https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6320c21a26c32b9495163adcf36365b5.pdf f409d572e27cbd5c34552b68c1baba98 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/ 5. szeptember-október �É rtesítjük kedves egyéni előfizetőinket, hogy decem beri lapszá m unk m egjelenésével egyidőben szerkesztőségü n k ünnep -kö szö n tő szá n d ékka l a M ikszáth Kiadó eddig m egjelent köteteinek egy-egy példányát díjm entesen postázni fo g ja cím ü kre! �palócföld 91/5 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZETI FO LY Ó IR A T Tartalom Kontra Ferenc Nem-nem. zet-zet Szepesi Attila versei Krausz Tivadar versei Szepesi József kisprózái Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete II. 419 421 423 425 430 VITA Baranyi Ferenc Puzzle Király B. Izabella Szubjektív elemzés a változásokról Bilecz EndreHonnan jövünk - merre tartunk? Csongrády Béla “Össztűzben” 439 442 445 449 Tímár Máté A Vaskereszt (novella) Sarusi Mihály Sámsonvár (regényrészlet) 453 457 VALÓSÁGUNK Gosztonyi Péter Szubjektív nézeteim Kádár Jánosról (tanulmány) Horváth István Salgótarján a településfejlődés sodrába (tanulmány) 471 477 MŰHELY Bódi Tóth Elemér Arcunk az időben 485 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban I. (kritika) 487 HAGYOMÁNY Bozó Gyula Diákok ötvenhatban (tanulmány) 492 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Lehetetlen, hogy mindig ők győzzenek... (interjú) Hasznos József Kutyaszorítóban I. (visszaemlékezés) 497 507 PALÓCFÖLD HIREK (leveleinkből) 513 417 �palócföld 91/5 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V É SZ E T I F O L Y Ó IR A T FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. E SZÁMUNK SZERZŐI Baranyi Ferenc költő (Budapest), Bilecz Endre országgyűlési képvviselő (Balassagyarmat), Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján), Bozó Gyula tanár (Salgótarján) Csongrády Béla szerkesztő (Salgó­ tarján) Gosztonyi Péter történész (Bern, Svájc). Hasznos József Máv-nyugdíjas (Salgótarján), Hor­ váth István történész (Salgótarján), Király B. Iza­ bella országgyűlési képviselő (Abony), Kontra Fe­ renc író (Újvidék, Jugoszlávia). Krausz Tivadar költő (Budapest), Sarusi Mihály író (Békéscsaba), Szepesi Attila költő (Budapest), Szepesi József költő (Budapest) Szokács László szerkesztő (Bu­ dapest), Tandori Dezső író, költő, műfordító (Bu­ dapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Buda­ pest), Tímár Máté író (Budapest) A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát a Balassi Bá­ lint Nógrád Megyei Könyvtárban rendezett Claire Szilard festőművész (Izrael) kiállításának anyagá­ ból válogattuk. Címlapunkon Szalay Lajos grafi­ kája látható. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 418 �palócföld 91/5 K o n tr a F e re n c Nem-nem, zet-zet Mint a visszhang, amelynek mindig mások adnak szót a szájába, úgy pergünk le folyamato­ san az elénk húzott falról. Nekünk legalább kétfelé kellene szakadni és szót-fogadni: legyünk híd a romlás vizén. Nekünk szerepeket szántak, ha már ott rekedtünk. Mások adják a szánkba a dialógusokat. Én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyémet, mondta Győri Dezső, viszont nem arról az országról beszélt, melynek kontúrjai egy pisztolyéhoz hasonlatosak. Mert a fegyver a legjellemzőbb éppen, süllyedni látszik egy megbomlott birodalom. Csonkok maradtak az egy­ kori fáklyás felvonulások helyén. Ennyi maradt testvériségből és egységből. A rikácsolóbb igazság a hasznosabb. Az ellentétek lakomát ülnek egymás felett. Abból a kancsal nézetből indultunk ki, hogy testvérek vagyunk, miért ne szeretnénk egymást, holott azzal kellett volna kezdeni, hogy bizalmatlanok vagyunk egymás iránt. Mint a két hátracsavart kéz: a gúzsba kötést a lehetőségek törvénye szabályozza. Az ismételt csalódás miatt nem követünk egyetlen funkciódús neopolitikust sem. Hiszen az igazság meetingje, pláne a két igazságé, kudarchoz vezetett. Vajon ki húz megint gátat mindenféle atyafiságok közé? Hazugságországból nincs visszatérés. Ha valakifele-felét ígér, csakis az egészre gondol, különösen akkor, ha a kezére játssza a törvény. Derék dolog diadalmaskodni és marakodni a koncon. S aki éppen megkapa­ rintotta, jóllakott tán ? A kisebbség többnyire “önként” mond le jogairól: aki aggat, önként megy sorban. Nem hiszünk a kádereknek most sem, bárminek nevezzék egyébként önmagukat. A korom nem tartozik a természetes csapadékok közé. Bennünket marhakereskedők terelgetnek egyik vásártól a mási­ kig. Hadak vonulásakor átszabja lehetőségeit az ember: testvéreim, jöjjetek, legyünk mártírok, csak hosszú, tömött sorokban gyertek utánam; ha szakadék támad előttünk, én majd ellépek, ti meg menjetek csak tovább, én akkor is legalább három lépéssel mártírabb leszek, no meg lojálisabb a mindenkori hatalommal szemben. Az igazi ellenzéki káder pipacsként virít, bármi­ lyen színű mezők váltakoznak alatta. Folyton győzni kell! Minden hely foglalt a jó ügy oldalán. Az értekezletekre már csak a bólogató barátok hivatalosak. Az ünnep mégis elmarad, mert a kirekesztettek helyén gyümölcs nem terem. Az átszabott térképen fekélyek maradnak. Átok üli meg az elfuserált lakomát. Aggódva néztük a közakarat választotta vezért, hogy fuldoklik az orgonaillatban, miután maga köré válogatta a tavasz legszebb virágait, akik majd szentesítik mindazt, amit elkövetett. A lapokban csakis fényképestül nyilatkozott, lehetőleg címoldalon az optimizmusról. Vajon kit ejtett rabul? Eljárt felelte az idő. Folt maradi a kép helyén. A füstös fal csak ott maradt fehér. A hálás hiány, hogy végre levették. Az a hely mindig a hallgatásra emlékeztet, amikor éppen nem illik beszélni, mert fölöttünk éppen szent tehenek csordája legel. Nem folytatódik a párbeszéd a Balkán Kávéház teraszán. Közel a kert, közel a park a bokrokkal. Az eső a földigiliszták langymeleg árvize. Egy nyálkás, rózsaszín példány araszol a terasz betonján. Vonszolja magát a pocsolya felé. 419 �palócföld 9 1 /5 Véletlenül az egyik vendég ráteszi a széklábat, és kettévágja vele az igyekvő gilisztát. Vonaglik egyet, és bekövetkezik a szakadás. A giliszta mindig két lapra játszik, a kétéltű jelölt, amely valamelyik vonalon mindenképpen továbbkúszik. A Balkán Kávéházba hat tekintélyt parancsoló úr érkezett. Az időjósok esőt hoznak, a csapadék pedig gilisztákat. S ha a vendégek nem vigyáznak a székekkel, az osztódás beindul... (1991. Jugoszlávia-Újvidék) 420 �palócföld 91/5 Szepesi Attila A költészetről Hová lettek fűszerei? A zöld szelek és kacagások? A lúdtollal írt fóliánsok? A szurok Á-k, a bíbor R-ek? Hová a kék tükör-szavak? A pille lángok, hófúvásban az óbor-ízű bandzsi rímek? A csuklások és dadogások. A pusz­ tában ördögszekéren lovagló garabonciások? Remeték kakukk­ fű igéi? Szirmokból-csippentett szavak? Próféták baljós lázbeszéde? Hová a bukfencező múzsa, a vackorba-harapó múzsa? A szűzlány- és a kanca-múzsa? A tollseprűn-nyar­ galó múzsa? A lázbeteg igekötők? Bohócmaszkok, isteni lárvák? Karcos igék és kintornán-botló bolond remekművek? Dögöt-dícsérő sátánfattyak? Hová lett a suhanc-poéta, a hajnal-arcú girhes látnok, Istent kísértő görbe igric? S az éjféli sugallatok? Hová a lauruszos öreg, a hellén lantot pengető? Vala-valázó kocsmaköltő? Álmoskönyvek éjféli pókja - a jeleket ki fejti meg? A tünde csillag­ képeket? Fák és kövek konok magányát? Nem szól a szó. csu­ pán csikordul. Puszta a föld, zárva az ég. A vers depresz­ sziós borongás. Szósivatag, magánbeszéd. 421 �palócföld 91/5 Szepesi Attila Föveny Halcsontvázak és kagylók ívei. Konzervdoboz, köveken békanyál. Óvszer, hajpánt és cigarettacsikk. Almacsutka, villamosjegy, kabátgomb. Légben-párzó türkiz szitakötők. És paskoló, vigasztalan habok. És szertefutó madárlábnyomok - kisebb-nagyobb: egy-egy már eltűnőben, lilék, sirályok földi csillaga. Olaj­ tócsán vergődő rovarok. Paradicsom, görgő borospalack. Faág, napszemüveg, csavarhúzó. Levágott hajtincs, el­ dobott levél - kék betűi olvashatatlanok. És hattyú­ tollak, rothadt nádcsomók. Söröskupakok tarka pöttyei. Ürüléken csillámló zöld legyek. Üres flakon, nejlonha­ risnya, drót. Késpenge, övcsat, tekergő pióca. Gyufás­ doboz, csigahéj, félcipő. Veres szalag, narancshéj, zsi­ lettpenge... Paskol a hullám, tovagörgeti kacatjait ember-utáni éjben, ahol az éden zúgott valaha. És nem tudni: az Isten vagy a Sátán nyála habzik e tenger lim­ lomon. 422 �palócföld 91/5 Krausz Tivadar Ham ham hamingvaj és az öreg halász előszedte kis élemózsiás batyuját kicsomagolta az óceánt osztán egy derék bálnaszálkával kipiszkálta odvas fogát s így szólott no hol van az a hamingvaj - - - - - - áltató miként a költő mongya agyunkba írva már a vég ám álmok álma gyúl s leszáll reánk az égnek csókjaként a lázas őrületmadár - - - rosszul mongya agyonütném de nincs agya s nem is madár - - - s szól rágyújtok magam is rágyújtom kormos seggét arcomba nyomja ó éjegek — a rémálmoknak nincs esélye félreverem a bilit beveszem az á lt a tó t - - - - - - - - reggel az üveghegyen innen immár irány az üvegmegváltó kezdetben kezdetben volt az igen és szembe jött velem a kise­ gér azt kérdezte hát te ki vagy elszédültem a szé­ gyentől ezeddig keresztyénnek vélte m magam azoknak pe­ dig orcájukra írva a világ minden szenvedésének szépsé­ ge istennek saját képei ők !egéregéregééér! mint meg­ hasonlott elefánt egyik fülem afrikai a másik meg másik és trombitáltam akár a megvadult stromboli iszonyú han­ gom még nagyobb rémülettel töltötte meg gATYÁM! csepp­ folyós lélekjelenlétem meleg nyelvként nyalta végig láb­ száramat egy vízióba ájultam a képernyő reklámot su­ gárzott asszonyóriás embertörpét tett tisztába aki váratlanul rámkacsintott drága nadrágját kímélhette vol­ 423 �palócföld 9 1 /5 na de a big-beng pelenkát nem használotta mintúgyha halálból haha ébredtem vissza egeremnek elébe aki tévébemondónak festett de kimondottan s rámbízott egy varázsigét - - - socchamelet aitápelet nofelet óizívelet óicálukepskelet telekspekuláció televízió telefon telepátia telemacchos. - - - idős kérdés a jéggyárat hideglelés nem találja ki is importálna jégkorszak előtti mélyhűtött tudást minden pillanat minden pillanatot forrónak talál drágakövet evő boldog hotdogtalan fékezett habzású veszett kutyaidő s ebes évek szépséghibából kovácsolnak jellemerényt ez idős kérdés a válasz nemököl - - - tudatra bevitt ütés - - egy távolságszakértő jónak javallója romlás megjelentője nem értette meg jóslataim mely jelenben jelenről jelennek orrba vágott csannal tévesztette a zent de nem ezen evezem se emezen amazon az amazonon a stíluson a níluson se múlik hogy mikor jön az ár hogy mikor sztrájkol a szent szkarabeusz szaripari dolgozó arabozott nílus parton üdül szépilus színhús idol semmi pardon csak hamm egy krokodilisdílus ilyen a férfi szív készültségben nem kelleti magát összpontosított akaratáradás meglepődhetsz ha zsákbamacska helyén kardfaszú bugrist találsz lehetsz kétszínű megszívod az ivarszivart a szivárványos időívet árva szívem le nem pipálhatod - - - - - - versz a szöröckéről ö sze pösze cak egy kicit bősz a söre ész azóta pálinkázik sz borozik borozik meg pálinkázik sörre sarik ejnye hogy isz aha tehát szarra szörik iszik iszik viszik viszik 424 �palócföld 91/5 Szepesi József Küszöbök Amikor apja a gyászév eltelte után új asszonyt hozott a házhoz, Jószág az emberré válás küszöbe előtt állt. A küszöb fölött durva Krisztus-kereszt lógott, a plébános úr ajándéka. A fiú az egyik legszelídebb, legistenfélőbb báránya volt a helyi cigány egyházgyülekezetnek. Akár egy békés jószág. Apja szerint anyja álszent természetét örökölte. Mostohaanyja fiatal volt, csöcsös, faros és szókimondó, Jószág, ha csak meglátta, elpirult. Titokban mégis egyre gyakrabban legeltette rajta a szemét. Telt, ruganyos kancatompor formá­ jában kerítette hatalmába az ördög. Teljesen észrevétlenül. Jószág nem volt többé ura sem gondolatainak, sem cselekedeteinek. Sátán sugallta vágya azonban, hogy csinos mostohaanyját elcsábítsa, ravasz találékonyságra ösztönözte. Egy napon, miután gondosan kitervelt és előkészített mindent, így szólt a mostohaanyjához: - Elmehetnénk az erdőbe fáért. Apám úgyis csak este jön haza a kocsmából. Legalább lesz. mivel megmelegíteni a vacsorát. A fiatalasszony nem kis megelégedéssel vette tudomásul, hogy végre kezd megjönni a gyerek esze, már nem csak a túlvilági dolgok foglalkoztatják. Így hát elindultak a közeli erdőbe. Jó ideje baktattak már a fák között, amikor a fiú hirtelen megtorpant egy bokor mellett és fülét az ég felé tartva hallgatózni kezdett. - Pszt... - suttogta szája elé téve a mutatóujját. - Az Istenke azt súgja nekem, hogy ebben a bokorban egy sült csirke van. A menyecske kényszeredetten vihogott. Mivel azonban meglehe­ tősen kíváncsi természetű volt, akaratlanul bekukkantott a bokor alá. A látvány valószínűleg megbabonázta, mert percekig nem jutott szóhoz. Szemében hitetlenkedéssel vegyes félelem tükröződött. Ez persze csöppet sem akadályozta abban, hogy - Jószág unszolására - a “mennyei eledel” jelentős részét jó étvággyal elfogyassza. Nem sokkal később, egy másik bokornál megismétlődött a jelenet. Az “isteni adomány” ezúttal jóféle vörösbor volt. Jószág egy idő múlva fülét hegyezve újból hallgatózni kezdett. - Nem! - rázta határozottan a fejét. - Ezt nem kívánhatod! Igaz, nem sokkal idősebb nálam, akár a nővérem is lehetne, de mégiscsak az apám felesége... A menyecske - már-már szent áhítattal - imára kulcsolta a kezét. - Jószágom -rebegte a túlbuzgó izgalomtól szinte fuldokolva -, csak nem megint a Magas­ ságos Istennel beszélsz?! - Bizony, hogy ővele - horgasztotta le az bűnbánóan a fejét. S merev tekintetét lopva az asszony gömbölyű csípőjének szegezte. - Azt mondja - folytatta kissé vontatottan hogy ma átléphetem az emberré válás küszöbét, de meg kell szentelnem előtte... - Milyen titokzatos vagy! Nem beszélhetnél egy kicsit világosabban? - csóválta korholóan 425 �palócföld 9 1 /5 a fejét a menyecske. - Megmondhatom, ha nagyon kíváncsi vagy rá - húzta ki magát engedékenyen a fiú. - Isten szerint ennek a küszöbnek a te ágyékodnak kell lennie... Az asszony tágra kerekedett szemében huncut kis lángok pajzánkodtak: - Az Isten akaratának engedelmeskedni kell. A “szertartás” részletei később Jószág agyában elmosódtak. Bűnös testét a durva takaró alatt tetőtől talpig kiverte a veríték; csípős levében öntudatlanul vacogva pácolódott. Amikor végre nagy nehezen kinyitotta a szemét és tekintete a küszöb fölött a durva Krisztus-keresztre lobbant, hirtelen világossá vált előtte minden. Álmában öntudatlanul egy közkedvelt cigány népmese főhősével azonosult. Azaz, a gerincén “zongorázott” a Sátán. A végkifejlet mindazonáltal kézzelfoghatóan keménynek és sikamlósnak bizonyult, ezért kimondhatatlanul bűnösnek érezte magát. - Szent Isten, mire vetemedtem, ha csak gondolatban is - nyögött fel szörnyűlködve. De leginkább azt fájlalta, hogy vétkét (tett híján) meggyónnia sem lehet. Akkor hát miféle vezeklés által szabadulhat meg a bűntudattól? Hasonló “vétség” miatt a mesehősnek - a cigány néphiedelem szerint - három évre kolos­ torba kell vonulnia s ez idő alatt nem szabad húst ennie, bort innia, nővel érintkeznie. Jószág, mielőtt újból lidércnyomásos álomba merült, görcsösen megkapaszkodott ebben a lehetőség­ ben. Ám lelke legmélyén nyálkás kéjfészket eszkábált a kétség. Vajon a Sátán mindenható-e, vagy mindenható a Sátán? Az apáca főnökasszony már az első napon grillcsirkét sütt e t eta jó kiállású “vezeklőnek”, s hallva kétségbeesett tiltakozását, mely szerint neki három évig nem szabad húst ennie, bo r t innia és nővel érintkeznie, nagyvonalúan kijelentette: - Fiam, ez nem hús. Ez sült csirke. A borivás iránt tanúsított ellenállását is hasonló módon gyűrte le: - Nem bor ez, fiam. Ez szőlő leve. Az ágyába pedig úgy csábította, hogy lefekvés előtt azzal érvelt: ő nem lány, nem asszony, ő csupán apáca. - Ott éltem és “vezekeltem” három évig a kolostorban - mesélte szemében szokatlan tűzzel Jószág a megrökönyödött plébánosnak. - Szeretném átlépni végre tisztességgel az emberré válás küszöbét. - Mindnyájan Isten kezében vagyunk - vetett keresztet elszántan a lelkipásztor, mintegy megrendszabályozva a gonoszt, aki nyilván ily módon tévelyítette el nyájától a jámbor bárányt. - Remélem - mennydörögte -, húst nem zabáltál a vezeklés ideje alatt?! - Húst semmit - tiltakozott hevesen Jószág. - Én minden nap csak sült csirkét ettem. - Csirkét?! Hiszen az hús - hüledezett a prédikátor. De aztán gyorsan hozzátette: - No persze, ez nem olyan súlyos vétek, amit az úr kegyesen meg ne bocsátana. De remélem - vonta össze fenyegetően a szemöldökét - , bo r t egyszer sem vedeltél? - Hova gondol, tisztelendő atyám - legyintett bosszúsan Jószág. - Ízlett nekem a szőlő leve is. - Szőlő leve?! De hisz’ az bor - rogyott térdre az Isten szolgája. Ám erőt vett magán és nagyot sóhajtva kijelentette: - Még ez sem olyan nagy bűn, amit a Jóisten kegyesen meg ne bocsátana. De bízvást remélem - suttogta reszketve-reménykedve - , hogy nővel nem érintkez­ tél a vezeklés ideje alatt? 426 �palócföld 91/5 - Ó, atyám, mit fel nem tételez rólam - kulcsolta imára a kezét áhítatosan Jószág. - Higgye el nekem, én csak az apácával érintkeztem. - Jószág! - szökkent vérebként talpra a szolid lelkipásztor. - Te megbecstelenítetted az Isten lányát...! A pap profán üvöltése (hála Istennek) felpattintotta a fiú szemét. S amint tekintete a küszöb fölött az elképedt Krisztus-keresztre lobbant, végképp világossá vált előtte minden. - Pofa be, Sátán - sziszegte vészjóslóan. - Én Istennek a veje vagyok, te meg csak a szolgája. Kuru és a derék obsitos A képmagnó misztikus fénye olykor miszlikre kaszabolta a csehó füstös félhomályát; gránát robbant, s véres emberi végtagok röpködtek szerte a brutális képernyőn. - Ez az igazi harc! - lelkendezett a derék obsitos, szúrós tekintetét nekem szegezve, mint egy orosz bajonettet. - Mi ehhez képest csak kismiskák vagyunk. A háromtagú kommandó eközben az őserdőben halomra gyilkolt több tucat vietnamit, így hősünk szeme csordultig megtelt őszinte rajongással. - Tudod - vigyorgott átszellemültem mint egy kirepedt szafaládé -, nekem már a Néphad­ seregben is az amerikai tengerészgyalogosok és kommandósok voltak a példaképeim. Nem rajtam múlt, hogy “nyulak” közé keveredtem. - Ha voltál katona, megértesz szigorodott ültében vigyázzba néhány pillanatra a derék obsitos. - Én az újonctól legelőször mindig azt kérdeztem: mi a hadsereg? Aztán megmagya­ ráztam: a hadsereg a legszervezettebb szervezetlenség. A következő kérdésem az volt: miért kell a laktanya elé őrséget állítani? Azért, hogy kívül rekesszük a logikát. Ezt legtöbben, persze, először nem értették. Ezeknek néhány napon keresztül kiképzés után két-három méter mély gödrög kellett ásniuk, gyalásóval, a leggazosabb, legkövesebb talajban. Ez jól bevált pedagó­ giai módszer volt az alakulatnál. - A hadsereg nevelési törekvéseit kitűnően példázzák olyan esetek is, amikor civil polgár sérelmére elkövetett vétségért kell felelősségre vonni a katonát - bölcselkedtem. - Számomra legemlékezetesebb az a cseresznyelopási ügy, melynek felgöngyölítésével megbíztak a feletteseim - fűzte tovább a szót a derék obsitos. - Egy május végi hadgyakorlat során tett feljelentést a paraszt, panaszolván, hogy a legte­ rebélyesebb cseresznyefáját kopasztották meg a “kopaszok”. A kár öszegét ő természetesen a fa termésértékében mérte, mely alig volt több, mint háromszáz forint. Én nagyvonalúan ötszázat adtam neki. A paraszt már bőréből kibújni készült örömében, amikor elkezdtük kifűrészelni a fát... - Hanem a gödörásásnál egyszer elémtoppant egy nyeszlett koromfekete legény, a nevét soha nem felejtem el, úgy hívták: Kuru. Jelentem, mondta csak úgy foghegyről, tisztelgés nélkül, én nem értem, minek ássuk ezeket a gödröket, ha úgyis be kell temetnünk! - Csoda, hogy nem ért szélütés - töltöttem színültig sekély részvéttel újból a poharát. Mire a derék obsitos így folytatta: - Ha voltál katona, megértesz. Olyan lett a búrám, mint egy izzó lámpareklám. Mit akar 427 �palócföld 9 1 /5 maga érteni, bogárkám, taszajtsa valagba egy talicska majom! A magyar katonának nem az a dolga, hogy gondolkozzon. A katona feladata az, hogy a kapott parancsot maradéktalanul, a legjobb tudása szerint végrehajtsa. - Egy parancs akkor is ésszerű, ha tótágast áll benne a logika? - vetettem közbe bátortala­ nul. - Ha voltál katona, megértesz - hangsúlyozta a derék obsitos. - Az újonc számára például mire való az éjszaka? Én erre a kérdésre ma is azt felelem: az éjszaka arra való, hogy azt a feladatot, amit napközben nem tud a katona elvégezni, az éjszaka folyamán befejezze. - Kurunak, a nyeszlet ürgeevőnek persze erről is megvolt a maga külön véleménye, nemdebár? - Szerinte, jelentette ki, az a logikus, hogy éjszaka aludjon az ember. De nem a magyar katona, maga bárgyú tekintetű csimpánz! - törölte végig gyöngyöző homlokát vásott kabátuj­ jával az együttérzésre szomjazó obsitos: tehát koccintottunk. - A Kuru egészségére - nyögte két böffenés közt flegmatikusan. - Akinek akkora agyarai voltak, hogy az őszi hadgyakorlatokon csövestől falta a kukoricát. De az még hagyján. Nyam­ vadt, rút ágyékát akkora hímingával szerelte fel a teremtő, hogy a közismerten prűd századpa­ rancsonokot is megbabonázta vele... A történet lényege tulajdonképpen ez. Kuru, akit az őrvezető elvtárs sorozatos tiszteletlen­ ségéért századparancsnoki kihallgatásra vezényelt, a raport után anyaszült pucéran, vénuszpóz­ ban hevert a körletügyeletesi emelvényen. Ez a jelenet egy héten át, kiképzés után naponta megismétlődött, de nem ez a pláne. Kuru előtt elhaladva, rangjától és beosztásától függetlenül, a század minden tagjának tisztelegnie kellett. Még az őrvezetőnek is. Mindezt félelmetes tömörséggel okádta ki a derék obsitos. A három tagú kommandó eközben az őserdőben halomra gyilkolt újabb tucat vietnamit, és hősünk szeme csordultig megtelt gyilkos rajongással. - Ha én kommandós volnék, napalmmal égetnék szénné minden Kuruhoz hasonló cigányt - sziszegte eszeveszetten. Majd minden átmenet nélkül, elkékült arccal fuldokolni kezdett. Ma sem értem, hogy ujjaim hiú reptilként miként tekeredtek oly szorosan a derék obsitos nyakára. Rácpörkölt Pulyag mellett a cigányutcában lelassított egy tehergépkocsi és kiszólt belőle a pilóta. - Szálljon be öreg, elviszem egy darabon, látom, sietős az útja. Pulyag azonban tovább szaporázta lépteit az autó mellett és így förmedt az elképedt pilótára: - Te gyerek, hagyjál engem békén. Nem érek rá veled viccelődni. Nem látod, hogy sietek?! S ha lehet, még jobban megnyújtotta a lépteit. Lolóék a régi “Népbüffé” mellett, egy szűk homályos kis udvarban laktak, Pulyag oda igyekezett. Loló apja, a nagyhírű cigányprímás, Botos Bandi nemrégiben halt meg s ősi cigány szokás szerint, az elhúnyt hátrahagyott ruhaneműit potom áron kiárúsította a család. Pulyag ez okból zörgetett az ajtón. 428 �palócföld 91/5 - Isten hozott - nyitott ajtót a prímás anyósa. - Kerülj beljebb. Mi járatban vagy? - Etelkém, az Isten nyugosztalja, volt a vejednek egy barna orkánkabátja, az nekem mindig nagyon tetszett... ha megvan, gondoltam, abban járhatnék muzsikálni... - hadarta sejpítve Pulyag. - Megvan még, hogyne volna - mosolyodott el Etel. - Csak várj addig, amíg megetetem a gyerekeket. Utána felpróbálhatod. A széles konyhaasztalra helyezett robosztus porcelántálból ínycsiklandó párák örvénylettek fel. “Rácpörkölt” - villant szinte azonnal Pulyag agyába a sóvár felismerés. S nyálmirigyei csöpögni kezdtek, mint eresz alatt az olvadó jégcsapok. A gyerekek közben jóízűen falatozni kezdtek. Minden bizonnyal e látvány hatására keveredtek össze Pulyag agyában az orkánkabát­ tal kapcsolatos fogalmak. - Etelkém - motyogta sürgetően, két nyelés közt, már-már öntudatlanul - . az Isten áldjon meg, nem érek rá. muzsikálni kell mennem... Vedd már elő azt az orkánkabátot, hadd kóstolom meg! Loló, a zongorista, később mint viccet, gyakran elmesélte az esetet. Szerinte azonban nem Pulyag, hanem a Gajdi akarta megvásárolni a szóbanforgó ruhadarabot. Ami végül mindegy, mert ő is zenész volt és valószínűleg a rácpörköltet is szerette. Virrasztó Délben még élt. huszonkét évesen, vidáman, szerelmesen. Nős volt. Egyszer elmesélte, hogy bevonulása előtt ismerte meg a feleségét, akinek vőlegénye akkor szintén katona volt. Megszerették egymást. A lány szakított jövendőbelijével, s a fiú - agyonlőtte magát. És most: az őrnagy haját tépi. a katonák sírnak, a harckocsivezető elájult. Porlepte fűben, vérbefagyva hever, fegyverén nyálkás agyvelő. Borzasztó kép. Körben a “harcmező” - hatal­ mas róna - homoktengere ásít. Gépkocsi fékez, sápadt ezredes jön, senki sem tiszteleg. - Takarják le a hullát! - Végrehajtni!- bólint a századparancsnok. Előkerül egy ponyva. Rövid tanácskozás után: - Két önként jelentkező ittmarad, a többiek harcjárműre! Előrelépek. Követ a másik. Eldübörögnek, s a néptelen tájra lassan leszáll az este. Már nem tudom, nap sütött, szél fújt, vagy esett az eső, csupán az őszre emlékezem. Már nem tudom, miért, s ki írta meg nekem a szabadságos levelet, csak azt tudom: utaztam. Éjfélre járt. A vonat robogott és én a nyitott ablakon át belebámultam az éjszakába. Sötét volt. Olyan sötét, hogy kézzeltapintható, fekete függönynek látszott a levegő. Borzongva néztem ezt a “kézzelfogható semmit”. Arra gondoltam, hogy ez a koromfekete éjszaka talán nem más, mint gyászos szemfedő, halott emlékek sötét szemfedője. És abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az én lelkem sötétebb minden szemfedőnél... 429 �palócföld 91/5 T a n d o ri D ezső Lóversenypályáim emlékezete/B (2.) N in c s c ím , c ím z ő , c ím z e tt Nincs mottó Erővonaluk Az utak jók, a fogadók rosszak, olvastam valahol, mondja Anarchist Aristocrat (v. St. Mondain?). Az utak rosszak, a fogdák is rosszak stb. A fogadók: nem okvetlenül az épületek. A lópályán a fogadók: emberek. Nem vagyunk jók. Nem jó a helyzetünk. Olvastam valahol: a sakkban az a rossz, hogy ha ránk kerül a sor, lepnünk kell. Olvastam: mindig akkor lépek, ha rám kerül a sor. Olvastam: hogy végül semmi se marad, csak az angyalok s a lovak. De ezt is: hogy a lovasok, a lovasok a csatakos virradatban jönnek meg, s ott ezt az Apokalipszis Lovasaira értette a szerző. Másutt a Trieszti Öböl lovasa jön, üzenetet hoz a kétségbeesett fiúnak: Élj... Mindez összekavarodik bennem. Legutóbb mgpróbáltam “képet adni róla”, milyen össze­ kavarodás a cselekvés. A cselekvés előtt cselekedni vágyunk. Persze, Vincennes pályájához közeledve - a fogadó? ez az, ez az épület? hirtelen felnézünk, ott van; fejünkben egy viccet forgatunk, a Karinthy-félét: A halak nem hazudnak. Ah, a lak...ezt érezzük. Nem hazudnak érzékeink stb. Nézzük a patakot, a fáknak lombjait stb., mint Szép Ernő, s mindig gondolko­ zunk. De amit gondolunk, úgy elszáll, mint a füst, elmegy, mint a felhő stb. S nem tudjuk megjegyezni egyetlen egy felhőnek hű arcképét. Sem. Ahogy megyünk, fogadókká válunk. Fogadónkbéli fogadóvá. Ez játék a szavakkal. De nem kell hozzá Murphy-féle lótörvény, versenykáté, hogy tudjuk: ha nem így, hát amúgy mindenképp összekavarodik valami. A szójáték is: játék. A játék nem annyira “játék”, hogy szó ne lenne. A szó nem játék. A szó: gondolat kifejezése...magunk kifejezése... élő lények vagyunk... ez nem játék... a játék sem játék, a játék élő lények kifejezése...ahogy a Lakot megpillantom, s bent a sok-sok zöld közt a fekete salakot, vagy salak-félét, életem képét látom. De nem tudom “emlékembe bevésni”. Elmegy, mint a füst, a felhő, a víz - a Gravelle tó kis hídja alatt, mely mintha Monet hídjainak egyike lenne, az ő híres birtokán, melynek képeit, variációkként, múzeumokban látjuk. Alig más és más egy-egy ilyen variáció. Egy egy versenyfutam is, ha úgy akarom, alig különbözik a többitől. Maisons-Laffitte-ben például két kilométernél is hosszabb a pálya. Mondtam már ezt? Itt mondtam? Ha nem itt, hát másutt. Ha azt nem olvasta valaki, később még olashatja. Akkor, ha erről valami emléke maradt, a kettő egymásramásolódik. Akkor ebből szövedék alakul, az illető, aki olvassa ezeket a dolgokat, ebben valami térhez jut. Abban él, léte töredék részéig. Ezt - is - jelenti valaminek az elmondása. Bárminek az elmondása. így, ha szerves, ha 430 �palócföld 91/5 nagyobb egésznek a része, mindegy, hogy ez a “nagyobb”, a világi mércék s nevek szerint, merőben parányi, jelentéktelen, furcsa, szélső-pályás stb. - mindegy!-, ha valaminek az elmondása nem az elmondás-produkció kedvéért van, ha valami tulajdonképpen átfoghatatlan­ nak marad, anyagként, a része, ilyen szervességgel él töredék mivoltában is, akkor... Épp ez az: akkor...? Ezt az “akkor”-t érzem felszólításként, kérdésként, ahogy akár Vincen­ nes pályája felé is haladok, s igen közel érkezem már. Ha van még időm, foglalkozom kicsit a tóval, fölmegyek a gloriette-hez, visszapasszolok egy labdát, ahogy - mondjuk - egy arab a kisfiával játszik, és nem jut az eszembe a Camus-féle Idegen első részének - a könyvnek záródörrenése. De néha sokallom, amit sokallok. A vincennes-i pálya tribünje alatti"fogadóhan­ gár" például, ez tagadhatatlan, főleg férfiakkal van tele. Sokallom. Túl sok más-kontinensivel, hogyan mondjam. Azon kapom magam: sokallom őket. Aztán, hogy hazafelé tartok, betérek egy egy sörözőmbe, ott is “ők” vannak. Nem sokallok senkit, semmit. Másrészt egyik pillanat­ ról a másikra megszűnik számomra, mondjuk, “a sör”. Nem vennék ma gint Lingfieldben. Nem tudom, egy bécsi húsvét közönsége Freudenauban miféle “sokkal” - rossz szójáték - szórakoz­ tat így. Bécsben volt, hogy a buszra, melyen fél órával előbb utaztam magam is, haza a pályáról, a versenynap után, szájkosár nélküli farkaskutyával akart felszállni valaki - szóváltás a sofőrrel, a valaki a sofőrre küldte a kutyát, a sofőr az ebet lelőtte, a valaki a sofőrt hasba szúrta, a sofőr a valakit szíven lőtte. Bécs, mondja szerkesztőm, egy újságnál, ezt írd meg, ez azért Bécs...ahogy Bécsben egy újságíró sokallja a francia versenyek pénzdíjait...s hogy nem indult el egy futamban annyi ló, itt, Vincennes-ben, ahány pénzdíj volt...és az újságíró akármilyen Rozinantén elindult volna azért a potom 10.000 franc-ért. Jó, innen jutott nekem eszembe a Cervantes-féle “út és fogadók”. De mi történik Evryben - nem itt írtam? -, ahogy hazafelé tartok a gyorsvasúton? Evry: Párizs elővárosa, abszolút Európa, ezek szerint. Csak hát hogyan is van ez az “abszolút Európa”? Csak egyetlen kérdést: Szép Ernő európai volt-e? kelet-euró­ pai? közép-európai? És Kafka? Hogyan “integrálódott” az ő műve, mind a kérdéseivel, “felkér­ dezéseivel”, és mikor? Vincennes-ben a kistaffírozás az “Európa”? A sok afrikai, török, balkáni - szó szerint értem, előjel nélkül - ember az Európa? Az evryi vonaton valaki engem is megkéselhetett volna történetesen, a kalapom kellett volna neki, részeg volt. Nem meséltem? Verekedjünk meg. Európa. Bécs, Evry. Mi marad? Mit állíthatunk, tényszerű elvontságként? Megtehetjük tétjeinket. Közeledünk, ez még lomb, víz, fatörzs, ezek még a patakban fürdő kutyák, kocogók...kevés a szemét...Európa...de bent, a fogadóhangárban, már sok a szemét. Fogadócédulák, papírpoharak. Viszont: a hangárban, a kicsit koszvatag téren, igaz, óriási térben, tavaly decemberben: előkarácsony. Egy hétvégén felvonultak az árúsok, szerte Franciaországiból jöttek, mindenfelé karácsonyfák álltak, frissen gyalult asztalok faanyagának illata szállt, bort mértek - Normandiából. Bretagne vidékéről, Dordogne-ból stb. -, kínálták “jövő nyarukat” az üdülőhelyek, prospektusokat hozhatott el az ember, hónapokig szép kastélyos képeslapokkal leveleztem itthon: onnét; vannak menetrend-leporellóim, tervezgethetek utakat, ha van rá módom - alig! mert tudom, mik a csatlakozások hova, mik az árak, mik a tájak, mi várhat, mit hol keressek. A vincennes-i lópálya tribünje alatti nagy fogadóhangárban volt ez az ácsolt előkarácsony. Szent József karácsonya. így neveztem el. Közben a magas-magas-magas üvegtető homályán át: a napfény, a decemberi. Porkévékkel. Üvöltözés, esélylatolgatás. Ellenszenves sokadalom. A helybeliek is ellenszenvesek tudnak lenni, kicsit udvariasabbak. A helybeli-de-idegenhon-eredetű ember általában törtetőbb, könyöklőbb, lábralépőbb. Ezt ta­ pasztaltam. Aztán ez se igaz. Udvariaskodás megy sokszor velük is. Bankókötegek perdülnek... 431 �palócföld 9 1 /5 megteszem fémes pendülésű tízfranc-os tétemet. Az én hibám. Miért nem tartok ott, ahol ők? Európa? Tételek, módi modorban így mondható ez: Miért nem elég a park, a vincennes-i erdő, a táj, miért nem elég a lópályán a nézgelődés? Valami kimaradt az életemből, valami kimarad, a rendszertalálás most se történik meg? Ilyen elemi, meghatározó erejű-e egyáltalán ez a “most”? Nincs-e nagyon is “menetben” már, “menetből” már, evidensen meghatározva már, ami történhet velem? Nem az van-e, hogy nagyon is megszoktam a csak periferiális cselekvés lehetőségét? S akkor erre: zutty, de csak apró tétekkel... hűha, de csak prospektusok, menetrend-leporellók, csatlakozások, melyekre sosem lesz szükségem, vonatok és buszok “elve” , ami gyakorlattá nem válik a számomra soha, úgyse? Beilleszthető, beillesztendő-e ez egyáltlán bármiféle rendszerfogalomba? Valaki, ha például több éves amerikai ösztöndíjas-utazását tervezi, vagy a lányának, vagy a nem-tudom-mi, nem él-e ez a valaki egy valósabb, világszerűbb összefüggést? Nem élem-e én “túlság” is “a” Kafkáét, “a" Szép Ernőét? Idézőjelezek: hiszen azt se tudom, ők “mit” éltek. Ugyanolyan ismeretlenségek ők, nekem, csak a múltba visszavetülve - én vetülök vissza a múltba miattuk; mert szükségem van rájuk, támaszaim: József Attila sokkal, Kosztolányi is sok mindennel például: az, hogy éjszaka az alvó mellett...hogy mire teszem föl életem...egy gyarló kis fujtató­ ra, gépkazánra, mely bármikor leáll, s akkor bebizonyosodik, hogyan reszketett Isten kezében életem, vagy “istenében” csak, vagy “kezébe”, a költészethez az a rag kellett, hogy “kijöjjön az eredmény”, s földre sújtható vagyok...s az vajon, hogy Szpéró, aki fehérült szárnyakkal halt meg éjszaka, s én azt hittem végül, reménnyel, hogy csak alszik, aztán nem, nem, és Szpéró adott át ennek, hogy “Krieau”, “Vincennes”, ahol startautó van fehér szárnnyal, és nekivág a mezőny, és ahogy a Szpéró homlokán ott volt a fehér csillag, a toll-fakulás, a vincennes-i éjszakában, vagy télen, ahogy a délután már sötétségbe vált át az utolsó futamoknál, kigyúlnak a rettenetes fényözönű reflektorok - nem gond a fény: Európa? brr! hová vezet ez -, égtájtól és kontinenstől és lószínektől függetlenül árad ez a mezőnyrészeket megcsillagozó fény, mintha maga lenne “a” Fogadó, a fényhez címzett, és a fekete salakkal valami riadalmas színkeveréket ad, és a startautó elszáguld, és a mezőny robogva kijön a kanyarból...esetleg csak ülök, mert földre sújtva vagyok, ülök egy fa tövén, a szép parkban - Evry parkja, mondtam-e már, még szebb, Evry lópálya-parkja olyan, mint egy hegyvidéki szanatóriumé, magam teli áprilisi nyárban jártam ott, hát persze, de a nappali fény nélkül is...maguk a “dolgok”, a szökőkutas medencék, a kis fenyőligetek, a lugasok, a fehér padok, a mozaik-ki-berakások, azok olyanok, mind.„és közben egy futam esélyeit kell latolgatni. Átmegy, át “a másikba az egyik”...az, hogy az imént még elemi evidencia és kizárólagosság volt “a” természet, ha művi is, mert létesítményközeli már, mégis: patak, fa, a patakban kis piros tábla, mit szabad, mit nem, kecses tábla, takaros tábla, a csemeteültetvények gondosan elkerít­ ve, senki abba ott bele ne taposson...aztán már a pálya...szereted kis színes jegyeit, kocka marad belőle neked, elteszed, itthon már tucatnyi van, mind más árnyalat...belekerülsz a gépi termé­ szetességbe, aztán a hangár...a monitorok, színesek, már azért csak gépi világ, ez már csak az, az esélyek, számokba foglalva. De hát jobb-e, több-e. rosszabb-e, kevesebb-e az, mint hogy te az imént tételekbe foglaltál volna valamit? Átmegy, egyik a másikba át, álmenések vannak...te és a többiek, ti viszitek az eleven anyagot a gépihez...akár a futamokéhoz is...csak hát a futamok is élő matériából adódnak, emberből, lóból, elképzelésből - hogy ilyesmi egyáltalán 432 �palócföld 91/5 “lehet”...hirtelen fölemel valami lendület, a park-víz-fa, séta-sietés-vágy állapotból átkerülsz a cselekvésébe. Ezt teheted: megtehetsz tíz franc-t, egy fontot. Benne vagy abban a kavargásban, melyről a múltkor szólni próbáltam. Benne, olyannyira, hogy Acapulco Dream küllemére is emlékszel, ahogy utolsónak maradt, egyedül, az enghieni bemutatókörben, és fizikai valóságára emlékszel az enghieni kenyérnek, s bár most már hetek óta nem iszol egy kortyot sem, emlékszel a Felix Potin-féle borra, s hogy Enghienben megvan a lópálya közelében két padod is, te ott “szoktál” ülni, megvan a vincennes-i pályán a kőszegély, ahol száraz leveleket szedtél össze, míg két öklöd közé hajtott fejjel nem ültél a végén, befogva füled, hogy még a hangszó­ rókat se halld...mert vége felé közeledett már a versenynap, és te - a sakkban az a rossz, hogy lépni kell! - léptél néhányat, és a jelek szerint rosszul, és most egy Voralberg, Valberga vagy Vigilano vagy Val Marianetto vagy Vidocq Mabon nevű ló gépies és mégis szerves és eleven “jóvoltából” akarsz legalább nulla-pontra visszatornászódni...és kimégy akkor, lásd a második kör végét legalább - már úgyse tudod, miről van szó, azt csak a nagy eredményjelző tábla közli majd veled, azt csak a pálya közeléből visszaáramló tömeg törmelék-hangjaiból hallhatod ki...milyen számokat hadarnak...azok jelentik a befutót, hát nyilván...a tribün ordít, ez viszo­ lyogtat...de hát akkor miért vagy itt? Jó, a V-s ló bejött, nullán vagy, még egy búcsúfutam, óvatoskodsz...nyersz, most nyerhettél volna “nagyot”, négy napi szállásra valót, de tíz franc­ nal? Miért vagy itt? A tömeg - számodra - idegen neveket ordít. A hajtók lénye idegen a számodra, ahogy közelről elnézed őket. A tulajdonosok...erre nem is mondasz semmit. A lovak maguk? Szpéró volt a lovacska. Szpéró, de körébe látod a fehér-salakfekete-szürke fényt, a megcsillagozót a vincennes-i éjszakában, csakúgy, mint Kölnben, mikor ugyanezt a tévén láttad, távközvetítés, távfogadás, de neked az a “táj” is otthonos volt. mert egy olcsó-bolt alagsorában a feleséged, mikor ő járt ott, kis drótlábú madarakat fedezett föl, hozott is haza négyet, aztán te utaztál, te is lementél a “Fundgrube”-mélybe, te is vettél négyet, veled vannak, szobádban ülnek, Kazinczka nevű medvéd körül, ágyad fejénél, ide térsz haza a fogadóirodá­ ból, éjszaka, még eszel a görögnél egy tányér sült krumplit, sült virslivel, mennyivel takarosabb, jobb a német kaja így, ezt gondolod, a párizsi sült krumplik kicsit vizesek maradnak, túl olajosak, vagy csak neked nincs semmi szerencséd velük, a német lópályákon a koszt, az “imbisz” mennyivel olcsóbb, a francia büfések ilyen helyeken lerabolnak, a francia fogadóiro­ dákban füst van és üzlet, írtad egyszer, semmi más, az angolok a maguk nagy versenynapjait közvetítik, vasárnap kivételével minden nap van nekik nagy versenynap, decentralizáltan megy ez náluk, kis városokban, nem “London”. “Manchester”, nem, hanem Uttoxeter, Kempton, Lingfield, Newbury, Cheltenham, Chepstow etc., és közvetítik önmagukat, az angolok, jók a fogadóirodáik, élhetőek, és a németek...? Ők gazdag-mivoltukat nem tagadják meg, széles kitekintésüket, s “lóban” az önbecsülésük, önértékelésük reális. A legjobb kétszáz európai galoppló közül száznyolcvan fut kb. Franciaországban, Angliában. Hát a németek angol és francia futamokat közvetítenek az irodáikban. Ez kifejezi három nemzet jellegkülönbségeit? Nem tudom. Periférikus életre kényszerültél, ilyen pályákra, és ezt most sem akarod, tudod stb. megta­ gadni? “C” pontot is felsorolhatna egy ügyes kérdőív. Igen, amíg a pályához nem érkezel, amíg a hangárban - Vincennes-ben történetesen ilyen térben- a monitorok adatait “asszimilálva” át nem adod magad, kényszerűen, a...minek? játéknak? nem, a játék neked odahaza a Koala Kártyabajnokság...a lények: Kazinczkáék és Samuék...a...hát minek adod át magad? Az idő eltelésének? Erőd levezetésének? Valami rendszerességnek? A pénznek nem adhatod magad, 433 �palócföld 91/5 mert nincs pénzed, és itt pénzből lesz a pénz, nem hazárd jellegű elsődleg a lópályai játék, korántsem...emberiesíthető, egyéníthető, némely alapszempontok - addigi eredmények, esé­ lyek stb. - figyelembevételével sok a tér...az egyéni megérzés tere, a kezdeményezésé...mókás változatok vannak, kinek-kinek más alapokról, erről próbáltál már írni korábban... minek adod át magad? A minap olvastál valamit. Az igazság pillanatáról. Magyar kommentátor furcsállta a “keleti” ember eme fölfogását. Hogy egy verseny győztesét “az igazság pillanatában” leledzőnek látta ez a keleti ember. Keleti ember volnék? Nem. Európai, keresztény kultúrán felnőtt, jobb-bal kavarcaiban ide-oda verődő ember vagyok. Itteni fogalmakkal. És mégis Idegen, az “ittenekhez” képest idegen. Ottan Kölnben, Lingfieldben, Vincennes-ben stb. - is idegen, sőt, ott idegenebb. A felszabadult idegenség-állapot az, ami a lópályára kivisz, ez az, amiért ott játszol? Ez is az “igazság” része lehet. Amelynek - az igazságnak, már ha van olyan, veti oda kommentátorunk - része ez, egésze ez, a rész-és-egész ugyanúgy nem boldogító osztás, mint az “igazságpillanat” egybeér­ ző-jegye. De ahogy egy futam eredményével “egybeesel”, vagyis ha te is “azt tippelted”, valaminek a része vagy. Tagadhatatlan; jobban, mint ha elrontottad. Ha elrontottad, több eset van: nem is szagoltad, hogy ez lesz...eleve kívül esett hát a rendszereden - íme, rend­ szervágyad! lehet azonban, hogy közel jártál hozzá, mérlegelted, volt ilyen felfogásod, elképzelésed, szempontod...hogy például két N-betűs ló jön be, lonchamp-i galoppon, ahol nem ilyen idegtépően csupa V, csupa U, csupa A egy-egy mezőny név-sora-kezdete...vagy a fő esély mellett nem volt módod, túl szegény voltál...hogy megjátszhasd, amit igazán reménytelinek gondolhattál amúgy. Ez mind az élet hasonlata? Nem tudom. Múló hasonlat-világ. Mert a versenynap végén, ahogy mégy visszafelé az erdőn, vagy már Auteuil után a Ranelagh téren, és fölszedsz egy nagy gesztenyelevél-tenyeret, már az itthoni gesztenyefáidat látod...talán; vagy nem akarod látni még, és elintézed a kérdést, hogy “közöd” van, ilyenekkel, esetleges levél­ összeszedéssel...ha még iszol, mint ahogy a legközelebbi alkalommal, “például”, nem fogsz inni, akkor a kávétabletta marad, akkor maga-a-verseny-bódulata marad...azzal se jutsz, sem többre, sem kevesebbre...mégy a Ranelagh téren, már az számít: Párizson merre vágj át...még megvan, hogy az utolsó futam “siker“ volt vagy “kudarc”, de már megvan az út, elhagytad a rossz - vagy nem is olyan rossz? - fogadó világát, már ezt az. Anarchist Aristocratot találod ki, már írást tervezel...közben az enghieni kenyérre gondolsz, milyen kenyeret vegyél, hogy a Guatemala tér után, a Szajnához a nagy támfalas házak alatt lefelé haladván, egy padra leülve, törj belőle, vegyél egy újabb üveg bort, megtaláltad, ahol a legolcsóbb, most nem ez a hét-nyolc franc megtakarítás számít - sok napon át: az is! hanem hogy maximumig mentél valamiben, a lópályán, fogadóként, a maximumot úgysem lelheted meg, otthonos a lópályán kívül vagy, igen, hát nyugodtan vállalhatsz egy-egy versenynapnyi idegenséget; igen, csakhogy ez fordítva is van: ha a világban csak szélső pályán, csak atomizáltan, csak kevés lehetőséggel “vagy”, leledzel, visszagondolhatsz - szakszósítandó! - a versenypályára, mely diszkrét pályát, teret üt ki neked, lásd Ottlik, Medve Gábor, a lópálya a te ilyen matematikád, innen veszed hasonlata­ idat - valahonnan akarod venni, rájöttél, hogy nem beszélsz egészen azonos nyelvet a környe­ zeteddel, a társadalmi, szociológiai, vallási, családi, anyagi stb. “beállítottságokkal” és “eviden­ ciákkal”, melyeket nem akarsz mint nem-is-oly-evidenseket bírálni, dehogy, kihasítod magad­ nak a nagy többségétől elütő pályát - bizony, az út mely egyben a “fogadó” is, sőt, ahol te fogadsz, tehát a jövőt firtatod stb., és van miről beszélned. Ó, nem...hát persze, hogy nem a lópályáról beszélsz - holott, ld. az előző dolgozat végét, nagyon szívesen beszélnél, mint valós 434 �palócföld 91/5 és pszichikai anyagszerűségről, csak arról is... nem, hát ez csak “vehiculum”, kötőanyag...mert nem is érted meg, hogyan érintkezhetnek emberek utalászerűen, relációkkal...holott te igazán relációember vagy, de ha érdemben szólnál, ha írnál, ez van: meg kell maradnod a visszavaló­ ságosított anyagnál, tehát hogy akkor Orallis eg 4500 méteres cross country futamban...és hogy La Monalisa Evryben, egy hatos vagy ötös futamban, igen. csak öt ló, kipreparálva látszik megannyi fejlemény... s ezzel nyilván hasonlatot is mondasz, ld. Goethe, de te vagy az, aki a legjobban tiltakoznál ellene: nem, dehogy hasonlat, itt ez: csak ez, és az meg: az, de akkor mire jutsz? Belemégy egy olyan viszonylatrendszerbe, ahol a “te” elemeidnek kis számú ismerőjére számíthatsz...no, de nem ezt csináltad végig, harminc éve már nem ezt csinálod? A lópálya mi újat jelent? Nem a lovakat, nem a pénzt, nem szakértelmet...az igazság pillanatát jelenti történetesen így, és kívülmaradás-cselekvést jelent, hiszen az, hogy Orallis: az a te sánta Alízod névhasonlósága, és ezért mersz rátenni...lásd Kosztolányi...bármit is...hiszen az Alízra rátettél valami végtelenséget magaddal és magadból, az ő életére...igaz, most távol kell járnod tőle, mint Jékely apa-versében ama Hazulról Hiányzónak, ki is halszagú-köves “gót piacok” ködein érzi meg a halál ki tudja, miféle suhintását...s Alíz alszik már, tudod, ahogy a Ranelagh téren, Monet képeitől -alusznak? - nem messze, kenyeret és bort venni, már egy gesztenyelevéllel mégy. Alíz gesztenyeleveleket látott otthon egész nap künn a Duna-parton az ablakon át...de hát Alíz nem ugyanoly csekély számú értő-érdeklődőre számíthatott s számíthat-e, mint hogy Maisons-Laffitte-ben ezt a bizonyos Orallist megtetted? Hol mindezeknek az “általánosa”? Kiben, miben bízol, hogy majd jön utánad, s elvisel, hogy anyagaidat kicsit fölemelje, azt mondja - ld. Szép Ernő - “szegény barátom”, ki igazgatja el a takaródat, ki tanulja meg minden szódat, ki lesi, álmodban mit beszélsz? Nem, ez addig csakugyan olyan álom-beszéd, árvabe­ széd, és mint ilyen mégy ki a lópályára. Ám ez is csak egy változat. Be se fejeztél, el se kötöttél az iméntiekben megannyi szálat. Elkötöttél...ó, He's A Steal jut az eszedbe. Elkötött Ló, Lopott Ló. Csonkám, tolvaj Csóró, nevezted már sokféleképpen. Mégy a Déli pályaudvar felé. Ott egy bolt, újságos. Ott szoktad ingyen, mondjuk, egy-egy magyar napilap árának plusz-borravalójáért - megnézegetni olykor a külföldi lópályák eredményeit. The Times. Le Monde. Egyébként madaraidnak hozol eleséget stb. a környékről. Egyébként: miért 195.-Ft a The Times? Mikor csak 0.35 font. s ha egy font, mondjuk 140-150 forint, a The Times még mindig csak 50 forint lehetne. Hogy hogy 195.-Ft? Eljutsz, ezzel a legkérdésesebb kérdésekig. Eljutsz...de hát ma is úgy élsz, sőt, ma úgy élsz, hogy kétfelőli okból sem...hogy sem beszélhetsz arról, amit tudni vélsz és gondolsz...de azt elutasí­ tod, hogy a “lópálya” hasonlat lenne, hogy rejtjel beszéd. Ebben nem hiszel. A szíved, hogy így mondd, “kisgyerek”, s nem akarsz tagadást tagadással viszonoztatni. Sőt. igeneim akarsz. De mit? A vincennes-i patakot igenelni: kevés. A nagy rendszereket: akár a lóversenyét is etc.: túl sok. Közben van egy járható sáv. Az út: mely a fogadóké. Ez a futurológia...ez a - nem pót! cselekvés. Ez a kívülmaradásos cselekvés. Alakíthatod a magad mikro-sorsát. Rettentő dina­ mizmusodat, melyet - te voltál a “hibás”? - nem használhattak, nem használtak fel, nem akartak felhasználni stb., észre se vettek, félreértettek etc., kiéled azt az eléggé rettentő dinamizmust abban, hogy futamra futamra futam, hogy akkor elfáradsz, valamire jutsz, nyersz, kicsit vesz­ tesz, túl is vagy már a sikerek összegezésén, nem tartod számon, “hol tartasz”, 120 győzelem, 435 �palócföld 91/5 kétszáz? Nem érdekes. Történik. Kevés, hogy “város”, hogy “könyv”, hogy “kép”; a mozi kész termék, nem te csinálod. Egy versenynapodat te csinálod meg enghienben, Evryben, Auteuilben stb. Hét futam, kilenc futam...várakozások, tanácstalanságok...összeomlások, remények, önvádak, ujjongások. Gondold meg, gondolja meg bárki, neked, aki “Hamletnek...” indultál, így, ilyen jegyben - igaz. a kötet eredeti címe. a hatvanas évek végén, ez lett volna: Egyetlen, de ezt levették róla, ez nem volt blikkfang, ezzel akkor, ki tudja, ugye, mit “fejeztél volna” ki, jókat mulatsz az ilyesmin, de másról van szó: neked, aki nehezen határozol, aki ezt vállaltad is. aki a változatok embere vagy, nem a “végsőké”, neked nem is való a futurológia e fogadásos formája. Rettegsz a jövendölés tériszonyától. Nem volna “neked való”, hogy akkor hát végér­ vénnyel dönts: “majd” ez lesz...meg ez...meg ez...túl sok további variációra nem futja. S ha futná is, mi értelme annak? Valami elvet, fölfogást kell képviselned hirtelen, félnapon át forgatod az agyadban...vonatkoztatod a szempontokat...gyors kilométereket veszel figyelembe, előző helyezéseket, lovas és ló kapcsolatát, meg hogy “eznap” az ilyen és ilyen rajtszám ennyit és ennyit nyerhet sorozatban? Vagy melyik ló eredménylistája ígér többet. De ha emezé, miért favorizálják a monitorra kivetített esélyszámok szerint mégis amazt? Ha már ott vagy a hang­ árban, szinte lehetetlen csak a Szent József karácsonyával foglalkozni...képeslapokat, szóróla­ pokat nézegetni, lacikonyhánál enni, bort méretni magadnak francia belvidékekről. Elsősorban ezek a te számodra túlontúl borsos árak. De különben is. Azért jöttél, hogy hozzászólj a jövőhöz. Ennyiben tudsz hozzászólni. Applescott, Creative, Capitan’s Kid, Richebourg II, Glorious Knight, Vogelpracht., Varenne, Alamo Boy, Cam Guile, Malicar. Most itt meg kell mondanod, ki nyer. Az idén ez a jumelé placé, vagyis hogy két lovat kell megadnod, ugyanazért a tíz franc-ért, s a lényeg az, hogy a kettő bejöjjön az első három hely valamelyikén, az idén ez a lehetőség a magadfajtájú kombinatív-bizonytalan alkatoknak igen kedvező! Játszod is. Csak itt...most mi legyen? A múltkor Richebourg II-vel nyertél, meglepetés volt, de megmentett, kései futam, nulla fölé hozott megint. Vogelpracht - rég nem ugrasz be minden “madár”-nak. Alamo Boy régi, eléggé híres ló. Nincs nosztalgia! Creative-val egyszer jól jártál, még tavaly télen. Most mi legyen? Kicsit figyelmen kívül hagyod Applescottot, holott - szintén a múltkor - hallottál róla egy súgást, követted is a tanácsot, jól jártál. Sajnos, Richebourg II-n vérzel el. A szobaszámod lett volna jó ide. a 211! Mert a befutó 2 —1 —3! Ilyen egyszerű. Na, most akkor ez tényleg egyszerű? Miért kényszeríted magad állandó döntésre? Tizenhárom nap során százkétszer, százháromszor? Valami mégis, érzed, alakul. Rendben vagy ezzel, amit most írtál. Nem jutottál túlzásokig, s a múltkoriakra is visszavetíthető némely elem...racionális - egyebek közt racionális - lényed elégedettségére is történtek ebben a dolgozatban a dolgok. Ekképp, szóismétléssel. Ahogy Aintree-ben az idén a Seagram Nationalt, a Grandot egy Seagram nevű ló nyerte. Erről másutt meséltél már. Most, ahogy ezt írod, a “szívem, szívem kiújul” című Szép Ernő meghatározás is eleven. Emitt is, ott is emlegetsz dolgokat, hálót adnak, teret valakinek„.ahogy neked teret ad korábbi futamok emléke, ahogy viszonyítási alapod van...a máskülönben reménytelen adathal­ mazban. Mely még csak nem is összevisszaság. Tizenöt lónév, tizenöt zsoké, és a többi. Teljesen kirekesztőleges, maradna a vak véletlen; nem sokszor jó. Ahogy befejezed ezt lassan, hullni kezd a tavalyi hó, Auteuil-é. Kiértél a pályára, korán volt, a monitorokon az előző versenynapot ismételték. Megvan neked egy-egy kimerevített kép a Paris Turfben is. Itt vannak ezek az újságok a lábadnál. Itt nyer, a korlát mellett, a pályának a tribün felőli szélén felhajrázva, Partagas. Amott Marquis de Coq. Samud, amikor rájöttél, szívelégtelensége van, azért liheg, 436 �palócföld 91/5 kétszeresen is Marquis de Coq volt. Vagy Kis Bálkirály. Longchamp-ból a Ballroy. Hideg volt, ugye, írtad, magad szaladoztál az egész tribünön, megtetted a Kis Bálkirályt, bejött, lehajtottad a fejed, szemed nem látott. Kis Bálkirály, mondtad. Kis Bálkirály. Auteuil-ben. egy héttel korában, hogy te odaértél, hó hullt, sok hó, a közönség hóban taposva hagyta el a pálya környékét, mentek a büfékbe, nem tudod, hová, némelyek haza. Igen, az is van. Otthagyni a versenyt, mint Kafka, reménytelen, add fel. Vagy üres a pénztárca. Vagy ez tör rád. hirtelen. Add föl, add föl. Hajnalonta már minden tervemet feladom. Mindent abbahagyni, semmibe sem szabad fogni. Aztán: fürdőszoba, konyha, borotválkozás, kávé. Nem gépies elemek? Átválto­ zásod. hogy aztán megint “mégis” jön, nem ugyanannyi, mint ahogy a patak, a tó, a gloriette után: a tömeg, a hangár, a bárdolatlan üvöltözések, a neked idegen emberek...mégis, ebben a “közegben” kell valamit megvalósítanod. És újra meg újra. Mi valósul meg? Ha akarod, semmi. Ha eltúlzod, ez az írás lesz belőle a végén. De ha igazán pontos akarsz lenni: a kettő közt, a semmi fogadócédulák, eltöltött délutánok és az írás. a dolgozat hiú álmaradandósága közt ott van az út, a fogadó útja...mozgó laktér az üres levegő, melyhez csak állványzat kell: a verseny­ nap rendje, a futamok, a Paris Turf, vagy a Heat, a Racing Post, a Sport-Welt, a Galopp Zeitung, és máris...van hol laknia, van. a... ...egyszerre nem vagy oly teherrel önmagadra nehezedő!... A tulajdonképpen nem-is-olyan-nagyon-van-kinek. És ez az, amiért az egészet csinálod. A redukálva-megmaradásért. Ahogy magad össze­ fogysz egy stlizációvá, mintha épp az életedhez elemi-fontos, különben általad kiszorított tér kezdene körülvenni, és kölcsönviszonyotok szinte gyengéd, egyszerre Maga Az Aminek Értel­ me Van. Aztán visszatér az elfogadottan értelmes értelmetlen - vagy “értelmes” például írsz, eléred a csatlakozást stb., és itthon vagy Alízékkel, Samuval...szívszorongásaiddal, hogy élje­ nek...bajlódásaiddal, hogy a cikkek, a fordítások...a lakbérrel mi lesz, felment az ára a...beve­ zetik majd amazt az...És közben nézed. Az elő-karácsony egyik gyalult asztallába mellől emelted föl a kis naptárat, az 1991 -es év francia versenyműsorát. És nézegeted. Ha itt egy tíz napos meghívásod ekkorra meg akkorra, ebbe a tíz napba beleesne három Auteuil, két St. Cloud, egy Enghien, sajnos, nem ügető, sajnos, ügető egyáltalán nem lesz, akadály és galopp lesz, nem baj, majd legalább összpontosítasz, és most hátha...Nem is tudod, mi lenne ez a “hátha”, mi kéne “akkor” még. (Folyt. köv., az.) 437 �p aló cföld 9 1 /5 438 �Mi történt? Mi történik itt? B aranyi F erenc Puzzle Van egy olasz gyerekkönyvem. L a f e l i c i t á - ez a címe. Harminc rajz és ugyanennyi mondat található benne a boldogságról. Ilyenek: boldogság egy meleg bundájú kiskutyát simogatni, boldogság ágyból nézni a kinti esőt, boldogság mezítláb járni a füvön - és így tovább. Csupa aranyos megállapítás, még aranyosabb ábrákkal illuszt­ rálva. Engem az a kép ragadott meg legjobban, amelyen egy kisfiú puzzle kirakósjátékkal bíbelődik. Gyönyörűséges tájképet szeretne összehozni a megszámlálhatatlan színes szeletkéből. Tétován kiragad egyet (láthatóan a sokadikat már) a kupacból - s az arca szinte felfénylik az örömtől. A felfénylés pillanatát ábrázolja a kép. Mellette a szöveg: boldogság végre-valahára megtalálni azt a rózsaszín darabkát, amely az ég egy szögletét és a vitorlás csúcsát jelenti. Azt hiszem, az a legnagyobb öröm a föl­ dön, amikor kiegészül valami, amikor t esz egy lépést a teljesség felé. Amikor megkerül a kicsorbult világmindenség egy darabja. A szerelemben is kiegészülünk: a másik által válunk kikerekült önmagunkká.Ezért boldog­ ság megtalálni azt a Másikat, az egyetlent, akivel nem csupán megkettőzzük, de megsok­ szorozzuk esélyünket a teljességre. S a költő, aki hetekig töpreng egy hiányzó jelzőn, mit tesz vajon? Várja a csodát, a ráta­ lálás boldogságát, felfénylő örömét, amely újabb szeletkével gazdagít egy állandóan ala­ kuló, de el csak nagy sokára készülő mozaik­ képet. Bizony mondom néktek: az a legnagyobb boldogság, ha részt vehetünk a Mindenség elkészítésében. Mi, az ötvenhatos földrengés után indult baloldai írók joggal hihetjük, hogy részt vet­ tünk benne. Kerestük azt a rózsaszín darab­ kát, amely a demokráciát jelentette volna, hogy odaillesszük a részlegesen már kirakott képhez. És ezer hiányzó darabkát kerestünk még, hiszen ez a kirakósdi csakis folyamatos tevékenységként képzelhető el. Ezért bőszít az a gyakorlat, amely lesöpör­ né az általunk felrakott szeletkéket, mert csak az újonnan meglelteket tűri meg a palettán. Az elmúlt négy évtizedet egyetlen tömbként kezelni és mindenestől elvetni a legdurvább történelemhamisítás. Rákosi ötvenes éveit egybemosni Kádár hetvenes éveivel, a szo­ cialista kísérlet korszakának értékeit át nem menteni - egész egyszerűem ostobaság. Ké­ sőbbi korok megvetése vagy gúnymosolya jár majd érte, még jó, ha csak az előbbi... Kik voltak itt a tisztességesebbek? Akik meglapultak vagy elpucoltak? Vagy mi, akik tettük, amit kellett - és amit lehetett? Tanul­ tunk rendesen, lecsapoltuk a Hanságot, meg­ ágyaztunk a DCM-nek, fáradhatatlanok vol­ tunk a falukutatásban, kiabáltunk az emberi jogokért, egyenlőtlen küzdelembe bocsátkoz­ tunk az eszme vámszedőivel és a kiskirályok­ kal - és még ezerféle “apróságot” végeztünk 439 �Mi történt? Mi történik itt? el. Olykor ügyellenül, olykor - mint később kiderült - értelmetlenül. De mindig attól a pártatlan humanizmustól vezérelve, amely az újjáépítőket mozgatta negyvenötben. Van, aki - mint magam is - kommunistává cserződött a kíméletlen szelekben, és van, aki még ma is szélárnyékban érzi jobban magát. De mellet szegeztünk mindnyájan a szélnek, mert nem akartuk, hogy az országot csupálja. Hazafia­ sabb dolog lett volna évekig siratni a levert forradalmat és dacosan nem tenni semmit a konszolidációért? Nem gondolnám. Két évvel ezelőtt tekintélyes irodalmi díj­ jal tüntettek ki az itáliai Sabbionetában. Az. átadási ünnepségen Jim Graziano Maglia elő­ adásában számtalan olaszra fordított versem hangzott el. A műsor után a mantovai járás kulturális tanácsosának rövid zárszavában megütötte a fülemet egy mondat: - A hallott versekből is kitetszik, hogy Magyarországon már a hatvanas években is folyt a harc a szocialista demokráciáért. Hogyan? Egy olasznak teljesen nyilván­ való, ami itthon folyton-folyvást bizonyításra szorul? Hazaérve ugyanis azt kellett olvas­ nom a Fidesz kongresszusáról szóló tudósítá­ sokban, hogy egy tiszteletreméltó ifjú küldött kizárólag az ellenzéknek tulajdonítja “a negy­ venéves diktatúra felszámolását”. Szépen vagyunk. Mint mondottam, mi, a türelmetlen nem­ zedék tagjai mindaddig abban a hitben éltünk, hogy megcselekedtük, amit megkövetelt a ha­ za: ha kellett, fejjel mentünk a falnak harminc évvel ezelőtt is, bár tudván tudtuk, hogy nem törhetjük át. Legfeljebb porhanyíthatunk raj­ ta. Ám a mi hajdani porhanyításaink nélkül nem sokra mennének a mostani faltörők, akár kosnak, akár buldózernek születtek eleve. És még csak nem is tetszelegtünk a bátor ember pózában, mert a fülünkben csengtek Jevtusen­ ko szavai, “...volt egy furcsa kor, melyben a becsületességet bátorságnak nevezték”. Nem voltunk tehát bátrak. De a tisztessé­ 440 günket nem vitathatja el senki. Igaz, mi érte és nem ellene haragudtunk annak, amit - szá­ momra változatlanul hiteles gyűjtőfogalom­ mal - szocializmusnak neveztünk akkoriban. Eszmével köteleztük el magunkat, nem appa­ rátusokkal. Nem lakájok voltunk, akik odave­ tett koncokért elzengték az udvar dícséretét, hanem kellemetlen alakok, akik nemszere­ tem-perceket okoztak mind a felső, mind az alsó régiókban, amikor úgy hozta a sor. Nem fenegyerekeskedésből, hanem ezért, hogy a világ előbbre menjen. Kényelmetlenek vol­ tunk, mint a lelkiismeret. No, az úgynevezett kulturális kormányzat nem is minket kényez­ tetett, sőt, jobbára mi kaptuk a szilenciumo­ kat, a ravaszul álcázott mellőzéseket, a ledo­ rongoló kioktatásokat, de az agyonhallgatáso­ kat is, míg a hatalom előtt okosan riszálók a Kossuth-díjakat kapták. A Legfőbb Kulturális Potentát a fele királyságát odaadta volna egyegy ellenzéki pózokban tetszelgő nevezetes­ ség bágyadt, megenyhült mosolyáért... Cenzúrára, eszmei terrorra mindig is a kö­ zépszer hivatkozik. Én Vácival értek egyet: Nem hittem én az elnyomott zsenikben: ki tenni akart - az tehetett itten! Igen. A komoly formátumú alkotó a legki­ látástalanabb körülmények között is megta­ lálja a módját annak, hogy a “mániáit” világ­ gá kiáltsa, hiszen - ahogy Goethe hirdette csak korlátok között mutatkozik meg, ki a mester... És mi nem nyávogtunk, hanem a periféri­ ára szorítva is mondtuk a magunkét. Tízhúsz-harminc évvel ezelőtti munkáink a bizo­ nyítékok erre. Szomorú, hogy most kell ezt fölemleget­ nem. Most, amikor mindenki jól tudta, meg világosan látta, meg előre megmondta, meg időben figyelmeztetett, sőt: bátran szembe­ szállt. Korántsem ezeknek a számát akarom szaporítani jelen zsörtölődésemmel. Csak igazságot szeretnék, csupán az a vágyam, hogy a mindvégig becsületes baloldaliak �legalább annyi objektivitást kapjanak a saját honfitársaiktól, mint amennyi egy vadidegen, külföldi kultúrfunkcionáriustól Sabbionetá­ ban kijutott. Ám a jelenlegi Feszítsd meg!-légkörben erre nem sok a remény. 441 �Király B. Izabella Szubjektív elemzés a változásokról A jelenkori nagy változások bennem a történelem örök kérdését fogalmazzák újra: milyen szerepe van a nagy egyéniségeknek és mi a néptömegeknek a történelem alakításában? Kiszámítható-e, befolyásolható-e néhány kiemelkedő egyéniség által a világ folyása? A népek egymást követő nemzedékei a háborúk félelmeit örökítik-e tovább, vagy a szabadságvágyat? (Mert, ugye, hiába óvják az apák fiaikat, hiszen őket is hiába óvták az ő apáik!) Azok a politikusok, akik napjainkban befolyásolni igyekeznek a történelmet, vajon számoltak-e azzal, hogy milyen tapasztalatokat őriz és örökít a magyar nép kollektív emlékezete az 1956-ban (és történelmünkben végig!) tapasztalt nagyhatalmi politikáról? Vagy mit Afganisztán népe? Vagy a lengyel nép? Mekkora szerepe van a népeknek abban, hogy összeomlott a nagyhatalmak által olyan mívesen felépített legújabbkori világrend? A mélyelemzésnek talán még nem jött el az ideje, de azt, hogy egy sóhajtás erejéig a Palócföldben zajló vitában résztvehetek, köszönöm. Bár mindenki tudja; nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, de a kakas kukoré­ kol, merthogy virrad - mégis újra és újra el akarják hitetni az emberekkel: néhány isteni képességekkel megáldott politikai stratéga igazgatja a világot. Hiába a látványos csődök, újra és újra összeülnek a nagy kerekasztalok, és a csalha­ tatlan politikusok előveszik piros ceruzáikat. Átrajzolják a térképet (földrajzi ismeretek nélkül), országokat, népeket emelnek vagy ej­ tenek (történelmi ismeretek nélkül) - közben megy a “negyedik hatalom” segítségével az agymosás. Minden hiába! A világ, az ember és társa­ dalma más Törvény szerint működik. A lego­ kosabb ember, legyen bár politikus, vagy szakember, széltében-hosszában átlátni kép­ telen, irányítani pedig, legyen bár kezében a legfejlettebb technika, csak ideig-óráig képes. Ha valaki hitte is eddig, hogy a Szovjetú­ 442 nióbeli változásokat az “isteni Gorbi” csinál­ ta, s hogy a nyugati politikát csupa váteszi képességű szupermann igazgatja; el kell, hogy gondolkozzon. Gorbacsovon - bár tagadhatatlanul ő volt az, aki észrevette, hogy hajnalodik és időben kezdett kukorékolni - túllépett a történelem. (Leningrád népe egy népszavazással úgy dön­ tött, Leningrád ismét legyen Szentpétervár. Gorbacsov az utolsó pillanatig Lenin mellett agitált.) S a Nyugat is ahelyett, hogy az elkerülhe­ tetlen természeti-történelmi folyamatokat föl­ ismerve politikáját alárendelné a Törvénynek, bukott rendszerek és tovább már tarthatatlan helyzetek konzerválására törekszik. Egysze­ rűen nem tudja hova tegye, hogyan reagáljon a szándéka ellenére bekövetkezett változá­ sokra. Fáziskésésben van a közép- és keleteurópai népek önmozgásához képest. Zavarát képtelen leplezni, és elképzelése sincs hogyan �lehet ezt a helyzetet rövid és hosszú távon megoldani. Tétova és ügyetlen, ami érthető. Nehéz is felismerni, s aztán beletörődni: vége a nagyhatalmi politizálásnak, virrad a kis né­ pek hajnala. Nálunk is sokan akarták és akarják elhitet­ ni a néppel, hogy az egyetlen alkalmas és elhivatott politikus Pozsgay Imre. Neki kö­ szönhetjük a szocializmus-kommunizmus bu­ kását. A kibontakozás is azért nem halad úgy, mint kellene, mert Pozsgay a margóra szorult. Hát ami igaz, igaz. Pozsgay tagadhatatlanul profi politikus és nagy taktikus. Észrevette, hogy hajnalodik, kukorékolni kezdett. De hát ő is beleesett a nagy hibába: elhitte, hogy ő csinálta a hajnalt. Ennek a stratégiának volt a része az “56 népfelkelés” című fejezet is. Ezzel kezdődött 1956 reformkommunista kisajátításának “le­ gújabbkori” nagy kisérlete. Valójában ez sem jött össze. Magyarországon milliók voltak, akik sose mondták, hogy “ellenforradalom”, akik nem népfelkelést, hanem forradalmat és szabadságharcot őriztek a szívük mélyén. Őket a Pozsgay-féle nyilatkozat nem töltötte el örömmel, sokkal inkább megfosztott vala­ mitől. Pozsgay a magyar nép bizalmából sose lesz köztársasági elnök, de még sikeres párt­ elnök sem. Pozsgayn is túllépett a történelem. S aztán itt van a “négyesfogat”! (Bihari, Bíró, Király, Lengyel). Senki se legyen oly naív, hogy elhigyje, a “négyek” eltávolítása az MSZMP-ből nem egy stratégia része volt. De bizony az volt. (A “tudatosság” a “né­ gyek” részéről huszadrangú kérdés.) Bihari Mihály küldetett a Szociáldemokrata Párt megnyergelésére, Bíró Zoltán küldetett az MDF megnyergelésére, Király Zoltán a tö­ megkommunikáció, Lengyel László a pénz­ ügyi-gazdasági folyamatok irányítására. A ki­ bontakozó ellenzéki mozgalmak bizalmából maradjon reformkommunista (kommunista) kezekben minden hatalom! De hát Isten ujja, a Törvény nem úgy működött. Mi történt a két választás idején, illetve között, sőt azóta Magyarországon? Egy biz­ tos! Semmi sem úgy történt és történik, ahogy azt a nagy stratégák tervezték és szerették volna. A nagy propaganda és a nagy “fárasz­ tás” ellenére a magyar népben volt annyi erő, hogy a legfelső politikai hatalomba juttatta 58 százalékkal a keresztény-népi-nemzeti koalí­ ciót. Lehetőséget adott a “Kamikáze” akció végrehajtására. Ez az új felállás ugyanis végre fogja hajtani a rendszerváltás nagy attrakció­ ját, miközben egyenként és összességében ta­ lán belepusztul. Az országyűlési képviselőválasztások esetében a nép egy tőle fizikailag távol álló politikai intézményről döntött. Nem terhelte semmilyen egzisztenciális függőség. Az önkormányzati választások idején a hozzá fizikailag közelálló, a mindennapi talál­ kozásai szinteréül szolgáló politikai intéz­ ményről döntött, egzisztenciális függőségek­ től terhelt viszonyok között. (A választások “titkossága” lényegtelen!) Ha ezt a két választási végeredményt néz­ zük, be kell látnunk: egyedülálló a magyar nép kollektív bölcsessége. “Lehetőséget ad­ tam nektek odafönn, de idelenn - majd meg­ látjuk!” Ezt a végeredményt senki és semmi nem lehetett képes befolyásolni. Itt nincs he­ lye se a mea culpa-nak, se a melldöngetésnek! Aki ma Magyarországon sikeres politikát kíván folytatni, annak nem a közvéleményt manipulálni kívánó közvéleménykutatási adatokra, nem a közvélemény hangját kisajá­ tító sajtóra, és különösen nem a viszonyainkat illetően teljesen tájékozatlan külföldi politi­ kusokra, vagy szakemberekre kell bíznia ma­ gát. S főleg nem azokra a magyar szocioló­ gus-politológus-pénzügyes és egyéb szakem­ berekre, akik szemmel láthatóan elvesztették szakértelmüket akkor, amikor a számukra el­ fogadhatatlan választási eredmények megszü­ lettek. (Amit ma Kéri László, Lengyel László, 443 �Mi történt? Mi történik itt? Petschnig Mária Zita és társai összeszakem­ berkednek, egyszerűen megmosolyogni va­ ló.) Aki ma Magyarországon sikeres politikát kíván folytatni, annak a magyar történelmet és a magyar nép lelkét kell ismernie. Ami most nálunk történik, arra nincsen példa és nincsen magyarázat. Helyesebben van példa, de csak a magyar múltban és ma­ gyarázat a magyar néplélekben. Aki ismeri a magyar népet nem mondja, aki nem ismeri, az nem mondhatja, hogy a magyar nép rózsaszínű, vörös vagy gyáva! És 444 senki se engedheti meg magának, hogy azt mondja: “megérdemli a sorsát!” A magyar nép nem úgy táncol, ahogy fü­ tyülnek neki. A magyar nép teszi a dolgát önnön törvényei szerint. Bárki legyen is, ha a közélet dolgaiba ár­ totta magát, egy lépést se tehet tovább. Előbb gondolkozzon el: egyéni karriert akart-e csu­ pán, vagy népe-nemzete érdekeit képviselni! Ha az utóbbi a célja, tegye fel a kérdést ma­ gának: ismeri-e, tudja-e ki az a nép, akinek a képviseletére vállalkozik, s akinek a nevében beszél. Innen indulhat az újabb fejezet. �B ile c z E n d r e Honnan jövünk - merre tartunk? (Az elhúzódó rendszerváltás gyötrelmei) Tisztelt szerkesztő Úr! Őszintén sajnálom, amiért én - némely hozzászólókkal ellentétben - még n e m tu d o m átfogó elméleti fogalmakkal a mostani magyar társadalmi átalakulás jellegét és irányát minősíteni. Akkor miért vállalkozom ezzel a válasszal a vita továbbgörgeté­ sére? Elsősorban talán azért, mert érzésem szerint nagyon sok politikával foglalkozó magyar értelmiséginek (és nem értelmiséginek) kellene kibeszélnie magából a múltat, hogy nyugodtabb lélekkel, tisztább szemmel tekinthessen a borús közeljövőre. Eddigi életem úgy alakult, hogy ennek a kínos-keserves történelmi változásnak számos lényeges eseményénél jelen lehettem, pár összefüggést megfigyelhettem és néha bele is avatkoztam a folyamatokba. Honnan érkezett társadalmunk ebbe az át­ meneti állapotba, honnan indultak a mostani politikai közszereplők? - ez az első nagy kér­ dés. A történet a hatvanas-hetvenes évtized fordulójától indítható. Ekkortól kezdődhetett meg a “létező szocializmus” kényszerburká­ ban egy felemás polgárosodás. A munkásnak pénzért lehetett túlórázni, fusizni, a tsz-tag a háztájizással többletjövedelmet szerezhetett. Sokan lettek az állami szektor perifériáján megtűrt kisvállalkozók. Az értelmiség szaba­ dabban beszélhetett, utazhatott, tájékozódha­ tott. Picike volt ez a szabadság, az életszínvo­ nal érezhető emelkedését hatalmas nyugati kölcsönök fedezték - mégis a szocialista láger legvidámabb barakkjának lakóiként éltük meg a hetvenes éveket. Gyakorlatilag min­ denki elfogadta Kádár rendszerét ebben az országban, mert kapott valamit vagy remény­ kedhetett valamiben. Én huszonhárom évesen - 1972-ben - lettem az MSZMP tagja. Rész­ ben azért, mert húszéves koromban pici és naív demokratikus diákmozgalom szervezé­ séért csendes határozottsággal eltávolíttatván az egyetemről, ötvenhatos múltú tanáraim nyomatékos tanácsára beláttam: a legilletéke­ sebb “szervek” komoly érdeklődését más­ képp nem védhetem ki. A fontosabb ok azon­ ban más volt: csak a marxista nézeteket is­ merhettem akkoriban és néhány évig elhit­ tem, elfogadtam, hogy a szocializmus a társa­ dalmi igazságosság, az egyenlőségi eszme megvalósítója. Aztán a pártban jórészt a hir­ detett célok ellenkezőjét tapasztaltam a gya­ korlatban. Most is hangsúlyoznom kell, leg­ alább annyi politikai képmutatást, elvtelen al­ kalmazkodást, hazudozást láttam a párton kí­ vül is. Ilyen volt a korszak, a társadalom. Cse­ rébe az alkalmazkodásért a hatalom békében hagyta az emberek magánéletét, nem törte ketté tömegével a szakmai pályafutásokat. Ta­ níthattam én is vidéki főiskolákon és komo­ lyan képezhettem magam, tájékozódhattam a szakmámban, a politikában. Így ismertem 445 �Mi történt? Mi történik itt? meg a hetvenes évek közepén - könyvekből! - 1956 valódi történetét; az alakuló ellenzéki mozgalmak gondolatait, az ország valóságos gazdasági helyzetét. És ez volt a döntő: a kiszabadulás a hivatalos gondolkodásból, a szellemi függetlenség, a korszerű tájékozott­ ság megszerzése! Ugyanakkor ismerje be mindenki: néhány ezer értelmiségi - tudo­ mányos kutató, gazdasági vezető, nyugatjáró újságíró - juthatott hozzá ezekhez az ismere­ tekhez, válhatott igazán tájékozottá. Mind­ össze néhány százunkat vitt el a felismerés, az erkölcsi felháborodás, a “létező szocializ­ mus” történelmi csődjének belátása, az ellen­ zéki tettek, a kezdődő elszigetelt szervezke­ dések vállalásáig. 1980 körül volt ebben az országban pár ezernyi elkötelezett reformér­ telmiségi és néhány száz elszigetelt ellenzéki. Azért hangsúlyozom ezt, mert csepp voltunk a magyar társadalom tengerében! Még az ér­ telmiség százezrei sem szerezhettek - önhibá­ jukon kívül! - kellő mélységű információkat, nem vállalhatták józan ésszel a majdnem tel­ jes kiszolgáltatottságot. Akár párton belüli re­ formernek, akár ellenzékinek minősített vala­ kit a hatalom, könnyen repülhetett az állásá­ ból, megtörhetett a pályája. Számomra ennél is kellemetlenebb volt a beszorítottság, a tehe­ tetlenség elkeserítő érzése. Gondoljunk vissza őszintén, hogyan fogadta 1980/81-ben a ma­ nipulált magyar közvélemény a lengyel válsá­ got, a Szolidaritás mozgalmának megjelené­ sét... A hivatalos propaganda hazudott rendü­ letlenül, s szinte mindenki szem volt a lánc­ ban, mert más nem is lehetett... Külön személyes szerencsémnek tartom utólag, hogy 1979-ben megismerhettem Do­ náth Ferencet, Bibó Istvánt (róla írtam dokto­ ri tanulmányomat), 1980-ban Vörös Vincét, Antall Józsefet, 1981 -ben Kis Jánost, Szilágyi Sándort, aztán Szabó Miklóst meg az egész Mozgó Világ nemzedéket Kulintól Elek Istvá­ nig, Csengeytől Csordás Gáborig. Nagyon le­ hangolóan kevesen voltunk - viszont sok 446 megfigyelő, jelentgető élt belőlünk. Én akko­ riban is (azóta is) leginkább Bibóval, Donáth­ tal, Vásárhelyi Miklóssal értettem egyet: min­ den ellenzéki irányzatnak össze kell fognia a demokratikus Magyarország érdekében, kü­ lönben soha nem érünk el valódi változáso­ kat. Őszintén együtt is működtem a reformer értelmiségiekkel; azóta sem váltam feledé­ kennyé: nem vagyok antiszocialista, nem “kommunistázok”, nekem senkitől nincsen számonkérnivalóm. Viszont máig sem tudtam magamban feldolgozni a magyar ellenzéki mozgalom idő előtti, értelmetlen szétszagga­ tását 1987-től. Mindenkinek van ebben bizo­ nyos részfelelőssége. Ki írói “löttyös nagy in­ dulatból”, ki személyes politikai számításból, ki pedig doktriner meggyőződésből vetette el a monori egyetértést, Bibó és Donáth összefo­ gásra intő hagyatékát. A demokratikus parla­ mentben máig is ez a legkiábrándítóbb: min­ denki öncélú gyűlölködése mindenki ellen. Egy ország látja és ítéli el ezt a kiábrándító stílust. Én négy éve érzékelem ezt a képtelen­ séget, hogy a magyar demokrácia vezető szel­ lemei mindenkinél kevesebbre becsülik egymást. Mit láthatott, mit tudhatott mindebből az emberek óriási többsége, maga a társadalom? Édeskeveset, legföljebb sejtette minden gon­ dolkodó elme, hogy a Kádár-hatalom békés háborúvesztését, az ország gazdasági össze­ roppanását, a nagy hazudozások, becsapások, megtévesztések árát tízmillió kisember fogja megfizetni. Ne csodálkozzunk hát a nép indu­ latán, amikor a mostani demokrácián kéri szá­ mon a munkanélküliséget, az előkúszó sze­ génységet. a fenyegető bizonytalanságot! Ez a békés átalakulás egyik keserves ára. - Nóg­ rádban különösen megkésve indult be 1987/88-ban a kikerülhetetlen politikai és gazdasági átalakulási folyamat. Abban már akkor is biztos voltam: a nehéziparból élő családok súlyos helyzetbe kerülnek, mert az országos és megyei vezetés tragikusan �keveset tett évtizedekig a versenyképtelen (ezért leépítésre kárhoztatott) bányászati, ko­ hászati nagyvállalatok átalakításáért, más foglalkozási ágak meghonosításáért. Évtize­ dek bűnös gazdasági hibáit pedig lehetetlen egy-két év alatt pótolni. Különösen elkeserí­ tett, amikor 1989 őszén a megyei pártér­ tekezleten néhány helyi politikus még Grósz Károlyt is megdicsőítette. Mit hitt vajon ez a néhány ember? Ők is jól tudták (akárcsak én), hogy a Szovjetúnió feladja Közép-Európát, a szocialista gazdaság összeomlott magától, a nógrádi ipar átalakítását azonnal el kellene kezdeni, különben évtizedes szegénység vár itt negyedmillió vétlen emberre. Ekkor “ra­ gadtattam” magam egy keményebb hangú po­ litikai nyilatkozatra (Samu Istvánnal közösen) az akkori Nógrád újságban. Ez valamikor 1989 decemberében lehetett. A helyi rend­ szerváltás mesterséges késleltetésének, visz­ szafogásának árát semmiért sem felelős mun­ kanélküli-jelöltek fogják kinyögni. Azóta sem bántam meg ezt a nyilatkozatomat. Egyéb­ iránt meggyőződésem, hogy az országban s Nógrádban mindmáig nem ment végbe han­ gos vagy csendes forradalom. Napjainkban is felülről vezérelt politikai-gazdasági rend­ szerváltás zajlik. Tényként szögezem le ezt, nem értékelésként vagy magáncsalódásként mondom. Ennél többre józanul aligha számít­ hattunk. Azért is fontos ezt kimondanunk, mert a legkárosabb önbecsapás lenne valami­ lyen forradalmi helyzet mesterséges előállítá­ sa, szimulálása. Úgy döntöttek a nagyhatal­ mak 1989-ben és úgy döntött az ország népe két választáson 1990-ben, hogy a magyar át­ alakulás fokozatosan, kisebb, heveny-meg­ rázkódtatással, szélesebb társadalmi együtt­ működéssel menjen végbe. Aki ezt nem veszi akár szélsőbalról, akár jobboldalról tudomá­ sul, az akarva-akaratlanul a világgal s az or­ szággal kerül szembe. A szocialista “vissza­ rendeződés” külső-belső esélyei nem léteznek gyakorlatilag. Ha invalidusok, veteránusok, becsületből kitartók, szociálisan elkeseredet­ tek erről nosztalgiáznak, türelmesen kell vi­ tatkoznunk velük. Veszélyesebb játéknak tar­ tom a “jobboldali” igazságosztás torzult pró­ bálkozásait. Hová vezet a fehér könyvek összeállítása, mit eredményez a spontán szo­ bordöntögetés, a kivonulás napjának harang­ zúgásos ünnepeltetése? Sehová, mert a hara­ got, az indulatokat fölkavarhatjuk ilyenfajta akciókkal, mégsem lesz belőle semmi a jövő számára. Más irányba kell elindulnunk - de hová, merre tartunk? Először is merre mehetünk? Nógrád számára különösen szűk az előrejutás ösvénye. A térség egész gazdasági szerkezete végzetesen eltorzított. Máig nincs, legjobb tu­ domásom szerint, általunk elkészített, hely­ ben összehangolt gazdasági kibontakozási ja­ vaslat a termelési szerkezet átformálására. Ilyen munkát nem végezhet el sem néhány vállalati menedzser, sem a megyei szakigaz­ gatási apparátus, sem a pártok, önkormányza­ tok vezetői, sem a parlamenti képviselők. Nógrád átalakításának, megmentésének kon­ cepcióját az egész nógrádi értelmiség közös szellemi vállalkozásban dolgozhatja ki. Szerencsére pártcsatákban, kenyérharcok­ ban, önző gyűlölködésekben nem veszett még össze annyira ennek a kis megyének a pótol­ hatatlan, lecserélhetetlen értelmisége, hogy hiányozna belőlünk a kölcsönös bizalom csí­ rája. A bizalmatlanság, a közöny, a közéletből való kivonulás értelmiségi fényűzése annál inkább elterjedt a Börzsönytől a Mátráig, a Karancstól a Naszályig. Ha ez megmarad, ak­ kor megbukunk az emberek előtt és Nógrád gazdasága, társadalma is felbomlik. Politiká­ ban forgolódó helyi értelmiségiként az a meg­ győződésem, hogy a nógrádi értelmiség cse­ lekvő fellépése, egymás közötti józan komp­ romisszuma, nagyon komoly szakmai együtt­ működése nélkül kívülről, felülről senki nem vált meg minket. Elsősorban önmagunk erejé­ ben, szellemében bízzunk, hisz enélkül nem 447 �Mi történt? Mi történik itt? várhatjuk a kormányok, pártok, egyházak, tő­ kések, vállalkozók érdemi támogatását. A hallgató, passzív Nógrádra komolyan senki sem kíváncsi - ezt tapasztalom. Természetesen ettől még megmaradnak az érdekkülönbségeink, eltérnek az értékeink, más-más lehet a hitünk. Mindebben biztosan lesz vita és verseny. Csak ne várjunk négy évig folyamatosan választási pártcsatákat - és ne is vonuljunk félre a magánélet nyugalmas öbleibe. Ma én ezt tartom a legfontosabbnak. 448 Ehhez képest még tényleg nem tudom meg­ mondani posztkommunista vagy prekapitalis­ ta-e pillanatnyilag a magyar társadalom. Jó­ magam vagy tizenöt éve egyik nagy világrendszer átvételét sem tartom ránk nézve üd­ vösnek. Leginkább a társadalmi összeverő­ désben, a szolidaritásban és az egyén szabad­ ságösztönében hiszek. A nagy átalakulás köz­ ben az országban is, Nógrádban is talpon kel­ lene maradnunk - “mindössze” ennyi a fel­ adat. �Csongrády Béla “Össztűzben” Még nem számoltam meg - hisz eddig igazán érdektelen lett volna - de az elmúlt bő negyedszázad során több tucat írásom jelent meg a Palócföld hasábjain. Az első 1963-ban R i m a y J á n o s pályaképéről, az utolsó az idei évfolyam harmadik számában A rejtélyes Orwell címmel. Közben volt mindenféle más - recenzió, kritika, tanul­ mány, jegyzet, stb. - ilyen-olyan témában, tőlem tellett színvonalon. Mindez csupán azért érdekes, mert a közel harminc esztendőnyi “termésnek” összesen nem volt olyan visszhangja, mint a folyóirat körkérdésére Túlparton címen adott, meglehetősen szubjektív hangvételűre sikeredett válaszomnak, amely a lap ez év január-februári számában látott napvilágot. Kár, hogy nem jegyeztem pontosan, há­ nyan szólítottak meg az utcán, de telefonon és levélben is sokan reagáltak. Többen - ellenté­ tes pártállásunk is! - tetszésüknek adtak han­ got, megérezvén törekvésem lényegét, az ön­ vizsgálat őszinteségét. Mások “jó, de...” jelle­ gű megjegyzéseket tettek, s voltak olyanok is szép számmal - főleg rokoni, baráti körből -, akik szerint nem lett volna szabad ilyen pőré­ re vetkőznöm és szókimondva kiszolgáltat­ nom magam a nyilvánosság kénye-kedvének. “Az ördög nem alszik”‾- tették hozzá féltőn, gondolva - az azóta sajnos erősödő, friss pél­ dákkal is igazolható - , az elszámolást emle­ gető, de leszámolásnak mutatkozó tendenci­ ákra. Mi tagadás alaposan elgondolkodtattak a különböző vélemények, de soha egy pillanat­ ra sem bántam meg, hogy vállalkoztam a válaszadásra és politikai önéletrajz-szerűen fogalmaztam meg álláspontomat a ” Mi tör­ tént itt...?”-ügyben. Meggyőződésem, hogy sem magamnak, sem másoknak, sem a nehe­ zen talpra álló baloldali mozgalomnak nem ártottam kitárulkozásommal. Pártállami múl­ tam, tevékenységem - melyet a tévesnek bi­ zonyult eszméken túl, a “világtörténelmi csapdán” kívül, melybe sokadmagammal én is besétáltam, nincs személyes okom restellni - e térségben egyébként is köztudott, így legfeljebb árnyaltabb kép alakulhatott ki az olvasókban egy volt funkcionárius erkölcsi, politikai, világnézeti felfogásáról, metamor­ fózisairól, a rendszerváltozás makrofolya­ matait “leképező” magánemberi gyötrelmei­ ről. Természetesen néhányan felfigyeltek írá­ somra a vita keretében megszólaltak közül is, komoly kritikai ellenvetésektől sem riadva vissza. Persze nem csináltak mást, mint éltek a lehetőséggel, hogy utánam, mondandóm is­ meretében szólhattak. Azt mindenesetre meg­ nyugvással konstatáltam, hogy kivétel nélkül korrekten, kultúráltan - ha nem tűnne hangza­ tosnak. legszívesebben azt mondanám: euró­ pai módon - fejtették ki fenntartásaikat. Ugyanezt szeretném tenni most én is, amikor - kapva-kapván a szerkesztőség gesztusán 449 �Mi történt? Mi történik itt? reflektálhatok az engem - bocsánat: nézetei­ met! - ért bírálatokra. Leghoszabb “üzenetemet” értelemszerűen Speidl Zoltánnak címzem, aki legtüzetesebb kritikusomnak bizonyult (Palócföld 1991/3.sz. 223-228. old.). Az egyszerűség kedvéért sorba veszem megállapításait, már amelyikkel kapcsolatban akad megjegyezni­ valóm. Mindenekelőtt köszönöm, hogy nem von­ ta kétségbe az önmagamról leírtak tisztes szándékát. Bár sok kérdésben feltűnően egyetértünk - ami az azonos falak között szerzett diplománkat, hasonló társadalmi, szakmai érdeklődésünket, s politikai múltunk egyik lényeges közös vonását, az MSZMP tagságot tekintve talán nem is annyira megle­ pő - a részletekben viszont -, s ez már az 1989 őszi “pártrobbanást” követő útválasztá­ sunk különbözőségéből fakad - jócskán van nézeteltérésünk. Én továbbra is kitartok amellett, hogy Ká­ dár János - mint nagy formátumú személyi­ ség, mint ember - feltétlenül kiérdemelte a végtisztességet, akkor is, ha politikusként va­ lóban vétett helyrehozhatatlan hibákat, s meg­ bocsájthatatlan bűnöket is elkövetett. A külső nyomás, a nemzetközi függőség, a történelmi szituáció nem menti, számomra azonban ma­ gyarázza a Nagy Imre ügyben tanúsított ma­ gatartását, amit a mai tudásunk birtokában, a mára kialakult világhelyzet alapján könnyű “hivatásos állami hóhér szintjére süllyedi” cselekedetnek minősíteni. Az átmenet békés jellegéhez hozzájárult személyiségek megítélésében - mondanom sem kell - Horpácsi Sándorral értek egyet, aki ekképp fogalmazott: “Az a paradox, a tör­ ténelemben ritka helyzet állt elő, hogy a vál­ tozást maga a hatalmi elit jobban akarta, mint maguk a tömegek hitték”. (Palócföld. 1991/3. sz. 229-233. old.) Speidl Zoltánnal szemben az én értékrendem szerint mit sem számít, hogy XY jelenleg már nem tagja a szocialista 450 pártnak, és esetleg független képviselő, vagy visszatért eredeti szakmájához. Egy más par­ lamenti padsorba való “átülés”. vagy a man­ dátumról való lemondás visszafelé nem minő­ sítheti akkori tevékenységüket. Jelentheti vi­ szont csalódásukat abban, ami azóta történt. De, hogy konkrét is legyek. Én azért, mert Németh Miklós már nem képviselő, továbbra is az ő nevével fémjelzett kabinetet tartom a legjobbnak az általam ismertek - tehát az utóbbi negyven évben voltak - közül. Sajnos - s ezzel egy másik ponton cáfolom Speidl Zoltánt - éppen nekik adatott kevés idő “szakértelmük felmutatására”. Hála tényleg nem jár nekik - a politika egyébként sem ismeri ezt a kategóriát -. de a realitásérzék igenis múlhatatlan érdemük! Speidl Zoltán úgy kommentálja a szocia­ listák általam könyörtelennek és igazságta­ lannak nevezett választási eredményét, hogy az “könyörtelen sem volt, igazságtalan pedig semmiképp. Ami történt, a történelem logiká­ ja szerint történt.” Ez utóbbi mondattal nincs mit vitáznom, az előbbit azonban nem tudom elfogadni, hisz - feltehetően - mindketten sok példát ismerünk arra, hogy a történelem logi­ kája alkalmasint könyörtelen és nem feltétle­ nül igazságos. Én mindenesetre a messzibb távlatbó l is úgy látom, hogy a választók nem tettek különbséget a kétségkívül alapjaiban megújult, szociáldemokrata értékeket valló MSZP és a korábbi állampárt között és keser­ veiket minden olyan párton elverték, amelyik nevében hordozza a “szociál...” jelző bármely változatát. Ugyancsak a választásokra - de már az önkormányzatiakra - vonatkozott az a meg­ jegyzésem, mely szerint bíztam abban, “hogy ekkor majd j o b b a n figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem”. Sajnálom, hogy vitapartnerem idéz­ vén ezt a mondatot kifelejtette a “jobban” szócskát, s így jogot formálhatott megkérdez­ ni: “...ezek szerint, mi volt a nem szocialista �oldalon? Felkészületlenség?...” (stb...). Ehhez még annyit: nem kell messzire menni annak bizonyítására, hogy a pártérdekek miként to­ lultak mindenféle egyéb szempontok elé. En­ nél fogva én igazán nem felejthetem el, hogy a választást “nem a magát lejáratott régi-újbaloldal nyerte meg”, ahogyan Speidl Zoltán cikkének egy más helyén feltételezi. Azt azonban nehezményezem, hogy a régi és új­ baloldalt egybemossa, még akkor is. ha az új még - ahogyan írja - “csírájában is alig léte­ zik” . Speidl Zoltán abba a kijelentésembe, hogy az “emberek döntő többsége differenciálatla­ nul elveti az elmúlt negyven évet” némi ön­ kénnyel saját olvasatát magyarázza bele. Én nem arra gondoltam csupán, hogy sokminden épült - bárcsak időarányos töredékét látnám manapság körvonalazódni - hanem arra is, hogy valamennyien - akarva-akaratlan - az előző rendszer “köpönyegéből bújtunk ki”, ennek minden következményével együtt. Igen, ismétlem meg újra: az igazi demok­ rácia már számos ismérve fellelhető ma ebben az országban. Hiányzik azonban a civil társa­ dalom, hiányoznak - a gyakorlati politikára befolyással bíró - állampolgári önszervező­ dések. “Csupán az zavar - írja Speidl -. ami­ kor onnét érkezik a kritika, ahol nemrég még hallani sem akartak civil társadalomról, az ál­ lampolgárok alulról való, önkéntes, éppen ezért demokratikus szerveződéséről”. Ilyen alapon bizony nagyon sok embernek - köztük neki sem lenne joga a más előjelű politizálás­ ra. Ráadásul - legalábbis szerintem - a párt­ állammal nem az volt a baj, hogy hallani sem akart egyesületekről, társaságokról és egyéb alakulatokról (lásd a szocialista demokrácia hangzatos ismérveit, jelszavait!), hanem az, hogy csak papíron és deklarációkban hangoz­ tatta szerepüket, a valóságban átnézett felet­ tük, nélkülük, helyettük döntött. Sajnos az új rendszerben is találkozni az álampolgárok ki­ rekesztésével történő politizálás jeleivel. Örülök, hogy Speidl Zoltán is elismeri a nacionalista és soviniszta hangok felerősödé­ sét. Nem tudom viszont mivel érdemeltem ki azt a képtelen vádját, hogy nem vagyok képes különbséget tenni a nacionalizmus és a sovi­ nizmus között. Egyébiránt azt sem állítom sem akkor, sem most, pedig azóta jóval több okom is lenne rá-, hogy a nacionalizmus és egyéb kárhoztatandó diszkrimináció Magyarországon uralkodó jelenség lenne. Egyenlőre ugyanis a józan ész még meggátolja, hogy így legyen. S e képesség szerencsére nem csupán a kormánykoalíció ellenoldalán felsorakozók­ ban lakozik. Az ugyanis nem vigasz, hogy a környező országokban jóval drasztikusabb megnyilvánulásai vannak e nem kívánatos, sőt üldözendő izmusoknak, és mi csak “vi­ szonozzuk” ezeket. Abban viszont egyetér­ tünk, hogy ez egy bonyolult, “összetett kér­ dés”. melyet még nagyon sokáig fogunk vi­ tatni és nemcsak mi, egy jóhiszemű polémia résztvevői. Miután nem sikerült egyértelművé ten­ nem - erre utal. hogy Speidl Zoltán nem jött rá - engedtessék meg, hogy e helyütt kifejt­ sem: én konzervatív erőknek azokat tartom, melyek egy “tegnapelőtti”, szó szerint “levitézlctt” rendszert kisérelnek meg újjáéleszteni a huszadik század végi modern polgárosodás helyett. Hogy ez reális veszély, azt Speidl is elismeri, amikor így fogalmaz. “Még a kor­ mánykoalícióban is kisebbségben vannak, akik “keresztény-nemzeti kurzust akarnának a fogalom Cs.B. állal is idézett értelmében.” Tehát vannak ilyenek, akik remélem soha nem is lesznek többségben. Én mindig is - most aztán miért tennék másként - a vallási tolerancia híve voltam, és senkinek a jogát nem vitatom lelkiismereti meggyőződésének képviseletére, gyakorlásá­ ra. Azt azonban felettébb furcsállom, hogy csakúgy, mint a joggal elitélt pártállami szisz­ témában - egyfajta világnézet látszik kanoni­ zálódni, s az államiság túl sok szálon fonódik 451 �Mi történt? Mi történik itt ? össze az egyházak működésével, tevékenysé­ gével. Jólesik megemlítenem, hogy cikkem befe­ jező gondolatáról - amely a magyarság élete­ rejét feltételezi - Speidl Zoltán egyetértően nyilatkozik. Ez jó, biztató alapot jelenthet a közös célok különböző úton, “másik parton” való eléréséhez is. Ifj. Fekete Gyula szintén foglalkozik írá­ sommal (Palócföld, 1991/4.sz. 336-342. old.), s - tekintve, hogy ő budapesti országgyűlési képviselő - ez önmagában is megtisztelő szá­ momra. Helyesen látja - nincs okom tagadni hogy a “sodródó állapot” engem is megérin­ tett és csak szereplője, semmint alakítója vol­ tam a történelemnek. Ez bizonyos vonatko­ zásban akár érdemem is lehetne, de közel sem fogom fel így. El kell fogadnom azt is, amit a szocialista párt “felemásságáról” ír Fekete Gyula. A parlament által hozott törvények, határozatok számának, a törvénykezés gyors ütemének felsorolásával - mint a mundér be­ csületét védő indoklással - azonban nem tu­ dok mit kezdeni. Hisz az embereket nem ez érdekli. Számukra az a meghatározó, amit változás címén a mindennapi életben tapasz­ talnak. Az pedig helyenként elkeserítő, de legalábbis elgondolkodtató. Fekete Gyula konkrét példája a marosvá­ sáhelyi pogrommal, a Vatra módszereivel kapcsolatban helytálló, elítélendő, de semmi köze a sajtószabadság magyarországi hely­ zetéhez, a hatalmon lévő erők manipulatív törekvéseihez. Ugyancsak túlértékelni lát­ szik szerény véleményemet Fekete Gyula, amikor engem oktat ki azért, mert az ellen­ zéki pártok, egyes lapok másként véleked­ nek a Szovjetunióval való kapcsolat elhide­ güléséről. Bár kétségtelen, hogy én is szó­ vá tettem ezt, s most csak azért nem szó­ lok róla részletesebben, mert úgy vélem, hogy a gyökeresen megváltozott konstellá­ ció ismeretében felesleges taglalni, hogy a kormány mit csinált és mit nem tavaly má­ jus óta. Végezetül annak szeretnék hangot adni, hogy a Palócföldben zajló disputa - amely a visszaszólás lehetőségével immár végérvé­ nyesen igaz vitává vált - engem reménnyel tölt el és arra indít, hogy egyetértsek Vitányi Ivánnal (Palócföld, 1991/4.sz. 333-335. old.), aki szerint az elmúlt évek történései kiváltot­ tak ugyan némi szkepszist a szerves fejlődés esélyeit illetően, “de nem hoztak semmi olyant, aminek alapján a bizalmat meg kelle­ ne tagadni.” A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Borsos Árpád. Speidl Zoltán, Horpácsi Sndor, Simor András, Petronyák László, Rákos Csaba, Németh János István, Vitányi Iván, Fekete Gyula. 452 �palócföld 91/5 Tímár Máté A Vaskereszt (Jani János zeneszerző naplójából) Krisztus Urunk születésének 1944. esztendejében, az egykori Monarchia Galícia tartomá­ nyában Sztryj, Delatin, Nadvorna, Kolomea térségében, a Pruth és a Fekete-Beszterce folyók közén, melyre a Hoverla és a Pietrosz 2000 méteres csúcsai vigyáznak, olyan szégyenlősen somfordált elő a tavasz, ahogy a zárdaszüzeket kisérti meg az első szerelem. A csúcsokon még a máramarosi mócok piszkos-fehér kucsmáihoz hasonlatosan tartotta egyeduralmát a hó. A folyóvizeket minden reggel szeszélyes mintákkal díszített jégabrosz fedte. De Murulyka cigány már hóvirággal ékesítette honvéd-sapkája piros-fehér-zöld gombrózsáját s a ragyabunkó ábrá­ zatán is megszépült tőle a torz hóhérmosoly, az-feletti örömében, hogy a hurokkal fogott róka irháját a felesége tábori lapon az ötödik kis Murulyka világrajöttének bejelntésével nyugtázta. Nékem kottafejekbe kívánkozó melódiákat dudorászott a szél, s Dinics Vaszil, a vereckei ruszin favágó, a zászlóalj legkiválóbb puskapucolója és páncélróm-lőszeresem, olyan szépen szomorú népdalt énekelt aknatelepítés, azaz testi megkönnyebbülés közben, a bozontos ciheresben, hogy nemcsak lekottáztam, de le is fordítottam félórán bévül. Imigyen: Odafenn az égen csillag ing ezüst fényben, s alant, lenn a mélyben nyugszik az anyám régen. Ott nyugoszik csendben, hideg sír bölcsejében, s nem mondja már nékem: Ébredj, kiscselédem! El is érzékenyedtem felette, mert a saját szülőanyámat láttam félig lefüggönyözött szempil­ láimon átal, akitől két hete vettem búcsút a sikeres páncélelhárító tanfolyamot beszegő ötnapos jutalomszabadság végén. S éppen ezért ünneprontásként hatott reám Tállai János szolgálatvezető őrmesterünk őrjön­ gése, bizonyos karpaszományos urak trehányságát illetően (őkelme bezzeg szarkapományosok­ nak tisztelt bennünket).akik az egy-két nyavalyás érettségijükkel csak huszonegyeznek ba­ kancspucolás helyett, mintha máris tisztek lennének, pedig csak fekélyek a hadsereg fütyülőjén. Azután legyintettem. Így szokott ez lenni, ha zupásokat megcsapja a közeli támadás szele, melyet a kanklimaxos, különben sokkal emberségesebb Szedő főtörzsőrmester is igazolni látszott, kutyamosójához intézett szózatával: - Pakolj össze mindent, Dani! Megint eszi a fene a tyúkszemem, tehát jön a rugalmas német 453 �palócföld 91/5 v isszavonulás, é s bennünket úgy benne hagynak a saját szaharánkba, hogy csak az orrunk hegye látszik ki belőle! Mert bizony teljes bizonytalanságban éltünk, a lomhácska tavasz küszöbén. Dolfi gerincét ugyancsak ropogtatta Jóska s olykor nékünk is jutott belőle ezen az átjáróházhoz, hasonlatos galíciai tájon, ahol a vegyes lengyel, ukrán, és gorál őslakossággal bizonyos se-hideg-se-meleg, se jó-se-rossz társbérletben éltünk. Az öregek némelyike még őrizte a Ferenc József ábrázatával díszes, első világháborús Szolgálati időm emlékére képet, a fiatalok elegyedtek ruszinjainkkal, szlovákjainkkal, a londoni lengyel emigráns kormány partizánjaival pedig lőszert csereberél­ tünk cujkáért. Az. ukránok inkább a Honvéd cigarettáért köszöntek vissza, a gorálok pedig inasnak állottak a kacorbicskával pávafarkú galambokat, hátulról szerelmeskedő figurákat faricskáló székelyeinkhez, hogy fellendítsék a háziipart, mert a nyálfolyós németektől néha doboz konzerveket kaphattak érte. Közben azonban az ezrednek tisztelt egységünk foghíjas zászlóaljacskává apadt s háziasszonyunk. Maruszja mama főlőszerkereskedő Sztaniszlávja szerint Dolina és Szaniszlau felől úgy feketéllettek előfelé a szovjet T-34-esek, mint a szoptatós szukakutya hóna alól a bolhák. Már a fenyvesek szűrte dübörgésüket is hallottuk, olykor a föld is megrendült alattunk, s amikor az említett napon, úgy tíz. felé. Szedő főtörzs szappanozás nélkül megberetváltatott, hogy az. atyaistenünk, Lóth ezredes úr elé vezessen, már azt sem tudtam honfiúi lelkesedésemben, a fütyülőcském ázalog-é. vagy a combom töve izzad. Az öles ezredes - akit a háta mögött Heródesnek neveztünk szokatlanul szelíd volt, s vélem majdnemhogy vicsorgósan kedves. Nevem nyomán egyszer reákérdezett a még szüle­ tésem előtt elhúnyt nagybátyámra, akivel együtt szolgált a Piavénál s bár úgy ítélt a kapcaron­ gya is többet ért nálam, ezúttalis reám mosolygott az “alázatos” jelentkezésem után. - Ni, te cigánykurva, félkatona! Meddig tudod páncélelhárító rajoddal visszatartani a ruszki tankokat, miközben mi viszavonulunk? Pihenjbe lágyulva gyors számvetést tettem a halálfélelem párkáival viaskodó fejemben: Négy páncélrómes irányzó, két-két adagoló lószeressel, nyolc-nyolc rakétácskával a fordított V-alakú lövészgödörben, négy-négy fausztossal, ugyanannyi páncélököllel, a lövészkutak fene­ kén. Töltés, célzás, élesítés, irányzás, lövés. Mindezek néhányszor elbotlottak az. agytekervé­ nyeim közölt, mielőtt kimondtam: - Alázatosan jelentem, legfeljebb egy félóra! Azt elfelejtettem hozzájelenteni, ha egy gyászhuszárom se veszi futásra a dolgot, ha egyet­ len töltet sem robbantja fel éppen a gazdáját, mint legutóbb s a sztálini csimbumosok sem kapnak úgy irányzékhegyre, mint legutóbb az, ungváriakat, akikből mindösze egy kéz, egy láb, egy Tűzkereszt, meg egy zacskó puliszkaliszt maradt, negyedóra múltán. - Bakfitty félóra! Másfél! - S mintha ott sem leltem volna már Szedőnek rendelkezett: Ásassa meg a gödreiket, kútjaikat! Teljes menetkészüllség! Zöld rakétára: Raktárakat felgyúj­ tani, vörösre visszavonulás! Ma sem tudom, mint kerültem ki a harcálláspont-erdészház tornácára. Csak az öreg Szedő pályinkáskulacsára válekszem: “No, titeket is ugyan jó prédára vetnek, fiaim!” S a többi úgy összekeveredett bennem, ahogy a fenyőtuskó parazsán a tüdő-, a máj, meg a hajdinakása. Mintha vezérlőszeresem, Murulyka is fenyőlelkével biztatott volna s ezért a visszavonuló szakaszokat századoknak, a távolból előtűnő négy-öt T-34-est a tízszeresének láttam. Mintha kürtszó is harsant volna s máris ott cserélgettem lábaimat a legelső fordított V-gödörben, vállamon a páncélrém “kályhacsövével”, melybe hóvirágos ragyabunkóm az első rakétácskát 454 �palócföld 91/5 dugta, dugajocskáját csatlakoztatta. Pater noster - kezdtem a Miatyánkot, hogy az ördög közbekanalazzon: Hol az az istenverte elsütőszerkezet?! Lereszketett róla az ujjam! Pedig az első harckocsi ott legénykedett már legjobb cimborám, Józsa Mózsi orbai tanító gödre fölött s kicsit előzve-hátrázva kente az anyaföldbe. Gyekiczki Ondró, a tótkomlósi páncélöklös kiugrott a kútjából, és egy gépfegyversorozat úgy lekaszálta. mint a mezőőr az. árokparti bogáncsot. S az. én ítéletem is közeledett. Recés hernyótalpai úgy festettek alulról-felfelé nézve, mint a halál pofáján a vigyor, az, ágyúja pedig egyre ugatott. Reszkető kezem végre az elsütő szerkezetre talált: bumm! A rakétácska repült, odacsapódott a tanktorony alá, ahol az a harckocsitesttel találkozik, sisteregve lyukat égetett rajta s ezután már csak a sülő emberi hús édeskés szaga facsarta az orromat s Murulyka “bazdmeg”-jei keresték a fülemet: Töltve! Tűz! Innen, onnan páncélököl pukkanások hallatszottak, káromkodás, davaj, majd óriási német Királytigrisek dübörögtek elő a hátunk mögül, s úgy lőtték egymást a hátrázó T 34-esekkel, mintha fellázadt volna a pokol. S azután csend lett és az összeguzsolt erdő fái között előmerészkedett volna a koratavasz. Zümmögő rovarok keresték az. ütköző ibolyabimbókat s harkály kopácsolt oly nyugodtan, mintha nem történt volna semmi. Félbetört fenyőről vedlő mókus kormányozta át magát a bozontos farkával egy épenmaradottra. Mátyásmadár rikoltozott, talán azt, hogy: Élet! S vagy húsz méterrel előttem felcsapódott egy Királytigris teteje. Nagyranőtt fekete német magasodott fel belőle s úgy ordítozott, mintha legalábbis Keitel-nek hívták volna: - Kameraden! Kommen Sie her! Murulyka is orrbabökött a cujkáskulaccsal: - Húzza meg, gazdám, hátha svábul is megtanul tőle! Járni tanított inkább az a szesz. Kimászni a gödörből, odatántorogni az acélszörnyeteghez s jelentkezni: Herr Oberst! (Pedig lehet, hogy csak hadnagy volt), a magyar páncélelhárító raj parancsnoka zum Befehl stehe vor, parancsára megjelentem. Nem buktatott meg sem a kiejté­ sért, sem a grammatikáért, hanem büntetésből meg kellett hallgatnom, hogy mekkora Held-ek, hősök vagyunk s megköszönni, míg a mellemre tűzi az EK-2-t, a másodosztályú Vaskeresztet, melyre azonnal hitelesítő pecsétet ütött a szilánktól megsebesült bal nagyujjam vére. Mindezek végeztével kutyagolhattunk Lóth ezredesék után, s útközben azt találgattam mi olyan büdös körülöttem s mivel van tele az. ülepem. Sikerült megfejtenem, mire vállamat veregetve ezt kérdezte tőlem: - No, te cigánykurva, félkatona! Mit kérsz? Konyakot? Rumot? S ezt feleltem: - Alázatosan jelentem, ha lehet, egy lavór vizet, és egy tiszta gatyát! Hát így történt s nyilván feledem az egészet, ha a múltkoriban, rendezgetvén íróasztalom fiókjában a kezembe nem kerül a Vaskereszt szalagja, az envérem pecsétjével rajta. A képernyő Allah-őrültje, Komeini halálbakergetett ifjait mutatta, míg az. erkély alatt olt rúgta a labdát a két fiam. S az érettük való felelősség újra Felszakította azt a belső sebet, melyet a mai napig a szíveinkben-lelkeinkben hordozunk. Legalább (őket kerülje el ez az átok! A Vaskeresztet beejtettem a többi fiók-kacat közé s kottafejekbe dünnyögtem a Dinics Vaszil nótáját: Odafenn az égen csillag ing ezüst fényben, 455 �palócföld 9 1 /5 s alant, lenn a mélyben nyugszik az anyám régen. Ott nyugoszik csendben, hideg sír bölcsejében, s nem mondja már nékem: Ébredj, kiscselédem! S esett szomorúsággal az édesanyám fényképére néztem... 456 �palócföld 91/5 Sarusi Mihály Sámsonvár (Részlet az Eszterberke című regényből) Azóta, míg Sámson él, nincs nyugta a töröknek. Beszorul Gyulába, mert aki kiteszi a lábát, Sámson miatt egy lépést nem tehet kedvire. Sámson rendet vág a törökben. Öli. A török a gyulai szancsákban sámsonjárásnak nevezi ezt a kort. Az erdélyiek sem lelkesed­ nek e csavargókért: zavarják a nagypolitikát. Sámson és bandája rendre figyelmen kívül hagyja a magosabb szempontokat. Csak pusztítja a pogányt. Azt mondják: - Halál a hódítóra! És ahol érik. Mert Sámson nem sokáig maradt egyedül. A legszívesebben minden kisfiú beállna a csapatába. A békési, bihari, zarándi fattyak példaképe: Sámson. A töröknek: réme! -Vigyázz, mert elvisz Sámson! Az anyák Gyulában ezzel ijesztik a kis török s rác porontyokat. Sámson. A nevét sem merik kiejteni. - Megint Ő volt az? Ajaj. Bethlen Gábor a végén azt írja a portára: semmi köze ezekhez a rablógyilkosokhoz, a kurvafia körösközi hajdúk a német bérencei! Mert a török avval gyanúsítja a nagy fejedelmet, hogy ő küldi a népi ellenállókat. Még ilyet, még hogy a szövetségesünket, a törököt aprítsák ezek a csavargók?! Ha Sámsonékon múlik, nem 1696-ban szabadul föl Gyula. S mondom, ha Sámsonékon múlik, idegen segítség nélkül verjük ki a pogányt. Hogy senkinek sem lehessen ürügy a felszabadítás a megszállás folytatására. Folytatás más lobogó alatt. Folytatás más eszme nevében. Folytatás más hitharcért. Mást erőltetve a népre. Előbb se lehetett biztos a dolgában a pogány, ha kitette a lábát Gyulából, eddig is volt miért izgulnia, mert ellenálló piszkos magyar mindég akadt. Aki elkeseredésében fegyvert ragadt, s ott vágta őket, ahol tudta. Egyszer-egyszer már Sámson is átsegített egy-két barbarust a másvilágra, de az más volt. Azt lehet mondani: alkalmi szabadságharc. Most valami más kezdődött. 457 �palócföld 91/5 Akkora, hogy még a magyar úri politikát is megzavarta. Magyar volt az is, a népért volt, de: más volt. Okosabb, messzebb tekintő, a világpolitikai helyzetre ügyelő. Emez, Sámsonéké: elkeseredett, mindenre kész, meggondolatlan, vad. szívet tépő, nem kegyelmező, megalkuvást nem ismerő, nem taktikázó, keserves, szinte a törökmódihoz hasonlatosan már-már pogány. Mert a keresztény: megbocsát. Nem üt vissza, nem öli azt, aki meg akarja őtet gyilkolni. Megköszöni a gyilkosnak, hogy őtet ölni akarja! Nem, ez más lett. Másféle. Sámson azt mondja: magyar! Nem biztos. Ez csak elkeseredés. Szalmaláng? Szalmaláng lobogásának mondható-é, ha egy nép fölkelését a vaspatájú ellenfél két nap leforgása alatt eltiporja? S nem engedi, hogy a nép szabaddá váljon. Sámson azzal kezdte, hogy rájuk gyújtotta a kastélyt. Egymaga! És ahogy menekült ki az Eszter-gyilkos nép Törökszállásról, egyenként lőtte le őket. Tatár-módra: nyíllal. Azt hihette a Kücsük-népség: itt a tatár! Nem, csak Sámson. Kücsük túl mélyen aludhatott, mert ő bennégett a kastélyában. Legalábbis Sámson nem látta kiugrani az ablakon. Gyulán azt rebesgetik, hogy a sarkadiak voltak. A basa megparancsolja: - Aki rémhíreket terjeszt, karón száradjon el! A török város török polgára is. Bár ők még nem tudják, mi az: polgár! A polgár: szabad ember. Majdnem olyan szabad, mint a nemes. Csak éppen: valamennyi. Nemrég járt itt a temesvári beglerbég embere, őtőle tudja a basa: most nem szabad háborút kezdeni, nem torolhatja meg Kücsük halálát. Békesség van, áldott béke a Részekben. De a sarkadiaknak ezt nem felejti el. Honnan tudta volna a basa, hogy ezt egy ember követte el? Mit tud a betolakodó a megszállt népről? Soha semmit. Annyit, amennyit a renegátoktól hall. Ám a renegát annyit mond el urának, amennyi az érdekeit szolgálja. A pribék, a kalauz, az idegenvezető, a janicsárrá vált volt magyar, ál-magyar, hazaáruló briganti, törökös Tar Matyi hogy merné ura elé tárni, hogy a nép szerint ez csakis Sámson lehetett? Ő tudja, de ha a basája is rájön, még az ő fejét üti le. Amiért nem szólott időben. Tar Matyi se sejtette, mi készül. Hallott erről a dologról. Eszter haláláról, dehát a magyar ember mindig túloz, nem hitte el teljesen. Hogyne, rágalmaztok! Rágalmaz a gyáva nép. Befeketíti felszabadítóinkat. - Tartsd a pofád! Úgyhogy a körösközi nép mélyen hallgat, ha úgy érzi, nincsen magában. Ha idegenszagot érez. És az idegenszagot az idegenvezetőn is észreveszi. Valahogy lerí a renegátról, hogy nem igaz. ember. A nézéséről, a buzgalmáról, a: minden mozdulatáról. - Ez is eladta a lelkét az ördögnek! Ez el. Úgy, hogy. Sámson mellé áll fél Tiszántúl szabad legénye. A szegény legény. Akinek nincsen semmije, csak két jó erős karja. Meg az az. olthatatlan gyűlölet. Olyan emberek ők, akiknek a családját kiirtotta ez az új rendszer. Akiknek nincsen veszteni valójuk. Akik a sátánnal is lepaktálnának a betolakodók ellen. 458 �palócföld 91/5 Bármire készek. És akkor egyszer csak eléáll ez az igazi hős. Sámson. A dobozi táltos bíró. akinek a szerelmével ezt tette a török. Aki egymaga elbánt. Ez már döfi, így már más. Korábban is kerül jónéhány csavargó a békési, bihari, zarándi erdőkben, réteken. Eddig is akadt mindenre elszánt fickó a Körösök mentében, nem egy pogány bánta. Hány idegen harapott miattuk a fűbe! Ám ez más. Eddig: egymagukban csavarogtak, magukban, magukra hagyatva vívták harcukat. Néha ez, néha amaz segítette őket, segíti valamennyit a nép. hogyne, de: fél. Tart a bosszútól. Ám most: csapatba áll a sok-sok szegény legény. Seregbe szerveződik az ellenálló. Vala­ hány. fel Váradig, Aradig, Szolnokig, Szegedig. A Tisztiig retteg tőlük a pogány. Mert amikor az ellenállás ilyen csodákra képes, a nép is megbátorodik. Most már nemcsak titokban segíti a magyar fiúkat. - Magyar gyerekek. - Csakis azok lehettek. - A mieink! És a Körösök közének népe már a szabadulásról álmodik. Pedig hajaj , hol van az még. Sámson akkor este ért haza, sok volt a dolga a faluban. A várban: Eszter sehol. - Eszter! Semmi. Csak az erdő. Meg a víz. Zúg, csobog. Susog, locsog. Éjre készülődik, az égen már a Hold. Köd mögül a fény. Eszter! Eszter sehol. Sámson körbejár. Jár körbe. Majd vissza, megint. - Hol. - Hol vagy?! S már be is ugrott a hajójába. Soha senkinek nem mondta el, hogy volt tovább. Csak a népek kitalálták. Gondolta, csakis az apjánál lehet. Töröknek semmi nyoma, nem rabolhatták el. Mintha fényesebb lenne az ég alja. Ha a köd nem zavarná. Mi ég, Sarkad, Gyula? Annak nagyobb a lángja. Füstjét este hogy láthatná. Amúgy is: köd. Pára ereszkedik a tájra. Sebesen halad ár ellen, ám nem kell sietnie, Eszter elébe jön. Már jön. Az örvényből épp kifele. A forgó nemrég dobhatta ki. Jaj. Mi az ott? - Mi? Már magában beszél. 459 �palócföld 91/5 Utána veti magát. Odaevezhetne, de nincs hozzá ereje. Csak bele a vízbe. Nem igaz. Valamit hoz a víz. Mintha. Ember lenne? Ember a vízben! Mozdulatlan, s milyen fehér. A pendelye ráragadt, mint egy. Mintha. Akár ő is lehetne. Fiatal nő. Sámson már ordít. A szája tele vízzel. Még jó, hogy nem fullad meg. A halottat lassan hozza a víz. Mellén mély seb, kezében tőr. A török nem tudta kivenni a markából. Hagyta, hadd el, vigye magával a sírba. Legyen meg neki az utolsó akarata. A török ilyen megértő. Sámson! Sámson! − E. Már megint majdnem megfulladt. Pedig olyan könnyű a leány teste. A víz még könnyebbé teszi, vagy Sámson táltosodik meg? Mégis: majdnem összeroppan a teher alatt. Ez nem lehet. - Eszter! Sikolt, amikor a partra kihúzza. Leteríti a gyepre. Odafekszik mellé. Ki tudja, meddig. Tán már pirkad. Pitymallik. Eszter megszépül. Még szebb. Ki gondolná, hogy ez a nő gyilkolni képes? A kést kiveszi Eszter kezéből. Szűre ujjába teszi. - Ébredj! Ki tudja, hanyadszor kéri. Ébredj. Ébredj, Sámson! Mert rá is ráférne egy kis ébredezés. Kücsük és hét katonája nem tudja, mi vár rá. Különben nem eresztenék szélnek az alkalmi leányrabló hordát. Vagy huszan jöttek Jankónak segíteni. Persze semmi szükség nem volt rájuk, csak hát Kücsük ilyen óvatos duhaj. Tartott Kücsük Sámsontól, azért szedte össze a csapatot. De most már hazamehetnek. Nem sikerült. És hát ő erről nem tehet. Kücsük a holdfénynél megtörli izzadt, görögdinnye simaságú fejét. Megvárja, míg a ködből előjön a Hold. Úgy már igen. Hogy Eszter miért nem tudta szeretni? Igaz, nem volt rá ideje. Nem engedte, hogy Kücsük megszerettesse magát. 460 �palócföld 91/5 Szegény lány. Kücsük. Sámson a gáton. Visszament a halászházhoz. A szállás már porig égett. A gáton, gát szélén. Odáig vonszolta magát az öreg. Ott érte. Vagy emitt, a kunyhó ajtaja előtt? Kideríthetetlen. Nem mindegy? Nem. - Nem! - Nem! - Soha! A legszívesebben idecipelte volna Esztert is. Az öregnek jó mély gödröt ás, ne tudják a vadak kikaparni. Fejéhez fejlat ácsol. Nem, így. - Mit tegyek. Oda-vissza az út erre jó: végiggondolni. Miért hagyta magára. Így: ő is hibás. Mindenki, aki él. Aki nem szúrja le az első pillanatban az első betolakodót. Mert mindnek ez jár. Szurokba mártja a nyíl hegyét, meggyújtja s így lövi a pogány-ház zsindelyébe. Sámson jól felkészül. Már itt készül. Mostohájától örökölte az íjat. Eddig alig használta, nem élt vele. Csak ha vadászott. Azt is inkább játékból, hisz megvan a betévő falatja. Csak hogy el ne feledje. Túl hosszú az íj. nehéz elrejteni. A magafajta jobban teszi, ha nem mutatkozik ekkora gyilkos fegyverrel. Úgy levágja a török, hogy észre sem veszi, s már. Fordult a kocka. - Ébredj! Ezt már inkább magának mondja. Belemártja az arcát a hús Körösbe. Mosakszik. Eszterhez készül. Mert Eszter nem akart feléledni. Nem és nem! Sámson hiába csókolta, a legszívesebben elszaladt volna azért a vén boszorkáért, aki a Nagy-Körös Bokránál él, hogy varázsolja vissza az életbe az ő kicsi párját, dehát. Ismer az elég füvet, balzsamot, tán életvizet is tudna keríteni. Életre kelthetné! Ha neki se sikerül. Mert Sámson hiába csókolta ott a fövenyen. Mindhiába. A földvár egyik mély árkába rejtette. Úgy, hogy az árok egyik végébe Esztert temette, jó erős sírboltba rejtette: erős fagerendákkal védte Esztert a földtől. Oda, e földből és fából való sírba rejti a világ elől. Ajtót nem hagy rajta. Ám ha később úgy gondolja, megnyithatja. Mert a sírbolt mellé magának épít otthont. A föld alá. Az árok maradék részét aládúcolja, reá föld. Arra gyepet rak, hogy senki rá ne jöjjön, ha holnap erre jár. Ne tudja, hová telepedett. Se ajtaja, se ablaka. Jó kis vár. Sámson: élve eltemeti magát. 461 �palócföld 91/5 Mert: nincsen kijárat. Nemhogy kijárat, bejárat sem. Magára húzta az utolsó fatörzset. Jó erős, sokat megbír. Ezt: soha senki nem fogja fölfedezni. Itt tán békén hagyják Eszterrel. Ámen. Esztert levitte a vár legmélyére, s a sírba fektette. Jó puha sírt készített neki. Kibélelte bőrökkel, feje alá vánkosul subáját hajtja. A saját ruháival béleli ki Eszter nyughelyét. Hogy könnyebb legyen neki. S hogy ne fázzék. - Bosszú? A legjobb lenne, ha magával takarná be. - Ezt még visszakapjátok. Rákanyarítja szűrét. A kést nem teszi mellé. Hadd maradjon emlékbe. Hogy átjárjon néhány. Ahol bosszút áll, ennek a tőrnek a rajzát hagyja a porban. Fában. Kőben. Téglában. Mészben. Vérben. Ha addig él. bosszulatlan nem hagyja. Eszter vére. Vérbosszú? Véres bosszú. Ami jár. Mert mi mást lehet itten tenni? Sámson nem tud gyászénekre gyújtani, torkán akad. Csak a vén fák morgása, madár riadása. Jaj. nekik. Mert: jaj, neki. Sámsonnak. Sámson pedig befészkelte magát az ősrégi várba, bosszút esküdött a török ellen. Rabló lett. Ami kincset, drágaságot a töröktől elvett, az mind a várba vándorolt, le a föld mélyébe, a sír mellé hordta. Társak is szegődtek lassanként hozzá, akikkel a töröknek ostora lett. A másik legjelesebbet Istibundi, Csavarga, Pakulár Varga Miskának hívták a magyarok. A törökök sehogy sem hívták, hanem kergették, mint a farkast az oláhok odaát a Kárpátokon túli hazájuk­ ban. A mellészegődőkkel megerősíti a várat. Magasítják a falakat, s reá. szinte az égig, legalábis a fák tetejéig élősövényt fonnak. Madár se ki, se be Sámsonék tudta nélkül. Kapuja sincs, csak az égből: kötélhágcsón, kötélen, fán. faderékon, iszalagon felkúszva ér az ember a vár fokára, onnan ugyanis be a várba. Se ki. se be. Még Sámsonnak sem. Azért neki van még egy bejárata. Amelyről a legjobb cimborája sem tud. Gyanítják, dehát. Jobb hallgatni, mint a sír. 462 �palócföld 91/5 Sámsonnal nem jó kukoricázni. Néha úgy eltűnik. hogy a pajtásai sem értik, hová mehetett. A csapat legifjabb harcosa hamar megtanulja, hogy hiába kérdezősködik; legföljebb később magától rájön. Erről ők sem tudhatnak. Sámson egy öreg fűz ágai közt szokott eltűnni. Mintha a föld nyelte volna el. Hajójával odaér, beér a fűz ágai alá, már szinte ezzel nyomaveszett, de ez még semmi! Ha utánamerész­ kedsz. üresen találod a hajóját. - Sámson! - Elhallgass, te fattyú! És ilyenkor jól kupán vágják a kérdezősködőt. Szinte ez az avatás a Sámson-csapatban. Ilyenkor jól elrakják a gyereket. Többé biztos nem kíváncsiskodik, eztet megemlegeti. Az odúba bújik, onnan le, leereszkedik a palotájába. Gyakran ott is hál. Néha az embereivel a vár gyepén, az ott vert sátorban, az ott emelt kunyhó falai közt, vagy a vár épen maradt termében, ha már kívül túlzottan dühöng a tél. A föld alatt leheveredik kedvese sírja mellé. Talán mert úgy érzi, neki itt a helye. Máshol; esetleg még a pogány elleni ütközetben. Meg tábortűz mellett a többiekkel. Néha odébbállnak, másik hunvárba, szigetre húzódnak. De ide mindig visszatérnek. Sámson hazahozza őket. A rabbik már úgy garázdálkodnak, hogy török egymaga nem teszi ki a lábát a városból. Csapatban is igen óvatosan jár a gyulai törökje. - Megáll az eszem! - sír a basa. - A saját országunkban ne legyen nyugalmunk! Megáll az esze nekije. - Aki azt meri mondani, hogy ez Törökország, halál fia! Szinte jelszóként terjed a nép között. Még a hazaáruló is előbb szétnéz, ki hallja, ha azt akarja mondani, hogy itten a török birodalomban. Neki különösen van miért óvatoskodnia. - Elszemtelenedtek a magyarok! El, a bitangok. Egyre több helyen verik meg a török martal ó c koat. Nem a rablók, maga a falusi nép! Még csak ez hiányzott. Hiába, a rossz példa. Le kell törni őket, különben megnézhetjük magunk. Így a gyulai basa. Törökszállás elpusztítását a hajdúkra foghatták, ám hogy egyre több hitharcosnak veszett nyoma a dobozi rengetegben, a marói makkosban, a békési rosszerdőben, a pósteleki, az ölyvedi. a hajlási és a Hosszú-erdőben, a Csaika s a kisdobozi erdőben, nem is beszélve a mindenféle berkekről, annyian tűntek el nyomtalanul, hogy az már nem lehetett véletlen. - Valami rém garázdálkodik a mi Külánk körül! - Allah. Küla bajban! Gyula. Gyula nincsen, csak Küla. Az adórovó. adószedő is csak katonasággal mert a falvakba menni. A török földesúr nem mer a falujába kirándulni, egy kis jó levegőt szívni. A török beszorul Gyulába. Úgy kell neki. Minek jött. - De ha ezt a Sámsont elkapom. 463 �palócföld 91/5 A gyulai törökök basája később rájött, hogy ki fenyegeti a padisah körösközi hatalmát. - Aki elfogja és nekem átadja, száz arany üti a markát! Elég sok pénz. Túl sok. Mit ér vele a magyarja, a tarisznya arany úgyis elárulná. Legföljebb ha odébbáll. - Amilyenek ezek a magyar gyerekek, megnézhetném magam! Így sóhajt a török kedvenc kalauza. Most az egyszer nem tartja a markát. Isten ments. Sámson túl erős. Még a végén megsúgja a renegátja Sámsonnak, mikor tud végezni a gyulai basával a legkönnyebben. Ilyen az árulója. Ahogy fordul a széljárás. - Élni kell, gyerekek! Valahogy megmaradni. Túl hangosan azért nem mondja. Csak magának. Meg Gyulán a török komájának. Amikor a gyulai török őr magyar szolgája nem hallja. - Erdélyiek vagytok? - kérdé a török a magyar fegyveresektől. - Magyarok! Erre a török levágja őket. Csak Gyulán tudják meg, hogy szövetségeseiket vágták le. A városi nép megismeri a foglyokat. Merthogy most a sarkadiak is a törökkel cimborálnak. Sámson jobban teszi, ha a sarkadiaknak sem mutatkozik. Sámson jobbkeze az első időkben Török Jóska. Őkelme Bizáncba került rabként, s ahogy meséli: egyszer a gazdája írással menesztette a borbélyhoz, aki alaposan megvárakoztatta, majd egy csomó népet odacsődítve körülmetélte. Józsi, akit a török Juszufnak keresztelt, Sámsonnál is jobban fenekedik a törökre. Aki az ő kezébe kerül. Isten irgalmazzon. Józsi Erdélybe szökött, ott mesélték neki a Leánymezőn: a pogány itt szokta foglyai közül a hasznavehetetleneket kiválasztani s meggyilkolni. A rablányokkal táncol, majd meggyalázza őket. Reggelre kelvén rosszkedvében leöldösi a gyengéjét. Tábortűz mellett viszketni kezd az ember tenyere. Mese, mese. Ám ha egyszer az a való? Mit lehet akkor tenni. Azt mondják, Sámsonék banditák! Rablók, útonállók, csavargók, martalócok! Tehetnek mást? Mondj jobbat. Joga van-é az embernek leszúrni azt, aki őt elevenen akarja megenni? Aki ki akarja tépni a szivét, hogy a parázsban megsüsse? Túlzók! Azt mondja a higgadtabb magyarja: ez, fiúk, túlzás! Az efféle küzdőmodor nem vezet semmire. Választhat-é harcmodort az, aki örül, ha levágja magát a rabszíjról, akit vérebekkel űz a rabszolgahajcsár? Tehet-e mást, ha élni akar? Bűn-e élni akarni? Mert másképp nem lehet megmaradni. Persze, ha az ember olyan lenne, hogy boldogságában csak nyalná, nyalogatná anyja gyilkosának a mancsát. Akad ilyen is. Nem sok, de egy-kettő. Országonként kettő, három. Nyár végén rendesen megjön a faluba a török. Éjjel váratlanul érkezik. Minden tar kipány­ vázza a lovát egy ház elé. s a küszöb előtt keresztbe fekszik, hogy ha a gazda kijön, észrevegye. 464 �palócföld 91/5 Hajnalra kelvén aztán azzal kezdik: - Gazduram! Hány a jószág, mije termett,mi van az erszényben? S: fuss, vagy fizess! Ha a gazda nem akar fizetni, a török ráköltözik: lovát beköti a magyar óljába, eteti a gazdáéból, maga beveszi magát a házba, gazda ágyába. A magyar eresz alá, földre, ólba költözik. Csak szabadulni tőle! Ha meg agyon találnak verni egy török rablót: a határban elássák, a szomszéd határba hurcolják, hogy ne az ő földjükön találja meg a kádi a holtat. A község száz aranyat is fizethetett vérdíj gyanánt. A falu ilyenkor hajlandó eltagadni a határ e részét, mert képesek a megszállók egy törökért tíz marhát elhajtani a gulyából. Igen megkedvelte már a maradék nép a betolakodókat. Azt lehet mondani. A békési határban, Ibrámfoknál a török adószedő tisztet egy parasztlegény egyetlen ököl­ csapással üti agyon. A basa követeli: Békés vagy adja ki a gyilkost, aki már rég Sámsonéknál van, a békésiek többé nem látják, vagy fizessen váltságot. Mivel a békésieknek nincs pénzük, bírájuk állítja: - Esküszöm az élő Istenre, hogy az a föld nem a miénk, hanem a doboziaké! Ha megfognák: szemét kitolnák, nyelvét kivágnák, karját lefűrészelnék, megnyúznák, úgy vonnák nyársra, s csak akkor vágnák le a fejét, amikor már úgyis túl van a lelke árkon, bokron. - Ilyen latrok állanak banditának! Igen, ilyenek kezdik védeni magukat. Ahogy túlfelől: azok állnak be töröknek, akiket a magyar hóhér bárdja vár. A dobozi erdőbe ettől kezdve egy török sem teheti a lábát, mert különben halálfia. - Halál fia. aki ide beteszi a lábát! - Ez itt: a szabad Magyarország. Erdő Békéstől a Makra aljáig, Váradig. - Halál vagy győzelem! Ilyen túlzást. Sámson így szól: - Akkor Esztervárban! Legényei magukban: Sámsonvárban. A bújdosók Esztervára: a berek. A szegény népé: a Gyula s Doboz közti mocsárvilág. Eszter-ere, Eszter-ó berke. A sorsával elégedetlen szpáhival is gyakorta megesik, hogy tímár-birtoka elértéktelenedvén rablóvá válik. Ám őt védi a törvény. - A magyar időkben ez nem így volt. - Jó, hogy. Két pohár víz egy pohárba bele nem fér. - Ember, a jó asszonynál csak a jó ló jobb! S a bitang csavargók már lóháton nyargalásznak. Lesre mennek: arra túl, Törökországba, Gyula alá; a Géczi-halomnál vágnak a török elé. Tatársüvegben lepik meg az Aradnak tartókat: -Jézus! Ellen harci kiáltásra, Allah!-ra nem jut idejük a gyulaiaknak. Az ki féltében meghal, finggal harangoznak neki. Micsoda hajdúbeszéd. 465 �palócföld 9 1 /5 A parasztból egykönnyen hajdúkatona válik. Csak öld meg a családját. Próbáld ki! A keskeny maró-erdei ösvényt eltorlaszolják: kivágott fát döntenek keresztbe. Más útra kényszerítik az ellenséget: farkasvermek felé terelik a gyulaiakat. Erős vár a zöld erdő! Útállás, leshányás, csatázás. Lesvetés, száguldás, mezei dolog. A komáromi hajdúk Székesfehérvár tövében leselkedtek a törökre. A fehérvári, UsztolniBelgirad-i ifjú bég a menyasszonyát várta, jött is kellő kísérettel. A hajdúk a vár tövében, a török vőlegény orra előtt elfogták a menyecskének valót, és a zsákmányt magukkal vitték, a bégnek pedig elküldték a menyasszonyt kísérő vén banyát. - Bruhaha! Úgyhogy ott a példa. Némi virtus nem is árt. Lesre készülnek. Egész télen ezt tervezik. Aztán hogy eljön az ideje: éjjel indulnak, nappal pihennek, éjjel mennek tovább, s éjszaka támadnak. Elhagyott helyeken vonulnak, hogy ne legyen nyomuk. A martalék csalja lesre a pogányt. Így a hajdú. A Sámson-féle fattyú még olyanabb. - Én mondom, rosszabb, mint a hajdú. Pedig a hajdú sem szent. Annak is maga felé hajlik a keze. Csak a saját szabadsága érdekli. - Üsd, vágd, nem apád! Nagy nyári melegben nincs útállás, mert a tömérdek légy és szúnyog miatt lehetetlen napokig csöndben, egy helyen állniok. Tavasszal, ősszel. Új basa jön Gyulára, hozza magával, fényes kísérettel egész vagyonát. Mindazt, amit eddig képes volt összeharácsolni. Kincseit, marháit, öszvéreit, puputevéit, pénzét menti Gyulába. S hozza a katonák zsoldját, hogy jól kezdődjék a kapitánysága. A Sámson-csapat segédhada, a sarkadi portya az erdélyiek s törökök frigyére fittyet hányva így csiripel: - Hozzá, vitézek! Hozzá! A szabad legényeké csak mint a farkasüvöltés. Akár a farkas: - Huj! Huj! Rá! Ha a harcban a lovast élve akarják elfogni, elvágják a ló inait, s a vitéznek le kell szállnia, gyalog vívhat tovább. Les után a mieink a magyart eltemetik, sírjára kopját tűznek, a török fejeket törökmódra karóba igazítják. A muszlim a levágott magyar fejeket kocsiderékba gyűjti, a kocsi oldalán néhány boton, karón, láncsavégen magyar koponya. Ha sietni kell, napokig a mezőn rothadnak a hadfiak. S oly egyre megy, melyik halott bűzét érzed. Csata, vagy más veszedelem előtt háromszor kell mondani, de nehogy elhibázd: Úr Istennek mondom tízparancsolatját, Boldogasszonynak hét szent ige mondásával. Valaki a mi urunk Jézus Krisztusnál nagyobb urat uralhat. Asszonyunk Szűz Máriánál nagyobb asszonyt asszonyolhat, Az magas egeknél magasabbat ismerhet, Az fekete földnél nehezebbet nyomhat Az árthasson, vétkezzen Az mai nap énnekem. 466 �palócföld 91/5 Aztán elmondasz még egy imát, s nincs az a kard, mely megvágna. Azért néha télen is bolondítja a pogányt a Sámson-csapat: az elfogott törököt hóban, fagyban ingben-gatyában hagyja ott az útfélen kifosztva. Bethlen Gábris írja a fehérhegyi csata hajdúiról: - Egy magyar sem vítt, hanem csak mind elfutott. Harmada sem volt jelen, mind kurva anyjokban voltanak akkor is praedálni. A hatalmas mocsári, mocsárszéli tölgy ágaira a banditák a törökök turbánjait biggyesztik pogányijesztőnek, hogy egy martalóc se merészkedjék a közelükbe. Erdélyi deáktól tanulja Sámson, ez lesz a kedvenc nótája. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jó t jelentenek. Szabad élet, szabad madár, Jaj, de szép, ki szabadon jár. Járnék én is, ha járhatnék, Ha magammal szabad lennék. Nem vagyok magammal szabad, Kezemen, lábamon lakat. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jót jelentenek. Krisztus után 1619-ben a királyi végváriak idáig száguldanak, s a gyulai béget hatvan katonájával együtt levágják. Ellenben a gyulai háborúságszerető török az erdélyi Belényes vidékét dúlja. Addig panaszkodnak a gyulai basára az erdélyiek, mígnem egy napon a szultán le nem váltja őtet meg a temesvári parancsnokot. Ám a helyzet ettől alig lesz jobb, a gyulaiak tovább pusztítják a határszéli falvakat. Mondván: ők csak behajtják a behajthatatlan, de mindenképpen jogos adót. Kállaiak? Ónodiak? Szendreiek? Fülekiek? Valakik voltak. Sarkad főterén aznap kivégzik azt az árulót, aki a minap elárulta a hazáját. A renegát testének darabjait négy utca végén karóra tűzték. - Ősapáink a német papok elől menekültek ide, Attila várába táltosaik vezetésével. Aztán Batu kán hordái elől. Mi most a legújabb ázsiai pogányság elől húzódunk ide. Kücsük után Czáfor béget ültetik a dobozi magyarok nyakába. Ám Czáforé nem csak Doboz: Békés. Gyula is. Így aztán a falu megússza valamennyire. Legalábbis a Törökszállás nem épül föl újra. Nem is merne. - Ha Sámson a bírá nk, nem nekünk kell megfizetnünk Ibrahim aga után a vérdíjat! Sámson bizonyosan túljárt volna a békésiek meg a török eszén. Ám Sámsontól akkor, Eszter halála után ők is szabadulni akartak. A falu felgyújtásától féllek. 467 �palócföld 91/5 Emlőstöly neve újabban Verebes. Mert nemrégiben a békésiek, miután a saját határukban megölték a törököt, átvitték a doboziaknak. Mint utóbb kiderült, a pogány hitharcos rablófajza­ tot Verebnek hívták. A török hatvan forint emberdíját kéri a doboziaktól. Czáfor bégé Doboz a Fancsal-fokáig. Láperdő, lápi füzes, száraz tölgyes, szil-, kőris-, tölgyliget, gyertyános. Éger. Hamvas éger magában, vagy kőrissel. Erdőszélen kutyabenge. A hajtásait szedik, lehántják. szárítják. Az ebből főtt víz: büdös! Jó évig tárolják, csak aztán ihatod: hashajtó, máj- és epeorvosság. Ilyen víz, olyan víz. Hárs-vize. A műveltebb nyelveken is értők azt mondják: tea. Az éger kérgéből sárga festéket főznek, fájának szene puskapor-készítésnél használatos. A korhadásnak jól ellenáll, ezért a lápos réten a pásztorszállás kunyhóinak tartóoszlopai égerfából készülnek. A gyepen: lápi páfrány, nyári tőzike, itt-ott a nád: békaliliommal. A gyepen Sámson darócköpönyege. A köpenyen Sámson nagy bajsza, alább bocskora. Maga Sámson zsíros, kopott, foltos dolmányban, ingben, gatyában. Kapcáját kiterítette, süvegét a bokorba vágta. A farkasbőr melegebb. Magukat kúrálják, leginkább főtt vízzel. Mert a virágvíz a legjobb orvosság. Rutavíz hányás ellen, violavíz gyomorégésre, izsópvíz hurutot szüneteltet, fülzúgást csöndesít, zsályavize asza­ lódástól szabadít, rozmaringvíz ájulás ellen, rózsavíz, epervíz, petrezselyemvíz, liliomvíz, hársfavirágvíz. A víz gyakran fertőzött, sok nyavalya oka. Halott emberrel teli víz. - Bihari hajdúk is forognak a fejedelem seregében! A süvem meséli, hogy Csehországban, Morvában, Bécsországban is szétnéznek! - Órát nem hozott? - Haha! Ha ezt Kücsük hallaná! Az a tar fejű, borotvált képű, bőrbajszú. Magyar ezt csak akkor teszi, ha bajban van, ha menekülnie kell: megberetválkozik. A gyöngyvirág-ecet gutatütés, főfájás elleni orvosság, nyavalyatörős gerincét kenegetik vele, gyöngyvirág pora fázáskor: tüsszentő! Salamonpecsét kiássák, összetörik, s a vert testrész, úgy mint balfenék, kenegetésére való. A gyepen nyúlárnyék, fiatal hajtása vértisztító, a férfiakat tenyészőkké teszi. Így aztán a szabad legényeknek nincsen reá szükségük. Nelelejts az ingo­ vány partján. Sámsonvár. Hunvár korában, amikor először járt erre a tatár, Béla király idejében a nép ide húzódott. Kevés lisztjét hamuval keverte, úgy ette. Földből csináltak egy jó nagy pogácsát, kiégették, s egy öreg fára felhúzva mutatták a tatároknak. Kik látván, hogy őket kiéheztetni nem lehet, mert még lám mennyi lisztjök van, hogy olyan mahomet egy pogácsát süthetnek, fölszed­ ték a sátorfát s tovább mentek. Redves csonka fűz. Sámson pincéjének kapuja. A bég kivezetteti a magyar urat, foglyát a mezőre. Ekét hozat, jármot vet a férfi nyakába, s befogatja egy rabszolgájával, kedvenc tevehajcsár szerecsenjével együtt az eketalyigába. Osto­ rával rácsap: - Húzzad! Ki tudja, meddig húzhatod! A csőcselék roppant jól mulat. Jó kis gyulai látványosság. Az úr: egy lépést sem, akárhogy is üti a bég. Aki erre kifogatja. - Ötvenet a seggére! S így mégis csak föl kell azt a földdarabol szántania. Ha nagyobb úr lenne, úgy bánna vele, mint a hímes tojással. Ki tudja, tán harmincezer jó 468 �palócföld 91/5 magyar forintot is kaphatna érte. Ez csak: ennek csak a kardja. Meg a nagy szája. Elszegényedett föld, falu, birtok, jobbágy nélkül maradt aradi magyar úr. A dobozi boszorkány gyógyítja Sámsonvárban. Ide szökött az uraság. Sámson gyulai kémje segítette szabad magyar földre. Czáfor bég figyelmét azzal tereli el, hogy három kazal szénát gyújt meg egy csavargó a Békés és Gyula közti országúton, amikor áthalad az ér fahídján az egyik hazafelé tartó aga. A gyulaiak látják a tüzet, s azt is gyanítják, ezt most nem ők csinálták. Nosza, rajta! A csavargók a tűz világosánál levágják az agát és kiséretét, aztán uccu neki, vesd el magad! Mire Czáforék odaérnek, nekik már hűlt helyük. Otthon meg hűlt helye a magyar úrnak. Valami Kassai Márton. A csavargó, amielőtt nyugodni térne, lemossa magáról a vért Fatnyi-ere vizében. Valamikor gazdag görög fulladt bele. Azt hitte, semmi ez a kicsike víz! Mit neki Körös köze. Hiába, aki idegen földre lép. Ki idejön. ... 469 �palócfö ld 91/5 470 �p aló cföld 91/5 Gosztonyi Péter 1988-ban lett volna alkalmam személyesen szót váltani Kádár Jánossal. Ez az agg pártfőtitkár élete utolsó szakaszában, az állampárt MSZMP Munkácsy Mihály utcai Külügyi szállója éttermi részében történt volna. Közvetítő útján, spontán módon és így nem hivatalos helyen lett volna a találkozás. A történész számára kecsegtető lehetőséggel azonban - őszintén bevallom! - nem éltem. Hivatástudatom most az egyszer, mintha hajótörést szenvedett volna. Ezerkilencszázötvenhat kortanúja győ­ zedelmeskedett bennem. A gyarló ember, aki ha az évtizedek múlásával és a történelmi háttérinformációk jobb megismerésével is 56 nemzeti drámája sötét fejezeteit esetleg ma már árnyaltabban tudja megérteni, mégis úgy érzi: vannak Kádárnál mozzana­ tok, amelyekre még 1991-ben sincs mentség, nincs történelmi felmentés! Kádár János 1956. november elsejei - a mai napig titoktól övezett - cselekedetét, Nagy Imre és a forradalom elárulását, egy későbbi objektív történetírás meg fogja pró­ bálni magyarázat tárgyává tenni. Higgadt ér­ vek jönnek: az 1956-os nemzetközi helyzet, a szovjet birodalmi érdek, a nyugati - washing­ toni - Kelet-Európával szembeni árulás, nem adott lehetőséget a forradalmi Magyarország kiválásához a Jaltában összeácsolt Táborból. Hruscsov a Kremlben ötödmagával dönthette el végsősoron a “magyar kérdést”. Nagyhatal­ mak vezetői szájából ugyan mit számítanak a tegnapi ígéretek? Reálpolitika van csak és ha­ talmi érdek! Nagy Imre? A “mi emberünk”, Moszkvában neveltük. Ha szükségünk van rá. pattintunk ujjunkkal - azonnal csatlakozik hozzánk. Münnich a fontos és ez a - hogy is hívják? - Kádár, Tito marsall kegyeltje - hi­ szen nekünk (így Hruscsov) mindennél fonto­ sabb a Béketábor egysége Pekingtől - Belgrá­ dig. Legyen Münnich helyett Kádár a “fő­ nök”: úgy is az történik Magyarországon. amit mi diktálunk. Konyev marsall novem­ berben három nap alatt “rendet csinál” a ma­ gyaroknál! Az október 31-i rapporton ezt ígérte. S miért kételkedjünk szavában? A di­ csőséges Vörös Hadsereg, mint macska az egeret - így tovább Hruscsov - eszi majd meg a magyar lázadókat ("Mjátezs": lázadás. Így hívta a szovjet sajtó az 1956-os “magyaror­ szági ellenforradalmat”). Most már csak szervezési kérdések adtak problémát. Andropov szólt Apró Antalnak a Parlament lépcsőjén november 1-én 11 óra­ kor, hogy hívja Münnichet a Bajza utcai kö­ vetségre. Münnich (ez az ős-komintern ügy­ nök, a szovjetek “barátja” testestől-lelkestől), 14 órakor a szovjet nagykövet íróasztala előtt nyugtázta a moszkvai ukázt, majd visszahaj­ tott a Parlamentbe, hogy “sétakocsizásra” hívja meg Kádárt, akit a szovjetek az új “Gauleiternek” kívántak. Ezzel kezdődött meg Kádár János kálváriajárása. Bajza utca, csepeli szovjet bázis, repülőút Kárpátaljára egyesek szerint Moszkvába -. ahol Brezsnyev 471 �palócföld 9 1 /5 és Szuszlov vették kezelésbe. Mit ígértek ne­ ki, mivel fenyegették meg, mi adta meg szá­ mára a végső döntést, hogy vállalja a magyar­ sággal szembeni árulást - nem tudjuk. Csak annyit: november 4-én Kádár újra Magyaror­ szágon volt. Szovjet helikopter hozta őt és Szuszlovot a helyi repülőtérről a szolnoki szovjet kaszárnya udvarába. Híveinek 1989 áprilisában, a Fehér Házban tartott utolsó pártértekezletén (ott, ahol azt a zavaros beszé­ det mondta el) erről ilyen félmondatokat mondott. “Tudják, amikor engem a szovjetek november 4-én a Szolnokon szabadon enged­ tek...” (Vagyis: fogolynak érezte magát “bará­ tai” őrizetében). De ezek részletek. A lényeg. Ha fenntartá­ sokkal is, de elvállalta a forradalmi Magyarországgal szembeni szovjet helytartói szere­ pet. S álmában nem hitte, hogy ezen munka­ kör ellátása micsoda kísérőjelenségekkel jár. A szovjetek meg voltak győződve arról, hogy a Nyugat asszisztálása mellett, hetek alatt po­ litikai konszolidációt teremtenek az ellenük természetesen imperialista uszítás következ­ tében - kitört lázadáson. “Mindenről” jóelőre történt gondoskodás. Ebben a szovjetek nagy­ mesterek voltak. Nagy Imrét híveivel együtt becsalták a jugoszláv követségre, ahol a sze­ rencsétlenek saját magukat izolálták a politi­ kától. A magyar hadsereg vezérkarát hamis ígérettel és a nemzetközi törvények semmibe­ vevésével Tökölön - tárgyalás ürügyén, amit ők kezdeményeztek - lefogták, a népet - “az istenadta népet”, amelyet, úgy hitték, szaba­ don befolyásolnak - mindenféle maszlaggal, ígéretekkel (személygépkocsigyártás lesz Magyarországon, ingyen ki lehet váltani a “zaciból” az oda berakott ágy- és ruhaneműt, “majd” lehet később Nyugatra is utazni; el­ mennek tőlünk később a szovjet katonák, stb.) magukhoz édesgethetik. T é v e d t e k . A “nép legjobbjainak”, a "munkásosztály élcsapatá­ nak”, a kommunistáknak most megint nem volt fogalma az igazi népi gondolkodásról. 472 Kádár és hattagú politikai klikkjének (a “For­ radalmi Munkás Paraszt Kormány” elnevezé­ sű asztaltársaság) 1956 novemberétől több hónapos kemény passzív ellenállással kellett számolnia. Konyev marsall katonái túlerejük­ kel ugyan kicsavarták a fegyvert a “lázadók” kezéből, de a rezisztenciát nem törték meg. Az értelmiség legjava, az írók és művészek és maga a munkás-“osztály”, olyan vezetőkkel, mint Bali Sándor és Rácz Sándor (hogy csak két nevet említsek) állták a sarat még 1957 első negyedében is Kádárék, az oroszok és a rossz emlékű párt “hadsereg”, a janicsár had. a “puffajkásokkal” szemben. Nagy Imre undorral utasított vissza min­ den közeledést az oroszokhoz és a júdás Ká­ dárhoz. Pedig tudta, hogy ezzel golgotajárása - és az út a bitóhoz - kezdetét vette. Kádár mellett most már csak a régi Rákosi-hívők, illetve a moszkvai káderek és a BM válogatott vezetőgárdája, a forradalom alatt szégyentel­ jesen szétfutott AVH-s tisztek tartottak ki. Ká­ dár Jánosnak sikerült valóban 1957-ben a Nagy Magyar Egységet (mindeddig egy fik­ ció) megvalósítani. Maga ellen. És politikája ellen. Nem volt Magyarországon ezidőben gyűlöltebb ember mint Kádár - esetleg még Buci Gyuri, a renegát Marosán György, aki­ nek édesanyja - Marosán saját elbeszélése szerint - összecsapta kezeit és sírva fakadt, amikor a rádióbó l értesült, hogy fiábó l Kádár mellett miniszter lett. - “Szegény Magyaror­ szág”, mondotta a becsületes munkásasszony, aki aztán igazán ismerhette munkakerülő pék­ fiát. Kádár - ma már tudjuk - Moszkvában 1957 márciusában megkötötte a szovjetekkel az új hűbéri szerződést. Hogy Rákosi vissza­ térését a hatalomba mindenképpen megaka­ dályozza, a szovjetek minden követelését tel­ jesítette. És ennél is többet. Most lett aztán igazán szovjet gyarmat Magyarország! (lásd 1957. május 27-i magyar-szovjet katonai szerződés). �Rendhagyó leszek és szubjektív. Nem fe­ vezetőségének agyában még feszesen ült az lejtem el és bizonyos mértékig elismerem, ideológiai alaptétel: a kapitalista világ a végó­ hogy Kádár János három évtizedes helytartós­ ráit éli. Öt, esetleg tíz esztendő és aztán ott is kodása alatt Magyarországon bizonyos nép­ győz a proletárforradalom. “Lőttek” a kon­ szerűségre tett szert. Hogy Nyugaton is - azt szernek világának. Javukra monható, bizo­ csak regisztrálom és nem kommentálom. A nyos válságjelek a Fehér Ház lakóinak ideo­ nyugati médiák naív “kelet-képe” - hogy ele­ lógiáját erősíthette: a párizsi diákbarrikádok gánsan fejezzem ki magam -, az ostobaság (1968); olajválság (1973) a Portugáliai “Szek­ határát súrolta. Nekik már az is pozitívum, ha fű forradalom”, Kuba délamerikai sikerei... a Vörös Vezetőnek - lám! - két szeme és egy Aztán mégsem úgy történtek a dolgok, ahogy orra van, s tárgyalás közben emberi szükség­ azt Brezsnyevék elvárták volna. A bolsevik letét végezni a WC-be megy. Szóval: volt idő. dogma a kapitalista világ végzetes válságáról amikor Magyarország tényleg a “béketábor” Andersen meséjévé vált. 1975 után - a több legvidámabb barakkja lett (barakkja!), és Ma­ népi demokráciák uszályában - a Kádár re­ gyarországon megvalósult a “gulyáskommu­ zsim is megindult a gazdasági lejtőn. Az agó­ nizmus”. Vagyis egy “kommunista aranykor”, nia tíz évig tartott. Amígnem Gorbacsov lett a egy 12 éves gazdasági fellendülés, amire a ma “főnök” a Birodalomban. Aki megszűntette a már nyugdíjban élő kádárista vezetők a ma­ Nagy Testvér támogató adományait és arra guk részéről még büszkék is. Megkérdezvén intette kelet-európai partnereit, hogy itt az közülük az egyik legértelmesebbet (és szá­ idő, álljanak ki ők egyenest az elkövetett hi­ momra a legszimpatikusabbat), magánbeszél­ bákért. További támogatás nincs. Páncélosok getésen elmondta: a hatvanas évek második sem állnak már rendelkezésre a helyi hatalom felétől számítja az “aranykort”. Igen ám, ve­ megvédésére. A Birodalom szegény. Az elv­ tettem ellen, ha “aranykor” lehetett ez a többi társak nézzék, hogy birkóznak meg maguk a európai (szürke és kietlen) népi demokráciák problémákkal... fejlődéséhez viszonyítva, de hadd szabadjon 1988/89-re beérett a magyar kommunisták Magyarország felemelkedésének mércéjét a csődje: a totális gazdasági, politikai és etikai szomszédos Ausztriához viszonyítani. Tud­ válság! Miként 1919 júliusa végén - épp ja-e Ön, hogy 1968-tól kezdve milyen iramú olyan “hőstelenül”, szegénységben és gyalá­ volt az osztrák gazdasági és politikai fejlődés, zatban végződött a Rákosi-Kádár féle diktatú­ amelynek alaptétele mégiscsak a liberális ra Magyarországon. gazdaság és az 1955-ben kivívott független­ Kádár János - Isten malmai lassan, de ség volt?! Mire beszélgetőpartnerem csak a őrölnek! - szerencsénkre megérte rezsimje vállát vonhatta meg: “Uram, Jaltában minket pusztulását. Még azt is, hogy Nagy Imrét és úgy-e a Keletnek osztottak ki...” Amire vi­ hősi társait a nép és a társadalom ünnepélye­ szont én maradtam adós a válasszal. sen rehabilitálja. Egyes hívei szerették volna Ami azonban a kádári “Aranykorszakot” a Hősök-téri 1989. június 16-i Nagy-temetés illeti, említsük itt meg, hogy mindezt a Mun­ TV által is közölt képeitől Kádárt tehermente­ kás-Paraszt-Forradalmi Kormány nem saját síteni. Azt ajánlották neki, aki akkor már erejéből, hanem nyugati kölcsönök segítségé­ “nyugdíjas pártmunkás”-ként tengette napja­ vel (és elherdálásával) hozta létre. Olyan köl­ it, utazzon Prágába vagy Havannába, ahol csönöket vettek fel az ország terhére, ame­ ezidőben még “igazi” kommunizmus lyeknek visszafizetésére nem is gondoltak, hi­ honolt. Kádár, önmarcangolóan, leintette szen a hatvanas évek kommunista, központi “tanácsadóit”. Maradt Pesten. Bezárkózott 473 �palócföld 91/5 rózsadombi villájába és leeresztett zsalus ab­ lakok mögött - úgy mondják - végignézte egyik áldozatának. Nagy Imrének Hősök-téri ünnepélyes végtisztességét. Nem sokkal rá kórházba került és még július folyamán meg­ halt. Én egy könnycseppet sem ejtettem halála hírére! A politikus Kádárnak - annyi évtized nem könnyű kormányzási módozatai után ta­ lán tudtam volna - történészként - felmentés­ sel szolgálni. A gyilkos Kádárnak - nem és SOHA! Mert Kádár János uralmához majd félszáz fiatal szabadságharcos kivégzése ta­ pad. Ferenc József. Horthy, Szála si és az 1945 utáni Magyar Köztársaság népbírói nem küld­ tek annyi magyart összesen a bitóra, mint a Kádár-Münnich-Marosán klikk tette azt 1956 december közepétől 1961 -ig! S itt afelelősség egyértelműen Kádér Jánosé. Akinek módja lett volna - ha akarata, ha bátorsága, ha ma­ gyarsága erre sarkallta volna! - megakadá­ lyozni a “magyar” csekisták (Rajnai, Kardos, Hollós - folytassam?) - véres és hosszú bosszúhadjáratát - a szabadságharcosok el­ len. A legutóbbi időkben alkalmam volt ma­ gyarországi belügyi és más hasonló jellegű lvéltárakban kutatni. Nyomozati jegyzőköny­ vek kerüllek elém 1957-től l960-ig. Szomo­ rú. tragikus embersorsok bomlottak ki előt­ tem a papírokon. Fiatal munkásembereké, akiket a népi demokrácia nevelt és akik most a népi demokrácia tömlöceiben saját bőrükön tanulták meg mi is a szocialista humaniz­ mus”, ez az ázsiai típusú, saját politikai elveit is megtaposó frazeológiai gyakorlat. A mun­ kásosztály “élcsapatá”-nak “vasökle” mun­ kásfiatalokat juttatott a bitóra. A Széna téri, az újpesti, a Tompa utcai, a Schmidt kastélybeli, a Corvin közi, a csepeli, stb. felkelőcsoportok lefogottjai és kihallgatottjai 80 százalékban 20 és 27 év közötti fiatal volt. Köztük túlnyo­ mó többségében kétkezi munkás emberek. Tízezrek kerültek Kádár börtöneibe - jórészt 474 mondvacsinált vádak alapján vagy olyan ügyekért, amelyekért Kádár János “ünnepé­ lyes” november 4-e utáni ígérete értelmében “kegyelem” járt volna. Hiszen ama híres-ne­ vezetes szolnoki kormányprogramban, a “Forradalmi-Munkás-Paraszt-Kormány no­ vember 4-i Szózatában, a harmadik pontban mindjárt ott állt az Ígéret: A kormány nem fogja eltűrni, hogy a dolgozókat, akik az 1956. október 23-át követő népmozgalomban valamely vonatkozásban is résztvettek, ren­ dőri szervek bármilyen oknál fogva zaklas­ sák, üldözzék... Szép ígéret, nemde? Csakhogy Kádár János fütyült erre az egészre. És ezzel a magatartásával bitófaerdőt ültetett Magyarországon. Az 1956-ot követő megtorlások “vér­ bosszú” jellegűek voltak. Párthű jogászok (pár nevet azért felsorolok, ne menjenek fele­ désbe: Vida Ferenc, Domonkos József, Nesz­ vál Ferenc, Grátz Endre, Gyepes István) 1956 december közepétől 1961 őszéig hivatalos adatok szerint 22 000 személyt juttattak bör­ tönbe. A bitóra kb. 500 embert küldtek, köz­ tük tíz fiatal lányt. A legidősebb kivégzett 1894-ben, a legfiatalabb 1941-ben született. Még 1961 őszén is akasztottak Budapesten 56-ért. S minderről Kádár János nem tudott? K. András, aki 1990-ben egy Kádár élet­ rajzot jelentetett meg, s akinek alkalma volt még az agg és a szenilitás határán mozgó volt pártfőtitkárral 1989 elején hosszabban elbe­ szélgetni (elvtársi alapon), elmondta: Kádár nem szerette a Belügyet. 1957 elejei ottani látogatása során megdöbbenve tapasztalta, hogy szembe vele, a előadóval, az első sor­ ban, ugyanazon belügyesek ültek, akik 1951 és 1952-ben őt kínozták meg. Így nem is ment sokáig a belügy környékére, a belügy “napi munkájával” nem sokat törődöt. Csak 1962ben szánta rá magát a BM “tisztogatására”. Igen későn -mert addigra a magya r csekisták �a “piszkos munkát” már elvégezték. Kéjjel és nagy odaadással. Mindez Kádár bűnét a kivégzett, meghur­ colt szabadságharcosok ügyében nem kiseb­ bíti. Ő volt az ország felelős vezetője (már­ mint a szovjetek szemében); ő intézkedhetett volna a büntetések mértékéről és egyáltalában - ismerve a “céget”, hiszen ő maga is foglya volt az intézménynek - gondját viselhette vol­ na “jó János királyként” a vasrács mögé ke­ rült osztályos társainak - annál is inkább, hi­ szen 1956. november 1-ig Kádár maga is, mint Nagy Imre híve, 1956 eszméinek hűsé­ ges követőjeként adta ki magát. Nem tette. Az 1963. március 21-i nagy amnesztiát is csak fogcsikorgatva írta alá. Nem saját jószántából. Szovjet nyomásra, egy szovjet-amerikai “deal” megkönnyítése érde­ kében. (Erről külön írunk még egyszer.) S a “nagy amnestia” után is eltűrte, hogy még százak maradjanak a börtönökben - rabló­ gyilkosoknak nem jár amnesztia, intették le azokat a nyugati érdeklődőket, akik ez ellen kifogással éltek. Persze: a Kádár-féle “bolsik” számára rablógyilkos volt az a fiatal szabad­ ságharcos, aki az 1956-os harcok során közér­ tes borosüvegből benzinpalackot csinált, ez­ zel a “Molotov-Coctaillal” harcolt az inter­ venciós páncélosok ellen és utána elvette a halott ellenfél fegyvereit. Tudunk fiatalokról (Puchert János, Dalmadi Jenő, stb.). akiket Kádár börtöneiből - mivel “kegyelemből” csak 15 évre ítélték el őket - a hetvenes évek elején engedték ki! És akiket szabadlábra helyeztek - am­ nesztiával vagy anélkül -. azok “szabadlábon” is a népköztársaság “páriái” maradtak: har­ madrendű, megtűrt állampolgárok. Szakmai képességeiktől függetlenül évtizedekig csak alantas munkákat végezhettek. Bányába, úté­ pítésre “delegálta” őket a párt. Jogászok még harmadrendű vidéki TSZCS jogtanácso­ si állásait sem foglalhatták el! Lefokozott néphadseregbeli törzstisztek (Ambrus őrnagy pl. Mosonmagyaróvárról) kocsikísérőként tengette évtizedeken keresztül életét és meg­ rokkanva került nyugdíjba. A gyerekeik nem járhattak egyetemekre: lakáskiutalást csak kivételes helyzetben kaphattak. A népi de­ mokrácia börtöneiből szabadultak külföldi utakra nem jelentkezhettek. Még a nyolcvanas években is “kegy” volt. ha engedték (őket a volt Felvidékre. Szlovákiába utazni. Vagyis: “Kuss” volt a nevük az országban! Kölcsey Himnuszának sorai jutnak eszembe: “Bújt az Üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában: Szerte nézett, nem lelé Honját a hazában...” Mindezekről Kádár János tudott! Vagy ha nem tudott, akkor “jó János királyunk” már a hetvenes évek elején szenil volt. Büszke vagyok, hogy amikor a hetvenes évek második felében Nyugaton “divat” lett Kádár Jánosról csupa jót írni, benne a “sike­ res” politikust “felfedezni”, a Willy Brandtféle individumokkal való barátságát (és a töb­ biekét) fitogtatni, akkor én sem németül, sem magyarul nem álltam be a hozsannát hirdető cikkírók közé... Kádár János számomra - haláláig -1956 forradalma és szabadságharca kiskatonái­ nak, a “pesti srácoknak” (hogy Pongrátz Gergelyt idézzem), illetve a forradalom kom­ munista és nem kommunista vezetőinek h ó h é r a volt és marad. Olyan személy, aki pozíciójából adódóan és különleges helyzeté­ ben Moszkva vonatkozásában - ha akarta vol­ na - megakadályozhatta volna a belügyesek és az “igazságszolgáltató” apparátus véreng­ zését. Ahogy 1968 után Husák is megtette Csehszlovákiában. Kádár számára azonban csak az ideológia volt a fontos. És a hatalom gyakorlása. Nem hiszem, hogy olvasta volna Haynau császári-királyi táborszernagy 1849 augusztusában Radetzky marsallhoz írt le­ velét, amelyben az akkori szabadságharc ide­ gen származású hóhéra azt írta itáliai atyai barátjának, az agg marsallnak: “Úgy rendet teremtek én itt, hogy a rebellis magyarok 100 475 �palócföld 9 1 /5 évig nem mernek a császári Ház ellen kezet emelni!” Kádár is valami ilyesmit csinált 1957 után Magyarországon - csak akkor az “Udvar” nem Bésben, hanem Moszkvában székelt. Ezért is örülök utólag, hogy ama 1988-as márciusi napfényes budapesti délutánon, ott a párt Külügyi Szállója éttermében, elhesse­ gettem magamtól a lehetőséget, hogy szem­ beálljak Kádár Jánossal, Kádárral, aki az étte­ 476 rem Andrássy útra nyíló különszobájában egymagában fogyasztotta el ebédjét, s ahová B.J. invitált volna be. Mert ha vendéglátóm bemutatott volna a párt főtitkárának - mint “külföldről hazalátogatott neves történészt” - kézfogása elől nem húzódhattam volna el. És Nagy Imre, Angyal István, Földes Gábor, Maléter Pál, Mecséri János vagy Szilágyi Jó­ zsef “gyiIkosával” kezet szorítani? - Nem, ezt nem vállaltam! �Horváth István Salgótarján a településfejlődés sodrában A VÁROS FOGALMA A várost a településföldrajz kutatói modern, összetetten működő társadalmi rend­ szernek tekintik. Sokan úgy vélekednek, fogalmi meghatározása éppen ezért nehéz. A szerzők jelentős része azt állítja: kritériumait abban kell látnunk, hogy mekkora a település lélekszáma és hogy a lakosság többsége iparral és kereskedelemmel foglal­ kozzék, valamint abban, hogy a hatókörzetében is intenzívebb, magasabbszintű kulturális élet domináljon, hogy legyen vásárjoga, legyenek közintézményei és végül “a város lakói egymást már személyesen nem mind” ismerik. T e le k i P á l végülis leszögezte: “A város minden korban, a földnek minden részén, minden államban viszonylagos fogalom”.1 Brunhes francia geográfus szerint: “Várossal van dolgunk, valahányszor valamely helység lakosai életük legnagyobb részét a település helyén belül töltik, és azon belül végzik mindennapi munkájukat.”2 Teleki az előző meghatározáshoz hozzáte­ szi, hogy a város a politikai hatalom, a hitélet központja. A társadalmi tevékenységek közül a vásár, a bánya, a művelődés együttes jelen­ léte, hatása szükséges a városhoz. A felsorolt elemek közül elegendő az egyik megléte is, az odavonzza a még hiányzó részt.3 Mendöl Tibor is a város fogalmi meghatá­ rozhatóságának nehézségeit veszi szemügyre. A sokrétűség miatt “sokféle tudomány ter­ jeszti ki rá érdeklődését, s ezek mindegyike mást ragad meg sokféle jellemző jegye kö­ zül.” A jogi szemlélet a szervezetet kutatja, a statisztikus a lélekszámot elemzi, a műszaki felfogást képviselő a technikai felszerelést vizsgálja. Mindezek mellett az őstermelői jel­ leg, az élelem és nyersanyag behozatal, a zár­ tabb építkezésmód, a forgalom megléte és mi­ nősége sem hagyható figyelmen kívül a fogal­ mi körüljárás során.4 Ugyanezen dolgozatában a várost úgy ha­ tározza meg a szerző, miszerint: “Aváros két­ ségtelenül az állandó település egyik fajtája.” A lakóhely és a munkahely általában meglévő egységét hangsúlyozza, és e viszonylatban lé­ nyeges elem a “berendezés” , amelyet a “haj­ lék” tesz rendeltetésszerű használatra alkal­ 5 massá. Hangsúlyozza továbbá, hogy: “A város termőtalaja és terméke is a színműveltségnek, alanya a gazdasági és szellemi tevékenységek bonyolultabb formáinak és azok színhelye is, kohója a társadalmi fejlődésnek, de maga is egy darab erősen differenciált társadalom: sokrétű emberi életközöség tehát, de egyben kerete is annak. Keret jogi és műszaki érte­ lemben, fejlett közigazgatási szervezet, amely jogszabályokhoz köti az életet, és építmények viszonylag tökéletes technikával berendezett együttese, amely hajlékot nyújt az életnek.”6 Sokféle városmeghatározás létezik még. Ezek közül elegendő, ha korunk két tudós megállapítását idézzük, amely új elemmel gazdagítja az eddigieket. 477 �palócföld 91/5 Granasztói Pál szerint a táji tényezők, mint: a klíma, az építőanyagok, a terep, a folyók sem elhanyagolhatóak, sőt városalakí­ tó tényezőként veendők számításba.7 Lewis Mumford szempontjai közül figye­ lemre érdemesnek tartom azokat, amelyek “a várost... nem a kereskedelem, a kormányzás székhelyének, hanem az új típusú személyi­ ség, az osztatlan világú ember kifejezésére és aktivizálására szolgáló organizmusnak” te­ kintette.8 A fogalmi meghatározások körét így vél­ tem teljesnek, és hasznosíthatónak. E gondo­ latkör teljessége érdekében mondandónkhoz hozzá kell kapcsolnunk azt a szempontsort, amely települések - így a városok - elemzé­ séhez használandók. Az alaktani (falusias, vá­ rosias), a funkcionális (központi szerepkörű), az alaprajz szerinti (utcahálózat, telekbeosz­ tás), egyedi és összehasonlító vizsgálat ép­ penúgy szükséges a hiteles városkép felrajzo­ lásához, mint az emberi tevékenységet (agrár, ipari), a topográfiai fekvést (építőanyagok, a helyi energia), a forgalmi fekvést (a közleke­ dés, a vásár), a vonzásterülctet és a szerepkört (ipari, kereskedelmi) leíró összefüggések lát­ tatása.9 VÁROS AZ IDŐ SÍKJÁN A városiasodást a társadalom általános fejlődésének részeként kell elfogadnunk és vizsgálnunk. Az emberiség kultúrfejlődésé­ nek korai szakaszában is tapasztalhatunk vá­ rossá válási jeleket, eseteket. A modern érte­ lemben felfogott város azonban Európában jött létre. A középkor - a XVI.sz. - végére, a Franciaországban keletkezett igazi, európai típusú város szervezetének alapja a céhszerű­ ség. Az észak-olasz város a vidéki szabadok szövetsége volt, amelyben az antik társada­ lomszervezet, a városállam néhány tulajdon­ sága is tetten érhető. A XVIII. századtól a munkaszervezet helyett a vagyoni és a politi­ kai hatalom szerint tagozódott a társadalom. 478 Az európai fejlődés törzsét a német társada­ lom polgáriasította, amelyben a várostípusok sokfélesége teremtődött meg. A német Rajna mentén autonóm városszervezet alakult ki, a dél-német vidéken a városok vezetője a patri­ ciusság, keleten a mesterséges, kolonizációs alapítások uralkodtak. Ez a formáció terjedt el Lengyelországban és Magyarországon is. Északon a Hanza városok hatalma érvénye­ sült. Hollandiában a várossszerveződés alapja a szakszerű kereskedelem, Angliában a va­ gyoni polgárjogra felépült önkormányzati, gazdasági város típusa honosodott meg. A XVIII. századtól a felsorolt földrajzi tá­ jon fejlődő városok a korábbi időszakhoz ké­ pest minőségi változáson mentek át, amely során a legfontosabb az volt, hogy kialakult, általánossá vált a polgári osztály, a települést körülvevő fal elveszítette az addig meglévő jelentőségét. Az adómentesség, a városi privi­ légiumok kialakulása az új típusú városlakók­ nak kedvezett.10 E nagyarányú városfejlődési hullám azon­ ban elcsendesedett. Újra a XIX. században beköszöntött ipari forradalom hatására vett lendületet. Ennek jellegzetessége, hogy: “Az egyes városok rendszerint más jellegű kisebb településekből - falvakból, várakból, vásár­ helyből - nőnek várossá”. Ezek elsősorban nem politikai gócokká, hanem ipari városok­ ká váltak. Létrejöttükben meghatározó sze­ reppel bírt a nyersanyag.11 Forrásunkkal egyetértően le kell szögez­ nünk, hogy a várost alakító sok tényező kö­ zül: “A népvándorlás utáni Európa egyik leg­ régibb és legerősebb telepítő ereje a bányász­ at” volt.12 Az így kialakult települések népes­ sége abban az értelemben azonos vonású Kaliforniától, Dél-Afrikán, Ausztrálián át a magyar iparvidékekig -, hogy azok “összeve­ rődött. minden tradíció nélkül” valók vol­ tak.13 A magyar, vagy a Kárpát medencében végbement városfejlődés a XIX. században �elindult folyamathoz köthető. A városok ala­ pításában a korai századokban beköltözött né­ metségnek nagy szerepe volt.1 4 A XIX. szá­ zad elejétől-közepétől a várossá válásban a piac-központi funkció, a közlekedési cso­ mópont hatás, a gazdasági-politikai, szellemi vonzáskörzet elve hangsúlyosan érvénye­ sült.15 E hatások, valamint a társadalmi, termelé­ si cselekvés által meghatározottan jöttek lét­ re azok a városok, amelyek a magyar viszo­ nyokat jellemezték. Közöttük nagy súllyal vannak jelen az alföldi tanyás településű vá­ rosok, amelyek között az úgynevezett alföldi peremvidéken (Pécs, Nagyvárad) a városiaso­ dás mértéke és minősége mélyebb. Erdei Fe­ renc tanulmányában az e típusú települést ele­ mezte, amelynek alapegysége a város, a ta­ nya, és amelyben az ősi magyar szálláselv gyakorlata élt tovább. Megállapította, hogy az “alföldi városok igenis igazi városok” 16, amelyek ugyanakkor jelentős mértékben el­ tértek a nyugati fejlődésmenettől. Erdei köny­ vében megkülönbözteti az Alföld, a Dunán­ túl, és a magyar Felvidék városait. Ez utóbbi­ ak szerinte több nyugati fejlődési jellegzetes­ séggel bírnak. Teleki Pál a bányavárosokat nyomatékosan említette, aholis a só, az ércbá­ nyászat játszott szerepet, és egyúttal e telepü­ lések “ korai művelődési központok” is vol­ tak. A nyersanyag kitermelésére szerveződő városok és felvidéki települések ott virágoz­ tak. “ahol a vas és szén symbiosisban fejlőd­ hetnek“. Példaként az erdélyi resicai, az ani­ nai, a salgótarjáni széntelepet, a gömör-szepe­ si, a rudabányai vasat említette.17 Az erdélyi városfejlődésben az intenzív piaci élet, a nagyüzemi termelés felgyorsulása okozott látványos előrehaladást Temesvár, Arad, Nagyszeben, Brassó és más települések eseté­ ben.18 A magyar városok XIX. századi fejlődésé­ nek nemcsak a termelési, a gazdasági élet ala­ kításában volt jelentőségük. Hatásuk kiterjedt és figyelemre érdemes a társadalmi élet, a nemzeti lét, a kultúra irányába is. Az ipari fellendüléshez kapcsolódó nagy népesség­ vándorlás kibontakozásával “többé-kevésbé lehulltak a városi társadalom sorompói” is. A szabadelvűség, a magyar szabadság-eszme, a polgárosodás, a művelődés és a technika fej­ lődése nagyjából egyidőben bontakozott ki, és egymásra hatóan alakították az új társada­ lom új követelményei szerint, az általános és a mindennapi életet is. A különböző társadal­ mi csoportok nemzeti eredetük szerint egy­ mástól eltérő indíttatással, de összességében egyirányba ható erővonalak mentén élték meg és dolgozták fel identitásukat, tudatuk alakulását. A városok “nyitott kapuikkal és messzesugárzó vonzó hatásukkal valóságos keverőkemencék”, amelyekben “a népi ki­ egyenlítődésnek hatékony tényezői működ­ nek”. Az új korszak termékeiként teremtették meg a “népi gyökerű világ” mellett az. “anyagelvű” és “nemzetközi társadalom­ szemlélet” életterét is? VÁROSFEJLŐDÉS NÓGRÁDBAN Nógrád megye településtípusainak kiala­ kulását, fejlődését, belső erőinek mozgását hosszú ideig nem vizsgálták a tudományok. Maga a történettudomány sem. Napjainkban a történeti statisztika szempontjából Nógrád mezővárosainak társadalma került a kutatóvizsgáló górcső alá. A szerző - Pálmány Béla - a XIX. század második harmadának jelleg­ zetességeit foglalta össze. A nógrádi mezővá­ rosok társadalmának fejlődése a polgárosodás irányába lassan bontakozott ki, és azt elsősor­ ban Losonc, illetve Balassagyarmat esetében mutatta ki a szerző. Értelemszerűen nem vizs­ gálta részletesen a századorduló és a XX. szá­ zad idején tapasztalt településátalakulásokat, társadalmi mozgásokat.20 A XIX. század második felében az ország belső területén - belső-Magyarországon a peremvidéket meghaladó népsűrűség jött 479 �palócföld 91/5 létre. Ez a társadalmi tekintetben is érzékelhe­ tő feszültség oldódott abban, hogy a hegyvi­ dékeken új termelési tevékenység, új iparoso­ dás kezdődött. Általa az élet újraindult, amely elsősorban a fellendülő bányászkodásban és hatásában, települések fellendülésében, új vá­ rosok keletkezésében jelentkezett. Mendöl Tibor megállapítása szerint “a vas és a szén most az igazi nagy érték”, a kapcsolódó fa­ iparral együttesen olyan súlyt képezett, amely a települések fejlődésével, és hangsúlyosan a városiasodás folyamatának újraindulásával, kiteljesedésével is jellemezhető. A társadalom átalakulását eredményező, bonyolult folya­ matban továbbra is mindennapi életüket élték a Szepesség régi arany, ezüst bányászatára alapozó, kialakult, de ekkorra már “álomba merült” városkái. Másrészt viszont az új fo­ lyamatok a szénre, vagy a vasra támaszkodó bánya, vagy nehézipari településeit: Petro­ zsényt és Salgótarjánt érintették és mozdítot­ ták meg. Mindkét esetben olyan településről van szó, “ahol ezt a modern fejlődést semmi, vagy legfeljebb jelentéktelen falu előzte meg. Népességre, arculatra egyaránt egyrétű tele­ pülések ezek, híján az ipari várost minden tekintetben jellemző sokoldalúságnak.”21 A megyei városok egy részében az új, a XIX. századi modern fejlődés elindulásakor nemcsak a folyamatot meghatározó - a nyers­ anyag és a feldolgozó ipar - gazdaság eleme változott a korábbi agrár hatásokhoz képest, de megváltozott a városfejlődés típus-orientá­ ciója is. Az eddigi városszerkezetben a mező­ város-típus volt a meghatározó. Az új ipari tevékenység nyomán, az északi, felvidéki vá­ rosszerkezet elemei jelentek meg. Az urbanizáció huszadik századi előreme­ netelében Losonc, Fülek, Salgótarján eseté­ ben egyre inkább ez a városszerkezet vált uralkodóvá. Ezzel a folyamattal lényegében a természetes kapcsolat, amely a folyók víz­ rendszerében, hegyek létrejöttének korszaka­ iban, a művelt föld kultúrájában, az ásványi 480 anyagok keletkezésének egyidejűségében volt megfigyelhető, vált nyilvánvalóvá, állító­ dott helyre. A terület - az Ipoly mente, a Nóg­ rádi medence - települései mindezen hatások által, a kereskedelem iránya és vonzáskörzete révén a természetes, a Felvidék legdélebbi, egységes rendszerébe tagozódott be.22 SALGÓTARJÁN ILLESZKEDÉSE A TELEPÜLÉSEJLŐDÉSI FOLYAMATOKHOZ Salgótarján feudáliskori történeti össze­ foglalója a város monográfiájában olvasható. A feldolgozás tartalmazza a legfontosabb alapfolyamatok bemutatását: a gazdaság, a politika, az urbanizálódás szempontjából. A kötetből kiolvashatók a helyzet, a körülmé­ nyek romantikus elemei épp úgy, mint a hely­ zet realitásából származó feszültségek. Az azonban egyértelműen kitűnhet a kötetet ol­ vasó számára, hogy a gazdasági, nyersanyag­ feltárás okozta fellendülés időpontjához 1867-hez - képest hosszú idő telt el a tényle­ ges várossá válás megindulásáig. Ez az idő, az akkori események, a falu népességét összeke­ verte, amely nyomán az ellentmondások soro­ zata képződött. A nyersanyag értéke és haszna szorosan kötődött a szállítás, a vasút megépí­ téséhez. E kettő: a szén, a vasút meghatározó volt az élet átalakulásában, hiszen általuk ki­ tágult a világ. A faluba addig soha nem látott, furcsa ruházatú emberek érkeztek. A sínek a gazdag fantáziájú ittlakókat valóságosan is to­ varöpítették. Az új, humán szempontot hordo­ zó, az intézményeket teremtő korszerű helyi közigazgatás: az együttélés újraszabályozásá­ nak gyakorlata, a szabályozásból származó erő és eligazító elv, a késői érés velejárója­ ként, később jelent meg. Ennek hiányában az­ tán nem csodálható, hogy a nyolcvanas évek közepén “fizetéskor (minden hó 15-e körül) volt kritikus a helyzet a településen. Abban az időben ugyanis nagyon sok Krajnai bányász dolgozott az itteni szénbányában. Ezek a �»gránerek« fizetéskor alaposan berúgva egyik kocsma előtt felsorakozva, kart karba fűzve az uccát egész szélességben elfoglalták (néha 8-10 emberlánc volt egymás mögött, s annak a rendkívül tartalmas szövegű nótának traktu­ sa mellett, hogy hollariá, holláriá hó, hollária riá, holláriáhó megindult a menet a legköze­ lebbi kocsma felé. Ilyenkor nem volt tanácsos velük találkozni.”23 A falusi közigazgatás szabályozó ereje és tudatossága hosszú ideig, és olykor viszatérően is, hiányosan érvénye­ sült, ha egyáltalán szándékozott érvényesülni. A városi közigazgatás még nem bontakozott ki. Tóth Gyula emlékezéseiben így rögzült ez a kép: “milyen csinos kis városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudatosabban irányí­ tották volna fejlődését az arra hivatottak, s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok. Sajnos azonban leg­ többször a szűklátó önzés és kapzsiság érvé­ nyesült.”24 Az itt élő őslakosság, és az ujonnan bete­ lepülők az építkezés módjában is különböz­ tek. Az előbbi a “hegy lábához építette házait úgy, hogy az út és a lakások között 10-20 méteres előkert vagy udvar maradt. Az ujonnan ép ült házak ellenben az uccához si­ multak.”25 A falu korábbiakban megszokott életét a szénbánya, a vasút, a nehézipar fokozatosan szétszabdalta, differenciált munkahelyeivel, nagy tömegű dolgozó számmal, iskolázottsá­ gi igénnyel, szakosodott üzletek megjelenésé­ vel új követelményeket támasztott. Az új igé­ nyű megfelelés minősége a község részéről hosszú ideig kétséges volt. A gazdaság, az urbanizáltsági fok, élet összeszerveződésének mikéntje a huszadik század első harmadában azonban mégis közeledett egymáshoz. Mind­ ehhez képest ekkor a politikai, a kulturális téren működő intézmények még meglévő el­ maradását regisztrálhatjuk. Ez utóbbi, a vá­ ros fejlődéshez szükséges elem, akkor kezdte meg felfejlődését, amikor már leíró­ dott a cassandrai jóslat: “Salgótarján egy kifa­ csart citromhoz hasonlít, melyből már többet kifacsarni nem lehet. Bizony már 40 év előtt is gyakran elhangzott, hogy a tarjáni bányák rövidesen kimerülnek, és Salgótarján vissza­ süllyed eredeti jelentéktelenségébe, melyből a bányászat emelte ki.”26 A település fejlődése a második világhá­ borús években megakadt. A korábban meg­ kezdett folyamat nem is folytatódott tovább. Többéves, évtizedes pangó élet lassan moz­ dult az új irányba. A modern, lakótelepi jellegű, vagy több lakószintes épületekre épülő város gondolata az 1950-es évek elején, de méginkább - erő híján - csak az 1960-as évek elején vetődött fel, és kezdett realizálódni. Az “új arculat” keresésének jegyében született meg az elkép­ zelés Sagótarjánra érvényesen, hogy “az egész várost” le kell törölni a föld színéről.27 Közben olyan várost kell építeni, amely nem­ csak a benne élők, hanem a vonzáskörzetet jelentő huszonnyolc település igényét: keres­ kedelmi. iskolai ellátását is teljesíti.28 Ezt követően pedig újrakezdődött, élénke­ bé vált Salgótarján nevének jelzővel illetése, a településen élők tudatának manipulálása. Az ipartelepítés korai éveiben a szenzációra éhes, nyugatot utánzó magyar sajtó tudósításaiban “igazi San Franciscónak”, “magyar Birming­ hamnak”, “magyar Rurh-vidéknek” jellemez­ ték - torzították Salgótarjánt.29 1922 után fe­ kete-fehér város, a szélsőségek városa, az újra és még többször feléledt “a kenyeretlen Tar­ ján”, a kéményes címer és a mesebeli herce­ gek” városaként jelent meg az újságok lapja­ in. Később - 1945 után - sokat hangoztatták a “kis Moszkva” minősítést, amelyet más te­ lepülés - Sárisáp - elperelt tőle.30 Napjaink­ ban mindezen élő jelzőket “a hamis mítoszok városa”, a “vörös város” elnevezés, gazdagí­ totta.31 Továbbá a “megújult város”, a “mo­ dern város”, az “ipari város”, a “gazdag vá­ ros”, az “egységes város”, “újabb építésze­ 481 �palócföld 91/5 tünk kiemelkedő értékű alkotása” elnevezésre is méltónak találták. Feltűnőnek kell tarta­ nom, hogy az ún. ”szocialista városok” csa­ ládjába sohasem került be.32 A sokféle elnevezés számomra nem jelent mást, mint azt, hogy Salgótarján fejlődése és léte miatt a magyar közvélemény érdeklődé­ sének jól meghatározható körébe került. De a magyar közvélemény, az építészet - az el­ mondottak ismerete mellett sem -, tudott mit kezdeni Salgótarján eredetével, létével, fejlő­ désével. Ennek oka az egyoldalúság, a könnyebb ellenállás irányába haladás elvének érvényesülése: a történetiség sematikus felfo­ gása, a korszakokról, az eseményekről hallga­ tó, tudatosan megfeledkező magatartás ural­ kodóvá válása volt. Továbbá rontotta a hely­ zetet az is, hogy Salgótarján városi “civil tár­ sadalma” még éppencsak a kialakulás állapo­ Jegyzetek 1. Közgazdasági Enciklopédia IV. köt. Bp.é.n. Város c. szócikk. Írta gróf Teleki Pál. 1352.p. 2 . Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai. II. Bp. 1936. 590.p. 3 . U.o. 592.p. 4 . dr. Mendöl Tibor: A város-földrajz tárgyköre és feladatai. Klny: A Vá­ rosi Szemle X X X II. évf. ból.5.p. 5 . U.o. 6.p. 6 . U.o. 1.p. 7 . Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom. Bp. 1982. 19.p. 8. Lewis Mumford: A város szerepe a történelemben: létrejötte, változá­ sai és jövőjének kilátásai. In. Urbanisztika. Bp. 1979. (szerk. Vidor Ferenc) 82.p. 9 . Dr. Mendöl T.: im. 6-23.p. 10. H ajnal István: Az Újkor története. Akadémiai Bp. 1988. 100.p. 113.p. 118-12l.p. 423.p. 11. Közgazdasági Enciklopédia. IV. köt. Bp. é.n. 1355-1357.p. 12. U.o. 1362.p. 13. U.o. 1363.p. 14 . Bátky Zsigm ond: M agyarság néprajza. In. Lóczy Lajos: A magyar Szent Korona országainak földrajzi, társadalomtudom ányi, közművelődési és közigazgatási leírása. Bp. 1918. 148.p. 15. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom M agyarorszá­ gon a XIX. század elején. Akadémiai Bp. 1988. 89.p. 197.p. 16. gróf Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai Bp. 1936. 446.p., Erdei Ferenc: M agyar város. Atheneum. é.n. 8.p. 17 . Teleki. U.o. 447-448.p., Erdei F. 7.p. 18. Egyed Ákos: Falu, 482 táig jutott a 40-es évek elejére. Rögzült álla­ potba azóta sem jutott. Ennek következtében a természetes védekező, fejlesztő és szellemi alapozó mechanizmusa alig, vagy egyáltalán nem működött. Az a szükségesség maradt figyelmen kí­ vül, hogy egy-egy településről, így Salgótar­ jánról is helyes, vagy ahhoz, közelítő képet csak a természeti, a földrajzi, a történeti vizs­ gálódás egységében, a belső társadalmi moz­ gások logikája szerint lehetett, és lehet ma is alkotni. Az 1920-ban elfogadott politikai ha­ tárok miatt a település kiszakadt a saját termé­ szetes - felvidéki - közegéből. Új vonzáskör­ zete ugyan kialakult, de ebből a szerepkörből adódó feladatait csak zökkenőkkel tudta ellát­ ni. Salgótarján helyzetét illeszkedési zavarok jellemezték. Ezeket olykor tudatosan is ger­ jesztették. város, civilizáció. Kritérion, 1981. 272.p. 288.p. 19. Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. 1990. 240-241.p. 20. Pálmány Béla: A nógrádi m ezővá­ rosok társadalma 1820-1870. (Kandidátusi érteke­ zés tézisei.) Bp. 1990. 6-12.p. ill. az értekezés tel­ jes szövege NTM. Adattár. 21 . Mendöl Tibor: A mai kultúrtáj: In. Magyar művelődéstörténet. 5 .köt. Az új Magyarország. Szerk. Domanovszky Sándor. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat é.n. 119.p. ill. 105, 113. 22 . Mendöl Tibor: A felvidék. Bp. 1940. 16.p. 26.p. 57.p. 64-65.p. ill.: Réz Géza: Magyarország bányászata. In. Lóczy Lajos im. Bp. 1918. 338.p. 23 . Tóth Gyula: Naplóm és elm últ törté­ neteim 1922. - NTM Dokumentumtár. Tóth Gyula Salgótarján község bírája. 1869-ben Karancsalján született. Apja németül, tótul, magyarul beszélő gazdálkodó volt. 1918/1919-ben is ő volt a községi bíró. 1875-1922-ig a község bírája volt: Kovács József, Barella Henrik, Hricsovszky A ndrás,Tóth Gyula, Hricsovszky András. 24 . Tóth Gyula: im. 25 . U.o. 26 . Dzsida József. A Salgótarján K őszén­ bánya Részvénytársaság Nógrádi szénbányászatá­ nak története. 1868-1943-ig. Salgótarján, 1944. 69.p. 27. Perényi Imre: A szocialista városépítés. Népszava, 1952. 34.p. 28 . M agyar városok. Bp. 1966. szerk. Dallos Ferenc, Szabady Egon. 344.p. �A vonzáskörzet települései e szerint: Ipolytarnóc, Litke, Nógrádszakál, Egyházasgerge, Mihályger­ ge, Karancsberény, K arancskeszi, Karancslapujtő, Karancsalja, Zagyvaróna, Cered, Zabar, Szécsény­ felfalu, Piliny, Szalm atercs, Karancsság, Ságújfalu, Kishartyán, Sóshartyán, Nógrádmegyer, M agyar­ géc, Nagylóc, Vizslás, Kisterenye, Nagybátony, Mátraverebély, M átraszőlős, Pásztó, A vonzáskör­ zetre vonatkozóan itt olvasható(349.p.): “ Nógrád megye északi részén fekvő Salgótarján ellátókör­ zetének (97 000 fő) alakulását a közeli Eger, G yön­ gyös, továbbá a megye korábbi székhelye Balassa­ gyarmat, ezenkívül Ózd és Pásztó is befolyásol­ ják ”. Az idézet ha mást nem is, de a tervezők helyi és történelmi ismeretének hiányosságait, bizonyta­ lanságát jelzi, 29. Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922-1958. NMMÉ/1990. 174.p. 30. Magyarország hadtörténete 2. köt. 484. p. 1942 tavaszán Sárisápot nevezi ekként. 31. Magyar Hír­ lap, 1990. augusztus 13. Palócföld, 1989. 5.sz. 6065.p. 32. Perényi Imre. Im. 3.p. 27.p.; Granasztói Pál: Szép magyar városok egy építész szemével. Corvina, 1978. 254.p 262.p. kötetében szereplő szép magyar városok: Győr, Sopron, Szombathely, Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém, Pécs, Eger, Szeged, Debrecen, Miskolc. Salgótarján, összesen 12 város. Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társada­ lom, 1982. 99.p. Szirmai Viktória: “Csinált” váro­ sok. Magvető, 1988. Az. un. szocialista városok a következők voltak: Dunaújváros (Sztálinváros), Aj­ ka, Komló, Kazincbarcika, Tatabánya, Ózd, Várpa­ lota, Oroszlány, Leninváros, Szászhalombatta. 483 �palócföld 91/5 Claire Szilard - „ ...az ember tájba, fatörzsbe rejtett arca, keze, gesztusa...” 484 �B ó d i T ó t h E le m é r Arcunk az időben (A fantasztikum realitása) Hölgyeim és Uraim! Valamennyiünket tisztelettel köszöntöm, külön Claire Szilard fels tőm űvészt, a kortárs izraeli művészet jeles alakját. Jó napot Kívánok. Salom. A művész Budapesten született. Izraelen kívül Párizsban és újabban ismét Magyaror­ szágon is dolgozik, gyakran van Úton. Ván­ dorlása egyrészt kényszer, másrészt vállalás és adottság. Ami a kényszert illeti, ezt szelíd kelet-európai eufemizmussal úgy szoktuk mondani, hogy a történelmi helyzetből követ­ kezett. Egyszerűbben szólva, a zsidóüldözé­ sek elől kellett menekülnie Magyarországról. Vállalása pedig adottság, vagyis a világ meg­ ismerésének vágyából fakad. Ezért talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, személyében akár a manifesztálódott vándor embert is tisz­ telhetjük, mint motívumot. Ennél is fonto­ sabbnak tartom azonban azt, hogy mit tisztel­ jünk -netalán mit szeressünk - a művé­ szetében. Azt találom, hogy Claire Szilard egész eddigi életművében az ember van jelen, mint vándormotívum. A személyes sors a ván­ dor ember motívum - gondolom - így függ össze az ember vándormotívumával ebben a ragyogó művészetben. Holvan az ember? Magam is azok közé tartozom, akik elfo­ gadják a létezésnek azt az egyik legnagyobb paradoxonát, hogy az ember egyidőben van jelen a tegnapban és a holnapban, azaz múlt­ jával és jövőjével azonos. Hol van akkor a jelene? Egyáltalán mi az a jelenidő, az adott kor, amit a hétköznapi értelemben annyit em­ legetünk, ami fölemel vagy éppen meggyötör és megöl bennünket? Úgy gondolom, bár az egyén ideje kétségkívül kvázi-idő, tehát csak látszat, múlt és jövő közé “szorult” pillanatai azonban nagyon is valóságosak, noha egy megállapíthatatlan folyamat részei. Ily módon az ember létezésében negyon is konkrét, ha­ bár pillanataihoz kötötten kortalan. Ha úgy tetszik, mindez már önmagában is eléggé fantasztikus ahhoz, hogy realitásként fogadjuk el. Amit csak ezért jegyzek meg, mert például a műkritika Claire Szilard művé­ szetével kapcsolatban is a többi között gyak­ ran használja a fantasztikus realizmus vagy szürrealizmus fogalmát, és azt teljes joggal teszi. A művész világhírű sorozatai közé tar­ tozik az Univerzum és Sivatag. Vajon van-e totálisabb absztrakció a világmindenségnél, ami a művészeten kívűl úgyszólván csak a matematika nyelvén közelíthető meg az em­ ber számára? Mégis, nem totális realitás-e, bár a maga teljességében az ember föl nem foghatja, pedig maga is része. És vajon “idelenn” a szintén folyton változó, mégis - vagy éppen ezért - a maradandóságot sugalló ho­ mok és sziklasivatag nem maga a tökéletes absztrakció és vaskos realitás, A sivatag Clai­ re Szilard számára teljesen szürrealista és fan­ tasztikus táj, ahol a maga a föld is színes. Mindehhez jön a fény játéka. Különösen a sziklasivatagot kedveli. Nincs kolorista, aki ennél többet kívánhatna magának, vallja. 485 �palócföld 9 1 /5 És nincs ember, aki éppen e tündöklően föl­ foghatatlan tájban ne döbbenne rá a maga ret­ tentően vagy éppen fölemelően parányi vol­ tára a tér-idő korlátai és távlatai között. Ko­ rántsem tartom véletlennek, hogy éppen a si­ vatagban szólott egykor az Úr. Claire Szilard tehát absztrakt kifejezési móddal él, de a fantasztikumban mindig ott van az ember a tájba, fatörzsbe rejtett arca, keze, gesztusa. Vagyis a makrokozmoszon kí­ vül mindig foglalkoztatja a mikrokozmosz is, az emberábrázolás, egy-egy népcsoport tipi­ kus megjelenítése. Például hatalmas izraeli anyaga van e témakörből is, hiszen az ország maga is kicsiben az egész világ a maga embe­ ri változatosságában. A jelen kiállításon pedig magyarországi, békési parasztok, hollókői pa­ lócok, budapesti pályaudvarok és piacok 486 konkrét figurái tűnnek föl. Konkrét arcok. Ugyanakkor az ember arca, általában. Hogy aztán az akvarellekből a nagyméretű képek fatörzseibe vándoroljanak, immár az ember örök gesztusaként. Claire Szilard festészetének alapelve tehát mindig egy kicsit fantasztikus, mindig van benne valami nem egészen reális. Akárcsak az életben. Reális elemekkel dolgozik, de végső fokon nem reális, ami létrejön. Mindig van benne valami álomszerű. De álmait is az ember álmodja. Mondhatjuk-e, hogy ez nem realitás? Köszönöm a türelmüket. A kiállítást meg­ nyitom. (Elhangzott a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban a kiállítás megnyitóján.) �palócföld 91/5 MÉRLEGEN T a r já n T a m á s Szemmagasságban I. az íróasztalomtól jobbra van egy polc, amelyen megszakad a szigorúan ábécérendbe állított és szakok szerint csoportosított könyvek sora. Pontosabban: itt is könyveket tartok; de ez a polc a frissen vásárolt, még el nem olvasott könyvek karanténja. Ha túlvagyok a munkámhoz szükséges “célolvasás” napi hat-nyolc óráján, innen, a “várólistás” kötetek közül választok magamnak egyet-kettőt, immár az “örömolvasás” kedvéért. S hogy kiderüljön: me­ lyik mű költözik be véglegesen a könyvtáramba, melyiket ajándékozom más, érdeme­ sebb gazdának, melyiket igyekszem visszacserélni az üzletben. Szemmagasságban van ez a polc, a folyton változó restanciapolc. Szeszélyes állomány: verseskötet és lektűr, lexikon és regény, monográfia és különnyomat, album és szótár, színdarab és tankönyv kerül egymással szomszédságba. Szeszélyes tehát az az olva­ sónapló is, melyet a szemmagasság-polcnak köszönhetően vezetek. Vendégül hívom az olvasót: telepedjék asztalomhoz, tekintsen bele - ha kedve tartja - e naplóba, melyet mostantól rendszeresen fölütök egy-egy részletnél. Lectori salutem! (A c ím r ő l) E lm o n d a n á m n é k e d , h a n e m u n n á d : (Profán imakönyv) Her­ nádi gyufát ivott, de nem pat­ kolt el, csak meghibbant, azért ír össze-vissza mindent. Hernádi nálam kihúzta a gyufát! Hernádi Gyufa? Akkor már inkább Jancsó. Ő leg­ alább elment Amerikába. Valahogy így kellene kez­ deni HERNÁDI GYULA nemrég megjelent, ISTEN A KONYHÁBAN VÉRZIK cí­ mű válogatott versgyűjtemé­ nyének bemutatását. Művé­ szeti és közéletünk e vélt fe­ negyerekéről ugyanis manap­ ság agresszíven ironikus stí­ fémszerkezetű novelláira, lusban illik véleményt for­ filmforgatókönyveire. A haj­ málni. Igaz, ő maga is min­ dani, ostobán elutasító bírála­ dent megtett-megtesz azért a tokat megette a rozsda. A java sem nyilvánosság változatos fóru­ Hernádi-elbeszélések main, hogy éles, meghökken­ gondolati erejükben, sem stí­ tő, frappáns szófordulatokkal, lusukban nem korrodeálód­ kijelentésekkel provokálja ol­ tak. Persze a Pátria Könyvek vasóit, nézőit, híveit, ellenfe­ újdonságán, az 1950 és 1990 leit. Volt idő - huszonöt-har­ között keletkezett versek vá­ logatásán nem lenne nehéz minc esztendővel ezelőtt−, amikor a tévedhetetlen hiva­ ironizálni. A kötet tele van talosság látszatát keltő, uni­ olyan meggörbített, furcsa so­ formizált elutasítás dukált ne­ rokkal, melyeknek horgára ki. Később - a hetvenes évek­ a hivatásos értetlenkedő fö­ ben - halálos komoly elem­ lényes gúnykacaj közepette zésstruktúrák épültek hideg, egyesével ráaggathatná a 487 �palócföld 91/5 költeményeket. S nem is len­ ne teljesen indokolatlan a pri­ mer bírálat. Erre-arra képza­ var, kiagyalt metafora, mono­ tónul ismételgetett motívum rontja a strófákat. Csakhogy ha ezeknek a pécézgetésével be is fejeznénk az olvasást, komoly szellemi, erkölcsi és stiláris élménytől fosztanánk meg magunkat. Mert lehet, hogy nem Hernádi találta föl a gyufát - de az biztos, hogy az Irinyi utcában lakik. Buda­ pesti irányítószáma: 1111. Csupa egyes. Hernádi uni­ kum. Versei - nem versek. Lírai sugárzású, de legalábbis fe­ lerészben epikai természetű közléseket tördel hosszabbrövidebb sorokba, s hogy még önmagát is meggyőzze: ezek versek - nos, ezért álta­ lában páros vagy félrímekkel, más alkalmibb rímképletek­ kel próbálja regulázni a négy égtáj felé futkozó fragmentu­ mokat. Tehát itt fordított a helyzet, mint prózájánál. Az csak félig próza, ötven száza­ lékban költészet (és kép). Lí­ rapróza és prózalíra között nyílik a kapu a Hernádi-drá­ mák irányába. Az uralkodó műfaj az ima, a fohász. Olyan meg­ szólalásmód, amelyet való­ ban nagyon nehéz műnembe sorolni. Végletes személyes­ sége, bensőségessége, alkal­ misága, érzelmi telítettsége a líra körébe sodorja. Általános érvénye, Istenre figyelő külső 488 volta, rendszeressége, célirá­ A zárókép vall igazán nyos átgondoltsága az epikai Hernádira, kiontott (áldozati) elemeket erősíti. Formulái és vért sejtetve. A visszaöntött hangütése, beszédszituációja vér épp annyira misztikus, és atmoszférája évezredek óta mint amennyire horroriszti­ kész irodalmi alakzatokat föl­ kus: a költőnek kedvére van­ tételeznek - de mert benne a nak a minőségkeveredések. lélek a tökéletes szabadságon Isten minősége is kevert, hi­ át tör a tökéletes önátadásig szen a konyhában vérzik, vagy a teljes tagadásig, min­ akár a levágott csirke vagy a den formát fölbonthat és min­ megsebzett mutatóujj. Herná­ den formát megteremthet. A dira is jellemző, hogy szíve­ szürrealisztikus kötetcím ele­ sen épít “káromkodásból ka­ ve Istent idézi, sőt a vérzik tedrálist”, vagy rombolja “ká­ igével az áldozati Krisztust is; romkodással” a “katedrálist”. a szerkesztő. Tüskés Tibor Ima a kötetre pontot tevő Ate­ koncepciója pedig úgy láttat­ ista beszéd is. Ha az Isten ön­ ja, mintha egymás után sza­ képére formált ember a Te­ kadna ki a Hiszekegy..., az remtő profanizálása, akkor Engem a büntetés hozott..., a az ateizmus a hit profanizá­ Kegyelem fiához jöttem, az lása. Az “Istent fotografáló” Egyszerű litánia s még leg­ vershős így vélekedik róla alább tucatnyi azonnal-vallo­ Róla: “Ezüstnitrát rétegeken másos verse. Maga az Ima a alszik,/ bohócok csilingelnek legjellegzetesebb (bár a szö­ rajta,/ lehetne asztalláb, veg merészségét, eredetiségét kámfor, állat,/ vagy akármi­ tekintve legszelídebb) művek lyen fajta.” A profanizálás az Istennel való azonosulásbanegyike: azonosításban, a már-már Bocsásd meg, Uram, hogy szentségtörő gesztusban a kertedbe merészkedtem, legszakrálisabb - hogy az­ kecses szó-barmaid között után a megváltó szenvedés vi­ tehenészkedtem, selésében kapjon végső értel­ hogy lányaid apró mellét met a vers: néha megmarkoltam, hogy nem mindig a te érde­ Lehetnék én magam is, kedben éltem, szónokoltam... többször megkért, helyettesítsem, Én tudom, te mégis szeretsz, bűneim cikornyáin hahotázva elvitt ide is, oda is, nevetsz, gyakorlóterekre, megpróbáltam, nem ment, és ha egyszer, holtom után ott sem és itt sem. segítséged kérem, dézsa-szám öntöd vissza ereimbe tiszta vérem /.../ �Rájöttem, nem lehet elkergetni, pedig van nálam ördög és pálca. Ha ő nem, hát a fia! Lökdösnek az úton, szidal­ maznak, hátamon Jézus Krisztus a málha. Mint Krisztus a keresztet, úgy cipeli a poéta a krisztusi misztérium ezerszer megta­ gadott, mégis ledohhatatlan terhét. A ki sem ejtett kereszt és az evilági, pórias málha je­ lentés- és értékkülönbsége visszarendezi a vers (és egy­ ben a kötet) végén az Isten ember viszonyt. Hernádi verselésének pár­ huzamait, ihletőit nemigen érdemes keresnünk. Szuve­ rén, szertelen (s mint mondot­ tuk, némiképp verstelen) vi­ lág ez. Pilinszky János nevét azonban nem lehet le nem ír­ ni. Az ő életművének megha­ tározó metaforája, sőt allegó­ riája, a fogoly-lét Hernádinál is jelen van, s nála is konkrét és absztrakt értelemben egy­ szerre értve (Menetelés; Fo­ goly-emlék; Foglyok stb.). Egyes részleteket határozot­ tan (bár bizonyára véletlen­ szerűen) igencsak “pilinszkysnek” találunk: “Szu­ rony-keskeny folyosókon mentünk,/ s a fémek nem ér­ tették meg a szót,// imáim legmélyén hozzámért az is­ ten,/ tüskés volt és hideg, mint a drót...” (Menetelés); “Aki szentséget szed vacsorá­ ra, és megérti,/annak nincsen Volt, nincsen Van és nincsen Lesz...// Én megértem, ezért az idő ijedtében hányni kezd,/ s e rettenetes kutyaólból, ön­ magamból kiereszt” (Az idő ijedtében hányni kezd). Per­ sze a hangulat rokonsága, az élmény testvérisége nem feledteti, hogy Pilinszky nem hibázott volna a négy helyett legalább hét sort követelő szakasz arányos, jó ritmusú beosztásában, és szókészlete is csak talajmenti rétegében közös Hernádiéval. Szókészlet... Hernádi Gyuláé roppant gazdag, és szavai különleges helyi érté­ kekkel rendelkeznek. Majd­ nem mindegyik meglepetést tartogat. Ez a líra a szósza­ badság propagátora. Aki szo­ katlan helyre mer tenni szo­ katlan szavakat, az elég bátor szokatlanul - s ha még bát­ rabb, akkor önmaga-szerűen gondolkodni. A Hernádi-írá­ sok legelvitathatatlanabb ér­ deme ez a fölszabadító funk­ ció, mely egyben stiláris él­ mény és tanulság is. A sza­ vakkal egyenértékűek a szókapcsolatok, az elemi szerke­ zetek. Ez utóbbiak viszont gyakran nem hajlandók ép­ kézláb sorrá összeállni, a so­ rokat még nehezebb sza­ kasszá fegyelmezni, és a sza­ kaszok ritkán rendeződnek kompozícióvá. Az Isten a konyhában vérzik különleges vers (vagy inkább szöveg-) molekulák halmaza. Atomi­ záltságában gyönyörködtet. Aki viszont ép, egész, teljes versszervezetekkel, szöveg­ testekkel szeretne szembe­ nézni, kevés hibátlanul mara­ dandót lel. A mikro- és mak­ rostruktúrát egyesítő esz­ ményhez talán a Gauguin úr, az És soha meg nem bánom, valamint a Lét és Idő közelít leginkább. E cím két lényeges szavában Hernádi összes lé­ nyeges tárgya bennfoglalta­ tik. A Lét: születés, szerelem, önazonosság. Az Idő: múlás, elmúlás. A Lét és az Idő együtt: Isten maga. A sokszo­ ros uralom alól ritkán képes kivonni magát a versek hőse - a Mosolygó gyíkok befejező strófájának reményét más he­ lyek nemigen igazolják: “S a csoda mindennap megtörté­ nik,/ a gyönyör szobájában megszűnik a tér, az idő,/ süt­ kérezünk izzó párnáinkon, mosolygó gyíkok,/ s minden letépett évünk újból kinő...” A hiátusos tömörség, a zé­ ró-morfémás többletjelentés végigkíséri a kötetet, melyből pedig paradox módon nem hi­ ányzik az ismételgetés, a lo­ csogás. Ha Hernádi “bútoro­ zott meszesgödörnek” láttatja szobáját, nemcsak hapax le­ gomenon értékű, egyedi és megismételhetetlen jelzős szerkezetet alkot, de a mai ol­ vasó emlékezetébe villantja az ő generációjával kapcsola­ tos, egykori “meszesgödör­ nemzedék”-vitát is. A két 489 �palócföld 91/5 ciklus közül a második, a arra a kemény fejére. Iroda­ csak 1990-es datálású műve­ lomtörténészként a régi ma­ ket tartalmazó kiváltképp teli gyar literatúrába ásta bele van ilyen leleményekkel: magát - most pedig megala­ duplafedelű szavak röpdös­ pította a szépen csengő nevű Fekete Sas könyvműhelyt. nek a levegőben. Konrád György utószava Régi hű cimborám “eme ma­ segítőkész Hernádi-portrét dár első szárnycsapásaként” rajzol az olvasó számára. küldte meg a JASSZOK, Nem is utószó: egyszerűen ZSARÓK, CAFKAVÁGÓK baráti szó. Öt oldal - egyetlen kötetét, mely a vagányvilág­ összetett mondat. Múltidézés, ból vett életképeket nyújt, ójellemkép, mosoly, kézfogás; és új argószótár kíséretében. a bravúros forma ajándéka. Fazakas nem “bevezető­ Hernádi verseskönyvének vel” kopogtat az olvasó ajta­ kritikusai már eddig sem vol­ ján, hanem a Besurranó sora­ tak s vélhetőleg nem is lesz­ iban vázolja célkitűzését. nek olyan lojálisak, szívet “Sajátos ízelítőt adni a ma­ szívhez, észt észhez hango­ gyar zsargon történetéből” lók, mint Konrád. Erős egyé­ ez a szándéka. Legrégebbi niség erős életélményét sok­ forrása is alig múlt száz esz­ féle fénytörésben, sőt ne­ tendős, nyilvánvaló tehát, megyszer a fénytelenség töré­ hogy amit ma jassznyelvnek sében osztja meg a szokatlan tekintünk, azt a múlt század hangú gyűjtemény. Jön majd utolsó harmadában nekilen­ az ironizáló kritika. De mi­ dült világvárosias fejlődés nek, ha Hernádi már ezt is hozta létre. Az argóért egyér­ “elírta”: “Legszentebb ele­ telműen Budapest felel. mem a törmelék,/ mosolyog A kis könyv igazán hasz­ aggasztó-kék árnya,/ fél­ nos információkkal szolgál, eszemnek ingájára kötve/ szótárrészében és régi lapok­ hintázgatok mindenki szavá­ ból átvett gyűjteményében is. ra” (Esemény-horizont 11.). Akik ma az Itt a piros, hol a piros-játékon verik el a csalá­ * di pótlékot, tudják-e, hogy (Beszéljünk zaftosan!) háromkártya néven is létezett Keményfejű, makacs ember (létezik?) egy “ártatlan sze­ Fazakas István (így, csupa a- rencsejáték”? Ami persze val). Főszerkesztőként tető ugyanaz, mint a piroskereső, alá hozta a Kortárs magyar és vásáron, búcsún, falusi írók kislexikona 1959-1989 korcsmában, vasúti állomá­ című kiadványt, pedig jól soknál találkozhatunk vele tudta, hogy a sebtében elvég­ leginkább. A kártyapakli e zett munkával parazsat gyűjt csaló bűvészeivel egy kalap 490 alá veszi a hajdani eligazítás a hurkosokat is. Ők “nem kár­ tyával csalnak, hanem egy igen egyszerű eszközzel, fe­ kete selyemzsinórral, melyet az asztalra fektetve, két gyűrű alakot formálnak, s arra fo­ gadnak, hogy a zsinór két vé­ ge összehúzatván, melyik gyűrűn támad csomó”, Rög­ tön ezután következnek a gu­ gyisták (=kulacsosok), akik altatószerrel kevert bort itat­ nak áldozatukkal. hogy könnyűszerrel kizsebelhessék (nagy kár. hogy oldalági ro­ konaikról, a bájitalos kéjhöl­ gyekről viszonylag keveset olvashatunk). A Fekete Sas látnivalőan a hirdetésekből igyekszik eltar­ tani magát. A reklám reklám­ jának számítana, ha közeleb­ bit is mondanék például a Biztibutik vagyonvédelmi szaküzletről, hangsúlyozottan osztrák záraikról. Persze nem is a 89. oldalon elhelyezett bemutatkozásuk kedvéért la­ poztam föl éppen itt a kötetet. Lényegesebb ok, hogy a szomszédos 88. oldalon egy­ más mellett található egy 1888-ból és egy 1963-ból va­ ló szemelvény. Az előbbiben az áll, hogy “Zamzold el a matértartót, ha esetleg bukni találunk, hogy fel ne komál­ ják nálunk” - az utóbbiban pedig: “A dűtő ballal stuccol, jobbal meghúzza a matért, iberadja a falazónak, majd el­ dzsalnak”. E szövegrejtvé­ nyek a szótárrész segítségé­ �vel fejthetők meg, bár a jel­ vastam ki, hogy a gúnyol, zett cselekményekről bizo­ csúfol jelentésű szó, illetve nyos benyomást az is szerez, annak baj, kellemetlen hely­ aki netán egyetlen szót sem zet, szégyen, rossz, silány, ve­ ért e hadovából. (Holló! A két szélyes, kockáztos jelentésű mondat korántsem összevisza névszói alapja a német Zick­ beszélés, hadoválás, inkább lein-ből származik. Röpke hadovabank, beszélgetés to­ statisztikát rögtönözve: min­ vajlási tervekről, “gyakorlat den harmincadik szót hajlan­ tolvajnyelven”). dó lennék használni, nyomta­ Senkit nem akarok ráven­ tásban is vállalni. Talán azt a ni arra, hogy Petöfi-idézetek, szót, amely a ciki fölött, a cí­ közmondások és egyéni szó­ göl-lel és a cidri-vel elvá­ lelemények helyett a cafkavá­ lasztva pompázik, és a gyűj­ gók (vagyis a nők retiküljét temény szexuális vonulatát fölhasító bűnözők) nyelvének gyarapítja, talán azt nem; de virágaival színesítse stílusát. például rögtön mellette na­ E nyelv egy része állandóan gyon tetszik a közismert cici­ jelen van beszédünkben. Az fiksz (természetesen: melltar­ esztéta, filozófus, akadémiai tó). Vizuális szépséget áraszt tag Almási Miklós például a ksz-nek írt x . rendszeresen beszövi egyete­ Állandó mozgásban, fej­ mi tanári szintű eszmefuttatá­ lődésben van ez az “alnyelv”. saiba a cikizni igét, ő biztos A német eredetű rabsic, orv­ tudja, én ebből a szótárból ol­ vadász jelentésben elég régi szavunk lehet, mert már a na­ gyapámtól is hallottam, bár ő nem volt orvvadász. A rög­ vest utána álló racsizik kifeje­ zést még soha nem hallottam, pedig a ragasztóval való kábí­ tószerezést, szipuzást korunk ifjúi népbetegségeként tartjuk számon. A Jasszok... jassz-szói kö­ zül nem egy kivívta már ma­ gának a polgárjogot, hiszen mondjuk a ramazúri a leg­ kényesebb ízlésűeknek sem lehet ellenére, s többek között a rahedli, meglovasít, kac­ cenjanmer (két cével!), randalíroz, zsuga és társaik sem nélkülözhetők a válto­ zatos beszédből. Ezért mer­ tem lekopogtatni az írógépen a Beszéljünk zaftosan! alcí­ met. Most azért még hozzáte­ szem: mértékkel. 491 �palócföld 91/5 Bozó Gyula Diákok ötvenhatban egy ideig csend, nagyon hosszúnak tűnő csend. Várakozás és tanács­ talanság. Információhiány, a Pestről érkező hírek várása. Amolyan: “nem tudni, mi a helyzet és nem tudni mi lesz?”-állapot. Ez jellemezte a várost az október 23-át követő napokban. S a lg ó ta r já n b a n Első megmozdulásnak (vagy inkább kényszerű lépésnek) az tekinthető, hogy októ­ ber 25-én, csütörtökön a megyei pártbizottság akkori épületében, a volt Bányakastélyban (a “Nagykastélyban”) megalakult az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság. Létrejöttét Hajdu József, az MDP Nógrád Megyei Pártbizottságának első titkára kezdeményezte, aki ekkor még itthon tartózkodott, s talán nem is sejtette, hogy lába alatt néhány nap múlva mennyire forró lesz a talaj, s többedmagával a szomszédos Csehszlovákiába fog menekül­ ni, és aki érezte azt is, hogy néhány nappal a budapesti események megindulása után vala­ mit, mint a megye első emberének cseleked­ nie kell, a változás élére kell állnia, mert így (csakis így) lehet kézben tartani a dolgok me­ netét. Másként erre már nincs esély. Új testü­ let jött létre tehát, melynek vezetője maga Hajdu József lett. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság magát megyei szervnek tekintette, olyan koalíciónak, amelyben párttagok és pártonkí­ vüliek egyaránt helyet kapnak. Az új szerve­ zet alakuló létszáma (s ebben a pártonkívüliek aránya) nem ismert, mint ahogy nehezen idézhető fel ma már az alakuló ülés légköre, hangulata is.. Egy döntés azonban biztosan született ezen az ülésen: mégpedig az, hogy 492 székhelyüket a Bányakastélyból a megyei ta­ nács épületébe helyezik át. Az Ideiglenes For­ radalmi Nemzeti Bizottság tagjainak összeté­ tele aztán gyökeresen megváltozott; a régi pártkáderek rövid idő alatt kikerültek belőle. Kitették őket. Összességében megállapítható, hogy ere­ deti összetételében ez a szerv az események menetére jelentős hatást nem gyakorolt, meg­ határozó szerepe nem volt. Szerepe abban je­ lölhető meg, hogy rá alapozódhatott, belőle nőhetett ki az október 30-án létrehozott új vezetés, a Megyei Forradalmi Bizottság, s alakulhattak meg a településeken, az üzemek­ ben, intézményekben azok az új, megválto­ zott öszetételű szervek, amelyek a tanácsok­ tól átvették a hatalmat. E téren valóban történ­ tek jelentős kezdeményezések az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság egyes tagjai­ nak a részéről, akik másokat is bevonva, vé­ gigjárták a bányákat, s az üzemekben, hivata­ lokban megszűntették a pártszerveket, bezár­ ták a pártirodákat. Ennek következtében októ­ ber utolsó napjaitól a megyei, járási, városi pártszervek már semmiféle utasítást nem ad­ tak ki. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság (Tanács) a következő felhívást intézte a megye lakosságához: �Felhívás N ó g r á d m e g y e d o lg o z ó n é p é h e z ! Az 1956. okt. 26-án megalakult Nógrád megyei Ideiglenes Nemzeti Tanács felhívja megyénk, Salgótarján minden hazáját szerető becsületes dolgozóját, hogy a rend és nyuga­ lom biztosítása érdekében mindent kövesse­ nek el. Ezért szükséges, hogy a karhatalmi szer­ veink mellé dolgozókból és az ifjúságból szer­ vezett belső őrségnek mindenki engedelmes­ kedjék. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Ta­ nácsnak legfőbb célja, hogy a rendet és nyu­ galmat - amely alapja a szocialista demokra­ tizmus további kibővítésének és a legszéle­ sebb népi alapokon nyugvó szervek megvá­ lasztásának - minden körülmények között biz­ tosítsák. A közös nemzeti célokat szolgáló javasla­ tokat, követeléseket a különböző szervek és intézmények az Ideiglenes Forradalmi Nem­ zeti Tanács székhelyére: Salgótarjánba (Me­ gyei Tanács) juttassák el. Salgótarján, 1956. október 26. Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács. Középiskolások és kollégisták bekapcsolódásának gondolata az esemé­ nyek menetébe az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti bizottság megalakulásával egyidő­ ben, tehát elég hamar felmerült. Az erre vo­ natkozó elképzelés minden valószínűség sze­ rint a megyei tanács oktatási osztályán szüle­ tett. Az első lépést ugyanis a diákok felé az oktatási osztály vezetője tette meg, aki a me­ gyei tanácsról személyesen ment át a pártbi­ zottságra és a fiúkollégiumba, hogy az ezirá­ nyú tennivalókat ott megbeszélje. Nem az is­ kolákat kereste, mert azok ebben az időszak­ ban már többnyire üresen kongtak, hanem a diákotthont, mivel ott igazi élet, “nyüzsgés” létezett; lakói ugyanis nem tudtak (és nem akartak) még vidéki lakóhelyeikre hazatérni. - Azonnal válasszátok meg a képviselőite­ ket, hogy rajtuk keresztül ti is ott legyetek az új vezetésben! - mondta az osztályvezető az összegyűlt diákoknak. Közben a szemközti épületre mutatott, a “Nagykastélyra”, tudva, hogy ott már órák óta üléseznek, a kialakult új helyzetről és a tennivalókról tárgyalnak. A fiúkollégiumban ezt követően a diákság küldöttségét azonnal megválasztották. Első­ ként Édes Györgyöt, a Madách Imre Gimná­ zium, majd ezt követően Ács Istvánt, a gép­ ipari technikum tanulóját. A diákok rövid idő múlva a Bányakastélyba mentek át. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság még ezen a napon újabb értekezletet tar­ tott, amelyen már részt vettek a salgótarjáni diákság megválasztott képviselői is. A jelen­ lévők nagy egyetértéssel fogadták az új fejle­ ményt. Hajdu József külön köszöntötte és ak­ tív részvételre szólította fel őket: - Arra kérünk mi idősebbek, és arra kérlek én személy szerint is titeket, édes fiaim, hogy vállaljátok a rátok háruló feladatokat! A ren­ det, a nyugalmat, a fegyelmet meg kell őrizni, s ehhez kell a ti segítségetek. Vállaljátok hát a fegyveres szolgálatot a rendőrséggel és a létrehozandó nemzetőrséggel karöltve! Együtt mindannyian. Gondolom, így elég lesz. Fegyvereket az ÁVH-nál bőven találtok magatoknak. Keressétek Angyal őrnagyot, ő majd segít nektek! Őrszobának, bázishelynek a kollégium valamelyik helyiségét alakítsátok ki! Az ott megfelelő lesz. Hajdunak kimondottan tetszettek a fiata­ lok. Frissnek, tettrekészeknek látta őket. Kü­ lönösen Édes Györggyel szimpatizált az első perctől fogva, ezért őt azonnal javasolta az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságba. Egyenesen a vezetésbe, a felnőttek közé. Mi­ vel ellenvetés nem volt, így Édes György ok­ tóber 26-án tagja lett az új szervezet vezérka­ rának. És amikor a döntés megszületett arról, 493 �palócföld 91/5 hogy az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bi­ zottság a Bányakastélyból átteszi székhelyét a megyetanács épületébe, Édes György, a sal­ gótarjáni diákság választott képviselője, úgy ment át a többiekkel a megyei tanácsra, mint a bizottság rendes tagja. * ÉDES GYÖRGY a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium végzős hallgatója ekkor, kollégista. Október 26-án beválasztják az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság­ ba, mint a középiskolák diákságának kép­ viselőjét, majd ezt követően, október 30án a megyei tanács épületében alakult Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottságba is. Október 26-án Hajdu József, a megyei pártbizottság első titkára neki és Ács Ist­ vánnak - mint a salgótarjáni diákság kép­ viselőinek - személyesen átadja megbíza­ tásuk. Jó szervezőkészséggel rendelkező, talpraesett fiatalember. 1956 októberében rendszeres kapcsolatot tartott fenn a kato­ natisztekkel és a megyei rendőtfőkapi­ tányság akkori vezetőivel, például SZÉ­ KELY ANTAL rendőrszázadossal. Tagja annak a megyei küldöttségnek, amely no­ vember első napjaiban Miskolcon járt a kapcsolatfelvétel és az együttműködés szé­ lesítése céljából. A november 4-i szovjet beavatkozás után egy ideig az Acélárú­ gyár munkástanácsának vezetőivel műkö­ dött együtt, majd 1956 végén elhagyta az országot. * ÁCS ISTVÁN a salgótarjáni gépipari technikum negyedikes tanulója volt 1956ban. Kollégista ő is. A diákság képviselő­ jeként október 26-án Édes Györggyel együtt beválasztják az Ideiglenes Forra­ dalmi Nemzeti Bizottságba. Október 27én kevéssé sikerült beszédet mondott a megyei pártbizottság épülete előtt az olt 494 összegyűlt mintegy három-négyszázfős tö­ megnek. November 4-én a reggeli órák­ ban néhány társával együtt katonai egyen­ ruhákat hozott a megyei kiegészítő pa­ rancsnokságról a fiúkollégiumba. Pár na­ pig a salgótarjáni nyomdánál teljesít nem­ zetőrszolgálatot. Ezidőben részt vett a saj­ tótermékek terjesztésében is. 1957-ben si­ keres érettségi vizsgát tett a salgótarjáni gépipari technikumban. * Október 26-ának eseményei azonban nem értek véget az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság megalakulásával. Az esti órákban körülbelül 18 órakor - többen a megyei pártbizottság épülete, a Bányakastély elé mentek. Az emberek hangosak voltak, különböző jel­ szavakat kiabáltak, szovjet- és szocializmus­ ellenes kijelentéseket tettek. Néhányan beha­ toltak az épületbe is, ahol Hajdu Józseffel is beszéltek. (Ez a tömegmegmozdulás, a részt­ vevők fellépése, a megyei pártbizottság első titkárára óriási hatást gyakorolt, s minden bi­ zonnyal hozzájárult ahhoz, hogy elhagyja he­ lyét, lemondjon, s ne csupán formailag, de valóságosan is átadja a hatalmat.) Már jó későre járt az idő október 26-án, mikora fiúkollégiumban csörgött a telefon, és egy ismeretlen hang tájékoztatta az igazgatót, hogy a városközpontban, a szovjet emlékmű körül emberek csoportosulnak, s úgy tűnik, valamire készülnek. Rövid tanácskozás után a jelenlévők úgy döntöttek, hogy elmennek a helyszínre, szemrevételezik a környéket, s ha kell, beszélnek az emberekkel. Hárman indul­ tak el - a kollégium igazgatója, Ács István tanuló és Rácz Károly rendőrőrnagy. akinél fegyver is volt - de a gyér világításban sem a Bartók Béla úton, sem a mozi, sem a vasúti átjáró, sem pedig a szovjet emlékmű körül semmi olyat nem tapasztaltak, ami a beje­ lentést igazolni látszott volna. A város tel­ jesen csendes volt, kihalt, az utcákon nem �tartózkodott senki. A szovjet emlékmű ledön­ tése és eltávolítása ennek ellenére másnap a kora délutáni órákban mégis megtörtént. Október 27-én, szombaton további jelen­ tős események zajlottak le Nógrád megye székhelyén. Salgótarjánban. A szovjet emlék­ mű ledöntése után mintegy három-négyszáz fős tömeg újra a megyei pártbizottság épülete elé vonult, hogy elégedetlenségének hangot adjon a legilletékesebbnek ítélt helyen, a leg­ illetékesebbnek ítélt vezetők, a megyei pártbi­ zottság funckionáriusai előtt. Az épület bejá­ ratánál a tömeg néhány másodpercig tanács­ talanul állt, majd beszédek következtek. Töb­ ben is szóltak. Így Ács István középiskolás tanuló is, aki az Ideiglenes Forradalmi Nem­ zeti Bizottság álláspontját próbálta az embe­ rekkel megismertetni. Beszédének nem volt sikere, amint a többi felszólaló szavainak sem. A szónokok ezt követően a pártbizottság épületébe húzódtak vissza, magukkal hurcol­ va a kétségkívüli kudarcot, amely eléggé vá­ ratlanul érte őket. A tüntető tömeg pedig, mi­ után reagálás a későbbiek során sem érkezett, lassan feloszlott. Úgy mentek el az emberek, hogy nem tudták (nem tudhatták), hogy az épületben nem tartózkodik már ott a megyei pártbizottság első titkára, s nem tartózkodnak ott az MDP helyi vezetői sem. Ezen a napon történt a megyei pártbizott­ ság címtáblájának italos üveggel történő le­ verése is. Az ötágú csillag levételére azonban ekkor nem került sor, bár ez is szóba jött. Ezekben az akciókban - tanári segédlettel aktív szerepet játszottak a salgótarjáni középiskolás diákok, a fiúkollégium tanulói. * Eközben a szomszédos fiú diákotthonban is zajlottak az események. - Igazgató Polgártárs! Igazgató Polgár­ társ! A kollégium vezetője előbújt az igazgatói szobából, ahol mint napközben legtöbbször, most is tartózkodott. Elegáns volt, mint min­ dig, öltözködésére ezekben a napokban ugyanúgy ügyelt, mint korábban. - Mit akartok? És miért kiabáltok? - Igazgató Polgártárs, mienk a hatalom! - Nofene. Hogyhogy? - Mienk a hatalom. Az ősbolsevik Hajdu nekünk adta. - Az első titkár?... És ő most hol van? - Meglépett. - Meglépett? Hová? - Ki tudja? Innen mindenesetre eltűnt. Ta­ lán a városból is elment. (Hajdu József az MDP Nógrád Megyei Pártbizottságának első titkára ekkor már való­ ban nem tartózkodott Salgótarjánban, a szlo­ vákiai Besztercebányára távozott.) - És, ha szabad tudnom, mit kezdtek a rátok ruházott hatalommal? - kérdezte most már csendesebben, de még mindig eléggé bi­ zalmatlanul az igazgató, aki nagyon hamar kapcsolt, s felfogta a nem mindennapi hír iga­ zi tartalmát és jelentőségét. Azt, hogy ezek a középiskolás fiúk valóban a hatalom csúcsára kerültek ezekben a napokban, itt Nógrád me­ gye székhelyén, Salgótarjánban. - Megtartjuk. Megszervezzük. Megvéd­ jük, - mondták egymás szavába vágva, úgy, ahogy csak ilyen fiatalon tud mondani vala­ mit az ember. Az igazgató végighordozta tekintetét raj­ tuk. Szeme megpihent a kissé zömök Édesen és a nála alig magasabb szőke, göndörhajú Ácson, és így folytatta: - Rendben van. Tartsátok meg, szervezzé­ tek, és védjétek a hatalmat! De a felelősségről se feledkezzetek meg! Most már ti vagytok a felelősök. Feleltek mindenért, ami ebben a városban történik. - Lesz fegyverünk, és majd gyűléseket is kell tartanunk. - Ez mind igaz. Lesz fegyveretek, és majd gyűléseket is kell tartanotok. De azért a leg­ főbb kötelességtekről se feledkezzetek meg! 495 �palócföld 91/5 A legfőbb kötelességtek ugyanis továbbra is a tanulás lesz. Engem pedig ne “polgártársoz­ zatok”, hanem szólítsatok “igazgató úrnak”, mint eddig. Sem az “elvtársozást”, sem a “polgártársozást” nem szeretem - mondotta búcsúzóul az igazgató a diákoknak. Ezt követően a fiúkollégiumban harci fel­ szereltséggel rendezkedtek be a diákok. Fegyvereket kaptak - és szereztek - és a föld­ szint egyik helyiségét őrszobává alakították át. Angyal ÁVH-s őrnagy már október 26-án négy géppisztolyt vitetett a fiúkollégiumba. Azokat azonban két nap múlva - nem tudni kinek a parancsára, s azt sem, hogy hová eltávolították onnan. (Más források szerint a fegyvereket a Sal­ gótarjánban tartózkodó rétsági egység katonái vitték a diákotthonba. Méghozzá két páncélos tiszt a megyei tanács épületével szemben, a Rákóczi út túlsó oldalán, a piactéren lévő fel­ vonulási épületből, amelyet akkor lőszerrak­ tárnak használtak.) Mivel a fegyverek eredete, s kollégiumba szállításuk módja (és részben időpontja) nem eléggé tisztázott, maradjunk a puszta tények­ nél! Ezek szerint a salgótarjáni fiú diákotthon­ ban jelentős mennyiségű fegyver halmozó­ dott fel október 26-át követően. Raktárnak a társalgó termét használták, amely a bejárat közelében, a földszinten volt található. Körül­ belül négy-öt géppisztolyt, ugyanannyi pus­ kát, három-négy láda kézigránátot tároltak a 496 helyiségben, sőt még egy golyószórót is a hozzávaló, szükséges töltényekkel. November 4-én reggel Ács István a me­ gyei kiegészítő parancsnokság épületéből tár­ saival katonai egyenruhákat hozott, amelyek nyomban felkeltették a diákok érdeklődését. Azonnal szétosztották a több mint húsz darab katonaruhát, s nevetgélve próbálgatták, hogy jó-e rájuk? Végül tizenöt tanuló egyenruhába öltözött. Ők komolyan készültek a harcra. Már egyenruhában feszítettek, mikor a kollégium igazgatója, aki az akcióról mit sem tudott, közéjük toppant. - Mi történik itt? Mi ez az egész? - rivallt rájuk. Néma csend. Senki nem válaszolt. - Ti nem tudjátok, mi történt? - Nem. - Nem tudjátok, hogy az oroszok megtá­ madtak minket? Hogy Budapesten harcok folynak? Az oroszok nemsokára itt lesznek, ti pedig egyenruhában paradéztok? - Megtámadtak? Az nem lehet. - De lehet. Lehet, mert van. Azonnal vet­ kőzni! Le az egyenruhával! Egyenlőre az iro­ dába tegyétek, aztán vigyétek el valahová! A fiúk szó nélkül engedelmeskedtek. Hang nélkül öltöztek át civilbe. Csend volt az épületben, csak az eső kopogott az ablakpár­ kányokon. Az egyenruhákat két nap múlva, novem­ ber 6-án szállították el. Éppen az orosz csapa­ tok megérkezése előtt. �palócföld 91/5 Szokács László Lehetetlen, hogy mindig ők győzzenek... (színházművészeti arcképvázlat) P a á l I s tv á n Jászai díjas rendező 1942. június 13-án született Szegeden. A József Attila tudományegyetem bölcsészkarán 1965-ben magyar nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát. Vezetésével érte el az 1970-es évek elején oszágos és Európa hírű sikereit a Szegedi Egyetemi színpad. Dolgozott és rendezett Szegeden, Kaposvárott, Budapes­ ten, Pécsett és Szolnokon. A veszprémi Petőfi Színház rendezője. Színházról, a művé­ szet és politika kapcsolatáról, aktuális színházpolitikai kérdésekről Paál Istvánnal Veszprémben beszélgetettünk. - Hogyan kezdődött kapcsolatod a szín­ házzal? - Már középiskolás koromban mindennél jobban érdekelt a színház, rendező akartam lenni. Amikor nagyon nagy nehézségek árán bekerültem az egyetemre, úgy gondoltam, az egyik szakot, a történelmet “leteszem”, hogy az így felszabaduló időben esztétikával, filo­ zófiával, művészettörténettel tudjak intenzí­ vebben foglalkozni. Olyan tárgyakkal, ame­ lyek egy színházi művész számára fontosak. Sikerült is egyszakosodnom és Szauder Jó­ zsef professzor úr tanítványaként diplomát szereznem. - Említetted, hogy nehezen kerültél az egyetemre. Miért? - Mert 1956-ban elsős gimnazista voltam és természetesen én is, mint Szeged összes középiskolása és egyetemistája, ott voltam az utcán, mert mi valóban az új márciusi fiata­ loknak hittük magunkat. Ez a “múltam” so­ kaknak szemet szúrt. Hozzá kell tennem, min­ den álszerénység nélkül, hogy az áltlános és a középiskolában is jó tanuló voltam, később az egyetemen népköztársasági ösztöndíjas. Nem azért kerültem tehát nehezen az egyetemre, mert hülye voltam, vagy a megfelelő pontszá­ mot nem tudtam megszerezni, hanem mert apámat és engem is az “ellenforradalmár”nak nevezett skatulyába vagy fiókba helyez­ tek el. Benke Valéria miniszterasszony rugal­ masságának, emberi hozzáállásának köszön­ hetem, aki ügyemet kivizsgáltatta és pótfelvé­ telivel 1960-ban elkezdhettem tanulmánya­ imat. - Kanyarodjunk vissza a színházhoz! - Már az egyetemi évek alatt, másodéves bölcsész koromban összeszedtem minden bá­ torságom - mert bevallom önbizalomhiány­ nyal küszködtem - és jelentkeztem az egyete­ mi színpadhoz, amely akkor már működött és egy negyedéves bölcsészhallgató, a rendkívül értelmes és agilis Danis Győző volt a rende­ zője, vezetője. Mellette lettem rendezőasz­ szisztens és harmadéves koromban szavazta meg az együttes, hogy első önálló munkámat elvégezhettem. Ennek Forrongó irodalom volt a címe. Mai fogalmaink szerint ez egy szerkesztett irodalmi színpadi műsor volt. Költészet, líra, próza. Ionescu Orrszarvújának 497 �palócföld 91/5 harmadik felvonását is előadtuk. Elég türhe­ tően sikerült, s ettől kezdve az együttes teljes jogú tagja lettem. - A “kőszínház” felé nem kacsintgattál? - Amint a bölcsészkart befejeztem, azon­ nal jelentkeztem, hogy bármiféle minőségben - esetleg segéddramaturg, segédrendező, még akár mint ügyelő is - ott legyek a színháznál, a színpad világánál. Az európai színvonalú, nagyszerű muzsikus Vaszy Viktor, az Állami Operaház mellett, azzal szinte egyenrangú ze­ nei színházat hozott létre Szegeden és hajlan­ dó is lett volna alkalmazni, de hogy ki vagy kik - ezt a mai napig nem tudom -, “megfúr­ tak”. Tény: az első és nagyon kedvező beszél­ getésünk után sajnálattal közölték velem, hogy státusz hiányában nincs mód arra, hogy bármilyen minőségben alkalmazzanak, hogy a társulat tagja legyek. - Elkeseredtél? Mit tettél ezután? - Nem voltam letörve, mert ott volt azért a Szegedi Egyetemi Színpad, ami végülis ne­ kem a tanulóéveimet jelentette. Egy sereg ér­ telmes, kitűnő fiatal, az egyetem, ahol a szín­ játszásnak Szent-Györgyi Albert rektorsága óta létező hagyományai voltak. Úgy gondol­ tam, ha másért nem, ezt azért mindenképpen érdemes csinálnom és elmentem két évre fő­ állású népművelőnek Szegeden egy művelő­ dési központba. Másodállásban, szerződéssel az egyetemen, mint a színpad vezetője dol­ goztam. Teltek múltak az évek és éreztem, baj van, mert nyugdíjas koromig nem rajzolgat­ hatom a kertbarátok körének plakátjait az iro­ dában, nem szervezhetem a szabás-varrás tan­ folyamot. S ha már Szegeden nem engedtek be a színház falai közé, hát elkezdtem tapoga­ tózni, hogy hol, merre találok ösvényt. Volt egy fiatal tehetséges rendezője a sze­ gedi színháznak, ma is a pályán van, Sándor Jánosnak hívják. Azóta kétszer is a szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. Ő akkori­ ban átszerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. Ez a színház nem tévesztendő 498 össze azzal a nagyszerű társulattal, akikkel Zsámbéki Gábor és Komor István dolgozott együtt. Ez akkoriban az ország egyik leg­ rosszabb színháza volt, Sándor János minden igyekezete ellenére. - Sándor János volt tehát az “ösvény” , hívott, mentél. - Mentem, ő volt az egyetlen kvalitásos ember, mert valami hihetetlen színvonaltalan körülmények közé kerültem. Gondold el: egykori ÁVH-s tiszt volt az igazgató-főrende­ ző. Elvégezte, mint sokan mások, a főiskolán azt a hároméves “tanfolyamot” - mert más­ nak nem tudom nevezni - amit sokan mások végeztek, mert 1956 után sok vezető színházi emer került börtönbe, disszidált vagy szilen­ ciumot kapott, s a színházakhoz megbízható káderek kellettek. A mi emberünk határozta meg a színház arculatát és szegény Sándor Jancsi hiába küszködött, az egy iszapbirkózás volt. De nagyon sokat tanultam itt! Súgónak alkalmaztak. Képzeld el, hogy Shakespeare Machbetjétől kezdve az Isten véled édes Pi­ roskám című zenés színpadgyalázásig nyolc darabot súgtam le és én voltam az egyetlen bölcsészdiplomás súgó egész Magyarorszá­ gon. Hogy kapjak egy kis pénzt - mert 1500 forint volt a havi gázsim -, néhány mondatos epizódszerepeket is eljátszottam felléptidíjas­ ként. Sándor Jancsi rendezéseiben maga mel­ lé vett asszisztensnek. Nagyon lelkes voltam, szerkesztettem ingyen, barátságból a színház előadásainak műsorfüzetét, melyért - mint később megtudtam - a színház párttitkára, egyben művészeti titkára - vágta zsebre alkal­ manként az ezer forintot. Mikor megjelent egy-egy szám, velem mindig kezetrázott és gratulált: jó a szerkesztés, remek bölcsész­ munka! Egy évig voltam Kaposvárott. - Mi következett Somogyország után? -Jelentős dátuma életemnek 1968! Ebben az évben indult rendezői szak a főiskolán. Úgy gondoltam, van bölcsészdiplomám, értek a színházesztétikához, tudom a művészet- tör­ �ténetet, meg egy kis filozófiatörténetet is, a színház világából is ragadt rám valami, hiszen öt éven át vezettem az ország egyik legjobb amatőr együttesét Szegeden. Vettem hát a bá­ torságot és jelentkeztem a főiskolára. Marion Endre felvételiztetett és egy ötper­ ces tréfás testgyakorlat alapján megállapítot­ ta: nins semmiféle közöm, tehetségem vagy affinitásom a színházhoz. És tényleg öt percig tartott ez a kis vizsga, este felolvasták a to­ vábbkerülők nevét - ez a legelső szűrővizsga volt - és én nem szerepeltem közöttük. Mind­ ez nem győzött meg arról, hogy a színházhoz nem értek. Inkább arról, hogy ez egy hihetet­ len aljas, cinikus, szakszerűtlen felvételi volt. Megesküdtem magamban, hogy akkor is szín­ házrendező lesz belőlem, főiskola nélkül, sa­ ját erőből, létező vagy nem létező tehetségem alapján, ha megüti a guta Marton Endrét vagy bárkit. Baráti segítséggel vissza tudtam menni Szegedre ügyelőnek. - Meddig maradtál Szegeden a színháznál? - Két éven keresztül 1969-től ügyelő, majd három évig rendezőasszisztens voltam. Megkérdeztem Giricz Mátyást, a frissen kine­ vezett színházigazgatót, van-e valamiféle re­ ményem arra, hogy akármiféle bóvlit, egy monodrámát, vagy egy szerkesztett műsort csinálhatok. Azt mondta: erre még nagyon so­ kat kell várni, nincs esélyem, mert mások ré­ gebben vannak a pályán, képzettebbek mint én. Neki is megvannak a maga emberei, aki­ ket Debrecenből hozott és az egyik már ren­ dezte a János vitézt, én pedig Lendvai Ferenc alatt mindössze Pinter Étellift-jét Végvári Ta­ mással és Kovács Jánossal. Krisztusi korban voltam, 33 éves, ezt el is mondtam Giricznek és azt is, hogy tovább nem hazárdírozhatok az életemmel és elkértem a munkakönyvem. Majdnem megsértődött: miért, maga nagysze­ rű rendezőasszisztens, nyugodtan maradhat, 200 forinttal felemeljük a fizetését. Mondtam, amire gondoltam: számomra nem életcél hosszú távon asszisztenskedni, nem kívánom tovább az életem erre pocsékolni, mert a leg­ trehányabb, legdilettánsabb rendezőktől kezdve olyan profik mellett is dolgozhattam, mint Székely Gábor, s úgy éreztem, már tudok annyit, hogy nincs értelme 50 éves koromig csak a kávét hordanom. Maradtam tehát Szegeden, mert az egye­ temnek volt egy nagyon klassz húzása: ami­ kor megtudták, hogy munka nélkül vagyok, azonnal behívattak a JATE rektori hivatala mellett működő kulturális titkárságra. Ebben az egyetemi színpados Ambrus György segí­ tett; a titkárságon dolgozott és szólt a rektorhelyettesnek. A kultúrális titkárság főállás­ ban, művészeti előadóként alkalmazott és leg­ fontosabb feladatomnak az Egyetemi Színpad művészeti vezetését jelölték meg. Ekkor már 34 éves voltam és megkaptam életem csúcs­ gázsiját, 2300 forintot. Bizony rendeztem már egy-két darabot, külföldi fesztiválokra jár­ tunk, sikerek voltak mögöttünk, s az országos egyetemi fesztiválokon mindig mi hoztuk ha­ za az összes díjat. A rendezés, a legjobb előa­ dás, a női és férfi alakítások díjait is. - És ekkor következett az egyetemi szín­ pad aranykorszaka... - Így igaz. Csúcskorszak volt, aranykor­ szak, mint a fociban. Otthon voltam Szegeden és teljes energiámat, amit a hivatásos színház visszaszorított, visszapréselt belém, a munká­ nak szentelhettem. Ehhez két tucat nagyszerű fiú és lány is kellett. A munka, a sikersorozat az 1970-cs évek elejétől 1974-ig tartott. Kez­ dődött Déry Tibor Óriáscsecsemőjének előa­ dásával egészen Sarkadi Imre Kőműves Kele­ menjének bemutatásáig. Ez olyan négy év volt, amit - bármilyen hihetetlen - a mai na­ pig életem legboldogabb időszakának tartok. - Igenám, csak ezek voltak azok az évek, amikor Pesten március 15-e alkalmából egye­ temistákat reflexből megvertek, bevittek. - Szegeden ilyen durva, aljas atrocitások nem történtek, de az én embereim kö­ zül is bevittek a rendőrségre kihallgatásra 499 �palócföld 91/5 egyetemistákat. Eközben a Petőfi rock-kal, amellyel minden létező díjat “lenyertünk”, bejártuk fél Európát. Voltunk Lengyelország­ ban, Olaszországban, Jugoszláviában és Ausztriában is. Miközben mi a képernyőn Pe­ tőfi Sándor és Március 15-e emlékére tettünk valamit, amikor Szegeden leszálltunk a vo­ natról, civil- és egyenruhás rendőrök vártak bennünket. Ez azután történt, miután a Klau­ zál térre, a Kossuth szobor elé a KISZ bizott­ ság szervezett egy rövid ünnepséget, ami va­ lami skizofrén módon az Internacionáléval kezdődött. Néhányan a színpad tagjai közül ott voltak, elmentek tejesen spontán módon. Tele volt a Kárász utca, a Klauzál tér egyete­ mistákkal és gimnazistákkal ugyanúgy, mint 56-ban. Begyűjtöttek néhány embert, nagyon nehezen megúszták, megúsztuk, mert hála a jóistennek volt egy tudományos rektorhelyet­ tes dr. Serfőző, aki velünk együtt ott volt és igazolta, hogy semmiféle atrocitást nem kez­ deményeztek a fiatalok, egyszerűen csak ün­ nepelni szerettek volna. Ezt követően elindult ellenünk mindenfé­ le szinten egy olyan vizsgálatsorozat, amit igenis csak a koncepciós perekhez lehetett ha­ sonlítani. Ezt úgy értsd, hogy a magán­ életünktől kezdve addig, hogy Ambrus Gyuri és én elsikkasztottuk-e az egyetem pénzét, mindent vizsgáltak. És hogy tudatosan, ellenforradalmárként lázító akcióra készülünk. Mert közben a KISZ bizottság emberei saját telefonjukat lehallgatva megtudták, hogy a “vörös grófnéval”, Andrássy Katinkával Ká­ rolyi Mihály özvegyével közvetítőn keresztül beszélek, egy mácius 21-i ünnepélyről, amelyre szeretett volna férje levelezéséből történelmi dokumentumokat nekem ideadni. Másfél éven keresztül mindent megtettek a vallatótisztek - akik alattam végzett bölcsészhallgatók voltak -, hogy mindezeket a badar­ ságokat bizonyítsák. Igaz, nem nekünk kellett bemenni, ők jöttek ki a KISZ bizottságra, a rektori hivatalba és hol egy, hol három nyo­ 500 mozó tett fel keresztkérdéseket. Ez másfél éven át tartott! A dolog summája, amit egy volt évfolyamtársam, Sebe János fogalmazott meg, akivel egy tanulmányi csoportba jártam, a következő volt: most, amikor az ideológiai harc élesedik, s mi, akik egy vidéki nagy egyetem tagjai vagyunk - az egyetemi színpa­ dosok közül mindenki nappali tagozatos volt - olyanfajta politikai és filozófiai eszméket terjesztünk, amely az ellenség malmára hajtja a vizet. Gyengítjük a hatalmat, a szilárd poli­ tikai szembenállást mindazzal, ami ránk nyu­ gat felől tör. És ha ez nem is ellenforradalmi cselekmény, de a titkos szerveződésnek egy olyan fajtája, amely politikai és jogi értelem­ ben is minősíthető! Izgatás! Másfél év után, szerencsére az egyetem pártbizottságán de a KISZ bizottságon is volt néhány valóban értelmes és becsületes ember, nekik volt köszönhető, hogy az összes létező vizsgálat pozitív eredménnyel zárult: semmi­ ben nem vagyunk felelősségre vonhatók, semmi olyat nem tettünk, ami a rendszert er­ kölcsileg anyagilag, politikailag, filozófiailag támadja. És azon a napon, amikor ezt leírták, be­ mentem a rektori hivatalba és életemben már nem tudom hányadszor, elkértem a munka­ könyvemet. Két hét múlva így tett Ambrus Gyuri és egy hónap múlva az egyetemi klub igazgatója, Kerekes László. Akkor azt mond­ tuk: ezek után soha többet! Pedig mindenféle funkciókat ajánlottak. Eközben egy szemesz­ teren keresztül színház- és filmesztétikát taní­ tottam a bölcsészkaron az ötödéveseknek. És volt egy speciál-kollégiumom - fogod érté­ kelni - amelyre 80-100-an eljöttek, nem fér­ tek a teremben. Eljöttem Szegedről is. - Újra kézbevetted a vándorbotot. Hová vezetett utad? - A feleségemhez Pestre. Addig is hívott, de mindig mondtam: nekem Szegeden van dolgom, feladatom. Albérletek, kölcsön­ lakások, megalázó helyzetek következtek. �Közben Ruszt József kétszer meghívott, s mint vendégrendező, rendeztem a jónevű Universitas együttesnél a Budapesti Egyetemi Színpadon. Mint A-kategóriás amatőr rende­ ző, 1400 forintot kaptam. Ennek is örültem... Az egyik napon Sík Ferenc, a pécsi szín­ ház főrendezője telefonált. Elmondta, tudja, hogy lengyel szimpatizáns vagyok, rengete­ get jártam Lengyelországban, hiszek Gro­ towszkiban. Lengyel darabot, Janusz Kra­ sinski Ha megjönnek a fivéreim című munká­ ját kellene rendeznem, amit egy végzős főis­ kolás vizsgadarabként nem akar színpadra vinni, mert fél a bukástól. Akkor miért ajánlod föl nekem - kérdeztem Síkot. Mert neked semmi veszíteni valód nincs - mondta. - Ma péntek van - folytatta -, föladom a darabot expressz, szombaton megkapod, elolvasod és hétfőre várunk. - Ez három nap, hogy készü­ lök fel? Elolvasod és megrendezed. Vagy pro­ fi vagy, vagy nem? Ekkor döbbentem rá, mit jelent ez a szó Magyarországon: profinak len­ ni. Úgy tettem, ahogy Sík kérte. A darab az alapszituációt tekintve hasonló történelmi és morális helyzetről szólt, mint Vajda filmje, a Hamu és gyémánt. Amikor elkezdődtek a pró­ bák, három hétig egyetlen használható inst­ rukciót nem tudtam adni a színészeknek, leg­ feljebb annyit, hogy ne ütközzenek össze a színpadon. Egy próbán aztán előrejött Pásztor Erzsike, az Isten áldja meg, mert nagyszerű színésznőnek tartom, lenézett a sötét nézőtér­ re és azt mondta: - Pista, itt van? Ott ültem hátul, egyedül: - Itt vagyok! - Mert csak azt szeretném mondani - folytatta Erzsike - a többiek nevében is, hogy mi csináltunk már úgy előadást, hogy egyetlen instrukciót nem adott senki és hát azért mindig összejött a darab. Most szeretnénk tudni, mert tíz nap múlva premier, hogy kapunk-e instrukciót vagy csináljuk végig és maga ott ül a sötét­ ben. Azt mondtam, becsület szavamra fogok instrukciót adni, ígérem, csak még egy kis időt kérek, mert senkit nem ismerek szemé­ lyesen és ez az első hivatásos rendezésem. Eltelt néhány nap, megérkeztem Pestről és ahogy elkezdődött a próba, előre mentem az első sorba: - Hölgyeim és Uraim, most meg­ rendezem a darabot! - Nocsak - mondták. És tíz nap alatt úgy összeállt a darab, hogy azon­ nal szerződtetési ajánlatot kaptam a Pécsi Nemzeti Színháztól. Két évig maradtam Pécsett, s ebből az idő­ szakból legszívesebben és a mai napig is leg­ jobb profi színházi munkámnak tartom Ca­ mus Caligulájának magyarországi ősbemuta­ tóját. A kövekező évben Jarry Übü királyának bemutatóját rendeztem. Ezek a darabok a ma­ gyar színházakból ki voltak tiltva, mint gya­ nús, egzisztencialista művek, amelyek meg­ zavarják tudatunkat... Az őrült császár, meg a halál... meg a szabad választás... Hogy eljöttem Pécsről, ennek oka nem az volt, hogy rossz feladatokat kaptam, hanem a színház igazgatója. Nem akarok rosszat mon­ dani róla, mert már nem él. A Szovjetúnióban végezte a rendező-szakot és olyanféle autok­ ratikus módszerekkel vezette a színházat, amelyek számomra elviselhetetlenek voltak. A lehető legjobb pillanatban kaptam táviratot Szolnokról. Székely Gábortól. Szegeden egy­ szer asszisztense voltam, és pécsi munkáim közül is egyet vagy kettői látott. Táviratozott, mert műsorra tűzték Bulgakov Álszentek öszeesküvése című darabját és nincs rendező­ jük. Vállalnám-e vendégként? Azonnal igent mondtam, hiszen Moliere és XIV. Lajos konf­ liktusáról van szó, a mindenkori hatalom és az annak kiszolgáltatott művész viszonyáról. Ami­ kor Székely Gábor meghívott, még nem gon­ doltam, hogy nyolc évig maradok a városban. - Nem túlzás: ebben az időben Szolnokra figyelt az ország, a színházat szerető közön­ ség. Felsorolnál néhány szakmailag is figye­ lemre méltó előadást? -Talán ott kezdeném, hogy Kerényi Im­ rével kitaláltuk és megnyitottuk a Szoba Szín­ házat. amely Samuel Becket A játszma vége 501 �palócföld 91/5 című darabjával nyitott. Rendeztem Pinter Születésnapját, és még Kerényi “idejében” életem egyik legfontosabb előadását, Mrozek Tangóját, amelyet addig a kultúrpolitika a leg­ keményebb módon, mind az amatőr, mind a profi színházakban betiltott. Rendeztem Dür­ renmattól Az öreg hölgy látogatását Temessy Hédi vendégművésznővel a főszerepben. A darabbal Salgótarjánban is szerepeltünk és jól emlékszem, igen hálás volt a tarjáni kö­ zönség. Erről a kiváló Temessy-alakításról ér­ demtelenül elfeledkezett a szakma. Én ennek a művésznőnek nagyon sokat köszönhetek, a mai napig példaképem. A nagyszínházban vittem színpadra Albee Nem félünk a farkas­ tól című művét. Amikor kineveztek a szolno­ ki színház főrendezőjének, kicsit mottóként, kicsit programadó előadásként régi terveim közül színre vittem Az Ember tragédiáját, a Hamletet és Csehov Ványa bácsiját. Mind­ ezek az előadások azért voltak fontosak szá­ munkra, mert valamiféle áttételen keresztül meg tudtuk fogalmazni azt a fajta szellemi nyomort, terrort vagy elnyomatást, amiben él­ tünk. Igen, ma már könnyű azt mondani, hogy ezek “áthallásos” előadások voltak. Ezt az esztétikai kifejezést én ezekben az években hallottam először. - Ezeket az “áthallásos” darabokat, ren­ dezéseket nemcsak a közönség, az irányított kultúrpolitika vezetői is “vették” ? - Egyetlen taktikánk volt, amikor eljött a műsorterv elkészítésének ideje, beadtunk egy sereg olyan darabot, amelyekről tudni lehe­ tett, hogy közülük egyet-kettőt, akár hármat is a hatalom embere ki fog húzni. Ez azon múlott, hogy az illető hivatalnoknak, aki ott ült a tanácson vagy a pártbizottság agitprop osztályán, milyen vastag bőr van a képén, vagy mennyire intelligens. Minden darabot nem húzhattak ki, ezért mindig sikerült né­ hány olyan művet átmenteni a műsortervbe, amit be akartunk mutatni. Ez mindég egy ki­ csit győzelemnek számított. 502 Nekem akkoriban volt egy hasonlatom. Az, hogy van két tenyér. Az egyik tenyéren mászom én, mint egy hangya és figyelik, hogy merre haladok. A másik tenyér az én tenyerem, amelyen azt figyelem, hogy a hata­ lom merre mászik. Ezek nagy sakkpartik vol­ tak. Ki kellett mindig találni, hány lépéssel gondolkodhatsz előre úgy, hogy ha lehet ne szükségszerűen és ne mindig te légy a vesz­ tes. Mert az rendkívül megalázó! Nálad érték­ telenebb emberektől vereséget szenvedni újra meg újra. Ez önbecsülésedet, a szakmádba, a munkádba, a feleségedbe, a gyerekedbe, a ha­ zádba vetett hitet szerte roncsolja... Nem lehe­ tett, hogy mindig ők győzzenek. Nem voltunk forradalmárok, de ránk volt bízva a színházak egy része. - Az egyik Becket-rendezésed országos botrányt kavart. Mi történt? - A játszma vége című darabról volt szó, egy totális halál-vízióról. Arról, hogy egy képzelt “atomtámadás” után hogy van össze­ zárva egy tolókocsihoz kötött vak és az az ember, aki túlélte a szörnyűséget és csak azért él még, mert a tolókocsihoz láncolt vak em­ bernél van annak a szekrénynek a kulcsa, amelyben a maradék élelmet tárolták. Becket nem vidám író. Ő volt a legelső, aki figyel­ meztetett bennünket: álljatok meg emberek, mert ez vár rátok. Kitűnő színészek játszottak Huszár László és Jeney István. Egy ilyen elő­ adás után nem lehet felállni a tolókocsiból, levenni a szemüveget és meghajolni. A nézők a díszleten keresztül, az utolsó képbe mereve­ dett színészek mellett egy rájuk váró rettene­ tes panoptikumban hagyták el a nézőteret. És nem tapsoltak! Ugyanis épeszű ember nem tapsol annak, hogy elpusztul az apja, az anyja, a gyereke, hogy elpusztul az emberiség. Büszke voltam a szolnokiakra, hogy megér­ tették a darab lényegét. Akkoriban még volt filmhíradó. Lejöttek a híradósok, forgattak, s megkérdeztek nem za­ var-e engem, hogy nem tapsolnak a nézők. �Nem - mondtam, sőt büszke vagyok, hogy megértették az előadás üzenetét. Az ember saját megásott sírgödre szélén nem tapsol, ha­ nem belegondol, hogy mi történhet még. Ezt nagyon becsületesen akkor is és most is így gondoltam. Eltelt pár hét és a pártkongresszust meg­ előző nagybudapesti pártaktíván szólásra emelkedett egy nagyon híres, a szövetséget és a főiskolát is irányító ember, Kazimir Károly, aki látta a filmhíradót és engem a plénum előtt potenciálisan följelentett. Mondandójának lé­ nyege az volt, hogy van vidéken egy fiatal rendezőkolléga, aki annak örül, hogy a nézők nem tapsolnak, ahelyett hogy annak örülne, hogy a nézők felszabadultak, vidámak, érzik, hogy jól élünk és bár vannak problémáink... stb. Néztem a Hét című műsorban az adást, nem vagyok gyáva ember, de biztos voltam benne, hogy végem van. A pályáról el fognak tiltani. Néztem Kádár Jánost, ahogy ott ül és Kazimírt, ahogy mindezt mondta, mondta. A nevemet nem említette ugyan, de mindenki tudta, hogy kiről van szó. És egyszercsak Ká­ dár egy lassú mozdulattal eltakarta arcát... Egy szolgálati lakásban laktam, szétnéztem, hogy mennyi holmim van, mit tudok becso­ magolni. - És három hét múlva jött a: értesítés, hogy Jászai díjat kaptál s kineveztek főrende­ zőnek. - A dolgok tragikomédiája, hogy a Jászai díjat két hét múlva kaptam meg és három hét múlva, miután saját szándékából Kerényi Im­ re távozott Szolnokról, helyére kineveztek fő­ rendezőnek. A díj átadásakor odajött hozzám a Kb egyik kultúrális ügyekkel foglalkozó megbízottja - hirtelen nem jut eszembe a ne­ ve. - Gratulálok Paál elvtárs - mondta miután koccintottunk. Nekünk olyan pártonkívüliek­ re, mint ön, akik jól végzik munkájukat, szük­ ségünk van. Látta két héttel ezelőtt a tv-ben a pártaktíva összefoglalóját? Mit gondol Kádár elvtárs miért ráncolta össze homlokát és miért simította el? Valamit dadogtam, hogy nem tu­ dom megmondani, mire folytatta: - Kádár elvtárs ezzel azt jelezte, hogy jön ide, erre a plénumra egy ilyen partikuláris területet érin­ tő, majdhogynem személyeskedő kérdés. Hogy egy vidéki rendező örül, vagy nem, hogy tapsolnak-e vagy nem, ez a téma nem ide tartozik. Úgy hogy Kádár elvtárs rosszal­ lását fejezte ki Kazimir elvtárs mondandójá­ val kapcsolatban. A nagyaktívára sokkal fon­ tosabb témák tartoznak, ön pedig menjen vissza Szolnokra és dolgozzon jól. A viszont­ látásra! - A Becket-ügy szerencsésen zárult, de többször említetted nekem azokat az “összejö­ veteleket” , amelyekre behívtak benneteket a kulturális minisztériumba “eligazításra” . - Ez már szerintem ennek a kultúrpoliti­ kának egyfajta paranoiája volt. Évente kétszer a magyar színházak vezetőit, főrendezőit és az úgynevezett fenntartó szervek illetékeseit összehívták és olykor a lehető legordinárébb módon letolták, felelősségre vonták, megfe­ nyegették. És közölték, hogy mit lehet tenni és mit nem. Most csak hadd magamról beszél­ jek és néhány olyan emberről, akiket nagyon tisztelek. Szinte névsorolvasásszerűen ment: Ascher itt van, Szikora itt van, Paál itt van? Felnyújtottuk a kezünket. - Nahát, amit ott maga Szikora Győrben csinált, azt nem! mondta Tóth Dezső. És Szikora valóban ott Győrben nem. Aztán eldöntötték és Szikora egyik napról a másikra a levegőben találta magát, hogy repült valahonnan valahová... Tudtam, hogy sorra kerülök, mert 1980ban Szolnokon Az ember tragédiáját ellenfor­ radalmár előadásnak minősítették. Miután köztudott volt, hogy lengyel szimpatizáns va­ gyok, rámfogták, hogy a Solidarnost eszmerendszerére építettem a darabot, ami merő ha­ zugság volt. Madáh darabja volt az első drá­ ma, amit már nyolcévesen elolvastam, s aztán 503 �palócföld 9 1 /5 évente mindig. Vizsgálat is indult Szolnokon, be akarták tiltani, le akarták venni a darabot, de ekkor is volt egy nagyon becsületes és nagyszerű ember, a megyei első titkár. Andrikó Miklós - később minisztériumi államtitkár lett - , aki megmentette a darabot. Kiállt mel­ lettünk (kétszer is megnézte) kijelentve semmiféle ellenforradalmi, semmiféle len­ gyel-ügy nincs a rendezésben. Erre Tóth De­ zsőék azt mondták: akkor sajtószilencium! Fél éven át nem jelenhetett meg semmi Ma­ dách művéről. Jöttek az, újságírók, a szakma legjobbjai, nézték az előadást és nem írhattak egy sort sem. Eltelt fél év és egyszercsak megjelent a Népszabadságban egy nem túl durva hangú, de elég kemény irás, ami “betar­ tott”. A Mozgó Világ mellém állt, dicsért. Tóth Dezső felemelte hangját: Paál István itt van? Mint az iskolában jelentkeztem. Igen, itt vagyok. - Hát akkor magának a kö­ vetkezőket mondom: Olvasta a Mozgó Világ­ ban a kritikát? - Igen, olvastam miniszterhe­ lyettes úr. - És mi a véleménye? - Normális írás - válaszoltam. - Nem ezt kérdeztem. Ha ön egyetért azzal, amit Az ember tragédiájáról írnak, arról a darabról, aminek kihúzta az utolsó mondatát, hogy ember küzdj és bízva bízzál - és ugye tudjuk elvtársak, hogy ez nem véletlenül a Mozgó Világban jelenik meg - akkor nem tudom, hogy mit gondoljak ön­ ről. Ha viszont nem ért egyet, miért nem tilta­ kozik a sajtó legnagyobb nyilvánossága előtt ez ellen a cikk ellen, ami az ön rendezését jónak tartja? Erre a tudathasadásos mondatra csak annyit feleltem: - Miniszterhelyettes úr, a Népszabadságban az általam rendezett Tragé­ diáról írt cikket sem én diktáltam. - A hatalom diktált, de pénzt adott és akárhogy nézzük remek előadások is szület­ tek. Most a lovak közé dobták a gyeplőt. Csi­ náljátok, tartsátok el magatokat. Hogyan lá­ tod? - A pártállam egyetlen jó vonása volt a 504 szinhzpolitikát tekintve, hogy igenis biztosí­ totta a színházak működési feltételeit. Napról napra, hónapról hónapra, évadról évadra. Ezért cserébe megalázott embereket, tönkre­ tett vagy külföldre kényszerített színészeket, rendezőket és követelte, használta a három T-t, a tiltást, tűrést, támogatást. Valóban, azt hiszem ma bármit be lehet mutatni. Nem érzem ugyanakkor azt a fajta felelősséget, amit egy Európa ház felé törekvő vezetésnek tanúsítania minimális és kutyakö­ telessége lenne, egy olyan intézmény iránt, amely valóban élő kapcsolatot teremt ember és ember közt, amely igenis élő szinten hasz­ nálja azt a nyelvet, amiért Szlovákiában vagy Erdélyben harcolni és megalázkodni kell, olyan intézmény iránt, amely legfontosabb hazai és nem hazai, hanem Európát tekintő gondolatainknak naprakész megfogalmazója lehet, és eziránt mély elkötelezettséget tanú­ sítana. - Nagyon sok támadó kritika is éri ugyan­ akkor a mai magyar színházművészetet, hogy belterjes, hogy nincs igazán színészképzés, hogy egyesek kisajátították a szakmát. - Én azt hiszem, és nem akarok senkit megsérteni, a főiskola és néhány fontos szer­ vezet, akár a szövetség, akár a színházi dolgo­ zók szakszervezete, vezető budapesti színhá­ zak, egy-két fontos vidéki színház egy vi­ szonylag kisszámú klán kezébere kerüli an­ nak idején. Nem volna ildomos, hogy én most neveket említsek, mert közülük néhányan már nem élnek, néhányan viszont itt vannak, ez tagadhatatlan. Nem vitatható, hogy ezek kö­ zött az emberek között valóban kiváló szín­ házi szakemberek voltak, csakhogy az egész magyar színházi életet hűbéri birtokuknak te­ kintették. Ez azért volt óriási hiba, mert az ő esztétikai, filozófiai és politikai meggyőződé­ sük nyomta rá alapvetően a bélyegét az egész magyar színházi életre, ezen belül például a színészképzésre is. Sokkal több és jobb tanár van Magyarországon, mint azt hinnénk, csak �ezeket az embereket szakmai féltékenységből különböző ürügyekkel nem tartották alkal­ masnak, hogy a fiatalabb generációt tanítsák és nem is engedték közelükbe. - Szegedről indultunk az Egyetemi Szín­ padról, ahol kezdtél. Az amatőr színpadok versenyeinek zsűrijében is sokszor jelenvoltál. Ez a mozgalom napjainkra elsorvadt, kiszen­ vedett... - A hetvenes évek elején mi tökéletesen ellenőrizhetetlenek voltunk. Ugyanezekben az években létrejött az a rockzene, amit a mai napig elérzékenyülve hallgatunk. Illésék, az Omega, a Metro és létrejött némi késéssel a táncház mozgalom. Igenám. csakhogy a rock­ zene akármilyen - Bródy Jánost én nagyon kedvelem, egyszer találkoztam vele, akkori­ ban Petőfi Sándornak hitte magát - de tény, hogy néhány bújtatott mondatban azért ott volt egy passzív ellenállás szintjén megfogal­ mazott dolog, amit “vettek” a gyerekek. A másik a táncház. Abba még kevésbé lehetett belekötni, betiltani, hogy táncolják a tájegy­ ségek táncait, melyek egy része történetesen Erdélyből való volt. Mibe lehetett belekötni? - A színházba! A színház sokkal direktebben fogalmaz. És kiderült, hogy mégis mi vagyuk a legellenőrizhetetlenebbek. Ennek következ­ tében a Népművelési Intézettel elkezdték el­ lenőriztetni a dolgokat. Debreceni Tiborral, akivel nem vagyok haragban, nagyon sok ba­ jom volt, és olykor hivatalból egymással szemben álltunk. Magyarán szólva: egy alul­ ról jövő spontán módon szerveződő színházi akcióhullámot elkezdtek felülről beosztani, és azt mondták: fesztiválok, díjak, munkás­ színjátszás, parasztszínjátszás, gimnazisták, egyetemisták, zsűri, azt meghívjuk, ezt kihúz­ zuk, azt nem szabad, ezt szabad. Lehet pá­ lyázni! Beavatkoztak és ellenőriztek, s ettől a pillanattól kezdve kezdtek a dolgok egyre rosszabbul menni. Elkezdődött a sokkolás. Míg élek, nem fogom elfelejteni, a Petőfi rockot, amivel megnyertünk minden díjat. majd a Fővárosi Művelődési Központban is bemutattuk, ahová az ország legjobb amatőr csoportjait hívták meg, tehát amolyan szuper­ találkozó volt ez. A Petőfi rockban 12 fiú és lány felolvasta a 12 pontot úgy, hogy feltartott egy papírlapot és elmondta azt a mondatot, ami rajta volt. Az előadás előtt Debreceni odajött hozzám és azt mondta: - Ez lehetet­ len! Én nem akarok börtönbe kerülni, gondo­ lom te sem, ez így nem megy! Mondom neki: - De az előadást mi eljátszuk! - Csak akkor, ha ezt a jelenetet kihagyjátok. - Jó! - mond­ tam - kimarad a “Mit akar a magyar Nem­ zet?” és a 12 papírlap. A gyerekek bejöttek, egy szó sem hangzott el, csak tizenketten száz meg száz üres papírlapot dobtak a levegőbe. Szegény Debreceni kishíján szívgörcsöt ka­ pott. Az előadás végén azt mondtam: - Nem te kérted, hogy ne hangozzon el a 12 pont? - Hogyan jöttél el Szolnokról és miért ép­ pen Veszprémet választottad? - “Felszabadulásunk” 40. évfodulója kö­ zeledett. Nekem Déry Tibor az Óriáscsecse­ mő bemutatója óta atyai jóbarátom lett. Annyira barátom, hogy eddigi egyetlen volt házasságom megkötésekor tanúm volt Bala­ tonfüreden, Böbe asszony pedig a feleségem tanúja. A Giu a Ritzben című könyvét nagyon fontos műnek tartottam és egy igen tehetséges drámaírónak Márton Lászlónak szóltam, hogy csináljon belőle egy színpadi adaptációt és mi ezt mutatjuk be az évfordulón. Egyszer csak kezdtek behívogatni a me­ gyei pártbizottságra. Megkérdezték, tudom-e, hogy ezt a munkát Déry a börtönben írta. Mondtam nekik, hogy legyetek erősek, tu­ dom. Sőt elmondta nekem, hogy arra is büsz­ ke, hogy hagyták ott írni. - Hogy, miként nem mondtam eddig, hogy ő volt a tanúm? Nem kérdeztétek, különben is ez magánügy. Aztán elkezdték mondani, hogy nem fogom tudni kiosztani a szerepeket, hogy nem lesz “pénzügyi keret”. És hiába érveltem, hogy egy nagyoperett kétszer annyiba kerül. 505 �palócföld 91/5 Egyszóval, azt szerették volna, hogy én a tár­ sulat előtt jelentsem be, nem vagyok felké­ szülve a darabra, amelynek nemcsak fősze­ replője, de az anyagi fedezete sincs meg. Nem mondtam ki a nemet, azt mondtam. - Ne hív­ jatok többet, nem érdekel a dolog, írjátok le ti! Leírták! A szöveg ma is megvan, szegedi la­ kásomon őrzöm. Évközben lemondtam. Január volt, külön­ böző ajánlatokat kaptam, és ezek közül a veszprémit választottam. Azért Veszprémet, mert itt sok jó színházi előadást láttam, s ide engem először - amire nagyon büszke vagyok - Latinovits Zoltán hívott. Levele ma is a legszentebb ereklyém. 506 Ez a társulat összetételét tekintve az ország egyik legjobb vidéki társulata. A város szép, és a város büszke arra, hogy színháza van. Büszke arra is, hogy Szent István feleségé­ nek, Gizellának az első temploma itt épült, hogy itt járt Szent Margit, és még megvan a kolostorrom is. A társulat rövid idő alatt befo­ gadott. Az egyik oldalon a Bakony, a másik oldalon a Balaton. Kimész az utcára, szívod a jó levegőt, ha kedved van, felülsz egy buszra és megnézed a téli Balatont. A színház vezetői nem erőszakolnak rám olyan feladatot, amit nem akarok megcsinálni. A színészek szeret­ nek, én is szeretem őket. Negyvenkilenc éves vagyok, miért keressek mást. Nekem jó itt. �Hasznos József Kutyaszorítóban I. ( 1941- 1945) I. INTELMEK Korai gyermekségein első könyvei közé, Édesapám “Jelzési Utasítás”-a tartozott, amelynek képekkel, ábrákkal teli lapjait kedvvel forgattam és betűit silabizálgattam. Ha nem értettem a titokzatosnak tűnő jelzéseket, majd később a szavakat, Apámhoz fordultam, aki ölébe vett, s úgy avatott be a vasúti rejtelmekbe. Két másik könyvvel: a “Forgalmi Utasítás”-sal, valamint a “Szolgálati és Illetmény Szabályzat”-tal együtt, az ebédlőszekrényünk polcán, a “főhely”-en foglalt helyet, mert Édesapám nagy becsben tartotta azokat. Ilyen előzmények után természetes volt, hogy 1934-ben, amikor az osztályfőnökünk megkérdezte a maturanduszokat, hogy milyen foglalkozást választanak, azt feleltem: “Vas­ utas” leszek... Ebben a világban azonban a tervem nem volt könnyen valóra váltható. Néhány évnek kellett eltelnie, amíg felölthettem az egyenru­ hát. Apám ekkor már 30 évet fogyasztott el a sínek birodalmában s azzal indított útnak: “Nehéz pályát választottál, amely talpig férfit kíván. Ha nem vigyázol kellőképpen, akkor az egyik lábad a sírban, a másik a börtönben. Tartsd be a vasutas főszabályt: Baleseted ne legyen, A vasút pénze meglegyen! Aztán: a vasút sokat követel és keveset fizet, de ami jár, arra biztosan számíthatsz. Szerényen meg is élhetsz belőle.” Nagy tapasztalat birtokában egyszerűen és magvasan beszélt. Szavai erősen belém­ rögződtek. A megszabott idő előtt levizsgáztam, kü­ lönféle önálló beosztásban gyakorlatot sze­ reztem, majd a MÁV Tisztképzőre kerültem. Ennek elvégzése után 1941-ben: “Az összes vasúti tiszti állás betöltésére” képesítettek. Megnősültem ekkor és azt éreztem, hogy cél­ bajutottam... II. FOGYÓ REMÉNYEK Néhány hónapig Zagyvapálfalván ügy­ ködtem, ahol legfőbb tevékenységem a vona­ tok forgalmának, valamint a távirda- és sze­ mélypénztári feladatok ellátásán kívül, a helyi síküveggyár vasúti kiszolgálása volt. Október hó 4.-én, már Salgótarján külső pu-on jelentkeztem Mihálka Lajos tanácsos, állomásfőnöknél. Lakásunk csak ugrásnyi tá­ volságra fekszik a munkahelyemtől, amelyből Éva, a feleségem szép otthont teremtett. A világos, napfényes szobákban jól mutatnak az új bútorok, fotelok, képek és szőnyegek. Az állomásfőnök - Mihálka Lajos - ősz­ hajú, 57 éves, nagy tekintélynek örvendő, ré­ givágású öregúr, feleségével (Friml Blanká­ val) és házvezetőnőjével a lakásunkkal szem­ ben lévő ház emeletén laktak, s mi hamar megszerettük a kedves házaspárt. 1942 január hó 1-én, Horthy István elnök aláírásával én is megkaptam az előléptetést, s 507 �palócföld 91/5 lilabársony parolimra a gomb helyett most már aranycsillag került. Nem sokkal később, 1942 február 19-én a Képviselőház elnökünket, kormányzóhelyettessé választotta, az eddigi elnökhelyettest, Imrédy Kálmán miniszteri osztályfőnököt pedig utódjának nevezték ki. Mihálka főnök úr, az irántam eddig is ta­ pasztalható rokonszenvének most újabb jelét mutatta azáltal, hogy állomásfőnökhelyettes­ nek bízott meg. Ezzel nagy hatáskört kaptam. Családi életünk harmonikus, s boldog örömmel vesszük tudomásul, amikor első gyermekünk jelezni kezdi létezését. Évi le­ ányom 1942 március 13-án Pesten a Rökk Szilárd utcai Bábaképző Intézetben született. Apai túlzástól mentesen mondhatom, hogy gyönyörű, egészséges leánykánk született, s hálásan csókolom meg Éva kissé meggyötört, de a boldogságtól sugárzó, halovány arcát. Dési Jóskát, az elődömet - saját kérésére - elhelyezték Salgótarjánból, s így beköltöz­ tünk az állomásfőnökhelyettesi lakásba. Az emeleten Mihálka főnökék és Kepenyes Ist­ ván intéző lakott, a földszinten pedig - raj­ tunk kívül - Molnár István tiszt és családja. 1942 júniusában további drasztikus élel­ miszerkorlátozások léptek életbe; az eddigi 20 dekás kenyérfejadagot napi 15 dekára kor­ látozták, és maximálták egy sereg fontos cikk árát. Július hó elején berakodott a salgótarjáni zászlóalj és elindult a frontra. A felszerelésük, legalábbis amiket vagonokba raktak, igen gyatra. Szekerek, lovak, könnyű kézifegyve­ rek. Síró családtagjaik körében, komor arcú honvédek, akik nem értik, hogy miért kell nekik Oroszországba menniük. A propaganda azt hirdeti, hogy Magyarországot a Donnál kell megvédeni a bolsevizmustól. Augusztus hó 20-án megrendítő hírt közöl a rádió, hogy Horthy István kormányzóhe­ lyettes a keleti fronton, repülőgépével lezu­ hant és hősi halált halt. Suttogják, hogy a né­ metek tették el láb alól, mert ellenezte az or­ 508 szág kiszipolyozását, persze biztosat senki sem tud mondani. Sokunkat megdöbbentett a tragikus hír, és őszinte részvéttel gondoltunk a kormányzóhelyettes özvegyére, valamint korán árvaságra jutott kisfiára. 1942 vége és 1943 első hónapjainak harc­ téri eseményeiről ijesztő hírek érkeznek. Sztálingrádnál a németek totális vereséget szenvedtek, s ahogy az várható volt, a pusztu­ lásba magukkal rántották a Voronyezs térsé­ gében harcoló 2. magyar hadsereget is. Las­ san megtudjuk, hogy a magyarokat utóvéd­ harcokban golyófogónak használják, s tízez­ rével hullanak el, fagynak meg, mert a német “kamerádok” a fedett helyekről kizavarják őket, sőt a honvédek járműveit is elrabolják, hogy saját irhájukat mentsék. Ideje volna már véget vetni ennek a számunkra teljesen értel­ metlen háborúnak. 1943 május első napjaiban felkerekedtünk és ellátogattunk Imréékhez, ahol a december 18-án született Hasznos Miklóssal együtt már 7 gyermek fogadott bennünket a szépen be­ rendezett ötszobás lakásban. Sőt a Nagyvárad szomszédságában lévő Félix-fürdő közelében már kis szőlőt és víkendházat is vásároltak. Nagyokat sétálok a szép Váradi utcákon, gyönyörködöm a virágos parkokban, ódon házakban. Érdekes, hogy román beszédet még elvétve sem lehet hallani, pedig a visszatért Észak-Erdélyben mindenhol, így az Imre által igazgatott leányközépiskolában is kötelező a román nyelv oktatása, sőt érettségi vizsgát is kell tenni belőle. Ezzel szemben a román fel­ ségterületen maradt Dél-Erdély egész terüle­ tén megtiltották a magyar nyelv tanítását, sőt fenyegetik és üldözik, aki nyilvános helyen magyarul szólal meg. Apósom, aki tart. százados, szintén bevo­ nult katonai szolgálatra, s a horvátországi Vi­ rovitica állomáson lett a magyar vasútőrség parancsnoka. Amíg idehaza tartózkodott, gyakran ő vitte el sétálni a másféléves Éviket, aki az állomás kedvence volt. �A keleti fronton sorozatosan vereséget szenvedő németek egyre több élelmet és kato­ nát követelnek, amit a Kállay kormány nem hajlandó teljesíteni. Érezhető feszültség vib­ rál a magyar-német viszonyban, amelynek következményeként 1944 március 19-én né­ met csapatok nyomultak be az országba és elfoglalták Budapestet. Kállay Miklós lemon­ dott, s helyette a németbarát Sztójay Döme lett a miniszterelnök. Csakhamar rendeletek je­ lentek meg a zsidók jogainak korlátozásáról. Elbocsátották őket mindenfajta értelmiségi és tisztviselői állásból, üzleteiket, iparengedé­ lyüket elvették, majd kötelezték a sárga csil­ lag viselésére. A vidéken lakó zsidók részére kijelölt vá­ rosokban, így 1944 május 20-án Balassagyar­ maton is, gyűjtőtáborokat állítottak fel. Salgó­ tarjánban 1944 május 3. és 19.-e között történt meg a zsidók gettóba telepítése. Állomásunkon egy zsidó származású kol­ léga, Brünner Árpád főtiszt szolgált, aki szá­ madó- és árúpénztáros tisztét látta el. A már nem fiatal, őszhajú férfi, feleségével, vala­ mint 13 év körüli kisfiával a felvételi épület emeletén lakott. Megdöbbentett, amikor egy áprilisi reggelen először pillantottam meg egyenruháján a sárga csillagot. Sajnálkozó te­ kintetemet látva keserűen jegyezte meg: - Szomorú és felháborító; amit velünk, ártatlan emberekkel művelnek, de sajnos ez még csak a kezdet... Próbálom megnyugtatni és rábeszélni, hogy rejtse el a csillagot, közöttünk nyugod­ tan meglehet anélkül is. Brünner kolléga azonban hajthatatlan: - Szégyellje magát az, aki a rendeletet hozta. Én osztozni akarok hittársaim sorsá­ ban. Az üzletvezetőség néhány nap múlva Brünner Árpád főtiszt munkaviszonyát meg­ szüntette. Mihálka állomásfőnök, velem együtt, na­ gyon sajnálta a jó szakembert és igazságtalan sorsát, de az élet nem állhat meg, s a megüre­ sedett beosztás ellátásával - javaslatomra Balázs János tisztet bízta meg. Hosszabb szünet után ismét a frontra ve­ zényeltek több magyar hadosztályt. 1944 május végén a főtéri rakodóra 10 fedett kocsit rendeltek katonai szállítmány ré­ szére. Naponta tartandó szolgálati ellenőr­ zésem során dél körül értem a Főtérre, ahol nem katonai rakodás folyt, amire számítot­ tam, hanem szemtanúja lettem olyan ese­ ménynek, ami azóta is élénken él bennem. A rakodóvágány mellől SS katonák tereltek a vagonokba zsidó nőket, öregeket és kisgyer­ mekeket. Szívszorító látvány a síró, zokogó asszony- és gyermeksereg, akiket állatok módjára lökdösnek befelé a minden felszere­ lés nélküli kocsikba. Többen is álltunk a kö­ zelben és szóvátettük a kegyetlen bánásmó­ dot, de az SS-ek ránk se hederítettek, s látható sietséggel igyekeztek mielőbb befejezni a piszkos munkát. Egyesek tudni vélték, hogy dolgozni viszik ezeket az embereket Német­ országba, de azt is beszélték, hogy koncentrá­ ciós lágerben megölik őket. Először hallottam ilyesmiről, s hihetetlennek tűnt, hogy ártatlan embereket meggyilkoljanak. A rakodóvágányhoz nem messze lévő so­ rompó mellett várakozott egy zsidó munka­ szolgálatosokból álló század, magyar csendő­ rök felügyelete alatt. Egyszer csak indulatos szóváltásra lettünk figyelmesek, amely egy csendőrfőhadnagy és az SS legények parancs­ noka között folyt. Mint megtudtuk a német elégedetlen a berakott szállítmány minőségé­ vel, és a munkaszolgálatosok átadását is kö­ veteli. Kiss (Gyula?) csendőrfőhadnagy azonban erről hallani sem akart. Szó szót kö­ vetett, végül az SS tiszt előkapta revorverét... Kiss főhadnagy erre elkiáltotta magát: - Csendőrök, hozzám! A csendőrlegénység fegyvereikkel pilla­ natok alatt közrekapták a németeket. Parancs­ nokuk megszeppent a határozott fellépéstől és 509 �palócföld 91/5 egyszeriben nagyon szótlanná vált. Kiss fő­ hadnagy dühös tekintettel mégegyszer végig­ mérte és csendőrei kíséretében eltávozott. A zsidó munkaszolgálatosokat ez alkalommal a magyar csendőrök mentették meg az SS kar­ maitól. Hihetetlennek tűnik, de így történt! Apósomat időközben Viroviticáról Er­ délybe, majd onnan a Kárpátokba, az “Árpád” erődítési vonal építési munkálataihoz, vezé­ nyelték. A közelmúlt napokban Hatvan állomás is légitámadás áldozata lett. A légiriadó után át­ siettünk az állomás túlsó oldalán lévő alagút­ hoz, amelyen át bányavasút vezet Baglyasra, de óvóhelynek is lehet használni. Nem sok idő múlva megpillantottuk a Hatvan fölé ér­ kező angolszász bombázókat. Félelmetes lát­ vány volt még innen 50 kilométernyi távol­ ságbó l is, amint a gépek egymásután lecsap­ nak, majd halálthozó terheiktől megszabadul­ va, ismét a magasba emelkednek, nyomukban füstfellegek emelkednek. Sok száz halottat szedett ez a légitámadás. A vasutas áldozatok között volt a Turáról ismert régi kollégám. Szűcs János tiszt, forgalmi szolgálattevő is. III. IZGALMAS NAPOK 1944 június első felében, különböző napo­ kon, három deportáltakat szállító vonattal ta­ lálkoztam Salgótarján külső pu-on. Az elsőt rendőrök őrizték, s valahol a XIV. vágányon tartózkodott. Sokan tudtak érkezéséről, s ezek csomagjaikat is átadhatták. A vonat kény­ szerutasai vegyesen férfiak és nők, fiatalok és idősebbek voltak. A vagonokból kiszállhat­ tak, s mivel WC nem volt. a közelben köny­ nyíthettek magukon. Távolabbra az őrök nem engedték őket. Egy megnyerő külsejű asz­ szony pirulva guggol le a kerék mellé: - Nem tehetek mást, állatot csináltak be­ lőlünk! A férfi, akihez szólt, zavartan fordult az ellenkező irányba, pedig azoknak kellene szé­ 510 gyenkezniük, akik ilyen helyzetbe hozták a szerencsétlent. Ebből a szállítmánybó l két fiatalember megszökött, a meddőhányó oldalán az erdő­ ben tűntek el. Az őrök csak kiabálnak, de senki sem ered utánuk. - Úgyis hurokra kerülnek! - mondja unot­ tan a közelemben álló fegyveres. Néhány nap múlva a II. vágányra érkezett egy zsidószállítmány Fülek irányából. Ezt már szigorúbban őrizték és kiszállni sem en­ gedték az embereket, pedig nagyon meleg volt és vízért könyörögtek. - Néhány méternyire van az artézi kút! mondom az őrség pk.-ának, aki kérésemre megengedi, hogy minden vagonból 3-4 ember vizet hordjon a társainak. A későbbi napokban még egy transzport futott be az állomásra, amelyet szuronyos csendőrök kísértek. Egyenruhában, szolgálati karszalaggal szabadon járok a vonat mellett, s a szögesdróttal befont ablaknyílásokon át ki­ tekintő emberektől megtudom, hogy többsé­ gük salgótarjáni lakos. Állítólag előző nap es­ te, Balassagyarmaton zárták őket a vagonok­ ba, s azóta vizet sem kaptak. Valahogy segíte­ ni kell rajtuk! A peronról náhányan megkísér­ lik, hogy közelükbe jussanak, de a csendőrök elzavarják őket. Éva Romhányinétől, a segédhivatal vezetőjének feleségétől tudta meg, hogy Feuerstein Arankáék - akiknek az üzle­ tében mi is vásároltunk - e vonaton vannak. Idesiettek mind a ketten vizesüvegekkel és ennivalóval, mert segíteni akarnak ők is. - Várjatok! Beszélek az. őrség parancsno­ kával! Hiába érvelek azonban, a törzsőrmester hallani sem akar a vagonok kinyitásáról. - Mi vasutasok, még az állatokat is ellát­ juk ivóvízzel és ennivalóval, miért tagadja meg ezt az emberektől? - kérdezem. Valami parancsra és előfordult szökésekre hivatkozva hajthatatlan marad. Nem akadá­ lyozza meg azonban, amikor ennek ellenére �Feuersteinéknek és másoknak, a vagonajtók nyílásain keresztül vízzel teli üvegeket és élelmet nyújtok be. Sajnáltam a szerencsétle­ neket, akik Arankával együtt többször ismé­ telgették: - Köszönjük Hasznos úr! Köszönjük Hasznos úr! Rettenetes az a világ, amelyben a magától értetődő aprócska humánumot is ennyire kü­ lönös dolognak tartanak. 1944 július 1-én megkaptam a főtiszti ki­ nevezésemet, ami 5 esztendős vasúti pályafu­ tásomat tekintve nem is rossz előrehaladás. A harctéri események, a németek minden fogadkozása ellenére gyászosan alakulnak. Az. oroszok 1944 július 22-én Kolomeánál áttörték az 1. magyar hadsereg frontját, au­ gusztus 23-án pedig Románia fegyverszüne­ tet kért a Szovjetuniótól, ami lényegében azt jelentette, hogy szabaddá vált az út délkeleti határainkhoz. Az ország nagyon nehéz hely­ zetbe került, amit Lakatos Géza kormánya az­ zal akart ellensúlyozni, hogy német biztatás­ ra, hadseregünk 1944 szeptember 5-én táma­ dást indított Dél-Erdély ellen, de ez Arad illet­ ve Torda térségében csakhamar elakadt. A szovjet hadsereg pedig egyre közeledik, szep­ tember 26-án Makót, majd október 11-ig Sar­ kadot, Békéscsabát, Orosházát és Szegedet foglalják el. A harcok most már magyar terü­ leten tombolnak, de sokan még azt remélik, hogy az angolszászok partra szállnak a Balká­ non és a Dunántúlon át, az oroszok előtt Bu­ dapestre érkeznek. Ellenőrizhetetlen hírek terjednek el arról, hogy a szovjet katonák egyes helyeken erő­ szakoskodnak a magyar lakosággal és elhur­ colják őket. Létszámunkba néhány Erdélyből idehe­ lyezett alkalmazott is tartozik. Egyikük - Ho­ dosán György málházó - elbocsátását kérte tőlem azzal, hogy haza akar menni, mert va­ lahol Nagyváradtól északkeletre, Margita községben él a családja. Hiába figyelmezte­ tem, hogy a Tiszántúlon súlyos harcok foly­ nak, s reménytelen hogy átjut a front vonalán, másnap mégis útnak indult. Soha sem láttam többé ezt a románul is jól beszélő egyszerű embert, akinek távozásában - megítélésem szerint - nem csak az otthona iránti vágyódás, hanem az a reális felismerés is szerepet ját­ szott, hogy itt már nem lehet kedvező fordu­ latban reménykedni. Apósomat, kiújult asztmája miatt végér­ vényesen leszerelték és hazajött az Északi Kárpátokból. Korábban megígérték őrnagyi előléptetését, de megfeledkeztek róla. Az 56 éves obsitos hadfi most Évikével sétálgat és meséli katonaélményeit. Egyetlen egyszer be­ rendelték ülnöknek hadbírósági tárgyalásra, ahol katonaszökevény felett ítélkeztek, sőt az ítélet végrehajtását is végignézették vele. A polgári foglalkozása szerint pedagógust me­ lyen felkavarta a kegyetlen látvány, bár tisztá­ ban volt azzal, hogy nincs a világon olyan hadsereg, ahol háborús időkben kesztyűs kéz­ zel bánnak a deze rtőrrel. A politikai légkör tele van ellentmondásos feszültségekkel. Sokak véleménye az, hogy véget kell vetni az öldöklésnek, mégis a szen­ záció erejével hatott, amikor 1944 október 15-én déli 13 órakor a rádió megszakította adását, majd felolvasták a kormányzó kiáltvá­ nyát, amelyben szó volt arról, hogy a további vérontás céltalan, a németek elveszítették a háborút, ígéreteiket megszegték és hogy ha­ zánk fegverszünetet kér a Szovjetúniótól. Megtudtuk azt is, hogy Otto Skorzeny SS különítménye elrabolta és fogva tartja a kor­ mányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst. Az öröm és a felszabadultság érzése kerít hatalmába. Megúsztuk, vége a háborúnak, s várjuk a vas­ úti vonatkozású rendelkezéseket. Az állomá­ son két német katonavonat tartózkodik, amelynek kísérői, amikor tudomást szereztek a proklamációról, azonnal tovább akartak in­ dulni Szlovákia felé. A mozdonyokat azon­ ban benntartattam a fűlőházban, hogy időt 511 �palócföld 91/5 nyerjünk a felsőbb parancsok kiérkezéséig. Erre azonban hiába várunk. A németek, a ro­ mán példán okulva, cseltől tartanak, mgroha­ mozzák a fűtőházat, lefoglalják az ott lévő mozdonyokat, a szerkocsik tetején gépfegy­ verfészket létesítenek és tüzelőállásba helyez­ kednek. Feszültségteli másfél óra telik el, magyar részről azonban nyoma sincs semmiféle kato­ nai ellenintézkedésnek. Végülis a németek cselekedtek. A mozdony személyzetét kény­ szerítették, hogy szerelvényükre rájárjon, s utána elindultak Fülek felé. Érthetetlen a hatóságok tanácstalansága, amely gúzsbaköt minden tenniakarást. Délután 15 óra körül ismét német induló­ kat közvetít a rádió, majd felolvassák Vörös János parancsát a kormányzói kiáltvány “he­ lyes” értelmezéséről és a harc folytatásáról. Hamarosan megtudtuk azt is, hogy a kor­ mányzót és családját a németek “védőőrizet­ be” vették és Németországba szállították. Szomorúan konstatálom, hogy ezek után min­ den lehetséges, mert Magyarország, mint szu­ verén állam, nem létezik többé. 1944 október 16-án Horthy Miklósi le­ mondatták, s a hatalmat a németek segítségé­ vel Szálasi Ferenc vette át. Megkezdődött a totális nyilas mozgósítás. 512 Voltak Salgótarjánban is, sőt ismerőseim körében is olyanok, akik Horthy Miklóst sze­ nilis vén hülyének és árulónak, Szálasit pedig jó hazafinak tartották, aki majd rendet teremt a “szemétdombon”. Nekem már nincsenek il­ lúzióim. Szálasi nem reálpolitikus, hanem rö­ geszmés, lelkiismeretlen kalandor, aki “utá­ nam az özönvíz” alapon, mindent egy lapra tesz fel, azért, hogy benn ülhessen az annyira áhított hatalomban. Hitlerék magyarul beszé­ lő, rövidlátó figurája csupán, aki kritikátlanul végrehajtja gazdái parancsait és ezzel idege­ neknek szolgáltatja ki az ország utolsó kato­ nai és gazdasági tartalékait. A nemzet vonatát, 12 millió magyar utas­ sal vakvágányra terelték, amelynek végén szakadék tátong, s mi rohanunk a megsemmi­ sülés felé. Valamit tenni kellene, de a fék rosszul mű­ ködik, kevés az önfeláldozásra kész hivatott vezető és sokan vannak a lakájok, a cselédek, a kibicek és a politikai spekulánsok. A cselek­ vést bénítja a bizonytalanság és az ismeretlen­ től való félelem is. A megmaradás ösztöne mégis azt diktálja, hogy a jövő számára meg kell őrizni a ment­ hető értékeket és valami módon túl kell élni a katasztrófát. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) �palócföld 91/5 Folyóiratunk 4. számában Bozó Gyulának az 1956-os salgótarjáni eseményekben résztve­ vő egyetemi ifjúság szerepével foglalkozó, O k tó b e r e szm é in e k te rje sztő i című tanul­ mányával kapcsolatos levelezéséből: Bozó Gyula tanár úr Salgótarján Kedves Gyula! Érdeklődéssel olvastam a Palóc föld 1991/2-es számában Gerelyes Bandira emlékező íráso­ dat. Hitelesnek, emberinek látom, gratulálok hozzá. Egy mondatod azonban vitára, korrekcióra késztet. Azt írod a 197. lapon, hogy “Gerelyes Endre nem volt kollégista, rokonoknál, vagy albérletben lakott...” Nos, Gerelyes Endre az 1955/56-os tanévben és - talán - a következő tanév elején is (1956 szeptember, október...) kollégista volt, a Ménesi úton lakott, s talán csak később a “konszolidá­ ló” második félévben költözött ki onnan. Nem nagy dolog mindez, és nem is személyem okán említem... Az én “vallomásom”, személyes emlékeim: Kiss Laci és Szita Laci földijeim voltak, nagy biztonságot adtak az idegenbe szakadt, kollégiumot nem próbált “gólyának”. Az ő révükön kerültem beszélő viszonyba, később - talán - barátságba is Gerelyes Bandival. Nemcsak a “vidékiség” hozott össze bennünket, bár emberi biztatásait, tájékozódásomat, tanulásomat segítő tanácsait is őrzöm, hanem a sportbarátság is. Valóban sokoldalú atléta volt, jómagam pedig - a kosárlabda mellett - szintén atletizáltam: futottam, távolt és hármast ugrottam. Így találkoztunk igen gyakran az egyetem akkori Mező utcai pályáján, sőt mentünk nemegyszer együtt szöges cipővel a kezünkben. Nehéz volna felidézni ezeket a mindennapi saját és hazai gondokat, tanulást, terveket, sportot és politikát egyaránt érintő beszélgetéseket. S nem is arról akarok írni, mennyire állt közel hozzám Lancelot lovag, akinek könyveihez ma is elszoruló torokkal nyúlok. Csupán ezt szerettem volna megírni neked... Budapest, 1991. június 7. Baráti öleléssel: Kelemen Elemér (Megjegyzés: Kelemen Elemér tanár úr az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigaz­ gatója.) 513 �palócföld 9 1 /5 Kelemen Elemér tanár úr Budapest Kedves Elemér! Köszönettel vettem, és nagy érdeklődéssel olvastam hozzám írt leveledet, amelyet most a Palócföld szerkesztőinek kérésére és a Te beleegyezéseddel adok közre, terjedelmi okok miatt rövidítve. “Korrekciódat”, mely szerint Gerelyes Endre egyetemista korában lakott a budapesti Eötvös Kollégiumban, elfogadom. Gerelyes egyetemi éveinek így volt egy kollégista és egy nem kollégista szakasza, melyek közül Te az elsőre emlékszel jobban, én pedig a másodikra, ami talán természetesnek is mondható, hiszen más-más szálakon is futottak velünk és mellet­ tünk az akkori, ma már joggal történelminek nevezett események. Mégegyszer köszönöm a kiegészítést és a pontosítást! Baráti üdvözlettel: Bozó Gyula Tisztelt Szerkesztőség! A Palócföld 1991. 4. számában G. Szűcs László tollából rövid ismertető jelent meg a Mátraalmási Művésztelepről. Sajnos a cikkben - talán a szerző informálatlanságából eredően - két téves állítás is szerepel. Az egyik, miszerint a “művésztelepi költségek fedezetével egyébként a megyei Önkor­ mányzat sem könyörült meg az alkotókon”. “A másik, hogy ha szinte az utolsó pillanatban a Viktória Kft-től mentőként Angyal István úr nem jelentkezik akkor az idei nyolc művész-vendég alkotásai soha meg nem születnek”. A Nógrád Megyei Közgyűlés valóban kénytelen volt a múzeumi szervezet költségvetését csökkenteni, azt azonban eszébe sem jutott meghatározni, hogy hol szűkítse a kiadásait. Szakmai beszélgetéseken a közgyűlés hivatalának szakalkalmazottai éppenhogy a művésztelep fontosságát hangsúlyozták, s annak ellenére, hogy a múzeumi szervezet vezetői számtalan gondjuk közepette a Mátraalmási Művésztelepre nem találtak fedezetet - jómagam - fordultam a Viktória Ügynökség igazgatójához segítségért. Az eredmény ismert: Angyal úr bőkezűen támogatta a művésztelepet. E helyesbítés talán átszínezi kissé az. Önkormányzatról G. Szűcs László által festett képet. Üdvözlettel: Brunda Gusztáv a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatalának munkatársa 514 �palócföld 91/5 K Ö Z É LE T I, IRO DA LM I, MŰVÉSZETI FO LY ÓIRA T Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 215596 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Lap ára példányonként 25 Ft. Előfizetési díja fél évre 75Ft, egy évre 150 Ft. 515 �palócföld 91/5 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M ŰV ÉSZETI FO L Y Ó 1RAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3I01 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-367, 32-11-760 516 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. A z a la p ítv á n y c é lja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z A la p ítv á n y n y ito tt bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. A z A la p ítv á n y tá m o g a tó in a k nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklám­ lehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk: 5062-7. �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. ÚJ PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlé­ sének jogát a PALÓCFÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE KÖZÉLETI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f46bb7e081aa45b682f824249cd4cdbb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika