https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5590efd51a1c7f57b5d535097e750564.pdf 3e975001a9c1c280ea80194da3c9521f PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 9 3 /2 XX VII. é v f o lyam m á r c iu s -á p rilis �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓ CFÖ LD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kultu­ rális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓ CFÖ LD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumo­ kon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �palócföld 93/2 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Mezey Katalin József Attila a változó világban Géczi János Szabad kis zsandárversek Dippold Pál Mulandó ember (novella) 109 112 121 NAPJAINK Kovács László Imre Többség és kisebbség (tanulmány) Nyéki Lajos Magyar politikai kiskáté 129 138 Sinka István Kicsi nép nagy bánattal (vers) 145 ÉSZAKI KILÁtÓ Käfe r I stván Magyar-szlov ák jegyzetek 147 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban X. (kritika) Fekete Miklós Hét lépés (elbeszélés) Losonczy Tóth Árpád A magyarországi és erdélyi ifjúság levélváltása az 1832/36-os pozsonyi diéta idején (tanulmány) Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok (tanulmány) 155 161 175 185 ÉLŐ MÚLT Kovács Győző Vozári Dezső (tanulmány) 199 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Hetvenhét nap a halál pitvarában 206 107 �palócföld 93/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 310Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf .270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői: Csapody Miklós országgyűlési képviselő (Budapest), Dippold Pál író (Budapest), Fekete Miklós író (Budakalász), Géczi J á ­ nos költő (Budapest), Kovács Győző tud.kutató (Felsőgöd), Kovács László I mre politológus (Szeged), Käfe r I stván iroda­ lomtörténész (Budapest), Losonczy Tóth Árpád kutató (Budapest), Mezey Katalin író, költő (Budapest), Nyéki Lajos egyetemi tanár (Párizs), Sinka I stván (1897-1969), Szokács László újságíró (Budapest), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát Szabó Ta­ más szobrászművész, grafikus salgótarjáni kiállításának anyagából válogattuk. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 108 Index 25925 �palócföld 93/2 KÖSZÖNTŐ KÖLTÉSZETNAPRA Mezey Katalin József Attila a változó világban A nagy költői müvek - akár a nagy hegyek nem változnak a környezetük felszíni válto­ zásaival. Azt, ami hordozza őket, magát a teljes nyelvi közeget kell eltüntetni, lerobbantani ahhoz, hogy elveszítsék jelentőségüket. Természetes tehát, hogy József Attilát, a költői jelenség lényegét, a verseket nem érhette el, nem érinthette meg az elmúlt évek még oly komoly változásainak szele. Nem akarok kitérni a címben rejlő kihívás elöl: két vonatkozásban - természetesen - tör­ ténhettek és történtek is olyan változások, melyek társadalmi és irodaim helyzetét érinthe­ tik. De ezek egyike sem igazán irodalmi kérdés. A z egyik esetleg így fogalm azható meg: a költészetében megnyilatkozó világszemlélet-réteg, a kommunista, szocialista ideológia fel­ bukkanása vajon nem teszi-e korszerűtlenné József Attilát? A másik pedig: vajon azt a központi helyet kell-e fönntartani számára a két világháború közötti időszak magyar költészetében, amelyet az elmúlt kulturális politika számára kijelölt - nem egyszer más költő óriások - Kosztolányi, Babits, Füst Milán, Kassák mellőzésével vagy háttérbe szorításával? Mindkét kérdés költészetnapi felvetése és tárgyalása kissé profánnak tűnik, mert nem érintik a líra lényegét, nem engedik, hogy a verseket, a költészet adományait ünnepeljük, örüljünk létüknek és azt a feloldódást keressük bennük, amit egy-egy nyelvi közösség szá­ mára semmi más, csak a versek, dalok ereje biztosíthat. I llyés Gyula elemzi a szólások kö­ zösség form áló erejét, azt a cinkosságot, amit egy azonos nyelvű közösség számára egy-egy kifejezés, szólás jelent. A népdalok képiségének hasonló erejét is elemzi tanulmányában I llyés, és nyugodtan továbbléphetünk gondolatmenete útján és figyelmeztethetünk a mű köl­ tészet hasonló szerepére is. Kell-e mondanom, kell-e kérdenem a jelenlévőktől, az olvasóktól, hogy mit idéz f e l ne­ kik, nekünk az, hogy “éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek?” Vagy az, hogy “Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom.” Vagy az, hogy “Batu khán pesti roko­ n a ”? Mit idéznek fö l bennünk a szállóigévé vált József Attila sorok? Hogy életünk hány em­ lékezetes helyzetében jutottak eszünkbe - vigasztalásként, megoldásként, önmagunk megfo ­ 109 �palócföld 93/2 galmozásaként - az ő költői megfogalmazásai? Nem azért válhatott és vált is nemzedékek bibliájává költészete, mert a pártos kulturpo­ litika a középpontba nyomta őt. Azért válhatott közös nemzedéki - s túl azon, közös nemzeti élménnyé, mert költészet. Mert rendkívüli, sokrétegű, lenyűgöző költészet. Mert rövid har­ minckét esztendeje alatt ez a fiatal ember az élet- és lélekhelyzetek oly sokaságából volt ké­ pes költészetet fakasztani, hogy csaknem minden olvasója csaknem minden élet-kereszt­ útján magára ismerhet egyik vagy másik versében, vagy verstöredékében. Ki veheti el Jó zsef Attilától ezt a meghódított territóriumot, a lenyűgözött, mert kimon­ dott, kifejezett lelkek birodalmát? Természetesen senki. Egy másik költő, egy másik hódításra képes költészet sem? Semmiképpen sem úgy, ahogy a hódítók szokták elűzni a megnyert birodalmakból ellenfeleiket. Hanem csak úgy, ahogy a költők, és a versek: kitágítva a lelkeket, hogy a régi dalok mellett elférjenek az újak is. Mert a jó versek - meggyőződésem - azáltal, hogy beférkőznek a lelkünkbe, helyet csinálnak ott a költészetnek, s minél több vers bújik meg bennünk, annál több fér még el ott. Einsteinről rög­ zítette a kegyetlen tudományos pontosság, hogy utólagos vizsgálatok szerint még ő is csak agytérfogata 20 %-át használta. A többi - a Teremtés bölcs erőlátása - tartalékul szolgál. A z átlagember nyilván elméje kisebb hányadát működteti, mint a nagy tudós. Van tehát mindannyiunknak bőséges helye, ahová korlátok nélkül elraktározhatjuk a versörömöket, versvigaszokat, a versekből kapott önismeretet. Jó zsef Attiláét, Kosztolányiét, Babitsét, Kassákét, Szabó Lőrincét, Weöres Sándorét, Nagy Lászlóét, Pilinszkyét. Mindazokét, akik­ nek sorai szívünket és elménket megtalálták és megörvendeztették az önmagunkra való ráis­ merés, vagy az önmagunkban lévő hiányok felismerése révén. De hogy az elsőként megfogalmazott kérdés elöl se térjek ki teljesen: úgy hiszem, a J ó ­ z s e f A ttilai hódításhoz az is hozzátartozott, hogy sokféle eszmekör nyilatkozik meg fe lis ­ merhetően, kérdések és elemző közelítések formájában verseiben. Istenképéröl épp úgy le­ hetne tanulmányokat írni, vitatkozni a különböző teológiai iskolák kánonjai függvényében, ahogy lehetne, lehet “freudizmusáról” is, lehetett szocialista voltáról is. Érettkori költészetének mindvégig fontos eleme a szociológiai és a történeti elem. Nem rójuk f e l Berzsenyinek, Kölcseynek, Vörösmartynak, Aranynak, Petőfinek történeti verseik naivitásait, “korszerűségeit” vagy korszerűtlenségeit, Ady verseinek olykori dühös e lfo ­ gultságait, igazságtalanságait. Ahogy a franciák - akik nagyon büszkék a forradalmukra, volt, amilyen volt, tudjuk velük együtt mindannyian -, nem tagadják meg azért Balzacot, mert következetesen royalista volt. Miért éppen J ó zse f A ttilát kellene megbélyegeznünk azért, mert élete egy szakaszában tagja volt a kommunista pártnak? Nem a regnáló, a véres­ kezű, a felismerhető, a megalázó alkukat kikényszerítő pártnak, hanem az illegalitásban bujkáló, jobb jövőt ígérő, a költőnek oly fontos: szociális egyenlőséget hirdető, a hatalom­ tól üldözött ellenzéki sejtnek. 110 �palócföld 93/2 A versek, melyek ebből a gondolatkörből születtek, költői értékeik mellett mindenképp a korszak jellegzetes dokumentumai, és őrzik azt a valóságszegmentumot, amely attól még va­ lóságos, hogy csupa illuzió és leegyszerűsítés. Az, hogy hosszú évtizedekig szinte kanonizál­ ták őket, és a J ó zse f A ttila-i gazdag hagyatékban kiváltságos szerepet tulajdonítottak ne­ kik, senkinek többet nem ártott, mint magának a József Attila-i költészetnek. Most, hogy már nincsenek vagy nem ezek a diktált “legnagyobb versei”, most hozzáférhetőbbé válhat az egész életmű a felületes ismerők számára is, az iskolákban is. És ez mindannyiunknak javá­ ra válik. Azt hiszem, ez a kérdés több szót most nem érdemel. Biztos vagyok benne, hogy József A t­ tila versei a magyar költészet azon magaslatainak egyikét képezik, amelyekhez bármikor, bármi idő távolából is bizton állíthatjuk mérőműszereinket. (Mezey Katalin költő köszöntője a szerkesztőség kérésére készült és elhangzott a Salgótarjáni Költészetnapi Ünnepségen.) 111 �palócföld 93/2 Géczi János [szabad kis zsandárversek] részletek 55. forgatom a part magányos halcsontvázát piszkálgatom a csigolyákat harmincnyolc éves múltam lassan már csak ajánlott verseket tudok írni tudom ki a megszólítható a csontok vakufényében 56. mindenféle téziseket mint az akác az ablakom előtt állítok szép kis bukolika butélia szagos üvegcse 57. a papírhéj alatt mészsötét - kapargatom késheggyel a történetet 112 �palócföld 93/2 59. átolvasom az éntelenített könyvet a lapjai közt homoki ágasliliomok mindig szerettem a ritka növényeket a kertem is tele ágasliliommal július közepén holdtöltekor ennyire egyszerű minden áttetsző vízjelek mögé nyúlok minden lapozáskor 60. a gipszangyalok kiültek a szemöldökfák fölött napoznak kifakul tőlük a tér a házfalak szétosztják sárgájukat a gipszangyalok szárnyai belelógnak a falba faragott kövek közt kavarják a port nem tudnak szabadulni vergődnek de az arcukat boldogan odatartják a verőfénynek ha odatapasztod a füled a középkori ház fahamuval töltött falához hallhatod a tollak verdesését 61 a zengőlégy arannyal futtatott szárnya propellerként zúg csattog a szarcsomó fölött 113 �palócföld 93/2 a nyár nem fér be a szonett ketrecébe kilóg a szárnya ki a farkatolla ki a parázsveres taraja 71. a füge a legszebb gyümölcs ónixtestbe foglalt mézopál magok mozdulatlan július (a füge cukorba dermedt zöld pocakos buddha) tizennégyszer szúrtam bele a vershúsba a szót ha a fivért nem számolom éppen tizennégyszer csurom vér minden akár a ház előtt fekvő cigánykölyök úgy járta át a sok pisztolygolyó mint fürge ólomkukac széttúrta a testét járhatok térdig vérben dagonyázhattok vérben veszprémversek a legtöményebb cserlevél árnyékába állok ahol zuhog a tus 114 �palócföld 93/2 75. mennyi anyagból áll egy mondat sejti ráesett a jelző téglája 77. a fügékben összetört a zöldüveg a fuga a barokk a süveg cukor ez volt már mondható az alku és nem is szűk markú ezért a sav- és szóálló én ek táncolnak benne a legény ek kemény ek gajdolnak a barokktól részeg en rontják a fugát mérges en sapka helyett rajtuk cukorsüveg süvegek alatt sötétzöld üreg ek mi ez ha nem klorofillszárny mi ez ha nem üvegbakancs csak befele csap kod és befele lépked 115 �palócföld 93/2 némelyikükben kettő kettő némelyikükben egy egy csikorognak a törmelék ek 80. ne félj visszajönnek az elkötelezett versek csizmájuk alatt recsegnek az ágak felverik és összeterelik a zászlókat magukkal hozzák dubrovnikot a cirill és metód-szigeteket kenyeret adnak a szák ból a lovaknak és a menekülteknek és a tábortűz mellett a komakútnál döngetőst járnak menyecskék is kerülnek hozzá akik elkötelezett gyerekeket akarnak szép históriákat kuba meg mongólia felszabadításáról fényesre dörgölt almákat amilyen ez a századvég lehetne ha fölteszi pörge kalapját 82. füst milán alkonyvég érkezett a pártbizottság sofőrje emelte ki az autóból és tolta a hősök kapujáig a tolókocsit rizlinggel kínálta a kocsmáros vélte ha weöres sanyika megitta milán bácsi is szeretni fogja paloznaki borát de kiverte a pergamenszáraz kéz a poharat harákolt és nyakára igazgatta a sálat nézte a püspöki nyaralót 116 �palócföld 93/2 és a cigánylányok délvidéki meztelen lábát sört kért talán pikolót nem tudtuk hogy szereti a keserű ízeket a paloznaki rizling a legkeserűbb bor mondtuk is neki s hogy kálnoky laci bácsi vesebaja ellenére is ivott belőle egy pohárkányit a füstnél nincs keserűbb dohogta sanyika meg laci csak igya akkor se lesz elég keserű nem lesz olyan tigris-sárga mint a csapolt holsten vagy a friss fokhagymára kortyolt kőbányai világos 83. a vécés néni tükrére vizelni annyi hogy nem te csináltad fel a lányát kipisálni mi benned összegyűlt az éjszakaszagú aranysárgát ha a tükrön végigcsordul az ember eszébe se jut a tükör mögötti vécés néni centiméterrel meg azzal a lapkivágattal amin a lánya hasán a fejetlen férfi 86. ha úgy fordul az idő az ablakrésen a spaletta szárnyközén besurranó fényben a meiseni kancsó megint tengerre vágyik miféle szabadság ez a padlásszobában ahol vitorlaszagúak a vásznak s az akvárium mélyén 117 �palócföld 93/2 rongyos ion saláta 87. selyemköpenyében a hölgy visszajár (kiizzik belőle a nyár csípőjéből a csont) elefántagyar és ében a hölgy visszajár dúdolja ezüstnek lenni jó ha egyszer úgyis megjön ha egyszer utolér a hó a högy visszajár szétdúlja a naptárt vázlatol (hol vagy te halál) ötöl és hatol 88 . fakul a nefelejcs a vers anyagában kérded kedves mind ez mire való s hogyan szól az a szó amitől hajnal lesz 90. apró és hideg tükör 118 �palócföld 93/2 evés után nyalja pörgeti orrával kutyánknak ez a legnagyobb kincse ha sétálni akar foga közt hozza akasszam nyakába a veszettség elleni oltás bilétaostyáját 91. azóta mindig kicsi mondatokban győzök hogy reggel elöntötte a kék a várost kék lett a séd a forrásfőnél döntögették bele az anilint kék lett a vár mert porfesték szitált a szélviharban elfoglalta az utcákat a katáng az encián így tornászta magát vagy ezer méterrel feljebb Veszprém bele a légszomjba oda a hollók acélfényű szemébe 93. egy flóriánt sodor magával a vers ahogy zúdul át a hősök kapuján megforgat koncertjegyet elhullott szandált viszi a tufatestet (telített parasztbarock) átmossa mint névmás a mondatot egy flóriánt sodor magával a vers 119 �palócföld 93/2 94. majd felnősz te is hasonlattól a vers vagy cselekménytől az ige és megtudod milyen felnőttnek lenni hagyd és ne hámozd a barackot sprőd az angyalok segge de hogy lecses azt még hagyjuk hogy rosszul aludtál és dúlsz-fúlsz lesz majd olyan nap mikor olaszországba indulsz most kapkodd a lábad te hatéves termetű és hidd el apádnak nehéz a kezén az a meggyszínű üvegkesztyű 95. gézirat 120 �palócföld 93/2 Dippold Pál Mulandó ember 1 . MINDENÜTT JELEN VAN CSACSACSA Felemelkedik úgy elszáll szemtengely pörög; fülharsona; ízlelő bimbó; orrgomba; nyúz­ ni lefele bőrt ívelni át magas csúcsokon kő miből kő kitől keletkezhetett kőkitaláló volt kő folyt mint szúrt szem csurog sótlan kőkönnypatak és idővel rögzül nehéz mozdíthatatlan pa­ tak a fö ld b e ég Földre Ég látóhatáron fénycsík felém akkor végtelen ölelni kész vég átka­ rolni akar Két csíkvég: görbe horizont illanni elfele fö lfia ta lo d n i visszanézés van: kötél­ táncos röppálya; szóhasználati díszbemutató csak lásson rengeteg hajanincs Kajm ánfo­ gantyús díszdobozfej kolibritangó időiségben vörös kősál NapKüllők közé hogy fo jtso n vissza levegőt tüdőbe; senki sebe Nem-e; nem-e köthetek tagadószóhoz kérdöszócskát; bi­ zony mondja Nekem, bizony. 2 . KÉTELKEDŐ MEGNYUGVÁSA CSACSACSA Kortárs társkor amikor kaput kitaláltak máris előtte valaki kapuk előtt zár szakértő f o ­ lyamatos kulcsszavak szavak egyáltalán ahogy siklanak kékfehér orosz éjjeleken és o laj­ fekete angol partokon közben kontinens és német romantikusok és az összes népnévnek mel­ lérendelt néplélek bárányfelők kezdetektől mostanáig égen úszók földközponti tűzgolyó is mindig mindig közben észlelek ahogy kell átfogón csak folyjon csak folyjék az élet mondom mintha nem mondanám mindegy; amit tudok, akarom nem akarom: van. Amit nem ismerek, az is. Személyes Mágnes mi húz merre miért vasidegem miatt? Acélsodrony bizonyára ahogy szálak összefonódnak lesz fontos egész Mű és a van egyszer volt lesz törvény: volt lesz van. Viselkedéstudomány ahogy korom hordom mint ruhát kabátot inget gatyát jelentős felhám ­ védelem átmenet burkolt burkolat “Sírás lesz a vége” Akkor majd megint szavak egyáltalán szavak csúsznak hideglelős szájakon ki szóhányó szóhányó tőlem elrendelt szavak ugyanis. Igazi kopasz; nevenincs; fülvirág Elvonok kimutatok természetbeni sámán tehát bolond­ gombaevő bemondta rádió névsort állított hullák után élek: van ez így. 121 �palócföld 93/2 3 . DARABOKRA TÉPTÉK A SZÍVEM CSACSACSA 1954 április 19-én - az akkor Húsvét hétfőn - születtek Székesfehérváron. Szüleik orvosok voltak, apjuk körzeti orvos, anyjuk gyerekorvos. Azok még most is kevéssé érthető okokból két-három évenként költözködtek, családjuk megfordult Lepsényben, Hevesen, Dabason, Ka­ kucson és Kocson. Édesanyjuk 1971. február 11.-én morfiummal öngyilkosságot csinált, jegyzendő, ez utolsó és végzetes tettét legalább tíz változatos módszerű kísérlet előzte meg: csuklóvágás késsel, pengével, villanydrót szétharapása, különféle gyógyszerek. Azért az éppen esedékes falusi közvélemény jó gyerekorvosnak tartotta. Apjuk 1972. március 11-én halt meg egy mentőkocsiban - életében először és utoljára szállították őt fekvőbetegként. Infarktust kapott, ami igen erős italozása miatt nem csodálható. Kedvence a konyak volt. Az emlékezők szerint alkoholizmusa ellenére kiváló diagnosztaként működött. Nyilván sok pénzt keresett, az örökségük mégis csak egy életbiztosítás volt, aminek rájuk eső negyedrészéből 1980-ban elutazhattak Párizsba meg Londonba egy hónapra, sátrastul, hátizsákostul, feleségestül. Há­ rom testvérük van, mind komoly, a társadalom számára hasznosnak minősülő ember. Öccsük például a minap adott egy névjegyet: Barsi Péter archívumvezető Magyar Szellemiség Kutató Csoport 1827 Budapest, Budavári Palota F-épület. Péter az ELTE könyvtár-történelem sza­ kán végzett. A névjegyén kívül van egy 51 négyzetméteres új lakása a Római-parti lakótele­ pen egy Trabant-kombija, felesége és két gyereke. Nagyobbik húguk Barsi Krisztina, jogász, Érden épít házat fizikus férjével, nyilván állami gondozott előélete miatt gyámügyi előadó­ ként működik különböző tanácsokon, ő is az ELTE-n végzett. Kisebbik húguk, Zsuzsanna, egyetlen érdekessége, hogy egy indiai fiatalemberhez ment feleségül, második gyermekével gyesen van, a sötétbőrű sógor az indiai követség tisztviselője, húguk, ha éppen nincs gyesen, könyvesbolti eladó. Általános iskolai tanulmányaikról nincsenek túl jó emlékeik, mindig kitűnőek voltak és ez feszélyezte őket, mert ők otthon nem tanultak, de ők voltak a doktor úr gyerekei, és például Kakucson 1963-ban igen okosnak számítottak a nem doktorgyerekek között. Kicsik voltak és soványak, hetedikben-nyolcadikban sokat verekedtek és káromkodtak. A szüleik 1968-ban keresztszülői protekcióval beíratták őket a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. Itt már tanul­ niuk is kellett, ezért csak jórendű, 4,3-as eredményt értek el. Egy év után - ennek oka megint­ csak homályos számukra - szüleik átvitték őket a tatai Eötvös József Gimnáziumba. Nagyon rosszul érezték magukat itt, ekkor már a Tata melletti Kocs községben laktak, többször vissza­ bicikliztek Pannonhalmára, nem tanultak, szerelmesek voltak, a helyi rockzenekarok bulijai­ ra jártak, ilyen kamasztevékenységeket folytattak. Át is rakták őket a biológia-tagozatos elit­ osztályból egy másikba, ahova a nem tagozatosok jártak. Azt mondta az elit-osztály elit osz­ tályfőnöke, hogy antiszociális magatartásuk miatt. A szót nem értették, a szégyent viszont érezték. Alul harminc centi széles spanyolöves trapénznadrágot csináltattak, így tiltakoztak. Az iskolában nekik volt a legvékonyabb lábuk és a leglobogóbb trapéznadrágjuk. Amikor any­ 122 �palócföld 93/2 juk meghalt, kiiratkoztak a gimnáziumból és elmentek segédmunkásnak. Apjuk nem volt ez ellen, ő már akkor semminek nem volt ellene, anyjuk halálától a saját haláláig valami révület­ ben élt, részegen, aztán, mikor abbahagyni próbálta az ivást, a kezdődő delirium rémületében, egyszer például majdnem megfulladt a saját műfogsorától. Elmegyek Meghalni. Urvos vagyok, de az urvosságval meg nem szabadu­ lok, mert akármit míveljenek az urvosok, azért én elmegyek meghalni. Pár hónapig egy bútorgyárban tologatták az asztallapokat a forró műanyagot kiöntő gép alá. Büdös volt itt, ezért orrványoló szalagmunkások lettek a tatai cipőgyárban, a cipők orrát kellett egy rákszerű gép segítségével megformázni. Naponta 450 pár cipő volt a norma. Sza­ badságra vágytak ott a többezer lábbeli között, a Geofizikai Intézet mérőcsoportja ezt kínálta. Mármint a szabadságból a mozgást. Segédmunkások lettek egy geoelektromos mérőcsoport­ nál, ez azt jelentette, hogy terepjáró autókkal mászkáltak az országban, ahol egy-két napra, esetleg 1-2 hétre megálltak, ott a talajrétegek ellenállását mérték. A mérők mértek, ők meg a több kilométeres kábeleket tekerték le, tekerték fel a kábeldobokra, hátukon a monumentális orsóval mentek árkon-bokron keresztül. Che Guevarát és a hozzá képzelt bozótvágó kést ettől kezdve nem szerették. Nehéz volt ösvényt vágni maguknak a Börzsönyben. Közben meghalt apjuk is, a testvéreik állami gondozásba kerültek, ők nem, mert már majdnem 18 évesek voltak. 1974-ig kóboroltak a geofizikusokkal, a teleken az intézet újpesti raktárában voltak portások. 1974 tavaszán vesebetegek lettek, három hétig feküdtek - megle­ hetősen rossz állapotban - az esedékes kutatóhely, Szokolya község egy parasztházában, gyógyszerük sem volt, ápolójuk sem volt, ilyen részvétteli arccal be-benéző hozzájuk tartozó. Gyengeségük és ekkorra nyilvánvalóvá váló elárvultságuk arra késztette őket, hogy Székesfe­ hérváron élő nagynénjükhöz költözzenek. Érdekes volt újra vasalt ágyneműk közt aludniuk és reggelire kakaót inniuk. A nagynéni furcsa lény: aggleány, kertészmérnök és enyhén paranoi­ ás. Fehérváron kerestek állást, a megyei kórház elmeosztályán helyezkedtek el, segéd­ ápolóként. Kerouac, Ginsberg, Günter Grass könyvei megtették a magukét. A kórházban elég sok pszichológiai és filozófiai szakmunkát elolvastak, szorgalmasan figyelték magukat: vajon normálisak? Hosszú hajukat befőttes gumival lófarokba fogták, az elmebetegeket csak önvé­ delemből ütötték meg. Közben Riga-mopedjükkel rendszeresen átjártak Tatára, ott tanuló testvéreiket látogatták, és igyekeztek befejezni a gimnáziumi tanulmányaikat a tatai gimnázi­ um levelező tagozatán. 1975-ben leérettségiztek. Ebben az évben csak megfelelt - nem felelt meg minősítések voltak, ők megfeleltek, bár matematikából a baráti természetű tanár úr nagy ellenálló, ma is gyakran ír a napilapok levelezési rovatába - mentette át őket. A kórház kezdett unalmassá válni, mindent, amit akkor látni akartak megnézték, cipelték a halottakat, tették tisztába az öregembereket, gyógyszermérgezettek és részegek gyomrának kimosásánál segédkeztek, néhány boncolást is megtekintettek, nagyjából ezek érdekelték őket. A nővérkék sem kötötték le tartósan a figyelmüket, főleg, miután egyikükről, akivel egy 123 �palócföld 93/2 jólelkű orvos össze akarta házasítani őket, kiderült, 12 féldeci konyakot tud meginni 1/2 óra alatt. A fehérvári kórház melletti mentőállomáson ápolóhiány volt, a főmentős azt mondta, ha levágatják a hajukat, beállhatnak mentőápolónak. 1975 nyarán megnyiratkoztak és mentőssé váltak. Egy hónapig egy idősebb ápolóval mentőztek, aztán a mentőfőorvos levizsgáztatta őket szülészetből, belgyógyászatból és sebészetből, ettől kezdve önállóan mehettek menteni. Nem sokáig, mert 1975 augusztus végén behívták őket katonának. A behívót aznap reggel kapták meg, amikor először vezettek le segítség nélkül egy szülést a mentőkocsiban. Nagykanizsán szolgálták a katonaidőt, nem volt túl érdekes, jól megvoltak, kétszeres élen­ járó, tizedes, a többiektől talán csak az különböztette meg őket, hogy kevesebbszer rúgtak be. A katonaságnál sokat olvashattak, 1976-ban megtalálták Szolzsenyicin egy könyvét az alaku­ lat könyvtárában. Az éppen divatos és az éppen magyar szerzőket változatlanul és erős daccal utálták, Munkácsi Miklós és Ladányi Mihály volt a kivétel. Őket csak irigyelték. 1977 elején nagyrészt az értelmiségi ismerősök unszolására, és mert elegük lett a katonaéletből, úgy gon­ dolták, diplomát illenék szerezni. Lexikális ismereteiket a körülvevő világról hiányosnak mi­ nősítették, így nem mertek valami komolyabb egyetemre jelentkezni, Egert, a tanárképző fő­ iskola magyar-történelem szakát célozták meg. Egy tüzérségi lőgyakorlatról, nagylelkű pa­ rancsnokuknak köszönhetően, sikerült elutazniuk a felvételi vizsgára. Meglepődlek az értesí­ tésen: felvételt nyertek. 22 hónapi sorkatonai szolgálat után ezért leszérelték őket, 1977 au­ gusztusában még mentőztek egy hónapig, aztán Egerbe költöztek főiskolásnak. Nahát, itt is meglehetősen kiríttak. 23 évesek, fiúk, pénztelenek. A pedagógusjelöltek meg többnyire 18 évesek voltak, lányok és biztos hátterűek. Elsős korukban rosszul tanultak, éj­ szakánként az egri kórház szülészetén takarítottak. Közben szerelmesek lettek eljövendő fel­ eségükbe, aki jónéhány hónapig fölényesen nem méltányolta érzéseiket. Vonzalmuk végül vi­ szonzásra lelt, 1978 nyarán, az első főiskolai év befejezése után házasságot kötöttek. Elmegyek meghalni. Látásra szép vagyok, de az halál az szépségnek és az nemes termetnek nem tud kedvezni.. Feleségük Kis Katalin csoporttársuk volt, ma tehát magyar-történelem szakos tanárnő. Si­ etősen konszolidálódni kezdtek: tanultak, jeles rendűségig vitték, tudományos diákköri elnö­ kök, KISZ-titkárok, sőt kommunista párttagok lettek. Harmadéves korukban megkapták a népköztársasági ösztöndíjat. Szóval, foggal és körömmel igyekeztek minél teljesebben beil­ leszkedni abba a világba, ahonnan korábban kiszorultak. Rendszeres és módszeres iroda­ lomtörténeti kutatásokat folytattak egy bizonyos Bogáti Fazekas Miklós 16. századi erdélyi unitárius pap Énekek éneke parafrázisa ügyében, még héberül is megtanultak. A később B. Jó­ zsi aláírásával leveleket küldő öreg zsidó embertől, aki amúgy a nyelvtudományok doktora volt, és nagyon szerette őket. Mindenféle tudományos tanácskozásra eljártak, gondolom, ezért kapták, már tanár korukban, a havi ötszáz forintos ösztöndíjat az MTA Iroda­ 124 �palócföld 93/2 lomtudományi Intézetétől. A régi magyar irodalom iránti érdeklődésük 1985-ben, az ösztön­ díj évében kihunyt. A pénz a havi négyszeri Budapestre utazásra és négyszeri budapesti étke­ zésre volt eleglendő, ugyanis. [Zsemle legjobb minőségű lisztből speciális gyártóvonalon sütve magas sikér- ill. fehérje­ tartalmú; mustár; Ketchup legjobb minőségű sűrített paradicsomból eredeti amerikai fűszere­ zéssel; szósz alacsony kalóriatartalmú szójaolajból, fűszerezett uborkakockákból készítve; hagyma; Saláta jégsaláta; sajt cheddar típusú, erre a célra érlelt, speciálisan ömlesztett; hús­ pogácsa 2 szelet 100 % emberszínhúsból, további zsiradék hozzáadása nélkül kontakt grillen sülve; uborka.] 1981-ben szerezték meg magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomájukat. A főiskolai ballagáson ők mondták a búcsúbeszédet. Nem értették egészen, miért tetszett a szöveg a közönségnek. Mindenesetre annyit már tudtak; ha akarják és kedvük van hozzá, biz­ tonsággal játszhatnak a hallgatóság érzelmeivel. Ez volt szövegíróságuk első állomása. Állást kerestek Biatorbágy környékén, mert feleségüket ösztöndíjszerződés kötötte ide. Söderteljén kezdtek tanítani, magyart és történelmet. Kicsi, falusi iskola, joviális igazgatóval. Az igazgató úr Erdélyből jött, még 1943-ban. Ady gimnáziumába járt Zilahon, egyszer azok behívták őt magyarórára, beszéljen már a zilahi évekről, ült, nézett, aztán az Olt völgyének nö­ vényeiről makogott. Az igazgató úr mélységesen buta volt. A tantestület hölgytagjai, termé­ szetesen ők voltak többségben, nagy kedvvel úttörőztek és öltöztek ünneplőbe az iskolai ünne­ pélyekre. A tanítás nem volt nehéz, jól elszórakoztatták magukat és a gyerekeket. Az iskola melletti házban szolgálati lakást kaptak, 1981 telén megszületett első gyerekük, Anna. Szép karrier elé néztek, állás, lakás, feleség, gyerek és a kommunista párt. Beválasztották őket a söderteljei pártbizottságba és a párt végrehajtó bizottságába. A falu 7 darab főpártem­ bere közül ők lettek az egyikek. Elmegyek meghalni, azért kérlek téged, kegyelmes Krisztus, hogy irgal­ mazz énnékem, megbocsátván minden én bűneimet, mert meg kell halnom. Mert értelmiségi kellett, fiatal, férfi. Ez már azért sok volt, ellenérzéseik a mozgalmi stílus iránt egyre inkább elhatalmasodtak rajtuk. Rendkívül sok ostoba és ellenszenves emberrel ta­ lálkoztak a falusi és megyei pártberkekben, számukra érdembeli vitát nem folytathattak ve­ lük, ráadásul ekkortájt olvastak egy csomó szamizdatot és külföldön megjelent könyvet a kommunista párt általuk addig nem eléggé ismert történelmi szerepléséről, elegük lett belő­ lük. 1983 végén borítékba tették a párttagsági könyvüket és feladták az illetékes párttitkár cí­ mére. Kiléptek, hogy ez mekkora - megyei - botrányt kavart, azt csak évekkel később tudták meg. Cseppet sem voltak büszkék ezért magukra. A nagyközségi pártbizottságon csak annyit kérdeztek tőlük, miután felvilágosították, mennyit, mindent! köszönhetnek a pártnak, hogy el­ ismerik-e a mai Magyarország államhatárait. Persze, válaszolták könnyedén. Így lettek itt is renegátok. Kilépésük idején zajlott, elég furcsa megidézőjelezni, a “régi” 125 �palócföld 93/2 Mozgó Világ körüli utolsó botrány, ez érzékenyen érintette őket, hiszen büszkék voltak a lap­ ban megjelent írásaikra, a szerkesztőség néhány tagjával barátságokat kötöttek. Termé­ szetesen, ahol tehették, szidták és elítélték a kultúrpolitikát, fő ellenségük akkoriban A.Gy., T.D. és A.P. volt. Azért odáig nem fajult a helyzet, hogy személyes ütközetbe kerültek volna velük. Ma már kicsinyég nevetségesnek minősítik 1983 végi indulataikat, szomorúan állapít­ ják meg: a Mozgó-ügy is vihar volt a biliben. Az irodalom meg nem a biliből szökken szárba. Bár, ki tudja? Azért elég rendes üldözési mániát fejlesztettek ki magukban: féltek a falun ke­ resztül vonuló orosz teherautóktól, a magyar rendőröktől, az új iskolaigazgatótól és valószí­ nűleg BM-es gimnáziumi osztálytársuktól. Most kijelenthetik: korábbi félelmeik alaptalanok: nem ütötték meg a bokájukat. Ez az úgynevezett demokratikus magyar ellenzék működése nem volt túl rokonszenves számukra, az ellenállók titokzatosak voltak, lelkűk finomkodó polgárvonásokkal tele, meg rémhírekkel, aztán ki a fenét érdekel, hogy hányszor szúrják ki az autógumijukat? A magyar hatalom ilyen autógumikiszúró hatalom. És hát ezek az ellenállók, sejtésük szerint, éppen olyan veszélyesek, mint a ma hatalmon lévők, hiszen hatalomra törnek. Lehet persze, hogy ők kizárólag az ellenállók hülyébbik fajtájával találkoztak. A lengyel események nagyon megvi­ selték őket, kézzelfogható közelségbe került a terror. Egy ideig a rendszer áldozatának érezték magukat. A mindenkori Magyarországon uralkodó, vagyis létező politikai rendszereket tehát nem szeretik, utálják, mint a szart. De itt vannak, kipróbáltan ide tartoznak. Meglépni innen nem tudnak és nem is akarnak, ma már. A körzeti orvos mindenesetre megértette zilált hely­ zetüket, többször táppénzre vette őket, Seduxent és altatókat írt föl, neurózis, állapította meg. Nem volt nehéz dolga. 1984 nyarán megszületett második gyermekük, Miklós. A feleségük Biatorbágyon taní­ tott, autóbusszal és autóstoppal járt át Söderteljéből. Ekkortájt nagyon kevés pénzük volt, rendkívül szerényen éltek. Irodalmi működésük tetőzött, megírták azt a novellát, amellyel. 1985 telén állást változtattak, abbahagyták a tanítást. Azóta a Pest megyei Moziüzemi Vállalatinál dolgoznak, körzeti üzemvezetők. Telephelyük a budaőrsi Szabadság mozi. 1987 tavaszán megszületett harmadik gyerekük, Borbála. Most már valamelyest biztosabb anyagi körülmények között élnek. Mindenféle munkát vállalnak, szociológiai felmérések adatgyűjté­ se, ütődött tanítójelöltek korrepetálása, erkélyablakok, könyvespolcok, szekrények, ágyak ké­ szítése fából, képkeretek 45°-os szögbe vágása, porcelánkrisztusok alá diófakereszt, fűtőtes­ tet, kályhát eltakaró apácarács fenyőfából, nagyjából ez a repertoár. Mellékfoglalkozású munkaviszonyt létesítettek Meliőry Arnold szobrásznál, a műalkotások létrehozására irányu­ ló segédmunka tárgyában. Meliőry Arnold egyébként a legjobb barátjuk, legalább annyit kö­ szönhetnek neki, mint ő nekik. Barátjuk még Merényi Sándor kiállításkivitelező és Maros Ta­ más építész. Hozzájuk közel álló emberként kell megemlíteniük Hegedűs Csaba írót, Széles Orion zuglói restaurátort, Tömör Mihály szociológust, Péntek Árpád villanyszerelőt és Márta 126 �palócföld 93/2 József rokkantnyugdíjas lakatost. Feleségükkel, gyermekeikkel és barátaikkal élnek itt. Világnézetük folyamatos. 4 . IDEGEN ŐRIZŐ CSACSACSA A z embereket az életben nem tettek, hanem szavak irányítják. Nem arra vágynak, hogy módjukban álljon valamit megtenni vagy meg nem tenni, hanem inkább arra, hogy különböző tárgyakról egymás között meghatározott szavakban beszélhessenek. Ilyen szavak, amelyek­ nek rendkívüli fontosságot tulajdonítanak, a következők: enyém, sajátom, tulajdonom. Eze­ ket a szavakat különféle dolgokra, élőlényekre és tárgyakra rámondják, még földre, embe­ rekre és történetekre is. Egymás között megegyeznek, hogy ugyanazon dologról csak egy em­ ber mondhassa azt, hogy “az enyém”. És az, aki az előre megállapított játékszabályok szerint a legtöbb dologra mondhatja, hogy “az enyém”, az a többiek közt a legboldogabbnak számít. Hogy miért van ez így, azt nem tudom: de így van. 5 . IGAZAK ÉS BŰNÖSÖK CSACSACSA Mikor nyers hússzín; mikor nyers; színhús dadog egy dalt fehér férfi hullák fekete mező­ ben sok fa s z fo g ó hulla sorban hanyatt ez volt háború Képátvitel agy küldi agynak idegszín húrhang nyúlt, ívelt velő; skalp arcra borul szokásjogi összejövetel gerinccel mintegy pár­ huzamost kő asztalon víz csurog; feltárnak betanított nők; szikeköszörü; zongorából pina­ hangsor érthető; fülbebaszik ez, fülbebasznak, dobhártya tönkre, csönd is lesz emberbefött hengerüvegbe példány el van téve átlag testmagasságnyi polctávköz tárazó szoba torony­ magas szellem a szellemiségi szellem plafont fo g magyar szellemiség paraszt ünneplőben cserzett koponyával Lennon-szemüvegű magyar szellemiség üvegen fén y törik üvegtéglás toronymagas szellemiség vodkáspalack form a szobából illani készül “BŰ BÁJ” Tudások anyja. Szerelmes Kővirág, kőzáp orszavak, rájuk Azokra, kik kettönek-többnek hiszik maguk, Jónak-rossznak, mint. 127 �palócföld 93/2 128 �palócföld 93/2 Kovács László Imre Többség és kisebbség Néhány gondolat a magyar választójog ürügyén A Parlamentben, a tömegkommunikációban, nemritkán az utcán folyó politikai vitákban, a már mindannapossá váló politikai viharaink közepette gyakran elhangzó ultima ratio, hogy a kormányon lévő politikai erők a nép többségétől kaptak felhatalmazást szándékaik megvaló­ sítására. A politikusok szeretik úgy látni, hogy a törvényhozásban kialakult pártok közötti erőviszonyok a népakarat egyszerű leképeződései, a parlamenti mandátumok többségének birtoklása egyben a választók többségének támogatását jelenti. Ezzel szemben a politológiá­ ban közhelynek számít, hogy a voksoktól a mandátumokig a választójogi rendszer eltérítő ef­ fektusain keresztül vezet az út. A parlamentek összetétele tehát csak a legritkább esetben a szavazatok “tükörképe”, sokkal inkább azoknak valamilyen elvek és szabályok szerinti transzformációja. Mindez természetesen nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a választások eredményeképpen kormánypozícióba került politikai párt(ok) legitimitását kétségbe vonhat­ ná bárki. “Csupán” arról van szó, hogy a mégoly demokratikus választások révén győztesnek számító csoportnak illik óvatosan nyilatkozni e kérdésben. Soha nem feledhetjük, hogy a vá­ lasztás nélkülözhetetlen, de mégsem tökéletes módszer a nemzet szándékainak megismerésé­ re. Választás nélkül nincs szabadság, politikai versenyhelyzet, tettenérhető felelősség, telje­ sítménykényszer, parlamentarizmus, nincs demokrácia, amiről azonban Churchill óta tudjuk, hogy nagyon rossz konstrukció, de óriási érték, mert - s ezt pedig saját történelmünkben is megszenvedtük - nincs jobb, amivel helyettesíthetnénk. Pedig a szabad választások látszólag egyértelműen eldöntik, melyik párt szándékaival, programjával ért egyet a lakosság nagyobb része. Azonban már a XX. század elején, a polgári parlamentarizmus megizmosodásának időszakában voltak olyan vélemények, amelyek az adott korszak ellentmondásait látva figyelmeztettek e mechanizmus esetlegességeire. Többek között erről szól a politológiában közismert Ostrogorsky-paradoxon is.1 A szerző hangsú­ lyozza, hogy a választásokon résztvevők nagy többsége nem eleve valamelyik párt elkötele­ zettje, hanem azok tevékenysége, programja, a fontos kérdésekbe n elfoglalt álláspontja alap­ ján mérlegeli, kire is adja a voksát. A társadalom pedig nem homogén tömeg, hanem különbö­ 129 �palócföld 93/2 ző véleményű, érdekű csoportokból áll. Modelljében nagy társadalmi csoporttal számol - ide tetszés szerint helyettesíthetők be a lakosság különböző rétegei akik az egymással versengő két pártról a társadalom számára legfontosabb három kérdésben vallott, és a kampány során kinyilvánított véleményeik alapján döntenek. Ha tehát e három kérdés közül kettőben az “X” pártnak adnak igazat, arra szavaznak, ha az “Y’-nak, akkor azt támogatják. TÁRSADALMI CSOPORT A (20%) B (20%) C (20%) D (40%) I. KÉRDÉS X X Y Y II. KÉRDÉS X Y X Y III. KIRE SZAVAZAT KÉRDÉS SZAVAZ? ARÁNY Y X X Y X X X Y 20% 20% 20% 40% Ebben a kétpártrendszerű politikai struktúrában - arányos mandátumelosztással számol­ va - a választás eredménye egyértelmű: a szavazatok, s így a mandátumok 60 százalékával az “X” párt alakít kormányt, míg a 40 százalékot birtokló “Y” pártnak az ellenzéki szerep jut. Ha azonban az egyes kérdéseknél külön-külön összeadjuk az adatokat, meglepve tapasztaljuk, hogy a társadalom többsége mindhárom esetben az “Y” párt álláspontjával ért egyet. Csak­ hogy ez a nagyon fontos faktor eltűnik a választási rendszer útvesztőjében, s a végeredmény ezzel éppen ellentétes. S bár a szerzőnek a fentiek - és a pártok működéséről kialakult nem ép­ pen hízelgő véleménye - alapján megfogalmazott következtetését, mely szerint meg kellene tiltani a politikai pártok működését, korántsem osztom, a táblázat tanulságait a mai időkben sem vélem elhanyagolhatónak. Elismerve tehát minden szabad, demokratikus választás ered­ ményét, hangsúlyozva, hogy az így nyert felhatalmazás a kormányzásra megkérdőjelezhetet­ len, mégis úgy gondolom, hogy a politikai élet szereplői nem feledhetik: e megbízatásuk gya­ korlása közben, az egyes döntések előkészítése és vitája során olykor fel kell tenniük azt a kér­ dést legalább maguknak, csendesen, hogy vajon valóban a társadalom töbsége áll-e mögüttük, illetve, hogy a politikai vitákban - néha az érvek helyett - elég-e a nép többségére való hivatko­ zás. Azt persze Ostrogorsky sem állítja, hogy a modelljében leírt jelenség minden választásnál érvényesül, csupán annak lehetőségére hívja fel a figyelmet. A konkrét esetekben nehéz is vol­ na igazolni vagy cáfolni a jelzett effektus hatását. Bár a politológia már viszonylag sokat tud a választói magatartást befolyásoló motívumokról, arra mégsem képes, hogy teljeskörű infor­ mációkat, objetív adatokat szerezzen egy-egy választás után arról, hogy az egyes pártok támo­ gatói az Ostrogorsky által felvetett szempontból hogyan szavaztak. Így aztán egyik párt sem 130 �palócföld 93/2 tudhatja pontosan, hogy minek köszönheti választói támogatását. Semmi biztosítéka nincs ar­ ra nézve, hogy hívei a pártprogram minden pontjával egyetértenek, vagy - mint a fenti példa is mutatja - annak csak egy részével. S akkor még nem is szóltunk azokról, akik pártpreferenciá­ ikat nem is a programok ismeretében, azokat mérlegelve, hanem főleg érzelmi motívumok, személyek iránti szimpátiák, megszokások vagy éppen előítéletek hatására, sokszor kevéssé megfontoltan alakítják ki. Mindez persze nem vezethet sem szereptévesztéshez, sem szerep­ vesztéshez: a kormányzati vagy ellenzéki pozíciót ennek tudatában kell vállalni. De e mozza­ natok átgondolása ösztönözheti a politika aktorait a megfontoltabb véleménynyilvánításra, a másik fél érvei iránti nyitottságra. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy - eltekintve most az Ostrogorsky-féle effek­ tus által előállható esetlegességektől - a választási adatok alapos elemzésével ne volna kimu­ tatható viszonylag pontosan, hogy az egyes pártok parlamenti erőviszonyai mennyiben felel­ nek meg a választói akaratnak. Szabad választások révén ritkán szokott a kisebbség hatalomra kerülni, bár ez is előfordulhat. Angliában például 1974 februárjában a Konzervatív Párt a sza­ vazatok 38.2 százalékával csak 297, míg a Munkáspárt 37.2 százalékkal 301 mandátumhoz jutott.2 Ez azonban még a közismerten aránytalan angol választási rendszerben sem jellemző. Számos országban éppen azért alkalmaznak teljesen, vagy legalább részben arányos választási szisztémát, hogy a parlamenti erőviszonyok minél jobban kifejezzék az állampolgárok akara­ tát. Amellett azonban, hogy fontos követelmény a választásokkal szemben az arányos képvi­ selet megvalósítása, elvárható a kormányozhatóság, a politikai stabilitás biztosítása is. E két mozzanat egyensúlyban tartása sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Hiszen a teljesen arányos választási rendszer révén nagyon könnyen létrejöhet - mint például most Lengyelországban olyan szétaprózott törvényhozás, ahol a sok párt képtelen stabil kormány-ellenzék relációban elrendeződni. De ha túlságosan koncentráljuk a mandátumokat a nagyobb pártok irányába, ezt az így jócskán alulreprezentált, vagy a parlamentből különböző limitekkel egyenesen ki­ zárt kisebbek tarthatják diszkriminatívnak, antidemokratikusnak. Természetesen önmagá­ ban egyik választási rendszer sem képes pártokat életrehívni vagy megszüntetni, bár a pártrendszerre és ezen keresztül az egész politikai struktúrára gyakorolt hatása korántsem elha­ nyagolható. A választójoggal kapcsolatban olyan elvárást fogalmazhatunk meg, hogy az le­ gyen adekvát az adott ország hagyományokban is gyökerező társadalmi-politikai tagoltságá­ val, a politikai szituációval, illetve az abból fakadó feladatokkal. Másszóval, szervesen illesz­ kedjék a politikai rendszer egészébe, növelje az állampolgárok lehető legszélesebb körének politikai komfortérzetét és a demokratikus intézményekbe vetett bizalmát. Ugyanis számos olyan eleme van a választójognak, amivel közvetve vagy közvetlenül, és akár a választói aka­ rattól függetlenül is befolyásolható a végeredmény. Ilyenek a jelöltállítási, illetve listaállítási követelmények, az eredményességi és érvényességi küszöb alkalmazása, a listás mandátumok elosztására alkalmazott metódus, vagy a sokat vitatott százalékos limit, amely alatt a pártok 131 �palócföld 93/2 nem juthatnak mandátumhoz. De az arányosság kérdése szempontjából azt tartják legdön­ tőbbnek, hogy egyéni kerületi, listás, vagy - mint a mi esetünkben - ezeket kombináló rend­ szerben tartják-e a választásokat. Választási rendszerünknek ezen (és más) mozzanatait már az előkészítés időszakában is vitatták, a választások óta pedig számos dolgozatban elemezték a tanulságokat. Az utóbbi idő­ ben pedig már arról folynak a szakmai és politikai viták, hogy az 1994-es választások előtt mely pontokon kellene átalakítani a választási rendszert. A kérdés bonyolultságát mi sem mutatja jobban, hogy az esetenként egymással homlokegyenest ellentétes álláspontok - példá­ ul a 4 százalékos limit felemelésére illetve eltörlésére, vagy a második forduló megtartására il­ letve feleslegességére vonatkozóan - egyaránt védhető szakmai érvekkel támaszthatók alá. Abban viszont minden szakember egyetért, hogy a választójogi rendszer nem politológiai ér­ vek hatására, hanem - kétharmados törvény lévén - komoly politikai küzdelmek és egyezke­ dések eredményeképpen változhat. Az már biztosra vehető, hogy a Parlament tárgyalni fogja a választójogi törvény módosítását célzó javalatokat. Az Alkotmánybíróság döntése alapján ugyanis ki kell dolgozni a választás napján nem állandó lakhelyükön tartózkodók kettős sza­ vazati joga gyakorlásának technikáit; néhány hónapja az MDF köreiből kapott nyilvánossá­ got, hogy a párt támogatná a külföldön élő magyar állampolgárok választójoghoz juttatását; a kormány elkészítette azt a javaslatát, melynek révén a Magyarországon élő etnikumok köz­ vetlen képviselethez juthatnának a törvényhozásban. Valószínű továbbá, hogy a parlamenti vita során más - nem kizárt, hogy radikális - módosító javaslatok is felmerülnek. Az is nyil­ vánvaló azonban, hogy a szereplők nem egyformán érdekeltek a választójogi rendszer gyöke­ res átalakításában, hiszen például az egyéni kerületi rendszer elhagyása, vagy - kevésbé me­ rész lépésként - a listás képviselők számának növelése az egyéni mandátumok rovására két­ ségkívül a kisebb pártok számára teremtene kedvezőbb esélyeket. Ezek az érdekek azonban “keresztbemetszik” a kormány/ellenzék relációt, hiszen mindkét oldalon állnak olyan politi­ kai erők, amelyek ettől a megoldástól sokat remélhetnek. A jelenlegi két nagy párt pedig egya­ ránt arra számít, hogy a mostani rendszer fenntartása 1994-ben az ő számára jelent majd ko­ moly előnyöket. A kockázat igen nagy, a bármilyen irányú jelentős átalakításnak a pártok majdani esélyeire gyakorolt hatása nehezen kiszámítható, ezért az eddigi vitákban résztvevő szakértők szerint is igen valószínűtlen, hogy komoly változásokra számíthatnánk. Pedig ha az arányosság követelményének érvényesülését vizsgáljuk - s ne feledjük, ez tá­ jékoztat arról, hogy mennyire többség a többség! -, ellentmondásos véleményekkel találko­ zunk. Szoboszlai György erről a következőket írja: “A számítások alapján világos, hogy a ma­ gyar rendszer nem arányos rendszer... még az angol rendszernél is, amelyet nagyon arányta­ lannak tekintenek, legalábbis az 1974 és 1980 közötti választások eredményét véve, arányta­ lanabb eredményeket jelez.”4 Véleményét azzal támasztja alá, hogy az MDF 24.7 százalékos listás eredményével szemben végül a mandátumok 42 százalékát szerezte meg. Salamon 132 �palócföld 93/2 László viszont ezt állítja: “Különösen megalapozatlannak tartom az olyan összehasonlítást, mely konklúziójában a magyar képviseleti rendszer diszproporcionalitását az angol rendszer elé helyezné. Az ezzel kapcsolatban elhangzottak nyilvánvaló tévedésen, egyes képviseleti arányok hibás összevetésén, illetve a rendszer más meghatározó elemének figyelmen kívül ha­ gyásán alapulnak... az arányosság elve - a választások összesített eredményeit látva - válasz­ tási rendszerünkben csaknem maradéktalanul megvalósul.”5 Álláspontját azzal támasztja alá, hogy az MDF az angol rendszer szabályai szerint a parlamenti helyek 65 százalékához ju ­ tott volna hozzá, és ehhez képest a párt mostani 42 százalékos képviselete arányosnak mond­ ható. Az alább bemutatott, általam kiszámított adatok nemcsak abban segíthetik az Olvasót, hogy a fenti két állítást értékelje, hanem arra is rámutatnak, hogy milyen óriási a tétje a vá­ lasztójogi rendszer megváltoztatását célzó várható politikai vitáknak, továbbá szándékom szerint segítenek annak megítélésében is, hogy a magyar törvényhozás erőviszonyai mennyire tükrözik a választói akaratot. Ehhez azonban először azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy az összevetés során milyen sza­ vazatokat veszünk figyelembe. Ebből a szempontból ugyanis a mi választójogunk meglehető­ sen bonyolult, hiszen - túl azon, hogy egyéni és listás módszert is alkalmaz - az egyéni kerüle­ tekben az első fordulóban abszolút többséget ír elő. Így öt kerület kivételével mindenütt máso­ dik fordulót kellett tartani, ebben viszont már - érvényes első forduló esetén - korlátozták a résztvevők számát. Ráadásul az országos lista mandátumainak elosztásánál - éppen az ará­ nyosság növelése érdekében - figyelembe vették az egyéni kerületek töredékszavazatait is. Így aztán többféleképpen lehet megközelíteni azt a fontos kérdést, hogy egy párt mindent össze­ véve hány szavazatot kapott. Megítélésem szerint akkor kapjuk a legreálisabb képet a pártok támogatottságának mértékéről, ha a mindkét egyéni fordulóban leadott voksokat és a listás szavazatokat együttesen figyelembe vesszük. I. AZ 1990-ES MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE SZAVAZAT % MANDÁTUM MANDÁTUM % MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 29.46 165 42.75 24.20 94 24.35 11.30 44 11.40 9.59 33 8.55 5.66 22 5.70 5.59 21 5.44 14.20 7 1.81 Ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1990 tavaszán kormányt alakító három párt hozzá­ jutott a parlamenti mandátumok 59.59 százalékához; a három ellenzéki párt a képviselői he­ lyek 38.60 százalékát kapta; a többi politikai pártra, illetve a függetlenekre leadott szavazatok viszont mindössze 7 (6 független és 1 agrárszövetségi) mandátum formájában jelentek meg a 133 �palócföld 93/2 törvényhozásban. Mindezek alapján megállapítható, hogy a hat párt az együttesen szerzett szavazataihoz képest felülreprezentált a Parlamentben. Ennek oka elsősorban a 4 százalékos határ, melynek következtében a nem rájuk leadott listás szavazatok, továbbá az egyéni töre­ dékszavazatok jelentős része nem hasznosulhatott. Ez mindenképpen jelentős mozzanat a képviselet arányosságának megítélésekor. Érdemes azonban további számításokat is végezni annak bemutatása érdekében, hogy mi­ lyen lett volna a magyar Parlament összetétele, ha más rendszerben bonyolítják a választáso­ kat. Feltételezve, hogy nincs listás szavazás, és a 176 egyéni kerületben a választások alapjá­ ban az angol szisztéma szerint - tehát a mandátum elnyeréséhez relatív többséget előírva, vi­ szont a magyar választójogban alkalmazott érvényességi küszöböt megtartva - folynak, a kö­ vetkező eredmények születtek volna: II. AZ 1990-ES MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EGYÉNI KERÜLETEINEK EREDMÉNYE AZ ELSŐ ÉRVÉNYES FORDULÓ ALAPJÁN SZAVAZAT % MANDÁTUM MANDÁTUM % MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 24.93 82 46.59 22.61 63 35.80 11.08 10 5.68 10.57 2 1.14 4.98 5 2.84 5.97 4 2.27 19.86 10 5.68 Ezek az adatok azt mutatják, hogy ebben az esetben a kormánykoalíció mintegy 5 száza­ lékkal kevesebb mandátummal bírna, de így is rendelkezne a parlamenti helyek abszolút több­ ségével. A koalíción belüli erőviszonyok némileg eltolódnának az MDF javára, de más pártok támogatása nélkül a Fórum ebben az esetben sem alakíthatott volna kormányt. Az ellenzéki pártok pozíciói együttesen lényegesen nem változtak volna, de ezen belül az SZDSZ jóval erő­ sebb lenne, míg az MSZP és a FIDESZ szinte elhanyagolható tényezővé válna.7 A függetlenek és az Agrárszövetség eggyel több (7 illetve 2) mandátumhoz jutottak volna, és egy képviselői hellyel jelen lenne a Parlamentben a Hazafias Választási Koalíció is. Az adatok azt is világo­ san megmutatják, hogy Salamon László véleménye téves: az angol szisztéma alkalmazása mel­ lett az MDF nem rendelkezne a mandátumok 65 százalékával. Az általa idézett adat nem más, mint az egyéni kerületi választás tényleges eredménye, mely szerint a Magyar Demokrata Fó­ rum a 176 egyéni mandátumból 115-öt szerzett. Csakhogy ez a második forduló révén alakult így, amelyben sok olyan MDF-jelölt nyert, aki az első forduló után nem állt az első helyen. Az angol választási rendszer viszont nem ismeri a második forduló intézményét. Mindennek alapján leszögezhetjük, hogy az az érv, mellyel Salamon László támasztja alá a képviselet ará­ nyosságára vonatkozó pozitív véleményét, nem helytálló. Feltétlenül indokolt azt is megvizsgálni, hogy tisztán listás választások esetén hogyan ala­ 134 �palócföld 93/2 kultak volna a parlamenti erőviszonyok.8 Változatlan szavazatszámok mellett így az alábbi eredményeket kapjuk: III. AZ 1990-ES MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK LEHETSÉGES EREDMÉNYE CSAK LISTÁS SZAVAZÁS ESETÉN SZAVAZAT % MANDÁTUM MANDÁTUM % MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 24.73 48 22.86 21.39 41 19.52 11.73 34 16.19 10.89 31 14.76 8.95 35 16.66 6.46 21 10.00 15.85 0 0 Ebben az esetben természetesen nem lennének független képviselők, és a 4 százalékos ha­ tár miatt csak hat párt szerezhetett volna mandátumot. A leginkább meglepő azonban, hogy az így 210 fős Parlamentben az 1990 tavaszán kormányt alakító három párt csak 103, míg az ellenzéki pártok 107 képviselői hellyel rendelkeznének. Ez egyben azt jelenti, hogy eltekintve a kisebbségi kormány megalakításának elvi lehetőségétől, amely a mi esetünkben elképzelhe­ tetlen - más koalíciós összetételű kormány állt volna az ország élére. Mindez természetesen nem relativizálhatja a kormánypártok státuszát - és kormányzati felelősségét - de arra rámu­ tat, hogy ugyanazon választói akarat alapján, de más mandátumelosztási rendszert alkalmaz­ va a mostani parlamenti többség akár kisebbség is lehetne. Igazolódik tehát az az állítás, mely szerint a választójogi törvény megváltoztatása, bár a jövőre nézve kiszámíthatatlanul, de min­ denképpen jelentősen befolyásolhatja a magyarországi választások végeredményét is. Ezek után - visszatérve dolgozatom alapproblémájához - már megvizsgálhatjuk, hogy a nép többségére való gyakori hivatkozás az adatok tükrében mennyire helytálló. Az összesített eredmények szerint (I. táblázat) a kormánykoalíció a szavazatok 46.35 százalékát, a három el­ lenzéki párt pedig 39.45 százalékát szerezte meg. Való igaz tehát, hogy a kormánypártok rela­ tív többséggel bírnak e tekintetben is, de az is tény, hogy nem rájuk szavazott a választópolgá­ rok több mint fele. Az egyéni kerületi szisztémában az érvényes első forduló eredményei (II. táblázat) még szorosabbak: a kormányerők 41.98, az ellenzék 38.16 százaléknyi szavazatot kapott, s viszonylag magas a más pártok illetve a függetlenek támogatottsága. De nem mond­ hatják magukénak a koalíciós pártok a szavazatok abszolút többségét a listás eredmények alapján sem (III. táblázat). Mindez - de alapjában a tényleges, összesített adatsor - azoknak a véleményét erősíti meg, akik a magyar választási rendszert aránytalannak tartják. Az aránytalanság mértékének megítélése azonban további elemzést igényel. Erre nézve választhatjuk azt a módszert, hogy - elosztva a mandátumok arányát a szavazatok arányával kiszámítjuk: egy-egy párt számára egy százaléknyi mandátum hány százalék szavazatot ered­ ményezett. 135 �palócföld 93/2 IV. AZ ARÁNYOSSÁG MÉRTÉKE A HÁROM BEMUTATOTT VÁLASZTÁSI SZISZTÉMA EREDMÉNYEI ALAPJÁN Az I. rovat adatai azt mutatják, hogy a magyar választási rendszer valójában csak az egyik I. II. III. MDF SZDSZ FKGP 1.45 1.86 0.78 1.01 1.58 0.77 1.01 0.51 1.16 MSZP 0.89 0.10 1.14 FIDESZ KDNP 1.01 0.57 1.57 0.97 0.38 1.30 pártot, a Magyar Demokrata Fórumot juttatta a megszerzett szavazataihoz képest majdnem másfélszeresen felülreprezentált helyzetbe; a másik öt parlamenti párt képviselete arányos. Áttekinve az utóbbi évtizedek angol választási adatait, kiderül, hogy a legnagyobb aránytalan­ ságot ott az 1983-as választások hozták. Ekkor ugyanis a Konzervatív Párt fenti módszerrel számolt mutatója 1.44, a Munkáspárté 1,16, a Liberális Párté 0.13, az egyéb pártoké pedig 0.69 volt.10 A magyar adatokkal való összevetés után megállapítható, hogy olyan mértékű hátrányt a mi rendszerünkben egyik párt sem szenvedett, mint az angol liberálisok, illetve az egyéb politikai pártok. Az is tény viszont, hogy a győztes párt felülreprezentáltsága az angol rendszerben kisebb, mint a Magyar Demokrata Fórumé. Ha tehát választási rendszerünk egé­ szére vonatkozóan megítélésem szerint nem is áll Szoboszlai György idézett megállapítása, mely szerint a magyar szisztéma aránytalanabb az angolnál, az elmondható, hogy az egyéni kerületi választásokat megnyerő párt az Angliában előforduló legnagyobb aránytalanságot is meghaladó mértékben került kedvező pozícióba. A II. adatsor alapján azonban az is kétségte­ len, hogy a ténylegesen kialakult eredmények jóval arányosabbak, mintha a választásokat az angol szisztéma szerint rendezték volna. Vagyis a listás szavazás, továbbá az egyéni kerületek töredékszavazatainak figyelembevétele révén a kisebb parlamenti pártok - az SZDSZ, de fő­ leg az MDF “rovására” - kárpótolhatták megukat, de mindez, korántsem eredményezett teljes arányosságot. A III. rovat adatai viszont arra a fontos mozzanatra hívják fel a figyelmet, hogy az arányosság növelése érdekében nem volna elég az egyéni kerületi rendszert egyszerűen el­ hagyni, és a hatályos választójogi törvény listás szavazásra vonatkozó előírásait alkalmazva elosztani a mandátumokat. Így ugyanis az aránytalanság mértéke nem csökkenne, csak a rendszer más pártokat “büntetne” illetve “jutalmazna”. E jelenség okainak felderítése azon­ ban már számos más elméleti összefüggés tisztázását, illetve további adatok elemzését kíván­ ja, így egy következő tanulmány témája lehet. 136 �palócföld 93/2 Jegyzetek 1. Az Ostrogorsky-paradoxont számos mai szerző is említi a legitimitás elméleti kérdéseit feszegetve. Lásd erre pl.: BENKŐ Zsuzsanna: A többségi döntések legitimációs problémái a fejlett tőkés államokban. Szociológia, 1988/2.sz. 2. Az angol választási eredmények forrása: World Encyclopedia of Political Systems. Edited by George E. Delury. Longman Group Ltd., Harlow, Essex. Volume II 1087.o. 3. Lásd ÁDER János: Kinek az érdeke? (a magyar választá­ si rendszer jellemzése). In=Magyarország politikai évkönyve 1991. Szerk.: Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László. Ökonómia Alapítvány-Economix Rt. 1991. 68-74.o; BOZÓKI András: Út a rendszerváltáshoz: az Ellenzéki Kerekasztal. Mozgó Világ, 1990/8.sz.; SZALAI Erzsébet: Szereppróba. Valóság, 1990/12.sz.; SCHMIDT Péter, SZOBOSZLAI György, BŐHM Antal és KÉRI László tanulmányai. In=Parlamenti választások 1990. Politikai szocio­ lógiai körkép. Szerk.: Szoboszlai György. MTA Társadalomtudományi Intézet, 1990.3-55.o.; FÓRUM a választási rendszerről. Magyar Közigazgatás, 1992/9.sz. 4. FÓRUM a választási rendszerről. Magyar Közigazgatás, 1992/9.sz. 540-541.o. 5. Uo. 557.0. 6. Erre vonatkozóan Szoboszlai is közöl számításokat, de ő az egyéni kerületek eredményeit az érvényes - tehát nem az angol - rendszer alapján számolja, és az adatokat 386 fős parlamentre transzformálva adja meg. Lásd SZOBOSZLAI György: Választási rendszer és politikai tagoltság. ^ P a r l a ­ menti választások 1990. Politikai szociológiai körkép. Szerk.: Szoboszlai György. MTA Társa­ dalomtudományi Intézet, 1990. 13-26.0. E tanulmányában egyébként Szoboszlai a választójogi rendszert “mérsékelten arányosnak” értékeli, és az aránytalanság okaként elsősorban a 4 százalékos határt említi. 7. A Fidesz 5 mandátumából három közös jelölt, ahol a támogató szervezetek sorában a Fidesz első helyen szerepel, így a mandátumokat e pártnál vettem figye­ lembe. 8. Szoboszlai már idézett tanulmányában (lásd a 6.jegyzetet) a feltételezett listás ered­ ményekre vonatkozóan is megad egy adatsort. Ő azonban nem írta le azt a módszert, amelyet alkalmazott. Az általa megadott mandátumszámokból következtetve úgy számolhatott, hogy a 4 százalékot el nem ért pártok voksait figyelmen kívül hagyta, s ehhez a szavazattömeghez arányította a parlamenti pártok által megszerzett szavazatokat. Ezután a 386 mandátumot az így kapott százalékarányok szerint elosztotta. Az általam alkalmazott módszer viszont min­ denben a választójogi törvény lépéseit követi. A területi listán ténylegesen szerzett mandátu­ mokat, és az itt képződött töredékszavazatokat adottnak vettem. Az országos lista mandátu­ mait viszont csak ez utóbbiak alapján, tehát az egyéni töredékszavazatokat figyelmen kívül hagyva, a törvény által előírt osztottam el. 9. Az első és második forduló egyéni kerületeinek együttes eredményével számolva a szavazatarányok a következők: kor­ mánypártok 48.41, ellenzéki pártok 38.40, egyéb pártok és függetlenek 13.19 százalék. 10. Az 1983-as angol választások eredményei a következők: szavazatokban a Konzervatív Párt 42.4, a Munkáspárt 27.6, a Liberális Párt 25.4, az egyéb pártok 4.6 százalékot szereztek; a mandátumokból való részesedés aránya ugyanebben a sorrendben 61.1, 32.1, 3.5, és 3.2 száza­ lék. Az adatok forrása: MTI Világpolitikai Dokumentáció 1983/322.o. 137 �palócföld 93/2 Nyéki Lajos Magyar politikai kiskáté (részletek) 1. Nem vagyok politikus, még kevésbé politológus. Ha mégis politikáról kívánok szólni, en­ nek legfőbb indoka, hogy a demokrácia természeténél fogva a “kontárság kultusza”. Minden­ kinek joga, sőt kötelessége politizálni. 2. Mint ahogy az úszást csak úszva, a politizálást csak politizálva lehet megtanulni. Ez a té­ tel az egyénre és a nemzetre egyaránt érvényes. 3. Nyilvánvaló, hogy az emberek közötti egyenlőség nem létező és nem is kívánatos dolog, sőt a különbségek kifejlesztése mind az egyén mind a társadalom elsődleges érdeke. Igazi ér­ tékhordozó csak az a különbség-zóna lehet, amely minden egyént elválaszt a többiektől, de ez nem jelenti azt, hogy a jogi, törvény előtti, a mindenki szólásszabadságát biztosító egyenlőség, más szóval az alapvető emberi jogokat indokoló egyenlőség puszta illúzió lenne; az erősek, a szépek és az okosak nagylelkű ajándéka a gyengék, rútak és ostobák irányában. Nem. Az ab­ normalitás végletes klinikai eseteit leszámítva, egyenlőség valóban létezik, nevezetesen, mint a szinte végtelen számú különbségek eredője. 4. Ha egy mindenható, mindentudó, mindenüttlévő lény, más szóval: egy eddig még a kép­ zelet számára is elérhetetlen képességű számítógép az egyes egyéni tulajdonságok társadalmi, gyakorlati, esztétikai, biológiai, stb., stb. - a felsorolás teljesen nyitott - hasznát pontrend­ szerrel ki tudná fejezni, valószínű, hogy az egyének összpontszámai vajmi kevés különbséget mutatnának. Elképzelhető, hogy egy impotens, emberi kapcsolatokra képtelen, összeférhetet­ len, dogmatikus gondolkodású egyetemi tanár, aki dupla doktorátusa ellenére még egy szöget sem tud becsületesen a falba verni, messze mögé kerülne egy képességeivel kiegyensúlyozott, sokoldalú szakácsmesternek. - Nincs tehát semmi megbotránkoztató abban, hogy a kettő vok­ 138 �palócföld 93/2 sa egyenértékű. 5. Nagy hiba lenne a politika területén tudományos, illetve esztétikai modelleket alkal­ mazni. Egy műalkotás értékéről, vagy egy tudományos tétel igazságáról képtelenség népsza­ vazással dönteni, ezzel ellentétben: elfogadható politikai döntés csak így születhet: többségi alapon, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek politikai igazságok, legföljebb egy bi­ zonyos időre szóló közmegegyezés, természeténél fogva ingatag konszenzus. (...) 7. Semmi sem bizonyít amellett, hogy mondjuk egy Sartre szavazatának eleve nagyobb pontértéket kellene adni, mint a házmesterének, még akkor is, ha Weöressel azt vallanánk, hogy a házmesterek nem lebecsülendő arányban "gázmesterek" - voltak, lesznek, vagy lehet­ nek. (...) 10. Nincs veszélyesebb, mint az egyszerű, középszerű emberek lebecsülése, az úgynevezett "fejletlen nyárspolgároké". A konzervativizmus nem csak fék, visszahúzó erő. A szóban ben­ ne van a konzerválás fogalma is. És kétségtelen, hogy az emberi fajta fennmaradását, sok­ félesége mellett, elsősorban szinte határtalan alkalmazkodóképessége biztosította. - Egy csu­ pa hősökből álló társadalom minden valószínűség szerint rakétasebességgel rohanna a sza­ kadék szélére. Mint Ádám az isteni szózat előtt. 11. A tömegek lebecsülése többnyire egy tragikus félreértésen alapul, amely végső fokon nyelvi okokra vezethető vissza. - Egy jó svádájú, a nyelvi kifejezésben gyakorlott álpróféta "igazsága" rendszerint győz az ügyetlenebbül fogalmazó, lassúbb észjárású emberek igazával szemben. - Pedig minden jel arra mutat, hogy a jó sváda nem ritkán a felelőtlenség jele, mint ahogy a lassúb észjárás gyakran a felelősségé. 12. A nem szorosan nyelvi kommunikációk vizsgálata elsődleges feladata kell, hogy le­ gyen minden politológusnak. 13. A tömegek lebecsülése mindig nagyon hathatós elnyomóeszköz. Magyar példával élve, az 50-es évek szörnyűségeit, ha elkerülni nem is, enyhíteni lehetett volna, ha a "nékoszosok" s egyéb újdonsült népi értelmiségiek jobban hallgattak volna szüleik vészjelzéseire, ahelyett, hogy szégyenkezve, a hazautazást is egyre inkább elkerülve, "reakciósok"-nak bélyegezték őket. - Az erre a korszakra vonatkozó szájhagyomány Rajkról is megjegyezte, hogy csőcse­ léknek nevezte a győzelmet ünneplő fradidrukkereket, ahelyett, hogy a nép őszinte figyelmez­ tető szavát hallotta volna ki az áradó ovációból, a felpattanó szelep sistergését az egyre béní­ 139 �palócföld 93/2 tóbb elnyomásban... 14. Ha nincs politikai igazság, csak konszenzusok, megállapodások többé-kevésbé tartós és érvényes időbeli egymásutánja, ebből logikusan következik a pluralitás, a másképpengondol­ kodás ténye és joga. 15. Tautológikusan hangzik, de gyakorlatilag mégis meg kell jegyezni, hogy aki a máskép­ pengondolkodás elvi alapján áll, annak el kell ismernie, hogy mások másképpen gondolkodnak mint ő. - Persze ez nem könnyű, hisz ellenkezik egocentrikus hajlamainkkal, azzal a termé­ szetes igénnyel, hogy meggyőződéseinket minél határozottabban, a mások meggyőzésére szol­ gáló retorika minden eszközét felhasználva fejthessük ki. Az egyén, illetve egy társadalom politikai érettségét nagy részben azon lehet felmérni, hogy mennyire képes a különféle meggyőződéseket a kölcsönös türelem kordájában tartani. 16. Demokratikus, pontosabban: a demokrácia formális szabályait tiszteletben tartó libe­ rális rendszerekben az egymással szemben álló igazságok harca nyíltan, a szembenálló felek megfélemlítése nélkül folyik, a pluralitás szervezkedési szabadsággal jár, és a társadalom éle­ tében legfontosabb döntések általános és titkos választások következményeként születnek meg. - Természetesen ez a meghatározás ideális, egy társadalom sem valósítja, valósította meg a maga teljességében. De az egyes rendszerek megítélésében döntő, hogy mennyire köze­ lítik meg ezt az eszményt, illetve mennyire távolodnak el tőle. 17. Lehet, hogy ezek az elvek nem teljesen kielégítőek, mivel lényegükben formálisak. Egy “igazi” demokráciának vannak tartalmi jegyei is, például az esélyek egyenlősége mind anyagi, mind szellemi téren, és bizonyos, az emberi méltóságnak megfelelő minimum biztosítása min­ den téren. - Ádám-Madách felkiáltása mindig elgondolkoztató marad: “Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a mezetlen ellennek szemében, Mi függetlenség, száz hol éhezik Ha az egyes jármába nem hajol." De az is tény, s ez talán századunk legfontosabb politikai tanulsága, hogy a formális de­ mokrácia megteremtéséért és megvédéséért folytatott harcot nem lehet megtakarítani. Kép­ telenség “igazi”, “tartalmi” demokrácián álmodozni, amíg a formális demokrácia nem műkö­ dik kielégítő módon. Csak generációk, népek, államkolosszusok lelki és testi épségének koc­ 140 �palócföld 93/2 káztatása árán lehet a formális demokrácia szakaszát “átugorni”. (...) 19. Nincs felháborítóbb, mint amikor egy népről kijelentik, hogy “nem érett a demokráci­ ára”. Ha volt kolonizátorok mondják, a kijelentés végeredményben azt takarja, hogy kön y­ nyebb a kiváltságosak szűk rétegével tárgyalni és megegyezni, olyanokkal, akik nem tartoznak számvetéssel a nép előtt, mint egy nyugati mintát követő demokratikus rendszerrel, amelyben különféle érdekképviseleti szervek hatására egyre ritkább az urainak teljesen kiszolgáltatott olcsó munkaerő. - Egészen a legutóbbi hetekig, valódi demokratikus átalakulást az úgyneve­ zett “haladó erők” sem szorgalmaztak, mert ezek szemében a polgári demokrácia túlhaladott képződmény, amelyet, mint előbb láttuk, “át kell ugrani”. Ezek a “tiersmondista” álmodozók egy szocialista átalakulástól várták a minden bajt megszüntető megoldást. Mit számít, hogy ez a lenini szocializmus a Szovjetunióban és a hatása alá kényszerített országokban nem vált be. A “credo quia absurdum” reménység nem szűnt meg, csak állandóan eltolódott: majd a kuba­ iaknak, a délamerikai államoknak, a kínaiaknak, a közép- és közelkelet népeinek, stb., stb., jó lesz. Ez az ideológia annyira ment a liberális demokráciák gyűlöletében, hogy bármilyen vé­ rengző csoportot, illetve személyt hajlandó volt támogatni, ha hiteltérdemlően bebizonyította nyugatellenes s ezen belül elsősorban amerikaellenes beállítottságát. A szovjet imperia­ lizmusnak természetesen kapóra jött minden ilyen irányzat; ezek az államok és csoportok nem ritkán nyílt terrorszervezetek - megkaptak minden anyagi, logisztikai támogatást, a fegyverektől a fényűző üdülésekig a szovjet típusú államok luxushoteljeiben. 20. Ennek a szellemnek egyik iskolapéldája a nagy, valóban nagy chiliei költő, Pablo Neru­ da, a szovjet típusú diktatúrák luxus-kitartottja, híres ínyenc, aki az előkelő túrista szerepét választva szemet húnyt mind afelett, amit látott, sőt bohém kedvességgel maga tette fel a szemellenzőt, mert nem akart semmit sem látni... 21. Egy ideig úgy látszott, hogy a szovjet típusú rendszerek feladata az elmaradott orszá­ gok gyors felzárkóztatása a fejlett iparú és politikai berendezésű nyugati rendszerekhez. En­ nek ára lett volna a pártdiktatúra, a határok lezárása, az állandósult tisztogatások, boszor­ kánypörök, a minden értelmes kezdeményezést megbénító bürokrácia, a fejlett besúgó- és de­ tektív-hálózat - a felsorolás nem teljes. Ezzel szemben mi a valóság? Ahogy ezek a rendszerek hetek, hónapok alatt felbomlottak, derül ki, hogy felzárkózás helyett elmaradottságuk csak fokozódott, az állam és társadalom létét fenyegető belső ellentmondásaik lávaszerűen törnek fel. Fejlett hadi- és űrhajózási tech­ nika, világméretű fegyverkereskedelem az egyik oldalon, a másik oldalon megmunkálatlanul rothadó krumpliföldek. Az ember anyagi és szellemi létfeltételeinek eddig sosem tapasztalt 141 �palócföld 93/2 méretű felemelését hirdető ideológia, s ugyanakkor az anyagi és szellemi nyomor olyan mérvű elhatalmasodása, amellyel csak az úgynevezett fejlődésükben elmaradott országokban s a ka­ pitalista világ legsiralmasabb perifériáin találkozunk. - Ha egy rendszer szocialistának nevezi magát, a legkevesebb, amit megkövetelhetünk tőle, az a szegénység maximális csökkentése. Ez talán ellensúlyozná mindazt az ártalmat és korlátozást, amelyet ilyen rendszerekben az egyénnek el kell - el kellett - viselnie. De még egy ilyen kiskaliberű jóléti paradicsom ígérete is meghiúsult, pedig az alapvető anyagi feltételek megvoltak hozzá. Nem szabad elfelejteni, hogy a szocializmus ígéretei a világ természeti kincsekben leggazdagabb területein jutottak csődbe. A helyzeten az sem változtat, hogy a második világháború a Szovjetunióra mérte legsúlyosabb csapásait. Mert ezek a külső csapások inkább az ellenállást növelték, ezzel ellentétben a belső csapások: a kérlelhetetlen rendőrállam, a következetesen saját fiait felfaló forradalmi gyakor­ lat végtére is a birodalom népeinek életerejét roppantották össze. 22. A szovjet “hamis tudat” egyik legcsalóbb tétele a magántulajdonra vonatkozik. A marxizmus-leninizmus hivatalos változata szerint a világban lévő romlásoknak legfőbb oka a magántulajdonban keresendő. Ebből az állításból kifolyólag, az a hittétel alakult ki, hogy elég a magántulajdont megszüntetni ahhoz, hogy az egyének szintjén a bűnözés, a népek viszony­ latában az elnyomás, s mindenféle nacionalista túlkapás megszűnjék. Most, hogy a szövetség felbomlóban volt, épp az ellenkezője derül ki. A megántulajdon megszüntetése semmiben sem korlátozta az egyes népek nacionalizmusának robbanásszerű kitörését, ugyanakkor a bűnözés is elképesztő méreteket öltött. Függetlenül az államilag meg­ szervezett és törvényesített bűnözéstől, amelynek legfőbb orgánuma maga a párt irányítása alatt álló rendőrség, az államvédelem, a “magánbűnüzők” elárasztották a társadalmat, a kü­ lönféle maffiák, a közvagyont lelkiismeretlenül herdáló szélhámosok a legfelsőbb vezetésbe is beférkőztek, a sikkasztás, a nepotizmus, a hivatalos befolyással való üzérkedés, egyszóval: a korrupció minden képzeletet meghaladó mértékben elterjedt. Az ember - nagyon enyhén szólva - nem lett jobb ebben az ember és természet pozitív át­ alakítását hirdető rendszerben. Sőt, szinte törvényszerűen, a világ legsúlyosabb ökológiai ka­ tasztrófája: a csernobili atombaleset épp ebben a paradicsominak tervezett társadalomban következett be. Félreértés ne essék, nem azt kívánom bizonyítani, hogy a szovjet rendszer globálisan, min­ denben rosszabb, mint a többiek. Amit biztosan lehet állítani, az az, hogy egy jottányit sem jobb. Azért a néhány időleges és részlet-előnyért, amelyet egyes területeken (pl. a kulturális javak elosztása terén) felmutat, illetve felmutatott, polgárainak túl nagy árat kell, kellett fizet­ niök gazdasági, technológiai és politikai téren. az alapvető emberi jogok terén. (...) 142 �palócföld 93/2 27. A politikai elmélet és gyakorlat egyik legveszedelmesebb meghibbantója a túlzó, a végletekig sarkított ellentétekben való gondolkodás: jobb-bal, fehér-fekete, igen-nem, jó rossz. Holott a valóság árnyalatokbó l áll; aki egybe akarja mosni ezeket az árnyalatokat, meg akarja vonni a jogot az egyéntől, hogy a neki megfelelő színkeveréket válassza, a fanatizmus, legalábbis a sematizmus lejtőjére téved. A két világháború között például ez a hamis elv késztette a nemzetiszocializmus jónéhány ellenfelét a szovjet rendszer elvakult idealizálására. Később ez az elv vezette Joliot-Curiet, a nagy atomtudóst, egy tudóshoz nem igen illő, már a hittételek dogmatizmusára emlékeztető dedukcióra, hogy ugyanis “a szocializmus országában nem lehetnek internálótáborok”. A pontatlan mindennapi nyelvhasználat ezt a magatartást, a jónak és rossznak ilyen kér­ lelhetetlen szembeállítását a manicheizmus szóval szokta összetéveszteni, holott a valóságban ez az ősi filozófiai irányzat a jó és rossz nem merev szembeállításán alapul, hanem éppen el­ lenkezőleg alapvető, elkerülhetetlen egymásrautaltságukat mondja ki. A rossz úgy követi a jót, mint az árnyék a fényt, pontosabban: van jó árnyék és van rossz fény. A sötét barlang nyir­ kos falai közt tengődő a fényre vágyik, a tűző napon izzadó árnyékért epedez. Ha jót teszünk, óhatatlanul valami rossz is keveredik tettünkbe, mint ahogy nincs olyan rossz cselekedet, amelyben ne lenne valami jó is. A magyar irodalomban a manicheizmus elvét legfrappánsabban Madách fejezte ki, ami­ kor az Istennel szembenálló Luciferrel ezt mondatja “Együtt teremténk, országrészemet kö­ vetelem.” (...) 29. Kétségtelen, hogy a modern társadalmakban a manipuláció veszélye minduntalan fe­ nyeget. A tömegkommunikációs eszközök ezt a veszélyt csak sokszorozzák. De végzetes tévedés lenne mindenfajta manipulációt egy kalap alá venni. Mindnekelőtt különbséget kell tenni közvetlen és közvetett manipuláció között. A közvetlen manipuláció legfőbb eszköze a megfélemlítés, a hivatalos “igazságtól” eltérő minden különvélemény elné­ mítása, adminisztratív, sőt rendőri eszközökkel. A közvetett manipuláció polipkarjai minden­ hová elérnek, legfőbb módszere a propaganda: célzatosan összetákolt féligazságok - nem rit­ kán szemenszedett hazugságok, ferdítések, rágalmazások rendszere. Bizonyos értelemben a közvetett manipuláció veszélyesebb, mert nehezebben leleplezhe­ tő. De ez nem ok arra, hogy mint egyes intellektüellek teszik, a közvetlen manipulációt előny­ ben részesítsük a közvetettel szemben, egyenlőségi jelet vonván így a liberális és a totális rend­ szerek között. Ez már pusztán azért is tarthatatlan, mert a diktatórikus rendszerek következe­ tesen és nagy mértékben élnek a közvetett manipuláció adta lehetőségekkel is; az előbbit in­ kább belső, az utóbbit külső használatra tartván föl. 143 �palócföld 93/2 30. A manipuláció egyik leghathatósabb és legrégibb eszköze a sajtó, beleértve moder­ nebb: rádiós, televíziós fajtáit is. - Persze itt sem mindegy, hogy minden újság ugyanazt írja-e, minden rádió ugyanazt bömböli-e, hogy ugyanazok a képek jelennek-e meg a televíziós ernyő­ kön. Más szóval: nem mindegy, hogy a tájékoztatás szabad-e, vagy sem. Mert a szabadság nem azt jelenti, hogy minden kommunikátor azt írja, mondja, mutatja mindig és minden körülmények között, amit akar. A szabadság egyetlen ismérve: a pluralitás, tehát az a lehetőség, hogy valaki csak közli azt, amit a többiek nem tudnak, vagy nem mernek közölni részben a hatalomtól való félelmükben, részben pedig azért, mert saját ideológiájuk­ kal kerülnének szembe, ha világgá kürtölnék az “igazságot”. 31. Hogy a szabadsággal élni nagy felelősség, semmi sem bizonyítja jobban, mint a sajtó. Az utóbbi hónapokban megsokszorozódott boulevard-lapok, pletyka- és szex-kiadványok lát­ tán a felületes szemlélő talán csak a színvonalsüllyedést látja Magyarországon, s visszasírja azt a kulturáltabb hangnemet, ami nagyjából a múltat jellemezte. Közelebb állunk viszont a valósághoz, ha az évtizedeken át elfojtott gőzök sistergését hall­ juk ki ebből a kakofóniából, s bízunk abban, hogy előbb-utóbb a felelős, megbízható, valódi in­ formációt adó sajtó is megtalálja piacát, s ezzel párhuzamosan a kulturálatlan, ordenáré hangnem lassan-lassan háttérbe szorul. - De akárhogy áll is a dolog, ha a sajtó pluralitásának ez az ára, minden habozás nélkül meg kell fizetni. Az információ tisztaságát nem lehet külső cenzúrával biztosítani, ugyanakkor a közönség legfőbb érdeke, hogy minél előbb kialakuljon egy deontológiai szabályrend - a szakmán belül. (...) Párizs, 1991 február - augusztus 144 �palócföld 93/2 Sinka István KICSI NÉP NAGY BÁNATTAL Egy hang a szlovákokhoz Nézzetek erre... Ragyog a völgy! Két út az útatok... Egyik a bánat s fukar, régi kövek... A másik: ott, ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak. Úsznak, ringanak... s hazát lelve jöhettek rajta énekelve. Mert hova mennétek e nagy világon másfele?... Kicsi nép nagy bánattal! Sárga sziklák, aszú pityóka: ez lenne sorsotok, s költőtök lelke is tört szárnyakkal húllna le naponta... Jól gondold meg nép, örök hegyi pásztor: a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket... Hegyek és síkok törvénye: együtt maradni Boldogtalan népek, mi így élünk örökre! Jobb hát jönnötök, - nekünk is arra menni inkább, mint vér húllna és ágyú dörögne. Jó lenne nekünk is - s nektek is odaát, ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát... 145 �palócföld 93/2 Régen hallottam... már-már felejtem a szót, a hangot - ide s tova apám mesélte: oly mindegy: ki honnan jött, csizmája van, vagy bocskora: búja, öröme egy marad a hegyen úgy, mint a hegy alatt... Jól van: a szabadságért ám küzdjetek. De úgy legyen, ahogy mondom: más népekért egymás baját ne kacagjuk ki bolondon. Mert, ha nekünk kacagni jobb, két táj bánata lesz nagyobb. (1939) 146 �palócföld 93/2 Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK A L ite r á r n y ty ž d e n n ík egy számának magyar vonatkozásairól ″A magyarok a szlovák politika végzete" /V la d im ir M in á č / A szlovák irodalmi hetilap tavaly július­ ban "lapot cserélt" az Élet és Irodalommal, azaz néhány oldalt kölcsönösen lefordítottak egymásból. Kezdjük szlovák kulturális szem­ lénket e lap 1993. január 23-iki, 4. számának "jegyzetezésével". Szempontunk az, ami mottónk gondolata is. Akár akarjuk, akár nem, a történelem kegyetlenül összeforrasz­ tott bennünket, magyarokat és szlovákokat, s a magyar vonatkozások sűrűn olvashatók e lap hasábjain is. 1. Michal Kováč, amikor A fö ld , ame­ lyen állunk címmel január 3-án Nyitrán ün­ nepi beszédét tartva, még nem tudhatta biz­ tosan, hogy a "harmadik Szlovákia" (az első Szvatopluk, a második Tiso, a harmadik Me­ čiar nevéhez fűződik) első elnöke lesz. Nyitra ősi, és megszentelt földje is a szlo­ vákoknak. A történelmi-politikai és a vallási­ kulturális fejlődés két áramlatának metszés­ pontja, a nagymorva és a Cirill-Metód ha­ gyomány összefonódása. Nyitra egyben Nagymorávia és Szent Metód érseksége, a szlovák történelem dicső kezdete. A történé­ szek dolga, hogy közérthetővé tegyék a kor­ szakot, mert a legendákra építés nem helyén­ való. A szlovák nép híven őrizte a nagymorva hagyományt, mint az ősi szlovák elődök ki­ rályságát. Ezt a bizonytalan keletkezési idejű Nyitra, kedves Nyitra kezdetű ének tanúsít­ ja. S ha akár odahaza, akár a nagyvilágban bárhol bárki fel akarja fogni a szlovákság jo­ gát az önálló államra, akkor meg kell ismer­ nie ezt az ősi történelmét. Mert a szlovák nemzet nem fiatal; uralkodói - Pribina, Ras­ tislav, Svatopluk király - az első szláv biro­ dalmat teremtették meg Közép-Európában. S az ősi szlovákságnak ez az állama római orientációjával Európához kapcsolódva hoz­ zájárult a Nyugat kultúrájának gyarapításá­ hoz. Az igazi érték Szent Metód érsek első önálló egyházi provinciája, de nem szabad elhallgatni az első szlovák állam katonai ak­ cióit sem, akár védekezők, akár hódítók vol­ tak.. Aztán Michal Kováč felénk is közeledik. Itt már nem elég az eddigi bő tartalmi kivo­ nat, pontosan kell idéznünk: "Sajnos, e régi 147 �palócföld 93/2 történelmünket eleddig nem ismeri a világ, és szomszédaink, meg a magunk bűne követ­ keztében történeti mítosznak tekinti azt. Mi viszont ebből éltünk mint nemzet, ebből merí­ tettük az erőt... fennmaradásunkhoz ebben a geopolitikai térségben mindazok fenyegeté­ seivel szemben, akik ezt a térséget politikai­ lag és erővel uralmuk alá hajtották. Ezek nem kevesen voltak. Mindegy, hogy keletről, délről vagy nyugatról jöttek, mindig véde­ nünk kellett létünket és országunkat saját erőnkkel és eltökéltségünkkel a fennmara­ dásért és a túlélésért. Történelmünk akkor is csodálatraméltó, ha Nagymorávia széthul­ lása után nem voltak sem saját uralkodóink, sem saját nevünk Európa térképén. De így is alkottuk saját történelmünket, saját kultú­ ránkat, saját sorsunk történetiségét." Tisztelnünk kell Michal Kováč okfejtését a szlovákság történeti létezéséről. Tiszteljük a szlovák népdalkincs, majd írásbeliség eme hagyományőrzését. Azt kétségbevonni sem okunk, sem jogunk; a történettudomány, a régészet ügyeibe beavatkozni itt most dőre­ ség lenne. Ezért ha nyilván a honfoglaló ma­ gyarok is a fenyegetők, a hódítók között le­ hettek, tudnunk kellene a szlovák bűnről, ami megkérdőjelezi a modern, mai szlovák nemzeteszme alapjának ezen interpretálá­ sát, annak kor- és időszerűségét. A mottónk­ ban szereplő Mináčnál Štúrral kezdődik az Ige, azaz a XIX. század első felében. Peter Jaroš Ezeréves méhe a munka történelmi fenntartó erejének bemutatása, de utalhat­ nánk sokkal korábbra is, mondjuk a Štúrkortárs Andrej Sládkovičra, aki munkássá­ gának maradandó részében bizony inkább a magyarországi realitásban találta népe he­ lyét. 148 "Tudjuk, Nagymorávia megszűnése után Szlovákiának és a szlovákoknak megvolt a szerepük a magyar királyságban is. A bizán­ ci kettöskereszt végül belekerült a magyar állami címerbe is, ami megint Szlovákia és múltja jelentőségének bizonyítéka." Közös hibánk - netán feladatunk - je ­ lentkezik itt. Szlovákia és a magyar királyság ugyanis a szó mai értelmezésében nem léte­ zett. Szlovákia nem volt, a magyar királyság pedig nem volt etnikailag csak magyar. A szlovák "uhorské" szó ezt a nem etnikai, "tör­ ténelmi ", sőt bizony "nagy" Magyarországot is jelenti. Mad′arsko-Magyarország csak 1918 után jött létre szlovák fogalomként és szóként. Ez a probléma sokkal kínosabb kö­ zöttünk, mint a címerkérdés heraldikusokra tartozó magyarázata. A mai szlovákok Szlo­ vákiában, a mai magyarok Magyarországban gondolkoznak, és bizony a terminus techni­ cus mindkét oldalon valóságos fogalomza­ vart takar. És manapság tájainkon az effajta zavarokra sem szabadna legyintenünk. Mert ha ez a zavar nem lenne, lelkes örömmel vés­ hetnénk márványba Michal Kováč okfejté­ sének újabb részét: "Magunkénak valljuk Magyarország történelmét, mert az szlovák történelem is. Közösen alkottuk, így mindketten hozzájá­ rultunk az európai kultúra kincsestárához. Szent István magyar király nemcsak fiának, Imrének, hanem valamennyi uralkodó-utód­ jának tanácsolta, hogy értékeljék és tisztel­ jé k a másnyelvű lakosokat és hogy egyenlő jogokat biztosítsanak nekik. E z tudatosan vagy tudat alatt a keresztény és európai szo­ lidaritás máig élő szellemisége." Terminológiai nehézségeink újabb értel­ mezési zavarokat okoznak. Tekintette, te­ �palócföld 93/2 kinthette-e egyáltalán Szent István és a to­ vábbi századok honpolgára "magyarnak" és "szlováknak" egymást? Bizonyára, nyelv sze­ rint. A szlovák viszont honi nyelv volt leg­ alább a kora reformkorig, a nép pedig nem idegen, hiszen nem külországból vándorolt be, mint az ország összes többi "másajkúja". A szónok nagyot ugrik következő gondo­ latában, amit nem is rögtön írt új bekezdés­ be. Szent István keresztény-európai szolida­ ritása után ugyanis ez a mondat áll: "Nem vé­ letlenül nyilvánította évekkel ezelőtt a j e ­ lenlegi szláv pápa, I I . János Pál Szent Ci­ rillt és Metódot Európa társvédöszenjeivé Szent Benedekkel együtt." Itt ugyanis ma­ gyarázatra lenne szükség, miszerint Róma és Szent István tudatosan folytatta volna Szent Cirill és Metód apostoli munkáját. Hiszen akkor a szlávok, köztük a szlovákok szentjei magyar szentek is! És akkor hogyan értel­ mezhető a "magyarok" hódítása, a "szlová­ kok" birodalmának megdöntése? Hová tűnik akkor a - mondjuk - keleti fenyegetés? - Bi­ zony, közös feladatunk e közös kérdés tisztá­ zása. Netán azé is, hogy a Koronát éppen Szent Cirill és Metód Rómába kényszerültmenekült követői tanácsára küldte a pápa Szent Istvánnak, mint a szláv apostolok mun­ kája betetőzőjének. Ez a magyarázat azon­ ban hiányzik az ünnepi beszédből. A történelmi ugrás új bekezdésben foly­ tatódik. A szónok rendkívüli jelentőségűnek tartja 1977. december 30-ikát, amikor a Szentszék önálló egyháztartománynak nyil­ vánította Szlovákiát, Kanadában lehetőséget adott görögkatolikus püspökség szervezésé­ re, és bíborossá nevezte ki Jozef Tomko érse­ ket; betöltötte a megüresített szlovákiai püs­ pöki székeket, Nyitrára pedig a titokban püs­ pökké szentelt Ján Chryzostom Korecet ül­ tette bíborossá emelve. (A Vatikán eme tény­ kedéséről 1992-ben latin, szlovák és angol nyelven kötet is jelent meg Pozsonyban A z ószláv liturgiától a szlovák provinciáig címmel.) Itt már elszomorodik a magyar-szlovák viszony rendezését szívén viselő íróember. A Szentszék bizony nem Nagymorávia, a szlo­ vák királyság és Szent Metód érseksége, de még csak nem is Szent István folytonossága miatt tette, amit tett. Egyszerűen ralista volt, amikor jó félévszázaddal Trianon után levá­ lasztotta Esztergomról és Egerről Szlovákia egyházi igazgatását. De a szlovák kérést már nem méltányolta, miszerint Besztercebánya legyen az önálló egyháztartomány székhelye. Róma Nagyszombatot jelölte ki, finom uta­ lással arra, hogy a "szlovák Rómába" mene­ kült már egyszer az esztergomi érsekség, és a XVI. századi hagyományt ott kell folytatni. Az üres püspöki székek betöltése a Husákdiktatúra következményeit szüntette meg el­ sősorban. Somorjai Á d á m benedekrendi paptudós felvetette már a Vigiliában a szláv és a magyar szentek közösségét. Be jó lenne, ha egyházaink közösen törekednének nem­ zeti tisztázni valóink rendezésére, melyre egyébként közös nemzeti védőszentünk is kötelezne: a "magyar" Magyarok Nagyasszo­ nya és a "szlovák" Hétfájdalmú Szűzanya. A szlovák katolikus és egyéb ellenállás négy évtizedes történetének hősei után Alexander Dubčekot sem hagyva ki a sorból - a szónok visszatért a történelmi kronológi­ ához: Amikor Pazmány (sic!) megalapította a nagyszombati jezsuita egyetemet, azzal nemcsak civilizálni és pacifikálni akarta a 149 �palócföld 93/2 magyar (országi) hódításvágyat, hanem a műveltséget is kívánta terjeszteni. Ezen egyetem többségében szlovák professzorai Nyugat-Szlovákiában pasztoráltak, ter­ jesztették a szlovák nyelvet és emelték a szlovák kultúrát. Íg y keletkezett a kulturá­ lis nyugatszlovák nyelv, amit Anton Berno­ lák a XVIII. század végén szlovák irodalmi nyelvvé em elt... itt nem érvényesült a bibli­ kus cseh, bár az evagélikusaink liturgikus nyelve, mivel a szlovákoknak már ősidők óta megvolt saját ősi népnyelvük." A szónok nyaktörő kronológiai ugrása után a földetérés szédítő zavarai következ­ nek. Mondataiban mindenütt van igazság­ mag, ámde azok megfogalmazásai és az el­ hallgatások miatt csak veszedelmes féligaz­ ságokként jelennek meg. A tisztázáshoz nem kell "magyarnak" vagy "szlováknak" lenni, egyszerűen vissza kell térni a tényekkel, im­ már írásos dokumentumokkal bizonyítható egykorú valósághoz. Pázmány Péter nevét vagy magyarul kell írni, vagy a nemrégiben elfogadott, a kommunista rendszer kreálta névreszlovakizációs helyesírási szabályzat szerint Pazmáň-nak. Ez, persze, a kisebbik baj. Pázmány Péter mindenekelőtt a ma­ gyarhoni katolikus egyházat akarta megújí­ tani, s ennek eszköze volt a nyelv. Az a nyelv, amit az illető területen a nép beszélt. Ma­ gyarhonnak azon a részén tehát a magyar és a szlovák. A bíboros megújította a magyar nyelvet, mert úgy akart prédikálni és írni, hogy minél szélesebb néprétegek értsék, mint a reformáció terjesztőit. Ugyanerre buzdí­ totta egyházának szlovákajkú híveit is. Esz­ tergomi szertartáskönyvében egyenesen kö­ zépszlovák dialektusban, Štúrék irodalmi nyelve szerint kereszteltek, eskettek és te­ 150 mettek, de ez kevés volt. Az igazi ellenfél ugyanis a cseh bibliai nyelvet használó szlo­ vák evangélikusság, amelynek nemcsak hitét, hanem nyelvét, a Králicei Biblia igéit tekin­ tette eretneknek. Ezért szorgalmazta Páz­ mány a számára hozzáférhető terület, Nagy­ szombat környékének nyelvét, a nyugatszlo­ vák nyelvjárás használatát. Obecná sloven­ čiának, azaz közszlováknak nevezték el ezt a nyelvet, és mivel jezsuiták kezdtek írni rajta, jezsuita szlováknak is hívták. A Kováč -ter­ minológiában szereplő "kulturális nyugatszlovák nyelv" kifejezés ugyanúgy az elmúlt rendszer tákolmánya-találmánya, mint a történelmi családnevek reszlovakizált he­ lyesírása. És nem a szlovák az elsődleges eb­ ben, mint ahogy Pázmány írásaiban sem a magyar. És nem az volt a lényeges, hogy az egyetem tanárainak többsége milyen nemze­ tiségű volt, hanem a római katolikus vallás terjesztése. Persze, az is ugyanilyen hiba len­ ne, ha mi Pázmány toleráns nemzetiségi poli­ tikájáról szólnánk, a szlovákok netán a Ci­ rill-Metód-hagyomány folytatásáról. A XVII-XVIII. században Nagyszombat kultu­ rális központként természetesen szolgálta a hazai katolicizmus erősítését. Ahogy éppen szükségeltetett: sokszor egyazon személyek két, három nyelven is szolgálták azt. "Nem vagyunk múlt nélküli, hagyomány nélküli, büszke szlovák kultúra nélküli nem­ zet. Csak először a magyarországi feudális nacionalizmzus, majd a politikai csehszlo­ vákizmus páncélja akadályozta a szlovák állampolitikai identitás megteremtését.″ Az okfejtés úgy tűnik nagyvonalúan általánosít. A feudális magyarországi nacionalizmus la­ tin nyelvű volt, s amennyiben nemzeti, akkor a magyart, a szlovákot és a többit vallásszol­ �palócföld 93/2 gálatra használta. A polgári átalakulás tette első helyre a nemzetet és nyelvét. Itt és csak itt kezdődik a magyaroknál és főleg a csehek­ nél sokkal gyengébb polgársággal rendelkező szlovákság történelmi lemaradása. A polgá­ rosodó Magyarország és Cseh/szlovákia) csak egyetlen politikai nemzetben tudott gondolkodni, ezért éppen a polgárosodás ér­ dekében magyarosított és csehszlovákosí­ tott. Ezt mindenképpen el kell ismernie ma­ gyarnak és csehnek egyaránt, ha mai nemze­ dékünk vétlen is ősei európai törvényszerű­ ségeknek megfelelő tetteiért. Sajnos, további kínokat okozhat elsősorban a szlovák jelen­ nek és jövőnek az, ha a szlovák nemzeti kon­ tinuitást olyan módon állítják a ma polgára elé, ahogyan azt Michal Kováč teszi: "É s ez az idegen világ, mondhatni most is, amikor immár harmadik szlovák álla­ munkat alapítjuk meg, nemegyszer ma sem ért bennünket ... Nemrégiben egy emigráns folyóiratban olvastam azt a figyelemremél­ tó megállapítást, hogy a modern szlovák po­ litika Štúrtól Mečiarhoz vezetett, ha tetszik, vezet. A szerző ezt nem a (személyi?) kultusz ápolásának, hanem a szlovák politikai f o ­ lyamat kemény realitásának mondta, ami január 1-jén történelmi ténnyé vált." Ezt a gondolatsort már neház kommentálnia ma­ gyarországi szlovakistának, de alig hiszem, hogy a szlovák szellemi élet nagyobbik részé­ nek könnyebb lenne. A beszéd publikált részében zárótétel­ ként szerepel “a kommunista rendszer gaz­ dasági, erkölcsi, társadalmi csődje", ami ránehezedik a szlovák (és a többi hasonló sorsú) nemzet jelenére. Idő és türelem, közös munka kell hozzá, hogy a csődtömeg ma­ gyar-szlovák összetevőiből kapcsolatokat építő, összekötő szálak legyenek, amelyek a régmúltban ténylegesen nem az etnikai nem­ zeti dicsőségben, hanem a szentistváni esz­ méken alapuló, akkoriban korszerű, az euró­ pai integrációnak megfelelő egybetartozás­ ban nyilvánultak meg. Reméljük, a napi poli­ tika is felismeri ennek gyakorlati hasznát, és merít is majd ebből a hagyományból. A Ma­ gyar Köztársaságban és a Szlovák Köztár­ saságban egyaránt. 2. A bevezető szimbólum - Horthy cím­ mel Andrej Ferko glosszázik a magyarorszá­ gi általános iskolák új történelem-tankönyve ellen. Elég lenne lajstromba venni mint ma­ gyar vonatkozást, ha nem buzogna benne számos - divatos szóval élve - csúsztatás. A főbaj ugyanis az, hogy a Nový čas (Új Idő) cí­ mű lap múlt évi december 28.-i számából vett hír szerint a magyar tankönyvben Horthy M iklós éppen a komáromi hídon a "v issza­ tért magyar területre" lovagol fehér lován. S ez a Horthy Immár Ferko szavai szerint "nem-magyarok bestiális újvidéki gyilko­ sa", aki ismét nem-magyarok ocsmány, fa­ siszta szörnyszülött pusztítójaként mérgezi " nad′mad′jarorság″ (sic!) ideológiájával az ártatlan magyar gyermekek lelkét. Sőt! A. Ferko idézi Štefan Moravčik szavait, melyek szerint ″a lövöldözés a tankönyvekben kez­ dődik." Bizony, sokat kell még egymástól termi­ nológiát tanulnunk. Szomorú lenne, ha a ma­ gyar tankönyvek dicsőítenék, nemzeti igaz­ ságosztásnak tanítanák Trianont, okkupáci­ óként, megszállásnak és bizony nem visszaté­ résként oktatnák a harmincas-negyvenes évek fordulóját. Ezt tették az utóbbi negyven év tankönyvei, amelyek Csehszlovákiában k l é r o f a s i s z t á n a k nevezték a második 151 �palócföld 93/2 szlovák államot, a magyar tankönyvek pedig Ferkon is túltettek a Horthy-rendszer egysí­ kú elítélésében. Abban viszont teljesen egyetérthetünk a szerzővel, hogy ideje lenne realizálni szlovák, osztrák és magyar értelmiségiek két év előtti nyilatkozatát, miszerint kölcsönösen felül kellene vizsgálnunk tankönyveinknek a nem­ zeteink közötti uszítást tartalmazó megfo­ galmazásait. (Mint azt a németek és a franci­ ák, ugyebár, megtették!) Türelem kell ide is, no meg Andrej Ferkonak egy objektív belső szlovákiai lapszemle a szlovák tömegtájékoz­ tatás és a tankönyvek magyarellenes meg­ nyilvánulásairól. Hazai szlovákjaink Sme (Vagyunk) című irodalmi lapjának megszű­ nése, vagy Czurka (sic!) folyóiratának anti­ szemita kampánya és a "fehér ló vonulása" a komáromi hídon így egybemosva éppen a Ferko által is emlegetett ″gyarmatosító, kommunista és fa siszta totalitás" gyakorla­ tát, az ellenségképgyártás újjáélesztését je­ lenti. 3. Igazi felüdülést a mélyen humanista M ilo Urban, az Élő ostor írójának A véres fo ly ó partján címmel folytatásokban közölt lágernaplója az amerikai hadifogságból. Ur­ ban sohasem bántott meg senkit. Akkor sem, amikor regényében éppen a magyarosító rendszer végnapjait örökítette meg egy kis szlovák faluban. Akkor sem, amikor a Zöld vérben a századelő magyarosító oktatási po­ litikájára emlékezett. Mostani írása - érthe­ tő, hogy a korábbi rendszerben nem publikál­ hatták - az amerikai fogság korántsem idea­ lizált képe, s kedves színfolt benne a Spiri­ tiszták és a magyar grófok című részlet, amely a hajdanvolt magyar-szlovák nyelvkö­ zösség - egyébként Ballek, Jaroš, Ťažký, Mo­ 152 ravčík és mások műveiben is - továbbélésé­ nek jelzésértékű villanása. Történik ugyanis, hogy egyik társukban a pápai téglagyár tulaj­ donosát vélik felfedezni az unatkozó foglyok, kiderül azonban, hogy nem a római pápa vál­ lalatáról, csak a Pécs melletti Pápa város szovjetek elől futó téglagyárosáról van szó. Urban kedvesen magyarázza a pápežský pápai szó kettős jelentés-lehetőségét, és mit sem von le emberségéből, hogy a dunántúli város helyét a valóságnál kissé délebbre teszi. 4. Mindannyiunk számára igen elgondol­ kodtató, tanulságos lecke Claudio M agris trieszti író 1986-ban szlovákul is megjelent Duna-könyve, illetve az irodalmi útleírásról Anton Hykisch tollából olvasható gondolat­ sor A Duna titkai címmel. (Magris nálunk sem ismeretlen, hiszen másik műve, a Habs­ burgok mítosza magyarul is olvasható.) Mag­ ris egykor a Habsburg-régiót járta be a népe­ it összekötő folyó mentén. A szlovák recen­ zens a Bécsről szóló részeket tartja a legérde­ kesebbnek, meg a számára kevésbé ismert Erdélyt, a Bánátot, Romániát és a Vajdasá­ got. És persze a hatodik részt, a Várak és f a ­ kunyhók címűt, ami Szlovákia. Anton Hykisch - Lőcsei Pál Mester, Mária Terézia korának feldolgozója történelmi regényben - észreveszi, hogy Magrist Pozsony bűvölte el - illetve az a bizonyos XVIII. századi négy­ nyelvű és helyi gyógyszertár-kézikönyv -, mint a kultúrák találkozásának városa. A szlovák történelmet a trieszti szerző a XVIII. századtól veszi figyelembe, és németországi, ausztriai avagy erdélyi útirajzaitól eltérően itt kerüli a középkor, a gótika, Nagymorávia és a két szláv apostol említését. Keserűen ol­ vasott Hykisch Szlovákia jelenéről, a "vulga­ ritás stigmáiról'', a prágai tavasz elfojtásán �palócföld 93/2 élő(sködő) szlovák politikáról és nemzeti fej­ lődésről. Érdekli Hykischt, mit írt Magris Magyarországról. Megállapítja, hogy a magyar in­ formátorok felkészültebbek voltak, mint a szlovákok. Igaz, nekik huszonkét fejezet ju­ tott a szlovákok három fejezetével szemben. "A német, szláv és román világ közé szorí­ tott Magyarországot fenyegették szomszé­ dai, de nem volt vazallusuk" - mondja Mag­ ris. "Nos, a románoknak, ruszinoknak, szlo­ vákoknak, horvátoknak, szerbeknek, néme­ teknek bizonyára kissé különböző elképzelé­ seik vannak a régi Magyarország tíz évszá­ zadából, ki kinek volt a vazallusa és ki kit fenyegetett" - írja Hykisch, aki az útirajz legjobban megírt részei közé sorolja a Ma­ gyarországról szólót. Fáj neki a szlovák fa­ kunyhó-kép, mégis olvasásra ajánlja honfi­ társainak. Talán ezért a Szlovákiának szánt néhány sorért is, amit mi is idézünk, szlovák­ ból fordítva: "A kis nemzetnek meg kell sza­ badulnia a nagyok lenézésétől és közönyétől - amely nagyok talán már nem is lesznek so­ káig nagyok - de szabadulnia kell kicsiny­ ségének komplexusaitól is, attól az érzéstől, hogy ezt állandóan módosítgatni vagy cá­ fo ln i kell, vagy fordítva, dicsekedni vele, mint kiválasztottságának jegyével. Az, akit sokáig kárhoztattak a gyengébb szerepére és akinek minden erejét saját identitásának ér­ vényesítésére és védelmére kellett összpon­ tosítania, gyakran folytatni véli ezt a hely­ zetét, amikor az már nem szükséges. Ha így önmagába fordul, saját identitásának érvé­ nyesítésébe görcsöl, és arra koncentrál, megkapja-e az őt megillető tiszteletet má­ soktól, az fenyegeti, hogy egész energiáját erre a védekezésre irányítja, és így szűkíti tapasztalatainak látókörét, és a világhoz fűződő kapcsolatában hiányozni fo g az emelkedettség. " Hykisch ezeket a sorokat be­ kereteztetné és minden szlovák kormánytag és diplomata íróasztala fölé akasztatná. 5. Viliam Fábry Szlovákok a szlováko­ kért? című rövidebb írásában az USA-beli "magyar lobby" Szlovákia-ellenes veszélyére hívja fel a figyelmet. A lobby Bős és a szlová­ kiai magyar nemzettest körül tevékenykedik Tóm Lantos és Béla Lipták személyében. Azzal fenyegetik Szlovákiát, hogy megaka­ dályozzák diplomáciai elismerését, ha a két kérdés megoldása nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. Pedig Tom Lantos, a cikkíró szerint, személyesen is meggyőződ­ hetett a szlovákiai magyarok helyzetéről, mégis, budapesti nyilatkozatában kritizálta Szlovákiát. Sőt, fenyegette is, hiszen a ma­ gyar sajtó szerint Clinton külügyi államtit­ kári széke várta. Mint Fábry írja: "Ma már tudjuk, hogy a z ... elnök más, nemzetileg nem terhelt politikust választott erre a tisztség­ re.” Lipták Béláról - nyilván neve ("liptói") miatt - megállapítja szlovák származását, és janicsársággal, nemzethagyással vádolja több kongresszusbeli társával együtt. Ez utóbbiak nem hajlandók Szlovákiába jönni, pedig ha ez történne, ″úgy járnának, mint századunk elején Seton Watson, akit a ma­ gyarok Budapesten arról győzködtek, hogy Magyarországon semmiféle szlovákok sem léteznek. Mikor viszont Szlovákiába jött, kénytelen volt megállapítani, hogy a magya­ rok becsapták. A z ellenkezőjéről győződött meg, és a szlovákok elszánt védelmezőjévé vált." Fábry "ellencsapásra" szólítja fel az ame­ rikai szlovákokat. Ahelyett, hogy hazajárná­ 153 �palócföld 93/2 nak tanácsokat osztogatni a szlovák állam építésének mikéntjére, inkább az Államok­ ban ellensúlyoznák a magyar lobbyt. A cikk­ író szerint ugyanis "a szlovákiai magyarok­ nak nagyobb jogaik vannak, mint a világ bármelyik más nemzetiségi kisebbségének... miközben a többszázezres magyarországi szlovákság halódik." Az olvasóban óhatatlanul felmerül, tud-e Viliam Fábry Tom Lantos kongresszusi be­ szédéről a Ferko glosszájában Czurkának ne­ vezett ügyről? És ugyancsak megdöbbenhet Seton Watson - Scotus Viator századeleji idézésén, az akkori és a mai Magyarország párhuzamba állításán. Mintha Fábry elfelej­ tené, hogy immár önálló Szlovákia állampol­ gára, aki nemrégiben arról cikkezett, hogy a dél-szlovákiai kommunista helységnév-ke­ resztelések megszüntetését követelő szlová­ kiai magyarok ezzel Nagymagyarország visszaállítását akarnák. De vajon mit szólna Seton Watson Stúrovohoz, Kolárovohoz, meg a többihez, amikor a századelőn joggal ostorozta ugyanezért) az akkori Magyaror­ szágot?! 6. Az egykori emigrációs vezéralak, Im ­ rich Kružliak Öncsalás című cikkében ala­ posan elmarasztalja a szlovák Keresz­ ténydemokrata Mozgalmat és vezetőjét, Ján Čarnogurský t, akinél Mečiar és pártja sok­ kal célravezetőbben politizál. A szlovák ke­ reszténydemokraták egyetlen pozitívuma Kružliak szerint az, hogy "megőrizték a szlo­ vák arculatot Bős védelmében, mégpedig 154 nemzeti vonatkozásban is." Ezzel a lapozás végére jutottunk, de té­ mánkat korántsem merítettük ki. Mert a szlovák kultúra belügyei ezeréves együtt­ élésünk, no meg nemzeti sorsunk legújabb hasonlósága okán a mi ügyeink is, ha kifeje­ zetten nem emlegetnek is bennünket. Így nem érdektelen Európa tán legrégibb folyói­ ratának, a Slovenské pohl’ady-nak visszakényszerítése a magyar kormányzat által ténylegesen betiltott, majd 1990-ig Cseh­ szlovákiában többször is majdnem megszün­ tetett Matica slovenská kiadásába. Izgalmas olvasmány Pavol Čarnogurský 1939. már­ cius 14. című könyve (Róbert Letz ismerteti vezető helyen) a második szlovák állam, az első Szlovák Köztársaság megalakulásáról, ugyanígy E va Trizuljaková cikke az argen­ tínai szlovákokról és sok egyéb írás. A mináči mottó láthatóan - legalábbis a Literárny týždenníknek ebben a számában sajnos, mit sem veszített időszerűségéből. Az is igaz természetesen, hogy az utóbbi negy­ ven év alatt sokszor évfolyamnyi hetilap­ anyagban sem találhattunk ennyi magyar vo­ natkozást. De a kimondás talán elősegítheti a tisztázódást, különösen, ha türelmes tájéko­ zódásunk legközelebb más szlovák publikáci­ ókat is ismertet majd. Olyanokat is, amelyek távolabb állnak e hetilap jelenlegi kormány­ közeliségétől. �palócföld 93/2 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban X. Lassan megint itt lenne az ideje - 1993 januárjának végén -, hogy a hazai színházi élet­ ről is beszámoljak, mint egy esztendővel ezelőtt. Lesz is szó két-három premierrről; az azonban, hogy a szemle egy játékfilmmel kezdődik és könyvvel végződik, jelezheti: a magyar színházművészet nem épp a legsikeresebb évadát éli. Jelenségekről - így a Romeo és Júlia be­ mutatóhullámáról, hozzá a West Side Story műsorra tűzéséről - könnyebben értekezhet a kri­ tika, mint akár a pillanatnyi legjobb látnivalók kvalitásairól. /Színészparádé/ Sokszor el­ hangzik, sokszor leírjuk - néha kissé mentsvár is a magyar szín­ játszás európai színvonalú (ha nem javítanám rakoncátlankodó írógé­ pem iménti elütését, hanem Tan­ dori Dezső gyakorlatát plagizálva bennhagynám a betűvétést, akkor így formálódna a mondat: színját­ szásunk európai szívvonalú). Vala­ hol a nevezetes angol játékkultúra és a nem kevésbé nagy tradíciójú, másfajta orosz színművészet kép­ zeletbeli felezőútján, sajnos a len­ gyel, cseh, délszláv interpretációs módoktól kevésbé megérintve él elevenen a sokágú magyar színjá­ tékosság. Lehet bírálni olykori lomhaságáért, félteni a művésze­ ket agyonhajszoltságuk miatt, föl­ róni a stílusvétéseket és a valóban karakteres műhelyek főleg vidéki n a gyvá r o so k b a n mutatkozó hiányát de magyar teátristá­ nak lenni: rang. Koltai Róbert egy legendától, és kollégái, meg a saját talentumától vette az erőt első játék­ filmje elkészítésé­ hez. A Sose halunk meg - ügyes és szín­ vonalas sajtókampá­ nyának is köszönhe­ tően - pár hét alatt hatszor annyi nézőt csalogatott a mozik­ ba, mint egy átlagos (sikeresebb) magyar film. Nógrádi Gá­ bor úgy szegődött társul a forgató­ könyvírásban, hogy a fősze­ replő, a vállfaárus piaci ván­ dorkereskedő már neki is “fo­ gadott nagybátyja” lett (Kol­ tai a családi mitológiából, a vérbeli pikaró rokon sorsából és meséiből szőtte a filmter­ vet). Az epizodikus-stációs, édes-bús, jobb-rosszabb szer­ kezetű-színvonalú, kedves és tartalmas film a színészi alakí­ tások miatt teszi kötelezővé, hogy szóljunk róla. A varázsla­ tos játékosok még azt is feled­ tetik, hogy a kor- és miliőérzé­ kéről híres Pauer Stúdió ezút­ tal anyagi okokból vagy slend­ riánságból fittyet hányt a tör­ ténelmi követelményekre, és jószerivel semmivel sem jelez­ te, hogy nagyjából az ötvenes­ hatvanas évek fordulójára esik 155 �palócföld 93/2 a cselekményidő. A ruhák a jelen­ be mosódnak, sehol egy beszédes régi plakát, az enteriőrök is karak­ ter nélküliek, sajna. Annál kitű­ nőbbek a színészek, Koltai vezérle­ tével. Ő még színezheti is az örök kisembert, a szenvedélyes siker­ hajhászt, a nők bálványát, a költői mellébeszélőt, azt a kortalan fic­ kót, akit mindközönségesen Münchhausennek, a serdületlen családtagok rémének, örök tör­ vényenkívülinek szoktunk nevez­ ni, s aki szent borzadállyal tölt el minden jobbféle famíliát lehetet­ len szokásaival, váratlan látogatá­ saival, meghökkentő plánumaival. Egy ilyen - lóverseny-megszállott - nagybácsi viszi magával a ka­ masz unokaöccsöt, hogy ő pár na­ pig a diadalmas futamokra, a fiú meg az életre készülődjék. A be­ avatás ősi szertartása ez: az erő­ szak, a ravaszság, a nyomorúság el­ ső élménye, látványa. És az asszo­ nyi öl sugárzása. A rendező Koltai Róbert a ját­ szótársaknak még a sajátjainál is jobb szituációkat teremtett. A leg­ emlékezetesebbet Csákányi Lász­ ló és Lontay Margit házaspárjá­ nak. Az öreg tánctanár és zongorá­ zó felesége alig lepődik meg az éj­ szaka beállító, és a közelgő mulat­ ság előtt az ifjú rokont az alaplépé­ sekre mindenáron okíttatni akaró vállfás agresszív kopogtatásán... Hallottak ők már életük során ri­ asztóbb éjszakai dörömbölést is... 156 Csákányi és Koltai “bemutató tánca” az igazi, fojtogató gro­ teszkum nagyjelene­ te. Szomorú árny su­ han a dallammal: se Csákányi, se Lontay nem érte meg a díszbemutatót (amelyre pedig a túlbuzgó szervezők annyi ven­ déget hívtak, hogy a bent- és kintrekedt tömeg alatt csaknem leszakadt az Uránia mozi). Szirtes Ági egy olvadékony fod­ rásznő pár szavával suttogott a korról, amikor nemcsak a frizurák: a szerelmi szokások is mások voltak. Monori Lili a maga páratlan mo­ dorában formált egy fájdalmasabb lelkű, elhagyott asszonyt, aki tudja: nem a fri­ zurák és nem az ud­ varlás trükkjei szá­ mítanak, csak az, van-e valakije az embernek, vagy ma­ gára marad az emlé­ keivel? Jordán Ta­ más a fékezhetetlen férfierő és a lemon­ dó tehetetlenség közt szunyókálta vé­ gig a kalandokat, e jótékony aluszékonysággal biztosítva, hogy a félig gyermek ifjú, a vállfaszakma várományosa át­ eshessen a szerelmi tűzke­ resztségen (felesége: Kathleen Gaty jóvoltából). A sok tucat kitűnő epizódista teljesítmé­ nye szinte belesűrűsödött Hu­ nyadkürti György lóversenyit­ tas tekintetébe, M áté Gábor az egykori szerelmi újonc, má­ ra meglett ember - nosztalgi­ kus csöndességébe (nem a váll­ fákkal jegyezte el magát, ha­ nem a lovakkal). A Sose halunk meg olyan vitális, hogy egy mini CD meg­ jelentetésére, a filmdalok köz­ rebocsátásra is futotta az al­ kotók meg a szponzorok neki­ buzdulásából. A dalszövegeket Bereményi Géza írta. Márpe­ dig ha ő - kiváló zenészek ol­ dalán - fölvállal egy (vállfás) filmet, akkor az a film nem el­ veszett film. /Verebes Cyranója/ E pil­ lanatban ugyan még nincs vég­ leges döntés, de az a megala­ pozott hír járja - nyilvánossá­ got is kapott már -, hogy Vere­ bes I stvánnak hamarosan ko­ moly szerep jut az észak-ma­ gyarországi színházi arculat alakításában. Vagy Nyíregy­ házát számoljuk már itthoni keletnek? Mindenesetre a Mó­ ricz Zsigmond Színház igazga­ �palócföld 93/2 tói székének a fővárosi Komédium kitalálója és jelenlegi gazdája a fő várományosa, és az illetékesek azt szeretnék, ha másfelől az alakuló (egyben folytatódó) miskolci nyári színi törekvéseket is Verebes keze alá adhatnák. A hír annyiban meg­ lepő, hogy a sokoldalú művész az utóbbi időben inkább a másik or­ szágvéget kereste föl szívesen: Za­ laegerszegen vállalt vendégrende­ zéseket, és állítólag azon a tájékon igyekezett nyugodalmas falusi fészket találni magának. Persze őt - többek között a még mindig Bu­ dapesten működő Magyar Rádió egyik legszínesebb műsorkészítő­ jét - elég nehéz vidéki magány­ ban, alkotó csöndben elképzelni... Szerencsés találkozás lehet-e Ve­ rebes Istváné a nyíregyháziakkal, majd eldönti az idő, ha a felek igent mondanak. Ötletben, kezde­ ményezőkedvben aligha lesz hi­ ány, hiszen a színész-rendezőnek az aktivitás és az eredetiség a fő erényei. Remélhetőleg a kitartása és a kedve sem fog sokkal az intel­ lektuális dinamizmus mögött kul­ logni. Direktori belépőjegynek nem volt rossz (akár a nyári Miskolcra, akár az egész évi egész embert kí­ vánó Nyíregyházára) a Cyrano de Bergerac színrevitele. Verebes Idelenn címmel - és saját fősze­ replésével - meghökkentően érde­ kes Éjjeli menedékhely-változatot vázlatozott Egerszegen, majd már ment is a miskolci Nemzeti Színházba, hogy Rostand újro­ mantikus remekét (vagy giccsét?) ame­ rikanizált felfogás­ ban játszassa el szí­ nészeivel. Ennek az elképzelésnek az lett volna a lényege, hogy a címszereplő a vadnyugati típusú magányos és igazsá­ gos hőst testesítette volna meg. Ez a kon­ cepció inkább papí­ ron vált be, ezért Szervét Tibor végül­ is nem nagyon pá­ lyázott Henry Fonda vagy Charles Bron­ son babérjaira. Így szerencsés elegy jött létre. A díszletek, a játék svungja és at­ moszférája az Újvi­ lágot, az ábrázolás bensőségessége, bi­ zonyos konzervati­ vizmusa az európai­ ságot emelte ki. Ra­ dikális húzásokkal és logikus gondolat­ sorokkal sikerült megoldani a színmű problematikus epi­ zódjait (például a Holdból jött ember jelenetében kiderült, hogy a halavány égitest talán csak öt-hat méterre van a fe­ jünk fölött: aki egy kerítésről ugrik, az már Luna küldötte tessék csak kísérletezni egy Cyrano-szerű fickó nyakban­ cipelésével!). Szervét ráhango­ lódott Verebes eszejárására, érzékeltetni tudta, hogy a na­ gyorrú lovagnak az orránál tényleg csak az esze nagyobb, és elég baj is ez neki. Szívének döntéseit is állandóan az er­ kölcs intellektuális bírósága elé viszi, amely morálisan jól dönt, de túl dönt. Nemes vá­ lasztásból - a saját, mély és heves szerelem “átutalásá­ ból”, átengedéséből - ekként hármas tragédia lesz. Életével fizet a szerencsés (de rásze­ dett) udvarló, az igazságot ki­ tudó Christian, évtizedes bol­ dogtalanság az osztályrésze párbajhős költőnknek, és ko­ lostorba megyen Roxane. Ez a halmozott életkudarc kellően felemelő, tanulságos, és kellő­ en groteszk Verebes színpa­ dán. Igen jól instruálta a mel­ lékalakok többségét is: Szervét viszi a prímet, de jó szeretni nem mert szerelme, Turóczi Éva is, és emlékezetes a fűzfa­ poéta Rageneau cukrász (Kul­ csár Imre) élet és halál helyett inkább rímekre figyelő literá­ tussága, Castel-Jaloux, a kapi­ tány abszurd csöndessége is 157 �palócföld 93/2 (.Földi László a nyíregyházi Cyra­ no-szerep után húzódott vissza eb­ be a kisebb feladatba. Milyen de­ rék vitéz, azt nemcsak a színpadon, hanem az életben is bizonyította: ugyanis ő volt az, aki “civilben” majdnem elfogta a Cyrano-főpró­ ba előtt a miskolci pénztárt kifosz­ tó rablót. A tolvaj nem könnyen szabadulhatott volna Földi marká­ ból, hiszen kettős harag követelt elégtételt. Egyfelől a bűntény, másfelől az, hogy az említett előa­ dást jelképes árú belépővel a mun­ kanélküliek javára szervezték. Még legjobb azt hinnünk: egy munkanélküli vitte el - tehetet­ lenségében - a nem túl nagy bevé­ telt. Sajna, a színész elől kereket tudott oldani a tettes). Miskolc színháza, Hegyi Á r ­ pád Jutocsa igazgatásával, sokat hallat mostanában magáról; és jó híreket. Igényes műsorpolitikájuk, tagozatbővítő törekvéseik, stúdió­ kísérleteik már azt az időszakot készítik elő, amikor a javában fo­ lyó építkezés és rekonstrukció eredményeként az ország egyik legszebb és legtágasabb teátruma lesz a miskolciaké. Jó lenne külön és részletezőn írni Kern Andrásról, e kiváló szí­ nészről, Verebes István barátjáról és gyakori alkotótársáról (az Ide­ lenn a dalokat köszönheti Kern­ nek). A Pesti Színház A nagy Ro­ mulus-bemutatója azonban nem hozta meg a remélt sikert, kom­ 158 mersz vígjátékocs­ kává soványodott Friedrich Dürren­ matt mostanában sokat játszott törté­ nelmi parabolája. Tordy Géza fárado­ zása erőlködés ma­ radt, a birodalmát tudatosan elherdáló utolsó római császár tragikomédiája nem kelt életre. Kern be­ letörődve átvergő­ dött az előadáson, mi meg kesereghet­ tünk: a koronás fők nem neki valók, III. Richárd után Romu­ lus sem. /Eszenyi/ A ko­ rábban már jelzett Romeo és Júlia-pre­ mierhullámnak bő­ ségesen lehetnek a színházakon, a mű­ vészeten belüli, sze­ mélyi és egyéb okai. Tény viszont az is, hogy a pártviszály kevés darabban jele­ nik meg oly riasztó­ an, mint ebben a nagy szerelmi drá­ mában. Hozzá még az erőt mutató, ám halogató és tehetet­ len veronai herceg is erősíti - gyöngesé­ gével - a lehetséges mai értel­ mezést. Hasonló megfontolá­ sok szólhattak a West Side Story műsorra tűzése mellett. E musicallel, amely ugyan ma­ ga is kezd klasszikussá válni, ki lehet iktatni a zavaróan nagy klasszikust, Shakespeare-t. Bár valószínű, hogy Eszenyi Enikő tehetségének és erélyé­ nek mindegy, milyen szöveg­ könyvet kap rendezőként a ke­ zébe. A sziklából is vizet tudna fakasztani - ami nem is olyan nagy varázslat ahhoz képest, hogy a patakról is el tudja hi­ tetni: folyam, a tengerről is azt, hogy óceán. A zenés, mo­ dernizált Romeo és Júlia-tör­ ténet összetettsége és színrevi­ telének bonyolultsága az est folyamán egyszerű, tiszta renddé szépült. Pápai Erika és Kaszás Attila a főszerepek­ ben a jóság intaktságával éltek a két ellentábor nagy kavargá­ sában. A játék minden eleme összeillett, a rendező ura volt anyagának - csak énekelni nem taníthatta meg azokat, akiknek ez nem erősségük, és azt a magamutogató igyekvést felejtette el visszasrófolni, ami egy-két fiatalból csapott ki bo­ csánatos, de feltűnő színpadi bűnként. Eszenyi Enikő végérvénye­ sen bizonyította, hogy nem­ csak a színészek, de a rende­ �palócföld 93/2 zők közt is előkelő hely illeti meg. A Leonce és Léna sikerét egyszeri­ nek, véletlenszerűnek vélők is be­ láthatták: megint akadt egy igazi animálója a magyar színháznak. (Elevenítsünk föl egy jellemző ese­ tet a budapesti Kamaraszínház most is műsoron tartott Büchnerelőadásából, a kezdeti időkből. Az egyik főszereplő idegei épp az első előadások egyikén mondták föl a szolgálatot. Az első rész után a té­ pett lelkű és megfáradt színész akinek a második részben nem volt dolga - távozott a színházból. Eszenyi Enikő határozott és szép szóval a harmadik játékrészre vissza tudta csalogatni őt; közben pedig csudás módon az az érzé­ sünk volt, hogy akárcsak a kezdet pillanatától, most is ott kucorog a parányi színházban, szuggerálja a színészkollégákat, drukkol az ideá­ lis intenzitásért. Holott akkor a környéket járta, mint utóbb fény derült rá. Az előadás végeztével az ápolásra szoruló színésztársról ugyancsak Eszenyi gondoskodott - de előbb még összehívta a társu­ latot, elmondta az észrevételeit. A kifogásait is. Olyan kedvesen kato­ nás rendet tartott, hogy a Leonce és Léna aztán meg sem állt a fesz­ tiváldíjakig. Az 1993-as kritikus­ díjakból alighanem a West Side Story nak is fog jutni.) /A z időtől megfosztott tér.../ ...vagy a tértől megfosztott idő: ez­ zel a fizikus és a lélek számára is ijesztően idegen ál­ lapottal jellemezhe­ tő a Radnóti Színház újdonsága. Botho Strauss színműve, A z idő és a szoba. A Radnóti változatos szisztéma szerint működik: hol a Cino­ herní Klubot és kon­ tinensünk más radi­ kális kisszínházait, művészfészkeit idé­ ző módon egyesíti a mesteri kidolgozást és a populáris, sister­ gő gondolatiságot, hol klasszikusokat vesz elő három-négy v i ssz a -v i ssz a t é r ő vendégrendező ked­ véért, hol játékos semmiségeket, for­ mai ötleteket tár a közönség elé, hol meg a modern filo­ zófia és életérzés ezoterikus színház­ i vetületeivel kacér­ kodik. Szikora J á ­ nos vendégrendezé­ se Takács Katalin jutalomjátéka (olyan együttes élén, amely a Radnóti Színház kitűnővé érett és megfiatalo­ dott társulatát jól választott vendégek­ kel teljesíti ki). A hősnő életé­ nek időbeli rétegei, egykori kapcsolatai egyetlen (és még­ sem egy!) térben (valójában nem szobában!), egy időben (vagyis időtlenül!) jelennek meg. Csupa felkiáltójel min­ den: csöndekkel és hiányokkal. Ez a fajta színház már attól is jó színház, hogy elmesélhetet­ len, történetbe nem fogható színház. Elemezni persze le­ hetne; hosszan. Talán megér­ zékít valamit az enyhén eklek­ tikus és nem mindig teljesen logikus játékból, hogy még egy oszlop évszázados lelke is em­ beri hangon tud beszélni csak legyen fül, amelyik meg­ hallja ezt a sóhajt. (A Radnóti kaján törzsnézői esetleg kun­ cognak magukban a poétikus és komoly percben, ez az osz­ lop ugyanis mindig ott áll a színpadon: építészeti funkció­ ja van. A díszlettervezők haja már égnek áll, nemcsak a Haj­ meresztő című bűnügyi komé­ dia esetében, hogyan bujtas­ sák, kerülgessék ezt a monst­ rumot. Tehát az oszlop lelke egy kicsit a Radnóti Színház lelke és panasza). Mint az ab­ szurdba hajló drámák, a nagy formai-gondolati paradoxo­ nok színrevitelekor oly gyak­ ran, most is a befejezésben mutatkozik nehézség. A leg­ főbb koordinátáitól megfosz­ 159 �palócföld 93/2 tott, esszenciális léthelyzet nem akar elköszönni a nézőtől. Légie­ sül, bár szörnyű súlya van. Magya­ rán: a játék - melynek se tere, se ideje, mivel csak a tempus és a lo­ cus szerepel benne, minden ember is ezek függvénye -, szóval a játék igazából nem is képes befejeződni. Talán nem is baj, hogy e hiánydrá­ ma a befejezetlenséget hagyja em­ lékbe...? Meg Takács Katalin alakí­ tását, a végső stáción egy babonázó monológszerű kérlelés, egy “ma­ radj velem” megjelenítésével. Amit nem is ő esdekel: hozzá fo­ hászkodnak. /Szociokrimi/ A hetvenes évek elején könyv alakban is, színhá­ zi változatban is nagy siker volt a Makra és a Névnap. Sem a társa­ dalomlátás és - megítélés húsz esz­ tendővel ezelőtti állapotához, sem a próza akkori fogásaihoz nemigen lehetne manapság visszakanyarod­ ni - Kertész Ákos új kötete, A gyű­ lölet ára című krimi mégis két évti­ zeddel korábbi ízeket idéz. Főleg a jellegzetesen indázó, sokszorosan összetett mondatok, ezek az ár­ nyaló, előre- és visszautaló, de vi­ lágos konstrukciók emlékeztetnek arra az írásmódra, amelyben talán elvi oka, a kor lényegéből követke­ ző érvénye is volt a rengeteg meg­ szorításnak, pontosításnak, kitérő­ nek, az igazság reménytelen kerge­ tésének. E higgadtan izgatott, arit­ 160 miásan kiegyensú­ lyozott enunciációk valamiféle nyelvtani természetű felgön­ gyölítés, nyomozás részét képezték (hi­ szen, ne feledjük, a Makra bűnügyi re­ gényként, vagy leg­ alább az önítélet re­ gényeként is fölfog­ ható). Agatha Chirstie­ nek holtában sem kell féltenie babérja­ it az író újkeletű am­ bícióitól. A gyűlölet ára logikus, elfogad­ ható és érdekes bűn­ ügyi szálat szövöget, sőt éppenséggel egy ruhadarabból kifes­ lett, szögön fönna­ kadt szál nélkülöz­ hetetlen a gyilkos ki­ létének bizo­ nyításában. Ám mint a modern epi­ kában oly sokszor, a krimi inkább csak álca. Mögötte lehe­ tőség nyílik a kendő­ zetlen, részletező aprólékosságú jel­ lemrajzra, figurateremtésre. Zofár Károly alhad­ nagy karaktere önreflexiók és szerzői kommentárok elegyé­ ből bontakozik ki. Mellette ak­ tív epizódalakok sorakoznak, férfiak, nők, rendőrök, bűnö­ zők, szegények, gazdagok, ha­ zugok, még hazugabbak, föles­ küdött józanok és kábítószer­ rel kereskedők. Biztos kéz ve­ zeti a tollat, nagy meglepeté­ sekkel nem szolgál, ám lehető­ ségeivel - főleg a testi szere­ lem és az emberi összetartás ábrázolásában - hiánytalanul élni tud. Ezzel azonban még mindig nem érkeztünk el a mű lénye­ géhez. Zofár tudniillik menhe­ lyi gyerek volt. Cigány szár­ mazású. S akit a gyilkossági ügyben gyanúba kell vennie, az is cigány. Sorsából és ki­ sebbséginek is nevezhető érzü­ leteiből eredően a főhős lelki­ ismereti vívódásként éli meg: miként viszonyulhat a könyv nem is egy cigány szereplőjé­ hez. Makra Ferenc, a cigányo­ san fekete ember nem kevésbé tépelődően, de a döntés, az erőteljesebb életalakítás ké­ pességével él tovább a nyomo­ zó utódban. A Pannon Kiadó kötete hamar tovaszálló szö­ veg, mely észrevétlenül mégis itthagy pár mélyebb gondola­ tot. �palócföld 93/2 Fekete Miklós Hét lépés Kátó Lukács memoriáléja 1 . Május elején eltemették a vén Kátó Lukácsot, egy négyszáz esztendős székely nemes famíliának utolsó férfisarját. Igaz ugyan, hogy az utolsó száz év csak szegénységet és egyre több nyomorúságot hozott a Szentmártoni Kátó családnak, s a kúriát meg a negyvenholdnyi földet a huszadik század má­ sodik fele vitte el. Még aztán is megmaradt ugyan a csizma, a harisnya, az ócska nyereg és egy rakás fegyver a cselédház padlásán - kardok, tőrök, nyársak, valamint egy szúette ládában a kutyabőr, néhány obsitoslevél, és “Eszkáel”, azaz Szentmártoni Kátó Lukács feljegyzései. A temetés után a jókörmű rokonság néhány óra alatt széthordta Eszkáel hagyatékát, bele­ értve a szúette faládát is. Csak a ronggyá olvasott biblia, egy régi énekeskönyv, meg a kézirat árválkodott az üres szoba egyik sarkában a keményre döngölt agyagpadlón. Már három hónapja dolgoztam akkortájt abban a Hargita-alji községben, s a tanácselnök őszinte bosszúságára mindvégig ingáztam, nem akartam albérletbe - “kvártélyba” - költözni, mikor is történt, hogy Eszkáel kilépett a csizmából. Hanem midőn a tanácselnök egyezségre jutott az örökösökkel, nekem utalták ki az üresen maradt házat, persze a takarítás és tatarozás gondjával együtt. Így lettem idevalósi, így jutottam egy igazán érdekes kézirat birtokába. A megsárgult papírokon sehol egy dátum. Már az első sora is keresztrejtvénynek tűnt: “Abban az esztendőben láttam meg a napvilágot, mikor anyám özvegyen maradt, mikor Káro­ lyi Mihályék lenyelték a tranyoni békát. Reménységre születtem.” És amint végigolvastam a százoldalnyi betűt, elhittem, hogy Eszkáel csakugyan “remény­ ségre” született, csakhogy a reménységen kívül nem is igen jutott neki soha semmi egyéb eb­ ben az életben. Lassanként kibontakozott előttem egy ember sorsa, egy ember, egy falu, egy vidék törté­ nelme, megtört és mégis törhetetlen belső világa. A végén már magaménak éreztem csalódásait, és vele méltatlankodtam, vagy kárörven­ deztem, ha kellett, a történtek fölött. 161 �palócföld 93/2 Néha átmentem a szomszédos régi házba, ahol akkoron a gazdaság irodái, meg a raktárak voltak, hogy el-el beszélgessek Pap Jánossal, aki az éjjeli őrséget azzal próbálta könnyebbé, a téli éjszakákat meg rövidebbé tenni, hogy szüntelenül szidott valakit, még akkor is, ha nem hallgatott rá senki. Szívesen gyalázta hát Eszkáelt is, ha felőle kérdezgettem. - Bolond volt az az ember - dohogta egy alkalommal -, mert látja, ez a ház is az övé maradt volna, meg a nagy gyümölcsös a szármányoldalon, de ő már az első évben odaadta a földjét... Már akkor átköltözött a cselédházba, mikor az oroszok bejöttek. Még a római úthoz is kiment az, a faluvégre, amikor jöttek. Kivikszolt csizmában, feszes harisnyában állt ott s valami szótárból megtanulta, hogy kell mondani, hogy “Már régóta vár­ lak benneteket ruszki testvérek.” De a muszkának bakancsa nem lévén lehúzta a ráncos csiz­ mát a Lukács lábáról, mire ő csak annyit mondott magyarul, hogy “Csak éppen téged nem vár­ talak”, s azzal mezítláb hazaballagott. Otthon aztán még többet is szólott, mert azt mondják, éppen akkor dobálta le az odorból a szénát egy muszka. Ennek meg odakiabált, hogy “Hé! Nem ketten kaszáltuk!... - Mikor az anyja eldobta a fakanalat, még annyi pénzük se volt, hogy rendesen eltemesse. Én akkor nem voltam itthon, hát csak hallomásból tudom, hogy valami kutyabőrt adott cl öt­ ezer pengőért. Abból temette el a vénasszonyt s vett Új csizmát magának, a többit meg elmu­ latta az udvarhelyi kaszinóban. Egész életében csak a csizmáját, meg a kardjait tisztogatta - köszörülte tovább nyelvét Pap János -, és nem kapott magának feleséget se. Egyszer, az anyja hozott neki egyet Kénos­ ból, s az ajtót rájuk zárta, aztán mire a fehérnép levetkőzött volna, Lukács kilépett az ablakon. Látja, éppen itt ezen az ablakon szökött meg a lány elől... S erre a házra is a gazdaságnak kel­ lett gondot viselni... Azért költöztettem ide az irodát, hogy a bennvaló tönkre ne menjen, mert hát akkor én nem bakter voltam, hanem tanácselnök. A kézirat tanúsága szerint “Papagájos” János abban az évben csakugyan tanácselnök volt. Íme: “Beálltam lógondozónak a közösbe, mert valamiből meg kell élni. Ezt mondta az este Pap János is, aki a múlt héten jött haza Bukarestből, s most ő a bíró, azaz hogy tanácselnök. Elmondta, hogy négy évet ült a hűvösön. Ott ismerkedett meg az elvtársakkal, kik idetet­ ték. Kérdeztem, hogy miért zárták be, hát azt mondja, az osztályharc miatt. - Tarkára festett verebeket adott el drága pénzért az uraknak, azért ítélték el. Na, ezután ő nekem már csak »Papagájos«”. És van még egy bekezdés, ami ugyancsak a volt tanácselnökről beszél: “Ma reggel értem üzent a Papagájos, hogy menjek azonnal a községházára. Lóháton men­ tem, gyalog jöttem haza, nyereggel a hónom alatt. Azt ígérte, nem csinál belőlem kulákot. Ez a tetű csak akkor hagy már élni, ha nem lesz mit tőlem irigyelnie.” 162 �palócföld 93/2 2. Kaszáláskor vallatóra fogtam a temetőt. Eszkáel sírja a bekerített rész legmagasabb pontján, egy vén fenyőfa alatt van. Körös-körül a sírköveken, fejfákon szomorúfüzet, vagy tán ciprust, vagy babérkoszorút jelképező féldombormű, némelyik kopjafán két keresztbetett kard, hegyével a föld felé. A többi már csak hagyományos. Azt mondják, az egészet ő maga tervezte és faragta a katonáknak, akik a fronton marad­ tak. Pénzt nem kért a munkáért. Csupán a fenyő alatt álló karcsú obeliszk nem visel semmiféle jelképet. A simára csiszolt szürke grániton ez áll: “Szentmártoni Káló Lukács. Élt 70 évet. Ne sirassa senki.” Összesen tizenhét síremléken állt a Kátó név, a fenyőfa közvetlen közelében más nincs is. Úgy látszik, az évszázadok során szétágazó családot újra egyesítette a temető. Pedig négyféle Kátót is találtam. Az egyik Puskás, a másik Kaszás, a harmadik Pikás. Esz­ káel szüleinek sírkövén a Szakács megkülönböztető név áll, annak jeléül, hogy az öreg Kátó Bécsben a kondér mellett szolgálta a császárt. “Szakács volt. Anyám mondta, hogy hazafelé jövet megölte a spanyol betegség - írja róla Eszkáel -, és megölte még két bátyámat is.” Félreértés ne essék, nem más betegségről van szó, hanem a spanyolnátháról. Egyszer egy hórihorgas, harisnyás öreg ült mellettem az uzsonnánál. Ő nem kaszálni jött, de hogy hasznossá tegye magát, leült a vén fenyőfa árnyékába, üllőjét egy kiálló gyökérbe ver­ te s egész nap kopogtatta az ellustult kaszapengéket. Mesélte, hogy Kátó Lukács már életében is nagyon szeretett a temetőben pihenni, s hogy már legénykorában is jó barátságban volt a halottakkal. Ezt nem értettem. Aztán mikor a legé­ nyek munkához láttak a vén harisnyás megmagyarázta: - Mikor itt átvonult a front, senkinek sem maradt lova a faluban. Kitől a tábori csendőrök vitték el, kitől a német, kitől a muszka. Lukács valahol az Almási barlang környékén “bújtat­ ta” el a csikóit, de egy napon panaszolta az anyja, hogy mind a két csikónak rúdra került a bő­ re. Már amit a medve belőle meghagyott. S ráadásul Lukács is eltűnt. Azt üzente haza, lova nélkül nem székely a székely s egyébként is: szántani-vetni ló kell, mert nyakunkon az ősz. Ősz elején aztán csak előkerült valahonnan nyolc girhes kabalával s az első éjszakán itt a temetőben legeltetett, a tilosban. Zavaros idők voltak azok. A községi bíró , a nevét nem mondom meg - folytatta egy kicsit ütődött volt, de annál büszkébb a beosztására. Egyebet sem csinált, csak ivott a falu pénzén bent a városban, s a bor­ délyházat járta. Azon az éjszakán is úgy éjfél tájban hajtatott hazafelé. Részeg volt a kocsisa is, hát persze, hogy itt lent a temető alatt a kocsi befordult a sáncba. A négy ló közül egy a lábát törte, de embercsontban kár nem esett, mert a részeg emberre vigyáz az ördög, hanem a batárt sehogy sem tudták kiemelni a sáncból. A kocsis segítségért indult a faluba, biró uram pedig nagy behemót ember lévén a jármüvet 163 �palócföld 93/2 próbálta egyedül talpraállítani. Káromkodott, szidta a lovakat gazdástul, végül a temető felé fordult s felkiáltott: “Gyertek halottak, segítsetek!” És mintha a föld gyomrából jönne, hang­ zott a sírok közül az álmos válasz: - Hányan menjünk?... Bíró uram erre a nyaka köré szedte a lábát s meg sem állt hazáig, aztán két hétig kezeltette magát a vajákos Bajkónéval, míg elmúlt a reszketése. Pedig csak annyi történt, hogy Kátó Lukács, akit a hosszú moldvai út egészen elcsigázott, hátát a fenyőfának vetve egy kicsit elszundított, s arra ébredt, hogy lent az úton valaki segítsé­ gért kiált. Erről a moldvai útról Eszkáel így vall: “Két sovány csikót s hét girhes kancát vettem a re­ gátban. Az egyik csikót Gyimesben elcsalta tőlem a pakulár leánya, de nem sajnálom tőle: Egy csúzdán mászott le hozzám - olyan facsúsztató vájaton -, és megmagyarázta, merre tartsak, hogy a fogolyszállítmányokat, tehát a fogságot elkerüljem. Három napig bujkáltunk együtt Remetepatak fejében, míg a végén már azon tűnődtem, jó volna, ha egészen hazáig elkísérne, de amikor a Szépvíz hídjához értünk, csak felkapaszkodott a csikóra. - Hát már segítsen Baba Mária - mondta pillogtatva, s elporoszkált az ösvényen arra, visszafelé. Utánaugrottam, s az ujjára húztam a gyűrűm. Aztán elment. Annuskának, Mihók Annának hívták. Ahányszor fenyőfákat látok, annyiszor jut az eszembe két fekete varkocsa, s a muszka is, kinek a koponyáját a baltámmal bevertem. Ott ültünk a Szépvíz partján. Hallgattunk. Ő a vizet bámulta, én az utat fürkésztem, ahol négyes sorokban vonult a szomorú menet. Egyszer csak látom, hogy egy alak kiválik a sorból, s mint a szarvas, egyenesen az erdő felé iramodik. De érkezett utána rögtön a sorozat halálmag is a géppisztolyból, s a férfi ugrott még egy nagyot utoljára, mielőtt elterült volna a földön. Szóltam a lánynak, fogja kantárszáron a csikót, s álljon úgy vele az erdőszélre, hogy a muszka megláthassa. Bólintott, én meg beálltam egy öreg fa mögé, hogy a “testvér” azért még­ se lásson meg idő előtt. Jött is, integetve, hogy igyi, igyi gyévocská, mert úgy látszik, kellett volna neki a lány is, nemcsak a ló, de elébe álltam a baltával, s mikor rám emelte a géppisztolyt, odakoccintottam a homlokára. Aztán a lábánál fogva levonszoltam a patakparton a halott civil mellé, s otthagy­ tam őket, beszéljék meg ketten a világ sorsát. Jómagam anyám jóvoltából megúsztam a katonaságot. Még leventének se hívtak, mert hogy olyan beteges a szülém. Igaz, a megyei hadkiegészítő parancsnoka is rokon velem anyai ágon, de azért lám, én is kivettem a részem a háborúból. Nem tudom miért látom állandóan magam előtt a muszkát. A szemöldöke olyan bozontos volt, akár a bajusza, a szeme pedig fer­ de, mint a horgasmagú szilva. Lehet, hogy nem is orosz volt, hanem tatár, s ilyenformán két adósságot fizettem meg egyszerre. Szeretek ölni. Erre már akkor rájöttem, mikor szembeke­ rültem a medvével ott a barlang fölött, ahol a csikóimat kizsigerelte. 164 �palócföld 93/2 Azt sem tudom, kitől örököltem ezt a hajlamot. Nagyapámról mesélték, hogy bátor ember volt: egyetlen szál mogyoróvesszővel kihajtotta a vadkant a ciherből... Én kamasz koromban tiszteltem a medvét, mint ahogy tiszteltem a muszkát is, míg a csizmát le nem húzta a lábam­ ról." Sokféle történet kering a vidéken a medvéről, farkasról, veszett rókáról, megvadult bivaly­ bikáról. Csak egyet írok ide le, amit az öreg tanítótól hallottam egy alkalommal, mert éppen Eszkáel testvérbátyjáról Kátó Balázsról szól, és talán megmagyaráz valamit abból, amit Lu­ kács talán nem értett. - Szép szál legény volt már, mikor az apját újra behívta a császár a Szarajevói Gyilkosság után. Én abban az évben kerültem ide tanítónak, hát minden érdekelt, ami az itteni embereket foglalkoztatja, együtt éreztem mindennapos gondjaikkal. Egy időre Kátó Balázs került a falu figyelmének középpontjába, mert ahogy mondják, regényt lehetett volna írni a kocsmárosné lányával szőtt szerelméről. De amilyen regényesnek és tisztának mondták azt a szerelmet, ép­ pen olyan tragikusan mocskos lett a vége. A Márton-napi sokaladomra minden évben eljöttek a medvetáncoltatók, hogy mutatvá­ nyaikkal az egybegyűlt vásári népet szórakoztassák. És ha valamelyik legénynek kedve szottyant, akár meg is birkózhatott az öreg medvével. Persze, ha volt pénze a legénynek és nem sajnált egy ezüstöt dobni a szitába, akkor a gazda jelére a medve engedte legyőzni magát. Az efféle csalás nyílt titok volt akkoriban, mint ahogy mindenki tudta a faluban azt is, hogy egy Nyáguly nevű mészároslegény is szerelmes a szép kocsmároslányba. Már évek óta tartott közöttük a versengés, s amíg a lány inkább Balázs felé hajlott, a kocs­ márosné a magasszőrű kereskedőt, a mészárost szerette volna vőnek. Vásárnapkor meg éppen nagy volt közöttük a barátság. Így történhetett, hogy az örmény asszony meg a mészáros, kettesben kisütötték, mi módon tudnák félretenni az útból a vetélytársat. Munkához is láttak szaporán, s levágták az ólból mind a négy hízót, így szállást adhattak a medvetáncoltatóknak és a medvének is. Javában állt a vásár, s az első napon Nyáguly háromszor is megbirkózott a medvével. “Odateremtette” mindannyiszor az összegyűlt lányok csodálkozására, aztán este a kocsmá­ ban azzal hencegett, hogy különb legény ő a faluban mindenkinél - aki nem hiszi, csinálja ezt utána. A bortól, meg az újra s újra megismételt kihívástól szikrát fogott Kátó Balázs is. Azt mondta, odavágja ő akár a fiatalabbik medvét is, anélkül, hogy pénzt adna a gazdájának. Fogyott a bor, tüzelték egymást a legények, csak a mészáros tűnt el pár percre az asztaltól. Mikor kezét dözsölgetve visszatért, kijelentette, hogy hajnalig fizet mindenkinek, aki bírja marja. Senki sem sejtette még, hogy a ravasz egy veder disznóvért töltött be a vályúba a medvék­ nek. Hajnaltájt a fiatalabbik kitépte orrából a karikát, szétzúzta az ól ajtaját, s elbrummogott 165 �palócföld 93/2 az erdő felé. Az öreg bundás ott maradt a láncon, de a gazdája azt mondta, nem táncol az már addig, míg ki nem éheztetik, és birkózni sem szabad vele, mert veszedelmes: valaki vért töltött a vályúba. A riadalom elmúltával az asszony-nép jót mulatott azon, hogy a medve bizony Kátó Balázs elől futott vissza a rengetegbe, a mészáros pedig csak azt hajtogatta, hogy Balázs engedte sza­ badon, féltében, mert meg kellett volna vele birkóznia. - Majd visszahozom - mondta a kicsúfolt legény, és elindult ő is a vérnyomok után az erdő felé... Nem tért vissza soha. Lövétei legények találtak rá egy forrás mellett: keze még akkor is a döglött medve nyakát szorongatta, fokosa az áfonya között, a földön. A medve megfulladt, de utolsó erejével még felszakította a legény nyakán az ütőeret. Ott temették el mind a két hullát, s azóta hívják azt a helyet Balázs kútjának. Mindezt csak azért meséltem el - mondta az öreg tanító -, mert a háború utolsó évében, mikor a vén Szakács Kátó itthon járt szabadságon, egy este a kocsmában azt mondta Nyáguj Miskának, hogy ne járjon az. erdőbe, mert ő sem szabadul meg a medvétől. Meg is találták aztán a mészárost a Szarkakő sziklája alatt az ösvényen. Annak is a nyaki ütőerét tépte fel a... medve. A vén Szakács sem jött haza többet. Csak az obsitoslevelét hozta el a családnak egy Nagye­ nyedi borkereskedő. Abban az évben született Lukács - szóval Eszkáel, ahogy önmagát nevez­ te. Később ő lett egyik legkedvesebb tanítványom. Ezt a díszes fokost is tőle kaptam ajándék­ ba: a nyelét nemes juharból faragta..." Sokáig böngésztem, újra meg újra elolvastam a kéziratot, hogy valahol bár egyetlen, a fen­ tiekhez kapcsolódó passzust találjak, de hiába. Többet foglalkozott ő a saját sorsával, meg a falu életével, mint a múlttal: “Kidobolták, hogy már ezután senki sem tarthat fegyvert a házban. Nem csak a lőfegyve­ rekről van szó. Oda kell adni a nyársat, a tőrt s a kardot is. Mintha a kard érne valamit a mo­ dern ismétlőfegyverek ellen. Hát én a kardom, s a pisztolyt, amit a muszkától vettem el, valahol elásom. Nem azért, mintha használni akarnám valaha - bár azt sohasem lehet tudni -, de azt a kardot ásom el a jö­ vőnek, amit Fehéregyházán használtak utoljára. Azt a meggyszínű bársonyos hüvelyűt, amit anyám nagyapjától örököltem. A pisztoly meg az enyém, mert én szereztem." 3 . “Azt mondják, jó sorsa lesz annak, aki önként állt be a közösbe. Az este Pap János is itt járt nálam, hogy nem vállalnám-e el az elnökséget, vagy legalább egy brigád vezetését. Nem. Ahol ő a prímás, kont rásnak én oda nem állok. A végén még rávenne, hogy festett verebeket 166 �palócföld 93/2 áruljak papagáj helyett, vagy festett lovakat. Nem. Én nem leszek ”Papagájos". 4 . “Kisajátították a Bartha-kertet. Ez már így van. Akárki ül a polcon, nála az ostor, a töb­ bié a járom. A magyarok búzát és zabot, meg borjút rekviráltak a faluban, a muszkának ló kel­ lett. Most a földön a sor. Azt mondják, azé a föld, aki megmunkálja. Bartháék éppen elegen vannak a családban. Vajon, nem volnának k é p esek megkapálni? Hallom istállókat építenek oda. A sudár fenyőfákat is mind kivágták s elpocsékolták sza­ rufának. Pedig a havasról is hordják állandóan a fenyőt épületfának, de látom minden máso­ dik szekér eltéved." 5. “Tegnap befogtam két lovat a vastengelyű szekérbe, ami az enyém volt, s elindultam én is a havasra. Mondom az erdésznek, fáért jöttem, mert ez a nyíl itt Sikaszó fejében a miénk volt. - Nem lehet. Ami lábán száradt, vagy esetleg azt, amelyiket vihar törte, elviheti, de hát mi a neve kiednek? - megkérdezte, pedig jól ismerem. - A Kerekesék nagyobbik fia. - Azt mond­ ja ki kell állítsa a bárcát. Aztán, amikor megmondtam, elkezdi: - Itt van a cédula, Lukács bátyám. Én megyek a vá­ rosba, de mondja, melyikre üssem rá a pecsétet. Kiválasztottam két odvast, ami már rég elszáradt a saját lábán, akár a tüdőbajos ember, meg egy szál pénzes-héjút, olyat amilyet a hegedűkészítőnek adtam el, s mondom neki: Ez kell. -De hát ez még a lábán áll!... Válasszon olyat, amit a szél kidöntött gyökerestől. - Pecsételd csak le - néztem fel a szeptemberi égre. - Ma itt vihar lesz. Ráütötte mindháromra a bélyegzőt, s nagy fejcsóválás közepette eloldalgott, én pedig azt számolgattam magamban, hogy s mint fogjak a dologhoz. Leghamarabb a hangszernek valóhoz mentem, s még egyszer körbejártam, hogy lássam, mit lehet tenni. A fejsze fokával még egyszer végigkopogtattam mind a hármat, lám nem té­ vedtem-e, aztán az ülés alól előszedtem a három kenderkötelet. Először a pénzeshéjúra hurkoltam rá, valamennyivel a törzs felső harmada fölött, hogy a kötélnek mind a két végét elérjem a földről, majd összetoldoztam a lelógó végeket a két hosszabbik darabbal, hogy könnyebb legyen a hurkot beleakasztani a késefa horgába. Fel­ másztam az odvasra is. Három-négy méternyivel bennebb voltak a hegyoldalon, de azokat egy jó singnyivel a derekuk alatt kötöttem meg, aztán lekászálódtam, enni adtam a lovaknak, ma­ gam is falatozni láttam. Azon gondolkoztam, mihez kezdek mostmár segítség nélkül. Mert jó volna segítségnek még egy tízéves gyermek is, vagy egy fehér-cseléd, mikor észrevettem, hogy valaki áll a szekér mellett, s úgy nézi a túrós dézsát, meg a szalonnás kenyeret, hogy majd kicsordul a nyála. 167 �palócföld 93/2 Megnéztem magamnak rongyos katonazubbonyát, torzonborz szakállát, de fegyvert nem lát­ tam nála, s a szeme is valahogy tetszett nekem, hát intettem, jöjjön közelebb. Tétován lépett kettőt előre, aztán megállt s hátraszólt valakinek, hogy gyere bátran bá­ ránykám. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy ezek, ha többen vannak, akár le is üthettek vol­ na, hát nem mozdultam, inkább a fülemet tartottam nyitva, hogy halljam ha valaki a hátam mögött is jár. De mikor megláttam a Báránykát, megnyugodtam. Ötévesforma kislány volt, nagy ijedt, fekete szemekkel, kócos hajjal, s bizonyára nagyon éhes lehetett, mert amint meglátta kezemben a feléje nyújtott kenyeret, minden teketória nél­ kül odajött hozzám, s elfogadta. Leült a férfi is, úgy két lépésnyire tőlem, a lábát maga alá húzta és csak nézte a gyereket, mint egy látomást. - Kerüljön közelebb - mondtam és szeltem neki is a kenyérből. Utána nyúlt, megnézte, az­ tán a zubbonya alá dugta. - Egyék - szóltam megint. - Segítség kéne... Azzal a hárommal nehéz lesz egyedül megbir­ kóznom... Szalonnát is... Az tart a gyomorban... Ettek. Az én számban megszaporodott a falat, hát elővettem egy almát a tarisznyából, de végül azt is odaadtam a gyereknek. - Egyél még - biztattam, s otthagytam őket, hogy a lovak előtt a szénát megigazítsam. Lát­ tam, hogy a férfi megint becsúsztat valamit a zubbonyába, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Fogtam a fejszét s a hangszernek való fa kiálló gyökereit megcsapdostam, körbe, úgy jó méternyire a törzstől. Most sajnáltam, hogy nem hoztam magammal ásót, de gondoltam, hát­ ha így is lesz szerencsém. A fejsze fokával félrekapartam még egy vastagabb gyökérről az avart, a földet, s elvágtam azt is. Ekkor jött oda a férfi, kezében a harcsafűrésszel, s megállt mellettem. Gondolom, azért nem kérte el a fejszét, hogy ne okozzon nekem felesleges riadalmat, hát ledobtam a fejszét az egyik odvas fa tövébe, hadd lássa, nem félek tőle és levettem a mellényem. - Na, lássuk most ezeket - intettem a szememmel a fűrész felé, aztán letérdeltem az odvas fa alá. Húztuk a fűrészt. Láttam, hogy az emberem úgy zihál, mint a kovács fújtatója, a homlokán pedig gyűl a ve­ rejték, majd eltűnik a szakáll között, hogy végül a zubbonyán folyjon le. Megálltam, s kérdeztem: - Mióta bujdosnak? - Tizenhat napja... Az anyját keressük - intett a gyerek felé. - Áfonyát szedni indult s nem jött haza. Errefelé látták utoljára. Nem tudtam, higyjem-e. 168 �palócföld 93/2 Befűrészeltük a törzset, míg már majdnem szorult a fűrész, aztán a másikat is, közben megtudtam tőle, hogy Delnéről való, s ha hinni lehet neki, Ladó a neve. Jól állt a fejsze is a kezében, s az egyik odvas fát ő rótta be, míg recsegni nem kezdett. Ak­ kor szólalt meg először kérdezetlen: - A többi már a lovak dolga - s indult a szekér felé. Feléb­ resztette az alvó kislányt, kézenfogta, s mindketten felém fordultak, jelezve, hogy indulni akarnak. Odabandukoltam én is, a maradék kenyérből letörtem magamnak egy darabot, s a többit odaadtam nekik, tarisznyástól, almástól, mindenestől. - Most merre? - kérdeztem. - Az erdészházhoz. Az öregasszony ismerősünk... Na... Segedelmet!... Köszönd meg az al­ mát, Báránykám! Elmentek. Egy ideig még néztem utánuk, aztán hozzáfogtam egymagam a »viharkeltéshez« mert ah­ hoz nem szükség tanú. A két csaptató lánccal pár métert hosszabbodtak ugyan a kötelek, de az árnyék után mérve még mindig nem voltak elég hosszúak, ezért a kerékkötő láncot is levettem a szekérről, s oda­ kötöttem a csaptató láncok végére. Így már nem féltem attól, hogy a zuhanó faóriás derékba­ töri a lovaimat. Először csak a csődört akasztottam a láncra, de nem bírta egyedül. A két odvas vén fa megindult ugyan, hogy a kötél mind a két oldalon megfeszült, de a pénzes héjú nem akart lefeküdni. Már pedig annak ég felé kell álljon a gyökere. Hosszabbra állítottam a hámist­ rángot, a kancáét is, aztán a tartólánccal befogtam a kancát a csődör elé. Nem is kellett szólnom. Azt hiszem, megérezték, hogy nem jó helyen állunk, mert egyetlen fogásból kidöntötték a három szálfenyőt, s félre is álltak a süvítő gallyak útjából. Kétszer is megizzadtam, míg valahogy feldaraboltam a törzseket s lehúzattam a szekér mellé, de mire felraktam, megszáradt a hátamon az ing. Hazafelé az erdei úton éppen azon tűnődtem, hány vizeskártyát tudok kiszabni az odvas fenyőkből, mikor a két távoli fegyverdörrenést meghallottam. Még le sem raktam a fát a sze­ kérről ma reggel, mikor megérkezett lóháton a Kerekesék fia. Lováról szotyogott a tajték, ő maga is már alig ült a nyeregben a fáradságtól, hát behívtam a házba, pálinkát tettem eléje, meg harapnivalót s indultam az istállóba, hogy a lovát is ellás­ sam. - Hagyja - szólt utánam az erdész. - Úgy is megyek tovább. Csak azt akarom mondani, hogy ha valaki érdeklődne, maga nem látott semmit... Ladó meghalt. Az egyik lovascsendőr lőtte le, mert azt hitte róla, hogy bandita... A szerencsétlen három héttel ezelőtt szabadult a fogságból, a feleségét pedig már vagy tíz napja ápolja az anyám, mert hát összeakadt valami vadállattal az erdőn... Abból sem lesz. már ember soha... A csendőr meg azt mondja, majd fel­ neveli az árvát az állam... Hát jegyezze meg, Lukács bátyám: Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ivott még egy pohárkával, s amikor már a nyeregbe ült, a szekér felé intett a fejével. 169 �palócföld 9.3/2 - Ne is rakja le, amíg ezek nem jönnek. Ha nem látják a szekéren, még azt hiszik, két terüt adtam egy bárcára. Na, Isten áldja - búcsúzott és elporoszkált az erdő felé." 6 . “A keresztúri tanítóképzőből árvaházat csináltak. A Papagájostól tudom, hogy a kis Ladó Annát oda vitték, pedig az mindenképpen a nagytatához kívánkozott, Középlakra. De a csendőrszázados úgy parancsolta, hogy ott az erdőn kell eltemetni a halottakat, a leánykát pe­ dig Keresztúrra kell vinni, ne tudja meg az egész Delne, hogy a szülei betyárok voltak. Lehel, azért mondta ezt nekem a Papagájos, hogy megpiszkáljon, hátha elszólom magam. Mert a csendőrök is gyanították, hogy tudom az igazságot. A Kerekesék fiát valahová Brassó mellé helyezték. Most hivatalfőnök, s biztosan »nem fáj a feje«.” 7. “Megellett az öreg kanca, amit a háború végén még én hoztam Moldvából. Gyönyörű sárga csikót csinált, aztán kiadta a párját. Nem csoda, mert idestova már hat esztendeje, hogy hoztam, s már akkor sem volt fiatal. Azt mondja az elnök, hogy elárverezik a csikót, de aki megveszi, az kell megnyúzza a kan­ cát, mert a bőrrel el kell számolni. Kifizettem. Cukros tejet kap egyelőre, aztán ha egy kicsit erősödik, tudom a módját, hogyan kell belőle jó lovat nevelni. Okos, pajkos kis jószág, s mert árva, engem a delnei leánykára emlékeztet. Hát ezért vállal­ tam a gyepmesterséget is, és építettem egy kicsi pajtát. Tudok én még kaszálni, hogy senki se irigyelje tőlem a takarmányt, amit neki adok." 8. “Igen elszaporodtak az autók, meg a traktorok. A Papagájos azt mondja, el kell adni a lovakat a taliánnak. Mert hogy kiviteli terve van a gazdaságnak, s ha a traktor szánt, nem lesz szükség többet a lóra. Ő odaadta a nyergest, amit tőlem kapott örökbe, s most azzal kérkedik, hogy mekkora áldozatot hozott az ”eszport" tervért. Ebül gyűlt vagyon volt. Kutyául is veszett el: ő sem kapott érte egy vasat sem. És minden­ nek a tetejébe le is váltották a tanácstól. Azt mondják, elintézte, hogy őt válasszák meg elnök­ nek a téeszbe, de hát én nem bánom. Ha már nincs ló, lógondozó sem kell a gazdaságnak. Papírt kérek majd tőlük, hogy nincs rám már szükségük. Csak megoldódik az én életem sorsa is valahogy, mint a többieké, akiket elnyelt a város, vagy valamelyik bánya. Fiatal ember már jószerével nincs is a faluban a sofőrökön, meg a traktorosokon kívül, az idősebbje meg foggal és körömmel harcol, küzd, ármánykodik, hogy befolyásra, pontosabban valamiféle beosztásra tegyen szert a közösben. Kapar tíz körömmel, aztán ha beleszellentett a finom lisztbe, többet nem is jön haza a falu­ 170 �palócföld 93/2 ba. Eladják a házát. Persze, bármikor akad rá vevő, mert idegenből hoznak tehenészeket... In­ kább eladni bagóért mindent, minthogy erővel költöztessenek valakit az üresen maradt házba. Így ment el véglegesen már négy család az én rokonságomból is, hogy csak a nagynénéim maradtak itthon. Őrzik a házat, művelik a kötelező részt a közösből, mert az a törvény, hogy csak így kaphatnak veteményes földet. Aztán, ha meghalnak, dobra kerül a porta, s a szétszó­ ródott vagyonból jut egy-egy hűtőszekrény, mosógép, televízió vagy csak egy porszívó minden örökösnek. Jó arra, hogy kényelmesebbé tegyék vele mindennapi életüket, de én még egyetlen síremlé­ ket sem láttam, amit az örökösök állítottak volna a rokonságba. Nem tudom, meddig élek, de ezt az árva csikót, a Csillagot nem adom el soha. Pedig az olasz jó pénzt ígért érte, csakhogy ő nem tudhatja milyen nehéz volt felnevelni, s hogy mit je­ lent nekem. Ha nem megyek el a faluból, majd erdőlni járok vele s megleszünk ketten valahogy." 9. “Azt mondja nékem a tél végén az új tanácselnök, hogy tartozom egy heti közmunká­ val. Az új hídhoz kell gerendákat faragni, de ha akarom, a szállítást bízná rám inkább, mert biztos, ami biztos. Hogy én nem komplektálok. De hát én egyedül azt nem vállalhatom. - Hídlásnak való bükköt, rönköt vágni még elmennék a havasra - mondtam -, mert már rég nem jártam fenn a Hargitán, de nem akárkivel. Nagy a község, hát én majd megmondom, kiket küldjenek még velem: akárkivel még ölfát vágni sem megyek. Akkor már inkább maradok a fa­ ragásnál. Nos, megint eljött a szeptember s én faragtam, véstem a sok gerendát egész nyáron át, a forgácsért. Mostmár csak az a baj, hogy tele van az udvar vele. Elég lesz gyújtósnak akár három évre is, de most már ideje, hogy olyan fát is hozzak, ami tart a tűzön, mert hosszú lesz a tél. És azt hiszem, ennyi közmunka után megérdemlek én is két-három szekér jó bükkfát a ta­ nácstól, hiszen valamikor az enyém volt az az erdő." 1 0 . “Hét napot töltöttem a havason. Kihúzattam a patakból egy remorkára való tűzifát, fel is raktam a traktor után, odaadtam a kapu kulcsát Imrének, hogy otthon az udvaromra üríthesse, aztán befogtam a Csillagot a szekérbe s felhajtottam az erdész-házhoz. Délután négyre értem oda, az ajtót zárva találtam, de az udvaron szaladgáló majorság olyan éhesnek látszott éppen, mint a Molnárné tyúkja, hát kifogtam a hámból s felnyergeltem a Csillagot, hogy az öreg Kerekesnét valahol megkeressem. Ott leltem rá a Vén-erdő pataka fölött, áfonyát szedett másodmagával. Nem is csodálkoz­ tam, hogy azt a bozontos kis fruskát Annuskának, Ladó Annuskának hívják. És azon sem csodálkoztam, amit az öregasszony mesélt este. Valahogy úgy érzem, hogy ami történt az mind tövényszerű volt, nem lehetett másként, be kellett telnie. Előre ismertem minden mondatát. Mert a nagyobbik fiáról beszélt, az erdészről, aki a törcsvári hivatalnak lett 171 �palócföld 93/2 a főnöke, míg egy vadászaton az eltévedt golyó meg nem ölte. Az volt a kívánsága, hogy itthon temessek el. - Boricsán ezredes, aki a vadászatot szervezte, idehozta nekem, még mielőtt kihűlt volna a teste - sírt Kerekesné Emlékszem, hogy ez a Boricsán még csak őrmester volt abban az évben, mikor a delnieket eltemették ott az erdőn. Természetesnek vettem azt is. hogy most már mind a három sírra kopjafát kell faragnom, mintha egymagam minden “tévedésből” lelőtt székelynek emléket tudnék állítani. Amíg faragtam, Annuska megtanult lovagolni. Büszkén ült a nyeregben, mintha lóháton született volna, s pár nap alatt a ló is annyira megbarátkozott vele, mintha régi ismerőse volna. Tizennegyedikén reggel szekérre ültünk s befuvaroztam a Keresztúri árvaházig, mert me­ gint kezdődött az iskola. Azt ígérte, hogy a jövő nyarat nálam tölti, és hogy minden héten ír nekem levelet, mert na­ gyon érdekli a Csillag sorsa... Én pedig megígértem önmagamnak, hogy ahányszor csak tehetem, elszekerezek Keresz­ túrra, hogy meglátogassam." 11. “Az első hóharmattal együtt megjött az első levél is. Nem bontottam fel azonnal megpróbáltam kitalálni, hogy mi áll benne, s tán ezért éreztem úgy, mintha valami okból nem lenne őszinte a hangja, vagy tán csak hiányzik belőle valami?...” 1 2 . “ Hét lépés az istálló sarkától jobbra, ugyanannyi onnan a vén körtefa irányában el­ őre. Ezt Annának is meg kell mondanom majd, ha benőtt a feje lágya.” 13. A feljegyzések szerint négyszer is eljött az ősz már azóta, hogy Eszkáel a sírokra kop­ jákat faragott a Hargitán s már három szeptember nyitott kései akácvirágot a Homoród part­ ján. Egyre szűkszavúbb a leírt szöveg és szinte szó szerint ismétlődik a fent idézett pár sor: "Hét lépés..." Ám a Keresztúrról érkezett levelek annál beszédesebbek. “Megkövetem, amiért nem tudtam, miként szólítsam. Mert Regina mama elmondta ne­ kem, hogy én nem is vagyok a delnei Ladó leánya... Hogy Úgy születtem a háború után... És azt is mondta, hogy anyám mielőtt meghalt volna, meggyónta neki a bűnét. A gyűrűt, amit az igazi apám adott neki most a nyakamban viselem egy láncon, mert akkora, hogy még a hüvelykemre is nagy volna. Regina mama azt mondja, ideje volna, ha megmondanám: Magáé volt a gyűrű.” 1 4 . Eszkáel naplója nem vall arról, hogy mit érzett, mikor a levelet elolvasta. A faluban sem beszélt senkinek a dologról, így mindenki elcsodálkozott azon a nyáron, hogy szombaton­ ként nyeregbe ül, s elporoszkál a hegyeken át “Körösztúr” felé. És amikor hétfőn reggelre ha­ 172 �palócföld 93/2 zaér, nem látszik rajta a fáradtság, szóval úgy néz ki, mintha megfiatalodott volna. - Hát amikor Keresztúrra kezdett járni a lányához, nem kérdezte meg tőle senki, hogy merre jár? - tudakoltam a Papagájostól. - Nem kérdeztük, mert hogy egyszer láttuk a Sósfürdőn, s akkor mindenki azt hitte, hogy valami menyecske van a dologban, ugratták is eleget a kelekótyát. Aztán egy nyári vakáció vé­ ge felé kibújt a szeg a zsákból, mert csak elvitte a leánykát a székelyudvarhelyi közjegyzőhöz, s végrendeletet csináltatott, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát reátestálja. Ez még abban az esztendőben volt, amikor augusztus huszonharmadikára berendezte a lánynak a cselédház első szobáját, s lehozta a vén Kerekesnét is a havasról. Így tudtuk meg, hogy tulajdonképpen a leánya az, s nem az esze ment el egészen, hogy egy olyan fiatalnak udvaroljon. Én akkor meg is bíztam a feleségemet, puhatolja ki, a vén Kerekesné mit tud az ügyről, de ha kérdezték, az állandóan csak a fiát siratta, nem sikerült kihúzni belőle semmit. Eszkáel pe­ dig soha sem beszélt a viselt dolgairól senkinek. Azon a nyáron, aztán mintha meszet evett volna minden legény, egymást érték a verekedé­ sek a leányzó miatt. Én magam akkor már bakter voltam itt, hát eleget lestem esténként, de úgy tudom egyik kandurnak sem volt szerencséje nála. Pedig én igazán mindent észreveszek, ha akarom, ahogy azt is észrevettem, mikor az a lóverseny volt, hogy a leánynak egy legény sem tetszik igazán. Egyedül a Kerekesné unokájával tett kivételt, azzal is csak annyiban, hogy vele néha egész napokat eltekergett. Kettesben járták az erdőt, dehát az a suhanc még túlságosan fiatal volt ahhoz, hogy valamit keressen nála. Ott voltam akkor is a kultúrházban, amikor legénysorba avatták ezt a fiút. s ahogy a le­ gényavatás mifelénk megy, mindenki azt hitte, hogy vége szakad a nagy barátságnak, mert igen csúffátették szegény Áronkát. Pakot Feri volt a hangadó, mert idestova már vénlegény­ számba ment s bosszantotta, hogy a suhancnak több sikere van. Úgy határoztak, hogy pilótá­ nak sorozzák, ami abból áll, hogy a jelöltet levetkőztetik, aztán meg kilógatják a táncház abla­ kán, végül eleresztik. Ez nem is lett volna baj, de Áronkát azon az ablakon lógatták ki, amelyik alatt a trágyalé kútja van, ahová valaki pár nappal azelőtt még egy döglött macskát is beledo­ bott. Aztán a szüreti bálon Pakot is megkapta a magáét, hogy el is költözött a faluból. Az úgy volt, hogy a Küküllőnek a mentéről hozták a szőlőt a bálra, ugyanakkor a gazda­ ságnak is hoztak száz hektó mustot a zárszámadásra. A pincében állt a szőlő vagy két napot, Pakot pedig állandóan a karcos mustot kóstolgatta s a pince ablakán át leste a lányt naphosszat, így hát nem tudta, mit csinálnak a legények a kul­ túrház kertjében. Azok pedig új budit ácsoltak oda, és mert a régi gödör már amúgy is tele volt, a tetejére dobtak pár lapát földet, új gödröt ástak hát vagy két méterrel arrább, s odaállí­ tották a bódét, hogy legyen rend már egyszer. Amikor az ünnepségen a szokásos szőlőlopás megkezdődött Pakot egyszerre csak eltűnt a 173 �palócföld 93/2 teremből. Két csőszlegény, meg a lányok közül is vagy három, éppen ott ténfergett az udvar végében, amikor a kerítésen átugorva visszatért. A kabátujja tele volt rakva szőlővel, amit a pincéből lopott el, hogy a leányokat kínálgathassa, de nem volt szerencséje, mert két lépés után nyakig zuhant a... “szerencsébe”. Tíz perc múlva az egész falu rajta mulatott, ő pedig úgy eltűnt, mint a beteg szamár, csak másnap délben került elő. De hát, hogy minden jobb legyen egy szégyen nem volt elég a sorstól szegénynek. A bál estéjén ugyanis elfelejtette bezárni a majorságot, így a tyúkok, meg a rucák nem az ólban, hanem a pince torkában ültek el éjszakára, hogy reggel, mikor le akartam menni a pin­ cébe, vagy negyven darabot találtam kinyúlva, rucát, meg tyúkot, vegyesen. Pakotért üzentem akkor gyorsan: Baj van, jöjjön, s csináljon valamit, mert én biza nem fo­ gom megfizetni a kárt a gazdaságnak! Ő pedig jött is. Hogy a veszett fejsze nyelét legalább megmentse, gyorsan megtépte az egészet szárazon, mert hát úgy értékesebb a tollú, közben nekem kárpált, hogy miért nem vigyáztam én. Mert tudhattam volna, hogy az erjedő must gázt fejleszt... - Hát nem ő járt még az este is a pincében?! Kidobta a csóré a majorságot a ganédombra s üzent a faluvégre, hogy ha valakinek kell, jöjjön, van baromfi elég, aztán hazaindult. A gyepmester fiát szalasztottam utána, térjen vissza, mert a sok döglött állat mind feltámadt, s most ott karicsál-hápog csórén az udvaron, a gazdasághoz pedig éppen vendégeket várnak a megyétől. Na, hát volt is nézőközönsége, míg az egészet összefogdosta, hogy bezárja az ólba. Leghangosabban Kerekes Áron, meg az a huncut leányzó biztatta, hogy fogdossa csak meg kedvére őket, hátha immár elege lesz a csirkehús­ ból... Egy ideig senkinek sem kellett a csóré baromfi, aztán a lány elmagyarázta, csak azért kel­ tek életre a koppasztás után, mert a bőrön keresztül is kaptak egy kis oxigént, hogy a széngáz mérgezést kiheverjék, vagy mi. Zárszámadáskor megette a falu az egészet. 1 5 . “Tegnap, a bál után reám bízták a pince kulcsát - írja Eszkáel -, kiszámítottam, het­ ven liter must hiányzik a hordókból. Úgy látszik Pakotnak még nem jutott rá ideje, hogy vizet töltsön a helyébe. Hát majd elszámolom én a seprőbe, mert ahogy én ismerem, ez vagy felköti magát szégyenében, vagy elköltözik a faluból, de Annuska mindenképpen megszabadul már tőle.” (A Hét lépés folytatása következő lapszámunkban.) 174 �palócföld 93/2 Losonczy Tóth Árpád A magyarországi és erdélyi ifjúság levélváltása az 1832/36-os pozsonyi diéta idején A tekintélyes székely primor családból származó Szentiváni Mihály,1 a jeles költő, egyszersmind nem csekély tehetséggel meg­ áldott lapszerkesztő és politikus már igen fiatalon elkötelezte magát a haladó eszmék és az unió ügye, az “elvált magyarok” végle­ ges “összeolvadását” sürgető polgári nacio­ nalista követelés mellett. Mint az ellenzéki li­ berális eszmékkel rokonszenvező, a - Hor­ váth Mihály szavai szerint - “teljes anar­ chia” légkörében, a hosszú évek során fölhal­ mozódott elégedetlenség levezetésére össze­ hívott 1834/35-ös kolozsvári diéta2 idején a reformellenzéket szívvel-lélekkel támogató erdélyi ifjúság mozgalmának egyik buzgó szervezője, vezető egyénisége,3 a mindkét hazában - hacsak viszonylag rövid ideig is egyidejűleg ülésező országgyűlés idején kö­ zeli kapcsolatba került az erősen unionista érzelmű pozsonyi országgyűlési ifjakkal.4 Mint ismeretes, az 1832/36-os pozsonyi reformországgyűlés első időszakában, első­ sorban az unió két lelkes és áldozatkész szó­ szólójának, a Részekből származó Kölcsey­ nek, a “magyarországi diaeta legfényesebb csillagá”-nak,5 az országgyűlési ifjak példa­ képének és politikai tanítómesterének, if­ jabb Wesselényi M iklós bárónak (mindkét politikus-óriás az Erdélyhez tartozó Partium egyik kis megyéjében, Közép-Szolnokban született) köszönhetően, szóbakerült és sű­ rűn szerepelt a tárgyalások napirendjén az “anyaország” és a “szép kis Erdély” egyesí­ tésének, valamint ennek vetületeként a Ré­ szek visszacsatolásának az ügye.6 A “két testvérhon” “szorosabb egyesülésének” e két szenvedélyes népszerűsítője nem riadt vissza komoly áldozatok meghozatalától sem a hőn áhított szent cél sikere érdekében. Kölcsey Ferenc, a nemzeti egység fáradhatatlan har­ cosa, Szatmár vármegye követeként egy el­ lenzéki banketten, melyet a pozsonyi ország­ gyűlési ellenzék törzskara rendezett az erdé­ lyi nemesi liberálisok által a magyar országgyűlés ellenzéki követeihez küldött deputa­ tusok tiszteletére, kijelentette, hogy az unió 175 �palócföld 93/2 sikere érdekében maradék fél szeme világát is bármikor szívesen föláldozná.7 A “bérces hazá”-hoz való viszonya a nemzet nagy köl­ tőjének egyébként is igen mély és bensősé­ ges, már-már szinte személyes jellegű.8 “Va­ lahányszor e földről gondolkozom - írja Er­ dély iránt érzett túláradó lelkesedésében poetai hév ömlik el keblemen.” “Oh ha ti csak egy szikrát, csak egyetlen egyet kapná­ tok a lángbó l , mely keblemben ég!”9 - sóhajt föl Országgyűlési Naplójában, miután az 1833. január 8-i kerületi ülésen Wesselényi adatai alapján összeállított és végső formába öntött, Erdélyt és a Részeket illető operátu­ mát fölolvasta s az unió ügye sikeresen ke­ resztülment.10 A továbbiakban forrásdoku­ mentumként is rendkívül értékes ország­ gyűlési feljegyzéseiben ezeket olvashatjuk: “Akkor miénk lenne Erdély, a szép haza; vál­ tatallan örök kapcsolattal a miénk. Mit nem adnék érette,... csak egyszer vethetném le magamat a földre, hol születtem, s rebeghet­ ném: visszanyertelek.”11 Az unió másik fölszentelt harcosa, az if­ jabb Wesselényi Miklós, akit kortársai “zsi­ bói Démoszthenész”-ként is emlegettek, er­ délyi politikájának tengelyébe éppen ekkor­ tájt, az 1832/36-os magyarországi ország­ gyűlés kezdeti időszakában állította “a kis haza visszakapcsoltatásá”-nak a kérdését.12 A szellemi harcostárs és hű barát, Kölcsey tanúságtélele szerint ezekben a hetekben, hónapokban “Erdély és Magyarország egy­ bekapcsolásának tüzesebb ohajtója nincs, mint W....”,13 a “szörnyölők fia.” Hasonló következtetésre jutott a nagy reformpoliti­ kus csodálója, az erdélyi arisztokrata, gróf 176 Gyulay Lajos is páratlan értékű, bár mind­ máig kiadásra váró naplójában.14 Az 1830as években Zaránd vármegye követeként a politikai élet küzdőterére lépő liberális mág­ nás ekkoriban a “főizgató” Wesselényi egyik legkövetkezetesebb híve volt.15 Napló­ jegyzeteiben politikai eszményképéről azt olvashatjuk, hogy “ő már nem csupán csak Erdély, hanem az összes Magyarhon felkent küzdő bajnokának mutatkozott” 16 a két testvérhazában összehívott országgyűlést közvetlenül megelőző időszakban és a diéták tartamának kezdeti periódusában. Följegy­ zései szerint “azon eszme”, mely az ellenzéki politikus “lelke előtt szünetlen lebegett, Er­ délynek Magyarországgal való összeolvadása volt.”17 A Wesselényit jól ismerő Gyulay Lajos “Naplótöredékei”-ben olvasható so­ rok tökéletesen összecsengenek Kölcsey már korábban idézett észrevételeivel, s ékes bizo­ nyítékai annak, hogy úgy a magyarországi, mint az erdélyi unió-mozgalom elindítója, fő mozgatója, szervezője, egyszóval lelke az 1830-as években maga Wesselényi volt. A nagy erdélyi reformpolitikus kitűnő monog­ ráfusának, Trócsányi Zsoltnak megállapítá­ sa szerint Wesselényi számára “politikai lét­ kérdés az unió." Ezért még azt az óriási ál­ dozatot is kész meghozni, hogy református vallásától megváljon, s katolizáljon -, mint ahogy ezt már valamivel később, az 1834 nyarától 1835 teléig ülésező erdélyi ország­ gyűlésen báró Kemény Dénessel, Alsó-Fehér megye képviselőjével, az ellenzékiek legkivá­ lóbb szónokával összetűzve 1834. július 3-án kifejtette.19 Helyesen látta ugyanis, hogy az elmaradott Erdély saját erejé ből nem képes �palócföld 93/2 a társadalmi haladás olyannyira szükséges útjára lépni, csak az unió révén majd ott is érvénybe lépő magyar törvények teszik a jö­ vőben lehetővé a reformok bevezetését. Ezenkívül úgy érezte, “nincs az Erdélyt tapo­ dó önkény ellen az anyaországhoz kapcsolta­ táson kívül más oltalom.” A magyar liberális nacionalizmus kiemelkedő képviselője is val­ lotta, hogy erdélyi vérei nélkül a magyarság “csak fel nemzet”20 , életszükséglet tehát a nemzet számára a magyarországi és az erdé­ lyi magyarok egyesítése. Mint erre a főrendi házban 1833. február 15-én, az unió érdekében mondott nagyhatású beszédében maga rámutatott, csak így “remélhetjük, hogy nem csak a vér és nyelv rokonsága, hanem a pol­ gári lét s alkotmány közösségének szoros és hatalmas kapcsolatja fog Erdéllyel öszveköt­ ni s így azzal egy, s együtt hatalmas nemzet fogjuk a belső s nemzeti erő nevekedésének malasztjá t s áldásait erezni.”22 A szívós kitartás végül is nem hozta meg várt gyümölcsét; az 1832/36-os pozsonyi or­ szággyűlésen “két testvér hazánk hív bajno­ ka”23 Wesselényi Miklós és az indulatait magába fojtani képes, de sziklaszilárd jelle­ mű ellenzéki vezér, Kölcsey Ferenc minden igyekezete hiábavalónak bizonyult: az erőfe­ szítések az unió vonatkozásában sikertele­ nek maradtak.24 Szomorúan foglalták össze a pozsonyi országgyűlés eredménytelenségét a “két magyar haza” egyesítésének kérdésé­ ben Deák Ferenc és Hertelendy Károly, kül­ dő megyéjüknek, az ellenzéki Zalának kül­ dött követjelentésükben: “Erdély, honunk­ nak szeretett testvére, hazája kedves vére­ inknek s így honunk is, mely századokon ke­ resztül velünk szenvedett, mellettünk küz­ dött és érettünk gyakran ontotta vérét, Ma­ gyarországgal mindez, ideig egyesítve nin­ csen...”25 Leverten, száraz tényszerűséggel állapították meg a zalai követek, hogy a dié­ tán “Erdélyre és annak Magyarország iránti viszonyaira nézve” semmi eredményt nem sikerült elérni “s így a nemzet régi óhajtása e részben ismét teljesítetlen maradt.”26 A két ország egyesítésének a kérdése ezután hosszú évekre lekerült a napirendről. Bár az unió ügyében nem sikerült előbbrejutni, de törvény született a közjogilag tulajdonkép­ pen addig is Magyarországhoz tartozó, csak igazgatásilag Erdélyhez kapcsolt Partium (Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd megyék, valamint Kővár vidéke) visszacsatolásáról (1836: XXI. törvénycikk)27 A tényleges egyesítés azonban csak több, mint egy évtized múlva valósulhatott meg; az osztrák kormányzat fondorlatos eszközökkel meggátolta a törvény végrehajtását, az egye­ sülést, s így végső soron a magyar korona két közös multú, de közigazgatását, jogalkotását és adórendszerét tekintve mégis eltérő orszá­ ga magyarságának testvéri “összeölelkezé­ sét.” A magyarországi szabadelvű ellenzé­ kiek, kiknek egyik “legfőbb törekvése abban állott”, hogy a “kis magyar haza” “a nagy anyaországgal mentől előbb uniáltassék”2 9 , abban reménykedtek, hogy a törvény végre­ hajtása után majd Erdély élelképtelenségére hivatkozva nagyobb hatékonysággal lehet az unió mellett érvelni, hiszen a Részek-béli megyék elvesztésével Erdély mind területi­ leg, mind népességét tekintve jelentősen meggyöngülne.30 177 �palócföld 93/2 Erdélyre visszatérve, a Kemény Zsig­ mond által a “legfényesebbek egyiké”-nek tartott,31 de a “kínálkozó alkalmak eszélyes fölhasználását”, az ellenzéki hangulat helyes kiaknázását tekintve végső soron mégis ered­ ménytelenül végződő testvérhoni, erdélyi or­ szággyűlést néhány hónap múlva, 1835. feb­ ruár 6-án a magyarországi és erdélyi kor­ mánypolitika szálait a harmincas évek elejé­ től kezében tartó államkancellár,32 Metter­ nich nyomására az uralkodó hatalmi szóval föloszlatta.33 Erőszakos berekesztése ellené­ re azonban a diéta nem elhanyagolható er­ kölcsi hatást gyakorolt az erdélyi szabadelvű közvéleményre.34 “Az 1834-i diéta - mint egy ismeretlen kortárs, Szentiványi Mihály életrajzírója erre rámutatott -, electricai fel­ rázó szikra volt Erdély ifjúságára.”35 Az unió ügyében azonban az erdélyi ország­ gyűlésen sem történt előrelehaladás; tulaj­ donképpen a kérdés érdemi fölvetésére sem kerülhetett sor.36 Akárcsak az 1790-es, az unió megvalósí­ tására irányuló erdélyi erőfeszítésekkel kap­ csolatban, az 1834-es unió-törekvések vo­ natkozásában is leszögezhető, hogy “...a nagy óhajtásnak silány szülemenye lett.”3 7 A nemzeti és területi egység apostolának, Wes­ selényi Miklósnak az az álma, hogy az 1834es Királyhágón túli országgyűlés meghozza majd a hőn áhított uniót, nem teljesülhetett; az 1830-as években a Magyar Királyságban már általánossá vált ellenzéki óhajra Erdély­ ből még korántsem érkezett a várt visszhang. Az unió vágya egyelőre csak a vármegyék­ ben, a veszélyeztetett, “kétországos nemzet” jövőjéért aggódó magyar nemesség körében 178 talált széleskörű támogatásra.38 A liberális beállítottságú erdélyi nemességre és az arisz­ tokrácia legjobbjaira vonatkozik Gyulay La­ jos gróf állítása: “a Szűkebb hazá”-ban “minden igaz magyar egyetért azon óhajtás­ ban, hogy a két magyar haza egyesüljön.”39 A székelység zöme - nem jutván el a közös magyar sorskérdések megértéséhez -, ebben az időben még nem sok hajlandóságot muta­ tott a “testvérhon”-nal való unióra, “a sepa­ ratismus zászlója alatt vitézkedő”40 szászok pedig - bár az erdélyi liberálisok nagy súlyt fektettek arra, hogy a csekély számához ké­ pest igen befolyásos és fejlett iskolahálózat­ tal rendelkező rendi nemzet különállását megtarthassa -, autonómiájukhoz és német nyelvhasználatukhoz ragaszkodva, mereven elhatárolták magukat a Magyarországgal va­ ló szorosabb közösség gondolatától.41 Joggal jegyezte föl a liberális pártállású Gyulay Lajos, az unió elkötelezett híve augusztus 8-án, még az országgyűlés kezde­ tén,a következőket írta naplójába, elkesered­ ve az egyesülés eszméjének csekély erdélyi népszerűsége miatt: “Szerencsétlen ország ez az Erdély, midőn még a székely se akar ma­ gyar lenni, mit várjunk akkor a szászoktól, mit a négy bevett vallás tartóktól.”42 Majd hozzáfűzte: “egyébiránt most a szászok hall­ gatnak és a székelyek kezdtek garabonczás­ kodni, a mi annál váratlanabbul jön, hogy ve­ lünk egy nyelvet beszélnek. Egy nehány radi­ cális székely...követ urak egész közfalat kí­ vánnak a két nemzet közt vonni...táplálják az egyenetlenséget, mely mindig veszte volt a szegény magyarnak.”43 Azonban nemcsak a székelyek és a szá­ �palócföld 93/2 szok “szűk látókörű” unióellenes állásfogla­ lása volt az oka az 1834-es erdélyi kudarc­ nak. Az osztrák uralkodóház, ha saját nagy­ hatalmi állását meg akarta őrizni, önszántá­ ból soha nem nyugodhatott bele a magyarság tekintélyes erőgyarapodásába, Magyaror­ szág Erdéllyel való egyesülésébe. A birodal­ mi kormányzat elutasító álláspontját az unió kérdésében híven tükrözik azok a szavak, melyeket az uralkodó, I. Ferenc intézett az országgyűlési küldöttség egyik nála tisztelgő szász tagjához, Joseph Trausch brassói kö­ vethez, megdicsérve egyben a Királyföld né­ metajkú népét az udvarhoz való hűsége s az unióval szemben elfoglalt, a kormányzatnak tetsző nézetei miatt: “A szászok derék embe­ rek, meg vagyok velök elégedve. Követeik az országgyűlésen szilárdul tartották magukat. Higyje el nekem, hogy ha egy kisebb test egy nagyobbal egyesül, akkor a kisebbik elvész. Erdélynek Magyarországgal való egyesülésé­ be nem fogok soha beleegyezni.”44 Mint már arról említés történt, a Ma­ gyarországon és Erdélyben egyszerre ülésező országgyűlések mintegy féléves tartama alatt élénk összeköttetés jött létre a két diéta hala­ dó eszmék iránt különösen fogékony ifjúsága között.45 A fiatal erdélyiekkel rokonszenvező po­ zsonyiak - kiknek “legtúlzóbb”, vagy egy tit­ kosrendőri megfigyelés, Leopold Ferstl je­ lentése szerint: “legszertelenebb” tagjai (Pa­ lóczy László, Pulszky Ferenc, Ormós Zsig­ mond, Kászonyi Dániel, Lovassy László, Vu­ kovics Sebő és mások, összesen tizenöten) Társalkodási Egyesület -be tömörültek46 -, fölhívást intéztek a Királyhágón túli ifjúság­ hoz.47 Ezt a levelet - melyet a pozsonyi jurá­ tusok forradalmi szárnyának vezére, az el­ lenzéki korifeusok “főemissáriusa”48, Lo­ vassy László - Ferstl 1834. július 6-i tudósí­ tása alapján, "Kölcsey eszköze" - fogalma­ zott49 és adott át egy negyvennégy tagú ifjú­ sági küldöttség élén Kemény Józsefnek és Weér Farkasnak, az erdélyi országgyűlés Pozsonyba küldött, ismert ellenzéki követei­ nek50 - Szentiváni Mihály hagyatékában ta­ lálták meg.51 A pozsonyi országgyűlési ifjak 1834. június 27-én kelt levelükben arra buz­ dítják a kolozsvári ellenzéki beállítottságú if­ júságot, hogy szövetkezzenek a kor haladó eszméinek a megvalósításáért, az emberi sza­ badság, valamint a függetlenség kivívására, és - ami most számunkra a leglényegesebb: fölhívja a fiatal erdélyieket, tegyenek meg mindent a két testvérhaza mielőbbi egyesülé­ séért.52 Az erdélyi országgyűlési ifjúsághoz inté­ zett szózat - melyet egyesek szerint az unió­ kérdés szaktekintélye, maga Kölcsey Ferenc szövegezett53 -, egyértelmű állásfoglalás, Trócsányi Zsolt szavaival “lelkes hitvallás” az unió eszméje mellett.54 “Mélyen vérző fájdalom dúlja keblünket - olvashatjuk Lovassy levelében, mely az anyaországi diéta ifjai között ”tűzzel köröz­ tetett"55 -, midőn látni és érezni kénytelenek vagyunk, mint a rokon szellemű hazák egy sorsú fiai egymástól a jelenkorban elszakítva vannak, s elsüllyedne a keservek özönében eszméletünk, ha egy nagy s nemes remény nem mosolyogna a jövendő leplei alatt - fel­ tárva az idő képét, midőn a két haza testvéri vonzalommal eggyé olvadni fog; és ezen re­ 179 �palócföld 93/2 mény szerencsés valósithatására törni, ezt kivívni...törekedni fogunk: bizton várván, hogy a testvérhaza lelkes fiait ily egyesülés szelleme lelkesíti."56 Egyesüljünk - folytató­ dik a továbbiakban az erdélyi ifjúságnak szó­ ló üzenet - a legszentebb ügyben, a hazafiság érzetében! áldozzuk fel magunkat a köz­ anyánknak, a testvérhazáknak! Lépjünk elő az idő lelkével, hallgassunk a közvélemény szent szavára, és így teremthetünk a gyer­ mekből izmos férfiút, mely önkény és erő­ szak dacára rendületlenül fog megállhatni, és istenért! ne feledjük, hogy ügyünk egy, és kö­ zösek a szerencse kedvezései és a sors csapá­ sai; és ha atyáink önhaszon, hiú fény cseleitől elkábítva, a függetlenség érzetében a hont, közszabadságot gyilkolták és viszálkodás magvait szórák: lépjünk mi, szelídebb fiai a durvább atyáknak, szebb és nemesebb pályá­ ra fel, és egyetértés örök és szétszakíthatat­ lan kapcsolata fűzzön össze bennünket a testvéri szeretet és bizodalom szent láncai­ val. Mert csak így vívhatja ki a magyar, hogy alacsony álláspontjáról az európai nagyobb nemzetek sorába helyheztetődjék. És miután a magyar országgyűlési ifjúság rokon lelkei­ tektől minden nagyot, nemest és dicsőt vár: kinyilatkoztatja ön részéről, hogy a testvér haza fiaival szabadságát, függetlenségét megosztani, véle egyesülni, eggyé forrni min­ denkor kész, sőt erre tör, bármelly akadályo­ kon keresztül - s ugyanerre a forrón tisztel­ ve szeretett haza nagy reményű fiait testvéri bizalommal felszólítja s segéd munkálódáso­ kat teljes reménnyel várja és kéri."57 Így fe­ jeződik be a lelkes fölhívás az erdélyiekhez, melynek aláírásához - Pulszky Ferenc me­ 180 moárjának tanúsága szerint - tódultak az or­ 58 szággyűlési ifjak. Gyulay Lajos augusztus 13-án kelt nap­ lóbejegyzése szerint az erdélyiek válaszát a pozsonyi ifjúsághoz a társai körében nagy tiszteletnek örvendő Szentiváni Mihály fo­ galmazta.59 (A nemrégiben elhunyt kiváló Erdély-szakértő történész, Trócsányi Zsolt, az ifjabb Wesselényi Miklós életrajzírója, ki talán túlzottan elfogult hőse, a reformkori óriás iránt, másként vélekedett e kérdésben. Szerinte “a választ Wesselényi segítségével’ - azaz elvi irányításával - a majdani enyedi professzor, a fiatal Zeyk Miklós szerkeszti, tervezetét... aztán W... juttatja el Kölcsey­ hez, az pedig Lovassyhoz továbbítja.” Sajnos a részletes jegyzetanyag hiányzik a munká­ ból, így nem tudjuk, hogy az igényes és meg­ bízható szerző mire alapozta megjegyzését.) Ezt olvashatjuk naplójában: “Szentiváni a (mostani) ifjak közt a legjelesebb, ő készítet­ te az erdélyi ifjúság feleletét a magyarorszá­ gi ifjúsághoz.”60 Az erdélyi liberális ifjúság szervezője július 11-én kelt válaszában szen­ vedélyes szavakkal tesz hitet a pozsonyi ifjak haladó reformeszméi mellett, melyek egy­ szersmind az erdélyi ifjúságot s személy sze­ rint őt is lelkesítik.61 “Fogadjátok szíves köszönetünket barát­ ságtokérl, rokonkeblű véreink! Szavaitok szí­ veinket áthaták, mint a szerelem első pillan­ tása, és ti magatok érezhetitek már, mily édes dagadásra hevíté ez keblünket...szívből szeretett rokonink”62 - olvashatjuk a Szen­ tiváni által megszövegezett válaszlevélben. Az emelkedett stílusban íródott felelet ékes tanúbizonysága annak, hogy a “bérczes �palócföld 93/2 kis haza” ifjúságának legjobbjait is megérin­ tették a XIX. század “érzeményei”, s élénk visszhangra talállak körükben a Lovassy ál­ tal megfogalmazott nemes eszmények. Az egészséges patriotizmustól, vagy az egykorú­ ak által használt szóval élve, a “hazafiúság érzetétől” áthatott, az iskolapadból alig kike­ rült erdélyi ifjúság - pozsonyi társaihoz ha­ sonlóan - a nemzet jövőjét érintő igen fontos kérdésben, a nemzeti egység kérdésében, ké­ pes volt előremutató, mély felelős­ ségérzetről, politikai érettségről árulkodó ál­ láspont kialakítására. Annál is inkább, mert hiszen izzó szenvedély hevítette fiatal szívü­ ket, mely egész énjüket átjárta, cselekedetei­ ket is meghatározta. Valóban “belső szerel­ met s hűséget” éreztek a magyar “nemzet és haza iránt”, ahogyan ezt Szemere Bertalan írta egyik Kölcseyhez írt levelében. (1833. ápr. 9.) Az erdélyiek üzenete így folytatódik: “Nekünk is sajgottak, keblünkben hangzot­ tak ajkinkról vezéri célzásink: a szabadság, igazság és egyesülés, és a hozzátok vonzó for­ ró, forró szeretet...Méltók akarunk lenni e di­ cső századra, s lelki örömmel nyújtjuk karja­ inkat egyesülésre szívünk szerettei! mint lel­ künkben eddig is egyesek valánk...A szeretet szent kötelei légyenek az összefüző lánc, s így remélhetjük, nem sokáig lesz a történet s em­ berek irigysége által kettővé szakított egy hon külön válva; hisz érzeteink egyek, töre­ kedésünk célja egy most is, s valamint egy szíve keblünknek, úgy vágya egy szívünknek: élni, halni hazánk boldogságáért; hazánk pe­ dig csak egyes erővel lehet boldog!”63 A liberális eszméken nevelkedő, ám a nemzet üdvéért élni, sőt meghalni is kész fia­ tal erdélyiek szilárd meggyőződéssel, egysé­ gesen tettek hitet az unió mellett, hangoztat­ va egyben a polgári átalakulás szükségessé­ gét is: “Az emberiség száműzött jogai helyre­ állításában mindent, amit csak tehetünk, el nem mulatni régi fogadásunk... Harcot es­ küdjünk hazánk fő emésztői, a sötétség és fe­ lekezetesség ellen; legfeketébb bélyege ha­ zánk szomorú szakának a vak tudatlanság ... Óvjuk a szabadság és nemzetiség reánk ma­ radott ereklyéit, mint legszebb kincsünket, s vívjunk ki még többeket. Rontsuk az emberi­ ség nyomorúságára mesterségesen kitalált közfalakat! Zúzzuk szét a felekezetesség bi­ lincseit! Szenteljünk oltárt a nyilvánosság­ nak, mint a szent palládiumának!”64 - ezek­ kel a gondolatokkal végződik a Szentiváni ál­ tal megfogalmazott, az erdélyi országgyűlési ifjak által a magyarországi diéta ifjúságához eljuttatott üzenet. A válaszlevelet a pozsonyi országgyűlési ifjúság hivatalos helyen kíván­ ta elhelyezni, ezzel is figyelmeztetve az or­ szággyűlési követeket egy nyilvános, ugyan­ akkor védett levéltár létrehozásának a szük­ ségességére65. Szentiváni Mihály sajnálato­ san rövidre szabott életében (1813-1842), mint azt Úrházy György, az ismert erdélyi költő is megállapítja róla szóló halotti bú­ csúztató cikkében, “az ifjúságnak mindig gyúlpontja volt”.66 A bevallott célja szerint a művelődést szolgálni kívánó, de a magyar or­ szággyűlés munkálatait figyelve aktívan poli­ tizáló, élénk közösségi életet élő Társalkodá­ si Egyesületbe már 1834 őszén, a 22-ik ülé­ sen belépett. Később leveleiben többször is beszámol az erdélyi politika eseményeiről. Mindvégig hű maradt tiszta, nemes eszméi­ 181 �palócföld 93/2 hez. Röpke “életét egészen hazájának szen­ telte”.67 1834-ben Kossuth Országgyűlési Tudósítások c. kéziratos újságjának a mintá­ jára megjelenteti az erdélyi tudósításokat, 1840/41 -ben pedig a Remény c. szépirodalmi almanachot. Jegyzetek 1. Antal Árpád: Szentiváni Mihály. Bu­ karest, 1958., 9. old.; A magyar irodalom tör­ ténete III. A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Szerkesztette Pándi Pál. Bp. 1965., 600-602.old. 2 . Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genfben 1864. I. 424427.old.; Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp. 67. o.; Miskolczy Ambrus: Társadalom, nemzetiség és ellenzékiség kér­ dései az erdélyi magyar reformmozgalom­ ban. (1830-1843.) Századok, 1983.5. 10771079.old. 3. Antal: Szentiváni, 27.old., V.ö. Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Sajtó a.r., az előszót és a jegyz. írta Hubert Il­ dikó. Bp., 1986., 7. old.; Bodolay Géza: Petőfi diáktársaságai. Bp. 1973. 219-221.old. 4. Antal: Szentiváni, 29-33. old. 5. Gr. Gyulay Lajos december 16-i naplójegyzete. Kuun Géza: Az 1834-i erdélyi o.gy., EM 1905. 6. füzet, 318.old. 6. Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Bp. 1928., 37-41 .old., Bisztray Gyula: Írók az unióért. Író és nemzet. Bp., 1943., 217-219.old.; Tró­ csányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965., 172-177.0. 7. Trócsányi: Wesselényi, 239.old. 8. Bisztray: Írók az unióért, 217218.old., T. Bíró Zoltán: Kölcsey. Eszmei-po­ 182 litikai fejlődésrajz III. Tiszatáj, 1985. júl., 65-66.old.; Két ország ölelkezése 1791-1867. Bevezette Bisztray Gyula. Erdély öröksége 10. Bp. [1942] XXIV-XXV.o. 9. Kölcsey Fe­ renc: Országgyűlési Napló. Kölcsey Ferenc Minden Munkái II., bővített kiadás. Szer­ kesztette Toldy Ferenc. Pest 1859-1861. VII. köt., 143.old. 10. Trócsányi: Wesselényi, 171.old., Asztalos: Kossuth, 38.o. 11. Köl­ csey Minden Munkái VII., 143.old. 12 Tró­ csányi: Wesselényi, 1 7 .o.; Asztalos: Kos­ suth, 32-33.0. 13 Kölcsey 1833. márc. 31-i bejegyzése naplójába. Kölcsey Minden Munkái VII., 143.old. 14. Pándi Pál: Első aranykorunk. Cikkek, tanulmányok a ma­ gyar felvilágosodás és reformkor irodalmá­ ról. Bp. 1976., 304.o. Gróf Kuun Géza ki­ adott néhány “töredéket” ebből a hatalmas kortörténeti dokumentumból: Gróf Gyulay Lajos naplótöredékeiből (1815-1834). Bp. 1875.; Az 1834-iki erdélyi országgyűlés elő­ estéjén. EM 1903. 1-14.old., 66-78.old.; Az. 1834-iki erdélyi országgyűlés (Töredékek gróf Gyulay Lajos naplójából) EM 1905., XXII. köt. 4. füzet, 206-220.old„ 5. füzet 271 -281 ,o„ 6. füz. 313-324.o.) 15. Pándi Pál: Első aranykorunk, 305. old.; Vö. Gyulay nap­ lótöredékeiből, 34-35.old. 41-46.old. 16 Gyulay naplótöredékeiből, 42.old. 17. Uo. 18 Trócsányi: Wesselényi, 170.old. 19. I.m., 243-244.old. 2 0 . Deák 1844. nov. 27-i levele Wesselényihez. Deák Ferencz emlékezete. II. Levelek 1822-1875. Összegyűjt. és jegyz.: Váczi János. Bp. 1890. 149.old. Idézi Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982., 46.oId. 2 1 . Trócsányi: Wesselényi, 174.old; Asztalos: Kossuth, 39., old., dr. Kar­ �palócföld 93/2 dos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. I. Bp. 1905., 175.old. 22. Kardos Sa­ mu i.m., I., 180.old. 23. A pozsonyi ifjúság hitvallása Wesselényi mellett. Pozsony, feb­ ruár 7-én, 1835. Közli Kardos Samu i.m. I., 262.old. (OL Kossuth-gyűjtemény R 143. Országgyűlési ifjakra vonatkozó iratok) 2 4 . Asztalos: Kossuth, 47-48.old., Trócsányi: Wesselényi, 177. old.; Mo. tört. 5/2, 733.old. 2 5. Asztalos: Kossuth, 48.old. 26. I.m., 4849.old. 2 7. Asztalos: Kossuth, 48.old.; Mo. tört. 5/2,1790-1848. Főszerk.: Mérei Gyula. Bp. 1980., 733-734.0.; Taborsky Ottó: Az 1836: XXI. te. létrejötte. Második közle­ mény, Századok, 1930. nov.-dec. 874876.old. 28. Mo. tört. 5/2, 734.old. 2 9 . Gyu­ lay naplótöredékeiből,63.oId. 3 0 . Trócsányi: Wesselényi, 177.old. 31. Báró Kemény Zsig­ mond: Erdély közélete 1791-1848. Történel­ mi és irodalmi tanulmányok II. köt. /Báró Kemény Zs. Összes Művei X./ Bp.. 1905. 174.old. 3 2 . Andics: Metternich, 65-72.old. 3 3 . Trócsányi: Wesselényi, 284-285.old.; Andics: Metternich, 70-71.old.; Mo. tört. 5/2, 739.o., Miskolczy Ambrus: Az erdélyi magyar liberális ellenzék társadalmi reform­ törekvései. = Jogtud. Közlöny, 35. 1980. 10., 657.old.3 4 . Miskolczy: Száz., 1983. 5., 1079.o. V.ö. Miskolczy Ambrus: Erdély a re­ formkorban (1830-1848.) Erdély tört. III. 1830-tól napjainkig. Szerk.: Szász Zoltán. Bp., 1986., 1279. old. 3 5 . Szentiváni Mihály. Kéziratos életrajz. Antal: Szentiváni, 27.old. 36. Trócsányi: Wesselényi, 249-269.old., Barla Gyula: Kemény Zsigmond főbb eszméi 1849 előtt. Bp., 1970., 44.o. 3 7 . Trócsányi: Wesselényi, 172.old. 38. Asztalos: Kossuth, 45.old. 3 9 . Gyulay naplótöredékeiből, 152.old. 40. Gyulay i.m., 43.old. 4 1 . Aszta­ los: Kossuth, 45.old.; Miskolczy: Száz., 1983.5. 1089.old.; Kossuth Lajos: A részek PH 1842. 131.sz. 42. Kuun: 1834-i ogy., 212.old. 43. Uo. 44. Asztalos: Kossuth, 45.old. 45. Antal: Szentiváni, 29-34.oId., Asztalos: Kossuth, 43-45.0.; Trócsányi: Wes­ selényi, 239-240.old. 4 6 . Rédei József: Ma­ gyar tragédia száz év előtt. Lovassy László pere és rabságának titkos iratai. Századunk kiadása. Bp. 1938., 10-12. old.; Kölcsey leve­ le Wesselényihez. Pozsony, 1834. aug. 31 -én. Kölcsey Ferenc Minden Munkái. Harmadik, bőv. kiad. Bp. 1887. X. köt., 387. old.; Csorba Sándor; Az ifjú értelmiség, 136-141.old.; Ja­ kab Elek: Szentiváni Mihály életiratához. Fi­ gyelő, 1878., febr., 2. füzet, 122-125.old.; Fe­ nyő István: Egy reformkori polihisztor. (Pulszky Ferenc indulása.) Haza és tudo­ mány. Bp. 1969., 158-177. old.; Wertheimer Ede: A jurátusok felségsértési pőre (18341837). Budapesti Szemle 132., 1098. 1925.old.47. Pulszky Ferenc: Életem és korom. (S.a.r., [bev.] és jegyz. [ell.] Oltványi Amb­ rus.) Bp. 1958. 101-102. old., Rédei i.m., 12.o. Fenyő: Egy reformkori polihisztor, 159.o.; Wertheimer i.m. 12.old. 48. Werthei­ mer i.m., 30.o. 49. Rédei: Lovassy, 12.old., Wertheimer, 22.old., Trócsányi: Wesselényi, 240.old.: Pulszky: Életem I., 102.; Csorba Sándor, eddig még kiadatlan kandidátusi ér­ tekezésében, a pozsonyi országgyűlési ifjak közös megmozdulásai között szintén említést tesz a “Lovassy László által szerkesztett”, s az erdélyi országgyűlési ifjúsághoz intézett levélről, melyben szerinte a pozsonyi ifjúság 183 �palócföld 93/2 igen határozott hangú politizálási vágya ju­ tott kifejezésre. Csorba S.: Az. ifjú értelmiség szerveződése a XIX. szd. első évtizedeiben. Kandidátusi értekezés. Nyíregyháza 1985. OSZK Kézirattár. Driss. 333., 134., 143.old. 5 0 . Rédei i.m., 20.o. (Rédei az erdélyi or­ szággyűlés egyik Pozsonyba küldött ellenzé­ ki követeként tévesen Kemény Lászlót emlí­ ti.) Wertheimer, 22.old. Pulszky: Életem I., 101-102. old.; Kuun: 1834-i ogy., 214.o. 5 1 . Antal: Szentiváni, 29.old. 52. Asztalos: Kos­ suth, 44.o., Jakab Elek is közli a magyar or­ szággyűlési ifjúság levelét: Szentiváni Mi­ hály életiratához. Figyelő, 1878. febr. 2. fü­ zet 120-122.old.; Adatok a “Huszonöt év tör­ ténetéhez”. Hazánk s a Külföld, 1871. jan. 5., I. szám, 10. old.53. Asztalos: Kossuth, 44.old. Elvileg ez elképzelhető lett volna, hi­ szen Kölcseyt köztudomásúan szoros kötelé­ kek fűzték a pozsonyi országgyűlési ifjúság­ hoz, jurátusokhoz, írnokokhoz, kiskövetek­ hez, kiknek legtehetségesebb és legforróbb fejű tagjai hozták létre a Társalkodási Egyle­ tet. A szervezkedő ifjakat a nevelőnek is ki­ váló Kölcsey rokonszenvvel figyeli, támogat­ ja, előadásokat tart nekik, hogy szellemi és eszmei épülésüket, gyarapodásukat elősegít­ se. Nem véletlen tehát, hogy Pozsonybó l való kényszerű távozása előtt a pozsonyi ifjúság 184 búcsúiratában atyjának vallotta őt. Csor­ ba S. i.m., 132-134. old., Pajkossy Gábor: Kölcsey és a liberálisok elleni politikai perek. “A mag kikél”. Előadások Kölcsey Ferenc­ ről. Szerk.: Taxner-Tóth Ernő. Bp. - Fehérgyarmat 1990., 112.oId. 5 4 . Trócsányi: Wes­ selényi, 240.old. 5 5 . Pulszky: Életem I., 102. old. 56. Hazánk s a Külföld, 1871. jan. 5., l0.old., Asztalos: Kossuth, 44.old. 5 7 . Asz­ talos, uo. 58. Pulszky: Életem I„ 102. old. 59. Asztalos: Kossuth, 44.old., Erdély tört. III. 1280-1281.old. Antal: Szentiváni, 29.o. V.ö. Trócsányi 240.old. 60. Kuun: 1834-i ogy., 214.old. 6 1 . Asztalos: Kossuth, 44.old. 62. Az erdélyi ifjúság levele a magyarhoni ifjú­ sághoz. Kölcsey Ferenc Minden Munkái X., 438. old., Hazánk s a Külföld, 1871. jan. 5., l0.old.; Erdélyországi Ifjúság Magyarország lelkes Fijainak..." Kolozsvárt Juli 11-én, 834. Kézírás. Petőfi Irodalmi Múzeum, Kende­ gyűjtemény V. 4564/9. 63. Hazánk s a Kül­ föld, 1871. jan. 5., 10-11 .old., Kölcsey Min­ den Munkái X., 438-439.old. 64. Hazánk s a Külföld, uo.; Kölcsey F. M. M., X., 439-440. 65. Csorba Sándor: i.m,135.old; 66. Úrházy György: Nekrolog Kolozsvárról. Regélő Pesti Divatlap, 1842.dec.22., 102.szám 67. V.o., 1211 old. �palócföld 93/2 Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok ″Szükségbőlaernyt(Transzilvanizmus, hőskor és hanyatlás egy folyóirat történetében) Hatvan esztendeje annak, hogy az Erdélyi Fiatalok mozgalmának belső egysége meg­ bomlott, és az erdélyi magyar társadalom új, reális helyzettudatát formálni akaró nemzedék munkájában a polarizáló erők bizonyultak hatékonyabbaknak az egységet fönntartani kívá­ nók törekvéseivel szemben. E korszakforduló előzményeit, eseményeit és a hozzá vezető f o ­ lyamatok irányait mégis csupán jelzésszerűen ismerjük, annak ellenére, hogy a rendszerezett tények ismeretét az évfordulós alkalmon messze túlmutatóan a transzilvanizmus revíziójá­ ról fo ly ó ideológiai-kritikai viták és a megváltozott történelmi viszonyoknak megfelelő új politikai modus vivendi keresése, a kollektív kisebbségi jogok és az autonómia régóta aktuá­ lis kérdései teszik mindenekelőtt szükségessé. I. Kós Károlyék 1921-es cselekvési prog­ ramjának, a Kiáltó Szónak1 az új nemzedék felismerése szerinti vállalását a Tizenegyek 1923-as demonstratív fellépése jelentette,2 akiknek csoportja a romániai magyar iroda­ lom legelső szervezett, önálló koncepcióra törekvő csoportosulása volt, s amely a közé­ leti aktivitás kimondása után az új irodalom minőségét, irányultságát és a kibontakozta­ tására tett kísérlet lendületét is jelezte, esz­ meileg pedig a korai transzilvanizmus3 sajá­ tos értelmezését adta. Különös jelentősége abban állt, hogy elágazási pontnak bizonyult: az irodalomszervezés és - teremtés (később az Erdélyi Helikonban), a társadalom ön­ megszervezése, a szociografikus valóságis­ meret és a hosszútávú, a mentalitás egészét átalakítani óhajtó morális törekvések pedig - a "társadalomtudatosítás"4 - az Erdélyi Fiatalok folyóiratában és mozgalmában bontakozott ki. Az antológia létrejötte ugyanakkor az irodalomszervezés lehetséges útjait kereső fiatal írók találékonyságát és áldozatvállalását is megmutatta. "Miután az anyaországtól elszakított er­ délyi magyarság belátta, hogy a sors kereké­ nek kijelölt forgása elé hiába akar akadályt gördíteni, hiába várja összetett kezekkel sor­ sának jobbrafordulását s a passzivitásból kezdett az aktivitásba lépni, a középiskolát végzett magyar ifjak előtt is rendre szétosz­ 185 �palócföld 93/2 ladoztak az illúziókból szőtt ábrándképek és belátták, hogy az erdélyi magyar ifjúságra is új kötelesség vár: itt maradva, az itteni hely­ zet megismerésével kell egzisztenciát terem­ tenie magának, s minden téren felfegyver­ kezve kell népének élére állnia...”,5 maradá­ sával biztosítani a társadalmi regeneráció folytonosságát, a hivatásra való felkészülés­ sel pedig vállalni népe szolgálatát. Ez a Péterf f y Jenő5 által megfogalma­ zott életprogram felismerés azonban koránt­ sem volt általános jellemzője a húszas évek közepén tanuló ifjú generációnak, mely a frontnemzedék küzdelmei alatt s részben már azt követően készült értelmiségi felada­ taira. Tájékozatlanság és tapogatózó bizony­ talanság jellemezte, válságtudat és szoronga­ tó kiútkeresés, amelynek nyomasztó pszi­ chózisát Kacsó Sándor írta meg az “első fecskék” pionírnemzedékének kulcsregé­ nyében, a Vakvágányonban. E regénynek különösen első kötete a román egyetemen próbálkozó kevesek helyzetéről, a magyar társadalom nagy részétől akkor még renegát­ nak tekintett igen kis létszámú fiatalság élet­ érzéséről ad forrásértékű képet.7 Ekkoriban ugyanis “Az erdélyi magyar ifjú kikerülve az életbe, magyarságának tudatosításával nem nyert, hanem vesztett. Az a szomorú adott­ ság, hogy az erdélyi magyarságnak nem volt módjában maradék nélkül kiélni nemzeti lé­ tét, még azoknál az ifjaknál is megbosszulta magát, akik történetesen felekezeti iskolák­ ban tanultak.8 Külön egyéni szívósságra volt szükség, hogy az ambiciózus fiatalember ki­ fogástalanul tudja a magyar nyelvet. Magya­ rul tudni, a magyar műveltségnek birtokában 186 lenni távolról sem volt magától értetődő ter­ mészetesség.”9 Ennek a helyzetnek a meg­ élése és fokozódó nyomása csak később, ám annál parancsolóbban adott ösztönzést a tu­ datosságnak és a heroikus lendületnek, kiter­ melve az önmeghatározásnak azt az energi­ kus önbizalmát, amit László Dezső10 így fe­ jezett ki: “Történelmet csináló nemzedék va­ gyunk, inkább, mint bármely más kor fiatal­ sága. Ma érdemes erdélyi fiatalnak lenni.”11 A talpraállás és a határozott irányvétel így csak később lesz a generáció gondolkozá­ sát meghatározó feladatvállalássá és küldetéstudatlá, miután már valóban tömegessé vált a magyar hallgatók jelenléte a román fel­ sőoktatásban, mindenekelőtt Kolozsvárott, a diákmozgalmak központjában. A létszám megnövekedésének ideje a kisebbségi lét első tizenöt éve; az a minőségi változás pedig, mely a diákmozgalmak fénykorát elindítva az új eszmék keresésében már konkrétan is jelentkezett, pontosan megjelölhetően az 1928/29-es tanévvel következett be. Az a “felhalmozódási időszak”, mely a húszas évek közepétől e csomóponton át a harmin­ cas évek közepéig mintegy másfélezres nem­ zedéket vonultatott föl, az Erdélyi Fiatalok történetének egyik meghatározója - a bázis megteremtője és az eszmei kibontakozás elő­ feltétele volt. A megszállás utáni Erdélyben - még a bé­ keszerződés aláírása előtt - az elemi és kö­ zépiskolai oktatás rendszere változatlan ma­ radt,12 s 1918 karácsonya után a kolozsvári egyetem is folytatta működését. Magyar fennhatósága csak 1919. május 12-én szűnt �palócföld 93/2 meg, amikor Onisifor Ghibu, az Erdélyi Kormányzótanács közoktatási államtitkára “romanizálta ”.13 Az I. Ferdinánd román ki­ rály nevét viselő “új” egyetem az 1918/19-es tanév második felében nyílt meg (figyelem­ reméltó. hogy ebben a tanévben az egyetem magyar hallgatóinak száma 1.620 volt).14 A következő évben azonban nemcsak a magyar felekezeti iskolák bezárása, a meghagyottak működésének megakadályozása vette kezde­ tét,15 hanem hatalmas törés következett be az egyetem magyar hallgatói létszámának alakulásában is: az előző évi több mint más­ félezerrel szemben az idei 1.871-es összlét­ számból16 már csak 102 volt a magyar fiata­ lok száma,17 akiknek többsége ekkor még nem a jogi karon tanult. Ezt a törést az össze­ omlás ténye és a létbizonytalanság zűrzavara magyarázza, a további csökkenést azonban már a román kormányzat oktatáspolitikája is fokozza: az 1920/21-es tanévben az Ave­ rescu-kormány megtagadja az egyházi (ki­ sebbségi) iskolák törvényes államsegélyét, ezáltal a magyar fiatalság legnagyobb része állami - román tannyelvű - iskolákba kény­ szerül.18 Ezt követően a magyar egyházak egységes középiskolatípust hoznak létre,19 amihez állami jóváhagyás nem volt szüksé­ ges. 1920 nyarán vetődött fel a terv, hogy a katolikus, református, unitárius, evangélikus és izraelita egyházaknak közös magyar fele­ kezetközi egyetemet kellene felállítaniuk, 20 ezt azonban a kormányzat megakadályozta. A felekezetközi bizottság döntése alapján mégis megkezdődött a felsőoktatás egyelőre csupán a kolozsvári református tanítóképző újjászervezésével, ahol a jogi karon kívül minden fakultás megalakult,21 s ide már 1921 szeptemberében mintegy 300 magyar hallgató iratkozott be;22 kevéssel ezután az intézetet állambiztonsági okokra való hivat­ kozással a kormányzat karhatalommal bezá­ ratta.23 Felszámolásában szerepet játszott az is, hogy a főiskola a frissen szervezett ro­ mán egyetem életképes konkurensének bi­ zonyult.24 Ezzel a lépéssel a magyar felsőok­ tatás Erdélyben lényegében megszűnt. Ebben a helyzetben az érettségizett ma­ gyar fiatalság előtt három lehetőség állott: egyetemi tanulmányait leginkább nyelvi okokból külföldön, jobbára Magyarországon folytatni, a magyar tannyelvű teológiák vala­ melyikét választani, vagy megpróbálkozni a román egyetemmel. A kolozsvári egyetemen a kezdeti légkör viszonylagos demokratiz­ musa ellenére is igen nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük az első - nagyrészt még lemorzsolódó “magyar gólyáknak”. A legtöbben ekkor még a legkönnyebb utat választották: a nagy többség Magyaror­ szágra ment tanulni, sőt a jobbmódú polgá­ rok Prágába is elküldték fiaikat.25 Ezek je ­ lentős része - diplomájának román honosít­ hatósága nélkül - Magyarországon maradt, amivel “a magyarországi szellemi proletariá­ tust növelte, itt pedig pótolhatatlan űrt vá­ gott.”26 A háború pusztítása mellett ez az a döntő tény, ami az ifjúsági mozgalmak gene­ zisét meghatározta27 “...hiányzik a 25-40 évekig terjedők generációja Erdély ma­ gyarságából”,28 pontosabban értelmiségé­ ből, amelynek tizenöt korosztálya a megszál­ lás utáni hét esztendő kétszázezres kivándor­ lótömegében családjával együtt, vagy kifeje­ zetten tanulni ment Magyarországra.29 A második lehetőség a teológiák valame­ 187 �palócföld 93/2 lyikének látogatása volt: aki nem akart el­ menni és románul sem tudott még, ezt az utat választotta. Minthogy itt magyarul lehetett tanulni és a külföldön szerzett érettségit is elfogadták, jelentősen megnőtt a teológusok száma, különösen a református és az unitári­ us egyházban. (Kortárs visszaemlékezés sze­ rint a négy-, később ötéves református teoló­ gián egy-egy évfolyamon 40-50 hallgató is volt, az unitárius teológián pedig 25 körül volt a beiratkozottak száma. Idejárt a Tizen­ egyek közül Balázs Ferenc és Szent-I ványi Sándor is; ebben az időben az unitárius teo­ lógia a legelső ifjusági-irodalmi szervezkedé­ sek központja volt.) “Nem véletlen - írta Li­ geti Ernő -, hogy az irodalomban az után­ pótlást inkább a teológiákról kaptuk meg, mint az egyetemekről. Aminthogy nem vélet­ len az sem, hogy például a Tizenegyek ifjú írói csoportja, ahová Kemény János is tarto­ zott, már a gimnázium felső osztályaiban kész volt.”30 Emellett más okok is errefelé irányítot­ ták a fiatalság egy részének figyelmét. A pap­ ság “Csendes és biztonságos megélhetést ígért - írta Kacsó Sándor. - Igaz, hogy a nagy többségnek csak falun, de ott is a hívek védel­ mi gyűrűjében. S különben is a háború forga­ taga után valami romantikus vágy fogta el az embereket a »csendes, nyugalmas, idilli életű falu« iránt.”31 A református teológiára járt Kemény János és Teleki Ádám is, akik ugyan később lelkészként nem működtek, a teológia elvégzése azonban mentesítette őket a kato­ nai szolgálat alól. Jellemző általánosságban véve a teológiák hallgatóságának többsége minden aktivitása ellenére sem tartozott a 188 legjobb képességű fiatalok közé, ami számos esetben a kisebbségi érzés megnyilvánulását eredményezte; ez a jelenség részben még a harmincas években is megfigyelhető volt, az Erdélyi Fiatalokban is több írás jelent meg a teológusok és az egyetemisták közti viszony­ ról. Természetesen a teológusok között is számos kiváló képességű, markáns egyéniség volt, köztük Balázs Ferenc, Kemény János vagy László Dezső s egy időben Méliusz Jó­ zsef is; a hallgatók többsége valóban hivatás­ tudatbó l választotta meg pályáját, s demok­ ratikus beállítottságú, a népszolgálat eszmé­ jét magáévá tevő lelkészként dolgozott. A továbbtanulás említett három útjának lehetőségeit átmenetileg kiszélesítette még az a megoldás is, amelyet az ekkor kétéves kolozsvári Kereskedelmi Akadémia kínált az anyanyelven való tanulásra. Az 1921/22-es tanévben - az Anghelescu-korszak legelején, a felekezeti iskolák nyilvánossági jogának megszüntetése k e z d té n32 még 74 magyar hallgató fejezte be itt tanulmányait, köztük Tamási Áron is, ebben a tanévben azonban magyar nyelvű első évfolyam már nem in­ dult, a magyar oktatás pedig 1923-ban meg­ szűnt. A további lehetőséget - a legtöbb elszánt­ ságot kívánó erőpróbát - a román egyetemre való beiratkozás jelentette: azon kevesek in­ dulásának jellemzésére, akik erre nyelvtudás hiányában is, de a perspektívát fölismerve vállalkoztak, Kacsó Sándort idézzük, aki 1921/22-ben került a kolozsvári egyetemre. A magyar tanárjelöltek között - írja - “...bi­ zony összesen kettő akadt, aki ismerte annyi­ ra a román nyelvet, hogy el tudta olvasni és �palócföld 93/2 megértette a kérvényeinket, segített kitölteni az indexet... Aztán néha akadt (...) a román egyetemi hallgatók között is egy-egy, aki ész­ revette ügyetlen ténfergésünket, s kedves le­ ereszkedéssel felajánlotta segítségét a »ma­ gyar gólyának« . Engem is egy ilyen erdélyi román fiú kísért be Lapedatu Sándor dékán­ hoz, a későbbi miniszterhez, amikor pirulva bevallottam neki, hogy meg sem tudok muk­ kanni, ha a dékán úr kérdez valamit. Ő tol­ mácsolta aztán... Első fecskék voltunk akkor még mi magyarok a kolozsvári egyetemen, nagyon kedvesen és előzékenyen fogadtak... Úgy tudom, ebből a - mondhatjuk legelső úttörő csoportból végülis kevesen maradtak meg úgy, hogy a kolozsvári egyetemen végez­ tek s azt végezték el, aminek nekifogtak. Egykettő végül mégiscsak magyarországi egye­ temre ment, egy-kettő a könnyebb gyógysze­ részeti pályára tért át. Sok nem is maradha­ tott, hiszen összesen is kevesen voltunk.”33 A magyar tanárjelöltek számára nagy köny­ nyítést jelentett, hogy 1922 tavaszán magyar nyelv- és irodalom tanszéket létesítettek,34 ezzel legalább egy töredék számára biztosí­ tva az anyanyelven való tanulást és vizsgá­ zást. A tanszék vezetője Kristóf György pro­ fesszor, az egyetem egyetlen magyar tanára lett, aki irodalomtanítási ankétján Erdélyi Fiatalokat is megszólaltatott.35 Az 1922/23-as egyetemi évnek, amely a magyar hallgatóság további gyarapodását hozta,36 kiemelkedő jelentőséget az adott, hogy a készülődés után a Tizenegyek nemze­ déke, az első kisebbségi ifjúság majdani ve­ zetőgárdája társaival ekkor szervezte meg az antológikus jelentkezést. Könyvük a szerző­ gárda korai irodalmi-ideológiai fejlődésálla­ potának lenyomataként az Erdélyi Fiatalok eszmeiségének előképe, ideológiai gyökérze­ tének szerves része.37 II. A Tizenegyek: az előzmények és az Antológia Balázs Ferenc, Dobai István, Finta Zoltán, Jakab Géza, Jancsó Béla, Kemény János, Maksay Albert, Mihály László, Szent-Iványi Sándor, Tamási Áron “...vala­ mennyien ahhoz a korosztályhoz tartoztunk - mondta egy évfordulós előadásában tizen­ egyedikjeként, a csoport egyik novellistája, Kacsó Sándor -, amely a régi magyar múlt­ ból úgy lépett át a mai erdélyi magyar jelen­ be, hogy egyik lába az árok túlsó oldalán ra­ gadt a régi talajon, a másik pedig alig-alig tu­ dott megkapaszkodni az újon. Az ugrástól azonban maga az élet függött, tehát ki kellett rántania a lábát a régi talajból, bármennyire remegtek is az inai. Ez a korosztály, amely hátán hozta a múltat, de nem ragaszkodott csökönyösen hozzá, mert fiatal élete minden hajtóereje kergette előre.”38 Elszántság és a keresés tudatossága, az önmeghatározás ele­ mi vágya jellemezte törekvéseiket, kezdete és kísérlete az irodalomteremtésnek. A cso­ port megszerveződése azonban nem volt el­ őzmény nélküli; kiformálódásának kezdetét az antológia szereplőinek még e legelső fellé­ pést is megelőző irodalmi előéletében, utolsó középiskolás éveikre eső irodalmi tevékeny­ ségükben kell keresnünk. A századfordulón s a világháború alatt is jó kereteket kínáltak a középiskolások iro­ dalmi munkájához a nívósan szerkesztett 189 �palócföld 93/2 kollégiumi, főgimnáziumi diákfolyóiratok, amelyek hatása Kolozsváron messze túlnőtt az iskolák keretein. A Tizenegyek gárdájá­ nak két fontos tagja, Jancsó Béla és Kemény János is diáklapban, a református Remény­ ben jelentkeztek első írásaikkal, amelyeket a Gyulai Pál Önképzőkör adott ki Jancsóék osztályának lapjaként (Remény. A Reformá­ tus Kollégium szépirodalmi és tudományos havi folyóirata). Jancsó Béla volt a Kör elnö­ ke is, s ugyancsak az ő nevéhez fűződik a fo­ lyóirat 1920. november 1-i megindítása; a szerkesztő Nagy Jenő, a kör tanár irányítója Csűry Bálint nyelvész, később a novellista Kovács Dezső voltak, a diákszerkesztők pe­ dig Jancsó Béla, Jancsó Miklós, Szádeczky Elemér, valamint Kemény János, aki épp Jancsó Béla bíztatására írta első verseit, me­ lyeket eltanácsolása után az Unitárius Kollé­ gium azonos című diákfolyóiratában is meg­ jelentetett. Mivel a református Remény a másik kollégiumi diáklap, a szatirikus Bakter 1921 elején kitört botránya, illetve a Re­ mény osztályának, köztük is a leghatározot­ tabban Jancsó Bélának szellemi tájékozódá­ sa miatt 1921. február 1-én megszűnt, a még igencsak romantikus fűtöttségű, de a nemze­ dék fellépését már körvonalazó csoport új fórumot teremtett magának.39 Ez a rövidéletű orgánum az 1922 elején indult s tavaszra már meg is szűnt Előre cí­ mű félhavi folyóirat volt; működésének rö­ vidségét magyarázza, hogy az egyetemre ké­ szülők - így az Előre munkatársai is - ekkor még külföldön folytatták tanulmányaikat. A lap patrónusa és szerkesztője Kemény János volt, minthogy azonban lapengedélyt diákok 190 nem kaphattak, névleges szerkesztőként Ge­ ley Antal szerepelt. Helyettes főszerkesztője Balázs Ferenc volt, aki a lapot Dobai István­ nal és Szent - Iványi Sándorral közösen szer­ vezte az Unitárius Teológián. Ő fogalmazta meg - lírai hevülettel - a lap 1922. március 15-i számában. Az Előre útja című cikkében generációjának még nem annyira látásmód­ ban, mint inkább a szándékok újat akarásá­ ban jelentkező frisseségét és újdonságát. A Szabó Dezsőről esszét író Jancsó Béla, a no­ vellista Kacsó és Szent-Iványi, a lírikusnak induló Finta Zoltán, Jakab Géza és Kemény János mellett Balázs Ferenc a maga sajátos meseműfajú írásaival is itt jelentkezett elő­ ször, s munkatárs volt Mihály László is, ugyancsak a Tizenegyek sorából. A lap meg­ szünte után, most már konkrétabban Jancsó Béla és Balázs Ferenc együtt vetették föl 1923 elején egy átfogó, általános nemzedéki program kidolgozásának a gondolatát, amely az első lépést jelentette az antológia felé. E nemzedéki gondolat, életérzés és program kiformálódására erős hatást gyakoroltak a ma­ gyar kisebbségi pártpolitika mozgásai, ezek sorában is főként Kós Károly Magyar Nép­ pártjának és a Magyar Nemzeti Pártnak az 1921 végén megtörtént fúziója a magyar po­ litikai egység megteremtésének reményében; a korszak általános egységvágyának reális alapját a nemzedék gondolatvilágában a nép alkotta, mint a kisebbség nemzeti létének legfontosabb bázisa. Tudatuk, világképük, helyzettudatuk be­ tájolódását, önmegfogalmazásukat ekkor még jobbára érzelmi-intuitív erők irányítot­ ták. Az Előre munkatársai közül többen már �palócföld 93/2 az irodalmi életbe is kiléptek, mint Maksay Albert a Pásztortűzben, sekkor nyert első dí­ jat a Keleti Újság novellapályázatán Tamási Áron. Bár Tamási ekkor már bízvást jelent­ kezhetett volna önálló kötettel is, lelkes tá­ mogatója lett Jancsó Béla javaslatának: a fia­ tal írók laza csoportosulása - inkább baráti együttes és eszmeközösség, mint szervezett írótársaság - gyűjteményes kötettel adjon hírt magáról, s ha az első lépés sikere azt le­ hetővé teszi, folytassák a könyvkiadást. “Egy 20 íves antológiát akarunk kiadni, amellyel egy elhatározó lépéssel beleéljük magyar kö­ zönségünk, fajunk tudatába mint új és ma­ gyar irodalomnak ígéretek - számolt be a tervről Benedek Eleknek Balázs Ferenc. Azt akarjuk, hogy lélegzeljenek föl s lelke­ sedjenek élővé, látván, hogy az új ígéretek az ő véréből erednek, s az új célok és tervek és akaratok, amik életté válhatnak, ha ő is meri akarni, neki készített és álmodott célok, ter­ vek és akaratok. Az új magyar életmunkát csak úgy lehet sikerre vezetni, hogyha meg­ látja a magyar a magyar írót, és mindeneke­ lőtt és mindenekfölött szívébe fogadja. Ezért lépünk együttesen, tizenegyen a porondra: magunk megmutatni... Ez az Antológia, amelynek azonban még címét nem találjuk, hogy egy esztendő, két esztendő alatt tizen­ egy fiatal székely írótól tizenegy kötet kerül­ jön a könyvpiacra. Leányainkat megsérte­ nők, ha nem hinnők el róluk, hogy leányosan tiszta és buzgó lelkesedéssel állanak mellénk segíteni. Egész Erdélyben testvérleányokat keresünk, százat, kétszázat. Mindegyik gyűjt mindegyik könyvre öt-tíz előfizetőt, és meg­ van a kiadásnak anyagi lehetősége. És így azt is elérjük, hogy nevelünk új olvasógárdát és új és igaz szeműeket.”40 Balázs Ferenc az antológia megszervezé­ sének gyakorlati munkájában vállalt felada­ tot, a terjesztés módjának megtalálása pedig Tamási Áron gondolata volt; ő fogalmazta meg az 1923. április 22-én kelt előfizetési felhívás romantikusan míves szövegét, amely Erdély magyar leányaihoz fordult: “Legye­ tek apostolai a megújuló erdélyi magyar iro­ dalomnak. Mi vagyunk minden magyar em­ ber szívdobogása és vére... Könyveinknek ott kell állaniok Erdély minden magyar fiának asztalán. És kérünk titeket, hogy legyetek a kéz, mely széthordja az aratás kévéit.”41 A tizenegy aláírással ellátott felhívást a lapok szerkesztőségeihez is eljuttatták, fogadtatá­ sa azonban nem volt mindenütt kedvező; a Figaro című kolozsvári bulvárlap például Iro­ dalom vagy mi a csoda? cím alatt háborgott a fiatal írók megmozdulása láttán, “...akik nem átalkodtak egy vajszívű bárófiúcska révén irodalmiasdit játszani akkor, amikor komoly és hivatott emberek vérző verejtékkel kín­ lódnak és nem tudnak egy kötetet sem piacra hozni.”42 Jellemző, hogy miközben a cikk a felhívás szövegét indulatosan Balázs Ferenc­ nek tulajdonítja, annak teljes szövegét közli, a Tizenegyek eredeti szándékát szolgálva. Furcsa, hogy még Tompa László is leplezet­ len ellenérzésekkel fogadta a felhívást, éppen azt fogalmazva meg aggályaként, aminek el­ lenkezőjéről Benedek Eleket Balázs Ferenc biztosította: a feltűnősködést. Az eredmény azonban példátlan volt a romániai magyar könyvkiadás addigi, alig néhány éves történetében: amikor Áprily és Reményik kötetei 5-800 példányban keltek 191 �palócföld 93/2 el, az antológiára néhány hét alatt 2.800 elő­ fizetés43 érkezett Jancsó Béláék Monostori úti címére, a Tizenegyek szervező központjá­ ba. A nagyarányú érdeklődés tette lehetővé a gyors és nagy példányszámú megjelenést az előfizetések alapján 3.200 példányét,44 ugyanis minden 6 előfizetés gyűjtése után 1 dedikált ajándékkötet, minden harmadik után pedig egy félárú negyedik járt. Az új könyvkiadási szisztémát népszerű­ sítette Balázs Ferenc, amikor a sikert követő második felhívásában ezt írta: “Könyvkeres­ kedők útján a legjobb, legszebb könyvekből sem kel el pár száznál több... és ebben az a ve­ szedelem, hogy így az irodalom az emberek­ től távol, külön életet él, nem lehet láthatóvá tenni és így az irodalom tulajdonképpen hi­ vatását nem töltheti be: az irodalmat nem az egész faj, hanem csak a gazdagabbak, a na­ gyon áldozatkészek olvashatják.” Ez a kon­ cepció az adott időszakban a legdemokrati­ kusabb kiadási és terjesztési elgondolást je­ lentette, új és valóban életrevaló programot adva már az Erdélyi Szépmíves Céh létrejöt­ te előtt, amely “...éppen ellenkező elveken, bibliofil alapon létesített önálló erdélyi ki­ adót, kevés gondot fordítva a könyvterjesz­ tés tömegességére, hogy aztán a Helikonba kapcsolódás után a terjesztés teljesen kapi­ talista üzleti alapon történjék.” Másfél hónap múlva, 1923. június 11én45 a kolozsvári Minerva rt. kiállításában 168 oldalon jelent meg a Versek-elbeszélé­ sek - tanulmányok TIZENEGY fiatal erdé­ lyi írótól erdélyi művészek rajzaival (Erdé­ lyi fia ta l írók antológiája) című kötet, pu­ hafedelű címlapján Kós Károly szürke-vörös 192 nyomású grafikájával. Bár a szépíró Kós az antológiában nem szerepelt, a remekbe ké­ szült címlap mellett tőle való a belső exlibris rajza, sőt maga az antológia címe is. Az az önmeghatározó elméleti igény, amely régóta érzett, a művekben már formá­ lódó, de koncepcionálisan még ki nem fejtett sajátosságként jellemezte az új nemzedék rajzását, ebben a könyvben fogalmazódott meg a fiatalok egyik alapkérdésével: a szé­ kely lelkiség és irodalmiság problémakörével együtt. Az antológiának ez a meghatározó el­ méleti, stiláris és tematikai jellegzetessége mindenekelőtt Balázs Ferenc poétikus-intui­ tív, de reális elemekből építkező, egzakt fo­ galmiságra nem törekvő, mégis tartalmas megállapításokra jutó tanulmányában, az er­ délyi magyar irodalomról és a székely mito­ logizmusról szóló vázlatokban kapott teore­ tikus támasztékot.46 Bár a kritika részben éppen a gondolati önállótlanságot vetette a Tizenegyek szemére, ezek az írások akkor is újdonságot jelentettek, ha a legtöbb ellenve­ tés rájuk vonatkozott, mégpedig Szabó Dezső irodalompszichológiai tételeinek túlzott adaptációja miatt. Szabó Dezső gondolatai­ nak a megfogalmazás egyoldalúságai miatt indokoltan nehezményezett s már-már “faji partikularizmusba” forduló kifejtésében Ba­ lázs Ferenc az erdélyi irodalmat tartalmilag határolja körül: ez az irodalom szerinte “...csak kijelentője, kifejezője lehet az erdé­ lyi faji léleknek s így a különösségek, ame­ lyek mint erdélyi íz, levegő, zamat, a köny­ vekben jelentkeznek, sokkal mélyebben: az erdélyi lélekben gyökereznek.”47 �palócföld 93/2 Áttetsző és lírai szóhasználat ez, az “er­ délyi faji lélek” tartalmának kibontása - ép­ pen annak itt csak sejtetett érzelmi-látás­ módbeli realitása miatt - nem is szükséges; mindez ugyanis körülhatárolhatóvá válik ak­ kor, ha Balázs Ferenc erdélyiesség-képzetét a korai transzilvanizmus szülőföldpátosza, historizmusa, táj és történelem aktivizáló vállalása felől, és mindennek valóban Szabó Dezsőtől kölcsönzött dinamikus-heroikus átmitizálása felől közelítjük meg. Az “erdé­ lyi léleknek” azok az összetevői, amelyeket a táj, az életmódbeli sajátosságok és az általa az etnikai homogenitásból származtatott néplélektani jegyek jelentenek ( Hegyvidék; Ősfoglalkozások; Viszonylagos fajtiszta­ ság"), a meglepőnek tűnő és nem is mindig szerencsésnek tűnő megfogalmazások elle­ nére is realitások. E jellemzők Balázs Ferencnél a kifejtés során a kifejezések, szókapcsolatok és mon­ datszerkezetek lírai-patetikus elfedései, a szöveg áttetszősége, túlzásai és fogalmiatlan­ sága ellenére belső logika szerinti felépítést kapnak. A táj hatása a szerző szerint abban nyilvánul meg, hogy “...a hegyvidéken lakó nép gondolatvilága és képzelete dúsabb, összetettebb, színesebb, élete botorkálóbb, de változatosabb s világnézetében kevésbé merev és zárkózott.”48, míg az életmódbeli hatások, “Az. ősfoglalkozások (ti.a pásztor­ kodás, földművelés, hadviselés) a földdel hozták az erdélyi embert szoros kapcsolatba; jobban mondva: meghagyták a földdel levő misztikus együttérzésben.”49 A harmadik komponens, mely Balázs Ferenc szerint a specifikus erdélyiességnek a többivel együt­ tes jelenlétű biztosítója: a "viszonylagos faj­ tisztaság" - különösen és leginkább a székely medencékben - megőrizte a nép ősi gyer­ mekségét, fiatalosságát, naív csodálkozó sze­ mét", azaz a mítikus gondolkozásra, látás­ módra való hajlamot. Ezt a leginkább a szé­ kely irodalomban kifejeződő erdélyiességet a szerző azonban csupán mint sajátosságot taglalja, puszta meglétét még nem tekinti elegendőnek: “...az erdélyiesség önmagában az alkotó tehetség hozzájárulása nélkül még nem érték. De nem szabad azt gondolni, hogy mindenki, aki Erdélyben él, mélyen és elhatározottan erdélyi.”50 További lényeges momentumot ragad meg Balázs Ferenc azzal, hogy az általa kö­ rülhatárolt történeti-pszichikai jelenség iro­ dalmi kifejeződésében a legfontosabbnak magát a nyelvet, annak szemléleti és haszná­ lati sajátosságait tekinti, mint módot, amint “...az erdélyi lélek a dolgokat a maga közelsé­ gébe vonja.” Hitvallásszerű, az irodalom sze­ repértelmezésére és létmódjára vonatkozó alaptétele azonban már ideologikus megnyi­ latkozás, amelyben ott van a korai transzil­ vanizmus eszmetartalmának humanista jel­ lege is, ideértve a korábban kifejtett értékel­ vűséget is ":...bármiféle életnek és iroda­ lomnak nem lehet más törekvése végered­ ményben, mint csodálatos harmóniában együtt haladni minden más faj életével és irodalmával; befogadni a mindenünnen jövő haladást, ha elfér a faj testében és beleillesz­ kedhetik a szemszögletébe; egyszóval; zárt talaj nedveit szíván magába, legyen magasra­ nőtt virág, amely határokon túl lát s az a nap­ fény növeli s az a szellő borzolja, amelyik minden testvérét.”51 Ebben a megfogalma­ zásban a sajátossal együtt hangsúlyozódik a 193 �palócföld 93/2 közös is, eszmei rokonságban az Erdélyi Fia­ talok fogalmi jelentőségű. Jancsó Béla állal kidolgozott alapvetésével, mely az erdélyiség közös eszményét mint “fajok találkozását az emberi értékek magaslatán” értelmezi.52 Balázs Ferenc másik elméleti írása a szé­ kely irodalomnak, közelebbről Nyírőnek és Tamásinak műfajiságon túli mitologizmusát kísérli meg feltárni az új irodalom kibonta­ kozása feletti örvendező hevület pátoszával. A székely néplélek kifejeződését vizsgálva olyan jelenségről szól, amely már akkor ma­ gában rejtette a székely írók útjának lényegi konfliktusait: a mítoszalkotás ugyanis a sa­ já to s hangsúlyozásával a partikularitás igé­ nyét, a “minden testvér” gondolatának és a humanizmus k özös ségének vállalása az egye­ temesség igényét jelentette.53 A Tizenegyek ösztönös székely gondolatából a politikum, a székely kulturális autonómia később tétele­ sen is megfogalmazott kisebbségpolitikai tö­ rekvése még teljes egészében hiányzott.54 Ez volt tehát az antológia elméleti-ideo­ lógiai alapvetése; Balázs Ferenc írásai mel­ lett a specialitás problematikáját csak a pró­ zaanyag hordozza, nem számítva ide Jancsó Béla európai nyitottságú világirodalmi esszé­ portréit és miniatűrjeit Petőfiről, Baudelai­ re-ről. Romain Rolland-ról, az expresszio­ nizmusról és a művészet lélektani-társada­ lmi jelentőségéről.55 Kacsó Sándor erőteljes novellái a szabad­ ságot megcsúfoló adottságok ellenében is cselekvő magatartás erkölcsét hirdették, esz­ ményfogalmazó aktualitásukkal a tartásos humánum győzelmét mutatták föl konfesszi­ óval. Kacsó egyik hőse, a külföldet járó Ele­ 194 mér hazatérése előtt így vívódik: “És aztán mit akarsz te? Védeni a kultúrát? Hát védd annak a népnek a kultúráját, azt a sajátos egyéni csillogású kultúrát, a te néped kultú­ ráját. Kezdd itt, apostol, mert itt van szükség reád! Itt nem szabadok, itt nem boldogok a te testvéreid, bátyáid, rokonaid...” (Megújul a kúria). A kisebbségi életakaratnak ezt a di­ namimzusát, erkölcsi alapozású vitalitását és hitét sűrítik magukba Tamási Áron mitikus föld-novellái is, a földért életét adó Dakó Bálint története és a Föld embere, a pre­ montrei szerzetes Faludi Jákó, aki életépítő munkájának célját ugyancsak a földben leli meg (ez a novella bekerült Tamási első köte­ tébe is56). Az antológia a legtöbbet a prózában, Ka­ csó, Tamási é s Szent-Iványi novelláiban hoz­ ta. A költők - Dobai, Finta, Jakab, Kemény, Maksay és Mihály - valamennyien bizonyos mértékű formakultúra érzékelhető birtoká­ ban a fiatalság általános, mindenkori érze­ lem- és hangulatvilágát szólaltatták meg; szűkös és lényegében azonos tematika vonul végig verseikben a melankolikusan finom bo­ rongás (Dobai, Finta, Kemény) és az elégikus pillanatnyiság érzelmes hangvételében. Ér­ dekes, hogy egyik kritikusuk mindannyiukat a Reményik-iskola követőinek nevezte,57 ugyanakkor a Pásztortűzben reflektáló Re­ ményik Sándor maga - elsősorban Kacsó és Tamási kiemelése, Jancsó Béla dicsérete mellett - költőnek csupán Fintát és Maksayt tartotta.58 A legtöbb - és valóban érdemi - kritika az antológia elemzett elméleti alapozását érte, ám szinte mindegyik a vállalkozás puszta té­ �palócföld 93/2 nyének fontosságát hangsúlyozta csupán, a nemzedéki kiállást köszöntő örvendezés épp­ úgy, mint a kritikátlan Szabó Dezső-követés szemrehányásai. Jellemző és nem minden humor nélküli volt magának Szabó Dezsőnek a reagálása: miután az Élet és Irodalomban meghatottan számolt be a Tizenegyekben va­ ló szép folytatódása fölötti atyai öröméről, az őt meglátogató Jancsó Elemérnek beszél­ getés közben az antológia felvágatlan tiszte­ letpéldányát mutatta, mondván: “úgyis tu­ dom, mi van benne!”59 Látva a vállalkozás nem várt sikerét, jú­ nius után újra felmerült a rendszeres könyv­ kiadás reményteli gondolata, s 1923. július 5-én új felhívást adtak ki a Tizenegyek most már valóban Balázs Ferenc szövegezésében, mely a gyűjtői bázis állandósítása érdekében népszerűsítette elgondolásaikat. A Tizen­ egyek előrehaladásában figyelemreméltó, hogy Balázs Ferenc ekkor már nem tartotta szükségesnek a továbbra is csoportos, anto­ lógikus jelentkezést: “Antológiára akkor van szükség, amikor többen a világba dobbanta­ nak: vagyunk. De azután a reprezentálás he­ lyett munkának kell jönnie. A jövő évadban jórészt önálló köteteket fogunk kiadni.”60 Mivel azonban a Tizenegyek közül többen 1923 után eltávoztak Kolozsvárról, és az ér­ deklődés is csökkent, a kipróbált és bevált ki­ adásszervezési szisztéma szerint legközelebb 1925-ben került sor könyvkiadásra Tamási Lélekindulásának megjelentetésével a szer­ ző saját kiadásában, s hasonló módon gyűl­ tek össze az előfizetések Finta Zoltán Bort, búzát, békességet című verseskötetére is.61 Egy újabb antológia kiadását kevéssel ezután már Tamási sem helyeselte Jancsó Bélához írott levelében: “A komoly irodalom szem­ pontjából csak az egyénenkénti kiállás a fon­ tos és a döntő, mert Antológia esetében a kri­ tika újra megtébolyodik, s nem beszél kielé­ gítően az írókról, hanem az ifjúságot pökdösi s szétugrasztani akar...”62 Tamási Áron ekkor már természetesen önálló kötetére készült, az amerikai távolléte miatt menyasszonya, Hollitzer Erzsébet és Jancsó Béla által tető alá hozott Lélekindu­ lásra, újabb esztendő múltán pedig már csak kedves iróniával emlékezett a Tizenegyek­ re.63 Az időbeli eltávolodás ellenére később, a Vásárhelyi Találkozót megelőző politikai egységkeresés során, tizenhét év ifjúsági mozgalmait értékelő összefoglaló cikksoro­ zatában mégis pontos és iroda­ lomtörténetileg ma is helytálló minősítését adta a Tizenegyek antológiájának: “Kész ér­ tékeket semmiféle műfajban nem hozott, legkevésbé elbeszélésben. Akik a versírók kö­ zül leginkább uralkodtak a formán és a mon­ danivalón, azokról esztendők alatt kiderült, hogy könnyű volt nekik uralkodni, mert tu­ lajdonképpen sem tulajdon versformájuk, se csak versben kifejezhető mondanivalójuk nem volt. Az értékezésben is egyedül Jancsó Béla keltette azt a hatást, mintha kizárólagos lelki alkata volna erre. Később mégis abba­ hagyta az irodalomi kritikát és ifjúsági moz­ galom szervezésére adta a fejét. Ő maga úgy indokolta a cserét, hogy a szervezést fonto­ sabbnak tartotta, mint az irodalmi bírálatot. Első pillanatra úgy tűnik - írta Tamási -, hogy Balázs Ferenc is, a másik erjesztője a könyvnek, hasonló utat tett meg. Ez az első pillantás azonban csalóka, mert amit Balázs 195 �palócföld 93/2 Ferenc a székelységgel és az irodalommal kapcsolatban a mi könyvünkben kifejtett, az későbbi mondanivalóinak és cselekedeteinek is leglényegesebb tartalma lett.”64 A Tizenegyek nagy nemzedéki jelentke­ zésének lendülete könyvük megjelenése után - az irodalomtörténeti utókorból már régóta mondhatjuk, hogy természetesen - megtört. Fellépésüket hasonló felsorakozás, közvetlen folytatás nem követhette volna akkor sem, ha szépirodalom helyett közvetlen cselekvési programmal, aktivista elgondolásokkal lép­ tek volna fel. A kolozsvári egyetemen ekkor még - láttuk - számottevő magyar hallgató­ ság tanult, s így a kötet erdélyi eszmevilága, a benne munkáló elméleti igény és irodalmi­ ság, a küldetéstudat és az etikum a férfias cselekvésideállal együtt félévtizedig alig nyomonkövethetően formálta az ifjúság mentalitását. Művelődéstörténeti jelentősé­ ge és az első indulás összetartozástudatát adó, létrehozóira gyakorolt eszmeformáló, tisztázó hatása azonban korszakos fontossá­ gú, és “...cselekedet volt az irodalmi öntuda­ tosodás folyamatának úttörő korszakában nem csak gondolataival - írta Jancsó Béla de azzal, hogy függetlenül saját kiadásban, saját maga szervezte itteni előfizető közön­ ségre támaszkodva jelent meg.”65 (Folyta­ tása következő lapszámunkban) Jegyzetek 1. Kiáltó Szó. A magyarság útja. A poli­ tikai aktivitás rendszere. Megírták: Kós Ká­ roly, Zágoni István dr., Paál Árpád dr. É.n. 196 (Kolozsvár, 1921.) 2. Versek - Elbeszélések Tanulmányok TI Z E N E GY fia ta l erdélyi írótól erdélyi művészek rajzaival (Erdélyi fia ta l írók antológiája). Cluj-Kolozsvár, 1923. 3. Feldolgozását K. Lengyel Zsolt mo­ nográfiája ígéri. Ebből: Der Frühe Transsil­ vanismus 1918-1928. Anatomia eines Kompromisses. Dissertationsvorhaben. München, 1987. Kézirat. - továbbá Uő: Kris­ tóf György az erdélyiség és romániaiság ke­ reszttüzében. Adalékok = Korunk 1992.8.107-113. 4. Kántor Lajos - Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 19441970. II.kiad. Kriterion Könyvkiadó, Buka­ rest, 1973.19. 5. Dr. Péterffy Jenő: A z erdé­ lyi magyar ifjúság jövője = Erdélyi Fiata­ lok (a továbbiakban: EF) 1930.1.18. 6. Jo­ gász, az Erdélyi Fiatalok főmunkatársa 1933 tavaszáig, politikus. 7. Gyarmathy Árpád: Vak-vágányon. = EF 1930. 6. 94-95. 8. “...a mai magyar főiskolások több mint 50 %-a sohasem járt felekezeti iskolába, az odajárt 48 % nemzeti műveltsége pedig nagyon sok oknál fogva sem elégnek, sem teljesnek, sem szervesnek nem nevezhető.” (Jancsó Béla:Az erdélyi magyar ifjúság problémáiról. = Er­ délyi Helikon 1931. 1. 15.) “...ez az ifjúság, amely a legnagyobb magyarok nevét is legfel­ jebb csak hallotta, amely a szegényedő erdé­ lyi magyarságnak talán legszegényebb része, magyar öntudattal, felelősséggel és munká­ val készül az erdélyi magyarság feladatára.” (Jancsó i.m. 17.) 9. Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete. 22 esz­ tendő kisebbségi sorsban. Kolozsvár, é.m.143. 10. Az Erdélyi Fiatalok indulása­ kor a református egyház belmissziós utazó­ �palócföld 93/2 titkára, a folyóirat szerkesztője. Az EF kor­ szaka után a magyar országgyűlés erdélyi párti képviselője volt 1944-ig, az ötvenes évek végétől hosszú börtönbüntetést szenve­ dett a Duna-deltában. Ezután a Farkas utcai templom lelkésze, esperese volt 1973-ban bekövetkezett haláláig. Tanulmányai és rö­ vid írásai az EF idején már nemcsak a refor­ mátus egyház sajtóorgánumaiban, hanem a romániai magyar sajtóban és a magyarorszá­ gi lapokban is megjelentek. László Dezső a református ifjúság egyik legtekintélyesebb vezetője volt, akinek az EF koncepciójának és ideológiájának kidolgozásában döntő sze­ repe volt. Karakteres és megalkuvás nélküli egyénisége meghatározta a mozgalom etiká­ ját is, és nagyban hozzájárult annak az alkot­ mányos szellemiségnek a kialakulásához, mely a közösséget az aktivista-demokrata egységgondolat modelljévé avatta. Kulturá­ lis tájékozottsága, erkölcsi tartása a közélet s egyben a református egyház reprezentáns alakjává tette. 11. László Dezső: A hiányzó tizenöt korosztály. = EF 1930. 8. 127. 12. Dr.Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonomiájának története. A szerző kiadása, Budapest, 1935. 479. 13. Szász Zsombor: Erdély Romániában. Népki­ sebbségi tanulmány. Budapest, 1927.250. és köv. lapok. Mikó Imre szerint “Az egyetem átvételét (...) dr. Onisifor Ghibu, a Consiliul Dirigenthezküldött két felirata előzi meg. Az elsőben a strassburgi és a pozsonyi egyetem átadására hivatkozva veti fel a kolozsvári egyetem átvételét, a másodikban az egyetem elrománosítási tervét dolgozza ki. E két do­ kumentum mellett találjuk a jogi és orvosi kar átszervezésére vonatkozó javaslatokat, melyet egy-egy szakbizottság készített elő... 1919 szeptember 12-éről szól az a Decret Regal, mely szerint a kolozsvári egyetem »átalakul románná«". (Mikó Imre: A kolozs­ vári egyetem tíz éve és a kisebbségek. = EF 1930.9-10. 154-155. 14. Szász i.m. 249. 15. Endes i.m. 492. 16. Dr. Sulyok István - dr. Fritz László: Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf. Juventus, Kolozsvár, 1930. 97. 17. A magyar nyelvű iskolák... = Magyar Kisebbség, 1929. 13. 18. Endes i.m. 479. 19. uo. 20. Szász i.m. 251. 21. Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. Önéletraj­ zi visszaemlékezések I . Kriterion Könyvki­ adó, Bukarest, 1981. II. kiad. 239. 22. Szász i.m. 251. 23. uo. 24. Kacsó i.m. 239. 25. uo. 26. Jancsó Béla: A z erdélyi magyar i f júság problémáiról = Erdélyi Helikon, 1931.I. 15. 27. László Dezső i.m. 126. 28. Jancsó i.m. 15. 29. Mikó Imre az. Országos Menekültü­ gyi Hivatal adatai szerint 197.135 főben adja meg az 1918-1924 között Magyarországra kerültek számát (Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig. Studium, Budapest, 1941. 17.) 30. Ligeti i.m. 143. 31. Kacsó i.m. 240. 32. Endes i.m. 480. 33. Kristóf profeszor első hallgatói. = Em­ lékkönyv Kristóf György hatvanadik szüle­ tésnapjára. Kolozsvár, 1939. 10. - Lapedatu segítségével jutottak ellátáshoz a Tanítók Házában is; az esetet Kacsó Sándor önélet­ írásában is megörökíti. 34. Kacsó i.m. 245246. 35. Irodalomtanításunk = EF 1930. 3. 37-39. 36. Az 1922/23-as és az 1927/28-as tanévek során Mikó adatai szerint így válto­ zott a magyar joghallgatók száma: 35,90,70, 150, 80, 140, 130, 250, 240. (A kolozsvári 197 �palócföld 93/2 egyetem tíz éve... = EF. 1930.9-10. 154-55.) Ez a hirtelen emelkedés azonban csupán lát­ szólagos volt, tekintve, hogy sokan csak azért iratkoztak be a jogi karra, hogy tanul­ mányaik folytatása címén katonai szolgálat­ halasztást kaphassanak. Mivel az előadások látogatása itt nem volt kötelező, a beiratko­ zottak nagy többsége nem tekinthető tényle­ ges hallgatónak. 37. Tamási Áron: Virrasz­ tás. Révai, Budapest, 1943. 264. 38. Kacsó Sándor: Új székely társadalmi elrendező­ dés. = EF 1933. IV. 96. 39. A Remény máso­ dik “elágazását” az 1921-ben alapított Ifjú Erdély (a református egyház ifjúsági lapja), illetve az ifjabb Grandpierre Emil- és Alb­ recht Dezső-féle Haladjunk jelentette. 40. Balázs Ferenc 1923. április 17-én kelt levele Benedek Elekhez = Benedek Elek irodalmi levelezése 1921-1929. I. Közzéteszi Szabó Zsolt, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 132. 41. Kacsó: Virág alatt... 262. 42. Mikó Imre: Tizenegyek. Negyven éve halt meg Balázs Ferenc. Kézirat. 43. A Tizen­ egyek antológiájának évfordulójára = EF 1930.6.99.4 4 ./-rei./: Így szól az idő általuk. A “Tizenegyek” tizenegyedik évfordulójára. = Ellenzék, 1934. febr. 25. 7. 45. Erdélyi Magyar irodalom (7-16.) és Székely mitoló­ gia (17-21.) 4 6 .Tizenegy... 8. 47. uo. 48. uo. 10. 49. uo. 12. 50. uo. 14. 5 1. A szóhaszná­ lat fogalmi jelentőségű. Tamási például így ír: a transzilvanizmus “...különböző fajok életének találkozása fenn az emberi magasla­ ton.” Vö. Tamási Áron: Tiszta beszéd. Krite­ rion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 71. 52. Láng Gusztáv: Intézmények, folyóiratok, tö­ rekvések. A két háború közötti romániai ma­ 198 gyar irodalom történetéhez = Korunk, 1971. 3. 413. 53. Kacsó: Új székely... = EF 1930. IV. 96. 54. Tizenegy... 61-70. 55. /b.i./ (Bor­ bély István): Versek, elbeszélések, tanul­ mányok tizenegy fiatal erdélyi írótól... = Ke­ resztény Magvető 1923.ápr.-jún. 2. 56. Re­ ményik Sándor: Tizenegy fiatal erdélyi ma­ gyar író antológiája = Pásztortűz, 1923. II. 850-53. 57. Mikó Imre: Tizenegyek. Kézirat. 58. Kacsó: Virág alatt...262. 59. uo. 263. 60. Id. Mikó Imre: A csendes Petőfi utca. Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1978. 90. 61. Ameriká­ ból írta számvetését a Tizenegyek után öt hó­ nappal: “Hát az Antológiánk bizony jobb is lehetett volna. Egyik-másik kritikus meg is seprűzött jól. S Berde Mária és Tompa László nekem még a seprű nyelit is odafordították. Mert azt mondják rólam, hogy csupán ügyes ’másoló’ vagyok. Jól van. Én eddigelé annál több kritikát bajt láttam, semhogy egy kicsi kritikától valami likba bébújjak. Majtég le­ szen más beszéd is, ha megérdemlem, s ha­ nem biza, mint másoló is szerethetjük egy­ mást, ahogy csak tudjuk. Vegyék mások el a madárfiat, csak lássam, amikor repítik.” (Ta­ mási 1923. november 12-én kelt levele Bene­ dek Elekhez = Benedek Elek irodalmi levele­ zése I. 188.) 62. “- A Tizenegyek könyvére már csak György Lajos emlékszik, ki - mint a bolhát - esténként bizonyára örökké megszá­ molja az erdélyi könyveket.” (Tamási 1925. június 21 -én kelt levele Jancsó Bélához = He­ likon és az Erdélyi Szépmíves Céh leveleslá­ dája /1924-1944/. Közzéteszi Marosi Ildi­ kó.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.I.15. 63. Tamási: Virrasztás, 265. 64. uo.267. 65 EF. 1930.6.98. �palócföld 93/2 Kovács Győző Vozári Dezső Két évszám fogja közre Vozári Dezső emberi életútját: 1904-1972. Mi történt e közel hét évtized alatt? Hol a helye Vozári Dezsőnek és költészetének a csehszlovákiai magyar iroda­ lomban; az első nemzedék sorában? Fábry Zoltán 1935-ben - tehát türelmetlennek-radikálisnak nevezhető kritikusi korsza­ kában, a Korunkban - Lírikusok Szlovenszkón című cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy “a szlovenszkói magyar irodalmat sokáig a líra jelentette. (Az első regény 1924-ben jelent meg!) A kezdet szép volt és sokat ígérő. Volt egyszer egy Mécs László, egy Győry Dezső, egy Földes Sándor” - állapítja meg egyfelől. “Hol áll ma a szlovenszkói magyar líra? Mi váltotta fel a Mécs-Győry-Földes-Forbáth-fejezeteket?” - kérdi másfelől. Válasza nem késik: “Ma a lírát Szlovenszkón Vozári Dezső jelenti...” 1 Ezzel el is érkeztünk témánk hőséhez, aki 1904-ben született Iglón (Spišská Nová Ves). Életének további meghatározó állomásai: Kassa, Prága, Pozsony, majd a Szovjetunió, s végül Budapest voltak. Fábry Zoltán kissé ingerültnek tűnő reagálása mellett - figyelembe kell vennünk egy má­ sik, nagyon fontos mozzanatot, soha el nem hanyagolható szempontot. Nevezetesen azt, hogy ez a szlovákiai magyar irodalom, mely később - a 30-as években szétszóródott - valamikor egy gócból indult ki; magába gyűjtve a legtehetségesebbeket, ígéreteket és már beérkezett te­ hetségeket. Fábry éppen erre irányította a figyelmet, amikor - évtizedekkel később - az Igno­ tus, Barta Lajos, Szende Pál szerkesztésében meginduló, Kassai Naplóról beszélt. A lap egy évtizednyi időt élt, de az induláshoz, a kezdetekhez jó és alkalmas volt. “Az induló magyar írás lényegében itt és innen strartolt” - rögzíti a tényeket Fábry. S ha nézzük a névsort: “..Darkó István, Földes Sándor, Győry Dezső, Jarnó József, Komlós Aladár, Márai Sándor, Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a »Kassai Napló Vasárnapjá«-ban leltünk megértő otthonra.”2 Ezek után nyomatékosan hadd tegyük fel újra a kérdést: Hol és milyen helyet foglalt el az 199 �palócföld 93/2 induló szlovákiai magyar irodalomban Vozári Dezső, illetve költészete? Valóban oly erősen lehet őt közelíteni Forbáth Imre lírájához, mivel “mindkettő a város, a kávéházak, a bohém élet szerelmese” volt? Igaz, hogy Vozári Dezső - utólag is igazolhatóan - tipikusan városi költő volt és maradt, de “urbánus lénye” - főként 1937 után csak a kávéházak hatalmas tükreit, s még hatalmasabb üvegablakait látta volna? Hiszen: amikor költőtársai - kényszer hatása alatt - sorra hallgattak el - Vozári Dezső mintha akkor érezte és hallotta-látta volna meg erőteljesebben a súlyosodó idők szavát, pontosabban a költő feladatát. Ezt nemcsak lírája, de életútja is bizonyítja az 1940-es évek elején. Hiszen az a költő, akire - vitathatatlanul - erősen hatott a Nyugat-nem­ zedék tökéletesen csiszolt formaművészete, aki kedvelte a Villon-os hetyke hangvételt, szóval ez a költő - amikor a szovjet csapatok Lembergben találták, utána a Szovjetunióban csatlako­ zott az ott élő kommunista írókhoz (Balázs Béla, Gábor Andor, Lukács György). Fábry Zoltán - már idézett 1935-ös - cikke ezt nem regisztrálhatta. Fábry, a folyóiratok­ ban található Vozári-verseken kívül csupán két kötetet ismerhetett akkor: a Kassán megjelent Fekete zászlót, mely 1921-ben jelent meg (s esetleg ismerte a következő évben megjelentet, az Éjfél után-t), de biztosan forgatta az 1935-ben, Pozsonyban napvilágot látott Vozári-köte­ tet, a Szebb a sziréna című gyűjteményét. Ez utóbbi - különben - 1936-ban elnyerte a pozso­ nyi városi tanács Madách-díját. Az életút - sajátos módon - szabta meg költői érdeklődését. Hiszen első (és második) köte­ te a közvetlen Nyugat-hatást mutatja; a tökéletes formaművészetet; s, lám, amikor ezzel és így sikeresen bemutatkozott, szinte “abban a pillanatban” - 1922 őszén - került Prágába. Abba a városba, mely az európai kultúrák szerencsés metszéspontjában feküdt, s amely nagyszerű táptalaja a hagyományos művészeteknek, de a legújabb irányzatoknak is. Éppenséggel ezt erősíti meg Forbáth Imre Magyar költő Prágában című visszaemlékezésében.3 Vozári Prágában olyan költőkkel ismerkedik meg, mint V. N ezval, F.Halas, J .S ei f ert vagy éppenséggel Max Brod. Az Orvostudományi Karon tanuló, de intenzíven verselő Vozári Dezső ilyen légkörben élt, hogy aztán majd - az 1930-as évek elejétől - Pozsonyban ismeret­ sége bővüljön L. Novomenskyéval, J.Smrek -ével,J.Ponican -éval, sőt E.B. Lukác-éval. Annyi máris elmondható Vozári Dezső magatartásáról, hogy nem tekinthető - par excel­ lence - szlovákiai költőnek, legalábbis a fogalom közkeletű értelmezésében - nem. Ám - mint majd látni fogjuk - a hazai táj nem egy versében valami csodálatos, lebegő finomsággal van jelen. Már életútja sem engedte meg, hogy csak egyetlen tájhoz kötődjön, hiszen még az “örökmozgó” életű Győry Dezsőhöz képest is sokkal változatosabb pályája, az életút sűrűn váltakozó állomásaival (ebben aztán végképp nem említhető “egy napon” a Stószra görcsösen “lehorgonyzott” Fábry Zoltánnal). Hozzájuk, de még Forbáthhoz képest is Vozári Dezső - va­ lóságos “világvándor”. 200 �palócföld 93/2 Ami pedig költészetét - ezzel összehangban - jellemzi: éppily változatos. A kötött formá­ tól (egészen a szonett fegyelméig) a szabadvers egymásba ömlő végtelen soraiig, megannyi vál­ tozatos formát találunk költészetében. Egy biztos: minden költői élményéhez, minden témá­ hoz a lehető legtökéletesebb formát találta meg. Még Szvatkó Pál sem merte kétségbe vonni költészetének formai tökélyét - 1937-ben, a Szlovenszkói magyar elbeszélők címü antológiá­ ban -, pedig hát abban és akkor alaposan “odacsapott” Forbáthnak is, Győrynek is (akit szinte “kiátkozott” a szlovákiai magyar irodalomból), eszmeileg a baloldalhoz, sorolta Vozári De­ zsőt is, de - költői tökélyét - ismételjük - nem merte kétségbe vonni. Pedig hát: Szvatkónak a Nyugat formabiztonsága volt kiindulópontja. Akihez Vozári költészetét hasonlítani tudta Kosztolányi volt. Ebben megegyezett vélekedése a lírára oly érzékeny Fábry Zoltánéval. Vagyis: a minőségi elv mércéjének/igényének Vozári mindenkor megfelelt. Bármily ma­ gasra emelték - ő mindig átívelt a “léc fölött”. Nem lehet tagadni, tehetsége mellett ebben nagy segítséget jelentett számára a prágai művészi-költői kezdeményezések miliője. Végülis: Vozári Dezső lírája - különbözve bár Mécs, Győry, Forbáth vagy Földes lírájától - nem devalválta az in statu nascendi elkötelezett szlovákiai, s szépnek induló magyar lírát; nem vált hűtlenné az első nemzedék gondjaihoz. Sőt, mint ízig-vérig lírikus nagyon reálisan (akkor szinte prófétai látomásként, vágyálomként) fogalmaz a jövőről, 1937-ben, a Magyar Újságban: “...az emberiség derűsebb jövendőjét csak a humanizmus és az elpusztíthatatlan szabadságvágy hozhatja meg...” - Ezt akár az akkor szigorú tekintetű Fábry is megfogalmaz­ hatta volna. Dehát az idézet Vozáritól való! (Attól a költőtől, aki kedvelte a groteszk, s a bizarr témákat.) A különbség “csak” annyi, hogy lázadt Fábry is, lázadt Forbáth is, lázadt Győry is, de - nem egyazon “költői" nyelven beszéltek. Íme, itt az egyik forrása annak, hogy miért írt kissé ingerülten Fábry Zoltán a Korunkban (1935-ben) Vozári Dezső lírájának némely voná­ sáról. Viszont - később, a Harmadvirágzásban amikor Fábry leírta azt, hogy “a magyar vers küldetéses szerepe kétségtelen!” - a példák között és közül nem hiányzik Vozári Dezső neve sem. Sőt, amikor - a Kevesebb verset - több költészetet!című írásában - úgy fogalmazott, hogy “a költő szava: kristályosító pont, névadás” - az első nemzedék szlovákiai magyar líriku­ sainak sorában Győry Dezső, Földes Sándor, Forbáth Imre neve mellett, negyedikként Vozári Dezsőé bukkan fel.4 - Kristályosító pontként, aki a várost énekelte meg a szlovákiai magyar lírában. Mert énnekem a város kedvesebb, szebb a sziréna, mint pacsirtadal. Kőhomlokát, betonnyakát imádom, zaját, baját, estéjét, reggelét. 201 �palócföld 93/2 A város űz és ringat, mint a dajka, szelíd és bölcs, kegyetlen, ostoba. Hát én, bizony, csak őt, őt, őt, dícsérem, ő a szerelmem. Verjetek agyon. Állásfoglalás ez - a városi élet mellett, még akkor is, ha Vozári nem fogalmazott meg - e témában - bizonyos ars poeticát. Ugyanakkor megüti fülünket, ha a költő “városi” verseit ol­ vassuk - egy másfajta hang is. Az, melyről Fábry Zoltán megjegyezte, hogy “felmarkol” egy csomó “valóságjegyet”, s valami hallatlan formai biztonsággal kezeli azt. Íme: Vergilius fegyvert és hőst dicsért még,//Petőfit zordon honszerelem gyötörte,/ / Petrarca Lauráról faragott verset,/ / dícsérve báját, és haját, a lengét./ / De elpihentek már a nagy szavak ma,/ / érve lehulltak, mint őszi körte,/ / Én nem látok se hőst, se Laura nincsen./ / Látok sóskiflit, önborotvapengét,/ / Cúgoscipőt, pápaszemet, szivarkát,/ / éhséget, szomjat, kulcsot és halókat,/ / a hídon látok öngyilkosjelöltet// és látom őt, mikor kihúzzák holtan,/ / látom a gyárat, melynek gépe néma,/ / virágot, melynek szirma egyre kókad,/ / sorsokat látok, szennyet és poloskát./ / Ne vedd zokon hát, hogy erről daloltam (Előhang egy verskötethez) Tulajdonképpen ezzel, így teljes a megállapítás: Vozári városi, “urbánus” költő. Lényegre tapintó sorai nem cinikusak (nem Villonosak); a modern kor, a két világháború közötti polgári világ stigmái ütköznek ki soraiból. “Pozitív kortársi markolás” - így idézte föl Fábry Zoltán. Aminthogy a lényegre tapintott Vozári - Abesszinia megtámadása után - A frik a című költeményében is: Élj, s szenvedj Afrika, csodálatos tartomány, már a dalnok, a költő is te feléd fordul, bár kedvese keblei ma is igéző halmok, mégis otthagyja Eleonórát... Sajátos, Vozári Dezső-s megközelítése lenne ez a valóságnak? Igen. Mintahogy sajátos, szatirikus a hangvétele amikor Egy kétnapos milliomoshoz szól: Bölcsőd fölé a sorsharag von baldachint, sötétet, ó, ötkilónyi hús, remegj és sírva törj magasra; nagy szélvész zúg a tájakon: hová sodorhat téged? trónra? a mennybe? és lehet, hogy tán a lámpavasra 202 �palócföld 93/2 “A baldachin”, a remegő “ötkilónyihús”,a “trón”, a “menny” és a “lámpavas” - gúnyosan hatnak, ennek forrását igazolja: a “nagy szélvész zúg a tájakon” kezdetű sor. Itt is, mint Vozári Dezső sok versében, tanúi vagyunk annak, miként épít a költő az ellenté­ tes gondolatokat kifejező költői képekre. Olyan versekre gondolunk, mint a Lázár éneke, Utolsó Vacsora (a Grand Hotelben), Nick Carter halálára, s talán ide sorolhatjuk a Gyil­ kosság az emeleten című költeményét is. Talán elegendő lesz - illusztrálásképpen - két versé­ ből idézni. A már kései termésből való Látomás-ból: “...együtt loholtunk eszményünk után,// voltunk vert, lettünk győzelmes sereg...”, vagy az 1972-es kiadású gyüjteményes kötet címadó verséből: “A dicsfény szertefoszlott, elmosták záporok,/ / ki száguldozni kívánt, most csendben ácsorog//... éjszakákat kövessék szájtáti reggelek,/ / csak a váltig kicsúfolt, a tiszta értelem// le­ gyen végül leszállni s ítélni kénytelen ...” Feltűnő az, hogy Vozári Dezső mily gyakran vállalta a szonett fegyelmét (már-már egész verseskötetet lehetne összeállítani szonettjeiből). Csak úgy sorjáznak e versek: a Pletykák szonettje, A költő halála, Kolumbusz szobra Genovában, Szonett az emberfiáról, és nem utolsó sorban a Mussolini bukásakor írt szonettje -A v e Caesar! (Moszkva, 1943. július 25.). Miközben erre figyelünk, szemünkbe ötl i k egy olyan - formailag szinte tökéletesre csiszolt - vers, mely Babits Fekete országát juttatja eszünkbe. Í gér az éj. Figyeljük csak: “A föld fe­ lett,/ / az ég alatt// míg szállt a szó// s a vágy szaladt...” - s így lüktet ez további harminchat soron át, mígnem az utolsó négy sort emígy formálja, “...s míg várok,/ / száll a pillanat// a föld felett,/ / az ég alatt...” El kell és lehet fogadnunk azt a sommás irodalomtörténészi megállapítást, mely szerint Vozári Dezső “a két világháború közti lázadó, elégedetlen európai horizontú értelmiség költő­ je” (Csanda Sándor). Ezt tulajdonképpen megerősíti az a gyakran felismerhető törekvése, hogy Villonnal hasonlítsa össze magát. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy Vozári nemcsak a kávéházakat, a tipikus “urbanitást” szerette, hanem a kószáló, a külvárosok sajátos hangula­ tát kedvelő életet is. Íme, ismét a Vozári-s maró gúny és öngúny: a zsebébe nyúl az esti villa­ moson egy tolvaj, s mit érez a költő? én szégyenemben meg fülig pirultam, zsebem üres volt, kincs, se óra, tarka bankó még egy se bújt meg oldalán, szegény vagyok, kár, kár, de mit tegyek, a villamosban akkor ott talán először vágytam, hogy gazdag legyek E szituációt egészíti ki - ellenpólusként - a Grand Hotelben vacsorázó milliomos megraj­ zolása: 203 �palócföld 93/2 Gyümölcs és szárnyas, gomba, krémek dicséretére zeng az ének s Mozart zenéje, kardal égi - emészteni segít ma Néki. Gyémánttal ékes minden ujja, titkon mégis zavarja búja: hiába úribb minden úrnál, forradalomról ír a Journal, s az asztal minden jó falatját holnap gaz. csőcseléknek adják. Különös fintora a sorsnak: ilyen sajátos hangvételű költő, mint Vozári Dezső, a kitűnő ér­ zékű formaművész - szóval ez a költő valahogy “kiesett” a csehszlovákiai magyar irodalom iránt általában érdeklődők látószögéből. Még akkor is különös ez, ha Vozári két évtizedig hallgatott. Igaz: 1939 után az emigráció jutott osztályrészéül, majd Budapestre kerül, utóbb egy évtizeden át volt a Magyar Távirati Iroda prágai, berlini, majd bécsi tudósítója. Halála évében jelent meg gyűjteményes kötete, a Varázslat nélkül, s ezt követte - még ab­ ban az évben- A szomszéd kertje, mely Vozári válogatott műfordításait tartalmazza. Egyszó­ val: mindennek ellenére - Vozári Dezső nem került vissza kellő súllyal a csehszlovákiai irodal­ mi köztudatba. Pedig nemcsak költőnek - műfordítónak is kiváló volt. Osztrák, bolgár, cseh és szlovák, jugoszláviai, lengyel, román szovjet és a volt NDK-beli költőket fordította. Nem véletlen, hogy már 1964-ben Csanda Sándor meghúzta a “vészharangot” Vozári ér­ dekében.5 Majd Turczel Lajos illesztette őt a két világháború közötti Csehszlovákia magyar érdekű társadalmi és művelődési-kulturális tablójába.6 Fábryról már nem is beszélünk (hi­ szen annyit idéztük). Pedig ez a bohémnak, a groteszket szeretőnek kikiáltott költő, Vozári Dezső, lelke bensejé­ ben mennyit vívódott. Csak éppen világgá nem kiáltotta, de versben, tűnődő kérdések sorában örökítette meg ezt: Ki vagy? Mi vagy? Te vagy a szó, amit még el nem mondtam, az íz, mit ínyem szomjan áhított, kerestelek könyvekben, ércben, rongyban, neved sincs még s neved immár titok. Ki vagy? Mi vagy? Ezt kérdem hörögve, felsír a test és balzsamára vágy, megremegve gondol a végső sörre, ha visszahívja a parázna ágy 204 �palócföld 93/2 Ki vagy? Mi vagy? Kire és mire vágyom, szerelem? hit? póz? zűr? béke? meleg? Álmatlan fekszem itt, a tépett ágyon és szüntelenül, némán perelek. Valahol és valamiképp itt sejthetjük meg Vozári Dezső titkait, a rejtett, benső világ fájdal­ mas jajait. És talán méginkább ugyanezt A zümmügőben: Én nem kiáltok, én csak zümmögök csak zümmögök és százfelé megyek, szózatom nem robban, nem sistereg, mégis betölt világot, tereket, korhadt fákat csavar ki halk szelem, ó, milliók, zümmögő milliók, züm-züm, jertek, zümmögjetek velem! Most, egy kicsit elmélyedve Vozári Dezső költészetében, e poétika hatásában - mutatis mutandis szinte úgy lehetne fogalmazni, miként Fábry Zoltán tette, midőn Győry Dezső Zen­ gő Dunatája 1957-ben megjelent: “Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt? Győry Dezső a poétanép ismeretlenje...” Nos: mi most Győry Dezső nevét szeretnők behelyettesíteni -Vozári Dezsőével, s parafrá­ zisként ismételni az. iménti mondatok egy részét: “adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisz­ telet Vozári Dezsőnek!” Jegyzetek 1. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 4. köt. 1983. 159. és 170-175. - Fábry Zoltán egész életében érzékeny figyelemmel kísérte a líra útját; ez a líra-érzékenység igazolható volt egykor is, visszamutatón ma is. 2. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 7. köt. 1988. 285286. 3. Ld. Forbáth Imre összegyűjtött írásai. 1. köt. 1989. 36. és a következő oldalakon. 4. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 7.köt. 95-96., valamint 265. 5. Csanda Sándor: Egy csaknem elfelejtett költőnk. Tiszatáj, 1964. 11.sz. Uő.: Első nemzedék. 1968. 6. Turczel L a­ jos: Két kor mezsgyéjén. 1967. 205 �palócföld 93/2 Szokács László Hetvenhét nap a halál pitvarában A véres, 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzre mintegy válaszként Pásztón egy csoport - A lapi László, Kiss Antal, Kele­ men Károly, Tóth M iklós a 31 éves Geczkó István vezetésével - miután robbanóanyagot szerzett, úgy döntött, hogy felrobbantja Pásztó közelében a Kövecses-patakon átíve­ lő vasúti hidat, megbénítja elsősorban a ka­ tonai közlekedést, Salgótarján és Hatvan kö­ zött. A robbantást december 8-án este Gecz­ kó István és Kiss Antal hajtotta végre. A cso­ port tagjait négy hónap múlva letartóztatták, s ügyükben a Budapesti Katonai Bíróság 1957. május 6-án hirdetett ítéletet. Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss An­ talt és Tóth Miklóst halálra, Kelemen Ká­ rolyt 15 évi börtönre ítélte. A halálra ítéltek kegyelmet kértek. A bíróság átalakult ke­ gyelmi tanáccsá, Alapi László és Geczkó Ist­ ván ítéletét helybenhagyta, őket másnap ki­ végezték. Kiss Antal és Tóth Miklós kegyel­ mi kérvényét felterjesztették az Elnöki Ta­ nács elnökéhez. Mindketten a gyűjtőfogház­ ba kerültek, a halálra ítéltek közé. 206 A ma 63 éves Tóth Miklós 77 napot töl­ tött a halálra ítéltek cellájában, amikor meg­ tudta, hogy a robbanóanyaggal való vissza­ élés és lőszer-fegyverrejtegetés miatt kisza­ bott halálbüntetést a Magyar Népköztársa­ ság Elnöki Tanácsa kegyelemből 15 évi bör­ tönre változtatta át. Tóth Miklóst - pásztói otthonában kerestem fel. - Parasztcsaládból származom. Földmű­ veléssel foglalkoztunk, aprójószágok is min­ dig voltak. Autószerelő a szakmám. Salgótar­ jánban az egri TEFU kirendeltségénél kezd­ tem dolgozni, s amikor 1953-ban leszereltem a katonaságtól, ide jöttem vissza. Az októberi forradalom különösebben nem foglalkoztatott. Megnyugtatott, hogy jól mennek a dolgok, végre elindult valami, a nép kezébe veszi sorsát. Jónak láttam min­ dent. Ám az egyik napon, amikor hazajöt­ tem, elővettem a belga gyártmányú kispus­ kát. Gondoltam, lehet, hogy szükség lesz rá... - Hogy került magához a puska? - A honvédségnél a három évet gépkocsin töltöttem. Egyszer gyakorlaton voltunk, be­ �palócföld 93/2 jártam a tanyákra, mert a tejet nagyon sze­ rettem és egy szalmakazalban találtam. Le­ het, hogy a gazdáé volt, ezt már senki nem tudja. Egy belga kispuska volt. Szétszedtem és két “részletben” a csizmaszárba rejtve si­ került hazahoznom. Talán azért ragaszkod­ tam hozzá, mert apámnak is mindig volt pus­ kája. Valamikor vadőr volt fönn Salgótarján­ ban, aztán az első világháborúban a fronton a kezét egy szilánk megsebesítette. - Mi történt november 4-e után? - Én továbbra is Tarjánban dolgozotam a MÁVAUT-nál mint autószerelő, de volt hi­ vatásos jogosítványom is. Geczkó Pistával, Alapi Lacival - ők is pásztóiak voltak - ösz­ szejöttünk, beszélgettünk, hogy mit lehetne csinálni. Ők a pásztói tejüzemből szállították a tejet, túrót, sajtol, vajat a tarjáni üzletek­ be. Gyakran benéztek hozzám a műhelybe, nemcsak akkor ha valami baj volt a kocsival. Csatlakozott hozzánk egy apci gyerek, Kiss Anti. Ő is sofőr volt. Szurdokpüspökiben la­ kott. Törtük a fejünket, mit tehetnénk. Fegy­ verünk nem volt. Igaz, én próbáltam lámpa­ béllel egy pár benzinesüveget csinálni, de hát ez semmi volt. Az oroszok november 4-e óta sűrűn jár­ tak errefelé. Nagyon féltünk, el is terjedt, hogy újra deportálni fognak, viszik majd az embereket. Én róluk már családon belül so­ kat tudtam. Apám is mesélt Oroszországról, a sógorom is, aki megjárta az orosz frontot, háromszor is kilőtték a tankját, mégis meg­ maradt, hogy aztán őt és a bátyámat is hat évre elvigyék fogságba innen az országból. Sokat meséltek az egyszerű, jólelkű orosz emberekről. De a vezetőkről is... Ha elkezdődne az emberek összeterelése, a szállításukat csakvasúton tehetik. S hogy ezt megakadályozzuk, ahhoz hidat kell rob­ bantani. Ehhez pedig robbanóanyag kell döntöttük el. - Ebben egyetértett a társaság? - Mindenki. Mindjárt mondtam, hogy Mátraszőlősön, a kőbányában van paxit, gyutacs is. A barátom, Kelemen Karcsi arra jár a mozdonnyal, tudja hol van a robbanó­ anyag. Egyik délután teherkocsival elindul­ tunk, s már beesteledett, mire Szőlősre ér­ tünk. A kocsiban ottmaradt Kiss Anti, mi pe­ dig négyen elindultunk a kisvasúton föl a bá­ nyáig. Nem tudtuk, lesznek-e ott, ezért biz­ tos, ami biztos magammal vittem a kispus­ kát, hogy legyen velem valami. Égett a vil­ lany egy bódészerű kis lakásban, ahol az őr tanyázott. Alapi és Geczkó leszaggatta kívül­ ről a telefonvezetéket, hogy az őr ne tudjon riasztani. Én beálltam egy hatalmas fenyőfa mellé, úgy hat méterre a bódétól. A többiek bementek az őrhöz. Bementek mindenfajta álarc nélkül, pedig mondtam, hogy ha már nem tud telefonálni, úgyis ki fog jönni. Egy­ szercsak kicsapódik az ajtó és szalad a gye­ rek, próbál menekülni. Rákiáltottam: “Állj meg, ne menj sehová, menj vissza oda, ahon­ nan kijöttél!” Szó szerint így mondtam. Visszament, és közben forgott a feje, de nem látott engem, mert a fa teljesen eltakart. A puska lent volt a lábamnál. Akkor aztán jöt­ tek Alapi Laciék és mentünk a robbanóanya­ gért. Amikor visszaértünk Pásztóra, szétosz­ tottuk az anyagot. Nálam voltak a gyutacsok és a gyújtózsinór, Geczkó Pistánál meg a pa­ xitos dobozok. 207 �palócföld 93/2 - Várták a pillanatot? - Vártuk, mert most már volt muníciónk. - A jelet a salgótarjáni sortűz adta meg? - Amíg élek, soha nem felejtem el ezt a napot! December 8-án is rendesen munkába mentem, és úgy 7-8 óra körül már jöttek a te­ herautók zászlókkal, gyalog is indultak az emberek. Itt jöttek el a MÁVAUT előtt. Kint voltunk, néztük őket, s valami olyasmit mondtak, hogy fogvatartanak három diákot a tarjáni rendőrségen, nem engedik ki őket, ezért lesz tüntetés. Hárman azonnal beültünk egy teherkocsiba, s elindultunk fölfelé. Már nehezen haladtunk, mert mozgolódtak az emberek. Előttünk közvetlenül látok egy orosz teherautót, másfél, két tonnás lehetett, kétoldalt ültek a katonák rajta és szedték elő a kézigránátokat, pakolták, osztogatták egy­ másközt. No, mondom, nézzetek csak oda, ezek készülnek valamire. Itt valami lesz. Fölértünk a Rokkant-telepre, s a temp­ lom fölül már gyönyörűen lehetett látni min­ dent. A megyetanács és a rendőrség közöt volt egy tér, az még nem volt beépítve. A ko­ csival nem tudtunk visszajönni, ezért én le­ szálltam és belekeveredtem a forgatagba, ott voltam az emberek között. Lent már állt egy harckocsi a téren. Én a harckocsizóknál vol­ tam katona, s bár mint sofőr szolgáltam vé­ gig, ismertem a harckocsinak minden részét. No, ezért is kerültem a közelébe. Nagyon ér­ dekes - azóta is rengeteget gondolkodtam rajta -, hogy a katonák a harckocsiból kijöt­ tek. A rádiós bentmaradt, aki összeköttetés­ be lehetett a központtal. A katonák kiültek a kocsi oldalára, a torony alá. Volt aki beszélt hozzájuk oroszul. Különböző orosz szavak 208 hangzottak el. Aztán egy adott pillanatban, mint a villám mentek befelé a tankba. Gon­ dolom a rádiós kaphatott valamilyen paran­ csot. Ahogy beugrállak sorba, sejtetni kezd­ tem valamit. Próbáltam a harckocsi elől el­ jönni. Elég nehéz volt a mozgás, mert renge­ teg ember volt, egymást kellett volna lökdös­ ni, taposni. Elkezdtem a járda felé menni, ahol egymás mellett karnyújtásnyira álltak az oroszok. -Érezte a veszélyt? -Éreztem, és tudtam, hogy valami történ­ ni fog. Azért igyekeztem a járda felé, mert a rendőrség előtti részen, ha elszalad az ember, akkor eltűnik a katonák elől. Lökdösődtem, próbáltam előre haladni, és egyszer csak egy reccsenés, mint amikor egy gyújtózsinórnak a végét meggyújtják és a sercegés végighalad - csak azt láttam, hogy az orosz katonák, akik kezében le volt eresztve a fegyver, hirte­ len fölrántják és már lőnek is. Nem jutottam sehová, mert azonnal leestem a járdaszegély­ nél. Fiatal voltam, fürge, nem nagyon tudtak abban az időben megelőzni és bekúsztam a harckocsi mellett egy autóbusz alá. Átcsúsz­ tam a másik oldalra, s úgy szaladtam el köz­ vetlenül a rendőrség utáni első házhoz. Ott, ahogy beugrottam a kapu alá, volt egy oszlop. Rögtön a téglaoszlop mögé húzódtam, aztán kinéztem, s láttam, hogy az orosz katonák közül volt aki fölfelé, volt aki előre és volt aki a földre lőtt. - Ez a kép megmaradt? - Igen. Három irányba lőttek az oroszok, ez biztos. Ki ki lelkiismere te szerint. Ha él még valaki azok közül, aki ezt látta, akkor ezt bizonyítani tudná. Az oszlop mögül, ahogy �palócföld 93/2 kinéztem, rávillant a tekintetem a harckocsi­ ra. A löveg csövét, az ágyúcsövet le-föl moz­ gatta. Ahogy följebb néztem, a légelhárító géppuska - ami a torony tetejében van - csö­ ve elkezdett villogni. És a fejem fölött másfél méterre, nem is fölöttem, inkább úgy oldalt, egy három méteres szakaszon végighúzott a sorozat az épület falán. Ha az oszlopot éri, ahol vagyok, engem is elkaszál. A géppuska nyoma nagyon sokáig ottmaradt, amikor jó­ val később arra jártam, még mindig ott volt. - Hány percig tartott ez a lövöldözés? - Pillanatokig. Ahogy elhallgattak a fegy­ verek, visszamentem a térre, ami úgy nézett ki, mint amikor az ember kukoricával meg­ szórja az utat. Csak itt most emberek feküd­ tek egymás hegyén-hátán, és nagy volt az or­ dítozás, kiabálás. Azt is láttam, ahogy mene­ kültek, rohantak át a kisvasúti sínpáron, de még akkor is lőttek. Akkor már a tanács abla­ kából. Az üveggyár oldalán mentünk vissza az útra. Legalább öt embert elhúztam, segí­ tettem biztonságos helyre, kapualjba vinni. Válogatnunk kellett, hogy ki él és ki halott, s aki élt és sebesült volt, azokat mentettük... Közvetlenül a harckocsinak a bal lánctal­ pa előtt feküdt egy gyerek. Most is előttem van, lódenkabát volt rajta, bal oldalán egy ru­ hábó l készült táska kapoccsal, amit a nyaká­ ba akasztott. Hanyatt feküdt. Alányúltam, felnyaláboltam, és elvittem annak az épület­ nek a folyosójára, ahová először menekül­ tem. Amikor letettem, a fiú utánam szólt, hogy fordítsam oldalra.- Így jobb lesz ne­ ked? - kérdeztem és megfordítottam. És ek­ kor úgy megrettentem, úgy megirtóztam mindentől, mert én még olyat életemben nem láttam. A fiúnak a hátától hiányzott egy rész. A golyó rettenetes roncsolást végzett. Ez borzalmas volt! Nem bírtam tovább. Nem segítettem már, visszamentem a telepre, át­ öltöztem, kiabáltak az emberek, hogy jöjjön mindenki, aki még utazni akar, mert indul egy utolsó vonat. Nem is tudom hogy kerül­ tem haza Tarjánból Pásztóra. Most is azt mondom: nem 131 halott volt. Én a saját sze­ memmel láttam... Láttam később a névsort és a gyereket kerestem. -T udta a nevét? - Én azt nem kérdeztem. Semmit sem kérdeztem. Olvastam a névsort, de nem talál­ tam ezt a 12 éves gyereket. - Hazaért Pásztóra és mire gondolt? - Hogy most biztosan összeszedik az em­ bereket. Mert ahol lövöldözések voltak, ott mindenhol így történt. Összedugtuk a fejün­ ket, s azt gondoltuk ki, hogy csak erre mehet a szerelvény, mert a kálkápolnai vonalon biz­ tosan nem mernek menni a hegyek közé és a szlovákok felé sem viszik a transzportot. Egy híd jöhetett számításba, ez a vashíd a Kövecses-pataknál épült, a káposztásoknál. Így hívtuk azt a helyet, mert káposztaföldek voltak arrafelé. Hát ki is menjen? Ment Geczkó Pista és Kiss Anti robbantani. Én ad­ tam a gyutacsot, mondtam nekik, duplát te­ gyetek bele, hogy biztos legyen. Ha valame­ lyik nem exponál, legyen egy tartalék mellet­ te: mindent duplán biztosítani, nehogy vélet­ lenül ne sikerüljön! - Ott volt nálunk a sógo­ rom, Miklós napra koccintottunk egyet, ami­ kor este 7 óra felé hallottuk a robbanást. Na, mondtam magamban, most elment a híd... - Másnap dolgozni ment? 209 �palócföld 93/2 - Igen. Megkerestem a főnököt, s mond­ tam neki, hogy kijönnek ide Pásztóra a kocsi­ ra dolgozni. Váltanám a Geczkót vagy mást, úgy is kell egy váltó és legalább itthon leszek. Úgy is volt. Kikerültem ide és telt múlt az idő. Geczkó Pistára közben ráállítottak egy em­ bert, egy nyomozót. Mindenhová kísérte. Mi tagadás, Pista szerette a bort. Ez az ember mindenhová követte, beszélgettek, kérdez­ gette. Közben nekem tudomásomra jutott, hogy ez rendőr. Mondtam is Pistának, ne foglalkozz ezzel az emberrel. Tudod, hogy van, ha iszol, sokkal könnyebben megoldódik a nyelved. Ugyan, hagyd, ez egy jó gyerek, nem kell tartani semmitől - mondta. No, mindegy, a rendőrségnek volt egy támpontja. Ezt az embert azért küldték Geczkóra, hogy biztosra menjenek. Pista va­ lamikor, még levente korában, amikor a Bi­ ka-réten sielt, elesett, és a síbot megsértette a száját. Volt a szájánál egy forradás. Mint ké­ sőbb kiderült, az éjjeliőr, ez a fiatal gyerek, amikor a robbanóanyagot hoztuk, azt meg tudta mondani, hogy az egyik ember forra­ dásos arcú volt. És addig-addig piszkálgatták Geczkó Pistát, hogy valahol csak elszólhatott valamit... - Lekapcsolták? - Le. És akkor összeszedtek bennünket is, letartóztattak. Ez 1957 húsvét hétfőjén volt. Mentem volna tejet gyűjteni, és a barátom, akivel egy utcában laktunk, eljött értem. A kocsi alatt voltam éppen, a féket néztem, iga­ zítottam rajta valamit. Anyámék házánál történt mindez, a Honvéd utcában. Megállt a barát. Mit csinálsz? - kérdezte. Igazítom a féket - válaszoltam. Ez úgy délután öt óra 210 felé lehetett, mert hét órakor mentünk össze­ gyűjteni a tejet. Gyere ki a kocsi alól! mondja. Várjál már - szólok ki - mindjárt kész vagyok. Ne csinálj semmit, gyere ki! Ki­ mászok, fölállok, azt mondja: gyere velem. Mondom: hová? - Ne törődj vele! - Beme­ gyek és szólok anyámnak. - Ne menj sehová! - de akkor már kiabált. - Mi van veled? kérdeztem, s látom, hogy a zsebéből felém merevedik a pisztoly. Nem engedett el seho­ vá. Tudta, hogy bent van a puska és azért az mégsem pisztoly. Elmentünk a sarokig, majd följebb már várt egy fekete kocsi. Abban pe­ dig géppisztolyosok ültek... -Hová vitték? Tarjánba a rendőrségre? -Nem, ide a pásztóira, és aztán megkap­ tam a magamét. Engem úgy összetörtek, hogy nem hallottam rendesen. Később, két hét múlva, amikor Pestre vittek, még akkor sem. Nem tudtam beszélni Geczkó Pistával, pedig egy zárkában voltunk, mert az ég vilá­ gon semmit nem hallottam. Egyszerűen sem­ mit. Kék és lila voltam, tele véraláfutássál. Négyszögletes, fonott szíjjal vertek. Egyik az egyik oldalamat, a másik pribék a másikat. Volt egy heverő, arra lehúztak, hogy majd a hátamat is ütik-vágják. Aki legközelebb állt, annak megfogtam a lábát, ő átszállt az ágyon. No, akkor fölkapta a kályha mellől a piszka­ vasat. Ez egy huszas vas volt, azzal adott még. Nem nézett az semmit, amikor rúgott, akkor sem nézte, hogy hová talál. Ezekkel az embe­ rekkel szerettem volna később beszélgetni. Szembenézni velük... - Mikor kerültek Budapestre? - Két hétig voltunk a megyében. Tarján­ ban már nem bántottak, a Gyorskocsi utcá­ �palócföld 93/2 ban sem. Nagyon gyorsan ment minden... - Mikor kezdődött a tárgyalás? - Április végén, a Gyorskocsi utcában ült össze a rögtönítélő katonai bíróság. Statári­ um volt. - Zártkörű tárgyalás folyt? - Nem. Ott voltak a hozzátartozók és hát a kirendelt ügyvédek. Tanúnak megidézték a pályamestert is. A bíró a szájába akarta adni a terhelő mondatot, és az sikerült is neki, mármint azt, hogy jöhetett-e vonat akkor. - Nem, nem jött, mert nem jöhetett vonat. - Szóltak, hogy ne jöjjön vonat? - kérdezte a bíró. - Nem, nem szóltak - mondta a pályamester. - Na, mégiscsak, gondolkodjék, ha mégis, véletle­ nül jön egy vonat? Erre mondta a pályames­ ter: valóban, lehetséges, hogy mégis jön... Csak ennyi kellett a bírónak, és már meg is volt a válasz: Igen! És akkor töbszáz halott marad ott a hídnál. Ez egy nagyon aljas dolog volt. Mert ké­ sőbb én megtudtam, amikor már kivégezték Geczkó Pistát, hogy ő maga bement az őr­ házhoz és megmondta, hogy fölrobbantották a hidat, vonat ne jöjjön semerről. Állítsák le! Ezt a szüleitől tudtam meg, akiknek elmon­ dott mindent. - Ki volt a bíró? - Nem emlékszem, én is szeretném tudni. Nem láttam az eredeti vádiratot, a bírói vég­ zést sem. Hanem aztán, ahogy folytak a tanúkihallgatások, rám is sor került. Behívták a kőbánya őrét, és megkérdezték, hogyan tör­ tént a robbanóanyag elhozatala. Mondja: hát úgy, hogy rámfogták a puskát. Ekkor föl­ ugrottam. - Nem is látott engem, nem fog­ tam rá a puskát, mert a fa mögött voltam. Azt mondja a bíró: üljön le! Újra kezdi a tanú, az őr, s megint csak azt mondja, hogy én ráfog­ tam a puskát. Megint felugrottam. A bíró megint helyreparancsolt, és azt mondta: - ül­ jön le, ráfogta, nem fogta, mindegy! Kész. Ennyi volt. Később gondoltam, talán ez a fel­ ugrálás menthetett meg a kötéltől. - Mikor volt az ítélethirdetés? - Május 6-án, amikor négyünket halálra ítéltek, Kelemen Karcsi 15 évet kapott. Itt már nem voltak hozzátartozók. Hátranéz­ tem, ahol a székek voltak, ott mind csak ren­ dőrök ültek. - Kegyelmet kértek... - Igen. A bíróság átalakult kegyelmi ta­ náccsá. Visszamentek tanácskozni, s azonnal jöttek, kihirdették: Geczkó és Alapi kérelmét elutasították, a miénket pedig továbbították az Elnöki Tanács elnökének. Tehát nálunk is maradt a halálos ítélet. - Hová kerültek? - Minket elvittek még aznap a gyűjtőbe, a kisfogházba a halálra ítéltek közé. Anti ke­ rült a 16-os, én a 17-es zárkába. Másnap mint ezt később megtudtuk - Geczkót és Alapit fölakasztották. Az egész életem többször a legapróbb részletekig lepergett előttem ebben a két mé­ ter széles, négy méter hosszú cellában. Ott bent az volt a szokás, hogy amikor akaszta­ nak, akkor később ébresztettek bennünket, 7 óra után. Máskor rendesen 6 órakor. Ezt mindig tudtuk. Az ember nagyon érdekes lény. Olyan lesz a börtönben, mint egy com­ puter. Amit más nem hall, azt ő hallja. Szinte tudtuk, hogy mikor jár az őr, pedig mamusz 211 �palócföld 93/2 volt a lábán. Tudtuk, éreztük, mikor áll az aj­ tó előtt. Rettenetesen kifinomul az ember hallóérzéke. Tudtam, elképzeltem azt is, mi­ lyen magas. Hallottuk a kiabálásokat a neve­ ket. Amikor meghallottam Kiss Anti nevét, azt gondoltam, neked Anti véged van. Visz­ nek. Ez délután volt, és mindig délután szed­ ték össze és kísérték a siralomházba azokat, akiket másnap hajnalban kivégeztek. - Anti, neked véged van! - mondtam magamban. Pe­ dig nem oda, hanem a dolgozó osztályra vit­ ték. Oda került. Ő meg úgy gondolta - mint később mesélte -, hogy nekem van végem, mert ottmaradtam a halálra ítéltek között. Szörnyű volt ott a gyomorkorgás. Olyan éhesek voltunk, hogy azt nem tudom elmon­ dani. Mai napig eszembe jut, a halálra ítélte­ ket hogyan lehet ennyire éheztetni. Az a kis kávé, amit reggel adtak, az semmi volt. Hat óra felé felvágtak egy kétkilós kenyeret. Azért, hogy valamit érezzünk magunkban. Elrejtettük a kenyeret. Reggel óta az ágynál volt eldugva. És tudta az ember, hogy hol van és közben korog a gyomor és állandóan jár­ kál, hogy azzal is fáradjon és nem meri meg­ enni. Amikor aztán délben mindent egyszer­ re megettünk, félórára elállt a gyomorkorgás, aztán újra kezdődött. És akkor is elállt, ami­ kor elaludt az ember. Vagy talán mégsem, csak nem hallottuk... - Kikkel volt egy zárkában? - Ebbe a 17-es zárkába hozták be Ben­ csik Jenőt a Corvin közből. Egyszemű, egy­ karú gyerek volt. Az ostrom alatt rájuk sza­ kadt a pince, ott maradt a fiúnak a karja a betongerenda alatt. Őt is halálra ítélték. A bátyját, amikor elfogták, ott a Corvin köz­ 212 ben, a helyszínen lőtték agyon az utcán. Fal­ hoz állították és agyonlőtték! Utána jött Nagy Lajos Gyula Kecskemétről. Aztán a “mecseki láthatatlan”: talán Szabó István volt a neve? Már nem emlékszem. Utána Földes Gábor Győrből. Mindent elmesélt. Mellőlem akasztották föl. Ott volt Lapsánsz­ ki Pista a miskolciak közül, a Gáti ügyből. A Gáti ügyet is ismerem. Elbeszélt ő is min­ dent... Persze csak amit fölfogott az ember, mert ott el volt foglalva saját nyomorúságá­ val. Hárman éltük túl a zárkábó l az akasztófát. Bencsik Jenő, a pesti Corvin közi gyerek, Lapsánszki Pista Miskolcról, és én Tóth Mik­ lós a pásztói. Földes Gabit, a színész-rendezőt, a “me­ cseki láthatatlant” és Nagy Lajos Gyulát föl­ akasztották. Ebben a 17-es zárkában lehúz­ tam 77 napot! Két és fél hónapot voltam ott úgy, hogy egy szót nem szóltak hozzám, hogy kegyelmet kapok, vagy visznek a siralomház­ ba. - Kitől tudta meg, hogy kegyelmet ka­ pott? - Egy beszélő alkalmával a nővéremtől. A beszélő már járt nekünk, hisz úgy kellett vol­ na kezelni minket, mint a szabad osztályon lévő embereket. A nővérem mondta, hogy kegyelmet kaptatok, mert Pásztóra már meg­ jött az értesítés. Nekem régen ki kellett volna kerülnön innen, de még mindig a halálraítél­ tek zárkájában tartottak. - Mire változtatták meg a büntetést? - Tizenöt évre, ebből hat évet töltöttem le, s amnesztiával szabadultam 1963-ban. Volt, hogy Vácra vittek, aztán visszajöttünk, s megint Vácra. Két helyen töltöttem le az �palócföld 93/2 időt, fele-fele arányban. Odabent bizonyos dolgok kialakultak, mikor már dolgoztunk. Rájöttek az őrök is. hogy nem vagyunk gyil­ kosok. - Milyen érzés volt újra szabadnak lenni? - Különös. A régi házunkba jöttem visz­ sza, oda, ahonnan elvittek. A második napon kijövök a házból, kinézek az utcára, látok egy rendőrt. Kimentem a kertbe, nyestem a fá­ kat, április volt, jó levegő, sütött a nap. Kiné­ zek megint. Látom újra a rendőrt. Akkor kapcsoltam, hogy nagyon nagy ember lehe­ tek, mert engem őrizni kell. Mosolyogtam magamban. Később megtudtam, azt terjesz­ tették: azért őriznek bennünket, hogy felhá­ borodásukban nehogy megverjenek a pásztói emberek. Édes istenem! Hogyan születhetett azokban a rossz fejekben ilyen ostoba gondo­ lat? Nem érdekelt a rendőr. Megszoktam oda­ bent, hogy őriznek. Aztán abbamaradt a strázsálás... - Hol kapott munkát? - Amikor kijöttünk a börtönből, akkor útbaigazításul elmondták, hogy maguk most kimennek a szabad életbe, magukat kötele­ sek visszavenni oda, ahonnan bejöttek. No, gondoltam az úgyse lesz így. Mentem a MÁ­ VAUT-hoz, a személyzetishez, elkísért az asszony is. Mondom ki vagyok, honnan jö­ vök. Mereszti a szemét, mert még kértem is, én szabtam a feltételeket, hogy ha lehetne, szívesen dolgoznék itt Pásztón, az állomás­ nál, a MÁVAUT műhelyben. Tarján már nem ér dekelt. Azt mondja a személyzetis: jöjjön ek­ kor meg ekkor és akkor én már tudtam, hogy ide soha többé be nem teszem a lábam. Elmentem a téglagyárba, ott egy évig a földet vágtam, aztán bekerültem a műhelybe. Nyolc évig dolgoztam ott Kisterenyén, az­ után hazajöttem Pásztora a RIOLEX-be , in­ nen a kórházhoz kerültem, ahonnan csoport­ vezetőként mentem nyugdíjba. - Hogyan él, hogyan telnek napjai? - Negyven évre kaptam meg a nyugdíjat két évet “lehúztak” -, 12 ezer forintot. Elég sokat dolgozom, sokmindenhez értek, most állatokat tartok. Van egy kis gyümölcsösöm is. Feleségemmel örülünk, amikor összejön a család. Legidősebb fiam Miklós vállalkozó, neki két fia van, Tibornak a középső fiúnak is két gyeremeke, a legkisebb Gyuri, két éve nő­ sült. Én eddig még semmiféle kárpótlást nem kaptam. Van egy igazolásom a Budapesti Katonai Bíróságtól, hogy az ítéletet semmis­ nek kell tekinteni. Tavaly Göncz Árpád el­ nök úr nekem is 1956-os emlékérmet és dísz­ oklevelet adományozott. Itt láthatja a falon. Hadd olvassam fel: “A magyar nemzet sorsát és történelmét meghatározó dicsőséges f o r ­ radalomban tanúsított példamutató helye­ tállásáért." A kitüntetést és az oklevelet Pásztón a polgármester Dobrovoczky István adta át. Engem a pártok nem érdekelnek, az emberek cselekedetei igen. Annyit szenved­ tem, hogy ezért nem lehet megbocsájtani. Azért sem, amit az országgal tettek... 213 �palócföld 93/2 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Adressof editorial office: H-3100 Salgótarján, Pf:270. Tel: (32) 14-367,11-760 214 �“Ifjúság az erőszak ellen” “Összefogással az erőszak ellen” Nógrád Megye Közgyűlése 75/1992.(XI.19.) határozatában foglaltak szerint a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet a megye pedagógusai és humán érdeklődésű szakemberek, szakmai teamjei részére. A pályázat cél ja: Az ifjúság körében napjainkban felerősö­ dő szélsőséges nézetek, erőszakos, durva ma­ gatartásminták visszaszorítása. A pályázó(k) feladata: A fenti cél elérését segítő, a különböző életkori szakaszokban, a közoktatás külön­ böző színterein sikeresen alkalmazható pe­ dagógiai programok - és megvalósításuk me­ todikájának - kidolgozása. A pályázat feltételei: Terjedelme és műfaja kötetlen. A pályá­ zatokat 2 gépelt példányban, jeligésen (az adatokat jeligével ellátott zárt borítékban csatolva) a Nógrád Megyei Pedagógiai Inté­ zet címére kell beküldeni (3101 Salgótarján, P.f.: 175). A pályázat jelmondatát kérjük a boríté­ kon feltüntetni! Nógrád Megye Közgyűlése 75/1992.(XI.19.) határozatában foglallak szerint a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet a megye tanulóifjúsága ré­ szére. A pályázat célja: Az ifjúság körében kerüljön elfogadásra a napjainkban felerősödő, szélsőséges néze­ tek, erőszakos, durva, negatív magatartásminták elutasítása, ill. az ellenük való cselek­ vő fellépés vállalása. A pályázó(k) feladata: A fenti cél szellemét kifejező, irodalmi jellegó alkotás (vers, próza, diákszínjátszó körök által előadható mű), rendezvényforga­ tókönyv, szabadidős programtervezet, jelen helyzetet feltáró szociográfia, riport, video­ film, stb... készítése. A pályázat feltételei: A pályázatokat 2 példányban, jeligésen (a személyi adatokat jeligével ellátott zárt borí­ tékban mellékelve) a Nógrád Megyei Peda­ gógiai Intézet címére (3101 Salgótarján, P.f.: 175) kell beküldeni. A pályázat jelmondatát kérjük a borítékon feltüntetni! Beküldési határidő: 1993. augusztus 25. Beküldési határidő: 1993. augusztus 25. A pályázat díjazása: A pályázat díjazása: Nógrád Megye Közgyűlése a zsűri döntése alapján 1 db I. díjat (20.000 Ft) 2 db II. díjat (15-15.000 Ft) 3 db III. díjat (10-10.000 Ft) ad ki. Eredményhirdetés: 1993. október 15-ig. Salgótarján 1993.0 2.23. Nógrád Megye Közgyűlése a zsűri döntése alapján 5db I. díjat (5-5.000 Ft) 10 db II. díjat (4-4.000 Ft) 15 db III. díjat (3-3.000 Ft) ad ki. Eredményhirdetés: 1993. október 15-ig. BIHARY LAJOS igazgató �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓC F ÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1993. évre országosan m eghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192.Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1994 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor. amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat február számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7f3dfe751edc97c179a785e2fa3fbd19.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika