https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3ca4174e7b9855801fa5148a7c39b456.pdf 3288fdef6cc73a4b0ee599a9512c5e9a PDF Text Text K Ö Z É L E T I, IRO D A LM I, MŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT XXV. évfolyam 91/6. november - december ��palócföld 91/6 K Ö Z É LET I, IR O D A I M I, M ŰVÉSZETI F O L Y Ó IR A T Zalán Tibor Talán(vers) Csíki László versei Bodor Béla Reminiszcenciák (vers) Rácz Péter a táj a táj (vers) Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete III. A remény íródeákjai (irodalmi összeállítás) Hervay Tamás Bokályok és cserepek (vers) Hunor Bertalan A kereszt újraállítása (kritika) Turcsány Péter versei Villányi László Csodálat (vers) Szilágyi Andor The Hungarian HardDream (novella) Labancz Gyula versei Kiss Irén versei Elmer István Vunkánfíber bőrönd (novella) Prágai Tamás versei Pál fi Ágnes A nagyság játékszabálya (Nemes Nagy Ágnes emlékezete) VALÓSÁGUNK Bögre Zsuzsanna A sülysápi katolikus egykázközség szervezeti élete és működése (tanulmány) 519 521 523 524 526 Handó Péter versei Vincze Dezső versei Karácsondi ImreA Miles Davis-blues(vers) 567 568 569 534 535 537 538 539 543 545 546 553 554 557 m űhely Peák Ildikó Szujó Zoltán grafikáiról (tanulmány) Zsibói Béla Indulatos rajzlapok (tanulmány) 572 575 Lőrinczy István versei MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban II. (kritika) Horpácsi Sándor Két költő egy szekéren (kritika) 585 Tamás István Bűnbak (vers) Paróczai Csaba War song (vers) Etesi Deák László Bánat (vers) SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Mezey László Miklós Fábry Zoltán, a “költő” (tanulmány) Kovács Győző Egy új állam születése (tanulmány) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Hasznos József Kutyszorítóban II. (visszaemlékezés) PALÓCFÖLD HIREK (leveleinkből) 596 597 598 587 594 599 606 611 622 517 �palócföld 91/6 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. KÖZÉLETI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: Pál József E SZÁMUNK SZERZŐI FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján. I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. Bodor Béla költő (Budapest), Bögre Zsuzsanna szociológus (Budapest). Csíki László költő, író (Budapest), Elmer István író (Budapest), Etesi D e ­ ák László költő (Etes), Handó Péter költő (Sóshar­ tyán), Hasznos József MÁV-nyugdíjas (Salgótar­ ján), Hervay Tamás költő (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), H unor Bertalan író (Budapest), K arácsondi I mre költő (Karácsond), Kiss Irén költő (Budapest), Kovács Győző tud. ku­ tató (Felsőgöd) Labancz Gyula Költő (Budapest). Lőrinczy István költő (Salgótarján), Mezey László M iklós irodalomtörténész (Budapest), Páróczai Csaba költő (Salgótarján), P álfi Ágnes költő, író (Budapest), Peák Ildikó művészettörténész (Salgó­ tarján), Prágai Tamás költő (Budapest), Rácz Pé­ ter költő (Budapest), Szilágyi Andor költő (Buda­ pest), Tamás István költő) (Szurdokpüspöki) Tan­ dori Dezső író, költő, műfordító (Budapest), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Villányi László költő (Győr), Vincze Dezső költő (Salgótar­ ján), Zalán Tibor költő, író (Budapest), Zsibói Béla író (Kisterenye). E számunk illusztrációs anyagát Szujó Zoltán grafikáiból válogattuk. Címlapunkon a Levéltári jegyzetlapok III. (litográfia) című munkája látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 518 �palócföld 91/6 Z alán Tibor TALÁN A szív, ha gondolkodni tudna, megállna (Pessoa) és megállt . Nyomorultul, ahogy megállnia kell egy ilyennek. Egy szívnek, ha megállnia kell. És nem úgy, hogy abba rendesen belehalni lehetett volna. Csak megállt, a dombok felhúzódtak egész a horizont kásás vonaláig, az ablakon mázsaszám ömlött be a koraőszi köd - ilyen képek kísérték ezt a meghalást. Mit tehetett volna, várni kezdett. Elindul, persze újra elindul, zakatol keményen majd, ott a bordák alatt, mögött, ahol lennie szokott. Mert az övé. Lassan-lassan észrevette, mégsem hiányzik senkinek. Egy gondolkodó szív hogyan is lehetne kurrens árúcikk a rendszerváltás koszakában. Gyanús, mert nincs felségjele, s nem bizonyított, hogy gondolkodott azelőtt is. És mit akart azzal elmondani, hogy csak úgy megállt. Kinek akart jelezni, így, avval, valamit? Ha szeretője volna, észrevette volna. A ház fölött kerengett a madár. Azt is észrevette volna. Ő mindent észrevett volna, ha ő lett volna. Azt is megfigyelte semmi sem változott, ott belül, ahol a hangszerek. Csak pirosabb lett 519 �palóciöld 91/6 a homály, nem feltűnően, ha meghatározná, azt mondaná rá töredezetten: valamelyest, Ezzel persze csak ismét eltávolodnék a lényegtől, bár a lényeg marad, mint előbb, hogy megállt Ám, hogy mit gondolt, mielőtt a végső katasztrófára elszánta magát, a bal pitvarban elrejtett fekete dobozban lenne megtalálható. Ha valaki ki merné nyitni, el merné indítani. Egy halott pitvar látványa sem éppen felemelő. Senkinek se az. Könyökölt egy darabig a fűben, azután arra gondolt, hogy »de jó, de jó«, ami olyasmit jelentett, hogy a szíve gondolkodik. Később meg az járt a fejében, hogy ettől a gondolkodástól aztán jól meg is állt. Majd az még, hogy akkor ő már nyilván halott. Vagy lehetne bizonyos értelemben. Vagy tán egészen az. Lassú, megfontolt léptekkel vágott át a lélegző völgyön, egy halott végtére is adjon magára, ha a lélegző völgyön átvágva indul el hazafelé 520 �palócföld 91/6 Csiki László Szobrok Ugyanannyi vágy szeretet van a világon kezdetek óta de egyre több lélek közt oszlik meg pusztítjuk hát egymást mind szaporábban. A kevesek a maradékok a jó az igaz szeretők: a gyilkosok. Ez az ára az istenülésnek az önvád és a vér. Gondoljatok az első emberpárra a szeretet kettőbe osztott és egyesült erejére amely megteremtett benneteket mondta a szürke férfi mielőtt lelkét kövekbe lehelte át hogy mentse rátörő társai elől. Giccses kis szívedre Szívedre mutatsz, mint Jézus fülledt hálószobákban függő képeken apró lángokkal koszorúzott túlságosan szabályos alakzat nem emberi szerv tartozék csupán festett kellék a szeretethez épp alkalmas a halálra. 521 �palócföld 91/6 És valóban szeretsz valóban nem figyelsz giccses kis szívedre s az lassan végleg kifakul a képből ott maradsz te körülötte valóban nélküle hús-vérkép. Lakályos hiányod Kitüremkedsz a törésvonalon alakot öltesz testet álruhát választhatsz szemet kart szívet nincs valóságos tebenned egyéb csak az álmodó vágy az éltető. Nem a lövedék nem a szívszakadás de ez fektet vissza a földre ha fáradtan megúnt új gazdát keres friss erejének otthagy magadnak végü a természet alakzataként vagy magához, szólítja vágyadat egy másik test kő bokor és helyetted magához, tér feleszmél vele. Egy asszony egy vízimalom egy erdő ünnepli létét lakályos hiányodban éli az életedet azután. 522 �palócföld 91/6 Bodor Béla Reminiszcenciák barátkozván a forróval s a langygyal (óg-móg a Góg): de Magógra maradtunk! fejünk fölött egy hímszeráf (értsd: kangyal) őrangyalog: mit vitattunk? mit adtunk? a pásztortáska gyermekíze hol? s a gyermekláncfű infantillata? Elkurvulgária felé lohol a három perszóna (non grácia) s hol ezelőtt az angyal karddal állt. az ateisten ónmagát zabált— a fel: locsog a magánszférák zenéje (..ipar szí múv”, ahogy a költő mondja) feltörölném, ha lenne itt egy rongya, bocs, egy pillanat, s kész az idő egésze. 523 �palócföld 91/6 Rácz Péter a táj a táj m i a fo rm a m ilyen vers a fo rm a a dzsessz esszé az esszé dzsessz a vers is dzsessz Szabados tudja ezt ő már mindent tud olyan mint a táj a tájat nem bírálják a tájtól tanultam a formát a tájat választottam mesteremnek a formával küszködök most a tájjal küszködök mi a táj tátott szájjal nézem a formát a táj a mesterem a táj tanítja a formát belevesztem a tájba a vers táj a táj foglalat fát hasogatok a tájban a táj mérték a gyógyszerésztanulólány mérték én is táj vagyok mérték vagyok mérték után vagyok hozott anyagból nem vállalok aprítom a tájat a táj táj marad 524 �palócföld 91/6 a dzsessz tökéletes forma az esszé tökéletes forma a táj tökéletes forma nem küszködök a dzsesszel nem küszködök az esszével de küszködök a tájjal odavágok a fejszével a tájba kivágom magam a tájból versbe vágom magam a forma nem egy-forma egy táj nem egy-forma egy táj étel egy lány az esztétika elrejtezem a tájba a tájkép formahű elrejtezem a patikuslányba a lány hű-forma clrejtezem vele előbb vele aztán előle a dzsessz formában van a patikuslány formában van én formában vagyok küszködök a formával a patikuslány adta a formát a táj hozta a formát a dzsessz kiállja a próbát 525 �palócföld 91/6 T an d ori D ezső Lóversenypályáim emlékezete/C Tétről tétre “Tétre tét” Pl. én Halványzöld - mert fogy festékanyaga - és sötétbarna rosttollal próbálom összeállítgatni, hogyan, mely időpontokban térhetnék vissza a párizsi lószínre, de úgy, hogy esetleg-elbírhatat­ lanul-rossz szállodámból, melynek árát viszont még épp ki tudom fizetni, elmenekülvén, netán nyerjek is valamit a cserén: az APEX-jegyem hazajött-ideje állandó, változtathatatlan, hát közben akkor - mert Londonban is kinéztem egy ilyen csúcs-lenn-egyszerű hotelt átkelés jönne, esetleg éjszaka, hogy versenynapot ne mulasszak. Vannak variációk, melyekkel így Ascotot és Newmarketet is megcsíphetném, ráadásul a galoppidény vége felé: akkor már több dolog látszik, kialakultak a formák stb., esélyesebb a kombinatív agy, a lapos pénztárca: mindkettő “vagyok”. Szóval. A két toll. Én máskor. Vincennes-ben a patak mellett. A fán: a tábla. Hogy milyen fák vannak az itteni erdőben. A gesztenyefa. Aesculus hyppocastanum, ha jól emlékszem. Ülök egyik padomon. Meghúzom üvegem. Most már itt hetek óta nem iszom, kortyot se. Szpéró halála után, az a három londoni hét volt ilyen. Persze, mert otthon felejtettem a sör- és bornyitóm. S annyira csak és csak múzeumi képeslapot és művészeti könyvet tudtam vásárlás-tárgyul elképzelni - nem beszélve azért arról a társnémnak mindig meghozandó egy-két, vásárlói zsenialitásomat bizonyító női holmiról, ami Londonban sem maradhatott el, meg a Szuszi kutyánknak vételezendő ebcsemegékről; nagy élvezet a beszerzésük -, mondom, hogy itthonról vitt hétdecis szilvámat második hajnalra elpusztítottam (mindig olyan rémes a szekrény alsó sarkában így, idegen helyeken, az ember pálinkás üvegének a kerek aljnyoma! de jó, ha az nincs! rám Németország volt így, evésre-ivásra, nem tudom miért, örökké veszélyes, és a legfakírabb Franciaországban vagyok, képes volnék három héten át is ugyanazt a napi egy üveg bor, egy pohár sör ugyanabban a kocsmában, egy sült krumpli ugyanannál az arabnál, ezt az étrendet betartani, és közben három Enghien, négy Auteuil, négy Longchamp, négy St. Cloud, három Maisons-Laffitte stb.). hogy a szilva elpucolódott. s hogy valahol külön kellett kérni, nyitnák ki a fehér boromat, amit vettem, leálltam ezzel a dologgal. Sajnáltam volna fontot kiadni nyilóeszközökre. És három hétig nem ittam. Három hétig volt ez így beosztva: fogvíz, fogkrém, Polybé és C, szájüdítő, hygikendő, csapvíz, boltban vett tonik: ezek voltak üdítőesz­ közeim. Nem tudom, miért történt - talán gyomorfertőzés? - , hogy az utolsó hét elején a St. James’s Park tájékán nagy rosszullét kezdett fenyegetni. Éreztem, nem bírom talán hazáig se, a Virginia Woolfék-féle Bloomsbury-negyedig, ahol laktam. Gyorsan metróra! A Russell Squa­ re földalatti-liftjénél már szinte a köröttem állók tartottak csak állva. Hogy nekik ne bukjam. Nem eléhezettségtől volt ez, semmi. Nem tudom. Szobámba értem. az előszoba és a fürdőszoba 526 �palócföld 91/6 közé zuhantam. Bemásztam az ágyig, de csak félig tudtam felkapaszkodni rá. Négykézláb jutottam ki hányni. Elveszítettem az öntudatom? Elaludtam? Mint mikor szemüreg-orr-félfej­ fájás után térsz magadhoz, s a rosszullét utáni kicsavartság megkönnyebbülése van veled: úgy ocsúdtam. Aztán folytattam a napot, kora délután; mert ez dél tájt volt, mondom. Most, hogy a félszemű, félszárnyú ződi madarunk, a Tutu meghalt - de hát annyi madarunk halála után már ahogy társnémnak a kezére mászott volna, utolsó kuporgásából, a kézre, melyet annyi­ szor “megsziszegett”, ha friss zöldeket adott neki a kalitkában e kéz, a kéz, mely föltette öt, ha lezuhant, vissza az ülőrúdjára...ez a kéz volt ama hely, amelyet Tutu, haldokoltában, “megcél­ zott”, amelyre csőrrel-körömmel fel akart kapaszkodni. Gyengénél gyengébben. Ritkán fáj a fejem, most a Tutu halála után jött egy másik u.n. front, és bevágott a szemüreg-orr-félfej fájás. Nem olyan erővel, mint a Szpéró halála utáni 1988-as londoni. Egyébként Szpéró halálához, csak a londoni útnak volt köze, a rosszullétnek semmiképp sem. Most, ahogy feküdtem, aztán lassan elaludtam, s az ocsúdás hozta a stb., stb... most azt mondtam: egy kicsit úgy voltam, mint mikor ők meghalnak. A művinél jobb a lóvi, akartam írni fentebb. Helyette: semmi sem egészen idegen tőlem, ami állati: sőt. Tétre tét. Hogy másodszor jártam a StJames’s Park táján, egyébként ebben a parkban szállnak a kezedre ők, a verebek, futnak fel az övedig a mókusok - hol írtam ezt már? lásd: átfedés-elvem ,és hozzák a föld hidegét márciusban, novemberben - ezek voltak az én londonos hónapjaim − eddig -, és ahogy öten a kezeden ülnek, verebek, érzed: egyik sem az Alíz, nem a Samu...aztán nem jársz, olyan nagy buzgalommal oda, ám hogy a közelben van az Angol-Osztrák Társaság...hogy egy Hill-iroda is van arra, és ott egy Szpéró-rokonnevű lovat, ráadásul vendég franciát, és esélyte­ lent, fogadtál...ez ugyanolyan emlék, mint ők. Meg a seregély-gép, a Jakab-palota udvarán, a két nagy fa, ezernyi madárral, úgy zúg néha, mint egy óriási szellőztetőberendezés. Aztán a földszinten, az utcára, rézgombbal, egyszerű ajtó: ott lakik Lord Chamberlain. Tatarozták a palotát, és neked az jutott eszedbe: megvetetik a házakat, hogy tatarozás legyen stb.. Alízék hogyan bírják ki? Samud addigra talán már nem is él. Szívgyengeséges hörgések álltak be nála. Társném azt mondja: róluk - Samuék stb. - szinte reménytelen bárkinek is “mesélni”. Igen, van egy fok... Például, ha azt mondom: 1978, Nyugat-Berlin, DAAD-ösztöndíj felajánlása. És Szpérót, meg akkor már Samut, választottuk. Hogy az ösztöndíj: “majd”. Állok, mondjuk. Longchamp-ban - emberek: “csak az urak járnak galoppra”; mellesleg válaszom: nézné meg a jugoszláv, török, arab vendégmunkások vagy őshonosok seregét a francia galoppon; szóval, a nem-egészen-európaiság a tájékozatlanságban is van nálunk; abban az “úri” v. “uras” felfogás­ ban, amelybe még Sagan játékismertetője sem fér - ld. Örök emlékbe v. emlékül, kis könyv, megvan magyarul, még úgyis idézem; hát az is olvasható lenne: hogy pl. a “lóverseny” egyetemes valamit fejez ki, valamit, ami mélyen emberi etc., és hogy akkor ez... de hagyjuk -, állok, jön a mezőny, mintha húznák őket a szemközti egyenesben azon a bizonyos fa tálon, dróttal, ellapulva jönnek. Kis Bálkirály...a kanyar...egy-gombóc, kupac,pálinkaseprő-szöszmöt, rőzsehalmocska a mezőny-és-amit-érzel, amit látsz, nem valódiak az arányokat sejtető térfigu­ rációk a kanyarban, ott nem lehet tudni, már szemből vannak. Pilinszky lovasai, csak ott “trapp”, persze, ez Vincennes-ben a “monté”, a leginkább úrlovasai, attitűddel csinált dolog, nem is tudtam megbarátkozni vele, már kiáll a nyeregből mind a színes dzseki, a sapka, alattuk, 527 �palócföld 91/6 a tarka sapkák alatt, bukósisakok, már kiállnak a kengyelből a zsokék, jönnek, irtózatos csendes-robaj, repül a fű, bele a lemaradók pofájába, nem baj. nyerek, mert most a Poe-novella alapján megtett Maelstrom Light előretör, vagy egy másik futamban, ezt csak én tudom, mit jelent nekem, Subotica, másnak térkép e ló, csinálok egy kettős befutót a nagy-ló Pistolet Bleu-vel, nekem Suboticában benne van az apám, a kukoricagóré a háború előtt a családomnál, ahol egyszer jártunk, benne van nekem a Subotica nevű lóban Kosztolányi, az, hogy a Csáth Géza nem jön, az, hogy a Szpéró nem jön, az, hogy a Kis Bálkirály nekem most. mert a Samu születésnapja van, a Samu...a mondat elszakadt valahol, valami más folytatódik, sokkal fonto­ sabb. Az “emberekkel” mondatokat lehet váltani, így érti társném, de nem folytatódik valami sokkal fontosabb, igaz, de hát kik az emberek? Még társnémmal is hány ilyen viszály: én: hogy a “kocsmatársaságot”, értsd, akár tényleg kocsmatársaság, akár egy pub , tikár egy omlettező, akár szakmabeliek, akikkel leülünk inni. akármi, vagy csak a környékbeli ürgék, szóval, hogy ezt bármikor otthagyhatja bárki a társaságból, olyan ez is, mint ahogy Sagan írja, állnak hajnalban Deauville-ban, vagy a lótér mellett, aztán ha másutt találkoznak. Deauvill szóba se jön, nem jöhet szóba... mondom, de ha már kutyásokkal barátkozol össze - feleségem a fő kutyás! nálunk -, akkor az kötöttebb dolog, nagyobb egybetartozásnak látszik, holott...hohó, te mersz, beszélni, mondja nekem, “embernek”, társném, szintén “ember” -ként, emberesedünk tehát, mondja: te jössz itt a lovakkal? az én apám azért így meg úgy stb., maradt erre a 45 utáni itthoni sorsra, mert két lovat mindenképpen vissza akart adni az ezeknek-azoknak, akik rábíz­ ták, és nem vágott neki velünk a nyugati határnak stb. Szóval, kik az emberek? Akkor én kinek mondjam el. hogy a Subotica nevű ló, aki a világ egyik legjobb kétévese - Pistolet Bleu, holtversenyben negyedik a tavalyi listán, igen, egy freudenaui újságban látom igen, Pistolet Bleu mögött másodiknak jön be, és én lehunyom a szemem, mert tudom, hogy akkor hát jól tudtam...hogy ez a Subotica a családom, a nagynénikémék egykori Kuszuli kutyáját is “hozza”, és hogy a Kuszuli “utóda” a mi kutyánk, szintén pásztorkutya, a Szuszi? Vagyis össze vagyunk mi jőve, társném és én, s mi össze is hozzuk, sokat vagyunk együtt, aránylag, hogy így mondjam, de ha az emberek leesnek egymásnak a csíkos égből, mint az esernyős alakok Magritte képén, hirtelen mit kezdjenek egymással? Exit to Nowhere, de szép lónév! Ez van. Time Will Tell - egy másik. Mindig csóválom a fejem, de egyszerű, ha valakik Masterclass névre. Divine Danse névre veszik a lovukat. Na, szóval itt a lista, nézem még egy kicsit...mennyi “mindenkit” ismerek! A legjobb kétévest - bár a Racing Post listája szerint, a Sloane Square-en vettem...ő csak második, bocsánat: gondolatjel, ő csak második, de hát elsodort engem a Sloane Square. bánom is én most Masterclasst. Mujtahidot...ő a Racing Post szerint az első, persze, angliai USA-ló, míg Hector Protector, akit láttam megint nyerni, Freddie Headdel a nyeregben, franciaországi USA-ló, jó itt, tetszik nekem, ahogy állunk a Krieauban. mondjuk, van egy ügető hendikep, vagy mi, szóval, két nagy ló vagy 50-50 méter hátránnyal indul, 2800 méter a táv, be kéne hozniok a mezőnyt, sokan fogadtak rájuk, a két ló egyre inkább lemarad, nem hoz be semmit a hátrányból, s akkor, akik ott állnak mellettem a korlátnál, szemközt a célpatkóval, tehát nagy finist várhattak, s nyilván a szuperlovakra tettek, kiabálják, köszönjük neked, XY (a hajló neve), kösz, WZ (a hajló neve), köszönjük, hogy így igyekeztek...valaki kérdi a múltkor, és csak a lovakkal foglalkozik? ld. régegbben: csak a verebekkel, csak a koalákkal - még az nem is bosszantott annyira olyan sokakat, csak a gombfocival, azt egyenesbe lehetett hülyeségnek és tévútnak tekinteni -. csak a lovakkal? a politika nem is érdekli? ez jóindulatú kérdés pedig.„hát hogyan mondjam el: hogy az én célfotós befutóim, ahogy ott állok a patkóval szemközt, már mindig ezt a “köszönjük neked...”-et hozzák be, s 528 �palócföld 91/6 akkor is azt gondoltam: miniszternek, bankárnak, kormányzati felfogásnak stb., másik ország­ nak etc., nem kiabálhatom ezt? Nem mondhatom, hogy “kösz, kis számítógépes okosak, hogy már a papírt is ki akarjátok iktatni az elektronika javára”, és hogy tőlem ez idegen, és akkor nem szabad azt mondanom, hogy “a kis ferdeszemű emberek”, vagy a kis “slicces agyúak”, mert ez anyázás, netán fajozás? A fenét anyázás, a nyavalyát fajozás...ez a tarkaság, ez a véleménnyilvánítás felnőttkora...stb., hogy én is kezdjem a hülyeségeket. Leverebezni, azt lehet. Kis Bálkirály, egyszer ott fogsz, feküdni a kalitka alján, mint az Édes Éliás, akinek az, az olasz, száma van - ez a vidám fickó, ez a “zseniális” madár, az Éliás olt van nekem mindig a Krieauban, megszólalhat az a szám, közben az. Übleis, a Malota, a Konlechner, az én nem tudom ki, ott rója a köröket, edzenek még egyet, szalad a Lady Sindelburg, a Miss Lord, a Bella Fortuna, átképzelem őket verébbe, az Éliás de szerelmes lett volna belétek, hé, fillies, veréb­ kancacsikók...hát ahogy rakta itt az. összefont karunkba a fűfészket...! oda rakta a fészkét az Éliás az összefont karunkba...és akkor köh-köh-köh...kezdődött megint a légzőszervi...vagy a szívelégtelenség...társném nem is engedte őt egy idő múltán túl sokat repülni; s hiába ínhalált vele két télen át, hiába...sok-sok évet megélt az Éliás, olyan marad ő is, nekünk, mint a, mit tudom én, Clissa, ahogy a Paris Turfben, írtam talán, ott állt, hogy elment közülünk Clissa, és hogy emlékszünk a...stb.. etc., huszonhárom éves volt. Csak nálunk itt érne meg valaki ilyen kort. persze, cinegénél, verébnél ződinél, poszátánál ez lehetetlen, az Édes Éliás fog menni, talán, a Kicsiny Madár, Kedves Kakukk, és vigyorgok, fontoskodva nézem a monitoron az első futam esélyeit. Newton. Dorriba-Express, Nakita, Dear Avery, Big Bens, Milena...ó, igen. Kafka miatt hányszor játszottam Milenát, de egy szép hármasom azon csúcszott el, hogy a szivem mélyén, a már említettek alapján egy kicsit-kicsit bajom van Gandhival, dehogy a szellemével, csak ránézek, s valamit idegen, igen, ahogy egy verébre is ránéz valaki, és az csak egy veréb, a milliárdból, Gandhi is egy-olyan-indiai nekem, hát megbűnhődtem, a lópálya kegyetlen is tud lenni, nem tetszett a Gandhi, nem lett hármas befutóm. Abban, hogy “a pálya Maisons-Laffitte-be olyan hosszú”, két kilométernél is hosszabb, a túlsó egyenes igen közel van, a két vége viszont nem is látszik, jön a mezőny, csak gömb-szerű átbukdosás, önmagán-átbukdosás, nekem ez azért is “adódik” annyira, azért adódik jól, mert ahogy ezt írom, bármit írok, én is azt érzem, egy ilyen egyenesben jön, jön, amit írnom kell, átbukdos önmagán, nem győzi önmaga iramát, egy ilyen mezőny is ilyen, míg a végén kicsit szélszálazódik, vagy épp a célban lesz fotó tárgya, annyira együtt a két fej, a két orr, mindden: íme, hogy Maisons-Laffitte pályája nekem most annyira “van”, abban benne van a váratlanság, ahogy egy nem-is-hittem kisvárosba kerülök, ahogy egy sörözőjét megismerem, ahogy beszél­ getek másokkal, együtt tanulmányozzuk az újságot, a napfény, a világosság, a reggelizők a hátsó helyiségben, vagy ebédelők, ott is világosság, tükrök és réz, és egy idegen városbéli dél...a kastély aztán, távolról, ez mind benne van a hihetetlen örömben, hogy én ezt a pályát ismerhe­ tem, hogy ez egy hely, ahová vissza fogok menni, benne van, hogy a szél egy egész kettős hársfasor leveleit ezüstös-félre visszafújta, és hogy hazafelé eltévedtem, és hirtelen a Szajna partján álltam, és ez nem “Párizs” folyója volt, ez egy vidéki, de Szajna nevű folyó, és még jobb, vagy legalább ugyanolyan. Ez. mind a pálya, ott, Maisons-Laffitte-ben, és nem is kell hozzá Orallis, meg Pad, meg semmi név-tréfa, elég a zöld, a sárga, a szürke, a fű, a pultkorlát, a folyó. Milyen szépek a neveik, ha valaki szereti az ilyet - de hát jó anyagokat ki ne szeretne; 529 �palócföld 91/6 nézem a freudenaui újságol, eszembe jut Ottlik Gyöngyi, (őjárt galoppra, de hát ezt már annyit írtam, szólt egy szám, még korán volt, kint voltam “a” Freudenauban, és még messze egy órányira volt a versenynapkezdés, ilyenkor egy idő múlva elkezdik a múltkori versenynap videóit mutatni a monitorokon, pergő festékű oszlopokon, szinte a fűben, monitorok, és zene előtte, közben, a futamok előtt zene...Hammond-orgonán valami megélezett régi szám, még a Raguza kávéház jön elő vele a Hajnali háztetőkből. Ottlik Gézáék! Mennyire együtt vannak ők már, meg hát külön is, vannak, azért, egy-egy freudenaui vagy londoni pillanatban. Café Royal, ez is lehetne lónév, de ez egy kávéház, ezt is írtam, ahová, szerintem Ottlik londoni tartózko­ dásai során belátogathatott. Mekkorát nevetett a Cipi, Ottlik, mikor nem sokkal a halála előtt mondtam neki - de ha ezt például a sorozatom első részében mondtam, az se baj, akkor ez a prózai eszköz az én kopottas elmeállapotomat fejezi ki, jószerivel semmire nem emlékszem, írtam-e már, hol írtam, mivel együtt írtam meg, hát a halála előtt hívtam fel Cipit, éjszaka, nem voltam túl nagy rendben, és elmeséltem neki a Café Royalt, hál nevetett, szent Isten, olt én a ruhatárba nem tudtam volna beváltani magam, olyan drága. Most ez, akkor, ahogy itt mi is éltünk, nemcsak az, ahogy a Gyöngyi kettétört cigiket szívott, lehetett az egészségi szempont is, de a Verne-könyvek dolga, ahogy anyámtól mindig két Vernét szerettem volna karácsonyra. 1949-50-51 stb., de egyre volt csak pénz, az is nagy dolog volt. Most akkor, mondom, mi ez? Szeretném Whistlejacket mellett Star Duke-ot is helyre-placcra? Egy közös befutóra, helyre? Nem megy. Összesen ennyi pénzem van egy versenynapra, ezt kell megduplázni a végén, vagy legalább nulla-állaggal, de nem aznapi-nulla-franc-nal távozni. Hát visszatér a Verne-képlet, és Cipi se tudott bemenni a Café Royalba, talán nem is akart. Londonban nagy öröm volt számomra a sok ingyen múzeum, kiállítóhelyiség. Ha lóverse­ nyezni akarsz Londonban én a helyedben, már ha nem nagyprofi vagy, netán lóvásárra igyek­ szel stb., ezt tenném: kikeresnék egy jó irodát. Tote, Hill, Ladbroke, amelyik közel van a szálláshelyedhez. Ha szálláshelyeden tévé is van, eszményi, sok nagy futamot közvetítenek, ezt már mondtam. Délelőtt fogadhatsz egy-két lóra az irodában, aztán a tévén megnézed a szuper­ futamokat, föllelkesedsz, leszaladsz az irodába, ahol élőben, lóipari tévén jönnek a további futamok, vagy egy később kezdő helyszín utolsó futamai. Ott még nagy inspirációval játsz­ hatsz; velem legalább is megtörtént ez. Akkor, másnap, vagy még előtte-nap, elmehetsz egy jellegzetes pályára, élőben, mondjuk, Kempton, Sandown, Cheltenham, Newbury, Lingfield, Bath, Brighton nagyon jó ilyenre. Newmarket már ünnepély, Ascot is stb., De hát mind jó. Majdnem mindig futnak valahol így menők. Carson, Pat Eddery, Swinburn, Cauthen stb., Vagy Scudamore és Dunwoody akadályon, megmind a többi. Viszont ezt, mintha csak ismételném. Miről ad ez képet? Egy: ez folyton jár az agyamban. Kettő: néked szól; “rád” gondolok, “neked” akarom elmondani. Magam inkább odamennék Alízhoz, üljön a tenyerembe, olyan rövid ez a hét-tíz madárév, az együtt tölthető idő...látod, most a te kedvedért vonom el magam tőlük, nem tehetek erről se, mindenféle jön, hevessé válik, lankad...ez viszont, hogy írok, hogy ezt művelem, mindig megvolt és talán meg is marad, negyvenégy éve megvan ez nekem, és nem is tudom, “neked” olyan nagy szereped van-e benne. Nagy szereped. De ha fontosnak tartanálak, nagy csalódás is lennél. Edzett lóversenyzőnek nincs “nagy csalódás”, egy-egy elbukott futam után. inkább érdek­ lődéssel ízlelgeti, hogy hát mi is történt, hogy - íme! - a dolgok ennyiféleképp történhetnek, s 530 �palócföld 91/6 mi igazán nem is gondolnánk. Sagan is szépen írja ezt, hogy egyáltalán nem nyerésről vagy vesztésről van szó elsődleg, bár hát ha valakinek kiürül, úgy versenynap közben a bukszája, kénytelen eloldalogni, a szegény, minek maradjon ott. másrészt, ha valakinek egy álló héten át nem jön be a lova, úgy néznek rá, mint akit csapásaival isten látogat. Most talán többet mond az idegenkedőnek, hogy annyira belemerültem a szobaszám-variá­ lásba korábban...kis ízelítő akart az lenni a dúltság-állapotból. ami aztán, hogy elkolompolják a fogadást- nincs több tét, megvolt a “Sous les ordres”, a “szlezord”, a “szlözopp”, vagy így valahogy hangzik, után a rajt, némán, már jönnek. s...ó, Istenem, szinte felkiáltok, ahogy a napfény közben a Duna felől besüt az ablakon, és melegítős karom-vállam átforrósítja, a szívem forrósodik fel ilyen szeretetes izgalommal, az eszem is, jönnek, igazán semmi tétem, más tétre van itt ez a képzetes “tét”, a Duna-partra, ahol lótetemeket láttam a háború után, a házunkra, amelynek a fele leszakadt, a lovacskáimra, melyeket a romok közül két emelet közt mászkálva tégla-malter-cserép lejtőn, szedegettünk ki, játék lovacskák, katonák, medvék, igen hát Kazinczka is így utazik velem...ó, Istenem, jönnek! Mintha a kettes villamos pályáján húznának el, az Erzsébet-híd felé, most érnek a Szántó Piri és a Vas Pista ablakával szemköztre kicsit a Keserű llonáék pesti lakása felé tartanak, de aztán nem...de hagyjuk. Nehéz elmondani, hogy a Verne-könyvek...hogy a Szpéró miatt minden más lett, minden égbolt-és-hajnalcsillag tágabb, de szűkebb, szegényebb is nekünk, főleg ebben a berlines Európában...hanem hát, igaza van, azt mondja társném, nem is lett volna az okvetlen nekünk való, egy kolónia, bármi kicsi, legföljebb, ha utazgattunk volna, te se bírtad volna jól, mondja, és igaza van, azt hiszem. Rettentő dolgokból kivágom magam a lópályán, a fogadóhelyek környékén, a satöbbi...és névtelen, feltűnéstelen otthonossággal mozgok pillanatokon belül, akár - így szoktam mondani, ez két lónév, de olyan sugallatos, mindenki érteni fogja - , mondom, akár “Kopelman és Kagou; egyszer Kopelmant tettem meg Bright Glow ’-val, nyertem, az Étoile-tól egészen a futamig végig ezen töprengtem...na, szóval biztonsággal mozgok, de hogy egy dedikálás egy “est”...nem, azt hiszem, már szinte sehol. Nagyon kell ahhoz valami szerencsétlensége a kényszerű szervezőknek, hogy belemásszam...ne is gondoljunk rá. És még valami. Ahogy a Szuszi miatt, de a Samuék miatt stb., mi társnémmal sosem utazunk együtt, valaki mindig velük van...és akkor még a “családból” is besegítenek, bár nem kérjük nagyon...nem az én családomból, én nem is nagyon vagyok kapcsolatban senkivel így mitőlünk...hát ahogy külön megyünk, ez jól bevált. Társnémat kivinni a lópályára? Kész képtelenség. De nemcsak ez. Igaza is van. Én sem járok arrafelé a kutyuszival, amerre ő szokott, nem látogatom ismerőseit. Professzionista vagyok, miért tenném. Halász Petár az Iskola...nem is, a Hajnali...ból: minek írjam meg, amit láttam? Házak, hidak összevisszasága etc. Ha ez szép, minden szép. Nyer, igazolja klasszisát a Kis Bálkirály. Most társném van valahol elzászi tájon. Samu, várj meg, Samuka, Szép Samuka, kérte a Kis Bálkirályt, Samut, aki heves szívelégtelenség zajaival, hörgéssel riaszt minket...tizenhárom év megy el, dől ki, mered meg...stb. Lassan, mint a Boris Vian-regényben, olyanok vagyunk, mondjuk néha. Azért még összecsapunk aztán megint, hogy a kutyások, a lovak... De itt, ahogy Longchamp-ban állok, igenis “az igazság pillanata” az enyém. Samu, Samu. Boldogan, eszelős lassúsággal sírok, vigyorgok közben, mondhatni, “marhára örülök”, hogy ezt ilyen jól kiszúrtam. Neveik: tessék, a felettébb emlegetett freudenaui újságban: Gramy Award, Hokusai, Chipaya, Run and Gun, Joyeuse Marquise, On Tiptoes, Snowy Owl...izony, Balleroy. Szóval, nem kell javítani, de az én újságomban az “e” kimaradt. Ballroy-t írtam mindig, bár 531 �palócföld 91/6 gyanús volt. Szóval, olyaskiről írok, akinek a nevét se tudom leírni, olyasmiről, ahol még ennyit se tudok. S nem igaz-e ez a megállapítás? Tisztára jókedvem lesz ettől, nem is vártam! Ha ez nem szép, mondom a nevekre, semmi se szép! Ülök Ferihegyen, a szegényesebbik váróban, felpillantok. Kopott - múkopott? - reklám a fejem fölött. Nem akarok hinni a szememnek. Partagas. Az én egyik lovam. Kubai szivar, az a Partagas. Itt hirdetik. Üzemidegen a Paradicsomban. Szín: Döbling. Széchenyi-év közeleg. Szemközt a Széche­ nyi rakpart, az Akadémia, a Lánchídon már tényleg szedtem össze ájult vakot, mentem az apám kabátjában, néztem, ahogy leszakadt a háborúban, láttam 56-ban, mentem át rajta fáklyával 1989-ben, mentem át rajta felnőttként-összeszart-nadrággal, hashajtóhatásra, másztam a láncán, röhögtem a jeges járdán csúszkáló építő, munkásokkal, mind négykézlábra kellett ereszked­ nünk, egyszerűen nem lehetett mást, tövénél leltem Szpérót, mikor újra megnyitották négy éve, átmentem, ittam egyet, viszajöttem, leltem a Szuszi kutyánkat, zuhogtak építése közben cemen­ tes zsákok mellém, meg egy fotós mellé, ahogy kivagánykodtunk a buszból, akartam róla öngyilkos lenni, mikor 14 évesen másfél évig hittem, csontrákom van. És satöbi. Az Alagút. Azon jártam iskolákba. Széchenyi. Szpéró. Menj le a Krieauba, ügető van. 1990 júniusa, életem második ösztöndíja, Bécs. Két hét. Üzemidegen...Egy üzem kapufelírása. A Paradisgassénál. Háttérben az elmegyógyintézet. D.u.: Krieau. Fut egy Jacinthe nevű ló, Szpéró egyik levelező­ barátja, na, egy ismerősünk madara. Nyeretlen vagyok. Nyerek Jacinthe-vel. Fut Veuve Cliquot. Ottliktól tudom, hogy ez egy pezsgő! Nem nyer. Ó, Géza, ó, Gyöngyi! Cipikémék! Mindegy. Veuve Cliquot tárcafigura lesz. Mennyi jelentéktelenség. Jelentékeny: ahogy megvan egy-egy futam előtt a sűrűség, a hőok. jav., a hőfok, de így is jó. Most is szinte nekivágnék, mint egy Szép Ernő versben az ottani figura, neki a városnak, mit tudom én, csak...! Térképet venni városokról, hol van Hannoverben a lópálya - a Neue Bult. Ó, közel a langenhageni reptérhez. Repülővel kell érkezni, hahaha. Nem is bolondság. Valakiknek a társaságában. De én már nem akarok senkiknek se a társaságában menni a pályára. Már nem menne az nekem. Ily pályázás. Már nem. Pedig még tavaly Düsseldorfban is ment. Tavaly igen. Már nem. Neue Bull. Mon­ dom, nekivágnék. Persze, fegyelmezett maradok. Ugyanannyi a fizetség. De hogy a futamok izgalmát vállalni - minek? nekem? Mi minden volt. Persze, mindenki­ nek volt. Az ostrom, három-bombatalálatos házban. Anyám betegsége a légnyomástól. A “korszakok” . Rettegés - volt-e ok? - a kitelepítéstől. Kafkai: a tejfölös néni mindig “a kitele­ pítők hajnalain” jött. Ülök az ágyban, hallani akarom, ki az. Akkor nyugszom meg. Tart-e egy 2800 méteres futam is olyan hosszan, mint ezek az ágyban-felülések? Anyám eltűnései: ó, dehogy “tűnt” el! Csak a pontonhídon nem jöhetett már át, szétnyitották: csak nem közlekedett vonat aznap Tatabányáról, ahová Halottak Napjára ment ki ...szüleim elvesztésének félelme, sokáig, tizenkét éves koromig. Aztán: ennek szinte az ellenkezője. Túlságosan is családtól elforduló “körök” , már ha körök fordulhatnak. Félelmek a Betegségtől: rák. Másfél év “csont­ dudor” . Futamaim: napra nap értékelni... mi lett volna, ha még tegnap menekülni próbálok, “feladom” magam...orvosok kezére adom...mi lenne, ha holnap, van-e még remény? Hová “jut” az egész, így? Esélyek, futamok, befutók, tömegek a pénztársornál, sorra sor...tétre tét. Mozgás mikéntje sűrűségben. A tribün. És például az autcuil-i tribünnel szemközt: Párizs. Balra a toronyház-negyedek egyike, szemközt az Eiffel-torony, közvetlen közel a nagy körútak egyike, 532 �palócföld 91/6 a külső, a Marmottan Múzeumtól innen. A nagytömb-házak, százvalahány-évesek, sok fekete vasráccsal a grandeur, vagy mi. Ez is: eleme. A sok rács-tagolás. De mi közöm nekem ehhez? Mi az ami marad, mikor már hazafelé megyek, egy-egy nap után? Mennyit építhetek föl még a napomból? Hogyan is alakult ez a nap? A versenynap, a futamok: egy nap tagolása. Minden ebbe az összpontosított rendszerbe torkollik, ami az a 7-9 futam. Előtte az üldögélés a tónál...hollóm...vagy a Clichy körút, az olcsó áruházak, vagy az enghieni kenyér, a kőpad...a sok Renault, Citroen stb., ahogy a pótkocsiban lovat hoznak, a kocsin sulkyt, ügetőkocsit. A resti, ahol “hagyományosan” iszom egy sört. A nyerítés, a gépi hang, amikor valakit diszkvalifikálnak. Az utolsó futam után, ahogy nézed, mint vonul el a tömeg. Ennyi ember nem nyert! Fura. Máskor te is köztük vonulsz. Mint egy Zola-regényben a sztrájkoló bányászok. Ez a sokadalom kell neked, kérdi társném, neked, aki különben...Hát nem tudom. Ezt a “sokadalmat” is elviselem. mert...Sőt, a lovakat is elviselem, mert... A lóversenyrendszert is elviselem, mert...Miért? Mi a tétre tét itt? Miféle tétre miféle tét? Hova akarok eljutni mindezzel? Hol akarok helyben maradni? Mit akarok bizonyítani? Mit helyettesít ez? Ha csak “van”, mint a hegyek ott vannak, aztán meg kell mászni őket...nem gondolod, kérdi valami hang, hogy ott volt már a múzeumosdi, a zenésdi, az állatosdi, a kaktuszosdi, a munkásdi...Igen, talán ha...mondjuk, mint rég...végig kellene, mert lehetne, dolgoznom az egész évet, ha Szpéró közben itt téblábolna, ha Pipi harsogna vakon, ha a poszi fel-s -felmérné szobánk nekünk-bejárhatatlan tereit, ha Édes Éliás, a Kicsiny Kakukk nem “a” Krieauban szólalna meg...ha és ha. Az egész “életnek” kellett volna másképp alakulnia, sőt, mondja társném, egy másik életnek kellett volna másképp, sőt, nem itt egy életnek, teszi hozzá, hogy másképp legyen, ami...de hát itt már nevetünk, mert Karinthy Frigyeshez érkezünk vissza. Ilyen nevű lovat pedig, mondom társnémnak, nem ismerek. Van viszont. Pilinszkynél, “a lóversenytér deszkakerítése”, Frankfurt. Szujó Zo ltá n Piac I. 533 �palócföld 91/6 H ervay Tam ás Bokályok és cserepek (részletek) Sugár a Sugárzóból. Madár merűl a Napból. Fodor fejér fürtökön Csillagok fénye lángol. Sugár a Sugárzóból, Madár merűl a Napból. Isten Igéje száll le Mennyei magaskaból. Testet ölt vala az Ige. Bárány lőn az Ige teste. Kereszten áldoztatik, Mint a Nap minden este. Halottaiból feltámad, Kelő Nap hajnali fénye. Mennybemenetele útján Hág a Nap magasba délbe. Éneked az Égbe Ég-Atya fülébe. Termő aranyágon Kanyarog elébe. Hajladozó aga. Ág-bogas indája Pacsirta szavának áradó trillája Torkod aranysípja Kelő Nap sugara. Életet ifjító Aranymadár dala. Torkod ezüstsípja Telő Hold sugara. Életet tápláló Ezüstpatak szava. Halállal mérlegelt Mag. Rejtezik benn’ a lélek. Aranyló burka hulltán) Szárba szökken az Élet. 534 �M unor Bertalan A kereszt újraállítása Kelényi Bélának egy időben kél helyszínen ny ílt kiállítása. A Józsefvárosi Galériában és a Budapest Kiállítóteremben. A két environmentének belső összefüggése révén kiállításának helyszíne valójában nem a két említett terem, hanem az a tér, melynek a termek is, az environmentek is csupán elemei. Az egyiken egyetlen, talpfából ácsolt ha­ talmas kereszt dől előre annyira, amennyire a hátsófalhoz rögzítő durva láncok engedik. A háttér (melyen az előre dőlő kereszt lenyoma­ ta feketélik) egy felnyíló - egyszerre a közép­ kori szárnyasoltárakat, és az apokaliptikus élet könyvét idéző − konstrukció. A kompozíció abból a feszültségből ered, mely az egészen a hátsófalig visszahajtható ajtószárnyak, s vas­ kosan térbeli kereszt között feszül. A kereszt ugyanis nem lehetett az ajtószárnyak mögött: a felnyílás pillanatában, a felnyílás által kelet­ kezett éppen. Mivel az ajtószárnyak és a ke­ reszt mozdulatlanok, a pillanat nem csupán időtlen, a teremtés első napjának legelső pilla­ nata. A kereszt tövéből a születő föld árad. Csak föld van tehát és az, amitől léte által elválasztatott. Az ég boltozata. Az itt születő érzéki és az őt teremtő érzékfeletti kapcsolata még személytelen: a kereszt üres. És az üres­ ség is a mű egészének időtlenségét állítja. A megfeszítés előtt és a feltámadás után áll, áll­ hat csak így, üresen. A kereszt létrejöttének következményei előtt egy megjegyzés. Szent János prológusá­ nak ez a sajátosan modern megtestesülése nem csak teológiailag, kultúrtörténetileg is ar­ chaikus. Az üressége által az idők időtlen kez­ detét megjelenítő teoretikus objekt” formai­ lag a nyugati kereszténynél ősibb, görög tradí­ ció még korpusztalan keresztjének a megfele­ lője. Egy korábbi, az egyházszakadás előtti idő­ szak megidézésén át vezet tehát az idők időtlen kezdetéhez vezető kontempláció útvonala. K elén yi Béla: „Között”, 1991, environment Budapest Kiállítóterem (Fotó: C s ik ó Zoltá n ) 535 �palócföld 91/6 A másik “keresztény tántrán” a két lator keresztje néz egymással farkasszemet. Közöt­ tük a Megváltó keresztje “láthatatlan”. Üveg­ lapok közötti fény jelzi helyét. S ez a hely mintegy a két lator keresztjének és így szen­ vedéseinek összegeként adódik. A pontosan beállított üveglapok perspektívájából nézve ráadásul a földből kiszakadt lét latorkereszt végtelennek tűnik. A szerkezetből két elem taglalását tartom elkerülhetetlennek: A latrok aspektusából láthatatlan esemény, melyet (az általában is, és Kelényi Béla élet­ művében különös erővel, az érzékek számára hozzáférhetetlent jelző) üveg szimbolizál, még színtere által sem lehet itt jelen, hiszen az másutt, másik kiállítóteremben látható. Ott, ahol az időtlen pillanat ajtaja csak félig nyi­ tott, ahol a latrok keresztje csak készülhet megszületni, hiszen (ha az időtlen pillanatot nem a teremtés, hanem a feltámadás aspektu­ sából nézzük:) a latrok keresztje elkorhadt és szénné égett régen. Ezen a szénen nyugszik a feltámaás aspektusából már, a teremtés aspek­ tusából még nem látható két kereszt most. amikor csak a szimbolumok - ég és föld ajtószárnyai közé vetetten - időtlenek. A Szent János prológusában leírtak követ­ keztében a latorok keresztjei nem föntről ér­ keztek, hanem a földből (Kelényi megfor­ málása szerint a meszet borító szénből) sza­ kadtak ki. Vakító fehérség őrzi kiemelkedésü­ ket a szénfekete sötétből. A megváltás ese­ ményében a hangsúlyokat a kereszthalálra he­ lyező nyugati hagyománnyal szemben (az ugyenezeket a hangsúlyokat a feltámadásban meglelő) görög tradíció itt is jelen van. Ezek a keresztek is üresek. (A megváltás műve tehát ezekre is átsugárzott. Ugyanezt tanúsítja a lator keresztek imaginárius felemelkedése nyomán támadt vakító fehérség is.) A szénfe­ kete gyász és a mész kontrasztjától is erősí­ tett kiszakadás (az anyagnak még összeomlani sem volt ideje) a kereszten történtekről alko­ tott nyugati fogalmakat teszi jelenvalóvá. 536 Elmodhatatlan, csak szimbólumokkal érzé­ kelhető kín és fájdalom. Teljesen mind­ egy, hogy erről a szimbólumról valakinek a kígyó jut-e eszébe, éppen, vagy Gusavson híres-hírhedt mondata, ("újabb megváltásra sóvárognunk már csak azért is fölösleges, mert az, ki megválthatna minket, nyilván tökéletesebb lenne nálunk. Márpedig ezt fölismernünk úgyszólván lehetetlen. Ma­ napság már valószínűleg keresztre sem fe­ szítenénk. Egyszerűen hülyének néznénk.″ ) Ilyen a világ. Lehetne rosszabb is. Nem az. A létezhető világok legjobbika. Hiszen megváltatott. Kelényi Béla: „Tau”, environment Józsefvárosi Kiállítóterem 1991 (Fotó: Csikó Zoltá n ) �Turcsány Péter Cro-magnon tündére Rád bízom, rád bíztam azt a délutánt; Mennyi elfecsérelt és utált Hím-nős kaland csalt lépte addig is! Keleti bőröd szilajsága vonzott. Jöttem hozzád, férfi, a trónja fosztott, Lettél ajándékom, súlyos álomi dísz. Földjáró léptek tigrise vagy, Afrika szült vagy kárpáti omlott agyag, De hóvirág arcod enyém marad. Bejártam érted végzeted termeit, Belső várkastélyod szépsége nyílt, Vétkeink küszöbén zuhanva át! Azok a férfifogó csápok, a tiéid, Nekem borukat életem aranykelyhébe mérik S köszöntik bennem az első királyt. Omló hajad éjjel-fekete, Foganásom tündére, te, Rugtat öledben jövőnk gyermeke. Jégoszlató szemed öröme árad. Szépanyám szüli meg ükunokámat. Ars humana Hallom a kékség, a nyüzsgő égbolt mellettem suhanó neszeit és elpihenek, ha a küzdő rég-volt pillanata - magamhoz csitít. 537 �palócfö ld 91/6 Villányi László Csodálat A lány él Istenhez közel. Az angyal jöttekor ezért nem semmisült meg Mária. Nem kérdezte tőle: miért én. Isten a lányhoz fordult. Testesült általa. Isten szeretetében részesülsz, ha lány érint. Vigyázz hát mozdulatára. A lány Istenben él. Míg te okoskodsz, mindennek pontos helyet keresel, az észt hatalomnak véled, ő Istenben gondolkodik. A lány hasonlatos Istenhez. Magából teremt egy lényt, s úgy, hogy részévé válik a lénynek. S a világnak adja. A lányt csodálom születésem óta. Míg lány figyel, addig éljek. Tovább nincs. Akkor Istennek sem vagyok kedves. 538 �Szilágyi Andor The Hungarian HardDream -horrorvideoAjánlom nekik. 1. Lezuhantam a 6-os villamosról és a szembe közlekedő, ellentétes irányultságű másik 6-os villamos kerekei irgalmatlanul összekaszabálták a testem. A történethez tartozik, hogy rend­ szerváltás, Tovaris konyec, Harmadik Köztársaság ide vagy oda, Budapesten a jegyellenőr státusa ugyanúgy jegyellenőri maradt, amit én világéletemben csak helyeselni tudtam. A törté­ nethez tartozik még az is, bár nem elég szorosan, hogy rendszerváltás, Tovaris konyec. Harma­ dik Köztársaság ide, oda, nekem se jegyem, se bérletem. Én már csak így halok meg, mondo­ gattam barátaimnak, és lőn (a jós beszélt belőlem). Amikor megláttam a jegyellenőr fenyegető alakját, szinte már rutinszerűen hajtottam végre a Nagyugrást, amely már annyiszor mentette meg becsületem. Tehát ugrottam, de ezúttal rossz oldalon. A másik hatos ízekre szedett. Ehelyt eltekintenék a naturálisabb mozzanatok leírásától, merthogy nem áll szándékomban a gyengébb idegzetűek, tudom, népes táborát elriasztani beszámolóm továbbolvasásától és kirekeszteni történetem remény szerinti tanulságának levonásából. Mindenkinek a képzeletére bízom a fűszerezést, annak függvényében, hogy ki mennyire képes maga elé képzelni az egyszerű tényt, miszerint alulírott ottand heverek miszlikekben. Köröttem a Szörnyűlködők Kara, meg a kötelességét mindenáron érvényesíteni szándékozó Jegyellenőr, aki jegyemet kutatván minduntalan belevegzál véres húsaimba. A későbbiekben menetrendszerűen zajlanak az. események pépesre gyúrott kupacom körül, aki valaha leendtem én. Mentők, rendőrség, jegyzőkönyvek, és végül berobognak a halottszállítók, akik sebtibe lapátra kapják néhai magam, és egy bádogtepsire halmoznak fel. Egybe. Így ér véget, csúfosan eföldi életem. 2. A Mennyei Proszektúra sejtelmes, kékesfehéren gomolygó félhomályában két sápatag arc hajol vereslő húsaim kosárnyi halmaza fölé. A gyertyák imbolygó fényénél egyikőjükben 539 �palócföld 91/6 azonnal felismerem Mr. Frankensteint, a másikójukban pedig Dr. Caligaryt, már amennyire így, egyetlen kivert érhálós szememmel hihetek a szememnek, én, aki kettőhöz, sőt szemüveg által plusz még kettőhöz voltam szokódva ezeddigilen mindig. Mr. Frankenstein roppant erejének egyetlen, könnyed mozdulatával egy pléhasztalra önt ki maradék engemet. - Úgy látom elég alapos munkát végzett valaki - csettint fogatlan ínyével Dr. Caligary. - Professional - süvölt ki Mr. Frankenstein rákos gigáján a levegő. - Mintha ledarálták volna - mormolja Dr. Caligary. - Még a saját anyja se nagyon ismerne rá! Hehehe - sípolja Mr. Frankenstein nyitott gégéje. - Vajon miféle lehet, a szerencsétlen - villogtatja tébolyult tekintetét Dr. Caligary. Nagy kő gurul le széttrancsírozott szívemről. Édesistenem, jó kezekben vagyok! I don’t know - sípolja Mr. Frankenstein, azzal belémtúrja hosszú, karmos vámpírujjait. Mit mondjak, a Jegyellenőr ízléstelen, motozásszerű piszkatúrája után valóságos pepsziérzés, amit diszkrét érdeklődésével okoz nekem. - Már megint hibádzik az administrátion! - csóválja a fejét rosszallón Dr. Caligary es végigsímít őrülten lobogó ősz haján. - Hogyan rakjam össze, ha azt sem tudom, hogy mi fajta?! - Strike! - sípolja Mr. Frankenstein vasgégéje a hangokat, és öntudatosan lehajítja kezéből kettéhasított koponyám. Vonásait ideges rángások cibálják szerteszét. Szemei villámokat szórnak. - Csigavér. csigavér... - nyújt Dr. Caligary segédje felé egy vérrel teli kelyhet. Igyál... ez majd felüdít. Mr. Frankenstein átadja magát az élvezetnek. Mohón kortyol. Szája sarkán kibuggyan a megfeketedett, összesűrűsödött vér. 3. A fene érti ezt - dünnyögi Dr. Caligary. miközben átveszi Mr. Frankensteintől egy darabomat. Mr. Frankenstein valami dallamot huhog vasgigáján átal a viharos éji égen vidáman szálló denevérekről, a dögkeselyűk táncáról egy kiontott belű lótetem felett, meg a kénköves mocsár­ ban fürdöglő lápi lidércekről, holdvilágos éjszakán. Közben újabb szétszaggatott testrészeket húz elő és mélázva forgatja őket a mécsesek sárgás gyér fénye felé: - Egy puzzl e-t hamarabb összerakhatnánk, mint ezt a valamit... Dr. Caligary nem válaszol. Tudóshoz méltó nyugalommal forgatja, pászítgatja, nyomotgatja egymáshoz az imént kezéhez kapott részletemet, miközben emígyen dudolász: - Innen még hiányzik valami. Valami icike...picike... - Nagy csacsi a kicsike... - sisegi-hörgi Mr. Frankenstein fémgigája, mint egy one man vokál, Mestere után. Nincs más dolgom, mint füldarabjaimmal kedvtelve hallgatnom kettejük összeszokott mégis egymástól függetlenül csörgedező, csendes énekét. Közben ők teszik a dolguk. Félszavakból is megértik egymást. - Organa uropoetica - mondja szűkszavúan Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris egymás mellé sorolja a kért zsigereimet. - Intestinum tenue - mondja Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris oldozza a villamos alatt összebogozódott vékonybelem kötegét. 540 �Encephalon - mondja alig hallhatóan Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris meregeti vissza koponyámba agyvelőm maradékát. Kevesli. Utána néz, nem maradt-e a kosár alján valamicske. Nem maradt. Dr. Caligary nem szól, ha Mr. Frankenstein netelán hibázik. Meleg, atyáskodó szeretettel mosolyog maga elé, és korrigálja a hibát: - A hegycsúcsok felül vannak, Franky boy - mondja Dr. Caligary, és koponyámat felülre helyezi a kitekeredett vállam fölé. My God... - csóválja fejét Mr. Frankenstein, és homloka előreugró eresze alól karikás szemei alázatosakat pislantanak Mesterére. - No problem - veregeti meg famulusa csontváz-vállát Dr. Caligary, aztán végigtekint a pléhasztalon, az előtte sorjádzó zsigereimen, összenyomorított, összezúzott tagjaimon, és elko­ morodik. A teliholdat felhő takarja el. Mr. Frankenstein feje fölött, a fekete égen fekete varjak fekete csapata károg. Dr. Caligary lábainál a lógóhasú anyapatkányok rémülten bújnak mocskos fészkeikre. Ilyen nincs... Még nem találtam két egyformát- mondja homlokát ráncolva Dr. Caligary. és felemel belőlem egy-két darabot. Kint bagoly huhog. Mr. Frankenstein szája kegyetlen vigyorra húzódik. Kedvenc dalosma­ dara hangja mindig a halált juttatja eszébe. És az jó dolog. Minden szerve más eredetű - mormogja Dr. Caligary, és a Mennyei Proszektúra pléhasz­ talán kezdi összeállítani széttrancsírozott engemet. A szomszédos temető megdőlt, mohos kőkeresztjei között, az egyik kripta mélyén gúnyosan felkacag egy kuvik. Beautiful - lihegi Mr. Frankenstein vasgigája, és száján kicsöppen a nyál. 4. Dr. Caligary folytatja testem darabjainak rakdosását: - A lábaujjai egyike osztják, a másik vogul. A harmadik zürjén, a negyedik cseremisz, az ötödik lett, a hatodik észt, a hetedik finn, a nyolcadik vót, a kilencedik lív, a tizedik vepsze... Mr. Frankenstein arcára kiült a csodálat. - A zsigerei szamojéd, udmurd eredetűek. A gyomor török meg szláv, meg tót, de az apparatus respiratorius például bolgár! - gyömöszölte hasfalam mögé lágyrészeimet Dr. Caligary. Mr. Frankenstein hitetlenkedve csóválta a fejét. A hepar besenyő meg avar, de a mirigyei kínaiak - csóválta a fejét Dr. Caligary. Égnek állt), fehér haja úgy lebegett a Mennyei Proszektura légterében, mint hínárok a hullámzó tengeren. De vannak itt zsidó idegek, meg román szövetek is bőviben - pakolászott hümmögve koponyámban Dr. Caligary. Mr. Frankenstein gyönyörtől kigúvadó szemekkel és hüvelykujjának enyhe nyomásával próbálta meg szemeimet a helyükre illeszteni. Honnan kerülhetett ez ide? - kérdezte Dr. Caligary, de Mr. Frankenstein csak a vállát vonogatta, miközben bezúzott mellkasomon térdepelve, gyönyörtől kilógó nyelvvel igyekezett szemgolyóimat üregeikbe visszapaszírozni. - Please, please - sziszegte Mr. Frankenstein lyukas gégéje. - Oké, Franky boy - mondta Dr. Caligary kiemelve kocsányon lógó szemeimet a kudarcos 541 �palócföld 91/6 kísérletek miatt egyre ingerültebb Mr. Frankenstein kezeiből. Mr. Frankenstein sértődötten toppantott. A denevérek ijedten dugták fejüket redős bőrszár­ nyaik alá. - Ugyan Franky Boy. inkább keresd meg a szívét - ajánlotta tébolyult tekintettel Dr. Caligary, hogy jobb kedvre derítse tanítványát, majd egyetlen könnyed mozdulattal helyükre pattintotta szemeimet. Nehéz szívvel láttam viszont palacsintává lapított szívemet, amely Mr. Frankenstein vé­ kony, hosszú karjairól úgy lógott le két oldalt, mint S. Dali óráinak képlékeny számlapjai a mezítelen ágakról. - A fene tudja, hogy milyen szerzet ez itt - kaffogta Mr. Frankenstein. De Dr. Caligary nem hallotta teremtménye hangját. Döbbent mozdulattal, szétvetett karokkal tántodorodott hátra. Szemei kimeredtek, haja égnek állt. - Hiszen ez egy magyar! Olyan, mint én vagyok! - hörögte bugyborékoló hangon a Dr. Caligaryt alakító bizonyos Lugosi Béla Budapestről. Boris Karloff földhöz vágta az én palacsinta-szívemet. - Stupid! - üvöltötte, és hatalmasan szájon vágta a kis Lugosit. - Stupid hungarian! - üvöltözte Boris Karloff, és mint aki eszét vesztette tépte le arcáról Frankenstein maszkját, és kirohant a stúdióból. 5. A Jegyellenőr 1000 forintra vágta le maradékomat. Mert rendszerváltás, Tovaris konyec . Harmadik Köztársaság ide vagy oda, a Jegyellenőr az Jegyellenőr, az állam állam, az álom meg álom marad. Szujó Zoltán Rajz II. 542 �Labancz Gyula Ahonnan üzenni lehet Ahonnan üzenni lehet, semmiképp nem pokol. Van is annál jobb. mint egy hazai, de biztonságos megalázás? Elszámolsz olykor százig, minden álom szörnyű, hát még a boldog álom! Gyerekhez szólsz, anyja válaszol; nemtelenné tesz az ön­ vád. Keserű vagy, idő-tér nyálban összehuppan. Önrabláshoz pikoló bokafixes sörzokni. Papucsférj-nyelv párja, summázod; étel. ital visszajár, félúton. Vérhólyag a száj bóbitája. S mert úgy igaz, elérzékenyülsz. Végül is nincs erőszakosabb és önzőbb, mint a szeretet. Fényre könny: valódi aranymosó. Ismerős, anyáskodó ébredéskor a hang: sírj csak. ostoba, addig se kövesedik szemed! Mire elfogy a bor... Mire elfogy a bor s kiszédülök a polcon álló, gyorsforgású szódásüveg alól, hajnal 543 �palócföld 91/6 lesz; kész őrület; magam-kívül nincsen tér: csak csend. S mi a csend? pocsolyában Istennel szembesülő jelenlét. Kar szőrszálról elröppenni-kész léggömb; ráz a hideg, helypénzt követel bőr bolhapiacán a remény, kiszabadulnak az éjjel nevek gyűjtő­ táborába került tárgyak, s vackukból kitakaródzott csupasz gyertyák prüszkölnek. Az lesz az a nap. Fényes, csöndes sivatagi homok - lélegzet vissza­ fojtva figyelem; kiszáradt, nyikorgó deszkaszálkás, álom­ parkettás tekintet. Az lesz az a nap, amikor az ágy szegélylécei közé ... de mozdulataimat nem találom. 544 �K iss I rén Meteorák Hol a halott őstenger gúnykacajaként kopasz, szürke szirtek billegnek süket szakadékok fölött, s a felhő arra jártában elkomorul, ott van az Isten háta, arra jár a madár. A döglött őstermészet letört zápfogait denevérszárnyak porolták évszázadokon át, mígnem Bizánc, az istenadta, megbetegedvén ide menekítette minden templomi ékét. Mogorva szerzetesek emberöltőkig raktak keselyű-fészkeket átokként meredező sziklák ormára, s míg tekintetük a magasba kapaszkodott, s keblükből fohászt téptek, talpuk megátkozta a sziklás padlatot. Igy lett minden imából végítélet, a régi himnuszokból káromlás, és isten kegyelméből a szerzetesek markában idegen aprópénzek. A szép ikon-árus Nyúlánk arca sohase látott földi szenvedélyeket: felszántatlan papíros, karcolatlan kavics. Száján se zug, se szöglet: szabályos pusztaság, akár a fényes homlok. Ha szeme, ez a jól csiszolt achát nem gurulna időnként jobbra-balra, tüstént belefagyna saját történetébe: Halott tekintetű bizánci szent aranymozaik börtönében, öntudatlan szendergő félember-kövület. 545 �palócföld 91/6 E lmer István Vulkánfíber bőrönd Kedden délután fölkerestem a Pilvax Kávéházat, nem azért, hogy forradalmat robbantsak ki, egy-két pohár sör után az asztal tetejére ugorva, sokkal inkább azzal a lánnyal akartam találkozni, akit szerettem. Már két napja tudtam, nem vettek föl az egyetemre. Hétfő reggel, postás, pecsétes, nagyalakú boríték: helyhiány miatt elutasítva. Bőgtem volna, de olyan szépen sütött a nap, és később az ízletes ebéd eltántorított minden­ féle meggondolatlanságtól. Forradalom tehát nem. A lány igen. Rövid szoknyában, kötött pulóverben, ahogyan az én időmben szokás volt. Az én időmben... mikor is? Akkor minden más volt. Leginkább én, s ez magával hozta a többit. A legkopottabb farmeromat öltöttem magamra, de csak ma fogalmazom így, akkor beugrottam a nadrágomba, bő inget gyűrtem bele, és ettől megelégedett lettem. Pedig piszokul el voltam keseredve. Ha vastag, nagyalakú boríték: semmi remény. Vissza­ küldik valamennyi papirost: érettségi bizonyítványt, jelentkezési lapot, önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt. Fene megette az egészet! A következő héten jöhet a katonai behívó. Viszont ha vékony kis boríték, csak annyi: örömmel közlik, fölvettek, a továbbiakról majd később... akkor nyugodtan lehet nyaralni. Nagyalakú boríték, amikor pedig úgy készültem rá. A kollégiumban az érettségi napját megelőző éjszaka tanáraink nem engedték nézni a fulball-világbajnokságról a közvetítést, pedig az olaszok játszottak a brazilokkal. Aludnunk kell, kipihenni magunkat életünk nagy napjára! Az egyik nap barátommal kilógtunk a kollégiumból, csak azért, hogy megmutassuk, mi, negyedikesek még ezt is megtehetjük. Este a városban, hogy belevessük magunkat mindenbe! Azután esni kezdett, behúzódtunk egy fedett autóbuszmegállóba, de mivel semmi máshoz nem kezdhettünk, hát memoriterekben beszélgettünk. Tamás azt mondta: “Sűrűsetét az éj, dühöng a déli szél...” mire én válaszoltam: “Még jőni kell, még jőni fog, egy jobb kor...” Az álmosságtól majd leestünk már a padról. Visszaszöktünk a kollégiumba, ám addigra minden ajtót bezártak. A tornateremben bebújtunk az egymásra dobált ugrószőnyegek közé. Atkozott hideg lett, a kemény szőnyeg feltörte az oldalunkat, de csak nevettünk: mindegy, melyik tételt húzzuk! Így nem csoda, hogy amikor kézbe vettem a cédulát, csak végigfutottam a címen, és ezzel befejeztem a fölkészülést. Kérdezték, miért nem jegyzetelek? Fölöslegesnek tartottam leírni azt. amit úgyis tudok. És egyébként is, jó lenne sietni, a délelőtt folyamán megismétlik az éjszakai mérkőzést a televízióban. Egy egész hónapig szerelmes se voltam. Nem azért mondom, hogy azt higgyék, aszténiás stréber vagyok, akinek könnyű nem szerelmesnek lennie. Tanulhattam volna persze többet is, az ember mindig tanulhat többet, de bizton állíthatom, nem voltam rosszabb a fölvételin a társaimnál. 546 �Erre kapom a nagyalakú borítékot. Föl se bontottam, egy esőcseppel kellett megbirkóznom, hogy letöröljem az arcomról. (Nem is esőcsepp volt...) Összegyűrtem a borítékot, az asztalra dobtam. Kibámultam az ablakon. Azt hittem, bekö­ szöntött az esős évszak, mert az arcomat elöntötte a nedvesség. Mit tagadjam, kegyetlenül elkeseredtem. De nem erről akarok beszélni, hanem arról a piros szájú lányról, akihez igyekeztem. Azt mondják, minden lánynak piros a szája. A barátom nevetett rajtam, amikor az első randevú után találkoztam vele: “Na, milyen?” “Olyan piros szájú.” Tényleg piros szája volt. Az ő piros szája azonban különbözött minden más lány piros szájától. Közben a Pilvax felé tartottam. Az ingem fél mellmagasságig kigombolva, mert az olyan férfias, gondoltam, és éreztem, egy-két izzadságcsöpp gurul végig a testemen. Amikor találkoztunk, és beszélgetni kezdtünk volna, Editnek elakadt a hangja. Csak suttog­ ni tudott, mire mondtam, ne erőltesse, elég, ha ülünk egymással szemközt. Körülöttünk serény pincérek bukszusbokrokat kerülgettek a kerthelyiségben. “Ne erőltesd, elég ha ülünk, és csak úgy vagyunk.” Szorongattam a kezét, nevetett, mondani akart valamit, szájára tettem a kezem, és nem kellett több. Elvégre megérdemlek ennyi boldogságot, még ha nem vettek is föl az egyetemre. Megnéztem a meccset, nyakkendőben, érettségiző öltönyben, s csak miután a brazilok megnyerték a mérkőzést, mentem be a hálóba és öltöztem át. A hatalmas hálóteremben ágyak, a lehúzott ágynemű, párnák, takarók, nyers színű matracok egymáson, kilátszott a sodrony sűrű szövése. Valamennyi ablak nyitva a hosszú, kövezett teremben, amely most utoljára volt az otthonom. Kigomboltam a zakómat, az ingemet, megoldottam a nadrágom, és cipőstől végigdobtam magam az ágyon: hát ez is véget ért! Láttam a mennyezetet, a csámpás ajtajú, falnak tolt ruhásszekrényeket, a sarokban a hangszórót, amelyből éveken át előömlöttek a dallamok, és mi fiúk vágyakozhattunk, amire csak akartunk. Mindegyikünknek volt elkép­ zelése a boldogságról, még ha nem beszéltünk is róla egymásnak. Ami persze majd akkor jő el, igen, attól a naptól kezdve, hogy végigvetjük magunkat érettségi után a félig össze­ csomagolt hálóban. Már csak mi voltunk a kollégiumban. A többieknek június első napjai­ ban véget ért a tanév, így legalább nem rohangásztak az éretlen, pattanásos arcú szecskák a folyosón. Az udvar, azon túl a tornaterem épülete. A Gagarin park a magas kőkerítés mellett húzódott meg. Gagarin föllövésének napján készült el, azért kapta ezt a nevet. Ha amerikai vagy francia űrhajós repült volna, akár egy eldobott kő a világűrben, lehet, a hős donyecki bányászokról nevezik el a parkot. Hogy miért hősök? Valamiért bizonyosan, ami növelheti a kommunista hevületet és öntudatot. Én nem politizáltam. 1961 április tizenkettedike számomra Gagarintól függetlenül azért emlékezetes, mivel Sarkadi Imre, akinek az egyik fényképen hatalmas homloka szinte kibukik a kétdimenziós ábrázolásból, ezen a napon zuhant alá Kondor Béla festőművész ötödik emeleti lakásának ablakából. Hogyan került oda és mit érzett? Ez sokkal jobban foglalkoztatott a világűr meghódításánál. Különösen, hogy Gagarin földet érése után egy szovjet politikus - a nevére már nem emlékszem - ország-világnak kijelentette: Fönn jártunk az űrben, és nem találkoztunk vele. Isten tehát nincs! 547 �palócföld 91/6 Ilyen mondatok után talán érthető, ha korán leszoktam a politizálásról, még azelőtt, hogy rászoktam volna. És egyébként is: a Gagarin park csupán annyiban érdekes, amennyiben a rózsabokrok és ki tudja, miféle botanikai csodák között kóboroltam, két lábon járó, várakozó álmaimmal: majd ha leérettségizem, majd ha kikerülök innen! Az utca ott dagadt a fal mögött. Vacsora után, az esti szabad időben rótt sétáim alkalmával úgy éreztem odakinn minden rám vár! Miért ne lenne így? Különben értelmetlen bármi. Amióta a lelkigyakorlaton, az épület egyik eldugott sarkában rájöttem a panteizmusra, ez volt a legnagyobb filozófiai fölfedezésem: a világban minden tőlem kaphatja meg az értelmét. Amikor a gondolatmenet végére értem, rohantam Vendel atyához, hogy beszámoljak neki a filozófiatörténet fantasztikus pillanatairól. Vendel atya végighallgatott, majd norvégmintás pulóverében, laposan homlokába simuló haját megigazítva elmagyarázta nekem, hogy a pante­ izmus, a homocentrikus világkép szubjektív idealizmussal jellemezhető dicséretes, ámde ko­ rántsem annyira eredeti eredményére jutottam. Mégsem éreztem megbántva magam, sőt: némi büszkeséggel töltött el, hogy Vendel atya gondolataimat ilyen nagyszerű görög-latin kifejezésekkel illette. Ha közben némi szorongást éreztem, csak azért, nehogy észrevegye rajtam az atya, gondolataimmal akaratomat kívántam kicsempészni a kollégium falai közül. Az érettségi régen már, több mint egy hónapja. A Pilvax Kávéházba igyekszem, ami így nagyon előkelően hangzik. Majd odaérek, és Edittel ülünk egy sör mellett, ahogyan ilyenkor lenni szokott. “Jól van ez így.” Órákkal később, hogy csak néztem Editet, beszélgetni nemigen tudtunk, minek is, a lá n y feszengeni kezdett, és azt susogta: “Kinéznek bennünket, ha nem rendelünk még valamit.” „Menjünk? Nekem mindegy, jó ez így” - feleltem, és amint a pohár szélére száradt sörhabot néztem, örültem, hogy rátaláltam erre a mondatra: “Jól van ez így.” Úgy éreztem, valóban jól van. Az egyetemi fölvételi vizsgán néhányunkat, lehettünk vagy öten, a végére hagylak, pedig a névsorban korábban következtünk. Amikor ránk került a sor, szünetet rendeltek el (azt gondol­ tam, ebédelni mennek a tanárok), majd jó félóra múlva egy új bizottság fogadott bennünket. Próbáltam kérdezősködni: miért van ez? Az egyetemisták vonogatták a vállukat, de láttam a tekintetükön, tudnak valamit. Végre az egyikük megszánt és azt mondta: kérdezzem meg a többieket, hol érettségiztek! Megszólítottam egy vékony arcú, sápadt, az alkalomhoz illően ijedt képű fiút. Közölte velem, ő a piarokhoz járt Kecskemétre, a másik pannonhalmi diák volt. Nem érdeklődtem tovább. Megértettem mindent. Én frankás diák voltam, szóval valamennyien egyházi középis­ kolából jöttünk. A kedvünkért összeült fölvételi bizottság elnöke pedig maga az egyetemi párttitkár - súgta meg valaki. Erre rövidesen én is rájöttem, amikor beléptem a terembe. Még le sem ültem a székre, amely színpadias módon, mint egy stadionban fölállított villamosszék, szemben árválkodott a tömör tudós-tekintet hadsereggel, az elnök máris rámripakodott: - Mondja, mi végett vagyunk a világon? Tudtam én, persze hogy tudtam, nem a kis katekizmus óra kezdődik, és mivel a további sorsomról volt szó, általános szociálhumanista dumába fogtam: hogy a munka, a közösség, a haladás - “ami belefér, nyomni a süketet!”, ez járt a fejemben, s közben naiv, mit sem sejtő pofatúrát öltöttem magamra. Az elnök az ujjai között forgatta a hamutartót, s amikor már a nagy 548 �közösségért internacionalista módon folytatott világméretű, evolucionista veretű szociálfejlő­ dési eszménél tartottam, elvesztette a béketűrését, és leintett. “Na ez elég! Azt mondja meg nekem, hogy olyan következetlen embernek, mint Krisztus, hogyan hiheti az eszméit?” Mire én közöltem, Krisztusról sok mindent hallottam, de hogy következetlen lett volna, még nem. Az elnök elmagyarázta: “Egyszer kijelentette, ha megdob­ nak kővel, dobd vissza kenyérrel, másszor pedig korbáccsal hajtotta ki a kufárokat a templom­ ból.” Valóban, adtam neki igazat, az evangéliumok mintha beszámolnának erről. Azért nem voltam teljesen biztos a dolgomban, mivel Krisztussal sajátos, hogy úgy mondjam, különös (nem lukácsi értelemben vett) viszonyom alakult ki az évek során. Nem tudtam, miért érdekelné ez őket. Hiszen magamnak sem nagyon tudok istenhitemről beszámolni. De - tettem hozzá immár hangosan - “nem hiszem, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott megállapítások önké­ nyes egymás mellé helyezése megfelel a tudományos kritika és legkevésbé a legelemibb emberi tisztesség szabta követelményeknek.” Az elnök ekkor olyan mozdulatot tett, mintha játékszerét, a hamutartót el akarná dobni, mondjuk éppen felém. Még hozzátettem: - “Egyes urak munkáiból, melyeket az elnök úr bizonyára behatóan ismer, egymás mellé tudnék helyezni olyan kiragadott mondatokat, ame­ lyek együtt nem nyújtanak éppen gusztusos élményt.” Ezek után tételem részletezésére - a nyugatosok és a háború - már nem is voltak kíváncsiak. Mondták, kimehetek, majd értesítenek. Ettől a perctől fogva megint nyugodtan szerelmes lehettem. Bíztam a sikerben, hogy szeptembertől egyetemista leszek. És erre: nem! Egyfolytában arra gondoltam, mit felejtettem ki a tételből? Melyik szempontot nem vettem figyelembe? Egy napon szülő- és nevelővárosom utcáján összefutottam volt tanárommal. Lógott az orrom, még az esti Illés-koncert plakátját sem vettem észre. “Nem vettek föl.” Szégyelltem magam a sikertelenség miatt. Lejáratom az iskolát, nagy nulla vagyok, értéktelen senki, aki még egy vacak egyetemi fölvételül sem tud megfelelni. Alig mertem a frankás szerzetes szemébe nézni. De ő vállamra tette a kezét, és ez a kéz akkor nagyon jólesett. Pedig nem szerettem, ha csak úgy megérintenek. “Ide figyelj, fiú! Van egy emberem az egyetemen. Többet nem tehet, de üzeni: válassz magadnak más pályát! eFrences diák múltaddal soha nem vesznek föl.” Ezt az arcot, ezt az embert ma is látom. Néhány szavától megnyugodtam, a végén elnevet­ tem magam, és elmondtam: “Atyám, szerelmes vagyok egy lányba!” “Jól van fiú!” - és még egyszer megveregette a vállamat a Széchenyi tér sarkán. Ma is szeretek arrafelé járni. “Jól van fiú!” Edittel néma szerelmesen ültünk a Pilvaxban. Már semmit nem akartam mondani, tüdőmbe szorult valami nagy mámor, valami nagy nyugodt érzés, amitől nem szégyelltem az arcom a sikertelenség miatt. És ha mondatban gondolkodom, a mondat eképpen nyilatkozik meg: “Jól van ez így!” Frankás diák voltam. Nem tudom miért, a ferenceseket így nevezték a városban. Kollégi­ umban laktam, és minden évben ugyanazzal a vulkánfíber bőrönddel vonultam be szeptember elején, júniusban pedig belegyömöszöltem a holmimat, amit addig az ágy alatt tartottam, csak úgy odavetve, és ugyanúgy, ahogyan jöttem, vonultam haza a nyári szünetre. Nem igaz, hogy ugyanúgy. Közben eltelt egy esztendő, egy tanév. A bőrönd, közönséges barna vulkánfíber, nem 549 �palócföld 91/6 változott, én annál inkább. A bőrönd évről évre őrizte a maga elhasználtságát, hol itt, hol ott horpadt fedelét. A bőrönd... kívül émelyítően taszító barna, belülről csíkos vászonhuzattal borítva. Szégyell­ tem az ütött-kopott jószágot, mégis a bőrönd, a vulkánfíber az egyetlen, ami gazos csokorra kötözi össze bennem az időt. Szeretnék néma lenni, mint velem szemközt Edit. csendes és szótlan, hogy még véletlenül se hazudjak az odavetett szavakkal. Őrült boldogok voltunk az érettségi banketten: hát sikerült, túl vagyunk rajta! A városban ünnepeltünk, éjfélig kaptunk kimenőt kollégiumi életünk utolsó napján, első ízben a négy év folyamán. Óriási murit csaptunk! Hogyne, amikor erre váltunk négy esztendeje! Fölnőttünk. most már minden előttünk. Bármit elérhetünk, nincs lehetetlen! Editet szeretni nem volt nehéz. Tizennyolc éves korban minden lány - különösen Edit csodálatos. Minek elrontani ezt a délutánt? Nem mondtam el neki a keserves hírt. Eleinte szándékosan tartózkodtam attól, hogy kudarcom fölemlegetésével szomorúságot okozzak neki. Szégyelltem magam. Később ez a téma Edit mozgalmasan karcsú látványa hatására kimaródott a gondolataim közül. Talán a pincér is nevetett azon, mennyi ideig tartottam Edit kezét az enyémbe zárva, összeizzadva a szorítástól. Tartani a kezét! Edit a fővárosban élt, ezen a napon is a kedvéért utaztam oda ötven kilométerről. Fogalmam nem volt, hogyan alakul tovább a kapcsolatunk, azon kívül, hogy Edit nélkül nem tudtam már semmit elképzelni. Fogtam a vulkánfíber bőröndömet, és elindultam a kollégiumból, utoljára. “Utoljára”− mondtam, de nem ismertem se ennek a szónak, se más efféle túlzásoknak utoljára, soha mindig - jelentését. Pokoli meleg júniusunk volt 1970-ben, és én a bőrönddel kiléptem a kolostorépület vastag falai közül a szabadba. “Rendben van, fiú!” - biztattam magam. “Hát akkor gyerünk!” Ilyen egyszerű volt minden. Egyszerű, magától értetődő. A nyári szünetre szétdobált háló­ teremben még utoljára cipőstől hanyatt dobva magam az ágyon meghallgattam néhány Beatlesés Paul Anka-számot. Örömömben sírhatnékom támadt. Minden színpadiasságot megengedhet­ tem magamnak. Az őrült szenvedély a számok alatt, az. őrült szerelem - crazy love - volt a valóság. Amikor kellőképpen kiélveztem ennek hatását, térdemmel ránehezedtem a bőröndte­ tőre, mire bepattant a zár. És elindultam. A rám váró jövőnek nincs dátuma. Az ember egyébként sem így kérdez. Ami biztos: így esett 1970 nyarán, s nem tudtam még, miféle összefüggéseket fedezhetnék föl a világból, miközben a Bottyán utcai kollégium épületéből a Mini presszó mellett, a postaépület előtt, amelynek bélyegzőpárna szagában rejtezett egy város története, lapos arcú emberek és csillagos szentháromság szobrok között el nem értem a Lőrincz utcába, amit egyesek, nem tudom miért Mártírok útjának emlegettek. A bőrönd idétlen és nehéz volt. Szégyenkezés nélkül ejtettem le az előszobában. “Hát hazajöttem.” Ilyen prózaian történt. És nem értettem, milyen örömtől párásodnak be családtagjaim szemüveglencséi. Mintha elérzékenyülésükben titok lett volna. Titkaink tehát valamiképpen közösek. De akkor én ezt sem értettem. Az egyetemi fölvételi után sört ittam, aznap még semmit nem ettem, ellenben sokat izgul­ tam. A sör gyorsan elbódított, a Dunát bámultam és a jövőről, valami sikeres életpályáról képzelegtem. Minden egy volt, kellemes közérzetbe csomagolva. Emlékszem, meleg levegő 550 �fújt a folyó felől, műanyagszálas ingembe beleizzadtam, de mit bántam, oda se hederítettem. Anyám esténként megkérdezte, hová megyek. “Sehová” - feleltem, és elindultam. Tényleg nem mentem sehová, csak úgy el. Amikor fölutaztam Budapestre, Edithez, mindig megmond­ tam. Miért ne? Teljesítettem, amit kellett. Akkor még dehogyis gondoltam... Talán azon a keddi napon Edit megérzett valamit? Azért némult el? Soha nem fogom megtudni. Végül, bárha azt éreztem, jól van ez így, csak kiböktem: “Nem vettek föl.” Emlék­ szem, hogyan terelődött erre a szó. Edit suttogó hangon azt kérdezte: “Koleszt is kaptál, vagy albérletben fogsz lakni?” Megmondtam. Talán nagy marhaságot követtem el. “Nem vettek föl.” Még ültünk egy darabig, Edit. úgy éreztem, nem tartotta méltónak, hogy azt mondja, őt fölvették. Ez csak természetes. Az volt a benyomásom, végigmért. mint azelőtt soha. Ezután valahogy úgy alakult. Edittel többé nem találkoztam. És a nyárnak is vége lett. Anyám, ha olyan kedvében volt, rágta a fülemet: “Itt a szeptember, kezdened kell valamihez!” Én pedig álltam otthon a középső szobában, és az ablakon át néztem az idő múlását. Vasárnap délután volt, ömlött az eső odakinn. Kora délután, esti szürkületben anyám a rádiót hallgatta: Ave Maria hegedű és zongora hangon (a villámlástól recsegett a készülék). Weber Esz-dúr szonáta. Anyám az erős zápor szüneteiben megkérdezte tőlem, félve, mégis szinte már erőszakosan. “Mi lesz veled?” Nem tudtam, a katonaságot akartam elkerülni, ez. járt a fejemben. Ömlött az eső, azt kívántam, esne még jobban. Villámlana és dörögne még nagyobbakat. Ne legyen vége! Amed­ dig tart a vihar, minden rendben. A nagy rendetlenséget, a szomorú, szélesen elterülő unottságot elfedte az eső, és megint olyan volt minden, mint abban a világban, ahol régebben már jártam, de azután hirtelen eltűnt valahová. Verte a szedret az eső a fáról. A lila gyümölcsök becsapódtak a földbe, színes pacnik folytak szerte belőlük. “Pakolnod kellene.” Anyám ágyneműt vett elő a szekrényből. “Ez kell?” kérdezte, kezében tartotta a vastag szövetet. “Ez még damaszt, azokból az időkből!” Hogy nem válaszoltam, letette az. ágyra, ahol már ingek, zoknik, törülközők sorakoztak. “Midet kell még kivasalni?” “Mi ez?” talán hangosan kérdeztem, annyira elcsodálkoztam és elszomorodtam. Anyám azt hitte, a zenére gondolok, az egyre sűrűbb recsegésre. “Villámlás, már fejünk fölött a zivatar!” Kihúztam a televízió antennáját - Budapest típusú készülék 1960-ból. De bármit tettem, egyre nem értettem, miért sikerült másnak, nekem pedig nem. Az ágyra pillantottam. A vulkánfíber bőrönd üresen tárta szét magát, nyitott fedéllel, horpadt, ütött-kopott nyomorúságával; a belső vászonborításon jól látszottak a sárga, bizalmat­ lan színű pecsétek: a beázások nyomai. Valaki, valamikor a vulkánfíberrel az esőben... Talán éppen annyira esett, mint ma? Pattogtak a rizsszemek a vastag, impregnált kartonon, de rövidesen utat találtak befelé. S ha hosszú volt az út, hosszú és menekülő, céltalanul csak menekülő, átázott, megpuhult a bőrönd teteje, magába vette a vizet, elszivacsosodott. Ki lehetett, hová tartott? Az apám? Nem, nem hiszem. Ő nem tett ilyesmit. Akkor nagyapám? Igen, talán ő. Róla el tudtam képzelni a hosszú, menekülő, vándorló, kitartó caplatással megtett utat az esőben. Az idomtalanul nagy bőrönddel mintha egy soha meg nem könnyebbedő terhet cipelne. Biztosan 551 �palócföld 91/6 kalapot viselt akkor is, s megérkezéskor, ha egyáltalán megérkezett valahová (vagy csak úgy hitte, megérkezett), még az ajtó előtt lesuhintotta róla a vizet. Hová tarthatott? Honnan érkezett? Talán soha nem tudom meg. Néztem a fakó vízfoltokat, s már nem is a bőröndöt, csak a vízfoltokat és a nagyapámat láttam, s valami hosszú, ostoba, értelmetlen utat. Közben elállt az eső. “Most már igazán pakolnunk kell” - mondta anyám. Összekészített ruhaneműimet belerakta a bőröndbe. Nagyapa magával cipelte az egész úton, gondoltam. Segítettem anyámnak, minél hamarabb legyünk túl rajta. Olyannyira telepakoltuk a bőröndöt, hogy a végén nem csukódott a fedele. Erre rátérdeltem, leszorítottam, s akkor hirtelen egy kis fájdalom nyilallott belém, ami azóta, azóta sem múlt el. A zárak pedig halkan kattanva becsukódtak. Szujóó Zoltán Levéltári jegyzetlapok VI - litográfia 552 �Prágai T am ás Zászló ama bizonyos mégmielőtt későnemlesz kés ei remény csábítása vagy csak amafátyo lon keresztül igen cifrán az utolsó leh etőség ez amúgy is tűhegyen forog mielő tt hamarjában aki él nem a földet lakja így hát sietve a felé vagy talán megink ább a talán felé mielő tt f e lkölt ö z ne a hal álos magas (1991) Oráció A töretlen hó felszínét sem sértve, ahogy a lassan sötétülő ablaktáblában “alkolmaszik” a nap: a feledést szeretném kiérdemelni. 553 �palócföld 91/6 Pálfi Ágnes A nagyság játékszabálya - Nemes Nagy Ágnesről 1976 ősze vagy koratavasza. Kassák emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kassák egy évszázada született, tíz éve halott. A megnyitót Nemes Nagy Ágnes tartja. Kígyó-zöld ruhát visel. Nem volna megfelelő szó rá, hogy elegáns. Az sem, hogy szép. Inkább, hogy természetes. A természet elszabaduló démonait megfékező fehér mágus. Női sárkányölő. Sokáig azt hittem, zöld a szeme is. Már csak a tekintete maradt, meg a kezei, amikor sok évvel később észrevettem, hogy barna. De szürkénél, hajnali kéknél áttetszőbb, világosabb. S mívesen formált, csúcsos ujjai közt fehéren füstölt az elmaradhatatlan cigaretta. “Kassák meglepetéseiben van valami archaikusan indokolt” - Nemes Nagy Ágnes megnyi­ tójának hangneme egyszerre volt személyes, hallgatóihoz közvetlenül odaforduló, és emelke­ dett, minden pátosz nélkül az. Mint aki nem gyászol, és nem felejt. Azután levetítették a Kassákról fennmaradt mozgókép-kockákat. Alig néhány percnyi anyag volt az egész. Mintha egy leomlott ház kulcsát tartanád a kezedben. Akkortájt, a hetvenes évek vége felé Kassákot megidéző versemet a Mozgó Világ szerkesz­ tője ilyesféle szavakkal adta vissza: “Nekünk ez most nem kell. De a tartásod szimpatikus.” Tíz évvel később ezt az “In memorian ” című verset már én sem veszem föl a kötetembe. 1991 nyarán Nietzsche “Zarathustrá”-ját olvasom. És újra előkívánkoznak a Kassákot megidéző sorok: Mert volt, aki bírta erővel gyalog, visszafelé e torpanó időt torkaszakadtan, húsbavájt körömmel meg nem állt s voltak, kik tornyot emeltek, kongattak újra harangot elhallgasson a rettentő fékek csikordulása ... Körtáncba, kerékbe törni magunkat, magasodni Hold udvarán Kassák lovának zabot kaszálni nem kigurulni a lassú terekről ... A kiállítás menyitója után irodalomtörténész barátom bemutat Nemes Nagy Ágnesnek, ilyesféle szavakkal: “Ő lesz, aki majd a maga örökébe lép.” Neki elakad a szava, pedig a nyelvén volt már. Én zavartan, lehajtott fejjel állok előtte hitvány orkándzsekimben. 1991 nyár elején valaki hozza a hírt, hogy Nemes Nagy Ágnes komolyan beteg. Hogy meg fog halni. Sejtettem én is már, de nem akartam hinni. Az írást “Hegy, folyó, város” címmel lásd: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. 1989. 408-411. 554 �Tavasszal újraolvastam a verseit. Most felütöm az esszékötetét, s amint matrózruhás diák­ önmagát megidézi, első találkozásunk sokkja egyszercsak oldódni kezd: ”... a Nyugat még eleven mérce a szememben, nemcsak mese, szóbeszéd, irodalomtörténet. Az utolsó pillanatban láthattam még valamit, mintegy a szemem sarkából, amit az utánunk jövők már nem láthattak. Valami fontosat és nagyszabásút a magyar irodalomban.”⃰ 1991 augusztus vége. “Órás - Óriás” - játszik a szavakkal egyik barátom. “Tegnap meghalt Nemes Nagy Ágnes” válaszolom, abban a hitben, hogy ugyanarra gondolunk. De nem. Barátom tőlem tudja meg a gyászhírt, és tőlem hallja először, hogy ez az ő legendás gyermekkori félreolvasása volt. Milyen különös. A nagyság játékszabálya legalább, úgy látszik, halhatatlan. Nem eltanulha­ tó, de időről-időre feltaláltati k , és kötelez. Még akkor is, ha a lapjárás nem jó. Vagy ha neked nem is osztottak lapot. Ha felborították az asztalt. Ha itt még vesztes sem lehetsz, nem hogy nyertes. Merthogy, kedves magyartanáromat idézve: “itt a fák nem nőnek az égig”. Akkor is a gyermek a mérték, aki az órást óriásnak olvassa. “Aszabadversben a metrum jelenléte szembeszökőbb, mint a kötöttben” - 1984-ben ezzel a képtelennek tetsző gondolattal riogatom az MTA Verstani Munkabizottságát. Az idea Jurij Tinyanové, aki Kassák (és Majakovszkij és Hlebnyikov és Paszternák és Ahmatova) kortársa volt, az úgynevezett orosz formalisták talán legnagyobb egyénisége. A Bizottság részéről csodálkozás és értetlenség fogad. Egyedül Nemes Nagy Ágnes kapja föl a fejét, hogy “igen, ez érdekes, ez a Tinyanov mond valamit.” S egyedül ő kérdez rá, hogy meg lehet-e kapni valahol a könyvét. Csak annyit jegyez még meg, hogy talán nem a legszerencsésebb a “formalista” megnevezés. Merthogy rosszemlékű jelző ez mifelénk. Szorgalmasan eljárt ezekre a “verstani gyűlésekre”. Nyitott volt, de mindig kíméletlenül őszinte is, azt hiszem, ő volt a legjobb diák közöttünk. S az “öregek” közt ő volt talán az egyetlen igazi pedagógus: “A gyerekeket bántani nem szabad ” - némította el az egyik kollégát, aki ránk, fiatalokra a tőle már majdhogynem megszokott durvasággal támadt. Amikor a hatvanas évek végén a Petőfi (régi Werbőczy) Gimnáziumba jártam, a folyosóra kiakasztott tablók egyikén, a tanárok között felfedeztem a róla készült fotót. “Mindenkinek joga van a fiatalkori arcképéhez” - akkor még nem ismertem ezt a mondatát. De már ismertem a verseit, olvastam a “Lovak és angyalok”-at. Emlékszem, a “Ház a hegyoldalon” című “történet” tetszett a legjobban: (Most megy. Egy körvonal a küszöbön. Most elment. Némaság. A vaskapcsok koponyavarrata. Sötét. És mintha benyúlna a hegybe. Megérintem. Hideg kemence. A kést most helyre. Karcolás a padlón. És semmi más. Hajópadló. S rozsdás, barlangi nap - elég. Kint most madár. Ilyen korán? Egy téli raj. Tengelicék.) Vö: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. 115. A szabadversről ugyanitt tartott előadásában már idézi is majd Tinyanovot. Vö: Megjegyzések a szabadversről. In: Látkép gesztenyefával. 1987. 298. 555 �palócföld 91/6 Erősen hatottak rám ezek a csonka mondatok, a vágástechnika és a képalkotás filmszerűsége. Egy akkori versem utolsó két sorában letagadhatatlanul ott van ennek a formaélménynek a nyoma: “Senki. Tárt szárnyú ablak./ A kéken egyetlen karcolás.” S azóta is izgat a műfaj, a lírai kompozíció és a történetmondás összekapcsolásának a lehetősége. Az én generációm szégyenlősen sóvárogta a mestereket. Nekünk nem volt Baár-Madasunk. mi már a gimnáziumban is botcsinálta autodidakták voltunk. Az egyetemen nem voltam francia vagy német szakos, nem jártam Nemes Nagy Ágnes műfordítói szemináriumára. Most mégis jólesik leírni, hogy kevés személyes találkozásunkkor mindig stílust és mértéket tanultam tőle. És még valamit, ami legalább ennyire fontos. 80-as évek közepe, Lakatos István költői estje a Fészek Klubban. A mögöttem lévő sorban Nemes Nagy Ágnes ül. Igazi költészet ez, de különös, irritáló. Mintha a lekötözött Gulliver beszélne félálomban hozzánk. Tragikomikum és pátosz, mely időnként már-már kioltja egymást. Az egyik vers valakit egyenesen nevetésre ingerel mögöttem.“Érzéketlen vagy” -hallom Nemes Nagy Ágnes feddését, és a nevetés egycsapásra abbamarad. 1991 augusztus vége. Úszómedence szélén üldögélek éppen, amikor ez az írás váratlanul fogalmazódni kezd. “Én szeretem az anyagot / s gyakran gondolok csontjaimra” - tavasz, óta sokadszor ismétel­ getem már magamban ezeket a Nemes Nagy Ágnes sorokat. Sosem datálta a verseit. Ezt valamikor 1948 és 57 között írta. Uramisten, hugom lehetne már. Összeállította Turcsány Péter és Erdei János, a POLISZ c. időszakos lap szerkesztői. (Folytatása következő lapszámunkban.) Szujó Zoltá n Bagjasi séta - tus 556 �palócföld 91/6 Bögre Zsuzsanna A sülysápi katolikus egyházközség szervezeti élete és működése Bevezetés Az egyházközség fogalma mind a katolikus mind a protestáns egyházon belül használatos, és az egyház legkisebb szervezeti egysegét jelenti. Zavarba jönne azonban egy etimológus, ha összetett szóként értelmezni akarná ezt a kifejezést. Kézenfek­ vő lenne az a meghatározás, amely a község szó etimológiájából indulna ki. Ugyanis az egyházközség régi, irodalmi nyelven az egy­ házon belül a legkisebb, helyi közösségeket jelenti. A község szavunk újabbkori jelen­ tésváltozását figyelembe véve viszont az egy­ házigazgatási önkormányzattal felruházott ki­ sebb, lakott területet jelöli. Egyik meghatáro­ zás sem jár közel az igazsághoz, mivel napja­ inkban a katolikus egyházon belül az egyházközségek között annyi különbséget lehet ta­ lálni, hogy jóformán definiálhatatlan maga a kifejezés. Az azonban bizonyos, hogy az egy­ házközségek többségére nem jellemző, hogy mögötte egy közösség állna. ill. hogy önkor­ mányzati szerepet töltene be. Ez a tanulmány az átlagostól eltérő, de a fenti kritériumoknak megfelelő egyházköz­ ségről szól, ugyanis keretei között jelen van­ nak az önkormányzat és a közösségiség ele­ mei. Egy olyan egyházközségről szólunk, amely önkormányzó közösségként működött már a pártállam idején. A közösség kiala­ kulásának körülményeit és annak funkcióit részletezzük. A leírás során nem szeretnénk elszakadni a valóságtól, ezért különbséget teszünk az egyházközség és az egyházköz­ ségen belüli közösség kifejezések között. Egyházközségen a vizsgált falurész katoliku­ sainak összességét értjük, egyházközségen be­ lüli közösségnek viszont azok körét, akik megteremtették az önkormányzatot. Írásunk­ kal szeretnénk alátámasztani azt a mély meggyőződésünket, hogy Magyarországon az egyházon belül is működhetnek a demok­ rácia elvei, ami magával hozza a közösségte­ remtést és az önkormányzatot. A sülyi példát az egyházon belüli demokratizálódás egyik modelljének tekintjük, amitől van és lehet el­ térő út. I. A kutatás helye - Sülysáp Szociográ­ fiai módszerek segítségével 1985 óta folytatok megfigyeléseket a sülysápi egyházközségben. E vallás-szociológiai tanulmányt modell értékűnek tartjuk: az esettanulmány a pártállam idején kialakult önkormányzó egyházközösségről készült (1985-1988). Közlésre a népi vallásosság napja­ inkban újra indult kutatásai mellett éppen az önkormányzó közösségek születésének és létének szakszerű vizsgálata érdemesíti. Bár nem szűken vett földrajzi térségünkhöz tartozó közösség életével foglalkozik,véleményünk az, hogy annál inkább szolgálja tágabb szellemi régiónk megis­ merését melynek tanulmányozása a szociológus Kamarás István vezette " Kultúra, közösség, világnézet ” társadalomkutatási program keretében folyik. (A szerk.) 557 �palócföld 91/6 Az egyházközség szervezeti életében folya­ matos változások figyelhetők meg, s egyre inkább az önállósodás, az autonómia jegyei tűnnek elő. Legjellemzőbb erre az egyházközségre, hogy számos kisközösség működik keretei között. A kisközösségek soha sem szakadtak el az egyházközségtől, ill. a templomtól, sőt annak magját alkotják ma is. A vizsgált idő­ szakban kb. 12-15 kisközösség működött 100-150 taggal. Az egyházközség közösségi életét a hívek szervezik, a közösséget érintő kérdésekben sok-sok vita után - közösen döntenek. Az 1989 előtti Magyarországon kivételnek szá­ mított ez a fajta közösségi autonómia. A párt­ állam mindenfajta közösséget, amely nem a kommunista párttal vállalt egységet, gyanús­ nak tekintett. Sőt, az akkori rendszer által megtűrt katolikus hierarchia sem örvendett az ilyenfajta kezdeményezéseknek, mert ez el­ lenkezett az állam és az egyház közötti meg­ állapodással. A vizsgált egyházközség szervezeti élete a magyar társadalom egy olyan időszakában alakult ki, amikor - ismert történelmi okok miatt - a vallás nemkívánt jelenségnek szá­ mítolt. A vallással szemben toleráns, modern társadalmakban sem könnyű a vallásos néze­ tet hitelesen képviselni, még nehezebb ezt a szocializmusban, ahol először tiltott, majd le­ nézett ideológiai rendszer volt. A modern kor emberének életében kettévált a szent és a pro­ fán életszféra. A szentségi élet a tempomba szorult, elválva a mindennapoktól. A modern kor és a kommunizmus vallásellenessége ne­ héz helyzetbe hozta a hívőket és közösségei­ ket. Ezt a helyzetet egy jól működő egyház­ község sem tudta megváltoztatni, de segített a hívő ember identitástudatának kialakulásá­ ban. A sülyi híveknek is tudomásul kellett venni, hogy a külvilágban, munkahelyeiken, gyermekeik tanításában, hivatalos ügyeik in­ tézésében az övékétől teljesen eltérő érték­ 558 rend uralkodott. Ebben az időben sokféle al­ kalmazkodási stratégia alakult ki a vallásos és a világi élet összeegyeztetésére. Voltak, akik háttérbe húzódtak a profán világban, tiltakoz­ va a fennálló értékrenddel szemben. Olyanok is voltak, akik megpróbálták összeegyeztetni a két életszférát s ezzel feloldani a skizofrén helyzetet, s olyanok is akadtak, akik nyíltan hirdették elkötelezettségüket a vallás mellett. Az alkalmazkodás egy erős közösségi háttér­ rel könnyebbnek és sikeresebbnek bizonyult, mint anélkül. Tápiósülyt és Tápiósápot a hetvenes évek közigazgatási reformja összevonta. így a nemzetiségi és nagyság szempontjából két teljesen különböző falut ma Sülysápnak neve­ zik. (Sápon a lakosság szlovák eredetű és te­ rülete fele Sülynek, ahol csak magyarok él­ nek.) A lakosság a mai napig számontartja, hogy ki lakik Sápon ill. Sülyben. Sőt, Sülyben még egy külön falurész van. Szöllös. Itt főleg az Alföldről bevándorolt lakosság él, akik kultúrájukban különböznek a sülyiektől épp­ úgy, mint a sápiaktól. Az összevont falu köz­ pontja Süly lett. Itt van a tanácsháza, ma már önkormányzati központ, s néhány üzlet az alapellátás biztosítására. Sülysáp Budapesttől 40 km-re lévő fal, ahonnan az aktív korú lakoság 80 százaléka Budapestre jár dolgozni. A lakó- és a munka­ hely térbeli szétválasztása mellett az egész­ ségügyi, a középszintű közigazgagatási és szolgáltatási intézmények is a falun kívül ta­ lálhatók meg. Így a napi munkábajárás mel­ lett a mindennapi ügyintézés miatt is el kell hagyni a falut, amit a rossz közlekedési viszo­ nyok megnehezítenek, s növelik a hétköznapi élet “mozaikszerűségét”. Sülysáp lakossága 1985-ben 6817 fő volt, ebből római katolikus 4945 fő. A két falurész­ nek két katolikus temploma van, két plébá­ nossal. Kutatásunkat a sülyi katolikus plébá­ nián végeztük, ahol a katolikusnak keresztel­ tek lészáma 3200 fő volt. A sülyi katolikus �egyházközség szociológiai szempontból sajá­ tos környezetben működik, ugyanis a falu­ részt katolikusokon kívül pünkösdiek és bap­ tisták is lakják. A baptista gyülekezet létszá­ ma alig haladja meg a 20-30 főt, a pünkösdiek viszont több száz főt számlálnak. A három val­ lási irányzat bizonyos versenyhelyzetet terem­ tett a gyülekezetek életében, ami nem zárja ki, hogy egymás jobb megismerése érdekében évenként ökümenikus imaheteket tartsanak. II. Az önszervező egyházközség kiépülé­ sének külső és belső feltételei A sülyi egy­ házközséget az. önszervező egyházközségek egyik modelljének tekinthetjük, amelynek ki­ alakulását több külső és belső feltétel kielégü­ lése tett lehetővé. Külső feltételek között kell felsorolnunk: a II. Vatikáni Zsinat tanításásának elterjedését, az állam egyházpolitikájában bekövetkezett változásokat és a katolikus egyházban kiala­ kult kettős struktúrát. A belső feltételek között szerepel: a tápió­ sülyi lakoság hagyományosan erős vallásos­ sága, a helyi plébános azon szándéka, hogy autonóm közösséget alakítson ki, valamint a több évtizedes múlttal rendelkező képviselőtestület működése. 1. A külső feltételektől részletesebben szólva lényeges az, hogy a II. Vatikáni Zsinat nyomán az egész katolikus egyházban para­ digmaváltás következett be. Témánk szem­ pontjábó l legfontosabb, hogy a zsinat a vilá­ giak egyházi munkákban való részvételét kí­ vánatosnak tartja. Ezzel felszabadított egy ko­ rábban is létező, de addig kihasználatlan ener­ giaforrást, amit a világiak tudnak nyújtani az egyház számára. Tápiósülyben is ismertté váltak az új elvek, amit a hívek eleinte csak a szertartások formai változásaiban vettek ész­ re (a mise magyar nyelven történő celebrálá­ sa. stb.). A zsinat igazi hatása csak 10 évvel ké­ sőbb tudatosodott (1974-től). amikor a faluba új plébános került. Ettől kezdve forradalmi módon átalakult a katolikusok kultikus és kö­ zösségi élete. 2. Az állam egyházpolitikájában létrejött változások vizsgálatakor szólnunk kell arról, hogy az 50-es évek totális diktatúrája után a gazdaságban liberalizálás következett be, ami a hatvanas évek elejétől a társadalom egésze számára megkönnyebbülést hozott. Folyóira­ tok, újságok, önképző körök születtek a filo­ zófia, szociológia területein, beindult a hata­ lomtól függetlenedni akarók műhelymunkája. Ezzel párhuzamosan az állam egyházpolitiká­ jában is változások következtek be. Ekkorra az állam megtörte a katolikus egyház ellenál­ lását, a “főkegyúri jog” során választott új egyházi vezetőkkel létrejött szerződésben szabályozták az egyház mozgásterét. Vagyis a korábbi nyílt, tövénytelen egyházellenességet törvényes keretek közé szorították. Kiépültek azok a szervezeti keretek, amiken keresztül az állam befolyásolta az egyház életét. Erőszak helyett patriarchális vezetési stílust gyakorolt az állam. Jól jellemzi ezt a helyzetet egy hely­ beli anekdóta, ami a hetvenes évek közepéről való. Az Állami és Egyházügyi Hivatal meg­ elégelte a sülyi plébános sikeres működését, s utasította a területi püspököt, hogy helyezze át papját egy kisebb, világvégi faluba. A hí­ vek, amint erről tudomást szereztek, elhatá­ rozták. hogy megakadályozzák ezt a lépést. Egy sülyi asszony, aki éppen a fenti hivatal­ ban dolgozott, főnökére nyomást gyakorolt, kijelentve, ha a plébánosukat elhelyezik falu­ jából, akkor ő beadja a felmondását. A szokat­ lan és bátor kiállás megtette hatását, a plébá­ nos a faluban maradhatott. 3. Végül a külsőfeltételek vizsgálata során meg kell említenünk azt, hogy a hatvanas évektől kezdődően a magyar katolikus egy­ házban kettős struktúra alakult ki. Egyrészt adva volt a hivatalos, állami jóváhagyással kinevezett püspöki kar, akik lojálisak tudlak lenni az. állammal. Másrészt létezett az alsó­ 559 �palócföld 91/6 papságon belül egy vékony réteg, akik tehet­ ségük és hitük szerint csatlakoztak a katolikus egyházon belül elindult un. “megújulási moz­ galomhoz” (úgy, mint a karizmatikushoz, fo­ kolare-hoz, vagy a magyar kezdeményezésű Regnum Mariánumhoz). Az egyház vezetői­ nek ezt hivatalból üldözniük kellett, de tettek némi engedményeket is irányukban. Ennek következtében kialakult a hivatalos egyház, mellett egy paralel, “földalatti” egyház is, amely igyekezett átalakítani a világ és az egy­ ház kapcsolatát. A sülyi katolikusok nyitottak voltak az új vallási mozgalmakra. Megismerkedtek a Bu­ lányi-féle bokor tanaival, a karizmatikus, a fokolare mozgalmakkal. Egyik mellett sem kötelezték el magukat, de mindegyikből meg­ tanulták azt ami a saját alkatuk és körülmé­ nyük között a legjobban alkalmazható volt. Az új mozgalmak hatása nagyban közreját­ szott abban, hogy egy sajátos szervezeti struk­ túra alakult ki Sülyben, amiről a későbbiek­ ben szólunk részletesebben. A sülysápi önszervező egyházközség ki­ alakulásának belsőfeltételeit a következőkép­ pen részletezhetjük. 1. Sülysáp néprajzilag a Tápiómentéhez tartozik, s ezt a vidéket már a múltban is na­ gyon vallásosnak tartották. Ennek nyomait őrzik még ma is a zarándoklatok, búcsúk. A hagyományos vallásosságon kívül (amit tö­ mören a rendszeres templombajárás és az egyházi tanítás kritika nélküli elfogadásával tudunk jellemezni), a sülyi katolikusok már a negyvenes években aktívan részt vettek a val­ lásos közéletben. A faluban 1943- 1969-ig szolgáló pap sikeresen szervezte meg a KA­ LOT-, a KALÁSZ-, és a cserkészmozgalmat. Vezetésével működött egy Jézus szíve társa­ ság. a rózsafüzérmozgalom. 1946-ban kezde­ ményezésére kultúrház épült a templom mel­ lett, ami a nem vallásos emberek számára is kedvelt hely volt. A kultúrház 1948-ig mű­ ködhetett. Tehát hagyománya van Sülyben, 560 hogy az egyházi élet nemcsak a hitélet gya­ korlásából áll, hanem a közösségi élet szerve­ zéséből is. A vallásos családoktól nemvolt idegen az. egyházi munkákban való részvétel, erre a hagyományra lehetett támaszkodni a jelenlegi egyházközségi élet megszervezése­ kor. 2. Az autonóm egyházközség kiépülése során döntő belső feltételnek tekinthető a je­ lenlegi, demokratikus vezetési stílus. Ez nem tartozik a katolikus egyház, hagyományaihoz, a plébános személyisége határozta meg, hogy milyen elvek szerint irányítja híveit. Úgy vél­ jük, hogy a magyar egyház jelenlegi pozitív eredményeit azoknak a tehetséges és öntuda­ tos papjainak köszönheti, akik sikeres munká­ jukat részben demokatikus gondolkozásmód­ juknak köszönhetik. Ezek sorába tartozik a sülyi plébános is. Működése kezdetekor be­ látta, hogy legfőbb papi feladatát, a pásztorá­ ciót csak úgy tudja ellátni, ha a hívek bekap­ csolódnak az egyházközség közösségi életé­ nek szervezésébe. Ezzel, mintegy folytatta elődje munkáját. Kereste az alkalmas munka­ társakat, s fokozatosan egyre több feladatot bízott rájuk. A hetvens évek közösséghiányos magyar társadalmában a hívek szívesen kap­ csolódtak be a közösségi élet szervezésébe. Először kirándulásokat szerveztek a környező országokba, majd ifjúsági összejöveteleket tartottak a plébánián. Amint sűrűsödtek a programok, kezdett kialakulni egy csoport, akik képesek voltak a közöség tagjait vezetni. Személyiségük mellett tanulásuk is képessé tette (őket erre. Többen beiratkoztak a Teoló­ giai Főiskola levelező tagozatára, bejártak Budapestre megismerkedni a katolikus moz­ galmakkal, s vitték haza a tapasztalatokat. Ez­ zel kinevelődött egy csoport, mely képes volt az egyházközségen belüli közöség tagjainak irányítására, ahol segítségükkel folyt az ál­ lampolgárrá nevelés. Leghatásosabb nevelőmunka a kisközös­ ségekben zajlott. A kisközöségek szervezése �korcsoportonként történt, amit módosíthatott a személyes barátság. A fiatalok és az idősek külön összejöveteleket tartottak. A közösége­ ket eleinte a plébános vezette, de azok irányí­ tását előbb-utóbb a vezetésre alkalmas hívek vették át. Ma már - a II. Vatikáni Zsinat szellemé­ ben - többszintű munkamegosztás alakult ki az egyházközségen belül. Az első és a legalap­ vetőbb a plébános és a hívek között alakult ki. A lelkiéletet a plébános, a közösséget viszont a hívek irányítják. A munkamegosztás máso­ dik szintje a korosztályok és a nemek között húzható meg. A nők elsősorban a kisközössé­ geken belüli személyes kapcsolatok ápolásá­ val foglalkoznak, a férfiak pedig az egész egyházközséget érintő ügyekben szeretnek dönteni, eljárni. Az utóbbiak legnagyobb pró­ batétele a parókia felépítése volt, amit sikere­ sen meg is oldottak. A felépült plébánia mű­ ködtetésében ismét a nők szerepe dominál. A fiatalok közül kerülnek ki az ünnepek szerep­ lői, az énekkar tagjai. A középkorúak azok, akik betanítják a fiatalokat a fentiekre, továb­ bá szervezik az egész közösség számára a programokat. Kezdeményezik a karitatív te­ vékenységet, tanfolyamot szerveznek, stb. Az idős korúak a kisegítő munkákban vesznek részt főleg, varrnak, sütnek, s aktív résztvevői a lelki közösségeknek. A munkamegosztáson túl az egyes kiskö­ zöségek között különbségeket kell tennünk. Alapvetően három típusra oszthatjuk őket. Az egyik típus a vallásos-baráti közösség. Olyan kisközöségről van szó amelynek ösz­ szetartó ereje a közösségiség. A tagok egymás társaságát keresik, a vallásnak kisebb a jelen­ tősége körükben, mint az együttlét örömének. Ide a fiatalokból, illetve a fiatal házasokból álló közösségek egy része sorolható. Az. idő­ sekre ez a csoportosulási forma kevésbé jel­ lemző. Az. ilyenfajta közösségek hajlamosab­ bak a felbomlásra, a napi problémák negatív hatással vannak a csoport egészére. Többször kerülnek a csoportok tagjai krízishelyzetbe koruknál és alkatuknál fogva, mint a többi közösség tagjai. Másik típust lelkiközösségnek nevezhet­ jük. A közösség összetartó ereje a hit. A rend­ szeres találkozások központjában a hit elmé­ lyítése áll, a közösségiség csak ez után számít. Az elmélyülő, befelé forduló lelkiélet kialakí­ tására törekszenek. Inkább az idősekre jel­ lemző ez a forma, a csoport életét a kiegyen­ súlyozottság, a nyugalom jellemzi. Harmadik típust akcióközösségnek nevez­ hetjük. A közösség ereje az egyházközség egésze számára szervezett akciókban nyilvá­ nul meg. Nem befeléfordulva, egymás között élnek közöségi életet, hanem kifelé. A lelki­ ség is fontos számukra, de annak elmélyítésé­ re akciókat szerveznek pl. előadást a keresz­ tény gyermeknevelés kérdéséről, vagy szeret­ nének katolikus óvodát nyitni. Ide a fiatal há­ zasok egy csoportja sorolható. A csoporttípusok felállítása nem jelenti azt, hogy egy típuson belül csak egy jelleg érvényesül. A típus a közösség domináns jel­ legét emeli ki, ami az idők folyamán meg is változhat. A csoportok nem zártak, indokolt esetben átalakulnak, felbomlanak, esetleg összeolvadnak. 3. Belső feltétel közé sorolható az a tény, hogy Sülyben már 1950 óta folyamatosan működik az egyházközség képviselőtestülete. Az akkori plébános igényt tartott lelkes híve­ ire, s némi beleszólást engedélyezett a közös­ ség ügyeibe. Abban az időben a testület tagjai a hagyományos - tekintélyelvű vallásosság hí­ vei voltak. Erénynek és eredménynek azt tar­ tották, hogy a gyerekek fegyelmezettek a templomban, hogy megtanulták a katolikus köszöntést, vagyis a hivatalos, egyházi nor­ máknak megfelelően viselkedtek. A képvise­ lőtestület formálisan működött ugyan, azon­ ban ébrentartotta a hívek és az egyház szoro­ sabb kapcsolatát. A hetvenes évektől kezdődően a hagyo­ 561 �palócföld 91/6 mányos-tekintélyelvű vallásosság Sülyben megváltozott. Különösen 1974-től kezdve, amikor megérkezett a faluba az új plébános. Az új plébános új szellemet hozott magával, ami a képviselőtestülettől idegen volt. Hogy mégis elfogadták a papot legitim vezetőjük­ nek, az a hagyományos paptiszteletnek és a plébános mély lelkiéletének volt köszönhető. Az egyházközség szellemi-anyagi-irányítását kezdetben a pap vette át, konfliktusokat szül­ ve a pap és az örökölt képviselőtestület kö­ zött. A kisközösségek felerősödése után azon­ ban az egyházközségben sajátos helyzet ala­ kult ki a vezetést illetően. A kisközösségek vezetőiből egy tanácsadó testület született, ami szorosan együttműködött a plébánossal, Ezzel szemben háttérbe került a képviselőtes­ tület vezető szerepe, bár formailag nem szűnt meg. A kezdeményező és végrehajtó szerv a “tanácsadó testület”, a döntéseket jóváhagyó pedig a képviselőtestület. Hogy meddig ma­ radhat fenn ez a kettős vezetési struktúra azt az idő fogja eldönteni. III. Az önkormányzó egyházközség funk­ ciói Fentebb számbavettük, hogy a pártál­ lam idején milyen külső és belső feltételek kellettek ahhoz, hogy egy önkormányzó egy­ házközség kialakulhasson. Az önkormányzó egyházközség az élet különböző területeire kiterjedő funkciókat képes ellátni. Ezek a kö­ vetkezők: gazdasági-, jogi-, normateremtő- és szocializáló funkciók. Önkormányzattal rendelkező közösségek­ nek ilyen vagy ehhez hasonló funkciókat el kell látniuk a közösség fennmaradása érdeké­ ben. Mivel a sülyi egyházközség önkormány­ z ó jellegét a kisközöségek kialakulásának kö­ szönheti, ezért a közösségi funkciók sem jö­ hettek volna létre nélkülük. Az egyházköz­ ségben három különböző szintű közösségi alakzattal találkoztunk. A legerősebb és leg­ hatékonyabb forma a kisközösség, amit belső körnek nevezünk. Ebből áll össze az egyház­ 562 községen belüli közösség, ami a középső kört alkotja, s a külső körhöz tartozik az egész egyházközség. A közösségi funkciók mindhá­ rom körben jelentkeznek, de különböző mér­ tékben. Legjobban a kisközösségekben, a leg­ kevésbé az, egyházközségben. A közösségi funkciók részletezése során ezért a kisközös­ ségekben tapasztaltakból indultunk ki. Gazdasági funkció Az egyházközség önkormányzatként való működéséhez nélkü­ lözhetetlen a gazdasági funkciók ellátása. A hívek által összeadott anyagi és természetbeni javak, az örökölt infrastruktúra s a csekélynek mondható állami és egyházi támogatás volt a forrása a gazdálkodásnak. Három területet különíthetünk el, ahol a gazdasági funkció ér­ vényesül. Először a helyi egyházi infrastruktúra, va­ gyis a templom, a plébánia működtetése, to­ vábbá a személyi feltételek biztosítása, a pap, a kántor alkalmazása. Sülyben két nagy vál­ lalkozása volt eddig az egyházközségnek. Az egyik a műemlék templom felújítása a hetve­ nes évek közepén, a másik az új parókia épí­ tése a nyolcvanas évek végén. Egyik építke­ zés sem történhetett volna meg a hívek rész­ vétele nélkül, ami nemcsak anyagi támogatást jelenteti, hanem aktív részvételt az építkezés­ ben. A második terület az egyházközség belső működéséhez szükséges anyagi javak előte­ remtése: az egyházközség programjainak szervezéséhez, szükséges ételek, italok össze­ hordása vagy némi pénz összeadása. A prog­ ram szervezői gondoskodnak a terhek igazsá­ gos elosztásáról. Akinek nem áll módjában az anyagi áldozat vállalása, attól nem kérnek, ill. helyettük fizetnek. Az. egyházközség tagjai között folytatott karitatív tevékenység (pl. ka­ rácsonyi csomagok készítése, idősek támoga­ tása) szintén ebbe a körbe tartozik. Végül a harmadik terület az egyházközsé­ gen kívüli, a faluban folytatott karitatív tevé­ �kenység. Ez főleg a szegények támogatásából áll, akiken pénzzel, ill. munkával tudnak segí­ teni. Egyes közösségek önként vállalt felada­ tai közé tartozik a szegények felkutatása és támogatása időszakosan vagy folyamatosan. Jogi funkció Jogi funkciónak nevezzük azt a szabályozó rendszert, ami meghatározza a hívek jogait és kötelezettségeit. E funkció­ hoz tartozik a közösségtől függetlenül létező érvényben lévő egyházjog. Az írott szabályok betartásáról a plébános gondoskodik e jog segítségével. Külön szabá­ lyozzák a keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, egyházi házasságkötés, egyházi temetés stb. szertartások formáját, illetve az azon való részvétel lehetőségeit. Normateremtés a közösségi- és a lelki élet területén A közösségi lét magával hozott olyan íratlan szabályok kialakulását, amit a közösség egésze magáénak vallhat. Ennek be­ tartását a közvélemény felügyeli. A munkák­ ban való részvételt, a megfelelőnek vélt visel­ kedési mód betartását elvárják egymástól, s probléma esetén figyelmeztetik a szabályok ellen vétőket. Pl.: A karitatív tevékenység so­ rán akinek módjában van adakozni, annak ad­ ni is kell, különben megszólják. Az alkalmaz­ kodni nem tudók előbb-utóbb kimaradnak a kisközösségekből. A közösségi élet normájával összhangban, de attól elkülönülve létezik a lelki élet normarendje. Az előbbi kialakulását főleg a hívek befolyásolták, az utóbbit a plébános határozta meg. Aki a közösséghez akar tartozni, annak mind a két normarendet el kell tudni fogadni, különben hamarosan konfliktusokba kevered­ het, s kizárhatja m agát a belső körből. A lelki élet normája négy forrásból táplál­ kozik. 1. a mindenkori katolikus egyház erköl­ csi tanítása: 2. a plébános-, 3. a hagyományos vallásosság és 4. a világ értékrendjéből. 1-2 A hivatalos, katolikus egyház erkölcsi tanítása lényegében azonos minden egyház­ községben, hiszen ezek központi utasításként érkeznek a plébánosokhoz a napi élet során (a pápai enciklikákból, a püspöki körlevelek­ ből). Ezeken kívül, de mindenek felett a jézu­ si tanítás követése áll a központban, aminek egységességét a szentírás biztosítja. Az egy­ séges alapelvek ellenére sem tekinthetjük a különböző egyházközségeket azonos norma­ renddel bíróknak hiszen a jézusi tanítást és a központi irányelveket is lehet különböző mó­ don értelmezni. Ezért egy plébános értékend­ je minden esetben szűrőként hat az alapelvek megvalósítása során. A helyi sajátosság megismerése érdeké­ ben tehát ismerni kell a mindenkori plébánosi értékendet. Sülyben a plébános alapvető feladatának tartja a hívek megtéréshez való elvezetését, ami azt jelenti, hogy a keresztény ember éle­ tének a központja Krisztus kell, hogy legyen. Vagyis a krisztusi élet a hívő ember mércéje, célja. Ennek megvalósítására kell törekedni, aminek első lépcsője a megtérés. A megtérés csak lehetőség a cél eléréséhez, azt egy életen keresztül szüntelenül kell gyakorolni. A plé­ bános ezt a célt tűzi ki minden híve számára, s ezt kéri számon életvezetésükön. A plébános híveitől éppúgy megköveteli a keresz­ ténységgel járó kötelezettségek betartását, mint önmagától. Jellemző, hogy a legnagyobb vétségek közé tartozik, ha a keresztény ember igyekezete lanyhul az ideál megközelítésé­ hez. A krisztusi elveket csak komolyan lehet venni, a közömbösség bűn egy hívő számára. Az alapelvből következően számos világi érték megkérdőjeleződik, s helyébe a jézusi elvek lépnek. Egyet említve a sok közül: a világi érvényesülés és az. anyagi javak meg­ szerzésére fordított igyekezet elvetendő, he­ lyébe a szegénység és az önmérséklet elve került. Mindebben nem a felállított követelményrendszer az egyedi, hanem az a következetes­ 563 �palócföld 91/6 ség, ahogy annak betartásáért küzd a plébá­ nos. A plébános karizmatikus egyéniség, sze­ mélyisége hatására több eredmény született, mint amit a célkitűzések önmagukban garan­ táltak volna. Pl. A sülyben élő katolikus csa­ ládok többsége a viszonylagos jómódot több­ letmunkával és alacsonyabb gyerekszámmal érte el a nyolcvanas évek elejére. A plébános elvárásainak elfogadása után megjelentek a háromgyermekes családok. A krisztusi s egyben a plébánosi elvek kö­ vetkezetes betartásáért keményen meg kell küzdeni a híveknek önmagukban, mivel a vi­ lág ellenkező értékrendet kínál számukra. 3. A fent vázolt elvárásoktól különbözik a hagyományos vallásosság. Míg az előbbi be­ felé, a lelki életre irányítja a figyelmet, addig az. utóbbi kifelé, a világ felé akarja definiálni a vallás lényegét. Emiatt elkerülhetetlen, hogy a vallásosság külső jegyei felértékelőd­ jenek. Így azzal mérik a papok munkáját és a hívek vallásosságát, hogy hányan járnak va­ sárnap templomba, tudnak-e ott illedelmesen viselkedni a felnőttek és a fiatalok, ünnepi ruhában jelennek-e meg stb. Sülyben a hagyományos vallásosság és a plébános által elsődlegesnek tartott evangéli­ umi értékrend összeegyeztethetővé vált az évek során. Az önkormányzó egyházközség­ ben a hívek és plébánosuk között eredményes dialógus alakult ki, amely feloldotta a felme­ rülő konfliktusokat. 4. Az előbbinél nagyobb konfliktuslehető­ ség van a világi és az evangéliumi elvek összeegyeztetése során, hiszen szinte minden pontban ki lehet mutatni, hogy a világ éppen ellenkező magatartásra ösztönzi a híveket. Komoly harcot vívnak önmagukkal s környe­ zetükkel, amiben segíti őket közösségük erős­ sége. de nem óvja meg a problémákkal való szembenézéstől. A plébánosi koncepció része, hogy a „törekvése” elég bizonyíték arra, hogy a hívő komolyan akarjon élni, tehát nem al­ kalmaz. szankciókat kudarcok esetén. Éppen 564 az evangéliumi elvek betartására való állandó törekvés az a mód, amelyen keresztül el lehel jutni a megétéréshez, ill. a választott út foly­ tatásához. Szocializáló funkció A vallásos értékek, viselkedésmódok, szerepek elsajátítása a szo­ cializáción keresztül történik, amelynek több színtere is megtalálható. A családtól kezdve az. iskolában tartott hitoktatáson át az egész egyházközség résztvesz e funkció érvényesí­ tésében. 1. A gyerek vallásos nevelése a családban történik elsősorban, amelyet azok a családok tudnak a legjobban teljesíteni, ahol mindkét szülő és még a nagyszülők is templombajáró emberek. Ideális helyzetben tehát a gyermek első kézből, szüleitől tanulja meg a vele szemben támasztott követelményeket. 2. A fentieket egészíti ki az iskolában tar­ t ott gyermekhittan, amit Sülyben hosszú évek óta az iskola keretein belül oldanak meg. 1986-ban pl. 260 gyerek járt hittanra. 1990ben pedig 360. (Az emelkedés folyamatos volt, nem a rendszerváltásnak köszönhető a magas szám.) A tanítás gerincét a plébános végzi, de több világi, teológiát végzett hívő is a segítségére van. 3. Az. iskolai hittanosok utolsó évében. azaz a 8. osztály végzése alatt a tanulócso­ portból kisközösség alakul, aminek összejö­ veteleit nem az iskolában, hanem a plébánián tartják. Ez a rendszer hivatott arra, hogy az általános iskola elvégzése után a faluból több­ nyire Budapestre elkerülő gyerekek ne veszít­ sék el korábbi vonatkozási pontjaikat, marad­ jon meg számukra a vallás irányt és védelmet nyújtó közössége. Ennek ellenére az iskolai hittanosok arányához képest nagy a lemorzso­ lódás, egyesek végleg, mások időszakosan el­ maradnak az. egyháztól. 4. A korcsoportonként szervezett kisközös­ ségek között találunk fiatal házasok, középko­ rúak és idősek számára szervezett közössége­ �ket. Az életkor szerint szerveződő közösségek egyszerre pozitív és negatív hatásúak. Pozitív abban az értelemben, hogy a hasonló életkor miatt azonos problémák foglalkoztatják a ta­ gokat. Negatív viszont, hogy kisebb esély van a korosztályok közötti információcserére, ezért nem tudja szolgálni a generációk egy­ máshoz való közelítését. Pl. A kamaszkorúak problémáival az adott közösség vezetője ill. a plébános találkozik elsősorban, a hívő felnőt­ tek csak a problémák következményeiről ér­ tesülnek általában. 5. A fent leírt hiányt részben pótolja az a “ tápiómenti mozgalom”, amit havonta egy­ szer a környező falvak fiataljai szerveznek a falubeliekkel. Ezeken a találkozókon minden­ ki részt vehet, kortól függetlenül. A falu kere­ tein túlmutató összejövetelek elősegítik a kör­ nyék összetartozásának tudatát, ill. a generá­ ciók közötti szolidaritás kialakulását. 6. Az évenként megrendezésre kerülő lel­ kigyakorlatok, ökumenikus imahetek direkt hatást fejtenek ki a vallási értékek elsajátítása területén. 7. Utolsók között említjük a mindenkire vonatkozó gyónások hatását, amik egy életen keresztül biztosítják és kontrollálják a vallá­ sos szocializáció menetét. A kiemelteken kívül természetesen az egyházközség minden eseménye közvetve hat tagjaira, s a szocializálás részét képezi. A mi­ sék, a búcsúk, a kirándulások, az ünnepségek, stb. IV. Az egyházközség kapcsolata a falu egészé vel a rendszerváltás előtt és után A renszerváltás előtt a sülyi egyházközség ön­ kormányzati funkcióival és kisközöségeivel kihívást jelentett a falu egésze számára. Kihí­ vást abban az értelemben, hogy volt a falunak egy erős közössége, ahová csak a katolikus emberek tartoztak. Világnézetüket hivatalo­ san lenézték, de összetartozásukat. program­ jaikat értékelték. Egy külön világot képvisel tek, paralel életformát kialakítva. A katolikus vallásúak és a világiak ellentéteket hordozva ugyan, de békében éltek egymással. Az együttélést egymás köreinek elkerülése jelle­ mezte, a hívők és a nem hívők kapcsolata laza volt a falun belül. Megmutatkozott ez a barátkozásokban, abban, hogy hivatalos hatalmi szervekben az egyházközség tagjai nem vet­ tek részt. Vagyis létezett a faluban egy tényle­ ges és egy látens hatalommal rendelkező kör, amely hosszú évekig tudott egymás mellett élni. Ennek alapja az volt, hogy a hívők nem akarták megváltoztatni a fennálló hatalmi struktúrát, sem a hatalom gyakorlóinak világ­ képét. Ugyanez a tolerancia volt érzékelhető a másik fél részéről is. A helyzet a rend­ szerváltás során megváltozott. Kiderült, hogy a kisközösségekben nemcsak a lelkiélet neve­ lésére került sor, hanem ezalatt komoly ered­ ményeket értek el a polgárrá fejlődés terén is. A szabad választások alkalmával megmutat­ hatták, hogy mit ér egy közösség a lakosság laza halmazával szemben. Az a képviselője­ lölt győzött a választásokon, akit ők kívántak megválasztani. Alapvetőe n megváltozott az egyházközség és a falu viszonya. A korábbi elzárkózásukat a közéletre való nyitás váltotta fel. Több oka van ennek. 1. A közéletben he­ lyet kapott a kereszténység, kívánatos lett a keresztény értékrend terjesztése. 2. Az egy­ házközségben kinevelődtek közéletet irányí­ tani tudó egyének. 3. A vezetésre alkalmas egyén erős közösségi háttérrel rendelkezik, akikre számíthat programja népszerűsítése­ kor. Az egyházközség arculata a közeljövőben változni fog. Ennek irányát a jövő dönti el, ma a következőképpen látjuk: 1. A faluban jelenlevő többféle vallásos közösség - amik közül kétségtelen, hogy a katolikus a legerősebb - biztosítéka annak, hogy nem sajátítják ki a közélet irányítását. 2. Az egyházközség arculata tisztulni fog. a lelkiéletre való nevelés felerősödik, hiszen 565 �palócföld 91/6 azok, akik l'tfleg a közösségi élet vonzása mi­ att kerültek szoros kapcsolatba az egyházkö­ zséggel, most már választhatnak világi közös­ séget is. 3. A fentiekből kövekezően az egyházköz­ ségen belüli közösség kohéziós ereje lazulni fog a közélet fellendülésével, mert a hívek is részt fognak venni a falu ügyeit intéző testü­ letekben. A vallásos közösségek nem lesznek kizárólagosak életükben, közvetítésükkel na­ gyobb hatással lesz egymásra a vallásos és a világi értékrend. Szujó Zoltá n Önarcképvázlatok 566 − tus, ceruza �palócföld 91/6 Handó Péter Remete Iszod az idő langyos levét, hogy közelebb kerülj könnyűkezű magadhoz, fölébredjen száműzött héroszod az anyagi lét maró ködétől, szád szélén kicsordul minden öregedés-ráncot hagyva arcodon, pedig alvó remény-lény birtokában fölhasíthatnád a halandóság burkát, vastag cérnaszálat fűzöl a tűbe, mintha erdei fára juhszalagot kéne indáznod kérget tartani, mert kérgesnek érzed tenyered futószalag-valóság mellett állva. Beöltöd világ-gyomrát szemednek, hiszen látni szeretnél alvó istened kezével, megfigyelni a soha-el-nem-nyugvó irrealitást, tested, lelked, szellemed, időd. Megtartás A savanyúcukrot elszopogattad. Szereteted megrázóan gazdag ökölcsapás az arcomon. Hiába ölsz - én siratlak. Minden édeset tarts meg magadnak, én gyermeki bánatom. 567 �palócföld 91/6 Vincze Dezső Szép elmúlás Őszidőd fölött egy nagy fa levelét egyre hullatja; az avar szép lassan befed, úgy pusztulsz, el, hogy észre sem veszed. Bizonyosság Ha van Isten, nem olyan, mint amilyennek gondolják; ha nincs, nem úgy nincs, ahogy nem vesznek róla tudomást. 568 �palócföld 91/6 K arácsondi Imre A Miles Davis-blues kezeink között tenyereink óvó burkai között szétfolytak a lányok arcai mint olvadó hóból ázott fűcsomók előbukkannak emlékeinkből elgyötört nemiszervek éjszaka szétnyílt szeméremajkak sátrai éjszaka nyelvpuha nyálas éjszaka a kurvák hasán izzadtságunk keveredik könnyeinkkel ázott ribancok emlékezzetek láttatok sírni minket ágyaitokban sírásunk nem is sírás könnyeink nem is könnyek kimarta már szemeinket a só könnyeink vérré váltak vérpatakok a lányok barna és hófehér hasán szemeinkben a fáklyák kialudtak szívünkben kihűlten kereng az ének pedig itt lenne ideje az őszinteségnek 569 �palócföld 91/6 a feltámadásnak pedig itt lenne ideje a tisztaságnak lyukkártya-adatok vagyunk a bankok precíziós agyában valaki beosztja napjainkat szívünk ütemét agyunk vérellátását quartzkristály-mikroprocesszor- főnök szabályozza pörgünk a napok gyémántos hideg ujjai között okádja a város ember-anyagát gumiszalagokba fogódzva figyeljük villamosok és futkozó mentőautók hangjait talpunk alatt megfontolt koaxiális kábelek dolgoznak ÉS JÁTSZIK A LEGNAGYOBB HALOTT és himbál minket a híg mocsok kórházak hullakamráiban zümmögnek a hűtőautomaták mosodagőzben-lágyult-arcú női hullák a rétek kiskutyák ki vájt szemeivel telehintve New Yorkban a lovak farral a konflisok rúdjaira húzva állnak higgadtan a gyémánttűk csillognak a hajlított krómozott karok a sokezer tekercsű elekromágnesek indukciós erői működésbe lépnek kioldanak az elektronikus liftek leereszkednek az egykedvű csillogó gyémántkarmok a vivőáramkörök a végerősítő-fokozatok mind készenlétben és felüvöltenek a Hi-Fi tornyok MERT A LEGNAGYOBB HALOTT NEM PIHEN MERT A LEGNAGYOBB HALOTT NEM PIHENHET Paradise Zuma Cabrillo és 570 �palócföld 91/6 és Malibun hallgat egy trombita hóba-mártott csont-ujjak simogatják szemeinket meghagyva hunyt pilláink mögött látomásainkat szendergünk elektronikus vérköreidbe kötve század szendergünk kifejlett agyú embrióid szívünket konszernek őrzik szívünket pénzzé tesszük eszünket pénzzé tesszük elkurvultunk huszadik század A HALÁL TISZTA MAGASLATAIRÓL KÖPJ LE RÁNK LEGNAGYOBB HALOTT 571 �palócföld 91/6 Peák Ildikó Szujó Zoltán grafikáiról Ki emlékszik ma Salgótarjánban Szujó Zoltánra? S ha igen, hogyan, miként? Sokunknak él még emlékezetében a Tata alak ja, ahogy presszók, kocsmák asztalánál egy - vagy több italt kér. Számos barátja volt, akik kétségbeesetten próbálták óvni, segíteni. Hiába. Az igazi művész, lételeme az elismerés, mely fontos lett volna számára - tán mindennél fontosabb - és ez életében nem adatott meg neki. Életrajza néhány mondatban öszefoglal­ ható, 1944-ben született Endrődön. A kirakat­ rendezői iskola elvégzése után 1968-ban tele­ pedett le Salgótarjánban, ahol különböző intézményeknél (a Megyei Művelődési Központban, a Nógrád megyei Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalatnál stb.) grafikus­ ként dolgozott. Számos önálló és csoportos kiállítás résztvevője volt. Rendszeresen szere­ pelt a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon és a Területi Szervezet tárlatain. 1968-tól a Nóg­ rád megyei képzőművészeti stúdió, 1976-tól pedig a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja volt. 1986-ban halt meg Sü­ megen. Életműve szétszóródott. Teljes grafikai sorozatokat alig néhány gyűjtő mondhat ma­ gáénak. Ebben sajnos Szujó szerepe sem elha­ nyagolható. Mesélik, mikor egy-egy grafiká­ ját nem vette be a “szigorú” zsűri, az utcán a legelső kukánál összegyűrte, s bedobta azt. Életében sem, az alkotás folyamatában sem ismerte a megalkuvást, a kompromisszumot, a félmegoldásokat. Akik látták őt rajzolni, félelmetes bizton­ ságú grafikai tudásáról regélnek; anélkül, hogy az irónt egyszer is felemelte volna a papírról, tökéletes portrékat alkotott. 572 A szó legszorosabb és legnemesebb értel­ mében ösztönös művész volt. aki kitűnő jel­ lemzőerővel, éles megfigyelőkészséggel ala­ kította ki öntörvényű képi világát. Cél ja nem az idealizálás, a valóság megszépítése volt, hanem végletekig lecsupaszított hétköznapi figurák, helyzetek, gesztusok bemutatása. “Ilyenek vagyunk” kényszerít szembenézni önmagunkkal, mindennapjainkkal. Szinte úgy tűnik, vonzódott a groteszk, torz alakokhoz, helyzetekhez. Szívesen mutatott be lecsúszott egzisztenciákat, pszichopatológikus eseteket. E perifériára kényszerült emberek iránti von­ zódását azonban nem a részvét motiválta. Az “ez is van”, az élet sötét, tragikus oldalának bemutatása érdekelte (keserű fintora a sors­ nak, hogy élete végén maga is grafikainak “hőseihez” vált hasonlatossá). − “Emberek, emberi viszonyok, tulajdon­ ságok érdekelnek. Figyelem a helyszíneket. Ezek közül azokat választom ki, ahol az em­ beri helyzetek legjobban mérhetők” vallot­ ta. Alakjai a mindennapi élet színterein piac, utca, kocsma - mozognak. Robosztus, két lábbal a földön álló figurák piaci árusok, munkába igyekvők - népesítik b eelapokat, vagy megfáradt, magukra maradt idős embe­ rek. �Szujó munkásságának szinte egyetlen szakmai és társadalmi elismerése az 1975-ben elnyert Madách alkotói díj volt, melyet Levél­ tári jegyzetlapok című litográfiasorozatáért kapott. A sorozat témája - a két világháború közti Salgótarján munkásságának nyomora szinte “kikerülhetetlen” volt a 70-es évek művészeti életében. Szujónak azonban sikerült elkerül­ nie a kliséket. Nem a hősies munkásmozgal­ mat örökítette meg teátrális jelenetekben, ha­ nem az emberi elesettséget, kiszolgáltatottsá­ got, az éhezést. Rendkívül egyénien oldotta meg mindennek érzékeltetését is. A litográfi­ ák hitelét - történelmi érdeklődésének megfe­ lelően - levéltári kutatásokkal biztosította. Az ott felfedezett dokumentumok - könyör­ adománygyűjtési engedélyek, folyamodvá­ nyok. végzések - másolatai alkotják a grafi­ kai lapok egyik felét, míg a másik oldalon egy-egy rajzot látunk. E litográfiák azonban nem illusztrációk, inkább gondolatok képi megjelenítései, jelképek. A művész szinte tel­ jes egészében mellőzte a környzetet, a lé­ nyegre - az elfásult, vagy vádló arcokra, meg­ roggyanó alakokra - koncentrált. Így válnak e grafikák átütő erejűvé, megdöbbentővé. Érez­ zük. hogy rajtuk keresztül Szujó korunk ele­ settjeiről. számkivetettjeiről is szól. Életét - a történelem mellett - az iroda­ lomhoz való szoros kötődés kísérte végig. Ké­ szített konkrét illusztrációkat is, elsősorban azonban egy-egy irodalmi műnek nem a cselek­ ményét kívánta ábrázolni, hanem annak kon­ cepcióját tömörítette egy-egy grafikai lapon. Kisérletet tett arra, hogy olvasmányai köz­ ben felmerülő gondolatait, az első reflexiókat papírra vesse, megrajzolja. Az elképzelésből egy életen át számos változatban visszatérő sorozat alakult ki: Egy este barátaimmal cím­ mel. A bizarr iránti vonzalmának megfelelően kedves írói - Dylan Thomas. Joyce, Ginsherg - műveiből elsősorban a groteszket láttatja meg. E grafikáin is tökéletes egységbe hozza a rajzot és az írást - a kiragadott idézetek elszórtan olvashatók a figurák között. Szoros, kimondott összefüggés köztük tulajdonkép­ pen nincsen - együtt azonban atmoszférát, hangulatot teremtenek. Ha Szujó Zoltán grafikáit tanul­ mányozzuk, nem térhetünk ki erotikus jellegű rajzai elől sem, Pajzán fecsegések című soro­ zatának lapjain nem az idilli szerelmet örökí­ tette meg. Figurái csúnyák, a művész szinte kedvtelve mutogatja torz, petyhüdt testüket. Férfi- és nőalakjai pénzért vásárolnak szerel­ met, isznak, viselkedésük néha a perverzió határát súrolja. Szujó leszállította az erotikát arról a piedesztálról, amelyre az újkor (szub)kultúrája állította. Az élet öröme igen­ lése helyett e lapokon keserű fintorral a ki­ szolgáltatottságot. a züllés lehetőségét mutat­ ja meg. Kelkáposztaszagú, eltorzult testű asszonyai, alkoholista férfialakjai a látszat el­ lenére egyedül vannak - elidegenedettségre, egy eltorzult értékrendű világra figyelmeztet­ nek, melyet sztoikus nyugalommal, bár kissé csodálkozva szemlél egy, minden lapon meg­ jelenő kismajom. Szujó nem minden grafikája ilyen keserű. Szüleiről készült egyszerű, tiszta rajza gyen­ gédségről, szeretetről tanúskodik. Számos lap­ ján pedig egyfajta szarkasztikus, önmagán is nevető humor csillan meg, játékos, de komoly mondanivalót sugalló figurák mozognak. Bár kezdetben kisérletezett olajjal is, vilá­ ga a grafika volt. A rajz. spontaneitása, vi­ szonylagos könnyedsége jól szolgálta célját gyakran groteszk jellemek, helyzetek érzékel­ tetését, a karikírozást. Legkedvesebb technikái - az egyedi tus­ rajz mellett - a linó, a rézkarc és az alugráfia voltak. Lapjain első látásra úgy tűnik, figuráit vé­ letlenszerűen, önkényesen helyezte el, min­ den különösebb kapcsolat nélkül. Ha alapo­ sabban megfigyeljük azonban őket, felfedez­ zük, hogy igenis van közük egymáshoz. 573 �palócföld 91/6 asszociációkat, gondolatmeneteket testesíte­ nek meg. Egy-egy grafika szinte egy kerek történet, mese. A véletlenszerűség látszatát erősíti az is, hogy Szujó szívesen alkalmazott szokatlan képkivágásokat, gyakran derékban, vállban elvágva a figurákat, vagy az álló alakokat kü­ lönböző szögekben megdöntve. Élt a “kép a képben” megoldásával is. Sok rajzán a fó mondanivalót hordozó jeleneteket, figurákat fekete szögletes háttérrel különítet­ te el. Ez kettős célt szolgált - a kiemelésen túl egy bizonyos távolságtartást, gyakran iró­ niát is. Voltak vissza-visszatérő figurái; csúnya jegyespár, kopaszodó idős urak, kendős nénik “szürke kis körülmények között élő szürke kis emberek”. Annak ellenére, hogy Szujó lege­ sendőbb pillanataikban, a legkegyetlenebb módon mutatja be őket - ha részvéttel nem is - , bizonyos alázattal, szinte tisztelettel köze­ lített hozzájuk. A Baglyasi séta sokat megélt kendős nénije minden kendőzetlen csúnyasá­ gával felmagasztosul, csakúgy, mint a Levél­ tári jegyzetlapok nyomorultjai. Hosszú éveken át jellegzetes figurája volt Salgótarjánnak természetességével, hullám­ zó, de általában jó kedélyével. Sok barátja, cimborája, s néhány értője volt, ám jó taná­ csaik ellenére sem volt hajlandó fejet hajtani, s beállni “a sorba”. Jól ismerte grafikáinak hőseit, hiszen köztük élt, hasonlóképpen mint ők, s hasonlóképpen is veszett el. Az igazi szakmai elismerés hiánya, s az a tény, hogy nem tudott, s nem is akart beilleszkedni egy adott rendbe, megteremtette azt az ördögi kört, amelyből már nem volt kilépés. Egyszer azt mondta, hogy a “hősiesség nagy dolog, engem viszont kevésbé érdekel a hagyományos hősiesség. Hiszen hősiesség az »átélni és megmaradni« is.” Hősies akart len­ ni, de nem tudott megmaradni. Szujó Zoltán Egy o veráll története (a fuvolázó) 574 - toll �Zsibói Béla Indulatos rajzlapok (Szujó Zoltán néhány grafikája ) Lautréamont a szépséget úgy próbálta meghatározni (és ebben semmi novum), hogy az olyan, “m in t a varrógép és a z e se rn y ő véletlen találkozása a bon casztalon ”, - És ha az esztétika megfogalmazásai kö­ zött arra az igencsak korai, még az Akadé­ mosz ligeteiben magyarázottra gondolok, és a későbbiekre is, amelyek - kissé leegyszerűsít­ ve - akképpen szólnak, hogy szép az, mi ér­ dek nélkül való (illetve tetszik) - nos, ha a klasszikus, de a későbbi esztétikák hasonló tárgykörű megfogalmazásaira gondolok, ak­ kor a múlt század végén mondottak szokatlan társításként hathatnak ugyan, ám “széptani­ lag” sem az ókori görög de a következő esz­ mények értelmében is megtámadhatatlanok elvileg. Egyébként pedig nem hiszem, hogy csu­ pán a (szokatlan) meghökkentésre vágyó fran­ cia szellemesség vagy még kevésbé, mi oly­ kor egy ezzel, a francia irónia megnyilatkozá­ sa lenne a korábbi Lautréamont idézet. Inkább gyanakodhatunk a költőnek valami más szép­ ség, esetleg harmónia iránti vágyára - s mint utólag kiderült - egy másfajta művészet óhaj­ tásaként. Amely óhaj - tegyük hozzá - nem is volt hiábavaló. Századunk fordulóján a “más­ ság” iránti esztétikai igény sokszorozottan je­ lentkezik majd az avantgard különböző irány­ zataiban. Bizonyságul pedig a már kissé elfeledett költőt az első világháborút követően, úgy az 1920-as évek táján újra felfedezik és éppen a szürrealisták teszik meg közvetlen elődjük­ nek. Aztán a Gróffal hasonlóképpen történik a továbbiakban is: a következő világháborút kö­ vető “transzavantgard” irányzatokkal egy­ szerre, immár másodszor kél ismét új életre. Elgondolkodtató az, hogy századunk háborúi nyomán ránktörő szellemi, művészeti omlá­ sok - újraépülések, tudati kataklizmák köze­ pette őskereső indítékkal, az újra- és újrakez­ dések küszöbén önigazoló szándékkal mind­ untalan visszanyúlnak többek között érte is, hogy aztán olyan, a kortárs laikus közönség számára kezdetben, de talán később is követ­ hetetlen és ezért befogadhatatlan, tehát kár­ hoztatni való új látásmódok (dadától a szűr­ realizmusig, majd a pop arton át a koncept-, informel artig, stb.) születhessenek meg. - Így történt ez ugyanis századunk negyvenes-ötve­ nes éveiben is, sőt a korszak második harma­ dában sem másképpen, amikor újabb “tár­ gyak” (netán esztétikák) kerültek boncasztal­ ra, boncasztal mellé-mögé, és gyanítom asztal alá is majd a korszak utolsó harmadának vé­ geztével. A 70-es évek egyes Szujó-grafikáit tekint­ ve olyan korszakban születnek ezek. amikor a pop art legutóbbi világháborúnk után új kép­ A grafikák a Nógrád Megyei Múzeumok tulajdonában vannak. 575 �palócföld 91/6 zőművészeti és nemcsak képzőművészeti len irányítás eszközeit az alkotók és az alkotó (irodalom, életvitel végső soron “filozófiai”) műhelyek kezébe “adta”, valójában a cenzúra folyama az Egyesült Államokat követően helyett az öncenzúra torzító hatású kemé­ nyugaton is (főképpen a volt NSZK-ban) már nyebb és cinikusabb módszerét kényszerítette tetőzött, hozzánk pedig a keleti partokra e hul­ a művészekre. - Ez pedig legfeljebb a hata­ lámár a politikai gátak és természetesen a köz­ lom háta mögött, a közönséggel történő cin­ ben eltelt idő (a megkésettség) szűrőin át tisz­ kos összekacsintás, ha nem is művé­ tultabban érkezik. Ekkor már alkotásokkal is szetidegen, de nem is mindig autentikus mű­ mérhető stílustörténeti kategória. És nemcsak vészi produktumok (színházban az “áthalláa képzőművészetben következtek új hullámok sos” előadások) megszületését eredményezte. azidőtájt. - Gondolatban végigtapogatom há­ Módszereiben pedig a “más szemével látás”, tam mögött a polcok könyveit. A kötetek ge­ a “más fülével hallás” stb. torzító gyakorlatá­ rincén Dürrenmatt, Miller, Beckett, Albee és hoz vezetett, amikoris az ecsetvonás, a toll Joyce neve. Mellettük sorakoznak Ernst Fis­ rajza még megszületése pillanatában egy más­ cher, Roger Garudy, de Sarte és Camus, és fajta látásmódhoz igazodik - így vagy úgy -, sorolhatnám még Ginsberg, Salinger vagy amint a leírt szó egy idegen szerv, a “hivatalos Keruac köteteit. És régen túl vagyunk már fül” rezonanciája szerint artikulálódik - így azon, hogy Kafkán vitatkozzunk, megtették vagy úgy - , mert ilyen-olyan korszak ez a ezt a Prága melletti Liblicén jó évtizede. - És távlatok és meggyőződések igaz és hamis ha­ mégis a szellemi fellendültség szomorú idő­ tárai között, a megtorpanásokban és nekilen­ szaka volt ez könyvkiadásban, képzőművé­ dülésekben egyaránt. szetben és a lelkekben sem másképpen. Szomorú, mert a jövőbeni folytatáshoz fű­ zött reményeket nem váltotta be: a 70-es évekre (politikai de gazdasági okok miatt is) A grafikát - a “barlang-karcoktól” a ke­ megfeneklett. A művészetben (képzőművé­ resztény és egyéb miniatúrákat, és inicialékat szet, irodalom, stb.) ezidőtől hangsúlyozot­ is ideszámítom -, tehát a kezdetektől napjain­ tabbá válik az alkotói kettős tudat (mondanám kig, egy meglehetősen technicista hasonlattal, paranoja) jelenléte, mely oly sok művész-sors a szeizmogram finom tűjeleihez hasonlóak­ és oeuvre félresiklatójává vált. E kettős tudat nak vélem, egy mindenkoron érzékeny ren­ eredője egyrészt abban keresendő, hogy a pa­ gés-kutató és - feltáró lelkes szerkezet rezze­ ternalisztikus művészet-manipuláció techni­ néseinek lenyomataképpen. Olyan lenyoma­ kái ekkorra kikristályosodtak és megkemé­ toknak, amelyekről leolvashatóak a közösségi nyedtek. A “hivatali” elfogadtatás vagy eluta­ (társadalmi) és a magánéletben bekövetkezett sítás a művészetet és természetesen a művészt megrázkódtatások foka és mértéke egyaránt is a támogatás és a tiltás dilemmájával szem­ ha igaz (őszinte) művészetről van szó. besíti. A tűrtek körének megjelenése pedig Én így gondolkodom Szujó Zoltán Pajzán propagandisztikus volta, illetve a politika ki­ fecsegések, Játékos figurák, Egy overáll törté­ rakatába utaltsága miatt nem a legvonzóbb nete, Egy este barátaimmal, az Önarcképváz­ állapot, netán egyesek számára kompromittá­ latok, valamint a Levéltári jegyzetlapok né­ ló státusz. A tudati kettősség másik gyökere a hány grafikájáról, melyek 1974 és 1979 kö­ korszak “több szabadságot - több felelős­ zött születtek tus-, tus-ceruza és tollrajz, alug­ séget” hirdető kultúrpolitikai alapállása lett, ráfia, litográfia valamint ofszett technikával. mely szemforgató módon most már a közvet­ Vannak közötük, jobb szó híján, “magánindít­ 576 �tatásból” és társadalmi elvárásra-megrende­ lésre (Levéltári jegyzetlapok) készültek. A nyitottabb kompozíciójú. magánéletből fogant grafikákról azonban rögtön előljáróban tisztáznunk kell, a felületes szemlélődő eliga­ zításként is, hogy önálló művekről van szó még az Önarckép vázlatok - esetében is. Nem konceptusok ezek (ami nem összeté­ vesztendő ez esetben a konceptuális művészet - a koncept art - körébe vonható megfogal­ mazással), hanem a szó eredeti értelme sze­ rint: nem konceptus, tehát nem első megfogal­ mazásokkal van dolgunk. Teljes bizonyosság­ gal, önálló alkotásokra következtethetni a la­ pok egyedi nevesítéséből (számozásukból kü­ lönösképpen) a pontos keltezésről és a mű­ vész sohasem hiányzó kézjegyéből. Nem skiccek vagy tanulmányok, nem egy eljöven­ dő kompozíció vázlatai ezek. Önálló művek­ ként kell tekintenünk rájuk. - De indokolt-e az aggályoskodó körüljárás e néhány lapnyi grafika esetében? - A jellegzetes kontúrok meghatározása az egymáshoz látszatra lazán kötődő alakok, a “jelenetek”, a “narrációt” szolgáló szerkesztés végül pedig a formakom­ pozíció értelemhordozó felfejtése érdekében elkerülhetetlennek érzem e “kritikai” szőr­ szálhasogatást. - De szükséges ez egy sajátos művészi látásmód tisztázásának okán a kom­ pozíció, illetve a formák találkozásának (var­ rógép, esernyő, boncasztal és egyebek) okán, amelyek - meggyőződésem - ha művészetről van szó, sohasem véletlenszerűek. - Egyéb­ ként is mai művészetünkben a véletlen tuda­ tos szükségszerűséggé lett immár. De milyen csodák is történnek ezeken a rajzlapokon? A csodák már megtörténtek még mielőtt e lapok megszülettek volna. A pop art vagy amint a későbbiek során még emlegetjük majd az. “új realizmus” már megteremtette és még teremti azokat a hétköznapi varázslato­ kat, amelyek közepette nagyjából ma is élünk. - Mindenekelőtt pedig azzal, hogy feladja a korábbi áramlatok térépítkezési technikáit, kompozíciós elveit, pontosabban a plasztikai­ kig zárt formát egy spontán önfeltárás érdeké­ ben. Nem más ez, mint az un. “hierarchikus kompozíció” elvetése, azaz “a kép-centrum” megszüntetése folytán kialakult új képi archi­ tektúra, mely többé már nem alá-fölé rendelt­ ségi viszonyt teremt az egyes ábrázolt elemek között, hanem elsősorban mellérenelési vi­ szony révén egy új szintézist valósít meg. Gondoljunk a már művészettörténeti foga­ lommá vált Andy Warhol Elisabeth Taylor vagy Marilyn Monroe (1962) serigrafiájinak zöld, kék, lila stb. sorozatára, amelyen a mű­ vésznők arcát a selyemszita-technika segítsé­ gével színfoltokra bontja fel a művész a szem, a száj, stb. (az arc) alkotó elemeire. E varián­ sok (nem alá-fölé rendeltség révén) az ismé­ telhetőség, a minden irányba folytathatóság érzetét sugallják, illetve a kép keretén túl, fo­ lyamatos sor képezhető belőlük. Maga az al­ kotás pedig expanzív képfelületté válik, mely erőszakosan magára erőlteti a szemlélődést: ebben rejlik expresszivitása. A Pajzán fecsegések (III.) egymás mellé rendelt “csintalan” páros jelenetei, nőalakjai, az ivó férfi figurája, az Önarckép vázlatok hasonlóan építkező kompozíciójának erotikus ágyjelenete, az otrombaságában szomorú me­ nyasszony-vőlegény párosa, a baloldali férfi nyers darabos alakja, vele szemben az idős asszony lehelletfinom ceruzarajzának szinte nosztalgikus megfogalmazása, vagy a többi grafika azonosan építkező térrendszerével mindannyiszor a teljes képmező működésbe hozható. A különböző "jelenetek" (egy törté­ nés belső állomásaiként) egyszerre-jelenvaló­ ságkukal hatnak. A részletek egymásra utal­ nak, olykor feleselnek egymással, nincs kö­ zöttük “kitüntetett” részlet - hanem vala­ mennyi rész energiát kap, viszont ezek a kép egészében, önmagukon túlmutató dinamiká­ 577 �palócföld 91/6 val oldódnak egy magasabb egységbe. Az áb­ rázolat tulajdonképpen a síkok egymásmellet­ tiségének sorozatából alakul. A tér hatását az ábrázoltak jelenetezésein belül a berendezés, azaz a térre utalás elemei - egy tárgy (ágy, italos üveg, szoknya, pipereasztalka, sétabot stb.) olykor egy jellegzetes mozdulat - adják, és ezekben leljük meg a grafikusi narráció hangsúlyait. E belső térbeli szcenírozás pedig a mondandó értelemezésének szintjén valósul meg, önálló képfelületté válik. Az előbbi grafikák mellett a Játékos figu­ rák, vagy az Egy este barátaimmal (James Joyce III.) jelenetei egy élet rajzolatát - bizo­ nyára a közelállóknak pontosan megfejthető részleteket - beszélnek el. Természetesen a kívülálló de a késői szemlélő is mesét szőhet (netán anekdotikusan is) köréjük vagy legalá­ bis egy bizonyos, művészre (környezetére) jellemző életvitelt (lét-stílust) következtethet ki ezekből. (Ebben az értelemben még termé­ szetesebb, hogy e grafikák nem konceptus, fogalmazvány értékűek, amint erről már ko­ rábban szóltunk.) A művészet általános normája, dilemmája is egyben az, hogy a világról a világnak szól­ jon, arról, amelyben élnünk adatott. Ennek értelmében Szujó alakjai (az Önarcképvázla­ tokat is ide sorolom) lélektani kinagyítások, amelyek a közlendő kodifikációjaként, amo­ lyan fogódzó szerepét is játszhatják az egyé­ nien konkretizálható történésekre, pillanatnyi hangulatokra. - S ezek a történések vagy az azokat övező művészi hangulatok érdesen ke­ serűek, szinte idillt taposó durvasággal csak a jelenben valóak. Mosolytalan, olykor fenye­ gető e lapokon a jelenvalóság, a zaklatottság (és nemcsak a kompozócionális megoldások miatt), mintha száműzte volna innen a harmó­ niát és mégis, a finom vonalakkal rajzoló ce­ ruza, tű, olykor a toll összhangot, arányossá­ 578 got kedvelő vezetése, finoman cizellált majd­ nem klasszikus kanyarulatai egyfajta harmó­ nia utáni vágyra engednek következtetni. Egyik-másik “játékos figura” arcvonása, vagy a már említett önarckép-vázlatok idős nőalak­ jai, az overáll történetének fuvolázó férfiai, sőt a kegyetlen realitásű levéltári jegyzetlapok portréi is mind erre utalnak. Lírai bensőség nem, vagy igen ritkán jellemző figuráira, mégis a művész gyengédségét, majdnem óvó aggodalmát sugallják e magányos alakok. A dolog és ember szerepcseréje jelen szá­ zadi tapasztalatink szerint azt jelenti, hogy a dolog túlharsogja az embert (a humánumot is?). - Igaz a dolgok ördögi hatalmát már Bal­ zac is jelezte számunkra, de az atomizálódás - semmi sem egész (Ady nyomán szabadon) - tulajdonképpen csak korszakunkban szült végzetesen megtapasztalható hirtelen zűrza­ vart. - Állóképek egymás mellé rendelt soro­ zata, lerobbant gépkocsikarosszéria, szemétre való WC-kagyló, agyongyötört fogpasztás tu­ bus óriásivá nagyított, félelmetes másolata, ócska vödör (esernyő, varrógép, boncasztal!) majd egyéb használat nyomorította tárgyi ka­ cat apokaliptikus egymásmellettisége (Olden­ burg, Rauschenberg, J. Chamberlain, stb.): ez a pop art véleménye a gépiesen fogyasztó és csak fogyasztói (viszonylagos) jólét (társada­ lom) álságairól. - Hova lett a kubista Léger őszinte, gépi szerkezetek iránti virágos lelke­ sültsége? - Természetesen rögtön emlékeze­ tünkbe ötlik most, talán éppen e képzőművé­ szeti viszonyultság korai előzményeképp szü­ letett Van Gogh-csendélet - azoknak a hasz­ nálatba otrombává nyűtt bakancsoknak a szo­ morú egymásrautaltságáról - a fetisizált tár­ gyak emberi sors-(lét-) mintázó szimbóluma­ ként. Szujó Egy overall története (a fuvolázó) című grafikájának viszonylag derűs, inkább �balladai nyugalmú alakjait a tárgyak (maga a ruhadarab fenyegető kuszasága, a két surranó lehangoló jelenléte) alaktalan nyugtalanság­ gal övezik. A szűkreszabott sötét háttér előtt pedig a magánlét nyugalmas pillanatai “zajla­ nak”. Az egymásra figyelő férfiak (monda­ nám: a mester, a beavatott és a beavatandó) hármas csoportozata miatt e grafikát a fenye­ getettség lemondó kifejezésének - illetve a magánlét, a művészetbe menekülés lehetősé­ geként valami szomorú bizakodás megfo­ galmazásának vélek. Igen érdekes egy másik tárgyközpontú, a pop art fetisizáló gesztusára emlékeztető Szu­ jó-lap, a Játékos figurák című, amely szá­ momra úgy tűnik elidegenedésre figyelmezte­ tő (egyfajta technika ellenes-) magatartást hordozó. A kompozíció kiemelt részlete egy majd­ nem aprólékos grafikai műgonddal kidolgo­ zott hajtóművet ábrázol, a közlekedési eszköz legagresszívabb részét s még véletlenül sem az eszköz valamilyen más vonatkozására fi­ gyel vagy éppen magára a “gép” gazdájára. Mi több a “gazda” ebben a viszonyulási rend­ szerben mellékessé is válik, jelzéssé zsugoro­ dik - egy pedálon nyugvó láb akár a masina alkatrészeként is felfogható. A karakteriszti­ kusan megrajzolt figurák, jelenetek közé éke­ lődő motorkerékpár-részlet pedig felrobbantja a kép narratív értelmét, egyben mozgalmassá is teszi azt. A kerék forgásának dinamikus fel­ bontásával pedig - a futurista Giacomo Balla (Egy pórázon vezetett kutya dinamizmusa) a mozgást mozzanatnyi részleteiben megragadó rajzolatához, vagy a még futuristább Boccioni lendületes “biciklista” ábrázolásaihoz hason­ latosan - Szujó gépezete épp, e kerék által, működő erővé válik: gazdátlan erővé. - Min­ denesetre az bizonyos, hogy Szujó ezzel nem Szujó Z oltán Játékos figu rák - offs e t 579 �palócföld 91/6 a korai, különösen a huszas évek avantgardjá­ nak technika imádatához, inkább az ellenke­ zőjéhez közelít. Pillantsunk azonban a rajz egy másik rész­ letére, a hegedűt tartó, kalapos-szemüveges férfi figurájára: a hangszer jelenléte is érték­ sugalló lehet, ám az ember aprólékos de könnyed grafikai gonddal kimunkált alakja mindenképpen hangsúlytteremtő, egyben el­ lenpontozó gesztus a korábbi technikai fogan­ tatású részletekkel szemben. Az eddig mondottak összegzéseképpen de egy újabb kérdés előzményeként - lássuk mi az, ami Szujót és a pop artot rokonítja? E művészettörténeti vonulat vonzódása a képregényszerű megoldásokhoz nyilvánvaló. Az egymás mellé rendelt képsíkokból kiala­ kuló narrációról már szóltunk. Tulajdonkép­ pen ezek úgy is felfoghatóak - jobb párhuzam híján - , mint egy leporelló könyv lapjai. A grafika mondandója pedig a “szcenírozott” részletek intellektuális-emotív “lapozgatásá­ val” válik felfejthetővé. Szándékosan nem a képregény egymást követő képkockáit hívtam segítségül, mert ezek rendszerint kronologi­ kusan (a számozás sorrendjében) követik egy­ mást, s ez egy műalkotás esetében nem evi­ dencia. - Az viszont nyilvánvaló, ahogy oly­ kor a pop art a képregény hőseinek hurokba írt gondolatait vagy a párbeszéd elemeit ("egy az egyben") kompozíciós megoldásként saját eszköztárában átemeli. Elegendő, ha csupán Roy Lichtenstein serigrafiáira gondolunk, amint például a Reménytelen női portréja alá ugyanúgy, ahogy a képregény rajzolója ő is egy hurokkal a hős szájához rögzíti többlet­ mondandóját. Szujó Egy este barátaimmal (James Joyce II.) című grafikájának kompozicionális tarto­ zékai (ha nem is hurokba zártan) a szereplők mellé - alá rótt ironikus felhangú bökversek: “Szem, haj, bája, mételyek Fejem csak úgy szédeleg.” Szujó Zoltán Egy este barátaim m al (James Joyce II.) 580 - tus �Majd alább, nyilván a kalapos hölgyhöz tarto­ zó: “Szerelem Régi Édes Dallama Csendül..." Mindkét szöveg kétségtelen, hogy formai megoldásként a pop art gyakorlatával rokonít­ ható, de művészi habitusként is - a gúnyolódó távolságtartás révén - szintén a pop arthoz közelíthető. (A látvány kiegészítéseként e tá­ volságtartás az értelmezés eszköze is egyben.) - És úgy tűnik ez a fajta grafikai “beszédfor­ ma” igen közeli Szujó művészi intencióihoz. A formailag kötetlenebb rajzos-feliratos dis­ kurzus (hisz egy barátokkal töltött estéről van szó) olyan lehetőségeket rejtő, amelyek a gra­ fikus szarkazmusának tökéletesen megfelel­ nek. S most e javarészt összegező de talán új összefüggéseket is kereső sorok után - ahol annyiszor elhangzott a pop art neve - elérkez­ tünk a korábban jelzett kérdéshez, mely ön­ magát kínálja: - Akkor Szujó Zoltán mégis miért nem csupán és csak pop art-művész? Az önmagát nyújtó kérdésre a választ ma­ ga Szujó, de az irányzat további fejlődése, a hetvenes évek és méginkább a következő év­ tized stílusváltó egyéni gyakorlatai adják meg, amikoris maga a pop art már lezárult művészettörténeti stílussá lép elő. A magyarázat, a megfejtés gyökere pedig emocionális, az, hogy a pop art alkotói, alko­ tási eljárása-gyakorlata primér gesztusok, ér­ zelmek, indulatok kifejezésére alkalmatlan. Szujó pedig érzékenységében dühre lobbanó, nemes felháborodásában káromkodásra hajla­ mos művész. Grafikái nyugtalanul szenvedé­ lyes, indulatos lapok. (Talán ezért is, hogy a mosoly csak tűnékeny árny: humor, derű pe­ dig sehol sincsen ezeken a grafikákon.) Ha további kérdésekre keresünk választ, tanácsosnak látszanék, hogy éppen ezt a gra­ fikát - Egy este barátaimmal (James Joyce III.) - vizsgáljuk az elkövetkezendőkben. Mert miben is ragadható meg e (Szujó-)jelen­ ség? Maradjunk tehát annál az esténél, amelyet barátaival tölt. A cím arra utal, hogy kizáróla­ gosan személyes, a magánlét szférájáról van közlendője. És ami nagyon lényeges: a véle­ ményt (véleményét) távolságtartóan és teljes alkotói szupremáciával, kívülállóként fogal­ mazza meg (alakok, szövegek “ítélet”-hordozó összeszerkesztésével). - A grafikának van azonban egy zárójeles mellékcíme is: - (Ja­ mes Joyce II.) - utalva arra a Joyce “idézetre”, amely egyensúlyban tartja a kompozíció jobb­ oldali felső kétharmadát, a baloldali (figurá­ lis) részével. Az alakokhoz kapcsolódó bökversek esetlensége szemben áll itt a “Nejtelen, kéjtelen, hontalan, kénytelen...” kezdetű Joy­ ce-szöveg játékos-morbid hangulatával, amelynek leggyakrabban előforduló (vezér) szavai - halál, temetetlen, fuldokló - tragikus felhangot kölcsönös e grafikának. A bökvers és az irodalmi szöveg ellentétének feszültségkeltő drámai nyugtalanságát azonban még fo­ kozza a szörny megjelenése (a lap jobb alsó harmadában), “akinek” nem is karmos emberi tagja vagy egy másik, a nemiségét jelző az, mi félelemkeltő, hanem inkább tekintete, amellyel befogja a tömbszerűen szabdalt szik­ lás tájat: - Ő, a szörny, karmaival tartja (vá­ lasztja) annak a sivár helynek a talapzatát, amely fölött barátaimmal eltölthetek egy es­ tét? - Hallani vélem Szujó kérdését - bár lehet inkább felkiáltójeleket gondolt Szujó e szörny köré vagy a mondat végére. A szörny jelenva­ lóságának megfejtését, úgy vélem, szintén a Joyce-szöveg rejti. (Mellesleg, többek között éppen James Joyce az ki magát Lautréaumont-t és az irodalomban talán elsőként általa alkalmazott mozaik-technikát, a különböző szöveg-kombinációk, a collage, az un. önmű­ 581 �palócföld 91/6 ködő írás módszerét stb. újra felfedezi a XX. század számára!) Úgy gondolom, hogy az elmondottak m eggyőznek arról: ez már nem (legalábbis nem elsősorban) m aga a pop art. - A jelenség­ re a pontosabb választ - Szujó művészetében is - úgy leljük meg, ha a kérdéses irányzat további fejlődésére figyelünk. Az “új realizm us” - nevezzük így mi is egyszerűbben sokágúsága miatt - a pop art­ ból fejlődött azzá, mi részben ma is, művé­ szettörténeti jelenvalóság. Kifejezési formáit is a pop arttól kölcsönözte, illetve magába építve, szándékai szerint hasonította m agá­ hoz. Az új szándékok pedig a magánlét, a sze­ mélyes lét köré csoportosulnak: a szubjektum, az egyéni teremtés mozzanata igen nagy m ér­ tékű igénnyé válik. Leggyakrabban ennek kapcsán egy új “bensőségről” beszélnek - és jogosan - , hisz az én felé fordulás merőben új művészeti (belső) viszonyokat teremt a pop arthoz viszonyítva. És ekkor a pop art tárgy­ válogatása, gúnyoros távolságtartása (stb.) m ár átalakul egyfajta dekadenciáig mélyülő személyes frivolsággá, olykor egy felsőbbségi tudat megkeseredett epésségévé. Mi több, a művész m ár elégedetlen a pusztán “csak” áb­ rázolás gyakorlatával: feliratozza, sajátkezű szöveges magyarázatokkal övezi azokat. Az alkotás pedig ezáltal (elsősorban?) a művész önön létének dokumentációjává válik. (Külön tanulm ányt érdem elne az, hogy a hasonló mű­ vészi eljárás ma m ár milyen mértékben kap­ csolható a képregény gyakorlatához és mennyiben a klasszikus avantgard által régen felfedezett és alkalm azott neurotikus beteg­ rajzok feliratozásánák hagyományához.) A szöveges dokum entáció, az ábrázoltak önelvű leltározása a látvány m anipulációja­ ként egyben magyarázataképpen is (Szujó és 582 a Joyce szöveg) egy “magántörténelem” szándékos vagy szándékolatlan - kialakulásá­ nak momentumává lesz. Másképpen fogal­ mazva: olyan szubjektív historizmus alakul ki, amely a magánmítosz megteremtésének eszközévé válik. (Bár életrajzi részadatokat nem ismerek, mégis úgy érzem, hogy nem­ csak művészi gyakorlatában, de az egyszerű és közönséges hétköznapokban sem állt távol Szujó egyéniségétől -a tudatos vagy tudatalat­ ti - mítoszteremtés szándéka, igénye.) Új szintézis - új realitás - alakul ki tehát az “erőszakos” grafikusi beavatkozás nyo­ mán. De fordítva is működnek Szujó realitás-te­ remtő grafikusi erényei, amikor “kíméletlen” szövegekre komponálja meg saját “látvá­ nyát” . - A Levéltári jegyzetlapok-ra gondolok. Alkotáslélektanilag látszólag szinte az el­ lenkezője történik ezeken a lapokon annak mit korábban vizsgáltunk a (James Joyce II.) Szujó-grafika esetében: a szöveg és a látvány nem egyszerre és egymást indukálva szület­ nek. A végeredményt tekintve viszont miben sem különbözik tőlük szöveg és “kép” össze­ szerkesztéséből keletkezett alkotások ezek is. A keletkezés körülményeihez tartozik az, hogy a városi polgármesteri hivatalhoz vagy a bányaigazgatósághoz benyújtott egykori és leginkább kérelmező folyamodványok tartal­ mai ihlették. A levéltári dokumentumok mellé készült kőnyomatok mégsem puszta illusztrá­ ciói azoknak. - Nem illusztrációk, mert felté­ telezhetően nem egy külső szempont, hanem személyes válogatás eredményeként született e sorozat. - Alaki megoldása, a lapok osztott síkjai - a grafikusi kompozíció mellett a levél­ tári anyag másolata - úgy tűnik, minden bi­ zonnyal az “új realizmus” gyakorlatából kö­ vetkező. Az egyiken az elmosódott gépírás arról �hírei, hogy 120 pengő előleget “hatszori levo­ násra” kérelmeznek, mely összeget szeptem­ berben három gyermek beiratkozására és a könyvek beszerzésére kell fordítania az alulí­ rottnak. (Levéltári jegyzetlapok III.) Egy másik “melléklet” engedély arra, hogy egy “...teljesen vagyontalan és aszt­ más...” kérelmező számára “... Salgótarján m. város és a salgótarjáni járás bánya vidékének területén...” felesége és feltehetően fia kö­ nyöradományokat gyűjthessen - magyarul koldulhasson - a következő “...évi junius hó 12-iki határidőig...” (Levéltári jegyzetlapok VI.). A szöveg - ez alkalommal a hivatalos ok­ irat - az alkotó szubjektum, önmagát és az alkotást magyarázó dokumentációjává válik. A tárgyak és az alakok a szövegek által önma­ gukat fejtik ki egy más, új összefüggés érde­ kében (lehet ez az animizmus XX. századi változata?) - Végülis arról van szó, hogy a levéltári anyag bizonyos tartalmai visszhang­ ra találtak, egymásra leltek Szujó szubjektív művészi intencióival. Jellemző viszont az, hogy milyen tartalmakra mozdul meg a grafi­ kusi “indulat”. - Rögtön hozzá is tehetjük, hogy ez a világ sem igen különbözik a koráb­ ban megismert Szujó-alakok világától. Pe­ remre szorultakról, elesettekről szólnak e la­ pok: a hasonló formai megoldások mellett vi­ szont “vaskosabban” zaklatottak a kompozó­ ció figurái. Megmaradt ugyan itt is a vonalve­ zetés törékenysége csak - egy-egy szájszög­ letben. szemgödörben - mélyebbre váltanak az árnyak. Magukba roskadt, legfeljebb a táv­ latokra töprengőn tekintő tétova figurák a ké­ tely végleges eluralkodását sugallják. Amikor már bizonytalanná válik a művész iróniája, a hetyke távolságtartás, a fintor meg a szarkazmus is: egyetlen dolog marad a lát­ vány, ami csak az írott, “hivatalos” szöveggel egyszerre érvényes valóság - a szemlélt világ indulati megközelítése. A sorozat 1975-ből való: - 1976-ban jele­ nik meg a Kossuth Kiadónál Aradi Nóra a maga nemében igen színvonalas ám annál in­ tencionálisabb, hivatalosan reprezentatív al­ buma a Munkásábrázolás a magyar képzőmű­ vészetben címmel. - E jegyzetlapok viszont semmiképpen sem a hivatalos, kortárs művé­ szet elvárásainak megfeleltetett optimizmus­ sal átitatottak: csak fájdalmasan szomorúak. (Ördögi kör: ez a “csüggedtség” is a hiva­ tal optimuzmusát erősítette: lám a múltban 1930-as évek - mik meg nem történtek vala!) - És ez már túlmutat azon, mi csupán a mű­ vész személyes, mondanám “magángrafika” szintjén születik, hisz tagadhatatlan e kőnyo­ matok nem megrendelésre készültek ugyan, de bizonyos hivatalos elvárásoknak megfele­ lően fogantak. Látszik ez technikájukon is. Mindenekelőtt feltűnőek az igen nagy realisz­ tikus gonddal, már-már kínos pontossággal kimunkált részletek. A részletező grafikusi el­ járás feltétlenül az intézményes keretek között erősen munkáló, hivatal-diktálta gyakorlatra emlékeztet. - A félreértések elkerülése végett mindjárt arról kell szólnunk, hogy sem az áb­ rázolás realisztikus módozata ellen, sem a műgond ellen nem lehet kifogásunk, csak annyiban, amennyiben ez kizárólagos köve­ telménnyé válik (a tiltás-támogatás rend­ szerén keresztül is) egy szocialista-realista vagy mint később nevezték a szocialista-hu­ manista képzőművészet nevében. Ilyen ér­ telmzésben pedig gyakran csak illusztrációvá lefokozott alkotások születhettek, és igen va­ lószínű, hogy ezeket a kőnyomatokat is szem­ léltető ábráknak tekintették - és bizonyára igen elégedetten (a művész számára annál megalázóbban) - a kurzus épp soron lévő te­ kintélyei. A hivatalos elvárás szerint illetve “a ma­ gánéletből” fogant grafikák stiláris, technikai de/és természetesen hangulati különbözőségét szimptomatikus értékűnek érzem a korszak társadalami és magánéleti (intim) szférája kö­ zött feszülő ellentétességre (gondoljunk csak 583 �palócföld 91/6 ezekre és a korábban idézett Szujó-grafikák­ ra). A paternalisztikus elvárás és a “magán” (alternatív művészi) törekvések tudathasadá­ sos állapotát egyébként az időszak művésze­ inek valóságos pszichikai megrázkódtatásai, kisiklásai (olykor a megmásíthatatlan cseleke­ det tragikumáig) mind-mind alátámasztani látszanak. És ettől, úgy érzem Szujó maga sem függetlenítette, függetleníthette életét, művészetét sem. Természetes, hogy a belső arányok felbomlanak, ha a saját köznapi lét és a másik, a művészi (alkotói) nem párhuzamos és harmonikus, hanem egymásnak feszülő. A művészi érzékenység pedig ha nem válik az alkotói tevékenység szervező erejévé, úgy tra­ gikumának szervezője és végrehajtójaként is munkálhat. - Alkalmas volt vajon e korszak arra, hogy gyümölcsözővé tegye az ilyenfajta érzékenységet? Bizonyára és szerencsére is, igen. Szerencsére, hisz keletkeztek, lezárultak és folytatódnak is olyan életművek, amelyek az időszakot a magyar képzőművészet jelen­ tős korszakává avatták és szerencsére azért is, mert a folyamat nem szakadt meg. Most nem a művészet ügyeletes ügyeskedőire, az élel­ mes tulélőkre gondolok, hanem az érvényese­ ket idézném, akik - megbocsásson parafrázi­ som miatt holtában a költő - túlléptek azon a csapszéken és igen is tovább. - Ám tagadha­ tatlan, nem általános érvényű tendencia volt ez, különösen ha a szujókat tekintjük: nem volt mindenképpen jó ideje e korszak a szel­ lem, az alkotás és egyebek kedvező együtt­ munkálkodására. Szujó Zoltán esetében is talán könnyebb dolgunk van, ha személyes, alkati szempon­ tok szerint közelítünk hozzá (általában a je­ lenséghez is). Szujó érzékenysége ugyanis vi­ tathatatlan - egyéni és társadalmi bajok iránt és velük szembeni sérülékenysége sem (így utólag kiváltképp nem) igényel különösebb bizonyítást. A pop artban, az új realizmusban is, de minden magára adó művészeti irányzatban 584 volt és van egy romantikus magatartás - a másságból, a meg-nem-értettség szépségéből fakadó lelki-művészi habitus - a mindenkori jelen elutasítására. Ez valamennyi irányzat­ ban - legalábbis a kezdetekkor - őszinte és tiszta intenció és vágyakozás, amelyhez lélek­ tanilag indokoltan kapcsolódik az önpusztítás (önfeláldozás?) iránti hajlandóság - márcsak az önigazolás, a hitelesség, élet és művészet egységének bizonyítása érdekében is. A pop art egyik jellemzője pedig éppen az öndest­ ruktív életforma vállalása. - És Szujó magátemésztő életmódja az idő múltával, akár a mítoszteremtés, szerepvállalás alkalmain egy­ re tudatosabban vállalt - bizonyára önsúlyától is ebbe az irányba alakuló - formává válik. Kelet-Európában, amint azt a megrekedt te­ hetségek, félbemaradt életek, életművek bizo­ nyítják, az önmaga ellen működő indulat “leg­ ártatlanabb” eszköze, egyben a legpusztítóbb is az alkohol volt. Egyfajta nonkonformizmus “alkoholba menekülő” változatát eredmé­ nyezve. A művészeti irányzat, tudjuk Amerika nagyvárosaiban született. Tematikai választá­ sa, a nagyváros civilizációjának elfogadása elutasítása és létformája a happening, a per­ formance Nyugat-Európában is a hasonló nagyságrendű emberi aglomeációkhoz köti. A keleti provinciákon a térség civilizatorikus visszavetettsége, de ismert politikai okok mi­ att is kedvezőtlen helyzetbe került. Egy kisvá­ rosban pedig szinte légüres térben vajúdhat, itt már nincs éltető erő mi táplálhatná ezt a nagy formákat kedvelő irányzatot. És éppen itt. ha nem is kimondottan ellenséges, de min­ denképpen rendkívül hátrányos viszonyok közé kényszerült művészet és művész is szárnyszegetté válik. A földrajzi értelemben marginálissá lett művészet képviselője pedig perifériára szorul - és a vidékiségnek nem­ csak térbeli meghatározói vannak, hanem sze­ mélyiségre ható következményei is. “A térnek minden képzőművészeti kifeje­ �z ése tudatunkban a világnak egy bizonyos fel­ fogásmódjához és a világban elfoglalt he­ lyünk egy bizonyos érzéséhez kapcsolódik” mondja René Berger. - Ha a tér képzőművé­ szeti kifejezését és a világban elfoglalt he­ lyünket a művészre és alakjaira vonatkoztat­ juk, akkor Szujó grafikáinak “terei”, a hely­ színek és alakjainak világa igen pontosan kö­ rülhatárolható. És természetesen az a viszony is jól meghatározható, am ely Szujót e világ­ hoz kapcsolja. Mint tudjuk nem volt felhőtlen kapcsolat ez. A mű ezért pátosz nélküli, az emberi esendőségek, az ember elesettségének szomorú heroizmusa miatt mégis emelkedett méltóságú. Szebbik, vagy ha úgy tetszik énünk jobbik felének érdekében szólnak ezek az indulatos lapok mindennapi rút dolgaink­ ról. - És úgy gondolom Lautréamont köznapi esernyője és köznapi varrógépe is valami hasonló értelmű szándékkal találkoznak egy közönséges boncasztalon - mégha ez mindég nem is történik teljesen véletlenül. Szujó Zoltán Pajzán fecsegések III - alugráfia 585 �pa lócföld 91/6 Lő rinczy István A füvek sikolya le n y a k a z o tt áro k p a rto n fe k sz ik p u sk á v a l e g y h alo tt felsik o lt a fü v ek to rk a é s az úton ta n k o szlo p o k Az ősz női ízei k u k o ric á k h ú sa k ét h a rm a to s c o m b o d sz ő lő k m é zé t sz ív o m ö le d e n a k é k h a jn a lo k a t érz e m m e lle id en e rd ő k p á rá já b ó l isz o m sz e m e d e n 586 �palócföld 91/6 MÉRLEGEN T a rján Tam ás Szemmagasságban II. (A kétséges állapot köny­ ve) Nem kell ahhoz irodal­ márnak lenni, hogy észreve­ gyük: a közelmúltban az epi­ ka körén belül mind nagyobb jelentőségre tett szert a napló­ forma. A jó egy évtizeddel ezelőtt Kornis Mihály által kezdeményezett, sokak írta, akkor még félig sem legális A Napló szemelvényes, megké­ sett, de dokumentumértékű publikálása éppúgy e műfajra irányította a figyelmet, mint az Alföld című folyóirat 1991. augusztusi “napló-száma”. Bár a debreceni szerkesztők nem vesztegettek szót a tema­ tikus összeállítás indoklására, Pomogáts Béla tanul­ mányából - Magánbeszéd kö­ zügyben - kitetszhetett, miért hozott vérfrissítést a (mosta­ nában egyébként elég szapora pulzusú) hazai prózába ez a beszédmód: a napló “mintegy önálló elbeszélő műfajjá lé­ pett elő, nem kis részben an­ nak a posztmodern »paradig­ maváltásnak« a következté­ ben, amely új írói szemléle­ tet, új irodalom felfogást, új ízlést és új stílusformákat ho­ zott. A posztmodern irodalom általában - a narrációval szemben - előnyben részesíti a reflexiót, nagy szerepet ad a személyiség belső törté­ netének, és igen fontosnak te­ kinti a kulturális örökség és a hagyományok érzékeny, egy­ szersmind alkotó szellemű befogadását... Az az »új érzé­ kenység« amely a posztmo­ dern szellemiséget kifejező epikai művek fontos sajátos­ sága, igen alkalmas elbeszélő formát talál a kitüntetett mó­ don személyes naplóformá­ ban.” E tömör prózapoétikai alapvetésnek tökéletesen megfelel például Tandori De­ zső szinte kizárólagosan “naplózó”-vá lett epikai (és lírai!) életműve, amelyben valamennyi kötet aprólékos naplónak, és minden újabb munka egyben a korábbi nap­ lók naplójának is fölfogható: a “napló-naplója-napló” típu­ sú íráskényszer, íráskötele­ zettség nem grafo-, hanem etikománia - a szünet nélkül kontrollált és minden ízében regisztrált élet erkölcsi vesz­ szőfutása. (Más kérdés, hogy a sűrítetlenség szükségszerű tényéből milyen formaelvi gondok származnak Tandori­ nál, s miféle szakmai huszár­ vágásokkal keveredik ki a maga támasztotta szépírói ka­ lamajkákból - hogy rögvest még kuszább és kilátástala­ nabb, tehát annál ígéretesebb szövevény közepén találja magát.) Amily szép számmal akadnak posztmodern típusú naplók kortárs irodalmunk­ ban, akként tartja pozícióit az évszázados tradíciókra visz­ szatekintő, manipulálatlan mondhatni premodern - val­ lomásmód. Fodor András vaskos naplókötetei vagy Hu­ bay Miklós ezernyi följegyzé­ se ehhez a hagyományhoz igazodik (noha a beszámolót, a kommentárt és a summát más-más arányban, és eltérő művészi fokon elegyítve). “Régi stílusú” napló ILLYÉS GYULA naplója is, a NAPLÓJEGYZETEK fo­ lyama, amely a legfrissebb, ötödik kötetben az 1975/76os esztendők eseményszige­ teit öleli körül. Ebből s az ed­ digiekből is kiviláglott, hogy a krónikás egyértelműen szá­ mot vetett a (halála utáni) 587 �palócföld 91/6 p u b lik á lá s le h e tő s é g é v e l, jo b ­ b á ra a n y ilv á n o s s á g n a k s z á n ­ ta é s z le le te it - ám k o m p o n á lt­ sá g ra c s a k b iz o n y o s m é rté k ig tö re k e d e tt. A h á z i h a s z n á la tú je g y z e te lé s e n és a sp o n tá n é lő sz ó n tú l, v isz o n t a z é le t­ ra jz i é n tő l te lje se n e lsz a k íto tt, sz u v e ré n e p ik á n m é g in n e n fo g a lm a z ó d ta k m o n d a ta i. K issé o ly a n fo rm á n , a h o g y a p u sz ta i ő s ö k ró h a ttá k a B ib lia v ag y a k a le n d á riu m u to lsó tis z ta la p já ra a te rm é sz e ti és c s a lá d i e s e m é n y e k e t. M ily e n k ö z e l v a n m é g , s m ily e n m e ssz e m á r e z a m in d ö s s z e m á sfé l é v tiz e d d e l e z e lő tti k ét e sz te n d ő ! A k k o r m é g k a já n ö rö m m e l se jth e tte Illy é s, h o g y a z a lk a lm ila g ö s s z e ü tö tt h a g y m á s-so n k á s rá n to ttá t, az e g y sz e m p a ra d i­ csom ot és az egy pohár vö ­ rö sb o rt a h étfő i té v é -a d á s ­ sz ü n e t k e g y e lm e , c sö n d je a v a th a tta fe je d e lm i v a c s o rá ­ v á... A k k o r m é g - m in d já rt a le g e ls ő la p o n - b e le e g y e z ő h a llg a tá ssa l fo g a d h a tta b a rá t­ j a z o rd jó s la tá t: “ A k a p ita liz ­ m u sb a n g y ó g y íth a ta tla n u l d ú l a rá k , a tü n e te k m á r a k u ta n v e s z é ly e s b a jra m u ta tn a k . A te rm e lé s k ö lts é g é t é s a te rm e ­ lő fo k o z ó d ó ig é n y é t a z e d d ig i g y a k o rla tta l k é p te le n sé g e g y e n s ú ly b a n ta rta n i, ó riá si b e a v a tk o z á s o k n é lk ü l. E rre p e d ig k é p te le n - é p p a s z e r­ v e z k e d ő s z é th ú z á s m ia tt - a m a i r e n d s z e rü k .” U g y a n ily e n p a s s z ív m e g é rté s re ta lá lt Aczél György 1976 n y á ru tó i 588 itá lia i ta p asz talása : “ ...e lk e ­ rü lh e te tle n le sz a k o m m u n is­ tá k sz á m á ra a h atalo m á tv é te ­ le. D e m ily e n v e sz é ly e s v iz s ­ g a lesz. A z éle tsz ín v o n a l sü lly e d é se b iz o n y o s (an n y i le sz az e lle n k e z é s); a z á lla m ­ re n d fö n n ta rtó e rő t fo k o zn i k ell (u g y a n c sa k az e se tle g e s te ttle g e s e lle n k e z é s m ia tt.) S m e n n y i le sz a to la k v ó , h a s z ­ n á lh a ta tla n stréb e r, a k e ré k ­ k ö tő , m e rt c s e le k v é sre sz a b a ­ d u lt e sz m e m e g s z á llt.” H a m á sb a n n em is, a z u to lsó á llí­ tá sb a n re n g e te g az ig a zsá g - a n a p ló író Illy é s a z o n b a n nem p o litik a i, k ö z g a z d a sá g i é le s ­ lá tá sá v a l tű n t ki. A n n ál in ­ k á b b a z o n k ifo g y h a ta tla n k é ­ p e ssé g é v e l, h o g y h o l ab sz o lú t tu d á sú k lin ik a i p ro fe ssz o r­ k é n t, h o l a té v e d h e te tle n ö s z ­ tö n ö k v e z é re lte h á ly o g k o ­ v á c sk é n t d ia g n o sz tiz á lta , is­ m e rte föl a sz ü lő h a z a “ ak u tan v e s z é ly e s b a ja in a k ” jó n é h á ­ n y á t, s ig y e k e z e tt g y ó g y írt le ln i rá ju k az íro tt, k im o n d o tt sz ó n a g y o n is v ég e s v a rá z se ­ re jé b e n . A h á n y sz o r s ah o l c s a k ja v íta n i a k a rt a d o lg o k á llá s á n , m in d ig a m o rá lis é s a b ö lc se lő i k é sz te té s e g y ü ttese - v a g y is a z é rz e lm i ele m m e l s z ö v e tk e z ő g o n d o la ti elem v ez ette. K ö zism ert tö b b e k k ö z ö tt, a m it e kö te t is tan ú sít: lé tfo n to ssá g ú v o lt sz á m á ra az e g é sz sé g e s, b ü sz k e , d e rű s m a g y a rsá g tu d a t á p o lá sa , a s o ­ k ak á ltal v ak táb a n e lő k a p k o ­ d o tt “ n a c io n a liz m u s” sz ó (és v ád ) tö rté n e lm i h o rd e re jé n e k , m a i je le n té sk ö ré n e k , re á lisa n fe n y e g e tő v e s z é ly e in e k tis z ­ tá z á sa é s m e g é rte té se . A m o ­ n u m e n tá lis e s z m é k fe lle g e s é g b o ltja a la tt g y a k ra n fö ls e b ­ z ő d ő e g y sz á l e m b e r v ív ta h a r­ cait: “ V isz o n y o m a t a v ilá g ­ h o z v é g re ú g y ta p in th a to m , u jjb e g g y e l, a k á r a p a ra z sa t é s je g e t. A k e z d e t az v o lt, h o g y rá a k a rta m v e n n i v a la m i (s z e ­ rin te m ) jó r a a z e m b e ri (a z é r ­ te lm e sn e k m u ta tk o z ó ) v ilá ­ got. Ille tv e v a la m i (sz á m á ra ) jo g o s a t k ív á n ta m tő le . H a n em e n g e d e lm e sk e d e tt, te r­ m é sz e tsz e rű e n m e rü lt föl b e n n e m , h o g y n e v e lje m , k e ­ z e lje m , b ü n te sse m . E zt a h a j­ la m o t, m ik o r v e le sz e m b e n h a tá sta la n m a ra d t, m a g a m e l­ len a lk a lm a z ta m . H o g y le g ­ a lá b b a z t k ie lé g ítse m ? F o k o z ­ ta a re n d e lle n e s u ta t, h o g y ez az e llen e m fo rd íto tt b ü n te té ­ sem e g y e se tb e n m é g is h ato tt: a n y á m o n át. A sz e n v e d é se m e t m é g k e v é sb é b írta , m in t én . Íg y é rk e z te m v é g ü l e z e n a sz é p h a jó n id á ig , h o g y m o st, h a c sa k h an g o sa n k ell k ö z ö l­ n ö m a v ilá g g a l a sz e rin te m v a ló jó t, v ag y h e ly e se t, a b ü n ­ te tő fá jd a lo m m á ris a h á ta m ­ b a n y ila llik , s h a c s a k ö tp e rc ­ nyi a u tó b u sz k é sé s se l e lle n k e ­ z ik v elem a v ilág: sz ív d o b o ­ g ás é s fu ld o k lá s. Ú g y ig a z: a jó ra , jo g o s ra h a jla m o s sz ív öli - a z e m b e risé g h e ly e tt - az e m b e rt.” M i m in d e n fért e b b e a két e sz te n d ő b e ? K ih a g y á so sa n so ro lv a a g y á sz sz ín é s a m e g ­ �nyugtatóbb koloritú történé­ seket: meghalt Németh Lász­ ló , összeült az MSZMP XI. kongresszusa, Illyés átdol­ gozta a Bánk bánt és megal­ kotott vagy eltervelt más színműveket, elhunyt Simon István, el Lengyel József is, lezajlott a költő vitája az Élet és Irodalommal, Népszabad­ ság-, Magyar Nemzet- és rá­ dióbeli megszólalásai csorbí­ tatlanságáért kemény - nem is mindig eredményes - csatát kellett folytatnia, betegségek és halálfélelmek látogatták, megszületett az unokája. Ta­ vasz, nyár, ősz, tél rendre hozta a maga tennivalóit, kö­ telezettségeit Budára vagy Ti­ hanyba; hozott ajándékot és hajtott be penitenciát. Illyés korábban tíz-tizenöt év alatt sem írt annyit napló­ jába, mint 1973/74, majd 1975/76 huszonnégy hónap­ jában. Az idő előrehaladtával mind uralkodóbb műfaj lett a napló, mind gyakrabban vált hajnali vagy esti penzummá az életjegyzetelés. „Mellemre téve a papírt, és szinte az or­ rom előtt jártatom merőlege­ sen a tollam, mert csak így fog” - olvassuk a beszámolót. A fekve-írás kényelmetlensé­ génél van feszélyezőbb is: „Ha Flóra elmegy előttem, abbahagyom az írást. Máig röstelkedés fog el, ha bárki je­ lenlétében kell »irodalmit« ír­ nom. Mintha kiderülne (olyasmi), hogy a Múzsa nem súg, hanem én találom ki, ami pedig csakis ihlettel mehetne. (Mihelyt kész, odaadom neki gépelni.)” A válogató, szer­ kesztő, sajtó alá rendező Illyés Gyuláné és Illyés Mária a mennyiség szeszélyének, parancsának engedelmesked­ tek, amikor a két év termését összefűzték, de megérezték azt is, hogy az anyag éppen így tömörödik. Rendet, zárt­ nak tűnő szerkezetet ad a könyvnek, hogy benne Né­ meth László végső beteges­ kedése, majd halála az első súlyos élmény, a szövegbe il­ lesztett huszonkét cikk közül a harmadik a Németh László ravatalánál. Mikor pedig le­ pereg a két év homokórája, a majdhogynem utolsó bejegy­ zés a hányatott sorsú rádió­ előadáshoz kapcsolódik, s utolsó cikként ennek textusát (Németh Lászlóról) kapjuk. Némiképp ettől a “vezérmotí­ vumtól”, a barát és fegyver­ társ Németh László állandó jelenlététől diktálva vonul vé­ gig a köteten a nagy egyéni­ ségek értő, féltékenység nél­ küli megbecsülése, a mara­ dandó életművek és kiemel­ kedő alkotások szeretete és az olvasók előtti “érdekképvise­ lete”. Illyés általában azzal nyitja rá a szemet a becses irodalmi portékákra, hogy meggyőzően elősorolja, ő mit köszönhetett ennek vagy an­ nak. Mint a legjobb esszéis­ táknál - írjanak bár sok tucat oldalt ugyanarról a tárgyról -, nála is dúskál a szöveg velős. aforisztikus fordulatokban. Az olvasásszomjról például így beszél: “A jó verseskönyv olyan módon kiolvashatatlan, mint a szótár. De hát a fölüté­ sükre milyen nem tudás kész­ tet is bennünket? Mikor már elolvastuk, akkor tudjuk meg: akkor ismerünk meg valami addig nem ismertet.” A hu­ morral erezett aforizmák né­ ha bokrosan nőnek ("Oly fu­ kar, hogy a nevetésének a csengő részét is visszatartja magának; éppen csak vigyo­ rog. azt is rozsdásan.″; “Önző a nézését is pazarolni.”; “Ha megdicsér valakit, X. azt érzi, hogy értéket adott, amiért jár neki valami. De ha valakinek rosszat mond a szemébe, azért is jutalmat vár, hisz az is került neki valamibe” stb.). Olykor műelemzés-adalék egy-két sor is: “A képzavar néha - kellő világításban - ha­ tásosabb költői elem lehet, mint a tiszta vonalvezetésű kép. Szürrealizmust közelít­ gethet... Az idő vasfoga, amely valami vagy valaki fö­ lött elrepül, nagyjából olyan szárnyakat üzemeltet, mint az a nikkelszamovár, amely Kassák feje fölött repült el.” (Vajon nevetett-e egy kicsit befelé Illyés, gondolván: az iménti állítást meg is lehetne fordítani...) Tekintélyes helyet foglal­ nak el azok a vitákkal, hosz­ szas beszélgetésekkel fűsze­ rezett vendéglátások, melye­ ket holtában oly sokan vetnek 589 �palócföld 91/6 a költő szemére. Estebédek, kvaterkázások Aczél G yör­ gyékkel, eszmecserék - in­ kább kis, mint nagy ügyekben - Vas Zoltánnal, sűrű szom ­ szédolás Juhász Ferenccel. Illyés becsületére válik, hogy ezekről az együttlétekről szólva nem mérlegelte az utó­ kor várható vagy nem várható ítéletét, egyszerűen papírra vetette saját benyomásait, a hallottakat - bárki volt is a vendége. Legföljebb annyit jegyez meg egyhelyütt Aczél­ lal kapcsolatban: “ Bár ne vol­ na miniszter! M eghittebb len­ ne lassanként köztünk a hang.” Kom m entár nélkül ke­ rül szomszédos lapra - egy nap eseményeként - a Forrás egyik számának (benne a ter­ vek szerint Illyés egyik okfej­ tésének) betiltása ("Pártköz­ ponti szinten állították le az ügyet..." - csikorgatja a fogát a levélben hírt adó Hatvani Dániel), és Aczél lányának m egható hangulatú esküvője. Kom m entár nélkül? Annyit azért odaír Illyés, pontosan tudva saját “írófejedelem sé­ ge” határait: “ ...én hova írha­ tok teljes részletességgel?” mármint panaszos levelet a cenzúrázás, betiltás, bezúzás ellen. M áskor ő a vendég, Déry a házigazda, s a villa­ násnyi “keskenyfilm ” láttán hápoghatunk: az agg Déry “ nem bírta” Csoórit (Juhászt “még kevésbé”), Illyés vi­ szont a Nők Lapjában, ráadá­ sul a ma negyedvonalbelinek 590 titulált, egykori KB-tagként számon (nem) tartott Garai Gábortól talált “hibátlan” verset. Rényi Péternek odasu­ hint egyet, de magában - va­ gyis: az olvasó színe előtt bocsánatot kér tőle, amiért nem futotta át bőségesen de­ dikált könyvét, sőt el is feled­ kezett a kötetről. Lehet: so­ kan valamiféle “igazságosz­ togatást” várnának kedves költőjüktől, Illyéstől. Lehet: mások ezekben a mozaikok­ ban is a költő túlzott hajlé­ konyságának, toleranciájának bizonyságát fogják látni. Szá­ momra mindez nem egyéb, mint a korrigálatlan, őszinte napló egy-egy tartózkodó be­ jegyzése. A naplóíró inkább barát­ ságosságot tanúsított legtöbb vendége, felebarátja iránt, mintsem barátságot. Ezzel az érzéssel Némethet ajándékoz­ ta meg, valamint dramaturg­ munkatársát, Czimer Józsefet (a könyv egyik leggyakrab­ ban fölbukkanó szereplőjét: Illyés megfeszített munkájá­ nak tanúját és katalizálóját) tüntette ki. A társas érzületek­ ben, kapcsolatokban kettős­ ség mutatkozik: mintha a het­ venhárom-hetvennégy éves férfi szívesen elegyedett vol­ na művészbarátai, a lányánálvejénél megforduló fiatal ér­ telmiségiek, vagy az egyszerű vidéki emberek társaságába, de mindjárt húzódott is volna vissza a maga egyszemélyes birodalmába. Ez csak a Flórá­ val való, eltéphetetlenül szo­ ros kötésű férj-feleség vi­ szonyra nézvést nem érvé­ nyes (illetve csak annyiban, hogy még előtte is “titok” a végül persze az ő kezeire bí­ zott írás). Az elmúlás árnyéka ráte­ lepedett a naplóra. Egy nagy fölidéző erővel, részletesen ábrázolt gyulai kiruccanás (premier) éppúgy “kétséges egészségi állapotban” találta a költőt, mint az 1975-ös, 1976-os esztendő majdnem valamennyi napja. Sűrűsöd­ tek a kórházban, kivizsgálá­ son vagy pihentetéssel töltött napok. “Ismételhessem meg a mondást - Molnár Ferencét? - : magához szólított az Úr, de én nem mentem. Nem egy­ szer szólított engem is, de csak nem mentem én se, s így mintha valami új eszmecsere kezdett volna alakulni köz­ tünk” - ütötte el tréfás ko­ molysággal a szorongást. Jöt­ tek a “zuhanásszerű kifáradá­ sok” , naponta tette föl zaklató kérdéseit a halállal való “ille­ gitim viszony”. Kezdődött “a végrendelet írása” - egyelőre azzal a szándékkal, hogy ki­ gyomlálja művei pontatlansá­ gait, pongyolaságait ("A sok fel, fent, megett e betűjét ö-re javítani mindenütt...") A fő­ gondolatok is hozzárendelőd­ tek a testamentumhoz - testa­ mentummá lettek: “A Vég­ rendelethez. - Akik meg­ könnyeznének, megvigaszta­ lódhatnak azzal: halálom kö­ �zeledtét elég tárgyilagosan kénti tudományellenessége (nem közönnyel) tudtam néz­ sarkallna vitára (indokolatlan ni (most még). Látom a tisz­ vehemenciával, körültekintés telgőkön (a kötelező tisztel­ nélkül esett neki például a tu­ géssel) máris vasalt ruhákat, dományos kutatóknak, azo­ kézben függő kalapokat, me­ nosítva őket a bürokráciá­ lyek úgy készek már sírba val), s Ady vélt “humortalan­ tenni, hogy fölöttem végleg ságával” szemben is lenne ér­ megfordítsák a »népies szel­ vünk. lem űek«címerét. Nem, vagy De kit érdekelnének hi­ csak alig sejtve, hogy e buz­ bátlan emberek hibátlan nap­ galmuknak motorja alapjában lói? Illyés egy percig sem tet­ (céljában) az, hogy az egész szelgett önnön tökéletességé­ magyar nép sajátos szellemét nek csalképében. Az élet tö­ fordítsák arccal a földnek, azt kélye izgatta, nem a szemé­ a nemzetit, melyet ők nacio­ lyé: egy lépéssel - egy jelző­ nalistának vélnek érezni; ag­ vel, egy metaforával, egy fi­ resszív nacionalistának (nem nomító zárójellel, egy lehig­ más nemzet érdekei, hanem gasztó gondolatjel-párral csak az ő érdekeik ellen).” Az közelebb hozzá! őszinteség és az arányok Gyűlik a kétség a szemé­ problémájáról itt nem, beszőtt lyes és a történelmi sorsban is cikkei néhányában annál in­ a könyv lapjain. Biztatást az kább megemlékezik Illyés unoka közelsége ad ("Ha itt­ (többek között: Lehet-e a hon lesz az újszülött, azt fo­ népnek művészete?; A provin­ gom érezni, hogy egy óra ciálizmus felé, előre!; A láng­ megindul a házban"), végül elme neveltetése). pedig 1976 “békebeli Szil­ A minden betűt javító vesztere”, a korhelyleves gondosságból a szép Napló­ melletti újévi nyugalom, a jegyzetek-sorozat ezen ötödik “növekvő reménykedés, hogy kötete még kért volna egy ke­ mégis összeáll egészséges veset. Akár Illyés névírásait, nemzetté a magyar anyanyel­ adatbeli vétéseit szentesítet­ vűség”. ték (jegyzetek nélkül), akár a Kétség és megnyugvás nyomda ördögét engedték a aránya a majdnem hatszáz ol­ korrektúra közelébe, minden­ dalon: mondjuk negyven az képp zavaró egy-két elírás. egyhez, az előbbi javára. Ha Továbbra is megoldatlan a belegondolunk: nem is olyan különféle szövegek (jegyze­ rossz arány ez - igaz, mindig tek és cikkek) címekkel, ti­ a költői habitus, lelkület segí­ pográfiával történő követke­ tett, ha kellett... zetes és világos elkülönítése. Az író nézetei közül helyen­ (Az el-elejtett bot) Aki kézbeveszi KARINTHY FE­ RENC új elegyes kötetét, mely a STAFÉTA címet kap­ ta, megtudhatja, hogy az a bi­ zonyos vasfog, az idő vasfoga a fölsorakozott katonák feje fölött repült el, legalábbis G.Gy. m. kir. miniszterelnök­ nek 1935-ben, a Vérmezőn rendezett bajtársi találkozón tett kijelentése szerint. Egy lappal odébb azt a híres rá­ diós bakit olvashatni, misze­ rint “Most Tarjáni Tóth Ida cimbolázik; javítom: Cimbal­ mi Tóth Ida tarjánozik.” Én Illyéssel szólva, bárha nem verseskötetről valóban megismertem valami eddig nem ismertet, amire pedig szükségem lehet: a tarjánozás fogalmát. (Számomra egyál­ talán nem mellékes szubjek­ tív mozzanat. Tarjáni Tóth Ida cimbalomművésznő egyik fia osztálytársam volt a gimnáziumban.) A fentieket Egy nyelvbú­ vár jegyzőkönyvéből szemel­ gettem. E kis gyűjtemény nem áll távol a naplóíró jegy­ zetelgetéstől - s bízvást mondhatni is, hogy a Staféta a napló egy változatát testesíti meg. Emlékek törnek felszín­ re, egy-egy hajdani kópéság, bemondás némi helyszínrajz­ zal és érzelmi körítéssel önál­ ló novellácskává lesz, a sok ez-az (bicikliző tigris most nincs köztük) elrendezése pe­ dig világegészet, vagy leg­ alábbis gazdag életegészet 591 �palócföld 91/6 sejtet. Akivel ennyi minden történt, aki ennyi embert is­ mert, akinek ennyi csavarin­ tott szó és mondat eszébe ju ­ tott, aki ily fáradhatatlan a tréfacsinálásban, az nyilván tízszer ennyit is átélt, lénye­ gében minden figurának a ve­ séjébe lát, artistam utatvá­ nyokra képes a nyelvvel, és hetvenedik születésnapján túl is borsot tör felebarátainak orra alá. M indez igaz, kapott is m ár a kötet olyan elism erő kritikát, am elyben csak ez fe­ jeződött ki. A könyv végigol­ vasása utáni első percek azonban sokkal kellem etle­ nebb fölismerést tartogatnak: elképesztő az a szertelenség és szerkesztetlenség, az a megíratlanság, ami e szalm a­ kazlat szétzilálja. Karinthy mesél, mesél első lendületből (vagy épp a már sokszor m e­ séltet meséli lendület nélkül), s amit kidob magából az író­ gép, azon nem is változtat. Ha mégis változtatott, s ezek nem a “piszkozati”, hanem a tisztázati oldalak - annál rosszabb. Aki a kis formák­ ban - az elbeszélésben, az egyfelvonásosban, a karcolat­ ban - a fölépítés biztos kezű mesterének m utatkozott évti­ zedeken át, most csak össze­ hordta, fölhalmozta anyagát. Könnyedébb hasonlattal élve: szélnek eresztette a papírla­ pokat, noha nyilván kecses sárkányt akart eregetni. C sak­ hogy ez zsineg - és némi 592 konstruáló munka nélkül nem megy. Nem gondolhatunk másra: Karinthy Ferencnek betegeskedései közepette, vagy a világ dolgain fölmér­ gelődve nem volt kedve kere­ kebbre formálni ezeket az írá­ sokat. A kidolgozatlanság csu­ pán a műegészekre vonatko­ zik. Számos részlet - ha nem kezdi ki elcsépelt fordulat, poénismételgetés - , számos epizód remek. Mindjárt a nyi­ tó írás, a M ajor Tamást kö­ zéppontba - nemegyszer pel­ lengérre - állító terjedelmes emlékezés bővelkedik pazar megfigyelésekben, akár a dé­ moni színművésznél, akár a Nemzeti Színház hajdani mindennapjainál, akár Rákosi elvtárs feszélyező közelében időz a novella. Sajna, struktú­ rája ennek sincs. Deklarálja, hogy nem Majorról akar be­ szélni, ám róla beszél, róla sem eleget, viszont néha olyasmit is, amiből becsü­ letsértési per lehetne; amit pe­ dig Rákosiról elbeszél, az nem ide tartozik - azaz itt két nagyformátumú elbeszélés­ nek indult torzó nem tartozik össze. A részletek csiszoltsága kiváltképp érvényesül, ha a részletek önállósítják magu­ kat. Ez úgy lehetséges, hogy Karinthy - Örkény nyomán ha nem is egyperces, de amo­ lyan tizenkét, tizenhat másod­ perces novellinákat, párbe­ szédecskéket vet gyakran pa­ pírra. A túlvilágra költözött jóbarát egy kis jóindulattal háromnegyedet, gyenge né­ gyest is adhatna például az Angol tea című egyoldalas dialógusra. Örkény és Ka­ rinthy bajtársias rivalizálása, egymást ugratása, cim borasá­ ga egyébként a legszebb a könyvben. Ahogy ellopkod­ ják-visszalopkodják egymás könyvtárából saját sematikus műveik dedikált példányait... Ahogy Istvan Erkeny közben­ jár Jekatyerina Furceva asz­ szonynál, K.F. Gellérthegyi álmok című színdarabjának zavartalan szovjetúnióbeli bemutatása érdekében, amely “arról szól ugyanis, hogy m i­ közben a Vörös Hadsereg vé­ res harcot vívott fővárosunk felszabadításáért, az itt élő magyar fiatalok milyen jól mulattak, ugráltak, viccelőd­ tek, előre sejtvén a rájuk váró boldogabb időket...” Cserébe K. F. amerikai nexusait veti latba, goldwynmayerék fi­ gyelmébe ajánlva Mr. Ö r­ kény-nek a sztálini műszakot analizáló, megfilmesítésért kiáltó regényét. Az értelmiségi szupervic­ cek sokmenetes csatájának adok-kapokja: finom, művé­ szi munka, kölcsönös jellem ­ ismereten, irónián és öniróni­ án nyugvó - dehogy: soha el nem nyugvó! - párharc. Ez a sok csíny az életben valószí­ nűleg jobb, készebb novella lehetett, mint amilyen eleven élet ez a megírt novellában. �Az Oh, azok a szép idők és a többi idevágó írás azt is fölfe­ di, hogy az íróember ugyan rátartian büszke az íróságára, ám szabadulni is szeretne az “élettől idegen”, íróasztalhoz láncoló, tollszáremelgető mesterségtől. Persze úgy, hogy azért a szabadulás is stí­ lusban: a saját verhetetlen, fölülmúlhatatlan stílusában maradjon... Nem minden balcsapott ilyen elegáns. Karinthy föl­ idézi az övön aluli ütéseket is. A kifejezés annyiban helyén­ való, hogy a Joli nem hagy kétséget, hová és mit vitt be egykori kis cselédlányuknak, hogyan adta át a ringet az ugyancsak fölserkent Deve­ cseri Gábornak ("Ily mocsok fráterek voltunk - vagy ilyen szertelen fiatalok?"), és miért követte el “élete legsúlyosabb gaztettét”, egy kis intellektuá­ lis fecsely és mókázás remé­ nyében faképnél hagyva sze­ egymást. Az édesapa alakja, s gény kis ízléstelenül öltözött, vele a családi múlt, a Nyugat csipkés harisnyakötőjét elég­ körüli irodalmi kapcsolatok gé célszerűtlenül a selyem fölbukkanása értelmezi a fé­ bugyija fölött hordó Jolit. lig Frigyes Karinthyt, félig Ezek a se le, se meg nem Ferenc Karinthyt ábrázoló, tagadott régi históriák (ide szellemes címlapot, és a Sta­ vehetjük például a Ping­ féta címet is. Nemcsak jobbpongot is) érthetővé teszik, rosszabb kisprózák futkorász­ hogy Karinthynál fölerősö­ nak itt egymás nyomában, el­ dött a megbocsátás gesztusa. elejtve a váltóbotot, kibillen­ “Ma már, öregedő fejjel a ve a stílusból, elvétve a célt, megbocsátás, a megértés hanem a múlt mint őrizőt, le­ vált bölcseleti alaptételem­ téteményest, folytatót szólítja mé” - tudatta Örkénnyel; meg az utódot. Karinthy ezt a igaz, félkomolyan: “Kívánom szerepet, sőt küldetést mindig tehát, hogy ha nekünk, mind­ méltósággal, szellemes fö­ ünknek, csupán egy felsza­ lénnyel, józan öntudattal vi­ badító Szovjetuniónk van, selte. Ezek az erényei nyilván egye fene, legyen Neked ket­ nem hagyták úgy faképnél őt, tő.” Aki tud megbocsátani, mint ő Jolit. Nem kötelező maga is remélhet megbocsá­ optimizmusból, sokkal in­ tást. Hisz - félkomolyan - kább az eddigi időeredmé­ nyek ismeretében remélem óhajtja is. A kötet végén, a Dialó- úgy: ez a Satfé ta csak beme­ gusc- iklusban felszínesebb és legítés volt, s jön majd az iga­ mélyebb interjúk váltogatják zi, a megváltó váltó. 593 �Kovács Sándor Iván - Praznovszky Mihály: Két költő egy szekéren Evidencia, de mert volt(ak), aki(k) kétségbe von­ ta(k) nem árt újra és újra ki­ m ondani, leírni: Az ember tragédiája irodalmunk, sőt a világirodalom egyik csúcstel­ jesítm énye. M aga a m ű - s ve­ le szerzője - nem úgy robban be irodalmunkba, mint Petőfi a János vitézzel, hanem ízről ízre, kóstolgatjuk immár egy évszázada, s minden kor fel­ fedez benne valamit, ami iga­ zolja, tájékozódni segíti. O r­ well, K oestler vagy Szolzse­ nyicin írásait ismerve, a Biro­ dalom látványos összeom lá­ sát szem lélve (túlélve...) egé­ szen más képzetünk van pl. a falanszter jelenetekről, de Csernobil, s egyáltalán a környzet katasztrófája még mindig aktuálissá teszik az eszkim ó jelenetet, a világ­ pusztulás utáni leépülés, re­ tardálódás vizióját. Honnan, hogyan látta-élte meg m ind­ ezt ez a szelíd és beteges vi­ déki úr: Madách Imre? A té­ mának m ár könyvtárnyi iro­ dalm a van. Azt gondolhat­ nánk, hogy m ár nem is lehet újat, újszerűt mondani a kér­ désről, de Kovács Sándor Iván és Praznovszky Mihály karcsú kis könyve érdekes adalékokkal szolgál.⃰ Go­ noszkodva azt is mondhat­ nám, hogy mindkét írás am o­ lyan irodalomtörténészi bab­ ramunka, amelyeket szívesen adnak bölcsészhallgatóknak a professzorok. Arany János hosszú levelezés után - felke­ resi Madáchot nógrádi kasté­ lyaiban. Magában az utazás­ ban, s a levelezésben nincs semmi rendhagyó. Arany Pe­ tőfi elvesztése után csak évti­ zedek múltán vált “nyitottá” új barátságra. Madách azzal, hogy felkéri a tragédia elolva­ sására, szövegének gondozá­ sára, a legbensőbb barátjává, bizalmasává teszi, emeli. Ez utóbbi igét érzem lényege­ sebbnek, mert mindkét szerző fontosnak érzi - a levelezést elemezve hangsúlyozni Arany és Madách társadalmi helyzetét, illetve azok külön­ bözőségeit. Kétségtelen, hogy ez a marxizmus “ojtása” az irodalomtörténetben. Ezt minden irónia nélkül jegyzem meg, hisz a tétel, miszerint a lét határozza meg a tudatot aligha évül el. M ásként éli meg a századot a nagyszalon­ tai jobbágyfi, akit hőséhez: Toldihoz hasonlóan tehetsé­ ge, teljesítménye emel (veze­ tő) értelmiségi létbe, státusba, míg Madáchnak, a jól szituált középnemes a születése jogán jut szerep és kötelesség a szellemi- és közéletben. Szót sem érdemelne ez az iroda­ lomtörténeti közhely, ha az elmúlt évtizedek (pártállam) nem fogalmazták volna újra (és át) ezt a problémát. Arra gondolok és utalok itt, hogy a tehetségnek két komponenese van: a született és a szerzett intelligencia. Egyik nélkül se lehet hosszútávon boldogul­ ni. Ezt a dilemmát éppen Arany ismeri fel, s írja meg a Toldi estéjében. Kicsit meg is haladva ezzel azt a népiség eszményt, amelyet a Toldi és a János vitéz teremtett meg, s amelyet (lásd urbánus-népies vita) immár egy évszázada le­ egyszerűsítenek és félreértel­ A tizenhat Madách- és Arany-levél kivételével a két tanulmány először a Palócföld 1991/2. szamá­ ban jelent meg, a kötet előszavát K e r e s z tu r y D e z s ő írta. 594 �meznek. Érthető. Aki a maga erejéből, erőfeszítések árán emelkedik föl, az mindig ér­ zékenyebb és féltékenyebb. Hajlamos kétségbeesni, elvi­ tatni azok teljesítményét, ér­ demeit, akik nem hasonló utat jártak be. Csakhogy a szár­ mazás - beleértve még a ne­ veltetést is - csupán helyzet, amellyel lehet élni, de vissza­ élni is. Olvasva Kovács Sán­ dor Iván és Praznovszky Mi­ hály dolgozatait. Arany és Madách leveleit az az érzé­ sem, hogy a két nagy ember kapcsolatában is szerepet ját­ szott ez. Madách volt a gátlá­ sosabb, hogy úgy mondjam tisztelettudóbb. Feltétlen te­ kintélynek ismerte el Aranyt. Nem csupán a zsenit látta benne, de a gyakorlottabb, a „profi” írástudót, szerkesztőt, akadémikust, az etalont, aki­ nek az ítéletében megbízhat, akire rábízhatja élete főművét. Ez a bizalom azonban egy percig nem jelentett alá­ zatot vagy éppen megalázko­ dást. Madách, akit az erősakaratú Majthényi Anna ne­ velt, kicsit az apát is látja az akkor már betegeskedő, kicsit morózus Aranyban. A két oly különböző alkatú, nevelteté­ sű, sorsú ember azonban szin­ te az első pillanattól rezonál, egymás hullámhosszára han­ tette a szellem arisztokratájá­ golódik. Arany emberi nagy­ vá. A paradoxon az - derül ki sága éppen ez, hogy nem csu­ a levelezésből is -, hogy a jó­ pán azzal a qualitásérzékkel neveltetésű, jómodorú közép­ rendelkezik, amivel például a nemesnek voltak gondjai a hatalmas tudású filozófiailag fogalmazással, a megformá­ iskolázott Lukács György saj­ lással, s Arany volt az ele­ nálatosan nem, hanem az a gáns, aki könnyedén megta­ magától értetődő segítőkész­ lálja az adekvát formát. Ez a ség is, amellyel rögtön Ma­ felszín, a látszat, mert azt is dách és a tragédia mellé áll. látni kell, hogy Madách Szi­ Ez már emberi nagyság, amit szifoszként hatalmas gondo­ azért kell hangsúlyozni, mert lat-sziklákat görgetett, s tudjuk, hogy a nagy emberek Arany mindig a legnagyobb nem egyszersmint jó emberek tapintattal igazította át a su­ is. Pontosan az alulról, a tább sorokat. Tudván, hogy mélyről jövőkben alakul ki Az ember tragédiája az ő be­ valamiféle antisznobság avatkozása nélkül is remek­ (vagy éppen sznobság?), gőg mű. Szerkesztőként, korrek­ és féltékenység, amely sovén torként is mintát, példát ad az módon csak a “saját fajtáját” utókornak tapintatból, hozzá­ ismeri el. Megintcsak utalok értésből, alázatból, emberi az átkos népies-urbánus vitá­ nagyságból. A gyámkodás he­ ra, a mindennemű kirekesz­ lyett a partneri viszonyt tar­ tősdire, amely oly sokáig ron­ totta méltónak önmagához, az totta, s rontja meg ma is szel­ ügyhöz is. Ha másért nem, hát ezért a lemi életünket. De kínál Arany és Madách viszonya, tanulságért ajánlom jószívvel barátsága más tanulságokat ezt a könyvet minden iroda­ is. Végül is - a szellem csú­ lombarátnak, írónak, szer­ csain - mindegy, hogy ki hon­ kesztőnek, literátornak. Egy nan jött. Felküzdötte magát, hét történetében, mint csepp­ mint Toldi, vagy egy a húsz ben a tenger benne van Arany szobás kastély kényelmében, János és Madách Imre barát­ a park árnyas fái alatt töpren­ sága, a 19. század irodalma is. gett az emberi létről, az em­ (Mikszáth Kiadó, Salgótar­ beriség sorsáról. Végülis ján, 1991.) mindkettőt a teljesítménye Horpácsi Sándor 595 �pa lócföld 91/6 T am ás István Bűnbak lesre gyűlnek gyűrekeznek hittételek vámházába vackolt kristálygömb kóklerek S eldurrannak a lövések dördülni rest rikító szappanbuborékai A lekozmált kövér bőgések réz katlana köré részegen ültetik le az árnyak árnyékait a kiveszett álmok éjszakáiból S ínycsiklandva bódítón hivalgó brokátban az előljáró enyészet terjeng Fordított tükrökben összecsődítve fejükön állnak s emberszabásukból egy szusszanásra kivetkőznek a kérdőjelek 596 �palócföld 91/6 Paróczai Csaba War song Az ágak közöt a füst szitál idegen támasz a lábunk korhadt vállunkon nagykabát mondd meg hát mire várunk Vagyunk és nem tudjuk azt se most mi az mi bennünket megtart félelem rázza a villamost folyóba vágyik a rakpart Lehangolt zongorán átoson valami régenvolt dallam meg-megbillenve hallgatom májfoltos szűk kapualjban Micsoda háborús évszak ez sohasem lesz ennek vége hó hullt az égből most repesz házfalhoz lapul a béke Riadt arcunkat kémlelő sötétlő két szem a bánat lábunkat térdelve ölelő hűtlen szó a bocsánat Honnan került mindez most elő hol bujkált eddig ha megvolt nagybeteg fák közt dermedt idő szitálja ránk ezt a kort 597 �palócföld 91/6 Etesi Deák László Bánat Fáklyával bujdosom lábad közén. Elnyel, elemészt ez a barlang. Le-s föl járkálok, kergült vadállat, s bosszúm csak szentképet talál. Míg beszél a szemed, a szád. a barlang mélyén árnyékom áll, és vár. Szemébe néznék. Fehér köd tolul közénk, s már tudom: soha, soha! Kiürítem a kelyhet. A szűz elefánt vetéli kölykét, mekeg az ördögpatás kecske az égen. 598 �palócföld 91/6 M ezey László M iklós Fábry Zoltán, a “költő” A legnagyobb formátumú szlovákiai magyar író, Fábry Zoltán alaposan földolgozott, részletesen kommentált életművének elemzéseiből rendre hiányzik a pályakezdés korszakát megelőző versírói működésének említése. Tény, hogy ez a terjedelemre nézve csekély kiterjedésű, művészi kvalitásait illetően elhanyagolhatónak is minősít­ hető líra önértékénél fogva csakugyan mellőzhető, ám pályája későbbi alakulásának és a teljes műnek az ismeretében egycsapásra megnő a jelentősége, hiszen esszéírói, publicisztikai munkássága több szempontból és bizonyítottan lírai vétetésű. Annyira az, hogy irályának művészi fejlődése valósággal költői természetű, világlátása egye­ nesen a lírikusé: élményvíziót és víziót igazoló élményt fogalmaz majd érett korsza­ kaiban, eredeti és csak rá jellemző formakultúrával. Fábry fölfogásában a költészet magával a létezéssel egyjelentésű, miképp maga mondja egy helyütt: “ami lírailag kifejezhetetlen, az nem létezik”; a líra az élet monológja, önkife­ jezés és kollektív érvényű mondandó minden­ kor makulátlan erkölcsiségű formába öntése. Általában hatalmas jelentőséget tulajdonít az irodalomnak a közösség életében, annyira, hogy a nemzetiség sorsát irodalmának jövőjé­ vel azonosítja. Ebben a szellemben a tágan értelmezett költészet mindenkié és mindenki­ hez szóló, vagyis a legátfogóbb és legmélyeb­ ben gyökerező tudatforma. Ha pedig ez így van, akkor a költő szerepe rendkívüli: ő a né­ vadó, aki nevén nevezi a lelkén vízióvá szűrt valóságot. Ez az egyszerre profán munka és vátesz-szerepet parancsoló magasztos külde­ tés rendkívüli felelősséggel keni föl a költőt a szellemerkölcs szolgálatában. Nemcsak Fábry ismert vélekedése - vagyis a költészet sors­ döntő jelentése és jelentősége, valamint élet­ művének számtalan lírai vonatkozása - mon­ datja velünk, hogy Fábry Zoltán “költő”, de a pályakép másoktól és régebben elvégzett filo­ lógiai vizsgálatának tanulságai is. Íróvá válá­ sában - a maga élményein és alkatán túl - két külső hatás volt döntő: Adyé és a német expresszionizmusé. Ha a húszas évtized első felé­ nek Fábry-írásait sorról sorra letapogatja az elemző hajlamú irodalomkutatás, az élmény­ kiáradáson és a belőle következő fonó szemé­ lyességen kívül ott találja Ady Endre bensővé lényegített igéit és az expresszionista költé­ szet extatikus, szimbolista, szimultanista, montázsolásos formaforradalmát, írástechni­ káját. S ezek a hatások maradandónak bizo­ nyulnak, élete végéig nyomon követhetők és analizálhatók valamennyi jelentős művében: valóságszemlélete és mindenekelőtt nyelvistiláris megoldásai vonatkozásában. Fábryról el szokták mondani, hogy - mint minden valamirevaló író - számára az írás: életforma. Íróvá válása is egyfajta alkati pre­ desztináció következménye. Ugyanakkor élet­ művének létrejötte, kialakulása történelmi, mégpedig sajátosan kisebbségtörténeti szük­ ségszerűség, amelyre döntő befolyással van a korfelelősség és a nemzeti-nemzetiségi elkö­ 599 �palócföld 91/6 telezettség. Végkövetkeztetést megelőzően már most leszögezhetjük, hogy az érdemleges pályakezdést megelőző versírásában az alko­ tói ösztönösség működését, míg a később ki­ teljesedő tanulmányírói munkásságának köl­ tőiségében a tudatosságot fedezzük föl. Meg­ érzés és programosság egysége pedig éppen lírikus hajlamából adódik, hiszen valóságlátá­ sában egymás mellé rendelődik élmény és ví­ zió, tapasztalat és látomás, a kérlelhetetlenül szigorú okfejtés meg a belsőleg kihordott er­ kölcsi meggyőződés - mint minden emberi je­ lenség megítélésének végső kritériuma. V ersek a p á ly a k e z d é s e lő tt Képzeljük magunk elé a testben megtört, lélekben megőszült alig több mint húszéves Fábryt, ahogy reményt vesztetten, betegen és kiábrándultan hazatér a háborúból - ahol a “gyilkos élmény” egy életre az emberiség és az emberség elkötelezettjévé avatja - hazatér, de immár nincs is haza, hiszen Magyarország határát Stósztól jóval délebbre vonták meg Trianonban; egy szemeszter után félbemaradt budapesti egyetemi tanulmányaival is, mert 1918/19 fordulójának zűrzavaros viszonyai közepette nincsenek előadások; de ha volná­ nak is, lövészárokban szerzett tüdőbetegsége a stószi fenyvesek ózonjába kényszeríti. Ahogy írja: “ájult bénasággal” hever házuk kertjében, üresnek érzi magát, nincs mihez kezdenie. A tehetetlenség ellenére valami atavisztikus mozdulással könyvhöz nyúl, hogy aztán megsokszorozva belső erőit - legyűrve csüg­ gedését, tollat vegyen a kezébe. A fenyves sejtelmes suhogása, az erdő madarainak hang­ ja. a Bódva patak csobbanása, a házuktól in­ duló hársfasor illata és árnya, a termékeny csönd ölelése és kivált embertpróbáló tapasz­ talatai megfogalmazásának kényszere serken­ tik munkára. Szinte természetes, hogy először verset ír. Kéziratban hat verse maradt hátra, kettő viszont nyomtatásban is megjelent a Kassai Napló 1922-es évfolyamában. Első ismert 600 művét, a Halottébresztőre címűt még a galí­ ciai fronton 1916-ban írja. Ez az életművét meghatározó háborús élmény időben legko­ rábbi megfogalmazása; és mint valamennyi lírai zsengéje, az ellentételezésre épül. Bo­ rongva szól a temetőben bolyongó “keserűt nyögő, hozsannát kacagó” halottébresztőről, aki “öröm arccal bánatról regél”, mígnem arra eszmél, hogy síró halottak veszik körül “élőt költögetni/ Halottébresztőre”. Már itt fölfi­ gyeltető a tudatos szerkesztés igénye: a négy strófából álló költemény első szakasza a sírok között kóborló ember rajza, a második és har­ madik a dúlt lélek és a “félős, sötét éjjel” szuggesztív képe, míg az utolsó a kiinduló helyzet visszájára fordítása: a megelevenedő holtak az élőt költögetik-eszméltetik. Nyil­ vánvaló az üzenet: a háborúban pusztán a vak­ véletlenen múlik, ki borong a sírkertben, a bús élő vagy kísértő szellemalak, s kin mikor tel­ jesedik be a halálra ítéltettség. 1919-es kelte­ zésű az Én kérek, a már Stószra visszatért, magát mégis számkivetettnek érző lélek ön­ kéntelen kitárulkozása, kétségeinek kurta-fur­ csa, szaggatott versbeszédű lenyomata. Sor­ sát, érthetően, többszörösen tragikusnak látja: lelki sérülései, tüdőbaja, hazavesztettsége, ta­ nulmányainak félbemaradása, bizonytalan eg­ zisztenciája keserűvé, tanácstalanná teszik, el­ veszettnek tudja magát, akinek annyi önbizal­ ma sincs, hogy - patetikus fordulattal - taná­ csot kérjen az Élettől. Csupa körvonalazatlan sejtelem minden benne és körülötte, csupán egyet érez biztosan, a jövendőt, a sorsot fag­ gatni sem érdemes. Először villan föl versé­ ben az a krisztusi attitűd, amely a húszas évek­ derekán jellemző ún. emberirodalmi korsza­ kának egyik lényeges motívuma lesz: “Úgy gondoltam: szép lesz/ Legalább megalázkod­ ni...”. Ennyi tétovaság után pusztán torz gesz­ tusra futja erejéből. “És dacosan félreáll­ tam”. Szemben az előbbi verssel, ez megszer­ kesztetlen szöveg, elfúló kiáltás, kétséges só­ haj. értelmetlenül dacos végkicsengéssel. A �csakazértis-ellenkezés nem öntudat, nem aka­ rat, hanem a teljes elutasítás végeredménye. Az elemi erejű érzelemkiáradás és a megint ellenpontozó kompozíció adja össze a Zöld szék című vers karakterét. Lélekveszejtő sor­ sának fölpanaszolása ez is: “Ülök én -/ Hóhér­ kötelet fonni/ Magamnak.” Szaggatott, hiá­ nyos mondataival ziháló szabadversében megfigyelhető egy sajátos helyzetfogalmazás: a cselekvéssel ábrázolt belső fájdalom kivetí­ tése. Az első hosszabb szakasz a szituáció le­ írása, a rövid, csattanós második a megfejtés, egyben az életérzés kinyilatkoztatása. További két, ugyancsak 1919-ben írott verse, a Kér­ dés? és az Így látom a megfoghatatlan bána­ tok, a szenvedés, a vívódás életérzésének ki­ dolgozatlanul maradt rögzítése. Bennük van a béklyózott ember tehetetlen és határozatlan elvágyódása, a szidalom és a fojtogató hallga­ tás okozta fájdalom, a kiútkeresés lehetetlen­ sége. Az előbbi versben a tétova ernyedtség, az utóbbiban a keserű dac üt rá a panasz for­ mátlan soraira: “Fájjon” Mindazonáltal itt már fölbukkan a tudatosság-vágy első motívu­ ma: “Lássam:/ Hol van, merre/ Csúnya, szép pőreség”. A föltárulkozó ambivalens lelkiség összetéveszthetetlenül és eredetien maga akar lenni. Sőt van ebben már valami a narcisztikus öntetszelgésből is, amely - a krisztusi etika mellett - ugyancsak sajátja lesz majd ex­ presszionista hatásoktól ihletett emberirodal­ mának. Talán nem belemagyarázás az autenti­ kus önismeret vágyát fölfedezni ebben a gon­ dolatban, azét a tiszta rajzolatú és mindinkább a racionalitás felé mozduló, lassan progresszív eszmékkel telítődő önismeretét, amely nem­ csak helyzettudatosító lesz számára, de nélkü­ lözhetetlen eszköz az alkotómunka további szakaszaiban. A Rímtelen, dísztelen vers az élet felé (1921) címével is félreérthetetlenül jelzi a továbblépést, s amely már nem egysze­ rűen élményföltolulás. de gondolati költészet. A szófűzés döcögő, a nyelvhasználat bizony­ talan, mégis benne van az új élet szándéka. A meghaladott rossz múltat egy sokkal inkább verbális, semmint metaforikus erdő-kép szim­ bolizálja, és a sűrű sötétségből a maga rohan­ va felejtő alakja bukkan elő: “vagyok új dol­ gokra készülőben/... A perces múltat oda dob­ tam/ hátra, a hátam mögé”. Körvonalazatlan marad még az elveszett régi tagadása, s az áhított új, de a lírai szubjektum első jövőérvé­ nyű tette, gesztusa nyilvánvaló. Újólag fölvil­ lan a reális önismeret igénye az élet vágyával megtoldva, hiszen kérő szemmel nyújtja hom­ lokát “avató csókra”, mely eljegyzi a “ke­ mény, friss, erős, nehéz” élettel. A kilábalás reménye azonban még múlan­ dó, a kételyek tartósságát kell látnunk a Most szomorú vagyokban (1921), az elkínzott em­ ber formátlan sóhajában: egyetlen érzést is­ métel dadogó monotóniával, a szomorúságét. A reggel-nappal-alkony örökkévaló váltako­ zására fűzi félbehagyott mondatait, ijedt és rezignált fájdalmát: “Őrlő malom - egyforma csend/ Gyilkos puszta, most így érzem.” A gondolat- és méginkább érzéstöredékek hal­ mazára emlékeztető, kakofonikus kiáradás ugyanakkor a magát nagyra és jóra hivatott­ nak érző lélek szemérmes vallomása. De ez a vallomás csak a teljes pályakép ismeretében nyeri el igazi értelmét, önmagában aligha te­ kinthető eredeti és szuverén művészi erejű al­ kotásnak. Súlyosan hiányzik belőle a költészet lényegéhez tartozó emberi szolidaritás, csak az árvaságtól didergő fagyos vacogás hallik. Nem hihetünk tehát a címbeli kijelentésnek, amely szerint bánata átmeneti állapot. A pá­ lyakezdés első négy-öt esztendeje termésé­ nek, az emberirodalom fogalmával jelzett al­ kotói korszak beköszöntéig született írásainak ismeretében: semmiképp. Búsongó, magyar fájdalmakkal terhes “Szomorú szemmel” írt publicisztikus vagy prózai munkáira jellemző marad a bánatos-aggodalmas életérzés. Verse tehát nem futó hangulat, nem spleenes boron­ gás, de tartós lelkiállapot kivetítése. Épp en­ nek a meghaladása mutatja példaszerűen a fia­ 601 �palócföld 91/6 tal Fábry Zoltán erejét szellemi nagyságát, ahogy erkölcsiségéből és történelmi fölisme­ réséből táplálkozó hivatástudata segítségével majd fölülemelkedik a személyes sors leverő tapasztalatain, vesztettségérzésén. (Az már külön tanulmányt érdemelne, miért hogy a szlovákiai magyar irodalomban annyi a vesz­ tes embert fogalmazó írás mind a mai napig, Duba Gyuláig, Dobos Lászlóig, Mács Józse­ f ig, sőt Grendel Lajosig.) Furcsa, de képalkotó és atmoszférateremtő tehetséget mutat utolsó verse, a Babona az útról (1921), amely min­ den bizarrsága ellenére a magát lélekben újó­ lag megerősítő Fábry Zoltánt mutatja: a válla­ lót, az elhatározó lépést mégis megtevőt. “El­ szégyellem magam./ Nekiindulok.// Macska szaladt át az úton;/ Viszem a sorsom.” Az Ady-utánérzésről árulkodó vers már méltó előzménye a készülő életmű gondolatiságá­ nak, annak a később maga formulázta “szelle­ merkölcsi” vonulatnak, amely azt a parancsot pecsételi az íróra, hogy a meggyőződése sze­ rinti igazságot kell vállalnia, képviselnie, hir­ detnie - akár önveszélyesen is - a változtatá­ sért. Számot kell vetnünk azzal: miért maradt művészileg hatástalan az élmény Fábry lírai zsengéiben? Pontosan azért, mert csakis élmé­ nyeit omlasztja versbe, mégpedig a maguk friss forróságában, hevületében. Csakhogy a dúlt lélek, az izzó fájdalom nem mindig alkal­ mas az esztétikailag igényes leképezésre. Itt érhető tetten a költő és a “civil” különbözősé­ ge. Az átlagos ember akkor kiáltja világgá búját vagy túlcsorduló örömét, amikor az él­ mény, az érzelem a legerősebb, ez pedig csak a kiválasztott keveseknek alkalmas pillanat, hogy másokhoz szóljanak. A költői erő egyik biztos jele az érlelő várakozás türelme; az a képesség, amellyel pontosan képes bemérni azt a tünékenyen rövid időszakot, amikor az élmény - intenzitása csillapultán is - még ele­ ven, de már szemlélhető olyan távolságról és tárgyilagossággal, hogy tudatosan formálható 602 legyen. Fábry verskezdeményei azonban ép­ penséggel élmény- és érzelmi kitörések, a hig­ gadt mérlegelés, alakítás fegyelmét nélkülöző túlcsordulások, azért is maradnak zsengék, a valódi pályakezdést megelőző kezdetleges próbálkozások. Líra az életműben Vita inkább azon lehet, hogy publiciszti­ kai, esszé- és tanulmányírói munkásságának lírai meghatározottsága a “félbemaradt költő­ től” eredeztethető-e vagy pedig a költészet mindenekfölött álló hatalmának tiszteletéből származtatható? Nem a mindenáron való kompromisszumkeresés mondatja, de vélhe­ tően mindkettőről szó van. Az utóbbi mellett érvel az a tény, hogy Fábrynál a líra iránti érdeklődés - legelsősorban a kései Ady átütő erejű hatása - eredendő és döntő jelentőségű. Ezt tovább erősítették fiatalságának rettenetes élményei, majd a német expresszionizmus nyelvteremtő példái. Lírai szemléletű világké­ pe egyformán alkati sajátosság, történelmi el­ rendelés és irodalmi hatás eredménye. De el kell fogadni az abbamaradt költői mű - más műfajban történő - folytatásának gondolatát is. Hiszen a költészet meghatározottsága ab­ ban áll, hogy elsődleges témája az én, az em­ ber belső világa, vagy ahogyan Fábry rajong­ va tisztelt német költője, Johannes R. Becher írta: “a szubjektum a művészi megformálás objektuma”. Ennek megfelelően a lírai ábrá­ zolásban döntő az érzelmi motiváltság, olykor a telítettség. Az érzelmek meghatározzák a személyiséget körülvevő légkört, de az egyé­ niség köre ennél kiterjedtebb, az emberi világ jóval szélesebb ölelésű az érzelmekénél. Vi­ szont a személyesség mindenképp érzelmi jel­ legű viszonyulás, s ez Fábry egész életművé­ ben meghatározó marad. Egyfelől közügyi tárgyú írásai telítődnek személyességének ér­ zelmi-indulati feszültségével, másfelől annyi­ ban is hű marad őseredeti hivatásához, hogy vállalja a költő feladatát, a névadást, a jelen­ ségek és a lényeg néven nevezését. Hiszen - �mint a bevezetőben Ágoston Vilmos nyomán írtuk - élmény és vízió egyforma súllyal van jelen a műben: költőként mondja az élet mo­ nológját. A döntő szót pedig maga mondta ki egy élete vége felé készült interjúban: “Nem­ csak novellaíróként kezdtem, de verseket is írtam. A bennem rekedt költő azonban - máig - jogát követeli, és mint búvópatak tör elő írásaimban...” A Fábry-mű stilisztikai vizsgálata jókor észlelte a tanulmányokban, esszékben, publi­ cisztikus írásokban szembetűnő személyessé­ get, ahogyan B. Nagy László formulázta: a megannyi konfessziót. Pályakezdő korszaká­ ban igen sűrűn előfordul, de későbbi írásait olvasva is az embernek nem ritkán olyan érzé­ se támad, mintha hatalmas ölelésű anyagában a rendező elv és az összetartó erő nem az okfejtés logikai menete lenne, hanem a szub­ jektivitás varázsa, a vallomásosság, az érzelmi viszonyulás vitathatatlan argumentális ereje, Írásai attól hatnak vitán fölülálló módon igaz­ nak, mert csak a maga meggyőződése szerint vall, s ez nem tömör, de tömött stílusalakza­ tokhoz, esetleg bizarr megfogalmazásokra ve­ zet, egyáltalán nem könnyítve meg az olvasó dolgát. Ám ha egyszer megérzi az ízét, s föl­ fedezi a maga számára e gondolati próza mű­ vészi szépségét, rájön, hogy világnézet és köl­ tészet mennyire összetartoznak a műveiben; a gondolatok súlyos igazán túl észre fogja venni a szövegek lírai hangoltságát, a dús képes be­ széd sokszínűségét, emelkedettségét, árnya­ latgazdagságát. Emersonra emlékeztető páto­ szát, a gyakori alliterálást, az összecsengést, a gondolati és zenei természetű ritmust, a szójá­ tékot. a sok-sok hasonlatot. De találkozni a verseihez hasonló - azok érzelmi intenzitását új minőséggel ismétlő - szinte ellenőrizetlen hévvel kiáramló indulatokkal, már-már torz kitörésekkel is. Mellesleg Fábry sosem akarta elhitetni olvasójával, hogy megfellebezhetet­ lenül objektív vélekedés részesévé teszi; a val­ ló és vállaló tanúságtevő szerepében alkot. Emberirodalmi alkotói periódusában látvá­ nyosan megmarad a költői zsengék szagga­ tottsága, a montázsszerűen összerakott - no­ minatív - képek túlsúlya, ahol a vallomásos­ ság át-átcsap prófétai hevületű igehirdetésbe. Expresszionizmusában erősen érvényesül a német költészet, Ady és Szabó Dezső gondo­ lati-nyelvi hatása, az utóbbi esetében azonban csak a frazeológia követéséről beszélhetünk. És mégis megkapóan egyedi a nyelve, fordu­ latos és újszerű, teli sajátos kifejezésekkel, egyéni szóalkotással és szófűzéssel, ami so­ kak számára modorosnak hat. Mintha átemel­ né a későbbi időbe, illetve a közírásba az exp­ resszionizmus forradalmiságát és saját költői látásának ellentétekben fogalmazó kategóri­ kus formuláit, egészen axiomatikus kijelenté­ sekig, jelszószerűségig jutva. Névadó ő való­ ban, hisz például néhány lírai hevületű esszéje akár prózaversként is olvasható, szónoki ha­ tást keltő. Igazat kell adnunk Koncsol László­ nak, aki szerint Fábrynak “látható” stílusa van, amíg ez az értekező irodalomra általában nem jellemző. Szembeötlő, olykor előtérbe to­ lakvó irálya fontos közügyi gondolatokat köz­ vetít szuggesztív erejű művészi átlényegítés­ sel, mégpedig úgy, hogy a tényeket, az értel­ mezett jelenségeket folyvást egyezteti a mű­ vészetek valóságképével. Alanyi költő mód­ ján érvel: a világot csak magához való viszo­ nyítottságában érzékeli és írja, legtöbbször lá­ zadón, váteszi küldetéstudattal, pedagógiai dühvel, a szenvedély hőfokán. Sajátos, de va­ lami furorral győz meg fontos, emberiségér­ vényű igazságáról. Következésképp minden írása állásfoglalás - azaz költőhöz méltó vál­ lalással: névadás - mégpedig a magyar iroda­ lomtörténetnek ahhoz a vonulatához illeszke­ dően, amit Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc és Ady neve fémjelez: a költői erejű, a nemzet sorskérdéseivel számotvető, akár önkínzó, de mindenképp figyelmeztető-tanító természetű irodalmi “publicisztika” évszázados hagyo­ mányát folytatja. Meggyőzniakarásából pedig 603 �palócföld 91/6 következik a hatásosságra törekvés, a progra­ mos expresszió. A kifejezőerőnek rendel alá csaknem min­ dent, kivált a nyelvi formát; nem törődik a jóhangzással, mintha egyenesen kedvelné a kakofóniát; nem törekszik az idegen szavak kerülésére; szívesen alkalmazza a köznyelvi fordulatokat vagy a neologizmusokat; szeret halmozni, gyakori hatáskeltő eleme a szóis­ métlés, a szinonimák sorolása; még ennél is jobban kedveli az egészen eredeti, már-már idegenszerű szóösszetételeket; egyáltalán nem tartózkodik az expresszionizmusra haja­ zó főnévi igenév gyakori használatától; általá­ ban nominatív természetű a szófajválasztása. A legeredetibb Fábry-féle nyelvi képződmé­ nyek mondattanában mutatkoznak meg, látvá­ nyosan együvé ötvözi költészet és közírás jel­ lemzőit. Mondatfűzése mellérendelő, sűrűn hiányos mondatokat, töredékeket sorakoztat föl, miképp a pályakezdése idején az avant­ gárd líra. Eredendően expresszionista törek­ vés, hogy a szavak keljenek életre, önállósul­ janak, s valamennyiben külön-külön öltsön testet a szuverén gondolat. Olykor úgy fokoz­ za egyszavas mondatainak hatását, hogy új bekezdésekként egymás alá írja őket, akárha versbe tördelné mondandóját. Nominatív szóhasználata és mellérendelő mondatfűzése kö­ vetkeztében szövegeiben jellegadó az enumeráció, azaz több azonos mondatrész egymás mellé állítása, az egész vagy csonka mondat­ részek halmozása. Így azután hosszú, de ko­ rántsem áttekinthetetlen szerkezetű mondato­ kat alkot, amelyek váltakozva a versformájú tördeléssel írott hiányos mondatok tömöttsé­ gével - csakugyan költői hatást eredményez­ hetnek. Persze lehetséges vitatkozni Fábry Zoltán stílusáról, de egyet nem lehet elvitatni: frázist, szürke egyhangúságot nem találni egész életművében. A fölszabadulás utáni pályaszakasz stílus­ elemzése azonban jelentős, nemcsak tónus-, de jellegváltozást is érzékel a Fábry-mű köl­ 604 tőiségében. Az ötvens évtized első felétől, de­ rekától írott tanulmányai, esszéi - elsőül a nemzetiségi irodalom helyzetét, állapotát föl­ mérő. nagyívű, összegező munkák - minha fokról fokra közelítenének a köznyelviséghez, ritkulnak a lírai szóképek, csökken a bizarr szófordulatok száma, összességében; egysze­ rűbbé válik a stílusa, és a lírai hevület össze­ tartó erejét, a szenvedélyesség koherens szere­ pét átveszi a komolyan mérlegelő, a részté­ nyekkel aprólékosan számotvető, körültekintő érvelés, valamint a higgadt ítéletalkotás. Tom­ pul, s eltűnik végül az excentrikusság, az eksztázis. Helyére a mérték lép, vagy ahogyan B. Nagy László fogalmaz. “A régi Fábry-cik­ kek vijjogva röppentek fel, s mint valami sóly­ mok vetették rá magukat a kiszemelt ellenség­ re, tépve, marcangolva a fasiszta barbarizmus megnyilatkozásait. A mai Fábry-cikkek már méltósággal köröznek a magasban. Olvasásuk közben érezzük kitágulni a teret, s az idő a végtelenbe nyúlik.” A komoly tónus - mely mindvégig jelen van a műben - a történelmi szükségszerűség következménye, azé a tuda­ tos tényezőé, amely íróvá tette, s ami a szemé­ ben mindig az ügy odaadó szolgálatát jelentet­ te, nem pedig a sikerek, babérok vágyát. A vállalt ügyek elszánt védelme okán lett nem egyszer komor a hangja, de épp ez a szolgáló hivatásérzet fűtötte föl szenvedélyét, amikor epéssé lett, szikrázóvá és dübörgővé, néha pa­ tetikussá, retorikussá. Szalatnai Rezső mon­ dotta: “Az igazáért, humanizmusa tisztaságá­ ért semmi sem feszélyezte.” Költői hév és mértéktartó komolyság tehát együtt vannak jelen az életműben, de nem egyidejűleg, ha­ nem egymást követően. Jellemzően a pálya első felében túlsúlyban van a költői világlátás és kifejezésmód, az idősödő Fábry munkássá­ gát ellenben a gondolati fegyelem, a visszafo­ gott hangvétel jellemzi. A kései “klasszikus” Fábry már nem egy-egy valóságelem, jelenség ismertetéséből bontja ki vélekedését, és nem is csak fölháborodik vagy támad, meggyőz és �érvel, de teljességigénnyel magyarázza a való­ ságot. Úgy magyarázza, hogy ehhez sajátos kevésbé különös, bizarrságával nem tüntető fogalomrendszert és stílust alkot, amely a vi­ lág egy addig láthatatlanul maradt dimenzió­ jára nyitja rá az olvasó szemét. Gondolatainak értelmi tartalma mellett maradandó érzelmi telítettségüket is rögzíti - következésképp a gondolat teljességét sugározza, valamennyi vonatkozását (logikáját, intuitív, erkölcsi, ér­ zelmi aspektusát) szinte vizuálisan ábrázolja, költői megérzékítéssel teszi láthatóvá, de im­ már a “stószi mérték” realizmusa jegyében. Így fest egész képet a szenvedő és jóra törő ember világáról. Ezért mondhatta róla joggal Duba Gyula, “Fábry: költőfilozófus”. Irodalom Ágoston Vilmos: A humanista Fábry Zoltán hi­ te és félelme. In: Ágoston Vilmos - Huszár Vilmos - Molnár Gusztáv - Szilágyi N. Sándor: Szövegek és körülmények. Bukarest, 1974. Kriterion Kiadó. B. Nagy László: A stószi mérték. In: A teremtés kezdetén. Bp. 1966. Szépirodalmi Kiadó. Csanda Sándor: Jegyzetek a csehszlovákiai ma­ gyar irodalom történetéhez. In: Hidak sorsa. Bratis­ lava, 1965. Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó. Duba Gyula: Fábry Zoltán és a történelem. In: Fábry Zoltán kortársai szemével. Szerk. Duba Gyu­ la és E. Fehér Pál. Bratislava, 1973. Madách Kiadó. Duba Gyula: Így lett szocialista író Fábry Zol­ tán. In: Látni a célt. Bratislava, 1983. Madách Ki­ adó. Duba Gyula: Az író erkölcsi legendája. In: Va­ lóság és életérzés. Bratislava. 1972. Madách Kiadó. Fonod Zoltán: Az idő fogságában. (Interjú Fábry Zoltánnal). Új Szó, 1967. augusztus 10. Koncsol László: A cselekvő erkölcs. In: Nem­ zedékem útjain. Bratislava, 1988. Madách Kiadó. Sándor László: Fábry Zoltán igaza. In: Hazánk: Kelet-Európa. Bp. 1979. Gondolat Kiadó. Szalatnai Rezső: Fábry Zoltán ablaka. In: Arc­ képek, háttérben hegyekkel. Bp. 1969. Szépiro­ dalmi Kiadó. Tőzsér Árpád: Fábry-problémák. In: Szavak barlangjában. Bratislava, 1980. Madách Kiadó. Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról. Irodalmi Szemle, 1967. 7. szám. A versek lelőhelye: Fábry Zoltán Összegyűjtött Írásai 1. kötet. Szerk. Fónod Zoltán. Bratislava. 1980. Madách Kiadó. 605 �Kovács G yőző Egy új állam születése (Történelem és írói látásmód) E sorok írója hosszú időn keresztül foglalkozott Fábry Zoltán életművével. Az ő írói-szellemi teljesítménye természetesen nem légüres térben jött, jöhetett létre, ha­ nem: történelmi-társadalmi közegben. A Fábry-életmű létrejöttéhez is szükség volt bizon yos társa d a lm i közegre. Valamikor, évekkel ezelőtt - Szlovákiában - azt mondot­ tam, egy előadásban (Fábry Zoltán halála után), hogy ez az írói életmű csakis Stószon jöhetett létre. Íg y lett teljes a Fábry-életmű. Ezúttal tehát nem teljesen iroda­ lomközpontú beállítottsággal, ama bizonyos történelmi hátteret szeretném fölvázolni. Fábry Zoltán maga írta 1968 tavaszán: “...Ötven év előtt alakult itt egy ú j haza: Cseh­ szlovákia. Ötven éve - jóban, rosszban - mi is lakói vagyunk, részei, részesei...” Ezek után lássuk hát a történelmi vázlatot, amelynek forrásait Pozsonyban az Egyetemi Könyvtár hatalmas folyóirat- és hírlap anyaga, valamint az Állami Központi Levéltár kötetei és fondjai között kellett feltárnom. Mint köztudott: 1938 szeptemberének utolsó napján, e nap hajnali óráiban megszűnt egy állam. Pontosabban: elindult a megsem­ misülés felé. Az ország - a Csehszlovák Köz­ társaság volt, de problémái, drámája egy egész régiót érintettek. Akik akkor úgy gondolták, hogy megmen­ tették a békét, illetve - a másik oldalon abban a hitben ringatták magukat, hogy a fék­ telen düh eltűntethet egy államproduktumot, szóval ezeket a feleket a legkevésbé sem érde­ kelte (hacsak nem önző szempontjaiktól vezé­ reltetve), hogy ennek az államnak mi volt, milyen volt a belső rendje; egyáltalán “belül” 606 (tehát nem csak nemzetközi vonatkozásban) miként fejlődött 1918 és 1938 között. Nekünk is fel kell tennünk a kérdést: való­ jában milyen is volt ez az állam; az 1918 után létrejött Csehszlovák Köztársaság? Itt, a közép-kelet-európai térségben sorra alakultak meg az új - nemzeti és nemzetiségi - államok. Gyakran hozták őket közös nevező­ re, melynek egyetlen - differenciálatlan kulcsszava volt: a kisantant. Holott szó sem lehetett közös nevezőről (Csehszlovákia, Ro­ mánia, Jugoszlávia vonatkozásában). Sem tár­ sadalmi berendezkedésükben (államforma), sem gazdasági alapjaikban, sem életvitelük­ ben, sőt - mint utóbb kiderült - politikai, ne­ tán külpolitikai vonalvezetésükben sem. Míg Csehszlovákia (a cseh országrész jóvoltából) fejlett ipari országnak számított, addig Romá­ nia és Jugoszlávia elmaradott, agrárország­ ként élte át az első világháborút követő évtize­ deket. llymódon a nagy integrációs tervek gyakrolati problémáját nem is tudták kiállni. Közismert az is, hogy a gazdasági és poli­ tikai vákuumba a náci Németország illesztette bele a maga (agressziós) terveit. Más oldalról nézve: a polgári demokratikus Csehszlovákia �merőben más típusú országokkal volt körülvé­ ve; hiszen Nyugatról a weimari, majd a fasisz­ ta Németország ölelte félkörben, Keletről az 1917 utáni Szovjet-Oroszország (majd Szov­ jetúnió) határolta, Délről a neobarokk-konzer­ vatív Magyarországgal volt határos; föld­ rajzilag távolabb - szövetségesei a királyi Ro­ mánia, illetve az ugyancsak királyi SHS (1929-től Jugoszlávia) terültek el. Most már Csehszlovákia felé fordulva fel­ villanthatunk néhány mozzanatot, jelezhetünk bizonyos irányokat. Ilyenekre gondolunk: Kik hozták létre? - Mi volt, mi lehetett a kitű­ zött cél? - A népi mozgalom és az emigrációs szervezkedés együtthaladása meddig figyel­ hető meg? - A központi hatalom milyen célt tűzött ki maga elé? - Milyen gazdasági, társa­ dalmi, politikai, nemzetiségi akadályokba üt­ köztek? Természetesen: e vázlatban csak részben adhatunk választ a felsorolt (és még annál is több) kérdésekre. Úgy látjuk, hogy célszerű mintegy kiragadva - a központi hatalom mi­ kéntjét vizsgálni kissé részletesebben: e kér­ déskörben ragadható meg az ütközés az el­ gondolás és a valóság között illetve az a törté­ nelmi-társadalmi környezet, mely adalékul szolgálhat Fábry Zoltán az Éhség legendája című műve valamint ennek környezetében ke­ letkezett egyéb művek születési körülményei­ hez. Előljáróban szeretnénk jelezni, hogy kuta­ tásunk közben eleve két irányú mozgásrend­ szert véltünk felfedezni. Az Egyetemi Könyv­ tárban átnézett újságok, lapok, folyóiratok el­ sősorban bizonyos horizontális mozgásrend­ szert mutatnak, ebben segítenek tájékozódni, míg a levéltári anyagok vertikális mozgást mutatnak. Az erős központosításra törekvő ál­ lamgépezet ilyen irányú mozgására mutat. Az első (a horizontális) a leginkább széleskörűen tudatformáló. A társadalommal a legközvetle­ nebbül érintkező. A második (a vertiká­ lis)mintegy e mögött, sőt e fölött húzódik meg; a közvélemény előtt inkább rejtetten. Minden esetre: zártabb világot tár fel, a maga törvényeivel, az ezekbe bújtatott jogi, alkot­ mányjogi, nemzetközi-jogi, vagy éppen gaz­ dasági törekvéseivel. Mivel a hamarosan (már 1918 végére, de biztosan 1919 elejére) kiépült központi hata­ lom markáns vonásai kimutathatók, érdemes − általánosságban - végigpillantani, hogy tagjai milyen táborból verbuválódtak: - cseh polgári liberálisokból, cseh agrárpárti politikusokból, cseh nemzetiszocialista pártiakból, találunk közöttük cseh ausztromarxistákat is, vagy cseh szociáldemokrata politikusokat, továbbá szlovák publicistákat, vagy kiemelkedő és meglehetősen nagy nemzetközi hírnévre szert tett szlovák tudós értelmiségieket. Tehát - tér­ ben és időben - meglehetősen széles a me­ zőny, melyből - végülis - kialakult az a hatal­ mi csoport, melynek magva, már hosszú évek­ kel korábban, korábbról, a Masaryk-Benes­ csoport volt. Tehát azok, akik - jórészt emig­ rációból hazakerülve - a tényleges hatalmi képviselőket jelentették. Egy új - tartalmában is merőben újszerű államot kellett létrehozniok. Miként T.G. Ma­ saryk emlékirataiból kitűnik, nemzeti mozgal­ muk kiindulópontja az volt. hogy “...a mi he­ lyünk egész történelmünk során a németel­ lenes oldalon volt. Elemezvén az európai helyzetet, mérlegelvén a háború kimenetelét, az aktív Ausztria-ellenes tevékenység mellett döntöttem, remélve, hogy a szövetségesek győznek, és hogy e döntésünk meghozza szá­ munkra a szabadságot...” De rögtön hozzá is teszi: “...A döntés nem volt könnyű, tudtam és éreztem, sorsdöntő lépést teszek; de világosan láttam, hogy e nagy korban nem maradhatunk passzívak...” - Ennek érdekében azt is állan­ dóan szem előtt tartotta, hogy rendkívül fon­ tos: ”...a külföldi vezetés kapcsolatban legyen az otthoniakkal...” De megmutatkozik a filozófus professzor egy másik, gondokkal és dilemmákkal teli 607 �palócföld 91/6 arca: “...valóban érettek vagyunk-e az ellenál­ lásra, érettek vagyunk-e a szabadságra, egy önálló állam igazgatására és fenntartására, mely Csehországból és Szlovákiából állnak, jelentős nemzeti kisebbségekkel? Van-e elég olyan emberünk, akik politikailag érettek rá, hogy felfogják a háború igazi értelmét és meg­ értsék, mi a nemzet feladata a háborúban? Megértjük-e a világtörténelmi pillanatot? Ké­ pesek leszünk-e cselekedni, megint valóban cselekedni? Helyrehozzuk, jóvátesszük Fe­ hérhegyet?” Ezek a sorok bepillantást engednek egy tépelődő gondolatvilágba: olyan politikuséba, aki emberek millióinak álmát-vágyát fogal­ mazza meg. Ez vitte őt, a liberális-humanista filozófia professzort egy táborba - az aktív, szervező, dilemmáktól jobbára mentes Benes­ hez. Hiszen még elképzelésük gondolatrend­ szere is a valóságos gondolatokat és vágyakat fejezte ki, s nem csupán szimbolikus az, hogy T.G.Masaryk viláforradalomról, E.Benes pe­ dig nemzetek forradalmáról gondolkozik és ír. Egyébként T.G.Masaryk egyértelműen fogal­ mazta meg, hogy azt a háborút miért és mi­ ként értelmezi világforradalomnak. “A világ­ háború a nemzetek háborúja volt. Nem a régi, állandó hadseregek álltak egymással szem­ ben, hanem az újak... Mivel... a világháborút tömegek vívták, e háborúnak sajátos jellege volt - a harcoló nemzetek jelleme fejeződött ki benne...” Az új állam létrehozásában, megteremté­ sében T.G.Masaryk szeme előtt a svájci példa lebegett. Leegyszerűsítve szólván: a svájci be­ rendezkedést óhajtotta átültetni ide, KözépEurópába. A példa adott volt. Csak éppen e régió adottságai nem kedveztek a megvalósu­ lásnak. Pedig Masaryk jól látta: “Svájc, bár kis ország, szellemével hatott az európai kul­ túrára; nemzetköziségét éppoly intenzíven fej­ lesztette, mint nemzeti jellegét... Ám Svájc szabad és demokratikus ország, Ausztriában és Magyarországon viszont a nemzetek kény­ 608 szerből és a monarchikus abszolutizmus nyo­ mására élnek együtt. De éppen ezért tanulha­ tunk a svájci példából: szem előtt tartjuk majd a különbségeket is, amely közül a legfonto­ sabb, hogy Svájc önálló kis államok - kanto­ nok - szövetsége, hogy mindhárom svájci nemzet része valamely nagy önálló államban élő nagy nemzetnek, és hogy itt már régóta nem voltak nemzeti viszályok...” Általános tanulságként - elméletben - le is vonta Masaryk a tanulságot: “...A demokráciát és a velejáró szabadságot a figyelmes idegen­ nek az élet minden területén látnia kell és kap­ csolat van a föderáció és a demokrácia között; az Egyesült Államokkal és Németországgal való összevetés megkönnyítette dolgomat...” Az óhajt, az elgondolás csíráját fedezhet­ jük fel: “keleti Svájcot” létrehozni e közép­ kelet-európai régióban. Masaryk Svájc-példaképe elsősorban poli­ tikailag tudott volna valósággá válni a közép­ és kelet-európai régióban. Ámde az egyes or­ szágrészek közötti nagyarányú eltérések ezt végülis nem tették lehetővé. A szociális és gazdasági aránytalanságok oly nyomasztóak voltak, hogy azokat áthidalni nem lehetett. Még annak árán sem, hogy - mondjuk - a központi kormányzat egyszerűen nem vesz, róluk tudomást. Az említett könyv- és levéltári anyagok nagyon plasztikusan mutatják az el­ térést, ennek lényegét a horizontális, illetve a vertikális síkban. A vertikális vonulat sokkal higgadtabb képet nyújt a korabeli csehszlová­ kiai életről, miként ezt az ugyanakkor megje­ lent lapokból ítélhetnők. Ez utóbbiakban pár­ tok és nemzetiségek, központiság és regiona­ litás viszonyai, és még számos vonás (gyakran kicsinyes intrikák, stb.) volt jellemző. Igaz: ez a kép - ennélfogva érthetően - színe­ sebb. többszólamúbb, többféle érvet is felso­ rakoztató. A törvények, a vertikum, a központiság: pártok és nemzetiségek fölött állónak mutat­ �kérlelhetetlenül, kemény logikával tartották szem előtt az európai távlatokat és - lehetőség szerint - az ország regionális érdekeit. Egysé­ ges államban gondolkoztak ezek a központi törvények. Nem vettek figyelembe mást, csak egyetlen - központi - állami érdeket. Prágától távol volt Verhovina. Távol volt Hradzsintól mindenfajta - alsóbb szintű - pártérdek, nem­ zetiségi (netán nemzeti) torzsalkodás. Ennek megítélésében - végső eredményét tekintve - a vezetés egységes volt (beleértve a köztársasági elnököt, a kormány szinte vala­ mennyi tagját). Elsősorban Benes dolgozott rendkívül hatékonyan és mindenre körültekin­ tően. Ő mindenütt “jelen” volt. Nemcsak a nemzetközi politikai szerződések ratifikációs okmányait záradékolta - külügyminiszterként -. de a gazdaságiakat stb. is. Ő volt a Cseh­ szlovák Köztársaság (az un. I. Köztársaság) “motorja”. Vám-vasúti egyezmények, külön­ böző (belső) gazdasági- és pénzügyi törvény­ ek stb. megalkotásában vett részt. Közben fá­ radhatatlanul járta Európát, s szőtte újjá és még újabbá a kisantant szövetséget. A vona­ kodókat újra és újra meggyőzte. De itt valahol ő is a realitás kemény falába ütközött. A szociális feszültségek oly nagyok vol­ tak, hogy azt sem ő, sem Masaryk, sem mások nem tudták áthidalni. Nem tudtak átugrani sa­ ját árnyékukon. Verhovina, az éhség legendájá­ nak földje megcáfolta a demokrácia valóságát. A híres és elkobzott Fábry-mű. Az éhség legendája - a maga kegyetlen realitásában - a demokrácia legendáját is bemutatta. Fábry egykor - az elkobzott példányokra - dedikáci­ óként így küldte el az elnöknek, a belügymi­ niszternek. A stószi szerző az éhség legendája helyett a demokrácia legendáját ajánlotta. Más helyütt, Sajtószabadság és demokrá­ cia címen írt cikkében a következőket rögzí­ tette: “A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez, a paragrafusok nevében, a törvény ne­ vében, a demokrácia nevében, a nép nevében. Az éhség legendáját elkobozta a demokrá­ cia valósága. A létező valóságot - munkátla­ nok éhségét - semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a »szent korona«. Csehszlovákiában: a demok­ rácia. Magyarországon nincs király, de meg­ van a középkori jogalap. Látható és tapintha­ tó, grófoktól őrzött szimbólum ez. A demokrá­ ciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van?..." Történt mindez annak ellenére, hogy az első világháború gazdasági nyomorából e ré­ gióban leghamarabb Csehszlovákia lábalt ki. Már a húszas évek első éveiben nagyarányú pénzreformot tudott bevezetni; a nemzeti jö­ vedelmet növelni tudta (hiszen a csehországi régió fejlett iparral rendelkezett); az egykori Osztrák-Magyar Monarchia ipari-gazdasági potenciáljának jelentős része e területen ma­ radt. Sőt, azt is el lehet mondani, hogy az 19291933-as világgazdasági válságot is nagyobb megrendülés nélkül vészelte át. Az amúgyis erős központosításra hajlamos vezetés e vál­ ság éveiben bevezette a kötött gazdálkodást. A kép tehát úgy fest: nem minden alap nélkül nevezték - különböző időben és helyeken Csehszlovákiát “keleti Svájc”-nak. A központi hatalmat egy ideig igazolta: sikerül a kisérlet arra - erős cseh nemzeti burzsoáziával a háta mögött -, hogy megteremtsék - adott körülmé­ nyek között - polgári demokratikus állami be­ rendezkedést. Csakhogy eközben felvillantak olyan fé­ nyek, amelyek az imént vázolt képet erősen elhomályosították. Illusztrációképpen csak egyetlen példát villantunk fel, amely ma is meghökkentő, egykor kegyetlen, szociális, gazdasági és nemzetiségi valóság volt. Sajátos vonásként tűnik elénk a korabeli újságokból: magunk úgy neveztük el - a “há­ rom főváros” szindrómája. Évtizedes küzdel­ 609 �palócföld 91/6 mekről volt és van szó. Miről is? A korabeli, különböző pártállású és más-más országrész­ hez tartozó lapok más fővárosról írtak-beszél­ tek. De melyikről?! - Mindig a konkrét hely­ zet szabta meg, miről volt szó. Prágáról? Po­ zsonyról? Ungvárról? Avagy - gyakran negye­ dikként - Munkácsról? Szlovákiában erős volt a tendencia, mely arra mutatott: Pozsony ez országrész főváro­ sa.De Kárpátalján: Ungvárt (mások Munká­ csot) tekintették annak. Egyetlen -de egyenet­ lenül és egyenlőtlenül fejlődő - országon belül régiónként változott a “főváros”. Ebben nem­ csak szeparatista törekvések jelentkeztek, nemcsak nemzetiségi ellentétek (erős cseh-el­ lenesség!). sokkal inkább az, hogy minél in­ kább távolodtak - földrajzilag - Prágától, az illető régió annál szegényebb volt, s az éhség nem legenda volt számára: de a demokrácia igen. Ebből következett: önkormányzatot akartak, hogy az elviselhetetlen és kegyetlen problémákat önmaguk tudják - ahogy tudják megoldani. Prágától hiába vártak segítséget, ígéreteken kívül megoldást nem kaptak. Nem maradt más hátra, mint az: a híradások­ 610 ban, az újságok hasábjain rögzítették vágyál­ maikat - az illető régió vágyálmát, az önálló fővárost. Az egykori vezetésben élt a példa (Svájc), éltek a demokrácia játékszabályai - elmélet­ ben. Mert itthon nem tudták megvalósítani. Fejlett ország - jóval 1938 ősze előtt - kezdett (belülről) darabokra hullni. Lassú, emésztő fé­ reg rágta. Mi maradt 1938-ra? Az egykori ideálok, erős központi kormányzás ellenére, tova leng­ tek. Az alig pár éve még méltán irigyelt, s nem ironikusan nevezett “keleti Svájc” belehullott a III. Német Birodalom karjaiba. Eltűnt egy akár modellnek is számottevő - polgári de­ mokrácia: területén sokan osztoztak. Annyi maradt meg, s erre a hagyományra építettek is: az egykori csehszlovák állami ve­ zetés utat nyitott a cseh és a szlovák nemzeti fejlődés számára - polgári demokratikus kere­ tek között. Ami ezután következett: az már egy új történet, viszont a logikusan egymásba ka­ paszkodó események története alapján a viták máig is tartanak. �palócföld 91/6 Hasznos József Kutyaszorítóban II. ( 1941- 1945) - Részletek IV. Elszabadult pokol A Szálasi-féle hatalomátvétel után felgyorsultak az esemé­ nyek. amelyek a vasúti szállításokban is megmutatkoznak. Mind gyakrabbá válnak a Szlovákián át észak felé, Németország irányába futó szerelvények, amelyek kiürítési holmikat, áttelepültő katonai egységet és felszerelési tárgyakat visznek. Az állomás személyzete, amely főként Tar, Kisterenye és Somoskőújfalu térségéből regrutálódott, aggodalommal figyelte az eseményeket, de fegyelmezetten végezte munkáját. Salgótarjánban egyre sűrűbben jelentkez­ tek menekült vasutasok az ország déli része­ iből. Ez a terület ugyanis a románok átállása következtében, csakhamar hadszíntérré válto­ zott. Szabadkáról: Pogány András, állomásfő­ nök és vele együtt Füri Mária, Varga Katalin, Balázs Piri Rozália érkezett. Szolnokról Lu­ kács Dániel jött. Erdélyből menekült Tolnai László intéző és mások, akiket befogadtunk és munkába állítottunk. Megnőtt az országúton észak felé tartók száma is. Az egyik napon nyíregyházi régi ismerősünk. Antalfi Zoltán, szüleivel együtt kopogtatott be hozzánk. Az öreg szülők fájdalommal búcsúztak el egyetlen gyermeküktől, aki egységével to­ vább vonult Fülek felé. A vasúti pálya Salgótarján külső pu.-ig két, innen Somoskőujfalu, illetve tovább Fü­ lek felé, egyvágányú. A növekedő forgalom komoly gondot okozott. A bajokat tetézte, hogy a nagy talajszintkülönbség miatt Somoskőújfa­ luig a vonatok csak tolómozdonnyal tudtak kínkeservesen, döcögve felkapaszkodni. A szerelvények egymást érték, zsúfolásig tele le­ szerelt gyárak gépeivel, katonai egységek tör­ zsállományával és a tisztek családtagjaival. Fel­ háborodást keltett, hogy egyes asszonyok vado­ natúj kincstári köpenyt, bekecset húztak ma­ gukra, amikor tudott dolog, hogy a frontokon harcoló katonák ellátása mennyire hiányos. Forgalmi-tisztjeinket alaposan próbára tet­ te és megviselte a hetek óta tartó és fokozódó áradat. Sok időt töltöttem a forgalmi irodában és igyekeztem segíteni az ott folyó idegtépő munkát. Dél körül járt az idő, amikor kivágódott az iroda ajtaja és jóképű. Fiatal főhadnagy rontott be rajta. - Mégiscsak disznóság! Maguk szabotál­ nak! Órák óta áll a szerelvényünk mozdony nélkül! Követelem, azonnal indítsanak! üvöltötte. Elfogyott a türelmem és emelt hangon rep­ likáztam: - De sürgős magának! Vegye tudo­ másul, hogy mi nem szabotálunk! Kikérjük ezt a hangot! Különben is ha ide belép, kö­ szönni illenék! Emberünket szemmel láthatóan meglepte a “fogadj-isten”, de m ég próbálkozott. 611 �palócföld 91/6 - Hogy beszél maga! Jegyezze meg, én Tölgyessy Ferenc, magyar királyi honvéd fő­ hadnagy vagyok! - Én meg Hasznos József magyar királyi államvasúti főtiszt, állomásfőnök-helyettes vagyok! Tölgyessy a száját rágta dühében: - Ennek még lesz folytatása! Keményen válaszoltam. - Állok elébe! - A főhadnagy dühösen sar­ konfordult és elrohant. Félóra sem telt el és hívatott Mihálka La­ jos tanácsos, állomásfőnök. Szabályszerűen jelentkeztem. Ott ült már nála egy ezredes, akinek bemutatott, majd felémfordult. - Helyettes úr, az ezredes úr már tájékoz­ tatott a forgalmi irodában nem régen lezajlott eseményekről, szeretném ha elmondanád, ho­ gyan is történt! Röviden vázoltam a súyos forgalmi hely­ zetet, majd Tölgyessy főhadnagy berobbaná­ sát a forgalmi irodába és a lezajlott szóváltást. Az állomásfőnök az ezredesre nézett s megje­ gyezte: - Így egészen más a helyzet, a főhadnagy úr fellépése provokatív volt. A magyar királyi honvédséget senki sem sértette meg. A vasuta­ sok pedig helytállnak! Az ezredes úgy látszik találva érezte ma­ gát, és barátságtalan szóváltás következett. A galambősz, 60 év körüli állomásfőnök végül nagy nyugalommal így szólt: - Ezredes úr, tudtommal a front arra van... - és pipájával Hatvan felé mutatott, majd Fü­ lek irányába bökve hozzátette - maguk mégis errefelé iparkodnak... Ki szabotál tehát? Az ezredes szó nélkül távozott. Az esetet jelentettük a Füleken székelő magyar katonai parancsnokságnak. Válaszuk az volt, hogy a szállítmány várjon a sorára. A vasutasok hivatásukat szerető, köteles­ ségüket híven teljesítő, fegyelmezett emberek. 612 Nem politizáltak, amit a Szolgálati Szabályzat különben is tiltott. Elvük az, hogy “A kerék­ nek mindig forognia kell!” Salgótarján külső pu. létszáma a hozzátar­ tozó fűtőházi és fiókműhelyi személyzettel együtt 200 főre rúgott, akikre október 16-a után is hatástalan maradt a nyilas demagógia. Szálasi Ferencet nem tartottuk a magyar nép törvényes vezetőjének, s a kiadott rendelkezés ellenére sem eskettük fel a személyzetet a “Nemzetvezető”-re. Tudtuk, hogy nagy koc­ kázatot vállalunk, de megtettük. Mihálka állo­ másfönök megvetette a nyilasokat s e tekintet­ ben is teljes volt az egyetértés közöttünk. Em­ bereink között nem volt kommunista, de még szociáldemokrata sem, vagy ha mégis akadt titokban egy-kettő, befolyásuk elenyészően csekély a sínek környékén. A helyi gyárakban és üzemekben ugyan­ akkor szép számmal akadtak nyilasok, még a bányák munkásai között is. Nem volt titok előttünk az sem, hogy a közeli Karancs hegységben szervezkednek a kommunisták és gyülekeznek a partizánok. Éjszakánként többször hallottuk magányos re­ pülőgép zúgását és láttuk a “Sztalin gyertyá”­ nak keresztelt világító rakéták fellobbanását a hegyet borító erdők felett, ami utánpótlás ér­ kezését sejtette. Ilyenkor a németek és a csen­ dőrök hajtóvadászatot rendeztek, de nem nagy eredménnyel. A nyilas propagandára nem sokat adtunk, bár voltak, akik elhitték, hogy készül a “cso­ dafegyver”, ami egycsapásra a németek javára billenti a háború mérlegét. Hatottak a szovjet katonák kegyetlenkedéseiről terjesztett men­ de-mondák is, a nőkkel szemben elkövetett erőszakoskodások rémhírei. Tudtuk, hogy az ország helyzete kétségbe­ ejtő s jövője bizonytalan. Megpróbáltunk jó­ zanul, hideg fejjel gondolkodni és cselekedni, mert nekünk itt és most ebben a környezetben kell élnünk. A németek régen elveszítették hi­ telüket, de a reális valóság mégis csak az, �hogy a nyakunkon ülnek, ők parancsolnak, a hatóságok engedelmeskednek, sőt Salgótarján főterén ellenállókat és katonaszökevényeket akasztanak. Nyilvánvaló az is, hogy a néme­ tek és a nyilasok - minden fogadkozásuk elle­ nére - sem képesek a szovjet csapatokat fel­ tartóztatni, illetve visszaverni. Meggyorsítoták a salgótarjáni gyárak le­ szerelését és elszállítását. Ösztönösen is ér­ zem, hogy ez ellen tenni kell valamit, hiszen gépek nélkül nem indulhat meg a termelés a front elvonulása után. A továbbélés alapfelté­ tele pedig a munka: de rettenetes nyomásként nehezedik rám az ismeretlen jövendő, két apró gyermekem, feleségem és a nekem engedel­ meskedő beosztottak sorsáért érzett aggoda­ lom. Akár tetszik, akár nem, józan ésszel tudo­ másul kell venni, hogy a vörös hadsereg mind közelebb ér. A gyárak kocsiigénylésének kielégítése az én feladatom. Az üveggyár, a gépgyár, az acél­ gyár gépi berendezéseinek nyugatra való el­ hurcolásának ütemét lassította, sőt napokra megaksztotta, hogy a gyárak üres kocsival tör­ ténő ellátása akadozik. Különféle ügyeskedé­ sekkel mindezt fokozni lehet. Ezt a gyakorla­ tot követem, együttműködve Wiesinger Ká­ roly főmérnökkel és Mánczos József tervező­ vel, akikhez egyébként is baráti szálak fűznek. A helyzetem kényes, mert nekik írásban kell átnyújtniuk kocsiszükségletüket s csak bizal­ masan kérhetnek arra, hogy ne állítsam ki azo­ kat. Végeredményben nekem kell vállalni a felelősséget a gyárak leszerelésének elhúzó­ dásáért. Persze sokkal kevesebbet tehettem volna Mihálka tanácsos beleegyező kacsintása nélkül, aki tökéletesen tisztában volt a hely­ zettel. 1944. október hó közepén, Selbmann had­ nagy vezetésével megérkezett Salgótarjánba a német katonai szállítási parancsnokság. Há­ rom vasúti kocsiból álló részlegüket a fűtőház területén, a fordítókorong közelében lévő üze­ mi vágányra állíttatják. Selbmann hadnagy negyven év feletti, közepes magasságú, so­ vány testalkatú férfi. Polgári foglalkozása: vasúti tisztviselő (Halle környékéről). Embe­ rei ugyancsak Wermacht katonák, az idősebb generációból. Feladatuk, hogy “segítsék” a magyar személyzet munkáját. A valóságban viszont megfigyelték, majd ellenőrizték s vé­ gül irányították az itt folyó tevékenységet. A szénbányák, ha mérsékelten is, de még termelnek, a rakodáshoz szükséges üres ko­ csik rendelkezésre bocsátása azonban mind nagyobb nehézségbe ütközik. Hatvanból fő­ ként rakott vagonok érkeznek észak-magyar­ országi, sőt Budapest elkerülése miatt dunán­ túli rendeltetéssel. A salgótarjáni leadási kocsi kevés az itteni szükséglet fedezésére. Az acél­ gyár, üveggyár és a gépgyár berendezéseinek elszállításához elsősorban “G” vagy “Gh” jel­ zésű fedett kocsik kellenének. A budapesti MÁV üzletvezetőség kocsiintézősége igyek­ szik is e térségbe irányítani a kért vagonokat, de a fegyelem lazulásával, az útközbeni állo­ mások sokat saját céljaikra kisoroznak a vona­ tokból. Üres kocsi még így is érkezik, de azokból a lehetségesnél sokkal kevesebbet adunk át kiüríési célokra, a többit pedig Fülek és Losonc irányába tovább utaztatjuk. A ko­ csimesterek (Szilágyi, Barna és Molnár) bár sejtik miről van szó, kérdezés nélkül végre­ hajtják a rendelkezéseimet. Ezek az intézkedések is hozzájárultak ah­ hoz, hogy sok alapvető és a termelés újraindí­ tásához nélkülözhetetlen gép végül is Salgó­ tarjánban marad. 1944. november 4-én elesett Szolnok, s ezzel együtt megszűnt a Nyíregyháza-Debre­ cen-Szolnok-Budapest fővonalon a vasúti közlekedés. A forgalom a Miskolc-HatvanBudapest útirányra terelődött. A fővonali ren­ dező pályaudvarok gyakori bombázása miatt 613 �palócföld 91/6 azonban fokozott mértékben igénybe kellett venni a Hatvan-Salgótarján-Fülek-Losonc se­ gélyútirányt, ami növelte Salgótarján zsúfolt­ ságát. November hó első napjaiban, a reggeli személyzetváltásnál jelentést tettek kb. 50-60 belföldi magyar kocsiról, amelyekben cukor, liszt, szén, tüzifa s más létfontosságú rako­ mány van, Selbmann parancsára a német le­ génység leszedte a magyar bárcákat és helyet­ te németországi rendeltetésű bárcákkal látták el. Felháborodottan tiltakozom az önkényes­ kedés miatt. Selbmann üvöltözött: miért okos­ kodom, hiszen ezeket a kocsikat a címzett ál­ lomásokra már nem lehet továbbítani, mert ott oroszok vannak. A magyar fuvarleveleket mu­ tatva cáfolom az otromba hazugságot. Selb­ mann nem enged. Én sem. Felhívtam a füleki katonai irányítókat s közlöm a tényeket. Kér­ ték, hogy a vonatvezetővel küldjem el a ma­ gyar fuvarleveleket, s megígérték, hogy intéz­ kednek. Estefelé értesítést kapok, hogy a kocsikat újból magyar bárcákkal látták el és az eredeti fuvarlevelek szerinti rendeltetési helyekre to­ vábbították. Selbmann tombolt dühében, s mivel igen gyakran ittas és beszámíthatatlan, ha csak le­ het kitérek előle s átengedem a terepet Pogány András főintézőnek, aki diplomatikusabban tud a németekkel bánni mint én. Salgótarján felett éjszakánként tömegesen repültek angolszász bombázógépek délről északi irányba, de bennünket békén hagytak. Tartottunk tőlük, mert az állomás túlsó olda­ lán egy nagy területen az izzó baglyasi med­ dőhányó kitűnő éjszakai célpontot jelenthetett számukra. Nyomasztó és félelmetes a repülők mono­ ton dübörgése. Légvédelem, elhárítás, semmi. Rettenetes a teljes kiszolgálgatottság. A front közeledését a szovjet felderítőgépek megjele­ 614 nése is érzékelteti. Az egyik ilyen gép, a vasút fordítókorongjára irányította bombáját. A gép közeledését jelezték. Hazarohantam Évát figyelmeztetni, aki éppen főzött. Csak vonakodva készülődött az épület pincéjében lévő óvóhelyre lemenni, mert hasonló eset minden következmény nélkül - már töbször is előfordult. Hallván a repülőgépzúgást felkap­ tam a két és féléves Évikét s kirohantam vele. A folyosón jártam, amikor hallottam egy tom­ pa puffanást s a bomba robbanását. Ekkor már Éva is jött karjában a tizennégy hónapos Jóska fiammal. Baj nélkül értünk le a pincébe. A bomba azonban célt tévesztett, s nem a fordí­ tókorongra, hanem lakóépületünk melletti sa­ lakkal feltöltött puha talajba hullott, s a robba­ nás ott nagy gödröt vájt. A házunk nem sérült meg, még az ablakok is épen maradtak, pedig a halál 5-6 méternyire ittjárt a közelünkben. Nem volt ilyen szerencsés kimenetelű né­ hány nap múlva az üveggyárat ért hasonló támadás. Azonnal a helyszínre siettem, de se­ gíteni nem tudtam. A gyár bejárata előtt tizen­ négy hevenyészve letakart véres tetem iszo­ nyú látványa fogadott. A háború mind kíméletlenebbül szólt bele amúgy is feszültségekkel teli életünke. Akadozott a közellátás. Tejet, pártiga­ zolvány felmutatása mellett először a nyila­ soknak adnak, s ami megmaradt azt kapták a többiek. Szerencsére volt némi tartalékunk konzervtejből a gyermekeknek. Esetenként a környező falvakból is sikerüli friss tejet sze­ rezni, bejáró embereim segítségével. A deportált zsidók bútorait, szőnyegeit és kevésbé értékes más holmiját a zsidó-temp­ lomban gyűjtötték össze. November végén ki­ hirdették, hogy e tárgyakat meg lehet vásárol­ ni. Akadtak vevők, nem is kevesen, erre a kótya-vetyére és lelkiismeretfurdalás nélkül, kocsikkal hurcolták el a potom áron vagy in­ gyen szerzett holmikat. Éppen “állomásbejárás” tartva a vágá­ nyok mellett a Főtér felé tartottam. Jobbkéz �felől, a zsidótemplomnál nagy volt a sürgésforgás. Előttem vagy százötven méterre egy asszonyt láttam, aki összegöngyölt szőnyeget húzott maga után a vágányokon kereszetül. Mérhetetlen undor fogott el e hullarablók, hi­ énák láttán, akik telhetetlen kapzsiságukban ilyen aljasságokra vetemednek. Ehhez hason­ ló eset történt az egyik főtiszt kollégával, aki szégyenkezés nélkül mesélte, hogy ikonokat, szamovárt és bőröket küldött haza, amikor Ukrajnába katonáskodott. Arra a kérdésemre, hogy mennyiért vette az “ajándékokat”, ne­ vetve mondta, hogy volt a vasúti raktárban elég, csak össze kellett szedni. A bőröket fote­ lekről és heverőkről hasogatta le. Szörnyűlkö­ désemet látva hozzátette: “kár lett volna ott­ hagyni, mert a németek mindent felgyújtottak viszavonulásuk előtt”... A németek sorozatos veresége hidegen ha­ gyott, azt azonban reméltem, hogy mi magya­ rok valahogy majd csak átvészeljük a vihart csak sikerüljön időt nyerni. 1944 november közepén SS szállítmány érkezett cingár, alacsonytermetű, karvalyorrú, barnabőrű és kékszemű, korántsem germán ti­ pusú tiszt vezetésével. Az átmenesztő irodá­ ban tartózkodtam, amikor nekem rontott és pisztolya után kapdosva követelte azonnali to­ vábbszállításukat. Csak határozott fellépéssel tudtam a fegyverével folyton hadonászó tisz­ tet nagynehezen kitessékelni. Rövid idő múl­ va SS katona szólított meg magyarul. El­ mondta, hogy ők többségében magyarországi svábok, s a németek akaratuk ellenére beso­ rozták katonának. Kérdezte, hogy messze van-e még a határ, mert ő és néhány társa semmiképpen sem hagyja el az ország terüle­ tét. Provokációtól tartottam, de olyan őszinté­ nek látszott a fiú, hogy végül megadtam a részletes felvilágosítást. 1944. november 24-én, 22 óra 32 perckor, Losoncon keresztül a MÁV Igazgatóságtól távirat érkezett, amelyet Tomka József táv­ irász rögzített. “A hadműveleti területről az összes 18-60 éves férfi lakosságnak el kell költözni. Az el­ költöző alkalmazottakról és családtagjairól az elhelyezési kormánybizottság által erre a célra kijelölt felvevő-területen lévő lakásokban és létesítményekben való elhelyezésükről és élelmezésükről a lehetőséghez képest, gon­ doskodni kívánnak. Fentiekről a személyzetet értesítse és hívja fel, hogy azok, ha lakóhe­ lyükről el akarnak költözni, szándékukat a szolgálati főnökségüknél haladéktalanul je­ lentsék be. A jelentkezés alapján 1944. no­ vember 30-ig az Igazgatóság A.I. osztályához be kell jelenteni az elköltözésre jelentkező ne­ vét, szolgálati címét...” A rendelkezés nem volt egyértelmű s meg is mondtuk embereinknek: “Döntsön minden­ ki saját belátása szerint.” Selbmann, a német parancsnok amellett kardoskodott, hogy min­ denki tegyen eleget a kiürítési parancsnak, mert az állomás területén lévő összes épületet felrobbantják. A személyzet többsége azonban a környe­ ző községekben lakott és nem is akart onnan eltávozni. Kutyaszorítóban végeredményben csak a pályaudvar területén lévő szolgálati la­ kások bérlői kerültek. Ezek közé tartoztunk mi is. Mivel semmi elfogadható lehetőség nem kínálkozott, kényszerből a távozás mel­ lett döntöttünk. Komoly gondot okozott a nagybeteg apósom sorsa, aki leszerelése után egy ideig még ki-kijárogatott az állomási res­ tibe ismerőseivel beszélgetni, majd tüdőaszt­ mája súlyosbodásával, fokozatosan onnan is elmardt. Világa lassan a családi körre szűkült, majd a teljes befeléfordulás jellemezte. Helyeselte, hogy elmegyünk Salgótarján­ ból, de kijelentette: - Én maradok, mert nekem kevés van már hátra... 615 �palócföld 91/6 Próbáltuk vigasztalni, de keserűen legyin­ tett. egyik tartalékmozdonyunkhoz kalauzkocsit kapcsolva, reggel 9 óra körül elindultunk Pásztora. Itt közölték, hogy a tőlük 15 km. távolságra lévő Apc-Zagyvaszántó állomás a A feszültséggel teli napok egyikén este 22 telefonhívásra nem válaszol. Rövid tanakodás óra körül, kézigránátot dobtak Selbmannék után tovább mentünk a kihalt vidéken. Apc vagonja felé, amely távolabb robbant fel s így bejárati jelzőjét túlhaladva látható volt, hogy a lényeges kárt nem okozott. A dörrenésre nagy váltók egyenes irányba állanak s az átjáró-fő­ riadalom támadt s mindenki partizánakcióra vágányra szabad a behaladás. A felvételi épü­ gondolt. A németek, géppisztollyal a kezük­ let előtt megálltunk, de senki sem fogadott, a ben idegesen rohangáltak s keresték a tettest, forgalmi iroda ajtaja zárva. Sehol egy terem­ de annak nyomaveszett. A sötét éjszaka is őt tett lélek. Messzire lehetett látni Hatvan felé. segítette. A merénylet idején Selbmann nem Kihalt vidék, a távolból tompa dübörgés hal­ tartózkodott a kocsiban s mikor értesítették a latszik. Selyp 3 km távolságra van, odáig még történtekről, tajtékzott dühében, részegen elmehetünk. Isten segíts! Gyerünk! Selyp ál­ összevissza lövöldözött, majd a forgalmi iro­ lomáson sem kell váltót állítani. Lassan hala­ dába rohant s azt ordította, hogy a vasutasok dunk befelé. A sínek mellett sehol senki. A meg akarták ölni. A nagyobb nyomaték ked­ cukorgyár és a gőzmalom kéményei élettele­ véért több lövést is leadott, amelyek a távirda nül merednek az égre. Közel van mindkettő, megnézzük. A malom bejárata zárva. A cukor­ helyiségének falába furódtak. Böjthe (Nief ) József intéző, aki jól beszélt gyár kapuja tárva-nyitva... megyünk befelé. németül csak nehezen tudta lecsillapítani az­ Kellemetlen érzésem van, mit mondunk, ha zal, hogy a közeli Karancs hegység erdeje tele utunkat állják, de hajt a kíváncsiság, hátha itt van partizánnal s ott kell keresnie a merénylő­ találunk üres, vagy rakott MÁV-kocsikat. ket. A cukortároló-raktár felől zaj hallatszik. A németek, a fütőház területéről, még az Bemegyünk. Magyar katonák lapátolják zsá­ éjjel vagonjaikat, a felvételi épülethez köze­ kokba a sárga színű nyerscukrot. Nem kérde­ lebb fekvő, egyik csonkavágányra állíttatták zik, hogy mit akarunk. Megszólítom az egyi­ ket, aki készségesen elmondja, hogy a finomí­ át. tott fehércukrot napokkal ezelőtt teherautók­ kal már elszállították. Ez az utolsó fuvar, a 1944. noember 26-án a szovjet-hadsereg többi marad, mert az oroszok bármikor meg­ elfoglalta Hatvant. Már napokkal előtte telje­ érkezhetnek s ők nem akarnak velük találkoz­ sen megszűnt az innen irányuló vasúti forga­ ni. Kicsit beljebb megyünk. Sok-sok mázsa lom, sőt a távbeszélő összeköttetés is. Kistere­ nyerscukor hever még a betonlapok között, a nyéig, illetve Pásztóig még indítottunk és fo­ széle piszokkal, szeméttel keveredve. gadtunk is naponta egy-két vonatot, de Pász­ Odakint fürkészem a látóhatárt. Élettelen tón túl a világ senkiföldjévé változott. No­ vidék. Közelben a lőrinci hőerőmű új épületei vember 23-a lehetett, amikor Balázs János, látszanak és számunkra elérhetetlennek tűnő Zsolnay István, Böjthe József s még néhány messzeségben Hatvan gyárkéményei és temp­ vállalkozó szellemű munkatársammal együtt lomtornyai derengenek. Felettünk - ügyet sem elhatároztuk, hogy felderítjük a Mátrán túli vetve ránk - szovjet felderítőgép zúg el, dü­ környéket, összeszedjük és Salgótarjánba börgő hangja néhány másodpercre elnyomja a visszük a még fellelhető MÁV kocsikat. Az távolból hallható ágyúdörgéseket. A levegő­ 616 �ben feszültség vibrál. Hazafelé menet tűnődve figyelem a mozdony monoton zakatolását, a gyorsan fogyó kilométereket. Feleségemre és aprócska gyermekeimre gondolok, mit hoz a közeljövő? Salgótarjánhoz alig 50 km-re pusztít a há­ ború, arat a halál és a front egyre közeledik. Időközben megérkezett a hivatalos értesí­ tés, hogy a salgótarjáni és környéki vasutaso­ kat Galántára telepítik át. Reméltük, hogy nem sokáig tart a háború. Galántát nem éri el a front s ott valahogy átvészelhetjük a hátralé­ vő napokat, de készek voltunk arra is, ha meg­ felelőbb lehetőség kínálkozik, akkor itt mara­ dunk. 1944. december hó 8-án még rendes szol­ gálatot tartottunk. Losoncról megérkezett a vasutasok elszállításához szükséges tizenkét vagon, amelyeket gondos átvizsgálás és mű­ szaki felkészítés után, a tiszti lakóépület mel­ lett fekvő, ún. kerti vágányra állíttattunk. Sal­ gótarján és Kisterenye között még fenntartot­ tuk a vonatforgalmat annak ellenére, hogy a Mátrából tisztán hallható volt a sorozatvetők (Sztalin orgonák) ijesztő vijjogása. December 10-én az egyik fiatal segédtiszt­ jelölt szólított meg. Mitévő legyen? Ő jönni akar velünk, de a biztonsági szolgálat főhad­ nagyától azt a parancsot kapta, hogy maradjon Salgótarjánban, figyelje az orosz megszállás idején az emberek magatarását és készítsen feljegyzéseket. Itt minden épületet felrobbantnak. A fiatal vasutas kérdőn nézett rám. - Nem adhatok tanácsot, saját magának kell eldöntenie, hogy mit cselekszik. - Ott állt még egy-két pillana­ tig, majd búcsúzott. - Viszontlátásra Helyettes Úr! - Az ajtó halkan csukódott be mögötte. Nehéz szívvel, de csomagolni kellett. Há­ rom szobabútort nem vihettünk magunkkal. A hálószoba marad, döntöttünk. Wiesinger igaz­ gatóhelyettes felajánlotta, hogy az üveggyár raktárában megőrzik számunkra. A berakodás napjául 1944. december 13-át jelölték ki. Végülis vasúti kocsikba 22 fő saját létszámba tartozó tényleges vasutas és 36 fő hozzátartozója, összesen 58 fő került. Mi négyen, a Böjthe (Nief) házaspár, vala­ mint Nemes Anna, tehát összesen heten a 171738 sz. Gh. kocsit foglaltuk el. Nehezen váltunk meg kényelmes otthonunktól. A pályaudvar vezetését és a szolgálat ellá­ tását Selbmann, az embereivel együtt, már na­ pokkal előbb átvette. Megérkezett a robbantó különítmény is, speciális ekékkel, a vasúti pá­ lya felszántásához és a talpfák kettétöréséhez. Balázs János főtiszt, számadópénztáros, velünk tartott s így e fontos feladat elvégzése továbbra is a legilletékesebb hatáskörében maradt. Szolgálati revolvert és a töltényeket én vettem magamhoz, kipróbáltam, kifogástala­ nul működött, azért fohászkodtam, hogy “so­ hase legyen rá szükségem.” A déli órákban, a vonal kiürítésével kap­ csolatosan, Kisterenyéről 9 vagonban 49 fő, Zagyvapálfalváról pedig egy kocsiban 5 fő érkezett. Késő délutánra fejeződött be a 21 kocsiból álló vonat összeállítása és műszaki felül­ vizsgálata. Még egyszer visszamentem elhagyott ott­ honunkba, amelyből a hálószoba-bútorokat és egyéb tárgyakat időközben már elszállították. Szívfacsaró a feldúlt, üres lakás látványa, mégis nehezen mozdulok. A vágányok felől mozdonysíp hallatszik... mennem kell!... Vajon mikor és milyen lesz a viszontlátás? Szorongat a kérdés, melyre választ senkitől sem kaphatok... V. K iszo lg á lta tv a A vonat lassan húz ki az állomásból. Elha­ 617 �palócföld 91/6 ladunk a Főtéri felvételi épület mellett. A vá­ ros kihalt, mintha mindenki elköltözött volna. Két gyermekem békésen alszik megszo­ kott ágyában, nem zavarja őket a kerekek egy­ hangú zakatolása. - Isten veled Salgótarján!... Somoskőújfalun - hosszas időzés után egy kocsit kapcsolnak a szerelvényünkhöz. Öten vannak benne. Késő éjszaka érkezünk Fülekre, ahol táro­ lóvágányra állítanak bennünket. Egy teljes na­ pi ácsorgás után indulunk Losoncra, de előző­ leg újabb 19 kocsit kapunk. Pelsőc, Tornalja, Bánréve, Putnok, Rozsnyó, Barcika, Sajó­ szentpéter, Bélapátfalva, Nekézseny-Sáta stb. állomás kitelepített személyzetével és család­ tagjaival. Közel 100-an vannak. Losoncon vá­ rakozás, amíg kiállítják az “Átszállítási jegyzék”-et és a Galántára szóló 0027 sor.006563 sz. “katonai szállítólajstrom”-ot. Teljes a fejet­ lenség, két irányítószámot is adnak: 79190 és 7992. Az átszállítási jegyzék szerint 41, a szál­ lítólajstrom szerint 36 kocsiból áll a vonat. Végre 1944. december hó 14-én 21 óra után átgördülünk a Tiso-féle Szlovák állam határán. Irány Zólyom, onnan pedig NyitraSzered és Galánta. Holnap talán meg is érke­ zünk. A kályha ontja a meleget s a kerekek egyhangú kattogása álomba ringat. Mennyi idő múlt el, nem tudom. Arra riadok fel, hogy nagy a csend. Ajtót nyitok, kinézek, valame­ lyik állomáson vesztegelünk. Egy vasutas jön komótosan, kézilámpával. Megkérdezem: Milyen messze vanmég Zólyom? - Magyarul válaszol. - Már régen elhagyták, a vonat Zsolnára megy! Mások is odajönnek a beszélgetésre. Kis tanakodás után a forgalmi irodába me­ gyünk. Megtudjuk, hogy Zólyomban a néme­ tek irányítják a forgalmat s talán azért külde­ nek kerülő útirányon át, mert Nyitra felé nagy a zsúfoltság. A feltevés elfogadhatónak látszik s visszatérünk a vagonokhoz. Zsolnára 1944. december 5-én estefelé érkezünk. Pogány 618 András néhányadmagával elmegy érdeklődni. Megtudják, hogy 21 óra előtt nem kaphatunk mozdonyt. Böjthe Jóskával és Marikával, a feleségével, besétálunk a havas városba. Fel­ tűnő, hogy nincsen elsötétítés, még a kirakati lámpák is világítanak. Békebeli hangulat. Az üzletekben sok minden jegy nélkül kapható. Pénzem kevés van, de azért tejet, sajtot, túrót, zoknikat és egyéb apróságot tudtam vásárolni. Aztán 21 óra körül szerelvényünkhöz kap­ csolják a mozdonyt, a hiba csak az, hogy nem Galánta, hanem Oderberg irányába. Óriási a felháborodás! Rohanás a forgalmi irodába. A német tiszt barátságosan magyarázza, hogy Brokau-ba kell mennünk, ahol német-magyar vegyesbizottság átvizsgálja a szállítmányt s utána jöhetünk csak vissza Galántára. Hiába magyarázzuk, hogy irányított, zárt vasutas egység vagyunk, a német hajthatatlan. Visszamegyünk a kocsikhoz, Böjthe Jóska dühében leaksztja a mozdonyt. Izzó légkör, kiabálás, szidják a németeket. Több fiatal, el­ sősorban nőtlen vasutas, poggyászával együtt leszáll, nem jönnek tovább. Igazat adok nekik, de maradok. Két kisgyerekkel mit csinálhat­ nék mást, a poggyászt, élelmet nem hagyha­ tom itt. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk! Órák telnek el, amíg a megfogyatkozott létszámú szállítmány elindul. Napokig utazunk ezután Felsőszilézia ipa­ ri üzemekkel zsúfolt vidékén Katowice érinté­ sével: majd Oppeln, Boroszló következett, de Brokauba sohasem érkeztünk meg. 1944. december 19-e lehetett, amikor a Poznan (Posen)-tól délre fekvő Hohensalza állomásra futottunk be. Itt valóban székelt né­ met-magyar vegyesbizottság, amelynek az volt a feladata, hogy a katonai eredetű anya­ gokat összegyűjtse. Nálunk ilyesmi nem volt, csak a pelsőciektől koboztak el néhány, állító­ lagos, honvédségi takarót. A vizsgálat után arra akartak rábírni ben­ nünket, hogy rakodjunk ki és menjünk német gazdákhoz mezőgazdasági munkára. Tilta­ �koztunk, vasúti szakemberek vagyunk. Galán­ tára kell mennünk! Követeltük hazaszállítá­ sunkat. Nem erőszakoskodtak sokáig. A német pá­ lyaudvari ellátószolgálat teával, meleg kol­ básszal, kenyérrel és lekvárral megvendégelt bennünket, a gyerekek részére tejet kaptunk és indulhattunk Galántára. Más útirányon, ismeretlen vidéken robog­ tunk keresztül. A szétbombázott pályaudvaro­ kat kikerülte vonatunk, s fohászkodtunk Isten­ hez, hogy ne érjen bennünket légitámadás, ha már idáig ép bőrrel megúsztuk. A gyerekek jól viselték a hosszú utazást, nem szenvedtek hi­ ányt semmiben. Ha hosszabb ideig ácsorog­ tunk valahol, sétáltunk velük a közelben. A napok összefolytak... Karácsonyra ké­ szültünk, s fenyőfát is sikerült szereznem. 1944. december 24-én reggel nagyobb ál­ lomásra érkeztünk. Leszálltam és németül megkérdeztem az első vasutast. - Hol vagyunk kolléga úr? - Ungarische Hradische (Uherské Hradisté) - volt a válasz. Nem akartam hinni a fülemnek, csak ami­ kor elismételte, hogy valóban a morvaországi Magyar-Hradisa városába érkeztünk. - Nagy az Isten! - kiáltottam, hiszen idejött az apám és Imre fivérem az egész családjával együtt. Szerelvényünket azonban nem itt, hanem a szomszédos Ungarische-Bród állomáson tá­ rolták. Átállítás után a forgalmi irodában kö­ zölték. hogy nyugodtan eltávozhatom, mert legkorábban éjszaka indulunk tovább. Tudtam a címet: Lange Gasse 144. A többi gyerekjáték. Visszaindultam Hradisá-ba. Idő­ be telt, amíg megérkeztem. Szép házak, ren­ dezett, tiszta utcák s békesség mindenfelé. Dé­ lelőtt 11 óra lehetett, amikor megtaláltam a házat. Első emelet, névtábla: Gottlieb Ptacek, helyben vagyok, becsengetek. Ptacekné Böbe, sógornőm testvére néz ki az ablakon. Hossza­ san felméri vasúti tiszti egyenruhás alakomat, de nem ismer meg. Tisztelgek. - Hasznos Jó­ zsef vagyok! - Kerekre nyílnak a szemei. Mo­ solyog, s máris kattan az ajtó. - Szervusz Jóska! - az előszobában Imre két legnagobb leánya, Csöpi és Ágnes kereszt­ lányom ugrik a nyakamba. Előkerülnek a töb­ biek is. Édesapám és Imre a könnyeivel küsz­ ködik, én sem tudom meghatottságomat palás­ tolni. Betessékelnek az egyik szépen berende­ zett szobába. Pedáns rend, ragyogó tisztaság mindenütt. Gottlieb, a házigazda, aki exponált járási tisztségviselő, nincsen idehaza. Mesélem a váratlan találkozás előzménye­ it, hogy itt van Éva is a vagonban két kisgyer­ mekünkkel. Böbe szeméből a riadt tanácsta­ lanság csak akkor tűnik el, amikor megtudja, hogy véletlenül cseppentünk ide, hamarosan utazunk tovább, s eszemágában sincs tőle szállást kérni. Megértem őt, 3 szobás össz­ komfortos nyugalmukat 8 gyermek és 4 fel­ nőtt befogadása - ha mindjárt édesanyja és testvérhúga gyermekeiről van is szó - alapo­ san felkavarta. Polgári jólétben éltek eddig kettesben, melyet egyetlen fiukért való aggó­ dás keserített meg, aki fronlszolgálatot telje­ sít, s hosszú ideje nem érkezett hír róla. Három óra is elmúlt már, amikor búcsú­ zom. Imre és Apus elkisér. Éva örvendezve fogad bennünket és mu­ tatja a szépen feldíszített fenyőfát. Meggyújt­ juk a gyertyákat. Éva leányom kacag örömé­ ben. Jóska fiam éreklődve figyeli a szokatlan látványt. Eltűnődve nézem az egyik gyertya élénk lobogását és anyámra gondolok. Vajon mi van vele? Belső hang súgja: - Él! Vár ben­ neteket! - Pillantásom másik gyertyára réved, amely nagyot lobban és hirtelen kialszik. Apó­ som arca villan meg előttem, majd Éva lehaj­ tott szép fejét és könnyekkel teli szemét látom. - Boldog karácsonyt! - töröm meg a csendet. Karácsony első napján délután indultunk 619 �palócföld 91/6 tovább. Vonatunk lassan haladt délnyugat dom jövetelem célját. Mosolyog, barátságos, irányba a Fehér- és Kiskárpátok külső oldalán. megtudom tőle, hogy férje katona és régen Közben egy-egy állomáson napokig várakoz­ hallott hírt felőle. Néhány szóval vigasztalom. tunk. Elhagytuk Veseli, majd Kuty városokat. Nem válaszol csak elveszi kezemből a kannát Közel jutottunk Pozsonyhoz, s azt gondoltuk, és színültig tölti habzó friss tejjel. Pénzt nem hogy hamarosan célhoz érünk. Ismét csalódás. fogad el érte. Pozsony túlzsúfolt, ezért Hegyeshalom felé Búcsúzom a kedves osztrák asszonytól, kell mennünk. 1944. december 30-án eljutot­ aki a kapuig elkisér és szerencsés hazatérést tunk Bruck an der Leitha állomásig. Meg­ kíván. nyugszom, közel vagyunk a magyar határhoz. 1945. január elseje, menet közben köszön­ Késő délután közlik, hogy Hegyeshalom állo­ tött ránk. Éjfél után 3 óra körül értünk Linzbe. mást szétbombázták s vonatot nem fogadhat­ Vöröskeresztjelvényes egyenruhás lányok fo­ nak. Azzal nyugtatnak, hogy a magyar illeté­ gadnak. Az iránt érdeklődnek, hogy volks­ kes hatóság tudtával, biztonságosabb helyre deutsch-ok (népinémetek) vagyunk-e? Nem­ viszik a vonatot. leges válaszunkra először tanakodnak, de vé­ Latolgatjuk a lehetőségeket, mert már sen­ gül is valamennyiünket meleg teával, kol­ kinek sem hiszünk. básszal és kenyérrel kínálnak meg, a gyerekek A fegyveres áttörés is szóba kerül, képte­ még tejet is kapnak. Emberséges magatartásuk jó benyomást lenség; egyedül csak nekem van egy 7,65 m/m-es szolgálati revolverem. Az asszonyo­ keltett. kat és a gyermekeket sem lehet magukra Itt tudtuk meg azt is, hogy valószínűleg hagyni. Néhány egyedülálló ember másként Bajorországba viszik a szállítmányt, ami nem dönt, gyalog elindul a határ felé. Talán sikerül nyugtatott meg ugyan bennünket, de jobb hij­ hazajutniuk! A többség kb. 100 fő marad. ján a várakozás álláspontjára helyezkedtünk. Sötét este indul a vonat Bécs felé. Unter­ Két napi veszteglés után 1945. janur 3-án waltersdorf állomáson, tolatás közben, az indultunk tovább. Linz mellett elhaladva har­ egyik váltón egy tengellyel kisiklik a kocsink. sogó zeneszóra és erősen megvilágított épüle­ Már csak ez hiányzott! A szabályok szerint tekre lettem figyelmes. Feltűnő jelenség volt a ugyanis siklott kocsit műhelybe kell küldeni. koromsötét város után. (Jóval később tudtam Az átrakás körülményes és sok időt venne meg, hogy koncentrációs tábor van itt.) Elő­ igénybe. Alkudozás az osztrák kollégákkal. ször Passauig, majd Vilshofenig jutottunk el... Nekik is kínos az eset. Megpróbálják a siklott Straubingban egy magyarul kitűnően beszélő tengelyt a sínre visszahúzni. Sikerült! Műsza­ SS altiszt látogatott meg bennünket és minden ki embereink megvizsgálják a csapágyakat, ékesszólását felhasználva arra akarta rábírni a bemérik a tengelytávot, mindent rendbe talál­ férfiakat, hogy lépjenek be az SS-be. Jó fize­ nak. Parolázunk s hamarosan robogunk to­ tést, különféle kedvezményeket, a családosok­ vább a Duna völgyében nyugati irányba. Reg­ nak pedig lakást ígért. Hiábavaló volt minden gel egy osztrák kisváros állomásán néhány erőlködése, senki sem állt kötélnek. Látván órára félreállítják a vonatunkat. kudarcát, hangnemet változtatott és becsmé­ 1944. december 31-e, Szilveszter napja relni kezdte a magyarokat. A provokációt szó van. Kannával a kezemben elindulok tejet sze­ nélkül tűrtük és otthagytuk a szitkozódó agitá­ rezni a gyerekeknek. Betérek egy házhoz. A tort. gazdaasszony érdeklődve nézi egyenruhámat, nem is sejti honnan cseppentem ide. Elmon­ 620 �1946. január 6-án, a Nürnbergtől kb. 20 km távolságra fekvő Neumarkt-Sankt Veit ál­ lomásra érkeztünk. Előlről kezdődik a régi nó­ ta, hagyjuk el a kocsikat s költözzünk a város közelében lévő “Durchgang-lager”-be. Tilta­ kozunk. Kíváncsiságból páran elindulunk vá­ rosnézésre. Idillikus kép fogad. Behavazott utcák, tarka színű emeletes házak, mint a me­ sében. A főtéren rusztikus falazatú ősrégi templom és középkori eredetű polgárházak. Számunkra lenyűgözően szép minden. Elin­ dulunk, hogy szemrevegyük az “átmeneti tá­ bor”-t is. A várostól 3-4 km-re, domb magas­ laton leljük meg a szögesdróttal körülvett épü­ leteket. Külön elkerített részben orosz hadifo­ goly-munkásokat őriznek. Az átmeneti tábor­ ba szabad a bejárás. Szétnézünk. Sivár nagy termek, vaságyakkal és szürke szekrényekkel. Keserves lehet itt az élet. Megérlelődik ben­ nünk a végső elhatározás, hogy inkább a va­ gonokban maradunk, de ide nem jövünk. Kö­ veteljük hazaszállításunkat, de napokig sem­ mi sem történik. 1945. január 10-én délután sok repülőgép száll Nürnberg fölé, majd lát­ juk, hogy lecsapnak a városra. Távoli bomba­ robbanások. Újabb hullám érkezik. Dermed­ ten figyeljük a közeli iszonyatos tüzijátékot, s attól tartunk, hogy Neumarkt s vele együtt mi is sorrakerülünk. Egyszer csak halálos csend szakad a tájra. a repülőgépek eltávoztak. Megmenekültünk! Sokan imádkoznak. Másnap meg akarom néz­ ni Nürnberget, de a vonat csak a szétbombá­ zott pályaudvar bejárati jelzőjéig közlekedik. A látvány Szolnokra emlékeztet és az elveszi kedvemet a további kíváncsiságtól. Neumarkt állomásról 1945. január 12-én visszavittek Vilshofenbe. Az NSV megbízott­ ja, Simon “kamerad” közölte, hogy ez a vég­ állomás. Holnap reggel- ha másképpen nem megy - rendőri beavatkozással, teherautókra raknak bennünket, s a közeli Hofkirchen köz­ ségbe visznek, ahol lakóházakban helyeznek el. Pogány András megpróbálta egy üveg ba­ rackpálinkával jobb belátásra bírni, de a ma­ gas, sovány, vörösképű ember önérzetesen verte a mellét: “Ő nem bajor, hanem porosz és nem lehet lekenyerezni.” Másnap reggel valóban megjelent Simon Kamerad a teherautókkal és láthatóan nagy kő esett le a szívéről, amikor tapasztalta, hogy értelmetlennek tartjuk a további ellenállást. 1945. január 13-át mutatott a naptár. Egy hó­ nappal ezelőtt. 1944. december 3-án indultunk el Salgótarjánból. Magyarországról csak szór­ ványosan érkeznek hírek arról, hogy Budapest körül és a Dunántúlon súlyos harcok folynak. Hazautazásról egyelőre szó sem lehet. (Folytatása kö vetkező lapszám unkban.) 621 �palócföld 91/6 Egyéb anyagaink torlódása miatt Szerkesztőségünk a hazai rendszerváltásról szóló vitáját következő lapszámunkban folytatja. További hozzászólásaikat várja VITA rovatunk! M élyen tisztelt F őszerkesztő Úr! meglepetésemnél csak örömöm volt nagyobb, amikor megkaptam a PALÓCFÖLD idei 4. számát, melynek fedőlapján viszontláttam a nyáron Mátraalmáson készített munkámat. Az örömöt tetézte a reprodukció hűsége az erede­ ti szénrajzhoz. Nagyon szépen köszönöm mindezt és azt, hogy megleptek ezzel a tiszte­ letpéldánnyal. Egyébként azt hiszem, nem is szereztem volna tudomást róla, mert itt ez a folyóirat ismeretlen. Viszont a nevemet olvasva legyen szabad megjegyeznem, hogy én Veres Pál vagyok - s 1978 óta a műveimet “Verespál”-ként jegy­ zem. Teszem ezt azért, mert annak idején (1929-ben) Sepsiszentgyörgyön az állami anyakönyvbe Veress Pavel-nek vezettek be, de művészi vonatkozásban sikerült megma­ radnom Verespál-nak, ahogyan 1953-ban elő­ ször szerepeltem (s ha magyar környezetben kijavítják a hibának vélt írást, akkor jól javít­ ják ki.) Mindezt a pontosítás végett jegyzem meg, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a reprodukált művek alatt kellene a szer­ zőket is feltűntetni, mert a belső fedőlapon jelzett neveket nem tudják azonosítani, esetleg meg sem nézik az olvasók. Bár a képek a maguk nyelvén beszélnek, ha megengedik egy-két szót ejtek a képeimről. 622 A salgótarjáni múzeumban maradt három ké­ pemen a kereszt a főmotívum, ami abból az indíttatásból fakadt, hogy Mátraalmáson meg­ ismerve a környezetet megtudtam, hogy a gyönyörű, művészi alkotóhelyet jelentő kör­ nyezet az elnéptelenedett iskola. Némiképpen megnyugtatott, hogy továbbra is a kultúrát szolgálja, de fájó hogy nem nevel következő nemzedéket a falunak. Az erdélyi környezetből érkezve (ahol az erőszakosan elvett iskolákat alig akarják visszaadni) a kapaszkodók még a templomok. De ebben a feluban az sincs, csak egy lélekha­ rang és mellette gazzal benőtt kereszt évszá­ mokkal figyelmeztetve bizonyos múltból jö­ vetelre, bizonyos ritmusban ismétlődő újabb stációra - de ez már a második kép reproduk­ ciója. Ahol a lélekharang bár zúg, az ide-oda vagdalkozó átlós kersztek mindinkább a le­ hulló feszületet láttatják. Az aszfaltos úton megközelíthető városi környezetben ez szo­ morított. A pusztulást láttam, de reményked­ jünk a jövőben - és visszaemlékezve a nyáron eltöltött kedves napokra a messziről jött kollé­ gákkal s a vendégszeretetre, amit Mindnyá­ juktól kaptam, köszönetet mondok a PALÓC­ FÖLD szerkesztőinek és jó munkát kívánva, üdvözletemet küldöm barátsággal: Veres Pál Kolozsvár. 991. október 4. �palócföld 91/6 Brunda Gusztáv úr a Nógrád Megyei Közgyű­ lés Hivatalának munkatársa Salgótarján Kedves Gusztáv! Bár a Palócföld 1991.4. számában megje­ lent - a Mátraalmási Művésztelepről szóló ismertetőmmel kapcsolatos pontosító levele­ det a Szerkesztőségnek címezted, engedd meg, hogy én válaszoljak arra. Mindenek előtt szeretném megköszönni; jóleső érzés volt megtudni olyan tényeket, amelyek e röpke “szóváltás” nélkül talán soha nyilvánosságra nem kerülnek. Vagyis, hogy volt lehetőség a költségvetés szigorú szabá­ lyain túl megtartani a Művésztelepet, s hogy ennek érdekében - messze a hivatali köteles­ ségen túlmenően - egyengetted (munkatársa­ iddal együtt) a megyei művészeti élet egyik legfontosabbjának útját. Az általam mindig is autentikusnak tartott helyi sajtó erről nem szólt - hiszen honnét is tudhatott volna ilyen “személyes kilusszatitkokról”?! Információim hiányosságának ez volt az oka. Bár szégyel­ lem, hogy e téren csupán a megyei lapokban megjelentekre támaszkodtam, de mentségem­ re szolgáljon, hogy helyzetemnél fogva nem bővelkedtem forrásokban; s idővel sem, hogy a hiteles ismereteket árnyaltabban igyekez­ zek elményíteni. Levelemet ezzel akár be is fejezhetném, de az eddigiek apropóján szeretnék felvetni még valamit. Az már tény, hogy az ezévi Művész­ telep sikerrel zárult. És jövőre? A közismer­ ten súlyosnak tűnő 1992-es gazdasági helyzet­ ben jut-e majd pénze bárkinek is (Önkor­ mányzatnak, Múzeumnak, magánszemély­ nek, bárkinek) arra, hogy “életben tartsa” ezt a nemes hagyományt? Az viszont tény, hogy vagyunk jónéhányan, akik nagyon sajnálnánk, ha megtörne ez a folyamat. Ezért is javslom, hogy kezdeményezzünk mi, - valamennyien akik szívükön viselik a megyei művészeti élet ügyét, legyen az termé­ szetes-, vagy jogi személy! - olyan nyitott alapítványt, amelyhez a későbbiek során bárki is csatlakozhatna a Művésztelep és a helyi művészek munkájának segítése érdekében. E célból annak ellenére, hogy havi nettó jövedelmem nem sokkal több, ezúton felaján­ lok olyan tízezer (10 000.-) forintot, amelyet az ezutáni időszakban bármikor hajlandó va­ gyok akár a Palócföld Szerkesztőségében, akár más meghatározott helyen letétbe helyez­ ni, ha kezdeményezésemben társakra találok. Vélem, hogy szándékommal nem leszek egyedül s nem maradok magamra. S remélem egyben, hogy ezáltal is közelebb jutunk ahhoz a közös célhoz, hogy megyénk Művésztele­ pét, s egyben művészeti életét is átmenthetjük egy olyan korszakba, amikor a jelenleginél sokkal kedvezőbb állapotok válnak termé­ szetessé. Baráti üdvözlettel; G. Szűcs László Salgótarján, 1991. november 17. 623 �palócföld 91/6 K Ö Z É LE TI, IR O D A LM I, M ŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 624 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. A z alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az A lapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kivánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklám­ lehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk: 5062-7. �XXV. ÉVFOLYAM � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ea38f0c4bcc1ec23a25335bd4d3e415f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika