https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0fbbdef94ccb357daa2383a4a94cbf17.pdf 3de851878a221065eef7cb7ebf752d7a PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/ 4 . július - augusztus ��palócföld 91/4 Tartalom Bíró József versei Háy János versei Tandory Dezső Lóversenypályáim emlékezete I. 317 319 322 VITA Vitányi Iván Versenyben történelmünkkel Fekete Gyula Mi történt, mi történik itt? 333 336 G. Szűcs László Művésztelep 1991. Fekete Csaba Makó - Jeruzsálem (vers) Ardaniica Zorán Egy diktátor halálára. Szeretnék (vers) Rigó József Némafilm (vers) 343 345 345 345 VALÓSÁGUNK Kerékgyártó T. István A kultúra széthullása (tanulmány) Szabó András Tanárok a végeken (visszaemlékezés) Mészáros Róbert A magány önismerete (előtanulmány) Krisztián Béla Megelőzés - munkanélküliség (tanulmány) 347 361 364 378 MŰHELY Karácsondi Imre levele Pál József levele Karácsondi Imre Az én utazásom amerikába (grafikai napló) 382 383 384 MÉRLEGEN Hiller István Várkonyi Gábor: II. Rákóczi György esküvője (kritika) Horpácsi Sándor Németh János István: A demokrácia tragédiája (kritika) 393 396 HAGYOMÁNY Bozó Gyula Október eszméjének terjesztői (tanulmány) Batta István A széncsata történetéhez. II. (tanulmány) 399 403 * SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Somogyi Magda Áldassék, ki igazságosan ítél (visszaemlékezés) 408 315 �palócföld 91/4 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. PL: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. E SZÁMUNK SZERZŐI Ardamica Zorán költő (Losonc), Batta István kutató (Salgótarján), Bíró József költő (Budapest), Bozó Gyula tanár (Salgótarján), Fecske Csaba költő (Miskolc), Ifj. Fekete Gyula országgyűlési kép­ viselő (Budapest), G. Szűcs László MÁV-dolgozó (Salgótarján), Háy János költő (Budapest), Hiller István, ELTE Középkori és Koraújkori Tanszék (Budapest) Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Karácsondi Imre költő (Karácsond), Kerékgyártó T. István művelődéskutató (Jászberény). Krisztián Béla egyetemi adjunktus (Pécs), Mészáros Róbert szellemi szabadfoglalkozású (Budapest). Pál József író (Salgótarján), Rigó József költő (Buda­ pest), Somogyi Magda műfordító (Budapest). Szabó András előadóművész (Budapest), Tandori Dezső költő, író, műfordító (Budapest), Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója (Buda pest). * A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációit az Inter Symposion '91 mátraalmási Képzőművészeti Alkotótábor anyagaiból válogattuk. A borítókon Veres Pál romániai, Tomka István magyarországi és Fred Crayk skót grafikus munkái láthatók. A belső illusztrációk Hans Huurdeman, Alfred Hengeveld (Hollandia) és Veres Pál (Románia) grafikái. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfi zetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 21-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555/8867. Index 25-925 316 �palócföld 91/4 Bíró József Alapvers - szombathy bálintnak szépecskén elnyomorgok itten / mad-house /... / — III van nekem könyv / lassacskán ... / - ahogy domonkos pista mondaná - / ! / van nekem feleség / kellemdús pár / van nekem kislány / van nekem macska / van nekem kalitka / de nincs madaracska /... / — III van viszont / lazán bitor / aki van / ! / ám / többnyire nincs / van / aztán van / bennem-szigor / - de kérdezem / - magam - / . . . / kibe hints ? / / s míg várom a választ / mezem szakad / hitem inog / - / . . . / - / / / szépecskén elnyomorgok itten / mad-house / . . . / - III közlegény / - / á la prison / . . . / - III van nekem ceruza /papír/ lassacskán ... / - ahogy domonkos pista mondaná - / ! / írom levél / van nekem kötél / van nekem takaró / van nekem cella / van nekem dikó / van nekem lavór / de nincs / még mindig nincsen / furfangos madaram / főnix-madaracska / ... / — /// van azonban / aki van / ! / s megvan az is /... / ha megvan / ! / - de kérdezem / - magam - / . . . / hogyha nincs ? / / s míg várom a választ / elnyom az álom / írtam e vers / hajnali három / . . . / - /// - ahogy domonkos pista mondaná - / ! / 317 �palócföld 91/4 Szószék - slavko matkovicnak - ha akarod / ha nem / - : dúsul a vers : - / ! / - minden hiába / ! / bogarak hitványka násza / szőlőcukorba ojtott paplan / párna / . . . - / a biografikus vesztegzár / csupán okadatol - / ... / - III s hogy miként / - amint - / akciót / akcióra halmozol / . . . / - III autóstoppal érkezel / 24000-be / ! / ócska ágyam helyett / asztalom fiókjában alszol / . . . / - III azt álmodod / — : PICASSO egy hölgy farán korcsolyázik / DALI / a szabás-varrás tanfolyamot vezető díva bíztatására / hegedű-hangversenyt rögtönöz / a szabadkai stipe grgica utcában / CAVELLINI mester / - i n a saölébe borulva - / imádkozik / jómagam pedig / szamárzsírral megkent / vegeta-porral megszórt / konyakkal leöntött lepényt majszolok / ... / - /// ínséges időkben is alakul a tervezet / . . . / - IlI fölébredsz / - hallom / mocorogsz - / valamivel később / kikászálódsz /... / támolyogsz / . . . / - /// - arcod / mint agyongyűrt papírzsebkendő - / szemedben / szesz-homály I ... I - III aztán cigarettaszünet követ cigarettaszünetet / s két slukk között / megérkezik / a trónját vesztett / rongyos / koldus-király / ... I - III - minden hiába / ! / . . . / - IlI ha akarod / ha nem / - : dúsul a vers 318 �palócföld 91/4 Háy János Hol vagyunk és hol a gésa Legyen az bármilyen, a tárgyak kényszerítik. Közel vannak egymáshoz. Az utca cérnavékony vagy nem látszik. A behatoló élőlények réseket hasítanak az állott levegőben. Az izzadtság az egyikre, másikra, mindegyikre, egymásra csorog. Forró bőrünkön végigömlik a lehelet, legyen az bármilyen, nincs ki elfordulással jelezhetné, kívül áll. Néhányan vannak, de nagyon soknak vagy többnek tűnnek, a zajt csak a gondolat módozatai szüntethetik meg: hogy esetleg este van, így. Vagy a fülledt nyár beléjük zárja. Persze találgatás ez tudva, hogy hamis. A zaj óriási, fülsértő csörömpölés. A hivatal fess képviselője érkezik. Kifogástalan öltözete jelzi, ki ő. Bizalmas szívtépő hangon, az önt, a magát kerülve közelségét a nyelvbe önti. Ki ne értené harcát az idegenkedéssel, de a sétáló zajongó társaságnak bizony tudnia kell, a távolság legyőzhetetlen, hogy csalás lenne elhinni, a nyelvet megint zavarba hozni. Lássa be! Lássuk be, nem tegezhet. Igen. Igy szólt egyszerűen a gésa: A tegezés a legnagyobb hazugság. Megzavart bonyolultságunkban a gügyögése. Vagy esztelen mese ez. s ő teljesen gügye, Ggye éta gésa. - nem ezt nem tudhatom, hogy magánál van-e. de érzem üt ver. Ver iz dö gésa? -, s létezik-e varázsszer, melyben végre vele úszom és csak azt kérdezem: ú szom nu? 319 �palócföld 91/4 Vagy egy vízalatti táncdal fesztivál döntőjén vagyok. Fejemen búvársisak, mint mindenkién, kezünkön testünkön gumiruha. A búra alatt visítom eltorzult arccal. A légrésen át zubognak a bugyborékok. A hangon kívül minden elhagy, különösen az oxigén. Üvöltöm: Furcsa, igen furcsa a gésa lét. Nincs itt, de mintha fognám a kezét. Nincs itt, de akarom mindenét, A gumimellét és a gumiölét. Lelépek és elvonszolom innét. Közel van a gésa-rét, Ott megadok neki mindent, amit kér. Hol vagyunk? - újra a kérdést teszem fel, mert, hogy hol a gésa, az igazán nem érdekel. Nyirkos attikai levegő Mint egészhez nyúlt hozzá, de a kezdet lehullott, levált és eldobandó darab lett így minden ott van, ahol már történik, éppen megtörténik, hiszen benne van egészen mélyen, s úgy tűnik nyomokat hagy, a legfelső fokra lép, alacsony és magas nyúlással jelzi: Igen, ide érkeztünk. 320 talamu-mabu talamu-mabu csisziszi-csoszi csusziszi-csuszi terama-daba tasami-rema tasasa-sasa temesi-heshi manasa-nege lgemi-zoja �palócföld 91/4 Bár bánya, nagyon-nagyon mély, fellépésről beszél, de igazából lelépés, előrelökött fejjel: Fent vagy bent vagy benne a pácban - sziszegi, s hirtelen kihúzza magát i r i n hogy a perifériára kerül, mintha már nem lenne benne, ám vágy: újra útnak indul, hogy magára hozza a veszedelmes befogadó nedves szorítását. ekuni-ana anaki-eli imeje-ata ikimi-ife aritu-sali e - u h a saraki-naju sikota-lika rije-alika d e r a -m a n ila egeti-akadi Izzadunk - súgták körülötte, s mint gyors hal elillant, befelé, hogy bent legyen egészen hogy végső lehetőségként nyomokat véssen oda, hol ott marad - és ott maradt, árulkodó jel. amin lebukhat, titkos hírszerzők figyelik, s jelzik ami már érdektelen. derida-eko merebu-lika domini-eli adoni-lola batum i -peka szuhumi-kije kiri je-manu csecsini-jaki ajaki-mija A test elhagyja a mozdulatot. s a ritmust, mely meghatározta, szinte felejti - mint akit köröznek. mindjárt beérnek, fut és közeledik ahhoz, ami biztosan másodperc, vagy annál is kisebb idő a legrövidebbet meg sem tudja határozni, olyan kicsi mikor megtörténi apró, talán nem is létezik egy befejezett, már-megtörtént ige erotikus zuhanás bele, belezúg az attikai levegőbe. ahara-era erina-loda gaceta-piza patika-veda vegeta-loza romola-remo rimini-vega vagina-pina pöcseki-csike remega-böre izada-keze ereje-vege 321 �palócföld 91/4 Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete/A., ( 1.) “Az életnek van apálya, van dagálya; és van a lópálya." Anarchist Ari stocrat MA: A KÜZDÉS MAGA Hogy azért most még: legyek kint inkább másfél órával előbb. Üres városon át, a taxival. Kint vagyok. Üres járda a repülőtérbejárat előtt. Mint ahogy ez, ahogy ezt írom, amit eddig írtam: nekem ilyen. Én már rég ott vagyok a Porte Dorée-nál, újra ott, a métróból - legalább kétfelől lehet kijönni, már úgy az én oldalamon, a vincennes-i erdő felén, most a távolabbit kapom el, csupa kis zsákutca előtt jövök el, de az egyiknek “avenue” a neve, Dodds tábornok sugárútja. ötven méter a hossza. Azok a sugarak, melyek engem érnek, vagy amelyekkel rég kihúnyt csillagok fényének felelgetni merészelek - és ha ezzel, hogy ezt így írom; és ha egy fogadócédulával; és ha csak annyival, hogy a vincennes-i lópálya parkjában a padon, vagy egy fa tövén, a két öklöm közé fogom a fejem, leszegem, a fülem nyomogatom, vavavava, aztán elrobog előttem a mezőny, a zöld háttérrel a fekete salakon tényleg robognak, a tömeg ordít a lelátón, aztán felállok, milyen szerény méretű sugár a rossz szememé, messzelátóval nézem meg a táblát, jó, most elégedetten mehetek vissza a hangárba, nézhetem a következő futam esélyeit, már ott remegnek a monitoron, itt nekem akkor bejött az első és a harmadik. Franciaországban lehet így fogadni, jumelé piacé a neve, ésszerűen “vajas zsümelé”-nek nevezem, ez az én vajas zsümelém, miközben a Port Dorée-nál, az arab kisboltjában, másutt, esetleg a rue de Passyn. a legolcsóbb bort veszem; még az arabnál - vagy malájnál? és ők mit tudják, "Budapest”? Londonban a takarítónőmmel, egy öreg néger - ?! -asszonnyal fogadtunk, nyeri-e vajon a cheltenhami Arany Kupát Garrison Savannah, én ebben nem hittem, ő nyert, egy üveg bor volt a tét, de hogy “Hungary”? “az egy ország?”, kérdezte, és én jobban tudtam Martinique-ot. vagy bármit, ahonnan ő van -, az arabnál a drágább, az elegáns hírű Passy prisunic boltjában nagy leszállítás van, 5.90-es bort tudok venni, rájárok, ahogy a madár, ha megszokta, hogy valahol valamikor, egy parkban egy napszakban, dobnak neki. vagy az ablaknak repülni képes, ha ott lehet az, ami ott volt, és ami ott lehet, ekképp, rájárok napokon át erre a borra, ahogy Vincennes nincs már. és nem a Porte Dorée felé megyek, hanem a boulognes-i erdőbe, Auteuil-be és Longchamp-ra. A passyi prisunic pénztárosa néger, vagy maláj, vagy nem tudom, mi - “Hun­ gary”! -, de a lényeg: hogy nem hiszi el. 5.90 a bor. Neki ez a bor 7.50. Nekem a különbség: 322 �palócföld 91/4 számít. Egészen más, mint Auteuil-be vagy Longchamp-ra menet, mesélem a kihalt hajnali Ferihegyen majd legközelebb a presszó főnökének, ahogy megiszom három vodkámat, indulásra. és a főnök ért a lovakhoz, jól ért, lehet róluk beszélni vele, Bécs, Budapest legalább is bejön az adóvevőjén, meg már meg is szoktuk kicsit egymást, a pincérekkel kezet rázunk, aztán ülök, a váróalkalmatosságban, a nagy helyiségben, a 26-os gate-nél, a 23-asnál, nem tudom, előttem arab - maláj? néger? - gyerek gurigázik fém tizessel, rálép, mielőtt eldőlne, eszembe jut, fel kell hívnom egy fém tizessel vagy huszassal a feleségem, ő marad itthon ilyenkor, meg a kutya, a madarainkkal, meg mesteremberek jönnek, a feleségem javíttatni próbál valamit a lakás reménytelen állagán, ilyenkor mindig, ehhez képest, hogy akkor most valamit megint csalfán eszményítsek, én vagok St. Mondain, ez két ügy, Vincennes felé St. Mandén át vezet az út, már ha nem a métróval megyek le a Porte Dorée-hoz, ezt majd elmondom, milyen, ahogy az arab stb. - boltjától tényleg a vincennes-i pálya felé indul az ember, el akarom mondani - íme! a"mondain" olyan is, hogy "mond én" -, milyen - nekem - az erdő; előre fájhatna, hogy mikor legeslegközelebb megyek, vincennes-i program nincs, csak Evry, nem, szerencsére Evry sincs, nekem túl drága a közel 60 frank odaközlekedés és vissza, és erről még mesélek, erről a közlekedésről, igyekszem, hogy legalább Vincennes első napja és Enghien beleférjen ide, mindkettő főleg ügető, bár Enghienben volt akadály is, és Vincennes-ben mindig van ez a francia elmeszülemény "monté", az ügetőlovaglás, elég drabális dolog, de nekik szent, legalább is evidens. A mondat valahol elmaradt, a ferihegyi presszóban nagyot sóhajtunk a főnökkel, Párizs, mondom, a múltkor összenyertem ennek a tizenkét napnak az árát; persze, az olcsó szállodák legolcsóbbika, amire futja belőle, mégis. Na, igen, írom, most akkor a feleségem utazott el, nem tudjuk szétdumálni a napot, elveszekedni, írom ezt, bár hát valahogy máskor is írom, és hát nélküle nem írhatnám. Akkor ez a téma megvolt. Még valami: a helymeghatározás. Hogy " Kelet-Közel-Európa". Ezt találtam ki ma kora reggel, ahogy 4-kor fölkeltem, de fura volt az úti vekker, hogy most nem "úton" zörömböl. nem az Alíz madaram nevére hasonlító szállodában, és nem lehet előbbre állítani, mert épp az Alizt meg a többieket kell ellátni, most ez rám marad, ezt, ha nagyon úgy veszem, máskor is jobban megoszthatnám, azaz megosztathatnám, mindegy, színjózanul ébredek, St.Cloud, Vincennes, Maisons-Laffitte, Auteuil, Enghien, Longchamp annyira kivett így belőlem mindent, tizenvalahány nap. napra nap szinte ugyanaz az alapséma. a programmal, ugyanaz, annyira kivett, vagy annyira megadta az elegendő mozgást, az elegendő cselekvést, amit Kelet-Közel-Európa nekem nem, amit nekem sose adott meg a hely itt, nem tudtam testreszabottá elemezni a létezésemmel, mesélem a hajnali Ferihegyen, nem tudtam, úgy - vagy olyanná -, hogy "közel-európai". vagy "kelet-közeli", vagy a "közel-európai"-nak a keleti fele, nem rossz meghatározás, ugye, kérdezem majd legközelebb, mert most, mikor mentem, nem volt meg ez még; akkor hát hogy ez. igen, hogy nem tudtam, amiképpen Szép Ernő mondta, de még mikor...!, nem tudtam magam itt az élethez igazítani, és most se tudom, nem súgnak a fák egy világos szépet, viszont a vincennes-i erdőben, a patakkezdetemnél, meghökkenten állok le, ki van írva, hogy "hyppa", nem "hyppo", a gesztenyefáról, a növénymagyarázó táblára, rögtön a patak előbukkanásánál, vagy eltűnésénél, igen, mert a patak a pályától jön, a Gravelle tótól, fut a Daumesnil tóba, a Porte Dorée után a Daumesnil tó mellett jön el az ember, remélem, a Daumesnil tavat nem felejtem el leírni itt. Mégis, ez arról szól akkor, hogy valaki, ha arra megy, mit lát, meg ha milyen nap megy, akkor mit, szóval, a patakvégnél ott a tábla, a gcsztenyefáról - is! -, hogy "aesculus hyppocastanum”, ilyesmi, szóval, ló! Hippo. De ilyen alapon mindenre tippelni lehetne. Tenni, fogadni. Az Alíz jellegű 323 �palócföld 91/4 nevekre, a Szpéró homlokcsillagáéira, a Samura, a Pipire, például minden “Peupion”-lóra, ő egy tréner, mesélem a főnöknek, mutatom itthon meg a Parisien újságot, szerintem Peupion rám hasonlít, kócos-féle ovális bohócarc, feleségem szerint egyáltalán nem. Mindegy, nekem ez már egy emlék Maisons-Laffitte-ből, egy sörözőből, ahol a Barrow-tippet kapom; de most itt ma odáig nem jutunk cl. Láttam egyszer a Daumesnil tavat - bocsánat, most átmegyek, megnézem Alízékat; tegnap Alíz, és a feleségem azt fogja mondani, ha holnapután hazajön, látod, te itthon voltál, nem volt nélküled az Alíz, mert az Alíz az én nagy szerelmem, vetem közbe itt, Alíz sánta, félholtan került ide, vérzett mindenütt, nyílt törés kloakaseb stb., és egy napi elszánt őrjöngéssel és szívóssággal szorgalmaztam ki a megmentését, de Alíz tegnap ugyanilyen elszántan őrjöngött.a kalitkájában, ahonnan a sérültsége miatt hetedik éve nem jöhet ki, de nem sokat őrjöng azért, most őrjöngött, és sebesre verte a csőre fölött a fejét, kárminpiros sebre -, nem szoktam tippeket kapni, ez csak olyan kocsmai, helyi tipp volt, kis fontoskodás, az idegen megsegítése, mondom, ez még messze van, most még csak hajnal hajnala Ferihegy, lassan elég a vodka, leülök, két könyököm a két térdemen, ülök, fejem a tenyerem közé, várom, lesz-e odafelé a gépen Parisien újság, talán, ahogy megérkezem, rohanhatok Vincennes-be, tényleg métróval kell mennem, kevés az idő, kettőkor kezdenek, pár perccel kettő után, és a patakom partjait is végig akarom járni, a Daumesnil tónál rendesen meg akarom húzni a padjaimon az üveget, ez most nagyon rendszeres részletvilágú út lesz, tizenhárom nap szinte ugyanaz, csak kvés Vincennes, a múltkor szinte csak Vincennes volt, az ügető elég is lett, ráadásul makacs következetességgel egy bizonyos szabályt követve, minden évjárat lovai azonos kezdőbetűj űek a francia ügetőn, vagyis ez van. Viva Maxentaise, Vinoa Girl, Vanda de Taloney, Venus de Cosse, Venise de Vaiges, Vahine de la Basle, Vasilika, Vega d'Estricat, Viva de Contrelle, Vatara de Montfort, Venus Capelloise, Valse d'Herfraie, Vie, Veore, Vie de Star, Vulgane de Pare, Vanille du Buisson, Valesca. (Vagy másutt: Ura Quick, Urville etc.) Látom, külön fejezet lesz az is, hogyan kezd az ember eligazodni efféle tömegekben. De, megvallhatom, valami idegesítő van a roppant monotóniában. Nem is tudom, hova kapjak... ha nem úgy haladok, hogy akkor reggel késés nélkül elment a gépem Ferihegyről, már nem emlékszem, hogyan utaztam, ki ült mellettem, ki nem, talán senki, volt Parisien, volt. néztem Peupionék tippjeit, persze, hogy nem jött be, akit főfutamfavoritnak a Parisien érzett, de hát ez megint külön fejezet, ugyanígy be is jöhet, és nem minden nap egyforma, olykor lehet számkabalára játsznod, az elképzelhető esélyesek vagy enyhe meglepetéslovak közül, máskor jobb, ha névkabalára hagyatkozol, speciálisan "te", mert egy másik embernél ezek az alapok mások, tehát lehet, hogy neki fordítva van, mehetsz egyenest meglepetésre, outsiderre, vagy felkötheted magad, ám erre találta ki az Anarchist Aristocrat barátom, hogy: "Kösd fel magad? Kösd le magad!” A lópályákkal minden apály és dagály közepette vagy ellenére: végeredményben lekötöm magam. S most én mondom: Mi az abszolút végeredmény meghatározása? Ha valami nem a vég. már az is eredmény. * A sok V-ről, U-ról stb. akkor: valamit. Nos: ezidén a V-s lovak már négyévesek, a Z kimarad, az A-sok a háromévesek, ó, tavaly még milyen zsenge volt Alexane. Analifiée - szép név! -, Agy, hogy csak a legnagyobb kihagyásaimat említsem. Kihagyásaim oka a szegénységem volt. 324 �palócföld 91/4 Ilyen egyszerű. Nem mertem... Milyen fiatal volt Aliosa, Acapulco Dream...! Most hivatalosan a B-sek lesznek majd a kétévesek... de ők még nincsenek a színen. Majd tavasz végétől, gondolom. Valami meghatottság azért elfog, ahogy gondolom ezt, persze. A T, logikus, az ötévesek betűje, az U a hatéveseké, vagy nem is, összekeverem: ha a V a négy, az U az öt, a T a hat, az S a hét... ez az. Szegény Sancho Panza, januárban olvastam Bécsben, a Krieauban, az ottani ügetőújságban, hogy Sancho Panza összeomlott. Nem írtam ezt még itt? Mindegy, lássunk akkor egy írói elvet: számítva rá. hogy “most majd rendszerezek mindent", ide is írok "mindent"; mármint, ahol ezt a sorozatot csinálom, mind az olyan helyeken, aztán valaki ezt olvassa, más amazt... semmi arisztokratikus szempontom nincs, sőt! Hát a Sancho Panza volt nekem "a manuskám”, szegény, jóllehet egy Manoushka nevű ló is van, de most ezt hagyjuk. És senki gyakorlatilag nem tudta, kívülálló, hogy a Sancho Panzának már két összeomlása volt. Nagy ellenfele lehetett volna egy T-betűs favoritnak januárban Vincennes-ben, de hát összeomlott. A manuskám összeomlott, vigyázzunk! Ezt a hasonlatot használtam fel már többször. Aztán: A sok V-ról, U-ról stb. Az ötvenes években mindig két Verne-könyvet szerettem volna a karácsonyi ünnepre. De anyámék csak egyet tudtak venni a pénzükből. Hát a sok V, U stb. jól jöhetne nekem. Nem jön. Jól az jön, hogy az egyik futam a másikra következik... állandó a cselekvésfeszültség, a lehetőségek nem akarnak apadni. Mikor egy kilencfutamos versenynap a nyolcadikhoz ér, ott sincs vész. Nagy bukások ellenére a nyolcadikkal mindent rendbe lehet hozni, sőt, a kilencedikkel diadalmas pluszba lehet kerülni, már ha valaki éppen így és itt tart. De az egy szál kilencedik futam is őrjöngető lehetőség még. S ha nem ér véget jól a nap, ott a következő. Csak ki kell várni. A Charentoni Iskolák megállónál szállok alá a métróba, s terítem ki máris a másnapi versenyeket öt-hat lepedőnyi oldalon részletező Paris Turföt. Át kell mennem, megnézni, Alíz jól van-e. Nehogy ezzel idegesítsem fel! Meg kéne kézből etetni Tutut, félszárnyú-félszemű ződinket is. Hát megyek. Még azt akartam mondani: a napra nap rendszeresség nagyon megfelel az alkatomnak. Kell ez! Soha olyan rendezetten nem éltem, mint a párizsi versenyheteimen. Megiszom az "adott" mennyiségű gyenge bort, mondjuk, két üveg a maximum, hét és fél decis üvegek, de sokszor marad éjszakai felébredésekhez is a másodikból, akkor bekapcsolom a tévét, ha van tévém, ezekben a nagyon olcsó szobákban már nincs, nem lesz, viszont ezeknek a végbérét össze tudom szedni Vincennes-ben stb. Akkor elzárom a tévét, inkább a kora reggeli klipműsorokat nézem. Kölnben a Music TV is bejött, ahol laktam, na ja. Mindegy, ez most nem nagy eset, mondok olyat inkább, ami talán érdekes. Kölnben a nagy fogadóirodák angol és francia futamokat közvetítenek tévémonitoron, úgy lehet rögtön fogadni. Németországban pénzt nem tudok nyerni, már a német vagy az angol versenyeken nem. A franciáknál, főleg az idei évtől, az felel meg annyira az alkatomnak, hogy a franciák bevezették ezt a jumelé placée-t, vagyis hogy a majdani első három lóból kettőt kell megjelölni. Sokszor csináltam meg mindhárom párost már, pl. 2-14. 14-21. 21-14. Huszonegy lóból ez azért nem is semmizet. Ha bármi büszkeség volna bennem még ily tárgyban, arra lennék, ahogy Cheltenhamben, egy akadályversenyes napon, sőt, az idénykezdőn, életem első élő angol futamában a 25-ös lovat találtam cl zígre. Posszibilis ló volt, hogy így mondjam, eséllyel ment, de mégis...! Crystal Spirit volt a neve. Kristály Szellem v. Lélek, és Szpéróm fehér homlokcsillaga miatt tettem meg őt. Szpéró tizenhárom éve a három deka testté vált szellem nekem; két és háromnegyed éve halott. Akkorra teljesen kifehérült már. Szpéróban volt egy ugyanolyan-féle mértéktelenség a Természet rángató-drótjai révén, amilyen bennem is "tud lenni". Agyontojta magát, 325 �palócföld 91/4 végül. Legvégül összecsukta kifehérült szárnyait a kezemen, eléggé rettentő rángatózások után. Egy éjszaka volt, fél háromkor. Most mindjárt átmegyek Alízékhoz. Inkább. Még látom a betűket, írok. Ez is ilyen etalon-történet. Szpéró élt - nem mentem el mellőle. Meghalt - most mehetek? Nem tudom, valamikor már menni is kellett. Aztán Döbling stb., az a kiírás, a kapun, hogy “Üzemidegeneknek A Belépés Tilos”, aztán hogy ez a Paradisgasse sarkán volt, aztán hogy Széchenyi szanatóriuma ott volt, mert hogy ez Döbling volt, aztán hogy ahol laktam, a kulturális ajánlófüzetben a Krieau programját is megleltem, és életemben először kimentem a lóversenypályára. Tavaly júniusban, igen. Egy éve sincs. Akkor a startautó fehér szárnyai, melyek mögül a száguldásra váró mezőny rajtol - el! És a szárnyak összecsukódása. Szpéró urémiában halt meg. A sok tojás nyomán elpattanhatott valami, vagy a vese felmondta a szolgálatot. A bőr alá megy ilyenkor a nem kívánt lé - rettenetes vakarózással jár. Néha felébredek éjjel, vakarózom. Olykor semmi tünet. Kölnben, mondom, láttam auteuil-i futamokat. A pálya túlfelének túlján autóút húzódik. Ott mentek a gépkocsik. Velük ellentétes irányba húzta a mezőnyt egy láthatatlan kéz. Suhantak, mint az áramvonalas vonat. Néztem ezt. Milyen lehet? Nem volt valósága. St.Cloud pályája ugyanígy fekszik kb. És most az idén St. Cloudban is, Auteuil-ben is valósággá vált ez, valósággá lettem valami plusz-mód én magam: mert ott voltam, látcsövemmel valódi autókat láttam etc. És a mezőnyöket mintha megint az a Kéz húzta volna... És: “Járj el most egy kicsit..." Stb. Ezt mondta Szpéró. Vagy, ahogy éjszaka Dinslakenből vonatoztam haza Kölnbe, egy éjszaka, mondom, azt kéri a Szpéró - az Esthajnalcsillag formájában, akit nézek az ablakon át, mint Szép Ernő azt a bizonyos csillagot egy regénye végén, azt kéri: “Tedd meg talán holnap Rheinpolar"-t. De a Samu, az Alíz neve-rokonait is kedvelem, az Éliáséit. Alíz és Samu még él. Kinyitom az arabnál vett bort, itt tartottunk. Megérkezem a hajnali géppel, tíz óra múlt; a Charles de Gaulle reptér már ismerős. Valami újdonság a csomagokkal mindig van. De a városba jól bejutok. Most a hotelnél kell várakozni. Becses életrészem megy el! Hogyan érek ki jól Vincennes-be, hogy az erdőn is tölthessek időt? Megkereshessem a"hyppo"-fát? Üljek ezen-és-amazon a padomon? A bort még az arab- maláj - boltja előtt nyitom ki. Elegáns kávézó előtt húzom meg. Nincs türelmem üldögélni. Megindul bennem a rendszerműködés. Gyerekkoromtól valódi-rendszerhiányom van. Ezért a bajnokságok sok száza, ezre... ezért a játékok magam-köré-gyűjtése, este behajózása? Ezért a gombfocitornák? Ezért a koalák, más medvék és lények? Ezért a madarak? Ezért a lovak? Persze, kutyakölyök-írókorom ez is: “Mert végül semmise marad/ Csak az angyalok s a lovak..." Fejem fölött a könyv, talán pontatlanul idézem, maradjon; a "semmise" egybe van írva. Persze, semmi se marad. De nem ez a lényeg. Most. hogy már a Daumesnil tó előtti kis park-kezdet rondellájánál is ülök - a rondella anyagát csak rács-és-fafélkör alkotja -, itt is iszom egy kortyot, eszem az otthoni kekszből, és egyáltalán; étkezésem csak a sültkrumpliig terjed Párizsban, sörből napi egy pohár, de az mindig a rue de la Pompe kocsmájában, amely fent az emeleten fogadóiroda is, de az engem nem érdekel. Párizsban nem járok fogadóirodába -, aztán tovább...! Már a tó...egyszer láttam épp-befagyogatva, járkáltak rajta a sirályok, de hagyjuk, ez volt tavaly,karácsony előtt. Most: kutyások, kocogók. Színes melegítők. Arabok bűvölik a labdát a gyepen, mit mondjak. Egy kocsi megáll a Route Ceinture du Lac Daumesnilen, kiszáll egy férfi, indul a tó felé. az arabok irányába. Megfordul. A kocsiból ugatás. Ismerős ügy! Fatönkön ülök, a házi csokoládét eszem - a hazait -, Auteuil-ben lesz majd a hollóm vagy varjúm, magányosan él ott egy tóparton, ő kap a csokoládéból megint, iszom az üvegből, nézem a jelenetet. A férfi visszaszól, a kutya ugat. Egymásra nézünk, széttárom mélytartásban, testtől 326 �palócföld 91/4 el a tenyér, a kezem. Ő is; mit tehetünk? Látja, ismerem az ábrát. Aztán tovább. Itt bukik le a patak, a Gravelle patak az út alá, fut a Daumesnil tóba. A patak szétágazik majd, amerre megyek, jön a hosszú sziget, jön a hallgat a felszín, mozog a mély, igen, mert a patak felszíne áll, most nem békalencsésen, ez nem az az évszak, de áll, s a kis zúgóknál mégis "működik". Hát a mélye locsog. Kutyák fürdenek meg, mindenki nevet rajtuk. Elérkezem a Gravelle tó elő-medencéjéhez. Már nagyon közel vagyok a pályához is. Foglalkozom mindenfélével. Vizeltem közben a fenyőligetben, arrébb fölszedtem egy letépett borókaágat. Táskámnak ettől remek ginszaga van, így húzom meg néha a bort, ginszaggal. Aztán egyszerre úgy nézek föl már. hogy ott van Ő. A nagy Tribün. Vincennes. Mely nekem már korántsem oly szent, oly egyedüli, sőt, az evryi pálya, Maisons-Laffitte, Longchamp után és mellett nem is olyan... ...na, de azért olyan. A Krieauban is ezt olvastam a Sancho Panza-cikk mellett: “...és kezdődik a januári nagy évad Vincennes-ben, és a külföldieknek ugyanolyan nehéz lesz, ahogy ezt Vincennes-től már megszokhatták". Remélem, nekem nem lesz ma olyan nehéz. Egyelőre: tartok tőle, azért. * “Ma: A küzdés maga...” - nem akart ez más lenni, csak hogy tényleg abban bíztam, le tudok írni egy ilyen küzdéses napot. Feleségem nincs idehaza épp, most ő utazott cl; Samuék. Alízék etc. miatt, meg a kutya okán stb., ez csak így megy. de jól bevált. Most ő is békén mászkál valahol az édesanyjával; én meg elláttam “őket" rendesen, majd délben elücsörgünk a kutyussal is a Vár oldalában, ahol még 1977-ben, mikor csak Szpérónk és Némónk volt, ott ültünk a feleségemmel, tűnődve, hogyan is lesz ez most, akkor még elutaztunk Jugoszláviába, az Adriára, ahogy tervben volt, valakikre rábíztuk a két madarat, de Némót, az én könnyelmű mondásom nyomán, ők elengedéték, ez is hozzáadott, hogy akkor hát nem... nem megyek Szpéró mellől. Nagyon nehéz bármit mondanom arról - egyébként: voltam át náluk, két szobánk van, a másik szoba az övék; Istenem, mikor még egybe volt nyitva “a lakás", vagyis a két szoba, és könyveket írtam, fordítottam, és Szpéró élte, élte az életét, agyon idegesített engem néha. persze, szegény Cicánk, így is neveztem őt. volt egy likacsos köve, arra szórtuk neki az őrölt tojáshéjat, mésznek, nem ettem meszet, ez volt egy ilyen mondás, kellett hát adni meszet, különben a falat ette Szpéró, sebaj, az se baj, némely ajtócsapkodások miatt, révemen, voltak ilyen kilazult vakolatdarabok, szegény Cicánk, a kövön álldogált, ette a meszet, énekelgettem neki, Cicám a köbön, Cicám a kövön áll-do-gááált... mondom, néha agyon idegesített, ahogy a távoli fal és a vállam közt vijjogva repül, sokszor meséltem ezt a feleségemnek, sokszor hallottam: téged még a Szpéró is idegesített: egyébként feleségem szerezte a csipeszt, amivel a kicsi Szpérót etettük, feleségem találta ki a kosztféléket stb.: és ő szokta mondani, állandó vita-és-kölcsön-gorombáskodás-érvként, hogy én akartam ide a madarakat, én kényszerítettem rá a...Stb. Aki sok száz, aki talán többezer lóversenyfutamot végigcsinált, tudja, hová tegye az ilyen mondásokat. Egy mondatot be se fejeztem. "A mondataidat se fejezed be...a mondataidat nem szokták érteni..." Nem kell felindulni ezen. nem kell ajtót csapkodni, kétségtelenül, vannak ezek a dolgok, hátterük is van, de az. nagyon össze van téve, nem kell miattuk ajtót csapdosni, semmit se kell, az ez-meg-az, persze, hogy szarul: van, ám az emez-meg-amaz, persze, hogy mégsincs úgy, hát akkor ez; és jön a lópálya. A "ma..." dolog az lett volna hát, ami. Talán Lingfielddel írom le ezt, talán nem, még meglátom. Vagy rögtön a Sam Grandchamp-mal, na, ez az. Köln is bejön így, meg Enghien, és kerek lesz az egész. Mikor feleségemnek elmondtam 327 �palócföld 91/4 a “küzdés”-motívumot, megkérdezte: “És miféle küzdésről van itt szó, úgy mindazonáltal...?" Mondom, az értelmetlennek látszó küzdésről, mely azért mégse értelmetlen, mert stb., stb. Nem tudom, miért jut most Gelsenkirchen az eszembe; majd még lesz róla szó, az ottani ügetőről és a galoppról is, de most nem kell, hogy az jusson az eszembe. Düsseldorffal is túlságosan összefügg, és - ha szabad múltkori publikációmra utalni - hagyjuk most Cellát, Demicellát. Dömi medvém nyilván rábólintana. Szpéró a köbön. Hm. Vincennes-be, persze, hogy jókor kiértem. A patak mellett sokat töprengtem egy ilyen dolgon: első futam: April Pearl, mint a favorit ellen győzelem-esélyes lő. Ügetőnél vigyázni kell a fenyegető sok diszkvalifikálás miatt is! Nehéz eleinte jumelét játszani. Meg kell várni, milyen a vesenynap, mik ígérkeznek. Hogyan alakul “a dolgok hisztije". Na, most a küzdéshez, akkor: ez egy 12 induló futam volt, a Prix de Soissons. 2300 méter, az első helyezett ló díja: 160.000 frank. Igen, bizony ám. Ezért is olvashattam nyilván azt az osztrák Traber Zeitungban - némelyek szerint, akiknek elmeséltem, kisszerűséget mutat az újságíró részéről, hogy ilyet észrevételez; nos, nem mindenkinek merném elmondani közvetlen környezetemben, hogy muszáj-e olyan nagyon azért észrevételezni mindent, bár hát épp ez az, hogy Magyarországon itt még csak nem is nagyon észrevételeznek úgy mindent, másfelől meg túl nagy észrevételezősdi folyik, hát ugyanaz ez, mint a házasságban, gondolom -, ezért olvashattam, hogy a franciáknak, az osztrák szakíró szerint, nem kellhet a pénz, mert volt egy 600.000-es futam, és az első öt kapott pénzdíjat, ilyenkor még úgy az ötödik is 30-40.000-et kap, és akkor csak négyen neveztek, “4-en!”, emeli ki a lap, ha jól emlékszem. De ha nem így, másképp. Hát valaki szerint ez pitiánerség. Nem is tudom, nevetem el magam. Aztán hogy lett, mint lett, az is rejtély. Lényeg, hogy most Tutu, a ződi félszem-félszámy, lent volt egy alsórúdon. Fent két felső rúdnál van magos-etetője, kendermaggal. Azt szereti. Szeresse! Valami kiragadta őt a fészkéből, talán családja is maradt hátra. Ez 1985-ben volt. A Ludas Matyiban hirdette meg valaki őt, és a Berci kanárit, mi neveztük-e el Bercinek, már nem is tudom, szóval, a mi Csucsu ződink akkor halt meg, épp a nevem napján, 1985 májusában, szívbénulás frontos időben, talán, és az ismerőseink tudták, keresnénk ződit, de csak rászorulót, és így szóltak, van ez a hirdetés, valaki a Jézus élete, meg a Szerelem iskolája, sic, így volt írva, könyvekért elcserélne etc. Végül egy nagy kommandóakció lett, a reptér felé taxiztunk plédekkel, egy gyönyörű nagy kalitkával stb. Száz forintért odaadta a két madarat, a néni. A Tutu előtörténete addig ennyi volt: mint egy erősebb Evelyn Waugh-könyvből, olyan: a fészekből kirángathatta valami ragadozó, a néni kutyasétáltatás közben lelte meg egy fa tövén. Fél szárnya szakadt volt már, béna. Hazavitte, a kukán talált egy másfélszer egy arasznyi gyűrött kalitkát, abba rakta. Aztán, hogy ne legyen egyedül, vett mellé 100-ért egy piacon egy kanárit. A kanári a “kalitkában" folyton üldözte a Tutut. De jött a rosszabb. A macska - az is volt! - kiráncigálta szegény Tutut, elkapta, a szájában hurcolta ide-oda. Ránézek a Tutura, azt mondom: Tejó ég...! A Tutu holtnak tette magát, vagy félholtra vált, nem tudom, a macska így dobta őt a néni lába elé. Tény, a Tutu élt, csak a macska kiverte közben még a fél szemét is. Erre hirdetett aztán a néni a viccmagazin megfelelő rovatában. S a Tutu így került hozzánk. Bercit nem szabad "Buzi Berci" néven emlegetni, bár megérdemelné, a kis kajla hím kanári, akinek fogalma sincs Tutu nemi viszonyairól - hogy ő egy hím zöldike, aki ezért joggal sziszeg vissza neki a két rácson túlról jövő tolakodó közeledésre. A Tutu lent állt az alsó rúdján, mert az egyik felső rúdja melletti etetőből a magokat kiette, s az “ön-etető”, mint pedig célja lenne, nem ön-etet, a mag elakad benne. A Tutu nem ugrott át a másik rúdra, ahol lenne mag, nem eszik a feleségem által csodás és mély műgonddal 328 �palócföld 91/4 “rendszeresített” és általam ügyetlenül odatömködött tyúkhúrcsomóból sem, hanem lement, s alul szerencsétlenkedve állt. Meg tudtam etetni kézből, apró almakockákkal, ez is a feleségem találmánya. Remélem, Tutu is élni fog. Alíz fejsebe gyógyulni látszik, szóval akkor mégse lesz talán vérmérgezés. Nem célirányos bekenni az ilyen sebet - igen ám, a madár nem is hagyja, hát könnyű a helyes döntés -, mert akkor elkezdené a kenőcsöt, mondjuk, az Irgamidot, vakargatni, és a lábával így vinne be koszt a sebbe. Alíz körmei egyébként példásan aprók, nem nőnek meg olyan boldogtalanul, mint a Samu karmai, hogy aztán a madár állni se tudjon a lábán, levágni meg azért ne lehessen, meg makacs, élni akar, de nem hagyja, hogy segítsenek neki, a feleségem azért a Samut meg szokta fogni néha, de kész rosszullét neki, én meg is értem, hát az Alizt se tudtam bekenni. De szép seb! Evryből jöttem haza, és a helyiérdekűn az egyik ajtóhoz telepedtem. Semmi gond, nem vesztettem, közömbös voltam, az űrváros-szerű Evry nem örvendeztetett meg éppenséggel, nem “egy” Maisons-Laffitte vagy Enghien, mindegy, ülök ott, nézném épp a másnapi versenyprogramot. Valaki elébem tornyosul. Mi ez? A kalapomra mutogat. Egyéni kalap, jó. de... Igen, hogy próbálhatná fel a kalapot. Mondom - nem tudván franciául;játszásnál is nehézségekkel jár ez; s a számokat se fogadja be már a fejem, ötvenet mondok tizenöt helyett, tizenhármas helyett meg azt, hogy “a harmadik" -, mondom hát, ez kabala, nem adhatom, ez-az.Adjam, emez-amaz. Á, nem. Senki a közelben. Egy csapatnyi lány valamivel arrébb. Az alak, akinek a szeme fölött hatalmas, randa, rászáradt-orvosságporos varak voltak, meg az orra nyergén is, erre hátrább lép, kipakol egy rumos üveget a mellénye zsebéből, s mutatja - részegen -, verekednénk meg a kocsi közepén. Hűha! A lányok erre már felfigyeltek, odakiabáltak neki, ő automataüvegesen rájuk összpontosított, arra indult, felugrottam, belógtam a kocsi belsejébe, a főszakaszba, sok ember közé; akik közt nem akartam volna ülni még beszálláskor. Azért ide már nem jött utánam ez az alak. De az Alíz fejsebe: furcsa. Sokszor az ember ilyen megérzésekre is játszik, így fogad, az Isten tudja, hogy megy ez az egész. És mi megy; mi “a küzdés”. * Ja, azt akartam mondani, hogy ahogy aztán Cicánk - Szpéró - hozzánk fente a fejét, a csőrét stb. Meg a többiek is. Alíz, például. De Tutu határozottan verekedős. Adjuk neki a zöldet - s ő a kezünket megtámadja. Mit keres a mi kezünk ott az ő zöldjénél. Most ő zöldet kap, most ő nem tűrheti ott a kezünket! Lingfieldben volt ez - majd egyszer elmesélem Lingfieldet -, hogy az első futam előtt, a felvezetőkörben egy Green Side nevű ló egyébbel se foglalkozott, csak a lovászfiút nyalta-falta. Kedvesen hajtogatta a fejét, látszott rajta, egyéb se fontos neki, csupán a társas kapcsolat. Nem volt rossz esélyű ló Green Side, ám hát nálam ezzel rögvest kiesett a jelöltek sorából. Le is egyszerűsödött a dolgom, s a Salinger-vonalat játszhattam, egy Seymour nevű ló révén, s kár, hogy nem gondoltam meg, a feleségem szempontját is mellé kéne játszani, az Against You nevű lóval, vagy ilyesmi. Szép hármas kört csinálhattam volna három fontért: Edward Seymour Visage - Against You. Igen, a Visage: azé, hogy látom, e ló; a Seymour: az ötletemé, hogy “Salinger”; a feleségem ebbéli ellenkezéséé: hogy Against You. Meg a félelmemé, hogy ellenemre lesz az ügy kimenetele. De hát féltem, hogy a következő futamban Frans Grillel kéne folytatni, Salinger-vonalon, és nem akartam elkötelezni magam, különben is, Lingfield volt a Londontól háromnegyed órányira lévő városka, amely teljességgel Agatha Cristie-townnak bizonyult, jártam temetőkertjében, a papiakhoz vezető keskeny, drótkerítéses úton, megismer329 �palócföld 91/4 lem ismerő főterét, bebolyongtam “green”-jeit stb., és nem utolsó sorban vásároltam egy üveg gint. Viszonylag olcsón. Angliába azért se megyek szívesen “versenyezni”, mert ami italt Párizsban három napra kihozok, vagyis amiből, bocsánat, három napra kihozom az italomat Párizsban, Londonban egy napra alig elég. Mármost boldog-boldogtalant kérdezgettem a szép lapályos tájon, hogy hol kaphatnék valami piát. Rendezőféléket faggattam, akiket aztán, mikor már a versenykezdéshez igyekeztem, viszont is láttam rendjén. Még jó. hogy nem mutogattam az üveget - melyet a temetőkertben már jól meghúzogattam. Nem volt erős gin. Egyébként Párizsban az is jó nekem, hogy ott még soha eszembe nem jutott “rövidezni”. Londonban se lett jó aztán a még két ilyen üveg, és a többi, együtt. De most Lingfieldben voltam, és megváltottam a jegyem, és mit látok: Italt bevinni tilos stb., akinél meglátják, elkobozzák. Hűha. Ráadásul egy alig-embernyi-méretű kis fehér vas forgókereszten lehetett csak átmenni, s aztán ez a kereszt velem leállt. Nem értem jól a gyors angol beszédet, hát nem tudom, mit magyarázott a pénztáros atyafi, de a lényeg: bent voltam. Mindig nagy boldogság,majdnem mindig, bent lenni egy új pályán. Az egész, úgy, ahogy van. Most erre nincs helyem itt - miféle fogadóirodák, kocsmák stb., mert inni, azt, ugye, lehet, csak bevinni nem; ráadásul azért, igaz, ami igaz, ezt Cheltenhamben tapasztaltam, ahol pedig negyvenezer ember volt kint -!!-, a rendőrök ügyeltek rá, hogy egy bizonyos vonalon túlra már senki ne juthasson be söröspohárral se. Mi értelme ennek, föl nem foghattam; a poharak, melyekbe a jó barna ír sört mérték a vadnyugati filmvárost idéző sátortömkelegben, egész sátorbarlangokban, a poharak lágy anyagúak. A programfüzettel is lehet akkor kellemetlenkedni. Mindegy. Arra a terepre, ahol már amúgy a maszek bukmékerek is állnak zsámoly-tornyaikon, jellegzetesen rikácsolva, handabandázva stb., nem lehet bemenni itallal. Két dolgot: ezek jópofák, ezek a maszek bukmékerek, és az angliai lóverseny ettől már pofára is “külön világ", és a kézjelzéseiket félig kifigurázza a rendszeres tévéközvetítések egyik "amatőr" lóversenykommentáló sztárja, nagy viccmaskarában, szavaihoz a legodanemillőbbnek vélhető kézmozdulatokat kanyarintva, de félig szent ez az “idézés”: utalás valamire, ami van, van. és hát így van. Ó, igen, ezzel ...de itt egy kellemes telefon esett be, és elfelejtettem. Svájcból! Mit hozzon a madaraknak valaki! Hát nekik nem szoktunk mi sem, de a kutyusnak...valami levélszekrénybe is dobható, parányi-zacskós dolgot. Acapulco került elő a beszélgetésben, egy Acapulco-álom novella, ő írta, aki hív, ő, hát mesélem neki enghieni Abner de Panehemes, Acapulco Dreames sztorimat, de ezt majd máskor itt. Nos. Anglia. Úgyis be akartam fejezni. Azért nem játszottam meg a Seymourékat, és, sajnos, a Frans Girlt se, mert nem arra összpontosítottam. Hanem az “életre”. Arra, hogy hol is húzhatom meg a gines üvegemet. Ha egyszer tilos bárhol! Végül csak a vécék maradtak. Az egyikben nem voltak fülkék. Hát a másikban. Az ilyesmi akkor “vállalkozássá" terebélyesedik, az öröme is nagy - túl nagy, hirtelen lemegy a többi öröm vágya, nem kell, más nem kell. Hiba. Aztán észbe kaptam, s elkezdtem játszani. A Sagittarius-jcgyemnek megfelelő favorit mellé a Szpérónak megfelelő Galaxy High-t: nagy hajrá volt. már csak ezért, ennek az emlékéért is elmegyek egyszer Lingfieldbe megint. Majd, majd; mondom. Angliában nem tudok olyan jól kijönni a szinte-semmi-pénzemmel. A Bow, az Íj, ilyen-megolyan-íj, alig verte Galaxyt. Galaxy lett volna a jobb nyerés, mindegy. Megvolt az első angliai nyerésem, de hát ezt már rég nem számolom, még Düsseldorfban maradt cl, mikor először játszottam egyik napról ál a másikra irodában, s amikor megkaptam a nyereményem, nem tisztázódott, épp-visszanyert pénzem milyen tételekből is állt. ki nyert, ki volt placcon. Francia futamok voltak. Most befejezem ezt, és még csak ennyit: ahogy az angol újságokat átkotortam 330 �palócföld 91/4 a Seymourért, illetve főleg Visage-re nem emlékeztem...különös volt látni evryi, más franciaországi eredményeket. Vincennes első napja igen rosszul sikerült a számomra. Majdnem az volt az egyetlen örömem, hogy jókor kiértem. Az első futamról még valami furcsát mondhatok. De a lényeg: a Sam Grandchamp lemaradt, az “én” Sam Grandchamp-om, akivel Kölnben is “híres” voltam már egy-két fogadóirodában; és akinek a neve a most lassan 13 éves Samuhoz kapcsolódik szívem számolása és betűzése szerint. Sam Grandchamp, de ezt majd máskor, netán másutt mesélem el. messze lemaradt. Ez később is kellemetlenül hatott rám, s Enghienben, jó egy hét múlva, fájdalmakat okozott, amikor is fölöslegesen bizalmatlankodtam, akkor kellett volna újra hinni a Grandchamp-ban, de hagyjuk, egyelőre. Tény. hogy elnéztem az első vincennes-i futam indulóit, hát April Pearl a 11-es. Ariane du Mai a 12-es. Nekem meg a szobaszámom a hotelben: 211! Eszményi szobaszám, döbbentem rá. Ezt meg kéne forgatni. De melyik futamban? És hogyan? Kis csalással a 7-esen és 9-esen kívül majdnem minden szám kihozható a 211-ből, pár művelettel. Megtettem őket óvatosan, helyre. Csak April Pearl jött be - nyert. A 11-es és 12-es a második futamban lett volna jó, 2. és 3. lett. Ez engem akkor kissé letört. Jött hozzá az 5. futamban a Sam Grandchamp kudarca, de hagyjuk. Ismeretlen jóbarátom újra hív, megszakadt az imént, vagy mi. Itt vannak az írásai, mi legyen. Hogy ha azt, ami szerintem rossz bennük, javítanám... Mondom, ez nehéz, és rögtön kész a hasonlat is, nem hasonlat, ez tényleg van, úgy, mint a cserépkalapos, nagy-vörös-pajeszos, zöldlódenos, lila csokornyakkendős, buki-hadonászósdis kommentátor előadásában az elemek: van, na. Csak félek, túl hosszú voltam, mégis, az ő svájci telefonjára; abba. Mindegy. Ezt mondtam: Nézd, olyan ez, ahogy a lóversennyel is mindent ki lehet fejezni, szinte mindent, méghozzá szinten, írom most, hogy kimegy valaki, egy versenynapra, ott van kilenc futam, az egy matéria együtt, mint egy novella, bánni, és van neki egy szállodai szobaszáma, és megszállja az ihlet, hogy ezt a számot játssza, 1 , 2, 11 és 12 stb. S nyer, mondjuk, úgy százötven frankra hatszázhetvenet. Nem rossz, kimegy más, ő meg egy Alíz nevű lányra gondol visza, hát megrakja Alice-t, Alinkwót. Alsie-t, Alessanét stb., meg az olyan lovakat, akiknek a mamája Alizos-nevű. Mert a mama-papa neve is ott van a lepedőnyi turfújságban mindig, sőt. Még sok más is. Hát ez is nyer. Kétszázra ezret. Jő! Kimegy más, megjátssza a 789-cs szobaszámát, veszít. Kimegy más, megjátssza Maryt és Kathyt, veszít. Kimegy még más, megjátssza a 231-es szobaszámát, kicsit nyer, megjátssza Maryt és Kathyt. de jő helyen nézi a neveket, nyer, kimegy más, 988 a szobaszáma, nem nyer, de megjátssza Cecilt és Camillát. nyer. Satöbbi. Avagy: 21-12-1, 1-12-22 egy versenynap két utolsó futamának hármas befutója. Megy valaki másnap egy egészen más pályára. 1-2-12 ígérkezik. Hm. A 21 -22-1 is elképzelhető. Csak az egész valahogy elképzelhetetlen. Mi legyen? Röviden: bejön a 22-1-21! Mit lehet itt tenni? Min múlt az életünk is, kérdem. Ő kérdi, teljesen értve, de tényleg túl hosszú lesz a telefon, mit hozzon madarainknak. Mondom, kabalából nekik semmit. Orvosságot stb.? Meséltem neki Acapulco Dream-emet, ő egy Acapulcós-novellát írt. Nekem ez elegendő ajándék, a telefonnal. De ha mégis, hát a kutya bőrgyulladására valami kenőcsöt. Nos, mondom majd feleségemnek, látod, ez vagyok én. Persze, ha az ilyesmi számítana, akkor a balhék is számítanának, és rég nem volna módunk beszélni egymással. De van mód. Látod, ez "a küzdés maga”, teszem hozzá. A küzdés és a karattyolás, mondja feleségem. Ha nem vennéd észre, egész nap beszél...nek némely emberek, finomítja nevetve, de kicsit mereven nevetve. Lehet, az én válaszom sem teljesen oldott: “A Glass családban mindig sokat beszéltek". Glass család? Salingernél. Nem állhat rá mindenki, így ő, a te hullámhosszodra. Na, és akkor tovább. Csakhogy:... 331 �palócföld 91/4 ...és ott megyek épp Lingfieldben, a paplak felé, a kis főtérre, minden olyan ismerős, ezt én olvastam sokszor, itt már jártam valaha, megveszem a gint, ülök tizenhetedik századi sírköveken, látom Galaxy Hugh befutóját. El Capistranót... Vagyok, mert van, mert nagyon meg tud lenni már, ahogy ne legyek...?! Á, dehogy. Mert: He’s A Steel, Barrow - Orallis, Pad, De Amicis - Ecco... (Folyt.köv) [Méghozzá rögtön! Elolvasta ezt itt maga Anarchist Aristocrat, és lábjegyzetet kér, de visszakézből! Elsőül: hogy ez semmilyen nyelven nincs, ez a név, és hogy ő tkp. “A.A.”, tehát egy névrövidítése van meg, és ehhez keres mindig megfelelő névhosszabbítást, ami lehet akár Anarchautist Antisocrat is stb. Valamint: az anarchistet, ami a főnév, úgy érti főként, hogy kerülgető, érvényesnek nem tartó... ez az elmúlt rendszerben sokunk alaptartása volt, mondja az Anarchist Aristocrat. Semmiféle erőszakcselekedet, tehát! Érvényesnek-nem-elismerés, lehető kikerülgetés! Kizsákmányolással nem szerzendő pénz! Kizsákmányolóktól, ha muszáj így nevezni, játékaik révén igen! Ez elsőtől az utolsóig az ő kiegészítése volt. Feleségem is elolvasta a szöveget. Kihagytál valamit, mondta. Ja, igen, azt, hogy nagyon hiányzol, alig várom, hogy hazajöjj. Ama négy-naposból, ami nekem jutott. Ekképp ő. Hát a kutyus miatt most te... ahogy én a Szpéró miatt... hiányzol, ez a lényeg. Ha!, ekkép ő. De ha te strabancolsz kint Longchamp­ on, aminek még a nevét se tudod kimondani, nem hiányzom neked. Nem hiányzik, hogy a kiejtéssel gyere itt stb., muszáj? Jaj, de jó vicceid vannak, így ő, nem az, hogy muszáj, de ha valami úgy van, akkor úgy Van; ezt, így ő, te nem bírod elfogadni.] 332 �Mi történt? Mi történik itt? Vitányi Iván Versenyben történelmünkkel (egy történelmi algoritmus vagy a szerves fejlődés) Mi történt, mi történik itt? - fogalmazta meg a kérdést a szerkesztőség. Százezrek vagy talán még többek kérdezik nap mint nap ugyanezt. Benne vagyunk egy hatalmas változásban, az élet körülöttünk átalakul, de ugyanakkor, a napok szürke egymás­ utánjában úgy is látszik, hogy nem alakul át eléggé. A dolgok szorítása nem szűnik, a szabadság ugyan nagyobb, de az élet a legtöbb ember számára nem könnyebb. A mi történt és a mi történik kérdése meg­ követelné a változások értelmezését. A politi­ ka és a politikusok persze egyértelmű feleletet adnak, vagy igyekeznek adni, de ezek a vála­ szok túlságosan jelszószerűek, leegyszerűsí­ tettek és a való élettel szembesítve sokszor túlságosan keveset mondanak. Majd utólag, tíz vagy méginkább húsz év múlva bizonyára könnyebb lesz megmondani - történésznek és átlagembernek egyaránt -, hogy mi történt. Akkor már, visszafelé tekint­ ve, jól látjuk vagy látják majd, hogy mi lett belőle. Ma jószerével éppen azt nem tudjuk pontosan, hogy miből haladunk mibe. Mi volt itt az elmúlt harminc évben? Kommunizmus? Szocializmus? Annak valamilyen diktatori­ kus, despotikus, abszolutisztikus, totalitariá­ nus - eltorzítása? Vagy olyasvalami, aminek a hivatalos nevén kívül semmi köze a szocializ­ mushoz, egyszerű pártállami diktatúra, szov­ jet rendszer, egy ázsiai-cári világbirodalom rendszerének ránkerőszakolása? És mi volt az utolsó harminc év Kádár-rendszere? Minden­ nek lágyabb, fáradtabb, liberalizáltabb válto­ zata? Kísérlet a kitörésre vagy éppen az eddi­ ginél ravaszabb, erkölcsrombolóbb védelem? A legmélyebb mocsár volt-e a “puha diktatú­ ra”, vagy palló a menekülésre? Mindezek persze elvont kérdések, még in­ kább annak látszanak, de nagyon is konkrét válaszok függenek tőlük. Mint ahogy attól is, hogy merre megyünk hát és mit fogunk elér­ ni? Az biztos, hogy a régi egypártrendszer eltakarodott, választások voltak, megalakult a többpárti országgyűlés és kormány, átalakul a jogrendszer, megindult a privatizáció. De már abban nem minden vélemény egyezik, hogy az igazi rendszerváltás volt-e (és ha nem, ak­ kor is két okot adnak rá: vagy mert nem ker­ gette el elég radikálisan a régi hatalom embe­ reit és nem adott mindent vissza; vagy mert fordítva éppen csak a hatalom változott és nem épült ki mögé a civil társadalom). Vajon ezt ami most van, demokráciának lehet-e ne­ vezni, vagy csak úton vagyunk felé? Vajon egy szabályos, nyugat-európai típusú polgári demokrácia felé haladunk-e vagy valamilyen más, szorosabban kelet-közép-európai rend­ szer jön létre (és mi lesz az), esetleg - amitől sokan félnek - ez nem lesz más mint a 45 előtti régi rendszer valamilyen restaurációja? És vajon mikor és milyen gazdasági rend­ szerhez jutunk? Megvalósulhat-e nálunk vi­ szonylag rövid idő alatt a nyugati típusú piacgazdaság, pláne szociális piacgazdaság, vagy egyfajta függő kapitalizmus jön létre, a maga 333 �Mi történt? Mi történik itt? félmegoldásaival és gyarmati kiszolgáltatott­ ságával? Kérdések, kérdések, kérdések. Mi történt hát, mi történik és főleg mi fog történni? Természetesen én sem rendelkezem a böl­ csek kövével, hogy a szövevényben rendet lehessen teremteni (noha prsze minden rész­ kérdésről megvan a magam véleménye). A problémák sokasága azonban arra ösztönöz, hogy próbáljunk meg inkább az egyesből az általánoshoz jutni. Vagyishogy először azt a legáltalánosabb megfogalmazást kell keresni, amely még nem teszi szükségessé, hogy döntsünk az előbb felvázolt súlyos kérdések­ ben. Ez pedig véleményem szerint a követke­ ző. Történelmünk zegzugos menetéből követ­ kezik, hogy sokszor kényszerülünk a történe­ lem újrakezdésére. Nem szükséges kitérni ar­ ra, hogy ezt forradalminak nevezzük-e (mint sok esetben), vagy valami másnak. Mindene­ setre időről időre az egész társadalmon átfut annak az igénye, hogy eltöröljük a múltat (kü­ lönösen a közelmúltat) és mindezt másképpen kezdjük csinálni. Mondom, történelmi okok hatottak így: az szokta mániákusan újrakezdeni az életet, aki­ nek rosszul megy a sora. Jellemző, hogy a nálunk szerencsésebb nyugat-európai orszá­ gokban erre nem volt szükség -. illetve koráb­ ban volt szükség, abban a korban, amikor ők is valóban újrakezdték: kitörtek a feudaliz­ musból a modern polgári társadalom és gaz­ daság felé. Néhányszor ők is nekifutottak, de aztán a kitörés végül sikerült és azóta megva­ lósult náluk a mennyei folyamatosság. Némi asszociációval azt is mondhatjuk, hogy ezt a folyamatosságot nevezzük demokráciának. Ebben is vannak ugyanis újrakezdések, de mindig részlegesen, kiigazításként, a folya­ mat szervességét megőrizve. Más szóval az ellentétes irányú újrakezdések amplitúdója lassan normálisra csökkent és ez biztosította a társadalom normális fejlődését. 334 Mi - és más nemzetek - nem voltunk ilyen szerencsések. Mi Európa azon régiójába tar­ toztunk, amely menthetetlenül kiszorult a tár­ sadalmi fejlődés főútvonaláról. A mi újrakez­ déseink amplitúdója nem csökkent, hanem megőrizte kilengését. Ami azt jelenti, hogy mindig előlről akarunk mindent újrakezdeni. Az újrakezdések lényege mindig ugyanaz: elérkezett az ideje annak, hogy Magyarország végre a következetes demokrácia, a polgári fejlődés, az iparosodás, a piacgazdaság útjára lépjen és eltakarítsa az útból azt az intéz­ ményrendszert, amely ennek akadálya. E cél­ ból kell radikálisan elvetni az éppen érvény­ ben lévő múltat és kirántva a kátyúból a sze­ keret, előkészíteni a jövőt. Paradox módon voltaképpen ugyanezt akarták a szocializmust is vállaló újrakezdések, legalábbis az első pil­ lanatban (csak az ideológiai felhangok külön­ böztek). Azok a fordulatok pedig, amikor a görbe a másik oldalra lendült, rendre ugyan­ ezt vonták vissza, mondván, hogy a kitörés nálunk nem sikerülhet a demokráciának ugyanazokkal a módszereivel, mint nyuga­ ton. Hogy azután ismét később meg az bizo­ nyosodjék be, hogy ezek a “más” módszerek még kevésbé vezetnek érdemleges ered­ ményre. Ez. az újra és újra ismétlődő algoritmus sajátos töténelmi atmoszférát teremt, amelyet sokan a “nemzeti jellem” valamely tulajdon­ ságának tartanak (noha nagyon is nem a jel­ lem körébe tatozó külső körülmények követ­ kezménye). Itt az emberek mintegy idegeik­ ben hordozzák a tapasztalatot, hogy többször kell nekigyűrkőzni ugyanannak a feladatnak, ám az mindannyiszor bukással végződik. Ez a megtapasztalt kaloda más térbe, más dimenzi­ órendszerbe emeli a történteket, minden győ­ zelem és minden bukás nagyobb hansúlyt és ugyanakkor patétikusabb, romantikusabb, tra­ gikusabb és szentimentálisabb megítélést kap, mint normális esetben. Ez adja a nagyot aka­ rás, a szüntelen licitálás és túllicitálás, a “most �vagy soha” sokszor már színpadias légkörét, amit nehezen értenek meg azok, akik nem benne születtek, és egyre inkább azok is, akik racionális gondolkodással akarnak kitörni az ördögi körből. Van ugyanis valami ördögi ebben a kör­ ben. A periferiális körülmények hozzák létre ezt az atmoszférát, ezt a társadalmi pszicholó­ giát, amely - ha egyszer már létrejött - végül éppen a periferiális elmaradottsága irányába hat, lévén maga is egyszerre tükörképe és ki­ termelője annak a sajátos kelet- és kelet-közép-európai preracionalizmusnak, amelyet a helyzet és amely a helyzetet lélektanilag újra­ teremti. Az igazi kérdés tehát az, hogy ki tudunk-e lépni az ördögi körből. Most több lehetősé­ günk van hozzá, mint történelmünkben bár­ mikor azelőtt, de a helyzet most is (legaláb) kétesélyes. És a dolog lényegét én is abban látom, mint Kerékgyártó T. István: a civil tár­ sadalom kiépülésében (Palócföld 1991/1.sz. 8-13.old.). A demokráciához ugyanis nem elégséges a parlamentalizmus. a többpárt­ rendszer, a jogállamiság, ha mindezek csak felülről épülnek. Az is szükséges, hogy maga a társadalom, vagy pontosabban a társadalom nagyobb része mozduljon meg és alakítsa ki a maga szervezeteit. Méghozzá nem formális jellegűeket, hanem valódi szerves képződmé­ nyeket. Más szóval (mivel nyelvileg a szerve­ zet szó azonos tőről fakad a szervességgel) nem puszta üres vagy kiürült szerkezeteket, hanem termékeny, élő organizmusokat. Csak azt tenném hozzá, hogy ehhez viszont annak megfelelő modern, polgári, európai gondol­ kodás és magatartás kell, amit az előbb a raci­ onalizmussal jellemeztem. Nem a szónak va­ lamilyen rideg, számító, szűkkörű értelmezé­ sében, hanem abban a maxweberi felfogás­ ban, amely az újkori európai gondolkodásnak mindenestül sajátja és “talpköve”. Jellemezhetem ezt a gondolkodást a fran­ cia forradalom hármas jelszavával: szabad­ ság, egyenlőség, testvériség - annál is inkább, mert a legtöbb politikai irányzat elfogadja és hivatkozik rá. Nem mindegy azonban, hogy milyen felfogásban. Szerintem akkor járunk el helyesen, ha mindháromnak azonos értéket tulajdonítunk. Vagyis - ami most a polgári társadalom és demokrácia felé haladva külö­ nösen fontos - a szabadsággal egyenértékűnek vallva az egyenlőséget-igazságosságot és testvériséget-szolidaritást. A két új szó betol­ dása nem véletlen: továbbviszi és korrigálja az eredeti gondolatot. Mechanikus egyenlő­ ség helyett - aminek kultusza (épp az elmúlt rendszer mutatta meg) könnyen csap át a leg­ vadabb egyenlőtlenségbe - igazságos egyen­ lőséget, különbségeink figyelembevételével. Testvériséget, de aktív, segítő módon a szoli­ daritás értelmében. (Nem titkolom, hogy ez a megfogalmazás már a közös értékrendnek baloldali változatát nyújtja. Vallom azonban, hogy ez visz a leg­ inkább előre és ugyanakkor meg van benne az is, ami mindnyájunk számára közös, amit azok is elfogadhatnak, akik nem vállalják a tételes baloldaliságot.) Meg tudja-e tenni a magyar társadalom azt a döntő lépést a szüntelen újrakezdés izgá­ gaságától a folyamatos biztonságos, szerves fejlődésig? Én bízom benne. Az elmúlt évek történései tettek ugyan hozzá némi kételyt, de nem hoztak semmi olyant, aminek alapján a bizalmat meg kellene tagadni. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Borsos Árpád, Speidl Zoltán, Horpácsi Sndor, Simor András, Petronyák László, Rákos Csaba, Németh János István. 335 �Mi történt? Mi történik itt? Fekete Gyula Mi történt, mi történik itt? Amikor, mint oszággyűlési képviselőt felkértek a vitában való részvételre, kissé gyanakodva néztem a címre. Eszembe jutott az a helyhatósági választások előtt tömegesen kiragasztott választási plakát, ami egy szétdőlt családi otthon képét mu­ tatva “Mi lesz itt? Mi lesz még itt?” rémképével sokkolta a lakosságot. A vita címe is ezt sejteti: hát mi (a fene) történik itt? Mi történt (a hátunk mögött) itt? Ugyanakkor már megszoktam, hogy mást sem látok a napilapokban, beletörődtem abba, hogy nekünk képviselőknek kell megírnunk az igazat, hogy mi történik az országban, hiszen a velünk egy véleményen lévő újságírókat elüldözik a tájékoztatási monopóli­ umot birtokló posztkommunista-liberális sajtóorgánumoktól, rádiótól és televíziótól. Annyi helyesbítési-helyreigazítási refle­ xió gyűlt fel bennem a vitaindító cikkeket olvasva, hogy önálló írás megfogalmazására már nem elegendő a terjedelmi korlát. A to­ vábbiakban tehát hozzáláncolom magam a vi­ tacikk-írók gondolatmenetéhez, megfogalma­ zásához, és elmondom kételyeimet, ha hamis­ nak, félrevezetőnek érzem az ítéletek alapjául szolgáló premisszákat. Kerékgyártó T. István: “A totalitarizmus vége” című vitacikke (Palócföld 1991/1.sz.) már bevezető mondataiban érzékelteti, hogy a szerző szerint nem történt semmi, “szorongás közepette az embereket végsőkig csigázza(!) a bizonytalanság, hogy a valódi felszabadulás bekövetkezik-e, vagy csupán illúzió marad”. Véleményem szerint nem semmi, hogy akár 10 ember pártot alapíthat, saját lapot in­ díthat, bármikor beleszólhat, véleményt nyil­ váníthat a helyi vagy központi politikába, sa­ ját tulajdon bázisán függetlenítheti egzisz­ tenciáját bármely demokratikus, mindenkori hatalomtól. Erről két-három évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki, demokratikus 336 közállapotaink messze jobbak saját várakozá­ sainknál is, szomszédos volt(?) kommunista országok létező gyakorlatánál is. Tudom, van­ nak akiknek savanyú a szőlő, kollektíve fa­ nyalognak - a tájékoztatási monopóloium bir­ tokában, ami szintén a kormányzat ésszerűség határán túllépő engedékenységének a jele hogy “nem történt semmi”. De mit csináltak két éve, három éve? Talán attól savanyú-kese­ rű még ma is a nyelésük? Igaz-e, hogy “a politikai gyakorlatban a deprivált helyzetű rétegek tagjai nem tudnak valóságos szereplőként résztvenni”? A szerző véleményével ellentétben én úgy érzem, hogy a lecsúszott (deprivált, deviáns) rétegek jelen­ léte a politikában a kívántnál nagyobb, és a mérsékelt középrétegek számára is elriasztó hatású. Nem véletlen, hogy pártok alig mer­ nek, még nemes cél érdekében is megmozdu­ lásokat, tüntetéseket szervezni, annyira sokan mennek oda “csak a buli kedvéért”, vagy erre is volt már példa - tömegesen jelennek meg gyanús külsejű, eszméinktől idegen jel­ szavakat bekiabáló alakok, akiket buzgón �idéznek a “véletlenül” ott lévő (sajtótájékoz­ tatóinkat kerülő) újságírók, ha pedig ezektől az alakoktól tagjaink igyekeznek megszaba­ dulni, akkor a sajtó csodálatosképp védi őket, MDF pártszolgálatosokról kiabál. Súlyos volt az alvilág jelenléte 1990 októberének utolsó napjaiban, amikor mercedeszes guruló kuple­ rájosok jól fizetett rohamosztagai uralták az országot, önkényesen kiráncigáltak embere­ ket gépkocsijaikból, alapvető emberi jogaik gyakorlásában gátoltak meg milliókat, okoz­ tak haláleseteket mentőautó késleltetése, tor­ laszoknál keletkezett balesetek, vagy a hosszú veszteglés miatt bekövetkezett szívroham ré­ vén. A rádió pedig azokat bélyegezte rend­ bontóknak, akik élni kívántak az alkotmányos jogaikkal. Az alvilág befolyására jellemző, hogy parlamenti felszólalás is történt azon rendőr ellenében, aki életét lőfegyverrel véd­ te, midőn 14-en - köztük többen késsel - rátá­ madtak, és olyan felszólalás is volt, amelyik az önkényes lakásfoglalók “háborgatásától”, erőszakos kiköltöztetésétől óvott. “Politikai elitek” csatározására szűkíti le a szerző politikai életünket. Csak példaképp mondom, hogy nálunk Újpesten programozó, pedagógus, villamoskalaúz, mérnök, statiszti­ kus, óvónő, nyomdász, közgazdász, épp itt­ hon lévő külföldi vendégmunkás, kisnyugdí­ jas - szóval nem sértett rádiókommentátor, újságíró, filozófus, személyzetis - döntötte el, hogy ki legyen a polgármester, ki legyen az alpolgármester. És ma is van - és lesz is beleszólásuk megfelelő tudású városi alkal­ mazottak kinevezésébe. Erről egyikünk sem mert volna álmodni, még két évvel ezelőtt se. “Elitnek” sem tekintjük magunkat, mindenki közülünk szeretné, hogy még többen legyünk jelen a politikában, így kevesebb teher hárul­ na ránk. “Jogérvényesítés társadalmi alapjait is meg kell teremteni” - mondja a szerző. Bárki bármilyen törvényt, rendeletet megtámadhat az Alkotmánybíróságnál - gondoljunk csak a személyi számok használatának a betiltására konkrét döntéseket is lehet támadni a közigazgatási bíróságnál. Új törvények létrehozá­ sára lehet késztetni képviselőket, vagy ilyen célzatú új pártot is lehet alapítani. Milyen “alapok” nincsenek megteremtve? Csupán egy év alatt is óriási volt az előrehaladás, ma nem alapozni, hanem felépítményt bővíteni kell. Igaztalannak érzem az érdekérvényesítés alapjainak a hiányát konstatáló megállapítást. A szerző aggódik, hogy “a nép fogalmát semmilyen szűkítő értelemben nem lehet használni”, és egyesek így használják. Mi, kormánypárti képviselők nem szűkíteni, ha­ nem tágítani szeretnénk a nép fogalmát. Az eddig hatályos öröklési jog mellett például meg szeretnénk adni az élethez való jogot is a magzatoknak - nem kívánom részletezni, hogy mennyi hazugságot, rágalmat kell emi­ att elszenvednünk a népet szűkebb értelem­ ben felfogó, és ezt hirdető propagandától. “A hatalmi elit tagjai például az állampol­ gárokkal való kommunikációjukban ugyan­ úgy viselkednek, mint elődeik.” - írja a szer­ ző. Nagyon hamis ez a beállítás. Nem tudok arra példát, hogy az állampolgárok irányába a múltban - például a miniszterelnök - ne tu­ dott volna szólni, míg a jelenlegi TV elnöke ezt több esetbenis megakadályozta. Arra sem tudok példát, hogy akkor a külügyminiszter szavait napilap - mint ahogy a Magyar Hírlap tette az idén - tudatosan meghamisítottta, hogy azután ezt valamennyi vele egy követ fújó lap és önmagát sikerrel átmentő külföldi kommunista rendszer tömegtájékoztatása át­ vegye, rontva országunk nemzetközi megíté­ lését. Arra sem tudok a múltból példát, hogy a napilapok - példányszámuk alapján súlyo­ zott - összességének 95 százaléka elzárkózott volna kormánypárti képviselők állampolgá­ rok irányába történő kommunikálásától, míg kormányellenes cikkeknek válaszadási lehe­ tősége nélkül korlátlan teret ad. Arra meg nemzetközi mércével is ritkán van példa, 337 �Mi történt? Mi történik itt? hogy a napilapok, a rádió-TV, hetilapok hete­ kig tartó hisztéria-kampányt folytassanak kormánypártok ellen, valótlan tények alapján (lásd pl. parlamenti “hordó” ügy, Hanák Ka­ talin állítólagos megverése) - amikor pedig kiderül a teljes humbug, akkor a kormánypár­ tok még helyreigazítási lehetőséget sem kap­ nak. ("Példátlan beavatkozás a sajtószabad­ ságba" - írták.) A régi és az új hatalom kom­ munikációs módszereinek és lehetőségeinek a szerző általi azonosítása - minden alapot nél­ külöző állítás. “Vajon miért nem sikerült eddig a szociá­ lis piacgazdaságot megteremteni?” - kérdezi a szerző. Negyvenöt év rombolásának helyre­ hozását egy éven számonkéri - nem minősí­ tem. Amúgy pedig egyetlen koalíciós párt sem állította, hogy egy ilyen rendszer kiépíté­ se akár két, három év alatt is megoldható len­ ne. Azaz a kérdésfelvetés nem korrekt. “Az uralkodó rend hívei ugyan annak örülnének, ha az egyének úgy tekintenének sorsukra, mint egy szerepre...” Ha a szerző ezt minden uralkodó rendre nézve vonatkoztatja, akkor anarchizmussal rokoníthatók a nézetei, minden hatalmat, még a demokráciát is tagad­ ja, mint erkölcstelent. Persze mit tud a de­ mokrácia helyett ajánlani? Ha pedig ezt a mondatot a mai kormányra vagy Parlamentre értette - kérem mondjon kormányokat ebből az évszázadból - bárhol a világon, akik egy év alatt többet tettek azért, hogy az állampol­ gárok ne csak szereplői, hanem alakítói is le­ gyenek sorsuknak. Önkormányzatokról, vál­ lalati tanácsokról, bíróságokról, népi ülnö­ kökről, társadalmi szervek, egyesületek álla­ mi támogatásáról készült törvények sora - és a társadalombiztosítási önkormányzat, az oktatás önállóságát biztosító iskolaszékek előkészületben lévő törvényei késztetik az ál­ lampolgárokat önnön sorsuk alakítására. A mai uralkodó rend azon dolgozik, és annak “örülne” - a szerző állításával szemben hogy minél szélesebb rétegek vegyenek részt 338 sorsuk alakításában - és a felelősségben való osztozkodásban is. Vakság nem észrevenni az ilyen célzatú törvények tucatjait - vagy rossz­ hiszeműség. Egyetértek abban a szerzővel, hogy ha a civil társadalom nem szerveződik meg, akkor szükségképpen totalitárius rend tölti be az űrt. Nem értek abban vele egyet, hogy ez a rend közönyt szül. Nem erről tanúskodik a több mint 100 ezres Erdélyért. a falurombolás elle­ ni tüntetés, vagy a Nagy Imre és társai elteme­ tésének és az ennél nagyobb mérvű tömeges kegyelete. (A látottak alapján nem a sajtó lét­ számbecsléseire támaszkodnék.) Ekkora tö­ megdemonstrációk nélkül nem adta volna át a hatalmat a volt totális rend, mint ahogy nem adta át sem Prágában, sem Berlinben, sem Bukarestben. A mai választási közöny abból is fakad, hogy különösebben nem tartanak az emberek egy új diktatúra megalakulásától, te­ hát nem is mennek el ellene szavazni. Egyetértek a szerző utolsó mondataival is - azzal, hogy utópia marad az új társadalom építése gazdasági, kulturális alrendszerek épí­ tése nélkül. Csakhogy én nem tagadom ezek­ nek az alrendszereknek a fejlődését - hiszen számontartom a statisztikákból, hogy 1990ben hány tízezer(!) új kisvállalkozás, rész­ vénytársaság, magánvállalkozás alakult, hány ezer(!) kulturális célú egyesület és alapítvány jött létre. A számokkal is mérhető gyors fejlő­ dés tovább gyorsul 1991-ben a privatizáció kiterjesztése révén. Nem semmi, ami e téren történik - ellentétben az általános fanyalgás­ sal. Brunda Gusztáv “A politika nyomorúsá­ ga” című cikkének (Palócföld 1991/1.sz.) be­ vezető gondolatai rokoníthatóak a “bűnös nép” teóriájával, amely szerint itt mindenki utolsó csatlós és kollaboráns volt. “Kevés tu­ datos reformert, ellenzékit, ellenállót volt sze­ rencsénk közelről látni” - írja. Nekem szeren­ csésebb ismerősi köröm volt, nagyon sok tu­ datos reformert, ellenzékit, ellenállót ismer­ �hettem meg. Tudatos ellenállók voltak, és nem “ide lőjetek” jelszóval fellépd ösztönös ellenállók, akiknek áldozata valóban sokszor hiábavaló volt. Tollforgatóktól már elvárható, hogy az ösztönös, színpadias forradalmár fel­ lépést ne azonosítsák a tudatos ellenálással. Éppen Magyarország tömeges, szívós ellenál­ lói tették lehetővé, hogy nálunk vértelen volt az átmenet - nem úgy, mint Kelet-Európa más államaiban, és nagyobb az előrehaladás, mint zászlókat lobogtató, röplapokat tömegesen nyomtató “tudatos ellenállók” bukaresti, szó­ fiai, belgrádi vagy tiranai eredményei. Mél­ tánytalan gúnyolódásnak érzem, hogy az el­ lenállók “elszaporodása” akkor történt meg, “amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a régi rendszer kibillen az egyensúlyából”. Nem is­ merek olyat közülünk, aki 1987 szeptemberé­ ben Lakitelken meg merte volna jósolni, hogy híírom év múlva demokratikusan választott parlament lesz, helyi önkormányzatok alakul­ nak, sajtó szabad alapítása lehetséges lesz, megszűnik az egyház állami irányítása stb. Semmi ilyesmi nem volt nyilvánvaló - legfel­ jebb az, hogy a helyzet olyan mértékben rom­ lik, hogy csupán a láncainkat veszíthetjük. Megjegyzem, hogy a szerző éleslátásával szemben egyetlen nyugati politológus, vagy egyetlen információk tömegével ellátott poli­ tikai-külgazdasági kutatóintézet nem látta el­ őre Kelet-Európa ilyen gyors összeomlását. Akár a “nem tudatos”, akár az “elszaporo­ dott” ellenállók nevében is tiltakozhatnék, de minek? Nem önmagunkért, nem is elismeré­ sért tettük - hedonista, egoista szempontból pedig az ilyen jellegű kockázatvállalás való­ ban gúnyolódásra érdemes. A szerző úgy véli, hogy az alacsonyabb státusú rétegek eltávolodtáak a napi politiká­ tól. Alacsonyabb státus alatt most nem depri­ vált, deviáns réteget értve (amely szintén “túl aktív”) politikai gyakorlati tapasztalataim ép­ pen e rétegek erős aktivitását igazolják. Állí­ tom, hogy ma párt, egyesület nem tud létezni nyugdíjasok, gyermekeiket már felnevelt te­ her nélküli középkorúak áldozatkész munkája nélkül. Aktivitásukat az is indokolja, hogy ke­ resik az alacsony státuszukon segíteni kész egyéneket, programokat - így tudatosan részt vesznek ezek támogatásában. Ugyanakkor ez is tapasztalatom - szinte teljesen hiányoz­ nak a politikai közéletből a nagyvállalatok, nagybankok milliókat kereső menedzserei. Rejtőzködésüket - jobb most nem a napfény­ re kerülni - megértem, legfeljebb azt furcsál­ lom, hogy szociológusok hada ma azokra mu­ togat, hogy visszahúzódik a politikától - akik igen aktívak, és azok megnevezését kerüli (mint ördög a tömjénfüstöt) a passzivitás elemzésekor, akik passzívvá(?) válása a leg­ látványosabb. “Nem léteznek - honnan is léteznének - a társadalom erodálását megakadályozó, ön­ kéntességre alapozott intézmények... hiá­ nyoznak az egyesületek, társas keretek.” - ol­ vasható a cikkben. Nos, ha csak ettől a hiány­ tól kellene félteni a demokráciánkat, én nem félteném. Több gúnyolódó újságíró már “há­ rommillió egyesület országának” nevezi ha­ zánkat. ahol nemzeti méretekben folyik a “gittrágás”. Az bizonyos, hogy ezrével alakul­ tak meg személyi hagyományt őrző egyesüle­ tek (pl. csak Széchenyi nevével fémjelezett­ ről, négyről tudok), vallásos egyesületek, helytörténeti és művészeti baráti körök, ipar­ testületek, gazdakörök, a legkülönbözőbb cé­ lú alapítványok. A megállapítást - hogy nem léteznek ilyenek - a magyar valóság nagy­ mértékű nemismerésének veszem. Mivel a szerző premisszái nem valós tények, így a következtetés is rossz: hogy politikai, tör­ vénykezési eszközökkel nem lehet újjáépíteni a társadalmat. Gazdasági, egyesületi téren na­ gyon is aktív a társadalom, és az elmúlt év politikai törvényhozása méginkább tágította az ilyen jellegű aktivitás kereteit. “A társadalom leglényegesebb mozga­ tórúgója a pénz lesz - amely szennyes, 339 �Mi történt? Mi történik itt? gusztustalan hordalékot is sodor bőven.” írja a szerző. A gazdasági életben termé­ szetesen a pénz hatalma fog érvényesülni, de épp a társadalom egészére történő elterpesz­ kedését ellenzik a nemzeti-keresztény elvet valló pártok. Ezért vagyunk “Bűnös harma­ dik-utasok” a hedonista liberális sajtó szem­ szögéből. Számunkra nagy segítség II. János Pál “Centesimus annus” című enciklikája, amely épp a tőkés társadalom, a pénzcentri­ kus világkép veszélyeire figyelmeztet. Nem csoda, hogy 40 oldalas anyagából sorokat is alig közölt a hazai sajtó, nehogy látványosabb legyen a hazai olvasók előtt a rólunk kialakí­ tott hamis kép. Ha netán egy lap, hetilap le­ hozza mellékletében az enciklikát, akkor a lakosság is megérti: miért nem csak a “tulaj­ don” volt az MDF választási jelszava, és mi­ ért Kölcsey “Szabadság és tulajdon” egymás létét feltételező eszmerendszere. A cikk befejezése: “akár boldogok is le­ hetnénk”. Valóban: békés volt nálunk a rend­ szerváltás, legelőrébb tartunk a volt kommu­ nista rendszerek átalakításában - miért nem vagyunk boldogok? Vagy csak a massz-medi­ ák irányítói sulykolják belénk a boldogtalan­ ság érzetét? Nos, a teljhatalmukat veszítettek, a bűneiket tovább leplezni nem tudók bol­ dogtalanságát meg tudom érteni - azt nem, hogy az örömnek, boldogságnak, a felszaba­ dultság érzetének még nincs tere a hazai tö­ megtájékoztatásban. Csongrády Béla “Túlparton” című irása (Palócföld 1991/1.sz.) azt a sodródó állapotot példázza, amitől óv a vitaindító cikk - szerep­ lője és nem alakítója volt a történelemnek. Beléptették a pártba, elfogadta az 56 utáni megtorlások magyarázatait, nem lépett be a reformkörbe némely képviselőjük nagy hang­ ja miatt. Pedig valamikor az életben dönteni kell, vállalni kell a nagyhangúak leintését, a sorbanállásnál előrefurakodók megfékezését, a telefonokat, közlekedési eszközöket rongá­ lók rendreutasítását. Ha már valamely hata­ 340 lomra várunk, hogy ezt helyettünk megtegye, akkor pusztán kényelemszeretet vagy félelem miatt magunk-magunk hívjuk életre és épít­ getjük fel a totalitárius államot. Amely persze atyáskodik, és helyettünk is dönt. Egyetértek a szerzővel abban, hogy a bé­ kés átmenet megvalósításában elévülhetetlen érdemeket szereztek szocialista politikusok is. Nem hibáztatom azonban a társadalmat, hogy óvatos volt, “nem honorálja” ezt a sze­ repet. Elég volt néhány pillantást vetni a párt­ listára, és adódott a dilemma: egy-két nagyon derék szocialista politikussal együtt két-há­ rom “nem-szeretem” politikust is el kellett volna fogadnia a szavazónak. Nem igazságta­ lan visszahatás volt a választás eredménye, hanem a szocialista párt felemásságának logi­ kus következménye. Nem értek egyet abban a szerzővel, hogy “társadalmi és gazdasági téren nem történt igazán változás”. A már tárgyalt több tízezer új önkormányzati képviselő, több, mint tíze­ zer új kisvállalkozás, új egyesületek és alapít­ ványok ellentmondanakennek a feltételezés­ nek. A kárpótlási törvény keretében további milliók juthatnak állami vagyonrészekhez, je­ lentőssé, megkerülhetetlenné téve a civil kö­ zéposztály létét bármely politikai erő számá­ ra. Gyorsabb ütemet követel a szerző az át­ menet terén. Követelni, fanyalogni - lehet, de hol gyorsabb ez az ütem bárhol is, Kelet-Európában? Hol bírja ki az átalakulás gyorsasá­ gát ilyen jól a gazdaság és a társadalom? Egy év alatt 93 törvényt és 80 parlamenti határo­ zatot fogadott el a parlament. A heti két nap plenáris ülést további két nap bizottsági ülés követ - miszerint egy-egy törvényhez vagy határozathoz 20-30 jobbító szándékú módosí­ tó javaslat is csatlakozik, ezek sorsáról bizott­ ságok ajánlások formájában határoznak. (Je­ lentősebb törvényekhez több száz - pl. a kár­ pótlási törvényhez 470 - módosító, vagy csat­ lakozó-módosító javaslatot nyújtanak be és �tárgyalnak meg az országgyűlési képviselők.) Ugyanez a határozatgyártás, jobbító-módosí­ tó szándékok megtárgyalása helyi önkor­ mányzati szinten is lázas ütemben folyik - ezt az ütemet már csak a felületesség veszélyével és a demokratikus módszerek megsérétésével lehet növelni. Parlamenti, önkormányzati szinten szinte végkimerülésig dolgoznak az országgyűlési és a helyi képviselők, szeren­ cse, hogy nincs elég idejük hallgatni a kom­ munista kézben hagyott tömegtájékoztatás véget nem érő fanyalgásait, nyavalygásait. “A konzervatív erők hegemon szerepet szánnak saját eszmekörüknek, s ezáltal indi­ rekten befolyásolják a sajtószabadság korlát­ lan érvényesülését is.” A megállapításról a marosvásárhelyi magyarellenes pogromnak kiváltó szócskája, a ‘‘gyógyszertár” jut az eszembe, amelynek a kiírását a Vatra úgy ér­ telmezte, és röppentette világgá, hogy a ma­ gyarok nem tűrik a városban a román felira­ tot. A mintegy harminc kormányellenes napi­ lap szinte egységesen “hegemon” törekvés­ nek minősítette egyetlen kormánypárti lap alapítási szándékát, féltek, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők legalább egy lap­ ban torzító, hamisító szándékú tolmácsok nél­ kül, közvetlenül megnyilvánulhatnak. Azok kiabálják a sajtószabadság megsértését, akik félnek a szabadság sajtójától! Sajnos, az ilyen vatrás megnyilvánulásnak nálunk is számos bértollnoka akad. Terjed a türelmetlenség, a kisebbségekkel, felekezetekkel szembeni intolerancia - írja a szerző, és emlegeti a “keresztény” kurzus ve­ szélyét. Erről egy parlamenti interpelláció jut az eszembe, amelyben az interpelláló “szemi­ ta kurzus” szóhasználat miatt a legfőbb ügyésztől lapbetiltást követelt. Miközben a saját lapja egy számban 15-30 esetben, éves átlagban ezerszer is használja a “keresztény kurzus”, “keresztény-nemzeti kurzus” nem éppen dicsérő kifejezést. Ki az intoleráns? Aki ezredszer is letörli arcáról a köpéseket. vagy aki első alkalommal rendőrért kiabál és - liberális létére - szidalmazási előjogokat kö­ vetel önmagának? A szerző a kormányt vádolja a Szovjet­ unióval való kapcsolatok elhidegülésévcl. Csak azért nem mondom, hogy teljesen tájé­ kozatlan, mert ilyen jellegű, ilyen hangvételű megállapításokat olyan napilapok is rend­ szeresen közölnek, amelyek mindent meg­ tesznek e kapcsolatok lerombolása érdeké­ ben. Pl. 1990 júniusában az ellenzéki pártok óriási propaganda hadjáratot indítottak, hogy mihamarább lépjünk ki a Varsói Szerződés­ ből. A szavazás napján mind a Magyar Hírlap, mind a Népszabadság egy teljes oldalon át szidta a kormányt, ócsárolta az MDF-et (úgy­ mond kétarcú) - hogy nem teszik meg ezt a szükséges lépést. Mondanom sem kell, hogy a Szovjetunióhoz való kapcsolatok megóvá­ sát célzó kormánypárti vélemények nem kap­ tak nyomdafestéket a “szabad” sajtóban. Ha­ sonló nyomás nehezedett ránk, kormánypárti képviselőkre, amikor a balti államokkal kap­ csolatos kalandor lépéseket akarták volna ki­ erőszakolni a tömegkommunikáció hisztéria­ kampányával támogatott ellenzéki pártok. Most, május elején hangzott el a Parlament­ ben ellenzéki interpelláció arról, hogy miért szállítunk, miért hitelezünk a Szovjetuniónak. Az már csak a magyarországi erkölcsi lezül­ löttség mérőfoka, hogy akik ezt számonkérik a kormánytól, azok máshol, más helyeken szovjetellenesnek tüntetik fel a kormányt, és ilyképpen toleránsabbaknak önmagukat. Erdős István “A rendszerváltás pszicholó­ giája” című írása (Palócföld 1991/sz.) men­ talitásában nem különbözik az előző három írástól, így úgy érzem, megállapításaira már válaszoltam. “Belefárad az ország a nagyotmondásokba”; “rögtönzések uralják a kor­ mány színpadát”; “kiváltságos elit kicseré­ léséért történt rendszerváltás”. Vélemé­ nyem szerint a törvényhozás iránya nagyon is tudatos és gyors iramú - gondolom, ez 341 �Mi történt? Mi történik itt? sokakat aggaszt, hiszen irreverzibilis társada­ lmi állapotok keletkeznek - az “elit” csere megalapozatlan vádjáról már szóltam. Meg kell jegyeznem, hogy a helyi önkormányza­ tokba, azok szakigazgatási vezetőségébe na­ gyon sok ellenzéki szemléletű személy is be­ jutott - azaz a demokratikus rend egé­ szét, a rendszerváltás értelmét kérdőjelezi meg, aki egy kalap alatt a kormánypártiellenzéki vezetőket, képviselőiket, szakér­ tőiket, mint “új elitet” aposztrofálja, mint akiknek csak az uborkafára való feljutás a fő gondjuk. Tudom, a jelenlegi kormányellenes tájé­ koztatási monopólium miatt sok emberben bi­ zonytalanság, hamis vélemény alakul ki. “Mi­ ért tűritek ezt a sok hazugságot, igazságtalan beállítást” - kérdik tőlem gyakran a választók. Talán azért tűrjük, mert ezektől már negyven év óta megszoktuk, hozzátartozik az életünk­ höz. Talán a fiatalabbak, majd ők harciasab­ bak lesznek. Szerzőink egyéb cikkeinek torlódása mi­ att VITA sorozatunk rendszerváltásról szóló anyagainak közlését következő lapszámunk­ ban folytatjuk. Természetesen újabb íráso­ kat is várunk arról, hogy „mi történt?” illetve „mi történik itt?” (lásd folyóiratunk előző számait). 342 �palócföld 91/4 Művésztelep 1991 (Mátraalmás) Magyarországon a szimpózium-mozga­ lom jó negyedszázada indult. Nógrád megye 1974-ben létesített először művésztelepet, s azóta minden nyáron nyolc­ tíz (felerészt külföldi) alkotó dolgozik ezen a tájon. A vegyes technikáról (festészet, grafi­ ka) történő 1978-ban bekövetkezett váltással kifejezetten grafikai művésztáborrá alakult. Kezdetben Salgótarján, majd 1985-től a ked­ vezőbb körülményeket, lehetőségeket biztosí­ tó Mátraalmás ad helyet az elmélyült alkotó­ munkának, pihenésnek, az egymással való is­ merkedésnek, szakmai eszmeváltásnak. Cse­ rében valemennyien három-három alkotásu­ kat ajándékozzák a házigazda Nógrádi Törté­ neti Múzeum képzőművészeti gyűjteményé­ nek; ennek a sajátos módon gazdagodó, szín­ vonalas, és valójában már nem is igazán “mi­ ni” kollekciónak. A múlt évek politikai-társadalmi-gazdasá­ gi változásai megrendítették az alkotótelepek anyagi alapjait. Hosszú hónapokig Nógrád megyében is kétséges volt, hogy idén nyáron benépesülhet-e a mátrai táj a meghívott mű­ vészekkel. A Megyei Múzeumi Szervezet többszörösen “megfaragott” költségvetése ezt nem bírta volna el. Pénzzel, a művésztelepi költségek fedeze­ tével egyébként a megyei Önkormányzat sem “könyörült meg” az alkotókon, s ha - szinte az utolsó pillanatban - a Viktória Kft-től men­ tőként. Angyal István űr nem jelentkezik, az idei nyolc művész-vendég alkotásai soha meg nem születnek. Márpedig az Inter Symposion ’91 alkotásaiból a Nógrádi Történeti Múze­ umban rendezett tárlat azt mutatja, pótolhatat­ lan kár ért volna ezáltal - mindannyiunkat! G. Szűcs László 343 �palócföld 91/4 Tomka István (Magyarország) Veres Pál (Románia) Soila Talsa finn grafikus Fred Crayk skót grafikus Hans Huurdeman (Hollandia) Igor Hudcovič (Cseh és Szlovák Köztársaság) Foto: G. Szűcs László 344 �palócföld 91/4 Fecske Csaba Makó- Jeruzsálem úgy kellett nekünk! befuccsolt a madártej-evés, be ez az egész a nagynénénkkel, aki “burzasztóan” szeretett volna már látni minket, s megkínálni valami “nyalafintasággal” a csipkés terítő fölött, csakhogy ő Presovban várt me meg Eperjesen kerestük, s ha messze van Makó Jeruzsálemtől, méginkább Eperjes Presovtól! Ardamica Zorán Egy diktátor halálára koponyád hasadékaiból bűzlik a röhej szemgödreidbe halálod pillanatában fészket rakott az iszonyat véredet nem issza be földünk maradj önmagad koporsója (1989 végén) Szeretnék megcsókolni millió fűszálat de szabadságom őrei nem engedik Rigó József Némafilm — Csak látni lehet a robogó vonatot az integető üvöltöző nőt csak nézni lehet s nem lehet semmitse mondani róla — 345 �palócföld 91/4 346 �palócföld 91/4 Kerékgyártó T. István A kultúra széthullása A társadalmi változások a kultúrát sem hagyják érintetlenül, s kivált akkor nem, ha a krízis áthatja a létfolyamatok egészét. Mint a nyolcvanas évtized végén, mikor szembeszökően érzékeljük a szegénység növekedését, az emberi viszonyok szétron­ csolódását, a hatalmi váltást kísérő bizonytalanságokat, a távlatnélküliséget, a morá­ lis válságot. Fárasztó körforgásnak tűnhet az, hogy a posztkommunizmus - a múlt terhei alatt - idáig ugyanúgy a társadalmi emancipáció látszatát teremtette meg, mint kezdetben az államszocializmus. Érzelmileg és gondolatilag is nagy utat tettünk meg, ám visszatérve úgy tűnik, mintha körben jártunk volna; oda érkezve, ahonnan elindultunk, sőt mintha útközben sem mozdultunk volna el soha erről a helyről. Holott az mindenkiben tudatosodott, hogy az államszocializmus bukásával egy törté­ nelmi korszak végéhez érkeztünk, s valami új kezdődik, melynek következtében elhárít­ hatatlan követelménnyé válik, hogy mérlegeljük, mi az, ami visszavonhatatlanul elmúlt, s mi lesz az új, a más, ami következik, illetve milyen következményekkel já r mindennap­ jaink számára. Egy totalitárius rendszer egzisztenciális fenyegetése után a piacgazdaság fenyegetett­ sége sokak számára realitásként jelenik meg; a jogfosztottság szörnyűségei után újra csak a materiális és a kulturális megfosztottság kí­ sért. S hogy végérvényesen kitörhetünk-e a szociális, a gazdasági és a kulturális deprivált­ ságból, akár ennek esélye illúziónak is tűnhet. Mert akármennyire felgyorsulnak is a társada­ lmi változások, ha csupán a társadalom egyik alrendszerében (a politikában) következnek be, és nem kapcsolódnak szervesen más al­ rendszerekhez (azaz a gazdasághoz, a kultú­ rához), s ha nem fogja őket egymással valami olyan kapocs össze, mely - bármennyire ke­ véssé szembetűnő legyen is első pillanatra az emberi mentalitásokban gyökerezik, fejlő­ désről aligha beszélhetünk. De még ennek esélyéről sem. Mert a kultúra különféle gondolkodás- és magatartásformák éltetője. Ha a különböző társadalmi csoportokhoz tartozók nem tudják létrehozni elkülönülő kultúrájukat, ha nem épülnek ki újra azok az értékorientációs for­ mák, mélyeken keresztül értelmezik és irá­ nyítják életüket, az atomizálódás folyamata megállíthatatlanná válik. Ha továbbra is a személyes kapcsolatok egyedüli célja a lelki túlélés, akkor a privát szféra sem nyújthat töb­ bé menekvést a világ elől. Ellenkezőleg, a magánélet felölti annak az “anarchikus” tár­ sadalmi rendnek a jellegzetességeit, mellyel szemben menekvést kellene nyújtania. S ha változatlanul hiányoznak azok a fix értékek, melyek irányíthatnák az emberek életét, ha nem marad semmi, ahol megfogódzni lehet­ ne, minden individuális kezdeményezés csu­ pán illúzióvá, az együttlét inkább teherré, mintsem egyéniséget “felnövesztővé” válik. Az összetartozást legfeljebb a materiális 347 �palócföld 91/4 kényszerek tartják életben. A demokrácia, a szolidaritáson alapuló együttélés ugyanis gaz­ dasági és társadalmi feltételek nélkül nem va­ lósítható meg; felülról nem lehet bevezetni sem népi óhajra, sem demokratikus hatalmak kívánságára. S mivel a társadalom végletesen eltérő helyzetű csoportokra, rétegekre szakadt szét, a szétdúlt gazdaság, a szétvert társada­ lom, a szétesett kultúra világában alig maradt valami, ami bennünket reménykedéssel tölt­ hetne el. Az azonosságtudatában, egybetartó viszonyaiban és életképességeiben is csonkult társadalom tagjai körében ezért növekszik a bizonytalanság. És ebben a helyzetben tódul­ nak a kérdések, lecsapnak a kételyek. Minden lehetséges és semmi sem biztos, egymásba folyik vágy és valóság, félelem és igazság, fájdalmak eltitkolása és bátor szembenézés a szomorúságokkal. Az élet formátlan tömegéből a kultúra emelhetné ki az embereket; ez adhatna olyan értékközeget is, melynek révén megvilágo­ sodhatna, az egyik ember mit jelent a másik számára. Mert - elfogdva Heller Ágnes definí­ cióját - a kultúra “felöleli az életformák nor­ matív aspektusát, amely megköveteli, hogy az emberek emocionális és szellemi (olykor fizi­ kai) képességeit oly módon fejlesszék, hogy ezen életformák gyakorlása a jellem kiformá­ lódásához vezessen. A kultúrának ez a fogal­ ma nem tud mit kezdeni a kulturális szférák­ kal, vagy azzal a felfogással, amely különbsé­ get tesz alacsony és magas kultúra között”.1 Ha így fogjuk fel a kultúrát, akkor az üres individualizmus okozta elszakadást a norma­ tivitás meggyengüléseként is értelmezhetjük. A mindent megszerzésnek és semmit megtar­ tani tudásnak olyan kettőssége alakult ki az államszocializmusban, mely az életre ráerő­ szakolt illúziók elmúlásának világával egyen­ lő, illetve a rideg önzés és haszonelvűség megannyi változatával. Csak látszólag para­ doxon, hogy bár az emberek tudatában önző “magánérdekek” hatnak, mikor cselekvésre 348 kerül sor, magatartásukat mégis minden eddi­ ginél jobban meghatározza a tömeges dekul­ turalizáció folyamata. S az a társadalom, melynek minden tagja a maga utilitárius java­ inak megszerzését tartja csak szem előtt, vak tömegként esik áldozatul az újabban felerősö­ dő nyersmaterialista-fogyasztói szemlélet­ módnak. Mert ha nyilvánvaló is az, hogy az elmúlt negyven esztendő zsákutcás társadalmi fejlő­ dése a fokozatos gazdasági süllyedésben, a pártállami rendszer szétesésében ragadható meg, a felbomlást az államosított kultúra egy­ re inkább kiteljesedő válsága is elősegítette. S mindhárom tényezősor - ha bevalljuk, ha nem - elsősorban a polgárosodás esélyeinek tuda­ tos felszámolásával függött össze. Éppen Sze­ lényi Iván hívja fel a figyelmet arra. hogy a “negyvenes évek végének kommunista fordu­ lata szinte teljesen megszakította a földre­ formmal s a háború utáni demokratikus fejlő­ déssel új lendületbe jött polgárosodást, és a társadalmat - majdnem teljesen - állami bér­ munkás sorba taszította. A magyar nép egésze azonban ezt soha nem fogadta cl. ám a sztáli­ nizmus, illetve a forradalom leverését követő, s a vérbosszútól terhes korai kádárizmus éve­ iben el kellett tűrnie. A hatvanas évek közepé­ től - a kádárizmus legsikeresebb, mert komp­ romisszumokra leginkább hajlamos évtizedé­ ben - azonban egy csendes forradalom kezdő­ dött el. A társadalom ellentámadásba lendült: a csaknem két évtizeddel korábban félbesza­ kított polgárosodási folyamat újraindult. Ezt a csendes forradalmat a magyar társadalom milliói vívták, szürke hétköznapokban”.2 Va­ gyis az a “cseppfolyós”, de lelkesítően eleven kulturális állapot, mely az 1948 előtti idősza­ kot jellemezte, a nyílt diktatúra létrejöttével egyszeriben felszámolódott. A centralizált kultúraközvetítő modellben (s még inkább a gyakorlatban) végletesen le­ szűkült az állampolgári öntevékenységek mozgástere. Öntevékeny kulturális életről a �továbbiakban egyáltalán nem lehet beszélni. Mindezen azért sem csodálkozhatunk, mert s ez is köztudott - a központi diktátumok, a különböző függőségi rendszerek mellett nem jöhetett létre az autonóm cselekvés önbizal­ mat adó értelme. A kiszolgáltatottság és meg­ nyomorítottság lépten-nyomon passzív bele­ nyugvást termelt, illetve olyan önértékvesztést és önbizalomhiányt, mely a társadalmi mérté­ kű bizonytalanságot fokozta. A monolitikus politikai irányítás olyan intézményi rendszert hozott létre, mely a művelődési formák soka­ ságát eleve egyneműsítette. A puszta tudatfor­ málás elve - mely többnyire szélsőséges in­ doktrinációkban öltött testet - szinte mindent meghatározott. S a cselekvési lehetőségek gazdasági-ideológiai “beszorítottsága” követ­ keztében az értékválasztás esélye sem alakul­ hatott ki. A politikum vált elsődlegessé a mo­ rállal, az esztétikummal stb. szemben. Az ál­ lamosított kultúra legnagyobb ellentmondása abból következett, hogy egyetlen domináns “értékcél” alá rendelte a művelődési folyama­ tokat. Ám ezt csak úgy tehette meg, hogy a polgárosodás feltételeit felszámolta. Mivel az állampolgári autonómiának és szuverenitásnak megszűntek a gazdaság, élet­ módbeli és kultúrális alapjai, az egyének szükségképpen elveszítették azt a képességü­ ket is, hogy fölébe emelkedjenek az életüket közvetlenül megnyomorító struktúráknak. Alattvalóként szegényedtek el; nemcsak ma­ teriális, hanem kulturális értelemben is. Ki­ vált a nyílt, de az 1958-al kezdődő lappangó diktatúrában is alig rendelkeztek olyan eszkö­ zökkel, melyek lehetővé tették volna, hogy helyzetüket autonóm módon megváltoztas­ sák, autonóm módon érvényesítsék akaratu­ kat és szándékukat, s ugyanakkor így fejez­ hessék ki a maguk és a töbiek érdekeit. Passzivitásra kényszerülve (és kényszerítve) számtalanszor át kellett élni a tehetetlenség érzését, mely vagy önelvesztő feladáshoz ve­ zetett, vagy a közömbösség fokozódásához. S ez csupán lászatra tűnik a polgárosodástól független jelenségnek, mivel mindmáig átél­ jük a mindennapi élet tényezőjeként. Mind­ annyian látjuk magunkat, amint alattvalóként viselkedünk (ki a rejtett kamerák élességével, ki az önáltató hazugságok ködén át), míg vé­ gül már nem is igen lehet megállapítani be­ szédünkből és gesztusainkból, mi az, amit igazán a sajátunkénak mondhatunk. Mivel sem a szociális, sem a politikai, sem a kultú­ rális viszonyokat nem lehetett szuverén mó­ don alakítani, a visszahúzódás lelki mecha­ nizmusa a lehetséges cselekvéseket is parali­ zálta. Ezzel a függőséget, a bizonytalanságot állandósította. Az államosított kultúra nem a polgároso­ dást segítette, hanem a politikai rendszerhez való passzív alkalmazkodást. Holott a műve­ lődésnek inherens sajátossága, hogy eltérő egyéni és közösségi értékek, érdekek mentén szerveződik. És csak a citoyen lét teremti meg annak lehetőségét, hogy az egyén megőriz­ hesse integritását anélkül, hogy kirekesztetté válna. Így képes magatartásában is érvényre juttatni azokat az életcélokat, melyek az ön­ sors irányításának lehetőségeire, a független­ ségre, az autonómia megszerzésére, a demok­ ratikus kontroll kialakítására, a zsarnokság különböző formáinak leküzdésére irányulnak. Mert a puszta fogyasztás “kulturális szem­ pontból nem kreatív esemény. Ha csak a piaci erők és a tömegtájékoztatási eszközök érvé­ nyesülnek, akkor az élet valamennyi formális mintája pusztán külső dekoráció marad. A probléma lényege elsősorban nem abban áll, hogy sok ember ugyanazt a dolgot csinálja (gyertyát gyújt a vacsorához és kedvese meg­ érkezését egy lemez, fölrakásával várja), ha­ nem abban, hogy az ilyen jellegű ceremóniák nem kapcsolódnak organikusan az ember éle­ tének egészéhez, és így egy új divat fel­ bukkanásakor bármely pillanatban megvál­ tozhatnak. Az is a fogyasztásnak egy formája, amikor valaki össze akarja gyűjteni a múlt 349 �palócföld 91/4 összegyűjthető összes kultúrális emlékét. Az un. láthatatlan kéz szellem nélkül osztja szét az anyagot; a piac nem erkölcsi-szellemi in­ tegráló erő, mert nem is lehet az”.3 Elkerülhetetlenül utalnuk kell azonban ar­ ra is, hogy az elmúlt évtizedek biztonság- és birtoklásképzeteihez való tehetetlen rögződés szemmel láthatólag nehezíti, hogy az egyének újfajta kultúrális attitűdöt alakítsanak ki ma­ gukban. Mivel az államszocializmus viszony­ lagos “stabilitása” sokaknak kedvezett, akár jogosultnak is látszhat az a hit, mely minden olyan állapotot ingatagnak tekint, amely az egyéneket megszerzett “javaikból” kiforgatja. Az újrainduló polgárosodás vonzó lehetősé­ gei ellenére is. S ha az elmúlt időszak totalitá­ rius politikai rendszerét nem is lehet kizáróla­ gosan a kultúra széthullásának egyedüli elői­ dézőjeként felfogni, az mindenesetre tény, hogy a szocialista pártállam - ahogyan már az előzőekben is utaltunk rá - a XIX. században kezdődő polgárosodást a legteljesebb mérték­ ben megszakította. “Mert ha az állampolgári jogok érvényesítése a munkaszervezetben be­ töltött szereptől függ, és ha a legfőbb munka­ adó maga az államhatalom, akkor a civil tár­ sadalom képződése helyett csak a privilegi­ zált csoportoknak a hatalomtól való kiszolgál­ tatottság mértéke szerint megkülönböztető hi­ erarchiája jöhet létre” .4 Ezek a privilegizált csoportok valódi kultúrát ugyan nem hoztak létre, de - kivételezett helyzetük révén - a kul­ túra szerves fejlődését és pluralizálódását minduntalan akadályozták. S hiába akarták a racionalitás és a szaksze­ rűség elveit is bevezetni a társadalom szerve­ zésébe, eközben az egyéni tevékenységek ki­ bontakozását elősegítő szilárd jogrend-jog­ egyenlőség megalkotását és érvényesülését rendre korlátozták. A felemás polgárosodás legfeljebb az egyének önhajszoló életvezeté­ sében, illetve a fogyasztói igények fokozot­ tabb kielégítésében öltött testet. De az álla­ mosított kultúra időszakában aggasztó módon 350 sztereotipizálódott “életvilágunk” is, míg vé­ gül a kulturális depriválódás társadalmi cso­ portokként eltérő szintjéig jutottunk el. A ha­ bermasi értelemben felfogott életvilág itt nem jelent mást, mint egyfelől a kulturálisan meg­ gyökeresedett háttértudást, másfelől a kultú­ ra, a szocializáció és a társadalmi integráció intézményeit.5 A kulturális elszegényedés persze akkor is bekövetkezik, ha a kommuni­ káció szimbolikus folyamatai helyébe (ame­ lyektől a kultúra, a társadalmi integráció és a szocializáció függ) a pénz és a hatalom koor­ dinatív mechnaizmusainak alapszabálya, il­ letve a stratégiai-instrumentális cselekvés lo­ gikája lép. Habermas ezt a folyamatot nevezte az életvilág kolonizációjának, melyre a válasz az anómiától kezdve az elidegenedésen ke­ resztül a legkülönfélébb konfliktusokig ter­ jed. S habár polgárosodásra - utólag erről sem feledkezhetünk meg - politikai és gazdasági okok miatt nem nyílt mód, a viszonylag önál­ ló polgári törekvések a hatvanas évektől kez­ dődő létrejöttével, lassú kibontakozásával párhuzamosan egyre áttekinthetetlenebbé vál­ tak a társadalmilag követhető magatartásmód normái, értékei, elvei. A kulturális gyakorlatban is létrejött az ígéretek és a valóság kettőssége, jóllehet a kényszerű tűrés állapotában - melyet indoko­ latlanul neveztek közmegegyezésnek - a va­ lóság sokkal kijózanítóbb volt annál, mint amennyire ígéretekkel el lehetett leplezni. Még akkor is, ha a “hatalom - amely valami­ képpen kompenzálni akarta az 1956 után el­ követett bűneit - lemondott a mindenre kiter­ jedő vezérlés igényéről. Egyre inkább enged­ te kibontakozni az autonóm társadalmi törek­ véseket. Igaz viszont (és erre a vizsgált kor­ szakban bőven láthatunk példát), hogy ami­ kor ezek a törekvések túlságosan politizálód­ tak, akkor a hatalom adminisztratív vissza­ szorítási eszközöket alkalmazott. Nyilvánva­ lóvá vált, hogy a vezetés sok mindent megen­ ged, de csak addig, amíg ez nem veszélyezteti �saját hatalmi monopóliumát.”6 A polgároso­ dást azonban az is akadályozta, hogy az ál­ lampolgár jogi bizonytalansága gazdálkodási bizonytalansággal párosult, s a kettős érték­ követés vagy kettős elhárítás nehezítette a mindennapi életet. Ebből adódóan a jogi sza­ bályozás kiterjesztése magában foglalja az in­ dividualitás, a társulások és a nyilvánosság autonóm tereinek védelmét az állammal szemben, alávetve az államot a demokratikus politikai intézmények ellenőrzésének. Az alattvalói létből csak úgy tudunk ki­ szabadulni, ha citoyen tudattal közelítünk a világhoz, illetve ha személyiségünk autonó­ miáját a többi egyén autonómiájának köre ha­ tározza meg. S ezzel a körülménnyel akkor is számolnunk kell, ha a “piaci szemlélet térnye­ résére, a vállalkozások elterjedése, a privati­ zációs folyamat kibontakozása szükségszerű­ en, majdhogynem per definitionem a fogyasz­ tói igények feltérképezésén, figyelembe véte­ lén és kiszolgálásán alapszik. Ezek az eddigi­ ekben inkább csak a szabályt erősítő kivéte­ lekként jelen volt elemek egyre inkább az ál­ talánossá váló, tehát már a működő gazdasági rendszert jellemző, annak mindennapjaihoz elválaszthatatlanul hozzátartozó, üzleti szel­ lemű megnyilvánulási formái lesznek. Vagyis maga a rendszer alakul át úgy, hogy többé nem a felülről diktált (megtervezett) termelés biztosítsa a fogyasztói igények ellátását, ha­ nem az alulról (értsd: a piacon) mennyiségi­ leg és minőségileg is felbecsült-felmért-prog­ nosztizált fogyasztói igények szabják meg a kockázattal, de nyereséggel is járó termelési döntéseket. A teljes rendszerváltás azonban értelemszerűen csak egy hosszabb időszak el­ teltével valósulhat meg, és még ezután is szá­ molni kell azzal, hogy a lakosságot terhelni fogja a múlt öröksége”. Mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy nem csupán az egyénekben kell keresnünk a de­ kulturalizáció kiváltó okait, hanem sokkal in­ kább azokban a viszonyokban, melyek oly­ annyira fogyasztásorientálttá formálják az emberi életet, hogy valódi értékeket szinte senki sem talál benne. Az önzés eszkalációját figyelhetjük meg napjainkban, melynek kö­ vetkeztében a szaporodó kételyek, a relativi­ záló értékszemlélet, az eszmény- és távlat­ vesztettség, s a történelmi meghatározottságú egyéni és közösségi perspektívák elhomályo­ sulása szükségképpen következik be. “Ha a társadalom megköveteli, hogy elfogadják érintkezési szabályait, de kodifikált erkölcsi alapot már nem ad ezekhez a szabályokhoz, akkor a lelki egyensúly fenntartásáért vívott harc olyan én-centrikusságra kényszeríti az egyént, melynek kevés köze van az én-fenség elsődleges narcizmusához”.8 S ha a kultúra szétesik, bárhonnan közelítünk is a társadalmi ú jraépítkezéshez, nem találunk fix pontokat. A múlt tagadása még nem vezet el az új kul­ túrális önazonossághoz. Az, hogy nincsenek tiltott értékek, s mindenki szabadon dönthet, hogy mit olvas, mit néz meg, mit hallgat, csak a halvány esélyét teremti meg annak, hogy metaforikusan szólva - a nemekből új igenek szülessenek. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan társadalomban élünk, mely sokkal ato­ mizáltabb és szétesettebb, mint akár az 1945 előtti, még anticipálni sem tudjuk azt az álla­ potot, hogy milyen következményei lesznek az önszabályozó piacnak egy olyan társada­ lomban, mely a szovjet típusú rendszer rep­ resszív múltjától terhes, a kétségek minden szempontból jogosnak tűnnek. Az államszo­ cializmus negyven éves uralma alatt valame­ lyest ugyan mérséklődtek a magyar társada­ lomban addig meglévő társadalmi különbsé­ gek, de az újratermelődő egyenlőtlenségek ré­ szint vagyoni alapokon nyugszanak, részint a különböző társadalmi rétegek egymástól való kulturális elszigeteltségén, mely éppúgy át­ hághatatlan akadályokat jelent a citoyen egyenlőség számára, mint a materiális jelle­ gű. Jóllehet a posztsztálini rendszer nyomta­ 351 �palócföld 91/4 lanul eltűnt, a kultúra antiliberális hagyomá­ nyai, tradicionális kényszerei, illetve a piacel­ vűség indokolatlan kiterjesztése mégis veszé­ lyeztető tényezőkként lépnek fel. Hasonló­ képpen a kultúra rejtett “átideologizálása”, mely legyen bár nemzeti indíttatású vagy val­ lással átitatott, semmi egyebet nem jelent, mint azt: a kultúra feladata, hogy elkötelezze magát az adott rendnek. Még a legliberálisabbnak tetsző “kultúrpolitikai” intenciók is, amelyek például a kultúrának a nemzeti tudat fenntarásában játszott szerepét “erősítik”, aligha tekinthetők egyebeknek, mint az emlí­ tett tendencia elleplezésének. Minél inkább érvényre jut az ideologikus elv, annál na­ gyobb veszélybe kerül a kultúra szabadsága és méltósága. Míg a kultúra szervesen van jelen a társadalomban (különféleségében is egyenrangú módon), addig olyan homogén értékalakzatok is léteznek, melyek a különfé­ le társadalmi csoportok életét szabályozzák. Ám a modernizálódással együttjáró társa­ dalmi változások mérhetetlen károkat is okoz­ nak. Az egyéni életsorsokban valójában az eszményvesztettséggel küszködő modem ér­ tékludat jelenítődik meg. Az egyének hitét, jövőtudatát, értékképzeteit lassan felmorzsol­ ja és érvénytelenné teszi korunk múltból át­ nyúló gazdasági, szociális és morális válsága. S “azok, akik magától értetődőnek tartják, hogy saját önmaguk, egójuk vagy énjük, ne­ vezhetjük bárminek, úgyszólván belülről el­ zárva minden más embertől és dologtól, min­ dentől, ami kívül van, teljesen önmagáért va­ lóan létezik, nehezen tulajdonítanak jelentő­ séget mindazoknak a tényeknek, melyek arra utalnak, hogy az egyének kiskoruktól fogva másokkal kölcsönös függésben élnek; nehe­ zükre esik elképzelni, hogy az emberek csak viszonylag, nem pedig abszolút autonómok, viszonylag s nem abszolút független individu­ umok, akik együttesen változó alakzatokat képeznek” 9 Legérdekesebb lenne persze azokból a körülményekből kibontani a dekul­ 352 turalizáció folyamatát, melyek - az autokrati­ kus hatalomgyakorlás ellenére is - hozzájárul­ tak a magánélet viszonylagos szabadságához. A kulturális élet szűkre szabott pluralizálódásához, a civilizatórikus szükségletek életre keltéséhez. Utalva ugyanakkor arra is, hogy az államszocializmusban megnyilvánuló ha­ talom mindenütt jelen volt, minden nem tőle induló állampolgári kezdeményezést észre­ vett, és vajmi keveset hagyott belőlük megva­ lósulni. De ha nem jön létre az autonóm, önszer­ veződő közösségek széles hálózata, ez azzal is jár, hogy az állampolgári (citoyen) viselke­ dés formáit nem tudjuk elsajátítani; az alatt­ valói lét meghaladásának azt a technikáját, mely a polgári szerepek, értékek, normák egyéni alkalmazásában rejlik. Állampolgári felelősségről csak ott lehet beszélni, ahol az egyének felelőssége átélt önállóságon alapul. Mint ahogyan önerőt is ott lehet várni, ahol a belső autonómiához kívülről is biztosított a szuverenitás. S morális erőt ott, ahol a belső szabályozás kívülről is találkozik pro vagy kontra igazolással. Külső társadalmi erőtér hí­ ján ezekben aligha reménykedhetünk. Így semmiképp sem tarthatjuk különösnek, hogy az államosított kultúrában kevés tere maradt az állampolgári kezdeményezéseknek, sokkal inkább a: átpolitizált szervezeteknek és struk­ túráknak, amelyeknek a személyek pusztán eszközeivé váltak. Nem a művelődő egyén volt fontos, hanem a kulturális szerkezetben valamilyen módon megjelenő fogyasztó. Csakhogy ezzel - hasonlóan ahhoz, ahogyan a modem ipari állam politikai és társadalmi szervezetei - inkább deszublimálták és semle­ gesítették az emberi energiákat, ahelyett, hogy táplálták volna őket. S ez abból is követ­ kezett, hogy a kultúra teremtése, elsajátítása és közvetítése elszakadt egymástól. Nem pusztán arról van szó az államosított kultúrában, ki szól kihez, hanem, hogy mi miféle film, melyik tévésorozat, melyik �popegyüttes - szól az illető révén, aki azt hi­ szi, hogy ő szól valakihez. S ez az “ő” hol a nyílt, hol a rejtett ideologizálás képében jelent meg. Ám minden lépés, mely elszakadást je­ lent az államosított kultúrától, előkészítőjévé vált az új emancipálódásnak. Annak az eman­ cipálódásnak, amely - kulturális szempontból - inkább csak következményként jelenik meg, s amelyet azoknak az egyéneknek a jó­ zansága és ravaszsága is elősegített, akik vál­ lalkozásokba kezdtek, akik - ilyen vagy olyan formában -kivonultak a mindent meghatározó politika alól. Valójában az egyéni autonómia viszaszerzéséről van szó, hiszen ha alávetett helyzetben reprodukáljuk magunkat, hiába igyekszünk, a kultúra önálló teremtőjévé és fogyasztójává nem lehetünk. Az átpolitizált kultúra maga alá gyűrte az embereket, s az indoktrináció alapjául szolgáló kulturális ob­ jektivációk végletekig hamis tudatot alakított ki bennünk. Nemcsak az irodalomból, hanem még a mindennapi kultúra formáiból is sugár­ zott az ideológiai meggyőzés és elfogadtatás szándéka. Az egyéneknek egyszerűen nem volt lehetőségük arra, hogy a maguk közösen megalkotott és fenntartott kultúrális világá­ ban fejezzék ki magukat. A “kulturális modernizáció” megjelenésé­ vel - azaz a saját belső értékei körül szervezett tudomány, művészet, erkölcs és jog autonóm kulturális szféráinak megerősödésével - a ref­ lexivitás növekedésének lehetősége adott a cselekvés valamennyi dimenziójában és a vi­ lághoz való viszonyulásban is. Mindazonáltal az a helyzet is előállhat, hogy a politikai és a gazdasági viszonyok pluralizálódásával a ci­ toyen lét újra csak reményként jelenik meg. Éppen ezért van szükség a gazdaság, az állam és a társadalom közötti viszonyok átszervezé­ sére, valamint a nyilvánosság és a privát szfé­ ra közti határok újrafogalmazására. Nem vi­ szatérésről van szó egy differenciálatlan kö­ zösségeszményhez, amely mentes minden ha­ talomtól, az egyenlőtlenségek minden formá­ jától, hanem sokkal inkább a társadalmi auto­ nómia tereinek kiterjesztéséről és védelméről. Az autonómia, a pluralitás, a különbözőség­ hez való jog nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk a modem polgári társadalom for­ mális egalitárius elveiről vagy a demokratikus állam egyetemes elveiről. Helyi vagy funkci­ onális szinten a nagyobb demokrácia, a kép­ viselet vagy a közvetlen részvétel új demok­ ratikus formája rá van utalva a központi intéz­ ményekre (parlament, törvényesség) a konf­ liktusok megoldása és a nem szervezettek képviselete miatt. Az arra irányuló erőfeszí­ tés, hogy a vitatott kulturális értékeket, nor­ mákat stb. is hozzáférhetővé tegyük, nem azonos egy meg nem alkuvó “érzületi etika” mint a társadalmi problémák megoldási mód­ jának - érvényesítésére irányuló közvetlen kí­ sérlettel. A civil társadalmon belüli demokratikusan strukturált társulásokat és a társadalmi nyilvá­ nosság színtereit, a különböző típusú politikai cselekvőket és az akciók pluralitását önma­ gukban véve is célnak kell tekintenünk. A ci­ toyen tudat ugyanis olyan “produktumként” fogható fel, mely a külső, társadalmi erőtérből személyivé változtatott képességen alapszik, s úgy erősödik vagy gyengül, ahogyan az élet folyamán az egyén szociális, politikai, kultu­ rális viszonyai építik vagy rongálják. A való­ ban pluralisztikus művelődés segítségre lehet abban is, hogy a jelen terheit - melyek a min­ dennapi élet fenntartásának nehézségeiben éppúgy megmutatkoznak, mint az emberi erő­ tér védelmének hiányaiban, vagy a rossz kompenzációs módok szaporodásában - eny­ hítse. Csak ehhez arra is szükség van, hogy egyre nagyobb számban hozzuk létre a bizal­ mat és önbizalmat adó közösségek különféle formáit, s hogy sorra megszűnjenek azok a korlátok, melyek lehetetlenné tették, hogy tár­ sadalmi cselekvéssé alakítsuk azt a tudást és tehetséget, amivel rendelkezhetünk, s aminek a kifejtésére az eddigi társadlmi szerkezet 353 �palócföld 91/4 nem adott lehetőséget. A polgárosodás minde­ nekelőtt az egyén önvédelmének erősödésé­ hez járul hozzá, a tanult és “beigazolódott” tehetetlenség meghaladásához. Ez is feltétele annak, hogy eljussunk a valódi gazdasági, po­ litikai és kulturális önrendelkezéshez. A társadalom demokratizálásáért folyta­ tott küzdelem és a társulás közvetlen részvé­ teli formáira fordított gond az egyének azon felismerésének tulajdonítható, hogy a társada­ lmi termelésnek nemcsak az eszközei, hanem a céljai is társadalmi produktumok. S ha a polgárosodás értékcéljai alá rendeljük a mű­ velődést, akkor ez azt is jelenti, hogy olyan folyamatként fogjuk fel, amely az egyén tes­ ti-lelki és szellemi minőségének fejlesztésé­ ben jelenik meg. A sokféle eszköz küzül a tudást, az ismeretgyűjtést, a befogadás érzel­ mi gazdagodását éppúgy megemlíthetjük, mint a kreatív örömöket, a közösségek együtt teremtő alakítását. Mindazt tehát, ami maga­ sabb szinten reprodukálja az egyén erőit, ké­ pességeit, s amelyre az államosított kultúra nem adott lehetőséget. S itt szükségképpen az egyénin van a hangsúly, hiszen az államszo­ cializmus időszaka valójában a második gaz­ daságból kinőtt felemás polgárosodás kitelje­ sedésére sem adott lehetőséget, sem pedig a civil társadalom értékorientált mozgalmainak megerősödésére. Az új évtized küszöbén azt látjuk, hogy a civil társadalom megtorpanása következtében a kulturálisan közvetített érté­ kek orientáló és szervező erejét az érdekek nyers erőszakossága váltotta fel, mely vitat­ hatatlanul “individuális” jellegű, csak nem az értékgazdag individualizmus értelmében. S ebben újra szerepet játszott az, hogy a társa­ dalom mezoviszonyait fenntartó közösségi köteléket végképp szétverte a totalitárius ha­ talom. És ami maradt belőlük, elkerülhetetle­ nül áldozatul esett az egzisztenciafenntartás miatt nélkülözhetetlen önkizsákmányoló, túl­ vállaló életmódnak. Így - a közösségi tevékenység által legiti­ 354 mált kulturális orientációs pontok hiányában is - csupán a nyersmateriális életszervezés vált dominánssá. Bármennyire kétségtelen tény is ez, ebből nem következik, hogy az egyének vagy a közönség értékítélete torzítat­ lanul jelenne meg például a kulturális áruk piacán. Mert minduntalan a kultúra minősé­ gének és szerkezetének deformálódásához vezet az a kísérlet, amelyik a kulturális érté­ keket megpróbálja az eladott termék vagy szolgáltatás árában kifejezni s azzal azonosí­ tani. Nem beszélve arról, hogy az egyének kulturális autonómiája - eltekintve a kivételes helyzetektől és egyéniségektől - mindenkor korlátozott. Hiszen nemcsak a létviszonyok objektív szabályozottságától, az egyének munkakörülményeitől-pályájától függ az au­ tonómia, hanem a közvetlen környezet ítéle­ teitől és előítéleteitől is. Bármily demokrati­ kusak is a közviszonyok, a piac értékítélete ugyanolyan módon befolyásolja az értékvá­ lasztásokat, mint a kulturális tradíciók maga­ tartást és gondolkodást reguláló kötöttségei (melyek ugyan nem mindig tudatosulnak, de értékválságos időszakokban mégis szembe­ szökően befolyásolják a szuverén vagy annak tetsző egyéni cselekvéseket, illetve döntése­ ket). És minden döntés - véletlen megvalósulá­ sa lévén sok ezer különböző oklehetőségnek, amik közül nem lehet a biztosat kiválsztani odaillik be és úgy, ahogy a személyes jelenlét szerepe, a létezés értelme végképp elhomá­ lyosul. Miután az egész emberi értékvilág vált kérdésessé az államszocializmusban, a meg­ tartó normák lehetőségét szinte senki sem lát­ hatta. S ebben a helyzetben óhatatlanul ér­ vényre jut az a törekvés, hogy - Walter Ben­ j amin szavaival - “az egyéni létezésből in­ kább a presztízs mentődjék át, mintsem a te­ hetetlenségét és összebonyolódottságát kell­ jen belátni, s e szuverén lebecsülés által legalább az általános elvakítottság hátteré­ ből nyíljék szabadulása. Ezért hemzsegnek a �levegőben az életelméletek s világnézetek, s oly nagyralátónak is azért hatnak, mert végül csaknem minden esetben egy-egy semmit­ mondó priváthelyzet szankcionálását szolgál­ ják. Ezért lebeg fölöttük oly tömérdek csal­ kép, délibáb, hogy minden éjszaka ellenére máról holnapra virágzóan beköszönt a kultu­ rális jövő, mert mindenki a maga nézőpontjá­ nak optikai csalódásaira hagyatkozik”.10 Mint ahogyan a tartalmas jövő és az elveszett értékek visszaszerzésének esélye is egyre tá­ volabb kerül. Kétségbevonhatatlan szerepet játszik ebben a múlt represszív rendszere épp­ úgy, mint az egyének egzisztenciáját korláto­ zó gazdasági, szociális, települési stb. ellent­ mondáshalmaz, mely nemhogy csökkent vol­ na az utóbbi időben, hanem inkább - mivel ezek az ellentmondások kumulálódnak - nö­ vekedett. Ha elfogadjuk Berend T. Iván megállapí­ tását, mely szerint a “gazdasági rendszer meg­ változtathatatlan alkalmatlansága nem magá­ ból a kelet-európai kommunizmus gazdasági rendszeréből , mint inkább politikai-ideológiai konstrukciójából következett”, még inkább érvényes ez az államosított kultúra kudarcára. Hiszen ezen a területen is “az ideológiailag szentesített monolitikus pártállami struktúrák állták útját a valóságos helyzetfeltárásnak, ve­ zettek a valóságban jelentkező kérdések ideo­ logikus megközelítésére, tették lehetővé a kontroll nélküli hatalom magabiztos tudatlan­ ságának, a politikai megbízhatóságot a szak­ tudás és alkalmasság elé rangsoroló kontra­ szelekcióinak az érvényesülését. Ez a politi­ kai-ideológiai közeg kényszerítette félmegol­ dásokra a reformokat, rendelte alá a gazdasá­ gi racionalitást az úgynevezett szocialista ér­ tékeknek”11 Már ez a körülmény is rávilágít arra, hogy ha a kultúra által hordozott értékek nem válnak életszervező értékekké, ebben nem csupán a meg nem értettség, sem a durva felfogni nem tudás jellemzőit kell látnunk, ha­ nem az alattvalói tudat továbbélését is, mely nem engedi meg azt, hogy bárki olyan értéke­ ket “intencionáljon”, melyek eddigi életszem­ léletét gyökeresen átformálnák. A dolgok megtörténnek, és az egyének elfogadják, aho­ gyan megtörténnek. Olykor a megnyugtató bizonyosság korlátozott élménye alapján. De mi sugallja ezt a bizonyosságot? Vagy ezt az egyensúlyt? Mindenképpen az az életszemlélet, mely elfogadja a fennállót, a “nincsen cél, csak len­ dület” életszervező elvét. Hiszen az elosztási egyenlőség hamis követelménye mindent vi­ szonylagossá tett. A kultúrától megfosztott, illetve “felszabadított” egyénnek aligha lehet fontosabb célja, mint a rövid, egyszeri élet kellemességének, mindenféle fogyasztásának maximalizálása. S ebben az is szerepet ját­ szik, hogy a kulturális modernizálódás jókora késedelemmel követi a politikai és a gazdasá­ gi eseményeket. Az évtizedekig hirdetett esz­ mék és a naponta tapasztalt valóság közötti ellentmondásokat csak kevesen voltak képe­ sek feloldani magukban, s mert a valódi jövő­ kép kialakítására esély sem volt, az egyének cinikussá váltak, vagy legalábbis apátiába süllyedtek. Ha nincs lehetőség az életformák és világnézetek szabad választására, ez is a dekulturalizációnak kedvez. Ezért sem vélet­ len, hogy az értékek mai káoszában és ezek következményeképpen felerősödik a szoron­ gás, a mások elleni agresszió. Változást csak a gazdasági kibontakozás, az életszínvonal emelkedése, a társadalmi-politikai viszonyok konszolidálása hozhat. Tudatosítva ugyanak­ kor azt is, hogy kulturális liberalizmusról ak­ kor beszélhetünk, ha - szemben a piacelvűsé­ get megtestesítő racionalitással - csupán az a kérdés kerül előtérbe: jó-e valami csakugyan; annak a másik kérdésnek a rovására, hogy mire jó, vagy a piacra is jó-e vajon? Az ilyes­ fajta gondolkodás és gyakorlat teszi lehetővé, hogy a kultúra teremtői és befogadói valóban autonóm szereplőkké váljanak. Az “ínség”, a “konkurencia” nyomorító alternatívájával 355 �palócföld 91/4 szemben csakúgy, mint a “hivatalos támoga­ tással” szemben. Nyilván ez olyan társadalmi struktúrát fel­ tételez, melyben az értékcsere-törvény nem terjed ki mindenre. Ebben az esetben ugyanis a hasznosság kívánalmaihoz való vak igazo­ dás diadalmaskodik; oly kizárólagosan még­ hozzá, hogy a kultúra valódi szabadsága kerül veszélybe. Ezért sem lehet a kultúra fejlődését vagy stagnálását a magántulajdon meglétére vagy hiányára visszavezetni. Mert míg a ma­ gántulajdon valóságos lehetőséget jelent a szilárd politikai alap megteremtésére, az ál­ lam kizárására, és csak ennek ereje képes szembeszállni a bürokratizálódó politikai irá­ nyítással, a szellemi vállalkozás szabadságát az üzleti verseny szabadsága önmagában nem teremti meg. Az ipari társadalom ökonomista szemléletmódja éppannyira deformáló hatá­ sú, mint a központosított, homogenizált álla­ mi irányítás. Napjainkban mégis inkább a tár­ sadalmi modernizálódást kísérő ellentmondá­ sok a meghatározóak, s ugyanígy az életstílus választásával összefüggő kényszerek. A civi­ lizatórikus-fogyasztási preferenciák, melyek alapján az egyének szervezik életüket. De tisztán kell látnunk, hogy a kultúra és a sze­ mélyiség viszonyában kell lennie valamilyen előfeltételnek, mely az egymásra vonatkozást megteremti. Vagy ahogyan Bibó István írja: a “kultúra lényege, akár az emberi munka technikájáról, akár a szellemi alkotásokról, akár az emberi társadalmak politikai együttélési technikájá­ ról van szó, sohasem valami ideológiai prog­ ram végrehajtása, hanem mindig a valóság valamely szakaszának a gondos részletmun­ kán, eddig elért eredmények hagyománytisz­ telő átvételén, a valóság visszahatásának az alázatos elfogadásán és a gondos kitapogatá­ sán, a próba és tévedés technikáján alap­ szik”.12 Ebből - implicite - az is következik, hogy a kulturális identitás semmiféle ideolo­ gikus célzatú megteremtésére való törekvés 356 nem fogadható el. Olyan kulturális értékcélok előnyben részesítése, melyek nemhogy a kö­ telező, de akár csak a társadalmilag ajánlatos vagy éppen pillanatnyi haszonnal járó esélyt jelentenének bármely társadalmi csoport szá­ mára. Mert mindenhol, de különösen egy olyan társadalomban, ahol nincs eléggé élet­ módokba épült hagyománya a demokráciának és a toleranciának, a kizárólagosságra vagy a kirekesztésre való hatalmi aspiráció legcseké­ lyebb lehetősége is veszélyessé válhat. A vá­ lasztás szabadsága ugyanis az emberi lét egyik alapvető értelme. Nem beszélve arról ahogyan Nyugat-Európa intézményesült és általános eszmei pluralizmusa is bizonyítja -, hogy a demokrácia, a polgárosodás, a prospe­ ritás nem tűr semmiféle zártságot. Miként egységes kultúra sem létezik, hanem csupán különféle kultúrák. S bármiféle kultúra orien­ táló hatása akkor jelenik meg, ha artikulálód­ nak azok a kulturális szükségletek, melyek nemcsak megengedik, hanem egyenesen megkövetelik valamely elkülönült kulturális formát adekvát kifejezésül. Hátráltató tényező ugyanakkor az is, hogy a generációkon át beépült és rögzült szemlé­ letmódot, normarendszert és viselkedésmin­ tákat egy “tollvonással” nem lehet eltörölni. Különösen úgy nem, hogy minden egyéb kö­ rülmény marad a régiben, s még az esélye sem teremtődik meg annak, hogy az eltorzult értékrend megszüntethető lenne (akár csak a megélhetési, egzisztenciális gondok, a lakás­ hiány, az ellátási nehézségek mérséklése ér­ telmében is). A felgyorsult társadalmi és poli­ tikai változások idején ugyanakkor hajlamo­ sak vagyunk visszavonulási terepnek tekinteni a privát szférát. S mikor azt kutatjuk, hogy hol kezdtük elrontani történelmünket legú­ jabb korunkban, akár idillikusnak is tetszhet a közéletből való kivonulás. Amely legalább a mindennapokban teremt valamilyen védettsé­ get. Ám ez a magatartás csak a rövid távú konjunkturális gondolkodás szempontjából �lehet érvényes. Mert például a kultúra értéke­ inek elfogadása vagy elutasítása nem ennek alapján értelmezhető. Annál kevésbé, hiszen az értékelsajátítás vagy értékelutasítás kény­ szerei az emberi életvilág (J. Habermas) kü­ lönböző dimenzióinak sajátszerűségeiből erednek. Még akkor is így van ez, ha elfogad­ juk, hogy a totalitarizmus időszaka nem tudott teljesen légüres teret létesíteni az emberek kö­ zött, a csendes, olykor észrevétlen hullámzása a szolidaritásnak, az egymásra figyelésnek, mely az élet rejtett elevenségét adta, nem tűnt el teljesen. T.G.A sh hívja fel a figyelmet arra, milyen értékekkel találkozott az elmúlt évtizedben. Hiábavaló lenne is tagadni “az erkölcsi bátor­ ság és az eszmei hajlíthatatlanság, a bajtársi­ asság, a barátság és a családi élet gyönyörű példáit”. Mint ahogyan abban sem kételked­ hetünk, hogy valóban látta: az emberek “ho­ gyan találnak helyet és időt megfontolt be­ szélgetésekre, zenére, irodalomra anélkül, hogy a tömegkommunikáció örökös zakato­ lása befolyásolta volna őket”.13 Ám a szenti­ mentális eszményítést sem nélkülöző megál­ lapításoknak az össztársadalmi igazságtar­ talma mégis azért vonható kétségbe, mert inkább a “védekező állampolgári magatartás­ ra” utal. S ez a védekezés nem egyéb, mint sajátos kompromisszum az ellehetetlenült vi­ szonyokkal. Mert mit jelent az, ha az egyé­ nek sorsközösséget vállalnak egymással; és nincs más, mint a védekezés? Megfosztva a teljes élet lehetőségeitől? Kétségkívül a li­ berális demokratikus intézmények akkor fejthetik ki leginkább hatásukat, ha elvá­ laszthatatlanul kapcsolódnak a különféle társadalmi és gazdasági “életformákhoz”. De az életformák különbözősége kulturális kü­ lönbözőséget is feltételez, melynek háttérbe szorítása (vagy esetleges kiküszöbölése) semmiképp sem fogadható el. Mert meg­ fosztja a társadalmat a kulturális heterogenitá­ sokból táplálkozó újraépítkezés esélyétől, melyre ma nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Ha ugyanis az, ami a kulturális pluralitást jellemzi, ha az, ami benne posztulált, megta­ lálná a neki valóságosan megfelelőt a társada­ lom bármely alrendszerében, ez a kultúra “si­ keres végét” jelentené. Ám valóban meghala­ dott csak akkor lehetne, ha raison d’être-jét a társadalom valóra váltaná s megőrizné a gya­ korlati életben. Mivel erre nem képes, a kul­ túra szerepének akaratlagos vagy akaratlan korlátozása a “funkcionális hasznosság”, a látszólagos konfliktusmentesség és a manipu­ latív álharmónia meg nem élt világának re­ ménytelenségébe süllyesztené az embereket. S mint az eddigiekből is következik, a kultúra erőszakos modernizálása éppannyira sok el­ lentmondást vonna maga után, mint a szabad­ ság bármilyen ideologikus “megszervezése”. Mert - ahogyan K. Minogue írja - a “szabad­ ság nem olyan valami, ami küzdelemben vagy forradalomban születik, hanem lassan növekszik a szabad és független szokások fo­ kozatos meghonosodásával a politikai élet­ ben”.14 Nemcsak a politikai életben, hanem a társadalom valamennyi szférájában a viselke­ désformák különbözőségéhez, az életmódok változatosságához semmilyen ideológia nem szolgáltathat mintát. Még a “közösségépítő ” kultúra mint lehetséges minta értelmében sem. Hiszen a kultúra sem csupán azáltal tel­ jesedik ki, hogy az embereket közösséggé ol­ vasztja, jóllehet a tradicionális társadalmak­ ban ilyen szerepe nem is volt. Azokat a me­ chanizmusokat, amelyek ezt megvalósítják, már nem lehet újraalkotni. Az a szerep, amit a kultúra közösségalko­ tó erejének hihetünk (s amelyet az államszo­ cializmusban - mutatis mutandis - joggal vagy kevésbé joggal hangsúlyoztak), semmi egyéb, mint szekularizált ismétlése annak a fegye­ lemnek, melyet az államhatalom csak erő­ szakkal tudott elérni. Ha az államhatalom túlméretezett (mint a múltban), olyan 357 �palócföld 91/4 mozgatóerőt termel ki, amely nemcsak a piac működését korlátozza, hanem a kultúráét is; éppen mert mindenféle autonóm gazdasági és kulturális tevékenységet igyekszik felszámol­ ni vagy legalábbis kordában tartani az anyagi források rendszeres elvonása és újraelosztása révén. Ha viszont az állami támogatások rendszere merőben hatalmi önkényen alapul, értékessé csak az válhat, melyet előzőleg an­ nak minősítenek. Kulturális értelemben is. Csakhogy ebből nem következik az, hogy a demokratikus rendszer a kultúra területén ter­ melődő valamennyi konfliktust fel tud oldani. Annál kevésbé, mivel - ahogyan Schöpflin György írja - a “demokrácia ereje abban áll, hogy lehetőséget nyújt a régi kérdések új for­ mában való ismételt felvetésére; hogy elfo­ gadja, egyetlen megoldás sem végleges, de bármikor előkészíthető a kivitelezésre. Ebben az értelemben a demokrácia szakadatlan vita a politika korlátairól, az értékek és a források elosztásának szempontjairól, az állam és a tár­ sadalom viszonyáról, az egyéni és csoportel­ látásról, valamint az egyenlőtlenség esetlege­ sen és valóságosan is felmerülő mértékéről és formáiról”.15 De - hogy csak a lényeget emeljük ki - a szorongató gazdasági körülmények közepette a kultúra csak kevéssé tud résztvenni az em­ beri viszonyok szabályozásában, mert az anyagi érdekek válnak elődlegessé, a nem materiális érdekek (és értékek) pedig aláren­ delt helyzetbe kerülnek. Így a nemzethez, a valláshoz, az erkölcshöz stb. kapcsolódó igé­ nyek szükségképpen háttérbe szorulnak. En­ nek kapcsán is újra találkozhatunk azzal az állítással, hogy kizárólag az embereken múlik minden. Ám hogy minden kizárólag az embe­ reken múlik, egyike azoknak az elvont és ne­ hezen megtámadható tételeknek, amelyben áttekinthetetlenül keveredik való és valót­ lan.Való igaz, hogy az “elnemzetietlenedés”, az “elvallástalanodás” stb. az emberi társada­ lomra utal vissza, és az emberek által meg is 358 fordítható. Valótlan azonban, hogy közvetle­ nül csak az embereken múlik, hogy pusztán gondolkodásuknak kell megváltoznia ahhoz, hogy a “kizökkent világ” ismét helyreálljon. Régi illúzió az individualista társadalom öná­ mítása, hogy az egyén belső világa önmagá­ ból bontakozik ki, tekintet nélkül a társadalmi környzet alakulására. Meddő és hiábavaló volna, ha azt akarnánk állítani, hogy az egyé­ nek szociális, kulturális, politikai stb. meg­ fosztottságát azzal lehetne leküzdeni, hogy az egyének belső döntési szabadságot nyerné­ nek, vagy hogy nagyobb mértékben részesed­ nének a szellemi javakból, vagy hogy annak, ami értelmetlenül történik velük, önmagukból kimozdulva értelmet adnának. Mert az is a kultúra széthullását mutatja, hogy egyre inkább növekszik az igény az olyan alkotások, tevékenységek iránt, melyek az egyént semmiféle szellemi erőfeszítésre nem késztetik. Csakhogy az így elért élvezet merthogy az lehessen, nem lehet megerőltető - mindinkább bejáródott, szokványos kerék­ vágásban halad, s ehhez unalommá, vagy leg­ jobb esetben rezignációvá változik. Maguk a termékek determinálják a befogadást is, őket pedig az határozza meg, hogy a közvetítetlen elfogadás gyorsaságára és sekélyességére tar­ tanak igényt, s ilymódon szinte közvetlenül “megtiltják” a gondolati tevékenységet. Így a kulturális elsajátítás mindinkább beleolvad a meglepetés és tehermentesülés effektusait be­ lekalkuláló szférába. A kulturális fogyasztás kialakult rendszere az egyéneket minduntalan ráveszi arra, amire hajlamossá is lettek, hogy ne úgy tapasztalják meg a kulturális alkotáso­ kat, mint amiknek vannak vagy nincsenek sa­ ját értékei, hanem mindenekelőtt mint olyan produktumokat, melyeknek nem tartozik semmiféle összpontosítással, erőfeszítéssel vagy megértéssel. A még csak formálódó “kulturális ipar” (T.W. Adorno) általános megtévesztési tendenciája abból táplálkozik, hogy az embereket egyáltalán nem akarja ar­ �ra emlékeztetni, amitől meg vannak fosztva. Mert ha megfosztottságukra (depriváltságuk­ ra) döbbentené rá őket, ez aligha lenne szóra­ koztató. Éppen azzal, hogy a “tömegkultúra” csak­ nem kizárólag a szórakoztatásban merül ki és az emberi életidő jelentős részét akarja beke­ belezni, tovább zsugorodik a valóban emberi idő és mindenféle intellektuális követelmé­ nyek tere. A kultúrális ipar a tömeges becsa­ pás és a tudat visszafogásának eszközévé lesz, megakadályozva a független, önálló egyének kiművelését, akik tudatosan ítélkeznek. S mi­ nél inkább kiterjed ennek az “iparágnak” a befolyása, annál inkább erősödhet az egyé­ nekben az a vigasztaló érzés, hogy ez a “világ nem is olyan rossz”. Ez a kényszerhelyzet következménye. Ha a külső szociális nyomás az egyéneket valamiféle primitív megelége­ dettségi stádiumba veti vissza, akkor a szituá­ ció és a szellemi magatartásmód így létrejött rendje nem a helyre állított összhang bizo­ nyítéka, hanem az ellenkezőjének; a kultúra a puszta fennálló rend eszközévé válik. Ebből adódóan alkotó elemei - lett légyenek azok műalkotások vagy az emberi viszonyok szer­ vező konstituensei - többnyire illuzionista pa­ rádézásra szolgáló javakként jelennek meg, vagy alkotóik emelkedett és elragadtatott megismételhetetlenségét hirdető tárgyakként. Metaforikusan szólva: a múlt tárolását szolgá­ ló patetikus “csalásokként”. Mindebben nem csupán kulturális, hanem társadalmi kérdésről van szó. A deprivált helyzetbe kerültek “gyű­ lölete” a privilegizált réteg ellen, mely réteg­ ből kirekesztve érzik magukat, és amelyre rá­ vetítenek sokmindent, ami után vágyakoznak, az antiintellektualizmus megnyilvánulása is. Ám ez a tény csak közvetett módon fejezi ki a kultúra széthullását, és közvetett módon ér­ zékelteti azt a válságot, melyet az előzőekben jellemeztünk. Miképpen csak indirekt módon utalhat ar­ ra is, hogy a kultúra “újraintegrálásának” többféle lehetősége képzelhető el, s a válság­ ból a kultúra valamiféle új rendje is létrejöhet. Kivált az alternatív kultúrák (jelenjenek meg akár vallási köntösben, akár szekularizáltan) lehetnek hordozói az újraintegrálódási folya­ matnak. Melyek persze ahhoz, hogy egyálta­ lán létrejöjjenek, mindig szükségük volt vala­ milyen tekintélyen, autoritáson alapuló kultu­ rális szerkezetre, amely mégsem nyomta el teljesen; olyanra, amely egyszersmind létre­ hozta és táplálta az ellenállást. Az alternatív kultúra közti feszültség felszámolására irá­ nyul, elsősorban azoknak jelent hátrányt, akik az utóbbit teremtik és “fogyasztják”. S az em­ lített kettősség felszámolásával az egyének nem tudnának kitérni, nem tudnának félrehú­ zódni abból a kulturális rendből, melyben ide­ genül kell otthon érezniük magukat. Ez arra is kényszerít bennünket, hogy T.W.Adornot idézve - “levonjuk a megfelelő következteté­ seket a kultúra csődjéről az emberekkel szem­ ben, s arról, hogy mivé tette az embert a világ. Ez az ellentmondás, mely a művészet (s te­ gyük hozzá: a kultúra) szabadsága és e sza­ badság felhasználásmódjainak sivár látleletei között feszül - a valóság ellentmondása, nem pedig a tudaté, mely éppen azért vizsgálja a valóságot, hogy megváltoztatásához legalább valami kevéssel hozzájárulhasson”.16 De bármiként alakuljon is a társadalom eljövendő új rendjében a kultúra helyzete, akár csökken autonómiája, akár nem (a gaz­ dasági megfontolások némiképp arra enged­ nek következtetni, hogy valódi önállóságra csak nehezen tesz szert), annyi mindenesetre bizonyos, hogy a piacelvűség törvényeinek való alárendelődés számos veszélyt hord ma­ gában. Mert ha a kultúra kizárólagosan áru­ vá válik, használhatósága sehogy másképp nem igazolódhat, mint éppen eladhatóságá­ nak formájában, ami viszont nemcsak lénye­ gével áll a legteljesebb ellentétben, hanem magával az emberi viszonyokat humanizáló szerepével is. 359 �palócföld 91/4 Irodalom 1. Heller Ágnes: Európa második reneszánsza. Világosság, 1990. 10.sz. 726.o. 2. Szelényi Iván. A magyar polgárosodás esélyei. Hitel, 1989. 18.sz. 10.o. 3. Heller Ágnes: i.m. 727.0. 4. Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képződése. Valóság, 1989. 5.sz. 22.o. 5. J. Habermas: New Social Mo­ vements. Telos, 1981. 49.sz. 35.o. 6. Csizmadia Ervin-Fricz Tamás: A rendszer nélküli rendszer. Valóság. 1990. 2.sz. 17.o. 7. Hernádi András: Ter­ melés és fogyasztás: tyúk vagy tojás paradoxon a közgazdaságtanban, Valóság, 1990. 10.sz. 21.o. 8. Christopher Lasc: Az önimádat társadalma. Bp. 360 1984. Európa K., 24.o. 9. Norber Elias. A civilizá­ ció folyamata. Szociogenetikus és pszichogeneti­ kus vizsgálódások. Bp. 1987. Gondolat K., 66.o. 10. Walter Benjamin: Angelus Novus. Bp. 1980. Magyar Helikon, 495.o. 11. Berend T. Iván. Egy történelmi bukás okai. Európai Szemle, 1990. 2.sz. 55.o 12. Bibó István. Válogatott tanulmányok. 4.k. Bp. 1990. Magvető K., 153.o. 13. Timothy Garton Ash: Az igazság éve Kelet-Európában. Va­ lóság, 1990. 6.sz. 27.o. 14. K. Minogue: Összeom­ ló társadalmak, továbbélő hitek, 2000, 1990. 9.sz. 17.o. 15. Schöpflin György: A demokrácia esélyei Közép- és Kelet-Európában. 2000, 1990. 6.sz. 7.o. 16. T.W. Adomo. Zene, filozófia, társadalom. Bp. 1970. Gondolat K., 406.o. �Szabó András Tanárok a végeken Gyermekkorom egyik legizgalmasabb, máig is elevenen élő emléke a vasrácsokkal körülkerített gimnázium épületében tett első látogatásom volt. Szüleim vittek el a komor homlokzatú iskola falai közé, talán azzal a céllal, hogy kollégáiknak bemutas­ sanak. Sötét folyosókra emlékszem, s egy zöld ajtajú, homályos szűk kis helyiségre, mely vitrinekkel és akváriumokkal volt tele. Ott édesapám egy állványon álló akvárium csillogó üvege elé emelt. Az üveg mögött, apró kavicsokon, a zöld növényzet törpe dzsungelében egy foltos szalamandra sötétlett. Tokája hullámzott, iszapfeketeségű testét pettyek borították. Megrendítő volt! Sokáig ez a biológiaszertár, s az innen ka­ pott élmény izgalma jelentette nekem a gim­ náziumot. Ennek az épületnek az alapjait még a múlt század utolsó negyedében rakták le, s hasonló stílusban épített testvéreit ott találjuk a felvidéki gimnáziumok egész sorában. Fala­ in emléktáblákat helyezett el a kegyelet. Az épület homlokzati részén, nem messze attól a táblától, mely a századvég jeles költőjének ez iskolájában eltöltött öt éves tanári működésére figyelmeztet, van még egy márványlap, me­ lyen idézet áll. A tévesen Balassi vitézi éneké­ nek tulajdonított verssor, valójában a tanít­ vány, Rimay János költeményéből való: - “Ha­ zádnak szép vége mindenütt csonkán áll...” A sors kifürkészhetetlen szeszélye folytán a mementónak szánt emléktábla a helyén ma­ radt; talán azért, mert mind a mester, mind a tanítvány ezen a tájon töltötte élete egy részét; talán azért, mert a józan belátás végül is nem a nacionalizmus megnyilatkozását látta e so­ rok mögött, hanem a fájdalmas tény rögzítését a XVII. század eleji sorok idézésével, - a ha­ józhatónak kikiáltott határfolyótól kőhajítás­ nyi távolságban. Kezemben tartom a magyar nyelvű világi líra legelső és egyik legnagyobb költőjéről elnevezett gimnázium értesítőjét, 1934-ből. Már a hang is részvétet keltő, ahogy a króni­ kás a történelem nagy kataklizmája után szé­ lekre került kisváros iskolai életéről szól. Egyik tanártársuk nyugalomba vonulását a következő sorokkal kommentálja: “Hisszük, hogy most, midőn vállát nem nyomja többé adminisztratív munka gondja, maradék nélkül az lehet, amire 43 esztendővel ezelőtt elhívta őt a lélekben megszólaló hang: eszményi pai­ dagogos. Hiszen olyan nagy szükségünk van az elhivatottakra. Néha, mikor fáradni kez­ dünk, megmelegszünk lelkűk melegétől, be­ kapcsolódunk életük áldott, frissen lüktető rit­ musába, mi, magyar tanárok maroknyi csapa­ ta, Trianon második évtizedében itt - a vége­ ken.” Mintha egy XX. századi Mikes Kelemen vetné papírra kedves nénjének ezeket a soro­ kat. De maradjunk egy villantásra még a törté­ nelemnél! Amikor 1919 május elején az inter­ venciós csapatok átlépték az Ipoly folyót, e gimnázium testnevelő tanára fegyveres harc­ ba szólította diákjait. - Az egyetlen, első és utolsó beszélgetés, mely a gimnázium öreg tanára és köztem lét­ 361 �palócföld 91/4 rejött, ahhoz a találkozóhoz fűződik, melyen a tantestület és a diákság e gimnázium alapítá­ sának több évtizedes évfordulójára emléke­ zett. Mint díszvendégek, az egyik osztály e cél­ ra rögtönzött emelvényén kaptak helyet az idős tanárok. Szinte látható fénykör vonta kö­ rül alakjukat, annyira összetartotta őket a kor, a mögöttük álló idő, s innen, a rögtönzött Par­ nasszusról hallgatták értő figyelemmel és nagy türelemmel az önképzőkör ifjú poétái­ nak írását. Nagy részük a kisváros kivüleső utcáiból jött el erre az ünnepélyre, de volt, aki Pestről érkezett. D.J. bácsi, a testnevelő tanár, Sz.L., a mennyiségtan és fizika tanára mellett ült az emelvényen. Az 1934-es gimnáziumi értesítő, mint az akkori tantestület tagjait, névszerint említi mindkettőjüket, s írja róluk a követke­ zőt: “D.J. Szolgálati éveinek száma 15. Had­ viselt emléklapos főhadnagy. Kitüntetései: harmadosztályú katonai érdemkereszt, ismé­ telt ezüst vitézségi érem, Károly csapatke­ reszt. Sz. L. Szolgálati éveinek száma 8. Had­ viselt tart. hadnagy. Kitüntetése arany érdem­ kereszt, vitézségi érem szalagján kardokkal.” A keskeny kis dobogó vasvázas székein, az alma mater régi tanárainak vékonyka gyű­ rűjében, D J. és Sz. L. enyhe megilletődött­ séggel fogadta az ifjú generáció hangos köze­ ledését. Amikor véget ért az önképzőköri fel­ olvasás, s már kötetlen társalgásba merült a publikum, odajött hozzám a dobogón ülő ve­ teránok legfiatalabbja, s értésemre adta, hogy D. J. bácsi beszélni akar velem. A gimnasztika idős tanára rövidre metszett bajszát simogatta, amikor odaléptem hozzá s megkérdezte: - Tu­ dod-e, mit jelent ez a mondás? És Juvenalis híres igazságát idézte az ép testben lakozó ép lélekről - latinul. Megsemmisülten álltam. Én a gimnáziumban franciát tanultam, latint nem. D J. hunyorgott. Zavarom egyre nőtt. Mintha az egész elviselhetetlenül hosszú szünet az én megleckéztetésem érdekében történt volna. Aztán megérkezett a felelt: mens sana in cor­ pore sano - most már magyarul. D.J. bácsi 362 szemöldöke felugrott: - Láttalak a délelőtti szertorna gyakorlaton. Egész jól ment a has­ kelep! Még mindig pironkodva a szégyentől, akkor értettem meg, hogy D.J. a délelőtti sportbeumtatón nyújtott szerény teljesítmé­ nyemet, s önképzőköri felolvasásomat kíván­ ta Juvenalist idézve honorálni. A középosztály eme iskolák falai között munkálkodóira az alapos tárgyismereten túl, jellemző volt a sokirányúság. A gimnázium földrajz- történelem szakos tanára iskolatörté­ nettel foglalkozott, de népesedés-szakértő is volt. A gimnáziumi évkönyv tanúsága szerint majd minden évben elzarándokolt tanítványa­ ival a drégelyi és a visegrádi romokhoz. “A fellegvár hatalmas méretű falait megil­ letődve járja sorra a kiránduló csapat - olvas­ suk a diáktudósítást a harmincas évekből majd végül letelepszik a nagy lovagterem fa­ lai tövébe, s áhitattal hallgatja N.B. tanár úr előadását a vár történetéről.” Egy öt évvel későbbi értesítő elragadott hangú krónikása ugyanezt a képet örökíti meg ekkép: “A fellegvár repkénycsipkézetű falai alatt N.B. tanár úr szóra bírja a köveket és azok beszélni kezdenek”. Gimnáziumi éveim derekán jártam, ami­ kor egy forró júliusi napon, csomagjaimmal a lábam előtt, a városka buszmegállójában, a rámváró kéthetes balatoni tábor előre sejthető élményei foglalkoztattak. A tér sarkából, a rekkenő hőségben, öltönyére kihajtott ingben felbukkant N.B. tanár úr, s felém tartott. Ala­ csony, zömök, őszhajú férfi volt, találkozá­ sunk időpontjában már nem tanított az iskolá­ ban. - Szóval a Balatonra mész - merengett el jelentőségteljesen, mikor utazásom céljáról felvilágosítottam. - Gondolnád-e, hogy a Föld lakosai (akkor még jóval 5 milliárd alatt voltak), ha a téli Balaton jegére állnának, elférnének a befa­ gyott tavon? Elhűlten hallgattam. - Persze, jó szorosan egymás mellé kell állniuk. Még aznap este, a Balaton partján, a szél­ �ben csattogó sátorponyva alatt megosztottam szenzációszámba menő értesülésemet lakótár­ saimmal. Kételkedve fogadták, de nem akadt egy sem, ki e tételt teljesen elvetette volna. Így, máig izgat N.B. tanár úr állításának tudo­ mányos igazsága. A gimnázium idős tanárainak nagyrészét bensőséges viszony kötötte az iskolához és annak diákjaihoz. Az épület akkor még tágas udvarán délutánonként felsorakoztak az egy évfolyamba tartozó osztályok atlétatrikós fut­ ballcsapatai - afféle házi bajnokságot játszani. A porosfejű akácok árnyékába ilyenkor már kikészítette székét a francia nyelv tanára, hogy onnan figyelje a csapatok mozgását. Mikor egy alkalommal, irodalmi színpadi szereplésemre hivatkozva két francia óráról felmentést kértem tőle, enyhe vállrándítással csak ennyit mondott: - Te tudod... Hogy jó tanár lehetett, arra abból követ­ keztetek: ritkán éreztem annyira maró lelkiis­ meretfurdalást, mint e két kihagyott francia óra miatt. Az ötvenes évek elején a francia tanár megbuktatta egyik tanítványát, mire az, bosszúból feljelentette. A bukott diák olyan szavakat adott a tanára szájába, melyek az akkori politikai körülmények között a legsú­ lyosabb következményekkel jártak. A hatalom a diák mellé állt, s már kész is volt az ítélet: felfüggesztés. Más - ekkortájt országosan előforduló hasonló példákhoz viszonyítva, még enyhe volt a büntetés - mondhatnánk. Hogy közben milyen közérzet pokróca alatt volt kénytelen élni, arról csak ő adhatott volna számot. Aztán visszakerült a tantestületbe, s kezdte ott, ahol abbahagyta: az igeidők fejbegyömö­ szölésénél. Azt hihetné az ember, hogy a diák­ sághoz való viszonya ezt követően fordulatot vett; hogy elzárkózó, elutasító magatartással hordozta eztán magában sérelmét. Nem így történt. Úgy volt, akként járt el, ahogy Kosz­ tolányi Novák tanára ura: magában megbo­ csátott az ellene vétkezőknek. Öt éves érettségi találkozónk napján úgy lépett be az étterem üvegajtaján, mintha az osztályba fordult volna be. - Comment allez - vous, André? - érdek­ lődött rekedtes hangján hogylétem iránt, ami­ kor a kölcsönös üdvözlésben elé kerültem. - Jól vagyok tanár úr - , válaszoltam vissza franciául. Kicsit szűkszavúnak találván a feletet, pillanatnyi hangulatomat is össze­ gezve, még hozzá tettem: s elégedett: - Et je suis content. - Rám nézett, mutatóujját felemelte és a rá jellemző kesernyés humorral közölte: - No, azért még nem kell dicsekedni. Minden változatlannak mutatta őt. A régi öltönyét viselte, és parázslott kezében a ciga­ retta. Rá egy évre értesültünk, haláláról. Ha arra kellene választ adnom, hogy mi volt ott, az iskolában, a diákszemmel is fel­ mérhető érték ezeknek a múltból, félmúltból érkezett középosztálybeli tanárembereknek a munkájában, gondolkodás nélkül pattan a számból a közhelyízű felelet: életformájuk volt a tanítás. A francia nyelv tanára is valószínűleg ezért nem épített falat a sérelemből önmaga és az ifjúság közé, mert tudta, a legnagyobbat kockáztatná ezzel: a számára legbecsesebb lé­ tezési mód feladását. A századfordulós fa­ lak, melyek között fél életüket eltöltötték, a sok értelemben peremre került kisváros és annak légköre érzékennyé tették őket a múlt eseményeinek, eszményeinek számbavételé­ re. Óráik azért lehettek az emlékezés töre­ dékeiben is maradandó értékűek, mert a sor­ suk mögött felsejlő történelem, a maguk mögött hagyott, de lényükben továbbvitt, megőrzött múlt ott hatott a tanítás során is. Mert azzal valamennyien tisztában vol­ tak, hogy ember és ember között, “lélektől lélekig” nagyon sok szellemi útja lehet az érintkezésnek, de a közeledés legmélyebb pillanatait, az emberség és emberiesség megméretését ez a pálya igéri legteljeseb­ ben. 363 �Mészáros Róbert A magány önismerete (Előtanulmány) “Miért, hogy mindazok, akik kimagas­ lóak afilozófiában vagy a politikában vagy a költészetben vagy a művé­ szetekben, melankólikusak?”1. I. Az ontológiai magány fogalma A magánnyal kapcsolatban először talán az egyedüllétre gondolunk. Képzeletünk ho­ lografikus terében megjelenik egy pont és kö­ rülötte az üres tér, amely elkülönít. Az a pont lehetünk mi magunk is és a tér egy ház, egy szoba. Ahogy most én is itt ülök egyedül al­ bérleti szobámban tanulmányom első lapja fölött. A magány kódszáma tehát az EGY. Az oszthatatlan egész, az atomi tömb. Az egyes szám a nullához legközelebb eső természetes szám. Filozófiai értelemben - az 1 és a 0 - a Valami és a Semmi szimbólum-számai. Kö­ zöttük feszül a végtelen, mint a magány üres tere és a magányos pont között feszül az elve­ szettség minden mértéke. De a magány sokszínű. A magány lehető­ ség pozitív élményekre is. Az örömre, műal­ kotások önfeledt szemlélése révén. Lehetőség a tudás megszerzésére, a Világ működését ön­ magán keresztül megértő lélek számára, stb.. Csöndes öröm, gondolkodó állapot, rezig­ náció, kín. De magány a társak hiánya is, a meg nem értettség, a reménytelen szerelem, az elvágyódás. Magány rejlik minden korláto­ zásban, amellyel a lehetőségeivel kibékülni nem tudó ember találkozik. 364 A magány pedig magányosságot szül. A magányos ember, legyen idős vagy fia­ tal, egyedül vagy családban élő, nem érzi jól magát az életben. Egyszerre érzi túl szűknek és túl tágnak létének kereteit. Ha tudattalanul: tehetetlenül sodródik magányossága hulláma­ in. Ha tudatosan: felemelt fejjel, felkészülve az utolsó - a partot érő - hullámverésre. Nyomorultul, átkozódva, vagy konok hallgatással küzdünk a választás jogának illú­ ziójáért, holott magányra ítéltettünk Isten el­ ső, teremtő lehelete óta. Ez a szó, hogy “magány” mindenki szá­ mára jelent valamit. Minden felnövő ember megküzdött már a felismeréssel, hogy be van zárva egyelemű öntudata világába, és ezt az 1450 köbcenti, csontokkal határolt játékteret élettelen és süket terek veszik körül - a MÁSvilág. Az ember ráébred: nincs Kapcsolat pedig mintha korábban lett volna valami összeköttetés -, már csak homályos érzések, céltalan vágyak, mint utórezgések maradnak egy eszmélő tudat támpontjai. Vannak, akik elhibázzák a támpontokat, vannak, akik nem tudatosítják a felismerést. (Ők könnyen félreértik a “szabadságot” és az értékek (az erény) illúziója helyett az értékte­ lenség (a bűn) illúzióját választják. Az érték­ teremtés helyett az élősködést. �De ezzel már etikai kérdésekhez érkez­ tünk. Valójában a magány-kérdés legmélyén olyan létértelmezési lehetőséggel is találkoz­ hatunk, amely “jón s rosszon túl” rendkívül problematikus etikai, erkölcsi felfogáshoz ve­ zet. (Erről részletesen a III. fejezetben.) A magány forrása ez ember különleges léthelyzetében keresendő. “Jean-Paul Sartre A lét és a semmi (L’étre et le néant, 1943.) című művében a lét értelmét a kései Heideg­ ger nyomán keresi. Két alapvető létformát is­ mer: az egyik az önmagában létező (l’étre-ensoi) a másik az önmagáért létező (l’étre-poursoi). Az önmagában-létezőn azt érti, hogy va­ lami teljesen megegyezik önmagával, s ennek az azonosságnak következtében önnön léte teljesen kitölti önmagát. Ez az önmagával azonos lét a dologra jellemző. Ezzel szemben az emberre jellemző létforma az önmagáért­ való-lét, a tudatos lét. A tudat meghatározó jegye az intencionalitás, a másra való irányu­ lás, vagyis hogy a tudat annak a tudata, hogy nem a másik. Mivel az önmagáért-való-léte­ zés ilyenképpen hiányt is jelent, ebben a for­ mában megjelenik a léthiány, a Semmi. Sőt, mivel épp ez a ”semmítés" a tudat lényege, a tudat végül is semmi; az a lét, amelyen át a semmi belép a világba. A tudat az önmagával való azonosság, az önmagában-létezés hiá­ nya. Ebből az következik, hogy a tudat soha­ sem azonos önmagával, hogy én, az ember, sohasem lehetek azonos azzal, ami most va­ gyok."2. Az öntudat kiszakította az embert a tisztán természeti létből, és feltűnt előtte egy tisztán szellemi lét lehetősége, vagy egy mindkettőt magába olvasztó természeti-szellemi lét lehe­ tősége: “...A tudat...dolog és tudat kíván egyszerre lenni. Minden emberi valóság egyszerre köz­ vetlen törekvés arra, hogy saját Önmagáértlétező voltát (Pour-soi) alakítsa Önmagábanlétező-Önmagáért-létezővé (En-soi-Poursoi). Valójában ez a törekvés a kontingencia megszüntetésére, vagyis arra irányul, amit a vallások Istennek neveznek. Az isteneszme így ennek az ellentmondásos emberi törek­ vésnek a kivetítése...”3. De amíg az embernek állati teste lesz nem érheti el ezt a fajta teljes­ séget. A kiteljesedett szellemi (természetiszellemi) vagy természeti lét a halál utánra “tevődik át”. A kétféle teljesség között húzó­ dik az emberi lét szférája. Lebegés az episzte­ mológiai törésvonalban. Lehetséges ugyan egy kis eltérés fölfelé vagy lefelé a középvo­ naltól, de ezek reménytelen próbálkozások az egyéni élet szintjén. Ha a tudattalan kompen­ zációs lehetőségei már kimerülnek a társada­ lom véresen megtorolja a kitörési kísérletet. (Lásd: a III. fejezetet.) Az ember a gének legtökéletesebb túlélő­ gépe; túl tökéletesre sikerült. Alig győzzük tölténnyel ezt a nagy alkalmazkodóképessé­ get. A csúcstechnológiával készült önszabály­ zó rendszerek legkiválóbbika önmaga és al­ kotója ellen fordul. Nem tehet mást. A vissza­ csatolás elvét legmagasabb szinten megvaló­ sító öntudat tükörtermében a véges lét előtt a végtelen tárul föl. A Semmi belép a világba, megkérdőjelezve a lét értelmét. ("Miért van egyáltalán valami, miért nem sokkal inkább a semmi van?"). A Semmi is egyfajta teljessé­ get kínál. A magányos lélek halálvágya furcsa módon épp a teljességigényből fakad. Az ember nemcsak hogy nem érheti el a teljességet, de még kapcsolataiban is korláto­ zott; nemcsak a teljesség szférái hallgatnak előttünk, de még mi sem, az emberi szféra nyomorában osztozók sem érthetjük meg egy­ mást. Nincs közvetlen kapcsolat az öntudatok között. (Ezt érzékelhetjük leginkább a min­ dennapok során.) Érzéseink kaotikus áradatá­ ból előbb válogatunk, gondolatokat formá­ lunk, ezzel egyidőben közölhető nyelvi egy­ ségekre bontjuk azokat, majd utasítjuk a “tes­ tet”. hogy a kódolt üzenetcsomagot a megfe­ lelő irányba továbbítsa. A másik lény bonyo­ lult és nehézkesen működő érzékelőrendsze­ 365 �palócföld 91/4 rei felfogják a már eleve töredékes üzenetet, ezután az agy - a hiányos információkat önké­ nyesen teljessé egészítve - kísérletet tesz a dekódolásra. Az ember kimond valamit és gyakran el is hiszi, hogy azt akarta mondani. Két ember beszélget és néhány mondat után már a mon­ datok gerjesztik a gondolatokat, az eredeti szándékokra homály borul. A kérdés: félreértés. A válasz: a félreértés félreértése. De ezt már megszoktuk. A filozó­ fiai gondolkodás szintjén ez a “kommunikáci­ ós nyomorúság” már sokkal inkább szembe­ tűnő: “...Az a filozófiai magatartás, amelyről beszélünk, a kommunikáció hiányának nyo­ morúságába mélyeszti gyökerét... Nos, el­ mondhatjuk, hogy a rácsodálkozás, kételke­ dés és a határhelyzetek megtapasztalása való­ ban forrásai a filozófiának. De végső forrásá­ nak mégis a valódi kommunikációra való tö­ rekvés tekinthető, amely minden egyebet ma­ gába foglal. Ez világos is, mert hiszen nem arra törekszik minden filozófia, hogy kapcso­ latot találjon, hogy közölhesse magát, hogy meghallgatásra leljen? S nem a közölhető­ ség-e az igazi lényeg, amely elválaszthatatlan az igazságtól ? A filozófia célja tehát a kommunikáció. S minden további célja is - a lét megismerése, a szeretetteljes megértés, a megegyezésre való törekvés - végül is a kommunikációban gyö­ kerezik."4. A valódi kommunikáció legteljesebb megvalósulása/illúziója a misztikus hit meg­ tértjeié. A hitetlen ember lehetősége egy telje­ seb kommunikációra a magány, a világbave­ tettség felismerése és tudatos megélése által kialakított létkommunikáció. A létkommuni­ káció a pillanatot koordinálja, a “jelenlét” ál­ tal valósul meg. Csak így kerülhető el a vilá­ ginterpretációk pillanatokban rejlő hazugsá­ ga. “Az időtlent csak a jelen realitásán át kö­ 366 zelíthetjük meg. Csak az idő megragadásával lendülhetünk át abba a szférába, amelyben az idő már megszűnik.”5. Az ontológiai magányban az emberi lét legmélyebb lényege tárul föl. Az ontológiai magány a valódi kommunikációban kitelje­ sedni nem tudó ember létérzése. II. Az ontológiai m agány története a kollektív önism eret fejlődési ívében (vázlat) A magány az emberi nemmel egyidős és kialakulásának lényegéhez kötődik; ezt emeli ki a megkülönböztető jelző: “ontológiai”. A következőkben néhány gondolatot szeretnék kifejteni arról, hogy az őstársadalmak kora előtti emberi közösségektől kezdve a modern polgári társadalomig a közösség milyen vála­ szokat, ideológiákat dolgozott ki az ontoló­ giai magány kihívására, hogyan változtak a védekezési stratégiák a kollektív önismeret fejlettségi szintjének függvényében. A természeti népek a magány önismereté­ nek legalsó fejlődési fokán állnak. Ennek el­ lenére vagy éppen ezért rendkívül komplex és hatásos védekezési mechanizmussal rendel­ keznek a magány nihilizmust és félelmet kel­ tő érzése ellen. A mítoszok, varázslások és szertartások magukban foglalják a közösség és az egyén gondolkodásának és cselekvési lehetőségeinek minden meghatározó részét. Az egyént a mítoszok archetípusokon keresz­ tül ható ereje kapcsolja a természethez és a közösséghez. Mindenkinek jól kijelölt helye van a közösségi struktúrában; az ember a vi­ lág részének érzi magát. A kommunikáció megvalósulásának illúzióját a szertartások szolgálják. Nincs lehetetlen a mitikus tudat számára. A varázsló tartja a kapcsolatot a transzcendens erőkkel, de a kultikus tánc ex­ tázisában bárki előtt megnyílik a lehetőség a �világon kívüli világ megismerésére. A halot­ tak ott járkálnak az élők között, alakítják sor­ sukat, segítenek és ártanak. Számtalan mági­ kus út van a nehézségek leküzdésére. Min­ dennek megvan az oka, minden érthető és kezelhető. Az ember olyan erővel integrálódik a kö­ zösségbe és azon keresztül a természetközeli létbe, hogy szinte tökéletes az illúzió: a ma­ gány nem létezik. A halált újra és újra legyőzi a mitikus hős. Az archaikus közösségekben élők mégis ismerik a félelmet, az egyedüllét keserves élményét, a bizonytalanság és a ha­ lálfélelem rettegését, hiszen miért is ismétel­ nék szertartásaikat, évről-évre megújuló szer­ ződéseiket a természettel. A ”bennszülött" ugyanattól fél, mint a polgári társadalom em­ bere: és ez a félelem minden időben ugyan­ azokkal a szavakkal volt körülírható: “... -Mszabu, mi van a könyvekben? Példaképpen elmeséltem neki Odüsszeusz és Polüphémosz történetét - hogy Odüsszeusz azt mondta, őt Senkinek hívják, megvakította az egyszemű óriást, és egy kos hasagyapjába kapaszkodva szökött ki a barlangból. Kamante érdeklődéssel hallgatta, majd ki­ jelentette, hogy véleménye szerint az a kos ugyanolyan fajta lehetett, mint az elementei­ tai Mr. Long birkái, amelyeket a nairobi jó­ szágkiállításon látott. Polüphémoszra rátérve megkérdezte, vajon fekete volt-e, mint a kiku­ juk. Nemmel feleltem, mire az iránt kiván­ csiskodott, hogy Odüsszeusz az én törzsem­ hez vagy családomhoz tartozott-e. - Hogyan mondta azt, hogy Senki, a maga nyelvén? - Úgy, hogy Outisz - feleltem. - Outisznak nevezte magát, ami az ő nyelvén azt jelenti, hogy Senki. - És neked is erről kell írnod? - kérdezte. - Nem, az ember arról ír, amiről csak akar. Én például rólad is írhatnék. Kamante, aki beszélgetésünk alatt egé­ szen szokatlanul megnyílt, most hirtelen be­ gubózott; végignézett magán és igen halkan megkérdezte, melyik részéről akarok írni. - Írhatnék, mondjuk, arról, amikor beteg voltál, és kinn legeltetted a birkákat a pusztán. Mire gondoltál akkor? Tekintete végigvándorolt a szobán, nézett föl, nézett le, végül bizonytalanul kibökte: Szedzsui - nem tudom. - Féltél? - kérdeztem. Szünet. - Igen - mondta határozottan -, kinn a pusztán minden fiú fél néha. - Mitől féltél? Kamante csöndben álldogált egy darabig, majd rám nézett; arckifejezése komoly lett és elgondolkodó, szeme befelé és magába tekin­ tett. - Outisztól - mondta.- A fiúk odakinn a pusztán Outisztól félnek." (Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában, 1987 Budapest) A Semmitől való félelem kultikus cselek­ véseken keresztül vezetődik le. Nagyon fon­ tos a tradíció, a megfelelő módon végrehajtott és ismételt cselekvések erejében való hit ha­ gyományozódása. A törzsi közösség állandó­ sága a világ egységének letéteményese. A világba-illeszkedés sikerességének oka részben a világ működésének nem-ismereté­ ben rejlik. A tudás hiányát a tudattalan erők kompenzálják. Az antikvitás gondolkodói már szinte mi­ nent tudnak a magányról, bár a közösség el­ idegenedettsége még nem olyan fokú, hogy a kiszakítottság érzését tragikusan éljék meg a tömegek. A teljesség illúziójába a test és a lélek egységét hirdető tan vezet el. A Termé­ szet és Ember egy egységet alkot - hangoztat­ ják a gondolkodók. “A kozmocentrikus görög szemlélet...az emberi testet a mindenség szer­ ves részének tartotta, és nem állította szembe azzal. A test a mindenség része (e mindenség­ hez a szellemi létezés ugyanúgy hozzátarto­ zik, mint a fizikai), és kozmikus jelenségként a Kraszisz, az alkat ezért nemcsak fizikai, ha­ nem szellemi sajátság is.”6. 367 �palócföld 91/4 A magánnyal való szembenézés a melan­ kólikus alkatúak: a jósok, a héroszok és az órültek joga. “A melankólia betegsége Hip­ pokratész szerint ezért egyfajta kisiklás ered­ ménye: a mikro- és makrokozmosz egyensú­ lya megbillent, zavar állt be és az érintett sze­ mély kívül rekedt a mindenség és saját sorsa elválszthatatlan törvényein.” Hit a harmóniában, az egyensúlyban, a dialektikában. Ez a gondolat hatja át a korai görög bölcseletet. Mindent átfog a “logosz”, a világtörvény, ami az ember helyét is kijelöli a világban. “A léleknek logosza van, önmagát növelő” - mondja Hérakleitosz. A szélsősé­ gek, a természet és a lélek szélsőségei kioltják egymást, feloldódnak egymásban: “A hideg dolgok melegszenek, a meleg kihűl, a nedves megszárad, a száraz megnedvesedik.” Majd: “Ahhoz kell igazodni ami közös. De bár a logosz közös, úgy él sok ember, mintha külön gondolkodása volna.” A harmónia utáni vágy megfelelő formát talált a közéletet aktívan, sokrétűen szervező görög demokráciában. A magánytól való me­ nekülés egyéni lehetősége a demokrácia kez­ dődő felbomlásakor válik hangsúlyossá. Na­ gyobb szerepet kap az elszigetelődés a közös­ ségtől. Platón a széthullás veszélyére olyan utópiával, “Állam”-képpel válaszol, amely­ ben nincs helye a magánynak, de még csak a privát szférának sem. Minden alárendelődik a közösség céljainak. A szofizmusbm is megjelenik az egyéni­ ség fontosságának gondolata, de főleg ké­ sőbb, a hellénizmus “dekadenciája” hangsú­ lyozza az individuumot, mint különálló léte­ zőt. A kiutat a szenvedések elől önmagunkban kell keresni. A belenyugvás, a megbékélés, a szélsőségektől mentes élet: az ataraxia a bol­ dogság útja. A világ egységének letéteményese már a létezés nyugalmát, a kommunikációt szemlé­ lődés és felismerés által megvalósító gondol­ kodó individuum. 368 Továbbra is nagy szerepe van a misztériu­ moknak, de eltérően az ősi misztériumok illú­ ziót kiszolgáló jellegétől, a görög kultúrában ezek hordozták a lehetőséget a világ magá­ nyon keresztül való szemlélésére is: “A misztériumok...a görög kultúra legve­ szélyesebb kísérletei: ezreket akartak részesí­ teni abban a tudásban, ami az embert melan­ kólikussá (azaz jóssá, őrültté, filozófussá) te­ szi. Az emberi együttélés legalapvetőbb tör­ vénye azonban nem engedi, hogy mindenki mindent tudó, mindent látó végső soron ma­ gányos, elszigetelt legyen. Ahhoz, hogy vala­ kit elborítson a melankólia, szükséges, hogy a többiek ne legyenek melankólikusok; ahhoz, hogy az igazságban éljen, kell, hogy a nem­ igazság világa vegye őt körül; ahhoz, hogy mélyenszántó legyen, kell lennie valaminek a mélyben, kell lennie felszínnek és mélység­ nek. Az igazság, a tudás nem mindenkié; nem demokratikus - a misztérium viszont demoka­ tikus szervezetek, politikailag csakúgy, mint szellemi intenciójukat tekintve. ...a misztériumokba beavatottaknak csak elenyésző hányada lett melankolikus. A misztériumok... határhelyzetek. A be­ avatás - Dion Khrüszosztomosz legalábis így vélekedik - ugyanolyan hatású, mint a világegyetem szemlélése, vagyis a beavatottak a lehető legmélyebb tudásban részesülnek." ... A tudás birtokosa elszigetelődik a nem­ tudóktól; a jós a homályosan látókhoz szól; az őrült kilép a lét kereteiből; a misztériumokba közös az út mindenki számára, de a misztéri­ umi beavatások vége felé a tömeg kezd meg­ oszlani, és a végső aktusok során már min­ denki a maga útját járja, egyedül. A középkori kereszténység rendkívül átfo­ gó világmagyarázataiban könnyen nyomon követhetjük a magány gondolat fejlődését.A korai felfogások szerint a tökéletes szeretet isteni birodalmában nincs helye a magányán töprengő embernek. Káros a beteges képzelő­ dés, felesleges az okoskodás. “A lét nem meg­ �fejthetetlen titok, hanem áttekinthető. Isten ál­ tal garantált rend. Aki ezt nem fogadja el, hanem kizárólag saját eszében bízik, az lépés­ ről lépésre beleveszik a homályba... Sem a látható sem a láthatatlan egyház nem fogadja be a kétkedőt, aki végzetes okoskodásával a kegyelmet is kockára teszi. Kizuhan az éssze­ rű mindenség kereteiből, eretnekké válik, és az ördög szabad prédája lesz... Ha nem akar­ juk magunkat kitenni a melankólia kisértésé­ nek, akkor nemcsak Isten létét, hanem az ál­ tala szavatolt világ egyértelműségét is el kell fogadnunk, és bele kell nyugodni, hogy közös a bűn, közös a megváltás, közös a kegyelem.” A magány, tehát nincs. Aki “kétségbe esik” magát a hitet tagadja. A Bűn útjára lép és ezzel Ádámot követi. “Az ami most az emberben epe, kristályként ragyogott ben­ ne...és ami most fekete epe, az hajnalpírként világított, bölcsességek és jócselekedetek tö­ kélyét hordozta magában, ám midőn Ádám megszegte a törvényt, eltompult benne az ár­ tatlanság fénye, szeme, amelyet addig a mennyre szegezett elhomályosult, epéje meg­ feketedett, melankóliája fekete lett.” (Bingeni Szent Hildegard, 12. század) Guillame de Conches leírása szerint: a bűnbeesés előtti ember nedvei a bűnbeesést követően összekeveredtek. A négy tempera­ mentum a mindenkire kiterjedő bűn négyféle megjelenési formája. Nincsen ember tempe­ ramentum - tehát bűn - nélkül. A keresztény világbirodalom a lélek teljes birtoklására is számot tart. A magányát vállal­ ni akaró ember sokkal erősebb ellenállásba ütközik, mint az ókorban, az antikvilág sok­ színű kultúrájában. “Egy misztérium van csak, egy történet, egy alapelv, egy Isten... A melankólikus elsősorban önmaga elől szeret­ ne menekülni, de a körülötte boltozódó ho­ mogén kultúrán nem talál rést, s a tehetetlen­ séggel együtt nő benne a rezignáció.” A középkori gondolkodás azonban lassan feldolgozza tulajdon ideológiájában lappangó ellentmondásokat: megjelennek a magány­ problematikához másképpen viszonyuló né­ zetek is. Agusztinusz felvetésében a Rossz = hiány, és így hozzátartozik a világ harmóniájához, mivel kiemeli a Jót. “Az em­ ber un. magányosságérzését a középkori böl­ cselet paradox módon vetette fel: nemcsak azzal a kérdéssel kellett ugyanis megbirkóz­ nia, hogy az egyént zökkenőmentesen ”vetít­ se bele" az isteni szubsztancia elvont végte­ lenségébe. hanem ezzel párhuzamosan, az egyén érzéki egyediségét is meg kellett hatá­ roznia. A kereszténység szellemi és politikai világbirodalom, amelyben az egyén esetleges, véletlenszerű, elvont szálakkal kötődik a “bi­ rodalom” teljességéhez - és a lélek, valamint a személyiség egyediségének kidolgozásával az egyház éppen ezzel az esetlegességgel pró­ bált számot vetni. A kérdés úgy fogalmazó­ dott meg, hogy az ember mennyiben önálló, véges, egyszeri lény, és mennyiben része, “esete” a végtelen isteni mindenségnek. Az egyedi lélek szubsztancialitását megalapozó Szent Ágoston kifejti, hogy az én nem tevé­ kenységeinek összege... hanem végleges, önálló valóság... Értelmezni sem kell, hogy mekkora távolság, szakadék választja el az egyest az általánostól, az egyént a mindenség­ től. És bár a hit ezt könnyedén áthidalja, a hit aktusának eredendően szubjektív jellege még inkább fokozza azt a szédítő örvényszerűsé­ get, amely a hit alanya és tárgya között kava­ rog..." Ebben a megvilágításban rögtön egy dif­ ferenciáltabb magányfogalmat látunk ma­ gunk előtt. Létezik, tehát az egyediség magá­ nya, amely szinte szükséges feltétele a hitnek. Másrészt pedig marad a “bűn magánya”: a kegyelem elől való menekülés. Azzal, hogy Isten - a lét értelme - minden­ ható és szüntelen jelenlevő a keresztény misz­ tika egy nyomasztóan zát és tökéletes univer­ zumot favorizál. A hit parancs (Tízparan­ csolat) formájában jelenik meg, s az önálló 369 �palócföld 91/4 individuum - szabadsága védelmében - para­ noiás félelemmel menekül a mindent elborító kegyelem elől a magány csöndjének oltárá­ hoz, mintegy kompenzálva a dicsőítő éneke­ ket kántáló tömegek bódulatát. A magányos új istent választ: a Semmit emeli istenévé. Az egyediség magánya másfajta lehetősé­ get is rejt. Kiderül, hogy a töprengés, az el­ mélkedés nem hiábavaló, ha segít felismerni: csak az Isten felé vezet felemelkedés a magá­ nyos lélek kétségbeesett állapotából. Az em­ ber elkövetheti a bűnt, hogy szabadsága le­ gyen az erényt választani. Az ember eltávo­ lodhat a Gondviseléstől, azért, hogy visszata­ lálhasson hozzá. (Az eltévedt bárány, a tékoz­ ló fiú, stb.) És ha visszatalál: Isten elhárítja fölüle “a Szaturnusz mérgező hatását”.7. A reneszánsz, de főleg a romantika művé­ szete és kultúrája már a magányára rádöbbent ember zaklatott világát tükrözi. Megindul a keresztény normák felbomlása, a magány el­ leni intézményi keretei kiüresednek. A gazda­ ság fokozatos specializációja nyomán az egyén egyre kiszolgáltatottabbnak érzi magát. A társadalmi elmagányosodás és az individu­ alizálódás a polgári fejlődés következménye­ ként felgyorsul. Az egyén új értékek hordozó­ ja. A világ kitágul. A közösséget alkotó egyé­ nek tömegei előtt olyan döntési alternatívák nyílnak meg, amelyek eddig még soha. “A 17. század során, jellemző módon, egész Európá­ ban megnő az érdeklődés az úgynevezett jel­ lemrajzok iránt - a fajta és a típus akkor kerül előtérbe, amikor a reprezentatív nagyember helyét az átlagember, a kisember foglalja el. Ez jellegzetesen modem jelenség.” Az átlagember egyik döntési alternatívája, például, az ontológiai magánnyal való szem­ benézés lehetősége is. A Világfájdalom (ACCIDIA) Isten hiába­ való kereséséből fakad - mondja Petrarca. “A véges értelem emiatt a dolgok igazsá­ gát, bármilyen nagy hasonlóság is legyen a valódi pontosságban, nem tudja megismerni... 370 Az ész ezért úgy viszonyul az igazsághoz, mint a sokszög a körhöz... Az igazságról nem tudunk mást, mint azt, hogy amiként létezik, valódi pontosságában számunkra megfogha­ tatlan. Mert az igazság a legtökéletesebb szük­ ségszerűség, amely nem lehet se több, se ke­ vesebb annál ami; a mi eszünk (nostro intel­ lectu) azonban puszta lehetőség.” (Cusanus) “Isten végtelen, elrejtőzött (Deus abscon­ ditus) és az ember elveszítette szem elől; ke­ resni kell, noha nyilvánvaló, hogy a véges értelem sohasem fog eljutni hozzá.” “...Láttuk, hogy az ember, ha azt a tökéle­ tes autonómiát próbálja megvalósítani, ami minden ember számára természetszerűen föl van kínálva, kudarcra van ítélve; ég és föld között téblábolva vagy a vallás karjaiba kell vetnie magát, vagy a földi világgal kell kibé­ külnie. Erre kényszeríti őt saját gyengesége, amelynek hitre vagy igazolásra van szüksége - márpedig a magát Istenként megvalósítani óhajtó ember, minden vakmerősége ellenére gyenge, és támasz híján van... III. Richárd persze jóval tevékenyebb, mint Hamlet; de mind a ketten rájöttek arra, hogy csúfot űztek velük: felcsillantották előttük a személyiség autonómmá válásának reményét, mivel azon­ ban ezt komolyan vették, bele kell pusztulni­ uk. A legnagyobb tehetetlenséggel mennek saját végzetük elébe, és ezen nem lehet vál­ toztatni: aki egyszer megízlelte a tudást, azt többé semmi sem óvja. A 15. század elején Gondolatok a halálról és az utolsó ítéletről című írásában Jacques Legrand ezt írja: ”Mi­ nél jobban nő a tudás, annál inkább nő a gond. és az ember mindjobban melankolikussá vá­ lik, ha igazabb és tökéletesebb tudással bír saját helyzetéről." Ez a fausti ember tragédiája. Míg a középkorban a művészet józan, jámbor hit, az újkorban a világbavetettség, elveszettség bizonytalanságát tükrözik a műalkotások. A “törés" torzói. Az öszeom­ lás töredékei. A magány felismerésének �inspiráló hatása végre tért hódíthat és kialakul a magányérzését “kiárúsító” modem művész életformája. Létrejön a magány legmélyebb bugyraiba tekintők imázsa. A fiatalon haló, tüdőbeteg művész figurája mind népszerűbb lesz. (Lásd: Susan Sontag: A betegség, mint metafóra) Az igazi zsenialitás önmagát pusz­ títja el. “A halál a zseni lényének jobbik fele.” “A reneszánsz melankólikus halálra ítélte magát is és a világot is; a polgári világnak viszont semmi kifogása az ellen, hogy a me­ lankólikus szomorkodjék - ez az ár, amit fizet­ nie kell azért, hogy a melankólikus személyi­ ségével szabadon rendelkezhessen.” A polgári társadalomban a magány felis­ merésében már nincs semmi hősi. A melankó­ lia rászakad az emberre. Aki pedig csak a felismerésig jut el, de a szembenézést nem vállalja, elmerül az unalomban. Az unalom a polgári társadalom jellegzetes közérzetévé válik. (Arányban van ez, természetesen, a sza­ badidő megnövekedésével is.) “Az unalom­ nak a fogalma nyelvtörténetileg kimutatható­ an az újkor szülötte. A német nyelvben a Lan­ geweile, szó szerint hosszú tartam, a 14. szá­ zad végén jelenik meg, de jelzőként még a 17. században is ”hosszan tartó" értelemben hasz­ nálják: betegséget, időt, utazást, utat jelle­ meznek vele." A “tudó” ember számára nem nyújt meg­ nyugvást a közösség sem. Ki nem látja át manapság a misztériumok primitív hazugsá­ gát? A tudatos és tudattalan szféra túl közel került egymáshoz. A magány a közöség “kommersz” szféráiban is rég feldolgozódott. Túlbeszéltük és mégsem szabadulhatunk tőle. Erezzük, átéljük, de már a szavak is elidege­ nedettek. Ha “minden egész eltörött” mi marad hát? A válaszadásban a nietzschei filozófia hozza az utólsó fordulatot. Ha a magány önismeretének ívét a fentiek alapján megrajzoljuk, látjuk, hogyan válik egyre érettebbé az öntudat, a tömegember ön­ tudata is arra, hogy szembenézzen önön vi­ lágbavetettségével. Ezt a fejlődést segíti a tár­ sadalmi-gazdasági felépítés fokozatos válto­ zása, az emberiség szellemi gyarapodása, az elidegenedettség térnyerése ("bővített újrater­ melése") - és gátolják az “illúziógyártás” in­ tézményesedett közösségi formái (erkölcsi normák stb.) és az egészséges lélek kompen­ zációs mechanizmusai. A filozófiai gondolkodás is lassan önma­ gára ismer. Az episztemológiai problémák hátteréből végre előlép a magányos öntudat. A schopenhaueri-nietzschei bölcselet megvi­ lágítja az emberi magányosság filozófiai ér­ telmét és a MAGÁNY apoteózisával kimon­ datik az utolsó szó az emberi létezés miként­ jéről. III. Az ámokfutó, avagy a menekülési kísérletek Miért is kell menekülni a magány elől? Mert a magányban a Semmi jelenik meg, a Világ ezzel szemben a Valami, sőt, az önma­ gát újrateremtő Valami, az Élet elvén szerve­ ződik. Élet és Halál, Jó és Rossz csap össze egymással az emberi lét minden pillanatában és a közösségi lét szintjén biztos a happy end. Az életnek győzedelmeskednie kell. Csak az egyén vonhatja ki magát az ősi törvény alól: “A végső menedék az öngyilkosság lenne. Ez a győzelem azonban csak egyéni és szórvá­ nyos, a fajtában tovább folytatódik az akarat. Az élet nevet az öngyilkosságon és lemoso­ lyogja a halált: minden önkéntes halálra ezer meg ezer akaratlan születés esik.”8. “...a történelem nélküli és a történelmi ér­ zés egyformán szükséges az egyes embernek, a népnek és a kultúrának az egészséghez.”9. Ha az egyén az életet választja szüksége van legalább a teljesség illúziójára, hogy ne kelljen szembenéznie minden percben a ma­ gány valóságával. A következőkben azt vizs­ 371 �palócföld 91/4 gálom, milyen kivezető utakat választ az egészséges (és a “beteg”) ember tudatos és tudattalan magányából - ha élni akar. Külön tárgyalom a mindennapiság szint­ jén és a filozófiai gondolkodás az ideológiák szintjén kialakult lehetőségeket. Az ember csak olyan utat választ, amely­ től valamilyen transzcendens élményt vár. A titokzatosság ereje hat a titokzatosságra. A mindennapiság szintjén a társas kapcsolatok, a szerelem és a közösség nyújthat feloldódást. 1. A közösség - a közéleti ember A sokaság képes a “magány szemszögé­ ből” kisszerű és jelentéktelen dolgokat is, kel­ lően komoly locsogással fontossá tenni és ezeket a preferált értékeket, a humanitás élet­ elvű demagógiájával szuggerálja minden in­ tézményén keresztül. A kávéházi asztaloktól a törvényszékekig. A közösség kialakítja a nor­ máit és az egyén a konformizmus kényelmét választja, mert felméri, hogy így talán tartoz­ hat valahová. Valamin belülre kerülhet. És va­ lóban: a zajos társaság bódulatában pillana­ tokra úgy is érezheti, hogy “megtaláltam a kiutat, csak ez a pillanat tartana örökké”, de a társaság hamar szétszéled. A teljesség-érzés helyére újra a magány telepszik. Ezért, hogy a mindennapiság szintjén is kis értékű az a kielégülés, amit a közösség felé való fordulás adhat. “...az ember számára önmaga a legfőbb valóság. Bármennyire csábító is a közösség­ ben, a többiekben bízni, önmagától az ember sohasem szabadulhat, és végérvényesen soha­ sem oldódhat fel senki vagy semmi másban.” Csak a teljességigény jegyében áldozza a közösségért életét az egyén. Például úgy, hogy beleveti magát a politikába, a túlélőgép­ gladiátorok legostobább harcának arénájába. Hiheti, ő lesz a történelem alakítója, felülke­ rekedik önön lényegének determinizmusán, ha mások életének “determinátorává” válik. És minél magasabbra tör úgy lesz egyre ki­ 372 szolgáltatottabb, egyre magányosabb, és elve­ szíti a visszavonulás lehetőségét is. Mert a tömeg minden, de nem magány. Minden, de nem szembenézés. Minden, de nem szellemi­ ség. “A tülekedésben igen nagy a fertőződés veszélye. A rosszfajta embereket vagy utá­ nozni kell, vagy gyűlölni; s mind a kettő koc­ kázatos dolog...” . “Boldogtalanok vagyunk egyedül és bol­ dogtalanok a házasságban: sündisznók mód­ jára bújunk egymáshoz, hogy felmeleged­ jünk; egymás közelségében kényelmetlenül érezzük magunkat, s mégis szerencsétlenek vagyunk, ha elszakadunk egymástól: ötesz­ tendős korunkban a fonóműhelybe, vagy va­ lami egyéb gyárba belépni... s ugyanazt a me­ chanikus munkát végezni: igen drága megvá­ sárlása a lélegzés gyönyörűségének."11. “Miért is nem elég, ha eltávolodunk a so­ kaságtól, nem elég a helycsere: a bennünk feszülő és a sokaság okozta nyugtalanságtól kell eltávolodni...” 12. A közösség egyszerre létszükséglet és a boldogtalanság színtere. A közösség magához láncol gondoskodá­ sával. Az életfogytiglanra szóló szerződés már a születés előtt megköttetik. Az újszülött nem tiltakozhat, hiszen nem sejtheti még, mi­ lyen keretet szán létezésének a szerződés, amelynek a családi és a társadalmi szocializácó tűzzel-vassal érvényt szerez. Maga az em­ ber léte “hívja be” a közösségi jótétemények megszálló csapatait. 2. A szerelem - a magánéleti ember “Te kétmilliárd párosult magány”13. A szerelem: a valónál szebb világ. A sze­ relem: valami az isteni létből, a hívő élet hité­ nek tárgya és alanya. Egy csóknyi csepp a transzcendencia végtelenül teljes világából. Az egyesülés extatikus pillanataiban a két ember, mintha megvalósítaná a tökéletessé­ get, de ezzel egyben ki is zuhannak a világból. �Az orgazmust a franciák kis halálnak, “petit mort”-nak is nevezik. “A szerelem és a halál rokonítása a romantikával tetőződött (Liebes­ tod), noha erósz és thanatosz már a görögök szerint is feltételezte egymást.” “...a szerelem...nem érintetlen a melankó­ liától sem. Hiszen ha a szerelem és a szeretet a lét és a létezés mélyebb megértését segíti elő, akkor végső soron a kozmikus zártság (bezártság) felismeréséhez juttatja a szerel­ mest. A szerelem ezért, bár boldog és meg­ nyugtató állapotnak tűnik, hiszen a szerelmest szerelme tárgyához közelíti, minden pillanat­ ban veszélyeztetve van.” “A “modern" szerelem a magára maradt ember szerelme. Lényege a választás. Vélet­ len, hogy kibe lesz szerelmes az ember; de mélyebb értelemben mégis sorsszerű. Mert nem a szerelmes pillanatnyi beállítottságától függ csak, hogy kit választ szerelme tárgyául: választását azok az erők is befolyásolják, amelyek személyéhez kapcsolódnak ugyan, de azon mégis túlmutatnak." “A szerelmes...szenved, mert szerelme be­ teljesületlen, ha pedig megvalósul, már nem szerelem, hiszen a valóság minden esetben kompromisszumok eredménye.” “Ez a magány ugyanakkor gyönyörrel tel­ jes: a szerelmes úgy találja, hogy érzései ré­ vén intim társalgást folytathat az abszolutum­ mal, amit meghatározhatatlansága miatt a szerelmes joggal nevez el Semminek - és az abszolutummal társalogni, szerelmesnek len­ ni nem más, mint a felismert semmivel pilla­ natról pillanatra együtt élni, a kifosztottságot vállalni.” “Az, amit szerelemnek mondunk, a Más­ valakivel való azonosulás hiábavaló kísérlete. Mert vagy a másikat változtatjuk dologgá, vagy a másik tesz minket azzá; valódi kapcso­ lat nem lehetséges egyik esetben sem...A sze­ relem azért lehetetlen, mert benne »a másik szabadságát mint szabadságát akarjuk hatal­ munkba keríteni.«”14. A magány-gyötört lélek a szerelemben is azt a furcsa kettősséget éli át, amelyről a kö­ zösséggel kapcsolatban már szó volt. Míg ott a közösséggel szemben elmulsztott tett a bűn­ tudat forrása, a szerelem esetében, a “termé­ szeti létben való elmerülés kísérlete”, a testi kapcsolat. Schopenhauer gondolataival: “A szerel­ mesek az árulók, akik titokban arra töreksze­ nek, hogy örökössé tegyék az egész nyomorú­ ságot és kínlódást, amely pedig különben ha­ marosan véget érne... Ez a mélységes oka a nemi aktus szégyenlésének.”15. Másrészt a szerelem világidegensége is bűntudat forrása, pedig ez a világidegenség kínálja a teljességet is. Így kavarog a magány minden “mocska”. 3. A hit - az Istenhez megtérő ember A filozófia-szintű válaszok egyike annak a kimondása, hogy a Hit segít hozzá a magány megszünetéséhez. A hit reménye, úgy tűnik, a legadekvátabb lehetőség arra, hogy földi éle­ tünknek tartalmat adjunk. (A kérdéskör rész­ leteivel a II. fejezet foglalkozik.) 4. Az Übermensch - az ember fölötti ember Die Welt - ein Tor Zu tausend Wüsten stumm und kalt! Wer das verlor, Was du verlorst, macht nirgends Halt. (Nietzsche)16. A filozófiai szintű válaszok másik vég­ pontja a magány igenlése, vállalása. Tehát nemcsak hogy felismeri az ember a magányt, hanem életelvévé emeli. Megérti és teljes va­ lójával a magány tökéletes megélésére törek­ szik. Önmagát emeli Istenné, ezzel egy új vi­ lág teremtésébe fog. A teremtés a régi világ lerombolásával kezdődik és így részben mint 373 �palócföld 91/4 reflexió, mint kompenzáció definiálódik, nem szakadhat el ellenpólusától, így ugyanazokkal az ellentmondásokkal terhes. A keresztény erkölcs szemszögéből az Übermensch a Gonosz metafórája. „Ha megkérdezik, hogy miből ered a go­ nosz, úgy a válasz, a teremtmény eszményi természetéből, amennyiben az nem Isten aka­ ratától, hanem az isteni értelemben rejlő örök igazságoktól függ... A gonosz nem az önma­ gában vett végességből fakad, hanem az önál­ lósággá emelt végességből." (Schelling)l7. Carl Gustav Jung gondolataival folytatva: “Az árnyékoldal hozzánk tartozó voltának felismerése azt jelenti, hogy igent mondunk az ösztönnek, s ezzel magunkra vállaljuk azt a hatalmas dinamikát, amely a háttérből fe­ nyeget. Ettől akar bennünket a kereszténység aszkétikus erkölcse megszabadítani, még azon veszély árán is, hogy az ember állati ösztönvilágát leggyökerében támadja meg. Világos-e előttünk, mit jelent: az ösztön­ nek igent mondani? Nietzsche igen komolyan akarta és tanította ezt. Igen ritka szenvedély­ lyel áldozta fel magát, egész életét az »Übermensch« eszméjének oltárán, annak az em­ bernek a gondolataiért, aki ösztöneire hallgat­ va túljut önmagán is. S hogy fejezte be életét? Úgy, ahogy Nietzsche maga jósolta »Zarathustra«-jában: a kötéltáncos halálos, intő bu­ kása lett a sorsa, azé az „emberé, aki nem bírta ki, hogy »átugorják«”... Az életigenlés tanítójának tulajdon életét kell szigorú bírálat alá vennünk, hogy rajta ismerjük fel e tan tanításait. Ha életét e szem­ ponból vizsgáljuk azt kell mondani: Nietzs­ che az ösztönön túl élt, a heroizmus magaslati légkörében, s e magaslatot csak a leggondo­ sabb diétával, kiválasztott klímában, neveze­ tesen igen sok altató révén tudta csak elérni és megtartani míg végülis az agy megpattant az erőfeszítésben. Életigenlésről beszélt, s a sa­ játja az élet tagadása volt. Túlzottan undoro­ dott az embertől, különösképpen az ösztönei­ 374 nek élő emberállattól. Végülis nem bírta le­ nyelni álmai kísértő varangyosbékáját. Zarat­ hustra oroszlánjának ordítása minden, az együttélés után kiáltó “magasabbrendű” em­ bert visszakergetett a tudattalan barlangjába. Ezért nem győzhet meg bennünket az ő élete a tanításáról. Mivel a “magasabbrendű” em­ ber is szeretne aludni altató nélkül, szeretne életképes lenni Naumburgban és Baselban is, a “köd és árnyék” ellenére is, nőt kíván és utódokat, érvényesülést és tekintélyt az embe­ ri nyájban kívánja a mindennapot, akár a nyárspolgárit is. Ezt az ösztönt, az állati élet­ ösztönt Nietzsche nem élte. Beteges egyéni­ ség volt, de az nem ártott sem nagyságának, sem jelentőségének. Dehát mit élt. ha nem az ösztönt élte? Valóban szemére vethetjük-e Nietzschének, hogy ösztöneit a gyakorlatban megtagadta? Ebbe ő aligha egyeznék bele. Sőt bebizonyí­ taná - minden különösebb nehézség nélkül -, hogy ő ösztöneit a legmagasabb fokon élte. Azonban hogy lehet az, kérdezzük elámultan, hogy az emberi ösztönvilág őt éppen az em­ berkerülésbe, a tökéletes egyedüllétbe, a tö­ megen túli, undorától védett világba vezet­ te?... Nemcsak a fajfenntartásnak, az önfenn­ tartásnak is van ösztöne. ...A rendellenesség az ember kizárólagos előjoga, akit öntudata és szabad akarata alka­ lomadtán az állati természetbe kapaszkodó gyökereitől “contra naturam” is eloldozhat."18. Csak az Übermensch filozófiáján keresz­ tül érthetjük meg az ámokfutót, aki megvaló­ sítja(?) a tökéletes felemelkedést. A közösség, a Föld minden kötelékét eloldozza magától, olyan útra téved, amely rövid ugyan, de a legintenzívebb létezés gyönyörűségével ke­ csegtet. “Száguldás a semmibe”. A Zarat­ husztra-fejezetek, mint egy patetikus ámokfu­ tófilm jelenetei peregnek előttünk. A thriller­ írók Nietzschétől koppintanak? Miután a Hős kimondja a NEM-et, mindent megtehet. Ki­ �szakítja magát a kiszakítottságból, egy vilá­ gon túli, de az elmén belül talán megvalósít­ ható teljesség kedvéért. S miután “átlépi az első holttestet”, elhagyja a társadalom kereteit és elveszíti a védettségét, amely mint a kö­ zösség tagját megilletné. Innentől az esemé­ nyek már nagyon gyorsan peregnek. Biztosak lehetünk benne, hogy a Rossz elnyeri méltó büntetését. Vagy mégsem? ... megérkezik a mentőautó és még vagy három-négy rendőr­ ségi gépkocsi. Csupa villogás az éjszakai helyszín. A rendőrök leeresztett kézzel tartják a füstölgő fegyvereket a szárnyas halott körül. Valaki ismét megmenekült... IV. A vad gyermek, avagy a magány és az egyedfejlődés Félünk felnőtté válni, félünk felnőttnek lenni. Mindannyiunkat - egzisztenciális és ön­ ismereti helyzetünktől függő mértékben nyomaszt a félelem, a gyermekkor elvesztésé­ nek tudata. Ez az érzés is a magány elveszett­ ségtudatához kapcsolódik: nosztalgikus, re­ zignált hangulat, melankólia, könnyes vágya­ kozás, s amelyben úgy érezzük lelkünk legi­ gazabb régiói adnak hírt magukról. “Az egészséges ember mindig abban az életkorban szeretne élni, amelyikben éppen van.” - írja egy egészséges pszichológus. Mégis úgy tűnik, a művészet egyik éltetője ez az egészségtelen vágyakozás, s talán nem pusztán a beteges dekadencia önsajnálatáradatának egyik forrása. Jean Paul Weber szerint, például, a művé­ szet a gyermekkorra való emlékezéssel rokon. A gyermeki tudat világbaágyazottsága az a fajta teljesség, amelyet a felnőtt már képte­ len megvalósítani. Az újszülött “természeti létezésének” alapja a differenciálatlan tudat: a neuronok kis magocskák formájában vára­ koznak a kifejlődésre. Kísérletekkel igazol­ ták, hogy a csecsemő nem képes önmagát el­ különíteni környezetétől. A kisbaba nem a hi­ ányos nyelvi ismeretek miatt beszél egyes szám harmadik személyben önmagáról. A tu­ dat - a “kívülállás” illúziója - még fejletlen. A gyermek egy cseppnyi EGÉSZ a TEL­ JES-ből, mégis a világba vettetése, a születése után már mint egyediségnek, RÉSZ-nek kell szembenéznie a VILÁGEGÉSZ elvárásaival. Nem tudná elrendezni az új ismereteket, ha nem lennének segítői. A “segítőket” archetí­ pusoknak nevezzük: “...a tudattalan... Tartalmai az archetípu­ sok bizonyos mértékig a tudatos léleknek a mélyben rejtőző fundamentumai, vagy - hogy másik hasonlattal éljünk - gyökerei, amelye­ ket a lélek nemcsak a szűkebb értelemben vett Földbe, hanem egyáltalán a világba mélyesz­ tett bele. Az archetípusok készenléti rend­ szerek, amelyek egy füst alatt képek is és emóciók is. Az agyszerkezettel veleöröklőd­ nek, sőt ennek mintegy pszichikai aspektusát képezik. Egyrészt a legmegrögzöttebb ösztö­ nös előítéleteket formálják, másrészt viszont az elgondolható leghatékonyabbat jelentik az ösztönös alkalmazkodások számára.” 19. A fejlődő gyermeki tudat a két legfonto­ sabb archetípust, az anya és az apa archetípu­ sát használja arra, hogy megvesse a lábát a világban, amely még ismeretlen, de így mégis egész és ismeretlenségében is teljes, hiszen az egyetlen, s a legfontosabb, amit ez a két ar­ chetípus adhat, az a Földhöz való viszony tisztázottsága = a természettel való totális azonosság tudata. Ez az a bölcső, amelyet el­ hagyunk, és amelybe nem térhetünk vissza. Az archetipikus gondolkodás egyben a termé­ szeti lét elvesztéséhez is hozzásegít: Az apa és az anya kivetül más személyekre, tárgyakra, később intézményekre. A tudattalanba húzó­ dik vissza az élet archetipikus értelmezése. A természet és az anyag ősi “szellemei” a két archetípus elengedik kezünket - az anya és az apa már csak két kedves ismerős lesz - a felnőtt ember, a civilizáció áldozata ráébred 375 �palócföld 91/4 teljes magányára. Az ember az embrionális fejlődés során egy hét alatt végigjárja a törzsfejlődés összes korábbi állomását. Ugyanígy halad végig a gyermek is a homo sapiens ön­ tudatának fejlődési ívén. Születésétől kezdve halad felfelé a magány önismeretének lépcső­ fokain, mígnem a felnőtt ráismer az ontoló­ giai magányba zárt létére. Marad a vágyakozás az elveszett Paradi­ csom után. “Amint a természet kezd fokozatosan el­ tűnni az emberi életből, mint tapasztalat és mint (cselekvő és érző) alany látjuk megje­ lenni a költők világában, mint eszmét és mint tárgyat.” “Gyermekségünk az egyetlen csonkítatlan természet, amellyel a kultúrában élő emberi­ ségben még találkozhatunk; ezért nem csoda, hogyha a rajtunk kívüli természet minden láb­ nyoma gyermekségünkhöz vezet vissza.”20. A gyermek-részünk olyan fontos eleme tudatunknak, amellyel számolnunk kell. A fel­ nőtt gyermeki lét utáni vágyában felismerhet­ jük a magányában megtépett ember meg­ nyugvás iránti igényét. Emberi létünk legtisz­ tább és talán legtitokzatosabb érzéklete, mint azok általában, amelyek valami transzcen­ dens tartalommal telítettek. Nemcsak a személyiség identitásproblé­ mái mögött találjuk a gyermekiség relációit. A társadalom fejlődésében vagy hanyatlásá­ ban is szerepet játszik a gyermeki lét értéke­ lésének kérdése. Erről is szól Ellen Key szá­ zadfordulós összegzések és jóslatok jegyében íródott könyve A gyermek évszázada. Az új évszázadtól sokan várták az emberiség nagy problémáinak megoldását, a visszatalálást az Édenbe. Ellen Key szerint az Édenbe a gyer­ meki lélek apoteózisán keresztül visz az út. “A 20. sz. a gyermek évszázada lesz még­ pedig kettős értelemben: a felnőttek végül is megértik majd a gyermek gondolkodását, ugyanakkor pedig a felnőttekben is megma­ rad a gyermeki gondolkodás egyszerűsége. 376 Ekkor majd megújulhat a régi társadalom.”21. Ma már tudjuk a 20. század nem a gyer­ mek évszázada volt, vagy ha igen, akkor ez a politika és a tömegkultúra jóvoltából infanti­ lizálódó tömegek évszázadát jelenti. És a gyermetegek évszázada után csak a magány évezrede következhet - legalábbis a “pogányokra”. Jegyzetek 1. Problemata Physica 30. szakaszának nyitó­ mondata. 2. Nyíri Tamás: Filozófiatörténet (jegyzet) 466.1. 3. u.a. 4. Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. 1953. 27-28.1. 5. u.o. 167.1. 6. Földényi F. László: Melankólia (A további­ akban, ha nincs külön jelölve, akkor az idézet ebből a műből való.) 7. A Szaturnusz a melankólia bolygója. 8. Schopenhauer: Szerelem, élet, halál. 9. Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések. 10. Montaigne: Esszék, A magányról. 11. Nyíri Tamás könyve nyomán. 12. Montaigne: Esszék, A magányról. 13. József Attila: Emberiség 14. Nyíri Tamás könyve nyomán. 15. Schopenhauer: Szerelem, élet, halál. 16. Tatár György, Az öröklét gyűrűje c. köny­ ve nyomán: A világ-kapu ezer néma és hideg pusztába nyíló!Annak, ki azt vesz­ tette, mit te vesztettél nincs megállás se­ hol. (Nietzsche: Elmagányosultan) 17. A Melankólia c. könyv nyomán. 18. Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. 19. C.G. Jung: Föld és Lélek 7.1. 20. Schiller: A naív és a szentimentális költé­ szetről. 21. Ellen Key: A gyermek évszázada. �Könyvészet Sören Kierkegaard - írásaiból Gondolat, 1982. Bp. Friedrich Nietzsche - írásai Gondolat, 1984. Bp. Schiller - Válogatott esztétikai írásai M.Heli­ kon 1960. Földényi F. László - Melankólia Magvetó, Bp. 1984. Karl Jaspers - Bevezetés a filozófiába Európa, 1987. Bp. Nyíri Tamás - Filozófiatörténet 1983. Bp. Montaigne - Esszék Kriterion, 1983. Buka­ rest. C.G.J ung Föld és Lélek Egyetemi Nyomda Bp. 1946. Bevezetés...Bp. 1948. Emlékek, álmok, gondolatok Európa, 1987. Bp. A lélektani típusok Európa, 1988. Bp. Tandori Dezső: A Stevenson-biozmagória Kozmosz, 1984. R. Dawkins: Az önző gén 377 �Krisztián Béla Megelőzés - munkanélküliség A hazai foglalkoztatás többrétűsége -főmunkahely, mellékállások mint a keresetkiegészítés forrása sokáig elfedte a “kapun belüli” munkanélküliséget, de az elfedés­ hez hozzájárult a politikai és nem kifejezetten gazdasági oldalról megközelített munkamegosztás-bővülés és az új technikával-technológiával megjelenő foglalkozta­ tottak növekvő aránya is. A munka tartalmi és formai elemei az évtizedes, központilag elhatározott, tervezett és inspirált fejlesztések ellenére csak lassan változtak. Egy gyorsuló változás, amelynek egyik eleme a teljesítményképesség és a nagy foglalkoz­ tató szervezetek decentralizációja, önmagában is a létszám csökkentése irányába hatnak. Az új technikával együttjáró szervezési formák hasonlóan a foglalkoztatás körének szűküléséhez vezetnek. Az emberek többsége a kisebb, bürokratikus formák­ tól mentesebb, az önkifejtést elősegítő termelési feladatokban vesz részt - a fokozott munkáért a növekvő bért és a részbeni kiszolgáltatottságot is vállalva. A hazai gazdaság 1945 után modernizáci­ ós korszakba lépett - sajnálatos, hogy egy ha­ digazdaságát továbbra is fenntartó, részeiben a 19. századi gazdasági fejlődést meg az 1920-as évek utáni időszakot ötvöző, szigorú­ an (politikai) tervekkel operáló olyan gazda­ sági rendszert igyekezett bevezetni, amelynek káros hatásai már 1953-ban és 1953-ra súlyos helyzetet teremtettek és amelyek oda vezet­ tek, hogy a magyar gazdaságban - egyenetle­ nül ugyan - de állandósult a folyamatos gaz­ dasági reformok igénye, a tervgazdaság kere­ teinek feloldási igyekezete. Mindeközben a munkaerő nem értékén, hanem politikai szó­ lamként, elsőrendűen a munkásosztály és pa­ rasztság sajátos értelmezésében szerepelt. Az e fogalmakban kezelt munkavállalókat nem a munkagazdálkodás elvei és gyakorlata, ha­ nem a tervcélok-tervlétszám nyomán rögző­ dött munkaügyi eljárásokkal kezelte. A folya­ maton rést ütő tények és folyamatok, mint például az ergonómiai szemlélet, a szocioló­ gia, a technológiai fejlődés trendjének érvé­ nyesülése, a demográfiai elemzések, a válla­ lati kutatások, stb. egyre közelebb vittek ah­ hoz a felismeréshez, hogy a foglalkoztatásban alapvető ellentmondások vannak. Ezek feltá­ rása a demokratikus fejlődéssel is összefüggő folyamat, a technológiai változások képzési visszahatása jelentős, ennek hatása nem elha­ nyagolható a termelés és szolgáltatás körei­ ben. Kitűnt, hogy a csak felülről szabályozott munkaerőpolitika - nem teljesítményorientált gazdasági környezetben - a decentralizált irá­ nyítást, a területi és gazdálkodó szervezetek­ ben megvalósítandó embercentrikus változa­ tot igényli. Minderre a hazai munkaügyi, szo­ ciológiai és egyéb irodalom - közte a szépiro­ Előzményként lásd folyóiratunk 1991/1 számában Bagó József írását. 378 �dalom is - számos alkalommal hívta fel a fi­ gyelmet. Számos kiterjedt tudományos hazai és nemzetközi összehasonlításokon alapuló kutatás eredménye is ilyen helyzetet igazolt a változást sürgetve. A gyors politikai rendszerváltozás nyo­ mán a már korábban is érvényesülő decentra­ lizálódási folyamatok egyszeriben széles kör­ ben jutottak érvényre. Jellemző és hosszabb ideig tartó folyamatként jelölhetjük meg en­ nek kapcsán azt, hogy a kereskedelmi, piaci teljesítésekre válaszolni kívánó termelés szükségszerűen szembetalálkozik a rugalmas­ ság-igényével. A célgépek, berendezések gyártása, karbantartása több helyütt valósul meg, kiszolgálásuk a korábbiaknál kisebb szervezetekkel oldható meg. Szintén ide vonható az is, hogy a mező­ gazdaság ipari jellege következtében a nagy­ gazdaságok technikai fejlődése visszahatott a kisebb mezőgazdasági termelőegységek (csa­ ládok, szövetkezések, stb.) teljesítmény-nö­ velése megvalósíthatóságára. Az agrártechni­ kai váltás a kisvállalkozások felértékelődését körvonalazza. De jellemző és hosszabb ideig tartó folya­ matként értékelhető az is, hogy az életmód olyan szolgáltatás-rendszereket von maga után, amelyek kisebb szervezetekkel, egyéni formákkal lesznek megoldhatóak. Ez a terme­ lési, javítási, karbantartási formák körében éppúgy érvényes, mint a pénzügytechnikai, orvosi-egészségügyi, forgalmi, stb. ellátás kö­ rében. A divatkövető ágazatok ellátása hasz­ nosan és az életmódot kedvezően alakítóan csak ezen az úton valósítható meg, bevonva az üzletivé alakuló grafikai és más művészeti ágazatokat. Végül pedig jelentősen hat az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben életmódban, szemlé­ letben változott lakosságunk munkaképes ál­ lománya a kevésbé elidegenítő, bürokratikus munkaviszonyokat ígérő kisebb gazdálkodó szervezeteket (baráti vállalkozásokat) vá­ lasztja. A szociológiailag értelmezhető folya­ mat kapcsolatban van a munka- és tudásszer­ kezet alakulásával. Előbbiek kapcsán a mun­ kaerő sajátos mobilitási helyzetbe jutását, az egyéni felelősség és kockázatvállalás új meg­ oldásait kereső magatartások állandósítására törekszünk. Terjedelmi okokból e felsorolással zárjuk gondolatainkat, a fentiek viszont a foglalkoz­ tatás átrendeződése mögött a foglalkoztatot­ tak tömegeire ható folyamatokra engednek következtetni. A prognosztizált változások mára beértek és a munkanélküliség tendenci­ ája állandósult. A kialakuló eszközrendszer és fejlesztési elvei a már bevált európai gyakor­ latból merítenek. Több-kevesebb adaptivitás­ sal kerülnek használatba a munkanélküliséget kezelő intézményi és eszközrendszer korsze­ rű elemei, országos kiépülésük válasz az akut szükségletre, a szervezet képzési feltételei ha­ sonlóan szerveződnek. Míg korábban a reformokért küzdő ellen­ zék a bürokratikus állami formák lebontásáért követelt intézkedés-sorokat, mára világossá vált - amit korábban nem vagy csak kevesen vettek figyelembe -, hogy az un. fejlett orszá­ gok szociális hálója és szociális infrastruktú­ rája át- meg át van szőve olyan közvetett álla­ mi befolyásoló és a befolyást fenntartó együttműködést kiváltó eljárásokkal, eszkö­ zökkel, mi több formálisan is bürokratikus elemmel, amelyek átvétele csak egy teljes gazdasági, tulajdoni, pénzügytechnikai, stb. alkalom esetén lenne lehetséges. Ennek felté­ telei aligha jelennek meg használható for­ mákban. A lassú, tulajdoni viszonyváltás, a működtető anyagi források elégtelensége, a szabályozások bizonytalansága mellett a ter­ melés egyenetlen alakulását sokféle politikai megnyilatkozás kiséri. Mindeközben a mun­ kanélküliség folyamatosan terjed és a létesülő munkahelyek zöme - bár szükségletkielégítő és az infrastruktúra minőségét növelni igyek­ szik - olyan körben nyújt foglalkoztatást, 379 �palócföld 91/4 amelyek részben bizonytalan jövőjűek, rész­ ben létszámban nem tömeges jellegűek. Bagó József (Palócföld, 1991/1.sz.) feltá­ ró munkájában tényszerűen rögzíti, hogy a munkanélküliségi probléma megoldásához elengedhetetlen lesz a piacgazdaságok bevált kezelési technikáinak tanulmányozása. A ha­ zai kiterjedt munkaügyi tevékenység ezt igyekszik is megvalósítani, akár egyénekre, akár közösségekre vonatkozik is az (Scham­ schula György, 1991). A munkanélküliség megoldása az ipari államokban - a sokrétű eszközrendszer és vállalt szociális gondosko­ dás ellenére - sem valósul meg. Nemcsak a piaci hatásokat véljük ebben, hanem a mun­ kaerőtarlalékolás egy sajátos elvét meg egyes rétegek - ilyen vagy olyan okból - történő kirekesztését, “állomásoztatását” az eltartott­ ság szintjein. Az emberi tulajdonságokat is­ merve, tény, hogy a munkahelyért, munkáért, az érdekkielégítés, szükségletszerzés, az egyéni alkotás lehetőségéért motivált maga­ tartást erősen befolyásolják a munkahely elér­ hetősége, megtartása feltételekhez kötött igyekezetet. Mindennek ellenére az ember ér­ dekében a munka, a foglalkoztatás, mint élet­ módot fejlesztő-stabilizáló és a gyermek szá­ mára minta, nem lehet(ne) ilyen, a lehetősé­ gek körébe utalt tevékenység. Az elmúlt évti­ zedekben minden lehetősége rendelkezésre állt az igazgatás, a vállalatok általában a tár­ sadalom és gazdaság számára, hogy a szociá­ lis érdekhálót, a foglalkoztatás minőségi ala­ kítását és az erre történő nevelést elvégezzék. Sajnos e fontos területek is áldozatul estek a politikai mezbe öltözött igénytelenségnek, szakmai színvonalcsökkenésnek. Számos előremutató kezdeményezés sorsa mutatja ezt (Timár, 1989) és ezek behozása ma rendkívüli terheket ró minden résztvevőre. A számos, kezdeményezett és megvalósított szociális biztonságot szolgáló forma utólag elpolitizált volta következtében ezek tényleges értéke és megítélése visszájára fordult. Kritikájuk mára 380 ezek lebontásához vezetett és hasonlóak újra­ teremtése vagy tömeges munkahelyteremtés általánosan ösztönzőleg ható következménye nem remélhető. A kritikus helyzet ellenére sem mondha­ tunk le arról, hogy a régi munka, illetve fog­ lalkoztatási helyeken a dolgozók gyors leépí­ tése helyett a végsőkig a munkaerő megtartá­ sára törekedjünk a foglalkoztatás racionális érdekei figyelembevételével. A belső mobili­ tás, új belső vállalkozások rendszere, a mun­ kalehetőségek feltárása nemcsak a képzett munkaerő megtartását és a már ismert helyen történő újrakezdéshez-felkészíését, tehát megfelelő alapteremtést jelent, de a közösség­ hez tartozás, alkalmazkodás körében is fej­ lesztő jellegű. A munkanélküliségre történő felkészítés a megfelelő pszichológiai előké­ szítés, a szelekciós tényezők figyelembevéte­ lével - a kommunikáción és a munkamegosztáson kívül a stratégiai rugalmasság történő alkalmazkodás-képesség erősítése el­ engedhetetlen a munkaerőpiacra kerültek kö­ zött. Említett tényezők a kialakított munkaü­ gyi eszközrendszert igénybe vevők számára olyan ismeret, amely az új helyzetből történő kitörés lehetőségét (kedvező esetben módját) határozza meg. Az egyéni előkészítésnek rendkívüli jelentősége van abban, hogy az önálló helykeresés tudatos legyen, ne történ­ jék meggondolatlanul, hogy aztán újra megje­ lenjen a munkaerőpiacon a már egyszer clhe­ lyezkedett. Az eddiginél nagyobb figyelem illeti a ke­ letkező új foglalkoztatási helyeket és azok munkaerő-befogadó lehetőségét. A nagy gaz­ dálkodó szervezetek differenciálódása új fog­ lalkoztatási helyeket eredményez. A kiképzett és nagyértékű munkaerő új foglalkoztatási he­ lyén kisebb létszámban, változatosabb szak­ mastruktúrával (vagy kevés számú szakmá­ val) nagyobb termelési teljesítményeket mutat fel. Szükségszerűen arra van ráutal­ va, hogy keresse a kapcsolatot más, új/régi �termelő vagy egyéb gazdálkodó szervezettel, hogy feladatait el tudja látni. A területfejlesz­ tés és önkormányzat kapcsolatai az új foglal­ koztatási helyek létesítésében megmérettet­ nek - mennyire lesznek képesek hosszútávra alapozó foglalkoztatást létesíteni. A prog­ nosztizáció és a stratégiai tervezés új igényei lépnek fel egyaránt hatva a termelékenység növekedésére és az adófizető állampolgárok tartós számának lehető megtartására, illetve növelésére. A munkaügyi szolgálatoknak itt már többet is nyújtani lehet az eddigieknél. A területi fejlesztési elképzelések nyomán tech­ nikai, technológiai fejlesztési irányokat ajánl­ hat a vállalkozónak, gazdálkodó szervezetek­ nek. Megteremti így a munkerőforrást, de egyben orientálja a szakképzést és a foglal­ koztatókat a korszerűség irányába, amely leg­ többször nem a “többet” hanem a “mást” igényli. A gyors ütemben ránktört munkanélküli­ ség a munkaügyi eszközrendszer hasonlóan gyors kiépülésével kezelhető, de a lényegi kérdés: a munkára termett ember foglalkozta­ tásának bármely lehetősége megteremtése szélesebbkörű, rendszerelvű megközelítést igényel. A számos külföldi példa tanul­ mányozása, értékelő elemzése és öszehanson­ lítása a hazai lehetőségekkel mindenképpen tanulságos, mert a helyzetek jelentős része azonos, a megoldásra törekvésekre pedig az eddigiek példákat nyújtanak. Számos haszno­ sítható elem mellett meg kell jegyeznünk, hogy a másutt már befejeződött (meg a folya­ matosan alakuló munkaerőgazdálkodási) fo­ lyamat egyik tanulsága az, hogy a preventív jellegű intézkedéseknek kiemelt szerepet szá­ nunk. A prvenció egyaránt vonatkozik az is­ koláskorú meg a felnőtt népességre. A preven­ ció során a stratégiai együttműködés az, ami megteremti a munkaerőállomány és gazdál­ kodó szervezetek, képző intézmények közti együttműködést. A jövőre nézve a legvalószí­ nűbb forgatókönyv a “munkahelyet a legjob­ baknak!” felfogáson alapul. Nem mindenki alkalmas azonban a “legjobb” jelző kiérdem­ lésére, így a foglalkoztatás szerkezetében is a prognosztikai eljárással közelítjük meg a kér­ dést a mind kevesebb munkanélküli és több foglalkoztatott érdekében. Az ember kettősen determinált: belülről is és kívülről is, de mindkétféle meghatározottságában korláto­ zott. Minden munkaügyi szolgáltatásnak, rendszernek óhatatlan velejárója, hogy uni­ formizál. Képtelenség természetesen minden külön individuumra a rászabott tematikát megalkotni és avval dolgozni. Ennek ellenére, a munkanélküliek személyiségek, helyzetük egy átrendeződő világ sajátos következmé­ nye. Igy fontos, hogy személyüket megköze­ lítő, elfogadott és tudatosított munkaügyi el­ járásokkal egyénító módon kezeljük - eleget téve ezzel a személy autonómiájának éppúgy, mint a közösség megoldásra törekvésének. Felhasznált irodalom Bagó József: Szembenézés a munkanélküli­ séggel. PALÓCFÖLD 1991. 1. sz. p:5364. Dr Schamschula György: A munkaügyi politi­ ka új útjai az európai felzárkózás útján. In: Munkaügy-érdekegyeztetés 91. SZVT. Pécs, 1991. Timár János: Hatalom és döntésképtelenség. KJK. Bp. 1989. 381 �palócf öld 91/4 Pál Józsefnek Palócföld Szerkesztősége Salgótarján Drága Jóskám, tudod: régi rokendrlcsávó vagyok. Tudod azt is, hogy utálom, ha gellert kap a vaker. Mit énekeljek én akkor neked Amerikáról? Olyaan hazában, amely haza épp most teszi újra gazdaggá régi gaz­ dagait; olyan hazában, amely haza kötelez engem arra, hogy a garázs­ ban álló autóm után többezer forintot fizessek biztosításként, mikor stoppal járok évtizedek óta, mert a benzint sem tudom megvenni; olyan hazában, amely haza nyolc éve nem ad nekem munkahelyet, mit énekeljek Amerikáról? Ilyen hazában én nem írok verset, nem publikálok útinaplót (Pedig megbeszéltük, hogy közlöd, ha hazajövök.) Ilyen hazában nekem kuss van! A kussoláson kívül fő elfoglaltságom mostanában a fénymásoló nép­ művészet elterjesztése a világban.Merthogy én vagyok a Földkerekség egyetlen fénymásoló népművésze. A kitüntető címet tavaly adományoz­ tam sajátmagamnak. Az egész úgy kezdődött, hogy elmondtam Birta Ilonának, a KOPI-KER ügyvvezető igazgatójának: szeretnék fénymásolat-utinaplót csinál­ ni Amerikáról. Emlékszem: Ilona megivott egy nagy pohár meggylevet. Egyszusszra. A szemöldöke visszaszaladt a helyére, elmosolyodott, és ennyit kérdezett: -szerdán itthon lesz? -Itthon. -Mikor szokott ébredni? -Kilenckor. Szerdán kilenc óra öt perckor itt volt a SHARP SF-7750-es fénymá­ sológép. Aztán a diósgyőri és szolnoki papírgyárak adtak papírt, és volt az Új Amerika Diszkó, a Vájt men-bluz, az Egy rakendrolcsávó Amerikában, az Akinek nem blúza ne vegye magára, Ho Apó blu z, a Rudy Papa-blúz, meg ki tudja még milyen című kiállítás-sorozat. Újabb terveimről: népművészeti tevékenységemet szeretném kiter­ jeszteni szines fénymásolatokra is. Ehhez a tevékenységhez nagy szükségem lenne egy CANON CLC-200-as gépre. A közeljövőben szándéko­ zom megkeresni a CONTROLL RT-t, akik itthon forgalmazzák ezt a gépet, ami nem más, mint egy csoda. Még annyit, hogy sokszor kérdezik: miért írom fonetikusan a szava­ kat műveimen? - Nos: olyan országban, ahol azt kapom a pofámba a tele­ 382 �vízióból hogy az ÍBÉEM elvette a mittudom én miket, ott én Nyújorkot (stb.) írok. Olyan országban, amely engem hülyének néz, én hülye va­ gyok. Ennyit mára az életről. A régi barátsággal ölel, és köszöni a közlést: Karácsond, 1991. júliusa Karácsondi Imrének Karácsond Kedves Imrém! Derült arccal olvastam leveledet. Ezt tanúkkal is bizonyíthatom. "Kiváló rakendrolcsávó" vagy, írod magadról, s ettől helyzetelemzé­ sed sem különbözik. Ám úgy vagy jól, ahogy... És persze, ugyanezen okokból, ha úgy látod, rosszul... Vagyis ami biztos: sem politoló­ gus, sem szociológus nem vagy. Állampolgári helyzetmegítélésed, Te magad állítod, "rakendrolcsávós". Ebből következik minden más egyéb. Például a hazához való viszonyod kissé tisztázatlan, de sze­ rencsére a világban otthon vagy... Olymértékig, hogy globális mére­ tű vállalkozásba kezdhetsz. Ehhez csak gratulálni tudok. Bár arról nem győződhettem meg, Te vagy-e a Földkerekség egyetlen fénymásoló népművésze. Azt azonban sejtem, hogy a népművészek korán kelnek és valahol otthon vannak a világban, s ott nekik egyáltalán nem kell kussolniok. Mint ahogy Te is lubickolsz ebben a látszatkivetettség­ ben. Hiszen valójában azt élvezed, hogy kötöttségek nélkül, saját menetrended szerint közlekedsz világok között. Kissé olyan vagy, mint imádott fénymásoló-szerkezeteid: átmegy rajtad egy megtapasz­ talt világszelet, majd kidobod. Jöhet a következő ! Pedig hát bizonyá­ ra Te is tudod: az ezredvég tragikus sejtése, hogy a technikai csodák nem teszik csodálni valóvá minden mértéken felül magát az embert is. Munkáidat persze álláspontomtól függetlenül lehozzuk. Hátha a tech­ nikához való láncoltságod, valamint leveled tartalma gazdagszik a közlés következtében előállt paradox helyzet miatt. A régi barátsággal: 383 �palócföld 91/4 384 �385 �palócföld 91/4 386 �387 �palócföld 91/4 388 �389 �palócföld 91/4 390 �391 �palócföld 91/4 392 �palócföld 91/4 MÉRLEGEN II. Rákóczi György esküvője (Sajtó alá rendezte, a kísérő tanulmányt írta Várkonyi Gábor, a lengyel szöveget fordította Mihályi Anikó.) Esküvő vagy ország­ gyűlés? - ez a gondolat fog­ lalkoztatta 1642 késő őszén az erdélyi fejedelem fiának mennyegzője kapcsán Ma­ gyarország nádorát. Pompás családi ünnepség vagy jól megszervezett politikai talál­ kozó - tette fel a kérdést Es­ terházy Miklós, s kételyeit írásban is megfogalmazta a magyar király számára: “Az mostani gűlés dolgat, kerem alazatossan eö Feölseget, ve­ gie consideratioban, az erdeli feiedelem meniegzőben valo hivasatis, kit en igen alkal­ matlan dolognak tartok s al­ kalmatlan üdeőbenis, holot ha it ezek valamait nem ve­ geznenek, felek raita, hogi aban az menegzőben nem te­ nenek giűlest...”. A palatinus aggodalmai megalapozott­ nak bizonyultak; a királyi Magyarország - a nádor által elsőrangúan fontosnak ítélt országgyűlése Pozsonyban meghiúsult, a fényes erdélyi esemény azonban alkalmat szolgáltatott a széleskörű po­ litikai eszmecserére. Jerzy Ballaban, Trembo­ welszk sztarosztája IV. Ulászlót képviselte a gyulafehérvári ünnepélyen. A len­ gyel király követének utazá­ sáról, vendégüllátásáról, s természetesen magáról a ce­ remóniáról - Báthori Zsófia és II. Rákóczi György eskü­ vőjéről - részletes leírás ké­ szült. Ballaban követi napló­ ját Krakkóban a Lengyel Tu­ dományos Akadémia Kéz­ irattára őrzi, s Várkonyi Gá­ bor kutatásai nyomán kerül most az olvasóközönség elé. Az ELTE Koraújkori Ku­ tatócsoportjának kiadványsorozatában megjelent for­ rásközlés többféle lehetősé­ get is kínált a feldolgozásra. A kötet egésze szempontjá­ ból az eredeti lengyel szöveg és magyar fordítása tulajdon­ képpen maga a problémafel­ vetés. Ballaban naplója a ko­ raújkori diplomácia követel­ ményrendszere szerint az uralkodói megbízatás végre­ hajtásának lényegi mozzana­ tait örökíti meg. Egyenletes stílusban, jól követhetően számol be az utazás részletei­ ről, az erdélyi szálláskörül­ ményekről. a fejedelmi köz­ pontról, a leírás lényegi része azonban egyértelműen az es­ küvő és az azt követő lako­ dalmi ünneplés. Ulászló dip­ lomatája kényes precizitással ügyelt minden protokolláris részlet fejbentartására, s kü­ lön figyelmet fordított az es­ küvői ajándék átadására. Jól megnézte magának a külön­ böző külföldi követeket, “csendben” megjegyzéseket tett a házigazdák szokásaira és viselkedésére, s örömmel konstatálta, hogy a korábban kapott hírekkel ellentétben jó a bor Erdélyben. A Báthori-Rákóczi eskü­ vő legkézenfekvőbb megkö­ zelítése így magának a Ballaban-naplónak többszempon­ tú elemzése lehetett volna. A trembowelszki sztaroszta be­ számolójának lényeges a po­ litikatörténeti mondanivaló­ ja, hemzseg a mentalitástör­ téneti érdekességektől, izgal­ mas gazdaságtörténeti össze­ függések húzódnak meg a 393 �palócföld 91/4 tényleges leírás mögött, az ilyen jellegű értékelés tehát mindenképpen reális lehető­ ségként kínálkozik. Szeren­ csére Várkonyi Gábor nem ezt az alternatívát választot­ ta. A fejedelmi esküvő teljes kérdéskörének áttekintésé­ hez ugyanis kizárólag Jerzy Ballaban naplója nem ele­ gendő. Nem a szöveg tartal­ mi hiányosságai, esetleg a lengyel diplomata felkészült­ sége akadályozza meg az eredményes vizsgálatot - a forrás jellege szabja meg az elemzés valós határait. A követi napló a XVII. században az európai diplo­ mácia már bevett formája, amelyet elsősorban az alkal­ mankénti követek esetében tartottak elengedhetetlennek. Az állandó követek, akik munkájukat hosszabb ideig folyamatosan a külföldi or­ szág területén végezték, rendszeres 3-4 naponkénti jelentéseikben, majd szolgá­ lati idejük leteltével záróje­ lentésben foglalták össze a tapasztaltakat. Az alkalman­ kénti követek, főként ha pro­ tokollszámba menő esemény indokolta a diplomáciai láto­ gatást, követi naplóba ren­ dezték az elindulás és a haza­ térés közben történteket. Egyes esetekben a napló alapján írtak jelentést az ud­ var számára, más esetben magát a követi naplót juttat­ ták el - jelentés gyanánt - az uralkodói központba. A lé­ 394 nyeg mindkét variáció eseté­ ben abban állt, hogy a követ feljegyzései elegendő és pontos információt szolgál­ tassanak az udvar, vagyis a politikai feldolgozó-irányító centrum számára. A koraúj­ kori diplomáciában ugyanis információs csatornák és döntési mechanizmus szer­ ves egységet alkottak, de úgy, hogy mindkét összetevő egymástól jól elhatárolt fel­ adatkörrel rendelkezett. A követek minden lényeges eseményről beszámoltak, de nem rangsorolták, minősítet­ ték a küldetésük alatt látotta­ kat-hallottakat, hanem a bő ténymegállapítás szintjén rögzítették azokat. Rákóczi György esküvőjéről így Bal­ laban naplója sokféle infor­ mációt tartalmaz ugyan, de politikai megítélését, a tény­ leges lengyel értékelést nem adja meg, hiszen nem ez volt a követ feladata. Várkonyi világosan látja ezt a megkü­ lönböztetést, s ennek megfe­ lelően a kötet középső har­ madát alkotó tanulmány nem is a forrás szűk értelemben vett elemzése, hanem a dip­ lomata beszámolóját feldol­ gozva a ’40-es évek erdélyi dinasztikus politikájának megvilágítása. Ebben a meg­ közelítésben a korábban vi­ tákra alkalmat adó BáthoriRákóczi esküvő sokkal ke­ vésbé érthetetlen részlete a fejedelmi törekvéseknek. “Öreg” Rákóczi György cél­ tudatos munkálkodása a csa­ lád tekintélyének további erősítése érdekében, a feje­ delmi szék biztosítása az idő­ sebb fiú számára egyértel­ műen igényelte az uralkodói házasságot. A Báthori-család neve jól csengett szerte Euró­ pában, Báthori István óta ki­ rályi famíliának számított, a Rákócziak számára pedig, akik ekkor már jól érzékelhe­ tően kiemelt figyelemmel fordultak Lengyelország felé - ez külön jelentőséggel bírt. Találóan fogalmazza meg a tanulmány: “A Báthory-Rá­ kóczy házasság szimbolikus jelentése: Erdély önálló poli­ tikai törekvéseinek a konti­ nuitása.” Problémák természetesen - az esküvőt megelőző csa­ ládközi tárgyalások ellenére is - maradtak. A szerző több oldalról is megközelíti a le­ endő házastársak felekezeti különbségéből adódó nehéz­ ségeket. A politikájában min­ dig következetesen határo­ zott Rákóczi fejedelem a ku­ tatások alapján láthatóan nem ragaszkodott ahhoz, hogy Báthori Zsófia már es­ küvő idejére feltétlenül el­ hagyja katolikus hitét, s ez a bizonytalanság a kálvinista szertartású esküvőn kisebb fennakadást is okozott. Rá­ kóczi György persze nyilván nem valamiféle meggondo­ latlanságból, hanem lengyel­ országi terveire tekintettel nem kötötte ki előre a �mennyasszony áttérését. Ma­ ga a házasságkötés és idő­ pontja azonban más összeha­ sonlításban is több kérdést vet fel. Szinte napra ponto­ san, egy évvel a gyulafehér­ vári lakodalom után 1644. február 6-án Kismartonban hasonlóan fényes esküvőt rendeztek. A még csak fél éve katolizált Nádasdy Fe­ renc vette felségül Esterházy Miklós nádor leányát Julian­ nát. Óriási vagyonok, nagy tekintélyű, a királyi Magyarország politikáját meghatáro­ zó családok kerültek egy­ mással szoros kapcsolatba, s ahogy a Báthori-Rákóczi es­ küvő, úgy az Esterházy-Ná­ dasdy házasságkötés is jóval több volt, mint két család belügye. Jól kitapintható po­ litikai orientációs irányokat jeleztek, a kor elitje számára világosan olvasható kód­ rendszerek voltak, amelyek újfajta és hosszabb időre ér­ vényes útbaigazítást adtak a tájékozódóknak. A nyugat­ magyarországi mennyegző idején az erdélyi fejedelem nemzetközi szövetség tagja­ ként indult meg hadsergével a királyi Magyarország s a Habsburg-birodalom ellen, a két orientáció egymáshoz va­ ló viszonya azonban - ahogy a Rákócziak dinasztikus po­ litikáján Várkonyi Gábor ezt végig is kíséri - jóval bonyo­ lultabb kérdés, mintsemhogy egyszerűen a fegyveres el­ lenségeskedéssel jellemez­ hetni lehetne. Meggyőzőbb példát, mint Wesselényi Fe­ renc pályája, akinek családi kapcsolatai, összeköttetései Erdélybe, fejedelmi környe­ zetbe vezetnek ugyan, ő ma­ ga mégis Esterházy nádor Szűkebb politikai köréhez tartozott, nem is nagyon le­ het találni. Véleményem sze­ rint ez egyben a tanulmány legfontosabb mondanivalója is; a felszínen párhuzamosan futó szálak a királyi Magyar­ ország és Erdély tekintetében a felszín alatt állandó kap­ csolódási pontokon találkoz­ nak s képezik a - gyakran el­ lentmondásoktól sem mentes - teljes politikai-történeti problémakört. A könyv függelékeként a Ballaban-napló eredeti len­ gyel szövege olvasható, lezá­ rásként azonban a műben kö­ vetkezetesen “Rákóczynak” írt névhasználat - a ma általá­ nosan bevett “Rákóczi” he­ lyett rövid indoklást igényelt volna. Mindemellett jól meg­ szerkesztett, a központi kér­ dést összefüggéseiben tár­ gyaló munka a Régi Magyar Történeti Források második kötete, ahol forrás és forráse­ lemezés a modem szakmai követelményeknek megfele­ lően alkot egységet. (Régi Magyar Történeti For­ rások. II. Budapest 1990.) Hiller István 395 �A demokrácia tragédiája (Németh János István) A külvárosban, ahol élek, minden nap kétszer elhala­ dok egy, a hetvenes éveken épült betonkolosszus műve­ lődési ház előtt. Most nem az épületet, s az előtte lévő “szocreál” szobrot akarom minősíteni, holott tehetném azt is. Pöffeszkedő, anakro­ nisztikus volt a földszintes városnegyedben, amelyet munkások, kistisztviselők építettek a század elején. Ut­ cái rendezettek, a kiskertek­ ben virág. Ezt az életminősé­ get - és kultúrát akarta lebon­ tani (a Lázár kormány ide­ jén) a szűklátókörű vezetés, hogy az “intenzív beépített­ ség” ostoba jelszavával pa­ nelt rakjon a lakható házak helyére. Mint lokálpatrióta ekkor találkoztam az éledező civil társadalom erejével, amely megálljt parancsolt a buldózereknek. De az emlí­ tett “művelődési intézmény” már áll és várja, hogy a kul­ túrafogyasztók betérjenek. Ilyenkor, a hosszú téli esté­ ken látszik, hogy égnek-e a lámpák, azaz van-e élet az épületben? Nos, a legtöbb­ 396 ször azt látom, hogy csak a portásfülkében pislákol némi fény. Mint gyakorló újságíró­ nak van képem a tartalomról, a kultúrakiszerelő szakma kínjairól is. Ültem végig ér­ tekezleteket, értékeléseket, hallgattam a siránkozásokat és - olykor - hőbörgéseket is. Tudom, hogy tervet teljesí­ tettek, felülről jövő “elvárá­ sokat”, s ennek fejében (el)várták a “támogatást” is. Ez utóbbi mostanában vésze­ sen leapadt, veszélyeztetve a ház üzemelésének a feltétele­ it is. Bizony el kell oltani a villanyt, mert nincs aki fizes­ se a számlát... Mint bennszü­ löttet mindig is érdekelt, ho­ gyan is működött a nép-köz­ művelődés nagyapáink, na­ gyapámék idejében, s egyál­ talán volt-e? Igen volt! Föld­ szintes, emberszabású, mint a házaik, a lakótelep. A gyár (állami) mindig gondot for­ dított arra, hogy jó iskolái le­ gyenek, ahol a munkásgyere­ kek felkészülnek a szakma elsajátítására. Tanítóit ki­ emelt fizetéssel - 400 pengő! - megfizette, de ezért elvárta, hogy gazdája, pásztora le­ gyen a nyájnak. Énekkaro­ kat, színjátszóköröket, olva­ sóegyleteket vezettek ezek a tanítók, tekintélyük, becsü­ letük volt, rangjuk. Mindez megszűnt a “for­ dulat éve”, azaz a kultúra ál­ lamosítása után. A mai párt­ vitákban is több szó esik a faluról, a parasztok kártalaní­ tásáról, mint arról a kártétel­ ről. bűnről, amelyet a pártál­ lam a munkásság ellen elkö­ vetett. Megalázta, lezüllesz­ tette, szétverte kultúrális- és politikai intézményeit, mi­ közben azt hazudta, hogy ő van “hatalmon”. Az ered­ ményt Kádár János fogal­ mazta meg némi cinizmus­ sal, amikor kijelentette (be­ vallotta?), hogy “a magyar munkaerő leértékelődött a világpiacon”. Hogyan történ­ hetett ez? Ki felel érte? - er­ ről már nem szólt a bölcs ve­ zér. Most aztán itt áll egy le­ züllesztett, elszegényedett ország, egy csődtömeg. Ezt a csődöt éppen régiónkban: Északmagyarországon érez­ zük, szenvedjük a legjobban. �Azt eddig is tudtuk, hogy az “ipari múzeum” gyárainkban koszerűtlen, gyatra árukat ál­ lítunk elő drágán, de az alul­ képzett (tehát továbbképzés­ re alkalmatlan) munkások­ nak most, ennek a kormány­ nak kell megmondania, hogy ezt a verklit így nem működ­ teti tovább. Végiggondolni is keserves, hogy mit tesz ez a frusztrált, önérzetében meg­ sértett, önbizalmában meg­ roggyant tömeg, ha munka­ nélküli lesz, Vigyázó szeme­ tek Ózdra, Salgótarjánra, Di­ ósgyőrre vessétek! Hogy mi köze a hosszú bevezetőnek Németh János István könyvéhez? Nos “csu­ pán” annyi, hogy erről szól az értekező próza (esszé) nyelvén. Mint gyakorló nép­ művelő és művelődéskutató empirikusan is, de elméleté­ ben is jól ismeri ezt a leépü­ lési folyamatot. A maga ne­ mében maga a pályakép is sajátos és tanulságos: hogyan jut el egy, a marxizmus emlő­ in nevelkedett, a rendszerhez lojális értelmiségi, fokrólfokra a felismerésig: a király meztelen, hogy a rendszer megreformálhatatlan, pusz­ tulásra ítélt. Mindezt nem kí­ vülről szemléli, éli meg/át, (amint azt sok neofita mai politikus állítja magáról), ha­ nem belülről, megszenvedve, bizakodva, majd el/nekikese­ redve. Bizonyságul, s egyben illusztrációként is idézek né­ hány címet a szerzőtől: A po­ litika áldozata/i a kultúra, A kultúra terrorja, A dogmatiz­ mus kultúrájáról, A hiány költészete (itt a közélet hiá­ nyáról van szó), A demokrá­ cia tragédiája, stb. A folya­ mat - a felismerésé, az elle­ nállásé - ellenszegülésé, majd a perspektívák keresé­ séé igen keserves intellektuá­ lisan is, emotionálisan is. Mindannyian átéltük, ha nem is azonos szinten, mélység­ ben. Németh János István tisztességes értelmiségi, gon­ dolkodó. Kérdező ember, aki képes és hajlandó is korrigál­ ni, meghaladni korábbi téve­ déseit, de nem tagadja le azo­ kat. Példaértékűnek is ezért tartom. Mert nem haladhat­ juk meg azt a múltat, amelyet nem világítunk át a szellem sugarával, nem elemezzük. Még egy rokonszenves vonását emelném ki, s ezt jobb szó híján - alázatnak ne­ vezném. Népművelőkkel - az én szóhasználatomban kultú­ rakiszerelőkkel - beszélgetve mindig irritált az az arisztok­ ratizmus, fennsőbbrendűségi tudat, ahogyan a népről, a “megdolgozandó tömegről” beszéltek. Az egyik (falusi) népművelő lánykától meg is kérdeztem, nem tartja nagy­ képűnek ezt a címet? Milyen jogon “neveli” ő azt a népet, amelyről jószerével alig tud valamit? Nos, Németh János István - az idézett címek, il­ letve tanulmányok a bizony­ ság rá - is rádöbben erre. Ar­ ra, hogy az állam nagyon is tudatosan, körmönfontan adagolja, elosztja a kultúrát, de semmibe veszi magát az embert, a személyiséget. Ez politikai kérdés, a demokrá­ ciáé. Egy népboldogító esz­ me, s a hatalmához görcsö­ sen ragaszkodó uralkodó elit önzéséről és pöffeszkedó gőgjéről van szó, amely csak alattvalókat ismer (el) és tűr (meg). Az egyes ember vi­ szont “csupán” élni akar, szolid jólétben, nyugalom­ ban és boldogan. Viszonya a kultúrához függvénye az életkörülményeinek. Hogy konkrét példát mondjak itt van pl. a sokáig forszírozott “munkahelyi művelődés”. Elvárták volna a munkástól, aki múltszázadi, lerobbant gépparkkal dolgozott, kis pénzért, feszített normákkal, hogy - úgymond - művelőd­ jön. Az eredmény, pl. a “szo­ cialista brigádmozgalom” végülis a kabarék céltáblája lett. Márpedig ez megalázó, tűrhetetlen! Nem a viccelő­ dés, hanem az, hogy az em­ bernek felülről, kívülről mondják meg, hogy mire van szükségük, hogyan kell élni­ ük. Nem véletlen, hogy a kö­ tetzáró írás (Az oltalmazó tö­ meg) már erről szól. Tévedés azt hinni, hogy az un. “magas kultúra” a tömegeké. Beetho­ vent, Schönberget. Baudelaire-t, TS Eliot-ot, stb. a min­ denkori szellemi elit értette, fogyasztotta. Ez azonban 397 �palócföld 91/4 nem jelenti azt, hogy a tö­ megnek nem volt kultúrális igénye. A parasztbarokk, de még a “falvédő költészet” is azt bizonyítja, hogy a “le­ szálló kultúrágon” az elit kultúra igenis eljut (nemze­ 398 dékek erőfeszítése nyomán) a tömegekhez. A demokrácia azt jelenti, hogy van kínálat, választási lehetőség, de kényszer nélkül. Az európai kultúra ismérve: az értékrend és a személyiség feltétlen tisztelete. Errefelé tartunk? Erre majd a következő köny­ vében válaszol a szerző. (Palócföld Könyvek, Mik­ száth, Salgótarján 1990.) Horpácsi Sándor �palócföld 91/4 Bozó Gyula Október eszméjének terjesztői A z e g y e te m istá k v o lta k , akiknek szerepéről 1956 őszének történései kapcsán beszélni ma már szinte közhelyszámba megy. Eléggé közismert ugyanis, hogy az egyetemisták voltak az események elindítói, s október 23-ának legfontosabb szereplői. Kevesebb az információnk viszont arról, hogy a budapesti egyetemek hallgatói milyen és mekkora szerepet játszottak október esz­ méjének terjesztésében, az október napjaiban történtek közzétételében, vidéken való megis­ mertetésében. Tehát abban, hogy a városok és a falvak a sok rémhír és mendemonda ellené­ re valósághű képet kapjanak a fővárosban tör­ téntekről, Budapest akkori helyzetéről. A következő írás arra vállalkozik, hogy megkísérli bemutatni (ha csak vázlatosan is) az ötvenhatos egyetemisták - köztük az akkor negyedéves magyar-történelem szakos hall­ gató, Gerelyes Endre - nógrád megyei tevé­ kenységét 1956 októberének utolsó és no­ vemberének első napjaiban. Egyetemisták először... Vác felől érkeztek, mindjárt október 23-át követő napokban, teherautókon a megye leg­ délibb részébe, de eljutottak Rétságra és Ba­ lassagyarmatra is. A látogatásuk célja egyfajta agitációs és felvilágosító munka volt, az, hogy tovább vigyék a budapesti forradalom főbb gondolatait, s jelenlétükkel is segítsék a különböző helyi hatósági forradalmi szervek megalakítását. Ezek a látogatások azonban csak rövid időre korlátozódtak. Mindössze néhány óra múltán dolguk végeztével vissza­ utaztak Vácra és Budapestre. Annál is inkább tették ezt, mert ezek a fiatalok nem kötődtek a megyéhez, nem voltak Nógrád szülöttei, s a tennivalók is inkább a fővárosba és annak környékére szólították őket. Aztán a nógrádiak is... jöttek hamarosan. A Budapestet gyorsan elhagyni akarók telefonon vagy személyesen a Keleti Pályaudvaron érdeklődtek, s minden igyekezetükkel azon voltak, hogy elérjék az egyre ritkábban és egyre bizonytalanabbul közlekedő vonatokat. Mások pedig az éppen Budapesten tartózkodó gépkocsikra kérez­ kedtek fel, s azon közelítettek a szűkebb pát­ ria felé. És hozták a híreket. A valóságosakat és a rémhíreket egyaránt. Előfordult, hogy képtelen dolgokat állítottak, s eltúlozták saját szerepüket és cselekedeteiket. A többnyire hallomások alapján és kevés valós információ birtokában született vélemények olykor a la­ kosság körében is komoly félreértésekhez ve­ zettek. - Bokán felül gázoltam a vérben - mondta (és mutatta) az egyik szemtanú Kisterenyén, 399 �palócföld 91/4 aki ugyan nem volt egyetemista, de éppen Pesten tartózkodott azokban a napokban. - Ezzel a két kezemmel hullahegyeket hordtam be a körtéri büfébe - állította egy másik, aki hetedik éve járt már az orvosi egyetemre, de még mindig csak a második évfolyamot végezte. Többek között tehát ezért (ezért is) kellett ekkor az igaz szó, a hiteles tájékoztatás, hogy ne tévedjenek túl messze az emberek attól, ami mindennél fontosabb volt ekkor - az igaz­ ságtól. Gerelyes... salgótarjáni szereplése szorosan kapcsoló­ dik az októbervégi napok sűrű eseményeihez. Ezt megelőzően tevékeny részese volt a Bu­ dapesten történteknek. Az egyetemisták szá­ zaival ő is felvonult október 23-án. Edit olda­ lán ment, egy ismert filmfelvételen is jól lát­ ható a koszorút vivő pár az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nevét hirdető tábla mö­ gött, valahol a negyedik-ötödik sorban. Szem­ tanúja a Rádió aznapi ostromának és az első szovjet beavatkozásnak, amelynek során ép­ pen a közelükben, közvetlen környékén an­ nak a leánykollégiumnak, ahol ők is tartóz­ kodtak, jelentős harcok folytak. Ezt az ese­ ményt követő napok egyikén tértek aztán ha­ za, elérve még az utolsóként induló vonatok valamelyikét. Ha nem így történik Gerelyes minden bizonnyal beáll az egyetemista nem­ zetőrök soraiba, szerepet vállal az egyetemi forradalmi tanácsban, részt vesz az egyete­ men zajló élénk politikai életben. Ő azonban a hazatérést választotta ekkor. Bizonyára másokkal együtt - úgy vélekedhetett, hogy otthon a szülőfüldjén nagyobb szükség van rá. Azt gondolhatta: most már a vidék követke­ zik, a nagy átalakulás sikere teljes egészében majd azon múlik, hogy mit tesz a vidék népe. Salgótarjánban ismerőseit kereste. Lénárt Andort, a gépipari technikum tanárát hamar 400 megtalálta. Így elsőként őt tájékoztatta, vele egyezkedett, vele beszélte meg, hogy elmegy a pedagógusok gyűlésére, s felszólal, tájékoz­ tatást ad arról, amit ő saját maga Budapesten látott és tapasztalt. A pedagógusok számára szervezett össze­ jövetel a közgazdasági technikum udvarra nyíló akkori nagy előadótermében zajlott. Azt, hogy a tanárok és tanítók találkozóját ki kezdeményezte, ma már teljes bizonyosság­ gal nem lehet megállapítani. Legvalószínűbb, hogy elindítója maga Lénárt Andor volt: a megyei forradalmi bizottság tagjaként állan­ dóan kapcsolatot tartott a tantestületekkel, s egyúttal jól ismerte az ilyen irányú igényeket is. Minthogy várható volt, a gyűlés éles viták színterévé vált. A pedagógusok, akik a város minden általános és középiskolájának nevelőtestületét képviselték, sorra szólásra emelked­ tek. Aztán jelentkezés nélkül is egymás sza­ vába vágva mondták el saját- és mások véle­ ményeit: a legkeményebben elítélték a Ráko­ si-rendszert, demokráciát követeltek, a peda­ gógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbe­ csülését, valamint a szovjet csapatok azonna­ li, teljes kivonását. A pedagógusok találkozó­ ja már a vége felé járt, mikor Gerelyes szót kért. Felállt, a tömeg felé fordult és beszélni kezdett, tagoltan és nagyon megfontoltan. Beszélt az egyetemisták lelkes október 23-i felvonulásáról, a Nagy Imre-beszédről, amelyet a Parlament keskeny erkélyéről mon­ dott el még aznap este. Aztán szólt a többpárt­ rendszer szükségességéről, amelyben termé­ szetesen a magyar kommunista pártnak is meg lenne a maga helye és szerepe, s a de­ mokrácia újrateremtéséről is, mint a legfőbb tennivalók egyikéről. Fellépése határozott és egyértelmű volt. Nélkülözött minden forma­ ságot. Gerelyes Endre érezte talán a legjob­ ban, hogy semmiféle póznak, dagályosságnak nincs helye itt. Olyan tekintélyt vívott ki ma­ gának e néhány perc alatt, amely a teljesen egyenrangúakat illeti meg. Később átgondolt �és mérsékelt, talpraesett válaszai, közbeszólá­ sai általános meglepetést keltettek. Ekkor szinte már ő irányította az összejövetelt, akár, egy koros, tapasztalt pedagógus, vagy mintha rutinos vezető lenne. Pedig az egyetemista mindössze huszonegy esztendős még ezidő­ ben. Tagadhatatlan, a jelenlévő pedagógusok sokat vártak Gerelyes Endrétől e találkozón. Már jóval a gyűlés kezdete előtt széles körben elterjedt a hír, hogy a fővárosból is jelen lesz valaki. Olyan, aki egészen közelről szemlél­ hette az eseményeket, egy központi kiküldött, egy szemtanú, aki valóban ismeri az igazsá­ got. és végre el is fogja mondani az itteniek­ nek azt, amiről hírek ugyan voltak, de mind­ ezideig hiányzott egy személyes résztvevő hi­ teles beszámolója. Talán a túlzott várakozás miatt néhány je­ lenlévő mégis csalódott. Nem Gerelyes mon­ dott keveset, valószínű ők vártak többet. Több részletet és tán keményebb szavakat. Harco­ sabb kiállást és nagyobb hangerőt. A többség azonban nem ilyen volt. A több­ ségnek őszintén tetszett Gerelyes mértéktartó, az elhamarkodott ítéletalkotástól mindenkit óvó, józanságra intő hozzászólása. Ezt köve­ tően Gerelyesnek egy nyilatkozata jelent meg az új megyei lapban, a Nógrád Népe 1956. november 1-i számában. A közölt részlet azonban csak szellemében hasonlít a közgaz­ dasági technikumban néhány nappal koráb­ ban elmondott beszédéhez. Itt már jóval ke­ ményebb hangot üt meg, amikor mindenkinek el akarja mondani írásban azt, amit látott és tapasztalt, “a nép élet-halálharcát”, “az ezrek heroizmusát”, amelynek bemutatására nagy írónk, “Jókainak a tolla is erőtlen lenne”, ki­ emelve a legnagyobb bibliai bűn, a testvér­ gyilkosság szörnyű vétkét is, amelynek elkö­ vetése nem egyszer, de százszor is előfordult ezekben a napokban, s amelyért nem egy, de száz meg száz “Kaint” terhel a felelősség, s jelöl meg a “káini bélyeg”. A nyilatkozat nemcsak heroikus, elevenbe vágó, lélekbemarkoló, hanem egyúttal ma­ gasszintű irodalmi teljesítmény is, és amely­ nek magyarázata abban rejlik, hogy Gerelyes nemcsak nyitott szemmel és füllel, jó megfi­ gyelőképességgel rendelkező szemlélő, de pályája elején álló író is már ekkor. A többiek... később jöttek. Október 31-én a délutáni órákban az egyetemistáknak újabb, külön csoportjai érkeztek a megyébe. Nem csupán saját elhatározásból jöttek, hanem küldték is őket. Az Egyetemi Forradalmi Bizottság, amely október 28-án, vasárnap alakult meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán, s amely­ nek diákokból álló küldöttsége Nagy Imre mi­ niszterelnöknél is járt, hozta meg azt a dönté­ sét, hogy a Budapesten tanuló vidéki egyete­ misták menjenek szét az országban - minden­ ki a saját megyéjébe - s tájékoztassák az em­ bereket (főleg az értelmiségieket) a főváros­ ban történtekről: egyértelműen és hitelesen. Az egyetemistákat külön is felkészítették a nagy útra, a feladat minél jobb elvégzésére. Az indulás előtti napon, október 30-án a Ha­ zafias Népfront Belgrád rakparti székházába hívták össze a csoportokat, ahol Kuczka Péter adott tájékoztatást az előttük álló és könnyű­ nek éppen nem mondható tennivalókról. Kuczka Péter miután hangsúlyozta a megbi­ zatás komolyságát, arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemista küldöttek mindenütt a megyeszékhelyre menjenek, ahol a helyi for­ radalmi bizottságok tagjait keressék, s velük vegyék fel a kapcsolatot. Onnan azonnal je­ lezzenek vissza, igazolják megérkezésüket, jelenlétüket - személyesen őt hívják, aki az épületben fog tartózkodni egészen a késő éj­ szakai órákig. Az egyetemisták a következő szövegű megbízólevelet vitték magukkal másnap, mi­ kor a hajnali órákban útnak indultak: 401 �palócföld 91/4 Megbízólevél Az Országos Nemzeti Bizottság megbízza ....................... (név) ............polgártársat (személyi igazolvány száma) ......... hogy ......... megyében segítse a helyi forradalmi bizottságok megalakulását és munkáját. Budapest, 1956. okt. 31. Országos Nemzeti Bizottság (bélyegző) Kuczka Péter h. Lázár István Hivatalos és nagyon komoly volt ekkor már minden. De a feladatot vállaló fiatalok voltak legfőképpen komolyak. Mikor a zse­ bükbe tették a hosszúkás vékony átlátszó pa­ pírra írt szöveget tudták, hogy olyan fontos dologban vesznek részt, amelynek kifejlete még bizonytalan ugyan, de amely döntő fon­ tosságúvá válhat. Tudták, csak apró fogaske­ rekei ők a nagy gépezetnek, és mégis aktivis­ tái annak, ami az egész országban történik. Ilyen gondolatokkal indultak útnak október 31-ének komor hajnalán a Belgrád-rakpartról a nyitott teherautókon, hogy később, napfel­ kelte után az őszi verőfényben haladjanak majd tovább. Október 31 -én délután öt és hat óra között három budapesti egyetemista érkezett Egeren keresztül Salgótarjánba. Nagy szerencséjük volt az útvonallal, azzal, hogy a közös teher­ autó a két megyébe indulókat először Egerbe és nem Salgótarjánba vitte. Ellenkező esetben elkerülhetetlen lett volna a visszatoloncolás vagy a letartóztatás, mivel valahonnan ilyen értelmű parancsot kaptak a Nógrád megye ha­ tárának közvetlen közelében, a Jobbágyiban állomásozó katonai egységek. Az Egerből Pétervásárán és Kisterenyén keresztül a Salgótarjánba igyekvő három egyetemista este hat óra előtt néhány perccel szállt ki a teherautóból a megyei tanács épü­ lete előtt. Kinyújtóztatták elgémberedett tag­ 402 jaikat, megropogtatták csontjaikat s az épület irányába indultak. A bejáratnál álló két őrnél megbízólevelükkel igazolták magukat, majd az első emeletre siettek, ahol az előző nap alakult Megyei Nemzeti Bizottság tagjai fo­ gadták őket. A bemutatkozás és Kuczka Pé­ ternek történő visszajelzés után az a beszélge­ tés következett, ameynek során kölcsönösen tájékoztatták egymást a kialakult budapesti, illetve megyei helyzetről. A Nógrád Megyei Tanács épületében körülbelül egy óra hosszá­ ig tartózkodtak az egyetemisták, majd onnan az Acélárúgyárba mentek. A Megyei Nemzeti Bizottság tagjai javasolták nekik, hogy még most keressék fel a salgótarjáni forradalom legerősebb bázisát, az acélgyárat. Az Acélárugyár forradalmi tanácsának vendégeként összesen negyvennyolc órát töl­ töttek ott. Két éjszakát aludtak a városban - a fiúkollégiumban, illetve a Nemzeti Szállóban - s álmukra ekkor az acélgyári fegyveresek vigyáztak. Az acélgyár forradalmi tanácsának vezetői, dr. Magos Béla irányításával találko­ zót szerveztek az üzem képviselőivel, ame­ lyen őszinte és nyílt beszédükkel, a budapesti eseményekről adott reális tájékoztatásukkal őszinte sikert arattak. ezzel teljesítették... a nógrádi egyetemisták is feladatukat, ré­ szeként annak a budapesti ifjúságnak, amely élenjáró szerepet vállalt 1956 októberének forró napjaiban. Szülőföldjükre hazatérve tel­ jesítették azt, amivel megbízták őket, amiben hittek és reméltek. A fenti írás éppen ezért nem csupán meg­ emlékezés - tisztelgés is tettük és emlékük előtt. (Következő lapszámunkban szerzőnknek a salgótarjáni diákság 1956-os mozgalmával foglalkozó írását közöljük.) �Batta István A széncsata történetéhez II. A demokratizmus és a baloldal küzdelme Nógrád megyében ( 1935- 1944) A nógrádi szénmedence bányászmozgalma az 1940. évi eredményes bérharc után új helyzetbe kerül. A nyilaspárt “árulása” a Szovjetúnió elleni háborúbalépés, a doni katasztrófa, a háború várható kimenetele, de elsősorban az életkörülmények romlása új problémák elé állítják a mozgalmat is. Hosszú előkészítő munka után 1942-ben a szociáldemokrata párt befolyása alatt álló bányászszakszervezet aktív, kezdeményező tevékenységbe kezd a salgótarjáni medencében. A nyilaspártot rövidesen tömegesen hagyják el tagjai, közöttük sok bányász. A kormányzat és a tőkések is tanulnak az 1940. évi eseményekből. Megértik, hogy a háború évei alatt a szélsőjobboldali hatalomátvételnek vannak esélyei, amelyhez a szövet­ séges hitleri Németország segédkezet nyújt­ hat. Ez meghatározza a szociáldemokraták­ hoz való viszonyukat. A szakszervezetnek ez­ uttal lehetőséget adnak a szereplésre, bizo­ nyos sikerek érdekében, befolyásuk növelésé­ re. A bányászszakszervezet közreműködésével 1943 első félévében 50 százalékos béremelést hajtanak végre!! Az év második felében a szakszervezet döntő szerepet jászhat munka- és munkáskérdések­ ben. 1943. decemberében Alliquander szén­ kormánybiztos Salgótarjánban a szakszerve­ zet megbízottaival beszéli még a pótműsza­ kok új díjazását.12 A szakszervezeti vezetők két pontban ter­ jesztik elő a medence bányászainak igényeit, követeléseit, amelyek enyhíthetik a feszültsé­ geket, orvosolhatják a sérelmeket. A szakszer­ vezetek 1944. március 19-e után is fennma­ radnak. A bányászszakszervezet közreműkö­ désével 1944 nyarán megszületik az új nyug­ díjtörvény, amely leszállítja a korhatárokat. A Lakatos-kormány idején 70 százalékos fize­ tésemelésre kerül sor.13 1942 után tömegesen alakulnak a szakszervezet helyi csoportjai. 1943. szeptember 10-i jelentés szerint a tagok száma 400-ról 2.000 fölé emelkedett. 1944. január 27-én a nógrádi szénmedence szakszervezeti vezetői előtt beszél Jellinek Ferenc az üzemi választ­ mányok felállításának tervéről, az ország há­ ború utáni átalakításáról. A nógrádi bányászmozgalmak sajátossá­ ga, hogy nem találtak utat a műszaki értelmi­ séghez. Még az irányítás alsó fokán állókkal sincs politikai, szellemi szövetség. A két vi­ lágjáború között, de még a háború éveiben is megmaradnak a fenntartások, az idegenkedé­ sek. Az értelmiség jelentős része szervezeti­ leg kívül áll a pártpolitikán és a szakszerveze­ teken. Az országot ért súlyos nemzeti sérel­ mek, az ország belső nehézségei az értelmisé­ get nem a baloldal felé orientálják. A szocia­ lizmus eszméje az érelmiséghez nem juthat el 403 �palócföld 91/4 vonzó formában: az 1918-19-es forradalmak­ ban sok olyan esemény történt, amit a hata­ lom a haladó eszmék ellen is tudott felhasz­ nálni. A hatalom pedig tudatosan azonosítja a szociáldemokráciát és a kommunizmust, mindkettőt a nemzetietlenséggel vádolva. A bányászok szemében a mérnök, a tiszt­ viselő, irodista, másként szólva úr. A nógrádi bányászok között meghatározó az az érzés, amely az igazságtevést, az irodisták lefokozá­ sával, az urak megbüntetésével azonosítja. Ebben a kérdésben a józanabb magatartás ve­ reségre volt ítélve. Az akkori Magyarország társadalmi, politikai viszonyai a bűnösek ab­ ban, hogy a munkamegosztás által alá-fölé rendelt rétegek, a politikai mozgalmakban sem tudtak találkozni. Ez mindkét réteg, de a nemzet számára is sok kárt okozott. A műszaki értelmiség, hasonlóan a közép­ rétegekhez sok bizonytalansággal, a “veszte­ sek” érzésével készül a háború befejezésére, a rendszerváltozásra. A többségben az az érzés válik uralkodóvá, hogy a háború után lesz egy “átmeneti idő” , amikor az inzultusok, a tör­ vénytelenségek elkerülhetetlenek lesznek. A bizonytalanságot fokozza az, hogy az idegen, a győztes hadsereg jelenlétével tartósan szá­ molniuk kell. Sokan készülnek arra, hogy ezt az “átmeneti időt” biztonságos helyen vészel­ jék át. Ezt igazolják a kiürítések, az elmene­ külés adatai, a visszatérések tényei. A front elvonulása utáni időkben közvetlenül, a szénmeden­ cében a bányaigazgatón kívül mindössze négy fiatal mérnök állt rendelkezésre.13/a A hadiesemények elől elmenekültek 1945 má­ sodik felétől kezdtekvisszatérni. Őket igazol­ ta az, hogy legtöbbjüket fenntartás, válogatás nélküli ellenséges indulat fogadja. (Szám sze­ rint ez a réteg nem nagy; 1945 előtt Nógrád­ ban körülbelül 150 fő lehetett, ám olyanok akik a termelésben pótolhatatlanok.) Az elmondottak alapján jobban megérthe­ 404 tő, hogy az 1945-46-os években az üzemi bi­ zottságokban a szakszervezetben, a termelési biztosok között alig találunk műszakiakat. A bányamunkásság és a műszaki értelmiség kü­ lönállása nem nógrádi jelenség. A magyar munkásmozgalmat egészében is kísérő jelen­ ség. A Bányász Szakszervezet 1945. október 27-én beadványban követeli az ipari államtit­ kártól, hogy a szénkormánybiztos mellé a szakszervezet megbízottat állíthasson. Tilta­ kozik az ellen, hogy a régi rend embereit munkába állítják, stb. Ez a beadvány is hűen tükrözi a tárgyalt prolémát. Ebből idézek: “Tiszteletünk azoknak, akik szintén kiszol­ gálták a régi reakciós rendszert, de itt marad­ tak közöttünk, akikkel a megbékélés szelle­ mében vállalunk minden közösséget, de nem lehet minden további nélkül visszahelyezni az üzemek élére azokat a léhűtőket, akik elme­ nekültek a Szálasi kormányzattal, azzal a szándékkal, hogy ha győznek és annak alap­ ján visszatérhetnek, fölakasztgassák mind­ azokat, akik a megújhodásért, a demokráciá­ ért bármiként is cselekedtek.” l3/b Az idézetből nem az elmenekültek som­ más elítélésére akarok rámutatni, hanem arra. hogy az értelmiség, mint a társadalom egy csoportja a kommunista párt irányítása alatt álló szakszervezet szerint “bűnös”. Bűnös a régi reakciós rendszer kiszolgálásában. Azok is bűnösök, akik itt maradtak, azok is akik elmentek. A különbség csak a bűn mértéké­ ben lehet. Ha a társadalom egy csoportja léte­ zésével bűnös, akkor a legalapvetőbb emberi jogok, pl. a törvény előtti egyenlőség sem ér­ vényesíthető, akkor a kollektív bűnök kollek­ tív büntetést indokolnak. Ahol ezt nem látják, vagy eképpen veszik tudomásul, ott a demok­ rácia alapelveit nem értik. A régi rendszer ki­ szolgálásának módja a bizalmatlanság, a gya­ núsítás, a megfélemlítés, a leszámolás eszkö­ zévé válik, amely ellen sem politikai sem jogi eszközökkel nem lehet védekezni. Ez a vád az �“osztályharcot” parttalanná, féktelenné teszi. Felmerül a kérdés, hogyan képzelhető el a megbékélés, ha a szövetségesek egyike áldo­ zat, a másik pedig bűnös? Meg kell-e. meg lehet-e békélni azokkal, akik létükben bűnö­ sök? Nem akarom a példát túlmagyarázni, csak megemlítem: a demokrácia, a szocializ­ mus torz értelmezésével találkozunk és ez a későbbi erőszakos módszerek forrása lesz. Az “osztályharc” sztálini értelmezése és gyakor­ lata tehát már 1945-ben érvényesül az ország­ ban. A szociáldemokrata iparügyi miniszter 1945. december 12-én széntermelési bi­ zottságok felállítását rendelte el. A rendelet szerint a bizottságok tagjai: egy bányamér­ nök egy vájár és egy bányairodai tisztvise­ lő.14 A bizottságok összetételének meghatáro­ zása súlyos politikai tapasztalatokon alapult. A bányaüzemekben a műszaki értelmiség méltatlan helyzetben élt és dolgozott, meg­ kezdte vezeklését, mert “kiszolgálta a régi rendet.”A műszaki értelmiség politikai meg­ ítélése (mellőztetése) nem segítette elő a széntermelés fokozását. A rendelet ezt a fo­ lyamatot akarta megállítani. Válaszolnunk kell a kérdésre: a nógrádi bányászság és mozgalmaik hogyan készültek fel a nagy történelmi változásokra? A feudális viszonyokat fenntartó, az Euró­ pától elmaradó Hothy-rendszer elutasítása az ország korszerűsítésének vágya a háború éve­ iben már a társadalom szélesebb rétegeiben is tudatosul. A régi rend kritikus szemlélete, el­ utasítása alapvető feltétele annak, hogy a bá­ nyászság figyelme egy új világ, egy új rend felé forduljon. Ezt a feladatot az események végezték el. A megyei legális mozgalom “le­ késte” a nagy felkészülés éveit. A nógrádi bá­ nyászok is változást akartak, de nagyon keve­ sen tudták, hogy a nekik ajánlott, az általuk elfogadott úton mi vár rájuk és mi vár az országra. A szocializmus, a demokrácia igazi arcát, értékeit a legális munkásmozgalmi ta­ pasztalattal nem rendelkező munkásvezetők többsége nem ismerte. A hazai politikai viszonyok, az ismeretek hiánya, de főként a legális munkásmozgalom gyengesége miatt a nógrádi szénmedence munkássága megint magára marad. A magyar progresszió elzártsága, a baloldali pártok hiá­ nya, üldözése, a fasizmus és a bolsevizmus fegyveres küzdelme, a nemzeti sérelmek, stb. szinte lehetetlenné tették számukra az eliga­ zodást. A háborús évek nélkülözései, a nem­ zeti kataszrófa kibontakozása, az erőszak ki­ terjesztése a legradikálisabb törekvéseket tet­ te szimpatikussá a többség szemében. A “ra­ dikális igazságtevés” érthetőbb, követhetőbb, mint az ország koszerűsítésének, bonyolult kompromisszumokkal teli feladata. Inkább kifejezte a múlt elítélését, az új rend igényét. A bányászok által annyira várt új rend azon­ ban még mozgalmaik vezető gárdájában sem volt átgondolt. Az út, amelyre a mozgalom a bányászokat vitte, a körülmények által felkí­ nált, az érzelmeket kielégítő, de a jövőt illúzi­ ókba rejtő út volt. A bányászok és a műszakiak tisztázatlan viszonya, a bizalmatlanság komoly károkat okozott. A nyilas kiürítéskor, az üzembénítá­ soknál, a szovjet hadsereg hadizsákmány­ szerzési jogának gyakorlásakor, stb. a közös nemzeti érdekek háttérbe szorultak. Az együttműködés, a bizalom hiánya növelte a kiszolgáltatottságot. A gyűlölt bányatulajdo­ nosoknak, a részvényeseknek okozott károk végső soron a nemzet veszteségei lettek. A bizalom hiánya értelmetlen és fölösleges szenvedéseket, emberáldozatokat követelt. A felszabaduláskor mindkét réteg “külön állt”. A bizalom hiánya gyanakvássá terebélyese­ dett. 1945-46-ban minden üzemi, termelési problémánál felmerült a szabotálás gyanúja. Az üzemek politikai szervezeteiben, vezetőik megnyilatkozásaiban a múlttal való leszámo­ lás, a bűnösök keresése állandósult, minden 405 �palócföld 91/4 ember, aki az előző rendszerben valamilyen üzemi tisztséget viselt, sőt a megbecsült szak­ munkások egyrésze is gyanúba keverhető lett. A kivételt az MKP tagság biztosíthatta. És az MKP vezetése táplálja ezt a szellemet. A politikai radikalizmust a medencében több tényező is segítette. Az ezzel foglalkozó megyei irodalom ezt a folyamatot egyoldalúan leegyszerűsítve, sok­ szor meghamisítva ábrázolta. Már szóltam ar­ ról, hogy 1945 előtt a magyar progresszió cél­ jai, törekvései nem válhattak szélesebb kör­ ben ismertté a megyében. Pártjaik, szerveze­ teik nem épülhettek ki, vagy a politikai élet peremére szorítva léteztek, mint a kisgazdapárt is. A magyar progresszió eszméi, törek­ vései, különböző egyesületekben, gazdakö­ rökben klubokban, szimpatizáns csoportok­ ban terjednek, de nem tudnak sorsot, jövőt formáló politikai erővé válni. A pártok, a po­ litikai szervezetek hiánya elősegítette, hogy a szélsőjobboldali nézetek behatoljanak, össze­ keveredjenek a progresszió gondolataival. A legális munkásmozgalmi tevékenység Nógrádban sok nehézséggel és több ve­ széllyel járt, mint az ország más körzeteiben. Az országhatár közelsége, a Csehszlovák KP legalitása miatt a politikai rendőrség nagy erőket mozgósítot a szociáldemokrata párt el­ len. A kommunisták üldözése bénította a bal­ oldali tevékenységet, félelmet keltett, vissza­ tartó hatásúvá vált. A szociáldemokrata párt csak úgy őrizhette meg önállóságát, ha egy­ szerre harcolt a jobboldali kormányok, a szél­ sőbaloldali szervezetek és a vörös színben megjelenő baloldali túlzások “a kommuniz­ mus gyermekbetegsége”, a baloldali demagó­ gia ellen. A szociáldemokrata pártra nehezedő nyomást mutatja, hogy 1935 után szinte ki­ szorult a szénmedencéből. A bányászmozgal­ mak, vezető irányt adó erő nélkül vergődnek, majd 1938-42-ben a nyilaspárt foglyai lesz­ nek. 406 A legális munkásmozgalom számára 1938 után a kedvezőtlen tendenciák erősödnek. Olyan szituációk keletkeznek, amelyre a mozgalom nincs felkészülve. A területi revízi­ ók, a zsidótörvények, a fasiszta Németország győzelmes hadjáratai, a szovjetunió elleni há­ ború új problémák elé állítja az SZDP-t. Te­ kintélyes, értékes politikusokat, publicistá­ kat kénytelen “félreállítani”. A német-szovjet háború kirobbanása után a párt nehéz helyzet­ be kerül. A párt által hirdetett demokratikus szocializmus, amely egyszerre utasítja el a fasizmust és a bolsevizmust - a háború évei­ ben - már nem folytatható, pedig a mozga­ lomnak éppen most lenne erre a legna­ gyobb szüksége. A bolsevizmus bírálata a kormányt segítené, a kommunisták és a baloldal elleni harcában kedvezne a szél­ sőjobboldali pártoknak és dezorientálná a társadalmat. Az SZDP tehát a helyzet fog­ lya. A háború menete, a keleti-front eseményei világossá teszik, hogy a Szovjetunió nem csu­ pán győztes nagyhatalom lesz, hanem a hábo­ rú utáni Magyarország politikai viszonyainak alakításában döntő szerephez jut. A szociálde­ mokrata párt vezetése felismeri, hogy a szov­ jet befolyás alá kerülő országban a bolseviz­ must és a fasizmust egyaránt elutasító politi­ kát antikommunistának, szovjet-ellenesnek fogják minősíteni. Az 1937. április 4-5-én megtartott kongresszusa egyaránt elhatárolja a pártot a fasizmustól és a bolsevizmustól. “Nem a fasizmus és a bolsevizmus, hanem a fasizmus és a demokrácia között folyik a küz­ delem.15 ...A Szovjetuniótól és bolsevizmus­ tól élesen el kell választani a szocializmust. A Szovjetunió állami, hatalmi forma, a szocia­ lizmus eljövendő társadalom. És mi nem akarjuk ennek az eljövendő társadalomnak az eszméjét kompromittálva átadni az elkövet­ kező nemzedéknek. A bolsevizmus éppen úgy, mint a nemzeti szocializmus a szocializ­ mus igéretével el akarja hódítani a tömege­ �két.”16 - olvasható a kongresszus állásfoglalá­ sában. A pártot a fasizmustól és a bolsevizmustól elhatároló politikusok a felszabadulásra, a szovjet befolyásra készülve nem maradhatnak az SZDP vezetői. A pártnak meg kell kisérel­ ni, hogy eszméit, politikáját visszafogottan hirdesse, a politikai élvonaltól visszalépjen belső demokráciáját korlátozva, önállóságát átmenetileg feladva, tapasztalt vezetőit mel­ lőzve lépjen a felszabadult ország politikai életébe. A párt vezetői 1945 augusztusában bizalmas úton hiteles információt kapnak a Jaltai Egyezményről. Felmérhetik a következ­ ményeket. Világossá válik hogy Keletről nem várhatnak kíméletet, Nyugatról nem kaphat­ nak oltalmat. A szociáldemokrata párt így lesz az MKP “testvérpártja”. Ez a tragédia egy ország egy nemzet tragédiája lett.l6/a A lefejezett párt minden engedménye elle­ nére 1945 őszétől kezdve a legképtelenebb politikai vádakat, a legkíméletlenebb támadá­ sokat, a megalázások tömegét kapja “testvér­ pártjától”. Tény, hogy az SZDP az MKP-nak sem politikai vetélytársa, sem kritikusa nem lehetett. A két világháború közötti “bűnei” az antikommunizmusa, szovjetellenessége miatt az MKP vezetői már a felszabadulás előtt pusztulásra ítélték. Egy ilyen helyzetben lévő párt képtelen önmagát, politikáját és politiku­ sait megvédeni. Az SZDP 1945 után csak hát­ ráló árnyékpárt lehetett a felszabadult ország­ jegyzetek II. 12. Szekeres József: idézett mű 231. oldal - Országos Levéltár: A Salgótarjáni Kőszénbá­ nya RT. 1943. okt. 5-7. ülése. - Bányászszakszervezet iratai 3/1943. Párttör­ téneti Intézet 13. Szekeres József: idézett mű 231. és 243. oldal 13/a. Lassan József: A Nógrádi Szénbányászat Felszabadulás utáni Műszak Története. II. kötet 66. oldal ban. A nógrádi szénmedencében is a “harcos egyéniségek” kerülnek előtérbe. A szociálde­ mokrata hagyományokon nevelkedett moz­ galmi embereket háttérbe szorítják. Bűnösök­ nek tekintik. A felszabadult Nógrádban is a két párt közötti egyenlőtlen harc állandósult. Az MKP vezetése nyilatkozataiban időnként elítélte az SZDP elleni durva támadásokat, miközben táplálta is és sohasem büntette azokat. A “két testvérpárt együttműködése” viharos gyorsa­ sággal az MKP monopolhelyzetét eredmé­ nyezte és legelőször a szénbányászatban. A társadalom számára fontos bányászmozgal­ mak az értékes politikai erőt képviselő de az önálló útra fel nem készült üzemi szervezetek már 1946 elején az MKP teljes és ellenőrizhe­ tetlen alárendeltségébe kerültek. A nógrádi bányászmozgalom ilyen előz­ mények, üldözések, tévedések után le nem tisztult érzelmekkel, súlyos indulatokkal, cso­ dát váró reményekkel, sokféle módon ideali­ zált jövőképével érkezik az 1945-ös évben az új világ küszöbéhez. A két háború között felnövekedett bányásznemzedék, a demokrácia, a szocializmus ismerete nélkül politikailag szegényen lépi át ezt a küszöböt. Programjá­ ban a lebontásnak, a tagadásnak az elégtétel­ nek van vonzása, az építés programja pedig túlságosan elnagyolt. Az út megválasztásá­ ban, az irányváltásban az érzelmek, az illúzi­ ók válnak uralkodóvá. 13/b. Dokumentumok a Magyar Szénbányászat Történetéből (1945-1949) 75. oldal 50.sz.dok. Kossuth, 1975 14. Gergely Ernő-Jakab Sándor: A szénbányászok élet- és munkakörülményei. 1945-1948. 17. oldal 15. Mónus Illés válogatott írásai. Kossuth 1988. 361. oldal 16. Uo. 364. oldal 16/a. Balogh Sándor: Választások Magyarorszá­ gon 1945. (Kossuth, 1984) 16. oldal 407 �palócföld 91/4 Somogyi Magda “Áldassék, ki igazságosan ítél” (Borüch dájén hóemesz)* 1944. júniusa óta nem élek Szécsényben, de időközönként hazalátogatok. Legutóbb 1982 nyarán jártam megint szülővárosomban és szokás szerint betértem a zsidó temetőbe is, hogy ezúttal diafelvételt készítsek a deportálásban meghalt zsidók em­ lékére állított oszlopról, és külön egy-egy képet Klein Arnold és Családja, vagyis Szüleim, Testvéreim, meg a legközelebbi hozzátartozóim névsoráról, hogy néha leg­ alább a nevüket láthassam. Néhány nagyon régi fotó megmaradt a Budapesten élő Nagynénémnél, azokat gonddal őrzöm, de Nagymamámról és Apám, Anyám testvé­ réről, azok gyerekeiről sajnos nem találtam fényképet, csak elmosódott arcvonalaikat őrzi az emlékezetem. Az emlékoszlop háromszázegy nevet so­ rol fel, amely önmagában véve is iszonyú szám, de ez is még megtoldható a várandós anyák névtelen magzataival, akiket a haláltá­ borok felé tartó marhavagonokban vetéltek el, meg Rusznyák Rózsi nevével, aki tévedésből kimaradt, azonkívül a szécsényi gyógyszerész házaspárral, Bolgár Miklós és Bolgár Miklós­ néval, akik elhurcolásuk reggelén bevették a maguk-készítette mérget és a lehetőségekhez képest fájdalommentesen haltak meg azon a szerelvényen, amely az első állomáshelyünk­ re, egy Szécsényhez közeli gyűjtőtelepre vitt bennünket. A Bolgár házaspárról kevesen tud­ ták, hogy zsidó származásúak, hiszen még fiatal korukban kikeresztelkedtek és asszimi­ lálódási törekvésük bizonyságául “Patika a Szentháromsághoz” címzett gyógyszertárat nyitottak, éppen a Szentháromság szobor mö­ gött, gondosan ápolva a szobor köré ültetett virágos kertet valamint a katolikus vallás ha­ gyományait. Több évtizedes fáradozásuk meddőnek bizonyult, a zsidó törvények épp­ úgy vonatkoztak rájuk is, ahogyan minden más zsidóra. Együtt indultak el velünk, de nem oda ér­ keztek, ahová mi. Amikor Anyám a vonaton ránézett a már mozdulatlanná merevedett há­ zaspárra, jobb keze mutató- és középső ujját a szájához érintette, majd bal tenyerébe dör­ zsölte - kézmosás jelképeként -, hogy “bróchet” mondhasson, félhangosan mormolta: “Bórüch dájén hóemesz”, Áldassék, ki igaz­ ságosan ítél. Ő mondta el a halotti imát a hozzátartozók helyett, szánva az üldözötteket, még akkor is, ha azok hitehagyottak voltak. Sárga csillagos sorstársaink Anyám szemében bűnbocsánatot nyertek. Diszkrimináció Pici gyerekkorom óta, ameddig csak vissza tudok emlékezni, zsidó voltom különös állapotot jelentett. Más, mint a többi gyerek. *A Szécsény-vidéki héber (askenáz) nyelvjárás szerint: “Áldassék, ki igazságosan ítél”. (a szerző közlése) 408 �pedig akkor még - a 30-as évek közepén - a felnőtteket nem sújtotta olyan erős diszkrimi­ náció, mint a zsidó gyerekeket. Iskolába már nem felnőtt kísérettel jártunk, tehát ki voltunk szolgáltatva a túlerőben lévő, hasonló korú gyerekeknek. Sokszor megvertek, leköpdös­ tek és csak ritkán úsztuk meg annyival, hogy végig kellett hallgatnunk a csúfolódó rigmu­ sokat: Zsidó, zsinegre való, Pesten van egy karó az is arra való. Volt egy másik népszerű változata is: Egy szem dió, két szem dió tátott szájú, büdös zsidó. Sokszor tettük meg sírva az utat a drága kis barátommal, Haas Pistával, aki bár szem­ beszállt a támadókkal, hogy megvédjen, de mindig ő húzta a rövidebbet, amiért tőlem elhárította a közvetlen veszélyt. Sokszor végződött sírással az egyenlőtlen hadakozás, Pista pedig visszakapta a sapkáját (amit elkoboztak, de vissza is adtak) -, mert nem megkárosítani, csupán megalázni akar­ tak ellenfeleink. A zsidóüldözés az én tudatomban olyan állapotként élt, amelyen nem lehet változtat­ ni, el kell viselnünk, mint valami velünk-szü­ letett kórt. Azután létrejöttek a zsidótörvé­ nyek, amelyek államilag szentesítették nega­ tív előjelű megkülönböztetésünket. “Gerópe” legyen! Hogy a Szécsényi Hatóság mennyire volt törvénytisztelő és milyen ügybuzgalommal hajtotta végre a zsidótörvényeket, ma már nem firtatom. Egy-két “apróságot” viszont megjegyeznék, amely még ma is feloldhatat­ lan szomorúsággal tölt el. Az egyik ilyen ren­ delkezés: Braun Sándor nevű nagybátyámnak be kellett szolgáltatnia az egyetlen szabóvasa­ lóját. Aki nem szabás-varrással tengette életét Szécsényben, az is tudja, hogy ezzel gyakor­ latilag megfosztották az amúgy is csekély ke­ nyérkereseti lehetőségétől. A szabóvasaló olyan nélkülözhetelen kellék egy férfiszabó számára, mint a tű vagy a varrógép. Az a rendelet országos érvényű volt, ám a 44 előtti évek folyamán, fokozatosan tették lehetetlenné a zsidó kereskedők, iparosok, al­ kalmazottak és egyéb foglalkozásúak egzisz­ tálását. (Zsidó nem lehetett többé kocsmáros, nem tarthatott trafikárút, később lisztet, cuk­ rot és más jegyre vagy nem jegyre kapható élelmiszert, stb.) Édesapám amúgyis hátrányos helyzetből indult, hisz ő maga is, Édesanyám is sokgyer­ mekes családból származott, a Szülők támo­ gatását nem élvezhették, ráadásul maguknak is négy gyerekük volt, nem csoda hát, hogy elsők között és legmélyebben sújtotta őket a zsidótörvények meghozatala. Apám hamaro­ san a szécsényi zsidó hitközség támogatásá­ ból élt. (Havi 25 pengő fizetést kapott.) Rend­ kívül ügyeskezű lévén csirkeólat fabrikált és baromfi tenyésztéshez fogott, hogy elláthassa élelemmel a családját. Az udvar elkerített kisparcelláját fölásta, zöldségfélét termesztett, a konyhánkban pedig egy szakajtóban terpesz­ kedett a tojásain Anyám kotlósa. Hihetetlen izgalommal vártuk a kiscsirkék születését, és családi krónikánk jeles eseményeként tartotta számon azt a napot, amikor az első kiscsirke feltörte a tojáshéját. Szépen növekedtek a csibék, már néhány hetesek voltak, tehát a kotlóssal együtt a csir­ keólban éjszakáztak, amikor egyik éjszaka hangos kotkodácsolásra riadtak a Szüleim. Apám ki akart rohanni, de Anyám nem enged­ te. Csak hajnalban, amikor már teljesen elült minden zaj, akkor ment ki Apám megnézni, hogy mi történt, és végtelen szomorúsággal látta, hogy egyetlen csirke sem maradt az ól­ ban, a kotlóssal együtt valamennyi eltűnt. “Gepóre” legyen - ("áldozat" legyen) mondta Édesanyám, hogy megvigasztalja Apámat, akinek a keserű válaszmosolyát, mint jellegzetes fényképét ma is tisztán 409 �palócföld 91/4 őrzöm. Kihez fordulhattunk volna panaszra, hogy megloptak minket, hogy megfosztottak egyetlen élelemforrásunktól, hogy korábban éhezésre ítéltek, mint a községbeli sorstársa­ inkat. Egy zsidó panaszát ki orvosolta volna, egyáltalán ki hallgatta volna meg? Sovány vigasztalásul hagyományainkhoz fordultunk, amelyek szerint haragvó Istenünk a békéltető áldozat láttán megenyhül irán­ tunk, könyörületessé válik és irgalmába fo­ gad. Ezért mondta drága Anyám Sándor bácsi vasalójára, a csirkéinkre és bármilyen csekély vagy súlyos anyagi kár ért, hogy “gepóre” legyen, ezzel engesztelődjék ki a zsidók Iste­ ne. A zsidókra vonatkozó tilalomözön való­ sággal elborított, ilyen volt többek között az utazási tilalom bármilyen járművön, amelyet Laci bátyám élete kockáztatása árán szegett meg és hazautazott Pestről elbúcsúzni. Akkor látta Szüleimet, két Testvéremet utoljára. A gyülekezési tilalomról akkor értesül­ tünk, amikor a rabbi felesége által fenntartott Irodalmi Kört a szécsényi hatóság feloszlatta. Ez az Irodalmi Kör abból állt, hogy a rabbiné zsidó írók alkotásaiból szemelvényeket olva­ sott fel a hetente egyszer tartott összejövete­ len és valamelyik gyerek elszavalt egy-egy verset, emelve az öszejövetel fényét. A gyüle­ kezési tilalmat nem sérelmezem annyira, azt viszont annál inkább, hogy Szécsényből lege­ lőször és egyedül a rabbit kellett sürgősen inernálni, magára hagyva kétségbeesett fele­ ségét négy kicsi gyerekével. A legidősebb hét éves volt. Pár napra rá aztán az egész családot elhurcolták, megfosztva őket attól a csekély és kétes vigasztól is, hogy legalább a község valamennyi zsidójával együtt űzzék ki az ott­ honukból: megfosztották őket barátaiktól, is­ merőseiktől is. A jogfosztottság stációit nem akarom, nem is tudnám rendre fölsorolni, inkább az 1944-es év első hónapjairól, a szécsényi gettó létesítéséről szólok - az utókor számára -, 410 hogy fennmaradjon, a szégyenletes történe­ lemről, amely “Szécsénynek, az Ipolyvölgye szívének, a Palócföld egyik büszkesésének” honismeretéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a többi: a már közzétett értékes, más jellegű tanulmány, krónika, pozitívan kor­ szakformáló esemény, amelyekről a Szécsé­ nyi Honismereti Híradó annyi szeretettel tu­ dósít. A gettó Napok óta rebesgették, hogy hamarosan gettóba tömörítik a község zsidó lakosságát, de a parancs egyelőre késett, és mi abban reménykedtünk, hogy vaklárma volt a hír. Gyógyíthatatlanul bizakodtunk, hogy nem fordul rosszabbra a sorsunk. Miből táplálko­ zott ez az elképesztő naivitás, miért hittünk szüntelen optimizmussal valami váratlan for­ dulatban? Az előzmények semmiképpen nem indokolták. Aztán egyik napon azzal a hírrel jött haza Apám, hogy másnap kezdődik a költözés. Ahol a zsidó templom és az elemi iskola ál­ lott, azt a két utcát jelölte ki a szécsényi ható­ ság gettónak. Itt már különben is lakott né­ hány zsidó család, Fischer rabbiék, Davido­ vics kántorék, Ungár Alfrédék, Sternék, Klein Arnoldék, Madarászék, Rusznyákék és a Már­ kus család. Ezek természetesen a lakásaikba fogadták a hozzátartozóikat, jóbarátokat, a kényszerű zsúfoltságot némileg azzal enyhít­ vén, hogy közelállók osztoznak a csöppnyi területen. Hogy mit jelentett az elkülönítés a zsidók számára, az már a lakáskörülményeikből is kiderül. A családom helyzetét pontosan isme­ rem, tehát arról szólok. Két szoba konyhás lakásban laktunk az iskola-házban. Hozzánk költözött a Nagyanyám, Klein Hermanné és Hajnal, a lánya. Nagybátyám, Braun Sándor és Felesége, és a fogadott gyerekük, Rosen­ feld Laci. Ők lakták a belső szobát, a külső szoba Anyámnak, Apámnak, Edit és Tibi nevű �testvéremnek és nekem jutott, a konyhába pe­ dig Klein Józsefné, Vilma nevű nagynéném a kislányával, Marikával költözött. Tehát tizen­ egyen éltünk egy kb. 38-40 négyzetméteres lakásban és sorstársainkhoz viszonyítva még nem is a legmostohább módon. A gettóba költözött zsidók néhány ruhada­ rabon és élelmen kívül jóformán semmit sem vihettek magukkal, mert a befogadók meg­ osztották a bútoraikat, edényeiket, és általá­ ban a létfenntartáshoz nélkülözhetetlennek vélt dolgokat a befogadottakkal, másra nem tudtak helyet szorítani. (Azért használom a “nélkülözhetelennek vélt” kifejezést, mert ha­ marosan - már az Auschwitz felé tartó vago­ nokban - megtanultuk, hogy a tiszta levegőn kívül jó ideig semmi sem nélkülözhetetlen, hiszen annak is híjával utaztunk négy napig a haláltábor felé.) Elkezdődött tehát a megpróbáltatásaink újabb szakasza: a gettóélet. Szigorú rendsza­ bályok határozták meg a napi programunkat. Ha jól emlékszem d.e. 10-től d.u. 6-ig volt szabad elhagyni a gettó területét, ezt az időt a felnőttek elsősorban élelemszerzésre használ­ ták, és megpróbáltak híreket szerezni, a nem zsidó kapcsolatokat ápolni (már amennyire a gyűlölet, megfélemlítés és más objektív ösz­ szetevők lehetővé tették azt) szóval valami módon kitörni a rács mögül. A rács majdnem szó szerint értendő, ugyanis egyre-másra ér­ keztek a parancsok, hogy palánkot kell építe­ nünk a gettó köré! Máig sem találok más ma­ gyarázatot erre, mint a szándékos megalázta­ tást, egyikét a számtalanok közül: talán így jobban hasonlítottunk a karámba terelt álla­ tokhoz. (Palánk nélkül sem mertünk kilépni tiltott időben a gettóból.) A fiatalok napközben a szűkreszabott he­ lyen, a kis utcákon sétálgattak, beszélgettek, próbáltak élni, amint az a tizenévesek létszük­ séglete, hogy találkozzanak egymással, ne­ vetgéljenek, “szórakozzanak”, amelyet azon­ ban hamarosan újabb szigorú rendszabályok­ kal szintén megszüntetett a hatóság. Az ösz­ szekötő gettóparancsnok, László doktor kö­ zölte a szülőkkel, hogy a zsidók ne lófráljanak az utcákon, ne csináljanak zsivajt, hanem hú­ zódjanak be a házaikba. Behúzódtunk tehát és jobb híján újabb sár­ ga csillagokat varrtunk, hogy minden ruhára, kabátra jusson és ne kelljen minduntalan le­ fejteni, majd átvarrni arra a ruhadarabra, ami­ ben kiléptünk az utcára. Rendelet határozta meg a napi programunkat, életmódunkat, mozgási területünket, már-már azt is, hogyan vegyünk lélegzetet. A szobák udvarra és utcára nyíló ablakait, amint leszállt az este, egyaránt fekete papírral kellett beborítanunk, és csak elsötétített lakás­ ban gyújthattunk villanyt, lámpát vagy gyer­ tyát, kinek mire tellett. (Ez a rendelet a hábo­ rúra való tekintettel viszont az egész községre vonatkozott.) A zsúfolt lakásban nehezen mozogtunk, mint említettem, a konyha szobává lépett elő, viszont a népes családunknak étkeznie kellett. A leleményes Apám fölállította az udvarban a sátrat, amelyet a hagyományaink szerint sáto­ ros ünnepen használtunk, ott étkeztünk és a gyorsforralónak nevezett pici kis spirituszfő­ zőn készült naponként szegényes ebédünk. (Háromlábú pici vas állvány, köralakú tálká­ val, a tálkában spiritusz, rajta rácsos fedél, amin az edény állt.) Élelemnek szűkiben vol­ tunk, nehéz volt a beszerzés és a kevéske cse­ reárunk is alaposan megcsappant. Édesapám egykori fűszerüzletéből még maradt némi kö­ ménymag, bors, szegfűszeg, só, paprika és egyéb fűszeráru, amit a szigorú tilalom elle­ nére is kicsempésztünk a gettóból és elcserél­ tük krumplira, káposztára, vöröshagymára, zöldségfélére. A szigorú tilalom a helybeli ter­ melőket is meggátolta, hogy bemenjenek a gettóba és a termékeiket eladják, elcseréljék, esetleg elajándékozzák a zsidóknak. Nagyon kockázatos volt az ilyesmi, mert azonnali internálással fenyegették a törvényszegőket 411 �palócföld 91/4 - mármint a zsidó törvényszegőt tudomá­ som szerint nem-zsidó lakost soha sem kaptak törvényszegésen, legalábbis semmiféle retor­ zióval nem éltek velük szemben. Gettóéletünk “változatossá” tételéről a zsidótörvények gondoskodtak, de hogy a szé­ csényi hatóság mennyire buzgón hajtotta vég­ re azokat, és kifogyhatatlan fantáziával, mennyivel licitált rá, arról nem tudok utólag, jó negyven év távlatából pontos mérleget ké­ szíteni. Annyi bizonyos, hogy az újabb és újabb rendeletek országos, vagy csupán helyi jellegét megállapítani nem állt módunkban: a zsidóknak már régen (természetesen térítés nélkül) be kellett szolgáltatniuk a rádióikat (zsidó ne hallgasson rádiót). Újságot nem já­ rathattak és - balszerencse vagy szerencse(?) - teljesen elapadtak a hírforrásaink, a gyéren beszivárgó híreket nem-zsidó régi szomszé­ dainktól szereztük, akik jó vagy rosszindulat­ tól vezérelve félelemből, szánalomból vagy mert maguk sem tudták, nemigen tájékoz­ tattak a valóságos politikai helyzetről. Noshát, miben állt a foglalkoztatásunk? Egy napon összeszedték a gettó fiatalságát és elvitték dolgozni. Vagonokba raktunk bakan­ csokat. Ásót, kapát és egyéb mezőgazdasági szerszámokat vittünk egyik raktárból a másik­ ba, földet talicskáztunk ide-oda, aminek a hasznát vagy értelmét sem akkor sem utólag nem láttam, de nem is kutattam. (Azt hiszem, amióta eszméltem, ismertem azt a törvényt, hogy a zsidóknak tudomásul kell vennie: más mint a többi, ne fürkéssze, mit, miért kell tennie.) Erre a munkára csak két-három alka­ lommal vezényeltek, többször nem. Azt vi­ szont kihirdették a gettóban, hogy amikor megszólal a légiriadó, akár éjjel, akár nappal, a zsidók ásóval a kézben induljanak a meg­ adott helyre, és álljanak készenlétben - esetle­ ges bombázás utáni - romeltakarító munkára. A légiriadó sokszor megszólalt gettóéle­ tünk néhány hetében, de bölcs Édesapám ta­ nácsára soha nem mentünk sehova, és amint 412 megtudtuk, lassanként a többiek is elmara­ doztak, ugyanis a megadott helyen a zsidókon kívül senki nem volt, aki számonkérte a pa­ rancsvégrehajtást vagy további paranccsal el­ látott volna. Gettóéletünk napjait önmagában véve a létünk megszervezése is betöltötte, mert főz­ ni, mosni, tisztálkodni, takarítani olyan lakás­ ban, ahol minden tenyérnyi hely a képtelensé­ gig ki volt használva, szinte emberfeletti munkának számított. Ám ezt “megkeserítet­ te” (nem humoros ilyen összefüggésben ez a szó?) még a zsidók rettegéssel teli percei, megfélemlítésük és kínzatásuk fokozásakép­ pen az, hogy egyre sűrűbben rendelték raport­ ra a gettóparancsnokot. Egyik napon pedig azt a fenyegető üzenetet hozta, hogy ha még­ egyszer légiriadó esetén valamelyik zsidó fényjelet ad le az ellenséges repülőnek, akkor a még otthon lévő férfiakat is kivétel nélkül azonnal internálják. A megfigyelés szerint a fényjel a zsidó iskola felől volt észlelhető, de nem tudták pontosan kideríteni, hol történt és ki volt a bűn elkövetője. Szörnyű pánikban ült össze családunk és Vilma néném töredelmes vallomást tett házi ítélőszékünk előtt. Az tör­ tént ugyanis, hogy a kislánya éppen szamár­ köhögésben szenvedett, a fuldokló köhögést viszont hányás követte minden alkalommal. Azon a bizonyos éjszakán Vilma néném “adott le” fényjelzést, ugyanis a konyhaablak­ ra már nem jutott fekete papír és amikor Ma­ rikát elővette a roham, Vilma néném a sötét­ ben sehol sem találta az éjjelit, hogy abba, és ne az ágyneműre hányjon a gyerek, rémületé­ ben meggyújtott hát egy szál gyufát abban a vélt hitben, hogy a néhány másodpercig tartó fényt úgysem veszik észre. Tévedett. Túléltük szerencsésen a fényjel-históriát, amikor újabb rendeletet közvetített László doktor. Nevezetesen 24 órán belül min­ denfajta értéket, gyűrűt, drágakövet, ara­ nyat, ékszert, stb. be kell szolgáltatni a zsi­ dóknak. Kizárólag a jeggyűrűt tarthatják meg �egyelőre. - Minden új rendelet tápot adott a félelem szülte találgatások kifogyhatatlan özönének. Egymást riogattuk olyasmivel, ami a hivatalos előzmények természetes reakciója volt, mint az is, hogy hamarosan házkutatás lesz, és ahol megengedhetetlen mennyiségű élelemre, ruhaneműre, textiliára vagy más holmira akadnak, ott a tulajdonost szörnyű büntetéssel sújtják. Elkezdődött hát nagy ti­ tokban a csereberélés, este, sötétedés után be­ surrantunk egymás lakásába, és a szappantól, törülközőtől, konyharuhától kezdve egy-egy vég vászonig gazdát cseréltek a holmik, pon­ tosabban: anyagi javainkat elosztottuk egy­ más között, hogy mindenki megengedhető szinten birtokolja mindazt, amit pár héttel ké­ sőbb amúgyis ott kell hagynia, máig sem tud­ ni név szerint kiknek a számára. Az anyagi javak biztonságba helyezése már régen gondot okozott, mert az utolsó pil­ lanatokig nem hittünk a megsemmisítő láge­ rekről szóló “rémhíreknek”, nem hittük, hogy ki akarnak irtani minket, amiért zsidók va­ gyunk. Az értékek beszolgáltatása úgy látszik nem történt olyan mértékben, ami kielégítette a Hatóságot, ezért az értékrejtegetéssel vádolt családok tagjait megkísérelték egyenként szó­ ra bírni. A zsidó elemi iskola osztálytermében ült össze a vallató bizottság, és bár halálbün­ tetés terhe mellett tilos volt elárulni, hogy mi­ lyen módon folyt a kihallgatás, az mégis kiszivárgott. A gyanúsított férfiak és nők mezte­ len talpait addig korbácsolták, amíg vagy megúnták a pribékek vagy mégiscsak előke­ rült egy-egy nyakék, gyűrű, lánc vagy drága­ kő. (Tanúsíthatja az életben maradt és az auschwitzi lágerből hazatért Gróf Marika mai nevét nem tudom - , akinek az Édesanyját ölben kellett hazavinni a kihallgatásról és utá­ na még napokig nem tudott talpraállni.) Transzportálás Június első napján történhetett, már régen nem tartottam számon a dátumokat - amikor újabb parancs érkezett. Minden személy cso­ magoljon hátizsákba egy váltás fehérneműt, egy váltás ruhát, egy pár cipőt, két pár zoknit, hat zsebkendőt, készítsen össze ágyneműt és álljunk útrakészen, mert bármelyik pillanat­ ban munkára transzportálhatnak, ismeretlen helyre, a fölkészülésre viszont csak harminc percnyi időt adhatnak. “Megható humanitás­ sal” gondoskodtak rólunk, amint az a későb­ biekből is kiderült. Összecsomagoltunk és néhány óráig ke­ rülgettük a tizenegy hátizsákot, botladoztunk közöttük, aztán mindent visszaraktunk a he­ lyére, mert az ingerültség kiapadhatatlan for­ rása lett az iszonyatos helyszűke, ahol már a felnőttek sem tudták fegyelmezni magukat, nemhogy a lakásban élő két kicsi gyerek. Azt hiszem, június 6-án történt, a keltezés nem biztos, csak az időpont, hogy hajnali négy órakor riasztották a gettót. Elérkezett az indu­ lás ideje. Harminc perc alatt kellett felöltözni, elkészülni, hátizsákokba rakni az engedélye­ zett holmikat, kitenni az udvarra és ágynemű­ vel együtt kimenni a lakásból. Az ajtót lepe­ csételték, többé nem volt szabad oda belépni. Összecsomagoltunk tehát egy fél óra alatt, a két kicsit is felöltöztettük. - Honnan volt annyi önfegyelme a hét és tíz éves gyereknek, hogy egyetlen zokszó nélkül keltek föl, öltöz­ tek, készülődtek? Honnan volt Apámnak annyi ereje és ideje, hogy mindnyájunk háti­ zsákját bekötözte? És Anyámnak, aki meg­ nézte, hogy nem felejtettünk-e ki valamit, reggelit készített, kávét, kenyeret! Aztán ki­ mentünk az udvarra. Miután lepecsételték a lakást bármelyik pillanatban parancsot kap­ hattunk az indulásra. Anyám még megfőzött két tojást a gyorsforralón, hogy az üveg lek­ váron és kenyéren kívül legyen egyéb élel­ münk is az útra. Ennivalónk más, akkor már nem volt. Hajnali fél öttől a szabad ég alatt járkál­ tunk, batyúba kötött ágyneműinken üldögél413 �palócföld 91/4 tünk, és vártuk az indulás pillanatát. Az iskola udvara megtelt gyerekekkel, a kicsik felélén­ kültek, a felnőttek egyre fáradtabbak lettek és órákig nem történt semmi, leszámítva azt, hogy olyan elemi csapás is sújtott bennünket, amiről igazán nem tehetett a hatóság. - Nyolc óra körül eleredt az eső és nem húzódhattunk fedél alá. Bőrig áztunk, ronggyá ázott a csalá­ dok dunnája, párnája, hátizsákja. De Isten ki­ választott népének hihetetlen szerencséjére a kiadós záport estig tartó napsütés követte, megszáradtunk, igaz, hogy sárosak, szennye­ sek lettünk és nem volt hol megmosdanunk, de legalább nem fáztunk. Szívfacsaró látvány volt Rusznyák Rózsi­ nak a négy év körüli kislánya, aki mezítláb, csapzottan - kétágú hajfonatának csak egyiké­ ben volt egy kibomlott piros masni - ott kó­ válygott sírva a zsibvásártelephez hasonló is­ kolaudvaron, karjába szorítva fakanálból ké­ szített bábuját. Hol egyik, hol másik család szánta meg és nyomott a kezébe egy darabka zsíros vagy lekváros kenyeret. Neki nemcsak hátizsákja, cipője sem volt a nagy útra. De talán ennél az elárvult gyereknél is jobban szántuk a Schwarcz házaspárt, aki egyedül maradhatott Szécsényben, mivel Schwarcz bácsi száz százalékos hadirokkantsága révén olyan érdemeket szerzett az első világháború­ ban, amelynek fénye egy időre elhomályosí­ totta zsidó voltát. Aggódtunk értük, hiszen Laci nevű nevelt fiukat már munkaszolgálatra vitték, féltettük, mi lesz velük teljesen egye­ dül, zsidók nélkül ebben az iszonyú világban. “Szerencsére” alaptalan volt az aggodal­ munk, ugyanis az a hír járta, őket éppúgy elhurcolták, ahogyan minket, de érdemeikre való tekintettel megkülönböztetett módon, vagyis néhány nappal később, barátaiktól, is­ merőseiktől megfosztva, idegen csoporttal. Végre délután négy órakor sorakoztattak, és az úttesten vonultunk végig elcsigázottan, iszonyú bugyrainkkal, az elnéptelenedett köz­ ség főutcáján a vasútállomásra, ahol a zsidók 414 számára fönntartott szerelvény elindult ve­ lünk számomra ismeretlen helyre, otthonaink­ ból való kiűzetésünk első állomására. Hogy útközben szálltak-e föl a vonatra a csendőrök német járőrökkel, vagy Szécsény­ ből utaztak velünk, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy utazásunk alatt gondosan megvizsgálták hátizsákjaink tartalmát, kézi­ táskáinkat, az értéknek vagy luxusnak ítélt személyes holmijainkat elszedték. Elvették Edit nővérem kis fém púdertartóját, más nők­ től is a rúzst, púdert, retikülbe való tükröt, egyéb csecsebecsét, ahogyan a férfiaktól is ha hoztak magukkal - az értékesnek ítélt ké­ zelőgombot, bicskát és hasonló apróságot, amelyekhez talán, mint emlékhez ragaszkod­ tak, mert legközelebbi hozzátartozóiktól kap­ hatták. Itt “szabadítottak” meg további fölös­ leges holmijainktól, vagyis láncokat, egyéb apróságokat mindent “átvettek megőrzésre”. Szürkületkor állt meg a szerelvény általam ismeretlen helyen, nyílt terepen, ahol leszállí­ tottak és néhányszáz méter gyalogút után egy majorba tereltek. Annak egyik hodályát fog­ lalhattuk el. Ebben a hodályban a megaláztatásunk az eddigieknél ha lehet még “magasabb” szinten történt. A családokat (férfiakat, nőket vegyesen) egy-egy sarokban mégegyszer ellenőrizték, nem rejtettek-e el maguknál valamilyen érté­ ket, hogy nem játszották-e ki a törvényt, és mégiscsak magukkal hozták a be nem szol­ gáltatott kincseiket. A testi motozás a következőképpen zaj­ lott: le kellett meztelenre vetkőznünk. A mi családunkat a Szécsényben mindenki által Gólya néninek hívott szülésznő vizsgálta meg - ma sem tudok elérzékenyülés nélkül gondol­ ni őszinte emberségére, és arra, hogy milyen kelletlenül tett eleget a parancsnak. Tehát vet­ kőztünk. A kis Öcsém előtt vetkőztünk, aki­ nek ma is látom a szemét, iszonyat ült ben­ ne, hogy látva Apánk, a család támaszának, �erősségének kiszolgáltatottságát. Rémülete fokozódott, azért hogy hogyan létezhet olyan hatalom, amely Apánknak, Anyánknak egya­ ránt parancsol, amely előtt ők is védtelenek. Talán most döbbent rá először tízéves életé­ nek ártatlan tudatosságával, hogy a zsidó m á s , mint a többi ember. Apám sosem vetkőzött le a gyerekei előtt, és mi nem mertünk egy­ másra nézni, mert szégyelltük, hogy Apánk meztelen. Edit nővérem éppen gyengélkedő időszakában volt és Anyám félénken kérte Gólya nénit, hogy neki ne kelljen levetnie a bugyiját. - “Jól van, jól van, hiszen ismerem magukat Kleinné asszony.” - Ma is hallom a szavait. Nagy bátorságra, mély humanitásra vallottak. Túlestünk a testi motozáson, mindenki, kivétel nélkül. A tíz hónapos csecsemőtől kezdve - ilyen is volt közöttünk - a legöregeb­ bekig. Nem tudom, hogy találtak-e valakinél valamit, nem valószínű, de hogy miért kellett az utolsó kontrollhoz is egy madame, azt nem nehéz kitalálni. Keservesen telt az első éjszaka. Az elcsi­ gázott emberek nemigen tudtak aludni, a lét­ bizonytalanság, a jövőtől való félelmen kívül egyéb okok is ébren tartottak bennünket. Minket, Szécsényben, a községben mindenki által jól ismert, jámbor, elmebeteg nagyné­ ném, Hajnalka nem hagyott aludni, de akinek még úgy ahogy lehetett parancsolni, és ha nem is ment simán, valamiképp mégis hajlan­ dó volt a földre ágyazott fekhelyén maradni. A másik szerencsétlen viszont, a “Kisfejű Klári", aki negyven év körül lehetett akkor, értelme pedig a két-három éves gyerek szint­ jén mozgott, sehogysem tudott beletörődni a szokatlan körülményekbe, egész éjjel járkált az emberek testein taposva - nagyon szűk he­ lyen kellett elférnünk -, ami érthető, hangos méltatlankodást, ordítozást, szitkokat váltott ki az emberekből, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Parancsnokunk továbbra is László doktor maradt, ő tájékoztatott a további teendőkről. A fiatalokat nappal mezei munkára vezényel­ ték, ennek fejében reggelenként tejet kaptunk, és emlékezetem szerint még némi krumplihoz is jutottunk, amit az “otthon” maradott idő­ sebbek megfőztek. Hogy hány napig tartott az új gyűjtőtábori életünk, nem emlékszem. Zaklatott létünk, a hontalanság, álmatlanság, kimerültség miatt képtelen voltam számontartani a napokat, nem is érdekelt, inkább az izgatott, hogy mi­ kor megyünk már tovább, arra a “végleges” helyre, amiről óráról-órára újabb hírek ke­ ringtek, és amit annyira vártunk, mert vala­ hogy úgy képzeltük, hogy végzendő munkánk ellenszolgáltatásaként megfelelő szállást és munkabért fogunk kapni. Ott átvészeljük va­ lahogyan a háborút, és a fölszabadító angol vagy orosz csapatok igazságot szolgáltatnak, visszakapjuk léthez való jogunkat, és új jövő vár a zsidóságra. Kevés idő teltén, zárt marhavagonokban (egy vagonban kb. 80-82 ember) 1 ivóvízzel teli vödörrel, 1 szennyvödörrel, nagyon kevés élelemmel útnak indítottak bennünket az auschwitzi haláltáborba. 415 �palócföld 91/4 K Ö ZÉ LETI, IRODA LM I. MŰVÉS ZETI FOLYÓ IRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-367, 32-11-760 416 �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet benyújtani a PALÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány kategóriában I. díj: 20 000 Ft II. díj: 15 000 Ft III. díj: 10 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 20 000 Ft II. díj: 15 000 Ft III. díj: 10 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PALÓCFÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �25.- Ft KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bdfca4bfda9d297ce8bfc02651e969ac.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika