https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/143240d94e89a353c8e8b703161570f8.pdf a34ec788fbb466c3af64a438fb88f035 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/1. január- február �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �p a ló cfö ld 92/1 K Ö Z É L ET I, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZET I F O L Y Ó IR A T Tartalom Petőcz András versei Banos János Kiböjtölt vendég (vers) A REMÉNY ÍRÓDEÁKJAI (irodalmi összeállítás) Szondi György versei Schneller István Kívül-belül (vers) Schein Gábor versei Pátkai Tivadar versei Zöldy Pál Vízreszállás (novella) Erdei-Szabó István állapot töredék XXXI. (vers) Magyari Barna Februári fények (vers) Erdei János Dosztojevszkij a dög (paródia) Szlafkay Attila versei Galántai Zoltán Rimbaud (novella) Öröm Miklós A bolond (vers) Kis Szemán Róbert Gerda, Noa és Waliluso (novella) 3 5 7 9 11 12 13 21 22 23 25 26 28 29 VITA Géczi József Három féle a rendszerváltás valóságaiból 33 Jókai Anna Madách szava Kovács Sándor Iván Alkalmi gondolatok Madáchról, Csesztvén - a mának 40 43 VALÓSÁGUNK Kerékgyártó T. István A középosztály hiánya 46 Handó Péter írásai 53 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban III. (kritika) Kovács Győző Omló egek alatt Lagzi István Küzdelem az elsőbbségért: hadsereg és politika 56 61 63 Erdős István Istenek látogatása (novella) Tóth Sándor Kövek és pillangók 1. 69 71 KRONOSZ ÁRNYÉKA Vas István Avilai Teréz intelmeiből Thomas Hardy Azután Jean Cocteau Szerelmünk egybefont rajzára Guillaume Apollinaire Búcsú 78 80 81 81 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) Hasznos József Kutyszorítóban III. (visszaemlékezés) 82 94 PALÓCFÖLD HÍREK Madách-pályázat 104 1 �p a lócföld 92/1 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Nyomdaüzemében. KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI: Apollinaire, Guillaume (1880-1918), Cocteau, Jean (1889-1963), Banos János költő (Budapest), Erdei János író (Budapest), Erdei-Szabó István költő (Bucsa), Erdős István író (Salgótarján), Ga­ lántai Zoltán író (Budapest), Géczi József ország­ gyűlési képviselő (Szeged), Handó Péter író, költő (Sóshartyán), Hardy, Thomas (1840-1928), Hasz­ nos József jogtanácsos (Budapest), Huszár Sándor író (Szeged), Jókai Anna író, a Magyar Írószövet­ ség elnöke (Budapest), Kerékgyártó T. István mű­ velődéskutató (Jászberény), Kiss Szemán Róbert író (Budapest), Kovács Győző tud. kutató (Felső­ göd), Kovács Sándor Iván egyetemi tanár (Buda­ pest), Lagzi István tud. főmunkatárs (Szeged), Ma­ gyari Barna költő (Gyula), Öröm Miklós költő (Bu­ dapest), Pátkai Tivadar költő (Győr), Petőcz And­ rás költő (Budapest), Schein Gábor költő (Buda­ pest), Schneller István költő (Budapest), Szlafkay Attila költő (Budapest), Szondi György költő (Bu­ dapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Buda­ pest), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Buda­ pest), Vas István (1910-1991),Zöldy Pál író (Buda­ A tipográfia és a szedés pest) Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája E SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓIT a Nógrád Me­ gyei Múzeumok Igazgatósága Salgótajáni Őszi Szerkesztőségi fogadóórák: tárlatának anyagából válogattuk. A borítókon Nat­ szerdán 11-15 óráig halie Peers és Dószay Zsolt művei láthatók. Fotó: csütörtökön 11-16.30 óráig. Buda László A Remény íródeákjai című összeállí­ Számlaszám 750-011033. táshoz a fotókat Székelyhidi Sándor készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 2 �p alócföld 92/1 Petőcz András Zárójelvers op. 43. J.D. Salinger-variáció (( és hangtalan imára mozdult az ajka — talánha szívéből mondta: hallani nem lehetett ― de tudni azt lehetett ― öntudatlan formálta szavait — szájának apró, 4 kicsinyke mozdulatával, hogy: “Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam. Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam", és mozgott, mozgott a szája egyre, nem maradt félbe soha a mozdulatával, és szívdobogássá 8 lett, már-már verőér-remegéssé, csak mondta, mondta a Jézus­ imát, nem éppen kincseket gyűjteni akarván, de iszonyú félelemből, rettegve mindazt, mi eljöhet egyszer, mondta, 11 mormolta magában a Jézus-imát, szűntelenül, végtelen szorongással, és nem is a haláltól, de az élettől félvén ― 14 miként a verőér-remegés: — hangtalan imára mozdult az ajka )) 3 �p a lócföld 92/1 Zárójelvers op. 44. (( Mozart Requiemjében szólal meg így a félelem ― azt gondolta akkor ― és álmában hallani vélte a hangokat is — és fel-felriadt legmélyebb álmaiból ― és 4 vissza-visszaaludva próbált békét és nyugalmat nyerni magának― “gagner!” ― győzni a rettegésen, mondta, és elképzelte, amikor meglátja majd a sötét szoba mélyén azt a különös alakot, aki el akar jönni egyszer 8 majd érte, aki eljött ― “gagner!” ― “győzni a...” ― hogy magával vigye valahova, ismeretlen tájra, sötétbe, ismeretlen pusztulásba ― és fel-felriadva próbált 11 aludni mégis, békét és nyugalmat nyerni magának, és szörnyű volt rettegni mindent, az érintést, a vágyakozást, 14 és szempilla-riadtan figyelni testének lassúdad széteséseit )) Zárójelvers op. 45. (( Désirée teste. Vágyott a teste után. És azt is gondolta akkor, mi lesz, ha már nem tud vágyakozni. Imádta azt a testet. A tiszta, hibátlan alakját, 4 a hosszú combjait, szeméremajkai megnyiló puha mozdulatát: imádta testének tisztaságát. Váralanul erős, gömbölyű melleit. Megőrült értük. Már régen nem akart mást: ezt a hibátlan 8 testet akarta csupán. Désirée teste. Vágyott a teste után. És távolról, gondolatban, újból és újból végig­ simította hosszú és erős combjait, szétnyíló combtövét, 11 majd a hajlatait: és gondolatban, újból és újból. És jó volt tudni: övé volt ez a test. Nem a birtoklás 14 vágya miatt. De önnönmagáért. A puha és erős tisztaságért. 4 )) �p alócföld 9 2 / 1 Banos János Kiböjtölt vendég . 1 (részlet) Lennék csöndes szavakat írni hozzád Fölfedezném a kezedet s ha nem adnád - kitalálnám Ráfesteném az arcod a levegőre lássa a madár ha arra röpül: nekem is - nem csak Istennek tetsző Körbejárnám a mosolyod elgondolkoznék róla: ügyel-e fenyőkre horhosokban s vigyáz-e rám keserű esőben állig érő sárban őszidőn? Meglelnének a szavak is - a nyári nyüzsgéstől leporoltak s nyelvemre adnák a legszebb mondatot: amit röstellünk már kimondani Nagyon szépen szeretném nagyon halkan A kezem akár egy kiböjtölt vendég rádsímítaná talán hogy megérkezett 5 �p a lócföld 9 2 / 1 2. Ma nem esett de elszívtam néhány cigarettát - mondanád: szivarat pedig fáj a vérem s a tüdőm lassan leszakad rólam akkora mintha magam de inkább nálamnál is nagyobb Külön van él - s vacakol velem lehet: már mindhalálig Így fogadjalak? Tenyeremre így engeszteljem rá az arcod? Sírással kétségbeeséssel? A tragédiát nem tudom mészbe oltani magamból A méreg ami pusztít nem tőlem származó A méreg belémivódott - föl akar zabálni: huszadik századi kazamata-vadállat Nem esett de ma sokat temettem mintha a fiaim lennének: “koponyalövés - élt 1 évet” “haslövés - élt 2 évet” “fejlövés - élt 9 évet” “kivégezték Budapesten - élt 20 évet” “sortűz Budapest Kossuth tér - élt 21 évet” “hadifogolyként szuronnyal szíven szúrva - élt 22 évet” nem folytatom a halálmenetet a halálos listát Belémhaltak immár véglegesen hát elszívtam néhány cigarettát és - sírtam Így kell fölnevelned halhatatlanságodat - bennem 6 �p alócföld 92/1 Szondi György Hitet Magyar rácsoldó hengerrel végighúztam az ajtón, kioldódtak a víszintesek. Imacsúcsos kezem beszuszakoltam a lé­ ha állóvasak közé, összeragadt [...] Vagy valakitől. Benn pedig nem volt senki. A dohos múlt bosszúja? Nem így, nem így, eddig ez álságos fent: Nyújtsunk be kegyelmi kérvényt a maholnapnak. Vegyünk kölcsön tartást. Fokozzuk le kalákában a számlapot. Huszonegyre kérjünk lapot. Csapoljuk a kátyút. Hitet hitelért. Ivarérett magok szöknek. Kétszáz esztendősek föl a gének nyugatról: voltak Schallok, voltam Sal, kétszáz éve vagyok magyar nagyon. Engedtessék. 7 �p a lócföld 92/1 Rabló Belédmarom én időmet, nézd el szavam téged rabol, ne szólj meg szólok, s szavam életedet fosztja dőreségem téged múlat esdeklésem téged bitangol hars énem téged tépáz Ha hegedűszó is ha átok ha el is iramlik ha pihe pöröly ha késfutam ha biggyen horgad is, horgasul - nem rátok lágy kézm Irgalmazz, hogy ne szavam szegje a pillanatod Bocsáss meg, hogy szavamtól foszlik a most mit tőled tolvajolok Ontom valód perceit tékozlón Velem feslesz Kegyelem 8 �Schneller István Kívül - belül Surányi Lászlónak ajánlva Ami kint van az van bent is, ami bent az kint is... Most éppen nem igaz... Most minden kívül (van)... én is ma­ gamon kívül... Nem érsz rá visszatalálni... Zavarban vagy, benne vagy a zavarban. Minden rend-szeren belül-kívül... vagy nem is tudom hol... van egy végteleníthető, meghosszabbítható kérdés-állítás, amely a rendszeren belül nem megválaszolható, vagy cáfol­ ható. ... ez világ sem kell már nekem nálad nélkül... veled sem ... mert ha körülnézek ebben a zűr­ zavarban, azt kívánom...csak még egyszer len­ nék árva ... persze most erre nem figyel senki, csak arra az irdatlan jobbítani akarásra, ami­ ben feloldódhat... akár -ellen, akár -ért. Kint pedig ... a rend-szer változik, még akkor is, ha so­ kak szerint ez nem rend, hanem hatalom... A rendszer a vég­ ső amit mondani tudok? Kívül van e a rend vagy belül? Te vagy a renszerben vagy a rend-szer benned? A rendszer változik, az ember ugyanaz...vagy mégsem.. Embert váltani-változtatni nehezebb. A rendszeren belül-kívül van egy kérdés állítás.... ...kiegyenesedik a derekad... mosolygósabban nyalod a fagylaltot, s egyre inkább hasonlítasz.. Párizs, te óriás daloló dalolj mámort.... de űr vesz körül, mert a korábbi ellenszegülésből 9 �p a lócföld 92/1 táplálkozó feszültség alábbhagyott. Új ru­ hád, új alakzataid mögül szorongva-vágyakozva pillantasz körül... a semmi ágán ül szívem. Közben mindig történik valami, amire odafigyelsz. A törté­ nések odaszegeznek a rendszer változó kereteihez, magához a változáshoz... Az életed kereteit alkotó rendszer változik... Kint és bent között e köz-ben, a figyelem most (szét)szóródik. Egyéni életedben a házasság törvény, a mun­ ka szabály, a család rend-szer. A szerelem szabadság, a barátság szabálytalan, a rend­ szeren kívül-belül te állsz... A házasok sok­ szor belemerülnek a szexualitás homályos éj­ szakájába... Vágyaik vonzásában a barátok szerelmesek vajon mibe merülnek?... A vágya­ kozás szétterül a forró, benzingőzös levegőben.. Szabad a szerelem, és szabad az ország, szabad a választás és szabad a sajtó, de szabad e a választó? Felteszed e saját életedben azt az egyetlen kérdés-állítást amely a rendszeren belül nem megválszolható, csak belül, a rendben. Emlékeidben elnyomatás és öntudat összetartozónak tűnik, mert a külső teher ellensúlya a fokozott önmagunkról való tudás volt. Most azonban az öntudatlanság szabadsága lengi be a tájat. Miközben mindenki emlékezik., felejt is... Felejtesz, felejtünk, felejtenek... Közös az emlékezés és a felejtés... most önfeledten lehet csak szabadnak lenni... kint. Te, amikor emlékezel, mit felejtesz. Aki emlékezésében nem jut el a jelenig, kívül marad. Olyan rendet épít, amelyben nem marad hely a megválaszolhatatlan, megcáfolhatatlan kérdés-állítás számára. Most amikor tágul a rend-(szer) kint, bontsd fel a rendszert bent. Amikor min­ den kint, tedd fel a kérdést odabenn. 10 �Schein Gábor Petrus Menj! A nincs tengerén hálód naponta vesd ki, míg csomóit megoldja a rák, menj - az árulást már ismered -, hajnalban, ha kakas szól, naponta kihajózz istenhalászni! Cseppkő Tűhegynyi elmozdulás a formán belül. Mint cseppkő barlang falán, növekszem. Tűhegynyi elmozdulás: szólok, válaszolsz. Esésem mostantól föltarthatatlan. 11 �p a lócföld 92/1 Pátkai Tivadar Távirat szeretlek halaalig hordozlak mint bueneit az eretnek Capriccio az ember ha magára marad legyenek társai; madarak ha nyújtod is (mire?) a kezed rég fölázott szerelem ez bennem már égig érő nyár van te elfogyó út vagy e tájban nézlek őszig hóharmat hullásig szeretem ahogy leejted ruháid... 12 �Zöldy Pál Vízreszállás Jelenczki Istvánnak A vonat végtelen síkságon robogott. A táj sajátosan egynemű volt. Az alkalomszerűen fölbukkanó tanyák fehér falai sem jelentettek változatosságot. Nem hordoztak olyan jelentést, mely megkülönböztette volna őket a talajtól, inkább csak sajátos, tétova kísérleteknek tűntek s nyomtalanul simultak vissza a rétek, szántóföldek anyagába. Miként a varjak is, ha föllibbennek néha, akárha tanácstalan göröngyök kelnének szárnyra, melyek pár lomha csapás után vissza­ hullanak s elenyésznek a sötét barázdák között. Jakob Stein lehunyta szemét. Az út végülis csak arra való, hogy összekössön két pontot a térben - törődött bele s hátradőlve átadta magát gondolatainak. Az utak egész hálózatát látta maga előtt. Karlsbad - Isztambul, Prága - Fiume, Amszterdam... Hatalmas méretű pókháló, mely­ nek minden szálán végig kell mennie, hogy megszőhesse. A szövevény középpontját kereste. Itt, - állapította meg csalhatatlan érzékkel. Itt, ahol vagyok, hiszen a háló legfontosabb pontja maga a pók. El is ment a kedve, hogy tovább boncolgassa a képet, hisz rá nézve a hasonlat már nem is volt olyan hízelgő. Inkább a háló függesztési pontjaihoz tért vissza s elégedetten szemlélte művét. Végülis, úgy tűnik, végre sikerült a Gyarmatáru Szállító Társaság ügyét megnyugtató módon kimozdítani a holtpontról. Barátja nagy nehezen, de kötélnek állt, s hajlandó pénzt fektetni a vállalkozásba s az sem közömbös, hogy máris fontos kapcsolatokra tett szert ebben az útvesztőben. Hiszen Stein jól tudta, hogy pusztán déligyümölcsöt szállítani, nagyon sovány hasznot ígér, viszont, ha az ember nem finnyás, szinte határtalanok a lehetőségei. Nem mi leszük az elsők, akik feketéket szállítanak s különben is, mi csak szállítunk. Ha mi nem csináljuk, akkor megcsinálja más - nyugtatta meg magát s lábát kinyújtva elszenderedett. A kalaúz udvarias hangja riasztotta fel. A szerelvény csak reggel indul tovább. Stein sebtében rendbehozta magát s leszállt. Átsétált az állomás épületén és elindult a park kaviccsal szórt kanyargó útján. Határozott célja, azon kívül, hogy megszáll valahol, nem volt, de Stein néha szívesen ringatódzott a pillanat felszínén, szeretett behúnyt szemmel feküdni a vizen s hagyni, hogy történjenek a dolgok, a maguk törvénye szerint. Ilyenkor csak figyelt s az észlelt törvényszerű­ ségeket később általában sikerrel alkalmazta is. Minden pillanatnak, helyzetnek van saját gravitációs pontja s e köré a pont köré szerveződik az egész - tartotta Stein. Ha nem látjuk ezt a pontot, várjunk türelmesen s engedjünk az egyre erőteljesebben jelentkező vonzásnak mely elvezet ehhez a középponthoz. Most, hogy legfontosabb tennivalóit illetően nem voltak kétségei, meg is engedhette magának, hogy ajándék idejét a körülötte történő dolgok puszta megfigyelésének szentelje. 13 �palócföld 92/1 Hirtelen fölfelé pillantott. A fák levelein esőcseppek csattogtak, az ágak pedig hajladozni kezdtek a föltámadó szélben. Némileg meggyorsítva lépteit, hamarosan el is érte az elhanya­ golt, panzió-szerű épületet. Benyitotta a súlyos, poros kaput. Egy homályos előcsarnokban állt. Hiába fülelt, semmi nesz, semmi mozgás. Még jóformán körülnézni sem volt ideje, mikor a kapu nagyot dörrenve csapódott be mögötte. - Van itt valaki?! - kiáltott, hogy félelmét legyőzze. - Jóestét, uram. Parancsol? Stein összerezzent, önkéntelenül oldalt lépett. - Maga kicsoda? - Parancsol, uram? - kérdezte a fekete pincérkabátos ember udvariasan. - Igen, igen... tulajdonképpen meginnék valamit. - Parancsoljon, uram, itt a lépcsőn tessék. Stein határozott léptekkel fölsietett. Igazából menekült a portás elől s feledni kívánta az iménti kellemetlen élményt. Az étteremben azonban ismét bizonytalanság fogta el; az teljesen üres volt. Hosszú idő után most érezte ismét, hogy milyen könyörtelen kihívás, ha tagolatlan térbe lép az ember; mert ott ő maga az osztás. A legtávolabbi sarkot választotta, háttal a falnak leült. Szemügyre vette a termet s lassan megnyugodott. Biztonságban érezte magát, jól választott. A tér egészét nem törte meg jelenlé­ tével, sikerült kívülmaradnia. Karján fehér kendővel lépett a terembe a pincér, akiben azonnal felismerte az iménti portást. Idegenkedését legyűrve kávét rendelt, gyomorerősítő likőrt. Közömbösen nézelődött de nyug­ talansága visszatért, hiszen be kellett ismernie, hogy lépéshátrányba került. Egy újságba temet­ kezett. Időnként az ablak felé kémlelt, ám odakinn besötétedett s az ablaküveget meg-megújuló erővel csapkodta az eső. Semmi kedve nem volt elindulni ebben az időben, viszont kényelmet­ lenül érezte magát egyedül. Elfogyott a türelme, így a támadás mellett döntött: intett az ajtóban ácsorgó pincérnek. - Parancsol, uram? - Mondja, itt mindig ilyen kihalt? - kérdezte ellenségesen. - Hogy érti. uram? - Hát, úgy, hogy ide nem jár senki? - Dehogynem. - Vannak szállóvendégek is? - Parancsára, vannak. - Hol?! - mutatott körül ingerülten Stein. - Elnézést, uram, nem tudom - a pincér önkéntelenül széttárt kezei egyértelműen utaltak a kérdés fölösleges és értelmetlen voltára. - De hát még nincsen vacsoraidő. Megyek is, hisz van még tennivalóm. Nahát, szánalmas kis helyre csöppentem, gondolta Stein kezével idegesen rendezgetve az asztalkendő rojtjait. Sehol senki. Hát itt nem marad tovább egy percig sem. Határozottan fölállt, szólította a pincért. Biztosan a portánál ácsorog. majd ott fizetek - indult kifelé. Lesietett a lépcsőn, végighaladt a homályos folyosón. Lakattal zárt ajtó állta útját, fölötte csupasz villanykörte az egyetlen fényforrás. Áporodott zöldségszag. Na persze, nyilván a raktár - fintorodon el Stein, s viszafelé indult a derengő folyosón. Bár a fordulókra nem emlékezett. 14 �magabiztosan lépdelt, kezével tapogatva a csempézett falat. Egyre lassabban haladt, megállt. Megint hallotta a surranó neszeket, hátán borzongás futott végig. A falhoz dörzsölte a kezére ragadt pókhálót. - A fenébe is! - hangja remegett. - Maga itt van?! - szólalt meg a pinér hangja egészen közelről. Ott állt, keze a villanykap­ csolón, Stein a hirtelen fényben szeme elé kapta kezét. - Hol vagyok?!... - Erre jöjjön - szólt a pincér, s a kagylókkal telerakott kosarat karjára véve előre indult. Már várja odafönn magát az ügyvéd úr. - Kicsoda vár engem? - szaporázta lépteit meghökkenve Stein. - Az ügyvéd úr. Nagyon érdekes ember, majd meglátja. - Dehát engem? - értetlenkedett Stein. - Magát, magát. Menjen csak bátran, én már szóltam neki, hogy itt van. Majd jövök én is... Mire Stein észbekapott, már szinte be is lépett a lengőajtón. Megdermedt. Az egyik asztalnál egy idősödő férfi vacsorázott, hatalmasan megrakott tálakról szedegetve. Felöltője kigombolva, gallérjába szalvéta gyűrve. Fölpillantott és Steinre nézett, aki ekkor már húzódott volna vissza az ajtóból de elkésett. - Jöjjön, csak jöjjön! - mutatott széles mozdulattal az ügyvéd s hellyel kínálta. Stein zavartan leporolta kabátját s tehetetlenül közelebb lépett. - Foglaljon helyet, már vártam magát... Tudja jobban esik egy pohárka ital társaságban. - Stein vagyok, Jakob Stein... - ült le révetegen. - Na igen. Ha szabad ajánlanom valamit az italhoz: alma sajttal. Kitűnő. Tudja, ide ez illik. Nekem ugyan kellethetik magukat itt déligyümölcsök, hiába, nem ide valók! Ahol beérik a gyümölcs ott kell fogyasztani is. Ebből következik, hogy mindenütt azt kell fogyasztani, ami ott honos... - Igen - próbált válaszolni Stein - , a szállításnál sok sérülés történik... Nem beszélve arról, hogy jóval az érés előtt le kell már szedni... - Látom, járatos a dologban, de nem csupán erre gondolok - dőlt hátra az ügyvéd, s nagyot harapott hersentve az almából. Módszeresen rágott, majd néhány szelet sajtot dugott a szájába. Stein megrázkódott. - Mert tudja mi az érdekes? - folytatta a másik, ráérősen gusztálgatva a kezében tartott gyümölcsöt. - A hőmérséklet! - hangzott a kinyiltkoztatás. - A hőmérséklet - ismételte meg nyomatékosan, de a kifejtésre Steinnek várnia kellett, mivel a megfelelőnek ítélt helyen a fogak szinte reccsenve hasítottak az almába. Stein várakozott. - Merthogy más hőmérséklet van ott ahol a banán érik és más ott, ahol mondjuk ez az alma. Úgy-e? Itt hűvös van, például, nem csupán a banán éréséhez, hanem a banán fogyasztásához is. Nem jön ki az íze. a zamata. Nincsen például illata... Csak valami banán-szerű, valami utánér­ zés. Érti ugye? - Hogyne, érdekes... - Nohát, lényeg szerintem, hogy mindent olt kell learatni és fogyasztani is, ahol terem. Ez az. én elvem, erre igyunk! A jó termésre! - S mivel foglalkozik Ön? - kérdezte váratlanul Stein, de a másik nem zökkent ki, hatalma­ san. öblösen felkacagott. - Pihenek! Élvezem munkám gyümölcsét, mondhatni: csűrömbe gyűjtöttem a gabonát! No, de, ha érdekli elmondom, tanulhat belőle, mert látom ám én, kivel ülök egy asztalnál. 15 �palócföld 92/1 Stein kétségbeesve pillantott körül a pincért keresve. Mit mesélhetett az őróla? Mit tudhat­ nak ezek? Percekbe telt mire összeszedte magát s oda tudott figyelni az ügyvéd kedélyesen előadott történetére. - ...először csak déligyümölcsöt, szenet, ami épp akadt, aztán beindult a dolog. A feketéknek nagyon jó áruk volt akkor. Most se rossz, de akkor igazán megérte. Jó árat adtak érte, na, csakhogy az én társam hogy hogyse, belehabarodott egy szerecsen hercegnőbe. Megtérítette, hogy elveszi feleségül ésatöbbi. Mert ez még nem lett volna baj, hanem, hogy hirtelen megta­ lálta a lelkiismeretét s föl akart rúgni mindent. Pedig, hát tudja ide beszálni is nehéz, de kiszállni!... Elég az hozzá, hogy megelőztem. Képzelheti, megvettem a nőt az apjától. Kifizet­ tem az árát s szövetségesek lettünk... Az ő törzsükből többet nem is hoztunk senkit, hanem ők szállították nekünk az épségben maradt ellenségeiket. Azóta is harcban állnak az öszes szom­ szédos törzsekkel, én meg adtam nekik cserébe fegyvert no meg a pálinkát... - S a barátja? - Ki? Vagy úgy?! Hát ő kiszállt végülis, vagy mondhatnám, hogy kiesett! De várjon, mert nem ez az érdekes, hanem az elv! - s hogy mondandója jelentőségét aláhúzza, előrehajolt. Ugye, ott kell aratni, ahol terem a gyümölcs? Tehát felhagytam a szállítással! Miért én vállaljam a kockázatot? Mert volt ám elhullás, betegség, nem beszélve a hatóságokról... Elég az hozzá, hogy ott adtam el őket más szállítóknak jópénzért, biztos talajon! Látja, most ott tartok, hogy megy az egész magától, akár feléjük se kell néznem. No, figyeljen csak ide - vett elő felöltője zsebéből egy finom bőrből készült kis zacskót s tartalmából egy keveset az asztalra rázott. - Gyémánt? - Az ám! Hozomány! - A felesége? - Mit? - Hogy a felesége hozománya? - Az, az. - És ő? - Ugyan már. Áthoztam s otthagytam Marseilleben. Nem kaptam érte sokat, de... -Eladta?! - Miért, hát mit csináltam volna? - Na de... - Mit akar? Hát most képzelje el, itt ülne mellettem egy szerecsen királylány... - kacagott harsogva az ügyvéd s az asztalt csapkodta nagykedvében. - Itt almát eszem, mert itt az terem! Ott meg ezt szedegetem ösze, mert ez meg ott terem - söprögette visza a zacskóba a gyémán­ tokat. - A lényegre figyeljen barátom, a részletek ne tévesszék meg! Barátom... Stein úgy érezte, minden súlya a lábába zuhant s üresen maradt felsőteste védtelenül himbálódzva imbolyog, mint valami bólya a mélyvizek határán. Gépiesen nyújtott kezet az elköszönő ügyvédnek s olvasatlanul gyűrte zsebébe névjegyét is. Maga sem tudta mennyi idő telt el, míg végre fölpillantott s észrevette, hogy a másik asztaltól, ahol a férfi és a nő ült - némán őt figyelik. Zavarbajött, szégyenkezve felállt s odament. Széttárta karját. - Bocsássanak meg - szólt - , de magam sem értem ki volt ez. Nem is ismerem, csak itt találkoztunk... - magyarázkodott. - Megengedik, hogy leüljek? Stein vagyok, Jakob Stein... - Jóestét - nyújott kezet a hölgy: - Tilia. 16 �- Tessék - kínálta hellyel a fiatalember is, de nem nyújtott kezet. - Csak meginnék egy kávét... Ha nem veszik zaklatásnak. - Ugyan - mosolyodott el a hölgy ha nem talája unalmasnak a társaságunkat? - Nem, nem. Engem szerfölött érdekelnek az emberek... Ugyanis minden ember titok... Szabad kérdeznem. Önök mivel foglalkoznak? - nézett Tiliára. - Hát, nem is tudom... Mondja Kornél, ugye ez nehéz kérdés, mert hát... - Ó, ha nem lehet, nem akarok tolakodni - visszakozott udvariasan Stein. - Nem, nem erről van szó. Tudja én artista volnék... Egész pontosan... - Egész pontosan fogalmazott kedvesem - szólalt meg Kornél - , volna, de nem az. Így azt is mondhatja, voltam. - Igen. Sajnos balesetem volt, így aztán vége... - a lány erőt vett magán de Kornél erőt ad nekem. Megmentett engem, mert ha ő nincs, már én sem lennék! - Borzasztó - csóválja fejét Stein. - Ön talán orvos? - Cselédkönyves vagyok - , mosolyodott el engedékenyen Kornél. - Most utazunk első állomáshelyemre. - Micsoda?! - hördült föl Stein, aki az első adandó alkalmat megragadta, hogy támadásba menjen át. - Ön, hölgyem, talán ápolónő akar lenni?! - Igen - mosolyodott el ártatlanul Tilia. - Na, dehát ez hallatlan! Meggondolta?! - Persze. Hát hogyan is maradhatnék Kornél mellett másképp? - Na, de ne haragudjon, maga nem tudja mit vállal! Ápolónő? Ahhoz hivatás kell! Maga eddig csupa kisportolt, izmos, egészséges emberrel volt körülvéve... - De sajnos, nincs remény, ott kellett hagynom a társulatot. - Miért?! - Mert nincs remény arra, hogy olyan leszek mint... - Miért nincs remény? Ne adja föl! - Ismerem, az esetet - szólt közbe hűvösen Kornél. Én ismerem. Valóban nincs remény arra, hogy a vérömleny olyan gyorsan szívódjon föl, hogy... - Na, várjanak csak! - szólt közbe felvillanyozva Stein. Van énnekem egy ismerősöm, egy híres professzor. Az egy valóságos mágus. Természetes módszerekkel: gyógyteák, fürdők... - Nincs szükség a professzorra! - csattant föl Kornél. - A vérömleny felszívódása... - Na, de azért ajánlom, hogy meg tudja gyorsítani a... - Ismétlem, nincs szükség a barátjára! Köszönjük, de a lélektani károsodást ő sem... - De, éppenséggel - , emeli fel kezét diadalmasan Stein. - Éppenséggel! Mint pszichológus éppen ezt tudja föloldani a páciensben. A megtörtént zuhanás élményét beépíti a zuhanástól való félelem helyére, s így javára fordítja a kárt. Értik? Sokkal bátrabbak azok, akiket kikezelt, s nagyobb biztonsággal mozognak odafönn! - Stein már szinte csak Tiliához intézi szavait, talán nem is hallja Kornél közbeszólását. - Mondja, egyáltalán miért avatkozik bele?! - Várjon, Kornél - int Tilia. - Engedje beszélni, hisz olyan jó lenne, ha mégis reményked­ hetnék. - Hangja kérlelő; s látva Stein kérdő tekintetét, hozzáteszi: - Tudja, én Kornél menyasszonya vagyok, s ő félt... El fog venni feleségül... - Igen - szólal meg rekedten a férfi. - Ez a tervünk, de ez nem tartozik egy idegenre! - Hát én nem akarok beleavatkozni... - néz Stein Tiliára kérdőleg, valójában azonban már 17 �p alócföld 92/1 tudja, hogy győzött, s lassan ernyedő izmokkal gyönyörködik áldozata haláltusájában. - Szíve­ sen segítek, hiszen nem lehet véletlen, hogy találkoztunk -, adja meg végül mosolyogva a kegyelemdöfést. Kornél is érzi a veszélyt, de azt is, hogy már késő: - Tilia, reggel indulunk tovább. Pihennie kell! - Meg kellene próbálnunk mégis, Kornél... - fogja le gyöngéden Tilia a férfi idegesen doboló ujjait, de az az érintéstől elrántja kezét, s fölpattan az asztaltól. - Nem hisz nekem, Tilia?! - Értsen meg, Kornél... - Jó, én nem kényszerítem, döntsön maga!... Reggel én mindenesetre utazom. Ha egyedül is. Stein a végkifejletet talán únta volna, ha nem ilyen kendőzetlenül mutatkoznak meg az érzelmek. Így viszont majdhogynem restelkedett, s alig tudta kivárni, hogy a férfi végre elmenjen. Ahogy kettesben maradtak, intett a pincérnek. - Végre, hogy előkerül. Pezsgőt kérünk, s még valami: egy szobát mégiscsak kivennék éjszakára. - Értem, uram. Csak ma éjszaka? - Egyelőre igen, aztán majd meglátjuk - szeme sarkából Tiliára néz. - Megoldható, uram. Akkor hozom a pezsgőt. - Bocsásson meg - szól Tilia, alighogy távozott a pincér -, de halasszuk holnapra a folytatást... Olyan hirtelen történt minden, ugye ért engem? Fáradt vagyok. Elkisérne a szobámig? - Mi van a lábával? - áll meg döbbenten Stein alig pár lépés után. - A lábammal? Hát a baleset. De szépen javul. Komoly műtét volt... Látja ez is annak a helye - , s félrelibbentve fekete fürtjeit Tilia láhatóvá tette a fülcimpájától tarkója felé húzódó heget. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy ön olyan jó -, mosolyodott el, s szinte bizalmasan Stein karjára támaszkodva tovább bicegett. Stein uralkodott magán, s a szobájáig kísérte Tiliát. Meghajolva, kézcsókkal köszönt el tőle. A nő kimunkált, erős, mégis finom kezét érintve egy pillanatra ismét fölépültek, s porba omlottak tervei, s csendesen csak annak örült, hogy a folyosó gyér világítása elrejti vonásait. Most pedig el innen, minél előbb! Robogott lefelé a lépcsőn, majd fellökte az előcsarnokban széles mosollyal várakozó portást. - Itt a kulcs, uram. Rendbehoztam a szobát. Parancsoljon. - Sajnos meggondoltam magam, fizetek. - Hogyan?! Azt nem lehet! Kérte a szobát, nem? - Igen, de el kell mennem. Kifizetem. - De uram, én már össze is csomagoltam, mert el kell utaznom. Mindenképpen. A saját szobámat adom át. Jövök vissza rögvest, talán már holnap este itt vagyok... - Mit beszél?! - képed el Stein. - El kell utaznom, s gondoltam, megkérem, maradjon itt. Csak néhány napot. Talán már holnap este... Gondoltam nem tagadja meg. hisz Ön olyan jó!... - Hagyja ezt az ostoba beszédet! Mennem kell! - Itt a kulcs, kérem maradjon! - Mégis, mit képzel?! - Beteg a feleségem - néz rá szomorúan a portás. - Na és?! - Anyám meghalt, nincs aki eltemesse... - nyöszörög. 18 �p alócföld 92/1 - Nem érdekel! Zárja be ezt a vacakot és menjen ahová akar! - Uram, ön nem ilyen szívtelen, ne tegye ezt velem! Évek óta nem láttam a gyermekeimet, csak küldöm nekik egyre a pénzt... Mi lenne, ha egy napra is bezárnék! Könyörüljön uram! - Nem! - Stein a kapuhoz ugrik, de hiába rázza, az nem moccan. Az ég iszonytatóan megreccsen, s az égzengéssel egyidőben sötétbe borul az előcsarnok. Mire a dörgés elhal, a pultnál a pincér meggyújtotta a gyertyát. A halvány, lobogó fényhez közelebb lép Stein. - Hol a kulcs? - Tessék, ez nyitja. A szobám kulcsa! - mutat a pultra a pincér. Hangja határozott. Állnak egymással szemben. Két vesztes. A pillanat lassan múlik, végül Stein nem bírja tovább, menekül. Szó nélkül sarkonfordul, sietve indul a lépcsőn fölfelé. Tilia szobája előtt áll. Türelmetlenül kopog. - Ki az? - Stein vagyok, engedjen be már! - Na de... Már lefeküdtem, és... Várjon, felöltözöm... - Nem, hagyja csak, jóéjszakát. Elnézést - motyogja Stein, s a sötétben Kornél ajtajához botorkál. Többször is kinyújtja kezét, miközben rettegve hátra-hátra pillant, de kijózanodva tovább botorkál a sötétben. - Maga az?! Mit kószál itt barátom? - szólal meg az ügyvéd reszelős hangja az ablakmé­ lyedésből. - Hol a szobája? - Nincs. Nem tudom... nincs üres. - Na igen, csak a négyes. Hát azt megértem, hogy nem vette ki, bár én babonának tartom az egészet... - Mit? - Hát az ilyesmit. A “négyes szoba átka”! Hahaha.! Mondhatom, a kultúrált Európa... - Mi van azzal a szobával? - Ugyan, ostoba história. Valaki, még az első vendégek közül meghalt ott. Baleset. Megírták a lapok is. Egy huszártiszt útban a frontra... Reggel holtan találták. Elaludt a gázláng, s megfulladt. - És? - Mit és? Oda nem szívesen megy senki. Senki, aki fél. Végülis a halállal kell szembenéz­ ni... S hát azt nem szereti az ember... De hozzám bejöhet, ha nincs helye! - Nem, köszönöm - hőköl hátra Stein. - Hanem? Mihez kezd? - Nem tudom... S olyan furcsán viselkedik a portás is. És félek - most. hogy kimondja, valóban megretten. - Szegény ördög! Megértem. Engem is próbált rávenni már, de végülis az ember nem lehet mindenkire tekintettel?! A folyosón ne maradjon, jöjjön be hozzám! Stein szó nélkül fordul s lassan, tanácstalanul indul a lépcsőn lefelé. Háta mögül hallja a hangokat: - Legyen okos, Stein! Én megmenthetem magát, jöjjön! - Az ügyvéd! Egyszerre undort érez. A pókháló, mely eddig szervesen kapcsolódó szálak szövetéből állt, most egyszerre négyzetráccsá formálódik. Merev egyenesek határolta négyzetek, értelmetlen és üres az egész. Stein súlytalanul lebeg a térben. Az ügyvéd hangját hallja csak egyre: - Ne szamárkodjon Stein! Jöjjön be hozzám, eltöltjük együtt a hátralévő időt! - Stein válaszolna, de hiába erőlködik, nincsen hangja. Nem tudja megkülönböztetni a saját szavait! Mikor már zuhan, pörög, már menthetet­ len, akkor hasít végre bele a felismerés. Ekkor tudja végre kimondani: Nem! A pult előtt áll: 19 �palócföld 92/1 - Kérem a kulcsot. A portás készséggel feláll csomagja mellől, s a pultra mutat. Stein fölemeli a kulcsot. - Mehetünk, - szól - vezessen. A portás kezében a gyertyával vonul elől, csak a szoba ajtajában áll félre. Előreengedi Steint, aki rövid ideig matat a zárnál. Kinyitja az ajtót, belép, miközben a gyertya lángja a huzatban ellobban. - Nem látok! - Stein hangja egyszerre elszánt és ingerült. - Gyújtson már világot! - Semmi válasz. Stein érti. - Nem látok - mormolja mégegyszer maga elé, lép egyet előre, s teljes hosszában végigzuhan a padlón. Az ablak résein fény szűrődik a szobába, csíkokat rajzol a padlóra. Stein megmoccan, kinyitja szemét. Fölugrik, az ablakhoz rohan. Beszögezték. Stein kiáltozva halad a folyosón. Nyitott ajtókon szobákba lép. Mindenütt félhomály. Ahogy lassuló léptekkel vonul végig az épületen, úgy lesz egyre világosabb. Kitárja a kaput s egy pillanatra megáll a nappali fényben, majd elindul nyugodt, majdnem kényelmes léptekkel a parkon át az állomás felé. Keresztül az épületen. A peron kihalt, a vágányok üresek. Jakob Stein most a kioszkhoz lép, s vásárol egy képes levelező lapot. Mosolyogva nézi, megcsóválja fejét. Az ég halványkék, s kellemesnél talán kicsit vakítóbban tűz a nap. De vihar utáni reggelen ebben nincs semmi szokatlan. 20 �Erdei-Szabó István Állapottöredék XXXI. Látod kedvesem már nem alszom Összegyűrt égtakaró az arcom álmaim csikói héthatárban a felejtés szakadékában rúgtatnak a rontás ellen míg én dzsungel-időben hontalanul csatangolok s rámdőlnek a mammut-éjszakák pedig a reményt kéne jelentenem rendületlenül de nem hiszik ezt az évszakot a fák állnak lélekvesztőben kedvetlenül s kidőlnek lassan a százados embertölgyek kockarendbe árvulnak a fenyők egyhetes ünnepet ülnek elszegődnek emlékeimből a kamasz álmok, a tiszta nők tekintetem elől mindenek menekülnek 21 �palócföld 92/1 Magyari Barna Februári fények a hóember vicceket mesél hogy marasztalja még a hideget de lassan kienged a remény és befagyott kapcsolatunk jegén már egyre ritkábban jön át a bánat ha kettőnkről írok még néha papírzsebkendőbe tüsszent a vers még a lelkembe ültetett gyümölcsfák egy-két virágát néha elveri a fagy ám a ránk terített hosszú csend alól már gyakran kivillan a térded megbokrosodott indulatomon már nem károg a varjú csak fehér galambok szállnak rá s szemed kék egén újra repülni tanul hangulatom 22 �Erdei János Dosztojevszkij a dög Az bizony! De még mennyire az! Mert mire olyan gőgös?! Jó író, sőt jelentős, nem tagadom én, de ha egyszer Csehovnak nem derogált szóba állni Mészöly Miklóssal, pedig ő sem akárki, akkor talán ő is vakkanthatott volna egy párat. Jó, én meg nem vagyok egy Mészöly Miklós, ebben önöknek akár igazuk is lehetne, de akkor is! Ha már annyira nincs hozzám bizalma, legföljebb kösse ki, hogy nem tehetem közzé a beszélgetésünket! Nincs igazam?! Mert Mé­ szölynek még azt is szabadott. Meg is tette a Vigiliába. Megtehette, mert Csehov egy finom ember. Nagyon finom. Még azt is el-elnézte, hogy beszélgetőtársa össze-összetévessze egy-két szereplőjét. Hát akkor meg?! Mire van ez a Dosztojevszkij annyira oda? Megmondom én, semmire! Csak éppen egy dög. Az bizony! Higgyenek nekem! Ez biztos. Persze az egésznek nincs is jelentősége. Csak éppen bosszantja az embert! Már hogy a fenébe ne! Mert igaz ugyan, hogy a Vigiliának ugyanabból a számból, és ráadásul a roppant tekintélyes Balassa Péter tollából értesültem arról is, hogy az ilyesfajta beszéletéseknek nem sok értelme van. Balassa (mint mindig, most is nem csupán meggyőző, de világos szavakkal) arról ír, hogy az igen nagy alkotók életével kár foglalkozni. Egyszerűen időpocsékolás. Nem a mű titkához visz közelebb, inkább elfedi azt. S vajon nem az életnek része-e, ha két író beszélget egymással. Már éppen sajnálni kezdtem Eckermant, hogy nem olvashatván Balassát, élete nagyobbik és híresebb felét teljesen fölösleges dologra pazarolta. Kit érdekel manapság, hogy privátim mit mondott Goethe?! A kommentárnál azonban jobban kedvelve az eredetit, én hülye, inkább az íróra hallgattam. Meg azután vonzott is a lehetőség. Beszélgetni! De miért pont Csehovval?! Dosztojevszkijjel! Sajna azonban nem jött össze a dolog. Mészöly térképe helyesnek bizonyult ugyan, alig néhány versztácskát kellett gyalogolnom csupán. Hanem a mester! Egyszerűen nem állt szóba velem. Még csak a köszönésemet sem viszonozta, hogy esnék bele a fene! No de erre én, ahogy illik, elmagyaráztam, honnan jöttem, ki is lennék, és így tovább. Azt nem mondanám, hogy figyelemre sem méltatott, még felém is fordult egy pillanatra, pedig roppant tekintélyes külsejű emberekkel beszélgetett éppen, de jóformán még be sem fejeztem a mondandómat, már vissza is fordult. Mintha ott sem lennék, félig még hátat is fordított az ebadta. Na erre már én sem adhattam alább, egyenesen a pártjelvényemet mutattam meg neki. Erre sem szólt, de elmosolyo­ dott. S maga is beszélni kezdett. Nem hozzám ugyan, de mosolyogva, barátságos formán: - Nem tudom igaz-e, de azt is állították, hogy ugyanakkor Pétervárott lelepleztek egy óriási, harmincfőnyi természetellenes és államellenes társaságot, amely kis híján megrendítette a rendszert. Azt beszélik, hogy magát Fourier-t akarták fordítani. A sors szeszélyéből épp akkor kobozták el... - Fjodor Mihajlovics még láthatóan folytatta volna, azonban a társaságból olyan elemi erővel robbant ki a kacagás, hogy meglehetősen bárdolatlan módon egyszerűen belé fojtották a szót. S ami ennél is kínosabb volt, valamennyien rám néztek. Oly merően, hogy jobbnak láttam hazasomfordálni. 23 �p alócföld 92/1 Egy hetecske is eltelt amikorra annyira összeszedtem a bátorságomat, hogy persze egy másik párt jelvényével felékesítve, de mégis csak én próbálkoztam újra. Még csúfabbul végeztem, vagy tudja a fene! Döntsék el önök! Elmondtam újra, persze csak röviden, ahogy illik, hogy így és így, pontosabban most egy kicsit másképp, meg effélék, hanem Fjodor Mihajlovics, hú, pokoli egy kedvében volt. Még csak felém sem fordult, hanem nézett maga elé, de olyan mérgesen, hogy moccanni sem mertem. Hanem valaki egyszer csak karonfogott, egészen barátságosan, még vodka is került, egy egész pezsgós pohárral a kezembe, de amúgy siettünk. Húzott az ördögadta és közben olyan sebesen beszélt, hogy magam szóhoz sem jutottam, pedig ugyancsak lett volna mit mondanom. Mert mit nem átallott mondani?! - Mi mint afféle forrófejű emberek, túlságosan siettünk a parasztocskáinkkal - zárta le egy pillanatra érdekes gondolatmeneteinek sorát, de épp csak annyi időre, hogy egy tálcáról új poharakat vegyen le, a régieket meg rátegye, s már folytatta is - , divatba hoztuk őket, az irodalomnak egész ágazata több éven át úgy kérkedett velük, mint újonnan felfedezett drágakinccsel. Babérkoszorúkkal öveztük a tetves fejeket. A falu az egész ezer év alatt csak egyetlen költőt ajándékozott nekünk. Kiváló költő, s még ráadásul szellemességgel is dicsekedhet, amikor először látta színpadon a legnagyobb művésznőt, Ráchelt, így kiáltott fel: “Nem cserélném el Rachelt egyetlen parasztért!” Nos, én kész vagyok tovább is menni: én minden (szövegromlás) parasz­ tocskát odaadok cserébe az egyetlen Rachelért. Ideje, hogy józanabbul nézzük a dolgot, és ne keverjük össze a hazai kocsmabűzt a legelőkelőbb parfűm illatával. - Hallgattam volna én még tovább, meg azután mondanom is lett volna mit, de ekkorra már az ajtóhoz értünk, s úgy kipenderített rajta, hogy hazáig kétszer ha megálltam. Akkor is csak a vodka miatt. Na igen, elcsattant ott egy-két pofonocska is, de oly sebesen, hogy mire észbekaptam, már be is csapódott az ajtó döndülve. Így azután nem maradt más, föl a (szövegromlás), aztán adj neki, gyerünk.! Azóta sokat gondolkodtam a dolgon. Nem vitás, hibáztam én is. Honnan ismerhetném az ottani dolgokat alaposabban? De a jelvények! Na ebből gondolom én, akárhogy is forgatom, hogy velünk nem áll szóba, mondhattam volna én akármit. Na mindegy! Megleszünk mi Dosztojevszkij nélkül is. Meg bizony! Utálom is mint a tetvet. Mint az ördögöket! 24 �Szlafkay Attila Játék minusz 57-ben a papásmamás korszak előtt a boltosdi-játék volt a sikk e játékhoz többen kellettünk de mi csak ketten voltunk Grétivel én beálltam a pult mögé Grétit pedig kiküldtem sorbaállni Mi nem leszek Mi nem leszek (tudatom) hogyha nagy leszek terrorista nem leszek és még mi minden nem leszek azt előre nem tudhatom mert még nem fejlődött ki egészen a tu- da̵ tom Korváltozatok mire megszületek költő leszek mire nyugdíjas leszek író leszek antalfabétikus igeóta mire meghalok leszek 25 �palócföld 92/1 Galántai Zoltán Rimbaud Szilveszter napja volt. Mindig is megvetettem ezt az ünnepet, amikor az emberek köteles­ ségüknek érzik, hogy mulassanak, jól érezzék maguk, és berúgjanak, aztán ordítva kóborol­ janak az utcákon csak azért, mert úgy képzelik: most ért a Föld keringésének azon pontjára, ahol tavaly ilyenkor járt. Akkor is lármájukkal verték fel a várost, és nem jutott az eszükbe, hogy közben az egész naprendszer elmozdult a Nyilas csillagkép irányába, ami pedig azt jelenti, hogy a részegséggel ünnepelt, bezáródó körpálya valójában leginkább hullámvonal, amilyenek az óceán hullámai, ahogy akadálytalanul futnak ismeretlen partok felé a szürke ég alatt. Hiába tudtam azonban ezt, és üldögéltem szobámba zárkózva, ha elhatolt hozzám a ricsaj, kacagás, törő üveg zaja: beszivárgott az ablakkeret résein, összezavarta gondolataim, és nyug­ talanná tett, míg végül kabátot vettem, és lerohantam a mámoros tömeg közé. Pedig nem volt kedvem a többiekhez hasonlóan tombolni, de magányosnak éreztem magam, és ennél még az is jobbnak tetszett, ha másnap undorral gondolok vissza erre az éjszakára. Felnéztem, és nem láttam a csillagokat, mert az eget a gyárak füstje lepte el. Valaki nekem tántorodott, mások itallal kínáltak, és kurjongatva, falkában vonultak tovább. Kiáltozásuk elnyomta a közeli tenger moraját. Az emberáramlat uszadékfaként sodort valamerre, házfalakhoz szorultam, petárdák robban­ tak mellettem. Mindenki az utcára tódult, vakok tapogatóztak kétségbeesetten, öregek botorkál­ tak, síró kisgyerekek kapaszkodtak szüleik kezébe, fiatalok kiabáltak át egymásnak a túloldalra, autók dudáltak, és sofőrök káromkodtak. Így vetődtem el a folyó partjára. Néztem egy ideig a szennyes habokat, amik konzervdobozt, szemetet, és üres olajoshordókat görgetnek a nyílt tenger felé - ugyanezt a képet figyelhettem nap mint nap irodám ablakából is - , közben a piszkos ködben részegek csatangoltak néhány lépésnyire tőlem a romladozó, szürke falak között. Aztán, amikor a hideg csontjaimig hatolt, és megdermesztette ujjaimat, betértem a legközelebbi kocsmába, hogy igyak valamit. Amikor kinyitottam az ajtót, fény, cigarettafüst és izzadtságszag vágódott az arcomba. Majdnem viszafordultam. Az olajosan csillogó testek szorosan egymáshoz szorultak, látszólag önálló életre kelt karok gesztikuláltak fejek emelkedtek ki a masszából, és buktak vissza. Száznyelvű káromkodás, átkok és részeg könnyek, a kártyázók izgatott kiáltozása kábított el, mire elvergődtem a pultig, ahol erősen kifestett lányok kellették magukat. Szájukban csikk parázslott, és aki tehette, simogatta, fogdosta, tapogatta őket - amire szemlátomást ügyet sem vetettek. A hőség szinte kibírhatatlan volt, de sem helyem, sem bátorságom nem volt levetni kabáto­ mat - féltem, hogy ellopják. 26 �Az ital hamar a fejembe szállt. Tudtam, hogy lassanként haza kellene indulnom, mégis maradtam még. Nem volt kedvem megint keresztültörni a tömegen, és kimenni a nyirkos utcára, és külön­ ben is - utólag képtelen vagyok visszaemlékezni, hogyan történt - beszélgetni kezdtem egy dán kazánfűtővel, később pedig már csak hallgattam szinte összefüggéstelen keverékszavait. A tengerről mesélt, végtelen, háborítatlan víztükörről, hol a mammutóceánjárók utasait is a parányiság érzése keríti hatalmába, amint eltűnik a part sötét sávja, és akaratlanul is halkabban mozognak a fedélzeten. A tenger pedig négy emelet mélységben algákat és moszatot sodor, meg különös növényeket, amiket egy vihar tépett ki a talajból, vagy lassú folyamok mosták körül gyökereik talán éppen Afrikában, a legendás és elveszett kontinensen. Először nem hittem neki - vagy csak úgy tettem, mint aki kételkedik -, azt állítottam, hogy az ismeretlen földrész csak mese, és pontosan ilyen kocsmákban szoktak fecsegni róla a féljózan tengerészek. Ekkor megesküdött, hogy igazat mond, sőt, azt is felajánlotta, menjek vele. Én pedig igent mondtam, hogy másnapra elfeledjek mindent, ahogy azt is, miképp vergődtem hajnaltájt haza a kihalttá váló tereken keresztülvágva, és zuhantam mély, álomtalan kábulatba. A dán azonban este ajtóm előtt várt a lépcsőn ülve, és azonnal magával cipelt a kikötőbe. Patkányok surrantak el mellettünk, és láttuk a hajóőrségek tagjait a berakodásra váró bálák halmai között, de nem fedeztek fel minket, amint a ládák között osonva elértük a legkülső mólót. Még mindig tréfának véltem a dolgot, vagy csapdának, ahol a fűtő társai majd váratlanul rám vetik magukat, és kiosztanak, talán életemet sem hagyva meg, de minden máshogy történt. A vitorlás kicsi volt, régi, és minden palánkja más hajó testéből származhatott. Rozsdás szögek tartották össze úgy-ahogy, a fenéken bűzös víz hullámzott, és apró faforgácsokat meg korhadt gerenadarabokat, szalmát, üres bádogkannát és narancshéjat ringatott, ha egy nagyobb hajó haladt el mellettünk. Látszólag élettelenül sodródtunk ki egy olajszállító nyomdokvizében a nyílt óceánra, és ott az áramlások szeszélyére bíztuk magunk. Napokon át beszélgettünk az ismeretlen kontinensről, miközben meg sem próbáltuk kormá­ nyozni a vitorlást, éjszakánként pedig olyan érzésem volt, mintha az egész Földdel együtt haladnánk az olajtól mocskolt tengeren a Nyilas csillagkép irányába, csendesen és kiszámítha­ tatlanul. Egész idő alatt nem jutott eszembe, hogy valójában őrültség, amit csinálunk, hiszen olyan sokan próbáltak már meg elvergődni Afrikáig arany, rabszolgák és elefántcsont reményé­ ben, és mindannyian kudarcot vallottak. Aztán vihar zúdult ránk függőleges vízfalakkal, hínár és rohadás szaga borította el a kabint, az árboc pedig kettéhasadt, és mind távolabb sodródva tőlünk, talán előbb is érte el a kontinenst, mint mi magunk. Mert kikötöttünk végül a rég áhított földön, és szomjúságtól lázasan kúsztam az eldobált üres konzervdobozok között a homokban a fák felé. Éppen hajnalodott a sötét ég alatt. Hirtelen kiabálás harsant, hallottam a kibiztosított gépfegyver závárjának kattanását, és amikor felegyenesedtem, fénycsóva csapott az arcomba. Szögesdrót vágta el előlem a további utal. Kétségbeesetten fordultam meg. Talán magyarázatot vártam a dántól, noha tudtam, hogy úgy sem érthet semmit, de nem láttam mást magam mögött, mint a szürkén hullámzó tengert. 27 �p a lócföld 92/1 Öröm Miklós A bolond Úgy vagyok e mostani ilyen időkben mint a Bolond nem kívánom egyik nem kegyét sem meglengetem kalapom felétek és azt kiáltom: sokasodjatok Az volna jó ha unalmam közétek szórhatnám mint láncomat kicsiny darab hogy mindőtöknek jutna s látva mélázó kedvetek hallelújáznék boldogan 28 �Kis Szemán Róbert Gerda, Noa és Waliluso - etüd Szaxofonos Gerdát mindenki ismerte. Nap mint nap ott játszott a Grabenen, a Szenthárom­ ság-szobor tövében, magányosan, olykor még kijjebb az utca végébe szorulva. De akik közö­ nyösen haladtak el a zajos dél-amerikai, vagy a szalonzenét játszó öregfiúk mellett, azok is megálltak, ha meghallották halk muzsikáját, mert Gerda igézően játszott. Már a májusi nap barnára szítta az arcát, a tavaszi szél barázdásra fújta a kezét, ujjai úgy futkostak föl- és alá a hidegfényű hangszer tükörsima felületén, akár egy barna rák a nyálkás, csillogó köveken. Gerda szorosra csomózott piros kendővel védte a fejét a nap erejétől, lappadt mellére és görögdinnye hasára kinyúlt, kékesszürke pulóver tapadt. Szaxofonos Gerda halkan játszott, csak egészen közelről lehetett meghallani, de oly pana­ szosan, hogy előbb meghökkentette, majd megállásra kényszerítette az embereket. Szoros gyűrűbe fogták és lenyűgözve, részvéttel hallgatták. A szikrázó hangszerből bizonytalanul és keserves lassúsággal kígyóztak elő a melódiák, az alkotás minden kínját magukon viselték; kiitapinthatóvá, szinte láthatóvá vált születésük, talán a szépségük is ebben rejlett; a hangok Gerda bensejében fogantak meg. színekkel és érzésekkel telítődtek, kiszakadtak a testéből, álpréselődtek a hangszerbe, végiggurguláztak benne, megfestődtek puhafényű ezüstjével, majd lassan kibomlottak a légbe, és megrezegtették a lélek rejtett húrjait. Gerda pulóvere alól piros kockás vászonruha lógott kövér csípőjére, kék mackónadrágja bő redőket vetve omlott kopott tornacipőjére. Játék közben az öregasszony ide-oda topogott, a zene ütemére vonogatta és rángatta a vállát, emelgette a karját, tekergette a nyakát, ingatta a fejét, az ajkát beszívta, szemhéját félárbocosan dülledt szemgolyójára eresztette - leginkább egy óriás álmodozó teknőcre hasonlított ilyenkor. Gyakorta melléfogott, de a hamis hangok mitsem ártottak a dallamnak, eltörpültek muzsikája szépsége mellett. Visszafogottan, tompán, de átszel­ lemülten játszotta a legszebb dalokat, egyiket a másik után fáradhatatlanul, kedvence a Lili Marlen volt. a zene szüneteiben zavartan hajlongott, bárgyún mosolygott, s ujjával kislányosan nyújtogatta, sodorgatta pulóvere alját. A hallgatók figyelmét. Gerda nagy bosszúságára, délutánonként Waliluso vonta magára. Waliluso piszkosfehér tógában és római saruban jelent meg a Graben végében, fején aranyzott levelekből összetákolt babérkoszorú csillogott. Jobb vállán légiós zászlórúdját egyensúlyozta, olykor meg-megrázta. hogy a rúd végére eszkábált fehér műgalambok megrebbentek, s szár­ nyaikon csilingelni kezdtek az aranycsengettyűk. Bejárta a belváros utcáit, közben halkan varázsigéket mormolt a foga között, időnként megállt, vagy föllépdelt valamelyik templom lépcsőjére, és titokzatos varázsjeleket rótt a levegőbe; a víz, a fény, a levegő és a nap erőit idézte 29 �p a lócföld 9 2 / 1 meg. Szóba elegyedett a járókelőkkel, hosszan beszélt nekik az örök békéről, a természet erejéről és szépségéről, majd váratlanul faképnél hagyta őket. A Dóm téren belekötött a perzsákba és az arabokba, amit a polgárok elégedetten nyugtáztak. Waliluso varázsjelei néhány idomított galamot csalogattak a földre, buzgón tipegtek a nyomában, lesték a markából észre­ vétlen kihullatott magvakat. Aztán ezek a madarak is elpártoltak Walilusotól, fölröppentek társaikhoz a dóm párkányára, s várakozón pislogtak a Singerstrasse felé. Noa a Singerstrassét a dómmal öszekötő kis utcából fordult ki. Vénségesen vén volt, hátát szinte derékszögben törte meg éktelen púpja, amely fejét a föld felé nyomta. Rendszeresen fölbukkant a város különböző pontjain, mindenhová maga után vonszolta sárga-piros Billa-szatyrát és kézitáskáját, amely dugig volt madáreleséggel. Hétrét görnyedve cipelte a terhét, s ha belenyúlt a szatyrokba, a járókelők nagy ámulatára elsötétült felette az ég, galamok és verebek serege ereszkedett alá, s rövidesen olyan szorosan fogták körül, hogy szinte lépni is alig tudott. Noa mégis átvágott a madarak nyüzsgő tengerén, mert sietett, hogy a város valamely másik pontján tűnjék föl ismét... Egyszer egy délután a sétálók figyelmét a dóm fölött gyülekező sötét esőfellegek kötötték le, amelyek fenyegető gyorsasággal közeledteka Kahlenberg felől, beékelődtek a dóm tornya és teteje közé, fönnakadtak a kőcsipkéken, ráhasaltak a színes cserepekre. Óriási záport ígértek. A járókelők futva igyekeztek haza, behúzódtak az ereszek alá, latolgatták, elérik-e a következő kapualjat, az esernyők után kotorásztak a táskáikban. Ezen a délutánon egy idegen fiatalember járt éppen a Szent István tér sarkán. A dómot bebugyoláló fellegek láttán megtorpant, kémlelődött, majd a tér túlsó oldalát kereste a tekinte­ tével. Talán ez a futó tétovázás okozta a vesztét; késve lódult neki a térnek, pár lépés után csöpögni kezdett az eső. Súlyos, kövér, sokat sejtető cseppekben. Valószínűleg szégyellt visszafordulni, behúzódni egy eresz alá, hát előre menekült. Az esőcseppek egy szempillanás alatt átlátszatlan vízfüggönnyé sűrűsödtek, amely minden irányban elvágta az útját. A tér kellős közepén járt, lecövekelt, és késégbeesetten körülnézett. A kapualjak, amelyek védelmet nyújt­ hattak volna, halványan sejlettek a távolban, az esőfüggöny mögött. Egyszerre váratlanul, honnan honnan nem, Noa bukkant föl mellette, mintha csak a földből bújt volna ki. Noa a záporral mitsem törődve vonszolta maga után szatyrait a nyálkás köveze­ ten. Megállt a fiatalember mellett, de nem pillantott rá. A földre állította a szatyrokat, két kézzel beléjük markolt, és körkörös mozdulatokkal, akár a magvető, szórni kezdte az eleséget. Az égből fürtökben ereszkedtek alá a madarak, a szárnyaikon szétporló vízcseppek összekevered­ tek a magvakkal. A galambok szaporán bólogatva kapkodtak az esőpatakokban úszó eleség után. Noa, ahogyan csak megtört dereka engedte, fölegyenesedett, s alulról az idegen arcába tekintett. A homlokán végigcsurgott az eső, a szeme fényesen csillogott, mint a templom esőáztatta cserepei. - Ugye szépek a madaraim, fiatalember? - szólt, és otthonos mozdulattal körbemutatott. Az idegen bólintot. - Jól eleredet, de ilyenkor legalább nem tapossák agyon szegénykéimet - folytatta. - Mintha dézsából öntenék - morgolódott - , még szerencse, hogy mindig magamnál hordom az esernyőmet - bökött biztatóan a táskájára. Az idegen egyik lábáról a másikra állt, cipőjében cuppogott a víz. - A galambok magát is megszokják - mosolygott Noa -, ne mozduljon, már a cipőjéről is csipegetnek! 30 �A madarak gyűrűje valóban egyre szorosabbra zárult körülöttük, egymáshoz szorultak, a karjuk összeért. A Graben felől Gerda és Waliluso bontakozott ki az esőből. Civakodtak. Szaxofonos Gerda az eső elől a pulóvere alá rejtette a hangszerét, Waliluso a hóna alá csapta aranyleveles babérkoszorúját, hogy a föl-föltámadó szél bele ne kapjon. Közeledtükre a madártenger enge­ delmesen szétvált, majd a sarkukban azonnal ismét összezárult. Noa előtt megálltak. Gerda szemhéján, akár egy ereszben öszegyűlt, majd cseppekben csordogált le a víz, Waliluso az égnek emelte az arcát, és hálaadó imát intézett az elemekhez. Noa rosszallóan tekintett rá. - Ugyan, hagyd el! - szólt csöndesen, de határozottan. - Ezt tartogasd az embereknek! - Elhoztad az esernyődet? - szegezte neki a kérdést Waliluso köszönés helyett. Noa bólintott. - Ez meg ki itt? - bökött az idegenre Waliluso légiós zászlórúdjával, hogy megszólaltak a csengetyűk a bot végén, s karimájukról aranyos cseppek hullottak a víztócsákba. Szaxofonos Gerda is az idegenre vetette teknőc-pillantását. - Egy idegen - válaszolta szelíden Noa. - Nem mindegy neked? - Én ismerem - kottyantott közbe Gerda, és hamiskásan a fiatalemberre pillantott. - Remélem nem veszed be az ernyőd alá? - kérdeze Waliluso, és fenyegetően forgatta hozzá a szemét. - Kit veszek be és kit nem, az én dolgom. Semmi közöd hozzá! - utasította rendre Noa. - De hiszen ez egy idegen! - Mindig csak hárman szoktunk állni alatta! Ő már nem fér be! - méltatlankodott tovább Waliluso. - Idegen, nem idegen, nekem egyre megy. Most ő is velünk lesz. Ha nem tetszik, fel is út, senki sem tartóztat! - jelentette ki Noa ellentmondást nem tűrő hangon. - Nekem tetszik - pislantott a fiatalemberre álmodozón és kacéran Gerda. - Neked mindenki tetszik! - dohogott Waliluso. - Ez is biztosan ott nyáladzott körülötted, amikor játszottál. És azt tudja vajon, hogy nejlonzacskót gyömöszölsz a szaxofonba, eltömöd, és attól olyan különös a hangja? Gerda elsápadt, s kinyúlt pulóvere alatt önkénelenül is magához szorította a hangszerét. - Hogy mondhatsz ilyet? - sopánkodott. - Akarod hogy megmutassam? Add csak ide! Vagy vegyem el? - kiáltotta Waliluso, azzal megragadta Gerda karját, és rángatni kezdte. De az öregasszony sem hagyta magát. Két kézzel szorította a szaxofont a hasához, s közben hangosan sivalkodott.- Segítség! Nem adom! Te hitvány alak! Szemfényvesztő! Te mersz hozzámnyúlni, te csúszómászó! Polgármester lakája! A mi békekövetünk! Ott a helye minden csúcstalálkozón a politikusok mellett! Pfuj! Gané! - Hagyjátok abba! - szólt rájuk szigorúan és erélyesen Noa, aztán még fenyegetőleg hozzátette. - Különben nem veszem elő az esernyőmet.! Waliluso erre elengedte Gerda karját, Gerda pedig abbahagyta a szitkozódást, és megigazí­ totta megtépázott pulóvere alatt a domborodó hangszert. Várakozón pislogtak. - Gyertek közelebb! - parancsolta őket magához Noa. - Te is jöhetsz! - intett barátságosan az idegennek is. Közelebb léptek, és szorosan közrefogták Noát. Gerda, Waliluso és az idegen. - Még szorosabban! - sziszegte Noa. - Hogy mindenki aláférjen! Zárt négyszöget alkottak, a vállaik egymáshoz símultak. Noa résnyire kinyitotta a táskáját, 31 �palócföld 92/1 és belesüllyesztette a karját. A táska mélyén megcsillant az esernyő fényes nyele. Feszülten figyelték, Waliluso izgatottan lihegett, Gerda várakozón kimeresztette a szemét. Noa lassan, óvatosan kihúzta a táskából az esernyőt. Waliluso megkönnyebbülten sóhajtott föl és hátraha­ jolt, Gerda a szája elé emelte a kezét, és aprót sikkantott a gyönyörűségtől. Noa a feje fölé emelte az ernyőt és egy gombnyomással fölnyitotta. Az esernyő nagyot rúgott, fölszaladt és szétnyílt a fejük fölött. Az eső a csupasz vázon keresztül továbbra is kitartóan paskolta a fejüket. A rossz bordák alatt még szorosabban simultak Noához. A dómtér kihalt volt, a tcmplomcserepek alatt a vízköpők csúfondárosan vigyorogtak, vastag vízsugaraikat az üres tér közepéig lövellték. Összeállította Turcsány Péter és Erdei János, a POLISZ c. időszakos lap szerkesztői. 32 �Mi történt? Mi történik itt? Géczi József Három féle a rendszerváltás valóságaiból “Gyökér, lomb és száraz ág. Háromféle valóság Ki abból csak egyet lát, Nem látja a fát magát..." (Bródy János: Vásárhely fölött az ég...) GYÖKÉR (avagy néhány nyilvánvalóság a rend­ szerváltozásra rendeltetett rendszer eredendő bajairól) Ma - amidőn már nemcsak a téveszmék buktak meg, hanem az összeomláskor felfris­ senő régi-új rögeszmék is megfáradtak - talán nem lesz haszontalan ha a kimúlt posztsztálini modell néhány születési fogyatékosságával kezdjük álságos elmefuttatásunkat. Csak egykét ritkábban emlegetett mozzanatot emlí­ tünk. A teljeskörű feltárást átengedjük a XXII. századnak. Rendszer volt-e egyáltalán a lelkekben és vasbetontömbökben még sokáig kisértő vala­ mi? Erről most egyáltalán nem nyitunk vitát. Kedvünk lenne hozzá, ám a vita e folyóirat hasábjain mégiscsak az átmenetről folyik. A hová-ra sem igen térhetünk ki (azt úgysem tudjuk, csak mondjuk). Szóljunk hát valamit a honnanról. 1. Az egyenlőség iránti EMBERI vágy (felülről nézvést irigység, alulról átélve igaz­ ságérzet) valószínűleg egyidős a TÁRSA­ DALMI egyenlőtlenséggel. Ezen ősi törekvé­ sek egészen az ipari forradalomig a falvak kölcsönös felgyújtása, a férfiak karóba hú­ zása, a nők megerőszakolása után - beletor­ kolltak valamiféle kicsit új - nagyon régi rendbe. Visszasímultak az olyan-amilyen va­ lóságba. A kapitalizmus új helyzetbe hozta az egyenlősítő és igazságtevő ősi képzelgéseket, mozgalmakat. Az anyagi javak termelésének, a társadalom egybeszervezettségének ezen a soha nem látott fokán a korábban történelmi­ leg “csaknem” veszélytelen pozitív és negatív utópiák előtt megnyílik a politikai önmegva­ lósítás egyszerre ígéretes és tragikus lehetősé­ ge. Megtestesülhet a Sátán tanítása - végpont­ ján(?) a fasizmussal. De fenyegetetté válnak, átpolitizálódnak a progresszív eszmék is. A jakobinus diktatúra már riasztó előképe az el­ torzított IGE “bolsevik típusú” megtestesülé­ sének. (Például!) 2. A századfordulóra világméretesedett ka­ pitalizmus struktúrális válságának egyik mel­ léktermékeként megjelenik a tőkés viszonyok (magántulajdon, piac) túltagadása. Most már nem mint elvont eszme, hanem mint hatalom­ ra orientált anyagi erő. A fennálló rend kritiká­ 33 �p a lócföld 92/1 ja (szocializmus) vadházasságraa lép a meg­ döntés, a voluntarisztikus átalakítás vágyával. Ott, ahol mindez messianisztikus-plebejus egyenlősítő törekvésekkel valamint bizáncias tekintély-kultusszal, küldetéstudattal párosul ott előkerül a puska is. (Egyébként is kéznél van.) A korai tagadás, túltagadás eleve magá­ ban hordozta a tagadás tagadásának mozza­ natait. A létrejött rendszer sikertelenségével, despotizmusával, a civilizált polgári egyenlőt­ lenség visszabarbárosításával tagadta önma­ gát. Másrészt közvetve de egyre nyilvánva­ lóbban tagadta őt az a világkapitalizmus, amelyből meghaladás címén önmagát kire­ kesztette. Harmadrészt tagadták a benne lakó lények szellemi és politikai lázongásai, hét­ köznapi cselekedetei. (Látványosan 1921ben, 1956-ban, 1968-ban, 1980-81-ben és vé­ gül itt mostanság a végjátékban.) Nem az államszocialista zárványok létre­ jötte a megmagyarázhatatlan (bár ez is külö­ nös), hanem tartós, szívós fennmaradásuk. A nem létező “létezőt” úgyis felfoghatjuk, mint egy statikus válságmodellt, amely sikeresen menetelt hátrafelé egy előrehaladó világban. (A kiirthatatlan “rendszeridegen” elemeknek hála, eközben itt-ott fejlődést is produkált.) A válság tehát nem a nyolcvanas években kelet­ kezett. Az összeomlás előre bele volt kódolva a szisztémába. A közelmúltban “csupán” annyi történt, hogy e válságfolyamatok össze­ geződtek, felszínre robbantak és tudatosultak a szereplők agyában. 3. A “hatalomra jutott utópia” önmegvaló­ sulni akart. A világátalakítás terve hamar bele­ ütközött a valóság falába. Esetünkben sem volt eszköz a tárgyi és emberi valóság átlénye­ gítésére. Némi lelkesedési gyakorlat és neve­ lési kísérlet után elkövetkezett a tárgyak és emberek fölötti intézményes erőszak ideje. A hívők egyre fogyatkozó tábora és a ha­ talom végül kénytelen volt megelégedni egy 34 látszatvalóság felépítésével. Elhitette önma­ gával és népével, hogy a lászat a létező, és a létező a látszat. A hitet szükség szerint pótolta a butítás, a megfélemlítés, a kényszer. A népnek demonstrálnia kellett: látja a pa­ lástot a meztelen királyon. Egy idő után, már azzal is megelégedtek, ha nem kiáltja: “A ki­ rály meztelen.” A következő fázis: “A király meztelen, de hát történelmileg így adódott.” Végül már a hatalom birtokosai is szerették volna abbahagyni az egészet. “Múljon a rend­ szer, csak a hatalom maradjon.” A legnagyobb akadályt azonban mégis maga a bürokratikus struktúra, annak felmérhetetlen erejű tehetet­ lenségi nyomatéka jelentette. 4. Az államszocialista rendszer bukásában óriási szerepe volt a lelkiismeretfurdalásnak illetve a rossz lelkiismeretnek is. Ez egyaránt érvényes a bűnökbe, őrültségekbe torkolló túl­ kompenzálásokra, valamint a rendre elvetélő megtisztulási törekvésekre, reformkísérletek­ re. Nem Marx és “kénes bandájának” alantas terveit hajtotta végre egy népellenes bűnre összeesküdött csoport - mint azt szobordöntö­ getés szintű elemzések manapság természetes diadalittassággal hangoztatják. A dolog fordítva áll. Az álszocializmus mindig is szervi legitimációs válsággal küz­ dött, hiszen egyre reménytelenebb ellentmon­ dásba kerüli eredeti eszményeivel. Képtelen elviselni önnön hatalmi ideológiájának hivat­ kozott elméleti forrásait. Feledtetni akarta, el­ hazudta saját forradalmi ígéreteit, újra és újra átírta mozgalmi előtörténetét. Összetörte a tükröt, festett képet tartott magasba, irtotta, elnyomta a kételkedőket. Mégis akarva-akaratlanul, de minduntalan vi­ szatért a kiindulóponthoz. A háttérben, a cse­ lekvésben a kiépülő hazugságok rendszerében mindig ott munkált a hamisság érzete és ez állandó bizonyítási kényszer. A “fejlődésre kötelezett” fejlődésképtelen rendszer hatalombirtokosai és végső szembe­ �Mi történt? Mi történik itt? nézéstől visszariadó álmodozói kénytelenek voltak fejlődést szimulálni, vagy egyszerűen belehazudni a valamit a semmibe. Kifelé ret­ tegett a rendszer a tőkés külvilágtól, mint ígé­ reteinek élő cáfolatától. Befelé semmitől sem rettegett jobban mint a “baloldali” kritikától, a hirdetett értékek mentén való lelepleződéstől. Hogy azt egymagában megdönteni nem tudta, az már egy másik kérdés. 5. Közismert, hogy Kun Béla, valamint dé­ dapáink mostanában megtagadott, sírjában, emlékében meggyalázott egyik fele (harama­ da?) úgy 1918-19 táján nekiveselkedett a szó­ banforgó utópia közvetlen (világforradalmi) megvalósításának. Az államszocializmus vé­ gül mégiscsak egy birodalmi reexport formá­ jában jött el hozzánk 1945 után, a nagyhatal­ mak szíves - bár kényszeredett - közreműkö­ désével. A nagypapák jóval kisebb - bár a ma bevallottnál mindenféleképp nagyobb - há­ nyada hitt akkor már az egészben. A “világfor­ radalmat” megjárt generáció javát ekkorra már Sztálin kivégezte, a háború megtizedelte. Ennek okán is a mindenkor ügyeletes történel­ mi balek, az ifjúság adta a szükséges mennyi­ ségű fanatikusok derékhadát. Az első tíz évben megkísérelték Magyaror­ szágra kényszeríteni az államszocializmus harmincas években fixálódott szovjet-orosz modelljét. A szuronyok mellett önzetlen ta­ nácsadók ezrei is serkentették a sztálini ál­ lamstruktúrák szorgos-dolgos, aprólékos át­ másolását. Ezt az egyszerre nyomasztó és idét­ len kabátot azonban a magyar társadalom le­ dobta magáról. Előbb passzív ellenálással. 1953-tól erkölcsi mozgalommal, 1956-ban fegyverrel, végül pedig gyakorlati tagadással. Startvonalán akasztófákkal tűzdelve, de mégis kialakult a sztálini modell egy sajátos magyar oldalága, alrendszere. Többek között nevez­ hetjük feudálszocializmusnak, avagy éppen felvilágosuló posztsztálinista manipulatív pu­ ha diktatúrának. Az államszocializmusnak ez a második modellje, egy részt jó, mert előkészítette a rendszerváltást (előkészült benne a rendszerváltás), másrészt rossz, mert zavarja az új ha­ talmat (hatalmakat) az abszolút tagadásban. A mutatvány emberfeletti: miközben építeni lehet az elmúlt harminc évben végbement fel­ világosodás és majdnem polgárosodás ered­ ményeire, ezt hitelesen le kell tagadni a politi­ kai ideológiában. Mindazonáltal a hamis diagnózisra épülő hamis terápiák szerepet ját­ szanak ugyan a gazdasági rendszerváltozás akadozásában, a döntő talán mégsem ez. A sajátos magyar modell - amelynek névadója Horthy Miklóshoz bornírtan hasonló hányattatá­ sok után elfoglalja majd helyét a magyar törté­ nelemben - sokakban kifejlesztette a rend­ szerváltó készségeket. A makrostruktúrák meg­ újuló képessége dolgában - és általában a haté­ konyság, a versenyképesség terén - még sem állunk lényegesen jobban, mint a “klasszikus” szovjet típusú néhai államszocializmusok. 6. Az átmenet előtörténeténél maradva, jelzésszerűen még egy gyakran vitatott kér­ déskörről: A szétporladt rendszer elagonizált volna talán még tíz évig is, ha nem jön Gorba­ csov. Az a bizonyos - manapság már kevésbé újult áhítattal emlegetett Nyugat egészen jól elvolt önmagával nélkülünk is. (A fegyverke­ zési versennyel, az új ipari forradalommal az információrobbanással persze azért megcsele­ kedte, ami rá volt mérve.) A lengyel válság azonban (háttérben az elhülyült-elposványo­ sodott Brezsnyev-éra idült neosztálinizmusá­ val) már a végjáték előszele volt. Gorbacsov­ nak, akárkinek jönnie kellett. A sok kis apró eroziócska, a milliónyi minifelvilágosodás pici polgárosodás nélkül nem lett volna se pe­ resztrojka, se glasznoszty, sem az ami utána következett. Kukorékoltunk és éppen hajnal lett? Nem, ezt a politikai hajnalt sok-sok kis konzervatív, liberális, baloldali, népi és urbánus és nem 35 �palócföld 92/1 utolsósorban dezideologizált kakas kukoré­ kolta össze, sok-sok kis tyúkocska szenvedte ki. Az már szerencse kérdése, ki mikorra idő­ zítette a kukorékolást és kinek tartották a cső­ réhez a mikrofont! LOMB (avagy történések a hatalom kérdésével fertő­ zött szférákból) A magyar átmenet szálai különösen ku­ szák. Nehéz visszakeresni a kiindulópontokat, az előzményeket, a fordulatokat. Sok függ at­ tól is, mit éltek át a szubjektumok és közössé­ geik. Van akinek semmiféle átmenetélménye nincs. Az egész negyven évet egyetlen sötét éjszakaként viselte el. Egyszer csak vége lett a lidércálomnak és kész. Leírható az átme­ net, nagyjából objektivizálható tények men­ tén is. Lássuk először a “személyes átme­ netünket”. Szubjektíve ugyanis az a döntő, mit hogyan éltünk át, mikor milyen elismeré­ seink voltak, és ma miként emlékezünk vissza minderre. Az sem érdektelen milyen nagyapómesét tudunk hitelesíteni környeze­ tünkben, mit hitetünk el önmagunkkal és má­ sokkal. Hol kezdődik hát az én átmenetem? (Mint az nyilvánvaló, személyiségünk integritásá­ nak megőrzése szempontjából a többieké egyébként sem érdekes.) A végjáték előérzete talán akkor érintett meg először, amidőn bocsássa meg nekünk a Teremtő - vörös bort bontottunk Brezsnyev halálhírére. Vagy ahogy a béna kezű és elbutult képű Csemyenko az oszlopnak támaszkodva fogadta a rész­ vétnyilvánításokat Andropov gyásszertartásán? Vagy amint Gorbacsov első nagy beszé­ dében korán elhúnyt barátommal. Rókái Pis­ tával ujjongva leltük fel a sablonok függönye mögött egy egészen űj világszemlélet Ígére­ tét? Vagy az 1987 tavaszi szegedi “szocializ­ mus konferencián”, ahonnan megszégyenül36 tcn távozott az “offenzív helybenjárás” jobb sorsra ígérkező populista apostola, Berecz Já­ nosi Vagy 1987 őszén állampárti alapszerve­ zetünk vezetőségi ülésén, ahol “kemény küz­ delemben” jegyzőkönyvben rögzítettem har­ cias véleményemet: miszerint a tagkönyvcsere cinikus üresjárat, a válságkezelést elszabo­ táló pótcselekvés. (Micsoda ellenálló múlt kár, hogy ilyesmije majd mindenkinek van. Vagy még olyanabbja.) Itt egy kis időre megszakad egyéni átme­ netem. Az utolsó békebeli évben ismerkedtem a magánépítkezés gyönyöreivel. 1988 szep­ tembere táján - valahol az épületfabeszerzés és a tetőfedés között, hirtelen “megvilágosod­ tam”: alkotmányos egypártrendszer, határolt többpártrendszer, érdekszervezeti pluraliz­ mus, demokratikus szocializmus mint társa­ dalmi forma - mind-mind a múlt (ámbátor bátor) zenéje. Beköszöntött a végjáték, “nya­ kunkon a többpártrendszer”. Felsorakoztak a versenyzők, kezdődik a kíméletlen küzdelem. A tét - például az akkoriban alakuló reform­ körök számára - nem a meghatározó szerep, hanem, hogy lesz-c demokratikus baloldal az új világban? Bckövetkezhet-e még időleges ám a baloldal sorsát megpecsételő - vissza­ rendeződés, sikerül-e rehabilitálni az “europé­ er szocializmust” - befogadtatni az eljövendő demokácia családjába? Egyáltalán lesz ebből demokrácia, vagy beindul a békés átmenet a leszámolás felé hökkentem meg Nagy Imre temetésén, ahol pillanatok alatt egy pokróc alá vontak addigi ádáz ellenfeleinkkel. Reformkommunista is csak kommunista, hiába tülekszik ide a kopor­ sókhoz - harsogta Orbán Viktor. Elindította ezzel azt az antiszocialista munkaversenyt, amely mára a liberalizmust és a “lakiteleki szellemet” is sarokba szorította. Mentségére legyen mondva, a hatalmi harc kegyetlen tör­ vénye szerint ez a verseny nélküle is elindult volna. További mentség, hogy a liberálisok az addigi játékszabályok felrúgása nélkül nem �Mi történt? Mi történik itt? küzdhették volna fel magukat második politi­ kai erővé. Külön misét érdemelne ez az úgynevezett reformkommunistaság is. Kelet-Európa álta­ lános meg nem értésében Nyugat is csak addig jutott el, hogy “megbuktak a kommunista rendszerek”, no meg a komcsik meg az “utód­ pártok” - stb., stb. Amerikától nem is vár el többet az ember, de Nyugat-Európa már túl­ léphetne a döntő percekben még indokolt libe­ ro-konzervatív diadalmámoron. A nyugati szociáldemokrácia önálló értelmezés helyett átvette politikai ellenfelei nyelvét és verseng­ ve próbált rajtuk túltenni. A valamikori kom­ munista-szociáldemokrata gyűlölködésekből, szembenállásból levezetve lehetetlen megér­ teni a baloldal és a demokácia Lajtán inneni pokoljárását. Ezek a rendszerek - s különösen a magyar - már rég nem voltak pusztán és elsősorban kommunisták. Mint ahogy a de­ mokrácia és a polgárosodás értékeit valló re­ formpolitikusok és állampárton belüli ellenzé­ kieskedők többsége sem volt az. Ezen nem változtat az sem, ha félrevezető elnevezéssel egy időben közülük egyesek valamiféle be­ csületből vagy dacból reformkommunistának vallotta magát. Ha sértődős természetű volnék, valahol az elfajuló választási kampány táján befejezett­ nek nyilvánítanám az átmenetet. Mi szocialisták enyhén szólva nem vol­ tunk mentesek születési fogyatékosságoktól és egyéb hibáktól. Talán mégis túlzás volt össznemzeti bűnbaknak kinevezni bennünket és folyton ránk mutogatni mint a múlt marad­ ványaira. Törvényesen is a régi rendszerhez kötődőknek nyilváníttattunk. Más motivációk is közrejátszhattak, ám a jogutódság felválla­ lása nélkül érvényét vesztette volna a nemzeti kerekasztalnál kötött megállapodás. Igaz, hogy úgysem tartotta be senki. Sokaknak ka­ póra jött a ránk zúduló össztűz. Úgy gondolták mindenki más helyett elvisszük a balhét, lehe­ tővé téve ezzel az átmeneti magánstratégiák sikerét. Legnagyobb kár, hogy mindezen köz­ ben homályban maradtak a rendszerváltás tényleges akadályai. Gettóba, deffenzívába szorulva mi sem fordíthattunk kellő figyelmet rájuk. Sőt, néha a szélsőséges ítéletek ellen fel­ lépve már azon vettük észre magunkat, hogy azt védjük, ami ellen harcra szerveződtünk. Az objektivitás mentén sem könnyű a ma­ gyar átmenet kiindulópontját meghatározni. Nem köthető egyetlen falomláshoz, csen­ gettyűs tüntetéshez avagy diktátorfutáshoz. A rendszer kiépülésének felpörgő, tisztán irraci­ onális és tisztán voluntarista szakasza 1953-ig tartott. 1953-tól egészen az 1989-es NAGY SZÉTPORLADÁSIG mindvégig jelen voltak a korrekciós erők, a felvilágosodási, a polgá­ rosodási és más autonom törekvések. A vi­ szonylagos haladás képviselőit nem sikerült teljesen szétzúzni sem 1955-ben, Rákosi máso­ dik - pünkösdi - királysága, sem az 1956 utá­ ni megtorlások időszakában. Ott találjuk őket nemcsak a perifériákon, vagy a durva elnyomatás pozíciójában, hanem a hatalmi-igazgatási intézményrendszer egyre bő­ vülő zugaiban, a termelés különféle területein. A zsilipek kétségtelenül az 1988 májusi pártértekezlet - korántsem mindenben szán­ dékolt - hatására nyíltak fel. Itt a döntő nem Kádár bukása, hanem a vadászpuskához és az ő szocializmusukhoz görcsösen ragaszkodó ókonzervatív kövületek eltávolítása volt. Ká­ dár már évek óta egyre rosszabb közérzettel totyogott a válság felé haladó ország hatalmi erődjeinek folyosóin. Válságtagadó 1988 ápri­ lisi kijelentésével nyugdíjaztatta magát mara­ dék tisztelői szemében is. Május után pedig tőle konzervatív irányba a csúcsokon nem lé­ vén már senki, okafogyottá vált egyensúlyoz­ gató szerepe. A Nagy Imre-kérdéssel már csak leépülő aggyal kisérelt meg szembenézni. Szánalmas vergődése ekkor már legalább ak­ kora gyűlöletet keltett mint részvétet. Kádár bűneit és erényeit a ma dühöseinél vélhetően higgadtabban mérlegelte az ÉGI 37 �p alócföld 92/1 SZÁMONKÉRŐ SZÉK. Meg kellett érnie Nagy Imre temetését, bizonyosságot kellett vennie “rendszere” összeomlásáról, de fel­ mentést kapott a viharos átmenet stációinak végigtapasztalása alól. A névadó személyiség nyomasztó súlyától megszabadulván a versenyzők gátlásmente­ sen átengedhették magukat a lemeztelenült politikai harcok mámorának. 1989 nyarától ta­ rajos hullámokat vetve máig tart a hatalmi vetélkedés. Hogy hogyan változott a hadisze­ rencse, hogy miért nem bírjuk abbahagyni és miért nem szeret minket a nép, valamint hogy miért nyertes és vesztes egyszerre, erről külön kellene majd megírnom a magam kis olvasa­ tát. (Akár e folyóirat hasábjain is...) SZÁRAZ ÁG (avagy a rendszerváltás politika alatti folya­ matai) Ez az a kérdéskör, amiről nem írunk, csak néhány sejtést fogalmazunk meg. Legalább három Magyarország van e hazában. Az első, az ami látszik, amire figyelnek, amiről írnak, amit ködösítenek. Ez a befeje­ zetlen hatalmi harc terepe. Itt dúl a küzdelem a hivatalért, a vagyonért. a lelkekért. Önmagá­ ba mélyedt, a hatalom vagy az ellenzékiség gettójába szorult frusztrált parlament és pár­ tok, lebegő, civakodó önkormányzatok, a tár­ sadalomhoz még gyengén kötődő helyi és or­ szágos politika világa ez. Ide sorolhatók a nyilvánosság, a szellemi élet látható mozaik­ jai, a gazdálkodó szervezetek, az intézmények tettenérhető manőverei, vergődései. A harmadik Magyarország az, ami többékevésbé látszik, amiről mostanában már be­ szélnek, de amire mégsem figyelnek igazán. A társadalom jelentős része egyre kilátástala­ nabb perifériális helyzetbe sodródik. A vala­ mikori reménybeli középosztály nagy cso­ portjai zuhannak le a plebejus létbe. Nyugdí­ 38 jasok, fiatalok, nagycsaládosok, munkanélkü­ liek százezrei éldegélnek a lét és nemlét hatá­ rán. Havi jövedelmük nem elég a rezsire sem, nemhogy a kielégítő táplálkozásra, vagy a megfelelő ruházkodásra. Végső menedékként vár sokukra közkatona szerepe az alvilágban, a koldulás, a csavargás, a nenekülés a szub­ kultúrákba, a narkotikumba, a misztikus álkö­ zösségekbe. A gazdasági fellendülés, a szociá­ lis háló, az újra kiépülő szolidaritás, az erköl­ csi megújulás talán még segíthetne rajtuk, ám mindez nagyon távolinak tűnik. A második Magyarországról tudunk a leg­ kevesebbet. Itt van születőben az újvilág, a rendszerváltás tényleges bázisa. A gyermekek, az ifjak nyelveket tanulnak, elsajátítják a mo­ dern technikát. Külföldi egyetemeket látogat­ nak, tapasztalatszerző vándorútra kelnek. Fe­ ketén, vagy hivatalosan szakmunkások, mű­ szakiak és más értelmiségiek indulnak nyugati munkára. Ha lassan is, de szaporodnak a ma­ gánvállalkozások, a külföldi tőkeberuházá­ sok. Sokan beletanulnak a tőzsdézésbe, az ügynökösködésbe, a seftelés különböző for­ máiba. Alapítványok születnek, egyesületek, érdekszervezetek alakulnak. Egyes magáncé­ gek Vlagyivosztoktól visszafelé Tokióig ke­ reskednek. Ingatlanokat vásárolnak teszem azt Albániában. Burzsoává vált a régi elit egy része. Erkölcsi dörgedelmeket harsogva, át­ mentést kiáltva ugyanerre törekszik az új elit is. A kelet-európai nagy összeomlás zavarosá­ ban halászva kifejlődött a szervezett alvilág. Ennek felső rétege - ahogy egy rendes őska­ pitalizmushoz illik - igyekszik pénzét átmos­ va, “majdnem tisztes” vállalkozóvá válni. Ezen és más hasonló jelenségek egyenlőre ki nem számítható történelmi pillanatban egy­ beszerveződnek, felerősödnek és járhatóvá vál­ nak. Ott áll majd küldetéstudattal, utóforradal­ misággal elhomályosított szemünk előtt a neokapitalista Magyarország rideg valósága. Nem olyan lesz mint megálmodtuk, de addig­ ra ez a szempont már mit sem fog számítani. �p alócföld 92/1 ifj. Zámbó István: Piros hóember 39 �p alócföld 92/1 Jókai Anna Madách szava Madách Imrét ünnepelni jöttünk össze. Madáchra lehet és kell is emlékezni, művét azonban élni kell; a Tragédia szépségét nem­ csak élvezni, de megtanulni belőle azt, ami megtanulható. Egy szikár, inkább szomorú semmint derű­ re hajló férfi vidéki magányban, megviselt lé­ lekkel írja a világszínvonalú, szilárd filozófiá­ jú magyar Faust-történetet, Az ember tragédiá­ ját. Nem tudja, hogy századokra előre ír, nem spekulál, nem modernkedik. Alázatos a nagy­ mester, Goethe nyomában maradva, ugyanak­ kor magabízó: nem fél az összemérettetéstől, vagy ha fél is, tehetsége lendülete ezt a félel­ met legyőzi. Saját keserűségével, a nemzet tompa szür­ keségével az írás hatalmát, megtartó erejét veti szembe, a meggyőződést, amit már 1861-ben, a Mózesben is kifejezett: “Jaj a népnek, ha nincs költészete. Lelkét elfojtja a körültekintés, S csak lelkesülés szül mindég nagyot." Lénye két szélsőséges asszony hatását szenvedte: egy kevély, rendbe-rögződött anya és egy lidérc-nyugtalanságú feleség próbálta uralni, végülis sikertelenül, de mégis magán­ életi nyomorúságba sodorva. A Mária-esz­ ményt és a hús-vér, kisértő “évaságot” együtt sohasem találta meg egy személyben: megfor­ málta hát a Nőt gyönyörű kettőségében a kép­ zelet színterén. Pszichológus nem tudhat annyit a női lényegről, mint amennyit Madách tudott. Szegény Fráter Erzsébet is: felmentését itt, a tragédiában kapta meg, bevallatlanul és sze­ mérmesen. Az ember tragédiájában minden benne van: a személyiség fájdalma és szubjektivitása -a korabeli haza állapota - a szerzett történel­ mi ismeretrendszer - és a megnevezhetetlen adomány: a felfedező szellem, az anyagon túl emelő transzcendencia. Nem véletlen, hogy Madách nem avul el soha - nem véletlen, hogy a magyarsággal szemben oly értetlen világ­ színpad is befogadta. Az sem véletlen, hogy az ötvenes években megpróbálta az anyagel­ vűség kiiktatni - holmi romantikus téveszme­ ként - a madáchi bölcseletet. Beszélhetnék verseiről, más drámáiról, ma este is: de akkor vége-hossza nem lenne a mának. Iroda­ lomelemzést is tarthatnék, de akkor túllépném tisztemet. Én pusztán arról szeretnék beszélni, mi­ lyen mélységben van jelen a madáchi gondolat - mégha nem is figyelünk fel rá a mindenna­ pokban - mindabban, ami velünk most törté­ nik. Minden teremtésnél - az emberi társada­ lom teremtésénél is - , minden új születésénél törvényszerűen megjelenik Lucifer: részben mint kisajátító és eltorzító, részben mint konok tagadó. Részben hibásan művelteti, amit jól kellene - részben kigúnyolja a valóban jót is. Lucifer nem itt van vagy ott: hanem itt is és ott is, ezer alakban. Ezért oly nehéz felismerni. Nincsen földi édenkertünk, Éva nem kiálthat: “élni, élni: mily édes, mi szép!” - mert az élet kemény. Úgy tetszik, túl vagyunk a falanszte­ Elhangzott a Madách-ünnepség megnyitóján 1992 január 24-én, Balassagyarmaton. 40 �p alócföld 92/1 ren, s mintha csúsznánk a londoni színbe napra vezért cserélni kész? S kinek nem fáj, vissza. Pedig most Madách megíratlan jelene hogy egykori barátok, az önkény ellen vállvet­ várakozik előttünk: nem a Földtől való felelőt­ ve küzdők, ma meg sem akarják ismerni egy­ len elszakadás meddő kalandja, s reméljük mást, sőt egymás ellen fordulnak, új csatateret nem a Naptól elhagyott embervilág bamba ha­ teremtve a régi helyén, amit bizony közös ener­ lála, hanem valami más. Nem vissza a vásáros, giával végre szántófölddé kellene varázsolni; talmi, pusztán üzleti létbe, hanem az út előbbre verejtékkel és nem vérrel öntözni többé. visz; előbbre kéne, hogy vigyen. Oda, ahová a Megfogalmazta ezt a jelenséget Madách. sorsából kiszakadni vágyó Ádám visszapottyan: “A bűnös önmaga a győzelem, Mely szerte­ az eszkimó rémlátomást megelőző, tizenharma­ szór, száz érdeket növel. A vész, amely össze­ dik szín megíratlan végére. A szörnyű tanulsá­ hoz, mártírt teremt, Erőt ád..." gok utáni újrakezdés lehetőségéhez. Ebben van Mindannyiunknak - látva a felszínen for­ a kor felelőssége; ez az a fehér folt, amit még a rongó indulatokat, egyes önérvényesítések madáchi lángelme is üresen hagyott: mi legyen gátlástalanságát - nagy kísértés az elvonulás, a csalódott, hitében mégis makacs Ádámmal visszahúzódás vágya. Mennyire értjük a kons­ és az ő téveteg ”Évájával”, mi legyen a nyugati tantinápolyi szín csalódott Ádámját: közömbösségből és a keleti erőszakosságból “Ne lelkesítsen többé semmi is, Mozogjon egyaránt kiábrándult emberiséggel? Hogyan a világ, amint akar, Kerekeit többé nem igazí­ éljünk, mint végre szabad személyiségek, úgy, tom, Egykedvűen nézvén botlásait. Kifáradtam hogy a mindenkori másik iránti figyelem és - pihenni akarok.” részvét ne vesszen ki a szívünkből? Hogyan Természetesen mégsem tehetjük. Az em­ csináljunk szükségszerű, átgondolt, földi progra­ berben él valami, ami nem hagyja a passzivi­ mot e sokat szenvedett országnak úgy, hogy ez tást, ami a tévedések között is szűntelenül sar­ a program a szellem szférájában is igaz, érvé­ kallja, valami folyton felülkerekedő örök-ádá­ nyes legyen? Ez a huszonegyedik század fel­ mi optimizmus. adata: az isteni lecke, amire Madáchnak sem “...fejlődni látom szent eszméimet, tisztul­ volt receptje: csak sugalmazza óvatos terápiáit va mindig, méltóságosan, Míg lassan bár, be­ a kíméletlen látleletek közepette. töltik a világot.” Bár Lucifer mondja, érdemes megszívlel­ Objektivitás és optimizmus, együtt, amit ni: “a tett halála az okoskodás”. “Okoskodás­ Madách sugall: ra” nincs szükség, de megfontolásra igen. Az “...az igazság rettentő halálos, Ha a nép okoskodó irritál, a fontolgató mérsékel. A di­ közé megy a mai világban. Majd jő idő, oh bár csőség nem cél, nem orvosság; a fáraó is be­ itt lenne már, Midőn utcákon fogják azt beszél­ vallja: “Űrt érzek, mondhatatlan űrt.” S a rab­ ni, De akkor a nép nem lesz kiskorú.” szolgának - minden alávetettnek igaza van, az A nagykorú nép látomása fűti, a nép,amely nem lehet, hogy “millj ók egy miatt” . nem azonos a tömeggel. A tömeg manipulálha­ Naponta kéne fórumainkon idézni: tó és a demagógokat kedveli, eleddig mindig “...minden ember uralomra vágy. Ez érzet az, és minden korban. A népnek arca és nem s nem a testvériség, Mi a szabadság zászlajá­ maszkja van; a szabad személyiségek önkén­ hoz űzi A nagy tömeget...” tes gyülekezete. alán a hírnév?... “Pár ezredév gúláidat el­ T Madáchot a pénz világa sem ejti illúzióba, ássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kéj-kert­ keserűen mondja, s olykor - némely ügyeske­ jeidben a sakál üvölt, A pusztán koldús, szol­ dők gusztustalan buzgalmát látva - mondhat­ ganép tanyáz.” juk vele: “Kutyáknak harca ez egy koncfelett. S nincs-e polgár, aki - mint az athéni szín­ Én társaságot kívánok helyette. Mely véd, nem ben - demagóg szavakra hajlik, s ezért napról- büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel össze­ 41 �p a lócföld 92/1 működik, minőt a tudomány eszmél Magának, És melynek rendén értelem virraszt. ” Persze, tudjuk már, ez a “társas lét” nem a megvalósult szocializmus volt, ahol a fő esz­ me, ahogy a falanszteri tudós vallja, csupán a megélhetés, no meg a félelem, mi tapaszta­ latból hozzátehetjük. S nem kell ahhoz a világ kihűléséig várakoznunk, sajnos, hogy némely eszkimó-lelkületűvé zsugorodott embertár­ sunk meg ne alázná az Istent, ekképpen imád­ kozva: “Ha Isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesebb ember legyen S több fóka.” A Föld, a jóakaratú nemzetek másra áhí­ toznak: csak körülírni lehet, meghatározni nem. A Teremtésből nincs kiugrás: végig kell csinálni. Lucifer - az isteni szándék szerint “csak élesztő, mely f orrásba hoz”, a nagy (Gaál József: Emlékezés tévútjai 42 művet szolgálja akarata ellenére is. A küzde­ lem folyik; ez az ember dolga. S ami segít: “Az édenkertnek egy késő sugára”, amely áttör az anyagon, a szenvedésen - mint ahogy “legé­ desebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak.” Madách kereste a mulandóban a múlhatat­ lant - tiszavirágéletű szentenciák között a hal­ hatatlan igazságot. Magyarságában gyökere­ zett, de felnyűjtózott a csillagos égig. Világfi­ aktól elvonulva lett a világ fia. Műve csendben fogant, de ma is tart harangerejű zúgása. Taní­ tásában arány van; a bátor, szüntelen cselek­ vésnek a ráhagyatkozó gyermeki alázat: test­ vére. A kettő együtt és nem egymás helyett: “Küzdj és bízva bízzál!” A felszólítás legyen bennünk nemcsak szép szó, de termékeny élet. �p alócföld 92/1 Kovács Sándor Iván Alkalmi gondolatok Madáchról, Csesztvén - a mának Atyámfiai az Úrban, Luciferben, Ádám­ irodalmi Könyvkiadónál 1989-ben). Isten ban, Évában; Atyámfiai az Emberben, a Tra­ engem úgy segéljen, hogy így történt: a XI. gédiában, Madáchban! szín vége felé nyílt ki, a 145. lapon, s ez a Vajon nem blaszfémia-e ilyen biblikusan, három sor ötlött szemembe mindjárt: Ádám­ szentbeszédre emlékeztetőn, prédikátorosan nak ez a monológkezdő három sora: megszólítanom itt ezt a Tiszteletreméltó Gyü­ lekezetet; itt, ama nevezetes, nagy időket Ismét csalódtam, azt hivém, elég megélt csesztvei faóriások előtt, amelyek Ledönteni a múltnak rémeit, lombjai alatt Madách nem írta Az ember tra­ S szabad versenyt szerezni az erőknek. gédiájá-t?! Azt hiszem, nem kegyeletsértés, mert a Villámütéses eszmélés volt: hiszen itt Ma­ Tragédia, ez a biblikus-európai frazeológiájú dách a máról, 1991 őszének Magyarországá­ hatalmas világköltemény éppúgy világmagya­ ról szól, hozzánk beszél. Legalábbis én hajlan­ rázat, tehát teljes világképet, világfilozófiát dó vagyok úgy érteni, hogy ez a prófécia így adó egyetemes mű, mint maga a Biblia. S is értelmezhető. A rendszerváltás nemrég dön­ köztudomású az is, hogy a templomi szentbe­ tötte le - s még döntögeti - “a múltnak réme­ széd, a prédikáció textust, szövegidézetet it”, miközben “szabad versenyt” szerez “az emel ki a Bibliából, s azt kommentálja, aktua­ erőknek”: az egyéni, a gazdasági s nem utolsó lizálja a hívekhez fordulván. A biblia világké­ sorban a politikai érdekeknek. Arról a dilem­ pi gazdagsága teszi ezt lehetővé: benne van máról szól tehát Madách-Ádám, hogy dönt­ minden. Mindenhez található abban alkalmas jük, döntögetjük a múltból megmaradt réme­ citátum. ket, s mikor már azt hinnők, elég “szabad ver­ Végiggondolván íróasztalom mellett, mit senyt szerezni az erőknek”, aközben “ismét” is mondhatnék én a nógrádi Csesztvén Ma­ csalódunk... Madách Ádámja kételkedik, s né­ dáchról; én, aki nem Madách-kutató vagyok, hány sorral odébb pontosan definiálja, mért találomra felnyitottam a Válogatott művek ítél ily gyanakvón a frissen látottakról: nemrég megjelent kiadását (azt a tetszetős kö­ tetet, amit két professzionális Madách-szakér­ Mi verseny ez, hol egyik kardosan tő: Horváth Károly és Kerényi Ferenc rende­ Áll a meztelen ellennek szemében, zett tudós gonddal sajtó alá; megjelent a SzépMi függetlenség, száz hol éhezik... Elhangzott 1991. október 5-én Csesztvén. 43 �palócföld 92/1 Távol áll tőlem, hogy a Tragédiának ezt a helyét a mai gyorsan gazdagodókra, ügyes privatizálókra, illetve munkanélküliekre, hajléktalanokra értsem. A “múltnak rémeit” sem helyettesítem be porba taszított politi­ kai emlékművekkel. Könnyed aktualizálás helyett a költő és hőse szorongásának az a fontosabb indítéka érdekel, ami az “elég ledönteni?” töprengő kérdése mélyén mun­ kál. Mit óhajtana Ádám-Madách? Nem azt-e, amit mi is akarnánk, átlépve minél gyorsab­ ban a változások megpróbáltatásain? A költő­ vel szólva: Én társaságot kívánok helyette. Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel összeműködik, Minőt a tudomány eszmél magának, És melynek rendjén értelem viraszt. A társaság: a társadalom, melynek védel­ me: az igazság, az emberi jog tisztelete, bün­ tetése: az érdekek fölötti objektív mérlegelés, buzdítása: az értelmes és érdemi ösztönzés. Igen, ilyen új társadalmat ígérnek mindig a hatalomra jutott politikai erők (s azok is, me­ lyek a sáncok mögé akarnak kerülni). A törté­ nelmi tapasztalat azonban tudatja velünk, hogy ez többnyire utópiának bizonyul, mégis készek vagyunk e programot elfogadni és se­ gíteni, mert örök vágyakat kodifikál, s betelje­ sülést helyez kilátásba. Amit azonban a szóno­ kok általában nem emlegetnek. Ádám azt is kiemeli: a tudományról és az értelemről is szól; olyan tudományosan igaz társada­ lomeszményt fogalmaz meg, amelynek rend­ jét az értelem vigyázza. Tudomány és értelem s e kettő támogató működtetése nélkül - fi­ gyelmeztet a költő - nincs tehát új világ, nincs szabadverseny, nincsen sikeres rend­ szerváltás. És mi nélkül nincs még? Mi nélkül nem vihető még végbe igazán az újnak megterem­ 44 tése, mivel kell frigyre lépnie még tudo­ mánynak és értelemnek? A költészet nélkül; a költészettel - vála­ szolja Madách. Rettegsz a költészetért ma, Holnap a tudás miatt énekli a Kar már a XI., az ún. londoni szín elején. Az új világba elszántan leszállok, S nem félek a költészetet, nagy eszmét Hullámi közt, hogy újra ne találjam mondja nem sokkal később a még magabí­ zó Ádám. És Lucifer is megnyugtatja, a maga tagadás-koncepciója szerint: S míg emberszív van, míg eszmél az agy, S fenálló rend a vágynak gátat ír, Szintén fog élni a szellemvilágban Tagadásúl költészet és nagy eszme. ( Íme, a nem sematikus, a nem aktualizáló, a nem udvari költészet helytálló definíciója, az “ellenzéki” felfogás: a fennálló rend ha vá­ gyakat korlátoz, a rend tagadásául “fog élni” költészet és eszme.) Ádámot azonban kétségek kezdik gyötör­ ni, s amikor így szól, már keserű tapasztalatok birtokosa: Óh, szent költészet, eltűntél-e hát E prózai világból már egészen? Itt már határozottan behelyettesítek: a köl­ tészet az én mai olvasatomban a művészetet, a művelődést, az oktatást jelenti; az óvodát, az iskolát, a könyvkiadást, a folyóiratokat, a mú­ zeumot, a színházat és így tovább. Jelenti mindazt, amire új formációk vajúdása köze­ pett egyre kevesebb pénz jut, amit “e prózai világban” mi is féltünk és óvunk, ha mással �p alócföld 92/1 nem is védhetjük, mint a szó, az írás klasszi­ kus foglalatú intelmeivel, azúttal a Madáchköltészet figyelmeztető szavaival. De választ ad Ádámnak Lucifer a költé­ szetnek nemcsak “tagadásul” való felfogásá­ val, hanem köznapibb tapasztalati igazsággal is. Csalódtál, Ádám? Megint csalódtál, em­ ber? Eltűnt volna a költészet, miközben ledön­ tetnek “a múltnak rémei”? Dehogy tűnt! hát az a mézeskalács, Virágcsokor, az a tánc, a gallylugos, Mi volt egyéb, csak oly finnyás ne légy... Van hát költészet “a nyervágy, haszonle­ sés” szabadversenyes világában is: ott a “mé­ zeskalács”, a “virágcsokor”, a “gallylugos”: a gondokat felejtető szórakozáskultúra, vagy hogy nyersebb nyíltsággal “fordítsam” Madá­ chot: a bóvli, a giccs, az “aluljáróirodalom”. A költészetpótszer. Kell-e kérdeznem, Igen Tisztelt Gyüleke­ zet, vajon nem a legmaibbnak is tekinthető társadalmi látlelet-e mindez? Mit tehetünk? Vonuljunk ki a költészetet fenyegető mai időkből? Idézzük fel a legvégső megoldást? “A sírt, hol nemzet süllyed el”? A magyarság közös sírgödrét, amiről a Szózat költője énekelt elfu­ ló rettenettel? Madách e sötét végletet is végiggondoltat­ ja a londoni szín, a “Tower és a Temze közti vásár” szereplőivel, akik - éppúgy, mint Arany Hídavatás-ában történik - “egymás után mind beléje ugranak” egy maguk ásta roppant sírve­ rembe. “Besötétül. Az egész vásár csoporto­ zattá alakul, mely a szín közepén tátongó sí­ ron ás, azt körültáncolja, míg egymás után mind beléje ugornak, részint némán, részint, amint egymás után szólottak” - olvassuk a “lélekharang” kísérte legutolsó jelenet előtt a színi utasítást. Rendszerváltási kínokra lehetne válaszolni ilyen nemzetkarakterológiai közhelyekkel most is, elvégre mi búskomor nép, az öngyil­ kosság népe volnánk. Madách azonban más példát mutat, s mutatja nekünk, mutaja a má­ nak megint. Éva is ott áll a sír szélén, s bátran leszól a “tátogó mélység” sötét örvényébe: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifíuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Aztán “Fátyolát, palástját a sírba ejtve, di­ csőülten felemelkedik.” Éva tehát “glóriával”, azaz dicsőséggel “átallépi” a sírt, hogy - Horváth Károllyal szólva - “»Szerelem, költészet s ifíuság« érté­ keit vigye magával az elkövetkező új társada­ lomba.” Éva a síron is átviszi a költészetet és a szerelmet. “A tulsó partra” - folytathatnám Nagy Lászlóval, aki a “Ki viszi át a szerelmet?” hasonló kérdését kortársunkként tette fel, Ma­ dáchoz képest igazán nemrég. Költészet nélkül nincs és nem lehet új tár­ sadalom - tudatja korával s utókorával mind­ két klasszikus. Amihez csak azt tehetem hoz­ zá: költészet meg a ”társaság”, a társadalom támogatása nélkül nem létezhet. Atyámfiai a Költészetben! Ezzel a hoz­ zánk címzett madáchi intelemmel erősíttes­ sünk meg szíveinkben, s tegyük le Ünneplő Gyülekezetünk koszorúit Az ember tragédiája költőjének csesztvei szobra elé. Ámen. 45 �palócföld 92/1 Kerékgyártó T. István A középosztály hiánya Csaknem a közhelyszerű szociológiai igazságok közé tartozik immár, hogy a közép­ osztályosodás folyamata az államszocializmusban is érzékelhető volt. Legalábbis a hatvanas évek elejétől kezdődően, mikor - a proletarizálódás ellenére -egyre nagyobb létszámú társadalmi csoportok váltak valamelyest függetlenné az állami újraelosztá­ son alapuló tervgazdaságtól. S ebben van is igazság. Még akkor is, ha az osztály fogalmát sohasem lehet annyira tág értelemben használni, hogy például a jelentéke­ nyebb vagyoni gyarapodás alapján soroljuk ebbe a kategóriába különböző gondol­ kodású, foglalkozású, státusú, stb. embereket. Elfogadva Robert Michels kiinduló pont­ ját, valóban látnunk kell, hogy “aki az osztály szót kiejti, tulajdonképpen elválaszt, mint ahogyan aki szolidaritásról beszél, az szociá­ lis ellentéteket feltételez. Ennél a műveletnél az elválasztás és az ellentét az elsődleges, az osztály és a szolidaritás a másodlagos. Ezek alapján felállítható a tétel, hogy az osztályok szembenállásának talaja az érdekek különbö­ zősége, vagy megfordítva: az osztály fogalma tulajdonképpen az érdekközösség jelenlétét feltételezi”. S ebből a szempontból nyilván­ valóan sajátos érdekközösséget alkottak a má­ sodik gazdaságban vagy a szolgáltató szektor­ ban megjelenő társadalmi csoportok. Minde­ nekelőtt materiális értelemben, hiszen az anyagi javak és a korlátozott személyi függet­ lenség tekintetében különböztek például a na­ gyipari munkásoktól. És éppen a középosztá­ lyosodás máig zajló folyamta érzékelteti, hogy a tulajdon és a jövedelem sohasem hoz­ ható közös nevezőre. Mert ebbe az osztályba tatozók úgy váltak viszonylag jelentékeny jö­ vedelem részeseivé, hogy számottevő tulaj­ don fölött nem rendelkeztek, sőt egyáltalán nem volt tulajdonuk. Vagyis nem “tulajdon­ osztályról” van szó. Ennek következményei azokban a magatartásszervező elvekben is megjelentek, melyek inkább a fogyasztásra, mint a felhalmozásra irányultak. A jövedel­ mek egyenlősége ugyanakkor csak látszat, hi­ szen a pénzösszegben kifejezett jövedelem nem fedi az individuálisan és racionálisan adott igényeket és szokásokat. Az így formálódó “középosztály” legfel­ jebb tehát “jövedelemosztályként” definiálha­ tó, melyet - ugyancsak Robert Michels szóhasználatával élve - a standard of living kü­ lönböztet meg más rétegektől. Valójában az ide tartozók életigényeinek korlátozottságát az is mutatja, hogy nagyban és egészben ma­ teriális jellegűek. S amint az mára nyilvánva­ lóvá vált, főként a második gazdaság tette lehetővé, hogy az államosított első gazdaság­ ban munkavállalóként és nemegyszer meg­ nyomorított bérmunkásként alkalmazott (Robert Michels: A társadalmi osztály. In: Európai műhely II. Pécs, 1990. 799.o .) 46 �egyének - akik a munkaképes korú népesség számban teremtette meg a középosztályoso­ nagyrészét alkották - alacsony béreiket itt dás materiális és mentális feltételeit, és bár­ egészítsék ki. Jóllehet minden szemponból mennyire felemás módon is, de mégis szere­ önkizsákmányoló életmódot folytattak, de pet játszott a vállalkozásra kész attitűd meg­ ugyanakkor mégis magasabb fogyasztást, jelenésében, illetve kis mértékben mégiscsak életszinvonalat és felhalmozást értek el, mint rehabilitálta az egyéni haszonszerzést. Külö­ amire első gazdaságbeli jövedelmekből nösen lényeges körülmény ez azért is, mert az egyáltalán tellett volna. Nyilvánvalóan az ál­ 1949. évi, majd az azt követő államosítással lamhatalom kezdettől fogva épített a második az állampolgároktól lényegében minden ter­ gazdaságra (még ha ez a szféra mindvégig melő vagyont, minden vagyonalapú jövede­ csak megtűrt is volt), hiszen így nem csupán lemforrást, s ezzel a középosztályosodás ma­ jelentős állami kiadásokat spórolt meg, ha­ teriális bázisát vonták el. Ugyanekkor - aho­ nem közvetett módon el is vonta az itt keletke­ gyan Matolcsy György írja - “kikényszerítet­ ző jövedelmek nagyrészét. Így - bárhogyan ték, lehetővé tették a háztáji rendszer kialaku­ értékeljük is a két világháború közötti közép­ lását, egy sajátos kettős mezőgazdasági szer­ osztály szociális és kulturális szerepét - arról kezet meghonosodását”, miközben fokról­ semmiképp sem feledkezhetünk meg. hogy fokra “szétverték azt a korábbi, meglehetősen követett társadalmi értékeiket és életcéljaikat konzervatív és alkalmazkodásra csak egy tekintve már csak azért sem válhattak példává szűk sávban képes falusi-mezőgazdasági élet­ vagy modellé, mert az államszocializmus az szerkezetet, tulajdonszerkezetet és magatar­ előző rendszer alapintézményeit változtatta tásmintát, amelyik önmagától nyilvánvalóan meg egyik napról a másikra. Az egzisztenciá­ nem tűnt volna el a színről”. lis veszélyeztetettség valós élménye vezetett Aminthogy az is kétségtelen, hogy az el­ azután olyan túlélési technikákhoz, melyek múlt évtizedek amorf “középosztályát” nagy­ révén igyekeztek az állampolgárok az állami jában-egészében jellemző mentalitás az ál­ beavatkozások kiszámíthatatlanságát, követ­ lamszocializmus egész működésmódjával hetetlenségét újra meg újra minimalizálni. összefüggött. Kivált azokkal a feloldhatatlan S ebből a szempontból valóban elgondol­ és feldolgozhatatlan félelmekkel, melyek a kodtató, hogy az államszocializmus egyre fi­ proletarizálódás valóságos réméből származ­ nomodó, de voltaképpen végig érvényesülő tak. Ennélfogva a nyíltan vagy morogva el­ félelem- és szorongáskeltő tchnikáival szem­ lenséges, nyíltan vagy kényszeredetten egy­ ben milyen konkrét, a gyakorlatban érvénye­ mást támogató-elviselő viszony, mely a többi sülő életstratégiák keltek életre. A középosz­ réteggel szemben a “középosztály” tagjaiban tályi mentalitáshoz legközelebb álló volt az, kialakult, csak úgy értelmezhető, ha nem fe­ amelyik a gazdasági autonómia megteremté­ ledkezünk el arról, hogy a “középosztályi” lét sére törekedett. Többnyire sikeresen, mivel a meglehetősen ingatag alapokon nyugodott. A Kádár-rezsim ideológiai rendszere fokozato­ függésrendszer a redisztributív hatalomtól és san kiürült, lényegében rítusgyakorlásra egy­ gazdaságtól sohasem szűnt meg, legfeljebb szerűsödött. Ennek is köszönhetően a gazda­ nagyobb volt az a játéktér, melyen belül eg­ ságban a bürokratikus redisztribució (újra­ zisztenciálisan viszonylag szabadabbá váltak elosztás) mellett egyre jobban megerősödött a a “középosztálybeliek”. Vagyis a középosztá­ második gazdaság, mely viszonylag nagy lyosodás megannyi látványos jellemzőjéből Matolcsy György: A magyar tőkefelhalmozás. Valóság, 1991. 1.sz. 2.o. 47 �p a lócföld 92/1 sem következtethetünk arra, hogy valódi kö­ zéposztály létre is jött. S itt nem csupán az osztálytudat - kissé marxiánusnak tetsző hiányára kell gondolnunk, hanem elsősorban arra, hogy az önlegitimációnak mindvégig hi­ ányoztak a szociális, kulturális és politikai feltételei. Semmilyen szinten nem tudott annyira megszerveződni, hogy a megtapasz­ talt szabadságtól eredő önérvényesítési lehe­ tőségek felszínre kerülhettek volna.Nyilván önvédelemből sem (melyet mégiscsk a totali­ tárius rendszer határolt körül), de még inkább azért, mert a bürokratizált államhatalomtól és gazdaságtól nem tudott véglegesen szabdulni. Így leginkább a “közepes tehetősség” megszületése volt rá jellemző; az “ 1970-es évtizedben lakást, házat épített és gépkocsit vett, az 1980-as évtizedben villát épített, de­ vizát gyűjtött, második lakást vásárolt, keleti gépkocsiját nyugatira cserélte, értékpapírt vá­ sárolt, és az infláció meggyorsulásáig jelentős forintbetétet tartott”. De a mégoly hasonló fenomenológiai jellemzők sem leplezhetik el a “középosztály” belső tagoltságát, melynek kövekezményei mindmáig érvényesülnek. Jóllehet a rendszerváltozással magántulajdo­ nosi jogviszonyok keletkeztek, de - ahogyan nap mint nap tapasztalhatjuk - valódi magántulajdonosokról mégsem beszélhetünk. Csak részben magyarázza ezt a körülményt, hogy a tőkének minősülő vagyontárgyak nem funk­ cionálnak tőkeként; sokkal fontosabb azon­ ban az, hogy az állami tulajdon látszólag ra­ dikális feloszlatása után a tőkepiac hagyomá­ nyos törvényei nem érvényesülnek. Nyilván azért sem, mert a piac leple alatt létrejött új tulajdonviszonyok - melyek elvileg a valódi középosztály megerősödésére lennének ha­ tással - áttekinthetetlenebbek, mint akár az államszocializmus sajátos érdekalku-rend­ szerei, s a piaci értelemben vett racionális vi­ selkedés motívumai is hiányoznak. Egyálta­ Matolcsy György: i. m. 4.o. 48 lán nem világos, hogy milyen társadalmi cso­ portok birtokolják a valóságos tőkejavakat, hiszen ezek túlnyomó részével személytelen “szervezetek” rendelkeznek. S nyilvánvalóan különbözik az értékek, a fogyasztási- és ma­ gatarásminták elfogadott rendje azok között, akik péládul a mezőgazdasági kisárútermelés jövedelmét felhasználva képesek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok életszintje fölé emelkedni, illetve azok között, akik szellemi természetű vállalkozásaik révén jutnak privi­ legizált helyzetbe. Nem szólva arról, hogy a szociológiai vizsgálatok szerint a magyar társadalomnak csupán körülbelül tíz százaléka tartozik az elithez (amely minden tekintetben a legprivi­ legizáltabb helyzetű), a legalul levőkhöz pe­ dig közel húsz százalék. A kettő között elhe­ lyezkedők viszont nem alkotnak egységes osztályt, hanem nagyon határozottan külön­ válnak egy átlag fölötti és alatti rétegre. S bár a középosztályra lenne jellemző leginkább a vállalkozás ethosza és gyakorlata, miután azonban hosszú időn keresztül azt is az állam joga volt eldönteni, hogy kiből lehet például takarító kisiparos, évtizedeknek kell eltelnie, hogy magától értetődően mondja bárki: vál­ lalkozó leszek. Több oka is van ennek. Főként a tőkehiány, de ugyanígy az is, hogy az állam­ szocializmus erőltetett kollektív szemlélete után a legtöbb embernek nem könnyű megke­ resnie azt az utat, amelyik csak a sajátja. A jövedelmi különbségekből származó “közép­ osztályi” helyzet persze nem csupán a gazda­ sági viszonyok által körülhatárolt szociális státust jelent. Mert a pozíció szemléletmegha­ tározóvá és a dolgokat preformáló alakzattá csak a cselekvések dinamikája és rendszere révén változik. S mindez az egyéni habitus­ ban ölt testet, mely éppúgy megnyilvánulhat a vagyonfelhalmozásban, a fogyasztás módjá­ ban, mint a kulturális értékek elsajátításában. �Ha bizonyos közös vonásokat veszünk észre, ezek abból erednek, hogy a “középosztályi” létforma olyan közegként jelenik meg, mely egyszerre fejezi ki a jövedelmi elkülönülést, illetve olyan szemlélemódot, mely a kivívott gazdasági és szociális autonómián alapul. Ezért is tűnik merő anakronizmusnak, hogy a középosztályt sokan csak tulajdonosi osztályként tudják elképzelni. S itt nem csu­ pán arra kell gondolnunk, hogy a fejlett ipari társadalmakban az önálló tulajdonosok száma az összes keresők alig tíz százaléka körül jár, hanem sokkal inkább arra, hogy az állampol­ gárok gazdasági és szociális emancipációja olyan tényezőktől függ, mint a társada­ lombiztosítás rendszere, a jövedelmek nagy­ sága, az életbiztonság, stb. Végtére is - s ezt minduntalan hangsúlyoznunk kell - a közép­ osztályosodás elmúlt évtizedekben megindult folyamata nemcsak azt jelentette, hogy meg­ jelentek a tulajdon nem állami formái (a gmkkon keresztül a kiszövetkezetekig, és napja­ inkban a kibontakozó tőkés magánvállalato­ kig), hanem azt is, hogy a munkavállalók emancipációja megindult. Akárcsak megkö­ zelítően is nehéz persze érzékeltetni, mit je ­ lentett valójában a viszonylagos állampolgári autonómia elérése; mennyi frusztrációt kellett elviselni a támogató jogi, politikai, gazdasá­ gi, pénzügyi stb. garanciák híján. Csak annyit tudunk pontosan, hogy a kezdetben nyíltan, a későbbiekben rejtetten totális ellenőrzésre tö­ rő hatalom számára bármifajta függetlenség önmagában jelentett kihívást. S ha igaz is az, hogy birtokos, vállalkozó polgárság - azaz Besitzbürgertum - nélkül nem beszélhetünk középosztályról, annyira elkerülhetetlen an­ nak kimondása, hogy a civil társadalmat a polgári kultúrát hordozó Bildunsbürgertum tartja életben. S ennek összefüggésében kell látnunk, hogy a két világháború közti középosztály legfeljebb marginálisan tudta továbbörökíteni tudásának, társadalmi pozícióinak és kultúrá­ jának egy részét az újabb nemzedékre. Kö­ zéposztály viszont akkor jön létre, ha a tulaj­ donosok körének bővülésén kívül más feltéte­ lek is teljesülnek. Mert - ahogyan Bauer Ta­ más meggyőzően írja - “ha stabil polgári Ma­ gyarországot szeretnénk, akkor nemcsak arra kell törekednünk, hogy az eddigiekhez képest bővüljön a tulajdonosok köre, hanem arra is, hogy a kialakuló berendezkedés szerves ré­ szévé váljanak a dolgozók által sajátjuknak tekintett, tárgyalóképes szakszervezetek; hogy részben állampolgári jogon, részben a biztosítási elv szerint mindenki biztonságban érezhesse magát betegség, öregség vagy mun­ kanélküliség esetén; hogy nyitott maradjon az oktatási rendszer; hogy a vállalkozók gyors gazdagodását ne a bérből élők tömegeinek nem kevésbé gyors elszegényedése kísérje”.* Idáig még nem volt arra példa, hogy középosztály - melynek gyakran szinonimájaként használják a polgárságot - megerősödhetett volna akkor, ha bármely központosuló hata­ lom igényt tart a gazdasági és politikai folya­ matok részletekbe menő szabályozására, fel­ ügyeletére vagy egyenesen függőségben tar­ tására. Külön kérdés persze az, hogy maga az ökonómiai elv sem fetisizálható, mert amíg a minőség, a használati értékért való termelés nem válik dominánssá, amíg a piacgazdaság megteremtése csak óhaj, addig az állami be­ avatkozás csökkenő szerepéről aligha beszél­ hetünk. A megváltozott hatalmi viszonyok önma­ gukban még nem kényszerítik ki a piacgazda­ ságtól sohasem függetleníthető középosztály megerősödését. Mint ahogyan az is kétségte­ len tény, hogy a középosztályi lét civil alkotó­ eleme az egyéni szabadsághoz szükséges jo­ gokból - a személyes szabadságból, a szólás­ szabadságból, a gondolat- és vallásszabadság­ Bauer Tamás: Modern polgárosodás Magyarországon. Magyar Nemzet, 1991. augusztus 15.sz. 4.o. 49 �palócföld 92/1 ból, a tulajdonhoz való jogból, az érvényes tevékenységében a racionalitás uralkodik, szerződések kötésének jogából, valamint az mely megőrzi attól, hogy a puszta kiszolgálta­ igazságszolgáltatáshoz való jogból - áll; poli­ tottság síkjára süllyedjen. Ezzel is összefügg, tikai alkotóeleme a politikai hatalom gyakor­ hogy a középosztály létére vagy nem létére lásában való részvétel jogán; társadalmi alko­ irányuló kérdések mindig az osztályt alkotó tóeleme pedig egy civilizált lényhez méltó, a egyénekre irányulnak; annak tudatában, hogy tásadalom mindenkori mércéinek megfelelő amit keresünk, az végül az “osztályjelleget” életvitel jogán alapul. Jóllehet - Szelényi érzékelteti. Csakhogy az államszocializmus­ Ivánt idézve - a “magyar társadalmi struktú­ ban - s ez is evidencia - lehetetlen volt az rát, mint a két világháború között, ma is egy egyének és csoportok számára érdekeik és identitásuk meghatározása; valójában önmeg­ kettős társadalmi szerkezet jellemzi, mindkét esetben egy rendi jellegű hierarchia az uralko­ határozásuk materiális kritériumok és motí­ dó, s az sorvasztja, torzítja az alternatív pol­ vumok alapján történt. Míg a két világháború gárosodó struktúrát. Mai lehetőségeink azon­ között joggal beszélhetünk úri középosztály­ ban talán reménytkeltőbbek, mint mondjuk a ról, a totális államosítás után még metafora­ harmincas években voltak, mert a mai rendi ként sem használhatjuk a fogalmat. Kétségkívül igaz az, hogy a középosztály­ struktúra bizonytalanabb, kevesebb az önbi­ zalma, s reményeim szerint kevésbé tudja a hoz tartozó polgárhoz a legkülönfélébb jel­ polgárosodás erőit visszatartani, mint arra az lemzők társíthatók. Sajátosságként lehet fel­ úri középosztály és a földbirtokos arisztokrá­ tüntetni - mondjuk - a pénzzel és érzelmek­ kel való takarékosságot, a mogorva puritaniz­ cia képes volt”. Kivált azért is, mert újabb úri középosz­ must, az elpuhult kényelemszeretet, az apró tályt senki sem kívánhat. Sem nemzeti, sem örömök élvezetét, stb.. Ám a heteronóm és gazdasági, sem politikai megfontolásokból. egymásnak ellentmondó sajátosságokból Ugyanakkor a középosztályra jellemző gon­ mégis könnyűszerrel kihámozhatók a legfon­ dolkodásmód és világlátás kikristályosodását tosabbak. Nevezetesen azok, melyek a közép­ az is nehezíti, hogy az államszocializmus ide­ osztályi lét fő attributamait jelentik. Így a ma­ gen és sikertelen emléke még mindig hat. Az teriális függetlenséget, a szabadságot, a mo­ elmúlt időszakban ugyanis olyan politikai rális autonómiát, a kulturális mintaadást. S rendszer működött, mely úgy kezelte a privát én inkább a második jellemzőt tartom fontos­ gazdasági tevékenységeket, mint félig-med­ nak. Nemcsak azért, mert a szabadság az em­ dig büntetendő cselekedeteket, s miközben beri élet legfőbb javaként fogható fel, hanem beolvasztotta a gazdaság, a törvényhozás, stb. azért is, mert olyan értékről van szó, amely­ szféráját a politikai életbe, védtelenül hagyta nek korlátja csak a mások szabadsága. Elvileg az állampolgárt. S ez a valóság többek - kö­ ez is egyértelmű és megfellebbezhetetlen zött - azért volt embertelen, mert az egyén tény. Csak ha konkretizáljuk, akkor válik kü­ elvesztette érzékét, lehetőségét képességei ér­ lönössé. Mert a szabadságnak vannak gazda­ telmes megvalósítására. Mert a valóságból sági, szociális és kulturális feltételei. Ráadá­ nem lehetett “kiolvasni” a megteendő és he­ sul egymást erősítő vagy gyengítő feltételei. A lyeslendő elveket. Ám csak a jogokkal bíró és jövedelmi biztonság fetisizálása például azért jogokra érvényes polgárra jellemző, hogy ön­ sem helytálló, mert - ahogyan szintén tapasz­ talhatjuk - a “piaci szereplők magatartása megnyilvánulásában. gyakorlati és szellemi Szelényi Iván: ÚJ osztály, állam, politika. Bp. 1990. Európa K., 485.o . 50 �ugyanolyan nehézkes, pazarló és ötletszerű maradt, mint amikor még a tervalku és a kö­ zös bürokratikus függés kapcsolta őket egy­ máshoz. Elhárult viszont minden akadály an­ nak útjából, hogy a nemzetgazdaság felhal­ mozott deficitjét az állampolgárok és munkavállalók nyakába varrják az egyik oldalon, miközben a másikon a gazdaság kapitányai megsokszorozzák magánjövedelmüket”.* Akár úgy is fogalmazhatnék, ha valaha, most igazán szükség van a középosztályra. S jóllehet a középosztályi lét materiális státus­ ként értelmezhető, de egyszersmind olyan ál­ lampolgári magatartásként is, amelyik képes fel- és megismerni a jogokat és köteles­ ségeket, és ezeknek megfelelően - morális lényként és racionális cselekvőként egyaránt cselekedni. Hatékony képességekkel és lehe­ tőségekkel rendelkező attitűdről van szó, mely akkor teljesedhet ki, ha a megfelelő jogi, politikai, gazdasági intézmények segítik. Eh­ hez elengedhetetlen az autonómia, hiszen csak autonóm módon cselekvő polgárok kö­ vethetnek és teljesíthetnek célokat (bár­ mennyire különbözőek legyenek is azok) és kötelességeket (bármennyire eltérőek legye­ nek is azok). Annál is inkább, mert egyre el­ kerülhetetlenebb a veszélye annak, hogy a társadalmi ellentétek - melyek a kezdetlege­ sen kiépülő piacgazdaság jegyében tárulnak fel - igen súlyos feszültséget szülnek a gyor­ san gazdagodó szűk réteg (melyet bízvást ne­ vezhetünk az új burzsoázia megtestesítőjé­ nek) és a rosszul kereső, munkanélküliségre kárhoztatott milliók között. A “magánpolgá­ rosodás” elmúlt évtizedekben gyökerező ha­ gyományai csak részben segítik a középosz­ tálybeli magataráshoz elengedhetetlen új viselkedésmintákat. Nem az üres individua­ lizmus, hanem a viszonyaiban gazdag polgár értelmében. S ez nem nélkülözheti az egy­ másrautaltság vállalását sem. Nem valamiféle kollektív állameszme nevében, hanem éppen a különneműség értelmében. A jogokkal bíró és a jogokra érzékeny kö­ zéposztálybeli polgár magatarása ez. Mert aki tisztában van jogaival, aki egyéni érdekeit vi­ lágosan látja és artikulátlan felszínre hozza, állandóan ezek szerint viselkedik annak ma­ gatartásában lassanként kikristályosodik az az ethosz, mely az emberi méltóság, a szabad­ ság, az érzelmek tiszteletben tartásán alapul. Már Bibó István utalt arra, milyen módon le­ het élni a szabaddá válásnak azokkal a lehető­ ségeivel, melyeket például a középosztályi léthez társított tulajdon teremt meg. “Nem je­ lenti ez sem a magántulajdon szentségét, sem korlátlanságát, sőt azt sem, hogy a jövő társa­ dalmi rendjének alapvető intézménye marad­ jon. De jelenti azt, hogy a tulajdonnak bizo­ nyos formáit, melyek magukban nem jelente­ nek sem tőkehalmozódást, sem tőkés termelé­ si rendet, sem indokolatlan egyenlőtlenséget, nem szabad minden további nélkül elvetni, mert egyrészt a felszabadulásnak fontos moz­ gatói lehetnek, másrészt egy új társadalmi rendben a szabadság lényeges technikai esz­ közei maradhatnak”.** S ha a középosztályo­ sodás aktuális formái és feltételei megváltoz­ tak is, maga a polgárosodás - ugyancsak Bibó István szóhasználatával élve - gazdasági, kul­ turális és politikai síkon egyaránt tudatos, sza­ badságával élni tudó, kiszolgáltatottságot nem tűrő, s uralmak puszta eszközévé le nem süllyeszthető ember ideáljának az elfogadását jelenti. Lányi Andás: Ár ellen. 2000. 1991. 11.sz. 20.o. Bibó István: Parasztpárt és polgárosodás. In: Válogatott tanulmányok. Bp. 1986. Magvető K., 429.o . 51 �p alócföld 9 2 / 1 M akovecz Benjámin: C u n n in g h a m ia L a n c e o la ta 52 �p alócföld 9 2 / 1 Handó Péter Fogadó Furcsa, szürkéllő tájon haladtam keresztül. Kisebb-nagyobb felhők úsztak el fölöttem. Dele körül járt a Nap. Szerelmi nehézségekről elmélkedtem, miközben sodort magával a tucatautók konvoja. Gyomrom korgott. Letértem egy útmenti fogadónál bekapni valamit és meginni egy üdítőt. Kevés vendég tartózkodott az áporodott levegőn. Lassú pincér hideg bélszínét gyorsan magamba gyűrtem. Fizettem. Kisétáltam. Kemény, száraz hideg csapott mellbe. Szinte égetett. Kékes homályba burkolódzott a környék. Cseppkőszerű jégtömbök és boltívek jelentették a horizontot és az eget. Zizzenéseket hallattak a növények. Ráléptem a berepedezett aszfaltra. Megcsúsztam. Visszakalimpáltam a fogadóba, hogy gusztustalan tréfájukért szót emeljek. Az éttermi részből mindenki eltűnt. Bekukkantottam a pult mögé, belopakodtam a konyhára - egy lelket sem találtam. Kiballagtam az útra és csúszkálva eljutottam az autóig. Előkotortam kulcscsomóm. Nem ment a zárba. Könyökkel bezúztam a kilincs fölött az üveget. Belülről sem nyílt az ajtó valami megfoghatatlan hiba miatt. Kirángattam a maradék szilánkot és bemásztam az ülésre. Meggémberedett és -lilult ujjaim között remegtek a kulcsok. Megcsúsztak és leestek. Tapogattam utánuk lábam alatt. Rávágtam a kormányra. Padlón koppant belőle egy tenyérnyi darab. Fáztam. Hátranyúltam. Ülésen lévő ruhaféléim ropogtak, amint megemeltem merev kupacuk. Kievickéltem a kivert ablakon. Távolban, egy jégoszlop lábánál ismerősnek tűnt egy épület. Verandáján emberforma tett-vett. Vacogva, apró siklásokkal közelítettem meg. Mint az építmény, olyan hajlott hátú banya nyúzott valamilyen állatot. Láttára akaratlanul is egy név szaladt számra, egy emlékezetes ház ifjú lakójáé. Erre azt mondta, hogy fáradjak be, valamelyik kemencepadkán megtalálhatom. Nyikorgott a zár kezem alatt. Átléptem a küszöböt. Balról töméntelen mennyiségű fahasáb, jobbról lépcsőzetesen elhelyezkedő, faltól-falig érő négy tűzhely állt, melynek harmadik szintjén egy ismerős, de megaszalódott arcú férfi kuporgott, s a legfelső tűzteret töltötte föl. Ráköszöntem. Hátranézett. És szólt: - Menj vissza! - majd mintha ezzel meg is szűntem volna, folytatta munkáját. Hová? - kérdeztem. Becsapta az utolsó hasáb mögött a rostélyt. Aláugrált a tűzhelyeken, egészen mellém, a kövezetig. Megragadta karom. Megserdített. Nem hallod, menj vissza! - rivallta, s kipenderített. Kint egy pillanatra fölnézett kendője alól a nő, s nyúzott tovább. A jégtömbök lejjebb ereszkedtek. Időnként mélyen le kellett szegni a fejem miattuk, míg visszacsoszogtam a fogadóig. Bejáratában behúnytam a szemem és átléptem a küszöböt. Bomló hús szaga vert orron. Hátrahőköltem. Megfordultam. Az autóhoz rohantam. Bevetődtem a kivert, üvegtelen ablakon. Az ülés alól előhúztam a kulcsokat. Felbő­ gött a motor. Megmarkoltam a csonka kormányt. Bemozdult köröttem a táj. Kisebb-nagyobb felhők úsztak el az égen. 53 �p a lócföld 9 2 / 1 Kőfaragó - Szeretném látni magam, amint virággá lényegülök, vonzó illatokat sugároz bokrétám, kapcsolatokat teremt sziromkarom, amint beteljesedek - motyogta. Hátralépett az ablaktól, melynek keretéből kibámult a tájra, szemlélte a sárga, vörös, cifrazöld izzást. Lesímította hajfürtjeit. Égett a tenyere a szálakon. - Mostoha dolog ez az emberi test. Sintérként bánik velem. Éhes, szomjas, mintha csak táplálására lennék. Hátrafordult és a gyümölcsökkel roskadásig rakott asztalhoz baktatott. Megragadta egy jonatán pirospozsgás képét. Szájához emelte, megcsókolta, visszahelyezte társai közé. Pördült egy háromszázhatvanast. Megöklözött néhány narancsot. Fölkapott egy banánt és héjastól behabzsolta. - Sovány remény, hogy táplálkozhatom. Mások is megtehetik. Még a nagymama is fölfal­ hatja a farkast, mielőtt Piroska megkérdezhetné fogai nagyságának okát. Nekem ez nem kell! - üvöltötte, s falhoz vágott két starkingot. - Mestere vagyok szobámnak. Kezem szülte stukkóit. Tudom a lehetetlent, ismerem az iszonyatot. Miért nem szállhatok, ha kedvem szottyan? Elkente szeme sarkában elérzékenyülését. Sosemhallott melódia dúdolásába kezdett. Fáj­ dalmasan szépbe. Végül elhallgatott. Leült a földre, s kitárta az ég felé mellkasát. - Abrosz a világ; éktelenkedik a zabálók pecsétjeitől: kávé-, zsír-, tojás-, hús-, rostok foltjaitól. Helyenként átfedéseket lehet megfigyelni, összemosódásokat. Ezeken a pontokon az alkotók egyformán értik, érzékelik állapotuk, a közös részt. Többi területük mélyen elhatárolt, mint ahogy elhatárolt másoktól. Ez a faktor az egyéni tudás. Megtörölte szája szélét ingujjában. Komótosan fölült-fölemelkedett. Ablakhoz ballagott és kikönyökölt. Figyelte a fecskék mélyrepülését. A Nap lefelé áldozott. Elképzelte a bogáráldo­ zatokat, az összecsapódó madárcsőrt, roppanását kitinnek, potrohnak. - A Nap vére folyik el hajnalonta és alkonyatkor? Születése és halála oltárára szánja bíborosodásait? Önmagán vagy az égen végzi el a szertartásokat? Kié a látóhatár pírja? kérdezte karjait egyre szélesebbre tárva, ezzel segítve a tüdejébe áramló levegő útját. Kibomlása tetőpontján összeroskadt, mint a szárára állított-bizott nadrág. Némán hevert. Megrándult. Föltápászkodott. A párkány alá kuporodott. - Ó Nap! Te szüntelen áldozó! A világot nem lehet megváltani. A világ nem kér megváltá­ sainkból. Ráunt. Kappott már épp elég szent eszenciát. Oldatával itatták fülét elégszer. Értéke­ sebb számára sebekkelvert teste példamutatásainknál. Inkább átaludja vajúdásunk, mint hogy bűntudata legyen. Élni akar. Pusztán élni akar - acsarkodott szavaival, s térdeihez dörzsölte szemeit. Halk, de fokozatosan erősödő koppanásokra figyelt föl az ajtó felől. Fölegyenesedett. Levetette ingét, nadrágját, fehérneműjét. Alkarnyi szélességben végighasított egy hófehér lepe­ dőt. Felénél combja közé emelte. Két végét egymásra kulcsolva fölvitte derekára a fölösleget, 54 �p alócföld 92/1 miközben egyre tolakodóbb koppanások jelezték, hogy valaki bebocsájtatást kér. Odament a sarokba. Hátára döntötte hatalmas kőkeresztjét. Elrogyadozott vele a bejáratig. Remegve le­ nyomta a kilincset. Az ajtó fölnyikordult. - Mehetünk - mondta határozottan, minden megingást száműzve. - Mehetünk - válaszoltak rezignáltan a lépcsőházi homályból. Átváltozás Forróság öntött el, mintha izzó vasat emel­ nének tarkóm közelébe. Végtelen távolról in­ dulva szétáradt testemen valami megnyugtató bizsergés. Orrcimpámon megjelent néhány ve­ rejtékcsöpp, amit pillanatok alatt vissza­ itt bőröm. Langyos szellő szaladt tova zsi­ gereimen. Fülemen kiáradt. Simogatva sodort. Mérhetetlen csönd és sötétség ölelt át. Szurcsik József: Gondolatszívó 55 �palócföld 92/1 M É R L E G E N Tarján Tamás Szemmagasságban III. (En attendant) “ Az első költőt, akivel életünkben először találkoztunk, a véletlen adja. A másodikat, a harmadikat, a századikat már választjuk” - írta Nemes Nagy Ágnes a 64 hattyú esszéinek, tanulmányainak lapjain. Ezt az igazságot csupán a számok némi módosításával árnyalhatom: talán a poézis iránti rajongásban is - akárcsak ember és ember szerelmében több “első” lehetséges, és persze a századik költő-választottun­ kat is érezhetjük legeslegelsőnek, váratlan szellemi, emocionális ajándéknak. GYURKOVICS TIBOR neve villan föl hirtelen. Szűk lírájáról én vagy huszonöt kör, nem vitás: a hazai esztendővel ezelőtt hallottam (neo)katolikus literatúra be­ az első méltató szavakat, té­ mutatása, illetve tágabban az len, hajnali hat és fél hét kö­ egzisztencia és a transzcen­ zött. A hajdani emlék meg dencia kérdéseivel is szembe­ nem fakult elevenséggel me­ néző írók, költők műveinek rül föl most, hogy a HALLÓ, megismerése volt a cél. A budapesti piarista Gim­ KRISZTUS című gyűjtemé­ nyes verseskötetet, a Szépiro­ názium III. A-s tantermében dalmi Kiadó puhafedeles, de Jeleníts mint egykori piarista szép papírra szép betűkkel diákot mutathatta be az ak­ nyomott, tisztességes külsejű kortájt még jószerivel fiatal újdonságát forgatom. Jeleníts költőnek számító Gyurkovi­ István hittantanárunk, aki iro­ csot. Nem mondta, de min­ dalmi szakkört (azaz inkább denféle lexikonokból kibá­ egyetemi proszemináriumot) nyásztam, hogy ő két nap hí­ is vezetett, koránkelő volt ján épp egy esztendővel fiata­ már a hatvanas évek közepe labb a poétánál. S bár még a táján is, és zsúfolt napjaiba szakszerű horoszkópkönyvek kora reggel tudta beiktatni a iránt is fenntartásaim voltak, feledhetetlen élményt adó s maradtak máig, arra - taná­ kortárs magyar irodalmi műe­ romat a napi találkozásokból, lemzéseket. Pilinszky, Mé­ Gyurkovicsot néhány ciklus­ szöly, Thurzó, Rónay, Mándy nyi versből ismerve - rábó­ 56 linthattam, hogy a Sagittarius csillagkép (a Nyilas) gyerme­ kei többek között hitük és ér­ zelmeik izzásával, művészi hajlamukkal és gondolkodói igényességükkel tűnnek ki. E személyes emlékezést azért engedtem meg magam­ nak, mert attól a decemberi reggeltől fogva erősen izga­ tott a szerző valamennyi friss könyve, új darabja, nyilvá­ nosság előtti - remek “pojáca­ képességről”, színészi talen­ tumról tanúskodó - fellépése. Ülhettem vele vidéki szálloda presszójában, éjszaka, és ma­ gamba szállhattam heves bí­ ráló szavai hallatán, melyek­ kel egyik kritikámat illette ("Miért kellett bántanod sze­ gény Szakonyi Karcsit...?!"), utazhattam vele Kecskemét­ re, író-olvasó találkozóra, ab­ szurd, ösztönös-kitervelt hu­ �morán betegre nevetve maga­ mat autózás közben, a prédi­ kációs szünetekben ("Miért kellett bántanod engem azzal a bizonyos recenzióddal...?!") ismét szánva-bánva, hogy va­ lami nem tetszett Gyurkovics egyik-másik, kissé laza nagy­ vonalúsággal szerkesztett tra­ gikomédiájának előadásán. Mélységesen személyes gyűjtemény a Halló, Krisztus is, jóval személyesebb, mint ahogy a líra mindig erősen in­ dividuális műfaja parancsol­ ná, és személyes az ünnep, melynek alkalmából napvilá­ got látott: a költő december 18-án tölti be hatvanadik éle­ tévét. Holnapután. Mire sora­ im megjelennek, ő is, az olva­ só is elfeledi már a tovafutó percet. Nem baj. Most minde­ nesetre Isten éltesse Gyurko­ vics Tibort! S akkor jöhet a bírálat. A kötet fölépítése mesteri. Hét-tizennégy költeményt fog össze mindegyik kis cik­ lus, és ezekből a ciklusokból igen sok van. Sőt, aprócska módosítással az első ciklusso­ rozat másodjára is végigfut: az azonos tárgykörbe tartozó művek, különféle megfonto­ lásoknak engedve, két helyről keresendők vissza, hogy az­ után e két “fél” adja ki az “egészet”. A kettős osztott­ ság, egyben sokfejezetes ta­ goltság nemcsak előnyösen megfelelő keret Gyurkovics eddigi oeuvre-jének, de habi­ tusának szeszélyességét, vég­ letességét is híven érzékelteti. Valamennyi cikluscím franciául olvasható, és vala­ mennyi így kezdődik. En at­ tendant... Épp csak egy kicsit kell járatosnak lenni ahhoz a XX. század világirodalmá­ ban, hogy földerengjen: Sa­ muel Beckettnek az örök északra magnetizált iránytű­ drámája kapta az En attend­ ant Godot (az angol kereszt­ ségben: Waiting for Godot) címet. A Godot-ra várva azonnal magyarázza az ’en attendant’ jelentését, ám a ’várva’, ’várakozóban’ mel­ lett számolni kell az ’addig is’, illetve a kissé távolabbi (a mieux szóval való kiegészí­ tést követelő) ’jobb híján’ je­ lentéssel is. A kötetcímet, a darabcímet és a cikluscíme­ ket egybelátva tehát a nem is annyira hipotetikus “En at­ tendat le Christ”: a “Krisztus­ ra várva” cím, a megváltást és szeretetet vágyó életmű­ alapgondolat képződik meg előttünk. Ki és mi, kicsoda és mi­ csoda a hiánytól átjárt vára­ kozás “címzettje”? Sorrend­ ben - az elhagyhatatlan, titok­ zatos, isteni (God), istentelen Godot-t is újra említve - a kö­ vetkezők: Moi-même, Godot, Ma mêre, Ma femme, La joie, La patrie, L’idole, L’ami, La famille, L’Europe, La grace, L’amour; és mégegyszer újra előlről, a mêre helyett a pêre­ rel: az anya helyén az apával. Egy-két kivételtől eltekinve nemzetközi szó az összes, va­ gyis nincs szükség fáradsá­ gos, a lírától idegen, szótáro­ zó dekódolásra. A Godot előtt az én magam, utána pedig az anya, nő (asszony, feleség), öröm (gyönyör), (szülő) haza, bálvány, barát (szerető), csa­ lád, Európa, kegyelem, szere­ lem a címerszavak. A nem magyar nyelvű kimondás fi­ nom szemérmességet kölcsö­ nöz e nagy szavaknak: a szimbolizmus legnagyobb poétáinak nyelvén teremt üd­ vös távolságot a versek heve­ sen hánykódó krátereitől. Gyurkovics Tibor lírai tá­ ja: végeláthatatlan tűzhányó­ vidék. Mintha errefelé akarna kiszakadni a föld mélyéből évmilliárdok minden lávája. Hol azért, hogy pusztítson, égessen, eltüntessen valamit az emberi nyomorúságból, más vétkéből, önhibájából, fátumból; hol azért, hogy öle­ lő meleget adjon. Elviselhe­ tetlen perzselésű hőt? Hát igen, mert ez Gyurkovics köl­ tészetének drámája: a be nem teljesülés, a nem úgy betelje­ sülés. Egzisztencialista színe­ zetű kudarcköltészet, amely­ nek hólyagos torkú dalosa azonban gyönyörködik is a Theatrum Mundiban, tökéle­ tes kínrímekkel cizellálja a vi­ lág elnagyolt torzságát ("Kis­ ten eményre/ ogta a forsót/ billanni előle/ ár noha mincs sód" - Éli teste), nevetni is tud a bomlás végtelen számú változatain (Kisfarkas), és né­ 57 �p a lócföld 92/1 ha mintha Weöres Sándor föl­ emelő gondolata - “Ha min­ den rom, hát építsünk romok­ ból” - villámlana át az agyán (képzőművészeket: festők, szobrászok kínkeserveit és keservesen nagy műveit idé­ ző versei szinte mind ide so­ rolódnak). E sorok írója eddig csak a tragikomédiákat alkotó Gyur­ kovicsról állította Dühönge­ ni, szeretni című régebbi ta­ nulmányában, düh nélkül és sok szeretettel, hogy szerzőnk szeret dühöngeni és dühöng­ ve szeret, amiből következő­ en nem mindig előnyös ráz­ kódásoknak, rázkódtatások­ nak teszi ki jelenetezési, stilá­ ris, szimbolikus végletekben tobzódó darabjait. Mondhat­ ni, szívesen dafke dolgozik egy kicsit maga ellen. A költő Gyurkovicsról is hasonló­ képp vélekedtek igényes kri­ tikusai. Lengyel Balázs példá­ ul a Szeretlek, akárki vagy megjelenésekor ezt vetette papírra: “Egy kicsit ugyan túlzott hangerőre állítottan, de személyes lírai világot te­ remt, indulatosat, meztelenítő őszinteségében elég különle­ gest. Saját hangja is van, egy fűtött, rekedtes, meg-megbi­ csakló hang, amelyet fel lehet ismerni... mint a hullámvasút, örömöt ad és némi kielégítet­ lenséget.” Másutt pedig: “Közérzete öngyulladásos. A hiány az, ami fellobbantja. Részben néven nevezhető ér­ zelmi jellegű dolgoké: szere­ 58 tet, emberség, valódi szere­ lem, s mitagadás, még a nők hiánya is. Részben a megne­ vezhetetlen hiányé, az élet olyan többletéé, az emberi teljesség olyan tárgytalan vá­ gyáé, amelyről (némileg rög­ tönzötten és túlzott hangerő­ vel) éppen a bevezető vers szólhat...” Igen, a külön álló beveze­ tő vers, a Antifóna, az bizony a Halló, Krisztus kötetében is hangos egy kicsit. De a jó költők általában hangosak. Vagy Ady-s zengéssel, vagy úgy, hogy néma csöndben is viszhangozva erősödik föl suttogó igéjük. S a gyűjtemé­ nyes kötetet forgatva úgy tet­ szik, nem tévesztett hangerő ez, inkább a lélegzetvétel sze­ mélyes, erős ritmusa. (Bere­ ményi Géza említette nem­ rég, hogy ő, bár prózaíró, s csak a Cseh Tamás-dalok kedvéért rándul át lírai vendé­ geskedésre, fölismerni véli a költőlét legfontosabb ismér­ vét. Ez pedig a szuverén lé­ legzetvétel, ami már az első szisszenő hangban, az első hangra kerekülő ajak megnyí­ lásában elárulja, hogy valaki nem hétköznapi módon kom­ munikál. Írásban is termé­ szetesen.) A kötetzáró, szintén külön rekesztett vers, az Állomás ama téli hajnali szabálytalan irodalomóra óta legkedvesebb Gyurkovics-versem - igazán csöndes nyolc sor: “Lekap­ csolódsz, mint egy vagon/ a tehetetlen kocsisorból,/ to­ vábbütődsz a vasakon,/ a vas­ utas már rád se gondol,/ pedig tele vagy még teherrel,/ mel­ letted jár a gyorsvonat./ Ki se raknak. Aztán egy reggel/ megmérik tiszta súlyodat.” Általában a négy, nyolc, tizenhat soros - rímelő né­ gyesekbe rendezett, dallamos - kisebb formák állnak a leg­ jobban a költő kezére. Ezek főleg a háromszor négyes nem járnak messze a tisztán szerkesztett, erősen szimboli­ kus gondolati vers egyik köz­ keletű alapformájától (Nemes Nagy Ágnes Madár című re­ mekétől Tandori Hommage­ áig lehetne sorolni a példáit), a rövidebbek József Attila Medáliáinak szomszédságá­ ban lebegnek. A nagyobb struktúrák ingatagabbak, s ha nem regulázza vagy hajszolja őket a ritmus - mint a Moszk­ va felét, amelyet Gyurkovics a televízióban is ragyogóan tudott elzakatolni - , akkor kuszák, befejezetlenek, kedv­ szegetten félbehagyottak lesznek. Profán fohász a Megvál­ tónak fölkibaáló, vele beszél­ ni, perelni akaró Halló, Krisz­ tus. Szeszélyes könyv, sok el­ halványuló művel, tört sorral - és sok szép vers mellett az elementáris költő-lét (a “lé­ legzetvétel”) biztos jeleivel. Búcsúzóul idézzük a Mi nyolc sorát. A piros-fehérzöld színekkel átszőtt versko­ kárdát mindnyájan a szívünk �fölött visel/het/jük: “Zöld po­ hárban piros kanál - / Ezzel se lehet meggyógyulni,/ se gyógyszerrel, se ifjúsággal/ fölépülni már nem tudunk mi,// csak égünk asztalon és ágyon,/ fehér lepedőn fuldo­ kolva,/ hülyéskedünk, mert nem tudunk/ kardunkba dől­ ni, férfimódra.” Ilyen a jó vers: remélhető­ leg nem teljesedik be igaza de mint vers, igazától függet­ lenül megmarad az időben. (Idézés, megidézés) Írásom elején a Nemes Nagy Ágnes-citátumot KOP­ PÁNY ZSOLT kötetéből, a SZAVAK ÉS SZENVEDÉ­ LYEK egyik esszénovellájá­ ból vettem kölcsön. A har­ minchat éves fiatalember is költő, olyannyira, hogy 1988ban a Költői színjáték címet adta bemutatkozó verseköny­ vének. A mostani második kötetpublikációja, a Múzsák Kiadó jóvoltából. Koppány nagyon szeret idézni. Szó szerint és emléke­ zetére hagyatkozva, megje­ lölve, kitől is ered az idézet, vagy egyszerűen csupán va­ lakitől származtatva a gondo­ latot. Furcsa dolog az idézés és ha ennek a tiszta gondolat­ körű, emelkedett erkölcsű, tisztességgel kigondolt mun­ kának a negatívumairól medi­ tálok, minduntalan az idézés­ problematikába ütközöm. Először is: Koppány Zsolt sokszor akkor idéz, amikor erre nemigen lenne szükség de mintha állandóan úgy vél­ né, hogy maga mögött kell tudnia kedvenc nagyjainak, tisztelt példaképeinek, nem kevés magyar és világirodalmi íróóriásnak a tekin­ télyét. Idéz akkor is, amikor végső kérdésekben kizárólag az ő vélekedésére, és e véle­ kedés mondatokká csiszolt kifejezésére lennénk kíván­ csiak. Még az is előfordul, hogy se nem idéz, se nem szögezi le álláspontját, hanem a beszélgetésesszé és az esz­ szénovella kissé talányos mű­ fajainak “mindent szabad”-ja mögé bújik. A Zolnay Vilmos­ ról és feleségéről szóló emlé­ kezés például csak töredéke­ sen érthető, szegényes marad anélkül, hogy Koppány kifej­ tené tapintatos vagy kegyetle­ nül őszinte álláspontját a megdöbbentő kettős öngyil­ kosságról, amely évtizedek­ kel korábban elhatároztatott, bizonyos fejlemények bekö­ vetkeztére. Az idézésprobléma másik vetülete, hogy a szerző be­ szélgetőtársai és novellahősei túlzottan is sok szépet-jót el­ mondanak - őróla. Vélekedé­ seit “cáfolhatatlannak” talál­ ják, “nagyszerű”, “lényegi”, “döntő” jelzőkkel illetik föl­ tett kérdéseit, közvetve érez­ tetik, vagy közvetlenül ki­ mondják: mennyire tehetsé­ ges. Zolnay egyenesen így dedikál: “K. Zs-nak, aki jobb író lesz nálam, örömmel...” Nos, nincs kétségem, hogy a magnetofonszalagok vagy a jegyzetek pontosan így őrizték meg a társalgáso­ kat. dialógusokat, s hogy a dedikált példány ma is föllel­ hető. Az említett Költői szín­ játék verseinek ismeretében is azt gondolom: nem a nagy­ képűség, a hiúság vezette tol­ lát. Egyszerűen pontos akart lenni (más kérdés, hogy a ta­ lálkozások hűséges doku­ mentálása természetesen jól is eshetett neki, mint minden alkotónak). Vagyis igaztalan lenne jellemkérdéssé avatni ezt a látszólagos öndícséretet. Annál fontosabb viszont, hogy a szakmai következmé­ nyekre figyelmeztessünk. A szerkesztőkészség, az arány­ érzék hagyja cserben itt, és másutt nemegyszer Koppány Zsoltot. Nem veszi észre, hogy csip-csup ügyekben is hagyja beszélni alanyait - és ebben a tekintetben az is csip-csup ügy, mennyire lel­ kesednek nem is mindig oly frappáns kérdéseiért - , az ér­ zelmi és az informatív moz­ zanatok között olykor nem te­ remti meg sem a kapcsolatot, sem az egyensúlyt, s azokat a kulisszákat, hangulati eleme­ ket is mellőzi, amelyek iroda­ lomtörténeti és széptani vo­ natkozásban egyként értékes­ sé tudnák varázsolni a gyűj­ tött, de megfelelőképp el nem osztott anyagot. 59 �palócföld 92/1 Pilinszky, Hajnal Anna, Zolnay Vilmos (szerényebb mértékben a további főalakok is) mindezért az író-riporter rajongottjai maradnak. Ezt a rajongást engedékeny beszél­ getőtársaiba is beleszuggerál­ ja, aminek eredménye a sem­ mitmondó. szétszórt, ellenő­ rizetlen válaszok garmadája például a különben igen szí­ nesen mesélő Major Ottótól - , a tárgytól elkalandozó, esetleg nem érdektelen okfej­ tés - így Pardi Annától - , vé­ gül azok a felkiáltások, ame­ lyek még egy esszében sem hagyhatók megjegyzés nél­ kül, éppen a műfaj érvénye­ sülése érdekében. Kocsis Zol­ tán állíthatja három felkiáltó szócska után, hogy Pilinszky volt “a legjobb pszichiáter, a hivatásos pszichiáterek fölé emelkedve, akit életemben is­ mertem”, ám ez épp annyira színtiszta, cáfolhatatlan igaz­ ság, mint ahogy a valóságos Pilinszky-kép akaratlan retu­ sálása is. (Nem szívesen ho­ zakodom elő egy személyes emlékkel, de tán ide illik. Mi­ dőn Pilinszky első - saját ma­ ga tolmácsolta - hanglemezét a szerencse (és a költő jóvá­ hagyása) folytán szerkeszt­ hettem, Tóth Attilával, a Ma­ gyar hanglemezgyártó Válla­ lat irodalmi kérdésekben ille­ tékes szakemberével meglá­ togattuk Pilinszkyt Hajós ut­ cai otthonában. Ez a koraesti homályba borult, füstpárás 60 két óra mély nyomot hagyott bennünk - esetleg egyszer az akkori feljegyzések alapján rekonstruálni is lehetne az eszmecserét. Az azonban egyértelműen kiderült, hogy míg a költő a legváratlanabb pillanatokban rezonált el sem hangzott észrevételekre, s le­ nyűgözőek voltak a lélekgyó­ gyásznak is becsületére váló, hiányos mondatokba szedett megjegyzései, pompásan ka­ rakterizálóak a személyiség­ rajzai - ugyanígy tanúsított makacs érzéketlenséget má­ sok - személyek és dolgok iránt. De Bogyay Katalin In memoriam Pilinszky című, változatos színvonalú rekvi­ emkönyvének inerjúrészletei­ re is hivatkozhatnék: a költő szuverén viselkedésének, szuverénül alakított emberi kapcsolatainak nem egy moz­ zanatát nehéz lenne furcsa­ ság, önösség helyett lélektani zsenialitással magyarázni.) Miért tartom lényegesnek, hogy ez a hosszú “errata” megjelenjék a Szavak és szen­ vedélyek kapcsán? Mert Kop­ pány Zsolt tehetséges ember. Mert egy elejtett félmondata szerint nála “irány a próza” (drámai próbálkozásai is jel­ zik, hogy tán egy időre szunnyadni hagyja magában a poétát). Ha így lesz, irigy­ lendő olvasottságához és lelki gazdagságához alaposabb írástechnikai, műfaji ismere­ teket is párosítania illik. Milyen értékek feledtetik a bosszúságot keltő ügyetlen­ ségeket? Hajnal Anna és Zol­ nay Vilmos fölidézése: őket oly sok közelmúltbeli halot­ tunkkal egyetemben - túl ha­ mar engedte át az irodalmi köztudat a feledésnek. Szalatnyay József portréja (bár ez az arckép is elsikkaszt olyan ecsetvonásokat, amelyeket pedig a festőművész életének legragyogóbb színei diktálná­ nak). Szentmihályi Szabó Pé­ ter hűvös okosságának, Pardi Anna nem mindig méltányolt intellektusának, Parancs Já­ nos meditáló líraszemléleté­ nek, Gergely Ágnes feledhe­ tetlenül szép vallomásának megismertetése az olvasóval. Az új művészeti dimenziókat megnyitó építész-beszélge­ tés: a Zalaváry Lajos-fejezet. S természetesen, minden fo­ gyatékosság ellenére, Pi­ linszky szavak általi reinkar­ nálása. A kötetet záró Az olvasás tükrei című curriculum vitae-t még az önmagára és a min­ denkori szép szóra rácsodál­ kozó íróember fogalmazta. Sütő András egyhelyütt “az ifjúság bocsánatos bűnei" kö­ zé sorol mindent, amit har­ mincöt-negyven éves koránál előbb vetett papírra. Koppány Zsoltnak nincs miért szé­ gyellnie, megtagadnia eddigi két kötetét. De tudnia kell. hogy irodalmi pályája most kezdődik. �Kovács Győző Omló egek alatt Sütő András esszékötete A mai magyar irodalomban - de a szó egyetemesebb értelmében sem másképpen, Sütő András nemcsak a drám a jeles m űvelője-, legalább ily mértékben figyelemre méltóak esszéi is. Az elmúlt években - mintegy két évtized alatt - több mint féltucat esszékötettel gyarapította irodalmunkat (Rigó és apostol - 1970., Istenek és falovacskák - 1973., Nagyenyedi fügevirág - 1978., Évek - hazajáró lelkek - 1980., Az idő markában - 1984., Sikaszóifenyőforgácsok - 1987., esszéregénye, az Engedjétek hozzám jőni a szavakat 1977.). Es most legújabb kötete, az Omló egek alatt (1990.), immár a nyolcadik kötete műfajon belül. Omló egek alatt: nemcsak azért érdemel különös figyel­ met, mert Sütő András Mun­ kái második köteteként vehet­ jük kézbe, sokkal inkább szem­ léletmódja, tájékozódási pont­ jai miatt. Hiszen hagyományok és a jövő útjai, a kisebbségi sors és Európa, az egyetemes és a nemzeti (erdélyi) iroda­ lom jelentik a szoros kapcso­ latot. Szinte szoros pántként fogják egybe témaköreit. Omló egek alatt: tragikus nemzeti és egyéni sorsok gyűjteménye; a kilátástalan­ ság és a jövőbe mutató re­ ménység gondolatokba és lé­ lekbe markoló kiáltásai. Az egyetemes és a nemzeti kultú­ ra, a kisebbségi sors és a poli­ tikum iránt fogékonyak min­ dig is különös figyelemmel lesték-várták a nehezedő poli­ tikai-kulturális légkörben, a (gyakran) torokszorító néma­ ságban, mit mond, mit üzen a világnak, a közelinek és a távo­ linak egyaránt Sütő András? Van-e még hite? Van-e tar­ tása? Van-e reménye? Lát-é kiutat? S íme: itt az újabb válasz. Van, létezik reménysugár! Az Omló egek alatt Sütő András ismét és újra megtalálta az ég­ tartó embereket, az Atlaszo­ kat. Kultúrában, irodalom­ ban, múltban és jelenben; örömben és gyászban. Kötetének két nagy ciklu­ sa jelzi mindezt: Az én egye­ temeim (ez a múlt és közel­ múlt hagyománya); Gyászőr­ ségben (ez pedig a múlt és már a jelenben hagyománnyá vált örökséget tovább vivő, a jövő útjait kereső Sütő And­ rást állítja elénk). Kötetét mindjárt egy fel­ oldhatatlannak tűnő témával kezdi. Kemény Zsigmondról van ebben szó, akinek (első­ sorban) Forradalom után-ja közel másfél százados vitapergőtűz középpontjában áll. Dehát a jelenségeket leegy­ szerűsítve főként egyszavas kategorizálással nem lehet minősíteni. Mindjárt a hang­ ütés sajátos (és igaz). Maga Kemény Zsigmond írta Falk Miksának (a Forradalom után megjelenésekor); “Tehát azon kellemes helyzetben vagyok, miben már oly sokszor voltam az életben - hogy ugyanazon kérdések miatt egyenlő ener­ giával dönget mindkét fél.” Sütő András hozzáteszi: “Ap­ ponyi gróf jobbról, Gyulai gróf balról szórta rá nyilait...” - De azt már kevésbé akartákakarják tudomásul venni - pe­ dig Sütő András erre helyezi a nyomatékot - , hogy a Forra­ dalom után lázmérő volt ak­ kor, egy bukott szabadságharc után. A nemes Kemény Zsigmond - a polgárosodás híve! De - és ebből fakad 61 �palócföld 92/1 minden ellentmondása - “azé az osztályé, mely Kemény sze­ rint a történelem nagy sorsfo­ dulataiból sohasem volt képes józan tanulságot a jövőre nézve levonni...” - szól a tanulság egyik részéről Sütő András, azért, hogy kimondhassa a “végzetszerűség” forrásának okát, hogy ti. a “nemesi kö­ töttség és a polgárosodás útjá­ nak” végzetszerű ellentmon­ dásba kell torkollnia. Ha eh­ hez hozzávesszük mindeme források “mellékágait”, “...ju­ tunk el - Sütő András logikai útját követve - ahhoz a Ke­ ményhez, ki a régi állapotok között maradni nem kíván, s indulni fél...” Omló egek alatt: a nemze­ ti hagyományok egyik nagy roppanása - mely a 20. század emberének maradt - örökség­ képpen. Kemény Zsigmond ha­ gyományozása is ilyen, nem ke­ vés tanulsággal a mának: ma­ radni vagy indulni Európa felé. E nagy és tragédiáktól sem mentes múltbéli hagyo­ mányok után fordul Sütő András a közelmúlt és a jelen “égtartó emberei”-hez, erdé­ lyiekhez és magyarországiak­ hoz, úgy, hogy közben egyik szemével mindig, szüntelenül az európai horizontot pász­ tázza. Azokhoz fordul, akik őt kézenfogva vezették, s kéz­ melegüket ma is érzi. Csíkzsögödön “tükörcse­ repekből” rakja össze a festő Nagy Imre alakját, és formáz­ za - a mai olvasó számára is megejtően élővé. Sütő András sorait olvasva valóban az az ér­ 62 zésünk: Nagy Imre szuggesztív egyénisége, “a saját élete ritmu­ sához hangol mindahányun­ kat”: csak be kell lépni a zsögödi ház alkotóműhely-szentélyébe. A “színek hálója” veszi körül a látogatót, s az egész miliő olyan, mint egy színpaletta, teli-teli “színorgonával”. Ha már a festészetnél-fes­ téknél tartunk: lehet-é na­ gyobb alázattal és tisztelettel szólni Barcsay Jenőről, “a vi­ lágot teremtő” művészről, mint Sütő András teszi. Szinte “lábujjhegyen” járja körül alakját, szól teremtő művészi géniuszáról, már-már a ro­ mantika világából hozza föl mintegy költői képet - a vilá­ got teremtő művész alakját (Berzsenyi, Vörösmarty éltek ilyen költői képekkel, de hát ők a magyar romantika oszlo­ pos nagyjai voltak). Sütő András természe­ tesen a világot teremtő mű­ vész makrokozmosza mellett meg tudja ragadni a pillanat mikrokozmoszát is. Akkor például, midőn - pontosan rögzíti ezt - Nagy Imre (Pusz­ takamaráson) “könnyedén és gyorsan - percek alatt, akár egy hulló falevelet” rajzolta meg az író édesanyjának port­ réját, melyen még “anyám fá­ radt röptű kacagása, tekinteté­ nek szikraözöne” is megörö­ kítődött. A lényegeset ragadta meg Nagy Imre, és a lényeget Sütő András is. Aztán következnek Sütő András “egyetemeinek” ég­ tartó mesterei: Kós Károly (akinek prózája “kovácsoltka­ pu-rengeteg”, s szava olyan, mint “gótikus tornyok ha­ rangjainak szólása”); Kemény János, akinek emléke előtt Sütő András - “levett kalap­ pal (áll) a marosvécsi úton”; aki (ti. Kemény János) mecé­ násként oligarcha-pózát még utoljára a halálnak tartogatta, pedig utolsó óráiban “csap­ zott viaskodással” gyűrközött a halállal, s így maradt meg “Kemény János az erdélyi magyar irodalom mindenkori mecénásának”. Ilyen égtartó embernek tudja Sütő András - Balogh Edgárt, Szabó T. Attilát, Illyés Gyulát, Nagy Istvánt: tiszte­ let, s milyen mértékű, megbe­ csülés, mely Sütő András so­ raiból felénk árad! Egyet azonban nem írt le, nem írhatott le, pedig a Gyá­ szőrségben oldalait olvasva mindegyre fölbukkan bennük a gondolat: miközben őrség­ ben áll, hát most már ő, Sütő András lett égtartó emberi Azzá kellett lennie. Mi már tudjuk, tragikus történelmi események - még ha nem is akarta volna - azzá tették őt! Omló egek alatt - égtartónak lenni: ez volt, és lett a költő, az író, a művész feladata. Sü­ tő Andrásé is. Halász Gábor 1938-ban az esszéíró Babits­ ról szólván azt írta: “A ma­ gyar esszé, legnagyobb mű­ velőinek kezén, mindig lírai hevületű. A költőiség nálunk minden műfajt átszínez...” Az Omló egek alatt ilyen bizonyosságot tesz Sütő And­ rásról is. �Lagzi István Küzdelem az elsőbbségért: hadsereg és politika Az elmúlt évtizedben a magyar honvédséggel kapcsolatos kérdésekről új kutatási eredményekre, elsődleges forrásokra támaszkodó, új szemléletű munkák sora íródott, jelent meg. Ez utóbbit külön ki kell emelni. Szakály Sándor hadtörténész az egyike volt azoknak, akik a levéltári forrásokat és más forrásértékű dokumentumokat feltárva, azokból indultak ki, alakították ki koncepciójukat, s nem egy eleve meglévő, kívánatos koncepcióhoz kerestek, válogattak forrásokat. A szerzőnek a Lánchíd Kiadónál megjelent Hadse­ reg, politika, társadalom cí­ mű kötetében tíz hosszabbrövidebb írást olvashatunk, melyek középpontjában a 1920. századi magyar (had)tör­ ténelem egy-egy, a szerző ér­ deklődéséből adódó kérdése áll. A kiadványban lévő pub­ likációk kivétel nélkül 19831989 között különböző folyó­ iratokban, kiadványokban megjelentek, néhány előadás szerkesztett változatát olvas­ hatjuk. A kiadványban a csendőr­ ség létrehozásáról, feladatai­ ról, a hadsereg tisztikarának, a katonai elit különböző szempontok szerinti áttekin­ tése alkotja az egyik vizsgáló­ dási területet. A hadsereg és a zsidótörvények, a II. világhá­ borúba való belépésünk, azaz a “hadüzenet” problematikája elsősorban a nem hadtörténé­ szek érdeklődését válthatja majd ki. Az oroszországi “magyar légió” megalakításá­ val, valamint gróf Stomm Marcel altábornagy szerepé­ nek elemzésével, továbbá az antifasiszta katonai ellenállás magyarországi jelentőségé­ nek vizsgálatával kapcsolatos írások is fontos gondolatokat tartalmaznak. A szerző egyik legfigye­ lemre méltóbb írása a csen­ dőrség létrehozását és felada­ tát, valamint eredményessé­ gét vizsgálta. Ez az írás azért is fontos, mert az 1945-ben feloszlatott közbiztonsági tes­ tület - a csendőrség - felépíté­ séről, tényleges működéséről az átlagolvasó vajmi keveset tud. A szerző a csendőrség 64 éves történetét (az előzmé­ nyekkel együtt) jó érzékkel, lényegretörően, statisztikai adatokkal alátámasztva fog­ lalta össze. Az 1848/49. évi szabadságharc leverése után hozott császári rendelet értel­ mében a birodalom a közbiz­ tonsági feladatokat az ún. zsandár ezredek látták el. A kiegyezés után szinte tíz évig az osztrák katonai alárendelt­ ség alá tartozó zsandárság biztosította a közrendet, ami­ kor ez a felemás állapot tart­ hatatlanná vált, az 1881. évi III. törvénycikk értelmében létrejött m. kir. csendőrség. Az új testületnek viszonylag rövid időn belül nagy tekinté­ lye lett, egyes vitatható, vagy elítélendő akciói ellenére a kompetenciájába tartozó te­ rülten a közbiztonság letéte­ ményesének bizonyult. Íme egy - Szakály Sándor által összeállított - statisztikai pél­ da: 1907-ben a hatósági sze­ mély elleni erőszakot 1384 63 �p alócföld 9 2 / 1 alkalommal követtek el, s csak kettő volt kiderítetlen; rablás, zsarolás 1618 esetben fordult elő, kiderítetlen ma­ radt 36; az előbbi számszerű csoportosításban orgazdaság 4672 (2); lopás 43 577 (2677); gyújtogatás 143 090 (2784); csalás 2245 (43); sze­ mérem elleni cselekmény 833 (1); az emberi élet elleni cse­ lekmény 3303 (53). A szerző megfogalmazásában “...az összes elkövetett bűncselek­ mények arányában felderített bűncselekmények 94 százalé­ kot jelentenek!” Ebből követ­ kezett, hogy a csendőrség a századfordulóra nemzetközi mércével mérve is jelentős közbiztonsági testületté vált. Az úgynevezett ellenfor­ radalmi rendszer - lényegé­ ben a Horthy korszak - tiszti­ karának, a katonai elit össze­ tételéről a szerzőnek több ta­ nulmánya és egy kismonog­ ráfiája jelent meg. Az ismer­ tetett kötetben lévő két tanul­ mány az alapkutatások ré­ szösszefoglalásaként olva­ sandó. Szakály Sándor abból az alapképletből indult ki, mi­ szerint a Károlyi Mihály által fémjelzett időszakban szét­ züllött, illetve lefegyverzésre került a több mint egy millió főt számláló magyar hadse­ reg. 1918 végén érvényesített intézkedések során a táborno­ ki kar és a vezérkari testület valamennyi tagjának nyugál­ lományba helyezése, a had­ 64 mérnöki, tüzérségi, hadtáp, azaz gazdasági hivatalbeli ál­ lomány tisztjeinek felül­ vizsgálat nélküli elbocsájtása végül is oda vezetett, hogy amikor mégis fel kellett állí­ tani a magyar hadsereget, ak­ kor a szükséges tisztikarnak “...csak alig negyven százalé­ kát tették ki a hivatásos tisz­ tek”. Ennek meg is lett a kö­ vetkezménye, a lehetséges honvédelemre nem kerülhe­ tett sor. A történelmi Erdély, Felső-Magyarország, a déli vármegyék megtartására nem maradt, nem volt erő. A tér­ ségben lévő német haderő vi­ szont az elszállításra nem ke­ rülhető fegyver- és lőszer­ készletének jelentős részét el­ adta, átengedte a románok­ nak. A román hadsereg így soha nem remélt modern fegyverekhez jutott. A tanácsköztársaság időszakának had­ seregét vizsgálva a szerző ar­ ra a megállapításra jutott, hogy a tisztikar többsége szá­ mára a haza védelme az inte­ ger Magyaroszág védelmét jelentette, az önvédelmi harc­ ban szülőföldjük, az elfoglalt területek felszabadítását lát­ ták. Az is tény, hogy rendkí­ vüli katonai karrier lehetősé­ gével számolhattak az új re­ zsim szolgálatába szegődött fiatal századosok, őrnagyok, alezredesek. “Olyan katonai beosztások nyíltak meg ...a Vörös Hadseregben szolgála­ tot vállalt tisztek előtt, ame­ lyekre a többségnek általában hosszú éveket kellett volna még várnia...” A szerző szá­ mításai szerint a tisztikar több mint 90 százaléka magyarnak vallotta magát. Az is jelentős megállapítás, miszerint a ta­ nácsköztársaság hadseregé­ ben szolgálatot vállaló hiva­ tásos tisztek katonai, szakmai felkészültsége jelentősen meghaladta a Szegeden szer­ vezkedő ún. “nemzeti hadse­ reg” személyi állományának színvonalát. Stojakovics (Sztójay) Döme a vörös had­ sereg hírszerző- és kémelhá­ rító főnöke később berlini kö­ vetként szolgálta az új rezsi­ met, mellesleg szolgálaton kí­ vüli vezérezredes, majd 1944-ben miniszterelnök lett. Solarc Hugó a 29. dandár pa­ rancsnokaként harcolt a vörös hadsereg soraiban, később Sónyi Hugó néven gyalogsá­ gi tábornok. 1936-1940 kö­ zött a honvédség főparancs­ noka; Knausz Ferenc 1919ben a vörös hadsereg egyik hadosztályának, majd hadtes­ tének vezérkari főnöke, “...1941-1944 között vitéz Szombathelyi Ferenc vezé­ rezredesként a honvéd vezér­ kar főnöke [...] Bengyel Sán­ dor 1919-ben századosként hadosztály-, majd hadtest ve­ zérkari főnök... később Győrffy-Bengyel Sándor né­ ven vezérezredes és 19411942-ben közellátásügyi tár­ ca nélküli miniszter.” A ta­ nácsköztársaság egykori tisztjei közül - többek között �- Lakatos Géza, Miklós Béla vezérezredesi rangban, mi­ niszterelnökként, Csatai La­ jos mint vezérezredes. Vörös János mint vezérezredes, honvédelmi miniszter, dálno­ ki Veress Lajos vezérezredes, nagybaconi Nagy Vilmos ve­ zérezredes, honvédelmi mi­ niszterként kapott meghatáro­ zó feladatokat. A horthy-kor­ szak politikai vezetése mesz­ szemenően figyelembe vette az örökölt katonai elit szak­ mai tudását, épített rá, meg­ becsülte a kétségtelen tudást, rátermettséget, a morális tar­ tást. Erb Gusztáv 1919-ben a vörös hadsereg főparancs­ nokságán Stromfeld Aurél mellett teljesített bizalmi szol­ gálatot, később vitéz Henyey Gusztáv néven hadtestparancs­ nok, majd a Lakatos-kormány külügyminisztere, szolgála­ ton kívüli vezérezredes; Werth Henrik vezérezredes, vezérkari főnök is a vörös hadsereg egykori tisztje volt, majd tudását, rátermettségét, odaadását, alkalmazkodó ké­ pességét a horthy-korszakban kamatoztatta. Társaihoz ha­ sonlóan karrierbeli katona­ tiszt volt, maradt. A teljesség miatt azt is hangsúlyozni kell, hogy az 1918/19-es “esemé­ nyek”-ben játszott szerepük miatt igen sok tisztnek, politi­ kusnak, tudósnak, szakem­ bernek sohasem bocsájtottak meg, ők mindahányan a peri­ fáriára, szerencsés esetben emigrációba szorultak. A szerző az 1919-1945 közötti magyar katonai elit vizsgálatakor - elsősorban - a származásból, a családi “helyzet”-ből indult ki. A mintegy 1300 főt tartalmazó névsor elemzéséből ezúttal csak néhányat ismertethe­ tünk, emelhetünk ki: a kato­ nai elit tagjainak többsége a kispolgári, a középrétegek al­ só régióiban elhelyezkedő ér­ telmiségi családjaiból szár­ mazott. Az anyagi helyzetük­ ről a szerző megállapította, hogy a főtisztek 70 százaléka, a törzstisztek 50 százaléka anyagi gondokkal küszkö­ dött. “A legkevesebbet kereső szakmunkás fizetése meg­ egyezett a hadnagyi fizetés­ sel. A vezérezredesi havidíj és honvédségi pótdíj összege (1882 pengő) három és fél­ szerese volt a Dunai Repülőgépgyár esztergályosának 1943 őszén.” Fontos megálla­ pítás az is, hogy a tiszti után­ pótlást biztosító - különböző elnevezésű - iskolákban ta­ nulók mintegy 70 százaléka államköltségen, illetve alapít­ ványok segítségével végezte tanulmányait, s “...az ellen­ forradalmi rendszer katonai elitjébe tartozó tábornokok, tisztek 95 százaléka katonai nevelését, képzését a Monar­ chia időszakában és hadsere­ gében kapta...” A magyar honvédség felső vezetése 1938-ban és 1939-ben, a zsi­ dótörvények megszületésekor került - először - szembe a zsidókérdéssel, hiszen ezek a szégyenteljes törvények a honvédséget, csendőrséget és a rendőrséget is érintették, a fegyveres testület egy (kvali­ fikált) része nem tudott elszá­ molni származásával, vagy nem akarta cserben hagyni családtagjait. Ezeket a szemé­ lyeket előmenetelükben drasztikusan korlátozták, majd igen sokan osztoztak a zsidóság sorsában.A magyar­ országi zsidótörvények a had­ seregre is katasztrofális hatás­ sal voltak. Az értelmetlen parlamenti döntéssel a hadse­ reg jelentős számú tisztet, ka­ tonát, a gazdaság több tízezer szakembert volt kénytelen nélkülözni. Az ún. kassai bombázás utáni “hadüzenet”-ről a szer­ ző kimutatta, hogy a kormány 1941. június 28-i ülésén a hadüzenet kifejezés nem hangzott el. Bárdossy minisz­ terelnök megfogalmazásában a Kassa elleni légitámadás új helyzetet teremtett, miszerint “...ki kellene mondani azt, hogy e támadás következté­ ben hadiállapotban lévőknek tekintjük magunkat Szovjet­ oroszországgal szemben.” Az ország képviselőházában Bárdossy miniszterelnök rö­ vid bejelentést tett: “A ma­ gyar királyi kormány megál­ lapítja, hogy a támadások kö­ vetkeztében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadi­ állapot beállott. [...] Szava­ zásra nem került sor. [...] Nem 65 �p a lócföld 92/1 volt egyetlen olyan tagja az ták, a magyar egységek jelen­ országgyűlés képviselőházá­ tős részére erejüket meghala­ nak, aki felszólalt volna a há­ dó feladatokat bíztak. Rész­ borút jelentő miniszterelnöki ben ezért volt a sok sírkereszt. bejelentés ellen. [...] Hasonló A hazai utánpótlás (ruházat, volt a helyzet a felsőházban élelmiszer stb.) vonatkozásá­ is.” Eloszlott tehát az a tévhit, ban a magyar legfelsőbb ka­ hogy Bárdossy az ország- tonai vezetés elégtelenre gyűlés előzetes hozzájárulása vizsgázott, és morálisan is. A nélkül hadai üzent a Szovje­ munkaszolgálaos alakulatok túniónak. Horthy kormányzó kiküldése, alkalmazása és a és kormánya az 1920. évi velük folytatott bánásmód te­ XVII. törvénycikk szellemé­ kintetében - ahogy Lajtos Ár­ ben cselekedett, miszerint a pád írta - nincs felmentés. A kormányzó közvetlen fenye­ bűnösök, a felelőtlenek, a pa­ gető veszély esetén a hadse­ rancsra cselekvők esete meg­ regnek az ország határain kí­ ér egy újabb misét, egy doni vüli alkalmazását is elrendel­ “perbehívást”. És itt jön Jány heti, amihez utólag kéri ki az Gusztáv vezérezredes, a doni parancsnokának országgyűlés hozzájárulását. hadsereg Tágabb értelmezésben, a kor­ szakmai, morális megítélésé­ mányzót és a kormányt az or­ nek kédése. A hirhedtté vált szággyűléssel szemben beje­ Jány-féle parancsot annak lentési kötelezettség terhelte. minden konzekvenciájával Ennek viszont eleget tett. (Az együtt bizonyosan újra át kell oly sokat idézett Bárczy-féle “világítani”, ismét el kell si­ minisztertanácsi jegyző­ ratni, “temetni” a doni hadse­ könyv nem 1941 június vé­ reg katonáinak tízezreit. Mert ez eddig, minden lényeges gén, hanem később íródott.) A 2. magyar hadsereg fel- dologra kiterjedően nem tör­ készültségéről, felszereltsé­ tént meg. Gróf Stomm Marcel géről a szerző megállapította, altábornagy, a doni III. ma­ hogy nem volt »szedett-ve­ gyar hadtest parancsnoka ta­ dett«, maga Rákosi Mátyás lálóan jellemezte a magyarsem tartotta annak. Bár a doni német katonai viszonyt: hadseregről szólva az is igaz, “...csak sodródtunk ismeret­ hogy részére kijelölt 200 kilo­ len német szándékok szolgá­ méteres frontszakaszt a túle­ latában. és a harc szempontjá­ rőben lévő szovjet csapatok­ ból értéktelenné vált egysége­ kal szemben nem volt képes ink az általános visszavonu­ megvédeni. A harctéren ta­ lás keretén belül feláldozásra pasztalt anyagi-technikai hiá­ ítéltettek. ... A lőszerrel első nyosságokat a németek - igé­ nap óta takarékoskodni kel­ reteik ellenére - nem pótol­ lett. Pótlása nem érkezett. Az 66 élelmezés igen gyenge. Na­ pok óta hiányzik a sebesültek elszállításához szükséges üzemanyag. Üzemanyagot még a páncéltörő lövegek to­ vábbításához sem kaptunk... Siebert altábornagy fennhan­ gon, bizonyos lenézéssel, ér­ des hangon közölte, hogy el­ vonulási utat adni nem tud ... helyzettájékoztatást nem adott.” Néhány nap múlva ki­ derült, hogy nincs kiút. Nem lehetett menni sem előre, sem hátra. Ezért elrendeltük a gépjárművek és az anyag fel­ gyújtását.” Stomm Marcel emlékiratában ugyancsak hangsúlyozta azt is, hogy a német hadvezetőség a vissza­ vonulás idején a magyar egy­ ségeket pusztulásra ítélt, “ideiglenes” hátvédként al­ kalmazták. Az éhező, fagyha­ lálnak kitett, mozgásképtelen III. hadtest 1943 január végén ”zömében letargiába merült csoportokból állt”. A hadá­ szatilag lehetséges visszavo­ nulási útvonalakon rendre a német csapatok kaptak kizá­ rólagos elsőbbséget: szállást, élelmet, szállítási eszközöket. A magyarok maradtak ott, ahol “...már köztudott volt, hogy a gyűrű bezárult.” A hadtestből mementóként megmaradt több mint hatezer fő magárahagyottan, a har­ minc fokos hidegben érdemi harctevékenységre alkalmat­ lan volt. pusztult, őrlődött, akaratán kívül, német érdek­ ből. Az ún. visszavonulás út­ �vonalain a háború szörnyűsé­ geit felülmúló látvány fogad­ ta az éppen arra menőket: “...Megfagyott emberek szá­ zai feküdtek az utak mellett. Gépjárművek, lövegek az utakon vagy útárokba dobál­ va. Az egész kép az 1812. évi francia téli visszavonulás szomorú képét idézte fel. Te­ tézve azzal - írta -, a tábornok hogy itt nagyobb ember- és anyagpusztulást kellett lát­ nunk. Kiáltó bizonyítékait an­ nak. hogy amit a német had­ vezetés a 2. magyar hadse­ regtől megkövetelt, emberfe­ letti volt. A doni harcok és a végítéletek alapján mind éle­ sebben rajzolódik ki bennem a benyomás, hogy a német ve­ zetés merevsége legalább annyi veszteséget okozott a 2. magyar hadseregnek, mint az ellenség.” Gróf Stomm Mar­ cel tábornok járás és mara­ dandó egészségkárosodást szenvedett fogoly a rázuduló feladatokkal - több, ismert okból - nem tudott megbir­ kózni. Vélt, vagy valós okok­ ból alulmaradt, pedig vezető is lehetett volna. Vállalta a sors által kijelölt utat. bár az semmiféle előnnyel, előme­ netellel nem járt. Hátrány an­ nál több érte. Érdemben a mai napig nem rehabilitálták: sor­ sának, rangjának, erkölcsi tar­ tásának megfelelő elégtételt nem kapott. Elfelejtődött. A hadtestét feloszlató tábornok indítékait a politika nem mél­ tányolta, s nem értette meg, a szakmabeliek sem. A Szovjet­ unióban megszervezendő ma­ gyar légió vonatkozásában feltétlenül hangsúlyozni kell azt (is), hogy gróf Stomm Marcel altábornagy abban az esetben vállalta volna a légió vezetését, ha azt a nyugati ha­ talmak elismerik, s a Horthy­ ra tett katonai eskü érvényben marad. Ez egybecsengett az antifasiszta mozgalom fontos célkitűzésével is, miszerint “...nem helyes a Horthy ellen fordulást erőltetni mindaddig, amíg remélhető, hogy az ő vezetésével megoldható a szakítás Németországgal. A Rákosi Mátyás nevéhez fűző­ dő moszkvai kommunista emigrációnak viszont csak úgy kellett (volna) a légió, ha az nem Horthy ”vezetése", hanem a “helybeli” emigráció elképzelése szerint, de a magyar hadsereg rangidős tá­ bornokainak vezetése alatt szerveződött volna. A szerző véleménye szerint gróf Stomm altábornagy. Deseő vezérőrnagy “... és a hadifo­ goly tisztek döntő többségé­ nek Horthyhoz és rend­ szeréhez való kötődése akkor és a későbbiekhez is erősebb­ nek bizonyult a történelmi helyzet szabta követelmé­ nyeknél.” A moszkvai ma­ gyar emigráció, a hadifogoly tisztek főtiszti, tábornoki “részlege” politikai, morális okok miatt nem követte a len­ gyel, csehszlovák “mintát”, sem keleten, sem nyugaton nem szerveződött olyan magyar fegyveres alakulat mely a szövetségesek olda­ lán kivette volna részét a fa­ siszta Németország elleni harcból. A világháború alatti ma­ gyar katonai ellenállás tétova, felemás lépéseiről, az angol­ szász hatalmakkal való kap­ csolat felvételről, a “k g r á s i” kísérlet kudarcának okairól az eddig is ismert nézetek rö­ vid összefoglalását olvashat­ juk. A kötetben lévő írások egyenetlenségükben is hasz­ nos, ismeretterjesztő olvas­ mányok. az érdeklődők és a kutatók is haszonnal forgat­ hatják. 67 �p a lócföld 92/1 Tomka István: Kemence 68 �p alócföld 92/1 Erdős István Istenek látogatása (Animációs vízió) Mint egy álom díszletében: lebeg a város. A rajongó arcú járókelők, mint zsinórokon mozgatott bábuk... Monumentális agyagteherautó, mintha egyenesen az égből jönne a házak közé, a térre. A billenőplatón, mely már-már egy repülőgépanyahajó fedélzetére emlékeztet - félelmetes nagy­ ságú, élénkségű agyagtéglák, agyagkockák. Szürkés-barnák, nyugtalanítóan életszerű ek... Ahogy a szállítmány lebillen a park közepébe, szinte nem lehet másfelé menni, azonnal körbecsődül a kíváncsi tömeg. A város polgárai úgy jönnek, mintha már maguk is térdig agyagban, iszapban járnának. Az agyaghalom életre kel. Túródnak, gyúródnak a téglák, a kockák. Robot-agyagemberek állnak fel, mint egy-egy gólem a téren. Emberi külsejüket csak jólsza­ bott robotarcuk és konstrukciós hibára emlékeztető bal kezük hazudtolja meg. Ez a kéz mintha egy lézerágyú, felvevő kamera, modern géppisztoly keveréke lenne, ráirányítható egy-egy élőember arcra. Ráirányítják. Rám irányítják... Olyan érzésem van, mintha élesfényű vakuval fényképeznének, mintha túlvilágított filmben szerepelnék. Egyszerre örülök, aggódom, félek, mert látom, hogy az agyagrobot előtt, s a többi három gólem előtt is sterilfehér műteremasztalon agyagból formálódik a szoborképem. Szinte másodpercek alatt elkészül, fenyegetően méret-azonos, kezembe adják, aláírok vala­ mi elismervényt... A szobornak jó súlya van. Nemcsak hűségesen hasonlít, előnyösen nagyvonalú, szeretnivaló is. S milyen masszívnak, véglegesnek tűnik az első percben ... Ahogy körbenézek, mindenki örül, aki már kézbekapta a portréját. Akinek még nincs, ámuldozik, dícsérget. irigykedik. S már tolonganak az új és új jelentkezők a furcsa kézfegyver­ automaták elé. Közben furcsa, rémítő, forró szél kerekedik, mintha egy láthatatlan nagy ventillátor kavarná, s a szoborportré a kezemben egyre puhább, képlékenyebb lesz. A szél erejére mozdulnak, rezzennek szobor-arcvonásaim. Ijesztő grimaszokat vágok, s akaratlanul utána mozdul a szo­ bor-mimikának az élő arcom is. Szomorú leszek, mert láthatóan nem vagyok képes emléknek megtartani az előnyös kis szobrot ... A forró szél könyörtelenül erősödik. Már tészta-puha szoborarc készül szétfolyni a kezemben. Hiába óvom, takargatom, málik. S ugyanez a tésztaság mindenki kezében. Micsoda fintorok! Micsoda száj-rángások. A puhán szétfolyó agyagarcok már csak itt-ott emlékeztetnek az élő arcokra, de egyre kevésbé emberiek, egyre inkább föld-anyagszerű groteszk látomások, lényvíziók, torz pusztulás képle­ 69 �p alócföld 92/1 tek. A gólem agyagrobotok nevetnek a riadalmunkon, és szakadatlanul, egyre gyorsuló tempó­ ban gyártják tovább a szobrocskákat... Az egész tér megtelt már emberekkel, akik vagy sorban állnak, vagy féltő mozdulatokkal óvnák a széltől pusztuló szobrukat. Végeláthatatlan sorok állnak a “felvevő-ágyúk” előtt. Pedig akik legelőször kapták kézbe az elkészült portrékat, már láthatóan mind síró, szenvedő arccal támolyognak, mintha erejük is fogyna a szobor olvadással, egyik-másik már leül, szorítaná magához azt, ami a szobrából még megmaradt, van aki már elfekszik, mellén a szobra olvad, ráfolyik, betemeti. Leülni, lefeküdni kényszerülök én is, érzem, hogy a rajtam szétfolyó agyag eggyé válik velem, és nem sokkal később megint szilárdulni kezd. Már igazi agyagnyakam, agyagarcom van, s a mellettem fekvő emberek arcára nézve bizonyosan tudom, én is pontosan olyan vagyok mint ők, s együtt mind olyanok, mint a szoborgyártó gólemek ... A nagy agyag­ teherautóhoz közelálló új-agyagarcúak már új sorban állnak, s lépegetnek fel a világ-nagy teherautó platóra, ott fenn is szépen nyugodtan sorba állnak, s láthatóan csak arra várnak, hogy mindenki odaérjen... S indulni lehessen... Földi Péter: Pásztor szélárnyékban 70 �palócföld 92/1 Tóth Sándor Kövek és pillangók (1.) “Híd”-város: Pásztó PROLÓGUS “miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?” Nógrád várában egy későnyári délután az alvó Pán fölébredt. Sípja nem lévén, tenyerébe Mindig ugyanaz a filozófia, minduntalan fogott bürökbe fújt. A hang hosszan lebegett a az a látomás. Mert a táj őrzi a gondolatot, a kő középkori falmaradványok fölött, majd el­ az állandóságot, a pillangó pedig az elsuhanó úszott az alanti Lókosban... órákat... Zenék keltek a kövek közül, mint fű, virág, Valóban csak órákban tudtam mérni a lát­ s ezer kis lángolással lobogott az idő, gyújtván ványt, minden pillanatban várva a végét. Ám tüzet a néma térben, amit csak csendesebbé amint rögződött, “merevült” a kép, bennem is változtatott az amúgyis néma zene. Mert állandósult a rejtély, amelyről eddig azt hit­ annyi némaság vett körül, hogy szinte beszél­ tem: nincs, mert titka sincs többé a múltnak, ni sem mertem, halkan sem. Pán pedig felzabálták a gépszörnyek, s csak tompa fényű körben járt és eltűnt a kókadt napraforgók olaj-folyó jelzi a lakoma nyomát. közt. A Börzsöny felől szellő táncolt, s a kék A rejtély az, amiről szólni kívánnék eze­ vonulatú hegy, mint az Alpok, fölemelkedett. ken a lapokon. Kövek és pillangók kontraszt­ Aztán elterült hosszan, csupán füstcsík jelez­ jelenlétében az állandóságról, amelynek csak te: valaki venyigét vetett a bogrács alá a ka­ jegyei vannak. Törékeny a lét, a természet jel­ rám táján. zi útját, ahol omlatag falak, bélletes kapu-tö­ Gyerekeim egyike megszólalt: - Mennyi redékek, párkányok, ablakok kilépnek kötött­ pillangó -, és a bástya-maradvány felé muta­ ségeikből, és kor-bilincsek nélkül az örök­ tott, ahol dudva-erdő fölött kardos-lepkék tán­ szép igazságát foglalják keretbe, a látványt, coltak. Helyesebben: pillangók. A gyerek hogy le ne záródjék a szellem térfoglalása. 11. mondta jól. Emlékezett a könyvre, amelyben vagy 15. század - egyremegy. Nyílás vala­ az áll: a kardos-lepkék a pillangók családjába mennyi további századokra, és nem mondha­ tartoznak. tó: egyiknek a másikhoz nincs köze... A látvány felcsigázta a képzeletet, s a köl­ Igaz, akkoriban még egységes volt a világ, tészet míves kertjébe terelte, ahol meghal az amit föl kellett fedezni költészettel, zenével, idő, és kövek kelnek szólásra, elzárt vallomá­ piktúrával, építészettel. Ma: össze kell rakni, sok: mert darabjaira hullott. 71 �p aló cföld 9 2 / 1 Elfelejtett idő, kövek és pillangók. Így együtt az ember mélyszántásaiban várak, templomok földből kiásott emlékei hazám fél­ tett kincsei. És: Európa. Amit Nógrád várának gótikus ihletében megéreztem: fölemelő erő a megye-térség cí­ madó múltjában, amit odatűznek mindannyi­ szor, ha előkerül va­ lami az Ipoly, a Zagyva mentén, a he­ gyek alján, a dombo­ kon. Elindulok ösvé­ nyükön. “Híd”-város Neve mióta van? Ki tudja. Talán a szlávok óta, akiknek kultúrája meg a mi­ enk mindezidáig összekeverhető, ha a honfoglalásról beszé­ lünk. Itt: Pastuch, la­ tinitás hangzással: pásztor. Amott, ószláv hanglejtéssel: csődör Tán össze le­ het hasonlítani. Amit viszont az evolúció nehezen engedne meg! Taposom a nyári köveket a patakban; a hegyek alatt Kövicsesnek mondják. Folyása a castrum Agas ölébe vezet, ahol a Rátót nem­ béliek kővárban laktak, a főn, melyen most sas ütött tanyát. Olykor hosszan köröz a héj mentén; fenyő-kontyot köt át a fényszalag, a sas mint sötét árnyék vetül a szemre. Óvár látta Árpád népét. Meg Béla népét, meg... Vízmosta-cserepek tanúi az íratlan kornak, és eleink konyhájának. Egy-egy cserép füstös­ 72 fekete, de penge-vékony, a legtöbb rusztikus. Akadt bizonyára a sok “vigiláns” közt egy rangosabb is. Jobb módú. Mert őrködni jártak fel a hegyre, minden bizonnyal, őrizni Pásztót, a fáktól gyérülő lankákat, amelyeknek végé­ ben épült a falu, mely város lett párszáz év múlva. Zsigmond érdeme és Tari Lőrincé, a “pokoljáróé”. Mikortól város a város? Egyetlen kirá­ lyi irat kellett hozzá. A kérdés inkább: mi­ től? Például, hogy van kórháza. A középkor erre nagyon ügyelt. Lapozgatom Mum­ ford világhíres köny­ vét, és lapokat idéz­ hetnék belőle a mennyei városról. A keresztény hit, teoló­ gia fogta össze a kö­ zépkori gondolko­ dást, jövendőjében az elérhető égi város ra­ gyogott, a roppant optimista világnézet diadalmas közössége, amelyről himnuszo­ kat írtak latinul, efféle sorokat: “Vere Jerusalem est illa civitas cujus pax jugis est summa jucunditas.” Vagyis: “Ott fogad igazi szent Jeruzsálemünk, ahol a Béke lesz örökös örömünk; (Babits M. fordítása) �p alócföld 9 2 / 1 Mondanom sem kell: ahol a város, ott a templom. Hol fényes, hol utánzó, olykor a “nagyok” nyomában meglepetést szerző, - vi­ déken, ahol kő sem volt megfelelő, mester sem, de az akarás, a vágy naív köntösében megható építészeti pillanatok születtek, testet adva a testes-robosztus bazaltnak, lebegő új testet, ami már lelkes, mert őrzi sóhaját az időnek, csendnek. Pásztó középkori templomában hallom ezt a sóhajtást. Bár nem lebegnek a kö­ vek, erős-tömörségük inkább várak zordsá­ gát idézi, de a fölfelé törő hatalmas torony igazolja: könnyűvé, mosolyra fakasztóvá válik, mi fölfelé tör. A magasság a lélek lép­ téke. Pásztón az idő nö­ vesztett magasságo­ kat; ha áttekinti vala­ ki a históriát, meg­ győződhet, ennek a kisvárosnak európai “híd” jellege van egy olyan környezetben, ahol az ősök téli szál­ láshelyén gomolygott egykor a füst a nyershús-elkészítésnél; aztán Zoárd, Kadosa meg Huba kardja csörrent, in­ dulván Nógrád és Gömör meghódítására. A “hídépítő” Európa felé Szent László király volt. A róla szóló legendák, bár az utóbbi időkben mélybe szálltak az emlékezet kútká­ vájáról, ismét felszínre törhetnek a kemény szárító szél után, amikor a tiszta források iránt növekszik a szomjúság... Aki már hallotta Ágasvár legendáját, meg a szentkúti László-ugratás jelképében is meg­ ragadó hagyományát, elgondolkodhat: múltak kútjában mi az erősebb: a felejtés vagy az újra-fakasztás próbája. Az ember nem tagad­ hatja meg eredetét, a csillapíthatatlan “kíván­ csiságot”, A miértekre-válasz esélyét. A“híd”játék ebben is jelentkezik: Szent László egye­ nesen a castrum-bércről ugratott - repült! - a lován, hogy magyar­ jain enyhítsen, vízfa­ kasztással. Táltos­ motívum ötvöződik itt keresztény védpaj­ zson, palmettás dísz­ ek közt román vagy görög kereszt láttat­ lanul alakul, csak a belső látásra bízva. Mindenesetre ez a pajzs védte meg a vá­ roskát s környékét; jöhetett a zord idő (tatár, török), a Vé­ dasszonyos zászlót nem lehetett letépni a toronyból. A temp­ lomról 1785-ben azt írták: “Már hétszáz esztendőket megha­ lad a régisége.” Szent-király Lászlóra utal az alapítása an­ nak a Lőrinc diáko­ nusnak tiszteletére, akinek római templomában aranyozott rosté­ lyokat mutatnak, szimbólumát a kegyetlen eleven-égetésnek, amely által megnyerte az “égi koronát”. A könyveket őrző szerpap. Ő a másik “híd”: vonzotta a tudományt ide, a Zagyva partra, amely, ha igaz a nyelvész “csapodársága”, palotást jelent. Folyócska, mely palotás, pejoratívan. Cerbanus, a görög szerzetes Pásztón bizánci “karakterű” kolos­ torban másolta, fordította latinra a görög mű­ veket Pannonhalmának, hogy aztán Benedek 73 �p a lócföld 92/1 fiai szálljanak meg a hegy alatt 1130 körül, vél, diploma-dokumentumok. A 13. század majd hatvan esztendő elteltével a “doctor mel­ nélkül, mivel 1241-ben a “kegyetlen tatárok” lifluus, - a ”mézajkú doktor" fehér-fekete ru­ a templomot felgyújtván, “minden abban ta­ hás követői, a ciszterciek, Pilis monostorából, lálható leveleit és hagyományait meg éget­ a Nyugat kultúrájával tarsolyukban, amely ak­ ték”. A nevezett század azonban csak a kor már Veszprémben egyetemet alapított. “süllyesztő”. Ahogyan kéziratos énektárakba Bernát fiai persze nem tinédzserek voltak, korábbi tradíció is felvétetett, a minden apró­ mint Petrus Abelardus a szellemi “vagány” és ságra ügyelő mély századok nem hagyták ki a köre, beleesve a rációba, hogy ki sem látszot­ legegyszerűbb leltárakat sem. Ez volt a discip­ tak belőle. A ciszterciek azt mondták: minden lina egyházi erénye, így maradt meg a történe­ nem ismerhető meg a fogalmak által. A belső lem, ahol a külső beavatkozás nem érte el a tűz ha kioltódik, az ember is megcsonkul. kapukat. A kápolnát vörösréz tető borítja, stí­ Íme, az újabb “híd”: értelem és szív gaz­ lusos ajtó nyílik a látogatónak. Kevés rekonst­ dag folyópartjain át, a mindenség bekapcsolá­ rukcióról mondható el ennyi alaposság... (Vla­ sa a provinciálisba. A gondolat tehát megke­ dár Ágnes építészt dicséri.) resztelkedett, a magatartás konverziójára volt A későbbi: a gótikus kápolna-szentély, Ta­ szükség egy olyan században, amikor tespe- ri Lőrinc idejéből való, aki kegyúr volt. Poklot dés,"hanyag-kezelés" íratott a lelki inventári­ járt meg - és diplomata volt, orrán kardvágás­ umokba. Cluny már nem lehetett elegendő, sal, lelkében tiszta hittel. Kő-hársfa levelei az Szent Bernát kellett. A ciszterciek. A kiegyen­ ülőfülkében családja címer-jelképei. A hatal­ súlyozó szerzet, tudósok, imádság-művészek, mas rózsás ablakok a proportio et claritas írók, gondolkodók egyazon házon belül, és a szentágostoni hirdetői. Aránynak és fénynek, régi, napi földműves munka. Kerestem az amely az ember tulajdona. Ezért sóhajtott fel egykori malom helyét rendház, romok és Lő­ az egyházatya: “Pulchrum sero te amavi rinc temploma közt. “Megtaláltam” az üveg­ Szépség, későn szerettelek”. Szent Bernát korá­ hutát: néhány esztendeje fedezte fel Valter Ilo­ nak bencés apátja: Suger, templomának újjá­ na, a régész-mindenes. “Égni és lángolni” - építője érzett rá erre igazán, a gótika atyja: írták ajtóikra a fehér-fekete barátok. Égő tü­ “Az érzékelhető szépség jóvoltából a lélek az relmet hirdettek, amely mindig időszerű! Mi­ igazi szépségig emelkedik, s a földből, ahol vel a malmok folyton őrölnek... nyugodott, e ragyogás fényétől feltámad s az A templomtorony köveivel őrzi a sok szá­ égbe jut.” Ez bizony Platon bölcselmében gyö­ zadot. A falain kirajzolódik a középkor, a ro­ kerezik, s tán nem véletlen, ha a csúcsívek ott a manika néhány jellegzetessége: faragott kő­ legékesebbek, ahol a táj is “arányos”. Pásztó maradványok, az erőd-jelleg. Zárt-kicsi fülké­ gótikus karakterű tájban épült. A lemenő nap­ ben Flórián, zászlóval. A hagiográfia egész ragyogásban, lombok közt vagy havas télben valódi “Jeruzsálem” a kápolna: földi mása az arzenálja lenne idézhető... Mégis a templomhoz csatlakozó kápolnák éginek, ahol láthatatlan karok énekelnek. El­ vonzzák jobban az embert. A 13-15. századi gondolkodtató: csak a stílus “kényszerében” eleven fal-tér “rendszer”, a plasztikus közép­ született-e meg, vagy “árnyékában” annak a kor. A rátótiak pásztói ága Szent László kápol­ koncepciónak, amely székesegyházakat szug­ nájába temetkezett. A lenti szint erre utal. Fent gerálva minden ilyen alkalommal is, az önálló oltár volt a vértelen áldozat beteljesítésére, városfejlődést érzi, erősíti, s ezzel végleg el­ amikor halottakért miséztek. Most egyházi dönti a hosszú vitát: lentről fölfelé vagy for­ (plébániai) kincstár, benne aranyedények, le­ dítva építkezett az egyház belső funkcióiban. 74 �p aló cfö ld 9 2 / 1 Elég csak a liturgiára utalnunk, amely para-rit­ mikusan sem térhetett el a katedrálisok gya­ korlatától. A Civitas Dei harmonikus rend­ szere uralkodik a legegyszerűbb kőrózsán is, már a középkorban jelentkező városi zűrza­ varban. (A gótika tehát újra időszerű!) Templom és iskola - városhirdető fogal­ mak a kórház mellett, és Pásztó a 13. évszá­ zadtól városias jelle­ gű gazdálkodásában: 1550-ből nyolc házas deákot említ az ösz­ szeírás. Nem keveset. Vagyis: művelt em­ bert. A templomtól néhány méterre lévő oskolamester háza, testvér-stílusban a ká­ polnával a szellem meglévőségét hirdeti, szinte előbbrevalósá­ gát minden érdeknél. Afféle falusi jellegű, vegyes elemeket hor­ dozó ház volt a 80-as évekig a kántortanító lakása. Folyamato­ san. A földtúró gép fedezte fel a rejtélyt: miért? Az erő hatásá­ ra leváló vakolat mö­ gül kibújó gótikus ab­ lak bevallotta: a 15. századtól adott födelet a világi tanítónak, kántornak e hajlék. (Ez időtől ismert civil foglalkozásnak is a pedagógus.) Az utókor hálájaként tekinthető a megmara­ dás, és az idő - vagy a történelem? - igazságtételének. Nem ment tönkre e darab relikvia, Közép-Kelet Európából talán egyetlenként, tanulságul: ami változhat, az más. A stílus va­ lóban az ember... Benne, a három helység elődök élettere; parasztházakra emlékeztető elrendezését vert­ falú falusi hajlékok szintjéről a gótikus ele­ mek emelik föl. És a kő. Vertfal helyett. Vala­ miféle átmenet az épület az udvarházak felé. Polgárosodás - vallja a történész. 1407-től Pásztó mezőváros. Mint szóba jött: Zsigmond és Tari Lőrinc jóvoltából. A pohárnokmester kérte, a király adta. Az oskola pedig fölépült már nem csupán egy­ házi, hanem világi tu­ dományosságra is. Betűt vetettek, szá­ moltak és persze folyvást énekeltek, kis szívvel beleizmo­ sodva a gregorián­ ba... A nagy szoba há­ ló, lakó és tanterem volt egyúttal; re­ konstruált bútorokkal “szerelték föl”, az ab­ lakban gyertyatartó, könyv. A kamrában elrejtve találták meg a korabeli konyhaföl­ szerelést. Malomkő födte; amikor a török betört 1551-ben a vá­ rosba, az oskolames­ ter három körte alakú lyukat vágott a “pad­ lóba”, azaz földbe, amit döngöltek, s oda került valamennyi érték - a XX. századvégi jövendőnek. A ház alatt gádoros pince. Sok ilyet ástak a középkorban pásztói házak mel­ lé-alá, hogy akár pincés városnak is mondhat­ nók a helységet. (Feltárásuk a jövő feladata.) Az iskola plébániai volt, az odajárók kisebb része világi foglalkozást nézett ki magának a törvénykezésben, közigazgatásban. Bardócy Mihály vizslási nemesember 1529-ben je­ gyezte fel, hogy a pásztói iskolában tanult... Olvasni tanítók neveiről hallottam. Az egyik­ 75 �p alócföld 92/1 ről, hogy agyonverték. Szentszéki birtokper­ ben folyt a vita, tanúzás, és András oskola­ mester tanúskodni mert... A romoknál fölkérdez a képzelet az építé­ szeti mikéntről, szerzetesi életről. Mondtam: bencés és ciszterci. Amint a romok igazolják elrendezésükkel, kő-emlékeikkel. A XIV-XV. században e monostorokban nem apát, hanem világi pap állt az élen. Mátyás király próbálta rendezni a viszonyokat, akinek kérésére a ren­ di nagykáptalan hármas bizottságot jelölt ki: hívjanak szerzeteseket német apátságokból, megreformálni a hazai ciszterci házakat. 1480-ból Henrick Ebrach neve maradt meg. Ő már pásztói apát volt. Maietynsky Wencel pásztói monostorrajza 1699-ből bástyás L ala­ kú épületet mutat. Igazi középkort, ahol a vé­ delem a mindennapok próbájává válhatott. 1765-ben lakossági vallomás - 60-80 évesek­ től - “kőbótokról” beszél, azaz boltozatos szo­ bákról a romépületben. Erki Pál úgy tudja, az egyik “kőbót” a barátok sütőháza volt. A klastrom mellett hatalmas templom állt. Sar­ lós Boldogasszony tiszteletére szentelve. (Aki 1948-ban “jelentkezett” ismét, a Mátra erdei­ ben. Azóta ott is áll szentélye. A kontinuitás lám, ezzel is igazolást nyert.) Apszisának nyolc szöge a sokszögzáródású francia cisz­ terci hagyományra utal, Obazin, Leoncel apát­ ságaira. A barokk átépített: beboltozta a régi szentélyt. A középkori padlószintet meghagy­ ták, csupán téglaburkolattal pótolták. 1779ben azt írják, hogy Beitler Metold előljáró az alapfalakat kiszedette. Az északi hajófalak mentén - azok helyébe - cefregyűjtő, erjesz­ tővermet ástak. Ez maradt meg 1968-ig, a fel­ tárásig... Elnéztem a kőmaradványokat: szabályo­ san művelt munkák pillérkötegekből, záróré­ szekből, hevederbordák, körtetagos bordák... Ásatások kincsei. Melléjük a táj társul, a Mát­ ra vidékének görgeteg kövei, melyekből alap­ falakat raktak. Patakkavicsok meg gótikus há­ lódíszek, ívek “kontúrjai” lettek, amint a kö­ 76 zeli Gyöngyöspatán. Ha a cisztercieknél a franciákat említet­ tem, a bencésekhez a németek tartoznak: kau­ fungeniek, ilbenstadtiak, westfáliaiak. Ime az európai közlekedés útja, s rajta a máig kime­ ríthetetlen titok-réteg, melyet továbbra is nyo­ mon kell követnünk. A 18. századi rendházat Rákóczi szabad­ ságharca után kezdték építeni. Impozáns haj­ lék, ma sem vénült meg. Együttesében áll a középkor szőttesének, mint barokk cantio la­ pidáris, csontos gót himnuszok között: “Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag, fényes­ séges! Világ úrnője, kegyes anya, édes! Király lugassa, aranyos násfa, elefántcsont­ bástya: légy szegények üdvének vitorlása!" (Ford. Babits M.) Szellemében ez a Mária-kultusz határozta meg a ciszterciek teológiáját. Bernát amor sanctusa a fölmagasodó szeretet-láng példája. A gyönyörű bölcsességé, amit már csak to­ vábbdíszíteni lehetett. Miként az örök Asz­ szony égi ruháját - költészettel. Az antidialektikus gondolkodás kétszer szakadt meg Pásztón: a török időkben és II. József évtizedében: nem voltak ciszterciek, mert menniük kellett. A pogányság meg a ra­ tio vált üldözővé. Még visszatértek, s voltak 1950-ig. Akkor filozófiátlan évek kezdődtek; sima erőszak jött, nem-filozófiába csomagol­ va. (Csak egyesek képzelték filozófiának!) Egyetlen házban égett a szellem mécsese Pásztón - túl a “hídon”. Mert a “hídról” is le kellett lépni. A túli azonban megmaradhatott egyetlen ember jóvoltából. Rajeczky Benja­ min szülei házában húzódott meg, ott, ahol átérünk a barokk kőhídon és megsüvegeljük az európai védszentet: Nepomuki Szent Já­ nost. Kőszobra áll a híd közepén. �p alócföld 92/1 A Rajeczky-ház összekötő szem középkor, 18. század és a ma közt. Nem műérték azon­ ban: jelkép, s már nem lehet Pásztó nélküle. Magyar zenei századok, iskoláztatás, alkotó tehetség, népdal, tánc, hangszerek és az elma­ radhatatlan liturgia erős tradíciója, élő szenté­ lye mind egybefoglaltatik e szellemben, amely azóta hogy kihunyt porhüvelyében, csak Rajeczky-jelenségnek nevezhető. Em­ berséget növesztő példaképnek. Rajeczky Benjamin múzeuma a barokk rendházban szól erről is. Íme a folytonos gótika - fény és arány, azaz: tisztaság... EPILÓGUS Az illenék ide, ami kimaradt. De legyen elég Blake négy sora, amit Pásztó jelenlegi polgármestere íratott annak a kis könyvnek olvasói üzenetébe, amely kötetkét mostaná­ ban adták ki helyben, emlékezve a ciszterciták 800 éves alapítására: “Egy porszem világot jelent, S egy szál vadvirág az eget, Fogd föl tenyeredben a végtelent s egy percben élj évezredet..." Híd-lámpás: az e m l é k e z e t , hogy élhessünk. 77 �p alócföld 92/1 KRONOSZ ÁRNYÉKA Vas István (1910. szept. 24 - 1991. dec. 17) Avilai Teréz intelmeiből (ars poetica helyett) Akit nem kapattak ennél magasabbra. Jól teszi, ha nem igyekszik följebb kapaszkodva. Ezt jól jegyezzétek meg, mert ahelyett, hogy Nyernétek vele, végül csak veszíteni fogtok. Mutatkozhatik olyannak, amilyen, A lélek, ha Jézus Krisztusa jelen, Szerelmetesen csünghet az ő szent emberségén, Mindig ez isteni Mester társaságában élvén, Beszélhet is vele és előtte fölfedheti, Hogy mitől szenved és mi hiányzik neki, És ha meg nem feledkezik róla örömében, Ujjonghat vele együtt, mindezt nem mesterkélten Kiszabott formulákkal, hanem olyan szavakkal, Amiket a pillanat kíván és szükséglete kitapasztal. Hát ez az, ami rajtunk múlik. És ha van, akinek ez nem elég? És ezen túl próbálná emelni szellemét Arra felé, ahová be nem engedik mégsem, Elvéti ezt is, azt is. Ez az én véleményem. Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem, És kiszárad a lélek a sivatag terepen. Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja? Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva Növekszik az alázat - különben elvész minden eredmény. De ezt senki se értse úgy, hogy én tiltani szeretném A nagy gondolatokat, amikkel a szellem Fölemelkedhetik, hogy közelébe kerüljön Isten véghetetlen jóságának meg az égben Található csodáknak. 78 �KRONOSZ ÁRNYÉKA Igaz, én ezzel sosem éltem. Képtelen voltam erre - megint csak ezt ismétlem. Folytonos nyomorúságomban merészség volt az is tőlem, Hogy szellemem a földi dolgokkal törődjön. Hát még az égi dolgokhoz emelni hogyan Is bírtam volna? De vannak elég sokan, Akik jól járnak, ha felhasználják ilyen Magasabb vizsgálataikat - különösen, Ha tanultak. Mert ebben a gyakorlatban nézetem szerint A tudomány - ha alázattal párosul - rendkívüli kincs. De azt mondom, hogy fölemelkedni mégse kell Inkább várni, míg Isten bennünket fölemel. Van amikor az értelem nem működik úgysem: A misztikus teológiában - ott fölfüggeszti isten. Én csak azt helytelenítem, ha akkora bennünk az önhittség, Hogy magunk függesztjük föl. Ne állítsuk meg a működését, Különben hidegek leszünk és bambák, és eltűnik előlünk Az is, ami a miénk volt, és az is, amit elérni véltünk. Ha az értelmet Isten függeszti föl és tartja vissza, Van, amivel figyelmünket foglalkoztassa: Olyankor egy krédó időközében több fény lesz a részünk, Mint amennyit évek alatt minden földi iparkodással elérünk. De hogy mi magunk akarjuk lekötözni lelkünk erejét És megállítani működését - ez tiszta őrültség. Nem mondom, hogy bűn ez, de bűntetés annál inkább: Mintha valaki ugráshoz vesz lendületet, de hátulról visszarántják. Nekirugaszkodik százszor, de mindig hiába fárad: Az akarat sem ér semmit, ha nincsen benne alázat, Melynek a működésbe vegyülve az a hatása, Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába. Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni. És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni. 79 �p alócföld 92/1 Thomas Hardy Azután Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen, a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt, víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem: “Ő olyan ember volt, aki erre figyelt?” Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül, röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv, fenn a hegyen - gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül: “Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld?” Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt, mondják-e: “Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt, de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt?" Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt, bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég, akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők: “Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét?” S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsúharang, és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt, hallatik újra, mintha újonnan kondul a hang: ”Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt?" (Fordította Vas István) 80 �Kronosz Árnyéka Jean Cocteau Szerelmünk egybefont rajzára Szerelmünk egybefont rajzára jó hasonlat: Fán kezdőbetűk, párosan, S az ágyon testeink úgy összegabalyodnak, Mint a te neveddel a Jean. Hinnéd-e, óceán, hogy te vagy ez, ki tombol, Hogy szörny-ménesed dobog itt, Mikor mozogni kezd e lábakból, karokból Képződött, szerelmes polip? De oldódik a bog, űr támad, s te az álom Lova sörényét megfogod, Gyorslábú paripát, hogy veled eltaláljon A partra, melytől borzadok. (Fordította Vas István) Guillaume Apollinaire Búcsú Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak Ó idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod (Fordította Vas István) 81 �p a lócföld 92/1 Huszár Sándor Naplólapok I. Egy Tiborc Bánk bán szerepben Igen jó palócföldiek, ez én volnék. A felülírott. Persze én nem voltam paraszt és országnagy se lettem. Ez utóbbi már azért se, mert - ha jól meggondolom - tulajdonképpen országom sincs. Idegen állampolgárként élek Szegeden. Ezek után joggal kérdezhetik: mitől lettem akkor Bánk, ha Tiborc sem voltam? Nos ezek itt lényegében szerepek, és a címmel csupán azt akartam jelezni, hogy egy Történelem nevezetű színidirektor önkényesen megváltoztatta a szerepkörömet. Így lettem 1948-ban, tizenkilenc évesen, egy üzemi faliújságtáblán megjelent cikkecském alapján újságíró. Alig telt el néhány év, novellákat kezdtem írni, s hát mit ad a már említett Diri: az ötvenes évek elején meghívnak a Fiatal Írók Első Országos Kongresszusára, Bukarestbe. Akkori főszerkesztőm, Gáll Ernő kapta kézhez a meghívót és ahogy átfutotta döbbenten kiáltott fel: Huszárka, hát magát kinevezték írónak! És ez így ment. Harminc évesen már a legrégibb magyar kőszínház, a kolozsvári igazgatója vagyok. Miként felejthetetlen kollégám Bajor Andor írta vala: mentem az utcán gyanútlanul, amikor egyszercsak a nyakamba szakadt egy színház. De ha én akkor tudom, hogy két-három évtized múltán ez vádpont lesz ellenem, és egyesek a Ceausescu rendszer kegyeltjének mondanak majd, bizisten maradok apám mellett a kolozsvá­ ri Cipőgyárban. Ugyanis ott szerettek és mondta is az üzemi bizottság elnöke, hogy rövidesen cseresmestert csinál belőlem. Nem hallgattam a jó szóra. És a lejtőn felfelé nem volt számomra megállás. Rövidesen főszerkesztő lettem. Lapalapító. Bukarestben. A Hét című hetilap alapító főszerkesztője. Bár idekerülésem kevésbé múlott a véletlenen, mint az eddigi kinevezések. Ceausescu ugyanis a fővárosi új magyar intézmények alapítását demonstratív lépésnek szánta. És kikérte a magyar csúcsértelmiségiek véleményét is a vezetők kinevezése előtt. Akkor alakult a Kriterion néven ismert nemzetiségi könyvkiadó Domokos Géza igazgatásával, a tévé magyar szerkesztő­ sége, melyet Bodor Pál vezetett. És én lettem a harmadik kiválasztott, a lapvezér. Sok megost­ romolt szélmalom volt már akkor mindhármunk mögött. Tizenhárom évig vezettem a lapot, amikoris a hatalom rájött, hogy alkalmatlan vagyok a lapvezetői munkakörre és nagyon csúnyán kirúgtak. Hogyhogy - kérdezhetné meg Ön kedves olvasóm - harmincöt évig jó volt intézményveze­ tőnek és most hirtelen rossz lett? És a kérdés - ne tagadjuk - jogos, bár én a magam részéről nem firtatom. Erős a gyanúm, hogy bennem is volt hiba. Ugyanis kétségbeesetten akartam igenis akartam! - hinni bizonyos vezérelvben, mert úgy éreztem, hogy az - mint Ariadne fonala - kivezet a labirintusból. Pedig mindegyre kőkemény falakba ütköztem. Olyan helyeken is, ahol 82 �az említett vezérelv nem tételezett áthághatatlan akadályt. Javasoltam, hogy javítsuk ki ilyen értelemben a térképet. Azt mondták: én vagyok a hibás nem az elv, aminek a valószínűsége abszolute nem kizárt. Ez a magyarázata tehát annak, hogy életem jelenidejét sohasem értem. Élek, töprengek, dolgozok, miközben valójában nem tudom, hogy bennem, a világban- kint és bent - mi történik. Bocsánat, ez a meghatározás nem egészen pontos. Nem tudom, hogy mi történik tulajdon­ képpen. Tehát ahhoz a mozdonyvezetőhöz hasonlítok, aki folyvást hátranéz, nem előre. Azt figyeli, hogy megvannak-e a sínek, amelyeken idáig eljutott, nem pedig azt, hogy elől, a haladás irányában, a jövőben mi a helyzet. És ez törvényszerű. Ugyanis elég hamar rájövök arra, hogy a világot vezérlő elv és a vezér elvi világa között szakadék van. Márpedig az út a világban van, de az irányt a vezér jelöli ki. Ha az elvi irányt követem sohasem jutok el oda, ahová a valóság útján menni akarok. Ezért keresem - hátrafelé figyelve - életem logikáját. Azt hogy hol járok, hogy mi a kockázat értelme, és nem kötök-e ki a következő percekben a szakadékban. Nos, így érkezem el a naplóíráshoz. A számadáshoz lényegében. Nem is számadás ez, hanem számolás, matematika. Összeadás meg kivonás. Összeadom a vélt eredményeket és kivonom belőle a kényszerhelyzetekből, saját gyengeségemből összeálló önköltséget, s ami marad az az életem értelme. Az a nyereség tehát. Kérem tisztelt barátom, kedves olvasóm e kitépett naplólapok alapján mondjon erről véle­ ményt. Mondja meg: ér-e annyit ez a tőke, hogy nyugalmat vásároljak - tudja - arra a végső pillanatra? 1990. május 20., vasárnap Mintegy 5-6 ezer levelet válogattam össze és hoztam át Magyarországra - pontosabban csempésztem át - a kiköltözéskor. Tehát a levelek nem kerülnek ide illetéktelenül, mert eleitől fogva dokumentumként gyűjtöttem minden hozzám írt sort. Ma már - sőt már jó ideje beleillesztem a napló lapjai közé. Íme hát az a levél, amit ezúttal is nyomozás követ. És ami egy egész kérdéskört fog át. Nagyszalonta 1956 szept.9. “Kedves Huszár Elvtárs! Engedje, hogy megszorítsam a kezét az Utunk legutóbbi számában megjelent cikkéért. Nagy István és a fiatal írók vitája óta itt egynéhányan úgy tartjuk számon Huszár elvtársat, mint szókimondó, bátor, karakán embert. Ezzel az utóbbi cikkével bebizonyította, hogy rászolgál erre a jelzőre. Figyelemmel kísérem a magyarországi írók és költők harcát és mozgalmát. Az Irodalmi Újság. Béke és Szabadság. Művelt Nép, Köznevelés s még néhány lap már hónapok óta folytatja harcát az igazi, lenini pártvonalért. Hazai viszonylatban is várom, de tudom, hogy velem együtt még sokan várják az új, dogmatizmustól felszabadult vitacikkeket. Az Írókong­ rcsszus előkészítésének idején olvastam több bátor hangú nyilatkozatot, de Kovács Györgynek az Előrében és a Contemporanulban megjelent cikkei - úgy látszott - megakadályozták ezt a folyamatot. 83 �p alócföld 92/1 Örvendtem, hogy az Utunk utóbbi számában két cikk is - a Sütő és a Huszár elvtársak írásai - már a dogmatizmus és a törvénytelenségek ellen szólnak. A megírt kulákosítási eset nem egyedülálló. Itt Nagyszalontán is találunk ehhez hasonló esetet. Csak itt nem volt bátorsága senkinek, hogy a nyilvánosság elé tárja. Sőt kulturális téren is gátolnak a vaskalaposok még napjainkban is. Mindezeket csak azért írtam, hogy megerősítsem Huszár elvtársat hitében és elhatározásá­ ban. Nem áll egyedül. Az olvasók ezrei figyelik, várják, lesik, hasonló írásait. /.../ Mégegyszer hitet és erőt kívánok a lenini vonalért vívott harcához Elvtársi üdvözlettel: Dánielisz Endre." Hosszú keresgélés után megtaláltam az ügy dokumentumait, melyeket kronologikus sor­ rendben itt közlök. Az elsőt Kovács Bozsó Andrásné, Siklódi Berta írta - az unokatestvérem. Kelte 1956 nyara. “Kedves Sándor egy pár sort intézek magához. Tudatom, hogy az üzenetünkre hozzánk küldött őszi levelét, amit Ráki nénénk mondott, nem kaptuk meg, pedig nagyon megörvendtünk volna neki. Azt hiszem, hogy itt a néptanácsi irodán fogták el. Pedig azzal biztattak egész tavaszon, hogy felmentenek a kulákság alól, most mégsincs sehol semmi. És mindjárt elviszik mindenünket. Az adó nagyon nagy, a beszolgáltatási teher nehéz, nem lehet tovább bírni. Most pedig arra kérem, hogy egy pár sort írjon, hogy ezektől a bajoktól egyáltalán meg lehet szabadulni? Van erre törvény? Mert Márkodban nincs. Legyen szíves írja meg, hogy András utazzon magához és ha igen, mikor, ha ír levelet ne a mi címünkre, hanem a Ráki nénénk címére küldje. Kívánjuk a legjobbakat Kovács András és családja." A többit megvilágítja a Dánielisz tanár úr által említett Utunkban megjelent riport. Olyan volt a Politika? Az elmúlt 1955-ös év őszén üzenetet kaptm az Erdőszentgyörgy rajoni Márkod községből: Kovács B. András kéret szépen, segítsek rajta, ha tudok, mert “megtették kuláknak”. Hogy őszinte legyek, kellemetlenül érintett a hír. Nem egyébként, de mert nekem Márkod­ ban sok rokonom van, és én a látszatát is kerültem annak, hogy akár egy tollvonásom mögött is egyéni érdek lapuljon meg. Pár napi gondolkodás után végül eldöntöttem: az igazság szem­ pontjából lényegtelen, hogy vannak-e rokonaim Márkodban, és levelet írtam Kovács András­ nak. A vagyoni helyzete felől érdeklődtem s arra kértem, kérdezze meg a néptanácsi elnöktől: miért tették kuláklistára. Végül pedig - nehogy emberem azt higgye itt valami protekciós ügyről van szó - ilyeténképpen zártam soraimat: “Ebben az országban senkinek sem érdeke kulákká tenni középparasztokat, persze tévedések előfordulhatnak.” Ha erről van szó, amit bármelyik ismeretlen ember ügyében megtennék, őérte is megteszem. A levél aztán elment. Géppel címeztem meg, hogy még egy falusi postás is ki tudja olvasni. Hanem a választ hiába vártam. Eltelt egy hónap, kettő, három - semmi hír. Mi lehet? (...) 84 �Ismét írtam. De mivel választ erre a levelemre sem kaptam, meg is feledkeztem Kovács András kulákságáról. Majdnem egy esztendős késéssel a napokban érkezett meg a válasz. “...Tudatom, hogy a hozzám küldött levelét nem kaptam meg, pedig nagyon megörvendtünk volna neki.” Édesanyám nővérétől tudta meg, hogy írtam. Vajon mi lett a levelemmel? Elveszett volna? Rendben van: egy elveszhet, de kettő egymás után... Itt valami nincs rendjén. Úgy látszik valaki gyanúsnak találta az én géppel címzett levelemet - amely akárhogy is, egy kulák címére érkezett. Na - gondolta - itt az összeesküvés! Másnap vonatra ültem. Mondanom sem kell, hogy András percig sem ment ki a fejemből. Sokat vitatkoztam én vele. Talán 1952-ben jártam utoljára Márkodban, akkortájt szervezték a kollektív gazdaságot. Hallani sem akart belépésről. Ilyeneket mondott. “Most, hogy az ember egy kicsit felszabadult, s lehetősége van, pont most találják ki a kollektivet?...” És én megértet­ tem őt. Szegény ember volt világéletében. Napszámoskodott eleget. S most, hogy megnősült, s a maga gazdája lett, nem cserélt volna a császárral. Olyan szenvedéllyel és szívesen dolgozott ez az öklömnyi ember, hogy az csodálatos. Azt mondtam magamban: a gyümölcs egészséges, az idő majd megérleli. Kovács Andrást bekényszeríteni a kollektívbe, a legnagyobb politikai baklövés lenne. Hanem gyerünk kollektív gazdaság: győzzétek le békés versenyben. Mert ez az ember az erőszaknak nem enged, de annak igen, ha látja, hogy a kollektívben lehet igazán szépen és jól gazdálkodni. (...) Este mentem át hozzá. Rossz bőrben volt. S szemében - azokban a hajdan kihívó, büszke szemekben - bánat, lemondás ült. Csedesen, minden indulat nélkül mondta el, amit elmondott. Összesen 7,32 hektár földje van. Abból 5,25 hektár szántó. Soha szolgát nem tartott, még napszámost sem. Ha úgy látta, hogy aratáskor nem jön ki a lépés, megbeszélte valamelyik komájával: jöjjön segíteni, s majd ha befejezték, ő is kisegíti. Soha senkinek nem ártott, a kollektívát nem szidta... Mégis 1953 júniusában kuláknak nyilvánították. Ekkor 1310 lej évi adója volt, listáratevésével ezt az összeget 2400 lejjel fölemelték. Nem sokkal ezután egy este beállítottak hozzá a hivatalos személyek s követelték egyszerre az egész adót. Persze nem volt, de tízpercnyi haladékot kért, hogy kölcsönkérjen. Nem adtak. Így kezdődött. Azóta az évi adója 5130 lejre nőtt. Súlyos teher. Mégsem ezt fájlalja legjobban, hanem a bánásmódot. Bárhová ment. úgy bántak vele, mint ellenséggel. Az ilyen és hasonló dolgok bántják nagyon. Sokszor adott be kérvényt a tanácshoz, hogy mentsék fel. Mindig azt a feleletet kapta, hogy a rajoni bizottság nem egyezik bele. (Később tudta meg, hogy fel sem küldték kérvényét a rajoni néptanácshoz.) A tavasszal aztán felkereste őt egy Kacsó N. József nevű párttag s azt mondta: - András, keress még egy párttagot, aki velem együtt aláírja a kérvényedet s hátha így levesznek a listáról. Nem talált. Igaz, hogy csak egy-kettővel beszélt, de azok hallani sem akartak róla. “Ha megteszem - mondta az egyik - azt mondják, hogy kulákpárti vagyok. Én tudom, te nem vagy kulák, de ha a vezetőség megtett, én nem avatkozhatom bele.” Így hát maradt. Csak legalább azt tudta volna meg, hogy miért lett kulák. De ha kérdezte a tanácsbelieket, azt felelték: ilyen a törvény(!). Persze az emberek sok mindent beszélnek. Ő egy magyarázatnak ad hitelt s ez a következő: amikor a kollektivet szervezték, és utána is, egyesek a következőképpen indokolták kívülmara­ dásukat: miért menjek be? A kollektivistának csak egy tehene lehet, de íme, egy jó magángaz­ dának, mint amilyen Kovács András is, két tehene s két lova van. Mire a kollektíva akkori 85 �p aló cföld 9 2 / 1 elnöke, Bárdos Péter (akiről még szó lesz) azt felelte: “Ne búsuljatok, neki sem lesz...” Mert adminisztratív módszereket mindig könnyebb alkalmazni, mint meggyőző munkát folytatni. Másnap reggel első utam a néptanácshoz vitt. (...) Az elnök szabadságon volt, s így be kellett érnem a titkárral. Fiatalember Pál Ödön, alig lehet valamivel túl a harmincon. Különben pár évvel ezelőtt Udvarhelyen kertészkedett. Egyenesen a Kovács András bajával hozakodtam elő, s mivel a hivatalos álláspontot akartam megismerni, határozottan kijelentettem, az a meglátásom, hogy ebben a faluban a kuláklista összeállításakor sok törvénytelenség történt. Legnagyobb meglepetésemre a titkár minden szavammal egyetértett. Sőt kezdte felsorolni a jellemzőbb eseteket: Csont N. Béni, a Márkod községhez tartozó Kendő falu dolgozó parasztja egyenesen közéleti tevékenységének lett áldozata. Kendőnek nem volt cséplőgépje s ezért mindig megkés­ tek a betakarítással. Néhány évvel ezelőtt a falu dolgozói elhatározták, hogy a szomszéd faluban eladó cséplőgépet közpénzen megvásárolják. Az ügylet lebonyolítására három tagú bizottságot választottak, s ebben, mint a Magyar Népi Szövetség elnöke és népszerű ember Csont N. Béni is résztvett. A gépet megnézték és saját pénzükből leelőlegezték, nehogy gazdája másnak adja el. Közben azonban az történt, hogy amikor az összeget a lakosságtól kezdték összegyűjteni, “momentán” éppen senkinek sem volt pénze. De a cséplőt meg kellett venni, ha már egyszer leelőlegezték. A három férfi abban a reményben, hogy majd a falu csak megtéríti nekik az összeget, nagynehezen pénzt szerzett és megvásárolta a masinát. Persze a pénz összeszedése ezután is késett. A néptanács azonban nem. Azonnal kuláklistára tették Csont Bénit és társait. A titkár éppen új históriába kezd, amikor megszakítom: - És mondja, Kovács Andrással mi a helyzet, Ő valóban kulák? - Hát a listán rajta van - feleli. - És mi a maga véleménye? - kérdem. - Hogy nem az. De hát ezt mindenki tudja. - Akkor, hogy lett kulák? - Azt én sem tudom. Én csak egy éve vagyok itt, azóta semmiféle törvénytelenség nem történt. Most már értem. Tehát ezért beszélt olyan könnyedén a törvénytelenségekről. - Különben mi már május tizedikén átiratban kértük a rajoni néptanácsot, hogy vegyék le Kovácsot a listáról. Keresgél egy ideig a fiókjában, aztán előhúz egy iratot (iktatószáma 572/május 10.), amely­ ben a következők olvashatók. “...A községi néptanács végrehajtó bizottsága, valamint az RMP alapszervezete tekintetbe véve, hogy fentnevezett (Kovács B. András) 1947 óta sem azelőtt nem tartott szolgát, sem kizsákmányoló munkát nem végzett, a földjét saját maga művelte meg, idegen munkaerőt nem alkalmazott, s az állammal szembeni kötelezettségeinek mindenkor eleget tett, így javasoljuk a kulákság alóli felmentését.”. Aláírások. Siklódi L. Ferenc a VB elnöke, Siklódi L. János az RMP alapszervezeti titkára, Suba Ferenc (bürótag), Pál Ödön néptanácsi titkár. Nem tudom indulatok nélkül olvasni a levelet. - De titkár elvtárs, akkor hogy lehetséges, hogy mégis kulák lett Kovács András, ha sohasem volt kizsákmányoló? 86 �Vállat von. - Ki tette listára? - Akik most le akarják vétetni. Van egy jó népi mondás: “...és a kárnak nincs gazdája”. Hát itt is így van. Erősen elhatároz­ tam, hogy márpedig ez alkalommal lesz, mert én megkeresem. A párttitkár, Siklódi L. János a kollektíva szérűjén van. Pál Ödönnel megyünk utána. Tömött, inas ember Siklódi L. János. Van neki egy külön ismertetőjele is: a sok szalmaka­ lapos között, ő az egyetlen micisapkás. Pár évvel ezelőtt Marosvásárhelyen üzemi munkás volt. Aztán hazajött, házat vett s most kollektivista, meg párttitkár. - Nagy marhaságot csináltunk mi a kulákkampány idején - mondja. Kiraktunk a kollektívá­ ból hét családot. De a legjobbakat, egytől egyig középparasztokat. Lehet, hogy egy, vagy kettő esetleg kulák volt. De mi nem válogattunk. Köztük volt Kacsó Péter elnök is. Olyan lelkes és hozzáértő elnökünk sohasem lesz. Most az állami gazdaságok tartományi igazgatóságának technikusa. Három állami gazdaság állatállományáért felel. Az állami gazdaságnak jó, nekünk nem volt jó. A minap olvasta valamelyikünk az újságban, hogy tízezer lej prémiumot kapott a munkájáért. No meg ott vannak Dégiék, Albert meg Mihály. Őket is kiraktuk. Dégi Albertet annyira bántotta a megaláztatás, hogy eladta mindenét és szégyenében elköltözött a faluból. - Mondja Siklódi elvtárs, Kovács B. András kulák? - kérdem meg. - Nem - válaszolja azonnal. - De ezt már megírtuk a rajonnak. - Mégis hogy került a listára? - Arról én nem tudhatok. Én akkor azon a gyűlésen éppen nem voltam ott. - Tehát nem volt ott - mondom magam elé. - Nem. És azt sem tudom, hogy miért lett kulák - feleli kérdésre se várva. Zavartan indulok vissza a faluba. Tehát “akkor éppen” ő sem volt ott. Egyáltalán folytassam a kutatást? Vajon találok egy embert, aki vállalja a felelősséget? Váratlanul jó ötletem támadt: bemegyek a rajonhoz. Valaki elmondta, hogy Hompot Péter, a rajoni tanács alelnöke személyesen jelen volt azon az emlékezetes kulákosító gyűlésen. Tehát egy biztos ember már akadt - persze az nem márkodi. Négyórás szekérút Márkodtól Erdőszentgyörgy. Hajnalban indultunk, kilenckor toppantam be a néptanácshoz. Hompot elvtárs terepre készül, de kérésemre még marad néhány percig. Egyenesen a lényegre térek, hogy ne veszítsünk időt. - Önökhöz május 10-én átiratot küldött a márkodi néptanács, hogy vegyék le a kuláklistáról Kovács Andrást. Azóta négy hónap telt el. Hompót elvtárs mosolyog. - Ugyan, nem lehet őket komolyan venni, ma azt írják vegyük fel a listára, holnap meg azt, hogy vegyük le. Én mindenesetre érdekesnek találom - morfondírozok magamban -, hogy mikor azt kérték: tegye listára, akkor komolyan vette őket. - Biztosan ittak egy jót a kulákkal s most le akarják vétetni - vélekedik. A bizalom az alsó szervekbe úgy látom nagy. De változatlanul hallgatok. És csak jegyzek. Ez zavarba hozza. - Különben biztosan volt okuk a kuláklistára javasolni - mondja. - Nézzünk csak utána... Levesz egy dosszárt - vaskos dosszár, nem mondom. Benne községenként a kulákok névjegyzéke. 87 �palócföld 92/1 - Márkod... Kovács B. András. Igen, itt van. Belenézek az iratokba, Kovács András a huszadik. - Azért lett kulák, mert van öt szarvasmarhája és az év ötven napján napszámosokat foglalkoztat. Hát ez megdöbbentő! - Mit szólna hozzá alelnök elvtárs, ha azt mondanám, hogy az ön adatai hamisak? kérdezem. Meg van sértődve. - Ne beszéljen ilyesmit, kérem! - feleli. Ezeket az adatokat komoly emberek adták... Most már komolyak? Az előbb még nem akarta őket komolyan venni. - Tudtommal maga Márkodban volt, amikor Kovács B. Andrást listára tették - közlöm vele. Nem lett volna jobb, ha ellenőrzi a helyszínen az adatok helyességét? - Ugyan kérem - feleli dühösen - , kinek van arra ideje, hogy a rajon összes kulákjait ellenőrizze? - És három év alatt sem volt erre idő? - kérdezem. Látja, hogy nincs kivel beszélni. Nem erőltetem, továbbra is én beszélek. - En most Márkodból jövök, ott a hivatalos szervek azt mondják, hogy Kovács András sohasem volt kulák. És érdekes, hogy senki sem volt ott azon a gyűlésen, amikor őt kuláknak nyilvánították. - Ki mondta azt magának? - Hát például Siklódi Erzsébet. - Valóban érdekes. Pontosan ő írta a nyilatkozatot, amelynek alapján kulákká nyilvánítottuk Kovács Andrást. Meg tudom mutatni. Úgy érzem fölösleges tovább kérdezősködnöm. Felállok. Az alelnök búcsúzás közben mentegetőzik: - Higyje el elvtárs, nem olyan könnyű a dolgom. Az utóbbi időben már nem mertünk a kulák-kérdéssel foglalkozni, nehogy jobb, vagy baloldali túlzásokba essünk... Ezt még feljegyzem. Mert önkritikának ez nagyon jellemző. (...) Ceruzával írt levél a következő dokumentum, a postabélyegzőn ez a dátum áll: 1956 október 15. Írója szintén Kovács András felesége, Berta. De míg az előbbi levelében magáz most már tegez. “Rokoni szeretettel értesítelek az eddigi eredményről, ami csak annyi, mint az azelőtti. Mindig csak azt halljuk, hogy még csak azért sem vesznek le a listáról, menjünk Huszárhoz, hogy ő mentsen fel. Most egy pár napja Ráki nénénk találkozott a párttitkárral és megkérdezte, hogy Kovács Andrást nem mentik már fel a kulákság alól? Erre azt felelte: most volt behívatva Szentgyörgyre, a Rajonhoz, ahol megkérdezték tőle, hogy miért tették Andrást kulák listára. Azt mondta: nem tudja, mert András ezt nem érdemelte. Mire azt válaszolták: akkor sem kell felmenteni, még azért se. Ez már hihető dolog, mert ezt már a Rajonnál mondták, tehát mi hiába várjuk a felmentést. Pedig most nagyon kínoznak az adóért. Ki kell fizetni az utolsó lejig. Pedig már közel hárome­ zer lejt kifizettünk. De azt mondta a percseptor, hogy ha nem fizetünk akkor végrehajt. 88 �Most pedig kívánjuk a legjobbakat: Berta és családja. András elveszítette minden reményét. Nem is akarta, hogy írjak, mert még téged is lefogla­ lunk. Mikor befejeztem ezt a pár sort egy óra múlva jött hozzánk egy néptanácsi képviselő. Kérdezősködtem, hogy nem hallott valamit az ügyünkről? Azt mondta, hogy a múlt hét folyamán volt gyűlés és ő felhozta, de azt felelték, hogy ez most már nem reánk tartozik. A végén pedig azt a tanácsot adta: írjunk új kérvényt a tanácshoz is, meg a Rajonhoz is, mert különben foglalnak. Tehát ha nem tudsz idejönni, akkor írj egy pár sort mielőbb, hogy foglal­ kozzunk-e a kérvénnyel, vagy ne." Nem válaszoltam akkor Bertának, mert a levele nem talált otthon, de nem sokkal később újabb levelet kapok tőle. “Rokoni szeretettel értesítelek az eredményről, ami idáig annyi, hogy itt járt nálunk Hompót a rajoni néptanácsi elnök és felülvizsgált mindent. És érdeklődött, hogy ki maguknak az a Huszár János? Úgy látszik, hogy nagyon zavarba hozta az újságcikk, hogy a nevedet sem tudta kiolvasni. De az ittvalóknak még rosszabbul esett a cikk, mert bosszúállóbbak, mint eddig. Hogy elolvasta a cikket a tanácstitkár, ahogy valami hibát talál valamelyik kuláknál azt mondja: menjenek Huszárhoz, majd ő megvédi magukat! Két nappal ezelőtt Kacsó Elek sógort is behívatták a tanácshoz és közölték vele: András várhassa, hogy levegyék a listáról! Hát még a többi érintett! Siklódi N. Erzsi azt mondja, hogy az állásodba fog kerülni az egész ügy. Az egész rajon belefeküdt abba, hogy kitegyenek, mert hogy merted ki írni azt, ami nem igaz. A párttitkár pedig Bukarestben fogja elrendezni a sorsodat. Még sok mindent tudnék írni, de hagyjuk annyiba. Elég, hogy mi benne vagyunk a bajban, Iám most már te is belekerültél a bosszúállásba. Maradunk rokoni szeretettel Berta és családja. Ha ezt a levelet megkapod, azonnal értesíts a helyzetről.” 1956 október 22. Az este érkeztünk haza Magyarországról. Három hét valósággal elrepült. Igaz, hogy szá­ momra ott minden ismeretlen. Nem csak Pest, de a rokonok is. Irmának például most ismertem meg a nővérét, aki 1942-ben feleségül ment Kovács József továbbszolgáló őrmesterhez és 1944-ben elhagyta az országot. Most Jóska Balatonföldváron, a fürdőigazgatóságon dolgozik. Hozzájuk is lementünk. Nagyon szép emlékkel jöttünk el. A legszebb azonban a négy gyerek. Erzsi sógornőm ugyanis 14 év után ikreket szült. Pesten is rokonoknál szálltunk. Édesapám egyetlen testvére, Ilona néném lakik ott, aki a Ferencvárosba ment férjhez egy Kiss István nevű nagyon kedélyes cipészhez. Ő mondta a legtalálóbbat a Petőfi körről: gyűlésezik a parlament! Az emberek valóban úgy figyelnek a kör munkájára, mintha ott dőlne el az ország sorsa. Ilona néném különben szintén 1944 után jött Pestre - szolgálni. Aztán villamos kalauz lett, majd tisztviselőnő az OTI-ban. Hirtelenjében nem tudok sok mindenről beszámolni. A legnagyobb élmény Pest volt. Jár­ tunk az utcán és bámultuk a történelmet. Még a Pilvaxot is megkerestük. Egyszer mentem el az Írószövetségbe, mert meg akartam keresni Veres Pétert, aki pár héttel ezelőtt vezércikket írt az 89 �palócföld 92/1 Irodalmi Újságban a fiatal erdélyi irodalomról. Engem is megemlít. Asztalos biztatott, hogy keressem meg. Én - mondom - el is mentem, de azt mondták a szövetségben, hogy épp valamiféle tüntetésen van. Még örvendtem is, hogy így alakult a helyzet. Bátortalan vagyok én az efféléhez. Félek, hogy legőgölnek. Pedig kéziratot is hoztam s azt sem adtam oda senkinek. 1956 október 29-30 Szabadságra szomjas a nép. Budapesten csorog már a forrás, az igaz emberek vére. Romániában megtöltötték az üzleteket disznóhússal. 1990 október 2, kedd Az immár ki tudja hányadszor újra gondolt, értékelt és átértékelt események alapján az az érzésem, hogy én társadalmilag és emberileg igen alkalmas voltam arra, hogy történelmi tévedés legyek. Sót: engem tudatosan tettek történelmi tévedéssé, mert a történelemnek tévedésekre is szüksége van. Hogyan is korrigálhatná önmagát, ha nem tévedne. Márpedig hol van szebb cselekedet egy történelmi önkorrekciónál... Fazekas János például - akit én a romániai magyarság egyik legfontosabb “kommunistájá­ nak” tartok - elmondta, hogy azon az 1956 novemberében - a negyedikén bekövetkezett magyarországi szovjet invázió utáni napon - , a kolozsvári megyei pártbizottság gyűléstermé­ ben tartott beszédében, ő épp egy ilyen tudatos cselekedetet hajtott végre. Akkor ő ugyanis olyasmit tudott már, amit más még nem. Mármint, hogy a szekuritáté magyar fiatalok letartóz­ tatásával akarja az (ellen)forradalmi gondolkodást megfékezni. És akkor ő úgy gondolta, hogy a fegyverek kritikája helyett a kritika fegyverét alkalmazza - például - ellenem. És a nevezett gyűlésen, ahol - mint Kolozsvárra kiküldött kormánybiztos - épp a kolozsvári értelmiségieket bírálta, név szerint engem is, aki frissiben visszatérve Magyarországról fennhangon hirdettem, hogy ott aztán nincs ellenforradalom, nos akkor ő engem ott név szerint súlyosan megbírált, mégpedig a maga népi módján imigyen: - Hát idefigyelj Huszár elvtárs! - mondta a kolozsvári román és magyar írótársadalom előtt - én Kemény János bárónak - akit épp frissiben rehabilitáltatott! - ebben a forradalmi helyzet­ ben puskát adnék! De neked csak fapuskát, mert nem tudom, hogy milyen irányba lősz! Persze ez így nagyon súlyosan hangzott, de ezek után ő elmondhatta magasabb pártfóru­ mon, hogy e bírálattal visszarettentett a súlyosabb cselekedetektől és így nem kellett letartóz­ tattatnia. Később tudtam meg, hogy ezt Asztalos Istvánnak, nagy pártfogómnak és irodalmi mesteremnek a befolyására (is) tette. Pedig nem voltam én különb másnál, s ezt ő is jól tudta. Legfennebb - Asztalos hatására túlbecsült. Nos: így lettem én naív, politikailag fejletlen és félrevezetett. Persze nem egyedül. Fel lehet sorolni az akkori fiatal íróknak, értelmiségieknek a javát, akik ugyancsak nem jutottak a börtönbe. 1956. XI. 14. A következő levelet Kacsó Elek, édesanyám testvérének, Ráki nénémnek az ura írta. Szép, kiírt írású levél, helyesírási hibák nélkül. Dátum is van rajta. 90 �“Rokoni szeretettel üdvözöllek, Kedves Sanyikám! A Budapestről küldött képeslapodat megkaptuk, képzelem, hogy abban a szép városban mennyi szépet láttál. Az újságcikked nagyon jól elárulja a tehetségedet. Itt a hivatalos körökben a port egy kicsit felverte, még fenyegetőznek, de ugyanakkor a nép nagy érdeklődéssel olvasta, úgy, hogy a papír, alig bírta ki a sok kézben való járást. Többen szerettek volna veled beszélni. Dehát mindenkit úgysem tudnál az újságba bepakolni. Andrásról ezzel az egy mozdítással aligha lehet a kulákságot leemelni, mert a jelzett hivatalos személyeknek az újságban való dicsőittetés nem nagyon imponált. Te csodálkozol, hogy én milyen óvatos vagyok, de én azt mondom: egy jól nevelt kutya nem ugatja meg a főkönyvelőt, ha nem akar a sintér kezére jutni. Most pedig maradunk szeretettel: Elek sógor és Ráki nénéd." És elindulnak felém a kétségbeesett levelek. Ezzel is csak azt akarom jelezni, hogy milyen tudatos rablás folyik a falvakon. “Kérés A Tartományi Mezőgazdasági ügyosztály Vezetőségéhez. Alulírott Siklódi K. Sándor márkodi lakos, mint szegény földműves, mint hatvanéves rokkant ember panaszt emelek birtok kicserélés tárgyában és kérem ügyem kivizsgálását. Panaszom a következő. Tórétje dűlőben egy 14 áris gyümölcsösömet elvette a kollektív gazdaság. A gyümölcsösben volt 17 almafa, 50 szilvafa, 11 körtefa és 6 cseresznyefa, vala­ mennyi jó termő állapotban. Helyette kaptam egy 7 áris területet, amelyen 14 különböző, korhadt, nem termő gyümölcsfa van. Kérem a Mérnök elvtársakat, akik szakképzett irányítók, szíveskedjenek ügyemet kivizsgál­ ni. A szőlőnkkel ugyanez a helyzet. Vénségemre, rokkantként ez a gyümölcsös volt minden reménységem. Kelt Márkod községben 1953 junius 17.-én. Siklódi K.Sándor és Siklódi Dina Azóta hiába várja, hogy a mérnök urak kimenjenek. Kétségbeesésében fordul hozzám. 1957február 14. A Kovács Bozsó András kulák ügyének következő levelét is Kacsó Elek sógor bácsi írta a Maros Autonom Tartományból, Márkodból. “Kedves Sanyika és Irma! Nagyon örvendtünk, hogy voltatok olyan rokonszeretőek, hogy kedves leveletekkel meg­ tiszteltetek. De a fénykép, mit magatokról küldtetek még kedvesebb s azt sokan megbámulták. Ráki nénéd nagyon büszke rád, hogy az ő családfájából ilyen hajtás fakadt, aki nagyobb tettekre termett. (...) Sanyikám gondolj gyermekkori éveidre, hogy édesanyád milyen nehézségekkel küzdött, hogy belőled ne fél, hanem egész ember legyen (...) Mi jól vagyunk. Olyan öregesen. Az úriember, Kovács András most már könnyebben lélegzik, most már jó gazda, mert nem kulák. Most már le vették a listáról. 91 �p a lócföld 9 2 / 1 Sanyikám, mikor odaát jártál Pesten sok szépet láttál, de annak most már ott a fordítottja lehet. Mikor az ottani híreket hallom, mindig az aradi tizenháromra gondolok. Maradunk rokoni szeretettel. Kacsó Elek" 1958 j unius 13, szombat Tegnap felhívattak a kolozsvári megyei pártbizottsághoz. Tompa István, propaganda titkár akart velem beszélni. Tompáról előzetesen csak annyit, hogy illegalista harcos, intelligens, jóérzésű ember, aki tehetségesen írogat. Nem egyszer éreztem a vele való beszélgetésem során, hogy valósággal félt, amikor én hajthatatlankodom. Nos ezúttal is ezt éreztem. Ugyanis a Magyar Autonóm Tartomány pártvezetősége küldött valamiféle átiratot, amelyben súlyosan megváldolnak. Azt állítják, hogy folyó év április 18-án Zete Zsigmond unokaöcsémmel, aki különben a helyi cipőgyárban lakatos, Márkodban voltunk, ahol én számos ember füle hallatára kijelentettem, hogy nem kell belépni a kollektív gazdaságba. Ezt én nagyon jól tudom - mondtam állítólag -, hiszen hetenként járok Bukarestbe, Minisztériumban is, ahol ezt velem közölték. A feljelentést tíz, vagy tizenöt márkodi kollektivista, és nem kollektivista dolgozó írta alá. Azonnal tudtam, hogy miről van szó. Nyilván az a tábor jelentett fel, akiket a kulák ügyben lelepleztem. Hiszen úton útfélen fenyegetőztek, hogy tönkretesznek. Külön szerencsém volt, hogy a leleplező riportot, amit a cenzura az Utunkból kiemelt, végül Tompa hagyta jóvá. Mindent elmondtam neki őszintén. Ő is mondotta, hogy pillanatig sem hitt a feljelentésben. De mit lehetne tenni? Mikor voltam Márkodban? - kérdezte. - Két évvel ezelőtt - feleltem. Tehát a feljelentés időpontjában Kolozsváron voltam? Igen. Kértem hívja fel a szerkesztőséget, ahol van jelenléti napló és a titkárnő azonnal megmondja, hogy a jelzett napon én aláírtam azt, vagy sem. Perceken belül kiderült hát az igazság. És Tompa mondotta, hogy legyek nyugodt, mert megfelelő választ küld az Autonóm Tartománynak. Még volt egy furcsa kérdése: milyen viszonyban vagyok Hajdú Győzővel? Nem jobba, mint az egész irodal­ munk - feleltem. - De miért kérdi, Mert a feljelentést ő véleményezte, aki író és a tartományi bizottság tagja. 1984 február 13, hétfő A Hét főszerkesztői posztjáról való leváltásom előtt, tehát 1983 októberében már ki volt szedve a Hadakozni jó című, mintegy 500 oldalas publicisztikái kötetem.Válogatott publicisz­ tikák. Harmincöt év terméséből válogattam a Politikai Kiadó számára, amelynek akkor az irántunk jóindulatot tanúsító Valter Roman volt az igazgatója. Elsősorban az emberi, politikai tudatosodásomat próbáltam felvázolni benne. Nos a könyv a leváltásom óta áll. Ma felhívott Bitay Ödön, a könyv szerkesztője és közölte, hogy néhány írást ki akar venni a cenzúra. Az egyik az “Ilyen volt a politika?” című riport, amit a legvadabb időkben, 1956 nyarán sikerült közölnöm. Ma talán súlyosabb a helyzet, mint akkor volt? 1990. május 21, hétfő És még itt sincs vége ötvenhatnak! Általában az az érzésem, hogy életemben semmi sem új, minden valaminek a folytatása. 92 �Nincs új és főleg nincs lezáródott esemény. A minap - megyek végig a szegedi Lenin körúton s felfedezem a leszállított árú könyvek boltját, ahol - nagy örömömre - megvásárolom Balogh Edgár 1986-ban megjelent “Férfimunka” című önéletírását, amelyet a szerző Budapestről küldött el az akkor még bukaresti címemre, de amely oda sohasem érkezett meg és amelyet azóta keresek, mert odaát kölcsön kapva elolvastam, és nagyon fontos dokumentumnak találtam. Nos most újraolvasva döbbentem rá, hogy 1956-os meghurcolásunk sem volt elszigetelt eset. Egye­ nesen összeurópai implikációi voltak. Íme: Végre megkaptuk az értesítést, hogy perünk várva várt újratárgyalására Bukarestben 1956 junius 3.-án kerül sor - írja könyvének 409. oldalán Balogh Edgár. - Tele reménnyel utaztunk fel a fővárosba, ezúttal azokkal a tanúkkal együtt, akiket eredetileg is meg akartunk idézni védelmünkre, de akkor - az egy, ellenünk fordult Luncan minisztert kivéve - nem kaptak meghívást. Ahonnan a Tito-ügy és a Rajk-per elindult, Moszkvában és Budapesten már más szelek fújtak, nem volt többé kétséges, hogy a másunnan kezdeményezett hazai koncepciós perek divatján túljutottunk. Mégis: közvetlenül a tárgyalás előtt váratlanul egy jól kiszámított újabb kihívás ártott bele a dolgunkba. Az Előre hasábjain (ez volt a Romániai Magyar Szó utóda) Kovács György ádáz, már címében is gyilkos indulatú kirohanást intézett több írótársa mellett ellenem is, egyszerűen és hátba célozva nacionalistának bélyegezve egy Utunk-beli cikkem miatt. Kovács György írása Gyom, amit irtani kell cím alatt különféle vádakkal irodalmi kivégzőosztag elé rendelte Földes Lászlót, Gálfalvi Zsoltot és Huszár Sándort a készülő országos írószövetségi kongresszus alkalmából, s ebbe a szériába illesztette be kifogásait az én Irodalmi hídverés cím alatt megje­ lent írásom ellen. Cikkeimben én a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa szellemében megújhodó csehszlovákiai szellemi élet eseményét, a prágai írókongresszust is­ mertettem pozsonyi források alapján, s kitértem arra a kettős szerepre, amelyet a Szlovákiai Írószövetség magyar tagozata tölt be egyrészt az ott élő magyarság szellemi önkifejtése, másrészt a cseh és szlovák szellemi értékek magyarra fordítása s az egész magyar nyelvterüle­ ten való elterjesztése tekintetében. Ezen a “hazai és nemzeti” kettős elhivatottságon horkant fel Kovács György, ezt tartotta olyan nacionalizmusnak, amely szerinte a marxista-leninista taní­ tással ellenkezik. (...) 1982 február 24, szerda Az 1956-os év - úgy látom - egyéni fejlődésem szempontjából nagyon fontos időszakasz. Megjelenik Valaki közbeszól című, első novellás kötetem. Általában az az érzésem, hogy ez a történelmileg egyik leginkább felforgató év az én életemben az egyensúly időszaka. Minden tekintetben az. Az egy évvel előbbi, és azóta is stabilizálódott nősüléssel vége a legényélet ilyen-olyan zavarainak. Az irodalomban sikereim vannak. Felfogásom közeledik a valóságos paraméterekhez. Akkor valami jó irányba indult el... De aztán valahol, valamikor utat tévesztettünk. És biztos, hogy ez pont így igaz. De mégis most, amikor itt Bukarestben és szerte az országban, élet-halál harcokat vívunk a nemzeti fennmaradásunkért, úgy érzem, hogy az a régi hit és hűség ad erőt a küzdelemhez. (Folytatása következő lapszámunkban.) 93 �Hasznos József Kutyaszorítóban III. ( 1941- 1945) VI. Idegenek között Bútorokkal és más poggyászokkal zsúfolt teherautónk lassan halad Vilshofen ódon házakkal szegélyezett főutcáján. Rövidesen Gelbersdorf következik, majd Hofkirchen. Kicsiny falucska ez is, emeletes házakkal és legfeljebb 2-3 ezer lakossal. A falu túlsó felén az utolsó Gasthof, Frau Schneideré. Ötven körüli özvegyasszony. Gazdálkodó, de a ház vendégfogadásra is alkalmas, az emeleten táncterem is van. Bemutatkozom. Nem barátságtalan, de nem is lelkesedik értünk. A földszinti volt vendéglő helyiségét jelöli ki számunkra. Ládáink egy része a folyosóra, néhány bútordarab pedig a kerti filagóriába kerül. A Böjthe házaspárral, Nemes Pannival és Balázs Jancsival együtt, nyolcan vagyunk a szobában. Szükségmegoldás, de kibírható. Mellettünk folyik a Duna. Otthon de sokszor hallottam a rádióban, hogy a Duna Hofkirchennél ennyi meg ennyi centiméter, de álmomban sem gondoltam, hogy egyszer innen nézem a kelet felé tartó sodrását. A község néhány üzletében mi is beváltottuk, amit jegyre kapni lehetett: elsősorban kenye­ ret, tejet, burgonyát, lekvárt és műmézet (kunsthonig). Megismerkedtünk a boltok tulajdonosa­ ival, a gazdákkal és a lakosokkal. Nagyon kevés a férfi, annál több a leány és az özvegyasszony. Elszomorító az itt látható sok-sok katonaruhás, hősi halott fiatal férfi fényképe. Elhelyezkdésünk után viszonylagosan nyugodt napok következtek. Levelet írtam fivérem­ nek, Imrének s közöltem címünket. A tennivágyás nem hagyott nyugodni, elhatároztam, hogy Bécsbe utazom s ott próbálom megtudni jövendő sorsunkat. Baj nélkül érkeztem Bécsbe, ahol egyenesen a Schwarzenberg térre, a Német Vasutak igazgatóságára siettem. A MÁV képviselője: Eyszrich György tanácsos barátságosan fogadott. Elmondta: sok vasutas szállítmány van Németországban. Hazatérésre egyelőre ne is gondol­ junk. Az ország nagy részét megszállták az oroszok, a Dunántúl megmaradt sávjában pedig véres harcok folynak. Kért, hogy a beszélgetés tartalma kettőnk között maradjon. Visszaútra Vilshofenig érvényes szabadjegyet adott. Éppen búcsúztam, amikor megszólaltak a szirénák. Lementünk az óvóhelyre. Félóráig tartott a légiriadó s utána a néptelen utcákon át iparkodtam, hogy mielőbb a pályaudvarra érjek. 94 �Nem sok időm maradt az indulásig. Visszafelé Linznél megriasztott az élesen megvilágított épületek sora és a bántóan harsogó zene. Megkérdeztem egyik utitársamat: “Mi ez a zenebo­ na?” Gyanakodva nézett rám s aztán a fülembe hajolva súgta: “Koncentrációs tábor!” Megdöb­ bentem. Ezeket a szerencsételeneket még pihenni sem engedik! Utitársamra nézek, de ő felöltőjét az arcára húzva jelzi, hogy nem hajlandó beszélgetésre. Megértem. Én is aludni próbálok, de túlságosan zaklatott vagyok. Korán reggel szerencsésen befutottunk Vilshofenbe. Háziasszonyunk: Schneiderné asszony, amikor tapasztalta, hogy semmiben sem szorulunk rá, szívélyesebb lett. Megcsodálta vöröshagymánkat, amely sokkal nagyobb és ízletesebb mint az itteni. A kukoricánk egyenesen ámulatba ejtette (adtunk is egy zacskóval vetőmagnak). Leányával a 20 év körüli Hildával azonban sehogy sem boldogultunk. A szőke hajú, világos sima bőrű, kék szemű jellegzetesen germán tipusú leány Deggendorfban dolgozott és a Hitlerjugend tagja volt. Hetenként járt haza, de kerülte a velünk való találkozást. Egyszer mégis szóbaelegyedtünk s akkor alaposan kipakolt. - A magyarok elárulták a németeket, lepaktáltak az ellenséggel. A német hadsereg azért került súlyos helyzetbe, mert a magyarok nem harcolnak. Itt Hofkirchenben is csak a napot lopják. Ezeket a propaganda szólamokat már hallottam, igyekeztem nyugodtan válaszolni. - Maga semmit sem tud, csak szajkózza a propaganda szöveget. Az igazság az, hogy a háború kifosztotta országunkat, százezrek váltak földönfutókká. A német hadvezetés a mi katonáinkat utóvédnek és ágyútölteléknek használja, mégis helytálltak a végsőkig. Ne keresse­ nek maguk bűnbakot! és azt se várják, hogy mi, idegen célokért áldozzuk fel magunkat! - nem irodalmi német nyelven hangzott el amit mondtam, de Hilda megértette a lényegét, elvörösö­ dött, mondott még valamit és elrohant. Biztosan feljelent gondoltam, de semmi következménye nem lett a szóváltásunknak. Március közepén, közel három hónap után, lesoványodva megérkezett Tajti Sándor málhá­ zó, aki még Hohensalz állomáson lemaradt a vonatról, mert vásárolni ment és indulásig nem ért vissza. Drezdában volt, amikor a várost az angolszászok porig bombázták. Légnyomással kórházba szállították, majd felgyógyulva folytatta felesége és három gyermeke keresését, most végre nyomukra akadt. Szerettük a Tajti családot szorgalmukért, tisztességükért. Férje távollé­ tében a feleség becsületesen helytállt gyermekeiért. Ezekben a napokban, 1945. mácius 17-én, az őrizetemben tartott MÁV ruhadarabokat, két tisztviselői zubbonyt, egy segédtiszti köpenyt és egy altiszti esőkabátot az arra leginkább rászoruló Lukács Dánielnek, Nagy Józsefnek, Árpád Antalnak és Tajti Sándornak használatra kiosztottam. 1945 március végén hírek terjedtek el a Cseh-Morva Protektorátus “idegen polgári” kiürí­ téséről: nyugtalanított az Apám, Imre fivérem és családjának sorsa. Éreztem, hogy segítségre van szükségük. Az utazáshoz engedélyt kell szerezni, de ez a legnehezebb. Hiába érvelek 95 �p a lócföld 9 2 / 1 hosszasan, a tisztviselő csak bólogat és egyre csak azt hajtogatja, hogy nem adhat. Elfogyott a türelmem. - Uram én a szabályokat be akarom tartani, de ha nem kapok engedélyt, akkor is elutazom! A tisztviselő hosszasan nézi elszánt arcomat. Várjon egy kicsit. - Bemegy a másik szobába. Rövid idő múlva visszatér, és kiállítja az utazási engedélyt. Este indulok. A vonaton alig valaki. Másnap délben érkeztem Bécsbe. Érdeklődöm, mikor tovább és mutatom az engedélyt. - Tegnap ment arrafelé az utolsó vonat, de nem tudjuk meddig juthatott el -, mondja fásultan a vasúti tisztviselő. - Az utascsarnokot légitámadás érte, most fából épített ideiglenes lépcsők vezetnek fel a vágányokhoz. Tekintetem a homlokzatra téved: “Räder müssen rollen für der Sieg!”* olvasom. Bizony így lehet, mert ha a kerék megáll, az már a vég kezdetét jelenti... A behavazott bécsi utcák dermedt csendjében, csak néhány fázós ember igyekszik célja felé... Hiába volt minden fáradozásom, ismét meghiúsult szándékom, még jó hogy hamarosan indulhatok vissza. Az éjszaka nyugodtan telt el vonatunkat nem érte légitámadás. Hála isten­ nek, baj nélkül megúsztam a több mint 700 km-es utazást. Évikét, aki március 13-án töltötte be harmadik életévét, beírattuk a helybeli óvodába. Szokatlan számára az idegen környezet és érthetetlen a beszéd, de az óvó néni figyelmessége, a pajtások érdeklődése gyorsan feloldotta tartózkodását. Tetszik neki az is, hogy séta közben gyakran rámosolyognak és megszólítják kis ismerősei: “Éfika, Éfika”. Néhányszor ellátogattam a közeli Passau-ba is. Rongyos, gondozatlan külsejű, riadt tekin­ tetű szovjet hadifoglyokat hajtanak barom módjára az egyik hídhoz vezető úton. A hajcsárok botjaikkal hadonászva, kurjongatva terelik a foglyokat, a lemaradókat pedig futásra serkentik. Az elcsigázott emberek nehezen vonszolják lábaikat az ormótlan facipőben, csattogásuk élesen dörömböl a dobhártyámon. A látvány felháborít és a járókelők is sajnálkozva nézik a menetet. Milyen gonosz tud lenni az ember, ha egy kis hatalomhoz jut... A Duna balpartján sétálva Hilgartsbergnél amerikai hadifoglyokkal találkoztam. Parasztgazdaságban dolgoznak, laknak. Jóltápláltak, egyenruhájuk kifogástalan és szabadon mozog­ hatnak. A gazda meséli, hogy a Vöröskereszt útján, rendszeresen érkezik részükre élelmiszer­ és ruhacsomag. A szomszédos Gelbersdorf-ban francia foglyok vannak. Szállásuk emeletes épület, amelyet éjszakára bezárnak, az ablakokon drótháló van, de az itt lakók nappal szabadon járnak-kelnek. Szerényebb körülmények között élnek, ruházatuk is szegényesebb, de nem éheznek és nincse­ nek megalázva. A kerekeknek forognia kell a győzelem érdekében. (A szerk.) 96 �Nehezen tavaszodik az idén, pedig a naptár 1945. április 15-ét mutat. Koradélelőtt van. Éva a templomba ment, én a gyerekeket őrzöm és olykor kényelmesen elnyúlva olvasok. Szobánk utcára nyíló ablaka előtt hirtelen egy sziluett villan. Kis idő múlva nyílik az ajtó és Imre bátyám lép be rajta, kezében hosszú bot. Örömem határtalan, öleljük, csókoljuk egymást. - És a többiek? - kérdem. - Mindnyájan itt vannak Vilshofenben, egy vasúti kocsiban, éjszaka érkeztek. - Imre az elszállásolási lehetőségekről érdeklődik. - Nehezek, e szobában rajtunk kívül még négy felnőtt lakik - feleltem. - Beszélek Frau Schneiderrel. Először hallani sem akar a dologról. Hosszas rábeszélésre nyomatékként tyúkjaink részére féltve őrzött másfél zsák árpa odajándékozása (nagy kincs ebben az ínséges időben) megengedi, hogy Imréék az emeleti táncterembe költözzenek. A megoldás nem volt ideális, de más lehető­ ség nem kínálkozott. Abban reménykedtünk, hogy később talán jobb is akad. Nemsokára hazaérkezett Éva, s nagyon örült ő is, hogy együtt lesz a család. Hamarosan indulunk Vilshofenbe. Újabb örömteli boldog találkozás! Teherauót szerzünk, nem sok a csomag, s egy-kettőre készen vagyunk a rakodással. Hofkirchen felé tartva Apám mellett ülök s míg elfogynak a kilomterek, Anyusról beszélgetünk. Szóbakerül Imréék nehéz helyzete, akik a nagyváradi öt szobás lakásukból csak jelentéktelen kézi poggyászt tudtak a kiürítéskor magukkal hozni. Hálásak lehetünk mégis a Gondviselésnek: egészségben megőrzött bennünket. Imrééknek a legszükségesebb eszközeik is hiányosak, ezért igyekszünk segíteni rajtuk. Matracokat, takarókat, edényeket, lisztet, zsírt, cukrot adunk, de a mi készleteink is minimálisra csökkentek az elmúlt hónapok alatt. Szerencsére burgonya, tej és kenyér - jegyre - továbbra is kapható s ez nagyban segíti az élelmezési gondok megoldását. Tojással, ha nem is folyamato­ san, de ellátnak tyúkjaink. Az amerikai légitámadások fokozódnak. Nürnberg állítólag elesett. A Deggendorfi műben­ zint gyártó üzemet találat érte és kigyulladt. Hatalmas füstfelhő borítja be még felettünk is az égboltot. A vasúti forgalom akadozik. 1945. április 27-ig, huszonnyolc emberünk közül, akik a német vasutaknál munkát vállaltak, huszonnégy fő véglegesen visszatért Hofkirchenbe, mert nem tudják őket foglalkoztatni. - Beszélik, hogy az amerikaiak már Münchenben vannak. 1945. május első napjaiban délelőtt, a Duna túlsó oldalán lévő Bécs-Nürnbergi fővonalon közlekedő személyvonatot megtámadta több amerikai gép. Az események Pleiting közelében, néhány száz méternyire, a szemünk előtt játszódnak. A mozdonyvezető észreveszi a zuhanó, géppuskázó repülőket, azonnal fékez és megállítja a vonatot. Az emberek eszeveszetten ugrál­ nak ki a személykocsikból. A mozdonyt is találat éri, és sípolva lövel kazánjából a fehér gőz. A gépek visszatérnek, még egy sorozatot küldenek a kocsikra és a menekülő emberekre, s azután dolguk végeztével eltűnnek északi irányba. Megdöbbentő. Nem sokat gondolkodom, hanem 97 �p alócföld 92/1 felkapom a mentőtáskát, kerékpárra ülök és a komphoz hajtok. Jókor érkeztem, éppen indul a túlsó oldalra. Időbe telik míg a helyszínre érek, ahol már folyik a mentés. Sok a halott, a sebesültek között magyarok is vannak. Segíteni akarok, de nem sokat ér a mentőtáska felszere­ lése és a tudományom sem. Néhány ismeretlen eredetű roncsolt sebet tömök be steril gézzel és ideiglenes kötést alkalmazok. Nem tudom mennyi idő telt el, de ez alatt több mentőautó érkezett. Énrám már nincs szükség. A kerékpárt tolva, gyalog indulok a komphoz, ahol véres kezei­ met megmosom a Duna vizében... Hírek terjednek el arról, hogy Berlint elfoglalták az oroszok. Egy-két nap múltán az országúti közlekedés is leáll. Az amerikaiak teljesen uralják a légteret és minden mozgó célpontra lőnek. Osterhofenbe akarok eljutni. Amíg lehet nem az országúton, hanem az erdőn keresztül megyek, de azután réten át vezet az út a Dunához. A fák felett, alacsonyan szállva, hirtelen repülőgép jelenik meg. Hanyattvágom magam és figyelem az eget. A Duna felett élesen megfordul a gép. - Uramisten, észrevett, végem van! - Behunyom a szemem és várom a sorozatot, de csak éles süvítést hallok, amely gyorsan elenyészett, óvatosan kinyitom a szemem. Előttem két tarka lepke hancúrozik a napfényes levegőben. Felugrom és sietek az erdő, védel­ met nyújtó fái között vissza Hofkirchenbe. Kósza hírek keringenek az amerikaiak és az oroszok közötti ellentétekről. Sokan a közeli fegyverletételről suttognak, mások azt terjesztik, hogy a cseh-morva medencében, ellentáma­ dásra gyülekeznek a német erők. A községbe katonák érkeznek, állítólag védelemre rendezked­ nek be. Megriadva a katonai előkészülettől a lakosság egy része biztonságosabbnak vélt helyre menekül. Frau Schneider is összepakol és arra kér bennünket, hogy vigyázzunk a házára. Megnyugtatjuk az aggódó asszonyt. Jönnek a hírek. Vilshofennél felrobbantották a hidat, leállították a kompközlekedést! A Duna túlsó oldalára SS egységek érkeztek! Hofkirchen környékéről egyszer csak eltűnnek a német katonák. Fellélegzünk! A község vezetője nyugalomra inti a lakosságot s kéri a magyarokat, hogy a megpróbáltatások idején segítsük a rend és biztonság fenntarását. Válaszunk: - Mi is ezt akarjuk! Várakozással telik el egy-két nap s azután megtudjuk. Deggendorfot elfoglalták s már Osterhofennél vannak az amerikaiak. A nyugati irányba vezető országutat figyeli mindenki. A mi házunk van oda a legközelebb: egy kis réten át alig kétszáz méter a távolság. 1945. május hó 7-én a község háromtagú küldöttsége tűnik fel fehér zászlóval az úton. Meg-megállnak, tekintgetnek előre, de nem jönnek az amerikaiak. A deputáció csalódottan visszaballag a faluba. Dél körül lélekszakadva újságolja egy bajor, hogy Schöllnach felől, az 98 �erdőn keresztül jön “az ellenség”. A fehérzászlós küldöttség már lódul is a megadott irányba, de csak békésen legelésző tehenekkel találkoztak. Az éjszaka nyugodtan telik el. Másnap még kétszer látom lobogni a fehér zászlót, de hiába. Nem jön az “ellenség”, nincs kinek meghódolni... A Bürgermeister arca mély csalódottságot árul el... VII. Szirénhangok 1945. május 9-én, Osterhofen felől autómotorok zúgására figyelek fel. Kocsioszlop óvatos vonulását látom. Megállnak a falunk előtt. - Itt vannak! - kiáltok fel. Sapkámmal integetve sietek feléjük. Figyelnek, de nem tartóztatnak fel. Az első dzsipben ülő tiszthez lépek, s előbb angolul, majd németül mondom: - Nem katona, hanem magyar vasutas vagyok! - Átadom arcképes igazolványomat, figyel­ mesen megnézi, majd visszaadja és németül kérdi: - Vannak-e katonák a közelben? - A faluban nincsenek, de úgy hallottam, hogy a Duna tulsó oldalán SS-ek tanyáznak. - Az autókra szerelt géppuskákat a jelzett irányba fordítják. Lassan indulnak tovább. Velük tartok. Kis idő múlva feltűnik a fehérzászlós küldöttség is, együtt vonulunk a községi “Kanziel” elé. 1945. május 9-én Holkirchenben, egyetlen puskalövés nélkül véget ért a háború. A haja szála sem görbült meg senkinek és egy fillér anyagi kár sem keletkezett. Csak később tudtam meg, hogy Keitel vezértábornagy már előzőleg aláírta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Az amerikaiak megjelenése kezdetben nem sok változási hozott. Elrendelték a kincstári tárgyak, fegyverek és fényképezőgépek beszolgáltatását, de ezt sem vették valami komolyan. Fényképezőgépemet - bár film hiányában, nem sok hasznát vettem - továbbra is megtartottam. Szolgálati fegyveremet sem adtam le, hanem nagy ívben behajítottam a Dunába. Bennünket civilként kezeltek. Békén hagyták a magvar csendőröket is, sőt kezdetben a német hadifoglyok őrzésénél igénybe vették szolgálataikat. Folyamatosan kisebb megszálló egységek - közöttük négerek is - érkeztek. Ezek elhelye­ zését úgy oldották meg, hogy bennünket (119-en voltunk ekkor), 1945. május 18-án, a szomszé­ dos falu: Nesslbach mellett lévő, volt ifjúsági munkatábor helyiségeibe költöztettek át. A tábort a bajor erdő fenyvesei között létesítették és hét lakóépületből, valamint két kiszolgáló épít­ ményből állott. Fiatalok nyári tartózkodására ideális, egészséges a környezet, de nekünk itt nehezebb a beszerzés és primitívebb az ellátás. A tábor közepén lévő oszlopra ünnepélyesen felvonjuk a magyar lobogót és elénekeljük a Himnuszt. Hamar híre terjed létezésünknek, s jönnek magyarországiak, ki hosszabb, ki rövidebb ideig tartózkodik nálunk. Közel hatvan fő volksdeutsch is lakik itt, elsősorban földművesek, akiknek 99 �p a ló cföld 92/1 korábbi lakóhelye Komárom, Sopron és Pozsony megye, valamint Bácska volt. Nagyon csen­ desek és szerényen viselkednek. A vasúti közlekedés egyelőre nem állott helyre s az országutak megteltek ide-oda vándorló emberekkel. Sokan, hogy megkülönböztessék magukat a németektől, kabátjukra, vagy kalap­ jukra kitűzik nemzeti színeiket. Feltűnnek a koncentrációs táborokból szabadult rabruhás em­ berek. Félnek tőlük a megszeppent polgárok. Magyarországra - állítólag - hazatért, majd onnan visszaszökött emberektől rettenetes dolgokat hallani Budapest teljes pusztulásáról. Konkrét eseteket sorolnak fel a különféle atro­ citásokról. Ha csak a negyedrésze igaz annak, amit mesélnek, Magyarországon a pokol szaba­ dult el. Hiszem is meg nem is. Talán csak egyedi esetekről, tragédiákról van szó, amelyek szinte elkerülhetetlenek a háborúban. Mindegy, akárki, vagy akárhol követ el hasonló dolgot, a bűn, az bűn marad. Az egyik reggel teheruató jelenik meg a tábor udvarán. Négy-öt ember ugrik ki belőle és a vízellátásunkat biztosító szivattyúmotor aknájához sietnek, majd megkezdték annak leszerelé­ sét. No ennek fele sem tréfa. Riasztom a társaságot. A volksdeutsch-ok vannak legközelebb, ők jönnek először, de már futnak ide a távolabb lakók is. Megtudjuk, hogy a hivatlan vendégek görögök. Hangosak és erőszakosak. Tudtunkra adják, hogy ők a győztes hatalmakhoz tartoznak és joguk van elvinni a villanyszivattyút, mert arra szükségük van, mi kotródjunk előlük, mert elvesztettük a háborút! Ennyi elég volt, vége a türelmünknek. A leghangosabb kap néhány pofont, a többiek megrettennek a tömegtől, a nem várt fogadtatástól és futnak az autójukhoz. Szitkozódva robognak el. Szerencsére nem folyt vér. Az akna fedelét mindenesetre lelakatoltuk. 1945. július 31-ig a deggendorfi körzeti katonai parancsnokság részére kimutatást kell küldeni, hogy hány fő akar hazatérni és mennyien maradnak Németországban. A tizennyolc éven felüli és aluli gyermekek adatait különválasztva kérik. Sokan még nem tudták eldönteni, hogy mitévők legyenek. Hazai híreket várnak. Néha-néha, alig hallhatóan már vehető a budapesti rádió adása. Egyesek beszéltek a Budapestről érkezett hivatalos megbízottakkal, akik az itteni helyzet feltérképezésére érkeztek. A tőlük kapott információk sem rózsásak, de reménytkeltőbbek, mint a magánértesülések. 1945. október 15-én elérkezett az indulás napja! A passaui átmeneti tábor nagy befogadóképességű s szinte elnyeli csoportunkat. A tábor egyébként teljesen nyitott, szabadon lehet ki- s bejárni. A táborvezetőség csak azt kéri, hogy messzire senki se utazzon, mert az indulási parancs egyik napról a másikra megér­ kezhet. Végre 1945. október 19-én, indulás. Jönnek a katonai teherautók, berakodunk, a passaui állomáson pedig lerakodunk. Várunk és várunk órákon keresztül, de nem tolják be a vasúti szerelvényt. Késő délután aztán visszafuvaroznak bennünket a táborba. Megtudjuk, hogy ismét 100 �ellentétek merültek fel az amerikaiak és az oroszok között s leállították a szállítást. Az indulás újabb dátuma 1945. október 26. Most már olajozottan zajlanak az események. Az amerikaiak négynapi bőséges élelemmel látnak el bennünket és katonai kísérettel elindu­ lunk. Imréékkel egy vagonban utzunk. Kisebb-nagyobb tartózkodásokkal simán haladunk az amerikai zónában. Linz után nemsokára a szovjet megszállási területre érünk. Minél keletebbre érünk, annál nagyobbak az anyagi pusztulás látható jelei. Jóképű, fiatal, fegyveres magyar honvéd tiszteleg a határon az integető, meghatódott haza­ térőknek. Egyenruhája és sapkája a régi, megszokott formájú. Lassan, méltóságteljesen begördülünk Hegyeshalom állomásra. Nem akarunk hinni sze­ münknek és fülünknek. Magyar katonazenekar a Rákóczi indulóval köszönti vonatunkat. VIII. Újrakezdés A hegyeshalmi fogadtatás után vidám hangulatban folytatjuk utunkat. Komáromnál átirá­ nyítják szerelvényünket a Kisbér-Székesfehérvári mellékvonalra: kerülő útirányon át megyünk Budapestre. Székesfehérvár állomásra a késő délutáni órákban érkeztünk meg. Le akarunk szállni, hogy széjjelnézzünk. Vonatunkat fegyveres katonák vették körül. Kiabálnak és vissza­ zavarnak a kocsiba. Később közlik, hogy az öszes csomagokkal együtt, mindenkinek el kell hagynia a vonatot. A szétrombolt felvételi épület mellett lévő sárga iskolába terelnek. Tiszti egyenruhás katonák bottal kezükben irányítják hangosan, nyersen az elhelyezést. Vacsoráztatás után az éjszakát nagy teremben, padlóra szórt friss szalmán töltjük, s a lyukas tetőn keresztül bámulhatjuk a holdat és a csillagokat. Másnap reggel elkezdődik az igazoltatás. Az udvar közepén elhelyezett asztal körül ülő bizottság egyik tagja hangosan felszólítja a nyilasokat, hogy lépjenek ki. Nincs jelentkező. Hunyadi-páncélos és SS katona sem akad. Ezután a katonatisztek következnek. Néhányan az asztalhoz mennek. Azonnal elvezetik őket. - Kár értük! - súgja valaki - Itt nem méltányolják a karakánságot. Székesfehérvártól Budapestig vezető út, olyan mint valami rémes vízió. Romok, pusztulás, megműveletlen szántóföldek, az elhagyottság látványa és piszok minden felé. A kifoltozott vasúti Duna-hídon keresztül döcögve, teljes szörnyűségében tárul fel Budapest eltorzított arca és borzalmas sebei... A Keleti pu. “B” vágányára érkezünk. A csarnoknak nincsen teteje, oldalablakai kitöredez­ ve. A vágányokon ütött-kopott, ablaktalan, ajtó nélküli személykocsikból és marhavagonokból összeállított szerelvények állnak, zsúfolásig tele batyus, megviselt külsejű emberekkel. Kato­ nák jelennek meg, éktelen kiáltozással. Iszonyú, ami itt van! A bennünket kísérő amerikai katonák sajnálkozva integetnek felénk és sietve távoznak. Esteledett már, amikor Salgótarján külső pu.-ra megérkeztünk. Az állomási épületek sértet­ lenek, aminek szívből örülünk. Vagonunkat a raktári vágányra állítják. Csakhamar híre fut visszaérkezésünknek s körülvesznek a segítőkész, barátságos érdeklő­ 101 �p a lócföld 92/1 dők. Az egyik tolatásvezető, Fodor József felesége 2 kg-os kenyeret hoz ajándékba. Nem akarom elfogadni, mert tudom, hogy szűkös a fejadag, de a kedves asszony nem hagyja magát elküldeni. Dr. Mészáros Pál állomásfőnök is megértéssel fogad. A helyettes főnöki, régi posztomat, Varga Gyula főtiszt tölti be és három gyermekével él az előző lakásunkban. Feleségével együtt azonnal felajánlja nekünk a legnagyobb szobát. A Székesfehérvárott kapott “Utazási igazolvány” szerint, érkezésünk után, jelentkeznem kell a salgótarjáni Rendőrkapitányság Politikai Osztályán. Rövid várakozás után fiatal főhadnagy elé vezetnek. Kérdi, miért menekültünk nyugatra? Nagy vonalakban vázolom, hogyan hurcoltak Galánta helyett végülis Bajorországba. Végül az Utazási igazolvány hátlapjára vörös tintával felírja: Nevezett a salgótarjáni r.kapitányság politikai osztályán jelentkezett. Salgótarján, 1945. november 2.” - Olvashatatlan aláírás. Hosszú az út hazáig. Nézem a házakat, az embereket, mintha nem tíz hónappal, hanem esztendőkkel ezelőtt jártam volna errefelé. Megtudtam, hogy az állomás személyzete között akadt egy-két ember, aki Balázs János és ellenem, a balassagyarmati népügyészségnél feljelentést tett. Évával úgy döntöttünk, hogy ennek az ügynek a lezárását már nem várjuk meg Salgótarján­ ban. Összecsomagoltuk holmijainkat és 1945. december hó 21-én, egy vagon sarkába berakod­ va, elindultunk Szolnokra, ahová még aznap délután szerencsésen megérkeztünk. 1945. december 23-án délelőtt már Balassagyarmaton voltam, ahol az ügyészségi folyosón találkoztam Balázs Jánossal, ott voltak a beidézett tanúk is. A kihallgatás nem sokáig tartott. Hangsúlyoztuk, hogy semmiféle törvénybe ütköző cselekedetet nem követtünk el, amit a tanúk vallomása sem tudott kétségbevonni. Hamarosan megszületett a végzés. “Hasznos József ellen azért tétetett folyamatba eljárás, mert állítólag Salgótarjánban 1944. év november hó végén, közelebbről meg nem határozható időben ő jelentette volna fel Antal János, Vadasi Miklós és még több társait egy német vonat feltörése és megdézsmálása miatt. A nyomozás során Antal János előadta, hogy az ellenük megtett feljelentéssel eleinte tényleg Hasznos Józsefet gyanúsították, de később kitudódott, hogy a feljelentő nem a gyanúsított volt, hanem az állomáson szolgálatot teljesítő rendőr Ezek szerint a nyomozás során beigazolódott, hogy nem a gyanúsított jelentette fel a vonatfosztogatókat, ami egyébként sem tekinthető népellenes bűntettnek, hiszen Antal János és társai a vonatból a cukrot nem baloldali magatartásuk folytán lopták, hanem egyéni, jogtalan vagyoni haszonszerzésből, miért is a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntetem. Balassagyarmat, 1945. évi december hó 23-án. Dr.Szokoly István sk. vezető népügyész Dr.Fazekas Ágoston sk. népügyész. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan nü.kiadó." 102 �A rágalmazók felsültek, beperelhetném őket, eltekintek tőle. 1945. karácsonyát igen szerény körülmények között Szolnokon ünnepeltük. Édesanyám állított karácsonyfát, de annyi tüzelőnk már nem volt, hogy ebben a szobában is meleg legyen. Két gyermekünk takaróba burkolva örvendezett az angyalka szerény ajándékának. Szolnok állomásfőnökségen 1946. január 6-án jelentkeztem szolgálattételre... (VÉGE) Lóránt János : Gátoldal 103 �p alócföld 92/1 A Nógrád Megyei Közgyűlés és a Palócföld Szerkesztőség 1991. évi országos Madách-pályázat szak-zsűrijének eredményhirdetése Versek, szépprózai művek 1. díj Megosztva: Zalán Tibor Budapest (Kívül jelige) Dippold Pál Zsámbék (Pamela 92 jelige) 2. díj Megosztva: Döbrentei Kornél Budapest (Deus ex machina jelige) Balázs Attila Újvidék-Budapest (Féderes manó jelige) Géczi János Veszprém (jázminillatdoboz jelige) Onagy Zoltán Esztergom (G.G. jelige) 3. díjat a bizottság nem adott ki. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány 1. díjat a bizottság nem adott ki. 2. díj: Tarjányi Eszter Budapest (Szellembúvárlat jelige) 3. díj Megosztva: Dr. Pataki Kálmán - Tódor János Budapest (Aquila non captat muscas jelige) Tóth László Budapest (Hazátlanul jelige) Dr. Urbán László Budapest (Tiszta forrásból jelige) Dicséretben részesült: Csűrös Miklós Budapest (Purgatórium jelige) Andor Csaba Budapest (Uram legyőztél! jelige) Balassagyarmat város különdíja: Faludi Ádám Tatabánya (Fegyvertelen séták jelige) Salgótarján város különdíja: Tar Sándor Debrecen (Duna jelige) 104 �Madách-díjak átadása 1992. január 24., Balassagyarmat Jókai Anna a Magyar Írószövetség elnökének köszöntője 105 �p alócföld 92/1 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 106 �Mikszáth Kiadó Brányik Magdolna - Taga Kornélia Nyelvi feladatlapok óvodák számára Szlovák, horvát, román német és magyar nyelven A kiadvány pedagógiai segédanyag az óvodák nyelvtanulásához nevelőknek, szülőknek, gyerekeknek. A nyelvoktató program két részből áll: A nevelők és a szülők számára nyelvi segédkönyv (eddig elkészült változatok szlovák, horvát, román német és magyar nyelven)! Gyermekeknek 52 lapból álló színes, képes oktatatási anyag! (A kiadvány megrendelhető a Mikszáth Kiadó címén, 3101 Salgótarján, Rákóczi út 192.) �KÖZÉLETI. IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 25.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d3cbe788cd5e6f32f28fc84b91d40fa6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika