https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/44fc902c44917766a04a0ab82f7db1f7.pdf 6c941d6e8baf6a9042b4507c91648245 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/3. május-június �A Palócföld folyóirat 1991/2 számában közölt Kovács Sándor Iván - Praznovszky Mihály Arany János és Madách Imre nógrádi találkozásáról írott tanulmányait Keresztury Dezső előszavával, függelékül pedig Arany-Madách levelezésével, vala­ mint a két költő kézírásának fakszimiléivel, korabeli illusztrációkkal kiegészítetten Két költő egy szekéren címmel a salgótarjáni Mikszáth Kiadó jelentette meg a Könyvhét alkalmával. �palócföld 91/3 Tartalom Szepesi József kisprózái Tandori Dezső versei 213 220 VITA Speidl Zoltán Széljegyzetek egy vitához Horpácsi Sándor Értéktérkép Simor András Az én ellenzékiségem Petronyák László A csodavárás csapdáinak veszélyei Rákos Csaba Miért, történt itt valami? Németh János István: Hajnal: Európa-variációk 223 229 234 236 238 242 MŰHELY T.Pataki László Madáchné sírjánál (riport helyett) Dobai Péter Magyar öntudat-zúzda: 1949-1990...?! (esszé) 249 259 HAGYOMÁNY Batta István A széncsata történetéhez I. (tanulmány) 269 TOLLPRÓBA Bódi Ildikó A köpködő kobra (karcolat) Lőrinczy István Édenkerti intermezzó (kisregény részlet) 270 279 MÉRLEGEN Csongrády Béla A rejtélyes Orwell (értekezés) 283 ABLAK Tóth Sándor Kövek és repkény (utijegyzet) 287 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Mlinárik István Arcok a menekülttáborból (visszaemlékezés) Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett III. (visszaemlékezés) 292 298 PALÓCFÖLD HÍREK 308 211 �palócföld 91/3 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-367 11-760 Telefax 11-119. Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E SZÁMUNK SZERZŐI: Batta István kutató (Salgótarján), Bódi Ildikó tisztvi­ selő (Salgótarján). Csongrády Béla szerkesztő (Sal­ gótarján), Dobai Péter író (Budapest), Habonyi Zoltán egészségügyi dolgozó (Salgótarján), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc). Lőrinczy István író (Sal­ gótarján). Mlinárik István 1956-ban a Nógrád Me­ gyei Tanács művészeti előadója, majd a forradalom alatt a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság Elnökségé­ nek elnöke (Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen) Németh János István népművelő (Rétság-Salgótar­ ján) Petronyák László országgyűlési képviselő (Bu­ dapest), Rákos Csaba tanár (Salgótarján) Simor András író, költő, műfordító (Budapest) Speidl Zoltán országgyűlési képviselő (Salgótarján) Szepesi József költő, író (Budapest), Tandori Dezső (költő, író. műfordító (Budapest). Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), T.Pataki László szer­ kesztő (Salgótarján). E számunk illusztrációs anyagát a Nógrád Megyei Múzeumok salgótarjáni Mikszáth Kálmán emlék-ki­ állításának anyagából válogattuk (Fotó: Buda László) Szepesi József kisprózáihoz készüli fotók Buda László munkái. Vita rovatunkhoz készült grafikát Orosz István készítette. Hibaigazítás: lapunk második számában megjelent Kovács János Iván és Praznovszky Mihály irodalmi tanulmányainak kiadója helyesen: Mikszáth Kiadó, Salgótarján Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest. V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 21-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555/8867. Index 25-925 212 �palócföld 91/3 Szepesi József Erkölcsök “Erkölcstelenség az az erkölcs, mely nem azonos a mienkkel." (Anatole France) Antimorális cselekedeteim egynémelyikére - oly régen történt - nem, vagy csak halványan emlékszem. Szegény anyám jajveszékelős emlékezete szerint közszemérem elleni vétségért valószínűleg már három és fél éves koromban felelősségre vontak volna a mennyországban, ha nem élem túl a tüdő-mellhártyagyulladást. Tél volt ugyanis, amikor életemben legelőször anyaszült meztelen hátat fordítottam a családi tűzhely melegének. Esztelen elhatározásom oka. állítólag, a durván összetákolt, csikólábú öntöttvas kályha volt, amit a haldán guberált sifer méregvörösre hevített. Az eltűnésemet követő riadalom közepette - miután sebtében kiszellőztették a lakást félájult anyámnak természetesen eszébe sem jutott megtudakolni tőlem, mi okból szórtam a sparherd izzó platnijára szegedi pirospaprikát. Könnyes szemében szeretetreméltó, ártatlan “ördögfióka” voltam akkor is, amikor (néhány hónappal később) hiányos anatómiai ismeretei­ met egy, a kishúgom felboncolására tett kísérlet kapcsán próbáltam gyarapítani. Megúsztam a felelősségrevonást, amikor hat évvel öregebb bátyám és társa “bűnperében” hirdetett ítéletet a családi tanács. Igaz, az én vétkem mindössze az volt, hogy amíg ők ketten a szomszédasszony csitri lányát felváltva “agyusztálták”, nekem a sparherd lankadó tüzét kellett élesztgetnem. A rám szabott feladatot mindenesetre messzemenően teljesítettem; a félőrült anya kezében vészesen füstölgő, tüzes piszkavas, amellyel lánya altestéből akarta kitömjénezni a gonoszt, legalábbis ezt mutatta. A piszkavasat persze a szülő utasítására szintén én hevítettem nagy buzgalommal tüzesre; bosszúból, miután a leány kiskoromra való hivatkozással velem nem volt hajlandó szerelmeskedni. Gyermekded vétkeim megtorlatlanok maradtak. Annál fájdalmasabban érintettek azok a szankciók, amelyeket már iskolás koromban, legtöbbször vétlenül kellett elszenvednem. Nem állítom, hogy származásom miatt kerültem a szamárpadra. Azt sem, hogy a legfegyelmezettebb tanuló szobrát rólam lehetett volna megmintázni. Azt viszont igen, hogy a magyar nyelvtant, irodalmat, történelmet egy osztálytársam sem ismerte jobban nálam. No persze, énnekem nem volt sötétkék köpenybe bújtatott füzetem, könyvem, se golyóstol­ lam, se színes ceruzám; ez súlyos véteknek minősült, különösen az osztályfőnök szemében. Bűnömet ráadásul nemegyszer betetézte a nincstelen famíliák csemetéire jellemző lovagiasság. Nem voltam hajlandó például tollbamondáskor eltakarni a papírlapot osztályeminens padszom­ szédom elől, aki mellé büntetésből ültettek egy órára. Vagyis: fittyet hánytam az osztályfőnöki utasításra. A kölcsönkapott papírt ily módon a saját erkölcsi normám szellemében használtam, ezért nem éreztem lelkiismeretfurdalást. Egyest kaptam viszont a dolgozatomra, mert a 213 �palócföld 91/3 szemfüles tanárnő szerint sem követhettük el mindketten egyformán ugyanazt a helyesírási hibát. Annak gyanúja természetesen fel sem vetődött, hogy “lesipuskás” esetleg ideiglenes padtársam, a gyárigazgató lánya is lehet. Csöppet sem csodálkoztam tehát, amikor a nagyszü­ netben a szőke szépség kissé elpirultan szememre vetette, hogy dolgozatára ő bizony az én hibám miatt kapott csupán közepes osztályzatot. Mindazonáltal testvériesen megosztotta velem a tízóraiját. A sors ingoványában azóta hínárként fogva tart nap mint nap vétkemül felrótt lenni akará­ som és árvaságom. Groteszk viszonyaink Már egészen apró babakorában megkapta a cigányoknál szokásos ragadványnevet (szem­ ferdüléssel született és folyton az ég felé bandzsított) nem sokkal azután, hogy Kádár kézzel­ fogható bizonyítékát adta Kopi iránt táplált forró szerelmének, két putri közt, egy sötét szoros­ kában. Csillagvizsgáló, persze, ekkor még mit sem sejthetett erről. Jó pár év múlva jutott tudomá­ sára az is, hogy Kádárt nem sokkal később, hajnalban, a Nagyállomás közelében elütötte egy vonat. Az ő szemében, tehát nem volt különösebb jelentősége ennek a balesetnek. Azon viszont módfelett csodálkozott, hogy Kopi hosszú évek eltelte után sem lett hűtlen megcsonkult hitveséhez, sőt, féltucat szutykos aprósággal is megajándékozta. A Kádárnak, tudniillik csak a két lábát és az egyik karját vágta le tőből a vonatkerék. Mindazonáltal csöppet sem volt irigylésreméltó a helyzete. Főként, ha becsiccsentett s az épkézláb cigányemberekhez hasonló­ an, ő is meg akarta rugdosni a feleségét. A Kádár iránt érzett részvét Csillagvizsgáló részéről ilyenkor valószínűleg tovább fokozódott. Kádár érzelmeiben azonban a sors túlságosan meg­ rongálta a relét, mely által felfoghatta volna ezeket az impulzusokat. Egymáshoz való viszonyuk hasonló az efféle embereknek. Hasonló volt az én serdülőko­ romban is. Fatyi félvér fiával például, gyakran mindketten ugyanabba a lányba voltunk szerel­ mesek, s a lányok eleinte mindig jobban kedvelték őt nálam. Nem csoda, hiszen nagyon jóképű srác volt, szépen énekelt és gitározni is nagyszerűen tudott. Egyetlen problémája volt csupán: az egyik lábára kissé bicegett. Groteszk viszonyaink, jobbára a titokzatos zsidó templom kétes hírű szomszédságában, bűzös, homályos kis szegletekben szövődtek - hamisítatlan alvilági környezetben. Az ifjú naplopók egyik legkedveltebb találkahelye volt abban az időben ez a környék, nevezetesen a Winter udvar. Itt tanyáztak a legkeményebb öklű suhancok és a legszebb alakú lányok. Idegennek - sötétedés után különösen - nem volt ajánlatos az udvarba merészkednie. Az ódon terméskőházak nyirkos falai között ízlelgettük a bűnt és a szerelmet. Szép Ica miatt, emlékszem, a Fatyi gyerek legszívesebben lerúgta volna fájós lábával a szívemet. Mérhetetlen dühéből azonban csupán egy könnyes kifakadásra tellett a lány felé. - Nézz rá és rám - zokogott. - Hát nincs neked szemed...?! S a Szép Ica nagy dióbarna szeme megvetően és kihívóan csillogott. Éppúgy, mint néhány héttel később, amikor énvelem szakított... 214 �palócföld 91/3 215 �palócföld 91/3 Mendemondák Ha - igen ritkán - összeverődik néhány “ős-hegyilakó”, mondjuk a Sörbár teraszán, a jóképű pincér, a híres prímás rokona elmeséli, hogy kivételes képességű unokabátyját már zsenge gyerekként kivételes személyiségként kezelték. Ő volt ugyanis a régi cigányiskolában az egyetlen tanuló, akit még mindig pelenkázni kellett. S a híres prímás sem lódít valószínűleg, amikor a kategóriavizsgákkal kapcsolatos élményeiről mesél. Eszerint, egy ilyen alkalommal megkérdezték a segédprímást, hogy olvassa-e a kottát. Ő ugyan nem - hangzott a válasz - , de a felesége olvasgatja néha. Ennek ellenére kiváló, főfoglalkozású muzsikus, mert a cigányze­ nészek szerint “nem nagy ész, nagy vér kell a jó cigányzenéhez.” Így a kötelező esti gimnázium legtöbb esetben mulatságos formaság. Arra a kérdésre például, hogy ismeri-e Petőfit, az egyik irodalomórán így válaszolt a cigány: - Már hogyne ismerném, kérem... Bejár minden este az étterembe... Nagyon szereti a romákat... Régen, a cigánytelepen nem voltak ilyen “iskolázott” zenészek. A vélt felsőbbrendűséget sem az ábrázatukon viselték. Muzsikálni azonban nagyszerűen tudtak. Fényes Misire, Kadaj­ csik apjára, ma is sokan és szívesen emlékeznek. Abban az időben volt híres (talán a leghíre­ sebb) Botos Bandi is. Pucinál, - Dratvás bátyjánál, - a Puru Pistán kívül több, régi. ízes magyar nótát nem ismert messzeföldön senki. Aztán ott voltak a Gaborák, akiknek immár az utódaik híresek. Kajtán Karcsi, a cimbalmos, a Somlyó-szénbányatelep palahányójának, a haldának köszön­ heti, hogy zenész lett. Vagyis: az anyjának és három nővérének, akik a haldán éveken keresztül keservesen összeguberált szén árából vásárolták meg számára a hangszert. Nagybátyja, Sánta Lajos csúnyán összeveszett Kajtánnéval, nem is szóltak többé egymáshoz. A Sánta, állítólag, nővére temetésére sem ment el. Miért? Sajnálta volna az akkor még szívós, hihetetlenül energikus asszonyt, aki özvegy lévén, görnyedt vállain cipelte a családfenntartás súlyos kötele­ zettségét, míg fia, akit a szellőtől is óvott, naphosszat a drága, öreg cimbalommal bíbelődött? Mert való igaz, Kajtánné kegyetlenül sokat dolgozott azért, hogy fia “úriember” lehessen. És nem csak ő, három eladó lányának is könyörtelenül húznia kellett az igát; anyjuk e tekintetben nem ismert semmi tréfát. Ráadásul a legelemibb szülői gyöngédséget is nélkülözniük kellett. Arra öccsüknek nagyobb szüksége volt. Ám az is lehet, hogy a Sánta már abban az időben szakítani akart a hagyományos cigány életmóddal, miután a hadifogságban(?) különféle szemi­ náriumokra járt. Épp ezért hazatérése után a cigányhegyen (valószínűleg elsőként!) megalakí­ totta a Cigány Kommunista Pártot. Legfontosabb tennivalójának természetesen, az új politikai funkciók, a szerepek elosztását tekintette. Eszerint ő lett Lenin elvtárs, a szervezet korlátlan, teljhatalmú vezetője. A tagoknak mindig így kellett szólítaniuk őt, még Sztálinnak is, akit felváltva, vagy a Murga Rudi vagy a Káko Jani személyesített meg. S ha netán, valaki vétett e szabály ellen, azt ideológiailag képzetlennek nyilvánította, ami a pártból való azonnali kizárását jelentette. Meglehet, Kajtánné is efféle szabály ellen vétő személynek minősült Sánta Lajos szemében. Csakhogy őt nem fegyelmezhette a párt vasszigorával, mert ő egy egészen más szervezethez tartozott. Ennek a szervezetnek nem volt politikai neve. Ezt a szervezetet életszükségletnek hívták, s a sajátos ősi cigány érzelmek és hiedelmek ideológiáján alapult. Anélkül persze, hogy tagjainak a leghalványabb fogalma lett volna erről. 216 �palócföld 91/3 Kajtánné egyébként különbnek érezte magát a legtöbb telepi cigánynál. Ebben hasonlított testvéréhez, Sánta Lajoshoz. Csakhogy ő a saját szervezetében halálosan komoly küzdelmet folytatott a jobb, emberségesebb életért, amelyben, tudta, már csak a fiának lehet része. De tudta azt is, hogy erre csak egy lehetősége van: taníttatnia kell a gyereket bármilyen áldozat árán, mert a jövő záloga a jó muzsika. Így gondolkodott különben abban az időben országszerte a legtöbb cigány. Puci gyerekei, Firka meg a Cicu Pista is nagyreményű “zenésznövendékek” voltak, de őket a modernebb hangszerek érdekelték. Dob, gitárkísérettel gyakran énekeltek divatos angol nyelvű slágereket esténként a “villanyfa” alatt. Ez volt a cigánytelepi gyerekek legnépszerűbb esti találkozóhelye. Az oszlop érdes, gázolajos törzse köré mézszínű ernyőt vetített a sápadt fénnyaláb, néhány tenyérnyi reményt a végtelennek tetsző éjszakában. Mert furcsamód, akkor hold is ritkán volt az égen. S legtöbb esetben sűrű, ragacsos sárban ténferegtünk, melynek romlott szilvalekvár szaga volt. Talán a sok húgytól, amit a Bárkányi Bözsi mindig közénk loccsantott, ha túl hangosan szórakoztunk. Egyébként a kutya sem törődött velünk. Kedvünkre röhöghettünk a szánalmasan apróra töpörödött öreg Csopánén, aki az éjszakában kódorgó macskáját szólongatta. “Cecokám. cec, cec...!” - vonított hosszan, panaszosan. Néha elindultunk körbekoslatni a telepet. Falkába verődve, mint zsákmányra éhes kis kopók, szaglásztunk, tapogatóztunk szűk szoroskákban. pléh- és rőzsekerítések között. Ez volt a leskelődés. Egyik-másik viskó ablakából gyér világosság szűrődött ki itt-ott még gőzölgő ürülékre. Ez volt a látvány. Hajnalonként, amikor már elcsendesedett a telep, Janó. maga faragta hegedűjén gyakran órákig játszott furcsa, senki által nem ismert szerzeményeket, mely valójában nem is volt zene. inkább egy nagy, kínlódó lélek vergődésére emlékeztetett. S ettől mindig vonítani kezdtek a kutyák. Akárcsak azon a hajnalon, amikor meghalt az apám. Szikrázó télben, nélkülem temették. Talán, mert nem volt kabátom, sem meleg cipőm. A cigányok azt mesélik, hogy apám esküszegő volt, azért kellett fiatalon, harminchat éves korában meghalnia. Janóval együtt megfogadták, hogy soha életükben nem alapítanak családot, kizárólag a művé­ szetnek élnek. S aki megszegi fogadalmát, sújtsa közös átkuk. Kár, mondogatják, mert apámból nagy művész lehetett volna. Azt is mondják, hogy amikor én születtem, apámnak már el volt törve a hátgerince. Kerékpárral valami szakadékba zuhant. Én, mintha megéreztem volna, hogy az életben kemény megpróbáltatásokban bőven lesz részem, az istennek se akartam a világra jönni. Valami úton-módon mégis kitessékelt az ördög, minek következtében olyan csúnya baba lettem, hogy velem ijesztgették a felnőtteket. Úgy döntöttem hát, hogy meghalok. Két hétig ki sem nyitottam a szememet, a számat is csak erőszakkal lehetett szétfeszíteni. Talán már el is indultak értem az angyalok, de az ördögök valószínűleg megtáviratozták, hogy milyen vissza­ taszító vagyok. Odakínáltak hát a létezésnek, mely örömmel elfogadott, mivel ő sem volt semmivel különb s kívánatosabb nálam. Mindazonáltal, apám. állítólag nagyon büszke volt kis “hegyes fejű fiára”, aki szerencsétlen külseje mellett ráadásul valami furcsa betegségben is szenvedett. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor járni kezdett. Első útja a falhoz vezetett, és minden átmenet nélkül mohón nyalni kezdte róla a csontszilárd mészréteget. Mire a szülők észbekaptak, nyelvéből dőlt a lúgtól habos vér. - Szent Isten - sopánkodott Bozóné, a babonás szomszédasszony, szaporán hányva magára a keresztet - pokol fattya ez a szörnyeteg. Pedig csak mészhiányom volt. Később, amikor a cigánytelepet már földig romboltatta a tanács, s lakóit, mint gyommagva­ kat a szél, szétszórta a város különböző pontjain, rokkanttelepi lakásában, melynek ablakai a néhai cigányhegy romjaira néztek, Janó a következőket mondta nekem: - A sorsváltás nem 217 �palócföld 91/3 jelent problémamegoldást, csak az élet igazabb megismerését, mert minden életprogramot a problémák ízesítenek élvezhetővé. Minél közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, annál inkább érzik azokat a korlátokat, amelyek elválasztják egymástól őket. S egy régi filozófus példáját említette a barátságról. A sündisznók fáznak, tehát közel bújnak egymáshoz. Csakhogy a tüskéik szúrják egymást. Ekkor széthúzódnak, de ismét fáznak. Többszöri összebújás után végül megtalálják azt a távolságot, amikor a tüskék már nem szúrnak, de mégis melegítik egymást. Most, hogy visszagondolok erre, kezdem megérteni a remetét. A tüskék közti távolság bemérése nem is olyan egyszerű dolog. Neki például sosem sikerült. Talán mert művész volt, a társadalom pszichoanalitikusa, csak éppen fogalma sem volt róla. Levert fecskefészkek Professzor, a kislányosan fehér bőrű, törékeny, szemüveges fiú tornán kívül csaknem min­ den tantárgyból jeles volt, azért kapta ezt a megtisztelő becenevet. Barátságunk rendhagyó története, ha jól emlékszem, 1956 után, életem kilencedik esztendejében Harkány báró árvaház­ zá átalakított kastélyának mesés parkjában kezdődött, vadregényes környezetben. Új fiúk lévén akaratlanul is egymás mellé sodródtunk a tarka gyermekforgatagban? Vagy a kirekesztettek titkos cinkossága működött delejként? Elég az hozzá, hogy aznap délután már együtt maradtunk ki az uzsonnaosztásból, mert ő képtelen volt tolakodni, én meg szolidaritásból szintén a sor legvégén rekedtem. E tény önmagában talán szenderegni hagyta volna bennem a korgó bendőjű kölyöktigrist, ha egy dülledt szemű, jól táplált kamasz nem terrorizálja gátlástalanul csenevész kis társamat. A többiek félelemmel vegyes tartózkodásának okát az igazgató elkényeztetett csemetéjével szemben, akkor még természetesen nem ismertem. Így hát minden teketória nélkül képen teremtettem párszor az ellenszenves “maszek gyereket”. Az efféle “testgyakorlást” egyébként az intemátusi felügyelők és felügyelőnők is meglehe­ tősen sűrűn és előszeretettel gyakorolták; ezt a megszokottól eltérő néprajzi környezetből származó állami gondozottak nem ritkán tapasztalhatták. Mindazonáltal nem kellett túl éleslá­ tónak lenniük ahhoz, hogy megállapíthassák: mi ketten, a Professzor és én ebbe a kategóriába tartozunk. Különösen a magatartásunk váltott ki általános felháborodást a nevelőtestületben és nem utolsósorban maga az a tény, hogy pont egymással barátkozunk. Pedig akkor nekünk még fogalmunk sem volt a faji hovatartozásról. Az intemátus többi kis lakójával együtt mi is vidáman, gyanútlanul nevettünk a cigányokról és a zsidókról szóló tanmesén, amit vérebkedé­ lyű karhatalmista testnevelő tanárunk adott elő a kötélmászás közti szünetekben. A fikció lényege az, hogy ezt a két népcsoportot egy különálló szigetre kéne telepíteni, így kárt nem okozhatnának sem másnak, sem egymásnak. Ott tudniillik, amit napközben a zsidó csalással megszerezne a cigánytól, azt a cigány éjszaka visszalopná. A szökés gondolatát hónapokkal később, furcsamód a magatehetetlen Professzor vetette fel először. Engem a nem mindennapi csavargásokban szerzett tapasztalat egy ideig óvatosságra intett. Különben sem volt hová mennem; az egykori otthon már-már bemérhetetlen távolságra fészkelt tudatomtól. Végül - mint viszontagságos gyermekéveim során már annyiszor - ezúttal sem sikerült ellenállnom a szabadság csábításának: melyet valószínűleg az örökletes természeti tulajdonságok részecskéiként mélyen a kromoszómáinkba rejtve hordoztunk mind a ketten. 218 �palócföld 91/3 A balszerencse alkonyattájt egy Hernád menti kisközség határában ért utól minket, amit a szerencsétlen Professzor kificamodott bokájának köszönhettünk. Egyetlen mód kínálkozott csupán a továbbjutásra: ha biciklit lopunk. A kocsma előtt, a falnak támaszkodva szinte ránk várt több tucat küllós lehetőség; ördögi pech. hogy közülük éppen a körzeti rendőr járgányára esett a választásunk. A rend illuminált őre lelepleződésünk színhelyén időnként a Hernád-híd rozsdás korlátjának billenve, rezignáltan annak az elképzelésének adott kifejezést, hogy legjobb volna mindkettőn­ ket a folyóba fojtani. Meggyőződése ugyanis - mondta -, hogy mi veszett ellenforradalmárok vagyunk. Szerencsére kíséretében, a rend önkéntes őrei között akadtak józanabbak is, ahhoz azonban jócskán ittasak, hogy va­ lódi kilétünk akár a legcsekélyebb mérték­ ben érdekelje őket. Ennek ellenére rövid lármás tanácskozás után (mint “fölöttébb gyanús” egyéneket) végülis a téesz magtá­ rába zártak éjszakára. Ezen az éjszakán Professzor azt álmod­ ta, hogy özvegy édesanyjával dinnyét árul a Szalma téri piacon; rövid, sötétkék nadrá­ got visel fehér úttörőinggel és piros nyak­ kendővel; az elegáns úttörősapka csak azért nincs rajta, mert meleg van. No hi­ szen, látnák csak így őt a komisz Makaren­ kó-gyerekek! Én átkos természetemnél fogva sokkal reálisabb voltam annál, mintsem, hogy ilyesformában álmodozzam. Azon törtem inkább mind kétségbeesettebben a fejem, miként szabadulhatnánk börtönünkből, mielőtt fogvatartóink teljesen kijózanod­ nak. Mintha érzékeny, kódorgásokban edzett nomád ösztönöm megsúgta volna, hogy a gyűlölt internátus egyik legmegalá­ zóbb íratlan rendelkezése értelmében, a szökött gyerekeket büntetésből kopaszra nyírják és azontúl - elrettentő példaként koszos, rongyos gúnyát kell viselniük. Szegény Professzor. Fejét oldalt bil­ lentve, tágra kerekedett szemmel ilyen gú­ nyában néz azóta egyre távolodva rám, mint egy sértett kis kölyökkandúr. A távol­ ság köztünk immár egy emberöltő: masza­ tos pracliját már senki sem mossa meg he­ lyettem. Néz, néz csalódottan a kölyökkan­ dúr, tekintetében levert fecskefészkek... 219 �palócföld 91/3 Tandori D ezső Várd, hogy Várd. hogy rövidüljenek az éjszakák és akiket szeretsz, akikkel összetartozol, megébredjenek. előbb még szobájuk sötétjén odaharsogjanak egymásnak három-dekányi-test torkukból, elkezdjék fontos - valóban létfontosságú! foglalatosságaikat: evés a kölesből, valami maradékból; ivás a tegnap dél óta kicsit megfáradt vízből; csőrfenés. tisztálkodás, minden. Minden, igen. ez itt a kulcs, hogy minden. Menj be hozzájuk. Fulladt a levegő? Ez mégis: minden. Mert nem tart örökké, mert nem volt mindig, neked, kezdetektől: hogy lett volna. Valahol elkezdődött, valahol véget fog érni. Beszélgess el velük a maguk módján. Etesd meg látó szeme felől a vakot alma- és krumplipéppel. És hagyd, hogy a bice-lábú. aki leginkább tiéd. mert leginkább magáénak óhajt, szorítsa ujjad, tenyeredbe hasaljon - már mind a halottak helyett is. Tudd. ők elmennek, és te nem születsz másokkal újjá. 220 �palócföld 91/3 Most már nap s nap Most már nap s nap csak mellettük akarnál maradni, óra s óra, és nem érti úgysem, akinek magyaráznád, miért. A felhőkre ki sem akarsz majd nézni azt a műsorújságot másképp lapozod, mint akár fél éve, a nagy parkban a tónál és a pataknál úgy ülsz le ismerős fatörzsedre egy másik világban, hogy az már kétszeresen másik világ. ez így már sok akkor, ez így már túl kevés. Viszaestél. Ide, ahová való vagy. közéjük, akik el fognak menni, itt fognak hagyni. mint egy érzelemfacsaró film végén a felnőtt gyerek a szülőt, aki feláldozott érte valami “életre szólót”, kalandnak is ígérkező stabilitást, mondjuk, vagy mit tudom én. Majd élnek mind tovább. Veled ez nem így lesz. Ők meghalnak, erre gondolsz a gépen, az újság más-állatok-programjait nézve, lovakét a madaraké helyett, és a patak a nagy parkban, a nem-locsogó felszínével, mélyen-sejthető áramlatával már azt mondja: “- - -” Csak ülsz, vársz, hazaérsz. Végre. És ott se jó, itt se. 221 �palócföld 91/3 222 �Mi történt? Mi történik itt? Speidl Zoltán Széljegyzetek egy vitához (avagy, a totalitarizmus vége a politika nyomorúsága?) Kerékgyártó T. István a “Totalitarizmus vége” című (Palócföld 1991/1 sz. 8-13 old.) vitaindítója bevezetőjében kijelenti: “A posztkommunizmus időszakát csaknem le­ hetetlen a leegyszerűsítések veszélye nélkül jellemezni. S nem csak azért, mert az alig néhány hónap alatt lezajaló politikai konfrontációk zavaros áradatában nehéz eliga­ zodni, hanem azért is, mert az, ami az elmúlt időszakban történt, nem hasonlít semmilyen más modernkori forradalomhoz.” Az idézetben foglaltak két okból sem iga­ zán állják meg a helyüket, s csak a lezajlott (és zajló) folyamatok leegyszerűsítésének ve­ szélyét fogadhatom el maradéktalanul. Miért? Például azért, mert nem tudom, mit is értsünk '‘posztkommunizmuson”. Hiszen, ha erről be­ szélünk, akkor azt is mondjuk, hogy Magyarországon (vagy bárhol másutt), kommuniz­ mus volt, akár egy röpke pillanatra is. Holott, még csak kommunizmus sem volt azon orszá­ gokban, melyek most az átalakulás kínos útját járják. Hogy mi volt itt, persze nem csak Ma­ gyarországon? Kegyetlenül kemény - igenis fasisztoid - és lágyabb diktatúrák váltották egymást, melyek ideológiai munícióját a szo­ cializmusnak, kommunizmusnak nevezett va­ lami adta meg. Ezeket a diktatúrákat, mint jól tudjuk, magukat kommunistának nevező vak­ hitűek, semmiben sem hívő konjunktúralova­ gok, és kíméletlen inkvizítorok irányították egy bizantikus hatalom, a Szovjetúnió fegy­ vereinek árnyékában, a nyugati jóléti demok­ ráciák közömbösségétől kísérve. Nem osztom K.T.I. véleményét a forrada­ lmi átalakulásról sem. Mert, noha a változá­ sok számos vonatkozásban forradalmiak, for­ radalom még sem zajlott le a magukat nemrég még szocialistáknak nevező országokban. Még ott sem volt forradalom, sőt ott a legke­ vésbé, ahol pedig fegyverek dörögtek, s vér folyt az utcákon. Romániában ugyanis puccs, egy napjainkban jobbára Afrikából és DélAmerikából ismert hatalomváltás történt. Magyarországon, és az egész térségben, hosszú folyamat eredményeként jöttek létre a forradalmi jellegűnek minősíthető változá­ sok. Mert - maradván Magyarországnál - , ne feledjük, hogy 1956 után huzamosabb ideig már nem lehetett a régi módon uralkodni. Igaz, történtek erre embertelen kísérletek, ám viszonylag rövid idő után messzeható szel­ lemi és gazdasági folyamatok indultak el az országban. Olyanok, amelyek előbb a hata­ lom kemény ellenállásába, esetenként meg­ torlási kísérleteibe ütköztek, majd a realistáb­ bá és “puhábbá” váló diktatúra szemhúnyása, félrenézése mellett bontogatták le, eleinte csak téglánként, az erődítmény falait. Kiala­ kult az a réteg, s az a bázis (gondoljunk a háztájira, a butikokra, a maszekoskodásra, a géemkákra), ami(k)re mai gondjaink mellett is építeni lehet. S nem tegnap kezdték el rin­ gatni a mostani pártok(?), mozgalmak(?) böl­ csőjét sem. 223 �Mi történt? Mi történik itt? Amit fentebb írtam, csak a vázlat vázlata, de talán igazolja, hogy valóban békés átmenet - és nem forradalom - történt, ami egy kedve­ ző pillanatban, a külső és belső körülmények szerencsés találkozása révén, szabad választá­ sokhoz vezetett és lehetővé tette az ország demokratikus intézményrendszerének felül­ ről való kiépítését. (Az események termé­ szetéből eredően csakis “fentről” volt ez le­ hetséges.) S ha K.T.l. azt írja, hogy ami ná­ lunk is történt “nem hasonlít semmilyen más modernkori forradalomhoz”, annak csakis egy, egyszerre örvendetes és bánnivaló oka van: Magyarországon utoljára 1956-ban volt forradalom. Gyökereket és szárnyakat hiányol K.T.I. Valóban hiányoznak (talán csak gyengék még) azok a gyökerek, melyek biztos talajba kötnek minket, s hiányoznak (talán csak fej­ letlenek még) a szárnyak is, melyekkel az ön­ tudat, a szabadság, vagyis az igazi polgári lét régióiba röpülhetünk. Hiányzik még a jól mű­ ködő társadalom is, de mit is várhatnánk egyetlen, röpke esztendőtől? Úgy vélem, szemben K.T.l.-vel, hogy az alattvalói léten bizonyos szempontokból nézve mindenképp sikerült már túllépnünk. Nagyon egyszerűen fogalmazva ugyanis: aki nem alattvaló, az a dolgok természeténél fogva, szabad ember. Tudom persze, hogy a nem alattvalóságnak számos összetevője van, s ameddig nem va­ gyunk ezek teljességének a birtokában, addig a szabadságunk is csak a már birtokolt alko­ tóelemek arányában nevezhető valódinak. A magam részéről két egymástól jól elkü­ löníthető, ám ugyanakkor egymással szorosan összefüggő szféráját tudom a szabadságnak megnevezni. Az egyik a gondolkodás, a nyil­ vános véleményalkotás szabadsága, a másik újfent egyszerűsítve a gazdaság szabadsága, ami egyebek közt azt is jelenti, hogy a társa­ dalom lehetséges legnagyobb részének ki­ jutnak azok az anyagi javak, melyeket az egyén képességei, tanultsága. munkájának hasznossága alapján kiérdemel, magának 224 megszerezni tud. Úgy vélem, ami a gondolko­ dás, a véleményalkotás szabadságát illeti, pa­ naszra okunk egyre kevesebb lehet. (Sajnos, hogy a szabadság önmagában még nem ga­ rantálja a minőséget is.) Ha azonban a gazda­ ságra gondolunk, bizony elfelhősödhet a homlokunk, noha reménytkeltő mozgások ott is megindultak. A demokrácia - ebben azonosan gondol­ kodunk K.T.l.-vel korántsem a demokrati­ kus intézmények összessége. Vitathatatlan, hogy ezek az intézmények törékenyek, s tény az is, hogy “nagyobb társadalmi csoportok úgy érzik, hogy őket kirekeszti a politikai gyakorlat abból, ami nekik jár...” hogy “a politikai gyakorlatban a deprivált helyzetű ré­ tegek nem tudnak valóságos aktorként (sze­ replőként) résztvenni.” Lehet, nincs igazam, de legelébb is azon kell elgondolkodnom, hogy tudjuk-e egyáltalában, mi is az, ami ne­ künk “jár”. Nem, nem azért, mert buták, éret­ lenek lennénk. Tanulatlanok vagyunk inkább, persze nem a szó iskolai értelmében (sokszor abban is), hanem a demokrácia, a politikai gyakorlat ismereteit nem tanultuk meg. Kér­ dés persze: mikor és hol tanultuk volna? Szá­ mos évünk fog még erre rámenni, de ez aligha vigasztalhatja azon legalacsonyabb státusú rétegeket, melyek nem kiszorultak, hanem so­ ha be sem kerültek a politikába, s alig képesek befolyásolni saját sorsukat. Az igazi gondot az jelenti, hogy szélsőséges jobb- és baloldali csoportok mindent meg is tesznek annak ér­ dekében, hogy elhitessék ezen rétegekkel, mi­ szerint a politika alakítására, a demokrácia adta lehetőségek kihasználására még csak kí­ sérletet sem érdemes tenni. Kellő demagógiá­ val - hisz értenek hozzá! - ezt könnyű elfo­ gadtatni. s akik meg sem kísérlik, hogy a már ténylegesen létező demokratikus intézményrendszeren keresztül próbáljanak meg bele­ szólni az ország és saját létük alakításába, azok hamarosan egyetlen színterét ismerik majd a politizálásnak, az érdekérvényesítés­ nek. Az utcát! �K.T.I. azt gondolja, hogy az “uralkodó rend hívei ugyan annak örülnének, ha az egyének úgy tekintenének sorsukra, mint egy szerepre, melyet következetesen és szépen végigjátszanak, de ez csupán politikai áb­ ránd.” Eme kijelentést illetően kétségeim vannak. Azt nem kétlem, hogy az uralkodó rend (persze ki, vagy mi ez?) egyes hívei va­ lóban erre törekszenek, de összességében nézvést a dolgokat, kétlem, hogy a “rend” úgy ahogy van, egységesen (ha ugyan beszélhe­ tünk egységes új uralkodó rendről) maga táp­ lálna önmagában ilyen szándékokat. Már csak azért sem, mert ennek eredményeként az ál­ lampolgár újfent a felelősség alóli mentesség­ be akarhatna menekülni “a szórakozásba és a magánszférába... .” Az “új rendnek” - szem­ ben a régivel - ez nem lehet szándéka. Ezzel önmaga sírját ásná meg, mert a passzív állam­ polgár csak a diktatúra számára kívánatos, márpedig ami ma és itt van, habár sokminde­ nért hibáztatható is. mindennek nevezhető, csak diktatúrának nem. K.T.I. szerint: “A hazugságok egyetemes elhallgatása és elleplezése - mely az állam­ szocializmus szerkezeti vonásává és paradox módon az egyének túlélésének feltételévé vált - ugyanúgy a polgárosodás folyamatát akadá­ lyozta, mint az egyeduralkodó vagy a maga akaratát érvényesíteni akaró csoport döntése­ inek kiszámíthatatlansága...” Szerintem nem paradox, hanem logikus összefüggésben volt az elhallgatás és a túlélés. Meggyőződésem, hogy az elhallgatás és az elleplezés. pontosan a demokratikus intézményrendszer létezése, a sajtó szabadsága okán, az “új rend” egyetlen felelősségteljes tagjának, csoportjának, párt­ jának sem lehet érdeke. De megtenni is nehe­ zen tudná. S ez is egyik bizosítéka annak, hogy az “összeroncsolt társadalom” újbóli felépítése nem lesz utópia. Brunda Gusztáv “A politika nyomorúsá­ ga” címmel (mihez képest nyomorúság?) megjelent dolgozatában (Palócföld 1991/1 sz. 14-26 old.) azt mondja, nemzedéke szerencsés, “hiszen eszmélése előtt befejező­ dött az utolsó nagy politikai-hatalmi leszámo­ lás.” Hogy szerencse-e valamikor születni (és meghalni), nem tudom, miként azt sem, hogy szerencse-e valamiben résztvenni, vagy részt nem venni. Csak annyi bizonyos, hogy vala­ mikor - bármikor - születni és élni, csupán az ismeretek, a tapasztalatok hiányát és többle­ tét, a szemlélet, a látásmód különbözőségét jelenti. Nyilván ebből a különbözőségből fakad, hogy B.G. kissé gúnyorosan fogalmaz. “Lám - írja - most szabadsággal(?) áldottak meg bennünket a Nagy Rendezők, s azt mi örömtől felbolydult lélekkel magunkra vettük.” Akik félig, vagy egészen felnőtt fejjel értek meg sokmindent, ami - például - 1956 után tör­ tént, aligha tennének kérdőjelet a “szabadság” szó után, s kevésbé neveznék a személytelen­ séget. a magasban levést sugallóan “Nagy Rendezők ”-nek azokat, akiket jószerént mindnyájunknak alkalmunk van ismerni. Abban egyetértünk B.G.-vel, hogy nem kommunizmust hagytunk magunk mögött, te­ hát posztkommunista sem lehet az új rend­ szer, de ami a totalitarizmust és annak hitleri és sztálini vállfaját illeti, igencsak elfogadom az azonosság hangsúlyozását, hozzátéve ter­ mészetesen azt, hogy a szocializmus utolsó évtizedei már korántsem nevezhetők a totális diktatúra korszakának. Noha számos ponton lenne vitám B.G.vel, szeretnék megállni egy mostanság oly di­ vatos és valamiképp negatív kicsengésű szó­ használatnál. Ez pedig: a “politikai elit”. Azért érzem esetenként zavarónak ezt, mert azt sugallja, hogy itt ugyebár nem történt semmi, csupán egyik elitet váltotta fel a má­ sik. Ez a tétel - noha rejt magában a valóság­ ból is egy adagot - , alapjában mégis megkér­ dőjelezhető. Még akkor is, ha az új politikai “elit” tagjai között ott vannak a régi “elit” tagjai is, lásd a parlamentet, az önkormányza­ tokat. a gazdaság egyes színtereit; de, hogy mégis kategorikusan tagadom a “politikai 225 �Mi történi? Mi történik itt? elit” megfogalmazás tértől és időtől való el­ vonatkoztatás nélküli elmarasztaló tartalmát, annak legfőbb oka. hogy legyen bárminémű minőségű az új vezető erő (ha tetszik: elit), nem tagadható, hogy most kiválasztódás és nem kiválasztás révén jutott oda, ahol van. Ez pedig azt jelenti, hogy alkalmatlanság esetén, el is csapható. Nem feledhető ugyanis, hogy 1990 tavaszán milliók választottak ebben az országban, s ezek a milliók egy dologban fel­ tétlenül egyetértettek: ami addig volt, az to­ vább már nem kell. A mai pártokról szóló rövid elemzéséből csak egyet emelnék ki, azt is csak azért, mert jó hazai szokás szerint megelőlegez valamit, természetesen valami rosszat, sikertelenséget. Azt írja B.G.: “A kormánypárt elitjét alkal­ mazkodóvá tették a könyörtelen realitások, de a “balhét" nekik kell majd elvinni egy napon - végülis ezt vállalták. Vigaszuk lehet, hogy ők vezényelték le a nagy átalakulást." Nem tudom, miért csak a “balhéról” lehet szó? Per­ sze lehet, hogy tényleg “balhé” lesz. De a ma kormányzók természetesen nem azért vállal­ ták, amit vállaltak, hogy “elvigyék a balhét”. Ki az az őrült, aki kudarcra szánja életének számos évét? Mellesleg: ha a rendszerváltást (változtatást) sikerül - rondán fogalmazva “levezényelni”, már nem hiába adták politiká­ ra a fejüket, akik ma kormányoznak (s ebbe, tűnjék bár ellentmondásosnak, de az ellenzé­ ket is beleértem). Az viszont biztos, hogy mi­ ként B.G. mondja, a jövő kínokban születik majd, de garancia lehet a sikerre, hogy az, amit szocializmusnak neveztünk, világmére­ tekben omlott össze. Így fegyverrel már alig­ ha hozható vissza, amire százmilliók szavaz­ nak nemmel. Csongrády Béla a “túlparton” áll, amikor elkötelezett szocialistaként nyilatkozik. (Palócföld 1991/1 sz. 19-26. old). Amit önma­ gáról mond, sem okom, sem jogom kétségbe­ vonni, megcáfolni. Cs.B. egyebek közt meg­ rendüléseiről ír, arról, hogy néha még ma is rossz hallania, hogy Kádár János, akinek 226 ravatalánál maga is tisztelgett, gyilkosnak ne­ veztetik, s ennek igazságában már maga sem kételkedhetik. Elhiszem, hogy így volt, habár amikor Kádár János ravatalra került, alapvo­ nalaiban már ismert volt az a szerep, amit történelmünkben eljátszott. S hogy csak vég­ rehajtó volt? Ha ezt elfogadjuk, akkor meg­ kérdezhetjük: eszerint a hivatásos állami hó­ hér szintjére süllyedt Kádár János, akinek a végtisztességet Cs.B. is megadta? Azt írja. hogy az átmenet békességéhez, civilizáltságához a mai Szocialista Párt (az akkori MSZMP) néhány személyisége is hozzájárult. Ez tény, s ha neveket kell sorolni, feltehetően ugyanazokra gondolunk. De vajh mi az oka, hogy a mindkettőnk által összeál­ lítható rövid névsorról néhányan már eltűn­ tek, pontosabban szólva: pártjukból kilépve, parlamenti képviselőként a függetlenek kö­ zött ülnek, vagy mandátumukról lemondva, visszatértek eredeti foglalkozásukhoz. Nem tudom, kell-e hálálkodnia a társadalomnak? Hála jár-e azért, mert a nemrég még a hatalom sáncai mögött meghúzódok nem nyúltak fegyverhez? Milyen normák szerint gondol­ kodunk. ha ezt érdemnek vesszük? A realitás­ érzék volna oly múlhatatlan érdem? Olvasom Cs.B. hozzászólásában, hogy a “szocialisták elsöprő veresége a posztsztáli­ nista struktúrák könyörtelen és igazságtalan visszahatásaként következett be”. A vereség még csak könyörtelen sem volt, igazságtalan pedig semmiképp. Ami történt, a történelem logikája szerint történt. Valami, ami még csak az sem volt. aminek magát nevezte, bukásra ítéltetett, s meg is bukott. Ugyancsak Cs.B. írja, hogy saját gyönge­ ségüknek is köszönhetik a vereséget, s annak, hogy a társadalom alapjában véve “differenciálatlanul” elveti az elmúlt negyven évet. A “differenciálatlanul” kifejezés haszná­ lata azt sugallja, hogy igen. voltak megbo­ csáthatatlan tettek, de mint mondani szokták, sokminden épült is ám itt. Épült, az tény. De, míg a megbocsáthatatlan tettek nyugodtan �nevezhetők rendszerspecifikusnak, addig az építés aligha minősíthető így, hiszen a világ­ ban mindenütt (újjá)építettek - a szó konkrét és átvitt értelmében de közben embereket meghurcolni és kiirtani, ideológiai alapon, csak a földgolyó egy jól körülhatárolható ré­ szén volt szokásos. Olvasom, hogy különösen nagy csalódás volt az önkormányzati választásokon elszen­ vedett szocialistapárti vereség, mert “én sze­ mély szerint abban is bíztam, hogy ekkor majd figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem”. Mit mondjak: ezt még értelmezni is alig merem. Mert ezek szerint, mi volt a nem szocialista oldalon? Felkészületlenség? A kvalitások tel­ jes hiánya? És - ami talán a legjobban elgon­ dolkodtat - jellemtelenség? Az igazi demokrácia minden lényegi is­ mérve - mondja Cs.B. - Bibó István értelme­ zése szerint is fellelhető ebben az országban. Egyetértve K.T.I.-vel, azt hangsúlyozza, hogy hiányzik még a civil társadalom, hiányzanak az állampolgári önszerveződések. Ha pedig ezek hiányoznak, hiányzik a politikai intéz­ ményrendszer egyik fontos - ha nem éppen a legfontosabb - kontrollja. Ez igaz, ugyanezt mondom én is. Csupán az zavar, amikor onnét érkezik a kritika, ahol nemrég még hallani sem akartak civil társadalomról, az állampol­ gárok alulról való, önkéntes, éppen ezért de­ mokratikus szerveződéséről. Egyébként szerencsére - egyre több (ám korántsem elég) az önszerveződés, és ez bíztató ígéret a na­ gyon is új demokrácia jövőjét illetően. Mivel Cs.B. balról, és pártja politikai re­ ményeiben csalódottan nézi a jelenségek jónéhányát, nem csodálható, hogy ő is a “keresztény-nemzeti” kurzus felelevenedésé­ nek a jeleit látja, s a konzervatív körök eszmei hegemóniájától tart. A keresztény-nemzeti kurzusról csak annyit mondanék, hogy azért, mert bármely világnézet - így a keresztény is - szabadon vallható. s a “nemzeti” kifejezést sem kell szókincsünkből kiirtani, aligha kell tartani ettől a sokat emlegetett veszélytől. Nem jönnek vissza az 1930-as évek! Még a kormánykoalícióban is kisebbségben vannak, akik “keresztény-nemzeti kurzust” akarnának a fogalom Cs.B. által is idézett értelmében. Nem tudom, kiket ért Cs.B. a konzervatí­ vok alatt, s nem tudom, hogy az ő politikai színskáláján hol foglalnak ezek helyet. Balra? Jobbra? Vagy inkább mindenütt fellelhetők, csak “konzervativizmusuk” mást és mást cé­ loz meg? Jó volna tisztázni, hogy a konzerva­ tivizmus önmagában nem jó és nem rossz. Bizonyos hagyományos értékeket követni, vagy feleleveníteni, rosznak igazán nem ne­ vezhető. S ha körülnézek mondjuk a parla­ ment széksoraiban, bizony mondom, hogy minden pártban, így természetesen az MSZPben is látok konzervatívokat, természetesen a szó Cs.B. által használt elmarasztaló értelmé­ ben. Az pedig - olvasván a hazai lapok java­ részét - elfogadhatatlannak tűnik, hogy a konzervatív erők “befolyásolják a sajtósza­ badság korlátlan érvényesülését is”. (Csak zá­ rójelben: a sajtószabadságnak természetesen vannak korlátai is a világon mindenütt. Cs.B. pontosan olyan jól tudja ezt, mint én.) Kétségtelen, hogy felerősödtek a naciona­ lista, pontosabban fogalmazva a soviniszta hangok is, de enyhén szólva is túlzás uralkodó jelenségként beszélni erről. (Ismét zárójelben: a sovinizmus és a nacionalizmus ma és itt oly divatos egybemosása, mértéktartóan fogal­ mazva, hibás. Ennek igazolásául elég fella­ pozni az értelmező szótárt.) Ám, ha terjednek is ezek a nézetek, értékelésükkor néhány tényről elfeledkeznünk nem szabad. Az egyik: az “internacionalizmus” mindenen eluralkodó eszmerendszerének sajnos termé­ szetes - ha jónak nem is nevezhető - vissza­ hatása a kétségtelenül jelenlévő (de nem ural­ kodó!) sovinizmus; a másik tény: a környező országokban is ugyanezek a jelenségek ta­ pasztalhatók, esetenként a mienkénél sokkalta fokozottabb mértékben és a nacionalizmusok - sovinizmusok - bizony kölcsönhatásban 227 �Mi történt? Mi történik itt? állnak egymással. Vagyis: Összefüggéseiből kiragadva vizsgálni és elmarasztalni bizonyos tendenciákat, történelmietlen. Végül: beszélni azon történelmi eseményekről, melyekről negyven évig nem volt szabad, s melyeket ki kell beszélni (persze az igazi az lenne, ha ezt környezetünkkel egyetemben tehetnénk), csak nagyon nagy elfogultsággal ítélhető el kategorikusan. Mi tagadás, az ellenségkép fenntartása - ha van ilyen - , korántsem ma­ gyar sajátság, noha tagadhatatlan, hogy magunk mentségére nem elegendőek csak a mások tetteit nézni. Összetett kérdés ez, s az a törekvés, mely mindezen jelenségekkel kapcsolatban azt akarja sugallni, hogy “lám, ezt hozta az új rend”, manipulatív és igazta­ lan. Cs. B. hozzászólásának olvastán úgy ér­ zem, elfeledte, hogy a választásokat nem a magát lejáratott régi-új baloldal nyerte meg. (Az természetesen igaz, hogy európai érte­ lemben vett baloldal, bizony nagyon is kelle­ ne, de ma még, nálunk, csírájában is alig léte­ zik ilyen.) A kormányalakításról szólni sokat nem óhajtok, csak annyit jegyeznék meg, 228 hogy a demokráciákban a győztesek alakíta­ nak kormányt, hiszen övék a többség, és övék a legfőbb felelősség. A “legalkalmasabb” em­ berekről pedig csak annyit: akikre Cs.B. gon­ dol, egy széthullott országot hagytak örökül. Szakértelmük felmutatására igazán elég időt kaptak. Amit az önkormányzati választások­ ról ír, az is azt sugallja, hogy szerinte, szem­ ben a múlttal, immáron az alkalmatlanok, a dilettánsok rémuralmának az ideje követke­ zett el. Lehet, hogy igaza lesz Cs.B.-nek. Ám azért némi távlatra is szükség van az ítéletal­ kotáshoz. Cs.B. írása utolsó részében így fogalmaz. “Egészen biztos van azért kiút ebből a fele­ más, átmeneti - már nem az, még nem az helyzetből is. Egy népben kell, hogy legyen annyi erő, hogy mindenen felülemelkedve összefogjon önmaga fennmaradásáért, s ki­ használva a felettébb kedvező nemzetközi feltételeket, megformálja önálló nemzeti lété­ nek adekvát kereteit.” Ebben tökéletesen egyetértünk. Célunk ezek szerint - tehát közös. Csak az odavezető utat látjuk másként. �palócföld 91/3 Horpácsi Sándor Értéktérkép* “Haza és halogatás” (Gondolatok a rendszerváltásról) Nem csupán a saját véleményemet fogalmazom meg, ha azzal kezdem, hogy még ma sem hiszem, hogy megtörtént a rendszerváltás. Ez szubjektív érzés, de aki elmúlt negyven éves, azaz élete döntő, nagyobbik részét a létező szocializmusban élte le, hagyta el, annál ez az érzés indokolt és érthető. Logikailag is “levezethető”. Magyarországot egy rettenetes háborúban, óriási véráldozat árán foglalta el egy világbiroda­ lom. Még két éve is azzal érveltünk (érveltem magam is), Newton törvényére hivat­ kozva, hogy egy tömeget csak egy másik tömeg, erő tud kimozdítani nyugalmi helyzetéből, s Jalta után nem láttuk azt az erőt, amely a Szovjetuniót ki tudná innen mozdítani. Akkor még nem láthattuk, sejthettük, hogy a történelem nem a mechanika vagy a vulgáris materializmus törvényei szerint működik, hogy a szovjet rendszer a saját súlyától roppan össze és hullik szét. Mindezt azért tartom fontosnak előrebocsátani, mert nem tetszik a “csendes forradalom” kifejezés, amivel a rendszerváltozást indo­ koljuk és magvarázzuk. Nem a változás tényét vitatom, hanem a minősítését. Az a paradox, a történelemben ritka hely­ zet állt elő, hogy a változást maga a hatalmi elit jobban akarta, mint maguk a tömegek hit­ ték. Csak utalok itt Csongrády Béla eszmefuttatására (Palócföld 1991/1.sz. 19-26. old.), aki apparatcsikként élte meg a fordulatot. Mert ezt a rendszer- vagy modellváltást min­ denki várta, de a társadalom olyannyira ato­ mizálódott, apatikussá, fatalistává vált, hogy belenyugodott a költő szavával (Petri György) az “időtlen ideiglenességbe”. Szépen fogalmazta meg ezt Mészöly Miklós, aki a rendszer “erejét” éppen a tömegek reményte­ lenségében, apátiájában látta. Egy hosszú és keserves folyamat eredménye ez. Gyermekkiskamasz koromban azt hallottam a felnőt­ tektől, akik esténként áhítatos várakozással hallgatták a gyengén fogható Szabad Európa Rádiót, hogy aszongya: “majd tavasszal”, s amikor eseménytelenül múlt el a tavasz: “majd ősszel!” - Mi lesz tavasszal, ősszel? kérdeztem naívul, mire ők az evidencia erejé­ vel hitték, hogy összeomlik a rendszer. Aztán eljött 56 ősze, amit már érettségiző diákként éltem meg. A legnagyobb meglepetésemre és csalódásomra apám ekkor azt mondta: - “Ne avatkozz be fiam! Ezt nem mi rontottuk el. Azoknak kell kijavítani, akik elrontották.” Erősen megcsappant ettől a paraszti óvatos­ ságtól apám tekintélye, akinek - szubjektíve minden oka meg lett volna, hogy elégtételt vegyen, igenelje a rendszer bukását. Az igazi * (A címet Kamarás István könyvéből kölcsönöztem, aki egy gimnazista dolgozatában olvasta 229 �Mi történt? Mi történik itt? csalódást - mindmáig nem hevertem ki azonban nem apám okozta, hanem a “művelt Nyugat”, amely - lásd a SzER adásait - harc­ ra és kitartásra biztatott a zsarnok birodalom­ mal szemben, ám segítséget nem adott. Kül­ dött kakaóport és használt ruhákat, amelyek­ nek a javát az apparatcsikok mazsolázták ki. Jutott egy viseltes nagykabát nekem is, de jobban örültem(tünk) volna, ha egy ejtőer­ nyős hadosztályt dobnak le Győrnél. Meg­ győződésem volt akkor (s nem voltam egye­ dül!), hogy a jenkik fehér kesztyűben is besé­ tálhattak volna Pestre. De nem jöttek, helyette az ENSZ-ben fecsegtek, hőbörögtek. Azt a csalódást éltük át, amit most a szerencsétlen kurdok a török hegyekben... A tankokkal leta­ posott szabadságharcunk után érthető volt az apátia. A történelmi analógiát ismerjük. 150 éven át álltuk a sarat a törökkel szemben, el is véreztünk ("kereszténység védőpajzsa"!), de kiverni innen csak európai összefogással sike­ rült. Tehát nem a Dobók, Zrínyik hősiessége, hanem Savoyai Jenó, Badeni Lajos hadvezér zsenialitása. S ami utána jött? Abban se volt sok köszönet, mert mintegy előkészítette, ki­ provokálta Thököly és Rákóczi szabad­ ságharcát. A magunk erejéből tehát nem megy, a külső segítségnek ára van - foglaltuk össze a tanulságot. Más történelmi példákhoz, analógiákhoz kellett hát nyúlnunk, ha élni akartunk. Deák Ferencéhez, aki miután felis­ merte, hogy Európa nem akarja a Monarchia szétesését a kiegyezést szorgalmazta. Mint minden hasonlat, ez is sántít, de így értékelő­ dött föl Kádár János szerepe, aki egyszerre volt Haynau, Bach Sándor és Deák Ferenc. A status quo elfogadása - bármennyire keserves és gusztustalan volt az egyetlen lehetséges megoldásnak tűnt. Jaltában felosztották a győztes hatalmak a világot, s mi megint a rossz oldalra kerültünk, s emiatt a háború után elvesztettük a békét is. A nyugati demokráci­ ák cinizmusa miatt nem maradt más hátra, mint valamelyest lakályossá tenni a barakkot. 230 s nem közelíteni a szögesdróthoz, az aknazá­ rakhoz. Tudtuk, éreztük, hogy ez megalkuvás, nem is tetszett, de nem volt mit tenni ellene. Élni akartunk, élni kellett, ahogy lehetett. Az is nyilvánvaló volt - ha más nem 1968 figyel­ meztetett-, hogy Kádár mozgásszabadsága is rendkívül kicsiny. Még tetszett is - egy ideig -,hogy a politikáért, a közügyekbe való bele­ szólásért cserében hagyta a magyart inasza­ kadtáig dolgozni, kizsákmányolni önmagát. Volt sör és lecsókolbász, gmk és kiskertmoz­ galom, háztáji és gebin. Épültek a sátortetős házak (mekkora sajtója volt!), s ha a nyomo­ rultabb szomszédainkra néztünk (fenemód irigyeltek minket például a németek), akkor még védelmünkbe is vettük a “magyar mo­ dellt”, mint kevésbé rosszat. De szaporodtak a nyugtalanító jelek, s egyre rosszabb lett a közérzetünk. Felismerhetővé váltak a bajok, amelyeket József Attila énekelt meg egy fél évszázada (Hazám, A Dunánál stb.), az ön­ gyilkosság, egyke, alkoholizmus, az erkölcsi és az intellektuális züllés, összegezve: az ér­ tékrend devalválódása, hiánya. Felelős értel­ miségi - pártállástól, világnézettől függetle­ nül - már nem hallgathatott erről. S ekkor rá kellett döbbennie, hogy Aczél György három T-jének országában berúgni szabad, de gon­ dolkodni tilos. A “marxizmus hegemóniája”, a párt vezető szerepe ("élcsapat"), a szovjet “testvér” barátsága tabu témák voltak. A ha­ zugság. mint az őszi köd járta át a társadalom pórusait. Minden nyúlósan, nyálkásat) raga­ csos volt ettől a félig kimondhatóságtól, a csűréstől-csavarástól, attól a felismeréstől, hogy már a hatalmi elit sem hiszi el, amit mond. A rendszer repedéseit már belülről tá­ gították azok, akiket majd “reformkommunistáknak” neveztünk. Eleinte még hittünk is ne­ kik (lásd Nyers, Pozsgay, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, stb., stb.), mert ők is hitték, hogy a rendszer megreformálható. Ez volt a hatalmi elit utolsó tévedése ti., hogy a rendszer és az ő hatalmuk átmenthető. Ugyanakkor - a �türelem fogytán - a társadalom már nem te­ kintette a párt belügyének, hogy merre állítja a szekér rúdját. Még örültünk annak, hogy az aggastyán Kádárt félreállították, de hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy az “ifjú törökök”: Grósz, Berecz, Nyers, Németh Miklós, Pozs­ gay, stb. puccsa csak elodázta, meg nem ol­ dotta a bajt. Hirtelen felidéződött, fontossá vált 1956, s Berecz ízetlenkedése, ízléstelen­ sége (“ellenforradalom”) még a közönyösöket is irritálta. Fokozódott a félele, hogy a világ megint elmegy mellettünk, s mi Kenya, Kam­ bodzsa szintjére csúszunk le. Egyre nyilván­ valóbbá vált, amit addig is tudtunk, de eltűr­ tük, hogy ez a hazudozó politikai elit tűrhetet­ lenül pökhendi, ugyanakkor gyáva is, tehetet­ len is. A nyolcszázezres párt úgy olvadt el, mint vaj a napon. Kicsit igaza van Grósz Ká­ rolynak, amikor azt mondja, hogy a párt szét­ verte önmagát. Egyébként Grósznak semmi­ ben nincs igaza, mert az az ember, aki felelős magyar miniszterelnökként Ceausescut “elv­ társának” vallja, jobb, ha lelép a történelem színpadáról! Előállt tehát az a helyzet, amit Marx forradalminak nevez, azaz az uralkodó elit már nem tud helytállni, a tömegek pedig már nem toleránsak. Így jutottunk el 1989-ig, amikor felcsillant a remény: Magarországon először(!) megteremthető a parlamentariz­ mus, a demokrácia. A világot, de - valljuk be minket is - meglepték a választási eredmé­ nyek. Az, hogy ez a lenézett, erkölcsileg meg­ nyomorított nép egyértelműen nemet mondott a bolsevik diktatúra középeurópai változatára. Egy pillanatig joggal lehettünk büszkék arra, hogy ezt szépen, méltósággal, fegyelmezetten csináltuk végig. Kossuth szelleme, a parázs a hamu alatt tehát nem aludt ki, hiába taposták el az orosz tankok, hiába csorgott rá negyven évig a nyál, a hazugság mocska. A magyar nép utoljára 1848-ban, március 15-én, vagy a jobbágyfelszabadítást kimondó áprilisi törvényekkel érezhetett át hasonló történel­ mi pillanatot. Hatalmas fegyvertény volt a tavalyi választás - ne hallgassunk a népszava­ zásról sem! - , de ez az eufória őszre már kihűlt. A helyhatósági választáson már a csö­ mör jelei mutatkoztak, a taxis blokád meg sajátos leckét adott föl immár az új hatalmi elitnek. Majd a történészek eldöntik (túl köze­ li még az esemény), hogy ki vizsgázott job­ ban: a nép vagy a totojázó, mafláskodó, új, demokratikus kormány. Noha egy percig se adtam igazat a taxisoknak - senkinek sincs joga az érdekeit az országé elé helyezni, az egész társadalomra ráerőltetni! - de meglepett az a fegyelmezettség, ahogyan, amellyel a nép ezt elviselte. Ki utálkozva, ki rokonszen­ vezve a taxisokkal, illetve a kormánnyal, de pattanásig feszülő idegekkel is toleránsan. Ám ez a taxis ügy egyben figyelmeztető jel is volt! Nem elég sem a legitim parlament, sem a legitim kormány, ha az érdekek képviseleté­ nek, érvényesítésének nincsenek játékszabá­ lyai. A taxis ügyet tekintsük jelzésnek, mint­ egy a jéghegy csúcsának, amely alatt bizony motiválatlan, alig ismert-feltárt indulatok ka­ varognak, amelyeket ha nem terelünk meder­ be, csapdába ejtheti a legolcsóbb demagógia is. Ezek az indulatok fel is korbácsolhatók. Csak utalok itt - nem minősítem - a földfogla­ lásokra, önkényes erdőirtásokra (pl. Abauj­ ban). Negyven évig éltünk elnyomatásban, ami­ kor sem a hír. sem a vélemény nem volt szent és szabad. Most kihúztuk a dugót a palackból, s meglepődünk, hogy mi is van benne. Furcsa dolog ez. Végre van kormányunk, amelyet azért bírálhatunk, mert a miénk, s hamar kide­ rült, hogy ez is nehezen tűri a bírálatot. Len­ gyel Lászlóval értek egyet, aki szerint a pár­ tok jószerével - igaz idejük se volt rá - meg se fogalmazták magukat. De néha úgy visel­ kednek, mint az az egy párt - mintha minden­ hatók, mindentudók lennének. Holott nem azok, nagyon nem. Vannak vélemények, ame­ lyek szerint a nomenklatúra harmadik-ne­ gyedik, eladdig elnyomott, árnyékban lévő 231 �Mi történt? Mi történik itt? káderei jutottak most szóhoz, akik nem pro­ fik, messze nem olyan felkészültek, mint az első vonalbeliek voltak. Ez lenne a kisebbik baj, majd megtanulják a hatalomgyakorlást, mint szakmát. Jobban aggaszt a kultúrálatlan­ ságuk, már-már kultúraellenességük. Hajda­ nán a vezető apparatcsikok a sofőrjüket küld­ ték el a premierre a tiszteletjeggyel. Hiába mondtam, mondtuk nekik, hogy hivatali köte­ lességük ismerni a helyi színházat (ha már spontán igény, kíváncsiság nincs is bennük), a kultúrális életet, mert ők döntenek (fölös­ legesen is) róla. Vártam és árgus szemmel lesem, hogy az új honatyák miben különböz­ nek tőlük. Szinte semmiben... Egyik városunk kulturális bizottságáról kiderült, hogy nem is­ meri az országos hírű táncszínházát, nem ol­ vassa irodalmi lapját. Az egyik vezető az óvo­ dát “szociális intézménynek”, tehát gyermekmegőrzőnek nevezte, míg egy másik (máshol) ki merte mondani, hogy a “kultúra huszadran­ gú kérdés”! Ugyanakkor ezek az urak (tegna­ pi elvtársak?) nagyon is jól ismerik, képvise­ lik a saját érdekeiket! Most nem is csupán arra utalok, hogy a parlamentnek (a címer mellett) a legsürgősebb a honatyák fizetésének a meg­ szavazása volt, mert - olvasom - így van ez Olaszországban is. Mondok más esetet. Az egyik község művelődési házának igazgatója havi 15 ezret keresett. Amikor megtudta, hogy a szomszéd községben nincs jelölt a pol­ gármesteri székbe (30 ezerért) megpályázta, de fenntartotta az eredeti állását is. Ezt most négy évig nem töltik be? Nagyon kíváncsi vagyok (és gondolom nem vagyok egyedül!), hogy a honatyák, a mai tisztségviselők man­ dátumuk lejártával visszamennek-é a munka­ padhoz, vagy előjogokat vindikálnak maguk­ nak, mint a hajdani elvtársak? A kérdést mi sem indokolja jobban, mint az a megdöbbentő közöny, ami a pótválasztásokon mutatkozik. Sátoraljaújhelyen a jogosultak 13 százaléka ment el szavazni a helyhatósági választáson. Tehát már az se érdekli az embereket, hogy ki 232 lesz a szenátor? Szimptóma ez, lecke a tudós politológusoknak, de intő jel is a hatalmi elit­ nek. Mert vagy az van, hogy az emberek egy év alatt kiábrándultak a maguk választotta ho­ natyákból (a kultúrálatlanságukról, a kultúrá­ hoz való viszonyukról már szóltam), vagy még nem történt meg az igazi áttörés, a civil társadalom még apátiában van vagy alszik. Ez sem csoda. Emberöltők haltak ki a török ki­ űzetése után, míg a letarolt Alföld benépesült, a nemesi vármegye ismét kiépült. Csaknem két emberöltőn át szenvedtük el az ázsiai, te­ hát egy már meghaladott színvonal nyűgét, torzításait. Alattvalók voltunk, atomizáltak, megfosztva nemzeti tudatunktól, a személyi­ ség méltóságától. A szocializmus ethosza a szegénység volt, mert csak ebben tudott “egyenlőséget” teremteni. Ez fogta vissza a teljesítményt, az innovációt a termelésben is, a közéletben is. Büntetlenül nem lehet sokáig így élni. Csak a felismert szabadság igazi sza­ badság, s ehhez nem elegendőek a vitézköté­ ses, keresztény, vagy éppen nemzetiszínű szó­ lamok. Most, mintha ezeknek lenne piaca, di­ vatja. Éhes gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni - szokták idézni Szabó Dezsőtől. En­ nek a népnek már gyomorrontása van az ideo­ lógiáktól, szólamoktól. Fáradt és fél, hogy megint eljátssza, vagy mások játsszák el a lehetőségeit. Fél a szegénységtől - valós ve­ szély, fenyegetés! -, a létbizonytalanságtól. Máris vannak hangok, amelyek visszasírják a “jó” Kádár korszak langy nyugalmát, pocso­ lyáját. Ne legyintsünk erre! Most derül ki, hogy annak a rendszernek az igazi vesztese éppen az az osztály, amelyről azt hazudta, hogy hatalmon van, hogy vezet: azaz a mun­ kásság. Félelmetes, hogy a parlamentben ép­ pen a levitézlett párt vállalja az érdekképvi­ seletét, mert sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem értenek szót velük. Ez a mun­ kásság alulképzett, kizsigerelt, leharcolt, je­ lentős része továbbképzésre alkalmatlan. De érvényes ez az értelmiség egy részére is! �A legfájóbb, hogy a tulajdonszerzésre sincs semmi reménye, mert kimarad a kártalanítás­ ból is. Kitűnő terep, táptalaj lehet a baloldali vagy akár a fasisztoid ideológiáknak! (lásd Ózd, Csepel, Diósgyőr, Salgótarján). Ez a munkásság, vagy finomabban szólva alkal­ mazotti réteg ugyanakkor azt látja, tapasz­ talja, hogy a cégek, vállalatok élén ugyanazok az urak tehetetlenkednek, pökhendiskednek, akik tegnap még elvtársak voltak. Magyarán sem a “nagytakarítás”, sem a rendszerváltás nem történt meg! Összegezve, szlogenszerű­ en: a kormányon a “parasztok” (bölcsészek, fiskális urak), az ellenzékben “zsidók” (szin­ tén bölcsészek, jogászok, tojásfejűek), a hata­ lom pedig (pénz, gyár, hivatal) maradt a “kommunistáké”. A többi - ahogy Hamlet mondja - csak szó, szó, szó. De meddig? 233 �Mi történt? Mi történik itt? Simor András Az én ellenzékiségem ( vallomás) Örömmel teszek eleget a Palócföld felkérésének, annál is inkább, mert néhány évvel ezelőtt ugyancsak ez a folyóirat tette lehetővé számomra, hogy elmondjam vélemé­ nyemet egy másik témáról, a politikai költészet helyzetéről. A mostani vita közvetlenebbül társadalmi kérdéseket feszeget, de engedtesssék meg nekem, hogy ehhez is az irodalom oldaláról közelítsek. Politikus költő vagyok, és nem tévesztem össze a jelzőt a főnévvel, nem vagyok és nem is akarok gyakorló politikus lenni. A kétféle helyzet igen különböző. A politikus költő éppen költő volta miatt - megengedheti magá­ nak, hogy egyik szemével a hétköznapok pa­ rancsoló emberségére, másik szemével pedig - tehát a képet kibontva, kissé kancsítva mindig a messzi jövendőbe nézzen. Vagyis: soha, semmilyen körülmények között se adja fel eszményeit, és azokat mindig a valósággal és a valóság - akár távoli - lehetőségeivel szembesítse. A Tüz-tánc nemzedék tagja vagyok; azok közé tartozom, akik a nevezetes antológiát vállalták, és vállalják ma is. Ám itt mindjárt meg kell állnom, és olyasmit kell tisztáznom, amiről mostanáig kevés szó esett. Nevezete­ sen azt, hogy ez a fajta irodalmi baloldaliság már a hatvanas évek második felében sem jelentett semmiféle előnyt, sőt, egyre több hátrányt jelentett. A tűz-táncosok legjelentő­ sebbjeiről kiderült, hogy igen kellemetlen emberek, makacsul ragaszkodnak igazukhoz, és nem manipulálhatók. Korántsem köztu­ dott, hogy baloldali szerzőket szilenciumok­ 234 kal, zaklatásokkal tüntettek ki, és kegyetlen kiszorítósdi játék részeseivé tették őket. Áll­ jon itt két jelzésértékű példa: az irtózatos sze­ génységben meghalt Ladányi Mihály verseit élete utolsó két évében egyetlen vezető buda­ pesti irodalmi lap sem publikálta. A másik, ugyancsak jelzésértékű tény: 1988-ban Tűztánc címmel gyűjtemény jelent meg az egyko­ ri antológiában szereplő és a hozzájuk csatla­ kozó költők verseiből. Az antológia huszonöt költőt vonultat fel, köztük nyolc halottat. A halottak közül hét nem érte meg a hatvanadik életévét. A hatvanas évek óta vagyok ellenzéki köl­ tő. Könnyű dolgom van: bizonyítékaim meg­ jelent verseskönyveim. A marxi értelmezésű szocializmus eszményeit kértem számon a va­ lóságon. tehát csakis ellenzéki lehettem. De ellenzékivé kellett lennem műfordítói tevé­ kenységemben is. A számos latin-amerikai kommunista párttal vitázó Kuba költőóriásait nem volt könnyű minálunk megjelentetni. Nézzük a legjellemzőbb tényt: Nicolás Guill­ én verseinek újbóli kiadása például tizenegy évig húzódott, és az az apróság, hogy a husza­ dik század egyik legnagyobb költőjéről van �szó, egyetlen illetékest sem érdekelt. S ellen­ zékivé kellett lennem filoszként is. Amikor Szamuely Tibor írásos életművének kiadatá­ sára vállalkoztam, a régi MSZMP kiadója ter­ vem megvalósítása elől határozottan elzárkó­ zott, és ha a Magvető akkori igazgatója, Kar­ dos György nem vállalkozik rá, a kötet nem jelent volna meg. Ellenzéki voltam tehát három évtizeden át, és ellenzéki vagyok ma is. S ma is ugyan­ arról az alapról. Nem a szocializmus omlott össze, még kevésbé a kommunizmus, mert ami történelmileg még nem valósult meg, az össze sem omolhatott. Költő vagyok, azt hi­ szem, legpontosabban versben fogalmazok. Kénytelen vagyok ezúttal saját magamat idézni; így írtam erről az elmúlt időszakban: Elveszítik a nincset, hogy a nincs ne legyen. Sohase legyen többé. Hiszen, jaj, eddig se volt. Elvenni hogy lehet? Nem őrzi élő, se holt. (A nincsről, Fohász Prométheuszhoz c. kötet, 1990. Z-füzetek) Másutt így fogalmaztam: “Sírba hullóban nem-volt világom.” És így: “...a rosszra érke­ ze a rosszabb.” Hogyan ne legyek ellenzéki ma, amikor a bérből élők tetemes része ismét a kasszáig lát a kirakatok üvegén át, amikor a szegények gyerekei két kanállal esznek egy tányérból az iskolában, vagy egyáltalán nem esznek, mert szüleik még a silány iskolai ebédre sem tud­ ják befizetni őket, amikor nyugdíjas öregek féltett könyveiket árulják a buszmegállókban, amikor “segítsenek, éhezem!” - feliratú kar­ ton mögött ülnek a koldusok a metrókban, amikor hajléktalanok lődörögnek a télben, amikor ordas eszmék leselkednek a gyanútlan kiszolgáltatottakra? Egyetlen sort sem volna jogom leírni töb­ bé, ha most nem volnék ellenzéki. Ismétlem, helyzetemet megkönnyíti, hogy azelőtt is az voltam. Három évtizede dolgozom középis­ kolai tanárként, anyagi függetlenségemnek ez az alapja, semmi más. (A ma már 12 füzetet felmutatni tudó Z-füzeteksorozatot anyagi juttatás nélkül szerkesztem, és hasonlóképpen veszek részt a meginduló új irodalmi, művé­ szeti, társadalomkritikai havi folyóirat, az Ez­ redvég szerkesztési munkáiban.) Megszoktam, hogy veszélyt jelezzek. Ma is ezt teszem. A külső szemlélő számára talán időszerűtlen, groteszk figurává válok olykor, de ez egyre kevésbé zavar. Igen, tisztelt hölgyek és urak, ha nevetünk Don Quijótén, aki Rocinantéjén ülve a Tőkét olvassa, akkor meg sem érdemeljük, hogy jö­ vőnk legyen ezen a szerencsétlen, Földnek nevezett golyóbison. 235 �Mi történt? Mi történik itt? Petronyák Laszló A csodavárás csapdáinak veszélyei (Gondolatok Kerékgyártó T. István A totalitarizmus vége című írása kapcsán) A rendszeresen publikáló szociológus szerző legutóbbi tanulmányában (Palócföld 1991/1. sz. 8-13. old.) - bonyolult elméleti felvetések “jótékony ködében” - oly dolgokat kér számon az alig egy esztendős, fiatal, épp ezért még sérülékeny és korántsem tökéletesen működő új magyar demokrácián (pl. “a jogérvényesülés társadalmi alapjainak megteremtése”), amely útravalónak azért sok, mert már is­ mert; számonkérésnek pedig még egy cikluszáró elszámoltatásnál is súlyosnak minő­ síttetne - az örökölt feltételek, a teremtett vagy kihagyott lehetőségek és mozgató okok részletezése nélkül. Ennek ellenére a szerzó gondolatmenetén érződik a tisztes aggódás a mai helyzetért és az ebből levezethető perspektivikus kilátáso­ kért; valamint az etikai indíttatású jobbítás szándéka - néhány kategórikus vagy túlzot­ tan elvont - elméleti ebből eredően eseten­ ként félreérthető megállapítása mégis vitára, ellenérvekre készteti a figyelmes olvasót. Mindenekelőtt amin fennakadhatunk: a szerző az eltelt, gyökeres változásokat hozó évet a “posztkommunizmus” időszakának ne­ vezi, az eseményeket pedig - kézzelfogható­ ságukat is elismerve - “metafizikaiaknak” Mindkét jelző túlzottan leegyszerűsítő, s kate­ górikusságában erősen félreérthető. Klasszi­ kus filozófiai olvasatban ugyanis a posztkom­ munizmus egyaránt jelenti az utókommuniz­ must, amelyből következhet a társadalom de­ mokratikus átalakulásából eredő elhalása éppúgy, mint az átemeneti háttérbe szorulását követő újjáéledése is. Ezért lenne szerencsé­ sebb és egyértelműbb a kommunista beren­ dezkedés és diktatúra utáni demokratikus át­ menet - ellentmondásoktól és a súlyos, örö­ 236 költ terhektől nem mentes, ám céljaiban min­ denképpen bíztató és emberi időszakának ne­ vezni napjainkat! A metafizika pedig az ókori görögök óta a jelenségek egymástól való elszigeteltségét, megváltoztathatatlanságát, egyszer s minden­ korra adottságát jelenti. Önkéntelenül adott tehát a kérdés; szer­ zőnk szerint (ráadásul véleményét az embe­ rek. a megfoghatatlan tömeg szájába adja) itt semmi nem változott, mert ha az események valóban metafizikaiak, akkor rendszerváltás ide, új, többpárti demokratikus parlament és kormány oda, minden eleve megváltoztatha­ tatlan. Nem szeretnék tovább a szavakon lova­ golni, de isten óvjon attól, hogy többekben esetleg eme cikk hatására - annak a népi szó­ lásnak a pejoratív “bölcsessége” erősödjön föl a jelenlegi létnehézségek (benne a valós napi megélhetési gondok) hatására, hogy “a lánc maradt, csak az eb változott”! Emlékezzünk; mindegyik felelősséggel cselekvő párt, majd az új parlament és �kormány programjában óvott az eltúlzott, azonnali csodavárástól; attól az illúziótól, hogy a politikai rendszerváltással egycsapás­ ra, rögtön jobb lesz minden! Ezt épeszű em­ ber, aki ismeri a hazai gazdasági gondjainkat és a környező térség problémáit, nem gondol­ ta és nem is gondolhatja komolyan! Azt, hogy egyre több ember érzi rosszul, szorongatott egzisztenciális helyzetben ma­ gát; a politika olykor sokkoló hatással van rájuk, senki sem tagadja. Sajnos, a rend­ szerváltás a “bibliai hét szűk esztendőhöz” hasonló gazdasági feltételek között ment vég­ be, és küzdelmes út elé nézünk, melyen bármily nehéz is lesz - végig kell mennünk, helytállva mindenkinek a maga helyén! Ho­ mokból, alapok nélkül ugyanis nem lehet tar­ tós várat építeni. Ezt a korábbi éra a hetvenes években megpróbálta már. A következményei ismeretesek. Nem létezik, hogy a józan több­ ség ma az átmeneti, látszólagos jobbért képes volna egy későbbi, még mélyebb válság ve­ szélyeit vállalni. Annak okait taglalni pedig merő dőreség lenne, hogy hol és hogyan tanulhattuk volna meg a plurális, többpártrendszerű demokrácia sokszínűségének, gyakran kiszámíthatatlan politikai mozgásainak értő követését és fe l­ dolgozását; s a tudatos felkészülést az új folyamatokban, ill. az újraépítkező, helyi tár­ sadalomban való részvételre?! A “mozdulatlansághoz” pedig talán még csak annyit, hogy az új, demokratikusan vá­ lasztott Országgyűlés működésének tíz hó­ napja alatt több mint 100 új tövényt, törvény­ módosítást, határozatot stb. alkotott (ezzel ga­ rantáltan bekerülne a rekordok könyvébe). A parlament és bizottságai - az esetenkénti, látványosnak és időhúzónak tűnő pártközi torzsalkodások ellenére - megfeszítetten és felelősen dolgozik, terhelése a jelenlegi hely­ zetben tovább már nem fokozható. De ugyan­ ez érvényes a helyi önkormányzatok tevé­ kenységére is. Ugyanakkor ebben a folyamatban, min­ den embernek megvan a saját felelőssége és feladata. Különösen vonatkozik ez az “írástudókra”. A negatívumok örökös hangsúlyozása, pesszimista jövőkép festése, alig­ ha segíti elő a társadalom fejlődését, sőt jelen­ tős termelőerőket von el. Éppen ezért az idé­ zett vitacikk fő kérdését ("...mi történik itt?") talán szerencsésebb lenne úgy feltenni: mi történt és mi történik annak érdekében, hogy megteremtődjön az új társadalomnak megfelelő új jogrend, s az érvényesüljön is helyzetünk jobbítása, mindannyiunk érdeké­ ben. 237 �Mi történt? Mi történik itt? Rákos Csaba Miért, történt itt valami? Kérdez vissza bennem némi rezignációval az olajos kezű munkásgyerek, elmosódó kontúrjaival, fanyar félmosollyal dacos szájaszélén, és a koravén bölcsesség, világ­ rengető hit keverékével szemében. Csalódottsága miatt ökölbe szorul elpuhult(?) értelmiségi kezem, s ellazultával érte írom le e szavakat, mert még mindig tudok hinni a szabad szó hatalmában a szabad hatalom szava felett. Az iménti rezignációra saját magam megkontrázom. Hogyne történt volna. Valami mindig történik. Most például: 1. A történelem gyakorlati példákkal iga­ zolta Jászi Oszkár váteszi hipotézisét a kom­ munista rend megfenekléséről. 2. Hankiss Elemér az uralkodó elit “nagy koalíciós” hatalom átmentésének képlete a valós folyamatok értelmezésére alkalmasnak tűnik. Ami pedig előtte történt, néhány évtize­ den keresztül, azt saját és szociológus társai, lletve a liberális ellenzék kutatásai, megfi­ gyelései alapján pontosan megírta. Jászi kifejti, hogy a piac és a verseny ki­ küszöbölésével csak három feltétel mellett óvható meg a gazdaság az összeroskadástól: “ 1. A szükségletek szigorú visszaszorítása által egy uniformizált és erősen aszkétikus szükséglet kielégítési rendszer által. 2. A legkérlelhetetlenebb munkakényszer s az ember legegyénibb életkörülményeibe való állami beavatkozás által. 3. Egy oly vallásos ideológia segítségével, amely a materializmus és a hedonizmus teljes kiszorításával egy földöntúli cél érdekében volna képes az emberi cselekedetet tartósan befolyásolni.” Hogy e feltételek betartása miért lehetet­ len hosszú távon, az érvek közül kiragadok egyet: “A modern európai lélek pedig... a vi­ lágtörténelemnek legindividualistább, legro­ 238 mantikusabb, legegocentrikusabb, az élet je­ lentőségét leginkább hangsúlyozó terméke sosem lesz hajlandó a legrémesebb militarista despotizmus nyomása nélkül legbensőbb ügyeinek állami reglementációját eltűrni.” Nem tűrte valóban, mint ezt az 1956-os magyar és az 1968-as prágai forradalom éke­ sen bizonyította. Heller Ágnes, Szelényi Iván és mások 1968 után kimondták a kimondhatat­ lant: a rendszer nem reformálható. De Jászi. mint idéztem, és például József Attila a “pro­ letár költő” csupán a szovjet példa alapján megírták ugyanezt. (József Attila egy esszéjé­ ben a tervutasításos gazdaság életképtelensé­ gét bizonyította.) Hankiss Elemér pontosan kifejti az uralkodó elit milyen stratégiával te­ szi kiszolgáltatott alattvalóvá a társadalom hatalomból kiszorult egyéneit. (A társadalom demobilizálása 1948-tól 1956-ig.) Amikor az­ tán kiderült, hogy a Jászi Oszkár vázolta fel­ tételeket az elit nem tudja biztosítani, stratégi­ át változtatott. (H.E.: A liberalizált társadalom 1956-1985 című fejezet.) Itt már valóban nem beszélhetünk totalitariánizmusról, tehát a kö­ zelmúltban nem is annak éltük át a megszűn­ tét. (Most persze úri passzióból rágódhatunk azon, hogy milyen rendszer szűnt meg és minek hívjuk, hiszen most már legalább a �polgárjogokat újra élvezhetjük - szólás- és sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog stb.). De vajon a társadalom alávetettsége de facto megszűnt-e, illetve, hihetjük-e, hogy ha igen, akkor ezt gyorsan el is lehet hitetni a társadalommal? Újra Jászi: “Minden fejlettebb messzeme­ nő munkamegosztáson a nemzetközi piacon alapuló társadalom gazdasági élete három lé­ lektani előfeltételezésen alapszik: 1. Az egyé­ ni iniciatíva, fölfedezés, szervezés, folytonos gyarapodásán. 2. A kereslet és a kínálat által megszabott áralakuláson. 3. A nagyon megfe­ szített, finomabb, ritkább munkaenergiát az átlagnál jobban honoráló jövedelem eloszlá­ sán, mely szintén a szabad verseny terméke.” Ha visszagondolunk a “kádári liberalizmus” élet és munkaviszonyaira, láthatjuk, hogy az előfeltételezések nem teljesülhettek. Márpe­ dig ezek nélkül a reformtörekvések, a szük­ séglet-kielégítés differenciálódása, a bekap­ csolódási törekvés a nemzetközi munkamegosztásba a rendszer felbomlását eredmé­ nyezik. Ezt ismerte föl az uralkodó elit. és kezdte a hatalom átmentési manővereit 1988ban, s amely tart napjainkban is, azon politi­ kai erők önkéntelen segítségével, akik például a “Jusztítia” csomagtervet megtámadták és azt tartják, “a rossz tőkés is jobb mint a sem­ milyen”. Lehet, hogy azok a gyárigazgatók, s a technokrácia egyéb tűzközelben lévő veze­ tői, akik az utolsó pillanatig milliós prémiu­ mokat vettek föl erkölcstelenül, a veszteséges vállalat élén - s most ebből vállalkoznak, még jól is kezelik a tőkét, de akkor is sérti a társa­ dalom igazságérzetét, s a kisember, aki eddig “csak” a becsületes munkából szeretett volna megélni, egyre keserűbb szájízzel kóstolgatja azt a fekete levest, amit az új rendszer első kormánya tálal föl neki. Ezért húzza el a szá­ ját a rendszerváltás hallatára, amely valójában csak politikai rendszerváltás és hatalomváltás volt. De ha igaz az, hogy akinek a kezében a gazdasági hatalom, az a háttérből diktál a politikának, akkor kérdéses a hatalomváltás is. A “ne legyen boszorkányüldözés” jelsza­ vával szenteskedők sóhajával az intézményvezetők bizalmi szavaztatásáról is letett a kor­ mány, s bölcsen az önkormányzatok hatáskö­ rébe utalta azt, ők pedig “bízunk mi bennetek, hisz jó emberek vagyunk” leereszkedő gesz­ tusával ad acta tette a kérdést. Pedig, hogy a rendszerváltás mennyire nem gyűrűzött még be a politikai intézményrendszer alrendszere­ ibe, egy iskolai példával illusztrálom. Ismeretes, hogyan nyilvánult meg az ál­ lampárti diktatúra az ideologikus tanterv-kö­ telezettségen keresztül az oktatásban. Ez azonban elviselhető volt azokban az intézmé­ nyekben, ahol az igazgató felfelé hárítani tu­ dott. s a lehető legnagyobb szabadságot adta a pedagógusoknak, a tantervi diktatúra kere­ teiből való kitörésre. Azonban a pedagógus kiszolgáltatottságát növelni is tudta munkajo­ gi eszközökkel - ha érdekei, vagy meggyőző­ dései úgy kívánták - túllicitálva a hivatalos ideológiát. Erre lehetőséget adott a szakszer­ vezeti mozgalom jól ismert hatalomba való betagosítottsága. Ebben a mai napig nem tör­ tént előrelépés. Így születhetett meg például az a kollektív szerződés, amelyben az aláve­ tés korábbi stratégiái közül a ”norma elrejté­ se" (Hankiss) a norma kihirdetésével s kano­ nizálásával lett felcserélve. Hogyan? A peda­ gógusi munka objektív mérése korábban sem volt és most sem megoldott. (Talán majd a vizsgarendszer.) Korábban a jutalmazás és a differenciált béremelés hivatkozási alapja az igazgató szubjektív véleménye volt, nem léte zett tantestületi egyetértéssel megalkotott ér ték és normarendszer. Ezt most a kollek szerződés “megoldotta” . A jutalmazási szem pontok című fejezet egyik fő pontja: “a ne lő személyes példamutatása az iskolai <d mokratizmushoz> való hozzáállása, a közö ségért végzett tevékenysége, nevelő társaihoz való viszonya.” 239 �Mi történt? Mi történik itt? A ”demokratizmus” szóhasználat már ön­ magában is árulkodó jele a régi rezsim szem­ léletének, amelyben a demokratizmus nem mást jelentett, mint, hogy a hatalom adja a szabadságjogokat, de ha az alattvaló békét­ lenkedik, vissza is veheti azt. A demokráciá­ ban kivívott és mindekire érvényes és vissza­ vonhatatlan polgárjogok vannak. A többi pont említése nélkül maga a hűbériséget idéző ju­ talom intézményének fenntartása, sőt ilyetén megerősítése is arra utal, hogy az igazgató nem tud, vagy nem akar lemondani az oszd meg és uralkodj elvének alkalmazásáról. (A jutalom az ilyen nehezen mérhető munka ér­ tékelésénél csak erre alkalmas.) Ennél azonban pikánsabb az, hogy a kol­ lektív szerződés máshol hat pontban kifejti, mit kell érteni az átlagosnál jobb munkán. Például: “munkájában gondos, lelkiismeretes, erdményes”(?!). Vagy négy pontban leírja, mi a példamutató magatartás. Például: “a munká­ jához való viszonya példás”(?!). A jutalmazás lehetőségén kívül megmaradt a munkaadó ke­ zében csaknem az összes régi demobilizációs stratégia. Ezek közül a megfélemlítés a legha­ tékonyabb. Így, aki a pocsolyába kavicsot dob, számíthat - a jutalom elmaradásán kívül - az állandó ellenőrzésre, “építő” kritikára, szemelőtt van, s gyűlnek ellene az alkalomad­ tán felhasználható vádpontok, amelyek lehet­ nek szakmai, munkajogi, vagy általános er­ kölcsi vonatkozásúak. A megfélelmlítés nagy­ ágyúja, a szakma non plus ultrája a csalhatat­ lan szakfelügyelő (szaktanácsadó), akinek a szava szent és illik is szent áhítattal megdicső­ ülve, vagy pironkodva, de mindenképpen sze­ rény kéztördeléssel, alázattal fogadni. Ebben a viszonylatban a pedagógus szép lehet, de okos nem. (Arra is volt példa, hogy a válaszra a pedagógusnak ideje sem lehetett, mert a szakfelügyelő (szaktanácsadó) a félórás előa­ dása után sietett a buszhoz.) De ha nem sietne, az igazgató, mint az alkalmi, kisebbfajta kon­ ferencia levezető elnöke, belátása szerint 240 fojthatja bele a szót a negligált tanárba. Ha egy ilyen szituációban az “engedetlenségéért” pária kasztba süllyesztett tanár bölcsen hall­ gat, az “szakmai gyengeségének” bizo­ nyítéka. ha vitába száll, azt gyanús védeke­ zésnek, önigazolásnak fogják föl, ha a hely­ zetnek adekvát módon visszavág, az az “összeférhetetlenségének” a jele. Látható te­ hát, még ha a szakfelügyelő (szaktanácsadó) a legnagobb jószándékkal is mondja el kriti­ káját, akkor is felhasználható a tanár ellen. A tanárnak azonban joga van - különösen ha nem kért szaktanácsadást - a látogatási engedélyt megtagadni. 1. Akkor viszont csí­ pőből tüzelve meggyanúsítják, hogy takargat­ ni valója van. 2. Miután a szaktekintély az érkezése után mondjuk olvadozva csókolgatja végig a réglátott kollégákat, akik boldog fel­ szabadul tsággal borulnak a nyakába - hisz most nem hozzájuk jött -, a látogatásra kisze­ melt áldozat nem léphet fel elutasítólag a ki­ közösítés veszélye nélkül. A játszma tehát kezdettől fogva egyesélyes, mert az szóba sem jöhet, hogy az órán minden tökéletes és csak jót lehet mondani. Ez kizárólag olyan esetekben történik, ahol a jutalmazandó klien­ túrába beférő tanár - aki egyébként mindig “jól viselkedik” - számlájára kell gyűjteni pozitívumokat. A szakfelügyelő (szaktanácsa­ dó) szerepvállalása szerint lehet kívülálló, akit felhasználnak, vagy beszervezett cinkos, jól felépített prekoncepcióval. Az attitűdje (beállítottsága) szerint lehet erkölcsileg szilárd, szuverén személyiség, aki ha felfedezi, milyen szerep vár rá, elutasítja a szakmai lejáratáshoz való asszisztálást. De le­ het konformista, aki behódol a saját érdeké­ ben a mindenkori vezetésnek. Lehet továbbá naív, jóhiszemű, aki tudtán kívül szakmai túl­ buzgóságból jó sok hiányosságot “tár fel”, hi­ szen úgy érzi, minden szem rajta függ. és tanítani akarja a kollégákat. (Ha felfedezi a valódi célt, gyötrődik e szerep miatt, de nem biztos hogy elutasítja.) Végül pedig lehet, �paternalista viszonyokat kedvelő, aki végre a szakma felkent papja lett, s megmutatja mi jár annak, aki ellenszegül a hierarchiában feljebb levőnek. Egy szakmán és intézménytípuson keresz­ tül talán merészség bemutatni az egész társa­ dalomra érvényesítve az alattvaló - uralkodó viszony fennmaradását, de mint cseppben a tenger, fiktív példámban is benne rejlik az általános. Semmi okom feltételezni, hogy bár­ melyik munkahelyen a parlamentális demok­ rácia első évében már hemzsegnek a jogaikat ismerő és azokkal élni is tudó, vagy merő szuverén gondolkodású polgárok. Másfelől pedig a politikai hatalomra kerülő új pártok új embereiről(?) még nem tudhatjuk teljes bizo­ nyossággal, mennyire hajlandók vagy nem a régi káderoligarchiával való kooperálásra, vagy mennyire hajlamosak egy patrícius de­ mokrácia kialakítására (aggasztó jelek már vannak erre nézve), és mennyire veszik ko­ molyan a népszuverenitás elvét. Bár az ered­ mény szempontjából nem mindegy, hogy valakit mi motivált a hatalmi helyzet elfoga­ dására, vagy az érte vívott harcra: maga a hatalom élvezete, vagy a politikai hatalom ál­ tali egzisztenciális emelkedés. Mert a hata­ lommániákus a pozícióban maradás érdeké­ ben még az őszinteségtől, az igazmondástól sem “riad vissza”, s ha a népszerűségi indexe csökkenne, végszükség esetén még arra is hajlandó, amire felesküdött: a nép, a lakosság, a közösség, a választó érdekeinek valódi kép­ viseletére. Mint történelmet “oktatónak” termé­ szetesen érdekes és fontos kérdés tehát, hogy mi történt itt, de mint a történelemmel “neve­ lőnek” az is fontos kérdés, ha nem ez a leg­ fontosabb, mi van és mi fog történni itt? Felhasznált irodalom Jászi Oszkár: A szocializmus reformációja és a kommunizmus kilátáslalansága. Hankiss Elemér: Kelet-Európai alternatívák. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Boros Árpád 241 �Mi történt? Mi történik itt? Németh János István Hajnal István: Variációk Európa-témára (Magángondolatok:) Mi történik, mi van itt, teszi fel a szerkesztőség a kérdést, megküldve írásra buzdító levele mellé egy figyelemreméltó tanulmányt. Évek, évtizedek óta figyelek, gondolko­ dom azon, ami itt történik a környezetemben. Most azután eljutottam oda, hogy inkább bevallom: nem tudom pontosan: “Mi is van itt”. Ám nem szeretném megke­ rülni a véleménymondást, ezért más megoldást választottam: Hajnal István utólérhetetlenül pontos elemzéséből válogattam és rendszereztem azt, hogy mi nincs itt, de minek kellene lennie. Vélhetően a mai olvasó ritkán olvashat ilyen pontos “Európa-lelrást” , mint az itt kö­ zölt Hajnal-variációkban. Elemzései teli­ találatok, mi több élvezetesek. Ám szakszerű­ ek, bensőségesek, elmélyültek is, olyanok amelyeket ma hiányolhatunk a kultúrából, politikánkból, gazdaságunkból, emberi kap­ csolatainkból, önmagunkat továbbvivő min­ dennapjainkból egyaránt. És amelyek nél­ kül képtelenek leszünk az európai léptékvál­ tásra. Jó ötven éve megfogalmazott gondolatok nem helyettünk, de érettünk fogalmazódtak. Kezdjük hát. A kultúra, talán nincs a világon még egy ilyan fogalom, melynek több ezerre tehető a meghatározása a szakirodalomban. Korok és világrendek fogalmazták újra és újra a kultú­ ra mibenlétét, mintegy önmaguk elé tükröt té­ ve. Mert a kultúra a humanitás tükre, ember­ ségünk jelzőrendszere. Ez ilyen egyszerű. Nem is kezdhetnénk másként Hajnal-variá­ ciónkat Európáról, mint az európai ember lé­ nyegét bemutató kultúra értelmezésnél. 242 KULTÚRA “A középkori Európa kultúrája önmagába mélyedő volt, szemben az antik és az arab kultúrák aránylag gyors, földrészeket átható terjedésével. Annál feltűnőbb az, hogy az új­ kor elején, pár emberöltő alatt, éppen ez a kicsiny politikai és társadalmi egységekre da­ rabolt földrész ismeri fel és kezdi gazdasági­ politikai hálózattal átszőni a Földgömb összes tengereit és kontinenseit. Csak közelebbről megnézve, megvizsgál­ va tűnnek elő a középkori társadalomban mindazon belső elemek, amelyek a modern társadalomfejlődésnek lényeges alapjai vol­ tak s amelyeknek az antik életben szerepük alig volt. Kitűnik, hogy a középkor szokás­ szerűsége megrögzítette, megmentette, érvé­ nyesítette a társadaloméletnek olyan alkotása­ it, a közös munkának, a társulásnak olyan sza­ bályait, amelyeket az antik szerveződés tiszta, gyors racionalizmusával megragadni nem tu­ dott, elsöpörte őket, mindent uniformizálva eleven, kíméletlen érdekei szerint. Kitűnik, hogy az újkor első századainak nehézkes, �akadozó fejlődésmenete nem egyéb, mint a társadalom egész üzemiessége, úgy az intel­ szokásszerű, primitív középkori alakulások­ lektualizmus is »közintézményszerűsége« ál­ nak lassú intellektuális feldolgozása. Ami az tal növekszik, fejlődik. Ez az »adminisztratív ázsiai kultúráknak nem sikerült, vagy csak társadalomszervezet«: végső alapjai az exisz­ igen tökéletlenül, azt az európai intellek­ tenciák, amelyeknek biztosítása nélkül nem tualizmus finomabb módszerei és szervezete érvényesülhet semmi kultúrtechnika; a »sze­ összehasonlíthatatlanul tökéletesebben elvé­ mélyies teljesítmény«, azaz a mások kihasz­ gezték, az életnek nagyszerű s elmélyülő nálása nélküli munka, a mély, általános embe­ szabályozásával. ri értékeket termelő fejlődés alapja. A »racioAz intellektualizmus, az antikkal oly éles nális« szellem egyre dolgozik, mint örök em­ ellentétben, nehéz polgári gond, amely szinte beri ösztön; s elejétől arra tör, hogy a fejlett egész természetében alakítja át az embert. A módszerek rétegeit emelje a többi fölé. Ami­ legnagyobb úr is óriási, sokszerű kultúr­ dőn a »szokásszerűséget« az általánosan kép­ szövődményhez kötöttnek érzi gondolatait, zett intellektualizmus módszerei - s ide tarto­ elhatározásait, minden feladat a feladatok zik a pén' - váltják fel, mind akadálytala­ hosszú sorát vonja maga után. A társadalom­ nabb racio lis fejlődés következik, s mégis fejlődés mély üzemiessége új embert, új mód­ az üzemiesség. a közintézményszerűség szereket követel... kényszerével modern kultúra...” A »tradicionális« nem állítható feltétlenül szembe a »racionálissal«. A fejlődés attól Elmélyülés intellektualizmiis, pontosság, függ, hogy az emberi társulás milyen élet- formagazdagság. Hajnal Európa-látomásá­ anyagot tud érvényesíteni és milyen módsze­ nak kedvelt kifejezései, sajátosságai. Biztosan rek állanak rendelkezésére. A tradíció helyett nem túlzás azt állítani - amennyiben a mai felvettük a »szokásszerű« fogalmát: a közös­ magyar demokrácia képviselői nem unják a ség minden cél nélkül a közeli együttélés szakadatlan “B i b -i,dezést”-hogy demokrá­ alapján szabályozza magát, nincs lehetőség ciánk szellemi önmeghatározásának bölcsőjé­ arra, hogy bárki a másik rovására emelkedjék, nél Hajnal István bábáskodott. Az Európa az érvényesülés csak az egyéni képességek születésének részleted bemutató könyveinek, belső fejlesztésével lehetsége. Felvettük az tanulmányainak ismerete nélkül egyszerűen »intézményesség« fogalmát: a közösség az nincs e fogalomra, erre az önmagunk megha­ élet kitermelt formáit megalapozza az azokat tározását is szolgáló ilágértelmezésre mérté­ szolgáló exisztenciák szokásszerű biztosítása künk. Nos, a technika és a gazdaság ebben a által. A fejlődést nem az okszerű erőkifejtés világképben döntő jelentőségű. A technika, viszi, hanem az exisztenciák megőrzésével úgy is, mint az emberi hőforrások megsokszo­ kialakuló, tökéletesedő módszerek, az objek­ rozása. A gazdaság rövid bemutatásánál pe­ tív »szakszerűség«. Minthogy e módszerek dig ugyancsak a jól ismert fogalmak köszön­ fejlesztése mindig új és új. biztosított exisz­ nek vissza... tenciájú rétegek által folyik, mély »üzemies­ Az ember sokszor elkedvetlenedik ezeket ség« alakul ki. Az »intellektualizmus« számá­ olvasva: “Ú r Isten, mióta tudjuk már ezt mon­ ra is, már a szóbeliségen kezdődve: nagy dani szép anyanyelvűnkön, s vajon miért nem arányban az írásbeliségre való áttéréssel. Ez csináljuk?” Így is megtagadva és “fejtetőre” az intellektualizmus nem racionalizmusa által állítva amúgy magyaros karakánsággal Mar­ kerül vezetésre, hanem maga is társada­ xot, aki a történelmet alkotó emberiségről lomképződmény, történeti alakulás. Mint a mondta volt: “Teszik, de nem tudják.” 243 �Mi történt? Mi történik itt ? TECHNIKA - GAZDASÁG “Az a kevés technikai előny, amivel a fel­ fedezések, különösen az ázsiai kultúrákkal szemben, megindultak, hamar kiegyenlítőd­ hetett volna, ha a belső fejlődés Európát nem képesítette volna oly szervezetek kibocsátásá­ ra saját társadalmának mélységeiből, ame­ lyeknek szívós, eleven fonadékából semmi idegen társadalom sem tudott kibontakozni, amiket nagy viszontagságok, katasztrófák, ellenségeskedések sem tehettek tönkre. A XVI. század a vakmerő nyereségvágy kalan­ dos korszaka, uralkodók és harcias vállalko­ zók vezetésével; a XVII. században széles társadalomrétegek szakszerűbb vállalkozása veszi át szerepüket. A XVIII. század végétől pedig, a hatalmi eszközök mellett, az ipari termelés munkája, főként pedig az európai társadalomfejlődés leghatalmasabb eredmé­ nye, a gépi technika biztosította a vezetést az európai ember kezében. A szűk, helyi fejlődésre szorítkozó inten­ zív munka alapozza meg az európai terjeszke­ dést; ez teszi fejletté a fegyver és a hajózás technikáját is. Más kultúrákban régismert ter­ mészeti jelenségek az európai társadalom fel­ dolgozásában válnak használható technikai találmányokká, a lőpor csak itt teremti meg a lőfegyvert. Nem a dolgoztatás, hanem a beható, dere­ kas egyéni munka végzi a termelést; csaknem az egyetlen példa Európában, hogy a föld, víz kihasználása szinte céhszerű szervezetekben folyik, a gazdák mesteri teljesítményeinek versenyével, a közös erőfeszítést, befekteté­ seket kívánó feladatok testületi elvégzésével s végül a termelés értékesítésének testületi vé­ delmével a vállalkozói kihasználás ellen. Iga­ zi szakmunka, sok apró tapasztalat állandó egyesítése s tanítása. Nem tisztán a természet adományainak egyszerű kihasználása, henem a természet beható megfigyelése is, s a ter­ mésnek nemesítése, feldolgozása... 244 Nem az élelmes vállalkozás, szövetkezés, hanem a parasztmunkának generációkon át való biztonsága, a személyi teljesítmények­ nek védelme, a testületi együttesnek nem a közös nyereségre, hanem a munka szakszerű­ ségének érvényesítésére szolgáló szervezete emelte fel itt a parasztságot, avatta méltó hi­ vatásréteggé, vonta be, itt először Európában, az irodalom s művészet érdeklődésének köré­ be. Oly szerveződés, amelynek lényegét s ér­ telmét csak akkor értjük meg, ha a városnak, az európai polgárságnak a céhekből való fel­ növekedését vesszük vizsgálat alá. A munkafázisok függetlenek maradnak, a vállalkozás nem dolgoztat, hanem szervez, s így elsősorban a minőség versenyére kény­ szerül, fokozódó szakszerűségre. Céhhez való tartozása vállalkozó-társaival szemben is tilt­ ja a »tisztességtelen« versenyt, a termelés spekulatív felvásárlását, nagyobb árak ígére­ tével, amiket azután a konkurrencia kipusztu­ lásával alaposan leszorítana. Ilymódon a vál­ lalkozás is tulajdonképpen a személyies telje­ sítmény alapján áll, az intellektuális szervező­ munka szakszerű hivatása lesz, éppúgy speci­ alizálódva a produkció teljes folyamatából, mint ahogyan az egyes kézművességek speci­ alizálódtak. A továbbiakban meg természet­ szerűen ismét elkülönül az a szakszerű mun­ ka, amely a termelés menetét foglalja össze és másrészt a piac, a vásárlóközönség szervezé­ sének, az áru elhelyezésének feladata, tehát a kereskedő hivatása. Addig a kereskedő kalan­ dorszerű exisztencia, a társadalom bizalmat­ lansága kíséri, akár Indiában, ahol a legutolsó kasztokba sorozzák őt; luxuscikkekkel, különlegességekkel, alkalomszerű nyeresé­ gekre dolgozik. Most a közszükségletek el­ lenőrzött, szakszerűségre kötelezett közvetí­ tője lesz, polgári hivatás. Csak a XVIII. sz. végén kezdenek jelentő­ sebb szerepre jutni a »munkagépek«: sok em­ ber, sok munkáskéz mozdulatát egyesítő szerkezetek. S csak a XIX. sz. elejétől az �»erőgépek«: szerkezetek, amelyek a termé­ szet addig jelentéktelennek tartott erőit sűrí­ tik-fojtják magukba, s kényszerítik irtózatos feszülésre, robbanásra egyetlenegy irányban, amelyben hasznos funkciót teljesítenek. Az erőgépek bekapcsolása a munkagépekbe: szinte korlátlan fokozása az ipari termelés­ nek. Az erőgépek bekapcsolása a mozgás­ szerkezetekbe: csodálatos fokozása a sebes­ ségnek. Ma már, kiszámították, a gépierő összessége annyi munkát teljesít a Földön, mintha minden teremtett lélek mellett egy rabszolga szolgálna...” A politika mindennapi életünk főszereplő­ je. Hínárszövevény, mely ezer szálon magá­ hoz köt minket. Előlopakodik a lakások intim csendjéből, az autóbuszt vezető sofőr rádiójá­ ból, a munkahelyi disputákból, a baráti be­ szélgetések hajdan izzó hamujából, ott lesel­ kedik gondolatainkban, viszonyainkban, cse­ lekedeteinkben. A politika diadalt aratott. Pe­ dig, mint Hajnal István jókor fölismerte, nyu­ gat számára a politika pusztán szolgálója a főszereplőnek: az embernek. Figyeljük meg, évezredünk elején tiszteletre méltó polgár el­ ődeink milyen nagyon iparkodtak védőrend­ szereket kiépíteni szakmájuk, közösségeik, emberségük érdekében. Miként akadályozták meg azt szívós és lokális szervezkedésükkel a szabadságunk ama “kis köreivel” -, hogy a mindenható központi irányítás fölfalja szere­ tett autonómiájukat. POLITIKA “Az újkori fejlődés nem valami nagy egyesüléssel kezdődött, a római birodalom­ hoz hasonló hatalmas politikai egységek nem keletkeztek. Franciaországban, Spanyolországban a középkori részek ekkor forrnak össze egy állammá, a német birodalom széttö­ redezettsége viszont ekkor válik véglegessé, a skandináv unió is ekkor bomlik fel részeire. Területre a Karoling- vagy a Staufen-imperia­ lizmus is volt oly nagyarányú, mint a XVI. sz. hatalmaié. Éppen az a jellemző a nyugati fej­ lődésre, hogy egyik állam sem tudott a többi­ nek rovására igazi nagy hódító birodalommá alakulni. Az államszervezet inkább elmélyü­ lésében, mint terjeszkedésében erősödött. A középkor folyamán a régi népállamok részek­ re osztódtak fel, mindegyik többé-kevésbé önálló uralommal, igazgatással; e kicsiny egységekben közeli, gondos, szakszerű mun­ kával dolgozták ki az európai államigazgatás módszereit. Az újkori fejlődés ismét egyesí­ tette a népi-nyelvi határok között a részeket, a nemzet-állam fogalmában, de már hatalmasan elmélyült szervezettel, feladatokkal, mint szí­ vós, önálló kultúregyéniségeket, amelyeket tartósan leigázni vagy éppen megsemmisíteni nem lehetett. A nemzetállam végleges kiala­ kulása azonban csak a fejlődés utolsó, modern korszakában következett be, lassú, fáradságos munkával s nem csupán nyers hatalmi eszkö­ zökkel... A középkor végén már egyöntetű képzett­ ségréteg, nagy központi iskolákkal; a rész-ál­ lamokat ismét egységes nagy állammá for­ rasztja össze. A társadalom szempontjaiból és nem a központi hatalom egyoldalú szempont­ jából kiindulva épül fel tehát ez az új európai állam; a hivatalnokság, mint szakszerű, meg­ bízható közintézmény, elsősorban a társada­ lom szükséglete, a társadalmat nem kényszer hajtja alája, hanem saját érdeke. Már a közép­ korban szervessé, üzemszerűvé válik az ügy­ vitel, hiszen minden jog, minden kötelezett­ ség generációk életére nyúlik vissza, minden rendelkezés az előzmények és a helyi ala­ kulások sajátos viszonyainak vizsgálatát kí­ vánja meg. Külön hatóság a parlament, a legfőbb bí­ rói fórum, egyúttal a törvények legfőbb őre a királlyal szemben is. A királyi rendeleteket átvizsgálhatja, ellenvetéseket tehet, s hagyo­ mányos gyakorlat szerint csak a parlamenti regisztrálás után jutnak azok törvényerőre... 245 �Mi történt? Mi történik itt? A kormányzat minden fontos rendelkezése a parlament vizsgálata alá került, ellenállása például sikertelenné tehetett államköl­ csönöket, új adókivetéseket. A vidék ma­ gisztrátusai is ellenőrzése alatt állottak s így néha még a kormányzat parancsainak végrehajtását is megbéníthatta. A fennálló rend őre: s ebből rendőri jogokat is igé­ nyelt, különösen Párizs területén, időnkint egyenesen a város főhatóságaként szerepelt. A közvélemény támogatása tette hatalmassá. Ereje természetesen a körülmények, az ural­ kodó egyénisége, hatalma szerint változó, de néha egyenesen döntő tényező lehetett, külö­ nösen kétes trónutódlás, vagy belső zavarok idején... A városi adminisztráció a társada­ lomszabályozás mély üzemévé: nem vagyo­ nos előkelőktől függő pártok harca irányítja a várospolitikát, hanem a generációkon át kifej­ lődött társadalmi-gazdasági struktúra kívánal­ mai: szakértő, állandó hivatalnokszervezet. Mintegy semmiből, az antik időkben példa nélkül, szerves városi törvényhozás, szerves pénzügyi, jogi és szociális ügykezelés kelet­ kezik már a középkor végén s általánosodik az újkorban állami szabályozássá. Nem hatal­ mi- és érdekcsoportok tülekedése ez, hanem a számtalan polgári exisztencia igényeinek szakszerű, intellektuális szabályozása. Szak­ értő, tanult bürokrácia vezeti már a várost; a céhek közül azok lesznek előkelőkké, ame­ lyeknek mestersége intellektuális munkát kí­ ván...” Az emberi kapcsolatok tisztasága, rend­ szeressége jelenti az európaiság erejét, kivéte­ lességét. Együtthatás az egyén és a közösség érdekei között egy olyan energiatöbbletet hor­ dozó társadalomépítő elem, melyet Európa évszázadai fejlesztettek tökéletesre. Az egyete­ messég igénye a kereszténységből táplálkozva az európai ember homlokjegye, eligazítónk. Hitelességét a lokalitás iránti mély kötődés, szeretet adja. 246 EMBERI KAPCSOLATOK ” A római úr, ha feltámadhatott volna, vég­ telen érthetlenséggel nézett volna végig Euró­ pa társadalmán, kicsiny államain, a közigaz­ gatás, a gazdaság szűkös, fáradságos berendezkedésein, a seregek, adminisztráci­ ók, jogok, vagyonok kisméretű, tarka változa­ tain, bajlódó apró gondjain. Az antik politika és gazdaság hatalmas tömegerőkkel dolgo­ zott, népek s társadalmak létét söpörte el ér­ dekeinek útjából; a nyugati fejlődésnek ki­ csiny egységek önállóságával kellett folyto­ nosan egyezkednie. Kicsiny városok merev falakkal emelkedtek ki vidékükből, átmenet nélküli idegenséggel a szántók, mezők, erdők természetes környezetéből. Az idegen ember, még saját népének, államának vidékein is, alig boldogulhat különleges helyi ismeretek és pártfogások nélkül. Alig intézheti el ügyétdolgát a bennlakókkal, mint ember az ember­ rel, kiszámítható terv szerint. Paraszt vagy vá­ roslakó, mind behúzódik előle saját szűk helyi társadalomalakulásába, különleges, szokász­ szerű összefüggéseibe, amelyeknek sajátosan alakult szabályaival, jogaival kell aztán min­ den közeledőnek megismerkednie és tárgyal­ nia. Nyelvek sokasága képződik ki elpusztít­ hatatlan önállósággal. S egyáltalán, minden különbség erősen kifejezett, kidolgozott, kül­ sőségeiben is erősen hangsúlyozott, mint pél­ dául a ruházatban is. Az általános, okszerű társadalomszervezet helyett mindenütt mes­ terséges, szokásszerűen megrögzített alakulá­ sok, fantasztikusan felmeredő történeti for­ mációk. A szövetkezésszerű társadalom, amelyben mindenki a maga erejével vesz részt a ver­ senyben, s amelyben az erősebb érvényesülé­ sének a többi fölött nincs semmi akadálya, óriási erőkifejtésre képes, hatalmas alkotá­ sokra. Ezért az újkori fejlődés titkát elsősor­ ban a régi kötelékeket felbontó, fokozódó racionalizmusban szokás keresni, az erők �szabad versenyének térhódításában, a kissze­ rű, elszigetelt, testületekhez kötött munka felszabadulásában, nagy arányokra való ösz­ szesítésében. Pedig nyilvánvaló, hogy ez a racionalizmus nem más, mint felhasználá­ sa mindazon mélyebb elemeknek, ami­ ket a társadalom szervezetében az előző kor­ szakok érvényesítettek, - egyébként a modern társadalmak mély üzemszerűsége, az antikkal szemben, meg nem magyaráz­ ható... Erős polgárjog, éles magántulajdon bizto­ sított minden családot és minden vagyont; mindegyik magába zárkózott és célszerű munkarendbe való aktív sorakozás helyett mindegyik csak apró tőkefeleslegét bocsátja a kapitalizmus rendelkezésére, amely létesíthet hatalmas vállalkozásokat, de nem célratörő társadalomszervezeteket. A család a meglévő­ höz való görcsös ragaszkodással él, a népsza­ porodás megáll. Elvont eszmék csapdosnak a társadalom fölött, gyűjtik milliók szavazatait hol az egyik, hol a másik szélsőségre, szug­ gesztív erők hirtelen rántják magukkal a nem­ zetet, - de valami általános, az emberi jogokat méltányló ésszerűségen túl nincs fejlesztő tár­ sadalomvezetés. Ez a modern világnak egyik arca, az angol-amerikai típussal szemben.” Az ember, Európa Istene. Úgy is élt jó ezer évig, szerencsére a demokrácia önkorlá­ tozásait jól-rosszul tűrve és elviselve. Talán ez lesz a megmentésének egyedüli lehetősége, a jövő évezred birtokbavételének utolsó esélye. Ha nem birtokba vesz, de együtt él, ha nem fogyaszt csupán, de adni is tud majd szépen, szervezetten. Hajnal Európa-olvasatában az ember lényegében hordozza ezt a gerincne­ mesítő mértéket is. A FŐSZEREPLŐ “Mint minden részleteiben gondosan szer­ vezett munka, amely szakszerű ismereteken és nem mások dolgoztatásán alapszik, a középkorvégi intellektuális fejlődés az euró­ pai hajós mesterségét is öntudatossá, biztos számításon alapulóvá tette. Ezt az európai hajóst, a középkori társada­ lomnak ezt a növendékét kell látnunk a tenge­ rentúli vidékek felfedezőjében. Minden gon­ dolat, terv hatalmas, kipróbált tapasztalati anyagon alapszik. Az európai társadalom szervezete intézményesen használhatóvá tette a tapasztalati eredményeket, soha el nem ért arányokban közvetítette az ismereteket, a ké­ zimunkától kezdve az elvont gondolatokig. Minden munka s minden vállalkozás mélyen beilleszkedik a társadalom munkaszer­ vezetébe, reálissá válik, a generációk gyakor­ latán alapuló biztosság érzésével, nem ha­ gyatkozik csupán az elméleti tanításra és az egyéni képességekre, vakmerőségre. Távoli, ismeretlen tengereken is a munkának ez a tu­ datossága biztatja a hajóst. Az európaiak fel­ fedezései ezért nem maradtak elszigetelt elő­ törések, hanem a társadalomból kiinduló és egyre növekvő hullámok sorozata követte egymást, mindig szélesebb rétegek vállalko­ zásai, mindig magasabbfokú, szakszerű szer­ veződéssel ... A magárahagyott kicsiny emberi együtte­ sek természetes, primitív életszabályozását még soha, egy kultúrfejlődés sem tudta any­ nyira építkező elemei között felhasználni, mint az európai fejlődés. Egyik legfeltűnőbb, a mai felfogásnak érthetetlen jelensége az, hogy a hosszas gyakorlattal állandósult lét­ fönntartó munka miként nő rá minden termé­ szeti s társadalmi talajra, sajátítja ki magának a munka anyagát, eszközeit, lehetőségeit. Ál­ talában véve az a légköre e primitív, nyomo­ rúságba süllyedt társadalomnak, amit később európai szellemnek nevezhetni: a teljes, ter­ mészetes emberi életnek elsősége minden fel­ ső szerveződéssel szemben, minden céllal szemben, ami a méltányos emberközti viszo­ nyulás megrontásával akarná az emberi erő­ ket szolgálatába hajtani.” 247 �Mi történt? Mi történik itt? Hajnal István Európa-képe több mint idő­ szerű. Ha az “Európába vezető út” program­ ja nem csupán ideológiai varázspálca a hata­ lom új birtokosainak a kezében, akkor a “haj­ nali” meghatározások tudósítása több mint ajánlatos. Nekünk, a mindennapok futósza­ lagján nyúzódó reménykedőknek e gondola­ tok újraolvasásukkal hitet adhatnak, csakcsak eljő ilyen szellemi indíttatásra az a kor “jobb kor” -, amikor végre tudjuk és tesszük ami a dolgunk. Felhasznált irodalom: Hajnal István: Az új kor születése. Bp 1988. 248 �palócföld 91/3 T . P ataki L ászló Madáchné sírjainál (riport helyett) 1984 nyárutóján levelet kaptam a Magyar Rádiótól, Liptay Katalintól. Liptay Katalin ismerte vonzódásom “Fráter Erzsi titka” iránt, illetve azzal kapcso­ latosan, hogy mennyire torzított a kép, amit róla az első szerzők a századelő óta megrajzoltak (Palágyi Menyhért, Balogh Károly), és akiket követően iroda­ lomtörténész nemzedékek nőttek fel, vitték tovább a megítélés egyoldalúságát: Fráter Erzsébet rútul visszaélt Madách Imre bizalmával, becsapta, megcsalta őt, stb. Az igaz ugyan, hogy “neki köszönhető az a mérhetetlen szenvedés, ami Madáchot a Tragédia megírására ösztönözte...”, és így tovább. Ez ilyen egyszerűen persze főként a közfel­ fogásban maradt fenn és sajnos az oktatásban, a tankönyvekben is. (Más, nem kevésbé fontos, eltorzított Madách képpel egyetemben.) Krizsán László kutatása kellett ahhoz, hogy a Madáchról kialakított közfelfogás változzon: Madách Imre nem volt remeteéletű, nem volt apolitikus, résztvett a szabadságharcban, nem volt pesszimista és küzdött is a maga eszközeivel, a maga modorában. De az asszony tragikus sorsképe csak nagyon nehezen bontakozott ki. (L. Kiss Ibolya felvidéki orvosnő, kutató írt alapozó munkát erről később.) Liptay Katalin levele az idevágó résszel így szólt: “...Édesapámmal küldöm a megígért leve­ let. Remélem, tud vele valamit kezdeni. Ha ír róla, az is jó és talán egy kis mozgalmat lehet­ ne indítani, hogy Fráter Erzsi hamvai hazake­ rüljenek - ha még megvannak egyáltalán! Saj­ nálom, hogy a levél több helyen ”vesztegelt" és csak most jutott hozzám, de talán még nem késő... A nagyváradi hölgynek megírom, hogy valamit próbálunk tenni az ügy érdekében. A levél olvasható része tőle származik (címe a másik oldalon a bal fölső sarokban), a többi egy közléskényszerben szenvedő magyaror­ szági rokontól van... őt kérte meg özv. Kissné (Nagyvárad), hogy a levelet adja fel a Rádió­ nak már itthon Békéscsabán.” Az akkori(?) állapotokra fokozottan érvé­ nyes volt a hasonló “közvetett” módszer: sen­ ki sem tudhatta, hogy a Romániában feladott leveléből milyen bonyodalmai származhat­ nak. Özvegy Kissné Nagyváradról rózsaszín borítékos, rózsaszín papírú levélben szálkás, reszketős, lefelé lejtő sorokkal a következőket írta régi ismerősének, a rádiónál is szerkesztő Pándy Lajosnak, “az irodalmi kör tagjának”: “Tisztelt Szerkesztő Úr! Most van Madách Imre hallhatatlan mű­ vének az »Ember tragédiájának«ünneplése. Hogy ez a nagy mű megszületett, amit számtalan idegen nyelvre is lefordítottak és sok országban is bemutattak nagy sikerrel, köszönhető Fráter Erzsébetnek is, Madách 249 �palócföld 91/3 feleségének, akinek elhagyott sírja a nagyvá­ radi olaszi temetőben van, teljesen elhanya­ golt állapotban. Egy kis jelt pléhtáblára irva a magyar írók szövetsége hozta vagy 15 évvel ezelőtt, a következő felirattal »Könnyű a fe­ lületesnek ítélni, de nehéz annak, aki a szívet vizsgálja«. 1972-ben Szabó József evangélikus püs­ pök Győrből Nagyváradon járt, a Madách Imre múzeum összegyűjtője, az én segítsé­ gemmel a temetőben megnézte Fráter E. sírját is. Akkor mutatta be a nagyváradi magyar tagozat a Szigligethy Színházban az újonnan átdolgozott »Ember tragédiáját«. Arra kérem kedves jó Pándy Lajos (ró elv­ társat, hogy szíveskedjék mindent elkövetni, hogy egy itteni nagy temetőbe vigyék át Frá­ ter Erzsi hamvait, s valami hozzá méltó kis sírkövet állítsanak emlékének. Ennyit megér­ demelne! A nagyváradi-olaszi temető ezen része rö­ videsen fel lesz számolva. Az exhumálás no­ vembertől áprilisig lehetséges. Ebbe a teme­ tőbe 1970-től nem temetnek. (...) Kérem segítségét, esetleg rádión keresztül is, mert itt sajnos én nem tudok intézkedni, 9 év óta félvak vagyok. Kérem az illetékesekkel felvenni mielőbb a kapcsolatot Fráter E. hamvai ügyében. Kö­ szönettel és szívélyes üdvözlettel.” (Aláírás, elnyújtott, energikus.) A rokon, az aradi születésű Várszegi Jó­ zsef még hozzáfűzte a maga apró betűivel, hogy a Váradi hölgy, Dormány Ica özv. Kiss Béláné az ő mostoha anyjának (Dormány Etelka Várszegi Bélánénak) a húga, továbbá, hogy évente kétszer látogatja meg az idős, félig vak nénikét Váradon, ő maga pedig Bé­ késcsabán él. (A cím: Ilona Kiss - 3700 Ora­ dea - Nicolae Balcescu Nr. 5., volt Rét utca) Egyenesen Ica nénihez tessék levelet írni, mert én nem tudok az “ügyhöz szólni” - így szól a záradékban Várszegi József, aki ezzel “ki is szállt” az ügyből. 250 Özvegy Kissné levele azonban egy évvel korábban(!) keltezett, pontosan 1983. IX. 23án. Az ügy tehát majd egy év késést szenve­ dett és hiába fordultunk volna bárhová szán­ dékunkkal - Liptay Katalin sem tudott többet tenni, sőt maga Pándy Lajos sem. Hivatalos román-magyar kapcsolatok ezekben az évek­ ben egyáltalán nem voltak. Létezett ugyan, de nem működött a közös történelmi társulat sem, a levéltárakban nem lehetett kutatni, az engedélykérelmeket sorra-rendre elutasítot­ ták. Az emberek - hacsak nem rokoni szerep­ ben - egyáltalán nem jártak át Erdélybe. Nem volt hát kihez fordulni. A levél keltezésétől eltelt majd egy esztendő alatt megtörténhetett a visszahozhatatlan is: Fráter Erzsébet Ma­ dáchné sírját egyszerűen beszántották és fölé­ je valami új blokkház épült. Az első utazás Pintér Károllyal, aki azóta Ausztráliában él, az ausztrál állami rádió magyar adásának és az ausztráliai Magyar Élet (Hungarian Li­ fe) című magyar nyelvű hetilapnak egyik szerkesztőjével nem tartottuk kivihetetlennek azt az ötletet, hogy menjünk ki valamilyen módon, keressük meg Fráter Erzsébet elha­ nyagolt, beszántásra ítélt sírját és megfelelő álcázással hozzuk haza! Temessük el ott, ahol férjével hét évig boldogan élt, ahol gyerekeit szülte és amikor már mindenki “mélyen saj­ nálja” az elvesztését, akkor hívjuk el az antro­ pológusokat, akadémikusokat, magyar és ro­ mán irodalomtörténészeinket Csesztvére és velük ott feltárjuk a sírt. Az ötlet, bármennyire is képtelennek, sőt elismerem, bizarrnak tűnik - mégis kivihetőnek látszott. Csak társ kellett hozzá és megfelelő forma, felszerelés, álcá­ zás. A döntésben a következők motiváltak bennünket. Felháborított mindkettőnket a kö­ zömbösség, a tehetetlenség, a jogos felhábo­ rodás pedig indítékot, erkölcsi alapot adott a �cselekvéshez. Ismert volt előttünk a magyar­ román viszonyok terméketlensége. A Váradi idős asszony segélykiáltásában benne volt az is, hogy a váradiak sem tudnak tenni semmit (vagy nem akarnak, ami az eredményt tekint­ ve ugyanaz). Sőt, talán egy híres magyar író özvegyének sírja körüli “ügy” román szem­ mel veszélyes is lehet. A cselekvéshez tehát együtt volt minden. A formát kellett kitalálni. Ez is önmagától adódott: kerékpártúrára megyünk Nagyvárad­ ra az Alföldön át, majd onnan az első terep­ szemle után Cséhtelekre kirándulunk. Cséhte­ lekről fotodokumentumokkal, feljegyzések­ kel térünk vissza, közben a közeli Margittán is megfordulunk: ezeken a helyeken élt utolsó hónapjaiban, évében, a már szellemileg meg­ bomlott Fráter Erzsébet. Így került a Váradi ispotályba, ahol azután meghalt. Ezekről a körülményekről meglehetősen sokat tudhattunk meg L.Kiss Ibolya Az asz­ szony tragédiája című (Tatran) dokumentum­ kötetből. L.Kiss Ibolya a negyvenes években járt Nagyváradon és mindenhol a Fráter és Madách rokonokat kereste-kutatta. Felkereste a sírt is, amely most végső veszélybe került. A kiindulás tehát, mint vállalkozásunk alapja, megfelelőnek látszott. Özvegy Kissné megjelölte az exhumálási időpontot, azt az intervallumot, amikor a síráthelyezéseket hivatalosan lehet kérni. Ez azonban nem egyezett utunk idejével. Októ­ ber elején mentünk volna ugyanis az előké­ születek miatt. A terv lényeges része az volt, hogy a megfelelő szerszámokat ott szerezzük be, lehetőleg feltűnés nélkül, személyünk azonosíthatatlansága mellett. A kissé na­ gyobbra méretezett és erre a célra alkalmas kerékpáros táskák (négy volt belőlük), vala­ mint egy jó fényű, árnyékolható kézilámpa nem kelthetett semmilyen gyanút, hiszen ilyen eszközökre szükség van egy túránál. A további tervünk az volt, hogy a sírt megtalál­ va megfelelő időpontban elvégezzük az exhu­ málást. A csontokat pedig a táskában elosztva, egyéb holmikkal álcázottan a lehető legrövi­ debb úton (ugyanott, ahol beutaztunk Bihar­ keresztesnél, Borsnál) visszatérünk. Előzetes érdeklődésünkre kedvező válaszokat kaptunk azoktól a kevesektől, akik abban az időben erdélyi kerékpártúrákon vettek részt: egyálta­ lán nem törődnek a kerékpárosokkal! Legfel­ jebb kinyittatják a táskát és belenéznek. Arra az esetre külön tervünk volt, ha mégis megta­ lálnák a csontokat. Nem tagadtuk volna, ki­ nek a földi maradványait visszük, és elmond­ tuk volna cselekedetünk okait is. Bizakodtunk abban, hogy ha kitudódik, bizonyára valami­ lyen akció indul “mindhármunk” megmenté­ sére. A túra leírását, az éjszakai alföldi tempó­ zásokat most mellőzöm. Egyetlen dolgot ér­ demes említeni: P.K. életében először vett részt kerékpártúrán. Egy viszonylag kényel­ mes Csepel Luxszal jött, háromsebességes, kerékagyváltós, kicsit nehéz, de kényelmes gépen. Női vázzal. Ennek külön örült, mert biztosabban érezte magát rajta, mint egy ver­ senygépen. Jóformán kerékpározni is akkor tanult meg. Ezenfelül zavarhatta még a két táska és a súly is. Soha egyetlen szóval sem panaszkodott, pedig az ülés(!) a kezdőnek a második napon szinte elviselhetetlen. A határon éppen úgy jutottunk át, ahogyan azt barátaink előre jelezték. A gépkocsikat megelőztük, gyalogosnak számítottunk. A táskákkal egyáltalán nem törődtek, mert egy­ szerűen szólva nem mennyiség, ami abban lehet, bár azidőben egyetlen újság is főbenjá­ ró bűnnek számított. A “veszélyes elemek” gépkocsin járnak - a román hivatal szerint. Kerékpáros “diverzánsokkal” soha nem volt dolguk. Úgy igyekeztünk, hogy Nagyváradra dél­ előtt fussunk be. Azonnal a legnagyobb temp­ lom, a Szent László székesegyházhoz kari­ káztunk. Egyetlen biztos, biztonságos, tájé­ kozódási pontnak az egyháziakat tekintettük. 251 �palócföld 91/3 (A tér szélén húzódik az Ady által is megírt híres, hírhedt Kanonok sor, mellette a kápta­ lanok házsora, a rendkívül elhanyagolt árkád­ dal, oszlopokkal.) Szerencsénk volt. A Szent László székes­ egyház papja. Matos Ferenc fogadott és kö­ zölte a jó hírt: társával, a várad-olaszi feren­ cesek templomának papjával. Tempfli József­ fel már hosszabb ideje mentik a várad-olaszi temetőből a nevezetesebb emberek földi ma­ radványait, ő maga főként a papi személyeket (engedéllyel és az exhumálási díj lefizetése mellett) a székesegyház, altemplomába. Tempfli atya pedig a polgári személyeket. Ő vétette fel Fráter Erzsébet maradványait is és helyezte el templomának kriptarendszeré­ ben. Fráter Erzsébet tehát biztonságban van. Mégis elmentünk a temetőbe. Lehangoló látvány volt. Bármennyire is örültünk, úgy éreztük, hogy valamit elmulasztottunk... Saj­ náltuk magunk szabta feladatunk, ez talán ért­ hető. amelyet mások már elvégeztek helyet­ tünk. Tempfli József apátplébános (egyébként szentjobbi címzetes apát is) szintén nagy örömmel fogadott bennünket. (Hozzá már Matos atyától érkeztünk, s rá hivatkozva.) El­ helyezte a pélébánia udvarán gépeinket, min­ ket pedig a szomszédos templomba vezetett. A várad-olaszi barátok temploma közel van a régi déli korzóhoz. Várad egykori sétáló utcájához. Annak torkolatában magasodik és k is kert tartozik hozzá. Az aszkétikus külsejű, energikus, nyílt-derűs apát elmondta a temp­ lom történetét. (Szólt az I726. július 28-án kelt püspöki adománylevélről, amelyet Csáky Imre püspök írt alá és az építésről, melyet 1732. május 11-én kezdtek, a “Dominica Can­ tatat” alkalmával. És arról is, hogy az alapkő­ be Szent Reperát vértanú és Urbana szűz ereklyéit helyezték el. Aztán még szó esett az 1749. év áprilisában történt felavatásról. A felszentelést Forgách Pál nagyváradi püspök 252 végezte. Ez volt Várad-Olasz kerületének el­ ső nagyobb méretű temploma.) Lent az altemplomban szinte egy félteme­ tőnyi halott csontjait helyezte el részben Tempfli József, aki közben Várad új (hosszú idő után az első) katolikus püspöke is lelt. A falsírokban már korábban is voltak földi maradványok, rendszerint márványtáblával lezárva. A kezdetekkor 25 arany forintot fizet­ tek a tehetős, érdemdús Váradi polgárok, hogy ezeket a falsírokat előre megváltsák. Egy el­ falazott boltíves rész feltárásakor viszont megszámlálhatatlan csontot talált Tempfli Jó­ zsef hatalmas halomba hányva. Valószínűnek tartja, hogy egy, időközben (a korábbi század­ ban) feltárt és megszüntetett temető halottait őrizték így. Őket egy nagyobb fali üregbe he­ lyezte el. előtte márványból kis oltárt építte­ tett. Misézésre is alkalmassá tette e helyet. Tempfli József az olaszi temetőből körül­ belül százhúsz(!) sírt exhumáltatott. Az al­ templomba került Fráter Erzsébet is. Bár vé­ leménye szerint három oka is lehetett volna annak, hogy ne kerüljön a ferences (korábban bencés) barátok templomába: rossz híre. re­ formátus hite miatt és azért sem, mert nő volt. Az irodalom, a művelődés egykorvolt magyar fellegvárában. Váradon ez azért mégsem tör­ ténhetett meg! Ezeken túl kellett lépni... val­ lotta és vallja ma is Tempfli József római ka­ tolikus püspök: Fráter Erzsébetnek ide kellett kerülnie. A Hlatky, Beleznay, Haller, Sal. Rima­ nóczy családok tagjai mellé került hát Fráter Erzsébet, szomszédságában Farszády Kováts Mihállyal. Bem egykori szárnysegédével, akit ugyanígy hozott az altemplomban a plébános. A sírt lezáró fekete betűs márványtáblán azok a sorok állnak, amelyekről Kissné is írt a levelében, itt azonban pontos (Tragédia XI. szín, Ádám szavai) az idézet: “Könnyű ítélni a felületesnek, és mily nehéz, ki a szívet kutatja �Az évszám azonban hibásnak tűnt akkor erre ott felhívtam a plébános figyelmét. ” Ma­ dách Imrén é szül. Fráter Erzsébet élt 45 évet + 1875. nov. 15.” Tempfli József elmondta, amit később má­ sok is megerősítettek, hogy a síron a legutób­ bi időben egy feketére feslett csőre erősítve, kis tábla volt elhelyezve a fenti felirattal, ő ezt másoltatta át a márványra. Említettük L.Kiss Ibolya dokumentumkötetét, és megígértük, hogy megszerezzük számára és “rokoni szá­ lon” mielőbb eljuttatjuk hozzá. Tempfli Jó­ zsef szenvedélyesen érdeklődött Madách egész költészete iránt, maga is irodalomtanár volt mielőtt pap lett, s mindent gyűjtött, ami Madáchra vonatkozott. Néhány hónap múltán könyvekkel megra­ kodva már gépkocsival mentünk Váradra. Megmutatta az új táblát, időközben maga is hozzájutott L.Kiss könyvéhez. Fényképet is kaptunk tőle, ezt írta rá az ajánló sorokat kö­ vetően: “Templi József Madách Imréné szüle­ tett Fráter Erzsébet őrzője”. Itt már az állt “...élt 45 évet + 1873 nov 17". Második utazás Másnap útnak indul­ tunk a nem túl távoli Cséh­ telekre. Váradtól észak­ nak, majd kissé keletnek kellett hajtanunk. A “bérces Bihar” jó ré­ sze valóban hegység, er­ dőség. Az utak csapnivaló­ ak. (Az első tizenöt kilo­ méteren defektünk volt. később másik is. P.K.-nak durrdefekt, és helyrehoz­ hatatlan: egy traktoros fu­ varozta el a közeli állo­ másra őt, meg a Luxot is. onnan majd vonattal ér­ keztünk haza.) Szalárdra még emléke­ zem. Magyarlakta község, híres a közeli feltáratlan földváráról. Cséhte­ lekről mégis keveset tudnak a helybéliek. 253 �palócföld 91/3 kicsik az érdeklődési körükből. Fráter Erzsi utolsó tartózkodási helye már benn van a Réz­ aljában. Egy kiterjedő völgyben, a Rézhegy­ ség nyúlványán helyezkedik el. Az út rendkívüli viszontagságokat hozott, mintha Majthényi Anna. Fráter Erzsi legna­ gyobb ellensége küldte volna reánk a szélvi­ hart. Egészen váratlanul. Ez órákra visszave­ tett bennünket az előrehaladásban. Cséhtelek nincs igazán messze Váradtól, mégis késő es­ te értünk a faluba, amelynek központja a Frá­ terek kastélya: magas kőfal, mögötte park (Erzsi és bátyja, Béla birtoka kétezer hold volt, amelyből Erzsi semmit sem látott.) Ma­ dách idejött lánykérőbe, itt tartották eljegyzé­ süket is - Erzsi apja akkor még élt - Fráter József házában. Fráter Pál a nógrádi alispán és fivére József, Nógrádban gyűjtötték össze azt a pénzt, ami a bihari, cséhtelki birtok te­ hermentesítésére kellett. Amikor együtt volt az összeg, József és családja Erzsivel együtt visszaköltözött Biharba. 1844-ben Erzsi már itt élt, innen ment az esküvőre Csécsére, ahol született (Szirákon keresztelték református hitben, evangélikus templomban) sokáig ott élt, nevelkedett nagybátyjánál, Pálnál és an­ nak feleségénél Platthy Kláránál. A Fráterek ezen a tájon őshonosnak szá­ mítanak ugyan, de nem voltak igazán nagybirtokosok. Gróf Almássy Kálmánnak vagy tizenháromezer holdja volt Biharban, gróf Batthyány Józsefnek, majd huszonötezer holdja. Brüll Ármin, aki teméntelenül gazdag embernek számított Váradon - apja Ady Lé­ dájának, Brüll Adélnak - mindössze hétezer holdat birtokolt. A föld ötvennégy százaléka volt úgynevezett kötött birtok (másfél millió hold fele), amit parasztkézbe sehogy sem ad­ hattak az örökösök. Cséhtelek sorsa mégis megpecsételődött. Nemcsak Erzsié. A halálozásokkal a birtok újra elveszett most már visszahozhatatlanul a Fráterek részére. Máig emlegetik Cséhteleken Wertheimstein Alfrédot, az angliai mágnás 254 Charles Rothschild későbbi apósát, ő szerezte meg ugyanis a Fráterek újabb eladósodásával Cséhtelket, a kastélyt és a kétezer holdat, Frá­ ter Béla és Erzsi egykori örökségét. Werthe­ imstein nem volt lovag, pedig ezt hírelték ró­ la, csak nyugállományú kapitány, izraelita vallású. Egyik fia jogász volt, főszolgabíró, a másik ugyancsak az, és bankember, a Holnap alapítója. Azon az estén vagy inkább éjszakán szinte semmit sem láttunk a kastélyból. Hosszú ideje öregek otthona vagy inkább menhelye. Illik ez valahogy a Váradi ispotályban koldus­ szegényen, elmeháborodottan, epileptikusan meghalt Fráter Erzsihez, emlékéhez. A román portás beengedett ide és hagyta, hogy hálózsákjainkkal a park fái alatt megpi­ henjünk, csak azt kérte, hogy mielőtt reggel az igazgató megjönne, mi már menjünk in­ nen. Éjjel az öregek árnyait láttam, kerék­ párjaink körül osontak. Nem volt igazán fé­ lelmetes. Egyik utolsó halkonzervünk bánta csak ezt a jelenést, amelyet harmadnap egy­ mást gyanúsítva kerestünk, mert akkor már az lett volna minden ennivalónk. Végül beértük azzal a szalárdi körtével, amit egy paraszttól még Cséhtelek előtt vásároltunk az utcán. Reggel kigurultunk újra a falu elejére, hogy azt a látványt is megörökítsük, amivel a völgyi Cséhtelek fogadott. Felejthetetlen az, ahogy a község lovai kipányvázva álltak a hajnali derengésben, Kelet felé fordultan ló­ gatták fejük. Várták a Napot. Még készítet­ tünk volna néhány képet az öregekről is nap­ világnál, meg a kastélyról, csak közbejött va­ lami. Ketten rontottak ránk. Egy nő és egy férfi. Otthonbeli gondozók, hivatalosak. El­ követelték az útlevelünket, elvették a fényké­ pezőgépet és valamennyi filmünket, a gépből kitépték a szalagot. Csak üggyel-bajjal jutot­ tunk tovább. Meg kellett alkudnunk, hogy ne keverjük bajba a portást. Nem hívták ki még­ sem a rendőröket. �A harmadik utazás Váradon is ismerik azt a bihari mondást, amit a könnyelmű, könnyűvérű asszonyokra illesztenek: “Tóti, Bozsaly, Cséhtelek - vi­ gyenek el a szelek”. Egy év sem telt el és újra Váradon vol­ tunk. Biharba húznak örökké a szelek. Fráter Erzsi sírja felől akkor már nyugodtak vol­ tunk. Életének és Madách Imrével történt utolsó 1862-es (ekkor vitte el egyezségük szerint Er­ zsitől Jolán nevű lányukat) találkozásának színhelyét, az L.Kiss Ibolya által fotón is be­ mutatott, úgynevezett Fogtövi házat azonban meg kellett találnunk! Hogy áll-e még? Vagy annak a helyén is tömbházat emeltek az évti­ zedek során? Ha áll, akárhogy is, védelmet kell szerezni rá! A magyar irodalomtörténet eleddig elhanyagolt és ismeretlen helye: már­ ványtáblát kellene rá tenni, ha megvannak még a falak. Tempfli atyánál kezdtük ezt az utat és a kutatást is. Ő semmit sem tudott mondani a Fogtövi házról, káplánja sem és testvér nővé­ re úgyszintén. A szállodában (Park) senki nem hallotta ezt a nevet. Fráter Erzsébet jónéhány levelét is e ház­ ból datálta, amit aztán Madáchnak küldött a hatvanas években, az örökké hátralékos tar­ tásdíját kérve, követelve. Egyszer még végre­ hajtót is útnak indított Sztregovára. Madách lovainak elárverezésére. Madách mindig ké­ sett a megítélt díjjal, Erzsi pedig előre költe­ kezett, soha nem tudta utolérni önmagát. És elég könnyelmű is volt pénz dolgában. A Fog­ tövi ház, tehát létezett. Létezik-e még? Napokig jártuk a várost. Mindenkivel be­ széltünk. Főként az idősebbekkel, a könyv­ tárban is megfordultunk már, amikor Tempfli József (egyik hívének segítségével) nyomra vezetett. Goron Emília valamikor a városnál szolgált, s ő volt az első, akit negyvenötben hivatalából elcsaptak a románok. Gyűjtött mindent, ami Nagyváradhoz köthető. Emlékezett sok mindenkire: L.Kissre, Gulácsy Irénre is, aki a háború alatt járt az ispotályban. Állítólag regényt akart írni Fráter Erzsiről és összeszedett mindent, amit még a padláson talált. Az igazság az, hogy már a korábbi kór­ házigazgató is sok mindent egybegyűjthetett. Rokona volt Erzsinek dr. Fráter Aladár igaz­ gató főorvos, neki valóságosan is érdeke volt, hogy a Fráter Erzsébetről szóló közkórházi feljegyzések ne kerüljenek avatatlan kézbe. Ez persze érthető, de ugyanúgy el is ítélhető. Goron Emíliától még két idős Váradi asszony­ hoz vezetett utunk. Bartos Máriához (régi ne­ mes-família, nevének említése elég volt ké­ sőbb Kolozsvárott, hogy a ma élő legjelentő­ sebb művelődéstörténész, a megfigyelés alatt álló Jakó Zsigmond professzor azonnal fogad­ jon lakásán). Bartos Mária szalárdi volt (mi­ ként Pop Simion a mai budapesti román nagykövet, akivel együtt járt talán iskolába, s aki bizony szerinte Pap Simon, s akinél ő bármit elérhet, majd kicsinálja azt is, hogy én bemehessek a váradi levéltárba). Bartos Má­ ria barátnője az a Mici néni volt, aki irodalmat tanított az egyik váradi középiskolában, de magyarsága miatt hamar távoznia kellett a ka­ tedráról. Amíg viszont tanított, minden évben kivitte diákjait a várad-olaszi temetőbe Ma­ dáchné sírjához. Rendbetették, újra festették a tábla feliratát. Keszthelyi Mária is ismerte a Fogtövi házat. A három asszony és az apát úr aztán már könnyen megmutatta az utat. A régi Apolló utca egyik saroképülete, ma is áll, részben nagyon rossz állapotban. Egyik (kisebb) felét felújította egy fiatal házaspár, Szép Pálékról van szó. A kapun csengők, “Fo­ dor Klára sunati⃰ ⃰ ⃰ ”, ami annyit tesz, hogy az idős hölgyhöz, aki visszavonultan, mármár betegesen zárkózottan lakja a sarokszo­ bát, ahol Erzsi tekintetes is élt és Madáchcsal utolszor találkozott, nos, Klára asszonyhoz hármat kell csengetni. Senkinek soha nem nyitott még ajtót. Nekünk sem. 255 �palócföld 91/3 Bartók tanította zongorázni. Valamikor szép napokat élt meg. A fátum itt is megnyi­ latkozott. Magábafordult, még a lányát is rit­ kán engedi magához. Az öregasszony befelé forduló lélekkel él azok között a falak között, ahonnan Fráter Erzsébet a teljes bukáshoz el­ jutott. A padláson pedig, állítólag, sok kotta, levél, dokumentum van ma is. Fodor Ildikó, Klára asszony lánya a közeli Félix fürdőn könyvtáros, de segíteni ő sem tudott. Klára asszony végérvényesen elfordult a világtól. De amíg él, a Fogtövi ház sarokszobái meg­ közelíthetetlenek. Szerencsére mindenkinek az. A bontásra készülőknek is. Egyetlen re­ mény talán, hogy Szép Pál és családja felújí­ totta a ház másik részét, ezért talán mégsem szerepelhet a bontásra ítélt váradi házak listá­ ján. De tenni akkor is kellene valamit. Vagy itt is az (apát) püspök úr lesz az, aki cselekszik majd...? A Fogtövi ház eredetére is érdemes lenne rálelni, maga a ház kis Fráter múzeummá vál­ hatna egy jobb korban, jó törődés mellett. Er­ re már, a ma nagy számban az ország szinte minden pontján élő Fráter rokonok, biztosan megmozdulnának. “Tóti, Bozsaly, Cséhtelek - vigyenek el a szelek”. Nemrégiben levél érkezett egyik jeles Ma­ dách kutatónktól, Leblancné Kelemen Máriá­ tól, aki most hatalmas munkára vállalkozott. Madách írásos dokumentumainak teljes listá­ ját állítja össze a fellelhetőség szerint egy kö­ tetbe, a Petőfi Irodalmi Múzeum által megje­ lenésre szánt Madách kéziratkatalógusban. A kötet szerkesztője Láng József, az iroda­ lomtöténeti részt a fiatal kutató, Madách ifjú­ kori szerelmeinek új megvilágításba helyező­ je - Andor Csaba végzi. A lektor ezúttal is Kerényi Ferenc professzor. Kelemen Mária levelében újra rákérdezett Fráter Erzsébet halálozási időpontja körüli el­ lentmondásokra, hiányokra. Valóban kérdés marad(hat), mikor halt meg végülis Fráter Er­ 256 zsébet?! Ezt érdekes körüljárni. Az egyik leg­ főbb bizonyíték arra, hogy valóban az ő földi maradványait vette-e fel Tempfli József vára­ di püspök - éppolyan meglepő lehet, mint a terv, ami arról szólt, hogy “elmegyünk és el­ hozzuk őt Csesztvére...” Éppen Andor Csaba kérdezte a halálozási dátum körüli ellentmonásokon kívül azt is: vajon nem kellene-e antropológiai vizsgálat alá venni Váradon Fráter Erzsi földi maradvá­ nyait? Amikor mindvégig annyi elhanyagolt­ ság mutatkozott sírja körül az évtizedek so­ rán! A kérdés indokolt. Azonban ugyanígy in­ dokolt lehetne Madách maradványait is meg­ vizsgálni. hiszen a sztregovai családi kriptá­ ból, ahonnan felvették és a parkba eltemették anyjával, Aladár fiával együtt(!) hihetetlen összevisszaság uralkodott. Jómagam ismer­ tem azt az embert, aki résztvett a munkában. Lázár ügyvéd, az örökös férjenek sofőrje volt. Ő megerősítette azt a hírt, hogy a csontok össze voltak forgatva, semmi sem igazán biz­ tos talán. Fráter Erzsébet halálozását, anyakönyvi bejegyzését a református egyház vastag bőr­ kötésű könyvében egyedül a nagyvenes évek­ ben kutató L.Kiss Ibolya látta. Fotózta is a szöveget és közölte könyvében. A felvétel nem mutatja az oldalszámot is a könyvben, így az évszámot sem láthatjuk. Az egész könyv “láthatatlanná” vált. hiszen az anya­ könyveket begyűjtötték és megközelíthetetlen levéltárakba zárták Erdély-szerte. A váradi le­ véltár amúgy is egy katonai objektumban, be­ lül(!) a várban székel... L.Kiss Ibolya azóta meghalt, legalábbis ilyen hír jött felőle. Egyébiránt a Felvidéken, Rózsahegyen élt. egy időben ott is dolgozott, pszichológus volt. Pozsonyban lakott élete vége felé. Összegyűj­ tött dokumentumainak sorsa ismeretlen. Ugyanő kint járt természetesen a váradolaszi sírkertben is. Látta, lefotózta azt a feke­ te kopjafát, ami akkor még a síron állt. A felirat, feltételezésünk szerint nem kerülte el �a figyelmét ott sem. Nem lehetett eltérés. Saj­ nos, a könyvében közölt képen az évszám utolsó (vitatott, 1873 vagy 1875) része nem olvasható a rossz nyomdai munka miatt. A szövegben viszont 1873 szerepel. Az első életrajzírók, akiktől egyéb pontat­ lanságok is eleredtek Fráter Erzsivel, Ma­ dáchcsal kapcsolatban - Balogh Károly és Pa­ lágyi Menyhért (egymástól véve az adatokat, sőt Aladártól, Erzsi fiától) - , a születés idejét érthetetlenül 1826-ra teszik, a halálozást pe­ dig 1875-re, ami azt jelentené, hogy élt 49 évet! Jól gondolja Leblancné, aki így érvel: ha 45 éves volt - akkor 1873 az “érthetőbb” dá­ tum. Ezenfelül mára bizonyos, hogy 1827ben született Csécsén. Nógrád megyében. S bizony 48 éves volt, amikor meghalt. Fráter Erzsébet sírja, sorsa, mint egész élete meglehetősen hányatott volt. Először is a halálozása, betegségei: már egészen elesett állapotban (a váradi kapitány is levelet írt Aladárnak, felszólítván a gondoskodásra, hiá­ ba) került el, szökött meg Cséhtelekről, Mar­ gittáról, Szakállné nevű rokonától és ment be Váradra, ahol végülis szó szerint az utcáról szedték fel s vitték be a váradi ispotályba. A rokonok visszaemlékezései, levelezése alap­ ján tudható, hogy ott némileg javult az állapo­ ta, de aztán egy hirtelen jött epilepsziás roham elvitte örökre. Hiába várta mindvégig gyer­ mekeit, Jolánt, Aladárt. Nógrádból senki felé sem nézett. Aladár rendkívül kemény hangú levelet írt neki és a rokonoknak (közismert spiritiszta lévén feltehetően apjával “beszél­ te” meg a dolgokat, aki 1864-ben halt meg. Erzsi legfőbb ellensége, nagyanyja pedig még élt!) A halál oka: eskór. Halottkémlő volt dr. Spitzer. Ez pontos, bejegyzett adat. a hónap november, a nap 17. És a kórterem száma is ugyanennyi. A tizenhetesben halt meg 1873ban(?) L.Kiss szerint kilenc évvel túlélte Ma­ dáchot. A várad-olaszi sírkertben temették, csak néhány rokon volt jelen Biharból. Egy­ szerű, reformátusokhoz illő jelet tehettek a sírjára, amit később állítólag egy vadrózsabo­ kor is benőtt. Elhanyagolt volt a sír, hiszen amikor egyik kis unokahúgát a halál elvitte és mellé akarták temetni - csak egy közeli rokon tudta megmutatni a sír helyét! A kis unokahúg neve Fráter Erzsébet. Ketten feküdtek sokáig egymás mellett, azonos névvel, minden gon­ dozás nélkül sírjukban. Az apát úr a kis Erzsi földi maradványaival együtt temette el Ma­ dáchnét a templomban. Többször is “eltűnt” a sírjuk, besüppedt. Tabéry Géza író, Csinszka egykori barátja, amikor felkereste a sírt, kénytelen volt - hogy kiemelkedjen róla valami - botját leszúrni és kalapját ráakasztani. Így fényképezte le vala­ mikor a harmincas években. A kép ma is meg­ található éppen Tempfli Józsefnél Nagyvára­ don. Ady egykori lapja, a Laszky Ármin alapí­ totta Szabadság Váradon 1939-ben számolt be egy érdekes látogatásról. Mohácsy Jenő, a Tragédia német nyelvű egyik (sikerültebb, mert hazafias kötelességéből végezte a mun­ kát, az első fordítást németesnek, rossznak tartotta!) fordítója másokkal együtt felkereste Váradon Fráter Erzsi sírját. Alig találták meg. Egy szál fehér krizanté­ mot vittek és tűztek a besüppedt halomra. Er­ ről is van kép, Balassagyarmaton őrzik a mú­ zeumban, Elekes Éva fedezte fel iratrendezés közben. Mohácsyék akkor bejárták Bihart, Cséhtelken, Margittán is megfordultak az egykor híresen szépnek mondott asszony “bá­ li cipőinek kései nyomában”. Ők is szóvá tet­ ték, hogy a Tragédia nőalakja modelljének ismert Fráter Erzsinek rendes sírköve legyen! Akkoriban faragtatta a szép, nemesen egysze­ rű kopjafát a helybeli Szigligeti Társaság, ami Váradon működött a háború előtt (később Ady Körként létezett irodalmi társaság Vára­ don, már a mi időnkben). A kopjafát, mint tudjuk, még látta és fényképezte L. Kiss Ibolya. Nem tűnt fel 257 �palócföld 91/3 semmilyen eltérés az anyakönyvi bejegyzés és a fejfa közötti szövegben? A helybeli társa­ ságnak nem volt igazi támpontja. Nem volt fejfa, felirat, azért minden bizonnyal ők is az anyakönyvhöz fordultak. Ott tehát az 1873 szerepelhetett? Semmi más? A “rejtélyre” Ra­ dó György, a Madách életrajzi adatok inven­ ciózus összegyűjtője válaszol: 1875-ös dátu­ mokat is közöl a dokumentumokkal egyetem­ ben. Könyve azonban csak 1987-ben jelent meg Salgótarjánban (Madách Imre életrajzi krónika). Egy biztos: a váradi táblát Tempfli püspök úrnak újra cserélnie kell. S bár felte­ hetően az lesz az utolsó, Erzsi tekintetes még ma sem nyugodhat háborítatlanul! A kopjafa sorsáról annyit tudnak a váradi­ ak, hogy elkorhadt az alja, kidőlt, valaki elvit­ 258 te. Ezt követte, mint a bevezetőben olvasható, a pestiek, a Madách Társaság (vagy másként az írók szövetségének) idehozott vastáblája, amit viszont az otthoni (Palágyi, Balogh, stb.) adatokból feliratoztak és Váradon egy csőre erősítettek. Ezt festegette újra diákjaival Mici néni, míg élt. De már ő is meghalt azóta. Erzsit viszont már nem viszik el soha se­ hova azok a bihari szelek. Így igazságos ez. Képek jegyzéke 1. A templombeli márványtábla első (he­ lyes) változata az 1875-ös évszámmal. 2.Az új márványtábla felirata Fráter Erzsi halálozásának téves időpontjával (1873). (a szerző felvételei) �palócföld 91/3 D obai P éter Magyar öntudat-zúzda: 1949-1990...?! avagy: Madách művének időszerűsége (Tizenkettedik Szín a “falanszter” és a “szocializmus” iker-jelentésében) - “Hitvány erőmű az ember; Az ész, e mozgató alig keres Annyit, mint amit rossz fűtője, A jó gyomor tőle igénybe vesz. És sokszor egy nap is már többet kér, Mint amit az egész erőmű ér." (Madách Imre, Egy őrüli naplója) “A’ borzadás egész Világkört eltemet..." (Madách Imre, Lant-virágok című könyvéből) “Mert minden kezdetnek varázsa van... Mert minden indulásban varázs rejlik, Mely véd minket és megsegít, hogy él­ jünk." (Hermann Hesse, Üveggyöngy-játék) I. 1. Olykor rémes könyvek kerülnek az ember kezébe, egészen véletlenül. Ilyen riasztó talál­ kozás volt számomra a Szikra kiadásában, Budapesten, 1952-ben megjelent: Vita irodal­ munk helyzetéről című, másegyébként puritán kék, kemény-kötésű borítóval, 10 forintos áron megjelent könyv. Nota bene: ekkor még Sztálinnak nem csupán szelleme, de akarata is élő és fegyelmező volt, mind az ideológiában, mind a gazdaságban, mind az esztétikában. A szóbanforgó könyv eképpen mutatkozik be: “A MDP Központi Előadói Iroda Kultúrpoli­ tikai Munkakaközössége 1952 szeptember és október hónapban, több ülésen, számos meg­ hívott író közreműködésével megvitatta iro­ dalmunk időszerű kérdéseit. Ez a kötet, amely a vita gyorsírói jegyzőkönyve alapján készüli, teljes egészében közli Gimes Miklós vitaindító téziseit és Révai József zárszavát. A hozzászó­ lásokat rövidített formában közöljük.” Érde­ mes néhány író nevét fel- és megidéznünk, akik hozzászólásukkal részt vettek ebben a mai szemmel olvasva: rémálomszerű vitában, melynek kritikai célpontja egyébként Déry Tibor, Felelet című regénye volt. Íme a “lajst­ rom”, az egykori, lehangoló “jelenléti ív”, mely a könyv tartalomjegyzékében megörö­ kíttetett: Déry Tibor, a vita-téziseket előadó Gimes Miklós (azonos azzal a vértanú halált halt férfival, akit Nagy Imre felelős magyar miniszterelnökkel, Maléter Pál páncélos ez­ redessel, kinevezett honvédelmi miniszterrel együtt - mint ellenforradalmárokat, mint a szocialista rendszer megdöntésére ösz­ szesküdött árulókat, etc. - 1958. június 16-a hajnalán, a Kozma utcai Gyűjtőfogházhoz tartozó. Állami Büntetésvégrehajtó Intézet 259 �palócföld 91/3 börtönének úgynevezett “Kisudvarán”, kötél által kivégeztek. Ám Gimes Miklós 1952-ben még intranzigens sztalinista-zsdanovista-révaista esztétikai nézeteket hirdetett, példátlan eréllyel méghozzá) ott voltak még: Benjámin László, Juhász Ferenc (utóbbit különben Gi­ mes Miklós a vitaindító téziseinek Újjáéledő kispolgári irodalmi irányzatok fejezetében, külön a 3. “pont” alatt, két-három pengevá­ gással intéz el, mondván, hogy Juhász Ferenc “ A jégvirág kakasa” című elbeszélő költemé­ nyében: “Az új életnek, az értelemnek, a sza­ badságnak, az újarcú embernek a nyomát sem lehet felfedezni. /.../ Tagadja az író és az iro­ dalom társadalmi feladatát, s csak abban lát­ ja az irodalom lényegét, hogy a költő »kifejez­ ze önmagát«...” ; ott voltak még: Lukács György, Aczél Tamás, Darvas József, Király István, Kónya Lajos, Keszi Imre, Eörsi István (ő vajon, mint sztalinista vagy már akkor is, mint “lukácsista” jelent meg azokon a zord vitákon?). Karinthy Ferenc, Urbán Ernő, Sar­ kadi Imre, Veres Péter, Zelk Zoltán, Devecseri Gábor, Illés Béla, Háy Gyula, Örkény István, Somlyó György és sokan mások. Nem kétsé­ ges, hogy az ekkor igen fiatal Gimes Miklós különben Torquemada atyához méltó - tézise­ it gondosan áttanulmányozta a “mester”, az igazi Torquemada, a kötet zárszavának írója, Révai József. Minden bizonnyal konzultált az ifjú Gimes Hováth Mártonnal, esetleg magá­ val Lukács Györggyel is, vagyis a Moszkvá­ ból megtért ideológiai “grémiummal”, miköz­ ben a Pártvezér, Rákosi, talán éppen egy ha­ talmas, páncélozott, lefüggönyözött ablakú, fekete Zil vagy Zisz gépkocsin száguldott a Nagyalföldre, terem-e már a gyapot, virágzike már a narancs a csongrádi Tisza-holtágak­ ban, vagy éppen vasöntödékben, szövőgyá­ rakban agitált, hátrahagyva Révaira, Lukácsra - mint holmi bagatell, másodrendű dolgot, az irodalmat... Nevezett elvtársak bátran szem­ benéztek a “kispolgári, sematikus, múltbafor­ duló” magyar irodalom tetszhalott horizontjá­ val, mely - Gimes Miklós szavaival, melye­ 260 ket mind Révai, mind Lukács: nemcsak he­ lyesnek ítéltek, de még meg is toldottak (és ez a “toldás” valóban torquemádai volt...) -: képtelen ábrázolni “a jelen küzdelmeit, hősi­ ességét, nagyszerű eredményeit (1952!) és távlatait, új kiváló embereit olyan gazdagon, olyan igazsággal és olyan szépen, hogy né­ pünk ebből az írói ábrázolásból új erőt, lelke­ sedést, tisztább öntudatot nyerjen nagy fe l­ adatainak elvégzéséhez.” Anélkül, hogy bő­ vebben idéznénk itt az 1958 egyik júniusi haj­ nalán kötéllel kivégzett, akkor már anti-sztá­ linista Gimes Miklós. 1952-ben Révai, Lu­ kács, Horváth Márton sugallmazására írt és elharsogott inkvizítori téziseit (hiszen említet­ tük már, hogy a nagy moszkvai “felszabadító trojka” főnöke - Kun Béla egykori népbiztosa 1919-ben Rákosi Mátyás, ekkor “máshol járt...” mely népbiztosi “magas” funkciót Lukács György is bírta és emléke a lukácsi “gyakorlatnak” a szolnoki katonák megtize­ delése. mely ténykedése: méltó társává teszi Korvin Ottónak és Szamuely Tibornak...) és anélkül, hogy bővebben idéznénk a Gimes-té­ zisek pergőtüzébe parancsolt írók védekezé­ sét, nyomorúságos önkritikáját, haladékot ké­ rő és a műveik igen gyors átírását ígérő írók riadt, ijedt, sőt félelemben-fogant magyaráza­ tait, in medias res: közelítsük meg jelen írá­ sunk igazi arcvonalát! Gimes “rámutat” - hogy a korszak kötel­ mes-divatos kifejezésével szóljak - “A jelenlegi helyzetben irodalmunk fejlődését mindenekelőtt a./ a sematizmus; b./ az újjá­ éledő kispolgári irodalmi irányzatok gátol­ ják.” (Ugyan mi. micsoda éledt akkor egyál­ talában “újjá ”?! No igen, a világháború, a nyilas rémuralom, az ostrom, az ország kifosztása, a hadifoglyok elhurcolása, a jóvá­ tételnek nevezett szovjet hadisarc, a tel­ jesíthetetlen “újjáépítés” túlóráinak csakis vegyes-kevert gyümölcspálinkával oldható delíriuma után: igen. talán a félelem az na­ ponta “újjáéledt”... Hiszen a szintén a Szov­ jetúnióból - honvággyal? bosszúvággyal?: �utóbbi a valószínűbb - “hazaiért” Farkas Mi­ hály. nemkülönben fia. Farkas Vladimír, Pé­ ter Gábor altábornagy - volt szabósegéd, mint később “kiderült” a honi illegális kom­ munista mozgalom hőse. aki oly mélyen konspirált, hogy maga a saját Pártja sem talál­ ta vele a kapcsolatot!!!), igen. Farkas Mihály és Péter Gábor uralma alatt a félelem az való­ ban naponta “újjáéledt”, dehát - Gimes sze­ rint... - talán még ezt sem ábrázolta a magyar irodalom “minden kispolgári sematizmus nél­ kül” ! Gimes Miklós szolgai, sőt, lakájhoz méltó szellemi “hajlongással” únos-úntalan idézi-citálja a megfellebbezhetetlen Révait. hiszen Révai József a szocialista világrend­ szer “metropoliszából”, Moszkvából jött igaz, nem felszabadító, netán ejtőernyőn a né­ met és magyar védelmi lépcsők és a végsőkig - sajnos... - kitartó, keményen harcoló arcvo­ nalak mögé ledobott magyar partizánként, ha­ nem a már kimerült, leharcolt Wehrmachtot és a megtizedelt Luftwaffét a birodalmi Berli­ nig, egészen a negyven méter mélységben a föld színe alá süllyesztett, acélbeton Hitlerbunkerig űző - és útközben Budapestet is földdel egyenlővé tévő - Vörös Hadsereg T34-es tankjainak immáron biztos nyomában... Dehát maga Rákosi Mátyás - “Sztálin Elvtárs legnagyobb, leghűbb magyar tanítványa...” vagy Gerő Ernő, Vas Zoltán, Farkas Mihály és sok más “moszkovita” sem avatkozott soha aktív, felszabadító harcokba, csak a "Katyu­ sák” . csak a szovjet harckocsioszlopok után érkeztek: menteni Magyarországot... Farkas Mihály tehát a “katonai vonalat” vezette, prí­ mán... Sokszor konzultált Péter Gáborral, aki viszont szovjet tábornokoktól kapta a napipa­ rancsokat. (Lásd erről Szász Béla. Minden kényszer nélkül című emlékírását.) A fő gaz­ dasági-ideológiai feladatokat természetesen maga a “nagy tanítvány”, Rákosi vállalta ma­ gára, maga mögött tudván immár a szétvert egykori koalíciós pártok prominens tagjai el­ len, továbbá “Rajk és társai” ellen, továbbá “Pálffy, Sólyom és más honvéd főtisztek" el­ len lefolytatott gyilkos kirakat-pereket, maga mögött tudván a Mindszenty-pert, a Standardpert, a MAORT-pert, s más tucatnyi, “osztály­ harcos“ - halálos ítéletekkel teli - pert, ahol jómaga (ti. maga Rákosi) diktálta a vészbírák­ nak és ügyészeknek a totálisan koholt váda­ kat. Gerő Ernő szintén az ideológiai - néha már-már a gazdaságot is érintő... - problémák megoldásával volt lekötve, maradt tehát “csak” az esztétika a szintén Moszkvából ha­ zatért Révai Józsefnek és Kun Béla egykori, “legendás, tizenkilences” Népbiztosának, Lu­ kács Györgynek: kimerítő párt- és munkásmozgalmi feladataként, amit e két nagytudású férfiú, - hiszen lenini, sőt, sztálini “útmutatás” könnyítette, különben keserves és kemény munkájukat, el kell ismernünk, tökéletesen el is végezett, jóllehet nem akármilyen ellenfe­ lük volt: “a sematizmusban, olykor effektív üres formalizmusban, kispolgári világfelfo­ gásban tévelygő, ott csak a maga kifejezését keresgélő” magyar írók sokasága... Merthát nem mindenki írt azért olyan, a maguk aktua­ litásában is - akkor - remekműként számon tartandó könyveket, mint például Szabó Pál Csendélet a gépállomáson, (Új Magyar Elbe­ szélések, Országos Béketanács, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953. - Csak szomorúan vetem közbe, hogy Szabó Pál e hitvány, lakáji. ha­ zug kisregényét - nyilván presszióra... - maga Ferenczy Béni illusztrálta...) 2 . Az egész magyar irodalom időszerű kér­ déseit oly igen előremutatóan tisztázó és ezen közben új távlatokat nyitó vitát Révai József vezényelte - például közbeszólásaival, derűs megjegyzéseivel, melyek vastapsot váltottak ki a jelenlévő írók lelkes körében -, és ugyan­ csak ő, Révai öszegezte, zord zárszóban ő “emelte szintézisbe”, ő “integrálta” a szocia­ lista realizmus párt-princípiumainak - ma már döglöttnek, ijesztőnek ható dogmáival azok valamennyi, úthengerszerűen elnyomó 261 �palócföld 91/3 és siváran demagóg fogalom-kellékeivel az egész vitát, a Gimes-téziseket, az úgynevezett “Déry-kérdést”, az “irodalmi klikkek” kibon­ takozást gátló “átmeneti jelenlétét irodal­ munkban”, a “polgári ideológia jelenségeit irodalmunkban”, “a polgári befolyás gyökere­ it...”, és természetesen ő maga, Révai József értékelte 1. a Gimes-téziseket, 2. a “Déry-kérdés”-t, 3. az egyes, igen bátortalan, zavart, tanácstalan hozzászólásokat az írók részéről, bár némelyiket azért egy-egy “elvi síkon he­ lyes” meglátásáért olykor meg is dicsérte... 4. és végül: ő maga, Révai József értékelte a tulajdon értékelését, vagyis Révai József zár­ szavát... Ezt a könyvet - hiszen több új nem­ zedék nőtt fel azóta, holmi múltbeli tájékozó­ dás, mementó, ideológiai “delejtű” céljából ki kellene adni újra, most: 1991-ben! Ott, azon a rémes vitán, mely az ő regényéről folyt, a Révai-Gimes-Lukács irányította par force attaque-kal szemközt, maga a tetemre hívott auctor, Déry Tibor megkísérli megvé­ delmezni regényének bizonyos fejezeteit, amelyekben - Révai József szerint - nem eléggé markánsan, nem a valóságnak megfe­ lelően ábrázolta az illegális kommunista moz­ galom jelentőségét... Sőt, Déry ígéretet tesz arra is, hogy néhány “nagyobb jelenetet” ké­ szül még írni - a már kész regényébe, a most, frissen kapott Párt-útmutatások szerint, sőt ar­ ra nézve is ígéretet tesz, hogy a tervezett to­ vábbi köteteken (hál’ Istennek, hogy azokat már meg nem írta...!) majd körültekintőbben, mélyebben fogja ábrázolni, elevenebben, és “elvhűbben”(!) fogja megjeleníteni a Párt je­ lentőségét, kimenekítve ezzel regényhőseit a polgári individualizmus mocsarából, kivezet­ ve őket a “kispolgári befolyások zsákutcájá­ ból”. Déry Tibor sokkal inkább úgy viselke­ dett a Révai-Lukács féle “irodalmi ítélőszék” - hogy ne mondjam: esztétikai direktórium előtt, mint Galileo Galilei az egyházi vészbí­ rák előtt, mintsem Giordano Bruno, aki nem alkudott. (Természetesen a fenti hasonlattal még csak távolról sem szeretném azt a 262 látszatot kelteni az olvasóban, mintha én Déry Tibort az irodalom olyan páratlan nagyságá­ nak tartanám, mint amilyen halhatatlan óriása volt a matematikának, a fizikának, a csillag­ ászat- nak Galilei, vagy a filozófiának a mág­ lyán megégetett Giordano Bruno.) 3. Az idézett, 1952-ben megjelent: Vita iro­ dalmunk helyzetéről című “summázata” a magyar irodalomnak - a szocialista realizmus jegyében - valóban megérdemelne egy új. egy intő, mementó kiadást... Ám mégsem Déry Tibor ott és akkor élesen és “elvi ala­ pon” megbírált regénye miatt, nem Gimes Miklós “tézisei”, még csak nem is az önnön mélyenszántó értékelését ugyanő és éppoly mélyenszántóan értékelő Révai József miatt, hanem Kun Béla egykori tizenkilences Nép­ biztosának, a későbbi bécsi, majd moszkvai emigránsnak. Lukács Györgynek az ugyaneb­ ben a könyvben megjelent hozzászólása mi­ att: “Fő vonalában egyetértek Gimes elvtárs téziseivel, helyesen emelte ki gyengeségünk társa- dalmi és irodalmi okait. Most csak egy kédést szeretnék felvetni, mégpedig nem pole­ mikusan, hanem kiegészítésképpen. Gimes elvtárs téziseiből szinte teljesen hiányzik an­ nak a nagyjelentőségű vitának az irodalmi életbe való bevitele, amely idén tavasszal a Szovjetunióban folyt a konfliktus nélküli drámáról. Szerintem ez a vita messze túlmutat a dramaturgia kérdésein. A szovjet írók tekin­ télyes része nem értette meg, hogy a szocia­ lizmus felszámolta a társadalom ellentétek­ ben, ellentmondásokban való mozgásának antagonisztikus jellegét - az antagonisztikus szót alá szeretném húzni -, amely az osztály­ társadalmi fejlődést jellemezte.” Később Lu­ kács György a Pravda “egyik nagyjelentősé­ gű” írásából idéz: “A drámairodalom elmara­ dásának leküzdéséről” . (Különben ezt az út­ törő és útmutató írást - szó szerint a Pravda után - külön könyvben adta ki a Szikra �Könyvkiadó, 1952-bcn!) Hozzászólásában Lukács György mindezek után többször is idéz Sztálintól, Révai Józseftől, sőt: Schön­ herz Zoltántól, majd visszatérve az óriások­ hoz, Lenintől, továbbá: a Marx & Engels, Mű­ vészetről, irodalomról című, Szikra-kiadású, 1950-ben megjelent, kapitális útmutatásokkal teli könyvből is idéz Lukács, majd újra Sztá­ lintól, (citátumok szériájáról van szó, ha Sztá­ lin neve fölmerül, márpedig igen gyakran me­ rül föl..., de már-már oly kontextusban, ame­ lyet a “plebs” , a profanum vulgus, de még az ott jelenlévő írástudók egyike sem érthetett meg), azután Ady, Babits - sőt: Dózsa György -, valamint a Hunyadiak érintésével: Lukács György mintegy vissza-ível a “Déry-komp­ lexumhoz” és azt bizony “somásan” elintézi, nem is egy ki-kiragadott mozzanatot, szerep­ lőt említve Déry regényéből. Végül, így inti Déryt Lukács György: “Véleményem szerint Déry elvtárs önkritikájában sok elismerendő van. (...) Ha Déry elvtárs komoly önkritikát akar gyakorolni, olyant...” Nos, “milyen önk­ ritikát” javasol Lukács György Dérynek? Rö­ viden: semmilyent. Egyszerűen beleszól a re­ gény szereplőinek, fő- és mellékalakjainak sors-alakításába! Eképpen például: “Még Jú­ liánál is feltűnőbb a hiba Eszter alakjában, akinél a Horthy-mocsárnak az a jelképe, amit ez a nő reprezentál, elvész a szimpatikusan ábrázolt és vonzónak feltüntetett vonások sű­ rűjében.” Vagy, ugyanabban a felszólalásban, eképpen nyomatékosítja az addig mondotta­ kat Lukács György: “Déry önkritikájáról ma­ ga mondja, hogy az nincs lezárva és még folytatni fogja. Remélem, hogy a vitán való gondolkodás, a saját magán való gondolko­ dást tovább viszi. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a regény folytatása maga­ sabb eszmei színvonalon jöjjön létre. (...) Ha ez sikerül, nagy lépést fog jelenteni Déry fej­ lődésében.” Ezt kisvártatva egy újabb rövid idézet követi Révaitól... Dehát nem is ez a lényeg! Idézzük még egyszer ezt az abszurd Lukács-idézetet az 1952 tavaszán, a Szovjet­ unióban folyt és a “dramaturgia kérdésein messze túlmutató vitából”: tudniillik a konf­ liktus nélküli drámáról! Melynek jelentősé­ gét, Lukács szerint oly sok szovjet író még csak fel se fogta... Mihail Bulgakov forogha­ tott moszkvai sírjában... Ő már csak - akár Büchner, Kleist, akár Strindberg, Ibsen, akár A. Miller és még oly sok drámaíró - ha nem is vakon, de világtalanul - megmaradt a konf­ liktusokból - ugyan mi másból is?! - építke­ ző, sőt, olykor-olykor antagonisztikus ellent­ mondásokat hordozó drámánál. És mondta és leírta a fentieket - “konfliktus nélküli drá­ ma” ! - az a Lukács György, aki Ifjúkori Mű­ veiben (1902-1918) -Magvető Kiadó, 1977— fényes tanulmányok, felfedezés-értékű kriti­ kák egész sorában a színháznak, a drámaírás elméletének szentelte, nem felületes figyel­ mét: írt Ibsen-darabokról, írt Hauptmannról (Hauptmannról többször is), írt Hevesi Sán­ dornak a színjátszás és az előadás művészetét közelítő “teorémiáiról”, írt Lukács az angol lírikusok drámáiról, továbbá értekezett - ifjú­ korában... - “A nem-tragikus dráma problé­ máiról”, vagy olyan tanulmányok sorát írta, mint a “Shakespeare és a modem dráma”, írt Strindbergről, ismételten Ibsenről is, általá­ ban és meglehetősen “magas lóról”: írt Babits Mihálynak. “Egypár szó a dráma formájáról”, eközben egekbe emelte Balázs Bélát, költő­ ként is, drámaíróként is (hiába, tény, hogy Lukács eléggé fiatalon kezdett el tévedni ko­ moly dolgokban és hát a Balázs Bélával, an­ nak “nagyságával” kapcsolatos jóslata - ma­ gabiztos jövendölése - enyhén szólva nem igazolódott...) De írt Lukács György (- ifjú­ korában, még a “kommün”. még Kun Béla és forradalmi elvtársainak “eljövetele” előtt, so­ kat idézve Hegel és Kant esztétikai vonatko­ zású elemzéseiből - elvégre Lukács Heidel­ bergben tanult... - , mely idézetek azután el­ maradtak az 1952-ben Révai elvtárs oltal­ mazó oldalán kifejtett, és Sztálin-idéze­ tektől hemzsegő hozzászólásából-) a “ro­ mánc” esztétikájával összefüggésben további 263 �palócföld 91/3 tanulmányokat “a nem-tragikus dráma for­ májának metafizikai megalapozásáról. Nota bene: Madách Imre drámáiról nem írt, legalá­ bis ifjúkorában nem... Annál többet tett vi­ szont (-Révai Józseffel, Horváth Mártonnal (akit különben Lukács aligha tartott sokra... éspedig joggal) és a magyar Nagyalföldön termő-nemtermő gyapotföldek, narancslige­ tek valamint a Sztálinváros-i vasmű és más nagy létesítmények között lázas lendülettel, fáradhatatlanul ingázó pártfőtitkár, Rákosi Mátyással is ”konzultálva” - ha annak erre szabad “munkaperce” adódott, nos, biztosan nem sok...-) azért, hogy Madách remekmű­ vét, AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT ne játsszák a színházak... Miért ne? Lukács érvei: Goethe Faustjának gyönge utánérzése... továbbá: mélységesen pesszimista mű, különösen, ami a TIZENKETTEDIK SZÍN-t, az úgynevezett “falanszter”-jelenetet illeti, az kifejezetten szocializmus-ellenes, kiúttalan, perspektívát­ lan, ahol: “... Nincs élet, nincs egyéniség Mely mesterén túljárna semmi műben. Hol leljen tért erő és gondolat, Bebizonyítani égi származását?“ Sokáig nem is tűzték műsorra Madách Tragédiáját. Helyette? Nos, ott volt az operett: a viharkabátban ingázó munkásosztály, a bé­ kekölcsönt (kötelezően!) jegyző nép. a be­ szolgáltatástól túlterhelt parasztság: Honthy Hannával együtt ugrott be a nagybőgőbe... Bár azt mégsem hiszem, hogy maga Lukács György különösebben rajongott volna a Csár­ dáskirálynőért vagy a Mária Főhadnagyért, ám - ha szótlanul is - áldását adta a Csárdás­ királynőre, a Tragédia helyett. És, amíg szá­ műzetésbe nem kergették: nagyságos Karády Katalin is énekelte - már nem azt a híres dalt: “Kívül a kaszárnyán, kint a kapunál... az őr­ ség trombitál...” hanem az új “nótát”: “ A gyár, a gyár, ahol a munka vár...” II. 1. És akkor micsoda fordulat következik! A Magyar Helikon Könyvkiadó - 1960-ban, te­ hát amikor még folytak a megtorlások, sőt. bizonyos információk szerint 1961-ben is vé­ geztek még ki kötél által olyan embereket, akik harcoltak 1956-ban! - díszkiadásban, gyönyörű, nagyformátumú könyvben. Zichy Mihály rajzaival illusztrálva: kiadja Madách nagy művét! AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, te­ hát tetszhalálából ismét színpadi, könyvbeli életre kel! De ki írja a Madách-díszkiadáshoz az elemző utószót, amelyben különös elmé­ lyültséggel analizálja éppen a Tizenkettedik Színt, vagyis a “szocializmus-ellenes” fa­ lanszter-jelenetet? Nem más, mint maga Ré­ vai József írja az 1960-ban megjelent Ma­ dách-műhöz az utószót: “...U alakra épült nagyszerű falanszter udvara. A két szárny földszintje nyílt oszlopos csarnokot képez. A 264 jobboldali csarnokban mozgásban lévő kere­ kes gőzgépek között munkások foglalkoznak. A baloldaliban a legkülönfélébb termé­ szettudományi tárgyak, mechanikai eszközök, csillagászati, kémiai műszerek s egyéb külö­ nösségek múzeumában egy tudós működik. Mindnyájan a falanszterhez tartozók - egyen­ lően vannak öltözve.” Anélkül, hogy Madách Tragédiájának Falanszter-jelenetéből, Luci­ fer-Ádám-Tudós-Aggastyán-Plátó-MichelAngeIo-Luthcr-Cassius-Ádám-és-Éva párbe­ szédeiből vagy monológjaikból idéznénk itt a híres, ismert mondatokat, a kérdéseket, a vá­ laszokat, egy dolgot biztosan leírhatunk: Pla­ tón az Állam című utópiája óta, Morus Utópi­ ája, Campanella Napállama, Fourier Fa­ lansztere és más, lényegüket tekintve Utópi­ áknak, Falansztereknek felfogható művek so­ rában, mint például Mozart Varázsfuvolája, vagy Nietzsche Zarathustrája vagy akár �Orwell baljós művei, tény, hogy mindezen el­ őbbiek között a Madách Falansztere a legvi­ lágvégibb, a leg-édentől-fosztottabb, a legki­ hűltebb (-hidegebb és végzetében kiszámítot­ tabb, mint Hermann Hesse Az üveggyöngy-já­ ték című regényének Kasztália nevezetű tu­ dósállama -) falanszter, mely tökéletesen ki­ fejezi a nietzschei követelményt: jogunkat az esztelenséghez, még akkor is, ha ez Madách­ nál éppen az ész révén valósul meg! “A mun­ ka modern apoteózisát a klasszikus görögség nem ismerte. Szinte megdöbbentő az a merev szigorúság, ahogy minden fizikai munkát a megvető ” banausos″ szóval bélyegeznek meg, ha ennek célja pénzkeresés vagy az élet fenn­ tartása. Nem kivétel ez alól még az alkotó művész sem, ha f izikai munkát végez." - írja Szabó Árpád, Perikles és kora című könyvé­ ben. És Madáchnál, ama híres-hírhedt XII. Színben, a Falanszter-rémképben olvasható a következő kegyetlen párbeszéd: Az AGGASTYÁN: Rendetlenül hagyád el műhelyed. MICHEL-ANGELO (a madáchi, vagyis a ko­ rabeli magyar névírásmód szerint): Igen, mert mindig széklábat csináltam És azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörögtem, hagyják, módosítnom, Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, Nem engedték. Kívántam változásul A szék támláját, mindent hasztalan. Megőrüléshez voltam már közel, S ott hagytam a kínt, ott a műhelyet. AZ AGGASTYÁN: E rendbontásért a szobába mégy S nem élvezed e szép meleg napot. ÁDÁM: Michel-Angelo, mily pokol lehet Szűd istenének, hogy nem bír teremtni.-" . 2 A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején olyan totális Torquemada-i szigorral tiltó-ítélkező Révai József: Az Ember Tragé­ diája 1960-ban megjelent díszkiadásához írt (immár szinte minden arroganciáját mellőzve a “marxista esztétikának”, a “szocialista rea­ lizmus” par exellence optimista végkifejletet “előirányzó”, osztályharcosan eszméletre-rá­ zó-robbantó - ha nem megy: akkor arra bilin­ cselő)- ”elvileg” megalapozott “zár” és utó­ szavában már-már porto franco-t, esetünkben szellemi értelemben használva az eredetileg tengerészeti kifejezést: szabad kikötőt, sőt, “vámmentes kikötőt” ad Madáchnak, még­ hozzá nem a régi, rigorózus, rideg Révai hangján, hanem: postillon d’amour - azaz a szerelmi postás gráciájával... - új erkölcsi pa­ radigmát állítva fel épp oly önkényesen, mint amilyen önkényesen az ötvenes években Ma­ dách egyetemes pesszimizmusáról beszélt. 1960-ban immár bölcsebb belátásra térvén, egyenesen valamiféle madáchi optimizmusról értekezik, ami - legyünk mi mindenesetre tár­ gyilagosak - a valóságban, illetve a madáchi műben sohasem létezett... Mindez persze post festam, post festam... De az igazság kedvéért, legalább Lukács, ellentétben Révaival, Ma­ dáchról és művéről alkotott ítéletét meg-sohanem-változtatta... 3. “Hiú törekvés. Mert egyént sohsem Hozandsz érvényre a kor ellenében: A kor folyam, mely visz, vagy elmerít, Uszója, nem vezére, az egyén.-″ "Fourier Charles, franczia szocziálista (egy róla szóló régi szócikk nyomán, egy múltszázadi magyar enciklopédiából, korhű helyesírással), rajongó utópiák álmodója. egy képzeletbeli ország tervezője, híres világ­ jobbító, kinek magasztos elvei szerint a társa­ dalom csupa 12-1800 egyénből álló közössé­ gekre osztandó be. majd ezek kiterjeszked­ nek az egész földkerekségre... lassankint...” Nos, Madách Imre, talán sújtva magyar mi­ voltától is, nem volt oly naív, mint Fourier 265 �palócföld 91/3 Károly (ismét a régi, múltszázadi magyar en­ ciklopédia helyesírása szerint írva a francia flagrans-enthusiasta futurológus nevét...), és noha műve európai, sót, egyetemes “volume­ nekkel” játszik (ha ugyan Madách egyáltalá­ ban játszott is valamivel, személyesen is súj­ tatott sorsával és életével), “szögekkel-szö- geznünk-le-kell” - legalább entre nous enten­ de... “szögeznünk” - ha már keresztfa nélkül is -: Madách Utópiája, Falansztere, bizony fagyosabb a fjordoknál, a zajló jéghatárnál, horizont-tükre rejtélyekből csinál játszva ha­ lálos játszótereket... jeges játszótereket, ahonnan azonban hiányoznak a játékosok... III. 1. Madách Tragédiája egyik fő műve a ma­ gyar Európaiságnak - iránytűje ennek a ne­ héz “expedíciónak” - és az európai Magyar­ ságnak! Félelmetes falansztere ijesztően idő­ szerű: miközben az emberiség túlnyomó többsége éhezik, a “fejlett - fogyasztói... nyugati társadalmak ezer-és-ezer tonnaszám­ ra őrzik mélyhűtött raktáraikban a húst, a va­ jat, műholdak százai keringenek Földkörüli pályán - legtöbbjük katonai kémhold... hi­ hetetlen tempóban folyik a szuper-szakosított kutatótudomány (nota bene: elsősorban kato­ nai célú kutatásokról van szó, és maximum másodsorban például egészségügyi vagy gyógyszervegyészeti kutatásokról...), a com­ puter-civilizáció, az abszolút automatizáció, a robotok gyártása: újabb millióit ”produkálja” a munkanélküliségnek, miközben egymás után robbannak ki az úgynevezett “lokális há­ borúk”, drága fegyver-rendszereket emésztve fel, hogy helyükbe még korszerűbb vadász­ bombázók, rakéták, harckocsik, tengeralattjá­ rók százai, ezrei épüljenek! Meglehet, nagyon is meglehet, hogy a XX. évszázad és a Krisz­ tus születése utáni második évezred végén: a madáchi falanszter foglyai leszünk, miköz­ ben szabadságnak fogjuk nevezni fogságun­ kat. . 2 Falanszter - Phalanstére ez a neve an­ nak a közös épületnek, amely az utópista Fo­ urier rendszere szerint a Phalange vagy 266 Phalanx tagjait szigorú rendszabályok szerint összefogja. Ám a munka nem kötelező. Mi­ lyen a f ourieri Falanszter? Hosszúkás, háromemeletes épület, hatalmas, egymásból nyíló udvar-terek sorával, melyeknek közepén nyernek elhelyezést a közös gyűlés- és étke­ zőtermek, tantermek, szemináriumi szobák, meditációra alkalmas üvegpavilonok, könyv­ tárak, színházak, kivilágítható szökőkutak, és a tökéletesen zajtalan műhelyek. Az egyik szárnyon nyernek elhelyezést a mégis némi zajjal együttjáró mesterségek műhelyei, a má­ sik szárnyon vannak a gyermekszobák és az idegen látogatók vendégszobái. Az egész nyilván a Colosseum és a Caracalla-thermák méreteivel vetekedő... - házóriásban el- és szétszórva kapnak helyet a magánlakások, és­ pedig különböző nagyságban, jobb és kevés­ bé jó berendezéssel, közelben vannak az istál­ lók, magtárak, raktárak, zöldséges- és gyü­ mölcsös-kertek, továbbá a kocsiszínek, vala­ mint a tengerjáró hajók kikötésére is alkalmas rév... Mezők, legelők, ligetek környezik e vi­ rágzó helyet... A konyhák, a pincék: közösek ("communálisak"), nemkülönben közös a fű­ tés, valamint a világítás díja, éspedig azért, hogy a legkülönbözőbb munkák elvégzése épp úgy, mint a szükségletek kielégítése a lehető legolcsóbban történhessék. Természeti rendeltetés az, hogy az egyén a vágyait és ösztöneit teljes mértékben kielégíthesse, mi­ vel - legalábbis Francois Marie Charles Fou­ rier doktrinája szerint - csakis eképpen rom­ bolható szét 1. az ipar őrült versenye, 2. a �kapitalizmus, mely a kisvállalkozókat “tö­ megsírba löki”, 3. és végül: csak és kizárólag az ösztönök és vágyak kielégítése révén való­ sulhat meg az a 810 azaz: nyolcszáztíz külön­ böző jellem, amely mindeddig elnyomatott mind az egyes egyénekben, mind társult kö­ zösségeikben... Fourier szerint mindenki olyan munkát végezhet, amilyent éppen ő ma­ ga jónak lát... (Például Michel-Angelo-nak nem kell okvetlenül széklábat vagy ahelyett legalább széktámlát faragnia, mint Madách Falanszterében...) A falanszter legfőbb prin­ cipiuma: a nevelés. A falanszterben megszű­ nik a családi élet, és a házasság úgyszintén fölöslegessé válik. Emlékezzünk Madách Fa­ lanszterének arra a mozzanatára, amikor Éva fölkiált: “Mit nékem a fagyasztó tudomány! Bukjék, midőn a természet beszél." Később, amikor gyermekét elveszik, Éva ezzel a kiáltással esik össze: “Oh, gyermekem!” Ádám, bizonyos férfias - hogy ne mond­ jam: masculin melankóliával jegyzi meg: “Ne szánjatok. - Miénk Ez őrülés: mi józanságtokat Nem irigyeljük. Hisz, mi a világon Nagy és nemes volt, mind ily őrülés, Melynek higgadt gond korlátot nem ír.″ Fourier 1822-ben tette közzé utópisztikus munkáját: Traité de l'association domesti­ que-agricole címen. E művet - Marx & En­ gels & Lenin súlyos kritikája ellenére: leg­ alábbis bizonyos részleteiben Sztálin rémesen realizálta, már ami a közös konyhákat, közös wc-ket és az egymástól igencsak különböző méretű, még inkább “jó és kevésbé jó” lakás­ berendezéseket, továbbá a kötelezően közös ideológiai nevelést illeti... 3. Tanulmányomat a Szikra kiadásában, 1952-ben megjelent: Vita irodalmunk helyze­ téről című könyvvel kezdtem. Befejeznem is egy korabeli kiadvánnyal (-ez is díszkiadás!, ezt is a Szikra Könyvkiadó adta ki, Budapes­ ten, 1951-ben -) illik: MAGYARORSZÁG ÚJ ARCA Ez is falanszter a maga borzalmas nemé­ ben: sztálini falanszter, amit a “nagy tanít­ vány” hozott létre, lázas munkával, a nagy sztálini életművet lakájhoz méltó lendülettel utánozva. Ezt a könyvet is ki kellene adni újra, a mai nemzedék okulására! A borítón “szoc-reál” dombormű ékeskedik: ifjú gyer­ mek, hatalmas lobogórudat markolva halad az élen, mögötte öles termetű munkás lépdel, a munkás mögött daliás parasztember, vállán kéve. mögötte gyönyörű parasztleány, díszes, fodros szoknyában, fején hatalmas szüreti bő­ ség-tálat visz: benne szőlőfürtök, és más gyü­ mölcsök... Aztán belelapozva e könyvbe: vö­ rös alapon Lenin mellszobra aranylik ránk. Pátzay Pál Kossuth-díjas festőművésztől... Következő lap: Rákosi Mátyás remekbe-retu­ sált. mosolygós fényképe néz ránk... (A szó­ banforgó könyvet különben a Magyar Dolgo­ zók Pártja II. Kongresszusa alkalmából adták ki.) A könyvben cirka tíz-tizenöt olyan fény­ kép látható, mely mind Rákosit ábrázolja: hol parasztok, hol munkások, martinászok, bá­ nyászok, máskor meg (noha ritkán...): az ér­ telmiség, a tudósok, az akadémikusok köré­ ben... A feliratok: “A NÉPÉ A GYÁR!”, “A NÉPÉ AZ ISKOLA!”, “MINDEN HATA­ LOM A DOLGOZÓ NÉPÉ!” Számos idé­ zet Sztálintól, Rákositól, Gerő Ernőtől, Far­ kas Mihálytól, akit kedélyesen elbeszélgetni látunk a Néphadsereg honvédei között... (Jól­ lehet Farkas Mihály soha nem is volt katona!) Az egyik kép szörnyű emlékű kísérő szövege: “Ratkó Anna textilmunkásnő, egészségügyi miniszter, első női miniszterünk.” Azután a röpgyűlésekről készült fotók sora következik: “spontán” felvételek... Majd iparunk és mezőgazdaságunk - valóban utópiába illő - statisz­ tikai grafikonjai következnek. Azután ismét hatalmas felvonulásokat, békéért tüntető munkásparaszt-tömegeket, kitüntetéseket, 267 �palócföld 91/3 továbbá sztahanovisták vállalásait (például a volt Weiss Mannfred, későbben Reichsmars­ chall Hermann Goeringról elnevezett, ezidő­ szerint [1951!] Rákosi Mátyás Acél-Művek­ ben...), boldogan szántóvető-szüretelő parasz­ tokat ábrázoló fényképek sora “Bikov szov­ jet sztahánovista, a magyar gyorsvágó eszter­ gályosok tanítómestere...”, “Panyin szovjet sztahánovista mozdonyvezető a ferencvárosi pályaudvaron magyar tanítványai között, 1950. február 22-én...” “Felajánlások Sztálin elvtárs 70. születésnapja méltó megünneplé­ sére kezdeményezett munkaversenyben megszületett hazánkban a sztahánov-moz­ galom...” “Dubjága szovjet sztahánovista szövőnő a Kelenföldi Textilkombinátban Kapitány Sándorné Kossuth-díjas sztaháno­ vista szövőnőnek bemutatja munkamódsze­ rét.” És! Igen,“ mintha azelőtt a magyar kő­ művesek nem tudtak volna falat húzni: “Po­ zsonyi Zoltán Kossuth-díjas sztahánovista 268 kőműves szovjet falazási módszerre tanítja munkatársait.” És látjuk a fotón a “szovjet falazási módszert...” Eszünkbe juthat akár RECSK is! Sem Platón Államában, sem Thomas Moore Utópiájában, sem Campanel­ la Napállamában (jóllehet Campanella 26 évet töltött börtönben, jóval többet tehát, mint maga Rákosi...), sem Fourier Falanszte­ rében, sem Madách Imre Falanszterében: nin­ csen börtön, nincsen RECSK, volt viszont igenis (és hozzá nem is egy...) RECSK: a Rákosi-"Falanszterben"... sőt, egész rendszere egyetlen Recsk, egyetlen kényszermunka-tá­ bor volt, méltóképpen nagy tanítójához. Sztá­ linhoz - és még csak nem is “mutatis mutan­ dis...” Rákosi is Gulág-szigetekké “fejlesz­ tette” Falanszterét. Európa szívében! A Rá­ kosi-Recsk-Falansztert csak az 1956-ban megdördült fegyverek, a T-34-es nehéztan­ kok lánctalpai elé dobott “Molotov-koktélok”, kézigránátok rombolták porig! �palócföld 91/3 B a tta István A széncsata történetéhez I. A demokratizmus és a baloldal küzdelme Nógrád megyében ( 1935- 1944) Nógrád megyében az első világháború következményeként nagy változások és várat­ lan hatások következnek be. Az akkori ország közepén fekvő megye hirtelen az ország határára szorul. Mi több, a ketté szelt megye befogadója és szemtanúja is a Felvidék­ ről menekülő magyarok kínlódásának. Nógrádban a nemzeti katasztrófa naponta megélt valóság. Érzékenyebb a hazafias szólamokra, a politikai radikalizmusra, a pillanatnyi hatalom viszont - az országhatár miatt is - éberebb, jobban vigyáz a rendre, kényesebb a társadalom “békéjére”. A trianoni békeszerződéssel a megye ipara és elsősorban szénbányászata új feltételek kö­ zé kerül. A már hanyatlóban lévő szénbányá­ szat, kisebb bányák fenntartásával, újak nyitá­ sával, a szállítás korszerűsítésével, a szén osz­ tályozásával új korszakot kezd az energiában szegény országban. A bányaipar kis létszámú, kolonizált törzsgárda fenntartásával és nagy tömegű falun élő munkások foglalkoztatásá­ val szerez szükséges munkaerőt. A megye bá­ nyaiparában foglalkoztatottak nagy tömege; társadalmi, politikai körülményeik jelentős hatást gyakoroltak az 1945. után elindult vál­ tozásokra is. A nógrádi bányászság egyik sajátossága a társadalmi, politikai elzártság, elzárkózott­ ság. Ez, az akkori társadalmi, települési viszo­ nyokból is kövekezett. A két világháború kö­ zött felnőtt nógrádi bányász-nemzedék és ve­ zetői nem ismerhették meg a magyar baloldal törekvéseit. A munkásmozgalom eszménye, a szocializmus, mint politikai mozgalom nem tudott soraikban hitelesen és tömegesen elter­ jedni. A szocializmus elveit abszolutizálva. leegyszerűsítve, sokan egyéni vágyaikhoz igazítva terjesztették, saját műveltségük szint­ jén értelmezték. A szocializmus eszméi, tehát hiteles források hiányában, a demokrácia gyakorló terepe nélkül terjednek. Az uralkodó réteg is “segített” abban, hogy az elégedetlen­ kedők, a hatalommal szembekerülők váloga­ tás nélkül szocialistának minősüljenek. A nyilas mozgalom átmeneti sikereiben ez majd jelentős szerepet játszik. A fentiek miatt is az akkori középrétegek, az értelmiség távol tartja magát az ilyen szocializmus kép­ től. A szocializmus torz felfogásának kedve­ zett továbbá a Horthy-rendszer is, a kommün­ ről fennmaradt ismeretek, a szélsőjobboldali demagógia, a baloldali szervezetek hiánya, erőtlensége, valamint az MKP, az SZDP egy­ más elleni harca, az illegalitás, a rendkívül szűk nyilvánosság, stb. A megye lakosságát tartósan foglalkoztat­ ta Trianon és annak hatása. A munkásmozga­ lom két nagy áramlata: a demokratikus szo­ cializmus és bolsevizmus, az ezekről folyó viták, álláspontok nem jutnak el a megye 269 �palócföld 91/3 mozgalmaiba. Az általam vizsgált korban a szociáldemokrata párt, a szakszervezet kiszo­ rult a megye munkáslársadalmának életéből. A napi gazdasági, politikai küzdelmek, a pártharcok nem közvetítették a baloldal valós, kiküzdött értékeit. Sőt a községekben a balol­ dali pártok nincsenek jelen, a sajtó pedig csak kevesekhez jut el. A bányászmozgalmak a gyári munkásságtól elszakítva, gyakran szembeállítva léteztek. A bányászok egy része idényjellegű mun­ kát végez, ősztől tavaszig bányász, nyáron a mezőgazdaságban keresi kenyerét. A falun élő bányász könnyebben ellenőrizhető, befo­ lyásolható. A tőke- és kormányellenesség ön­ magában nem bizonyult jó iránytűnek a né­ met nemzeti szocializmus és a nyilasmozgal­ mak fellendülése idején. A trianoni határok revíziója bénítólag hat a magyar progresszió­ ra. A megyei bányászmozgalmakban is erősö­ dik az uralkodó körök befolyása. Az 1930-as évek második felében a moz­ galom új feltételek közé szorul. A fasizmus előretörése, a háborús konjunktúra, az életkö­ rülmények javulása más igényeket, körülmé­ nyeket alakít ki. A bányamunkásság mozgal­ mainak helyzetét jelzi, hogy a nyilasok által pártolt 1940. évi őszi bányász-sztrájknak a megyében politikai bázisa volt, hogy a Szov­ jetúnió elleni háború éveiben sok bányász a szocializmust azonosítja a szovjet rend­ szerrel. A nógrádi bányászmozgalmak sajá­ tossága, a radikalizmus, a háború éveiben terjed és megerősödik, egyértelműen “balra tart”. Ezt a radikalizmust egy szűk cso­ port elkötelezetsége, messianisztikus hite, személyes bátorsága élteti, de a bányászok életviszonyai, összetartása, egyetértő támoga­ tása ösztönzi. Ennek a radikalizmusnak új erőt ad az a felismerés, hogy a háborút az uralkodó osztály elveszíti. A radikalizmus a politikai kizárólagosságot, a “múlt teljes” el­ törlését teszi mércéjévé. Az igazságosság 270 megteremtését a sérelmek orvoslását, a bünte­ téssel, a leszámolással azonosítja. Terjed az az illúzió, amely a “felelősök” megbüntetésétől automatikusan a társadalom bajainak orvoslá­ sát reméli. Ez a radikalizmus a felhalmozott sérelmek és a keletkező indulatok levezetésé­ re nem is keresi a politikai, a jogi, a törvényes kereteket. Ebben a légkörben érthetjük meg, hogy az SZDP által 1942 után kiépített szer­ vezetek, felkutatott munkásvezetők egy része 1945 után az MKP-hoz pártol. Az MKP felkarolja, ösztönzi a bányász­ mozgalmak radikalizmusát, mert a politikai fordulatokban az egyeduralomért folytatott harcában könnyen és jól tudja felhasználni. A hangzatos jelszavak az “egyszerű megoldá­ sok” gyorsan mozgósítanak, valósággal vakí­ tanak, alkalmasak arra, hogy a bányaüzeme­ Bódi Ildikó Salgótarjánban születtem, Etesen nőttem fel, egy csodálatosan szép utcában, amit magasra nyúló gesztenyefák szegélyeztek. E fák alatt tí­ zévesen arról álmodoztam, hogy író leszek. Az első füzetet, amire ráírtam: “REGÉNY”, azóta is őrzöm, és céljaim között első helyen szerepel a húszéves álom megvalósítása. Az emberi lélek, a gondolkodás, az élet rejtett oldala az, ami érdekel, és írásaimban ezt a meg­ foghatatlantpróbálom bemutatni. Rohanó vilá­ gunk nagy hajszájában félő, hogy elfeledke­ zünk önmagunk “mélyére” nézni. Ez szerintem veszélyes játék. Ezért írok olykor rejtett értelmű novellákat. A köpködő kobra című irásomban a kobra a sekélyes lélekjelképe, akit-mert ilyen - a gonosz felhasználhat céljaira. Novelláimat pszichológiai sci-fi-nek neve­ zem. �ket egyetlen párt befolyása alá helyezzék. A bányászmozgalom radikalizmusa és e radikalizmus 1945. utáni kultusza a mozgal­ mat dezorientálja, megfosztva attól az igény­ tól, hogy tömegesen nevelje fel a képzett, a művelt, a kompromisszumokra kész munkás­ vezetóket. A bátorság, az elszántság, az “osztályharcosság” az egyén értéke, de a mozga­ lomnak ennél többel kell rendelkeznie. Az el­ zárkózásnak kedvez, hogy a termelőüzemek egymástól nagy távolságban, kis- és közepes települések közelében helyezkednek el. A széntelepek geológiai viszonyai nem teszik lehetővé a nagy kapacitású bányák kiépítését. A termelő üzemek létszáma alacsony (átlag 300 fő körüli),1 a bányászok sok településen éltek. Egy 1940. évi jelentés szerint a 27 bá­ nyaüzem dolgozói 70 községből és 38 bánya­ A köpködő kobra 1. A köpködő kobra unottan siklott a kígyóktól hemzsegő keskeny sziklautakon. A kirívóan csinos, és fiatal kígyólányokat megbámulta, néhányukra rámosolygott. A többiekre ügyet sem vetett. Azok előtt viszont, akiken látszott, hogy hajlandók lenné­ nek szóbaelegyedni vele, azok előtt megpödörte nemlétező hetyke bajszát. Ő is, mint a többi koros kígyótársa, a zsenge nemzedéket kedvelte. Azokat, akik még tapasz­ talatlanok voltak. A vele egykorú hölgyeket már nem lehetett átlátszó, minden nő fülébe suttogható, rongyossá kopott bókokkal elszédíteni. A serdülő nemzedék azonban így is izgalmasnak találta őt. Mellettük tündökölhetett és igazi férfinak érezhette magát, annak ellenére, hogy már régóta feledte, milyennek kell lennie egy igazi férfinak. Az sem csökkentette diadalérzetét, hogy tudta, ezek a fiata­ lok csak azért fogadják udvarlásait, mert legyezi a hiúságukat, hogy alig bújtak elő a tojásaikból és máris egy felnőtt kígyó udvarolja körül őket. telepről származtathatók.2 A termelő-létszám­ hoz képest a műszaki értelmiség feltűnően alacsony. 2-3 százalék. Az adminisztratív lét­ számmal együtt 5-6 százalék körül van az “irodisták” aránya. A termelésnek ez a két emberi tényezője, ilyen körülmények között, még ha akarna sem tudna hatásosan egymásra találni. A szakszervezetek tevékenységét szabá­ lyozó rendelkezések szerint helyi csoportokat 100 tag hozhatott létre. A Bánya- és Kohó­ munkások Országos Szövetségének 1942-es adatai alapján mindössze 904 tagja volt, ami az iparág 70.000 dolgozóját alapul véve alig több mint 1 százalékos szervezettséget je­ lent.3 A nógrádi medencében 1936 után a szakszervezetnek nincsenek helyi csoportjai. A helyi csoportok a második világháború idején alakultak meg. Olyan jelentős bányásztelepü­ léseken mint Etes, Kazár, Karancslapujtő, Ka­ rancsalja, Nagybátony, Zagyvapálfalva, csak 1943-ban alakulnak meg legálisan a szakszer­ vezet helyi csoportjai. A Szakszervezet Salgó­ tarjáni Alközpontja is csak 1943-ban jött lét­ re. A szakszervezet kiépítésében kimagasló szerepe volt a Bányász-szakszervezet orszá­ gos titkárának. Jellinek Ferencnek, aki az 1940. évi országos bányász-sztrájk idején is­ meri fel, hogy a nyilas mozgalom milyen ve­ szélyesjátékot űz az elégedetlen, szervezetlen bányásztömegekkel. A korbeli hiteles adatok, tények azt bizonyítják, hogy a nógrádi szén­ medencében a legális munkásmozgalom az 1935-1942 közötti években gyenge és szerve­ zetlen. Az egyes bányászrétegek politikai hangulatát, kormány- és tőkeellenes megnyil­ vánulásait, elkeseredett törekvéseit a legális munkásmozgalom meggyengülése miatt is többféle politikai irányzat is formálja illetve kihasználja. A Gömbös-kormány idején az SZDP és a szakszervezet érzékeny veszteségeket szen­ 271 �palócföld 91/3 ved. A legális munkásmozgalmat a támadá­ sok, a szélső-jobboldali demagógia, a trianoni sokk, majd az “országgyarapítások” nehéz helyzetbe hozzák. Ehhez járul a KMP, amely éles harcot folytat a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek ellen. A KMP, az egyes kommunista csoportok fellépései zavart és károkat okoznak a legális mozgalomnak: a hibás politikai alapállás, a tájékozatlanság mi­ att több alkalommal a Horthy-rendszer és a szésőjobboldal kezére játszanak. A kibontakozó háborús készülődés gaz­ dasági fellendülést indukál, érezhetően javul­ nak a megélhetési körülmények. Az ország­ ban jól érezhető az életviszonyok, a politikai hangulat változása. Ezek tükröződnek az SZDP 1939-es vá­ lasztási vereségében, a szélsőjobboldal általá­ nos előretörésében, a munkásmozgalomra gyakorolt hatásában. A szakszervezetek tag­ létszáma jelentősen csökken. A Bányamunká­ sok Szakszervezetének taglétszáma erősen visszaesik. A rendszeres tagdíjat fizetők még a 200-as létszámot sem érték el. (Országos adat.5) A legális munkásmozgalom ilyen arányú meggyengülése nehéz helyzetet teremt a ma­ gyar baloldal számára is. Különösen bonyo­ lult helyzetbe kerülnek a haladó értelmiségi­ ek, a német orientációt elutasítók, stb. A szo­ ciáldemokrata párt és a szakszervezetek meggyengülése szinte lehetetlenné teszi az MKP illegális tevékenységét. A tájékozódási zavarral küzdő KMP, az illegális kommunis­ ták súlyos és értelmetlen áldozatokra kény­ szerülnek. Ilyen körülmények között a láza­ dók akkor is kommunista jelzőt kaphatnak, ha politikai színük nem vörös. “Salgótarjánban a munkásmozgalom erő­ sen visszaesik, tíz éven át jelentősebb esemé­ nyei úgyszólván nincsenek.”6 A harmincas évek második felében a nógrádi munkásmoz­ galom történetének legnagyobb válságát éli 272 át. Az elzárt, a kedvezőtlen feltételek között élő bányászság szinte teljesen magára marad, egyes körzetei, jelentős rétegei egymástól is elszigetelődnek. A bányász-szakszervezet a stagnálás és érdektelenség évei után 1937-ben a megyében megszűnik. Ekkor a mintegy 6.000 bányász közül csak néhány száz tagja a szakszervezetnek. Az 1930-as évek végére nagy nemzedékváltás következik be a bá­ nyásztársadalomban is. A szociáldemokrata párt 1939-ben Nógrád megyében és Salgótar­ jánban sem állít képviselőjelöltet, mert semmi esélyét nem látja a sikeres szereplésnek. 1938 után a salgótarjáni városi képviselőtestület­ nek nincs már egyetlen szociáldemokrata tag­ ja sem. (1925-ben még 38 tagja volt.) A szo­ ciáldemokrata pártra, a szakszervezetre mért csapások hatását, a bányászmozgalmak álla­ A kobra - ellentében szokásával - most nem foglalkozott a lányokkal. Fontosabb gondolatok kötötték le. A Sátánra gondolt, meg arra, hogy éveken át keményen dolgozott, tanulányozta az emberek megrontásának módozatait, de a legmeré­ szebb álmában sem merte azt képzelni, hogy ennek jutalamául egy napon, a Sátán találkozóra hívja. Már besötétedett. Egyre több kígyó nyüzsgött az utcákon. A köpködő kobra most, a megköthető előnyös üzletekre sem gondolt. Határozottan ha­ ladt a külváros felé, ahol már teremtett lélek sem jár, és ahol majd találkozik a világi gonoszság irá­ nyítójával. Eszébe jutott a felesége. Sejtette, hogy ezidőtájt néz másodszor a faliórára, egyre növekvő dühvel, mert ő, a férje megint késik. Persze hogy nem szólt neki! Az asszonyokban nem lehet megbízni! Vagy nem hitte volna el, vagy szétkürtöli e fontos, és megtisztelő találkozást a szomszédoknak. Nem érdekelte őt most sem az asszony, sem a tény, hogy néhány nap múltán itt a fészekkészítés ideje, és asszonya majd lerakja to­ jásait. Alig hagyta el a város fényeit, a zsivalyt, egy­ szercsak ott állt előtte. Hatalmas patáival csaknem rálépett, a feje pedig olyan volt, mint az övé. A kobra megtorpant. Nagyon lassan - nem árt �potát mutatja, hogy a kormánypárt vállalko­ zik (vállalkozhat!!!) a munkások érdekeinek képviseletére. Egyes helyeken a bérharcok a Magyar Élet Pártja támogatásával érnek el eredményt.7 Ez a tény a legszemléltetőbb mó­ don mutatja, hogy a tárgyalt időszakban mennyire elgyengült, visszamaradott Nógrád megye munkásmozgalma. A Nyilaskeresztes Párt, mint a kormány ellenzéke látványosan “karolja fel” az SZDP befolyása alól kikerült, az önmaga érdekeinek védelmére képtelen nógrádi bányászok érde­ keit. Rendezvényeik, sajtójuk élesen támadja a kormányt, időnként a nagytőkét is, fellép egyes munkáskövetelések mellett. Az 1939-es választások után látványos interpellációkkal “védelmezik a magyar munkás érdekeit”. A az óvatosság! - felemelte testét a talajról, hogy jobban szemügyre vehesse a fölötte magasodó, go­ noszan villogó szemeket. - Hát itt vagy!? - dörögte a Sátán gúnyosan. Régóta figyellek! Makacsul sóvárogtál utánam. Bosszantó volt, nem mondom! A kobrát elöntötte a méreg e gúnyos szavak hallatán. Ösztönösen, közte és a Sátán közötti tá­ volságot kezdte méregetni. Azon töprengett, hogy vajon mérge - ha most kilövelné —elérné-e a Sátán szemét. De eszes volt, és hamar rádöbbent, hogy a Sátánnal nem szabad kikezdenie, nemcsak mert ná­ la erősebb, hanem azért sem, mert annak is kobra feje van, és ki tudja? Talán mérge sem más! - Te nyomorult porbacsúszó! Te semmirekellő! - kiáltott le a Sátán.- Mit meg nem engednél ma­ gadnak?! Méghogy vak legyek?... De azért tetszel nekem! Látom, igazam volt, amikor úgy véltem, kellő gyűlölet és gonoszság lakik szíved helyén! - Köszönöm, hogy felfigyeltél rám! - hálálko­ dott a kobra. - Remélni szem mertem, hogy egy napon majd méltányolod igyekezzzetemet. Engedd meg, hogy szolgád legyek! - Megengedem! - vihogott a Sátán. - Ezért hívtalak! De azt megmondom, hogy ettől a pillanat­ tól kezdve feltételek nélkül engedelmeskedned kell nekem! magyar progresszió különböző irányzataival nem tudtak tartós politikai szövetségre lépni. A vázlatosan felsorolt tényeknek szerepük volt abban, hogy a szociáldemokrata párt be­ folyása, szervezeti ereje meggyengült. Nóg­ rád megyében, a szénmedencében, ez a folya­ mat mélyebbre hatol, mint más bányavidéke­ ken. A magyar szociáldemokraták rendkívül nehéz helyzetben, tartósan kedvezőtlen felté­ telek között, tiszteletre méltó nemzeti értéke­ ket alkottak. A Horthy-rendszer ellenséges légkörében szembeszálltak a látványos, sike­ reket felmutató, “diadalmasan” előretörő fa­ sizmussal. Olyan politikai rendszerben teszik ezt, amelynek államhatalma, hatalmon lévő pártjai, intézményei, ellenségként állnak szembe a demokratizmussal, szocializmussal. Az SZDP-nek úgy kell elhatárolódnia a szocializmus bolsevik változatától, hogy ezt az uralkodó hatalom ne fordíthassa a haladó mozgalmak ellen. Akkor kell ezt megtennie, amikor az európai munkásmozgalom bolse­ vik irányzata is látványosan tör előre, nemzet­ közi sikereket arat, katonai nagyhatalommá lép elő. A szociáldemokrata pártnak ez a küzdel­ me, törekvése az 1935-1942-es években a szervezetlen megyei bányászmozgalmakban nem tudatosulhat. Az 1939-es választások, a politikai nyomások, a manipuláció ellenére is türközték az országban végbement, a kikény­ szerített változásokat. A nyilaskeresztes párt országosan a szavazatok 25 százalékát sze­ rezte meg. Az országos átlagnál nagyobb ará­ nyú sikert értek el több bányavidéken. Így pl. Pécsett, Tatabányán, Salgótarjánban. Nógrád megyében kiemelkedően szerepeltek: a sza­ vazatok több mint 36 százalékát szerezték meg. A szavazatok arányában Nógrádban a párt második lett. Az 1939-es választásokon egyetlen balol­ dali pártként a kisgazdák indultak, 12 száza­ lékos eredményt értek el. 273 �palócföld 91/3 A Nyilaskeresztes Párt 1939-es választá­ sok előtti taglétszámát több korabeli forrás Nógrád megyében kb. 5.000 főre becsüli. A párt a rétsági járásban megelőzte a kormány­ pártot, és mandátumhoz jutott. A salgótarjáni választókerületben erős ellenfelekkel szem­ ben megszerezte a szavazatok több mint 31 százalékát. A lajstromos választókerület pót­ képviselő helyeinek a fele jutott a nyilasok­ nak. A szélsőjobboldal előretörésének sok oka van. A legdöntőbb a Szociáldemokrata Párt befolyásának csökkenése, a legális munkásmozgalom meggyengülése, elsősorban a fa­ lun élő munkások között. Következménye, hogy jelentős munkásrétegek a nyilaspártot, a tőke és a tőkés rend ellenségének gondolva hamis útra tévednek. A kiábránduláshoz hosszú évekre lesz majd szükség, a morális megítélés az, hogy “nyilasok voltak”, viszont egy életre szólt. A megye történetírásának az eddigieknél mélyebben kell ezzel a “homá­ lyos folttal” foglalkozni. A nyilaspárt felismerte, hogy a meggyen­ gített szociáldemokrata párt az érdekképvise­ let nélkül maradt munkáság új lehetőséget nyújthat számára. Az uralkodó körökben is ismert, hogy a nógrádi bányászok helyzete, körülményei az iparágban a legrosszabb, hogy ez a tendencia évek óta tart, súlyos sé­ relmeket halmozott fel, és örökített át a bá­ nyászok között. Borsod megye főispánja egy 1940-ben kelt titkos jelentésben írja a kor­ mánynak: ..."a mukásság jövedelmét 12-20 százalékkal emelni kell, mert a salgótarjáni szénmedence munkásai ennyivel keresnek kevesebbet, mint a szomszédos vármegyék ipari területeinek munkássága".8 A Nyilaskeresztes Párt 1940 őszén a lap­ pangó kormányválság idején elhatározza, hogy a bányászok elégedetlenségét felhasz­ nálva olyan belpolitikai válságot hoz létre, amely a szélsőjobboldal hatalomra jutását eredményezi. Ehhez a külpolitikai fejlemé­ nyeket is kedvezőnek gondolták. 274 Budapesten 1940 szeptember 1-én titok­ ban 120 bányász részvételével országos bá­ nyászkongresszust rendeztek a nyilasok. A kongresszuson az Esztergom megyei, a salgó­ tarjáni és a pécsi küldöttek voltak a hangadók. A dorogi küldöttek javaslatára 30 százalékos béremelést követelő memorandumot állítot­ tak össze. A kongresszust vezető Gruber La­ jos nyilas országgyűlési képviselő bejelentet­ te. hogy a memorandumot munkásküldöttség adja át az ipari miniszternek.9 A kongresszus után fokozott erővel, a nyi­ laspárt rendelkezésére álló valamennyi esz­ közzel, folytatódott a bányamunkások köré­ ben az elégedetlenség szítása, a nyilaspárt népszerűsítése, a sztrájk előkészítése, a tagto­ borzás. A nyilas propaganda a rosszul fizetett - saját politikai- és érdekképviseleti szervek - Rendelkezzz velem! - hajlongott a kobra. - Szükségem van a gonosz lelkedre! Csak egy hónapra. Túlságosan nagy most a nyugalom, és sok a jóság az emberek között. Igazán kellene már egy kis felfordulás! Jó tervem van! - A le...hel ..kem? - hebegte a kobra. - De hogy képzeled? - Nem kell berezelni! Nem a halálodat aka­ rom! Hozok én a te lelked helyett egy emberit. A tiédet meg egy emberi testbe helyezem. - Én...? Engem? - hülledezett a kobra. - De hogyan tudnék én úgy élni, mint egy ember? Túl szokat kérsz tőlem! - Elhallgass, átkozott! Ne merészelj ellenkez­ ni! - üvöltötte a Sátán. - Eltaposlak! Egyébként jobb sorod lesz, mint most, ezt garantálom! A kobra jobbnak látta, ha nem makacskodik. Úgy gondolta, valahogy majd csak elviseli azt a néhány hetet, és ha mindent megtesz, a Sátán bizo­ nyára gazdagon megjutalmazza... - A Sátán gú­ nyos röhögése térítette vissza a valóságba. - Látod! Ezt már szeretem! No, várj itt egy csöppet! - szólt le nyájasan és a következő pilla­ natban hűlt helye volt. A kobra még néhány percig ágaskodva állt és csak azután ereszkedett a talajra. Ha nem fárad el oly nagyon, azt hitte volna, az egész csak egy �nélküli - nógrádi bányászok között különösen hatásosnak bizonyult. Valós és régóta fájó sé­ relmeket tárt fel. A politikai élettől elzárt, a mozgalomtól távoltartott bányászok hirtelen azt érezték, hogy van, aki törődik velük. A mátranováki bányakörzetben 1940. szeptember 8-án az 1.200 bányászhoz rövid idő alatt a nógrádi medence mintegy 4.000 munkása csatlakozott. A sztrájkolok a fizeté­ sek emelését, a szénjárandóság növelését, a munkafeltételek javítását és jobb élelmi­ szerellátást követeltek. Ez a sztrájk 72 órán belül főként helyi intézkedésekkel, engedmé­ nyekkel fejeződött be. A megmozdulás meg­ növelte a közreműködő nyilaspárt tekintélyét. A Teleki-kormány felismerve a nyilas mester­ kedések céljait, a bányászok bérének emelé­ sét határozta el, de rosszul mérte fel a bányá­ rossz álom. Nem képzelte, hogy a Sátán ilyen óriási dolgot követel majd tőle. Mert ugyebár az is más, ha azt parancsolja, hogy törje össze a kígyók tojá­ sait, vagy gyilkoljon állatokat, esetleg méreggel fröcsköljön le embereket! De hogy a lelkét cserélje ki! ...? És mit fog szólni az asszony, ha észreveszi? És mi lesz, ha az emberek jönnek rá? Nem töpreng­ hetett tovább, mert a Sátán visszatért. Száz kezet növesztett, mert csak így tudta biztosan tartani a kétségbeesetten hadakozó emberi lelket. Szó nélkül kivette a kobra lelkét, s az élettelen­ né váló kígyótestbe belegyömöszölte a vergődő emberit. 2. A kobra jobban dolgozott új, szokatlan környe­ zetében, mint ahogy azt maga, vagy a Sátán előre elképzelte. Teljesen elvakította széptevéseivel, ügyesen előadott hazugságaival az embereket. A város rendőrei nem győzték begyűjteni a rendbontó fiatalokat sem, amíg a kobra a városban élt. De ezek csak az első lépései voltak. Három hét lefor­ gása alatt két gyártulajdonost is koldusbotra jutta­ tott, mindkettő bedőlt Nick hamis információinak. A siker csúcspontja az volt, amikor mindkettő szok hangulatát, elszántságát, a nyilaskeresz­ tes párt iránt ugrásszerűen megnőtt reménye­ ket, illúziókat. 1940 október 7-én bejelentet­ ték, hogy a béremelés 7 százalékos lesz. A felfokozott hangulatban a bányászok el­ utasították ezt a béremelést és 1940. október 8-án elsőként az országban az etesi Frigyes­ akna bányászai sztrájkba léptek. A mozgalom vezetője Faragona József munkásvezető lett, 1943-ban a zagyvapálfalvai szakszervezeti csoport helyi vezetőinek egyike.10 A Frigyes-akna sztrájkját még azon a na­ pon követték a szénmedence összes bányái. A mozgalom országosan is gyorsan terjedt, ok­ tóber 14-én leálltak a dorogi, tatabányai és pécsi szénmdencék munkásai. A Nógrádban kezdődő országos megmozdulásban a hivata­ los statisztika szerint 16 bányatársulat és 31.219 munkás vett részt. Tartani lehetett at­ tól, hogy a sztrájk más iparágakra is átterjed. A mozgalom csapást mért a hadiüzemek kato­ nai rendjére, megnövelte a munkásság önbi­ zalmát. A kormány a mozgalmat elsősorban erő­ szak alkalmazásával, katonai erővel akarta le­ törni. Valóságos hadmozdulatok folytak, ka­ tonai alakulatok vonultak fel, százával vettek őrizetbe embereket és sokakat katonai behí­ vóval vittek el. A katonai erőszakkal a kor­ mány egyszerre figyelmezteti a nyilaspártot, a szélsőjobboldalt és a munkásmozgalmat is. Ekkor azonban a Horthy-rendszerben példát­ lan eset történt. A Salgótarjánba kirendelt két tábornok - Barabás Emil altábornagy és Bán­ tay Alfréd vezérőrnagy - a megtorló intézke­ dések teljesítése közben a munkáskövetelése­ ket jogosnak ismeri el. Az egyik értekezleten Barabás altábornagy egy kezében lévő cédu­ láról fizetési adatokat olvasott fel. Elmondta, hat bányászt hallgatott ki, akiknek napi kere­ sete 2-4,33 pengőt tett ki. Ő megállapította, ezek családos emberek és fizetésük a létmini­ mumot sem éri el. Ezután személy szerint aposztrofálta Schmidt vezérigazgató-helyet­ 275 �palócföld 91/3 test és megkérdezte tőle, vajon ő meg tudna-e élni havi 66 pengőből? Kijelentette, bár őt teljhatalmúnak küldte ki a kormány, ő nem lesz hajlandó a munkásság elnyomásához se­ gédkezet nyújtani, legfeljebb elcsapják. Vé­ leménye szerint nem politikai harcról, hanem bérmozgalomról van szó, amelyet úgy lehet megszüntetni, ha a társulat ad valamit a mun­ kásoknak. Álláspontjához csatlakoztak a ve­ zérkar kémelhárító képviselői is.11 A tábornokok ilyen állásfoglalása kedve­ zett a sztrájkmozgalomnak, mert az erőszak alkalmazása mellett más megoldásokat is szorgalmazott. Az állásfoglalás kedvező volt a nyilaspártnak is, mert az ország nyilvános­ sága előtt elleplezhette hatalmi törekvéseit, azt a látszatot keltette, hogy önzetlenül állt a bányászok mellé. A kormány azonban ismerte a nyilasok igazi szándékait. Fenyegetéssel, kemény intézkedések kilátásba helyezésével, zsarolással a Nyilaskeresztes Párt vezetését meghátrálásra kényszerítette, amely október 20-a után elhatárolta magát az általa kirob­ bantott és szított sztrájkoktól. A nyilaspárt nyilvánosan is megtagadott minden támoga­ tást a sztrájkoló bányászoktól. A bányatársulatok így is engedményekre, 10-17 százalékos béremelésre kényszerültek. Segélyeket folyósítottak, javították az ellá­ tást, nagyobb figyelmet fordítottak a munkakörülményekre. A Szociáldemokrata Párt és a bányász szakszervezet az események során nehéz, ké­ nyes helyzetbe került. Nem tagadhatta a mun­ kások gazdasági, szociális követeléseinek jo­ gosságát, de látta a mozgalom mögött álló fasiszta fondorlatokat is. Ha ebben a helyzet­ ben a bányászok mellé áll, akaratlanul is a szélsőjobboldal kezére játszik, viszont nem támogathatta a nyilasok ellen fellépő és a bá­ nyászmozgalomra csapást mérő kormányt sem. A szociáldemokrata párt végül is helyes 276 megoldást talált, amely megfelelt a nagy ál­ dozatokkal kialakított politikájának, és a va­ lóságnak is. A kritikus napokban elhatárolta magát a politikai céloktól. A bányász szakszervezet 1940 decemberében megtartott ülé­ sén a következő határozatot fogadta el: “A Magyar Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége vezetősége és azok tagjai a legha­ tározottabban visszautasítanak minden olyan törekvést, amely a bányamunkások gazdasági helyzetének javítását célzó mozgalmát a bá­ nyamunkásság igazi érdekeivel ellenkező po­ litikai célokra kívánja kihasználni” ... és min­ den közösséget megtagad azokkal, akik ki­ mondott politikai célokból olyan cselekedetre bírták, amely a termelés menetét megzavar­ ta.12 önkezével vetett véget életének. A mosószergyáros főbelőtte magát, a hajógyáros meg felakasztotta magát. Nick a nőket is sorra elcsábította, akiknek emi­ att ment tönkre a házasságuk, életük. Nick felesége pedig az idegösszeomlás határán állt. A Sátán lubickolt a gyönyörben. Rettenetesen élvezte a káoszt. A napok azonban gyorsan futottak és egyre közeledett az a határidő, amikor vissza kellett volna cserélnie a lelkeket. A kobra többször is kérlelte, hagyjanak mindent úgy ahogy van, de a gonosznak óriási ötlete támadt. A következő éjszaka, anélkül, hogy azt előre közölte volna a kobrával, visszacserélte a lelkeket. 3. A cserét követő reggelen Nick a szokottnál is fáradtabban ébredt. Fájt a karja, zsibbadt volt a lába. Végtelen űrt érzett a testében és a lelke is mintha egy stadionban kóborolt volna. Nehezen tápászkodott fel az ágyról, maga után húzva lábára tekeredett, izzadságtól nedves lepe­ dőjét. A fürdőszobában a kád szélére ült és maga sem értette miért, de elsírta magát. A Sátán térdét csapkodva vihogott. �Az illegális kommunista mozgalom is kényes helyzetben volt ekkor. A párt politikai irányváltása, az 1936-os feloszlatás, a sztálini leszámolások, a hazai letartóztatások, a szoci­ áldemokrácia iránti ellenszenv, stb. megbéní­ tották, tájékozatlanná tették a pártot. A szénmedencében a magukat kommunistáknak val­ lók nagy része elszigetelt környezetben, szűk üzemi viszonyok között éló, a tájékozódástól elzárt ember. Kapcsolatuk más rétegekkel, a magyar baloldal erőivel nincs, soraikból szin­ te teljesen hiányzik az értelmiség. A párt kül­ földön élő vezetői és szervei a helyzetet nem ismerve a bányászsztrájkot a fennálló rend elleni, a “munkáshatalomért” fellépő mozga­ lomnak látják, a kommunista mozgalom fel­ lendüléseként értékelik. Ezért a sztrájk egyol­ dalú pártolásával, a politikai szenvedélyek szításával, a megegyezést elutasító állásfogla­ lásokkal nem tudták a bányászok igazi érde­ keit képviselni. Álláspontjuk alkalmatlan volt a szélsőjobboldali mesterkedések leleplezésé­ re. Nagy leckét kaptak ezúttal a kormány és a polgárság erői is. Bebizonyosodott, hogy a legális munkásmozgalmat támadó politikájuk a szélsőjobboldali erőknek kedvezett. Nem kerülhetik el a szélsőjobboldal hatalomátvéte­ lét, ha engedik megsemmisíteni a legális munkásmozgalmat. A külpolitikai megfonto­ lásokon túl bizonyára ez a felismerés is szere­ pet játszott abban, hogy az SZDP és a szakszervezet legalitásukat a háború éveiben is megtarthatták. (folytatása következő lapszámunkban) Jegyzetek Nicknek úgy fájt a háta és a melle, mintha tűvel szurkálták volna össze. Égett a teste, sajgott a lelke, amikor csöngettek. Szorongó szívvel, kiürült elmé­ vel, összetapadt gyomorral nyitott ajtót. Abby Duella állt az ajtó előtt. Dirk Duella, a hajógyáros leánya. Nem szólt. Nicknek nem volt annyi ideje sem, hogy megijedjen. Abby azonnal lőtt, és Nick golyóval a szívében rogyott össze. 4. - Roppantul élveztem ezeket a heteket - mond­ ta a Sátán, de a kobra hiába tekergett, nem látott senkit maga körül. - Azért jöttem, hogy köszönetet mondjak és megjutalmazzalak. Igazán büszke le­ hetsz magadra! - Nem értelek - szólt a kobra. - Ha ennyire élveszted, miért nem hagytál az ember tesztében, bőrében? Akkor még többet isz tehettem volna! A kobra csalódottan felsóhajtott és elnyúlt a földön. - Vigyázzz! - kiáltott ekkor váratlanul a kobra felesége, aki tojásain összetekeredve, a közelében feküdt. A kobrának azonban már nem maradt ideje a menekülésre. Egyiptom szent madara, az íbisz, hosszú koplalás után végre jóllakott. 1. Lassan József: A Nógrádi Szénbányászat Felszabadulás utáni Műszaki Története, I. kötet 90. oldal 2. Szekeres József: Magyar Bányamunkásság Har­ cai 1934-1944, 176. oldal 3. Zágoni Ernő: A Magyar Kommunisták a Mun­ kásegységért 1939-1942, Kossuth 1963, 56. oldal. Az adatok meglepőek, mert korábban nem használták fel, másrészt az emlékiratok, memoárok egyoldalúak. Az 1920-1935 közöt­ ti adatokat nem vizsgáltam. 4. Jakab Sándor: Nógrád megye gazdasági, társa­ dalmi helyzete a felszabadulás idején Hadtör­ téneti közlemények 1967/4. szám 651. oldal. Kómár Gábor visszaemlékezése., Nógrádi Tör­ téneti Múzeum adattára. 1717-74. 5. Baloldali Összesítő 1939. május 19. Szekeres József: Magyar Bányamunkásság Harcai 1934-1944 167. oldal 6. Szekeres József idézett mű, 128. oldal 7. Uo: 128. oldal. 1939. június 6-án a Fri­ gyes-aknán kitört sztrájkot Mocsáry Ödön kormánypárti képviselő közbenjárásával ren­ dezik. Sőt a követeléseket más bányaüzemek 277 �palócföld 91/3 is megkapták. Zágoni Ernő: Magyar Kommunisták a Mun­ kásegységért 1939-1942. 76-77. oldal Nógrád megye története III. kötet 160-161. oldal. A Nyilaskeresztes Párt megyei taglétszámát az 1939-es választások idején kb. 5000 főre be­ csülik. 8. Szekeres József: Magyar Bányamunkásság Harcai 1934-1944, 155.oldal. 278 9. Uo.: 171. oldal. A Nógrád megyei küldöttek személyére vonatkozó adatokat nem találtam. 10. Párttörténeti Intézet: A Bányász-szakszervezet iratai. 3/1940. Szekeres József: az idézett mű 175. oldal. A nyilasok által szervezett bányászkongresszu­ son 30 százalékos béremelés követelésében ál­ lapodtak meg. Ez példátlanul magas! 11. Szekeres József: idézett mű 179-180. oldal 12. Magyar Vasmunkások lapja, 1940. dec. 15. �palócföld 91/3 L ő rin c z y István Édenkerti intermezzo (részletek) I. (...) - Amikor Ádámkáékat kiűztem a Pa­ radisoból - kollegáim, a többi istenek - ne­ kem estek. Hibáztatták szűk látókörűségem, önfejűsködésem, s reformokat sürgettek a parlamentben, demokráciát, pluralizmust kö­ veteltek. Na, ennek folyományaként aztán soha többé nem teremtettem embert... De azért Ádámkáék utódai az elkövetkező hatszázezer év alatt még nagyon sok bosszú­ ságot okoztak nekem, s elképzelhető, hogy majd ezután is sok borsot törnek az orrom alá... * már nem nyújtózkodott ekkorát, amikor meg­ kapta tőlem azt a pofont, amely a legtávolabbi fáig repítette, az úgy hét méterre állhatott tő­ lünk. Hát, valahogy így zajlott köztünk a házas­ élet az Édenkertben. A többi már ismeretes a Bibliából... A Kígyó bosszút állt rajtam, be­ mószerolt az Úr előtt, megtörtént igaz, a bűn­ beesés is, és mi ott álltunk már felöltöztetve a nagy semmiben... Most már tudtuk, hogy ez nem lesz jó... De én tudtam azt is, hogy az Éva nagy mellei, a mindig tüzelő öle az jó, na­ gyon, bár az Édenkert sem volt rossz, még így a Kígyóval közösködve sem... III. II. (...) Hajnalban így szóltam Évához: Agyon akartam ütni a Kígyót, mert már nem bírom elviselni, hogy mindig megaláz en­ gem... - Ugyan, szívem - mondta Éva - tudod, hogy ki vagyunk neki szolgáltatva, ne csinálj olyan nagy ügyet ebből, édes... Csak azzal törődj, hogy élvezzél engem, én meg téged... - De te folyton sértegetsz engem a Kígyó előtt... - Csak azért becsmérellek előtte, hogy ne árthasson nekünk, mert biztosan tudna ártani, ő mindent tud, nagyon... - Nagyot nyújtózko­ dott az asszony amikor ezt mondta, de akkor (...) Szégyelltük már meztelenségünket, hát faleveleket kötöztünk a nemiszervünk elé. Ekkor süvöltött az Úr hangja a kert fái fölött, Ádámot kereste. Sajnos az Úr megkérdezte, ki tudatta velünk, hogy meztelenek vagyunk... És azt is megkérdezte, hogy ki adott Ádám­ nak a tiltott fa gyümölcséből... Persze a fér­ jecském rögtön beárult engem, közben a Kí­ gyó lázasan integetett az Úr háta mögött, hogy szóljak, és mondjam, hogy ez nem igaz, hogy Ádám adta nekem az almát a jó és a rossz tudásának fájáról... Én azonban nem tudtam hazudni, megmondtam az Úrnak, hogy a Kígyó vezetett félre, azért ettem a tiltott gyümölcsből, és adtam a férjemnek is (Lőrinczy István közeljövőben megjelenő kisregényéből.) 279 �palócföld 91/3 belőle... Gondolhatni, hogy ezzel betettem magunk mögött az Édenkert kapuját. Kizavart az Úr bennünket a dolce vitaból, sőt, velem még külön is kilőtt, azzal, hogy a szülés fájdalmát is rámtestálta, tisztára kiszú­ rásból, mert engem sosem bírt... Ádámot meg arra kényszerítette, hogy ezentúl melózzon, fáradtsággal szerezze meg táplálékunkat e földön... Mi a gyepre feküdve szűköltünk az Úr nagy szövegelése alatt, vagy két óra hosszat tartott, piszokul be volt gerjedve a nagyfő­ nök... Fekve kellett maradnunk, amíg az Úr elkészítette ruhánkat, nekem szép kis bőr­ szoknyát fabrikált, Ádámkámnak meg hercig bőrzekét... Aztán ránk ordított az Úr, hogy takarodjunk... Nem volt kecmec, menni kellett... A Kí­ gyó is ráfázott ám a sompolygására, az Úr levettette vele azt a klassz szerelését, azontúl a földön csúszkálhatott és port kellett zabál­ nia, na, lőttek a sok madártojáspuncsnak... Én még visszanéztem a földön lapuló Kí­ gyóra, de Ádámka rémülten húzott maga után, kifelé a paradicsomból... További dolgaink már szintén ismerete­ sek... IV. (...) - Én, a Kígyó voltam az első, aki az Úr által megteremtett emberpárt megpillan­ tottam. Ádám, a férfi nem lett az esetem. Rendkí­ vül darabos fickó volt, szeretett aludni, álmait részletesen elmesélte kis feleségének, aki az egészből semmit sem értett. A csaj, az igen, az szuper volt... Sajnos az Úr engem igen apróra mérete­ zett, így a nőnek a válláig, a férfinak a dere­ káig értem... Kedvemre való feladatot kaptam az Úrtól, amikor a nemi örömöket kellett az első em­ berpárnak meg- el- és bemagyaráznom... Én 280 adtam nekik az első leckét a gyönyörből. Ádámnak részletesen megmutattam a fe­ leségén, hogy mit kell csinálnia. Az asszony pedig igen tüzes volt, nem tűrtőztette magát, láttam, hogy ráérzett a csízióra... A szép kis nőstény haja sötét volt és ilyen volt ágyék­ szőrzete is, a mindig tátongó ágyékáé... Nagy mellei, telt combjai valának. Igen szeretett si­ koltozni gyönyör közben. Megtanítottam őket a szeretkezés minden fajtájára, beleértve a specialitásokat is. Az asszonyka úgy belejött a mókába, hogy az csak csoda! Igen erős kis csaj volt, amikor majmokkal szeretkezett, az aktus után a ma­ jomhímeket úgy vágta a bokorba, hogy rend­ szerint nyakukat szegték. Az Állatvédő Egye­ sület azonban akkor - még érthető okokból nem tiltakozott az ilyen kegyetlenségek el­ len... Ádámka más állatfajta volt. Nem sokat szövegelt, amikor a felesége pattogó hangon becsmérelte férfiasságát, csak rezignáltan mosolygott... Aztán a csinos majomlányok­ hoz ment vigasztalódni... Beszélni is tanítottam őket. Mindennap. Persze, elég nehezen ment velük a nyelvtanulás. A nemi élettel kapcsolatos szavakat hamarabb megjegyezték, ám a növények, ál­ latok nevét sehogysem tudták megtanulni... Aztán elkezdtek egymásra féltékenyked­ ni. Más ember nem lévén a kertben, főleg majmokra, vadkecskékre féltékenykedtek, bár Ádámka - ismerve neje igényeit - szinte minden állatra szerelemféltő volt. Azt hiszem ezt azonban csak falból csinálta, így akarta “szerelmét” bizonyítani felesége előtt. Ekkor még nem tudták, hogy meztelenek, tudatlanságukban szeméremérzetük sem volt. A meleget öntő, tűzszínű nap alatt a férfi me­ rev doronggal járt duzzadó mellű, vastagcombú felesége mellett, tisztára mint a többi há­ zaspár - hatszázezer év múlva - egy nudista strandon... Ja, és a férfi humorérzéke... Vad, mond­ �halni ”ősemberi” szeretkezéseik közben az asszony állati hangon üvöltött, rázta hatalmas tomporát, míg Ádámka ekkor is szép csendes maradt, csókolgatta az asszony lobogó söré­ nyét, és végül igen csalafinta módon beletö­ rölte szerszámát a hajsátorba. Rögtön azután kezdett el őskori vicceket mondani az asz­ szonynak, aki viszont sosem értette a csatta­ nót. Így, csak szegény Ádámka nevetett saját viccein: - “Mit mond a hímmajom, amikor felesége szeretkezni hívja? - Na, ez a nap is jól kezdődik! - mesélte ilyenkor Ádámka és kuncogva folytatta: - És mit mond a nőstény­ majom a szeretkezés után? - Na, ma sem tör­ tént semmi...” - Hát ilyen humora volt Ádám­ kának. Az asszonyt rendszeresen használtam vá­ gyaim kielégítésére, miközben megsemmisü­ lésig elárasztottuk egymást nedveinkkel. A férj tudott a dologról. Észrevettem, hogy állan­ dóan les bennünket. Az asszony nagyon sze­ rette volna a gyűrűmet elcsalni, persze nem adtam, de észrevettem, hogy e kíváncsiságát még sok mindenre fel tudom majd használni. Ádámka igen primitív módon próbált en­ gem kinyírni: hurkokat vetett, fákat akart rámdönteni, a madártojásokat - naranccsal keverve kedvenc koktélom volt - , megmér­ gezte, és hogy nem sikerült neki semmi, na­ gyon dühös lett rám... Egyszer, mikor már az asszony öléről kel­ lő nektárt szívtam, s mint egy isten, sétálni indultam, megvárt a fák között. Kövekkel ha­ jigált, hogy agyonüssön, de persze célozni nem tudott, vagy én voltam nagyon fürge, szóval mindig kitértem a gyilkos kövek elől. Nem tetszett nekem ez a húzása, arra gondol­ tam, hátha az asszonnyal együtt agyalták ki, hogy végezzenek velem. A buja asszony állandóan kellette magát előttem, farát riszálta és csecseit, combja kö­ zét kenegette, közben kacsintgatott felém. Persze sosem provokált hiába... Úgy gondo­ lom azonban, hogy a maga primitív módján a férjét is kedvelte, mégis talán legjobban kene­ kedni szeretett... A fügefa gyümölcséből, tűzillatú füvekből készítettem neki kenőcsöt a puncikenéshez... Használta is elég gyakran. Így én voltam a világon az első, aki női koz­ metikai szereket gyártottam, sőt forgalmaz­ tam. Bár igaz, hogy a nő csak természetben fizetett a gyártmányaimért, azóta is márka azonban az általam feltalált kenőcs... és tud­ tommal azóta már New Yorkban is árusítják. Szólnom kell majd a jogtanácsosomnak, hogy indítson pert a szöveségi bíróságnál: hitelron­ tás címén. Az engem ábrázoló P-kenőcs illata ugyanis meg sem közelíti az általam előállí­ tott termék eredeti kellemét, aromáját. De térjünk vissza az Édenhez. Egyik na­ pon, ha jól emlékszem egy tamariszkusz tö­ vén gyaktam a kis nőstényt, s amikor fölém kerekedett megint kérte tőlem a gyűrűt... Azt a szót, hogy “gyűrű” - ugyan nem ismerte, csak rámutatott, aztán meg le akarta húzni az ujjamról. Ekkor adtam elő neki tervemet, amely elég ócska volt, ma már egy múmia sem alkalmazná... Szóval Ádámot akartam bemószerolni az Úr előtt, tisztára ennyi volt az egész... Ha a csaj azt mondja az úrnak, amit én belesulykoltam, tudniillik, hogy Ádám ad­ ta neki az almát, akkor az Úr Ádámot, aki már igen veszélyessé vált számomra, az Édenből a jó francba zavarja, a nő mellé pedig esetleg teremt egy másik férfit. A jó meg a rossz tudását biztosan elveszi Évától és marad min­ den a régiben: én továbbra is kefélgethetem az asszonykát... De a lüke nő ellenem vallott, így aztán lebuktunk, ők is, én is. Na, hogy érthetőbb legyen, elmondom, hogy engem is az Ádámék szintjén kezelt az Úr. Engem ő sosem tartott sokra. Csak eszköz voltam neki Éváék okításához, hogy a kollé­ gái előtt ne fuccsoljon be az emberteremtés­ sel. Mint az Úr segédje - zsakettban járhat­ tam, ez nagy kegy volt, mert ilyen szerelésben csak az alacsonyabb rangú istenek pompáz­ hattak akkortájt. 281 �palócföld 91/3 Hát igaz, ami igaz, Kígyó létemre nem sok magamhoz való eszem volt, hiszen én kezde­ ményeztem az egész bűnbeesést, aztán ma­ gam is ráfáztam a témára. Végeredményben én is, mint olyan sokan még utánam - egy puncin buktam le. Hiába, sosem lehet elég okos az ember, illetve a Kígyó... Ámbár, ha előlről kezdődhetne az egész, azért másként csinálnám... Nem adnék a nőnek lehetőséget arra, hogy nekem a hülyeségével betartson. Akkor például a Kígyó, mármint én, megvárja Ádámot, aki éppen most kelt fel kis felesége mellől s a “bűnbeesés” eképpen módosul: - Te, Ádám, nagyon sajnálom, hogy a múltkor összeszólalkoztunk..., már majdnem baj történt közöttünk... Jóvá lehetne mindent tenni, ha a kert közepén álló fa gyümölcséből ennétek... - Abból nem ehetünk - mondaná Ádám nem ehetünk, mert meghalunk, azt mondta az Úr. - Ne félj, egyet se, nem fogsz meghalni... Sőt a szemed megnyílik általa, olyan leszel, mint maga az Úr... - Oké, és mire lesz az jó nekem? - Hát arra, hogy teremthetsz magadnak másik asszonyt, sőt többet is, és azokat nekem adod, így a kis asszonykád megmarad Ne­ ked... Na, érted a szitut, fiú? - Remek, de ha ez így van, akkor miért nem te eszel a kert közepén álló fa gyü­ mölcséből, he? Így te is isten lehetnél s teremt­ hetnél magadnak asszonyt tucatjával, tati... - Sajnos ez így nem logikus, kiskomám... Az Úr lelket lehelt belétek. Lelkek lettetek, lelkecskék. Porból lett lelkecskék. Érted kislelkem: csak ti válhattok istenekké!! Én sajna nem. Persze előbb enned kellene a tiltott fa gyümölcséből... - Ja! És ha Éva is enne abból az ominózus almából? Mi? Ő meg pacákokat teremthetne magának, szintén tucatjával, sőt több tucattal is? Hát... - Erről van szó, leikecském! Neki egy 282 szót se az egészről, ő magától úgysem mer enni a jó és a rossz tudásának fájáról. Tudod jól. hogy semmilyen fogalmat sem ismer! - Hát ebben van valami... - vakargatná fejét Ádám. - És ha az almából ennék, én is istenné válnék és akkor békén hagynád Évát? - Lovagi becsületszavamat adom, hogy igen... Teremtenél te nekem csajokat, kíván­ ság szerint... - De álljon meg a menet, komám! Mit szólna ehhez az Úr? Gondolod, hogy örülne a konkurenciának? - Te ettől ne félj... A többi istenekkel együtt, egy jó kis palotaforradalommal meg­ döntenéd a hatalmát... Aztán ezeket is eltávo­ lítanád és egyedül uralkodnál, akár majd va­ lamikor egy Napoleon, egy Brezsnyev, egy Kádár vagy még ki tudja ki... - Te, bizonyisten meggyőztél... Engem ugyan a hatalom nem érdekel... De azért, hogy a kis feleségem édes érzéki porcikája csak az enyém legyen, megteszem amire kérsz... Na, hol az az alma, hadd kapjam be... - Itt van, la, nesze... - Így aztán Ádámka harapott volna a tiltott gyümölcsből. Aztán rögvest fügefalevéllel feszít a kis felesége előtt, hogy meztelenségét eltakarja, mert hogy már ismeri a szemérmet... De - szerintem inkább így akarta volna a csajt újabban feliz­ gatni. Szóval azzal kérkedett volna a nejének, hogy ő bizony már nem meztelen. És a többi? Az Úr Ádámot kiűzi a Paradi­ soból, az asszony mellé teremt egy még bam­ bább hapsit, én meg tovább gyárthattam volna a márkás kenőcsöt a szép kis Évának, aki az áruért mindig természetben fizetett... Sajnos, nem így történt, de azt azért nem fogom engedni, hogy az engem ábrázoló Pkenőcsöt New Yorkban vagy bárhol a világon árúsítsák, amikor az, meg sem közelíti az ál­ talam feltalált termék eredeti illatát... Majd szólok a jogtanácsosomnak, hogy a szövetsé­ gi bíróság előtt indítsa meg a pert, hitelrontás címén... �palócföld 91/3 MÉRLEGEN George Steiner szerint “jól olvasni annyi, mint nagy kockázatot vállalni. Annyi, mint sebezhetővé tenni énünket, lelki nyugalmunkat.” Ami engem ilett George Orwell már anélkül is megsebzett, hogy akár egy sort is olvastam volna tőle. Pironkodva vallom be, hogy csak valamikor a nyolcvanas évek elején hallottam először róla. Az sem érdektelen, hogy hol és mit tudtam meg vele kapcsolatban. A kultúrairányítás mások számára kifejezetten misztikus, de még a hozzám hasonló “távolról beavatot­ tak” előtt is eléggé homályos - felső szintjén úgy említették a nevét, mint olyasvala­ kiét, akinek művei - az “Állatfarm” és az “ 1984”- veszélyesek a szocializmus számára, ezért nem kívánatos olvasmányok Magyarországon. Az utóbbi kötetről mondottakat már csak azért is egvcsapásra megjegyeztem, mert különös dolognak tetszett, hogy egy 1948-ban papírra vetett regénynek az utolsó két számjegy reciproka legyen a címe. Miután magát a könyvet még jó darabig - 1989-ig nem volt módom látni, kény­ telen voltam a szűk körben kapott figyelmeztetésre ha­ gyatkozni. Úgy tudatosodott bennem, hogy Orwell egy nyugat-európai fantaszta, aki a kommunisztikus viszonyok gúnyrajzában nem áttallotta megcsúfolni milliók eszmé­ nyeit. Azért a biztonság ked­ véért még megnéztem a lexi­ konokat is. Nem lepődtem meg, hogy a fenti képet erősí­ tették. Az 1961-es kiadású, “Új Magyar...” azzal, hogy meg sem említette az 1950ben - alig negyvenhét évesen - elhúnyt, skót származású tollforgatót. A két évvel ké­ sőbbről datált A XX. század külföldi írói című szakmai kézikönyv viszont már egy szerény terjedelmű szócikket szentelt George Orwellnek, megállapítván, hogy az “ 1984” a ”proletárdiktatúrá­ nak és továbbfejlődési lehető­ ségeinek torz rajza.” Valami­ vel árnyaltabban, de hasonló szellemben fogalmazott az 1972-es kiadású SzencziSzobotka-Katona-féle angol irodalomtörténet is. Tájékozódásomban az 1984-es esztendő jelentette a fordulópontot. Az Élet és Iro­ dalom januári számában több írás is emlékeztetett az omi­ nózus regényre, sürgetve ma­ gyar nyelvű kiadását. Az Akadémiai Kiadónál ugyan­ akkor megjelent Világirodalmi Lexikon Orwell címszava már viszonylag hosszan elemezte munkássá­ gát és jóval tárgyilagosabban - a többféle értelmezés lehe­ tőségét taglalva - szólt az “ 1984”-ről, alaposan felerő­ sítve bennem is az iránta való várakozást. Az “első találkozások” óta bizony nagyot fordult a világ Kelet-Európában, jele­ sül a mi határaink között is. A politikai rendszerváltozás kézzel fogható jeleként végre magyar nyelven is kiadatott a nevezetes “ 1984”, s azonnal cikkek sora íródott elemzésé­ re. A sajtószabadság légköré­ ben mi sem természetesebb, minthogy a kritikák alaposan különböztek egymástól. Az azonban egyértelműen kide­ rült számomra - persze első­ sorban magából a regény­ ből-, hogy az elsőként hallott sommásan elutasító interpre­ táció hamis, vulgárisan leegy­ szerűsítő volt. Már csak azért is, mert Orwell nem célzottan a szo­ 283 �palócföld 91/3 cializmus, hanem mindenféle a huszas években öt évet szol­ totalitárius diktatúra ellené­ gált Burmában a brit birodal­ ben emelte fel a szavát. Világ­ mi rendőrség kötelékében. szemléletére ugyanis egya­ Olt tapasztalta meg először az ránt hatott a náci Németor­ emberek közti nagy különb­ szág és a sztálini Szovjetunió, séget, a hatalom és a kiszol­ de nem tudta közömbösen gáltatottság magától értetődő szemlélni az antifasiszta koa­ hierarchiáját. Londonba visz­ líció széthullását, az államka­ szatérve s a külvárosok “enpitalizmus amerikai szerkeze­ gelsi, dickensi munkásnegye­ tét, módszereit, hatalmi tö­ deiben” járva-kelve azt volt rekvéseit sem, s a kiéleződő kénytelen meglátni, hogy az hidegháborús atmoszférában angliai anakronisztikus társa­ eléggé reménytelennek ítélte dalmi szerkezet méltatlan a meg az emberiség jövőjét. In­ világ élenjáró polgári demok­ nen a negatív utópia eszméje, ráciájáról és virágzó kapita­ a történelmi rémkép víziója, lizmusáról kialakult képhez. amely az “ 1984” lapjait áthat­ Olvasmányai nyomán magáé­ ja. Vagy ahogyan Ágh Attila vá tette a francia forradalom fogalmaz: e hátborzongató és a klasszikus angol libera­ metaforában “a tökéletes lizmus szabadságeszméjét, bűntény szörnyű látomását, a Marx néhány - az alap és fel­ történelem meggyilkolását ír­ építmény összefüggésére, va­ ta meg”. lamint az osztályharc fogal­ Egyébiránt azért sem lett mára vonatkozó - tételét. Tá­ volna szabad Orwellt a szo­ vol állt azonban tőle az orto­ cializmus esküdt ellenségé­ dox marxizmus, mint aho­ nek gondolni, mert - mint Sü­ gyan semmilyen párt, szerve­ kösd Mihály kitűnően forma­ zett politikai alakzat, irányzat lizált tanulmányában kifejti - tagja sem kívánt lenni. Az -iz­ ő a demokratikusan szerve­ mussal végződő szavakat már zett szocialista társadalom hí­ pusztán hangzásuk miatt is vének vallotta magát és a “propagandaszagúnak” tar­ negyvenes évek végi vigasz­ totta. Baloldalisága, a demokra­ talan világhelyzetből éppen “az emberi szabadság és tikus szocialista tanok iránti egyenlőség, az állampolgár vonzódása sodorta a spanyol és az államhatalom közti, polgárháborúba is, ahonnan egyenrangú társadalmi szer­ nemcsak lőtt sebbel a testén, ződés gyakorlatát” hiányolta. hanem a köztársaság tetemén E nézeteinek megértésé­ létrejött francoista félfasiszta hez persze azt is tudni kell, diktatúra keserű élményével a hogy az indiai születésű kis­ lelkében tért haza. A remény nemes Eric Blair - minthogy és a kiábrándulás e kettőssé­ ez volt Orwell eredeti neve - gét tükröztette a Hódolat Ka284 talóniának című vallomássze­ rű könyvében. 1938-ban belépett ugyan az angol munkáspártból ki­ vált független ellenzék sorai­ ba, másfél év elteltével azon­ ban onnan is távozott. A to­ vábbiakban - ahogy ez lenni szokott - “a konzervatívok­ nak túl baloldali, a munkás­ pártiaknak túl radikális, a kommunistáknak előbb utó­ pikus, majd renegát szocialis­ ta, a sztálinistáknak trockista. a trockistáknak anarchista, az. anarchistáknak magányos ér­ telmiségi" volt - írta találóan Sükösd. Orwell azonban min­ denekelőtt írónak tartotta ma­ gát. Pedig humanista filozó­ fus, politológus, szociológus is volt, de nem kevésbé erede­ ti hangú, stílusú publicista. Ezt igazolja a negyvenes években megjelent esszéiből, publicisztikai írásaiból - Ta­ kács Ferenc által - összeállí­ tott magyar nyelvű válogatás is, amely ismét az Európa Ki­ adó jóvoltából a közelmúlt­ ban - 1990-es keltezéssel látott napvilágot. Az irodalom fölszámolása című kötetet már alapvetően más moti­ vációkkal, de nem kevesebb kíváncsisággal vettem kézbe, mint a sajátos előéletű “ 1984”-et. Nemcsak, mert bevezető­ je a gyűjteménynek, hanem mert az egész életmű szem­ pontjából eligazító érvényű­ nek véltem, mohón vetettem bele magam a Miért írok cí­ mű, 1946-ból keltezett önval­ �lomás olvasásába is. Jól sej­ tettem: sokat tudtam meg be­ lőle a szerzőről, de arról is. hogy milyen indítékai lehet­ nek egyáltalán az írói - leg­ alábbis a prózaírói - ambíci­ óknak. Orwell szerint négy té­ nyező - a színtiszta egoiz­ mus, az esztétikai lelkesült­ ség, a történetírói késztetés és a politikai célzat mozgatja minden pályatársa tollát, per­ sze koronként és személyen­ ként szükségszerű eltérések­ kel. Önmagára vonatkoztatva ez azt jelentette, hogy élete utolsó harmadában a politikai témát törekedett művészetté emelni. “Minél tudatosabban vállaljuk politikai elfogultsá­ gunkat, annál több esélyünk van rá, hogy politikusan cse­ lekedhetünk esztétikai és szellemi épségünk feláldozá­ sa nélkül ... S ha visszanézek munkáimra, azt látom, hogy ahányszor hiányzott belőlük a politikai cél, kivétel nélkül mindig élettelen könyveket írtam, és áldozatául estem az emelkedett stílszerű passzu­ sok, a jelentés nélküli monda­ tok, a díszes jelzők, és általá­ nosságban a szemfényvesztés csábításának” - írta. Ezek után már semmi két­ ségem nem lehetett a kötet tartalmát illetően. Azonban egyre jobban elmélyedve a ta­ nulmányokban, azt is észre kellett vennem, hogy a politi­ kai állásfoglalás belső igénye Orwellnél semmiképp nem vezetett irodalomellenes ma­ gatartáshoz. Sőt - mint az Iro­ tással vannak a gondolatok dalom és a totalitarizmus cí­ kifejezésére. “Az ortodoxia, mű cikke tanúsítja - kifejezet­ legyen bármilyen színezetű, a ten aggódott a szépírás jövő­ jelek szerint élettelen utánzó jéért. Az elmúlt évtizedek ta­ stílust követel meg ... Amikor pasztalatainak tanulságainak általában rossz a légkör, ak­ birtokában szinte hihetetlen, kor azt a nyelvnek is meg kell hogy 1941-ben mennyire pon­ szenvednie” - írja. A politika és az “írástudo­ tosan látta, mi történik a tota­ litárius szocializmusban: “Az mány” összefüggéseinek elis­ állam nemcsak, hogy megtilt­ meréséből Orwellnél egyálta­ ja bizonyos gondolatok kife­ lán nem következett a fennál­ jezését - sőt elgondolását - , ló hatalmi struktúra kritikáthanem azt is diktálja, hogy az lan elfogadása, szolgálata. El­ embernek mit kell gondolnia, lenkezőleg: számos tanul­ ideológiát teremt az ember mányában is éppen - a regé­ számára, megpróbálja irányí­ nyek esetében már jelzett tani érzelmi életét és előírja angol és világpolitikai viszo­ viselkedését.” Ilyen atmosz­ nyok kíméletlen bírálatát le­ férában az irodalom nem ma­ het felfedezni. Újságírói tevé­ radhat fenn - jövendölte -, de kenységének termékei kortör­ abban azért reménykedett, téneti dokumentumként is ér­ hogy “a gondolatszabadság tékelhetők. “Politikus korban túlélheti a gazdasági indivi­ élünk. Háború, fasizmus, dualizmus eltűnését.” Ebben koncentrációs táborok, gumi­ botok, atombombák és a töb­ azonban nem lett igaza. Orwell arra esküdött, bi - mindennap ez jár a fe­ hogy senki - így az író - sem jünkben, tehát jórészt erről is tarthatja távol magát a politi­ írunk, ha nem nevezzük is kától. Azt a nézetet, mely sze­ meg nyíltan a dolgokat. Nem rint legjobb ha a művészetnek tudjuk megállni. Ha az ember semmi köze a politikához, süllyedő hajón van, gondola­ önmagában is politikus állás­ tait lefoglalják a süllyedő pontnak tartotta. Még a lát­ hajók” - mondta Az írók és a szólag “tisztán” irodalmi, Leviatán című esszéjében e művészeti igényű elemzései­ század felettébb viharos idő­ ben is - Dickensről, Kipling­ szakáról. “...nem létezik eredendő­ ről, Shakespeareről, Swiftről, Tolsztojról és másokról - ha­ en politikamentes irodalom, tározott társadalmi politikai legalábbis korunkban nem, szempontok érvényesülnek. amikor is az egyén kifejezet­ Nota bene: A politika és az ten politikai természetű félel­ angol nyelv című eszmefutta­ mei, ellenérzései vagy éppen tásában azt vizsgálja, hogy a hűsége egyre tudatosabbá vá­ politikai kurzusok milyen ha­ lik” - írja a kötet címadó ta­ 285 �palócföld 91/3 nulmányában Az irodalom het más, mint Orwell idejé­ tikai gazda diktátumának en­ fölszámolásá-ban, s e gondo­ ben: “Gondolkodó ember gednie. Így őrizheti meg al­ lata már sokadik lehetőséget nem maradhat, és ha őszinte, kotói szuverenitását, kívülál­ kínálta napjaink valóságával nem is marad ki a politiká­ lóságát. való összevetésre. ból”. George Orwell - e külö­ Bár felületesen szemlélve Igenám, de az alakuló új nös sorsú és hangú író - im­ úgy tűnik, az embereknek ma demokratikus rendszer éppen már idestova egy évtizede elegük van a politikából, ki­ a szellem szabad szárnyalása, alaposan próbára tesz, mint ábrándultak belőle, s látszó­ a művészet - s benne az iro­ érdeklődő értelmiségit. Ele­ lag nem akarnak mást, mint dalom - autonóm jellege, po­ inte “rejtőzködésével”, a rá­ békességben élni, dolgozni, litikai függetlensége mellett sütött bélyeggel, később a boldogulni, de az alaposabb tör lándzsát. Hogyan lehet hát “megismerkedés” élményé­ helyzetelemzés azt mutatja, összeegyeztetni e kél szem­ vel, szimbolikus regényeivel, hogy igenis munkál bennük pontot? Orwell segít feloldani most meg legújabb “magyar” politikai azonosságtudat, el­ ezt a dilemmát. Azt vallja, kötetének nagyon is realista lenérzés, netán félelem. Ez hogy az írónak, mint polgár­ mondandójával. S a “felad­ pedig azt jelenti, hogy - min­ nak, mint egyénnek, mint sze­ vány” megoldásának még kö­ den jelentős eltérés ellenére - mélyiségnek nincs joga, hogy zel sem jutottam a végére. van hasonlóság a két korszak kibújjék a politizálás alól, de között. Így a mára vonatkoz­ nem szabad semmilyen párt­ Csongrády Béla tatott következtetés sem le­ érdekeknek, semmilyen poli­ 286 �palócföld 91/3 Tóth Sándor Kövek és repkény (Útijegyzet Rómából) Cimitero degli Inglesi “A holtak versenyt élnek az élőkkel, a: élők élnek maguknak, csodálatos egyensúly­ ban.” Cs.Szabó sorait idézem, amíg döcögő, kivénhedt villamosom a Piazza San Giovanni di Dio tágas végállomásától Caio Cestio pira­ misához érkezik. A rómaiak csak így nevezik: Piramide - a Piramis. Fehér falak, Epulio néptribun nyugvóhelye, aki Krisztus előtt 12ben halt meg. A hála emlékművének nevezte valaki, mivel a politikus iránti tiszteletből az egyik felszabadított rabszolga emeltette gaz­ dájának. Azóta a régi Róma jellegzetes épít­ ménye. Úgy vannak előttem ezek mint a sza­ badság művei. Világítanak, szólítanak. Bár sokkal kevesebben, mint a gyalázat emlékei. A világ jobbára sírokkal van tele. A temető a Piramis tövében mást jelképez: a szellem örökérvényűségét, amelyről egyik lakója életében így énekelt: “A Szépség is csak Bú, mert halni vész” . J.Keats angol költő volt az, aki féltette a szellem legnemesebb gyümölcsét. Mintha már a múlt század elején érezte volna, mit hoz az új idő. Utam először az ő sírjához vezet. A felül lekanyarított kövön a neve nincs feltüntetve, csak saját epitáfiuma, ez a “megható hazug­ ság”: “Itt nyugszik az, akinek nevét a vízre írták.” Miért? - tűnődöm, miközben az elma­ radhatatlan pettirosso, a vörösbegy a szom­ széd bokorra száll. (Így látta már itt ifjúkorá­ ban Jékely Zoltán.) Ennyire nem értékelte ön­ magát a romantika csillaga? Túl fiatal volt, amikor meghalt. Gondolhatott-e a halhatat­ lanságra? Előző nap a Piazza di Spagnán jár­ tam, a Spanyol téren, ahol a barokk palazzo áll. Az emeleti sala-soron a költőét tábla jelzi: itt halt meg 1821 kora tavaszán, egy könny­ től-izzadtságtól fullasztó éjszakán. Kazettás mennyezet, régi bútorok. Amolyan remete­ költő búvóhelye volt ez a halál elől, a Szépség világvárosában. “Érzem, hogy nő fölöttem a százszorszép” - sóhajtotta, amikor egy évvel korábban itt szállást vett. A szelíd-szerény vi­ rág, amely azóta jelen van minden idők költé­ szetében: él, gyönyörködtet és az örök kérdés­ sel hervad el. Ez a reszketőn aggódó poéta írhatta le egyedül, alig huszonötévesen. “Ha most meghalok, nem marad utánam halhatat­ lan mű, semmi, amiért a barátaim büszkén emlegetnének, de minden dologban szerettem a szépség gondolatát, s ha lett volna időm, megörökítettem volna a nevemet.” Még egy évig élt. Maradt utána halhatatlan mű. Élet­ mű. Fölé, hogy nem írta a nevét, a túl sok szenvedés volt az oka. Elbizonytalanította őt, és megrabolta kincseit. Így lett nagy költő. És megható: a barátait emlegeti. Akik egyedüli olvasói voltak. Schubert, a testvér-társ jut eszembe. Neki még hét esztendeje volt, mi­ után Keatsre hulltak a rögök az Angolok Te­ metőjében. Egyikük sem érhette meg önnön dicsőségét. Az angol költő nagyságát halála után fél századdal fedezték fel. Az “érzelmes bécsi dalköltő” legnagyobb műveit csak évti­ zedek múltán hallgatta meg az utókor. És: ma sem tudni pontosan, ki volt Franz Schubert... 287 �palócföld 91/3 Sodor a Szellem. Az Idegenek Temetőjé­ kellene írni e temetőkapura. Földi téreken ben is, ahogy gyakrabban emlegetik az Ango­ egyik sem érhető el. “A temető szabad terület a romok közt, télen ibolya és százszorszép bo­ lok Temetőjét: Cimitero dei Protestanti. Alkonyodik. A vaspántos, tömör kapu rit­ rítja.” Shelley sorai egy évvel a halála előtt. kábban nyílik, a látogatási idő végéhez köze­ Rokon-szívvel barátja iránt. Mellé vágyódott: “Az ember szinte beleszeret a halálba, ha ar­ ledik. Ne zavard a holtak nyugalmát - eleve­ nedik meg a régiek mondása. Még lopakodva ra gondol, hogy ilyen édes helyre temetik.” tovább indulok. Gyötör a kérdés: miért itt Felesége őrizte meg szavait az Idegenek Te­ metőjéről. akart megpihenni a másik angol is: Shelley. Hatalmas árnyé­ Sírkövére ezt íratta kot vet a Campo san­ tengerész barátja: Cor tot övező aurelianusi cordium - Szívek szí­ fal-tömeg. (Campo ve. Csontjai nyugsza­ santo - Szent mező. nak itt, szívét a mág­ Így nevezi a dallamos lyatűzből felesége ra­ olasz nyelv a teme­ gadta ki, s vitte magá­ tőt.) val a ködös Angliába. Valahol Goethe Nemes ládikában asz­ beszél arról, hogy ha talán őrizte. Hogy vele “úgy fordul, hogy legyen: a kisfiú, aki 30 meg kell halnunk, de évesen lett a tenger ál­ esetleg meg is mene­ dozata. Ő is jövendölt külhetünk, hősiesebb, sorsa felől: “... míg ha nem halunk meg.” majd a halál közeleg/ s Neki hosszú élet ju­ úgy hallom, mint egy tott. A két fiatal angol halk zenét,/ a langy nem menekülhetett szélben megderme­ meg, s talán ez lett az dek,/ s halódó agyam első “diadaluk”. Fél­ érzi még/ zúgni az óce­ be maradt életművek? án örökös ütemét.” Ki tudja? Egész va­ Holttestét Viareggiólónkkal hivatásunk nál vetette partra a ten­ áldozatai vagyunk. ger. Amikor hajóján, a Shelley sírja Ha ismerjük hivatá­ Don Juan fedélzetén sunkat... Livernóból elindult Pi­ S akkor ki menthet meg? sa felé, fülledt nap volt. Alkonyatkor támadt a Látja a temetőgondnok: nem mozdulok heves vihar. A tombolásban is saját lelkével August Goethe sírjától, odajön hozzám. Órá­ küszködhetett, tán jobban, mint a kötelekkel. Szenvedélyes vitorlás volt. (És: nem tudott jára mutat. A fejem rázom, és palócos olasz­ úszni.) Szenvedélye mögött talán ősibb érzés sággal mondom. La morte non ha tempo - a lapult: visszavágyódás az elemek Teremtőjé­ halálnak nincs ideje. Azaz, csak ideje van: nek nyugalmas végtelenjébe, ahol elcsitulnak minden pillanat az övé. Bólint, s megkérdezi, honnan jöttem. - Á, igen önök magyarok is a kételyek. Szabadságvágya lehetett hasonló. - Örök Szépség, halhatatlan Szabadság - ezt tudják, mi az, ha a költők korán meghalnak. 288 �Olvasott, literátus ember. Már járt Magyaror­ szágon. Kiderül: maga is régi följegyzések szorgalmas böngészője és tudója annak, ami a világirodalom. Talán éppen Goethe nyomán? Erre is bólint. Egyébként a protestáns római gyülekezethez tartozik, s a temető felügyelő­ je. Megigérem, ha írok erről a gyönyörű Cam­ po-ról, elküldöm neki. Mielőtt a temetőről be­ szélgetnénk, a sírkő-domborműre mutat. A feliratra. Augustnak csak ennyi jutott: Az apja fia volt. Valóban ezt vésték Thorwaldsen, a hideg szívű dán bronza alá: Goethe filius patri. A második szóvégi s már lemaradt. Rosszul tu­ dott latinul a betűvéső? Az olaszok különben is rossz latinisták. (Bár lehet, hogy német volt.) Mindegy. Úgyis hiányos élet az, amely a weimari költőfejedelem egyetlen fiának ju­ tott. Ennyi jutott: az apja fia volt. Ez nyom­ hatta őt Weimarban. Meg a legendák bilincse. Ezért menekült volna a napi sok pohár pezs­ gőhöz. ahogyan Thomas Mann megjegyzi, Ő is menekült Rómába, mint korábban apja? Hogy aztán hirtelen távozzék az életből. Ez is legenda lehetne. 1830-at írtak. August 41 évig élt. A költő 81 esztendős volt ekkor, túl az utolsó szerelmen, amely egy 18 éves lányhoz fűzte. Egy év múlva követte fiát. Sírjához már nem juthatott el. A “teljesség emberének” szokták nevezni őt, a fausti embert. Frieden­ thal írja, hogy amikor annak idején Goethe Frankfurtot elhagyta, anyjával többé nem tö­ rődött. Valahol legbe lül hordozta. Most: más. Idős már és különben: oly messzi Itália. Ha Tischbein, a festő-barát jelen lehetne, melyik pillanatát ragadná meg öreg barátjának? Ő volt az első. aki fölkereste Rómában, a Tevere partján, a dell’ Orso fogadóban. 1787-ben. Szintén legendákat kellő képén Goethét antik szobrok, töredékek közt ábrázolja; azóta sem fakult e színhalmaz.. - A temető nem olyan régi, mondja veze­ tőm. Múlt századi. Napoleon ha nem háború­ zik, e békesség-hely sem lenne. A halál távla­ tai kiszámíthatatlanok. Nelson admirális egyik tisztje több francia hajót elfogott. Vati­ káni műtárgyakat vittek hazájuk partjai felé. A kincsek az angolok jóvoltából visszakerültek Rómába. A pápa hálás volt és megengedte: a nem-katolikusoknak is legyen temetőjük. Erről nem beszélünk, de tudom: csak éj­ szaka temetkezhettek az “idegenek”, nappal a római nép megdobálta őket. Nem kis kocká­ zatot vállalt a pápa. Tudta, mit jelent a római öntudat. Akkor még volt. Ma: kevésbé. Igaz. új “tartásuk” sincs. Pedig valami kellene. Itá­ lia: Itália. Róma: Róma. Ahol az idők végez­ téig “a holtak versenyt élnek az élőkkel”. Bel­ inda is, a színésznő. Félig tört, tógás alak őr­ ködik hamvai felett. A tört szoborból virág hajt. Örökzöld... Kitekintek a Piramide mellett, a kereszt­ vasas kerítés-szögleten. A porta S. Paolo Szent Pál kapu középkori bástyáit festi a le­ menő Nap. A hajdani ostiai úton. Róma egyik legtartóztatóbb szeglete ez a hely, nehéz sza­ badulni a varázsától. Az idő megdermedt, s mégis nyugtalan: emlékek özönében a törté­ nelem ember-nagyszerűségű, kő és repkény foglalatában a folyton kutató, nyugtalan szel­ lem lobog, amely most súlyos veszélybe ke­ rült. Mi lesz. ha egyszer leomlik Cestio pira­ misa, a sírok egymásra fordulnak, s Szent Pál kapujának helyét sem jelöli térkép? De lesz-e új, ha kihal a régi? Ha végleg felborul az egyensúly, amelyben az ”élők maguknak él­ nek” ? Ha nem emlékeznek Keatsre, Shelleyre, Goethére, ha elvesznek a magyar temetők is? Rómából Visegrádra utaztam. Ahol Áprily nyugszik. Kísérteties találkozás volt: a költő ezt kiáltotta felém: “A fény halott! Mi lett Sugárországból? Fellegország. ” Róma is látott temérdek felleget. És oly­ kor nem törődik múltjával. Könnyedén él. Súlyunk nekünk is van... 289 �palócföld 91/3 Grand Caffe - Caffe Greco Róma undoros - mondta Kosztolányinak Gabriellino d’Annunzio, a költő fia a Via Ve­ netón, az Arany macska kávéház teraszán, ahol zöld, vörös meg fehér színű hűsítőket szolgáltak fel darált jéggel 1924 nyarán. Róma izgalmas - mondom a pincérnek a Grand Caffe Roma-ban, a Capitólium tövé­ ben, ahol capuccinót rendelek. Hosszabb gya­ loglás után léptem be az ajtón, Pilinszky nyomdokain, mert ez volt kedvenc kávéháza, ha az Örök városban járt. Lírájában nincs nyoma ennek. Nem “alkalmak” költője volt. De európaisága itt is erősödött, amikor otthon vörös fellegek jártak. Szinte menekült Euró­ pába! Zárt, szerves életmű az övé, mint Ibsené, aki szintén nem volt az “istenek kedvence”. Gyaloglásom kiindulópontja éppen az a ház, ahol a norvég író, költő főművét, a Peer Gyntöt befejezte, a Trinita dei Monti közelében, a Via Francesco Crispin. Időszerűe még? - kérdezem ezen a mindent meg­ rostáló századvégen. A hétköznapi ember, aki nem tud önmaga lenni. Sajnos, újra idő­ szerű... A kereszténység példaképeket ajánl, a modem század az individuálisra központosít. Önzés a vége. Ön-vesztés. Kosztolányi Gab­ riellinónak is azt ajánlhatja, amit versében hangoztat: önmagadat önmagaddal mérd. Mennyivel több, másabb e megfáradt kor gyermekének: Pilinszkynek egzisztencializ­ musa, szemben az “északi ködlovas” “jeges tumultusával”: “Számos előjele van annak, hogy rövidesen a szeretet lesz a művészet és az irodalom legfőbb tárgya és problémája, olyan értelmi és érzelmi gazdagsággal, ami­ lyen centrális hangsúllyal egyedül és utoljára az Evangélium foglalkozott vele.” Ibsen meg­ alkuvásnak ítélte volna. Mi tudjuk: az egye­ düli mentség. 290 A föntebbi utca, a Sistina, Andersen napjai emlékét őrzi 1833-34-ből. A mesemondóét. Századunkat kiáltották ki a gyermekek száza­ dának. Nosztalgiámat nem titkolhatom to­ vább. Andersen korában mintha többet tudtak, éreztek volna a gyermekről. A dán mesemon­ dó minden sora mélység és jelkép. Felnőtt-ta­ nítás. Magas költészet. A fantázia sugárzása. Különös idők gyermeke ő, akit a kor nevelt. A biedermeier nemeslelkűsége. Ennek lett utol­ érhetetlen dalnoka. A jóságot pedig senki sem ismeri annyira, mint a gyereklélek. Elnézem a néma házat, ahová a király jóvoltából Ander­ sen került hazájából és elgondolom: ha mel­ lettem lenne, az utca, a házak mind lelket kapnának szavaitól, hiszen ki tudott úgy azo­ nosulni a tárgyakkal, mint ő, Róma antik köl­ tőjének: Vergiliusnak utóda, s az impresszio­ nisták előde? Kozmikus meséket mondott. Újra kellene hallgatni valamennyit. Hová let­ tek érzékeink? ACaffe Grecóba, mint szentélybe lépek. A Görög kávéházba. Idejárt Ibsen, Liszt, Grieg, Stendhal, Goethe, Gogol s a fiatal Pecci, a későbbi XIII. Leo pápa. Száz esztendeje adta ki a Rerum novarumot, amely ma is érvényes. Mert ki törődik ma a munkásokkal? Akkor még élt Ibsen, és fiatalon alkotott Hamsun, a másik norvég, aki fellázadt a kor­ társ hűvös intellektualizmusa ellen. És a mo­ dern város ellen. A civilizációt amerikaniz­ musnak tartotta, lélekölő méregnek. 1952-ben halt meg. Ismerhettem volna, tizenhárom esz­ tendős voltam. Ahogy így egymásba kapcsolódnak a láncszemek, erős feketémet kavargatom (a legjobb kávét itt mérik Rómában). Álom és valóság megmagyarázhatatlan egységében úgy szállnak rám az emlékek, hogy testi való­ jában látom a szomszéd asztalnál Grieget, a zeneköltőt, a Peer-szvittek poétáját: éppen kis grafitceruzáját keresi a zsebében, majd ír va­ lamit: fehér papírra egy dalsort, németül... Már nehezen olvasható, azóta időmarta és �kávégőz; a keret, amelyben kifüggesztették, csokoládébarna. Hány pillantás érhette? Hány pillantás vetült Rómára? És - nem történt semmi. Az égvilágon semmi... A közelben a bárkaszökőkút csobog, a Pi­ azza di Spagna ékessége. Fölötte a scalinata - a spanyol lépcsősor orchideáktól fehérük. Itt senki sem idegen. A humanizált civili­ zációt a történelem garantálja. Meddig? A Caffe greco míg áll... Nem is: ameddig Róma áll, Európa sem vész el. Lehetséges új hazánk. 291 �palócföld 91/3 M lin árik István Arcok a menekülttáborból (Naplórészlet) Mlinárik István a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság Elnökségének elnöke volt 1956ban. Tudta, hogy súlyos büntetés vár rá, ezért emigrációba kényszerült. A megyei bíróság 1957-ben 15 év börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte, amelyet a Leg­ felsőbb Bíróság 1958-ban halálbüntetésre módosított. Így jutalmazták, amiért a forradalomban kitartott kommunista hite mellett. Amióta nyíltan lehet beszélni a történtekről, lassan számba vesszük a forradalom megnevezhető szereplőit is. Mlinárikról úgy tudtuk, hogy valahol Franciaországban él. Az 1956-ban bekövetkezett társadalmi gátszakadás idején a Megyei Tanács művé­ szeti előadójaként tevékenykedett volt. Egy emberöltővel ezelőtt Budapestről Tarján­ ba helyezett tanárként abban a székben ült harmincöt évvel ezelőtt, amelyikben ma én ülök. Az utóbbi időben egyre többször jutott eszembe, hogy egy beszélgetésben az események összefüggéseinek még pontosabb megvilágításán túl, elmondhatná saját átélt történetét is. Rajta hát, gondoltam, francia kapcsolataimat felhasználva keres­ sük meg Mlinárik Istvánt. Csakhogy akikkel tartós kapcsolatot tartott, már nem tudnak róla. Nagy Pál régen elvesztette szem elől, Kende Péter sem látta a hetvenes évek vége óta. Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy talán hazatelepült. Nagy Pálnak azonban eszébe jutott, hogy ő a Párizsi Magyar Műhelyben közölt tőle egy naplórész­ letet “Arcok a menekülttáborból” címmel, s ezt postázta is számomra a szerkesztősé­ gük utánközlési engedélyével. Brunda Gusztáv Jugoszlávia 1957. február 13. Zsúfolt a szoba, kevés az ágy. Ketten fek­ szünk együtt az “emeleten”. Hogy kényelme­ sebb legyen - szemben egymással. A lábam ott motoszkál a füle mellett, dehát nem bánja, jó fiú. K.A . -nek hívják. Lomha mozgású, nehézbeszédű parasztlegény, aki naphosszat fekszik, sakkozik, vagy egyszerűen kibicel. Csendben gondolkozni nem tud, talán nincse­ nek is gondolatai közvetlen megfogható tár­ gyak nélkül. Vadonnőtt, göcsörtös fa, tele vadhajtással. Nagyokat ásít társaságban és 292 böffenve válaszol. Amikor már mindenkivel sakkozott és ún­ ta az ágytól-ágyig mászkálást, hozzám for­ dult. - Maga mért jött el? Apróságokról szoktunk csak beszélni, ilyen komplikált kérdést nem vártam tőle. De azért megmagyaráztam. Sokáig hallgatott, aztán gyanakodva mondta: - A szocialistáknak is menekülni kellett? Előlről kezdtem az egészet, hátha megérti. �Lassan-lassan sikerült is. Csak furcsa volt ne­ ki nagyon. Sohase hallott ilyet. Nála “szocia­ lista”, “kommunista”, “marxista”... egyremegy, s az egészet azonosította azzal a kelle­ metlen érzéssel, amelyet a rendszertől kapott. Elhitte, hogy a rendszer “szocialista”. A rend­ szer azonban rossz. Tehát több a rossz és hát a jót mindenki természetesnek veszi. K A . is hallgatott szemináriumokat. De nem hitt bennük. Megmaradt egynek, a milli­ ók közül, akik úgy gondolkoznak, ahogyan a helyzetük diktálja. Meg kellett volna becsülni őt, meg kellett volna hallgatni egyszerű kö­ vetkeztetéseit, mert az ország érverése volt. De K.A.-et senki se hallgatta meg. * “Határozatlan” nem rossz fiú. Udvarias az idősebbekkel, vidám, eleven és remekül futbalozik. Az összeíráskor Franciaországba jelentkezett, bár nem emlékszik arra, hogy mit írt róla a földrajzkönyv, mert iskolába nem járt szívesen. De a kezébe akadt egy pár oldalas ismertető és abban olvasta, hogy mi­ lyen olcsók ott a karórák. Ő pedig imádja a szép karórákat. Meg aztán a barátai is oda jelentkeztek. Csak nem fog egyedül menni egy vadidegen országba? Emellett maradtak két hétig. Ekkor ugyanis svéd küldöttség érkezett, hogy összeírja azokat, akik ebben az északi országban szeretnének letelepedni. A tábor úgy zsongott az izgalomtól, mint egy meg­ bolygatott méhkas. Kalmár, a kis csoport ve­ zetője, ki is jelentette, hogy ő nem vár tovább, neki elege van ebből a tábori életből. “Határozatlan” csendben végighallgatta, aztán ő is úgy döntött, hogy jobb lesz Svédor­ szágban. mert ott minden olcsóbb és nagyobb a kereset. Jelentkezett a többiekkel együtt és el is fogadták őket. Ekkor történt a baj. Kezükbe került az a tájékoztató, amelyet a svédek hoztak magukkal. Kalmár elképedve csapta le a vékony füzetet: - Hogy az a magasságos! És szidta csúnyán a mennybelieket. Neki­ támadt a többieknek is: - Miért nem mondtátok előbb? Marhák! A tájékoztatóban ez állt: “Svédországban 1 liter bor ára 25 korona. A tej 0,6 koronába kerül. Egy munkás havi bére 120-150 koro­ na.” A csapás tragédiává nőtt. amikor megtud­ ták, hogy Franciaországban a bor olcsóbb, mint a tej. Kalmár le volt sújtva és a többiek osztoztak bánatában. El is határozták azon nyomban, hogy semmi körülmények között sem mennek északra. “Határozatlan” szólni akart, hogy ő nem szereti a bort, de alig nyi­ totta ki a száját, máris letorkolták: - Hogy én vasárnaponként ne ihassam meg azt a két litert? Meg hogy egy egész vacsorát rendeljek, ha fel akarok hajtani egy féldecit? Micsoda ország ez?! Végülis azzal nyugtatták meg, hogy Svéd­ országban nagy a hideg. - Egész évben télikabátot akarsz hordani? “Határozatlan” ezt nem akarta, inkább töröltette magát a listáról. - Megyünk Franciaországba, adták ki újra a jelszót. - Barátom, micsoda melegvérű nők van­ nak ott! “Határozatlan” elhitte és jelentkezett újra a régi listára. Csakhogy a franciák közben már elszállították a maguk csoportját, az új szállításig pedig várni kellett. Talán hónapo­ kig. És ekkor megérkezett a brazíliai küldött­ ség. (Az eset annyiszor ismétlődik, amíg vélet­ lenül el nem viszik őket valahová.) * Hallgatom ezt a simára fésült parasztle­ gényt, akinek a délelőtt töltöttem ki egy kér­ dőívet, hogy a francia bizottsághoz küldhesse. 293 �palócföld 91/3 Az USA-ról lemaradt, mert oda olyanok nem mehetnek, akiknek családtagjuk maradt otthon. Ezért próbálkozik most Franciaor­ szággal. - Otthon maradt a család, mondja és az arca vörösen izzik az izgalomtól, meg a nap­ tól is, amely szokatlan erővel tűz. - Miért nem hozta magával az asszonyt?, kérdem tőle. - Úgy beszéltük meg, hogy majd utánam jön, ha én már kijutottam. Hát most aztán éppen ezért nem jutok ki az USA-ba. - Mit csinált odahaza, térítem vissza. - Én? Semmit. Segítettem a többieknek. - És azok mit csináltak? kérdezem újra csaknem mosolyogva. - Visszavették a földet a téesz-től, meg fenéken rúgták a párttitkárt. - Más nem történt? - Nem. - Hova valósi? - C...-ra. Vár egy kicsit, aztán gyötrődve folytatja: - Ha maradtam volna, már kitelt volna a bün­ tetés. - Levelet húz és mutatja. - Azt írja az asszony, hogy az elnököt (a Forradalmi Bi­ zottság elnökét) hazaengedték. A télen vitték el és már kiengedték. Én is szabadultam vol­ na. Most meg azt írja az asszony, hogy ne is gondoljak a hazamenésre. Izzad, gyötrődik, szidja magát, hogy pár hónapos büntetés elől megszökött. Most jóval többet kapna, márcsak a határátlépésért is. In­ gadozik, meg fél is. Talán a pofonoktól, de talán csak úgy általában. Nincs ami erőt ad­ hatna neki. Nem sokat csinált, és azt a keveset se tudatosan. Ment az erősebbek mögött és segített, amikor kérték. Elfutott a pofonok el­ ől, de valójában nem tudja, hogy miért is kap­ ta volna őket. Elviselné most már szívesen, csak nagyobb baj ne lenne. A család, a föld messze van, ő meg itt ül egyedül és elveszítette a tájékozódóképessé­ gét. A földben még megkapaszkodott. Ha rája 294 állt tudta, hogy a sajátján áll. Ebből az is vilá­ gos lett, hogy a szövetkezetnek nincsen joga kisajátítani ezt a kis szigetet, az ő szigetét, amelyre a családjával együtt húzódott. Most aztán semmije se maradt. Mehet Fran­ ciaországba, ha egyáltalában elviszik. Magá­ nyos kutya lesz, mert egy szót se ért majd az idegen nyelvből. Előre kapkodja a fejét a sok érthetetlenségre, furcsaságra. Miben fog ő ott megkapaszkodni? Mikor fog újra szilárdan állni? Elhallgat és a csoportba verődött suhan­ cok után bámul, akik mennek az USA-ba, bár nincsen ott rokonuk, mint neki. Pár éves kato­ nai szolgálat után megkapják az állampolgár­ ságot is. Elkeseredve mondja: - Én még katonának se mehetnék, mert már nős vagyok. * A Professzornak jó diplomáciai érzéke volt, s ez egy bizonyos természet adta előke­ lőséggel párosult. Ennek köszönhette a sike­ reit a pályáján és a szerelemben egyaránt. Nős volt, de nem élt jó házaséletet. Négy szobás, szépen berendezett lakást hagyott ott­ hon a feleségének, azzal a kimondatlan kikö­ téssel, hogy váljon el. Nem volt szándékában többé visszatérni és az új hazában, amely re­ mélte hogy Kanada lesz, új családot kívánt alapítani. A felesége egyébként nem is tudta biztosan, hogy hová ment, mert csak annyit mondott neki, hogy egy barátja meghívta lá­ togatóba és pár napig ott marad. De a közöt­ tük lévő feszült viszonyból, no meg abból, hogy még egy hét múlva se jelentkezett, az asszony megérthette, hogy mi történt. Erről egyébként nem beszél, hiszen a disszidálásra bőven volt más oka is. Nagyvo­ nalúsága nem bírta elviselni, hogy az egyete­ men ostoba, de megbízható káderek figyeljék minden lépését. Régi értelmiségi lévén, az ő tanszékére is tettek egyet, bár tiltakozott �ellene, mert a fiatalembert szakmailag tehet­ ségtelennek tartotta. Ettől kezdve rosszul érezte magát a tanszéken. Feszélyező volt együtt lenni azzal, akinek a kinevezését elle­ nezte. Egyre többet maradozott el. Alighogy leadta az óráját, máris sietett. Kávéházakban dolgozott. Amikor óvatosan figyelmeztetni kezdték, hogy az államtól kapja a fizetését, gorombán kitört és összehasonlítást tett né­ hány állam egyetemi oktatóinak fizetése kö­ zött. A szaktekintélye védte, amely túlhaladt a kis ország határain. Valójában abból élt, amit a fizetésén felül keresett. Szakkönyvei, tanulmányai külföldön is megjelentek és a honoráriumok gyakran többszörösét tették ki annak, amit idehaza ha­ vonként kapott. Szeretett bőkezű lenni és ha néha pénzzavarba került, beteg lett. Vonaton a második osztályt szerette, szállodában az első emeleti szobát. Azt tartotta, hogy az elmélyült kutatómunkához elengedhetetlen az anyagi gondtalanság. A hallgatói szerették, mert szellemesen adott elő. Sétált a katedrán, de ha új gondolat­ hoz ért, megállt és beharapta a bajuszát. Erős orra csaknem sasívben görbült, vörösesbarna haja elől megkopott. Mindig elegáns volt. az­ zal a csipetnyi hanyagsággal, ami hozzátarto­ zott a nagyvonalúsághoz. A ruháit gyakran váltotta, naponta fürdött és állandóan friss fe­ hérneműt viselt. Talán emiatt szenvedett a táborban legin­ kább. Hogy ne legyen feltűnő, egészen kis csomaggal jött. A rajta lévőn kívül mindösze egy váltás fehérneműje volt. Egyébként se szokott bőrönddel utazni. Ha véletlenül inget akart váltani és nem vitt magával, vásárolt egyet. Ígéretet kapott arra, hogy a legrövidebb időn belül külföldre jut. Legfeljebb két-három hetet kell a táborban töltenie. A kíséretében lévő négy egyetemista ezért szokatlan buzga­ lommal tanulta az angolt. Legalább az alapo­ kat el akarták sajátítani tőle. Ebéd után a professzor anekdotákat me­ sélt. Néha egy-egy viccet is közéjük kevert, mert szerette a mindig aktuális csattanót. “A tanító dolgozatot írat az 1945 előtti és utáni helyzet különbségéről. A hajdani gyáros kisfia, aki nem ismerte a régi rendszert, meg­ kérdezi az apját: - Mondd papa, milyen volt a múlt? Annak felcsillan a szeme: - Autó, pezsgő, nők. - És a jelen? érdeklődik tovább a gyerek. Az apja felsóhajt: - Villamos, kisfröccs, anyád.” A viccek ellenére Professzor nem kívánta vissza a régi rendszert, amelyben mint értel­ miségi, idegennek érezte magát. Az 1947-48as években vélte felfedezni társadalmi ideál­ ját: a születési előjogok lerombolását és a sza­ bad véleménynyilvánítást. Ezt magyarázgatta az ügyésznek, aki megundorodott a mestersé­ gétől és önmagától is. Annyi ítéletet rótt ki a “nép nevében”, annyi kisparasztot büntetett “feketevágásért”, hogy nem mert a tükörbe nézni és csak az ujjaival tapogatta arcának vonásait. Egy lakatlan szigetre szeretett volna menni vagy legalábbis Izlandba, ahol kevés az ember és félrehúzódhat. Végleg. ⃰ Szabó művelt ember volt. Autodidakta. A maga erejéből végezte el a középiskolát, a munkája mellett, esti tanfolyamon. A tanácsa­ it mégis kétkedve fogadták, mert tudták róla, hogy kommunista. Szabó ezt nem is titkolta. Ha vitatkoztak a szobában, csendesen figyelt és csak akkor szólalt meg, ha kérdezték. Nem gesztikulált, a szavait nem színesítette külső eszközökkel. A mondatok úgy folytak belőle, mint a csendes víz. A logika eszközeivel akart hatni. Azt tartotta, hogy az emberhez egyedül az érvek, a meggyőzés méltó. A hangja kelle­ mes volt, de a puritánság olyanná tette, mint a távoli harangzúgás. Ha sokáig hallgatták - és 295 �palócföld 91/3 főleg takarodó után folyt a vita - elálmosodtak tőle. Szabót ez elkedvetlenítette. Szörnyű volt látnia, hogy hosszas erőfeszítéseit pillanatok alatt megsemmisíti egy üresfejű. Amikor a nyugati államokról beszélgettek, tárgyilago­ san elmondta mindazt, ami ellenük és mellet­ tük szólt. Végighallgatták, tisztelték a tájéko­ zottságát, de nem engedték meggyőzni magu­ kat. Az érvek ellen bombákat dobtak be: - Hány személykocsi van az USA-an? - Mennyit keres egy svéd munkás? - Meglehet-e élni a munkanélküli segély­ ből Kanadában? És ez többet ért egy félórás előadásnál. Szabó végülis megértette, hogy feleslegesen pazarolja az erejét. Majd megtanulják a ma­ guk bőrén. Ezután inkább sétálgatott, rótta a kavicsos utakat. Ha mellészegődött valaki, közömbös dolgokról beszélgetett vele. Együtt szidták a szakácsot, meg a szállítás késlekedé­ sét. Ha már nem volt téma, rendszerint feltet­ ték neki a kérdést: - Maga kommunista? És ez úgy hangzott, mint amikor az orvos egy különös esettel találkozik. - Igen, válaszolta Szabó. - Akkor miért van itt? - Hát hol legyek? A másikon látszott, hogy nem érti. - Hát otthon, ott vannak a kommunisták. Szabó magyarázgatni próbálta, hogy mi is a szocializmus, milyennek képzelte ő az ille­ galitásban. Közben visszaértek. A szobában forró volt a levegő. Több mint kétszázan zsúfolódtak össze. Valaki szónokolt: - Csak ide jöjjön a piszkosa, ellátjuk a baját! - Nem volt elég az akasztásból? A táborba magyar Hazatelepítési Bizott­ ság érkezett és az a hír járta, hogy összeszedik azokat, akik fegyverrel harcoltak. Szabó elő­ refurakodott és egy székre állt. - Ez képtelenség, kiáltotta. Ne üljetek fel 296 mindenféle rémhírnek. A tömeg elcsendesedett és Szabó folytatta: - Nemzetközi jog is van a világon! Hát azt hiszitek, hogy az ENSZ nem lépne közbe? - Novemberben miért nem lépett közbe? - süvített egy hang. - Az oroszok fütyülnek az ENSZ-re! A tömeg megmozdult, az előző szónok pedig újra kezdte: - Akkor honnan kapták a névsort? (Már azt is tudták, hogy a Bizottság kezében névsor van.) Megmondom én! És Szabó ra mutatott. Az ilyenektől! Szabó szólni akart, de nem engedték. A társa megragadta rajta a kabátot. Az arca vö­ rös volt a dühtől. Hát ezzel beszélgetett ő egy fél órán keresztül?! És ököllel az arcába vá­ gott. Maga se tudta, hogyan lökték ki az ajtón. A szeme alja dagadt volt, az orrából szivárgott a vér. Átment az udvaron és leült egy kőre. Hűvös tavaszi este volt és ő nyitott kiskabát­ ban üldögélt. Nem volt határozott gondolata, mintha minden érzéssé olvadt volna benne. Egyetlen ködös gomolyagban olvadt össze az élete és hol a gyerekkorát látta, hol meg Légi­ ós-t, amint ágyról-ágyra ugrál. Aztán Seftelő villant fel előtte, akinek odaadta a nagykabát­ ját, hogy adja el a faluban, mert nem volt pénze cigarettára, a táborban pedig csak ötöt adtak naponta. Mit veszítenek ezek? Semmit. Úgy hagyták el az országot, mintha csak egy másik városba mennének. De ő otthagyta mindenét. Tőle nemcsak a lakását vették el, meg a családot, hanem az eszét is. A szívét. Valójában ő állt közéjük még a háború előtt. Bújta a könyveket, kereste az igazságot. És amikor megtalálta, közéjük állt. Tiszta lel­ kiismerettel, meggyőződésből tett mindent, a háború után magas beosztásba került és csak évek múltán vette észre, hogy vakvágányra futott. Ő a nagyapját akarta szolgálni, aki har­ minc évet dolgozott a bányában, a parasztot, aki egy pengőért dolgozott naponta a káptalan �földjén. És most ugyanez a paraszt börtönben ül, mert feketén levágta a malacát, a gyárban pedig bírságolják a munkást, mert elvitt egy szöget, ami nem kapható az üzletben. Szabó éjszakákat kínlódott végig, amíg rá­ szánta magát, hogy lemond az állásáról, ott­ hagyja őket. Hajdú, a megyei első titkár hosszasan für­ készte Szabót. Nem értette mi történt vele. Magas beosztása volt, jó fizetést kapott, akkor használja a személyautót, amikor kedve tart­ ja... Mi kell még? Szabó csendesen hallgatta a meggyőzésé­ re szánt szavakat és csak a fejét rázta, meg a titkár ujjait nézte. Hajdúnak hosszú, vékony ujjai voltak. Finomak, mint egy arisztokratáé. A szobájába csak úgy lehetett bejutni, ha na­ pokkal előre bejelentette magát az illető. És Szabó most töprengett először azon, hogy ez az ember vajjon ismeri-e az igazságot? Hi­ szen valamikor ő is munkás volt. Hetekig nyaggatták. Mindenáron ki akar­ ták húzni belőle, hogy ellenséges befolyás alá került. Gondosan újra átnézték a származását, de ebben nem akadt kifogásolnivaló. A baráti köre is régi munkásokból állott. Egyedül a feleségénél találtak olyan pontra, ahol meg­ vethették a lábukat. Kiderült, hogy az asszony két évig apácáknál tanult. Szabót végülis elengedték. Valójában azonban elküldték. Az utolsó taggyűlésen, amelyen még résztvett, Hajdú elmondta, hogy az egyik elvtársuk klerikális befolyás alá ke­ rült és ezért felmentik az állásából. Fekete, aki Szabó helyére pályázott, olyan esetet em­ lített, amikor az “igazi kommunista” a felesé­ gétől is elvált, de nem engedett a meggyőző­ déséből. Szabó úgy ült köztük, mint egy idegen. Legszívesebben felállt volna, de nem akart feltűnést. Úgy zárták ki a pártból, hogy nem is védekezett. Azután hetekig járta a vállalato­ kat, míg végre munkát kapott. Mindenütt óva­ tosan fogadták, hümmögtek. Végülis felvet­ ték piszkos munkára. 1955 nyarán, amikor levelet kapott Csehszlovákiából, a bátyjától, behívatták a Személyzeti Osztályra és a kül­ földi kapcsolatairól faggatták. Otthon a felesége halálra rémült. Könyör­ gött neki, hogy költözzenek el egy másik vi­ dékre. Szabó azonban tudta, hogy nem mene­ külhet. Másutt is vannak Hajdúk és Személy­ zeti Osztályok. Az asszony azután olyan ja­ vaslattal állt elő, hogy váljanak el. Formáli­ san. Attól ők még szerethetik egymást és ne­ velhetik a gyereket is. De ő a fejét rázta. Ilyen megalázó komédiába nem megy bele. Külön­ ben is elkésett vele. Most értette csak meg, hogy akaratlanul is a cinkosuk lett. Egy új osztályba tartozott, ezért félnek tőle. Külön­ ben volna-e értelme a hajszának? 1956. okóber 24-én az ablakból hallgatta a gépfegyverropogást. Fel-alá sétált a szobá­ ban és cigarettázott. Aztán megcsókolta a fe­ leségét, megsimogatta a gyerek fejét és ki­ ment. Az útkereszteződésnél lőállás volt. Diá­ kok emeltek barrikádot. Ahogy odaért, meg­ szólították: - Ki vagy? Szabó nagyot lélegzett. - Szabad akarok lenni. (Megjelent a Magyar Műhely 2. számá­ ban, 1962. július-augusztus, 46-51.p.) 297 �Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett (Hetven év emlékeiből) III. Háztartás-életmód-kultúra A bányászlakásokban a telepen minden éléskamra - mi spajznak hívtuk - szükségsze­ rű tartozéka volt a többrekeszes polc. Az élel­ mesebb háziasszonyoknak volt itt egy 50-100 literes hordója, télire káposztát savanyítani. Tartottak még egy nagyteknót is kenyértészta dagasztására s disznóöléskor a hús besózásá­ ra. A kenyeret, lisztet ládában, illetve zsákban tartották, edényeket a családtagok számához méretezve vásároltak. A polcokon helyezték el a házilag készített lekvárt, befőtteket, para­ dicsomlét, savanyúságot. Káposzta gyaluló a “gyarló” - és malomkalács sütő nem sok háztartásban volt, szükség esetén az asszo­ nyok kölcsönkérték egymástól. Hűtőszek­ rényről jóformán nem is hallottunk azidőben, csak a bányakaszinónak volt egy jégverme nyárra a sör hűtéséhez. Azokat az élelmiszereket, melyeket az asszonyok maguk nem tudtak előállítani, a “magazinból” szerezték be levonásra. Sok családnak - így nekünk is - volt azonban hite­ lező könyvecskéje a falusi boltosnál (Lusztig Tibornál), aki feleségével vezette az általuk létesített vegyeskereskedést, mészárszéket és italboltot. A vásárolt árú értékét bejegyezték a könyvecskébe és annak mértékétől függően megelégedtek havi tíz-tizenöt pengős részlettörlesztéssel. A rőföskereskedő Gerő Her­ mann ugyancsak hitelezett rendszeres vásár­ lóinak. 298 A bányászfeleségek és a lányok el nem mulasztották volna nyáron és ősszel az ottho­ ni befőzést. Káposztát, zöldparadicsomot és paprikát, uborkát raktak el. Almát, körtét, vadkörtét, szilvát aszaltak, főzték a csipke-, szilva-, borzag- és szederlekvárt. (Itteni szo­ kás szerint például a szilvalekvár csak akkor volt jó, ha olyan sűrű lett, hogy a kavarókanál függőlegesen megállt benne.) A kis konyha­ kertekben, olyan bányai “háztáji” félékben megtermelték a szükséges zöldségféléket, de megmunkálták a parasztoktól felibe-harma­ dába vállalt kisebb földeket is, ahol krumplit, kukoricát, tököt, babot termeltek. A termést aztán a bérbeadók ingyen szállították a bérlők lakásaira. A családok az udvaron lévő ólban disznót hizlaltak, kacsát, csirkét, libát, nyulat tartottak és hízót vágtak minden télen. A disz­ nók között leginkább a mangalicákat kedvel­ ték, sok zsírja miatt. Telepünkön a falusi asszonyok házrólházra járva rendszeresen árultak tejet, tejfölt, túrót. A tejet kezdetben azonban csak a babés káposztafőzelék behabarására használtuk. Az iskolásgyermek tejet az iskolában is kap­ hatott - ingyen -, ha ugyanakkor elfogyasz­ totta a kiporciózott csukamáj-olajat is. A telepi bányászcsaládok étkezési szoká­ sai nagyjából azonosak voltak. Leginkább pa­ rasztiak voltak, de magukon viselték a be­ telepítettek étrendjének jellegzetességeit is. A baromfi, nyúl és sertéshúson kívül főleg �viszonylagos olcsósága miatt juhhúst, néha kecskehúst, ritkábban marhahúst sütöttek ün­ nepekre a háziasszonyok. Hétköznapokon babfőzeléket készítettek, több napra, a téliről maradt disznóbőrdarabokkal. Ettünk sava­ nyúkáposztát juhhússal, nyáron pedig gyak­ ran készítettek macsánkát - paprikás krumplit - és lecsót. Szerettük a laskát - a törtburgo­ nyából és lisztből készített, palacsinta alakúra nyújtott, a tűzhely vaslapján sütött, lekvárral töltött és hengeralakra csavart sülttésztát. “Laktatós” ételnek számított az ugyan­ csak tört burgonyából és lisztből készített, to­ jás nagyságúra szaggatott, vízben kifőzött ganca - pirított hagymával, párolt káposztá­ val, túróval, mákkal. Kukoricalisztből készült a puliszka és a tepsiben sült görhe. Közked­ velt étel volt a sztrapacska, mi úgy hívtuk: haluska. Nyáron és ősszel kilószámra szedtük a harmat és rókagombát, a disznó szepét, a keserű, az úri, a galamb és a kékhátú gombát, a csiperkét vagy a vargányát. Pörköltnek elké­ szítve a spajz hideg cementpadlóján harmadnegyednapig is elállt. Gombamérgezésre eb­ ből az időből nem emlékszem. Farsang idején gyakran sütöttek pampuskát - fánkot - , herő­ cét, malomkalácsot. A reggeli legtöbbször fokhagymás pirítós­ kenyér, vagy kávéba aprított kenyér volt. Frankból, cikóriából, Kathreiner Kneipp féle malátából készült a kávé, későbbiekben a te­ jeskávé is. Zsemle, kifli fizetésnapokon jutott. Ízlett a magazinban vételezhető sózott fehér szalonna. Vacsora rendszerint a délről meg­ maradt ételekből állt. Krumplis kenyeret - kovásszal, élesztővel - otthon dagasztottak, liszttel kelesztették reggelig az asszonyok és a közös kemencében sütötték. A sorrend érdekében napokkal előbb jelezték szándékukat, a kemence tetejére tett “jeggyel”, egy méter hosszúságú fadarabbal. A fatüzeléssel felforrósított kemencealjat szénvonóval és vizes pemetével (rúdvégre erősített kukoricahéj) tisztították meg. Mielőtt már a szakajtókba kiszaggatott, szépen kelt kenyértésztát a sütőlapáton a forró kemencé­ be tolták volna, keresztet vetettek mindegyik­ re. Egy-egy alkalommal öt-hét kenyeret sütöt­ tek. Itt sült tepsikben a karácsonyi és húsvéti túróslepény is. A két nagy ünnepnek - karácsonynak és húsvétnak - a bányászcsaládoknál is megvolt az ünneplési- és étkezési hagyománya. Kará­ csonyfának a legtöbb háznál ezidőben boró­ kafenyőt állítottak. Feldíszítették szaloncu­ korral, mézeskalács figurákkal, csillagszórók­ kal, jutott alája narancs is. A szentestén szoká­ sos étrend: fokhagymás-mézespálinka, gom­ bás savanyúkáposztaleves, főtt aszalt-gyü­ mölcs és öntött mákos kifli, vagy gubó. A karácsonyi maradékot a baromfiaknak szór­ ták az ólakba. Az éjféli misét inkább a lányok, asszonyok látogatták. Húsvétra a családok többségénél ebédre főtt sonkát, kolbászt, tojást, tormát fogyasz­ tottak, leves nélkül. Ezeket azonban a falusi szokásoktól eltérően nem vitték megszentelés végett a templom elé. Húsvét hétfőjén a fel­ nőttek kútvízzel, a gyerekek szappanos, vagy “szagos” vízzel locsolkodtak és hímes tojást, virágot kaptak ajándékba. Az őszi munkás-hétköznapokon a parasz­ toktól bérelt földeken termelt krumpli és ku­ korica betakarításában segített egymásnak a szomszédság, rokonság. A hazaszállított ku­ koricát otthon, az udvaron fosztották a héjá­ tól. Mint más vidékeken is ez az alkalom jó volt mókázásra, tréfálkozásra, enyelgésre. A fosztókat a háziasszony tavalyiból főzött cuk­ ros-mákos kukoricával vendégelte meg. A hé­ jától megfosztott kukoricát a padláson és a konyhaajtó feletti eresz alatt szárították. A moslékon, makkon, kukoricán másfél­ kétmázsára hízott disznót legtöbb helyen a családfő vágta le, de voltak családok, akik a “jónevű”, nagy gyakorlattal rendelkező Radosinszki bácsit, vagy Halama Katit hív­ ta disznóölésre. Előző este a fokhagymát, 299 �palócföld 91/3 hagymát tisztították, házilag faragták a hurka­ pálcikát. Reggelire friss disznóvért sütöttek hagymával, délre “szegdelt levest” (abárlébe szegdelt kenyeret) és tepsis krumplis húst et­ tek. Vacsorára sült hurka volt. A sonkát, sza­ lonnát, kolbászt felfüstölték s akkor voltak elégedettek, ha mindezek mellett megtelt a hatvan-nyolcvan literes zsírosbödön is. Emlé­ kezetem szerint mi minden télen vágtunk hí­ zót. Ritka csemege volt a telepen a vadhús. Ehhez néhányan úgy jutottak hozzá, hogy az “ember” - mármint a családfő - vadászat al­ kalmával - elment “hajtani” az uraknak: mér­ nököknek, igazgatóknak. Fizetségképpen egy-egy vadnyulat kaptak. Telepünkön a “fő” hajtószervező a tízgyermekes családfő, Feke­ te János (Noé) volt. A bányászok háztartásvezetését meg­ könnyítette az, hogy havonta járt egy csille hét mázsa - illetményszén, évente két csille “ócskafa” és az, hogy lakbért, villanyt nem kellett fizetni. (Megjegyzem azonban, hogy huszonöt wattos égő használatát írták elő. amit szigorúan ellenőriztek is.) Sokat segített az aprójószág nevelése, zöldségfélék, krump­ li, kukorica termesztése. A keresetek és egyéb jövedelmek mellé idekívánkozik néhány árismertetés is. Tej lite­ re - házhoz szállítva - 10-20 fillér, zsemle kifli 4; tojás darabja 2 fillér. Egy kiló zsír 1.20 pengő, marhahús 80 fillér. Egy férfiöl­ töny ára - alku után 25-től 60 pengőig terjedt. Női ruhaanyag méterét 40 fillértől 1.20 pen­ gőig vásárolták. Cipő 15 pengő körül volt. Egy mozijegy 30, egy báli - mulatsági belé­ pőjegy 80 fillér. Egy liter bor 30-70, egy deci pálinka 60-80 fillér volt. Néhány család kivételével telepünk lakói csak mértékletesen fogyasztották a szeszt. Leginkább nagyfröccsöt ittak a bányakaszi­ nóban kártyázás közben, ritkábban sört vagy pálinkát. Ismertem azonban olyan bányászt is, aki vasárnap reggel éjszakai műszakból jövet 300 négy deci rumot fogyasztott el egyszerre. Olyan idős, gyermektelen házaspár is akadt, ahol a szobában a falbavert szög pótolta a ruhásszekrényt, mert a férj keresetének nagy részét állandóan italra költötte. Nyáron és ősszel más vidékekről hosszú parasztszekéren az őstermelők almát, szilvát, szőlőt, dinnyét, bort árultak. Az itteniek szíve­ sebben vásárolták az olcsóbb Gyöngyös-kör­ nyéki mustot, bort, pálinkát (ez utóbbit őrölt pirospaprikával még “megerősítették”). A ka­ szinó alkalmazottjai a konkurenciát sokszor zavartatták el a csendőrjárőrrel. Telepünkön egyetlen “szőlősgazda” akadt csupán. A Má­ kos család telepített szőlőt a déli fekvésű apo­ kás-vízmosásos hegyoldalba. A családfő falu­ ról származott, aki telepi lányt vett feleségül. Bányászkodása mellett rengeteg időt fordított arra, hogy saját borát kezelje, fogyaszthassa. Nyugdíjas segítőinek napszámbére egy liter bor volt. Mai szemmel nézve a legtöbb helyen pél­ damutató volt a családi élet. Válás nagy ritkán fordult elő, a szülők tisztelete, a testvéri sze­ retet természetes volt. Megkülönböztetett te­ kintélyű volt az apa, hiszen ő a kereső. Nem emlékszem olyan családra, ahol a gyerekek tegezték volna szüleiket; megszólításuk édes­ apa, édesmama, apuka, anyuka volt. Esküvő után az örömszülők nászuramnak, nászasz­ szonynak szólították egymást, a keresztszülőt keresztapának és keresztmamának. A koma és komasszony rokonnak számított, a szülő test­ vérének a felesége volt az ángyi néni. Közeli és távoli rokonság gyakran látogatta egymás családját s a legtöbb helyen a nagyapa és nagymama is beletartozott a szűk családi kör­ be. Jó emlékeim vannak közeli és távolabbi szomszédainkról is. Hatlakásos épületben szomszédainkkal (Gasparkovics-Zavilla, Jekkel-Surányi, Citór-Toldi, Schrüffel-Sza­ bó, Házer-Győri, Mákos-Orosz házaspárok) jól megfértünk egymással. A szomszédok �egymást segítették, nem voltak irigyek, ha­ ragtartók. A közösségi élet egyik gyakori for­ mája volt a közeli és távoli szomszédolás. Az idegent “jóembernek”, “jóasszony­ nak” szólították. “Jóember volt számunkra a telepen időközönként megjelenő, lyukas lá­ basokat, fazekakat befoltozó drótostót, de ”te Lina" volt anyánk számára a kéregető, száraz­ kenyérgyűjtő cigányasszony. Ez a “te Lina” viszont igen gyakran meghált nálunk a kony­ ha cementjén, ha gyűjtögetés közben a tele­ pen érte az este s anyánkat nagy tisztelettel, duplán becézve “Rozikakámnak” szólíthatta. A köszönés a mindenkori napszaknak megfelelően jóreggelt, jónapot, jóestét volt, az idősebbek hozzátették az agyonistent is. Kapálókat, kaszálókat - még ha idegenek vol­ tak is - így köszöntötték: - agyonisten jóna­ pot, jómunkát, vagy Isten áldása legyen a munkájukon. A válasz: - fogadj Isten vagy Isten álgya meg magukat is. Egyfajta köszönési módnak számított a menet közbeni kérdés: - Hazafelé? - Elfáradtak-e már? Fölöslegesnek tűnhetett, de illen­ dőségből mégis megkérdezték: - Kiültek? Jó pihenést! Az “urakat” “Jószerencsével” il­ lett köszönteni. A papnak a “ Dicsértessék a Jézus Krisztus” járt. “Kezitcsókolomot” csak a tanítókisasszonynak köszöntünk. A nagyjá­ ból egykorúak mind tegeződtünk és “szevasz”-szal köszöntöttük egymást. Az alsótele­ peiek ezt “szermusz”-szal viszonozták. A munkahelyeket vizitáló bányamestert, főak­ nászt, aknászt “Jószerencsével” kellett üdvö­ zölni. Távolabbról érkező vendéget “Isten hozta nálunk”-al fogadták és hosszan marasz­ talták. Az emberi kapcsolattartás, érintkezés, szóhasználat és érzelmi élet ismertetésénél nem mellőzhető az indulatok kifejezésének körülírása sem. A haragos bányász inkább csak magában szentségelt. Telepünkön nem a jól megtermettek, nem az erősek, nem a jó bányászok káromkodtak, hanem azok, akik csak hangerővel bírták, a gyengék, a hetven­ kedők. Lányok, asszonyok ritkán s még az ottani bányakocsisok sem vitték túlzásba a dolgot. Igen mérges asszonyi kiszólás volt a “basztyikuri”, “basszorkányos Varga János”, “a ménkő csapjon beléd”, “a rossznehézség győjjön rád” illetve “a zíz egyen meg”... Bár az 1930-1940-es éveken egy munka­ csapatban dolgoztak már telepi és falusi bá­ nyászok, küzdelmes életük, sorsuk, egymásra utaltságuk hasonlósága ellenére is szokásaik­ ban - így az öltözködésben is - még nagyon különböztek egymástól. A falusi bányász nem hagyta el ünnepi öltözékéből a csizmát, csiz­ manadrágot, lajbit, tisztes fekete kabátot, fe­ hér inget, nem hordott nyakkendőt és temp­ lomjáró volt. A lányok sok szoknyában, csip­ kés ruhában, hajadonfőtt, de szalaggal, fekete félcipőben fehér harisnyában; a menyecskék emellett cifra főkötőben, az idősebb asszo­ nyok sötét fejkendőben jártak a templomba. A telepi bányász másképpen öltözködött, amúgy “városiasan”. Szűkszárú nadrágot vi­ selt - simi nadrágnak hívtuk -, cipője hegyes - “csákányorrú” - , nyakkendőt és sapkát vagy kalapot hordott. A ruhát Salgótarjánban rendszerint ugyanannál a boltosnál vették hosszas alkudozás után. (A boltosok Amália telepi vevőiket név szerint is ismerték és úgy szólították meg.) Ruhavásárlásra rendszerint húsvét előtt került sor, anyagi helyzetüktől függően. A fiúgyermekek ruháit szintén boltokban vásárolták, de a lányok ruháit már otthon varrták, vagy varratták meg Singer-féle varró­ gépeken. A gyerekek kora tavasztól késő őszig mezítláb jártak (cipőiket gyakran na­ gyobb testvéreiktől örökölték), emiatt egy-két lábujjuk sokszor “el volt verve”, de tetanusz­ ban egyikük sem betegedett meg. Lányok, asszonyok a divatot szerényen követő ruhákban jártak. Ünnepnapokon a fia­ talok szívesen hordtak matrózblúzt, magyaros mellénykét, babos ruhát, később kosztümöt. 301 �palócföld 91/3 Kortól és ízlésüktől függően rövid frizurát, fonatot, kontyot viseltek, “hajsütő” vasat használtak illetve hajukat “berakatták”. Rúzst keveset használtak (nem volt a telepi társada­ lom által elfogadott), az alsó telepiek viszont arcuk pirosítására piros krepp papírt használ­ tak. Bányász egyenruhát ebben az időben már egyre kevesebbet láthattunk. Amália akna ugyan nem volt zárt telepü­ lés, a lányok többsége ide ment férjhez, a legények innen nősültek. A soknemzetiségű őslakosok jóvoltából egészséges keveredés volt ez. A fiatalok nem nézték, hogy ki milyen eredetű, a nemzetiség fogalmának nem tulaj­ donítottak semmi jelentőséget. Azt sem lehet mondani, hogy a szülők előre kiszemelték volna egymásnak a jövendőbeliket, a vagyon sem játszhatott itt szerepet -, mert nem volt. A kölcsönös rokonszenv mellett sokat jelen­ tett a külső, valamint a fiú munkaszeretete, magaviselete, a lány szerénysége és háziassá­ ga. Amint azt már jeleztem, a telepre jellemző volt a “vegyes” házasságkötés. Hoztak felesé­ get a szomszéd telepekről és mentek is férjhez oda - bár ez nem volt gyakori - , kevés volt viszont a telepi-falusi házasság. A módosabb parasztok általában lenézték az “éhenkórász” bányászt. Ennek ellenére ha mégis hoztak férjhez a telepre falusi lányt - bármilyen el­ lentmondásnak látszik is - , ez szüleinek alig titkolt örömére szolgált. (Ha már így esett, a falusi szülők egy kicsit lányuk kiemelkedését is látták a telepre kerülésben.) Falusi legény és telepi lány házassága ritkaságnak számí­ tott. A házasulandókat a templomban három vasárnapon kihirdették - nem áll-e fenn há­ zassági akadály - s a templomban is és a községházán is meg kellett a házasságot köt­ ni. Egy telep közösségében élve a fiatalok is­ merték egymást, nem volt szükség bemutatás­ ra, bemutatkozásra. Együtt jártak iskolába, majd később - lányok a mamák kíséretében 302 bálakba, mulatságokba. Az akkori modern táncokat - tangó, angolkeringő, slowfox - és a társasági viselkedés formáit Hulik tánctanár úrtól sajátították el. A ma divatos leány-fiú együttjárás sokkal szerényebb módját válasz­ tották: közös séták, a hazakisérés alkalmával pedig az udvaron köszöntek el egymástól. Ha az utcán már kézenfogva sétálgattak, komoly szándékukat így hozták nyilvánosságra. Szo­ kás volt a telepen is a májusfa (itteni szóhasz­ nálattal “májfa”) állítása a kiszemelt lányos­ házaknál. Ugyancsak májusban lányok-fiúk lapostányéron, virágokkal, színes kendőkkel díszített süteményeket, tojásokat “mátkatálat” küldtek körbe-körbe egymásnak. Mire a lány eladósorba került, “kistafírungozták”. Ebbe beletartoztak az ágyneműk, le­ pedők, bútorok, terítők, konyharuhák, töröl­ közők. Az edényeket, egyéb háztartási eszkö­ zöket a rokonságtól nászajándékba kapta. A vőlegénnyel kevesebb gond volt, csupán alsó és felsőruházattal illett őt jól ellátni. A lako­ dalom költségeit közösen viselték. Hagyomá­ nyos öltözék a menyasszony részére a hosszú fehér ruha és fátyol volt, párjának pedig erre az alkalomra vásárolt fekete vőlegényruha il­ lett. A rokonságból származó koszorúslányok rózsaszín, a vőfélyek sötét ruhát viseltek az esküvőn. Esküvőre a fiatal pár a templomba és a községházára még külön-külön a násznép kí­ séretében hintókon ment. Az erre az alkalom­ ra felfogadott falusi gazdák hintóit és lovait színes szalagokkal és virágkoszorúkkal díszí­ tették. Odafelé menet a menyasszony az utol­ só hintóból cukorkát szórt a menetet futva kísérő gyerekhad elé. Hazafelé jövet a fiatal pár együtt, az első hintóban ült. A lakodalmas ház ajtajában a nászasszony édes pálinkával, cukorral kínálta az ifjú házasokat, hogy édes legyen az életük. A vacsorát szokás szerint a lányos ház ud­ varán fogyasztották el. Sátortetőt nem csinál­ tak, rossz idő esetén és télen a szomszéd lakás �helyiségeit is igénybe véve ettek, ittak, tán­ coltak hajnalig. Asztalokat, székeket kértek kölcsön, a muzsikát a három-négytagú ci­ gányzenekar szolgáltatta, majd a később meg­ alakult helybeli (telepi) zenekart vették in­ kább igénybe. (Tagjai: prímás, kontrás, cim­ balmos, tangóharmonikás, szakszofonos, nagybőgős.) Az alsótelepen és a faluban a szinte mindenütt megalakult fúvós (dumber­ gós) falusi zenekarokat hívták a lakodalmak­ ba. A vacsora tyúkhúsleves, tejfölös hús ma­ karónival, rántott és sülthús, fasírozott volt. Éjfélkor savanyú káposztalevest, hajnalban sülthurkát és kolbászt adtak. Bár a háziasszo­ nyok is sütöttek erre az alkalomra, a meghí­ vottak sok süteményt - főként tortát - hoztak ajándékba. Menyasszonytáncnál díszes ken­ dővel fedett szakajtóba gyűltek a pengők s bemondták, ki mennyiért vitte táncba immár a fiatalasszonyt. Minden lakodalom nagy ese­ mény volt a telepen, sok nézője akadt és itt is szokás volt a sütemények, italok kínálgatása. A zenekar felváltva játszott csárdást, polkát, keringőt, tangót, slowfoxot. A helyhiányból, de a felfordulásból következett viszont az, hogy a fiatal pár hajnal felé - kis időre ellopva magukat a sokaságtól - valamelyik szomszéd lakásban, sokszor alvó gyermekekkel egy szobában bújt a “nászágyba”. Más bányatelepi asszonyokhoz hasonlóan az Amália telepiek is otthon szültek. A század elején Rósemberg Mórnét - Mór mamót hívták a szülő nőkhöz, a későbbi bába Kova­ lovszky Adolfné lett. A kicsinyeket megke­ reszteltették, a pelenka-korszak után öltözé­ kük a kising, pendely volt. Egy-egy gyékény, nád vagy fűzfavessző fonatú négykerekű gye­ rekkocsi-igényt rendszerint a rokonság elégí­ tette ki. A megbetegedett kicsiket orvoshoz vitték, de mert nálunk hetente csak kétszer volt rendelés, gyakran a telepi ápoló segítsé­ gére szorultak. A bányaorvos - a mi időnk­ ben dr. Zemplényi Imre - hol egyfogatú hin­ tón, hol sínautón járta a bányai rendelőket. Az általa felírt gyógyszereket bányai “küldönc” hozta ki a patikából. A hatóságilag előírt vizs­ gálatokat, oltásokat a karancssági körorvos, dr. Tompos István végezte. Mindemellett a telepiek sokszor alkal­ maztak népies gyógymódot is. Furunkulusok, tályogok érlelését “gyűlését” zacskóba kötött meleg korpával, utilapuval, paradicsommal siettették, a “tyúkseggre” (Verrucca) kutyate­ jet kentek. Ritkán “privát” orvoshoz is fordul­ tak. Saját esetemből tudom az akkori vizsgá­ lati díjat is. Nyolc éves koromban 1928-ban, dr. Winter Simon salgótarjáni magánorvos egy vizsgálatért 20 pengőt kért. Akinél kórházi kezelés látszott szükséges­ nek, a bányaorvos a tarjáni, baglyasi - esetleg más - kórházba utalta. Üzemi baleseteknél a rövidebb-hosszabb ideig tartó keresőképesség csökkenést, a tartós, vagy maradanó rokkant­ ság mértékét az úgynevezett “orvosi tanács” állapította meg. Ha a dolgozót keresőképessé nyilvánították, utána tizenhat százalék alatti munkaképesség csökkenés esetén további kártalanítás már nem járt. A halottkémlést legtöbb esetben az ápoló végezte, a sírt a szomszédok, ismerősök ásták. Elhalálozáskor a lakásban a tükröket fekete fátyollal borították: senki ne nézzen ilyenkor tükörbe. Szokás volt a halott mellett virrasz­ tani, ilyenkor a gyerekek a szomszédoknál aludtak. Az elhunytat az udvaron ravatalozták fel; kántor búcsúztatta, pap temette, de ehhez a párbérfizetésnek rendezettnek kellett lennie. Az 1920-as években Amália aknán élő hat éven aluli gyerekeknek nem adatott meg az óvodai - akkor szóhasználattal gyermekkerti - nevelés lehetősége ennek hiányában, a csa­ ládban nevelődtünk. Amint a gyermek iskolaköteles lett, a bá­ nyatelepi iskola első osztályába iratták be. A mi öttantermes iskolánkba jártak az alsótele­ piek is, így az első osztályos tanulók létszáma 1928/29-ben 57 volt. A kisiskolás felszerelé­ 303 �palócföld 91/3 séhez tartozott a palatábla palavesszővel, a spongya, és az előírt tananyagnak megfelelő könyv meg irka. Mindezeket a későbbiek fo­ lyamán tolltartóval, rajzlapokkal, atlaszokkal, tollal, ceruzával kiegészülve a hónunk alatt (az alsó telepiek tarisznyában) vittük-hoztuk az iskolába. Számolni “számológépen” - áll­ ványra szerelt huzalon tologatható sárga-fe­ kete golyókkal - tanultunk meg. A tanterem tartozékai a két- vagy négy­ személyes padok, a dobogóra helyezett tanítói szék, az állótábla, széntüzelésű kályha, törté­ nelmi faliképek, valamint a negyedik osztály­ tól falitérképek is voltak. Ötödikes-hatodikos korunkban jól felszerelt iskolai szertárban is­ merkedtünk meg a vegytannal. A tanítók és a takarítónők egyaránt bányai alkalmazottak voltak. Az iskola tüzelésére a társulat korlát­ lan szénmennyiséget biztosított. A tanítók tisztviselők voltak, konyha, éléskamra, fürdő­ szoba mellett három-négyszobás lakásokban - körülötte nagy kerttel - laktak. A tanítás, valamint az óraközi szünet kez­ detét, illetve végét az iskola külső falára sze­ relt nagyobb csengő (amolyan majdnem kis harang) megszólaltatásával mindig más-más tanuló jelezte. A tanítási napot a Trianoni béke revíziójának reményében ilyen imádsággal kellett kezdenünk: “Hiszek egy Istenben, hi­ szek egy hazában, hiszek Magarország feltá­ madásában, ámen”. Hittanóra előtt “dicsértes­ sék a Jézus Krisztus”-al köszöntünk, majd együtt imádkoztunk a pappal. A tanítási napot pedig ezzel zártuk: “Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország Mennyor­ szág.” Mondtuk, mondtuk ezeket a mondóká­ kat, de tudatunkban különösebb érzelmeket nem keltettek. Visszagondolva elemi iskolai tanulóéve­ imre ma is hálásan emlékezem a tanítóimra (Bozó József, Győrffy Imre, Kupcsok Antó­ nia, Rozehnál Nándor - igazgató - , Rozehnál Kornélia, Rozehnál Valéria, Schiffler Teodó­ ra, Tóth Zoltán, Varga Imre, Wehovszky 304 Magda) felkészültségére, lelkiismeretes mun­ kájára. Érdemeiket az sem csökkentheti, hogy néhanapján a fenyítés lehetőségeivel is éltek: fülhúzás, pofon, pacsi (tenyeres), körmös, stb. Az akkori időkhöz és a falusi iskolákhoz ké­ pest több és igen jó tananyagot egy-két tanuló kivételével mindnyájan elsajátítottuk. Meg­ szerettették velünk a természetet: minden év­ ben velük együtt ünnepeltük az erdőben a ma­ darak és fák napját. Én az elemi iskola hat osztályát két “jeles” kivételével “dicséretes”, “kitűnő” osztályzattal végeztem el. (Az iskola Házirendjét lásd az 1. sz. mellékleten.) Ötödikes elemista voltam 1933 tavaszán, amikor február elsején elhunyt gróf Apponyi Albert. Ez alkalomból “fogalmazást” - dolgo­ zatot - kellett otthon írnunk s én azt a követ­ kező sorokkal kezdtem: “Egy nagy fiát el­ vesztett nemzet gyújt felszentelt emlékezet­ gyertyákat gróf Apponyi Albert ravatalá­ nál...” Akkori osztályőnök-igazgatónk Radnai (Rozehnál) Nándor ismerte ugyan képessége­ imet, mégsem akarta elhinni, hogy e gondola­ tokat nem valamelyik újságból másoltam ki. A dolgozatot mégegyszer leíratta velem, majd nem kis büszkeséggel mutatta meg az isko­ lánkat éppen akkor ellenőrző Csathó Imre fő­ mérnöknek. A dicséret nem is maradt el: “Ne félj fiam, aki így fogalmaz, így ír, abból nem lesz bányász...” A jóslat nem teljesült. Első munkahelyem 1934 szeptemberében a Pályi-bányai palahá­ nyó lett, takaronc - “csillepucoló” - beosztás­ ban napi 40 fillér műszakbérrel. Abban az időben ez - tanulmányi eredménytől függet­ lenül - szinte természetes volt. Az úgyneve­ zett polgári iskolában való továbbtanulás le­ hetősége - tisztek és altisztek gyermekeinek kivételével - csak kevés telepi kisdiáknak adatott meg. A bátyámtól tudom, hogy 19201930 között vele együtt innen csak 14-en jár­ ták ki a polgári iskola négy osztályát. Ki­ vételes szerencsének számított, hogy néhány �sovány, gyenge leánygyermeket különböző hollandiai szervezetek hosszabb időre elvitték fölerősödni, tanulni, nyelvet megismerni. Cserkészcsapat a telepen nem alakult, egy pár gyerek más - tarjáni - csoport tagja lett. Gyermekkorunk játékszerei leginkább há­ zi kivitelezésűek voltak. Síelésre jó volt két szál felerősíthető hordódonga, a szánkónk is otthon készült. Sokat kergettük a vaskarikát, gomboztunk, rongylabdával futballoztunk. Ugráltunk a földre rajzolt “iskolázáskor” és ruhaszárító kötéllel. Kislányok “babakonyhá­ jában” Kakas- és Schmollpasztás dobozok voltak az edények, a nagyobbak szabadide­ jükben leginkább labdáztak. Ősszel a kivájt tökből, a beléállított égő gyertyával halálfejet készítettünk. Kardnak megfelelt egy fűzfa­ vessző, lónak a seprűnyél. Nem volt azonban ártatlan játék az a háborúsdi, melyet az amá­ liai és albertaknai gyerekek vívtak a két tele­ pet elválasztó hegyen “sújtóval”, kővel, csúz­ lival, parittyával. Szinte naponta hangzott el a harci kihívás: “Gyertek ki bénasiak, gyertek ki etesiek!” - Csatározások helyett én otthon tájképeket festegettem. Az 1920-as évek közepén-végén nyáridő­ ben vasárnap délutáni szórakozásként néztük miként bicikliztek az altiszti sor útján a csen­ dőrök. (Csak nekik volt még kerékpárjuk.) Nagy esemény volt 1931-ben számunkra Al­ bert Akna “temetése”, valamint az Amália Akna “nagykéményének” ledöntése. Szerettük az erdőt járni. Szedtünk szamó­ cát, gombát, csipkét, vadkörtét, galagonyát, borzagot, szedret, kökényt, makkot. Minden évben nagyon vártuk a május elsejét, bár mi fiatalok nemigen fogtuk fel annak mozgalmi jellegét: Amália telepről félúton Felszőszánas puszta felé napsütötte domboldalán tölgy, a másik oldalán bükkfákkal övezett völgyben ilyenkor lombokkal díszített sátrakban árulták a csapolt sört, mérték a bányakaszinói bort. Sült a szalonna, lókolbász, sertésoldalas. Tán­ colni cigányzenére lehetett késő estig. Telepünk szórakozás és a kulturális élet tekintetében viszonylag zárt világot jelentett. Az őszi-tavaszi sáros és a téli fagyos-havas időkben nem szívesen mozdultunk ki. Kivé­ telt a heti kétszeri mozizás jelentett Zagyva­ pálfalván a bányatelepi moziban, ahová in­ gyen utazhattunk a helyi “villamoson”. Ez időkben láttuk a Három sárkány, Mai lányok, Iglói diákok, Bob herceg, Ida regénye, Férjet keresek, János vitéz, Királyok királya. Ben Húr és a Tarzan filmeket. Farsang idején végigbolondozták a telepet a maskarák bohócnak, madárijesztőnek, dró­ tostótnak, kéregetőnek öltözve, ősszel a szü­ reti felvonulás, szüreti bál jelentette a látvá­ nyosságot. A bált - mi úgy hívtuk, hogy mu­ latság - nyáron a kaszinókertben télen az ol­ vasókör nagytermében rendezték, ahová az eladó lányok mindig illő kísérettel mentek el. Ugyancsak a húszas években gyakran sze­ repeltek négy-hat fős színtársulatok a telepen. Általában egy hétig tartózkodtak ott - gyer­ mektelen házaspároknál, özvegyeknél “hál­ tak” meg, tiszteletjeggyel fizettek, és az ol­ vasókörben tartották előadásaikat. Később mi fiatalok is játszottunk már színdarabokat, me­ lyeket az itteni tanítók rendeztek meg. A főleg népszínművekhez szükséges ruházatot a fal­ vakból, részben pedig a kölcsönzőkből sze­ reztük be. Amennyire szerettünk szerepelni, annyira nyűgnek tartottuk a vasárnap délelőt­ tönkénti kötelező leventésdit, alaki kiképzé­ sével, fapuskás fegyverfogásaival, menetgya­ korlataival. A telepnek ezidőben ETK néven már volt futballcsapata is: pályáját, öltözőjét a bányatársulat alakította ki. A gyakran sze­ replő harminc fős férfi dalárdájának karmes­ terei a helyi tanítók voltak. Az akkori országgyűlési képviselőválasz­ tási “hadjáratokból” a mi falunk, telepünk sem maradhatott ki. Az 1930-as években báró Orosdy Fülöpné, Sztranyavszky Sándor, Knob Sándor és Krudy Ferenc neveit ol­ vashattuk a plakátokon. A válaszás előtti 305 �palócföld 91/3 hetekben a jelöltek - gyakran feleségük kísé­ retében - járták a vidéket, ismerkedtek, paro­ láztak, mondták mondókájukat, csapoltatták a söröshordókat, a feleségek meg fejkendőket osztogattak... Sok pénz kellhetett ehhez a hadjárathoz is. Minden képviselőjelöltnek megvoltak a maga kortesei, akik nem eléged­ tek meg azzal, hogy a minél több szavazat érdekében jelöltjeiket dicsérjék, hanem kímé­ letlenül pocskondiázták az ellenjelöltet is. Knob Sándor (politikus, a Gyáriparosok Or­ szágos Szövetségének titkára, NEP - Nemzeti Egység Pártja - képviselőjelölt) kortesének rövid volt a harci felhívása: “Sag éljen Kob, majd lesz job...” Az alsótelepiek rigmusait az ottani iskolás gyerekek is fújták már Krudy Ferenc (volt főispán, politikus - ugyancsak NEP jelölt - a parlamenti agrárblokk egyik vezetője ellen: “Krudy Ferenc sánta lába nem illik az országházba...” Az iskoláskorból kinövő - kamasz, majd legénykorba lépő - telepi fiatalságra az ösz­ szetartás, egymás megbecsülése volt a jellem­ ző. (Kivételt képezett három-négy “gari le­ gény”, akik beképzeltségük, gőgösségük ré­ vén inkább közutálatnak, mint csodálatnak “örvendtek”.) Felnőtt korukban is tegeződtek, egymást bizalmasan pajtásnak, hékásnak, bo­ dinak, öcskösnek, druszának - vagy becene­ vükön Bobonak, Dodonak, Jankonak, Posel­ nak, Vezonak, Csitának illetve Pancinak, Csu­ linak, Marcsunak, Pavlának, stb. szólították. Számukra az idegen: ipse, hapsi, manusz, szi­ var, pasas volt. A legtöbb szülő tiltotta gyerekét a korai dohányzástól - nem sok eredménnyel, mert a családfők nagy része nem járt elől jó példá­ val: dohányzott, pipázott, bagózott. Rákapott hát a gyerek is, hamar megtanulta a cigaretta­ sodrást, vagy “lőtte” - elkérte - pajtásától a csikket. Bálakban, lakodalmakban azonban már illett töltött cigarettával kínálni egymást. Tájékozódás - és bizonyos fokig művelő­ dés - tekintetében jelentős szerepe volt az 306 Amália telepi férfi fodrászműhelynek. A mes­ ter - a sokgyermekes Kláben Jenő - széles látókörű, művelt ember volt. Sok mindenről lehetett vele elbeszélgetni, több napi- és heti­ lapot járatott. Mindennapi és legfőbb szóra­ kozásunkat azonban az Olvasókör jelentette. Ennek nagyterme színielőadások és táncmu­ latságok rendezésére is alkalmas, szépen be­ rendezett, volt billiárdasztallal, körben szé­ kekkel, nagyméretű falitükörrel és az idő mú­ lását félóránként jelző mély zengésű órával. Bennem maradandó emléket hagyott két szí­ nes nyomat: Petőfi halála a csatatéren és Kos­ suth Lajos búcsúja a hazától. Ez utóbbi kép alatti szövegre ma is emlékszem: “Kifejezhe­ tetlen érzelemvihar dúlta lelkemet, midőn a Világosi fegyverletétel hontalanná tett. Nincs szó, mely kifejezést adhatna mérhetetlen bá­ namtomnak és keserűségemnek. Leborultam hazám földjére, zokogva nyomtam reá a haza­ fiui szeretet búcsúcsókját: még egy lépés és úgy valék, mint tört hajó roncsa, melyet kidob a szélvész a homokra a sivatagon...” A családokhoz leginkább a Friss Újság, a Bányamunkás, a Mátyás Diák jutott el és nagy keletje volt a ponyvaregényeknek (Var­ só hóhéra, Rózsa Sándor, Rinaldó Rinaldini) is. Az Olvasókörbe a Pesti Hírlap és a Tolnai Világlapja járt. “Philips” gyártmányú rádiót hallgathattunk, itt lehetett sakkozni, malmoz­ ni, dominózni. Az olvasószoba volt egyben a könyvtár is, abban az időben hozzávetőleg 800-1000 kötetnyi könyvvel. Jókai Mór, Mik­ száth Kálmán, Móricz Zsigmond, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Makkay Sándor, Ta­ béry Géza, Rákosi Viktor, Somogyvári Gyula, Markovits Rodion, Surányi Miklós kötetein kívül kölcsönözhetők voltak Zola, Gorkij, Maupassant, H.G. Wels, Verne művei is. Hosszú ideig Pavlenkó Lipót volt a könyv­ táros, s mint a fentiekből kiderül, nagy barátja volt az irodalomnak, a ponyvaregények után így ismerkedhettünk meg a klasszikus ma­ gyar- és világirodalommal is. �Az olvasókör tagja tizennyolc éves korá­ ban az lehetett, akit két régi tag ajánlott felvé­ telre. Okát nem tudom, de nőtagja nem volt a körnek. Vezetője pedig az iskolaigazgató volt. Fűtésről, takarításról a megbízott “körgazda” gondoskodott. A bányakaszinó és a kör közöt­ ti udvart és kerthelyiséget - a nyári táncmu­ latságok színhelyét - ilyen alkalmakra színes lampionokkal díszítették. A tekepálya (a “gublizó”) a felnőtteknek szórakozást, a bá­ bukat állítgató gyerekeknek pedig pár filléres “keresetet” jelentett. Szóltam már arról, hogy a magyar iroda­ lomban a második világháború előtti évek, évtizedek bányászéletének ábrázolása eléggé egysíkú volt. Főként a lélekölő munkát, a nél­ külözést, sztrájkokat, a letűnt hatalom ember­ telenségét, zsarnokságát hangsúlyozták az is­ kolák számára írott történelemkönyvek is. Milyen volt hát valójában a bányászok élete? Megélés és megítélés kérdése ez. Más­ ként látta - látja emlékeiben is - az, aki gyer­ mek- és ifjúkorát bányatelepen, bányászcsa­ ládban élte át, és másként, aki - politikai okokból is indíttatva - annak sivárságát, ne­ hézségeit, nyomorúságát hangsúlyozza, le­ egyszerűsítve azt a jó, (a bányász) és a rossz (a hatalom) párharcára. Nem hagyhatók azon­ ban figyelmen kívül az akkori körülmények sem. Mások voltak a lehetőségek és mások szerényebbek - az igények is. Egy-egy ház­ tartásban nagy segítséget jelentett a bérelt családtagok által megművelt - földek és a konyhakertek termése, a disznóhizlalás, kisál­ lattartás, a házi befőzések, a háziasszony lele­ ményessége, az egyszerű, laktató ételek ké­ szítése. Olcsóbbá tette a nők ruházkodását az otthoni szabás-varrás. Voltak sok gyerekes családanyák, akik “bérmosást” vállaltak má­ soknál, nagyobb lányaik pedig az “uraknál” (mérnökök, tisztviselők, tanítók, kereskedők) szolgálva egészítették ki a háztartás jövedel­ mét. Családi keresetkiegészítő lehetőség a pa­ lahányói hulladékszén gyűjtése és eladása volt. Művelődési, szórakozási igények kielégí­ tése távol állt ugyan a városi lehetőségektől, de jóval több volt az átlagfalusiakénál. A bá­ nyatelepi elemi iskolák jó elméleti alapot biz­ tosítottak a felnövekvő fiatalság életre való felkészítésére. Az olvasókör, mint kis kultúrcentrum, a színjátszás, a dalárda, az együttművelődés és szórakozás jó közösségi szelle­ met alakított ki a fiatalságban: s ez a fiatalság tudott örülni az apró örömöknek is. Visszaemlékezésemben érintettem Albert Akna (mint bánya) temetését 1931-ben. Ma, ha nem is temetésre, de a bányák bezárására Nógrádban is sor kerül. Sok bánya és jóné­ hány bányatelep is megszűnt már, jobbik eset­ ben ez utóbbiak átalakultak, “belenőttek” a nagyobb helységeke, városokba, kis közössé­ gekként már csak az emlékekben élnek to­ vább. Etes Amália Akna - mint bányatelep 1920-1940 év közötti életének mindennapjai­ nak megörökítésével tartoztam azok emléké­ nek, akik a mai 60-70 éveseket szülték, taní­ tották, keservesen felnevelték és emberré fa­ ragták. Vége Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett, a bányászok mindennapjaira visszaemlékező értékes szociográfikus írása I. részében idézett Mocsáry Antal Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című munkájának megjelenési éve helyesen: 1826 (A szerk) 307 �palócföld 91/3 l.sz. melléklet A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény-Társulat elemi népiskoláinak HÁZIRENDJE a növendékek számára. 1. Minden tanuló köteles a tanítási napo­ kon a kijelölt időben megmosakodva, megfésülködve, tisztaruhában és a szükséges tan­ könyvekkel ellátva az iskolában pontosan megjelenni. 2. A tanulók az iskola épületben való belé­ pésükkor letisztítják a ruhájukat és lábbelijü­ ket a portól, sártól és esetleges hótól. 3. A tanterembe lépéskor minden tanuló illedelmesen köszön, ruháit tanszereit rendes helyére rakja és csendesen elfoglalja helyét, melyet tanítója engedelme nélkül elhagynia nem szabad. 4. A tanteremben, a folyosón, és az iskola bármely helyiségében mindenki illedelmesen viselkedik, lárma, szaladgálás szigorúan ti­ los. 5. Csereberélni, adni-venni, nyerészkedni, illetlenül beszélni, csúfolódni, dohányozni úgy az iskola épületében, mint azon kívül szi­ gorúan tilos. 6. Az iskolaépületben, vagy annak környé­ kén köteles minden tanuló a tisztaságra ügyelni, az iskola-bútorokat, tanszereket és az iskolaépület falait, úgyszintén tanulótársai ruháit és taneszközeit minden rongálástól megkímélni. A kárt okozó gyermek a kárt megtéríteni köteles. 7. A tankönyvek és egyéb taneszközön kí­ vül más tárgyat az iskolába hozni nem szabad. 10 órai uzsonnát szabad hozni, de annak hul­ ladékait az erre a célra szolgáló helyre kell tenni. 8. Talált tárgyakat nem szabad megtarta­ ni, azokat át kell adni az osztálytanítónak. 9. Minden tanítási óra után a tanulók csendben és rendben kimennek az udvarra és ott a szünetet tisztességes játékkal töltik el. 10. Az iskolaépületet csak az illető osztály­ 308 tanító engedelmével szabad elhagyni. Salgótarján, 1921. április hó 16. A tantestület Láttam: Roth s.k. Az értesítő könyvecskében (értesítőben) hasz­ nált érdemjegyek fokozata: a/ a magaviseletnél: 1 = dicséretes, 2 = jó, 3 = tűrhető, b/ a szorgalomnál: 1 = dicséretes, 2 = változó, 3 = hanyag, c/ az előmenetelnél: 1 = kitűnő, 2 = jeles, 3 = jó, 4 = elégséges, 5 = elégtelen. Osztályonként tanított tantárgyak: I. (első): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, beszéd és értelemgyakorlat, számtan, ének, testgyakorlás. II. (második): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás, nyelvtan, fogalmazás, beszéd és értelemgyakorlat, számtan, rajz, ének, kéz­ ügyesség, testgyakorlás. III. (harmadik): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás, nyelvtan, számtan, termé­ szetrajz és gazdaságtan, rajz, női kézimunka, kézügyesség, ének, testgyakorlás. I V (negyedik): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás, fogalmazás, beszéd és érte­ lemgyakorlat, földrajz, számtan, termé­ szetrajz- és gazdaságtan, rajz, női kézimunka, kézügyesség, ének, testgyakorlás. V (ötödik): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás és nyelvtan, fogalmazás, föld­ rajz, történelem, polgári jogok és köteles­ ségek, számtan, mértan, természetrajz és gaz­ daságtan, természettan, vegytan, egészségtan, rajz, női kézimunka, kézügyesség, ének, testgyakorlás. VI (hatodik): ugyanazok mint az ötödik­ ben. �2. sz. melléklet Összeállítás A Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársaság, valamint az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat RT. tulajdonát képező, 1860-1960 között megművelt s azóta nagyrészt megszüntetett kisebb-nagyobb bányáiról a Nógrádi Szénbányászati Tröszt irattára, valamint Gyurtyánosi adattárának dokumentumai alapján. Zagyvai terület Inászón, Zagyván: Anna táró Aranyosi lejtős Csengő lejtős Gusztáv táró Ferenc akna Ferenc lejtős Kakas táró Kerekbükk ereszke Kerekbükk táró Lajos lejtős Lajos táró László táró Margit táró Nándor táró Ó-László táró Ó-Mária táró Rezső táró Rudolf bánya Székvölgyi táró Szőlővessző ereszke Zichy akna Salgótarjánban: Emma akna Forgács lejtős Forgách akna Gyurtyánosi lejtős József akna József lejtős József táró Jakab táró Károly akna Király táró Somlyó bánya Teréz táró Ó-akna Új akna Zweier akna Zagyvapálfalvai kerület: Albert akna Alsópálfalvai táró Amália akna Antal akna Ágoston táró Etes lejtős Frigyes akna Jenő akna Karancs lejtős Kazárvölgyi táró Kisfaludi bánya Kotyházai lejtős Kőkút lejtős Margit bánya Marokházi lejtős Rau akna Ságujfalui lejtős Újlak lejtős Baglyasi kerület András akna András lejtakna Baglyasi ereszke Béna akna Emánuel akna Géza táró Gusztáv akna Ibolyás táró István táró János táró Katalin akna Katalin táró Sára akna Szénás akna Új táró Nemti, Mátraszele, Mátranovák Auguszta akna Ferenc akna Gergely akna Gusztáv tárók György akna Gyula akna Ilona bánya Istenáldás táró János akna József akna Király táró Kutfői lejtős Ortvány akna A részvénytársaság által kiépített (s köz­ ben megszűnt, lebontott, illetve még ma is meglévő) bányatelepek: Mátranovák Albert akna Mizserfa Amália akna Nemti András akna Chorin telep Rau akna Salgótarján b.t. Etes-alsótelep Forgács telep Somlyóbánya Gusztáv akna Székvölgy Zagyvapálfalva b.t. Gyula akna Jenőakna Ilona bánya Józsefi Inászó Károlyi Jánosakna Katalin-telep Kazár-telep Zagvaróna Kányás Ujakna Kotyháza 309 �palócföld 91/3 Javaslat a Madách-kultusz ápolására Elvek és eszközök I. Nem kétséges - és vélhetően senki által nem is kérdőjelezhető meg - az az alapelv, hogy szellemi értékeink között, gondolkodá­ sunk körében, s hangsúlyozottan éppen itt Nógrád megyében, Madách Imre emberi és művészi hagyatéka meghatározó jelentőségű. A Nógrádból kisugárzó - s reméljük ez a mi­ nősítés ma már nem hat túlzásnak - Madáchkultusz fő jellemzője, összetevője a tisztele­ ten, tisztelgésen túl (a “cultus” fogalom ere­ deti jelentéséhez hűen) a cselekvő, tevékeny részvétel: a Madách-i örökség ápolása, műve­ lése, gondozása volt. A tárgyilagos, az utolsó 25 évre visszatekintő elemzés szerint: “A me­ gye szellemi élete több vonatkozásban is ki­ sérleti terep, műhely volt egy szerves fejlődé­ sű, alulról építkező kultusz javára” (Dr. Keré­ nyi Ferenc). Ebben a vonatkozásban, a sokszor kisérle­ tező cselekvési folyamatban a Madách-díj­ nak, a pályázatok rendszerének, s az ünnepsé­ gek alkalmainak mindig is kiemelkedő jelen­ tőségű szerep jutott. - De hogyan lehetne ezt az eszközrendszert még hatékonyabban mű­ ködtetni? - Érdemes erre a kérdésre is a Ma­ dách-i életműhöz fordulva keresni a választ, onnan nyerve a további eligazító elveket, mert a Madách-kultusz, a hagyományápolás kérdéseiben eligazító erejűek a Madáchi élet­ mű elvi tanulságai: - az alkotó, eredeti terem­ 310 tő szellemiség ereje, a magyarság sorskérdé­ seihez való kapcsolódás igénye, és az egyete­ messég, az európai távlatú gondolkodás szük­ sége. A fenti elvekből következően: - A Madách-díjnak szakmai, alkotói (szel­ lemi) díjnak kell lennie, folyamatos alkotóte­ vékenység elismeréséért. Továbbá a pályázati rendszer működtetésével szerves részévé kell válnia a magyar szellemi élet folyamatának, és a mai magyar irodalom élő áramának. Vé­ gül pedig az európai távlatú gondolkodás igé­ nye - éppen itt Nógrádban - elsődlegesen a szlovákiai (magyar és szlovák nyelvű) iroda­ lommal való eleven kontextusában kellene megnyilvánulnia. S hogy mindezek ne csak elvi jellegű megfontolások maradjanak, szükségesnek látszik ez alkalommal közelebbről is meg­ vizsgálni: a Madách hagyományápolás kérdé­ seit, valamint az ünnepségek helyének, a helység kiválasztásának problémáját, a mű­ ködtetés feltételeit. II. 1. A Madách-i hagyományápolás javasla­ tunk szerint folyamatos, egységes rend­ szerként működjék majd, melynek kiemelke­ dő nyitó “rendezvénye”: a januári Madáchünnepség, záró “eseménye”: az októberi Iro­ dalmi Napnak kellene lennie. Ezek szerint �januárban ünnepi keretek között hangsúlyo­ sabb a szakmai alkotó tevékenység cent­ rumba állítása, októberben pedig a populári­ sabb jellegű, szélesebb körű kultúra közvetí­ tés legyen az elsődleges cél. A tevékenység alapját képező intézmé­ nyek, szakemberek köre (Palócföld Szer­ kesztősége, Madách Könyvtár, Múzeumi Szervezet, Magyar Irodalomtörténeti Társa­ ság Nógrádi Tagozata) tovább bővítendő len­ ne a sztregovai Madách Múzeum mellett a Madách Kiadó és a Magyar Területi Színház­ zal is. Hasonlóképpen az irodalomtudomány, a kortárs irodalom, a történettudomány és a színház területéről is országos szaktekinté­ lyek bevonása lenne ajánlatos. 2. A működtetés elemi feltételének egy szakmai kuratórium megalakulását látnánk szükségesnek. E kuratóriumot a megyei köz­ gyűlés hívja majd létre, dönt összetételéről, feladatairól, és elkülönítve biztosítja működé­ sének anyagi feltételeit. Az anyagi támogatásra három mód kínál­ koznék: A. Évenkénti finanszírozással: a költség összege minimum 1 mill. Ft. B. Közületek és magánszemélyek számára is nyitott alapítvány létrehozása, amely összeg éves kamatai tartósan biztosítanák a rendezvény lebonyolítását. Az alapít­ vány összege: minimum 5 mill. Ft. C. A szlovákiai partner anyagi hozzájárulása. A kuratórium feladatai: - legáltalánosabban a Madách-kultusz egé­ szének szervezése, alakítása, lényegében pedig társadalmi önirányítása, - a pályázatok kiírása és elbírálása, - a pályadíjak odaítélése, - döntés - a fenti szakmai elvek érvényesíté­ sével - a Madách-díjról. 3. A Madách-ünnepség évenkénti váltako­ zó helyszínét a kuratórium határozza meg. Ja­ vaslatunk szerint Csesztve, illetve Sztregova helységekben. Csesztvén Magyarország egyetlen Ma­ dách Emlékmúzeumának épülete, a körterem­ mel, a pinceklubbal alkalmas e feladat ellátá­ sára. Sőt kialakulhatna - hisz az itt megfordu­ ló alkotók megismernék a vendégszobákat is -, hogy a Múzeum épülete írói alkotóházként is funkcionáljon. A sztregovai felújított Madách-kastély (és a majdani állandó kiállítás) közgondolkodá­ sunkba, irodalmi életünkbe természetes mó­ don épülne be. A kuratóriumot 1991. szeptember 1-ig lét­ re kell hozni, hogy az 1992-es Madách-ün­ nepséget már a kuratórium szervezhesse. Palócföld Szerkesztőség Múzeumok Igazgatósága Irodalomtörténeti Társaság Nógrádi Tagozata Salgótarján, 1991 májusa A kuratórium tagjai: - a díj alapító képviselete, - a Madách hagyományápolás bázisát képző intézmények szakemberei (Szlovákiából is) - külső szakértők (irodalomtöténész, Madách-kutató, író, stb.). A kuratórium elnökének a magyar szel­ lemi élet kiemelkedő képviselőjének kell len­ nie. 311 �palócföld 91/3 Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közér­ dekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, an­ nak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet be­ nyújtani a PALÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt boríték­ ban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány kategóriában I. díj: 20 000Ft II. díj: 15 000Ft III. díj: 10 000Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 20 000Ft II. díj: 15 000Ft III. díj: 10 000Ft 312 Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket kü­ lön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PALÓCFÖLD folyó­ irat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri ál­ tal közlésre javasolt kéziratok sorsáért válla­ lunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az Alapítvány célja többek között a PA­ LÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunká­ jának fenntartása és gazdagítása, díjak és pá­ lyázatok alapítása és kiírása, valamint a törté­ nelmi Nógrád megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, stb.) művelődéstörténeti ha­ gyományainak, a szlovákiai magyar nemzeti­ ségű alkotók és a lakosság kultúrális feltétele­ inek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amely­ ről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvá­ nosan is elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint ked­ vezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafusa szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapít­ ványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámla számunk: 5062-7. A szászhalombattai Magyar Szénhidro­ génipari Kutató-Fejlesztő Intézet az elmúlt hónapban folyósított anyagi támogatását köszönettel vette a Palóc Kultúra Alapít­ vány. 313 �palócföld 91/3 Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-367, 32-11-760 314 �M ED IT RAVEL KFT. azonnali belépéssel felvesz gyakorlattal rendelkező üzletkötőket. Vállalkozói igazolvány szükséges. Jelentkezni lehet: Kecskemét, Klapka u. 9-11.I. e. 124. Telefon 76/21-079, telex: 26-236 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f754ea10496566fce44236c685e03046.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika