https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/62a2160b1cea1724a7d02348cae2f094.pdf 7529629867c4888c1ce661acf026b42f PDF Text Text ��Tartalom 1. Szöllősi Zoltán Őrült napraforgó (vers) 7. Dippold Varkoly Turul - Viktória Rock (szöveg) 9. 10. Handó Péter Oratórium Erdős István Édes pálca (szociónovella) V A LÓ SÁ G U N K 16. Kerékgyártó T. István Zsarnokságtól a szabadságig (tanulmány) 30. Sulyok László Fölegyenesedünk (tanulmány) 73. Szvircsek Ferenc Salgótarján címerei és lobogói (tanulmány) T O L L P R ÓBA 16. Lőrinczy István A skótszoknyás felügyelő I. (minikrimi) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 43. Fogarassv László A tescheni hétnapos cseh-lengyel háború (tanulmány) 51. Hizsnyan Géza A provincializmustól a (közép)-európaiságig (tanulmány) M Ű H ELY 60. F erdinandy György Beskatulyázhatatlanok (Palackposta IV.) 63. Siposhegyi Péter Téli versenyek (kritika) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 68. Szokács László . . . én nem vagyok megvásárolható (interjú) 85. Szabó Péter Don-parti emlékek két tételben I. �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sport főosztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács É va Kőrössi P. József Dr. Ném eth János Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/187. Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei Közművelődési Központ. Felelős kiadó: D r. Németh János igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 —15 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 90.56001 N . S. és h-ig. D ippold Varkoly szublimált sze­ mély, (B p .-B p .), Erdős István író (Salgótarján), Ferdinandy György író, (Puerto Rico), dr. Fogarassy László történész, (Pozsony), Handó Péter költő, (Salgótarján), dr. Hizsnyan Géza orvos, (Rimaszom­ bat), Kerékgyártó T. István műve­ lődéskutató, (Jászberény), Lőrinczy István író, költő (Salgótarján), Siposhegyi Péter író, kritikus, (Buda­ pest), Sulyok László újságíró, (Sal­ gótarján), Szabó Péter történész, (Budapest), Szokács László újság­ író, (Budapest), Szöllősi Zoltán költő, (Budapest), dr. Szvircsek F e ­ renc muzeológus, (Salgótarján). * E számunk illusztrációs anyagát, a 20. S A L G Ó T A R JÁ N I TA V ASZI T Á R L A T anyagából válogattuk. A borítókon E L K A Z O V S Z K IJ, S Z A ­ BÓ T A M Á S és T O N K A IS T V Á N alkotásai láthatók. A belső illuszt­ rációkat G A Á L JÓ Z S E F és E L K A Z O V S Z K IJ műveiből válogat­ tuk. * Sajnálattal értesítjük Olvasóin­ kat, hogy előző számunkból techni­ kai okok miatt kimaradt a Földi Péter festőművész kis esszéjében szereplő rajzok készítőinek neve. A Magyarország-rajzokat M A R C Z IN E K A N D R Á S 5 éves salgótarjá­ ni óvodás kollekciójából válogat­ tuk. (Fotó: P. Tóth László). K is ba­ rátunk, az óvó néni és a szerző el­ nézését kérjük. (A szerk.) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ítő p o sta h v at a ln á l, a p o sta h í rla p ü z l e te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L a p e llá tá s i ir o d á n á l (HELIR) B u d a p e s t V.. J ó z s e f N á d o r té r 1. — 1900 — ö z v e tle n ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E LIR 2155—9 6 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz á m á r a 25 F t, elő fiz e té si díj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő rzü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issza. IS S N : 0555-8867. In d e x : 25-925. �S Z Ö L L Ő SI Z O L T Á N Őrült napraforgó Madách Imre emlékének 1. Magas volt? szikár és árva de sejtelmes nagy magánya már huszadik század végi S eleve bronz a csizmája Csillaggal kaviccsal nyelvén elsőnek itt anyanyelvén aki nem Arannyal beszél M ár új század Havaselvén II. Ős ága hajlik rám a Napnak s nincs választásom rosszat vagy a jót az idő bőre mint baromé remeg és rózsa szaglik sárgán mint a jód Fény feszül és fény ráncolódik és tárgyaimból használat ragyog szenvedőbbek jaj csontosabbak itt arcok kövek és mozdulatok III. Sem az ég sem a föld sem a kék sem a zöld Hat milliárd szenthely élet tornya Ember Mindünkben kőlépcső s minden fokunk végső Já r a púpos torzó harangkötél-húzó 3 �IV. Hangyával s darázzsal sistereg izzik a meleg fű és bokor emelné árnyát földről fekete szempilláját s fehér káposztalepke zárt arcok felett Omlik a gödrös ég süketült déli harang ver asztalon ebéd ragadéka légycsipás tálak maradéka s nyitott kagylóban még két fülemben tenger V. Ha kell hát hitetlen voltam Hiszen nem tagadtam én semmit Nem mások nyomát tapostam Utam s járásom fénnyé semmlik Ha kell hát csak hívő voltam Hiszen levél is szíven érint Ősz van Huzatos varroda S rám itt feszül tél majd Fehéring VI. M úlóban minden harcom fény pora lepi arcom szobrot Megszokott tárgyat csöndes asszonyi szél törölget s boldog Mit akarhattam még itt Gondjaim semmiségig járnak Győzelmek nélkül vége szívemben bomló béke bánat V II. Kezemben nehéz pohár Láz vacogtatja csontomat 4 �Szomjamat Nap oltja már Itatja magát alkonyat Árnyak fekszenek hanyatt Hosszú kortyokban mint a bor fogy fogy elfogy ez a nap Poharam alján Hold fakul Igaz s részeg ez az est Csillag az égre fölbotol S asszony rángat részegest Lent hugyában ül a bokor V III. S Z IV E S BÓ LO GATÓ Jóska ej Utassy Jóska lósörény színnel lángol föllángol vadon a sóska úton útszélen bárhol Lángol vadon a sóska lósörény színnel lángol Jóska ej Utassy Jóska én szólva is hallgatok de felütik fejük szódra porból a hallgatagok Felütik fejük szódra porból a halott Nagyok IX. Utam már szívemig szűkült Gyulladt torkomból kél a Nap Piszkos galamb mint kő suhan mélyen a háztetők alatt Semmi fa álldogál az ősz vas lámpaoszlopok között Felleg lóg rám mint pléhdarab putri ég bádogja zörög X. Mégis arcomat lerontani mégis erős hallgatásomban 5 �kőszájammal felordítani követ morzsázó sírásomban mégis mégis könnyem ontani miért kell Istenem Amióta élek magányban eget leső népem szívében cseppköves telében nyarában rég elmeszesedett reményben mégis mégis könnyem havában miért kell Istenem XI. Ágaznak a téli rácsok Leveleznek Szél szítja fehérre a Napot És tüzet fog lent a Duna Csapkod retteg Mohos kövön s lépcsőn acsarog Üvegcserép a zöld a hegy sziklái közt Másnaposan vaksít április Sirály karcolássza csontom Át- s átköröz Kínjaimban rikolt felvisít X II. Sívó anyám máriaüveg vérrel erezed szemeimet Fiad szemét aki fél D erékaljam hideg versavar benne kéz és szembogár kapar Fázom templomodban fúj a szél Országom kint lekorhadt vagon arcok rajta arcaim vakon S rángatja Európa É s zúg csak zúg katonanóta felejthetetlen hulló hóba Holott virágzik ég a Róna 6 �D IP P O L D V A R K O L Y Turul — Viktória Rock Repülök elrepülök fekete felhőkbe menekülök Tarkóköpés turha terül koponyán K ép eződik Turul; E M E S E gyönyörű: mi a lófasz ez állapot van Vonva utazva el beindulás sokszor sírtam maholnap el F Ő N IX éjjel T Ű Z K Ö Z E L B E N Richter-skála, üzem: szeizmikus magyar alföld szétterül peremvidék ormos bérces kárpit hegyiselyem dzsörzé fenyőzöld makrokord Középen derékig búzamező ért kalászok szél szava kaszasuhogás berepül déldakota nagyapám tánc zene suhan fekete nagyapám sasorros öreg szivar vén Em ber taplósapka bőrzsugor az A rc: néz rám néz idős indián életföldrajzi Sastánc Tértánc Társastánc sok imbolygó égitest nap hold bolygók csengős csillagok vér tolul nyomás nyomás higanymilliméter mi mérték hol határ perc perceg aratok Penge lendül elkészült néhány jövendő szalmaszál asztagosodik táj fáj a t á j: Hely hol? Itt maradtál hát szól végre Hozzám észak-amerikai halászsas nagyapám maradj itt élned halnod kell ez a föld ez az a föld börtönrock a tájban pulzusszám emelkedőben felfénylik kaszaél Behazudtam : motoros sárkányrepülő tudat mélyén tériszony sasfiók kinyirbált evezőtoll csonka roncshelikopter harci ének halvány dobszó néger trombitás díszmagyar skodasofőr ottomány, taggyűlés kell közös hasfelmetszés portugál mozgalmi dal futóvadlövészet aknavető Tatár jár egy háztetőn lakótelepi holdkór szirti betonfödém ragaszkodni elfele szállni Duna mint Vezérfonál szögesdrót mustárgáz légvédelem infrafénykép határsávi hullák: lőtt seb kigőzölög. Em lék rögzíthető értelmiségi gitárfutam platinasapka szemvédő szita képletesen ez az öltözék �és tolldísz ezüstpuska koponyaszekerce fokos Widróczky véres elvtársa megfigyelhető parlagi saspár Szilvásvárad vidékén amikor indián nyár érkezik, Ökörnyálos; szervezetem alternatív plurális folyadékháztartás amúgy rendben: vér veríték könnyek ahogy kell aktuálisan földalatti sas metrómadár évszakok napszakok rózsafüzéren szárnyas idő futos kulcsolt kéz lent fönt ragadozó szitál les madárkém összecsap hullámsír tenger olajfekete víz anglia partjain Sószagú bánat összfegyvernemi gyász könnygázbomba égi gondola égi szekér Arany Menyasszony szabad vizsgálódás elve pengeváltás vívóvilágbajnoki egyenruha hófehér vőlegény sisakol ferdén vigyázz mikor az önbecsülés már végleg megszűnik; honvágy itthon; Repülök elrepülök fehér felhőkbe menekülök; E M E S E gyönyörű: (Schwarzetiegger el volt részlete.) 8 utazva, című dokumentumeposz B áváltozatú �HANDÓ PÉTER Oratórium Feküdtem az ágyban; gondolat és érzet híján. A külvilág zajai egyre távolabbról és egyre tompábban szóltak; szívve­ résem betöltötte dobhártyámat. Végül beállt a csönd. A mennyezet kidu­ dorodott az ég felé, fehér kupolává szívódott. Hangtalan szétrobbant. Éles fehér fény hasított szemembe, majd vörös, kék és sárga sziklák nyomultak az égboltra minden irányból - kitakarva a fényforrást. Testemet forró hullámok árasztották el. Végtagjaim zsugorodni kezdtek. Alkarom száram kígyókká változott, szétkúszott és láb­ a sík négy irányába. A maradék tovább sorvadt, húzódott vállamba, ágyékomba. Nyakam eltűnt, fejem a testembe szívódott, szemem a mellbimbómra került. Ezüst- és aranyflitterek hulltak, bőrömre tapadtak. Fulladoztam. E gy kéz letörölte rólam „pikkelyeket” , a majd vércsekaromra hasonlító körmével köldökömbe ka­ paszkodott, szájat tépett hasamra. Bal szegletébe húzott egy darabka bélt - nyelvnek. Fenekem megpaskolta, megcsípte, mint a gyerekek pofikáját a cukrosbácsi. Magamra hagyott. Hörgés hallatszott a hamuszürkévé vált falakból. Ótvaras arc hajolt két szemem közé. Megcsókolta mellkasom. A nyálas részről kiindulva - szemöldököt kanyarintott egy Richardson által gyártott késsel. Torz alakok jöttek, megböködtek és eltűntek. Újra előke­ rültek és körbeálltak. Vigyorogtak. Víz zúdult rám. Ölbekaptak és leha­ rapták végtagsorvadványaim. Tűzsárga szem villogott szemembe. Kézrőlkézre adogattak. Forgattak, majd elgurítottak egy rakás csikk mellé. Fölém terpesztett egy vörhenyes, mezítelen emberforma és homlokotnra v i­ zelt. Folyadéka marta kilógó nyelvem-belem. Hasfal-hullámoztatással pró­ báltam menekíteni bélhurkám a húgyból. Mozgásomtól tátogó húsomra vécépapír-darabka tapadt. Parázsló csikkek szálltak, betakartak. Zsírom rotyogását hallottam, éreztem. Láttam, hogy kiköpök a meggyulladt sze­ métre. Kocsányon lógó, mosolygó szemgolyó lendült hozzám, csöppent levembe. Sejtettem -----------eloltott. 1990. febr. 9 �E R D Ő S IS T V Á N Édes pálca 1 . Jó ízlésű belsőépítész keze nyoma látszik a kisvendéglő bútorzatán. Az abla­ kon kifelé lehet látni, befelé nem. Foncsorozott az üveg. Esteledik. Vacsoravendégek helyett az étterem harsogó diszkózenével van tele. Fiatal pincér, ele­ gáns fekete szerelésben őrzi a placcot az érkező vendégeknek. Elhúzza a száját, amikor nyílik az ajtó, pedig az orkándzsekis kamaszlány vonzó, szép. - Szia. - Szia, Zsuzsika. - Anya küldött. Beválthatnád az ebédjegyeket? - Persze... Most mennyi? - Négyszáznegyven... - Oké. Itt a lové... - Kösz. Köszönöm. Hát akkor, szia... - Szia... Szevasz... - Otthon a vacsora délről megmaradt paprikás krumpli lesz, céklával. Anya hozta össze, mert ma szabadságon van, hogy a kórházban meglátogathassa apu­ kát. Én persze, nem szeretem a céklát és majd kefirt eszek a paprikás krump­ lihoz. Én tizenhét éves leszek, anyu harminchét múlt. Ő gépíró, titkárnő egy gyári hivatalban, én harmadik gimnazista vagyok. Ketten, vagy hárman lakunk egy lakótelepi kétszobás lakásban. Attól függően, ketten, vagy hárman, hogy éppen lakik nálunk egy férfi, akit Apukának kell hívni, vagy nem lakik. Az igazi édesapám már vagy száz éve elhagyott minket, külföldre ment, külföld­ re nősült. Óvodáskorom óta anyu már volt férjnél is, de leginkább élettársa­ kat szeret választani magának, nem új, meg új férjeket. Így aztán voltam öt­ éves, nagylány, emlékezetembe jól beíródott: aki nálunk lakik, az apuka, így kell szólítani és mindig nagyon udvariasan csókolomot kell köszönnöm neki. Csókolom apuka, csókolom apuka, harsogtam, akár egy papagáj egy vadidegen férfinak, hogy békesség legyen a házban. Ennyit csak megtehetek anyuka ked­ véért: reggel, délben, este köszöngetni, ha kell, ha nem. Mire tíz-tizenkét éves lettem, ez a papagájharsogás elmúlt, kedvetlenül, dü­ hösen köpködtem magam körül a csókolomokat, legtöbbször anélkül, hogy hozzátettem volna: apuka. Már volt bennem egy tiltakozás anyuka kérése el­ len: miért kell nekem új, meg új vadidegeneket apukázni? Lajos apuka, Nor­ bi apuka, István apuka, Miklós apuka? Mire jó ez? Nyolcadikos koromban már nagyjából kiszámoltam, hogy anyuka másfél-két év alatt fogyaszt el egyegy apukát, de mostanában jó, ha egy évig kitart mellettünk az ügyeletes fér­ fi pedig a lakás ugyanaz, anyuka ugyanaz, a műsor is ugyanaz. Én, mint elha­ nyagolható tényező (púp a hátukon!) változom ugyan, lassan felnövök, de hát attól, hogy én butácska vagyok, vagy okos, majdnem felnőtt nagylány, attól még életfogytiglan is ottragadhatna anya mellett valaki. Noha nem lehet éppen ke­ nyérre kenhető lekvárként kezelni engem, de túl szigorú sem vagyok velük, 10 �minimálisak az igényeim, a várakozásaim. Éljenek békességben, és engem is hagyjanak élni a magam nyugalmában. De hát rendszerint ez az, ami nem megy... Az apukaműsor természetesen, amióta csak emlékszem, lángoló nagy-nagy szerelemmel kezdődik. Lajos apukától a legfrissebb Ferike apukáig... - Kislányom, ez egy csoda, mondja anyu egy reggel, hogy egyáltalán még létezik ilyesmi. Létezik ekkora boldogság, ekkora egymásra találás. Meglátod, ő más lesz, mint a többi! Nemcsak jóképű, vagány, de jólelkű, együttélésre alkalmas kulturált ember is! Mekkora virágcsokrok! Nem kellene! Csokrok megint! Aztán kis ékszerek, bizsuk, italok, sütemények... Ajándék, ajándék mindennap, és egyszercsak egy ember az utcáról besétál hozzánk apukának. Az első napokban tényleg, ragyog a lakásunk is, és ragyog az új szerelem, új apukaság is. Min­ den oldalról óriási az igyekezet, a nagy szándék, hogy a lobogó nagy szerelem mellé, és azzal összhangban odapárosítsuk a hétköznapok megélhető, elfo­ gadható szürke mozzanatait is. Villámgyorsan mosom a fogam a fürdőszobában, apuka az erkélyen gyújt rá, hogy a lányokat ne zavarja a füst. Anyuka szalonnát pirít, teát ízesít, va­ jat ken egy zsömlére. A reggelizőasztalon fehér abrosz. Puszi jobbról, puszi bal­ ról, amikor rohanunk háromfelé, melóba, suliba. Két hét telik el így, vagy há­ rom? Egyszercsak finom homokszemcsék jelennek meg az ünnepélyesre olajo­ zott tutigépezetben. Apuka este hétkor még nincs itthon. Vacsorázzunk nélküle, vagy ne vacsorázzunk. Anyu sértődötten hűtőbe söpri apuka vacsoraadagját. Gyors kibékülés reggel. Hiszen apuka alig ivott a bulin, ahová igenis muszáj volt elmennie... Üzleti szempontból is muszáj volt! Néhány nap derűs békes­ ség, aztán egy nap apuka haverjaival egy szombati horgászatra indul a kunsá­ gi tavakhoz, aztán három nap múlva kerül elő. Aztán apuka esti meccsre megy, aztán focizni, kártyázni, más-más estéken. Aztán túlórázik egy hétig minden es­ te. Aztán füstöl reggel az ágyban, mint egy gőzmozdony. Aztán veszít a kár­ tyán, nincs pénze, anyától kér, hogy majd visszateszi a konyhapénzhez. Nem teszi vissza. Egy este mintha rúzsfolt lenne az inge nyakán! Másik este jól szá­ jon vágta anyukát, lefekvéskor, mit huzakodik, kényeskedik, amikor apukának azonnal szeretkezni van kedve. Anyát az zavarja, hogy én még nem alszom a szomszéd szobában, aztán kötélnek áll... Majd megfullad az erőlködéstől, hogy ne halljam a lihegését... Néhány nap és hallom a panaszokat, apuka hogy megváltozott. Hogy mi lesz ebből, meg abból a kényes ügyből? Egy este apuka sörért zavarna a boltba. Nem megyek. Megfenyeget, hogy elveri a fenekemet. Mikor látja, hogy egy ilyen szándék megvalósítása bizonytalan kimenetelű du­ lakodássá fajulhatna, egyelőre eláll ettől az elhatározástól. Jó súlyú levesszedő kanalat markolok ugyanis a kezemben. Nem kétséges, tudom, melyik végével kell odacsapni érzékeny felületekre. Így apuka egyszer s mindenkorra eláll a fenékpaskolástól. Kerüljük egymást. Nem is volna érdekes az egész, nem velem él, az anyámmal. De hát szegény fiúk a gimiben, akik szerelmes bókokkal kerülgetnek engem, miatta nem értik gorombaságomat, szigorúságomat. — Rá se bírok nézni férfiakra, ha tizenhét évesek, ha negyvenévesek... Az biztos: én soha nem fogok férjhez menni, de pláne nem fogok élettársként csak úgy együtt élni férfiakkal. Én a magam erejére fogok hagyatkozni, nekem nem kell támasz, erős partner. Legyek erős én! Gimi után közgázegyetemre megyek. Ha ezt is elvégzem, akkor majd meg­ 11 �látjuk, megváltozik képem a fiúkról, vagy ugyanaz marad, amilyen most bennem. Jó lenne azért valamikor hinni valakiben... él * 2 - Örököltem apámtól egy botot, egy mogyorófa vesszőt: ha majd nekem is gyerekem lesz, gyerekeim lesznek, azzal náspángoljam el őket, ha rosszak... Apám is úgy örökölte nagyapámtól: édes pálca mondták, mert családi tarto­ zék lett, arra való, hogy a gyerekeket megtartsa az apák, anyák mellett. Ahogy nekem elbeszélték, apám bizony, gyakran istenigazából részesedett az édes pál­ ca áldásaiból: a nagynéném szerint igen engedetlen, erőszakos kamasz volt, ma­ ga az isten csodája, hogy végül ember lett belőle, szakmát szerzett és végül gépkocsivezető lett egy nagy bútorkereskedelmi vállalatnál. Erre aztán már meg lehetett nősülni, elvette feleségül anyámat, aki a Május 1 . Ruhagyár varrónője volt. Engem tízéves koromban egyetlen egyszer csapott meg a pálcával az apám, akkor is azért, mert berúgott és tehetetlen dühében rám vágott, miért kell neki egy olyan rettenetes boszorkánnyal huszonöt éve együtt élnie, mint az anyám... Én késői gyerek voltam, és az én gyerekem, Zsuzsika meg nagyon is korai gyerek lett. Nem voltam még tizennyolc éves és már ott bömbölt, visí­ tott mellettem, ebben a rohadt penészszagú egyszobás lakásban. Csoda, hogy kikészültek az idegeim ez alatt a tizenhat év alatt? Persze, idegbaj ide, ideg­ baj oda, én azt a vesszőt soha rá nem emeltem a gyerekemre, akkor volt csak egyszer a kezemben az édes pálca, amikor a második férjemtől váltunk, pakol­ ta kifelé a komód alsó fiókjából az ingeit, gatyáit, jó mélyen lehajolt, feszült a nadrág, nagyon feszült, én meg keserű jókedvemben, hogy most már tényleg végleg elköltözik ez a részeges átok, leakasztottam a jó méteres édes vesszőt az ajtó mellől, a szögről. Ahol feszül, oda repül, mondtam, és ahogy csak bírtam, teljes erőből odavágtam... Erős kezem van, mert a szakmám szerint gyors- és gépíró vagyok, és volt ideje megacélosodni az ujjaimnak, tizenegy éven át igen ócska gépeket nyüstöltem, püföltem a gyárban, míg végre hoztak egy villanygépet, majd később szövegszerkesztő adatrögzítőt szereztek be, amivel aztán már áfom dolgozni, ahhoz képest, amilyen azelőtt, régen volt ez a mun­ ka. - Szóval, az én kezem igen erős, a nadrág szövete meg nem volt annyira erős, hogy kibírta volna az édes pálca megerőltető jelenlétét: jó húszcentis da­ rabon elszakadt. Most is látom magam előtt a szövetszálakat, a fekete-szürke rostokat, ahogy kétségbeesetten kapaszkodnának egymásba a botütés után, hogy az a nadrág egyben maradjon, de ahogy az uram nagy feneke feszült, úgy kellett mégis szakadni, szétválni és széles hasítékban kimutatni a nem éppen hófehér alsóneműt... Két válást még csak-csak kibír fiatalon az ember, de egy harma­ dikat már nem élnék túl, így hát csak akkor állok még egyszer az oltár elé, ha egészen biztos vagyok benne, hogy nekem is, meg a lányomnak is megfelelő férj, apa kerül a lakásba. Igaz, hogy Zsuzsika már nagylány, önálló, és intelligens gyerek, de még most is tekintettel kell lennem rá. Érzékeny emberke, és úgy látom, meglehetősen férfigyűlölő amazon lesz belőle, mire eladósorba kerül... Ha közös háztartásban együtt él az ember egy férfival, rengeteg a kockázat, túlértékeli, vagy alulértékeli az ember a párját a rossz körülmények miatt. Viszszanézve az utolsó tíz évre, bizony, sokszor szakítottam elhamarkodottan, főleg Zsuzsika szomorúsága miatt olyan férfiakkal, akik semmivel sem voltak roszszabbak másoknál. Most élek együtt, végre egy olyan értelmiségi férfival, aki ugyan idősebb nálam jóval, de sokkal több értéket látni benne, mint hibáját 12 �sorjázni lehetne. Sajnos, éppen kórházban fekszik. Orrcsonttörés, meg agyráz­ kódás miatt kezelik, mert teljesen ártatlanul belekeveredett valami kocsmai ve­ rekedésbe, aztán nem volt szerencséje. . . Orrba vágták szegényt. .. * 3. Zsúfolt presszó. Nagy férfitársaságban, nagy ivászat. Sok-sok üres és teli sörösüveg az asztalon. Negyvenes szemüveges férfi egy sarokasztalnál unatkozó szépasszonnyal szemezget. Lehúzza, feltolja nagy sildes golfsapkáját a homlo­ kán, úgy játszik a szép szőkével, mígnem a hölgy partnere felfedezi a játékot. Feláll, indul a szomszéd asztalhoz. Kétméteres hústorony. A sapkával van baja... - Nem tetszik rajtad ez a gyerekcsináló fekete sapka... - Akkor leveszem... - Már késő! Durr a kirakat! A hústorony ökle előrelendül. A rokonszenves férfi orra egy másodperc tört része alatt véres péppé változik. Egy szakértő jó barát mentő­ ért telefonál: „könnyen lehet, hogy koponyaröntgennel kell kezdeni, mert a csontszilánkokat itt bepréselték a barátom szemüvege mögé..." - Nincs azért szilánk az agyamban, de csúnya, zúzódásos törésem, meg agy­ rázkódásom, az van. Nekem, aki húsz éve orvost se láttam, itt kell gubbaszta­ ni néhány napig a kórházi ágyon egy barbár hülye miatt... Bele fogok őrülni az idétlen betegápolósdiba. Aranyat érne, ha se a régi, se az új családom tag­ jai nem találnának ide. Van most egy idegbajos élettársam tizenhét éves, formás kislánnyal és a múltamban van egy nagy szerelem - feleség, tizennyolc éves saját fiával. Az új családdal együtt eszem, alszom, vegetálok, a régié minden szomorú, keserű gondolatom. A feleségem kivágott ugyanis. Találni kellett egy lakást, egy asszonyt, ahol meghúzódhatok egy-két évre, aztán majd lesz vala­ hogy. Mérnök vagyok egy mezőgazdasági gépeket gyártó vállalatnál. Úgyneve­ zett értelmiségi szerencsétlen, aki párttitkár is voltam hét évig a gyárrészle­ gemben. A fiam elvesztése fáj a legeslegjobban. Nem tudom, ki, hogy van vele, de nálam úgy volt, hogy a gyereknevelés egyre inkább a süketek párbeszédére hasonlított. Amíg kicsi a gyerek, kicsi a halláshiba is, ahogy felnő, szinte százszázalékos a félrehallás. Milyen jó volna a körülményeket okolni az adott-kapott fájdal­ mas pofonokért. Sok a meló. Kevés a pénz. Nincs elég közös élmény. Annál több az akarnokság. Itt egy húszas, eredj a moziba! Itt egy százas, eredj a meccsre! De tudom én, biztosan tudom, az apa-fiú kaotikus kapcsolatát nem a rosszul szervezett mellébeszélő társadalom, nem a rossz iskola számlájára kell írni, hanem a család számlájára, akinek az állítólagosan létező nagy munka-óra torony árnyékában nincs ideje a fiúra. Szóval, a távoli múltból van egy tizen­ hét éves fiam. Újra, meg újra megpróbáltam megérteni, elfogadni a bolondériáit, jellemhibáit, de naponta füstbe ment a terv, hogy majd rugalmas leszek. Se­ gítő és nem számonkérő. Kérdező és nem beleszóló! Elfogadó és nem szájon vágó! Nem voltam megértő, s napról napra kevésbé voltam az: viszketett a tenye­ rem. Riadtan mérlegeltem, ilyen én nem lehettem kamaszkoromban... Kemé­ nyen tanultam akkor, és esténként a világmegváltások színes cserepeit rakos­ gattam ki magam körül... 13 �Ő abban a hiszemben élt, minden este szilveszter éjszakája. Indult, sietett el otthonról, mert nem akart lemaradni a mindennapi nagy-nagy buliról. A ha­ verok éppen szenzációs leleményeiről. Ahogy a buli szórakoztató, volt az ő szemüvegén át, az otthon, a család taszító. A réges-rég semmire nem jó prédi­ kációk kínos áporodottsága, a mindent átlengő unalom viszketegsége percekre is sok volt neki, nemhogy egész estére. Ha véletlenül egyszer-egyszer mégis köz­ tünk maradt otthon, az a fajta idegbaj feszítette, remegtette, mint a kábítószerélvezőt, aki nem kapta meg idejében az adagját. Legszívesebben üvöltene: miért kell nekem minden jóból kimaradni! Ilyen­ kor minden szava sistergett minden gesztusa tiltakozott. Minden kérdése, min­ den válasza panasz volt, távirat a szabad, fiatal életeket ellehetetlenítő szülői önkény ellen. Termetre behemót, nagy gyerek volt tizenhét éves korára... Mint egy Vietnamot megjárt, veterán amerikai katona teszi akciófilmek csendes pillanataiban, úgy tudott hanyattdőlni egy széken, úgy emlékeztetne ő is: lát­ játok, embernyi-ember vagyok már, tessék végre engem felnőttszámba venni! Dohányzom, piálok rendesen. Éjszaka kimaradok, ha úgy jön ki a lépés, akár holnap is megnősülhetek... Tanulás? Agyrém. Kemény munka? Röhej! Fele­ lősség? Otthon? Jövő? Család? Haza? Tudja valaki, mit jelentenek ma ezek a kizápult, agyonrágott szavak? Nincs holnap? Csak jelenidő van, - hirdeti, szuggerálja modoros-lezser élet­ mozdulatokkal. Ha kérdeztem, ha nem, gúnyos kis röhejek mondták: uraim, elvtársaim, nincs bizalom, nincs hit! Csak legyintés van! Rátok legyintek. S az ő legyintése mögött ott volt a füst, a mámor, a színes öröm. Odafért még a barátok értő félszava. Különféle lányok mosolyos engedékenysége, haverok, pincérek, taxi­ sofőrök, kalauzok keményjattos rokonszenve. Ha szót váltottunk, beszélgettünk, süketek párbeszéde volt. Mindennap a pofámba vágta szavak nélkül is, aztán leírta valami pszichológia kérdőívére, hogy szerinte mi a jó, és mi a baj mivelünk. - „Van egy jó banda körülöttem. Értjük egymást szavak nélkül is. Van egy­ két régi Edda-szám és van a Queen! Ennyi számít! Van egy negyvenéves apám! Értelmiségféle lenne, de csúszkál ide-oda. Újra, meg újra megpróbálok a jó fi­ úk ünneplőruhájaban szófogadó, megértő, alkalmazkodó lenni otthon vele, de szándék ide, szándék oda, naponta szakad a madzag, forog a forgó, szó, szót követ, áll a balhé, ömlik a szöveg, néha már bizsereg a tenyerem, fejbe kéne csapni! Ami nekem jó, az neki rossz! Amit én utálok, azt feltétlenül rám akarja kényszeríteni. Ilyen levest egyek, olyan inget hordjak! Ezt tanuljak, azt vé­ gezzek! Ilyen, meg ilyen mozit nézzek, akkor és ekkor jöjjek haza este! Apuka kőbe vési tízparancsolatát. Így élj, gyerekem, mondja, és ő maga ren­ desen másképp él. Persze, én fütyülök a parancsolatokra. Jövök-megyek a vi­ lágon, ahogy nekem tetszik. Ha egy puskagolyó, vagy féltégla kizökkent, az rendben van, de apai intelmek? Cserébe azt mondom: éljen mindenki, ahogy akar. Felőlem az apám is úgy jön-megy, ahogy akar... Dehát törvényszerűen összefutunk egy-egy gyors vacsoránál, délebédnél, ő meg leteszi az asztalra ós­ di, értelmiségi süketelését. Nem veszi észre, hogy annyit sem érnek, mint az újságok ráolvasásai, sokkal ijesztőbb bajokra. Tanulás, munkaszeretet, felelősség! Az újra, meg újra átfogalmazott frázi­ sok. Bűzlenek! Az ő egész nagyrakás szar élete bizonyítja, tiszta bolond, a k i ta­ nul. Aki értelmiségi lesz Magyarországon. Holnap, maholnap vénember lesz, 4 1 �de fizetéstől fizetésig még életében nem volt elég a pénze! Pedig tudná mire költeni... Ahhoz van esze... Ezért kéne nekem gürizni, görnyedni, hogy ilyesmi életet, okosságot tanuljak egy főiskolán? Nem! Lapátra a tutidemagógiával. K i mer itt jövőt ígérni?! Jövőt, amiért érdemes megszakadni a melóban? Senki! Így hát a józan paraszt­ ész is, minden hétköznapi tapasztalat is azt diktálja, hogy ugyanolyan szar éle­ tért mindenkinél kevesebb törődést kell vállalni. Igazi proletárnak lenni! E lva­ gyok, mint a befőtt! Azt is kibírom, túlélem, hogy ilyen feltételekkel nem vagyok jó gyerek. Nem szeret apuka. Lehet, hogy el is hagy minket... Nem baj. Majd szeretnek a haverok! Megisszuk együtt, ami az asztalra kerül. Forog a kártya. Száll a füst. Jól telik az este, az éjszaka. Néha jön egy-egy lány, hát mi kell még? Nekem egyenes a derekam. Az apám meg láthatóan pocakosodik, és sorra elveszti minden barátját, mert ütköznek a hangos elveivel, mert me­ rev az öreg, mint a fagyott kutya lába. Focizik, izzad, szenved. Új haverokért hetente kétszer kártyázni megy. Sze­ retne olyan lenni, akire ötven körül is azt mondják, nem öregszik. Ép testben, ép lélek, meg egyéb lószardolgokról hiszi az apám, hogy majd megmentenék a vénüléstől. Nevetni kell. Semmi esélye nincs! Este családi körben, mint fél­ vak akarnok. Lesi a műsort, az agitációt a tévében. Ha meccs van, nagyobb az öröm. Félidőben elalszik. Betántorog a szomorú hálószobába. Pillanatok alatt agyonnyomja az ólmos káderfáradtság, az idegbaj... Sziasztok, jó éjszakát, ásítja közénk. Majd minden este egy ilyen nagy ásítás neki, nekem meg, ahogy kiteszem a lábam hazulról, ujjongás minden este. Azt akarjam én negyvenéves koromra, amit ő elért? Majd ha bolond le­ szek! Egyszer leszek húszéves, hát ahhoz képest kell élni. Gürizni, kuporgatni, minden hígagyú képes, de mulatva létezni, ahhoz ész kell... Meg egy kis sze­ rencse, leleményesség. És megyünk a tutiba... Soha ne ott álljak, ahol épp azt mondják, fogjuk meg, emberek! Vigyük emberek! Majd holnap, holnapután, majd a jövő században lesz fizetség is, emberek. Ha nem neked, hát majd a gyerekeknek, unokáknak... Nem érdekel! Nem érdekelt soha az agitáció. Az apám ráadásul rossz agi­ tátor. Hangos, türelmetlen. Csak a csendes, halk szavú édesanyámat szánom néha egy kicsit, amiért darálódik közöttünk. D ehát, ez van! Tudni kéne realis­ tának mutatkozni: jó házasság alma, ha a rossz gyerekek visítanak, törnek-zúznak...” Ezután a gyerekanalízis után határoztam el, hogy költözködöm. Két-három vállalati buli után is kellemes éjszakákon voltam vendége egy gépíróasszony­ nak, elszántam magam, odáig viszem otthon a balhét, a kimaradozásokat, hogy a kétszerszent feleségem vágjon ki, azzal a reménnyel, hogy majd megjavulok, majd visszaköltözöm. Lehet, hogy úgy is lehetne még, ha fiam nem mutatta vol­ na ki annyira a foga fehérjét, hogy mennyire gyűlöli az apját... Mennyire lené­ zi iparkodásomat, hogy épségben legyen a család... Most meg már utána va­ gyunk... Új családban élek. Lányom van. De érzem valahol, ő sincs belém esve... 15 �valóságunk K ER ÉK G YÁ R T Ó T. ISTVÁN Zsarnokságtól a szabadságig ,,Tudsz a javunkra? Dehogynem. Csak föl nem sorolom. Mint ahogy azt sem firtatom, hajdan milyen lovat akartunk.” (Vas István) A Kádár-uralom bukását többféleképp lehet magyarázni. De bárhonnan közelítünk is a kiváltó okokhoz, minduntalan beleütközünk a leplezett dik­ tatúra jellemzőibe, melyek visszavezetnek a gazdaság államosításához, a dirigista irányítási mód elterjedéséhez, az erkölcs etatizálásához, a pártál­ lami szerkezet kialakulásához. E tényeket tagadni, vagy egyszerűen nem LŐRINCZY ISTVÁN N ÉH Á N Y K E R E S E T L E N SZÓ A S K Ó T S Z O K N Y Á S FE L Ü G Y E L Ő ELÉ. Egy falevélszemű nyári napon érdekes hírt röpített világgá a rádió: meg­ halt egy kisvárosban a skótszoknyás felügyelő... A felügyelő heppje a „skótság” volt: nyilvánvaló, skót szoknyában járt! Az is pokolian tetszett nekem, hogy a skótszoknyás felügyelő nem Skóciában lakott, hanem egy ausztráliai kisvá­ rosban. Azt mondani sem kell, hogy az időközben mintegy száz megfojtott lány ügyében mindig ő vezette a nyomozást, és a tettes sose került kézre - a felügyelő életében - az is teljesen nyilvánvaló. Ekkor rögtön írógéphez ültem. A skótszoknyás felügyelő miatt. Sosem írtam krimit, sőt, kínosan ügyelek arra, nehogy véletlenül a tévében megnézzek egyet, kapok is ezért eleget a kislányomtól... A történetet persze, „megcsavartam” . Hogy ki volt a tettes? Döntse el az olvasó. . . Talán az is elősegítette a kisregény megírását, hogy egyik ismerősöm „ösz­ tönzött” : Pista, volt jogász létedre csak össze tudsz hozni egy krimit... Na, megpróbáltam, bár lehet, hogy nem is krimi ez, csak kisregény... Mindenesetre jó szívvel ajánlom az olvasóknak, s felhívom szíves figyelmük: ne aggódjanak, szegény Fauna, a regénybeli hullamosó nem kínálja meg önöket angolszalonnával. .. Én pedig továbbra is kínosan ügyelek arra, hogy véletle­ nül se nézzek krimit a tévében... 16 �észrevenni - egyet jelent a történelmi valóság meghamisításával. Az egyén csak partikulárisa n állhatott szemben az ideologizált valósággal, s ugyan­ akkor kezdetben nyílt színvallását, későbbiekben pedig lojalitását kérték tőle számon. Csakhogy hazugságok között élve, a lojalitást mesterségesen fenntartva nemcsak elfojtott elégedetlenségek születtek, hanem - ettől el­ választhatatlanul - bűntudatok is. A K ádár János halálával záruló korszak nem egy az egyben hordozza a megtisztulást. Még akkor sem, ha mára v i­ lágossá vált, hogy egy szűk hatalmi elit önkényének áldozatai vagyunk. K et­ tős értelemben! is. Mert egyrészt mindahányan megfosztottak vagyunk, (materiális, szociális és kulturális szempontból egyaránt), másrészt a lap­ pangó diktatúra időszakában épp a valóság iránti érzékünket veszítettük el, a manipulatív módszerekkel szembeni ellenállásunkat. Akkor is, ha kivételként találhatók ellenpéldák. Mint - egyebek között - a demokrati­ kus ellenzéké. S az sem lehet igazán meggyőző érv, hogy a hatvanas évek­ kel kezdődően mégiscsak teret nyert a magánélet szabadsága. Éppen az­ zal, hogy ki lehetett vonulni a mindent megbénító politikai hatalom köré­ ből. Ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy az elmúlt három évtizedben a szocialista társadalomban nem volt helye az autonóm magánjogi viszo­ nyoknak, csupán a „közösség érdekében” történő szabályozásnak. És így minden törvény adminisztratív intézkedéssé alakult át, minden törvénye­ sített szabályból - a közérdek felülről meghatározott szempontjai szerint - ad hoc intézkedés lett. A polgári önelvűség szűnt meg, mert a hatalmi! direktívák rendszere mindent áthatott. S egyúttal a zsarnokságé, mely ugyan kíméletesebb volt a Rákosi-diktatúrához képest, de valódi szabadságot mégsem engedélye­ zett. Hiszen ez a gondoskodó állam princípiumainak mondott volna elleni. Csakhogy az egyre inkább elhatalmasodó pártállami szerkezetben a „nö­ vekvő” életszínvonal nem ellensúlyozhatta azt a depriválódási folyamatot, amelyből a társadalom többsége vesztesként került ki. Valójában az önki- A skótszoknyás felügyelő I. 17 �zsákmányolás javakban is mérhető különbségeinek megfelelően. M ivel a központi hatalom eredendő jogként tételezte mindenki „igazságos” he­ lyének meghatározását, illetve a mindenki számára megérdemeltnek ítélt anyagi és kulturális javak elosztását, olyan uralmi szerkezet jött lét­ re, mely céljai érdekében hol az egyének korlátlan kényszerítését, hol csu­ pán „meggyőzését” tette mindennapos gyakorlattá. Az ideológiai eszközök manipulatív használata is ezt szolgálta. Különösen a hetvenes évek köze­ pétől, mikor már nagyjából körülrajzolódott az a - érdekekben, szükség­ letekben felderengő - társadalmi valóság, melyet racionalizálni kellett, vagy értékekkel felruházni. Azaz a „fejlett szocializmus” építését. Termé­ szetesen nem a többség szabta meg a szabályokat, melyeknek - akár in­ dividuális céljaink megvalósulása során - engedelmeskednünk kellett, ha­ nem a hatalmi elit. Még pontosabban a demokratikusan ellenőrizhetetlen párt- és állami oligarchia. A manipulatív tendenciák a társadalom külön­ böző szféráiban ugyan más és más sajátossággal jelentkeztek, de közös volt bennük a hatalmi-kormányzati kontroll kiterjesztése. Még akkor is, ha ez az ellenőrzés a „közjó” érdekében történt. Ám mint utólag tudjuk - a közjó is „osztályszemléletű” kategóriaként jelent meg, s ennélfogva közérdekre hivatkozó uralkodó csoport javát jelentette. A többség pedig (mely érdekei kielégítését az individuális érdekkövetések korlátozásától remélte) a korlátlan kiszolgáltatottságban találta magát, a nevében uralkodó kisebbség érdekeivel szemben. A központi döntéshoza­ talra hivatottak vagy kiválasztottak különcéljai persze hosszú ideig ugyan­ csak leplezetten jelentek meg. S ebben a leplezettségben a kádári kor tu­ data is szerepet játszott. Éppúgy hozzájárult a puha diktatúra működésé­ hez, mint az a praxis, mely - bizonyos hányadában - szabadságjogokat is hordozott. Csaknem egyöntetű kognitív és emocionális megegyezés alakult ki arra vonatkozóan, hogy az egyéneknek nem kell külön-külön megálla- - Persze, megint kesztyűben dolgozott a tettes - jegyzi meg Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő. Majd hozzáteszi: - Az újságban ez már benne van, Mr. Andrews, legközelebb olvassa el a reggeli lapokat, mielőtt jelent nekem... - Igen, uram - nyöszörgi Mr. Andrews. - Na, adja ide a sétapálcámat, meg a szalmakalapom, hazamegyek... Ja, és ne feledje, ez ügyben magára bízom a nyomozás vezetését! - Igen, uram, nagy megtiszteltetés ez nekem - mondja Mr. Andrews. Így hát a szegény segédfelügyelő kiment a folyópartra, ott a rendőrség már javában helyszínelt és persze, egyetlen nyomot sem talált. A megerőszakolt, megfojtott lány a város hullaházában aludta örök álmát. Szép, barna lány volt, karcsú nyakán a fojtogatás nyomai, de - mert a tet­ tes gumikesztyűt használt - ujjlenyomat nem látszott a holttesten! Persze, a hullamosó agyalágyultan vigyorogva simogatta a szép, halott lány nyakát: - De szép a hajad, selymes a bőröd - így becézgeti Fauna a halott lányt, miközben lágyan cirógatja a holttestet. Mr. Andrews ez alatt a folyóparton dühöng: talán egy kóbor szellő pottyantotta ide a megerőszakolt, megfojtott lányt, mert nyom, az nincs, ahogy eddig se volt soha e környéken megerőszakolt és megfojtott lányok hulláin... Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő közben hazament, délelőtt két óránál többet sosem dolgozott, otthon zongorája mellé ült, s pajzán kis skót dalt ját- 18 �podást kötniük a követendő célokat illetően, az egyéni célok sokféleségé­ nek eléréséhez szükséges eszközök vonatkozásában, hanem elegendő, ha alávetik magukat a központi akaratnak. E z azt jelenti, hogy azon eszme, mely szerint - nyilvánosan nem kimondva - a pártállam feladata a külön­ féle egyéni kívánságok kielégítése, amennyiben megfelelően nagyszámú egyén kívánja ezt, olyan társadalmi feltételek létrejöttéhez vezetett, me­ lyekben szinte minden egyéni cselekedet a „közösségi cél” alapján vált megítélhetővé, illetve az önkényesen meghatározott társadalmi igazságosság elvei szerint. Még ha utólag is vált nyilvánvalóvá, a kádári korszakban a legnagyobb ellentmondás abból származott, hogy a társadalmi igazságosságnak a lát­ szatát sem sikerült kialakítani. Annyira persze nem volt totálitarisztikus a rendszer, hogy a materiális egyenlőséget megteremtse, s annyira sem volt liberális, hogy az egyének cselekvési szabadsága ellensúlyozhatta volna a társadalmi igazságtalanságokat. Az elvontan érvényesülő jogegyenlőség eh­ hez nem volt elegendő. Az a kísérlet, hogy az újraelosztás módjaiban az igazságosság szempontjait érvényesítsék, több igazságtalanságot termelt ki az új, képtelen kiváltságok formájában, a mobilitást megbénító bürokrati­ kus akadályok és az egyéni erőfeszítéseket frusztráló hatalmi visszaélések révén, mint amennyivel hozzájárult az egyenlőtlenségek mérsékléséhez. S ha kimondjuk, ha nem, a lappangó diktatúra időszakában is ugyanolyan erős volt az ellentét az anyagi gyakorlat és az eszmények világa között, mint a Rákosi-terror idején. Legfeljebb az „ötvenes években” a totális sze­ génység egyneműsített. D e már 1965-től megfigyelhető egy olyan tendencia, mely ezt a társadalmi tényt tudatosan, manipulatív módon akarta eltűn­ tetni. A nagy eszméket hátrább sorolva, a „jólétnek” adott elsőbbséget. Felfedezve egyúttal a lenini hagyaték manipulatív kezelésének lehetőségét is: a jelen szükségletei kihívására a bolsevik eszmerendszer érvtárából le­ szott a skót zongorán, skótul dúdolva az ismeretlen skót költő dalát: John Anderson, szívem John, mikor kezdted velem, farkad, mint más legényé felpattant mereven. (Faludy György fordítása) Ilyen pajzán dalokat énekelt hát a skótszoknyás felügyelő... A felügyelő nős volt, három fiú apja, egyik fiú vörösebb hajú volt, mint a másik - apjukra ha­ sonlítottak... Clinker, a legidősebb fiú - mindig oltári dühös volt apjára, amikor az, a „hülye skót dalt” dúdolgatta... Mind a három fiú rendőr volt, ezt el is felejtettük jelezni. Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő felesége nem viselt skót szoknyát, negyvenkét éves volt és nagyon csinos, aki Mr. Smollett tízóraiját: dzsemet, skót vajjal éppen most hozza be. Azt eddig még nem is mondtuk, hogy a történet természetesen nem Skóciá­ ban játszódik, hanem Ausztráliában, egy kisvárosban. Mr. Smollett mániája, a „skótság” - már majdnem az őrületbe kergette szép kis feleségét... A felügyelő ugyanis mindig skót szoknyában jár, csak skót whiskyt iszik - víz helyett - és szintén csak skót eredetű ételeket hajlandó magához venni... Kívülről fújja a 19 �hetett „racionalizálási” tételeket kiemelni a szegénység, a nyomor fokozatos megszüntetése érdekében. Ám ugyanakkor már a „kispolgáriasodásról” folytatott polémia felcsil­ lantja a gazdagodás és fogyasztói lét veszélyeit érintő ideológiai érvek tö­ rékenységét. Aligha véletlenül. Hiszen a Kádár-uralom idején mindvégig tartotta magát az a meggyőződés, hogy a polgári lét és az idealizált közös­ ségi-társadalmi lét világa között áthidalhatatlan ellentét feszül. ,,Polgáro­ sodjatok, de bűntudattal! ” Mert a profán polgári életvitel szembenáll a „fejlett szocializmus” eszményeivel. A fokozatosan létrejövő társadalmi egyenlőtlenségek azután szükségképpen profanizálták ezt a kettősséget. A képmutatás, a látszaterkölcs, a szavalt eszmények jelensége átlagos ténynyé válik. Az ideológia egy része pedig - amely belekerül a hétköznapi életbe - valóban „racionalizálási” , megtévesztési formává változik. Még a második gazdaság tolerálása is a „jóléti” szocializmus elérése nevében történik. S ez a kor egyénei számára természetes követelményként jelent­ kezik, jóllehet az önkizsákmányolás brutális következményei kezdetben alig látszanak. Egészében is az ideológia puszta „racionalizálássá” válto­ zott, azaz a m arxi-lenini idézetek önkényes kiemelésének, taktikai manőve­ rek igazolási alapjává. Az egalitariánus elv csak annyiban jelentkezett, hogy megpróbálták a társadalmat az elsődleges közösségek mintájára for­ málni (az egyéneket kizárólag a közösségi célok felé irányítva). Miközben azonban a politikai hatalom hatáskörébe került az egyének materiális és morális helyzetének a meghatározása, szükségképpen csak az alattvalói tudat és magatartás erősödhetett. A prakticizáló ideológia kö­ vetkezményeinek is tulajdoníthatnánk ezt az állapotot. Bármilyen pártál­ lami lépéshez meg lehetett találni azt a tételt vagy jelszót, mely akár az egymásnak ellentmondó akciókat is igazolta. A központi kultúrpolitika dik­ tátumai szintén ezt támasztják alá. A garantált gazdasági létminimumnak nagy skót író, T obias Smollett (17 2 1-17 7 1) valamennyi regényét, főleg a Roderick Randomot, de persze, tudja - ugyancsak kívülről - a Humphry Clinkert is! A fiait is a regények hőseiről nevezte el, Clinker, a legidősebb fiú kicsit szégyenli is apja skót mániáját, de a két kisebbik fiú, Humphry és Roderick, az ikrek észre se veszik apjuk különcségeit, úgy elfoglalja őket a csajok utáni futkosás. Az ikrek igen erőszakos természetűek. Ha nem adja magát rögtön a nő, könnyen odavágnak. Persze, mindenhová együtt jár a két fiú... Na, Clinker - más. Ő a tiszta szerelmet kedveli, képes egy hétig is udva­ rolni egy lánynak, de - , ha valaki feldühíti Clinkert, annak isten irgalmazzon! - Clinker a skótszoknyás felügyelő első házasságából született, már har­ minc körül van, kicsit húzza a bal lábát, egy rögbimeccsen történt sérülés em­ lékeként. A sérülés Clinker ígéretes sportkarrierjének vetett véget, viszont meg­ nyitotta előtte a rendőri pályát, amelyet imád, főleg a kocsival történő szágul­ dozásokat szereti benne... Persze, azért bűnözők is akadnak a kisvárosban! Itt van például John Happening, ki huligánkodásért már harminchatszor volt börtönben, meg Mel Hijacking is, aki eddig száztíz repülőgépet térített el, Ausztráliából Szaúd-Arábiába menet. Összesen vagy húsz évet töltött külön­ böző börtönökben, de már tíz esztendeje itthon van: „nyugdíjba vonult” . Ez a két gazfickó most éppen otthon vigyáz a gyerekekre, amíg az esti ut- 20 �felelt meg . A korban haszná­ latos jelszavak és politikai direktívák az önkényes látszatteremtés eszkö­ zeivé váltak. A valódi autonómia, önrendelkezés, szabadság és szolidari­ tás helyett ezek látszatai teremtődtek meg. Így válhatott a hétköznapi élet­ ben általánossá az az infantilis magatartás, melynek küldsődleges jegyei fé­ lelmetesen hasonlítottak a nyílt diktatúra időszakában megjelenő attitű­ dökhöz. Az ideologikus tézisek „primer” igazságával ugyan nem sok min­ dent lehetett kezdeni, de minthogy a valóságos jelenségek elleplezésére szolgáltak (megkérdőjelezhetetlenné téve a kiáltó ellentmondásokat), a té­ nyeket világosan látó egyén is csak bűntudatot érezhetett, mivel hihetet­ lennek tartotta a többség által jónak tapasztalt világot. A „legvidámabb barakk” szindrómája többet fejez ki annál, mintsem első pillantásra hin­ nénk. A korszak tudatos motívumhordozója volt ugyanis az ezt megteste­ sítő tünetcsoport. Viszonylagos jólét a környező országokhoz képest, ke­ vésbé szembetűnő áruhiány, nagyobb mozgásszabadság, bezáratlan templo­ mok, hiányzó személyi kultusz stb. Minderről azért sem feledkezhetünk meg, mert ezek a tények igazolási és igazodási alapul szolgáltak a „még mindig jobb itt, mint másutt” szem­ lélet elterjedéséhez. Olyan magatartáshoz s tettekhez, melyeknek tartalma, iránya később a becsapottságot, az illúzióvesztést erősítette meg. S ha a különböző életformák erőszakos regulációjáról nem is beszélhetünk, a szük­ ségletek lágy diktatúrája mégis érvényesült. Mert az egyének fogyasztási struktúrája, életvitele érzékelhetően korlátok közé volt szorítva. Még az anyagi tevékenység sikerességét is bizonyos szégyenkezéssel kellett megélni. A mindennapi életből hiányzott az az orientációs közeg, mely az egyének tevékenységét vezethette volna. Az állampolgári (citoyen) tudatot sem a független egzisztenciális lét nem erősítette, sem az önelvű, önérvényesítő politikai magatartás lehetősége. A privátszférába való visszahúzódás lega garantáltan minimális szellemi színvonal ca forgatagában feleségeik dolgoznak. Hajnal felé viszont, mikor a dolgos fele­ ségek megjönnek, a két jó haver „bulizni” indul. Isten tudja csak, ilyenkor mit művelnek. De szóljunk Mr. Andrewsról is... Nem túlzottan nagy képességei folytán már tíz éve segédfelügyelő Mr. Smollett mellett. Mind a száz megfojtott lány esetében ő vezette a nyomozást, per­ sze, azért mindig Mr. Smollett írta alá „a tettes ismeretlen, a nyomozás meg­ szüntetve” - sablonszöveget. Bizony, nem valami sikeres nyomozónak számít Mr. Andrews, nem is beszélve Mr. Smollettról. Feletteseik mindkettőjüket bun­ kónak tartják, de nyomok hiányában ők sem tudnak semmiféle eredményre jut­ ni, a lányokat megerőszakoló, majd megfojtó tettes, vagy tettesek kézrekerítésében. Átlagban minden évben tíz lányt fojtottak meg, ez tíz év alatt, száz áldoza­ tot jelentett. Az volt az őrület ebben, hogy nyom sose maradt. A lányokat gu­ mikesztyűben fojtották meg, és a lányokban semmi közös nem volt, se koruk, se hajszínük, semmi. Talán csak az, hogy valamennyiüket a környéken talál­ ták meg, vagy éppen a kisvárosban. És csak az utolsó áldozat, Ella Kay volt helybeli... Sok megfojtott lány a környéken lakott, de voltak olyanok is, akiknek la­ kása az ország távoli vidékein volt, sokat meg azonosítani sem lehetett, ira­ tok hiányában. 21 �feljebb puszta menekülést jelentett a központi hatalom befolyása elől. Ám ha - ennek ellenére - a kádári uralomban mégis megindult a polgároso­ dás, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy az emberek egy része mást tu­ dott a világról, mint amit ennek a tudásnak segítségével csinált; és e két egymástól különböző közeg mégis azonossá vált az eredményben. (E le­ gendő csak a vállalkozási minták és ethosz továbbélésére gondolni.) Mert ha igaz is az, hogy az „új rendet megteremteni, megvédeni kívánó politika visszatérően s kíméletlenül támadta a paraszti vállalkozást, mégis, mivel a földtől, mint különleges tőkétől, soha nem foszthatta meg a me­ zőgazdasággal foglalkozókat, a vállalkozás alapját nem tüntethette el. Igaz, az agrárszférában is ki kellett alakítani az állami akarattal az azt megtes­ tesítő hivatalos munkaszervezetekkel szembeni kijátszási, túlélési techni­ kákat, de ezekbe mégiscsak belenőttek a már meglévő, a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen gazdálkodói, munkaszervezési megoldások.” (Pető Ivá n : Polgárosodás, restauráció nélkül, 2000, 1989. 8. sz. 6. o.) A polgárosodó életvitel másfajta jellemzőit is említhetnénk még, melyek ha az autonómiá­ ra törekvő magatartások akaratlan következményei is voltak, egyúttal en­ nek az irányultságnak fontos jelei. Annak ellenére, hogy az önállósodás csupán materiális értelemben igaz, hiszen például a késői Kádár-korszak­ ban szaporodó „vállalkozásokban” a közvetlen haszon, az azonnali meg­ gazdagodás jelent meg célként. S ahol a pénzforgalmon belül született meg a haszon, nem pedig a termelés körében. Mondhatnánk: a társadalmi redisztribúció olyan körülményei között, melyekben szembeszökően domináns volt az egyéni-erkölcsi érdemeket jutalmazó elosztás. Csakhogy a pártállami elit uralma addig tűnt stabilnak, amíg kiváltsá­ gos kötelességét - az érdemek mérlegelése és értékelése terén - a gaz­ dasági javakkal való jutalmazással támasztotta alá. Az önkényesen meg­ határozott közérdeknek az individuális szabadság rovására történő érvénye- Mr. Andrewst annyiba se vették, hogy a századik - rossz nyelvek szerint „jubileumi” - lány megfojtása alkalmából készített esti tévébeszélgetésre meg­ hívják. A beszélgetést a közeli nagyváros televíziójában rendezték, s az igen orcátlan riporter csak Mr. Smollett-tal készített interjút, a stúdió goyeni sár­ ga fénnyel égő lámpáinak fényében. . . Itt közöljük az interjú teljes szövegét: MR. H A C K : Kedves nézőink! Szomorú jubileum ez, a mai. A századik fiatal lány teteme fekszik kiterítve a kisváros hullaházában, ezt a lányt is megfojtották és megerőszakolták, ugyanúgy mint elődeit. A gyilkos, vagy gyil­ kosok most sem hagytak nyomot, ujjlenyomatot. Talán az égből pottyant a megfojtott lány a folyó partjára, avagy talán a földből bújt elő? Ez a gyil­ kosságsorozat példátlanul áll a világon, és páratlan a kriminalisztikában is, de ez a megtört szülőket persze nem vigasztalja, ők talán bosszúért kiáltanak! Ezt teszik az áldozatok szülei már tíz éve, ám nyoma sincs a gyilkosnak, vagy a gyilkosoknak! Itt van Mrs. Kay, az elhunyt Ella Kay édesanyja, engedjék meg, hogy néhány kérdést tegyek fel neki. - Elnézést kérek, Mrs. Kay, hogy ilyen szomorú apropóból szólítom meg, de mondja el nekünk, hogy mikor ment el otthonról tegnap a lánya? Mrs. Kay (zokogva): Délután ment el a kislányom, Helga Hendersonhoz, a barátnőjéhez. . . 22 �sítése csaknem a nyolcvanas évek elejéig tartott. Ám ahogyan radikálisan csökkentek az elosztható materiális és szimbolikus javak, s vészesen véko­ nyodott a korlátozott fogyasztói léthez kapcsolódó legitimációs bázis, a pártállam szerkezetéhez való alkalmazkodás úgy vált egyre am bivalensebbé. S azok az ideológiai-kulturális elvek sem hatottak többé, melyek az embereket belenyugvásra, a hierarchikus létforma elfogadására ösztönöz­ ték. Nem szólva arról, hogy óhatatlanul kitermelődött egy olyan - a párt­ állami oligarchiától többé-kevésbé független - réteg, amelyik a maga szá­ mára nagyobb szabadságot vagy nagyobb részesedést követelt a gazdasági javak elosztásakor, azon az alapon, hogy tevékenysége nagyobb értéket képvisel. S éppen az „ értékelv" következetlen bevitele az újraelosztási mechanizmusba okozott számos zavart a politikai és a kulturális irányí­ tásban. A kádárizmus reprezentatív ideológusának - Aczél Györgynek kulturális önkényuralma ehhez meggyőző érveket nyújt. Mint ahogyan a tervutasításos gazdaságirányítási rendszert felváltó „szabályozó és terval­ kuk” világának köréből is lehetne bizonyítékokat hozni. Ám ezek az érvek is csupán azt a felismerést szilárdítanák meg, hogy a lappangó diktatúrá­ ban egyszerűen nem volt helyük - B ibó István kifejezéseit használva a gazdasági, kulturális és politikai síkon egyaránt tudatos, önálló, szabad­ ságával élni tudó, kiszolgáltatottságot nem tűrő egyéneknek. Sokkal inkább az alattvalói létet elfogadó személyeknek, akik - melles­ leg - hamis öntudatban éltek. Csaknem a társadalom valamennyi csoport­ ja a látszólagos biztonság és mobilitás ellenértékeként kapta meg az infantilizálódott életvitel nyugalmát, a korábban megvalósíthatatlan anyagi gya­ rapodás „esélyeit” . Mint utólag látható, ezek az esélyek nem álltak más­ ból, mint az önkizsákmányolásra épülő fogyasztási célzatú felhalmozásból. De ebben a magatartásban és látszólagos autonomitásban az az ördögi, hogy az egyének az így megnyíló esélyeket önmegvalósításuk feltételeinek Mr. Hack: Hol lakik ez a Helga Henderson? Mrs. K ay: A városunk szélén. Este nyolcra vártuk haza a kislányunkat, mert ilyenkorra már mindig otthon volt, de most nem jött, telefonáltunk a barátnőjének, azt mondta Helga, hogy tőlük már hét órakor elment Ella. . . Rögtön telefonáltunk a rendőrségre, de ott azt mondták, hogy várjunk még, hátha megérkezik. . . Aztán reggel, az újságból megtudtuk a szörnyű hírt. .. Mr. Hack: Férfi barátja volt a lányának, Mr. Kay? Mrs. K ay: Mindenhová a barátnőjével járt, nem volt férfi barátja, még udv arlója se, pedig nagyon szép kislány volt. Jövőre lett volna húszéves, (zokog, elvezetik). .. Mr. Hack: Most pedig engedjék meg, kedves nézőink, hogy megszólaltassuk Mr. Smollett felügyelőt, a város nyomozóhatóságának vezetőjét. . . . Mr. Smollett csodás skót szoknyájában ekkor leült a tévékamerák elé. - K ed­ ves felügyelő úr! Ne vegye személyeskedésnek, de megkérdezem még most, a szomorú témájú beszélgetés elején, miért visel ön skót szoknyát? Mr. Smollett: Apám a melbourne-i egyetemen, a skót tanszék vezetője volt, tőle örököltem a skót hagyományok szeretetét. . . Mr. Hack: Mióta dolgozik felügyelő úr a kisvárosban? Mr. Smollett: Huszonöt éve vagyok itt a nyomozóhatóság vezetője. Mr. Hack: Mi a véleménye a mostani szörnyű bűnettről és az egész bűn­ cselekmény-sorozatról? 23 �vélhették. Mert minduntalan találtak megerősítő példákat. Csakhogy ép­ pen ennek az életszemléletnek lett a következménye, hogy a szellemi és kulturális javakban való részesedés iránti vágy fokozatosan visszaesett. A gazdasági javak megszerzésének mindent alárendelő életcélok ezt nem is tették lehetővé. Mint tudjuk, a tudás hatalom, a nem-tudás viszont az alávetettség egyik előfeltétele. Az egyéni választás szabadságáról és auto­ nómiájáról az elmúlt időszakban ezért sem beszélhetünk. A monolitikus hatalom a kultúra pluralitását sem tűrte meg, s még kevésbé a demokra­ tikus nyilvánosságot. A bürokratikus titokzatosság, az elhallgatott tények szövedéke 1956 után is tovább élt. A nagyrészt pártállami kontroll alatt levő közoktatás és közművelődés ugyancsak az egész nemzet szellemi formálása fölött hatalmat képviselő csoportnak kedvezett. A nyilvánosság irányítása, a figyelem elterelése, a mesterségesen alakí­ tott tények látványos propagálása mindezt megerősíti. Ám a manipulált tények és az állampolgári tudat egyoldalú fejlődésének cinkos összjátéka fokozatosan készítette elő a rendszer bukását. S mivel a társadalom egé­ szének és részterületeinek integrációs mechanizmusa - épp az önszabályo­ zó feltételek hiányában - mindinkább működésképtelenné vált, többé nem lehetett fenntartani azt a látszatot, hogy a „dolgok jól mennek” . Még ha az újra és újra elővett szocialista alapelvek táplálták is a meggyőződést a rendszer reformálhatóságát illetően. De miután az olyan alapelvek is, mint az állami tulajdon elsőbbsége, a munkásosztály vezető szerepe ön­ igazoló, manipulált tényekre épültek, az a paradox helyzet alakult ki, hogy ami igazolta a hangoztatott tételt, az tűnt a valódibb valóságnak. Ami el­ lentmondott neki, az vagy nem létezett, vagy „másodrendű” valósággá változott. A kádári korszak tragikus bűne a töredékes tényszerűségen ala­ puló önáltatás kiépítése, mely szerint a társadalomban nem léteznek olyan területek, melyeket ne lehetne határozatokkal, direktívákkal javítani és tö- Mr. Smollett: Sajnos, a tények, azok tények. Ez a századik lány, akit meg­ erőszakoltak és megfojtottak.. . Azt se tudni, hogy egy tettes van, vagy eset­ leg több is létezik! A nyomozást természetesen most is nagy erőkkel folytat­ juk, de meg kell mondanom, hogy nyomok - most sincsenek.. . Mr. Hack: Már elnézést, de fel kell tennem egy rendkívül indiszkrét kér­ dést a felügyelő úrnak! Mr. Smollett: Tessék, uram, legyen indiszkrét. Mr. Hack: A tettes, vagy tettesek ugye gumikesztyűvel fojtják meg a lá­ nyokat, így ujjlenyomat nincs, de melyek a nemi erőszakra utaló nyomok? Mr. Smollett: Az eltépett női alsóneműk, meg a nemi erőszak orvosilag megállapított és megállapítható nyomai, uram! Mr. Hack: Miért nem hagy a tettes, vagy tettesek sosem nyomot? Mr. Smollett: Ha én ezt tudnám, uram, én volnék az atyaúristen (derült­ ség). Mr. Hack: Csak még egy kérdést, felügyelő úr! Mr. Smollett: Állok a kivégzőosztag elé, csak tessék. . . Mr. Hack: Most ki vezeti Ella Kay meggyilkolása ügyében a nyomozást? Mr. Smollett: A helyettesem, Mr. Andrews vezeti a nyomozást Ella Kay ügyében. Mr. Hack: Miért nem Ön vezeti a nyomozást, Mr. Smollett? 24 �kéletesíteni. S ez vezetett ahhoz, hogy még a demokratizálást is tovább akarták tökéletesíteni. Holott a per excellence demokratikus viszonyok hi­ ányoztak. Nem csupán eszmetörténeti szempontból lenne érdekes újólag elemezni az egyes kongresszusi határozatokat. Mindennél meggyőzőbben bizonyí­ taná, hogy a határozatok nagy része azokat a preparált tényeket tartalmaz­ ta, melyeket az előző direktívák már alkalmassá tettek a megmerevített formulák igazolására. Ebben a szellemi klímában egyszerűen politikai vét­ ségnek számított észrevenni bizonyos - a hivatalos értékelésnek-direktívának ellentmondó - jelzéseket. S a többnyire ellenzékinek tartott vétségek­ ből lassanként a meggyőződés fetisizált formája alakult ki. Az ,,igazi” meg­ győződés nemcsak a fentről kapott értékelés differenciálatlan elfogadásá­ val lett azonos, hanem kialakított egy olyan belső hamis tudatot is, mely­ nek következtében az egyes ember önmagát tartotta bűnösnek, ha netán észrevett a hivatalos értékelésnek ellentmondó jelzéseket. A tulajdonosi birtoklás vagy a társadalmi biztonság szűk látókörébe beleragadt szemlé­ letmód következtében a lappangó diktatúra valósága egyszerűen „ eltűnt” a közélet cselekvőinek szeme elől . Legalábbis egy ideig. Mert ahogyan Szelényi Iván írja: ,,a hatvanas évek közepétől - a kádárizmus legsikere­ sebb, mert kompromisszumokra leginkább hajlamos évtizedében - azonban egy csendes forradalom kezdődött el. A társadalom ellentámadásba len­ dült: a csaknem két évtizeddel korábban félbeszakított polgárosodási fo­ lyamat újraindult. Ezt a csendes forradalmat a magyar társadalom milliói vívták, szürke hétköznapokban” . (Szelényi Ivá n : A magyar polgárosodás esélyei. Hitel, 1989. 18. sz. 1 1 . o.) Nem fogadva el a manipulált tényeket, Mr. Smollett: A nyomozás gyakorlati irányítója nálunk mindig a helyet­ tesem, Mr. Andrews, de az elvi irányítást én végzem! Mr. Hack: Van valami konkrét elképzelése, Mr. Smollett, a mostani bűn­ esettel kapcsolatban? Mr. Smollett: Igen, van konkrét elképzelésem, ezt azonban a nyomozás ér­ dekében nem közölhetem a nyilvánossággal... Mr. Hack: Köszönöm az értékes beszélgetést, Mr. Smollett! - Hát ez volt az interjú Mr. Smollett felügyelővel. A tévéinterjút otthon együtt nézte a Smollett család. Humphry és Roderick sörözgetve szemlélték az adást, Clinker nem ivott, igen rosszkedvűen figyelte apját a televízióban. Mrs. Smollett a szobájában nézte az adást, utána lefe­ küdni ment. Mr. Smollett a tévébeszélgetést követően Buickján hazahajtott a kisvárosba. Amikor hazaért, levette csinos skót szoknyáját, felvette pizsamá­ ját, lefekvéshez készülődött, s a két ikret leszidta, mert a rengeteg sörösüve­ get az asztalon hagyták, Clinkerre rá se nézett, bement a feleségéhez. Mrs. Smollett talán már aludt is a franciaágyon. . . Nagy volt a csend, félóra is eltelt, aztán Mr. Smollett lihegése, majd Mrs. Smollett halk sikolyai hallatszottak.. . Aztán csak Mrs. Smollett hangja szipo­ gott a csendben: - Legényfiaim vannak és minden évben küretem v a n ... Csak a fiúk meg ne tudják, nem mernék a szemük elé kerülni... Pont nekem 25 �s mind nagyobb érzékenységgel figyelve az adott társadalmi valóság tény­ leges összefüggéseire. A nyílt diktatúra felszámolása után nem lehetett ugyanis olyan elszi­ getelt vagy mesterséges integrációkat létrehozni, melyekbe az emberek vég­ képp bezáródtak volna. S ebben az is szerepet játszott, hogy a kompro­ misszumokra hajló kádárizmus nem tudta elvégezni az egyéni autonómia teljes felfüggesztését. Ugyancsak Szelényi Iván szóhasználatával élve: az ál­ lamgazdaság melletti-alatti-feletti, de már bizonyos szempontból önálló polgári lét csírái múlhatatlanul életre kelteje. S ezzel egyidejűleg kialakult egy sajátos citoyen háttértudat, mely a cinizmus modus vivendijében épp­ úgy megjelent, mint a kétely, a gyanakvás formájában. Az 1988-as eszten­ dő politikai földindulásához ez a körülmény is hozzájárult. Mind nagyobb számban sejtették meg az emberek, hogy ,,valami nem stimmel” , s már a nyugalmas és türelmes rezsim látszatát sem voltak képesek elfogadni. Jóllehet a társadalmi értelemben vett másként gondolkodáshoz - egy szűk értelmiségi rétegtől eltekintve - hiányoztak a megerősítő feltételek. A köl­ csönös bizalom és szolidaritás igazából létre sem jövő feltételei fokozato­ san eltűntek az egyre korruptabbá váló állami és pártbürokrácia szorításá­ ban. Nyomtalanul szétfoszlottak azok az illúziók is, melyek a „szocialista jólét” eléréséhez tapadtak. Újabb és újabb zavaró tények kerültek - csak­ nem a nemzeti identitás erősödésével párhuzamosan - felszínre. S mivel a párt- és állami oligarchia nem csupán ideológiátlanságával tért el sztá­ linista elődjétől, de életstílusában is, az állampolgári lojalitás fenntartása egyre nagyobb gondot jelentett. S minél diszfunkcionálisabbá vált a kádárizmus legitimációs bázisa, an­ nál nagyobb feszítőerőt képviselt. A puritánságot és munkásethoszt egy ideig valójában már csak K ádár János testesítette meg, melyhez ugyan ke- kellett ilyen férjet kifognom, mint te, hogy még ötvennégy éves korod elle­ nére is minden éjszaka, meg hajnalban is, amikor hazajössz. . . Mr. Smollett reggel irodájába hajtott Buickján, aztán Andrewst behívatta. - Nézte a tévéinterjút? Milyen voltam? - kérdi Mr. Smollett. - Remek, uram, kifejezetten remek - mondja közönyösen Mr. Andrews. Pazarul kiosztotta a felügyelő úr azt a pofátlan Hacket. . . De uram, mi az a konkrét elképzelése, amit a tévében említett? - kérdi Mr. Andrews. - Hallgassa ki Faunát, a hullamosót, maga kis kíváncsi. . . Induljon most rögtön a hullaházba. Kérdezze meg a hullamosót, hogy hol volt tegnapelőtt éjszaka, érit? Utasítom! Aztán kerítse elő Mel Hijackinget és John Happenin­ gen a közrend háborgatásáért tartóztassa le, hozza ide a két jómadarat. . . - Rögtön indulok, uram - feleli a készséges segédfelügyelő. - Kövessük most nyomon Mr. Andrewst, amint kis Buickjával komótosan hajt a városi hullaház felé, amit jobb helyeken morgue-nak írnak és morgnak ejtenek. Mr. Andrews egyébként nőtlen, szereti a Verdi-operákat, meg a francia osztrigát, nem dohányzik, nem iszik sokat, és egyedül takarít otthon. - Igen, és van három fehér papagája, egy macskája, de ezeket sosem ereszti össze. . . A hullaházban piszokhűvös van, úgyis mondhatni, hogy hullahideg. Fauna a kis asztal mellett ül, az előtérben: kenyeret eszik angolszalonnával. 26 �v esen viszonyultak cinizmussal, de önmagában mégsem volt elegendő a kikezdhetetlenség fenntartásához. Mert a rendszer válsága egyre nagyobb mértékben kiteljesedett. A legnehezebb helyzetbe ugyanakkor azok a tár­ sadalmi csoportok kerültek, akik K ádár János halálával hitüket is elve­ szítették. A hosszú ideig elleplezett ellentmondásokkal akarva-akaratlanul szembesülniük kellett. Ha másként nem, az egzisztenciális bizonytalan­ ság és elszegényedés növekvő félelme következtében. S ezzel önbecsülé­ sük is napról napra labilisabbá vált. Vagy megpróbáltak együtt élni ezzel a tehertétellel, vagy magát a meggyőződést hagyták cserben. S inkább az utóbbi lett általános. Az infantilizált állampolgár szükségképpeni válaszreakciójaként, melynek persze súlyos következményei vannak. Hiába szűnt meg a lappangó diktatúra, az ez évtől kiteljesedő „csendes forradalomban” az egyéni és a társadalmi emancipálódás nem egymást erősítve megy vég­ be. A materiális és a szellemi szűkösség (atrófia) viszonyai között, az alatt­ valói létből alig kilépő állampolgárok számára az önkifejezés, az alkotó tudásvágy, a személyiség szabad döntéseinek tisztelete, a különféle élet­ tervek elfogadása korántsem természetes szükséglet. A kollektivista kí­ vülről irányítottságnak még számos korlátjával kell számolnunk. Hiába ol­ dódik a hatalmi hierarchia merevsége, hiába szaporodnak az alapvető sza­ badságjogok s a politikai participáció esélyei, az embereket nem lehet kény­ szeríteni arra, hogy szabadok legyenek. A gazdasági, szociális és kulturá­ lis egyenlőtlenségek létrejött szélsőségei között a társadalom többsége biz­ tos állásra, tűrhető munkaviszonyokra, ésszerű bérekre törekszik. Ám ezeket a nyilvánvaló emberi igényeket mégsem szabad fetisizálni. A hi­ ány viszonyai között minden szempontból szükségszerű törekvések. Legfel­ jebb a szabadság ellenében nem lehet kijátszani őket. A jólét és a szabadság A halottak az úgynevezett nagyteremben fekszenek. Ez egy ajtón át köze­ líthető meg az előtérből, ahol most Fauna kihallgatása is folyik. Mr. And­ rews leül egy kopott, csikorgó székbe, Faunával szemben. Mr. Andrews: Izlik a szalonna, Fauna? Fauna: Jó kis kaja ez, felügyelő úr, nem kér egy falatot? Na, csak egy ka­ tonát, felügyelő úr. . . Mr. Andrews: Kösz, nem kérek, reggeliztem már. . . Fauna: Kérjen mán, csak nem utálja, megmostam a kezem, ne féljen, ami­ kor kijöttem a hóttaktul. Mr. Andrews: Példás higiénia Fauna, de nem kell a szalonna. Mondja csak, Fauna, maga szereti a holtakat simogatni? Faura: Nem mindegyiket, uram! A folyós húsú, kövér asszonyokat egyál­ talán nem szeretem simogatnyi. . . Mr. Andrews: Na, de a szép, fiatal lányok, például akit tegnap reggel hoztak be, csak érdeklik, nem? Simogatja őket, vagy mást is csinál velük? Fauna: Asztat én nem mondom el - mondja vigyorogva Fauna. Mr. Andrews: Jól van, Fauna! Azt a szép kislányt, akit tegnap reggel hoz­ tak be, ismerte? 27 �ugyanis nem állíthatók szembe egymással. S ahogyan Bibó István írja: „har­ colni nem az ellen kell, hogy a létrejött társadalmi reform állandó intéz­ ményekké, jogintézményekké, szükség esetén jogszabályokká, kényszerítő szabályokká, tilalmakká lesz; harcolni az ellen kell, hogy uralmi gócok jöjjenek létre” . (Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. In: Válogatott tanulmányok. Bp. 1986. Magvető K ., 92. o,) A morálisan vál­ lalt vagy immorálisan termelt szociális, kulturális és politikai korlátok fel­ oldásáról van szó, melyeket a kádárizmus elleplezett. Az autonóm egyének szabad kooperációja azonban csak akkor alakulhat ki, ha az önvizsgálatot, a félmúlt őszinte feltárását mindenki elvégzi, A „mindig tudtam” nemcsak morális önáltatás - természetesen az is - , ha­ nem az önfelmentés igazolása. Ugyanakkor az állampolgári önbecsülés visszaszerzéséről is szó van, s ekképp a személyiség tiszteletéről, az „irigy­ ség demokráciájának” felszámolásáról. Vagyis - az iménti bibói gondolat­ menetet követve - „nem szabad szem elől téveszteni minden társadalom­ reform végső célját, a kölcsönös szolgálatok társadalmát, ahol nincs technok­ rata, technikai uralkodó, nincs élcsapat, nincs semmiféle oligarchikus­ uralmi igénnyel rendelkező társadalmi csoport hanem vannak kölcsönös szol­ gáltatások, amiben az a szolgáltatás, amit egy társadalomszervező nyújt, nem kap nagyobb erkölcsi súlyt - bármennyire is nagyobb a kiterjedése és a jelentősége - , mint az a szolgáltatás, amit az ún. egyszerű ember a maga hivatása körében nyújt, és nem ad a kettő különböző emberi rangot” . (I. m. 92. o.) Csak így képzelhető el az alávetettség, a hierarchikus emberi tudat gyökeres felszámolása, melyhez a szabadságintézmények fokozott működé­ se adja az alapot. S a társadalmi együttműködés új minősége is ennek alapján kristályosodhat ki. Fauna: Láttam többször az utcán, de nem tom, hogy híjják. .. Mr. Andrews: Tegnapelőtt éjszaka itt nem égett a villany, maga nem volt itt! Fauna: Igen, uram, este bezártam az épületet, oszt elmentem, csak reggel hatra kellett hogy visszajöjjek, addig az öreg Hopkins vót itten, az éccakai őr. . . Ü veszi át iccaka a hóttakat! Mr. Andrews: Maga, mióta dolgozik itt Fauna? Fauna: Tíz éve, uram! Mr. Andrews: Ahá, és mindig elmegy este, reggel meg visszajön, igaz? Fauna: Igaz, felügyelő úr! De kapjon mán be egy falatot a szalonnábul, esküszöm megmostam a kezemet a szép hótt jány simogatása után. . . Mr. Andrews: Már mondtam, hogy nem kell, azelőtt hol dolgozott maga, Fauna? Fauna: Jazzdobos voltam egy sidney-i bárban. .. Mr. Andrews: Hogy került ide? Fauna: Elromlott az ütemérzékem, felügyelő úr. . . Meg osztán a hulla­ mosó szakma - tudja uram, nagyon nyugalmas, jól is jövedelmez, mer a hoz­ zátartozók tejelnek, mint a veszett, az öltöztetésért, meg a mosásért. .. 28 �Az egyenek autonómiáját tiszteletben tartó kölcsönös szolgálatok világát persze nem kell misztikus fátumként értelmezni. Nem csak azért, mert ,,mozgó kategória” : bizonyos helyzetekben, bizonyos karaktertulajdonságok birtokában - akár a körülmények, akár más indítékok nyomása alatt ki is lehet belőle lépni. (V állalva a következményeket.) Sokkal inkább olyan társadalomszervező erőként (paradigmaként) kell felfognunk, mely szabadságunk, individuális racionalitásunk és erkölcsi természetünk kitel­ jesedéséhez járul hozzá. Egyszersmind kizárja a társadalmi viszonyok - s benne: a politikai viszonyok - monolitizálódását. A lappangó diktatúra időszakára olyan társadalmi mozgástér volt jellemző, melyből vagy egyál­ talán, vagy csak kivételes helyzetekben - a hősiesség árán - lehetett ki­ mozdulni. Mint ahogyan működési elveinek immoralitását felismerni, egy­ általán: posztsztálini jegyeit átlátni rendkívül kényelmetlen, esetleg veszé­ lyes is volt. De miután a kádári uralomnak vége, a társadalom valamennyi tagján múlik, hogy a szabadság törvényei szellemébben fejti-e ki tevékeny­ ségét; a külső és belső függetlenség, illetve emancipáltság olyan életfor­ máját teremtve meg, mely nem a fennálló renddel áll szemben. Mert ez a rend maga is az életformák sokszínűségét, az igazságosság elveit kielé­ gítő intézmények működésén, a különféle politikai, vallási, filozófiai meg­ győződések kölcsönös tiszteletben tartásán, a különböző politikai törekvé­ sek megengedésén, az egyenlő gazdasági, kultúrális és politikai esélyek fo­ kozatos megteremtésén alapul. Azaz a visszanyert és újraépítendő sza­ badság lehetőségén. Mr. Andrews: A fene, micsoda nagy mancsai vannak Aztán húz gumikesztyűt, amikor a hullákat mossa? magának, Fauna. Fauna: Én még télen sem viselek kesztyűt, felügyelő úr, de a hullamosás­ hoz, ahhoz kötelező a gumikesztyű. . . Mr. Andrews: Remek, Fauna, remek. . . A gumikesztyűket haza is szok­ ta vinni? Fauna: Volt már, hogy elvittem innét a gumikesztyűket, megmutatnyi a kocsmába, azoknak a krapekoknak, akikkel inni szokok. . . Mr. Andrews: Volt már maga büntetve, Fauna? Fauna: Verekedésért ötször, felügyelő úr! De mindig engemet támadtak meg, idiótának csúfoltak, hát egy kicsit megruháztam az ürgéket, mindegyiket a mentő vitte el. Mr. Andrews: Oké, Fauna! Tegnapelőtt este hány órakon ment el innen? Fauna: Este, nyolckor mentem cl. Mr. Andrews: Hová ment innen, Fauna? Fauna? Hazamentem anyámhoz, reggel meg jöttem vissza, de akkorra már itten vót ez a szép kisjány. . . meghóttan, a szegény. Mr. Andrews: Van magának nője, Fauna? Már úgy értem, hogy azokon kívül, akik itt fekszenek? 29 �SU L Y O K LÁ SZLÓ Fölegyenesedünk Elemzési kísérlet 1956. december 8-ról A Palócföld tavaly októberi számát nyugodtan nevezhetjük tematikus szám­ nak: hiszen kétharmada 1956 Salgótarjánjáról szól, a december 8-i vérengzés­ ről, a nyomában végigsöprő bűnbakkeresésről és bosszúról. Ilyen átfogó és hi­ teles összeállítást, noha az állítások egy töredéke nem egészen fedi a valósá­ got, de kellő számú és megfelelő források híján, legtöbbször pusztán az emlé­ kezésekre hagyatkozva, (ez természetes), még nem forgathattunk. Írásom kapcsolódni kíván eddigi ismereteinkhez, részben megerősítve, rész­ ben cáfolva azokat, vagy új megvilágításba helyezve egyes személyeket és ese­ ményeket, továbbá — szándékom szerint - új adalékokkal igyekszik szolgálni. * Ma már egyértelműen tisztázott, de még vannak akik nem fogadják cl, hogy mindaz, amit sokáig az 1956. december 8-i salgótarjáni, megyetanács és me­ gyei rendőrség előtti sortűzről írtak és mondtak, alapvetően hamis. A hamisí­ tás egyébként már közvetlenül az események után elkezdődött. Erről a me­ gyei rendőrkapitányság és a szovjet katonai parancsnokság röplapja általá­ ban ismert (részletei megjelentek az 1970-cs kiadású Nógrád megyei bányász­ munkásmozgalom története című könyvben). Eszerint a tüntetők nem enge- Fauna: Nem kell nekem egy se, ott kint, mert mind kurva. . . Mr. Andrews: Maga tegnapelőtt éjszaka nem volt otthon Fauna, mert az anyját már kihallgattam. Na, mondja csak, hol volt maga tegnapelőtt éjszaka? Fauna: Hát jól van, tegnapelőtt iccaka jól betürülköztem, osztán részegen elaludtam a parkban, oszt a folyóparton tértem hajnalba magamho. . . Csak szégyelltem eztet elmondani. . . Mr. Andrews: Hol vette a piát, és mit vett. Fauna? Fauna: Hát a „Kvékerben” , a kocsmában vettem egy üveg viszkit, na. Mr. Andrews: Hogyan került a folyópartra, Fauna? Fauna: Először a parkban iszogattam, na, osztán elálmosodtam, felkeltem, mentem a fejem után, osztán a folyóparton ébredtem fel hajnalba. Mr. Andrews: Semmi baj! Fauna! Délben majd eljövök még. Most me­ gyek, igyekezzen a halottaihoz, mert már biztosan unatkozik az a szép lány ott bent, maga nélkül. Dél körül Mr. Andrews már „begyűjtötte” Mel Hijackinget és John Happeninget. A két jómadár önérzetében megsértve egyfolytában tiltakozik. - Mivel gyanúsítanak bennünket, Andrews? Azt hiszik ránk kenhetik a kis spinkó megfojtását - üvölti Hijacking. - A kurva anyjukkal szórakozzanak - kiabál Happening. 30 �delmeskedtek a békés elvonulásra történő felszólításnak, „. . . az ellenforradalmárok a karhatalmi szervekre tüzet nyitottak és kézigránátot dobtak. Ennek következtében, a szovjet és a magyar karhatalmi szervek kénytelenek voltak tűzzel válaszolni. . .” A közlés valóságtartalmát nem vizsgálták több mint harminc éven át, és nem tájékoztattak arról sem, hogy a röplapot konkrétan kik fogalmazták, nyomtatták és melyik nyomdában. Nem világos az sem, miként készült el az események után két-három órával, hogy kora délután már terjeszteni lehe­ tett. Ugyanakkor a megyei pártbizottság Nógrádi Rádiója már a déli órákban beolvasott, a megyei pártarchívum tanulsága szerint, egy hosszabb terjedelmű és hasonló szellemű szöveget. A háromoldalas „agitka” első lapjára ceruzával írták: többször közölje a rádió, mint az MSZMP közleményét. Íme néhány részlet belőle: „Salgótarján dolgozói! A mai napon, a rendőrségi szervek tör­ vényes eljárást alkalmaztak olyan felelőtlen egyénekkel szemben, akik .. .” a népi demokráciával szemben ellenséges röplapokat terjesztettek és sztrájkra buzdítottak. Majd leírják, hogy a Megyei Munkástanács, a fogva tartottak kiszabadítása érdekében, az utcára kényszerítette a bányák és az üzemek munkásait, becsületes férfiakat és nőket. A magyar és a szovjet katonai vezetők feloszlatási felszólítása eredménytelen maradt, mert: „. . . a tömegben levő fasiszta ellenforradalmi elemek durva kiabálásaikkal, fenyegetőzésükkel megakadályozták azt. Később a város északi irányából újabb csoport közele­ dett. A közeledő csoportból aljas provokátorok, a Magyar Karhatalmi Egy­ ségekre, a Szovjet Katonai Alakulatokra kézigránátot dobtak és a Rákóczi úti iskolából, a mellette levő épületekből géppuskatüzet nyitottak. Az ellenforra­ dalmi elemek aljas provokációja áldozatokat követelt. . .” A szövegből nyilvánvaló a ferdítés, a rágalmazás szándéka, egyúttal a szé­ pítés, az önnön tisztára mosás igyekezete. Semmiféle északi irányból érkező - Na, halljam hol voltatok az éjszaka, fiúk - kérdezi Mr. Andrews, most már hatvanadjára. . . Megérkezik Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő is. A két jómadár per­ sze alibit igazolt: a „Kengurulányban” ittak reggelig, a bártulajdonos, Mr. Fox tanúsítja is ezt. Mr. Smollett meghallgatja az alibiigazolást, aztán így szól Mr. Andrewshoz: - Engedje cl ezt a két faszkalapot! Majd legközelebb elkapjuk őket. . . Mr. Andrews beszámol Fauna kihallgatásáról, aztán visszamegy a morgueba, kiviszi Faunát a folyópartra, hogy az, mutassa meg hol aludt a tegnapelőtti éjszakán. Fauna megmutatja alvóhelyét: a letaposott fűben valóban ott van egy ember fekhelyének nyoma, Fauna sáros cipőjének talpa jó dara­ bon meglátszik a folyópart homokjában. . . - Hát persze, mert a folyóban megmostam az arcomat - mondja Fauna. Mr. Smollett erre a napra is megtette a magáét. Napi két óránál többet sose dolgozott, amit két óra alatt nem lehet kinyomozni - azzal nem is ér­ demes foglalkozni. Hát így zajlottak az események a kisvárosban, vagyis inkább folydogáltak a maguk unalmas, csendes medrében. Na, azért jóváhagyás végett szép vádiratot állított össze az ügyész ré- �csoport nem lőtt, senki nem géppuskázott az iskolából és a mellette levő épüle­ tekből - ezeket a szemtanúk egyöntetűen állítják. - Viszont géppuskáztak, lőt­ tek a rendőrség és a megyei tanács épületének emeleti ablakaiból. Egy kelte­ zetlen írásos dokumentum szerint, körülbelül tíz nappal később (minthogy Ferencz Istvánt december 17-én tartóztatták le), a rádióban felolvasnak egy közleményt: Ferencz István gránátdobása után szólaltak meg a fegyverek, a gránáttól többen megsebesültek, s a gránátdobó tettét álcázandó segített a sebesülteket felrakni a gépkocsikra. A megyei rendőrkapitányságon Ferencz tettét elismerte, ellene bűnvádi eljárást indítottak és őrizetbe vették. A be­ olvasási engedélyt Szabó István őrnagy, megyei rendőrfőkapitány­ helyettes adta. Az a Szabó István, akit később Jakab Sándor megyei első tit­ kár (ezt le is írja a Nógrád megyei monográfiájának negyedik kötetében), áru­ lással vádolt, és akit egy év múlva, 1957. november 12-én le is tartóztattak. Mi volt ez az árulás? Csak igazmondás. A Nógrád Megyei Ideiglenes For­ radalmi Nemzeti Tanács október 30-i ülésén ugyanis (a tanácsnak tagjai vol­ tak, nem kis számban még ekkor kommunisták is), Szabó István elmondta, hogy a forradalmat pocskondiázó pozsonyi Új Szó című magyar nyelvű új­ ságot Jakab Sándor és társai hozták be Salgótarjánba. A Nógrád Népe, a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság lapja, „Az igazság útján” című vezércikkében 1956. október 31. így ír erről: „ . . . A sztálinista önkény az országban itt, Nógrádban fojtogatta a szabadságra, igaz, emberi szóra éhes lelkeket legtovább. Még tegnap is cenzúrázták a lapot azok, akiket ma elűzött a nép. Még tegnap is megakadályozták, hogy a galád kútmérgezésről, az Új Szó forradalmunkat rágalmazó számának terjesztéséről szó­ ló cikkünket így fejezzük be: »Vajon kik voltak és miért tették?«. Ma már tudjuk miért nem engedték Jakab Sándorék, hogy a cikk csorbítatlanul je­ lenjék meg. Leleplezésüket halogatták ezzel. . .” szére Mr. Smollett. Skót alapossággal kidolgozott mindent: Ella Kayt Fauna fojtotta meg a folyóparton, odacsalta a lányt, akit az utcán szólított le, meg­ erőszakolta, majd megfojtotta Ella Kayt, az igen rafinált bűnöző azonban nyomokat hagyott maga után, a nyomok kétséget kizáróan igazolják az elvete­ mült Fauna bűnösségét, főleg Fauna sáros lábnyomai nyomtak sokat a lat­ ban. Meg „fekhelye” a parkban. . . Az esküdtek aztán bűnösnek találták Faunát. Ha előzőleg az orvosszakértő meg nem állapítja - , hogy a hulla­ mosó nem büntethető, debilis, gyengeelméjű, és elmegyógyintézeti elhelyezését kell elrendelni - az isten sem menti meg Faunát vagy négyszáz évi börtöntől. Igaz, Faunát a tömeg majdnem meglincselte a tárgyaláson, mert végig po­ fátlanul tagadott, de aztán ment minden a maga rendje szerint. Faunát a legközelebbi nagyváros elmegyógyintézetében helyezték el, ahol Mr. Smollett felügyelő közbenjárására a kórház hullaházában foglalkoztatták, régi, kedves szakmájában, hullamosóként. Mr. Hack az ugrifüles tévériporter újból meginterjúvolta Mr. Smollettet, erre az alkalomra a felügyelő vadonatúj skót szoknyát öltött fel, majd átvette ki­ tüntetését, amelyet Mr. Long, a megyei főfelügyelő adott át neki, huszonöt éves, eredményes munkája elismeréseként. Mr. Andrews továbbra is segédfelügyelő maradt, ami negyvenéves kor- 32 �Ugyanebben a lapszámban tudósít Mlinarik István, - akit elnöknek válasz­ tottak,- a gyűlésről. Megalakult a Megyei Nemzeti Bizottság. A résztvevők kérték jöjjenek elő, akik az újságot behozták. „Egymás után felálltak: Jakab Sándor, Fekete Ottó, majd a többiek. Beszéltek, de szavukban nem volt meg­ győződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit ed­ dig gátoltak. Megkérdeztük tőlük, kik hozták be Szlovákiából az Új Szót? És Jakab Sándor hazudott. Nem volt bátorsága igazat vallani. Ajtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot - de más nem történt. Nem volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. Még csak felelősségre vonást sem emlegettek. . . ” Szerettem volna megszólaltatni a történtekről Jakab Sándort, aki kétségte­ lenül kulcsfigurája volt a korabeli (meg a későbbi) Nógrád megyei események­ nek, de nem állt kötélnek. Indokai a következők: „Tekintettel arra, hogy a levélben jelzett idő eseményeiről az 1957 májusi megyei pártértekezleten, majd 1974-ben az általam írt Nógrád megye története 1944-1962. IV. kötet c. könyvben elmondtam véleményemet, s azóta újabb, lényeges dokumentu­ mok - mint azt dr. Bandur Károly és dr. Horváth István, a Nógrád hasáb­ jain írtak - nem kerültek elő, ezért nyilatkozatot nem kívánok adni.” Mindezek tudatában már nem is tartom elfogultnak Mező Sándor egyik, még 1988 tavaszán írt levelének alábbi kitételét: „Akkor miért adott fegy­ vert kezébe a megyei pártbizottság ennek az állandóan ittas társaságnak?” (Utalás az említett két megyei történész azon Nógrád-beli cikkének következ­ tetésére, hogy a karhatalom vezetői túlzott, csaknem ellenőrzés nélküli önál­ lósággal rendelkeztek, - S. L.) „Jakab Sándor megmondhatná, ha egyszer őszinte is tudna lenni életében.. . Ezeket a fegyvereket a 8-a előtti egyik éj­ jel a megyei kiegészítő pk.-ságról a megyei pártbizottságra vitték. Azt tud­ juk, hogy az akkori hatalom nagyobb része rovott múltú volt, de azt nem ban nem irigylésre méltó állapot! De hát Mr. Andrews kivárta még azt az egy évet, amíg Mr. Smollett, a skótszoknyás felügyelő nyugdíjba ment. . . és ő lett a felügyelő. . . Van, aki nem bírja elviselni a nyugdíjas létet, ilyen volt Mr. Smollett is. Egy évvel nyugdíjaztatása után meghalt. Nagy temetése volt, az egész város ott feszített a kiváló felügyelő, a remek rendőr ravatalánál. A fiai azonban nem bánkódtak túlságosan, végre megszabadultak a szigorú apától, akit maguk között házi zsarnoknak hívtak. A bánatos özvegy, Mrs. Smollett még most is nagyon csinos volt, de a férje halála láthatóan megvi­ selte. Mrs. Smollett egy évig gyászolta az elhunytat, aztán férjhez ment egy sidey-i kereskedőhöz, s elköltözött a kisvárosból. A Smollett fiúk is clpályáz­ tak: a két iker Melbourne-ben rendőr lett, Clinker meg ugyanott rögbiedző. . . Mr. Andrews ugyancsak tündökölt felügyelői minőségében.Egyik jelentős bűnügyet a másik után göngyölítette fel, rengeteg kitüntetést kapott. Már kezdte elfelejteni Mr. Smollettot, a skótszoknyás felügyelőt, amikor egy szép tavaszi napon a közeli nagyvárosban véletlenül összefutott egy bárban Mrs. Smollett-tal. Az asszony elvált a második férjétől, jól nézett nagyon ki, egy barátnőjénél lakott a nagyvárosban, egyszóval most Mr. Andrews szabályosan felszedte a magányosan iszogató asszonyt a bárban. Mrs. Smollett nagyon örvendett a váratlan találkozásnak, annyira, hogy 33 �hallottam azóta soha, hogy fegyvert loptak volna a megyei pártbizottságról. Ugyanis 8-án, a megyei tanács ablakából pontosan egy ugyanolyan, felüldobtáras géppuska ontotta a tüzet, mint amilyent . . . a megyei pártbizottságra vittek.” Ide tartozik még, hogy a Nógrád Megyei Nemzeti Forradalmi Bizottságban maradtak kommunisták is, mert az újat akarók célja az ésszerű és tisztes­ séges megegyezés volt. Beválasztották képviselőjüket a tizenegy tagú szűkebb elnökségbe is: Laukó György személyében. Visszatérve a Nógrádi Rádió december 8-án, délben elhangzott híradásá­ hoz, amelyből azt is megtudhatta a korabeli hallgató, hogy :,,A Megyei Mun­ kástanács tagjai, a felelőtlen lépések mellett, fegyveres felkelésre is szervez­ kedtek. . . - és: A Magyar Karhatalmi Alakulatok, Szovjet Katonai Egységek mindent megtesznek a rend, a nyugalom helyreállításáért." Nevezhetjük tragikus véletlennek, de nem az, hogy szembenálló felek más­ mást értettek a renden (maguk a köznapi emberek is). Az előre gyártott patentokat, semákat (hogyan is gondolkodhatna másképp' egy diktatúra!) és a pillanatnyi rögtönzéseket később, melyekből ízelítőt adtam, - kész, valós tényekként kezelték a továbbiakban. A történelemhamisításnak és a hamis romantikájú közelítésnek Bozsik Valéria 1957-ben a Kossuth K i­ adónál megjelent A nógrádi kommunisták harca az ellenforradalom ellen cí­ mű könyve, a legpregnánsabb kifejezője. Első mondataiként olvashatjuk: „Az 1956 októberi nagy vihar hazánk egyik legszebb táját, a festői hegyekkel kö­ rülvett Nógrád megyét sem kerülte el. Felforgatott mindent, szorongást ülte­ tett az emberi szívekbe. A gyávák és a lapulók hangját felerősítette, az erő­ sökét, a bátrakét átmenetileg lehalkította". Aligha kell értelmezni, kiket ért a szerző a „gyávák” és a „lapulok” , kiket az „erősek” és a „bátrak” alatt. A kilencedik oldalon pedig már ezt találjuk: „A harcos Katalin-bányánál szer­ veztek egy ötven főből álló csoportot (de nehéz volt kiválasztani azt az ötven sürgősen el is ment a nővel, barátnőjének lakására. A barátnő persze nem volt otthon, ám a turbékolás végén Mrs. Smollett szabályosan megkérte a ta­ rifát Mr. Andrewstól, hiába na, neki is élnie kellett valamiből. Most már nem volt több küretje, erre piszokul vigyázott. . . Mr. Andrews igen elégedett volt az asszony profiteljesítményével, meg aztán a spinkó meg is tanította egy­ két olyan csízióra, amit eddig még nem ismert. .. Ahogy ilyenkor szokás, haj­ nal felé beszélgetni kezdtek, az asszony ilyeneket mondott: - Az első férjem nagyon vérmes férfi volt, állandóan kellettem neki, úgy felkeltette az érdeklődésemet a férfinem iránt, hogy ez az érdeklődés azóta se lo­ hadt le bennem, sőt, a korommal együtt nőtt... Az első férjem, amikor hazajött a munkájából, sokszor zongorázott egy skót dalt, dúdolta is ezt a nótát. Egy John Anderson nevű személyről szólt, igen pajzán kis nóta volt. Érdekes, ezt a dalt mindig akkor zongorázta a férjem, amikor valamelyik lányt megfojtot­ ták - így csacsogott Mrs. Smollett... (Már csak így hívjuk őt, mert a második férje nevét elfelejtettük.) Mr. Andrewst villámcsapásként érte ez a hír, ugyanis emlékezett rá, hogy amikor a megfojtott lányok ügyében a nyomozást a tettes, vagy a tettesek is­ meretlensége miatt megszüntették, a skótszoknyás felügyelő valóban mindig ezt a pajzán kis dalt dúdolgatta magában. Mr. Andrews azonban meglepeté- 34 �bányászt a több száz jelentkező közül!), és a megyei pártbizottság utasítására néhány pisztollyal és puskával elmentek a polgári jellegű Balassagyarmatra. Ott őrködtek, nehogy a Pestről érkező autók bejussanak a megyébe.” A későbbiekben számos tárgyi tévedés következik, ezekről a történések sor­ rendjében ejtek majd szót. Most még csak annyit: elgondolkodtató, hogy min­ den későbbi történeti munka átveszi a hamisításokat, halvány jelét sem talál­ juk a korszakkal foglalkozó történészek bármiféle kételkedésének. A hivatá­ sos történetírók jelentős része csak a régi verziókat ismétli. Hivatkoznak ugyan a fellelhető dokumentumokra, á m közben megfeledkeznek arról, hogy a doku­ mentumok nem csekély mértékben tendenciózus, koncepciózus elemeket tartal­ maznak. Persze tudjuk, a zavaros időkben érthetően kevés dokumentum született, sajnos, tudjuk azt is, hogy a dokumentumok egy részét eltüntették, megsemmisítették. az újságokat is: arra gondolva - akár a bűnözők - , a tetteknek ne maradjon nyoma. A diktatúra urainak meg sem fordult a fejükben, hogy egyszer ez a nyomeltüntető serénységük a visszájára fordul, és még esetleges pozitív ténykedésüket sem tudják majd iratokkal dokumentálni. Ez is egy 22es csapdája. * Mára sokoldalúan bizonyították a tudományos, közéleti publikációk, hogy az a tradicionális beállítás, amely szerint a tőkés-földesúri, horthysta restau­ ráció hívei, a felszabadulás utáni osztályharcban szükségképpen deklasszálódott egyének és csoportok álltak szemben a szellemi, erkölcsi és fizikálisan is léte­ ző barikádokon a munkásság, a társadalmi haladás képviselőivel, - nem több ez utólagos igazolásnál. Számos esetben MDP-tagok álltak szemben MDP-tagokkal, és főleg kétkezi dolgozók kétkeziekkel. Ám ez nem illett se- sét ügyesen palástolta Mrs. Smollett előtt, de ezután minden lehető alkalom­ mal meglátogatta Mrs. Smollettot barátnője lakásán... A tizedik találkozás után már összeállt Mr. Andrews elképzelése, misze­ rint Mr. Smollett minden napon csak hajnal felé ment haza, s azokon a na­ pokon, amikor valamelyik lányt megfojtották - mindig ezt a pajzán skót nép­ dalt zongorázta, miközben fahangján dúdolta is a dalt: John Anderson, szívem John, mikor kezdted velem, farkad, mint más legényé felpattant mereven... Erre a dalra mindig „harapós” lett Clinker, majd szétvetette a düh, amikor az apja ezért a zongora mellé ült. A Mr. Andrews fejében összeállt elképzelést alátámasztotta az a tény is, hogy a fojtogatásos gyilkosságoknál sosem a skótszoknyás felügyelő irányította a nyomozást, hanem mindig Mr. Andrewsra bízta ezt a reménytelen feladatot! Mr. Andrews közben szabályosan beleszeretett Mrs. Smollettba, ha ideje volt, minden estéjét a közeli nagyvárosban töltötte, ilyenkor helyettese Mr. Zimmermann segédfelügyelő volt, akit egyébként mindenki csak Zimmynek hí­ vott. Mr. Andrews tudta, hogy tárgyi dokumentumok hiányában Mr. Smollett 35 �hogy sem a hivatalos képbe, hiszen akkor hogyan lehetett volna megmagya­ rázni és a legszélesebb tömegekkel (ha hallgatólagosan is) elfogadtatni, hogy nem népfelkelésről, nem forradalomról vagy szabadságharcról, hanem ponto­ san az ellenkezőjéről: ellenforradalomról, a régi urak és úri kölykök saját uralmuknak a visszaállításáról volt szó. Ez viszont - a korábbi kommunista gondolkodás szerint - nem mehetett másként csak éles osztályharcban, konk­ rét élethalál-küzdelemben. A győzelem pedig elviseli, sőt megköveteli a tak­ tikázást, a machiavellista felfogásban a hazudozást, a csalárdságot is, szükség szerint pedig a kíméletlen sárba tiprást, a bosszú sugallta és vezérelte megsemmisítést. Jecsmenik Andor, aki konokfejű, igazságkereső és -szerető szociáldemok­ rata munkásként a Nógrád megyei '56-os események egyik illusztris alakja volt, (következésképpen talán egyik legtöbbet szenvedett áldozata), jegyzi meg egyik hozzám írott levelében, hogy: Házi vezérőrnagy (akit egyébként Koltai Vilmos alezredes, majd ezredes, november végén Nógrád megye kinevezett gyenge kezűnek bizonyult és tartott karhatalmi parancsnoka helyébe küldtek a fővárosból), a Hadady Rudolf és Hargittay Lajos kivégzése előtti éjszakán, Ladvánszky Károly őrnagy és mások előtt, súlyosan és egyértelműen megfenye­ gette, mert nem vallotta - és társai sem - azt, amit hallani szeretett volna: „ . . . hogy minket, munkásvezető” . . .-ket, a háttérből irányítottak volna, olyan értelmi szerzők, mint Mlinárik, Lénárt, Sartoris, hogy mi csak eszközök voltunk, mint elbukott munkások a rafinált, ellenforradalmi érzelmű értel­ miségiek kezében. „Nem mentünk, nem mentem bele e hazug játékba! Így let­ tünk a megyei ellenforradalom fővádlottjai, öten, öt munkásember. . .” * Sok vitára adott okot, hogy a december 8-i tömegtüntetés, hogyan kezdő­ dött, kik és miért szervezték? Az üzemi munkástanácsok aktív részvétele a szörnyű bűncselekmény-sorozata - évenként tíz, ám tíz év alatt száz lány meg­ fojtása és megerőszakolása — nem bizonyítható. Az is tény volt, hogy mióta Fauna a diliházi rácsok mögött van és Mr. Smollett nyugdíjba ment, illetve meghalt: egy lányt sem fojtottak meg a városkában. - „Megerőszakoltak ugyan azóta is több lányt, de sajna, egyiket sem fojtották meg” - , mondogatta a nő­ gyűlölő Mr. Zimmy, a segédfelügyelő. Mr. Andrews semmi reményt nem fűzött már gyanújának bebizonyítására, s egy esős őszi napon meglehetősen unott képpel lépett be a közeli nagyváros elmegyógyintézetének kapuján, ahová a Fauna ügyében eljáró bírót kísérte cl. Az elme-gyógyintézeti ápolás meghosszabbításáról kellett dönteni, s fene tudja, miért, a főorvos skót whiskyvel kínálta a bírót, Mr. Laurelt, és a felügyelőt, na meg Mr. Zimmyt, mert ő is jelen volt. Barátságosan beszélgettek, a szolgálatos orvos közben előállította a pácien­ seket, persze, mindegyiknél a további elmegyógyintézeti elhelyezés volt indo­ kolt, amikor már éppen Faunára került volna a sor - akár a krimikben szo­ kott történni - Mr. Andrews felügyelőt a telefonhoz kérték és lesújtó hírt közöltek vele: a kisvárosban ma délben a folyóparton megtalálták Mrs. Smol­ lett holttestét. Az asszonyt megfojtották és megerőszakolták. Nyomokat ezút­ tal sem találtak..., akárcsak a száz leány megfojtásának korábbi alkalmain. (Folytatása következő lapszámunkban) 36 �szervezésben, a jelenkori visszaemlékezések alapján reálisnak tűnik. De a Me­ gyei Munkástanácsot ezért felelőssé tenni - midőn vezetőik küldöttsége bizo­ nyíthatóan a magyar és szovjet megbízottakkal a december 6-án megkezdett sztrájkról kívántak tárgyalást folytatni, mitöbb legaktívabb tagjai Budapesten országos tanácskozáson és más városokban jártak - teljesen alaptalan volt és az, pillanatnyilag is. Nagy a valószínűsége, noha dokumentumok nem árulkodnak róla, de a viszszaemlékezések rekonstruálhatóvá teszik: a karhatalmisták (pufajkások) ke­ szülték egy végső öszecsapásra, már csak azért is, hogy elejét vegyék az em­ berek politikai megosztottságának, megszilárdítsák az országosan labilis (a szovjet fegyverek támogatása ellenére), a lakosság többsége által ellenszenvvel fogadott és kísért Kádár-kormány helyzetét, és minél előbb, az ő irányításuk­ kal indulhasson be a széntermelés. Várni, tétlenkedni már nemigen lehetett, az ország végső tartalékait is kimerítette, küszöbön álltak a karácsonyi ünne­ pek, az újév, tél volt, kellett nagyon a megnyugvás. Azonos célt fogalmaztak meg a munkástanácsok tagjai is. Sartoris Kálmán, a bányatröszt igazgatója már a forradalom második felében munkára hívja fel a bányászokat, hiszen a létezést fenn kell tartani, ahhoz pedig a szén el­ engedhetetlen. Ugyanígy agitáltak akkor és később is a bányai és a Megyei Munkástanács emberei. A Nógrádi Népújság 1956. december 5-i számában jelent meg az az MTI-cikk, amelyben a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Köz­ ponti Munkástanácsának néhány elnökségi tagja mondja el véleményét a Szabad Európa Rádió adásairól. Gál Lajos, a három nap múlva letartóztatott bányász (valójában aknász) a következőképpen nyilatkozik: „Hazugság mind, amit a Szabad Európa-adó hangoztat. . . Minket nem érdekel ennek a rádió­ nak a cigánykodása. Olyan dolgokat állít, amiről mindenki tudja, hogy ha­ zugság. Azt híresztelte például, hogy Hatvanban és Salgótarjánban városhar­ cok voltak...” Szadvári Béla, az elnök pedig azt mondja többek között: „M i nem törődünk a Szabad Európa Rádió uszításával. Nekünk a legfőbb gondunk, hogy minél előbb kibontakozzon a szénmedence...” Ugyanebben a lapszámban H. A. Nagybátonyi élmények címmel közli sze­ mélyes látogatásának tapasztalatait. Nap mint nap mást sem hallott Salgótar­ jánban, mint, hogy azért nincs széntermelés, mert a bányák körül fegyveres elemek ijesztgetik a dolgozókat, így Nagybátonyban is. Beszél a helyi szénbá­ nyák vezetőjével, a 104-es munkásszállás dolgozóival, s kiderül: Nagybátony és Szorospatak útja biztonságos. Az újságíró végül megadja a szóbeszéd ma­ gyarázatát: onnan a híresztelés ami rémhír a javából - , hogy a környéket rendőrök és civilek járják, rendszeresen együtt a rend fenntartása végett. A rémhírterjesztés persze, nem egyedi jelenség, kiváltképpen abban az idő­ ben. Akadnak, akiknek kifejezetten jól jön a rossz hír, a bajkeverés: kivirul­ nak, szóhoz jutnak és cselekszenek is, úgy tűnnek fel a közösség előtt, mint a rendteremtés, a bátorság és az igazság bajnokai. Csak a közösség nem tudja, hogy galád módon az orránál fogva vezetik. A tömegpszichózis fenti jellemzőivel nyilvánvalóan tisztában voltak az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottságának, de a karhatalmisták vezetői is. Hogy végül is pontot kellett tenni a kettős hatalom - a Forradalmi Mun­ kás-Paraszt Kormány és a Központi Munkástanács, illetve ezek helyi megfe­ lelői - közötti viszálykodásra, azt Marosán György könyveiből, nyilatkozatai­ ból tudjuk. A kormányközpont - nyilván bizonyos nemzetközi nyomásra is egyértelműen és végérvényesen kezébe kívánta venni a hatalmat, a törekvései37 �ből, tagjainak megnyilvánulásaiból, sürgetéseiből erőt meríthettek a lenti hata­ lom képviselői. A fegyverek elsősorban az ő kezükben voltak. Igazság: akinél a fegyver, az az erősebb, annak van igaza. Érdemes ezúttal is idéznünk a Nógrádi Rádió 1956. december 10-i adásá­ ból. Bemondták, hogy december 4-én a népi demokráciával megbékélni nem akarók nőtüntetést szerveztek Budapesten. A Hősök teréről indult el a tömeg, s az Alkotmány utcán át, a Kossuth Lajos térig mintegy 150 főnyi tüntető ju­ tott el. „M ár ezt megelőzően karhatalmi alakulataink észrevették, hogy a Kossuth-szoborral szemben levő Kuria épületének padlásablakaiban az ellenforra­ dalmi provokátorok gépfegyver-tüzelőállásokat létesítettek azzal a céllal, hogy az általuk megszervezett tüntetés résztvevői között ők maguk vérfürdőt ren­ dezzenek, és a történtekért a kormányra hárítsák a felelősséget. Pontosan ugyanolyan recept szerint, ugyanazzal az aljas céllal szerveztek tüntetést de­ cember 8-án Salgótarjánban.” Megemlítették, hogy azokban a napokban ha­ sonló provokációkkal kísérletezett az ellenforradalom Tatabányán, Békéscsa­ bán és Battonyán is. A közlésből valóban szembetűnő a hasonlóság, sőt azonosság. A tüntetők (és szervezőik) Salgótarjánban is tüzeltek - a hivatalos verzió szerint - padlásab­ lakból, és ugyanúgy saját soraikat tizedeltették meg, talán annyi különbség­ gel, hogy a tarjániak feltehetően nem az emberekre, hanem a pufajkásokra lőttek (akik közül ugyan senki sem sebesült meg). Persze, nagyon ostoba az a vezérkar (noha volt ilyen a világtörténelemben), amelyik saját katonáit, saját tömegeit mészároltatja le a győzelem reményében. Ilyet nem is tehettek a sal­ gótarjáni és környéki munkástanács-vezetők. A salgótarjáni események közvetlen kiváltó oka az volt, az írott források szerint, hogy letartóztatták december 8-ra virradó éjszaka Gál Lajos és Viczián Tibor kisterenyei bányászokat röplapterjesztés és sztrájkra való felhívás miatt. Viczián az októberi események közepette szabadult ki a börtönből, ahová há­ borús bűntett miatt tizenkét évre zárták. A Nógrádi Rádió december 10-i adá­ sában az hangzott el, hogy a 12 évet, népköztársaság-ellenes fegyveres szervez­ kedésért kapta, és az, hogy szorospataki lakos. Mi igaz a fentiekből? Szinte semmi; ami aligha magyarázható a zűrzavaros helyzettel. Inkább kiagyalt történetről van szó, melyet többen, többféleképpen meséltek el, esetleg nem is a tudatos, a szándékos ferdítés céljával, hanem azért, mert más-más feladatuk - így érintkezésük, ismeretük - volt az esemé­ nyekben. Megfoghatatlan, hogy a legutóbbi időkig, a Palócföld 1989. októberi számá­ ig, minden könyvben, közleményben Viczián Tibor helyett Viczián István ne­ ve szerepel (noha a rádió két nappal később az előbbi keresztnevet használta). Viczián Tibor azonban sohasem lehetett Szorospatakon, hanem: Szúpatakon. Ez a falucska pedig régóta Kisterenye közigazgatási része, ily módon nevez­ hető a férfi éppen kisterenyeinek is. Az idősebb szúpataki lakosok elmond­ ták: Viczián Tibor emlékezetük szerint 1928-ban született, 1956-ban nőtlen volt, később Tatabányára ment, megházasodott, gyermektelen volt. Két évvel fiata­ labb, Pál nevű öccse már meghalt, egyik szemét a recski kényszermunkatábor­ ban kő ütötte ki. A család szerencsétlen sorsát a felszabadulás pecsételte meg. Édesapjuk az utolsó falusi bíró, tehetősebb ugyan, de nem volt kulák, csak ráfogták. A gyerekek ezért bűnhődtek: az egyiket Recskre, a másikat általam ismeretlen helyre internálták. A háborús bűntett és lopás koholmány, jó arra, hogy eszköznek használhassák Vicziánt, befeketíteni vele az őszinte, tiszta tö­ rekvéseket. 38 �Gál Lajos történetére is érdemes odafigyelnünk. Róla is igaztalan dolgok gyökeresedtek meg. Pedig ő itt él ma is közöttünk, és még egyetlen kutató sem kereste meg (csak Schiffer Pál filmrendező és szociológustársai, meg jóma­ gam). Letartóztatásának valóban külön története van, de nem az, amit hivatalosan terjesztettek, amit a rendőrségi vallatások során fogtak rá, s amit mindvégig tagadott. Harminchat napig volt letartóztatásban, mígnem a balassagyarmati főügyész (így emlékezik) egyszer az irodájába hívatta, és közölte vele, hogy másnap elengedi, mert nála járt a felesége három gyerekével, sírt, és azzal fenyegetőzött, hogy mind a négyen, még Balassagyarmaton a vonat alá men­ nek. Ezek után került haza szombat délutánjára Gál Lajos. Bírósági tárgyalá­ sát január 25-e körülre tűzték ki. A kis teherautón tizenkét tanú utazott vele, köztük Sándor Gáspár, az üzemi főmérnök, aki két évig a soproni bánya­ mérnöki egyetemen Gál tanulótársa volt. Sándor Gáspár ezúttal is kiállt mel­ lette, azt felelte a bíró kérdésére: Gál Lajos az egyik legjobb műszaki embe­ rem volt. A bíró megköszönte a választ, és ezzel be is fejeződött a tárgyalás. A többi tanút már meg sem hallgatták. „Justitiai” ítélet született: Gál bünte­ tése annyi lett, mint amennyit már letöltött a fogdákban. Ebbe azonban nem egyezett bele az a „kiskirály” , aki az ítéletet megfelleb­ bezte, s 1957. február 12-én Gál Lajosnak meg kellett jelennie Budapesten, a Legfelsőbb Bíróságon. Kirendelt ügyvédje, dr. Tóth Béla azonban már sínre tette az ügyet, s a fővárosban helybenhagyták a balassagyarmati ítéletet. Gált nem bántották többé idehaza sem, csak Uj János, az üzem igazgatója nem óhajtott vele találkozni, nem adta vissza aknászi beosztását, és örökös éjsza­ kai műszakra kárhoztatta, vájárként. A Gál Lajos említette kiskirály, a bányaigazgató volt. Gúnyneve még az öt­ venes években keletkezett. Új János (nem barátaival, nem vezetőivel szemben) mogorva, erőszakos, Janus-arcú ember volt, a kisterenyei bányaüzem dolgozói általában nem szerették. Gál Lajos letartóztatását megelőző napon, december 7-én munkásgyűlést tartottak az üzemben, és egyöntetűen, hangos szóval köve­ telték, mondjon le az igazgató: hagyja el az üzemet. Vagy négyszáz bányász kiabálta: Meddig tűrjük még a kiskirályokat?! Igen ám, de ki hajtsa végre a népakaratot? Legyen Gál Lajos! Tagja a bányatröszt hetes csúcsbizottságának, aknászként is az emberek pártján áll, és ki tudja fejezni a gondolatait. Gál felment az irodára, és elmondta az igazgatónak a bányászok követelését. Az, már ismerte a tömegakaratot, belenyugodott és távozott. Ezt az esetet azonban sohasem tudta megbocsátani Gál Lajosnak. Gál letartóztatása pontosan az eset utáni éjszakán következett be. Két ház­ zal odébb lakó szomszédja, munkatársa a helyi munkástanácsban, meg egyéb­ ként is jó cimborája, Kelemen Károly csillejavító már tudhatott valamit, mert disszidálásra akarta rábírni. De ő nem, nem tett ő semmi olyat, amiért mene­ külnie kéne. Éjjel egy órakor aztán zörgettek lakásán, három helyen is. Kele­ menhez mentek először - mint Gál később megtudta - , de az kívülről belakatolta az ajtót, az ördögnek se ment ki. Csak, amikor a pufajkások már Gálnál dörömböltek, akkor ugrott ki az ablakon, és a kerteken át nekiszaladt a kazári hegyeknek. Harmadnapra merészkedett elő, aztán Brazíliába emigrált. Gál Lajos pedig szókimondásának, közösségi feladatvállalásának köszönhette, hogy 37. születésnapját (1919. december 12-én, Nógrádmegyerben született, bá­ nyászcsaládban) a rendőrségi fogdában „ünnepelte” , mert a röplapterjesztést, a sztrájkra való uszítást egyszerűen ráfogták. És kit érdekelt akkor az igaz­ ság!... 39 �Gál Lajos kiszabadításáért a tömeg, a kisterenyei munkástanács tagjainak kérésére, illetve körtelefonjára vonult ki a salgótarjáni térre - , mint az kide­ rült a későbbiekben. A helyi bányászokat pedig ott, Kisterenyén Gál apósa, Kurcsik István, s annak egyik közeli ismerőse, Gasparin János tüzelte fel a háromgyermekes családanya (a legkisebb fiú csak néhány hónapos volt) si­ ránkozására. Ugyanakkor az események idején mindenki két elvitt férfiról be­ szélt, jóllehet, Gált egyedül szállították el, és a rendőrségi fogdában is egye­ dül vigyázták. * K i kezdte a lövöldözést? A tüntetés résztvevői sosem hitték, hogy a tömeg­ ből valaki lőtt volna. Azt sem, hogy a gránátdobó indította el a lavinát. De az sem bizonyított, hogy Mrázik János, a megyetanács előtti mintegy 20-25 (ez az egyik ott strázsáló pufajkás feltételezése) karhatalmista parancsnoka lőtt volna először. A visszaemlékezések ugyanis úgy írják le a fegyverét először használó személyt, hogy az a leírás nem illik Mrázik Jánosra. Másrészt egyér­ telműnek tetszik - ugyancsak az emlékezések alapján hogy az első lövés a levegőbe szállt, és erre kezdődött el az esztelen lövöldözés. Hogy a karhatalmisták, a rendőrök és a szovjetek (ez utóbbiak a BM-főosztályt biztosították) összehangolt cselekvéséről beszélhetünk, szintén egyértelműsíthető. Többen megemlékeznek arról, hogy a tüntetők fesztelen beszélgetést folytattak a harckocsin ülő szovjet katonákkal. Voltak, akik tréfálkozva a gép­ pisztolyaikat kérték. Ezt akár fraternizálásnak is felfoghatjuk (mint az megesett Budapesten, az Országház előtti téren, vagy valószínűleg más városokban is). Ám hirtelen abbamaradt a barátkozás, mert a kiskatonák (általában húsz év körüli ifjak) gyorsan egymás után vetették be magukat az „acélkoporsókba” . Feltehetően parancsot kaptak, hiszen a fejfedőjükbe a hallgató és a mikrofon egyaránt be volt építve. Aztán néhány pillanat múlva észak, a templom felől felhangzottak a lövések, és a rendőrség előtt is elkezdtek tüzelni a tömegre, a menekülőkre is a sok hát- és tarkólövésből ítélve. Lőttek maguk a rendőrök, akik bázisuk emeleti ablakaiban helyezkedtek cl, és a szovjet katonák, akik nem csak a tankokban, hanem a közöttük levő „futóárokban” és az emeleti nyílásokon is őrködtek. A letartóztatott Gál Lajos az egyik udvarra néző, második emeleti szobá­ ban tartózkodott ekkor. Vallatói riadalmukban magára hagyták, és látta, hogy a szemben levő hegyoldalon rohannak felfelé a szovjet katonák. Mást ő nem látott, csak hallott. Hangsúlyozom: Gál az első napokban teljesen egyedül volt a kétszemélyes fogdában, fogalma sem volt, kik lehetnek még rajta kívül letar­ tóztatva, és főleg nem ismert semmiféle Viczián nevezetűt. Ahogyan nem is­ mert ebből az időből hasonló nevűt Raffai József sem, aki akkor külszíni gé­ pészeti vezető volt a kisterenyci bányaüzemben. Gál Lajos elmondása szerint később egy zárkába került Ferenczi Istvánnal, aki elmesélte neki, hogy az AKÖ V-iroda mellől és a lakóházakhoz tartozó ólak mögül eldobott egy kézigránátot, amelyről tudta, hogy csak gyakorlóeszköz, és azt is úgy dobta el, hogy ne emberek, a pufajkások közé essen, hanem mö­ géjük, csupán ijesztésnek szánta, pontosabban arra, hogy megszűnjön a lö­ völdözés. Ezt a tettét használták fel később ellene, és tették meg az események bűnbakjának, terheit olykor ma is érzi (noha a munkában mindig kiválóan helytállt, több kitüntetést kapott traktorosként, teherautó-vezetőként), s 1989 júliusának közepén is a személyét okoló (csak roppant mértéktartó és szinte kegyet gyakorlóan megértő) cikksorozat jelent meg róla, Bozó Gyula tollából a megyei lap hasábjain. 40 �A Palócföld októberi számában az olvasható, hogy Ferencz István decem­ ber 7-én Dancsák János gépkocsivezetőtől tudta meg a kézigránát rejtekhelyét. Dancsákot pedig - Ferencz szavai hihetőek - szándékosan keverték bele az ügybe, mert a munkástanács tagja volt, és tudták róla, hogy disszidált. A hang­ gránátot a rétsági honvédtisztektől kapták, azért, hogy megakadályozhassák ve­ le a teherkocsik esetleges kifosztását, vagy elrablását. Ferencz keze alá ugyan­ is - , mint garázsmesterhez - hatvanhét kocsi tartozott, ennyiért felelt. Arra a kérdésre, miért írta alá, akkor 1957 tavaszán a hamis tényeket tartalmazó jegy­ zőkönyvet, azt válaszolta: „Maga mit csinált volna? Mikor sokszor négy ember is ott áll maga fölött, vallatják, verik, megfélemlítik, ötpercenként le- meg fel­ viszik a fogdából, és azt hajtogatják, ne remegjen a kezed, írd alá!” * Az októberi forradalom és szabadságharc leverése - ugyanúgy, mint 1849-ben - lehetetlen lett volna idegen fegyverek nélkül. 1956-ban mindezt meg is ideologizálták, és el is fogadtatták száz- és százezrekkel, milliókkal. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP komolyan hitte, hogy a haladást segítette megtorló tetteivel, és egy csodálatos szabadsá­ gú és gazdagságú Magyarország előtt tisztította meg az utat. Az 1956. december 8-i salgótarjáni vérengzést (is) súlyos és igazságtalan megtorlás követte. Oktalan letartóztatások, súlyos testi bántalmazások, kivég­ zések sorakoznak egymásra. És kitüntetések, kiemelt nyugdíjak, egyéb pénzbeni és anyagi elismerések, il­ letve más kivételezések is következnek. Nemcsak az apáknak, vagyis a részt­ vevőknek, hanem gyermekeiknek, az unokáknak is. A hatvanas évek elején, a legteljesebb mértékben 1962-től, a „szocializmus alapjainak lerakásától” a pufajkásokat azonban fokozatosan megfosztják ad­ digi vezető állásaiktól, és más, alacsonyabb beosztásokba helyezik. No, persze, ezután sem kellett nekik nélkülözniük, csak éppen első számú vezetőkből má­ sod-, vagy harmadrangúakká lettek. Új szellem kezdett kibontakozni, amely­ ben már, ha szerényen és csírájában, de a szakmai hozzáértés követelményei fogalmazódtak meg. Ezt a háttérbe szorítást kudarcként élték meg az egykori rendteremtők: mi nem ilyen szocializmust akartunk! Elfelejtették viszont, hogy sok-sok hazánkfia sem akart olyan szocializmust, mint amilyent ők szerettek volna. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Erre mindig és minden rend­ szerben számítani kell. Akármilyen kegyetlen is - ez a valóság. * A karhatalmisták megyei csoportja az 1956. novemberi megalakulásakor az alábbiak szerint tagozódott: Darázs István volt a parancsnok, helyettese - politikai helyettesként, azaz, afféle komisszárként - Brecho Gyula. Mrázik János törzstisztként tevékeny­ kedett. Tisztként a parancsnokságban dolgozott Mrázik Ferenc és Brecho L a­ jos, továbbá Ács Lajos, Somoskői Lajos Árpád és Varga András. Az ellátó­ tiszt Rozgonyi Emil volt. (Egyébként ő az, aki két fiatalembert - egyikük lakásavatóját ünneplendő bevásárolni indultak december 8-a délelőttjén - óva intett attól, hogy a Népbüfénél messzebb, a Vásártér felé menjenek, mert ott - a fiatalok csodálkozó kérdésére válaszolva - cirkusz lesz.) 4 1 �A Magyar Szocialista Munkáspárt karhatalmista szervezetének vezetősége a következőkből állt: Brecho Gyula párttitkár, Susán Cs. Gábor elnök, Mrázik Ferenc szervező, titkárhelyettes, Valach László agit.-prop. vezető, Kálmán Já ­ nos gazdaságvezető. Három szakasz szerveződött és mindenikben három-három raj. Az első szakasz parancsnokaként Varga Andrást jegyezték, helyetteseként Tamási Bé­ lát, pártmegbízottként (ez is a szovjet komisszári minta) Dózsa Lajost. Az első raj parancsnoka Tamási Béla, pártmegbízottja B enkocs István, a második raj vezetője Katona Rezső, pártmegbízottja Dénes Sándor, a harmadik raj pa­ rancsnoka Ozsvárt János, pártmegbízottja Szegedi Márton volt. A második szakasz összetétele: parancsnok Lantos Árpád, helyettese K o­ vács Miklós, pártmegbízott German József. Az első raj élén Kovács Miklós állt, Szakács Mihály pártmegbízott mellett. A második raj parancsnoka Mrá­ zik Rezső, pártmegbízottja Maczkovják István. Sugár Pál parancsnokolt a har­ madik raj fölött, Nagy Sándor pártmegbízott társaságában. A harmadik szakasz parancsnoka Somoskői Lajos Árpád, helyettes Orosz Ferenc, a pártmegbízott Susán Miklós volt. Az első raj élén Torják István állt, pártmegbízottja Susán Cs. Józseffel. A második rajt irányította Gyetvai József, pártmegbízottja Bohács József. Kálmán János vezette a harmadik rajt, a párt részéről Korim István tevékenykedett itt. Az első szakasz névsora: Varga András, Tamási Béla, Ottrok József, Sza­ bados József, Benkocs István, Katona Rezső, Ozsvárt János, Bogár József, Sze­ gedi Márton, Tóth Dezső, Dénes Sándor, Ács Lajos, Becze István, Ozsvárt Győző, Karnis Lajos, Molnár Tibor, Lévárdi Nándor, Fülöp Sándor, Bellák Ödön, Glajczár Lajos, Tóth László, Manyasz József, Dózsa Lajos és Brecho Lajos. A második szakaszban tevékenykedett: Juhász András, Pál József, Kovács Miklós, Szoboszlai Ferenc, Almási Jenő, Maczkovják István, Mrázik Ferenc, Mrázik Rezső, Szakács Mihály, Valach László, Nagy Sándor, Lipták Emil, Gordos József, Korim Ferenc, Kiss István, Kiss Bertalan, Nagy Barna, Nagy Károly, Maczkovják János, Tamás István, Nagy K. László, Laczkó Géza, Su­ gár Pál, Juhász László, German József, Rózsa József, Lantos Árpád, Torják Gábor, Tóth Géza, Kálmán János. A harmadik szakasz tagjai: Bozó Gyula, Susán Béla, Surányi János, Batki István, Susán Miklós, Gyetvai József, Bohács Pál, ifj. Susán K. József, Pusz­ tai Károly, Kadlóth József, Szabó János, Torják István, Susán József, ifj. Su­ sán Gy. Gábor, Bohács József, Susán Cs. Gábor, Purgely István, Molnár László, Somoskői Lajos Árpád, Surányi János, ifj. Valach László, ifj. Korim Ferenc, Lévárdi Jenő, Petik József, Rozgonyi Lukács, Toldi Ferenc, Toldi Jó ­ zsef, Varga András, Demecs István, Dózsa Ferenc, Kalocsai Mihály, Orosz Lajos, Orosz Gyula. Polgári alkalmazottként teljesített szolgálatot: főszakácsként Bozó Ernő kar­ hatalmista, szakácsként Kalocsai Mihályné, felszolgálóként Tóth Dezsőné. * Tudatában vagyok annak, hogy az általam felrajzolt kép sem lehet teljes 1956 december 8-ról. Még sokáig fognak írni és beszélni róla. Lehet, hogy nem mindenkinek lesz mindenben igaza. De, ha a sok-sok szóból csak egy is igaz­ nak bizonyul, máris közelebb kerülünk az igazsághoz, a valóságos történelemhez. S ez mindenképpen teljesebb lenne, ha megszólalna a bírált és elmarasztalt ol­ dal is, a karhatalmistáké. 42 �szomszédság és közösség FO GARASSY LÁSZLÓ A tescheni hétnapos cseh-lengyel háború 1919- január 2 3 -3 0 . A tescheni hercegség az osztrák Szilézia keleti része volt, morva, lengyel és német lakossággal, amely a történelmi cseh királyság egy részét képez­ te, mint annak egyik tartománya. A csehek történelmi jogon tehát magu­ kénak tekintették, viszont a lengyelek etnográfiai alapon tartottak rá igényt: lakosságának nagy része lengyel volt. Az O sztrák-M agyar M o­ narchia felbomlása után a lengyelek nemcsak Nyugat-Galíciában ragadták magukhoz a hatalmat, de még arra is képesek voltak, hogy T eschent meg­ szállják, úgy hogy ezáltal a karwini szénbányavidék és az Oderbergből (Bohumín) Kassára vezető vasútvonal teljes sziléziai szakasza is a kezük­ be jutott. Átmenetileg Á rva és Szepes megyék részeit is megszállották és az itt talált magyar csendőrőrsöket pedig lefegyverezték. 19 19 . január 10én Pilsudski lengyel köztársasági elnök és Moraczcwski miniszterelnök pe­ dig aláírta Galícia,Teschen, valamint Á rva és Szepes részeinek közigaz­ gatási statútumát. (Teschen 19 18 . október 31. óta állott lengyel közigazga­ tás alatt.) B eneš csehszlovák külügyminiszter 1919. január 17-én a békekon­ ferenciától azt kívánta, hogy engedélyezze a tescheni hercegségnek cseh megszállását, a csehszlovák kormány pedig a kérdés rendezése tárgyában közös bizottság létesítését javasolta január 21-én. M ivel a lengyelek ezen a vitás területen január 26-án parlamenti választásokat szándékoztak tar­ tani, a csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium parancsot adott a Teschentől nyugatra és délre álló csapatai parancsnokának, Gillain francia alezre­ desnek, hogy a lengyel csapatokat támadja meg és a tescheni hercegséget foglalja cl. Gillain alezredes a parancs végrehajtását elutasította azzal, hogy ő francia tiszt és Franciaország nincsen hadiállapotban Lengyelország­ gal. Erre a minisztérium Josef Snejdárek alezredest nevezte ki a tescheni védőszakasz parancsnokának, aki ugyan szintén francia tiszt volt, cseh ember létére francia állampolgár, de a kinevezést minden gátlás nélkül elfogadta.1 Nem is történt baja, sőt az ezredesi rendfokozatot is megkapta. Snejdáreknek a hadműveletek céljaira rendelkezésére állott a teljes fran­ ciaországi 21. legionárius gyalogezred, három volt cs. és kir. zászlóalj (egy 54-es és 93-as és a 17. vadászzászlóalj), az orlovai és bohumíni (Oderberg) önkéntesek egy-egy zászlóalja, egy 4-es tüzérüteg, a morva üteg egy lövegszakasza. Azonkívül Zsolnán készenlétben állott a jablunkai szoros birtokbavételére és biztosítására az olaszországi 35. legionáriusezred két zászlóalja, egy üteg és egy páncélvonat. A lengyel tescheni front parancsnoka Franciszek X. Latinik ezredes volt, korábban osztrák-m agyar tiszt, aki ebben az időszakban 16 lövészszázad­ dal, 4 nem komplett géppuskásszázaddal, egy lovaskülönítménnyel és egy 43 �44 �tábori üteggel rendelkezett. Azonkívül volt 540 csendőre 6 tiszttel, 54 állo­ máson elszórva.2 Š nejdárek január 23-án felszólítást küldött a lengyel parancsnoknak, hogy csapatait a tescheni hercegség területéről vonja ki, különben azt fegyve­ res erővel fogja birtokba venni. Latinik ezredes a kétórás ultimátumra nem válaszolt. Erre Š nejdárek délután négy órakor parancsot adott a támadás­ ra két oszlopban, és pedig Bohumín (Oderberg) és Karvinná (Karwin) fe­ lé. Bohumínt két cseh zászlóalj támadta meg, azt bekerítette és az ottani lengyel helyőrséget (2 gyalog- és fél géppuskásszázad) egy órai harc után elfogta, utána arcvonalát a másnapra virradó éjjel Petrovicére tolta ki.3 A karwini szénmedencét a lengyelek egy zászlóaljjal, egy-egy lovas- és lövegszakasszal, a helyi milíciával és a felfegyverzett lengyel ajkú munkássággal véd­ ték négy cseh zászlóalj rohama ellen. A lengyel helyőrség az éj folyamán visszavonult Pogwizdów-Kaczyce vonalára, a milícia még január 24-én délelőtt utcai harcokat vívott Karvinná belterületén, de 11 órára azt is leszerelték. A zsolnai csoport birtokába vette az oderbergi vasútvonal fontos alagútját a jablunkai szorosban. A lengyelek elmulasztották felrobbantani a hidakat, csupán a síneket szakították meg néhány helyen. E napon vonaton elindították a tescheni frontra Uherské Hradišteből (Ungarisch Hradisch) a csehszlovák) II. dandárt (6 zászlóalj, 2 üteg, egy lovasszázad), amely január 25-én beérkezett a hadműveleti területre. Brnóból (B rünn) és České Budějoviceból (Budweis) is útnak indult há­ rom sorhadi (volt cs. és kir.) zászlóalj, azonkívül a morvaországi szlovák önkéntes brigád öt zászlóalja is segítségül ment. Január 25-26-i csatározások eredményeképpen Teschen (Tešín, Cieszyn) városa január 27-én cseh kézbe került. A lengyelek a Visztula mentén viszszavonultak a D rogom yšl-M ale O chaby-W islica-M iedzyszw iec-K isielów Bladnice-Kam ienec dwór vonalára. A csehek január 29-én ezzel a had­ renddel érték el H ažlach-Zam arsk-K rasn a-D ziegelów vonalát: Bláha őr­ nagy kombinált dandára (7 zászlóalj, 2 üteg, páncélvonat), középső cso­ port: II. dandár (Hanák alezredes 7 zászlóaljjal, 5 üteg, fél lovasszázad), déli csoport: két zászlóalj. A többi csapat tartalékban volt. 19 19. január 30-án reggel 7 órakor folytatódott a cseh offenzíva, -2 6 fo­ kos hidegben! Az északi csoport 11 órára elérte Pruchna és Rudnik hely­ séget, 14 órakor pedig Knajka-patak tájékán a Halier tábornok nevét v i­ selő páncélvonat a pruchnai vasútállomáson a cseh páncélvonatot kilőtte, utána pedig a Visztula mögé visszavonult. Este a cseh kombinált dandár elérte K n a jcrh o f-D em binerhof-M ale Ochaby vonalát, míg a II. dandár erős lengyel ellenállásra talált Sim oradza-Iskrczyn-Lonczka vonalán, de főleg Kisielównál. Az utóbbi helységet a lengyelek vissza is foglalták és hevesen küzdöttek Helmberg magaslatáért és Godziszów községért. Egy cseh zászlóalj Górny Nierodzymnál átjutott a Visztulán is, de előretolt helyzetében bekerítéstől tartva, estére visszatért a folyó mögé. A csehek­ nek nem sikerült a harcok beszüntetéséig Visztulán túlra vetni az összes lengyel csapatokat, Ochabynál azonban v isztula i hídfőállást szereztek. Skoczównál levő állásuk két oldalt veszélyeztetve volt, ezért Šnejdárek al­ ezredes másnapra kitűzte ennek az elfoglalását. Ekkor azonban paran­ csot kapott Prágából, hogy a további hadműveleteket szüntesse be. Erre hadikövetet küldött Latinik ezredeshez és fegyverszünetet ajánlott, amit az elfogadott, így a harcok 19 19. január 31-re virradó éjjel bevégződtek. 45 �46 �Ebben az időpontban a tescheni fronton cseh részről 23 zászlóalj, 6 és fél tábori és 3 nehézüteg, 2 lovasszázad, valamint egy-egy páncélvonat ál­ lott, lengyel részről pedig 37 gyalogszázad, 4 tábori és egy nehézüteg, 3 lovasszázad és egy páncélvonat.4 A harcok veszteségi mérlege a követke­ z ő volt: cseh részről elesett 2 tiszt, 51 katona, megsebesült 3 tiszt, 12 1 ka­ tona, eltűnt 7 katona.5 Betegállományba került - főleg fagyási sebekkel 63 katona. A lengyel oldalon elesett 4 tiszt, 88 katona, megsebesült 855 tiszt és katona, fogságba esett 37 tiszt és 502 katona. (2 tisztet és 270 ka­ tonát Bohumín (Oderberg) elfoglalása alkalm ával fogtak el!) 813 tiszt és katona az eltűntek és szökevények listájára került. Az antant diplomáciája igen rugalmasnak bizonyult, amikor a két szö­ vetségese közti határvitát rendezni kellett. Február harmadikán Párizsban olyan egyezség jött létre Beneš és Dmowski, a két állam között, amelyben tudomásul vették a nagyhatalmak állásfoglalását: ,,Azon nemzetek, ame­ lyek az ügyek rendezését a békekonferenciára bízták, a döntés előtt nem törekedhetnek túszok szedésére, vagy olyan terület elfoglalására, amelyre igényt tartanak. Megerősítik azt, hogy a cseh nemzet képviselői kötelezik magukat, hogy véglegesen megtartják a katonai alakulataikat a fent emlí­ tett vasútvonalak (megelőző szöveg szerint: Bohum ín-Tĕ šín és T ěšín -Jab lunkov) mentén egészen addig, amíg a békekonferencia végleges döntést nem hoz a terület megosztásáról. A Téšín északi része és a szénbányavidék közti vasútvonal a cseh haderők birtokában marad, míg a vasútvonal T ĕšinnél kezdődő déli része T ĕšín városával együtt egészen Jablunkovig (be­ leszámítva) a lengyel katonaság megszállása alá kerül. Az alulírottak szükségesnek tartják, hogy a helyszínre ellenőrző bizottság menjen a tĕšíni terület cseh és lengyel lakossága közti vitás kérdések ren­ dezése végett. Ez a bizottság előkészíti azt az anyagot, amelynek alapján a békekonferencia véglegesen megállapíthatja a vitás területen a végleges határt a csehek és lengyelek között. A bizottság T ĕšínben fog hivataloskodni. . . Az egyezmény értelmében tilos volt a tescheni hercegségben választásokat és sorozásokat tartani egészen a békekonferencia döntéséig és kimondotta, hogy ha bármelyik fél a her­ cegség vagy annak egy részének annektálására törekedne, azt a békekon­ ferencia nem fogja elismerni. A cseh nemzet képviselői kötelezték magukat a lengyel hadifoglyok azonnali szabadon bocsátására teljes felszerelésükkel együtt. Ezt az egyezményt Dm ow skin és B enešen kívül a nagyhatalmak képvi­ selői: Wilson, Iloyd, Orlando és Clemenceau is ellenjegyezték.6 Február 24-én megérkezett Varsóból T eschenbe az antantmisszió elnö­ ke, N issel francia tábornok néhány francia és olasz tiszttel és megállapí­ totta az új demarkációs vonalat, amely mögé a cseh csapatoknak vissza kellett vonulniuk. A február 25-én kelt egyezmény szerint az új cseh vo­ nal Bohumín-pályaudvartól keletre kezdődött, Loukynál érte cl az Olzafolyót, a tĕšíni pályaudvarról 500 méternyire nyugatra elhagyta és innen délre húzódott a jablunkai szoros felé, mintegy 1 km távolságra a vasút­ vonaltól. A cseh csapatoknak az egész fronton még aznap meg kellett kez­ deni a visszavonulást, a lengyel csapatok csak huszonnégy óra leforgása után követhették őket. Az egyezmény semleges zónát is állapított meg a 47 �48 �két haderő közt. Mind a két fél a semleges zónától nyugatra, illetve ke­ letre 10 km szélességű területen csak négy-négy zászlóaljnyi gyalogságot tarthatott, legfeljebb három-három ezer főnyi létszámmal.7 A fegyverszünet folyamán kétszer került sor fegyveres összetűzésre csehek és lengyelek közt (Istebna, február 2. és Bagnerhof, február 2 1.), amelynek halottai és sebesültjei voltak.8 E z is bizonyította, hogy a semleges zónára valóban szükség volt. Ezzel a demarkációs vonallal a csehek nem voltak megelégedve, mert amikor három-négy hónap múlva a M agyar Tanácsköztársaság elleni há­ borúhoz csapatokat toltak cl, a tescheni vasútvonalat nem használhatták és a vlárai szoroson át vezető vonalra voltak utalva. Az utóbbi vonalat azonban a Vág árvizei megrongálták, ekkor azonban Prága diplomáciai úton kieszközölte, hogy csapatait leplombált vasúti kocsikban szállíthatja a T ĕšín-Jablunkov közti, lengyelek által ellenőrzött vonalon a magyar had­ színtérre. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa 19 19 . szeptember 27-én határo­ zatot hozott, hogy a tescheni hercegség, valamint Á rva és Szepes megye 27 községében a lakosság népszavazással fog dönteni, hogy Csehszlovákiához vagy Lengyelországhoz kíván-e tartozni. A népszavazási bizottság székhe­ lyéül T eschen (Tĕšíni, Czicezyn) várost jelölte meg. Ez a nagyhatalmak egyegy képviselőjéből állott, amelyhez a két érdekelt állam is delegált egyegy képviselőt felszólalási joggal. A népszavazás megkezdése előtt a lengyel és csehszlovák csapatoknak a vitás területről ki kellett vonulni, a rendfenntartás pedig antantcsapatok feladata volt.9 A népszavazásra azonban nem került sor, mert a csehszlovák és lengyel kormány 1920. július 10-én egyezséget kötött, hogy lemondanak a nép­ szavazás végrehajtásáról, a határok megállapítását a nagyhatalmakra bíz­ zák és a döntésüknek eleve alávetik magukat. Az egyezséget a N agyköve­ tek Tanácsa elfogadta és 1920. július 28-án hozott határozatával a volt tescheni hercegségben a lengyel-csehszlovák határt így állapította meg: a volt német-osztrák határ közelében fekvő Pieršné községnél kezdődik, in­ nen a határvonal O lša folyó felé vezet és azt Roje községnél elérve T eschenen túl is követi, úgyhogy a várost kettévágja. T eschentől délkeletre a vo­ nal Olšát elhagyva a Visztula felé kanyarog, de azt el nem éri, végül Javoŕinka és Bukovec községek közt éri cl a volt sziléziai-m agyar határt10 Eszerint a szénbányák Csehszlovákiának jutottak, Á rva és Szepes megye részeit pedig Lengyelország kapta meg .11 A csehszlovák csapatok Teschenben az új határig terjedő területet a de­ markációs vonaltól kiindulva 1920. augusztus 6-8. között megszállták és ezzel a határkérdés katonai vonalon lezárult. 49 �J E G Y Z E T EK E z a dolgozat elsősorban J ežek, Z deněk n y . v ezérkari ezredes „ Účast dobrovolníku v bojích o Slovensko a T ešín sk o v letech 1 9 1 8 - 1 9 1 9 ” . (A z ön­ kéntesek részvétele a Szlovákiáért és Teschenért lefolyt harcokban 1 9 1 8 19 19 ), Praha 1 9 37. c. könyv I I . része (2 55 -34 2, főleg a 30 0 - 3 16. oldal) alapján készült, figyelem be véve a Prof. Dr. Hummelberger Walter,, D ie K äm pfe in d er Slowakei und um Teschen in den Jabren 1 9 1 8 - 1 9 1 9 ” c. tanulmányát. (D ie Nachkriegszeit 19 1 8 - 1 9 2 2 , K äm pfe, Staaten und Arm een nach dem Ersten W eltkrieg, W ien 19 7 3, 82. oldaltól, ezen belül a 90-99. old.). 1. É le tr a jz a : H u m m e lb e rg e r 91. E bből lá th a tó , hogy, m in t a f ra n c ia id eg en lég ió k ö z k a ­ to n á ja k e z d te m eg k a r r i e r j é t a f ra n c ia h a d s e re g b e n és m in t c se h sz lo v á k h a d s e re g ­ tá b o r n o k 1935-ben v o n u lt n y u g a lo m b a . 2. H u m m e lb e rg e r 92—93. 3. J e ž ek 309—313. 4. H u m m e lb e rg e r 95. 5. H u m m e lb e rg e r 97. M ás a d a t s z e rin t a cseh v e sz te sé g e k a te s c h e n i h á b o r ú b a n : 44 h a ­ lo tt (3 lé g io n á riu s tiszt, 14 lé g io n á riu s k a to n a , 27 h a z a i k a to n a ), 119 se b e s ü lt (1—l lé g io n á riu s és h a z a i — é r t s d : v o lt cs. és k ir. tiszt. 24 lé g io n á riu s és 95 h a z a i k a ­ to n a ). — P e k á r e k , A r tu r : O b sazen i T ě š ín a a ú to k na S k o p o v (V o jen sk é R ozhledy 1924. 173—181. o ld a l.). A szerző sz e rin t ö sszesen 20 zászló alj (3 fra n c ia . 3 o lasz és 14 h azai) és7 ü te g (3 o lasz és 4 h azai) h a r c o lt a le n g y e le k ellen . A h a z a i a la k u la to k eg y ré sz e ö n k é n te s e k b ő l á llt össze. 6. J e ž e k , 3. sz. o k m á n y , 333—334. 7. Uo. 4. sz. o k m á n y . 335—336. 8. Uo. 306. 9. Uo. 6. sz. o k m á n y , 338—340. A n é p s z a v a z á s i te r ü le te n tö r té n te k rő l a fe g y v e rsz ü n e t u tá n : 267—273. A cseh á llá s p o n to t v édi. L en g y el f o rr á s n e m á llt a sz erz ő re n d e lk e ­ zésére. 10. A h a t á rv o n a l ré sz le te s le ír á s a : 7. sz. o k m á n y , 341—342. C sak a t e s c h e ni h e rc e g sé g te rü le té n .) S p a a -b a n a N a g y k ö v e te k T a n á c s a ta r t o tt 1920. jú liu s 10-én k o n fe re n c iá t, 273—274. 11. S zep es m eg y éb ő l 12, Á rv a m e g y éből 14 k ö zség k e r ü lt L e n g y elo rszág h o z, d e a h a t ě rm e g á lla p ító b iz o ttsá g 1924. f e b r u á r 11-i h a tá r o z a ta a la p já n k é t á r v a i kö zség v iss z a ­ k e r ü lt C se h sz lo v á k iá h o z és egy k e tté v á g o tt á r v a i k ö zség c s e h sz lo v á k ia i ré sz e L e n ­ g y e lo rsz á g h o z ju to tt. L á sd : M a jtá n . M ilan : N ázvy obcí n a S lo v e n sk u za o s ta tn ý ch d v e sto ro k o v (A sz lo v á k ia i h e ly s é g n e v e k az u to lsó k é ts z á z é v b e n ), B ra tisla v a , 1972., 6. o. A té r k é p m e llé k le t sz ö v e g é n e k (e x : J e ž ek 269. o.) fo rd ítá s a : V vvoj t ě š in k é o tá z k y n a m íro v é k o n fe rc n c i — A te s c h e n i k é rd é s k ia la k u lá s a a b é k e k o n fe re n c iá n . V y sv ě tliv k y = M a g y a rá z a t. P u v o d n i h r a n ic e E re d e ti h a tá r o k . Z á j, o h r a n ič e n y p o d ie ú m lu v y NV p ro T ě s ín sk o a P R N a ro d o w e z 5. XI. 1918. — Az é r d e k e k e lh a tá r o lá s a a te s c h e n i (cseh) n e m z e ti b iz o ttsá g és az (o tta n i) len g y el n e m zeti ta n á c s k ö z ö tt 1918. n o v e m b e r 5-én. H ra n ic e p o d ie fra n c o u z s k é h o n á v r h u ze d n e 14. d u b n a 1919. A z 1919. á p r ilis 14-i fra n c ia h a tá r ja v a s la t. H ra n ic e , n a v r ž en á p re d se d o u t ěš ín s k é d o h . k o m ise p lk e m T issim v ć e rv e n c i 1919 — A te s c h e n i a n ta n tb iz o tts á g e ln ö k e , T issi ezr. á lta l 1919. jú liu s á b a n ja v a s o lt h a tá r . D efin , h r a n ic e p o d ie ro zh , v e lv y s la n e c k é k o n fe re n c e ze d n e 28. č e rv e n c e 1920 — V ég­ leg es h a t á r a N a g y k ö v e te k T a n á c s á n a k 1920. jú liu s 28-i h a tá r o z a ta a la p já n . H ra n ic e p o d ie v o je n s k é ú m lu v y z 25 ú n o r a 1919. — Az 1919. f e b r u á r 25-i k a to n a i eg y e z m é n y sz e rin ti h a tá r (d e m a rk á c ió s v o n a l). 50 �HIZSNYAN GÉZA A provincializmustól a (közép-)európaiságig (Politikum és művészet egy kis színház életében) Az egykori Túrócszentmárton (Turčiansky Svatý M artin), immár redukált névvel (Márton-Martin), a múlt század 6o-as éveitől a szlovák szellemi élet fővárosa. Kiemelkedő szerepét a szlovákság szellemi életében máig megőrizte, annak ellenére, hogy a főváros hetven éve vonzza el innen a kulturális és szellemi élet képviselőit, sőt intézményeit is. Mégis a mai napig Mártonban található a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Matica Slovens­ ká központja és a Nemzeti Temető. A Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulása után a város, az 1871-től rendszeresen működő, műkedvelő színjátszócsoportjából, a Szlovák-Énekkör-ből (Slovenský Spevokol) akartá megalakítani az első hivatásos szlovák színtársulatot, a Nemzeti Szín­ házat. A Szlovák Nemzeti Színház, a mártoniak nagy csalódására, 1920ban Pozsonyban alakult meg, s a kisváros csak 1944-ben hozhatott létre hivatásos társulatot. Pedig a város 1871-től vezető szerepet játszott a szlo­ vák színházi életben, s ezt a mai napig is megőrizte. Ha jelenlegi társula­ ta, a Szlovák Nemzeti Felkelés Színháza (D ivadlo Sloveského Národného Povstania) ,,nagy nevek” tekintetében nem is veheti fel a versenyt a Nem­ zeti Színházzal, ám előadásainak színvonalát, dramaturgiai, társadalmi, po­ litikai, művészeti törekvéseit, „progresszivitását” tekintve ma is az egyik vezető szlovákiai társulat. Az amatőr előd, a Szlovák Énekkor, a hivatásos színházat volt hivatott pótolni, ezért jelentősége megalakulásától fogva messze túlmutatott a vá­ ros határain. Az egész szlovákság legjobb színházi erőit vonzotta magához, s mellette működvén a Műkedvelő Színjátszók Szlovák Központja, ennek irodáiban a legjobbaknak fizetett állást is biztosíthatott. A társulat célja, küldetése egyértelmű volt: a szlovák nyelv, a (színház-) kultúra megőrzése, terjesztése. Nem meglepő hát, ha előadásaik művészi szempontból nem voltak igazán jelentősek. A szlovák nemzeti öntudat éb­ resztése és a szláv sorsközösség hirdetése okán, az akkoriban kialakuló­ ban lévő szlovák nyelvű (dráma) irodalom termékei mellett elsősorban cseh és lengyel darabokat játszottak. Az 1920-as csalódás egy időre viszszavetette munkájukat. Az első kísérlet a provinciális-nacionális keretek át­ lépésére az 1930-as évek közepén történt. 1934-ben került Mártonba F erd i­ nand H offm ann. A művelt, prágai színházakban tanult rendező elsősorban a műsorpolitikán változtatott alaposan. Vezetésével kezdték játszani a v i­ lág modern drámairodalmának jelentős alkotásait. Hoffmann másik fontos újítása: túllépve a lélektani realista stíluson felhasználta az újabb eredmé­ nyeket, a stilizált, szimbolikus színjátszást is. Szakított az eddig hagyomá­ nyos, és már régen túlhaladott, illusztratív, festett díszletekkel, és jelzés­ szerű, funkcionális színpadképekkel dolgozott. (Állandó díszlettervezője is volt dr. Jozef Cincik személyében.) Hoffmann távozása után (1938) a cso­ port nem haladt tovább az általa megkezdett úton. Hamarosan itt gyüle51 �keztek azonban a Tiso-i Szlovák Államban diszkriminált hivatásos művé­ szek, s ennek hatására újra napirendre került a hivatásos társulat megalapítá­ sának kérdése. 1943-ban a Szlovák Énekkör talaján létre is jött a Szlovák Kamaraszínház (Slovenské Komorné D ivadlo). Első bemutatójuk 1944 ja­ nuárjában Verhaeren II. Fülöp című drámája volt A ndrej Bagar rendezé­ sében és főszereplésével. A stilizált előadás meghökkentő kritikája volt a totalitárius, elnyomó rendszernek. Lévén nyíltan politizáló, antiklerikális, antitotalitárius - nem csoda, hogy a hatóságok a bemutató után azonnal betiltották. Az új színház azonban ezzel a haladó szellemű társadalmi­ művészeti törekvésével nemes hagyományok alapjait rakta le. A háború után a Szlovák Kamaraszínház a megalakításakor meghirdetett szellemben folytatta munkáját. M a is figyelemre méltó dr. Ivan K usý dra­ maturgnak akkori kijelentése: ,,Mi akarjuk vezetni a közönséget, ne ők vezessenek minket.” Megalakulásuktól fogva nem kulturális-fclvilágosító, hanem) társadalmilag aktív és lelkiismeretébresztő, az ízlésre és érzésekre apelláló, művészileg is magas színvonalú színházat akartak csinálni. (Ez a törekvés a színház további tevékenységének is alapmotívuma lesz.) Erről az igényről az államosítás után sem mondott le a színház, amikor a „tá ­ jolási” kötelezettségek jelentősen megnehezítették a művészi munkát. Szlo­ vákiában talán az egyetlen társulat a mártoni, amelyik tartósan eleget tu­ dott tenni ennek a kettős követelménynek, s nem esett sem a „ ľ art pour ľ art” művészkedés csapdájába, sem a művészi színvonalat nem áldozta fel a mondanivaló, a politikai aktualitás érdekében. Alapvető feladatot jelentett, hogy 1951-ben a színház a hadsereg köte­ lékébe került és Hadsereg Színház néven működött tovább. Ennek a „be­ vonulásnak” voltak pozitív (anyagi) és negatív (művészi) következményei is. Természetes, hogy az 50-es évek elejének egyre romló politikai légköré­ ben a negatív hatások hamarosan túlsúlyba kerültek. A színház vezetőinek és művészeinek emberi-művészi nagyságát bizonyítja, hogy a sematizmus fojtogató szorításában, a hadsereg napi politikai propagandaigényeinek ki­ elégítése mellett sem adták fel elveiket. A kötelező propagandapenzumok mellett igyekeztek kamara jellegű, a színház legjobb hagyományait követő előadásokat is létrehozni. Különös jelentőséggel bírt ezek közül Rachmanov, Polezsajev professzor című színművének bemutatója, amelynek kritikai és kultúrpolitikai elismerése nagy sikernek számított és lehetővé tette az el­ mélyült művészi munka folytatását. A társulat ennek köszönhetően ezekben az években az ország legjobb színházának számított. A lélektani realista kamaradarabok mellett művé­ szileg jelentős volt néhány ún. „nagyformátumú” előadás. Ezek amolyan történelmi tablók voltak, elsősorban látványelemekre, al nagy tömegek színpadi mozgatásának hatására építve. Közülük legjelentősebb J. K . Tyl, H usz című drámájának O. Haas rendezte előadása. A politikai, propagandisztikus követelmények egyre fokozódtak, lassan felemésztették az alkotó energiákat, s ahogy az 50-es évek második felében a civil társulatok lehe­ tőségei lassan bővültek, a mártoni társulat lassan lemaradt. A z újabb for­ dulat (a színház kiválása a katonai kötelékből) nagy energiákat mozgósí­ tott. A hirtelen jött változást a művészi vezetés - talán kissé elhamarko­ dottan - azonnali művészi váltásra akarta felhasználni. Elsősorban Ivan Petrovický vezetésével és kezdeményezéséből „a világszínházat akarták utolérni” . 52 �A nemes cél elérésének azonban túl hirtelen, előkészítés nélkül indultak neki. A modern törekvések meghonosításának; a világszínház új eredmé­ nyei felhasználásának még nem voltak meg a művészi feltételei. A - jobb esetben a lélektani realizmuson (és sematizmuson) nevelkedett színé­ szek nem tudtak hirtelen váltani, mert hiányoztak a rendezők alaposabb ismeretei és tapasztalatai is. A Pavel Rím sky rendezte Szentivánéji álom, a könnyed, költői színház modern díszletek között játszódó előadását még akkor a legjobb hazai Shakcspeare-rendezések közé sorolták, bár a későb­ biekben már csak néhány, az addigi hagyományokat követő stílusba ké­ szült előadás volt sikeres. A színház vezetésének célja egyre határozottab­ ban rajzolódott ki. Társulatukat a politikai szatíra otthonává akarták ten­ ni. E z a szűk profillírozás egy tájolási kötelezettségekkel rendelkező kis­ városi színház esetében irreálisnak tűnik ugyan, az egyértelmű kritikai el­ utasításnak, sőt támadásnak azonban volt bizonyos politikai háttere is. A szatírát valamint a világban éppen érlelődő színházi reform kezdeti ered­ ményeit az 50-es évek végének, 60-as évek elejének csehszlovák politikai vezetése nem nézhette különösebben jó szemmel. A színház hanyatlása szerencsére csak rövid ideig tartott. 1962-be került Mártonba M iloš Pietor rendező, akinek tevékenysége alapvetően meghatározta az elkövetkező (kb. 1970-ig tartó) időszak arcu­ latát. Pietor visszatért a realista színház hagyományaihoz. Realizmusa azon­ ban nem ortodox, más stílusokat kizáró, dogmatikus felfogás volt. M űvé­ szi profilja az avantgard és modernista irányzatok ismeretében alakult ki és fejlődött tovább. Rendezéseiben az alakok precíz lélektani kidolgozottsá­ ga, a közöttük fennálló viszonyok alapos elemzése és ábrázolása jelenik meg, anélkül, hogy az esztétikai hatás csorbát szenvedne. Színpadán az életnek mintegy kondenzátumával, sűrített kivonatával, a valóság költői ábrázolásával találkozunk. Első nagy sikere Steinbeck Egerek és emberek című kisregényének színpadi adaptációja volt. A rendező a magányossá­ got, elhagyatottságot vizsgálva a társadalmi kérdéseket alapos, a cselek­ vések motivációjára is figyelő jellemábrázolással erősítette föl. Pietor ren­ dezte Csehov Sirályának szlovákiai bemutatóját, kiemelkedő előadásban mutatta be Tennesee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabját is. Mártoni munkásságának csúcspontja Gorkij Éjjeli menedékhelyének 1967-es előadása, a szlovák színház egyik kiemelkedő teljesítménye. Felfo­ gásában értelmes, teljes, értékes, de az életre alkalmatlan alakok a sze­ replők, ezért megfosztotta a darabot minden érzelmességtől, „koldusroman­ tikától” . Igyekezett feltárni és felmutatni nemcsak a társadalom, de az emberi lélek legmélyét is. Ezzel a! rendezésével „eljutott a klasszikus lé­ lektani színház lehetőségének végső határáig” , amint azt V ladim ir Štefko kritikus írta. Érdemes tudni az előadásról, hogy a N O S Z F 50. évforduló­ ja alkalmából rendezett országos színházi fesztiválon azzal az előadással osztozott az első díjon (a D ivadlo Za baranou színház, Három nővérével, Otomar K rejča rendezésében), és ugyanebben az évben a belgrádi B I T E F nagydíját is elnyerte. Pietor volt az, aki a 60-as évek második felének szabadabb szellemi lég­ körében először próbálkozott a színházban a groteszk meghonosításával. Legfigyelemreméltóbb rendezései e téren F elicien Marceau, Tojás című darabja és Schisgall két egyfelvonásosa, a Gépírók és a Tigris voltak. Ugyancsak ő honosítja meg Mártonban azt a máig uralkodó elvet, hogy 53 �a szórakoztató darabok színrevitelével valami művészi többletet igyekezze­ nek nyújtani. F eydeau Bolha a fülben és R obert Thomas Nyolc nő című darabjának előadásaiban sikerült is a színrevitelnek a szöveg értékei fölé emelkednie. A 67-68-as esztendők jelentős előadásai voltak még M iller Az ügynök halála és T ennesee Williams Az iguána éjszakája című drá­ mái Ivan Petrovický rendezésében. Ugyancsak ehhez az időszakhoz kötő­ dik a kiemelkedően tehetséges rendező Stanislav Párniezký bemutatkozása is. Első munkája, Mrozek Tangója minden extravagancia, modernkedés és feltűnősködő abszurditás nélkül, éppen a történet természetességével, ba­ nalitásával, mindennapiságával, bármikor megtörténhetőségével hatott meg­ döbbentő erővel. Mrozek megjelenése egy új dramaturgiai, műsorpolitikai irányt jelzett, amelyik a politikai helyzet hirtelen változása miatt nem folytatódhatott. A külső történések - mint már annyiszor - a színház életében is jelentős változásokat indukáltak: a felfedező kedvű dramaturgiának, a világ mo­ dern drámairodalmának java-termését bemutatni szándékozó törekvések­ nek megálljt parancsoltak, a művészi vezetés stílus- és repertoárváltásra kényszerült. A művészi nagyság és alkotóerő csodájaként azonban hanyatlás helyett következett a színház történetének egyik legfényesebb korszaka. A „felü l­ ről” irányított műsorpolitika egy-egy bulvár darab mellett jóformán csak hazai és szovjet-orosz művek bemutatását engedélyezte, s kivételes kegy­ ként egy-egy „ártalm atlan” szocialista országbeli szerzőt és egy-egy klasszikust. A színházban ezzel elindult a szlovák és orosz klasszikusok „újraértelmezésének” nagy sorozata. Ennek a folyamatnak spiritus movense, a korszak legjelentősebb mártoni rendezője: Lubom ir V ajd ička, aki a stilizált és a lélektani realista színház ötvözéséből alakította ki sajátos stílusát. Előadásai az érzelmekre, majd másodlagosan az értelemre hatnak. Jellemző rá a drámai szöveg eredeti magyarázata, az érzékeny és pontos színészvezetés és a színpadi helyzetek invenciózus megoldásai, amelyeket elsődlegesen a helyzetek belső értelmének feltárása sugall. Tisz­ teli a drámai szöveget, de nem hagyatkozik rá teljesen. Az alakokat cse­ lekedeteikkel jellemzi. Szövegértelmezési újításai nem öncélúak. Sajátos op­ tikával szemléli a világot, amelyiken keresztül elsősorban az egyéni és tár­ sadalmi érdek egymáshoz való viszonyát, az erkölcs kérdéseit vizsgálja. Alaptémája az egyén és a társadalom viszonya: azt kutatja, hogyan visel­ kedik az egyén bizonyos társadalmi helyzetekben, hogyan befolyásolja azo­ kat, ill. hogyan hatnak vissza a társadalmi szituációk az egyénre. Pavol Palkovič írja a Slovenske Divadlo-ban: „V ajdička rendezői-dramaturgiai értelmezéseinek kulcsa a múlt és jelen, ill. jövő közötti összefüggések ala­ pos átgondolása, azok teljes összetettségében és ellentmondásaival együtt, figyelembe véve fejlődésük dinamikáját és változásait is. . . V ajdička klaszszikus interpretációiban nem tolakodóan, de mégis kifejezően tükröződik a mai kor emberének tapasztalata, véleménye és ézései, ezért ezeket az érzé­ keny néző úgy értelmezi - az ismert paradoxonnal szólva - mint a »jelen emlékeit«” . V ajdička nagy klasszikus sorozata Csehov három egyfelvonásosának be­ mutatásával (Jubileum, A medve, Hattyúdal) kezdődött. M ár itt fellelhet­ tük későbbi munkásságának fő jellemzőit: az igényes dramaturgiai építke­ zést (a helyzetkomikumtól a jellemkomikumon át eljut a tragikumig), a ko- 54 �míkus és tragikus hangulatok tudatos váltogatása az élet teljességének áb­ rázolására való igénnyel, a visszafogottság (a ,,félhangok rendezője,,) óvakodik mindenfajta durvaságtól, hangzatos szájbarágástól, legfontosabb stiláris elve a finom ízlésesség - , szuverén értelmezés, szakítás mindenféle rossz tradicionalizmussal. Ezeknek az elveknek a jegyében készültek to­ vábbi rendezései is: Csehov Ivanovja és Cseresznyéskertje, Osztrovszkij Erdője, Dosztojevszkij A félkegyelműjének ifj. Em il Horváth színésszel közösen készített adaptációja és az oroszklasszikusok mártoni sorozatának legsikeresebb darabja: Gorkij Barbárokja. Ugyancsak ez említett so­ rozatnak volt kiemelkedő előadása Ivan Petrovický rendezésében Gorkij Kispolgárokja és Turgenyev D úvadja. A korszak másik fő irányvonalát a szlovák klasszikus drámák újraértel­ mezése képviselte. Az élen járó rendező ebben ugyancsak L ubomír V a j­ dička volt. Itt sokszor magának a műnek az értékéről is meg kellett győz­ ni kritikust és közönséget egyaránt. Ráadásul a hagyományok is még egyoldalúbbak, még megkövesedettebbek voltak. A sorozat legsikeresebb da­ rabjai: Stodola Tea a szenátor úrnál, Tim rava Tyapákék, Chalupka K an ­ dúrfalva (Kocúrkovo) és H ollý Kubo. Az utóbbi előadás V ajdička mun­ kásságának egyik csúcsteljesítménye. A falu bolondjáról szóló, addig folklorizált népszínmű féleségnek játszott történetet mint a jellemferdülések, negatív emberi tulajdonságok analízisét interpretálta a rendező. A fősze­ replő Kubo itt csupán „indikátor” - a hozzá való viszonyukban mutatko­ zik meg a szereplők emberi milyensége. Az előadás zseniális díszlete (Ju­ raj Fábry munkája), a naturalista hűségű szlovák faház, amelyik az előadás végén összeomolva úgy tárja fel a látható külcsín mögötti semmit, üres­ séget, mint V ajdička rendezői módszere az alakoskodás, hazug viselkedés mögött az emberi gyarlóságokat. Volt a korszaknak egy harmadik „irányvonulata” is, a kortárs cseh és szlovák darabok színrev itele. Ezeknél elsősorban az irodalmi minőség volt a problematikus. (A kor politikai tiltásai leparancsolták a színpadról a legjobb szlovák drámaíró Peter K arvast és a legkiválóbb cseh kortársa­ kat is.) Az előadások általában a szöveg értékei fölé emelkedtek. Az invenciózus színháziak igyekeztek művészi többletet nyújtani a kevésbé át­ ütő szövegekhez is. Bár ezekből igazán kiemelkedő előadás nem született, a szlovák drámairodalom fejlődése szempontjából jelentős produkciók vol­ tak közöttük, s ösztönzőleg hatottak egy felnövekvőben lévő új drámaíró generációra. A kevés világirodalmi klasszikus közül V ajdička két rendezése képvi­ selt jelentős színházművészeti értéket. Ezek bizonyították, hogy a rendező Schillerhez is megtalálta a kulcsot. Az ármány és szerelem esetében ez a fiatalságnak az élethez, környezetéhez, egymáshoz való viszonya. Itt ismét az egyén és a társadalom, a magán és közösségi dilemmája merül fel, mint annyi más munkájában, és teszi égetően aktuálissá, szinte lelkiismereti ön­ vizsgálatra kényszerítő erejűvé az előadást. A Haramiákban a hatalomvágy különböző változatait mutatja be Vajdička. Franzra helyzete kényszeríti rá az eszközöket, K ari vele szemben a vezetést, a hangadó szerepét szokta meg, így természetesen válik a rablók között is vezérré. Öt is a hatalom­ vágy motiválja, a rablóktól sem jelleme, embersége, csupán műveltsége kü­ lönbözteti meg. Ebben az értelmezésben Amália érzelmei sem a szívből, a lélek mélyéről fakadnak, nem tiszta, önzetlen érzésekről van szó, a lány in­ 55 �kább a saját szerelmét szereti. Ugyancsak a korszak sikeres klasszikus elő­ adásai voltak Ivan Petrovický Plautus (A kalmár) és Arisztofanész (Lüszisztráté) rendezései. Az újabb jól definiálható - és máig tartó - változás a színház életében a nyolcvanas évek első felében kezdődik. Ekkor jelennek meg a reperto­ árban egyre nagyobb számban a modern külföldi drámák, megérik a szín­ padi kifejezési stílus változásának, ill. bővítésének igénye is. A dramatur­ giában - mint az az eddig elmondottakból nyilvánvaló - mindig is meg­ volt a törekvés az újításra, a felzárkózásra a világszínházhoz. Ezeket a tö­ rekvéseket színházon kívüli (gyakrabban), vagy színházon belüli okok mi­ att soha nem sikerült huzamosabban megvalósítani. Gondoljunk csak a 6o-as évek elejének szatirikus próbálkozásaira, vagy a groteszkkel, abszurd­ dal való kísérletekre. Mostanra azonban már, egy évek óta tartó és töret­ lennek mondható sorozatot értékelhetünk. Ezzel párhuzamosan forradalmi változás zajlik a hazai darabok repertoárjában is. Az általában gyengécs­ ke, erőtlenül kritizáló, még gyakrabban „pszeudo-kritikus” , „szocialista realista” , mítoszteremtésre törekvő művek helyett megjelennek a demitizáló, a nemzeti karakter negatívumait is felmutató, őszinte önvizsgálat­ ra késztető - az öncsalás helyett az önismeretet segítő - darabok. (Karol Horák, M ikulás K o čán stb. művei). M ikulás Kočannak. E j, G yuri-Gyuri. . . (Jánošík) címmel játszott színművét Roman Polák rendezte. Az elő­ adás egy hamis legenda születését leplezi le. A lényeget önmagában el­ mondja Jaroslav V alek kiváló díszlete: a színpad bal oldalán áll az egy­ szerű szlovák faház, a Jánošík szülőkkel, jobb hátul pedig egy plexiüveges, neonvilágításos vitrin látható, amelyikben időről-időre megjelennek a fokosos, néptáncos, népviseletes álnépi figurák. E két pólus között zajlik az előadás, melyben a „főhős” , a már-már misztikussá emelt Jánošík meg sem jelenik személyesen. A „szlovák klasszikusok” helyett a szlovák regényirodalom talán legnagyobb alkotásának, a méltatlanul elfeledett - és a 40-es évek végén kiátkozott - A hegyek menyasszonyának (F. Š vantner) szín­ padi adaptációjával jelentkezett ugyancsak Roman Polák. E z a regény úgy ízig-vérig szlovák, hogy egy pillanatra sem kelti a provincionalizmus érze­ tét. A tájhoz, szülőföldhöz kötődés, az elszakadás és a visszatérés lehetet­ lenségének fájdalm a, szenvedése megrázó költői erővel jelenik meg benne. A rendező (Viktória Janouškovával közös) dramatizációja és színpadra ál­ lítása úgy hoz létre szuggesztív színpadi víziót, hogy megtartja az eredeti mű legnemesebb értékeit, elsősorban a szárnyaló költőiséget. Bár az elő­ adás elkerülhetetlenül magán hordoz valamit az epikusság terhéből, mégis elsőrendű fontosságú a színház legutóbbi fejlődésében. Ugyancsak megfogyatkoznak a műsorban az ismert orosz klasszikusok, helyettük addig tabusított nevek jelennek meg, s válnak feledhető (Bul­ gakov: Menekülés, Jozef Pažmáry m. v. rendezése) vagy kiemelkedő elő­ adássá (Andrejev: Az ember élete, rendező Jozef Bednárik m. v.). Tovább folytatódik a realista hagyomány is. Ehhez fűződik a színház történetének eddigi legnagyobb közönségsikere: Wassermann Száll a ka­ kukk fészkére című drámája Ivan Petrovický rendezésében. Újra megje­ lenik a színházban a nyugati kommerszdráma is, de mindig igényes elő­ adásban (Hampton Veszedelmes viszonyok, Gerche A pillangók szabadok, Frayn Ugyanaz hátulról). 56 �A legfontosabb változásnak azonban mindenképpen a közép-európai drá­ ma kiváló alkotásainak sorozatos színrevitele minősíthető. E z a törekvés elsősorban a kiváló dramaturg Martin Porubjak nevéhez kapcsolható. Itt kell megjegyezni, hogy a színháznak már 1973-ban volt egy nagyszerű, ha­ talmas szakmai és közönségsikert arató Macskajáték előadása (rendező Vladim ír Strnisko m. v.), ennek azonban nem volt folytatása. Az utóbbi években viszont szinte a repertoár gerincét alkotják a közép-európai dara­ bok: K ovačevič Gyűjtőközpont, Radoev Az emberevő, Rózewicz K e­ lepce, Zuckmayer A köpenicki kapitány, Schwajda A Szent család, Witkiewicz: Anya, Mrozek: Rendőrség. Közülük legkiemelkedőbb Rózewicznek a K afka élete által ihletett műve, Roman Polák rendezésében. A formai újítóként, a nagy színpadi látványosságok rendezőjeként ismert Polák ebben a munkájában bizonyította, hogy a bensőséges hangulatoknak, a stílusok határán egyensúlyozó intim pillanatoknak is mestere. Nem valam iféle nemzedéki, vagy irodalmi vitát akar eldönteni. Bemutatja szereplői nega­ tív és pozitív tulajdonságait is, a látszólag realista alapba úgy vegyíti a groteszk és abszurd elemeket, úgy mutatja be a banális és jelentős, a tra­ gikus és komikus közötti, csupán árnyalati különbséget, az értelmes és ér­ telmetlen, a realitás és fikció egy tőről fakadását, hogy színpadán lenyűgö­ ző szuggesztivitással, katartikus élményt nyújtva jelenik meg az élet teljes­ sége. Polák az, aki mindent elkövet a színpadi nyelv megújításáért, a kife­ jezőeszközök skálájának bővítéséért. Jó partnerekre talált törekvésében a színház fiatal művészeiben, akik kiváló mozgáskultúrájukkal, erőnlétükkel a mozgásszínházi produkciók irányába kacsintgatnak. Az első sikert ezen a téren Shakespeare Szentivánéji álom című játékának újszerű bemutatása je­ lentette. A nemek harcának, a párkapcsolatoknak négy alapváltozatát négy- 57 �féle, pontosan elkülönített, stílusban bemutató előadás közvetlen elődje a legutóbbi nagy sikernek: M arivaux V ita című darabjának, Érintések és kapcsolatok címmel színpadra vitt változatának. Az előadásban az eredeti műre alig lehet ráismerni, ez a változás azonban a produkció előnyére szol­ gál. A rendezőnek (R. Polák) és dramaturgnak (M. Parubjak) még a be­ mutató után is volt mersze a gyökeres változtatásra. Így végül minden, szá­ mukra fölösleges momentumot elhagytak (a színlapon eredetileg még sze­ replő Herceget és Hercegnőt is). Megmaradt a négy, izoláltan nevelt em­ ber és nevelőjük, a néger házaspár. A „k ísé rle ť’-ből (amit az eredeti mű­ ben a Herceg végez a vita eldöntésére) a rendezőt csak az erotikus vonu­ lat érdekli. A fekete bársonnyal bélelt, hátul drótkerítéssel lezárt üres szín­ padon - a másik nem testi megismerésének és a nemi ösztönök ébredésé­ nek folyamatát játszatja el, ebből eredezteti a szerelmi „álhatatosságot” is. Bár ez a témának kissé leegyszerűsített, egyoldalú ábrázolása, a formai megoldás, a mozgásszínházi igényeknek és kritériumoknak megfelelő szí­ nészi játék és kifejezőkészség meggyőző, hatásos színpadi alkotást hoz létre. Sokkal kevésbé sikeresek egyelőre a zenés próbálkozások. Úttörő ezen a téren is Roman Polák, aki Gorin Thyll U lenspiegeljét a Team rock együt­ tessel közös produkcióban mutatta be. Bár az előadásnak nagy közönség­ sikere volt, azt hiszem több gondot és kétséget vetett föl, mint amennyi művészi többletet nyújtott. A mártoni díszlettervezés és színészet külön-külön tanulmányt érdemel­ ne. Néhány kiemelkedő díszletről volt szó, és feltétlenül meg kell még em­ líteni, hogy 1968-tól a színház díszlettervezője Jozef Ciller, a Prágai Quadriennále többszörös aranyérmese, a talán legelismertebb csehszlovák dísz­ lettervező. A színészi játékról is feltétlenül tudni kell, hogy mindig a társulat le­ gendás erőssége volt. A kezdetektől a 60-as évek elejéig a színháznak nem 58 �volt jelentős rendezőegyénisége. Érdekes, hogy erős kezű, egységes vezetés nélkül is kialakult egy mély gyökerű, lélektani realista alapokon nyugvó játékmód, ami ezekben az években biztosította az előadások magas szín­ vonalát. Erre épített azután Miloš Pietor és L ubomír V ajdička, akik meg­ alkották az ún. mártoni stílust vagy mártoni realizmust. Ez a lélektan ered­ ményeit felhasználó, a Sztanyiszlavszkij rendszerből kiinduló, arra építő, de a modern színház eredményeit is alkalmazó, belülről építkező, az alak jellemét, lelkivilágát, annak fejlődését és változását is pontosan megrajzo­ ló és a figurának a környezetéhez, a többi szereplőhöz való viszonyát eb­ ből magyarázó játékmódot jelent. A rendező stílusváltási kísérletei egé­ szen a 8o-as évek már leírt változásáig nem hatottak jelentősen a színé­ szekre, sőt sokszor éppen az ő ellenállásukon buktak meg. Az elért eredmények tehát tiszteletet parancsolóak, a megkezdett út biztató és újabb eredményekkel kecsegtet. A törések, megtorpanások elle­ nére úgy vélem, a művészi fejlődés teljes ívű és a legjobb irányba mutató. A színház léte és működése ezért példaadó: az igazi művészi hit és alázat képes minden külső nehézséggel megküzdeni. Ellent tud állni a nemzeti ébredés idején a nacionalista eltévelyedésnek, a totalitárius diktatúrákban a politikai célokat kiszolgáló követeléseknek vagy felelőtlen és üres szóra­ koztatásnak, a sematizmus uralma csúcspontján az elsematizálódásnak, a politikai tiltások és ,,ajánlások” korában a művészi színvonal hanyatlásá­ nak és az igazság hirdetéséről való lemondás kényszerének, s ha nem is kedvez számára a politikai légkör, egyetemes, európai igényű és színvo­ nalú művészi műhellyé tud válni, fölvállalva egy tágabb térség, egy szé­ lesebb kulturális kör eszmei örökségét. 59 �műhely FERD IN A N D Y G Y Ö R G Y PALACKPOSTA IV. Beskatulyázhatatlanok A nyugati magyar irodalmat ma már egyre inkább magukból a művekből ismerheti meg az olvasó. Saját tapasztalatai alapján korrigálhatja a sommás képet, melyet a nyugati magyar életről a kirekesztés évtizedei alatt kialakított. Sor kerülhet végre egymás jobb megismerésére, és ebben magától értetődően fontos szerepet játszik a nyugati magyar irodalom. Legyünk azonban óvatosak. Ne feledjük, hogy minden nyugati írónk mö­ gött egy emberöltő keserves küzdelme áll. A magyar nyelvért, az íróként való puszta megmaradásért vívott lélekölő küzdelem. Minderről, aki túlélte (és mi már csak ezekkel találkozhatunk) nem szívesen beszél. Joggal büszke rá, hogy felülkerekedett, és elhallgatja, hogy mibe került neki az a gyakran pirruszi győzelem. Márpedig, egymás megértéséhez az árnyoldalak ismerete is hozzátartozik. A vesztesek töredékes életműve pedig sokszor egy-egy kínnal-keservvel kicsi­ kart győzelemnél is tanulságosabb. * Mindez Ferdinandy Mihály, az Amerikában élő történész új regényét Az ünneprontókat (A Hazánk kiadása, Boardman, Ohio, 1989.) forgatva jutott az eszembe. Az 1989-cs könyvnapi szereplése óta a szerzőt nem kell Magyaror­ szágon bemutatni. A rádió és a televízió riportjaiból akkor egy sikeres emberi és írói pályával ismerkedhettünk meg. Egy olyan szellemi ember portréjával, aki - idézek - soha nem menekült cl senki elől, 1943 óta, mint meghívott előadó, járja az európai és dél-amerikai egyetemeket, aki különösebb nehéz­ ség nélkül, németül és spanyolul írja könyveit, amelyek félszázezer példány­ ban kelnek el német és spanyol nyelvterületen, aki soha nem érzett honvágyat fél évszázados vándorútja során, és végül, aki mindezek ellenére a világ legtermészetesebb módján magyar író maradt. Regénytrilógiáját az előszó Móricz Zsigmonddal, a Toldival, Thomas Man­ nal és Kemény Zsigmonddal veti egybe. Annál inkább megdöbben az olvasó, amikor észreveszi, hogy az Ünneprontókat nem lektorálták. Fogalmazása elsie­ tett, nem veszi figyelembe irodalmi nyelvünk mai állapotát, bántóan sok benne az archaizálás, az olasz, német, francia és latin betétek pedig az olva­ sást megnehezítik. Végül - és ez feltehetően a trópusi szedő közreműködésé­ vel magyarázható - , hemzsegnek a szövegben a helyesírási hibák. Kár, mert az Ünneprontók érdekes írás és hasznos kortörténeti adalék. Egy családregény negyedik kötete, a magyar középnemesség lassú hanyatlása mint­ egy száz éven keresztül, az első világháborúig. Ferdinandy, a történész, a ma kevésbé divatos szellemtörténeti irányzat képviselője. Meg van győződve ró­ la, hogy a nagy személyiségek határozzák meg a történelmi folyamatokat, és 60 �hogy minden emberi jelenség a szellem tevékenységének a következménye. En­ nek a — német és spanyol nyelvű művek sorában kidolgozott - szemléletnek illusztrációja a Szentgáli család saját költségen, néhány száz példányban ki­ adott története. Egy siker anatómiája? Nem hiszem. Menekültsors? Inkább. Mert a harmadik világ zugegyetemein, könyvtárak, archívumok nélkül klasszikus értelemben vett történész nem lehetett, Ferdinandy új műfajt talált ki magának. Egyrészt nagy történelmi személyek emberi arculatából kiindulva, segít megértetni tetteiket, másrészt a Szentgáli család sorsával illusztrálja a magyar ugarról egy maga­ sabb rendű szellemi életbe való feltörés nehézségeit. Kívánunk az írónak még sok - , ha lehetséges, hozzáférhetőbb és gondosab­ ban lektorált - kötetet. * A diaszpóra felfedezéséhez megbízhatóbb iránytű Thinsz Géza költészete. A stockholmi költő - saját szóhasználatával: „kétlaki Thinsz Géza, északi szó­ fuvaros” - tudatosan vállalja szerepét: „az országok, kultúrkörök, de leginkább az emberek között meghúzódó határsávok konfliktusai” foglalkoztatják, „a tár­ sadalmi értelemben vett kétlakiságról” szeretne helyzetjelentést adni, „arról az életérzésről, amiben oly sokakkal osztozik, s amit kevésbé ismerhetnek azok, akik »csak« egy kultúrához tartoznak.” Ez a költő még egy nyúlfarknyi fülszövegben is módját leli, hogy fölhívja figyelmünket a kétnyelvűség előnyeire. Vallja, hogy a két nyelvvel való állan­ dó kapcsolat - a kétszeres nyelvi aktivitás, ez a dupla munka és tripla erőfe­ szítés - mindkét nyelvnek hasznára válhat. ,,A szikárabb puritánabb svéd és a burjánzóbb magyar nyelv kettőssége - írja - az én esetemben azt eredményez­ te, hogy - minden látszat ellenére - kevesebbet fecsegek verseimben, mint azt korábban tettem: magyarul is »svédként« töményítek.” Más nyelvek használata másképpen befolyásolja kétnyelvű íróink stílusát. A franciánál például az északról burjánzónak tűnő magyar - tömörebb. Itt a gondolat tisztasága az előny: franciául is dolgozó íróink magyar nyelvezete ta­ lán kevésbé érzékletes, de minden bizonnyal pontosabb. Minderről mellékesen esik itt szó. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy Thinsz Géza nem elkötelezett alkotó, „nem születtem megváltónak” - írja a Válasz egy fel sem tett kérdésre című ars poeticájában. „ Zászlót nem lobogta­ tok senkinek, írom a magamét. Emberi kapcsolatokat, színeket, szagokat. A hétköznapok svéd és magyar abszurditásait. A kultúrkarambolokat. Am i, eset­ leg, a falragaszos jelszavaknál fontosabb.” A költő tizenegyedik önálló verseskötete (Thinsz Géza: Az ismétlődés misz­ tikája. Magyar Könyvkiadó. Stockholm, 1989.), azonban nem teória. Egy irigy­ lésre méltó (ne mondjuk: késői, a szerelem sosem lehet az!) találkozás néhány hónap alatt született több. mint száz verse. Perzselő lávafolyam. Benne, a tö­ kély, amelyre a költő eddigi „asszonyáldóiban” kevés példa akad. Magadhoz húzod versemet, olykor még meg is öleled, Írni talán csak. így lehet...” indít a „Sokatmondó múzsa” , és íme a „Te néztél rám?” tömör háromsorosa: „T e néztél rám, vagy az idő? Két meleg szem. Hangod mellett melegszem. Mért bánnám, hogy öregszem?” 61 �Másutt a József Attila-i játékos kedv az érett férfi bölcsességével párosul, és ettől, ha lehet, a vers még hitelesebb lesz, és még pontosabb: „élsz is kedves, derűsen, k i m é l e t l e n ü l . Láttadra még az elmúlás is felderül." Thinsz szellemi őse azonban Attilánál is inkább a homo aesteticum: Kosztolá­ nyi. Az írás nála is „játék, ördögűző varázslat” , és a művészi egyszerűség „cu­ darul mesterkélt és ravasz valami” . Új kötetében említést nyer még Chagall és Határ Győző, Omár Khájjám, Szindbád és Bartók. Ezekkel a nevekkel fel is vázoltuk Thinsz Géza költészetének forrásvidékét, azokat, akiktől tanult, és akiknek új verseivel kétségen kívül méltó társa lett. Íme, egy szavahihető helyzetjelentés. „Éltem - mondja a Külhoni sírfelirat - mint, aki hazaérkezett. De nevemről nem hullt le az ékezet.” * A kölni Irodalmi Levelekről már megállapítottuk: hiányt töltenek be, amennyiben a szerzők anyagi hozzájárulása nélkül is színvonalas művek ki­ adását teszik lehetővé. Kételyeink csak az iránt voltak: eljutnak-e az olvasóhoz ezek a légüres térben születő vadnyugati füzetek? A „Levelek” hatodik, a „new” new-yorki Csalog Zsolt írásaiból összeállított kötete most megnyugtat: kilenc magyarországi (budapesti és vidéki) könyves­ bolt terjeszti a kölni könyvsorozatot. Csalog Zsolt szociográfiáira Szász Béla, Konrád György és Szőcs Géza után került sor - a kiadó magasra állította a mércét. Csalog Zsolt kötete Csalog Zsolt: „A , D - E - F is z - G , A, D, D ” - Köln, 1989.) hét rövid magyarországi - a maguk idejében feltehetően kiadhatatlan írást tartalmaz: első személyben elmondott, szalagról átírt történeteket. A Fal kötetindító szövegében a határsáv két oldalán kapáló - egymástól el­ szakított - családok az őrök megtévesztésére eléneklik egymásnak gondjukatbajukat. „ Így tudtam meg - mondja a riportalany - , hogy meghalt az öcsém.” Menet közben az író elképzeli, hogyan lenne, ha Budapest közepén haladna át ez a határ. Víziója egyszer még századunk kísérteties szimbóluma lehet. Az Öregek, a Kerítés, a V iktus néni háza monoton, egyhúrú dalok az el­ múlásról. Nem egy ember élete a tárgyuk, hanem az élet és a halál. A Napló, nyolcvan december is a végső dolgok faggatása, anyjával néz ben­ ne farkasszemet a fiú, csakúgy, mint halott kedvesével a soron következő írás, a Virág. A halál meghívása ez a halk szavú kötet. Szembenézés az elmúlás gya­ lázatával, azzal, hogy a túlélő - ha tetszik, ha nem - elárulja a régieket. Csalog mondanivalója világos: „ egyszerűen nem lehetséges, hogy, ha egy ember végzetes bajba kerül, ne legyen valaki, aki feltétel nélkül mellette áll! Ha a fuldoklókat hagynánk elmerülni, azzal minden elpusztulna, nemcsak a fuldoklók fulladnának meg, hanem megszűnne valami, ami nélkül egyikünk sem élhet” - mondja a N apló. „Olyan elesettek, hogy nem lehet visszautasítani őket” - vall a cigányokról egy másik, hitével birkózó boldogtalan. Hangja „a tökéletes reménytelenség szépségesen esztétikus dokumentuma” - Camus hő­ sies humanizmusával rokon. " V annak dolgok - mondja Csalog amelyeket csinálunk akkor is, ha nincs semmi remény rá, hogy eredményre vezessenek. Csi­ náljuk őket, remény nélkül is, egyszerűen csak etikai indíttatásból. M ivel nem lehet mást csinálni.” Ez a reménvtelen hősiesség, az életnek ez a konok, elszánt vállalása emeli Csalog Zsolt új kötetét a szociográfia kísérleteiből egy magasabb rendű iroda­ lom régióiba. 62 �Téli versenyek (A X X . Balassagyarmati színjátszó fesztiválról) Ha van valam i, amit nem szeret­ tem, az a mondat, miszerint már az is jó, hogy van. Nem hiszem, hogy valaminek a puszta megléte elegendő ahhoz, hogy örömre de­ rítsen. Most mégis azzal kezdem, már az is jó, hogy még mindig van szín­ játszó fesztivál Gyarmaton. Mert milyen is a kor, vagy legalábbis ide vonatkozó része? Ha ma valaminek nem kedvez a szemlélet, az az amatőrség. Ma nem divat és nem is nagyon lehet v a­ lamit csak azért csinálni, hogy csi­ náljuk. A nap huszonnégy órája általában nem elegendő ahhoz, hogy fenntartsuk életünk amúgy sem túl­ ságosan színvonalas színvonalát. Aki pedig még fiatal, tehát szüleiben egyben szponzorait is tisztelheti, az is előre tekintget, s minél kevésbé lát bármit is, annál erősebben pró­ bálja az árnyakba belemagyarázni boldog jövendőjét. A társadalmi körülmények ismeretében azt vár­ tam idén bejelenteni a szervezők valam elyikétől: egy huszonöt éves hagyomány kimúlt. Nos, nem múlt ki, örüljünk tehát, hogy van, addig legalább, amíg örülhetünk. Mert az idei fesztiválban már ott volt a ki tudja meddig húzhatod szomorú sejtelme, ezt eltagadni önbecsapás? Mi is történt? Mindenekelőtt először a huszonöt év alatt egy alkalmas intézmény fogadta a versenyzőket. A város­ nak művelődési központja épült, mégpedig oly elegáns bellemű épü­ let, hogy ha ott laknék bíz Isten mindennap bemennék egy fél órá­ ra. Tágas terek, agórát idéző han­ gulat. A falakban tehát nem csa­ latkoztam. A védők lelkében sem. Most amikor természetes számomra, hogy bárhová lépek nem igazán szeretett világvárosomban, legyen az színház, szerkesztőség, vagy akár a televízió, mindenütt új ar­ cokat látok, már az is meglepő, hogy a fesztivált szervező balassa­ gyarmati stáb évről évre változat­ lan. Négy éve találkoztunk utol­ jára, s még az idő múlását sem láttam rajtuk. Talán a vidéken las­ sabban múló idő nem csupán a sa­ rat marasztalja, de az embereket is konzerválja? Lehet, mindeneset­ re nem baj, hogy a házhoz egy olyan stáb is tartozik, amely csu­ pa ügyszerető, barátságos emberből áll, s rendelkezik egy olyan bonyo­ lítói tapasztalattal, mellyel bármi­ lyen színházi találkozót lebonyolít­ hatna a város és intézménye. Ú jólag érezhettem, sok munka van eb­ ben a két és fél napban. Ami elmondható a szervezőkről kevésbé mondható cl a produkci­ ókról. Az a feltevésem, hogy egy haldokló mozgalom utolsó erőlkö­ déseinek egyikét látom, tulajdon­ képpen beigazolódott. Az idei ver­ senyben ha zsűri lettem volna, azt teszem, ami egykori magyar drá­ mapályázatokon gyakran előfor­ dult: csak egy harmadik díjat adok ki. Bajnoki címre érdemes előadás nem született. Az elmúlt éveknél számszerűen lényegesen nagyobb bemutatószám többségükben de­ 63 �rekasan műkedvelő produkciókat takart. Hallom szinte a feddést: szidjam a nemzetit, ha rossz, de ne bántsam az amatőröket. Nincs így, s higgyek el, nem a szeretetlenség beszél belőlem. Az, hogy valaki ott­ hon a tükörnek szaval, a fióknak drámát ír, darabot rendez egy há­ zibulin, az, állampolgári jog, épp­ úgy, mint énekelni a fürdőszobá­ ban. Ám az amatőr vagy profi el­ választás nem esztétikai eredetű, kifejezetten jogállásbeli különbsé­ geket, anyagiakat, vagy azok hiá­ nyát jelenti. Manapság ráadásul szinte mindenki amatőr. Egy hiva­ tásos színház sem képes tagjait el­ tartani, a havi párezer forint felvétele tulajdonképpen legfeljebb burkolt amatőrré, de semmiképpen sem profivá avanzsál. Látszatra nem, valójában ide tartozik: azok az ismert és irigyelt fiatal színészek, akiket naponta látunk különböző lélekgyalázó televíziós produkciók­ ban bőven tízezer alatti fizetésüket kénytelenek kiegészíteni ezzel-azzal. A bevételi különbség tehát nem nagy, ráadásul az amatőrmozgalom nagy részét hivatásos színészetre v á ­ gyó ifjak, s lányok adták mindig is - s ma a leány könnyebben meg­ keresi a pénzét másképp, s a fiú, is inkább fagylaltot mér valamelyik sarkon. Nem olyan vonzó a pálya mint régen, s ez bizony látszott ezen a hét végén. Néhány éve olyan fel­ készültségű színészeket láthattunk Kaszás Ferenctől Bezdán Józsefen át Varga Sándorig, Baranyi Gizitől Tóth Zsókáig, akik másnap képe­ sek lennének jelentős feladatot megoldani az ország bármely hiva­ tásos társulatában. A maiak között láttam összesen egy, azaz egy kifor­ ratlan tehetséget, aki ha nem Básti Júlia, hanem saját hangján szólal meg, esetleg lehet színésznő, mert láttam valamit a tekintetében. A többiek a bírható és a bosszantó 64 amatőrség különböző stációit je­ lentették. Nem volt választék. Nem volt választék. Mint meg­ tudtam, hat éve még kilencven, de még két éve is ötvenöt előadás­ ból választotta ki az előzsűri a döntőbe került körülbelül tíz pro­ dukciót. Idén ezzel szemben öszszesen húsz induló volt, így a szer­ vezők úgy döntöttek, hogy minden­ kit meghívnak. A húszból végül ti­ zenöt együttes vállalta és tizenhá­ rom meg is jelent. A látottak alap­ ján én, bár életem a cenzúra elleni harcban telt, mégis az előzsűri viszszaállítása mellett volnék. Ha a húszból nincs, csak nyolc elviselhe­ tő, akkor induljanak nyolca n. Egy nap úgysem lehet négynél több elő­ adást befogadni, s talán megmene­ külünk az olyan esetektől, mint amilyen pénteken előfordult, hogy az utolsó bemutató éjjel negyed ti­ zenkettőkor kezdődött. Talán nem kell részleteznem, hogy milyen szí­ nészi és rendezői tehetség képes felébreszteni éjjel álmából a kö­ zönséget ilyen későn. K ár, az amúgysem világhíres produkciókat ilyen helyzetbe hozni... Az idén követett gyakorlat, az ajánlás rendszere nem vált be, lévén, hogy olyanok is ajánlhattak előadást a fesztiválra, akiknek szakmai kompetenciája ele­ ve kétségbe vonható. S előresza­ ladva, hadd mondjak néhány szót a döntő zsűrijéről. E gy fiatalnak fontos a megfelelés, de nem mind­ egy, hegy kinek felel meg. A zsű­ riben ezúttal nem akadt egyetlen praktizáló rendező sem. Elfogadha­ tatlan, hogy azért, mert nem sike­ rült senkit felkérni. Tekintsék aján­ latnak ezt a felvetésem: ismerem a magyar rendezői kar legjobbjait, többségük utánpótláspárti, nyitott, a civil életben is kellemes, sőt kife­ jezetten magával ragadó személyi­ ség. Nem hiszem, hogy mondjuk az amatőrként is híres színházat csi­ �náló Paál István, Fodor Tamás, esetleg Ruszt József, a főiskolán te­ hetséges növendékek sorát nevelő Zsámbéki Gábor, Kerényi Imre, M orva i István, vagy a korábban már eredményesen zsűriző Ács J á ­ nos közül senki nem ért volna rá ezen a hét végén. A jelenlévőknek bizonyára élményt jelentett volna a velük való találkozás, vita, s azok, akik esetleg mégis a pályára ké­ szülnek, szívesebben indulnak egy olyan versenyen, mely akár a legel­ ső rosta is lehet számukra. Hasonlóképpen nem ártana egy ismert fia­ tal színészt meghívni, aki esetleg elő is ad valam it, s Bubiktól, a zsűrielnök Gábor keresztnevű fián át Hegedüsig, Szakácsiig ebben a kategóriában is van választék, s ne higgye senki, hogy ők megfizethe­ tetlenek. Nem hiszem, hogy többet kérnek annál a pályáról lényegé­ ben kikopott rendezőnél, aki már jószerével csak itt fitogtathatja meg­ kérdőjelezhető szakmai tudását (nem a rendezvényt áldozatosan szervező Máté Lajosra gondolok, hiszen ő már jó ideje szakított a hivatásos színjátszással.) Azt sem ártana tisztázni, hogy ki amatőr, és ki nem. Azért sem ár­ tana, mert így előállt az a helyzet, hogy a Bucz Hunor vezette Térszín­ ház együtt lépett fel a vidéki gim­ nazistával. Buczék állandó játszó­ hellyel bíró különböző ösztöndí­ jakból élő együttese nem amatőr, hanem úgynevezett alternatív szín­ ház. Nevükhöz több jelentős elő­ adás fűződik, köztük a Kétfejű fenevad, máig legjobb bemutatója (Valló, Babarczy, Kerényi, Szőke jegyzi a gyengébbeket), tehát már rég nem itt a helyük, az más kér­ dés, hogy ez a produkciójuk nem volt különösebben jó - önmaguk­ hoz képest. Fájt néhány hiányzó. A kaposvá­ ri Fonómunkás Színpad, vezetője halála óta csak elvben létezik. A mindig tehetséges szentesi gimna­ zisták idén nem jöttek (ha tudnák, hogy mennyien emlegették őket, itt lették volna). Nem láthattuk a ta­ tabányai László Tibor jellegzetes kalapját sem. Ú gy tűnik az amatőr világ egykori meghatározó egyé­ niségei abbahagyták, ami természe­ tes, s sajnos, az is érthető, hogy nincsenek utódaik. Háborúban hallgatnak a múzsák, s most bár nem lőnek háború van. A hősszínészjelölt talán éppen plakátot ragasztgatott a F ID E S Z -n ek, vagy csendes nyugati kisvárosról álmo­ dik, ahol úgy élhet, mintha ember volna. Ha bírálom a színvonalat, fájó szívvel teszem, s azzal a tu­ dattal, hogy az ország egésze ilyen, egy általános romlás hervadó virá­ gait láttuk feltűnő kontraszként a szép új falak között. Drámaíró vagyok, talán nem meglepő, ha különösen figyeltem a darabválasztást. Nem változott. T o­ vábbra is Mrozek vezet. Érthető, a világhírű lengyel sok rövid tanme­ sét írt, ezek jól játszhatók minimá­ lis díszletben, kevés szereplővel. A baj csak ott van, hogy ezek gyenge darabok. Mrozek néhány fenomenális darabot írt (az E m ig­ ránsok, szerintem minden idők legjobb kétszemélyes darabja) és nagyon sok elkent, befejezetlen ujj­ gyakorlatot, főként pályája első és ma is tartó, utolsó időszakában. Az Arckép is ilyen, a Mulatság is ilyen, bármely új magyar süvölvénvt kirúgnának vele a színházból, ha ilyet vinne. Ezek nem is annyira darabok, inkább groteszk helyzetgyakorlatok egy későbbi előadás­ hoz írónak, színésznek egyaránt, kell, fontos, de a szobrász sem a makettet állítja ki. Olyan is előfordult persze, hogy egyszerűen nem volt darab, pedig ha van valam i, ami holt műfaj, az 65 �a hagyományos irodalmi színpadi szavalókórus és minden, ami ezzel rendszerint együtt jár. A tehetséges debreceni A lföld Színpad adott elő mai műveket, ezért nem értem, mi­ ért gondolták, hogy csak azért, mert Erdélyről szól valam i, attól érdekes is. Ha mondanivalójuk van erről a kérdésről, keressenek hozzá dara­ bot, de ne a napi sajtóból ismert mondatokat citálják. Bármilyen fá­ jó kimondani, fejünk tele van ezekkel a mondatokkal, fáj tehetet­ lenségünk, a nagy proletár inter­ nacionalizmus fáraóinak átka, de az örökös ismételgetés csak a hatást gyengíti, hisz ha egy ember mindig gyilkost lát, megszokja, sőt hirdetni kezdi, hogy ez maga az emberiség. A magyar amatőr színjátszás valamikor amolyan színházi szamizdat volt, ma nem az, s a Magyar Nemzet bár kitűnő napilap, nem helyezhetjük drámáink helyére. Ú jabb értetlenségem tárgya a fiatal magyar írók hiánya az ama­ tőrmozgalomból. Ezen a fesztivá­ lon egyetlen új magyar darabot lát­ tam, egy fiatal szerző, Faragó A t­ tila munkáját. Most zavarban v a ­ gyok, hiszen nem szerencsés, hogy drámaíró minősít egy másikat. Higgyék cl nem irigységből teszem, hisz amit láttam, az mindent kiváltott belőlem, csak irigységet nem, hi­ szen ha Faragó Attila komolyan gondolta, hogy ez egy színdarab, akkor nem nagyon találkozunk a pályán a továbbiakban. Ha meg ennek ellenére tehetséges, akkor akadályozza meg. hogy tehetséges emberhez méltatlan irományát előadiák. A társulat lehet amatőr, az író azonban író, akinek pénzügy i kormánvzatunk áldozatos erőfeszí­ tései ellenére sem szabad amatőr­ nek lennie. Reméltem, hogy valak i egy nem író, felvilágosítja a fiatal szerzőt erről, de elmaradt. Mint, ahogy az sem ártott volna, 66 ha a Debrecenből érkező húszperces József Attila-nyöszörgést előadó vendégnek előre megmondja valaki, hogy állampolgári tekinté­ lyét sérti, ha nézők elé viszi „produkcióját” . Nem először fordulok elő Balassagyarmaton, láttam vagy nyolc K i M it Tudot, s más hason­ lókat, de országos döntőben még nem fordult elő ilyen elképesztő antitalentum. Tudom, jobb kliniká­ kon a művészet terápia is, tehát könnyen lehet, hogy az előadóművészet élni segít egy magyar em­ bernek, s ha így van érvényes amit fentebb az alanyi jogokról mond­ tam. D e az ő kedvéért mindenképpen tarthattak volna egy selejte­ zőt, ahol kieshet. Nem csupán a néző, saját védelmében, - felelősek vagyunk egymásért uraim! Kétségtelen tény, hogy nem min­ denkit sikerült elkeserítenie, hiszen a fesztivál lényegében szűk családi körben zajlott. Az együtte­ sek nézték egymást becsületesen, úgy gondolták talán ennyit meg­ tehetnek a koszt-kvártályért, nem jöttek ki-be, de a dörgő taps is elmaradt, letűnt kor békéje honolt a nézőtéren, míg a színen csendben peregtek a mondatok. Még nevet­ ni sem tudtunk, hiszen a humor száműzetett a világot jelentő deszkákról. Abszúrd, abszúrd, próza, ab­ szúrd. Körülbelül így összegezhet­ jük a műsort. Nem véletlen, hogy a számomra legértékesebb produkciót egy olyan együttes nyújtotta, amely nem átallott egy színdarabot előadni, (a Ju lie kisasszonyt), s ebben volt az a bizonyos tehetsé­ gesnek látszó lány, magyar hangja Básti Juli. A szakmát immár hagyományo­ san magam képviseltem. E z ugyan öndicséret, de egyben aránytévesztés. A fesztivál ugyanis nem nép­ művelési feladat, hanem szakmai kérdés, ha úgy tetszik az utánpótlás �egyik seregszemléje. Ha ez a pa­ tak kiszárad, akkor a fennmaradó többedgenerációs budai úrigyerekek maradnak, kik félő, hogy nem reprezentálják a magyar társadal­ mat, s akkor a színház sem fogja. Nem tudom, hívtak-e vendégeket, vagy eleve feltételezték, hogy úgysem jönne senki, ne legyenek kishitűek, a nyolcvan kilométer au­ tóval bő egy óra, s a művészek izgő-mozgó emberek. E z volt a huszadik fesztivál Gyarmaton. K ár, hogy csak ilyen volt, de jó, mert volt. Azért jó, mert ha minden végsőkig kitartó rendezvény kezet nyújt az őt be­ mattoló gazdasági helyzetnek már a feltámadás esélyét is feladjuk, s lehet, hogy nemzedékek nőnek fel a balkánivá vált civilizálatlan M a­ gyarországon. Tehát a látottak ellenére azzal a vággyal jöttem el Balassagyarmatról, hogy két év múlva újra jó lenne, ha mehetnék. Ha lenne hová. Talán eljön egy olyan világ, amelyben újra tisz­ tábban szól a színt játszó ifjú hang. A ddig ki kell tartaniuk a rendezőknek. Ha bírják - köszö­ net érte. Biztos, hogy lesz jobb. Talán lesz. Lesz? A falakban ott az erő. Költözzön belé a védők leikébe. Persze színház nélkül még jár a körúti villamos. D e a színházba igyekvők nélkül szürkébb és unalmasabb lenne. A jövő színhá­ za pedig nem a Körúton készül, hanem a tehetségkutatás különböző fórumain. Például Balassagyar­ maton. Mégiscsak az lenne a jó, ha bírnák türelemmel, tehát... két év múlva veletek ugyanitt! Addig... úgyis színház az egész világ. Siposhegyi Péter 67 �személyes történelem A képeim eladók, én nem vagyok megvásárolható Pataki József festőművész 1928-ban Salgótarjánban született. Az acéláru­ gyárban 19 4 2 - 1949-ig mintaasztalosként dolgozott. A Derkovits kollégium­ ba 1949-ben vették fel, s az érettségi után a képzőművészeti főiskolára került, ahol Kmetty János, Domanovszky Endre, Bernáth Aurél, Bencze László, Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak a mesterei. Diplomát 1958-ban szerzett. Országos kiállításokon 1959-től szerepel. A művésszel Alkotmány utcai lakásán beszélgetett Szokács László. - Hogyan emlékszel ifjúságodra, az acélgyárban eltöltött évekre? - Mint minden acélgyári gyereknek, nekem is a szögcsomagolón keresz­ tül vezetett az utam 1942-ben a gyárba. Itt már tudtak rólam, tudták, hogy rajzolok, festegetek, fafaragásokat készítek, agyagból fejeket csinálok. Az acélgyárnak nemcsak olvasóegylete, kórháza, könyvtára, kuglizója, autóbu­ sza, sportegyesülete volt, hanem kitűnő iskolája is. Olyan iskolája, amely­ nek tanítói sokat utaztak külföldre és figyelték a diákokat, ki, mire alkal­ mas, kinek, mire van tehetsége, szorgalma. É s mikor eljött az ideje, javas­ latot tettek a gyárnak. Tanítóimra ma is szívesen emlékszem, Wágner Sán­ dorra, aki rajzot, és Bedő Albertre, aki kézimunkát tanított. Sok hasznos tanácsot kaptam tőlük, mint ahogy Boroviczényi Nándortól, Schönk Gusz­ távtól és Benedek Esztertől is. Nemsokára szóba került, hogy a „rajzirodára” kerülök. D e nekem soha nem tetszett az irodai munka. Mindig olyan helyre vágytam, ahol formáz­ ni lehet, ahol a fantáziának is szerepe van. Így lettem mintakészítő aszta­ losinas. E z tetszett. Megkapod a rajzot, képzeld el, csináld meg! A z asztalosműhelybe 1943 elején kerültem, az acélgyári mesterek közé. Hamar be­ fogadtak, megszerettek. Itt dolgozott Lichtner István, az ügyes kezű fa­ szobrász, nemcsak szép faragásokat, plaketteket is készített. Sokat tanultam Licskó Andortól, az öreg Vetró Sándor is jófejű, jókezű és szervezett mun­ kás volt. És a többiek is gyakran eszembe jutnak. Badics Imre, Tahon Jó ­ zsef, Petik István, Eisenbart Imre, Halácsi Antal. Rövid időre a háború is beleszólt az életembe. Mint hadkötelest 1944 novemberében besoroztak, a gyár egy részét leszerelték, „menekítették” . Mi Füleken, Losoncon át Besztercebányáig jutottunk cl. Ipolygallán szét­ bombáztak, bementünk Rappra, aztán elindultunk hazafelé. Karancsberény fölött egyenesen a frontba ütköztünk. Két tűz közé kerültünk, 1945 januárjának első hetében érkeztünk haza s visszakerültem a gyárba. Mun­ kánk bőven volt. Dolgoztunk az oroszoknak, fabódékat készítettünk a te68 �herautókra, ládákat a jóvátételi szállítmányokhoz és rendbe raktuk a gyár épületeit, hónapokig üvegeztük az üzemek ablakait. . . - A képzőművészettel mikor kerültél kapcsolatba? - Bóna Kovács Károly 1945-ben hazajött Tarjánba és önképzőkört ala­ kított a bányánál. Az acélgyárból odajártunk Duba Lacival, Vasas K a r­ csival, velünk volt Luby Karola, Brunczel Tibor és Takács Géza is. Heten­ ként találkoztunk, egyszer vagy kétszer pár órán át beszélgettünk, rajzo­ kat nézegettünk. Később már egy nagyobb termet is kaptunk. Rajzoltam, mintázgattam, faragtam. A szerszámokat Lichter Istvántól kaptam. Közben a Füleki útra, a kaszárnyák egyikébe költözött a csoport, majd Baglyasaljára. Egyre többen lettünk, volt, hogy tizenöt-húszan is találkoztunk. - M ilyen ember volt Bóna Kovács K ároly? - Egyszerű és nagyon intelligens ember. Nem pöffeszkedett, nem volt féltékeny senkire. Mint asztalosműhelybeli mestereim, akik arra töreked­ tek, hogy a kezükre bízott fiatalembert úgy irányítsák, hogy jó szakember váljék belőle és hogy megtalálja helyét az életben, Bóna Kovács Károly is ilyen volt. Mindenkinek segített. - É leted fordulata 1949-ben következett be, amikor Budapestre, a D erkovits kollégiumba kerültél. - Még korábban, 1947-ben történt, hogy ellátogatott Baglyasaljára a képzőművészeti főiskoláról K m etty János és Fónyi Géza. A mesterek meg­ nézték a munkákat és hármunkat Duba Lászlót, Vasas K árolyt és engem főiskolára javasoltak. Együtt is felvételiztünk mind a hárman. Közben én 1948-ban asztalossegéd-oklevelet szereztem. Ispán Bélával ketten értünk el kitűnő eredményt. Bevallom tépelődtem, hogy belevágjak-e a tanulásba. Édesapám 1944-ben meghalt. Anyám, húgom és öcsém otthon voltak. N a ­ gyon szerettem volna tanulni és ígéretet is kaptam otthonról, a gyártól, hogy segítenek. Ebből később annyi lett, hogy nyaranként dolgozhattam és pénzt kereshettem az acélgyárban. - A főiskolán értek a kemény ötvenes évek. Hogyan élted át ezt az időszakot? - A D erkovits kollégium a Hermann Ottó utcában volt, önkormány­ zattal, őszinte, nyílt légkörrel. Nagyon örültem, amikor bekerültem a kol­ légiumba, mert mindenről nyíltan lehetett beszélni. A fordulat 1948-ban a Rajk-per után kezdődött. A kollégiumot diákszállóvá alacsonyították le, s bár a szellem még jó ideig megmaradt, tudatosan és fokozatosan szinte minden pozíció a párt által kinevezett emberek ellenőrzése alá került. K é ­ sőbb jöttek aztán a karrieristák, talpnyalók s kezükbe vették az irányítást. Elkezdődött a „reform álás” ! Szovjet mintára, a zsdanovi szocialista rea­ lizmus érvényesült. A lényeg az volt, hogy a művészet a pártot, a politikát szolgálja. A művészetet is pártpropagandának tekintették. Az alkotásokban pedig az erő, a nagyság, a heroizmus dominált. Ettől kezdve én már nem éreztem jól magam, mert amit csinálni kellett, lehetett, az távol állt tő­ lem, szellemi és művészi törekvéseimtől. Emberellenes volt! - Hogyan alakult sorsod? M ikor végeztél? - A főiskolán 1958-ban diplomáztam, tanári oklevelet is szereztem. Még ebben az esztendőben elkezdődött egy „kirajzás” , egyre-másra jöttek létre a művésztelepek Túrkevén, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen és másutt, jó művészekkel és szerződésekkel. Láttam a lényeget: a művészet adjon rangot a politikának. 69 �Kántor Andor az Iparműveszeti és Képzőművészeti Gimnázium igaz­ gatója kért, hívott legyek tanár, tanítsak. Nem mentem, mert már akkor láttam az ütközéseket s az akkori tanítási elvekkel nem értettem egyet. Ha tanítani nem lehet, pénzért nem butítok, mondtam magamban. Csohány Kálmán nekem támadt, megrótt: „T e egy őrült vagy, miért nem vállalod? Eldobod a jó lehetőséget!” - mondta, s ő maga beállt minisztériumi em­ bernek, amit aztán később meg is bánt. Igazat adott nekem, s rájött, hogy csaléteknek kellettünk volna, erősíteni a munkásszármazású statisztikát. Tarjánba 1960-ban jöttem vissza, mert lakást, megrendeléseket, szerződést ígértek. A szerződést meg is kötöttem az acélgyárral, ám egy fél év után tapasztalnom kellett, hogy az „ígéret földjére” érkeztem. Telt-múlt az idő és azon vettem észre magam, hogy még mindig a kolónián lakom édes­ anyámmal egy szoba-konyhás lakásban. Hitegettek, majd ha megnősülsz kapsz lakást, várj még egy kicsit. . . Hiába panaszkodtam, hogy nem tudok így dolgozni, hogy minek hívtatok, ha a feltételeket nem biztosítjátok. Meg is kaptam a választ: olyan szegények nem vagyunk, hogy ígérni ne tudjunk. . . - Diplomáztál, elvégezted a tanári szakot, képet alkottál ínagadnak a világról, ösztönösen, tudatosan érezted a művészet lényegét. É s vissza­ csöppentél a tarjáni világba. M ilyen volt itt a képzőművészeti élet? - M ár működött a megyei csoport, amelynek tagja volt idős Szabó Ist­ ván, Manga János a néprajzos, Farkas András és Réti Zoltán Balassa­ gyarmatról, Czinke Ferenc és Iványi Ödön Salgótarjánból és sokan mások, közöttük műkedvelők és szakköri tagok is. Néhány művész kivételével itt mindenki mindent tudatosan csinált! Farkas András kivétel volt, művészalkat, meditatív típus, aki sokszor mondta, a művészet valami más, valahol más, amit megkövetelnek, amit kívánnak tőlünk az valahol idegen. Csak vele tudtam egyetérteni, beszél­ getni. Jó l együttműködtem Réti Zoltánnal, Iványi Ödönnel is, csakhát mindig volt egy kérdőjel. Mi lesz, ha mellémállnak, mit szólnak hozzá „föntről” ? Elvben mindenki mellettem volt, de az adott pillanatban so­ kan ellenem fordultak. Nekem az a direktművészet emberileg, művészileg sem felelt meg. Ez a művészet az irányítók művészete volt: műkedvelő szinten és az ő szín­ vonalukon. És jöttek az ideológiai belemagyarázások - melyik kép miért jó és miért nem. A művészetet nem lehet megmagyarázni. Vagy érzem, vagy nem. A művészetben megjelenő dolgokat szavakkal nem lehet kifejezni. A művészet nem ábrázolás: költészet. Am i volt, van, lesz, amit szeretnék, amilyennek szeretném látni az érző lélekkel bíró teremtményt. - Salgótarjáni művészként sok kiállításon szerepeltél, díjakat is kap­ tál. A művészet című folyóirat kritikát közölt az 19 61-es megyei őszi tár­ latról. E n gedd meg, hogy idézzek: ,,Sokféle technikával szerepelt a kiállításon Pataki József. Tehetsége, meditációs nyugalommal csillan meg G ondolkodó rajzában, a gauache ké­ pei világába. A szürkés alaptónusba csendülnek bele a figurák, lovak han­ gosabb színei, ökonomikus kompozíciójú Kom pnál című alkotásán. É le t­ közelségről vallanak a régi házak, a kép meleg sárgái és vörösei készítik elő Bodrog című rálátásos képét. A kanyargó Tisza-part, a folyótorkólat, a híd ívének érzékenyen visszaadott lendülete fokozódik fe l a bátor szí­ nekben pirosló fák koronájában a víz és ég egymásnak felelő kékjeiben. A 70 �meghitt rajzok és ígéretes tájképek m ellől ezúttal hiányoznak a művész acélárugyári képei, amelyek tanúskodnak a dolgozókkal való kapcsolatá­ ról.” E z az utóbbi mondat szerintem már övön aluli ütés, szinte jeladás, hogy később neked szegezhessék: ne a bodrogi tájat fesd, hanem az acélgyári munkásokat. - Lassan elkezdődött a szóbeszéd, sorra kaptam a „kritikákat” , hogy: az arc sohasem zöld, a fák nem pirosak, miért nem dolgozik a munkás a képen, vagy miért festek halakat. Sokan jártak hozzám a kolóniába, úgy látszik azért érdekes volt, amit csináltam. Egyszer eljött egy tanárisme­ rősöm, Fegyveres Zsigmondnak hívták. Az emberábrázolásról beszélget­ tünk. Közben nézte a képeimet. Anyám portréját, húgom fiát, a vasaló nőt. Csupa figurális képet tettem elé. Nézte, nézegette, aztán egy kis idő múlva megszólalt: - Tudod mi a baj a képeiddel? Mintha ezek az emberek gondolkodná­ nak. Ezek érzelmekkel, problémákkal teli alakok. És olyan szomorúak. . . - Megérezte, hogy nem munkásokat, nem politikai magatartást ábrázoltam, hanem emberi magatartást. - Tanár uram, ilyen a kor! - mondtam. A művész nem csinálhat mást, mint hogy művészi formába önti saját korának emberi problémáit. - M ég tarjám éveid a latt történt a város átépítése. A z új városközpont kialakítása, amelyről ma már sokan vitatkoznak. M i volt akkor a vélem é­ nyed? - Ha eltűntetek mindent és aki nem tudja, hogy milyen volt a régi, annak csak az új marad. Mit mondjak? Erre volt igény. És ehhez az igény­ hez kellett alkalmazkodniuk az építészeknek. „Férőhelyet” kellett terem­ teni, s teremtettek úgy, hogy a város terepadottságait nem használták ki, ötletszerűen beszórták házakkal. Én rosszul érzem magam a nagy falak, kerítések, völgyzáró betongátak - mint például a kórház - között. Az eme­ letes nyúlólakban mindenkinek van férőhelye, ám hogy miként érzi magát az már más kérdés. Mert a „modern” városban miért nem alakult ki az a légkör, ami régen volt? Miért tart és állandósul a zárkózottság a mai napig is? Tarján nem város, település! - A Művészet című folyóiratot idézem újra. A z 1976-os májusi szám N ógrád megye művészeti életét mutatja be. E k ko r már negyedik éve B u ­ dapesten élsz ám a terjedelmes méltatás sorai között egy mondatot még kaptál, ennyire még hálás volt a szerző, hadd idézzem : ,,Ugyancsak idevalósi a hosszá esztendőkig itt dolgozó Pataki József fes­ tő, aki az utóbbi években Budapesten folytatja küzdelmes festői pályáját.” - Újból, most már harmadszor is elölről kellett kezdenem mindent, ami­ kor 1972 decemberében Budapestre jöttem. Azt se mondták, jó napot, és senki nem kérdezte miért mész, hová mész, miért nem maradsz itt. Tarjánban én nemcsak kiállítottam, de szerveztem, rendeztem is kiállításokat. Közben mások díjakat kaptak. . . Nem jártam senki nyakára segítségért. Nem kerestem a vezetők barát­ ságát. Meg is kaptam egyszer, amikor bementem a tv-be, ahol Pásztor Feri sorozatot készített egykori osztálytársairól. Ott találkoztam egy tarjáni ismerőssel, aki jóindulatúan megfedett: „Ennyi idő alatt nem tudtál még egy SZOT-díjat sem kiharcolni, ennyire ügyetlen vagy?” Ha visszagondolok, jobb is, hogy nem terjesztettek fel semmiféle díjra. 71 �Az volt az elvem, ha nekem valaki segít, az előbb-utóbb igyekszik a segít­ ség ellenértékét behajtani. Ez sokszor olyasmi is lehet, lehetett volna, ami tőlem idegen, amivel nem értek egyet. Hogy kiszolgáltassam magam, el­ veimmel ellentétesen cselekedjek, és hogy ezt elviseljem, erre nem voltam és nem vagyok hajlandó. A képeim eladók, én magam nem vagyok meg­ vásárolható, mint sokan mások, akik a népre hivatkoztak, közben egyes egyedül saját érdekeikkel törődtek. - M in d en kapcsolatod megszakadt T arjánn al? - Gyakorlatilag igen. K ét éve nem voltam a városban, ahol a húgom családja él. Még a soproni gyűjteményes kiállításom előtt, 1979-ben volt az acélgyári kultúrotthonban egy kiállításom. Bolyós Lászlóné, az akkori igazgatónő hívott meg és örömmel hoztam az anyagot. A lig jöttek el, nem is írtak róla, egyedül csak a gyári lap, a Tarjáni Acél. - M iközben benépesült a m egye és Salgótarján idegen b ő l jött m űvészek­ kel, te tősgyökeres tarjáni , az acélgyári m unkás fiá b ó l lett festőm űvész itt élsz B u dapesten egy ötödik em eleti m űterem ben, távol ifjú ságo d legszebb h elyeitő l . N em furcsa ez? - Az embernek van belső irányítása. Ahol nem szívesen látják és ami idegenné lett tőle, oda ne menjen. Megvagyok itt Pesten. Utazom, külföl­ dön is járok. Erdélybe nem egyszer leutaztam, művésztelepekre vagyok hi­ vatalos, és mindig akad barátom, Würtz Ádám, Giczy János, Somogyi Já ­ nos, akikkel emberileg és művészileg is szót értek. Persze nem igaz, hogy nem jut eszembe a város, az acélgyár, a Dolinka, a környező hegyek. Az emberekre, a tájakra akik között és ahol felnőttem, sokszor gondolok. Hi­ szen onnan indultam, ott voltam fiatal. . . SZO K Á CS LÁ SZLÓ 72 �hagyomány SZVIRCSEK FEREN C Salgótarján címerei és lobogói Reneszánsz pajzson a história A nyolcvanas évek identitástudatának erősödésével szerte az országban megélénkült a címerek iránti érdeklődés. Nem a családicímer-keresés, őskutatás hívta életre, hanem annak a vágya, hogy ismét jelentős szerephez jusson a nemzethez, illetve a szűkebb lakóhelyhez való kötődés. Olyan szimbólum jut ismét szerephez napjainkban, amely történetiségénél fogva, jelrendszerek hordozójaként alkalmas a legkülönfélébb tudattartal­ maknak, egy adott kor szellemiségének, közösség-regio cselekvéseivel érzel­ mi-tudati motivációinak kifejezésére. Érdemes tehát ebből a szempontból a címer lényeges jegyeit összefoglal­ ni: színes jelvény; ábrázolásai mértani formák, illetve stilizált képek; leg­ főbb hordozója a pajzs; örökölhető, illetve használata folyamatos. A magyar címerek, hasonlóan Nyugat-Európához, a X II. században je­ lennek meg. A vármegyék címerei évszázadokkal később, a X V . században tűnnek fel pecsétnyomókon. (Megyénk legkorábbi címeres pecsétjét 1 551 ből ismerjük.) A hazai kommunális heraldika gyökerei a X III. századi cí­ meres pecsétekig, a mezővárosi, községi pecséthasználat pedig a X IV . szá­ zadig nyúlik vissza. Nógrádban minden bizonnyal a legrégebbi címer B a­ lassagyarmaté. Hasonlóan régi a megye hajdani nagy városának, Losoncnak címere is.1 A nemesi címek, címerek eltörlése után, a városi címereknek is feudális tudattartalmat tulajdonító felfogás tiltotta be 1949-ben a vármegyék és városok régi címerének használatát. D e a címerhasználat napjainkban is­ mét virágzásnak indult, mint ápolandó hagyomány.2 Ennek tulajdonítható, hogy új városaink közül R étság már megalkotta egyszerűségében is sokat­ mondó címerét. Pásztó régi pecsétábrázolása helyett alkotott címerét cse­ rélte újra. Tudunk Bátonyterenye és Szécsény címeralkotási szándékáról is. 1. Salgótarján korábbi községi, illetve városi címerei A községi pecsétek rajzolatai, majd minden falura jellemző mezőgazdasági tevékenységet tükrözték, szimbólumrendszerük azonos, vagy legalább­ is hasonló volt. Leggyakrabban a búzakalász, illetve a szőlő szerepelt együtt a használati eszközökkel.3 Salgótarján községnek két címeres pecsét­ je ismeretes. Az egyiket az Országos Levéltár még 1942-ben véleményez­ te.4 Ezzel a pecséttel látta el a község 1770-ben úrbéri kérdőpontra adott válaszait. Leírása a következő: földből kinövő három búzakalász, tőlük jobbra csoroszlya, balra ekevas található. A körirat: „Salgotarian...” ( 1. ábra). A másik községi pecsétrajzot a Nógrádi Történeti Múzeumban ta73 �1. ábra 2. ábra lálható községi pecsétnyomó alapján ismerjük. Az évszám 18 6 1. Rajza részben egyezik a korábbi pecsét rajzával. Leírása: földből kinövő latin kereszt két oldalán egy-egy búzakalász, ettől jobbra és balra egy-egy csoroszlya látható. A körirat: Salgótarján község pecsétje. A pecsétnyomó al­ só harmadában szerepel az 1861-es évszám. (2. ábra). 74 �A városi címerünkről szólva, több jelképet kell megvizsgálnunk, ame­ lyek úgy tűnnek, hogy nem voltak hivatalosan címerek, bár heraldikailag elfogadható mindegyik változata. A helyi sajtóban 1923-ban címerként használt jelképekről írtak: ,,A fő téri állom ás hom lokzatán áll ipari vá ro ­ sunk két jelleg zetes cím ere: a szénm ezőben elhelyezett égő m écses , körü­ lötte a szénvágó szerszám ok , fö lü l a m agyar szentkorona , a m ásik cím er az üllőn dolgozó m eztelen karú m unkás és körülötte a m ezőgazdasági szer szám ok , am elyek a R im a nagy telepét jelk ép ez i ( 3. ábra). A képeket vizsgálva, a szénmező a fekete színű pajzsot jelenti, rajta a valószínűleg fehér (ezüst) színű, jellegzetes bányászszerszámokkal. A mécses sem más, mint a közismert bányamécs, a kahanyec. Az ék és a kalapács motívuma, a3 3. ábra felső-magyarországi bányavárosok címereinek közös jelvénye.6 A bányászék és kalapács nálunk 1850-ben tűnik fel a zagyva i kőszénbánya-vállalat pe­ csétjén.7 (4. ábra). 75 �4. ábra De megtalálható az 1868-ban alapított Salgótarjáni Vasfinomító Tár­ sulat szárazpecsétjén is. A másik címerrajz eredete a társulat alapszabá­ lyából fejthető meg, mely a hitregebeli Vulkánt ábrázolja. Az üllőn dol76 �gozó Vulkán, munkásként értelmezve a Rima gyártmánykatalógusán sze­ repelt a későbbiekben, védjegyként.8 Szabó Zoltán, az 1938-ban megjelent Cifra nyomorúság című szociog­ ráfiájában a városi rangot 1922-ben kapott településről így írt: ,,Modern városházat épített magának, s a homlokára odaillesztették az új város cí­ merét. E címer méltón a századhoz, mely az új városnak életet adott, három füstölgő kéményt ábrázol. A bal felső sarokban a két bányászka­ lapács a jobbsarokban villám , éppen becsapni készül a három kéménybe. A pajzsot nem kardok vagy állatbőrök vagy sisakok fogják közre, hanem két fé l fogaskerék. Jelezvén ezzel, hogy a város már munkálkodásra épült, nem pedig pallossal való uralkodásra. A kémények alighanem a három nagyüzemet jelképezik: a két kalapács a Salgótarjáni Kőszénbányát. M indezek nem jogtalanul kerültek a városháza homlokzatára. Hogy Sal­ gótarján város, annak ők az okai. Hogy ilyen város, annak úgyszintén.” 9 ( 5. ábra.) 3. ábra A következő városcímer egy 1941-ben megjelent heraldikai munkából ismeretes.10 E z álló csücskös talpú pajzson kékkel és ezüsttel hétszer bal­ 77 �haránt osztott pajzsban fek ete sast ábrázol. Felette háromlombos (leveles) sisakkorona és nem rangkorona látható. (6 . ábra.) SALGÓTARJÁN Kékkel és ezüsttel hétszer balharánt osztott pajzsban fekete sas. 6. ábra A magyar városi címerekben mesteralak ritkán fordul elő, pedig a klasszikus heraldika legszebb ábrázolásai ezek, pl. az említett címerpajzs bal harántvágásai. A címerkép, a fekete sas kedvelt ábrázolása a címereknek. A mellékletben is látható tipikus heraldikai sas stilizált for­ máját mutatja, fölröppenő helyzetű, fejét oldalra fordítja, karmait szétterpeszti, szárnyát kiterjeszti, farka díszes kiképzésű. A fekete sast (tu­ rul) ősi magyar totemállatnak írják le a szakmunkákban, a magyarok hadi jelvénye volt. melyet a nyelvészek a karvallyal, a történészek az á zsiai vadászsólyómmal azonosítják. De semmiképpen sem saskeselyű, mint, ahogy az emlékműveken ábrázolják.11 Hogy miért kerülhetett a vá­ ros címerébe, arra erők egy magyarázat lehetséges. A címertervező, vagy megrendelő a honfoglaló magyar törzsre szeretett volna utalni a pajzsra emelt turulmadárral. Ugyanis a X. század első évtizedeiben, a honfog­ lalók Tarján nevű, de ekkor már hadrendnek tekinthető törzsének egyik csoportját a belső gyepűvonal védelmére telepítették e tájra.12 78 �RIMASZOMBAT Kék pajzsban fekete sas (kuruly = turul). Egykor E th ele és Árpád jelvény e. Egy másik címerábrázolás 1942-ből ismert, melyet az Országos Községi Törzskönyvbizottság felkérésére az Országos Levéltár szakvéleménye­ zett.1 3 Ennek alapján, a pecséthasználatban követett gyakorlatot figyelembe véve, a város címerének a következő alakban történő megállapítását javasolták: álló csücskös talpú pajzs , kék m ezejében zö ld pázsitból kin ö vő három búzakalász , tőlük jobbra csoroszlya , balra p ed ig ek eva s lebeg. Az ajánlott címer anakronisztikus volta miatt nem felelhetett meg a kí­ vánalmaknak, mert nem jelképezhette a tekintélyes ipari várossá nőtt te­ lepülést. ( 7. ábra.) 79 �7. ábra 2. A város jelen leg i cím ere. . . A N Ó G R Á D című napilap 1966. július 30-án, minden előzmény nélkül adta hírül, hogy tervezik a város új címerét.14 1967. szeptember 18án már a városi vb. elé terjesztették a Katona László grafikus által ké­ szített címerterveket, amelyből az 1. számút ajánlották elfogadásra. (8. ábra.) Az új címer használatáról így rendelkeztek: A város cím ere klaszszikus , begyben végződő pajzs form a. F é me az arany, színei a piros és fekete. A címert egy vízszintes , fek ete h ullám von al két részre osztja. A pajzstalp színe fe k ete , a pajzsfő piros szitui. A pajzstalp közepén arany bányászjelvény á ll , ettől jobbra és balra hegy alakú elh elyezked ésben arany fá k vannak. A pajzs fő közepén arany keretben fe k ete téglabalom van. A téglahalom ból arany fogaskerék em elk ed ik k i.1 5 1975-ben egy or­ szágos kiadvány így értelmezte a szimbólumokat: a város címerében a vörös és fekete alapszín, a munkásváros-jelleget, a bányászatot kívánja kifejezni. Arany rajzolatú motívumai a jellegezetes bányászszerszámok áb­ rázolásán túl a városépítést, az ipar fejlődését jelképezik, utalva a város földrajzi fekvésére is.16 80 �8. ábra 3. A város jelen leg i cimerének elem zése Ha alaposan szemügyre vesszük címerünket a következőket olvashatjuk ki belőle. Legfontosabb dolog, hogy a kevés címerképet ábrázoló pajzs növeli csak a címer értékét. Az egyszerűségre törekvés nem jellemzi cí­ merünket, annál inkább a mindent elmondani akaró ábrázolás. A szocialista ipar jellemző szimbólumai nem lelhetők fel, az ábrázolások monumen­ talitásukkal pedig túlterhelték a pajzsot. A pajzs a X IV . század óta hasz­ nált tárcsapajzs, amit reneszánsz pajzsként is ismerünk. Ezt a pajzsot egy „vízszintes fekete hullámvonal” osztja két részre. Ez képzavar. Vagy vízszintes a vonal, vagy hullámvonal. A pajzstalptól való megkülönböz­ tetés végett - mivel színre szín nem vihető fel - a vonalat arany sze­ gély választja el. Így most már a fekete „hullám vonalat” elválasztó két aranyszínű szegélyt ikerpólyának nevezhetjük, ami az eredeti leírásban nem szerepel. Sajátos következmény, hogy a köztudatban meghonosodott vélemény a hullámvonalat a két városi patakkal azonosította. A téve­ dés alapja pedig az, hogy a kommunális heraldika az egyes települése­ ket átszelő vagy csak közelében hullámzó vizeket a címerben hullámvo­ nal ábrázolásával, azaz pólyával jelzik. E z a címtervező súlyos rajzi té­ vedése volt. A pajzsra került ábrázolásokat nézve az is megállapítható, hogy ezek címerképek, nem mesteralakok. A pajzsfőben a századok során gyakran ábrázoltak bástyákat (pl. Balassagyarmat), épületeket, várfal­ részeket mint kedvelt címerképeket. D e egy lebegő, fekete téglahalom 81 �nem fejezheti ki a neki tulajdonított erőltetett városépítést, inkább a rombolás szimbóulma lehet. A heraldikailag növekvőnek nevezhető arany fogaskerék mint az iparra utaló motívum elfogadható, de iparfejlődést belemagyarázni nem szerencsés dolog. A pajzs alsó részének közepén le­ begő arany bányászkalapács sem álló, statikus mint ahogy írták. A köz­ ismert bányászjelvény rajzilag helytelen, formája pedig a történelem so­ rán kialakult. Szerepeltetése azonban indokolt a bányászmúltra való hi­ vatkozással, de máig kiható értelmezése hamis, hisz a századforduló után néhány akna kivételével a város bányászati jellege elvesztette domináns szerepét. A legkirívóbb és a heraldikában teljesen ismeretlen a stilizált arany fákkal történő jelképes hegyábrázolás, mely a bányászjelvény két oldalán helyezkedik el. Az aranyszínű, nyílhegyeknek tűnő fákból kialakí­ tott hegyforma nem sugallja az alkotó elképzelte földrajzi fekvést. Ú gy vélem, hogy a címerképek megalkotásánál az a szemlélet uralkodott el, hogy a pajzs rendelkezésre álló felületéből a legnagyobb részt ki kell tölteni, elfeledve, hogy a cél a minél könnyebb felismerhetőség és közért­ hetőség lett volna.16 A sajátos heraldikai stílus feloldhatatlan problémát okozott a címerterve­ zőnek, aki a város régi motívumainak felhasználása, bővítése helyett újat próbált alkotni. A modern, stilizált reklámgrafika pajzsra helyezése nem volt tekintettel a heraldikai szabályokra, a címerhasználó város tradíció­ ira, a korábbi pecsétek, címerek megőrzött jelképeire. Túlburjánzik rajta a korra jellemző ideologizálás.17 4. A város lobogói. A vexillológia, mint történeti segédtudomány foglalkozik a zászlókkal és lobogókkal. A zászló az emberi kultúra produktuma, mely a rómaiak közvetítésével honosodott meg Európában. A zászlónak mindenekelőtt a hadviselésben volt fontos szerepe, s napjainkig megtartotta kiemelt helyét jelképeink között. A lobogók a X V II. század elején alakultak ki a nem­ zeti hovatartozás kifejezésére. Hadilobogó, jelzőlobogó mellett ismerete­ sek a városok lobogói is. A zászló rúdon elhelyezett egy- vagy többszínű könnyű anyag, amelyet gyakran címerrel vagy egyéb jelképekkel látnak el. A zászlónak az a szerepe, hogy azt rúdra erősítve hordozzák, épület­ re kitűzni elvileg nem lehetne. A zászló mindig személyhez, vagy egy-egy csoporthoz tartozó jelkép. A lobogó, zsinór segítségével erre a célra szolgáló árbocra (őrfa) fel­ húzható, könnyű anyagból készült jelkép. A lobogó egyszerű, könnyen fel­ ismerhető kell, hogy legyen. Nem szerencsés a heraldikai lobogó. A lobo­ gó nem feszíthető keresztrúdra, mert akkor labarum lesz belőle.18 A lobogó rúdra szerelve már zászló. Magyarországon az 1970-es évek közepén a címerek ismételt engedé­ lyezése után, központi utasítással döntöttek a városok egyszínű zászló­ használatáról. Többnyire fehér, illetve vörös alapszínt jelöltek ki a váro­ sok címereinek felhasználásával. Városunk lobogója is hasonló módon ké­ szült, elfeledve egy korábbi ismertetést. A sok kék-fehér lobogó között üde színfolt volt a salgótarjáni fekete-fehér sávos lobogó.19 (9. ábra.) 82 �9 . ábra Az egyszínű zászlókkal szemben a mesteralakokat felvonultatoknak nagy szerepük volt a városi lobogók összeállításánál. A címerpajzsból adódó színek alapján sávokat, hasításokat vagy más mesteralakokat lehet alkal­ mazni a tervezés során. Városunk régi lobogója Bretagne ősi lobogójára emlékezteti a kutatókat a fekete-fehér sávozással.20 A már említett központi utasításra 1974-ben rendelettel határozták meg városunk zászlaját (lobogóját). Ennek alapján az elfogadott zászló 1x2 mé­ ter méretű, arannyal átszőtt bíborvörös színű, fekvő téglalap középen a város címere. A címer alatt köralakban Salgótarján felírat látható fekete betűkkel. (10 . ábra.) 10. ábra 83 �A lobogó mérete azonban megint nem arányos és szabályos. Ugyanis a lobogó magassága mindig úgy aránylik a lobogó hosszához, mint kettő a háromhoz (pl. 100x150 cm, 140 x210 cm.) Gyakran használtak az el­ múlt években a városi ünnepeken szabálytalan lobogót városi jelképként. Ez egyszer hasított, piros-fekete lobogó, közepén a város címere felirat nélkül. Gyakran labarumként szerepelt.21 5. Javaslat. A korábbi döntés felülvizsgálata a városi lobogó és címer esetében is időszerűvé vált. A történelmi címer tartalmának tudományos kutatason alapuló elemzését felhasználva társadalmi vitára kellene bocsátani a város címerének és lobogójának kérdését. A leírtak alapján úgy gondolom, hogy városunk jelképei világosak. Tradicionális múltja miatt elfogadható a bányászkalapács , a bányamécs, az üllőn dolgozó kovács , a régi községi címer eleme a búzakalász , vala­ mint a honfoglaló magyarok turulmadara . Ugyanis, ha rendelkezésre áll régi címer, vagy annak olyan motívuma, mely utal a várossá válás folyamatára, valamint a tradíciókra, az felhasználható. A címerpajzs felosztá­ sánál heraldikai zavart nem okozva felhasználható a két városi patak Y alakú völgyelése. Megjelenítése pedig az új városra jellemző modern, stilizált, egyszerű áb­ rázolás legyen. A város vezető testületének állásfoglalása mellett, a pártok véleményé­ nek meghallgatásával nyilvános pályázatot kell kiírni, és a beérkező pá­ lyaműveket közszemlére kell tenni illetve a sajtóban be kell mutatni, szá­ molva a város lakosságának véleményével. Csak így lehetséges olyan cí­ mert alkotni, mely alkalmas arra, hogy a város lakossága elfogadja. JE G Y Z E T 1. A P a lla s n a g y le x ik o n a . Bp. 1893. IV. 371. o., B e rté n y i I v á n : H e ra ld ik a . I n : A tö r ­ té n e le m se g é d tu d o m á n y a i. Bp. 1968. 141. o., 158. o. 2: 2. B e rté n y i I v á n : K is m a g y a r c í­ m e rta n . Bp 1983. 8. o. 3; 3. F e isz t G y ö rg y : R övid m a g y a r c ím e rta n és p e c s é tta n . I n T ö rté n e le m sz a k k ö ri fü z e te k . 15. Bp. 1986. 94. o., B e rté n y i. 1986. i m : 157. o., L aszlo v szk y J ó z s e f: A m a g y a r c ím e r tö rté n e te . Bp. 1989. 39. o., S zéli S á n d o r: V á ro sa in k n ev e, cí­ m e re és lo b o g ó ja.B p . 1941. 20. o . ; 4. M a g y a r O rszág o s L e v é ltá r tá jé k o z ta tá s a a 2738/1942. sz. le ir a tr ó l: 5. A M u n k a . 1923. n o v e m b e r 24.: 6. B e n k e Is tv á n : 500 évvel ez e lő t t a la k u lt a F e lső -m a g y a ro rs z á g i B á n y a v á ro s o k K özössége. I n : B á n y á sz a ti és K o h á sz a ti L ap o k . 1984. 4. sz. 263—266. o . : 7. S a lg ó ta r já n tö r té n e te . St. 1972. 99. o.. N ó g rád i L a p o k és H o n ti H írad ó . 1883. n o v e m b e r 18.; 8. A S a lg ó ta rjá n i K o h á sz a ti Ü zem ek száz éve. St. 1968. 12. o . : 9. S zab ó Z o ltá n : C ifra n y o m o rú s á g Bp. 1938., 231. o . ; 10. Széli. 1941., im : 87. o . : 11. S zéli. 1941., im : 28. o., 30. o., 80. o., B e rté n y i, 1983., im . 36. o., B e rté n y i. 1986., im : 156, o., K á lla y Is tv á n : A m a g y a r c ím e r a tö rté n e le m b e n . M a g y a r H írek . 1989. m á rc iu s 6. 6. o .; 12. S a lg ó ta rjá n tö r té n e te . St. 1972. 23. o .; 13 M ol. 2738/1942.; 14. N ó g rád . 1966. jú liu s 30.; 15. N m L . X X III. 527. 21. d 1967. s z e p te m b e r 18., N m L . X X III. 526. 6. d. 1967, o k tó b e r 19. N ó g rád . 1968. j a n u á r 27.; 16. C a stig lio n e E n d re : A m a g y a r v á ro so k c ím e re i. B p., 1975.: 17 P a n d u la A ttila : C ím erb en a rég i a jó. M a g y a r N em zet. 1988. o k tó b e r 22., B e r­ té n y i. 1983., im : 107. o .; 18. P a n d u la A ttila : V ex illo ló g ia. In : A tö rté n e le m se g é d tu d o ­ m á n y a i, B p., 1986. 230. o., 232—234. o . ; S zéli 1941. i m : 58. o . ; 19. S zéli. 1941., im :30.o,; 20. S zéli. 1941., im : 58—59. o., 64. o . ; 21 C a stig lio n e. 1975., im : Széli. 1941., im : 65. o. 84 �Don-parti emlékek két tételben Negyvenhét évvel ezelőtt történt események peregnek le újra. A tragikus sor­ sú, 2. magyar hadsereg két egykori csapattisztje elhallgattatása nehéz évtizedei után, csak most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy alakulata doni végnapjait papírra vesse. Céljuk, emléket állítani sok tízezer magyar bajtársuknak, akik hősiesen, életüket áldozva harcoltak, még, ha értelmetlen is volt az a cél. Mindkét írás „doni hadseregünk” szombathelyi III. hadtestének 1943. janu­ ári, februári viszontagságos harcait, visszavonulását idézi fel. Annak a hadtest­ nek doni kálváriáját idézik, mely a három közül a legtöbb megpróbáltatáson esett át, legtöbb emberét vesztette el és melyről hadsereg-parancsnoksága már lemondott, nem várta visszaérkezését a hátsó, gyülekezési körzetbe. A III. hadtest csapatai - néha különböző ad hoc egységekbe szerveződve, néhány tettrekész csapattiszt vezetésével - kilátástalannak tűnő küzdelmet v ív ­ tak a szovjet túlerővel szemben, lelassították saját és a voronyezsi német erők bekerítésére törekvő szovjet csapatok előrenyomulását 1943. január 16. és 26. között. Visszavonulásuk során a harcképesebb német alakulatokkal együtt, mintegy „vándorló katlant” képezve, több ízben törtek ki támadóik fojtogató bekerítéséből. A nehéz körülmények - nagy hideg, az élelem, lőszer és szállítóeszközök hiánya - közepette egy cél vezette őket: a hazajutás reménye. Har­ coltak, védték magukat a rendelkezésre álló elégtelen fegyverzettel, amíg az, egyáltalán lehetséges volt. E két közreadott memoár, csak egy-egy kiragadott részlet alkotóik írásából, mégis az egyéni sorsokon keresztül szemléletesen mutátják be a doni magyar apokalipszis valóságát. Néhány mondatot írjunk a szerzők katonai pályafutásáról. Péchy György 1913. november 16-án született Felsőbányán (Máramaros vm.). A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1937-ben avatták hadnaggyá, 1938-tól egészen 1944 közepéig - különböző beosztásokban: századparancsnok, zászlóalj, majd ezred 1. segédtiszt - a nagykanizsai 17 . gyalogezrednél teljesített szolgálatot. A doni hadszíntéren 1942. április 29-től s zeptemberig mint a 1 7 gyalogezred 1. se­ gédtisztje, ezt követően, 1943. áprilisáig a gremjacsjei védőkörletben mint rohamszázad-parancsnok, s kiképző tiszt tevékenykedett. 1944 szeptemberétől a 12. tartalék hadosztály nagyváradi, majd Duna-Tisza-közi harcaiban vett részt, mint a 38/1. zászlóalj parancsnoka. 1945. január 2-án megsebesült, majd még ez évben jelentkezett a néphadseregbe. Itt őrnagyi rendfokozatot ért el, s 19 50ben több régi hadseregben is szolgált tiszttársával együtt eltávolították a hon­ védségtől. Horváth Gyula 1912. november 4-én született Garbolcon (Szatmár vm). A sárospataki református főgimnáziumi érettségi után 1932 őszén bevonult a debreceni határőrkerülethez. A határőrtiszti iskola elvégzését követően, le­ szereltette magát. A polgári életben eltöltött néhány év után, 1938-39-ben kér­ te aktiválását. Egyéves próbaszolgálat után, mint hadnagyot, hivatásos tiszti ál­ lományba vettek. 1940. és 1943. között végig a kassai 21. gyalogezrednél telje­ sített szolgálatot, kezdetben, mint a 21/I. zászlóalj géppuskás (nehézfegyver) 85 �századának parancsnoka, majd zászlóaljparancsnok. A doni hadszíntéren fel­ váltóként, 1942 novemberében kiérkező alakulatának nehézfegyver század-pa­ rancsnoka, majd zászlóaljparancsnokának eleste után, parancsnoka 1944 nya­ rától zászlóaljával ismét a fronton van. 1945. április 6-án alakulatával átállt a szovjet csapatokhoz. A néphadseregben őrnagyi rendfokozatot ér el. 1950-ben meg kellett válnia a katonaságtól. Mindkét egykori honvédtiszt „aktív nyugdíjasként” készítette el visszaemlé­ kezését. Segítségükre szolgáltak saját eredeti doni naplóik és a 2. magyar had­ sereg, Hadtörténelmi Levéltárban őrzött hadiokmányai. Olvasóinak azzal a meggyőződésemmel ajánlom e memoárrészleteket, hogy ezek értékes adalé­ kok második világháborús katonai részvételünk árnyaltabb megismeréséhez.- D e a magyar haditettek eme krónikái, az immáron megrendült nemzettudatunk újraélesztését is szolgálják. SZABÓ P É T E R Péchy György: Doni magyar apokalipszis I. November első hetében lehullott a hó, s bár még nem voltak nagy fagyok, meg is maradt. Az időjárás egyre zordabb lett. A leváltásunkról szóló kósza hírek igaznak bizonyultak.1 A hadtestparancsnokság2 intézkedett kiképzőtáborok felállítására a váltásra beérkezett egységek átképzése céljából, helyesebben a harctéri tapasztalatok átadása miatt. Két tá­ bor alakult. Az északi tábor az ezred sávjában Andrejevkán és Plotnyickijben települt, a déli, a 6. könnyű hadosztály sávjában Rogovatojén. A táborok kiképzőkeretébe a harcoló csapatoktól kellett tiszteket és legénységet vezényelni. Az északi tábor parancsnoka Kaltróy Antal alezredes3, a 17/II. zászlóalj pa­ rancsnoka lett. Idevezényeltek engem is. Ebbe a táborba került az ezredparancsnokságunk4, az I. és II. zászlóaljunk leváltására kiszállított 3. gyalogez­ red-parancsnokság, a 3/I. és 3/II. zászlóaljak, továbbá még három gyalogzászló­ alj,5 melyek a 47. gyalogezred,6 valamint a 6. és 7. könnyű hadosztály egy-egy zászlóalját voltak hivatottak felváltani. Az ezredközvetlenek7, felváltására érke­ zett alosztályok és egyéb menetszázadok a déli kiképzőtáborba lettek irá­ nyítva. Mindkét táborba még német kiképzőtiszteket is osztottak be a magyar kerethez. Emlékezetem szerint a kiképzőtáborok csak november közepén alakultak meg. A felváltó zászlóaljak pedig csak november végére és december elejére érkeztek be a táborba.8 Az intézkedés kiadása és a beérkezés közötti hosszú idő arra volt jó, hogy a hadtest műszaki alakulatai előkészítsék a tábort. Be­ rendezték a szálláskörzeteket, fekhelyeket, s latrinákat építettek. A táborban több ismerőssel találkoztam, részint a vezényelt kiképzőkeretből, részint a beérkezett zászlóaljaktól. Így futottam össze Mátray Karcsival9 (százados) és Czenthe Pistával10 (százados), akit korábban az ezredünktől he­ lyeztek át a hármasokhoz11, Székesfehérvárra. A táborparancsnokság Alekszandrovkán települt. Kezdetben itt dolgoztam, majd két hét után Kaltróy alezredes a plotnyickiji csoport vezetésével bízott meg. 86 �A kiképzést a kiadott és a táborparancsnokság által részleteiben kidolgozott ki­ képzési terv szerint a környező terepen hajtottuk végre. Vakító napsütésben, nagyon kemény hidegben folyt. Gyakran jelentek meg felettünk nagy magasságban szovjet felderítő repülőgépek. A Sztálingrádról érkező kedvezőtlen hírek és a gyakori berepülések miatt mindnyájunkban felmerült a gondolat, hogy a ma­ gyar hadsereg arcvonalán is számítani kell egy erős támadással, s kétséges, hogy a cérnavékonyságú védőállás fel tudja-e ezt fogni. Az arcvonalon azon­ ban a szokásos szórványos gyalogsági tüzek mellett, nyugalom volt. A kiképzést december közepén fejeztük be és a zászlóaljak megkezdték az előnyomulást a felváltás végrehajtására. A felváltó zászlóaljak nehézfegyvere­ ket12 nem hoztak magukkal, azokat az ott levőktől vették át. Az arcvonal át­ vétele huzamosabb időre lett tervezve. Sajnos, a csapatok korábbi nagy veszte­ ségei miatt a kiépített védőállásban jól elfért a felváltó és a felváltandó egy­ aránt. A vett értesítés szerint, a 17. gyalogezred felváltott részei csak február első hetében kerültek volna Sztarij Oszkolból hazaszállításra és ezért indokolt volt, hogy az elvonulásig a berendezett védőállásban maradjanak. Közeledett a szilveszter. Megelőző napon az ezred vezető orvosa, Daka Miska orvos főhadnagy13 kis szánkóján értem jött, hogy az év utolsó napját az ezredtörzs körében töltsem el. Itt értesültem a távollétemben történtekről. K a ­ rácsony előtt a befagyott Donon át, egy vállalkozást hajtottak végre azokhoz a fedezékekhez, amelyeket még én szemrevételeztem. A vállalkozás nem járt sikerrel, mert a parancsnoknak jelentkezett Jeszenszky főhadnagy14, ezredesapatcsendőrtiszt aknára lépett. A robbanás súlyosan megsebesítette, szétroncsolta a veséit, mire a csoport, parancsnokát magával hozva, visszavonult. Jeszensz­ ky főhadnagyon az orvos már nem tudott segíteni - hősi halált halt. Közvetlenül szilveszter előtti napokban a III. zászlóaljnál is hajtottak végre vállalkozást az északi szárnyon a Don és a Voronyezs folyók összefolyásánál levő orosz hídfő ellen. Ez a vállalkozás jól indult, sikerült betörni az állásba és a megszállókat megfutamítani. Később a megindult ellenséges ellentámadás so­ rán, az egyik futóárok szélén robbanó kézigránát szilánkja a parancsnok, Kékedy Tibor főhadnagy15 bal szemét kiverte, mire a csoport az állást feladta és parancsnokát magával víve, visszavonult. Szilveszterkor az ezredparancsnok16 és az ezredtörzs jól kiépített bunkerjá­ ban gyűltünk össze. Beszélgetéssel, a helyzetünk latolgatásával, csendes iszogatás közben vártuk meg az éjfélt. A 43-as évet végig az arcvonalon hatalmas tűz köszöntötte - minden fegyverből lőttek egyet. Nyugovóra tértünk abban a reményben, hogy rövidesen úton leszünk hazafelé. Akkor még nem sejtettük, hogy milyen is lesz ez az út hazafelé. Másnap bevonultam ismét a táborba, ahol az a parancs várt, hogy a kiképzőkerettel települjek át Verh Turovóba, a már odairányított egységek kiképzésére. Ennek befejezte után január 10-én is­ mét vonuljak be Alekszandrovkára. Ez megtörtént. Közben parancsot kaptunk, hogy minden községet sündisznóállásúra elő kell készíteni. Ennek megfelelően a legénységgel és az ottlevő lakossággal a köz­ ség körül kb. 50 m-enként kettős lövészgödröt ásattunk. A lakosságot a né­ metek igénybe vették még az összekötő utak állandó hótalanítására is. Amint a hófúvás betemette ezeket az utakat, azonnal zavarták őket takarításukra. A táborparancsnok, Kaltróy alezredes január 13-án, éppen megbeszélést tar­ tott, amikor úgy 11 óra körül távbeszélőhöz hívták a hadtestparancsnokságtól. Nagyon komoly arccal jött vissza. Baj van a 7. könnyű hadosztálynál - mond­ ta, az oroszok áttörték az arcvonalat.17 A helyzet teljesen bizonytalan. Ő sze­ mélyére nézve, azt a parancsot kapta, hogy azonnal induljon Gremjacsjébe és 87 �a 17. gyalogezred leváltott részeit vezesse ki. Nekem parancsot adott, hogy az ezredbeli kiképzőkerettel ebéd után azonnal induljak a déli kiképzőtá­ borba, Rogovatojéba és készítsem elő a szállást az ezred odaérkező részeinek, kb. 700 főre. Ezzel nekem tulajdonképpen meg is kezdődött a visszavonulás. A parancs szerint a legénységemet, 10 főt készítettem fel az indulásra. Magamhoz hívat­ tam a sztarosztát18 és négy konyi szánt19 rendeltem ki a legénység felszerelé­ sének szállítására. Ebéd után azonnal elindultam a 10 főből álló kerettel. Jó ütemben haladtunk, s kb. 17 órára Szinyije Lipjagin át megérkeztünk Rogova­ tojéba. A táborparancsnokságon Járay Pistát (százados)20 találtam, ő a 47. ko­ csizó géppuskásszázad parancsnoka volt. Elmondtam neki, amit Kaltróytól hal­ lottam. Ő azt azzal egészítette ki, hogy egész délelőtt déli irányból erős harci zaj hallatszott. Mondta, hogy már a zsebében van a szabadságos igazolványa, s most nem tudja, mit csináljon. Biztatásomra, hogy vegye igénybe az engedé­ lyét, el is indult Szinyije Lipjagiba, hogy onnan továbbmenjen Sztarij Oszkolba. Mielőtt még elment, közölte, hogy a községben megfelelő személyzettel egy lőszer és egy élelmiszerraktár is van. Már lefekvéshez készülődtem, amikor a távbeszélőhöz hívtak. Körtelefon volt, ami kb. így hangzott: Körvédelmi riadó! Az állásokat megszállni! - aztán hozzátette a bemondó: Nem viccről van szó, a 7. könnyű hadosztálynál az arcvonalat áttörték és a résen hóleples síalakula­ tok hatoltak be. Ä szomszédból áthívattam az ottlevő kiképzőkeret parancsnokát - egy zászlós volt - és hívattam a két raktárparancsnokot is. Amíg ők megjöttek, a zászlós tájékoztatott, hogy körvédelmi állásként 40-50 m-re egymástól a község sze­ gélyén kettős lövészgödrök vannak kiásva. Megbeszéltem vele, hogy ilyen nagy hidegben (-30 °C) az ilyen állásokat nincsen értelme megszállni, mert az emberek megfagynak. Inkább a község déli szélén levő házakban legyenek készültségben, s a kiállított őrszemeket gyakran 15-20 percenként váltsák. E l­ lenség közeledtére foglaljanak tüzelőállást és nyissák meg a tüzet. Az éjszaka nyugalomban telt cl. Alig világosodott, mikor jelentették, hogy dél felől, Repjevka irányából a kitisztított úton nagy tömeg közeledik. Mikor sietve kiértem a község szélére, akkor már a tömeg éle el is érte a falut. Az emberek teljesen ki voltak merülve, egymást támogatva, négyesével, ötösével, egymástól méterekre leszakadva vánszorogtak. Voltak, akiknek a lábuk volt rongyokba csavarva, mások az itthon használt vékony téli kesztyűben cipóvá dagadt, fagyott kézfejüket a hónuk alatt igyekeztek melegíteni. Fegyvere csak néhányuknak volt. Látszott rajtuk, hogy teljesen át vannak fagyva. A befűtött házakba tereltük őket pihenni, átmelegedni. Az esti órákban sikerült összeköttetést kapnom a hadtest vezérkari főnöké­ vel, Sárkány vezérkari ezredessel.21 Jelentést tettem a helyzetről és intézkedé­ seimről, továbbá, hogy a visszavonult emberekkel tisztjeik is jöttek, ezért a kiképzőkeret embereivel bevonulok az ezredemhez. Intézkedéseimet jóváhagyta és tájékoztatott, hogy a 17. gyalogezredet valahol Sztaro Nyikolszkojc térségé­ ben találhatom meg. Már majdnem éjfél volt, mikorra el tudtunk indulni. Csikorgó hideg volt. Egyesek -30, -35 fokról beszéltek. Másnap, a késő délutáni órákban érkeztünk Sztaro Nyikolszkojéba. Itt találtuk a III. hadtest parancsnokságát is, mely Szemigyeszjátszkojéból települt ide át. A községben nagy volt a zűrzavar. N a­ gyon sok katona és jármű érkezett be ide. Jelentkeztem több tiszttársammal a hadtestparancsnokságon. Intézkedtek, hogy a közöttünk rangidős Philadelphy százados22 parancsnok88 �sága alatt másnap az előtalált legénységből alakítsunk 200 fős századokat. Ezek­ hez a századokhoz gépjárműveket is be kellett osztanunk. Tájékoztattak bennünket, hogy a hadtest egyes részei Szemigyeszjátszkojén és Kocsatovkán sündisznóállásban igyekeznek feltartóztatni az ellenséget23 Az egyik sündisznóállás parancsnoka Martsa ezredes24, a 47. gyalogezred parancs­ noka, a másiké Tavassy25 csendőr alezredes volt. A 9. könnyű hadosztály részei, köztük a 3. gyalogezred parancsnoksága alatt a 3 / 1 3/II. é s 1 7/III. zászlóaljak, továbbá a nehézfegyverek nélküli, 17/I. és II. zaszlóaljak reteszállást foglaltak déli arcvonallal, bal szárnyával a Don­ nál, általában Gremjacsje vonalában kelet-nyugati irányban. Feladatuk a né­ met VII. hadtest Voronyezsből való kivonulását biztosítani.26 Ez a most ala­ kuló Philadelphy-csoport egyelőre hadtesttartalék lett Sztaro Nyikolszkojéban. A következő nap azzal telt cl, hogy elosztottuk az embereket és a járműve­ ket. Állományba vettük a legénységet. Emlékezetem szerint, vagy 20 különböző egységből - főként hadtápalakulatból - verbuválódott össze a századom. Zö­ me az idősebb korosztályhoz tartozott, s csak puskájuk volt. A szánokat mind románok hajtották. A rendelkezésre álló időt arra használtuk fel, hogy a legénységet pihentet­ tük és próbáltunk lelket verni beléjük. Philadelphy százados révén igyekez­ tünk tájékoztatásokat szerezni a hadtestparancsnokságtól. Annyit megtudtunk, hogy az egész III. hadtestet a német 2. hadseregnek rendelték alá.27 Azt álla­ pítottuk meg, hogy a németek utóvédként akarnak bennünket felhasználni. Közben a közelünkben elhelyezett rádiósok mondták, hogy már a hátunk mö­ gött, tőlünk nyugatra is szovjet csapatok vannak, mert onnan is orosz nyelvű beszélgetést hallgattak le. Ez a pár nap arra is jó volt, hogy a legényem egy raktárból szerzett ré­ szemre egy filccsizmát, s így a bilgerit le tudtam cserélni. Ennek köszönhet­ tem, hogy a visszavonulás alatt nem fagyott meg a lábam. Ezredünk, mivel leváltás alatt állt, a meleg irhasapkán és gyapjúkapcán kívül más téli felsze­ relést nem kapott. Ezért én az akkor még meglevő málhámból a három tarta­ lék flanellingemet is mind magamra öltöttem. Ez a réteges öltözés nagyon jól bevált. Jól bírtam a mínusz 30 fok alatti hőmérsékletet is, pedig a visszavonu­ lás során a későbbiekben volt úgy, hogy négy napig nem voltam fedél alatt. Január 24-e körül jól felszerelt német egység érkezett a községbe, egy List nevű őrnagy parancsnoksága alatt. Egy részük a községtől délre levő dombhá­ ton foglalt állást, általában a 9. könnyű hadosztály reteszállásának meghosszab­ bításaként. Január 25-én, éjjel, a sötétség beálltakor a sündisznóállásban bekerített erők, parancsnokaik vezetésével sikeresen kitörtek. Január 26-án erős harci zaj hallatszott a 9. könnyű hadosztály reteszállása fe­ lől. A napra azért emlékszem jól, mert később sokat beszéltünk róla, hogy más­ nap, 27-én a 17/III. zászlóalj vonult vissza utolsóként a Dontól. A január 26-i reteszállásbeli harcokban halt hősi halált a 3. gyalogezred parancsnoka, Rőzsey Tibor alezredes.28 Január 27-én, kb. 10 órakor Philadelphy százados riadóztatta a századomat. A III. hadtestparancsnokság intézkedése alapján parancsot adott, hogy a köz­ ség déli szegélyén előnyomulva, támadjam meg és tartóztassam fel a Sztaro Nyikolszkoje felé előretörő ellenséget. A riadóztatott századdal felhúzódtunk a község déli szegélyén levő dombos fennsíkra. A század járműveit a csoport többi járműveihez csatlakoztattam. A 89 �magas hóban csak lassan tudtunk haladni. Pár kilométer után, mikor kb. a község közepével voltunk egy magasságban, arra lettem figyelmes, hogy tőlünk kb. 8 kilométerre a község nyugati szegélyével egy vonalban olyan volt a hóme­ ző széles sávban, mint amikor fehér abroszra mákot szórnak. Távcsövön át fi­ gyelve, legalább zászlóaljerejű szétbontakozott alakzatban előnyomuló egység­ re becsültem. A másik századdal közben odaérkező Philadelphy százados a lá­ tottak alapján úgy döntött, hogy a reteszállásokban29 eredményesebbnek lát­ szik feltartóztatni őket, mivel nehézfegyvereink nem voltak. Én századommal az ottlevő szélmalom környékét szálltam meg és foglaltam reteszállást. Kb. másfél óra múlva a házak közül tüzet kaptunk, melyet viszonoztunk. A tűz­ harc a hamarosan beálló sötétedésig tartott. Két sebesültem lett. Véleményem szerint egy felderítőegység ütközött belénk. A teljes sötétség beálltakor a csoportparancsnok parancsot adott a vissza­ vonulásra, általában a tőlünk északra levő, völgyben fekvő Hohol irányába. A vezetéssel engem bízott meg. Térkép nem lévén, emlékezet alapján az északi sarkcsillagtól balra egy tenyérnyire vettem az irányt. Nagyon lassan haladtunk a hóban a hordágyon magunkkal vitt sebesültekkel. Nehezítette az utunkat, hogy át kellett mennünk két meredek falú, 4-5 méter mély bokros horhoson is. A sebesültek átvitele mindig sokáig tartott. Végre elértük a Sztaro Nyikolszkoje és Hohol között vezető, hótól kitakarított utat. Már éppen rá akartunk térni, amikor délről erős mozgás zaja hallatszott. Megálltunk és csendben vár­ tunk. Rövidesen elénk ért egy zárt, sűrű oszlopban jövő tömeg. A 7. könnyű hadosztály katonái voltak.30 Élükön Kosztka Vilmos százados31 menetelt. Be­ soroltunk utánuk, s rövidesen Hoholba értünk. Itt már mindenféle alakulat ma­ radványai voltak megtalálhatók, magyarok, németek vegyesen. Volt hely, az embereket fedél alá tudtuk juttatni. Abban a házban, ahová bementem, meg­ találtam Kaltróy alezredest és a volt német rohamtanfolyam parancsnokát, Speuda alezredest. Üdvözlés után mondta Kaltróy, hogy a németek azt akar­ ják, hogy Hohol délen mi foglaljunk védőállást és igyekezzünk feltartóztatni az ellenséget. Sikerült neki meggyőzni őket, hogy nehézfegyverek nélkül csapata­ ink nem tudnak megfelelő ellenállást kifejteni, s így a németek elálltak a kí­ vánságuktól. Közben a járműveink is beérkeztek, de az új legényem a bundám­ mal és a táskámmal nem volt velük. Többet nem is láttam. Január 28-án, amint világosodni kezdett, összeszedtük a századokat, és in­ dultunk tovább Verh Turovo irányába. A csoportunk kb. 8 órakor érte cl a község déli szegélyét. Megálltunk a szélső házaknál, pihenőt tartottunk és szét­ osztottuk a reggelit. Már befejeztük az étkezést, s készülődtünk a további me­ netre, amikor pár géppisztolysorozatot hallottam, s mindjárt utána nagy kiabá­ lást: „Itt vannak az oroszok!” Kitört a pánik. Megítélésem szerint legelőször a németek kezdték meg a rohanást. Láttam egy közepes német harckocsit, mely­ re sok német katona felkapaszkodott. Ez annyira elkezdett ész nélkül rohan­ ni visszafelé a gyümölcsfák között, hogy a fák ágai lesöpörték róla az embe­ reket. A szánjainknak mind román hajtóik voltak. Ők nem törődtek senkivel és semmivel. A négy-öt szán egymáshoz szorulva igyekezett minél gyorsabban, minél távolabbra kerülni. Lehetetlen volt átmenni az út másik oldalára, ahol a századom egy része tartózkodott. Mire körülnéztem, csak az ezredembeli ki­ képzőtisztesek maradtak mellettem. A többiek úgy szétugrottak, hogy többet nem is láttam őket. Pár száz méterrel odébb német és magyar tisztek - közéjük álltam én is és altisztek keresztbe az úton, láncot formálva, megállítottuk - minden lövöl- 90 �dözés nélkül - a visszaözönlő tömeget. Szinte érthetetlen volt az a hirtelen hangulatváltozás, ahogy a rémületből megnyugodtak. A rohanás leálltával meg­ nyitottuk az utat, s az emberek normális ütemben folytatták a menetet. Általában nyugati irányban meneteltünk, mert akkor már tudtuk, hogy az Olim völgyé­ ben van a gyülekezőhely. Mikor Verh Turovo után nem sokkal az út hirtelen egy nagyon széles völgybe ereszkedett alá, ott találtam Kaltróy alezredest is, aki igyekezett a menetet rendezni. A feleslegesnek ítélt járműveket állította félre, hogy azok ne nyújtsák meg az oszlopot. Az út folyamán nekem is több­ ízben kellett segédkeznem a menetek rendezésénél. A határozott fellépéseknek meg is volt a hatása. Az addig csak helyben álldogáló, tipródó tömeg tisztjeik parancsára kezdtek oszlopba sorakozni. A rendfenntartó működésemnek az lett a kára, hogy alaposan leszakadtam az ezredemhez tartozóktól. A menete­ lő oszlopok mellett igyekeztem minél gyorsabban haladni, hogy utolérjem őket. Ekkor történt az, hogy jöttek a németek és a magyarokat leszorították a kitisz­ tított útról. Ezért több alakulat nem folytatta a menetét az út menti mély hó­ ban, hanem rátért egy általában délnyugati irányba haladó mellékútra. Én is ezt a megoldást választottam. Amíg világos volt, addig mentünk. Éppen egy községbe értünk. A házakba sajnos már nem tudtunk bemenni, mert mindegyik­ ben már németek voltak. K erítéslécekből, s más előtalált fából tábortüzeket gyújtottunk. Ezeket körülülve, igyekeztünk pihenni, de ez nem nagyon sikerült. Elölről majdnem égetett a tűz, annyira közel húzódtunk hozzá, a hátunk pedig fázott. Nem csoda, mínusz 35-40 fok volt a hőmérséklet. Másnap folytattuk a menetet. Még a délelőtt folyamán utolért egy kétfogatos szán, rajta Szabó főhadnagy,32 a 47. gyalogezred segédtisztje és egy másik tiszt, Ők is a gyülekezőhelyre tartottak, felvettek. Jól haladtunk egész nap. Késő délután egy völgybe ereszkedtünk le, s egy kisebb községbe értünk. Ekkor né­ metek vették körül a szánt és elvették tőlünk. A községben találtunk egy kisebb magyar csoportot is - ha jól emlékszem, Emmer légvédelmi tüzérszázados33 parancsnoksága alatt. Légvédelmi tüzérek és hadtesthíradósok voltak. Hozzájuk csatlakoztunk. Az éjszakát ismét a szabadban töltöttük el, tábortűz mellett. Körös-körül szovjet csapatok rakétái villantak fel. Gyűrűben voltunk. A híradósoknak volt egy majdnem új Rába tehergépkocsijuk, eddig ezen jöttek. Másnap reggel sikerült hármunknak is helyet kapnunk ezen. Megindul­ tunk egy úton nyugati irányba. Alig haladtunk 2-3 kilométert, amikor elölről tűzharc hangjait hallottuk. Tehát erre cl volt zárva előttünk az út. Visszafordul­ tunk oda, ahonnan elindultunk. A községből egy másik út is vezetett délnyugati irányba, nagyon meredek emelkedővel. Láttuk, hogy a németek tehergépkocsi­ jai nem tudnak megbirkózni a havas emelkedővel, s mind fordulnak vissza egymás után. Lent ezeket félreállították és sorban felgyújtották. Hiába bizony­ gatta a mi gépkocsivezetőnk, hogy ő fel tud menni, nem hallgattak rá. Meg sem engedték, hogy rámenjen az útra, azonnal félreállították és felgyújtották a gépkocsinkat. Gyalog folytattuk az utunkat a németekhez csatlakozva. Alkalmam volt meg­ figyelni a németeket. Nagyon jól fel voltak készülve a téli háborúra. Minden katonának fehér-szürke fregoli megoldású kezeslábas ruhája volt, melyet az egyenruhájára húzott fel, s a terepnek megfelelő színt kívülre forgatta. Minden raj rendelkezett egy két négyzetméter felületű kétlovas szánnal, amelyen a ló­ tápon és élelmen kívül, a legénység egyéni felszerelése is rajta volt a tartalék lőszerrel együtt. Így az emberek csak a fegyvereiket vitték. Estére egy kisebb településhez érkeztünk. Itt sem jutott hely a házakban a magyaroknak. Szerencsére egy házzal egybeépített pajtában sikerült legalább a 91 �szél ellen a szalmában meghúzódnunk. Ezen az éjjel is láttuk teljes körben a rakétajelzéseket. Feltehetően ezeket csak kisebb előreszivárgott síalakulatok ad­ ták le, nem komolyabb erőktől származtak. Erre utalt az is, hogy a németek indulás előtt kialakított ékje rövid idő alatt kaput tudott nyitni a gyűrűn, s a zöme a kapun keresztül már zavartalanul folytatta az útját. A biztosításra gon­ dolva, az úttól mindkét oldalon 2-300 méterre és egymástól is ilyen távolságra 2-3 fő állott golyószóróval. Egy ilyen oszlophoz csatlakoztunk mi is. Estére valamivel nagyobb községbe értünk, mint előző nap. A falu szélén nekünk is jutott egy ház, nem kellett az éjszakát a szabadban töltenünk. Ebbe a nem nagy házba zsúfolódtunk be, ahányan csak voltunk, kb. 40-en. Alaposan szorongtunk benne, mikor egy német akart bejönni. Kidobtuk volna - , mint, ahogy ők is a magyarokkal több helyen megtették - de ő könyörgésre vette a dolgot. Előadta, hogy ő „volksdeutsch",34 s a többiek mind birodalmiak és le­ nézik őt, nem hagynak nyugtot neki. Megszántuk és hagytuk, hogy maradjon. Hálás is volt, némi ennivalót is hozott nekünk. Jólesett, mert a verh turovói reggeli óta nem ettünk. A németnek közben cl kellett menni eligazításra. Ami­ kor visszajött, tájékoztatott bennünket, hogy ők a kora reggeli órákban akar­ nak indulni, s minket nem értesítenek, hogy lemaradjunk tőlük. A németeknek ez a magatartása érthetetlen volt előttem, mert éppen mi tettük lehetővé ne­ kik Voronyezsből való kimenetelüket. A csoport parancsnoka Oberst Trompeter volt, akinek a neve a hangzása miatt maradt meg az emlékezetemben. Másnap reggel, mire a német egység továbbmenetelre felsorakozott, a ka­ pott értesülés szerint - már mi is ott álltunk az úton menetkészen. Ezen a na­ pon a kora délelőtti órákban elértük az Olim völgyét. Ekkorra már több ezer magyar katona — nagy részük fegyvertelenül — gyűlt össze itt. Megtaláltam az ezredem megmaradt részét, kb. 700 főt. Jelentkeztem az ezredparancsnokom­ nál, aki, mivel nem volt egységem, maga mellett tartott. Folytattuk a menetet a délnyugati irányba vezető úton Sztarij Oszkol felé.35 Nagyon hideg volt, a lábunk alatt csikorgott a hó, ugyanakkor sütött a nap. Volt pár mozgókonyhánk is, de élelmünk nem. A konyhák havat olvasztottak, s így legalább meleg hólevet ihattunk. Volt néhány szánunk is, sőt, a III. zászlóaljunk még pár géppuskáját is hozta magával, sajnos csak nagyon kevés lőszerrel. Az úton csak egy alkalommal kerültünk össze németekkel. Ezt ők azonnal fel akarták használni fogatszerzésre. Az ezredparancsnokomnak volt egy egylovas szánja, amin ült, mert kulcscsonttörése és idős kora miatt nem tudott gya­ logolni. Az ő szánját szemelte ki a német, s csak erélyes fellépésünkre tett le szándékáról. Később hallottam az I. zászlóaljunk vonatparancsnokságának fel­ háborító esetéről. Egy német altiszt kiszemelt magának egy sebesült magyar tisztekkel teli fogatot. Gerencsér továbbszolgáló zászlós, a 17/I. zászlóalj vo­ natparancsnoka hiába hivatkozott erre, mivel a németek többségben voltak, al­ tisztjük kezdte a lovakat kifogni. Erre a magyar vonatparancsnok látta, hogy pár emberével nem tud ellenállni, s, hogy a németeké se legyenek a lovak, le­ lőtte azokat. Ezek után a német altiszt őt lőtte le. Késő este, besötétedés után egy Sztarij Oszkol előtti faluba érkeztünk. Itt előtte ütközet lehetett, mert csak üszkös romokat találtunk. Megálltunk pihenőt tartani, s az ezredsegédtiszt, Pettermann százados36 engedélyt adott, hogy em­ bereink a romok között próbáljanak helyet találni maguknak. Erre az emberek szétszóródtak az elég nagy községben. Sajnos, ez az intézkedés azt eredmé­ nyezte, hogy nagyon sok emberünk elkallódott. Jobb lett volna az út mentén együtt tartani az embereket. 92 �Szakáts ezredessel egy leégett ház még álló téglafalsarkába húzódtunk és én tüzet gyújtottam. Egy csajkában havat olvasztottam, s abba belefőztem héjas­ tól egy citromot, melyet a szabadságról visszatért Buzsáky Lacitok37 (17. gya­ logezred, ezredközvetlen kocsizó géppuskásszázad-parancsnok) kaptam. Ezt a főzetet fogyasztottuk cl. Még sötét volt, mikor Szakáts ezredes utasított, hogy keressem meg Kaltróy alezredest és adjam át a parancsát: embereivel a Sztarij Oszkol előtt levő erdő szélén vezető úton menjen tovább, a nagy forgalom elkerülése végett. So­ káig tartott, mire az alezredes urat megtaláltam. Azonban, amikor visszatér­ tem a pihenőhelyünkre, Szakáts ezredes és az embereink már nem voltak ott. Egyedül indultam utánuk az erdőn át vezető úton, amely ekkorra már telje­ sen üresnek látszott. Ahol haladtam, az tulajdonképpen nem út volt, hanem egy kettős vasúti pálya. Egy-két kisebb egység ment cl mellettem, de annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam ütemüket felvenni. Már egész világos volt, mikor kiértem az erdő szélére. A városig kb. jó kilométer mély, nyílt terület látszott. Az erdő szélén 8 -10 szovjet katona feküdt csatárláncban, arccal a város felé. Mindegyik paplanru­ hában, géppisztollyal. Sebesülés nem látszott rajtuk, de mégis halott volt mind. A város felé vezető úton legalább 80 német tehergépkocsi állt, csak a kinyitott ponyvákat csapkodta a szél. Mellettük elesett német katonák. Ahogy a kocsi­ oszlop mellett elhaladtam, végre megláttam egy élő embert. Német tábori lel­ kész volt, halottról halottra járt, s összegyűjtötte az úgynevezett dögcédulákat. Ez a németeknél ellipszis alakú, kistengelynél széttörhető alumíniumlemezke volt, mindkét oldalán belevésett adatokkal. Lassan elértem a várost. Szerencsém volt, mert rövid keresés után, az egyik szélső házban megtaláltam az ezredparancsnokomat. Nem volt egyedül. Társa­ ságában volt Martsa ezredes, a 47. gyalogezred parancsnoka és még két - előt­ tem ismeretlen - törzstiszt. Mikor beléptem, feltűnően elhallgattak. Később tudtam meg az ezredparancsnokomtól, hogy megkapták Stomm altábornagy,38 hadtestparancsnok szokatlan parancsát39 és azt tárgyalták. A parancs tartalma nagyon meglepett, s utólag nagyon egyetértettem Szakáts ezredessel, aki zsebre tette azt, s nem adta tovább a megmaradt zászlóaljtöredékek parancsnokainak. A parancs kelte február 1-je volt, így valószínűleg 3-án lehettem Sztarij Oszkolban. Eredetileg Tim felé akartunk továbbmenni, de Siebert német altábornagy,40 akinek a III. hadtest alá volt rendelve, ezt nem engedélyezte. Arra csak né­ met alakulatok vonulhattak vissza, bennünket Obojan felé irányítottak. Ez volt a szerencsénk, mert Tim felé a németek kemény ellenállásba ütköztek. Mi nem ütköztünk a továbbiakban ellenállásba. Abban is szerencsénk volt, hogy útvo­ nalunk mentén az 1942. támadás41 során nem voltak komolyabb harcok, így bő­ ven találtunk főznivalót. Ha hús ugyan csak ritkán került a mozgókonyhánkba, de burgonyában nem volt hiány. Így aztán a sok éhezés után kezdtünk ma­ gunkra találni. A nagy hideg persze, még mindig tartott. Ez főként az idősebbekre volt k áros hatással. Megzavarodtak. Három esetet magam is láttam. Az ezredtörzs egyik embere a pihenőben egyszer csak levetkőzött és mezítelenül kirohant a házból. Őt sikerült hazahoznunk. Egyszer menet közben találkoztunk egy idő­ sebb hadtápos katonával. Kérdésünkre, hogy hová tart, azt felelte, hogy eltávo­ zást kapott s megy haza, a falujába. Ez az emberekben élő hazavágyás rend­ kívül felfokozódott. A III. zászlóalj egyik embere, mikor az úttól nem messze oldalt egy község látszott, a század parancsnokához ment, kimenőt kért, s erő93 �sítgette, hogy az a község az ő faluja. Azért ezen a menetvonalon sem volt teljesen zavartalan a visszavonulás. Katonáink között elterjedt az a hír, hogy a partizánok a magyarokat nem bántják. Sajnos, ennek cáfolatával találkoz­ tunk. Az egyik erdő mellett elhaladva egy kanyar után, 6-8 országos járművet találtunk kifosztva, lovak nélkül, és mellettük több magyar honvéd holtteste feküdt. A 47. gyalogezred egyik csoportján éjjel ütöttek rajta a partizánok, s több embert megsebesítettek. Obojan elhagyása után Szumiba értünk. Itt a sebesülteket és a betegeket le­ adtuk. Őket vasúton szállították tovább. Mi folytattuk menetünket Romnin át K ijev irányába. Csak két alkalommal tartottunk 1 - 1 nap pihenőt. A hátrama­ radt csoportok ekkor felzárkózhattak. Az egész megmaradt csoportnak Martsa ezredes (47. gyalogezred-parancsnok) lett a parancsnoka. Az oszlopban levők mind a 9. hadosztály alakulataihoz tar­ toztak. Még jóval K ijev előtt voltunk, mikor magyar közelfelderítő repülőgép jelent meg felettünk. Pár kört csinált, aztán távozott K ijev irányába. A következő helység előtt pedig tüzelőállásban magyarok fogadtak bennünket. Akkor de­ rült ki, hogy rólunk, a 9. könnyű hadosztálybeliekről már régen lemondtak, s ezért lepte meg őket a közelgő menőtoszlop. Időközben az idő is megjavult. Megszűntek a nappali hidegek és a hó ol­ vadni kezdett. Ekkor meg a sár nehezítette menetünket. Az alig táplált lovak nehezen bírtak megküzdeni a mély talajjal. Március közepe táján értünk cl a Dnyeperig.42 A kijavított hídon át haladva a sötétedésben Kijevet északról megkerülve, értünk a Korosztyen felé vezető útra. Ez volt az egyetlen betonút az általam megtett útvonalon. Ezen is me­ neteltünk egy napig. 20 kilométer után beszállásoltunk. Itt kaptunk parancsot, hogy forduljunk vissza, mert vasúton szállítanak bennünket Korosztyenbe, a had­ sereg gyülekezési körletébe. Végül is kb. 40-42 nap, átlagosan 15-20 kilométe­ res napi teljesítéssel tettük meg a Dontól K ijevig, a kitérőkkel együtt kb. 750800 kilométert. Kijevben vonatra szálltunk és Korosztyenbe vittek bennünket. Itt már az alakulatok rendeződtek, s a környező községekbe lettek elosztva. Az ezred megmaradt állományában én voltam a rangidős. Emlékezetem sze­ rint 11 tiszt és kb. 300-350 fő legénység volt a csoport létszáma. Itt egy teljes hét pihenő után kisebb fegyelmező gyakorlatokkal igyekeztünk a legénységet az átéltek utáni fásultságból felrázni. Nyugalmas időszak következett. Csak egy alkalommal rendeltek cl riadót, mert a hírszerzés szerint egy nagyobb partizánegységnek a környéken való átvo­ nulásával lehetett számolni. A hír nem volt igaz, s így a riadót két nap után megszüntették. Április közepén egy törzstiszt érkezett ki hadibeosztásra Szombathelyről a hadtestparancsnokság állományából. Átvette tőlem a csoport parancsnokságát. Ezt a helyzetet felhasználtam arra, hogy szabadságot kérjek. Megkaptam. Április 2 4 -én, éjfélkor indult a szabadságos vonat Korosztyenből. A sze­ relvénybe a mozdony mögé egy nyitott kocsi volt besorolva, melyen biztosítási feladattal egy golyószórós raj utazott. Szükség volt arra, mert a szabadságos le­ génység nem vihette magával a puskáját, s így esetleges partizántámadás ki­ védésekor a tisztek pisztolya nem lett volna elégséges. Hajnali háromkor a partizánok felrobbantották a sínt a szerelvény alatt. Szerencsére, a pálya nem töltésen volt, hanem csak a terepszintre volt fektetve. Ennek köszönhető, hogy a kisiklott négy kocsi csak féloldalra dőlt, s így személyi sérülés nem történt. 94 �A németek már jól megtanulták a pályajavítási munkát. Négy óra alatt kité­ rőt építettek, s a megsérült kocsik kikerülésével folytathattuk az utunkat. 1943. április 27-én érkeztem Nagykanizsára, ahonnan még 1942. április 29-én indultam a harctérre. Még szabadságon voltam, amikor hazaérkezett a meg­ maradt csoport. Két hétre egészségügyi zárlatra a Károly-laktanyába szállá­ solták el őket. Ennek lejárta után került csak sor az ünnepélyes fogadásra. A város főterén vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy,43 hadosztályparancsnok és Krátky István, a város polgármestere üdvözölte a hazatérteket. JE G Y Z E T E K : 1. 1942. o k tó b e r 11-én s z ü le te tt m eg a v é g leg es d ö n té s a 2. m a g y a r h a d s e re g sz em ély i á llo m á n y á n a k fo k o z a to s fe lv á ltá s á r a . E sz e rin t az első ü te m b e n 3 e z r e d p a r a n c s n o k sá g o t (e z re d k ö z v e tle n e k k e l e g y ü tt) és 12 z á s z ló a lja t sz á n d é k o z ta k fe lv á lta n i A m a ­ g y a r h a d v e z e té s a ,,d o n i h a d s e re g ” tö b b i a la k u la tá n a k f e lv á ltá s á t is te rv e z te , de az 1943. ja n u á r i sz o v je t tá m a d á s m ia tt e r re m á r n em k e r ü lh e te tt so r. A fe lv á ltá s ra n e m k e rü lő k h iá n y a it 1942. te lé n e g y e lő re 82 m e n e ts z á z a d d a l a k a r tá k p ó to ln i. [H a d tö rté ­ n elm i L e v é ltá r 2. m a g y a r h a d s e re g a n y a g a (a to v á b b ia k b a n : HL. 2. 1-HDS.) 8. fasc. 200/2. h d s. I. a. 42. X. 11 sz .-h o z 1. sz. m e llék let.) 2. A sz o m b a th e ly i III. h a d te s tp a ra n c s n o k s á g ró l v a n szó, m e ly n e k k ö te lé k é b e 1942. te ­ lén a n a g y k a n iz s a i 9., a k o m á ro m i 6., v a la m in t 1942. d e c e m b e r 19-től a m isk o lc i 20. k ö n n y ű h a d o s z tá ly ta r to z o tt. A 2. m a g y a r h a d s e re g é s z a k i a rc v o n a ls z a k a s z á t e h a d ­ te s t v é d te . Az e re d e tile g a h a d te s th e z ta rto z ó so p ro n i 7. k ö n n y ü h a d o s z tá ly t 1942. a u g u s z tu s v ég étő l a IV. h a d te s tp a ra n c s n o k s á g a lá re n d e lté k . 3. K A LTROY A N T A L (1898—1943) a le z re d e s . A C sá k to rn y a i 17 11. zászló alj p a r a n c s n o k a v o lt m in d v é g ig a d o n i h a d s z ín té re n . 1942. n o v e m b e r 17., és 1943. j a n u á r 15. k ö zö tt, am íg egy k ik é p z ő tá b o r v e z e té s é t lá tta el, K u c s e ra E n d re sz á z a d o s h e ly e tte s íte tte . 1943. á p rilis 7-én a h a r c té r e n sz e rz e tt b e te g s é g é b e h a lt b ele. 4. A n a g y k a n iz s a i 17. g y a lo g e z re d -p a ra n c s n o k s á g . 5. A k a s sa i 21/1., a 47. g y a lo g e z re d h e z , a k o m á ro m i 22/1., a 6. k ö n n y ű h a d o s z tá ly h o z , a k ő szeg i 5/III. zászló alj p ed ig a 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly h o z é r k e z e tt ki fe lv á ltá s c é ljá b ó l. 6. A 47. g y a lo g e z re d a 17. ik e r e z r e d e v olt. E k é t g y a lo g e z re d h á r o m -h á r o m zászló alj, eg y tü z é re z re d és a h a d o s z tá ly k ö z v e tle n e k a lk o ttá k a n a g y k a n iz s a i 9. k ö n n y ü h a d o s z ­ tá ly t. 7. Az e z re d k ö z v e tle n a le g y s é g e k h e z e g y -e g y á rk á s z , kocsizó, g é p p u s k á s, a k n a v e tő s , p á n c é ltö rő á g y ú s sz ázad , e g y -e g y tá v b e s z é lő és k e r é k p á r o s sz a k a sz , v a la m in t egy k ísé rő tá b o ri k ö n n y ű á g y ú s ü te g ta r to z o tt. 8. A III. h a d te s th e z a m e n e t- és m u n k á s s z á z a d o k lé ts z á m á t is e g y ü ttv é v e , 360 tisz t és 12 400 fő n y i le g é n y sé g k e r ü lt k is z á llítá s ra fe lv á ltá s c é ljá b ó l. 9. M ÁTRAY KAROLY (1911—) sz ázad o s. A d o n i h a d s z ín té re n a 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly k ö rm e n d i 35/11. zászló alj n e h é z fe g y v e rsz á z a d p a r a n c s n o k a v o lt k e z d e tb e n , m a jd 1942. o k tó b e r 10-től a z á s z ló a ljp a ra n c s n o k i tis z te t lá tta el. 10. CZ EN TH E ISTV Á N (1911—1944) sz ázad o s. A fe lv á ltá s ra k ié rk e z ő s z é k e s fe h é rv á ri 3/1. zászló alj n e h é z fe g y v e rs z á z a d á n a k , m a jd 1943. ja n u á r 14-től m a g á n a k a z á s z ló a ljn a k v o lt a p a ra n c s n o k a . 11. A g y alo g o s a la k u la to k a t ille tő e n a 3 g y a lo g e z re d -p a ra n c s n o k s á g , ille tv e a 3/1. és 3/III. z á s z ló a lja k b é k e á llo m á s h e ly e S z é k e s fe h é rv á r volt. 12. G y alo g ság i n e h é z fe g y v e re k n e k e b b e n az id ő b e n a m a g y a r h a d s e re g n é l a p á n c é ltö rő á g y ú , az a k n a v e tő , a g r á n á tv e tő és a g é p p u s k a s z á m íto tt. 13. DR. DAKA M IHÁLY (1910—?) o rv o s, fő h a d n a g y . A 17. g y a lo g e z re d v e z e tő o rv o sa v o lt vég ig , a la k u la ta d o n i k in tlé te id e jé n . 14. JE S Z E N S Z K Y ELEK (1899—1943) p ró b a s z o lg á la to s fő h a d n a g y . 1942. á p rilis 20. és 1943. j a n u á r 13. k ö z ö tt a 17. g y a lo g e z re d n é l k e z d e tb e n a n y a g i, m a jd c s a p a tc s e n d ő rtis z tk é n t te v é k e n y k e d e tt. 15. KEKEDY T IB O R (1909—1981) ta r ta lé k o s fő h a d n a g y . A 17. g y a lo g e z re d fe ld e rítő tis z tje , m a jd 1942. a u g u s z tu s 28-tól a 17/1. zászló alj ro h a m s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a volt. 16. SZA K A TS ZO LTÁ N (1895—?) e z re d e s . 1942. jú liu s 11. és 1943. j a n u á r 20. k ö z ö tt a 17. g y a lo g e z re d p a r a n c s n o k a v olt. 17. A m a g y a r a rc v o n a l első, 1943. j a n u á r 12-i á ttö r é s e k o r le g in k á b b é r in te tt 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly a sz o m széd o s h a d o s z tá ly o k ta r ta lé k a in a k és a 700. n é m e t p á n c é lo s cso ­ p o r tn a k tá m o g a tá s á v a l 1943. ja n u á r 13-án e lle n tá m a d á s t k ís é re lt m eg. E n n e k e r e d ­ m é n y te le n s é g e u tá n c s a p a tré sz e i, k iv e tv é n á llá s a ik b ó l, c s o p o rto k ra sz é tsz ó ró d v a v o ­ n u lta k v issza n y u g a ti ir á n y b a . S ú ly o s h e ly s é g h a rc o k u tá n , 1943. ja n u á r 14-én P e sk o v a tk á t, P lo ta v á t, G o rk ijt, j a n u á r 15-én p ed ig R e p je v k á t a d tá k fel. A zö m m el fe g y ­ v e rte le n c s a p a ttö r e d ék e k e t j a n u á r 16-án k iv o n tá k a to v á b b i h a rc o k b ó l és e lin d íto ttá k S z ta rij O szkol felé. (HL. 2. HDS. 17. fasc. 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly h a r c tu d ó s ítá s a 1943. I. 1 —II. 28. 18. A k ise b b sz o v je t te le p ü lé s e k leg fő b b e lö ljá ró ja . 19. Az ú n . k o n y i sz á n t a sz o v je t la k o s sá g tó l z s á k m á n y o lt, v isz o n y la g n a g y te h e r b írá s ú , a h ely i v isz o n y o k h o z a lk a lm a z k o d ó , k is te r m e tű lo v a k (p a n jé k ) h ú z tá k . 20. J Á RAY ISTV Á N (1908—) sz ázad o s. A d o n i h a d s z ín té re n végig a 47. g y a lo g e z re d -k ö z ­ v e tle n k o csizó g é p p u s k á s s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v olt. 21. SÁ RK Á N Y JE N Ő (1899—1943) v e z é rk a ri e z re d e s . 1942. a u g u s z tu s 1. és 1943. j a n u á r 31 k ö z ö tt lá tta el a III. h a d te s t v e z é rk a ri fő n ö k i tisz té t. 1943. f e b r u á r 3-án Iv a n o v k a t é r ­ sé g éb en a fo g sá g b a e sése elől az ö n g y ilk o ss á g b a m e n e k ü lt. 22. P H IL A D E L P H Y LÁ SZLÓ (1906—1943?) sz ázad o s. A d o n i h a d s z ín té re n k e z d e tb e n a s z é k e s fe h é rv á ri 3/III. zászló alj e g y ik s z á z a d p a r a n c s n o k a v olt, m a jd 1942. n o v e m b e ­ 95 �ré tő l m in t z á s z ló a ljp a ra n c s n o k te v é k e n y k e d e tt. A III. h a d te s t m e g m a r a d t a la k u la ­ ta in a k O lim fo ly ó v ö lg y éb ő l v aló k itö ré s e s o rá n t ű n t cl. 23. A III. h a d te s t a m a g y a r a rc v o n a l 1943. ja n u á r 12-i á ttö r é s e k ö v e tk e z té b e n m in d in ­ k á b b e ls z a k a d t a 2. m a g y a r h a d s e re g zö m étő l, é s z a k —d éli a r c v o n a la t k e lle tt fe lv e n ­ n ie, és a szo m széd o s, 2. n é m e t h a d s e re g d éli s á v h a tá rá h o z sz o ru lt. A h a d te s t c s a p a ­ ta i 1943. j a n u á r 16-tól j a n u á r 26. estig t a r t o tt á k S z in y ije L ip jag i. S z k u p o lj, S zem ig y e s z já tsz k o je , K o csato v k a , P a r n ic sn ij, P ro k u d in s z k ij és R u d k in ó k ö z sé g e k k ö r v é ­ d e lm i á llá s a it, s ezzel se g íte tté k elő a 2. n é m e t h a d s e re g n e k a D o n tó l v aló le v á ltá ­ sá t. 24. M A RTSA SÁNDOR (1893—1969) e z re d e s. 1942. s z e p te m b e r 10-től v e tte á t a 47. g y a lo g ­ ez re d p a r a n c s n o k s á g á t, m e ly e t eg é sz e n a la k u la ta h a z a té r té ig v e z e te tt. 25. TA V A SSY L A JO S (1898—1978) c s e n d ő r a le z re d e s . A III. h a d te s t 1943. ja n u á r i h a rc a i a la tt a s z e m ig y e sz já ts z k o je i k ö rv é d e lm i k ö z p o n t p a r a n c s n o k a v o lt 26. A 2. n é m e t h a d s e re g p a ra n c s n o k s á g d éli a rc v o n a ls z a k a s z á t v éd ő V II. h a d te s té t H itle r és az OKH (a n é m e t s z á ra z fö ld i e rő k fő p a ra n c s n o k s á g a ) p a r a n c s a s z e rin t 1943. j a ­ n u á r 24-től v o n h a tta h á tr a d o n i á llá s a ib ó l. A v o ro n y e z si h íd fő k iü r íté s é r e is e ttő l az id ő p o n ttó l k e r ü lt so r. (E. S c h w a rz : D ie S ta b ilis ie ru n g im S ü d e n d e r O s tfro n t n a c h d e r K a ta s tro p h e von S ta lin g ra d u n d d e m R ü c k z u g a u s d em K a u k a zus. K öln, 1981. 29. o ld .). 27. A III. h a d te s t, m iv el c s a p a ta i a sz o v je t tá m a d ó k é s z a k i ir á n y b a s z o ríto ttá k és öszsz e k ö tte té s e m e g s z ű n t a 2. m a g y a r h a d s e re g -p a r a n c s n o k s á g g a l, 1943. j a n u á r 15-én a szo m széd o s, 2. n é m e t h a d s e re g -p a r a n c s n o k s á g alá r e n d e lté k és S ie b e rt a ltá b o rn a g y (75. n é m e t g y a lo g h a d o s z tá ly -p a ra n c s n o k ) p a r a n c s n o k s á g a a la tt m e g a la k u lt h a d te s tc s o ­ p o rtb a o sz to ttá k . (HL. 2. HDS. 16. fasc. III. h a d te s t ö sszefo g laló h a r c tu d ó s ítá s a , 1943. I. 12.—II. k ö z e p e ). 28. RÖZSEY T IB O R (1896—1943) a le z re d e s , 1942. n o v e m b e ré tő l a f e lv á ltá s r a a D on h o z k i­ é rk e z ő s z é k e s fe h é rv á ri 3/1. zászló alj, m a jd 1943. j a n u á r 14-től a 3. g y a lo g e z re d p a ­ r a n c s n o k a . 1943. j a n u á r 27-én S z ta ro N y ik o lsz k o je k ö r n y é k é n s e g é d tisz tjé v e l e g y ü tt e ltű n t (e le se tt). 29. R e te sz á llá s : egy o ly a n e lő re k ié p íte tt (á ro k , tá m p o n to k ), v ag y k ije lö lt v é d ő á llá s, ah o l a v éd ő az a r c v o n a la t á t t ö r t e llen ség tá m a d á s á t ig y e k s z ik e lh á r íta n i (e lre te s z e l­ n i). 30. A 7. k ö n n y ű h a d o s z tá ly 4. g y a lo g e z re d é n e k 1943. ja n u á r 14-én P lo ta v á b ó l k itö r t tö r e ­ d é k e i sz in té n a III. h a d te s t c s a p a ta iv a l v o n u lta k v issza. 31. K O SZTK A VILM OS (1912—) sz ázad o s. 1942. á p rilis á tó l a so p ro n i 4/1. zászló alj n e h é z ­ fe g y v e rs z á z a d á n a k , m a jd m a g á n a k a z á s z ló a ljn a k v o lt a p a r a n c s n o k a 32. DR. SZABÓ ISTV Á N ta r ta lé k o s fő h a d n a g y , a 47. g y a lo g e z re d 1. s e g é d tisz tje v o lt 1942. a u g u s z tu s á tó l. 33. EM M ER L Á SZLÓ (1905—) lég v éd elm i tü z é rsz á z a d o s. A III. lé g v é d e lm i tü z é ro s z tá ly k ö te lé k é b e n te lje s íte tt sz o lg á la to t a d o n i h a d s z ín té re n . 34. M a g y a ro rsz á g i n é m e t n e m z e tis é g ű . 35. A III. h a d te s t k is e b b -n a g y o b b c s o p o rtja i a n é m e t V II. h a d te s t k itö ré s i ú tv o n a lá t k ö v etv e, ju to tta k ki a sz o v je t c s a p a to k O lim v ö lgyi b e k e ríté sé b ő l. 36. PET TE R M A N N (AMBROZY) JÓ Z S E F p ró b a s z o lg á la to s fő h a d n a g y . P é c h y G y ö rg y sz á z a d o s t h e ly e tte s íte tte 1942. n o v e m b e ré tő l a 17. g y a lo g e z re d 1. se g é d tisz ti b e o s z tá ­ sá b a n . 37. BU ZSA K Y LÁSZLÓ (1912—) fő h a d n a g y . A 17. g y a lo g e z re d -k ö z v e tle n ko csizó g é p p u s k á s s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v o lt végig, a la k u la ta d o n i k in tlé te a la tt. 38. STOMM M ARCEL g ró f (1890—1968) v e z é rő rn a g y , m a jd 1943. f e b r u á r 1-től a ltá b o r n a g y , 1942. n o v e m b e r 15. és 1943. j a n u á r 31. k ö z ö tt a III. h a d te s t p a r a n c s n o k a 1943. j a n u á r 3-án, s z ű k e b b tö rz sé v e l e g y ü tt, Iv a n o v k a k ö rn y é k é n sz o v je t fo g sá g b a e se tt. 39. S to m m a ltá b o rn a g y a m a g a n e m é b e n is p é ld á tla n 1943. f e b r u á r 1-i k e lte z é s ű h a d ­ te s tp a ra n c s á b a n tö b b e k k ö z ö tt az a lá b b i so ro k o lv a s h a tó k : ,,A m ai n a p p a l S ie b e rt tá b o rn o k ú rtó l a z t a p a r a n c s o t k a p ta m , hog y v e z e sse le k b e n n e te k e t az O lim p a t a k ­ tó l n y u g a tr a eső te r ü le tre , ah o l k e re s z tü l tu d ju k m a g u n k a t n y u g a t felé tö rn i. A zon az o ro sz h a d s e re g e n k e re s z tü ltö rn i, a m e ly ik e n a n é m e t h a d s e re g te lje s e n fe lsz e re lt, te lje s h a r c é r té k ű h a d o s z tá ly a i sem v o lta k k é p e s e k . E p a r a n c s o t én n em tu d o m n e k ­ te k to v á b b íta n i, m e r t n in c s é rte lm e , ho g y az a g y o n fa g y o tt, k ié h e z e tt m a g y a ro k e z ­ rei. 10 tö lté n n y e l p u s k á n k é n t, ü re s g y o m o rra l, te h e te tle n ü l p u s z tu lja n a k el... E zek u tá n k é n y te le n v a g y o k m in d e n k in e k s a já t b e lá tá s á ra b ízn i jö v e n d ő jé t, m iv el é le lm e t, lő sz e rt és v é g r e h a jth a tó fe la d a to t a d n i n em tu d o k .” A m a g y a r tá b o r n o k te tté t e m ­ b e rile g m eg le h e t é rte n i, d e k a to n a i sz e m p o n tb ó l, k ö r ü lz á rá s e s e té n v e z e té s n é lk ü l, s z e rv e z e tle n ü l h a g y n i eg y h a rc c s o p o rto t, a n n y it je le n t, m in t fe la d n i a m e g m e n e k ü ­ lés m in im á lis e s é ly é t is. (HL. 2. HDS. 16. fasc. III. h a d te s t ö sszefo g laló h a rc tu d ó s ítá s , 1943. I. 12.—II. k ö z e p e ). 40. S IE B E R T , FR IED R IC H (1888—1950) a ltá b o rn a g y , 1942. o k tó b e r 10-ig az 57. ném et g y a lo g h a d o s z tá ly , m a jd 1943. f e b r u á r 20-ig a X III. n é m e t h a d te s t p a r a n c s n o k a v o lt. H a rc c s o p o rtjá b a ta r to z ta k 1943. j a n u á r 15-től a III. m a g y a r h a d te s t m a r a d v á n y a i is. 41. Az 1942 jú n iu s 28. és jú liu s 10. k ö z ö tti k é t h é t az ú n . tim i e lő re tö ré s n é v e n v o n u lt b e a m a g y a r h a d tö rté n e le m b e . Az 1942. k o ra n y a r á n m e g in d u ló n é m e t h a d m ű v e le te k so rá n a 2. m a g y a r h a d s e re g h a d m ű v e le ti te r ü le tr e e ls ő k é n t k ié rk e z ő h á n y a d a — n e ­ v e z e te se n . a III. h a d te s te és a h a d s e re g -, ille tv e h a d te s tk ö z v e tle n a la k u la ta i — ezen id ő sz a k a la tt ju to tt ki sú ly o s h a rc o k és v e s z te sé g e k á r á n K u rsz k k ö r n y é k i v é d ő á llá ­ sá b ó l a D on folyó v o n a lá ig . 42. A k e le ti h a d s z ín té rr e 1942 ta v a s z á n k iv o n u lt, e re d e tile g 13 500 fős 9. k ö n n y ű h a d o s z ­ tá ly szem élv i á llo m á n y á b a 1943. m á rc iu s 8-án 156 tis z t és 2459 fő n y i le g é n y s é g t a r t o ­ zo tt. (HL. 2. HDS. 11. fasc. sz ám n é lk ü li n a p ló m e llé k le t) 43. O SZLA N Y I KO R N ÉL (1896—1960) v e z é rő rn a g y . 1942. n o v e m b e r 15-tol se b e sü lé sé ig , 1943. j a n u á r 28-ig a n a g y k a n iz s a i 9. k ö n n y ű h a d o s z tá ly p a r a n c s n o k a v o lt a d o n i h a d s z ín té re n . (Jegyzetekkel ellátta 96 Szabó Peter) �Tisztelt Pál Úr! Mellékelten visszaküldöm a kefelenyomatot, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy az alábbi helyreigazítást szíveskedjenek elvégezni. Édesapám az ítéletekről csupán közvetve, hallomásból szerzett tudomást, ezért tévedéséért elnézést kérve, az alábbi valós ítéleteket kérem nyomtatásban megjelentetni. A z úgynevezett első csoportnak 14 vádlottja volt a felsorolás sorendjében; Sartórisz Kálmán, Lénán Andor, Mlinárik István, dr. Garamvölgyi Antal, Kecskés Károly, Édes György, Kovács János, BajtaiJenő, Barthó László, Deme Attila, Bágyi Miklós, Lassan József, Pödör Mihály, Gösszwcin Richárd. A z elsőfokú tárgyalást Balassagyarmaton dr. Kovács László tanácsa vezette és ítéletet 1957. október 14-én hirdetett. A másodfokú ítéletet, m elyet Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának híres, hírhedt vérbírója, dr. Vida Ferenc, a tanács elnöke 1958. október 28-án hirdette ki, az Édesapám által felsoroltaknál az alábbi jogerős ítéleteket hozta: Mlinárik István - halálbüntetés, Lénán A ndor - 12 év börtön, dr. Garamvölgyi Antal - 1 0 év börtön, Kecskés Károly - 6 év börtön, Sartórisz Kálmán - 8 év börtön, Kovács János - 12 év börtön, Bajtai Jenő - 1 év börtön. Ismételten kérem a Főszerkesztő Urat, a tárgyi tévedés elkerülése érdekében az érintett rész korrigálását a fentiek szerint elvégezni szíveskedjék. Budapest, 1990. április 11. Tisztelettel: Garamvölgyi Gábor Tisztelt Garamvölgyi Úr! Sajnálattal értesítem, hogy édesapja visszaemlékezésének levonatát több napos késéssel kaptuk vissza, ezért kérelmének nem tudunk eleget tenni. A szöveget az általunk is észlelt pontatlanságok ellenére hitelesnek tartjuk. Véleményünk szerint olvasóinknak és a kutatóknak az emigrációban született emlékirat eredetije - a kisebb-nagyobb tévedésekkel is - sokat elárul a korról és a körülményekről. Mindamellett egy személyes megjegyzés. Volt alkalmam tapasztalni fiúi gondosságát, s ezért engedje meg, hogy becsülésemnek, levele teljes közlésével adják kifejezést. A m it Ö n tett és ami még tervei kö zö tt szerepel az apai örökség gondozásával kapcsolatban, az valódi történelmi lecke mai fiaknak. Jóváhagyó levelét várva, tisztelőjeként üdvözli PálJó zsef főszerkesztő �Á ra: 2 5 F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2b5808da67897a8306237cddce65e825.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1990/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1990 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika