesí­ tésében, a kommunista célokat szolgáló ki­ sebbségi tömegszervezkedés elősegítésében. Beszámolt a földművesgyűlésekről, munkás­ segélyakciókról, a Szovjetúnió életéről: 1517 ezres példányszámban jelent meg benne furcsamód Illyés, J ó zse f A ttila , Tamási, Méliusz József, és a lapban közölte álnéven Nagy István első novelláját is. (A betiltás után, a lap utódaként jelent meg Csőgör La­ j os szerkesztésében az Ellenzéki K ö lö n y ,38 egyidőben a Magyar Párt ellenzékének kom­ munista irányítás alatti megszervezésével; 1933. június 19-én - már kizárása után - az ellenzék gyűlésén Demeter János is részt­ vett. Ugyancsak a Magyarparti Ellenzék adta ki még 1933-ban a Népakarat című fo­ lyóiratot, majd ennek betiltása után a maros­ vásárhelyi Székelyföldi Néplapot.) A Falvak Népét - első négy számának megjelenése után - László Dezső méltatta az Erdélyi Fiatalok 1932 novemberi számában, kiemelve bátor hangját; kritikai észrevételeit nem szervezeti összetartozásuk számonkéré­ sével vetette fel, hanem azokra a kérdésekre mutatott rá, amelyekkel az Erdélyi Fiatalok �palócföld 93/3 nem érthetett egyet. Az Erdélyi Fiatalok ugyanebben a számban azt is tudatta olvasói­ val, hogy “A Falvak Népe Demeter János magánvállalkozása. Lapunk semmilyen vo­ natkozásban nem áll mögötte.” Erre az elha­ tárolódásra azért volt szüksége a csoportnak, mert - minthogy Demeter az Erdélyi Fiata­ lok főmunkatársaként indította az illegális KRP lapját - formálisan ez a vállalkozás is az Erdélyi Fiatalok sajátjának tűnhetett a köz­ vélemény előtt, holott a Falvak Népe olyan hangnemben támadta a magyar társadalom bizonyos rétegeit és személyiségeit, amely nemcsak ellentétes volt az Erdélyi Fiatalok felfogásával és egységkoncepciójával, de az előfizetői bázis lassú felszámolódásának a veszélyét is kézzelfoghatóan előidézte, ami a lap kényszerű megszűnését jelentette volna. Veszélyeztette ugyanakkor Mikó Imrének Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című munkájának kiadását is, mert a Falvak Népe megjelenése után Bánffy Ferenc báró - a la­ pot az Erdélyi Fiatalokkal azonosítva visszalépett a könyv megjelentetésének anyagi támogatásától.40 László Dezső észrevételeire Demeter Já­ nos válaszolt a Falvak Népe 1932. november 11-i számában Válasz az Erdélyi Fiatalok­ nak címmel, amelyben Lászlónak általa ké­ sőbb provokációnak nevezett “vádjait” uta­ sította vissza. Cikkében - mint később szó­ ban is - közös nevezőre hozta a Magyar Párt és a klérus törekvéseit az Erdélyi Fiataloké­ val: “Annak az intelligenciának, amely az Er­ délyi Fiatalokhoz tartozik, érdeke, de a ma­ gyar falusi szegényeknek nem érdeke, hogy szent testvériségben hagyja magát nyúzatni mindenféle faji és vallási, Sokszínűen egyszí­ nű élősködők által.” Ez a kitétel volt az, ame­ lyik Demeter János kizárásakor a legsúlyo­ sabb körülménynek minősült, s amelynek feltételezése és hangja teljes joggal sértette az Erdélyi Fiatalokat. A válasz nemcsak sér­ tő, hanem érthetetlen is volt, hiszen a kizsák­ mányolásban érdekeltnek nevezte Jancsó Bélán és Balázs Ferencen át (aki unitárius egyházi főhatóságának állásfoglalása ellené­ re is terjesztője volt a Falvak Népének!) Dsi­ da Jenőig és Mikó Imréig mindazokat, akik közé maga is tartozott. Ekkor kelt szárnyra a mondás, hogy Demeter János mindenkit megtámad, még önmagát is... Noha az. irónia nem hagyta el a folyóirat munkatársait és körét, az Erdélyi Fiatalok tudták, hogy a kommunista bomlasztás nem maradhat hatástalan mozgalmukra sem. Mikó Imre 1932 novemberében tért vissza Bukarestből, ahol az. Országos Magyar Párt titkárságán dolgozott; az Erdélyi Fiata­ lok szerkesztősége a faluszeminárium veze­ tését ajánlotta fel neki, ezt azonban nem vál­ lalta. Rövidesen az alapítók értekezletének összehívására kérte Jancsó Bélát, azzal, hogy határozzanak a lapnak a főiskolás konferen­ cia utáni irányáról, illetve az esetleges felszá­ molásról.41 Az azonban már Mikó saját helyzetének tisztázására irányuló kérésétől függetlenül is szükségessé vált, hogy a felme­ rült kérdésekben döntsenek és hogy újabb munkatársakat vonjanak be a folyóirat mun­ kájába a fiatalabbak közül. Az 1931. július és 1933. március közti tevékenységről való be­ számolás időpontját 1933. március 8-ra tűz­ ték ki, amely ülés 9-én folytatódott; ezt 10295 �palócföld 93/3 én és 14-én két további megbeszélés követte, amikor a lap újjászervezéséről tárgyaltak. Az értekezletet előkészítő László Dezső 1933. február 21 -én a következő felhívással fordult a főmunkatársakhoz: Kedves Barátom! Szerkesztőségünk úgy határozott, hogy az alapítók gyűlését f. évi március első nap­ jaira hívja össze. A gyűlés anyagának előkészítéséhez szükségünk van a következő adatokra: 1). Milyen munkát fejtettek ki az alapí­ tók a lap érdekében 1931. július óta? Mennyiben valósították meg ezeket a f e l ­ adatokat, melyeket az 1931. júliusi, illetve 1932. februári alapítógyűlésen vállaltak magukra? 2). Milyen kérdések tárgyalásának f e l ­ vételét javasolják az alapítógyűlésre? 3). A lap jövő munkájára vonatkozólag milyen tervek közös megbeszélését tartják fontosnak? 4). A fenti három pontra vonatkozó rész­ letes válaszodat beszámoló, illetve javaslat form ájában legkésőbb március 1-ig szíves­ kedj írásban közölni." Válaszában Debreczeni László a világné­ zeti függetlenség fenntartását és egyidejűleg a határozottabb társadalombírálat szüksé­ gességét fejtette ki, Jancsó Bélához hasonló­ an, aki a politikamentességnek a társada­ lomtudományi munkában való megerősíté­ sét szorgalmazta. Jancsó Elemér azt tartotta fontosnak, hogy “...a lap szellemében, irá­ nyában a mérsékelt szociálizmus szolgálatá­ ban álljon. Ne foglaljon politikailag állást, ne támadjon pártokat és egyházakat, hanem 296 pozitív szociális irányt valljon és ezzel ellen­ tétes cikkeket ne hozzon le (legfennebb vita formájában). Semleges ízű cikkek lehozha­ tók.” Mikó Imre terjedelmes válaszában a szigorú önkritikát sürgette: “A helyzetanalí­ zis és az alapítók véleményének meghallgatá­ sa után a gyűlés második csoportját a lap és a mozgalom további folytatásának, vagy nem folytatásának megbeszélése tenné ki.” De­ meter János nem adott munkabeszámolót, csupán javaslatot tett néhány dologban és fe­ gyelmi eljárási indítványt jelentett be a szer­ kesztőség tagjai ellen: Kolozsvár, 1933. március 5. Kedves Barátom! Válaszolva a II. 21-én és III. 2-án kelt leveleidre, értesítelek, hogy az Erdélyi Fia­ talok március 8-ra kitűzött főmunkatársi értekezletén személyesen kívánok részt ven­ ni. A második levélben jelzett tárgysoroza­ tot tudomásul vettem és azt a következő in­ dítványokkal kívánom kiegészíteni: I. Vonassék felelősségre az Erdélyi Fiatalok szerkesztő-bizottsága, amiért a f őmunkatársak testületi megkérdezése és beleegyezése nélkül úgy a lapot, mint a moz­ galmat egy politikai irányzatnak a szolgá­ latába állította. I I . Delegáljanak a fömunkatársak f e ­ gyelmi bizottságot, amely a felelősség ügyében a vizsgálatot maradéktalanul leve­ zesse: állapítsa meg azokat a személyeket, körülményeket és érdekeket, amelyek az E r­ délyi Fiatalok politikai angazsálásához vezettek és a vizsgálat eredményének meg­ felelően terjesszen elő javaslatot a megfe­ lelő retorziókra. �palócföld 93/3 I I I . Új szerkesztő-bizottság választan­ dó pontosan körvonalazott elvi program­ mal és hatáskörrel. IV. Megtárgyalandó és revízió alá veen­ dő az Erdélyi Fiatalok egész ideológiája. V. Mondja ki állásfoglalását az Erdé­ lyi Fiatalok főmunkatársainak értekezlete kisebbségi közéletünk minden életbevágó problémájában. Am i a február 21-i levelednek első kér­ dését illeti, arra a főmunkatársak értekezle­ tén kívánságodra készséggel fogok vála­ szolni. Szíves üdvözlettel Demeter János s.k. A kizárás vitájára, a résztvevők állás­ pontjára a három ülésről készült, a megjelen­ tek kézjegyével hitelesített négy jegyző­ könyv derít fényt. A március 8-i jegyző­ könyv tanúsága szerint az alapító-beltagok beszámolóinak ismertetése után Jancsó Béla olvasta fel a szerkesztőbizottság jelentését, László Dezső pedig Demeter János beadvá­ nyát tárta a gyűlés elé, kérve az abban emlí­ tett fegyelmi vizsgálatot. Demeter kijelentet­ te, hogy “semmiféle politikai pártnak nem tagja”, “de politikai téren mozgó hetilapot adott ki.” Hozzátette, hogy a többi főmunka­ társ is kifejt politikai tevékenységet, hiszen többen egyházi alkalmazásban állnak és nem egy közülük névvel jegyzett politikai cikke­ ket is közöl. Demeter János hangsúlyozta, hogy míg a László Dezső jelentésében foglal­ takkal egyetért, “a lapban képviselt világné­ zetet nem fogadhatja el”. Válaszul a szer­ kesztőbizottság nyomtékosan hangsúlyozta, hogy a főmunkatársak felé “semmiféle világ­ nézeti kikötést nem tett”, így Demeter állás­ pontját elvetették. Itt kell hangsúlyozni, hogy a már emlegetett egység, a közös plat­ form nem ideológiai egyeztetés, vagy kierő­ szakolt konszenzus esetleges eredményét je­ lentette, hanem a magasabb egységet, a tár­ sak autonómiájának tiszteletbentartását; az Erdélyi Fiatalok működését e tekintetben is a tolerancia jellemezte, hiszen épp a sokféle­ ségben teremtett időleges egységet. Nemcsak “világnézeti kikötések” nem voltak, hanem a politikai működés is lehetséges volt, mindad­ dig, amíg az az Erdélyi Fiatalok szellemével nem volt ellentétes, vagy nem hatott rá káro­ san - a politikamentességi határozat,42 de már a szervezeti szabályzat43 is ennek felté­ teleit írta körül. Demeter János vádjának elejtése után a bizottság a további nézeteltérések elkerülé­ sére azt javasolta, hogy “a világnézeti kérdé­ sek mostani alapítói gyűlésünkön alapos megbeszélés tárgyát képezzék.” Ezen a na­ pon Demeter János kizárásáról nem esett szó. A másnapi, március 9-i gyűlésen, amely Balázs Ferenc elnökletével folyt le a Refor­ mátus Kollégiumban, elsőnek Debreczeni László szólalt fel Dr. P éterffy Jenő és De­ meter János vétsége ügyében. Péterffy esete viszonylag egyszerű volt: “Az EF politika­ mentességi állásfoglalásával ellentétbe ke­ rült dr. Péterffy Jenő alapító beltagunk, ami­ kor a M párt (Országos Magyar Párt - Cs.M) kvári tagozatának ugyanazon gyűlésén (1932. jan. 4.), amelyen az ún. harminc­ évesek először léptek a politikai porondra, el­ 297 �palócföld 93/3 vállalta a tagozat jegyzőségére való jelölteté­ sét. Az 1932. február 16-18-i alapító belta­ gok gyűlése megállapította az ellentétbe ke­ rülést és a határozat be nem tartását, és azt a határozatot hozta, hogy mihelyt az ellentét miatt az Erdélyi Fiatalokat támadás éri, Pé­ terffynek köteleségévé teszi kilépőlevele be­ nyújtását. Miután ilyen támadás nem követ­ kezett be, a dr. Péterffy Jenő kilépőlevelének benyújtására nem került sor.”44 Az viszont ebben az esetben - Demeterhez hasonlóan sem lehetett lényegtelen, hogy a folyóirat munkájában nemigen vett részt, írása is csu­ pán egy jelent meg a lapban.45 Mivel meg­ szegte a szervezeti szabályzat VII. pontját, távollétében történő kizárása körül nem me­ rült fel kétség. Figyelemreméltó, hogy ha valaki egyálta­ lán exponálta magát az Erdélyi Fiatalok ré­ széről a politikában, ráadásul a mozgalom ál­ tal kevés rokonszenvvel kísért Országos Ma­ gyar Párt irányában, akkor Mikó Imre igazán elkötelezte magát. 1932 januárjától a párt bukaresti irodájában dolgozott, később, öt esztendő múlva pedig a román parlament legfiatalabb magyar tövényhozója lett. Mivel azonban megnyilvánulásai kifelé sohasem sértették a lapot, tevékenysége pedig kezdet­ ben nagy segítséget jelentett, kizárása föl sem merült. Szerepe volt mindebben annak a rokoni és baráti viszonynak is, ami idősebb unokatestvéréhez, Jancsó Bélához fűzte, aki megértéssel, bár némi aggodalommal figyel­ te Mikó eszmei tájékozódásának irányváltá­ sait s próbálta elősegíteni tevékenységét, pél­ dául könyve kiadásának szorgalmazásával is; amíg ezt Mikó kifejezetten nem kérte, neve 298 közreműködésének megszűnte után is ott állt a lapon,46 az Erdélyi Fiatalok erkölcsi tekin­ télye tehát mögötte állott formális kilépésé­ ig. Péterffy ügyének tisztázása után kerül­ tek sorra a Demeter János működésével kap­ csolatos kifogások; a számbavétel láthatóan növekvő fontossági sorrendet is jelentett. Az első “vádpont” a lap 32-es konferenciájával kapcsolatban merült fel, miszerint azon De­ meter a lap ellen éles obstrukciót vezetett volna. A jegyzőkönyv szerint Demeter ezt cáfolta, hozzátéve: “Ha obstrukciót vezettem volna, akkor sem fogadnék el magam ellen fegyelmi bizottságot, mert az Erdélyi Fiata­ lok szerkesztősége megérdemelte volna az obstrukciót.”, mivel “a lapot egy világnézeti irányba tolta”. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a szerkesztőbizottság 1933 elején ké­ szült, Jancsó Béla és László Dezső készítette beszámolóját: “Főiskolás konferenciánk kü­ lönben többek között egy különösen szomorú tényt hozott napvilágra. Azt egészen termé­ szetesnek vettük, hogy az előadók felfogásá­ val a hallgatóság egy része nem értett egyet. Éppen az volt a célunk, hogy napvilágra hoz­ zuk a fiatalság rejtett arcát. Egyetlen konfe­ renciánknak sem volt akkora sikere ebből a szempontból. Céltudatosan kértünk fel olyan embereket, akiknek előadása nem fog nyom nélkül maradni az ifjúság lelkében. Világo­ san beleláttunk az ifjúság gondolkozásába. Kitűnő helyzetanalízist kaptunk. Szembeke­ rült egymással a marxista és a r.kath.főisko­ lás ifjúság. Ez a konferencia az összes ifj. mozgalomnak lökést adott. A konferencia nagyon is eredményes volt. A szomorú az �palócföld 93/3 volt, hogy a lap vezetősége nem tudott a kon­ ferencia programját és lefolyását illetően egy testként állani. A résztvevők egy jelenté­ keny része azzal a benyomással távozott, hogy a lap alapítói között éles szakadék van. Mi sohasem titkoltuk, hogy felfogásunkban sohasem voltunk mindenben egységesek, de akkor, amikor nyilvánosság előtt vagyunk, egyeknek kell lennünk fellépésben és takti­ kában. Demeter János alapító tagunk azt a benyomást keltette, hogy az Erdélyi Fiatalok konferenciáján éppen ő az, aki a felkért előa­ dók ellen sokszor kellemetlen és az illem ha­ tárait túllépő obstrukcióban részt vett. Azzal a támadásával, amit Szentimrei Jenő szer­ kesztő ellen személyesen intézett, túllépte a szabadságnak azt a határát, amivel egy mun­ kaközösség egyik tagja rendelkezhetik. Le­ het közte és Szentimrei között jogos harag, ez privát ügy; neki, amíg egy munkaközös­ ségnek tagja, a közös munkában alá kell ren­ delnie magát a közösség érdekének. Egyetlen mozgalom vezető tagja sem sértheti meg a mozgalomnak szolgálatot tevő vendéget a mozgalom összejövetelén.”47 A második pont Demeter mozgalomszer­ vező különtevékenységét érintette, Demeter ugyanis a Falubarátok Szövetségével olyan célkitűzésekkel indított mozgalmat, melyek az Erdélyi Fiatalok “programját nem fedik, a nélkül, hogy erre vonatkozóan a szerkesztő­ séggel megállapodott volna”. A csoportosu­ lásról, amelyet a Falvak Népe körül terveztek volna kialakítani a lap munkatársai, önélet­ rajzi visszaemlékezésében Demeter évtize­ dekkel később így ír: “Anélkül, hogy mellőz­ tük volna a polgári demokratikus vonalon közeledő vagy tisztán népiességből közeledő barátainkat, a törzsgárda mozgalmat kezde­ ményezett a Falvak Népe körül kialakult tá­ bor megszervezésére. Elképzelésünk szerint a Falubarátok Szövetsége, amely itt Kolozs­ váron főleg az egyetemi hallgatókat ölelné fel, jelentős tényezővé válhatna a magyar if­ júság életében és segítségével radikális szel­ lemben vihetnénk tovább az Erdélyi Fiatalok által félúton cserbenhagyott eszményeket... Magunk között ki is mondtuk, hogy mint Fa­ lubarátok Szövetsége is létezünk, és ennek jegyében kerestük a munkatársakat.” (Ki­ emelés - Cs.M ).48 Arról, hogy a Falvak Népe a Falubarátok Szövetségének lapja, még a Brassói Lapok is tudósított.49 Ezzel szemben a jegyzőkönyv szerint Demeter János kije­ lentette, hogy a “Falubarátok Szövetségének kialakításában részt nem vett, az alakuló jegyzőkönyvet nem írta alá.” A gyűlésen ek­ kor a tényleges helyzet megállapítására egy Jancsó Bélához írott Kacsó-levél került felol­ vasásra, amely szerint az ÁGISZ-szervező Kacsó Sándort a Falubarát-mozgalom nevé­ ben, annak vezetőjeként kérte föl Demeter János a Falvak Népében való közreműködés­ re - ahol kétségtelenül igen nagy jelentősége lett volna az akkor már méltán országos hírű és tekintélyű publicista szereplésének. Kor­ társ visszaemlékezés szerint a levélben Ka­ csó Demeter vállalkozásának természetéről és annak az Erdélyi Fiatalokhoz való viszo­ nyáról érdeklődött barátjától, Jancsótól. Vá­ laszként Demeter kijelentette, hogy “Szövet­ ségről, mint saját mozgalmáról Kacsóval nem beszélt”, majd Szentiványi Elek levelé­ nek tartalmát (miszerint Demeter kijelentet299 �palócföld 93/3 te volna, hogy az “Erdélyi Fiataloknál már csak névleg szerepel, s már saját orgánuma van, a Falvak Népe és mozgalma, a Falubará­ tok Szövetsége”) is tagadta. Végezetül a har­ madik, a legsúlyosabb vétség következett, a Falvak Népe 1932. november 11-i cikkének idézett kitételével kapcsolatban, amely “igazságtalan támadásban részesíti a lapot és a köréje tömörült intelligenciát és jóhisze­ műségünk kétségbevonásáig megy el.”. Cik­ két Demeter ekkor a László Dezső lapszem­ léjére következett jogos reakciójaként tün­ tette fel, mivel szerinte László Dezső “a Fal­ vak Népét a hatóságok felé denunciálta”, ám ezt követően megállapította, hogy “Nem lát ellentétet az Erdélyi Fiatalok és a Falvak Né­ pe között”. Láttuk: a Falvak Népe 1932 szeptember végén indult, s hogy László Dezső írása az Erdélyi Fiatalok novemberi számában jelent meg. Demeter szintén novemberi, inkrimi­ nált írása, a Válasz az Erdélyi Fiataloknak - erre érkezett. Demeter emlékiratában szemben a jegyzőkönyvben leírtakkal - kizá­ rásáról a következőket mondja: “Az Erdélyi Fiatalokból történt kiválás tiszta vizet öntött a pohárba. A kizáró határozattal kapcsolat­ ban írtam a lap 1932. november 11 -i számá­ ban...”50 - s következik az Erdélyi Fiatalokat a “faji, vallási, Sokszínűen egyszínű élősködők” -kel azonosító részlet; a két időpont kö­ zött négy hónap telt el. Demeter János kizá­ rása a fenti nyilatkozat következtében, s nem pedig cikkét megelőzően történt. Az ülésen Jancsó Béla “egyedül az önként vállalt szolidaritással szembeni fegyelemsér­ tés szempontját” tartotta döntőnek;51 érde­ 300 kes az is - ez a jegyzőkönyvekből nem, csak szétszórt adatok és néha egymásnak ellent­ mondó emlékezések segítségével állapítható meg -, hogy kik foglaltak állást Demeter Já­ nos kizárása mellett és ellen. Kizárására sza­ vazott László Dezső és ráruházott szava­ zatával Dsida, Jancsó Béla, Bíró Sándor, Debreczeni, Balázs Ferenc és László Ferenc, maradása mellett pedig Mikó Imre, rajta ke­ resztül Demeter Béla, Jancsó Elemér, s általa Bányai László foglalt állást. A döntésre vála­ szul Demeter hangsúlyozta: a lefolyt vita vi­ lágnézeti harc volt, “ami pillanatnyilag a re­ akció győzelmével végződött. Ezt László De­ zső, Jancsó Béla, Bíró Sándor, László Ferenc, Debreczeni László és Balázs Ferenc vezette le, egyrészt világnézeti meggyőződésük alap­ ján, másrészt abból a célból, hogy a kleriká­ lizmus és a Magyar Párt felé érdemeket érde­ meljenek ki. Ezzel a lépésével az. Erdélyi Fia­ talok leleplezte magát, egy reakciós társaság áll most pőrén előttünk, amely ellen (Deme­ ter) a legerősebb harcot fogja indítani.” A történteket a már említett összegzés­ ben László Dezső így értékelte: “Alapelve­ inkben leszögeztük, hogy alapító tagjaink semmiféle politikai megmozdulásban nem vesznek részt. D.J. ezt a pontunkat átlépte, amikor az általa szerkesztett hetilapban ha­ tározottan politikai mozgalmat indít és poli­ tikai magatartást tanusít. Az EF az alapítók és munkatársak munkaközössége. Termé­ szetszerűleg igaz, hogy az alapítóknak első­ sorban nem szabad a mi célkitűzéseinkkel rokonságot mutató más mozgalmakban moz­ galmunk ellen megnyilatkozni. Lehetetlen helyzetbe került az illető, de lehetetlen hely­ �palócföld 93/3 zetbe hozza a lapot is, ha alapelvekben tá­ madja a lapot, de magát főmunkatársnak te­ kinti. A F.N. 1932. nov. 11-i számában ex­ pressis verbis megmondja, hogy a F.N.-nek nem érdeke az, ami érdeke az EF-nek. Rend­ ben van. De most D.J .-nak mind a kettő az ér­ deke, ha ott szerkesztő, emitt meg fm. (fő­ munkatárs - CsM). Egy szerkesztő nem gya­ lázhatja azt a mozgalmat, melynek ő alapító beltagja. Itt a konzekvenciákat le kell vonni. Értsük meg jól, nem világnézeti ellentétről, hanem a munkaközösség megsértéséről van szó. Akinek olyan súlyos kifogásai vannak egy munkaközösséggel szemben, annak két feladata lehet: vagy odahatni, hogy a közös­ ség megváltozzék, vagy otthagynia közössé­ get. D.J. egyiket sem tette meg. Az Erdélyi Fiatalok nemcsak tagjait jelenti, és ezért a felelőtlenkedést nem engedheti meg.”52 Mint már említettük, nem kétséges, hogy a “világnézetesek” aktivitásának fokozódá­ sa, a meglévő ellentétek mindenképpen arti­ kulálódtak volna, éspedig rövid idő alatt az Erdélyi Fiatalok vezetésében - amint az sem lényegtelen, hogy jellegüket tekintve valóban rivalizálhattak volna (mert a munkaterület közös volt, csak ellentétes meggondolásból választották) az Erdélyi Fiatalok faluszemi­ naristái és a Falubarátok Szövetsége. Ez azonban a történeti tényeket nem változtatja meg. Demeter János a maga kényszerű távo­ zását egyértelműen világnézeti indítékú dön­ tésnek nyilvánította már akkor, önmagát pe­ dig a csoport "politikai lavírozásának" áldo­ zataként állította be már 1933-ban, később még inkább, a baloldaliságot saját személyé­ vel azonosítva, s megerősítve az Erdélyi Fia­ talokat mindabban, amit László Dezső a főis­ kolás konferencia után írt az ifjú marxisták­ ról. A tünet bonyolultságát tükrözi később is az az események dokumentált sorrendjével szembenálló beállítás is, amelyben a vissza­ térő önigazolási szándék a politikai színteret és más okokat a világnézeti meggyőződés tiszteletreméltó, nem egyszer mégsem egyér­ telműen alkalmazott - kizárólagos - fogal­ mával cseréli fel. Jeleztük azt is, hogy e csúsztatás szerencsétlen és a tényeket meg­ hamisító volta ellenére is bonyolultabb ösz­ szefüggésekről van szó. Az indokolatlannak tűnő harciasság és szektariánus merevség, taktikátlanság taszította az Erdélyi Fiatalo­ kat, s amikor az a lapot közvetlenül is célba­ vette, szükségesnek látták a radikális retorzi­ ót. Ennélfogva meglehetősen pontatlan az a már idézett, a szakirodalomban menetrend­ szerűen visszatérő, örökletessé vált elképze­ lés, mely szerint az Erdélyi Fiatalok a “bal­ szárnyat” leszámolásszerűen eltávolította a centrum merevsége következtében. A “bal­ szárny” a valóságban ekkor egyetlen alapítót jelentett, akit később a munkásmozgalmi balrafordulás útján így vagy úgy többen is követtek: Bányai László március 22-én lépett ki formálisan is a vezetőgardából.53 Nem sokkal később Mikó Imre is kilépett - nyilat­ kozata nem maradt fönn. A 33-as forduló­ pont vitái után Venczel József, a magát neo­ katolikus irányban erősen exponáló munka­ társ, a Hitel egyik fontos alakja is kilép a fa­ luszemináriumbó l , mivel a lap irányával nem ért egyet.54 Lényeges momentum még De­ meter János kizárásával kapcsolatban az is, 301 �palócföld 93/3 hogy Demeter tagságának megszüntetése bár nem jelentett “jobbrafordulást” - mivel a “balszárnyat”, sőt, magát “a baloldalt” érin­ tette, a szakirodalomban és a mozgalom megítélésében az a felfogás is igen hatásosan öröklődött, hogy a balszárny kiközösítése után az Erdélyi Fiatalok a kiközösítettekkel szembenálló Országos Magyar Párt irányát követte volna. Tamási Áron nemcsak a Tizenegyek szervezőjeként és novellistájaként, hanem mint Jancsó Béla, az Erdélyi Fiatalok és az általuk kezdeményezett mozgalom barátja, ritka éleslátással és higgadtsággal fogalmaz­ ta meg álláspontját - Jancsóék nyomában már valóban a felekezetek és érdekcsoportok fölötti “magasabb egység” nézőpontjából. Tamási a történteket így látta: “Az elvektől (...) még nagyon messze van a cselekedet. Úgy látszik, hogy annál messzebb, minél több és szigorúbb az elv. Legalább is ezt bizonyítja azoknak a fiatalembereknek a kiválása és le­ néző magatartása, akik minden »erdélyiség­ től« mentesen, a szellemi és társadalmi kér­ dések megoldására csak egyetlenegy kulcsot tartanak alkalmasnak: a gazdaságit. Egy ide­ ig magukban duzzogtak s láthatóan megve­ tették még azt a munkát is, amely például az Erdélyi Fiatalok kebelében vagy az irodalom területén folyt. Aztán néplap alapításával próbálkoztak: először egy olyan embernek az előtérbe állításával, akivel az elvi közösséget nem mindenben tételezték fel, de akinek ne­ ve és munkássága vonzó lehetett az erdélyi közönség felé. Amikor ez nem sikerült, a ma­ guk jelzésével is megindították az illető nép­ lapot, amelynek nem az volt a legnagyobb hi­ 302 bája, hogy az okosságot és a dialektikát nél­ külözte, hanem az, hogy személyi és anyagi támogatás híján hamarosan megszűnt. Ak­ kor ismét csend volt, majd az »Ady Endre Társaság« megalakítására vonatkozó törek­ vések következtek.55 A márciusi értkezeletek harmadik jegy­ zőkönyve szerint a további két ülés az átszer­ vezés, a laptörekvések újraértelmezése je­ gyében folyt le. A március 10-i ülésen Deme­ ter Béla figyelmeztetett a “főiskolás csopor­ tok megindult izolálódására”; ennek oka az őszi konferencián már megnyilvánult ellen­ tétek együttese és a “harmadik generáció” vázolt útkeresése volt, elmélyüléséhez a Fal­ vak Népe ügye vezetett. Demeter Bélának lé­ nyeges megállapítása volt, hogy “Az összes kisebbségi problémákkal szembenéző prog­ ramot kell adni.”, s ennek megvalósítására nagyobb terjedelem és kisebbségpolilikai, gazdasági, társadalomtudományi írások köz­ lése látszik szükségesnek. Bíró Sándor elkép­ zelésének megfelelően az alapítók a folyóirat negyedévenkénti, számonként 40 oldalas megjelentetésében állapodtak meg. A továb­ bi laptörekvéseket illetően eszmeileg Jancsó Béla intenciója volt a legfontosabb: ennek ér­ telmében a mostani új nemzedékhez szólás a főfeladat, de a lap tematikájának is meg kell haladnia a főiskolás élet problémavilágát és a nemzedéki létszférát. A világnézeti alapelvek vitájában Mikó Imre a “ 100 %-os tudo­ mányos szocializmust” ajánlotta nézőpon­ tul. Véleményében szerepe lehetett annak is, hogy Mikó, bár csak érintőlegesen, de az őszi konferencia után személyes kapcsolatot ta­ lált Antal Márkkal és marxista szemináriu­ �palócföld 93/3 mával is.56 Az alapítók megegyeztek abban, hogy “mindenki szólás-, illetve írásszabadsá­ gát tiszteletben kell tartani”, ami világnéze­ tileg a “vélemények egymásmellettiségét je­ lenti.”: a világnézeti függetlenség tehát to­ vábbra is alapelv maradt. Az átszervezést e­ lősegítendő az alapítók elhatározták egy új szervezeti szabályzat kidolgozását is, ame­ lyet Jancsó Béla március 14-én ismertetett. Az új szabályok ugyancsak rögzítették a pártpolitikamentességet, elvben lehetővé té­ ve egyes, konkrét kivételeket.57 E fordulóponttal az Erdélyi Fiatalok tör­ ténetének első, legfontosabb korszaka lezá­ rult, a csoport ettől kezdve a módosult erővi­ szonyok és az új típusú ellentétek rend­ szerében, fokozódó világnézeti, politikai és társadalmi nyomás alatt folytatta működé­ sét. A mozgalom történetét 1941 közepén zárta le a változás, amikor a lap a II. Bécsi Döntést követően megszűnt. Ez a korszak az eszmei küzdelmek ideje volt az egész kisebbségi ifjúság számára, a szellemi utódlásgondok periódusa és azoké a közéleti vitáké, amelyekben az Erdélyi Fia­ talokat autonómiájuk védelme folyamatos védekezésre kényszerítette. - Ebben az idő­ ben indult meg a Hitel új generációs folyói­ rata két ízben is, s jött létre a Vásárhelyi Ta­ lálkozó. VÉGE Jegyzetek 1. Borbándi Gyula: A magyar népi moz­ galom. A harmadik reformnemzedék. Püski, New York, 1973. 118. 2. Az első szám borí­ tóján a szerkesztő, László Dezső mellett fő­ munkatársként szerepelt Balázs Ferenc, Bíró Sándor, Debreczeni László, Demeter János, Jancsó Béla, dr. Jancsó Elemér, László Jó­ zsef, dr. Péterffy Jenő. 1932 végéig a szűkebb vezetőgárdának (a tulajdonjoggal rendelke­ ző főmunkatársak körének) tagja lett még Bányai (Baumgarten) László, Demeter Béla, Dsida Jenő, László Ferenc, Mikó Imre és Nagy József is. 3. “Ezzel a generációváltással tevődött át az erdélyi törekvések vezérvonala az irodalomról a társadalmi falumunkára (...). ..az új generáció kétségtelenül nem első­ sorban irodalmi célkitűzésű.” Tolnai Gábor: Erdély magyar irodalmi élete. Értekezések a M.Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből. 11. Szeged, 1933. 130. 4. Vita Zsigmond: Kultu­ rális szervezkedésünk egysége. = EF 1933.III. - Az Erdélyi Fiatalok és az Országos Magyar Párt viszonyáról: Csapody Miklós: Egy nem­ zedék iskolája: az Erdélyi Fiatalok =Tiszatáj, 1984.7. és Csapody: Önazonosság, men­ talitás, irodalom = Új Forrás, 1984.4. 5. Ld. Egy nemzedék iskolája... 45-51. 6. Borbándi: i.m. 117-18. 7. Ligeti Ernő: Súly alatt a pál­ ma. 146. 8. Erdély története I II .1830-tól napjainkig. Szerk. Szász Zoltán. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 1746. 9. Dr. Pro­ hászka László: Gazdálkodjunk az élő nemze­ ti vagyonnal! = Magyar Kisebbség, 1929.23. 862. 10. Szenczei László: A magyar-román 303 �palócföld 93/3 kérdés. Történeti és politikai tanulmány. Of­ ficina, Budapest, 1946. 137. 11. Ld. Csa­ pody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 19231929). In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982-83. 573. Ld. továbbá a ma­ gyar hallgatóság számadataira és a magyar oktatás helyzetére is. 12. Mikó Imre: Hu­ szonkét év. 109. 13. Ld. Mikó Imre: Akik előttem jártak. Kriterion, Bukarest, 1976. 17. Az enciklikáról ld. Gergely Jenő: Apoli­ tikai katolicizmus Magyarországon (18901950). Kossuth, Budapest, 1977. 150-52. Az enciklika erdélyi alkalmazásáról az Erdélyi Fiatalok Csákány Béla írásával (Egyházaink szociális állásfoglalása) mondott véle­ ményt = EF 1932/1-2. - Az ifjúkatolikusok megerősödése nyomán már 1931-ben volt néhány súrlódás köztük és az Erdélyi Fiata­ lok között. Ld. Ksi: Egyetemi hallgatóink = Erdélyi Tudósító, 1931. 11. Erre az írásra vá­ laszolt László Dezső A z Erdélyi Fiatalok és az erdélyi magyar egyházak (= EF 1931.4.) című cikke, amely a lap felekezetek fölötti álláspontját rögzíti. Később Márton Áron is bírálta a református jellegű lapot (Hol van és mit produkált eddig az erdélyi katolikus i f ­ jú sá g ? = Erdélyi Lapok, 1932. márc. 17.). A többi között erre is reagált László Dezsőnek egy másik alapvető írása (Az Erdélyi Fiata­ lok világnézeti függetlenséget hirdet = EF 1932.3-4.). Érdekes, hogy Venczel József, az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának tit­ kára már 1931-ben sem mint a felekezetek fölötti Erdélyi Fiatalok tagja, hanem mint az Erdélyi Római Katholikus Népszövetség képviselője végezte falumunkáját (Demeter 304 Bélának, a faluszeminárium elnökének be­ számolója az Erdélyi Fiatalok 1931. évi munkájáról). 14. Makkai László: A harma­ dik generáció = EF 1932. 3-4. 54-56. 15. Makkai i.m. 56. 16. A vitát összefoglalja Szávai Géza Helyzettudat és irodalom című monográfiájában. Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980.79-114. 17. A konferencián résztvevő Tóth Zoltán ezt a következőképpen értel­ mezte: “a baloldal szervezett és individuális értelemben véve is felsőbbrendű az ún. pol­ gári ifjúságnál”. (I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Történelmi tanulmányok, gon­ dozta Csatári Dániel. Akadémiai Kiadó, Bu­ dapest, 1966. 16.) 18. A z Erdélyi Fiatalok második főiskolás konferenciája = EF 1933.I. 36. 19. Sodorni vagy sodortatni? = Ellenzék, 1932. nov. 13.sz. 20. 1932. nov. 18. A lapot Franyó Zoltán szerkesztette - Jel­ lemző, hogy ez a hang, az Erdélyi Fiatalok merev dogmatikus elítélése a belső hasadás után odáig megy, hogy még Gaál Gábor Ko­ runkja is nyíltan fasisztának nevezi, többször meg is bélyegzi a mozgalmat (ld.: /sz./ - /m./:A Széchenyi ébresztők = Korunk, 1933.490. és /M.N.J./ (Méliusz Nelovánkovics József): I n­ dulás = Korunk, 1933. 701.21 . Csatári Dá­ niel: A Vásárhelyi Találkozó. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. Irodalomtörténeti Füzetek 56.43. 22. László Dezső: A z erdélyi magyar ifjúsági mozalmak mérlege és Dr. Jancsó Béla: Határkőnél. 23. László Dezső: i.m., EF 1933.I.1-2. 24. i.m. 2-3. 25. Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanul­ mányok, jegyzetek, emlékezések. Kriterion, Bukarest, 1974. 401. 26. Sőni Pál: A romá­ niai magyar irodalom története. Editura Di­ �palócföld 93/3 dactica si Pedagogica, Bucuresti, 1965. 15.; id. Mikó Akik előttem jártak 17.; A “népi” mozgalomhoz közelálló törekvések. Erdélyi Fiatalok. In: A magyar irodalom története VI: A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Szerk. Szabolcsi Miklós. Akadé­ miai Kiadó, Budapest, 1966.; Czine Mihály: Nép és irodalom, II. 60.; Pomogáts Béla: A transzilvanizmus. A z Erdélyi Helikon ideo­ lógiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. Irodalomtörténeti Füzetek 107. 197-98.; Herbai István: A népi írók mozgalmának ke­ letkezése és a munkásmozgalom (19281932). Tudományos szocializmus füzetek 70. Kiadja a Művelődési Minisztérium Mar­ xizmus-Leninizmus Oktatási Főosztálya, Budapest, 1983. 46, 75.27. Mikó Imre: Hu­ szonkét év 189. 28. “A nemzetiségi kérdés­ ben hozott határozat megállapítja, hogy az elnyomott nemzetiségek mozgalma a Romá­ niában napirenden lévő demokratikus forra­ dalom hajtóereje. A nemzeti mozgalmak be­ kapcsolása az ország demokratikus átalaku­ lásáért folyó küzdelembe akkor lehetséges, ha a párt fokozottabban szervezi a nemzeti­ ségi elnyomás elleni mindennapos harcot, amely kiterjed a nemzeti nyelvű iskolák és kulturális intézmények likvidálására illetve bezárására, a nemzetiségi munkások és tiszt­ viselők elbocsátása ellen, a nemzetiségek nyelvének egyenjogúságáért és a bojári, kirá­ lyi földek kárpótlás nélküli átadásáért folyó küzdelmekre. A kongresszus a párt előtt álló feladatokkal összefüggésben hangsúlyozta a román uralkodó osztályok és a nemzetiségek burzsoáziája között meglévő együttműködés leleplezésének fontosságát.” (Csatári Dániel: Román-magyar kapcsolatok. Történelmi vázlat. Kossuth Kiadó, Budapest, 1958. 144.) - “Az V. kongresszus arra irányította a pár­ tot, hogy fokozza erőfeszítéseit a munkás­ egységfront megvalósítására, munkásosztály akcióegységének erősítésére, új harci formá­ kat jelölt ki a széles tömegek megszervezése, gazdasági és politikai érdekeik megvédése céljából.” (A Román Kommunista Párt do­ kumentumai. A Román Kommunista Párt - a román nép forradalmi és demokratikus har­ cának, a munkás- és szocialista mozgalom haladó hagyományainak folytatója. Politi­ kai Könyvkiadó, Bucuresti, 1972. 77.) - Fi­ gyelemre méltó, hogy a szöveggyűjtemény így kommentálja az V. kongresszust: “A III., IV. és V. kongresszus egész sor dokumentu­ mában, rezolúciójában, határozatában Ro­ mániát tévesen tipikusan soknemzetiségű ál­ lamnak nevezték, amely egyes idegen terüle­ tek elfoglalása útján jött létre. A nemzeti ál­ lam kialakulási folyamatának téves értékelé­ se nyomán, ezek a dokumentumok feladat­ ként tűzték ki állandó és átfogó tevékenység kibontakoztatását azért, hogy úgymond fel­ szabadítsák a román imperializmus alól. az elnyomott népeket annak az elvnek az alap­ ján, miszerint minden nemzetnek joga van az önrendelkezésre egészen a létező államtól való teljes elszakadásig. Az egységes államtól való elszakadásig terjedő önrendelkezés jel­ szavának beiktatása a párt dokumentumai­ ba, a pártnak adott azon útmutatás, hogy harcoljon egyes, döntő többségben román­ lakta területek Romániától való elszakításá­ ért, nem vette figyelembe Romániának mint egységes államnak a konkrét körülményeit. 305 �palócföld 93/3 Ez mélységesen téves volt, mert valójában a nemzeti állam szétdarabolására és a román nép szétbomlasztására buzdított.” (i.m. 78.) 29. Vö. Csatári: Román-magyar kapcsolatok 145., Csatári: A Vásárhelyi Találkozó 45, Ba­ lázs Sándor: A Falvak Népe huszonöt száma = Korunk, 1964.I. 58., Dankanits Ádám be­ szélgetése Csőgör Lajossal = A Hét, 1975.4.10., Demeter János: Í gy indult a Falvak N épe = Igaz Szó, 1971.2. és Száza­ dunk sodrában (Kriterion, Bukarest, 1975), 173-203. 30. 1891-ben született Kolozsvá­ ron, ügyvéd, a KRP egyik vezetője. 3 1. De­ meter: Századunk sodrában 175. 32. uo. 33. uo. 175. 34. Uo. A találkozón eszerint részt vett még Jancsó Elemér, Szirmai István, Cső­ gör Lajos és Tamási Áron is. A jelenlévők személyazonosságát megerősíti Marosi Ildi­ kó beszélgetése Csőgör Lajossal (= A Hét év­ könyve, Bukarest, 1978. 29.) 35. Jancsó még mint az Erdélyi Fiatalok tagja - 1933ban cikket írt a Boabe de griu-ba a “Falvak Népe című, erősen baloldali beállítottságú folyóiratunkról.” (Kiemelés - CsM). (Proble­ ma satului ungurese in Ardeal - Az erdélyi magyar falu problémája. Vö. Beke György: Tolmács nélkül, Kriterion, Bukarest, 1972. 143.) 36. Marosi Ildikó beszélgetése Csőgör Lajossal, 29. 37. uo. 38. Szabó Árpád. Beve­ zette Jordáky Lajos. Testamentum-sorozat. Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1974.8. 39. Csatári: A Vásárhelyi Találkozó, 45.40. “Br. Bánffy Ferenc egyik alapítónknak: Demeter Jánosnak a Falvak Népe című hetilapja miatt vonakodott az E F kiadásában kiadni Mikó tanulmányát. A szerk.biz. e helyzetben Mikó tetszésére bízta, hogy saját kiadásában, v. 306 Falu-füzeteink sorozatában jelentetné-e meg művét, egyszersmind felkérte, juttassa Br. Bánffy F. tudomására, hogy a F N a De­ meter János magánvállalkozása, amiért a fe­ lelősség nem terheli az E F-at. E felvilágosí­ tás után Bánffy Ferenc hozzájárult ahhoz, hogy Mikó kívánsága szerint a Falu-füzete­ ink sorozatában jelenjék meg tanulmánya...” (Az Erdélyi Fiatalok szerkesztőbizottságá­ nak jelentése, 1933.) 41 . Jancsó Béla 1932. december 2-i levele László Ferenchez: “Hogy ő (Demeter János) miért nem vonja le a helyzete konzekvenciáit az Erdélyi Fiata­ lokkal szemben? Ezt nem tudom. Egy ilyen irányú puhatolózásomra kijelentette, hogy ő nem lép ki, tessék zárják i. Én pedig az Ő ve­ lünk való ellentmondásaiban nem elvi hátte­ ret látok, hanem egyszerűen az ő termé­ szetéből folyó fegyelmetlenséget, amellyel semmi keretbe illeszkedni nem tud. Tehát itt elvi vitáról szó sem lehet az Ő esetében, főleg nyilatkozata után, örülök, hogy ebben is egyezik véleményünk. Érdekes, hogy Imrus (Mikó Imre) Dezsővel együtt felkeresett és nagyon határozottan kívánta, hogy a főmun­ katársakat pár nap alatt hívjuk össze, ez döntsön, hogy legyen-e karácsonyi szám, döntsön az ő könyve megjelenéséről és a lap irányáról, esetleges felszámolásáról...”. Hogy Jancsó Béla jóhiszeműsége Demeter János álláspontjának megítélésekor teljes mértékben téves volt, jelen tanulmány elem­ zése is bizonyítja. 42. 1931. december 16. 43. 1931. július 13. 44. A z Erdélyi F iata­ lok szerkesztőbizottságának jelentése (1931. júl.-1933.I.) 45. Az erdélyi magyar ifjúság jövője = EF 1930.2. 18-20. 4 6 . Mi­ �palócföld 93/3 kó Imre Jancsó Bélához 1933. április 11-én írott levelében kéri, hogy az alapító főmun­ katársak között többé ne tüntessék föl a ne­ vét. 47. Az Erdélyi Fiatalok szerkesztőbi­ zottságának jelentése (1931. júl.-1933.I.) 48. Demeter: Századunk sodrában, 197. 49. Ha­ lász Sándor írása, 1933. jan. 4. 50. Demeter I.m. 180. 51. A z 1933. márc. 9-i gyűlés jegyzőkönyve; a további részletekkel együtt ld. Függelék. 52. A szerkesztőbizottság je­ lentése... 53. Bányai (Baumgarten) László kilépőlevele: “Tisztelt Szerkesztőség, Hónapok hosszú megfontolása után az Erdélyi Fiatalok körül utóbbi időben felvető­ dött bizonyos politikai természetű hullámok véglegesen megérlelték bennem azt a szándé­ kot, hogy az alapító tagok, illetve főmunka­ társak sorából s egyben az egész mozgalom köréből kilépjek. Vidéki tartózkodásom akadálya volt an­ nak, hogy az Erdélyi Fiatalok irányításában közvetlenül részt vegyek s fontosabb idoló­ giai állásfoglalásokban, valamint elvi jelen­ tőségű megnyilvánulásokban alkalomról al­ kalomra véleményemet nem nyílt alkalmam idejében közvetlenül kifejezni, ami egy mun­ kaközösség természetével sehogysem egyeztethető össze. Ezenkívül a lap helyi ér­ dekeit tartva szem előtt, kénytelen voltam olyan álláspontok védelmére, amik részben elveimmel, részben állásbeli érdekeimmel vittek összeütközésbe. Ezek után, mivel a lap akcióiban különö­ sen az utóbbi időben érvényesülő szempon­ tokat úgy sincs módomban ellenőrizni s még kevésbé velük szemben saját szempontjai­ mat érvényesíteni, egzisztenciális érdekeim arra indítanak, hogy az Erdélyi Fiatalok kö­ telékéből kilépésemet ezennel bejelentsem. Kolozsvár, 1933. márc. 22. Baumgarten László s.k. Bányai László egy évvel korábban még helyeselte a politikamentességet; a Magyar Gazdasági Szövetséggel kapcsolatban eluta­ sítja a csatlakozást, s hasonló okból helyesli azt is, hogy Péterffy Jenő igazában már nem főmunkatárs (Bányai László levele Jancsó Bélához, 1932. január 20.) 54. Venczel Jó­ zsef levele az Erdélyi Fiatalok szerkesztősé­ géhez, 1933. május 30. 55. Cselekvő ifjúság. 3. A “népvalóság” hirdetői. In: Virrasztás, 273-74. 56. Mikó Imre: Antal Márk és köre = Korunk, 1970. 12. 1876. 5 7. Az idézett le­ velek, beszámolók és jegyzőkönyvek másola­ tai a szerző birtokában. 307 �palócföld 93/3 Fekete Miklós Hét lépés Kátó Lukács memoriáléja 16. “Kéne a segítség, mert rengeteg a szilva a Szármányoldalon, s az idén megengedték, hogy harmadáért leszedjük, különben ott rothadna el az egész termés. Nincs, aki összegyűjtse. Üzentem Bágyba is Bencének, aki az üstöt tartja, hogy hozza be nekem azt a két kádat, ami a tavaly nála maradt, s azt a kicsi pálinkát is, amivel egyezségünk szerint még adósom, de hiába. Feledékenyek manapság az emberek. Különösen azok, akik leszedik a fölét mindennek. Nincs mit tennem. Egymagam vagyok, s a bágyiak bicskások...” 17. Megkérdeztem a tanító úrtól, miért mondják a bágyiakról, hogy bicskások, és megtud­ tam, hogy mondanak róluk egyebet is. - Ha a legény túl hetyke és félrevágja a tökfedőjét - mosolygott az öregúr -, ma is mond­ ják, csáléravágta, mert nyüvött a füle, azt takargatja a gyöngyös bokrétával. E szólás gyökere pedig egészen Báthori István Kerelőszentpáli győzelméig nyúlik vissza, mikor is a vajda összefogdostatta az ellene kelt székelyeket. Vezéreiket Kolozsvár főterén fel­ akasztatta vagy lefejeztette, de legalább az orrát vagy a fülét vágatta mindahánynak, a közszé­ kelynek is. Azóta éneklik e vidéken: Bánjad szegény székely nemzet, Hogy jogaid védelmezted, Orrod-füled megcsonkázták, Szabadságod megnyírbálták... És hogy miért bicskások? Mert mindig a csizmaszárhoz kapkod a kezük, ha nem tudják másképp bizonyítani a maguk igazát. A legenda szerint a Bágyi várban volt egy kút, amelynek sohasem apadt el a vize, és amely­ 308 �palócföld 93/3 ben sokan látni vélték a beledobott arany ekét, meg talyigát. Miután a kút beomlott, a forrás a hegy lábánál tört utat magának. Csemcsetének hívják, és télen-nyáron lábszárnyi vastagon ömlő vizével táplálja a Bágyi patakot. A vár maga már vagy százötven éve eltűnt, sok apró ház épült belőle a vidéken, de a kulcsa még ma is ott van valamelyik Bencze családnál. Ott még ma sem szégyen a vasárnaponkénti népi viselet... Hogy is van?... Akkor gyere mikor mondom. Csizmád sarka ne kopogjon... - Hát erre a dallamra szokták énekelni azt a kesergő nótát... Már amikor éneklik. Mert most más a módi - az tilos. 18. “Négy cseber szilvát hoztam haza a szármányról, itthon a kertben is lett vagy hat vé­ kányi a részem: lesz pálinka rogyásig. Csak az a baj, hogy a hátsó kerítést a múlt éjszaka letör­ te valaki, a húsos szilvát mind lerázták a fáról s elvitték, pedig az még érhetett volna az ágán. Nem hiszem, hogy idevalósi ember tette... Inkább valamelyik tehenész lehet a tolvaj. Mert, hogy soha sem volt semmijük, hát nem tudják tisztelni a másét. Amit meglát a szemük, a kezük nem hagyja. Elfigyeltem pityókaszedéskor is, hogyan csinálják. Reggel korán kimennek a krumpliföld­ re, aztán dolgozik az egész család früstökig. Akkor a gyerekek, merthogy iskolába kell menni, megrakják a szatyrot, táskát, s gyorsan haza szepletnek vele, hogy még az iskolába is elérje­ nek. Aztán tíz óra körül hazamegy az asszony is ebédet főzni, persze nem üres köténnyel. Este pedig mindannyian visznek újra egy-egy szatyorral, tarisznyával. Úgy szállingóznak haza egyenként, de naponta ellopnak két-három vékányit a közösből, amíg a szezon tart. Aztán odaadják borért vagy pálinkáért valakinek, hogy karácsonyra már főzni sem marad nekik semmi. Akkortájt már a tejet lopják. Sajtot csinálnak belőle, mert úgy könnyebben értékesít­ hető, a borjaknak pedig jó a savó is. És hiába áll ott mellettük a Papagájos. Megkínálják pálinkával, s amíg az egyikkel iszik, addig a másik intézkedik. Ha el is kapják valamelyiket, mit csináljanak vele? Ki feji meg azt a sok tehenet, ha ezeket elcsapják? Mert idevalósi ember csak olyan jár be tehenésznek, aki ma­ ga is szereti a túrót. - Esetleg, ha a milicista állandóan ott állna, nem mernék eltúlozni a dolgot - mondta mi­ nap a Papagájos. Mert azt mondja, egy kis lopás még csak megjárja, ha az ember a közösből veszi és nem esik a ló túlsó oldalára, mert ugye, mindannyian emberek vagyunk, s nem a feu­ dálista korban élünk, mikor az őr levágatta a jobbágy két ujját a balkezéről, ha rajta csípte. - A kezét kéne levágni, tőből az olyannak - mondtam, mire azt kérdezte, hogy akkor ki dol­ gozta volna meg a földet, s én beláttam, hogy igaza van. Minden szentnek maga felé hajlik a keze... 309 �palócföld 93/3 - Amikor még én voltam az elnök - morgolódott a Papgájos másfél kiló árpát s egy kiló törőbúzát osztottunk munkanaponként. Akkor nem lopott senki, mert tudtuk, hogy a miénket lopnók, de most, hogy csak az a tiéd, ami a kapudon belül van, mindent hazahordanál, amit le­ het. Persze mindennek megvan a határa. Arra gondoltam, hogy valamikor így kezdődött az emberré válás: gyűjtögetéssel..." 19. “Tegnap osztották az erdőt. Nyilat húztak, mint valamikor tették a faluközösség bir­ tokával, ha újra parcellázták. Nekem a kert cseréjében jutott két rész. Egy szálasítás, meg há­ rom öregtölgy. A héten haza is hozom, aztán szekérre rakom a zsendelyt, s elmegyek arra, Ko­ lozsvár felé, mert azt mondják, ott még el lehet adni. Kell a pénz, mert karácsonra hazajön Annuska. Akkor járt itthon utoljára, mikor Regina mamát eltemettük. Sírt, hogy alig tudtam lelket verni belé, pedig nem volt neki rokona. Akkor volt itthon Áronka is, a Kerekesék fia, de nem siratta meg a nagyanyját. Lóháton jött a havasból, mert erdész lett ő is, mint az apja volt, s mikor vége lett a tornak, nyeregbe ült anélkül, hogy valakitől elbúcsúzott volna. Még a fáradságom se köszönte meg, hogy a temetés körül mindent elrendeztem. Akkor ígértem meg Annuskának a lovat ajándékba, mert láttam, hogy legszívesebben utána szaladna a legénynek." 2 0 . “Nem érzem az időt. Ha nem látnám ezt a szemem előtt felcseperedett fruskát, nem hinném el, hány éves vagyok. Most, hogy itthon van, s naphosszat a lovát ajnározza, mind job­ ban emlékeztet az anyjára. Azon tűnődtem, mi lesz a sorsa. Nem számítok arra, hogy itthon maradjon velem a falu­ ban. A lánynak az a sorsa, hogy férjhez menjen, s kövesse az urát jóban-rosszban. Ő úgyis csak ajándék volt nekem a sorstól, hogy értelmet adjon a napjaimnak. Remélem, majd csak felkeres néha, azután is, hogy bekötötték a fejét. Ott fenn a havason nincsen isko­ la... Tegnapelőtt jött haza, ma pedig a Kerekesék fia is megjelent egy terü bükkfával. Azért hoztam, hogy megbocsásson, amiért a temetéskor úgy elrohantam.... Nem tudok sír­ ni, ha lát valaki, s én akkor jöttem rá, hogy senkim sem maradt már..., hogy magamra marad­ tam. Láttam, úgy nézte Annuskát, mint a halálra ítélt rab a kegyelmi szót, s úgy kipirult mind­ kettőjük arca, hogy kimentem a házból, enni adtam a négy kabalának, s ott ücsörögtem az is­ tállóban míg vacsorázni hívtak." - Mondom - szólt Pap János egy alkalommal egy napig sem volt normális az az ember. Vagy ha az is volt, lóbolondja volt vagy inkább a ló-ajándékozás bolondja. Tudja, hogy mit mondott nekem egyszer? Ez még akkor volt, mikor hazakerültem a tanácshoz. Egy reggel hí­ 310 �palócföld 93/3 vattam, hát lóháton jött, s meg sem várta, hogy megmondjam, mit akarok vele, azt mondja ne­ kem: Egyszer még adtam valakinek ajándékba egy csikót, a közösnek meg, amint láttad, hetet adtam, ugyancsak ajándékba. Hát most neked is ajándékozok egyet, mert tudom, neked soha sem volt lovad. Viseld gondját és próbáld meg... próbálj olyan lenni, mint én. Még hogy én le­ gyek olyan, mint ő! Mint ő!? Aztán a leánynak vett egy almásszürkét valahol a Nyárád mentén, s három napig kínlódott vele, míg nyereg alá törte. Nyerget meg egyenesen Szebenben csinál­ tatott az öreg szásszal, de olyat, hogy ha még mindig én lettem volna a tanácselnök, elkonfis­ káltattam volna tőle... - Azt hogy? - szaladt ki a számon a kérdés. - Egyszerű dolog az - bökte ki a Papagájos. - Csak azt kellett volna rábizonyítani, hogy lo­ pott bőrből van... Mert, ugyebár, a krómozott bőr ma zárolt áru. Amíg beszélt, én arra gondoltam, milyen könnyen felfedi magát ez a szószátyár senkiházi. 2 1 .“Számolgatom, hogy csak huszonöt kilométer az út itthonról az erdészházig. Akár nyeregben is kibírom odáig, ha már nagyon fog hiányozni a lányom: Úgy határoztak, hogy jú­ niusban egybekelnek. Párosával tán könnyebb az árvaság is... Csak azt nem tudom, hogy mit kezdek akkor én a magam árvaságával... Majd lesz valahogy. Menjen csak és szüljön gyerekeket, mert a magvaszakadt ember bármennyire eleven, még­ iscsak halott." 2 2 . “Lassanként meg kéne írni a lányom lakodalmi búcsúztatóját. Nem tudom, miért van, hogy egyetlen ép mondatot sem tudtam még papírra vetni. Pedig a hetedik faluból is hozzám jönnek, ha ilyesmi kell. Igaz, könnyű mesterség egy rakás kapatos asszonyt megríkatni, mert azért ők mégiscsak tudják, mit vállalnak azzal, ha férfit engednek az ágyukba, de itt most ró­ lam van szó. Tőlem kell Annuskának elbúcsúznia, és úgy érzem a hagyományos frázisok egyi­ ke sem fedi azt, amit én érzek, s amit ő érezhet. Végigböngésztem a régi búcsúztatókat, de még csak hasonlót sem találtam ahhoz, amit írni kéne. Ezt nem lehet kaptafára húzni. Még a hagyományos jókívánságok sem tűnnek igaznak: Mintha valaki vaktölténnyel akarna medvét lőni. Úgy látszik várnom kell még vele, amíg egészen megbarátkozom a gondolattal, amíg szá­ momra is éppen annyira mindennapivá és törvényszerűvé nem egyszerűsödik belül a dolog, mint amennyire az." 23 . “Úgy hallom a tehenészek összeverekedtek a veteményföldek elosztásán. Azt mond­ ják, hogy az a Tódor Gyula, az új főkönyvelő az oka mindennek, mert valami svindlit próbált a nyílhúzásnál, hogy a kendereskert az idevalósiaknak jusson. Hát ez valamikor nem így volt. 311 �palócföld 93/3 Húztak nyilat akkor is, valahányszor nyílföldre jogos szabad székely telepedett meg a falu­ ban, mert mindannyiszor újra kellett osztani a közös földet, meg az erdőt. De a közösség na­ gyon nehezen fogadta be a jövevényt, éppen azért, mert kevesebb földet bírhatott a közösből miatta. És ha a jövevény végül mégis beilleszkedett a közösségbe, munkája szerint a többiek­ kel egyenlő rangú tagjává vált annak. Így adott a közösség biztonságot az egyénnek mindenna­ pi munkájához. Sajnos, hogy a biztonság már a múlté: Tavalyelőtt a két víz között kaptam a veteményföldet, a tavaly már a kendereskertben. Ha tudnám, hol kapom az idénre, érdemes volna egy kis trágyát hordani rá, hogy teremjen is valamit, de nincs értelme a másét trágyázni. Mozdulni sem érdemes amíg semmi sem biztos, csak az egy bizonytalanság. Hej, pedig már van négy esztendeje, hogy nem volt ilyen jó szánút." 2 4 . “Úgy nézem, nem csináltam rossz vásárt a lóval, amit Annuskának vettem. Hosszú léptű, gyors, okos állat. Olyan a járása, mint egy nagy leányé. Azon tűnődöm, mi lett a sorsa végül annak a csikónak, amit a háború végén Gyimesben hagytam: az is ilyen volt, csakhogy sokkal olcsóbban kaptam, mint ezt, de hát a jó ló olyan, mint a jó barát, azt nem is lehet meg­ fizetni.” 25 . “Meggyűlt a baj a közösben a vaddisznók miatt, s nincs mit tenni. Előre láttam ezt én már az ősszel, és mondtam is az elnöknek, hogy ha már a kertcserénél vermelik el a dugványré­ pát, legalább kerítenék be. Két nap alatt meg is csináltam volna a kerítést, de sokallták, amit a munkáért kértem. Hát most csak lássák, mit csináltak, mert a minap a Béresék nagyobbik fiát is megkergette a vadkan, a múlt héten pedig a brigádosról hasította le a nadrágot, mert oda­ ment a legény hőmérőzni, s megzavarta a kondát a lakmározásban. Az este pedig, amint beszélik, a tanácselnök állt lesre puskával, meg az őrsparancsnok, hogy legalább a vezért kilőjék. Azt mondják, van vagy három mázsás, az agyara pedig egyene­ sen félelmetes. Holnap megnézem én is magamnak." - írja Eszkáel és íme hozzá a Papagájos kommentárja. - Mondja meg nekem, hogy egyáltalán lehetett-e normális ember, ha odaállt egy somfahu­ tyuróval a vaddisznók közé, külön választotta a többitől a kant, s kezdte hajtani a falu felé, utána meg ott csörtetett az egész konda, míg a faluvégen Fodorné észre nem vette, s nem kez­ dett el torkaszakadtából ordítani. A kiabálásra szétszéledt a csorda, a vezér kan pedig szembefordult Lukáccsal. Megállt erre bezzeg ő is, s még jó, hogy nem csinált a nadrágba, mert ott álltak egymással szemben, alig öt lépésnyire, s csak álltak mozdulatlanul, percekig. A faluvégen összefutott asszonyok úgy elhallgattak ijedtükben, mint szar a fűben, míg az özvegy Bajkóné el nem ájult, mert azt mondják Lukács néha esténként meg-meglátogatja. Hát 312 �palócföld 93/3 ahogy elájult a fehérnép, az asszonyok felemelték a hóból, s bevitték Fodornéhoz, Lukács pe­ dig csak állt ott tovább, farkasszemet nézve a vaddal. Végül a kan megúnta a szemeződést, megcsóválta a fejét, felcsapta a farkát, s eloldalgott az erdő felé. Lukács még állt ott egy darabig, állt ott egymagában, aztán egyenesen a kocsmába ment. Soha nem láttam berúgva, de akkor megártott neki az ital. Egész nap csak a vén Fodornét szidta, hogy fene a torkába, azt mondja behajtotta volna a kondát a Barthakertbe, hogy több kárt ne csináljanak, ha a vénasszony nem kezd kiabálni. 2 6 . “Tegnap szembenéztem a vadkannal. Kicsit belefáradtam a dologba, mert a szemem­ mel tartottam fogva a bestiát, míg el nem menekült előlem. Pedig amikor Bajkónét összeszed­ ték a hóból, azt hittem, odanézek, aztán vihettek volna engem is. Furcsa gondolatok rohantak rám az alatt a néhány perc alatt. Most sem tudom, nem csi­ náltam-e rosszat azzal, hogy elhajtottam onnan, mert amíg a vaddisznók őrzik a répát, addig emberfia nem megy oda lopni. Bántott az is, hogy annak idején meghajoltam az új szélnek, s önként odaadtam minden birtokom a közösbe, hisz semmi sem úgy történt azután, ahogy én reméltem. Teljesen új értékű rendje alakult a dolognak, s a verseny szelleme nem becsületes. Lelkiismeret bántott azért is, hogy akkor, a háború elmúltával nem mentem vissza Gyimesbe azért a leányért. Most azzal mentegetem magam még önmagam előtt is, hogy azért nem men­ tem, mert nem akartam a lány vagyonából meggazdagodni. Most, hogy a lányom nagyapja meghalt, elmentem és megnéztem a földet, amit az ottaniak adtak Annuskának anyai örökségül. Ott nincs közös gazdaság, hát kincset ér a föld, bár nem terem meg mást csak a pityókát, rozsot és a zabot. Gondját viselném én magam is, ha nem vol­ na olyan messzire innen, hát odaadtuk művelésre a rokonoknak, felébe. Most, hogy két lónak kell enni adni, nyáron szénát csinálni mi is odamegyünk. Vajon nem szül-e ez bajt, ellenséges­ kedést? És vajon, tartanának-e szívesen pár darab juhot ott a legelőn az én Annuskámnak is? Mert a sajtot, amit a nyáron vittem neki Keresztúrra, nem ők adták, ahogy én azt mondtam, hanem magam vásároltam Remete patakában Székely Sándortól, a delnei bácstól, a bárányt pedig a vén félszemű Tatártól, a Pálfalvitól. Azt mondják a régiek, hogy aki ölni akar, először készüljön fel a halálra. Nos, én amikor azzal a somfabottal elindultam, nem gondoltam arra, hogy öljek. Csak a hajtókertig akartam elgardírozni a vezérkant, de amikor szembefordult velem, hirtelen mindennel számot vetet­ tem. Nem tudom, miként lehetséges, de egyszeriben olyan dolgokra, félretett kérdésekre kap­ tam megoldást, hogy a végén magam is elcsodálkoztam rajta. Minden eszembejutott, amit elmulasztottam életemben, még az is, hogy a Papagájosnak egyszer ígértem egy pofont, és hogy Annuskának még sohasem árultam el, hová ástam el a 313 �palócföld 93/3 bársonyos hüvelyű kardom. Azért valahogy azt is tudtam, hogy most nem halok meg. És azt is tudtam, hogy most azonnal döntenem kell, hogy olyan válaszút előtt állok, ami egyszer s mindenkorra meghatározza a jövőmet. Képzeletben már át is ugrottam a felém ro­ hanó vadállaton. Én láttam önmagamat, a régi, fiatal Eszkáelt, amint a muszka lehúzza lá­ bamról csizmát, vagy amikor ott a Szépvíz mellett fejbevertem azt a másikat. Tudom, Annuskának én nem választhatok jövőt. Abban kell segítenem, amit ő választ ma­ gának a sok lehetséges közül. Érzem, mint akkor is éreztem, mikor a barlang fölött a medvét nyúztam, hogy haladékot kaptam a sorstól, mert valamit, nem tudom még mit, de valamit véghez kell vinnem." 2 7 . “Hej, hogy micsoda élet van ott fenn az erdőn!... Csupa virág és madárének, valami nagy, titokzatos feltámadás: vagy nem is láttam még soha ilyen tavaszt, vagy mindig is ilyen volt az, csakhogy én nem vettem észre, mert nem jártam nyitott lélekkel. Nem tudom. Megnyugtató volt még a zivatar is, pedig úgy csattogott, mintha sohasem akarna végesza­ kadni. Áronka mondja, hogy idén ez volt az első igazi zápor, s hogy most már közeledik a nyár, lassanként készülhetünk az esküvőre. Nem akar lagzit, mert jobban illik árvaságunkhoz a csendes beszélgetés, mint a dínom-dá­ nom. Pedig sokan eljönnének rá, hiszen nekem rengetegen tartoznak: Az a pénz, amit az új párnak adnak ilyenkor, mindig is kölcsönadott pénz volt, s én sokaknak adtam. Olyan volt a fiatalságom. Hívtak, mert remélték, hogy majd visszahívom, ha magam is megnősülök. Egyszer azt mondta nekem a Papagájos, hogy az én helyemben még akkor is megnősülne, ha tudná, hogy harmadnap elválik. Nagy dáridót csapna, hogy a befolyt pénzből kocsit vehes­ sen magának, mert manapság ezt mindenki így csinálja, nem pedig “Zabhengeresekre” áldoz, mint én. Azt mondta: olcsóbb a benzin, mint a széna, mert nem kell érte megizzadni. Én örvendek annak, hogy Annuskáék nem akarnak senki előtt kalapolni. Egyébként úgy hallottam, hogy a közösben is lovaskocsit kell csináltassanak, hogy azzal furikázzék az elnök, és a benzin maradjon a teherkocsiknak." 2 8 . “Kibékültem az Istennel. Nem úgy mintha éreztem volna, hogy valamelyikünk orrol a másikra, nem is úgy ahogy a tékozló fiú tért meg apjaurához a példázatban, hanem úgy, ahogy az ember egy borgőzös éjszakai szóváltás után az édes testvérével békül meg másnap. Kicsit sokáig tartott nálam ez a boros hangulat, talán éppen azóta, mikor utoljára a Kőme­ zőn jártam, a régi kápolna romjainál. Ez ott van a Vargyas-patak szurdoka fölötti részen, ahol a medve megmocskolta a csikói­ mat, s én azóta sem jártam arrafelé a tegnapi napig. 314 �palócföld 93/3 Eredetileg Dobó pusztájára indultam, hogy megkeressem azt az öreg hársfát, amit ott lát­ tam, mikor Moldvába mentem volt, de a vízválasztó gerincén találtam egy szebbet, ami gon­ doltam megfelel a célnak: Faricskálni akarok belőle majd, ha megérem a telet. Kőmezőtől a Kormos forrása felé követtem egy csapást, amíg egyszer csak döghús bűze ütötte meg az orromat. Lehetőleg a széllel szembe cserkészve valahogy megközelítgettem a helyet, de amikor már nem bírtam tovább a szagot egy kis vargabetűt csináltam a gerinc felé, ahonnan aztán megláttam a tetemet. Egy marha-elő volt kerékkötő lánccal odakötve egy fához, hát gondoltam jó lesz vigyázni, és felmásztam a tetőre. Leültem és vártam. És amikor a medve megjelent a lakomára, megjelent a hátam mögött is a vadőr, meg egy milicista. Mindkettőjük nyakában távcső, vállukon golyós puska, és csorgott róluk a verejték. Tudakolták, ki vagyok, s mit keresek arra, mert az tiltott terület. Valami főnökök járnak oda vadászni, hát jobb ha elballagok hazafelé. Végigtapogattak, mint valami rablót, hogy nincs-e fegyver nálam, a csendőr meg belemar­ kolt az ágyékomba. - Hány lövetű ez, öreg? - kérdezte röhögve, s jól megszorongatta a heréim, aztán megint megkérdezte, hová valósi vagyok és hogy hívnak. - Szentmártoni - mondtam. - Mit mond? - kérdi erre a vadőrtől. - Martinisból való, s úgy hívják, Kátó Lukács - mondta a vadőr, miközben a döghúst kém­ lelte távcsövén át.- Engedd útjára, mert már ott vannak - intett aztán fejével a völgy felé. - Leléphet - mondta most emez, és láttam tévelygett a keze, végül a fegyvert emelte a sze­ méhez, így észrevettem, hogy azon is van gukker. Elindultam Kőmező felé, de éreztem, hogy muszáj megfordulni és azt is láttam, hogy en­ gem kisér a távcső keresztje. Nem szaladtam el, ahogy ő azt hitem szerint remélte. Még vizelni is megálltam, pedig nem kínzott a szükség, és vártam mikor únja meg már a játékot, de ő is türelmes volt és láttam, sze­ rette volna, ha minél hamarabb eltűnök a szeme elől. Amikor a kápolna falának omladékán végre leültem pihenni, két helikopter is elzúgott a fejem fölött, s én arra gondoltam, bárcsak annyi helikopter jönne már egyszer, hogy az eget se lássam tőlük, mert mi tagadás, ahogy ültem még mindig sajgott a két golyó a lábam között. Nem tudom meddig bóbiskoltam ott a köveken. Arra ébredtem, hogy megint a fejem fölött repülnek az óriásmadarak, méghozzá annyira alacsonyan, hogy a benne ülőket is láttam egy pillanatra, s egyszer csak úgy éreztem, mintha finom, hűspermet szállna alá a gép nyomán iz­ zadt arcomra, és a levegő mintha vérszagú lett volna. Akkkor határoztam el magamban, hogy vasárnap elmegyek a templomba, utána pedig fel­ 315 �palócföld 93/3 költözöm a lányomékhoz a havasra. Már csak azért is elköltözöm egy kicsit a faluból, mert attól, amit az újságok írnak, kinyílik zsebemben a bicska. Ez még nem megfutamodás, bár kisértetiesen hasonlít rá. Egynapi járóföld, akármikor ha­ zajöhetek. Így legalább átadhatom Ferencéknek a lakást, amíg egy kicsit rendbehozzák az ő házát. Szerencsétlen sors jutott neki is ebben az életben. A fiatalságát arra áldozta, hogy házat vegyen a városban, aztán férjhez adta leányát, s amire nyugdíjba került lebontották a feje fö­ lül a fedelet. Annyi pénzt se adtak érte, amennyivel az itthon hagyott bennvalót kitataroztas­ sa. Pénzt ugyan nem tudtam adni neki, de a szarufának való fenyőt, s egy köbméternyi deszkát felajánlottam segítségül, elvégre a nagyapáink testvérek voltak. Odaadtam a maradék csere­ pet is, meg a zsindelyt, amit kolozsvári utam után hasítottam, aztán mondtam, hogy lakjon ná­ lam ha akar. Azzal köszönte meg a jóságom, hogy a kezembe nyomott egy újságot: Saját sze­ memmel lássam, mi következik ezután. Lebontják a házakat még falun is, hogy senkinek se legyen semmije, egyik se legyen kü­ lönb mint a másik. Akkor meg azt csinálhatnak mindenkivel, amit akarnak, mert a gyomor nagy úr. Néha azon tűnődöm, nem jobb-e a Papagájosnak, hogy sohasem volt semmije. Most sem lesz mit sajnálnia, ha tömbházba költöztetik, mert mindig a máséban lakott. A kocsmában is addig ül a féldeci mellett, amíg valamelyik jövevény meg nem szánja. Kiszúrják a szemét egy korty itallal, aztán a szeme láttára lopnak mint a tűz. A minap megtudta, hogy a bágyi Bence mégiscsak elhozta a pálinkát nekem, hát alkonyat­ kor csak beállított hozzám. Megkínáltam, mert egyedül nem esik jól nekem az ital, aztán csak hallgattam, amint fiatalkori élményeit mesélte. Azt mondta, hogy ez a nagyfőnök, aki most a mi vidékünkre jár vadászni, valamikor együtt ült vele a sitten. - Úgy verték, mint egy lovat - mondta két pohár kisüsti között -, de nem vallott semmit. - De hát mit is vallhatott volna a szerencsétlen? Mert hát csak az a bőrönd, amivel elkapták a brassói állomáson, az ragadt a kezéhez. Lopta, s fogalma sem volt, hogy röpcédulák vannak benne. Hát így került a sittre lopitikai okokból - röhögött rajta nekitüzesedve. De azt már elfe­ lejtette, hogy ő meg a papagájokkal vívta ki az elvtársak rokonszenvét, hogy ugyanúgy a fal­ nak állította ő is azokat, akik hittek neki, mint az a másik. Arra gondoltam, hogy most megadom neki azt a bizonyos pofont, de csak annyit mond­ tam, hogy több pálinkát nem adok, mert látom, már a saját vackát ugatja. Sértődötten ment el, nem is köszönt, pedig nem én emlegettem az osztályharcot, hanem ő, hogy ütné meg a ragya!" 316 �palócföld 93/3 2 9 . “Hét lépés az istálló sarkától jobbra, ugyanannyi onnan a vén körtefa irányában, előre. Ha felmegyek a havasra Áronnak is megmondom hol keresse, ha majd egyszer szüksége lesz rá. Ki tudja? Azt is megmondom, hová tettem a kutyabőrt. Mert eldugtam, hogy ne találják meg, ha ku­ tatni jönnek érte. Az állam nemzeti vagyonnak tekinti az ilyesmit, pedig csak családi ereklye, mégis azt mondják, a levéltárba kell adni “megőrzésre”. Hát nem őriztük mi családilag 1612 óta mostanig eléggé? Még a pecsétje is sértetlen, azzal a három sárkányfoggal a címerben. An­ nuskának hagyom, ezért akartam, hogy mindketten viseljék az én családnevemet is az övékkel együtt." 3 0 . - Még itthon lakott akkor - mesélte nekem Papp János egy alkalommal -, amikor jött a hír, hogy Áronkáék családostól szökni akartak, s hogy elfogták őket a határnál. Aztán vagy két nap múlva érkezett is a milicista valami Király nevezetű megyei úrral, aki azt mondta Lukácsnak, hogy Áronkáékat bezárják, mert nyugatra akarták rekkenteni a ku­ tyabőrt, amit már rég le kellett volna adni a levéltárhoz. Engem hívtak, meg a tanács kocsisát is tanúként, amikor Lukácsot faggatták. De hát nem is kellett sokáig faggatni, mert ahogy hal­ lotta, mivel vádolják a fiatalokat, csak felnyúlt a mestergerenda fölé, egy darabig matatott va­ lamin, aztán először egy faszeget húzott elő onnan, utána egy szuvas deszkadarabot, végül egy óndobozt emelt ki a gerenda vájatából. - Azt pedig, amit az úr mondott, én nem hiszem el, mert nézze, a kutyabőr itt van - mond­ ta, s olyan szemekkel nézett körül, mintha ölni akarna. Nem győzöm eleget mondani, hogy nem volt normális! Ha már annyira ragaszkodott ahhoz a bőrhöz, miért mutatta meg? Hát per­ sze, hogy elvették tőle, s “kusztógyiába” tették a megyénél, hogyha látni akarja, ott akármikor megnézheti. Szóval igen könnyen hagyta magát átejteni, aztán sürgősen el is költözött a faluból egy idő­ re, fel a havasra. 31. “Már a második unokámmal terhes a lányom, ideje volt feljönnöm, hogy segítsek eztazt a ház körül, mert Áron egész nap az erdőt járja. Megszaporodott a dolga, mert hol medvé­ re, hol meg szarvasra járnak vadászni a körzetében. Olyankor aztán mindig össze kell gyűjte­ nie a fegyvereket pár napra a vidék összes vadászaitól, s hogy jobb legyen, ő is le kell adja az övét. Azért vicsorog, hogy nem bíznak benne; pedig tudhatná, hogy a megbízhatatlan ember senkiben sem hisz már a világ kezdete óta. Csak ül lehajtott fejjel a kopjafák között a kispadon, s órák hosszán át hallgat. Ha pedig Annuskára téved a pillantása, villan egy keserűt a szeme, aztán elfordul, s hallgat tovább. Az este későn jött haza, mert kifőzette a borókabogyót. Lett vagy negyven liter fenyővize, 317 �palócföld 93/3 s én azt hiszem, csak a lovaknak köszönheti meg, hogy azok (nélküle is) hazatalállak. Valahogy becipeltem a házba, Annuska levetkőztette, lefektette, ő meg csak azt motyogta, hogy már nem Szentmártonból, hanem Martinisból való, így mondták a megyénél, így írja az újság. Nem szégyellte előttem a felesége hasát simogatni, dadogott, hogy belepirultam, végül az ábécét kezdte darálni a másféléves kis Attilának, mert hogy ezután otthon kell megtanulja a gyermek az ősei nyelvét. Lassan álomba sírhatták magukat mind a ketten, mert mikor a lovaktól bejöttem, már aludtak. Áldott jó természete van, hogy ritkán rúg be, s akkor is ilyen csendes. Csak a szeme ne vil­ logna olyan vadul, amikor józanul a sírok között ül." 3 2 . “ Nem vezet jóra ez a nagy bőség. Naponta jönnek holmi urak a megyétől. Őzet, szar­ vast, vaddisznót lőnek, ládaszámra hozzák az italt, lakmároznak, aztán teletömik autóikat hússal, míg bent a városban a plebejusnak csirkeaprólékot osztanak porcióra. Olyan csirkét, amelyiknek nyolc-tíz lába és négy-öt feje van. Nekünk jut ugyan a húsból is, az italból is rogyásig, csak azt kötötték a lelkünkre, hogy sen­ kinek se adjunk belőle. Ne tudja más. A medveetetőhöz is küldtek a múlt héten egy tinót, hogy vágjam le, s adjam a komáknak, de kár volna érte. Szép, kövér, pirostarka, s a farka hosszú, vékony, a bőre meg ráncos, hát hogy adtam volna a medvéknek. Kicsaptam a fűre, hadd legelésszen, s a vadászvacsorák mara­ dékát tettem az etetőbe. Ha valaki megkérdi, hogy miért nem vágtam le, majd azt mondom, nem volt rá szükség - értse, ahogy akarja." 3 3 . “Gyönyörű most is az ősz itt. És jó tudni, hogy egyetlen falevél sem hull le a fáról, ad­ dig míg a hónaljában élő rügyet, a jövő tavaszi élet biztosítékát be nem érlelte. Így kellene va­ lahogy élni az embernek is. De vajon jön-e tavasza, jön-e nyara egyáltalán a magunkfajtának, ha nem mondhatjuk már: szülőföldem, falum, Édesanyám?..." 3 4 . “A rokonságból, a városlakók közül már öten vették útjukat az itteni biztos bizonyta­ lanságból a lehetséges halálnak: azt mondják, hogy a határzónában felszólítás nélkül lelövik a nyugat felé igyekvőket. Ha sikerül is nekik átjutni, gyökértelenek lesznek bárhol a világban, mert olyan a mi faj­ tánk: Csak itt van itthon, hol ismerős a szó, legyen az akár bölcsődal, akár szerelmi ének, akár sirató. 318 �palócföld 93/3 Ezt próbáltam megmagyarázni Áronéknak is a minap, mikor a kitelepedés gondolatát la­ tolgatták Annával, de ők azzal érveltek, mekkora felelősség hárul a szülőre saját gyermekével szemben. - Mit mondjak majd neki - kérdezte Áron -, ha majd egyszer a mellemnek szegezi a kér­ dést, hogy miért nem tanulhatott az anyanyelvén, tehát magyarul?" 3 5 . “Meglehet, hogy csakugyan elmennek. Magukkal viszik saját árvaságukat, mint csiga a házát, az enyémet meg itthagyják nekem. Pedig foggal-körömmel kéne ragaszkodniuk ehhez a földhöz és megállni: állni a sarat s nem adni át a helyet azoknak, akik a hegyeken túlról jönnek. Jönnek, csak jönnek, s kitúrják a he­ lyéről az itteni népet, aztán lezüllesztik a munkát, tönkre silányítják a földet. Ha meggondolom, nem is tehetnek másként. Nekik sohasem volt saját földjük. Mindig a másét művelték és gyűlölték, mert megkövetelte az izzadságot. Aztán a földreform után há­ rom évvel jött a kollektivizálás. Nem tanulhatták meg, hogy mit jelent: az enyém. És hogy most sem tudják, lopnak, gyűjtögetnek a mának élve, mert érzik, minden bizonytalan. Azok pedig, akik itt születtek hetvenhetedíziglen, ha nem akarnak lemaradni e botcsinálta honfoglalók mögött, kénytelenek nyalni, lopni mint amazok, mert ha nem fújnak velük egy kí­ gyókövet, állás nélkül maradnak. A fiatalja már szégyelli a kapanyelet, pedig ez a föld eltartaná még mindannyiukat, csak szeretni kéne s dolgozni becsülettel." 3 6 . “Amikor önként odaadtam a földem, rámsütötték, hogy kelekótya vagyok. Pedig csak a hurcoltatást akartam elkerülni, mint ahogy el is kerültem. Egyébként én is otthagytam volna a fogam a dobrodzsai mocsarakban, mint a többiek. Lám, így is elkészült az az árok, nélkülem. Senki sem tudja, mit éreztem, amikor azt a negyvenkét holdat odaadtam, de adtam, mert olyan idők jártak... Most meg menekül mindenki a vidékről, mint a patkányok, ha süllyed a ha­ jó. És hiába böngészem a bibliát, nem találok benne más megoldást, csak az állhatatottságot. Azt hiszem az a baj, hogy a fiataloknak nincs hitük. Nem önmagukban keresik azt, amiben hinni szeretnének, hanem valami kézzelfoghatót akarnak. Valamit, ami “van”, bármilyen si­ lány is: legyen az - és az övék legyen. Áronék is, most önként lemondanak a sovány verébről a holnapi túzok reményében, pedig Annuskának ott volna a Gyimesi birtok, abból urasan meg lehetne élni, s ha már mindenkép­ pen kocsit akarnak, van bőven mit eladni, miért nem vesznek egyet? Lent a faluban a kert tele van gyümölcssel, csak mellé kéne állni. Csak ribizliből több mint 319 �palócföld 93/3 húsz veder bor volna eladó, a szilvából meg lesz vagy másfélannyi pálinka, s ha eladják a fe­ nyővizet is, már ott van a kocsi ára. Azért az áfonyalevet mégse szeretném ha eladnák: azt hagyják meg nekem, vigasztalónak." 3 7 . “Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megszületik a kislány. Mert ezt, hogy kislány lesz, valahogy tudtam én már előre. Annuska is, csak októberre várta, hát meglepődött, amikor je­ lentkeztek a fájdalmak. Szerencsére éppen itt voltak valami urak a megyétől, s amikor men­ tek, bevitték őt is a szülészetre. Igaz magukkal vitték a pirostarka üszőt is, darabokban. A mackóknak csak a csontosa ma­ radt, de hát azoknak jó lesz úgy is. Nekem egy falás sem esne jól belőle, ezért csak annyit tar­ tottam meg, amit Áronnak s a gyereknek vacsorára megsütöttem. Mikor a fiúcska lefeküdt, Áron kinyitotta a fegyverszekrényt, s megmutatta az új puskát, amit az urak hoztak neki. Olyan távcsöves, golyós fegyver, amilyent a Kőmezőn láttam, ami­ kor a milicista megszorongatta a tökömet. Elmondtam egyszer Áronnak az esetet, s csak kaca­ gott, de most a kezembe adta a fegyvert, s azt mondta nézzek bele, nincs megtöltve. Nézegettem. Áron közben arról beszélt, hogy két nap múlva megint jön a helikopter med­ vére, ezért nem mehetett Annuskával a klinikára, de reméli hamar vége lesz a felhajtásnak, s akkor majd utána megy, hogy hazahozza. Beraktam a puskát a helyére, s miután megittunk egy-egy pohárnyi fenyővizet, kinéztem a lovakhoz. Mire bejöttem, Áron már aludt, én meg arra gondoltam, hogy bizonyára bezárta a fegyverszekrényt, tehát nem nézhetem meg még egyszer a puskát, s lefeküdtem én is." 3 8 . “Reggelre mintha mindent behavazott volna, úgy ellepte a fákat a dér. Én meg csak az estét vártam, hátha még egyszer kézbevehetem azt a távcsöves fegyvert, de hiába. Kint kellett lefeküdnöm az odorban, a lovak fölött, mert nyüzsög az erdőben a sok városi ember, bent az ágyban az én helyemen is kettő aludt belőlük. S a tetejébe az egyik, a civilruhás, azonos az én kőmezői ismerősömmel.” 3 9 . “Ma reggel Áron azzal kelt fel, hogy a Cekenden kell várnia az urakat. Adjak reggelit a gyereknek, aztán csak a lovakra legyen gondom, ő a gyereket leviszi Homoródra, mert így szól a parancs. Elmentek. Ahogy felsütött a nap hullani kezdett a sárgult falevél, délre már vastagon takarta a földet. Az istálló padlásán álltam, s arra gondoltam, hogyha csak egy-két cserepet elmozdítanék a tetőn, éppen az etetőhöz látnék a csupasz ágak között. Megint a fegyver jutott eszembe. A fegyverszekrény nem volt bezárva. 320 �palócföld 93/3 Visszamásztam a padlásra, s a szemem magasságában elcsúsztattam két cserepet: egyet fel, egyet lefelé, aztán a távcsövön át kémlelni kezdtem az erdőt. A véres koncokat hamar megtaláltam, de a koma nem volt még ott. Lehet, hogy még nem éhezett meg, vagy megszimatolta volna a veszélyt? Nem tudom. Kicsit elszunnyadtam a várakozásban, s arra ébredtem, hogy lent ropognak a fegyverek. Mire újra befogtam a távcsőbe az etetőt, már éppen az utolsókat rúgta az óriási dög, s én az ide-oda szaladgáló uracsokat célozgattam játékból, egyenként. Mert lőni még akkor sem lőttem volna rájuk, ha lett volna töltényem. Miért éppen én csi­ náljak nemzeti hőst az ilyen tetvekből? Mire a fegyvert elrejtettem, s a cserepeket visszaraktam a helyére, már hallottam is a mo­ torzúgást. Jöttek seregestül, kurjongatva hozták a bundást, dicsérték egymást, s én elszégyell­ tem magam: hol itt a lovagiasság? Alkonyat előtt mentek el Áronnal együtt. Visszaloptam a fegyvert a helyére, elláttam az állatokat, aztán aludni szerettem volna, de nem jött álom a szememre, míg az ágyneműt ki nem cseréltem. Most meg azt álmodtam, hogy ott ténfergek a barlang fölött, s a csikóimat si­ ratom." 4 0 . “Negyven véka szilvát szedtem a kertből, a szármány-oldalról meg huszonhat véka lett az én részem, szőlőt is vettem vagy öt mázsányit, lesz borom bőven. Az este beült hozzám a Papagájos, mintha semmi sem történt volna, s arról faggatott, mi­ ért kellett Áronéknak beköltözni a városba. Mondtam, hogy előléptették, most már nem a havason nőnek fel a gyermekei, s ott a me­ gyeszékhelyen járnak majd iskolába. Láttam rajta, hogy valami fúrja még az oldalát, hát elővettem egy kisüveg áfonyalevet, s töltögettem neki, míg végül kibökte: -Nehogy azt mondja, hogy nem tudok a dologról!... Már két napja, hogy mindenki csak azt beszéli, Áronék Pestről írtak nekem, hogy immár nem jönnek haza, azért ha lehet, az Annuska lovát még egyelőre ne adjam el. Úgy nézett rám, olyan győzedelmes pillantással, hogy azt hittem, azonnal a torkának ug­ rom, de hirtelen eszembe jutott, hogy egyszer már beugrottam a mesének, hát csak legyintet­ tem, hogy hazugság az egész, mire egy képeslapot vett elő a zsebéből, s ledobta elém az asztal­ ra. Láttam, hogy az Annuska írása, hát szerettem volna elolvasni, de egy pár percig képtelen voltam megmozdulni. Ő nyúlt utána, s olvasta el nekem, amit már elmondott." 321 �palócföld 93/3 41. “Már két hónapja élesztgetem magamban a holt reménységet: hátha mégis hazajön­ nek onnan. Egyébként miért írták volna, hogy a lovat ne adjam el? Mióta a levél megjött, már kétszer járt itt egy civil, hogy mit tudok róluk, de nem mond­ hattam semmit. Ők bizonyára többet tudnak mint én, mert hiába írtam levelet, nem jött rá vá­ lasz. Legközelebb, ha érdeklődnek, megmondom: faggassák a temetőt, ne engem." 4 2 . “Szürke gránitból rendeltem magamnak sírkövet. Simát, egyszerűt. Sokba kerül ez így is, de mit tehetnék: én kell kifizessem, mert nincsen már unokám. Oda állíttatom a fenyőfa alá, a dédapámé mellé. Onnan majd messzire ellátok.” 4 3 . “Hét lépés az istálló sarkától jobbra, ugyanannyi onnan a vén körtefa irányában, e­ lőre. Kinek mondjam?” 4 4 . “Szeretem ezt a vén fenyőfát. Alatta ültem akkor is, mikor a községi bíró kocsija bedőlt a sáncba. Most nekem volna kedvem kiáltani: Gyertek halottak, segítsetek! Rájöttem én is olyan vagyok, mint a többiek. Menekülök. Nem másként ugyan, csak az időben bujdosok, erre-arra, s még mindig úgy érzem, hogy reménységre születtem. Megmagyaráztam magamnak: Azért bukott meg itt minden, mert úgy a föld népe, mint a vezetői, úgy lelki, mint technikai szempontból éretlenek voltak és azok ma is Krisztus társa­ dalmára, szóval arra, amit most másképp neveznek: Hiába álltam félre a tulajdon földem mel­ lől, a jobbágyból nem lehet pár év alatt proletárt csinálni, mint ahogy az oroszlánok sem győz­ hetnek a szamarak felett, ha szamár a vezérük, a szamaraké meg oroszlán. Gondolkozom, mit tehetnék még ebben a halálraitélt faluban. És vajon hiba-e, hogy csak játékból lövöldöztem le őket ott fenn a havason. Egyiket a faluért, másikat meg azért, mert hi­ ába olvasom az újságot, nem találok benne egyetlen ismerős helységnevet sem. A harmadikat azért, mert nem nevelhetem az unokáim - elűzték innen -, a negyediket, mert halálra ítélték a temetőnket. Csak ülök leendő sírhantom felett, a fényesre csiszolt gránitnak vetve hátam, körös-körül hajdani nemzetségem düledező kopjái között és mar a lelkiismeret: Egész életemet eljátszot­ tam, s amikor a sors a kezembe adta a sárkány fejét, megkegyelmeztem neki. Lenézek a lábam előtti völgyben kígyózó aszfaltra és szeretnék elindulni én is, de tudom, a lábamra tekeredne az út szalagja, hogy megkössön: Maradni kell. Hátha egyszer még azok is visszajönnek, akiket elsodort a nyomor. Vajon, azt a napot meg­ éri-e ez a szürke kő itt?" 322 �palócföld 93/3 45. “Tegnap kint jártam a temetőn. Valaki nem fér a bőrében, hogy két helyen is megkarcolta a csiszolt követ, pedig még meg sem haltam. Az este Papagájos bejött a pálinka szagára, s hogy megkínáltam, azt mondta, le­ het hogy a medve volt. Hát én kiráznám a bőréből azt a medvét, ha a kezembe kerülne - mond­ tam, mire azt felelte, hogy még szerencsés vagyok, mert máshol már a vaddisznók fel is szán­ tották a temetőt. Nem hiszem én azt. Hét lépés az istálló sarkától jobbra..." 4 6 . - Egész télen főzte a pálinkát egy kuktafazékban - meséli Papp János. - Bezárkózott a konyhába, s reggelre négy-öt liter szikraerős fenyővizet vagy szilvalevet kotyvasztott, aztán csak vitte a szekéren valamerre, ha tele voltak a korsók. Így nem is csoda, ha megtelt do­ hánnyal, ’sze már kétszáz lejt is adnak az urak egy-egy literért. Csak azt nem tudom, most már kinek gyűjtött megint ez a kelekótya, mert a Bajkónét el­ vitték a faluból a rokonai Brassóba pesztrának, aztán el is temették hamar, mert kicsit szívba­ jos volt az istenadta, hát Lukácsnak immár senkije sem maradt a faluban. Most is azt mondom, valahová eláshatta a sok pénzt, mert a tavaszon a lovakat is eladta, a rokonok pedig nem találtak semmit. Tartsa nyitva a szemét mérnök úr, s meglátja, egyszer majd szép kis summára bukkan itt valahol. Aztán ha megkapta, ne feledkezzék meg Papp Já­ nosról, tette hozzá sunyi vigyorral. Én a minap felástam a kertet, de a jelzett helyen semmit sem találtam. Lehetséges volna, hogy nem ástam eléggé mélyen? VÉGE 323 �palócföld 93/3 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor : József Pál Chief publisher: Dr. Németh János Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 2 7 0 Tel: (0036) 3 2 -3 1 4 -3 8 6 , 3 2 -3 1 1 -0 2 2 324 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS N ó g rá d M e g y e K ö z g y ű lé se , v alam in t a P A L Ó C F Ö L D k ö z é le ti, iro d alm i, m ű v é sz e ti fo ly ó ira t s z e rk e s z tő s é g e 199 3 . év re o rsz á g o sa n m e g h ird e ti a h a g y o m á n y o s M A D Á C H IMRE IRODALMI P Á L Y Á Z A T O T A p ály á za tra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidő ben be nem nyújtott m üvekkel lehet nevezni, am elyek elm élyült szakm ai igénnyel m utatják be valóságunk k ö z érd e k ű e n időszerű k érdéseit, illetőleg, am elyek M adách Im re korára, életére, életm űvére, annak utóéletére vo­ n atkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalm aznak. A jeligés pályam unkákat három gépelt példányban 1993. d ecem b er 1-ig lehet benyújtani a P alócföld S zerkesztőség cím ére (3 1 0 0 . Salgótarján, R ákóczi üt 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban m ellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. S zociográfia, irodalm i riport, esszé, tanulm ány kategóriában I. díj: 50 0 0 0 Ft II. díj: 30 0 0 0 Ft III. díj: 2 0 0 0 0 Ft 2. Versek, szépprózai m üvek kategóriájában I. díj: 50 0 0 0 Ft II. díj: 30 0 0 0 Ft III. díj: 2 0 0 0 0 Ft B alassagyarm at város különdíja Salgótarján város különdíja E red m én y h irdetésre 1 9 9 4 januárjában, a hagyom ányos M ad ách -ünnepség keretéb en kerül sor, am elyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk m eg. A d íjazo tt m űvek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat m agának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A M a d á ch -p á ly á ­ zat eredm ényhirdetését a folyóirat februári szám ában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 5 0 Ft KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/816676b34bb561b26ea6a72a42b2af76.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika