https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bf9a21c5f8582e7b690b86e643bbfe11.pdf 9bcda5059aef31306d1655ff0ef18c37 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZET FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 93/1 ja n u á r-fe b ru á r �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által m eghirdetett 1992. évi országos M adách-pályázat eredm ényhirdetése Szociagráfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány I. díj megosztva: Andor Csaba Zólyomi József Budapest Balassagyarmat Paróca jelige Parócza jelige Tóth László Dr. Csapody Miklós Budapest Budapest A hontalanság évei jelige Szükségből az erényt jelige Dr. Kovács László Szeged Tanár jelige Balassagyarmat Mozaikok jelige Budapest Tina 3394 jelige Esztergom Őszi vizeken jelige Budakalász Kenézlő Szökevény indián jelige V adászat jelige Budapest Joghurt jelige Nemesvámos De jár a mű... jelige Budapest Requiem e g y jelige II. díj megosztva: III. díj: Dícséretben részesült: Nagy Ervinné Mohai V. Lajos Versek, széppróza I. Első díjat a bizottság nem adott ki II. díj: Onagy Zoltán III. díj megosztva: Fekete Miklós Finta Éva Dícséretben részesült: Stanczik Ervin Balassagyarmat város díja: Praznovszky Mihály Salgótarján város díja: Szokács László gazdaságért �palócföld 92/6 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Nagy Pál versei Székely Á kos Futás a középpontból (vers) 3 6 Madách Imre emlékünnepség ’93 Mezey Katalin A világ piacán Kukorelly Endre Levél egy fiatal költőhöz Marno János A z igazság és az igazság hangjai 11 14 17 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban IX. (kritika) 19 SALGÓTARJÁN LXX Szvircsek Ferenc A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálá­ sában Cs. Sebestyén Kálmán Salgótarján társadalma 1922-1944 Balogh Zoltán Kisiparosok és kiskereskedők Salgótarjánban a várossá válást követően Horváth István A Bell-párt Kovács Anna Az öntudatosodó város 44 51 VITA Kerékgyártó T. István A leértékelt jövő Pethő László Többesélyes jövő Gróh Gáspár A felértékelt múlt 58 65 71 HAGYOMÁNY Misóczki Lajos Pásztó és vidéke 83 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Tímár Máté A Beki rózsája 87 27 34 39 ÉLŐ MÚLT Fogarassy László Tombor Jenő vezérezredes (1880-1946) (tanulmány) 92 1 �palócföld 93/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. TeIefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf. 270 Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői: Balogh Zoltán muzeológus (Salgótarján), Fogarassy László történész (Pozsony), Gróh Gáspár irodalomtörténész (Budapest), Horváth István történész (Salgótarján), Kerékgyártó T. Istvá n művelődéskutató (Jászberény), Kovács Anna muzeológus (Sal­ gótarján), Kukorelly Endre költő (Buda­ pest), Marno János író, költő (Budapest), Mezey Katalin író, költő (Budapest), M i­ sóczki L ajos főiskolai tanár (Gyöngyös), N agy Pál költő, író (Montrouge), Pethő L ászló szociológus (Jászberény), Cs.Sebes­ tyén Kálmán (Salgótarján), Székely Á ko s költő (Zalaegerszeg), Szvircsek Ferenc mu­ zeológus (Salgótarján), Tarján Tamás iroda­ lomtörténész (Budapest), Tímár M áté író (Budapest) E számunk illusztrációs anyagát a salgótarjáni Rajzbiennálé anyagából válo­ gattuk. Borítóinkon Tellinger István, Hege­ dűs 2 László, Neuburger Pál alkotásai láthatóak. Foto: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési es Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 2 Index 25925 �palócföld 93/1 Nagy Pál Tebenned bíztam eleitől fogva anyám. Most, hogy nem vagy, senkiben nem bízhatom. Isten halott. Te is meghaltál, egyedül, elhagyottan. Nem tudom, mire gondoltál az utolsó percben. Talán a halálra, hogy most itt van, eljött. Eljöttünk tőled mi is, ott maradtál a betegágyon. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy befekszem melléd, együtt kivárjuk a végső órát, a végső perceket, melyek a végtelenségig oszthatók, hogy így nyerjük el az örök életet. Te bennem bíztál eleitől fogva. Tudtad, hogy nem hagylak el semmi szín alatt. Ötvenhatban szöktem meg előled. Ma ötvenhat éves vagyok. A lélek lassan kialszik, ha hinni lehet a népszerű regénynek. Csak az emlékezet 3 �palócföld 93/1 nem tompul. Egyre világosabban látom világos selyemruhádat, virágos kalapodat, egy fakó fényképen, melyet apám készített rólad a Duna-korzón. (Talán éppen ott, ahol most ülök.) (1991) Barátom, Sándor, mióta itt jártatok, egyre azon gondolkodom, hol is láttalak ezelőtt a párizsi találkozás előtt? Mintha valamelyik görög múzeumban láttam volna szakállas fejedet, a filozófusok márvány-csarnokában. De lehet, hogy egy bibliai illusztráción állsz a tömegben (Gustave Doré), vagy római pénzen fedeztelek volna fel? Nem tudom. De amikor beszélsz, hol epikureus filozófusok, hol római katonák jutnak eszembe, és a sorsuk. Van benned valami univerzális, természetesen, hiszen a világmindenség parányi 4 �palócföld 93/1 része vagy. Gyors burjánzása az időnek, amelyet sem letagadni, sem megismételni nem lehet. Ezt olvasom ki a szemedből, amely - ezt biztosan állíthatom annak az athéni "filozófus fej"-nek a szeme, melynek reprodukciója itt lóg íróasztalom felett, s mely alatt ma értekezést írok a posztmodernről. Katona György : Cím nélkül (szén) 5 �palócföld 93/1 Székely Ákos Futás a középpontból /Házkutatás Nagy Pál emlékezetében/ 1992. máj. 29. Salgótarján Itt most én vagyok a kapus és az előretolt center egyszemélyben. Nyilván, hogy minden bekapott gólért én legyek a hibás. /És hogy engem rúgjanak le először a hátvédek/. Szó­ val: "kiemelt helyen játszunk a bajban" /a "bajnokságba″ . / Szerencsére a gyerekkor er­ dejében minden fa az én kapufám - s ebben a játékban egyébként sincsenek kötött posztok. "Majd megszokjuk a mezőnyjátékot is." tudatalatti lét létminimum alatti tudat /"az anya testében töltött időre gondolok"/ léte kezdetén az újszülött mágikus gondolatok és szavak időszakában él, a mindenhatóság bol­ dogító káprázatában... Lautréamont híres meghatározása: Szép, mint Rákóczi és Malinovszkij véletlen talál­ kozása a Pipis-hegyen. Nagy Pál horoszkópja /Oroszlán, 1992. máj. 29./ "csőre töltöm fürdővizedet..." - csak nem Nóg­ rádi Sándor nyitotta meg a vízcsapot? 6 �palócföld 93/1 Az Arany János úton: "Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd." átírva: Ötszáz minyon dalolva ment Átírva: velszi fánk. A rendszerváltás pillanata: Leszámolás? Elszámoltatás? Vagy hagyjuk futni őket? Nagy Pál választása: Még ma leszámolunk az irodalom m al... Az írókat életben hagyjuk. Műveiket akasztjuk fel, állítjuk pellengérre. Még ma leszámolunk az irodalommal... De változatlanul hiszünk a tiszta gatyamadzag varázshatalmában /és hogy kicsirázik a falra­ hányt borsó/. Az én házam az én kártyaváram. Címem: Magvető Könyvkiadó 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. Ha a Lovász József és a József Attila út keresztező­ désében megállunk, egy kicsit tényleg bogarasak le­ szünk. Lovász József Attila? Volt rikkancs, hajóinas, kenyeres, borfiú, kukoricacsősz, házitanító, fahordó, kövezőinas, bélyegárus, újságkihordó, napszámos, ki­ futó, bankhivatalnok, takarító, moziba vízárus de hogy lovász ? 7 �palócföld 93/1 Különben: kinek mi baja lehet a zsákutcával? Egy "friss" könyv: Tzara versei Parancs János fordításában. Az E­ lőszóban ezt írja: "Ma már jóval kevésbé lelkesedem az avantgárdért, mint korábban, lett légyen az a század eleji avagy újabb keletű. A legtöbbjük kitartóan, konokul és kizárólagosan, csekély és sovány eredményekért gyalogolt vagy gyalogol a zsákutca végéig." Egy szép, hosszú zsákutca. Vállalni kellene. A sok egyvagy kétirányú, célorientált úttal szemben végre garan­ táltan öncélú hely. Szabad és független terület - miért ne lehetne a modern irodalom kulcsszava, metaforája? Nem gyanús, hogy már vagy száz éve gyalogolunk benne? teleszkóp, mikroszkóp, horoszkóp, kaleidoszkóp, perisz­ kóp, Szkopje, Szkópháza - Szkópháza 1956. nov. 27. Nagy Pál nem az első, aki a meghívón is látható dekonstruktív képversében megörökítette szülővá­ rosát. Salgó várában írta Balassi Bálint a "Vité­ zek! mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az ro m o kn á l" kezdetű katonaénekét. Petőfi emlék­ táblát is kapott, amiért folytatta a nagy előd gondolatát. Arany Lacinak című versében olvas­ ható a híres sor:″rontom -bontom ". De vajon büszkélkedhet-e zsákutcával Salgótarján? A térkép szerint /Magyarország útikönyv 1982.7. kiadás/ igen. A M unkácsy út gyanúsan a semmibe lóg. Vagy ez valamiféle hungarocell-hungarocsel? Egy megfordított zsákutca-tábla: U-csel /" ucsel­ lel festett dárdaerdő..."/ 8 �palócföld 93/1 Salgó-patak... Tarján-patak... Csel/e patak/... Ahol víz van, ott előbb-utóbb hulla is van. Ez az egész a magzatvízzel kezdődik. /"Az anya testében töltött időre gondolok..."/ labirintus, útvesztő, várostérkép; játszótér, fel­ fedezés, utazás, kaland; az útvonal, a bejárás sza­ badsága; a szó bolyongása, csetlése-botlása, félre­ lépése ahogy térül- fordul; önmaga folytonos elvesztése és megtalálása; a nyelv önmagára eszmélése - "elté­ vedt gyerek a fánk alatt" id. Szabó István Mikszáth mellszobra? Somogyi József Felszabadulási Emlékműve? Makrisz Zizi Blaski János mozaikja? Csohány Kálmán mázas kerámiája? Vagy talán inkább a Munkásőrség megyei Parancsnokságának udva­ rát díszítő Marcsa István szobor, az Ingázó f i ú : hát­ ha mégis két nadrág van rajta gatya nélkül... Miért szaladgálnánk örökösen a könnyebb megoldások után? Az igazi írói feladat, az igazi írói bravúr: zsákutcában vakvágányon közlekedni. /Ezt éppen itt, a Hatvannál kiágazó 81 .sz. vasúti főutvonalon fekvő Salgótarjánban érdemes különösen megfontolni./ A TÉKOZLÓ ATYA /A VÁROS, AZ ORSZÁG - AZ ATYAORSZÁG/ MEGLEHETŐSEN HOSSZÚ ÉS ALAPOS TÉKOZLÁS UTÁN - A TÉ­ KOZLÓ ATYA HAZATÉRT A FIÚI HÁZBA. 9 �palócföld 93/1 Stössel N á n d a : Család (tus) 10 �palócföld 93/1 Mezey Katalin A világ piacán Gondolatok egy Madách ünnepségre A költészetnek nincsenek eleve kitüntetett színhelyei. A költészet ott van, ahol a költő van, a v ilá g s o k fé le ö ssze te v ő je között mindig kielemezhetően. K eresni nem érdemes, fe lis m e r n i azonban nem csak kötelesség, de győzelem is. H abár sosem tudni, hogy mire jó ? Miért kell, amikor fen n en hirdetik, hogy nem kell sen­ kinek, hogy mihaszna, hogy nem veszik, nem szeretik, nem érdekli az embereket. M a d á c h I mre rö vid élete fo r g a tja elénk ezeket a gondolatokat. Ő, aki csa k élete három u to lsó évében v o lt szerepe szerin t is költő, v á lla lta n , ismerten, sőt, országosan elism erten hála A rany Já n o s felfedezökedvének és nagylelkű igazságérzetének. M űvei mégis azt bizo­ nyítják, hogy egész életében mindent az íróvá építkezésnek rendelt alá. H ogya n leh etett v o ln a m ásként Az ember tragédiája a ko rszak egyik legeredetibb, le g ­ p ró fé tik u s a b b iro d a lm i m eg va ló su lá sa ? É re tt szkepszise, fo r r o n g ó pesszim izm u sa a s z á ­ z a d nagy g o n d o lko d ó in a k és fa n tá z iá v a l teli utópistáinak színvonalán je le n íti meg egy szervesen megépült drámai költeményben mindazokat a kérdéseket, amelyekre az európai ci­ vilizáció, művészet a mai napig keresi a választ. "A ko rszerű szerepek ham ar avulnak, az a ffe k tá c ió egy-kettőre m egkopik, a becsületes, kereső szó minden korban érvényes. A lényeget próbálta megragadni a maga gyötrődő lelké­ ben, százada vajúdó szellemében, s egyénen és koron túl az emberélet végső értelmében. Mert 11 �palócföld 93/1 a legnagyobbat merte kérdezni, figyelünk még ma is izgatottan a válaszára." - írja róla H a­ lász Gábor. Hogyan tudta, tudhatta a patriarchális vidéki közeg, a magyar elmaradottság szimbólu­ mául szolgáló nem esi udvarház lakójaként felfedezni, előre látni azokat a helyszíneket, me­ lyeket szégyenteljes huszadik századunk m ajd az ember tragédiájához hozzáadott? Hogyan érezhette meg a z em beri tudom ányok végtelennek hitt lehetőségeibe belerészegedett kortár­ sa i közt, és m erte jó z a n u l és a jó za n o k kegyetlenségével kim ondani: lehet szárnyunk, röp ü l­ hetünk a z űrben, lehet tudom ányunk és tudom ányosan eltervezett társadalm unk - mindez megváltoztatja külsőnket, külsőségeinket, megváltoztathatja jogainkat és lehetőségeinket de m inket, em beri lényegünket, m ely sa já t boldogságunk és boldogtalanságunk között há­ nyódik nem fo g ja megváltoztatni. N em tudja megváltani. Ráérzett, a felvilágosodott, saját tudása perspektiváitól elkábult ember legnagyobb ve­ szélyére, a rela tivizm u sra is, mely te lje s zűrzavart, érzéketlenséget, úttévesztést okozhat - s mint láttuk, okozott is. " Te vagy az, ki azt hitetéd el az emberekkel, hogy a fá jd a lo m nem f á j ­ dalom , hogy a ro ssz s a j ó egy, ki érzéketlenné teszed véghetetlenségeiddel a véges nyomor iránt társaimat!" - írja egy filozófusról. M á r korai művei egyikében, a "Csak tréfá"-ban ilyen replikát olvashatunk: "Ha elv, nem lehet nagy!" M e g n ö velh et-e egy tábort más, mint az érdek? - teszi hozzá a kérdést H a lá sz Gábor. M a d á c h I mrét g o n d o lk o d ó m ivolta távolította el kora szellem i d iv a tja itó l. M eg h o sz­ szab b íto tta a z ism ert d o lg o k eredőit, kira jzo lta jö v ő b e li talá lko zá sa ika t, m etszéspontjai­ kat. V égkövetkeztetéseit ked vvel és g a zd a g képzelettel jelen ítette meg sötét álomképekben. N em az ő hibája, hogy ezek a sötét álomképek még sötétebb valóra váltak. "H a k e llő szám ú elem ét ism ernénk a valóságnak, nem lennének többé véletlenek. M inden előre m egmondható volna." - mondta egy alkalommal a híres fizikus, Teller Ede. A költő - a madáchi, magányos elemző - az az ember, aki a tudós szavait olykor beigazol­ ja . N em azért mert próféta, nem azért, mert vátesz, hanem mert fa n tá ziá ja abban leli kedvét, hogy a m egism ert v a ló sá g m intájára k v á zi-v való ságokat teremt sen, hogy tovább fo ly ta s s a és befejezze a történeteket. 1 9 9 1 őszén a fra n kfu rti könyvvásár fe h é r kerítésén kívül meghúzódó szerény, p iaci stan­ dok egyikén, egy a lka lm i antiquárium sátra a la tt a különleges ősnyom tatványok, im aköny­ vek, b ib liá k m últ szá za d o kb eli iskoláskönyvek, tudom ányos értekezések között egy szívó p a ­ p írra nyom ott, szélein m ár m egsárgult, vékony könyvet találtam : A z ember tra g éd iá já t né­ metül. A szecessziós könyvművészet elemeit hordozó kis kötet belső oldalán feltüntették: ne­ gyedik kiadás: 7 0 0 0 -8 0 0 0 példány. Első, ösztönös megnyilatkozásom az öröm és a szégyenkezés után: "ezt megveszem". Ön­ tudatom zavarában, a két fá r a s z tó nap után, am it a könyvkiállítás-m onstrum bendőjéb en töltöttem , m entőkötélnek tűnt ez a fü z e t. K iábrándulttá tett és m egalázott a kerek vilá g 12 �palócföld 93/1 kö n yvkia d á sá n a k h iv a lko d ó vá sá ra , a v iru ló cégek könyvtobzódása. N a g y nyelvek és híres nem zetek kia d ó in a k végeérhetetlen sokasága olto tta ki bennem fé n y é t annak a d édelgetett hitnek, hogy valam icske értelme, jelentősége van és lehet a magyar könyvek kiadásának is. É s ekkor a korai sötétedésben, a szem ergö esőben ott fe k ü d t Gutenberg o rszága i f j ú könyvárusának kínálatában, a p atinás, régi könyvek közt M adách müvének két háború közti kiadása. Egy példány a nyolcezerből. Nyolc márkát kértek érte, de nem ez a viszonylag jelentéktelen összeg volt az oka, hogy a vételtől elálltam. N em volt szívem a könyvet hazahozni. Éreztem ugyan, hogy már alig-alig akadhat olyan vevő, aki az elmúlt évtizedek generális tö m eg ku ltú rá já n a k ellenére tudná, ki vo lt, ki lehetett az az E m erich M a d á ch ? D e a köny­ vecskének ott, kin t F r a n k fu rtb a n m égis v o lt va la m i esélye arra, hogy költő n kn ek egy új o l­ va só t szerezzen. É s ettől az esélytől nem akartam m egfosztani. A címe, az a késő-rom anti­ kus, kiábrándítón tömör, naívan szókim ondó címe ! Talán akad, akit kíváncsivá tesz az isme­ retlen nevű, ismeretlen irodalomból jö v ő szerző gondolataira. N em elmélkedem most arról, mennyit ment világunk - és benne irodalmi hírnevünk - hát­ r a fe lé , ha ahhoz m érjük mánkat, hogy j ó hetven éve még 7 -8 0 0 0 p é ld á n y e lk e lt A z ember tra g éd iá já b ó l N ém etországban. N em elm élkedem arról sem, m egbecsüljük-e, fo r g a lm a z ­ zuk-e eléggé meglévő értékeinket? A v v a l a v ig a s z ta ló képpel zárom szavaim at, am it módom v o lt látn i j ó ezeregynéhány­ szá z kilom éterre a fo g a n ta tá s helyétől, A lsó sztre g o v á tó l és j ó százharm inc esztendőre a fo g a n ta tá s évétől: a világ könyvpiacán, Luther Márton vitairatai mellett, ott hever M adách müve is. H a tudunk róla, ha nem. (Mezey Katalin költő köszöntője a szerkesztőség felkérésére készült és elhangzott 1993. jan. 22.-én a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 13 �palócföld 93/1 Kukorelly Endre Levél egy fiatal költőhöz K edves Barátom, nehéz beszélni arról, am it fo n to s n a k tartunk, és ami mindennél fo n to sa b b , nyilván arról a legnehezebb. A z írásról, irodalom, ahogy m ondjuk; pedig kerül az ember ilyen helyzetbe, ezt m egúszni nem lehet. H a llg a tn i p ed ig ; amíg hallgatunk, és mindketten tudjuk, mi az, amiről, és az a z üres la p , ami elő tt ültem sokáig, az nagyon is beszédes ném aság. H o g y még minden lehet, de már a le g e lső sza va k, am iket kim odok és leírok, elég durván b eh a tárolják és m eg­ h a tá ro zzá k a: mit is? S a jn o s, engem. N em én határozok ugyanis, va g y is ta lá n úgy van, hogy akkor inkább érzem magam valamitől vezettetve mintsem hogy én döntenék, noha azért mégis­ csak én. Legalább azon a sávon belül, ami adva vagyon. A d va van csupán azáltal, hogy va­ lam i elkezdődött, mert elkezdtem , épp az, és semmi más egyéb. E g y tiszta p a p írla p és a már rajta árválkodó első je l közötti reménytelen távolság, hogy tehát milyen felelősséget jelent, és hogy sem m i sem kevésbé m agától értetőd őbb, mint leírni, írni és írásokról beszélni, azt gondolom, erről szól minden, ez a kérdés, és semmi más kérdés nincs is. N oha azért az rögtön ide kívánkozik, hogy a felelősség ránk vonatkozik, csupán miránk, semmi hivatásról ne essék szó. M inden túlzás, fontoskodás, a legkisebb is, a legnagyobb ne­ vetség. N in cs mulatságosabb a saját fontosságuk tudatában feszítőknél. N oha ugyanakkor pedig, tudjuk, mi sem fontosabb ennél.Á m de nincs az a helyzet, amire vonatkozhatna. Nincs is helyzet. K á r erőlködni, hát: szerencsére. M ert semm i más d o lo g ra nem, csupán arra a d o ­ lo g ra vo n a tko zik, am ik mi vagyunk. É s ez épp elég, mert ez minden; ez az a minden, am it megtehet valaki, aki ír. É n is, ebben a helyzetben; egy zsűri ta g ja ; megbízás m ásvalakik írásainak elbírálására. Í télkezés. Ítélet m ások fölött, igen, mert ő valóban önmagát kell, hogy nyújtsa, és én éppen azt döntöm el, hogy tényleg magát-e; noha nem tudom, ki is az az ő . Hogy ebben a játékban, amibe 14 �palócföld 93/1 ő, ez az ő, szintén belement, önként, én most tehát öt épp saját magához utalom vissza. Hogy van-e ott egy valaki. Megj elenik-e. Egy személy. Súly. Ott van-e valóban. Ott van-e valóság, valami közös. a szerekezet, anyaga, a nyelv által jeleníti meg valaki, egy lélek fo rm áját, és ez az, am irő l leh et beszélni, ha ez történik meg, akkor. C sak őszinte, valahonnan a l eg m ély­ A z írás, az ről f e ltö r ő ge sztu so k képesek átszakítani a hazugság fa lá t, am it valam ennyien nagy g o n ­ dossággal építgetünk magunk köré egymástól való heves védekezésünkben. M inden m ás csa k irodalom . A leg jo b b esetben. Vagy még az sem, de arról m ost ne essék szó. Írni pedig lehet tudni. N oha nem tudom, hogyan kell. Úgy k e ll írni, nyilván, hogy vannak bizonyos je le n té se k a nyelvben, a sza va kn a k súlya, a zt illik ism erni, érezni, és azután n yelvi szerkezetek, és az abban v a ló kényes eligazodás. F in o m gépezet. Í r ni tudni lehet, szó va l azt valahogy meg lehet tanulni némi szerencsével. F ü lh a llá s, szo rg a lo m és m űvelődés. D e az akkor még semmi, akkor még sem m i nincs. Sem ­ mi, amíg a nyelv m élystruktúrájában félreism erh etetlen hitelességgel egyszercs ak meg nem jelen ik valaki, akiről semmit nem tudunk, mégis őt vártuk, és tényleg éppen így. Ilyen egysze­ rű; egyszerű, éles, kemény és áttetsző, mint egy jégdarab a tűző napon. Épp egyszerűségében, az éles rajzolatban, minden túlzástól mentességében megragadó Onagy Zoltán prózája, amit, nyugodtan mondhatom, teljesen egységesen a legjobbnak tartott a zsűri a pályázat szépirodalmi anyagából. Semmi túlírtság, itt nincs eljátszva semmi, nagyon a helyénvaló. A 3. díjat megosztva kapta F in ta É v a finom prozódiájú, ám néhol igencsak az égbe meg­ foghatatlanul ellebegő darabja és F ekete M ikló s az előbbivel furcsán-szórakoztaóan ellenté­ tes, érdes-darabos, ám szinte tapinthatóan őszinte, igen hiteles írása: ajánlom őket egym ás­ nak. Volna mit meríteni így. A dicséretben részesülő S ta n czik E rv in novellája a szerző némi további munkálkodása nyomán igen erős szöveggé alakulhat. A tanulmányok, esszék, riportok: igen, ezeknél az írásoknál is - és nem ismerve a szerzőjü­ ket -, noha a tárgyszerűség szükségképp jóval erősebben jelentkezik, a személyiség ottléte számomra mégis alapvetőnek bizonyult. Az eszé-tanulmán -pályázat anyagának az irodalmi anyaggal való összevetése mondatja velem: tárgyszerűség és őszintétlenség, úgy tűnik, kevés­ bé fér össze. Megosztott első díjban részesült két Madách-kutató, A n d o r Csaba és Z ólyom i J ó z s e f. 15 �palócföld 93/1 Zólyomi József anyagkezelése és a hatalmas anyag szövegkritikája, Andor Csaba hihetetlen precízségű filológiai munkája, mindkettejüknek a témához és a tényekhez, adatokhoz való rendkívüli alázata lefegyverző. A mikrofilológia ilyen intenzitása a létezés mélységeibe mu­ tat; óhatatlanul többről és másról is szól, mint az adott téma maga. Hasonlóan a személyiség autenticitása sugárzódik a megosztott második díjat kapott Tóth L á s z ló munkájából: három felvidéki magyar értelmiségi-literátor kisember megdöbbentő, szomorú életútjának teljes együttérzésre késztető feltárása; valamint C sapody M ik ló s igen kényes témájú, a transzilvanizmust tárgyaló, nagy felkészültségről tanúskodó dolgozatából. A harmadik díjas K ovács L á szló tanulmánya talán a legprofibb tudom ányos elő vezetés , világos gondolatmenet, egy látszólag száraz politológiai-statisztikai paradoxon plasztikus és élvezetes tárgyalása. A zsűri N a g y E rvin n él érdekes Madách-mikrofilológiája, és M ohai V. L a jo s t egy nagynagy téma, Mészöly Miklós írói munkássága átfogására tett ígéretes kísérlete miatt dicséret­ ben részesítette. Salgótarján város díját S zokács L á szló kapta a pásztói állami gazdaságról írt lendületes, nagyívű riportjáért. Balassagyarmat különdíját a zsűri P raznovszky M ih á lyn a k ítélte Ma­ dách Imre világképét elemző, igen nagyvonalú, érdekes szempontokat fölvezető tanul­ mányáért. Összefoglalóan tehát talán annyit: az 1992. évi, Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld folyóirat által meghirdetett Madách-pályázatra számos érdekes és jelentős mű érkezett. Eb­ ben az évben a szociográfia-irodalmi riport-esszé-tanulmány kategória bizonyult erősebbnek. Baj?, vagy nem? Ezt döntse el az olvasó. ( Kukorelly Endre költő értékelő jegyzete a szerkesz­ tőség fe lk é r é s é r e készü lt és elhangzott 1993. ja n . 22.-én a balassagyarm ati M a d á ch em ­ lékünnepségen.) 16 �palócföld 93/1 Marno János Az igazság és az igazság hangjai Tisztelt Érintettek, tisztelt Közönség ! H item s bizalm am szerint való, hogy az esztétikai gondolkodás, mint m a g á tó l-értető d ő ­ en sza b a d itéleta lko tá s múló és örökkévalóságokról nem csak veleszületett ju ssa , de m ond­ hatni, kényszerítő tehetsége is valam ennyi in d ivid u á lis elmének. A vilá g o t nem én terem tet­ tem, ám annak valóságai mégiscsak egyedül általam szólalhatnak meg, nélkülem a világ in­ d iffe r e n s m arad, közöm bös, hogy mire ragyog f e l , mire a lszik ki. F eltételezem , hogy ha á ll i s m ögötte Valaki, annak sem szívügye értelm et látni ebben a kedélyhullám zásban, n e m mon­ dom, hogy únja a dolgot (vagy já téko t), hiszen ha unná, nyilván berekesztené, viszont a jelek szerint nem is igen közösködik vele, kevés hajla n d ó sá got mutat a diskurzusra. M i azoban nevet adunk, a za z m egkülönböztetjük a dolgokat egym ástól, beszédünkben a v ilá g f e ld a r a ­ bolódik, tárgyi és képzeletbeli va ló sá g o k pendülhetnek meg egyazon húrokon, a s ziszto lé ­ ban már a d ia szto lé s fe lh a n g o k a t h allani, és m egfordítva, egyszóval a v ilá g n a k szíve tá­ mad, em lékezete önm agáról. Benépesül velünk a vilá g , és in d ivid u a lizá ló d ik álta lu n k, így m ikor szembe, m ikor egym ás m ellé kerül abszolút többség és abszolút kisebbség, tömeg és szellem , sta tis z tik a i törvény és transzcendens törvényszegés - miközben mi a legcsekélyebb bizonyosságban sem lehetünk a f f e l ől, hogy összességében mit mutat a va ló sá g képe. N em tudjuk, hanem kívá n ju k és f é l j ü k tudni az igazságot. E rk ö lc si érzékünk, köztudom ásúlag, inkább ig a zo d ik a szelek, sem m int a c silla g o k já rá sá h o z, ezért lelkiism eretünk is term é­ szetszerűleg a szűkebb, hogy ne m ondjam , p a rtiku lá ris viszonyok fü g g vén yéb en ja v u l vagy rom lik, kisebbségi tudatunkhoz társul a kisebbrendűségi érzés, s emígy csakham ar ott v a ­ gyunk, ahol a p a rt (m int rész) szakad. M aradván még e hasonlatnál: ekképp szélesül, ap a ­ d o zik a fo ly ó . H o va to vá b b míg akárhányszor bele lehet m a jd lépni. Kérem, ezt ne vegyék csúfolódásnak, mindössze erkölcsi tehetségünk pillanatnyi állapotáról, kondíciójáról pró ­ bá lta m minél elfo g u la tla n a b b , párta tla n a b b képet adni. N em m inthogyha bárkinél kevésbé részreh a jló n a k képzelném m agamat, sőt: gyanítom , hogy szinte egészen csak a m agam élet­ 17 �palócföld 93/1 h a lá l kérdései izg a tn a k , a v ilá g ra vonatkozó ítéleteim et egocentrikus gon d o lko d á so m d ik ­ tálja, mely diktatúrával szemben, bizony, eszköztelen vagyok. É s itt visszakanyarodnék ahhoz, amivel kezdtem. Vajon nem éppen ebben az eszköztelen­ ségben rejlik egyszersmind a szabadságom is? A szubjektivitásomban, tudniillik, vagy szeb­ ben mondva, a leplezhetetlen alanyiságomban? N em tudhatom, hogy objektíve van-e valami értelme a létnek, csupán annyit tudok, mert tapasztalom szüntelenül, hogy igenlés és tagadás bennem v á lto g a tjá k , a lka lm a sin t metszik, azaz kio ltjá k, p o n to sítjá k egym ást - és hogy e k é rd é s-v á la sz m ozgalom nak m ind szellem ileg, m ind fiz ik a ila g csa kis én viselhetem a gondját. H a pedig ezt tudom, akkor másokat is a tulajdon szabadságuk, tehetségük (eszköz­ telen sé g ü k) szerin t fo g o k megérteni, esztétikai érdeklődésem tám ad irántuk, k iszo lg á lta tn i m agam vonzásuknak, taszításuknak. N em a z igazságot, hanem az ig a zsá g szívh a n g ja it hallatom, illetve hallom. E zek lesznek a mindenkori igazság örökké változó paraméterei is, e szté tik a i-k ö ltő i egyszeriségek, az úgynevezett N a g y M ű szám lá lhatatlanul sok és s o k fé le ­ képpen m űködő je le n lé te le . M o n d já k gyakran: túl sok nálunk a költő. A d ilettáns. É n úgy gondolom , so kk a l több vérbeli kö ltő h a llg a t közöttünk, mint amennyien nagyobbrészt a kö­ rülm ényeikből s kevésbé a tehetségükből következően g ya ko ro lh a tjá k az írástudó szakm át, továbbá azt is gondolom, hogy a dilettantizmust elsősorban az intézményi professzionalitás termeli ki, egyszerűen azzal, hogy a megszokott, uralkodó kánonok szerint előítélkezik, útját á llja - nem, nem a d ilettá n s, hanem a term észetszerűleg d eviáns tehetségeknek. M éghozzá rendszerint erkölcsi torlaszt emel eléjük, ideológiai tiltások, elvárások útvesztőivel rettenti el vagy épp megvesztegeti őket. D e hogy sza va m n a k itt végre határt szabjak, a M adách I mre nevével fé m je lz e tt iro d a l­ mi pályázat azért oly jelentős az én szememben, mert lehetőségében legalább kerüli a kontra­ szelekciót, a jeligés művek mögött nem tudni, mikor áll egy "szakmai kisistenség", mikor egy "névtelen terem tőerő", rajtunk, önm agunkra hagyatkozott olvasókon m úlik, hogy a műben m elyik f a j t á r a ism erünk rá. A pályam unkákról a lkotott ítéleteink, remélem, kö zelítették az igazságokat, s azt meg kiváltképp remélem, hogy a Palócföld, mint eddig tette, a jövőben is utat tu d és akar nyitni e p á ly á z a t révén a tehetségek előtt. I lle s s e ezért köszönet a fo ly ó ir a t fő s z e r k e s z tő jé t és helyettesét, akikkel a művek elbírálását együtt végeztük, va la m in t m ind­ azokat, a kik résztvettek a p á lyá za to n , és külön köszönet já r jo n a p á lyá za t a n ya gi-erkölcsi támogatóinak . (Marno János költő értékelő jegyzete a szerkesztőség felkérésére készült és el­ hangzott 1993. jan. 22.-én a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 18 �palócföld 93/1 Tarján Tamás Szemmagasságban IX. 1992. decem ber 3. A S Z É P H A L O M K Ö N Y V M Ű H E L Y sa jtó tá jé k o zta tó ja . Szívesen v á lla lta m a lehetetlent: a lig húsz-huszonöt p erc le fo rg á sa a la tt áttekintést adni tizenhét, a téli kö n yvvá sá rra m egjelentetett újdonságukról. E g y p erc egy könyvre! H iszen va la m i be­ vezetőfé lé b e n a zt is el k e ll mondanom: az em blém ájául K azinczy p r o filk é p é t v á la sztó könyvkiadó jelenleg: bányácska... (m int tudjuk, Széphalom neve korábban B ányácska volt.) Vagyis nem aranybánya még, de az lehet: elsősorban a kortárs magyar irodalom értékekben g a zd a g lelőhelye. A z alábbiakban azon kötetek néhányáról fo r m á lo k bővebb vélem ényt, am elyek a z átm eneti időszakot fé m je lz ik : am ikor az alapító Mezey Katalin v issza v o n u lt a könyvm űhely vezetésétől, de még egyértelműen érződik az Ő koncepciója - utódja, Tóth \ László p ed ig , aki ta va ly szeptemberben vette át a sta fétabotot, már ugyancsak m arkáns e l­ képzelésekkel jelentkezett. BERKOVITS GYÖRGY A HALÁLKISÉRTŐ című regénye középkorú értelmi­ ségi hőst állít a centrumba. Lenki Gábor a szociológia és a pszichológia határterületén gyakorolná kutatói hivatá­ sát, ha vizsgálódásainak ala­ nya és tárgya nem elsősorban ő - El Gé - lenne. Amikor "kétségbeesetten meggyón barátjának, Fridáth Endré­ nek", vázolja azt is, milyen életelvek szerint szeretné gombolyítani sorsa fonalát (ő maga tehát, nem hagyva má­ sokra a gombolyítást): "Ab­ ból nem enged, hogy ne éljen nagy életet, nagy-nagy életet akar élni, amelynek útjából, megfogadta, eltakarítja az értelmiségi pózokat, a lan­ gyos biztonságot, az álságos­ kodást, az emberellenességet, a szenvedélytelenséget. Ugyanakkor óvatosan, s kényszerűen is, elutasította magától, hogy a nemzet szí­ ne-virága önjelölt képvisele­ tében gondolkozzék. Mert dehogyis szándéko­ zik magát feltolni példakép­ nek, inkább arra buzdít, min­ denki éljen úgy, hogy önma­ ga példaképe lehessen." Kétségtelen, hogy a negy­ venhez közeledő férfi jelleg­ zetes erkölcsi ember, morális igényessége azonban bizo­ 19 �palócföld 93/1 nyos meditatív életidegen­ ségbe csap át - holott éppen az életközeliség, az életvizs­ gálat a hivatása! Vörös hajú felesége, Erzsébet, aki állító­ lag a férj miatt kap rá az ivás­ ra, két gyengéjét tudja El Gének. Az egyik a gyanak­ vás; a másik az "úgynevezett jóság". Ez utóbbit akár már­ tíriumra való hajlamnak is lehetne fordítani, s ez a gya­ nakvással párosulva kialakít­ ja az üldözési mániát. Azt az érzetet, hogy őt fi-gye-lik ! Az 1987 januárja és 1988 februárja között (va­ gyis még "egy más világban") keletkezett regény rövidke bekezdéseivel formailag is az az átpoetizáltság képzetét kelti. A szaggatottság arra készteti az írót, hogy folyto­ nosan újrakezdje, kanyargó­ san fűzze a történetet, kité­ rőket, finomításokat eszkö­ zöljön, váltogassa a metafo­ rikus kifejezésmód sajátos­ ságait. Szárazon, kőhangú kopogással hullanak egymás­ ra a fragmentumok: a forma pontosan mutatja a lelki szétesettséget ennél a le lk i L enki Gábornál. Helyenként az unalmasság árával fize­ tünk a nagyon hangsúlyos vi­ lágképért és kompozícióért: a 20 technika túlságosan is szem­ betűnő, s ettől a főhős rajza, az egész későszocialista lét­ modell is túlkoncipiáltnak tűnik. Vagy ez még mindig semmi ahhoz képest, amit majd csak nagyobb távlatból visszatekintve látunk világo­ san? Lenki vesszőfutása igen pontos bizonyság arra, amit Szilágyi Ákos az 1992 au­ gusztusi tokaji írótáborban az ún. hatvannyolcas nemze­ dék hullásáról mondott. Ez a generáció nem szívesen áll "példaképnek", reprezentatív személyiségnek a társadalom elé, nem kenyere a prófétálás - viszont a "nagy élet" morá­ lis bosszúját igyekszik éppen a hatvannyolcas nagy kiáb­ rándulás traumája ellen for­ dítani. A mai Lenki Gáborok tehát befelé építkeznek, de igényeik néha a sűrűsödés olyan fokát érik el, hogy az ész, a szív gondtelítettsége, céltömege, reményhalmaza átmenetileg vagy végleg elvi­ selhetetlen a hős számára. Ekkor következik be az az összeroppant állapot, a halál­ kísértés, amikor azt kell mér­ legelni: élni vagy távozni-e a nehezebb? S a főfigura, ha igazi moralista, mindig a ne­ hezebbet választja. GÉCZI JÁNOS A TO­ RONY című - szintén régeb­ ben: alapformájában már 1981 -ben megíródott - regé­ nye akár A toronyépítő címet is viselhetné, hiszen nemcsak a jelképes-valóságos torony, hanem rögeszmésen céltuda­ tos megalkotója is: eleven metafora. Mai epikánk tele van az ilyenszerű címekkel, hősökkel (a Széphalom adta ki Török M ik ló s novelláskötetét is, amelyben az egyik írás A m áglyarakó címet vi­ seli, de ezen kívül is hosszan sorolhatnánk a példákat). A regénystruktúra egyszerre áttételes és közvetlen mo­ dellre alapozódik: a könyvet jelnek és mesének egyszerre lehet tekinteni. Általában egy szokatlan stiláris fogás is hozzátartozik a közelítéshez. Berkovitsnál a feltűnően megkurtított bekezdések Géczinél a kiemelt (látszóla­ gos) párbeszédesség, amely inkább sugallja a belső mo­ nológ, a tudathasadt vívódás érzetét. V. Antal nem egy király nevét viseli. Antal királyok­ ról nem nagyon tudunk, főleg ötödikekről nem. V. Antal, amúgy "kafkásan" a saját ne­ �palócföld 93/1 vét sem viseli. Túl jár az ötve­ nen, mire értelmetlenül mo­ numentális művét befejezi, az utolsó kanál habarcsot fölkeni. Az írót - aki tulaj­ donképp igen rövid néhány órába sűríti igen hosszú évek küszködését - az alkotó és az alkotás viszonya, problema­ tikája izgatja, megtetézve azzal, hogy az alkotás maga egy kivételesen erős akarat végülis amorf és szükségte­ len építménye. Termé­ szetesen a könyv ném asága, fájdító csendje, a főalak ma­ gánya mögött fölsejlik a Bá­ bel-torony hangos, értelmet­ len zűrzavara, de a befejezett torony a nagy ketedrálisok általában soha be nem feje­ zett, torzó voltukban szép tornyaira is asszociáltat. Az építő az építés befe­ jeztével eltűnik, kitűnik a képből. Nincs tovább külde­ tése. Illetve marad, de most már minek? Egész élete a célorientált, fáradhatatlanul igyekvő fölöslegesség jegyé­ ben telt - akarhat-e ezután fö lö s le g e s e n fö lö s le g e s lenni? Géczi regénye lesújtó íté­ let ugyanarról az ember- és tehetségpazarló világról, amely Lenkit is összeomlasz­ totta. V. Antal története is hordoz megformálásbeli bal­ lasztokat (ha Berkovitsnál a mesterkélt, kiagyalt néva­ dásnál is meghökkenve kel­ lett volna elidőznünk, akkor itt a káromkodások, durva kifejezések öntetszelgő, pro­ vokatív használata vált ki kritikát. A férfi-nő viszony­ latok, vagy inkább kapcsolat­ talanságok nem követelik ezt a mosdatlanságot - amely el­ len semmi kifogásunk nem lehetne, ha funkcióban je­ lentkezne. Géczi azonban e nélkül is megsejteti azokat a rideg fényéveket, amelyek az egyik embert a másik ember­ től elválasztják.) Tudat- és családregény MÁTYUS ALIZ ANYA MEGHALT című alkotása. Az írónő falukutató, szociog­ ráfiai vértezettséggel dolgo­ zik, a valóságábrázolás, az adatoló pontosság a szépírói törekvésen is átüt, helyen­ ként - a krónikásság révén erősebb is annál. A címben is jelzett gyász ellenpontja, hogy a történetmondó, nem kevés várakozás után, maga lesz anyává. Visszaállna így a világ teljessége, hiánytalan­ sága? Természetesen nem, hiszen minden anya-miszté­ rium egyedülvaló: csakis az an y a - k ép ze tek ,- emlékek végtelen változatosságából állhat össze a v ilá g mint anya tudata, egyik változata­ ként "az egyes ember és az univerzum egymásnak min­ taképei, megfelelői" nézet­ nek. Erős önéletrajzi ihletés, familiáris rendezettség nyil­ vánul meg a jó lendületű, szép szavú (de bizonyos mér­ tékig ugyancsak "méricské­ lős", túltervelt) prózában. Akár a valóság leképezése, akár tudatos választás, a kis­ ded, Domokos érkezésével megszólal a névmágia, mivel Domokos (Domonkos) ere­ deti jelentése: az Úrhoz tar­ tozó, Istennek szentelt. A profán élet rejtett szakralitá­ sa észrevétlenül így tűnik elő a lapokon, így találkozik ön­ magával a história. (A borí­ tón vélhetően az elhunyt édesanya szimbolizálódik a mosolygós nőalak fényképén - hogy a könyvet behajtva egy kisfiát ölelő fiatal anya elszínezett fotográfiája bú­ csúztasson a könyvtől. Az anya a gyermekét nézi. A gyermek minket.) Nem írt fülszöveget FA­ BÓ KINGA A FÜL című 21 �palócföld 93/1 verseskönyvéhez. Ez a nem­ leges gesztus stiláris érzé­ kenységről, a hiátus erejének ismeretéről vall; s ez elmond­ ható a vékonyka gyűjtemény egészéről is. Érzékszerveink közül ál­ talában az orrot szokás a leggroteszkebbnek tartani. Cyrano orra, vagy Gogol A z orr című elbeszélése bősége­ sen érvel ezen állítás igazsá­ ga mellett, és - főleg a gro­ teszk, az abszurd körén belül hatalmas orr-szak(szag)irodalma van annak, mennyiben rajzolhatja meg az arc és a lélek karakterét ez a nem pá­ ros szervünk; ez a páratlan. A közelmúltból Bereményi Gé­ za K utyák című drámája öt­ lik eszünkbe, melyet eddig csak rádiójátéknak sikerült adaptálni, oly nehéz lecke a (halott!) szereplők fö lo r r o ­ zá sa és a szimatolás (valami bűzlik, nemcsak Dániában) színpadi megjelenítése. Belátható , hogy a szem ("a lélek tükre") a legméltóságosabb helyet foglalja el az érzék­ szervek hierarchiájában, mi­ vel ezt tartjuk a legbecse­ sebbnek. A rejtett ízérzéke­ lés és a felületként, szervet­ lenül működő tapintásérzés kevésbé tud - művészi érte­ 22 lemben, metaforikusan önállósulni. A fül viszont méltó versenytársa az orr­ nak. Az elálló fültől a sza­ márfülön (Zuboly!) át a bot­ fülig sorakoztatja egyedeit a fülpanoptikum, s tudvalevő­ en a süketségnek is van hu­ mora. Fabó Kinga rímtelen, groteszk gondolatai versei­ nek fü ls é g é t érdekes, de ért­ hető módon a fe ls é g teszi. Az alig megközelíthető vers­ hős, a tartózkodó, elszigete­ lődő, magába forduló alak­ más magányossága. A kötet­ nek címet adó vers ekként fe­ jeződik be: "...Nőies nőt elv­ ből nem hívok meg? Férfia­ kat sem. Hozzájuk/ én me­ gyek// De nekik is csak a fü­ leim kellenek./ És a szájak? Be nem állnak./ És a fülem? A fülem, az néma./ Csak a fülbevalómat cserélem né­ ha./ A fülemet, azt nem ha­ gyom." (Irodalomtanárok, fi­ gyelem! A szinesztézia stí­ lusalakzatának tanításához egyedülálló szemléltető esz­ köz a n é m a f ü l jelzős szerke­ zete!) "Kínos, hogy megint én vagyok" - talán ez a kötet kulcssora. Kész a paradoxon: az Én makacsul őrzi magát, "a fülét, azt nem hagyja", ám egyben roskadozik is attól, hogy Ő - ő. Nyilvánvaló, hogy a válságállapot tükrözé­ sének az egyik legnyomaté­ kosabb helyen, a kötetzárás­ ban is meg kell villannia: "...És most/ megint válságban a lelkem./ Már megint nem// jól csinálom? Már megint egy kis válság. Mondjam így:/ baleset? Megesik? A tizen­ egyedik/ vagyok a tízből." A lélek válságban lehet. Válságban van, talán mindig, de legalábbis m egint . A fül nincs válságban. A fül nem a lélek tükre. A fül néma. Jó vershallás kell ahhoz, hogy ennek a száraz, közlő, prózai lírának a szépségeire fogékonyak lehessünk. Ép­ pen a szárazságra, a közlő at­ titűdre, a prózaiságra. Min­ denfajta klasszikus vers de­ kompozíciójából komponá­ lódik a szakaszokra osztott­ ság helyett töredezettséget mutató költészet, melyben külön figyelmet érdemelne a női elem jelenléte, hol "ma­ gasztaló", hol "ironizáló" kö­ zelítése. A legszebb szöveg is "női". A címe E g érk e (Ör­ kény? Macskajáték?...), de Marylin Monroe-ról "szól". "M. M.-et különben azért �palócföld 93/1 szeretem, mert nem tudott aludni, mert öngyilkos lett, és mert nem lett gyereke. Őt nem lehetett birtokolni... Ha­ lálával kapcsolatban sok mendemonda kering. Szeret­ ném hinni, hogy öngyilkos lett. Hogy miért? Mert olyan szőke volt." A vers "válságát" a Szép­ halom téli újdonságai önma­ gukban is híven jelezhetik. Tolnai Ottó a tőle szokatla­ nul élettelen Versek könyve címet adta (vagy hagyta ad­ ni, szerkesztője által) új gyűjteményének, holott az nemcsak verseket, hanem színpadi szövegeket, füzéres kompozíciókat is tartalmaz, általában is legföljebb vers­ telen versek vannak benne (ám azok pompásak). K e­ m enczky J u d it A z A M E R I ­ K A I V E R S E K köteteimben aki már nem a hagyományos verslábakon tipeg. Térben periferikusan is - látó szem kell az olvasáshoz, és komp­ júteragy. Vagy más szóval: kémiai úton kell lebontanunk a nagyobb anyagstruktúrá­ kat, hogy eljussunk az elemi közlésekig, amelyek változa­ tos vegyértékekkel kötődnek egymáshoz. BORBÉLY SZILÁRD könyvének bevezetéseként utaltam a két tekintélyesebb pályatárs (általam másutt már leírni próbált) köteteire. Borbély munkájának előlről TÖRTÉNET, hátulról A BÁ­ BU ARCA a címe. Vagy for­ dítva. Mivel két irányból két műfajra nyílik, ezzel jelezve, hogy pillanatnyilag egyikre sem nyílik igazán. Innen tör­ ténet - tehát ellenevidens módon esszéket, elemzése­ ket, poétikai vizsgálódáso­ kat, ars poeticát sorakoztat. Onnan " bábu arca" - tehát vallomásos, versszerű való­ ságreflexiókkal lep meg. A vers itt is tüntetően mondja, hogy ő vers. A V áltozatok ugyanarra ciklus több rokon címszerkezettel, címsoroza­ tokkal él (Királyok hajdani szintén szükségesnek látta ráadásul nagybetűvel - kiug­ ratni a műfaji meghatáro­ zást. Ilyenkor újfent gyanak­ szunk: már nem olyan időket élünk, hogy az ú j versek tényleg újak és versek lenné­ nek. Valóban, Kemenczky is olyan képszerű, tipografizált, matematizált művet, a szö­ vegszerkesztők korának talá­ kertje..., K irályok alkonyi nyos gyermekét hozta létre, kertje... stb.) , de mindegyik­ ről tudatja azt is "pótlólag", hogy milyen vers, s hogy föl­ tétlenül vers (az említett ket­ tő például "kezdetvers" és "lehullóvers " . ) Ezt a fajta elvont (ám vi­ lágosan érthető), sokak sze­ rint posztmodern, líraiatlan lírát sokan művelik. Hirtelen Kántor Zsoltot, esetleg Ba­ bics Imrét említhetjük, akik hasonlóképp döntögetik ki a hagyományos költészet fala­ it, hogy azután nosztalgiku­ san elüldögéljenek a szétgör­ gött romokon, és filozofikus fejtegetésben, rejtett s rejlő sorokban bontsák ki a világ­ végi világ botrányos szépsé­ gét. Valamennyiükre jellem­ ző, hogy teljes tárgyilagos­ sággal, hideg rajzolótűvel vésnék a vonalakat, ha a versábra csak a lendületes szókapcsolatoktól, a szokat­ lan dinamikától is nem he­ vülne át. Irodalmunk gazda­ godása, hogy a rengeteg kap­ tafa-szonett, ismételt forma, variált költői textus mellett ezek a rébuszos, de tartalmas "bábuarcok" is felbukkantak. Jellegzetes - a matemati­ kával és a nyelvelméletekkel érintkező - szövege Borbély­ nak a F en y ő fa isk o la . "A fe­ nyő fa. Zöld fa. Örökzöld fa. 23 �palócföld 93/1 A fenyőfa örökzöld fa. A fe­ nyő a szavak között fa" kezdi, és hasonló ritmusú, gondolatvezetésű húsz sor­ nyi folytatás után jut el a kö­ vetkeztetésig: "A fenyő a végtelenben örökzöld. Az örökzöld fenyőben minden szín zöld. A zöld színben a fe­ nyő fa. A fenyőben örök a fa. A fa fenyő." A fe n y ő f a - a f a fe n y ő . - Ez a képlete a műnek. Látszólag totális át­ alakulás a lényeget illetően, kijelentése egy előző kijelen­ tés ellenkezőjének. Másrészt ugyanannak a mondása, egy korábbi állítás önmaga lé­ nyegével való nyomatékosí­ tása. Két véglet egyesítése. Végpontok helyett közép­ pont, lényegi mag. Ami a le­ vezetésben helyet kap, az szűkíthető és bővíthető is egyben. Az mellékesebb, mert az csak maga a világ. HORVÁTH TERI színművésznőt nem foglalkoztat­ ták modern poétikák, nem töprengett a memoárírás mai divatján, szabályszerűségein és szabálytalanságain, midőn a FÉNYBEN ÉS ÁRNYÉK­ BAN vallomásait, emlékezé­ seit, színészportréit fogal­ mazta. Olyan lelkülettel írt, ahogyan imádkozik az em­ 24 ber. A fohász nem csupán kérlelő vagy köszönő Valaki­ hez-szólás, Istenhez-szólás, hanem átgondolása megtör­ tént vagy megtörténhető dol­ goknak, számvetés, rendcsi­ nálás a lélekben, intellektuá­ lis és érzelmi együttlét a tá­ vollévőkkel, az örökre eltá­ vozottakkal. (Véletlenül de­ rült ki, hogy Horváth Teri tényleg hajnalban, egyedül, kerti csöndben írta tele az ár­ kusokat.) Patetikus emelkedettség jellemzi a Nagy elődeim fe­ jezetet, Jászai Mari, Tőkés Anna, Jávor Pál, Bihari Jó­ zsef, Kiss Manyi és mások arcképével. Hullámzó szín­ vonalú emlékezések ezek, ahogy hullámzik a kötet egé­ sze is, mégis megragad az őszinteség, az ösztönösen szép fogalmazás, a lelki ne­ messég. A K ortársaim ról névvel és név nélkül ciklus azoknak sem szeretne bána­ tot okozni, akik a naplóíró­ nak akár életreszóló bánatot okoztak. A Kulisszák mögött a legeredetibb, tán mert ide csupa picinyke tollpróba ke­ rült. Igazi novella - szokvá­ nyos "nem tudok rivaldafény nélkül élni" befejezésétől el­ tekintve a S e n k i. A legszebb írásmű kissé odébb, visszább van: ez a Mai mese. Ezt írónő írta, meg a színház írta. Tóth L á s z ló TUDÓSÍ­ TÁS EGY ORSZÁG EL­ VESZTÉSÉRŐL címmel csehszlovákiai magyar elbe­ szélők műveit válogatta an­ tológiába, 1919 és 1989 dá­ tumhatáraival. Kik és mely országot veszítették el? Jö­ hetne a talányos részkérdé­ sekre bizonytalan részválasz, magyarok, szlovákok, aztán szlovákok, magyarok véleke­ dése, igen-je és nem-je, föl­ váltva és együtt... Annyi nem kétséges, hogy az "elvesztett" ország: Csehszlovákia. Ez a szó, meg a cseh szlovákiai jelző szembeszökően sokszor szerepel a szövegben. Gren­ del Lajostól a nevezetes C seh szlovákiai m agyar no­ ve llá t publikálták újra, Soóky L á szló "A csehszlová­ kiai magyar szerzőt" lépteti föl A dzsungel törvényei első mondatában, hogy azután ez a kallódó középkorú férfiú néhány üveg grúz konyakért mindenre kapható legyen. Egy e pillanatban még létező ország neve önmagában is di­ noszaurusszá (Dunasza­ urusszá) válik a lapokon. Ki­ pusztuló jelenséggé. �palócföld 93/1 Némileg meglepő módon S okan voltunkj ának jóval az irónia, a groteszk erősebb későbbi drámájához. Renge­ hang, mint a tragikum, főleg teg a fölfedezés: Magyaror­ a könyv második, a mához szágon ma már kevesen is­ közelebb eső felében. Az első merhetik Tichy Kálmán, két nagy fejezet (Á l l a bál; Tichy Lajos, Bányai Pál, H a jn a l e lő tt) komorabb Sellyei József, Neubauer Pál hangvételű, hagyományo­ és társaik nevét. Talán Náto­ sabb szövegezésű, archaiku­ lyáné Jaczkó Olga, Szom­ sabb stílusú. A nyitó írás, bathy Viktor és Egri Viktor M á ra i Sándor tól a tudatha­ ittléte állíthatja meg sze­ sadtan önsokszorozó Sokan münk futását. Az Üzenet a vagyok furcsa félrímmel lát­ p a r tr ó l, mely az 1945 utáni szik kötődni Sánta Ferenc időszak kisepikai körképét G aál J ó z s e f: fogja össze, Gál Sá n d o r tól Talam on A lfo n z ig egyenle­ tesen-emelkedően értékes, az összmagyar literatúrába szervesen belekötődő novel­ lisztikával ajándékoz meg. Ez az antológia folytatás: a Szélén az o rszágút nak című lírai gyűjtemény ikerkötete. A Széphalom Könyvműhely terveiből és következetessé­ géből is megsejtet valamit, hogy harmadik tomusz is ké­ szülőfélben van: hetvenöt év csehszlovákiai magyar esszé­ írásának seregszemléje. Masoch lyra II. (tus, aerográfia) 25 �palócföld 93/1 Kalmár 26 Istvá n : A függőleges útján (filctoll) �palócföld 93/1 SALGÓTARJÁN LXX. Szvircsek Ferenc A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálásában Salgótarján földtörténeti múltjához ha­ sonlóan gazdag és változatos lakóinak tájat formáló tevékenysége. A település fejlődésé­ hez, de gyakran pusztulásához is a hosszan el­ nyúló völgyben kialakult sajátos földrajzi fekvése járult hozzá. A helyi és helyzeti ener­ giák együttes megléte a 19. században, ipari központként való kijelölésének is egyik indí­ téka volt. A modern Salgótarján igazából a múlt század közepén kezd kialakulni a kapi­ talizálódó ipar, a község és a birtokosok haté­ kony támogatásával. A fellendülés két fő pil­ lérét a szénbányászat és a vasipar jelentette. 1861-ben megtelepedett és központjául jelöl­ te ki a falut a Szt. István Kőszénbánya Társu­ lat. A kiegyezést követően, az ipari fellendü­ lés időszakában lerakták a vasgyártás alapja­ SALGÓTARJÁN LXX it. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat he­ lyének kijelölésekor már a bányavállalat által kezdeményezett vasút kiépítése és a feltárt barnaszénmezők biztosították az elsőséget. Az üveggyár 1893-as, a vasöntöde és gépgyár 1894-es megépítésével az iparvállalatok né­ hány évtized alatt megváltoztatták a falu épí­ tészeti képét és egyben átformálták a lakos­ ság foglalkozási struktúráját. A már községi rangú település a szénmedence bá­ nyászatának centrumává vált, a vasút meg­ építése révén pedig közvetlen kapcsolatot te­ remtett a fővárossal. A nagyipar civilizációt teremtő ereje tettenérhetően és alapvetően változtatta meg a táj arculatát, az ősi telepü­ lés képét és a lakói életét. Ezt a változást, a bányászfaluból történő várossá fejlődést kí­ rovatunk tanulm dnyai a N ógrádm egyei M úzeum ok I g a z g a ­ tósá g a és szerekesztő ségünk á lta l közösen rendezett tudom ányos szim pózium ra készültek, am ely a vá ro s 70. éves fe n n á llá s á n a k záróünnepségeként a M ecénás A la p ítv á n y és S a lg ó ­ ta rjá n vá ro s Ö nkorm ányzatának tá m o g a tá sá va l j ö t t létre. Je le n rovatunk S a lg ó ta rjá n v á ­ ros Önkorm ányzatának anyagi hozzájárulásával valósulhatott meg. 27 �palócföld 93/1 vánjuk most nyomon követni. Egy bányászfalu településképének átala­ kulása Az európai falvak sajátos típusát alkotják az utak mentén kialakult falvak. Salgótarján egyutcás szalagtelkes utifaluként létezett, te­ lepülésének alaprajza keletkezéstörténetét tárja elénk. A fokozatosan nőtt, fejlődött vá­ rosok alaprajzában is egyfajta sajátosság fi­ gyelhető meg. Részben úgy, hogy a térszíni viszonyok, a felszín alakja mint természeti feltétel rendezi az újabb településrészeket, vagy úgy, hogy egy épület (templom, kastély, középület) mint építészeti meghatározó elem rendezi egymáshoz a városrészeket. Esetünk­ ben a térszíni viszonyokat, völgyek menetét követve épültek ki az üzemek és a lakótele­ pek. Salgótarján térbeli kiterjedésére közel egy évszázadig a horizontális kiépülés volt a jellemző. Külső megjelenési formájában ma­ gánviselte annak a kornak a jellemző vonása­ it, sajátos érdekeit, építészeti stílusát, mely életre keltette. Akár spontán, akár tervezet­ ten jött is létre egy-egy város, közös bennük az emberi munka, az építés. Az így kialakított város egy adott helyre jellemző, melynek fej­ lődésében, formálásában jelentős szerepe van az időnek. Az idő okozta nyomok lemér­ hetők, ugyanis minden kor leteszi névjegyét a fejlesztésében, így Salgótarján esetében is. Salgótarján a Salgó-, és a Tarján-patakok észak-déli irányú, nagyjából Y alakú völgyé­ ben alakult ki. A mellékvölgyekbe csak jóval később, a 19. sz. közepétől húzódott a lakos­ ság. A völgyet három oldalról kopár hegyek 28 és dombok övezték, csak déli irányban tor­ kollott a Tarján patak a Zagyva folyó kiszéle­ sedő völgyébe. Az 1867-ben megépült PestRutlkai vasútvonal a völgyet két részre osz­ totta, a nagy iparvállalatok-társulatok pedig két pólusként, a településtől elkülönülve al­ kották meg külön telepeiket. A két pólus kö­ zött a faluban építkező lakosság a fővölgyben végighúzódó út mellett, a mocsaras völgy fe­ néket elkerülve, annak két szélén csoporto­ sult. A házcsoportok, tekintet nélkül az utak­ ra és a kanyargó patakokra, úgyszólván egy­ más hátára épültek. A településszerkezetet vizsgálva, a múlt század közepén két külön településnek tűn­ hetett a falu. A Tarján patakkal párhuzamo­ san futó megyei út keleti szélén helyezkedett el a falu nagyobbik része, s vele átellenben, a Meszes hegy lábánál, de már a patakon túl a másik része. 1850-ben 128 szalmafedelű és vályogból, fából épült parasztház képezte a települést. Kőből csak a templom és az urda­ lom emeletes kastélya épült. Az első építési tervnek az 1729-ben meg­ fogalmazott és építkezéseket elrendelő utasí­ tást kell tekintenünk, melyet g r . S z lu h a György adott ki tiszttartójának. A megkez­ dett munkákat már J a n k o v ic s M ik ló s , az új birtokos fejeztette be, s alakította ki a telepü­ lésképet. A 19. század közepén ilyennek látta a falut az első orvosa Dr. Jungm ann M ih á ly, aki 1859-ben került Salgótarjánba, s elbeszé­ lése nyomán a reánk maradt írásokból né­ hány sort idézünk, amelyek az iparosodás be­ indulása előtti idők sajátos viszonyairól ad­ nak némi tájékoztatót: " 1859-ben B rellich, az em briójában élő �palócföld 93/1 lebontása S zilá rd y Is tv á n nevéhez fűződik. ri tulajdonosa felszólítására Zagyvára jö t­ A templomtól a Pécskő utcáig telkes jobbá­ tem, hol akkor a bányatársulati vezetőség gyok házai álltak. A Pécskő patak medrében három emberből állt, s ezek ketteje: Wéber és is út vezetett a hegy felé. A falu magja a Pécs­ P a n kard i bírt d ip lo m á va l. K öztük fé s z k e l ­ kő-utcától a Zagyvai rakodóig (Arany János tem meg én is m agam at. S a lg ó -T a r já n kö z­ utcáig) terjedt. A házak az út jobboldalán he­ séget még azon időben nagyítóüveggel lehe­ lyezkedtek el, itt volt a falu temetője is. Egy tett csak m eglátni. I ngoványos m ocsár borí­ csermely mellett futott fel az út a hegyre. Az tá vég ig az egész la p á lyt. N á d a so k rengete­ utcától észak felé, néhány nagygazda udvara g e ü lte el s z é ltében-hosszában a sekélyes ré­ és épülete állt. A fő utcán a lakosság szorosan szeket. A h o l most a Takarékpénztár áll, a hegylábhoz építette házait, az út és a laká­ azon az oldalon véges-végig sehol több háza sok közötti üres, többnyire előkertnek szánt nem v o lt még akkor Tar já nnak. A z út ellen ­ területet építették be 1880-tól az új házak­ kező, p a rtfe lő li oldalán meg a felburjánzott kal. A Fő út másik oldalán állt a Kispiac, gaz, bürök, fűzbokrok sűrűjében alig lehetett ahonnan zárt sorban épültek meg a házak. A észrevenni azt a néhány szegényes nádfedelű vasgyári iparvágányoktól Somoskőújfalu felé putrit mely a fa lu t képezte". már szántóföldek következtek. Az első épüle­ A templom előtti út meredek dombra ka­ tet 1882-ben emelték, az evangélikus templo­ paszkodott fel, amit a fuvarosok megkerülve, mot a paplakkal. a Régiposta (Zsidó) utca vonalában a TarjánA falu másik részén, a Meszes lábánál hú­ patak felé kerültek ki és a Pécskő patak med­ zódó út és a Tarján patakból kivezető csator­ rében, vagy a Kis utcán tértek vissza a Főút­ na mellett szétsztórtan álltak a házak. A falu_ ra. A Jankovich kastélytól kezdődő Régipos­ két részét a Tarján patakon keresztül gázlók­ ta úton állt a település első, polgárságát szol­ kal út kötötte össze. gáló épülete a kaszinó. Helyére épült 1902ben a mór stílusú zsinagóga. Az első üzemi Már nem falu, de még nem város Az ipari fellendülést követően a szénbá­ épületet a Szilárdy- előbb Jankovich -major nyászat mellett a vasipar honosodott meg a déli részén építette fel S zilá rd y Ödön üveg­ hutának, de mint ilyen nem prosperált, faluban, s ezzel északról és délről a kialakuló hosszú ideig nem volt üzemben, majd 1888- ipari telepek foglya lett. Az 1867-es MÁV vo­ ban leégett. Ezt követően gazdasági épület, nal átadásával már három olyan létesít­ raktár, istálló és végül úrilak lett. A sokat em­ ménnyel rendelkezett, melyek hosszú időre legetett Jankovich kúriát az új birtokos nem meghatározták az ipar és vele együtt a falu lakta, eladta a bányatársulatnak, s itt létesült fejlődését. A városfejlesztő erőknek megfele­ 1871 -ben az első társulati bányai iskola. A lően a kép azonban nem volt egységes. Üzemi Szilárdy-kúria földszintes épületét, az út tú­ telepek elvei, stílusa, szerkezete s vele együtt loldalán hajdan a Jankovichok ispánja lakta, településképe más volt mint a községé. Egyes salgótarjáninak nevezett kőszénbánya akko­ 29 �palócföld 93/1 ciális követelményeknek megfelelően. Ka­ szárnyarendszer volt jellemző rájuk. A mun­ kástelepek Salgótarjánban és közvetlen kör­ nyékén hegyes-dombos vidéken épültek, de nem alkalmazkodtak a terepadta lehetősé­ gekhez, hanem egyenes vonalban vezetett ut­ cákon helyezkedtek el házaikkal, holott a ter­ mészetadta formák a sablonosság feloldásá­ hoz vezethettek volna. Ezért a bányatelepek, lakótelepek sajátos megjelenésűek voltak Salgótarján határában. Itt kell azonban meg­ jegyezni azt, hogy az 1925-től az SKB Rt. szervezetébe került Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt, Schm idt Jen ő igazgató idejében W ellisch állt, a vasút J ó z s e f rakodóig volt kiépítve. A A n d o r műépítésszel Baglyasalján korszerű mai bányatelep helyén csak egy hosszú koló­ munkáslakóház, tisztviselőház és kaszinó nia á llt, melyben m integy 100 csa lá d vo lt épületet terveztetett meg. Ma is láthatóak ö ssze zsú fo lv a . A többi c sa lá d kis üregeket ezek. Zemlinszky Rezső mellett Gerber F r i­ vá g o tt m aguknak a hegyoldalba, elejét be­ gyes, Gerő N ándor, Róth F ló r is bányaigaz­ d e s z k á z t á k és készen vo lt a lakás". 1868 gatók neveit kell még említenünk a bányai és után már a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a leendő város építkezéseivel kapcsolatban. A felépített telepek a községtől távolabb, Zem linszky Rezső igazgató irányítása mellett megkezdte a kolóniák építését, de az új tárók annak szélein helyezkedtek el, s így annak és aknák nyitásával a község szélein új tele­ építészeti képében még nem jelentek meg. A pek is létesültek, magukon viselve az idősza­ község területének terjedésével, a szabad be­ kosság jellegét. Itt szeretném megjegyezni, építésre alkalmas területek fogyásával azon­ hogy a bányaművelés, az új bányák nyitása ban hamarosan bekerültek a kialakuló "vá­ kétséges vállalkozás volt, ezért a nyitással rosképbe" is. A bányatelep, azaz kolónia képe kapcsolatos épületeket a legegyszerűbb esz­ 1872 után így városiasabb benyomást keltett, közökkel, a leggazdaságosabban kellett meg­ mint maga Salgótarján belterülete. A kőből építeni. A műveléskor számtalan új épületet és téglából épített gyarmatházakkal, altiszti - üzemépületet, lakóépületet - kellett létesí­ és tiszti lakóépületekkel, irodaházzal, szociá­ teni, a régieket a viszonyoknak megfelelően lis létesítményekkel (iskola, kórház, fürdő, átalakítani. Megállapítható az is, hogy a ré­ sportpálya), kövezett útjaival kitűnt a falu gebbi bányatelepek házai kivétel nélkül sab­ vályog- és faviskói, sáros, szinte járhatatlan lonos egyformaságban épültek, primitív szo­ útjai közül. A falu városiasodása felé az első részek fejlődésének üteme is különböző volt. A kezdeti időszakban nem forrtak egésszé a községgel és ezért sokáig különálló testként léteztek. Csak a városi jogállás megszerzése után vált lehetővé egy egységes koncepció ki­ alakítása a 20. század elején. Sorra nézve az iparvállalatokat, a legidő­ sebb, a legrégebben ide telepedett bányavál­ lalatnál kell megállnunk. Igazgatósága 1870ben a város délnyugati részén épült fel, s 1923-25-ben nyerte el ma is látható arcula­ tát. Mellette a tisztviselő és munkáslakások telepszerű elrendeződésben bontakoztak ki. Az új lakókat, a honfoglalókat 1868-ban ez a kép fogadta: "A z á llo m á s egy kis épületből 30 �palócföld 93/1 lépés tehát a központi bányatelep kiépítése volt, a vasút és a Tarján patak nyugati olda­ lán. 1872-1918 között a salgótarjáni központi telepek helyett már főleg egyes aknák terüle­ tén építkezett a bányavállalat (Forgách-telep, Károly-akna, Új-akna, Somlyó, Józsefi). A telepek itt magukon viselték a szén kiterme­ léséből adódó üzemi jellegzetességet, azt ugyanis, hogy a bánya nem állandó, hanem vándorüzem: hirtelen kell nagyobb tömegű embernek elhelyezést biztosítani azzal a gon­ dolattal, hogy a szén egyszer kifogy és a tö­ meg mehet tovább. Ennek ellenére a bánya Salgótarjánban 489 munkáslakás mellett tisztviselőlakásokat, irodaépületet, élelemtá­ rat, ruhatárat, sütödét, mészárszéket, kórhá­ zat, munkásotthont, kaszinót, iskolát, sport­ pályát, uszodát épített fel. A község fejlesztésében, városias jellegé­ nek erősítésében a V asfinom ító, majd jogu­ tódja 1881-től, a R im a m urány-Salgótarjáni Vasmű Rt. játszotta a legfontosabb szerepet. Maga a gyártelep a falutól északkeletre, a Salgó-patak mocsaras völgyében épült ki. A gyár üzemi épületeivel egyidőben in­ dult meg a munkások majdani lakótelepének tervezése és építése. A községtől elválasztó sorompó után, a gyártelepre vezető út men­ tén húzták fel az első épületeket, melyek ter­ mészetesen az irányítás céljait szolgálták. Így épült meg az üzemvezetőség irodája, a társu­ lati vezérigazgatóság emeletes épülete, a kas­ tély. Ezt a szerényebb lakótelepi épületek kö­ vették, melyből ténylegesen mint egy kor­ mányzósági palota emelkedett ki. A vezérigazgatósággal szemben emelkedett a tisztvi­ selők részére egy egyemeletes épület. A lakó­ telep munkáslakásait a gyártól távolabb, a fő­ útvonal (a gyári fasor) két oldalán építették ki, abban az időben korszerű megoldásként, emeletes kivitelben. Az 1870-ben megnyílt iskolaépületet 1929-ben a város legkorsze­ rűbb társulati iskolai épülete váltotta fel. A dokumentumok szerint a lakótelepet nagyrészt Schw eiczer Z sigm ond tervezte meg még 1869-ben. A gyári lakótelep felújí­ tására F a b in i H e n r i k igazgatóságának ide­ jén került sor, 1931-ben. A gyártelep kiépíté­ sében elévülhetetlen érdemei voltak: B orbély L a jo s, Jó n á sch A n ta l, L ip ta y B .Jen ö igaz­ gatóknak. 1880 -ban létesült egy nagyobb teleprész az ún. Amerika, a telep nyugati részén. Ezek­ ben az években (1880-1890) készültek el a Kaszinó sor tisztviselő- és munkásházai is. 1890-ben élelemtár épült, melynek emeleti részén volt a tisztviselők kaszinója. 1894-ben az olvasóegylet kapott új épületet. 1907-ben indult be a Jónásch Antal igaz­ gató nevével fémjelzett szövetkezeti munkás­ lakás akció, melynek keretében kertvárosi jellegű, 51 munkásház épült meg. A Lubycsalád parcelláin alakult ki a Szent Ferenc te­ lep 1929-ben, a Jónásch-telepnek nevezett területtel átellenben. A falutól dél felé, szintén mocsaras, nádas területen két üzem és lakótelep alakult ki. A két iránytadó pólus közül a déli pólus, bá­ nyai-, és gyári telepeivel a legkülső perifáriá­ ra szorult külváros képét villantotta fel. A P alackgyár majd a vasöntöde és gépgyár néhány kolóniaszerű munkáslakás építésére vállalkozott csupán, ami nem emelte a város­ 31 �palócföld 93/1 kép színvonalát, különösen azért nem, mert szinte eldugva helyezkedett el a gyártelep mögött, a vasútvonal és a Tarján patak mel­ lett. A bánya telepei - Forgách, Újakna és ide tartozónak számítható a nyugati részen ki­ alakult Károlyi-telep, valamint az említett ipartelepek - a község szegényes perifériájá­ nak tekinthetők. A Patyomkin-falu A nagyipari üzemek közvetlen "városépí­ tő" hatása mellett, közvetett hatásokkal is kell számolnunk, melyek azonban szervesen összefüggnek az ipari termelés emelkedésé­ ből adódó létszám és infrastruktúra fejlődé­ sével. A szo lg á lta tó iparágak fejlődése fel­ gyorsult, hatása a falu képének megváltozá­ sában is lemérhető volt. A kereskedelem kor­ látlan lehetőségek hazájának, azaz "kis Cali­ forniának" tekintette Salgótarjánt. A keres­ kedő családok nevéhez fűződik a község főút­ vonalának Patyomkin-városszerű kiépítése. A paraszoktól megvásárolt telkeken, a régi házak előtt elterülő üres területeken építet­ ték fel az első kereskedőházat. A birtokos pa­ rasztok beltelkeinek helyén épült fel tehát a mai város. A paraszti réteken, szántókon a bányák és ipartelepek osztoztak, ezek csak a paraszti birtok rovására tudtak terjeszkedni. Az úthálózat gerince spontán módon alakult ki, a forgalmi áramlások irányát követve. A kisebb tereket, az egyetlen út fűzte fel. Salgó­ tarjánban a nyitott terek voltak a jellemzők, nem alakult ki a fejlődés során központi, zárt térrel egy falumag. Az ipari épületek, telepek központon kívüli elhelyezése, a hirtelen fel­ duzzadt lakosság bezsúfolódása nyomán a te­ 32 lepülés elvesztette sajátosságát. Ipari és lakó­ terület összekeveredett, megszűnt a központ régi értelemben vett szerepe és hagyományos tartalma. Salgótarjánt a 20. század első évtizedei­ ben is hat sárga kastély uralta: a bányakas­ tély, a régi községháza, a Jankovich-kúria (az egyetlen pénzintézet otthona), a katolikus templom, a Szilárdy-kúria és a főszolgabíró­ ság épülete. A Fő-utca két oldalán az 1880-as években épültek ki a házak, a Tarján patakon túl pedig a Meszesalja házsora alakult ki. Itt helyezkedett el a község lakosságának mező­ gazdasággal foglalkozó rétege, a Karancsalja utcáig bezáróan alkotva meg a szóhasználat­ ban is a "községet", mert a vele szemben ki­ alakult területet nevezték lakosai "Salgótar­ jánnak". Az építkezés a községben 1880-tól gyorsult fel 1914-ig az ipartelepek hatására. Megépült, majd többször átépült a községhá­ za, mely 1922-től városházaként funkcionált a régi temető helyén. 1882-ben evangélikus templom épült, 1900-ban főtéri vasútállo­ más, 1914-ben posta és távirda hivatal léte­ sült. 1914-ben átépítették a templom előtti teret. A már nagyközség, a dualizmus időszaká­ ban a felduzzadt lakosság és a megnövekedett funkciók miatt otthont adott járási szintű hi­ vataloknak is: járásbíróság, adóhivatal, fő­ szolgabíróság. Trianon után jelentékenyen tovább szaporodott lakosság miatt is új hiva­ talokat kellett befogadnia, és mivel exponált helyet foglalt el itt az ipar, a kereskedelem, a fejlődés gyorsabb ütemét követve jogilag is várossá vált 1922-ben Salgótarján. �palócföld 93/1 A városiasodás rövid útján Salgótarján nem járta be a várossá válás évszázados útját, hanem sajátos módon ké­ szült erre a szerepvállalásra. Átlépve a fejlő­ dés buktatóin, a megmérettetés kínjain, első lépésként a képileg nem létező város építésze­ ti tervét készítették el Vargha L ászlóval, a korszak ismert építész-várostervezőjével. E terv lett az alapja a későbbiekben a város át­ építésének, mivel a polgármesterrel az élen a város vezetői elfogadták azt az elvet, hogy Salgótarján földrajzi fekvése nem teszi lehe­ tővé azt az építési módot, miszerint a meglé­ vő várost sorsára hagyva, mellette, egy min­ den szempontból átgondolt városrendezési terv alapján új, modern várost építsenek. A szabályozás alapja maga a régi város kerete volt, amit rekonstrukciós városfejlesztéssel, a régi épületek lebontásával, újak emelésével gondoltak megépíteni úgy, hogy a meglévő utcák vonalvezetésén nem lehetett sokat vál­ toztatni-kiegyenesíteni, szélesíteni, levágni mert a város sajátos földrajzilag meghatáro­ zott alakja nem kedvezett ennek a megoldás­ nak. Ezért a város határán belül és kívül talál­ ható területek kerültek könnyebbség és ol­ csóbbság okából elsősorban beépítésre. Alap­ vetőnek tartva azt a célt, hogy a város köz­ pontja oldalirányban is terjeszkedjék. Így a város újabb fejlődésében a legjelentősebb mozzanat a parcellázások során kislakásos telepek megépülése volt. Igaz nem a városren­ dezés optimális szempontjai szerint alakult ez, hanem a földbirtokosok által parcellázás­ ra átengedett területek mértékében. A Tar­ ján patak nyugati árterületén jött létre a pol­ gárváros csírája az "Újtelep", kertvárosi jel­ leggel, valamint a keleti domboldalon a Pap­ berken a "Rokkant-telep". A beépítések hatá­ sára 1931-ben a Pécskő-patakot is befedték, csatornázták a várost és rendezték a patak­ medreket. A Zagyva folyó hullámos felszínű forrás­ medencéjének egy szűk völgyében, dombonvölgyön elterülő, egyszerű és eldugott kis pa­ lócfaluból a legmerészebb álmodok sem mer­ ték feltételezni a kezdetekkor, hogy város lesz egykoron itt, habár szóhasználatukban lakosai a 19. század végén a város megneve­ zést használták a településsel kapcsolatban. Salgótarján az 1930-as években már ko­ moly állami intézményekkel rendelkezett, új épületekbe költöztetve azokat. Megtaláljuk: a gimnáziumot, polgári iskolát, bányakapi­ tányságot, járásbíróságot, főszolgabíróságot, ipartestületet, adóhivatalt, közvágóhidat, csendőrlaktanyát, rendőrkapitányságot, stb. Ezidőben nagy lépést tett az infrastruktúra kiépítése felé a város vezetése, melyet a város tőkeszegénysége azonban évekig elodázott. Végezetül elmondható, hogy Salgótarján a szétszórt bánya- és ipartelepeivel igen rövid idő alatt várossá, ipari, kereskedelmi, köziga­ gatási és kulturális gócponttá fejlődött. Eb­ ben nagy része volt az ipari üzemeknek, an­ nak a szellemnek, mely a kicsinyhitűségtől megszabadulva élni tudott a pillanat adta le­ hetőségekkel, Az alapítók megtették köteles­ ségüket. Támogatták a közügyet, elsősorban Tarjánért, mely Nógrádnak ipari jelentősé­ gében országoshírű tényezője lett. Mind a te­ lepülés, mind az üzemek vezetői "szerették ezt a fé s z k e t erős lelkülettel, m ely m egélhe­ tést, g o n d ot és gyönyörűséget tá r t" mindnyá­ juk elé. 33 �palócföld 93/1 Cs. Sebestyén Kálmán Salgótarján társadalma 1922-1944 "″A szó ideális értelmében vett társadalmi élet vá rosunkban nincs. Lehetetlen azonban meg nem á lla p íta n i azt, hogy társadalm i té­ ren ig e n is in ten siv és eredm ényes munka f o ­ lyik. E sem ényszám ba menő hangversenyek, kulturesték, dalversenyek, h a z a fia s ünnep­ ségek stb. stb. va nnak h iva tva az emberi le l­ ket m űvelni, gyönyörködtetni. S a jn o s azon­ ban, hogy városunk tá rsa d a lm á n a k szétta ­ g o lts á g a sok szép esemény eredményeit ká ­ rosan b e fo ly á s o lja . A m entési munka lá t­ szólag folyik, amíg azonban a hiúsági szem­ p o n to k o ly fo n to s szerepet já ts za n a k társa­ d a lm i életünkben, amíg a kereseti lehetősé­ g ek o ly elü tőek m int ma, a ddig szo ciá lis té­ - álla­ pítja meg L a p sá n szk y Já n o s, a Salgótarjáni Almanach 1926-os számában. A kortárs által felvázolt kettősség végig jellemző marad a város társadalmi életére. Ha megpróbáljuk a gyökereket keresni, a múlt század végi ipari fejlődéshez kell vissza­ ren ne is várjunk ideális állapotokat" 34 nyúlnunk. A lakosság ugrásszerű növekedése természetesen együtt járt az átrétegzödéssel. Két szempontból beszélhetünk erről: egyrészt a foglalkozási mutató, másrészt a származás, nemzetiség szerinti összetétel változott. F é ­ nyes E le k 1851-ben kiadott geographiai szó­ tára Salgótarjánt magyar falunak mondja, s nem említ semmiféle ipari tevékenységet, sőt a jó makkos erdőkön kívül inkább Salgó vár­ hegyéről számol be. Ötven év múlva a század közepi 808 lakos száma 13552-re gyarapo­ dott, s a korábbi majdnem kizárólagosan me­ zőgazdasági termeléssel foglalkozók aránya 5,5 százalékra csökkent. Ez a folyamat a XX. század első felében is tovább folytatódik, s nemcsak százalékos, hanem abszolut szám­ ban is csekély az őstermelők csoportja. Oly­ annyira, hogy 1940-ben négyszer többen él­ nek nyugdíjból és tőkejáradékból, mint me­ zőgazdaságból. A népesség túlnyomó részét az ipari üzemekben foglalkoztatottak teszik ki az 1880-as évek után. A bányászatból �palócföld 93/1 1920- ig az összeírtak közel egyharmada él, s ezt követően állt be 15 % körülire az arány. A csökkenéshez hozzájárult az is, hogy 1900 után a bányászat súlypontja délebbre, Nagy­ bátony környékére helyeződik. Az ipar azon­ ban helyhez kötött, s a lakosság felének bizto­ sít megélhetést az 1920-30 közötti évtized át­ meneti megtorpanása után. A szolgáltatás és közlekedés folyamatosan növekvő számban szívja fel a munkaerőt, ennél nagyobb ütem­ ben csak a közszolgálatiak és szabad foglal­ kozásúak aránya nő 1920 után, mely a város­ sá válás menetében természetes jelenség. A lakosság számának ugrásszerű növeke­ dését a bevándorlók, elsősorban a munkát ke­ resők teszik ki. A múlt század folyamán a ter­ melés felfutása a szaktudással rendelkezőket, illetve a szakmunkásokat vonzotta Salgótar­ jánba. Előbbiek döntően a bányászatban el­ helyezkedő krajnai, majd liptói munkások, utóbbiak főként a gyáriparban alkalmazott német és cseh-morva munkások voltak. Ezek egy része letelepült, nagyobb része viszont ál­ landóan cserélődött. A lassú megtelepedést mutatja, hogy a bányászat megindulásakor nagyszámban jelentkező krajnaiak, vagy krassovánok 41 utódja még 1910-ben is itt él. Ennek is eredménye, hogy az 1920-as évek­ ben jelen van a másod-, harmadgenerációs, lassan "őshonos"-nak számító, egykor az ipartelepítés nyomán folyamatosan idekerült lakosság. Növekvő számukat természetesen nem a krajnaiak adják, hanem a magyaror­ szági vármegyék, főként az északi területek szlovák és magyar származású lakosai. Döntő részük kétkezi munkás. Elősegítette meggyö­ keresedésüket a nagyvállalatok azon törekvé­ se, hogy kolonializáció révén megbízható és a termelés folyamatosságát biztosító törzsgár­ dát alakítsanak ki. Ennek eredménye a két vi­ lágháború között, főként az acélgyárhoz kö­ tött munkásdinasztiák létrejötte. Más válla­ latoknál is vannak hasonló kisérletek, szám­ szerűen azonban a rimaiakhoz képest cse­ kély. A század elejétől kiépülő - különböző minőségű - lakótelepek egyben az elkülönü­ lést is elősegítették. Hivatkozhatunk az elzár­ kózási törekvésekben a fentebb említett nem­ zeti összetétel sajátosságaira is. Ennek továb­ bélését, erős hagyományait érzékelteti az 1930-as évek elején Szabó Z o ltá n klasszikus leírása a közigazgatási értelemben vett váro­ son belüli "vállalati városok" kialakulásáról és életéről. De ezt mutatja, hogy a század ele­ jén lényegében minden üzemben párhuzamo­ san ugyanazon típusú munkásegyesületek (olvasókörök, dalárdák, segélyező csoportok) jönnek létre, melyek között nincs, vagy alig van kapcsolat. Az I. világháború után az újjá­ szerveződők hasonlóan elkülönülnek, a szer­ teágazó vállalati törekvéseknek megfelelően. Jellemző, hogy majálisaikat, ünnepeiket is hagyományosan más színhelyen tartják az egyes gyárak munkásai. A munkásság másik jelentős csoportja a környékről b ejárók, akik a falvakban házzal, esetleg csekély földdel is rendelkeznek, de abból nem biztosított a megélhetésük. Gerő N á n d o r bányaigazgató ezeket nevezte "mű­ kedvelő bányász″-nak. Az acélgyári munká­ sok közül sokan kerültek ki a Szécsény-Pásztó-Salgótarján által határolt terület falvaiból. Ezen munkások többsége természetesen alig volt jelen a város életében, elsősorban mint 35 �palócföld 93/1 fogyasztó közönség jelentkezett. Az 1920-as évek elejétől az itt élőkre is egyre nyomasz­ tóbban nehezedett a munkanélküliség, amely a gazdaság válságperiodusával együtt növe­ kedett. 1923-ban az üveggyár zárta be egy időre a kapuit, 1924-ben az acélgyár folya­ modott ismételten az üzemredukció módsze­ réhez, 1925-ben pedig a bányászok bead­ ványban kérték a népjóléti minisztert, hogy a külföldi-honos munkásokat bocsássák el, ne a környékbelieket. Mindehhez járult a városiasodással meg­ jelenő, bizonytalan m egélhetésű - a háztar­ tási alkalmazottaktól a koldusokig terjedő néprétegek problémája. Ők többségükben a pusztulásra ítélt bányai kolóniák lakói voltak, illetve az egykori faluközpont hosszú háza­ inak hátsó részeiben találtak menedéket. Ál­ talában a körükben kialakuló szociális fe­ szültségeket igyekeztek meglovagolni a szél­ sőséges mozgalmak az 1920-as évek második felétől, amikortól csökkent a szükségmunka lehetősége. Ebbe kapcsolódtak bele azok kö­ zül is sokan, akik az I. világháború után e l­ c sa to lt o rszágrészekből vándoroltak be. A munkalehetőségek csökkenésével párhuza­ mosan szélesedő segélyező, jótékonysági-ka­ ritatív tevékenység is ezekre a rétegekre ter­ jedt ki. E tevékenység szervezője a városi kö­ zépréteg , és főként rá vonatkozik Lapsánszky János fentebbi megállapítása a széttagoltság­ ról. Eredetüket tekintve szintén a szokszínű­ séget kell hangsúlyozni. Ide tartoznak a nagy­ üzemek szakemberei, tisztviselői. Többségü­ ket nevezhetjük kolonializáltnak abban az ér­ telemben, hogy a vállalat biztosítja számukra a lakást. Ebből eredő kiszolgáltatottságuk 36 miatt nehéz a meggyökeresedésük, hiszen a vállalat saját érdekei szerint helyezhette el őket máshová, amit az egzisztencia megtartá­ sa szempontjai miatt nem lehetett elutasíta­ ni. Ők ugyanis, a kolóniákon élő munkások többségétől eltérően, családjukkal együtt költöztek egyik szolgálati helyről a másikra. Míg a salgótarjáni bányai és gyári tisztvise­ lők között az I. világháború előtt nagy a fluk­ tuáció és adott a kiemelkedés, előrelépés le­ hetősége, 1920 után ez csökken. Részben az általános gazdasági helyzet, részben pedig a nagyvállalatok érdekeltségeinek területi be­ szűkülése következtében. Nem szűnik meg azonban a vállalati központok szívóhatása, amely jelentős mértékben akadályozza az ide helyezett kvalifikált értelmiséget, hogy beta­ gozódjon a város társadalmába. A vállalati szolgálatot befejezők nagy része sem telep­ szik meg itt, hanem vagy visszatér - ha tud származási helyére, vagy pedig korábban vá­ sárolt, általában üdülőövezetben lévő házába költözik. Hogy csupán egy közismert embert említsek: Wabrosch B éla acélgyári főmér­ nök, aki több mint három évtizedet töltött el Salgótarjánban, nyugdíjba vonulásakor le­ ányfalui házába költözött. (A nyugdíjazott rimai tisztviselők telepe alakult ki Gödöllő környékén is.) A várossá válással megnő a köztisztvise­ lők, közalkalmazottak és szabad foglalkozású értelmiségiek száma és társadalmi súlya. Az 1920-as évek második felére kiformálódó vá­ rosi közigazgatás azzal, hogy személyi össze­ tételében az 1940-es évek elejéig nem követ­ kezik be nagy és gyors változás, stabilizáló szerepet tölt be társadalmi szinten. Ebből �palócföld 93/1 eredően az adott korszakban nagy megráz­ kódtatások nem érik a várost, s ha lassan is, de fejlődésnek indul. A fentebb említett két réteg az, amely - egykorú kifejezéssel - a "vá­ rosi intelligencia" gerincét adja. Döntően ők a különböző városi egyesületek tagjai, az ün­ nepségek állandó résztvevői, a jótékonysági akciók szervezői. Rájuk hárul a városi társa­ dalom, a városi közélet megszervezése, a ha­ gyományok megteremtése, miközben egzisz­ tenciális biztonságuk többször veszélybe ke­ rül. Bár tendenciájában tevékenységük a civil társadalom kiépülése felé mutat, a II. világhá­ borúig eltelt rövid idő alatt mégsem lép a pol­ gárosultság magasabb szintjére, amely egy jelentős létszámú, tősgyökeres értelmiségi réteg kialakulását jelentené. Ennek hiánya a világháború után is sok probléma forrása lesz. Bár valószínűleg több eredője is van en­ nek, közülük kettőt mindenképpen meg kell említeni. Egyrészt Salgótarján mint falu nem tudta, nem tudhatta belső fejlődésként meg­ teremteni azt az értelmiségi magot, amely a várossá válás után élére állhatott és hagyo­ mányaira alapozva a folyamatos továbbfejlő­ dés indukálójává vált volna. Így az 1922 után megnövekedett és minőségében is más fel­ adatok elvégzése idegen, nem salgótarjáni, szakértelemmel rendelkező emberek kerül­ tek ide. Sőt - és ez a másik eredő - a város ve­ zetésében jelentős az elcsatolt területekről származott, ott már gyakorlatot szerző szakértelmiségi. Így maga a polgármester, dr. F ö rster K álm án is korábban Poprádon töl­ tött be hasonló pozíciót, Horváth L ászló jog­ ügyi tanácsos Aradról származik, Köntzey F erenc műszaki tanácsos pedig a Kassa- odenburgi vasút főmérnöke volt stb. S bár­ mennyire igyekeztek Salgótarjánhoz kapcso­ lódni, társadalmi szinten nem tudtak a szét­ tagolt, több "városból" álló településen tartó­ san és hathatósan szervező erővé válni. A gazdasági kiszolgáltatottság nemcsak a vállalati, hanem a városi alkalmazottaknál is jelen van. Az a réteg pedig, amely biztosabb alapokon áll, viszonylag szűk csatornákon kacsolódik be a társadalmi életbe. Az iparosok, kereskedők , kiknek száma a település lakosságával párhuzamosan növek­ szik, saját szervezeteik (OMKE helyi cso­ portja, Ipartestület, stb.) létrehozásán túl, el­ ért pozícióik megtartásával van elfoglalva. Gazdaságilag stabil helyzetűek, de nem any­ nyira - néhány kiemelkedő kereskedőn kívül -, hogy az üzletmenetet másra bízzák, vagy minden megszorítás nélkül iskoláztathassák gyermekeiket. A városi közéletbe ezért ha be is kapcsolódnak, általában nem szervező, mozgató, hanem csak közreműködő szerepet vállalnak. S főként a kereskedők jelentős ré­ szének visszahúzódásánál nem feled­ kezhetünk meg arról sem, hogy a hagyomá­ nyosan jelenlévő antiszemitizmust az adott kurzus felerősítette, alapjában a nemzeti-ke­ resztény jelleg hangsúlyozásával, s később törvényi korlátok állításával is. Így tehát nem beszélhetünk egy olyan, számban és társadalmi súlyában jelentős ré­ tegről, amely részben a városiasodást, rész­ ben a civil társadalom kiépülését fel tudná gyorsítani. Az a néhány személy, aki kiemel­ kedik és országos kapcsolatokkal rendelke­ zik, nem tudja - számaránya miatt - megol­ dani ezt a feladatot. Míg Salgótarján az adott 37 �palócföld 93/1 időszakban mint település városias jelleget kapott, társadalma alapvetően széttagolt, párhuzamosan épülő és sokszor a nagyválla­ latok érdekei által befolyásolt maradt. Ugyanakkor - s a kettősség itt is megmutat­ kozik - megyei viszonylatban nemcsak gaz­ dasági, hanem társadalmi súlya is jelentősen megnő azzal, hogy a hagyományostól eltérő és minőségileg más fejlődésen megy keresz­ tül a két világháború között, mint a megye központja. Befejezésül a továbblépés néhány útját szeretném említeni, hisz főként az utóbb is­ mertetett középrétegek tekintetében sok részkérdést kell megmegvizsgálni. Fontosnak tartom azt feltárni, hogy me­ lyek a város megtartó mechanizmusai, ezek Velkei J ó z s e f L a j o s : Megkötözve 38 (tus, toll) hogyan működnek; ezzel összefüggésben pél­ dául olyan kérdésre válaszolni, hogy az ide­ került szakemberek, tisztviselők társadalmi helyzete, presztízse hogyan változik az idő­ ben. Nem eléggé tisztázott, hogy az I. világhá­ ború után az elszakított országrészekről mi­ lyen arányban, milyen szakképzettséggel vándoroltak be, s telepedtek meg Salgótar­ jánban az említett példákon túl és milyen te­ rületeken alkalmazták őket? Végül úgy vélem, finomításra szorul a kö­ zépréteg belső tagolódása, kapcsolatrendsze­ re, és nem utolsósorban országos összevetés elkészítése is szükséges lenne, hogy ponto­ sabban meg tudjuk határozni Salgótarján két világháború közötti helyzetét és fejlődését. �palócföld 93/1 Balogh Zoltán Kisiparosok és kiskereskedők Salgótarjánban a várossá válást követően Salgótarján várossá válásában a nagyipar játszott meghatározó szerepet. A nagyipar népességkoncentráló ereje - az ellátás szük­ ségszerűsége - fejlesztően hatott a kisiparra és a kiskereskedelemre. A munkások és az egyéb alkalmazottak számának gyors emel­ kedése a szolgáltató iparágak kiterjedését és a kereskedelem bővülését vonta maga után. Az ipar fejlődésének korai időszakában sajá­ tos üzletforma jött létre: a magazin. Különösen a ruházati ipar és kereskede­ lem, vendéglős ipar valamint az élelmezési ipar és kereskedelem növekedése volt szá­ mottevő. A 20. század első évtizedére a lakosság számának rohamos gyarapodása megállapo­ dott. S ez fékezőleg hatott a kisipar és a kiske­ reskedelem fejlődésére is. Hátráltatták a fej­ lődést a Trianonnal bekövetkező társadalmi változások. A fogyasztóközönség egy részé­ nek elvesztése miatt a városi képviselő testü­ let 1925-ben elfogadta, hogy a kétnapos vá­ sárok első napján csak helybeli iparosok és kereskedők rakodhassanak ki. Változás Salgótarján rendezett tanácsú várossá alakulása után következett be. Ekkor is csak a kiskereskedők száma nőtt jelentő­ sen: 1930-ra csaknem kétszeresére. A kisipa­ rosok számbeli növekedése csak 1930 után volt jelentős. A kereskedői engedélyek 19201930 között (1925-öt kivéve) minden évben meghaladták az ipari engedélyek számát. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a ke­ reskedést a különféle változások kevésbé érintették. A kereskedés biztosabb, stabilabb egzisztenciát kínált, mint az iparűzés. Ipar- és kereskedelmi áganként vizsgálva a megoszlást, azt látjuk, hogy a ruházati ipar a várossá válás után is megtartotta vezető szerepét. Legtöbb kisiparos továbbra is a ci­ pész, szabó, csizmadia, kovács, lakatos, stb. szakmákban dolgozott. A kereskedelemben az élelmezési cikkekkel való kereskedés tört az élre, amely minden bizonnyal az életviszo­ 39 �palócföld 93/1 nyok megromlásával magyarázható. A városiasodás természetesen új iparágak meghonosodását is elősegítette. Az 1920-as évek közepétől jelenik meg a gépkocsival űzött személyszállító ipar Salgótarjánban, majd a 30-as évek elején az autó-taxizás ipa­ ra. A városi képviselőtestület 1939-ben alko­ tott szabályrendeletet az autó-taxi ipar gya­ korlásáról. Ebben az engedélyezhető bérau­ tók számát 8 darabban állapította meg. Iparengedélyt először azok számára biztosított, akik hat hónapon belül a lófogatú bérkocsi­ ipari engedélyükről való lemondás után az autó-taxi iparra tértek át. A megmaradó en­ gedélyekre pedig hadirokkantak, volt hadi­ foglyok, hadiözvegyek, a vitézi rend tagjai, igazolt tűzharcosok, az 1919. évi forradalom özvegyei tarthattak igényt. Jogi személyek részére a bérkocsik 20 %-át adhatták ki. A szabályrendelet kimondta, hogy az autó-taxi ipar kizárólag hazai gyártmányú gépkocsik­ kal gyakorolható. Sőt az alkatrészek beszer­ zését is a magyar autóipar termékeiből kellett megoldani. A hazai gyártmányú autók hasz­ nálatának elrendelése a gazdasági válság után súlyos helyzetbe került magyar autóipar megmentését célozta. Természetesen a gép­ kocsi elterjedése a fenntartáshoz szükséges új iparágakat, szolgáltatásokat is létrehívta. Megjelentek a benzinkutak, garázsok, javítóműhelyek és az autó javítást végző kisiparo­ sok. A motorizáció terjedésének újabb jele­ ként már motorkerékpár volt vásárolható és motorkerékpár alkatrészek javítását is hir­ dették. A rádió elterjedése életre hívta a rádió­ szerelő javító kisipart és rádió kereskedések 40 nyíltak. A városi fejlődés hatására emelkedett az élelmiszerárusító piaci árusok, valamint a vendéglősök és kocsmárosok száma. Az aláb­ biakban a piac, majd a vendéglők néhány jel­ legzetes vonását tekintsük meg. A kereskedelem hagyományos tevékeny­ ségi formáit vizsgálva a település élelmiszer ellátását végző napi és heti piacról kell szól­ nunk, ahová is Salgótarján közelebbi-távo­ labbi környékéről vitték áruikat az ősterme­ lők és a kofák. A várossá válás idejére már anarchikus viszonyok uralkodtak a salgótar­ jáni piacon. Állandó üzlettel rendelkező ke­ reskedők árulták a boltjaikban tartott árut, de a piaci árusok is folytattak fűszerkereske­ dr lmet. Ezért a legitim kereskedelem megvé­ dése érdekében kérelmet nyújtottak be a fű­ szerkereskedők, valamint az OMKE salgó­ tarjáni kerülete a városi képviselő testület­ nek. Ez indította el azt a rendelkezés soroza­ tot, amelynek nyomán egy ideig helyreállt a piac nyugalma. Szabályozták a napi piac el­ helyezését és a piaci árusítás rendszerét. A piaci árusok revízióját szükségesnek tartot­ ták, hiszen voltak kereskedők és árusítók, akiknek két vagy több üzletág gyakorlására jogosító iparigazolványuk volt. De akadtak, akiknek egy iparigazolványon több különféle jogosítványa volt, olyanok, amelyek különkülön is tisztességes megélhetést bizto­ síthattak az árusításban vagy kereskedelem­ ben egyaránt. "M ert meg nem engedhető, hogy ma am ikor a hadiárváknak, hadiözve ­ gyeknek és hadirokkantaknak ezrei várnak elhelyezésre, s a kiutasított tisztv ise lő csa ­ ládok egész tömege keresi az elhelyezkedést, �palócföld 93/1 akkor egyeseknek egész cso p o rtja legyen a különböző iparigazolványoknak a kezében" - rendelkezett a város vezető testülete. A ren­ deletek hatására helyreállt a rend. Újabb gondokat a piactéri bódék rendezetlensége, összevisszasága jelentett, amelyet majd csak a 30-as évek közepén épített új elárusítóhe­ lyek oldanak meg. A piac jellegzetessége az volt, hogy ha­ gyományosan a legdrágábbak közé tartozott, s árusainak háromnegyed része került ki vi­ dékről. A várossá válást követő év nyarán a piacon járó salgótarjáni polgár szerint a drá­ gaságnak az volt az oka, hogy semmiféle ha­ tóság nem törődött az árakkal. Tűrhetetlen­ nek tartotta, hogy a salgótarjáni piacon min­ denki olyan árakat követeljen ami neki tet­ szik: "A m íg nagyközség voltunk megvoltak a rendes p ia ci árak állapítva, amióta azonban címben, rangban és egy j ó csom ó adóban e­ löléptünk, a p ia c i árak ellenőrzésével senki sem törő d ik. .." Ennek megoldására hatékony fellépést követelt a piacra utalt polgárság. Salgótarján vendéglátóiparának második virágkora a várossá válástól számítható. Az első az 1880-as évek végétől kezdődően az 1910-es évek elejéig tartott, a már tizenhá­ rom ezres lélekszámú település keretein be­ lül. Salgótarján a századfordulóra falzárkó­ zott a vendéglátás méreteit tekintve a megye egyetlen rendezett tanácsú városa, Losonc és a megyeszékhely Balassagyarmat mögé. Ek­ kor a szállodás-, vendéglős és kávésipar 106 embert foglalkoztatott. 1922-től 1944-ig több mint 150 enge­ délyt adtak ki a fogadós, penzió, vendéglő, korcsma, kávéház és kávémérési iparban. En­ nek az időszaknak az alapításai a Nemzeti és Bristol szállodák, a Jancsovics, a Jóvári, Liget és Polk vendéglők, hogy mást ne említsünk. A vendéglők száma általában 20, a kocsmáké 20-25 körül mozgott. Nem korlátozódott az italfogyasztás azonban, mint főként a kocs­ mák legfontosabb tevékenysége e két üzletre. A törvények megengedték a fűszer-, vegyeskereskedőknek, szatócsoknak, hogy égetett szeszesitalokat helyben való fogyasztásra is árusíthatnak. Az egyéni bortermelők, szesz­ nagykereskedők szintén árusíthattak helybe­ li fogyasztásra. 1935-ben pl. 71 italmérő he­ lyen lehetett alkoholhoz jutni. A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége, benne a salgótarjáni csoport időről időre visszatérő problémája volt az egyre szaporodó termelői bormérések, a vendéglői ételeket adó kávémérések, kifő­ zések és a kereskedői üzletek italmérései elle­ ni küzdelem. Az italfogyasztás korlátlan le­ hetőségei hozzájárultak az alkoholizmus ter­ jedéséhez, amelyet a tuberkulózis és a nemi­ betegség mellett a harmadik népbetegségként tartottak nyilván Salgótarjánban még a 20-as évek közepén is. Ennek méreteiről dr.Cle­ m entis K álm án így tájékoztatott orvosi je­ lentésében: "a városban és a vá ro sh o z ta rto ­ z ó telepeken évente el fo g y a s z to tta k 1 m illió lite r bort, 25 0 ezer liter sört és 5 0 0 0 liter p á lin ká t, összesen m integy 3 0 m illiá rd ko­ rona értékben ." Ebből a hatalmas összegből "...a városi vízvezeték, csatornázás, utcaren­ dezés, fásítás, szemételtakarítás, közkórház, já rvá n ykó rh á z, tüdőbeteggondozás, a za z a legszükségesebb közegészségügyi berende­ zések költségeit egyetlen év alatt fe d e zn i le­ 41 �palócföld 93/1 hetne !" (1925. Almanach) A vendéglők meghatározó társadalmi, kö­ zéleti szereppel bírtak Salgótarján életében. Főként a jó hírnevű régi vendéglőkben tartot­ ták a különféle naptári ünnepekhez kapcsoló­ dó rendezvényeket (farsang, szilveszter), de a szellemi és művészeti élet nem egy jelentős eseménye is e színtereken zajlott le. A város­ ba érkező színész vándortársulatoknak ha­ gyományosan a Vadász szálloda bocsájtotta rendelkezésére nagytermét. A Balassa Bálint asztaltársaság a Nemzeti szálloda különter­ mében tartotta összejöveteleit. A Nemzeti adott otthont a SSE, a Pannónia az SBTC ren­ dezvényeinek. Újdonságnak számított az Új­ telepi Omilyák, a Fő utcai Tátra-kert és a Székely pihenő vendéglő vezetőinek ilyen irá­ nyú próbálkozása. A várossá vált Salgótarján képviselőtestü­ letében jelentős létszámban voltak jelen a vá­ ros kiskereskedői, kisiparosai, főként virilis jogon. Az OMKE salgótarjáni kerületének 1925-ben 42 képviselőtestületi tagja volt. A salgótarjáni ipa ro so k és kereskedők aktív szerepet vállaltak a társadalmi életben. Váro­ si képviselőtestületi tagságuk mellett részt vettek a felekezetek testületeiben, a sport­ egyesületek választmányában. Segítették az Önkéntes tűzoltótestület vagy a dalkör mun­ káját. A testületi munka mellett részt vállal­ tak a település kulturális életében, mozgósí­ tották az iparosokat és kereskedőket, vala­ mint a városi intelligenciát közcélokra és tár­ sadalmi megmozdulásokra. Az ipartestület és az OMKE együttesen hirdetett "monstre tüntető nagggyűlést" az infláció, a romló gazdasági helyzet megvál­ 42 toztatása céljából 1925 nyarán. Határozati javaslatukban a hitelkérdés megoldására, a baleset és betegsegélyezési kérelmek orvoslá­ sára, a jogosulatlan iparűzés meggátlására szólítottak fel. Követelték a hatósági üzemek megszüntetését, a tanonciskolai időbeosztás módosítását, a súlyos adóterhek könnyítését. A munkanélküliség mérséklésére építkezé­ sek, közmunkák megindítását javasolták. Vé­ gül az iparosság gazdasági érdekei érvényesí­ tésének politikai alátámasztására hívtak fel. A határozati javaslat pontjainak súlyát gya­ korlati tettel húzták alá. A gyűlés ideje alatt a város összes iparosai és kereskedői zárva tar­ tottak. Az Ipartestület vendéglő szakosztálya munkájának eredményességét jelzi, hogy 1937-ben Salgótarján adott otthont a Ma­ gyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmá­ rosok Országos Szövetsége kongresszusának. Szólnunk kell a zsidóság Salgótarján ipari és kereskedelmi életében betöltött szerepé­ ről. A türelmi adó-összeírások szerint az első zsidó családok az 1840-es évek elején jelen­ tek meg Salgótarjánban. Legjellemzőbb kere­ seti módjukat ekkor a korcsmárosság, a rongykereskedés és a pálinkafőzés jelentette. A meginduló ipari fejlődés és annak gaz­ dasági, kereskedelmi lehetőségei vonzották e településre a zsidókat. Az 1870-es népszám­ lálás már 227 zsidó vallású lakost talált Sal­ gótarjánban. A zsidók újabb hulláma az 1880-as években, a galíciai pogromok után érkezett Salgótarjánba. 1910-re a zsidó vallá­ sú lakosság száma jelentősen, több mint négyszeresére nőtt, míg 1920-ra csaknem 5 %-al fogyott. Az 1941-es népszámlálás 1255 zsidót írt össze. �palócföld 93/1 A zsidósághoz fűződik a múlt század 80as éveitől kezdődően a salgótarjáni állandó, letelepült kereskedelem megteremtése. Ők építették fel az első emeletes házakat is, az ő üzleteik helyezkedtek el a Fő utcán. "...szom ­ ták az ipar gyakorlására zsidóknak kiadható iparengedélyek és iparigazolványok számát. A törvény kimondta, hogy a fennálló italmé­ rési és italeladási engedélyeket két év alatt meg kell vonni. Salgótarjánban az összes baton a F ő utca egy nagyobb szakaszán 32 iparengedély és iparigazolvány több mint ü zlet közö tt csak egy van nyitva" - írta a vá­ egyharmada volt zsidó kézben. rosba látogató Szabó Zoltán. A zsidók által Amikor 1944 májusában elhurcolták a űzött ipar és kereskedelem töretlen fejlődé­ 254 műhely és üzlet fölött rendelkező zsidó sének az 1939: IV.tc. a II. zsidótörvény vetett iparosokat és kereskedőket, az üzleti élet véget. Ebben az iparengedéllyel vagy ipar­ szinte megbénult Salgótarjánban. 1944 de­ igazolvánnyal rendelkező lakosságnak szüle­ cemberében a felszabadult városban a közel­ tési és vallási adatairól való bejelentési köte­ látás megindítása így súlyos nehézségekbe lezettségnek kellett eleget tennie. Maximál­ ütközött. G ele n c sé r J á n o s : Ismertetőjelek II. (tus, színes ceruza) 43 �palócföld 93/1 Horváth István A Bell-párt Salgótarjánban a húszas évek elejétől ér­ zékelhető, a harmincas évek végéig meghúz­ ható határozott fejlődési ív, a korábbiaktól eltérő vonásokkal írható le. A folyamatban a legfontosabb elem volt, hogy a harmicas évek közepére létrejött egy új településminőség: a palóc falu helyén a külső szemlélő is városi körülményeket talált. A folyamat hosszabb idő óta meghatáro­ zó elemei között fokozatosan tért hódított a közigazgatás új gyakorlata és rendje, a várost irányító személyiségek és testületek alkotó magatartása, jelenléte. A pénztőke, a bánya és az ipar hármas egysége, negyedikként a minőségileg azonos, de újabb tartópillérre: a korszerű szemléletű városi szervezetre épít­ hetett, és így vált teljessé. A város fejlődéséhez szükséges anyagi tá­ mogatás jórészt a kormány, és egyes minisz­ tériumok döntéseihez közvetlenül is kapcso­ lódott. Mindez, ha nem is természetszerűen, de érthetően befolyásolta a salgótarjáni poli­ tikai magatartás kifejeződését is. 44 Politikai pártok Salgótarjánban a két vi­ lágháború között A város politikai élete lényegében három pólusú volt. A két meghatározó és szemben­ álló pont: a nemzeti-keresztény, valamint a szocialista-szociális érzékenység mellett, más politikai törekvések is gyökereket eresz­ tettek. A korszak politikai jellemzésének alapvető, meghatározó eleme az a tény, hogy Salgótarjánban az 1920 és 1944 közötti idő­ szakban a kormánypárti erők voltak többség­ ben. Ennek hangsúlyozása a reális körülmé­ nyek, a tényleges helyzet rekonstrukciója mi­ att is fontos. A mindenkori kormány iránti politikai szimpátia túlsúlya mellett egész­ ségesen fejlődött a városi pártsutruktúra is, amely vázlatosan a következő átnézeti képet mutatta. A korm ánypárt - a 20-as években Egysé­ ges párt néven, a harmincas években Magyar Élet Pártja néven - működött. 1926-tól szer­ zett, kezdetben S ztra n ya vszky Sándor, ké­ sőbb M ocsáry Ödön képviselővel az élen. �palócföld 93/1 hosszú ideig nemzetgyűlési, illetve később or­ szággyűlési képviseletet. A párt helyi szerve­ ződése az országos követelmények szerint él­ te mindennapjait. Rendszeres pártélete nem volt. Megyei illetve városi vezérkara ismert, és hangsúlyosan a képviselőválasztások ide­ jére mozgósította híveit, akik elsősorban a ki­ alakuló városi középosztályból: értelmiség­ ből, iparosokból, szakképzett munkásokból, kereskedőkből kerültek ki. A kormánypárttal szemben, ahol a nem­ zeti centrum képviseletére tették a hangsúlyt a legjelentősebb baloldali politikai szervező­ dés a Szociáldemokrata Párt (az MSZDP, később SZDP) volt. Az első - 1922-es - nem­ zetgyűlési választásokon képviselőjük, K rá ­ lik F eren c kapott mandátumot, és ő vett részt az ország irányításában 1926-ig. Az az­ után végbement általános-országos helyzet változása, a válság időszaka, a kormánypoli­ tika iránti vonzalom erősödése miatt, fokoza­ tosan háttérbe szorult. Ehhez a párt helyi ve­ zetőtestületeiben érzékelhető romló, tisztá­ zatlan viszonyok is hozzájárultak. Okát ab­ ban kell látnunk, hogy az 1918-1919-es for­ radalmakban játszott vezető szerepüknek, értékelésen alapuló nyugvópontra helyezése viszonylag lassan, hosszabb időt igényelt. Eb­ ből következően az újabb, fiatalabb generá­ ció bekapcsolódása a pártéletbe is hosszadal­ masan ment végbe. Nem elhanyagolható ha­ tású volt az állandó, ellenséges politikai célú támadás sem. A szociáldemokrata párt poli­ tikai háttere mindemellett bőséges volt. A munkásegyesületek, a szakszervezet termé­ szetes működési terepet biztosítottak a párt és vezetői számára. Különösen a kulturális - olvasó, dal és hangszeres egyletek, egyesüle­ tek - keretében munkálkodó fiatal és idősebb aktivistákra támaszkodhattak. Legális műkö­ dése azért is volt jelentős, mert a szociális fe­ szültségekkel megterhelt város politikai pa­ lettáján a javak igazságosabb elosztásának elvét, a munkásérdek politikai síkú képvisele­ tét, a szolidaritás gondolatát folyamatosan megjelenítették. A két politikai erő között csapódó, kevés­ sé k ifo r r o tt , esetenként szűkkörű, vagy kon­ junkturális tényezők is megjelentek. Változó volt ezeknek a szervezeteknek a hatása. A k e r e s z té n y s z o c i a l i s t á k szervezete a munkások között - elsősorban a vasasoknál tartós és figyelemre érdemes politikai súlyt képviselt - különösen 1932 után. Tevékeny­ ségük - bár meghatározóvá nem vált - ma még kevéssé ismert. Sokszor keverték őket kivált a 40-es években - a nemzeti szocialis­ tákkal. Az É b red ő M ag ya ro k E g ye sü le te , a hú­ szas évek elején a hozzájuk kapcsolódó fiata­ lok szervezete a S a so k , a M O V E , 1923-tól a F rontharcos Szövetség tevékenysége eme­ lendő ki. A 30-as évek Gömbös-féle Nemzeti Egy­ ség P á rtja , a méltatlanul elfelejtett Gaál Gaszton vezette K i s g a z d a p á r t, Salgótarján­ ban nem szerzett meg jelentős számú lakos­ sági csoportokat. A háború közeledtével, a növekvő szociá­ lis feszültségek miatt is erősebbé vált a N y i­ laskeresztes P árt vonzása. Ez különösen a 39-es választások időszakában volt jelentős. Ekkor a város második legerősebb pártja volt. Egy év múltán, az 1940-es bányászsztrájk za­ 45 �palócföld 93/1 varos időszakát követően, a szervezet hatása - a korabeli dokumentumok által is igazoltan - fokozatosan csökkent. Indokolt, hogy szóljunk a kom m unisták c so p o r tjá r ó l A kor viszonyai között legáli­ san nem működhettek. A párt nézeteinek to­ vábbvitele egy-egy személyhez, egy-egy ki­ sebb csoport tagjaihoz fűződött. A városban közismert volt O czel Já n o s, B enkő A n ta l, S u lyo k A n d r á s és még néhány más - hétköz­ napokban a köztiszteletben álló - személy kommunista nézeteiről. Hatásuk azonban - a környékre is kitekintve - néhány száz főre terjedt ki. Mindezeket, a kifejezetten politikai célú szerveződések körét nagyszámú, un. civil tá rsu lá so k - kulturális társaságok, egyesüle­ tek - tették teljessé. Ez utóbbiban munkálko­ dó személyek és csoportok egy-egy párt hold­ udvarában jelentkeztek cselekvően. litikai - helyi viszonyok ismeretében is ere­ deti, bátor vállalkozásnak tűnt Bell Miklós kezdeményezése. Eredeti és bátor abban az értelemben, miszerint a történeti, politikai élet tapasztalatai szerint Budapesten túl a po­ litika területén elindult kezdeményezések ti­ szavirág életűnek bizonyultak mindezideig. Valószínű, hogy e tapasztalat birtokában volt a pártalapító is. Salgótarján a tőkés nagyipari háttér, a nem túl régi keletű városi státusz miatt a szociális feszültség együttesében je­ lenthetett pártalapítói vállalkozói alapot. Ta­ lán ez adott erőt az új törekvés elindításához is. A bizonytalanság elfogadása, a sokféle, felvethető esetlegesség mellett három kérdés megfogalmazását alapvetőnek tartom: vizs­ gáljuk meg ki volt Bell Miklós? Milyen esz­ merendszer hatása alatt élt? Hogyan műkö­ dött a szellemiségéből táplálkozó párt? Bell Miklós élete, eszmeisége , politikai hitvallása és gyakorlata A harmincas évek elején, pontosabban 1931- 1932-ben, ezt a városi politikai struk­ túrát feszegette, próbálta megbontani egy új mozgalom - a Bell Miklós féle Gazdasági Re­ formmozgalom 1931-ben - és Új párt: az 1932- nyarán Gazdasági Reformpárt néven megszerveződött, és ugyancsak Bell Miklós személyiségéhez kapcsolódott politikai cso­ port. A párt megalakulása túlmutatott a városi viszonyokon: az alapító szándék szerint or­ szágos pártként szerveződött, és így is műkö­ dött megszűnéséig. Az akkori általános - de különösképp po­ 1. Bell Miklós Levéltári forrás alapján állíthatom, hogy Bell Miklós 1872-ben a Torontál megyei Zsombolyán született. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányainak befejezését köve­ tően, Budapesten kezdte műszaki vállalkozói, építőmesteri pályafutását. Fiatal korában - a század első éveiben életrajzírója szerint "beutazta Európát, és végig tanulmányozta a gazdasági rendszereket". 1912-ben földbirtokot vásárolt Mátrade­ recskén, ahol "helyben bányászott agyagból készített" téglát és cserepet. Üzemében 120 többnyire helyi - embert foglalkoztatott. 1915-ben költözött a faluba. Politikával 1919, a tanácsköztársaság rendszerének bu­ �palócföld 93/1 kását követően kezdett foglalkozni. 1922-ben a pétervásári körzetben nemzeti és fajvédő programmal a kormányzó Egységes Párt tag­ jaként nemzetgyűlési képviselővé választot­ ták, aholis 1927-ig dolgozott. Gömbös Gyula köréhez tartozott, és vele együtt alapítója az 1924 novemberében létrejött Magyar Nem­ zeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártnak. A nemzetgyűlésben tagja volt többek kö­ zött a közigazgatási, a vízügyi, a zárszáma­ dást vizsgáló bizottságnak. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint gazdasági kérdésekhez há­ rom ízben - 1923. január 8-án, július 10-én és 1924. április 11-én - szólalt fel. Mindhá­ rom alkalommal saját gazdasági elképzelése­ it adta elő. Megnyilatkozásaiban megfogal­ mazott javaslatait nem fogadták egyértelmű­ en el. Parlamenti élete politikai vonatkozásban sem volt viharmentes. Ahhoz a körhöz tarto­ zott - amelyet Gömbös, E ch a rd t Tibor, B a jc s y -Z s ilin s z k y E n d re és még nyolc más képviselő alkotott - akik bírálták a Bethlenkormány "gazdaérdekeket sértő" politikáját, a nagyarányú kölcsönök és hitelek felvételét. Követelték a kormány átalakítását, s határo­ zott "kereszténynemzeti" politika folytatá­ sát. Ennek elmaradása miatt 1923. augusztus 2-án a fentiek kiléptek az Egységes Pártból. Bell mindezek után résztvett Ulain Ferenc által szervezett, a kormány ellen irányuló fegyveres puccskísérletben. A résztvevőket 1923 novemberében letartóztatták és elítél­ ték. 1924 áprilisában az "Ítélőtábla megvál­ toztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, f ö l ­ menti az Ulain-perben elitélteket". A politikai viharok lecsendesedtek 1925- 1926-ban Bell Miklós körül. Az 1927-es nemzetgyűlésbe már nem került be. Soha ki nem békülésig tartó személyes konfliktusa támadt az 1928-ban a kormánypártba vissza­ térő Gömbössel. Egyre magányosabban élt. Az ország politikai életébe az új országos párt révén szándékozott visszatérni. Ezt azonban gátolta, hogy 1933 után egészségi állapota is megrendült. 1936-tól rendszeres orvosi ellátásra szo­ rult. Hosszú betegség után, 1938. július 8-án Egerben, hatvanhat éves korában "megölte a szívbaj". Munkásságát a Pro Ecclesia et Pon­ tifice pápai kitüntetéssel ismerték el. Teme­ tésére, a hozzátartozók mellett, az egész or­ szágból érkeztek hívei, tisztelői. 2. Bell Miklós eszmevilága, felfogása Bell Miklós nézetei, szellemisége jól re­ konstruálható. 1924-től kezdődően 1936-ig, betegsége súlyosbodásáig, nagy aktivitással rögzítette papírra felfogását. Nagyobb tanul­ mányszerű műtől, vitairatig, írásban megje­ lent politikai beszédek, újságcikkek sokasága tanúsítja hitének, felfogásának gyökereit, lé­ nyegét. Művei közül alapvetőnek tartom: a "Gaz­ dasági kibontakozási terv" (Bp. 1924), az "Új gazdasági rendszer, új társadalom (Bp. 1924)" és a "Gazdasági Reformterv (Bp. 1929) című terjedelmesebb dolgozatait. Az abban leírtakból egy összefüggő filo­ zófiai és történeti alapozottságú rendszer bontakozik ki az olvasó előtt, amelyben újító szándékú, merész gondolatok, kiforratlan és konzervatív nézetek együttesen jelentkeztek. Az eszmerendszer tartópilléreit a következők 47 �palócföld 93/1 alkotják. Nézeteinek kifejtéséhez, a kora viszo­ nyaiból, a rossz helyzetből annak kritikájá­ ból, oknyomozó feltárásából indult ki. Megítélése szerint "jelenleg is haldokló korszakban vagyunk" - írta 1924-ben. Véle­ ménye szerint a rossz helyzet oka "a helytelen forgótőke és centrális gazdasági rendszer fenntartása." Mindeme felismerés késztette a cselekvés halaszthatatlan voltára, mert "az eddigi centrális rendszerrel teljes csődbe ju­ tunk". Gondolkodásának mélysége, tartalma és a megoldás - a generális változtatás igényé­ nek hangsúlyozásával - konkrétuma legtisz­ tábban az 1929-ben megjelentetett tanul­ mányából olvasható ki. Intellektusának és egyben politikai néze­ teinek sarkpontjai a következők voltak. letve unokája a bolsevizm us uralomra ke­ rült", (56.p. Gazdasági reformterv) II. A harc az anyagi javak, a gazdaság fölötti uralom megszerzéséért folyik. A küz­ delmet egyenlőtlennek tartotta, mert a XV. századtól a "bankokrácia" a gazdasági hatal­ mat fokozatosan megszerezte, amelyhez a politikai szintér uralmát is hozzákapcsolta. Ennek elsődleges oka az aranyfedezetű pénz­ ügyi rendszer bevezetése. "Az arany sohasem volt az árunak az ármeghatározója" hanem fordítva. (21.p. Új gazdasági rendszer, új tár­ sadalom.) A pénz bevezetése csak rövid ideig tartó fellendülést, eredményt hozott (uo.9.). Az ellentmondás feloldása, megszüntetése véleménye szerint - csak akkor lehetséges, ha az egyéni tulajdonú, földingatlan elszámoló rendszer kerül bevezetésre. A fennálló rend­ szer áttörése azért nehéz, ugyanakkor felfo­ I. Két szembenálló eszmerendszer élet-gása szerint szükséges, mert az internacioná­ halál küzdelme zajlik a világban. Felfogása lis "plutokratikus bankokrácia" világuralma, szerint a demokratikus kereszténység és a a saját érdekét kifejező összeesküvése foly­ centrális berendezkedésű liberalizm us har­ tán megakadályozza az ettől eltérő nézetek és col a világ uralmáért. Az eszmerendszerek a gyakorlat érvényesülését. A bank mint intéz­ gyakorlati életben fejtették ki hatásukat. Így mény egyébként is káros, mert eladósítja a "A keresztény családi szentély általános be­ termelőt, haszonra és vezetői szerepre tör, vezetése folytán a nép komoly munkához fo­ noha a saját emberei nem értenek az üzemi gott, ami gazdasági életünknek mai napig az termelési élet szervezéséhez. A gazdasági fej­ alapját biztosította." (8.p. Új gazdasági rend­ lődésnek a részvénytársaságok helyett, nem szer, új társadalom.) Ezzel szemben: "A mai lehet - felfogása szerint - más az alapja, mint lib erá lis korszak óriási módon növelte az a "korszerűsített céh rendszer". emberi igényeket, de nem képes ezeket kielé­ III. Társadalmi színtéren bekövetkező gíteni. Ezt leginkább látjuk Oroszországban, Németországban, Angliában, Franciaország­ változás a nemzeti és keresztény ideológiájú ban és más országokban ahol a liberalizmus, országkormányzás következetes megvalósí­ és annak gyermeke a szociáldem okrácia, il­ tásával érhető el. Ehhez elsősorban jó politi­ 48 �palócföld 93/1 kusok kellenek - írta. Drámaian tette fel a kérdéseit: "volt-e az utolsó hetven év óta ak­ tív államszervező politikus hazánkban, aki a nemzetünket szerette? Volt-e olyan, aki a kor magaslatán állt? Volt-e lelkiismeretesség ezen idő alatt?" (UGR-UT. 11-12.p.). A kor­ mányzó munkába a gazdasági életet is be kell vonni. Most nem így van: "gazdasági életünk nem kormányunk által van irányítva, hanem láthatatlan kezek irányítják egyéni érdek szerint". (GRT. 54.p.) Ha változtatást aka­ runk, akkor az előrehaladást csak a hagyo­ mányos magyar középosztályra építve remél­ hetünk: "a régi m agyar középosztály sarjai­ nak jogában áll a prioritást követelni, mert őseik vér és anyagi áldozata semmi más, mint a mai Magyarországnak becsületbeli adóssá­ ga, amit régen visszafizetni a legelemibb szüksége lett volna." (GRT. 51.p.) Nézetrendszere nagy és összefüggő. Lé­ nyegében kiterjedt az egész magyar társa­ dalmi élet valamennyi összetevőjére, cso­ portjára és intézményére. Javára kell írnunk, hogy sem teoretikusan, sem praktikusan el­ ővezetve nem olvashatunk műveiben irreden­ ta, revizionista, a politikai divat szerinti fel­ fogásokról. 3. A Bell-párt tevékenysége Salgótarján­ ban A korábban már vázlatosan bemutatott városi, politikai szerkezet mindennapjaiban némi izgalmat hozott az 1931-es mozgalom megjelenése, és az 1932-es pártzászló bontá­ sa. Csodálkoznunk ezen ma sem kell, hiszen általában is szokatlan jelenségről beszélhe­ tünk a Bell-párt kezdeti tevékenységének megindulásakor is. A program sem volt könnyen kiismerhető. A politikai háttérrel sem volt kis feladat a szinkronitás megterem­ tése. A pártnak nevet - a saját családi nevét adó vezér sem volt már fiatal: hatvanévesen a politikai pálya újrakezdéséhez erő és bátor­ ság kellett. A párt - annak országos központja - kez­ detben a Karancs út 2-ben, később - 1932 nyarán - a Fő út 182. számú házban kezdte meg tevékenységét. (Az eredeti épületek már nincsenek meg.) Az alapító tagsága 242 fő volt. Többnyire salgótarjáni középosztályhoz sorolható műszaki értelmiségiek, rajtuk kívül papok, szakmunkások, birtokos parasztok al­ kották azt. Köztük neves, közismert szemé­ lyiségeket is megtalálunk. A párt ügyvezető igazgatója A n g y a l J á n o s E n d r e , okleveles mezőgazdász, egyik fő ideológusa a népszerű salgótarjáni fogorvos, B ru n o vszky L o rá n d volt. Ismerős volt S z á n ta y I stvá n állomásfő­ nök, A Munka című lap alapítója, B a lh a u s e r Is tv á n acélgyári mérnök és mások. A párta­ lakulás hivatalos sajtótájékoztatón történt. Bejelentését követően hevesi, elsősorban Pé­ tervására és környékéről származó személyi­ ségek csatlakoztak a párt politikai program­ jához. 1932-1936 között a Bell-párt lassan fejlő­ dött. Az ország északi körzetein túl Szabolcs­ ban, Hajdúban, Békésben, Baranyában épül­ tek ki alapszervezeteik. Sok olyan csoporto­ sulás volt, amelyeknek tagjai a kisgazdapárti politikából kiábrándulva csatlakoztak. Politi­ kai-történeti érdekesség, hogy Budapesten csak alapszervezetük működött. Bár előfor­ 49 �palócföld 93/1 dult, hogy a pesti párttagok magukhoz akar­ ták ragadni a kezdeményezést. Akciójuk si­ kertelen maradt. A párt újságjában - amely­ nek Új Korszak volt a címe - tájékoztatták a tagságot: a párt központja Salgótarjánban volt és marad. A mindennapi pártélet megszervezése, a kor igényének megfelelően laza volt. A párt­ nak nem volt működési szabályzata. Tagja az volt, aki bejelentette, hogy megismerte és egyetért a párt általános programjával, vásá­ rolta az Uj Korszakot - ára negyedévente 60 fillér volt - és befizette a negyedéves tagdíjat előre, amelynek összege 20 fillér volt. A párt tagjai egymást "bajtársnak" szólították. Sike­ res hadjáratokat szerveztek a tagság létszá­ mának növelésére. Nézeteik változásában a legszélsőségesebbek 1933-ra lettek. Röpcé­ dulájukból ismerjük, hogy örömmel üdvözöl­ ték Hitler hatalomrajutását. A német eszmék követése uralkodott cl soraik között. "N em zetü n k tanulhatna á ld o za tkészsé­ g et a német néptől, a kik m agas p á rta d ó t ve­ tettek ki m agukra, hogy nem zeti mozgalmuk, 50 a Hitler mozgalom célt érhessen... a hatalom már a Hitler kezében van, aki meg fo g ja tör­ ni a bankokrácia uralm át a német biroda­ lom ban és véget vet a bolsevizm us ve szed el­ mének. Kövessétek a német példát, hogy mi is H itlert követhessük." - fejezték be 1933 márciusában megjelentetett körlevelüket. A párt az országos politikai porondon nem ért el igazi sikert. Sem az 1934-es, sem a későbbi választásokon nem jutott mandá­ tumhoz. Az is a tényhez tartozik, hogy a kor­ mány intenzív ellenpropagandát folytatott ahogy ők megjelölték - a Bellizmus ellen. An­ nak elsősorban gazdasági pontjait vették közgazdasági kritikai elemzés alá a rádió, az or­ szágos sajtó segítségével. A párt vezetője 1936 után egyre gyakrab­ ban betegeskedett. Egyre kevesebbet foglal­ kozott a konkrét pártmunkával. Mögötte ha­ sonló, országosan ismert politikus nem volt. Így aztán a tevékenység is fokozatosan sor­ vadt, és Bell Miklós halálával a pártja meg­ szűnt, és ezzel álmai is a történelem lapjain őrződnek tovább. �palócföld 93/1 Kovács Anna Az öntudatosodó város "″A történelem nem ismer ugyan azonosságokat, de ismer feltű n ő és megkapó hasonlatosságokat Szinte azt lehetne mondani, hogy a történet nagy hőskölteménye egyes strófáinak is megvan a maguk refrénje." ('Gróf Klebelsberg Kuno: A magyar rekonstruk­ ciók. 1926 .) Egy mozaik a város szellemi életéből: a Salgótarjáni Almanach Salgótarján tanulságosan izgalmas idő­ pontban: a Trianon utáni években; jellegzetes helyen, a területveszteségek hatására perem­ vidéken; és sajátosan is : a bánya és az ipari nagyvállalatok sokszor talán túlzottan gyá­ molító; ám nélkülözhetetlen támogatásával tette meg első lépéseit a városi fejlődés útján. Magyarország, Trianon után mint már annyi­ szor történelme során egy újabb megújho­ dást remélt, egy újabb rekonstrukció előtt állt. S a politikailag és gazdaságilag meggyen­ gült országban a revíziós törekvések mellett sokan hittek a kulturális felemelkedés re­ formprogramjában. Az 1920-as évek dere­ kán egyértelműen fogalmazott erről a kora­ beli kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno, aki - s bár ez véletlen, de szempontunkból mégis­ csak figyelemre méltó tény - 1922-től, a vá­ rossá nyilvánítás évétől, 1931-ig töltötte be posztját. "Szeretném a köztudatba belevinni - kezdte 1925-ben p ro g ra m já t -, hogy a tria ­ noni béke következtében le fe g y v e rze tt M a ­ g ya rországban a ku ltu sztá rca voltaképpen honvédelm i tárca is. H onvédelm i tárca olyan értelemben, hogy m ost elsősorban a szellem , a m űvelődés fe g y v e re iv e l k e ll vé ­ deni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell m indig újból és újból bebizonyítanunk a v i­ lág nemzetei előtt, hogy a magyar viszontag­ sá g o s életének m ásodik ezer esztendejében is életképes... a magyar kultúra m unkásai­ 51 �palócföld 93/1 kaszeretet és akkora h a za fisá g nyilvánul is e tükör, a lényegi vonásokra ráismerhe­ tünk. Kövessük a polgármester tanácsát, mi­ szerint " .. ne ije d jü n k meg e tükörképtől. H a nál, kezd ve a z egyetem i tanároktól le a sze­ gény óvónőkig, olyan kötelességtudás, mun­ meg, hogy a szellem eszközeivel jó r é s z t p ó ­ szom orúak is a mi közálla p o ta in k, ha sivá r tolni tudjuk az anyagi eszközöket." is a múltunk és jelenünk, ha ta lá n leg elh ­ Salgótarjánban mintha csak az idők sza­ vára felelt volna, 1925-ben érdekes kis könyv jelent meg, a helyi lap, a A Munka Naptára: a Salgótarjáni Almanach, aminek első kötetét 1926-ban még egy követte. Salgótarján első évtizedéről, a város szellemi életéről alapvető forrásul szolgálhat e két kötet, annál is in­ kább, mert készítőinek, szellemi alkotóinak az Almanach előszavában nyíltan felvállalt célja is ez volt. Az előszó különben drF ö r s ­ ter K á lm á n polgármester tollából került ki, aki városépítő gondolatait a hivatalos kor­ szellemnek megfelelően - a veszélyeztetett­ ség érzetéből fakadó aggódással, az áldozat­ vállalók töretlen hitvallomásával - kellően drámaira hangszerelve adta elő. anyagoltabb is városunk az orszá g v a la ­ mennyi városa között, kétségbeesésre azért nincs ok addig, amíg erőt érzünk magunkban és hitet a jövőben." j a a z o rszá g o t meggyógyítani. - D olgozni A helyi intelligencia - és a városi tudat Förster Kálmán előszavát tévedés lenne a szokásos hivatali gesztusok közé sorolni. Ön­ magán túlmutató tény az, hogy a város pol­ gármestere szólt az Almanach hasábjain az olvasókhoz. A kötet szerzőgárdájának - a vá­ rosi intelligenciának - jelentékeny része ugyanis a város hivatali vezetőiből került ki. Olvashatjuk Horváth L á szló jogügyi, Köntz­ ey Ferenc műszaki városi tanácsnokok, dr C lem entis K álm án városi tiszti orvos, és L a p sá n szky Já n o s pénztári ellenőr írásait. Természetes, hogy a város vezetőit elsődlege­ sen városuk jelenének kérdései izgatták, ám a jelen fejlődés lehetőségeit a múlt és jövő összefüggésében vizsgálták. "M in d en ú j - k e ll! M unka, munka és munka kell. - E z a minden idegen - , a m últra senki sem kíván­ könyv is egy tég la S a lg ó ta r já n épületének csi, a jö v ő v e l senki sem törődik." - állítja felép íté sé h e z. E könyv kiadásának c é lja a írásában Horváth László, majd számbaveszi azt a lehetséges örökséget, hagyományt, ami­ re véleménye szerint építeni lehet. Rátérve a város helyzetének korabeli értékelésére, nála is tettenérhető az az egyébként általánosan is tapasztalható törekvés, hogy a művelődés elemeit nagy hangsúllyal igyekeztek beépíte­ ni a gondolkodás rendszerébe. "A vá ro s ku l­ " A háborút elvesztettük. R ongyosak let­ tünk. Szegények lettünk. Világ árvái lettünk. - B eteg az o rszá g ga zd a sá g . O rvos nincsen. C sod á t vá r m inkenki. P ed ig nem csoda f o g ­ vá ro s és környék g a zd a sá g i, ku ltu rá lis és term észeti értékeinek ism ertetése. Tükör akar lenni a város életének." Az alábbiakban nézzünk közelebbről ebbe a tükörbe, vegyük szemügyre benne Salgótar­ jánt, abban a reményben, hogy az Alamanach vizsgálatával a város szellemi képe - és nem szellemképe - vázolható fel, és ha még torzít 52 turális élete is igen erős fejlő d ést mutat - ál­ �palócföld 93/1 jó s z ív ű S ch m id t J e n ő ig a zg a tá sá va l... a E korai felismerés helyesnek bizonyult. A köztisztviselőkkel együtt való­ ban ők alkották azt a réteget, a középosztály derékhadát, amely iskolázottsága, széles lá­ tóköre révén, azontúl, hogy képes volt szak­ szerűen megszervezni a termelés, valamint a városigazgatás feladatait, ennél jóval többet végzett, amikor felismerte és vállalta is kül­ detését a művelődésben, a szellemi élet alakí­ tásában. Áldozatvállaló tevékenységük ered­ ményeként a vállalatok jelenléte nemcsak a város korabeli jelene szempontjából volt meghatározó, de múltjuk is beemelődik a tör­ téneti gondolkodásba. A Salgótarjáni Almanach szerzői között ott találjuk azokat az alkotókat, akiknél az értelmiségi életmód, a szellemi munka elemei még hangsúlyozottabban kerülnek előtérbe. Ennek egyik típusát képviseli S zá n ta y I s t ­ ván, az Almanach összeállítója. Foglalkozá­ sára nézve Szántay a salgótarjáni vasútállo­ máson "ellenőr rakt.főnök" volt. Ő volt, aki 1923-ban útjára indította A Munka című he­ tilapot, aminek később felelős szerkesztője lett. Már önmagában ez a cselekedete példa­ értékű, lapja a maga idejében egyedülálló vállalkozás, a maga nemében egyedüli sajtóorgánum volt a városban. (Az 1920-as évek­ ben csak az Akarat gimnáziumi diáklap, és A bányász című közlöny jelent meg kívüle Sal­ gótarjánban.) A Munka és Naptára az Alma­ nach legáltalánosabb célkitűzéseként a ke­ resztény nemzeti ideológia szolgálata fogal­ mazódott meg. "A vilá g n ézetek harcában az n a g yv á lla la to k kitűnő m űszaki fe lü g y e lő i, egyetlen e lfo g a d h a tó emberi ala p ra helyez­ v á lo g a to tt mérnökei, m ind kivá ló a n értékes kedtünk: a keresztény, nem zeti alapra. N em erő arra, hogy segítsenek a városból terem ­ mentünk az utcára zsid ó kérdést csinálni, lítja talán megérthető túlzással. - A z á lla m i és tá rsu la ti elem i isk o lá k , a p o lg á ri iskola és főgim názium karöltve versenyeznek az if ­ jú s á g oktatásában. A szám szerint 3 0 egye­ sület, ille tv e szö vetség á lla n d ó fe l o l v a s á ­ sok és m űkedvelő elő a d á so k rendezésével fe j l e s z t i a la ko ssá g n a k ku ltu rá lis öntuda­ tát." A szerzők között a másik jól elhatárolha­ tó réteg a műszaki szakembereké. Eisele Ottó bányafőmérnök a Salgótarjáni Kőszénbá­ nyák történetét vázolta fel; az Északmagyar­ országi Egyesített Kőszénbányával a bag­ lyasaljai bányatitkár H o r v á t h G y u la foglal­ kozott, és minden bizonnyal az Acélgyár név­ telen ismertetője is a műszaki tisztviselők kö­ zül került ki. Mint ahogy azt A Munka egy 1923-as cikke is tanúsítja, már igen korán felismerte a városi tudat azt, miszerint ab­ ban, hogy Salgótarján "egy kedves, vonzó, ál­ ta lá n o sa n jó m ó d ú , tekintélyes kultúrhely le­ gyen" elsősorban "nagyszám ú és üde é s z já ­ intellegenciájára" támaszkodhat. Amikor a névtelen cikkíró számbaveszi, hogy kik is ők, a város első polgármestere Förster dr. mellett ("aki nem ismer fáradsá­ got, ha valami szép dologról van szó") első he­ lyen említi a bányák, nagyvállalatok vezető szakembereit: "itt va n a kőszénbánya h a ta l­ rású m as v á lla la ta , o ly szaktekintély ig a zg a tá ­ sá va l, mint R óth bányaügyi fő ta n á c so s, itt van a va sg y á r a m odern és gyorsakaratú L ip ta y ig a zg a tá sa alatt, a baglyasi bánya a te n i v a la m it." 53 �palócföld 93/1 sem f u r k ó s botokkal m ás va llá sú ablakokat beverni, de egy percig sem hagytuk olvasóin­ kat kétségbe, hogy mi a m eggyőződésünk" - vallotta a főszerkesztő. Az ideológiai jellegű célon túl Szántayt komoly szakmai megfon­ tolások is vezették, amikor lapjával és főként az Almanach kiadásával fórumot kívánt nyújtani azoknak, akik Salgótarján irodal­ mát megteremteni, művelni, tudatosságát erősíteni hivatottak. Végül természetesen mint modern vállal­ kozót anyagi megfontolások, indokok is ve­ zették, a vidéki lapkiadás pénzügyi nehézsé­ gein próbált úrrá lenni, s mint modern vállal­ kozó haszonra szert tenni. Túlzás nélkül állítható, hogy az értelmisé­ gen belül meghatározó volt a városban a pe­ dagógus réteg. Salgótarjánban még az is fel­ erősítette szerepüket, hogy művelődési intéz­ mények hiányában elsődlegesen az iskolák keretein belül alakultak ki és működtek azok a szellemi műhelyek, amelyekben a társada­ lomtudományi és történeti gondolkodás megerősödhetett. Nem véletlen, hogy a peda­ gógusok közül emelkedett ki a város első tör­ ténésze D ornyay B éla , aki 1923-ban került a városba. A Chorin Ferenc Gimnázium taná­ raként, iskolai munkája mellett nagy nehéz­ ségek közepette, helyi forrásmunkák, könyv­ tárak, levéltárak hiányában megkezdte a vá­ ros történetének rendszeres feldolgozását. Dornyay esetében szerencsésen összetalálko­ zott az egyéni érdeklődésén alapuló történé­ szi indíttatása azzal a helyi igénnyel, hogy Salgótarján mint új város éppen ebben az időszakban kereste a történelemben a maga fogódzóit, számbavette hagyományait. S 54 minderre még ösztönzőleg hatott, hogy a tria­ noni sokkhatás következtében általában is felértékelődött a történelmi múlt szerepe, a mindennapi gondolkodást átható történeti érvelést a "nemzetmegőrzés" leghatásosabb eszközének tartották. Jó példázza ezt az összefüggést az a két tanulmány, amit Dor­ nyay az Almanach-ban közzétett. Az első kö­ tetben Salgótarján és vidékének természeti szépségeit, a másodikban műemlékeit mutat­ ta be. Dornyai témaválasztása már önmagá­ ban figyelemre méltó tény. Az ő tevékenysé­ ge nyomán, publikációiban kezdődött el az a törekvés, hogy a város természeti környeze­ tét megbecsülendő, megőrzendő értékként beépítsék a városi hagyományok rend­ szerébe. A várost körülölelő "gyönyörűséges környék" azonban nem pusztán csak termé­ szeti szépséget jelentett, hanem váraival, épületeivel a magyar történelem azon színpa­ dát is, melynek jórészét elvesztettük. Trianon kövekeztében határainkon kívülrekedtek ter­ mészeti kincsekkel együtt történeti múltunk, azonosságtudatunk emlékei is. Dornyay írá­ sai azt bizonyítják, hogy ez a kérdés igen éle­ sen vetődött fel éppen itt Salgótarjánban, a peremvidéken. “B ec sü ljü k meg régi em léke­ inket, legalább azt a keveset, am it még ma­ gunkénak vallhatunk, mert csak így rem él­ hetjük, hogy a jö vő b en g a zd a sá g i f e lv ir á g ­ zásunk után - a műalkotások terén m ajd mi is jelen tő seb b eredményekkel dicsekedhetünk s itt sem kell m ajd szégyenkezve elmaradnunk más, hasonló városok kulturtevékenysége m ögött!" - zárja a műemlékek ismertetését. Dornyay Béla munkásságában ismerhető fel legtisztábban, hogy Salgótarján törté­ �palócföld 93/1 netének, a városi hagyományoknak, a városi én testvérem - sorából kiemelkedik Az én öntudatnak olyan összetevői, elemei vannak, hárfám című, amelyben emberi-alkotói arsmint a trianoni sokkhatást követő határhely­ poeticáját fogalmazta meg. Elhatárolta ma­ zet-, a bányai - ill. ipari vállalatok szerepének gát a modern irányzat képviselőitől, jelesül -, a természeti táj megőrzésének-, és a törté­ A d y E n dre költői világának újszerűségétől: nelmi emlékek megbecsülésének tudata. "É n szívem ből tépem a d a lt,/ Ó, nem úgy, m int m á so k,/ M in t a bizarr, to rzéletű / M a ­ Irodalmi próbálkozások - szellemi törek­ vések Az alkotó értelmiség kisszámú, ám a szel­ lemi életben különösen figyelemre méltó, mert azt közvetlenül alakító; ill. a szellemi­ séget sajátos élményszerű formában megje­ lenítő csoportja: az íróké, irodalmároké. Sal­ gótarján ebben a vonatkozásban is felmutat­ ja azokat a jellemzőket, mint általában a vi­ déki városok a századelőn, noha az tény, hogy kiugró tehetségek híján a helyi értéken túl­ mutató életművek nem igen születtek itt. A Salgótarjáni Almanachban olvasható irodal­ mi alkotások minden vonatkozásban tipizál­ ják a város irodalmi életét. Az írók többsége a pedagógusok köréből került ki, némelyikük a korabeli irodalom hi­ vatalos képviselőjének számított. Így első szerzőnk is az a V is n y o v s z k y R e­ z s ő , aki vezető kir. tanfelügyelő volt, a megye társadalmi és kulturális életében jelentékeny szereppel bírt. Tizenhat önálló kötete jelent meg, a Petőfi Társaságnak tagja, a Madách Társaságnak egyik alapítója volt. Költemé­ nyei témáit gyakran a magánélet szűk köré­ ből választja, egy zárt patriarchális életesz­ ményt, és a népies(kedő) költészeti irányt idealizálja. Az Almanachban megjelent versei - Az én anyám, Az én asszonyom, Az én fiam. Az g ya r m e ssiá so k .// G yűlölöm a trá g á r-d a ­ lo k / B eteg p en g etői t / É s a merész röptű " uja k " / Ezer arcredőit." Szintén pedagógus volt V adkerty B éla , aki a hadifogságból hazatérve a bánya iskolá­ iban tanított. Első írását már 1923-ban hozta A Munka, és irodalmi működését a Gárdonyi és a Madách Társaságok rendes tagsággal is­ merték el. Az irodalom minden műfajában próbálkozott - szigorúan hazafias célzattal. Az irodalom kérdéseit, az írókat is ezzel a szi­ gorúsággal, elvszerű kizárólagossággal ítélte meg A magyar irodalom kaméleonjai című 1932-es hírlapi cikkében. Ebben megtámadja Szabó D ezső t, mert elhagyta nemzetét, de veszélyesnek tartja M óricz Z sig m o n d pa­ rasztábrázolását is, mert túl sötéten fest. Vadkerty nem maradt válasz nélkül, noha A Munka szerkesztősége nem vett részt a vitá­ ban, de az ellenvéleményt Paraszt az iroda­ lomban címmel leközölte. Vadkerty Béla szemléletének legkifeje­ zőbb, tipikus darabja az Almanacban közzé­ tett írásai (történeti rege, háborús románc) közül a Magyar rabok álma című irredenta kép, melyet N ó g rá d i Pap D ezső költemé­ nyeiből állította össze. A szerző utasítása sze­ rint történik a felvidéken, a forradalom utáni időkben, egy magyar kúria leányszobájában, majd a börtönben; a főbb szereplők és a cseh 55 �palócföld 93/1 katonák között megjelenik személyesen ma­ tő szembeállítása történik meg. ga Magyarország őrangyala. Forrásaink sze­ Az Almanach szépírói közül a legutolsó­ rint az ilyen és hasonló látványos, zenés ként közölt F ekete A l f r é d nemcsak a legte­ összeállítások a városi társadalmi élet ünnepi hetségesebb költő és legérdekesebb egyéniség alkalmain a közkedvelt műfajok közé tartoz­ volt, de már egy teljesen más korosztályt és tak. más ízléskorszakot képviselt mint szerzőtár­ A füleki születésű salgótarjáni ügyvéd sai. A Fekete-családot a megélhetés reménye, Nógrádi Pap Dezső a városnak amolyan al­ a bányai munka lehetősége vonzotta Salgó­ kalmi költője volt, gyakori közszereplésein - tarjánba. Fekete Alfréd a Chorin Ferenc így a salgóbányai hősi emlékmű avatásán is - Gimnázium tanulója lett, az 1924/25-ösés az saját verseit szívesen szavalta. Apjától, N óg­ 1925/26-os tanévet végezte itt, és az iskolai rádi P a p G yulátó l , az országosan is számon­ önképzőkör lelkes tagja volt. (Azé az önkép­ tartott költőtől és népdalgyűjtőtől, nemcsak zőköré, amelynek 1926. évi nyilvános ünne­ műveltségét, de költői érzékenységét is örö­ pélyére - P énzes Z oltán, a volt tanártárs és költe. Korának hangzatos szólamait, törté­ barát kérésére - Juhász Gyula verset küldött: nelmi szlogenjeit sokszor igazi lírai ihletett­ "Prológus a salgótarjáni gimnázium diákjai­ séggel tudta tolmácsolni. Az Almanach hoz.") A helyi lap rendszeresen közli a húsz­ 1926-os kötetében " A magyar Jövő címmel a éves diákköltő műveit, s hogy szerelmes ver­ Trianon utáni gondolkodás verses összefog­ sei közül négy az Almanach válogatásába is lalását olvashatjuk tőle. “...bár elvettek min­ bekerült azt biztos verstechnikáján, fiatalos dent tö lü n k / S útszéli ko ld u s lett b előlünk,/ látásmódján túl talán leginkább megkapóan E hősi nem zet nincs e lv e s z v e !/ Zúghat id e­ újszerű költői hangjának köszönhette. gen szél m o g o rvá n / E rd é ly bércein, K árpá­ Friss szellemet, más ízlést, más emberi és tok orm á n ,/ É l az Igazság, él az Eszme." művészi ideált képviselt, mint szerzőtársai. A korabeli hazafias versköltészet mellett "Ma a nóta mássá lett" - jelenti ki hetyke ön­ részben más hangot, más színt képviseltek a tudattal a Vén magyar vándor újesztendei prózai műfajok. A divatos romantikus hábo­ nótája című versében, amelynek egy másik rús szerelmi történetek és bibliai tárgyú tan­ strófájában az "Üres lett az élet" - gondolatra mesék között fel-felbukkantak a salgótarjáni döbben rá. Költői gondolkodását tudatosan mindennapokról sokszor már szinte a szocio­ igyekszik megszabadítani a kötelezőnek tar­ lógia hitelességével szóló alkotások is. A tott hazafias szólamok terhétől, így amikor Munka tárca rovatában közölt írások tanúsít­ verset ír a Magyarok-ról inkább Ady nyomá­ ják, hogy az egyik legkedveltebb téma a bá­ ban jár. Fekete Alfréd számára Ady Endre költé­ nyászélet ábrázolása volt. Erre példa az Al­ manachból Gyulai Á dám Aratás című elbe­ szete jelentette a követendő példát, s ezt szélése is, amelyben az éltető paraszti munka 1926-ban elméletileg is megpróbálta megin­ és a tragikus végű bányászsors leegyeszerűsí­ dokolni, alátámasztani. 1926-ban jelent meg 56 �palócföld 93/1 Ady a világpolgár című cikke. Szabó Dezső tanulmányának, a "Forradalmas Ady"-nak a bírálatából kiindulva az Ady hazafiságát ért vádakat utasítja el. "A d yb a n hatványozott as évek derekán sejtette, hogy a látszólag kö­ zös, de mégsem egységes szemléletben meg­ indult a szellemi élet differenciálódása. Ez a folyamat az 1930-as évek elején felerősödött mértékben lobogott a h a za fisá g lá n g ja , de (gondoljunk csak a Vadkerty Béla kapcsán mert ő é rd em eink m ellett hibáinkat is sze­ idézett vitára), aminek eredményeként az év­ münkbe mondta, f á j ó érzékenységünk a ha­ tized végére kialakultak az irodalmi élet szer­ zá t la n sá g érzésével vá d o lta meg öt... Végül vezett formái. (Megkezdte működését a Ba­ nem m éltán osto ro zta -e nemzetét, midőn lá t­ lassa Bálint Társaság.) ta, hogy m ekkora em b erfeletti küzdelm ébe Amikorra aztán a fejlődés tartalmi ele­ kerül egy-egy tehetségnek is érvényesülni és mei is kiteljesedhettek volna, Salgótarján igaz értékelésre vergődni nálunk?!" történetének egy újabb szakasza következett. Fekete Alfréd az Ady-tanulmányával Ebben a folyamatban az a szellemi alkotóerő, csaknem egyidőben még másik három kriti­ ami az Almanach-ot létrehozta már nem ve­ kát is közzétett, s ezek jelentősége az volt, hetett részt. Részben életkoruk, részben meg­ hogy ekkoriben szinte egyedül képviselték győződésük szorította őket perifériára, vagy irodalmi, művészeti kérdések elméleti meg­ mint Fekete Alfréd esetében tragikusan tor­ közelítését. Fekete Alfréd irodalmi munkás­ zóban maradt életművük tette ezt lehetetlen­ sága lényegében máig érthetetlen okból fél­ né. bemaradt. Az 1930-as években elhagyta Sal­ Ám az Almanach alkotói 1926-ban még gótarjánt, éppen akkoriban, amikor az általa programként hihették a klebelsbergi gondo­ képviselt gondolkodásmód iránt egyre hatá­ latot: "..k e v é s ország van széles e világon, rozottabb közönségigény mutatkozott, új stí­ ahol a tehetségek kedvezőtlenebb környezet­ lus kezdett divatba jönni. Az értékrendek el­ ben küszködtek, mint éppen nálunk. H azá n k különülésének egyik elképesztő megnyilatko­ a szellem i életben a tört o szlopok és a derék­ ba kettérört f á k o rszá g a volt. M o st k ira g a d ­ zása volt 1939-ben az ún. "nyam-nyam vita". ju k a sötétségből a tanyák fö ld m ívesn é p ét, A kérdés az volt, hogy a városban működő és teret nyújtunk a f i a t a l tudósnak, hogy jazz-zenekar, a Szürke Fiuk "nyugat majmo­ büszkén szá rn ya ljo n a szellem n ek trianoni ló" muzsikája beilleszthető-e a magyar(os) határok á lta l nem ko rlá to zo tt sza b a d le v e ­ kultúra keretébe, megférhet-e a cigány-zene­ gőjében a magyar turul. A n n yi k a ta sztró fa kar mellett?! után m egint egyszer m egindultunk a rekonst­ Fekete Alfréd munkássága már az 1920- rukció útján ." 57 �palócföld 93/1 Kerékgyártó T. István A leértékelt jövő "A z aktuálissal szemben a nép tény­ leg mindig néma. D e csak a pillanat­ tal szemben néma. Tud ítélni és ítél is. Tud fölemelkedni, csodálni, ra­ jongani, tud összetörni és kinevet­ ni, és mindenekfölött: nem felejt" ( H a m v a s B é la ) Csak az esztelen optimizmus tagadhatja a azért, mert "a rendszerváltozás" folyamatát jelen komor realitásait, mint ahogyan csak a egyenes ívűnek és visszafordíthatatlannak jövőbe vetett esztelen bizalom alapján hihe­ tartják. S többnyire olyan érvekkel indokol­ tő, hogy néhány esztendőn belül minden ják, amelyek sokat elárulnak a "megváltó jö­ jobbra f ordul. Ugrásszerűen átkerülünk a vőhöz" fűződő képzetekről. Csakhogy az illú­ társadalmi jólétbe, s - a civilizált nyugat-eu­ ziók kiváltója semmi mással nem magyaráz­ rópai országokhoz hasonlóan - legfeljebb a ható, mint azzal a kínzó bizonytalansággal, fogyasztói társadalmakra jellemző ellent­ mely a megélt jelenből táplálkozik. Félelem­ mondásokkal kell majd számolnunk. Vagy ha mel és reménnyel tekint mindenki a jövőre; nem ugrásszerűen következik be ez a válto­ egyszerre fenyegető és biztató jeleket vélve zás, fokról fokra jutunk el az áhított világhoz. abban is, ha elhitető erővel beszélnek a lehet­ Vélhetően ebben nem azok reménykednek, séges jövőről. S ha a totalitarizmus megszűnt, akik nap-nap után egyre kiábrándultabbak, akkor aligha lehet más választásunk, mint a hanem inkább azok, akik a jövőtől megint­ demokrácia működési mechanizmusának csak megváltást várnak. Akár messianiszti­ megteremtése és alakítása. Csak éppen lehe­ kus hittel közeledve hozzá, vagy egyszerűen tetlen nem figyelembe vennünk a szaporodó 58 �palócföld 93/1 antinómiákat, melyek semmiképp sem tűn­ nek el egyik évről a másikra. Még akkor sem, ha demokratikus viszonyaink jelenlegi álla­ pota bizonyos mértékű garanciát jelent. S ez a megszorítás azért is fontos, mert a dem ok­ ratiku s viszo n yo k nem egyenlöek a jo g á lla ­ m iság intézm ényeivel, hanem az á lla m p o l­ gári magatartások szervező elveiként is meg ke ll jelen n iü k . Nem kétséges, hogy a két éve lezajlott szabad választás a társadalom új le­ gitimációs rendjét teremtette meg. Akik vet­ ték a fáradságot, hogy szavazni menjenek, a totalitarizmust utasították el. Valójában egyetlen szavazati aktussal. Az évtizedeken át elfojtott természetes igény az önrendelkezésre hihetetlen erővel tört felszínre; sorra születtek a civil társulá­ sok a legkülönfélébb érdekek alapján. Ám két-három esztendő múltán azt kell látnunk, hogy az önszerveződő közösségek egyre-más­ ra kiürülnek. Nemcsak a sui generis érdekvé­ delmi szövetségek küzdenek roppant nehéz­ ségekkel, hanem az önkormányzatok is. S en­ nek egyik magyarázata a hatalom központo­ sulásában rejlik. Jóllehet alkotmányos jog a szervezkedés, de ha közjogi funkciók nem társulnak hozzá, merő utópia hatékonysá­ gukban reménykedni. Ha a központosuló ha­ talom nem hajlandó lemondani kizárólagos uralmi aspirációiról, ha továbbra is igényt tart a részletekbe menő szabályozásra, akkor a szervezetek valódi szerep nélkül maradnak. Nem tud működni a civil társadalom. Az e rős álla m szerve zet kiépítése ugyanis egyáltalán nem g a ra n c iá ja a dem okráciának. Az új ha­ talmi rend létrejötte után is növekszik az ál­ lampolgárok csalódottsága, s lassanként az a felismerés is egyértelművé válik, hogy az ál­ lampolgári mivolt nem korlátozódhat a vá­ lasztás elsőrendűen fontos, de ugyanakkor nem elégséges gesztusára. A választások kö­ zötti időszakban sem lehet elfeledkezni az ál­ lampolgárokról, hiszen egyáltalán nem elkép­ zelhetetlen, hogy a tömeges állampolgári csa­ lódottság kövekeztében az 1994-es esztendő meglepő fordulatot hoz. Akár abban az. érte­ lemben is, hogy a súlyos zavarokkal küszködő hatalmi rendszert ugyanolyan módon utasít­ ják cl, mint az előzőt. Mert nap mint nap érzékelhetjük, hogy a demokratikus társadalom olyan "privilégiu­ mai" iránt, mint a nyilvános tüntetés vagy az állampolgári engedetlenség különféle formái, növekszik a vágy. Nem mintha drasztikusan csökkent volna a parlament jelentősége; sok­ kal inkább az játszik ebben közre, hogy a kor­ mányzó pártok túlságosan is rátelepszenek a parlamentre. Akaratukat - egy-két esettől el­ tekintve - különösebb nehézség nélkül képe­ sek érvényesíteni. Nyilván törvényes és legi­ timációs helyzetüknél fogva is. De ebből még­ sem következhet az, hogy - mutatis mutandis - az elkövetkezendő választások eredménye fontosabb lenne, mint a lakosság tényleges részvétele az állam életében. Mert bármiként alakuljon is át a hatalmi struktúra, az állampolgári eszme állandó előjogokat biztosít, melyeket senki sem függeszthet fel a szavazó­ cédulák összeszámlálásának befejeztével. Hi­ ába alakul új kormány, hiába rendeződnek át a parlamenti erőviszonyok, ha az állampolgá­ ri magatartás továbbra is az elégedetlenség­ hez fűződő jogban merül ki. Ha ugyanis a tár­ sadalomban megmaradnak azok az áthágha­ 59 �palócföld 93/1 tatlan határok, melyek a szociális, a materiá­ lis, a kulturális és a morális megfosztottságot konzerválják, az állampolgárok léthelyzete aligha változhat. Miközben arról sem feled­ kezhetünk meg, hogy a "rendszerváltozás" je­ lenlegi időszaka legfeljebb a demokratikus tanulási folyamat kereteit teremtette meg, de nem magát a citoyen lét feltételrendszerét. A kiábrándultság abból is táplálkozik, hogy az állampolgárok túlságosan is hittek abban: ha a demokratikus politikai rendszer létrejön, ennek révén majd közvetlenül bele­ szólhatnak sorsuk alakításába. Elvileg igen, gyakorlatilag azonban korántsincs így. N em ­ hogy a sza b a d sá g , hanem inkább a fé le le m k is körei szerveződnek ú j rendszerbe. Mint ahogyan a civil társadalom megerősödéséről sem beszélhetünk. Kivált azért sem, mert az államelvűség (szemben a társada­ lomelvűséggel), a központosítás (szemben a decentralizációval), a konzervatizmus (szem­ ben a szabadelvűséggel) politikai és ideoló­ giai gyakorlata szembetűnően domináns. Ha mégannyira hangzatos jelszavakkal találko­ zunk is az individuum szabadságáról, a ki­ sebbségi vélemények figyelembe vételéről, a másság elfogadásáról, a civil társadalom mégsem tud igazán életre kelni. S bármennyi­ re szabadnak tekinthető is az állampolgár (szabadon gondolkodhat, ám ha szabadon akar nyilatkozni, akkor már bizonyos félelem fellép), mindennapi életében mégis mindun­ talan a megfosztottsággal szembesül. (Jólle­ het a legkevésbé sincs korlátozva abban, hogy például egyesületeket alapítson eszméi védel­ mére vagy akár azok segítésére, akik a "rend­ szerváltozás" vesztesei lettek.) A teljes jogú 60 állampolgárokból ugyanakkor könnyen vál­ hatnak "félretolt" állampolgárok; különösen ha belekényszerülnek az "elviselni vagy fellá­ zadni" döntési helyzetbe. Sajátos összefüggést teremt ez azzal is, hogy a nemzetgazdaság feltartóztathatatlan romlása, a szociális feszültségek éleződése a parlamentáris demokráciától való elfordu­ lást váltotta ki, illetve az új politikai elitből való kiábrándulást, s ezzel egyidejűleg a cso­ davárók igényeit manipuláló irányzatok megerősödését. Mivel a politikai apátia szemmel láthatóan terjed, a teljes kiúttalan­ ság és reménytelenség érzése növekszik, az előbb-utóbb bekövetkező hatalmi átrendező­ déssel mindenképp számolnunk kell. Még lé­ nyegesebb azonban, hogy az á lla m p o lg á ro ­ kat elszegényítő p o litik a képtelen arra, hogy a jo g eg yen lő ség tiszteletben ta rtá sá ra ösz­ tönözzön, s hogy ne legyen újra érdem a poli­ tika i hovatartozás. Minden bizonnyal ezzel is összefügg, hogy a jelenlegi hatalmi struktú­ rát az önteltség és a csalhatatlanság képében megjelenő merevség jellemzi, mely éppúgy megnyilvánul a liberalizmusellenességben, mint a populista ideológiák rejtett kultiválá­ sában. S ez a merevség sokkal több kárt okoz, mint hasznot. Éppenséggel azért is, mert va­ lódi támogató bázisa hiányzik. Míg a munkanélküliek aránya folyton növekszik, a sze­ génység fenyegetése jóval meghaladja a kriti­ kus küszöböt, és amíg a népesség nagyrésze bizonytalan helyzetben van, addig mindig számítani kell arra, hogy a hatalmi rigiditás csak a bizalmatlanságot fokozza. Holott csupán a bizalmon alapuló állampolgári magatartás teszi lehetővé a reális �palócföld 93/1 ideálokon alapuló társadalom felépítésére irányuló közös munkát, amely nem képes mozgósítani az akaratot anélkül, hogy megté­ vesztené a lelkiismeretet. A jelenlegi demok­ ratikus gyakorlat hiányosságai így abban az értelemben is tehertételt jelentenek, hogy a szuverén állampolgári magatartások nem formálódhatnak ki. S ha mégoly paradox ki­ jelentésnek tűnik is, azt kell mondanunk: a demokrácia bajainak egyetlen orvossága a még több demokrácia. A nemzeti szenvedé­ lyek, az idegengyűlölet, az intolerancia növe­ kedése, a liberalizmusellenesség olyan társa­ dalmi kórt tükröz, amelynek természete nem fog radikálisan megváltozni. Ezzel is magya­ rázható, hogy a "rendszerváltozás" egyre ke­ vésbé halad a m inim um konszenzusokon fel­ épülő demokrácia felé. A fennálló hatalom élén a legnagyobb kormányzó párttal - a legi­ tim jogosítványok birtokában a tekintélyelvű államberendezkedés kiépítésére törekszik. Mintha akár egy pillanatra is zárójelbe lehet­ ne tenni a klasszikus hatalommegosztás elve­ it és principiumait. Ha ez megtörténik, óha­ tatlanul fennáll a veszélye annak, hogy újabb etatista kollektivizmus jön létre, amely egy uralkodó kisebbség vagy többség elnyomó hatalmán keresztül akadályozza meg az egyé­ ni szabadság megvalósíthatóságát. A kívána­ tos jövő csak az egyéni szabadság és a civil önszerveződés igenlésén alapulhat. Ám az egyéni szabadság mit sem ér érvényesíthető­ sége nélkül, hiszen puszta jelszavával mindig és mindenkor vissza lehet élni. S a baj ott kezdődik, mikor a vágyott és a létező rendszer cgybecsúszik, valami ködös és eufórikus beteljesülésben, méghozzá annál hevesebben, minél nagyobb a távolság a té­ nyek és a célok között. Akik az állami beavat­ kozás fontosságát hangsúlyozzák, többnyire abból a meggondolásból indulnak ki, hogy az állampolgárok gyámolításra szorulnak, s nem a kritikai, hanem az alkalmazkodó képessé­ geiket kell fejleszteni. Az államelvűség kate­ gorikus imperativusza nem az állampolgári szabadságot és autonómiát célozza meg, ha­ nem sokkal inkább a konformitás kialakítá­ sát. S ennek túlhajtott változata abban a né­ pi-nemzeti ideológiában rejlik, amely jelen­ valóságának és hatalmának "visszfényét" akarja látni az állampolgári alkalmazkodás minden megnyilvánulásában. J ó lle h e t hosz_ szabb távon eleve hiábavaló igyekezet egyet­ len id eológia zá rt keretei kö zé szorítani az élet- és gondokodásm ódok so kféleség ét, vagy akár egyedül üdvözítőnek vélt princípi­ umok a la p já n m eghatározni a "népbold o g í­ tás" eszközrendszerét . Mert ha ez történik, elkerülhetetlenül felszámolódnak azok a jogi, politikai struktúrák, melyekben a különböző társadalmi csoportok érdekei artikulálódhat­ nak, s alkupozícióba kényszeríthetik a politi­ kai hatalmat. Hiszen a politikai hatalom ter­ mészetéhez inherensen hozzátartozik a hege­ móniára való törekvés. Más szóval: a közpon­ ti akarat csak a civil társulások autonómiáján törhet meg; ha hiányoznak vagy nem működ­ nek funkcionálisan az önszerveződő közössé­ gek, csak az állam túlsúlya növekedhet. S ezzel egyidejűleg - újra teret nyerhet a szink­ ronitás paradigmája. Mert éppen H eg ed ű s A n d r á s ír meggyő­ zően arról, hogy "sok minden arra kény­ szerítheti az országot, hogy benne maradjon 61 �palócföld 93/1 a szinkronitás igájában; megtagadja, minde­ nestül elvesse az előző rendszert - azt az át­ kos negyven évet és nosztalgiával szemlélve visszasírja a két világháború közötti idősza­ kot, az úri Magyarország megdicsőülésének korszakát. Ma azonban ez a veszélyes fordu­ lat mint vágy inkább csak a társadalom mé­ lyében fortyog, a felszínen a társadalmi erők új törésvonal mentén szerveződnek. Egyre inkább formát ölt egy gyökerében új alterna­ tíva: mind inkább kiformálódnak a demokra­ tikus civil versus népi-nemzeti társadalmi be­ rendezkedés kiépítésére törekvő célkitűzé­ sei". ( H e g e d ű s A n d r á s : Vallomás sorsfordu­ lókban "gazdag" századunkról. Kritika, 1992. 4.sz. 32.o.) De a hatalmi struktúráktól való függőség erősödését is előre vetíthetjük. S kü­ lönösen veszélyes lehet az információk foko­ zódó összpontosulása, ami információs mo­ nopóliumokhoz, szélsőségesen erős informá­ ció- és hatalmi centrumok létrejöttéhez ve­ zethet, melyek óhatatlanul konzerválhatják a meglévő hierarchiákat. Az információk fel­ dolgozásának kényszere - különösen a társa­ dalmi hierarchia középső és alsó részén lévők számára - elviselhetetlen terhet jelent. Rész­ ben ennek a feszültségnek is következménye a társadalmi problémák iránti passzivitás, a kapcsolatok elszegényedése, az elszigeteltség jelensége. Ehhez társul az állampolgárokban az állandósulni képes félelem a munkahely elvesztésétől, a szakmai dekonjunktúrától, az egyoldalúan foglalkozásorientált képzési rendszertől. Ilyen körülmények között képtelen meg­ erősödni a polgári tudat, mely egyszerre ala­ pozódik a teljesítményre, az értékgazdag in­ 62 d ivid u a lizm u s minél teljeseb b é tételére, s egyben arra is, hogy a racionális vagy éppen kikényszeritíe tt önko rlá to zá st is értéknek tartsa. A civilizatórikus javakon keresztül korántsem válik magától értetődővé a polgári létforma iránti igény. S mivel rövid távon nem várhatjuk, hogy a hatékonyan megter­ melt nemzeti jövedelem jelentősen bővül, a nem piaci jellegű elosztási elv aligha mérsé­ kelheti a gazdasági racionalitás és a társadal­ mi igazságosság ellentmondását. Sokkal in­ kább az várható, hogy a tőkés piacgazdaság kiépítése növeli a társadalom kettéhasadtsá­ gát; egyik oldalon a pauperizációt, a másik ol­ dalon pedig a látványos gazdagodást. Mint ahogyan az sem elképzelhetetlen, hogy a köz­ pontosító nemzetállam egy etnocentrikus nemzeti sorsközösség mítoszának jegyében újra uralni akarja a civil társadalmat és a kul­ túrát. A gazdaság piacelvű átalakítása ugyan mindenképp kívánatos, de ha ezzel egyide­ jűleg nem mérséklődik a társadalom széles rétegeinek elnyomorodása, a tekintélyuralmi törekvések terjedése megállíthatatlan. Való­ jában bármely demokratikus állam csak a közhatalom és a civil társadalom végleges szétválasztásának liberális elvére épülhet, jóllehet szükség van a megfelelő állami intéz­ ményekre is annak érdekében, hogy egyetlen társadalmi csoport se sajátíthassa ki a kulcsfontosságú döntések meghozatalának jogát. Éppígy nélkülözhetetlenek a valódi de­ mokrácia intézményei a civil szféra autonó­ miájának garantálásához is. Ha viszont a civil társadalom fejletlen (s az elkövetkezendők­ ben sem várhatjuk, hogy jelentősen megerő­ södik), mindenképp fennáll a veszélye, hogy �palócföld 93/1 az államhatalom túlsúlyos szerepe nem tűnik el. Az eddig felemásan zajló "gazdasági" pol­ gárosodást sem tekinthetjük általános gyó­ gyírnak, mert ezen túl a polgári életformát a kultúra, a szo c ia lizá c ió s értékek sa já to s rendszere a lk o tja , ille tv e ennek a lé tfo rm á ­ nak szerve s része a s a já t sors, a sa já t d o l­ gok, a környezet m int sa já t élettér fö lö tti szuverén d iszp o zíc ió ra v a ló képesség és tö­ rekvés. Ugyanakkor a demokratikus politikai rendszer csak akkor működhet megfelelően, ha olyan értékek társulnak hozzá, mint a tole­ rancia, a másság tisztelete, a nyilvánosság korlátozatlansága. Ha ezek hiányoznak, leg­ feljebb szólamokban merül ki. És ha a szóla­ mok vagy a politikai jelszavak szaporodnak, annak tüneteként is felfoghatjuk, hogy nap­ jaink uralmi szakszerűsége és a gazdasági életben vagy a magánéletben megnyilvánuló viselkedés között növekszik a szakadék. Mintha újra olyan szokásjogok terjednének, melyek a szabadsághiányos társadalom er­ kölcsi magasabbrendűségének ideológiai jel­ szavával akarnák fékezni a polgárosodást. Miközben azt is látnunk kell, hogy az ál­ lampolgárokra szakadt szabadság eddig csak vívódást, a senkinek sem jó, semmit előbbre nem vivő konfrontációk sorát hozta meg; a szaporodó kételyeket és a mind nagyobb energiát felemésztő küzdelmet a szkepszis el­ hatalmasodása ellen. Akármilyen nehéz vagy keserű is bevallani, az állampolgárok többsé­ ge nem szembesült a siker élményével. S az állampolgári kiábrándultság mögött minden bizonnyal a kormányzati hatalom te lje s ít­ ményhiánya is meghúzódik, melyből a politi­ ka iránt érzett bizalmatlanság fakad. Nem teljesen véletlenül, hiszen a remélt és igért felemelkedés egyre csak késik, és ebből a kés­ lekedésből fakadó elszegényedést azok vise­ lik szorongással, akik leginkább csodát vár­ tak, s akik reményeikben leghamarább meg­ csalattak. S arról sem szabad megfeledkez­ nünk, hogy a szociális piacgazdaság címén a gazdaság felbomlásának, a szociális gondos­ kodás marginalizálódásának vagyunk tanúi. A civilizált országokban réges-rég felismer­ ték a gazdaság és a szociálpolitika közötti szoros kapcsolatot, miközben nálunk éppen­ séggel ellenkező előjelű folyamatok zajlanak. Akár azt is mondhatnánk: a gazdaság teljes szétzilálása visszafordíthatatlan következ­ ményeket hordoz magában. És ha tehertétel­ ről beszélünk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi liberális-monetarista politi­ ka semmi másra nem jó, mint legfeljebb az adósságválság menedzselésére. A különféle pénzügyi, manőverek még az esélyét sem ér­ zékeltetik az új gazdasági stratégia körvona­ lazódásának. Ugyanakkor egy romló egészségi állapotú társadalomban, amelynek tagjai - létbizony­ talanságuk, kilátástalan helyzetük miatt napról napra pszichés megterhelés alatt él­ nek, nehezen lehet elindulni a fejlődés útján. M á r csa k ezért sin cs elhárítva a v issza csú ­ szá s esélye egy olyan szo cia lista e lle n es te­ kintélyuralom ba, am ely rendelkezik az á l­ la m szo cializm us eszközeinek nagyrészével. S ha nem csökken az állam túlhatalma, vagy amint csírájában máris érzékelhetjük - a ka­ pitalista fordulat nem a társadalom többsé­ gének arányos gyarapodását, hanem egy szűk tőkés és egy ugyancsak szűk politikai elit 63 �palócföld 93/1 mérhetetlen gazdagodását hozza magával, csak a konzervatív államkapitalista modell erősödik meg. Kivált azért is, mert hazánk­ ban még a demokratikus intézményrendszer is csak félig épült ki. Míg állami szinten létre­ jöttek a demokratikus alapintézmények, s az állampolgár szabadságát garantáló jogintéz­ mények is kiépültek, addig a két szint közötti közvetítő szféra szinte teljes egészében kiala­ kulatlan. Az állam és az állampolgár közötti közvetítő intézményrendszer legfontosabb elemei hiányoznak, illetve nem funkciójuk­ nak megfelelően működnek. Ha viszont pél­ dául a szakszervezetek sem válnak a politikai élet legitim és konfliktusképes szereplőivé és - akárcsak a nyugati társadalmakban - az igazságosságot garantáló ellenhatalmakká, akkor a "rendszerváltozás" folyamata nem kerülheti el a zsákutcát. S míg a gazdaságban nem érvényesül a pi­ acelvű racionalitás, míg a politikai szabad­ ságintézmények nem működnek megfelelő­ en, míg a másság megtűrése csupán a hatalom kegyének számít, míg az átalakulás gazdasá­ gi-kulturális kisemmizettjeinek száma nö­ vekszik, a polgári társadalom természetes ál­ lapota legfeljebb vágyálom marad. Méghozzá olyan vágyálom, melyet a fennálló hatalom mindig megpróbál kisajátítani. Holott - aho­ 64 gyan P o lá nyi M ih á ly írja - "rémület és re­ mény vak kitörése a politika: a társadalmi materializmus tehát, mely szerint az emberek a közügyekben érdekeik felismerését követik, és az e teória által igazolt demokrácia, maguk merő illúziók. A politikai küzdelmek pedig, melyek a rémület és remény vak összecsapá­ sai, nem a fejlődést biztosítják - mint azt a demokráciának hízelgő iskolák tanítják -, hanem oktalan szenvedélyek céltalan pusztí­ tásai. Az ész és képzelet embereinek politi­ zálniok, vagyis a végzetes zűrzavaraihoz saját illúziókkal hozzájárulniok nem lehet. Érde­ keinket meg kell mentenünk, de ez annyit tesz, hogy a kultúrát kell megmentenünk: hogy le kell rontanunk a politikai tekintélyt s meg kell döntenünk a beléje vetett hitet. Hogy mi marad azután az embereknek? azzal ne törődjünk. Az illúziók nem halnak meg, haláluk, mint a királyoké, megkoronázza utódjukat, mert él tovább a remény és fél­ elem, az illúziók fakasztója. Vegyük fel a szkeptikusok ősi hagyományait, s midőn ko­ runk embereit téveszmék közt elveszni lát­ juk, világosítsuk fel elméjüket. Bizzuk a nép­ re, hogy kevésbé veszélyes téveszméket ta­ l á l j on m a jd magának a maiak helyébe". (Po­ lányi Mihály: Új szkepticizmus. Polanyiana, 1991. 1.sz. 25.o.) �palócföld93/l Pethő László Többesélyes jövő Az, hogy Magyarországon rendszerváltás vagy valami más zajlott le az utóbbi években azt az utókor fogja eldönteni. Mindenesetre tény, hogy 1990 tavaszától a korábbitól me­ rőben más módon szabályozott politikai aré­ nában folyik a küzdelem. Törvényeink lehe­ tővé teszik a politikai vélemények jogi korlá­ tozások nélkül való kinyilvánítását, ütközte­ tését, valamint az. akarati tényezők parla­ menti, lokális és egyéb formában való érvé­ nyesítését. Bizonyos tekintetben osztom és elfoga­ dom Kerékgyártó T. István aggodalmait, de annak gyökereit máshol látom. A mindennapi publicisztikából már-már túlzottan közismert érveivel szemben né­ hány, eddig talán kevesebb figyelmet kiérde­ melt tényre hívnám fel a figyelmet. Kerékgyártó írása szerint egyik oldalon (a kormánypártokén) nő a hatalom összpontosí­ tása, a tekintélyelvűség, a népboldogítás kisa­ játításának igénye. Ezzel szemben a polgárok oldalán (ami nála csaknem azonos az ellen­ zékkel), körében növekszik a félelem, sőt fennáll az államszocializmusba való vissza­ csúszás esélye. Ez alapjában véve egy kétpó­ lusú rendszer meglétét feltételezi, ami nehe­ zen igazolható. Az 1990-es választások eredményeként kialakult helyzetkép - és az azóta történtek legalábbis mást mutatnak. Az azok nyomán létrejött politikai érdekviszonyokat kimere­ vítő-tükröző helyzetképet ugyanis ki-ki vér­ mérsékelete, felkészültsége, pártszínekhez való tartozása, illetve rokonszenvének kinyil­ vánítása jegyében igyekezett értelmezni és magyarázni. Tehát nem érdektelen felidézni a választások főbb eredmdényeit és követ­ kezményeit. 1990 márciusának eufórikus hangulata háttérbe szorította, elfeledte a vá­ lasztók már akkor sem kismérvű passzivitá­ sát. Az első fordulóban (63,15 %) és az áprili­ si második fordulóban (46 %) leadott érvé­ nyes szavazatok aránya akkoriban kevesek­ ben ébresztette fel a civil társadalom meglé­ tének hiányát. Arra sem árt talán emlékeztet­ 65 �palócföld 93/1 A tényleges eredményeket azonban itt is ni, hogy a résztvevők (ami nem egyenlő a vá­ lasztásra jogosultakkal) többsége a két ún. érdemes közelebbről szemügyre venni. A nagy párt listáira: 24 százalékuk (MDF) illet­ megválasztott önkormányzati képviselők ve 21 százalékuk (SZDSZ) voksolt. A "harma­ 63,75 százaléka független, nem p á rto k á lta l dik erőt" akkor a Kisgazdapárt (11,73 %) és je lö lt személy volt (10.000-nél nagyobb lé­ az MSZP (10,89 %) képviselte. Mellettük a lekszámú települések esetében csak 9,2 szá­ FIDESZ (8,95 %) és a KDNP (6,46 %) éppen­ zalék!). Továbbá jelentős azok száma, akik hogy átlépte a parlamenti küszöbértéket. A nem a hat ún. parlamenti párt jelöltjeiként parlamenti erőviszonyokkal szemben sokkal kerültek be a képviselőtestületekbe. A hely­ inkább mutat a vélemények szóródására az a hatósági választások semmiképpen sem je­ tény, hogy a további pártok 15,81 százalékkal lentettek nagytakarítást, sőt jelentős mérték­ részesedtek, közülük az MSZMP - 3,68 %, az ben a régi (vagy nem is olyan régi) hatalom MSZDP - 3,55 és az Agrárszövetség 3,13% is embereit erősítették meg pozícióikban. A kétségkívül jelentős liberális előretörés alig maradt el a bejutáshoz szükséges 4 szá­ zalékos küszöbértéktől. A választásra jogo­ elsősorban a 10.000-nél nagyobb lélekszámú sultak több mint harmadának, illetve felének településeken mutatkozott meg, ahol a testü­ távolmaradása pedig jelentős passzivitást leti tagok 35,6 százaléka volt az SZDSZ vagy FIDESZ jelöltje. A száztizenkilenc e kategó­ mutatott. A képviselői helyek megszerzésében dön­ riába tartozó város közül harminchétnek tőnek bizonyult második fordulóban még je­ SZDSZ-es, hatnak FIDESZ-es polgármestere lentősebbé vált a közömbösség. A parlamenti lett a képviselőtestületek 1990 őszi megala­ mandátumok eloszlása jelen tő sen eltér attól, kulása idején. (Azóta ez már kisebb-nagyobb mint ami a választók voksaiban, illetve távol- mértékben változott.) A helyhatósági választások alkalmával a maradásukban nyilvánult meg. Ez a tény az­ kormánykoalíció pártjai közül a kisgazdák óta legfeljebb a szocdemek épületesnek sem­ miképpen sem nevezhető belháborúiban és az vesztettek a legtöbbet a tavasszal kiharcolt emeszempések esetenként közreadott meg­ pozícióikból, hasonlóképpen járt az MDF, vi­ hökkentő nyilatkozataiban, valamint néhány szont a KNDP éppenséggel erősödött. (Az újabb pártalakulat szerveződésében ölt tes­ utóbbiaknak több polgármesterük funkcio­ nál, mint az MDF-nek; és több, mint kétszer­ tet. Az egykori ellenzéki erők abszolút értékű annyi, mint a FIDESZ-nek). Csábító lenne tovább elemezni a politikai győzelmeként értékelt országgyűlési válasz­ tások eredményeit jelentős mértékben mó­ tagoltságot, hiszen a kisbéri és kunszentmik­ dosították a helyhatósági választások ered­ lósi választók közömbössége, a népszerűségi ményei. Az utóbbit a mindennapi publiciszti­ (és a népszerűtlenségi) listák, a parlamenti ka liberális győzelemnek könyvelte el, olyan­ átülések, a leváltott és le nem váltott kor­ mánytisztviselők, a pártvezérek viaskodásai nak melyen a kormánykoalíció megbukott. 66 �palócföld 93/1 és cseréi feltételezhetően az 1990-es eredmé­ nyek módosulására vallanak, de igazán jelen­ tős elmozdulásról aligha beszélhetünk. Az. adatok további sorolását mellőzve is megállapítható, hogy Magyarországon egy kikristályosodottnak korántsem nevezhető, megannyi tekintetben átmeneti jegyeket vi­ selő politikai érdek tagoltság jött létre, ame­ lyekre sem jól uniformizált politikai zubbo­ nyok sem testreszabott öltönyök nem köny­ nyen húzhatók rá. Az országban rendkívüli módon tagolt a politikai érdekszféra, az ame­ rikai vagy nyugat-európai kétpólusosság feltételezése inkább fikció, mintsem tény. A magyar politikai érdekszféra manifesztáló­ dása sokkal inkább emlékeztet a nehezen át­ tekinthető olaszra, mintsem az előbbiekre. A mai Magyarország politikai berendezkedése számos tekintetben analóg a demokrácia ér­ vényesülésének iskolapéldájaként számon­ tartott Weinmari Köztársasággal. Amikor valaki még több demokráciát követel nem árt erre utalni, annál is inkább, mert a weinmari kísérlet anarchiává, majd a diktatúra szélső­ séges megnyilvánulásába torkollott. Olyany­ nyira, hogy Németországban évtizedekkel később újabb keserű tapasztalatokat meg­ emésztve, egészen más alapról elindulva kel­ lett és sikerült megvalósítania a polgári de­ mokráciát. (Ami már meglehetősen sokak számára elengendő demokrácia.) A demokráciák egyik kulcskérdése a ha­ talom m ego sztá s és a hatalom ból v a ló része­ sedés mechnaizmusainak és szabályainak ki­ munkálása. Szerencsénkre az utóbbi évek jogszabályalkotó tevékenysége - részben az eötvösi és bibói hagyományokra alapozva - olyan törvények megalkotására törekedett, amely hovatovább lényegében kizárja a hata­ lom bármilyen formában való kisajátítását, vagy abszolút mértékű koncentrálását. Jót le­ het rajta vitatkozni, hogy a köztársasági el­ nök hatalma nagyobb vagy a kormányfőé, a hadseregparancsnoké vagy a védelmi minisz­ teré. Azon is érdemes és kell vitázni, hogy hol van a központi és az önkormányzatok kezébe adott hatalom határa, de tény, hogy ma sok­ kal több döntési hely van Magyarországon, mint 1989-et megelőzően volt. Az adott helyzet egyik legfőbb sajátossá­ ga, hogy meglehetősen nehezen jön létre kon­ szenzus, amit a taxisok sztrájkjának politikai bombává válásától, az oktatásügyi, egyházü­ gyi hisztériákon át a médiák körüli ádáz csa­ tározásokig megannyi tény jelez. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy a létrejött egyensúly - jól­ lehet alkotmányos alapjai nem vonhatók két­ ségbe - rendkívüli módon törékeny, igen könnyen fe lb o ru lh a t és felb o ríth a tó . Az em­ lített taxisblokád például nemcsak megtör­ ténte idején csillantotta fel egyesek számára a hatalomra kerülés váratlanul feltáruló esé­ lyét, hanem hosszú hónapokkal megtörténte után is indulatokat vált ki bármilyen formá­ ban való felemlegetése. 1990 tavasza óta (sőt minden biznnyal már korábban) a politikai erők küzdelmében - az eddigiekben legalábbis - a konfliktusok elhárításán, megegyezéses alapon való rende­ zésében érdekelt erők kerekedtek felül. Tu­ lajdonképpen ezért vált sokak számára ro­ konszenvessé az átmenet kormánya. A köztársasági elnök többször lépett fel a kormány által kezdeményezett intézkedések, törvény­ 67 �palócföld 93/1 ek ellen, a koalíciós kormány pedig például mindenféle hangos megnyilvánulás ellenére elfogadtatta a kárpótlás, az egyházi ingat­ lanok visszaadásának vagy éppen a világkiál­ lítás programmá emelésének ügyét, anélkül, hogy ebben bármiféle hatalmi túltengés nyil­ vánult volna meg. Az említett példák azonban egyúttal mintegy jelzik, hogy "ügyeken" kellett felül­ emelkedni, olyanokban, melyekben koránt­ sem volt egyszerű döntéseket hozni. Szeren­ csére a döntések előkészítésének egyik nélkü­ lözhetetlen feltétele lett a nyilvánosság, amely egyre Szűkebb teret enged - az intim műfajokhoz tartozó politikában egyébként nehezen nélkülözhető - kulisszák mögötti al­ kudozásoknak vagy csatáknak. A nyilvánosság megerősödésének azon­ ban ára van. Óhatatlanul reflektorfénybe ke­ rülnek azok, akik tudnak, szeretnek nyilat­ kozni. Ennek abszolút bajnoka Torgyán Jó­ zsef, de Csurka István vagy Haraszti Miklós és sokan mások is valószínűleg akkor lenné­ nek igazán boldogtalanok, ha az ülésteremből kilépve nem nekik szegeznék elsőként a mik­ rofont. Éppen ezért az említett, sokszor fron­ tembereknek titulált politikusok szerepét is érdemes elemezni. Annál is inkább, mert a közszereplés efféle, a visszajelzések szerint nem kis hibaszázalékkal való vállalásával az említett szereplők fontos szerepet töltenek be a nyilvánosság biztosítása terén. Megnyilvá­ nulásaik jelentős hányada sokak számára el­ lenszenves, idegen és indulatokat vált ki. Ér­ demes azonban gyorsan hozzátenni, hogy ezeket a nyilatkozatokat nagyon ritkán lehet reakció nélkül hagyni. Így tárgyilagos vagy 68 éppen felszínes, hisztérikus és kevésbé inge­ rült megszólalásaikkal nem kis szolgálatot (is) teljesítenek, magyarán nem hagyják szó nélkül a dolgokat. S legyen ez esetenként bár­ mily ellenszenves a nyilvánosságra több-ke­ vesebb megszorítással ugyanaz vonatkoztat­ ható, mint a demokráciára: nem találtak ki nála jobbat. Tehát bármily visszatetszőnek, személyeskedőnek hatnak a politikai szerep­ lők közötti nem ritkán ádáz viták, elrejtésük ezt tudjuk az utóbbi évtizedekből - sokkal in­ kább tűnik kerülendő, mintsem követendő gyakorlatnak. Ehelyütt - egy rövid kitérőt engedve szeretném felhívni a figyelmet a nyilvánosság megjelenési módjainak kérdésére. A közel­ múltban két egymást követő alkalommal jár­ tam a parlamentben. A karzaton ülve (ahol mellesleg egyetlen kamera sincs) olyan törté­ nések tanúja lehettem, melyekről eddig se nem olvastam, se nem láttam vagy hallottam tudósítást. A parlamenti tudósításokban és beszámolókban elsősorbanm a szembenállás, a politikai erők ádáz küzdelme jelenik meg, ami ha úgy tetszik természetes. Magam vi­ szont - apró jelekből - éppen az ellenkezőjé­ re lettem figyelmes. Némi meglepetéssel ta­ pasztaltam például milyen nyájasan társalog B oross Péter belügyminiszter S o lt O ttiliá ­ val, hogyan ad át az Egyesült Államokból ha­ zatért Kónya Imre feltételezhetően egy bará­ ti üzenetet H ack P éternek és alig akartam hinni a szememnek, amikor Soós Károly A t­ tilát az MDF padsoraiban ülve pillantottam meg kormánypárti képviselőkkel folytatott, szemlátomást oldott eszmecseréje közben. Szavazáskor természetesen mindenki vissza­ �palócföld 93/1 ment a helyére és ott nyomta meg a saját gombját. Másirányú tapasztalataimmal meg­ erősítve az iménti példával arra szeretnék utalni, hogy a szembenállás, a felek közötti ellentét távolról sem fololdhatatlan. Ha pedig nem az, akkor van lehetősége a sokat emlege­ tett, hovatovább elkoptatott szóvá váló kon­ szenzus keresésének. A jövő formálására képes politika esélyei nem kis mértékben múlnak azon, hogy mi­ lyen erők, illetve érdekek képesek az egymás­ hoz való közeledésre, az integrációra. Erre az adott érdektagoltság mellett nagy szükség lesz, mert jelenleg sem a kormánypártok, sem az ellenzékiek, de a parlamenti mandátumo­ kat nélkülözők sem növelték híveik számát, sőt tulajdonképpen még megnevezhető társa­ dalmi bázissal sem rendelkeznek. A konzer­ vatív, a keresztény, a liberális, a szociálde­ mokrata vagy bármilyen más politikát pedig valahogy mindenképpen el kell fogadtatni, mert csak így lehet politikai tőkére szert ten­ ni. Az elfogadtatás egyik kulcskérdése pedig változatlanul a gazdaság, melynek egyoldalú felértékelésétől ugyancsak tartózkodnék. A gazdaság megítélése tárgyilagosabbá vált. Például figyelemre méltó, hogy a nyolcvanas években a taggyűléseken előszobáztatott, a második nyilvánosságban hetekig fürdetett, szilveszteri kabarétréfákba csomagolt árren­ dezési, majd áremelési listák szokványos új­ sághírré szelídültek. Az akkor feltételezett robbanásveszély tehát mára ebben a tekintet­ ben elmúlni látszik. Ismét az olasz példára hi­ vatkozva, ahol ugyan még távolról sem tar­ tunk, de prosperáló gazdasági viszonyok kö­ zepette önállósulhat a politikai szféra. Ott jót lehet derülni a politikusok vitáin, lehet cso­ dálni Ciccolina fedetlen kebleit, ha a polgá­ rok zsebe nem üres. Ha azonban az ellenkező­ je történik, akkor a legékesebben szóló, "legi­ gazabbat mondó" politikus helyzete is bonyo­ lultabbá válik. A gazdaság sokat és sokak ál­ tal óhajtott fellendítése önmagában azonban még semmiképpen sem oldja meg gondjain­ kat. A mindennapok tapasztalatai szerint az igények nagymértékben differenciálódtak. Egyre jobban érzékelhető a mindinkább va­ gyonosodó és önmagát mindjobban pozicio­ náló (gazdasági és más) elit jelenléte, amely merőben másképp fogalmazza meg törekvé­ seit és igényeit mint mások. Az elithez tarto­ zók érdekeik érvényesítésére meg is fogják keresni és találni a maguk pártjait és politi­ kusait. Sokkal kevésbé világos, hogy mi lesz a ká­ dári időszak sokfelől rekrutálódott, szétsza­ kadóban lévő népes kvázi középosztályával. Jelenleg ők képezik a hangosan vagy ke­ vésbé hangosan elégedetlenkedők legszéle­ sebb körét. Érdekeik, törekvéseik azonban igen gyakran egymás ellenfeleivé teszik őket. A (kis)vállalkozó mérsékelni szeretné közter­ heit, a közszolgálatban dolgozók honorálása viszont elmarad. Az üzem fehérgalléros al­ kalmazottja és overallos munkása egyaránt ragaszkodna munkahelyéhez, de ott tényle­ ges teljesítményre mind kevesebbeknek van lehetőségük, ami szintén ellentétek forrása. Jellegzetes az is, hogy egyes csoportok (pl. egészségügyiek és oktatásügyiek) nemegy­ szer egymás rovására próbálják meg érdekei­ 69 �palócföld 93/1 ket érvényesíteni. Mindezek következtében bizonyos rétegeik az elit valamelyik iránya mögé betagolódva lelhetik meg új pozícióju­ kat. Ezzel szemben az sem lehetetlen, hogy az újonnan alakuló és elsősorban a középréte­ gekre (benne az ún. munkásságra és alkalma­ zottakra) támaszkodó pártok valamelyikében találják meg érdekeik saját képviselőit. A mindennapi publicisztikában sokat emle­ getett, kritikus szociális helyzetbe kerülő le­ Révész L á s z ló : Kéttusrózsa (tinta) 70 szakadók tömege egybehangzóan növekszik, Ők azonban valószínűleg a politikai névtele­ nek táborát fogják gyarapítani, azokét, akik képtelenek érdekeik hatékony képviseletére. S mivel e réteg érdekei között legalább annyi ellentét feszül, mint a középrétegekében va­ lószínűleg minden politikai erő szívesen fo­ gadja majd voksaikat, de nem sokan lesznek, akik nyíltan felvállalják majd képviseletüket. A jö v ő tehát vá ltozatlanul többesélyes. �palócföld 93/1 Gróh Gáspár A felértékelt múlt I. Kiváncsian kezdtem Kerékgyártó T. Ist­ ván dolgozatának olvasásához, mert a címé­ ből kiérezhető felelős aggodalom, amivel tár­ sadalmunk gondjaihoz közeledik, az egyetlen olyan vonzó magatartásforma, amely nem a mai pártpolitikai csatározások között keres alternatívákat a jövő felé. A leértékelt jövő című írást forgatva azonban mindinkább za­ varba estem, majd egyre bosszúsabban lát­ tam, hogy ezzel a tanulmánnyal nincs mit kezdenem. Kerékgyártóval ugyanis nem tu­ dok egyetérteni, de vitatkozni sem igazán. Fejtegetéseiből alapvetően hiányzik a rend­ szer, okfejtései hipotézisből ívelnek hipoté­ zisbe, tételeit jobbára csupán deklarálja, de nem bizonyítja. Ráadásul mindez alapvetően a politikai zsurnalizmus által kijelölt koordi­ nátarendszerben rajzolódik ki, s így nem a valóság a gondolatok próbaköve, hanem a mai magyar társadalom különböző köreiben kialakult kvázi-politikai hiedelemrendszer. Sajnos éppen az, ami ezt a világot olyan re­ ménytelenül agyon ideologizálttá teszi, s amelyik a valós történésekkel szemben olyan önmagukból táplálkozó normarendszert állít, amivel szemben a realitás mindig alulmarad. Nem az a baj, hogy Kerékgyártó dolgo­ zata spekulációra épül, hanem az, hogy mint spekuláció is meddő. Szervesen következik ez abból, hogy Kerékgyártót nem a társada­ lomkutatói szenvedély mozgatja tanulmánya írásakor, hanem rossz társadalmi közérzete, ami sokkal inkább jelent valamiféle lírai vi­ szonyt tárgyához, mint az amúgy nem feltét­ lenül kötelező távolságtartó objektivitást. Eközben azonban olyan eszközrendszerrel dolgozik, amely azt a látszatot kelti, hogy a valóság tárgyilagos feltárását végzi. A vég­ eredmény: sem a valóságnak, sem a lírának meg nem felelő álelemzés, amelyben külön­ böző motivációjú fejtegetések kapcsolódnak 71 �palócföld 93/1 össze - többnyire ott, ahol logikájuk megtö­ rik. II. A tanulmány a lírai szituáció felvázolásá­ val indul. "Csak az esztelen optimizmus ta­ gadhatja a jelen komor realitásait, mint aho­ gyan csak a jövőbe vetett esztelen bizalom alapján hihető, hogy néhány esztendőn belül minden jobbra fordul." Ez persze igaz, éppe­ núgy, mint pl. az az állítás, hogy aki esős idő­ ben nem húz kalucsnit, azt kockáztatja, hogy a zoknija átnedvesedik. Kiindulópontként te­ hát az esztelenség jelenik meg, s hogy a dolog mégis kínáljon valamiféle alternatívát, rög­ tön két változatban. Az így fölvázolt alterna­ tívák azonban csak hamisak lehetnek. Megje­ lenik, ráadásul mint hipotézis, tehát sokszo­ rosan elbizonylalanítva és minden konkrét tartalomtól, uram bocsá definíciótól eloldva, néhány politikai tényező, amelyeket Kerék­ gyártó sem fogalmilag, sem praktikusan nem definiál, ami a továbbiakban a tanulmányt végigkísérő pontatlanság és homály döntő oka. A szerző által teremtett esztelenül re­ ménykedő vagy hasonlóan reménytelen figu­ rák illúziók rabjai. Téveszméik magyarázatá­ ra történik ugyan egy kísérlet, de bonyolult nyelvi kódját csak hipotetikusan lehet felol­ dani, ami nem feltétlenül az olvasó feladata. "Az illúzióik kiváltója semmi mással nem magyarázható, mint azzal a kínzó bizonyta­ lansággal, mely a megélt jelenből táplálko­ zik." A magam részéről a szerzőtől azt vártam volna, hogy az illúzióknak vagy a kiváltóját, 72 vagy a magyarázatát kínálja nekem. Ő azon­ ban a kiváltót magyarázza, amit már csak azért sem igazán értek, mert a szöveg szerint az a bizonytalanság, ami táplálkozik, mégpe­ dig a megélt jelenből. Az illúziók azonban ob­ jektíve önmagukban is bizonytalanok. Ha vi­ szont bizonytalanságból táplálkoznak, akkor adekvát élménynek tekinthetők, és talán nem is illúziók. Ha azonban a jelen az alapjuk, ak­ kor a bizonytalanság a jelen koré, így viszont nem a lírai hőst kellene elemezni, hanem azt, amiben élünk. Akkor viszont a valóságot mégsem tekinthetjük illúziónak. Egyébként, ha nem társadalomelemzősdit játszunk, szí­ vesen időzöm magam is annál a gondolatnál, hogy az élet álom... Mindez kötözködésnek tűnhet. Sajnos, a fogalmi és nyelvi pontatlan­ ság Kerékgyártó tanulmányának szinte min­ den pontján érzékelhető, ezért nem lehet át­ siklani fölötte. Már csak azért sem, mert Ke­ rékgyártót olyan társadalmi gondok motivál­ ják, amelyek a tanulmányban való megjele­ nési formájuk esetlegességétől eltekintve, széles körben meghatározzák a demokratikus Magyarország 1989-ben megindult kialaku­ lásáról alkotott képet, és a folyamat egészét is befolyásolják. Vagyis, bár Kerékgyártó a ma­ ga teremtette fantomokkal hadakozik, ezek ettől függetlenül még léteznek. Ahogyan azonban ő számol be róluk, az valójában val­ lomásos formát igényelt volna. A dolgozat ugyanis arról szól, hogy a szerző hogyan döb­ ben rá arra, hogy a dolgok bizony bonyolul­ tak, s egy társadalom tudat- és gesztusrend­ szere, magatartásformái és nem utolsósorban �palócföld 93/1 gazdasága nem változik meg olyan gyorsan, ahogyan az államforma vagy a politikai in­ tézményrendszer átalakítható. Ezek a felis­ merések még akkor is evidenciák, ha nagyon sok illúzió élt és él róluk ma is. III. "Nem kétséges, hogy a két éve lezajlott szabad választás a társadalom új legitimációs rendjét teremtette meg. Akik vették a fárad­ ságot, hogy szavazni menjenek, a totalitariz­ must utasították el. Valójában egyetlen sza­ vazati aktussal." A stílus: a szerző szó-válasz­ tása mutatja, hogy nem érzékeli a tényleges folyamatokat, hanem bizonyos bejáratott gondolati mechanizmusok önmozgásával szembesít bizonyos valóságelemeket. Esze­ rint az állampolgárok számára fáradság a to­ talitarizmus elutasítása. S nem választani, hanem szavazni mentek két éve... Hogy valami nem kétséges vagy esetleg mégis az, az nem a deklarációktól függ. Az okfejtés felépítése is lehet független attól, hogy az. elején van-e negáció vagy nincs. Mindenesetre azokat a Kerékgyártó által a korábbiakban megfogalmazott bizonyta­ lanságot ez a mondat a következő formában fejezhetné ki: "Kétséges, hogy a két éve lezaj­ lott szabad választás megteremtette-e a tár­ sadalom új legitimációs rendjét, s azok akik elmentek szavazni, valóban - egyetlen szava­ zati aktussal! - elutasíthatták-e a totalitariz­ must?" Ha jól fejtem Kerékgyártó szövegét, a kérdés számára is éppen ez. Tanulmányának egésze ugyanis éppen erről szól. Ha meditáci­ óját nem pusztán a politikai retorika határoz­ za meg, akkor számára is egyértelmű: a társa­ dalom mai képét az határozza meg, amit örö­ költ. És nem csupán az elmúlt négy évtized­ ből, hanem mindabból, ami a magyar moder­ nizáció immár majd másfélszáz éves törté­ nelmi vajúdásából származik. Mindenekelőtt abból a sajátos skizofréniából, ami szintén évszázados közhely: hogy polgárok nélkül akar polgári társadalmat építeni. Éppen ezért nagyobb gondot fordít a saját deklarált célja­ ival szembeni túlélési stratégiája kialakításá­ ra, mint megvalósításukra. A magyar politi­ kai élet számára a több lábon állás ebben a magatartásban formálódik meg, aminek kife­ jezési formája az eltökélt, erkölcsi norma­ ként is megjelenő ellenzékiség. Diktatúrák idején ez segíti a túlélésben, demokráciában ez tolja a diktatúra felé. A mai helyzetben mindez kevésbé látványosan van jelen, mert az 1989-ben bekövetkezett fordulat nem bel­ ső fejlődés eredménye volt, hanem az orszá­ got korábban integrálni akaró (bizonyos érte­ lemben részlegesen valóban integráló) biro­ dalom összeomlásából adódott. Ez pedig azt is jelenti, hogy a társadalom számára hiány­ zanak azok a kulcsfontosságú élmények, amik a fordulatot személyes ügyként teszik nyilvánvalóvá. Ebből származnak aztán azok a félelmetes aránytévesztések, amiknek ré­ vén nagy társadalmi élményként jelenik meg egy taxisblokád vagy egy médiaügyben zaj­ lott tüntetés. Ez a társadalom változatlan for­ mában hordozza a diktatúrában kialakult személyiségstruktúrákat, a lakosság ki nem fejlődött vagy elsorvadt polgári öntudatának terhét, a régiónkban általános, tradicionális 73 �palócföld 93/1 politikai iskolázatlanságot, annak a szellemi infrastruktúrának a kialakulatlanságát, ami a demokrácia igazi tartalommal való megtölté­ séhez szükséges és még sorolhatnánk tovább azokat a gondokat, hiányokat, amik a mai helyzet zavarait, botrányait meghatározzák és előhívják. Vagyis a totalitarizmus jelképes elutasítása, a demokrácia verbális igenlése éppen az előbb említett, a jelent és jövőt rész­ leteiben és egészében meghatározó, tényleges vonásokban még nem hozhatott átfogó válto­ zásokat. Éppen ezért teljességgel megalapo­ zatlanok, és csak a veszélyes társadalmi illú­ zionizmus erősítésére alkalmasak azok a ki­ jelentések, amiknek a fordulat körüli eufória, a felszabadulás ünnepi érzése kiváltotta, de a valóságban soha vissza nem igazolt ábrándok jelentik a viszonyítás alapját. IV. Kerékgyártó szerint "az évtizedeken át el­ fojtott természetes igény az önrendelkezésre hihetetlen erővel tört felszínre; sorra szület­ tek a civil társulások a legkülönfélébb érde­ kek alapján." A helyzet azonban más volt. El­ tekintve attól, hogy ezeknek a civil társulá­ soknak, egyáltalán a civil társadalom míto­ szának más jelentése van egy diktatúrával, il­ letve egy monolitikus hatalmi rendszerrel szemben, mint egy demokratikus struktúrák között élő társadalomban, a szomorú tény az, hogy azok a képességek, amiket évtizedeken át nem használnak, menthetetlenül elsorvad­ nak. Vagyis annak ellenére, hogy voltak, ta­ lán nem is kevesen, akikben az önrendelkezés 74 igénye hihetetlen erővel lobogott, a magyar társadalmat nem ez jellemezte. A szisztema­ tikusan kialakított politikai közöny, a valósá­ gos közösségképzés minden eszközzel való akadályozása a Kádár-korszak egyik megha­ tározó és nem is eredménytelen belpolitikai törekvése volt. A közöny legitimálta hatalmi struktúrából egyebek között a közöny is ve­ lünk maradt. Abban, hogy "az önszerveződő közösségek egyre-másra kiürülnek" ennek is döntő szerepe van. Kerékgyártó szerint azon­ ban a fő ok "a hatalom központosulása". Ez a feltételezés mindennapos. Ámbár ezeknek a civil kezdeményezéseknek éppen az az egyik legfőbb oka a létezéshez, hogy nem a hata­ lommal szemben, hanem az adott - akár de­ mokratikus - hatalmi struktúra mellett kí­ nálnak alternatívát. Ez pedig azt jelenti, hogy a hatalom mozgásformái érdemben nem be­ folyásolhatják, sőt éppen a központosulás ad­ hat különös létjogosultságot nekik. Ennek fölmérése azonban az ilyen mozgalmak fő szervezőit korábbi elképzeléseik felül­ vizsgálatára, tevékenységük kritikus elemzé­ sére kellene, hogy ösztönözze. Ez kétségkívül megrendítően nehéz feladat, aminél sokkal könnyebb egy sajátos ellenségkép kialakítá­ sa. V. Kerékgyártó szerint "egyáltalán nem el­ képzelhetetlen, hogy a tömeges állampolgári csalódottság következtében az 1994-es esz­ tendő meglepő fordulatot hoz. Akár abban az értelemben is, hogy a súlyos zavarokkal küsz­ �palócföld93/l ködő hatalmi rendszert ugyanolyan módon utasítják el, mint az előzőt." Tulajdonképpen ez az a pont, melytől már csak a szakmai ma­ zochizmus olvastatta velem tovább a tanul­ mányt. Amiben persze én is hibás vagyok, hi­ szen a társadalmi mozgások elemzésében alapvetően mások a kiindulási pontjaim, mint Kerékgyártónak... Az én olvasatomban az elmúlt években alapvetően másként történtek a dolgok, mint ami Kerékgyártó fejtegetéseiből rajzolódik ki. Úgy vélem: a magyar társadalom a válasz­ tásokon nem utasított el egy korábbi hatalmi rendszert. Amit az már önmagában is bizo­ nyít, hogy a szó valódi értelmében vett vá­ lasztásokra csakis annak bukása után kerül­ hetett sor. Másrészt, ha Kerékgyártó az év­ számmal a következő választásokra céloz, ak­ kor azt feltételezi, hogy egy esetleges kor­ mányváltás parlamentáris úton következik be. Ez viszont azt jelenti, hogy nem követke­ zett be fordulat éppen a változás eddigi leglé­ nyegesebb eredményében, a képviseleti de­ mokráciának, mint a diktatúrát fölváltó poli­ tikai formációnak meghatározó voltában. Azaz: nem következik be újabb rend­ szerváltás. Ha viszont - bár ez az eshetőség csupán Kerékgyártó gondolat- és mondatfű­ zésének lazasága, és nem az ideológiájáról al­ kotható összbenyomás miatt vethető fel -, egy más típusú hatalomátvételre céloz, akkor az "ugyanolyan módon" történő elutasítás kritériuma nem valósul meg. Mindebből egy dolog tetszik ki bizonyosan: hogy Kerékgyár­ tó nem tesz különbséget a kormány és a társa­ dalmi rendszer között. Szívesen ír hatalmi struktúráról, amiről sohasem derül ki, hogy az alkotmányosan rögzített módon rögzített parlamentáris demokráciáról, vagy az ebben a keretben végrehajtó szerepet kapott kor­ mányról szól. E különbségtétel nélkül pedig értelmezhetetlenek a fejtegetései. Vannak azonban olyan mondatai is, amikkel az általános érthetetlenségen kívül is fölbukkannak logikai bakugrások. "Mivel a politikai apátia szemmel láthatóan terjed, a teljes kiúttalanság érzése növekszik, az előbb-utóbb bekövetkező hatalmi átrendező­ déssel mindenképp számolnunk kell." Hogy az apátiából hogyan lesz átrendeződés, arról annak ellenére nincs szó, hogy itt is valós gondra figyel föl Kerékgyártó. Az apolitikus­ ság és antipolitikusság közötti különbségtétel azonban itt is elengedhetetlen, mint ahogyan a demokratikus kormányzattal és magával a demokráciával való elégedetlenség sem ugyanaz. A kettő közti különbségtétel azon­ ban a magyar társadalom talán legfontosabb feladata: ahogyan nem engedhető meg, hogy a kormányzat azonosítsa magát a demokráci­ ával, ugyanúgy elfogadhatatlan és többnyire rejtett restaurációs ösztönök fejeződnek ki abban, hogy ezt az ellenzék tekintse monopó­ liumának. Ugyanez természetesen érvényes a Kerékgyártó által is sokat emlegetett civil szférára is. VI. Külön fejezet Kerékgyártó tanul­ mányában a mai kormány és az azt meghatá­ rozó pártok bírálata. Nehéz nem vitába száll­ ni kijelentéseivel, amiben a legjellegzeteseb­ 75 �palócföld 93/1 ben keverednek össze a vádak és a bizo­ nyítékok, vagyis inkább az válik mehatározó­ vá, hogy az objektivitás jegyében, de a bizo­ nyítás belső igényének minimuma nélkül fo­ galmazódnak meg a napi politikában és a publicisztikában uralkodóvá vált vádak. Ez a prekoncepciós ítélkezési gyakorlat pontosan azt a Kerékgyártó által is kárhoztatott maga­ tartásformát testesíti meg, mely szerint "az állampolgári magatartás... az elégedetlenség­ hez fűződő jogban merül ki". Önmagában az elégedetlenség nem rossz mozgatóerő, hiszen az állampolgárnak, aki képviseletét egy sza­ bad választáson biztosította, a választások között a hatalom ellenőrzése nemcsak joga, hanem feladata is. Vagyis nem egyetértését vagy dícséretét, hanem elégedetlenségét kell kinyilvánítania, és annak okait kell kifejez­ nie. Mindez azonban azzal a felelősséggel is jár, hogy ezt lehetőségeihez képest pontosan kell kifejeznie, elégedetlensége tehát nem menti fel mint állampolgárt a dolgok tárgy­ szerű elemzésének kötelezettsége alól. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az, hogy különválja­ nak a tények és a ráfogások, a kormányzati döntésekben kifejeződő tényleges tendenci­ ák és a pártpolitikai harcok propaganda ele­ mei. E különbségtétel nélkül a felelőtlen vag­ dalkozás birodalmába juthatunk, ahol már nincs semmi szükség a tényekre. Ha valaki a politikai illúziók világát úgy kutatja, hogy sa­ ját elképzelései is ezen a birodalmon belül maradnak, akkor ezek a spekulációk is bőven elegendőek mutatós okfejtések létrehozásá­ ra. 76 VII. Fontos elem a mai politikai propaganda­ háborúban a népi-nemzteti-popularista mi­ nősítés osztogatása, függetlenül a minősített tényleges magatartásától. Ebben még az sem akadály, hogy a kormányzatot egyidejűleg vádolják, alkalmanként ugyanonnan, a szo­ ciális érzékenység hiányával és populizmus­ sal, noha a kettő, éppen legfontosabb elemei­ ben kizárja egymást. A mai magyar politika és gazdaság paradoxona, hogy a működőké­ pesség megőrzésével egyidőben kell egy mélyreható átalakítást végrehajtani. Ez ta­ gadhatatlanul közös érdek, ebben a célban az ellenzék és a kormány lényegében egyetért, még akkor is, ha erről szemérmesen hallgat. Nem véletlen, hogy a meghatározó politikai erők eddig nem éltek a szociális demagógia, de még a radikális érdekvédelmi fellépés esz­ közével. Pontosan tudják ugyanis, hogy az át­ alakulásnak ára van. A fogyasztás stagnál vagy csökken, a munkanélküliség nő. Ilyen körülmények közt a populizmusnak, mint kormányzati magatartásnak nem lehet tere. Ezt éppen a kései Kádár-rendszer bizo­ nyította, amikor tétova, saját "merészségé­ től" mindig visszarettenő reformtörekvései­ vel előidézte az ország gazdasági összeomlá­ sának közvetlen veszélyét. De populizmuson valójában nem is ezt szokás érteni. A maga módján ez a kifejezés a kommunista párt­ ideológusok egykori "narodnyik" vádjának korszerűsített formája. Nem gazdasági vagy politikai áramlatra, külnösen nem kor­ �palócföld 93/1 mányzati lépésekre, hanem az ideológia, a kulturális élet egyik áramlatára utal. Ráadá­ sul egy olyan áramlatra, aminek kormányzati befolyása nem is igazán jelentős. A népinemzeti ideológia azonban mindeddig a mű­ velődésügyön kívül nem tett szert számottevő befolyásra, legfeljebb a koalíció pártjainak politizálására gyakorolt stiláris hatást. Ezt populizmusnak nevezni nem más, mint pártpolitikai ihletettségű elméleti farkasvakság. Vagyis semmilyen tényleges kormányzati in­ tézkedéssel nem bizonyítható efféle törekvé­ sek létezése sem. Más kérdés persze, hogy a pártokon belül kifejeződő társadalmi elége­ detlenséget milyen politikai erők fűtik, mi­ lyen ambíciók állnak mögöttük. Ez azonban feltétlenül külön elemzés tárgya lehet, és sem a kormányzat tevékenységének, sem általá­ ban a hatalmi intézmények működésének át­ tekintésében nem játszhat szerepet, tekintve hogy azokra mindeddig nem gyakorolt érde­ mi hatást. Azaz a társadalom valódi életét nem indokolt összekeverni a politikai ideoló­ gia folyamataival. Mindebből pedig egyene­ sen következik, hogy az ebből a félreértésből származó félelmek más szférába tartoznak, s hogy az ilyen teoretikus fejtegetésekre, mint elméleti alapra épülő következtetéseknek döntően propagandisztikus jelentősége van csupán. Ha erről a kérdéskörről Kerékgyártó nem csupán a hiedelmek szintjén tájékozód­ na, arra is rá kellene döbbennie, hogy a popu­ listának nevezett, magát népi-nemzeti elkö­ telezettségűnek tekintő csoport valójában nem a magyar közgondolkodás alakulásában olyan nagy szerepet betöltő népi mozgalom hagyományait folytatja, tehát nem annak az eszmeiségnek mai megjelenítője, amit a leg­ teljesebben Németh László, Bibó István, Ily­ lyés Gyula testesített meg. Ebben az félelme­ tes, hogy a propagandisztikusan eltúlzott félelem bizonyos marginális jelenségektől, azokból valóságos erőt fejleszthet. Éppen ezért a helyzetelemezés ártatlan műfaja or­ szágos hisztériák kifejlődésének is részévé válhat. Gondoljunk arra, ahogyan a Torgyánjelenség kibontakozott: a hangoskodása kö­ rüli botrányszag reklámértéke, az általa kép­ viselt eszméknek tulajdonított befolyással való fenyegetettség érzésének kialakulása máig hatóan jelen van a közgondolkodásban, még akkor is, ha az ő lejáratódása miatt az a politikai bázis, amire építkezett, most más vezért keresett magának. Olyat, aki magának nem ilyen sereget kívánt. Vagyis a túlhiszte­ rizált, agyon koreografált félelem mindentől, ami nemzeti, éppen ennek az eszmének szél­ sőségeseit erősíti. Ráadásul amit Kerékgyártó népi-nemze­ tinek nevez, valójában egy konzervatív, naci­ onalista színezetű, nosztalgikus ideológia, aminek hangos, de nem túlságosan nagy tá­ borában túlteng a pátosz és a retorika, alkal­ manként a demagógia. Önnön ellentmondá­ sai meghatározta dinamikája szerint ez az áramlat egyébként mind láthatóbban kormá­ nyellenessé válik, ahogyan azt a koalíció má­ sodik legnagyobb pártjának zaklatott törté­ nete, már be is bizonyította. De éppen ez a történet nyugtathatná meg mindazokat, akik ebből az irányból éreznek fenyegetést. Ez a magatartásforma önmagát szigeteli el, mert a 77 �palócföld 93/1 mögötte álló eszmerendszer kategóriái nem alkalmasak a mai helyzet, folyamatok leírá­ sára. Arról nem is szólva, hogy hiányzik belő­ le az a szociális, plebejus töltet, ami valami­ kor a "népi" jelzőben jelent meg. Ennek kö­ vetkeztében bázisa megmarad a középrétege­ ken belül, és ebből adódóan nem lesz képes sohasem olyan tömegeket megmozgatni, hogy az valóban kimozdítsa a politikai cent­ rumot ma elfoglalt helyéről. Mindez egyúttal annak az állításnak a képtelenségét is bizonyítja, hogy "az sem el­ képzelhetetlen, hogy a központosító nemzet­ állam egy etnocentrikus nemzeti sorsközös­ ség mítoszának jegyében újra uralni akarja a civil társadalmat és a kultúrát". Az igazi tö­ résvonal a mai magyar társadalomban nem népi-nemzeti kontra demokratikus-civil esz­ meiség, hanem a parlamentáris demokrácia elfogadása és elutasítása között húzódik. Saj­ nos ezt a törésvonalat a politika belső harcai nem hagyják kellően tudatosítani, a politika zárt világában kialakuló személyes konflik­ tushelyzetek, a politikai élet öngerjesztő fe­ szültségei gyakran elfedik az össztársadalmi gondokat, még akkor is, ha bennük valóban messzebb gyökerező feszültségek, valódi problémák fejeződnek ki. Mi sem jelemzőbb, mint az, hogy média-ügyben több tízezres tö­ megeket lehet mozgósítani akkor, amikor az ország lakosságának elemi érdekeit és nem­ zeti szuverenitását sértő Duna-ügyben szá­ zak, legföljebb ezrek vonulnak fel. VIII. 78 A politika öngerjesztő konfliktusrendsze­ re a társadalom egészében jelentős feszültsé­ get indukál, a hatalmi szféra által egyetemle­ gesen viselt felelősség azonban összehasonlít­ hatatlanul kisebb szerepű, mint a gazdasági helyzet drámai átalakulása miatti elégedet­ lenség. Az a tétel azonban, amire Kerékgyár­ tó István jut, képtelenségével egyenesen meg­ hökkentő. Ezt írja ugyanis: "a gazdaság pia­ celvű átalakítása ugyan mindenképp kívána­ tos, de ha ezzel egyidejűleg nem mérséklődik a társadalom széles rétegeinek elnyomorodá­ sa, a tekintélyuralm i törekvések terjedése megállíthatatlan." Mármost: a piacgazdaság a mai Európá­ ban nem egyeztethető össze tekintélyelvű po­ litikai hatalmi berendezkedéssel. Kerékgyár­ tónak is pontosan kell tudnia, hogy a mai nemzetközi kapcsolatrendszerben egy ilyen berendezkedést Magyarország pénzügyi, gazdasági, de még a politikai helyzete sem tesz lehetővé. (Amit, egészen más modellben az is bizonyított, hogy az előző rendszer bu­ kását belülről előkészítő folyamatban döntő szerepe volt annak, hogy a gazdaság és politi­ ka folyamatos ellentmondásba került. Nem utolsósorban azért, mert a piaci mechaniz­ musok felé mozduló gazdaság folyamatosan szembekerült a monolitikus politikai irányí­ tási rendszerrel.) Ami a tekintélyuralmi am­ bíciókhoz szükséges tömegbázis jelenlétét il­ leti: ennek létrejötte kétségkívül valós elvi le­ hetőség. Csakhogy a demokráciában amúgy járatlan tömegek ilyen célra való megnyerése mellett semmiféle érv nem szól, s a magyar­ �palócföld 93/1 országi hagyományok azt bizonyítják, hogy a szélsőségeknek nincs esélyük a hatalom meg­ szerzésére. Másfelől ellentmond ennek az is, amit Kerékgyártó is leszögezett: a nagyfokú politikai apátia eleve nem kedvez a tömegek mozgósításával operáló akár valóban populis­ ta vagy tekintélyelvű törekvéseknek. IX. Kerékgyártó, ahogyan a politikai publi­ cisták túlnyomó többsége, összetéveszti a po­ litikusi és politikai magatartásformákat és törekvéseket. Leírja, hogy a mai "hatalmi struktúrát az önteltség és a csalhatatlanság képében megjelenő merevség jellemzi, mely éppenúgy megnyilvánul a liberalizmuselle­ nességben, mint a populista ideológiák rejtett kultiválásában." Túl azon, hogy az önteltség és a csalhatatlanság aligha olyan kategóriák, amikkel egy hatalmi struktúra működése le­ írható lenne, a merevség, a csalhataltlanság és önteltség nem azok a viselkedési formák, fölmutatható erkölcsi és stílusjegyek, amik­ kel egy populista operálhat. De nem is ez az ellentmondás a döntő, hanem az, hogy ebben a gondolatmenetben ismét a "hatalmi struk­ túra" fogalmi tisztázatlansága a meghatáro­ zó. Amennyiben ez a politikai szféra egészét jellemzi, akkor a vélelmezett magatartási formákkal összefüggést feltételező ideológiai törekvések listája korántsem teljes. Ugyanis a hatalom mai természetrajzához tartozik, hogy a parlamenti ellenzék, sokszor akarata ellenére ugyan, de részese annak a struktúrá­ nak, amelyben a döntések megszületnek. De a hatalmi struktúra nemcsak a Parlamentet és a kormányt jelenti, hanem a helyi ügyekben döntő önkormányzatokat is. Márpedig a la­ kosság közérzetét, a politikai változásokról, általában a hatalomról, politikáról, demokrá­ ciáról alkotott képét ez, mivel többször talál­ kozik vele, talán még az országos politikánál is erősebben befolyásolja. Arról azonban, hogy itt mi történik, a régi és az új arrogancia hogyan hódít, hogyan őrződnek meg az előző rendszerben szerzett hatalmi monopóliumok, milyen korrupciós folyamatok zajlanak, a korábbi nomenklatúra hogyan transzformál­ ja bürokratikus és informális kapcsolatait gazdasági hatalommá, nem sokat tudunk, mert az országos nyilvánosságba csak ritkán csatolódik vissza a hatalomnak ez a helyi pó­ lusa. Ennek figyelembevétele nélkül azonban ma politikai elemzést írni vétkes felszínesség. Vannak persze a felszínességnek olyan elemei is, amelyek csak a bulvárlapok szint­ jén szokásosak, természetesen eltekintve a közvetlen pártpolitikai csatározásoktól, ame­ lyek szintén nem elsősorban megoldás felé mozdulást, hanem a propaganda hatás növe­ lését célozzák. Kerékgyártó "remélt és ígért" gazdasági felemelkedésről ír. Hogy ki mit re­ mélt, az persze fontos kérdés, de rövid távon felemelkedést felelős politikai tényezők nem ígértek! Sőt, éppen a miniszterelnök volt az, aki kormányát kamikázé kormánynak nevez­ te, és határozottan kijelentette, hogy igen ne­ héz évek következnek. Kerékgyártó a magyar gazdaságról érdemben semmit sem mond, tö­ kéletesen figyelmen kívül hagyja annak belső történéseit. Emiatt vádjai megalapozatlanok, néhány retorikus szólamtól eltekintve bizo­ 79 �palócföld 93/1 nyítékai nincsenek, amit a gazdaság válságá­ ról mond, a valós folyamatokkal semmiféle kapcsolatot nem mutat. Egyszer úgy fogal­ maz, hogy a "nemzetgazdaság feltartóztatha­ tatlan romlása, a szociális feszültség éleződé­ se a parlamentáris demokráciától való elfor­ dulást váltotta ki", máshol "az állampolgáro­ kat elszegényítő politika" következményeiről elmélkedik. Végezetül odáig jut, hogy "szo­ ciális piacgazdaság címén a gazdaság felbom­ lásának, a szociális gondoskodás marginali­ zálódásának vagyunk tanúi". A gazdaság és a szociális helyzet kétségkívül igen lehangoló képet mutat. "A civilizált országokban réges­ rég felismerték a gazdaság és a szociálpoliti­ ka közötti szoros kapcsolatot, miközben ná­ lunk éppenséggel ellenkező előjelű folyama­ tok zajlanak." Szép mondat, egyetlen baja, hogy nem igaz. Gyakorlatilag a magyar költ­ ségvetés kritikus pontja éppen a szociális ki­ adások körül van, súlyos deficitjének ez a döntő tétele, és ezt a parlament és a kormány tudatosan vállalja. Sajnos, a gazdaság és a szociálpolitika nemcsak a szükségletek, ha­ nem a lehetőségek szintjén is összefügg. Hosszabb elemzésre itt nincs hely, az azon­ ban biztos: hogy Magyarország mindeddig el tudta kerülni a nagy társadalmi robbanást, meg tudta őrizni politikai és gazdasági stabi­ litását, azért az mégiscsak azt bizonyítja, hogy a szociális védőháló használhatónak bi­ zonyult. Mindez nem jelenti azt, hogy a gaz­ daság vagy szociálpolitika minden szempont­ ból kifogástalan, vagy hogy örök időkre szol­ gáló példa lehetne. Jónéhány szükséges lépés 80 késik, jónéhány a feltétlenül szükséges mini­ mumnál nagyobb felfordulással jár. X. Külön fejezet a gazdaság "szétverésének" ügye. Anélkül, hogy alaposabban elmélyül­ nénk a kérdésben (amely még a szakértők számára is meglehetősen zavaros), néhány alapvető tényt feltétlenül figyelembe kell venni. A magyar gazdaságban a nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján általános válság­ helyzet alakult ki. A legszembeötlőbb a pénz­ ügyi vagy adósságválság volt, aminek megol­ dása ekkorra már reménytelennek tűnt, hi­ szen csak a forint sorozatos leértékelésével lehetett elérni olyan export teljesítményt, ami a kamatterhek fizetését még éppenhogy biztosította. Ez, a nyolcvanas években kiala­ kított politika alapozta meg a rend­ szerváltozás elején bekövetkezett gyorsuló inflációt. De talán ennél is súlyosabb gondot okoz mindmáig a magyar gazdaság struktu­ rális válsága. A KGST-örökség ebben van a legnagyobb tehertételként jelen. Nem azért, mert a KGST az ország kifosztását szolgálta volna (ennek feltárása rendkívül bonyolult hosszú távú feladat), hanem amiatt, hogy az így mesterségesen teremtett, igénytelen piac a maga termelési szerkezetet, technológiát konzerváló szerepével fokozatosan leszakí­ totta a világpiactól a magyar gazdaságot, és egyúttal sokoldalúan versenyképtelenné tet­ te. Éppen ezért a KGST összeomlásakor ki­ szolgáltatott helyzetbe került. A korábbi, olyan-amilyen, de mégiscsak létezett nem­ �palócföld 93/1 zetközi munkamegosztási rendszerszinte tel­ jeskörű megsemmisülése olyan krízist jelen­ tett, amelyhez csak a történelmi Magyaror­ szág szétesésének pillanatát követően kiala­ kult helyzet hasonlítható. Éppen ezért tudo­ másul kell venni: a gazdaságot nem az új kor­ mány verte szét, hanem, megfordítva a folya­ matot: a szovjet birodalom által meghatáro­ zott hatalmi és gazdasági rendszer szétesése miatt következett be a rendszerváltás, és en­ nek nyomán került hatalomra az új kormány. Vagyis a történések időben lényegében egy­ szerre következtek be, kapcsolatuk azonban alapvetően fordított. Ezzel szemben Kerék­ gyártónak nincsenek információi a nyugati tőkebeáramlás eredményeként végre megin­ duló szerkezetváltásról, a magyar külkeres­ kedelem piacváltásáról, nem méri fel, hogy a munkanélküliség mennyire strukturális jelle­ gű (csak mellékesen jegyzem meg, hogy talán 1986-ban a dicső emlékezetű Berecz János nyilatkozta azt a BBC-nek, hogy amennyiben komolyan gondoljuk a veszteséges üzemek bezárását, fél év múlva 400.000 munkanélkü­ li lesz Magyarországon), mit jelent a privati­ záció, és így tovább. Ezeknek, a mai Magyarország mindannapjait alapvetően meghatá­ rozó tényezőknek a figyelembevétele nélkül a helyzetet elemezni nem lehet. Ez a módszer­ tani képtelenség egyetlen dolgot bizonyít: hogy a szerzőben, ahogy a magyar társada­ lomban és a keserves valóságra lassanként rá­ döbbenni kényszerülő volt szocialista álla­ mok lakosságában öntudatlanul is tovább él a múlt rendszer stabilitása, kiszámíthatósága iránti nosztalgia, ahol ugyan a szegénység lét­ biztonsággal párosult, s így lett életforma szervező tényező, mégis, minden hamissága ellenére, elfogadhatónak tűnt ez a berendez­ kedés, mert a kiváltságosok gazdagsága nem mutatkozott meg a mindennapokban. Eköz­ ben nincs elegendő információja arról, ami történt és történik. XI. Különös módon nem kap komoly helyet Kerékgyártó tanulmányában mindennapja­ ink slágertémája, a sajtó. Ha ez azt jelenti, hogy az előző kérdéseknél, minden lárma el­ lenére nagyságrenddel kisebb jelentőségű ügynek tartja, akkor egyetértek vele. Annak ellenére, hogy a média ügyből mesterségesen sikerült a küzdő feleknek országos botrány­ sorozatot kavarni, végsősoron mégiscsak má­ sodrendű kérdésről van szó, amiben azonban jelképesen minden konfliktus megjelenik, ami a mai Magyarországon egyáltalán elkép­ zelhető. A régi rendszer monopol helyzeté­ nek őrzése, az új kétségbeejtő káderhiánya, a politikai hatalomért folyó harc egy rendkívül fontos presztizscsatájának próbapályája is ez, és sorolhatnánk. Az igazi baj azonban más, és nagyobb. A sajtó, csakúgy mint a po­ litika és a lakosság jelentős része, felkészület­ len a demokráciára. Ezért súlyos szerepza­ varral küzd, amikor egyfelől azt a közvetítő funckiót, amelynek értelmében az informáci­ ómozgás szabadságát is szolgálnia kellene, pro és kontra pártérdekeknek veti alá, más­ részt kialakulatlan saját önszabályozása, te­ hát megtűri magában mindazokat, akiknek szakmai vagy erkölcsi alkalmatlansága sok­ 81 �palócföld 93/1 szorosan bebizonyosodott. Kerékgyártó azt írja, hogy "különösen veszélyes lehet az in­ formációk fokozódó összpontosulása, ami in­ formációs monopóliumokhoz, szélsőségesen erős információs és hatalmi centrumok létre­ jöttéhez vezethet, melyek óhatatlanul kon­ zerválják a meglévő hierarchiákat." Elvileg a tétellel teljes mértékig egyetérthetünk csak azt nem tudni, hogy az említett hatalmi cent­ rumokat hol látja a szerző? A kommunikáci­ ós zavarok veszélyességét szándéka ellenére saját példájával bizonyítja Kerékgyártó, aki­ nek ez a tanulmánya éppen alulinformáltsá­ gával, a tények ismeretének hiányával bizo­ nyítja, hogy azok a rendszerek, amelyeknek az informálódást is lehetővé kellene tenniük, beérik azzal, hogy a pártpolitika fórumaiként bírálnak, vitáznak. Nem képesek tehát a poli­ tikai szféra ellenőrzésére, csupán újrajátsz­ szák az abban kialakult konfliktusrendszert, anélkül, hogy megteremtve a valódi szellemi és erkölcsi függelenségüket, képesek volná­ nak önálló életre. A függetlenséget egyetlen formában gyakorolják: a hatalomtól való füg­ getlenség formájában. Sajátos módon erre még a kormányhoz közelálló lapok is törek­ szenek. Mindennek azonban az a végeredmé­ nye, hogy a társadalomban rögzült értékrend, egyfajta beszűkült politikai tudati struktúra továbbra is szinte sértetlenül őrződik. XII. Kerékgyártó viszonyítási bázisa akaratla­ 82 nul is az, amit a múltban megtapasztalhatott. Az ő érzésvilágában is az a rendszer volt de­ mokratikus, amelyikben nem alakult ki szem­ beötlő különbség a lakosság egyes rétegei kö­ zött. Úgy tűnik, ő is, mint olyan sokan, a rendszerváltást úgy képzelték el, hogy a dol­ gok rendje alapvetően a régi marad, csak a hi­ bákat javítjuk majd ki. Ez azonban nem így történt, mert nem történhetett így. A rend­ szer lényegét ugyanis éppen ezekkel a hibák­ kal lehet meghatározni, s ezek kiküszöbölése csak a teljes fölszámolás menetében képzel­ hető el. Ez pedig azt is jelenti, hogy az a fajta (mint utólag nyilvánvalóvá vált: hamis) biz­ tonság, az alsó szinten nivellálás egyenlőségé­ vel kielégített szociális igazságérzet nyugal­ ma nem térhet vissza. A szabadság nem könnyű állapot. Az ember magára van utalva, gondolkodnia kell, felelős magáért, ha hibá­ zik, fizetnie kell érte. Ezt a helyzetet nem könnyű elviselni, nem könnyű megszokni. A szabadságot nem lehet ajándékba kapni, sze­ mélyenként, csoportosan egyaránt meg kell érte küzdeni. Magyarországon 1989-90-ben nem a szabadság korszaka köszöntött be, ha­ nem a rabságé múlt el. A kettő nem ugyanaz. A kívánt szabadság technikájának birtoklá­ sáért keményen meg kell dolgozni, és ebben döntő szerepe van az illúziókkal való leszá­ molásnak. A demokráciában eltelt két év ki­ ábrándulásainak keserűsége azonban ebbe az irányba mutat. �palócföld93/1 Misóczki Lajos Pásztó és Vidéke (Egy lap megjelenésének kilenvenedik évfordulóján) A kiegyezés utáni hazai tőkés fejlődés, a Felvidékre vezető Pest-Hatvan-SalgótarjánFülek-Ruttka fő vasútvonal megnyitása Pásztó gazdasági életét is élénkítette. Sajnos, az 1880-as évek közepétől pusztító filoxera­ vész a község és környéke szőlészetét-borászatát teljesen megsemmisítette. Pásztó sző­ lőtermelői e pusztítást az 1890/1900-as évek I. szőlőrekonstrukciójával sem heverték ki. Pásztó 1867-től 1893-ig járási székhely. No­ ha a helyi vezetők mindent elkövettek, hogy visszakapja városi jogát, törekvésük megtört. A kötött birtokok, nagybirtokok miatt az elszegényedés jeleként szinte megállt a föld adás-vétele. A kis-, sőt a középbirtokos gaz­ dák saját tőke hiányában nem térhetek át a belterjes gazdálkodásra. A kereskedők és iparosok helyzete is folyamatosan rosszabbo­ dott a 20. század elejére. Számottevő iparte­ lep nem létesült, a háziipar pedig lehanyat­ lott. Mindezek ellenére a hitelélet jelentős volt, mert a helyi alapítású Pásztói Takarék­ pénztár RT, a Pásztó és Vidéke Hitelszövet­ kezet segítették a kisvállalkozókat, a Hatvan­ vidéki Takarékpénztár RT Pásztói Fiókja pe­ dig a csekély működő tőkét forgatta. A felemás gazdasági fejlődés, valamint a visszafogott gazdasági élet ellenére Pásztó társadalmi élete nagyon élénk volt, amelynek alapját az a kisiparos, kiskereskedő, kisgazda és tisztviselőréteg adta, amely meg akarta szüntetni a község tespedését. Öt társadalmi egyesülete, polgári köre, élén a Kaszinóval gyakran és tudatosan vallotta: "Tegyünk meg mindent Pásztó felemlekedéséért!" Ügyvé­ dek, orvosok, tanárok és kitűnő összekötteté­ sű izraelita polgáremberek izzó lokálpatrio­ tizmusa megyeszerte ismert volt. A lokálpatriotizmusban gyökerezett a pásztói turista élet is. Az 1887-ben, Gyön­ gyösön alakult Magyarországi Kárpát Egye­ sület Mátra Osztályában, majd az 1891-ben létesült Magyarországi Turista Egyesület Mátra Egyletében Pásztóról is voltak tagok. Ők, miután látták, hogy a turisztika, az ide­ genforgalom milyen jelentőset lendít Gyön­ 83 �palócföld93/1 gyös városiasodásán, Pásztón is hozzáláttak községük és a Nyugati-Mátra turizmusának megszervezéséhez. Ennek az ügynek felkaro­ lására egy hírlap indításáról határoztak. Így született meg a Pásztó és Vidéke nevű lap ala­ pításának gondolata. Az 1902. január 16-án keltezett, Heves vármegye alispánjához írt engedélykérő felterjesztésben még Idegenforgalmi és vegyes­ tartalmú hetilap megjelölés szerepelt, de a február 19-i folyamodványban már Társa­ dalmi, közgazdasági, szépirodalmi és vegyes­ tartalmú lap engedélyét kérték. ″Bár van Pásztói Közlöny, de az új lappal a környékre is tekintendünk" - indokolták az újabb hírlap létjogát. (Ez a közlöny 1885-től jelent meg dr. P la tth y A d o r já n és K elemen Ödön szer­ kesztésében.) A lapindítás fő szorgalmazója dr. Platthy Adorján orvos volt, a "palóc doktor", akit még "palóc gazdásznak" is neveztek, lévén birtokos, gazdálkodó - tagja a Heves Megyei Gazdasági Egyesületnek is. A lapindításhoz szükséges kaució egy részét Keszler Ignác, a 84 Pásztói Takarékpénztár RT vezérigazgatója - S chőn feld L ipót és Kelemen Károly vállal­ kozó, továbbá dr. Platthy Adorján fizette ki. A lap nyomását, a heti 900 példányt a helybe­ li S chlesinger M ihály vállalta. Ma már csak találgathatjuk, miért nem idegenforgalmi lapot indítottak, miért helyi tudósítót. Lehet, az utóbbihoz nagyobb előfi­ zető- és olvasókört nyertek meg, mintha a csupán szűkebb érdeklődésre számottartó la­ pot adták volna ki. Az 1902. november 30-án napvilágot lá­ tott lap 1. száma negyednagyságban, nyolc oldalon jelent meg. Főszerkesztője dr. Platthy Adorján, Felelős szerkesztője K e­ mény Dezső volt. A lap arculatát a Szerkesztőségi előszó cí­ mű írás mutatta be. A szerkesztőség célja ez volt: "Mi e lap alapításával munkára vállal­ koztunk, a közügyek szolgálatára." Nemcsak Pásztó, hanem az egész környék, a palóc vi­ dék, azaz a "tősgyökeres magyar vidék" gond­ jainak feltárására. Hangsúlyozta: "E lap nem azon céllal lép fel, hogy a társadalom külön­ �palócföld 93/1 böző osztályai között izgasson, hanem ellen­ kezőleg, hogy közöttük békítőleg hasson." Ennek megfelelően tudósít majd Pásztó és környéke felemelkedése érdekében a közgaz­ dasági életről, a földmívelésről, gyümölcs- és szőlőtermelésről, az iparról és kereskedelem­ ről, tudományos életről, a közművelődésről, tanügyről és egészségügyi viszonyokról, vala­ mint a társadalmi életről, a polgári társas kö­ rök tevékenységéről. A fenti törekvéseket tükrözte a rovatok megválasztása is: A címoldalra szerkesztőségi, időszerű he­ lyi és környékbeli, hazai és külföldi fontos cikkek kerültek. Szintén a címoldalon, a lap alsó harmadá­ ban kapott helyet a Pásztó és Vidéke tárcája nevű rovat. A helyi szerzők szépirodalmi írá­ sait ebben és a Csarnok rovatban is közölték. A Vegyes közleményekben közhasznú is­ mertetések jelentek meg. A Helyi hírek Pásztó és környéke napi eseményeit ismertette, a Közgazdaság rovat a gazdasági életből mutatott be képeket. Volt még Hirdetések, Szerkesztői üzene­ tek és alkalmanként Piaci ár kimutatás rovat is. Ha a felsorolt rovatok alapján tesszük mérlegre e lapot, megfelelel a korabeli védéki lapok szintjének. Amiben mégis többet muta­ tott, az a gyors és valóban, az egész környéket átfogó, "minden eseményről tájékoztatni szándékozó" hírközlése volt. A körültekintő szerkesztés ellenére is, ha­ sonlóan bármely korabeli lap gyakorlatához, olykor mosolyra ingerlő írás is megjelenhe­ tett, főleg a hirdetésekben. Az 1904. április 24-i szám 5. oldalán közzétett rajzos reklám­ szöveg így szólt: "Ne veszekedjen azon! Hogy van-e jó bor Taron, Menj el ide, a "Koronába", Örömben vagy búbánatba, Kérjél egy liter Visontait S hozzá egy üveg Parádit, Ott ragadsz mint mézen a légy, Máshová soha nem mégy, Nem felejted Szíves bácsit, S a 64 fillért meg nem bánod!" Amit a szerkesztőség vállalt, a közügyek szolgálatát, következetesen teljesítette is. A község és környéke előmenetelét célzó törek­ véseket többnyire cikksorozatban, vagy szer­ kesztőségi cikkben közölte. Gazdasági jellegű cikksorozata volt töb­ bek között Pásztó városiasodását előmozdító villamosítás (elektromos közvilágítás) ügye. Másik fő téma, amely a környéket is átfogta, a szőlőrekonstrukció. Bár a megyei gazdasági egyesület jóvoltából közel egy évtizede mű­ ködött már Pásztón az állami szőlőoltványte­ lep, a szőlők újratelepítése - a jelentős ked­ vezmények ellenére is - vontatottan haladt. A lap 1903. január 4-i számában D em ecs Jó­ z s e f gazdálkodó kimutatta az Elpusztult sző­ lőink felújításáról című írásában, hogy mennyire fontos a szőlészet-borászat fellen­ dítése: A filoxera előtt Pásztón évi 60-80 000 akó, azaz kb. 35 000 hl bor termett. 1 hl-t 20 koronával számolva ez Pásztó szőlőtermelői­ nek évi 700 000 K bevételt hozott. Jelenleg 85 �palócföld 93/1 (1903-ban) 5000 hl a bortermés, 1 hl bor 30 K - tehát most 150 000 K a bevétel. Az ipar és kereskedelem fejlesztésének ügyét is számos cikkben tárgyalta a lap. A szerkesztőség 1904. július 10-én közölt Idegenforgalom cí­ mű cikke kiemelte: "A mi szegény népessé­ günk ugyancsak rá van szorulva erre a rend­ kívüli jövedelmi forrásra... Pártolunk is min­ den olyan törekvést, mely az idegenforgalom növekedésére irányul, mert abban eminens közérdeket látunk." Politikai, társadalmi közelményei a helyi és az országos változásokat egyaránt bemu­ tatták. A szerkesztőség ráirányította a figyel­ met a palócok körében is élénkülő szocialista mozgalmakra. Az 1904. április 10-i szerkesz­ tőségi cikk Veszedelmes lomhaság címmel a hazai mozgalmak kiváltó okait és az esemé­ nyek összefüggéseit elemezte: "Nem merül ki a nagybirtokos urak fantáziája az agrárszo­ cializmusról való rémképek festésében. Egyenesen uszítják a hatóságokat a nyomo­ rúságos helyzete miatt elégedetlen, néha lá­ zongó nép ellen. Arról azonban nem elmél­ kednek a nagy urak, hogy megélhet-e csalá­ dos ember napi 30-40 krajcárból?... Több bért kéne fizetni, és akkor mindenféle kény­ szer nélkül hajítaná el magától a hazátlan szocialisták maszlagát." Az iskolügy teréről is gyakran tudósított a lap, főként az állami polgári fiúiskola közmű­ velődési tevékenységéről. 86 A művelődésügy ápolójáról, fejlesztőjé­ ről, a Pásztói Műkedvelő Egyesület életéről is sokszor olvashattak. Az 1904. évi húsvét hét­ főn rendezett előadásáról ezeket jegyezte le a lelkes tudósító a lap április 10. számában: "/Az/ előadáson annyi ember volt, hogy egy kisebb vásári sokadalomnak is beillett volna. A vidék is kitett magáért. Északnak fel, egé­ szen Szentkútig csaknem minden község kép­ viselve volt. Délről meg Gyöngyös, sőt a déli­ bábos Csány is tekintélyes számú úrnő/vel/ és úrral volt képviselve." Pedig a "világot jelentő színpadon" ezúttal csupán "élőképeket" lát­ hatott a közönség. A Pásztó és Vidéke utolsó száma 1904. augusztus 28-án jelent meg. Feltehető, dr. Platthy főszerkesztő a megrendült egészsége miatt nem vállalta a lap további istápolását. Még így is őrá hárult Pásztó közigazgatási ve­ zetése, ugyanis 1902. december 4-től községi bíró is volt, továbbá 3 helyi egyesület elnöke is. A Pásztó és Vidéke nemcsak a mátraalji kisvárosnak, hanem az egykori Heves megye közéletének, hírlapirodalmi életének is ked­ ves színfoltja volt. Helytörténészek, sajtótör­ ténészek és a város története iránt érdeklő­ dők gazdag anyagra lelhetnek lapszámai ta­ nulmányozásával. Megjelenésének 90. évfor­ dulóján nemcsak emlékezünk, hanem tisztel­ günk is azok előtt, akik egykor szerkesztet­ ték, írták azt. �palócföld 93/1 Tímár Máté A Beki rózsája Tam ási Á ro n em lékének Szeptember a kedves hónapom. Kéthar­ mada még belefér a nyárba, ha csorgósra si­ keredik, hát az ősznek, ha közbe-közbe moso­ lyog is, akkor meg a vénasszonyoknak aján­ dékozzuk. Olyan szeptember, mint a korom­ béli férfiember. Olykor-olykor még bikának hiszi magát, de abba is beletörődik, ha ökörré kárhozul, ám így is, úgy is mindenképpen bá­ csi. Ez azonban sors, letagadni kár, keretein kívül élni, nevetséges, sőt tragikus is lehet; tu­ domásul véve azonban, örömöcskéket, meg­ lepetéseket is tartogathat a zsákja. Ezeken kívül más, hármasvirágú okom is van arra, hogy az első hónapembert szeres­ sem. Szeptember tartja kalendáriumlapjára méltónak Édesanyám istenanyai. Édesapám (meg jómagam) evangélista nevenapját, s pontosan az utóbbi előtt egyetlen nappal vá­ lasztott Fejedelmem, Tamási Áron születése napját. Amikoris 93 esztendőkkel ezelőtt né­ hai-jó Tamási Dienesné, született Fancsali Márta asszony bizonyára minden egyébre gondolt, csak éppen arra nem, hogy milyen ragyogós csillaggal fekszi a Boldogasszonyágyát. De még megélte felragyogását, hite­ lem, hogy festett képe előtt sohasem herva­ dott el a virág, s hogy bizonyára most együtt ragyognak, ott, Farkaslaka felett s milliók szívét símogatja, könnyeit szárogatja a fé­ nyük. Élete utolsó bő tíz esztendejében rend­ szerint együtt ünnepeltük ezt a reánktestált iker-ünnepet a Fejedelemmel, s most is azért zakatol bennem nagyobb lóerővel az a mell­ kasi kis motor, mert ott időzöm azidőtájt, el ne feledjek a Kölni Dómban egy Miatyánkot elmondani érettük. Édesanyámmal-Édesa­ pámmal egy égi sereglésbe ábrádozva őket. Hiszen az Ő távozása előtt alig esztendőcské­ vel az Ábel hallgatása közben húnyt el matu­ zsálem-korú drága-jó apám, a sas-cubákkóstolót pedig még a lábánál ülő szülőanyám 87 �palócföld 93/1 is megmosolyogta, pedig a halálbamenendő­ ért peregtek ujjai között az olvasószemek. És gyógyír is ez, ábránd a szomorúság ellen, mert bizonyára jól össze is férnek az álom­ menyország boltozata alatt. Fejedelmi Uram visszanyeli a felőlem való rosszat, bölcs tő­ mondatokba kristályosítja a kevéske jót. Édesanyám elszemérmeteskedi, mint árvale­ ánykodott erdélyszéli erdőkerülő kereszt­ apjáéknál, a bihari Tenkén, ahol egy Vasziká­ val is egy kótára vert a szívük, de lebeszélték, szégyenítették a "keveredésről". Míg szín­ csupa-móka Édesapám még közelebb mondi­ kálná Udvarhelyhez tovatűnő tegnapjait. El­ sorolná a tizennégy évvel fiatalabb "lájdinánt úrnak", mint vonult be 1904-ben K.und K. közös huszárnak, Medgyesre, ahol hadsereg­ díjlovaglásban győztessé sarkantyúzta ezre­ dese paripáját az őrvezetői csillagokért, ami­ hez még az is csatlakozott, hogy átvezényel­ ték Morvafehértemplomba (Marischweiss­ kirche) belovagló főlovásznak a Császári és Királyi Hadapródiskolába, a Hugó Rittel von Gleim őrnagy úr komandója alá. Aki felett viszont a felesége, Orbán Hedvig bárónő pa­ rancsnokolt, a nagy, lengyelfalvi Balázs báró unokahúga. "Aki után oly szívesen hordoz­ tam a bevásárló kaskát, hadnagy úr-író uram, hogy még a nyál is megédesedett a szájamba tőle. Olyan fájin székely asszony volt, tiszta gyönyörűség. Pótolta azt is, amit a nagyorrú, veres bakszász uráról lefelejtett a Teremtő. Csak ne lett volna az a Fehértemplom olyan messzire. Kerek hatvannyolc vasútállomás­ nyira hazáig!" Közben összecimborásodna a huncut tekintetük, mint akik jól tudják, azt birtokolja igazán, amit nem mond ki az em­ 88 ber. Mert, ha igazán élte, vagy az írástudás átkos áldásával verte meg a sorsa, úgysem tudja ugyanazt kétszer ugyanúgy elmondani vagy leírni az anyjaszülte, s olykor többet sej­ tet egy ábrázatszépítő mosoly. Mint például jelen írás, a Beki rózsája té­ máját, amit a Tavirózsa cím alá novellásított a válogatott tehetségű Karinthy Cini, fogjon még legalább negyedszázadig a tolla. De még­ is az én címem illeti meg inkább, úgy ítélem, mert az én kezem szúrta meg alattomos tüs­ kéivel az az ároni rózsacsokor... Olyan se hideg, se meleg, se borús, se nap­ ragyogásos, semleges időjárás volt, írásra lomhító, amikor unalmában is megnyergeli az embert a vágya. A Fejedelem előtt tányér­ ka alma hevert a heverő mellett s hámozta a legszebbikét, úgy a délután este felé hajoló felén. Keze ügyében s nyitottan a hasára for­ dítva az a nevezetes kis telefonnotesz, mely­ ben egy férfinévre legalább húsz női jutott. S állapotából olvasni lehetett. Arccal felfelé, zárva, még a választás előtt, fonákjával a mennyezetnek, szabadnap, vagy döntés után s jelen állapotában azt, hogy a fejedelmi sze­ mek nem állapodtak meg senkin s a választás menet közben történik, az éjszaka köténye alatt. S ez sohasem kedvetlenítette el, felaj­ zotta inkább. Megette az almát, késői ebédjét a feketés, esetleg néhány kekszes reggeli után, becsattintotta a bicskit, felöltözött, gonddal simogatta körkörösen pilisesre rit­ kult haját, s reánézve ügyeletes egy szem ka­ marására, reám, ennyit mondott: No! Közna­ pi szóval: Gyerünk! S mivel meghívás, vagy találka nem szépítette, vagy terhelte a napot azért a kérdőjel még mindig kérdőjel maradt. �palócföld 93/1 Kisroyál? Víg Hajós? Kelet vagy nyugat? Bő­ séges vacsora, nyakas üveg borocska, fekete, jóféle szivar, s azután a Pipacs vagy más illa­ tos virág, már taxin s valamikor hajnali órán sohasem "nőtlenül" haza, lerakván szüzessé­ gemet a Közraktár és Bakách utcák sarkán, hogy fenn a IV. emeleten nővérem összevont szemöldökeivel szavatlan kérdezzen, felcsa­ holó Bodri kutyája pedig farkcsóválással kö­ szöntsön, míg mindkettejüket megnyugtatja a bűvös szó: Áron! Akkor azonban, azon a délutánon gyalo­ gosan ugyan, de nem a Kisroyál felé indult a Fejedelem, hanem el a MOM előtt, rettenthe­ tetlen szívóssággal tempózva a lépést, mint 1917-ben az a fiatal Tamási hadnagy, aki ije­ delmében néhányadmagával elfogott félszáz­ nyi olaszt, a később visszautasított vitézség­ gel járó Nagy-ezüst medáliáért. Hajdúbaká­ san trappoltam utána, már közel a Víg Hajós­ hoz, amikor hátravetette a válla fölött az az­ napi jelszót: Beki! A jelhangot ki sem kellett mondania hozzá: Virág! S körbe-karikába gu­ rigáztam a két szemem golyójával, míg egy utcai Gül Babáné a látókörünkbe ötlött, az utca másik oldalán. Átfutottam rózsáiért a tülkölő, fékcsikorgató autók között, sofőri ökölrázások, becsmérlő felkiáltó mondatok kíséretében, s úgy kaptam utánuk, hogy a markomba is rögzítette őket a számtalan hal­ horog-kampós tüske. Azután vissza nem ke­ vés halálos veszedelem árán, mindössze eny­ nyiért: "Úgy gondolom, lesz belőled valami!" De szépítő mosolygás volt felette a glória, s nem is bizonyos, hogy az enyém. Mert talán a gimnáziumba segítő dédnagybátyjára, Áron nagyprépostra gondolt közben, aki így feddte meg, tettenérve a szebbik nem odaadó szolgá­ latában: "Aki a szoknyák suhogására figyel­ mez, a lelkiüdvösségével kockázik az!" Bizo­ nyosan azonban nem tudom, és a Tavirózsa nevű presszóig sem találtam ki, ami ott fe­ küdt a Feneketlen-tó közelében s azóta sem vándorolt el onnét, csak a nemes kávéillatban gőzfürdőző, szépséges Beki, a duplás-tündér légiesült el belőle. Népes volt a Tavirózsa, a közelben kollé­ giumlakó afrikai törzsfőnök-trónörö­ kösökkel teli, akik dollárért ízlelgették a szo­ cializmust, többnyire szőke magyar honleá­ nyok é rtő kézenvezetésével. A más, hígabbvalutás népségek a sarkokba szorultak. Pél­ dául az ablak sarkába párfős társaságban Ka­ rinthy Cini, míg a félhomályos belső falbütü­ be egy szál magában Mátyás Feri, mintha mi­ reánk várna. Talán azügyben is, Áron-elbe­ szélésért az antológiájába, mert a szabad szé­ kekre a táskáját, kalapját nevezte ki helytar­ tónknak. Beköszöntés, kézcsókos virágátadás az odapillangózó Bekinek, egy-két tőmondat, s nagy-hosszú hallgatás, akár a csendesmisé­ ken. Odahimbálta atlétai testét Cini is, kese­ re-gúnyoros mondataival a jobbkedvet bűbá­ jolta volna, sorolt a varázslógőzű feketeleves, csakhogy az én Fejelelmi Uram mindezekért ennyivel hitelesítette a nyugtát: Bort! És me­ reven egy irányba nézett. Mindig csak oda, ahol egy öles törzsfőnökfi ölében szőke jér­ cécske fészkelődött, míg a szomszédos asztal­ tól csapzott egyetemista-féle, a szelíd holdfa­ ló fajtából, csalogatta volna vissza: "Te, Ró­ zsi, hiszen tegnap még..." S ezt litániázta eze­ regyszázig... 89 �palócföld 93/1 Szapórodtak-ürültek a hosszúnyakú üve­ gek, Cini visszament a társaságához, Mátyás Feri a legújabb Berda-féle angyali malac­ ságokat finomkodta halkan, Beki térült-for­ dult - talán a szolgálat utáni invitálást várta -, én meg a csizmám orráról igyekeztem leol­ vasni miféle sorsom bodorog a kávégőzzel elegyedő kékes dohányfüstben. Dehogy vol­ tam én leparasztosult Toldi Miklós, ahogy Tavirózsájában Cini ábrázolt vagy húsz évvel később, mindenvaló bántó íz nélkül. Szibériát járt, egyetemről kiriasztott, tanyai álmodó voltam, a Néppel a Népért felesküdöttje, Bajcsy Zsilinszky sirató, Veres Péter foga­ dott fia, üldözöttekkel gyapotot saraboltató mégis "kitelepített", akiből azonban Rákosi Mátyás se tudta kiirtani a megváltói szándé­ kot, s akiben a Fejedelem iránti rajongás is megkotlósodott egy kicsikét: "Miért nem tu­ dok ilyen lenni?!" Áron pedig rezzenetlen szemekkel nézett abba az egyetlen irányba, s mintha ugrásra rúgózott volna a térde, hogy néhány rándulás múltán visszaernyedjen megint, a holdképú magyarka nyöszörgésének múltán: - Rózsi, hát nem az én menyasszonyom voltál?! S egyszer csak a törzsfőnökfi felugrott, mint a fekete párduc, jobbra-balra lendítve hatalmas karjait, utat kaszált magának, és az addig szájában füstölgő, hosszútokos Kent-et eloltotta a rózsizó legényke homlokán, hogy a Fejedelem úgy fejelágyán csapja az egyik hosszúnyakú üveggel érte, mintha már az amerikai bankos korában is ezt gyakorolta volna, könyvelés közben! És ekkor elszabadult a pokol... 90 A Fejedelem a hosszúnyakúkat tördöste, egyiket a másik után, Cini válogatott Fradipólósként nyújtottkarú ütésekkel evezett fe­ lénk a hadakozó tömegben, Mátyás Feri tönkrerúgott lábbal az asztal alá, a sarokba sodródott, a Bokassa-fajzat barátai úgy utá­ nozták Mohamed Alit, hogy olykor egymás álla alá is beakasztották a horgot, én pedig re­ átaposva letéptem egy feldöntött szék egyik lábát, karjával együtt, és úgy kalapáltam véle, ahogy a vándorcigányok kampós nyelesvéső­ jükkel a nyárfa törzséből kibontják a dagasz­ tó tekenőt. Beki sikoltozott, az üzletvezető te­ lefonált, ég és föld rengett, de mintha a csík­ somlyói Szűzanya oltalmazta volna királyfi­ át, a tomboló Fejedelem szinte ütetlen ma­ radt. Sőt még én, aki körülcsapdoztam fordí­ tott nagy L-alakú fegyveremmel, hogy a Mo­ butu-bandérium ütéseitől oltalmazzam, még én is jussoltam tőle egy üveglegyintést, ami megköszönetlen alacsonyította lejjebb vagy kisarasszal a megtisztelt vállamat. Pillanatnyi elbárgyultomban talált fülem­ re a rendőrautók szirénázása, s az Áron-fél­ tés a raktár, majd az udvari kijárat felé kül­ dött: Ne engedjem rendőri igazoltatással megalázni a Fejedelmet, mely távozásomat a hősiesen vitézkedő Cini lelécelésnek vélte, írásának tanúbizonysága szerint. És még ide­ jében. Félrevonhattam a legöregebb s talán legrangosabb rendőrt, egy őszülő üstökű fő­ törzsőrmestert, hogy a valóságot vallomásba közöljem véle, míg társai gumibotjaikat for­ gatva befelé rohamoztak. Ment volna az én becsületes veteránom is, a fejedelmi név azonban gyökeret eresztetett véle. "Tamási Áron?! - kérdezte -, a farkaslakai? Én meg �palócföld 93/1 pálfalvi vagyok, a szomszédságból! Hívja ki tüstént az elvtárs, mert ez a nevezet inkább az imakönyvbe, mint a jegyzőkönyvbe való!" S míg a karhatalmi látványra sóbálvánnyá me­ redt gyülekezetből (Cinit már nem láttam ek­ kor) a hátsó kijárat felé vontam Fejedelme met már jóelőre szalutált néki. Amiért - ki csinykét előreugorva -, harmadnap az egybe kötött Ábel trilógiát "dedikáltuk" néki. Én tartottam, Áron pedig igazgyöngy betűit rót­ ta: "Játomnak, az arkangyalnak...", és így to­ vább... S az aznapi folytatás? - Menjünk a Kisroyálba, vacsorázni rendelkezett uram-parancsolóm -, de előbb haza, inget váltani. K á d á r K a ta lin - És én? - kérdeztem. - Te jó vagy így is... Mentünk. Vacsoráztunk. Markolatával felfelé hagytuk a borosüveg-buzogányt. Sőt még az odahajlongó Pertis Jenőt se küldte el ezúttal egy udvarias "köszönömmel, hanem felém bókolt, s így rendelkezett: - Az édesapámét: És elzengedeztem helyette, hogy: Annyi bánat a szüvemen, Kétrét hajlott az egeken, Ha még egyet hajtott volna, Szüvem belészakadt volna... Az Ő fejedelmi szíve belészakadt, az enyém még nem. Csak egy kicsikét félrever azóta, mint a lélekváltság-harang... :Vizivázlat (ceruza) 91 �palócföld 93/1 Fogarassy László Tombor Jenő vezérezredes ( 1880- 1946) Tombor Jenő 1880. március 3-án szüle­ tett Nyitrán, ahol édesapja gyógyszerész volt. A középiskola alsó osztályainak az elvégzése után került a Ludovika Akadémiára, amelyet többek között S tr o m fe ld A u r é llal és J u lie r Ferenc cel együtt végzett el. Felavatása után a magyar királyi honvédségben teljesített szol­ gálatot, az első világháború kitörése idején századosi rangban. Házasságából két gyer­ meke született. Volt arcvonal-hadműveleti osztályvezető, majd ezredparancsnok, a had­ színtéren meg is sebesült. A háború végén alezredesi rangban Bécsben, a közös hadügy­ minisztérium pótlásügyi főnökségénél szol­ gált és a Monarchia felbomlása után Buda­ pesten a magyar hadügyminisztériumnál je­ lentkezett szolgálattételre. Ekkor szépen de­ korált katona volt, aki a következő kitünteté­ seket viselte: a Lipótrend lovagkeresztje, két­ szer a III. osztályú vaskorona rend a kardok­ kal, III. oszt. katonai érdemkereszt, bronz ka­ tonai érdemérem a kardokkal; a sebesülési érem egy csíkkal, a jublileumi emlékérem, a 92 bajor katonai érdemrend tiszti keresztje és a török vörös félhold érem. Mindettől eltekintve, Tombor a világhá­ borúban nem tűnt fel különösebben: hozzá hasonló kötelességtudó katona mind a két ol­ dalon ezrével akadt. A történelembe csak az első világháborút követő forradalmi időszak­ ban került be. Ezért csodálatos, hogy Tombor Jenő, aki a Horthy-korszakban igen termé­ keny publicista és katonai szakíró volt, nem írt az 1918/19-es időszakra vonatkozó me­ moárokat. Az ellenforradalom hatalomraju­ tása után ellene indított pör iratanyaga Bu­ dapest ostroma alatt elpusztult, megmaradt azonban a pörben hozott felmentő ítélet szö­ vegének a másolata a Tabódy Z so lt ezredes perének iratai között.1 Ennek alapján tudjuk rekonstruálni további pályafutását, termé­ szetesen további források figyelembevételé­ vel. Ide tartoznak többek közt Julier Fernc emlékiratai is. Julier alezredes ugyanott szol­ gált Bécsben ahol Tombor. Az őszirózsás for­ radalom kitörése napján hivatalos kikülde­ �palócföld 93/1 tésben Budapesten tartózkodott, aminek ha­ tására L in d e r B éla hadügyminiszternél je­ lentkezett szolgálattételre. Azt a parancsot kapta, hogy vegye kézbe a vasúti irányítások ügyét. November 2-án este pedig azt az utasí­ tást kapta tőle, hogy egy, az olasz frontról a szerb hadszíntérre utazó hadosztály csapata­ it irányítsa Budapestre, mert a magyar kor­ mánynak megbízható karhatalomra van szüksége. Julier a parancsot végrehajtotta ugyan, de a szállítmányok a kirakodás után a forradalmi pacifista agitáció hatására haza­ széledtek. Néhány nappal később, amikor Ju­ lier megkérdezte Lindert, hogy hová irányít­ sa a magyar határra érkező csapatokat, azt a választ kapta, hogy "nincs háború, mindenki menjen haza!" Ebbe aztán Linder bele is bu­ kott. A többé-kevésbé harcképes állapotban hazaérkezett frontalakulatok felbomlasztá­ sáért azonban nem is annyira Linder, inkább a Katonatanács és személy szerint annak a kormánybiztosa, P ogány J ó z s e f a felelős, aki nyíltan hirdette, hogy a katonatanácsok feladata megszűntetni a hadsereget. A hadse­ regbomlasztásban buzgón szekundáltak neki a kommunisták, függetlenül attól, hogy lap­ juk, a Vörös Újság erősen támadta és Pogány is erősen ellenük szónokolt. A belgrádi katonai konvenció aláírása után a szerbek és franciák beszűntették az el­ lenségeskedést, de a csehek és a románok ép­ penséggel megújíották. Ha a magyarok a fegyverszüneti egyezményre való hivatkozás­ sal tiltakoztak, az antant sohasem az ő javuk­ ra döntött. 1918. november 20-án Tombor alezredes átvette egykori iskolatársa, báró L áng Bol ­ d izsá r vezérkari alezredes felszólítására a hadműveleti, másnéven 5. osztály vezetését. (Láng a hadügyminisztériumban katonai főcsoportfőnök volt.) 1919. január 1-én pedig Tombor a hadügyminisztérium II. csoportjá­ nak a főnöke lett Lorx Viktor vkt. ezredes utódaként. Lorx a Tombor-pörben azt a tanú­ vallomást tette, hogy azért ajánlotta Tombort utódjául, mivel nem tudott megbarátkozni az akkori politikai irányzattal és úgy vélte, hogy azzal Tombor radikális felfogása jobban összeegyeztethető. A katonai ügyész felrótta Tombornak, hogy mint a hadügyminisztéri­ um II. csoportjának a főnöke rávette a neki alárendelt tisztikart, hogy vele szolidárisan állást foglaljon egy szocialisták nélküli, tiszta polgári kabinet ellen és ezt az állásfoglalást Festetics hadügyminiszter megkerülésével közölte K á r o ly i M i h á l y miniszterelnökkel. 1919 február második felében belépett a tényleges tisztek szakszervezetébe és aláren­ delt tisztikara előtt beszédet tartott, amely­ ben ezt a lépését megindokolta. Tombor a hadosztálybíróság előtt azzal védekezett, hogy azért ellenezte a tisztán pol­ gári kormány megalakítását, mert az akkori politikai helyzet ismeretében úgy látta, nem szabad a szocialistákat kiengedni a kormány­ ból és ezzel mentesíteni őket az akkori sze­ rencsétlen állapotért való felelősségtől. Egy szocialistákat is magában foglaló koalíciós kormánynak kell kivezetni az ország szekerét a kátyúból. Tiszta polgári kormány alakulása esetén a Pogány kezében lévő budapesti hely­ őrség és a munkásság a tisztikar ellen fordult volna. Csak informálni, nem pedig megbuk­ tatni akarta Festetics hadügyminisztert, aki­ 93 �palócföld 93/1 nek akkor már tényleges hatalma nem is volt. A Tombor-per főtárgyalásán maga Feste­ tics is igazolta, hogy amikor a hadügyminisz­ térium tisztikarát a budapesti helyőrség is­ métlődő erőszakos felvonulásai és esetleges támadásai elleni védekezés céljából fölfegy­ vereztette, Pogány egy-két nappal később a fegyvereket matrózai által a legbrutálisabb módon elvette anélkül, hogy Festetics az elle­ nállást egyáltalán megkísérelhette volna, mi­ vel a leghívebbnek és legmegbízhatóbbnak tartott volt 1. honvédezredre és a vadászez­ redre sem támaszkodhatott már. (Az utóbbi lett a későbbi 53. vörös ezred.) Tombor utalt rá, hogy Festetics önkénte­ lenül menteni akarta vallomásában sógorát, Károlyi Mihályt, amikor azt állította, hogy Tombor és az alája rendelt tisztek magatartá­ sa befolyásolta Károlyit politikai magatartá­ sában. Senkit sem akart befolyásolni a tisztek szakszervezetébe való belépésével és ez alka­ lommal tartott beszédével. A MOVE, amely­ nek Tombor is tagja volt, ekkor már fel volt oszlatva. Nem értett egyet fenntartás nélkül a szociáldemokrata párt programjával és nem volt antimilitarista. Csatlakozását azzal in­ dokolta, hogy a Károlyi-féle köztársaság ide­ jében csak a szocialisták segítségével lehetett erős hadsereget teremteni, illetve a meglévőt újból fegyelmezni, mivel a legénységnek csak ehhez a párthoz csatlakozott tisztekhez volt annyira-amennyire bizalma. A tisztikar is csak a szociáldemokrata párttól várhatott tá­ mogatást, mivel a polgári pártok és sajtója teljesen apatikus volt. Vallotta, hogy mindig erősen szociális érzésű és gondolkodású volt és szükségesnek tartotta a fennálló vagyoni 94 és társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölé­ sét. A magasabb beosztásba került Tombor helyett 1919. január elején Julier Ferenc alezredes vette át a hadműveleti osztály veze­ tését. Kivonatosan közzétett emlékirataiban elmondta, hogy szebbnél szebb terveket dol­ goztak ki és ennek megfelelően igényelték a szervezési osztálytól a szükséges csapatokat, a tervek megvalósítása azonban Pogányon hajótörést szenvedett. Pogány kivívta magá­ nak a vétó jogot, azaz ő, vagy helyettese, egy K iss M ikló s nevű törzsőrmester döntötte el, hogy valamely újonnan felállított zászlóalj felszerelhető-e puskával és lőszerrel. "De ha véletlenül ezt meg is engedte, akkor megje­ lent a vasúti pályaudvaron, amelyről a zászló­ aljnak el kellett indulnia, s ha valamely okból neki úgy tetszett, a zászlóaljat egyszerűen ha­ zarendelte." Némileg enyhült a helyzet, ami­ kor B öhm Vilm os személyében szociálde­ mokrata lett a hadügyminiszter, akinek első rendelete az volt, hogy ha ezután az ellenség előnyomulna, azt fegyveresen kell visszauta­ sítani. Még Pogányt is féken tudta tartani.4 A köztük fölmerült súrlódások azonban nem voltak olyan nagymérvűek, hogy nyílt ke­ nyértörésre került volna sor. Balassagyarmat visszafoglalását F ried rich Is tv á n mellett Tombor szorgalmazta.5 A Tombor- (és a Stromfeld-) pörben a mentőtanúk egybe­ hangzóan vallották, hogy mind a ketten elle­ nezték a Pogány-féle bizalmiférfi- és katona­ tanácsi rendszert és meg akarták buktatni Pogányt. 1919. március 20-án Böhm hadügymi­ niszter bemutatta Stromfeld ezredesnek és �palócföld 93/1 Tombor alezredesnek a történelmi iroda­ lomból jólismert és sorsfordulót jelentő Vixjegyzéket és katonai szakvéleményt kért tő­ lük, mert ennek alapján a magyar haderőnek vissza kellett volna vonulnia a Vásárosna­ mény- Körösök összefolyása-Algyő vonalá­ ra. Mind a ketten ellenezték az antant egyol­ dalú döntésének végrehajtását, amit Böhm helyeslőleg vett tudomásul és kijelentette, hogy a fegyveres ellenállás sikere érdekében szövetséges után kellene nézni és mint ilyen, csak az antant ellensége, Szovjetoroszország, esetleg Németország jöhetne számításba. Hozzátette, hogy Oroszország csak úgy lenne hajlandó a magyarokat támogatni, ha átven­ nék a politikáját is, azaz áttérnének a prole­ tárdiktatúrára. Tombor úgy vélte, hogy talán nem kellene kikiáltani a proletárdiktatúrát, hanem elegendő volna megfenyegetni az an­ tantot, hogy ha ragaszkodni fog hallatlan kö­ veteléseihez, Magyarország inkább a prole­ tárdiktatúrát választja, mintsem azokat tel­ jesítené. Böhm azonban erre kijelentette, hogy "vagy-vagy", különben is jobban meg­ csinálja a proletárdiktatúrát, mint Kun Béla . Böhmnek nem volt alkalma ezt megkísé­ relni, mert másnap a budapesti Katonatanács Pogány intenciójára megelőzte a Munkásta­ nácsot is a proletárdiktatúra kikiáltásában. Pogány kezében volt a buddapesti helyőrség és ennek folytán ő ült a jól bevált Böhm he­ lyett a hadügyi népbiztos bársonyszékébe. Az ő érdeméből katonai kérdésekben dilettáns politikai megbízottak szabadultak be a nép­ biztosságba, amiért Stromfeld össze is veszett vele, otthagyta állását. Pogány bukása után két hét múlva hívta vissza. A hadműveleti fő­ csoport vezetője S z á n t ó B é l a kommunista népbiztoshelyettes, tartalékos hadnagy lett (április 4-től végig hadügyi népbiztos), mel­ lette pedig Tombor Jenő mint vezérkari fő­ nök. Böhm emlékirataiban Tombort nacionál­ bolsevistának véleményezte és ennek a bizo­ nyítására idéz Tombor memorandumából, amelyben többek közt azt írja, hogy "A mi forradalmi vívmányainkat saját magyar la­ kosságunktól, saját magyar tisztjeinktől nem kell féltenünk; forradalmi vívmányainak leg­ nagyobb ellensége az antant maga és annak martalócai és hiénái. A haza védelmére párt­ különbség nélkül össze kell fognunk. Az el­ lenforradalmárnak megbélyegzett tiszt a kommunista katonával együtt harcoljon ma­ gyar földünkért..."6 Ennek a híre nem auten­ tikus formában jutott el dr. Szabó L ászlóhoz (a memorandum 1918. december 28-án kelt), amikor Az Est munkatársa azt írta, hogy "Stromfeld és Tombor gróf Károlyi Mihály számára emlékiratot szerkesztett, melyben kifejtette, hogy az orosz vörös hadsereg győ­ zelme kétségtelen, az orosz sereg feltartózha­ tatlanul közeleg a Kárpátok felé és hogy Ma­ gyaroszág megmentésére csak egy mód van: ha az ország idejekorán (azaz: azonnal) a bol­ sevizmus karjaiba veti m g át."7 Tombor vi­ szont tagadta, hogy Stromfelddel együtt a proletárdiktatúra kikiáltását javasolta volna Böhmnek. Bebizonyult, hogy a vád Szabó László könyvére támaszkodó része is téves. Jellemző a március 21-i esti helyzetre, hogy még a Berinkey-kormány a helyén volt, amikor a minisztertanácson résztvevő Böhm hadügyminisztert hivatalának inspekciós 95 �palócföld 93/1 tisztje telefonon értesítette, hogy fegyveres csapat szállta meg a hadügyminisztériumot. Böhm telefonon hívatta a csapat vezetőjét és felszólította, hogy azonnal távozzon, mert el­ lenkező esetben katonai erővel fogja őket ki­ zavarni. Mivel még Böhm volt a hadügymi­ niszter, a Pogány által kirendelt csapat eltá­ vozott. Böhm helyesen állapítja meg emléke­ zéseiben, hogy ha a Katonatanácstól dirigált fegyveresek nem engedelmeskedtek volna, nem talált volna katonai erőt az elkergeté­ sükre. Helyesen állapítja meg továbbá, hogy a két marxista párt egyezménye és a Munkástanács határozata csak szankcionálta a tény­ leges helyzetet és elébe vágott egy polgárhá­ borúnak.8 A berlini Spartacus-harcoknak nem lett budapesti reprize és a minden nem­ zeti érzésnek ellentmondó tanácsrendszert a világháború győzteseinek rosszhiszeműsége folytán nemzeti érdekvédelem palástja alatt lehetett proklamálni. Tombor alezredes, most már mint a ma­ gyar vörös hadsereg vezérkari főnöke Julier­ vel egybehangzóan javaslatot tett, hogy a ta­ nácskormány rendelje el az általános mozgó­ sítást és indítson offenzívát az Ipoly mentéről Nyitra felé. Nemcsak azért, mert a csehek voltak a leggyengébb ellenfelek, de azért is, mert az Ipoly menti demarkációs vonal volt legközelebb Budapesthez. Ezután a hadügyi népbiztosság hadműveleti osztálya lehetsé­ gesnek tartotta a keleti demarkációs vonal, il­ letve front megtámadását, mert a románok még nem fejezték be Erdély, Bukovina és Be­ szarábia pacifikálását, tehát erőik megoszlot­ tak. Kun Béla azonban diktátor pozíciójában halogató taktikát követett, amivel el is érte, 96 hogy az antant Smuts tábornokot Budapestre küldte tárgyalni. Smuts elutazása után sem rendelték el az általános mozgósítást, csak a toborzást folytatták, aminek következtében a románok kétszeres túlerejükkel május elejé­ re elérték a Tisza vonalát. Julier emlékezéseiben bírálja Tombort, amikor azt a véleményét fejezi ki, hogy ápri­ lis második felében jobb lett volna a csapato­ kat szükségtelen ellen támadási kísérletek he­ lyett visszavonni a Tisza mögé és onnan a hátországból beérkezett erősítésekkel együtt kezdeni ellentámadást. Május 5-én a keleti hadseregparancsnok­ ság átvette az összes hadrakelt csapatok fe­ letti rendelkezést és átalakult hadsereg-főpa­ rancsnoksággá. Ezzel Böhm a magyar vörös hadsereg főparancsnoka, Stromfeld pedig ve­ zérkari főnöke lett. Ennek folytán a hadügyi népbiztosság fölöslegessé vált vezérkari fő­ nöksége megszűnt, Tombor alezredes a nép­ biztosság szervezési főcsoportjának a vezeté­ sét vette át, a volt hadműveleti osztályon mű­ ködött tisztek pedig a frontra mentek. Ekkor lett Julier is a III. hadtest vezérkari főnöke. Szántó hadügyi népbiztos, illetve a he­ lyettese maga kezdeményezte a fontosabb in­ tézkedéseket, illetve egyszerűen továbbította Tombornak. (Ezért Böhm is Szántót, nem pe­ dig Tombort okolja az áprilisi hadjárat balsi­ keréért.) Szántó valószínűleg önmaga igazo­ lására szólította fel Tombort, hogy tegyen megtorló indézkedéseket a beosztott tisztjei ellen, akik szerinte amerikáznak. Ha Tombor beérte azzal, hogy többször felszólította tiszt­ jeit, hogy ne amerikázzanak (ma úgy monda­ nók, hogy ne szabotáljanak), de megtorló in­ �palócföld 93/1 tézkedéseket nem tett, abból nyilvánvaló, hogy Szántó gyanakvása alaptalan volt, mert maga Tombor is lelkiismeretesen dolgozott. Schrantz ezredes a Tombor-pörben azt vallotta, hogy Tombor neki egyszer szemre­ hányást tett, hogy a vörös hadseregnek nem áll elég parancsnok rendelkezésére, s amikor Schrantz ezt a nyilvántartás hiányában és a harctéri szolgálatra alkalmas tisztek hiányá­ val igazolta, Tombor méltatlankodott: "ha a minisztériumba kell tiszt, akkor van, ha a hadrakelt sereghez kell, akkor nincs". Ennek ellentmond, hogy Tombor azt mondta Thom­ ka alezredesre (aki a proletárdiktatúra buká­ sa után kijelentette, hogy Tombort inzultálni fogja), hogy azért neheztelt rá, mert annak idején nem akarta a vörös hadsereg egyik hadosztály vezérkari főnökének kinevezni. Amikor a románok az első tisztántúli hadjáratban a magyar vörös hadsereget meg­ verték, Tombor nem tartotta férfias- és kato­ nai gondolkodásával összeférhetőnek, hogy állásától megváljon, mert remélte, hogy sike­ rülni fog egy erős néphadsereget szervezni, amely kivívja a területi integritást. Amikor Miskolc feladása és Salgótarján elvesztésé­ nek kilátása után Stromfeld lett a hadsereg vezérkari főnöke, Tombor a hadügyi népbiz­ tosságban átvette a szervezési főcsoport ve­ zetését. Kedvetlenül vette tudomásul, hogy Kun Béla június közepén Clemenceaunak adott válaszában elfogadta a békekonferen­ cia által egyoldalúan megállapított északi és keleti határvonalat. Elmúlt az értelme annak, hogy szolgálatát tovább végezze és csak a kedvező alkalomra várt, hogy személyére va­ ló súlyosabb következmények nélkül lekö­ szönhessen. Ekkor vette hírét, hogy a népbiz­ tosok Stromfeld ellenőrzésével akarják meg­ bízni és bizonyos részről azzal gyanúsítják, hogy Stromfeld ellen áskálódik és a helyére pályázik. Erre Tombor lemondott és a szemé­ lyes ügy kivizsgálását követelte. A vizsgálat eredménye negatív volt, Tombor korrekt ma­ gatartását igazolta. Ekkor jött közbe a június 24-i ellenforra­ dalom, amelyben az akkoriban visszavonult Tombor egyik oldalon sem működött közre, utána azonban volt annyira bátor, hogy a fog­ lyul ejtett zendülők ügyében közbelépett. En­ nek aláfestéséül nem a már megjelent iroda­ lomból, hanem két, a nagyközönség előtt még ismeretlen forrásból közlünk egy-egy részle­ tet: N agybaczoni N a g y V ilm os , akkoriban a hadügyi népbiztosságon szolgálatot teljesítő százados eddig kiadatlan emlékirataiban írja: "A hadügyi népbiztosságban suttogtak arról, hogy készül valami, a kormány megbuktatása küszöbön áll, mert a folytonos meghátrálás a Clemenceau-féle jegyzékek előtt, a teljes ta­ nácstalanság és tehetetlenség azt mutatta, hogy a jelenlegi kormány nem maradhat a helyén, olyan vezetésre van szükség, amely képviselheti az országot a nyugatiakkal (sic) várható tárgyalásokon. Június 24-én, amidőn a délutáni szünet alatt a lépcsőkön a Lánc­ hídhoz közeledtem, ágyúlövésre lettem fi­ gyelmes. Több lövés is dördült el. Keleti irányból hangzottak a lövések, melyeket a Margitsziget irányából robbanások zaja kö­ vetett. Amidőn a Lánchídon gyalog átjutva a térre érkeztem, Pacor Viktor őrnaggyal, ak­ kor védőr-ezredessel találkoztam, aki izga­ 97 �palócföld 93/1 tottan közölte velem, hogy ellenforradalom van, tüzérek lövik a Margitszigetet. Sietve otthagytam Pacort, mentem gyalog haza, mert a villamosok nem közlekedtek. Otthon a Soroksári út 38/V.14-es lakásunkban Zelma izgatottan jött elém azzal, hogy a Dunán ha­ dihajók haladnak a Ferenc József híd felé. A vízen három vagy négy őrnaszád haladt nem­ zeti színű zászlósan észak felé, majd amikor áthaladtak a híd alatt, lövések dörrenése is hallatszott. (...) Én bátyámmal, Bélával azon­ nal leszaladtunk az utcára. Siettünk be a vá­ rosba, hogy lássuk, mi történik. Eljutottunk a Margithídig, Budára már nem engedtek át. Fegyveres katonák állták el utunkat. A hídon állva, rövid ideig figyeltük a Dunán a monito­ rokat, melyek megállva, tüzet nyitottak a Hungária szálló épületére. (...) A városban sok helyen ropogtak a puskák. Mondták, hogy a ludovikások megszállták az akadémia épüle­ tét. Csakhamar megindult a felkelés leverése. Már a mi hazatérésünkkor is kerültünk olyan pontjára a városnak, ahol tűzharc folyt táma­ dók és a védekezők között. Így az Erzsébet té­ ren is megtorpantunk, mert ott heves lövöl­ dözés folyt. Mint később hallottam, itt lőtték le Lemberkovics Alajos századost, aki a had­ ügyi népbiztosság 1/a osztályában volt rövid ideje beosztva és állítólag az ellenforradalom egyik vezéralakja volt. B ár a mi o sztá ly­ unkban dolgozott, nekünk se a készülő táma­ dásról soha semmit nem mondott el (...) Más­ nap, 25-én tudtuk meg a valóságot."9 Már említettük tanulmányunkban Kiss Miklós törzsőrmestert, a Károlyi-korszakban a katonatanácsban Pogány helyettesét, aki a proletárdiktatúra alatt Budapest várospa­ 98 rancsnoka lett. A budapesti ellenforradalom­ ról őadta ki ezt a napiparancsot (1919. július 14.194.sz.): "A folyó évi június 24-i riadó alkalmával több ízben előfordult, hogy a gyári üzemükbe siető munkáselvtársak különböző alakulatok által ott teljesítendő szolgálatra szólíttattak fel, sőt erre kényszeríttettek, ott önhatalmú­ lag egész éjszakán ál visszatarttattak, más esetekben pedig igazolványaik dacára laká­ sukba való visszatérésre kényszeríttettek, úgyhogy beosztásukban megjelenni nem tud­ tak. Végül nem hagyhatom szó nélkül,... egyes vörös katonáknak teljesen oktalan lövöldözé­ sét, durva hangnemét, amelyet nők és gyer­ mekekkel szemben használtak egyesek. Az ilyen minden komolyságot nélkülöző maga­ tartás nemcsak alááshatja a hadsereg tekin­ télyét, de felidézheti maga ellen még azon társadalmi osztály gyűlöletét is, melyből az rekrutálódik, már pedig a proletár államnak épp ellenkező az intenciója. Az alárendelt pa­ rancsnokságok figyelmét felhívom ezen visszásságok jövőbeli kikerülésére..."10 A ludovikás és tengerészeti ellenforrada­ lom leszerelése után Tombor felszólítást ka­ pott, hogy újból foglalja el állását. Erre Tom­ bor memorandumot nyújtott be Szántó nép­ biztosnak, amelyben leszögete: hogyha reá bízzák, hogy újra elfoglalja-e állását, akkor megrongált egészségi állapotára való tekin­ tettel nem-mel felel, ha pedig parancsban ad­ ják, akkor annak teljesítését feltételekhez köti. Az a kívánsága, hogy a tanácskormány a volt tényleges tisztikarral szemben továbbra is lojálisan járjon el és ne hajtsák végre azo­ �palócföld 93/1 kat a halálos ítéleteket, amelyeket a június 24-i ellenforradalomban résztvett volt tisztek ellen hoztak. Tombor e beadványában han­ goztatta, hogy híve az új társadalmi rendnek és kijelentette, hogy a június 24-i ellenforra­ dalmi kísérletet a leghatározotabban elítéli. E memorandumot Szántó Kun Bélának továbbította. Kun magához hívatta Tombort, négy és fél órán át beszélt vele, amely alka­ lommal ellenforradalmárnak is nevezte. Ki­ jelentette, hogy ő nem hagyja magát terrori­ zálni, kénytelen elrettentő rendelkezéseket kiadni, hogy azokat aztán végre is hajtják-e az más kérdés. Ebből Tombor arra következ­ tetett, hogy az elítélt ellenforradalmár tisztek ügye nem áll rosszul. Védőügyvédjük, dr. B a ­ racs Marcell a Tombor pör főtárgyalásán azt vallotta, hogy amikor védencei érdekében Kun Bélánál interveniált, meglepődve érte­ sült róla, hogy Tombor alezredes őt megelőz­ ve igen hathatósan közbenjárt elítélt bajtár­ sai megkegyelmezésének ügyében. Kun Béla ügyes taktikus volt: a tanácskor­ mánynak még mindig szüksége volt a tiszti­ karra Tiszántúl küszöbön álló birtokbavétele miatt és érdeke volt, hogy ne a szegedi kor­ mányt hívják meg a békekonferenciára. Ez volt a háttere Tombor és Romanelli olasz alezredes egymástól független mentőakciójá­ nak. (Így is volt az ellenforradalomnak mind a két részről együttesen negyven halottja!) 1919. július 14-én, hat nappal a második tiszai hadjárat megindulása előtt, Szántó népbiztos magához kérette Tombor, Schrei­ ner, Mayer-Csejkovits és Melczer csoportve­ zetőket (mind volt alezredesek), rövid köszö­ netet mondott nekik szakmunkájukért és el­ ismerésül egy-egy aranyórát nyújtott át ne­ kik. Hozzátette, hogy inkább élelmiszereket óhajtott kiutalni nekik, de ez nem volt lehet­ séges. Az órákat letétbe helyezték. Tombor nem akarta a jószándékú Szántót megbánta­ ni, ezért nem utasította vissza az aranyórá­ kat.11 Abban az időben, amikor Tombornak Kun Bélával a fent említett vitája zajlott le, Julier alezredesnek Korvin Ottóval, a belügyi népbiztosság politikai nyomozóosztálya fő­ nökével volt differenciája, amint ez Juliernek Kassáról Böhmnek küldött jelentésében ol­ vasható: "A hadseregfőparancsnokságnak, Gödöl­ lő. A házfőbizalmi Budapestről közli velem, hogy budapesti lakásomon (IX. Remete utca 34. földszint 2.) detektívek kutatnak utánam és a legtapintatlanabb módon bánnak: az én és feleségem levelezése után kérdezősköd­ nek. Nem lehet észrevételem az ellen, hogy a jelen viszonyok között megbízhatóságomban kételkednek és mint volt vezérkari törzstisz­ tet (tehát természetes ellenforradalmárt) el­ lenőriznek. Kérem azonban a hadseregpa­ rancsnokság oly irányú beavatkozását, hogy ezen ellenőrzés ne lealázó és engem, valamint a feleségemet a lakók előtt kompromittáló módon eszközöltessék. III. hadtestparancsnokság, jún. 25. Julier hadt. vez. főnök." Ezt a panasziratot Landler sajátkezűleg így láttamozta: "Láttam azzal, hogy Korvin Ottót személyesen utasítottam e felháborító 99 �palócföld 93/1 molesztálás beszüntetésére. Landler hdt.parnok." Ennek megfelelően Landler a következő utasítást küldte: "Korvin Ottó, Budapest, Belügyi népbiz­ tosság. Megbotránkozással értesülök, hogy ve­ zérkari főnökömnek, Julier Ferencnek, kinek a vörös hadsereg győzelmes harcaiban is hi­ hetetlen oroszlánrésze volt, akinek önfelál­ dozó munkája minden elismerést megérde­ mel, lakását állandóan detektívek kutatják, feleségének és saját magának a levelezése után a legfelháborítóbb módon kérdezősköd­ nek. Utasítom önt, hogy azonnal rendelje el, hogy ez a botrányos molesztálás haladék nél­ kül megszűnjék; egyben személyében teszem felelőssé azt, akinek rendelkezésére esetleg a molesztálás tovább folyna. Jelentse 48 órán belül, hogy az ügyet parancsom értelmében elintézte. Landler."12 Ezzel Julier családjának rendőrségi zak­ latása megszűnt, őt pedig nagy nógatás és ígérgetés árán rábeszélték, hogy vállalja a hadsereg vezérkari főnökének tisztségét. Az ő ellenőrzése végett Kun Béla politikai meg­ bízottként beosztotta a gödöllői főhadiszál­ lásra M ünnich F eren ce t, akinek ott terror­ csapat is állt rendelkezésére. A tanácskor­ mány lemondásának hírére az addig folyvást (és eredménytelenül) ellenforradalom után szimatoló Münnich csöndesen eltűnt Gödöl­ lőről a terrorcsapattal együtt. Csak a csendő­ rök tartottak ki szolgálati helyükön, akiket a terrorcsapat ellensúlyozására a vezérkari fő­ 100 nök rendelt volt a főhadiszállás védelme vé­ gett. Julier haláláig erélyesen cáfolta, hogy szándékosan pusztulásba vezette a magyar vörös hadsereget. Láttuk, hogy mind az észa­ ki, mind a júliusi hadjárat folyamán erős megfigyelés alatt állott, ha a legkisebb gyanú fölmerült volna ellene, le lehetett volna tar­ tóztatni. Augusztus 2-re virradóra a kommunista népbiztosok családtagjaikkal együtt menekü­ lőben voltak Ausztriába. A hadsereg politikai vezetői közül csak két hadtestparancsnok: Bokányi Dezső és Haubrich Józse f maradt a helyén. Utóbbi átvette nemcsak a hadügymi­ niszteri tárcát a Peidl-kormányban, de a had­ seregfőparancsnokságot is. Elődje, Szá n tó Béla népbiztos is elmenekült. Á g o sto n Péter népbiztos enapi feljegyé­ séből: "A tanácskormány tegnap lemondott. A munkástanács megválasztotta Peidl elnök­ lete alatt az új kormányt. Kun Béla a mun­ kástanács tegnapi ülésén elbúcsúzott. Meg­ ható volt a bukás bevallása. Megbuktunk po­ litikailag, gazdaságilag és katonailag. (...) A város örömmel fogadta a tanácsrendszer bu­ kását, sőt a népbiztosok családtagjai közül többeket inzultált, amikor azok tegnap este elutaztak. Landlert is megdobálták s Pogány feleségét. Zsidóztak mindenfelé." Augusztus 2-án Tombort munkahelyén fölkereste az eddigi hadügyi népbiztosság most már ismét hadügyminbisztérium sze­ mélyi ügyeinek a vezetője, Schrantz alezre­ des és közölte vele, hogy a minisztérium 6. osztályában nagyon elkeseredett a hangulat ellene a kommün alatti szolgálata miatt és azt kívánják, hogy távozzon a helyéről. (P ankó �palócföld93/1 W illib a ld őrnagy a tanácsrendszer bukása után kijelentette Schrantz alezredes előtt, hogy Tombort erőszakkal fogja eltávolítani a hadügyminisztériumbó l.) Tombor erre kije­ lentette, hogy bajtársiatlanságnak tekinti, ha a 6. osztály azt kívánja, hogy rögtön, tehát a népbiztosokkal egyidőben távozzon és fenn­ tartja magának a jogot, hogy maga válassza meg távozásának az időpontját. Erre a 6. osz­ tály vezetője, Nack alezredes sajnálkozásá­ nak adott kifejezést és arra kérte Tombort, hogy tekintse a dolgot meg nem történtnek. Tombor azonban még aznap beadványban kérte Haubrich hadügyminisztertől állása alóli felmentését és nyolc heti szabadságot. Kérvényét azzal indokolta, hogy ő a Magyar Tanácsköztársaság ügyét becsületes meggyő­ ződéssel és az ország felszabadítása érdeké­ ben szolgálta, egyetértett a szocializmussal és remélte, hogy a proletárdiktatúra helyreállít­ ja a területi integritást, polgárháborútól óvja meg az országot, s igazságos, becsületes kor­ mányzással szeretetteljes, boldog megélhe­ tést fog minden becsületesen gondolkodó ember részére biztosítani. E föltevésében azonban az egész vonalon csalódott. Miután a románok bevonultak Budapest­ re és a Friedrich-kormánnyal az ellenforra­ dalom került hatalomra. Schnetzer F erenc tábornok, az új hadügyminiszter a miniszté­ rium 2. osztályának kezdeményezésére el­ rendelte, hogy Tombor alezredest és Strom­ feld ezredest a tanácsrendszer alatti maga­ tartásuk miatt le kell tartóztatni. Tombor le­ tartóztatása augusztus 15-én történt. Amikor tiltakozott, megnyugtatták: a letartóztás ki­ zárólag az ő biztonsága érdekében történik. Az ítélet szövege szerint azért, hogy elejét ve­ gyék egyéni akciónak Tombornak a hadügy­ minisztériumtól való eltávolítására és mert a román megszálló csapatok parancsnoka azt követelte, hogy szolgáltassák ki neki a prole­ tárdiktatúra alatt exponált egyéneket. Tarta­ ni lehetett attól, hogy az illetőket a románok elhurcolják.14 1919. december 16-án rendel­ tetett el az ügyészségi nyomozó eljárás és a vizsgálati fogság. Az utóbbit három nap múl­ va megszüntették. A Tombor-pör főtárgyalása a budapesti magyar királyi hadosztálybíróságon 1920. augusztus hó 3. és 18. között folyt le és té­ nyálladék hiányában a vádlott felmentésével végződött. A felmentő ítélet indokolásáb ó l: egy hadügyminiszteri rendelet /32034/eln. 2a/1918/ a tiszteknek kifejezetten megen­ gedte. hogy bármilyen politikai pártba belép­ hetnek. Fontos elvi megállapítás: a kommü n a la tt te ljesített szo lg á la tn a k p u szta ténye még bűncselekménynek nem tekinthető. A tanúvallomást tevő Belitska tábornok (a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, majd három évig honvédelmi miniszter), Lorx Viktor ezredes, Révy alezredes és to­ vábbi más tanúk Tombor vádlottat a legjobb hazafinak, tetőtől talpig magyarnak, a lege­ gyeneseb jellemű férfinak, kissé nyers modo­ ra dacára nagyon jó bajtársnak és kiváló ka­ tonának jellemezték, akit a bécsi hadiiskolá­ ban mint legintranzigensebb magyart ismer­ tek. A háború alatt az osztrák álláspontokkal szemben erélyesen síkraszállt a magyar vér­ áldozatok növelése ellen. A forradalmi idő­ szakban elítélte a Pogány-féle bizalmi-férfi és katonatanács-rendszert, Pogány megbuk­ 101 �palócföld 93/1 tatására törekedett, követelte a háromszínű zászló bevezetését a vörös hadseregbe, kijár­ ta a tisztek részére a parancsnoki jelvények bevezetését. Tombor ellen szólt már említett memo­ randumának az a része, amelyben elítélte a június 24-i ellenforradalmi kísérletet és ma­ gát a tanácsrendszer hívének vallotta. Tom­ bor azzal védekezett, hogy a halálraítélt tisz­ tek érdekében Szántóhoz benyújtott memo­ randumában a tényállást szándékosan ferdí­ tette el, hogy kérelmének nyomatékosabb súlyt kölcsönözhessen. B a kó L á szló színész és R oykó A l f r é d alezredes tanúvallomása szerint Tombor bízott a június 24-i ellenfor­ radalom sikerében. Tombor a pör folyamán úgy nyilatkozott a proletárdiktatúráról, hogy azt történelmi folyamatnak tekintette, amelyből a rossz mihamar el fog tűnni. Elítél­ te a tanácsköztársaság alatti terrorrendszert, mind ezt, mind pedig más hibáit is a népbiz­ tosok előtt is élesen kritizálta. (Ezt el lehet hinni, mert Tombor közismerten durva, szó­ kimondó ember volt.) A tanácsrendszer ide­ jén azért maradt a hadügyben, mert a tanács­ kormány elrendelte, hogy mindenki marad­ jon a helyén. (Julier egy esetről tud, hogy va­ laki elutasította a további szolgálatot.) Utalt rá, hogy Belitska tábornok is helyeselte, hogy a helyén maradt. Tombor véleménye szerint, hogy ha elhagyta volna állását, akkor helyébe Sáró i Sza b ó L á s z ló kommunista százados került volna, aki politikai megbízott gyanánt volt beosztva melléje és csak alkalomra várt, hogy állását (értsd: a vezérkari főnöki funkci­ ót) elfoglalja.15 Vitatható a védekezés azon részlete, amikor Tombor azt mondja, hogy az 102 iránta megnyilvánult ellenséges hangulatot azon bajtársai művének tulajdonítja, akik­ nek a hadügyi népbiztosságról a frontra kel­ lett menniök és akik őt és intencióit köze­ lebbről nem ismerték.16 A május 5-én meg­ szűnt hadműveleti főcsoport tisztjei nyilván­ valóan a hadrakelt csapatoknál maradtak és nem tértek vissza a hadügyi népbiztosságra. Akik szembefordultak vele, csak a hadügyi népbiztosságon visszamaradtak lehettek, il­ letve egy részük. (Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékezéseiben Tombort nem is említi.) Az 1920. augusztus 18-án kihirdetett fel­ mentő ítélet ellen a vádló semmisségi panaszt nyújtott be, amelyet a magyar királyi legfel­ sőbb katonai törvényszék mint alaptalant el­ utasított.17 A Horthy-féle nemzeti hadsereg­ be, illetve most már újból magyar királyi honvédségbe nem vették át, de évek múltán nyugdíját és esedékes ezredesi előléptetését utólag megkapta. Az ellenforradalom nem tartott igényt rá, hogy a békediktátum szerint redukált hadseregben igénybe vegye olyan tisztek szolgálatát, akik a két forradalom ide­ jén exponálták magukat. Sorsában nemcsak Julier osztozott, aki a politikától távolmarad­ va akarta végezni teendőit is, hanem pl. S z a ­ ká ll K álm án ezredes, az 5. vörös hadosztály parancsnoka is, amit annak is köszönhetett, hogy az 1919. június 24-i ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot tett közzé a Népszavá­ ban. A Tombort felváltó Stromfeld vezérkari főnök politikailag eléggé exponálta magát, ezért rosszabbul is járt. Rangvesztésre és bör­ tönbüntetésre ítélték, ezt azonban kormány­ zói amnesztia folytán nem kellett teljesen le­ �palócföld 93/1 töltenie. A pöre egy hónappal a Tomboré előtt folyt, ítéletét 1920. július 19-én hirdet­ ték ki. Tombor Jenő igen fontos tanúvallo­ mást tett Stromfeld javára 1920. július 6-án, amely felett H etés Tibor Stromfeld-élet­ rajzábap elsiklott. Tombor azt vallotta, hogy Stromfeld a Károlyi-forradalom idején olyan módon akarta ellensúlyozni a bizalmi rend­ szert, hogy bizalmi-férfiakká a szervezendő zsoldos hadseregben a legmegbízhatóbb idő­ sebb altiszteket szándékozott kiválasztani, hogy az új hadseregben a fiatal megbízhatat­ lan elem (amely már nem részesült tökéletes kiképzésben - megjegyzés tőlem) ne jusson döntő szerephez. Ez volt az oka, hogy Pogány állandóan akadályozta minden tevékenysé­ gét. Böhm csak olyan magasabb rangú tiszte­ ket akart látni a hadsergben, akiket ő felvilá­ gosodottnak vélt, pl. Dormándyt és másokat. Pogánynak a törzstisztek már nem feleltek meg. Ha egy anyagkiutalási parancs megje­ lent, az elment a katonatanácshoz, hogy a ki­ utalást megadja, pl. egy alkalommal a székely hadosztálynak, amely vissza is jött Kiss tör­ zsőrmester (Pogány helyettese) aláírásával, hogy "anyag hiányában ki nem utalható". Te­ hát az államtitkár aláírása nem volt mérvadó, de egy törzsőrmesteré igen. Tombor továbbá kijelentette, hogy "a szocialisták azt tartot­ ták, hogy magyarlakta vidéket sohasem en­ gednek át idegen országnak. Ez tehát egy frá­ zis, hogy hazaellenesek". Böhmöt értékes em­ bernek tartotta, míg Pogányt kimondott stré­ bernek, aki mindenkit le akart törni. Még a saját pártja sem értékelte nagyra, inkább csak féltek tőle. A tisztek között általános utálatnak örvendett. A hadügyminisztréium által összehívott, a régi országházban tartott gyűlésen Pogányt meg sem akarták hallgat­ ni. Március 20-án Böhm a Vix-jegyzék vo­ nalát egy térképen mutatta meg Stromfeld­ nek, Tombornak és Juliernek azzal, hogy "Ezt nekünk lehetetlen elfogadni. A székelyeknek megígértem Szatmáron, hogy visszaszerzem nekik Erdélyt." Megállapította, hogy ha az antant-parancsot teljesítik, a székelyeknél akkor zendülés lesz. "Magyarországot ilyen módon pedig megfojtjuk." Amint látni Tom­ bor tanúvallomásának inkább a Károlyi-kor­ szakra vonatkozólag van értéke. Hetés Tibor Stromfeld-monográfiájában elhallgatja Stromfeld vallomásából: "Károlyi maga mon­ dotta, hogy csak akkor üssek le, ha a hatalom a kezemben van, különben úgy járok, mint Bartha és Festetics." valamint azt, hogy Tom­ bor is tájékozódva volt a nemzetközi ezred Csucsánál történt gyáva megfutamodásá­ ról.20 Miután úgy látszott, hogy Tombor kato­ nai pályafutása véget ért, úgy döntött, hogy édesapja hivatását fogja folytatni. Beiratko­ zott az egyetemre, azt elvégezvén gyógysze­ részdiplomát és doktori oklevelet szerzett. Patikája Budán volt. Nem követte Stromfel­ det, aki a szociáldemokrácia mellett kötelez­ te el magát, jeléül annak, hogy a szocializ­ musból forradalmi élményei hatására kiáb­ rándult. A független kisgazdapárthoz csatla­ kozott és bejutott B a jc s y -Z s ilin s z k y E n d re baráti körébe, aki viszont a Szegedről indult ellenforradalomból józanodott ki. Tombor neve a második világháború kezdetén kezdett újból szerepelni, és pedig előbb a Magyar Nemzet és később a Mai Nap hasábjain. Dr. 103 �palócföld 93/1 Tombor Jenő ny. ezredes hadtudományi cik­ kei annak idején nagy érdeklődést keltettek és a szakemberek részére ma is használható olvasmányok. Tombor teljes rehabilitációjára az ellen­ forradalmi rendszer megszűnése után került sor. 1945. július 1-én a vezérőrnagyi rendfo­ kozat átlépésével altábornaggyá léptették elő, 1946. május 1-én pedig a vezérezredesi ran­ got is megkapta. 1945. november 15-én ért pályafutásának csúcspontjára: honvédelmi miniszternek nevezték ki N a g y F erenc kor­ mányában. Ő lett volna a párizsi béketárgya­ lásokon a magyar delegáció katonai szakér­ tője, de következő év július 25-én - a Magyar Nemzet nekrológja szerint a megfeszített munka kövekeztében szívroham végzett ve­ le.21 Akkori tevékenységével Vígh K ároly foglalkozott a Valóság 1989-es évfolyamá­ ban. Utóda a szintén kisgazdapárti Bartha A lb e rt vezérezredes lett, aki ez alkalommal nem egy, hanem hét hónapig maradhatott a hadügy élén, utána disszidált, ami politikai szemlélete és az orosz megszállás által terem­ tett helyzet ismeretében nem is volt csodála­ tos. Szántó Béla és Göhm Vilmos hazatérésük után nem a honvédelmi minisztériumban, ha­ nem a diplomáciai szolgálatban helyezkedtek el. Hogy Böhm - aki szintén megkapta a vezé­ rezredesi rendfokozatot - exponált múltja dacára nem volt hajlandó támogatni az ide­ gen megszállás védőszárnyai alatt kifejlődött második proletárdiktatúrát, eléggé meglepő volt. Hiszen ő is disszidált, mint Bartha ! Tombor túl korán halt meg, hogy ő is megte­ hesse. Látványos temetése az országház ku­ polacsarnokából a Kerepesi úti temető dísz­ 104 sírhelyén ért véget. Vorosilov tábornagy, a szövetségi ellenőrző bizottság elnöke, aki a politikai különvéleményét nem titkoló Tom­ bort nem szívelte, nem jött el a temetésre: volt benne azonban annyi tisztesség, hogy részvéttáviratot küldött a magyar kormányelnöknek. 22 Jeg yzete k 1. Hadtörténelmi Intézet Levéltára, Buda­ pest, MNH 711. csomó 374. tétel. Ahol tanul­ mányunkban nincs külön hivatkozás, ott az adatokat az 1920. augusztus 18-án keltezett ítélet szövegéből vettük. Lásd még: HM 3815/eln. 13/1933.sz. - H.H. Fisher amerikai történész adatokat kért az 1918/19-es forra­ dalmakról szóló munkájához, amelyhez Tombor Jenő alezredes pörében hozott ítéle­ tet indokolását kivonatosan rendelkezésére bocsátották. 2. Julier Ferenc: Ellenforradal­ mi lélekkel a vörös hadsereg élén. = Magyar­ ság 1927. július 3. (I. közlemény). 3. HIL, MNH 711. csomó, 374. tétel. 4. Julier, III. közlemény (Magyarság, 1927. július 6.) 5. Rákóczy István: A csehek kiverése Balassa­ gyarmatról és az Ipoly balpartjáról 1919 ja­ nuár utolsó napjaiban. (Balassagyarmat 1921/5.0.). 6. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. (Bécsi Magyar Kiadó 1923) 198199. 7. Dr. Szabó László: A bolsevizmus Ma­ gyarországon. A proletárdiktatúra okiratai­ ból. (Bp. 1919) 26-27. 8. Böhm 255-256. 9. Nagybaczoni Nagy Vilmos: Emlékezések az első világháborúra és a székely hadosztályra 1916-1919, 67-68. o. Nyomdakész kézirat a Zrínyi Kiadónál. Nagy Vilmos (akkoriban százados) volt a HÜNB 6. osztályában a szé­ kely hadosztály, majd a maradványából ala­ kult 2. dandár referense. 10. HIL 115/5-12. Budapesti katonai városparancsnokásg 1919. március 14 - augusztus 3. között kiadott na­ piparancsai közt. 11. Lásd az 1.sz. jegyzetet. A fennmaradt kópiában említett "Molczer" név az eredeti akta kimásolásánál keletkezett hiba. 12. Dr. Szabó László: Fehér volt-e Juli­ �palócföld 93/1 e r? -A z Est 1919. október 11. 2.o. 13. Ágos­ ton Péter naplója. - Párttörténeti Intézet Ar­ chívuma 689. fond, 5. őrzési egység. Nyom­ dafestéket látott két válogatás: az 1919. má­ jus 4 - 1919. augusztus 1-i időszakról "Vissza­ emlékezések 1919-ről" (Bp. 1989, Gondolat) 271-299 és az aug. 4-től okt. 22-ig terjedő időről: Párttörténeti Közlemények 1963.2.155-181. Tehát az aug. 2-i és 3-i fel­ jegyzés mindkét válogatásból kiesett. 14. Konkrét eset: Gyurocsik őrnagyot, aki a 12. szatmári ezred zászlóaljparancsnoka volt, Székesfehérvárott tartóztatták le a románok és vitték magukkal. 15. Sárói Szabó Tiborról van szó. A sárói (sőt Sárosi) Szabó László név hibásan került be a jegyzőkönyvbe. 16. Julier is megírta, hogy amikor a keleti hadseregpa­ rancsnokság hadseregfőparancsnoksággá vált, a hadügyi népbiztosság csak a nem had­ rakelt katonai alakulatok fölött diszponált és a hadműveletek kettőssége megszűnt. 17. Kiegészítésül az l.sz. jegyzethez. A Tombor Jenő elleni pör aktaszáma: M.kir. hadosztály­ bíróság Budapest, mint ítélőbíróság Hb 750/20/VII. Elnök volt Ráth Gábor ny. tábor­ nok, tagok dr. Ambrózy Árpád őrnagy hadbí­ ró, dr. Takács Guido ny.áll. hadnagy hadbíró­ jelölt, jegyzőkönyvvezető. Vádló: dr. Cziáki Ferenc százados hadbíró, a vádlott védője dr. Darvai János ügyvéd (tart.százados). Darvai jó hadbírósági szakértő volt, ezért zsidó lété­ re Prónay Pál szkv. alezredes is igénybe vette szolgálatait. 18 . HIL Stromfeld gyűjteményből az ítélet szövege hiányzik, de van utalás rá, hogy meg­ található: Szegedi Haditörvényszék, 711. cso­ mó, Tabódy Zsolt ezredes pörének iratai, 316/a tétel. Valamint HM 3815/eln. 13-1933. alapszám 3953. 19. HIL Stromfeld-gyűjte­ mény, a Stromfeld-pör 1920. július 6-i főtár­ gyalásának jegyzőkönyve. 20. Lásd a fenti és a 7.sz. jegyzetet. Debreczeny István őrnagy vallomásához Stromfeld hozzátette, hogy "Igen, én is tudtam, hogy az én ellenőr­ zésemre Tombor, Szántó ellenőrzésére pedig Szamuely volt szánva." (Ez Kun Bélára vall.) 2 1. Tombor Jenő meghalt. - Magyar Nemzet 1946. július 26. 22. Nagy gyászpompával el­ temették Tombor Jenőt. - Magyar Nemzet 1946. július 28.Mivel Pogány hadügyi nép­ biztos bukásáról a Tombor-pör ítéletének szövegében nincsen szó (az elkallódott jegy­ zőkönyvekben foglalkozhattak vele), Julier pedig a Pogány (és Bartha) elleni tüntetés szervezőjének Steinbrück Ottó századost mondja (kommunista, Szántó akkori népbiz­ toshelyettes mellé volt beosztva), érdemes megemlíteni, ennek a plasztikus leírását Göndör Ferenc emlékezéseiben megtalálni (Vallomások könyve, Wien 1922, 8185.o.) Pogány a Szovjetúnióban koncepciós pör ál­ dozata lett. Tombor Jenő vezérkari főnöksége alatt le­ folyt harcok leírását ld.Fogarassy L.: Tiszán­ túl elvesztése 1919 áprilisában. - Szolnok megyei múzeumok évkönyve 1982/83. 245256.0. 105 �palócföld 93/1 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Adress of editorial office: H-310 0 Salgótarján, Pf:270. Tel: (32) 14-367, 11-7 6 0 106 ��5 0 .-F t KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1ba443eb9188fcd9f22f1305fbf95f43.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika