https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/95ca20d3c5c1882890ac40e374088d2c.pdf 579cc96d816fb1e837a746e3f3a07215 PDF Text Text XXV.évfolyam március - április �A szerkesztőség KORTÁRSAINK című hagyományos irodalmi estjének legutóbbi vendége NAGY PÁL, a Párizsban megjelenő MAGYAR MŰHELY főszerkesztője volt. A költő, író Korill Ferenctől, Nórád megye Közgyűlésének Elnökétől ez alkalommal vette át az 1990. évi Madách-díjat. (Fotó: Gyurián Tibor) �paló c fö ld 9 1 /2 . Kedves Barátaim! M a a b b a n a z a l a p h e l y z e t b e n é r z e m m a g a m , a m it a m i t o l ó g i a , a m e s e a ″t é k o z - . l ó f i ú h a z a té r é s e " c í m s z ó a l a t t t a r t s z á m o n , s a m e ly h e z e g y m á s ik a r c h e típ u s k é ­ p e i s t á r s u l : a b o l y g ó , a b o ly o n g ó , a h o s s z ú é v e k i g t á v o l l é v ő e m b e r k é p e . H a r m in c ö t é v v e l e z e l ő t t , 1 9 5 6 n o v e m b e r v é g é n m e n te m e l M a g y a r o r s z á g r ó l ; S a l ­ g ó t a r j á n b ó l p e d i g k é t é v v e l k o r á b b a n , 1 9 5 4 - b e n . K ö z e l n é g y é v t i z e d e n em é l e k t e ­ h á t e b b e n a v á r o s b a n , s e z a l a t t a z i d ő a l a t t m in d ö s z e h á r o m s z o r v a g y n é g y s z e r j á r t a m it t : t í z é v e n t e e g y s z e r . H a r m in c ö t é v e n k e r e s z t ü l S a l g ó t a r j á n c s a k e g y a d a t v o l t a z é l e t r a j z o m b a n , e g y c s o n k á n l e ír t s z ó p a p ír j a im b a n −a f r a n c i á k é k e z e t n é l ­ k ü l i s c s a k n a g y e r ő f e s z í t é s á r á n t u d j á k le ír n i v á r o s u n k n e v é t. M i k ö z ö m v a n te h á t S a l g ó t a r j á n h o z , N ó g r á d m e g y é h e z , a z o n a v é le tle n e n tú l, h o g y itt s z ü le tte m ? - H o g y e r r e a k é r d é s r e m a g a m n a k é s ö n ö k n ek v a l a m if é le b i ­ z o n y t a l a n v á l a s z t a d h a s s a k , n é h á n y s z ó t k e l l m o n d a n o m a r r ó l a z id ő r ő l , a m it e b ­ ben a v á r o s b a n tö ltö tte m . S z ilá g y s á g i e r e d e tű n a g y a p á m e lő b b v á s á r o z ó k a la p o s m e s te r , m a jd jó m ó d ú k e r e s ­ k e d ő v o lt D e b re c e n b e n , a s z á z a d e le jé n . K ile n c g y e rm e k é t tis z te s s é g g e l f e ln e v e lt e ; k e r e s k e d e l m i i s k o l á b a j á r a t t a ő k e t, m a j d m in d e n k e r e s k e d ő h a jla m ú f i á n a k ü z l e t e t n y ito t t M a g y a r o r s z á g k ü lö n b ö z ő v á r o s a i b a n . Í g y k e r ü lt a p á m , 1 9 3 3 - b a n , a r o h a m o ­ s a n f e j l ő d ő S a l g ó t a r j á n b a . F é r f i d i v a t á r ú ü z le t é r e a z id ő s e b b e k b iz o n y á r a m é g e m ­ lé k e z n e k ; c s a l á d i h á z u n k i s á l l m é g a F ü l e k i u tc á b a n , m e ly e t a h á b o r ú u tá n s o ­ k á i g V ö r ö s h a d s e r e g u tc á n a k h ív ta k . In n e n j á r t a m a z a c é l g y á r i ú ti á l t a l á n o s i s k o l á b a , m a j d a M a d á c h G im n á z iu m b a , a h o l 1 9 5 3 - b a n é r e t t s é g i z t e m . D e j ó l is m e r te m a v á ­ r o s ″m á s ik " v é g é t is : a z S B T C to r n a te r m é b e n s z e r to r n á z tu n k : a z a g y v a p á l f a l v a i á l ­ l o m á s f ő n ö k f i a , G e r e l y e s E n d r e v o l t a k k o r ib a n a z e g y ik l e g j o b b b a r á to m , é s a z Ü v e g g y á r n á l l a k o t t a z a k e d v e s lá n y , a k in e k t i z e n n y o lc é v e s e n u d v a r o lt a m ... S a l g ó t a r j á n b a n t ö l t ö t t e m te h á t g y e r e k k o r o m a t é s i f j ú s á g o m j ó n é h á n y e s z t e n d e j é t , ö s s z e s e n h ú s z é v e t , a z o k a t a z é v e k e t, a m e ly e k b e n - e z t F r e u d é s m á s o k m e g g y ő ­ z ő e n b i z o n y í t j á k - a l e g f o g é k o n y a b b a z e m b e r , a m ik o r n e m c s a k t e s t e f e j l ő d i k , a l a ­ k u l, e r ő s ö d i k , h a n e m g o n d o l k o d á s m ó d j a é s j e l l e m e is . H u s z o n k é t é v e s k o r o m ó ta é l e k P á r i z s b a n ; 5 6 é v e m b ő l a n a g y o b b ik ta p a s z ta la ta if o r m á lta k f e l n ő ttf é r f iv é . r é s z t, en n ek a z id ő n e k a z é lm é n y e i é s H á r o m s z í n h e l y e v o l t e d d i g i é le te m n e k : a z e l s ő S a l g ó t a r j á n é s k ö r n y é k e ; a m á ­ s o d ik E g e r , a h o l c s a k k é t é v e t t ö l t ö t t e m , d e a h o l á t é l t e m a z 1 9 5 6 - o s f o r r a d a l m a t ; a h a r m a d ik p e d i g P á r i z s . 109 �Nagy Pál F e l e j t h e t e t l e n f i a t a l k o r i e m lé k e k f űz n e k S a l g ó t a r j á n h o z : tö b b é - k e v é s b é s z o r g o s t a n u l á s é s k i t a r t ó a n űz ö t t s p o r t , s z e r e l m e k , k i r á n d u l á s o k a K a r a n c s r a é s B ü k k s z é k ­ r e , a z e l s ő m á j u s f a - á l l í t á s , a z e l s ő b a r á t s á g o k . A lm o m b a n n é h a m a i s a P i p i s e n v a ­ g y o k , v a g y a s a l g ó i v á r b a n , v a g y é p p e n r ö p la b d á z u n k a g im n á z iu m u d v a r á n . I t t é r te k a z e l s ő c s a l ó d á s o k is , i t t v o l t a m s ú l y o s b e te g , i t t k a p ta m a z e l s ő s e b e k e t. G y e r e k k o r o m b a n á t é l t e m a h á b o r ú , a m e n e k ü lé s h ó n a p j a i t , é v e i t, s e g y r ö v i d , r e ­ m é n y te l i p e r i ó d u s u tá n , a m e l y e t a tö r té n e le m m a ″k o a l í c i ó s id ő k " - n e k n e v e z , i t t é l ­ te m á t a p á r t d i k t a t ú r a l e g s ö t é t e b é v e i t, a R á k o s i- k o r s z a k o t. "″N e b ü n te s d a z a p á k v é t k e i t a f i a k b a n " - t a n í t j a é v e z r e d e s b ö l c s e s s é g g e l a b i b ­ l i a . A h ib á t a h a ta lm o n l é v ő k , s a j n o s , m in d ig e l k ö v e t i k . A n é l k ü l, h o g y a b i z o ­ n y ítá s r a id ő t h a g y o tt v o ln a , a b e r e n d e z k e d ő e g y p á r tr e n d s z e r a z e ls ő p i l l a n a t t ó l k e z d ­ v e e l le n s é g é n e k t e k i n t e t t é s ú g y i s k e z e lt : m á r a g im n á z iu m e ls ő o s z tá ly á b a sem v e t t e k f e l , m in t a v o l t n y i l a s p á r t i , h o r th y s ta k a t o n a t i s z t f i á t . A p á m a k o r a i é v e k ­ b e n v a l ó b a n t a g j a v o l t a n y i l a s p á r t n a k , a h á b o r ú é v e ib e n a z o n b a n - ü g y e s e n l a ­ p u l ó t é n y l e g e s t i s z t e k h e l y e t t - s z i n t e e g y f o l y t á b a n a f r o n t o n v o l t , m in t t a r t a l é k o s t i s z t , e g é s z e n 1 9 4 4 ő s z é i g . 1 9 4 4 - b e n t í z é v e s v o l t a m . N e m b e s z é lh e t te m v e l e s o h a a r r ó l , m ié r t l é p e t t b e a n y i l a s p á r t b a , s m ié r t t a r t o t t k i k a t o n á i v a l a z u t o l s ó p i l ­ la n a tig , a tö b b s z ö r ö s o r o s z tú le r ő v e l szem b en . V á la s z tá s a ié r t a p á m s ú ly o s á r a t f i z e ­ t e t t . 1 9 4 4 o k tó b e r é b e n D u n a f ö l d v á r o n , a f r o n t o n h a l t m e g . A z v e s s e r á a z e l s ő k ö v e t , a k i e z e k b e n , v a g y a k é s ő b b i é v e k b e n m a g a n em t é v e d e t t . G y a n íto m , h o g y e r ő s s z o c i á l i s é r z é k e v i t t e a m u n k á s p á r tk é n t in d u l ó n y i l a s k e r e s z t e s p á r t b a . M in t h a ­ l á l a u tá n k i d e r ü l t , 8 0 . 0 0 0 p e n g ő k i n t l é v ő s é g e v o l t ; tö b b tí z e z e r p e n g ő t h i t e l e z e t t f ő ­ k é n t m u n k á s e m b e r e k n e k , a k ik k ö z ü l s o k a n ö n s z á n tu k b ó l é v e k i g t ö r l e s z t e t t é k a d ó s s á ­ g u k a t ö z v e g y a n y á m n a k , a k i a k k o r ib a n ta k a r í tó n ő v o l t e g y h e n te s ü z le tb e n , s é h b é r ­ b ő l t a r t o t t a e l h á r o m k is k o r ú g y e r e k é t. A n y i l a s h a t a l o m á t v é t e l i d e j é n a p á m m á r n em é l t. A m i p e d i g h a d i t e t t e i t i l l e t i : b o t c s i n á l t a k a t o n a t i s z t v o l t . M in t a z id ő s e b b e k e m lé k e z h e tn e k r á : a H o r t h y - r e n d ­ s z e r b e n m in d e n é r e t t s é g i z e t t e m b e r a u to m a tik u s a n k a r p a s z o m á n y o s , t a r t a l é k o s t i s z t le tt. É n m in d e z e k e l l e n é r e b a l o l d a l i g o n d o l k o z á s é f i a t a l e m b e r k é n t é s é l t a n u l ó k é n t é l ­ te m á t a R á k o s i - k o r s z a k r a e s ő k ö z é p i s k o l á s é v e k e t. N a g y o n ig y e k e z te m , h o g y n é ­ h á n y t i s z t e s s é g e s , b á t o r e m b e r n e k - B á c s k a y i g a z g a t ó ú rn a k , M a r t o n K á l m á n ta n á r ú r n a k , H e r o l d L á s z l ó t a n á r ú r n a k - m e g h á l á l j a m , h o g y a M a d á c h G im n á z iu m b a n ( a s á r o s p a t a k i r e f o r m á t u s g im n á z iu m b a n t ö l t ö t t e g y i s k o l a é v u tá n ) v é g ü l i s f e l v e t ­ te k , é s e n g e m is , m in t a n n y i m á s o s z t á l y t á r s a m a t , a b e h ó d o l á s t ó l , a h e l y r e h o z h a ­ t a t l a n t é v e d é s e k t ő l m e g ó v t a k . A ″s p o r t o l ó b r ig á d " t a g j a k é n t m é g S z t á l i n v á r o s t i s é p í ­ t e tte m , a h o l m a j d n e m s i k e r ü l t te lje s íte n ü n k a n o r m á t... H i t t e m te h á t a s z o c i a l i z m u s ­ b a n , v a g y l e g a l á b b i s a n n a k e s z m é ib e n , m e g f o r m á l t v á l t o z a t á b a n , u g y a n a k k o r - s m a m á r e z i s n y u g o d ta n e l m o n d h a t ó - l e g j o b b b a r á to m m a l, a z o r o s h á z i ü v e g g y á r k é ­ s ő b b i f ő m é r n ö k é v e l, a g im n á z iu m i r e p ü l ő m o d e l l e z ö k lu b b a n tit o k b a n r ö p c é d u l á t g y á r ­ to ttu n k , ″V e s s z e n R á k o s i! " f e l i r a t t a l , s e g y é j s z a k a t e l e r a g a s z t g a t t u k a v á r o s t e k e z ­ 110 �p a ló c f ö ld 9 1 / 2 . d e t l e g e s r ö p c é d u l á k k a l . E z e k e t s z o r g o s r e n d ő r k e z e k m é g a z n a p h a jn a l b a n l e v a k a r t á k a f a l a k r ó l , d e a z Á V Ó t a l á n m é g m a i s k e r e s i a te tte s e k e t... A h a z u g s á g h á b o r í t o t t f ö l b e n n ü n k e t le g in k á b b , a v a l ó s á g é s a p r o p a g a n d a k ö ­ z ö t t t á t o n g ó s z a k a d é k . E r r e c s a k e g y s z e m é l y e s p é l d á t , v a l a m i v e l k é s ő b b r ő l. A z ö t ­ v e n e s é v e k l e g v é g é n v a g y a h a t v a n a s é v e k e l e j é n e g y v o l t g im n á z iu m i o s z t á l y t á r s ­ n ő m , a k i id ő k ö z b e n a S z a b a d N ó g r á d ú j s á g í r ó j a l e tt, e g y é r e t t s é g i t a l á l k o z ó r ó l b e ­ s z á m o l v a s a j n á l k o z o t t , h o g y s e m én , s e m a z u g y a n c s a k P á r i z s b a n é l ő , s m a ig e n f o n t o s p o z í c i ó t b e t ö l t ő b a r á to m , S z a k á l I m r e , n em v o l tu n k j e l e n . A z t á n íg y f o l y t a t ­ ta : k i tu d ja , h o l c s a v a r o g n a k , h o l n yo m o ro g n a k ők a z e lle n s é g e s k a p ita lis ta v i l á g ­ b a n , k i t u d j a , m i l e t t v e lü k . M e n n y iv e l j o b b le n n e n e k ik id e h a z a ! - A d o l o g n a k c s a k e g y s z é p s é g h i b á j a v o l t . A z ú j s á g í r ó n ő p á r n a p p a l k o r á b b a n a z u tc á n t a l á l k o ­ z o t t a n y á m m a l , a k i e l m e s é l t e n e k i, h o g y f i a P á r i z s b a n ö s z t ö n d í j a s d iá k , a S o r b o n ­ n e -o n ta n u l é s a z e g y e t e m i v á r o s b a n la k ik . A n y á m S z a k á l I m r é v e l k a p c s o l a t b a n i s h a s o n l ó j ó h ír e k k e l s z o l g á l h a t o t t . 1 9 5 3 - b a n a j e l e s r e s i k e r ü l t é r e t t s é g i u tá n a p e s t i b ö l c s é s z k a r r a j e l e n t k e z t e m . N é g y ­ s z á z j e l e n t k e z ő k ö z ü l h a t o d i k l e tte m a f e l v é t e l i v i z s g á n . S z a u d e r J ó z s e f i r o d a ­ lo m t ö r t é n é s z , v i z s g á z t a t ó m , f e l v é t e l r e é s a z a k k o r i l e g m a g a s a b b ö s z t ö n d í j r a j a v a s o l t . ( 5 6 - b a n m e g t a l á l t a m l e v e l é t a d o s s z i é m b a n .) T e r m é s z e te s e n - ″h e ly h iá n y á b a n " n em v e t t e k f e l . A k ö v e t k e z ő é v b e n i s h iá b a j e l e n t k e z t e m ; v é g ü l e g y s p o r t v o n a l o n f u t ó n a g y b á ty á m s e g í t s é g é v e l j u t o t t a m b e a z e g r i P e d a g ó g i a i F ő i s k o l á r a , a h o l 1 9 5 6 ő s z é n h a r m a d é v e s m a g y a r - t ö r t é n e l e m s z a k o s h a l l g a t ó v o l ta m . F e l e j t h e t e t l e n e k a f i a t a l k o r b o l d o g é lm é n y e i, f e l e j t h e t e t l e n e k a z o k a z i g a z s á g t a l a n ­ s á g o k , m e g a l á z t a t á s o k is , a m e ly e k e b b e n a k o r b a n é r ik a z e m b e r t. S o k k i s tü s k e s a j o g b e n n e m m a is , d e n e m é r z e k s z e m é l y e s h a r a g o t v a g y g y ű l ö l e t e t s e n k i ir á n t. É s s z e r e t e m s z ü l ő v á r o s o m a t i s : S a l g ó t a r j á n t , m e ly e t a r é g i id ő k b e n k e n y e r e tle n T a r ­ j á n n a k h ív ta k , m a j d a ″k i s M o s z k v a " r a g a d v á n y n e v e t k a p ta , 1 9 5 6 d e c e m b e r 8 - á n e g y s z e r s m in d e n k o r r a r e h a b i l i t á l t a m a g á t. O r s z á g - v i l á g e l ő t t k i n y i l v á n í t o t t a , h o g y m in d e n j e l z ő n é lk ü li, s z a b a d , ö n t u d a t o s v á r o s k é n t, d e m o k r a tik u s k e r e te k k ö z ö t t a k a r é ln i. Ö tv e n h a tb a n m in d ö s s z e n éh á n y ó r á t tö ltö tte m S a lg ó ta r já n b a n . A n y á m kérésére ö c s é m e t h o z ta m h a z a E g e r b ő l - a k i a z o t t a n i g im n á z iu m b a n ta n u l t -, h o g y a s z ü ­ l ő i h á z b a n b i z t o n s á g b a n le g y e n . Ö c s é m a z u tá n m a jd n e m o t t h a g y t a a f o g á t : d e c e m ­ b e r 8 - á n b a r á t j a , a k i v e l e g y ü t t á l l t a tö m e g b e n , a s o r t űz á l d o z a t a l e tt. M a r a d a n d ó e m lé k e im k ö z é t a r t o z i k ö t v e n h a tb ó l , h o g y a M e g y e i T a n á c s é p ü le te e l ő t t n e m z e tis z ín ű k a r s z a l a g g a l s z o l g á l a t o t t e l j e s í t ő r e n d ő r t i s z t b e n v o l t o s z t á l y t á r s a m a t is m e r te m f e l , s a n e m z e ti b i z o t t s á g tit k á r a k é n t e g y i k v o l t ta n á r o m f o g a d o t t . A z ó t a , m in t e m líte tte m , m i n d ö s s z e h á r o m s z o r - n é g y s z e r v o l t a m T a r já n b a n . M i n d i g t a l á l k o z t a m n é h á n y k e d v e s o s z t á l y t á r s a m m a l , a z o k k a l , a k ik n em á t a l o t t a k a ″d i s s z i ­ d e n s s e l" t a l á l k o z n i . A z o k a t , a k i k 5 6 u tá n i s p á r t f u n k c io n á r iu s o k , r e n d ő r t i s z t e k , k a t o ­ n a t i s z t e k m a r a d t a k , s o h a n e m l á t t a m v i s z o n t . S z e r e z te m a z o n b a n ú j b a r á t o k a t , h a d d ü d v ö z ö lje m m a ő k et so k s z e r e te tte l. P á r i z s b a n i s v o l t a l k a l m a m t a r j á n i a k k a l t a l á l k o z n i . A h a t v a n a s é v e k b e n in k á b b 111 �Nagy Pál c s a k s p o r t o l ó k k a l : S z o j k a F e r i v e l , P r o u z a M u k iv a l , O lá h D e z s k é v e l , M e c s e r L a l i v a l ( n e m b r a t y i z á s b ó l e m le g e te m ő k e t b e c e n e v ü k ö n : n é p s z e r ű s é g ü k j e l e , h o g y m in d e n k i íg y e m l e g e t t e ő k e t ) . M e g h a t o t t e z e k n e k a k i v á l ó s p o r te m b e r e k n e k a s z e r é n y s é g e , ö n ­ t u d a t o s m a g a t a r t á s a . M e c s e r L a j o s p é l d á u l , a m ik o r f ö l a j á n l o t t a m n e k i s e g í t s é g e m e t , n e m a p á r i z s i n a g y á r u h á z a k a t a k a r t a v é g i g j á r n i , e g y - a f u t á s h o z n é lk ü lö z h e te tle n - i z o m l a z í t ó c s o d a k r é m e t k e r e s tü n k e g é s z d é lu tá n ... K é s ő b b m á s n ó g r á d i a k i s f e l k e r e s t e k ; h a d d e m líts e m m e g k ö z ü lü k H a n n F e r i t , a k i m a a s z e n te n d r e i F e r e n c z i M ú zeu m b a n d o lg o z ik , F ö l d i P é te r f e s tő m ű v é s z t é s C s e m n i c z k y Z o l t á n s z o b r á s z m ű v é s z t , a k ik n e k n e m r é g ib e n v o l t P á r i z s b a n k i á l l í t á s u k . H o g y a m ú ltb a n n em j ö t t e m g y a k r a b b a n T a r j á n b a , a b b a n a z i s k ö z r e j á t s z o t t , h o g y e g y a l k a l o m m a l , a m ik o r é r e t t s é g i t a l á l k o z ó r a j ö t t e m , a h e tv e n e s é v e k b e n , f r a n ­ c i a f e l e s é g e m m e l , a r e n d ő r s é g e g y n e m lé te z ő ″f é n y k é p e z n i t i l o s " t á b l a k ö z e lé b e n l e ­ ta r t ó z ta to tt é s n éh á n y ó rá n k e r e s z tü l f o g v a ta r to tt. A to v á b b i z a k la t á s tó l c s a k f r a n ­ c i a ú t l e v e l e m m e n te tt m e g . M a i s s z e m e m e l ő t t v a n , a m in t k é t r e n d ő r ő r iz e té b e n ü lö k a k ie tle n r e n d ő r s é g i s z o b á b a n , k i n t r ő l f e l e s é g e m s í r á s á t é s f r a n c i a n y e l v ű k i ­ a b á lá s á t h a llo m , s a z t, h o g y a p r ó k is ö k lé v e l v e r i a r e n d ő r s é g n eh éz tö lg y f a k a p u ­ j á t . A m i k o r m e g s z ó l a l o k , t i l t a k o z n i p r ó b á l o k ,″p o f a be" f e l s z ó l í t á s s a l e l h a l l g a t t a t n a k . T u d o m , h o g y ö n ö k , a k ik e n e h é z é v e k e t id e h a z a t ö l t ö t t é k , k ü lö n b e k e t i s á t é l t e k . A z t i s tu d o m , h o g y m in d e n e k e l l e n é r e é l te k , t a l á n a l k a l m a z k o d t a k , t a l á n h itte k is . M i n d e n e s e t r e i t t g y ű l ö l t e k é s s z e r e t t e k , r e m é n y k e d te k ; n y ilv á n m á s k é n t é r z é k e l i k é s é r t é k e l i k a z e l m ú l t é v e k e t, é v t i z e d e k e t , m in t m i, a k ik e t m e s s z e v e t e t t a s o r s . T i s z t e l j ü k e g y m á s m ú l t j á t ! A r e n d s z e r e k , m é g a z ö r ö k é le tű n e k tű n ő r e n d s z e r e k i s - v á l t o z n a k ; a m u n k a , a t e n n iv a l ó , a v á r o s - m a r a d . A z ö n ö k m u n k á já n a k , h e l y t ­ á l l á s á n a k k ö s z ö n h e tő , h o g y a z o r s z á g , s b e n n e S a l g ó t a r j á n e z e k b e n a z é v t i z e d e k b e n is é lt, h a la d t. E lé g v é g ig s é tá ln i a v á r o so n , b en ézn i n éh á n y m o d e rn la k á s b a , b ek u k ­ k a n t a n i a m ú z e u m b a , a g y ö n y ö r ű m e g y e i k ö n y v tá r b a , h o g y a z e m b e r n e k a z l e ­ g y e n a z é r z é s e : a z i t t l a k ó k s z e r e t i k e z t a v á r o s t , s s z e r e t t é k , é p í te t té k , s z é p í t e t t é k a k k o r is , a m ik o r e z n em v o l t k ö n n y ű f e l a d a t . M i , o d a k i n t , a r r a tö r e k e d tü n k , h o g y h a n em i s n a g y k ö v e te i, l e g a l á b b k i s k ö v e t e i le g y ü n k a z o r s z á g n a k é s s z ű k e b b p á tr i á n k n a k . E r r e u g y a n s e n k i t ő l n e m k a p tu n k f e l h a t a l m a z á s t s e m m e g b íz á s t, d e a z o r s z á g , s e g y - e g y f a l u , v á r o s , m e g y e s z e r e t e t e a z t d i k t á l t a : te g y ü n k m e g m in d e n t, h o g y a k ö z ö s s é g , a m e ly b ő l v é te ttü n k , j o b b a n é s s z a b a d a b b a n é l h e s s e n , s v i s s z a t é r h e s s e n E u r ó p á b a , a m e ly h e z m in d ig i s t a r t o z o t t . M a n y a k u n k o n a s z a b a d s á g , a d e m o k r á c i a , c s a k é p p e n é l n i n em tu d u n k v e ­ le . M in t n é h á n y n a p p a l e z e l ő t t G ö n c z Á r p á d k ö z t á r s a s á g i e l n ö k i s e l m o n d t a , a z e m b e r e k t ö b b s é g e m é g m in d ig f é l , r o s s z a k ö z é r z e t e , v á r a k o z ó á l l á s p o n t r a h e l y e z ­ k e d ik , n em h is z s a j á t jö v ő jé b e n . A z is n y ilv á n v a ló , h o g y h o sszú é v e k r e la tív lé tb i z t o n s á g a u tá n b iz o n y t a l a n s á g b a , k r íz i s h e l y z e t b e k e r ü lv e , a k ö te l é k e k t ő l , m é g a b i z ­ t o s í t ó k ö t e l e k t ö l i s m e g s z a b a d u l v a , ö n á l l ó c s e l e k v é s r e k é n y s z e r í tv e , s o k e m b e r b e n f ö l ­ v e tő d ik a k é r d é s : n em v o l t- e m é g is jo b b a z e lő z ő re n d sze rb e n ? ! 112 �palócföld 91/2. M in t s z a b a d s á g b a n é s d e m o k r á c i á b a n e m b e r r é l e t t e m b e r n e k te r m é s z e t e s e n a z a v é le m é n y e m , h o g y a l e g t ö k é l e t l e n e b b d e m o k r á c i a i s t o r o n y m a g a s a n j o b b , m in t a l e g ­ tö k é l e t e s e b b d i k t a t ú r a . A k á r m i l y e n n e h é z é s z a v a r o s a m a i, á tm e n e ti k o r s z a k , t u ­ d a t á b a n k e l l le n n ü n k a n n a k , h o g y t ö b b p á r t r e n d s z e r n é lk ü l n in c s d e m o k r á c i a , n in c s s z a b a d s á g ; h o g y a d e m o k r á c i á t , s a j n o s , ta n u ln u n k k e l l ; h o g y a s z a b a d s á g n a k á r a v a n ; h o g y a n n a k a r e l a t í v j ó l é t n e k , a m e ly e t a K á d á r - k o r s z a k a k ü l f ö l d i k ö lc s ö n ö k e l p o c s é k o l á s á v a l t a r t o t t f e n n , m a k e l l m e g te r e m te n ü n k a r e á l i s h á tte r é t. A k e m é n y , k a p i t a l i s t a lé t h a r c h o z s z o k o t t k ü l f ö l d i b iz o n y n em n a g y o n é r t i , m ir e v á r u n k m ié r t m o n d u n k l e e l e v e m in d e n r ő l, m ié r t e l a s s ú s á g , h a t á r o z a t l a n s á g , s z k e p ­ tic iz m u s . H a n em a k a r u n k v é g l e g l e s z a k a d n i E u r ó p á r ó l , s ü r g ő s e n lé p n ü n k , s ü r g ő s e n c s e le k e d n ü n k k e l l . M in d e n k in e k a m a g a h e ly é n . M in d e n k in e k , p á r t á l l á s á r a , m ú l t j á r a v a l ó te k i n t e t n é lk ü l a d j u k m e g a le h e t ő s é g e t , h o g y te g y e n , e s e t l e g j ó v á t e g y e n d o l ­ g o k a t . M in d e n k in e k c s e l e k e d n i e k e l l , a m a g a h e ly é n : n e e g y m á s t ó l v á r j u k a c s o d á t , m a g u n k a t n o s z o g a s s u k ! T i s z t e l e m a z t a m u n k á s t, a k i e g y n e h é z s é g e k k e l k ü z d ő g y á r ­ b a n n e m k á r o g á s á v a l , h a n e m p o n t o s a n é s id ő b e n e l v é g z e t t m u n k á j á v a l v o n j a m a ­ g á r a a f i g y e l m e t . M in d e n e l i s m e r é s e m a z é a f i a t a l ír ó é , a k i n em a z o n s ir á n k o z ik , h o g y e g y m á s u tá n s z ű n n e k m e g a f o l y ó i r a t o k , h a n e m s a j á t k ö l t s é g é n l a p o t a l a p í t . B e c s ü lö m a z t a z o r v o s t , a k i - m é g a z á tm e n e ti jö v e d e l e m c s ö k k e n é s t i s v á l l a l v a n em f o g a d e l b o r r a v a l ó t . A k o r m á n y e l v e s z t e t t e a n é p b i z a l m á t - m o n d já k . A n é p e l v e s z t e t t e ö n b i z a l m á t - m o n d o m . A v á l a s z t á s o k o n v a l ó r é s z v é t e l a r á n y a i s a z t m u ta tja , n em h i s z a b b a n , h o g y v é g r e k e z é b e v e h e ti s o r s a ir á n y ítá s á t, h o g y ered m é n y ese b b en d o lg o z h a t, v á l ­ la lk o z h a t, h o g y s z a b a d o n s z e r v e z k e d h e t, h o g y k u ltú r á já t s a já t k é p é re f o r m á lh a tja . H o ­ l o t t a j e l e n l e g i n e h é z s é g e k le k ü z d é s é b e n c s a k a k k o r s z á m íth a t m á s o k ( k ü l f ö l d é s k ü l ­ f ö l d i m a g y a r o k ) s e g í t s é g é r e , h a ö n b i z a l m á t v i s s z a n y e r v e lé p n i k e z d . K ö n n y ű P á r i z s b a n o p t i m i s t á n a k le n n i! - h a llo m a z e l l e n v e t é s t . H a l a d ó s z e lle m ű , d o l g o z n i a k a r ó , e u r ó p a i m a g y a r n a k le n n i s e h o l s e m k ö n n y ű . P á r i z s b a n i s k e m é n y e n m e g k e l l d o l g o z n i m in d e n f i l l é r é r t ; o t t i s m e g k e l l k ü z d e n i a z a k a d á l y o k k a l , p é l d á ­ u l a b ü r o k r á c i á v a l , o t t i s ó v n i k e l l a d e m o k r á c i á t é s a s z a b a d s á g o t . A n y u g a ti d e ­ m o k r á c iá b a n é l ő e m b e r n a g y o b b ö n b i z a l o m m a l , n a g y o b b t a p a s z t a l a t t a l , é s t a l á n n a ­ g y o b b e s é l l y e l i s a l a k í t j a s a j á t t á r s a d a l m á t . Ö n b iz a lm u n k a t a z o n b a n m i i s v i s s z a n y e r ­ h e tjü k , t a p a s z t a l a t o k r a i s s z e r t te h e tü n k , íg y e s é ly ü n k n ö v e k e d h e t. A z u t o l s ó s z ó j o g á n m in d e h h e z m é g a n n y it t e s z e k h o z z á : p á r i z s i é v e i m e t é n i s s z a k a d a t l a n m u n k á v a l t ö l t ö t t e m ; n em g a z d a g o d t a m m e g , d e t a l á n s i k e r ü l t m á s o k a t g a z d a g í t a n o m . J ó l e s e t t , h o g y N ó g r á d m e g y e Ö n k o r m á n y z a ta ír ó i t e lje s ítm é n y e m m e l ­ l e t t e z é r t a s z e r v e z ő é s f o l y ó i r a t - f e n n t a r t ó m u n k á é r t tü n te te tt k i M a d á c h - d í j á v a l . K ö s z ö n ö m a k itü n te té s t! N agy Pál Elhangzott 1991. március 7-én, a szerkesztőség irodalmi estjén, a Madách-díj átvétele alkalmából, Salgó­ tarjánban. 113 �Géczi János: (a nefelejts lassú szeme) Géczi János (a nefelejts lassú szeme) (részlet) I. tegnapelőtt sárral telt föl a vödör tegnap felrobbantak a szeklice szúrós fészkei sárga szilánkokat vetettek körbe a káposzták görögdinnyék fodros és sima golyóiban azóta ezek a befúródott repeszek egy kiáll a szememből kivilágít nem tudom csukni a szemhéjamat ha lecsapódna a szekliceszilánk kettémetszené hát az éjszakát nézem a nappalt ez már marad mi lenne velem kettészelt szemhéjjal kacska Orbán akinek lenyúzták arcabőrét véle a szemöldökét a szemhéját ha aludna gatyarongyot teker a fejére hát inkább nem isten aki vagynemvagy ezt nem arra az időre ami magába fogad minek aludni minek így is lehetek mindenki nagymamája jácinthagymák kövére hajoló viráglében mosdó szederszemelgető hívások uránsugárzásában napozó csúfolódó-szitkosmindenki nagymamája láthatod mint totyognak körbe a tárgyak szoknyaszegélyembe kapaszkodnak a suhogások és felnyílik előttem mint a kalendáriom a versed amelybe besétálok és ki gubbaszthatok az árvább pontok fölött miközben egyként ott óvakodom az igéknél s ott a karmolós idézőjeleknél: 114 �palócföld 91/2. ez a szín meg a Putroveczné sárgája nem hiába költözött Orbánhoz együtt valószínűsödnek az órák zacskójában egyik sikoltoz másik morgolód ovális lesz mindenféle álmot látnak a vályoghűsben simogatják egymás kikopott haját sípolgatnak a levegőbe kopasz nyakú galambokat nevelnek de se póstásgyorsak se levesbe valók ne csodálkozz ha belehullnak lekefélt perceimben bábukat fogok tépés és kukoricacsutka meg összeforrt tökkarika odalapulnak az üvegfalhoz nem szívelem ellapult orrukat és kutyaszemük se hagy nyugodni: a nadragulyagyökér sivításából sem lehet az alsókertbe elásott gránátoktól előbb-utóbb hozzájuk ér az édesfa húzott gyökerének gyújtózsinege s nem lehet verébcsőrök cinkelt kopogásától sem a hiányzó félkéz levegőben kaszálásától az ereszhez odacsipeszelt angyalruhák csapódásától a sebbe belenőtt géztől az öregszagtól amely ágyalatti biliben fürdik de előkászálódik ha hallja a botkopogást szúk ketyegését teleholdkor amint az meg van írva: rejtőzködnek a szélben a gesztenyebokrok ne lépj ki az árnyékukból ha úgyis vissza hajolsz hozzájuk de ha eloldalaznál irtsd ki orrod-bőrödből gombostű-bűzüket a nehéz csont arrébb visz hajléktalanhasonlatokhoz - templomunk falán csak ilyen ezüstlapok alá nyomorított olajpofájú ájtatosok s gömbvillámokról azt állítók hogy glória: 115 �Géczi János: (a nefelejts lassú szeme) bújjanak abba a buborékba: virítsanak a vízvirágok csigás tokjukból spirális pályára lövik ki magvaikat cserélgetik ruháikat mint pálca a mozgását a lúgkő és kékkő között egyik se menne át a lengőhídon a másik oldalon másik vízvirágok úgylehet ez ürügy körtefaórájú virágzás-érés s körtelevélpöttyös ősz - megértem én ha szeretnék tudni az itt-rekedést ingyenéletet s nehány csecsebecsét csecset csicsát: a békabőrt pedig nem adom: hagyd rám már csak így megkeresi bennem a helyét akinek hiányzik elinal akinek nem énuram ilyen erőtlen a boszorkánykalapács a zsebemben hánykódik a luktalan tű kecskeín elnémulok ha közibük nyúlok mit mulattam el ismétlőleg s mely sarokszöszben varázslószar lompos pihetoll mutatóujjba beálló rézszög s mi minden ami utánunk amiről nem beszélünk ami nem falazódik a versedbe a sárgarépák pirkadó szívébe az esőjégbe nincs benne a dagadttá vénült húskonzervben csak a pokolszél könyvförgeteg és az elfeküdt döglődőnyomtatóló: adassék egy verstelen túlvilág ha hiszel benne ha nem akkor is verstelen legyen nem lehet se címe se azok amiket lábaknak nevezel - üvöltök érted 116 (folytatás a 206. oldalon) �palócföld 91/2. Ardamica Ferenc Három nap a közkegyelem - Jól értettem, riporter? ... Honnan szerezte meg a címemet? A személyzetistől? Gondolhattam volna! Szemét egy alak! No mindegy, ha már itt van, jöjjön be! Mit akar egyáltalán? Megvallatni? Jó pofa, annyi szent! Maga is vallomást akar belő­ lem kicsikarni, mint amazok?! Igen, de más módszerrel... Még szép! Egészen más­ sal... Nagyon remélem! ... Hohó, várjon csak, nem ígértem semmit! És hová szán­ dékozik eladni? Remélem, nem a járási lapba, mert akkor ki sem nyitom a szá­ mat! Értem, minden az anyagtól függ... Hát, nem hiszem, hogy épp én lennék a megfelelő riportalany a maga számára... Tisztában van vele, hogy én csak három nappal korábban szabadultam? Hogy nálam az amnesztia csak három napot jelen­ tett?! Igen? Szóval tudja? ... És így is érdekli az ügyem? Furcsa... De ne ácsorog­ junk itt a szűk előszobában, mert egymásba ér a farkunk... Ki nem állhatom ezt a a helyiséget, méreteivel és megvilágításával a cellára emlékeztet. Gyerünk a szo­ bámba! Az valamivel tágasabb... Előre bocsátom, csak rövid ideig érek rá... Talál­ kám van a szomszédos városban... Azon kívül nemsokára hazajönnek az őseim... Nem szeretném, ha itt találnák... Anyám hétszentség, hogy sírógörcsöt kapna, apám meg... Apám meg egyenesen kidobná... Abba a fotelba üljön, a másiknak kijár a lába... Hozott piát? Nem? Rosszul tette! ... Nem mintha piás volnék... De nekem csak szilvám van itthon. Maga meg biztosan jobbhoz szokott... Csin-csin... Azért ez is megteszi... Ha nincs ló, szamár is jó! Nem igaz? ... Nos, mire kíváncsi? Bural Péternek hívnak, huszonhatéves vagyok, kitanult szerszámlakatos... Elváltam, két gyer­ mekem van, illetve két gyermekre, egy fiúra és egy kislányra fizetek gyermektar­ tást... Megjártam a börtönt, most kinn vagyok... A bányában dolgozom, egy járás­ sal odább... Hogy miért nem a szakmámban? Ember, tudja mennyi pénzre van ne­ kem szükségem?! A szakmámmal most nem mennék semmire! ... Sohase sajnáljon, nem kell a bányászokat annyira sajnálni... Beülünk a kisvonatba, oszt utazunk, amed­ dig lehet, azután gyalogolunk, egy keveset dolgozunk, majd indulunk viszafelé. Hó­ nap végén meg tartjuk a markunkat. Bánom is én, ha van az államnak kidobni való pénze! ... Nekem ugyan nincs lelkiismeretfurdalásom! ... Hogy kezdjem az ele­ jén? Honnan? Az esküvőmtől megfelel? Még egy kicsit élőbbről? ... Rendben... Jól sikerült a szakvizsgám, kaptam apámtól némi pénzt, elhatároztam, hogy körutat te­ szek szép hazámban. Úgy is lett... Hazafelé tartva - már roppant fáradt voltam leszálltam a vonatról a szomszédos városban. Tört volna el a lábam! Kivettem a 117 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem Grand Hotelban egy szobát és bedobtam a szundit. Amikor felébredtem, több mint frissnek éreztem magam. Este volt, este virágzik a tök. Beültem a Grand bárjába, s felcsíptem egy csajt... Lídiának hívták... Már minden a legjobb úton haladt, úgy nézett ki, hogy megdumáltam, s hamarosan vihetem föl a szobámba, mégis igye­ keztem magam bebiztosítani és elkértem zálogba az aranyláncát... Nehogy meggon­ dolhassa magát és meglépjen... Szó nélkül leakasztotta a nyakáról és ideadta... Ha öt perccel előbb állunk föl az asztaltól és megyünk föl a szobámba, szóval ha akkor megkefélem Lídiát, maga most nem ülne itt... De minden másképpen történt. Öt perc múlva - amíg hülyéskedtem - megjelent a bárban Lídia barátnője: Alena. Ami­ kor megláttam a vékony blúz alatt a csöcsét, a kirajzolódó, ágaskodó bimbókat nem hordott melltartót! - tudtam, hogy ez a csaj lesz a végzetem... Odajött hoz­ zánk, Lídia bemutatta. Kész! Vége! ... Attól a pillanattól kezdve ejtettem Lídiát, csak vele táncoltam, vele piáltam. Észre sem vettük, mikor távozott Lídia... Egyszer csak nem volt ott... Azután mi is felszívódtunk... Alena feljött velem a szobámba és "az enyém lett". Istenemre, én még olyat nem éreztem... Pedig volt már némi tapasz­ talatom, nekem elhiheti... Fülig beleestem, nem is vigyáztam, nem láttam értelmét, Alenát magamnak akartam... Lídia aranyláncával jegyeztem el... Persze elmondtam neki az előzményeket... Alena hangosan kacagott... Két szeretkezés között jót mulat­ tunk Lídián... Ami engem illet, meg is vert az Isten érte! ... Alena "úgymaradt", egykettőre össze kellett csapni a lagzit... Sem az én, sem az ő szüleinek nem tet­ szett a dolog, de mit volt mit tenniük... Esküvő után Alenáékhoz költöztünk - fa­ lura! Hát az maga volt a pokol! Nem is annyira az apósom, az a hülye, pipogya fráter ment az idegeimre, hanem inkább az anyósom... Állandóan leskelődött utá­ nunk... Nekem meg folyton kellett, fényes nappal is állt, de napközben nem tud­ tunk lefeküdni a hárpia miatt - mindig a nyomunkban járt - csak éjszaka. A mos­ tani eszemmel már sejtem, hogy nagy hiányban szenvedett, az apósom, mint fér­ fi, mit sem érhetett, de akkor ez eszembe sem jutott. Álmomban sem gondoltam rá, hogy meg kéne kefélni. Pedig ha jól megdugom, biztosan békén hagy. De nem vertem be neki, s ez volt a baj! Holott az akkori erőmmel egy háremnyi nő lát­ tán sem jöttem volna zavarba... Megkértem apámat, szerezzen lakást... A munkahe­ lyemen is szóltam, de már sokan feliratkoztak a listára. Várni kell, mondták. Apám se járt eredménnyel, viszont - ami a kötelező katonai szolgálatot illette - elintézett egy év halasztást... Mi meg éjszakákon át hancúroztunk. Vigyázni már nem kellett, Alena tele volt, akkorákat élveztem rajta, hogy na! ... Néha szinte felrobbantam, megsemmisültem. Minden alkalommal egy kicsit meghaltam! Mindez nem ment csönd­ ben... Alena szülei meg hallgatóztak... Reggel, falás közben, jöttek a szemrehányá­ sok... Mintha bizony bűnöző lettem volna... Alena nem tudta, kinek adjon igazat... Azután látszólag a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodott: nappal a szüleire hall­ gatott, éjszaka meg rám. Így ment ez, amíg meg nem született a fiam... Alena még vérzett, amikor váratlanul, meg sem várva az év elteltét, behívtak katonának... Borzasztó volt. Írtam apámnak, hozzon ki valahogy, kerüljön amibe kerül, különben öngyilkos leszek! ... Nyolc hónap után leszereltek... Amikor beállítottam, ugye, az volt az első... 118 �palócföld 91/2. Éjszaka felébredt a fiam, sírt, reggel megvolt a banzáj! Másnap valaki elköpte a faluban, ideje volt hazatérnem, mert távollétemben egy morva srác járt Alena után, az toszogatta! ... Úgy elpüföltem Alenát, mint a nagydobot! Sírt, rít, éjszaka meg bevallotta, nem tudott a móka nélkül meglenni, úgy rászoktattam a farkammal, én tehetek mindenről, én vagyok az oka... Tölthetek még a szilvából? Isten, Isten! ... Fájt a dolog kegyetlenül, de megbocsájtottam Alenának, beláttam, hogy igaza van, hiszen én is ott keféltem közben, ahol tudtam. Még az éjjel kibékültünk... Reggel később ébredtem, az apósom, anyósom és Alena már a konyhában ültek... Kihall­ gattam őket. Arra próbálták rávenni, hogy szabaduljon meg tőlem. Eleinte ellenke­ zett, azután megígérte... Egy falat sem ment le aznap reggel a torkomon... Ijedten bámultam hol az abrosz csíkját, hol Alena szeme alatt a monoklit. Szerettem Ale­ nát, meg a kissrácot is, egyiket sem akartam elveszíteni! Amikor felálltam az asz­ taltól, az anyósom megjegyezte: fogadjunk, hogy pusztulni fogsz innen! Rosz előér­ zettel mentem be dolgozni a gépgyárba... Délfelé elhívtak a masinámtól... hogy men­ jek a portásfülkébe... valakik találkozni akarnak velem... A rendőrök voltak azok a valakik. Megkérdezték, hogy hívnak, mikor születtem, azután megragadtak, megbi­ lincseltek és betuszkoltak az autóba... Amikor az iránt érdeklődtem, hová visznek, s mit csináltam, agyba-főbe vertek az autóban... Az őrszobán lecsatolták a bilincse­ imet és elkezdődött a kihallgatás... De előbb még ujjlenyomatot vettek tőlem és le­ fényképeztek... Azután rátértek a tárgyra: hogyan is volt azzal az aranylánccal? Mi­ lyen aranylánccal, kérdeztem báván, pedig máris kapcsoltam. Bántam, mint a ku­ tya, hogy nem rendeztem időközben az aranylánc ügyét Lídiával, de valahogy meg­ feledkeztem róla. Meg az az igazság, hogy nem láttam a csajt, Alenával voltam elfoglalva. Feljelentett volna? Ez nem vallott rá! ... Elmondtam a zsaruknak min­ dent, töviről hegyire, úgy ahogy volt, ahogy megtörtént! De nem hitték! Csak a bíróságon derült ki, hogy nem Lídia, hanem Alena volt a feljelentő... Az arany­ láncot csatolta a feljelentéshez... ott csillogott a bíró asztalán, a zöld posztón... Nem volt mit tenni... Az egész ügy még jól belefért a három évbe, csak három év után évült volna el... Kimondták az ítéletet, fél év börtönt kaptam... Amikor kisza­ badultam, felkerestem Lídiát... Mit tettél velem Lidka, kérdeztem. Sírva fakadt. El­ mondta, hogy járt nála egy zsaru és kényszerítette, hogy tegyen terhelő vallomást, mert ha nem tesz, ellene is eljárást indítanak... bűncselekmény eltitkolása miatt... Lidka felvilágosított, hogy Alena nem csak a morva sráccal, hanem a kapitánnyal is jóban volt, mert ez volt a zsaru rangja, azért sikerült olyan könnyen nyélbe ütni az elítélésemet... Ki akartam fizetni a láncot, de Lídia elhárította, mondván, hogy ő a láncot a bírósági herce-hurca után a zsaruktól visszakapta... Akkor most mit tegyünk? Feküdjünk le? - kérdeztem Lídiát, de a lány nem volt hajlandó. Azt mondta feküdjek le csak Alenával, ha ő kellett nekem. Megittunk egy üveg ver­ muthot, és azóta a legjobb barátok vagyunk. Barátok de semmi több! ... Amikor elbúcsúztam Lídiától, mintha mi sem történt volna, hazamentem Alenához... Az anyó­ somat majd megütötte a guta! Megcsókoltam a fiamat, átöltöztem, felvettem a me­ legítőmet. Hallottam, hogy az anyós, az após, meg Alena a konyhában köszörülik a nyelvüket. No, gondoltam magamban, itt megint készül valami... Okosabb volna 119 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem öszepakolni és elmenni. De a fiam úgy ragaszkodott hozzám, meg Alenát is úgy kívántam, mindezek dacára kívántam, alig vártam, hogy este ágyba bújjak vele. Ját­ szottam egy jót a fiammal, egyszer csak éktelen sikoltozás hallatszott az udvarról, kimentem, hát ott áll a rendőrautó - az anyósom hozta rám őket - Alena pedig tépett ruhában, összekarmolva váltig azt állította, hogy megerőszakoltam. Hiába bi­ zonygattam, hogy színjáték az egész, begyűjtöttek, de hozták Alenát is. Először le­ fényképezték a karmolásait, a tépett ruháját, azután elvitték a nőgyógyászhoz. Ale­ na kapitánya úgy látszik nem volt kéznél, azután meg már nem tudott érdemben intézkedni... De úgy is kihallgattak, összevertek, s megbiztattak, hogy nemi erősza­ kért háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetnek... Hiába érveltem, hogy még ha úgy is volna, Alena a feleségem, jogom van hozzá, azt mondták, az erő­ szak a házasságban is erőszaknak minősül! Kissé megijedtem! ... De nem volt mi­ ért! Az orvosi vizsgálat bebizonyította, hogy nemi aktusra nem került sor. S mivel Alena váltig esküdözött, hogy megerőszakoltam, két nap múlva kiengedtek... Szeren­ cséje van, mondta az egyik zsaru. Valóban szerencsém volt. Átkozott szerencsém! Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha Alena megvárja, míg éjszaka megkefé­ lem, és utána rendezi a cirkuszt... Amikor megjelentem a holmimért, nem akart hinni a szemének... Azt az egy év két hónapot felfüggesztve is nehezen hitte el, amit hamis tanúzásért kapott... Tölthetek még? ... Fél év sem telt bele máris együtt éltünk... A pokol folytatódott... Alena megint úgy maradt, kislányunk született... Na­ gyon kellett volna a lakás... Alena szülei naponta felszólítottak, hogy takarodjak a házukból... Hívtam Alenát, költözzünk az én szüleimhez, de hallani sem akart róla... Pedig a helyzet tarthatatlan volt. Maga is érezhette... Hirtelen gondolt egyet és el­ indította a válópert. Nem titkolta, rögtön közölte velem... Tudomásul vettem... Nap­ pal nem szóltunk egymáshoz, de éjszaka... éjszaka minden úgy volt, mint azelőtt, mint mindig. Nappal úgy viselkedett, mint az ördög... Szekírozták a szülei... Engem is halálra bosszantottak... Amikor Alena elárúsított és én készítettem a vacsorát, az anyósom szándékosan megetette a gyereket csokoládéval... A válóper húzódott... Épp az első békítő tárgyalásról jöttünk hazafelé, én autóval - akkor már volt autóm, a szüleim adták rá a pénzt - ő busszal. A buszmegálló a főúton volt, fékeztem, meg­ vártam, hogy hazaviszem. Ne menjünk külön, kértem, úgyis rajtunk röhög az egész falu. Ráállt. Útközben megpróbáltam a lelkére beszélni, megpróbáltam meggyőzni ar­ ról, hogy az asszonynak a férjével kell tartania, akitől a gyermekei vannak, nem a szüleivel! Kissé felizgattam magam, s nem figyeltem eléggé az útra, sáros volt, lecsúsztam a padkáról az árokba. Alena kiszállt, hogy megtoljon, de egyedül nem bírta. Csak annyi történt, hogy ráhányta a kerék a sarat. Közben utólért néhány öregasszony, akik a buszról leszállva a faluba igyekeztek. A vénassszonyok is csatlakoztak hoz­ zá, de együttesen sem bírtak megtolni, ezért mindnyájan otthagytak. Én meg el­ mentem a barátomért, akinek volt egy Áviája - az húzott ki. Cserébe megkért, se­ gítsek neki kerítést forrasztani. Jól van, ígértem meg, mindjárt jövök, csak hazavi­ szem a kocsit. Úgy tettem, hazavittem, munkaruhába bújtam, s mentem a haver­ hoz. Nemsokára értem jöttek a zsaruk, s elkezdődött egy, a múltkorihoz hasonló 120 �palócföld 91/2. színjáték. Bevittek, megvertek, de beismerő vallomást nem tudtak belőlem kicsikar­ ni. Most Alena azt állította, hogy amikor elakadtunk az autóval, fojtogattam. A kül­ sérelmi nyomokat természetesen maga produkálta. A ruhája meg úgy is sáros volt. Beidéztettem az öregasszonyokat, akik segítettek tolni az autót. Mellettem vallottak. A bírónő megkérdezte Alenát, miért nem sikoltozot, miért nem próbált menekülni, miért tolta egy olyan személy autóját, aki meg akarta fojtani? Hiszen ebben nincs semmi ésszerűség! Alena azt válaszolta, hogy félt... Félt tőlem! ... A bírónő meg el­ hitte neki... Az ítélet, egy év bötön! A felfüggesztés szóba sem került! Fellebbez­ tem! Négy hónapot ültem, mire a fellebbezésem elintéződött és minden fokozaton megsemmisítették az ítéletet... Kiengedtek, ismét szabad voltam... A négy hónap alatt, amíg ültem, lezajlott a válás, közben a hőn óhajtott lakás is meglett a városban, Alene költözött bele a gyermekekkel! ... Első utam megint hozzá vezetett volna, de apám nem engedett el egyedül, nem tágított mellőlem, az a nő a te rossz szelle­ med, mondta, és anyám igazat adott neki, kerüld el nagy ívben! Apámmal állítot­ tunk be a holmimért, de nem engedett be, és nem adta ki. Elmentünk a rendőr­ ségre, onnan telefonáltak a munkahelyére, hogy köteles kiadni a holmimat. Erre föl beengedte az apámat, de semmim sem volt már meg, mindenemet eladott, pedig a gyermektartást rendesen fizettem, s ha a sitten elmaradtam, a szüleim kifizették helyettem... Hagyd a fenébe, mondta apám, és szerzett nekem egy másik, jobban fizető állást, hogy összeszedjem magam... Küldöztem a gyermektartást becsületesen, viszont a gyermekeimet látni akartam. Be-beállítottam hozzá az új lakásba... A szü­ leim előtt eltitkoltam, hogy kapcsolatba léptem vele... Nemsokára megint összejöttünk... Nem tudok nélküled élni, mondtam neki. Ő meg letérdelt elém, megcsókolta a far­ kamat, s megígérte, hogy soha többé nem hallgat a szüleire, s nem tesz olyat, amivel árthatna nekem. Nagyokat kamatyoltunk, majd minden éjszaka ott aludtam nála. Szüleim mit sem sejtettek... Azután jött május elseje. Hétfőre esett, a szom­ battal és vasárnappal három szabad napnak néztünk elébe... Alena hazavitte a gye­ rekeket az anyjához és visszatért... Pezsgőt vásároltam, három napig az ágyban vol­ tunk, csak ettünk, ittunk és izéltünk... De rajtavesztettünk! ... A gyerekek rosszak voltak, s az anyósom idő előtt hazahozta őket. Alena éppen fürdött, én nyitottam neki ajtót, félpucéran, egy törülközővel az ágyékomon. Lett is olyan banzáj, hogy zengett a ház! ... Minden elromlott! Az újrakezdésnek még a gondolata is elvető­ dött... Néhány napig, illetve pár éjszaka nem jártam hozzá, mert az anyja ott aludt nála... Azután Alenát meghívták Csehországba, lagziba. Megbeszéltük, hogy a fiun­ kat magával viszi, a kislányra meg majd én vigyázok. Amikor beállítottam a kis­ lányért, ott volt az anyósom. Alena azt mondta nem bízza a kislányt egy börtön­ töltelékre, inkább a nővéréhez küldi. Oda meg én nem akartam adni. Alena nővé­ re egy lompos nőszemély, a maga hat gyermekével sem törődik soha, a legidősebb lányára hagyja őket, akit nem a gyerekek, hanem a fasz érdekel. Ezen összekap­ tunk. Szó szót követett, az anyós sikoltozott, Alena magán kívül lett, én szintén. Alena felkapta az esernyőjét és nekem rontott, megszúrta az arcom az esernyő he­ gyes végével, emitt van a helye, ni! Erre lemázoltam neki egy oltárit, hogy or­ rán-száján elindult a vére. Alena őrjöngött, tört-zúzott, lámpát, tükröt, mindent, ami 121 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem a keze ügyébe került - én meg ott hagytam! ... A lépcsőház megtelt a sorfalat ál­ ló szomszédokkal, akik mindenféle megjegyzéseket tettek rám, az anyósom is kiro­ hant, azt kiáltozta, gyilkos, gyilkos! Egyszerre nagyon elegem lett mindenből. Beül­ tem a legközelebbi borozóba, hogy leiszom magam... Tán mondanom sem kell, hogy nem értem rá berúgni. Hamarosan jöttek a zsaruk, egyenesen felém tartottak, könnyű volt felismerni a fehér zakómról, a sebesült arcomról, jól leírhatott Alena és az anyósom, és begyűjtöttek. Az autóban összevertek, csupa vér lett a fehér zakóm. Alena ismét eljátszotta a kiselőadását: testi sértés, magánlaksértés, garázdaság, idegen vagyon megrongálása. Az anyós volt a koronatanú, meg a szomszédok, akik hallották a vircsaftot... Ezúttal nyolc hónapot kaptam. Egy pofonért! S három nap híján mind a nyolcat leültem. Nekem a mi igazságszolgáltatásunk - már amit itt ezidáig annak neveztek - egy fing! ... Kér még egy kis szilvát? ... Kérjen már, mert most jön a neheze! ... A börtönről képtelen leszek beszámolni szilva nélkül... Egészségünkre! ... Hát persze hogy őszintén, szégyenérzet nélkül fogok beszélni, mi­ ért, eddig nem azt tettem?! ... A szégyenérzet ott végződik, ahol a vizsgálati fog­ ság kezdődik... Amikor meztelenre kell vetkőznie, amikor megnézik a farkát-makk­ ját, amikor belenyúlnak a végbelébe... Amikor a négyszer két méteres helyiségben hat ember egymás előtt szarik, hugyozik... Reggel hatkor felköltik, s este kilencig ülhet a kisszéken. Ha az ágyra telepedik, összeverik. Ablak nins a cellán, a leve­ gő alig mozdul. Szex? A vizsgálatiban? Ne röhögtessen! Éjjel-nappal ég a villany, az ajtón lévő kukkantón figyelik minden mozdulatát... Naponta félórás séta a bör­ tönudvaron. Zuhanyozni csak tíz naponként egyszer lehet, akkor is csak három-négy percet, miközben a felügyelő trágár szavak kíséretében sürgeti. A kaja? Reggelire egy darab sajt, ebédre levesnek nevezett melegvíz-lötty és makaróni, vagy krump­ li - mártással, hús nélkül. Estére meg a déli maradék. S mit gondol, mibe kerül az a fejedelmi ellátás? Mert mindez nincs ingyen! Na­ ponta harminc koronába! Annyit kell fizetnie! Olcsón megszámítják... Orvos? ... Az is van... Összesen egy percet szán három emberre! Gyomorpanaszok, fejfájás - nem számítanak betegségnek! Ha pofázik, magánzárkába dugják! Fele kajával! De legalább egyedül van! Hogy én pofáztam-e? Persze hogy pofáztam! Eleinte. Megtörtént, hogy kibírhatatlanul fájt a fogam. Megkérdeztem, kaphatnék-e valami tablettát? Azt fel­ elték, kaphatok a pofámra, de akkorát, hogy menten kiköpöm a fájós fogamat... A főügyésznek és az elnöki irodához címzett panaszleveleim fennakadtak a belbizton­ ságiak rostáján... Egyszer ott járt nálunk a felügyeletet gyakorló államügyész... Kér­ dezte, van-e valakinek panasza? Mondtam, nekem van és tíz perc kihallgatást kér­ tem tőle négyszemközt... Kiborítottam előtte a bilit... Azt válaszolta, ezek komoly vá­ dak, s elkísért a börtönigazgató elé, ahol mindezt meg kellett ismételnem. Másnap, séta után, nyílt a cellaajtó, s elcipeltek... Jól elvertek... Megkérdeztem, ezt miért kap­ tam, azt felelték, mert a nevemet ráfirkáltam a falra. Utána öt napig magánzárká­ ba dugtak. Amikor elhagytam a magánzárkát, az volt az első dolgom, hogy meg­ nézzem a közös cella falát. Valóban ott volt a nevem: Burai Péter. Amíg sétáltunk, valamelyik őr odafirkanttotta... Egy másik rabtársam is panaszkodott, annak megrug­ dalták a tökét... Hát ilyen módszerekkel dolgoztak, ilyenekkel neveltek át minket... 122 �palócföld 91/2. Három hét múlva beállított a börtönfelügyeletet gyakorló államügyész, kérdezte, be­ állt-e a javulás? Be, minden a legnagyobb rendben, feleltem. Majd hülye lettem volna feláldozni a tojásomat! ... Hát ennyit a vizsgálati fogságról! ... Az ítéletvégre­ hajtási intézmény emellett maga a paradicsom! ... Annak dacára, hogy még koráb­ ban kell fölkelni, s hogy minden nap elvisznek dolgozni... Minket leginkább vasúti építkezésekhez vagy vágánycserékhez vittek... Ki lehetett bírni... Ha az embernek szerencséje volt, még civil nőhöz is hozzájuthatott! ... A fejadag nagyobb volt... Ke­ restek rajtunk... Naponta hat-hét koronáért kaptunk falást, míg a szolgálati kutyák tizennégy korona hetven fillérért étkeztek! Ugyanakkor a melóban háromszoros tel­ jesítményt követeltek tőlünk. A legroszabb az volt, hogy az őrök állandóan provo­ káltak bennünket. Főleg azokat, akik már szabadulás előtt álltak! Hogy magánzárká­ ba dughassák őket, és ott maradhasson a lóvé, a spórolt pénzünk a börtönnek! ... Szóval vigyázni kellett! ... Itt körülbelül negyvenen voltunk egy helyiségben, éjsza­ ka elolthattuk a villanyt, vécére kijártunk a folyosóra. A negyvenből kábé hetennyolcan nézhettek este tévét... A munka előtti és utáni ellenőrzés lazább volt, csak minden tizediknek turkáltak bele a végbelébe... És szinte naponta zuhanyozhattunk, ami óriási különbség! ... Hogy mi hiányzott a legjobban? A nő...! Nyolc hónap nagy idő, az ember úgy segít magán, ahogy tud... Nem tagadom, én is magamhoz nyúl­ tam... Azt viszont, hogy mások nyúljanak hozzám, nem engedtem. Szerencsére elég erős voltam, és meg tudtam magam védeni. A gyengébbek viszont... Igen, itt már ment a szex, de sohasem nyíltan... Rabtársaim kettesével kijártak a vécére, vagy éjszaka meglátogatták egymást az ágyon... Említettem, nyugovóra térés után el le­ hetett oltani a villanyt. Persze, más börtönökben, ahol hosszabb büntetéseket tölte­ nek le a rabok, ez nyíltan megy. Esküvőket rendeznek, mindenkinek megvan a maga párja... Ez van, ezt kell szeretni! Alkalmazkodnak a körülményekhez, a kény­ szerhelyzethez... Nem, ilyesmibe én sohasem keveredtem, konfliktusom viszont - s nem akármilyen! - nekem is volt... Én barom, magammal vittem a sittre Alena fényképét... Egyszer csak keresem és nem találom. Este meg rajtakaptam a rabtár­ samat, hogy Alena fényképét bassza az ágyon. Természetesen agyba-főbe vertem. Bírósági tárgyalás is lett belőle, de a bíró - mit tesz Isten?! - a pártomat fogta, nem marasztaltak el... Hogyne, levelet írhattunk minden két hétben, de csak két embernek a családból. Persze cenzúrázták őket. A nyolc hónap alatt egyszer kap­ hattam és kaptam két kilós csomagot, és egyetlen egyszer fogadhattam látogatót a nővéremet... Mindegy... Igyunk rá, hogy itt vagyok! ... Lám, a szilva is elfogyott... Meg én is kifogytam a mondókámból... Hallja, egészen jól elbeszélgettünk! Szeren­ csénk volt, hogy őseim nem jöttek még haza, és nem zavartak meg... Most az az első, hogy kifizessem az elmaradt gyermektartást, meg a börtönköltségeket: a sok­ sok magánzárkát! Valami hat-hétezer koronáról van szó... A bánya ígért lakást, ha megkapom, elköltözöm innét a másik járásba, apám szerint minél messzebb kerü­ lök Alenától, annál jobb! ... Anyám is ezt bizonygatja, hogy ő az én rossz szelle­ mem... Arra próbálnak rávenni, hogy nősüljek meg! De nekem valahogy nincs ked­ vem. Az az igazság, hogy egy nő sem tud úgy kielégíteni, mint Alena... Ez az én tragédiám! Látja, most sem sietek ahhoz a zólyomi kislányhoz, akit említettem... 123 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem Szeret, lefekszik velem, mindent megtesz... mégsem jó vele! Valami bennem ma­ rad...Amikor elválunk egymástól, sohasem jövök egyenesen haza, ott ácsorgok Ale­ na ablaka alatt... és tör a nyavalya! ... Számomra ő volna az igazi, ha... De ez a ha sajnos létezik! ... Reménytelen az egész! ... Igen, lehet, hogy még idővel bele­ botlok valaki másba... Majd keresgélek... Igyekezni fogok... Igyekezni fogok nem visszakerülni... Ne higyje el, hogy nem vagyok hálás! Nekem ez a három nap am­ nesztia is rengeteget jelentett... Esküszöm, nem három napért, de három percért is megcsókolnám a köztársasági elnök segg... kezét! Hiszen az ott eltöltött percek mind­ egyike felért egy örökkévalósággal! ... Nahát! Mekkorát dumáltunk! Egészen összeba­ rátkoztam magával... Komolyan, mintha száz éve ismerném... Ha megkapom a bá­ nyától a kéglit, meghívom a lakásszentelőre... Szeret kamatyolni? ... Csapunk egy óriási murit, kaja, pia, lányok... Nem, Alena nem lesz ott, megígérem! ... Hagyja meg a címét! ... Kösz... Hogy hívják magát? Furcsa egy neve van, annyi szent! Sohasem hallottam, nem is olvastam magától semmit... Hogy nem olvashattam, mert húsz év hallgatásra ítélték? ... S csak most rángatták elő a süllyesztőből? ... Miért nem mindjárt ezzel kezdte?! Bizony Isten, sokkal őszintébb lettem volna! 124 �palócfőld 91/2. Turczi István Tizenkét vers - egy hátrahagyott év belső történetéhez - MAGAMRÓL TÖBBÉ MÁR... Magamról többé már semmit. Halántékvermek, árnyékvagonok, ködben veszteglő fehér kikötők és vélt megérkezések után mostantól kovásztalan csend. Ima és emlékezés. Fiamnak mesélek régvolt történetet. Négy pohár koccan; a tálon hús, tojás, kenyér és keserűgyökér. A sós víz is enyhet ád, akár az össegyűjtögetett könnyek. Amit értem tettél, nem felejtem, Uram. MINTHA KEZDETE SE VOLNA... Mintha kezdete se volna az időnek, egyszerre tavasz villantja rám fehér fogát, és világosság árad mindenünnen. Tegnap még koponyasötétben ültünk, akár egy múzeumban, mit rég bezártak, s a behajtott spaletták mögött, álom por-lepedőbe burkolózva vártuk a kívülről dobbanni készülő szív zaját. De nem téveszt meg a szárnyas fény: mintha kezdete se volna, olyan reménytelen. 125 �Turczi István: Tizenkét vers A FELHŐKKEL SODRÓDÓ FÁK... A felhőkkel sodródó fák nevetését böngészem. (Gótikus, zöld rohanás a semmi felé.) Színek derengik át a susogó némaságot. Birkózó virágok akarata karol körül. Súlya van a légnek, irgalmas sodra, csak a szálló madár árnyéka könnyű. Emlékek folynak át a messzeségen, akár nyelvemen a méz és tej. Valamit tudunk a világról, valami nem is fontosat. Talán jövő is lesz még, elmondani. MINDENHOVÁ KÖVET A NAP... Mindenhová követ a nap, kiszáradt torka elnyeli elsuttogotott zsoltáraimat. Arcom repedéseiben ezernyi fűszál pihen, s a kéz lecsüng, mint égő csipkeág. Más lett az ég, és más lett a föld alattunk, mintha korhadt gerendán ülne féreg és madár, egyszemélyben. És ez a remegés! Mintha távol robbantanának. Felfoghatatlan, miért. Most is, mint mindig, menekülőben. EGYSZER ELFELEJTJÜK, MILYEN... Egyszer elfelejtjük, milyen a pusztulás a lerombolt szív-szentély, a gőzölgő tudat s világtérképen az atomvillanás. Egyszer elfelejtünk emlékezni, az öröklét üvegkupoláiban hűsölünk, ki feljebb, ki lent, attól függően, hol szorított helyet a gondviselés... De addig túl eszmék és tárgyak sikolyán, az élhető élet puha szorításában tovább, ha már nem maradt más, csak vigasztalás. 126 �palócföld 91/2. ″A MÚLTNAK MEGVAN A MAGA..." ″A múltnak megvan a maga igaza.″ Kürt hangja szól, megtérésre hív, közelednek a pergamen-arcú, törékeny ünnepek. Felszikrázik bennem a hiány: a városok, a csodával határosak, miket bejártam, a kegytárgyak s a túlvilági emberek, - hiába reméltem, hogy új életre kelnek, és megszólalnak bennem kérleletlenül lábam előtt szanaszét hevernek mint a nyár angyalcsontjai. EZ LEHET AZ, AMIT A SORS... Ez lehet az, amit a sors igért nekem. Ezek a felhők és tengerek; a gyomorban kószáló görcsök, szerelmek; a pillantásban fellobbant gyertyafény egymás időperemén. Tíz bűnbánó nap után a megítéltetés. Majd sátrakat látok, vidám gyermek-arcokat, citrus illatát lengeti felém a szél. Itthon vagyok, mégis úgy érzem, mindez kevés; a megérkezéshez indulni kell. Előre vagy vissza akár: ahonnan. A SZÍV, AKÁR A NAP... A szív, akár a Nap, a házak tetején, játszóterek fölött, s az ablak üvegén, fogyatkozik. Zsugorodnak a percek, belülről monoton rágást hallani. Gyűlik a szégyen - tócsákban, fejfákon, cserepesedő szájszélen. Színhelyek vannak, már csak a tett. Ólompor száll a sötéthez szokott szemre, s az ellenfényben olyan a csend, akár egy feszülő kötél. Hol van, ami már nincsen, Hesván úr?! 127 �Turczi István: Tizenkét vers MINDEN ESTE EGY GYERTYÁVAL... Minden este egy gyertyával többet gyújtunk, nyolc napon át ismét fellobban a szemekben a régi fény. ″Áldott vagy örökkévaló Istenünk, a világ királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel.″ Próbálunk végre rendesen lélegezni, beszélni, örülni kicsit a félhomályban melegedő szavaknak, és hinni, hinni a mesevalóságban, s hogy a világ megint meghirdethető. OTT, AHOL MÉG TÖRTÉNIK VALAMI... Ott, ahol még történik valami, föld-ég törésvonalán, erdők véredényeiben, hóvakságban, sátortalan téliviharban, tompa, tükörmélyi hallgatásban, ahol a versek, akár egy karcsú hattyúdallam, emlékeink fehér kajakján tovasiklanak, és lélekidéző, északi sámánok módjára belevesznek a múlt lehelletének becézett, konokul gomolygó ködbe, ott éjjel vannak a leghoszabb éjjelek. A FÁK ÚJÉVE JÖTT EL... A fák újéve jött el szoknyás suhogással, szemhéjukat résnyire nyitják a rét lakói, mást álmodnak a póznákon gubbasztó madarak, a hólé csak locsog és tisztuló égen úsznak a tegnap még öldöklő felhők tova. Régi barátok árnyékból kibomló arca temetőbe hív, hol az ébredés elképzelt ritmusában kigyulladnak a nevek, s ″a sírkövek pikkelyei ragyognak.″ Hazafelé a buszjegyre írom döcögős betűkkel: ″Dicsérd a telet, de könnyíts rajta.″ 128 �palócföld 91/2. NEM MARAD MÁS, CSAK A JÁTÉK... Nem marad más, csak a játék, a sorsvetés kegyetlen játéka ilyenkor farsang idején. Elpusztulunk? Megmaradunk? Purimspíl. Lehetnék válasz én is, te is, ami: ugyanaz. Vagyunk metafora, szivárványhíd, lüktetés a hajlékot adó idő tenyerén. Bőr és emlékezet. A vers, látod, azt akarja, hogy éljünk; nyírfavirág­ emlékű, pontos szavakban, örvénylő varázslatokban, most és talán mindörökké. E P A G O M E N A A ″ T I Z E N K É T V E R S ″ -H E Z F i a m n a k m e s é l e k r é g v o l t tö r t é n e te t, a k á r e g y m ú ze u m b a n , m it r é g b e z á r ta k : s ú l y a v a n a lé g n e k , i r g a l m a s s o d r a . M á s le tt a z ég , é s m á s le tt a f ö l d , a l e r o m b o l t s z í v - s z e n t é l y , a g ő z ö l g ő tu d a t. F e l s z i k r á z i k b e n n e m a h iá n y : a v á r o s o k , a g y o m o r b a n k ó s z á ló g ö r c s ö k , sze re lm e k ; b e l ü l r ő l m o n o to n r á g á s t h a l l a n i . M in d e n e s t e e g y g y e r t y á v a l tö b b e t a v e r s e k , a k á r e g y k a r c s ú h a t ty ú d a lla m , a z é b r e d é s e l k é p z e l t r it m u s á b a n k ig y u ll a d n a k , ö r v é n y l ő v a r á z s l a t o k b a n , m o s t é s m in d ö r ö k k é . Mikor volt legközelebb hozzád az Isten? 129 �1 9 8 9 . d ec em b er 1 0 -én P r a z n o v s z k y M i­ h á ly e lo lv a s ta R a d ó G y ö r g y M a d á c h - k r o ­ n o l ó g i á j á r ó i ír t r e c e n z ió m . T u d ó s N ó g r á d ­ s z a k é r t ő b a r á to m a z a l k a l m i b í r á l a t n a k a r ­ r a a b e k e z d é s é r e f i g y e l t f e l , a m e ly ik r ő l m a g a m is a z t g o n d o lta m , k if e jte m m a jd e g y s z e r b ő ve b b s z ó v a l. S z a b a d le g y e n a s z ó b a n f o r g ó m o ttó k é n t id é z n e m : részt ″ 1 8 6 2 a u g u sztu sá b a n M a d á c h k é ts z e r is h a jn a li n é g y k o r k e lt, h a rm a d n a p o n r á ­ a d á s u l l e s e m h u n y h a tta a s z e m é t , m e r t S z liá c s o n - a h o v á u titá r s s á v a l e g y ü tt s z e ­ k e r e z e tt - > v é g i g s z o b á j u k b a h a l l a t s z o t t a tá n c te r e m z e n é je < , é s s z á llá s h e ly ü k , a P e s t- f o g a d ó r á a d á s u l > p o lo s k á s n a k b iz o ­ n y u lt < . E z t a h á r o m f á r a s z t ó n a p o t a z o n ­ b a n M a d á c h n em a k á r k iv e l, h an em A r a n y J á n o s s a l c s in á lta v é g ig ! M it é r d e k e lh e tte h á t ő k e t a tö b b s z ö r ö s h a jn a li é b r e d é s, a z é j j e l i k ia lv a tla n s á g , a s a jg ó p o lo s k a c s í­ p é s: a F e lfe d e z e tt é s a F e lfe d e z ő v é g re s z e m tő l- s z e m b e ü lt e g y m á s s a l, s m o h ó b e ­ s z é lg e té s e k b ú v á r h a r a n g já v a l a lá m e r ü l­ h e tte k a s i v á r f e l s z í n r ő l a k ö l t é s z e t m é ly ­ v i z é b e . K ü lö n ö s e n a P e s t r ő l N ó g r á d b a in ­ d u ló A r a n y J á n o sn a k k e lle tt á lln ia a s a ­ r a t. Ő m á r a v á c i v o n a th o z m e n e t h a j ­ n a lb a n é b r e s z t e t t e m a g á t, a z t á n p e d i g a z t k e lle tt ta p a s z ta ln ia , h o g y M a d á c h a l ó ­ p a tk o ló k o v á c s r é s z e g s é g é r e h iv a tk o z ó > c s e l l e l k é s l e l t e t i u ta z á s u k a t < S z t r e g o v á ­ r ó l, h o g y m ég tö b b id ő ju s s o n a z é l e t ­ b ő l a z ir o d a l o m r a ." ELŐSZÓ L é v é n a te t t e k e m b e r e i, m i n d j á r t m e g ­ á l l a p o d á s t k ö tö ttü n k M i h á l l y a l : ír j u k m e g m in d k e tte n , é r te l m e z z ü k e g y m á s t ó l f ü g g e t ­ le n ü l A r a n y J á n o s n a k e z t a n ó g r á d i l á ­ to g a tá s á t. É s p u b lik á lju k e g y s z e r r e , a f ­ f é l e ″n é g y k e z e s " -k é n t, m in t v a l a m i k ö z ö ­ s e n ír t é s e g y ü t t e l ő a d o t t z o n g o r a d a r a b o t . ( K .S .I .) 130 �Kovács Sándor Iván Arany nem alhatik... H u b a i M ik ló s n a k Arany János 1862-ben még csak olyan idős, mint a legszebb fér­ fikorába ért - s mindjárt halálba is hanyatlott - Zrínyi Miklós: 45 éves. De már súlyos nyavalyák kínozzák. ″Az az én szerencsétlen­ ségem, hogy amikor már egész napi gépies és egyéb-ies foglalkozás­ ban elfáradtam, akkor jut egy kis időm levelet írni az én örökké zúgó és kábult fejemmel" - veti papírra 1861. november 5-én. Négy hónappal később is "cudar beteg kedélyét" emlegeti (1862. február 13.), s jó félév múlva már orvos kezére kell adnia magát. Balassa tanár Aranyt "krónikus fejzúgásával" rögvest gyógyfürdőre küldi. Szliácsra, ahol majdnem másfél hónapot tölt el, s a teljes kimerült­ ség állapotában annyira képtelen "koncentráltabb szellemi munkára", hogy "még az unalomra Is rest". Annál sűrűbb és sorsdöntőbb eszten­ deje volt a megelőző: 1861, amikor épp­ hogy Pestre költözve irodalomszervezői-hi­ vatali teendői közepett is véghezvisz egy újabb felfedezői hőstettet, és mintha ta­ lálna egy új barátot s bensőséges levele­ zőpartnert is. A negyvenes éveket a Pe­ tőfivel való legteljesebb testvérbaráti szö­ vetség ragyogta be, s amikor elsetétült az ég, Arany a nagykőrösi tanárság szabad óráiban kommentárjaival két klasszikus, Katona és Zrínyi világirodalmi rangját tu­ datosította. A B á n k b á n - t olyannyira sze­ rette volna angolul olvasni, hogy maga fogott bele angol fordításába, Zrínyi le­ nyűgöző eredetiségét Tasso-imitációk tük­ rében mutatta fel. A második sorsdöntő barátság és a harmadik nagy felfedezés M a d á c h I m r é h e z és A z e m b e r t r a g é d i á ­ j á h o z vezérelte Arany Jánost. Jól ismert tény Madách majdnem ön­ gyilkos könnyelműsége: a Tragédia egyet­ len kéziratát közönséges postai küldemény­ ként juttatja el Aranyhoz, s amikor Arany válaszaiban végre felsorolja a javítani va­ lókat, Madách még csak nem is korrigál­ hat érvényesen, mert nincs másolata! Arany Jánost kell kérnie-felhatalmaznia, hogy javítsa csak nyugodtan a nála lé­ vő egyetlen példányt. Még ismertebb Arany felfedező gesztusának mind maga­ sabbra csapó öröme: "Tisztelt Hazafi! (...) Az ember tragédiája úgy koncepcióban, mint kompozícióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben - meg a nyelvben találok némi nehézkességet, különösen a 131 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... lírai részek nem eléggé zengők. De így is, amint van, egy kevés külsímítással iro­ dalmunk legjelesb termékei között foglal­ hat az helyet″ (1861. szeptember 12.); ″Édes Barátom! Hagyjuk a teketóriát, így bizalmas társalgásban könnyebben megért­ jük egymást"; "Az ember tragédiája egy Dante vagy Goethe technikájával remek mű volna″ (1861. október 27.); ″és van­ nak helyek, hol a dikcióval, pathosszal a vers minden non plus ultráig emelkedik (...), hol Shakespeare sem csinálta volna különben. Néhol pedig némi darabosság oly jól áll, hogy sajnálna az ember meg­ válni tőle, mint Bánk bán némely zord­ ságaitól" (1861. november 5.). Íme, itt már együvé sodródnak a Bánk bán és a Tragédia "némely zordságai", s amit Arany a kevésbé zengzetes Ma­ dách-vers ″nehézkességéről″ megállapít, Zrínyire s Arany Zrínyi-megítélésére is rászabható. Hiszen Arany Zrínyije sem más, mint ″rideg tünemény az ízlés haj­ nalának feltetszése előtt″; szembeállítva ″egy legdúsabb fejleményű poétai nyelv, bájoló rhythmus, művelt technica″ olyan mesterével, mint Tasso, aki tehát költé­ szettechnikailag éppúgy ideálképi ellenlá­ basa Zrínyinek, mint Madáchnak Dante vagy Goethe. Zrínyi vagy Katona vagy Madách voltaképpen egyaránt jellemezhe­ tő a S z ig e tiv e s z e d e le m szerzőjére kimon­ dott emez ítélettel; ″minden léptén csi­ korgatja a forma bilincseit, töri a hajlani nem tudó nyelvet″; nála ″a rhythmus megszokott kellemét a gondolat merész fönsége váltja fel, mely körül a százado­ kon át bizonyos költői formába verődött nyelv töredékei úgy hevernek, mint titá­ ni kézzel összehányt szikladarabok″. Az utóbbi Arany-hasonlatot már nem a Z rí­ nyi é s T a sso , hanem a Gyöngyösi-portré 132 tartalmazza, de kronológiailag ez is jól idevág: 1863-ban jelent meg. Arany Zrí­ nyit - sajnos - nem kezdi olaszra fordí­ tani, bárha S z ilá g y i Istv á n még 1848-ban arra biztatja: ″Kegyelmednek a Zrínyiászt le kellene fordítani.″ Arany éppen a Ma­ dách-élmény előtt, 1860. március 30-án így vall Tompának a megkezdett kísér­ letről: ″pár évvel ezelőtt megkísértettem, mire mehetnék Zrínyivel, meghagyva úgy, amint van, csupán verselését téve élvez­ hetőbbé azáltal, hogy cezúrátlan sorait a szavak másképp rendezésével cezúrássá változtatnám, és ahol ríme nagyon rossz, mással pótolnám, tulajdon szavaiból″. A Z rín yiá sz n é p ie s k id o lg o zá sá -t 119 versszak után abbahagyta: a Zrínyi és Tasso poeta doctus szerzője legyőzte ben­ ne saját költészeteszményének abszolutizá­ lását, a tanulmány már egyaránt hódolat Zrínyi ″merész fenség″-ének és eredeti tehetségként interpretált ″rideg tüne­ mény­-voltának. Zrínyi nem kérhette Arany ítélő segítségét, s Arany sem ajánl­ hatta fel neki a csikorgó formabilincsek megolajozását - kezdte hát elvégezni a jobbítást baráti tanácsra, a maga tünemé­ nyesen tökéletes verstechnikáját s ″bárso­ nyos kezét″ (A r a n y L á s z ló ) működtetve. Vajon Zrínyi milyen vitapartnere lehetett volna egy XVII. századi Arany Jánosnak, ha van akkor szervezett irodalmi élet és létezik egy Arany szerepét betölteni ké­ pes literátor? Verselési önkorrekcióiból ítél­ ve Zrínyit olyan bírálatértelmezőnek vél­ ném, mint Madách volt. De Zrínyi hogy tovább játsszak - a művével vesző­ dő Aranyt a korrekciók megtörténte és a felfedezés közös diadala után nem mer­ te volna bosszantani, még tréfából sem, olyan Rigmusok- kal, mint amelyeket Ma­ dách 1863. április 13-i levele közöl: �C s a k ú g y k ó v á ly o g , k ö r ü lö tte d a p o r , m it v e r s z , D e n in c s n e m e s e b b f ű / / s z e r e d , m in t a k a p o r ... A közös diadalra: a Tragédia felfede­ zésére és azonnali elismertetésére fordítva a szót, előre kell bocsátanom az ítélői jog kritériumaként Arany öntudatos megjegy­ zését: ″Talán előbb kaptad a német s általában az idegen kultúrát, hogysem a magyar nyelvszellem kitörölhetetlenül ette volna be magát nyelvérzékedbe. Vagy ha nem így volna, úgy talán merészebb já­ tékot űzsz a nyelvvel, mint azt a nyelv most már tűrhetné. A verstechnika pedig nagyon megkívánja a nyilvános gyakorla­ tot: én fölléptem óta igen-igen sokat ta­ nultam e részben, noha azelőtt is azt hit­ tem, hogy tudom.″ (1861. november 5.) Mutatis mutandis: érvényes ez mind Zrí­ nyire, mind Katonára. A Szigeti veszede­ lem és a Bánk bán előtt nem volt vagy alig volt érdemi ″nyilvános gyakorlatuk″, verstechnikai érdességeik ebből is ered­ nek. (Zrínyi némileg stilizált önvallomásá­ nak, hogy ti. neki nem a poézis volt a professziója, hanem a haza szolgálata, leg­ feljebb hatalmas műveltsége és tehetsége mond ellent, Gyöngyösi azonban már olyan professzionális költő, aki verseiből is él, és szinte mechanizált epithalamiumkészenlétével ″piacra″ dolgozik, tehát fog­ lalkozásszerű költői gyakorlatot folytat.) Arany angol Bánk bán-fordításkísérle­ te, még ha játékos költőmutatványnak mi­ nősítjük is, a Katona-vers teherbírását, a világirodalmi dimenziók közötti akusztikát próbálgatta. Efféle próbát a Szigeti vesze­ delem esetében az ″epikai hitellel″ tette Arany János. A Zrínyi és Tasso-nak ar­ ra a kellően meg nem világított helyére gondolok, amely a III. ének második ré­ szének helyszínére vonatkozik: ″Egy mély és hosszú völgy fekszik vala a török tá­ bor mögött. Egyik vége felnyúlik csak­ nem Siklós alá, a másik Sziget felé volt irányulva, az egésznek hossza negyed mérföld. - E völgy hihetően azon hegy­ lánc közt mélyed, mely Siklós mögött éj­ szakon keleti irányba vonul, s mely azon magaslatban végződik, holott Villány tűz­ nedve terem. A török tábor a siklósi me­ zőn, tehát e halmokon délről, Siklóstól pedig nyugatra feküdt; míg a völgy azo­ kon éjszakról, délkeleti irányban fut va­ la Siklós felé.″ Nem bírván olyan ″élet­ rajzi krónikával″ Aranyról, mint amivel a Madách-irodalmat R a d ó G y ö r g y 1987ben gazdagította, nem tudom azonnal kontrollálni, vajon a ″népies átdolgozás″ és a Zrínyi és Tasso szerzője nem látogatott-e el Szigetvárra (mint tette példá­ ul a nevelésére bízott Perczel-fiúkkal V ö ­ r ö s m a r t y M i h á l y )? Tudtommal nem járt ott (sose járt a Dunántúlon! - írja gép­ iratom margójára Keresztury Dezső), jól­ lehet a siklósi kaland térkép-pontos föld­ rajzi-topográfiai kommentárja a megszóla­ lásig ezt sugallja. Pedig csak mérővonal­ zót és térképeket használhatott a hitele­ sítéshez, mint a Toldi szerelmé-hez ami­ kor a magyar vitézek Nápoly környéki itineráriumát rekonstruálta. Elsőéves böl­ csészhallgatói, tehát harmincötéves emlé­ kem, hogy kedves professzorunk, K o l t a y K a s t n e r J e n ő beleszőtte szegedi Zrínyi­ előadásaiba: amikor ő Pécsett tanított, az eposszal és Arany megfigyeléseivel a ke­ zében végigjárta ezt a Szigetvár-SiklósSzigetvár útvonalat, s bámulattal kellett adóznia mind Zrínyi, mint a kontrolláló Arany ″topográfiai hitelének″. Ha van rá alkalma s lehetősége, a vonalzó és a tér­ 133 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... kép helyett Arany biztosan Szigetvár fel­ keresését választja. A Tragédia színtereit csak képzeletével követhette, de Madách­ hoz elmehetett, és el is ment Csesztvé­ re és Alsósztregovára. A ″Tisztelt Hazafi!″ megszólítás hiva­ talosságától a Rigmusok felszabadult tré­ fájáig ívelő Arany-Madách barátság tör­ ténetéből ekképpen szerencsére az sem hiányzik, ami az Arany-Petőfi barátságot egészen a töltöttkáposzta-meghívásig vagy a keresztkomaságig oly bensőségessé tet­ te; kettejüknek is megadatott a legalább néhány napos személyes együttlét lehető­ sége. Most kell visszalépnem a nyavalyáival bajlódó 45 éves Arany Jánoshoz és az akkor 39 esztendős Madách Imréhez, aki­ ről Aranynak tudnia kellett, születésére nézve éppen Petőfi Sándorral egy évjá­ ratú. Mióta Arany 1849 tavaszán Pesten búcsút vett Petőfitől - ″barátilag, polgár­ társilag, komailag és mindenféleképpen″, majd Szalontán befogadta feleségét, Zol­ tán fiát, annak dajkáját, továbbá Bemtől kapott lovát huszárostul - azóta senkivel nem került olyan közelségbe, mint Ma­ dách Imrével. És Arany azt is azonnal konstatálta (levél Tompához, 1861. augusz­ tus 25.): Az ember tragédiája elolvasásá­ val - ahogy Radó György annotál - ″a magyar irodalomnak Petőfi Sándor óta el­ ső eredeti, igazi tehetségét" fedezte fel. A Felfedezett egyre inkább az Elveszí­ tett örökébe lép. És ha a mind mélyebb Arany-Madách baráti viszony tükre ko­ rántsem oly viliódzó, játékos, mint az Arany-Petőfi levelezésé, ebben is megje­ lenik a humor. Arany már 1861. novem­ ber 25-én ilyen hangot üt meg: ″egész napi gépies és egyéb-ies foglalkozás″; "iro­ dalmi ódondász″; ″kurtán és lustán″; "Is­ 134 ten áldjon, édes jó emberem!″; ″a Csák úr autodaféjével sohse siessünk″. És a Csák-drámájára ″mentői bunkósabb″ bírá­ latot kérő Madách sem marad adós, egé­ szen belejön a fecsegésbe: ″Én, kedves barátom, publicista voltam, mielőtt az iro­ dalomban felléptem, pártküzdelmekben, megyei kaballákban vettem részt, ezért ne hidd, hogy talán oly érzékeny va­ gyok a kritikában, mint egy szűzlány, ki mindjárt elpirul. Az én bőröm e tekin­ tetben vastag, s beszélhetne nekem so­ kat valaki, míg sértve érezném magamat. Szinte furcsán esik művem irányában az a selyem kritika mindenfelől, csak úgy óhajtom a darócot - nevetném, nem fáj­ na, s egy oly ember becsülése, mint te, egyensúlyozna előttem ezer mást. De is­ mét belejöttem a fecsegésbe.″ (1862. feb­ ruár 20.) Arany mácius 6-án erre ″az igen örvendetes tartalmú levélre ″széthangoltabb állapotban″ válaszol, ″mint vala­ ha″, és valóban bámulatos az a hősies, emberpróbáló küzdelem, amit betegségek­ kel is küszködve Madách remekművével és remekművéért vív, hogy még jobbá, hogy mindjárt publikussá, hogy mindjárt kritikailag elismertté tegye. Beleír, javít, javaslatai mellett érvel, észrevételezi a ma­ gyarázatokat és ellenvetéseket, intézi a ki­ nyomtatást, a háromszoros(!) korrektúrát, a szerződést, a honoráriumot, a második kiadást, szervezi a bírálatokat, bevezeti Madáchot az irodalmi társaságokba, fellé­ péseit egyengeti, szerkesztői megbízások­ kal látja el, és így tovább, a legapróbb literátori, baráti figyelmességig; még ″egy papírszalagon″ a nyomtatásban esett hi­ bákat is kijelöli, ″hogy megigazíthassa az olvasó″. És mindezeken túl és mindezek fölött Arany János fáradságos utazást is vállal, �hogy együtt lehessen Madách Imrével. Arany voltaképpen Tompát akarja felke­ resni, és Madách már 1862. július 22-én megragadja a lehetőséget (s később is mesterien keveri a kártyákat, hogy meg­ hosszabbítsa Arany nógrádi tartózkodását): ″Pesten létem alatt értettem szándékodat, hogy a nyár folytán T o m p a M i h á l y t meglátogatod. (...) Csak néhány szóval tu­ dósíts a napról, mikor indulni akarsz, s Vácon alkalmatosságom várni fog, első ál­ lomásra akár S z o n t a g h P á l barátunkhoz, akár öcsémhez viendő, hol már én vár­ ni foglak. Továbbutazva lakásom félóra az országúthoz, melyben bizonnyal az lesz a legnagyobb ünnep, minden csendessé­ ge mellett, melyben Tégedet befogadhat. Nem leszek alkalmatlan egy marasztaló szóval, tetszésedre bízom minden továb­ bi terved kivitelét, csak útitársad kívá­ nok lenni Tompához″. Arany válasza jú­ lius 31-én kelt, riasztóan kezdődik, de aztán Madách javaslatát szövi tovább: ″Amit tavaszfélen beszéltünk együtt, hogy meglátogatlak, s elébb nálad, aztán Tom­ pánál hoszabb ideig múlatok, abból, édes barátom, semmi sincs. Engem Balassa kri­ tikus fejzúgásommal Szliácsra küld (...) Csak azt szeretném tudni már most, nem lehetne-e összekötni e szliácsi utat a ve­ led és Tompával (vagy veled leginkább) teendő találkozással.″ Arany most is a térképhez nyúl, ellenőrzi, mekkora lenne a kerülő, hogy Madách-csal ″néhány órát, legfeljebb egy-két napot″ időzzön. Némi meditáció után így dönt: ″Úgy gondolom, mához egy hét, csütörtök, augusztus 7dike lesz a nap melyen útra kelhetek. (...) Ha azt hiszed, hogy érdemes elém küldeni Vácra azért, hogy - utat, min­ dent beleszámítva - pár napig együtt le­ gyünk - de csak együtt (mert én sem­ mi fetirozó mulatságba, semmi toasztozó körbe, semmi bemutatásokra - kivéve a közvetlenül családodhoz tartozókat - nem megyek), ha azt hiszed, mondom, hogy ezért érdemes hozzám szegődnöd, igen megköszönöm (...) Megírhatod. Vagy ha nem írsz semmit, akkor is Vácig váltom a jegyet. Indulásom a reggeli vonattal, aug. 7-én″. Arany öreguras izgatottsággal utazik, és várják is apró meglepetések. ″Drága, új koffert″ vitt magával, de annak ″a vasúti hányás-vetésben kidőlt volt egyik vége, kötéllel kellett Vácon annyira meg­ erősíteni, hogy szét ne hulljon″; az ″iszo­ nyú sebességgel″ haladó, Vácig meg sem állt vonatról leszállva, még az indóház­ ban, ″egy conductor-féle ember (20 kraj­ cáros) szívességéből megfirkantott″ család­ jának egy ″kis levelet″. Mindezt - az alábbiakkal együtt - egy már Szliácsról, 1862. augusztus 13-án kelt, feleségéhez írt, töredékesen ismert leveléből idéztem. Aranynak nem kell téblábolnia a kidőlt sarkú kofferrel a váci indóház előtt, mert lecsapnak rá mindjárt, mint valami mo­ dern irodalmi est díszvendégére. A kissé zavart Arany mintha Madách fogadtatá­ sára számítana, pedig meghívója tudatta vele világosan már július 22-én: ″Vácon alkalmatosságom fog várni, első állomásra akár Szontagh Pál barátunkhoz, akár öcsémhez viendő, hol már én várni fog­ lak.″ Vagy csak felesége előtt mentené Arany Madáchot, amiért még csak ki sem ment eléje, mondván: Madáchnak ″csak szekere″ várta, ″maga el lévén az­ nap foglalva″. (Érdekesnek tartom, hogy Madách már július 22-én tudta volna: augusztus 7-én reggel elfoglalt lesz...) Egy­ szóval ″nem jöhetett - folytatódik a be­ számoló -, csak egy inas vagy ispán for­ 135 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... ma emberét (Andrást, az úgynevezett phi­ losophust, ki az irodalomnak - s így cse­ kélységemnek is nagy tisztelője) küldötte elémbe, meg a kocsist, hintójával. Ez a philosophus lesett engem Vácon, s amint leszálltam, azonnal nekem jött, nem én vagyok-e ez, mert rám ismert az arcké­ pem után″. A ″filozófus inas″ Aranyt szemmel láthatóan felderíti: egy nógrádi nagyúr, lám, már csak így fogadtat egy nagy pesti költőt... Arany forgolódott már ilyen körökben (1851-52-ben az ifjú gróf T i s z a D o m o k o s a tehetséges költő nevelője volt), most mintha mégis meghökkenne a ta­ pasztaltakon az Üllői úti lakás szerény komfortja és a pest-budai irodalmi élet respublikája után. ″Madách ő nagysá­ ga″ - szalad ki a száján, pedig hát a ″Tisztelt Hazafi!″ után már rég az ″Édes Barátom″, ″Tisztelt Kedves Barátom!″, ″Tisztelve szeretett Barátom!″ megszólítás járja közöttük. Arany mindjárt hozzá is teszi, hogy E r c s e y J u li a n n á t megnyugtas­ sa: a rétsági villásreggeli után 8 óra táj­ ban indultak tovább ″Csesztve nevű hely­ ségbe, ahová Imre is csakhamar (...) meg­ érkezett″. A Petőfi-Arany barátság 1847ben fergeteges versváltással indult, s le­ velezésük az ″Üdvezlem Önt!″ bemutat­ kozása után mindjárt az Isteni Sand­ rim!″, ″Szerelmetes fa-Jankóm!″ önfeledt­ ségeivel folytatódott, hogy a ″lord Krump­ li A rtúr″ és ″viszkető öklű barátod″ tí­ pusú aláírásokról ne is szóljak. Felteszem, hogy társalgás közben Arany Imré-nek, Madách János-nak szólította a másikat, le­ velet írva azonban - vagy azért, mert nem is akarták, vagy azért, mert nem merték - soha nem hívták így egymást. Az egyetlen kivétel az Ercsey Julianná­ hoz címzett ambivalens magánlevél elszó­ 136 lása, mely szerint Arany mégiscsak Im­ rének szerette volna szólítani Madáchot. A hajdúivadék Arany Madách ″ő nagy­ sága″ csesztvei és alsósztregovai kastélyá­ ban még kerekebbre nyitja a szemét, mint a filozófus inast, a kocsist, a hin­ tót megtapasztalva. Mind a húsz szobás kastélylakosztály kényelme, mind az ura­ sági szíjgyártó szolgálatkészsége elkápráz­ tatja (ő foltozta meg a szétszakadt kof­ fert oly ″pompásan, hogy tovább bírja, mint hol új″). Madách és Arany nógrádi együttlété­ ben szerencsére semmi nyoma efféle (ta­ lán csak általam túlhangsúlyozott) szocio­ lógiai feszültségnek. Azonnal teljes egyet­ értésre jutnak például abban, hogy a nógrádi programot veszélyeztető Tompa Mihályt ki kell iktatni a cselekményből. A felhatalmazást már Arany megadta ehhez Madáchnak: ″nem lehetne-é ösz­ szekötni e szliácsi utat a veled és Tom­ pával (vagy veled leginkább) leendő ta­ lálkozással″? (1962. július 31.) További Madách-érvekre aligha volt szükség: ″a Tompához menetelről letettünk és én ezt neki, szükséges ok-adatolással, meg is ír­ tam Sztregováról″ - tájékoztatja Arany feleségét. A Pestről augusztus 7-én, csütörtökön hajnalban elindult Arany tehát aznap délután 2 órakor érkezett Csesztvére, ahol meghívója biztosan nem mint ″ő nagy­ sága″, hanem mint örömtől szorongó Ma­ dách Imre várta. A Tompára vonatkozó határozatot talán még az ebéd utáni ká­ vé és pipaszó mellett meghozták. A csesztvei este és éjszaka után másnap, 8-án, pénteken - a kronológus Radó Györggyel szólva - Madách és Arany (vagy inkább már Imre és János) ″haj­ nali 4 órakor elindul Csesztvéről, és �Balassagyarmaton át 8 órára Alsósztrego­ vára érkezik″. 9-én mennének tovább Szli­ ács felé. ″De biz az uradalmi kovácsnak tetszett leinnia magát - tudósítja Julian­ na asszonyt Arany így a lovakat meg nem vasalhatta.″ Csak nem egy világ­ irodalmi rangra jutott magyar klasszikus dramaturgiai húzása volt a lópatkoló szak­ ember tétlenségre kárhoztatása? Arany sej­ ti a cselt: ″Így hát még a szombatot is eldégáltukSztregován - talán volt benne egy kis csel is, hogy a kovács haszna­ vehetetlen emberré lett.″ Ha volt ″egy kis csel″, Madách mindenesetre megszeg­ te levélbeli fogadalmát, hogy ti. egy ″ma­ rasztaló szóval″ sem tartóztatja vendégét. De hát ez a dégálás Aranynak is ked­ vére lehetett. Tájszótárunk szerint a dé­ gál 1. [ténfereg, henyél], 2. [unalomból beszélget] jelentésű. Kettejük esetében bíz­ vást eltekinthetünk a pejoratív árnyalat­ tól: Imre és János biztosan nem unalom­ ból, hanem a kölcsönös marasztalás-maradhatás óhajával beszélgette át ezt a csel következtében ölükbe hullt ajándék-szom­ batot. Vasárnapra, 10-ére virradóan megint pitymallatkor keltek: hajnali 4-kor indul­ tak Zólyom felé, s onnan kezdve esőben, délután 4 órára jutottak el Szliácsra. A harmadszori hajnali kelés hangulatát ez­ úttal hosszabb eső is súlyosbította. És hát­ ra volt még a hétfőre virradás: az első szliácsi éjjel, amikor is szemüket sem hunyhatták le, mert szobájuk ″a táncte­ rem közelében lévén″, a muzsikus cigá­ nyok ″éjtszaka mindig húzták a fülükbe″. Radó György szerint az sem biztos, a húsz szobás kastélykényelem után volt-e egyáltalán külön szobájuk Szliácson. A tánctermi zenezaj, az egész éjjeli dübögés kínos monotóniáját legfeljebb a poloskacsí­ pések tették változatossá. A szliácsi Pest szálló ugyanis poloskás volt. (Ahogy Ma­ dách visszautazott Nógrádba, Arany ″rög­ tön megszámolt a bámuló szobapincérrel, s elhagyva a poloskás Pestet, átköltözött" a Belvederébe - amint erről augusztus 29-én vendéglátóját informálta.) És a beteges Arany János mindezt örömmel csinálta végig. Végre nem a ro­ botos korrekciókkal vesződött (panaszkodik egy helyt a többszöri szerkesztői korrek­ túra elfásító unalmára), nem a leveleket írta és várta, hanem új íróbarátjával tár­ salgott, korábbi triászuk szegény Tompá­ járól egyelőre teljesen elfeledkezve. Már a Nógrádba készülését hírlelő levélben van egy szellemes fordulata (a hanvai nagy kerülő miatt beállhat ″a fagy, mire az­ tán vízre jutok″), az augusztus 29-i für­ dőlevél pedig - bárha felpanaszolja erőt­ lenségét, az első három napi hideg esőt, a poloskás Pest-hotel emlékét - csupa de­ rű. Mintha csak Petőfinek írná: ″Valósá­ gos teng-élet ez, nem gondolok se előre, se hátra, nem aggódom, csak néz ki be­ lőlem a lélek, mint toronyból a bakter. (...) Még az unalomra is rest vagyok.″ A záróformula éppen az Arany-Petőfi leve­ lek leleményesen szójátékos záradékaira emlékeztet. Aláhúzom belőle, amit én eme­ lek ki (a korábbi szeszélyes kurziválások Aranytól valók): ″Így hát be is zárom levelemet, amelynek nem akart egyéb cél­ ja lenni, mint tudatnom veled, hogy élek, még egyszer megköszönni jóságodat. Ál­ dott édesanyád kezeit és szép gyer­ mekeidet csókolni (megvan-e a csóka?), téged ezerszer ölelni oly hévvel, aminő­ re képes naponkinti fürdővel kiáztatott és kicsávázott barátod Arany János.″ A csókolni - csóka külösen sikerült szójáték azonos szótövekkel (figura etimologica). És 137 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... milyen érdekes adatot rejtő nyelvi asszo­ ciáció: a csókról a c s ó k a jut eszébe. Pe­ tőfi az ürgeöntésről mesélt Arany Laci­ nak, Arany János a Madách-gyerekek csó­ kájának emlékét őrizte meg. Akár közö­ sen is eljátszadozhattak a fogságban meg­ szelídülő, szavakat is megtanuló csókama­ dárral. Az Ercsey Juliannának küldött le­ vél ugyancsak emlegeti a Madách-gyere­ keket, és a kisleányra Arany kedves ma­ dárhasonlatot alkalmaz: ″Madáchnak van két szép gyermeke, a fiú 14 éves for­ ma, neve Aladár, a leány 9-10 lehet, Á r a (Borbála-Barbára) nevű, ig e n k e d v e s k is g a la m b ." Aki a nógrádi csóka emlékét magával vitte Szliácsra, hogyne emlékezett volna kettejük beszélgetéseire, éppen nem d é g á ­ l á s a i r a É s még inkább emlékezhetett Ma­ dách. Ő szomjúhozta igazán a szakvéle­ ményt, a pesti híreket, a baráti és az irodalmi társalgást. A későesték, a hajna­ lok, az első szliácsi éjszaka és a másnap csupa élénk eszmecserével telhetett, és úgy gondolom - nemcsak fennkölt témák­ ról. Hogy például Madách ispánféle ina­ sa ″filozófus″, azt Madách-csal is meg­ tárgyalhatták; Madách kertjéről (kastély­ parkjáról?) s palóc munkásairól ugyancsak feljöhetett a szó közöttük. Arany ugyan­ is nem válaszolt Madáchnak erre az 1861. november 2-i post scriptum-ára: ″Mióta csak e levelet írom, palóc munkások a kertben folyvást egy nótát énekelnek, meg nem állhatom, hogy ne részesítselek ben­ ne: Felment a kis kecske/ A fára/ Zöld ágat szakított/ Szájába″, stb. (Csak záró­ jelben: vajon ″megnemesítetlen″ magyar népdal ez vagy szlovák, s ez esetben Madách műfordításáról lenne szó?) Kizártnak tartom, hogy ne jött volna fel a szó közöttük legfőbb közös témá­ 138 jukról, a Tragédia javításairól, és hogy eközben csak fennkölt poétikai kérdések­ ről diskuráltak. Elképzelem - mert elképzelhető -, hogy talán a Tragédia legextrémebb vitatott szava, a II. szín 253. sorában leírt t r á ­ g y a f é r e g is előkerült, ha nem az iroda­ lomból, az életből, hiszen nyájak, gulyák, udvarházak mellett, lovakkal, szekérrel, kocsissal utaztak. Lucifer mondja ezt Ádámmal vitázva: D e tr á g y a fé r e g ü l tá n jo b b n e k e d T e n y é s z n i k i s k ö r ö d n e k l á g y ö lé b e n , S tu d á s n é lk ü l e lfo g y n i é le te d d e l. - Madách kéziratában ez eredetileg így volt: ″de t r á g y a t ú r o n y u l tán jobb neked″. Arany 1861. október 27-én kelt megjegy­ zései között ezt olvassuk: ″Trágyat ú r o n y - a tú r o n y t nem ismerem. Tán érthetőbb volna, ha nem szebb is: >De trágyad o m b gyanánt...<″ Arany tehát ″trágyatúradék″ értelmezéssel közelíti a nem ismert t r á ­ g y a t ú r o n y - t , s valóban érthetőbb megfe­ lelést ajánl helyette: t r á g y a d o m b ″De trá­ gyadomb gyanánt tán jobb neked/ Te­ nyészni kis körödnek lágy ölében″ - ez így valóban világosabb. Ám t e n y é s z i k s te n y é s z h e t - e a trágyadomb?! Néha elszu­ nyókál Homérosz is: Aranyt most mint­ ha elhagyta volna pontos javító ösztöne, annyira kihozta sodrából ez a ronda, nyelvújítási színezetű tú r o n y . A t ú r o n y ugyanis nem ″túradék, túromány″, ha­ nem ″túró, túrkáló″ értelemmel bír, lega­ lábis ez derül ki Madáchnak november 2-i határozott válaszából: ″T r á g y a t ú r o n y tudtommal ez van műszóul behozva a Mistkäfer értelmében, az Akadémia szó­ tárában azonban t r á g y a b o g á r á l l ." Arany most jól megfontolta a viszontválaszt, és �ha már csak a jambus miatt sem fogad­ hatta el a trágyabogár formát, korrekció­ ként meglelte a legjobb szinonímát: trá­ gyaféreg. (″De trá/gya fé/regűl/ tán jobb/ neked...″) A trágyaféreg ″tenyészhet is″, és Madách eredeti költői szándéka sem csorbul, mert a hasonlatindító ″kis féreg″ (″Mely a gyümölcsöt eszi el előled″) pél­ dázata után Lucifernek még erősebb nyo­ matékosításra volt szüksége, s ehhez a ″kis körödnek lágy ölében″ tenyésző trá­ gyaféreg kiválóan alkalmas. Megértve Ma­ dách szándékát, Aranynak természetesen eszébe sem jutott, hogy saját korábbi ″szebb″ -szinonimája mellett törjön lán­ dzsát,⃰ mert ez még kevésbé lett volna beleilleszthető a drámai költemény vizs­ gált helyének kontexusába. De miféle sa­ ját és ″szebb″ szinonimája volt neki? Az é j i b o g á r ! A M i s t k äf e r a t r á g y a b o g á r v a g y g a ­ n a j t ú r ó b o g á r u g y a n i s a Geotrupes sterco rarius L„ ″melyet éji bogárnak is hív­ nak, mivel este, fémfényű zúgva röpül. Felül kékes-zöldes-fekete, alul violaszínű mondja róla a lexikon. E s t e v a n , e s te v a n : k i k i n y u g a lo m b a ! F e k e t é n b ó l i n t g a t a z e p e r fa l o m b j a , Z ú g a z é j i b o g á r, n e k im e g y a f a l n a k , N a g y o t k o p p a n a k k o r , a z u tá n e l h a l l g a t - írja róla Arany hangulatfestő lírai re­ mekműve, a Családi kör első strófájában. Önfegyelmező befejezéseként Zrínyivel kérdezem: ″Hová ragadtattam én könnyü pennámtul?″ Megbocsásson érte az olvasó! Sylves­ ter Jánosnak a virágénekre alkalmazott 450 évvel ezelőtti metaforájával követem meg, amiért ″il y e n f e l s íg e s d o l o g b a n il y e n a l á v a l ó p í l d á v a l íle k , a z g a n é j b a n a r a n y t k e r e s e k - és hogy az ganéjban is Aranyt találok. Kicsit hosszan dégálsz e ronda szó körül - jegyzi meg a trágyaféreg-ről kéziratom egyik olvasója, s Keresztury Dezső is néhány soros rövidítést javasol. Megrövidítettem szövegemet, de hadd szolgáljak egy kis mentséggel. A féreg ″az ember jelentéktelen voltát ábrázolja Istennel szemben - mondja a Biblia-lexikon (vö. Jób 25,6: Ézs 41,14). Zrínyi Feszület-himnuszában ez áll: ″Mi haszon féreggel neked törvényközned″. A ro­ mantika különösen kedvelte mint éles ellentétezéshez alkalmas szót, mint hasonlatelemet (lásd az Értelmező Szótárban a Vörösmarty- és Arany-példákat és Madách híres sorait: ″Látom, körülem/ Miként eszi a férget fürge hal./ Halat a fóka, a fókát meg én″). Petőfi versében is ″titkos féreg foga rág″, és Kossuth Bot, vessző, korbács című Pesti Hírlap-beli vezércikke is nyújt 1841-ben (″Tavaszelő 31″) egy emlékezetes fé­ reg-adatot. Lábjegyzetben idézi ″a perzsa Homérnak, Firduzinak több mint emberi morállal teli eme szép so­ rait: Ne bántsd a férget, melly a földön csúsz, Hisz ő is él - s élni olly édes, ah! Egyaránt édes néki, mint neked.″ (A Pesti Hírlap 1841. évi megjelenését a Radó-biográfia is regisztrálja, s Madách Imre joghallgató ekkor biz­ tosan nemcsak az Athenaeumnak volt szorgos olvasója.) 139 �Praznovszky Mihály Madách vendéget vár Vannak bizonyos esetek, amikor az iro­ dalomtörténetírás művelőinek nem kell hosszasan fáradozniuk a kutatómunkával. A tények az egyértelmű és hiteles do­ kumentumok alapján szinte maguktól ren­ deződnekkézikönyv-fejezetté. Ilyen tény az is, hogy Arany János és Madách Imre 1862. augusztus 7-én találkozott Csesztvén Madách kúriájában. Ezt bizonyítja a két költő levélváltása. A személyes ismeretség már előbb létrejött közöttük, az auguszusi látogatást Madách kezdeményezte és Arany szívesen ráállt: gyógyfürdőbe menet eltölt egy napot köl­ tő-barátjánál. A pillanat valóban nem hét­ köznapi: két géniusz találkozik a Múzsák ligetében. (Ez utóbbi lenne a csesztvei kúria parkja, amely már akkor is gyö­ nyörű volt.) Ebből a találkozásból két érdekesség külön is megragadhatja a figyelmünket. Az egyiket észlelni filológiai akadékosko­ dásnak tűnik, a másik talán érdekes, köz­ vetett bizonyíték lehet az irodalmi-olvasói köztudatban még ma is élő sablonos Ma­ dách-megítélés ellen. Arany azt írja Madáchnak 1862. júli­ us 31-én kelt levelében, hogy egy hét múlva augusztus 7-én csütörtökön utazik le hozzá. Augusztus 13-án Szliácsról 140 feleségének pedig már azt írja, hogy 9én csütörtökön érkezett Csesztvére, majd sorba veszi a napokat, mikor mi történt velük. De hát akkor melyik nap is ér­ kezett valójában? Az események időrendbe szedése, és egy korabeli kalendárium fellapozása után nyilvánvaló, hogy a második esetben Arany tévedett, ő bizony augusztus 7én csütörtökön szállt le a vonatról Vá­ con. (Augusztus elseje péntek volt.) A másik érdekessége ennek a talál­ kozásnak, hogy ugyan öt napot töltöttek együtt, tehát volt idejük alaposan kibe­ szélgetni és kipihenni magukat, ám a valóságban alig aludtak valamit. Hajna­ lig tartó beszélgetések, hosszú séták a sztregovai kastély parkjában, több órás utazások töltötték ki ezt a szűk hetet. Madách március 27-én mondta el székfoglaló beszédét a Kisfaludy Társa­ ságban A z a e sth e tic a és a tá r s a d a lo m v is z o n y o s b e fo ly á s a címmel. Ekkor talál­ koztak először személyesen, s minden bi­ zonnyal ekkor hívta meg nógrádi láto­ gatásra a neki oly önzetlenül segítő Arany Jánost. Arany elfogadta a meg­ hívást, de össze akarta kötni egy han­ vai utazással, amikor elmenne T o m p a M ih á lyho z is. �Madách július 22-én írott levelében már a tervezett találkozás részleteit sorol­ ja fel. Azt javasolja barátjának, hogy először jöjjön Csesztvére, majd onnan együtt mennek Tompához, ″kit még tes­ ti szemeimmel nem láttam″, s így ez ne­ ki is nagy öröm lesz. Vácon várja őt egy ″alkalmatosság″, innen utaznak S z o n t a g h P á l h o z ( a jó barát Horpácson lakott), majd tovább Csesztvére is az öccséhez. Innen indulnának aztán Sztregovára; ″lakásom fél óra az országúthoz″. (A félóra nem Csesztvétől számítódik, hanem egy kis jó­ indulattal ennyi a letérő ideje a Balassa­ gyarmat-Szécsény-LosoncországútrólRárós és Sztregova között.) A háznak Arany látogatása lenne ″a legnagyobb ünnep minden csendessége mellett, mellyben Té­ gedet béfogadhat.″ Arany gyorsan válaszolt, már július 31-én, a levél kézhez vétele után azon­ nal. Sajnos a hanvai látogaásból nem lesz semmi, orvosi javaslatra, ″krónikus fejzú­ gása″ miatt a szliácsi fürdőbe küldték. Így azt kérdezi, mit szólna hozzá Ma­ dách, ha legalább a csesztvei látogatásra sort kerítenének? Küldjön érte kocsit Vác­ ra, hogy ″néhány órát, legfölebb egy-két napot″ időzhessen társaságában. De csak vele akar beszélgetni, senki mással, aho­ gyan írja: ″én semmi fétirozó mulatság­ ba, semmi tosztozó körökbe, semmi be­ mutatásokra (...) nem megyek.″ Így is történt. Augusztus 7-én utazott Csesztvére Arany János. A pesti gyors korán reggel indult az indóházból, a mai Nyugati pályaudvarról. Arany ekkor az Üllői út és a Három pipa utca (ma Er­ kel utca) sarkán lakott egy négyszobás lakásban. Hogy idejében kiérjen az állo­ másra - konflissal bizony korán, úgy öt óra tájban kellett ébrednie. Sok a cso­ mag, hosszú útra megy, Juliska asszony aggodalmaskodva kíséri ki, ellenőrzi a helyfoglalást. A költő már nyolc óra után pár perccel Vácon volt. A gyorsvonat 7 óra 35 perckor indult és 28 perc alatt repítette Vácra. (″A gyors vonat iszonyú sebességgel hajtott s egyszer sem állott meg Vácig...″) Az állomáson Madách ″filozófus ina­ sa″, P a s s A n d r á s várta. (Madách vala­ milyen bírósági ügye miatt nem tudott leutazni.) Pass András igencsak kedvére való kísérője lehetett Aranynak, aki kiváltképp szerette maga körül a különleges embe­ reket. A hűséges inas évtizedekig szolgál­ ta a Madách családot. ″Tevékeny, bizal­ maskodó, kissé komikus öreg legény volt″ - írja róla B a l o g h K á r o l y , s még az inas régi útlevelének nevezetes bejegyzésére is emlékezett: ″Reisepass für Andreas Pass, absolutus, philosophus, candidatus poet″a". Hát innen a filozófus... Útközben megálltak Rétságon rövid idő­ re, Arany ″villázott″ egy keveset és dél­ re már Csesztvén voltak, ahol Madách öccse, Károly és Szontagh Pál várták. Ha­ marosan megjött Madách is és közösen ebédeltek. (Csesztve ekkor már Madách testvéréé. A költő a válás után vissza­ tért Sztregovára az őt soha el nem eresz­ tő anyai kezek biztonságába-börtönébe.) Ebéd után hosszan és sokáig beszélget­ tek. Másnap, augusztus 8-án pénteken haj­ nali 4 órakor indultak Sztregovára. Miért kellett ennyire sietniük, ki tudja? Lehet, hogy végigbeszélgették az éjszakát, s már nem volt értelme rövid időre nyugovóra térni? Tény, hogy korán világosodott s ők ketten máris indultak. 8 órakor már meg is állt Madách hintaja az ″új″ kas­ 141 �Praznovszky Mihály: Madách vendéget vár tély kapujánál - volt egy ″öreg kastélya″ is a famíliának a faluban ahol Madách édesanyja, M a j t h é n y i A n n a várta őket. Ott állt Madách két gyermeke is: Aladár és Borbála. (Jolán még az anyjánál élt Nagyváradon.) Illetve ott volt még Ma­ dách unokaöccse, nővérének fia, az Ala­ dárral egyidős, 14 éves B a l o g h K á r o l y is. Aladárt és Károlyt együtt nevelték s nekik is nagy élmény volt látni a két költőt: ″a fiúk csodáló tisztelettel nézték a nagy magyar költőt s figyelték, miként beszélget, sétál, üldögél együtt Arany Já­ nos és Madách Imre″ - írja Balogh Ká­ roly fia. (Arany innen írta meg a láto­ gatást lemondó levelét Tompának.) Augusztus 9-én szombaton akartak in­ dulni tovább a fürdőbe. Hogy hogy nem, de az uradalmi kovács leitta magát, nem patkolta meg a lovakat, így várniuk kel­ lett még egy napot. Arany szelíd bele­ törődéssel vette tudomásul a késlekedést, noha érezte, afféle házigazdai ragaszkodás ez a szeretett vendéghez: talán volt ben­ ne egy kis csel is, hogy a kovács hasz­ navétlen ember lett - no én csak Ma­ dáchtól vártam s nem sürgettem az in­ dulást″ -, írja feleségének. Így hát volt még egy napjuk. Madách ekkorra minden titkát megosztotta már ba­ rátjával. Elsőként dolgozószobáját, a kas­ tély keleti szárnyán lévő külön kis lak­ osztályt mutathatta meg neki. Nagy bolt­ íves szoba volt ez, amelyhez kis hálófül­ ke is csatlakozott. Az ″Oroszlánbarlang″ első részében állt a billiárdasztal. A fal mellett kis konzolokon Goethe, Schiller, Guttenberg, Luther szobrai sorakoztak, sú­ lyos keretekben Madách-ősök képmásai függtek a falakon, a déli ablak mellett pedig ott állt az íróasztal, rajta hatalmas 142 hatszögű tintatartó s rengeteg lúdtoll. Mö­ götte egy kis faliszekrénykében a kézi­ könyvtár. (A szoba másik felét szinte tel­ jes egészében a nagy kandalló foglalta e l.) Ám sétáik igazi színhelye - az au­ gusztusi melegben miért is zárkóztak vol­ na be a szobába - a park volt. Kisétál­ tak a híres ″anglus″ kertbe, a fák kö­ zött megbújó házhoz, az ″eremitage″-hoz. Kis épület ez, faoszlopos tornáccal, két szobával. A nyári hónapokban ide balla­ gott le gyakorta Madách ″nagy tintatar­ tójával, papírívekkel hóna alatt″, hogy nyugodtan, csendben dolgozhassék - örö­ kítette meg unokaöccse emlékezete. Vasárnap, augusztus 9-én újra csak ko­ rán keltek, hajnali négy órakor indultak Szliácsra és délután négy órára értek oda. Nem túl gyors tempó kétségtelen. (Az útvonal: Sztregova, Gács, Divény, Nagy­ Szalatnya, Zólyom, Szliács.) A hajnali in­ dulást tán az is sürgette, hog kánikulai idő lehetett napközben, ámbár ezen a na­ pon délután eleredt az eső és három na­ pig egyfolytában esett. Minden valószínűség szerint azzal a hintóval, a ″családi bárkával″ utaztak mindvégig, amely annak idején F r á t e r E r ­ z s é b e te t is elvitte a kastélyból, de ellen­ kező irányba, végtelen s határtalan messzeségbe: az emberi nyomorúság pok­ laiba. ″Ódon szerkezetű, üveges zárt batár volt ez, mely nagy méreteivel kis ház­ nak is beillett.″ Négy nagy, erős pej húz­ ta a hintót. A két első ló a megbízha­ tó ″kosorrú, orosz származású Madár, meg a szakállas Pompás.″ (Lehet, hogy a Nó­ ra és a Csillag is megvolt még ekkor.) Bizony a kocsisnak minden ügyességére szükség volt, hogy egyensúlyban tartsa a �döcögő utakon a hatalmas alkotmányt. (Ezt a hintót nevezte Arany János ″sze­ kérnek″, mikor meglátta a váci állomá­ son.) Így érkeztek meg Szliácsra. Ez a kis fürdőtelep akkoriban kezdett kiépülni, no­ ha híre-neve évtizedek óta vonzotta már ide a gyógyulnivágyókat. F é n y e s E l e k 1851-ben, nevezetes geografiai szótárában már úgy említi, hogy vasas vize miatt majd minden betegségre javallták a dok­ torok az itteni fürdőkúrát: ″Haszna kitű­ nő a máj, bél, aranyéri, komorkórsági, méhgörcs, köszvényi, gyomorgörcsi, sáp­ padtsági, elgyengülés és meddőségi bajok­ ra.″ A két költő minden bizonnyal meg­ lepetten nézett körül a fürdőhely nagy­ ságát, látogatottságát látván. Egy nagy fürdőházat építettek a négy gyógyforrás fölé. Ezek az úgynevezett fürdőtükrök vagy medencék nem voltak nagyok: egyegy 5-6 méter hosszú és 1 méter széles. Volt természetesen ebben a fürdőházban kádfürdő és zuhanyfürdő is. Mindezek mellett még ivó kúrát is lehetett venni. A fürdőépülettől kb. 500 méterre, négy, szépen kiépített gyógykút található: Az Ádám, a Dorottya, a Lenkey és a Jó­ zsef forrás. H a s e n f e l d M a n ó ″orvos sebész és szü­ lész mester,a szliácsi fürdő rendes orvo­ sa″ - saját titulusai ezek - egy évvel ko­ rábban, 1861-ben jelentette meg kis köny­ vecskéjét a fürdőről. Ebben írja, hogy a fürdőházat egy fedett folyosó kötötte ösze a legnagyobb szállóval, ez volt ″az összekötő közös híd miatt Buda-Pestnek nevezett lakosztály.″ Itt szállt meg Arany és Madách. ( V o in o v ic h G é z a Arany levelében téve­ sen Pepinek olvasta a fogadó nevét.) Nem tudjuk, egy szobában laktak-e vagy sem, de a két ″lakosztályban″ azaz fogadó részben volt szoba bőven, összesen 70 ″igen czélirányos, szép, sőt fényesen bú­ torozott″ lakószobáról ír jelentésében a fürdőorvos. Akárhogyan is volt, hamarosan egy­ másra nyitották az ajtót, nem tudván el­ aludni a hajnalig tartó zenebonától, egy alkalmi társaság nyáréji mulatozásától. ("A táncterem közelébe lévén, első éjszaka mindig húzták a fülünkbe″ - szól a pa­ nasz ismét a feleségéhez.) Hasenfeld doktor úr is már régóta til­ takozott a lárma ellen. Hiába elegáns a Pesti fogdó s benne a nagy étterem és a pompás táncterem ha utóbbinak van egy árnyoldala: ″a tőszomszédságában la­ kó fürdővendégek nem tánczkedvelő ré­ sze éjjeli nyugalmában háboríttatik.″ (A tulajdonos már egy éve tervezi egy kü­ lönálló táncterem felépítését, de még min­ dig nem történt semmi - panaszkodik a kúra eredményességét féltő orvos 1861ben. Akarva-akaratlan tehát ezt az éjjelt is ébren, egymással beszélgetve töltötték. Hétfőn még ott marad Madách Szliácson, majd kedden hajnalblan viszaindult Sztre­ govára. Arany abban a pillanatban kifi­ zette a számlát ″s elhagyva a poloskás Pepit (Pestit) átköltöztem ide, a jó légű, szép kilátású Belvederéhez.″ A Belvedere nem volt más, mint B r o ­ g y á n i V in c e úr kilenc házból álló panzi­ ójának legnagyobb, sarokház épülete. Ezek­ ben öszesen 120 ″jó, csinos és választé­ kosan berendezett″ szobát találni. Itt már valóban kényelmesen lakhatott Arany és kezdhette meg a testet lelket gyötrő és gyógyító kúrát. 143 �Praznovszky Mihály: Madách vendéget vár S hogy miért nem utazott haza már hétfőn Madách? Minden perc fontos volt számára, amelyet barátjával tölthetett, de ha már itt volt ő is kipróbálta a fürdőt. Jót tett beteg testének a gyógyvíz s fel­ idéződhetett előtte húsz évvel azelőtti für­ dőkúrája is Trencsényteplicén. A két für­ dő kísértetiesen hasonlított egymásra. Ott is volt négy fürdőmendence és gyógyfor­ rás, valamint egy szép ″angol ízlésű, nagy terjedtségű kert″. Szliácson "egy pompás, fölötte nagy gondokkal készült, árnyas járdányokkal és gyönyörű kilátásokkal ellátott park″-ban sé­ tálhattak. (Ha az eső ugyan engedte.) S a trencsénteplici fogadóban is volt egy nagy táncterem. Ez a táncszála ″sokak el­ őtt feledhetetlenné tette″ a teplicei napo­ kat - írja a 18 éves M a d á c h E m ők. 1841ben, a Regélőben megjelent fürdői beszá­ molójában. Ki tudja, elmondta-e most Aranynak, hogy ez a feledhetetlenség a jó gyógyvízen kívül D a c s ó L u j z á t is je­ lentette, akit éppen Teplicén ismert és szeretett meg. ″Elválni az emberi sors - s mennyei gyógyszer az emlékezet!″ - ezek voltak az ifjúi írásának utolsó sorai s talán e sza­ vakkal búcsúzott Aranytól is, integetve a nagy batárból, miközben a hatalmas hin­ tó döcögve nekiindult a hosszú útnak. S miközben a szekér nagyokat zökken­ ve halad a rossz nógrádi utakon, s uta­ sa gondolataiba mélyedve tán Aranyról elmélkedik - merevítsük ki az idő filmjé­ nek azt a kockáját s elrugaszkodva a tu­ dományos hitelességtől, tegyük fel a kér­ dést: vajon miről beszélgettek? Soha nem tudjuk meg, de az örök kíváncsiság csak megkérdezteti ezt. (Beszélgetéseik minden bizonnyal nemcsak parnasszusi témák kö­ rül foroghattak.) 144 Madách érdeklődhetett barátja állapo­ ta felől, mire Arany elmesélte betegségé­ nek történetét, a tüneteket, s hogy mi­ ért kell gyógyfürdőre utaznia. A ″fejzú­ gás″ oka az, hogy ″valószínűleg érren­ dellenség volt az egyik fülében, amellett, hogy jobb fülében banális gyulladásos fo­ lyamat is lezajlott″ - írja P á l E n d r e , az évszázaddal későbbi tudós doktor. Madách erre feltehetően elmondta az ő gyógyfür­ dői kísérleteit, a rudnói csodadoktort - s a végén legyintettek az ovostudomány haszontalanságáról megállapodva. Beszélgettek mindenekelőtt a Tragédiá­ ról. Nem is a kiadás körülményeiről, ha­ nem a fogadtatásról. S z á s z K á r o l y és G r e ­ g u s s Á g o s t véleményéről, a Z i l a h y K á ­ r o l y és Szász Károly között kirobant Tra­ gédia-értelmezési vitáról, D u x A l f r é d né­ met fordításáról. Mindenképpen szóba kellett kerülnie Madách két másik művének is. Mind a kettőt ismerte már Arany. A C s á k v é g ­ n a p j a i i t még 1861. október 3-án küldte el Madách ezzel a kéréssel: ″...szakítson ismét nehány becses órát idejéből szá­ momra s ítéljen művem felett bel érté­ kén kívül különösen azon szempontból is, alkalmas-e színre...″ Ha megfelelőnek tart­ ja, akkor kéri Aranyt, adja be a drámát a ″színházi bíráló bizottságnak. Ha nem tartja annak, akkor küldje vissza s átdol­ gozza. S ha az sem sikerül, más témát keres majd. Arany válaszlevelében finoman és ud­ variasan, de egyelőre elutasítja a drámát: ″Csákot vettem - de nem adtam még be a színházhoz. Véleményem szerint előnyös lesz rád nézve, ha Csákot nem is ösmerik, míg a >Tragédiát< nem olvas­ sák. Úgy találom, hogy ebben - dacára, hogy a szereplők elvont eszmét képvisel­ �nek - még is több a drámaiság is, mint Csákban.″ Madách gyors levélben válaszol s töb­ bek között Arany véleményére is kitér. Szerinte is nagy baj, ha a Csákban nincs drámaiság. ″Már ez drámában nem cse­ kély baj ám.″ Ha holta után kerül elő a mű, még ″compromittál vele valami szív­ telen jó barát″. Váratlan fordulattal arra kéri Aranyt, dobja tűzbe a kéziratot (Ma­ dách gyakorta megcselekedte ezt művei­ vel!), ám azért mégis írja le részletesen véleményét, abból is okulhat. Arany rögtön nyugalomra inti: ″A >Csák< úr autodafé-jével sohse siessünk oly nagyon. Megmondom, ha kell: de még nem kell.″ Ettől kezdve aztán szó sem esik köz­ tük leveleikben a drámáról. Madách nem mert, Arany nem akart írni róla. Talán most Csesztvén, bátorságra kaptak. Erre a bátorságra szükség is volt, mert a M ó z e s is terítékre kerülhetett. Aranyt bánthatta a dolog, hiszen tagja volt an­ nak a bíráló bizottságnak, amely a Mó­ zest elutasította. A drámát még a múlt év utolsó nap­ jában küldte be Madách az Akadémia Karácsonyi Guido pályázatára. N a g y I v á n t kérte meg december 23-án, hogy sietve adja be, mert lejár a határidő. ″Szívesen küldtem volna azt Arany Jánosnak, hogy ítélje meg ő, érdemes-e vele pályázni vagy sem, s aszerint cselekedjék vele. Irántam tanúsított különös baráti hajlamá­ tól ezt bizton mertem volna reményleni. De erre sincs idő, s azonfelül attól is tartottam, hogy a bíráló bizottmányba ta­ lán ő is bent lesz s így nem szabad ne­ kie tudnia a műről.″ Jól sejtette. B é r c z y K á r o l y mácius 31én hirdette ki a bíráló bizottság ítéletét, amelynek tagjai: Arany János, Bérczy Ká­ roly, J ó k a i M ó r , K e m é n y Z s i g m o n d , P o m ­ p é r y J á n o s voltak. Tudták-e vajon, hogy a Mózes-nek a hirtelen feltűnt, új drá­ maíró zseni a szerzője? (A pályázat jeli­ gés volt.) Akár tudták, akár nem, véle­ ményük lesújtó volt: a ″Mózes ötfelvoná­ sos tragédiának van nevezve, holott sem alakjában, sem kivitelében nem tragédia, de dráma sem. Mózes tisztán eposzi tárgy, s amint elő van állítva is, eposzi, nem tragikai alak.″ Levelezésükben erről nem esett szó, így hát lehet, hogy beszélgetésük során Madách felfedte kilétét. Elsősorban azért, mert számára igen fontos mű ez. Kíván­ csian hallgatta volna Arany bővebb, rész­ letezőbb bírálatát. Szóba hozhatta aztán Arany azt is, hogy hiába várja Madách írásait lapjába. Pedig mióta biztatja már őt erre. Még az elmúlt ősszel kérte először: ″Hallom és tudom, hogy régebben működtél journa­ listikai pályán, habár más szakmában (...) Értekező cikk, bel- vagy külirodalmi ter­ mékek ismertetése, bírálata...″ küldésére számít. Ám eddig Madáchtól mentegető­ ző sorokon kívül mást nem kapott. Még július 22-én is csak ezt írta neki: ″...fog­ lalkozom némi irodalmi dolgokkal. Mik le­ gyenek azok, ha az én véleményem sze­ rint elsültek, tudtoddal fog lenni...″ Hát most talán felfedte mik is ezek az új írások. Talán új verseit mutatta meg? S miről beszélhetett még két magyar, ha összejön? Természetesen a politikáról. Végül is - ha rövid időre - Madáchot felkapta a hír az 1861-es országgyűlési beszéde után. Ez, s politikai hitvallomá­ sa is érett, megfontolt politikust mutatott, akinek nézeteit, véleményét Arany is szí­ vesen hallgatta. Témájuk elsősorban a 145 �Praznovszky Mihály: Madách vendéget vár nemzetiségi kérdés - Madách ebben is cikkezett - illetve az utóbbi hetek-hóna­ pok politikai ″bombája″, Kossuthék dunai államszövetség terve s annak visszhangja. Mindezek után egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az átvirrasztott hét mit is je­ lenthet számunkra. Annak a föltevésnek az egyik cáfolatát, amely az elmúlt évti­ zedekben folyamatosan - ámbár egyre gyöngülőbben - tartotta magát. A műve­ letlen, a tornácon pipázó, a világ esemé­ nyeitől elmaradó magyar nemes sablonjá­ ba nem illett bele a Tragédiát létrehozó földesúr képe. Ezt a torz képet többek között éppen Madách szülőföldjéről, Nógrádból kiindul­ va próbálta elhomályosítani majd összetör­ ni a magyar történettudomány. A szécsé­ nyi konferenciák sorozata közvetett mó­ don ehhez az irodalomtörténeti kapcsoló­ dású prekoncepciónak a megsemmisítésé­ hez is komoly érveket adott. A kortársak ismerték Madáchot, az iro­ dalomtörténészek bemutatták az európai műveltségű költőt - csak éppen az olva­ sóközönségben igyekezett életben tartani a ″tudományos″ ismeretterjsztés ezt a ne­ gatív megítélést. Nem Madáchról volt itt már szó, hanem az 1945 előtti teljes tör­ ténelemnek a negligálásáról, annak társa­ dalomellenes, nemzetellenes vonásai kimu­ tatásáról, azaz egy komplex hamisítási fo­ lyamatról. Az ugye - többek között nem lehet, hogy nálunk a magyar kö­ zépnemességnek lettek volna művelt, al­ kotó tagjai. A feldolgozások Madách ″is­ mereteinek felszínességét, műveltsége sza­ kadozottságát, dilettantizmusát emleget­ ték″ - idézi A n d r á s L á s z l ó -, s nem vet­ tek tudomást széles nyelvtudásáról, hatal­ mas könyvtáráról, olvasottságáról, politikai felkészültségéről. 146 Holott a Tragédia minden sora, azaz a léte eleven cáfolata mindennek. De kér­ dezhetjük: beszélgetett volna-e öt napon át Arany egy műveletlen, bugris magyar nemessel? Az első óra után látta volna, hogy kár minden percért s azonnal to­ vábbutazik. Ám Arany már tudta, kihez megy látogatóba. Hiszen ismerte a művet: ő se­ gített a finomításban; levelezett Madách­ csal mégpedig oly tiszteletteljes, majd ba­ ráti hangon, ahogyan csak a legnagyob­ baknak írtak a legnagyobbak; bemutatta a Kisfaludy Társaságban; bevezette az irodalmi életbe. Nos, ez nem szúrt sze­ met a sémák kényelmes skatulyáiban gon­ dolkodóknak? Legalább arra figyelhettek volna, hogy a csesztvei-sztregovai látoga­ tás körülményei mit sugallnak. Hogy itt két azonos nagyságrendű szellemóriás ta­ lálkozik s ha a beszélgetések jegyzőköny­ vét nem rögzítették is palóc-Eckermannok, de a találkozás ténye és jelentősége ki­ dobásra ítéli hamis tankönyvi magyaráza­ tok tucatjait. ( K o v á c s S á n d o r Is tv á n é s P ra z n o v s z k y M ih á ly ta n u lm á n y a a k ö z e ljö v ő b e n K e ­ r e s z tu r y D e z s ő e lő s z a v á v a l é s a te lje s M a d á c h - le v e le z é s s e l e g y ü tt a v e s z p r é m i P r o s p e k t u s G M k i a d á s á b a n j e l e n i k m e g .) �Andor Csaba Madách látása és látomása A nagy alkotók ″másodlagos″ tevékenységét rendszerint csekély figyelemre méltatja az utókor. Az olvasás-centrikus európai kultúrá­ ban ráadásul egy sajátos aszimmetria is érvényesül: ha egy képző­ művész irodalmi értékű leveleket esetleg könyveket ír, a másodlagos tevékenységét jóval nagyobb figyelem kíséri, mintha egy költő vagy író kísérletezik képzőművészeti alkotásokkal. Rosszabb esetben az ilyen irányú tevékenység gyakorlatilag feledésbe merül (ki emlék­ szik már Goethe rajzaira!), jobb esetben könyvillusztrációként szol­ gál: gyakorlatilag így vált közkinccsé, s irodalmi müveivel csaknem azonos mértékben ismertté Franz Kafka néhány rajza. Kivételes ese­ tekben a költő nem is törekszik másra, mint könyvei illusztrálására (mint ahogy azt pl. Weöres Sándor tette A h a l l g a t á s tornyá-ban). Madách Imre ilyen szempontból talán Kafkához hasonlítható: bizonyos rajzai il­ lusztrációkként szolgáltak - s itt rögtön véget is ér a párhuzam Kafkával, mert nem a műveihez, hanem az életéről szó­ ló monográfiákhoz. Ilyenformán valame­ lyest ismertté vált néhány rajza: elsősor­ ban azok, amelyek életét jól illusztrálták, pl. életének szereplőit ábrázolták. Ugyan­ akkor a rajzok túlnyomó többsége mind a mai napig publikálatlan. N a g y E r v i n ­ n é tehát úttörő munkára vállalkozott, ami­ kor úgy döntött, hogy Madách Imre raj­ zait és festményeit elemzi. A rajzok elemzése több szempontból is tanulságos. Egyrészt rávilágít a szerző sajátos látásmódjára, amely többé-kevésbé írott műveiben is kifejezésre jut. Az 1es és 51-es számú rajzok pl., amelyek hat féfi arc által közrefogott női arcot ill. hat női arc által közrefogott férfiar­ cot, s alul miniatűr groteszk jelenetet áb­ rázolnak, alighanem minden eddigi ábrá­ zolásnál jobb illusztrációi lehetnének mondjuk Az ember tragédiája egy eljö­ vendő kiadása első- és hátsó védőborító­ jának vagy kötéstáblájának. Madách gro­ teszk, ironikus látásmódjára rajzai jobban rávilágítanak, mint írásai. A főmű meg­ annyi fennkölt illusztrációja (s ez alól a legjobb alkotók sem kivételek) egy önké­ nyes értelmezés eredménye, amely nem * Megjelent a Palócföld 1990/5. számában 147 �Andor Csaba: Madách látása és látomása vesz tudomást a főképp Lucifer szavai­ ban megnyilvánuló iróniáról, s termé­ szetesen Madách rajzairól sem. Másrészt a rajzok néhány ponton ki­ egészíthetik az eddigi Madách-életrajzot. Nagy Ervinné tanulmánya hozzájárul ah­ hoz, hogy Radó György M a d á c h I m r e é l e t r a j z i k r ó n i k á -ján a k (amely a maga ne­ mében alapvető, minden elkövetkezendő életrajz számára megkerülhetetlen mű), kö­ vetkező kiadása pontosabb, teljesebb le­ gyen. Így nagy érdeme, hogy kimutatja: nem G s c h w i n d t J á n o s , hanem S c h w i n d t K á r o l y volt az a művész, akitől Madách Imre festeni tanult. De ugyanígy az élet­ rajzot is gazdagítja az egyik elemzett rajz, hiszen a rajzon dátum is szerepel: 1850. okt. 6. A későbbiekben elvégzendő mun­ ka súlyát már ez az egy rajz is érzé­ kelteti. Nyilván nem véletlen, hogy ép­ pen az aradi tragédia évfordulója áll dá­ tumként a rajzon. De vajon az ábrázo­ lás egykorú eseményre, korábbi esemény­ re, esetleg elképzelt eseményre utal? Eh­ hez pl. meg kellene a későbbiekben vizs­ gálni a korabeli időjárást: volt-e nagyobb áradás 1850 októberében? Sok más esetben hasonlóképpen nehéz feladatnak ígérkezik a rajzok életrajzi hát­ terének feltárása. Ilyen súlyos, összetet­ tebb kérdésnek látszik Madách Imre és az Alföld kapcsolata. Radó György mind­ össze három alföldi útját említi Madách Imrének: 1845 februárjában, útban Cséh­ telekre többek között Nyíregyháza érinté­ sével jut el Madách a menyasszonyához. Két évvel később (öccsének, M a d á c h K á ­ r o l y -n a k fennmaradt útlevele szerint) 1850. februárjában Pest érintésével Szegedre utazik meggyilkolt nővére ügyében. Vé­ gül pedig. 1862 november elején Nagy­ váradra utazik, hogy lányát, Jolánt ha­ 148 zavigye Alsósztregovára. A feltérképezhe­ tő Madách-életrajz szegényességét mi sem mutatja jobban, mint hogy több alföldi utat nem tudunk évszámhoz kötni. (Ez az oka annak, hogy az életrajzi króniká­ ban sem kaphattak helyet olyan közve­ tett forrásokból ismert események, ame­ lyek teljesen bizonyosnak tekinthetők ugyan, de azokat nem lehet jól megha­ tározott évszámokhoz kötni.) De mi a bi­ zonyíték arra, hogy Madách Imrének máskor is utaznia kellett az Alföldön? Például az A l f ö l d i u t a z á s című vers, amely így kezdődik: ″Forró nyár köze­ pén...″; a három említett időpont egyike sem esik nyárra. Izgalmas kérdés az is: mi keresnivalója volt Madáchnak ott? Nos, például az ottani birtokok szolgál­ hattak okot az utazásra. Mindazonáltal még így is sok a talány. Így pl. csak sejtjük, de ma még teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy 1862 őszén nem Al­ sósztregováról indult útnak Nagyváradra (mint ahogy azt az életrajzi krónika nem is írja, inkább csak sejteti), hanem Pest­ ről. Hiszen október 28-án Madách ott volt (a menyasszony tanújaként) a Deák téri templomban S z e m e r e Ö d ö n és C s e ­ m i c z k y S a r o l t a esküvőjén, majd két nap­ ra rá még mindig Pesten tartózkodott, hiszen október 30-án írta alá a szerző­ dést E m i c h G u s z t á v - v al főművének má­ sodik kiadására. Viszont Imre napra már hazaérkezett. A korabeli közlekedési lehe­ tőségeket figyelembe véve, valószínűbb, hogy Pestről indult, ahonnan egyébként is egyszerűbb volt eljutni az alföldi vá­ rosba, mint Sztregováról. További talány, hogy ki lehetett az a ″lányka″, akivel Madách az A l f ö l d i u t a z á s szerint együtt utazott? Mivel a ″nő″ és ″lányka″ szavakat a szerző kö­ �vetkezetesen alkalmazta, így férjezett höl­ gyek, pl. a felesége nem jöhetnek szóba. De életrajzát vizsgálva a többi lányka sem. Az egyetlen lány, akinek közvetlen; előítéletektől, konvencióktól és rejtett szán­ dékoktól mentes viselkedése megengedett volna egy ilyen utat, Lujza volt, ő azon­ ban (legalábbis a vőlegény hozzá írt ver­ sei szerint) már megismerkedésükkor ha­ lálos beteg volt, s így útitársként nemi­ gen jöhetett szóba. Egyetlen kézenfekvő megoldásként tehát az adódik, amit Nagy Ervinné is ír, vagyis hogy (mai ismere­ teink szerint) második és egyben utolsó menyassszonya, F r á t e r E r z s é b e t lehetett az útitárs. Valóban: a menyasszony 1845. június 18-i levelében felajánlja a vőle­ génynek, hogy utazzanak együtt június 24-én délután Csécséről Pestre. S bár Radó szerint nem valószínű, hogy a 23án még Balassagyarmaton tartózkodó, s az ottani rendkívüli megyegyűlésről tudó­ sítást küldő Madách Pesten találkozott volna Fráter Erzsébettel, mégis azt kell mondanunk, hogy több érv szól a közös utazás mellett, mint ellene. Így pl. ép­ pen a menyasszony ajánlja, hogy men­ jen előbb Balassagyarmatra a gyűlésre a vőlegény, ahol majd találkozhat öccsével ( F r á t e r B é l á v a l ) . Vagyis a dolgok logiká­ ja éppen fordított; Madách valószínűleg azért ment Gyarmatra, s konkrétan a me­ gyegyűlésre, hogy menyasszonyáról újabb híreket kapjon s a ″kellemest a hasznos­ sal″ összekötve, ha már ott járt, hát kül­ dött egy tudósítást is, mielőtt Fráter Bé­ lával továbbutaztak Csécsére. Ez utóbbi útra alkalmasint csak másnap reggel ke­ rült sor, hiszen a menyasszony levele ha­ tározottan délutáni indulást helyezett ki­ látásba. Mégis, inkább a Pestről történő visszautazást kell a vers legvalószínűbb keletkezési időpontjának tartanunk, hiszen már megkezdődött az aratás az utazás idején. Alföldi táj Madách több rajzán is fel­ tűnik. A 41. számú, lidérces hangulatú rajz, amelyen seprűn lovagló boszorkány lasszóval üldöz egy lovas alakot, nem kis fejtörést okoz a Madách életét kutatónak. A költő ismert alföldi útjai változatosak voltak ugyan, az egyik kimondottan gyá­ szos, a többi inkább örömteli, olyan út­ ról azonban nem tudunk, amelyhez a li­ dérces emléket kapcsolni tudnák. Több más rajzzal együtt ez is egyike azoknak, amelyeknek értelmezése még várat magá­ ra. Nagy Ervinné remélhetőleg folytatja a megkezdett, s mint a jelen ismertetés is mutatja, egyáltalán nem könnyű, inkább sokfelé szerteágazó munkát. S talán mun­ kája eredményeként egyszer még lesz al­ kalmunk kézbevenni Madách rajzainak és festményeinek egy gyűjteményes kiadását. Egy ilyen vállalkozás kétségkívül hozzájá­ rulhatna ahhoz, hogy Madách életművét tágabb perspektívába helyezve lássuk; az oly sokáig csekély figyelemre méltatott versek, novellák, politikai cikkek után a képek közzétételének is remélhetőleg eljön az ideje. 149 �palócföld 91/2. 150 �Borsos Árpád Hatalomváltás három felvonásban PROLÓGUS Gyakran teszik fel a kérdést és sok­ helyütt: Mi változott? Történt-e hatalom­ váltás? Ha igen, hol, melyik szinten, mi­ lyen mértékben? Változott-e a hatalom természete? A kérdésekre ki-ki saját po­ litikai, állampolgári érzékenysége, tájéko­ zottsága által befolyásolva természetesen megtalálja a maga válaszát. Ezek a vála­ szok abban lényegesen eltérnek a két-há­ rom évvel ezelőtti köznapi politikai esz­ mefuttatások zömétől, hogy nem a folyo­ sói pusmogás, a halk morgolódás ″műfa­ jába″ tartoznak. Többségükben nyíltak, hangosak, néha harsányak is - s ez összességében nem biztos, hogy rossz. Tar­ talmukat illetően egy részük ugyanolyan kategorikus, a másság lehetőségét nem vagy csak elenyésző mértékben toleráló, mint azt volt módunkban megszokni - s ez kimondottan rossz. Dőreség lenne kétségbe vonni, hogy szabadon választott parlamentünk van, de azt is, hogy a pártlistákon juthattak be olyanok is e testületbe, akiket soha, se­ hol nem választottak volna meg, akkor sem, ha egyetlen jelöltként csak rájuk le­ hetett volna voksolni. Miért kellene emi­ att a változás tényét totálisan tagadni, s a parlamenttől a bizalmat megvonni? Ugyanúgy dőreség lenne azt bizony­ gatni, hogy a lehallgatások és levélfelbon­ tások, mint eszközök különböznek a ko­ rábbiaktól, hogy a ″káder kiválasztásban″ kontraszelekció, illetve szűkebb-tágabb ha­ talmi körök érdekei nem érvényesülnek, hogy tények lázas takargatása, majd za­ vart magyarázgatása minőségileg más, mint korábban volt. Sokan csak személyek cseréjéről, hely­ cseréjéről beszélnek, s vallják, a hatalom működési mechanizmusa vajmi keveset változott. De milyen fogalommal jelölhető az a történés, aminek eredményeként a tisztességes szürke eminenciások hadának feláldozásával több fordulón keresztül ugyanazok tartották meg a hatalmat, akik­ nek a régi politika egyébként is átadni szánta a stafétabotot? Hogy ilyen nincs, jó lenne hinni. Csakhogy a valóság mást is mutathat. Történetünk színhelyét és a szereplők kilétét lepje homály. Nem érdemlik meg a reklámot. A jelenség mellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni. A modell elgondolkodtató. Okulni pedig mindenből lehet. 151 �Borsos Á rpád : Hata lo m v á ltá s három felvonásban ELSŐ FELVONÁS 1988 nyarát írjuk. A politikai hatalom gyakorlói között egyre többek számára vá­ lik világossá a totális - politikai, gazdasá­ gi, erkölcsi - válság. A központi kérdés: Keményebb vonalvezetéssel, látszattoldozgatásokkal vagy biztonságot nyújtó refor­ mocskákkal őrizhető-e meg a hatalom? Iga­ zi reformok, netán a hatalomváltás gon­ dolata nem szalonképes még. Felülről irá­ nyítottan, de alulról szerveződően készül az MSZMP vezetése a ″fordulatot″ legi­ timálni kívánó pártértekezletre. Így van ez a modellül szolgáló megyében is. A megyei tanács pártértekezletét is a refor­ mok szelleme hatja át. A jelszó: politikai felfrissülés, megfelelő káderrotáció, keve­ sebb állami vezetőt a testületbe, a for­ malitások csökkentése, áttérés az operatí­ vabb, egytestületes irányító munkára, meg­ szüntetni a napi, közvetlen beavatkozást a szakmai munkába. A megválasztott pátbizottság túlnyomó többsége azonban vezető vagy vezetőhe­ lyettes. Párttestületről lévén szó, érthető, hogy abban az MSZMP Politikai Főisko­ láján végzettek, a mozgalomban felnőtt (az államigazgatásba átnőtt) káderek több­ ségben vannak. Jól egészítik ki e kört pozícióban lévő vagy oda szánt szakmai tekintélyek. A módszer ismert, a párt bel­ ső ügye - mondhatnánk. Az már viszont nem - ám ezt feszegetni nem életbizto­ sítás -, hogy e testületben ott van az a ″kemény mag″, amely többé-kevésbé egy­ beesik a távozni kívánó megyei tanácsel­ nök által elképzelt újfajta irányítási mo­ dellt kidolgozó team mel. Mindez természetesen önmagában nem jóvátehetetlen. Az már igen, hogy meg­ kerülhetetlen társadalmi szükségszerűségek jelszóvá üresednek, hogy az organikus fej­ 152 lődés feltételrendszerét figyelmen kívül hagyva, aberrált változatban képesek csak gondolkodni. Meg akarnak felelni egy megrendelésnek. MÁSODIK FELVONÁS Az 1989 es év eleje. A megújult po­ litikai vezetés egyre hangosabban sürgeti a megyei irányítás immár egy esztende­ je beharangozott szervezeti reformjának bevezetését. Az előkészítő bizottság láza­ san dolgozik. Tapasztalatcserékre utazik olyan közigazgatási egységekbe is, melyek nek adottságai jóformán semmiben sem hasonlítanak az övékéhez. Látszólag de­ mokratikusan véleménycserét, vitákat szer­ vez, érvel, perlekedik, igérget, híveket ke­ res, csak a tervezet változtatásra szoruló elemeit hagyja változatlanul. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­ ga. majd a tanácsülés is jóváhagyja az ú j irányítási koncepciót. A tanács elnöke - utolsó nagy műve megvalósulásának biz­ tosítékait látván nyugdíjazását kéri. Az osztalyvezetőktől kicsikarnak egy főmun­ katársi átminősítésüket szentesítő nyilatko­ zatot, hogy a ″szervezeti változásokkal együtt járó személyi kérdéseke t zökkenő­ mentesebben lehessen kezelni″.Van, aki azonnal, készségesen aláírja, van, aki vo­ nakodik, ketten hárman a végsőkig ellen­ kezni merészelnek, de végül ők is bead­ ják a derekukat. Az új vezetői állásokra pályázatokat ír­ nak ki. Megy a korteskedés, az ígérge­ tés, leendő álláshelyek kótyavetyélése, be­ nyújtott pályázatok visszavonása, hírek ki­ szivárogtatása, ki miért kerül lapá tra. Nem kis bonyodalmak árán a változatlan me­ gyei tanácsi testület megválasztja az új főosztályvezetőket, a tanács új elnökét. Az apparátus vergődik, fontos kérdések leke­ �rülnek a napirendről. Általános bizonyta­ lanság, létbizonytalanság, mert a személyi kérdésekben a döntéseket rejtelmes, misz­ tikus homály fedi. Rémmesével felérő tör­ ténet kering arról, milyen igéretek fejé­ ben lépett vissza egy aspiráns, hogy a volt elnök személyi titkárának útja a tit­ kársági főosztályvezetői székhez simább legyen. (E gesztusát később honorálták is az illetékesek. Olyan osztály vezetésére kapott megbizást, amely területen számot­ tevő szakmai gyakorlata nem volt.) Mire feláll az új vezetés, kiderül, a tanácsi reformpártbizottság hivatali dolgo­ zói mind átvészelték a váltást. A pb-tit­ kár tanácselnök, a korteshadjárat idején átmeneti helyettesítését ellátó elvtársa el­ nöki szaktanácsadó lett. Ketten főosztályvezetői megbízást kaptak, heten vagy meg­ őriztek vezetői beosztásukat vagy előlép­ tetve helyet kaptak az új vezetésben. Fő­ osztalyvezető lett végül a búcsúzó tanács­ elnök személyi titkára, az egyik elnökhe­ lyettes is, miközben megtartotta az önma­ ga által irányított szakterületet felügyelő tisztségviselői funkciót is. Az új hivatali vezetés örömmel és rendkívüli gyorsasággal hajtotta végre a politikai szervezetek, párt(ok) munkahelyi tevékenységét tiltó rendeletet. Kissé póri­ asabban mondva: A volt pl) elegánsan kirúgta az őket védő és hatalomba jutta­ tó pártot. HARMADIK FELVONÁS 1989 ősze, tele. A megyei hivatal új­ jászerveződése rendkívül vontatottan ha­ lad, bár a megújult hatalom - a kétség­ telen ballasztok mellett - sikerrel szaba­ dul meg a számára potenciális vagy va­ lós veszélyt jelentő káderektől is. A szak­ értelem, a tapasztalat, a hozzáértés vajmi keveset számít. Az 1990-ben felgyorsuló események a teljes átmenetiség érzését konzerválják. Az apparátus mentális állapotáért sokan az országos hatalmi karrierre kacsintgató ta­ nácselnököt kárhoztatják. Mondani aligha merik neki. (Felróni is csak egyik vetély­ társsá előlépett munkatársa fogja a későb­ biekben, az önkormányzati választás utol­ só fordulójának kortesbeszédében.) A ″for­ télyos félelem″ keményen ″igazgat″. Feszülten figyelik az önkormányzati vá­ lasztásokat, a megyei önkormányzati tes­ tület létrejöttét. Az elnöki pozícióra pá­ lyázók közül a hivatalba lépéshez szük­ séges voksokat az alig egy éve választott megyei tanácselnök kapta meg. Van, aki örül, van, aki káromkodik. Megfelelő előtanulmányok bitokában most már vi­ szonylag rövid idő alatt feláll az új ve­ zetés, hasonló misztikus döntések eredmé­ nyeként, mint a korábbi fordulóban. A volt elnöki referens osztályvezető lesz, a volt elnökhelyettes-főosztályvezető mellet­ te kap helyettesi beosztást, (sic. szép kar­ rier). Egyik korábbi pb-titkár visszatér az elnöki hivatal élére, szárnysegédje az a volt osztályvezető, aki az előző felvonás­ ban visszavont pályázata honoráriumaként jutott e beosztáshoz. Az elnök baráti kö­ réhez tartozó házaspár egy-egy osztályve­ zetői székhez jut. Megingathatatlan a ki­ szolgáló gazdasági egység politikai főisko­ lát is végzett vezetőjének pozíciója - a harmadik fordulóban is állva marad. Két főosztályvezető és egy osztályvezető a me­ gyei tárcahivataloknál, illetve a köztár­ sasági megbízotti hivatalban kap vezetői megbízást. Csak a rosszhiszemű rémhír­ terjesztők mondogatják, hogy a szakappa­ rátus várhatóan tovább dúsul volt KISZ153 �és PB-titkárokkal, miközben utcára kerülnek gazdag szakmai tapasztalatokkal rendelkező újabb szürke eminenciások. A leghatékonyabb kádermunka idején sem volt e hivatali apparátusban az MSZMP politikai főiskolát végzettek aránya ilyen jó, mint most. EPILÓGUS Egyes rémhírterjesztők szerint a hivatal ilyen gyors átváltozását az illetékes kormány­ zati szerv elhamarkodottnak minősítette. Min­ denesetre a ″vezetők″ egyelőre nem hasz­ nálják titulusukat. Száznál több ember ke­ zében az alábbi, jogilag semmit nem érő, tartalmában kacagtatóan ellentmondásos le­ vél: ″ S a jn á la tta l tá jé k o z ta to m , h o g y a M e g y e i Ö n k o r m á n y z a t á ts z e r v e z é s r e k e r ü lő h iv a ta lá ­ b a n - a f e l a d a t o k é s a lé ts z á m n a g y m é r ­ té k ű c s ö k k e n té s e , ill e tv e á ta la k u lá s a m ia tt a z Ö n f o g l a l k o z t a t á s á t n e m tu d o m b i z t o s í ­ t a n i. M u n k a v is z o n y á n a k m e g s z ü n te té s é r e a k ö ­ z e ljö v ő b e n a n n a k m e g fe le lő e n f o g so r k e ­ r ü ln i, a h o g y a H iv a t a l tö r v é n y ile g k ö te le z ő ­ en e llá ta n d ó fe la d a ta in a k v á lto z á s a a z Ö n m u n k a k ö r é t é r in ti. M e g k ö s z ö n v e é s e lis m e r v e e d d ig v é g z e tt m u n k á já t, a m a g a m r é s z é r ő l a z t a s e g íts é ­ g e t t u d o m f e l a j á n l a n i , h o g y a m e n n y ib e n Ö n a M e g y e i T a n á c s ko rá b b i fe la d a ta in a k eg y r é s z é t á t v á l l a l ó ú j á lla m i h iv a ta lb a n v a g y a M e g y e i Ö n k o r m á n y z a t v a l a m e l y in té z m é n y é ­ b e n k ív á n a k é s ő b b ie k b e n e lh e ly e z k e d n i, e h h e z a tő le m te lh e tő s e g íts é g e t m e g a d o m . K é r e m , h o g y e s e tle g e s e b b é li s z á n d é k á ­ r ó l tá jé k o z ta tn i s z ív e s k e d je n .″ Az érintettek egy része zúgolódott, más­ részük összetörten meredt maga elé, a cso­ dában bízva, vagy abban, hogy az egész egy rossz álom. A hatalomváltásban, az igaz­ ságban, a Jóistenben egyre kevesebben hisz­ nek. 154 Szerzőink egyéb cikkeinek torlódása miatt VITA sorozatunk rendszerváltásról szóló anyagainak közlését kővetkező lapszámunk­ ban folytatjuk. Természetesen újabb írásokat is várunk arról, hogy ″mi történt?″ illetve ″mi történik itt?″ (lásd folyóiratunk előző számát). �MÉRLEGEN Földi Péter és Csemniczky Zoltán kiállítása elé . . . k é p z e l j e n e k e l e g y k ú p o t ... ...k é p z e lje n e k e l k ú p la k ú fo r m á k a t... . .. k é p z e l j e n e k e l e g y k o c k á t ... ...k é p z e lje n e k e l k o c k a a la k ú fo r m á k a t... . . . k é p z e l j e n e k e l v u l k a n i k u s e r e d e t ű h e g y e k e t ... . . . k é p z e l j e n e k e l e g y f a l u t e v u l k a n i k u s e r e d e t ű h e g y e k ö lé n ... . .. k é p z e l j e n e k e l e g y n é g s z ö g l e t ű s z o b á t ... e g y m ű te r m e t... ...k é p z e l j e n e k e l e g y v e s s z ő b ő l f o n t f a l ú k a l i b á t m e r e d e k h e g y o l d a l o n , h á z i á l l a t o k ­ k a l k ö r ü l v é v e . .. ...k é p z e l j e n e k e l g ö m b ö l y ű é s s z ö g l e t e s t á r g y a k a t , k e r e k é s m é r t a n i v o n a l ú d í s z í t ő ­ e le m e k k e l, e g y é v s z á z a d o s ( ta l á n é v e z r e d e s ) c i v il iz á c i ó j e le iv e l... 155 �p a ló c f ö ld 9 1 /2 . Íme a díszlet, mely ez­ úttal nem Görögországban vagy Itáliában áll, bár még Európában, mi több, Eu­ rópának egy szőlőtermő or­ szágában, Magyarországon. Földi Péter házáról és ma­ gasba kúszó kertjéről be­ szélek. A mítosz a természetben terem. Nincsen ebben sem­ mi meglepő. Platón a mí­ toszt a költészet egyik váll­ fajának tartotta. A mítosz egy művészi elemből (ez a mitológia nyelvi oldala) és egy már adott mitikus elemből vagy mitologémá­ ból (a mitológia hordozóanyagából) tevődik össze. (Ilyen mitologémák például a hősök, vagy a róluk szó­ ló történetek.) Kerényi Ká­ roly értelmezésében a mí­ tosz az alkotás egyik spe­ cifikus nyelve, mely az ideák világáról fest ″ideá­ lis″ képet, miközben a va­ lóságról is tudósít. Teogó­ nia, kozmogónia egyfelől, másfelől: elbeszlés, hőstör­ ténet, mese. ″A mitológia is éppúgy lehet korszerű és nem korszerű, mint a zene.″ - jegyzi meg Keré­ nyi. A mítosz és a mese a feldolgozásfinomságában, összetettségében különböz­ nek egymástól; a mese gyakran nem más, mint ″anilis fabula″, vénasszo­ nyok fecsegése, esetleg na­ iv tündérmese. Földi néhány kritikusa 156 festészetét anekdotikus, fi­guratív festészetként köny­ veli el. Művészetéről szól­ va realizmust, neo-primiti­ vizmust emlegetnek, annak forrásait a népművészetben, a naív festészetben, a gye­ rekrajzokban keresik. Nem vonom kétségbe ezeknek az. elemzéseknek a részigazsá­ gát, mégis úgy vélem, hogy Földi festészetét a mítosz felől legcélravezetőbb meg­ közelíteni. Földi tudatos, művelt művész, aki látja, hogy a teremtett világ romlott megromlott - nézzük csak emberre vadászó óriásnyu­ lait, vízbe alábukó vadka­ csáit, figyeljük alakjainak rettentő tekintetét - Földi, mint minden jó művész, elveszett ártatlanságunkat, a letűnt aranykort keresi. S ez a keresés nem afféle kellemes kirándulás, hanem hosszú, fárasztó bolyongás; Földi Péter, de Csemniczky Zoltán is, jól tudják, nem­ csak külső akadályokat kell legyőzniük (mint például a rossz politikai berendezke­ dés vagy nehéz anyagi vi­ szonyok, életkörülmények), hanem belső démonaikkal is meg kell harcolniuk. Ha figyelmesen megnézzük Csemniczky huzalkonstruk­ cióit, tekergő, megtört drót­ darabjait, melyek fittyet hánynak a nehézségi erő­ nek, s melyek már címük­ kel is jelzik fenyegető vi­ lágukat (Harcos, Kegyosztó, Auto-Freud-mobil, stb.), ha szemügyre vesszük Földi ké­ pein az űrben száguldó égi­ testeket, megértjük, hogy a harc rettenetes, itt minden eszköz felhasználható. A mi­ tológia és a művészet közös tér-idejében Földi Péter vadkacsái éppúgy nap-tojást tojnak, mint az ausztráliai népi mítosz emuja és da­ ruja. Azok a dichotómiák, ame­ lyek az utóbbi évtizedek művészetét, illetve művé­ szetelméletét uralták, mára sokat vesztettek kizárólagos­ ságukból. Figuratív vagy absztrakt, realista vagy szür­ realista, ″hard″ vagy ″soft″: a műnek mindenekelőtt jó­ nak, eredetinek kell lennie; minden eszköz felhasználha­ tó annak érdekében, hogy a művész, korszerű művet hozzon létre. A moderniz­ mus programja aktuálisabb, mint valaha is volt. A ki­ térők, a zsákutcák neve vál­ tozhat (szocialista relaizmus, posztmodern, stb.), a művé­ szet királyi útja a moder­ nizmus marad. Napjainkban a művészi kísérletezés egyik fontos te­ rülete a jelentésesség forrásvidéke. (Ezt a ″fogalmat″, ha szabad így neveznünk, Jacques Derrida, korunk egyik legjelentősebb filozó­ fusa dolgozta ki.) Egy hal­ maz valamelyik alkotóelemé­ nek megcsontosodott j elen­ �tése félrevezető lehet. Ha viszont absztrahálni, elvo­ natkoztatni tudunk, ha ész­ revesszük például, hogy a Földi festményein oly fon­ tos szerepet játszó csiga, csigaház tulajdonképpen spirális, vagyis labirintus, az alkotás folyamatának lé­ nyegét értjük meg. Hann Ferenc, Földi munkásságá­ nak legjobb ismerője vilá­ gosan látja ezt a problé­ mát, amikor rámutat: ″...művészetének bonyolult­ ságát a harmadik, a ne­ gyedik olvasat adja, s ez egyben a dekódolhatóság problematikáját is felveti. (A jel és a konkrét for­ ma, a naturális látvány és az absztrakció viszonyáról van itt szó. Hiszen pl. egy kör-forma, ami a >teljes egész< , a Nap, a Föld szim­ bóluma, a történeten belül egy kenderáztató tavacs­ ka.)″ Ha röviden is, de be­ szélnünk kell még Földi művészetének két, eleddig eléggé elhanyagolt aspektu­ sáról. Ez a művészet kivé­ telezett kapcsolatot tart fenn a pszichoanalízissel és a matematikával, illetve számmisztikával (mely sze­ rint például a négyes szám, szemben a hármas­ sal, gyakran baljós tartal­ mú). Földi legjobb munkái azt sugallják: valami alap­ vető fenyegetettség, uni­ verzális veszélyállapot ellen 157 kell állandóan küzdenünk. A teremt ésben - a termé­ szetben - elfoglalt helyünk vált kérdésessé, emberi mél­ tóságunk van végveszélyben. A Földi-vásznakat bené­ pesítő állat-archetípusok (pl. az a tizenkét tehén, amely valószínűleg az állatöv tizen­ két jegyét szimbolizálja), melyek ismert geometriai formákat alkotnak (általában kör-konstrukcióellensúlyozza a kép négyzet, illetve tég­ lalap alakját), ugyanakkor a híres középkori és modern állatkönyvekre, bestiáriu­ mokra emlékeztetnek, példá­ ul az egyik legújabbra, Bor­ ges K é p z e l t lé n y e k k ö n y v é ­ re . Segítségünkre siető, szo­ rongásaiankat,halálfélelmün­ ket oldó vad- és házi álla­ tok: milyen emberi gondo­ lat! Csemniczky Zoltán mű­ veit nem ismerem jól; ant­ ropomorf konstrukcióit, bálványait én is most látom először. Elnézést kérek te­ hát, hogy ez alkalommal nem tudok róluk érdemük­ höz méltón szólni. Ami az első látásra evidensnek tű­ nik: a két művész szel­ lemi rokonsága. Amint Föl­ di Péter műveit néhány szó­ val jellemeztem, úgy érez­ tem, hogy az, részben Csemniczky Zoltán konst­ rukcióira is érvényes. Mű­ vészi elkötelezettségük is ha­ sonló jellegű, mindketten minden módszerrel próbál­ ják kiaknázni az általuk használt anyag jelen­ tésességgel telített tulajdon­ ságait. (Például a dróthu­ zal tágas tereket átívelő merevségét, vagy a festék harmadik dimenzióját: vas­ tagságát.). Emberi magatar­ tásukban is sok hasonlóság van: jól érzékelhető pesz­ szimizmusuk ellenére mind­ ketten tanítani, nevelni próbálják a náluk fiatalab­ bakat. Talán (tudat alatt) tudják, hogy ″megváltó″ csak közülünk, belőlünk tá­ madhat. Legalább négyen-öten vagyunk itt ma este, akik Európának, Magyarország­ nak abból a sarkából in­ dultunk útnak, ahol a két kiállító művész él. Úgy ér­ zem, e kis csoport nevé­ ben, de talán mindnyájunk nevében is mondhatom ne­ kik: művészi mondanivaló­ tokat megértettük, további jó munkát kívánunk! N a g y P á ln a k , a M a g y a r M ű h e ly s z e r k e s z tő jé n e k e r e d e tile g fr a n c iá u l e l­ h a n g z o tt - m e g n y itó s z a ­ v a i. (P á r iz s i M agyar I n té z e t, 1 9 9 0 . n o v e m b e r 2 9 .) �MÉRLEGEN C sem niczkyről meg a drótról (kiállításm egnyitó helyett) ″A művészet sem nem ez, és sem nem az, hanem amit én csinálok.″ Wahorn András híres (hírhedt) mondata - hol vannak már azok az idők, amikor mű­ vészek mondataira figyelt az ország -, ″előszó″ gya­ nánt szolgál mondandóm­ hoz. A művész (és művészet) magárahagyottságánakönbi­ zalomkeltő pökhendisége a közelmúltban sokakat bőszí­ tett, bár semmivel sem ki­ zárólagosabb)!), mint Csont­ váry kijelentése: ″Zseni le­ het az, aki soron van...″ A dolog - a művész (művé­ szet) feladata - reményte­ lenségében, pulzáló védte­ lenségében - koponyacsont­ tól megfosztott agyvelő bástyákat épít magának a magamutogató szemérmet­ lenségből. (Védekezése tá­ madás a közöny ellen.) Wahorn mondatát azon­ ban most más összefüggés­ ben citáltam ide. Mi az amit egy művészről (Csem­ niczky Zoltán) és műveiről (drótszobrok) mondani le­ het? A művészet koordiná­ tarendszerében - ami jelen esetben legalább három di­ 158 menziós (szobrászról lévén szó) -, meghatározni azo­ kat a pontokat, amelyek­ hez mérten a különbözősé­ ge láthatóvá, tudhatóvá vá­ lik, vagyis meg kell mu­ tatni, hogy ″sem nem ez, és sem nem az″. Persze már most az elején érde­ mes lenne a dolgot rövid­ re zárni, és azt mondani, hogy igen, ezek CSEM­ NICZKY SZOBROK, és ezzel kész. (A vége való­ színű úgy is ez lesz.) Ami­ kor mégis támpontkeresés­ ről szólok, nem elsősorban művésznevekkel fémjelzett csillagképállásokat akarok újraszidolozni (fényesebbre törölni). Sokkal inkább a művek által keltett érze­ tek, sejtések indukálta erő­ terek mozgását, egymásra­ ható működési mechaniz­ musát keresem. Talán a törékenység, a múlékonyság az első be­ nyomás a szobrok kapcsán. Olyan kiszolgáltatottságot sugallnak, amely még a legbékésebb lélekben is pusztító ösztönöket ébreszt: szeretné a drótvázat ösz­ szelpítani - mint a vasúti sínekre tett kétfillérest az elrobogó tehervonat, láttat­ va az erő és a tömeg nagy­ szerű diadalát, a kisszerű kiszolgáltatottság fölött. (Szimpla, de jól működő magyarázat lehetne ez em­ ber és társadalom viszonyá­ ra, a közelmúlt történelmé­ re...) A néző, ha az első (a legelső, a meg nem is­ mételhető) találkozáson túl van, akkor rájön, hogy ez a ″kiszolgáltatottság″ egy nagyon is jól struktúrált szerkezeti rendszer, amely erővonalaival a fémszerke­ zet hálórendszerével stabil és időtálló konstrukció. (Lásd Eiffel torony) Tehát hogy nem lapítjuk szét a tenyerünkkel, azt részben a ″beépített″ morális fék (in­ tellektuálisműtrágyféltés-ér­ tés) gátolja, és az a belső erő, amely a törékenység látszatát keltő szerkezetből sugárzik. Az önmagát hordozó szer­ kezet, hol ornamentális /mint hegesztett falusi vas­ kapuk ″modern″ mintái), hol szerves rendszereket idézően átlényegülő, akár végletekig lényegített kulti­ kus istenképzetek kőbe csi­ szolt másai. A szervesen �MÉRLEGEN formálódó három dimenziós szerkezet vizuális logikája önmagát fejleszti formai, gondolati egésszé. A trivi­ ális ornamentika tákoltsága hitelesíti az önfejlesztő szer­ ves építkezés művességét. (Mindez nem okoz formai dualizmust, sokkal inkább gondolati teljességet.) A drót hírvivővé válik. (Nem az elektronikában betöltött szerepére gondolok, bár for­ rasztott gömbjeinek kusza­ sága felidézi régi hátlapjá­ tól megfosztott néprádiók ellenállásdömpingjét.)Calder a drótot játékosan használ­ ta, Gabó a szerkezetért ma­ gáért, Csemniczkynél cso­ mópont - erővonal rend­ szerré válik átvéve a gráf­ rendszer logikáját (lásd. kőnigsbergi hidak). A szere­ kezet vázát megjelölve az erőterek indukálta gondolat feszíti a szoborra a forma átlátszó huzatát. Átlátható­ sága kettősség, amely egy­ szerre mutatja a külső és belső formát, és egymásra hatásukat. Más szempont­ ból, ami kívülről pozitív, az belülről negatív forma, és a szobor körüljárásával fo­ lyamatosan élvezhetjük a formát és ellentettjét. (A hatás filozófiai tartalmán túl, zenei hangzásokat is idéz.) A magunkra öltött or­ namentika nem takarja el pöffeszkedő übü-szerűsé­ günket a guruló ketrecen (Pótkocsirakomány) Khá­ ron legalább annyira ko­ mikus, szőrös ″üvegmosó″ fejével, amennyire félel­ metes a láncháló vizet imi­ táló vonszolódása. Csont­ váz-szerű figurái kultikus utalásaival, idegpályákat idéző feszülő vibrálásával egyszerre fenkölt, időntú­ li, és esendően széteső, hordozza fizikai elesettsé­ günket, és a lelkűnkbe örö­ kített küldetés lehetséges megvalósításának remé­ nyét. Humora, frivolitása, olykor obszcén jelzései, já­ tékosságra való hajlama nem a heroizmust, hanem a természetünkből fakadó élniakarásterősítibennünk. (A ″Szerelem″ éteri bur­ ka az átélt teljesség után kalitkává szűkül...) A szobrok inspirálta gondolatok, hangulatok to­ vább improvizálhatók, a közelítések - bármennyire hisszük is az ellenkezőjét - nem igazán lényegiek. A szobrok, szobrok. Csem­ niczki csinálta őket! F ö ld iP éter 159 �p a ló c f o ld 9 1 /2 . 160 �A. Gergely András - Lichtenstein József Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón II. Az igazgatástörténet enklávénak nevezi ezt a jelenséget: akár a helyi érdekeket, akár az ellátottságot, a közlekedést vagy az auto­ nómia igényét tekintjük. Visnyó kétfeiől határolt, és mindkét igaz­ gatási körzet által lefedettlenül hagyott terület. Egyik oldalon sem tekintik fontosnak, hogy a helyi lehetőségeket központi segítséggel támogassák, egyik szomszéd sem tartja lényegesnek, hogy ne marad­ jon le ez a község az ő térképéről. Sem beruházási javakban, sem szolgáltatási-ellátási segítségben, sem a helyi erőforrások önálló felhasználásának támogatásában nem érdekelt a felsőfokú vagy a kö­ zépfokú igazgatási hatalom. POLGÁROSODÁS VAGY KORLÁTOS SZUVERENITÁS Közel másfélszáz esztendeje nyilvánva­ ló az igazgatási szakemberek előtt: nincs ősibb ″ellensége″ a közigazgatás kemé­ nyen centralizált hierarchiájának, mint a községi szint, s nincs keveselhetőbb au­ tonómia vagy hivatásszerűen végezhető közszolgálat, mint amely ezen az igazga­ tási szinten található. A társadalmi életnek egyik legősibb és leghatalmasabb rugója a község. A szoros és szerves szomszédsági viszonyon alapuló természetes összefüggés, illetve az életközösségen alapuló érdekazonosság minden települést eredendően abba az ér­ dekképviseleti rendszerbe tagol, amely akár lehetetlenné teszi, akár segíti az ön­ kormányzati önállóságot, ettől függetlenül is meghatározza a közfeladatok kielégíté­ sének helyi körülményeit. A nagyvisnyói közigazgatás egyidős a pártpolitika kiala­ kulásával. Az 1945 első hónapjaiban szer­ veződő helyi Nemzeti Bizottság már az év első felében lehetővé tette a pártok kialakulását. Az MKP, az SZDP, a Kis­ gazda Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a Polgári Demokrata Párt a helyi szavazá­ sokon a kisgazdák (55 %-os) sikerével mérkőzött meg. A bíróváltozás azonban már az MKP irányítása alá kerülését je­ lentette. Ekkor még sehová sem jártak el a község lakói dolgozni, egészen 1948-ig a lakosság legnagyobb része az Általános Fakitermelő Vállalat erdei munkásaként vagy mezőgazdasági napszámosként dolgo­ 161 �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi igazgatás és hatalom Nagyvisnyón II. zott. Saját erővel kezdték meg a községi műút építését is (LIKAI J. 1971.) A he­ lyi érdekek és remények hangja azonban el sem juthatott a vármegyei közigazga­ tás uraihoz. A megye, mint külön való­ ság, nem volt sohasem a községek egy­ másra utaltságának kifejezője, sem pedig a fejlesztési-támogatási lehetőségek igazsá­ gos elosztója. A városokkal és főleg az iparfejlesztéssel szemben a községi érde­ kek teljes és tudatos mellőzése volt ta­ pasztalható. Alkotmányunk forma szerint a helyi államhatalmi és igazgatási feladatok ellá­ tása érdekében az önálló közigazgatási egy­ ségek megalkotását tekintette célnak, Nagy­ visnyón is önálló igazgatás indult 1950től. Különösen kiváltságos státus volt ez azon a vidéken, ahol a községek többsé­ ge más igazgatási egységhez tartozott. Az önállóság azonban csak cselekevőképes pol­ gárok és ügyintéző közhatalom esetén mű­ ködik. A községi igazgatás azonban mind­ ezidáig, napjainkig sem más, mint a köz­ ponti politikai akarat végnyúlványa, vég­ rehajtó eszköze, gépszíja, amely nem fel­ készült és vállalkozó szellemű előljáróságot jelent, hanem a végrehajtó tipusú tisztvi­ selőgárdát. A végrehajtó szervezet eseté­ ben a közszükségletek ellátása a szaksze­ rűségen múlik: ám nincs semmi rosszabb hatással az életviszonyok alakítására, mint a hozzáértést nélkülöző, politikai bizalom­ mal fölékesített tisztviselő, akit sem lai­ kus erő, sem alkotmányos jogszerűségek nem ellenőrizhetnek. A helyi társadalom szervezeti keretei, működési feltételei ily módon kényszerűen alárendelődnek a közszolgálat helyett pártszolgálatot előnyben részesítőhivatalnoknak. Az 1950-től önállóan működő Nagyvis­ nyói tanács egyenesen a pártházban kezd­ 162 te szolgálatát, a tanácselnök a hatvanas évek elejéig mindig kommunista ember volt, az 1962 óta új épületben (a régi kántortanító felújított lakásában) működő tanácshivatal elnöke is falusi párttitkár volt. A szájhagyomány szerint mindig he­ lyi emberek vezették a tanácsot, de 1950től egy kommunista kőműves, majd egy kommunista cipészsegéd, később egy mészégető, egy gyári munkás, majd 1956ban egy hivatásos járási párttitkár volt államigazgatási vezető funkcióban. A he­ lyi emlékezet külön kiemeli az egyik ta­ nácsvezetőt, akinek érettségije is volt! Mel­ lettük a felszabadulás utántól vezéri funk­ ciót vállaltak a falu párttitkárai, jobbá­ ra idegenből jött ″ejtőernyősök″. Rajtuk kívül ha szava volt valakinek, az több­ nyire az iskolaigazgató volt, szintén mind idegenből jöttek, nem helyibéliek. Az 1945-ben 31 főből álló tanácstestület lét­ száma az idők folyamán 13 főre csök­ kent, és 1962 óta lényegében a tanács­ elnök és a tanácstitkár döntik el a falu dolgait. Az 1949-ben szervezett első téesz el­ nöke is oszlopos tagja volt a helyi hata­ lomnak, többnyire a szegényebbek léptek be, a gazdagabbak önállóak maradtak. A ″kulákcsinálás″ azonban megbontotta a fa­ lu még meglévő gazdasági összetartóere­ jét is: a legnagyobb gazdasága egy har­ minc holdas gazdának volt, de 15 hol­ don felül már a kulák minősítés járta. Az első téesz tönkremenése után 196061-ben új erővel és új kényszereszközzel szervezték a második téeszt, a lakosság 60-65 %-a belépett, a töbiek inkább le­ adták földjüket az Állami Gazdaságnak, mert a helyi vezetés a bányából is el­ küldette azt, aki nem szabadult meg a földjétől. Így volt ez 1978-ig, akkor in­ �dult újult erővel a háztájizás, a tsz-t azon­ ban öszevonták a környékbeli téeszekkel és Bélapátfalvára költözött a vezérkara is. A nagyvisnyói helyi hatalom tehát a tanácselnökből, a párttitkárból és a tsz-el­ nökből áll évtizedek óta. Velük szemben csupán némi kontrollt jelent az általános iskola tanári kara (az igazgató többnyire tanácstag, olykor falusi párttitkár is egy­ személyben), valamint a református lel­ kész. A község relatív önállósága azonban életképtelenséget jelent a gyakorlatban. A tanácsi gazdálkodás feltételei, a megyei (vagy korábban a járási) támogatások kö­ rülményei olyan módon megkötik a he­ lyi vezetés kezét, hogy a tanácsülési jegy­ zőkönyvek elemzéséből is világosan lát­ szik, mennyire ″semmiről″ döntenek. A tanács végrehajtó bizottsági beszámolói szinte előre lezajlott szavazást tartalmaz­ nak, a tanácstagok mindent jóváhagynak, amit az elnök vagy a titkár előterjeszt. A községi igazgatási szint célszerű mű­ ködése esetében az emberek szoros szom­ szédsági viszonyáról, természetes kapcso­ latrendszeréről és a községi népesség bi­ zonyos szintű érdekazonosságáról szóltunk. Nagyvisnyót vizsgálva azonban inkább ezek hiányáról kell bővebben szólni. A községi tanácsvezetés ellen jószerivel so­ hasem merült föl kifogás - már ami a megye és a járás értékelő magatartását il­ leti. Az igazgatási hierarchiában ugyan 1966 óta szabályozott a visszahívás rend­ szere, de a bizalmatlanság jogossága csak­ is a felsőbb szervek szemléletétől, elbírá­ lásuk szigorától függ, nem pedig a helyi lakópolgárság véleményétől. Egy szervezet célszerű működését a szakértelem, a ha­ tékonyság és a célok érdekháttere szabja meg. Minthogy a tanácselnök szakértelme kérdéses, egyedül a (szakvégzett) tanács­ titkár szakszerűsége lehet alapja annak, hogy a tanácsi szervezet a konfliktusvál­ lalásban ne maradjon alul a másfajta ra­ cionalitásokban gyakorlott (például párt­ utasításra működő vagy bürokratikus önfenntartásra beállított) szervezetrendszer fölérendelt tagjaitól. A függési viszony megváltoztatása azonban a községi szintű irányításban is csak akkor lehetséges, ha a döntéshozás módja, illetve az érdekkép­ viselet mechanizmusa segíti, nem pedig gátolja ezt. A nagyvisnyói tanácsvezetést tehát 1962-ig a gyors fluktuáció jellemezte, az­ óta pedig a mozdulatlan állandóság. Nyil­ vánvaló, hogy mindkettő lényegét tekint­ ve független a lakossági-választói viselke­ déstől, a helyi társadalom közvéleményé­ től. A tanácsi szervezet a közvetlen fel­ adatok megoldásában (társadalmi munka szervezésében, jószágoltáslebonyolításában és hasonlókban) a közvetlen lakossági kap­ csolatokat veszi igénybe. Ezen túl felada­ ta csupán annyi, hogy adminisztrálja az ügyeket, beszámolót készít, feladatokat ad ki és pénzügyi kereteket adjusztál. Az ám, de a községi infrastruktúra lehetet­ lenné válik, a fejlesztési esélyek megszűn­ nek, ha nincs gazdálkodó egység a falu­ ban, s ha ezzel csökken az esélye an­ nak, hogy a hivatalos tanácsi-érdekképvi­ seleti illetve a pártvonalon tartható me­ gyei kapcsolatokat még egy szálon bizto­ sítja valamely helyi intézmény. A helyi hatalom működésének termé­ szetrajzához tartozik, hogy az intézményes vezetést körülveszi az érdekközvetítők Szű­ kebb vagy tágabb holdudvara, amely nyomásgyakorló vagy akaratérvényesítő eszközt jelent a döntéshozó apparátus mű­ ködésében. Nagyvisnyón csupán időszako­ san, néhány akut kérdésben működik 163 �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi hatalom és közigazgatás Nagyvisnyón II. ilyen döntésbefolyásoló csoport, pontosab­ ban néhány személy. Már nem a rang­ tartó emberek, nem a nagygazdák, nem is a pap vagy a tanító lép ebbe a sze­ repkörbe, hanem elsősorban az a dinami­ kus, mozgásképes ″réteg″, amely alkalmi érdekeit kijárni nemcsak a helyi vezetés­ nél törekszik, hanem ″külkapcsolatokat″ is fölhasznál. Rendkívül izgalmas képlet len­ ne a megyén belüli érdekcsoportok föl­ vázolása, s főleg annak a notabilitás-há­ lónak megrajzolása, amely a megyén vagy az országos döntés-szinteken belül képvi­ selni tudja egy-egy település fejlődési cél­ jait. A szomszédos Szilvásvárad esetében nemcsak a helyi elnevezés szerint ″Villa Negra″-ként csúfolt minisztériumi vadász­ ház, nemcsak a lipicai ménes és a fo­ gathajtó sport nemzetközi tábora szolgál reprezentatív érdekközvetítőként, de az ügyes tanácstitkár és a lóágazatvezető ag­ rárszakember is, akik szemrebbenés nél­ kül intéztek el bekötőutat, állomást, fej­ lesztési hozzájárulásokat a község érdeké­ ben. Ilyen lehetősége Nagyvisnyónak nin­ csen - ha lenne pompásan virulhatna a helyi palóc identitástudat, tájházzá lenne a két öreg műemléki értékű épület, vál­ tozásra fordulna a gazdaságon és a tár­ sadalmi kapcsolatrendszeren belüli válto­ zatlanság számos eleme. A változásképes­ ség, a gazdasági és társadalmi innováció ezesetben történeti előnnyé válhatna, visszahatna még a gazdálkodási stratégi­ ák és mentalitások szférájára is, növelhet­ né a helyi autonómia-érzékenységet, ser­ kenthetné a cselekvésképességet. Kérdés persze, hogy a palóc-tudatot már csak részben őrző nagyvisnyói né­ pességnek szüksége van-e erre egyáltalán? Kérdés az is, hogy a mentalitások sza­ vakban többnyire meg sem fogalmazha­ 164 tók, a lelki önkivetítésben meg sem je­ lenő diszpozíciói hatnak-e még, elég erő­ sek-e még ahhoz, hogy a helyi társada­ lom az intézményesült (és interperszoná­ lis viszonyokban ható) politikai uralom viselőivel szemben bármit is érvényesíte­ ni akarhatna? A politikai kultúrában és az identitástudatban meglévő értékszem­ léletnek ugyanis nem feltétele a nyilvá­ nosság, s különösen nem abban az idő­ szakan, amikor a politikai uralom centra­ lizált formái lényegében minden más ma­ gatartást lehetetlenné, ″érvénytelenné″ tet­ tek, mint amit engedélyeztek. A jövő függetlensége a helyi életképességtől elég­ gé fenyegető, a kiszolgáltatottság érzetét adó. Vajon hozzászoktak-e a visnyóiak eh­ hez? Vajon hallgatag kompromisszum mű­ ködik-e a helyi társadalom mélyén? Az összetartás, a jó közérzet megkívánná, hogy a hatalom értéke és mértéke nyil­ vánvaló legyen az alávettek szempontjá­ ból - de vajon a ″jóváhagyólag″ megkö­ tött társadalmi szerződés, amely tudomá­ sul veszi az uralom adott formáit, he­ lyesli-e azokat? Megvannak-e az intézmé­ nyes föltételek ahhoz, hogy más helyi hatalmat és más uralmi modellt kívánjon a visnyói helyi társadalom? Nyilvánvalóan nincsen meg. A nagy­ visnyóiak szinte egyértelműen a ″függő­ legesen″ föléjük rendelt, hierarchikusan szerveződött politikai intézményrendszert fogadják el a tanácselnök személyében, s nem lévén alternatívájuk, kompromisszu­ mot is vele kell kössenek, toleranciát is érte kell gyakoroljanak. Nincsenek intéz­ ményeik arra, hogy horizontálisan is ki­ alakítsák az uralom gyakorlásának vagy ellenőrzésének technikáit, megvétózzák a politikai-uralmi ügyintézés reformképtelen gyöngyeségeit, vagyis a döntéseknek azt �a körét, amely természete szerint csak alárendelt és kiszolgáltatott mivoltában kü­ lönbözik a központi politikai hatalomtól, továbbá abban, hogy ha ″odafönt″ vál­ tozások állnak be, évek kellenek, míg ″le­ jut″ a változás szele Nagyvisnyó perifé­ riális világáig. Azt a természetellenes fo­ lamatot kell megvárniok, amíg a helyi hatalom teljes egészében elsorvad. Erre pedig annál tovább kell várniok, minél inkább elhúzódik a hazai modernizáció fejlődésfolyamata, amely mindig a köz­ ponti irányítás erősítését és a helyi irá­ nyítás korlátozását hozta magával. Mind­ emellett a helyi hatalom rá is szolgált a központilag diktált kényszerekre, hisz alig­ ha volt konzervatívabb közeg az elmúlt száz-százötven esztendőben, mint a helyi uralomviselők derékhada. A bürokratikus felülrőlvezéreltség egyik legnyilvánvalóbb következménye a politi­ kai-gazdasági-társadalmi intézményrend­ szer polarizálódása. Centrumokra és peri­ fériákra esnek szét a területi egységek, tekintet nélkül arra, hogy megyékről, köz­ ségekről, gazdasági csoporttörekvésekről vagy etnikai csoportminőségekről van szó. Mi több, a cenrumoknak is központjai, a perifériáknak is szélreszorult egységei keletkeznek a centralizált társada­ lomszerkezetben, politikában és gazdaság­ ban. Ismeretes, hogy az alföldi megyék folyamatos támogatáshiánya együtt járt az alföldi települések ″csomósodásával″, a ha­ társzéli települések elhanyagolása nyomán a frontier-típusú társadalmi tér kiüresedé­ se fenyegetővé vált, a nehézipari centru­ mok kijelölésével nehezen megállítható né­ pességvándorlás indult, a kistelepülések el­ veszítették adózó, termelő és életfenntar­ tó lakosságukat. A periférián lenni nem okvetlenül ″le­ csúszást″ jelent - jelenthet megszokott, természetesnek vett létállapotot is, törté­ nelmi patthelyzetet, amely ellen lázadnilehet ugyan, de belőle kilábalni aligha. Az etnikai identitástudat, a másságtudat mindig számol evvel a perifériára-kényszerültséggel, szélreszakadtsággal. A peri­ féria a hatalmi helyzet, az uralmi jogok szempontjából is periféria. Az autokrati­ kus hatalomhagyakorlás és a despotikus irányítás rendszerében ugyanúgy kény­ szerű státus ez, miként a demokratikusan szerveződő rendszerben. Politikai értelem­ ben tehát minden alárendelt társadalmi szféra perifériára szorul a politikai hata­ lom centrumaihoz képest, s a fejlődési egyenlőtlenségek területiarányaiszempont­ jából ugyancsak. Előnyös és hátrányos társadalmi helyzetek szociális perifériákat hoznak létre, a marginális csoportok pe­ dig a politikai és gazdasági kiszolgáltatott­ ságban élő helyi társadalmat is tovább tagolják. Nagyvisnyón nemcsak az etni­ kum, nemcsak a gazdaság, a helyi igaz­ gatás, a közlekedés, a településfejlesztés, az infrastruktúra van hátrányos helyzet­ ben, ezeken túl még a legidősebb és a fiatalabb korosztályok is marginális hely­ zetbe szorulnak, kulturális, vallási, egész­ ségügyi és más perifériák is létrejönnek. Szinte túlzásnak tűnik a periféria ár­ nyalatainak hosszas sorolása - de minden­ nek egy községgel odébb, Szilvásváradon már alig van nyoma, tehát nem fikciók­ ról van szó, hanem a helyi társadalom életviteli lehetőségeiről, amelyeket a helyi hatalomnak intézményesen kéne segítenie, de erre képtelen. Talán erre a hatalmi ″vákuumra″ vá­ lasz a helyi társadalom önállósodása Nagy­ visnyón a második gazdaság terén. Ta­ 165 �A.Gergely - Lictenstein: Helyi hatalom és közigazgatás Nagyvisnyón II. lán a hatvanas években újjáéledő sum­ máskodás, a Dél-Alföldig és a Dél-Du­ nántúlig ívelő vándormozgás, a megyeha­ tárokon átívelő ingázás is erre reakció. Talán a falu értelmiséghiánya, a fiatalok elmenekülése is erről szól. Nem állhat tá­ vol a helyi hatalom (szó szerinti) ügyet­ lenségétől, kapcsolathiányától és áldatlan uralomgyakorlásától a helyi társadalom ha­ talomközömbössége, a beleszólási igények visszafogása sem. De alighanem ugyaner­ ről, és a perspektívák kilátástalanságáról szól a néma forradalom új korszakának bekövetkezése, a községi népesség növek­ vő fogyatkozása is. A huszadik század második felélben ünnepelt fölfedezésszámba ment a lokali­ tások, etnikai és szubkultúrális közösségek értékeinek megbecsülése. A ″szép, ami ki­ csi" szemlélet a nemdemokratikus politi­ kai gyakorlat viszafordításának lehetőségét ígérte, az etnikai és kisközösségi renais­ sance bekövetkezését jósolta. Nagyvisnyó esetében ennek a lehetőségnek fölfedezé­ sét és nagyrabecsülését össze kell kötni avval a kérdéssel: vajon elég erős-e, ele­ gendőképpen önálló-e a kicsi, s eléggé szépek-e reményei ahhoz, hogy a civil társadalom visszavegye önkormányzati esz­ közeit, a monolit hatalmi szférától? Elke­ rülhetetlen a kutakodás az ügyben is, va­ jon a továbbzuhanás vagy a visszakapasz­ kodás lehetősége mutatkozik meg Nagy­ visnyó partikularitásba süppedt társadalma előtt? A mai állapotok éppúgy kínálják a marginalitás felszámolását, a talpraállást, mint a "szokott" zsákutcát. A helyi tár­ sadalom életminősége most az értékrend erején, az érdekek belátásán, a célok és az erőtöbbletek kinyilvánításán múlik. Az etnikus identitás végső lehanyatlása, a he­ 166 lyi társadalom maradék erejének erodálá­ sa a tét. Nagyvisnyó természeti környe­ zetének eróziója már nehezen megállítha­ tó folyamat - a társadalmi összetartozás minősége is a romlás jeleit mutatja. Ta­ lán csak a humánökológia segítő beavat­ kozása változtathat a helyzeten vagy az önismeret (jelenleginél jóval erősebb) fo­ ka. Gazdasági, társadalmi, politikai és fő­ leg emberi végjáték zajlik e vidéken, s nincs már idő azon meditálni, jogos-e, megokolt-e féltő beavatkozást javasolni a diagnózis felállítása után. A történeti tren­ det tekintve megismételhető a hajdani ″kórisme″: cifra nyomorúság végvidéke ez mindmáig. vége ( N a g y v is n y ó k u ta tá s á t a z M T A - S o r o s A la p ítv á n y a n y a g i tá m o g a tá s a te tte s z á ­ m u n k r a l e h e tő v é . A s e g í t s é g e t e z ú t o n i s k ö s z ö n jü k .) I r o d a lo m a jo g tö r té n e ti á tte k in té s h e z ALSÓ László (1925) A községjegyző jogállása. = Magyar Közigazgatás. 31 -38.p. BIHARI Oltó (1954) A községi tanács és problémái a tanácsi szervek rendszerében. = Állam és Igazgatás, 332-339.p. CSIZ­ MADIA Andor (1969) A községi közigazgatás önál­ lósulása. = Állam és Igazgatás. 312-321.p. GOMBÁR Csaba (1983) A helyi hatalom hermeneutikája. In. Helyi társadalom I.. Szerkesztette: Böhm - Pál. Bu­ dapest, 119-135.p. HENCZ Aurél ( 1974)Községi stá­ tus és községpolitika a magyar igazgatástörténetben a Reformkortól az Alkotmányig. Tanácsakadémia Bu­ dapest, 67.p. KATONA Zoltán (1951) A kettős alá­ rendeltség helyi tanácsaink rendszerében. = Állam és Közigazgatás. 172-182.p. KÉRÉSZY Zoltán (1942) Községi közigazgatásunk alaptörvényének - 1871: XVIII. tc. - előzményei. In. Illés Emlékkönyv, Bu­ dapest. 247-300.p. RAKSÁNYI Elemér (1937) A képviselőtestület önkormányzata. = Községi Közlöny. �338.p. SZÜTS Lajos (1937) Az önkormányzatok el­ lenőrzése. - Községi Közlöny, 449-450.p. Jogszabályok 1871: XVIII,tc., 1886: XXII.tc., 1924: V.tc., 1927: V.tc., 1929: XXX.tc., 1933: XVIl.tc., 1950. évi I.Tv., 1954. évi X.tv„ 1971. évi I.tv.Településhistória, szociológia, néprajz ANDORKA Rudolf - HARCSA István, 1979. A községekben zajló társadalmi változások az elmúlt más­ fél évtizedben. - Társadalmi Szemle, 5.sz. 68-78.p. BÉLAPÁTFALVA és településcsoportja. 1988. Szerk. Berényi I. - Tiner T. MTA. Földrajztudományi Ku­ tató Intézet. 100.p. BIHARI Mihály, 1988. Helyi tár­ sadalom és önkormányzati demokrácia. - Társada­ lomkutatás, 2.sz. 25-34.p. BÖHM Antal - PÁL Lász­ ló, 1978. Bejáró munkások társadalmunk szerkezeté­ ben. - Szociológia, 3.sz. 379-395.p. CSÉFALVAY Zol­ tán, 1985. ″Szocialista summások″ Nagyvisnyón. Kultúra és Közöség, 3.sz. 8-19.p. CSÉFALVAY Zol­ tán, 1986. Társas kapcsolatok térbeli problémáinak szociálgeográfiai vizsgálata néhány kiválasztott telepü­ lés példáján. Doktori értekezés, 122.p. DÉZSMA György et. al. 1988. Cifra nyomorúság, avagy jelen­ tés az észak-magyarországi régióból. - Egyetem és Társadalom, 1987/ 1988. ELTE felsőoktatási szolgálat, Bp. 127-144.p. ELEK István, 1984. Hátrányos hely­ zetű mezőgazdaság, leértékelt vidék, gyarmatosított fa­ lu. Népművelési Intézet, Bp. Szociográfiai Munkafü­ zetek. 65.p. FARAGÓ Tamás, 1987. A falusi társa­ dalom rétegződéséről. - Szociológia, 3.sz. 395-417.p. FÉNYES Elek, 1851. Magyarország geographiai szó­ tára. II. kötet. 307.p. FODOR Ferenc, 1930. Egy pa­ lócfalu életrajza (Nagyvisnyó). Athenaeum, 73.p. A.GERGELY András, 1988. Egy civil társadalmi le­ hetőség: az etnoregionális alternatíva. - Valóság, 5.sz. 98-107 p. A.GERGELY András, 1988. Vázlat a he­ lyi társadalmak néhány dimenziójáról. Kézirat, 27.p. 1990. GOMBÁR Csaba, 1984. A helyi hatalomról. In: Ideológia és demokrácia. A Magyar Politikatudo­ mányi Társaság Évkönyve, Bp. 191-194.p. GYÖRFFY György, 1940. Besenyők és magyarok, Bp. 13-137.p. HANÁK Katalin, 1978. Vázlatok a mai falusi mun­ kásságról. -Szociológia, 3.sz. 361-377.p. HENCZ 1973. Területrendezési törekvések Magyarországon, KJK, 677.p. HOPPÁL Mihály, 1984. Életmodellek - kultú­ rális paradigmák. In: Hoppál M. - Szecskő T. szerk. Életmód: Modellek és minták. Tömegkommunikációs KutalóKözpont Bp. 374-390.p. KÓSA László - FILEP Antal, 1975. A magyar nép táji-történeti tagozódása. Akadémiai K. KSH. Évkönyvek és területi statisztikai évkönyvek. Bp., Eger. LAKOS György, 1952. Em­ berek a Bükk-fennsíkon. Művelt Nép. LIKAJ János­ né, 1971. A helyi közigazgatás fokozatos átalakításaaz 1945-50 közötti időszakban. Tanácsakadémia. 16.p. LŐRINCZ Lajos, szerk. 1988. A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai. 18741947. KJK. 366,p. NIDERMÜLLER Péter, 1981. A mindennapok folklórja avagy a folklór mindennapjai. In: Niedermüller P. Szerk. Folklór - társadalommüvészet, 7. Válogatott tanulmányok. Népművelési Intézet, Bp. 192-219.p. ÖRKÉNY Antal, 1986. A magyar közsé­ gek társadalmának szervezettsége. Kézirat. PALÁNDI KOVÁCS Attila, 1982. A Barkóság és népe. Borso­ di kismonográfiák, 15. Hermann Ottó Múzeum, Mis­ kolc. 210.p. SZABÓ László, 1988. A palócok társa­ dalomnéprajza. Folklór és etnográfia, 46. Debrecen, KLTE Néprajzi Tanszék, 400.p. SZABÓ Piroska, 1978. A had és a nemzetség. In: Kis magyar néprajz a rádióban. RTV-Minerva, Bp. 229-230.p. SZABÓ Zol­ tán; 1937., 1986. A tardi helyzet. Cifra nyomorúság. Cserépfalvi, Akadémiai, Kossuth, Magvető K.reprint. K.TÓTH József - CSATÁRI Bálint, 1983. Az Al­ föld határmenti területeinek vizsgálata. - Területi Ku­ tatások, 6. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Bp. 78-92.p. VÁGI Gábor, 1982. Versengés a fejlesz­ tési forrásokért. KJK. 167 �p aló c föld 91/2. 168 �Merényi László Terray Károly nógrádi évei (Pedagógus és népművelő Losoncon) Olyan szellemi kiválóságról em lékezünk meg, aki nem Nógrádban született ugyan, de életpályája során két alkalom m al is hosszú éve­ kig tevékenykedett a megyében. Terray Károly pedagógusról szól ez az írás.1 1812. október 17-én született a Gömör megyei Hámosfalván. A család már a XVII. század óta itt élt. A Terrayak több generáción át lelkészek, illetve pedagógu­ sok voltak. Egyikük, T e r r a y J á n o s (17471793) Nógrád megyébe került át. AlsóSztregován volt lelkész és tanító. Egyik tanítványa M a d á c h I m r e , a nagy író édesapja volt. Terray Károly édesapja, Terray Mi­ hály (1772-1840) is pedagógus volt. H o ­ n é t z y Z s u z s á v a l való házasságából több gyermek született. Egyikük T e r r a y P á l M i h á l y (1 809-1890) Nógrádba került; gaz­ datiszt lett a Fülek melletti Galsán.2 Terray Mihály ötödik gyermeke Ká­ roly, tízéves koráig édesapja iskolájában, a gömöri Hámosfalván tanult. Innen Rozs­ nyóra került. 1830-ban végezte el a gim­ náziumot. 1830-35 között tanult Pozsonyban teo­ lógiát és filozófiát. Képességeire felfigyel­ tek diáktársai. A pozsonyi Liceumi Ma­ gyar Társaság titkára volt 1833/34-ben.3 Pozsonyi éveiben jó barátságba került ″Íme a tanítvány... sza­ porodó dolgozásainak egyikét közli meste­ rével és figyelemmel várja ítéletét″ - ír­ ta a költőnek egyik levelében.4 Kölcsey becsülte ifjú barátját. 1834. június 22-én írt levelében egyik ismerősének pártfogá­ sába ajánlotta Terray Károlyt, aki ″a po­ zsonyi magyar társaság egyik jelesebb tagja.″5 Terray azután is kapcsolatban maradt Kölcseyvel, amikor mindketten elkerültek Pozsonyból. 1838-ban Terray Károly epig­ rammát írt a költő halálára, ″Sírköve a haza lesz, míg a magyar él, halad, érez...″6 Terray 1835-ben fejezte be tanul­ mányait. Ezután a gömöri Harkácson, majd Rozsnyón és Eperjesen tanított. 1841-ben kétéves külföldi ösztöndíjat kapott. A berlini egyetemen tanult és közben bejárta Németország más vidéke­ it is. Pedagógiai tárgyú megfigeléseit folyóiratokbanpublikálta.7 A német filozó­ fiát behatóan tanulmányozta; hallgatta pél­ K ö lc se y F e re n c c e l 169 �Merényi László: Terray Károly nógrádi évei 1845 nyarán nagy élményben része­ sült Losonc közönsége. P e t ö f i S á n d o r ek­ kor egy hetet töltött a városban. ″...Szel­ E ls ő n ó g r á d i id ő s z a k a lemi élvezetek nélkül sem szűkülködtem″ 1843-ban került haza. Losoncon kapott emlékezett vissza a költő a Losoncon állást. Ez volt akkoriban Nógrád iparilag eltöltöttnapokra.1 2 Sok itteni tanár és di­ és kultúrális téren legfejlettebb városa. ák ismerkedhetettt meg ekkor az illuszt­ Már 1848 előtt kitűnő iskolákkal rendel­ ris vendéggel. (Sajnos arra nincs közvet­ kezett. Ekkor ″szép virágzásnak indult az len adat, hogy beszélgetett-e ekkor Pető­ evangélikus algymnasiuma″.8 fi Terray Károllyal?) Terray Károly 1843. január 30-án lett Terray Károly hivatásának tekintette a Losoncon tanár. Ettől kezdve 1849-ig itt népművelést. Az algimnázium ″könyv­ tevékenykedett. Losonci éveiben komoly tárnoka″-ként a legújabb magyar iroda­ tanári, népművelői és filozófiai munkássá­ lom alkotásait ajánlotta diákolvasói figyel­ got fejtett ki. mébe. Terray Károly az evangélikus algim­ 1843. július 20-án a Nógrádi Evangé­ náziumban ″főtanár″ lett. Eddig itt káp­ likus Esperességi Könyvtári és Munkáló lánok tanítottak. A segédlelkészek nem Társaság ünnepélyt rendezett. Ezen ke­ folytattak teljes értékű pedagógiai munkát. rült sor többek között - Terray Károly Terrayval jól járt az iskola, az ő idejé­ ben 1849-ig ″a gimnázium virágzásának felolvasására is. Hangsúlyozta, hogy ″a tudományosság mezején munkálkodók″ kö­ tetőfokára jutott″.9 zött szükséges az ″eszmecserélés″. Arra Terray valóban sokat tett az iskola ér­ buzdította a helyi értelmiségieket, hogy dekében. Módszertani újításai figyelemre a közművelődés érdekében minél gyak­ méltóak. A régi, nehézkes fogalmazású és rabban cseréljék ki gondolataikat. elavult tankönyveket mellőzte; önálló, sa­ ″Minél nagyobb valamelly város; mi­ ját maga által megírt ″tanfüzeteket hasz­ nél nagyobb a szellemi lépcső, mellyen nált″.10 Pedagógiai szempontból ennek a benne összpontosuló tudományos inté­ megvolt az az előnye, hogy a diákokat zetek állanak, minél szabadabb szárnya­ is önálló gondolkodásra nevelte. lást ad a vizsgálódó gondolatainak: a gon­ 1845-ben a nyelvtan oktatásában is dolatok annál könnyebben cseréltetnek ki″ újat kezdeményezett. Körmondattan címen - állapította meg. Ugyanakkor utalt arra tankönyvet jelentetett meg, amit szakmai körökben ″tüneményes″-nek minősítettek. is, hogy Losonc hátrányos helyzetben van a nagyobb városokhoz képest.13 Utólagos vélemény szerint ez a mű vi­ Igaza volt, amikor a vidéki kisvárosok lágos, szép és könnyen felfogható ma­ gondjairól beszélt, bár Losonc azidőtájt gyarsággal volt írva, és a magyar remek­ vidéki viszonylatban kiemelkedőnek szá­ írók oly szép és találó idézeteivel illuszt­ mított. A városban már 1838 óta műkö­ rálva″.11 dött a Kaszinó- és Műkedvelő Egyesület. Terray Károly Losoncon magyar iro­ dalmat is .tanított. Diákjainak figyelmét Ez a helyi közművelődési társaság nemes célt tűzött maga elé: anyagi alapot akart felhívta Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi al­ teremteni helybeli színielőadások és egy kotásaira. dául Hegel előadásait. Ez a két esztendő nagy mértékben szélesbítette látókörét. 170 �óvoda létesítésére. Hála a tagok áldozat­ készségének, ez meg is valósult. (Az óvo­ da 1844-ben, az előadásokra is alkalmas kaszinói épület 1848-ban nyílt meg.)14 Terray Károly maga is tagja lett en­ nek az egyesületnek. Alkalmanként előa­ dásokat is tartott itt. Érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban jelent meg Nógrád megye első sajtóter­ méke. J e s z e n s z k y D á n i e l 1846/47 folya­ mán hetilapot adott ki Pelikán címmel,15 melynek olvasói között Terray Károly is szerepelt - és valószínű, egy-két írását is közölte a hetilap. Nemcsak helyi, hanem országos vi­ szonylatban jelentős Terray Károly filo­ zófiai munkássága. Hegel filozófiája igen nagy hatást tett rá. Németországból való hazatérése után röpiratot jelentetett meg ″Elmélet és szem­ lélődés″ címmel, Térey álnéven. A röpi­ ratot ″Kölcsey Ferenc hamvainak″ aján­ lotta. Nem véletlen, hogy a költő kriti­ kus szemléletét tekintette példaképének.16 Ebben a művében a hegeli filozófiát ismertette a nagyközönséggel és vitába szállt a jeles tudóssal, S z o n t a g h G u s z t á v ­ val, aki azt állította, hogy a dialektika megalkotója ″egyetlen életben használha­ tó igazságot nem fedezett fel″. Terray joggal jegyezte meg: ha kifogásunk van Hegel megállapításai ellen, mutassuk ki ezeket, ″de magát az elvet ne kárhoz­ tassuk, mert ez által a tudomány fél év­ százados haladását akarjuk ignorálni...″17 Terray e röpirata komoly figyelmet keltett. Később E r d é l y i J á n o s is hivatko­ zott rá könyvében,18 aki a szerzőnek csak az álnevét tüntette fel, sőt egészen az utóbbi időkig nem tudta a filozófia iránt érdeklődő magyar közönség sem, hogy ″Térey″ azonos a pedagógusként jól is­ mert Terray Károllyal. Másik filozófiai munkája egy évvel később született. 1844. június 19-én újabb ünnepséget rendezett a Nógrádi Evangé­ likus Esperességi Könyvtári és Munkáló Társaság. Itt Terray előadást tartott Me­ taphysikai előzmények″ címmel. Ebben állapította meg, hogy a filozófia ″csak a tények nyomán haladhat″. Aki a fejlő­ déstől elhatárolja magát, ″annak feje fe­ lett visszahozhatatlanul repül az idő s ő minden perczenettel hátra lép″. Kiemel­ te, hogy a protestantizmus is a haladá­ sért küzdött annak idején.19 A gondolat szabadsága mellett foglalt állást. A mű ugyan népszerűsítő felolvasásnak készült, de tudományos értéke tagadhatatlan.20 A következő években nem jelentek meg újabb filozófiai munkái. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Terray Károly ab­ bahagyta volna ilyen jellegű munkássá­ gát. Losonci éveiben komoly kutatásokat folytatott. Ennek eredményeképpen 1848ra el is készült a magyaroszági filozófia történetéről szóló könyv kézirata... E sokoldalú munkásság mellett a Lo­ soncon eltöltött évek magánéletében is fontos változást hoztak. 1844 karácsonyán vette feleségül A d r i á n y i M á r i a L u j z á t (aki 1827-ben született). Az asszony édesapja A d r i á n y i K á r o l y nagyrőcei bányatulajdo­ nos, édesanyja pedig K i n d i s z J ú l i a volt. Nemsokára jöttek az első gyerekek. T e r r a y I s t v á n 1847. január 13-án, T e r ­ r a y I l o n a pedig 1848. augusztus 23-án született21 Eljött az 1848-as forradalom, amely­ hez Terray Károly is lelkesen csatlako­ zott. 1848 nyarán résztvett az ″első egye­ temes tanügyi kongresszuson″, amelyen üdvözölték a sajtószabadságot és az előző hónapok egyéb vívmányait. Részt vett a 171 �Merényi László: T e rray Károly nógrádi évei protestáns tanárok szeptember 3-i szűkkö­ rű értekezletén is.22 A szabadságharc idején Terray Károly nemzetőr volt és igen fontos feladatot is kapott. 1849 elején a honvédsereg a Fel­ vidéken visszavonulásra kényszerült. Ezt zavarták a szlovák felkelők támadásai. Terray Károly még pozsonyi diákéve­ iben ismerte L u d o v i t S t u r szlovák politi­ kust. Ezt használta fel, amikor a felke­ lőkhöz elvitte a magyar fővezér: G ö r g e y A r t ú r üzenetét. Sikerült így összehoznia a magyar seregek és a szlovák mozga­ lom megbízottait, akik végül is megálla­ podtak, a továbbiakban kerülik majd az összeütközést: a szlovák felkelők csak a magyar csapatok távozása után vonultak be egy-egy helységbe.23 1849 nyarán a harcok Losoncot is el­ érték. Terray Károly családjával augusz­ tus elején Nagyrőcén tartózkodott. Ekkor szállták volna meg az oroszok a várost. Miután a környéken gerillatevékenység folyt, bosszúból a cári csapatok felgyúj­ tották Losoncot. A lakosok bútorait a pi­ acra hordták és ott égették el.24 A Terray-családot is súlyos veszteség érte augusztus 8-án. ″Amint eztán az igazi végzetes nap bekövetkezett, minde­ nünk oda égett″25 - írta viszaemlékezésé­ ben fia, Terray István. (Terray Károly édesanyja csak egy szekér ingóságot tu­ dott megmenteni, amit egy Káinokon élő ismerősükhöz vitetett el.) Terray Károly a pusztulásban legin­ kább gazdag könyvtárát és nagyértékű le­ velezését fájlalta. Ekkor égett el - többek között - ″A filozófia története″ című ki­ adatlan kézirata és a Kölcseytől szárma­ zó levelek. A m á s o d ik lo s o n c i id ő s z a k A szabadságharc bukása után Terray 172 Károly Gömör megyébe került. Erről a két évtizedről csak vázlatos áttekintést kí­ vánok adni. Terray igazgató lett Osgyán kisváros evangélikus gimnáziumában. Az iskola 1853-ban egyesült a rimaszombati refor­ mátus gimnáziummal. A fúzió elég sze­ rencsésnek bizonyult. Az egyesült protes­ táns gimnáziumnak igazgatója évenként felváltva került ki az evangélikusok és a reformátusok közül. Terray Károly négy alkalommal állt az iskola élén. Egyik rimaszombati diákja M i k s z á t h K á l m á n volt. Az író későbbi visszaemlé­ kezésében kiemelte tanárai közül Terray Károlyt, aki különösen ″nagy magaslaton állt″ és akit ″keményfejű magyar″-nak minősített gerinces hazafias magatartása miatt?26 Családja ezekben az években tovább gyarapodott. 1851-ben született T e r r a y L a ­ j o s 1853-ban az ikrek. T e r r a y I r m a és J ú l i a 1861-ben pedig Rozália.2 7 Az 1867-es kiegyezés fordulatot jelen­ tett Terray Károly életpályáján is. Az új felelős magyar kormányban E ö t v ö s J ó z s e f lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki jól ismerte Terray Károly pedagógiai írásait. Az Eötvös-féle népiskolai törvény ab­ ban az időben komoly haladást képviselt. Ahhoz azonban, hogy az elemi iskolát ál­ talánossá tudják tenni, sok új tanerőre volt szükség. Ezért az országban négy új tanítóképzőt szerveztek, köztük Losoncon is. Igaz, a városban anyagi nehézségek és helyiségproblémák adódtak. A pénz­ ügyi kérdést azonban megoldotta Losonc polgárainak áldozatkészsége. A helyiség ügye pedig úgy oldódott meg, hogy a régi evangélikus gimnázium épületét kap­ ta meg az új intézmény.28 1869 őszén �már megérett a helyzet arra, hogy meg­ nyíljon a Magyar Királyi Állami Tanító­ képezde. Eötvös József 1869. október 21-én táv­ iratilag ajánlotta fel Terray Károlynak az igazgatói állást, aki azonnal elfogadta a megbízást és ezt sürgönyben válaszolta meg.29 Terray szívesen ment vissza Losonc­ ra, hiszen 1843-49 között már tanított itt. Ezekhez az évekhez kedves emlékek fűz­ ték. ″Rimaszombat közönsége és tanártár­ sai könnyezve vettek búcsút tőle, Losoncz azonban örvendve fogadta a szomorú évek után körébe visszatérőt″ - szól az egy­ kori viszaemlékezés.30 1869. november 27-én ünnepélyesen nyitották meg a losonci Tanítóképezdét. Terray Károly igazgató ekkor fogalmazta meg: ″a tanítók czélszerű, buzgó műkö­ désétől népünk értelmi felvilágosítása, munka- és rendszeretete, józansága és er­ kölcsi előmenetele feltételeztetik.″31 Az új intézményre komoly feladatok vártak. Nógrád megyében 1869-ben összesen 278 iskola volt. Ekkoriban 111 tankötelesre jutott egy tanterem(!), ami óriási zsúfoltságot jelentett. Tanerőben is nagy hiány mutatkozott: 329 tanító mű­ ködött a megyében - köztük 115 fő ké­ pesítés nélkül.32 A Nógrádtól északra fek­ vő vármegyékben még kedvezőtlenebbek voltak az arányok. Az előbbiek alapján is nyilvánvaló, hogy a losonci tanítóképzőre nagy szük­ ség volt. A megnyitáskor persze még kis létszámmal indult az intézmény. Az igaz­ gatón kívül két tanár működött itt: J e­ s z e n á k R a f a e l és K o v á r c z E m i l . Az in­ duláskor 18 diák tanult; ezek nagy ré­ szét Terray Károly hozta magával Rima­ szombatról.33 (Ez is jelzi, milyen szere­ tetnek örvendett tanítványai körében.) 1872-ben az iskola épületét új szárnnyal bővítették. Az intézménynek öt hold kertje volt. A tanítványokat mun­ kára nevelték. Az egyik jelentés például megállapította: ″a műipar szélesebb kör­ ben honosíttatott meg... az eddig gyako­ rolt lombfűrészelés és könyvkötés mellé ezidén a faragás, kirakott munkák készí­ tése és az esztergályozás is járult.″34 A tanárok száma hamarosan megnö­ vekedett. A hetvenes években már jóval több növendék járt ide, mint az indu­ láskor. (Az 1874/75-ös tanévben például 80 fő volt a létszám.)35 A munkát se­ gítette az, hogy 1870. október 1-től a ta­ nítóképző gyakorlóiskolával is rendelke­ zett.36 Terray Károly igazgató nem alkalma­ zott megkülönböztetést a nem magyar anyanyelvű tanulókkal szemben. Az 1872/73-as tanévben például ″szláv ön­ képzőkör″ működött az iskolában.37 En­ nek tevékenységét ő maga, a szlovákul kitűnően tudó Terray Károly irányította. Az iskolában fakultatív tantárgy volt a heti 2 órában oktatott ″tót nyelv″ is.38 Ugyanakkor azonban Terray fontosnak tartotta, hogy a szlovákajkú tanítók is tö­ kéletesen tudjanak magyarul. A losonci tanítóképzőben ekkoriban póttanfolyamokat tartottak a nem magyar anyanyelvű pedagógusok részére. Terray Károly is eredményesen tanított ezeken.39 Terray kiváló pedagógiai módszerekkel oktatott és nevelt. Diákjai később is há­ lásan emlékeztek rá. ″Ő a tanári jellemek azon tulajdonságaival bírt, mely megen­ gedi a növendékek közeledését″ - olvas­ hatjuk az egyik visszaemlékezésben. Egy másikban: ″Nemcsak egyszerűen tanár, a tudományok száraz előadója, de a szó va­ 173 �Merényi László: Terray Károly nógrádi évei lódi értelmében igazi nevelője volt tanít­ ványainak.″ Ugyancsak figyelemre méltó a következő megfogalmazás: ″Kik távoz­ tak keze alól, mindig kedvencei voltak a felsőbb gimnáziumok tanárainak, mert a Terray tanítványainak minden nehézség nélkül bátran lehetett tovább haladni...″40 Terray Károly 1870-ben ″elaborátumot″ készített a tanítóképzésről és azt Eötvös József miniszterhez terjesztette fel. Kitű­ nő munkája kedvező fogadtatása nyomán a minisztériumba akarták helyezni. Ezt az ajánlatot azonban - egészségi okokra hi­ vatkozva - nem fogadta el. Jobban sze­ rette a gyakorlati pedagógus munkát, mint a tanügyigazgatással kapcsolatos száraz ad­ minisztrációt. Bár igazgatói és oktató-nevelői teendői eléggé lekötötték, mégis több elméleti vo­ natkozású tanulmányt írt ezekben az évek­ ben. 1871 elején Terray is fájdalommal ér­ tesült Eötvös József haláláról. Február 22én előadást tartott róla, méltatva Eötvös érdemeit mind a magyar kultúra, mind Losonc fejlesztésében.42 1874-ben alakult meg a Nógrádvárme­ gyei Tanítóegyesület. Ennek losonci köre élénk tevékenységet fejtett ki. Terray Ká­ roly is tartott itt előadást 1874. április 26-án ″A hat osztályú - elemi - népta­ noda″ címmel. Ebben állapította meg: ″az elemi iskola nemcsak tanítson, hanem munkára is szoktassa a nép gyermekét.″43 Az iskola 1877/78-as értesítőjébe tanul­ mányt írt ″Nevelésünk nemzeti jellegéről″ címmel, melyben elítélte azokat, akik a magyar hazával szemben ″Szentpétervár felé sóvárognak″, tehát a pánszlávokat. A tanítótól meg kell követelni, írja, hogy ″ismerje meg hazája földjét... természeti viszonyait, lakóinak gondolkozásmódját és 174 jellemét... szellemi és anyagi érdekeit, a nemzet múltjának történelmét.″ - Minden­ ki nyugodtan használhatja nálunk anyanyelvét, de a magyar az összekötő nyelv.44 Egészsége a hetvens évek végén azon­ ban megromlott. Ekkor vette igénybe munkatársai segítségét. Egyikük volt Z a j­ z o n D é n e s (1848-1928), aki hamarosan a veje lett; feleségül vette Terray Irmát 1879. február 22-én. Zajzon Dénes mél­ tató cikket írt a tanítóképző tízéves fenn­ állása alkalmából, kiemelve azt, hogy Ter­ ray Károly az intézményt ″lankadatlan buzgalommal″ irányítja.45 1881-ben ünnepelték Terray Károly 40 éves tanári jubileumát. Nemcsak a taní­ tóképzősök készültek erre. A losonci al­ gimnázium 1849 előtti diákjai már újév táján összejövetelt tartottak és elhatároz­ ták, hogy díszalbummal köszöntik szere­ tett tanárukat.46 Február 6-án volt a jubileumi ünnep­ ség. Délelőtt 11-kor a tanítóképzőben nagy sokaság előtt - F a r k a s K á r o l y be­ szédében Terray érdemeit ″oly vonzón és ékesen ecsetelte,...hogy a hallgató ön­ kéntelenül sírt″.47 Az ünnepelt azonban nem lehetett je ­ len, mert november óta ágyban feküdt. Ezért küldöttség ment lakására, S n e f f J á ­ n o s tanár vezetésével. Átadták Terraynak az ajándékot: a szép ezüst serleget és az ezüst koszorút, valamint az említett albu­ mot. Terray Károly - a tudósítás szerint ″alig hallhatóan rebegett köszönetet″. Az ünnepség déli egy órakor K l a m á r i k D a ­ n ó éttermében folytatódotot.48 Este pedig a helyi Sorházban bankettet tartottak, ahol huszonnégy pohárköszöntő (!) hangzott el.49 Egy hónappal e szép ünnepség után, március 7-én délelőtt halt meg Terray �Károly. Akárcsak később, volt diákja, Mik­ száth Kálmán - ő is dicsősége tetőpont­ ján hunyt el. ″A tornyok harangjainak zúgása, a ta­ nítóképző és casinó épületeire kitűzött gyászlobogók csakhamar hirdették, hogy a városnak nagy halottja van″50 - írta a helyi sajtó. Temetése mácius 9-én volt. Nagyszámú közönség kísérte a halottat a végső nyugvóhelyre. A fővárosi Vasárnapi Újságban szép megemlékezés jelent meg róla.51 Tanártár­ sa, Sneff János pedig az értesítőbe írt nekrológot ″Terray Károly emlékezete″ címmel. T erray K á r o ly u tó é le te Terray Károly emlékét a tanítóképző szépen ápolta. Kriptaszerű nagy síremlé­ ke előtt minden márciusban megemléke­ zést tartottak róla a diákok - mindaddig, amíg a város Magyarországhoz tartozott. Terray Károly özvegye 1881 után gyer­ mekeinél - főként István fiánál - tartóz­ kodott. Köztiszteletnek örvendett. 1900. au­ gusztus 6-án halt meg.53 Veje, Zajzon Dénes később - apósa nyomdokaiba lépve - a tanítóképző igaz­ gatója lett (1893-1906 között). Lánya, Z a j­ z o n E r z s é b e t követte apja és nagyapja példáját.Tanítónő lett. A balassagyarmati polgári iskolában tanított. Balszerencsés módon éppen igazgatói kinevezése előtt halt meg 1930 januárjában...54 Terray Károly neve bekerült a Szinnyei-féle lexikonba.55 Néhány nógrá­ di helytörténeti munka is említést tesz róla.56 A későbbi évtizedekben azonban neve kezdett feledésbe merülni. Sajnos, a magyar pedagógiai szakirodalom is meg­ lehetősen mostohán bánt emlékével. Sem az 1934-es, sem az 1988-as magyar pe­ dagógiai lexikonok nem említik meg Ter­ ray Károly nevét. A nagy halott dédunokája: D r . T e r ­ r a y B a r n a b á s 1960 táján kezdett foglal­ kozni az előd életművével. 1961-ben or­ szágos pályázaton is részt vett Terray Károlyról szóló kéziratával, melyet nem díjaztak. Kutatásait zavarta az, hogy dédnagyapja számos irata elégett 1849-ben Loson­ con. Annál nagyobb örömet jelentett szá­ mára az, hogy az Evangélikus Országos Levéltárban talált rávonatkozó iratokat (Kölcseyhez írott leveleit). ″Ezekre... M e ­ r é n y i O s z k á r volt szíves felhívni a figyelmemet″57 - írta később. Dr. Terray Barnabás az iroda­ lomtörténeti Közleményekben tanulmányt írt Kölcsey pozsonyi kapcsolatairól, s eb­ ben sokat írt Terray Károlyról.58 Előadá­ sokat is tartott róla a Magyar Pedagógiai Társaságban. A pedagógiai irodalom évtizedeken ke­ resztül elhallgatta Terray Károly tevékeny­ ségét. Ennek oka az lehetett, hogy bizo­ nyos körök ″magyarkodó″ nacionalistának tartották, illetve kifogásolták evangélikus vallásos meggyőződését. Ilyen kifogásokra vezethető vissza az, hogy 1981 márciu­ sában a sajtó nem emlékezett meg halá­ lának 100. évfordulójáról. Terray Károlyról, a filozófusról is so­ káig hallgattak. A csendet 1971-en H o r ­ k a y K á r o l y törte meg. Tanulmányt írt róla. Jellemző írásának címe: ″Egy mél­ tatlanul elfelejtett magyar hegelista: Ter­ ray Károly″. Horkay így szól róla: "Ter­ ray Károlyt a múlt század közepének fi­ lozófusai között mindenképpen jelentős hely illeti meg tudásánál, gazdag szel­ lemi készségénél, világos látásánál fogva. A magyar filozófiai irodalom eddig na­ gyon méltatlanul bánt vele, mert... nem 175 �Merényi László: Terray Károly nógrádi évei tudta, hogy a filozófus Térey álnév mö­ gött is ö húzódik meg szerényen.″59 Csehszlovákiában 1945 után igyekez­ tek elhallgatni Terray Károly nevét. Az utóbbi időben azonban bizonyos változás érezhető. 1986-ban Losoncon cikk jelent meg az ottani tanítóképző egykori taná­ ráról.60 Terray Károlyt, a magyar szellemi élet kiválóságát az utókor sem hazánkban, sem határainkon túl nem becsülte meg olyan mértékben, mint azt megérdemelte volna. Neve irodalmárként és filozófusként is tiszteletet érdemel. Kölcseynek barátja, Mikszáthnak nevelője és Eötvös által nagy­ rabecsült pedagógus volt. Nógrád számá­ ra pedig különösen értékes hagyományt jelent Terray Károly, hiszen tanári mun­ kásságának jórésze ehhez a megyéhez kö­ tődik. J e g y z e te k 1 A téma kidolgozásában két alapvető kéziratra tá­ maszkodtam. Az egyik Dr. Terray Barnabás ″ Terray Károly élete″ című, 1961-ben írt pályaműve (a to­ vábbiakban Terray K. élete). A másik kézirat pedig Terray Gyula és Dr. Terray Barnabás mintegy százoldalascsaládtörténeti munkája (amelyre a további­ akban Családtört. néven hivatkozom). Dr. Terray Bar­ nabásnak ezúton is köszönetet mondok azért, hogy lehetővé tette számomra e két fontos kézirat felhasz­ nálását. 2 Családtört. 4-5., 8. és 12. 1. 3 Terray K. élete 4-5. 1. 4 U.o. 7. 1. 5 Kölcsey Ferenc: Összes művei. III. köt. Levelezés Bp. 1966. Akad. Kiadó 636. 1. 6 Athenaeum 1838. II. köt. 546. 1. 7 Athenaeum 1842. II. köt. 169. és Regélő Pesti 176 Divatlap 1842. 8 Nógrádvármegye népoktatásának története. Szerk. Dr. Pacséri Károly (a továbbiakbanNépokt.)Balassa­ g y a m a t, 1900. Balassagyarmati Könyvnyomda Rt.ki ­ ad. 160. 1. 9 Ambrus Mór: Vázlatok a losonczi gymnasium há­ romszázados életéből. Losonc, é.n. Kármán Társ. Könyvnyomdája 3 4 .1. 10 Sneff János: Terray Károly emlékezete = Értesít­ vény a Losonczi Állami Tanítóképezde 1880/81. ta­ névéről (a továbbiakban LÁTK ért. .... tanév) 6. 1. 11 Terray K. élete 18. 1. 12 Jeszenák Rafael: Petőfi Losonczon 1845 nyarán. Halálának 50 éves évfordulójára összegyűjtött emlé­ kek. Losonc, 1899. Losonczi Sándor Könyvnyomdája kiad. 8. 1. 13 Nógrádi Evangélikus Esperességi Könyvtári és Mun­ káló Társasági Ünnepély, melly Losonczon junius 20án 1843-ik évben tartatott. 1. füzet Pest 1844 Tratt­ ner 32-40. 1. 14 Népokt. 161. 1. 15 Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtótörténete 1846-1919. Salgótarján, 1985.NógrádmegyeiMúzeu­ mok Igazgatósága 8. 1. (Sajnos, a hetilap példányai nem maradtak meg, ezért nem lehet kideríteni, írt-e oda cikkeket Terray Károly?) 16 Horkay Károly: Egy méltatlanul elfelejtett magyar hegelista. Terray Károly = Magyar Filozófiai Szemle 1971. 5-6. sz. 727. 1. 17 Idézi Terray K. élete 13-14. 1. 18 Erdélyi János: A hazai bölcsészet jelene, Pest, 1857. 1511 . 19 Nógrádi Evangélikus Esperességi Könyvtári és Munkáló Társasági Ünnepély, melly Losonczon junius 19-én 1844-ik évben tartatott. II. füzet. Pest. 1845. Trattner 143-169.1. 20 Horkay Károly i.m. = Magyar Filozófiai Szemle 1971. 5-6. sz. 728. 1. 21 Családtört. 16-17. és 19. 1. 22 Terray K. élete 14. 1. 23 U.o. 21. 1. 24 U.o. 14. és Családtört. 17. 1. �25 Terray István 1912-ben írt viszaemlékezését Dr. Terray Barnabás volt szíves a szerzőnek megmutatni. 26 Mikszáth sorait idézi Terray K. élete 17. 1. 27 Családtört. 19. 1. 28 Népokt. 171. 1. 29 Sneff János idézett nekrológja = IÁTK Ért. 1980/81. tanév 8. 1. 30 Vasárnapi Újság 1881. 6. sz. 89. 1. 31 LÁ TK Ért. 1871/72. tanév 4. 1. 32 Szabó Béla - Horváth István: Nógrád megye tör­ ténete. 1848-1919. Salgótarján, é.n. Nógrád megyei Tanács kiad. 9 3 -9 5 .1. 33 Népokt. 172. 1. 34 LÁ TK Ért. 1876/77. tanév 3. 1. 35 LÁ TK firt. 1874/75. tanév 11-13. 1. 36 Népokt. 175. 1. 37 LÁTK Ért. 1872/73. 6-8. 1. 38 LÁTK Ért. 1879/80. tanév 28-29. 1. 39 Szabó - Horváth i.m. 95. 1. 40 Vasárnapi Újság 1881. 6. sz. 85-86. 1. 41 Terray K. élete 18. 1. 42 LÁ TK Ért. 1870/71. tanév 3-6. 1 43 LÁ TK Ért 1873/74. tanév 3-5. 1. 44 LÁ TK Ért. 1877/78. tanév 3-14. 1. 45 LÁTK firt. 1878/79. tanév 3-18. 1. 46 Losoncz és Vidéke 1881. január 2. 47 Losoncz és Vidéke 1881. február 13. 48 U.o. 49 A Hon 1881. február 8. 50 Losoncz és Vidéke 1881. március 13. 51 Vasárnapi Újság 1881. 6. sz. 85-89. 1. 52 LÁTK Ért. 1880/81. tanév 3-10. 1. 53 Családtört. 18. 1 54 U.o. 42. 1. 55 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Bp. 1914. XIV. köt. 56 Ambrus i.m. 34. 1. - A Nógrád megyei Taní­ tóegyesület története (Írta: Wagner István) Balassa­ gyarmat, 1899. 48-49.1. 57 Dr. Merényi Oszkár (1895-1981) neves pedagó­ gus és irodalomtörténész. Életében 46 iroda­ lomtörténeti és pedagógiai tárgyú könyvet írt. Főként Berzsenyivel, Kölcseyvel és Bessenyeivel kapcsola­ tos kutatásai révén vált országosan híressé. A Ter­ ray-családdal közeli rokonságban állt.Testvérét Terray Gyula (Terray Károly unokája) vette feleségül. - Dr. Terray Barnabás idézett megállapítása azzal kapcso­ latos, hogy Dr. Merényi találta meg a levéltárban a Kölcseyhez írt leveleket és ezekre hívta fel neve­ zett figyelmét. (Irodalomtörténeti Közlemények 1966. 419.1.) 59 A Magyar Filozófiai Szemle 1971. évi 5-6. száma közölte Horkay Károly idézett cikkét (723728.1.) 60 Dr. Terray Barnabás személyes közlése szerint a cikket a Losoncon - félig magyar, félig szlovák nyelven megjelenő Ipel hetilap közölte 1986-ban. 177 �Szvircsek Ferenc ″A lk o tá s a i ércn é l m a ra d a n d ó b b a n ő rzik e m lé k é t″ Id. Chorin Ferenc dr. (1842-1925) Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó és Weiss Manfréd után a múlt század Magyarországának, a kiegyezés utáni idők kiemelkedő alakja távozott 1 9 25. január 20-án az élők sorából. Chorin Ferenc a nagytőkés család megteremtője, a magyar finánc­ tőke egyik legjelesebb képviselője volt. A politikai és gazdasági élet­ ben egyaránt jelentős szerepet játszott. Emberi tartása, közéleti sze­ replése során is csorbítatlanul megőrzött erkölcsi integritása révén a napi politikai csatározásokon felül tudott emelkedni, személye súlyt és értéket jelentett. Nevéhez a magyar gyáripar, az ipari termelés és ennek sorában legfőképpen a nógrádi szénbányászat fellendítése fűző­ dött. L i t s chauer L a j o s a bányászati szak­ lapban a 80. évét ünneplő Chorin Fe­ rencet ezekkel a szavakkal köszöntötte: ″Erről az egyéniségről, erről a munkáról és eredményről nem mi vagyunk hiva­ tottak végleges ítéletet mondani, hanem az idő és a történelem.″1 Hatvanöt év után idézzük meg alak­ ját, villantsuk fel életútját. A c s a lá d Családjából nagyapja - C h o r i n Á r o n az első ismert - mai szóval jellemezve reformer egyéniség. A későbbi aradi fő­ rabbi, 1766. augusztus 3-án a morvaor­ szági Weisskirchenben született vagyonta­ lan szülők gyermekeként. Teológiai tanul­ 178 mányait a nagymartoni talmudiskolában (jesiván) majd L a n d a u E z e k i e l tanítvá­ nyaként Prágában végezte. Korán, tizen­ hét évesen nősült és kereskedői pályára lépett annak ellenére, hogy tehetsége és képzettsége másra predesztinálta volna. Nem véletlen tehát, hogy később a si­ kertelenségek hatására elfogadta az aradi hitközség meghívását, ahol 1789-ben rab­ bivá választották. Itt vált felvilágododott szellemű vallásreformátorrá, a zsidók emencipációs mozgalamának egyik előfu­ tárává. Hitéleti tevékenysége, szabadelvű, héber nyelven írott vallásos elméleti cik­ kei, tanulmányai főleg az ortodox zsidó­ ság támadását vonta magára. Első röpirata 1789-ben jelent meg. A Prágában 1803-ban megjelentetett ″Emek ha Sóve″ című három részből álló köny­ �vében nyíltan reformernek vallja magát. Ennek kapcsán Óbudán 1805-ben már ismét állást foglalt az un. hamburgi temp­ lomvitában. A reformok híveként Ara­ don főleg a világi iskolaügy és az ipar­ oktatás (szakiskola) terjesztése körül fej­ tett ki jelentős tevékenységet. Több köny­ vet is írt német és héber nyelven. Chorin Áron 1844. augusztus 24.-én Aradon húnyt el. Fia, Károly Zachariás (1801-1868) orvosként élt és dolgozott szintén Aradon, ahol gyermekei is szü­ lettek, felesége a bécsi születésű G o t t l i e b J o h a n n a ( 1803-1862) volt. Két fia közül Zsigmond, apja foglalkozását folytatta szü­ lővárosában (1832-1875). Másik fia Ferenc 1842. május 11-én született.2 legálta C s e m e g i K á r o l l y a l szemben. ″Az egész ország kiváncsian várta, hogy ugyan micsoda nagy jogász talen­ tum vagy szónok lehet az, aki majdnem gyerekkorban lebírta Csemegit - nem Ma­ gyarország, de az egész világ -, akkor legnagyobb jogtudósát? És a fiatal Cho­ rin általános feltűnést keltett ilyen vára­ kozás után is a képviselőházban″ - H o ­ i t s y P á l emlékei szerint. Tehát fiatalon, huszonkilenc évesen vetette bele magát a politikába. Megszakításokkal balközép szabadelvű párti, mérsékelt ellenzéki, majd 1884-től szabadelvű párti országgyűlési képviselő.4 Kedvezőtlen helyzetben, hisz a hároméves ciklusból csak rövid idő ma­ radt arra, hogy tehetségét itt is bizo­ nyíthassa. Mégis eredményes munkát tu­ dott végezni. C h o r in F e re n c p o litik u s i p á ly á ja Első beszéde az igazságszolgáltatás re­ Iskolai tanulmányai során a gimnázi­ umot az aradi minoritáknál végezte, majd formjáról szólt s gyakran vett részt a a pesti egyetem következett. Életrajzírói bűnvádi perrendtartás előkészítő munká­ szerint néhány szemesztert Bécsben is latiban. A balközép T i s z a K á l m á n híve­ végzett. 1866-ban Pesten lett jogász, ügy­ ként jelent meg a képviselőházban, de védi gyakorlatot folytatott, majd a vizs­ az új választásokon 1872-ben a Deák Párt gák letétele után 1869-72 között ügyvéd legnépszerűbb jelöltje, gróf R á d a y G e ­ lett Aradon.3 Közéleti pályafutását tehát d e o n kibuktatta azon a hírhedett Lónyayszülővárosában kezdte, mögötte a biztos választáson, ami magának Lónyaynak a családi háttérrel. A jogi irodalomban ki­ bukását is előidézte. - Megint az ügyvé­ fejtett korai munkásságával hamar felhív­ di munkába temetkezett. Harminckét éve­ ta magára a figyelmet. Országos feltű­ sen 1874-ben az aradi ügyvédi kamara nést keltett ugyanis a magyar jogélet és alelnöke lett. 1875-ben újra aradi képvi­ igazságszolgáltatás reformja ügyében az selő. Követte T i s z a K á l m á n t a fuzión át aradi ügyvédi kar nevében készített em­ a szabadelvű pártba, amelynek egyik jo­ lékirata. (Chorin Áron, a nagyapa szel­ gásztekintélyévé vált. Közben az ellenzék lemisége, vitázó hajlama párosult itt a megbízásából az Aradi Alföld, politikai fiatalember ambiciózusságával, és ez éle­ napilap ″lapvezére″. 1876-ban Tisza igaz­ ságügyi államtitkárnak szemelte ki. Szem­ te végéig sajátja maradt. 1868-ban S i m o n y i L a j o s s a l megalapí­ be helyezkedett a kormánnyal és a po­ totta az aradi szabadelvű pártot. A t z é l litikai életre nagy befolyást gyakorló gaz­ dasági kérdések következtében hetven P é t e r főispáni kinevezése után 1871-ben a város, az új magyar parlamentbe de­ képviselőtársával kilépett a szabadelvű 179 �Szvircsek Ferenc: ″Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét″ pártból és báró S i m o n y i L a j o s s a l megala­ kította a független szabadelvű pártot.5 A parlamentben az igazságügyi kérdé­ sek állandó felszólalója: 1876-ban a vál­ tótörvény átdolgozója, a bankkérdés tár­ gyalására kiküldött bizottságban a kisebb­ ség nevében ő az előterjesztett különvé­ lemény előadója. Az igazságügyi bizottság tagjaként 1878-ban az új magyar bünte­ tő kódex megalkotásában vett részt. 1878ban az egyesült ellenzék programjával egyhangúan ismét Arad képviselője lett.6 - 1881-ben kisebbségben maradt ugyan­ ott, de pár hét múlva Zalabaksa mandá­ tumával mégis bekerült a parlamentbe. A szabadelvű vitázások szétzüllesztették az ellenzéket és ezért Chorint liberalizmusa a szabadelvű pártba vitte vissza. 1884ben az Aranyos-medgyesi kerület képvi­ selője, de a választás után kilépett az egyesült ellenzékből és megint szabadelvű párti lett.7 1885-ben a mentelmi bizott­ ság elnöke s ebben a tisztségében a Ház bizalma mellett képviselői pályája végig megmaradt. Igy természetes, hogy tevé­ kenységének egy részét a mentelmi jog objektív alapon történő szabályozása fog­ lalta le. S z i l á g y i D e z s ő minisztersége alatt a királyi táblák és főügyészek decentra­ lizációjának fő szószólója és sikerre vivő­ je volt. Az 1891-96-os ciklusban a bűn­ vádi perrendtartás megalkotása kötötte le idejét. A következő ciklusban Szatmár vá­ ros képviselőjeként a bűnvádi eljárásról szóló törvény életbeléptetésével kapcsola­ tos törvényhozói mukában vett részt. 1889-ben kilépett a kormánypártból és a ″disszidensekhez″ csatlakozott, majd az Alkotmánypárt tagja lett. Mivel egyik szorgalmazója volt az 1901-ben megszigo­ rított összeférhetetlenségi törvénynek, an­ nak elfogadásakor, mint állami megrende­ 180 lésekkel bíró nagyvállalatok - Salgó és Rima - vezetőségének tagja, neki magá­ nak is le kellett mondania képviselőségé­ ről. Ezt követően azonban 1903-ban a fő­ rendi ház tagjává nevezte ki a király.8 A nagytőkés vezérigazgató és elnök gazdasági törekvései Chorin Ferenc azt vallotta, hogy az ország gazdasági felemelkedése a nagyará­ nyú ipari fejlődés függvénye. Az 1890es évektől erre két lehetőség is kínálko­ zott. Az egyik: az újabb széntelepek feltá­ rásával és kiaknázásával az energia kész­ letet növelni, és ezzel együtt elszakadni külföldtől az energia szükséglet biztosítása terén. A másik: állami szubvencióval a meglévő iparágakat fejleszteni, újakat meg­ honosítani. Ez a két irány határozta meg Chorin gazdasági elképzelését, melynek során az ország önálló vámterületté váló alakítását is szorgalmazza. Ezzel a magyar ipar érdekeit képviselte, a monopoliszti­ kus helyzetet élvező osztrák iparral szem­ ben, és a hadipari szállításokban is a ma­ gyar ipart megillető részt akart kivívni. Chorin Ferencet munkássága révén a szakirodalom, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. második megalapítójaként tartja számon. A lassan kifulladó társulat ügyvitelé­ nek felülvizsgálására és átszervezési ter­ vének elkészítésére 1880-ban kapott meg­ bízást a Kereskedelmi Banktól. 1881-ben már tagja is lett az igazga­ tóságnak. Chorin tehát fiatalon került a Salgóhoz és a vidéki ügyvéd-képviselő eb­ ben szerencsés volt. Felismerte az akkor még kis vállalatban rejlő lehetőségeket. ″Együtt nőttek naggyá, s Chorinnak orosz­ lánrésze van abban, hogy e kis bányatársaság oly hatalmassá izmosodott.″9 Eleinte, 1885-től a társulat ügyészeként �jogi kérdésekkel foglalkozott, később ve­ tette rá magát gazdasági, főként ipari és bányászati problémákra, főleg politikai szempontból. Önálló, erős magyar ipart akart teremteni Kossuth eszméinek tala­ ján: a magyar ipar kérdését a magyar önállóság lehetőségének kérdésével azono­ sította.10 1889-től alelnöke, majd 1891-től az el­ hunyt F e l d m a n n G . K á r o l y utódjaként, elnöke lett a nagymúltú Salgótarjáni Kő­ szénbánya társulatnak.11 Chorin élete ettől kezdve összekapcsolódott az SKB RT. sor­ sával: a legapróbb részletességig áttanul­ mányozta a társulat bányászati, pénz és kereskedelmi ügyeit. Felismerte a hazai kapitalizmus fejlődésmenetének a múlt szá­ zad utolsó évtizedeiben bekövetkezett vál­ tozásait, és sikeresen kapcsolódott be az iparosodásba a modern hitelszervezetbe. Annak a menedzsertípusú rétegnek lett a tagja, akik a századforduló táján lép­ tek színre a nagybankokban és a válla­ latokban. A vállalkozó típusú nagypolgári értel­ miség a menedzser tőkés réteg bizonyos funkcióit látta el. Ebben az ügyvédek ju­ tottak fontos szerephez. Chorin ügyvédi pályafutása tehát nem a bankélet, hanem a nagyipar felé irányult. Majdnem min­ den nagybank, nagyüzem vezetőségében, felügyelő bizottságában megtaláljuk Cho­ rin Ferencet, mint jogtanácsost és érdekképviselőt. Őt - aki ellenzéki képviselő­ ként Deák majd Tisza Kálmán ellenfele -, sikeresen felívelő pályája nem a mi­ niszteri bársonyszékbe, hanem az SKB Rt, majd a GYOSZ, a Gyáriparosok Or­ szágos Szövetségének elnöki székébe rö­ pítette.12. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szén­ bányászata a 19. század végén, pontosab­ ban az 1880-as években még csak a nóg­ rádi szénmedencére terjedt ki. Chorin gaz­ daságpolitikai elveit gyakorlatban megva­ lósítva - a szénbányászat fejlesztésére tö­ rekedett és ennek révén az Rt. négy év­ tized alatt az ország egyik legnagyobb vállalata lett. A salgótarjáni bányavidék szénjogainak megszerzése után 1895-ben a társulat működését kiterjesztette a Ki­ rályhágón túli részekre: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank támogatásával megvet­ te a fizetési nehézségekkel küzdő bécsi székhelyű Brassói Bánya és Kohó Rész­ vényegylet zsilvölgyi szénjogait és bányát. A társulat működési területének tudatos kiterjesztése 1898-ban folytatódott, ami­ kor az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. létrehozásában vállalt jelentős érdekelt­ séget. Ennek a társulatnak is az igazga­ tósági elnöke lett. A tranzakciókat már elnök-vezérigazgatóként hajtotta végre. 1903-ban az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt-vel, a Felsőzsilvölgyi Kő­ szénbánya Társulat bányáinak megvásár­ lásával az SKB Rt. magyar szénbányá­ szatban elfoglalt helyét erősítette. A terjeszkedés jelenőségét az a tény is jelzi, hogy a zsilvölgyi bányák meg­ szerzése illetve bérlete révén az ország legjobb minőségű barnakőszén medencéjé­ hez jutott. Terjeszkdését azonban gátolta az állami kőszénbányászatot megteremtő kormánytörekvés, mely után a Zsilvölgy­ i államkincstári szénbányák bérletét még a szerződés lejárta előtt vissza kellett ad­ nia. Nagy veszteség azonban nem érte a vállalatot, mert az állami szénterületen lé­ vő bányákat nem művelte, csupán a szén­ terület lefoglalása volt a célja a verseny­ társak elől. 1905-ben Nyitra megyében a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-vel közösen 181 �Szvircsek Ferenc: ″Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét″ szerzett szénjogokat, melynek birtokában megalapította a Nyugatmagyarországi Kő­ szénbánya Rt-t. A vállalat fő üzletágának továbbra is a szénbányászatot tekintette. Érdekkapcsolataik kiterjedtek esztergomi, tolnai, baranyai és borsodi bányavidékek­ re is, de 1920-tól intezníven bekapcso­ lódtak a szénbányászat hasznának befek­ tetésével az új iparágakba, érdekeltségek­ be is. Az Rt. nagyarányú terjeszkedése révén elérte, hogy az ország minden je­ lentős szénvidékén volt érdekeltségi köré­ hez tartozó vállalata.13. Megyénkben az általános gazdasági helyzet teremtette meg a szénmedencé­ ben domináló két nagyvállalat az SKB Rt. és az 1881-ben alapított Északmagyar­ országi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. egyesítésének a gondolatát. Ennek megvalósítása a szénmedencében létkérdést jelentett mindkét vállalat szá­ mára, ugyanis Trianon után elvesztete fo­ gyasztási területének nagy részét. A fő­ városhoz földrajzilag közelebb található szénbányavállalatok konkurenciája, a kül­ földi szén versenyhelyzete lépésre kény­ szerítette a vállalatot. Az SKB Rt. 1917ben előbb a részvénytöbbséget szerezte meg, majd 1925. január 1-én fuzionáltak. E tranzakció része volt annak az előkészületnek, mely a háború után vár­ ható szénkonjuktúrára való tekintettel át­ gondolta az un. átmeneti gazdálkodás kér­ déseit. A zsilvölgyi bányák ugyanis már 1916-ban román kézre kerültek és várha­ tó volt, hogy a háború után jelentős szén­ bányák esnek ki a magyar ipar vonzás­ köréből. A trianoni békekötés után a cseh és román államhoz került bányák elvesz­ tése ellenére is a részvények birtokában az SKB Rt. befolyása még megmaradt bár egyéb vállalkozásainak köre összébb 182 szorult. A helyzet új üzletpolitikát kívánt az igazgatóságtól, melynek során Magyar­ országon építette ki a befolyását elősegí­ tő vállalkozásait, mint például Heves, Bor­ sod megye szénterületein. Mivel a Salgó is érdekelve volt a silányabb minőségű kőszén eladásában is, sorra nyitotta meg a korábban bezárásra ítélt vagy már be­ zárt bányáit, sőt újabbakat is létesített a fiatalabb barnaszén - és lignitterületeken. Ezek a beruházások Chorin korábban meg­ fogalmazott koncepciója szerint történtek, mely során a társaság továbbra is a leg­ több hasznot a bányászattól remélte.14 Bár az egykor nagy jövedelmet hozó bányák nagy részét később sorra meg­ szüntették, a vállalat azonban nem záta be egyetlen kórház, iskola, munkásotthon, sporttelep kapuját sem. Salgótarjánban pél­ dául 1923-ban létrehozták a Chorin Fe­ renc nevét viselő reálgimnáziumot. Chorin Ferenc a társulat életében a negyedik, a leghosszabb ideig (1889-1925) működő igazgatósági elnök volt. Ebben az időszakban ipari-menedzser típusú vállal­ kozóként vetette bele magát a gazdasági életbe. Érdems életének egy részletét ebből a szemponbó l felidéznünk: Az 1883-ban alapított Máramarosi Sóvasút Rt. igazgatóságának tagja, 1894-ben alapított Hazai Bank Rt. igazgatósági tag­ ja, a Nezsideri Papírgyár Rt. (1873) Pé­ terfalva igazgatósági tagja, az EsztergomSzászvári Kőszénbánya Rt. ig. elnöke, az Országos Közlekdési Tanács és Tarifa bi­ zottság tagja volt. Tevékenykedett a Ma­ gyar Kir. Kereskedelemügyi Minisztérium vasúti és közúti osztályának munkájában. Tagja volt az Országos Ipartanácsnak, igazgatósági elnöke volt az 1901-ben ala­ pított Nagytapolcsány-Bossány-Trencséni �h.é. vasút rt.-nek. A Lapp Henrik-féle mélyfúrások, bányatelepek rt. igazgatósá­ gi tagja, az 1893-ban alapított ″Vulkán″ gépipari Rt. igazgatósági tagja volt. Sokirányú elfoglaltsága mellett több egyesületben is tevékenykedett: a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egylet má­ sodelnöke is volt.15 Álma, az önálló magyar vámterület és az önálló magyar jegybank csak ha­ lála előtt valósult meg. Háborún és inf­ láción vezette át a vállalatot és fejlődő képesen adta át az utódoknak, mint az ország egyik legnagyobb konszernét. Chorin Ferenc 1902-ben fordult fel­ hívással az ország gyárosaihoz, egy or­ szágos szövetség létesítése érdekében. Ipartestületek, kereskedelmi és iparkama­ rák helyett a gyáriparosok hangadó kö­ rei régóta követelték egy olyan szerve­ zet létrehozását, amely képes ″erős pressziót gyakorolni saját szempontjai ér­ vényesítése céljából″. 1902 májusában bá­ ró H a t v a n y - D e u t s c h S á n d o r r a l együtt Chorin Ferenc alapította meg a magyar gyáriparosok szövetségét (GYOSZ), mely­ nek első elnöke volt haláláig. (A GYOSZ nevét 1944-ben Gyáriparosok Országos Központjára -GYOK- változtatta, és ezen a néven működött megszűnéséig 1947-ig. Az alapítók a gyáripar átfogó szabad érdekképviseleteként az ausztriai nagytő­ ke versenye, a hazai agrárius törekvések és a szocialista mozgalmak ellen hirdet­ te meg tevékenységét.16 A király 1903-ban a főrendi ház örö­ kös tagjává nevezte ki Chorin Ferencet, s mint főrend ettől kezdve a delegáci­ óban vitt vezető szerepet, szívós energi­ ával küzdött saját vállalatai érdekében és a magyar ipar érdekeiért az osztrák ipar monopolisztikus helyzetével szemben. A pénzügyi bizottság, a közgazdasági és közlekedésügyi bizotság, igazoló bizottság és a legfőbb fegyelmi bizottság tagjaként minden fontos gazdasági ügyben hallat­ ta szavát. De ő volt az első világhábo­ rú előtt a balkáni expenzió szorgalmazó­ ja is. Az 1920-s évek elején fokozatosan visszavonult a nyilvános szereplésektől. 1925. január 20-án húnyt el 84 éves korában.17 Három város: Szatmár, Petro­ zsény és Salgótarján is díszpolgári cím­ mel tüntette ki. A halálának tizedik évfordulóján róla szóló zsurnalisztikus portrék szerint a te­ hetség és tudás karrierjét futotta be az. ügyvédként induló Chorin Ferenc. A gazdasági élet terén bontakoztatta ki tu­ dását és alkotott igazán jelentőset, noha érdeklődésének középpontjában mindvé­ gig a politikai kérdések álltak. A magyar gazdasági élet egyik nagy­ hatalma a Kereskedelmi Bank a Weiss Manfréd művek - SKB Rt. csoportja volt. Vezetői közé tartozott Chorin Fe­ renc irányításával a Chorin család is. Igazi vezetője azonban majd csak a fia lesz. Chorin felesége és fia 1919-ben az antiszemitizmus erősödésének hatására ki­ keresztelkedett, de családi kapcsolatai ré­ vén részese volt annak a folyamatnak, amelynek során az állami adminisztráció kereskedelmi, jogi és oktatási ágazataiban a zsidó származásúak minden szinten egyre kiemelkedőbb szerepet töltöttek be. A harminc kiemelkedő család közül legrégebben a bécsi bankárok szereztek nemességet ill. bárói rangot. Legtöbben a későbbiek során a gazdasági életben kifejtetttevékenységükért, iparfejlesztésért stb. kapták a rangot. (Legutoljára 1918. szeptember 16-án kapott bárói rangot a csepeli Weiss Manfréd fegyvergyáros.) 183 �Szvircsek Ferenc: ″Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét″ Chorinék azok közé a családok közé tar­ toztak, akik sohasem folyamodtak a kirá­ lyi kegyért, holott gazdasági és társada­ lmi tevékenységükért könnyen megkap­ hatták volna azt.18 Az említett csoport a legnagyobb nagy­ tőkés családok Weiss, Kornfeld, Chorin, Mauthner családok mellett a Bíró, a Fellner, a Goldberger családok összeolva­ dása révén jött létre. Chorin Ferenc 1877-ben feleségül vet­ te Prágában R u s s J ó z s e f és W o h l P a u ­ l a lányát, Amáliát (1859) fia, az ifjabb C h o r i n F e r e n c (1898-1964) szintén ügy­ védként kezdte pályfutását majd 1918-tól vállalt állást az SKB Rt-nél, ahol 1919től vezérigazgató, 1925-től elnök, majd 1926-tól - F e l l n e r H e n r i k halála után a GYOSZ elnöke lett. Ő a báró csepeli Weiss családba házasodott ( K o n f e l d Z s i g ­ m o n d mellett) 1921. szeptember 21-én, és később a vagyonkomplexum tényleges irányítója és az örökösök csoportjának leg­ kimelekedőbb képviselője lett. A ″Weissklán″ fejeként apjához hasonlóan hatha­ tós és aktív vezető szerepet vitt a felső politikában, az ideológia és a kultúrális élet befolyásolásában, mint a kormánypárt liberális szárnyának tagja. Amikor az 1938-as Anschluss révén a hitleri birodalom Magyarország nyuga­ ti szomszédjává vált, felerősödött a jobb­ oldali radikális pártok tevékenysége, meg­ született az un. első zsidótörvény, Cho­ rin Ferencné - hasonlóan apósa 1919-es lépéséhez - 1938. december 6-án valószí­ nűleg férje hatására áttért a római kato­ likus hitvallásra. A német megszállást kö­ vetően a Weiss-Chorin-Mauthner-Heinrich család harminckét tagját a németek érde­ keltségi részük átadása fejében először Svájcba, majd Portugáliába szállították 184 1944 junius 25-én. Az ifjabb Chorin 1947-től az USA-ban élt mint vállalkozó, aki a száműzetésben vagyontalan Horthycsalád megélhetését biztosító ″Horthy-ala­ pítvány″ egyik létrehozója is volt. Hason­ lóan rendszeresen hozzájárult W e i s s J e n ő nagyiparos is. Ifjabb Chorin Ferenc 1964ben, 86 éves korában hunyt el New Yorkban.18 Az id. Chorinnak három leánya is volt. Margit, S ö p p k é z S á n d o r h o z , Irén, d r . H e i n r i c h A n t a l h o z , Ilona pedig dr. B e n e d e k L á s z l ó műegyetemi tanárhoz ment feleségül. Az id. Chorin Ferenc alakját képek, szobrok is megörökítették. Ezek egy ré­ sze a család tulajdonában maradt. A Sal­ gótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága ál­ tal készíttetettet a bányaigazgatóság épü­ lete előtt állították fel 1927-ben. H o r o v i t z L i p ó t (1871-1917) és B a l l ó E d e (18591936) portrét festett, L i g e t i M i k l ó s (1871 1944) egy másik szobrot mintázott Cho­ rinról. Felesége portréját L o t z K á r o l y (1839-1904) készítette el. A Salgótarjánba került mellszobrát Beck Ö. Fülöp (18731945) alkotta.20 Ennek posztamensén a következő felirat volt olvasható: "Alkotá­ sai ércnél maradandóbban őrzik emlékét." Egyénisége és tevékenysége megérde­ melné, hogy emlékét megőrizzük a törté­ nelmi tudatban. �p a ló c fö ld 9 1 /2 . vizsgálata az etesi bányavidéken. Múzeumi Értekező 1. Litschauer Lajos: Emléklapok, dr. Chorin Ferenc1985. 55-58-o., Dornyay Béla: 1929. im: 38.o., Ba­ nyolcvan éves. In: Bányászati és Kohászati Lapok 1922. bics András 1967. im: 80-81.o. 15. Magyar tiszti cím és névtár 1908. 285., 573., 15.sz. 233.o., OL.Z. 248.1cs. 2.sz. (Társaság, 1925. 579., 602., 607.o., Magyar Tiszti cím és névtár 1912. 134.o.) 2. Zsidó lexikon. (Szerk: Ujvári Péter) Bp. 1929. 235., 236., 274., 284., 645., 686., 695., 733., 742.o„ 170.o., Pallas Nagy Lexikona. IV.k. 335.o., Új Idők OL.Z.248.1.cs.2.sz. Lexikona. 5.k. 13031304.o., Szinnyei József: Magyar 16. Új Magyar Lexikon 1960. im: 443.o., Magyarírók élete és munkássága. 1983. II k. 54-58.o., Hason­ ország története 1978. im: 519.o., Magyar Életrajzi Le­ más kiadás 1980-1981., Új Magyar Lexikon. Bp. 1960. xikon. 1967. im: 286.o., Uj Idők Lexikona 9.k. 2880.O. I.k. 43.o. 17. OL.Z. 248.1.cs. 3.sz. Pesti Hírlap 1935. január 3. Magyar Életrajzi Lexikon Bp. 1967. I.k. 285.o., 22.,Pester Loyd 1935. január 21. Magyarország 1935. Pallas Nagy Lexikon im:335.o., Szinnyei József 1893. január 22., Magyar Mezőgazdaság 1935. január 24., im: 56.o., Litschauer Lajos 1922. im: 232.o„ Fővárosi Ujság 1935. február 6., Az Üzlet 1935. ja­ nuár 23., Az Est 1935. január 23., Bányászati és Ko­ OL.Z.248.1.cs. 2.sz. id Chorin Ferenc életrajza 4. Magyar Életrajzi Lexikonim: 285-286.o., Litschau­ hászati Lapok 1935. február 1 , Magyar Gyáripar 1935. er Lajos, 1922. im: 232.o., OL.Z.248.1 .cs. 2.sz., január 15., A Munka 1925. január 24. OL.Z.248.1 .cs. 3.sz. Pesti City 1935. febr. 5. 18. Litschauer Lajos 1922. im: 233.o., Magyar tisz­ 5.Szinnyei József, 1893. im: 56.o., OL.Z. 2 4 8 .1.cs. ti cím és névtár 1912. 67-69.ol, Magyar Életrajzi Le­ xikon 1967. im: 286.o., Lengyel György 1989. im: 3.sz. 6. Litschauer Lajos 1922. im: 232.o., Bányászati58.o., OL.Z.248.1 .cs.3.sz. és Kohászati Lapok 1925. 36.o., Szinnyei József 1893. 19. Magyaroszágtörténete 1918-1919-1945.Bp. 1976. 775-776.o., Lengyel György. 1989.. im: 65-66., 139im: 56.o„ OL.Z. 248.1. cs. 3.sz. 7. Magyar tiszti név és címtár 1884. 71.o., Magyar 140.o, „ A Munka 1925. január 24., Vida István: Há­ rom Chorin levél In. Századok. 1977. 2.sz. 362.o., Új Életrajzi Lexikon 1967. im: 286.o. 8. Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereske­ Idők Lexikona. 5.k. 1303-1304. o., Új magyar lexi­ dők Bp. 1989. 57.o., Litschauer Lajos 1922. im: kon 1960. im: 443.o., Gudenus János-Szentirmay Lász232.o., Magyar Életrajzi Lexikon 1967. im: 285.o., ló:Összetörtcímerek.Bp. 1989.87-88.0.,OL.Z.248.1.cs. 4.sz., ifj. Chorin Ferencnek Weiss Margit Daisyvel va­ OL..Z.248.1.cs.2.sz. 9. Magyar Életrajzi Lexikon 1967. im: 285.o., lóházasságábólháromgyermekeszületett: 1922-benErzsébet Alice Amália, 1925-ben Daisy Anna Mária és OL.Z. l.cs.3.sz. 10. Nógrádi Történeti Múzeum Adattár: 1832-75., 1928-ban Ferenc György, akik az 1921. augusztus 26án kötött egyezség alapján rom.kat. nevelésbenrésze­ OL.Z.248.cs.2.sz. 11. Magyar Életrajzi Lexikon 1967. im: 285.o„ Dor­ sültek. Dr. Chorin Ferencné szül. báró csepeli Weiss nyay Béla: Salgótarján és Karancs-Medves vidék rész­ Daisy 1938. november 18-án jelent meg az izraelisa letes útikalauza Salgótarján, 1929. 38.o., Lengyel vallásfelekezet pesti lelkészi hivatalában, ahol a szolgálattevő lelkész előtt bejelentette azt a szándékát, György 1989. im: 57.o. 12. Magyarország története 1890-1918. Bp. 1978. II.k. hogy az izraelita vallásfelekezetetelhagyni kivánja és kérte bejelenésének tudomásulvételét. A bejelentésről a 444-445.0. 13. Magyar tiszti cím és névtár. 1908. 602 o., Je­ lelkész feljegyzést készített ugyan, azonban a bejelen­ nei Károly: A Salgótarjáni Kószénbánya Rt. és kon­ tést magát tudomásul nem vette. Chorinné 1938. de­ szern vállalatai. Repertórium. Bp. 1968. 9 - 11.o., OL.Z. cember 6-án vette fel a rom.katolikus vallást., Gosz­ 248. 1.cs. 2.sz., Babics András: Az észak-mecseki kő­ tonyi Péter. A kormányzó, Horthy Miklós. Téka. 1990. 65., 9., 158.o., szénbányászat története Bp. 1967. 79.o. 14. Salgótarjáni Almanach. 1926. 11 0 -111.o., Szvir­ 20. OL.Z. 248.1.cs. lsz.,OL.Z. 248.1 c s. 2.sz., OL.Z. csek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének 248.1.cs.4.sz. J e g y z e te k 185 �Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett (Hetven év emlékeiből) II. MUNKA ÉS ÉLETKÖRÜLMÉNYEK Az 1920-as évek második felében ki­ alakult gazdasági válság a bányaipart is súlyosan érinti. Idézet a bányász szakszervezet Bud János pénzügyminiszterhez címzett beadványábó l : ″A kisebb és gyengébb minőségű sze­ net termelő bányák túlnyomó része üze­ mét teljesen beszüntették, másik része lé­ nyegesen redukált munkáslétszámmal és heti 2-3 napon át folytatott termelést.″ A korona értékcsökkenése, az egyre nehezebb megélhetési viszonyok jellemző­ ek a munkásság hangulatára. A Mis­ kolci Csendőrkerületi Parancsnokság 1924 októberéről jelentette a csendőrség felügye­ lőjének: ″Ipari munkásság hangulata nyo­ mott, a csekély fizetés miatt általános a panasz. Ehhez járul a bányákban a mun­ kanapok csökkentése és a nagy létszám­ redukció.″ 1879-ben a munkások átlagos napi ke­ resete - 12 órás műszak mellett - a tel­ jesített munka arányában 1 forint. (A szomszédos kisebb bányákban 1.40-1.50 forint.) A Salgótarjáni Almanach 1925 a Munka Naptárában Sztankay István összeállításában közli, hogy az 1881-ben alakult Északmagyarországi Egyesített 186 Kőszénbánya és Iparvállalat Rész­ vénytársaságához tartozó baglyasi és mi­ zserfai bányákban 12 órás műszakot tel­ jesítőmunkásoknál az átlagos kereset 1881ben 196 fillér volt. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1884 április 13-án közzéte­ szi az alispán jelentését, benne többek között azt is, hogy ″Baglyasalján mácius 25-én nagymérvű zavargás tört ki...a kő­ széngondnok szigorúsága, másrészt az éle­ lemhiány miatt.″ A Bányászati és Kohászati Lapok 1897. 22. száma közli, hogy a férfimunkások átlagos keresete 1.77, a nőmunkásoké 0,50, a gyermekmunkásoké 0.45 forint. Ismer­ teti a következő évben a bánya vagyo­ nát is, mely hiteles kimutatás szerint 9.714.095 forint, évi tiszta jövedelme pe­ dig 1.234.029. Sándor Vilmos munkájában (660-662 old.) olvasható, hogy az 1900-as évek ele­ jén Magyarországon az átlagos heti kere­ set 11.9 korona, Belgiumban 21.16, Fran­ ciaorszában 25.45. A hazai árviszonyokra jellemző számok szerint egy öttagú mun­ káscsalád heti kiadása élelemre és lakbér­ re 9.24 korona. Weltner Jakab ″Földalat­ ti Magyarország″ című írására hivatkoz­ va közli a bányászok keresetéből eszkö­ �zölt levonásokat is. Ezek: társládára 4-6 százalék, de levonnak szerszámokra, rob­ bantószerre, lámpaolajra, lakbérre, szántó­ földek haszonbérére, ruhára, bírságokra, adóra, föld-megváltásra, egyenruhára, egy­ házi adóra és zenekarra. Megbetegedett munkásainak a társláda 10-12 korona be­ tegpénzt folyósít, rokkantság esetére havi 5 korona jár. (Dzsida írja, hogy a bá­ nyászat által létrehozott első társláda Sel­ mecbányán alakult 1496-ban. Ez önsegély­ ző egylet volt, melybe a dolgozók kere­ setük egy részét befizették, hogy ebből beteg vagy sérült társaikat segélyezzék. A nógrádi szénmedencében a bányatárspénz­ tár 1866-ban létesült 102 taggal, vagyo­ na 1924 korona volt. 1870-ben a tagok száma már 1164, a vagyon 56.662 koro­ na. A Bányászati Lapok 1903-as közlése szerint 1902-ben a társpénztár 596.109 korona vagyonnal rendelkezett. Átlagos évi nyugbér és nevelési pótlék férfiaknál 405, özvegy nőknél 171, árvánál 34 korona.) Mivel Amália aknában 1929-ben meg­ szűnt a termelés, a telepi bányászok az 1930-as években már a környéken nyi­ tott új bányákba jártak dolgozni. (Alsó és Felsőszánas, Etes lejtős, Pályi bánya, Mar­ git táró, Kőkút, Újlak, Ságújfalu, Jenőak­ na.) Munkahelyüket eleinte gyalogosan fél óra, óra alatt érték el, a későbbiek során villamoson - a gépen - szállították őket. 1938-ig hetente két, három, jobb eset­ ben három, négy műszakot dolgozhattak. A többi hétköznapon szünnapot kellett tartaniok, illetve porjatkáztak, szénrende­ lés hiányában kényszerszünetet tartottak. Ősztől tavaszig a szénrendeléstől függően kidolgozhatták a hetet, de a március el­ sejék az elbocsátást, a szanálást jelentet­ ték sok bányásznak. Ezekben a bányákban a szénvastagság 60-80-100 centiméter között ingadozó vas­ tagságú volt. Hogy minél kevesebb ″med­ dő″ - homok, agyag, pala - kibányászá­ sára és elszállítására legyen szükség, a főbb vágatokat csak olyan magasságúak­ ra és szélességűekre vájták ki és ″ácsol­ ták″, hogy éppen csak a csillékkel a ki­ bányászott anyagot elszállíthassák. A szén­ fejtő munkahely ettől két oldalt tíz, húsz méterre szélesedett ki. A fejtésben dol­ gozók a szénfal aljába kézi erővel tizen­ öt, húsz cm. vastagságban aláréseltek, majd a kézierővel fúrt lyukba helyezett paxittal, gyutaccsal robbantották le. (Bár szigorúan tilos volt: a gyújtózsinórra - cin­ derre - a gyutacsot mégsem fogóval, ha­ nem fogukkal harapták, erősítették rá.) A robbantás meglehetősen nagy füsttel járt s amíg az elszéledt, addig fogyasztották el a hazulról hozott, zsebkendőbe kötött szalonnát-kenyeret, hagymát, vagy éppen csak zsíroskenyeret. Műszak kezdetekor ezeket dróton függesztették fel az ácsolatfákra, hogy a patkányok meg ne rág­ ják. A lerobbantott szenet kilapátolták zajborolták - a csillerakodó térig, ott rak­ ták csillébe. Ahogy haladt előre a szénfejtés, a vá­ járok és segédvájárok dolga volt a ″főte″ - a pala - alátámasztása, ácsolása. Szerencsés volt az a csapat, amelyik ″né­ gyes″ fával - 1.25 m. - tudott ácsolni, hogy olyan volt a szénvastagság, viszont sok volt az olyan munkahely, ahol a ma­ gasság ennél jóval kisebb lévén, ácsolás­ hoz ″nullás″ fát - 0.75 m. - használtak. Nem nehéz elképzelni, milyen testi meg­ erőltetés kellett az ilyen alacsony fejtés­ ben ehhez a munkavégzéshez. Később a lefejtett szén helyét meddővel ″betörmelékelték″, az ácsolatokat pedig kiszedték kirabolták. 187 �Habonyi Zoltán: Hetven év emlékeiből A fő vágatok - lejtősaknák, ereszkék, alapközlék, siklók - magassága 1.75-2 mé­ ter volt, szélességük az egy-két vágányos sínpártól függött. Az ereszkékből, siklók­ ból kiágazó vágatoknál vaslemezeken platnikon - forgatták rá a végtelen-kötél szállító pályára a csilléket. Ez már az ″uraságiak″ - fékesek-kapcsolók - dolga volt. A fővágatok végtelen-kötél pályáját vitlákkal, villamos árammal működtetett erőgépekkel mozgatták, kisebb helyeken lejtős pályán szállítógépet, konviort alkal­ maztak. Egyes bányákban ebben az idő­ ben alkalmaztak először rázóscsúzdát, ami nem csak a szénkitermelés mennyiségét fokozta, hanem mentesítette a fejtésben dolgozókat a szénlapátolás nagy részétől. Egy-egy csapat által kitermelt szenet a csillék fogantyújára kötött kemény karton­ lapon - baligán - jelezték a csapatszám feltűntetésével. Ezek összegyűjtése a kül­ színen a csillejegyzők feladata volt. A munkacsapatokat - de az ″urasági­ akat″ is - havonta telepítették. Jó kere­ seti lehetőségű munkahelynek számított az elővájás-vágathajtás. Ezeket a feladatokat erre jól begyakorolt csapatok kapták. Előfodult persze, hogy az aknász, főak­ nász, a bányamester a nála ″bevágódottnak″ adta. Állítólag meg lehetett szerez­ ni egy-egy libával, kacsával, pár tyúkkal, a kiskertjében történő kapálással - és rossz nyelvek szerint a csapatvezető szemreva­ ló nejének kegyeivel is. A szerszámokat - csákányokat, kézifú­ rókat - a bányakovács élezte, a csákány­ nyeleket a vájár faragta - a szállítógépe­ ket, drótköteleket a bányalaktosok tartot­ ták karban. Vizes munkahelyekről ásott árokkal - srámmal - vezették el a vizet a bányaszivattyúig; villamosberendezések felügyeletét villanyszerelők látták el. 188 Munka közben a bányászok az évti­ zedek alatt kialakult keveréknyelvű bá­ nyai meghatározásokat használták, így pél­ dául: kopnyi, untercug, pilnok, platni, srám, ort, stomp, rajda, stág, ligent, han­ got - ácsolat, gyámlyuk, vizesárok, ka­ nyar, emelkedő, agyag, pala, stb. helyett. A bányai víz legtöbbször ihatatlan volt, csillekerekekre szerelt lajtokban szállítot­ ták oda az ivóvizet, vagy a bányász vit­ te magának kulacsában. Közvetlen mun­ kahelyeiken karbidlámpával világítottak karbidot levonásra havonta vételeztek (fa­ szoltak) -, a forgalmas helyeket villa­ moslámpák világítottak meg. Székelésre, vizelésre az elhagyott vágatokat használ­ ták. Egyes csapatok élén az elővájár állt. A csapatok, uraságiak, gép- és szivaty­ tyúkezelők, mesteremberek felügyeletét az aknászok látták el, fölöttesük a főaknász, bányamester volt. Az üzemeket, bányá­ kat mérnökök, főmérnökök vezették. Ez időben főmérnökök, mérnökök Medzih­ radszki, Bauer, Egeli, Csató, Schmidt vol­ tak. Bányamesterek pedig Mottnig, Mo­ hai, Rádi, nevezetűek, a főaknász Szabó és György volt. A bányászok nehéz fizikai munkája nem csak a testet vette erősen igénybe, hanem a munkásruhát is. A ″cejgnad­ rág″ (talán a mai farmernadrág őse) jól bírta a strapát s ha kellett megfoltozták. A magazinban vételezett erős bőrbakancs - akkori ára 16 pengő volt -, benne pu­ ha kapcával, fekete klottgatya és vászon ing volt a munkás munkaruházata. Fej­ fedőül ki sapkát, ki elnyűtt kalapot hasz­ nált. Élet- és munkakörülményeikhez hozzá­ tartozik kereseti viszonyaiknak ismerteté­ se is. �Anyánk megőrizte vájár férje ″Bérfi­ zetési bárcá ″-it az 1910-es, 1920-as, 1940es évekből. Az eredeti dokumentumok alapján apánk 1913 októberében - vájár­ ként - 29 tizenkétórás műszakra 167 ko­ ronát keresett (egy műszakra 5 korona 75 fillért számoltak). Levonás: 38.22 ko­ rona, kijáró bérként 129.64 koronát ka­ pott. A 187 számú, 1923 júniusi bérfizeté­ si bárca részletezve koronában: Kereset 35+1 műszakra: 22.581 Megtérítések: Tartozás törlesztés:Társpénztári kölcsön törlesztésTárspénztári 2 % járulék: 450 Betegsegélyző alap: 468 Élelmiszerek: 1954 Anyagszerek: 300 Szolgálmányok és világítás: 6 Állami és községi adók: 1400 Taneszközök: 34 Tej: 62 Megtérítések összege: 4674 kijáró bér: 17.900 Hozzá kell tennem, hogy ebben a hó­ napban nem volt meg- vagy visszatérí­ tés (levonás) szén, fuvar, bírság, evangé­ likus egyházi járulék, előleg, kovács- és műhelymunka, társpénztári gyógy- és köt­ szerek, ruha és ital, cipőjavítás, árpa, ten­ geri, szalma, letiltások, Munkás Otthon címén. Vájár apánk 1943-ban 58 éves. Ez év februári keresete és levonásai az eredeti ″Fizetési jegyzék″ alapján a következőkép­ pen alakultak pengőben: 24 műszakra kereset: 125.60 % bérpótlék: 37.68 fizetett szabadság és katonai segély: 62.40 műszakra táppénz:- lakbér és családi pótlék:Összkereset: Nyugbér járulék: Betegsegélyző járulék: Kereseti adó: Rokkant adó: Külön adó: Hadfelszerelési adó: Temetkezési járulék: Előleg: Anyag: Egyéb: Levonások összege: Kijáró összeg: 225.68 6.40 5.04 2.40 20 2.40 50 1.40 80 3.20 1.50 103.04 122.64 Mint látható, ebben a hónapban tan­ szer, fuvar, bírság, élelem, tej, egyházi járulék, szolgálmányok, műhelymunka, le­ tiltás címén sem volt levonás. 1913-ban a család három, 1923-ban négytagú volt az egy keresőre, ősszel azonban öttagúra nőtt, megszületett az öcsém. Apánk nagyon szorgalmas, erős, elis­ mert jó vájár volt, annak ellenére, hogy csak a számokat ismerte, a betűket nem. Családi irataink rendezése közben három darab 1931-es, 1932-es és 1933-as évre szóló egy-egy pengő befizetését nyugtázó REVÍZIÓS PENGŐ is előkerült; ezeket akkor széles bányászkörökben terjesztették. 1930-1940 között az Amália aknai bá­ nyászok keresete munkahelyüktől és be­ osztásuktól függően műszakonként 3-4, jó esetben 5 pengő volt. Fiatalkorú külszíni munkás munkabére 4-6 órai munkaidőre 40-60 fillér. 1934 őszén, első munkahe­ lyemen a Pályi-i bányánál csilletakarító gyermekként a műszakbérem 40 fillér volt. Havonta kétszer fizettek: egyszer előle­ get adtak, máskor a maradó kijáró bért fizették ki. Ezeket a telepi szállásmesteri irodában névsorolvasás alapján lehetett föl189 �Habonyi Zoltán :Önéletrajzhelyett venni. Mivel a környéken gyakori volt az azonos családnevű bányász, a társulat, az üzem vezetői ″ragadvány″-nevekkel kü­ lönböztették meg őket egymástól. Így pl. Antal István ″kishartyáni″, Dénes János ″pattana″, Orosz István ″szivar″, Kovács János ″gulyás″, Nagy Ferenc ″daróci", Varga Mihály ″dancsok″, stb. Érdekesek voltak az alsótelepi családok ragadvány­ nevei: ″batka″, ″dongó″, ″pópa″, ″kukó″, ″jaja″, ″csúcsa″, ″düdücs″, stb. Fizetési napokon alkalmi árusoktól hely­ ben szentjánoskenyeret, fügét, csavaros és krumplicukrot, őrölt paprikát, zsemlét, kif­ lit lehetett venni. Általában a vájárkeresetek 60-70-80 szá­ zalékát kapták a csapatbeli csillések, há­ rom év után 90 százalékot a segédvájá­ rok. A felnőtt - nagykorú - uraságiak (szállítók, kapcsosok) műszakbére 3.80, a fiatalabbaké 1.90 pengő, a csapatvezető vájár bére 105 százalékos volt. Télutón, koratavasszal azonban egyre csökkent a szénrendelés, csökkentek a műszaknapok is. Huszonhat éves bátyám 1937 febru­ árjában csak 12 műszakot teljesíthetett, havi keresete 36 pengő volt. A társláda megalakulása után a rész­ vénytársaság a 700 lakosú Salgótarjánban épített 1870-ben egy 36 ágyas, az akko­ ri viszonyok között modern kórházat. A társpénztárnak akkor már Jungmann Mi­ hály személyében saját orvosa volt, aki egyben - Inászó székhellyel - vasúti és körorvosi feladatokat is ellátott. (A vasút Salgótarjánig 1867-ben épült ki.) Figyelembe véve az 1870-es évek Nóg­ rád megyéjének közegészségügyi viszonya­ it, valamint azt, hogy az akkori megye­ székhelyen, Balassagyarmaton csak 1897ben nyílt meg a Mária Valéria közkór­ ház, úgy tűnhet, hogy a részvénytársaság 190 a kórház megépítésével humánus okoktól indíttatva cselekedett. A valóság azonban más. Gerber Frigyes akkori bányaigazgató a salgótarjáni osztály 1897. december 5-én tartott ülésén utalt arra, hogy a bányá­ szok között előforduló balesetek és a leg­ különbözőbb megbetegedések (szem- és izombetegségek, tüdőtágulás, tüdőbaj, lég­ zőszervek gyulladása, bél- és gilisztakór, a hiányos táplálkozás folytán az erő ha­ nyatlása), gondos orvosi kezelést kívánnak. A munkásjóléti intézményekhez tartozó kórházak viszonylatában messze elmarad­ tak a nyugati művelt államoktól... Vidé­ ken ritkán akad kórház... ″Kívánatos vol­ na, hogy ezek, kivált az ipar tekinteté­ ben fontosabb helyeken gyakrabban ke­ letkezzenek. Miután ez nincs így, kény­ telenek vagyunk saját erőnkből emelni czélszerű kórházakat.″ (Sándor Vilmos idézett művében közli, hogy a salgótarjáni bányákban uralkodó munkaviszonyokat az jellemzi, hogy 1874ben az egész terület széntermelésének a felét adták, viszont az előfordult összes balesetek 80 százaléka esett bányáira.) Fenti okok késztethették az Északmagyar­ országi Egyesített Kőszénbánya és Ipar­ vállalat Részvénytársaságot is 1890-ben a baglyasaljai, 1895-ben pedig a mizserfai kisebb kórházak létesítésére. A keveset kereső, sokat adózó bányász amíg erővel bírta, alacsony munkahelyen, a legtöbb helyen hason fekve, sárban, vízben dolgozott. Testi leromlását, tönkre­ menését elősegítette, fokozta a bányász­ férgesség okozta vérszegénység. Dr. Tóth Imre bányakerület-főorvos írja 1910-ben a Bányászati és Kohászati Lapokban a bá­ nyászférgességről: ″Az anchylostómum du­ odenale élősdi a fonalférgekhez tartozik. �egy-másfél milliméter hosszú, hengeres testű... Leginkább a nyombélben tartózko­ dik, fogaival sebet ejt, vért szív, azzal táplálkozik.″ Dzsida idézett művéből ismeretes, hogy az 1940-cs évek elejére a társulat tiszt­ viselőinek, altisztjeinek és munkásainak egészségügyi ellátására már egy orvosfő­ nököt, nyolc tisztviselő és szerződéses bá­ nyaorvost biztosított. A községekben lakó munkások hozzátartozóinak ellátását tizen­ négy egyezményes orvos végzi. A külső telepeken tizennégy jól felszerelt orvosi rendelő működik, állandó ápolószemélyzet­ tel, ahol az orvosok hetenként kétszer tartanak rendelést. Azonkívül két szülész­ nő áll a rászoruló anyák rendelkezésére. (Itt jegyzem meg, hogy a bányász­ asszonyok nagy többsége odahaza szült: még 1942-ben is mindössze csak 88-an szültek a Salgótarjáni Bányakórházban.) Bányai baleseteknél elsősegélynyújtásra és részbeni ellátásra a társaság legtöbb bányatelepén férfi betegápolókat alkalma­ zott, akik adott esetben a bányákba is leszálltak. Amália, Albert és Rau akna betegápolója ebben az időben György Já­ nos - nekünk gyerekeknek Jancsi bácsi - volt. Kötözött, injekciózott, torkot ecse­ telt, fogakat is húzott. Mindenkit tegezett a telepen. A drótostóton kívül vele ijeszt­ gették a gyerekeket, pedig jóindulatú, köz­ vetlen embernek számított. A bányatelepeken működő orvosi ren­ delők forgalmára következtethetünk dr. Soltész József bánya- és a 84. számú anya- és csecsemővédő intézet főorvosa salgótarjáni és Somlyói bányakörzetének 1930. július 3-án a Bányászati és Kohá­ szati Lapokban közzétett jelentéséből. Ezek szerint a két körzet betegforgalma 1929ben 9.058 személy. Közülük a gyer­ mekek aránya 31 százalék, a dolgozók felesége 26, vájár, csillés, bányaiparosoké 21, a nyugbéreseké 5 százalék volt. (″Megnövekedett a súlyosabb gyomorbán­ talmak száma, fiatalabbaknál a gyomorfe­ kély, idősebbeknél a gyomorrák formájá­ ban. Szórványosan lépett fel a difteritisz, a hasi hagymáz, influenza...″) A 84. számú anya- és csecsemővédel­ mi körben 7132 családlátogatás történt. Ez idő alatt házasságot közvetítettek, tör­ vénytelen gyermeket törvényesítettek ti­ zenegy, hatóságnál eljártak tizenhét eset­ ben. Szociális ügyeket intéztek, tartásdí­ jakat jártak ki. Babakelengyét és szülé­ szeti vándorládát adtak kölcsön. A bá­ nyaigazgatóság karácsonyi segélyként ru­ hatextilt, élelmet, szappant adott 131 vé­ dencnek, egyéb segélyt 22-nek. Terhes­ gondozásban a Salgótarján-Pálfalva-Bag­ lyas körzetben 244 nő, 344 csecsemő- és kisded részesült. Közülük egy éves korig meghalt 12 százalék, három-négyéves ko­ rig 6 százalék. Dr. Soltész a népesedést zavaró körülményeknek tudta be, hogy a férj keresetének pótlására a munkás­ asszony napszámos-munkát vállalt, a ter­ hesség utolsó pillanatáig dolgozik, szülés után korán megy munkába, nem táplál­ kozik kellőképpen, emiatt nem is szop­ tathat rendesen, kicsijét a nagyobb test­ vérre kénytelen bízni. ″Generációk pusz­ tulnak el a terhesség első, második, har­ madik hónapjában a sok vetélés miatt.″ Vannak adataink a részvénytársaság jótékonysági tevékenysége ezidőbeli mér­ tékéről is. Hegyi Kálmán volt üzemveze­ tő főmérnök írja többek között egy mun­ kájában, hogy dr. Chorin Ferenc az S.K.B.R.T akkori igazgatója 1929-ben azo­ kat a munkásokat, akiknek családjában 67-8 tizennégy éven aluli gyermek volt, 191 �karácsonyra családonként 40-50-60 pengő­ vel ajándékozta meg. (1929-1930-ban ez összesen 14.195 pengőt tett ki 661 csa­ ládnál.) A megbetegedett bányász betegsége első három napjára nem kapott táppénzt. (Jellemző számadat 1938-ból Kistelekről: Sz.G. vájár teljes havi táppénze 33 pen­ gő 48 fillér volt.) Az 1930-as évek munka- és életkörül­ ményeinél ki kell térjek még a bányá­ szok tisztálkodási lehetőségeinek ismerteté­ sére is. Hegyi Kálmán volt üzemvezető főmérnök írja az 1930-as évek nógrádi szénbányászatáról többek között, hogy ″...egy-két üzem kivételével fürdő, mosdó, tisztálkodást célzó berendezések nem vol­ tak...″ A nagyon nehéz, sokszor embertelen körülmények között végzett munka után a tisztálkodásra Amália aknán is csak ott­ hon kerülhetett sor. A bányász ″sparhé­ ton″ melegített kútivóvízből hokedlira tett lavórból mosakodott a konyhában. Az igencsak kemény vizet mosószódával lá­ gyították. Hajmosásra - ha volt - esővi­ zet használtak. A háziasszonyoknak sok munkát adott az erősen szennyezett ru­ hák mosása (mosóteknőben u.n. ″mosógép­ pel″ - egy 50x40 cm-es recés, hullámos alkalmatosságon) és vasalása is. A legtöbb háziasszony gondosan ügyelt nem csak a család, hanem a lakás tisztántartására. A bányatelepi férfifodrász a vállalattal szer­ ződéses jogviszonyban működött. Üzlethe­ lyiséget, lakást, tüzelőt, villanyt kapott, ezek fejében a társulat szabta meg a szol­ gáltatások árát. (Nyírás-borotválás 60 fil­ lér volt.) Az alkalmi cipő- és bakancsja­ vítást a bányászkodás mellett két-három fő végzett. ( F o ly ta tá s a k ö v e tk e z ő la p s z á m u n k b a n ) 192 �Bozó Gyula Epizódok Gerelyes Endre életéből Régen összeálltak bennem, amolyan pergő filmkockákon közös ta­ lálkozásaink - le is jegyeztem őket aztán maradtak. Most sem saját elhatározásból, hanem kérésre és bíztatásra idé­ zem fel e lap hasábjain Gerelyes Endre alakját és emlékét. A felkérés olyanoktól érkezett, akik Gerelyes személyével, irodalmi munkássá­ gával (és annak értékeivel) már hosszabb ideje behatóbban foglalkoznak, éppen egy hiteles és sokrétű Gerelyes-portré megraj­ zolása céljából. A következő visszaemléke­ zés célja, hogy szerény segítséget nyújt­ son e nemes feladat teljesítéséhez, tudva azt, hogy sokszor az apró részletek sem hagyhatók figyelmen kívül, mivel ezekből áll össze a nagyobb rész, az egész, s nemegyszer érdekesek lehetnek az első pillantásra jelentéktelennek tűnő esemé­ nyek is. Szeretném előljáróban megjegyezni, hogy a szó igazi értelmében nem voltam barátja Gerelyesnek. De ismertem őt. Hosszabb és elmélyültebb beszélgetésre kevésszer került sor közöttünk, valódi esz­ mecserére pedig mindössze két alkalom­ mal. Az élet többször egymás közelébe sodort bennünket, és így létezett egy vi­ szonylag tartós időszak, mikor jól megfi­ gyelhettem személyét, magatartását, sőt még a szokásait is. Természetes, hogy ezeket is megfésüli az idő. Ezért a film­ kockák: féloldalas ismeretség, alig-barátság? Ki tudja? Legalábbis abban az értelem­ ben az volt, hogy én mindig többet tud­ tam róla, mint ő tudott rólam. Hogy én jobban figyelemmel kísértem sorsának ala­ kulását, mint ő az én életemét. Ez ma így természetes is. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy a ″közös múlt″ nem annyira kevés, hogy ne bátorítana az em­ lékezésközzétételére. Nem tudom, mitől van, de a letűnt időkről és Gerelyes Endréről szólni szá­ momra nemcsak megtiszteltetés, de most egyfajta kényszer is, mikor annyira vár a feldolgozásra. K ö z é p i s k o l á b a n ... Ismeretségünk kezdete az 1951-es év ősze, az esztendő szeptember hónapja, mi­ kor az első tanévet kezdtem el a salgó­ tarjáni Madách Imre Gimnáziumban, a volt csendőrlakanyai épületben. Gerelyes két évvel járt fölöttem, ugyanúgy, mint 193 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből később az Eötvös Lóránd Tudo­ mányegyetemen. Nézzük csak - hacsak néhány mondat erejéig is - azt a kort, amelyben akkor éltünk, eszméltünk és felcseperedtünk! Fő­ leg azért kell mindezt megtennünk, hogy ma is világos legyen, milyen perspektí­ va állhatott előttünk, mire számíthattunk, mint az életpálya elején lévő, eszmélő, szinte gyerekek, abban az időben, ami­ kor a felszabadulást követő lelkesedés már elmúlt, a gyors politikai előrejutás lehető­ ségének időszaka ugyan még éreztette ha­ tását, de a társadalomban egyre növek­ vő nehézségek is azt mutatták: valami nincs rendben... Az 1950-es évek elején vagyunk te­ hát, egy olyan korban, mikor sok min­ dent elhittünk ugyan, de nagyon keve­ set tudtunk. Egy olyan időszakban, mi­ kor kétségkívül voltak lehetőségek, bár korántsem akkorák, mint azt akkor gon­ doltuk. Alapvetően ugyanis csupán két dolog között választhattunk. Először is va­ lamilyen formában szinte mindenki tanul­ hatott, valóságos mozgalommá vált a tu­ dás birtokbavétele. A tanulás, mint olyan, ugyanis nem csupán kínálat vagy aján­ lat formájában jelentkezett ekkor, hanem a dolgozók számára a társadalom külön­ böző szféráiban egyenesen előírták a ta­ nulási kedvet. A rádió, a sajtó, a peda­ gógus-társadalom szülőbe, gyerekbe bele­ verte a tanulás kényszer-kötelezettségét, melynek hivatalosan és elvárt követelmé­ nyeként egy, az új társadalom ban, a szo­ cializmusban a fiatal tanulással emelked­ jék ki a ″lenti″ világból, az elmaradott régi környezetéből, hogy ne álljon meg azon a szinten, ahol apja, nagyapja (any­ ja és nagyanyja) kénytelen volt megállni az átkos Horthy-rendszerben, hanem or­ 194 vos, mérnök vagy tanár legyen belőle. Ezért tárták szélesre a hivatalos szervek akkoriban a középiskolák és az egyete­ mek kapuit a munkás- és parasztfiatalok előtt. Az oktatás, a művelődés terén ezek voltak a nagy igazságszolgáltatás évei, még egyes mai értékelések szerint is, hiszen a ma gondolkodó és tevékenykedő értel­ miségnek szinte teljes egészében itt van­ nak a gyökerei. A másik felemelkedési lehetőséget a sportolás biztosította a fiatal számára. Va­ lamilyen sportágban kitűnni, dicsőséget szerezni! - sok tizenéves álma volt ez. Ne feledjük: a legnagyobb magyar sport­ sikerek éveit éljük ekkor, s ez valósággal rabul ejtett bennünket. A sport népmoz­ galommá vált. Gerelyesben valahogy minden ″sűrít­ ve″ volt jelen, neki a természet tanulás­ hoz, sporthoz egyaránt átlagon felüli te­ hetséget, képességeket adott. Vonzalma azonban ekkor még mintha a sport iránt lett volna a nagyobb, bár szemmel lát­ hatóan ekkor még nem döntötte el, hogy valójában mit is akar. Nem tudott vagy nem akart választani, nyilvánvalóan ko­ rainak érezte a végleges és visszavonha­ tatlan elkötelezettséget. Már ekkor igen határozottnak és ma­ gabiztosnak tűnt, s ez a magabiztossága tehetségéből táplálkozott. Látszott rajta, hogy nála minden együtt van, ami egy sikeresélethez nélkülözhetetlen. Jövőjét tel­ jesen megalapozottnak tudhatta, s egyál­ talán nem tűnhetett számára göröngyös­ nek az általa előre elképzelt út. Áthatot­ ta az a tudat, hogy az élettől joggal vár­ hat előnyöket, s meg is fogja kapni az élettől azt, amit vár - gondolom ma is... Mivel igazán egyéniségnek látszott, a felületes szemlélőnek úgy tűnhetett, egyál­ �talán nincsenek gondjai, belső problémái. Pedig nem egy esetben túlságosan is ko­ molynak és magányosnak látszott. Emlék­ szem, merengve nézett maga elé, ahogy az iskola udvarán átbandukolt - aprókat lépett, lábait keményen emelte egymás után, nyaka megnyúlt, fejét kissé oldalt fordította, szemét előre szögezte. Sohasem lefelé, mindig előre nézett, s a szembe­ jövő tanárt határozott - Salgótarján kö­ zépiskoláiban egészen az 1960-as évek vé­ gig kötelező bányászköszöntéssel - ″Jó szerencsét!″-tel üdvözölte. Természetesen ezekből az időkből így utólag Gerelyes sorsában is sok mindent bele lehetne magyarázni: ″eleve elrendeltséget″, valami váteszit, és még több min­ den mást, amit azonban teljes felelős­ séggel tenni nem is mer az ember. Bár ki tudja...? Pályáját, későbbi sorsát ismer­ ve ma már tujuk: nem minden magya­ rázható nála az ész és az értelem logi­ kájával. Ami jelleméből fakadóan biztosra mond­ ható, az egyelőre csak annyi, hogy min­ denképpen meg akarta mutatni már ek­ kor önmagát. Ki akart válni ugyanúgy, mint mások, akik az övénél jóval keve­ sebb tehetséggel törekedtek ugyanerre. Értelmiséggé válása mégsem tekinthe­ tő egyedi esetnek. Az akkori körülménye­ ket messzemenően figyelembe véve is in­ kább általánosnak tekinthető, igaz azzal a megkötéssel, hogy kiemelkedő képességei miatt nála nem az ötvenes évek társada­ lmi és politikai légköre az alapvetően mghatározó tényező. Ő - adottságait és tehetségét nézve - több területen is bol­ dolgult volna az életben. Neki két kéz­ zel kínálták fel a másik lehetőséget is. Képességeit és sportsikereit nézve a legtöbben úgy vélekedtek, hogy nem a tanulás vagy a művészetek, hanem a sport területén várnak rá az igazi sike­ rek, az teremti meg számára a karriert. A tanulásban elért eredményeit csak osz­ tálytársai, sportbeli győzelmeit viszont mindenki ismerte a gimnáziumban. Tudtuk róla, hogy a salgótarjáni acélárúgyár sportklubjának színeiben atlé­ tizál. Fut rövid- és középtávon, s délutá­ nonként a SSE pályán rója a köröket. Versenyeken iskolánk egész ifjúsága lát­ hatta a futókat, köztük Gerelyes Endrét. Szívósságával és határtalan akaraterjével hamar magára vonta verseny közben a nézők figyelmét. Ha hosszú távon indult, sohasem erőltette, hogy azonnal az élre vágjon. Sokáig futott együtt a többiekkel, és csak fokozatosan bizonyította be, hogy ő a legjobb. Nem látványosan, inkább biztosan akart nyerni. És mikor én lát­ tam, mindig nyert. Taktikáját erejéhez alakította. Atlétának is kiváló volt. S nem­ csak atlétának, de ökölvívónak is, csak akkor ezt még kevesen tudták. Egy rövid, de jellemző epizódot mon­ dok el ezzel kapcsolatosan a gimnáziumi évekből, s nem csupán azért, mert az önmagában is mély nyomokat hagyott bennem, hanem azért is, hogy valame­ lyest rávilágítsak a középiskolás Gerelyes sokoldalú tehetségére, alakuló karakterére. Bizos, hogy nem volt ″kilenc perc″, talán három lehetett - vagyis csupán száznyolcvan másodperc - annak az ökölví­ vómérkőzésnek az időtartama, amellyel Ge­ relyes Endre megmentette iskolánk, a sal­ gótarjáni Madách Imre Gimnázium sport­ becsületét. Az összecsapáson csapatának egyetlen győzelmét ő szerezte. Már szeptember kö­ zepén jártunk, de még szépen tüzelt a nap, amolyan vénasszonyok nyara volt. 195 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből Az iskolaév rendben elkezdődött, a nyá­ ri emlékek lassan koptak bennünk. Eb­ ben az átmenetinek is mondható időszak­ ban került sor arra a mérkőzésre, ame­ lyet ebédszünetben, az utolsó óra végé­ től a tanulószobai elfoglaltság kezdetéig rendelkezésre álló idő alatt rendeztek meg az iskolaudvart borító vörös salakon. A derbi izgalmával még a nyárra emlékez­ tetett. A kosárlabdapályán állították fel a ″ringet″, amely négy botból és egy kö­ réje tekert kötélből állt. A kesztyűket a város neves sportköre bocsátotta az isko­ lák rendelkezésére. Az ellenfél a gépipa­ ri technikum válogatottja volt. Az érdek­ lődés soha nem látott mértékben tört fel, mikor a fiúk megjelentek a helyszínen. Mindenki számolgatott, mindenki tippelt, és mindenki látni akarta a fiúkat. És óriási lett a csalódás. Legalábis a számunkra, mivel a gimnázium legjobb­ jai sorra elvéreztek. A gépiparisták job­ bak voltak, s ezenfelül még úgy küzdöt­ tek, mintha valamiféle hátrányt akartak volna behozni, vagy visszafizetni egy so­ ha fel nem vett kölcsönért. Az eredmény nyolc null volt már a gépipari technikum javára, amikor az utol­ só pár összecsapása következett. A gimnázium színeiben - Gerelyes Endre! Félmeztelenül, fekete klottnadrágban állt a salakon, és szokása szerint maga elé nézett. Nem merengőn, mint egy kislány, hanem inkább keményen, mint aki el­ szánta magát arra, hogy most megpróbál mindent. Tanulóseregünk érte izgult, neki szur­ kolt. Többen ezt mondták: ″minden jó, ha jó a vége!″ ″Legalább ezt az egy meccset nyernénk meg!″ Többen hango­ 196 san hurráztak, füttyentettek - a hangu­ lat mint egy vérbeli kakasviadalon! Nem jelzett gong, csak a szakmailag nagytekintélyű, botcsinálta mérkőzésvezető intett - kezdődhet! Bandi arcán látszott a keménység, s most már mi is tudtuk - győzni akar. Nagy csend... Minden szem rászegeződött, mikor meg­ indult. Fejét leszegve rendre ő ment el­ őre, a védekezésre alig gondolva. Legin­ kább balkézzel ütött, de nem vaktában, nem a levegőbe, hanem fejre és gyomor­ ra. A csata kemény volt, szállt a por­ felhő, de mi nem bántuk. Nyeltük a piszkot és ragyogott az arcunk. Szinte megbénultunk. Csupán három percig tartott az egész - addig bírta a gépiparista fiú, utána fel­ adta a küzdelmet. Törülközőt nem dobtak be, a verseny­ ző szédelegve feltartott kézzel maga je­ lezte: megelégelte a dolgot. A mérkőzés után hosszan vitattuk az eseményeket. Lassan a kedélyek is meg­ nyugodtak, csapatunk veresége okozta rossz hangulatot feledtette az utolsó mér­ kőzés. Gerelyes Bandi remek győzelme mindenért kárpótolt bennünket. Boldogok voltunk. Nem tudtuk róla, hogy ennyire jól öklözik. Csupán atléta, futó volt ő ekkor a szemünkben, akit a távolság vonz és a gyorsaság. A körülkerített iskolaudvaron és a szűk ringben bezártnak érezte ma­ gát, mint a kalitkára itélt madár. Ezen a napon Gerelyes Bandinak né­ hány négyzetméteres területen kellett helyt állnia, ahol kevéssé lehet szabad az ember, ahol még a kezét is befedték, ahol körülállták, ahol érte és ellene ordí­ tottak. �Győzött, ő lett a nap hőse az iskolá­ ban. Osztálytársai ölelgették, a tanárok ke­ zet fogtak vele, s a lányok később is összesúgtak mögötte. Kedvenc egy időre, férfias, atléta termetével, szőke hajával és kék szemével. Az e g y e t e m e n ... 1955 szeptemberében kerültem az EL­ TE Bölcsészettudományi Karára, magyartörténelem szakra, szállásra pedig a XI. kerület, Ménesi út 11-13. szám alatt lé­ vő nagy hírű Eötvös Kollégiumba. Ekkorra már a régi értelemben vett Eötvös Kollégium nem létezett, diákott­ honná szervezték át. Ezért lakhattak itt bölcsészek mellett jogászok, műszaki egye­ temisták, művésznövendékek, a magyarok mellett kínai, koreai, román, bolgár, szlo­ vák és német nemzetiségű diákok is. A háború előtti sokat emlegetett tu­ dósképzés már nem folyt, amit különö­ sebben nem hiányoltunk, mert azt sem tudtuk még ekkor, hogy mi is volt az. valójában. A kezdeti időszakban sokat nem tanultunk, inkább a hálószobákban vagy a földszinten ásítozó klubszobában tartózkodtunk, ahol újságot lehetett olvas­ ni, rádiót hallgatni, s ugyanitt folytak le a nagy-nagy beszélgetések is. Gerelyes Endre nem volt kollégista, rokonoknál vagy albérletben lakott, s nem is járt a kollégiumba, nem emlékszem, hogy olt akár egyetlen egyszer is láttam volna. Barátai nemigen voltak a Ménesi úti diákotthonban. Sokszor találkoztunk vi­ szont az egyetem folyosóin és a menzán, mint salgótarjániak. Szememben ekkor már igen határozott és öntudatos egyetemistá­ nak tűnt a harmadéves fiú, a tőlem idő­ sebb, ott már mindenben jártasabb. Ha­ mar megtudtam róla azonban, hogy kez­ detben azért ő is kisebbségi érzéseket magában hordozó fiatalember volt, mint a legtöbben azok közül, akik ekkor vi­ dékről az ország első egyetemére felke­ rültek. Hogy az örökölt s főleg az indu­ lásnál kiütköző hátrányok miatt ő is fe­ szengett - az biztos. Tartott a pesti ta­ nulótársaktól, akiknek tudásbeli fölénye ha nem is mindig, de a környezeti előny, azonban amolyan pesti magabiztosságból fakadóan nyilvánvaló volt. Gerelyes azonban elég hamar alkalmaz­ kodott az egyetemhez és a nagyvárosi élethez. Mindezt nagyon sajátosan és egye­ di módon tette. A beilleszkedés nála együtt jelentkezett azzal a Pesten felvett és magáévá tett polgárpukkasztó magatar­ tással, a tudatosan is kialakított ellenszen­ vével az úri világ iránt, amelyet most már egészen közelről is láthatott, s amely­ nek részese ő maga ugyan soha nem akart lenni, de amely rajta kívül, az ő akarata ellenére is kétségkívül ezekben az időkben, az ötvenes években is létezett, s valahol hiányzott a személyiség auto­ nómiája, s még hiányzott valami... Kötő­ dése ezidő alatt Nógrád megyéhez - már a távolság miatt is - fokozatosan csök­ kent, igazi ″élettere″, létezésének színte­ re az egyetem és a főváros volt már ek­ kor. Életvitele alaposan megváltozott. Nem polgári, csak nagyvárosi lett, amolyan nagyvárosi rebellis. Olyan, aki itt is bir­ tokolni akar, s már csak azért sem adja alább, mert valahol tudatában van kül­ detésének. M a j d ö t v e n h a tb a n ... A közelmúlt történelmének két nagy­ jelentőségű eseménye - 1945 és 1956 Gerelyes életében is meghatározó jelentő­ séggel bírt, és maradandó nyomokat ha­ gyott, ugyanúgy, mint korosztálya lelki­ 197 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből világában és a nemzet életében. 1945 a gyermek Gerelyes számára jelentette a semmi mással nem pótolható élményt, amely a felnőtté váláshoz s hovatartozá­ sa tudatos vállalásához szolgáltatta számá­ ra az útmutatást. 1956, amelyet lényegé­ ben már felnőtt fejjel, negyedéves egye­ temistaként élt át, részben az események gócpontjában, Budapesten, a mellbevágó élményanyag mellett elsősorban a politi­ kai jellegű tanulságokat kínálta a pálya elején álló Gerelyesnek. Ez utóbbiakról - legalábbis Gerelyes­ sel összefüggésben - mindmáig nagyon keveset tudhattunk meg. Gerelyes Endre tehát negyedéves ma­ gyar-történelem szakos hallgató 1956-ban. Egyetemista Budapesten. Ma már köztu­ dott, hogy 1956-ban a budapesti egyete­ misták voltak az események elindítói, ok­ tóber 23-nak legfontosabb résztvevői. Je­ lentős szerepet játszottak október eszmé­ jének terjesztésében, annak vidéken való megismertetésében, tehát abban, hogy a vidéki városok és falvak lakói - köztük a Nógrád megyeiek - a sok rémhír és mendemonda ellenében valósághű képet alkothassanak a fővárosban történtekről és Budapest akkori állapotáról. Egyetemisták először Vác felől érkez­ tek megyénkbe, mindjárt az október 23át követő napokban. Teherautón jöttek Nógrád legdélibb részébe, s eljutottak Rét­ ságra és Balassagyarmatra is. Látogatásuk célja egyfajta agitációs és felvilágosító munka volt, az hogy továbbvigyék a bu­ dapesti forradalom főbb gondolatait, s je­ lenlétükkel is elősegítsék a különböző he­ lyi szervek megalakítását. Ezek a látoga­ tások azonban csak rövid időre korláto­ zódtak. Mindössze néhány órára, s ezt követően az egyetemisták dolguk végez­ 198 tével siettek vissza Vácra és Budapestre. Annál is inkább tették ezt, mert ezek a fiatalok nem kötődtek igazából a megyé­ hez, nem voltak Nógrád szülöttei, s a sürgető tennivalóik is inkább a főváros­ ba és annak környékére szólították őket.De a nógrádiak is jöttek hamarosan. A fő­ várost minél előbb elhagyni akarók tele­ fonon vagy személyesen a Keleti Pálya­ udvaron érdeklődtek, s minden igyekeze­ tükkel azon voltak, hogy elérjék az egy­ re ritkábban és egyre bizonytalanabbul közlekedő vonatokat. Mások pedig az ép­ pen Budapesten időző gépkocsikra könyö­ rögték fel magukat, s azon közelítettek a szűkebb pátria felé. És hozták haza a híreket. A valósá­ gosakat és a rémhíreket egyaránt. Sok esetben egészen képtelen dolgokat állítot­ tak, s messze eltúlozták saját szerepüket és jelentőségüket. Az effajta híranyagok aztán nem kevés félreértést okoztak, bi­ zonytalanná tették a lakosság álláspontját, s egyfajta egyetemista- és diákellenes han­ gulat keltésére is alkalmasak voltak. Per­ sze vegyesen, az indulatok természete sze­ rint. Többek között ezért is kellett az. igaz szó, maguknak az egyetemistáknak a szava, a hiteles forrás, hogy ne téved­ jenek túl messze az emberek attól, ami mindennél fontosabb volt ekkor - az igaz­ ságtól. Gerelyes Endre salgótarjáni szereplése 1956-ban az októbervégi napok sűrű ese­ ményeihez kapcsolódik. Ezt megelőzően ő is részese a Budapesten történteknek. Ok­ tóber 23-án az egyetemisták százaival együtt vonul, Edit oldalán, az ismert film­ felvételen is jól látható koszorút vivő pár és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nevét hirdető tábla mögött, valahol a ne­ gyedik-ötödik sorban. Október 23-ának �őszinte és igaz szereplői, az egyetemisták között menetel. A többségében vidékről származó átlagegyetemisták között, akik szegények voltak, kitaposott cipőt, nem rájuk szabott nadrágot, zakót, zöld színű lódenkabátot és sötétkék svájcisapkát vi­ seltek, s akik csak kivételes alkalmakkor kötötteknyakkendőt. Október 23-án este szemtanúja a Rá­ dió ostromának és az első szovjet beavat­ kozásnak, amelynek kapcsán éppen a kö­ zelükben - közvetlen környékén annak a leánykollégiumnak, ahol ők is tartózkod­ tak - jelentős harcok folytak. Mikor a pincéből felmerészkedtek, s kipillantottak a szűk, keskeny ablakon, tankokat láttak az Astoria előtt: faroló és vaktában lövöldöző T-34-esekct, s mene­ külő embereket a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca irányában. Az ezt követő napokban kizárólag csak Edittel lehetett látni. Feltűntek a Kossuth Lajos utcában, a Puskin mozi előtt, dél körül a menzára mentek, és megették a napi szokásos menűt, a paradicsomos ká­ posztát, s meghallgatták a pincérnek, Fe­ ri bácsinak az aznapi szokásos tájékoz­ tatását a kialakult politikai helyzetről. A menzán rendszerint egymással szem­ ben ültek, s csak ritkán egymás mellett. Ha mégis, akkor összebújtak, s egymás fülébe sugdostak. A Tarjánban elkezdő­ dött nagy szerelem láthatóan tovább foly­ tatódott. Nemegyszer azonban veszekedtek, ek­ kor és, később is. ″Gerelyesék megint marják egymást″ - hallani lehetett innen is onnan is. Összeszólalkozásaikat, érzelmi kitöréseiket azonban senki nem tartotta komoly ügynek, sem pedig megbotránkoz­ tatónak, inkább természetesnek vették: an­ nak, ami valójában volt, életük részének. Szerelmük így volt teljes és egész. Fia­ talok voltak. Az októbervégi napok egyikén tértek haza, elérve még az utolsóként induló vonatok valamelyikét. Ha tovább marad­ nak Pesten, Gerelyes minden bizonnyal beáll az egyetemista nemzetőrök soraiba, szerepet vállal az egyetemi forradalmi ta­ nácsban, részt vesz az egyetemen zajló forró politikai csatározásokban is. Ő azon­ ban a hazatérést választotta. Bizonyára másokkal együtt - úgy vélekedett, hogy otthon, a szülőföldjén nagyobb szükség van rá. Azt gondolhatta, hogy Budapes­ ten már minden rendben van s most már az otthon következik: a nagy átala­ kulás sikere teljes egészében azon múlik, hogy mit tesz a vidék lakossága. Salgótarjánban ismerőseit keresete, s közülük Lénárt Andort és Szentgyörgyi Zoltánt, a gépipari technikum tanárait ha­ mar megtalálta. Így elsőként őket tájékoz­ tatta, velük egyezkedett, velük beszélte meg, hogy elmegy a pedagógusok gyű­ lésére, s ott felszólal, tájékoztatást ad ar­ ról, amit Budapesten látott és tapasztalt. A pedagógusok részére szervezett öszejö­ vetel a közgazdasági technikum akkori épületének udvarra nyíló nagy előadóter­ mében zajlott le. Azt, hogy a találkozót valójában ki/kik szervezték, kezdeményez­ ték, ma már teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani. Elindítója valószínű, maga Lénárt Andor volt, aki a megyei forradalmi bizottság tagjaként, állandó kap­ csolatot tartott a tantestületekkel, jól is­ merte az ilyen irányú igényeket is. Mint ahogy várható volt, a gyűlés élénk vita színterévé vált. A pedagógu­ sok, akik a város minden általános és középiskolájának nevelőtestületét képvisel­ ték, sorra emelkedtek szólásra. Majd szól­ 199 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből tak jelentkezés nélkül is, egymás szavá­ ba vágva mondták el saját és mások vé­ leményét. Ezek során keményen elitélték a Rákosi-rendszert, követelték a demokra­ tikus jogokat, a pedagógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését és a szovjet csapatok azonnali kivonását Ma­ gyarország területéről. A pedagógusok találkozója már a vé­ gefelé járt, amikor Szentgyörgyi Zoltán kért szót. A nagy hangzavarban néhány másodpercig nem lehetett hallani semmit, érteni sem, hogy mit mond, de aztán csend lett. - Egy pillanat! Csendet ké­ rek! Engedjék (engedjétek) meg, hogy be­ mutassam Gerelyes Endrét, régi baráto­ mat, sporttársamat, az Eötvös Lóránd Tu­ dományegyetem negyedéves hallgatóját, aki azért jött ide, azért tisztelt meg lá­ togatásával bennünket, hogy mint szem­ tanú, és résztvevő, elmondja nekünk azt, amit a Pesten történtekről tud. Kérem, hallgassátok meg Gerelyes Endrét! Gerelyes csendesen, szinte észrevétle­ nül állt fel, a tömeg felé fordult, és be­ szélni kezdett. Szépen, tagoltan, és na­ gyon megfontoltan. Ez valahogy az alaptermészetéhez tartozott. Mindig körülte­ kintően, szinte bölcsen fogott a dolgok­ hoz, ahol jelenvaló a nyugodt meggon­ doltság valósága... Beszélt az egyetemisták lelkes október 23-i felvonulásáról, arról, ahogy az egész elkezdődött. A Nagy Im­ re beszédről, amelyet a Parlament kes­ keny erkélyéről mondott el még aznap este, az utcai harcokról, a sebesültekről és a halottakról. Majd a többpártrendszer szükségességéről, amelyben - és ezt kü­ lön is hangsúlyozta - a kommunista párt­ nak is meg lenne a maga helye és sze­ repe, s a demokrácia újrateremtésének el­ 200 kerülhetetlen szükségességéről is, mint a legfőbb tennivalók egyikéről. Többek között a következőket mond­ ta: ″Én nem állítom magamról, hogy bo­ kán felül gázoltam a vérben Pesten, mint az egyik ″szemtnú″ tette Kisterenyén, aki ugyan nem volt egyetemista sohasem, de éppen a fővárosban tartózkodott ezidőtájt. És nem mondom azt sem, hogy hul­ lahegyeket hordtam el, mint az az or­ vostanhallgató, aki már hetedik éve jár az egyetemre, de még mindig a máso­ dik évfolyamnál tart. Amit állítok és mondok, az csupán annyi, hogy egészen közelről láttam az eseményeket, részese voltam, s most azok hiteles továbbadására vállalkoztam itt, ezen a helyen, a salgótarjáni közgazdasági tech­ nikumban. ...″ Hamar látszott, hogy Gerelyes fellépé­ se igen határozott és egyértelmű. Minden formaságot mellőzött ez a szereplés, talán azért, mert maga Gerelyes Endre érezte a legjobban, hogy semmiféle póznak, da­ gályosságnak nincs most itt helye. Olyan tekintélyt vívott ki így magának néhány perc alatt, amilyen csak a teljesen egyen­ rangúnak jár ki értelmiségi körökben. Át­ gondolt és mérsékelt, de ugyanakkor talp­ raesett válaszai, közbeszólásai általános meglepetést keltettek, annyira, hogy szin­ te már ő irányította az összejövetelt, mint egy koros, tapasztalt pedagógus, vagy egy rutinos vezető, akinek a kisujjában van az ilyesmi. Pedig az egyetemista mind­ össze huszonegy esztendős ekkor. Tagadhatalan, a jelenlévő pedagógusok sokat vártak Gerelyes Endrétől ezen a ta­ lálkozón. Már jóval a gyűlés kedzete el­ őtt széles körben elterjedt, hogy a fővá­ rosból is lesz valaki. Olyan résztvevő, aki �egészen közelről látott mindent, egy köz­ ponti kiküldött, egy szemtanú, aki isme­ ri az igazságot, és végre el is fogja mon­ dani az ittenieknek azt, amiről hírek ugyan voltak, de mindezidáig hiányzott egy személyes résztvevő hiteles beszámo­ lója. Talán a túlzott várakozás miatt lett mégis néhány pedagógus csalódott. Ők úgymond - többet vártak. Pedig nem Ge­ relyes mondott keveset, az ő várakozásuk volt túlzottra méretezett. Hiányolták a több részletet, a keményebb szavakat, a har­ cosabb kiállást és a nagyobb hangerőt. A többség azonban nem ilyen volt. A többségnek őszintén tetszett Gerelyes Endre mértéktartó, az elhamarkodott íté­ letalkotásoktól és a meggondolatlan csele­ kedetektől mindenkit óvó, józanságra in­ tőhozzászólása. Ezt követően Gerelyesnek egy nyilat­ kozata jelent meg az új megyei lapban, a Nógrád Népe 1956. november 1-i szá­ mában. Ennek a nyilatkozat-részletnek azonban a szelleme, mondanivalója alig hasonlít a közgazdasági technikumban ko­ rábban elmondott hozzászóláshoz. Jóval keményebb ugyanis a hangvétel, a fo­ galmazás, ahol mindenkinek el akarja mon­ dani a látottakat, a tapasztaltakat, a ″nép élet-halál harcát″, ″az ezrek heroizmusát″, amelynek bemutatására nagy írónk, ″Jó­ kai tolla is erőtlen lenne″, kiemelve a legnagyobb bibliai bűn, a testvérgyilkos­ ság szörnyű vétkét, amelynek elkövetése nem egyszer, de száz esetben is előfor­ dult azokban a napokban, s amelyért nem egy, de száz ″Káint″ terhel a fe­ lelősség, s jelöl meg a ″káini bélyeg″. Nem közölni, tapasztalatokat tovább ad­ ni akar itt már Gerelyes, hanem véle­ ményt alakít, tudatot formál. Hatni akar az emberekre, mint ahogy a jó prédiká­ torok hatottak annak idején a hitükben elbizonytalanodókra. Mintha már írta vol­ na... E Gerelyes-nyilatkozat ugyanis nem­ csak heroikus, húsbavágó és lélekbemar­ koló, hanem egyúttal magasszintű irodal­ mi teljesítmény is. A magyarázat minden bizonnyal abban rejlik, hogy Gerelyes nemcsak nyitott szemmel és füllel járó és jó megfigyelőképességgel rendelkező szem­ lélődő, de pályája elején álló író is már ekkor. I n d u lá s ú j r a ... Ötvenhat drámai eseményei után az egyetemen az oktatás csak valamikor 1957 februárjábán indult meg. Az első hetek - sőt hónapok - a bizonytalanság és az újrakezdés gyötrő munkálkodásai közepet­ te teltek el. A tanárok ugyan megkezd­ ték az előadások rendszeres tartását, csak éppen a régi hangulatot nem tudták ők sem visszahozni. Valahogy más lett min­ den, nyomottabb a légkör, zordabb az emberek magatartása. Üresen kongtak a szavak, amelyek persze többnyire tartal­ mazták akkor is az ″igazságot″, de úgy nem hitt már bennük senki, mint régen. Az egyetemen nyomoztak, fegyelmi eljá­ rásokat folytattak, melyek eredményekép­ pen professzorokat, tanársegédeket és hall­ gatókat távolítottak el. Az október 25-i Parlament előtti lövöldözés során az egye­ tem rektora életét vesztette, néhányan megsebesültek. Kevesebben lettek az év­ folyamon, többen közülük külföldre távoz­ tak. Rövid idő alatt a kollégium is bené­ pesült, a hallgatók visszatértek. Megindult a szokásos diákotthoni élet, de a patinás épületben nyomott csend honolt, s egy­ 201 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből fajta nosztalgia uralkodott az elszalasztott nagy történelmi lehetőség iránt; a csen­ det a karhatalmi alakulatok időnkénti raz­ ziái zavarták csak meg, melyek során a kiküldött egyenruhás és civil személyek a kollégiumi szobákban embereket és fegy­ vereket kerestek. Aztán elmúlt ez is, a Kádár-rendszer konszolidálódott és az egyetemi oktatás lassan-lassan visszatért a régi mederbe. Újraéledtek (és újraszervezték) az eszme­ cseréket, a vitákat, melyek rövid idő el­ teltével már leginkább az önrkitika gya­ korláshoz kezdtek hasonlítani, s azt céloz­ ták, hogy az egyetemisták minél hama­ rabb lássák be, mennyire naivak és fél­ revezetettek voltak 1956 őszén. És eszkö­ zök is egyben valamiféle titokzatos hát­ tér-erők kezében, amelyek saját alantas céljaik elérése érdekében használták fel őket. Emellett természetesen folyamatosan folyt az oktatás, vizsgáztak a hallgatók; végeztek a negyedévesek. 1957-ben Gerelyes Endre is sikeresen befejezte egyetemi tanulmányait. Munkát vállalt, először Pesten tanított egy általá­ nos iskolában, majd vidékre került. Egy időre eltűnt a szemem elől, ekkortájt csak hallottam róla, de személyesen nem ta­ lálkoztunk. ″Eltűnt″, hogy aztán újra felbukkan­ jon. Az 1960-as években annyira népsze­ rű, a hatalom által is (el)tűrt és támoga­ tott író-olvasó találkozókon futottunk is­ mét össze, most már nem a fővárosban, hanem itthon, Salgótarjánban. Tarjánba és környékére gyakran és szívesen jött ezidőtájt. Ankét a ″Kilenc perc″ bemutatása után, író-olvasó találko­ zó a gépipari technikumban, a lány- és fiúkollégiumban, a megyei könyvtárban, 202 a város különböző üzemeiben, és még több más helyen - ezek voltak Gerelyes írói szereplésének főbb helyei Salgótarján­ ban. Hívták és jött. Mindig szívesen. De sohasem a nagyvárosba került ember nosz­ talgiája űzte-hajtotta vissza, ő mindeneke­ lőtt az itt élőkkel akart találkozni. Mun­ kásokkal, diákokkal és értelmiségiekkel. A legkülönbözőbb helyeken szervezett prog­ ramokat legtöbbször testi-lelki barátjával, Baranyi Ferenccel bonyolították le, de Ge­ relyes egyéni szereplései is elég gyakori­ ak voltak a megyében. Itt tartózkodása és látogatásai során soha nem mulasztot­ ta el, hogy tarjáni barátait - Czinke Fe­ rencet, Kojnok Nándort, Paróczay Ger­ gelyt - felkeresse. Utoljára Egerben találkoztam vele 1969 nyarán. Én továbbképzésen voltam a he­ vesi megyeszékhelyen, Gerelyes ripotot készített valamelyik egri üzemben, mert akkor - úgy emlékszem - az Eternit Mü­ vek üzemi lapjánál dolgozott. Éppen az orrunk előtt mutatta magát egy borkóstoló, ahová a kölcsönös kézszo­ rítás, ölelés után azonnal be is tértünk. Először azt mondta, siet aztán mégis ma­ radt. Másfél, két órát csendesen eliszo­ gattunk négyesben, majd a Taverna kö­ vetkezett, s egy hosszú-hosszú beszélge­ tés - most már kettesben. Hamar kiderült, hogy eléggé nyomott hangulatban érte a velem való találkozás. Görcsei ugyan fokozatosan oldódtak, de lelkesedni ezen a napon valahogy nem tudott. Amolyan megfáradt ember benyo­ mását keltette, aki már rég un mindent, ami körülötte történik. Unja újságírói fel­ adatait, melyeket kényszerűségből kell vé­ geznie, idegesíti a riporttéma, a megíran­ dó cikk, melyet záros határidőn belül le kell majd adnia. �Végig olyan érzésem volt, hogy ko­ moly válságba került Gerelyes Endre er­ re az időre. Egy olyan, átmenetinek is tekinthető állapotba, amikor számára va­ lami - talán egy jelentős élet- vagy pá­ lyaszakasz - örökre véget ért, de helyet­ te nem kezdődött még el az új. Nem kezdődött el még semmi. Mint aki fontos döntés előtt áll, és nem tud (nem képes) egyértelműen és határozottandönteni! A magánéletbe való teljes visszavonu­ lás gondolatával foglalkozott, sőt úgy tűnt, hogy gyengébb pillanataiban tervei, el­ képzelései már kizárólag csak a magán­ életére vonatkoznak. Nem kis meglepeté­ semre a következőket fogalmazta meg ez alkalommal: ″Most érkezett el az ideje, hogy végre mi is hárman legyünk!″ Aztán hoszabb ideig filozofálgatott az úgynevezett ″időtényezőről″, az idő mú­ lásának az emberre gyakorolt szorító és kényszerítő hatásáról. Kissé erőltetve az összefüggést rezignáltan a tudomásomra hozta, hogy eddigi teljesítményével, sőt egész írói pályájával teljesen elégedetlen. Több kellett volna, és néha más is!″ mondta, de hogy valójában mire gondolt, azt nem fejtette ki. ″Régi boldog időket″ elevenítettük fel. Az egyetemi éveket, mikor olyan zava­ rosan szép volt minden. Ötvenhat októ­ berének témáját alig említettük, viszont sok szó esett közöttünk az egyetemi élet és az irodalmi munkálkodás újbóli meg­ indulásáról. Például annak egyik, s talán legfon­ tosabb eseményéről, arról az öntevékeny irodalmi vállalkozásról, amely éppen az Eötvös Kollégiumban zajlott le 1958-ban, az új egyetemi és kollégiumi vezetés tel­ jes egyetértésével, s amely egyrészt az új irodalmi értékek felszínre kerülésének elősegítését célozta (ezt támogatta a kol­ légium igazgatója és az egyetem néhány professzora), és amely viszont azt is de­ monstrálta a hatalom felé, hogy a hall­ gatók körében stabilizálódott a helyzet, s az egyetemisták most már valóban nyug­ ton vannak, mert most már írnak, nem politizálnak. Az irodalmi délután iránti érdeklődés egyébként jelentősnek bizo­ nyult, az egyetem több vezetője is részt vett rajta; a diákok közé vegyülve h a l l g a t t á k v é g i g az előadókat. Láttam Gerelyesen, hogy őszintén örül, amikor az általa is igen kedvelt Bóka László professzor urat idéztem, aki tan­ székvezetőként ekkor az új- és legújabb kori magyar irodalom kiváló tudósa (egy­ ben neves költő és író) volt ekkor az egyetemen. Bóka professzor úr ugyanis a rendez­ vény napján - félórával hamarább befe­ jezve aznapi előadását - a következő sza­ vakkal búcsúzott el tőlünk: ″Ma előbb fejezzük be az előadást, mert nem sze­ retnék lekésni a kollégiumi rendezvény­ ről, nem szeretném elmulasztani egyetlen jövőbeni költő és író indulását, első nyil­ vános megmérettetését sem.″ Ezen az irodalmi délutánon a Méne­ si úti diákotthon nagy társalgójában az egyetemisták közül többek között költemé­ nyeivel Baranyi Ferenc és Nagy István, prózai írásaival pedig Gombkötő Gábor szerepelt. Az előadók a színművészeti fő­ iskola akkori hallgatói - Fonyó József, Papp Éva, Pécsi Ildikó - voltak. Nagy István itt jelentette be, hogy a ″Nagy″ előnevet kizárólagos használatra átengedi bátyjának, Nagy Lászlónak, s ő ettől kezd­ ve Ágh István néven fog publikálni. Úgy gondolom, így utólag lehet csak 203 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre éleiéből igazán sajnálni, hogy ezen az. irodalmi rendezvényen az Eötvös Kollégiumban Ge­ relyes már nem szerepelhetett. Csak a neve hangozhatott el, mint korábbi egye­ temista íróé, és a szelleme lebegett vala­ hol körülöttünk. Jól illett volna a fenti társaságba. Ezen a délutánon még sokmindenről esett szó közöttünk. A Nógrád megyei írócsoportnak az 1959. évi megalakulásá­ ról, a régi könyvtár olvasótermében, (ame­ lyen a pályakezdő Gerelyes is felszólalt.) Aztán az ő ″felfedezéséről″, ismertté és közéletivé válásának gyötrő folyamatáról, s az ebben kétségkívül jelentős szerepet vállaló kiváló tudós professzorokról - Ki­ rály Istvánról, Sőtér Istvánról és Bóka Lászlóról -, akik latba vetve tudásukat és tekintélyüket, nagy segítséget nyújtottak az egyetemen induló fiatal költőknek és íróknak. Tették mindezt azért, mert jog­ gal tartottak attól, hogy irodalmunkban úrrá lesz a ″sematizmus″, az új tehetsé­ gek jelentkezése nélkül sablonos és szür­ ke marad minden. A későbbiek során az­ tán sokat kérdeztem tőle, és ő válaszol­ gatott. mintha jobb kedvre derült vol­ na, hogy önmagáról többet beszélhet. Elmondta, hogy a látszat ellenére mö­ götte is küzdelmes évek sorakoznak. Mint munkás származású értelmiségi és író, ál­ landó harcot folytatott a polgári eszmei­ ség jól észlelhető és pontosan kitapintha­ tó jelenléte, megnyilvánulásai ellen. A munkálkodó nép és a nemzet érdekeit szolgálva küszködött az általa is nap mint nap tapasztalt, az egyetemen és a társa­ dalmi élet szinte minden más területén egyre gyakrabban és egyre szembetűnőb­ ben megjelenő, úgynevezett kispolgári al­ lűrök, eszmék, magatarásformák ellen, me­ lyektől régebben annyira tartott, és - mint 204 mondta - tart ma is, mert úgy érezte és úgy érzi, az ő életét is egyre jobban körülfogják, az ő mozgásterét is kímélet­ lenül behatárolják. De keményen meg kel­ lett küzdenie az előítéltekkel szemben is, hogy neve ne csupán vagabund viselke­ déséről, hanem valóban értékeiről, irodal­ mi teljesítményéről legyen ismert. Nem akart már többé az irodalom ″fe­ negyereke″ lenni, s nem akarta azt sem, hogy viselt dolgairól országszerte beszél­ jenek. Mondta, hogy annak idején nála is ″stílus″ volt az említett mentalitás és az ivászat. Órák, napok eltöltése piszkos lebujokban, kocsmagőztől körülvéve, vidé­ ki utakon holtrészeg állapot, mind-mind hozzátartoztak a korábbi, a pályakezdő Gerelyes Endréhez, s eléggé hosszú időn keresztüléletmódjának,magatartásformája­ nak lényegévé vált. Sőt, sokak szerint ez volt az ″igazi″ Gerelyes. Ilyen helyeken a lecsúszottakat, az elesetteket kereste. Ke­ sernyésen szólt arról, hogy bár az első sikerek viszonylag könnyen jöttek a szá­ mára, írói elismertetéséért mégis nagyon sokat kellett tűrnie, és később is komoly nehézségei adódtak a pályáján. Elpana­ szolta, amit többé-kevésbé én is tudtam; hogy többen tartották őt ″előzmény nél­ küli″ írónak, akinek nincs gyökere, igazi példaképe, akit követni tudna, sőt olyan­ nak, akiről ″előzőleg″ hallani sem lehetet semmit. Nehezítette helyzetét, hogy szárnypróbálgatásainak nem volt tanúja az egyetemi közvélemény, zsengéi nem lát­ tak napvilágot a már akkor is működő Egyetemi Lapokban. Mikor a ″Kilenc perc″ című novellá­ jából készült film nevét már országosan ismertté tette, mégis sokan még mindig kételkedtek benne, védeni kellett őt, vi­ tázni érte és kiállni mellette. �p a ló c fö ld 9 1 /2 . Küzdelmes csatározásainak nyomai most egyértelműen látszódtak rajta, konfliktusai láthatóan tovább éltek benne, s egyálta­ lán nem titkolta, hogy azok továbbra is, még a jelen időszakban is gondokat okoz­ nak neki. Életművét, irodalmi értékeit én a magam módján megpróbáltam megvé­ deni, persze anélkül, hogy azok részletes elemzésére ott, Egerben, azon a helyen egyáltalán vállalkozhattam volna. A ma­ gam részéről én teljes biztonsággal per­ sze csak egy valamit állíthattam: azt, hogy Gerelyesnek minden megjelent írása ko­ moly vitákat váltott ki annak idején, me­ lyek nem nélkülözték a szélsőséges véle­ ményeket és ítéletalkotásokat sem. Való­ ban, többen támadták, súlyosan elmarasz­ talták, nem tekintették ″igazi″ írónak, ha­ nem Hamingway-epigont, ″hunyó csilla­ got″, divatot láttak csak benne. Nehéz­ nek tartották stílusát, jelrendszerét, kép­ alkotásait, mondanivalóját sem megérteni, sem érzékelni nem akarták. Nem ″vet­ ték″ üzenetét, és az átlagolvasó szintjét kérték rajta számon. De szerencsére éltek és napvilágot lát­ tak ezzel ellentétes vélemények is. Bizta­ tásként erre próbáltam ráirányítani figyel­ mét. Arra, hogy mások a magyar próza vaóságos megújítójának tartották őt, olyan ritka tehetségnek, akinek gyümölcsöző munkássága majd csak ezek után fog iga­ zából kibontakozni, s csak a későbbi idő­ szak hozza meg számára az igazi elisme­ rést. És valóban; annyi idő eltelte után most már az utókor higgadt bölcsességé­ vel tehető fel a kérdés: Ki mostanság az igazi nagy író? Kinek a neve és életmű­ ve marad fenn az idő kegyetlen rostá­ ján? Vajon hol az igazság? Ki dönthet ebben teljes biztonsággal? És egyáltalán lesz-e elég erő, energia minderre? És Ge­ relyesnél milyen a leltár. Végezetül, az emlékezés kapcsán úgy érzem, el kell, hogy mondjam a követ­ kezőket: számomra Gerelyes Endre soha­ sem csak az írót, az irodalmárt jelentet­ te. Mindig mást is jelentett számomra. Mást és többet. Mindenekelőtt határozott­ ságot és magatartásformát, kemény és bá­ tor kiállást. Korábbi ismeretségből táplál­ kozó, tartós szimpátiától övezett olyan va­ lakit, aki egy vidéki helyről, megyénkből a fővárosba kerülve, nemcsak akart, de tudott is valamit felmutatni a jövőnek. Valamit, ami eltérő volt az addigiaktól, és jó is. Jelentette a sematizmus, a be­ szűkülés és a szürkeség elleni küzdelmet, s a példáját annak, hogy ki lehet törni a szorításokból, a kötéllel övezett ringből. Fel lehet vállalni az emberre szabott ter­ heket és a jobb jövő megformálásában való részvétel kényszerét. S ma? Ma sem lehetne elégedett, s ma is őszintén dü­ hös lenne - ha élne? 205 �(folytatás a 116. oldalról) Géczi János (a n e fe le jts lassú szem e) II. kihordom az udvar tyúkszarába a kékfödős lábast kondérokat fazekakat a borivó bádogbögrét lékperemű üvegeket rájuk hajigálom ami az öregből maradt azt se tudta mikor a tavasz-nyár-ősz-tél bemocskolta éjszakánként a selymeket aprófának vágta a sámlit az asztalt s a Gsergéből békaporontyokat hordott a kútunkba békaliliomot békatutajt zöld és apró lencsét a mélyben már nincs sugár ami harapdálja a csontokból a velőt s bort öntött a vízbe igyák ugyanazt amit Ő hát poshadt lé lett bömböltem vasgolyók gurigáztak a belsőmben elindultak a fejemből az erek hosszú pályáin leszaladtak a lábamba mozdulni se bírtam gurultak-gurultak egymásra fémmel töltődtem fel dagadttá akár a babzsák: m i n e k kérdezte az öreg áthűlt kezét kötényébe törölve körmöm sarlóiból semmi sem maradt leemésztette mind a kovácspörölyből folyó vas lópata minek ordítok felriadnak a viharok kifakulnak a búzavirágok és nem lesz kék a kötényekhez a szilvafáknak a szemnek a kert alatti pataknak - mintha az lett volna bármikor márciuson kívül aztán nem szólt két évig nem beszélt nem hagyott mást mint a szájában ragadt Ót: 206 �palócföld 91/2. sárgaszínűt mint a kiflikrumpli kettényílt bele a disznófazék forró levében: szemembe ékelődött a szekliceszilánk - sárga tőle a szemfehér hogy nem tűrt meg más fényt mind a holdét a kamillaszagos sziktóét a boszlói gyógyvizét: virághamut kakasvért hintek az udvar edényeire idelóg a toronyárny s a torony tövében a levegőt hasgató bálványfáké formálódik és egyre törékenyebb lesz a verőfény után a fakónap és fakóhold két szem figyel kétszínű az Orbán egyik szeme okkersárga a másik a savós hodfehér - de miért ő az miért e bűntelen félkarúság s egész testű remegés álmélkodó kopasz nyakú teltgalamb s miért a bennem kocogó vasgolyók olyan az én embertestem mint a horgony mozdíthatatlanná teszi a d d i g a levegő felszínén lebegő két fénykorongot játszani szerettem volna velük a csillagok sosem érdekeltek csak ha az augusztusi éjszakán hulltában egy-egy fölgyújtotta a boglyaszalmát vagy lukat ütött a pajta bádogtetején mentünk locsolni a falunép nyaranta csillagoltáskor találkozott mulatság volt az s a végével káromkodás kacagás - meteornyár amikor gyűjthető lett festőlének a szappanfű és a száradó búzavirág: ilyen hidak íveltek át nyártól nyárig ebben a feketedő alvadtkékben járok azóta: 207 �A Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatalának lapja. E FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr.Németh János Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: (32) 14-367, 11-760 Levélcím: 3101 Salgótarján 1., Pf: 270 Kiadja: a MIKSZÁTH KIADÓ Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében Tipográfia: Kalocsai Péter Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11 - 14 óráig. Számlaszám:750-011033 SZÁMUNK SZERZŐ I: A.Gergely András szociológus (Budapest), Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Ardamica Ferenc író (Losonc), Borsos Árpád tanár (Budapest), Bozó Gyula tanár (Salgótarján), Földi Péter festőművész (Salgótarján), Géczi János költő (Veszprém), Habonyi Zoltán egészségügyi dolgozó (Salgótarján), Kovács Sándor Iván egyetemi tanár (Budapest), Lichtenstein József politológus (Budapest), Merényi László tanár (Budapest), Nagy Pál költő, író (Párizs), Praznovszky Mihály tudományos kutató (Nemesvámos), Szvircsek Ferenc muzeológus (Salgótarján), Turczi István költő (Budapest). Címlapunkon FARKAS ANDRÁS grafikája látható. E számunk illusztrációs anyagát BUDA LÁSZLÓ salgótarjáni fotókiállításának képeiből válogattuk. A kiadó Olvasóink szíves elnézését kéri a számítógépes szövegszerkesztésből adódó sajtóhibák miatt. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József Nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára: 25,- forint, előfizetési díja fél évre 75,- forint, egy évre 150,forint. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555/8867. Index: 25 925. 208 �Tartalom N a g y P á l: Beköszöntő G éczi J á n o s: A nefelejts lassú szeme (vers) F eren c: Három nap a közkegyelem (novella) A r d a m ic a Turczi István: Tizenkét vers 109 114 117 125 MŰHELY Arany nem alhatik... (tanulmány) Madách vendéget vár (tanulmány) Madách látása és látomása (tanulmány) K o vá cs S á n d o r Ivá n : P raznovszky M ih á ly : A n d o r C saba: 130 140 147 VITA B orsos Á rp á d : Hatalomváltás három felvonásban (tanulmány) 151 MÉRLEGEN Nagy Földi Péter és Csemniczky Zoltán kiállítása elé Földi Péter: Csemniczkyről meg a drótról P á l: 155 158 ÖNKORMÁNYZAT A .G e r g e ly A n d r á s - L ic h te n s te in J ó z s e f : Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón II. SZOMSZÉDSÁG M erén yi L á s z ló : ÉS KÖZÖSSÉG Terray Károly nógrádi évei (tanulmány) SZEMÉLYES 169 TÖRTÉNELEM Id.Chorin Ferenc emlékezete (tanulmány) H a b o n y i Z o ltá n : Önéletrajz helyett II. Epizódok Gerelyes Endre életéből (emlékezés) 178 186 193 A nefelejts lassú szeme (folytatás) 206 S z v ir c s e k F e r e n c : B o z ó G y u la : 161 G éczi János: 209 �palócföld 91/2. Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr.J ános Németh Address of editorial office: H-3100 Salgótarján. Pf: 270. Tel: (32) 14-367, 11-760 210 �Az ország egész területén közvetlen lakossági építőanyag kiszolgáláshoz utazó ügynököket keresünk. Az ügynökök feladata: az építkezőkkel való folyamatos kapcsolattartás, tanácsadás, megrendelés felvétel. Díjazás a termék termelői árának százalékában történik. Elsősorban egyéni vállalkozók és gazdálkodó szervezetek pályázatát várjuk. A pályázatokat - szakmai bemutatkozással a 9001 Győr, Pf: 51. címre kérjük benyújtani a felhívás megjelenésétől számított tíz napon belül. �2 5 ,-Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/65139ac2a019f44efbc8b652f6402c1b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika