https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d4342b30b7d9f888dfb2eb33092dc1b6.pdf 38cc90552543f83d59f3d1267a90b259 PDF Text Text �A M adách-pályázat e r e d m é n y h ir d e té s e Az 1990. évi Madách-pályázaton a a jeligés borítékok felbontása után az alábbi személyek nyertek díjat: Szépirodalom: 1. Turczi István (Budapest) 2 Géczi János (Veszéprém) 3. Latzkovits Miklós (Szeged) Dícséret: 1. Hidasi József (Salgótarján) 2 Jenei László (Miskolc) 3. Paróczai Csaba (Salgótarján) Tanulmány, esszé: 1. dr. Kerékgyártó T .István (Jászberény) 2 Bagó József (Budapest) 3. dr. Prazno szky Mihály (Nemesvámos) Balassagyarmat város különdíja: T. Pataki László (Salgótarján) Salgótarján város különdíja: Mészáros Róbert (Budapest) A PALÓCFÖLD folyóirat szerkesztősége KORTÁRSAINK című hagyományos irodalmi sorozatának keretében irodalmi estet rendez 1991. m á rc iu s 7 -én , d u . 17 órai k e z d e t te l a József Attila Művelődési Központ Klubjában. A sorozat vendége a Párizsban megjelenő MAGYAR MŰHELY folyóiratának költő-író főszerkesztője: Na gy Pál. Az est házigazdája Pál József, a PALÓCFÖLD folyóirat főszerkesztője. A Csüggetlen Szalon együttese a kiállítással egybekötött rendezvényen Nagy Pál műveiből tart előadást. �Tartalom Banos János: Cseh Károly: Baranyi Ferenc: Fortélyos Szertartás Téli mágia Szállingózik a hó Öklök Humanizmus Nyilatkozat 3 4 4 5 5 6 7 Kerékgyártó T. István: Brunda Gusztáv: Csongrády Béla: Erdős István: A totalitarizmus vége A politika nyomorúsága Túlparton A rendszerváltás pszichológiája 8 14 19 27 Zsibói Béla: Tandori Dezső: Latzkovits Miklós: Előszó... A ló éve, 1990 A mese előtt 32 40 48 Bagó József: Hidasi József: Szembenézés a munkanélküliséggel (TOLLPRÓBA) A teherautó betolat az udvarra Értjük-e a külhoni példákat? 53 Laczkó András: Emlékmű pályázat 54 66 Peák Ildikó: Horpácsi Sándor: Az Emlékmű Alapítvány és a Lektorátus állásfoglalása Egyén, világ, vélemény Veres János, ÉLETÚT 73 76 78 Horváth István: Dr.Herz Sándor 79 Pálné Kovács Ilona: A.Gergely András - Lichtenstein József: Egy fogalom kérdőjelei Helyi igazgatás és hatalom Nagyvisnyón I. 87 Habonyi Zoltán: Önéletrajz helyett 100 90 �Nógrád Megye Önkormányzati Hivatal Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Dr. Németh János Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: (32) 14-367/36. Telefax: 11-119. Levélcím: 3101 Salgótarján, I. Pf:270. Kiadja: a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. Tipográfiai terv: Kalocsai Péter Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig, csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám: 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát a Rajzbiennálé anyagából válogattuk. Borító: Orosz István: Anamorfikus testtájak Fillenz István: Vékony lap Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V., József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 21-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 F t M eg j e len ik kéthavonta Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN: 0555/8867. Index: 25-925. �p a ló c fö ld 91 /1. Banos János Fortélyos F á j a vérem kimenekülne bárcsak belőlem foglalna magának országot letelepedne egy erdőszélre leporolná a lapulevelet - otthon lenne velem hogy ne fá jjo n annyira az igyekezet Rámnézne hétköznapon - a fá jó vérem fölébresztene jókedvvel eltapicskolna patakra s gyönyörködne bennem: élem Fortélyos egyszerűség! Elemel a Földtől kitapogat: a haja a szája mintha egy ember Rálel a színére is mosdatja magához: kell vagy nem kell? Olcsó felszíni türemkedés libalegelös áhítat ahogy elzörög körülöttem a vasárnap este s a hétfő a délceg roggyant: vérével átitat 3 �p a ló c fö ld 9 1 /1 . Cseh Károly Téli mágia Márványlik a behavazott kert fehérségén csúszkál a tekintet s megkapaszkodik felezüstlő meggyfámban Törzsét - emlékszel-e? nyakaddá becézte júniusban kezem s most dermedt ujjhegyeimből alvórügyekbe csapódik ki a melegség Tombolt egész éjjel a fehér mágia csillaggá igézte ágait hajcsatodat és szemedet s együtt ragyognak az égi ereszről rám meredő jégcsapokkal Szertartás Ágroppanás zajával kapcsolod f e l a villanyt mint hátadon cipelt elejtett állatot ledobod kabátodat S elnézed ahogy télnek forduló házad ablakán hópehellyé lágyul egy kegyetlen fényű csillag 4 �p a ló cfö ld 91 /1. Szállingózik a hó F. C s - n a k Panel -toronyból nézed: krizantémszirmokat tépdes az isten szállingózik a hó Á tsuhan rajtad: talán kényszer-öszeterelte népünkkel játszik szeret nem sze ret-et Aztán csak a lenti betonon korcsolyázó neonfényeket követi tekinteted: nehezüljön el a szemhéj s hadd suhogjanak f e l a perzselők láng-rózsái a szögligeti udvarokon hol a hajnali fa g y tövisei nem szúrnak és párnaropogása van a lépteknek a frissen esett hóban Nem süvít odáig a nyolcvanas évek szárnyat mankóvá lefokozó parancsszava Öklök Szülővárosod panel-hasábjai közt zöld ég csapódott elénk Akácfürtjét méh zsongta körül Tüzelő tarkódra a szám rátapadt hirtelen Mézelő nyárra gondoltam akkor s hatalmas lángú delekre melyek majd elpattantják a mindennapok köröttünk forrósodó üvegét Talán a méhzsongás talán az ág remény-zöldje vagy csak egy boldog szemlehunyás vakító nyakad fö lö tt elég volt hogy ne vegyem észre: tükörré foncsorozta már üvegét a kétség s elvarázsolt kastélyban járok veled Vádlón néz egymásra most két bevérzetlen öklöm miért és mire vártak s melyikük nem zúzta be? 5 �palócföld 91/1. Baranyi Ferenc Humanizmus Ne lőj j a zongoristára elég, ha a kezét töröd. Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon! Csak a kezét, hogy bukjon f e l a billentyűsoron! Csak a kezét, hogy a Marseillaise, a Rákóczi-induló, a Forradalmi etüd életre ne keljen többé a kezétől, de még az Appassionata, az Allegro barbaro sem! Semmi, ami ripityává zenghetné az eszmélet tétova előremozdulásának nyúlós rettegésből kövesült, néma torlaszait! Semmi, amitől a lelkiismeret háborgóbb lehet, maga a lélek pedig csöndesebb! Semmi, ami magabiztosabbá igézhetné a Mindenség engedékenységét a parány iránt, a tétova hajlandóságot mások iránt, a szívmeleget, mely az űrhidegen átfut és a tiszta gyűlöletet, amely aljasságok ellen lobban f e l mindig! Semmi, ami a a lelkek jobbik felének zengő megtestesülése a csillagnémaságban és semmi, ami csak addig érvényes, amíg örök! Ne lőj j hát a zongoristára. Elég, ha a kezét töröd. 6 �p a ló cfö ld 9 1 /1 . Nyilatkozat Akkora a tülekedés a damaszkuszi úton, hogy odaférnem szinte lehetetlen. Tehát - már csak a helyszűke miatt is maradok, aki voltam s aki halálomig lenni szeretnék: a részeg, ölbecsaló anyatermészet férfitársaként küszködő közösség kenyeres pajtása, az oldalirányú sandaság, a fe lfe lé nyaldokló szolgálatkészség és a lefelé taposó, kíméletlen gőg mindig kínosan kifehérített kesztyűinek mindenkori felvevője, ünneprontó a görögtüzes csinnadrattákon, fa lr a vetülő írás Balthazár lakomáján, ecet a medvebőrös tor borában egyszóval: költő, aki nem nyughat addig, amíg ember embert alázhat nevében a szent egyenlőségnek. Csak e nnyit akartam mondani tudomásul-vétel végett. 7 �S zerk esztő ség ü n k k érdése: Mi történt, mi történik itt? Kerékgyártó T. István A totalitarizmus vége A posztkommunizmus időszakát csaknem lehetetlen a leegyszerűsítések veszélye nélkül jellemezni. S nemcsak azért, mert az alig néhány hónap alatt lezajló politikai konfrontációk zavaros áradatában nehéz eligazodni, hanem azért is, mert az, ami az elmúlt időszakban történt, nem hasonlít semmilyen más modernkori forradalomhoz. Az állampolgári mozgalmak betörése a közéletbe, a túlcsorduló indulatokat sem nélkülöző kritikai szókimondás felszabadulása oly mély és erős társadalmi rengéseket okozott, melyek alól senki sem vonhatja ki magát. Az események empirikusak és kézzelfoghatók, s ugyanakkor már-már metafizikaiak és talányosak; az emberek közérzetét pedig - biztonság és szorongás közepette - végsőkig csigázza a bizonytalanság, hogy a valódi felszabdulás bekövetkezik-e, vagy ez csupán illuzió marad. Egyszer s mindenkorra túlléphetünk-e az alattvalói léten, lehetünk-e szabad és öntudatos állampolgárok? Mert látnunk kell azt is, hogy egyre több ember érzi rosszul magát, egyre több ember gondolja, hogy az a kettősség kezd hiányozni, amit egy jól működő társadalom igyekszik megadni minden tagjának. Vagis a gyökerek és szárnyak. Egyre világosabban látja mindenki, hogy az elmúlt negyven év "gyökerei" mit adtak, de egyelőre nemigen látják a távlatokat. Még a mindennapi életviszonyok síkján is a politika olyan éles és traumatizáló hatással jelent meg, hogy közvetlen "átélése", feldolgozása szükségképpen bizonytalanságokat, kétségeket szül. A hatalomváltás végső kimenetelétől is 8 félnek, de még inkább attól, hogy milyen új állampolgári szerepeket kell megtanulniuk. Mert az államszocializmusban a szereprepertoár meglehetősen leegyszerűsödött; a privátéletbe való visszahúzódás, a tettetett vagy valóságos közöny egyben életszervező elvvé is vált. Az értelmetlen vagy a látszólag irracionális passzivitás egyszersmind menedéket is jelentett az emberek számára, jóllehet ennek ára az autonomitás elvesztése volt, a tehetetlenség kényszeredett elfogadása. S ez a mentalitás - melyet akár azzal az evidenciával is jellemezhetnénk, hogy "ez van, hát ezt kell szeretni" - �p a ló c fö ld 91 /1. szükségszerű következménye annak a társadalomszerveződési módnak, mely az alattvalóság fenntartására irányult. A valódi állampolgári létezés feltételeitől megfosztott egyének többsége - a szó konkrét és átvitt értelmében - teljességgel "alkalmazkodóvá" vált. Sokkal inkább a megalkuvás, mint az elfogadás értelmében. Ám ez az "alkalmazkodás" - kivált, ha rejtetten továbbél - azért is veszélyes, mert a demokráciát korántsem lehet csupán intézmények együtteseként felfogni. Habár a demokrácia léte és működése szempontjábó l nyilvánvalóan fontosak a világos jogi keretek között tevékenykedő politikai intézmények, abszolutizálni mégsem szabad őket. Ha ugyanis a politikai életben történő részvételtől való tartózkodás felerősödik (s erre a legutóbbi választások résztvevőinek aránya lehet intő példa), illetve ha ezt még fokozzák az etnikai, a regionális, a nyelvi, az életmódbeli különbségek és a nagy társadalmi egyenlőtlenségek, a demokrácia ellehetetlenülésének veszélye óhatatlanul fennáll. A demokratikus intézmények ugyanis sokkal törékenyebbek annál, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Kivált akkor, ha a legalacsonyabb státusú rétegeket nem sikerül bevonni a politikai gyakorlatba, s nagyobb társadalmi csoportok úgy érzik, hogy őket kirekeszti a politikai gyakorlat abból, ami nekik jár. Nem verbális kireksztésről van szó, hiszen az egyenlőség eszméje, a társadalmilag elesettek védelme, az igazságosság politikailag is képviselt értékként jelennek meg. Inkább arról, hogy a politikai gyakorlatban a deprivált helyzetű rétegek tagjai nem tudnak valóságos aktorként (szereplőként) résztvenni. Mert ha bevalljuk, ha nem, akár a politikai döntéshoztalban való participációhoz és konzultációhoz, akár az informálódáshoz és a különböző információs for- rások közti választáshoz előzetes ismeretekre, tudásra van szükség. S olyan normális késztetésekre, melyek állampolgári tudatoságtól táplálkoznak. S ha igaz az a megállapítás, hogy a demokrácia olyan nyitott társadalmat jelent, amelyben minden állami hatalom a néptől ered, akkor a nép fogalmát semmilyen szűkítő értelemben nem lehet használni. Mert ahogyan a nép fogalma szűkül, akként válik zárttá a társadalom. A mégannyira demokratikusan csatározó "politikai elitek" nagysága ellenére is. Úgy is mondhatnánk, a posztkommunizmusban a demokratikus társadalomszerveződés eszméjének és gyakorlatának megteremtése mely eleve kizár magából mindenfajta kizárólagosságot - a legdöntőbb mozzanat. Csak az emberi méltóság és jogegyenlőség elérése révén lehet mindazt meghaladni, amit az államszocializmus örökül hagyott. Ez az egyedüli lehetséges út az igazi élethez, a teljességhez, az én önnön mivoltához. Ez a valóságos állampolgári lét szervező közege, melynek értelmét - az ember azon törekvését, hogy megőrizze autonómiáját és magára találjon - ezért csak azokban a viszonyokban fedezhetjük fel, melyek az egyén méltóságának szociális, gazdasági és kultúrális feltételeit alkotják. Igy nem elegendő deklarálni például az élethez, a szabadsághoz, az emberi személyiség tiszteletéhez való jogot, hanem a jogérvényesülés társadalmi alapjait is meg kell teremteni. Mint ahogyan az is elengedhetetlen, hogy a munkafeltételek meghatározásában való részvétel joga éppúgy érvényesüljön, mint az emberi munka bárminemű kizsákmányolásától való szabadság. Az államszocializmus időszakában ezek a jogok jószerével meg sem jelenhettek. Amiként azok a közvetítő értékek sem, melyek - többek között - a jogegyenlőség érvényre jutását segítik. S 9 �K erék g y ártó T. István: A totalitarizm us vége ebből is következett az, hogy az egyének - a nómenklatúra tagjaitól eltekintve - végsőkig megfosztott helyzetben voltak. Ám a megfosztottság meghaladása nem következik be egyik napról a másikra. Még akkor sem, ha a demokratikus intézmények ehhez segítséget adnak. Az államszocializmusbürokratikusintézményei (az igazságszolgáltatástól a tanácsrendszerig) ugyan viszonylag gyorsan felszámolhatók, de a hozzájuk kötődő mentalitások már sokkal lassabban. S itt nemcsak arról van szó, hogy a hatalmi elit tagjai például az állampolgárokkal való kommunikációjukban ugyanúgy viselkednek, mint elődeik (jelszavakkal és sejtető igéretekkel helyettesítve a döntéseket), hanem arról is, hogy a társadalom tagjai megintcsak felülről várják sorsuk jobbra fordulását. Még ha ez a "fönt" az önkormányzati rendszer kiépülésével lejjebb csúszott is. Mert az önkormányzatokban valamely közösség a céljait és belső feladatmegosztását ugyan maga alakítja ki, de társadalmi környezetére - mind az. erőforásait, mind a teljesítményeit tekintve - mégis ráutalt. S kivált azokra az állampolgárokra, akiknek a legitimációját ugyan birtokolják, de akiknek életét a kielégítő létfeltételek megszerzése tölti ki. A megélhetési kényszerek szorításában formálódó racionalitás így sokszor kerülhet szembe az állampolgári lét magasabb rendű racionalitásával. Megjelenési formájában is azt a szemléletmódot sugallja, hogy "amíg a nélkülözés rémével és valóságával nap, mint nap szembesülök, addig a politika hidegen hagy". Csakhogy ez a szemléletmód - ellenkező előjellel - már az államszocializmusban megjelent. Mikor az állampolgári passzivitás a "hagyjanak élni" jelszavában öltött testet. Ha ezúttal más motivációk alapján - hasonló meg10 nyilvánulásokkal találkozhatunk, aligha lehet csupán múló jelenségként értelmezni. Annál kevésbé, minthogy az emberek bizonytalansága is kifejeződik benne. A választási igéretek számonkérésének időszakában nyilván sokakban felmerül, vajon miért nem sikerült eddig a szociális piacgazdaságot megteremteni? Csak az előző rezsim csődhalmazával lenne magyarázható? Vagy az új hatalmi rend olyan kényszerpályákon mozog, melyekről talán évtizedek múltán léphet le? Aki persze elfogultság nélkül szemléli a a jelenlegi helyzetet, az érzékeli, hogy a posztkommunizmus - gazdasági, politikai és kultúrális értelemben is - a múlttal terhes. Azzal a múlttal, mely a totalitárius hatalom által teljesen tönketett társadalmat hozott létre. Az egyének egymástól való totális elszigeteltségét, a civil társadalom töredezettségét, a szegénység, a mindennapi élet hihetetlen nehézségeit. Az elnyomás és a - hol nyílt, hol rejtett - diktatúra mechanizmusai is azért érvényesülhettek, mert a társadalom nem a hatalommegosztás elvén épült fe l. A jog a magánéletre, illetve a személyes szabadság védelme éppúgy hiányzott, mint a független igazságszolgáltatás, vagy az államigazgatási döntések bírói felülvizsgálatának lehetősége. Nyilván ezek hiánya rendre az alattvalói lét elfogadásának kedvezett. S a szociálisan, kultúrálisan és politikailag megfosztott egyének nem tehettek mást, mint hogy rezignáltan beletörődjenek a változtathatatlanba. Ám a totalitarizmus bukása épp ezt a "változtathatatlant" érvénytelenítette. Oly módon is, hogy a patologikus jelenségek további szaporodását megakadályozta. Ha patologikus jelenségnek tartjuk azt, hogy az emberek lemondanak autonóm állampolgári létükről, akkor min- �den olyan demokratikus kezdeményezést, intézményt és jogot, amelynek a célja, hogy megteremtse az állampolgári lét feltételeit, az újraszerveződő társadalom öszetevőiként kell fogadnunk. Még akkor is, ha ezt sokan nem látják be. Mert csak így képzelhető cl, az életformák és életmódok sokfélesége, a személyes méltóság és szabadság elérése, a társadalmi önszerveződésekhez elengedhetetlen mozgástér, a nemzeti és etnikai szembeállások mérséklődése és így tovább. A posztkommunizmus jelenlegi körülményei között, illetve a rendszerváltás politikai aktusa után sem spórolható meg azonban az a tanulási folyamat, amely az. alattvalói lét nyomasztó valóságától vezet cl az állampolgári létig. Mivel az magától értetődő, hogy az öntudatos és szabad polgári magatartás akkor válhat általánossá, ha ennek megerősítő feltételei nem hiányoznak sem a politikai, sem a szociális és kulturális viszonyokból. A polgárosodás folyamata tehát nem csak politikailag játszódik le. Mert - ahogyan Szelényi Iván írja - a gazdasági önállósodásnak is ki kell teljesednie. Éppen a közelmúltból hozható példa arra, hogy a "parasztmunkások milliói a hatvanas évek közepére, másfél, két évtizedes ostrom után lassan támadásba lendültek át, napról napra növelték autonómiájukat magánéletük, gazdasági tevékenységük terén. Évről évre csökkent az állami szektorban, s nőtt a tulajdon gazdaságukban ledolgozott órák száma, nőtt a saját munkszervezetükben előállított nemzeti jövedelem részaránya, csökkent az államtól kapott fizetések jelentősége megélhetésükben, fokozódott az ország megélhetésének és exportjának az ő magántermelésüktől való függése. Egy csendes alulról jövő forradalom zajlott le, rendkívül szűk jogi-politikai korlátok közöt". (Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika. Bp. 1990. Európa K., 487. o.) S minden bizonnyal ez az. alulról jövő forradalom is előkészítőjévé vált a totalitarizmus bukásának. Másfelől azonban az új polgárosodási folyamat valami más és valami több, mint a megszakított fejlődés folytatása; éppen mert a rendszerváltással új körülmények és kihívások termelődtek. Mindenekelőtt azok az. intézményi keretek változtak meg, melyek az embereket belehajszolták a mérhetetlen önkizsákmányolásba, az. üres individualizmussal párosuló fogyasztásba, az atomizálódott létformába. A szorongattatásból való kiszabadulásnak azért is van önmagán túlmutató értelme. Akár a kivívott szabadság összefüggésében is, amely - általánosan kifejezve - annyit jelent, hogy az egyének kritikailag viszonyulnak a körülményekhez. Mert az állampolgár világosan átlátja az őt korlátozó viszonyokat; átlátja azt, amit az alattvaló adottként elfogad, és amivel nem tud és nem mert szembeszállni, ugyanakkor átlátja azonban e felismerésének relatív voltát is, de nem olyan mértékben, hogy önként átengedje bármely hatalomnak mindazt, amit nem tud tőle megvédelmezni. Míg az alattvaló csupán bábuként vesz részt egy olyan darabban, melynek szövegét távoli és idegen hatalmak írják elő számára, addig az állampolgár a bírálat, az engedetlenség valamennyi "forgatókönyvét" maga írja. Az uralkodó rend hívei ugyan annak örülnének, ha az egyének úgy tekintenének sorsukra, mint egy szerepre, melyet következetesen és szépen végigjászanak, de ez csupán politikai ábránd. Már a dem okratikus társa d a lomszerveződés előbb vázolt felfogásából is következeik, hogy minden ilyen kísérlet csak az újfajta totalitarizmusnak kedvezne. Jelenjék meg bármely kizárólagosságra törekvő állam ideológia képében. Már most is észrevehető, hogy az 11 �K erék g y ártó T. lstván: A totalitarizm us vége állampolgárok egy része a felelősség aló- síteni akaró csoport döntéseinek kiszáli mentességbe akar menekülni, a szóra- míthatatlansága. De ha történetileg nézkozásba és a magánszférába (amely nyil- zük, Magyarország - nyugati mércékvánvalóan sokkal kevésbé tekinthető "pri- kel mérve -politikailag mindig fejletlen vátnak", mint valaha). Vagyis a totális volt; nemcsak azért, mert későn és uralom elvét könnyen a totális szétszakí- egyenetlenül iparosodott, s erős középtottság gyakorlata válthatja fel. S ha el- osztály sem alakulhatott ki, hanem mert fogadjuk azt, hogy a kapitalizmus csak az állam olyan hűbérúri hatalmat gyakét évszázad gazdasági, társadalmi és po- korolt a társadalom felett, amelyen az litikai harcai révén változott meg és vált utóbbi nemigen tudott módosítani. Ám a rendszerválással ez. a tehervalamennyire elviselhetővé, a posztkommunista társadalmaknak is szembe kell tétel egyre inkább csökken, s csak abnézniük ezzel a ténnyel. Annyival is in- ban bizakodhatunk, hogy többé nem kább, mert a szegénység következtében úgy kell elszenvednünk történelmünket, még annak lehetősége is hiányzik, hogy mint a végzetet. "Az az eszme, hogy az embereket megvásárolják minden év- tabula rasát kell csinálni minden léteben egy új divatos árú révén. Ám ugyan- zésből, olyan őrültség, amely bűnhöz akkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy vezet. De ebből nem következik az, a társadalmi gyakorlat, melyet kizárólagos hogy le kell mondanunk arról, ami a materiális szempontok és értékek vezérel- görögök óta meghatározza történelmünnek, a szellemiség szükségképpen az élet ket, és aminek Európa új dimenziókat adott: mi csináljuk a törvényeinket és perifériájára szorul. Csak a kiépülő civil társadalom se- az intézményeinket, mi akarjuk egyéni gíthet abban, hogy az állampolgárok bíz- és kollektív önállóságunkat, és ezt az zanak saját erejükben, a saját ítéleteikben, önállóságot mi vagyunk képesek és a saját fejükkel gondolkodjanak. Ha a ci- egyedül nekünk kell korlátozni. Az vil társadalom nem szerveződik meg, vagy egyenlőség kifejezése ürügyül szolgált -ami még ennél is rosszabb - akár nem- egy olyan rendszernek, ahol a ténylezeti ideológia képében is a totalitarizmus ges különbségek valójában rosszabbak kel életre, szükségképpen olyan magatar- voltak, mint a kapitalizmusban. M indtástípusok jelennek meg, illetve az egyén azonáltal nem feledkezhetünk meg arolyan antropológiai típusa, akin eluralko- ról, hogy nincs politikai szabadság podik az apátia és a cinizmus, s újra csak litikai egyenlőség nélkül, és ez utóbbi a privát szférában mutatna némi aktivi- lehetetlen, ha léteznek és fokozódnak tást. Az eddigiekben a lakosság közönye a közvetlenül politikai hatalomban kiés passzív ellenállása abból is eredt, hogy fejezésre jutó gazdasági hatalom óriási a rendszer észerűtlensége szinte minden különbségei. Marxnak az a gondolata, síkon megjelent. A hazugságok egyetemes hogy ki lehetne küszöbölni a piacot és elhallgatása és elleplezése - mely az ál- a pénzt, következetlen utópia. Ennek lamszocializmus szerkezeti vonásává és - megértése azonban nem vezethet oda, paradox módon - az egyének túlélésének hogy elfogadjuk a pénz mindenhatósáfeltételévé vált - ugyanúgy a polgároso- gát, sem oda, hogy higgyünk egy olyan dás folyamatát akadályozta, mint az egye- gazdaság ésszerűségében, amelynek sem duralkodó vagy a maga akaratát érvénye- mi köze az igazi piachoz, és egyre in12 �palóc fö ld 91 /1. kább a földkerekség kaszinójára hasonlít". (C. Castoriadis: A marxizmus-leninizmus összeomlása. Le Monde, 1990. április 24., ill. április 25. sz. 2. o.) Castoriadis hosszúra nyúlt idézete is csak megerősítheti, hogy az. állampolgári és társadalmi autonómia újbóli kialakítása, illetve az új társadalmi szerződések megkötése nem történhet meg egyik napról a másikra. A szovjet típusú diktatúra demokratizálásának folyamata még nehezebb feladat, mint az autoriter rendszerekben; főképpen azért, mert azokban a piac és a társadalmi autonómia mindvégig létezett, és ez. alapul szolgálhatott a későbbi pluralizmushoz. Ám míg a nyugati politikai rendszerekben az egyéni és csoportérdekeket elsősorban anyagi értékekben ragadjak meg és a költséghaszon elv alapján értékelik, melynek következtében a nem anyagi értékek - nemzeti, vallási, kultúrális stb. - létező de másodlagos funkcióval rendelkeznek, addig újraszerveződő társadalmunkban a kettő valamilyen egyensúlyát kell megteremtenünk. A szociális piacgazdaságon alapuló pluralista demokrácia segítségével, illetve a civil társadalom lényegét jelentő szolidaritás hálózatának kiépítésével. Mert akármennyire felgyorsultak is a politikai változások, ha ezek csupán a társadalom egyik alrendszerében érzékelhetők, és nem kapcsolódnak szervesen más alrendszerekhez (így a gazdasághoz és a kultúrához), illetve ha nem kapcsolja őket egymással valami olyan kapocs össze, mely - bármennyire kevéssé szembetűnő legyen is első pillanatra - az. állampolgári mentalitásokban gyökerezik, fejlődésről aligha beszélhetünk. Más szóval: az összeroncsolt társadalom újbóli felépítése utópia marad. 13 �S zerk esz tő ség ü n k kérdése: Mi történt, mi történik itt? Brunda Gusztáv A politika nyomorúsága (Gondolatok arról, amit Kerékgyártó T. István gondol egy korszak végéről) A diktatúrák gazdag mutációit vonultatta fel a 20. század, amely egyébként a demokráciák kiteljesedésének kora is. A letűnő masszív kelet-európai rendben nemzedékem szerencsésnek mondható, hiszen eszmélése előtt befejeződött az utolsó nagy politikai-hatalmi leszámolás, amely az egész társadalom fizikai megfélemlítésével ért véget. A géppisztolyok ropogása helyett mi legfeljebb a "Kádár-kolbász" csattogását hallottuk, ha netán belekeveredtünk valamibe. Többségünk nem keveredett bele, általában jól vigyáztunk magunkra. Amennyire önérzetünk engedte, szolgáltunk. Ha szándékaink cselekvésbe csaptak ki, mi már főleg jobbítani akartunk. Ha olykor kicsinek találtuk a felfestett játékteret, s engedtünk a csábításnak, a partvonalat megközelítve rögvest ott termett egy füttyös partjelző. Játékmegvonásról, kiállításról ritkán lehetett hallani. Kevés tudatos reformert, ellenzékit, ellenállót stb. volt szerencsénk közelről látni. Elszaporodásuk csak az utóbbi néhány év politikai makroklímájának köszönhető, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a régi rendszer kibillent az egyensúlyából. Végülis kivívtuk, vagy kaptuk a vágyott, nagyobb szabadságfokot? Be kell látnunk, hogy kaptuk, akárcsak előbb a diktatúrát, amelynek megszelídítéséből a társadalmunk vitathatatlanul jól vizsgázott. Lám, most szabadsággal(?) áldottak meg bennünket a Nagy Rendezők, s azt mi örömtől felbolydult lélekkel magunkra vet- 14 tük. Nem kívánom lekicsinylően kezelni azt a politikai cselekvéssort, amely a szemünk előtt bontja el egy életképtelen rendszer megkövesedett előítéleteit, intézményeit, s "átmossa", új megvilágításba helyezi a használható értékegyütteseket. A folyamat értelmezését, leírását, a róla történő okoskodást (e szót nem pejoratív, �p a ló c fö ld 91 /1. hanem habermasi értelemben használom) mégsem helyes kiszakítani a nagy öszszefüggések sorából, a politikai mozgástereket meghatározó konstellációkból. A társadalom nagyobb részének reakcióira, szerepvállalásaira is nehéz jó magyarázatokat találni, ha hagyjuk magunkat elragadni a velünk történő események örvénylésétől, morajlásától és nem figyelünk a zsilipkezelőkre. A vitaindító tanulmány szerzője előrebocsájtja, hogy a mai történéseket "csaknem lehetetlen a leegyszerűsítések veszélye nélkül jellemezni", s akarata ellenére, ítéleteink kimenetelét is meghatározó fogalmakat mégis igen nagyvonalúan kezel. Dolgozatának címében és első sorában a "totalitarizmus" végéről, a "posztkommonizmus" korszakáról beszél. Dehát valójában totalitárius rendszert és kommunizmust hagytunk magunk mögött? A totalitarizmust a politikai szakirodalom, mint a diktatúrák legteljesebb formációját tartja számon, közülük is e megjelölést elsősorban a fasiszta rendszerek állampolitikájára szokás használni. Nem véletlen, hogy Gombár Csaba is igyekszik rögzíteni, miszerint a "totalitarizmus címszóval egybemosott szocialista és fasiszta állampolitika, azaz végső soron a szocializmus és a fasizmus azonosítása elemző erő nélküli, üres általánosítás" 1 A problémának ez persze csak az egyik vetülete, a másik magának a politikának eltérő szerepe a két tartalmilag különböző rendszerszervező elgondolásban. Míg a totalitarizmus a társadalom teljes feloldódását az állam mindenható fensőbbségét kívánja elérni, a bolsevik szocializmus eszméje és gyakorlata éppenhogy a politika magánszféráig hatoló szervező, meggyőző erejében hisz, s még erőszakszervezeteinek napi működését is politikai, ideológiai elvekkel támasztja alá. Jóllehet a szélsőséges rendszerek gyakorlata módszere számos hasonlóságot mutat, összemásolásuk mégsem szerencsés. A mögöttünk hagyott pravoszláv militarizmusban fogant bolsevik modellt pedig sem kom m unistának, sem szocialistának nem tartom. Inkább értek egyet Kopátsy Sándorral, aki szélsőjobboldalinak (de semmiképp nem fasisztának) nevezi, mert eredményesen - s hozzáteszem: könyörtelenül - gátolta a társadalmihaladást.2 Nem étem, hogyan lehet itt posztkommunizmusról beszélni, amikor az a politikai célú fogalmazásokban csak a ködös vágyak szintjén létezett, a filozófiai igényű felmutatásokban pedig az embernek, mint "nembeli lénynek" a kiteljesedettségéhez kötődött? Nem szándékom fogalomértelmezési polémiákba merülni, inkább csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy tudattermelő iparunk olykor a napi szóhasználatban elterjedt fogalmakat társadalmi jelenségek árnyaltabb vizsgálatához is kölcsönveszi, és ezzel akarata ellenére leegyszerűsít és a régi előítéletek helyébe új, ellenkező előjelű előítéleteket épít. Kerékgyártó T. I. az előző rendszerben rögzült mentalitásnak, vagyis az elmúlt évtizedek szükségszerű következményének tartja a "privát életbe való visszahúzódást", az életszervező elvvé vált közönyt. Ez aligha cáfolható - bár ne felejtsük el, hogy a jóléti társadalomakban is így 15 �B runda G usztáv: A politika nyom orúsága van, s mindenhol ahol nincs politikai erőszakoskodás állításának mégsem természetes következménye, hogy a ma megfigyelhető alacsony politikai aktivitás a demokrácia ellehetetlenülését jelenti. Lassan meg kell értenünk és hozzá kell szoknunk, hogy a társadalom nagy többsége nem feltétlenül politikailag akarja megfogalmazni magát. Miközben az ebből adódó presztízsveszteséget el kell szenvednie a politikai intézményrendszernek, s maguknak a politikusoknak, mégis tudomásul kell venniük, hogy a teljes nyilvánosság igénye kíséri a politikacsinálók minden cselekedetét (vagy tétlenségét). Időnként pedig elkerülhetetlen, a megmérettetés, a lakosság elvárásaival történő szembesülés, vagyis az alkalmi, tömeges politizálás. Az eddigiekhez képest más, szokatlan helyzet ez. Belefér a politikai elit kialakulása - amely a nagy folyamatokat egyre markánsabban fogja meghatározni -, s belefér az alacsonyabb státusú rétegek eltávolodása a napi politikai gyakorlattól. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy e rétgek elvesztenék politikai súlyukat. Erdekkifejezésükkülönfélecsatornáitmeg fogják találni, avagy bizonyos politikai vonulatok rájuk fognak lelni. De hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és a depolitizáltság a demokrácia ellehetetlenülését vonná maga után, azt kétlem. Feltételezve persze, hogy az alsó és a középső rétegek között nem nyílik, s állandósul áthidalhatatlan szociális szakadék. Az igazi nagy problémát én abban látom, hogy a gyorsan alakuló politikai élet mellett nem léteznek - honnan 16 is léteznének! - a társadalom erodálását megakadádlyozó, önkéntességre alapozott intézmények. A régi társadalmat - így, vagy úgy - egyensúlyban tartó rendszerhez kapcsolódott egy értékegyüttes is, amely most szétrobbant. Helyette pedig még nincs másik. S ha létezik is elemeiben, laza elveiben,mégsem tud hatni, nem tud társadalmi erővé válni, s örökítése is lehetetlen. Nincsenek intézményes keretei, hiányoznak az egyesületek, társas keretek, a különféle rétegek, csoportok tásadalmi életének színterei, érintkezési formái. Egy politikai ciklon clfújta az egypillérű, korhadt felépítményt a nemzet feje fölül, s helyébe most másik borul fölénk. A nagy kérdés, hogy sikerül-e a demokrácia felülről ránkterített burkát alulról - vagyis középről - is megerősíteni, tartalommal kitölteni. S itt elérkeztünk a társadalom legkiteljesedettebb ellentmondásának megnevezéséig, a politikai nyomorúságig: a bornírt politikai hatalommal tönkretettt társadalomtestet nem lehet politikai eszközökkel újraépíteni. A politikai jogok törvénybe iktatásával még nem jutottuk "az igaz élethez, a teljességhez, az én önnön mivoltához" - s itt mélységesen egyetértek K.T.I-al -, csupán az erre tartó útra érkeztünk rá. Az önmaga korlátját vesztett, letűnt politikai hatalom igazi bűne nem csupán az, hogy a negyvenes évek végén tönkretette a két világháború között szerényen bontakozó társadalom még roncsokban létező eredményeit, hanem az, hogy később sem hagyta épülni. Aszszimetrikus, tudathasadásos társadalmat �formált: kiépítette a proletárdiktatúra legfejlettebb formáját, a "népi demokráciát". Egy szűk politikai réteg a többség érdekére hivatkozva nyomta el a népet. Jóllehet később az önmaga tartalékait felélő hatalom tétova kisérletei megbontották a rendszer masszív alapjait, falait, s a hetvenes évek végétől puhultak a viszonyok. A közművelődés köpönyege alatt szinte azonnal meg is kezdődtek a helyi társadalmak, a helyi nyilvánosság gondolatát gyakorlattá formálni akarókezdeményezések.3 Hiába voltak ezek a legnagyobb gondossággal előkészített programok, valójában csupán tétova üvegbúra kisérletek maradtak a nyolcvanas évek végéig. A jelentőségük inkább erkölcsi és szakmai természetűnek tekinthető. A dualizmus kori és a két világháború közötti időszak társadalomszerveződési tapasztalatai után újból jelezték, hogy a helyi társadalmak nem alulról, hanem középről épülnek meg. A társadalom megformálói, a mindennapi élet meghatározó intézményeinek életre hívói megint a középrétegek lesznek. Amint minden átalakítással foglalkozó gondolatmenet, az enyém is megkerülhetetlenül belefut a civil társadalom hiányából adódó disszonanciákba. (Véletlenül sem akarom azt állítani, hogy ahol van civil társadalom, ott nincsenek feszítő társadalmi ellentmondások.) Civil társadalom elképzelhetetlen polgárság nélkül, itt pedig nincsen polgárság, s következésképp működő, ható polgári értékek sem, vagy ha igen, azok a korai polgári társadalmak viszonyait idézik. Amikor a civil társadalomra jellemző viszonyrendszerek térnyerésének esélyeit latolgatjuk, akkor nem kevesebbről beszélünk, mint a legalább két évszázada aktuális, de mindig elodázott átalakulási folyamat (s a folyamat jelleget külön is hangsúlyoznám) politikai, jogi feltételrendszereinek megteremtéséről. Talán e feltételek megteremtése lesz az egyszerűbb. A törvényhozás e m unkát m inden valószínűség szerint néhány év alatt bevégzi, a legfontosabb szabályok ennél előbb is elkészülhetnek. De a polgári élethez szükséges mentalitás, a vezérlő értékek térnyerése jóval hosszabb időbe fog telni, amelyet senki és semmi más, mint az életvilág fog kitermelni. E tekintetben osztom Kerékgyártó T. I. és mások aggodalmát. Kende Péter a probléma történeti leágazásait is vizsgáló írásában felteszi a kérdést: "Mit nevezünk polgárosodott társadalomnak? Mindenekelőtt egy olyan, többnyire nemzeti méretű közösséget, amely sikeresen leküzdötte a rendi, nemesi és ehhez hasonló kiváltságokat, s jogegyenlőségben él. Másodszor: a piaci viszonyok között iparosodott és erősen urbanizálódott társadalmakat (ahol is egyik fogalom sem zárja ki a parasztpolgárosodást, vagyis a mezőgazdasági tevékenységek iparosodását és városiasodását). Harmadszor: egy bizonyos jólétet, kifinomultságot, amely persze úgyis felfogható, mint a városiasodás és az indusztriális növekedés következménye, de mégsem egészen az, hiszen a szovjet rendszer szemléltető oktatást adott olyan városiasodásból és iparosításból, amellyel nem jár sem jólét, sem az emberi kapcsolatok kifinomulása." 4 17 �B runda G usztáv: A politika nyom orúsága Könnyű belátnunk, hogy hosszú menetelésre kell felkészülnünk, amire a vitaindító dolgozat idézetében C. Castoriadis is figyelmeztet bennünket, s egyben felveti a pénz mindenhatósága korlátozásának szükségességét. Lényeges, az "új világra" történő áttérés fájdalmainak elviselhetőségét meghatározó kédésről van szó. A fokozatok valószínűleg átugorhatatlanok. A gazdasági fellendülésnek a társadalom meg fogja fizetni az árát. Igen, de mekkora lesz ez a testet-lelket sanyargató uzsora? A fejlett polgári viszonyok gátjait nem ismerő pénz nem kímél sem embert, sem istent. Lesznek eszközeink, technikáink megfékezni korlátlan étvágyát? Ma még aligha kapunk választ e felvetésre. A társadalmi méretű okoskodásban a múlt értelmezésével kapcsolatban nem látványosak a különbségek. A jövú kilátásait illetően annál inkább. Csak lassan élesedik a nagy tabló néhány részlete. A politikai palettán megkezdődött a kevert színek tisztulása. A pártok platformjai mintha cloldalaznának a vezérkaroktól. A nemzeti keresztény blokk még megtartotta szimpatizánsai nagyobb részét, bár társadalmi tekintélyük észrevehetően csökken. A kormánypárt elitjét alkalmazkodóvá tették a könyörtelen realitások, de a "balhét" nekik kell majd elvinni egy napon - végülis ezt vállalták. Vigaszuk lehet, hogy ők vezényelték le a nagy átalakulást. A liberális demokratáknak lassan el kell búcsúzniuk másodhegedűsi szerepkörüktől, aligha lehetnek nagy váltópárt, ez itt nem Amerika. Kiváló szellemi háttérrel rendelkező opponens párt lehetnek, s ez sem kevés. 18 Csak idő kérdése - talán három, öt év elég lesz hozzá -, hogy mikor találnak egmásra a balközép pártok, vagy mikor dagad ki közülük a munkásság és az alsó középosztály szocialista-szociáldemokrata ereje. A társadalom lassan hozzászokik, hogy mindennek ára van - a proletár szentimentalizmus visszavonhatatlanul múzeumi rekvizitummá válik -, s a társadalom leglényegesebb mozgatója a pénz lesz. A pénz, amely korlátlan áramlásával szennyet és gusztustalan hordalékot is sodor bőven. Sejtéseim szerint a gazdaság minden dinamizáló próbálkozás ellenére csak lassan fog magára találni, s a társadalmat megmentő ellenanyagtermelése is lassan indul be. Az elégedetlenség legváltozatosabb formáit éljük majd végig, kínokon születik az új, a jövőnk. S ahogyan éljük sorsunkat, nemcsak körülöttünk, hanem lassan bennünk is lezajlik a rendszerváltás, amelyet az ország többsége már akart és mert is. Bár nemien volt más választása, ha tudja ezt, ha nem. Akár boldogok is lehetnénk. Irodalom jegyzék: 1. G om bár Csaba: Politika cím szavakban. Politikatudom ányi fü z e te k 1., B u d apest, E L T E Á JTK , 1983.207.p. 2. K opátsy Sándor: M iért esett össze a hazai baloldal? K ritika, 1990. 8, 3.p. 3. Helyi Cselekvés. Szerk.: Köles S ándor, V arga Csaba. JAK. fü zetek 38., B udapest, M agvető K iadó, 1988. 288.p.; vagy a z O rszágos K özm űvelődési K özpont és a M úzsák K önyvkiadó szám os k iadványa 4. K ende Péter: A "polgárosodás" és a m agyar társadalom jövője. M agyar N em zet, 1990. novem ber 19. C itoyen és burzsoá cím ű m elléklete, l.p. �S z erk esz tő ség ü n k kérd ése: Mi tö rtén t, mi történik itt? Csongrády Béla Túlparton "A baloldaliság nem is annyira pártállás dolga, hanem lelki alkaté." (Ignotus Pál) - "Mit keres ez a kötet még mindig a könyvespolcod fő helyén? - kérdezte egyik gyakori vendégem Lukács György Lenin esszéjére mutatva. Efelett már eljárt az idő” - tette hozzá nyomatékkal. - "Érdekes, hogy korábban sose furcsállottad Teilhard de Chardin tanulmányát, a papköltők verseit, Konrád György, vagy Eörsi István müveit, aki mellesleg Lukács egyik magyar fordítója, - vágtam vissza -, pedig azok csak centikkel vannak arrébb a könyvészetileg rendezetlen sorban." Ez a szóváltás is eszembe jutott, amikor azon tépelődtem, hogy miként tegyek eleget a Palócföld megtisztelő felkérésének, amely a totalitarizmus végét jelentő társadalmi fordulattal kapcsolatos véleményemet tudakolja. A szerkesztőség törekvése, szándéka világos ugyan, önmagam számára mégis nehezen tudom értelmezni: mennyiben szól ez nekem - az irogató értelmiséginek -, s mennyiben annak a politikai erőnek, amelynek elkötelezettje vagyok. Utóbbi minőségemben lényegesen könynyebb lenne megnyilatkozni, hisz a szocialisták közelm últban m egjelent kongresszusi dokumentumai zsinórmérté- kül szolgálnának a helyzetelemzéshez. De - úgy vélem - bármiféle hivatalosnak tetsző értékelés érdektelen az olvasók számára, akik a nyomtatott és elektronikus sajtó jóvoltából a politika minden jelentősebb rezdülését, az erőviszonyok valamennyi módosulását - a többpátrendszer érdekviszonyainak megfelelően - sokféle nézőpontból ismerik már. Nehezebb viszont magánemberként megfogalmazni gondolataimat, hiszen ez esetben főként saját kútfőmre kell hagyatkoznom, megélt élményeimet, tapasztalataimatkellszintetizálnom.Ugyanakkor - ezt is bevallom - vártam már egy ilyenfajta lehetőséget, amely nyilvános 19 �C songr á d y B éla:T úlparton önvizsgálatra kényszerít, s jó esetben lelki kríziseim feloldozását is segíti. Így végülis maradt a kézenfekvő a felkérést is valószínű egyformán motiváló - megoldás: egyéni véleményt formálni, amely azonban nyilván nem lesz - nem lehet - független politikai hitvallásomtól, megszüntetve-megtartott baloldali nézeteimtől, a korábbi állampárt kötelékében kifejtett tevékenységemtől, s értelemszerűen jelenlegi pártstátuszomat sem hagyja figyelmen kívül. Hisz én - egyelőre és tudtom szerint - nem szenvedek emlékezethiányban, nem akarom - nincs miért - átrajzolni "személyes történelmemet". A levelesládámba egy fél éve bedobott "Hol fogsz landolni ingyenélő?" - kérdést ugyanis nem érzem elégséges alapnak az ingtépéshez. Ugyanakkor mélyen elgondolkodtatott az ismeretlen-ismerős elszánt bátorságot tükröző minősítése, amit egy ejtőernyőst mintázó rajzfélével vélt hangsúlyosabbá, félreérthetetlenné tenni. Eszembe juttatta hatalmi privilégiumaimat: a sok - éjszakába hajló - fáradozást, az állandó szellemi készenlétet, a késhegyre menő vitákat, az örökös stresszállapotot, a temérdek irományt - beszámolót, jelentést, határozatot, ünnepi beszédet, stb. - amelynek megszületésénél bábáskodtam. Meggyőződésem volt, hogy az embereket szolgálom, értük teszem, ami tőlem telik, a különböző térségek, az egyes társadalmi rétegek sajátos érdekeit szem előtt tartva kellett végeznem a dolgom. A fizetésemért, a beosztással járó "kiváltságokért" - üdülés, külföldi út - úgy érzem, becsülettel, s nem éppen eredeti fordulattal élve - leg- 20 jobb tudásom szerint megdolgoztam. Hogy mai szemmel nézve nem volt sok értelme a rengeteg munkának - bár néhány tárgyiasult döntésben, egy-egy hagyománnyá nemesedett kultúrális kezdeményezésben, továbbtanulásra alkalmas fiatal pályájának egyengetésében, talán még azt is megtalálni - az más lapra tartozik. Ezért inkább úgy kellett volna tőlem kérdezni: "Mit érzel most, hogy ennyi éven át - majdnem hiába dolgoztál?" Az ingyenélést emlegető, igazságtalannak érzett és ezért visszautasított vádnál jobban elszomorított az egyik megyei közéleti-kulturális magazinban megjelent - engem név szerint is említő cikk: nem annyira a pontatlansága, mint inkább tartalma miatt. Mert mondhatnám, hogy nem koszorúztam október 23án, csak ott voltam a pártom képviseletében a megemlékezők sorában. De nem ez az érdekes. Hanem abbéli jogomnak a megkérdőjelezése, hogy én - aki csak a véletlen, illetve egy gimnazista kamasz-gyerek gyors megfutamodása következtében úsztam meg Salgótarjánban a december 8-i vérengzést - nem emlékezhetek ötvenhat áldozataira, nem emlékezhetek azokra, akiket mellőlem lőttek ki a tömegből, vagy mint egy jóbarátom édesanyját - a munkából hazafelé menet ért a halálos lövés. Pedig emlékük előtt - lelkem mélyén, legalább egy főhajtás erejéig - eddig is, mindig tisztelegtem. Tudnék még sorolni hasonló - engem ért - inzultusokat, de ezek az "apróságok" igazán beleférnek a békés forradalom kereteibe, s egyébként is - �ahogyan Churchill tartotta "a legfőbb bíró saját lelkiismeretünk". Nem könnyű persze belátnom, hogy egy koszak végérvényesen elmúlott, a régi szerepek és - esetleges - érdemek leértékelődnek, a korábbi politikai tőke - ha volt ilyen egyáltalán - az ellenkezőjébe fordult. Magammal elszámolni, ez még nehezebb, s nem azért, mert bűnös lennék, hanem, mert annyira másként láttam sok mindent, mint ahogyan bekövetkezett: rendszerváltás előtt és után egyaránt. Biztos voltam benne, hogy a szocializmus - persze nem Sztálin és Rákosi értelmezésében, amely ellen joggal kelt fel a nép 1956-ban - járható út, s azért találtatott ki, mert - a történelmi fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően - minden megelőzőnél magasabb rendű társadalmi formáció. Ezt véltem kiolvasni a marxi - s helyenként a lenini szövegekből, erről győztek meg a tulajdonformák hierarchiáját teoretikusan igazoló filozófiai tanulmányaim. Elfogadtam, hogy az egyén csak a kollektívában kapja meg a lehetőséget arra, hogy képességeit kifejlessze, s - bármennyire paradox - csak a közösségben válhat lehetővé a személyes szabadság. Olyanyn y ira bíztam a szocializmus perspektívájában, hogy a pártba is azért hagytam magam "beléptetni". Ugyanis a többszöri felszólítás után már-már gyanús értelmiséginek kezdtem számítani a hatvanas évek végi munkásvezetésű de emberileg tisztességes - salgótarjáni városi tanácson. Ezt a bélyeget még pártmunkás koromban is viseltem egy darabig, ráadásul apám sem volt "echte" munkás, bár fizikai állományban dol- gozott a vasútnál. Mindenesetre a pártban nagyobb terét éreztem a politizálásnak, az együttgondolkodásnak, a közügyek befolyásolásának. Sohasem lettem azonban igazi káder, a kemény balos mentalitás, vagy a koccintásra alapozott tömegkapcsolatok értelmében. Volt üzem, ahol szememre is vetették "kispolgáriságomat". S bár felszisszentem - hiszen egyéniségemből fakad minden erőszak elítélése - a hatvannyolcas "északi hadjárat" vagy a lengyel rendkívüli állapot idején, végülis a szocializmus érdekeivel magyaráztam e nemkívánatos lépéseket. Hasonló módon ítélem meg a szovjet hadsereg katonáinak ittlétét is. Máig sem tudom azonban megérteni, ami Nagy Imrével és társaival történt, noha igyekeztem a nemzetközi összefüggésekre való hivatkozással áltatni magam. Tisztelegtem Kádár János ravatalánál, mert sok mindenért így diktálta "benső vezérem", s még ma is rossz hallanom, ha a közelmúlt első embere gyilkosnak neveztetik, pedig be kell látnom, hogy - ha csak végrehajtóként is - nagy szerepe volt a megtorlásokban. Az elmúlt évtizedben, mint minden más magyar állampolgár, én magam is éreztem, hogy a porszemnél lényegesen nagyobb akadályok kerültek a szocializmus fogaskerekei közé. Az ellenzék radikalizmusát azonban - úgymond a rend védelmében - idegenül szemléltem. (Egyikük-másikuk következetességét, erkölcsi tartását a mára feltűnt Janus-arcok sokaságában igazán becsülöm.) Az 1988-as májusi pártértekezlet viszont nagy reményekkel töltött el: úgy véltem én is, hogy reformokkal, megújuló vezetés- 21 �C songrá d y B éla:T úlparton sel kiigazíthatóak az elmélet gyakorlati megvalósításában bekövetkezett hibák, tévedések, s a végveszélyben mutatja meg igazi erejét a szocializmus. S csak azért nem lettem a reformkörök tagja, mert némelyik képviselőjük nagy hangja, szélsőséges - helyezkedő, karrierista - magatartása éppúgy nem tetszett, mint a másik oldalon tapasztalt osztályharcos elvhűség, Igy, noha számos dolgot kárhoztattam mind párton belül, mind azon kívül, nem is sorolom magam - pedig most igencsak jól hangozna - "az én már akkor megmondtam" típusú melldöngetők táborába. Néhány álmatlan éjszaka, egy-két tisztázó vita kellett ugyan hozzá, hogy 1989. őszén átlépjek a szocialista pártba: ez esetben is a mágikus erejű szocializmus-hit döntött. Elfogadtam, hogy amiben sokadmagammal csalódni kényszerültem, az nem volt szocializmus, ha képviselt is egy történelmi lehetőséget, tett is kisérletet a társadalmi-gazdasági felzárkózásra. Be kellett látni, mert a kelet-európai általános válság, a totális csőd tényei ezt igazolták, hogy a politikai demokrácia és a piac által garantált szabad gazdálkodás hiánya, a szovjet típusú egypárti diktatúra eltorlaszolta a továbbfejlődés útját. Nem modellváltásra volt csupán szükség, hanem az alkalmatlannak bizonyult egész eddigi rendszert kellett - és kell - egy másik politikai struktúrával kicserélni. A szocialista párt - s számomra ez volt a vonzó programjában - e nagy történelmi fordulatot hosszú távon a demokratikus szocializmus érdekében kívánja kibontakoztatni. Egy világmozgalom részeként, a Szocialista Internacionálé pártjai által elfogadott koncepciót, a szociáldemokrata értékrendet, a 22 szabadság, az igazságosság, a szolidaritás eszményeit tekinti sajátjának. Az így értelmezett szocializmus nem meghatározott társadalmi alakulat, s már csak ezért sem hasonlíthat a lejáratódott rezsimhez. Olyan mozgalom, amely a társadalmi változások végtelen folyamatában hatja át és formálja újra a politika, a gazdaság és a kultúra világát. Ez a felfogás nem éri be a polgári demokráciával, magáévá teszi Marx-Engels és más, előttük és utánuk járt szocialista teoretikusok tanításaiból mindazt, ami maradandó, ami megfelel korunk viszonyainak és követelményeinek. A Kelet-Európában bekövetkezett változások hallatlanul gyors üteme, radikális jellege még a nemzetközi szakértőket is m eglepte, a politikai prognózisokat is meghazudtolja, hogyne csodálkoznánk rajta mi köznapi emberek. Pedig valójában nem véletlen ez az összeomlás, hisz a szocializmus - lásd Szovjetunió - még az alapvető létfeltételeket sem tudta biztosítani és olyan helyzet állt elő, hogy a II. világháborúban leírt Németország az éhhaláltól menti meg a győztes ország lakosságát. Magyarországon is földcsuszamlásszerűen zajlott le a rendszerváltás, amelynek "fentről vezérlésében" elévülhetetlen szerepe jutott a tömegek növekvő elégedetlenségére apelláló - értelmiségi bázisú - ellenzéknek. Ahhoz azonban, hogy e "nemzeti katarzis" a demokratikus jogállamiság normalizált keretei között maradt, s a körülményekhez képest civilizáltan ment végbe, a szocialista párt is - jelesül néhány vezető személyisége révén - nagymértékben hozzájárult. �A társadalom azonban nem honorálta sem a katalizátor szerepet, sem a szerves átalakulás érdekében kifejtett erőfeszítést, s mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásokon a korábbi ellenzéki pártokra szavazott, méghozzá elsöprő arányban. A szocialisták veresége a posztsztálinista struktúrák könyörtelen és igazságtalan visszahatásaként következett be. Ebből számomra is végérvényesen kiderült, hogy az emberek döntő többsége mennyire nem szerette s ez még finom fogalmazás - a megelőző rendszert, s differenciálatlanul elveti az elmúlt negyven évet. Persze a szocialista párt a "romok alatt" elszenvedett sérülései mellett, saját gyengéinek is "köszönheti", hogy - egyetlen szociáldemokrata típusú pártként - jelen van ugyan a parlamentben, de a reméltnél jóval kisebb számú mandátummal. Még nagyobb csalódással voltunk kénytelenek tudomásul venni, a nép - szavazó hányadának - akaratát a helyhatósági választásokon. Én személy szerint is abban bíztam, hogy ekkor majd jobban figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem. Tévedtem. Sőt a megye székhelyén az MSZMP jelöltjei is nagyságrendekkel előzték meg a szocialistákat egy pontosan körülhatárolható nem kisszámú-réteg jóvoltából. Ami eddig itt történt, illetve történik az egyszerre igéretes, és elgondolkodtató, sőt egyenesen csüggesztő számomra. Kialakultak a parlamenti demokrácia feltételei, létrejött az új politikai struktúra váza. A hatalmas adósságteher súlya alatt sem roppant össze a gazdaság, másfél évtized után újra egyensúlyba került a fizetési mérleg. Egyelőre élvezzük a fejlett Nyugat támogatását. Legitimizálódott a pluralista gondolkodás, teljes a véleményszabadság, a nézetek, eszmék szabad áramlásának sem törvényes, sem politikai akadálya nincs. Úgy látszik, hogy az ember fizikai létét - a bűnözőkön kívül másoktól - nem kell félteni, s ez az állapot Bibó István szerint az igazi demokrácia lényegi ismérve. Egyébiránt azonban jócskán van mitől tartanunk, a születőben lévő új rendszerrel szemben lehetnek elvi fenntartásaink, amelyek alatt természetesen nem a kormánykoalíció csetlő-botló lépéseinek, praktikáinak konjukturális kritikáját értjük elsősorban. Valójában csak a politikai szférában, a hatalmi elit összetételében, a személycserékben volt sürgős az átalakulás, társadalmi és gazdasági téren nem történt igazán jelentős változás. Szükség lenne a politikai intézményrendszer további demokratizálására éppúgy, mint a - Kerékgyártó T. István által is joggal emlegetett - "civil társadalom", az állampolgári önszerveződés kibontakoztatására. E kontroll hiányában ugyanis komoly veszélye van annak, hogy tovább él az a centralizált, bürokratikus struktúra, amely a huszadik század során eleddig mindig uralta nálunk a társadalmi berendezkedést. Igaza van Kerékgyártónak, hogy a demokrácia ellehetetlenül, ha nagyobb társadalmi csoportok tagjai a deklarált jogok, a "verbális bebocsátás" dacára sem tudnak a politikai gyakorlat valóságos szereplői lenni. Pedig a választások részleges bojkottja, 23 �C so n g rá d y B éla:T úlparton a terjedő közöny, apátia és cinizmus erre enged következtetni. Ijesztő tempójú az infláció, terjed a szegénység és a munkanélküliség, káosz fenyeget. E mély válságból kivezető gazdasági szerkezetváltás központi elemeként gyorsabb ütemben kellene létrehozni a vegyes tulajdonra épülő szociális piacgazdaságot, megállítani az ellenőrizhetetlen privatizációs folyamatokat, meggátolni a reprivatizáció minden formáját. Tendenciózusan szaporodnak el olyan megnyilvánulások, amelyek - ellentmondva a meghirdetett elveknek egy már clkárhoztatott ideológiai restauráció, a "keresztény-nemzeti" kurzus felelevenítésére engednek következtetni. A konzervatív erők hegemon szerepet szánnak saját eszmekörüknek, s ezáltal indirekten befolyásolják a sajtószabadság korlátlan érvényesülését is. A nemzet alakuló egységét végérvényesen bonthatja meg a világnézeti, etnikai, származási és felekezeti diszkrimináció, a "másfajtasággal" szembeni türelmetlenség, tolerancia hiány. Egyesek - ma amikor a hivatalos politika éppenhogy nem ragozza túl az internacionalizmus eszméjét, a nemzeti érdekek és értékek rovására a magyarságtudat ébrentartásához "szükséges" ellenségképet a szomszéd népekben, a zsidókban, a cigányokban vélik felfedezni. A retrográd, soviniszta jelszavak - "Trianon diktátuma halott! Visza az elrabolt területeket! Csonka Magyarország nem ország..." stb. - továbbéléséhez friss salgótarjáni példákat is találni. 24 Nemcsak gazdasági értelemben hibás tehát a kormány taktikája, amely a KGST országokkal, a Szovjetunióval való kapcsolatok elhidegülése irányába mutat. Mi nógrádiak - tudom, hogy mások nevében is mondhatom - kifejezetten sajnáljuk, hogy megszakadt az együttműködés valamennyi szála Kemerovóval, a melegszívű szibériai emberekkel és hasonló sorsra látszik jutni a besztercebányai kerülettel való több évtizedes, sokoldalú érintkezés is. Nagyszerű dolog Nyugat-Európától tanulni - van is jócskán mit -, de tapasztalatot szerezni, már csak a "hasonló cipő" analógiájára is, olyan országokban is lehet, amelyek ugyancsak Európában találhatók, pechükre annak keleti felén. Ne akarjuk egy az egyben lemásolni se az 1945. előtti magyar állapotokat - hisz azóta alaposat fordult az idő -, se a nyugati régióban már bevált modellt. Tanulhattunk volna már abból, hogy hová vezet a szolgai utánzás. Nem nyugtat meg az sem, hogy a magát nemzetinek nevező kormány azzal büszkélkedik, hogy minden baloldali erőtől sikerült megszabadulnia. Hazánknak pedig arra lenne most szüksége, hogy minden egyes posztot, az arra legalkalmasabb emberek töltsék be. Nem véletlen, hogy egyre többen és egyre hangosabban mondják: súlyos hibát követett el a miniszterelnök, amikor a megelőző kormány néhány kiváló, külföldön is elismert szakemberét nem kérte fel saját kabinetjébe. Joggal mondta Kosa Ferenc filmrendező a szocialista párt siófoki kongresszusán: "Ha nem térünk vissza ahhoz az alapelvhez, hogy min- �den emberi értéket tiszteletben kell tartani a haza javára, akkor becsapjuk a demokráciát... Amikor azt látom, hogy nincs mozgósítva az ország teljes alkotóereje, hanem egymás ellenében fecsérlődnek el az energiák, akkor igenis aggódom a hazámért." Helyben sem más a helyzet, hiszen - a pártlistás választás következtében - olyanok is kerülnek testületi tisztségekbe, bizottságok élére, tagjai sorába, akik az adott területeken dilettánsnak bizonyulnak, egész egyszerűen azért, mert eddigi pályájuk során - jól, roszszul, de - egészen mást csináltak. Mennyi idő alatt ismerik meg például a kulturális irányításban - legalábbis szerintem - nélkülözhetetlen művelődéselméleti, pedagógiai irodalmat. Az sincs kizárva, hogy én látom rosszul, s a következőkben minden területen csak a pénzügyekben való jártasságra, fiskális szemléletre lesz szükség a szaktudás helyett is. Hisz az érvényesüléshez, a vagyonszerzéshez sem kell - az induló tőkén kívül - más, "csak" vállalkozókészség és némi lezserséggel párosuló ügyesség. Mit számít ma a diploma, a szakértelem, pláne az általános műveltség! A legnagyobb szívfájdalmam éppen az, hogy a bizalommal kisért rendszerváltás a kultúra ügyének kifejezetten ártani látszik, tüntetnek a pedagógusok, instabil az iskola helyzete, bizonytalan az óvodák jövője, növekszik a művelődési esélyek egyenlőtlensége. Az elapadó állami támogatás megsemmisüléssel fenyegeti a közművelődés alapintézményeit, sem a kormányzati, sem a helyhatósági szint nem garantálja működésük elemi feltéte- leit. Tovább csökken az alkotó értelmiség presztizse, anyagi és erkölcsi megbecsültsége. Régen nincs már "3 T", ma már csak rossz emlék a szilencium, a dobozba zárt film, a betiltott előadás, vagy kiállítás. Csak hamarosan nem lesz miből színházat, mozit, képzőművészetet, zenei életet "csinálni". Vagy ha igen, akkor a piac könyörtelen törvényei, az elsekélyesedett kínálat viszonyai és nem az esztétikai értékend logikája szerint. És vajon hogyan "preferálja" egy úgynevezett átlagember kedvenc társulatát, szerzőjét, ha a család mindennapi betevő falatát is egyre szűkösebben tudja előteremteni. Nem biztatóbbak a kilátások a sport területén sem. Patinás klubok, nagy hagyományú egyesületek szűnnek meg, vagy agonizálnak (Lásd: SBTC), senkit nem érdekel a lehetséges utánpótlás sorsa. Ezt az áldatlan állapotot nem - elsősorban - nosztalgiából, nem néhány ember, köztük jómagam, szórakozását féltve szükséges szóvátenni, hanem a bázisok, alapsejtek nélkül maradó egyetemes magyar sport, a felnövekvő generációk érdekében. Vallom: nem lehet bűntetlenül szavakban fontosnak ítélni a szellem pallérozottságát, a fizikai képességeket, s ugyanakkor financiális eszközökkel megnyomorítani a lelket, elsorvasztani a testkultúrát. Egész biztos van azért kiút ebből a felemás, átmeneti - már nem az, még nem ez - helyzetből is. Egy népben kell, hogy legyen annyi erő, hogy mindenen felülemelkedve összefogjon önmaga fennmaradásáért, s kihasználva a felettébb kedvező nemzetközi feltétele- 25 �C songrádyB éla:T úlparton ket, megformálja önálló nemzeti létének adekvát kereteit. Saját gondolatmenetem szempontjából igazán reménykeltőnek tartom s ezért idézem Alföldy Jenő irodalomkritikus sorait, amelyeket Benjámin László születésének 75. évfordulója alkalmából vetett papírra, s e nehéz időkben a szétesett baloldali gondolkodás közös gyökerek felé való fordulását jövendöli: "Az emberek nem laktak jól a nemzeti címerrel, a himnuszénekléssel, a viszakeresztelt utcanevekkel, a trónra felkent modernekkel és posztmodernekkel, sőt, egyelőre nem laktak jól a citoyen-polgári jelszavakkal, a jobboldali, hangsúlyozottan antipopularista, kereszténydemokrata és thatcherista felhangokkal meghirdetett reprivatizálás országmentő programjaival sem. Ellenkezőleg... egyre inkább érlelődik az igénye annak, hogy ismét legyen hazánkban erős és tekintélyes szociáldemokrata tömegmozgalom. Méghozzá olyan, amely nem pusztán annyi, mint negyvennyolcban fuzionált MDP-ből, illetve utódjából az MSZMP-ből "kivont" SZDP, nem is újsütetű konjuktúra lovagok és politikai kezdők félresikerült próbálkozása, ahogy azt az elmúlt évben láttuk, hanem az immár száz esztendős hazai baloldali mozgalom legjobb tradícióinak felelevenítése, a Nyugaton régóta életképességet bizonyító szövetséges pártokkal fölvett új kapcsolatok jegyében." Mi tagadás: szeretném ha e prognózist valamennyi elemében igazolná az idő. 26 �S zerk esz tő ség ü n k kérd ése: Mi tö rtén t, mi történik itt? Erdős István A rendszerváltás pszichológiája ( Reflexiók a költői pesszimizmusra) Lassan belefárad az ország a nagyotmondásokba: a demokratikus változások nyomán létrejött politikai rendszer kínosan ismétli az elátkozott negyven év kényszercselekevéseit, miközben a célravezető határozott cselekvés helyett, a tudatos gazdaságépítés helyett tűzoltó-rögtönzések uralják a kormányzás színpadát. S a rögtönzések nagy pukkanásait változatlan szónoklati hévvel kimondott közhelyek, sematikus próféciák, már-már kádári méretű ballasztok ellensúlyoznák... Pedig a rendszerváltás sikerében reménykedő millióknak, a csendes forradalom végleges győzelmében bízó százezreknek a bizalomért cserében kevés is elég volna: jól látható tiszta erkölcs jelenléte, szükséges szerénység, tanulási készség tapasztalása, s valami gesztus, kapaszkodást jelentő szalmaszál-intézkedés, amely erősítené, értünk, tíz millió magyarért történik a rendszerváltás, nem pedig egy uralkodó-elit, kiváltságos réteg kicseréléséért... Mindezekről a valóságelemekről, politikai, közérzeti változásokról újév első napjaiban egy régi - ellenzéki hírében álló idős költőbarátommal beszélgettem, aki másfél évvel a vértelen forradalmunk győzelme után szinte alig hihető érzelmi válságban él, pokolba kívánja azt is, aki politikáról, rendszerváltásról akar vele beszélni... Igy én magam is hiába erőltettem a dialógust, a legilletékesebbel, a lélekmérnök jó-költővel, a rendszerváltás előhírnökével. - Néhány mondat után hátat fordított, mikor arról győzködtem, hogy az átfogó győzelmek után oda kell tud- ni állni a mi magunk ügyét is képviselő győztesek mögé vagy a velük szemben hadakozó ellenzékiek mellé... Nevetséges vagy, legyintett, és ennyit mondott még: - Fortinbrasnak is micsoda kín volt letenni a kardot, és rendeletet írni Dánia szennyes, kis, hétköznapi sártakarításairól, utcalányok jogairól, kötelezettségeiről... Tehát megértem én... csak... - és legyintett megint, ami azt fejezte ki, nincs miről beszélnünk. Mit tehetnék: a költő pesszimizmusa mentén papírra vetem a magam mondandóját... 27 �E rd ő s István: A rendszerváltás pszichológiája - Hogy nagyon mély a válság-kút, kedves öreg költő barátom, azt mindannyian nagyon jól tudjuk, de hogy a megalázott és a megaláztatást békésen elfogadó állampolgárok nemzedéke ne volna képes kimászni a kútból, azzal nem érthetek egyet, mert biztosan tudom, a fantasztikus méretű, lelki, fizikai sérülések ellenére is elég regeneráló erő van, lesz az emberekben az újjászületéshez, a másképp berendezett élet megszervezéséhez... S azt is biztosan tudom, mai rosszkedved, kételkedéseid ellenére, meg fogod találni a helyed, ahová végülis oda kell állnod azután, hogy a győztes csendes forradalmad kihullni látszik az életedből, üres, céltalan minden a tülekedők siserahadának láttán... Biztosan tudom, mert a járható, új utakat kijárni csakis az olyan emberek tudják ma is, amilyen Te vagy, a költő... Az elbizonytalanodott, lelki válságban élő állampolgárnak éppen tőled, a Te szavad által kell irányt találni, cselekvést, áldozatot vállalni. Te hitetheted el vele azt, amire a lázas politika képtelen: van értelme akarni. A lelkiismeret szerint élő emberek közös jellemvonása a kételkedés és a tisztességes döntés felelős mérlegelése. Ehhez viszonylag pontos kép is kell a világról, múltról, jelenről,a változások összefüggéseiről. Ha viszonylag reálisan tudod mérlegre tenni, ki, miért üvöltött, legyintett, szitkozódott körülötted ezeknek az embereknek a köréből, akkor azt is tudnod kell, hogy a bizonytalanság bennük, ahogy benned is, véges-végig ott élt. Lehet mondani, kiabálni: értelmetlen minden, felesleges a küzdelem az iszonyatos túlerejű zsarnokság mozdíthatatlan oszlopai ellen. 28 de vajon nincsenek-é meg ilyen körülmények között is a kerülő-utak, a népért szólni! cselekvés titkos ösvényei? Szóval, a legyintés, az üvöltés valóságos útakadályok miatt volt bénító, vagy képzelt falakat is döngettünk a nagy tehetetlenségben? Nem lehetséges, hogy itt-ott a falak előtt dühöngő ember cselekvések helyett pózolt csupán? Innen visszanézve 1968-ra, 1983-ra már semmi sem bizonyos. Nincs bizonyosság. A fegyveres erőszak által meghatározott viszonyok, értelmiségi játékterek 1947-ben, vagy 1957-ben, vagy 1968-ban aligha tették pontossá az értelmiségi önbizalmakat, reagálásokat, alkotó cselekvéseket. Lehetett hallgatni, hátat fordítani: nem tudok behúzott nyakkal élni. Lehetett bizonyos határig visszabeszélni, jelentős kockázatok árán nyíltan beszélni, titkolózni, bomlasztani... Naponta dokumentálni, ahogy Te is tetted: én nem tudok kussolni azért, hogy a viszonylagosan szolid anyagi jólétet, az éjszakai alvás nyugalmát megőrizhessem. Mert képtelenség elfogadni azt a rabszolga-szerződést, amelyik újkori vazallus-alárendelés reményével köttetett meg. "Nincs saját fejed, saját gondolatod, saját szíved, akkor én, a hatalom akár békén is hagylak... Mi, a hatalom, pontosan megmondjuk, megírjuk a vezércikkekben, miről hogyan gondolkozol, nyilatkozol, milyen életmintát kell élned, hogyan kell rabszolgává nevelned a gyermekedet is, népedet is... Mi szuggeráljuk neked, Te elfogadod, vagy legalábbis úgy teszel, mintha elfogadtad volna a szuggesztiót, nekünk ugyanis semmi bajunk nincs a jól szolgáló kétlelkűekkel. Imitálod az �együttműködést, magadra veszed a szürke gyapjas-nyáj báránybőrét!" Miért volt merszed azt mondani neked erre az újkori rabszolga-szerződésre, hogy "én erre nem vagyok képes"? Aligha azért, mert Te olyan nagyon erős vagy, olyan sziklaszilárd jellem vagy, sokkal inkább azért, mivel igen jó szemed van, és a felszíni vörösfényű belenyugvás mögött megláttál olyasmiket, amilyeneket kevesen láttak meg, és bizony más emberektől kaptad az erőt a tisztesség megőrzéséhez. Hallottad, láttad, amint elcsattannak kocsmaasztalok mellett részeg-indulatú kifakadások, gyilkos indulatú tiltakozások. Örültél, hogy valaki nem tett feljelentést rendszerellenes izgatás miatt... Bánkódtál, ha mégis feljelentették a "hőbörgő hangoskodót", mert Te aztán tudtad, mit jelent munkásként, bányászként, benzinkutasként megbélyegzettnek lenni... Láttad, tudtad, hogy megint mások jól lehalkítva hallgatják a Szabad Európát, Londont, Amerika Hangját, hogy fellélegezhessenek. No, ugye, mégis másképp van minden: a sajtószemlék, hírmagyarázatok, kimondott tények bizonyítják, hogy a fal fehér, hiába imádkoznák feketére vezércikkek, agitációk, fenyegetések... Nem alaptalan a gyanakvás: akik szocialista erkölcsről papolnak, csalnak, lopnak, kiárúsítják az országot. Tudtad, láttad, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére százezrek, milliók szíve mélyén él gyűlölet a zsarnokság hol szelídebb, hol keményebb hétköznapjai, ünnepei ellen, százezrek, milliók őrzik legtitkosabb reményeik forradalmát, 1956-ot lelkük mélyén. S őrizték a szolidaritást Prága 11968-as ellenállásával, a lengyel tengerpart Walesajával is. Cernik, Dubcek, Walesa hős! Hiába lászott itt-ott megfoganni ellenük a propaganda, mondogatták a szájbarágás nyomán itt-ott, hogy dolgoznának inkább, ám a nép így gondolkodott: bárcsak lennének már itt is Cernik, Dubcekek, Walesák... De nagyon nem voltak, és később sem igazán... Azzal együtt is, kedves Öreg barátom, jelentős erő kellett ahhoz, ilyen hátországod mellett is, hogy sohase fogadd el azt a feltételrendszert, amit rád akartak kényszeríteni. Nekem van saját fejem, saját életem, saját programom, mondtad újra meg újra, engem nem lehet megvásárolni. Ez lényegében így is volt, mégis, ahogy egy-két évtizeden át ott álltái szigorúan a hatalmas rabszolgatömegben, észre kellett venned, akaratlanul is, mennyire hasonlítasz már a többiekre. Azokra, akik soha nem is óvták magukat a rabszolgatörvények elfogadásától, akik mintaszolgák lettek nagy lelki nyugalommal javaik megtartásáért, kiharcolt kis kedvezményeikért, jutalmul kapott lekezelő dicséretekért... Az autóért. A nyaralóért. Az utazás viszonylagos szabadságáért. A reményért, a távoli esélyért, hogy a titkolt kétlelkűségben majd egyszer lehetséges lesz a súlyos vasfüggönyön túl élő értelmiségiek szabad, szép gondolataira rímelni legalább, ha már saját gondolatra nem telik. Az egyenruhás szolgák pusmogtak egymás között: szolgálunk, hát szolgálunk. De azért az elaljasodás mértékében mégiscsak különbözünk. Te nem akartál hasonlítani sem ezekre az értelmiségiekre: 29 �E rd ő s István: A ren dszerváltás pszichológiája - Nekem nem kell autó, telek, ingyenutazás - mondtad -, én ragaszkodom a saját gondolataimhoz. A havi béremért, verseim tiszteletdíjáért látszólag részt veszek ugyan a nagy közös nyüzsgésben, de ahogy belül vagyok, ugyanúgy kívül is vagyok, mert gyűlölettel utasítom el az átfogó nagy képmutatást, a monumentálisra növekedett hazugság hegyet... Te úgy vélted, hogy a saját életed tudod élni, bíztál a szigorú távolságtartásban, s tudtad, tudni vélted, hogy az életed nem tetszik a hatalmasoknak, mert más, mert nem rabszolga lét. Észre sem vetted, hogy ekkorra már a rabszolga szellem neked is átitatta a ruhád, a házad, a bőröd is, s már ott volt a szíved közelében, hogy teljesen birtokba vegyen... 1988-at írtunk, vagy 1989-et? Ellenálltál volna még valameddig? Milyen kétségbeesett üzeneteid maradtak volna azoknak a keveseknek, akik börtönben voltak, rendőri üldözést szenvedtek, elítéltettek, de nem engedték maguk közelébe férkőzni a rabszolga szellemet? De ekkor elkövetkezett a csendes forradalom órája, eljött a rendszerváltás ideje. Elszántad magad a saját rendszerváltásodra, s te, az ellenzéki hős is tudtad, számtalanszor megírtad verseidben, hogy az a legfontosabb teendő, hogy megszabadulj, megszabaduljunk a ránk erőltetett szolga ruhadaraboktól... Tűzzelvassal ki kell irtani magamból a "szellemet", amelyik anyagi javakra kacsintani ösztönözne, nyugalomért eladott hallgatásra késztetne. Amelyik azt súgná: elsősorban hasonlíts, s másodsorban különbözz! Nem! Soha többé ilyen útra ne téved- 30 jek, mondtad, Te, aki igazán sohase tévedtél a hatalmasok útjára. De biztosan tudtad: rendszerváltás, az új esélye azonos azzal, hogy szabaduljunk meg régi rabszolga mentalitásunktól! Az igenek, nemek a maguk ősi természetességükben nyerjék vissza jelentésüket. A képtelen, titkolt előítéletek gödreibe éles fénnyel világítsanak oda a lámpák: változni, változni, változni kell mindenáron! A rabszolga-göncöket mindenki vesse le véglegesen! Nyitott szívvel, nyitott szemmel nézzen körül mindenki: mi a teendő? Mit kell tennem, és mit kell tenned, hogy soha szóba se jöhessen a szolgaruhadarabok újakra cserélése, új obeliszkek felépítése... Vagy a legyintés... Vagy a keserű átkozódás, hogy nem lehet, hogy reménytelen minden! Szóba se jöhessen mindez többé, s a költő abban segít, hogy belásd, a lelked megváltozása nélkül hiába motyogod, kiáltod: én híve vagyok, támogatója vagyok a rendszerváltásnak. Hiábavaló! Ki kell irtani magadból a rossz szellemet, dolgozni és bizonyítani, többé nem eladó a saját életed! Mindenáron szabad és boldog akarsz lenni, és elvárod, hogy ne nézzen rád ezért többé görbe szemmel semmilyen hatalom. Sőt, nyilvánítsa ki az új hatalom: így van ez jól, így lesz ez jól, ez a haza szabad, boldog állampolgárok munkájára épül... Ezt a jogrendszer is garantálja. Mint természetest. De a lelkét, szívét mindenkinek magának kell rendbe tennie, csendben, elmélyült nyugalomban... Kedves Öreg költő barátom, amennyire jól tudom, 1990 nyaráig forrón, szenvedélyesen építetted ehhez a �palóc f ö ld 91 /1. sok tennivalóhoz saját költői programod, állampolgári terved. Ott, akkor a nyár vége felé elakadt, megakadt körülötted valami. Akkor kérdezted tőlem titokzatosan: Quo vadis? Te hová mégy, merre tartasz? Mert én leginkább semerre mutatta, fenyegette a képtelenséget a széttört karod... - Az én harcom véget ért, rám itt nincs már szükség ebben a nagy tülekedésben... Kedves Öreg barátom! Most van igazán szükség itt a bölcsességedre, tisztességedre! Üzenem, kérj szót, írj verseket! D óra S ándor: Cím nélkül 31 �p a ló c fö ld 9 1 /1 . Zsibói Béla: ELŐSZÓ a rózsalugastól balra midőn a tálaló asztalka mögül feljött a reménykeltő hold és a rémkeltő komornyikból előlépett a rahitikus kapukulcs hamisított másolata amikor is éppen az életről lett volna szó avagy ki tudja (Kelet- és POPEPOSZ nyugat-európai a k ö ltő N a g y P á ln a k részletek) a já n lo m ...m ert d r á g a a b e ls ő tá r a k k ia k n á z á s a é s e lk ó ty a v e ty é lé s e is, tö b b v é r b e k e rü l, m in t v a la h á n y k ü lp o litik a i h ó d ítá s, h a c s a k c s ip k o d ju k , c s a k c s ip k o d g a tju k a z ö r ö k ig a z s á g o k c s ü c s k e it é s a d d i g d u m á lu n k , a m íg k ö rm ü n k re é g a lé le k é s h a m in d u n ta la n a d o lg o k a t v é g e z e tle n ü l le k a la n ty ú z z u k a h e ly e tt, h o g y té v e d é s e in k e t, nem m á so k , h an em m i m a g u n k k ö rö zn é n k le, tu d v á n a k r itik a i g o n d o lk o z á s r ó l, hogy az n em a z e l íté lé s v a g y a m e g íté lé s m ű v é sze te , d e n em i s ö n tö z ő k a n n a a lé n y e g e k te m e tő jé b e n ig a z s á g o k n a k m in ő sü lő m e g s z o k á s o k lo c s o lg a tá s á r a , a k k o r sem , a m ik o r n e tá n m e g k is é r t a k a n n a b ú v á ro k j ó l ism e rt m é ly s é g m á m o r a , h a m a d á r t á v la t b ó l a k a r ju k a r e n d s z e r é s a 32 ren d szerek te lje s s é g é t b e f o g a d n i, �amiért is még idejekorán jó kiirtani magunkból a színes törpepapagályokat, nehogy felemelkedés közben szellemi képességeink hozzájuk idomuljanak, ha már végképp rágyújtottunk szabadidőnkre és műsorunk lejártáig elfüstöljük azt, számítva természetesen arra, hogy távlatainkat egyirányba fo g ja a végtelen, amikor hajnalban légszomjasan ébredsz cirkuszod köröndjén és arra is, hogy a végtelen fe le nyílik mai kelepcénk az idő és fogságban tart mindörökre bár egyelőre inkább N Y ITN I KELLENE ABLAKOT KELLENE M O ST M Á R IT T M O ST M Á R EGY ABLA K O T IT T M O STM Á R NYITNI NY ITN I I T T EGY A BLA K O T K ELLEN E A B L A K O T M O ST M Á R IT T ABLA K O T K E L L E N E M O ST M Á R IT T K E LL EN E ABLAKOT KELLENE NY ITN I M O ST M Á R KELLENE ABLAKOT ABLAKOT KELLENE M O ST M Á R K E L L E N E TÁRNI KELLENE ABLAKOT KELLENE ABLA K O T K ELLENE TÁRNUNK IT T K E LL EN E IT T NYITNI IMMÁR ABLA K O T M O STM Á R IT T ABLA K O T A BLAKOT ITT M O STM Á R M O STM Á R IT T A B L A K O T TÁRNUNK ITT IM M Á R IMMÁR MÉG mielőtt kiürülnének emberi kapcsolataink s hiányuk fe lfu tó fényes szála elhajlanék a térben, szóval még annak előtte, hogy hajnalra kelve kiürülnének, jobb ha önszántadból kiüríted álomzsákjaid s nem kapkodsz másnapos tétovasággal szerte sodródó és -kóros illúzióid után a reggel csörömpölő szelében, hanem hagyod, hogy végképp tűnjön az álom, amint azt egykor valamelyik temető mellett N. mester (szül. von Hardenberg) is 33 �Zsibói Béla: Előszó... említette miszerint "Forüber ging der lange Traum der Schmerzen" ÉS inkább megint elindulsz nem a mosómedvék fo rg ó hengerének taposómutatványképp lépdelve, és nem is sétálva alkalmasint, hanem, amint az részben N. mester (szül. von Hardenberg) nagyon helyes bejelentéséből is, hogy forüber ging következik, megint elindulsz, hisz járnod kell ha - - L E H E T CSAK a legközelebbi megái lóig, de lehet, hogy épp egy jövőben boldog aprés-hommig . . . . . . ám képletekre hántolt fogalm aink tiszta rendszere közepette se haragudjunk meg soha a metafórákra de össze se tévesszük az értelem glissandóival, mert bolyhos ölükön mindég is szunnyadt egy rendesebb darab az ismeretlen megnevezéséből, amint erről már többen is meséltek és, mert úgy lesz az, ha a dolgok leghegyéig kiélezett problémák nyele markunkba izzad vagy tenyérbe fogott kérdőjeleink hurokja már-már húsba vásik, hogy végül megint-még és -úgyis csak rá kell jönnünk: gyanútlan kankalint nyílnak a végtelen olajmezők, de: m etafórák kampóin lóg a világ és: óvást se emeljünk ellenük, mert tovább indulni és sima síneken nyitott fékekkel 34 �boldogan szaladni sem lehet nélkülük, ha a belső terek, a kékek mögötti üde zöld üregek telkesítéséről van szó, akár mint akkor, hogy a város fehér pólyába bugyolálta lábait és átballagott rajtam Auteuiltől Charentonig é s Glaciertől Pantinig, míg a Pantheon jeles halottai integettek, Voltaire pedig épp csörgősipkát dobott a sztrájkoló Metro korlátja mellett ácsorgó, de minduntalan tettre kész rendőr fejére, aki nem tudta ezt hirtelen mire vélni, és a N ôtre Dame vastag derekú tornya hajlongott, akár dagadt lábú ájtatos atyák a szentség körül és ott kószált Baudelaire csecsemőkori szelleme a Boulevard St.Germain és a Rue Hautcfeuille sarkán, a lebontott szülőház körül, a páros oldalon, ahol Apollinaire lakott és a sarkon Diderot szobra áll, de hiába, nem volt hova megtérnie s elment a Passage du Pont-Neuf koszos üvegboltozata alá arra az éjszakára egy rímet hajszolni, mert a St.Vincenti temető fa la mentén a kubikosok épp aznap bukkantak a kommün halomra lődözött tömegeinek csonthalmára, köztük egészen fejletlen koponyákra is, amitől csúnya hely lett az, és minél messzebb a kellemetlen emlékektől, mondotta végre Verlaine is és éppen ki tudja már a hanyadik garniszállóba készült, ezúttal azonban csak a rue de l'Hirondellen ajánlhattam neki hasonlót, míg Rimbaud hajói horgonyaikkal együtt öt is felszedik, de hiába, mert úgy találta jobbnak, ha egyenesen vousiersi börtön fe le indul, hogy onnan majd abban a Bastille negyedbeli jónevű szállóban, 35 �Zsibói Béla: Előszó... az Hotel du Midiben kössön ki a Boulevard Daumesnil fe lö l jövet, a rue Moreautói balra mindjárt a második udvarban, az épület földszintjén, távol a lépcsős sikátorok szövevényétől, ide ahova nem hallszik a Saint Germain des Prés harangja a jobbpari rakpartokon át, amint egy kis nyugalmat koldul a szitáló sötétségben, míg a balpart sörözői és műkereskedői a Rotondból meg a Deux Magotsból szerencsés árfolyamról álmodnak és megorrolt orrgazdák vesztéről egy borjúszelet felett, meg a babbal hamisított ürü navarinak tisztelt maradéka felett, ha már kinn az egykor volt Montparnasse mocsarait lecsapolták vén Goriot, Gobsek és a Vautrin-féle alakok ellen, hogy más lápot húzzanak föléje, melynek aszfalt szigetei között éjszakai rongyszedők kampós botjaikkal a sötétség condrái között halásznak, egykor volt holdvilágos poéták és csavargók elhullott holmiaji között, akik fogócskába kezdtek valamikor az idővel és bújócskát játszottak szüntelen-önmagukkal a benyakalt kupák, zöldszínű italok pohárkái mértékében és jóreggelt köszöntek az őrült Nervalnak, mikor még látható volt úgy hajnaltájt hazatérőben a Csarnok vagy a Montmartre felö l, a Montmartre felö l, ahonnan a Rue Jean Goujon és az Avanue Victor Emanuel I I I sarkán a volt kocsmából is eltávozott Max Jacob, Derain, és Apollinaire is hogy elköltözött, bár Picassonak még tudjuk a címét, Lenint viszont nagyon régen látták a rue Saint Jacqueson 36 �és ma már a Sacré Coeur nagy lépcsősorai sem visznek semerre, de milyen kihalt ez a Karolina tér, itt az óvárban, a ferencrendi klastrom barokcirádás templomhomlokzatának rothadó vakolata tövén, párhuzamosan a Malomárokkal és a Malom utcával, egy ugrásra a Kossuth Lajos utcától no azért sohse bánjátok az utcák éjszakai vadonjában csatangászó magunk, a gondolat, amely elvisz, visszacsavarog úgy is a bihari paticsfal s a fenyőbojtos szélfogó alá, ide, ahol a keleteurópai bújócska ipiapacsát már annyiszor kipalattyolták a régi falakra, vissza a székelyzsombori szárnyas oltár kacska bölcse, a kisdisznódi s a többi apátság-játszó építmény mellé, vissza Cluni, Rheims, Amiens tájairól, eckehardtok és uták tájairól vagy éppen H.N.V.S.T.B.- mesterek mellől, szóval úgyis vissza a fenyőcsúcsú hegyitemplomok, örökkori fatornyú gótikája mellé, Nunne Péter és Johanne testvérem építményei közé, ahol azért csak víztömlőből locsolhatnák ránk a fényt és jókedvében nagyot kurjanthatna zöldséges szekerén a hóstáti kocsis, Szent M ihály felszentelt bólyája mellé, oda ahol a százados átalakítások elől házakba bújtak a faragott kövek, malter mögé, falakba a kő kandallók, a vésett ablakkeretek és boltozatos kőajtók, ahol egykori dominikánusok kis-terme 37 �Zsibói Béla: Előszó... W e s tm in s te r r ő l á lm o d ik s a h o l a k ö v e k e t, e p itá f iu m o k a t, f e j e d e l m i tu m b á k a t a n n y ira ö s s z e k e v e r te a r o s s z u l s z e r k e s z te tt v o l t tö rté n e le m , v is s z a ide, a h o l a v i d é k i s z é k e s e g y h á z a k k o p á r b o lto z a tú k o p o n y á i k ö rü l a k a r c s ú f i a t o r n y o k m a ra d é k a m é g m in d ig k e r e s z tr ó z s á k a t n y ílik é s v is s z a a z o k h o z , a k ik e le in k v o lta k é s k e d v h e ly e tt k ö rm ö t n ö v e s z te tt bennük a z e l á r v u lt g o n d o z a t la n s á g é s b o r o s tá t is e r e s z te tte k a b o r o tv á la tl a n p o k r ó c o k tú l é s h a -k e lle tt- h a - n e m v a l ó d i k ö rm ö t is n ö v e s z te tte k , m in t m á so k s z a k á l l a t c s a k nem s im o g a th a ttá k a rc u k b im b ó k hűs h á tá n , é s a lk a lm a s in t m á r c s a k s im o g a tó n é zé sü k m a r a d t e g y - e g y ü n n ep n a p r itk a r e g g e lé r e , d e a k ik é r t a sz e líd m a g a ssá g o k b a n m in d ig is s z ín e s k a r ik á k b a g y ű lte k a z ö n k é n te s m a d a ra k s a k ik n e k h a jn a lo n ta a z a b la k o k b a k iü lt v á n k o s o k b é k é se n t o l lá z k o d n a k , m íg p ih é ik tö v é n f ű i l l a t ú s z e llő k f é s z k e l i k m agu k, h o g y b e lő lü k s z ip p a n ts u n k m a g u n k b a , a s z é lb e n ú s z ó h a llg a ta g k é p te le n s é g e k h e ly e tt é s n e v e s s z e n e l v é g k é p p a s z a g lá s u n k s a k ik n e k a s z ín é s fo r m a k o n s tr u k c ió k r a h a n g s z e r e lt v a l ó s á g té n y s z e r ű v íz ió in a k f űz é r e k é p e s l e p o r e l l o k ö n y v k e lle n e le g y e n v id á m g y e r e k s z o b á ik f a l á n , a sz ín k o n s tr u k c ió k r a h a n g s z e r e lt f o r m a v a l ó s á g o l l ó z o t t k é p r e g é n y e i h e ly e tt, v is s z a a z e g y e d ü lie k h e z , azokh oz, 38 m a g a z in o k b ó l �akik., bár ha nem is tudják de értenék B. mester mozdulatát mellyel partitúrájánazEroicamellől erélyesen ledirigálta a kultikus Én vonatkozásait s azokhoz, akik még nem igazodnak ugyan el a mesterségesen egymásra struktúráit palimpszesztek világában de már nem állnának analfabétaként a kalligrammák értük kerekedő form ái láttán, ha a színes morse jelek nekikkopogtatjáklegjobbtudásunkfelhangjait, s vissza azokhoz akikkel érdemes szeretetünk szűk, gyorsírásos jeleit naponta váltanunk úgy, ahogy veled is, aki, széken, fotelban, vagy két állomás között ülve, állva, fekve folyamatosan olvasod ezeket a rendbe csapott és fehérre nyomott ólomjeleket és aki áttérsz most a következő sorra, amely végezetül bekezdéssel indul, de így: lehelletemet rea lehellem csont megyen csonthoz, velő megyen velőhöz, ér megyen érhö z, ín megyen ínhöz vér megyen vérhöz . . . ( Bukarest-Kolozsvár) 39 �p a ló c fö ld 91 /1. Tandori Dezső a ló éve, 1990 "Élj"... Ottlik Géza könyvében - Iskola a határon - a környezetéből kiszakított, valami új, idegen közegbe, valami riadalomba bezárt-bezárult fiú, képzeletében, a Trieszti Öböl lovasát látja-hallja fontos üzenettel közelegni. Közben a katonás takarodó hangjai szólnak, a capisztráng recseg-tratatázik. S ő rilkeien egyedül: ott áll a Nagy-Kis Rásötétedőben. Mint egy alak valami korai Pilinszky-versben. Mint egy ugyanabban az időben született versben. S a lovas megérkezik. Valóban üzenetet, jelentést hoz. A szó jó értelmében érthető, jelentékeny üzenés üget-vágtat vele. A ló haladásának mikéntje nincs megkötve.Nem kimért pályát fut. A közlendő ennyi: "Élj!" Csak ennyi? Ily végtelenminden? Ezt a fiú maga nem értheti, nem tudhatja. Idegen közegében az első éjszakát fogadja el lénye-léte, alkalmasint leszáll, hogy így mondjuk, rá is az álom. És másnap eljön az első reggel. Ott kezdődik akkor "az élés". írásba, címszavakban. Mibe kerül egyegy írás? Mely évek vannak mögötte? Nemcsak a lóé - ez a Primtemps áruház előtt leszállításból vett kínai-francia évkönyv szerint 1990 volt, hát persze, nekem még a már halott Szpéróm se volt ló-jegyű, meg az ő mai utóda, a sántácska A líz veréb sem az, de a ló azért kettejük közt van, s nekem ezidén "befutottak" ők, ez ügetők, e trappolók, e vágtázók, e kocsi-húzók, be Bécsben, Németországban, Párizsban -, igen, ahogy ugyancsak Ottlik mondja, nem csupán kenyérrel (élünk), nem, minden év a Veréb éve csakúgy, mint az Ember éve, vagy az Utazás éve, a Helybenmaradás éve, a Gyerek éve, az Édesanya éve, a Gesztenyefa éve, a Befagyó Patak éve stb., m i nd en év mindennek az éve, és 1990 volt az az év is, amelyikben O ttlik Géza meghalt. Bécsben jártam ez év kora nyarán, és a Lánchíd, az Alagút, az Akadémia hármasa után - itt lakom ötvenként éve a közelükben, napra nap járom vagy látom őket - "bejött" Széchenyivel Döbling is, arra mentem, ott valahol leültem, egy kapu táblájára Egy k i s fogad ócédu la írva arra ez volt: Párizsi. Mármint a kártya, melyre föl- felnéztem, jegyeztem: mi is kerülne hát ebbe az ÜZEM IDEGENEKNEK A BELÉPÉS 40 �T ILOS! Németül t.i. ezígyen hangzik ez. Ülök padomon, nézem, miféle azután az utca, akkor? Ez a tábla volt a sarkon: Paradisgasse. Üzemidegen a Paradicsomban, továbbálltam. "A lovasok,a lovasok..." Ez meg Pilinszky. Az Utószó. Ahol sírását mázolja a falra, a szobák üresek, mint az akna, és a hófödte háztetőknek kellene segíteniök, ragyognia m indennek, ami árva. Nekem a Semmi Napja, mikor Szpérót el kellett temetnem, nyáridon jött el, kora-júniusin. Egy éjszaka és a fehér szárnytollak az órányi görcs és vagdosódás után örökre elmoccanatlanodva hevertek kezemben, összecsukódottan. A homlokon a kifehérült csillagra csapzottan vonódtak kis tollak. Akkor tizenegy év után először, pár hétre végre itthagytam a Széchenyi-helyeket. Érdekes módon Angliával kezdődött, lovakkal ott még nem. Csak a Hammersmith Bridgedzsel, mely az ottani, kis méretű Lánchíd. Ültem fa padjain, néztem a szélbe visszafelé futni látszó Temzét, elbámulgattam "a mi utcánkat", sokkal színesebb volt, véletlenül, mint a Lánchíd utca házsora, ahol fél százada élek? Élek? Eszembe jut erről is valami Pilinszky. A Van Gogh imája. "...hol én is laktam, s nem lakom,/ s ház, hol éltem, és nem élek,/ a tető, amely betakart,/ Istenem, betakartál régen." Mondhatom-e Szpéró miatt ezt? Elek-e még ott, ahonnét valaki miatt - Szpéró miatt - nem én mentem el, míg élt, míg ő; s nincs-e, az Utószó záró szakaszával, hogy: "Szerettelek! Egy kiáltás, egy sóhaj..."? Nincs-e a soron belüli szervesség, a közlés írásjel-adta szervessége, nincs-e benne abban, ahogy látszólag - vagyok (még), ahogy itt "élek" - még, ahogy erről egyre zárjeltelenebbül beszélek; ahogy a zárjeltelen szóban ott a "jeltelen", nem közelítése-e ez, eszmeileg, ha ily fogalom gyakorlatilag létezik még, a Szpéró-utáni-nemlét létlehetőségének? S a pályák, ahol - Szpérót a homloka csillaga miatt lovacskám névvel is illettük a Toute Blanche, a csillag léte-jellege okán Rheinpolar, a Starella, a White Solo, White Storm, a Vigilante nevű lovak meg- és megjönnek, s bármi jön, csak ő nem... a pályák nem visszakanyarulások-e, már érintő mellett kivágódtában az e dologban "középponti" lénynek, a rendező elv alkalmi testesülésének, a világból? Szép Ernő is ráidézhető: "Az életet barátom szétszórja itt az élet,/ Én nem tudom mit éltem s mi az, hogy én itt voltam..." Holott: "Szerettem vón egyetlent, határtalant csinálni,/ Hírt adni: itt vagyok" etc. Vagy: "Téged tudósítlak, hogy itt voltam a világon.../ ...s meg kell itt halni, látom". A lovasok, a futamok. Megjönnek; véget érnek. A szereplők hazamennek. Esetleg soha nem mennek ki újra. Közben útjukon, például a vincennes-i erdőben a jeltelenebbül elhullott madarak tetemei nyugosznak. Az úgy ugyanaz, "mint" Szpéró. Mi is ugyanazok vagyunk jelességünkkel, mint jeltelenségével bárki. Hogy mégis van "eszmei", hát igyekezetünkben: hogy az össz-átlag (mi az?!) érdekében nem akarunk okvetlenül a legnagyszerűbb módra jutni; akarjuk, hogy lovasaink "külön" jöjjenek meg suhogó, sűrű trappjukban, és csatakos virradatukon. De ez már csak ellenjáték sajnos. 41 �Tandori Dezső: A ló éve, 1990 Egy októberi nap - "a lóerők szava" Ottlik Gézáról, valahogy amiként Szpéróra rákérdezhet valaki most, joggal, "ki az a Szpéró", Ottlikról én nem tudtam, mikor tanáromnál, Nemes Nagy Ágnesnál talán úgy 1957-ben először találkoztam vele, nem tudtam róla, hogy ő "Ottlik Géza". Akkoriban azért, persze, másképp voltak a dolgok, és lehet, hogy Ottlikról nem tudni azért az más, mint Szpéróról stb., mindenesettre akkoriban nem volt meg a pontosabb tájékozottság lehetősége, nem volt meg a módja. Kiket is tudtam én prózaíróként akkor?! Hát ezen a délutánon tanárom felolvasta, mint már ezt is annyit emlegettem - ez a dolog is "egy Szpéró"; ahogy francia pályákon, az adott-év ben-születettség jeleként, az azonos kezdőbetű okán, van "Une Ariane", "Une Heléne", "Une Miss Pub" etc. -, Nemes Nagy Ágnes felolvasta hát azt a Rilke-fordítását, vadonat frissen, melyben az áll, hogy riadt és esztelen a század, ha hívsága mögött nem állhat... stb. "Valami mozdulatlanul". Életem legdinamikusabb állandósága maradt ez a kitétel. A Hajnali háztetők című Ottlik-kötetben volt egy novella, mely érdekes mód úgy kelteződött, mintha az események valamikor a negyvenes évek fordulójának Budapestjén játszódnának. Nagy bátorságnak, kockázatvállalásnak látszott ez azokban az időkben! "Jól oda volt rejtve" - amúgy!, hogy már így ne mondjam - "annak a világnak" az igazi emberi közlendő. Vagyis, hogy Budapest népe kezébe vette sorsának irányítását... miközben a tankok etc.; Cipi Bácsi, szegény Öreg Cipi, gondoltam most ezen a "lóévi októberi" napon, ahogy az egykori - mai? - Apponyi té42 ren mentem, mentem le az autónéptelen alulvezető-útba, s fölnéztem arra a lakóházra, ahogy az Iskola a határon Bébé Cipi figurája a gyerekkorom komoly részét leélte-lakta. Már nem volt köztünk akkor az Ottlik Géza néven ismert "ürge és lidérces messze fény", ahogy kb. ő maga meghatározta magát, azaz mind az e-földi embert. Hát most leplezve van-e itt valami, hogy a te novelládban, Cipi, avagy leplezetlenül van, de nincs egészen, avagy egy világ van, mely nincs egészen, s ahhoz képest ez meglepő kerekséggel "van"... és sorolhatók a változatok. Kései - "alexandrirai", elszálazott, elpengézett - koregysége, kormódja ez valaminek már csak? Az újabb "lehetőség" maga, ebben a bolygóméretűen "már aztán nehogy" vagy "na, azért talán mégse" jellegű világban? S milyen lesz az az Ottlik Hajnali...-jából ismert-megismert gellérthegyi tavasz, agyagból kiszakadó cseresznyevirágzásával, hová lett valami kíméletlen és fájó édesség, a jó fajtájú, a nem kellemkedő, a kíméletlen... mint amilyen a vincennes-i erdőn, ahhoz az "atlantikhoz-tényleg-közelebbi", hogy ilyen rondán-maian mondjam - ugye, ronda?!, némely mondási mód?! -, térségben, csapadékhozamban, ama körülmények közt tehát, melyek a zöldellést jobban segítik, adott időkön túl is, amilyen hát az a sok ezernyi négyzetméter tyúkhúros rét volt, mondom, tízezernyi növénypárnájával, melyekből szálat kettőt szakítottam, lóversenynaptárrá előléptetett jegyzetfüzetembe tettem, két "Vidocq Mabon" és "Sterling du Roy" lovat illető följegyzés közé mondjuk, valósan, s ahogy itthon nézem, olyan szép alakra szánva akaratlan... s Szpéróék mekkorát ettek volna ebből a tömérdekségből, a feleségemmel egy sétánkon, ha mindaz �itt van, s ha együtt járhatunk ott, nem így csak én külön járok, mert még-élőink miatt ezt a szétszakadást is műveljük ilyenkor, mit szedtünk volna...! S valakiknek! Hová lesz e szép és édes vadság? Ha már Szpéró porai felett gyérkedik a hazai tyúkhúr, soha Ottlik elbeszéléseiből "akkor már" nem annyira arra fogok szívesen emlékezni-akarni, hogy mely város népe mit vélt kezébe vehetni sorsként, hanem hogy az érettségiző fiú a francia Azúrpartra elvetődve az ottan vendéglős nagybácsijától milyen akaratlan-mohó mókássággal kért valamit. S ezt is lóévüleg éltem újra-át. Pályák, mondom Ó, Istenem, s hol is ...! Ó, Istenem, a "Veuve Cliquot"! Az érettségiző fiú, igen, a nagybási kocsmájában a remekdús vacsora után mit is rendelhetne, mibe trafálhatna bele, ha nem... Persze, a legdrágább pezsgőnek a neve tetszik meg neki a leginkább. Veuve Cliquot. Még-élőink ott alusznak, másik létező szobánkban, ahol Ottlik könyve is... alaposabb munkálásra nem hozhatom hát ide a szöveget, ezért csak utalásig ju thatok. De a nagybácsi elmosolyodik, aztán rezzenetlen arccal hozatja a méregdrágát, a ritkát. Valahogy ez később kiderül? Atlakul? Manapság, amaz októberi nappal egyetemben, mintha - nekem - olyan lenne m indenféle, hogy mivel most "egyet amúgy alakult", már igazán úgy igen soká nem alakulhatna, majd nem alakulna most akkor érdemben. Vagy feldjük az "érdemben" szó érdemijét? Nos, a Paradisgasse padján olvastam a bécsi kultúrális ajánlóprospektusban, hogy lóverseny is van a világon. A ló évéig az én számomra nem colt. Jóllehet egy zsoké- champion rokonom, vagy húszegynéhány éve, Észak tájai felé hagyta el hazánkat, s ott "megy". A Tandari János, vagy amint pl. Düsseldorf, Krefeld, Neuss galopp-pályáin az idén emlegetni hallottam - s mosolyogtam! 46 év körül ő, s engem amolyan csavargó-emberfélének néznek, korom alá is, a nyűtt-ifjonti kord nadrágomban, lógó pulóveremmel, gombolatlan dzsekimmel, kajla kalapommal, széthulló sálammal, istállóalkalmazottnak legföljebb -, hallhattam, hogy "a János bácsi..." jóllehet, mondom, a "turf" szó a családban is ott van: egy vincennes-i "Vainquer Ker Anna" nevű lovat az A nna nagymamim neve miatt tettem meg kétszer is, és az Anna nagyanyám vezetékneve T urfitt volt, azért a lovak nekem csak Ottliktól, Pilinszkytől, Nemes Nagytól "voltak". "Csak az angyalok s a lovak" Mert Nemes Nagy Ágnes írta azt is, hogy "mert végül semmisem marad,/ csak az angyalok s a lovak". Jaj, Szpéró, te voltál Sporange is, másutt Sperange is? De hát így ki mindenre, mi m indenre kéne örökké pontosan gondolni, hogy jól legyünk... hogy kellően érezzünk, szóljunk vissza valakiként? Ottlik Géza felesége, Gyöngyi a galoppra járt. Mi a Cipivel atlétikára, olykor többen is. Most már rég nem járok atlétikára. De ahogy, később aztán,a kultúrális ajánló ajánlata nyomán nemcsak a Krieauba a bécsi ügetőre - túráztam el, hanem a bécsi Freudenauba is - galopp, ott -, Gyöngyi nagyon az eszembe jutott. Sokszor megírtam, de hát minden csak valami más elrendeződésben ismétlődik, most így hiszem az írás sem lehet más, megírtam, mint szóltak éles Hammondhangon azok a régi számok a századele43 �Tandori Dezső: A ló éve, 1990 ji favázas tribün oszlopaira szerelt mai tévémonitorokból, mikor még oly korán volt a versenynapkezdés előtt, hogy a múltkori futamok sorra-ismétlése sem kezdődött. Az Ottlik Géza és az Ottlik Gyöngyi világának számai szóltak, az a "valam i”, ami még a Hajnali...-ban volt oly hitelesen eleven és megszólítólagos. Szpéróék létében ott volt mindig ez az angyalság. Csak ehhez a lovak kellettek talán... hogy kibírhatóan gondolhassak rájuk... miközben "egyébkor", hogy túlélhessek, jegelem a tárgyat. A túlélésből egyébként nem kell nagy ügyet csinálni, ismételem itt. Hát a Turfitt Katalin unokahugom Németországból küldött egy üdvözlőlapot most, s igazán nem volt módunk megbeszélni, hogy nálam ez a galopp-meg-ügető van, s mégis, talán olvasott ezt-azt, innen, ott, írta: hogy a fű már túl fagyott a galoppló-lábaknak... de ő nagyon szerette... s vajon hol járt galoppon? A lapon meg az volt, ez a három szó volt "a kép": TSCHERNOBYL - AIDS - W1EDERVEREINIGUNG. Csak az utolsó szót fordítottam le: újraegyesítés. A lapon ekképp látható mű címe pedig: A kor minden csapása... vagyis hogy "együtt". A ló éve a kor nagyobb keretébe helyeződött a T.Kati lapján, kétfelől, így. "...kézirat..." Gondolom - de "az ő szobájukban" a Kosztolányi Összes is -, "mely" kézirat. Hogy mi lehetett fontosabb tenéked a lovaknál s angyaloknál. Semminő kézirat. Tizenegy évet töltöttem Szpéróval. A párizsi ügetőn jutott eszembe, hogy a pontoskodó feliratú bor 0,99 literjét 9cel, 2-vel, 18-cal lehetne átjátszani versenytippé; hát ott a húszas mezőnyök sem ritkák, azért. De hogyan nem jutott 44 eszembe erről is Szpéró? Ahogy 1985ben 27-et tojt... hogy akkor voltak utoljára "amolyan" választások nálunk, erről tudom csak... amikor "szavazásból" hazajöttünk, véletlenül akkor láttam épp, hogy Szpéró, aki nyolcéves fejjel tojt és tojt egyre, támolyog; s hogy mintha nem táplálkozna rendesen. A kkor volt az, hogy szeptember közepéig kézből etettem, olyúgy, hogy minden szem magot tőlem kapott, szinte minden falat salátát, krumplit. S a következő évben még mindig 18-at tojt... kétszer 9et... és azt mondtuk, e fogyó sornak kell elfogynia nullára, különben ő lesz m enthetetlen itt, körünkben. 18... 9... 2-es szorzószám... 1988-ban kettőt tojt, és az utolsó napon már csak támolygott, billent ide-oda a rúdján. Éjszaka apró zajra riadtunk. A kétes órák egyike volt. Fél kettő, talán. S akkor átrohantunk a szobába, hol éltem, íróként, s nem élek, s Szpéró féllábbal lógott, fejjel lefelé, a rúdjáról. Kalitkájába igazán sosem engedte be a kezet, csak a rácson át érintkezett velünk, avagy szabadon repkedve, reánk szállva.Most nem volt több "véleménye". Lezuhant a homokaljzatra, pörgött benne, lába a nyakához rándult, az egyik. Kiemeltem, tenyeremben voltak fehér szárnyai, homlokán, mondom, megcsapzódott az a fehér csillag. Két kézzel nyugtattam le, ez csak fizikailag sikerülhetett. A rettenetes vakarózás, mint később nagyjából megállapítottam a kórismét, urémiát jelzett. A nem oda kívánatos anyagok a bőr alá jutottak-futottak, nem választódtak ki. Ültem a Hammersmith Bridge hangulatos fapadján, néztem a mienknél sokkal színesebb házsort. Egyik ablak mögé sem tudtam odaképzelni azt az éjszakát. Hát még a tizenegy év nappalait. Ahogy �Utrillót nézegettünk, illusztrációs albumokat... ahogy a Hammersmith Bridge képét is nézegettük Szpéróval. Jó kéziratok voltak azok. Nem volt fontos semmi olyan megteremtendő kézirat, amely a tőle eltávolító élm ényrendszerből sarjadzhatna. Lépcsők Bécsben többször volt ottlétem centruma a Strudlhof-lépcső. Doderer regényének címét adja ez a csudás alakulat, ott az Alsergrund-kerületben; kanyaros ívű rámpás, csorgó-kutas, szobros-vázás, lassan kilencven éves képződmény és együttes.De még hadd említsem meg, hogy Veuve Cliquot az ma egy ló a Krieauban, és valahányszor ott járok, a jövőben is megteszem tíz schillingre majd, Ottlikék emlékére. Egyszer talán lesz befutója az én ottlétemkor is, nem csak másszor. Hát a lépcsőre gesztenyelombok borulnak, aztán a padokon, a közeli Üdvhadsereg-menedékhely szegényeinek, vagy csak átlag részegeknek, hányadék-maradványaival lábtól, el lehet üldögélni, s mikor leér az ember,a lépcső tövében, a kőfalba vésve ott van, Doderer megrendítő verse, melynek két utolsó sorát közlöm csupán itt, a többit egyelőre még tűrhetetlenebbül tudtam csak lefordítani: "Eltűnt, bánatunkra, annyi minden,/ És a Szép mintha csak futna innen". Düsseldorfba vetődhettem el a ló évében, életem első - ld. Szpéró, ld. korábban egyebek -, érted és mondd első igazi irodalmi szereplését... mit is mondjak: "kivitelezendő". S Bécsben ért e hír. Öt és fél hónapon át készültem. Persze, hogy a lépcsős versrészlet sem m aradhatott ki. Meg a lovak. Futottak az én "előadásom", vagy kordnadrágos, kalapos stb. "színészprodukcióm", vándor - színészségem alatt végig a képernyőn, némán a monitoron, ahogy a Freudenau-emlékekben. Nem is néztem meg őket igazán. Treecracker és Tao párharca is ott volt netán? Vagy Whispering Willows, City Code, Starobin, Feuerschuh, Wings of Lil...? Nem is folytatom. Szpéró szárnyánál ne tartsunk már! De Samut is vehetem, aki él még... vagy Éliást, aki a Nagy Halottak sorát 1988-ban nyitotta így nálunk... vagy a vak Pipi Néniét, aki zárta... és milyen nehéz mindig pontosan gondolni rájuk, jó mérlegelni... hogy a Téfélie nevű ló ott "viszi" Élit, hogy Pretty Point két P-jében, pi-jében ott a Pipi... és befutók lettek. Ez nem emberléptékű már, hadd mondjam így. Emberarányú volt, hogy velem-szereplő írótársamnak, a müncheni Michael Krügernek egy versét is lefordítottam amazalkalmúlag, s felolvastam. Lépcső és madár együtt volt benne. Ideidézem: Ha fölmégy a lépcsőn, vigyázz, találd el a hornyot, mit ezer cipő taposott ki. Ha a házba lépsz, fogd meg Vedd a vénséges, törött f ülű csészét, a repedt tányért. Nézd a képeket, nem lakozza őket dicséret, az ingó asztalt. Kérj vizet, ha bort töltenek neked, és szavadnak ne legyen öröklét-íze. Minden madár közül elébb a verebet vedd figyelm edbe, majd a varjút. Dicsérj f ü vet-bogot. A Német Kelet Háza; Krefeld; Domicella Vendéglátónk - s előzékenyen! az én lovas kívánságaimat is készséggel teljesítve Walter Engel barátunk, Frau Mi45 �Tandori Dezső: A ló éve, 1990 hajlovics és (hátha legalább az ő nevét jól írom) a Brassóból odaszármazott Schuster Bácsi révén; még "Szpéró-miegymás-rajzverseimet" is kiállíthattam, elajándékozhattam ott, a Háznak, egyebütt -, mondom, vendéglátóink... mit is. mondjak hát még róluk: jóbarátok lettek s maradnak. Ja, így akartam: vendéglátónk a düsseldorfi "A Német Kelet Háza" volt. Talán egy-két rendezmény-részen még ott lehettem volna, ha el nem ugrom Krefeldbe, igaz, büntetésemre nagy esőben, egy galopp-versenynapra. De akkor már túl voltunk a dolgok kétharmadán, mások is elmentek. Most, hogy így el-írom, nem is emésztgetem magam tovább mindezen. Többeket meghívtam, egy későbbi napon, Düsseldorf "ló-évi" utolsó galopp-versenynapjára. Mikor Lester Piggott, a nagy angol sztár, aki mindenféle köztörvényes-féle bűnhődése után ide is ellátogatott, sikereinek régi színhelyére, engem újmódi kudarcoságával jól leégetett, kellett valamit "alkotni" a jelenlévők vigaszára (meg hát igazolandó, hogyan is oly fontosak nekem a lovak, meg hogy Krefeldben ázzak a meghitt hangulatú belvilág tere helyett stb.). Futott egy 4500 méteres akadályversenyen pár északi sikerló, és úgy mellettük még ezaz. Emez utóbbi csoportból választottam ki, én egy jó 6:1-gyes totalizatőrű Domicella nevű lovat. Dömi nevű főmedvémre emlékeztetett a neve! S Domicella rengeteg kaland után, ami egy ilyen 4500 méter, több ló kitörését követőleg, zsokék vizesárokba-fürdésére rá, fél fejhosszal nyert. Holtfáradt diadallal távoztunk valamennyien. Mit is akartam ezzel mo ndani? Valami gyermeki öröm is lett így, s közösen, a ló évéből, kicsit általam is. Ennyivel a 46 Szép Ernő-féle követelménynek eleget is tettem. Hogy "egy-egy ismeretlennek nyakába vágytam esni", s hogy kédezni tőlük-tőle: "Oh élsz te is? Hogy hínak, mondd? Mit gondolsz magadba?" Stb. Ez Domicellával meglett. Ennyi lett. Waldemar D iederich; egyelőre: befejezés És még engem is karon ragadott a kedvességével valaki így - vagy másképp - : egy wuppertali költő, W aldemar Diederich, aki "estem" után kötetével tisztelt meg. Hát íme! Elvittem magammal Párizsba a kötetet; bará to m, Diederich nyomdász és költő hetven-valahány éves, remekül van, ahogy láttam, és hát a "piacvircsaft" ama nehézségeit élvezi jó ideje, ami "aztán" az irodalomra, "szellemre", hogy ne mondjam: "stb.", bízvást vár. (De ott legalább ott van.) Ahogy kifelé igyekeztem a Salicem, Santolino, Vidocq Mabon,Volupté des Pins, Vorglande,Voralberg, Uranica, Téfélie, Sterling du Roy nevű sikerlovaimmal és sok kihagyással, és sok óvatoskodással, sok ráfázással - "jegyezhető" versenynapjaimra, a néhol szigetbezárólag szétágazó patak partján leüldögélve, jelen pillanati jó-hetes-már megfázásomat így a mínusz öt fokokban lassan begyűjtve, a hártyásodó vizet nézve, a nyárra így emlékezve, a gesztenyefára kirakott tábláról látva, hogy a gesztenye neve aesculus hippocastanum, és minden lassan "hippo" lett nekem, "ló"... te év, te év..., m a idom, ahogy így elidőzgettem, b o rom at meg-meghúztam, mert a karácsonyos hangulatú fogadó-hangár rengeteg frissen ácsolt pultú sátránál bort-kolbászt venni pénzem nem lehetett, Diederich �költőtársam műveit is olvasgattam. Hadd közöljek, az ő utólagos engedelmével, emez írásom részeként, talán kettőt; az egyik, persze, "lépcsős": Senkikastély a Egy rács, szét-ette a rozsda Egy lépcső, kő, mely sehova sem vezet. Patkányok játszanak bújósdit a hasonlatok erdejében. Aztán ez itt, már Vincennes-től a búcsúm; a következő évben - minek az éve is lesz?, azon túl, hogy Széchenyié, az ő évfordulója -, talán, jutnék el még egyszer Düsseldorfba, Párizsba; ázhatnék Krefeld ódon téglájú pályája szélén, és stb. -, ez a vers még; mintha velem történne; Doderer Strudlhof-lépcsője, Ungargasse, Herrengasse, düsseldorfi és kölni jó barátok, ismerősök, sok jegyszedő, fogadógép-kezelő, kasszás, kocsmáros, boltos, kutyás - és zenész stb.! -, Isten veled, Isten veletek. A viszon tlátásra főleg: Szpéró, Éliás, Pipi Néni, Ottlik Gyöngyi és Géza, és hát ...viszontlátásra, te, "ló éve"! 2002-ben. S addig: ti, bécsi Jacinthe és Bloody Meadow, Rajna-vidék lova Blue Belli, Adebar, párizsi virstly Gede, Sam Grandchamp, Rikita Fouteau, Alexane, Quernus... szólaljom meg nyerítésetek értem, de ne úgy, mint ahogy az enghieni pálya "géphangja", az a gépnyihaha, mely akkor harsan, ha valakit diszkvalifikálnak! S ti még-élőim, csukott esti ajtó mögött itt; maradjatok, míg csak lehet, velünk. 1990 Karácsony án Szenvedély mentes Párizs-költemény Fejem árnyképe, melyet a művészek zsibvásárterén egy képzőművészdiáklány erőltetett rám, a métrón elveszett. Talán, odafeledve, most is így robog még, egy párna mellé becsúszva, a városon át. Párizs - Auteuil, Vincennes -, Enghien; Bécs - Krieau és Freudenau -; Neuss, Köln-Weidenpesch, Düsseldorf, Krefeld, Gelsenkirchen-Horst, meganynyi galopp-pálya; Dinslaken, Gelsenkirchen, Mönchengladbach ügetője; Cs.Kovács László: Vágta 47 �Írta: LATZKOVITS MIKLÓS Rajzolta: ERDÉLY DÁNIEL A m ese előtt Kisfiamnak, Dánielnek, és Ajsénak is. dicső Szejfi történetét mindenki ismeri. Hős királyfi volt, s míg világ a világ, bizony mindenütt beszélni fogják fényes tetteit. De most mégis szóljon másról a mese. Házárról. Szóval valamikor régesrég, amikor még éjszaka nélkül nappal követte a nappalt, élt egyszer egy padisah. Igen gazdag, hatalmas padisah volt. Tengernyi pénze megtöltött három termet is, s talán még a fő udvarmester sem tudta szolgáinak számát. Hát még az erdők, a jófüvű legelők, megannyi pompás paripa! Szóval igen hatalmas, gazdag padisah volt. A lányát Ajsénak hívták. Gyönyörűszép lány volt. Sötét haja a bokáját verdeste, bogárszemét pedig hosszú, selymes pillák árnyékolták. Jöttek is a kérők a világ minden részéről. Hoztak drága ajándékot, csodás kelmét, ékszert meg illatos fűszereket, de hiába. Mert a padisah csakis annak ígérte a lányát, aki az aranyalmát adja érte cserébe. És bizony, nem kért csekély dolgot a padisah, hisz három óriás őrizte a fát, három rettenetes óriás, s a kérők egytől egyig mind odavesztek. Aztán egy szép napon Házár is előállt. Földig hajolt a padisah előtt, és így szólt: - Ó, fényességes padisah, hatalmas a te országod, de senki se akad benne, aki ne tudná, Ajsénál nincsen szebb lány kerek e világon. 48 �p a ló cfö ld 91/1. erszc a padisah rögtön kitalálta, mit akar Házár, s mert nem szerette a hosszas szónoklatokat, azonnal belee- gyezett, hogy útra keljen. Pedig Házár más volt, mint a többiek. Igaz, királyfi volt ő is. De ha ráadták súlyos, nehéz páncélját, mozdulni se bírt a nagy teher alatt, és a lovat is jobban megülte nála bárki. Csúfolták hát eleget: - Hallod-e, Házár, az aranyalmát ter- mő fáig bizony hosszú az út, s visszafelé is épp csak egy lépéssel rövidebb. Ám Házár nem hallgatott rájuk. Elbúcsúzott a barátaitól, elköszönt Ajsétól is, és elindult. Igyekezett, amennyire erejéből telt, de így is nagyon lassan haladt. Aztán egy szép napon egy sötét erdőhöz ért A fák szinte az égig értek, ágaik meg csaknem teljesen eltakarták a napot, s villámlásnak tetszett, ha néha összeütődtek. Az erdő közepén egy óriás hortyogott. Annyira nagy, hogy Házár először észre se vette. Mit sem sejtve ügetett hát a homályban, s páncélja olyan hangosan csörömpölt, mintha a piacon borult volna fel a fazekas szekere. Erre a zajra még az óriás is felébredt. Lassan feltápászkodott, és ahogy lenn a mélyben megpillantotta a jövevényt, aki bizony nagyon szánal- mas és komikus látvány volt egy ilyen hatalmas óriás szemében, olyan hahotára fakadt, hogy beleremegtek a fák is. Dehogy bántotta ő Házárt! Hagyta, hadd menjen tovább. Házár tehát épségben kiért az erdőből. Kötőfékre fogta a lovát, merthogy sajnálta szegény párát a fárasztó út miatt, és továbbindult. Nem sokkal később aztán találkozott a második óriással, aki kétszer akkora volt, mint az első, majd találkozott a harmadikkal, aki még ennél is sokkal nagyobb volt, de mindenütt ugyanígy járt. Csak a fülét kellett befognia, annyira iszonyta- 49 �Latzkovits M iklós: A mese előtt tó volt a bömbölés, ahogy az óriások nevettek, de különben nem esett semmi bántódása. Hisz ugyan ki is bántaná Házárt! Így hát megszabadult a hármas veszedelemből, és csakhamar egy csodálatos, zöldellő rétre ért. Leszállt a lováról és körülnézett. Soha életében nem látott ehhez foghatót. A fű zöld volt, de egészen másképp, mint általában. Mert mozgott, lélegzett ez a szín, mintha nem is a fű színe lenne, hanem valami ragyogó, illatos köd, amely beborítja a rétet. Még a szeme is káprázott a nagy fényességtől. Aztán meghallotta a fű hangját. Nem olyan hangot, mint az embereké, vagy az állatoké, de ő mégis érezte, hozzá szól ez a hang. És értette a beszédet, noha nem szavakat és nem mondatokat hallott, hisz a növények másképp beszélnek. Nagyszerű érzés volt. Tagjait különös melegség öntötte el, valami furcsa, földöntúli melegség, amitől kimondhatatlanul könnyűnek érezte magát. Valósággal beszippantotta a táj, vagy inkább Házár ölelte magába a mezőt, amely immár egyszerre volt kint is és bent is, valahol Házár melle tájékán, s ő magával vitte mindig, bármerre járt. A mezőn pedig színes pillangók lejtették mindenfelé táncukat, kicsiny szárnyuk ráfeszült a levegőre, s a levegő úgy vibrált, mintha maga is járná a táncot. Felnézett az égre. Az ég kék volt, de egészen másképp, mint általában. Mert mozgott, lélegzett ez a kék, mintha zuhanna lefelé a magasból. Szárnyuk se rebbent a madaraknak. Megállt az idő. Mert az időt a madarak viszik a hátukon. Amikor szárnyukat összecsapják, legyen az ember, vagy állat, nőnek a kicsik, vénülnek a nagyok. 50 �p a ló cfö ld 91 /1. ázár akkor meglátta a fát. A rét közepén. Bizony, nagyon nehéz szavakat találni, hogy akár csak érzékeltessük ennek a fának a szépségét. Talán nem is lehet. Mert nemcsak úgy találomra, a természet kénye-kedve szerint nőttek ágai, az ágakon a lomb, a rügyek, hanem mindennek oka, magasabb célja volt. Mesélt a fa. Házár kiválasztott egy pontot a törzsén. Egy pontot, amely egy történet kezdete volt. A történet pedig a törzs repedésein kúszott felfelé, egy darabig vidám, kedves mesének látszott, majd a vastagabb ágak tájékán hirtelen zavarossá változott. Egy-egy elágazásnál néha szomorú, olykor szívet-lelket sajdítóan szomorú, máskor magasztos és csodálatos volt, különösen a rügyek körül. És Házár úgy olvasta ezeket a történeteket, emberek, állatok és növények történetét, a szél, a vizek és a hegyek meséit, akárha egy könyvet tartott volna a kezében. Minden történet egy irányba futott. Jó volt látni. A legszebb ág felé, a legszebb ágon is a gyümölcs felé, az aranyalmához. És Házár képtelen volt leszakítani a gyümölcsöt, a fának ezt a legszebb ékét. Képtelen volt rá. Egy darabig még elbűvölve álldogált ott, aztán hazaindult. Boldog volt. Csak úgy csörömpölt rajta a páncél. Az óriások már messziről integettek felé. Nem is voltak olyan félelmetesek, sőt, Házár inkább szépnek látta őket. Mesélt nekik a rétről, a madarakról és a fáról is, az óriások pedig a tenyerükbe vették, úgy hallgatták őt. Aztán hazavitték. Mérföldes léptekkel gázoltak át a tengereken, erdőket, hegyeket hagytak maguk mögött szempillantás alatt. Házár mutatta az utat. Mert az óriások nyakában ülve, ha csak egy kicsit is, de messzebb látott, mint ők. Volt nagy csodálkozás a padisah udvarában, amikor megérkezett. Mindenki kicsődült a kapuk elé, Házár pedig egyenesen Ajséhoz sietett. Ajse eleinte szóba se akart állni vele, annyira haragudott, amiért nem hozta magával az aranyalmát. Aztán a kiváncsiság mégis rávitte, hogy találkozzanak. Különös történeteket hallott tőle, egészen másféléket, mint amilyenekre számított. Ám minél tovább hallgatta a hihetetlen meséket, annál jobban megkedvelte őket. Ettől kezdve egyre több időt töltöttek együtt, s végül Ajse annyira megszerette Házárt, hogy még az aranyalmáról is megfeledkezett. 51 �Latzkovits M ik lós: A mese előtt De Házár nem szívesen időzött a palotában. Inkább a vidéket járta, vallatta a tájat, a folyókat, az erdők csendjét, kavicsokat az útszélen, s közben rengeteg barátra lelt. Volt, hogy hetekig csak kóborolt, s bizony Ajse ilyenkor hiába várta. Kesergett is eleget, titokban néha sírt is, és végül az ajándék sem vigasztalta már, amit Házár útjairól magával hozott. Pedig szépek voltak együtt, és jó volt hazatérni, talán ez volt a legjobb az egészben. Ám Házárnak újra és újra mennie kellett, nem volt maradása. Mindez nagyon fájt Ajsénak. Magányosabbnak érezte magát, mint addig bármikor, ráadásul senkinek sem panaszolhatta el a bánatát. Még Házár sem figyelt rá. Ha megjött, mindig csak magáról beszélt, lelkes volt, tele különös történetekkel, melyek úgy bugyogtak belőle, mint kútból a víz. Aztán egy szép napon megérkezett Szejfi. Kezében ott csillogott az aranyalma. Mert a dicső, hírneves királyfi, akinek csodás, sőt, csodásabbnál csodásabb hőstetteit városszerte beszélte a nép, szóval a dicső királyfi legyőzte a három óriást. Három napig tartó véres-vad csatában aratott diadalt. És Szejfi leszakította a gyümölcsöt. Nem ragyogott többé aranyalma éjidőn a Nap helyett, hanem sötétség borult a földre, az első éjszaka. A padisahnak nem is volt semmi kifogása, azonnal kihirdették az esküvőt. Házár örült, hogy Ajse végre ismét boldog volt, hisz nagyon szerette őt. Csakhogy a lány hallani sem akart felőle többé. Hazugnak, csavargónak nevezte Házárt, akitől soha semmi jót nem kapott. Letagadott mindent. Szejfi pedig szigorú, kemény paranccsal űzte messzi vidékre őt. Nem volt mit tenni. Ajse és Házár immár soha többé nem találkozott. Legfeljebb csak gondolatban. Mert ahogy teltek-múltak az évek - beszélik Ajse egyre többet gondolt Házárra. Lelkében a fájdalom elcsendesült, és valami szelíd szomorúsággá változott. És jólesett ez a szomorúság. Hogy Házárral mi lett, azt nem tudja senki. Egyesek szerint nem halt meg soha, mások meg azt állítják, készített egy csodás szőnyeget, s azzal repült a hegyeken át. Persze én inkább azt hiszem, hogy katonának szegődött, vagy elbújdosott, de biztosat még én sem tudok. Azt azonban tudom biztosan, hogy az aranyalmát termő fa csakhamar kiszáradt. Hisz ugyan mit is ér egy fa gyümölcse nélkül. Hát eddig a történet. És most kezdődjék a mese, a valódi, Ajse és Szejfi nagyszerű meséje: 52 �Bagó József Szembenézés a munkanélküliséggel A rends zer vál tá s előtti Magyarországon a szakmai vitákon, vagy a napilapok hasábjain rendkívül sajátos ö s sz efü gg és be n v e tődött fel a mu nkanél küliség kérdése. A munkanélküliségről írók ekkor sokkal inkább a letűnt pártállam utolsó legitimációs b á zi sát, a teljes foglalkoztatottságot kezdték ki, semmint a piacgaz daság k ié p í t é s é v e l együttjáró, de már pusztán a k öl ts égv eté si e g y e n s ú ly t sz olgáló restriktív monetáris politikával, valamint a gazdasági struktúra átalakításával elkerülhetetlenül keletkező nagy mérvű mu nka nél kül isé get láttatták volna. A pártállami struktúra lebomlása után, a választási hadjáratokban aztán a jelentősebb társadalmi háttérrel és felhajtóerővel rendelkező politikai pártok már nem hagytak kétséget afelől, hogy a piacgazdaság kiépítése, de maga a gazdasági szerkezetváltás is természetszerűen elkerülhetetlenné teszi a munkanélküliséget. S valóban, ha széttekintünk a piacgazdaságokban, látható, hogy A usztriában 121 ezer, Belgiumban 507 ezer, Franciaországban 2 415 ezer, NSZKban 2 304 ezer, Olaszországban 2 473 ezer, Hollandiában 761 ezer, Norvégiában 51 ezer, Svédországban 125 ezer, az Egyesült Királyságban 3 179 ezer, az Egyesült Államokban 8 312 ezer volt a munkanélküliek száma 1985-ben. (Zboróvári 1988) Persze a munkanélküliség mértékét kifejező abszolút számok kevésbé alkalmasak közvetlen következtetések levonására, mégsem szükségtelen ismertetésük. Különösen azért, mert a munkaerőpiaci kérdések a gazdaság más területeihez képest társadalmi és politikai szemponból hatványozottan kényesek. Nem mindegy ugyanis, hogy például a 2,5 százalékos (Norvégia) illetve a 13,2 százalékos (Egyesült Királyság) m unkanélküliségi ráta mögött valójában mekkora tömeg húzódik meg, vagyis, hogy ez a tömeg mekkora politikai erőt képviselhet az össz-lakosságon belül. Ugyanakkor lényeges az is, hogy egy Szerzőnk tanulmányához kapcsolódva, vagy azzal vitázva következő lapszámainkban helyet kívánunk biztosítani minden olyan elemző, tényfeltáró, e kérdéssel, vagy kérdés részleteivel, vetületeivel foglalkozó írásnak, amely (országos, megyei, vagy szűkebb régió, netán egyetlen ágazat, vagy nagyüzem munkanélküliségéről érdemben szólna. (A szerk.) 53 �Bag ó J ó zsef: Szem benézés a m unkanélküliséggel adott országon belül milyen a munkanélküliség területi koncentrációja. A nagyobb országok gazdaságaira inkább az a jellemző, hogy bizonyos térségekben a munkanélküliek aránya az adott oszág átlagos mutatójának a kétszeresére, háromszorosára rúg. Általában - de nem mindig - a földrajzilag perifériális régiókban és államokbanal acsonyabb a foglalkoztatottság foka, s itt magasabb a m unkanélküliség. Bármilyen sikeres tehát, például a (nyugat) német gazdaság, a világgazdaságban folyó verseny következményeként megvalósuló átrendezés ott is áldozatokkal jár. A szociális ütközések ugyan nem olyan hevesek és hangosak, mint a briteknél, vagy a franciáknál, de az ősi német nehézipari központok, a Ruhr- és Saar-vidék megújulása nincs híján a feszültségeknek. A gazdasági és az ezzel együttjáró munkaerőpiaci változást jól jellemzi, hogy míg az 50-es évek elején a szénbányászat még 600 ezer embert foglalkoztatott; a folyamatos és azóta is tartó bányabezárások következtében azonban az évezredforduló küszöbén 100 ezer alá süllyedt a létszám. A válságágazatok leépítése a világgazdasági korszakváltáshoz igazodó program keretében megy végbe. Az egységes nyugat-európai piac 1993. évi létrejöttére való felkészülés azonban kemény feltételeket kíván Olaszországban is, ahol az állami költségvetés tovagyűrűző hatalmas deficitje már-már egyenlő az éves nemzeti jövedelemmel. Ezek után nem csoda, hogy egymás után látnak napvilágot azok a tervek, amelyek az állami szféra korszerűsítésére vonatkoznak. A z állami alkalmazottak ed54 dig nem ismerték a munkanélküliséget Itáliában. Az állami állás a nyugdíjig szólt, hacsak valaki nem volt alkalmatlan a feladat ellátására. Különféle állami intézmények azonban már egy ideje kezdeményezik a részidős foglalkoztatást. Az elmúlt évben több helyen is meghirdették az önkéntes munkaerő-átigazolást olyan szakterületekre, ahol hiány mutatkozik. A tervezett koszerűsítések kapcsán a vasútnál például azt tervezik, a mintegy 30 ezer fős létszámleépítést előnyugdíjazással illetve átképző tanfolyamokkal, vagyis lényegében átirányítással oldják meg. HIDASI JÓZSEF Salgátarjánban születtem, 1945-ben. Munkáscsaládból származom. Apám vájár volt,anyám varrónő. Autószerelő szakmunkásként kezdtem dolgozni. Később, a közép- és felsőfokú közgazdasági tanulmányaimat követően, hivatalnok lettem. Jelenleg belső ellenőrként dolgozom a Nógrád Volánnál. Elváltam,egyedülállóként neveltem fe l két gyermekemet. Több éve írogatok. A z írásra, irodalom szeretetemen túl: egyfajta belső kényszer ösztönzött. A versek állnak hozzám közelebb. Gyakori fizikai munkavállalásaim során azonban olyan élményekre, tapasztalatokra tettem szert, melyeket valamilyen más formában kellett megírnom. �Ennek ellenére a vasutasok nyugtalanok, amit munkabeszüntetéssel hoznak az új, menedzserszemléletű vezetőség tudomására. Európában egyedülálló a spanyol gazdaság esete. A nyolcvanas évek végén Spanyolországban 22 százalékos munkanélküliséget regisztráltak erre szoktak hivatkozni magyar szakemberek is elrettentésképpen - s hozzá kell tennünk, hogy mindez jóval súlyosabb is lehetett volna, ha a spanyol nők mintegy 30 százalékos foglalkoztatási aránya is elérné a jóval alacsonyabb nyugat-európai átlagot. A TEH ERAU TÓ B E T O L A T A Z UD VARB A Add már a téglát, mert nem haladunk! - méltatlankodott a társam. Föladtam a téglát, s egyvizeshodó tetejére kuporodva, a hordó mellett ücsörgő szurtos cigánygyerekkel csevegtem. Nem tudom miért, de ha meglátok egy ilyen ágrólszakadt gyereket valahogy messzi kontinensek éhezői vagy a fegyverkezés jut eszembe: lehet, hogy ezret írtunk, de kétezret már nem fogunk? A hordó tetején így elmélkedve a mellettem tétlenkedő kölyök tekintetéből azt olvastam ki, hogy ő is éhes. Colost újabb téglaadaggal kiszolgáltam, majd füttyentve a srácnak, a kerítésen lógószatyromra mutattam. A tízév körüli nyurga termetű fiú értett a jelből, és azt is felfogta, hogy megeheti a reggelimet. Volt időm szórakozni a helyzeten, a téglaadogatáson kívül erre a napra nem volt más betervezve. Colos, a társam pedig el volt látva a szükséges anyaggal. Korán kezdtünk. A gép bekeverte a maltert, amit az építendő fal mellé egy ládába vödröztem, utána rátelepedve a vizeshordóra a depóról szolgáltam ki mesteremet. Colos nem sokat beszélt, csak néhaszólt rám, hogy ne ábrándozzak. A kölyök szabályosan elintézte a reggelimet, morzsákat sem hagyott. Szatyromat gondosan visszaakasztotta a drótkerítésre, és visszatelepedett a hordó mellé, majd illedelmesen megköszönte a reggelit. (Magyarországon ez az arány - a gyeden, gyesen lévőket nem számolva rendkívül magas, 74 százalék volt 1989-ben.) Magyarországon, ahol még alig-alig látszanak a gazdasági szerkezetváltás jelei, a mélyülő gazdasági válság, s az ezzel egyidőben terjeszkedő restrikciós pénzügyi politika gyors ütemben alakította át a munkaerőpiaci helyzetet. Tény, hogy a gazdaság szerkezetének átalakításából eddig alapvetően csak a foglalkoztatás szűkülését előidéző folyamatok érzékelhetők. Az utóbbi négy év munkaerőpiaci tendenciáiból egyértelműen kirajzolódik, hogy miközben az állást keresők száma emelkedett, egyre kevesebb volt a bejelentett üres állások száma. Míg korábban a legtöbb körzetben és foglalkozási ágban az üres álláshelyek száma meghaladta a munkát keresők létszámát, addig mind gyakrabban fordult elő, hogy egyes körzetekben valaki csak nagy nehézségek árán, vagy egyáltalán nem tudott elhelyezkedni. 1990-ben ez a tendencia felgyorsult, s a nemrég még "túlfeszített kereslettel" jellemezhető munkaerőpiaci helyzet, ahol a munkaerőkereslet rendre, szinte minden településen, ületve vonzáskörzetben meghaladta a munkaerőkínálatot, gyökeresen megváltozott. A munkaerőközvetítő irodák ügyfélforgalma megtöbbszöröződött. A regisztrált munkanélküliek száma kétszeresére nőtt. (1989. decemberében 28,5 ezer fő, 1990. októberében 61 ezer fő volt a regisztrált munkanélküliek száma.) Ezzel szemben a bejelentett üres állások száma jelentősen csökken: a munkáltatók október végén már csak 23 ezer betöltetlen álláshelyet jeleztek. Az év első 9 hónapjában a segélyezettek átlagos napi létszáma 36 ezer fő, az 55 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel október 22-i zárólétszám pedig 41 ezer fő volt. A kedvezőtlen tendenciákat az is jelzi, hogy növekedett a munkanélküliként eltöltött idő. Októberben már mintegy 2000-en voltak, akik a segélyezés lehetséges 365 napja alatt nem tudtak elhelyezkedni, így munkanélküli járadékossá váltak. (Munkacrőpiaci gyorsjelentés 1990) A munkaerőkereslet általános csökkenése eddig már szinte m i nd en népgazdasági ágat érintett, de az átlagosnál is nagyobb volt a közlekedésben, a vízgazdálkodásban, a személyi és gazdasági, valamint az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásban. A kereslet csökkenése - a közhiedelemmel ellentétben - nem elsősorban munkásokat, hanem náluk nagyobb mértékben az ügyviteli alkalmazottakat és az ügyintézőket érinti. A kereslet természetesen nem egyformán esett visza területenként. A legtöbb segélyezett Szabolcs (5,9 efő) és Borsod (4,3 efő) megyében él. A kétezer főt meghaladja a segélyezettek száma Baranya, Békés,Nógrád és Jász-Nagykun -Szolnok megyében is. Azonban míg korábban az úgynevezett válságágazatok körzeteiben jelentkezett a munkanélküliség, addig napjainkra - és ez a gazdaság egészének működési zavaraira, illetve a piaci kereslethez való alkalmazkodás nehézségeire mutat rá - a fejlettebb ipari centrumokban is megbomlani látszik a munkaerőpiaci kereslet-kínálat korábbi egyensúlya. Egy év alatt jelentősen megváltozott a munkanélküliek összetétele is. A foglalkoztatottság szűkülésével elsősorban olyanok maradtak munka nélkül, akiknél képzettségbeli hiányosságok jelentkeztek, illetve ehhez még egész56 ségi, életviteli hátrányok is kapcsolódtak. Ez a réteg tartósan kiszorul a munkaerőpiacról, az érintettek száma sajnos 1990-ben is növekvő volt. A kereslet további csökkenése azonban ma már a szakképzett rétegeket is érinti, jelenleg minden második munkanélküli szakképzettséggel rendelkező fizikai vagy szellemi foglalkozású, ezen belül a segélyezettek 48,1 százaléka középfokú iskolát végzett, 8,1 százaléka pedig felsőfokú végzettségű. Az általános muunkaerőpiaci feszültségek tükröződnek a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetőségeinek -Hányan vagytok testvérek? - kérdeztem, csakhogy kérdezzek valamit. -Heten. -nyilatkozott szűkszavúan. -Mind fiúk? -Az. - Ezzel be is fejeztük volna, de az ifjú munkásjelölt tudtomra adta, hogy nem kívánta ingyen a reggelit. -Bácsi, segíthetek? - Köszi. Lentről add akezembe a kisméretű téglákat, én majd továbbnyújtom Colos bácsinak. Vigyázza kezedre! Colosnak jó kedve volt ott fenn, nem sokat törődött velünk. Elsímítgatta a maltert a frissen rakott téglasor tetején, majd újabbtéglákat illesztett a sorra, és a kőműves kalapácsával sűrűn ütögetve vigyázott a méret hűségére: mintha zongorázott volna az égetett téglabillentyűkön. Ha csend lett, tudtam az okát, ilyenkor egy fölemelkedő sörösüveg csillant meg a fölkelő napsugaraiban. A tulaj minden alkalomra bespajzolta a napi söradagot, ésa pálinkát.Nem éltünk v e levissza, csak annyi fogyott el, amennyit hozott. Erre a napra nyolc üveg sör, két ded törköly volt az előirányzott adag. Reggel hat órától este hatig ez nem sok. Az állami építkezéseken ennél jóval többet megisznak az emberek. A maszek építkezésen ez másként van. Colos ráérzett gondolataimra, mert leszólt, hogy tegyek a vödörbe sört és a csigán húzzam föl neki, mert szomjas. Feladhattam volna közvetlenül is, de Colos úgy gondolta, hogy közben pihen isegy kicsit. Már a k ö te letfogtam, amikor Colos jelezte, hogy mégse húzzam, mert lejön reggelizni. - Jó neked! - kiáltottam. Colos emlékeztetett, hogy ő is látta, amit látott: a napi söradagból bizony már alig maradt, és a kölyök is megreggelizett. Most már hárman voltunk a hordó me llett. �alakulásában is. Az előzetes becslések alapján az előző évihez viszonyítva 1990-ben 15-20 százalékos ifjúsági munkaerő kereslet csökkenésre kellett számítanunk. A kereslet-csökkenés következtében a nehezen elhelyezhető, illetve el nem helyezhető fiatalok száma 1990 végére meghaladhatja országosan a 20 ezer főt. Egyre nagyobb munkaerőpiaci feszültségeket valószínűsít az, hogy a megjelenő munkaerő-kereslet és kínálat mind egészében, mind részleteiben távolodik egymástól. Ezzel együtt jelzésértékű, hogy az elmúlt évi nyil- Colos újságpapírjából kipakolta a szalonnát, a kenyeret, a hagymát, jókorát kortyolt a pálinkásüvegből, és ő is a cigánygyereket kezdte faggatni. -Hogy hívnak? -Gézának. -Hol laktok? -A bérházban, ott szemben. -Ti is fölszeditek a parkettát? - Nálunk nem parketta van, és éhes sem vagyok mert a bácsi máradott enni.-Egy kis csipegetésre azonban rászánta magát, és Colos újabb kérdését is megelőzte. -Heten vagyunk testvérek - mondta -, a többiek is dolgoznak. -Colost e leszájjal hitetlenkedett. -Hol, a csavargyárban? Géza, ne hazudj! Látom a szemeden... - Ne bántsd - szóltam - szerintem igazat mond. Coloskám, televagy előítéletekkel, az az érzésem, hogya mi Géza barátunk más mint a többi gyerek. Igy van, kisöreg? - Géza csak bólogatott, és szorosabban mellém fészkelődön. Nyelvepedig megoldódott, bizonygatva, hogy a bácsinak igaza van, de a Colos bácsinak nincs igaza, meghogy az őtestvérei nem lopnak, hogy hozzájuk nem jár a rendőrség, csak a szomszédba Gyuriékhoz, és Miska bácsiékhoz. Colos kapott volna az alkalmon, hogy véleményét bizonygassa, de Géza nem hagyta ót szóhoz jutni: -A Gyuriék meg a Miska bácsiék nem cigányok, hanem magyarok. -Colos fölállt, nyújtózott egyet, ésásítozvajegyezte meg: -Hallod-e te gyerek! Iskolába, vagy iskola mellé jársz? - Géza, válasz helyett újságpapírostól arrébb tolta Colos maradék reggelijét. Ehhez a mozdulathoznem kellett kommentár. Colos nekem szegezte a kérdést: vántartás alapján a betöltetlen álláshelyek az alábbiak szerint haladták meg az állást keresők számát. A fizikai foglalkozásúaknál a tehergépkocsivezető, géplakatos, kőműves, villanyszerelő, gépjárművezető, textilkonfekcionáló, szabó, varrónő, hegesztő, esztergályos, asztalos, darus, ápoló, kazánfűtő, gépjárműlakatos, víz-, gáz-, olajvezeték és készülék szerelő, targoncavezető, elektroműszerész, mechanikai műszerész, autóbuszvezető, központi fűtés és csőhálózat szerelő, mezőgazdasági gépjárműés motorszerelő, dukkózó, fémfestő, vas- és fémszerkezeti lakatos, járművillamossági szerelőműszerész, és cipőfelsőrészkészítő szakmákban. A szellemi foglalkozásúak közül a pénzügyi foglalkozások, a bérelszámolók és a gépészmérnökök kereslete haladta meg a kínálatot. Az Országos Munkaerőpiaci Központ által egészében nyilvántartott fenti keresleti lista támpont lehet akár a pályamódosítás, akár a pályaválasztás előtt állók esetében. Az országos lista ugyanakkor természetesen az adott térségben már csak az egyedi lehetőségek szűrőjén keresztül érvényes, ahol a nyilvántartást és az állásközvetítést, az igények szerinti átképzés szervezését a területi (megyei) Munkaügyi Központok végzik. Az 1990-ben, a munkaerőpiacon bekövetkezett drasztikus, kedvezőtlen változás azonban valószínűleg csak kezdete egy súlyosbodó folyamatnak. A gazdasági-munkaügyi szakétők m indegyike szerint ugyanis, a munkanélküliséget befolyásoló-kialakító munkaerő-keresleti és kínálati tényezők időben egybeeső, kedvezőtlen irányú változásaira kell felkészülnünk. A munkaerő-kereslet közeljövőbeni alakulását befolyásoló főbb tényezők elismerten a következők: 57 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel - a gazdasági válságtünetek, a recesszió elhúzódása miatt a munkaerőkereslet abszolút nagyságának további csökkenését eredményezik; - a szerkezetváltás részben technikai-technológiai koszerűsítést jelent, amely munkaerő-megtakarító jellegű, így a kereslet csökkenését tovább erősíti; - a privatizációs folyamat erőteljesebb megindulásával olyan tulajdonformák kerülnek túlsúlyba, ahol a munkáltatói magatartásra feltehetően jellemzővé válik a vállalatoknál meglévő belső munkaerő-tartalékok leépítése. Ez a folyamat önmagában is számottevően mérsékli a munkaerőkereslet alakulását; - a külföldi tőke nagyobb mértékű bevonása, amennyiben a technikaitechnológiai koszerűsítésre irányul, szintén munkaerőmegtakarító hatású, bár kétségtelen, hogy egyúttal új munkahelyeket is teremt; - kedvezőtlenül hatnak a munkaerőkeresletre a korábbi KGST-kapcsolatok széteséséből-átalakulásából adódó következmények is; - a támogatások, a költségvetési kiadások jelentős hányadának lefaragására irányuló törekvések, valamint az életszínvonal-csökkenés, az elszegényedés következtében csökkenő belföldi fizetőképes kereslet a munkaerő-kereslet csökkenését vonhatja maga után, ületve egyik akadálya a tercier szféra munkaerőfelszívó képessége növekedésének; - a kisvállalkozások élénkülése ugyan új munkahelyeket hoz létre, de ezek munkaerő-felhasználása természetszerűen igen takarékos, nem teremt (hirtelen) számottevő keresletet. A munkaerő-kínálat alakulását alapvetően - s ebben sincs vita - demog58 ráiai tényezők befolyásolják a következő években. Ezen belül meghatározó a pályakezdő fiatalok létszámának évenkénti 20-30 ezer fős növekedése, valamint a migrációs folyamatok várható pozitív egyenlege. A kialakult magaszszintű munkavállalási hajlam ugyanakkor várhatóan nem változik, az életszínvonal romlásával öszefüggésben inkább erősödik. A munkaerő-keresletre és kínálatra ható különböző folyamatok együttes hatásaként a következő években a munkanélküliség robbanásszerű növekedése alakulhat ki. Ma alapvetően csak a fo- - Rokonod? - Miért kérdezed? - Mert olyan jól megvagytok egymással. - Nem rokonom. Reggel idejött, leült a hordó mellé, ennyi az egész. - Colos témát váltott. - Te, Géza, az ebédet is megvárod? - Meg! - vágta rá határozottan. Colos megvakarta a fejét, aztán meg a füle tövét is, majd rövid gondolkodás után a hordó tetejére csapva megszólalt.: - Most már emlékszem rád! Tegnap egy másik építkezésen láttalak. Igy oldod meg azélelmezésedet? Nagy kópévagy te Géza! -Nem vagyok kópé, abácsi megmondhatja, hogy megdolgozok az ennivalóért. - Na, jól van - nyugtatta meg Colos - Vége a sziesztának, jöhet a tégla. - Fölment azállványra. Gézahűségesen adogatta a téglát, és jelezve a velem kialakított közvetlenebb kapcsolatot nem várta meg, hogy a beszélgetést én kezdeményezzem: - A bácsi jó ember, nem úgy mint a Colos bácsi. Tessék nekem elhinni, hogy hozzánk nem jár a rendőrség. A magyarok lenéznek bennünket, tetszik tudni azért, mert mi cigányokvagyunk. A tanár bácsi is azt mondta, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ha valami elveszik valahonnan, mindjárt ránk fogják. A múltkor is egy magyar gyerek lopott, és azt is rámfogták. Egy kis szünet után, mert látta, hogy már nem figyelek rá, más dolog kezdte érdekelni. -A bácsi mit tetszik csinálni? - Dolgozom, nem látod? - Nem úgy gondoltam, nem itt,máshol mit tetszik dol gozni? �lyamatok iránya látható előre, a folyamatok erőssége, várható előrehaladása bizonytalan, ezért a tényleges következmények nem is becsülhetők meg egyértelműen. Ennek megfelelően a ma ismert számszerű becslések eléggé bizonytalanok. S igaz ugyan, hogy Héthy Lajos (1990) az egy-két éven belüli 100 ezertől 1 millió főig terjedő skálán rajzolja fel a várható munkanélküliségről nyilatkozó becsléseket, s például Szabó Irén és Vanicsek Mária (1990) valóban 1995-re minimálisan félmillióra, maximálisan még ennél is nagyobb tömegűre prognosztizálja a munkanélkü- Nem válaszoltam rá, mert Colos leszólt az állványról, hogy keverjek maltert, de előbb küldjek fel síirt és pálinkát. Nem küldtem fel, mert már nem volt. Miután közöltem vele a hírt, egy tompa koppanást hallottam. Ez a kalapács hangja volt, amit "letett", majd szidni kezdett, mert véleménye szerint az általam kevert mal ter pocsék volt. Morgolódását befejezve sürgetően adta ki az újabb parancsot: Gézával szedessem össze az üres üvegeket, küldjem el a presszóba sörért, meghogy hozzon egy doboz bagót is. Géza zokszó nélkül vállalta is, és gyakorlott ügyességgel, módszeresen szortírozta a fehér és a zöld üvegeket, közben számolt is. Befejezve a műveletet, elém állt, és jelezte: egy ötvenessel kell hozzájárulnom a fuvarhoz Megjegyeztem Gézának, hogy Colos bácsi jó ember, csak az ördög rossz, hogy el nem viszi, neki pedig a jó munkáért odaígértem a visszajáró aprópénzt. Géza a presszó felé vette az irányt, utána kiáltottam. -Tudod-e, hogy mennyi lesza visszajáró? -Gézamegfordult és érthetően tudtomra adta: - Több mint egy huszas lesz az enyém! -Oké, oké! Látom megtanultál számolni, a tiéd lesz, mehetsz!Colosa fal mögül épp ekkor nagyot kiáltott: -Jön a tulaj! Indítsd be a gépet! Kalapácsával megszokott mozdulatokkal a téglákat ütögette, és fütyörészve jelezte, hogy keményen dolgozik. A tulaj valóban jött, és meglepetést ishozott. Cementes zsákokkal rakott teherkocsi tolatott be az udvarba. Miután a zsákokat behordtuka szárazalá, szólni is alig tudtunk egymáshoz Csak fújtattunk. A teherkocsi aztán a tulajjal együtt elrobogott. Mindketten leroskadtunk a hordó mellé, és egyszerre adtuk le Gézának a vészjelet: liség értékét, de Szelényi Iván (1990) nem tartja elképzelhetetlennek a másfél millió körüli munkanélküli tömeget. A munkanélküliségi probléma megoldásához elengedhetetlen lesz a piacgazdaságok bevált kezelési technikáinak tanulmányozása - alkalmazása, de ez még mindig nem garantálja majd a társadalom politikai feszültségektől, vagy netán robbanástól való megóvását. A fejlett országok többségében a nyolcvanas és a kilencvenes évek egyik legfontosabb feladata a munkanélküliség leküzdése. Különböző országok foglalkoztatáspolitikájában eltérő súllyal szerepelnek az egyes, de öszefüggésében mégiscsak hasonló eszközök, amelyek a munkanélküliség kezelésére, vagyis a munkaerőpiacról kiszorult dolgozók újrafoglalkoztatásának elősegítésére illetve szociális biztonságának megteremtésére irányulnak. (Kalóczkainé 1989. Makó-Gyekiczky 1990.) - Erre vonatkozóan, az általában használt eszközök a köve tkezők: 1. Foglalkoztatási szolgáltatások; m unkaerő-közvetítés, elhelyezkedési tanácsadás, oktatás, mobilitás támogatása, a munkaerőpiacra vonatkozó információk összegyűjtése. 2. Munkaerőképzési költségek átvállalása; a képzésben résztvevők segélyezése, a munkanélküliek számára indított különböző típusú tanfolyamok költségeinek fedezése, a képzésben résztvevő vállalatoknak nyújtott támogatások. 3. Munkahelyteremtés; olyan programok, amelyek célja a foglalkoztatási lehetőségek rövid távon is érzékelhető javítása. 4. Speciális programok a fiatalok számára; mindazok a programok, amelyek elősegítik az iskolából kikerülő fiatalok munkavállalását. A programok többsége az iskolából kikerülők munkaerőpia59 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel ci pozícióját javító képzés, továbbképzés, támogatását szolgálja. 5. Spciális programok a csökkentett munkaképességűek elhelyezkedési lehetőségeiek bővítésére, a munka világába való (újbóli) bekapcsolódásukra. 6. Munkanélküli-segélyezési rendszerek -általában biztosítási alapon -, amelyek a segélyen töltött idő növekedésével szakaszosan szűkülő ellátást biztosítanak. 7. A nyugdíjkorhatár előtti, azaz a korai nyugdíjazás lehetősége, amely a gondoskodással támogatott idő előtti viszavonulás m indenhol elfogadott formája. A gazdaságilag jóval fejlettebb nyugat-európai országok munkaerőpiaci intézményeivel összehasonlítva az elmúlt években gyorsan és viszonylag rövid idő alatt kialakult magyar foglalkoztatáspolitikai ellátási rendszert, az kifejezetten kedvezőnek tekinthető. (Tímár 1990.) A munkaügyi irán y ítás - m egbontva a pártállam i gazdaság vezetési logikát - néhány év alatt adaptálta a modern piacgazdaságokban bevált támogatási és ellátási formákat. Ennek során az alábbi eszközöket vezette be: a munkanélküli segély, az átmeneti munkanélküli járadék, az átképzési támogatás, az átképzési tanfolyam ok költségeinek átvállalása, a munkahelyteremtő beruházások támogatása, a közhasznú munkavégzés, az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsöne, a gyakornoki foglalkoztatás, a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíj, illetve a foglalkoztatási szempontból kritikus helyzetek kezelése. Kétségtelen azonban, hogy az eszközrendszer olyan időszakban alakult ki, amikor a gazdaság munkaerő-igé60 nyét a m unkaerőhiány, az extenzív munkaerő-gazdálkodás gyakorlata határozta meg. A munkaerő iránti kereslet ugyan csökkent, de a tömeges munkanélküliség még csak elméletileg prognosztizálható jelenség volt, a kialakuló foglalkoztatási konfliktusok - bár újszerűségük miatt nagy figyelmet kaptak végül is nem voltak számottevőek. A rövid idő alatt létrejött és működőképessé vált eszközrendszer kétségtelen eredménye, hogy a foglalkoztatási feszültségeket ugyan nem minden probléma nélkül, de többségében kezelni tudta, továbbá, hogy a központi és terü- -Sört! - Aztán Colos is káromkodott, én is. A nap már magasan járt, de az időt nem tudtuk érzékelni. Nekiestünk Géza sörös szatyrának, és visszahuppanva a hordó mellé, rögtön benyakaltunk néhány üveggel. Rettenetesen szomjasak voltunk. Géza elégedetten számolgatta a visszajárót, közben gömböket fújt rágójából. Fölnéztem a magasodó falra, és szörnyen sajnáltam, hogy az épülő családi ház nem nekem épül. Régebben azvolt az elképzelésem, hogy építek egy kis házikót, ahol csirkéket nevelve éldegélhetünk. A csirkecombot nagyon szeretem, és a házi csirke egészen más, mint az üzleti. Lányaim arról ábrándoztak, hogy kutyát is fognak tartani.Állatszeretetükre vall, hog bérlakásunkban már sokféle állat megfordult már. Egy alkalommal az erkélyen egy gyönyörű fehér szőrű, pi ros szemű nyulacskát nevelgettek. Legutóbb egy cicánk volt, de, hogy nagyra nőtt, s nem maradt meg a betonfalak között, kivittük apámékhoz vidékre. Igaz, ott sem maradt meg, mert valamelyik mohó kandúr elcsalogatta a háztól, s többé nem látták. Igy töprengvea hordó mellett, kellemes bizsergést éreztem, amita sörnek tulajdonítottam. Colos jó ideje figyelhetett, ahogy gondolataimban barangolok, mert hátbavágott, és csipkelődve jegyezte meg: -Leesett? -Mi esett le? - Értetlenkedtem. -Háta húszfilléres!Láttam, hogy a malteros ládát bámulod. Nem vettél észre semmit? - Colos kérdése meglepett, azt hittem, valami különös dologra gondol. Meg is kérdeztem, hogy mit kellett volna észrevennem? A ládára mutatott: -Megkötött a malter a ládában. �leti munkaügyi apparátus elkezdte megtanulni a munkanélküliség enyhítését szolgáló intézkedések gyakorlati alkalmazását. Az eszközök gyengeségei azonban már röviddel a bevezetésük után a szakmai viták kereszttüzébe kerültek. E vitákban a legkedvezőbb vélemény az, hogy az eddig eltelt időszak nem volt elégégséges az eszközök működésének optimális összehangolására. De van olyan nézet is, mely szerint az eszközrendszer egésze alkalmatlan a foglalkoztatási problémák megoldására. Azzal mindenki egyetért, hogy a bevezetett foglalkoztatáspolitikai eszköz- - Nem baj -válaszoltam egykedvűen. Colos egyetértett velem, mert mindketten arra gondoltunk, hogy a hátralévő falazáshoz kicsit majd felfrissítjük aztán jön az ebéd, a tulaj fizet, és már megyünk is haza. Föltápászkodtunk. Colos az állványra, én a hordó tetejére álltam. Szóltam Gézának, hogy jöhet a tégla. A tégla nem jött, ugyanis Gézának már hűlt helye volt. Colos szokásához híven a fal ütögetésével, és szóval is informált, hogy jön a tulaj, hozza az ebédet, s hogy gyorsan kapcsoljuk be a gépet. Az utca végéből egy viharvert autó tűnt elő. Ettől teljesen lehangolódtunk. Egy teherkocsi tolatott be az udvarba, mindenféle rakománnyal. A tulaj sürgetően utasított: - Fiúk, ügyesen rámoljatok le, mindjárt este lesz, ne aludjatok! Délután betonozunk. Colos! Hány sor téglát raktál reggeltől? - Colos verejtékét törölgetve ujjaival végigszaladt a fugákon, és nagynehezen kinyögte: -Tíz sort, főnök. -Kevés, kevés. Már be kellett volna fejezni. - A tulaj bevágódott a saját csotrogányába, és elviharzott. A teherkocsi sofőrje elnyújtózott az ülésen, és pillanatok alatt elaludt. Colos fölment a kocsi platójára, és minden szó nélkül vállamra rakott egy istentelenül nagy fagerendát. Gyorsan megkapaszkodtam a plató végében, különben colostok módjára csuklottam volna össze. Az én kedves mesterem jót nevetett és még cikizett is. -Szedd össze magad írókám!Eznem toll, nem papír, ez egy egészséges gerenda. - Elindultam a teherrel, és akadozva mondogattam, hogy jól van, rendben van, könnyű neked ott fönn, csak adogatnod kell. Colos emlékeztetett: rendszer újragondolása indokolt. Az eddigi vitákban azonban kevéssé kapott hangsúlyt az eszközrendszernek a gazdaság működésével való összevonása. Nem elhanyagolható pedig a tény, hogy ezek a piacgazdasági eszközök, azaz a piacgazdaságban jelentkező munkanélküliség kezelésére hivatott (rendszerint állami) intézkedések, tervgazdasági környezetben kezdték magyarországi pályájukat. Az erőforráskorlátos gazdaság pedig hagyományosan, a beidegződött magatartás szerint reagált az eszközök bevezetésére, a rendkívül előnyös feltételekkel megszerezhető állami pénzek megjelenésére. A kormány ugyanakkor a munkanélküliség megjelenése előtti pánikhangulatban kevéssé ügyelt a fékek és szűrők beépítésére. Ez tette lehetővé azt, hogy az új eszközök cimkéje alatt nagy erővel megindult a központi erőforrások elszívása. Az eszközrendszer működésének anomáliái legnagyobb részt ezzel magyarázhatók. A munkahelyteremtő beruházásoknak is csak egy része szolgált új munkahelyek létrehozásának ösztönzésére, a másik része egyébként is létrejövő munkahelyek kialakítását tette kedvezményezetté. Az újrakezdési kölcsön 400 eFt-os összege és kedvező kamata azt eredményezte, hogy más vállalkozási kölcsönök elterjedésének hiányában a nem munkanélküli vállalkozni szándékozók munkanélküli helyzetbe hozták magukat, hogy a kölcsönt felvehessék. Ilyen módon ez az eszköz nem csökkentette, hanem - igaz csak átmenetileg - növelte a munkanélküliek számát. Egy társadalmi réteg számára pedig kifejezetten jól jött a segély bevezeté61 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel se, hiszen a fekete munka mellett ez a pénz "ingyen volt", s így, együtt már megfelelő megélhetést nyújtott. Más eszközök működésénél a pénzügyi forrás, az állami költségvetésből elkülönített Foglalkoztatási Alap szűkössége jelentett problémát. A közhasznú munkánál például hátráltató tényező volt, hogy az arra fordítható összeg egyszerűen határt szabott az eszköz felhasználásának. Ez a korlát kifejezetten az eszköz folyamatos működése és megbízhatósága ellen hatott, ugyanakkor (a másik oldalon viszont erősödő) helyi munkaerőpiaci tervezést terelte túlságosan szűk mederbe. Mindezek mellett a gazdaságban felerősödő válságjelek befolyásolják a foglalkoztatási eszközök felhasználásának célját - eredményét is. A korengedményes nyugdíjaztatás eszközének működési tapasztalatait bizonyították, hogy ez viszonylag konfliktusmentes, szerencsés megoldás a vállalatnál hosszú időt eltöltött, de már sem ott, sem másik vállalatnál hatékonyan nem foglalkoztatható m unkaerőnek a munkaerőpiacról való kivonására. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal, hogy a nyugdíj esetleges elértéktelenedésének arányában újra potenciális munkaerő-kínálatként jelentkezhet a korengedményes nyugdíjba vonulók jelentős része. Látnunk kell továbbá azt is, hogy nem egységes a foglalkoztatási eszközök döntési és információs rendszere, ami rendkívül nehézkessé teszi áttekintésüket. Egyszerűsíti a helyzetet, hogy az eszközök döntési rendszere (az egyébként máig nem igazán összefogott) munkaügyi rendszeren belül marad. Ugyanakkor a döntések szintjei nem mindig indokolhatók. A me62 gyei irányítási szinten dolgozók számos esetben (már érdekhelyzetüknél fogva is) a decentralizálást látják jobb megoldásnak. A helyi önkormányzatok valódi működésének beindulása pedig alapvetően átalakítja a foglalkoztatáspolitikai problémák korábbi, döntően központosított kezelési-megoldási eljárásrendszerét. A foglalkoztatási problémák m indenkori helyi, regionális jellege a másik oldalon pedig az önkormányzatoknak a helyi közösségekkel szembeni elkötelezettségének, felelősségének a korábbi irányítási struktúrához képest fokozott megnövekedése - végeredményben az - A téglát te is csak adogattad, ne siránkozz, hordjad. Mi lenneveleda bányában? -Már csak az hiányzik, meg egy púp a hátamra. A fenének vagyunk mi itt? Te agyonra keresed magad a bányában, mégis itt robotolsz ezen a nyomorult építkezésen. -Colosa platóraejtettea betonvasat, éscsípőre tette kezét. -Én? Szóval én agyon keresem magam! A francot! Három kölyköm van. Ha nem dolgoznék hétvégeken maszekban, megnézhetnénk magunkat. Az adólevonás is rengeteg, neked magyarázzam! Te miért vagy itt? -Azért, amiért te!Nálunkis ez a helyzet, csak egy gyerekkel kevesebb van. A nagyobbik lányom már dolgozik ugyan, de a keresete jóformán semmire sem elég. De mi lehet a helyzet Gézáéknál ? Képzeld, hogy heten vannak testvérek. -Mit tudom én! Elég nekem az én bajom, vigyed már ne töprengj marhaságokon! -Letettem az utolsó darabot és fújtatva szottyantam a hordó mellé. Colos is követett és egyszerre kiáltottunk fel: -Sört! -Benyakaltunk fejenként vagy két üveggel. A kerítés mellett egy maszatos kölyök ácsorgott. Colos azonnal ráismert. - Te, Gézának vagy a testvére, ha nem tévedek. Géza küldött? -Ő - jött kezelebb a gyerek, és leült egy téglára. Pálcájával a törmeléket piszkálta, s már mondta is a szöveget. -Heten vagyunk testvérek, hozzánk nem jár a rendőrség, csak a Gyuriékhoz, és Miska bácsiékhoz. - Colos nem hagyta: Te, tegnap hol voltál? -Ott, lent, ahol a tetőt rakják. �egész foglalkoztatáspolitika alakításának erőterét és mechanizmusát átalakítja. A foglalkoztatáspolitika egésze alakításának már eddig is érzékelhetően fontos tényezőivé lépnek elő - a helyi önkormányzatok mellett - a munkáltatók és a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei. Mindez azonban nem az államnak a munkanélküliség kezelésében és megelőzésében való felelősségének elvesztését, hanem - a döntések társadalmasításával - a felelősség megosztását, ugyanakkor a legitim döntés kialakulásának nagyobb esélyét jelenti. Igaz ez, annak ellenére, -Most már értem! Fenemód jó a szervezés, biztosan éhes is vagy. -Igen, Gézamondta, hogyaza bácsi -mutatott rám -, jó ember, ide bátran jöhetek, nem fog senki elzavarni. Majd én adogatom ennek a bácsinak a téglát. -Megveregettem az öcskös vállát, és megkérdeztem tőle, hogy mit főzött az anyukád. Hadarva mondta, hogy semmit, mert elment gombázni, és a piacon fogja eladni, az apukája meg azüveggyárban dolgozik, Géza pedig most az alsó építkezésen van, ahol a tetőt rakják. Megnyugattam: -Szóval cseréltetek, no sebaj, ha a tulaj hozza az ebédet megosztozunk. - Felcsillant a szeme, örömében felpattant, és kezembe nyomott egy téglát. Colos morgolódott, aztán mégis csak két látra állt, és közös ősünkre emlékeztetve mászott föl az állványra A téglákat igazgatva mormolta: -Nem is rosszötlet. Nagy kópék ezek, így oldják meg az étkeztetést. Hangját azonban mintha elvágták volna, el hallgatott, amint az utcavégébevetettetekintetét. -A rohadt életbe! -Mi van már megint? -kezdett érdekelni a látvány. -A rohadt életbe! Ezek egy autó sódert hoznak! Azonnal leizzadtam, és mire dadogva kimondtam a sóder szót, a teherkocsi betolatott az udvarba. Közben, titkon abban bíztam, hogy billenős kocsival hozzák. Fix, hogy nem. Rendes platós volt. A tulaj ezúttal is intézkedett. -Ügyesen túrjátok le. Az ebéd a fülkében van.Colos, ne aludj fiam, nem a bányában vagy. Te meg mit bámulsz rám? - lökött oldalba. - Fogd a lapátot, és nyomás. Igyatok egy kis pálinkát is. Nekem mennem kell. Egy óra múlva itt vagyok, és megkezdjük a betonozást. - Aztán hogy az állam mint tulajdonos-munkáltató még tartós ideig kettős szerepben, s így egyszerre erős pozícióban és szerepzavarban vesz részt a munkaügyi érdekegyeztetésben, a foglalkoztatáspolitika alakításában illetve a foglalkoztatást érintő, a gazdasági ügyekben való (legalábbis a Parlament ülése előtti) végső döntések meghozatalában. Az eszközrendszer jogi-technikai hiányosságait, a finanszírozás problémáit és bizonytalanságait, valamint a foglalkoztatási feszültségek szinte egyedüli, központosított kezelési szintjét élesen támadó kritikai elemzésekben ugyanakkor mindeddig nem kapott kellő hangsúlyt, hogy az eszközök hatékony, költségtakarékos működtetésének kulcsfontosságú eleme a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer. Az intézményrendszer kulcselemei, a megyei (fővárosi) munkaerőszolgáltató irodák a munkaerőközvetítés szolgáltatássá fejlsztésével jöttek létre. Az irodákhoz kapcsolódva a megyék nagyobb városaiban kirendeltségek alakultak. Azokban a városokban, illetve valamennyi községben, ahol ilyen kireneltségek nem voltak a legutóbbi időkig, a tanácsi szakigazgatási szervek látták el a hatósági és a szolgáltatási feladatokat is. Az 1990. esztendő első felében erőteljesen megindult a megyei munkaügyi szakigazgatási szervezetek, illetve a megyei munkaerőszolgálati irodák egyesítése, amellyel a korábbi döntésés információ-szétforgácsolás problémája várhatóan megoldódik, illetve az ügyintézés is jelentősen felgyorsulhat. Kritikus azonban az, hogy a munkaerőszolgálati intézményrendszer már ma is túlterhelt. Egyes körzetekben az ügyfélforgalom, az ügyfelek által támasztott igények ugrásszerű megnöve63 �Bagó József: Szembenézés a munkanélküliséggel kedése néhány percre csökkentette az egy ügyfélre fordítandó időt. Az időhiány miatt bürokratikussá és személytelenné váló ügyintézés nem teszi lehetővé az érdemi segítség n y ú jtá st, a v á lság h ely zetb e került emberek problémáinak hum ánus kezelését. A munkaerőszolgálati iroda sok esetben gyakorlatilag segélyezési, kifizetési hellyé válik. E tevékenység mellett lassan már nincs idő a két alapvetően fontos tevékenységre, a lehetséges munkaalkalmak felderítésére és a munkáltatókkal való folyamatos kapcsolattartásra, illetve a személyre szóló tanácsadásra, s munkaközvetítésre. Az intézményrendszer fejlesztése, a m unkaközvetítő irodák személyzetének bővítése és képzése, az irodák szolgáltatásainak általában véve is feltételei, működésük korszerűsítése elkerülhetetlenül szükséges lépés. A z eszközrendszer önmagában való elemzése tehát semmiképpen nem vezethet a munkanélküliség kezelésére vonatkozó megalapozott javaslatokhoz a gazdaság egésze működésének, hatásm echanizm usainak a foglalkoztatást, a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszert érintő hatásainak elemzése nélkül. De ugyanúgy részleges eredményre jutunk, ha az eszközök működését kiemeljük az azt befolyásoló-meghatározó társadalmi, politikai, jogi döntési mechanizmusok, a finanszírozási lehetőségek (vagy ma inkább a korlátok), valamint a munkanélküliségi ellátások kulcseleme - a foglalkoztatási intézm én y re n d sze r, szűkebben a munkaközvetítési irodák - működési rendszerének egészéből. A közeljövő teendői éppen ebből a szigorú összefüggésrendszerből eredően nem szorítkozhatnak csupán az eszközök korszerűsítésére. Egyfelől ugyan nyilvánvaló, hogy az eszközök működését a várható nagyobb számú munkanélküliség megjelenéséhez kell szabni, másfelől pedig mindez nem elégséges lépés a döntések társadalmasítása és decentralizálása, a finanszírozás megbízhatóvá tétele, valamint 64 az intézményrenszer nagymértékű fejlesztése nélkül. IRODALOM: Héthy Lajos (1990), Piacosítás + struktúraváltás = munkanélküliség, Népszabadság 1990. jun. 25.; Kalóczkainé Fóti Klára, A munkanélküliség kezelése a fejlett tőkés országokban, Munkaügyi Szemle 1989. 1.; Makó Csaba - Gyekiczky Tamás (1990), Rugalmas foglalkoztatás, aktív munkaerőpiac, Társadalmi Szemle 1990. 5.; Munkaerőpiaci gyorsjelentés (1990), Országos Munkaerőpiaci Központ, kézirat, (1990. nov., 4.p); Szabó Irén Vanicsek Mária (1990), Munkaerőpiaci változások 1995-ig, Gazdasági Fórum 1990. 1.; Szelényi Iván (1990), Fő veszély: a munkanélküliség, Magyar Hírlap 1990. május 30. 5.o.; Tímár János (1990), Foglalkoztatás egy új Rubicon közelében,Társadalmi Szemle 1990. 5.; Zboróvári Katalin (1988), A fejlett országok munkanélkülisége Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1988. 150. p. a tulaj eltűnt. A sofőr kifeküdt a fűre, és bagózgatva szemlélteaz eseményeket. Néha jókat kuncogott, fűszálat rágcsált, majd horkolása jelezte, hogy alszik. Colos a kölyök kezébe nyomott egy lapátot. -No, gyerek! Túrjad, most megdolgozol az ebédért! Colost lehűtöttem, hogy ne bántsa a gyereket, ő nem tehet róla. Ittunk még a törkölyből, és lement a sóder. Colos odavonszolta magát a sofőrhöz, és megrángatta a cipőjét. -Hé, komám, ébresztő, mit álmodtál? -Hagyj békén, azt álmodtam, hogy leszmég egy fuvar. -Colos megmerevedett. A sofőr helyesbített: -Nem ide, ne ijedj meg. Már itt sem vagyok. Megebédeltünk.Az idő négy órafelé járhatott, amikor hangos beszédre, és a keverőgép zakatoló hangjára felébredtünk. Mindketten megdörzsöltük a szemünket, és a tulajt láttuk a keverőgép mellett serénykedni. A betont keverte. Hogy mi történt szombati napunk hátralévő részében, úgy este hétig? El sem mondom, olyan fáradt voltam, mint egy ló. Erre a napra egy ezrest kaptam. Az ezres a különböző levonások után annyit ér, mint mondjuk halottnak a csók. Ma vasárnap van. Az elmúlt éjszaka azt álmodtam, hogy egy fényesen izzó lámpa vakítóan bántja a szemem és a lámpa mögött egy szemüveges adóellenőr ül, és valahol a város peremén minden előzetes bejelentés nélkül egy teherautó többször is betolat az udvarba. Az adóellenőr pedig rámkiált. -Aha! Szóval betolatott a teherautó! M iért?! Válasz helyett felébredtem. (vége) �p a ló cfö ld 91 /1. Topor András: Lókoponya 65 �palóciöld 91/1. Laczkó András Értjük-e a külhoni példákat ? Szekfű Gyula és történésztársai a magyar história vizsgálatából azt a következtetést vonták le, hogy hazánk sorsára mindig a külső tényezők voltak a legnagyobb hatással. Különösképpen azután, hogy megszűnt önálló államiságunk. Századunk huszonöt évnyi időperiódusát leszámítva, ezeddig nem is állt helyre. Hosszú elemzéseket lehetne arról írni, hogy miért nem. Azokban első helyre kerülnének az olyan tételek, amik a kedvezőtlen földrajzi fekvésre, rossz geopolitikai körülményekre, európai hatalmi érdekek ütközőtérségére utalnának. Ezek pedig - akárhogyan forgatjuk - olyan külső tényezők, amikre a magyarságnak története során alakító befolyása alig vagy egyáltalán nem volt. Nem feledhetjük, hogy voltak naiv és annál nagyobb tűzzel hirdetett elképzelések arról, hogy e kicsiny (kiszolgáltatott) országban - mindentől függetlenül elérhető a boldogulás (értsd: jólét, nyugalom, derűs életvitel). Ez a sziget-szemlélet - horribile dictu - még azt is feltételezte, hogy a kedvezőtlen külső tendenciák megállíthatók a határnál! Most már tudjuk, hogy nem, s azt is, hogy ezért a tudásért sokkal drágább árat kellett fizetni azoknál, akik hama66 rabb, időben megértették a külhoni példát, helyzetet. Népi bölcsességünk mondja, hogy "szegény embert még az ág is húzza", s ezt jelen viszonyaink között csak úgy értelmezhetjük, hogy vissza a megszokott helyzetbe, az ősöktől (és a propagandától) megtanult gondolkodásmódba. Azzal pedig változtatni, előbbre jutni, boldogulni aligha lehetséges. A polgársággal is előbb el kellett hitetni, hogy a nemesség buta és kimozdítható pozícióiból. Ha ez nem válik az alullévők meggyőző- �désévé, akkor a roham aligha indul meg. Kulcsfontosságú így, hogy mennyire sikerül átalakítani a gondolkodást. Van erre tanulságos külhoni példa. A megszokás hihetetlenül nagy úr. Az emberi léleknek egyik kényelmes reflexe ez, amivel többek közt a kellemetlen változások ellen igyekszik védekezni. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy a sztereotípiák mennyire akadályozzák, néha lehetetlenné teszik a tisztánlátást, elfedik azokat a mindenki számára fontos felismeréseket, amik az újításhoz, a váltáshoz feltétlenül szükségesek. A megszokás így olyan kövületté válhat, amit csak a legnagyobb erőkifejtéssel mozdíthat meg az arra vállalkozó. Az orosz történelem reformerei: Rettegett Iván, Nagy Péter, Lenin, Buharin, és napjainkban Gorbacsov e kövület-megszokásokonváltoztattak. Ám ne feledjük, amíg a korábbi történelmi egyéniségeknek korlátlan (vagy alig megosztott) hatalom minden (vagy legtöbb kíméletlen) eszköze rendelkezésére állt, Gorbacsov csak önnön eltökéltségében, pontosan kiszámított taktikájában bízhat, és nem utolsósorban meggyőző érvelésére építhet. Az Európához való felzárkózás, csatlakozás érdekében Nagy Péter cár maga fogott ollót, vágta le a bojári hatalmat és a múltat jelképező hosszú szakállakat. Sok-sok kérdésben Lenin megfellebbezhetetlenül intézkedhetett. Gorbacsov viszont demokratizáló modernizáló elveinek, végső soron önmagának mondana ellent, ha a korlátlan hatalom nagyon is kétélű eszközéhez nyúl. Az orosz történelem eddigi átalakításai legtöbbször azonosak voltak a rezsimek (vagy uralkodók, vezetők) megváltozásával. Az újak gyakorlata az volt, hogy az elődök elveit, cselekedeteit és kiszolgálóit bírálták, vagyis legfeljebb a felszínt kavarták meg. Azután visszatértek a szinte korlátlan hatalom gyakorlatához, az expanzív politikához,az egyetlen vallás (ideológiai) erőltetéséhez. Másra volt és van szükség - ismerte fel Gorbacsov. A debrezsnyevizálást persze ő is végrehajtotta, de egyáltalán nem elégedett meg a felszín hullámaival. Az Európához csatlakozás feltétele ugyanis a belülről és az alapvetően (mélységében és teljesen) végrehajtott modernizálás. Munkájában, a peresztrojkában éppen az az elismerésre méltó, hogy vállalta több száz millió ember megszokásra épülő magatartásának, sztereotip gondolkodásának és mechanikus munkájának átalakítását. Az utóbbi magyar szó persze nem fejezi ki pontosan azt, ami az oroszban benne van: az építés, a teremtés másságát! (Nem ugyanazt toldozza, hanem más alapról indul.) Nem folytatni akart (abban sokan segítették, támogatták volna), hanem újat, mást, Európához méltót teremteni. (Napi gyakorlata ellentmondana ennek?) Ez egybeesik lényegi érdekeinkkel. A történelem ugyanis azt bizonyította, hogy a Nyugathoz való felzárkózás csak akkor lehetséges, ha a birodalom központjában és belülről indul el a modernizálás. Elsősorban a középkori monarchikus rend és elvek, ideológiák lebontása. Enélkül a nálunk is beépített lendítőerő nem áll meg. Annak, aki lengőhintán ült, már a földrelépés is újdonság. A história sok fintora közül az egyik, hogy olykor egyszerűbb a megszokásokhoz ragaszkodni, a készen kapott gondolkodási klisék vakvi- 67 �Laczkó András: Értjük-e a külhoni példákat? lágában élni, mint valóságos értékrendet kialakítani. A nyugalomhoz elegendő volt mások elveit visszhangozni. A középkort idéző (éltető) hierarchiában korunk "hivatásos forradalmárainak" nem kellett egyebet tenni, mint kinyilatkoztatni saját sérthetetlenségüket. S meglett a csoda! Addig mondogatták, míg a többség belenyugodott (félre ne értsük, ez nem egyenlő az elfogadással). Ennek nyomán a "hivatásos forradalmárok" kiváltságok bástyáinak védőivé váltak. Ez is fintora a történelemnek: akik másoknak rohamot vezényeltek, hamar várvédőkké váltak. Képzeletben szinte az örökkévalóságig. S akkor a már jól kiépített hierarchiába belépett Gorbacsov, és lassan-lassan megkérdőjelezett mindent. Sőt, amit lehetett - rombolt. A "hivatásos forradalmárok" számára hihetetlen volt, nem tudták és tudják felfogni, hogy nem a "tömegek" tették semmissé kiváltságaikat és rohamozták meg erődeiket, hanem a vezetéstől kaptak utasítást a helyzet megváltoztatására, a kapuk megnyitására. Ez az a pont, amelyiktől a szó teljes értelmében átépítésről beszélhetünk, innen a gondolkodásban már nem elegendő a sztereotípia, ettől az alkalmazkodás már nem mehetett a feudális hierarchia rendszerének megfelelően fölfelé. Igazán történelmi tett volt Gorbacsovtól a gondolkodás megváltoztatása. A szolgalelkűség, a talpnyalás, a kaméleonmódszer és a többi kipróbált eszköz már semmit sem ér. Az igazság mércéje nem kinyilatkoztatás többé, hanem a valósággal történő szembesítés. Elvesztette jelentőségét, szerepét az önkorlátozó belső cenzúra. Ami azért működött, mert soha nem lehetett előre tudni, jól dolgozik-e 68 az író, az újságíró, a szerksztő. Minden csak utólag derült ki, amikor dicséretet vagy szidást osztott ki a sérthetetlen illetékes. A gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty remélhetőleg véglegesen lomtárba tette a belső, már sokak által kifogásolt alkalmazkodó órát. A tabu-témák mindenkinek megszűntek. A beszélgetések-viták során szűk körben sem kell már félve körbetekinteni, ki hallja és viszi tovább. A dolgok, a jelenségek nevükön nevezhetők. Ott is, ahol negyven-hetven évtizedig másraprogramoztak. A léleknek, a gondolkodásnak, a beszédnek és az írásnak, az emberi szellemnek ez a felszabadítása Európa e tájékának nagy élménye. Hogy mennyi ember osztozik ebben, az nap-nap után tapasztalható. Olyan öröm ez, amit - bizton remélhetjük - nem lesz módja és joga senkinek elvenni. Gorbacsov új gondolkodást serkentő munkája is biztosíték rá. Meg az, ha ösztönzésére itthon is átalakul a gondolkodás. Azt kellene elérni, de sajnos a tények mást mutatnak. Tudom, hogy ilyen változáshoz idő kell, száz napnál sokkal több. Éppen ezért erős az igény arra, hogy legalább azok, akik vállalkoztak az átalakításra, ne ragaszkodjanak a hagyományos, az örökült frazeológiához. Még ösztönző példák alapján is nehéz újat kitalálni, de ha nem történik meg, akkor miként higgye el az ember, hogy valóban másról van szó. Sokan felkapták a fejüket akkor, amikor a rádióban elhangzott a magyar miniszterelnöknek az amerikai elnök előtt elmondott fogadalma, hogy Magyarország az idők végezetéig hű szövetséges lesz. A jó emlékezettel megáldottak mindjárt azt emlegették, hogy Csu Te marsall �1953-an kardját kirántva tett hasonló kijelentést. A közelmúlt eseményeiben kevésbé jártasak pedig arra gyanakodtak, hogy magyar párttitkárok többször mondtak a mai miniszterelnök szövegével csaknem egyezőt - Moszkvában. Körülbelül ugyanazzal a hatásfokkal; egy mosollyal kísért biccentés volt az eredmény... Az még hihető, hogy ily esetekben a külhoni példák nagyjából hasonlóak. Az viszont tény, hogy az a nyugati kormány, amelyik az állampolgárokat nem tekintette felnőttnek, sokat titkolódzott, mi több, nem mondott igazat, rövid életű volt. Értsük úgy, hogy a kendőzetlen igazság a legjobb eszköz (vagy legalábbis egyike azoknak) a kormányzáshoz. Az Európa figyelmét felkeltő magyar autós-blokád egyik kiváltó oka kétségkívül a kormány titkolózása, illetve az igazsággal ellentétes állításai voltak. A nyíltság és az őszinte szó sok bajnak vette már elejét. Elegendő arra hivatkozni, hogy nemrégiben a francia középiskolások tüntettek, aztán randalíroztak, mert kifogásaik voltak az iskolarendszerrel. A kormány kivezényelt rendőri erőket is, de nagyobb hatású volt az, hogy a köztársasági elnök elismerte a követelések jogosságát, igazat adott a diákoknak. (Aztán gyors ütemben elindult a munka a változtatásért.) Budapesten a miniszterek még akkor is másról beszéltek, amikor teljesen egyértelmű lett, hogy az igazság beismerése (és presztizsveszteség elszenvedése) nélkül a helyzet csak romlani fog. A televízió jóvoltából vagy az utazások gyakorisága miatt sokunknak van ismerete arról, hogy mi minden ellen szerveztek és indítanak tüntetéseket nyugaton. De arra nem emlékszem, előfordult- e valaha, hogy ott áremelésért vonuljanak föl. Budapesten ez is megtörtént! A tény önmagát minősíti. Nem is ez az érdekes, hanem a kiagyaló(k) gondolkodásmódja. Ami - ha jól értem - azt célozta meg, demonstráljuk, hogy a többség minket támogat. Ha így van, akkor teljes a megdöbbenésem. Ilyen nyugati példa nincs! Pedig a kormány sokszor hangoztatott szándéka, hogy amiben lehet, az ottaniakat másolja. Ebben az esetben az indigó valahogy rossz irányba fordult. Mert Moszkvában, vagy jöjjünk közelebb, Bukarestben módszer, hogy a protestálók ellen hűséges tüntetőket vagy ha kell, husángos bányászokat vezényelnek ki. Ez lenne az új kormányzási stílus? Hogy azt másolják, gyakorolják, ami ellen nem is olyan régen minden eszközzel küzdöttek? Hol van itt az európaiság? A képernyő előtt ülők láthatták, hogy ki vezényelte az ''ellentüntetőket". S azt is, hogy a belügyminiszter irányította kormánynak mindezek, sőt, a nyílt fenyegetések ellenére engednie kellett. Ily esetben a külhoni példa azt mutatja, hogy a miniszter urak levonják a következtetést. Ne nézzünk távolabbra most Bécsnél! Volt egy Blecha nevű belügminiszter, akinek távoli ismerőse (vagy barátja) zavaros ügybe keveredett. Jól értsük, nem a miniszter, nem a családja, mégcsak a rokonsága sem. Ennek ellenére Blecha úr azonnal bejelentette lemondását, mert a miniszternek feddhetetlennek kell lennie. Azt sem engedheti meg, hogy azok köréből vetüljön rá rossz fény, akik között megfordul. Nálunk sokkal egyértelműbb volt a helyzet, s mégsem... Tudom, az ország nem maradhat kormány nélkül, s épp ebben a nehéz 69 �L a c z k ó A ndrás: Értjü k -e a külhoni p éldákat? helyzetben. Igaz. De ha a külhoni példákat követnénk, akkor az alkalmasság jutna szerephez, s nem pártpolitikai vagy koalíciós elképzelések. Amíg ez vezérlő elv nem lesz, addig az elmaradás e téren is növekszik. Az pedig kifejezetten érdekeink ellen való. S az ugyancsak, ha bármely tisztséget viselő többnek, másnak képzeli magát az embereknél. Egy svájci kivárosban pár éve szemtanúja voltam, hogy egyáltalán nem illő hevességgel verte az asztalt egy képzőművész. Azért, mert szóváltásba, majd hírlapi vitába keveredett a kanton prefektusával, akinek ott is nagy hatalma van (hiszen parancsol a rendőrségnek). A művész verte az asztalt, hogy addig nem hagyja abba, amíg a prefektus nem távozik (le nem mond). Már voltak bíróság előtt is. Magyar gondolkodásommal mindjárt gyanakodni kezdtem, hogy ott csak a művész húzhatta a rövidebbet. S valóban, elismerte, hogy megbüntették. Mert a prefektusnak nagyobb hatalma volt? Nem. Csupán azért kellett egy frankot fizetnie, mert a bíróság előtt is verte az asztalt... Ha a külhoni példát jól értem, akkor ott senkit, egyetlen polgárt sem tartanak kiskorúnak, szellemileg viszamaradottnak, aki képtelen megérteni saját helyzetét. Az egyenlőség példája kellene már hasson nálunk! Nyilván a gondolkodásmód akadályozza érvényesülését. Hiszen az október végén kiderült, hogy a miniszterek és a munkaadók és a munkavállalók között messze nincs egyenlőség. Nem tudom, hogy hány frankot kellett volna fizetni azért, hogy a kormány képviselői rendre megvárakoztatták a tárgyaló feleket. Miért ez a lebecsülése a többi embernek? (Hogy a képernyők előtt ülő népről ne is szóljak.) 70 Csak azért, mert bársonyszékben ül valaki? Elfelejtik, hogy kiknek a szavazataival jutottakoda? Térjünk vissza még a megvárakoztatásra, mert arról is van közvetlen nyugati tapasztalatom. Neuchatelben járván meg akartam nézni a középkori várat. Ahogy a lépcsőkön kapaszkodtunk föl, egy nyitott ajtóra hívta fel a figyelmemet a kísérőm. Az volt rá kiírva: Minister Public. Miért van nyitva az ajtó? - kérdezte svájci ismerősöm. Arra tippeltem, hogy az inas elfelejtette bezárni. Gyorsan fölvilágosított, az lehetetlen, hiszen akkor már nem lenne inas. Nem ez a magyarázat, hanem az, hogy a miniszter úr egyetlen hozzáfordulót sem akart megvárakoztatni (mert akkor rövidesen már ő sem lenne miniszter). A reá bízott hatalmat a legteljesebb nyíltsággal, a köz szolgálatábangyakorolta,gyakorolhatja.Mikor lesznek követői nálunk ennek a magatartásnak? Ha ilyen apróságra nem terjedhet ki a figyelem, akkor legalább a létet valóban közvetlenül érintő dolgokat lássuk meg. Például azt, amire ugyancsak a svájciak mutattak rá. Sorban mennek tönkre a kis műhelyek, üzletek, vállalkozások. Itthon éppen ellentétes tendenciát igyekszik erősíteni a gazdaságpolitika. Vállalkozásra, üzlet- és műhelynyitásra ösztönöznek minden erre hajlandó embert. Az így remélt csoda azonban valószínűleg elmarad. Mert az említett példa jelzi, hogy a versenyt nem sokáig bírhatja a kisvállalkozás. A fribourgi vagy genfi boltoknak, műhelyeknek épp azért kellett bezárniuk, mert jól mentek, s a hasznot hozó üzletmenet feltűnt a nagyvállalkozóknak. A nagy cég gyorsan megjelent �szolgáltatásaival, olcsóbban, gazdagabb választékkal,minőségilegkifogástalanul.Ezzcl nem versenghetett a kisvállalkozó. Tudom, az utat végig kell járni, a tanulópénzt meg kell fizetni. De ha kikerülhetetlen a fizetség, akkor arra adjuk ki a pénzt, ami valóban a legjobb modell, olyan útra térjünk, ami tényleg a jövő századba vezet. Érdemes lenne - a gyakran jelentkező külhoni tünetek alapján - megvizsgálni, nem léphető-e át egy lépcsőfok?! Hiszen arról is nemrégiben számoltak be a hírügynökségek, hogy közel félmillió francia parasztgazdaság ment tönkre. Termelékenyek voltak, jól dolgoztak, de nem bírták a versenyt - elsősorban a piaci árakkal (és az azokra hatást gyakorló nagytermelőkkel). A magyar paraszt nem szívesen hajtja kocsiját rossz úton. Az elébe rajzoltról - a külhoni jelzések alapján - látszik, hogy bajok lesznek vele. Jobban meg kellene vizsgálni, még az indulás előtt, nehogy ismét csak a visszafordulás maradjon az egyetlen lehetőség. Sem pénz, sem idő nincs rosszkísérletekre. Francia, japán, hongkongi és már orosz példák is figyelmeztetnek, nehéz helyzetben a kultúra erősítése fontos feladat. Nálunk e téren is ellentétes a tendencia. Protestáljunk, mert a vidék kizsákmányolása túllendült az elviselhető ponton. Sokan bizonyították már azt, hogy a gazdaságban mennyi kárt szenvedett a "vidéki" Magyarország - kizárólag csak azért, hogy pillanatnyi politikai érdekek kedvező színben tűnjenek fel. Nem halasztható tovább most már a nyílt vita arról, hogy milyen károkat okozott és tervez újra a reformgondolatok jegyében a pénzügyér-szemlélet a nem fővárosi kultúrának. A költségvetés-centrikus szemlélet érvényesülése megsemmisíti az eddigi eredményeket, lerombolja azt is, ami pedig önmagában kevés lett volna az európai felzárkózáshoz. A befolyó adók olyan elosztási rendszeréről hallani, ami a hátrányokat nem számolja fel, inkább növeli. Az alapelv a települések fokozottabb támogatása. Ezt így, összefüggések ismerete nélkül, akár helyeselhetjük, hiszen van olyan falu, amelyik több pénzhez jut, mint eddig. De a lélekszámon alapuló, ún. "fejkvótás" rendszer például Kaposvár esetében kétszázmilliós hiányt teremtett (a város 1990. végére elérte a négyszámilliót). S ez melyik ágazatot érinti leghátrányosabban: a közművelődést. A pénzügyőr -gondolkodás ugyanis úgy tartja, ez a legkevésbé fájó, ott nem mernek kiabálni. Tiltakoznunk kell, mert nemcsak egyéni, kisközösségi létünk, de a nemzet jövője is károsodik, ha engedjük a további tobzódást. Hogy fokozatosan sorvasztják a színházi kultúrát, agóniára ítélik a múzeumokat, könyvtárakat, művelődési házakat és az irodalmi folyóiratokat. Hogy miként, azt láthatjuk a színházaknak adott "új támogatási rendszerből". Az idézőjel helyett felkiáltó kellene, ugyanis támogatásról szó sincs. A nézőszámra alapozott összeg sokkal kevesebb, mint amiből eddig éltek az intézmények. Csak egyetlen példát. A kaposvári Csiky Gergely Színház hosszabb idő óta jó nézettségi statisztikával rendelkezik. Igy akár kedvezőnek is tarthatnók az "új" elgondolást. Az intézmény eddig nagyjából kilencven millió forintból gazdálkodott. A nézőszámra alapozott támogatási összeg kezdetben a felét sem ígérte. (Tegyük hozzá, a mostani 71 �Laczkó András: Értjük-e a külhoni példákat? bértömegük több annál!) Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy lássuk a mélypontra jutást. Kevesebb pénzből, emelkedő árak, infláció mellett, ugyan ki tud gazdálkodni? Tényleg hozzáértő kormány kellene, hogy ezt ne engedje! Mert az illetékes művelődési államtitkár mindezek nyomán csak azt jegyezte meg: "...nincs pénz, a tárca költségvetéséből hiányzik 1,3 milliárd forint." Azt már nem tette hozzá, hogy nekik feladatuk, kötelességük lenne a hiányzót előteremteni. Az ilyenfajta tájékoztatás "lenyűgöző". Hiszen szó sem esett a megyei könyvtárakról, múzeumokról, művelődési központokról és az irodalmi, kulturális folyóiratokról, lapokról. A jelenlegi önkorm ányzati törvén y terv ezetb en ezek marginálisan szerepelnek! Azaz, le kell építeni, vagy be kell zárni mindent?! A merev pénzügyér-gondolkodás ezt akarja! Lerombolni, megsemmisíteni mindent. S ezt a művelődési kormányzat nemhogy megvétózná, hallgatásával még támogatja! Tisztázzuk már végre, hogy a művelődés mindenütt a világon pénzbe (!) kerül, amit döntő mértékben - bárhová nézünk - az állami költségvetés vállal magára! Arra aligha tudna a pénzügyi kormányzat példát hozni, hogy valahol is egy működő rendszert egyszerűen figyelmen kívül hagyva néznének előre. Bízhatnánk abban, hogy az országgyűlés ezt nem fogadja el. De a honatyákat a kormány annyiszor "átverte" már, hogy kevés az esélye a visszautasításnak. Különben is, napról napra azt látjuk, hogy egy pénzügyi, költségvetési diktatúra érvényesül. Most ennek a közművelődést semmibe vevő rafinált formáját érvényesítik. Alig esik szó az ágazatról. Amiről nem beszélünk, 72 arra nem kell pénz. Az ilyesfajta gondolkodásnak már éppen elég kárát látta a magyarság. Ha bezárnak néhány intézményt, megszüntetnek néhány kulturális műhelyt, attól még - mondják - nem dől össze a világ. Az valóban nem. De a közművelődési egyesületek, az önszerveződő közösségek, a művelődést segítő gazdakörök és egyebek negyven év előtti bezárása igazán lehetne intő példa. Az intézkedés annyi kárt okozott a népi kultúrában, a szellemi viszonyokban, hogy hatását azóta sem sikerült kihevernünk. Ehhez hasonló intézkedések még az új gazdálkodás jegyében sem tervezhetők! Az önkormányzatoknak odadobják a labdát: oldják meg, ahogy tudják az intézmények fenntartását. Fedezet nélkül? E logika szerint a felmerülő kérdés: pénz nélkül hogyan maradhat meg a Pénzügyminisztérium? A megyei múzeumok, könyvtárak, művelődési központok és folyóiratok, lapok fenntartását átvehetnék a városok. De azok is kevesebb pénzt kapnak. Sorvadjanak el a megyék szellemi irányítói, módszertani műhelyei, hogy néhányszor tízmilliót megtakarítson a költségvetés? A tönkretétel könnyű, a feltámasztás nehéz és pénzigényes. Nem gondolkodhatnak és intézkedhetnek csak rövid távon a magyar közműveltségről. Vagy vannak, akik ezt is tragikus nemzeti sorskérdéssé akarják tenni? Ne engedjük! Erre intenek a külhoni példák. �Emlékmű pályázat A salgótarjáni 1956. december 8.-i Emlékmű Alapítvány és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus pályázatot hirdetett az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz áldozatainak emlékét megörökítő szoborkompozíció tervezésére. A pályázatra Bobály Attila, Csemniczky Zoltán, Molnár Péter, Párkányi Péter, Szabó Tamás szobrászművész és Kicsisny Balázs festőművész kapott meghívást. A pályaterveket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által felkért szakbizottság (...) értékelte. Bobály Attila szobrászművész - 280 cm magas kő posztamensen elhelyezett bronz plasztikája egy gömbön álló, meseszerű, apró csikó hátán térdelő madonnát ábrázol. (...) Molnár Péter szobrászművész - a sortűz helyszínén bazalt kövekkel kialakított kör alakú térben helyez el három életnagyságú kőfigurát. Az "álldogáló" férfifigurák nem a megtörtént drámára, hanem egyfajta bölcs rezignációra utalnak. (...) 73 �p a ló c fö ld 91 /1. Kicsiny Balázs festőművész - Lakótelepi házra, börtönre emlékeztető, kb. 3 m magas bronz "épületet" kíván a sortűz helyén felállítani. A mű figyelemre méltóan érdekes dekonstrukció. (...) Szabó Tamás szobrászművész a 6 m magas, fekete gránitlapokkal burkolt obeliszk előtt - rajta az 1956-os felirat - 220 cm-es bronz figurát helyez el. A fejethajtó, meghajtó figura az obeliszkről lehulló drapériát tartja. - Az építészeti terv M á é Tibor építész munkája. (...) 74 �Párkányi Péter szobrászművész két elemből álló bronzplasztikával állít emléket a sortűz áldozatainak. A téren enyhén megemelt, természetes dombon, drapérián álló életnagyságú férfifigura emeli, tartja lehanyatló társát. A jelenet a keresztlevétel motívimát idézi, de a megsebesült áldozat örök figyelmeztetésként való felmutatását is sugallja. A mű másik eleme a tér túloldalán lévő épület sarkán elhelyezett dombormű, ami egy drapéria "becspódását" ábrázolja. Erről a helyről dördült el a sortűz 1956. december 8-án. (...) Csemniczky Zoltán párizsi kiállítása miatt nem vehetett részt a pályázaton. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus a szakértői véleményekre támaszkodva és a megrendelővel egyetértésben Párkányi Péter és Szabó Tamás szobrászművészeket felkéri, hogy a pályázat II. fordulója keretében fejlesszék tovább tervüket. 1990. december 17-én 10 órára a Lektorátuson konzultációt tartottak a két alkotó számára, ahol a Bíráló Bizottság tagjai személyesen fejtették ki véleményüket. ... Szakértők: Fekete Tamás, Janzer Frigyes, Marosits István, Paulikovics Iván szobrászművészek, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagjai; a Lektorátus részéről Gaál A nna főmunkatárs. 75 �Egyén-világ-vélemény A m ű v é s z e k n e a ko r tá rta im át p ró b á ljá k k ife je zé sre ju tta tn i, p r ó b álja n a k elő b b ta rta lm a t a d n i a korn ak. (Conrad Fiedler) Ötödik alkalommal nyílt meg az Országos Rajzbiennálé Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban. A rendezvény célja - amit az elnevezés is tükröz - a megelőző két év egyedi grafikai "termésének" legjavát bemutatni és felsorakoztatni a rajzművészet legújabb tendenciáit. A kiállító mintegy száz grafikus által beadott művek széles skálán mozogtak - a kiemelkedők azonban a legfrissebb irányzatokhoz kapcsolódnak. Pontosan ezek a grafikák okozták viszont a Biennálé zsürijének a legnagyobb gondot. Az alkalmazott vegyes technikák számos esetben kétségessé tették a művek rajz voltát, grafikusságát. Mindennapi gondolkodásunkban ugyanis az egyedi rajzról - mint képzőművészeti tevékenységről egy bizonyos séma él. E szerint az autonóm grafika sima, semleges felületekre húzott vonalak rendszere, kitörölhetőek, vagy maradandóak az iróntól függően, amely nem csak a külvilág 76 közvetlen leképezésére törekszik elsősorban. Szerepe az ókortól századunkig - a magasabb rendűnek tekintett festészet, szobrászat, építészet alkotásainak előkészítésében merült ki Csupán a közelmúlttól kezdve vált és válik fokozatosan önálló, elismert s napjainkban talán már vezető műfajjá. Hogy a megelőző korokra valóban jellemző rajz-fogalom jelenkori változását áttekinthessük, először a "modem" nem annyira meghatározott formakört jelöl, mint inkább klímát: azokat a társadalmi feltételeket, amelyek között korunk művészete létezik. Ennek megfelelően, mint minőség állandóan változik. A kor művésze előtt ebben a mindig változó térben két lehetőség áll. Az egyik - nem szakadva el az előző korszakok eszményeitől - "hagyományos" stílusban dolgozik, alkotásait aktualizálva az őt körülvevő társadalom jelenségeinek leképezésére törekszik. A másik lehetséges megoldás az autonóm személyiség kifejezése, melyben már ott rejtőzik a külvilág "lenyomata", s az erre való reagálás. Ebben az esetben a művész egyszerre teljhatalmú és kiszolgáltatott. Öntük- rözését maradéktalanul évényesíti, ugyanakkor ki van szolgáltatva a közönség értékelésének. Soha nem volt annyira szubjektív a kritika, mint korunkban. A művészet ma nem más, mint az a valami, amit mi egy adott pillanatban művészetnek ismerünk el. Ez a tény szintén pillanatnyiságot, állandó változást takar (gondoljunk csak arra, hogy a múlt század második felében nagy sikert aratott Makartféle életképeket ma már nem művészinek, hanem giccsnek tartjuk.) A közönség megnövekedett szerepe, valamint a "művészi" vál- tozása értékelésbeli bizonytalanságot hordoz magában. Az egyedi grafika műfaji határainak elmosódása egyrészt erre az elbizonytalanodásra vezethető vissza, másrészt a közelmúlt expanzion ista törekvéseire. Az expanzió, a "terjeszkedés" a képzőművészetben az egyén, az individuum szerepének megnövekedésével a műfajok szigorúan vett határainak áttörését jelenti. Az alkotók köztük a grafikusok - keresik gondolataik kifejezésének legmegfelelőbb eszközeit, gyakran egyetlen műben ötvözve grafikát,piktúrát, fotótechnikát. �Mindezzel együtt jár, az expanzionista törekvések lassú letisztulása után is, hogy egy időben, egy közegben számos törekvés él egymás mellett. Viszanyerte érvényességét az őskori barlangrajzok óta kísértő "jel hagyására" irányuló törekvés. Jelentős a kölcsönhatás a különböző sokszorosított és sokszorosítható műfajok (elsősorban a plakát) és a rajz között - nem véletlen, hogy számos reklámgrafikus kitűnő egyedi műveket készít és viszont. Az individuum, a személyes valóságértelmezés előtérbe kerülésével a modern műalkotás - így az egyedi grafika - már nem kapcsolódik közvetlenül a társadalmi kommunikáció rendszerébe, hanem teret enged a különböző lehetséges értelmezéseknek. A mű autonóm struktúra volta nem akadályozza meg a közönséget abban, hogy egyéni befogadásával ne formálja újjá azt. Visszatérve a Rajzbiennáléra, ha megpróbáljuk tetten érni a fent felsorolt jellemzőket - nehéz dolgunk lesz. A hasonló jellegű rendezvények nem nyújtanak egységes képet egy-egy művész pályafutásáról, nem adnak lehetőséget összehasonlításra egy-egy alkotó csoport, közösség munkáján belül. Sokféleségében inkább számadás a kiállított anyag; különböző stílusban, felfo gásban dolgozó művészek beszámolója két év munkájáról, fe jlődéséről. Technikailag is rendkívül változatos megoldásokkal találkozunk a hagyományos rajzi eszközöktől (kréta, grafit, tus) a fotótech- nika felhasználásáig. A megfogalmazásmódok skálája a leegyszerűsített jelektől, gesztusoktól a "rajzosabb" megoldásokon át az" ironizáló" természethűig terjed. Ami ezt az első pillanatban eklektikusnak tűnő anyagot összeköti, közös fonalra fűzi mint a Biennálé megnyitóján is elhangzott - a gondolatiság, még pedig az egyénnek az őt körülvevő világra, környezetére vonatkozó érzelmei, s véleménye. "Igy látom é n " - mondja a művész, s közben továbbgondolkodásra késztet minket. A politikum, jelenünk társadalmi, gazdasági forrongásai alig jelennek meg direkt módon, "élesben" a grafikákon (ahogy nem is olyan régen egy jónevű művésztől elvárták), de valahol számos lapon ott vannak. - Te is viaskodsz a gúzzsal, a kötéllel, máról holnapra élsz, már az anyaméhben is veszélyben vagy, elvágysz valami jobb, szebb világba, vagy csak egyszerűen félsz? A feltett kédéseket mindenkinek magának kell megválaszolnia A feszültség az indulatok kifejezésére kevésnek bizonyultak a hagyományos rajzi eszközök, a művészek jó része a társműfajoktól kér segítséget. Nyugalom és dinamika mágia és "hétköznapiság", hagyományos megoldás és "modernség" jól ellensúlyozzák egymást - a rendezés érdemeképpen is - a két kiállítótérben. A földszinti kamarateremben (mely egyben a két év előtt Csohány-díjas Maracskó Gabriella kamarakiállításának is helyet ad) a csend, a nyugodtabb formák domináltak, az emeleti kiállítótér pedig a mozgásé, a formák kavargásáé volt. Ellentétük a világ, az élet két aspektusát illusztrálja Nem (vagy nem elsősorban) színek tarkaságával, meghökkenteni vágyásával hívta fel magára a figyelmet a salgótarjáni Rajzbiennálé, hanem a gondolat, az emberi érzelem előtérbe helyezésével. Azt hiszem, ezek az értékek mindennapivá váló élethalálharcaink között lassan, de biztosan devalválódni kezdenek. Ne hagyjuk elveszni és elveszíteni őket! Peák Ildikó 77 �Veres János Milyen sűrű volt az elmúlt fél évszázad? Veres János kötetcíme (Életút) veti fel önkéntelenül is - a kérdést. Ha valaki (mint Veres János) 1930-ban születik, az kamaszként éli meg Hitler uralmát és bukását, a világháborút, az országhatárok (újbóli) átszabását, a kitelepítéseket és már felnőttként a sztálinizmus tombolását, tehát: zsigereibe ivódik a félelem, a megalázó, mert megnevezhetetlen szorongás. Megtanul elhallgatni, megtanulja gondolatait, érzéseit "bekódolni", balanszírozni a kimondás, a sejtetés határán. Menekülni témákhoz és formákhoz, amelyekben még elmondható a létezés nagy élménye: a születés, a szerelem, a halál, a küzdelem és a vereség. Formát és témát is a népköltészetből kölcsönöz a költő, a sokat emlegetett" tiszta forrásból", ahogyan a falut és "a" népet kissé nosztalgikusan értelmezte a plebejus származású értelmiség a korábbi évtizedekben. Rögtön szeretném itt elhessenteni a vádat, semmi okom, kedvem ironizálni Veres János költészetéről szólván! Mert nincs igazságtalanabb, mint mai tudásunkat világlátásunkat számonkérni a köl- 78 Életút tőn, aki nem csupán megélte, de meg is szenvedte a kort. Mint beteg ember fokozottabban érzékeny volt, aki a szanatóriumi szobából talán idillibbnek (elérhetetlenebbnek) látta a természetet, a szerelmet, ugyanakkor talán egyszerűbbnek, sterilebbnek az élet valós konfliktusait. Az elvont lelkesedés (olykor lelkendezés) azonban fokról fokra közelebb jut a vaskosabb valósághoz, s az az élményvilág, amely a korai szakaszban a kicsit Tompa Mihály virágregéire (is) emlékeztető pantheisztikus természetképekben, történelem- és "nép feldolgozásban", reminiszcenciákban fejeződött ki - a felnőtt férfi tollán zaklatottabb, valós konfliktusokat is kidaloló tartalmat és formát talál. Veres János költészetén is nyomon követhető a történelmi változás, valamint az a poétikatörténeti folyamat, amelyet sommásan az avantgard térhódításának nevezhetnénk. A népiességet, a stílromantikát joggal vádolta Kassák torzítással a század elején. Nem arról van szó, hogy Kassáknak mindenben igaza volt, amikor dogmatikusan elvetette a klasszikus formákat. De abban mindenképpen, hogy az idill, a tulipános, madárfüttyös, tilinkós kidalolgatás alkalmatlan korunk nagyon is érdes, durva élményének kifejezésére. Veres János legnagyobb költői teljesítményének éppen ezt a felismerést, illetve váltást tartom. Nem szakít a korábbi szemléletével, felfogásával, de palettáján új színek, formák jelennek meg, olyanok mint a századunk zaklatott életélményét jól kifejező Kollázs I. és Kollázs II., amelyekben sejtetni tudja a kisebbségi létet, a fenyegetettséget, századvégünk politikai, eszmei és kultúrális zűrzavarát, az összetörtséget és a harmónia vágyát is. A szelíd gömöri táj (itt kapáltatta meg Mátyás király az urakat?) úgy épül be a költő kozmoszába, hogy megnőnek a távlatai, térben és időben is új dimenziót kapnak. Magyarán ez a küzdelemben kivívott új harmónia olyan nyugvópont, amelyről el lehet rugaszkodni, ezzel már lehet kezdeni valami újat, akár. (Madách - Szépirodalmi K. 1989.) Horpácsi Sándor �Horváth István Dr. Herz Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) ELVI ALAPVETÉS A szlovák- magyar kapcsolatok történetével összefüggésben négy kérdéskört tartok hangsúlyozandónak. Mindenekelőtt a szlovák-magyar kapcsolatok vizsgálata (bármilyen történelmi szempontú is az a vizsgálat, bármennyire is figyel a történeti elemzés módszereire, a közelítése bármennyire eleget tesz a szakmai korrektségnek) meggyőződésem, hogy nem maradhat, nem marad meg kizárólagosan a szaktudomány síkján. Az elemzések mindenkor - az eddigiek legalábbis azt bizonyítják - feszegették, hasogatták a politika kárpitját is. Ennek következtében számos konfliktusnak lehet a forrása egy ilyen tipusú közelítés, vizsgálat. Mi lehet ennek az oka? Az okot, az okokat a következőkben látom. A szlovák-magyar kapcsolatok vizsgálata nem egyszerűen csak szaktudományi, hanem nemzeti, nemzetiségi kérdés is. Továbbá a nemzetiségi lét még a 20. század utolsó harmadában is a magyar történelem, az európai történelem - úgy hiszem, hogy érdemes a kört még tovább tágítani - a világtörténelem egyik legizgalmasabb, legkevésbé megoldott kérdései közé tartozik. Az is elmondható, hogy a nemzetiségi kérdés, egyúttal kisebbségi kérdés is. É tekintetben pedig egy újabb viszonyrendszer: az elnyomó és elnyomott kédéskörének f e lvetését tartom indokoltnak és szükségesnek. Végül a szlovák-magyar kapcsolatok vizsgálata Nógrád megyében azok közé a témák közé tartozik, amelyet valóságos összefüggéseiben és történéseiben soha nem vázoltunk fel eddig eléggé mélyen, kellő árnyaltsággal. A mindenkori politika - mindkét oldalon - a tabuk közé, a veszélyeket hordozó témák közé sorolta a kédéskör vizsgálatát. Ezek az elemek együttesen és külön-külön is - tehát a nemzetiségi, a kisebbségi - hatnak, élnek: gátolják, gátolták a kizárólagos történeti szakmai szintű elemzést, és a szintézis megteremtését. Szlovák-magyar viszony esetében a százados együttélést nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ennek keretében a mindennapi élet, a történelmi lét sok és lényeges alap- és elemi motívuma kap- csolódott össze. Természetes, szerves úton jött létre ez az összekapcsolódás, ez csak drasztikusan és erőszakos úton választható szét. Ez az együttélés mindkét fél esetében - sokszor eltérő okok miatt - nem kifejezett, nem megfogalmazott, olykor letagadott. Esetenként egyoldalúsága miatt zavart okozói Ugyanakkor mindkét nép, de a népek egymás melletti létezéséhez a tényszerű hely- 79 �Horváth István : Dr. Herz Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) zetfeltárás, a történelmi ballasztok elhárítása szükséges. Vizsgálandó az úgynevezett híd-szerepvállalás kérdésköre is. A hídszerep felvállalását csak a magyar fél tartotta magára nézve kötelezőnek, ennek következményeképp zsákutcás a megoldás napjainkban is, amelyből nagyon nehéz a kitörés. Vajon mi lehet ennek az oka? Az, hogy a hídnak csak egy pillérét tettük nyomatékossá; a nemzetiségi, a nyelvi kérdéskört hangsúlyoztuk. A hídfunkció működésének legfontosabb elemeit további pilléreit a következőkben látom. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a folyamat szervességét kell jobban szemügyre vennünk és vizsgálnunk. A hídszerep és funkció szerves kiteljesülésében a kultúra, a szellemiség adhat karaktert. Fontossága az indentitás tudat kifejeződésében a gazdasági tevékenységben, a piac, az áruviszonyok meglétében bontakozhat ki, illetve jelenhet meg, amely az élet, a megélhetés, a lét feltételeinek biztosításához szorosan kapcsolódik. Ezek szabadsága olyan értékekre alapoz, és olyan érdeket hordoz magán, amely a jólét, az elfogadható életszínvonal sokszor hangsúlyozott, de kevésbé figyelembe vett gyakorlatához kötődik. Röviden; azt kell nyomatékosabbá tennünk, hogy azok az emberi kapcsolatok a valósak, amelyek a piac működéséhez ténylegesen kapcsolódnak, vagyis a szabad polgárok társulásain, vállalkozásain nyugszanak a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Mindenféle mesterséges adminisztratív vagy egyéb intézkedés e tekintetben gátló tényező. A híd szereptől elválaszthatatlan a vérségi, rokoni kapcsolatoknak a sokszálú és feloldhatatlan minősége, amelyek léteznek, működnek és hatnak, ám nem kaptak kellő legitimitást. A fenti összefüggések közül sem az egyik, sem a másik nem került még górcső alá, ennek következtében a megoldás is sivár. 80 Nemcsak a nemzeti szűklátókörűség, hanem az államiság egésze, rendszere és mechanizmusa is tartott attól, hogy a kisebbségi lét hangsúlyozása sérülést okoz az érintett nemzet, az érintett nép tudatában. Kivédeni pedig nem tudta, mert naponta beleütközött. E kapcsolatok után a két nép együttélésére vonatkozó "helyreállító" történeti folyamatnak kell rövidesen megkezdődni annak érdekében, hogy megfelelő politikai, gyakorlati tevékenység is kibontakozzék. Távlathordozó csak az lehet, ha a kultúra, a gazdaság, és a vérségi rokoni együttélés alapján jön létre olyan új típusú szervezet, melynek keretében az együttélés, és ennek következtében a kapcsolataink is rendeződnek. Végül ezek az okok kellőképp mutatják, hogy az új minőségű kapcsolatok természetes, szerves felépülése szükséges. A történelmi vizsgálatok elvégzése indokolt. Szükséges a kutatások alapján megfogalmaznunk, azokat a cselekvési irányokat, cselekvő, történelmi személyiségek típusait, amelyek az igaz, az objektív folyamat előretörését segítik. A KAPCSOLATOK HISTORIOG RÁ FI ÁJA A szlovák-magyar viszonyt a a kezdetektől a 19. század közepéig a két nép életét a közös állami szervezetben megjelenő együttélés jellemezte. A viszonyrendszer belső erejét nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a tulajdonhoz kapcsolódás alkotta. A kultúrában, a mindennapokban, az életvitelben megmutatkozó különbség, az ember és ember közötti természetes eltérésben oldódott föl, és ez adta minőségét is. A polgári haladáshoz fűződő érdek közös fel nem ismerése - majd 1848-49-es forradalom és szabadságharc problematikájához fűzhető második szakaszában,a korábbi termé- �szeles viszonyok mesterségesen megrontódtak. Ebben külső tényezők is, mint például a Habsburg uralkodói érdekek, más európai birodalmi érdekek igen fontos szerepet játszottak. Nem elhanyagolható - amit eddig nem hangsúlyoztunk eléggé - azoknak a belső ellentmondásoknak az előtérbe kerülése, amelyek a pánszlávizmus megjelenésében, keretében, korai hatásában érzékelhető volt a történelmi Nógrád megyében is. Az 1867-es kiegyezést követő időszakban a kapitalista fejlődés vált egyre jellemzőbbé. Ez alkotta a kapcsolatok harmadik korszakát. Egyben fokozatosan kétoldalúvá tette és elválasztotta a politikai szinten hangsúlyozott nemzeti fejlődés követelményét és igényét. E folyamat pedig a nemzeti fe jlődésben megmutatkozó különbségek nyomatékosításával is járt. De az új helyzet, újféle vonásokat is rajzolt a a nemzetek magatartásához. A kialakult politikai küzdelmek a törvényes megoldások keresésében uralkodtak el. A nemzetiségi törvény, a magyarosítás, majd annak reakciójaként a századforduló táján a pánszlávizmus erősödése, a nemzeti léthez kapcsolódó nacionalizmus torzította és jellemezte a kialakult szituációt. Az állami érdekkülönbségeket az. első világháborút követő új keretek között létrejövő új államalakulatok alakították ki, és képezték a két nép kapcsolatrendszerének negyedik korszakát. Az első világháború történeti megítélése megegyezik a közvélemény megítélésével. Ennek lényege: igazságtalan háború nemzeti megoldása az igazságtalan motívumokat hordozta. Az ellentmondások feloldására tett kísérletek: az 1938-as bécsi döntés, az 1946-os magyar kitelepítés és lakosságcsere nem hoztak valóságos megoldást, mert külső erők, erőszakos módszerek jellemezték. A kisebbségi sorsból az önrendelkezési jog teljes egészében kiiktatódott. A kisebbségi kultúra természetellenesen az. uralkodó ér- dek alapján a megtűrt kategóriájában helyeződött el. A megoldást hordozó és a két világháború között is megjelenő internacionalista-kommunista mozgalomban is uralkodóak voltak a nemzeti szempontok. Ennek következménye az is, hogy a dél-szlovákiai magyar kommunisták, akik a cseh kommunista párt megalakításában is intenzíven részt vettek, tevékenysége nem integrálódott megfelelő súllyal az uralkodó csehszlovák köztudatba. Az időszaknak az is velejárója, hogy a magyar értelmiség a politika, a kultúra, a gazdaság számára oly fontos kohéziós szerepe, részben az uralkodó érdek által működött és hatott. Egyébként üldözött magatartásként volt jelen a két világháború közötti időszaktól. Gondoljunk csak Fábri Zoltán, Győri Dezső, Komlós Aladár és mások életútjára. A kaszakok tekintetében fontos, hogy dr. Herz Sándor életútja a harmadik és a negyedik korszakhoz kötődik. A harmadik korszak végét, és a negyedik koszakot - haláláig - 1938-ig végigélte. VONÁSOK LOS ONC T Á R S A DA L MI , G A Z D A S Á G I A R C U L A T Á H O Z Losonc tradicionális történelmi magyar város, amely a történelmi Nógrád megyében centrális fekvésű, de az államigazgatás működésében is az, másrészt piaca, vásárai révén is közvetítő szerepű az észak-déli áru és szellemi forgalomban. A 20. század elején is Nógrád megye második legnépesebb települése, közel tizenháromezer lakosával. Salgótarján csak ezer fővel előzte meg Losoncot. Rendezett tanácsi város, aho lis az élénk közélet, megyeszékhelyi aspirációk egyaránt jellemezték a városi létet. Lakossága többségében magyar, de jelentős számú szlovák anyanyelvű is élt itt. Gazdasági és társadalmi szerkezete egységes. Jelentős ipari üzemeiben, jelentős számú ipari munkás - mintegy négyezer fő 81 �Horváth István : Dr. Herz Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) dolgozott, akik hangsúlyozottan kétlaki életmódot folytattak. Az ipari munkásréteg mellett figyelemre érdemes a kereskedő, és polgári társadalmi csoport, nem elhanyagolható számú az értelmiségi foglalkozású réteg sem, amely teljessé tette a társadalmi körképet. Jelentős, kultúrális és politikai szerepű a fiatalság - a tanítóképző, a gimnázium - révén olyan iskolaváros képe rajzolódott fel, amelyben a reagálás, az aktivitás mind a mindennapi, mind pedig a politikai életben természetesnek hatott. Mindezek mellett Losoncot sem kevés ellentmondás feszítette. A fejlődő nagyipar mellett ott találtuk a céhes szinten működő kisipart. Érzékelhető a századfordulótól a banktőke erőteljes terjedése, szabályozott működése, de mellette élénken élt és működött a magán, és méginkább az uzsoratőke. Iparosai és munkásai kétlakiságuk miatt laza részei a helyi társadalmi, közösségi szövetnek. A városi közösségi élet fórumai a kaszinók, a művelődési körök ugyan működtek, de e fenti tényből következően korlátozott körben hatottak. Ellentmondást hordozó az is, hogy a 20. század kezdetére Losonc szellemi arculata erőteljesen felszabdalttá lesz. Ezt a szabdaltságot a következőkben jelezhetjük. Losonc dél-szlovákiai viszonyok között központja volt, illetve központja lett az. erősödő pánszlávizmusnak. E tekintetben Bazovszky Lajos jelenléte, egyénisége elemzendő és vizsgálandó A Losoncon élő ügyvéd, aki felfogását tekintve szociáldemokratának vallotta magát, a szociáldemokratizmust, az internacionalizmus eszméjét a századforduló kezdetétől fogva egyre szorosabbra fűzte a szláv népek összefogásával. Időmúltával egyre inkább, határozottabban körvonalazódott felfogásában a kommunista-ellenesség: 1919 január elején, amikor bekövetkezett Losonc megszállása, illetve az új csehszlovák nemzetállam megszerveződése 82 során, ez nap mint nap nyilvánvalóbbá vált. Szellemiségének tartozéka volt a durva, erőszakos magatartás és - hangsúlyoznom kell - az élet mindennapjait is veszélyeztető tolerancia hiánya. Losonc szellemi életében figyelemreméltó és rangsorban is előkelő helyre kell sorolnunk a szociáldemokraták súlyát. Különösképpen a szociáldemokratizmus értelmiségi töltésű szerveződése, terjedése figyelemreméltó volt. Ebben dr. Herz Sándor is kiemelkedő szerepet töltött be. Az ő szervezése és működése révén a magyar szociáldemokrácia legjelentősebb értelmiségi képviselői a századfordulótól 1918-ig gyakran megfordultak, és előadásokat tartottak a losonci szociáldemokraták számára. A szociáldemokratizmus az értelmiség mellett gyökeret vert, hatott és fejlődött az ipari munkásság körében is. A szellemi arculat formálásában meghatározó erejű volt az egyház, a református egyház, amelynek a szerepe hangsúlyos és történelmi töltéssel is bírt. A református egyház tradiciói mélyek, kultúrális eseményei olyanok, amelyek könnyen lehetővé tették számára törekvéseinek, magatartásának elfogadtatását, hatáskörének bővítését. A meglévő birtokok, a birtokosok életvitele, valamint az őket utánzó magatartás is árnyalja a képet. A Szilassy Béla földbirtokoshoz és családjához, köréhez kötődő csoportosulás hatása sok irányú volt. Ehhez a magatartáshoz viszonylag nagy számban tapadtak a középrétegek, amelyek között az indokolatlan és sokszor únos-úntalan megjelenő magyarkodás továbbélése torzította az egészséges városképet. HERZ SÁNDOR ÉLETÚTJA Herz Sándor 1875. december 5-én - magyar források szerint Dobsinán, szlovák források szerint Jolsván született. �Bizonytalanabb és tragikusabb a halálozás időpontja és helyszíne. Úgy tudjuk, hogy 1938. november 17-én a Szovjetúnióban, egy Vlagyivosztok melletti börtön táborban halt meg. E között a két időpont közölt húzható meg Herz Sándor életútja. Apja a Szepességben néptanító volt. Később földbérlő és a föld hasznáért fáradozó személyiség. Herz Sándor általános orvosi diplomát szerzett Budapesten 1902-ben. Életének jelentős szakasza; 1902-td 1930-ig - leszámítva az egyáltalán nem rövid katonáskodást az első világháborúban - Losonchoz kötődött. 1902-ben költözött Losoncra feleségével és három lányával. Vasúti orvosként helyezkedett el. Mellette magánprakszist, fogorvosi feladatokat is ellátott. Mindezek miatt - az utóbbi különösképpen - jó anyagi feltételeket biztosított mind maga, mind pedig családja számára. Ennek következtében sok az irigye. 1906-tól tagja volt a Magyar Szociáldemokrata Pártnak, 1908-tól pedig a Szociáldemokrata Párton belül elindult mozgalom, az antialkoholizmus meghonosítójaként volt ismert Losoncon. Munkálataiban ösztönözte az a külföldi, svájci kapcsolata, amely dr. Ford Ákos pszichiáter orvoshoz fűzte, aki az antialkoholizmust világméretű mozgalommá kívánta tenni. Herz tevékenysége az ifjúság és a munkások körében vált igen intenzívvé. Részükre sorozatos, szinte beláthatatlan számú felvilágosító előadást tartott. 1914 és 1918 között katonaorvos volt: ezredorvosként az olasz fronton tevékenykedett, majd végül 1918 szeptemberében, amikor hazaérkezett Losoncra, családja megdöbbenésére kijelentette: nem megy többet vissza a frontra. 1918 őszétől a kibontakozó polgári demokratikus forradalom intenzív résztvevője Losoncon. Tevékenysége nem szűkült le. Megtartotta magyarországi Szociáldemokratákhoz fűződő kapcsolatait. Rendszeresen utazott Buda- pestre. 1918 december elején belépett Budapesten a kommunista pártba. Belépésében a korábbi szociáldemokrata értelmiségi kapcsolatain túlmenően döntő szerepe volt annak is, hogy megismerkedett Kun Bélával. Mi jellemezte az 1902 és 1925 közötti korszakát? Mindenekelőtt az erős szociális gondolkodás és cselekvés. Annak felismerése, és annak a gyakorlása, hogy a szegénység, a műveletlenség és az alkoholizmus egy tőről fakad. Ennek a tőnek a kiirtásán munkálkodott. Baloldali értelmiségiként széleskörű kapcsolatokat épített ki Losoncon és környékén, amit a hivatalos körök nem néztek jó szemmel. Ennek következtében frontról való hazaérkezése, tehát 1918 decembere után rövidebb, hoszabb időt töltött Illaván vagy akár Pozsonyban a börtönben. Szellemi tevékenysége azonban igen széles körben bontakozott ki. Újságíróként, forodítóként is tevékenykedett. Lefordította Forel Ákosnak az antialkoholizmusra vonatkozó művét, és különböző budapesti illetve kassai folyóiratokban közzétette. 1918-ban jelent meg az első műve Az embertenyésztés címmel, amelyben antimilitaristaként a háború borzalmairól szólt. 1919 nyarán - rövid ideig Salgótarjánban is folytatta orvosi praxisát. Erősen célratartó és racionális elmeként mutatkozott be Herz Sándor, de vonzódott a különlegességekhez is. 1912-ben amikor Blériót Magyarországra, Budapestre érkezett, fölutazott megtekintésére. 1914-en a háborút megelőző időszakban, egy losonci munkás favázas repülőgépet tervezett és állított össze. Herz saját pénzéből több mint 1200 koronát fordított arra, hogy motort vásároljanak, aminek segítségével 1914 nyarán a Losonc melletti páston a város lakosságának nagy örömujjongása mellett fölemelkedett a levegőbe, és szerencsésen vissza is érkezett. 83 �Horváth István : D r.Her z Sándor (a szlovák-magyar kapcsolatok történetéhez) Életének jellegzetes szakasza az 1925-től 1929-ig terjedő időszak, amikor a csehszlovák köztársaság polgáraként, losonci lakosként, kommunista szenátorként részt vett a prágai parlament munkájában. Jellemző szocialista magatartására, hogy képviselői, szenátori jutalékából - ami öt ezer korona volt három ezret odaadott a kommunista pártnak, hogy a szervezet életét segítse. Mi ennek a korszaknak a jellegzetessége? Mindenekelőtt az, hogy a prágai politikai fórumon a dél-szlovákiai szegénység szószólója, aktívan politizáló harcosa volt. Szociális érzékenység és antialkoholista felfogása meghatározója nagyszámú beszédeinek, amelyeket a parlamentben illetve választási körútjain Dél-Szovákiában nemcsak, de elsősorban magyarlakta településeken képviselt és fogalmazott meg. E korszakban jelentős változást hozott eszmei felfogásában a kommunista tanok iránti tájékozódása, amelyet Csehszlovákiában éppen a köztársaság biztosította formák és demokratikus viszonyok is lehetővé tettek. Nemcsak illegálisan, hanem legálisan is hozzá lehetett férni azokhoz a tanításokhoz, művekhez, amelyek a Szovjet-Oroszországban megjelentek. A bolsevista-leninizmus nagy népszerűsítőjévé vált közvetlen és tágabb környezetében is. Az érsekújvári kerületbe választották meg szenátornak. Most már Érsekújvártól Kassáig folytatta a politikai felvilágosító tevékenységét. Képviselősége idején megtartotta és hasznosította magyarországi kapcsolatait: a Rákosi-perben hivatalos megfigyelője volt a Csehszlovák Kommunista Pártnak. E kapcsolatok keretében 1928. máciusában került sor a mind politikai szempontból mind pedig a magyar munkásmozgalom szempontjából is nagyjelentőségű eseményre, amelyet ma losonci bányászkonferencia néven ismerünk. Az eseménynek Herz Sándor volt a házigazdá84 ja. A Szovjetunióból - illegális úton- odaérkezett Kun Béla is részt vett a találkozón. Vele együtt ott tartózkodott Révai József és Orosz Nándor is. Mellettük viszonylag nagy számban vettek részt a nógrádi bányászok: Pothornik József és mások is. A Herz-féle tevékenység egyik eredménye volt az is, hogy a nógrádi - elsősorban salgótarjáni - illegális körülmények között tevékenykedő kommunista sejtek viszonylag nagy számú, és működőképes kapcsoslatot tudtak kiépíteni Szlovákia felé. Legendássá váltak a macskalyuki kőbánya, vagy a szlovákiai Romhánypuszta, Karancsberény körzetében kialakított illegális átjárók. Nyelvismerete ebben az időszakban tökéletesedett; a magyar, a szlovák mellett a német és az orosz beszéd és írás területén is egyre biztosabban mozgott. 1929- ben lejárt szenátori mandátuma. A Csehszlovák Köztársaság bírósága korábbi politikai tevékenysége miatt hat évi börtönre ítélte. Mielőtt a börtönbüntetését megkezdte volna a CSKP KB javaslatára a Szovjetúnióba emigrált. 1930- 1938 életének utolsó időszakában a Szovjetúnióban élt. Elszakadt családjától. Legidősebb leánya csak később utazott ki hozzá és élt vele. Életkedvét nem veszítette el. 1931-ben belépett az SZKP tagjai sorába is úgy, hogy egyúttal tagja maradt a csehszlovák kommunista pártnak és intenzíven látogatta az emigrációs magyar klubot. Kapcsolata csehszlovák kommunista párttal Klement Gottvald segítségével és közreműködésével tovább mélyült. A magyar klubban az ott élő illegális magyar politikusokkal, írókkal, Illés Bélával és másokkal tartott kapcsolatot. Ú ja meg kell azt is jegyeznem, hogy Kun Béla köréhez tartozott. Kun Béla volt az egyik ajánlója, amikor az SZKP bolsevik pártjába felvételét �kérte. Orvosként tevékenykedett, de mint agitátort is alkalmazták. Az úgynevezett nyugati egyetemen tartott folyamatosan előadásokat. Kun Bélához fűződő kapcsolata vált végülis élete tragikus sorsfordulójává. 1938. március 26-án, Kun Béla elfogását követően néhány hónappal, trockista kapcsolataira való hivatkozással őt is letartóztatták. Ismeretlen helyre szállították. Családja hoszabb idő múltán Vlagyivosztokból kapott tőle három orosz nyelvű levelet. Minden lehetségest elkövettek a korábban említett politikusok - természetesen Kun Béla kivételével - kiszabadítása érdekében, de ez nem járt eredménnyel. A nagy hideget nem tudta elviselni. A már említett bizonytalan időpontban és helyen, Vlagyivosztok mellett meghalt. Herz Sándor nagy várakozással és nagy érdeklődéssel utazott az egyébként szomorú emigrációba. Szomorúságát a Szovjetúnió iránti szimpátiája feledtetni tudta. Ez a szimpátia nem sokáig maradt kétoldalú. Indokolt és szükséges megfogalmazni; szellemi felkészültségének körében ugyan, de képességei alatt foglalkoztatták a Szovjetúnióban, és ez a szellemi elszigetelődés önmagában is tragikus volt Herz Sándor számára. Lelkes agitálása tulajdonképpen már olyan jelenség, amely a levegő után kapkodó, fuldokló ember magatartásához hasonlítható. Milyen ember volt tehát Herz Sándor? Úgyvélem, hogy olyan ember, aki a 20. század legújabbkori történelmünk új vonulatához kapcsolódott: a munkásmozgalomban vett részt. A munkásmozgalom hatása, a különböző társadalmi időszakokban nem egyforma intenzitású, és tartalma gyakran idealistán írreális. Ezt ma már ponto s a n tudjuk. Ezekben a hatásokban megfogalmazható ellentmondások illetve eszmei tévedések sorozata irányította és meghatározta azt az életutat, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy példaszerűen tragikus. A csehszlovákiai viszonyok, a kisebbségi és a közösségi érdekek, ez érdekeknek az egyeztetésében végzett munkája alapján olyan személyiség volt, akit tevékenysége miatt a szlovák-magyar együttélés előharcosának tekinthetünk, aki modern korunkban kereste kitűzött célja megvalósításának lehetőségét. Realitásként és nem elérhetetlen vágyálomként fogalmazta meg akkor a népek közötti együttélés új körvonalait. Irodalomjegyzék 1. Fónod Zoltán: Megmozdult világban, Madách 1987., 2 Gáldonyi Béla: Egy harcos élet. Pothornik József élete, visszaemlékezés alapján, NSM Adattár 11-67.sz., 3. Levelek, adatok dr. Herz Sándorról, NSM Adattár., 4. Magyar Statisztikai közlemények, 1910. II. rész. Bp. 1913., 5. Nógrád megye története I-IV. köt., Salgótarján 1969-1973, 6. Vigh Károly. Egy igaz ember dr. Herz Sándor életútja, NSM Adattár. 858/69sz, 7. Vigh Károly: dr. Herz Sándor születésének centenáriumára, 8. Viliam Plevza: Napjaink történelme Madách, 1976 85 �p a ló c fö ld 91/1. Veszely Ferenc: Angyal a Lánchíd felett 86 �Pálné Kovács Ilona Egy fogalom kérdőjelei A politika világában egészen bizonyos, hogy nem alkalmazható Kant esztétikai alaptétele, miszerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Mielőtt indokoltan fellengzősséggel illetnének, rátérek rövid írásom lényegi kérdésére. Vajon "szép-e", "jó-e" a magyar születőben lévő önkormányzati modell? S ezt vajon ki tudja "érdek nélkül" megítélni? Önkormányzat - a jelentés változásai Az önkormányzat fogalomhoz az időkfolyamán számtalan, sok esetben igen csak eltérő tartalom kapcsolódott. A feudalizmus korában közhatalmat nem gyakorló közösségi integratív forma volt a falusi, városi társadalom számára, s bizony nem mindig tett eleget a modern állampolgári egyenlőség eszméjének. A polgári állam keretei között jönnek létre a modern közjogi önkormányzatok, s a korábbi politikai funkció - miszerint a feltörekvő polgárság számára védelmet, majd az állam ügyeibe beavatkozási lehetőséget nyújtson - lassan felszívódott. A központi hatalommal való érintkezés "ára" az lett, hogy az önkormányzatok intaktságukat elveszítve, az állammal összeolvadtak. Ez a frigy azonban nem hozott békés házasságot. Az állam és az önkormányzat, a központi abszolutizmus és a helyi autonómia napjainkig vívja harcát, ha eltérő fegyvernemekben is, és időnként eltérő intenzitással. Az önkormrányzatok nemzetközi és hazai története egyaránt bizonyítja, hogy e területi közjogi - szerveződési irányítási forma eltérő tartalmak, eltérő politikai ambíciók hordozója lehet. A polgári haladással szembeni konzervatív ellenállás, a nemzeti függetlenség védőbástyái éppúgy lehetnek, mint a kormány politikai arculatától és centralizációs h ajlamától függően a hatalom helyi nyúlványai vagy éppen az ellenzékiség fő hadállásai. Az önkormányzatok és az állam szemben állhatnak egymással, mint a patriarchális és dzsentroid, a szakszerű és apolitikus közigazgatás két modellje, de úgy is, mint a behemót és mozgásképtelenre centralizált "Leviatán" s a rugalmas, emberközeli, forrásokat mozgósító helyi hatalom párhuzama. Az önkormányzat tehát mindig annak és úgy szép, aki és amilyen érdekek szempontjából ítéli meg. Az önkormányzatok a helyi irányítás egyik lehetséges - tradicionális, de máig életképes - modellje, amiből 87 �Pálné Kovács Ilona: Egy fogalom kérdőjelei mindig annyi valósul meg, amennyit a körülmények és a politika központi és helyi szereplői megengednek illetve megvalósítanak. A fazon változott-e vagy a szövet? Hatásos geg lehetne arra utalni, hogy a divatjamúlt ruhára felvarrt dekoratív zseb, egy színes kendőt belebújtatva az újdonság illúzióját kelti.Távol áll tőlem, hogy az önkormányzati törvény kidolgozóit és szentesítőit ilyen olcsó trükkel vádoljam. Az mindannyiunk számára v ilágos, pluralizált politikai rendszerben, parlamentáris demokráciában idegen test a tanácsrendszer, a maga szolgai, tisztán végrehajtói karakterével. A rendszerváltásra a területi irányításban is szükség volt. A kezdet kezdetén talán még azt sem érdemes firtatni, hogy a fazon elég elegáns-e (megfelel-e a Dior irányvonalának), hiszen egy absztrakt (európai) szabásminta biztosan nem mindenben felel meg a mi kelet-európai méreteinknek. A fontos sokkal inkább az, hogy - továbbra is a hasonlatoknál maradva - posztóból lehet-e nagyestélyit, muszlinból télikabátot varrni? Miért is kételkedem én a szabó szándékában a ruha minőségét illetően? A központi hatalomnak, mint minden hatlomnak az az immanens tulajdonsága, hogy nem szereti az osztozkodást. Nem véletlen, hogy csakis plurálisan tagolt és politikailag így is megszervezett társadalom képes egy hatalommegosztási modellre épülő kormányzási rendet kialakítani. Hogy ebbe a hatalommegosztási modellbe beletartozik-e a "negyedik ág", a helyi hatalom, az attól függ, hogy a társadalom helyi erői ezt ki tudják-e kényszeríteni a hatalom központjából. Az úgynevezett nemzeti kerekasztal körül a hajdani politikai erők központi vezetése ült. Az akkor kialakított játékszabályok szerint jött létre az egykamarás(!) legfőbb szuverén, amelyik - bátran egyszerűsíthe88 tünk-, kizárólagosan pártpolitikai érdekek mentén tagolódik, s ha akarná sem tudná a társadalom valóságos tagoltságát beközvetíteni. Az érdekérvényesítés laza szövetén - a taxisok hétvégéjén rájöhettünk könnyű réseket ütni. A szeptemberi helyi választások sajátos helyzetet teremtettek. Egyértelműen kiderült, a társadalom óriási nem politizáló része a rendszerváltást nem a politikai attrakcióktól várja, így aztán az új önkormányzatok természetesen legálisak, de könnyen legitimitási krízisbe juthatnak. Azzal, hogy a helyi képviselők óriási többsége a rurális térségekben független, a nagyobb városokban pedig a parlamenti ellenzék legnagyobb pártjai szereztek fölényt, az a reális veszély keletkezett, hogy a központi kormányzat politikai bizalma, decentralizációs szándéka szubjektíve gyengült. Az is bizonyos, hogy nyomós objektív érvek is alátámasztják a centralizációt. A modellváltás mindent felforgató intézkedési kényszere, a gazdasági krízis, az egyre szélesedő szociális válság méltán váltják ki a központosítási reflexeket, még akkor is, ha ezek hatékonysága és racionalitása erősen megkérdőjelezhető. De nemcsak a hatalom megosztásának kormányzati fékezése teszi a "fazont és a szövetet" összeférhetetlenné, hanem azon helyi társadalom és azon önkormányzati tisztségviselők és testületek is, amelyek még nem igazán alkalmasak az ön kormányzati modellt működtetni, a "jó fazonú ruhát méltósággal viselni". Aggasztó jelek mutatják, hogy a helyi társadalom politikai erői nem ismerik fel a helyi politika alapvető törvényszerűségét, azt, hogy a helyi politika harmóniára törekszik. Mert hiszen az önkormányzatoknak nagyon "egyszerű" a feladata, a lehető legjobb, legkomfortosabb életkörülményeket biztosítani a lakópolgárok számára A testületek pártfrakciói �parlamentesdit játszanak, bizalmatlanság, ellenségesség tapasztalható sokhelyütt a közvetlenül megválasztott polgármester és a képviselők között, a szakismeretet politikai megbízhatóságra cserélik. Persze mitől tudnánk mi most egycsapásra kultúráltan, okosan politizálni, mitől tudnánk "depolitizálni" a túlpolitizált gazdaságot, társadalmat? A magyar társadalom nem csak korábbi gazdaságát, ideológiáit, étékeit b o ntja le, de újra is tagolódik és ijesztő g y o rsasággal olvad el az a középréteg, amelyik minden társadalomban a stabilitást és kontinuitást jelenti. Szóval baj van a szövettel, s persze baj van a fazonnal is, de ezt most hagyjuk. A megszületett önkormányzati törvény, s annak részletező későbbi szabályai az irányítás modelljét megváltoztatták, mégpedig jó irányban, még akkor is, ha lesz még bőven mit ezen a rendszeren finomítani. Göröngyös az út, de nem zsákutca Az önkormányzáshoz számtalan illúzió tapad, li letve számtalan illlúziót tapasztanak - valljuk be - nem csak hazánkban, hanem külföldön is. Sokan megkérdőjelezik azt is, hogy az urbanizált életmód, az internacionalizált gazdasági kapcsolatok idején, a tömegkommunikációval tömegtársadalmakká gyúrt embermasszákkal lehete még a klasszikus önkorm ányzásról beszélni. Hiábavalónak tűnik a küzdelem, hogy a politikát és a bürokráciát leválaszszuk egymásról, hogy szót értsen a laikus és a szakértő, hog y azonosítható legyen egy város vagy falu érdeke, "lokalitása", hegy megtalálja koordinátáit a helyi cselekvés és az országos politika. Az önkormányzás önmagától sem nem hatékony, sem nem demokratikus. Hatékony akkor lesz, ha a szervezeti önállóságot, s a formális kompetenciákat tényleges eszközök, cselekvési lehetőségek töltik meg tartalommal. Demokratikus pedig akkor lesz, ha a megválasztottak felmérik, hogy igazi partnerük nem a kormány, nem a pártjuk, hanem a helyi társadalom. Mostanság valami bújócskázás folyik a kormányzás központi és helyi szintje között. A kormány arról akarja meggyőzni a közvéleményt, hogy az eredmények kizárólag a helyiek leleményességétől függenek. A helyi vezetők viszont állandó felfelé mutogatással akarják elhárítani az elszegényedő helyi társadalmak fokozódó nyomását. Félreértés ne essék, ez a játék szintén nem magyar találmány, hanem európai, de nem javallom szabadalmaztatni Szembe kell néznünk a szegénységünkkel, valakinek már ki kell mondani, hogy a király meztelen. Az önkormányzás lényegének, az autonóm és demokratikus helyi döntési modellnek a célja ennek ellenére nem álom, hanem orientáló jövőkép. A világ fe|ettebb része a nemzetállamok kizárólagossága helyett globalitásban és regionalitásban gondolkodik. Az ezoterikus, elitista pártosodás helyettmellett megjelennek a bázis demokrácia vadonatúj és ősrégi formái Az elidegenedett, közösségeiből kirángatott ember többek között a helyi társadalmakban keresi új "vonatkoztatási pontjait". Magyarországon is valószínűsíthetően - kormányok jönnek, mennek, pártok és karizmatikus vezérek eltűnnek és felbukkannak. A nagy politika hullámveréseit csak a "szabadság kis szigetei", a stabil önkormányzatokba tömörülő helyi társadalmak szenvedik el nagyobb sérülések nélkül. A nagy politika által mozgatott, instabil önkormányzatok a rendszer egészének stabilitását veszélyeztetik. A rendszerváltás genetikáját nem az aktuálpolitika sokszor ijesztő mutációi hanem az alapsejtek minősége fogja meghatározni 89 �A. Gergely András - Lichtenstein József Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón I. Fodor Ferenc kutatási eredményeit summázva, 1930-ban olyan településként jellemezte Nagyvisnyót, ahol a változó történelmi feltételek e llenére évszázados struktúrák maradtak meg eredeti, majdnem érintetlen formájukban. Ez a viszonylagos moccanatlanság a a helyi közösségnek nemcsak a két világháború közötti időszakban meghatározó jellemzője, hanem ma is az. A település térszerkezete és a helyi társadalom, bár hagyománykötöttségeket mutat, ez azonban az igazgatási szféra változásaiban korántsem így van. S ennek egyik fő oka, hogy a közigazgatási megyehatárok igen gyakan változtak az idők folyamán. Nagyvisnyó pedig mindig más, nagyobb közigazgatási egység politikai és gazdasági vonzáskörzetébe került. Ráadásul a tanácsrendszer bevezetése után a régi községi bíró és a falu segédjegyzője, akik igazgatási ismeretekkel és a falu népe előtt tekintéllyel rendelkező tisztviselők voltak, hivatalukból el kellett kerüljenek, s helyüket megfelelően lekáderezett "megbízható elv társak" foglalták el, akiknek pedig - szakmai ismeretek híján egyetlen erénye az volt, hogy "a dolgozó néphez hű" káderek maradtak. Visnyó két megyei központtól, Egertől és Miskolctól is egyaránt távol esik Emiatt 1874-ben Borsod vármegye szentpéteri járásához, 1924-ben Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített - vármegyéhez tartozott. 1938-ban visszacsatolták Borsodhoz, 1945ben Borsod-Gömör vármegye része ismét. 90 Végül 1950-től Heves megyéhez kapcsolták, amelyhez jelenleg is tartozik. 1984-ig az egri járás része volt, s bár 1971-ben ez megszűnt önálló területi-közigazgatási szint lenni, járási hivatala viszont, amely a községi tanácsokat ellenőrizte, több mint egy évtizedig még megmaradt. Korábban a községi közigazgatás rendszerében Visnyó a sajószentpéteri járás szilvásváradi körjegyzőségéhez tartozott, ami azt jelentette, hogy Szilvásról hetente egyszer járt át a segédjegyző a csatolt községbe, hogy ott kisebb közigazgatási feladatokat ellásson. A lakosságnak azonban minden esetben Szilvásra kellett átmenni ügyei intézésére. A községi közigazgatás és a helyi társadalom politikai életében alapvető fordulatot a szovjet csapatok benyomulása hozott, hiszen egyidejűleg hozzákezdtek a községi közigazgatás szervezéséhez is. Az új községi bírót az erdei napszámosok közül választották ki, mert hajlandó volt együttműködni a szovjet katonai közigazgatással. Ekkor a közigazgatási teendők az �elemi létfeltételek biztosítására korlátozódtak: romeltakarítás, alapvető élelmiszerek beszerzése, tüzelőgyűjtés, stb. A közigazgatás ellenőrzését és közvetlen irányítását a kommunisták már az első pillanatban igyekeztek magukhoz ragadni: 1945. február 14-én a Borsod megyei Kerületi Pártbizottság agitátorainak jelenlétében egy magánháznál megalakították a helyi alapszervezetet. A megalakult párt még aznap összehívta a falugyűlést a református iskolába, s mintegy 330 főnyi hallgatóság előtt a frissen választott párttitkár meghirdette ideológiai keresztes hadjáratát a "régi burzsoá nézeteket képviselő" közigazgatási tisztségviselők ellen. A megalakított hat tagú Nemzeti Bizottságba három-három kisgazdapárti és kommunista tagot választottak, vezetőjük a kommunista párttitkár lett. A Nemzeti Bizottságban tevékenykedő kommunisták tudatosan kiszorították a többi párt képviselőit, a lakosság számára legfontosabb helyi kérdésekben a kezdeményezést magukhoz ragadták, s ezzel szimpátiát keltettek, bár homályos propagandájukat a falusi nép egyébként tartózkodással fogadta. Jellemző, hogy a helyi földosztó bizottságba csak a kommunista párt delegálta tagjait. S mert a Nemzeti Bizottság elnöke a kommunista párt titkára lett, elkezdődött a párt és az állami szervek hatáskörének összefonódása, s már ekkor kialakult a későbbi tanácsirányítási modell előképe (Likai 1917). A kommunista párt "demokratikus" hatalomgyakorlását jól példázza a visnyói földosztó bizottság tevékenységére jellemző egyik eset. A községben és határában 163 kataszteri hold szántó tartozott a Pallavicini uradalomhoz. Ebből a területből, valamint a református egyház, illetve a község középparasztjainak tulajdonában lévő területekből 65 kiosztható házhelyet alakítottak ki az igénylőknek. Többek között kiosztották ház91 helyként a korábbi grófi uradalomhoz tartozó úgynevezett Major kerteket is. Ezt a területet azonban az erdészeti tisztviselők viszaigényelték a megyei földosztó bizottságtól, s meg is kapták. A helyi Nemzeti Bizottság egy túlbuzgó tagja azonban nem értett egyet - a szerinte helyi érdekeket súlyosan sértő - döntéssel, ezért Budapestre utazott és eljárt az Országos Földrendezési Tanácsnál, hogy ott a megyei földosztó bizottság döntését hatálytalanítsák, amit meg is tettek. A község közjogi státusában - a helyi Nemzeti Bizottság tudatos elsorvasztása után - döntő változás 1950-ben következett be. Az egész országban meghirdetett tanácsválasztási kampányban 3169 községben 2878 tanácsot alakítottak meg, vagyis az öszes tanácsok 92,5 %-a a községekre esett, a 145.802 tanácstagból 127.712 a községekben került megválasztásra. Nagyvisnyón is önálló tanácsú községet alakítottak A sebtiben megtartott tanácsválasztások után egy kormányrendeletet is azonnal kiadtak hogy a községi tanácsba választott tanácstagok és vb.-titkárok tudják milyen feladatok előtt állnak Ez a rendelet az érdekelt felettes tanácsok (illetve a községiek) számára nem korlátozódott a jogi szabályozásra, hanem összefoglalt, részletes tájékoztatást adott a tanácsok normatív feladatairól, forgatókönyvet ("leegyszerűsített ügyrendet") adott, és amellett, hogy minimálisra korlátozta az önálló tevékenység formai kereteit, még politikai eligazítást is kínált. A "demokratikus centralizmus" elvének mindenáron való erőltetésével a központosított újraelosztási rendszer mindmáig meghatározta a közigazgatási szervezetrendszer és a magyar társadalom 1945 utáni fejlődését. A magyar paraszttársad alomra és a tanácsrendszer fejődésére döntő befolyást �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón gyakorolt a speciális párthatalom. Kisugárzási iránya elsődlegesen az állam volt, de felölelte a civil társadalomhoz tartozó - már erősen etatizált - intézményeket is. Hihetetlen gyorsasággal kialakult az óriási pártapparátus, amely - rövid ideig tartó fejlődés eredményeként - a politikai rendszer immanens részének életét rendezte és a helyi politika tevékenységét, önkormányzati-államhatalmi szervének működését irányította. Az így megválasztott községi tanácsnak, a vb. elnökének és titkárának azonban semmilyen önállósága nem volt. A községi tanács munkáját ugyanis szoros ellenőrzés alá vonta a járási tanács, amelyet a Tanácstörvény épített a tanácsi szervezet hierarchiájába, mint "szocialista típusú operatív szervezetet" és a községek fölötti közvetlen irányítószervet. Az Egri Járási Tanács ugyanis a a legrészletesebben meghatározta a visnyói községi tanács mukáját a végrehajtás módszerére, a teljesítési határidőre és az elérendő célra is kiterjedően. Ezenkívül a gyakori helyszíni kiszálláson is állandóan ellenőrizték a községi tanács munkáját a VB tisztségviselőinek beszámoltatásával arról, hogy a községi tanács vajon a "lényeges" azaz a járás által meghatározott - feladatokkal foglalkozott-e, határidőre végrehajtották-e a felső utasításokat. E szoros felügyelet mellett a községi vezetők még akkor sem gondolhattak volna semmilyen önállóságra, hogyha az ehhez szükséges rátermettségük és bátorságuk megvan. Az 1950-1960 közötti időszakban - olykor még néhány évvel később is - a községi tanács vezető tisztségviselőinek körében hihetetlenül nagy volt a fluktuációi Mind a tanácselnökök, mind a VB titkárai gyakran mindösze egy-másfél éves hivatali tevékenység után váltották egymást. Jellemző, hogy ebben az időszakban a helybéliekkel szemben többnyire a környező települések92 I. ről "irányították át" a megfelelő kádereket, hogy ellássák az előbb említett feladatokat. A vezető közigazgatási emberek között így például találhatunk helybeli kőművest és középparasztot, de felsőtárkányi mészégető munkást, bélapátfalvai gyári munkást vagy levitézlett járási pártfunkcionáriusokat is. A községi tanács vezető tisztségviselőinek, akik általában nem helybeliek voltak, gyakori cserélgetése, átirányítása azonban nem pusztán úgy értékelhető, hogy ebben a néhány évben diszfunkcionálisan működött a közigazgatás, s hanem éppen ellenkezőleg, a rendszer sajátos logikája fejeződött ki így, a kádergazdálkodás területén is. A tanácsrendszer bevezetése ugyanis nem pusztán új igazgatási szerkezetet hozott a társadalom életébe, hanem új útját nyitotta meg a társadalmi feltörekvéseknek. Az első tanácsválasztások megtartásakor az egyik legfontosabb cél volt a "régi" közigazgatási szakemberek lecserélése a rendszerhez hű munkás- és parasztkáderekre. Ezzel a járási vezetés elérte azt, hogy a a helyi közösségtől idegen személyeket ültetett a vezető pozíciókba, azok a helyi érdekektől távoli, megyei érdekeket képviselték. Akik a felsőbb utasításoknak minden körülmények között igyekeztek érvényt szerezni, hiszen egy olyan sajátos függéskényszerbe kerültek a járási vezetéstől, amely nem tette lehetővé számukra a nyíltan paraszt- és közösségellenes utasítások valamelyes tompítását. Az állandó kádercserékkel igyekeztek annak is elejét venni, hogy a községi tanács élére más járásból átirányított tanácsi vezető esetleg beilleszkedjen a faluközösségbe, mert ezáltal úgymond az igazgatási funkciók hatékony ellátását akadályozta volna, ha kialakul a kölcsönös szimpátia a falu társadalma és a község első embere között. �Ha az 1950-1956 közötti évek kádercseréit figyelembe vesszük, feltűnő, hogy nem találunk olyan személyt, sem a tanácselnökök, sem a vb.- titkárok között, aki a Tanácstörvényben meghirdetett teljes választási ciklus alatt a posztján maradt volna. Ezekkel az állandó vezetésváltozásokkal - melyeket többnyire a járási párt- és tanácsi szervek kezdeményeztek - a helyi közigazgatás tényleges irányítása a járási vezetés kezébe került, teljessé vált a helyi közigazgatás teljes pártállamosítása, a község tényleges irányítása szempontjából amúgy is súlytalan tanácstagokat már előzetesen kiválsztották: a tanács tagjává javasolt személyekről 1956-ig a járási pártbizottság - a politikai rendőrséggel karöltve - környezettanulmányt készített és amennyiben ezen az előzetes szűrőn nem rostálták ki a jelöltet, csak akkor kerülhetett szóba, mint leendő tanácstag - és azután terelték jogilag szabályozott útra a választási mechanizmust. Az ötvenes évek elején Nagyvisnyón is teljesen megszűnt az igazgatási önállóság és a tanácsrendszer első hat éve alatt óriási visszaesés következett be a harmincas évekbeli közigazgatási intézményrendszer működéséhez képest. A tanácsrendszer szétverte a tradicionálisan kialakult, a helyi társadalom jóváhagyó támogatását élvező képviselőtestületet, elüldözte a községi bírót és az előljáróság tagjait, a gyakori kádercserékkel pedig tönkretette az igazgatási szervezet mindenkor meglévő stabilitás-szükségletét. A régi közigazgatási tisztségviselők ma már nem élnek, ezért nincsen mód arra, hogy bővebbet is tudjunk a korabeli igazgatási rendszer mélystruktúrájáról, a korabeli informális döntési gyakorlatról. Azt azonban enélkül is elmondhatjuk ami a jogi szabályozásból is megállapítható , hogy a régi községi igazgatási szervezet sokkal nagyobb stabilitást mutatott, mint a tanácsrendszeré. Hiszen a községi bírót és az előljáróság tagjait a helybeli lakosok közül választották, akik többnyire hosszú évekig a helyükön maradtak és foglalkoztak a község ügyes-bajos dolgaival. A helyi lakosok közül való községi bíró, valamint az előljáróság tagjai ugyanis nagy tekintélynek örvendtek a község laka előtt, de kellő élettapasztalattal és helyismerettel is rendelkeztek ahhoz, hogy a falusi közösség ügyeit az érdeknek megfelelelően igazgassák. A tanácsapparátus cserélődése Nagyvisnyón az 1960-as évek elején megszűnt, mert a községi igazgatás kulcspozícióiban ekkor bekövetkezett személycserék - napjainkig hatóan - megteremtették a községi igazgatás stabilitásának feltételeit. A személycseréknek alapvetően két oka volt. A központi káderpolitika 1956 tanulságait megfontolva - persze nem utolsó sorban a jelentős alulról jöv ő társadalmi nyomásra - a közigazgatásból fokozatosan eltávolította azokat, akik 1950-1956 között, a terménybeszolgáltatás és a parasztság megsarcolásának időszakában elveszítették a falusi lakosság bizalmát és rokonszenvét. Igy például 1956 után az addigi visnyói tanácselnököt átirányították "termelőszövetkezeti vonalra", melyben érdekelt volt mind a járási pártbizottság, mind pedig a járási tanács. Ezenfelül a helybeli lakosok között találtak a járási vezetők olyan személyt, aki régi megbízható párttag, ugyanakkor megfelelő politikai és igazgatási tapasztalatokkal is rendelkezett, és alkalmasnak tűnt a tanácselnöki teendők ellátására. Melléje pedig egy rátermett, jó szervezőkészségű, szintén helybeli lakost választottak ki a titkári posztra. Kettejük tisztségéről és egymáshoz való hatalmi viszonyáról, valamint a párttitkárról, mint a helyi hatalom képviselőiről talán szerencsésebb lenne a hatalom helyi birtoklóiként beszélni s azt vizsgálni, vajai a helyi 93 �A.Gergely - L ichtenstein: Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón I. szintű közigazgatási döntések meghozatalában a laikus részvételt kívánó társadalmi környezetnek van-e jelentős befolyásoló hatása ezen a településen? A Tanácstörvénynek a VB, a tanácselnök és a vb.-titkár feladatait, hatáskörét, jogállását és működését szabályozó rendelkezéseit összevetve, első olvasatra nyilvánvalóvá válik, hogy - noha formálisan a tanács első embere a Hazafias Népfront helyi bizottsága által javasolt és a lakosság által megválasztott tanácselnök - a tanács hatósági feladatainak ellátásában a tényleges hatalom mégis a titkár kezében összpontosult a választott tisztségviselővel, a tanácselnökkel és a választott testülettel, a tanácstestülettel szemben. Kiemelt pozícióját elsősorban a közigazgatási szervezet struktúrájában, a tényleges és nem a formalizált hatalmi viszonyban játszott szerepe alapján érdemli. Ezenkívül a vb.-titkár befolyását az is erősíti, hogy - szakismeretei és a felsőbb szintű szakigazgatási, végrehajtóbizottsági kapcsolatai révén - általában véleményhordozóként is elismerik az adott csoportban. Ezzel szemben Nagyvisnyón nem a vb. titkár, hanem a tanácselnök áll a hatalmi hierarchia élén. Valószínű, hogy a helyi erőviszonyok ilyen alakulásában több, egyformán fontos tényező játszott szerepet. Izgalmasan szól erről a tanácselnök életútja, aki 1930-ban született Visnyón. Családját a sajátos hadszervezetben a XVI. századig vezeti vissza. Két-három generációra viszanyúlva az ősei között 4-5 holdon gazdálkodó parasztgazdákat és - apai ágon - kőművesmestereket találunk. Édesapja 1940-ben váltotta ki iparengedélyét, és helyben, valamint a környező községekben, Sátán, Lénárddarócon, Csermelyen dolgozott tavasztól őszig, télen pedig a Pallavicini uradalomban talált magának megélhetést. Elemi iskoláit a tanácselnök Nagyvisnyón végezte, majd beállt édesapja mellé segédnek, de rö94 vid munka után 1950-ben bevonult a határőrséghez az ország déli körzetébe és itt teljesített szolgálatot előbb, mint sorállományú, majd mint polgári alkalmazott 1956-ig. Közben 1950-ben belépett a kommunista pártba. 1956 májusában hazatért Nagyvisnyóra és 1961-ig kőművesként és villanyszerelőként dolgozott. 1956 novemberében részt vett az MSZMP helyi szervezetének megalakításában, majd 1957 októberétől társadalmi funkcióiban párttitkár lett. 1960-ban a megújult erővel nekilendülő termelőszövetkezeti kampány megszervezésének idején négy hónapig mint függetlenített párttitkár dolgozott. Párttitkárként igen szoros kapcsolatot alakított ki a tanácselnökkel és a tanács munkáját figyelemmel kísérte, "együttműködött a tanácselnökkel, nem befolyásolta, de instrukciókat adott neki arra nézve, hogyan kellene a községet az adott helyzetéből kilendíteni". Mint párttitkár, politikai felügyeletet gyakorolt a tanácselnök és a tanács tevékenysége felett. Az 1950-60-as évek fordulóján ugyanis még az alig meghonosodott gyakorlat a párt elvi és operatív irányító szerepének összecsúszását és centralizált irányítását eredményezte, ami az új cégér alatt is szinte töretlenül érvényesült. Erre utal az is, hogy a járási pártbizottságon és a járási tanácson hamar felfigyeltek az igen határozott fellépésű párttitkárra - aki 1960-ban rövid négy hónap alatt, "külső és belső segítséggel" megszervezte a helyi termelőszövetkezetet - és ettől kezdve szoros munkakapcsolatot tartottak vele. Minden bizonnyal ennek az együttműködésnek következményeként már 1958-tól rendszeresen agitálták a járási pártbizottság és a járási tanács VB munkatársai, hogy vállalja el a tanácselnöki teendők ellátását. Döntően e beszélgetések hatására 1962 végén elvállalta a tanácselnöki posztot. Te- �kintettel arra azonban, hogy a járási pártbizottság vezetői nem találtak más alkalmas kádert, egyúttal a községi párttitkár is ő maradt a hatvanas évek közepéig. A tanácselnökkel folytatott beszélgetésekből, jelzésértékű utalásokból egyértelműen kiderült, hogy a tanácselnöki posztra jelöltetésébe sem a helyi tanácsi dolgozóknak, sem a tanácstagoknak, sem a község lakosságának nem volt beleszólása. Ebben a döntésben azonkívül, hogy az a tanácselnök szubjektív vállalásától is függött - a járási pártbizottság és a járási tanács VB tisztséviselőivel kialakított informális kapcsolatháló játszotta legfontosabb szerepet, amelynek centrumában a járási pártbizottság állt. A járási vezetők bizalmát élvezve és a községi párttitkári teendők ellátásával mind az igazgatási szervezet struktúrájában, m i nd a község informális s hatalmi viszonyaiban egyértelművé vált, hogy ő lett a község most már közjogi érvekkel is megtámogatott és legalizált - legerősebb embere. Ez a jelentős hatalom a község lakosai számára első ízben akkor lett nyilvánvaló, amikor látták, hogy a Tanácsakadémiáról éppen visszaérkezett "újonc" tanácselnök felsőbb kapcsolatainak hasznosításával a vb.-titkárát állásából kipenderítette és új titkárt vett maga mellé, akit ezután már ő irányított több éven keresztül. Miután a hatvanas évek közepén a tanácselnök leköszönt a párttitkári posztról, régi kapcsolatait továbbra is ápolta a járási pártbizottsággal és személyi vonalakon keresztül elérte, hogy az új párttitkár teljesen színtelen és súlytalan figurájával szemben továbbra is minden tekintetben kezében maradjon a hatalom. E személyes kapcsolatokat - melyekben a hatalomgyakorlás felszín alatti és informális erővonalai mutatkoznak meg - elsődlegesen az jellemzi, hogy nem intézményesültek. Az egymás közötti viszonyt semmilyen előírás és szabály nem befolyásolja (kivéve a kölcsönös "baráti szolgáltatásokat"), a hierarchia és a vezetés nem intézményesült. Az egymással kapcsolatba lépők foglalkozása, társadalmi presztizse némileg háttérbe szorul és az adott kapcsolatokat sokkal inkább a cselekvők személyisége, "karizmatikus" fellépése határozza meg. Ennek alapján már érthető, hogy a községi tanácselnök egyenrangú partnerepéldául a megye országgyűlési képviselőjének, a község körzetében fekvő nagy iparvállalat és vízügyi igazgatóság, valamint a megyei tanács felelős beosztású funkcionáriusainak. Természetesen jóval többről van itt szó, mint pusztán arról, hogy a tanácselnök ezekkel a felszín alatti kapcsolataival a saját pozícióját biztosítaná. Ez a kapcsolatrendszer sokkal inkább a szocialista érdekkijárások rendszerét mutatja. Azt, hogy az útépítéshez szükséges költségvetési forrással sem rendelkező község számára - az egyik szomszédos járás költségvetési üzeme és az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság adakozása révén -, hogyan sikerült a tanácselnöknek némi társadalmi munka hozzáadásával megszerveznie a községben mintegy négy kilométer hoszszúságú, létfontosságú útépítést és csatornázást, vagy milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy félmillió forint beruházási költségű ravatalozót építtessen, hogy varroda létrehozásával munkahelyeket igyekezzen teremteni a helyben maradt munkaképes nőknek. Mindezek a törekvések figyelemre méltó eredményeket jelentettek a község kommunális fejlesztése érdekében, ha tekintetbe vesszük, hogy az utolsó teljes egészében központi költségvetésből finanszírozott "nagyberuházás" az iskola fölépítése volt még az 1920-as években. A tanácselnök korántsem általánosan tipikus, de egyértelműen kiemelkedő fon95 �A.Gergely - L ichtenstein: Helyi igazgatás és helyi tossága mellett mind a vb.-titkár, mind pedig a községi párttitkár szerepe másodlagos, hatalmuk, a lakosságra gyakorolt befolyásuk eltörpül. A vb.-titkár - aki 1959-ben mint hivatalsegéd kezdte tanácsi pályafutását és a Tanácsakadémia elvégzése után 1964-ben került ebbe a jelenleg is betöltött tisztségbe - nagyon érzékenyen, reálisan, ugyanakkor kellő öntudattal látja a helyi hatalmi hierarchia szolgálatát. Véleménye szerint a község legfontosabb embere a tanácselnök, második helyen ő áll, harmadik helyre pedig a párttitkárt sorolja. Ami a tanácselnök és a vb.-titkár között kialakult kapcsolatot illeti, a vb.-titkár az erőviszonyokat teljesen érthetően rangsorolta így. De ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a vb.-titkárt a tanácselnök "emelte ki", hívta fel rá a járási vezetek figyelmét. Az évek során azonban a vb.-titkár szakmai felkészültség és rátermettség tekintetében lassanként egyenrangú partnere lett a tanácselnöknek, és noha a kapcsolatai révén a tanácselnök vitathatatlanul sok szolgálatot tett a község kommunális és adminisztrációs szükségleteinek ellátásában, hatósági-szakigazgatási ügyintézésében nagyon fontos szerepet tölt be a vb.-titkár is. A községi párttitkárnak a helyi hatalmi hierarchiában elfoglalt helye, hivatali kapcsolata a tanácselnökkel és a vb.-titkárral, valamint erőviszonyaik igen sajátosan alakultak. A község "hosszú ötvenes évekbeli" történetét - értve ezen azt, hogy még a hatvanas évek közepén is a tanácselnök látta el a párttitkári teendőket - sokkal inkább a bürokratikus pártirányítás jellemezte, semmint a szakmailag kvalifikált és a lakosokra orientált szolgáltató közigazgatás. Akkor a község első embere a párttitkár volt, hozzá képest a közigazgatási tisztviselők súlytalan hatalmi tényezőt képviseltek. Ezen az sem változtatott, hogy néhány évig a jelenlegi tanácsel96 hatalom Nagyvisnyón I. nök ezt a két hivatalt együtt viselte, ekkor ugyanis mint községi párttitkár volt a község első embere és nem mint tanácselnök. Ennek a két, egyaránt fontos kulcspozícióinak a hierarchiában rögzült rendje azonban a hatvanas évek közepén megcserélődött, ekkortól ténylegesen ugyanis már sem maguk az érintettek, sem pedig a község lakossága nem volt hajlandó a párttitkárt a közösség első emberének elismerni A község igazi vezetőjének a tanácselnököt és utána a vb.-titkárt tekintették. Miért következett be ekkor ez az átrendeződés, amely azóta stabilan tartja magát és kondicionálta a lokalitás hatalmi struktúráját, illetve a tipikusnak tekintendő párttitkár-tanácselnök sorrendet megfordította? A kérdésre a választ önmagában nem adja meg az, hogy ha számba vesszük a tanácselnök és a párttitkár hivatalosan betöltött funkcióit, hiszen régi jó szokás szerint, a tanácselnök tagja a helyi pártalapszervezet legszűkebb intéző bizottságának, a párttitkár - a viszonosság alapján - tagja a tanács VB-nek, tehát ebből még nem következik, hogy törvényszerűen a párttitkár pozíciója legyen a gyengébb. Formáljogilag és a tanácsülések, valamint a vb.-ülések jegyzőkönyvei alapján kiderül, hogy a tanács, a pártszervezet és ezek vezetőinek belső és egymás közötti formális struktúráit a jogszabályok, utasítások, párthatározatok rögzítik. Amennyiben azonban mégis a helyi hatalom természetének felszín alatt rejtőző és informális jellegű "mélystruktúráját" igyekszünk tetten érni, akkor több fogódzót nyújtanak számunkra az érintettek szubjektív, de összességében a lényeget mégis feltáró véleményei Vezetői kiemelkedésében nagyon jelentős szerepet jászottak személyes tulajdonságai valamint a párttitkári működése alatt kiépített érté- �kes személyes kapcsolatai, s ugyanezek meghatározták a párttitkárral való kapcsolatot is. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni: amennyiben azért mégis paradox ez a helyzet - és igazolja a "főszabályt", hogy a párttitkár általában a falu erős embere -, mert a tanácselnök a funkció elnyerése előtt és ezután is egy ideig községi párttitkárként dolgozott a faluban. A másik fontos körülmény, hogy amíg községi szinten szervezetileg és hatáskörileg önálló tanács működik Nagyvisnyón a tanácselnök vezetése alatt, addig önálló szervezettel, "káder- és ügyköri hatáskörrel" felruházott szervezet nem áll a párttitkár háta mögött, nem erősíti hatalmi pozícióját. Erős és önálló községi pártszervezetet ugyanis nem lehetett létrehozni, mert a párttagok túlnyomó többsége a munkaképes korú felnőtt lakosság soraiból állt, akik a "mozgalmi életet" a munkahelyen élték, a munkahelyi pártalapszervezetek tagjai voltak. Azt, hogy a munkaképes korú lakoság mintegy 80 százaléka a környező ipari vállalatoknál és bányákban dolgozik, éreztette a hatását a községi pártalapszervezet létszámának nagyságán. A nyolcvanas évek elején a községben mintegy 80-90 párttag volt - ez a lakosság kb. 0,8 százaléka, ami az országos átlagnak nagyjából megfelel -, közülük azonban mindössze 26 fő tartozott a lakóhelyi pártalapszervezethez. Azok a személyek, akik a helybeli termelőszövetkezetben vagy az iskolában dolgoznak, illetve a nyugdíjas párttagok. Talán, mert a párt a munkahelyi szervezettségre sokkal jobban ügyelt, mint a lakóhelyi szerveződésekre, ezért is lett gyenge a községi pártalapszervezet és a megyei apparátusok közötti kapcsolat. A párttitkár szkeptikus véleménye szerint "a megyei vezetők a községet elsődlegesen politikai és ellenőrzési szemszögből nézik, azt figyelik, hogy végrehajtották-e a soron lévő párthatározatokat, meg hogy egyetértenek-e a kitűzütt célokkal az emberek". Annak a következményét, hogy a párttitkár, a tanácselnök és a vb.-titkár mögött a harmadik helyre szorult, konkrétan lemérhetjük - és ennek az érintettek is a tudatában vannak. Elég gyakran előfordult, hogy a tanácselnök vagy a vb.-titkár nem vonta be a párttitkárt - noha vb.-tag volt - minden egyes jelentősebb döntés operatív előkészítésébe, azaz a tényleges döntési folyamatból kihagyták. Továbbá adott ügyek kapcsán a párttitkár vagy a tanácselnök (vagy a vb.-titkár) közötti vitában illetve az általuk képviselt szervek "hatásköri összeütközése" esetén a községi párttitkár politikai súlya nem volt elegendő ahhoz, hogy a szakmailag megalapaozott, de neki nem tetsző közigazgatási döntésekkel szemben a saját ellentétes álláspontját képviselje. Az ilyen konfliktusok esetén az első "menetben" a közvetlen helyi konfliktusban a párttitkár rendszerint alul maradt. Ekkor sérelmével a felsőbb pártszervhez fordult védelemért. Ez a magasabb fórum - amennyiben egyetértett a párttitkár panaszával - megkereste a területileg illetékes és vele azonos szintű tanácsot és azzal egyeztető tárgyalásokat folytatott a közös döntés megszületéséig, illetve saját álláspontjának a tanáccsal való elfogadtatásáig. A közös álláspont elfogadása - vagy a pártszerv utasítása után - ez a felsőbb szintű tanácsi szerv "utasította" a községi tanácselnököt, amennyiben az alapeljárás során az nem megfelelő álláspontot képviselt. Ez az utasítás természetesen az ügyek jelentős részében nem öltött hivatalos jogi formát, sokkal inkább arról volt szó, hogy rövid úton - rendszerint távbeszélőn, vagy konzultációra való berendelés útján - "orientálták" a tanácselnököt az új álláspont 97 �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón I. képviseletére és ennek megfelelő cselekvésre. Természetesen előfordult olyan eset is miként erről a vb.-titkár beszámolt hogy az elsőfokú eljárás törvényes volt és ennek megváltoztatására akarták rábírni A vb.titkár azonban nem fogadta el az instrukciót hanem ragaszkodott a tövény betűjéhez és inkább maga küldte be a járási hivatalhoz az ügyiratot felülvizsgálásra, törvényesen történt-e az eljárása vagy sem. A tapasztalat szerint a választott testület döntési hatásköre formális és a döntési tevezeteket a VB készíti elő. Ezt a tanácsülésről és vb.-ülésekről készült jegyzőkönyvek mellett a tanácstagokkal és községi lakosokkal folytatott beszélgetések is igazolták. Több év tanácsülési jegyzőkönyveit szorgosan átböngészve látható, hogy általában a helyi hierarchia előbb már ismertetett főszereplőié a szó, il letve viszonylag gyakran az iskolaigazgató szerepel különböző kérések felvetésénél. A többség azonban passzívan viselkedik, s van olyan tanácstag, aki évekig nem szól hozzá semmihez. Ez a passzivitás tükröződik a tanácsüléseken elhangzó felszólalások számában is. A nagy egyhangúságot néhanéha az törte meg, amikor a község összlakosságát foglalkoztató, kiemelkedően fontos kérdést tárgyalt meg a tanács. Ilyen alkalmak azonban viszonylag ritkán fordultak elő A községi tanácstagok politikai érdektelenségének alapvető okai a következők: a megtárgyalandó konkrét ügyhöz kapcsolódó szakismeret hiánya, általában nem kellő informáltság, valamint a tárgyalt ügy mélyebb összefüggésekbe helyezésére és az ügy sajátos körülményeinek értékelésére való alkalmatlanság. A nagyvisnyói helyi társadalom uralmi környezetéről és történetéről tehát elmondhatjuk, hogy még ma is ide illenének 98 Fodor Ferencnek több mint fél évszázaddal ezelőtt papírra fektetett gondolatai: "Magának a falunak, mint láttuk, nincs is története, mert e nép sohasem volt tényezője még annak sem, ami vele, körülötte történt. Élete azonban van, s ez az élet nem kevésbé érdekes, mint sok nagy városok élete, mert egy marék népnek környezetével, földjével való harcát, vívódását jelenti" (Folytatása következő lapszámunkban) �p a ló cfö ld 91 /1. Végh András: Megbocsájtás 99 �Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett (Hetven év emlékeiből) I. A korosztályombeliek gyakran mondogatják, hogy rosszkor születtünk: háború után, a Tanácsköztársaság leverésének évében. Beleszülettünk egy korba, nem sejthettük, milyen sors vár ránk. Nyiladozó értelmünkkel csodálkoztunk apánkra, aki hajnalonként szótlanul, komoran indult munkába, hogy utána nyúzott-fáradtan, szénportól fekete arccal érkezzék haza. Bölcsődébe, óvodába nem jártunk. Szerettük anyánkat gyermeki túláradással, majd később szemérmes szeretettel. Kijártuk a bányatelepi elemi iskola hat osztályát, de középiskolába (polgáriba) már csak kevesen jutottak el. A két háború közt, a Horthy korszakban az "alsóbb néposztály" tagjaiként voltunk tizen- és huszonévesek. Ifjú csilléskorunkban a műszak vége felé már holtfáradtan ültünk le egy-egy percre pihenni, olykor keseregve sorsunkon. Jobb életre, könnyebb munkára vágytunk s a világról keveset tudtunk. Táncmulatságokon önfeledten néztük a keringőző párokat, és velük együtt dúdoltuk: "Csend ül a Volga vizén esteledik kicsikém, csónakom leng a vizen, ülj bele drága szívem..." Mi is voltunk szerelmesek - és közben leventék is, aztán töltelékek egy újabb háborúban. Takarítottunk romokat, építettük az országot, dolgoztunk - ki-hal - évtizedeken át. Menet közben elkoptunk, megöregedtünk s ma már csak emlékezünk. Sok velem egykorúnak az a véleménye, hogy a második világháború előtti évek, évtizedek bányászéletének irodalmi ábrázolása szür100 ke és egyoldalú: lélekölő munka, nélkülözés, sztrájkok, il letve hasonlók leírására korlátozódik. Úgy gondolom, hogy az itt következő tények, adatok s nem utolsó sorban emlékeim némi segítséget nyújthatnak a bányászélet múltjának teljesebb megismeréséhez, egy bányatelep életének, mindennapjainak leírása nyomán. * * * Bányászcsalád harmadik gyermekeként születtem Etes-Amália aknán, 1919. december 25-én. Az akkor kötelező hat osz- �p a ló cfö ld 91/1. tályos elemi iskolát évvégi születésem és hoszas betegségem miatt csak 1934-re végeztem el - mindvégig kitűnő osztályzattal. Még ugyanaz évben csilletakarító lettem, később kapcsos, majd földalatti csil lés a bányánál. Tényleges katonai szolgálatra 1940 decemberében kellett bevonulnom. Életem első húsz évét (1920-1940) bányatelepen éltem le, ismereteim, emlékeim innen valóak. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS Mielőtt szűkebb hazám - az Etes községhez tartozó Amália-akna - lakóinak 19201940 közötti életéről, mindennapjairől írnék Bocsári Mocsáry Antal 1920-ban megjelent könyvének "Esmertetését" idézem Etesről: ''Ettes, hajdan Etthecsnek iratott. Magyar falu; földje, rétje, erdeje van és jól míveltetnek a szántóföldek, Földes Ura Nagy Méltóságú Szentiványi Ferentz, volt Ország-Biró, akinek egy tisztiháza s gazdasági épületjei vannak. A helység Karants-Sághoz van affiliálva; most 822 R.C. (római katolikus - a szerzői) lélekből áll. Ennek szomszédságában éjszak felé vagyai a Nagy Kotrotzó puszta, melly hajdan Kotrotzónak neveztetett; Hertzeg Koháry Ferentzyé; jó buza termő hely. Rétje és kevés, de szép erdeje van, 21 lélek lakja." A mai Etes Salgótarjántól nyugatra fekszik, műúton tíz kilométerre a megyeszékhelytől. Az egykori Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság által kiépített és betelepített Amália Akna a falutól keletre egy kilométernyire, nyugati kijáratát kivéve hegyes-dombos oldalban az 1800-as évek végén épült meg. A faluval még 1940-ben is csak földút kötötte össze. Eteshez tartozott - és tartozik ma is - az úgynevezett Alsótelep, Öregetes, Albert és Rau Akna. Lélekszámát tekintve a korabeli SalgóTariány kisebb Ettes-Etthecsnél. B. Mocsáry Antal írja róla; "Magyar falu, melly a közel lévő Salgó várától nyerte neveztetését... Hajdan Kenyeretlen Tariánynak neveztetett. Szép kiterjedésű határja van, melly hegyes, de hasznos, főképpen jó és makktermő az erdeje... 717 R.C. lélek van itt..." A z 1820-ban kiadott könyvében e résznél B. Mocsáry Antal nem szól a vidék földmélyi kincseirő l , a már korábban itt fölfedezett szénről, pedig a szén lett e táj fejlesztője. Ha nyomon akarjuk követni és meg akarjuk érteni az elkövetkező évtizedek változásait, fel kell v illantanunk a szénbányászat kialakulásának egy-egy jelentősebb szakaszát, a bányák és bányatelepek létesítésének mozzanatait, a lakásviszonyokat, a munka- és életkörülményeket. (A bányászélet mindennapjaival - cseppként a tengerben - részletesen Amália Aknáról szóló emlékezéseimben foglalkozom.) Több forrásból (mint Dzsida József bányamérnök munkája A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. Nógrádi szébányászatának története (1868-1943) is ismeretes, hogy a salgótarjáni széntelepeket 1766ban fedezték fel. A termelési előmunkálatokat 1848-ban Zagyván kezdték meg. 1859-től 1868-ig kisebb szén társulatok bányászkodtak ezen a tájon. Majd a Szent István Társaság jogutódjaként 1868-ban itt alakult meg a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 2,4 millió fa in t alaptők ével. (A társulat lészáma 1880-tól 1900-ig 228 százalékkal, termelése 400 százalékkal emelkedett.) Sándor Vilmos Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867-1900 című munkájából tudom, hogy a részvénytársaság 1874-ben 700 férfi és 40 nő mellett 50 gyermekmunkást is foglalkoztatott. Aztán 101 �Habonyi Zoltán: Önéle tra jz helyett a Bányászati és Kohászati Lapok 1898. évi 7. számában már 3201 férfi, 7 nő és 88 gyermekmunkásról olvashatunk. A Részvénytársaság társpénztárának (Törzskönyv, statisztika, kórházak (1889-1941) jelentésében az 1913-as évben 4260 munkás szerepel. További létszámnövekedésről ír és árnyaltabban az 1917. évi 13. számában a Bányászati és Kohászati Lapok. A férfimunkások közül 3847 a föld alatt, 1299 a külszínen, a 16 éven aluli gyermekek közül 131 a föld alatt és 238 a külszínen dolgozott. Ugyanebben a számban közli Wahlner Aladár, hogy 1915-ben a salgótarjáni üzemektől 4 műszaki tiszt, 8 altiszt és 675 bányamunkás vonult hadba. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 1921-i üzleti évéről szóló igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentéséből kitűnik, hegy a társaság hamar kiheverte a háborús évek viszontagságait. Tiszta nyeresége 53.950211 korona. A jelentés hírt ad arról is, hogy a munkaműszaknak 12 óráról 8 órára történt leszállítása következtében szükségessé vált a munkáslétszám növelése. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Adattárának 470-es száma alatt található a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság Igazgatóságának 1937. március 13-án kelt, a Központi Igazgatóságnak írt jelentése 1936-ból, mely többek közöt t 6241 munkáslétszámról és 13.279 családtagról számol be. Az első bányászcsaládok más országokból, főleg az Osztrák-Magyar Monarchia más területeire! kerültek Salgó-Tarjánba és környékére. Ennek oka az volt, hogy az idevalósiak nem értették a bányászat mesterségét és idegenkedtek is tőle. A telepített és telepítendő munkásoknak a részvénytársaság 1870-73 között felépített 6 munkáskolóniát egyenként 100 mun102 káscsalád részére és 5 munkáslakóházat. Egy szobában 3-4 család is lakott és ugyanennyi asszony főzöt t egy-egy konyhán. Laktak bányászok hegyoldalba vágott üregekben is. A lakáshiányt munkásbarakkok enyhítették. Itt elsősorban az idénybányászok - főleg Liptó megyei szlovákok "liptákok" és "gránerek" kaptak elhelyezést. A szegényes barakkok belsejét kétoldalt fapriccsek foglalták el. Ezek szalmazsákkal, vagy szalmával leterítve hálóhelyül szolgáltak. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1880. június 7-i száma Ruttkay Sándor evangélikus lelkész Inászón tartott beszédét közli. Ruttkay 15 nagy gyarmatlakról kolóniáról - mint megannyi "emberköpű"-ről szól, ahol 150-200 ember is lakik. Itt már minden családnak van egy külön szobája, de két-két családnak egy köz ös konyhája. "Nyomorúságunk" című cikkében a Salgótarjáni Lapok 1907 évi 26. száma többek között a következőket írja: "...Nézzünk meg egy munkásházat, a kolonizált munkások lakásait. Hosszú, sárgára meszelt épület. Menjünk fel a lépcsőin. Öt ilyen lépcső van egy-egy munkásépületen, mely 20 lakáshoz szolgál feljáróként. Húsz család lakik itt egy-egy szobában s egy közös konyhahelyiségben két tűzhely mellett főzi meg silány ebédjét; itt mossa, szárítja ruháit, tartja a szenet, a tüzifát, a libát, tyúkot, kis malacot is, itt dagaszt kenyeret, süti meg ünnepkor a kalácsot. Összetört, fonnyadt, beteg anyák egyre másra szülik gyermekeiket s nem ritka esetben 8-10 gyermek van ilyen helyen..." 1912-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 44-ik évi rendes közgyűlésén dr. Chorin Ferenc "főrend" jelentésében beszámolt arról, hogy 1911-ben 130 kétosztályú új munkásházat építettek és a munkásjóléti intézmé- �p a ló cfö ld 91/1. nyeket a lehetőségig fejlesztették. Évi tiszta nyereség az adó levonása után 5.853.530 korona. Ebből a társpénztárak gyarapítására 130.000 koronát, a részvényeseknek 3.850.000 koronát fizettek ki. Amália Akna mélyítését 1894-ben kezdték el. A 300 méterre mélyített aknából 1898-ban indult meg a szénteremelés. A szenet egy 790 mm-es nyomtávú bányavasúton - mely egy 1604 méter hosszú alagúton is áthaladt - szállították az akkori Pálfalva (ma Salgótarján IV. kerülete) szénosztályozójába. Ez a bánya az 1929-es év közepéig működött és belőle 21,5 millió tonna szenet termeltek ki. Tulajdonosa a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény Társaság volt. LAKÁSOK ÉS LAKÓI Az aknamélyítéssel egyidőben kezdődött el e munkáslakások építése is. Az aknához közeli részben, egy völgyben és egy domboldalon felhúztak tizenhat hosszú földszintes épületet, egyenként hat- tíz lakással. Az épületek - akkori elnevezésük szerint kolóniák - többsége 70-75 cm vastag vályogfalból, kisebb részük téglafalból épült. A tetőt kátránypapír fedte, alatta a padlás válaszfal nélkül közös volt. Egy-egy lakás szoba-konyhából és éléskamrából állott. Két lakásnak volt az udvaron egy közös árnyékszéke. Minden lakáshoz egy több részből álló ól tartozott, disznók, nyulak, baromfiak tartására, valamint egy-két kisebb konyhakert. A későbbiek folyamán az ólak mellett "nyári konyhákat" alakítottak ki, a pincét a legtöbb helyen domboldalba vájták, csupán az "alsó" soriaknak épült egy, szintén közös, betonból. Az alsó és középső sorokban lakók négy-öt ásott kútból hordták az ivóvizet, a "felső" sorok lakói számára csővezetéken szivattyú nyomta fel a nyomós csőkutakhoz. 103 A munkáslakásokon kívül a társulat építtetett többszobás tiszti és altiszti lakásokat és öt-tantermes hajópadlós, szénkályhával fűthető általános iskolát, ehhez tanítói lakásokat, élelemtárat (köznyelven: magazint), italboltot - mi kaszinónak hívtuk és egy Olvasókört is. Az Olvasókörben volt egy olvasószoba, nagyterem, billiárdasztallal, filmvevtítő padlásszoba valamint színpad női és férfi öltözővel. Mellette a kerthelyiségben teke-pálya mi gublizónak mondtuk. Kialakított a társulat egy orvosi rendelőt várószobával, kezelőhelyiséggel és orvosi vizsgálóval egyetemben. Közös épületben kapott helyet a szállásmesteri iroda, férfifodrászat és a húskimérés. Két szobából állott az úgynevezett "csendőrpihenő". A telephez tartozott a döngölt földből, deszkából épült négy sor barakképület, melyben ősztől tavaszig a liptákoknak, gránereknek nevezett idénybányászok laktak. Az Öregetesi részben a legrégebbi lakások "hátukkal" még a domboldalnak támaszkodtak. A bányászlakások berendezése - a családok anyagi helyzetétől függően - nagyjából azonos volt. A szobák "hajópadlósak" voltak, a villany be volt vezetve a cementpadlós konyhába és éléskamrába is. A bányatársulat a telep építésekor minden lakásba adott egy vaságyat, egy kis vaskályhát, meg egy "kecskelábú" konyhaasztalt. Ez utóbbit cserélték fel bútorvásárlás alkalmán a leghamarabb a bányászfeleségek másfajtára. A tizenöt-tizenhat négyzetméteres nagyságú szobában a felsőruhákat egy-két vagy három ajtós szekrényben, a fehérés ágyneműket többfiókos sublótban "kaszniban" tartották. (Jóanyám itt őrizgette a közel méteres nagyságú két vastag gyertyát is az esetleges házi ravatalozáshoz.) Egyéb szobai holmik tárolására több �Habonyi Zoltán: Önéletrajz helyeit helyen egy festett (de nem tulipános) láda szolgált. A fából készült ágyakban lepedővel letakart szalmazsákon dunyhával takarózva rendszerint kettesével aludtak a családtagok. Nagyobb családok emeletes priccsekre szorultak. A szoba közepén barnára politúrozott asztal állott, színes terítővel, három-négy, hajlított fából készült székkel. A mennyezetet tartó gerendák egyikéről csillár helyett petróleumlámpa tartására is alkalmas (de v illanyégőt tartalmazó) díszes rácsozatú tartály lógott, színes porcelán burával. A kétszárnyú szobaablakban vázában vagy cserépben virág állott, lehúzható volt a roletta, a karnisra függönyt aggattak. Sok helyen láttam díszes fa- és üvegburkolatú ingás faliórákat, melyek mély csengő-bongó hangon jelezték az időt. Szentkép szinte mindenhol volt a szobában, néha több is. Jézus Krisztust, vagy a Szűzanyát ábrázoló bekeretezett olcsó másolatok mellett ott volt felfüggesztve a kereszt is. Kisgyermekkoromban igen féltem a szobánkbeli Krisztus-képtől. Úgy volt megfestve, mintha mindig engem nézett volna, bárhonnan is pillantottam rá. Emiatt anyám feltette a padlásra. A másik kép Rákóczi búcsúját ábrázolta. A gondos, és rendszerető háziasszony a házasságba hozományként kapottt dunyhával és párnákkal nappalra "bevetette" az ágyakat és színes terítővel terítette le. Szoba-tartozék volt még a falitükör és a sublót tetején a színes üvegek és csecsebecsék. Az elődök és az ősök esetleges fényképei is a szobában kaptak helyet. Szüleim 1914-ben készült fényképén apám a 6-os közös huszárezred egyenruhájában feszített, számadójuhász családból származó anyám - már "telepiesen" öltözött. Még fiatalok voltak. A szobákat télen is csak karácsonykor fűtötték a családok. Nagy hidegben melegített, rongyba csavart téglával, vagy 104 fedőkkel melegítették lefekvés előtt az ágyakat. A padlóra egyszerű parasztszőnyeget terítettek, a szekrények tetején birsalma illatozott. A hét-nyolc négyzetméter nagyságú konyha berendezése kredencből, konyhaasztalból, több helyen karos lócából, székekből, hokedlikból, sámlikból állt. A tűzhely beépített volt, vaslapokkal (platnikkal) fedve. - Ezek helyett vettek egyre többen már gyári tűzhelyet. "Emeletes" része, "rurája" kalács vagy tök sütésére egyaránt alkalmas volt. Tüzelésre a helyben vagy közelben bányászott "illetményszén" és időnként egy-egy csille "ócskafa" szolgált. A fal leginkább színesre volt festve (hasonlóan a szobáéhoz) és a háziasszonyok, lányok által hímzett falvédők díszítették. Szövegük a háziak elmésségétől és ügyességétől függött, volt köztük humoros is. ("Sürög-forog a menyecske, pirosra sül a pecsenye", "Ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek", stb.). Fiatal házasoknál gyakori volt az urát hazaváró asszonyka szerelmes szövege. A konyhában kakukkos óra jelezte az időt, népesebb családoknál még beszorítottak ide fekvő-ülőhelynek egy dikót is. A szobai nagy tükröt öltözködéskor használták, a konyhai kicsit leginkább csak a férfiak borotválkozáshoz, fésülködéshez. Az éléskamra nagyobb berendezési tárgya egy polc volt. A háziasszonyok szorgalmától és ügyességétől függött hány üveg befőtt, vagy ugyancsak házi készítésű lekvár sorakozott rajta. A legtöbb helyen tartottak egy 50-100 literes hordót káposzta savanyításra. A nagy fa-teknőt a kenyértészta dagasztáshoz és húsbesózáshoz használták. A füstölt húst, kolbászt, sonkát, szalonnát rudakra felfüggesztve tárolták. A kamra északi �p a ló cfö ld 91 /1. fekvésű volt kicsi ablakkal és nyáron is tartotta a hűvösséget. Itt kaptak helyet a nagyobb konyhaedények és a nagy káposztagyalu is. Az 1920-30-as években a lassan elterjedő rádió is tartozékává lett a bányászlakásoknak. Az udvarra minden lakásajtó mellé kisasztalt és lócát teremtettek a házigazdák nyári ebédelésekhez. A hatlakásos ház udvara két végén villanylámpa világított. A telep tiszta jó levegőjű volt, tavasszal és nyáron orgona és akácillattal telített. Az utak melletti árkokat a telepi szállásmester tartotta rendben bányai napszámosokkal, a kátrányospapír teleket nyaranta kátrányoltatta Szekuláék "bandájával". Bányai telefonon lehetett beszélni az orvosi rendelőből, szállásmesteri irodából, az élelemtárból és az alagúti őrházból. A bányai villamosvasút személyszállító szerelvényein - néhány év kivételével, mikoris 10 fillérbe került egy utazási igazolvány - ingyen lehetett utazni a környező bányatelepek jó részére, később le egészen Karancskesziig is. A bányatelep útjai nem voltak kövezettek; tavasszal és ősszel igencsak sárosak, nyáron porosak voltak. Autó ha nagyon ritkán megjelent, csodának számított, ilyenkor a telepi gyerekhad - autóóó! autóóó! - kiáltásokkal rohant utána. A közvilágítást az ötven-száz méterenként villanyoszlopokra szerelt lámpák biztosították - úgy ahogy. Az utak mentén akác, kőris, vadgesztenye és juharfák álltak, a kertekben szilva, meggy, cseresznye és almafák hoztak gyümölcsöt. Két kolóniánként - tizenkét lakásként - egy-egy szabadban épített kemencében lehetett kenyeret és nagyobb ünnepek előtt tepsikben, főleg krumplis, túróslepényt sütni. Szemetet és hulladékot a kijelölt helyre kellett összehordani s azt utána a bányai kocsisok szállították el. Ritka volt a desz- kakerítés, leginkább csak tüskésbokrok, földbeszúrt kis karócskák jelezték a kertek "telekhatárát". A kertek alatti kis patak vize a Dobrodába, onnan az Ipolyba folyt. Amália akna, a bányatelep - az ottlakók szóhasználatával élve - alsó (iskola), altiszti középső, valamint a felső sorra, a "saktára" tagozódott. Itt magaslott egyébként az aknatorony és a gépház tartozékaként a 36 méter magas kémény. A sakta téren hosszú sorokban a szénnel rakott, elszállításra váró csillék sorakoztak vagy az éppen üresek. Külön vágányon álltak a meddővel (agyaggal, palával) rakottak, a "haladákon" (palahányókon) kiborogatásra várakozók. A meddőhányók és a dombok gyűrűjében forrás - és bányavízből is - egy kb. 100x80 méteres, néhol tíz méter mélységet is meghaladó tó (a "nagyvíz) alakult ki. Itt tanult meg minden telepi gyerek - lányok és fiúk - még iskoláskorában úszni de jártak ide a szomszéd telepekről is. A bányatelephez kis temető és egy halottasház is tartozott. Ide azonban csak a hatósági vizsgálatra váró bányabaleseti halottakat hozták ebben az időben. Egyéb temetések a lakóházaktól történtek. Amália-aknát a szomszéd helységekkel Rau és Albert akna, Öregetes, Alsótelep, Alsó- és Felsőszánas - csakúgy mint Etes faluval, földút kötötte ösze. A telep lakói azonban inkább a bányavasút személyszállító kocsijain utaztak Salgótarjánba. Amália akna évtizedeken át mintegy száz család számára nyújtott otthont. A családok száma azonban állandóan változott - ennél több is volt - mert a fiatal (s többségükben helyből nősülő, férjhez menő) házasok, amíg lakást nem kaptak a társulattól, egy fedél alatt éltek az idősekkel. Egy-egy családban négy-öt vagy ennél több gyermek volt, de nem számított ritkaságnak a nyolc-tíz tagú család sem. 105 �Habonyi Zoltán: Önéletrajz helyett Gyermektelenek kevesen voltak, így az összlakosság száma hétszáz körül mozgott. A betelepítés folytán, a többi bányatelephez hasonlóan Amália akna is kevert népességű volt. Őseiket, nemzetiségeiket, származási helyüket tekintve a telep lakói kicsiben az Osztrák Magyar Monarchiát tükrözték... Ez nemcsak neveikben, de küllemükben, tanult mesterségükben, étkezési szokásaikban és viselkedésükben is megnyilvánult. Szőke lengyelek, szlovákok, barnahajú osztrákok, olaszok és Zsilvölgyi románok telepedtek le ide a múlt század utolsó évtizedeiben. Annak idején őseik nyelvét beszélték, de leszármazottjaik egyre inkább magyarra váltottak. Eredeti nevüket - kevés kivétellel - megtartották. Legtöbbjük szép szál ember volt, de akadt közöttük - néhány betegesen törpe és óriás (kondródisztrófia, akromegália) is. A bányaiparosok eleinte mind a betelepítettek közül kerültek ki (bányakovács és lakatos, asztalos, ács, vülanyszerelő, erőgép és szivattyúkezelő), úgyszintén az altisztek (szállásmester, aknászok, csillejegyzők) valamint a tisztviselők - az üzemvezető Medzihradszki főmérnök, vagy az igazgató-tanító Rozehnal - is. Jó vájárok voltak a lengyelek, a szlovákok Handlováról és Besztercebánya környékéről, és az. osztrák származásúak. Visszaemlékezve az 1930-1940-es évek közötti időkre, az itt élő családfők foglalkozása szerinti megoszlása több-kevesebb változással a következő volt: bányamester 2, főaknász-aknász 8, vájár-segédvájár, csillés 50, bányakovács 7, villanyszerelő 3, kőműves 2, gépkezelő, szivattyús 13, csillejegyző 3, szállásmester 1, kocsis 2, napszámos 2, betegápoló-borbély 1-1, tanító 6, bolti eladó és italmérő 2-2. (1.sz. melléklet) Közben megnőtt a "benszülött” palóc bányászok - vájárok, segédvájárok, csillé106 sek - száma és hozzáértése is; ezekben a beosztásokban a felnövekvő fiúk jelentették az utánpótlást. Másra nem is igen lehetett kilátásuk. Kevesen voltak, akik a salgótarjáni Palackgyárban "behordónak", vagy az akkori Hirsch gyárban segédmunkásként el tudtak volna helyezkedni. Sokan "szolgáltak" tisztviselők, vagy tarjáni kereskedők háztartásaiban. Lányok szedték a hulladékszenet a palahányón, legtöbben azonban krumplit, kukoricát, babot, tököt, stb. ültettek, kapáltak, majd betakarították a felesbeharmadába bérelt földekről. Ők segítettek a háztarásban és a gyermeknevelésben, így készülve majdani saját háztartásukra is. (Folytatása következő számunkban) �p a ló cfö ld 91/1. 1 - 2 . sz. melléklet Amália akna bányatelepen 1920-1940 között lakó családfők nevei, zárójelben az időközben magyarosított nevük is.____________________________________________________ Adorján Antal Baszkó Bárány Blecha (Bérces) Bódi Bozó Brunyecki Citór Csajági Csordás Csőke Dancsok Dénes Dinka Dóbiás Dubovinszki Erkli Fajd Fekete Fintor Galló Gasparkovics Gasparin Gucsi György Győri Györfi Gyüre Habonyi Halama Harmos Hermann Házer Jekkel Jéger Judt Juhász Kacsur Kasper Kicsiny Kláben Kmett Kovács Kruppa Kurcsik Kvartner Lamátsch Lamik Lemos László Liska Lunárcsek Makó Matusek Mákos Márton Menczel Minár (Mármarosi) Mikita Minárcsik Minka Miskei Mohai Morgenstern Mottnig Moyzes Nagy Nádasdi Odorinszki Ogarek Orosz Pavlenkó Paulina Peresi Pernusz Pisák (Palotás) Polancsek Páles Pospichel Ponyi Precsek Pusnik Radosinszki Rádi Rossu Roze h n á l Schala Schmirer Schrüffel Schvetz Sperling (Székvölgyi) Springwald (Sasvári) Surányi Szabó Szadvári Szaktilla Szelei Szücs Telek Treffimann Trenka (Szamosvári) Toldi Toll Tóth Szkircsák Ulrich Ursitz Varga Vezovisek Vitark Zachar (Csalogány) Zavilla Zámbó Zsélyi Férjek-feleségek nevei 50 családnál valószínű nemzetiségi eredetű hovatartozásuk tükrében Adorján-Kovács Bárány-Halama Bozó-Rozehnál Citór-Toldi Dancsok-Szőke Csőke-Tóth Dóbiás-Jekkel Fintor-Jekkel Gasparkovics-Szabó Gasparkovics-Zavilla Gyüre-Fodor György-Telek Habonyi-Surányi Házer-Blecha Házer-Csajági Jekkel-Surányi Kovács-Radosinszki Kicsiny-Odorinszki Kovács-Zsélyi Kláben-Fekete Kovács-György Kruppa-Mákos Kacsur-Matusek Kovács-Ponyi Lantos-Bódi Lantos-Pisák Lantos-Kurcsik László-Odorinszki Mákos-Orosz Miskei-Kicsiny Minárcsik-Orosz Nádasdi-György Nagy-Demeter Orosz-Menczel Peresi-Jekkel Pisák-Szaktilla Páles-Jekkel Pospichel-Lamátsch Schrüffel-Fekete Schrü ffel-Szabó Szabó-Szűcs Szadvári-Lamátsch Telek-Jekkel Toldi-Precsek Trenka-Gasparkovics Ulrich-Orosz Zámbó-Jéger Zavilla-Fekete Zsélyi-Kurcsik Zsélyi-Pospichel 107 �p a ló c fö ld 91 /1 . Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr.J ános Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf:270. Tel: (32) 14-367/36 �Neuberger István: Porrá leszel �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/05c94998acd2b4449c5b8fbbd9de6df0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika