https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/026a6675fa6aa1419ba64f21b009a655.pdf 99dcfe93b212335b696e18578a054c93 PDF Text Text �41 �Tartalom 3. Zudor János versei 5. Balaskó Jenő versei 6. Cselényi Béla versei 7. Dobai Péter versei 9. Krausz Tivadar verse 10. Fabó Kinga versei 1 1 . Bodor Béla verse 12 . Pataki István versei 14. Kövessy G á ll Márió versei 15. Petőcz András versei 16. Háy János verse 17. Kukorelly Endre verse 19. Szőcs Géza verse 2 1. Ferdinandy G yörgy: Gumi arabicum (novella) V ALÓ SÁG U N K 26. Bátori Ingrid: Boszorkányüldözés és ... (tanulmány) 31. Tóth István György: Szüzek és paráznák ... (tanulmány) 39. Tóth Péter: A szexuális deviencia... (tanulmány) M ÉRLEGEN 45. Horpácsi Sándor kritikái könyvekről 53. Andrassew Iván: Alullévők M Ű H ELY 58. Födi Péter: M agyari Életfa (kisesszé) 65. Dobai Péter: Madách magányos lírája (esszé) 69. Szabó András: Idill Nedecen (tanulmány) 76. Vincze Dezső és Molnár János versei V A LÓ SÁ G U N K 78. Gosztonyi Péter: A magyar kommunista párt útja III. (a tanulmány befejező része) 85. Garam völgyi A ntal: Salgótarján a forradalomban III. (a tanulmány befejező része) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 92. N. László Endre: E gy palóc élete III. (befejező rész) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsibói Béla föszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189, 14-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kulcsár József igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 90.55488 N . S. és h-ig. Andrassew Iván író (Tahitótfalu), Balaskó Jenő költő (Budapest), dr. Bátori Ingrid (N S Z K ), Bodor Béla költő (Budapest), Cselényi Béla költő (Budapest), D obai Péter író, költő (Budapest), Fabó Kinga költő (Budapest), Ferdinandy G yörgy író (Puerto Rico), Fö ld i Péter festőmű­ vész (Somoskőújfalu), G aramvögyi Antal jogász (Salgótarján), Gosz~ tonyi Péter történész (K elet-E urópa Könyvtár igazgatója, Svájc), H or­ pácsi Sándor kritikus (Miskolc), Kövessy G á ll Márió költő (Buda­ pest), K ra usz Tivadar költő (Buda­ pest), Kukorelly E n dre költő (Bu­ dapest), Mezey Katalin író, költő (Budapest), Molnár János költő (Szeged), N . László E n dre író, muzeológus (Barcs), Pataki István költő (Románia), Petőcz András költő (Budapest), Szabó András előadóművész (Budapest), Tóth István G yörgy történész (Budapest), Tóth Péter levéltáros (Miskolc), Vincze Dezső költő (Salgótarján), Z udor János költő (Románia). * A borítónkon és a belső oldalakon Hibó Tamás (Salgótarján) grafikus“ művész munkái láthatók. * Következő lapszámunk Tolipróba című rovatában Lőrinczy István A skótszoknyás felügyelő című mini­ krimijét kezdjük közölni. T e r j e s z t i a M a g y a r P o s ta . E lő f iz e th e tő b á r m e l y h í r l a p k é z b e s í t ő p o s t a h i v a t a l n ál , a p o s ta h í r l a p ü z l e t e i b e n é s a H ír la p e lő f iz e té s i é s L a p e l l á t á s i i r o d á n á l (H E L IR ) B u d a p e s t V .. J ó z s e f N á d o r t é r 1. — 1900 — k ö z v e t le n ü l, v a g y p o s ta u t a l v á n y o n , v a l a m i n t á t u t a l á s s a l a H E L IR 2155—96162 p é n z f o r g a lm i j e lz ő s z á m r a . E g y e s s z á m á r a 25 F t, e lő f iz e té s i d íj f é l é v r e 75 F t, e g y é v r e 150 F t. M e g je le n ik k é t h a v o n t a . K é z i r a t o k a t é s r a j z o k a t n e m ő r z ü n k m e g é s n e m k ü l d ü n k v is s z a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �Z U D O R JÁ N O S Az EzerkettedikÉ jsz a k a (Egyszer egy katona képeslapot vásárolt. É ji mögötte álltam, és figyeltem. Am íg észre nem vett, kizárólag palotákat ábrázoló képes­ lapokat választott ki. Am ikor meglátta, hogy figyelem a kiválasztott képeket, egy-két gicscses, „ mosolygós” virágos képet is kért. A kár erről a kis történetkéről is eszembe juthatott volna a következő vers.) A folyton csukló Csontanyóval (hátán nagy rozsdafoltokat levegőtáblákat cipelt szuszogva aludt néha amikor meg-megállt egyszer elesett és akkor hirtelen beesteledett) meglátogattuk F E L E király országát is ahol mindennek csak a F E L E . . . hasadt fához lapulva fél gazellatest merengett medve állt ott oldalában madárral egy válaszúinál fél farkas s egy fél bárány. . . (iszonyatosan bámult A Z az állat) Mondtam Csontanyónak (fél karján hús virágzott) mondtam neki: nem értem egy élet egy halálom de van ahol. . . csak dadogtam Csontanyónak - egyik lábán a hús kinőtt nem csuklott: fél szemmel kacsintott S ím jött egy ember tudta - iszonyatos volt: T U D T A s elfordult ne lássuk amivel. . . Csontanyó fáradt, rámcsapott a szél a szél a S Z É L : S Z U S Z O G Á S U N K M O N D T A M N E K I : M O ST F Á Z O M M O ST N E M É R Z E M rémülten összekapaszkodtunk s mentünk tovább a palotába 3 �Bartók levele Németországból (Bartók a népek dallamainak kutatója - átutazóban éppen Németországban tartózkodott a népeket egymásra uszító fasizmus uralomra jutásakor.) A világ most egy nagy pusztuló lélek s benne a lelkem vágtató világ Hova hurcoljam magam e tiszta sejtet a Testben hol lihegve rág a Rák? Megmenteni magam s velem a világot jaj magam jaj világ hol az a vonatcsatlakozás az a bármilyen rozoga marhavagonokból összetákolt vonat Auschwitzokon Szibériákon is túlra menteni a még ép roncsokat? norvég román magyar török arab dalok.,. ...mint egyetlen ép sejt bolyongó süvítő cikázó sejt a testben... csak a halál ne az ne míg egyetlen sejt a testben ép jaj az ne! Egyetlen sejt szalad és leszakad a Földgolyó beteg fejéről sikoltva áttépi a gumieget kapkodnak érte kormos csillagok 4 süvít mint egy kilőtt golyó ne még ne...! Hisz nem jószántamból...! KRETÉN úr nem jószántamból idomítom csodámat ostobasághoz Egyetlen rákos sejt Vicsorító Gonosz ki mindenségnek képzeled magad! Kretén Halál Úr Halál pap: ÉN ÉP VAGYOK, ÉP FÖLD, ÉP EMBERISÉG tartsd meg a keresztet magadnak! Üssétek félre a nagy pókot ágyam felől! Eltakarja szemeim: unokáim. ... norvég, román, magyar, török, arab dalok... (Nem igaz! Nem! Hogy végleg meghalok!) „...most „.. .most dicső országban országbancsücsülök csücsülök vonatcsatlakozásra várva, no nem is jószántamból! Addig is mindnyájatokat sokszor üdvözöl Béla” �B A L A S K Ó JE N Ő Grósz Károlynak Bizonyos törvények csak úgy nyerhetnek polgárjogot ha ellenzői akik képtelenek az újnak befogadására kihalnak Lenin Csak a szocializmusban válik lehetővé hogy a vállalkozó szellem a verseny a merész kezdeményezés széles tömegméretekben nyilatkozzék meg Pla nc D o bai Péternek D e te azért is utazz a nyárba zsúfolt augusztus hóviharába jégpáncél alatti hullámligetbe ahol életed kimerevítve elfedi majd a nyugalom mosolyod és az emlékszemét mert te akartad mert ezt akartad 5 �CSELÉN YI BÉLA Kerek berek (orosz népmese) Eljött a piros biciklista, mert el kellett jönnie. Hajnali szellő fújdogált kerekei nyomán. Én édes jó Istenem! Nagy csilingelve megérkezett aztán a fehér biciklista is. Friss kenyeret hozott, fehér cipót a faluból. A levelek meg csak zöldültek, mintha ostorral hajtották volna őket. Elkarikázott végül a rózsaszín biciklista is, Arany fürtjei csak úgy cirógatták az alkonyati napocskát. - Nem vagy egészséges, kislányom - mondta Nagyanyó. (1986. V II. 11.) Pestlátás A ki északról megy Budapestre, először Békásmegyer állott hússzínű panelházait látja. Aki délről megy Budapestre, először Csepel füstölgő szigetét látja balkézt lemaradni. Aki keletről megy Budapestre, először egy színes csőnyomdát lát kopár, kormos mezőn. Aki nyugatról megy Budapestre, először egy sváb falvakból aszfalt-áttekkel kinövő, egyre burjánzó kisvárost lát. Hogy érthetik tehát meg egymást a népek, ha egyszer a berobbanás varázsa más-más? Hogyan lehet világbéke ilyen eltérő pestlátások mellett. (1986. VIII. 29.) 6 �D O BAI PÉTER A rc ésm aszk: ugyanaz! Bódy Gábor emlékében A holnapi nap, a másnap: valóságos eletet, szerelmet, célt nem ad! Csak a képzeletet kényszeríti munkára! Mindent ma, aznap kell tervezni, tenni, befejezni, vagy - ha úgy igaz abbahagyni! A legszemélyesebb munkánk: a halál! Főfeladat: a változatos halálnemek: mind későbbre halasztása! S főleg: az öngyilkosság lehetséges késleltetése! Kedves Solness építőmester, aki belső tériszonyban éltél és mégis fölmásztál a templomtorony csúcsára, hogy föltűzd a virágkoszorút - s ez sikerült is! miért zuhantál le, alá a kőbányába, ahonnan életedben az építenivalókhoz a követ fejtetted?! Persze az olyanok, mint te voltál: általában nem virágágyásba szoktak zuhanni. Mi lehet eszményibb és egyben erőszakosabb is, porbamenő „pályánkon” , az úgynevezett egyszeri és egyéni „életúton” annál, hogy megannyi maszkot merészen - s naponta! - levéve: arcunkat mutatjuk meg, mint igazi álarcot s ezzel anyánk és apánk arcait is „tettenérve” - : masszív, magabiztos, bár csak lopva-bátor öntudattal és önkénnyel nemkülönben, maradunk magunknak is: idegenek! Önarckép, tükrök nélkül Az arcunk. Az arcunk csak talált maszk, amíg nem lesz társunknak arca is, amíg az arcunk - az összes arcunk! társunk arcában át- és meg nem változik! A testünk. A testünk a nem-merészeit meztelenség amíg egy viszont-test viszont-meztelenségében meg nem jelenik! És ebben a megjelenésben - mintha ,,második születésben" - társunk is magára riad! A magány. Magányunk csak társunk magányában mélyülhet el, csak egy másik magány szavaival szólalhat meg az a dermedt csend, ami még anyaméhi, gyermekkori, kamaszkori és életfogytiglan! �A félelem. Félelmeink kiközösítenek mielőtt meg hívásával eleijeiét küldené nekünk a közösség. Sajnos mindenki fél. Az egyszál ember is, a sokaság is, és a sokaságban rejtőző isteni hősök halálig-nemkülönben! Miért vekkerre ébredünk reggelenként? Miért nem az öröm néma napórája ébreszti fényre az embert? Hát a szeretethez nemcsak szeretet kell? Ha a szeretethez is kell valami „külvilági” , akkor nem is létezik! Kétségbeesett önarcképekkel teli „nemzeti” képtárak. Tükrökkel teli termek, hálószobák, fürdőszobák, elnöki paloták tükörfolyosói, vak üvegtáblák: senki nem ismeri fel másoknak önmagát! 8 �K R A U S Z T IV A D A R azokban a napokban p ed ig elhagylak szép itália kutyát lovat szolgát s ágyast agyonszúrok sírva születtem mosolyogva halok ó édes keserűség nyelvembe harapok fogalmam sincs róla hogy miről nem egy gondola bánt engemet nem is torpedó naszád sirály sikolt mit számít a kis halál tisztaság félistenség jános lovag fehér a rózsád? Velence senkinek meg nem hajolt megértem hogy siet háza előtt a volga hosszú az élet nincs semmi dolga igényes tánciskola szigorú polka proletár öröm ez proletárok 9 �F A B Ó K IN G A Van hajzselé és állami van állami és van maszek van külsőm és van belsőm gyere nézd meg ha nem hiszed neked most helyt kell állani ahogy egy magyar állami - hogy ő mindig olyan önző attól vagyok ilyen vonzó most végre jó Van hajzselé Játékszerv itt állok hagyjuk már hagyjuk már parlagon mikor a pamlagon a lelki életet fekhetnék jó nagyon még mindig parlagon ülök a pamlagon fekszem a pamlagon még mindig parlagon fekszem és jó nagyon és még én szónokolok itt nektek jó ez ez a másik ez nem tétovázik mozgása jóságos mint aki sokáig 10 �BO DO R B É L A „ A N E V E K K I J A V Í T Á S A ” ciklusból: F Ö L T E K IN T V E E B B Ő L az áll alját a térdekre préselő alulnézetből szárazra került viaszoszöld koráll“legyezők vázai tartják vissza az áramló levegő minden részecskéjét gyantás-kék tulipánszerű apró alakzatok akadnak hajadba és szúrósan belemarkolnak mint a denevérek nem mozdulsz beléddöbben valami befejezettség apró kékes virágok vonzzák a tekinteted a törzs mellett megmaradt szivacsos hórögre a szádban száraz ízetlenséget érzel nem tudsz köpni összenyálazod a gallérodat a tér most teljesen zárt messziről szűrődik ide a tréfálkozó hanglejtésű érthetetlen beszéd egészen közel megpillantod a szénán a nyuszitojásokat I D E JÜ K L E J Á R T A R É G I megnevezéseknek a szavak szétválasztását és önkényes módon új nevek gyártását hatalmas gonoszságnak nevezték népük tehát jámbor volt és azért könnyen munkára fogható a költő mindamellett filozofikus néha kikukucskál a térelválasztó résein és neve: ház mondja neve: gyalogos átkelőhely neve: vallás és porral oltó készülék neve: arc neve: tied neve: nem ismerem kikukucskál időnként a térelválasztó résein és megröhögteti a szülőket szójátékokkal angyalgok a dicsfényképészhez mondja és elmosolyodik magán délután beveszi magát a könyvtárba és JA V ÍT Á S írja fel a füzet bal oldalára üres lapok és hallgatás következik ezután 11 �P A T A K I IS T V Á N Neotájgetosz nem estünk fejre se hanyatt ágról szakadva közel a fához mintha lenne fújjuk a nótát félnóta bene Mértanvers a nyakban felfüggesztett test párhuzamossága a fával madárfüttyben találkozik a rezervákuumban fenntartott helyet parolázásra hajlamos időközökben járókában nyeregben fenntartásosan megközelítőket szentszék, táltos, horoszkópé, eretnek, széklábfaragás, szotyolázás, kormos üveg, farakás (visszafokozott máglya) elvezetékes beszélgetés várja és elfogatozás a kiürített láthatárba �13 �K Ö V E S S Y G Á L L M Á R IÓ Illúzió Ismerjük a korcsolyázónőket mindegyik karcsú és fiatal akár az eladónők a fehérneműboltban de esténként őket is kibontják mint a messziről érkezett csomagokat ilyenkor az utcákon kóborló kamaszok sietve azonosulnak a társadalom előttük járó nemzedékeivel hogy eljátszhassák ugyanazt amit az áruházi tolvajok az ellopott nyugdíjszelvényekkel Csecsemők, fé r fia k Én leszek az utolsó király hangyányi életem van hangyányi birodalmamban hétfőnként pedig amikor hosszú napot játszanak a hivatalokban felnyálazom az iratokat és nem érek a végére soha szélfútta asszonyok görnyednek a lábam elé s próbálok hinni nekik akkor is ha már nem sajnálom őket 4 1 �PETŐ CZ A N D R Á S M ozdulatlansága isteneknek Csupáncsak: bársonyos t a p in tá s b a n T étova-sosem-volt-félre-fo r d u lá s b a n - - Nyugtalan harangkondulásban: Várakozásban. M ikéntha: mozdulatlansága-volna-isteneknek Akárha: ideje-volna-valam iféle-rettenetnek -Ajtó-félfába-csap ód ó -szegekn ek - - Gyötrelemnek. Hajnali fényben: mozdulatlan - - Á llok: hajnali d e re n g é sb e n - - Szürkeségben. Szürkeségben állok, m o c c a n a tla n - - L élegzetfojtva: d e re n g é sb e n - - Fénytelen fényben. A k k o r, és ott U jjaival megérintett engem, mert meg akart érinteni. Megérintettem én is, ujjaimmal, pedig nem akartam. A kkor és ott: visszavonhatatlan pusztulásom. Utolsó üzenetem: akkor és ott. Láttam az arcát: Láttam arcomat. Különös, szomorú, fémes hangokat hallottam akkor és ott: csikorgó fémes hangokat. �H Á Y JÁ N O S E z o p husz és Phaedrusz, a medve Egy állati vékony, nyeszlett medve jött az uton. Csontjai csörgése már messziről hallatszott. Én, Phaedrusz kérdém, mert a barátom Ezophusz Telt hassal szunnyadozott az árnyas bokrok alatt. Mi légyen a szakmád karcsú, szexis medve? Mihez érzel magadban jó nagy kedvet? Mire alkalmaznak ilyen szép testet? A válasz lassan jött, az amikusz hallgatott bambán, Nem tudott írni, se olvasni, se folyékonyan brummogni. Végül kibökte, hogy rumbatök volt egy bigbendben. Máshoz sajnos, nem ért, lehetősége kevés. Esetleg csengőnek mehetne el télapó mellé. De jaj, de jaj! - brummog amikusz medvekuszi Ott jó fizetést kapnék Nagy Uram, Ú gy, hogy egész nap tömném a hasam. Mézes sütemények, málnás csokoládék, Lehet, hogy a húst is megkedvelném. Reggelre májas, ebédre meg jó rostélyos. S mire eljön az újabb tél, az új mikulásnap Elhíznék mint egy nyálas cirkuszi medve. Elmenne tőlem a Főmikulásnak a kedve. Nem lenne csontom, amely még megcsörrenne. E gy zsíros, hájas tönkrejutott medve! 16 �KU KO RELLY EN D RE Tisztulás-tábla (Visszafordul, visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe.) (Egy műanyag zacskóban van ez a darabka felhő.) (Fellöki, széthullik, külön ezért) (külön volt egyetlen egy.) (Mikor fogok nem változni csak pihenni és ásítozni.) (És nem következik semmi.) ( ) (Ha megérkezem egy gazdag városba, lefekszem és a tapasztalat átgurul rajtam.) (Kicsit komolyan, most tényleg semmi sem jött közelebb Nem következett be.) (Kell egyáltalán mozogni.) (Visszafordul, visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe.) (Éppen az forog akinek két arca van) (ne kíméld ezeket kigyomlálni.) (Ne legyél sokkal jobb.) (De senki sem szereti jobban pedig) (ide való) (ide) (vagy inkább ide, és keveredik már, átalakul) (fennmarad, vagy legalább valam ivel azonos lenne.) ( E N G E D J E L ) (Elállt a zápor, elmosta értékeit) (és kicseréli a méltóságot. M egáll az eső.) (Visszafordul, visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe) (a határtalanba sem, amiből áll) (és ahol jelen van a határolt szerint: a lélek területén sem ütközöm bele.) (Nem csak egyetlen valami) (valami négy vagy három szabadság is lehet) (s a felszínen csapkod vagy szárnyal) (fehér. Szertefoszlik.) (Mindenfelől rájuk rohannak) (egy meleg rongy lesz, igen szétszakad.) (Néhány ellenséget leöltem hiába. Széles) (és gyengéd mozdulatok.) (Visszafordul visszafelé néz, de nem ütközik bele semmibe.) (Szeretné ezt az üveghegyet szerencsésen lebegtetni, vár és bizakodik, ijedezik, félelem m el, bizakodva néz.) (Visszafordul, maga előtt tologatja az egész ruhatárat. Milyen csöndes éjszaka. Ebből a sűrűségből) (kifelé tarts. Lefelé kell elhagyni ezt. Édes, finom pánsíphangok.) (hogyan lehetne minden csábításnak ellenállni.) �(Ez az utacska végre visszavezet.) (Kék színű tárgyakat rakosgatok ki: a gyávább elemek megpucolnak.) (Valaminek meg kell maradnia. Valam i megmarad.) (Visszafordulok, visszafelé nézek, de nem ütközöm bele semmibe.) (Csend jár az égig. Esős kezdetek.) (Ki részesül ebből a boldogságból.) (Maguk is, valamennyien a részesei.) L e lk i hajladozás Kellett, illetve illett: lelke van. K is szívgöböcskék vannak benne is s valami szívjóság felé halad. Egyáltalában: legyen haladás. Lassul, elfoszlik, elfogy, megmarad. Illett: van lelke, illetve kellett. Belát kedélyes műsorunkba ő: szív-hadgyakor-és ujjgyakorlatok és még-jobban-levésre van remény ha felrázkódom, s még-jobban vagyok. Lelke van: pállott, illetve fülledt, D e-demokratikus dolgok ezek! Ahogy föltűnik imbolygó feje lövés előtt még nézz körül-belül hogy közönség, be- s kivétel van“e. 18 �SZŐ C S G É Z A A megsebzett tintahal Ott Krétán, hol olyan for­ ró a ahol olyan M IL Y E N K A L A P O K ­ B A N H IN T Á Z T Á L H A JD A N ? ahol oly forró a bőr és a vér csak a féltékenység. Arc a sö­ tétben. Téged néz folyton. És krétafehér. Én nézlek téged a vízből. Gyöngyhalász, szigony és tintahalak. Egykori hintáid. Hova, merre. Hintaló, szoknya. Hintakalap. Kisétál, rozsdás kést talál a parton, ,,ez nem az enyém” , forgatja, nézi. Egy játék holtteste a homokban, kés, gyöngyszemek, fogsor, a tenger mélyén ordít a megsebzett tintahal, egykori kalapodban. A kés csupa vér, és a gyöngy csupa tinta. Nem tud aludni, hangokat hall, virraszt a halász és megbolondul. Kését keresi, bort iszik, borába foncsort öntöget és vadrózsákat szór bele s tintában ázó gyöngyöket. 19 �20 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Gumi arabicum Három hosszú szótag, három pattogó, játékos ütem. Menetelnek a pálya felé, véges-végig a kazánház, a konyhakertek, a céllövölde földhányása alatt. A sárga hosszú hajú fűben meztelen akácosok avarillat a vasúti tölté­ sen fáradt októberi nap. E z-volt-a legelső. Három hosszú szótag, három pattogó játékos ütem. Az utolsó szavak nyúlós melasza. Csupasz lábukszárát pirosra csípte a fagy, párafelhőt fújnak, lépést tartanak, a labda az élen, Kuti, a kapus viszi a hóna alatt. Aszód felől tehervonat kapaszkodik, az akácosok kö­ zött didergő énekesmadarak. Most"jön"a második. Ott menetelnek mind, Veres, a gólkirály, a kövér Bauer, a pösze N ádai Csaba. G u - m i- a rábikum. Fújják a nótát, az anyaföldhöz verik lúdtalpas lábaikat. És jönnek, jönnek szakadatlan. Elgázosított játszópajtások, legéppuskázott szomszédgyerekek. Világgá mentek, nyomtalanul eltűntek, kitelepítettek. Nevet változtatók és névtelenek. Akikből csak egy szót, egy mozdulatot őriz az emlékezet, mert egyszer útközben rádnéztek valahol, s te most cipeled riadt, tanácstalan tekintetüket. És akik megmaradtak. A túlélők: szürke szakállukban a szél. Jelszó­ foszlányok, úsznak utánuk, gumi arábicum, himnuszból, mozgalmi dalok­ ból ez a gunyoros, kiábrándult nóta maradt, és ők mennek, mennek, v á l­ lukon lapát, aktatáska a hónuk alatt. Innen a trópusokról hajnalban pontosan az É rd i útra nyílik a kilátás. A barackosokra, a temetőkert hosszú téglafalára. A bókoló-bogáncs lepte járdaszigetre, a kátrányos talpfákra, amint nyögnek, mocorognak az első szerelvények súlya alatt. A menet ott kanyarog az É rd i úton. Nagyanya, napernyővel, a postás bá­ csi, zöld lódenben, apa, kézihajtásos tolókocsiban. Hínár haja, álom. L árma lavinája: ráktérítő szózuhatag. Gumi arábicum. A temetőfőkapuban felkel a nap. Rémület retinája alagút tanácstalan tekintetek emelte falak. Értelmét keresi, ami csak elkallódott, ami csak félbeszakadt. Tőled várják, hogy tedd a helyükre megbolydult dolgaikat. Vedd hát sorra őket így hajnal előtt, századszor is, maga-magadnak, mondd ki a nevüket, mert voltak ők is, és veled vannak szakadatlan; végezd a magadét, keményen, mint a kaoba, mielőtt te is beállnál a menetbe ott lent a dél Keresztje alatt. * Jut-e még eszedbe, Líz, az a fekete február, jut-e még eszedbe az esőverte aszfalton szédelgő iszonyat? Megkapaszkodtál a karomban, pofács" kád elkeskenyedett, mint amikor kölyök-koromban elvettem a játékaidat. 21 �Nem szóltál most sem, fekete kendő alá szorítottad sűrű aranyhajadat. Mentünk a fal menten az agyagban a temető lucskos gesztenyefái alatt, megtekintettük az urna helyét, nehogy a földön legyen, vagy éppen túl magasan. Ne nézd meg - azt mondtad, színtelen hangon, kétszer is megismételted, ne nézd meg, de csak jöttél mellettem, sietősen, és én akkor értet­ tem meg, hogy még mindig nem hitted el egészen, a sejtek konok tapasz­ talatának nem parancsol az agy. A hullaház előtt egy pillanatra megálltál, ne nézd meg, mondtad, de ak­ kor már bent voltál és én szaladtam utánad, hol van, kiáltottad, hová lett! Hová tették a főorvos urat! Elhamvasztották, kérem - szólt rád egy péksapkás zömök ember. Még a reggel elvitték a doktor urat. Mentünk a közkórház feketére ázott fái alatt. Csak a haját láttad vol­ na, mondtad, a haja az még most is olyan, és én tudtam, hogy aznap, velem, levágtál volna egy tincset a hajából, aznap, velem, elkezdted volna a búcsúzást, lassan, fokozatosan. Milyen fiatal voltál, Líz, azon a télen, kis keskeny arcod, sűrű aranyhajad koronája alatt. A közkórház kapujában megtorpantál, mint akinek valami eszébe jutott. De azután csak annyit mondtál, azt se nekem, azt is csak temagadnak: mi lesz, mi lesz ezentúl látogatónapokon. Vasárnap már az ebédnél külön tetted a legfinomabb falatot, egyetlen egyszer nem maradtál el, lám, még csak el sem utaztál rövid életed harmincöt éve alatt. Álltam melletted az eső egyhangú zajában, nem szól­ tam, te beszéltél, vigyél el valamerre, mondtad, és megszorítottad a ka­ romat. Este volt-e vagy éjszaka volt, emlékszel-e még, Líz, arra a napra? Az ablaktörlő zúgására, az eső nyálkás váladékára a Ruggyanta gyár előtt a Kerepesi úton. Én akkor útközben beszélni akartam, elmondani, amit most már csak én egyedül tudok. Azt, hogy száját csücsörítve becézett, és ilyenkor vékony hártya képződött a nyelvén. Hercegnő leszel, mondogat­ ta, királykisaszony, és ő vigyázza majd az álmaidat. Mégsem szóltam hozzád az autóban, te szólaltál meg, emlékszel, kérdezted, de én nem tudtam, mire gondolsz csillagtávolságnyira tőlem, emlékeid üvegbúrája alatt. - Nem mindig volt könnyű - mondtad később. Amikor hajat mostunk, az ápoló sosem melegítette fel idejében a vizet. Közben megérkeztek a lá­ togatók, idegességében rámkiabált, még harminc év után is úgy szégyellte magát. Azután, amikor elment a vizit, mint egy gyerek, keservesen sírva fakadt. M egismételted: mint egy gyerek, igen. Hiába válaszoltam, azt mondta, megbántott, megérdemli ha magára marad. Hallgattalak, úgy beszéltél róla, zsörtölődve, szipogva, emlékszel-e, Líz, mint szerelmesükről fiatal özvegyasszonyok. E lállt az eső, hangtalanul gördültünk végig az alvégi homokon. A lig ismertél rá az esti szürkület­ ben a házra, mégis felvidultál, kapuról kapura haladva soroltad régi szom­ szédaidat. Bemegyünk? - kérdeztem, de te megráztad a fejed. Csak látni akartad - mondtad - csak ellenőrizni akartad a dolgaidat. Aztán mégis: már lent, az utca vége felé, kucsmás öregember állt meg előttünk az úton. Piczinger bácsi, mondtad, cérnavékony gyerekhangod a sűrű ködbe akadt. Nagyságos asszonyom! - jajdult fel az öreg. Lekapta 22 �fejéről a kucsmát, és azt mondta, emlékszel-e, Líz, „én nem is tudom kérném, hogy ébren vagyok-e vagy álmodozom?” Később elnevetted magad, hiszen pontosan annyi idős voltál, mint huszonöt éve anya, és az öreg Piczinger valóban csak álmodozott. E gy da­ rabig még a kisbagi csárdában hallgattuk a cigányt, ezt hogy hívják? kérdezted hirtelen, de én nem feleltem, te pedig elsírtad m agad: megint csak a vasárnapi látogatásra rendezgetted az adalékaidat. Többet nem is beszéltünk azon a télen. Hazamentünk, kiléptél mellő­ lem a kocsiból, és én csak néztem, amint szőke kishúgom lassan távolodik tőlem az esőáztatta kerti úton. * És jönnek, csak jönnek, szakadatlan. Csoportosan, rendszertelenül, me­ zítláb, vörös máriás lobogók alatt. Töredékek, kihaltak, leszakadtak, hiva­ talosan megszűntek, szórványok, morgó, makogó falka, csapat. Némán ivó színtelen szemű svábok, kitoloncolt visszatelepült lotaringiaiak. N égy­ ujjú farkastorkú csapottfülűek, nyúlajkúak, kancsalok, begubódzók, dal nélküli násznép, dalt feledettek, elcsatolt, csodaváró burgenlandi magya­ rok. Illetőség nélküliek, letegezettek, közigazgatásból kiesettek, csángók, cigányok, idegenek, kárpát-ukrajnaiak. Ez itt Fernandóár Ferenc, a karibok királya, mögötte ötszáz vágottszemű mongol, N agy Kájm án népe, kockás ingük színtelen, szakadozott. M en­ nek, menetelnek véges-végig az amerikai szállodasoron. Idegenforgalmi ta­ lálmány, ötszáz ócska vadem ber; lesajnálják, lefényképezik őket, eltéved­ tek, félmeztelenek, csúfnevükön nevezik önmagukat. A királyné kagylót árul, modellt állnak, a kövér király szégyenlősen mosolyog. Szökött rabszolgák, tetvesek, tunyák, hebegők, mocsarak közé autósztrádák íve alá szorított szabadok, vakogók, süketek, nyelvüket feledettek, együgyűek, egy öregember énekelne egytagú panaszos szavakat nem nézi senki, senki sem érti elhallgat ez is motyog valam it, pénzt kér, zavartan vigyorog. Hánya n vannak még? Ötvenen, százan? Hol regisztrálják, aki széndioxidot termel és ígéretet fogyaszt ünnepnapokon? Hajótöröttek, fegyencek, leprások unokái, kalózok kincse után kutató névtelen gályarabok, kikötők csellengői, partra tett matrózok, néma halászok, elhagyott szeretők, levélre várók, csatlakozást keresők, szőke normandok, temetőkertjeiket vakoló bretonok. Konok, fa l-sima szemüket ha rádemelik, mit csinálsz? Bűzlő rongyaik között láttad-e rétege­ sen hámló nyers húsukat? És azok, akiket lepecsételtek, eladtak, a megszámozottak, akiknek föl­ det ígértek, az erősek, nőtlenek, jófogúak, a déli ültetvényeken magukrahagyottak lettek, litvánok, közép-európaiak, akikért nem jött vissza a ha­ jó, a nemzetközi Vöröskereszt nem láttamozta papírjaikat, az úrnak fe­ kete négernek sápadt sehonnaiak, konkvisztádorok asztmás unokái, tudo­ mányosan felmértek, elemeztek, paraziták, veteránok, bozontos homlokúak. És jönnek, csak jönnek. Kallódók, apátlan-anyátlan járdaszigeten topo­ gók, ketrecben' körzők, toportyánok, körözöttek, útpadkáról leszorultak, kerékpározók, részegek, vérbajosok. A kik nem tudják, miért könnyeznek fél pohár sör után, a hosszú várakozásban elfeledték a jelet, akik nem 23 �merik kialudni a rohanás szédületét, a magyarázkodók, gyalázkodók si­ várok, sikeresek, önmételyezők, múlttagadók, kábítószeresek, azok, akik­ nek már csak állampolgárságuk van, a meggazdagodottak, szélütöttek, a kövérek, az önmagukat végképp elveszítettek, azok, akik nem portugálok már, nem horvátok és nem szicíliaiak, az olcsó munkaerők, amorf, szédelgő emberanyag. Mit várnak tőled? Talán csak ennyit. Hogy kimondjad, gyalogolni ne­ héz. Hogy nem lehet megszokni a kínt. Hogy léteznek, de ezt alig-alig, emiatt ugyancsak elrestellnék magukat. Hogy a sérelem nem gyógyul, üszkösödik. Hogy az igazságtalanság arcul üti a védtelen rablógyilkosokat. Hogy üvölteni kéne, és nem jön az ember torkára a hang. De talán még ennél is kevesebbet. Csak annyit, hogy még így is, ál­ modozni szabad. Vagy még ennyit sem. Csak azt, hogy nevükön nevezd őket, gyereket, embert, asszonyokat. Hogy szalagra vedd a sírást meg a csendet, az alig artikulált értelmüket veszített szavakat. I * Róluk szólsz akkor is, amikor álmaid állóvizébe merülve nézed a múltat. G yűjtöd őket, faggatod, keresed, válladra veszel torzót, töredéket, mérföldes magnón vonulnak előtted a mágneses erővonalak. Gum i-arábikum. A kik feladták, nem cipelték tovább emlékeiket és most, ha isznak, haldokolnak, álmodoznak, félrebeszélnek, nem értik szavukat a testükből sarjadzott gyerekek. A kik kútágast feszítettek az udvar poros sziklái közé, amikor a szó üdítőitala elapadt. Szását, a haldokló grófot: visszatart inas sárga kezével, mind visszatar­ tana, mind befejezetlen keres, könyörög valami nagyon fontosat. Tudod, Oradea után, magyarázza, Nyugatnak fordulsz Berettyóújfalunak. Em lék­ szel-e milyen jólestek a szemnek végtelen vízszinteseket megszakító nyíl­ egyenes nyárfasorok. Mit is akartam, mit is? Igen! Megragadja a karodat, nagy lélegzetet vesz, és azt mondja: kilovagoltam. Hunyorít, cinkos-titokzatosan. Azután mégiscsak, váratlanul, amikor lemondtál már róla, kibukik belőle, ami az egésznek értelmet, tartalmat adott. Húszéves voltam - mondja - halálra kerestek a román királyi csapatok. Az pedig reggel volt, dűlőúton álltam, emlékszel-e milyen mély volt a levegőég, fent a magasban feszítet­ tek a felhők, túlméretezettek azok is, határtalanok. Motoron jöttek el értem, oldalkocsis motoron. K ét ember állt velem ott kint a határban, zsellérek, ne tessék mozdulni, mondták, és csak vártuk így hármasban a motorosokat. És így tovább, sorjában. A két öregember pedig nem adta fel a fiatalurat. Mentünk a falu felé, beszívtuk a port, akkor ott reggel én is embernek éreztem magamat. És jönnek, csak jönnek egyre tovább. A rohanók, az űzöttek, a dicsekvők, azok, akik verejtékben úszva hergelik maga-magukat, az újra nekivá­ gok, önkínzók, önfertőzők, az apagyilkosok. Asszonnyá nem tett lányok, útiköltségre spórolok, önigazolók, csodára várók, elmaradozók. 2 24 �A ki csak szeretni akart, és akit csak szeretni akartál. Nem hagytak el, veled élnek, le nem fejtheted polipkarjaikat. Vogulok, osztyákok, pestiek, prágaiak. Kubából, Kolcsák elől menekültek, szőke csileiek, fekete angolai­ ak. Köhécselők, kopaszok, gyomorbajosak, pecséttel, priusszal, tartózkodási engedéllyel, munkalappal, nemzetközi menekültjoggal a hónuk alatt. A k ik ­ nek hínár fonta be szemük tiszta vizét, aki az őr egyetlen jó szavára sírva" fakad, a jobb időt látottak, lebukottak, akiknek megroppant a gerincük, vamzerok, hebegők, álomkórosak. A bejezetlen életek sora végül, akik egyedül lépegetnek az avarban, és nem jelentkeznek csak a hajnal hagymázos álmaiban. Gumi-arábikum, gumi-arábikum. Száll, örvénylik a dal, nem kér, nem követel, dülöngél csak, mint az akácosok között didergő énekesmadarak. Ott menetelnek mind, szürke szakállukban a szél, vállukon lapát, aktatáska a hónuk alatt. Hínár haja álom. Ráktérítő szózuhatag. Leráznád őket, lefejtenéd magadról csökönyös szívókorongjaikat. Ne tő" led várnák, hogy elrendezd, kikérdezd, megmagyarázd félbeszakadt, el­ rontott dolgaikat. H iába: szívósak, erősek. Védőpáncéllal vonta be őket a bánat, ugrásrakész elesettségük mentesít, jogot ad. Hátba szúrnak, aki vért ad - mondják - életet ad. O lvasnál? É jjel törnek rád, gondjaik mosogatóvizével végigöntik védte­ len álmaidat. A h , ti csendes szellők fuvallati jertek, de nem fúj szél ilyenkor este a trópusokon, a madárkák meghűlt fészkeknek rendjein, lég­ szomj fojtogatja a torkuk, verejtéktől enyves tollazatuk összeragad, és te, óh Tihanynak rijjadó leánya, ha lejössz a hegyekből, el ne kerüld a bordé­ lyok előtt várakozó vérmes apostolokat! Hajnalban hazamennél, akkor meg, a megállóban az öreg Gaszton, púpos körtefején fekete szalagos szalmakalap. Nem vesz észre, mennél tovább, de a lámpa pirosba szalad. Fázik, összehúzza magát, szorosra gombolt fekete zekéje fénylik a neon ostora alatt. Bal karja gipszben, de különben csótány" keményen tartja magát, mennél tovább, de a lámpa megakadt. A betonoszlopnak támasztja fejét, ép markában szorongat valamit, nyil­ ván az automata számára előkészített pénzdarabot. A ki még életében min­ denét odaadta, egyik napról a másikra érdemjelestől, díszoklevelestől ma" gára marad. Hallgathatja a sok hosszú beszédet, nézheti a forgolódó táncoso­ kat. É jfél után pedig kiáll ide a sarokra, várja a hajnali villamosokat. Nem akarod, nem akartad, de a közlekedési lámpa a pirosba szaladt. Nem szólt egy szót sem, ült csak melletted, néha halkan szipogott. Lázadoz­ tál: ez is a te dolgod lenne? Nincsen valakije? Fia, menye, unokája? Nem válaszolt, csak a tükörben láttad, ép karjával a levegőbe emeli, lassan len" geti utánad a fekete szalagos szalmakalapot. Vállat vonsz, hajnalodik. Gumi-arábikum, mindegy. Hajts keresztül raj­ tuk, ha lehet, keményítsd meg magadat. Nem a te dolgod, és te csak végezd a magadét, elszántan, komolyan. Ilyenkor hajnalban a trópusokról pontosan az Érdi útra nyílik a kilátás. A bókoló-bogáncs lepte járdasze­ gélyre, a mocorgó talpfákra, csak így, pontról pontra, mondatok meleg mederébe, a barackillatos szavakat. Barátok betiltott sírjai között lépegetsz, helyükre teszed a dolgokat, nyu­ godtan, tárgyilagosan. A menet pedig halad tovább, szakadatlan, amíg csak napfelkelte után az utolsó is eltűnik lent a temetőfőkapuban. 25 �valósá g unk B ÁTO RI IN G R ID Boszorkányüldözés és társadalmi konfliktusok egy Rajna-vidéki kisváros, Rhens példáján a 17. században1 A persorozat kezdete. 1628. október 22-én Landgraf Georg von HessenDarmstadt kérvényt kapott. A kérvény Rhensből, egy kis városból, a Rajna bal partjáról érkezett, amely a katolikus kölni választó fejedelemséghez tar­ tozott, de már majd 200 év óta a közben evangélikussá vált Hessennek volt elzálogosítva.2 A levelet a Schultheis (bíró), Schöffen (esküdtek), a polgár­ mester, a tanács és az egész rhensi község írta alá. Így tehát mind a felsőbbség, mind pedig a polgárság nevében íródott. A kérvény azt a sürgető ké­ rést tartalmazta, hogy a község, mint a szomszédos területeken ez már rég­ óta szokásos, megkapja a jogot, hogy a kuruzslókat üldözhesse.3 A hesseni fejedelem nem volt elvi ellensége a boszorkányok bírósági üldö­ zésének. Csak azt a feltételt szabta, hogy a község az eljárás költségeit vi­ selje, ha ezeket, a vádlottak vagyonából fedezni nem lehetne. Ám a rhensi község, melynek polgárai főleg szőlőtermesztésből éltek, e feltételt nem tud­ ta minden további nélkül teljesíteni. A tanács ezért elrendelte, hogy minden polgár „Hexengeld” -et (boszorkánypénzt) fizessen. Ez ellen a különadó el­ len, úgy tűnik, a községben egyesek ellenállást fejtettek ki. Ennek ellenére az összeget pár héten belül beszedték. Így kész volt a Landgrófság kormánya, hogy küldjön egy ügyészt Rhensbe a boszorkányperek lebonyolítására. Mint korábban más területeken, Rhensben is bizottságot alakítottak a bo­ szorkányok megtalálására és leleplezésére. Négy tekintélyes polgár tartozott a bizottságba, de sem esküdt, sem tanácsos nem volt közöttük. Így a községben a „boszorkánybizottsággal” egy olyan hatóság jött létre, melynek feladata a híresztelések és denunciaciók gyűjtése és a letartóztatá­ sokra való javaslattétel volt. A boszorkányüldözésre való készség tehát egy­ értelműen a községtől eredt. Az első esetek. A boszorkányüldözés kiváltója tehát hivatalosan Rhens vá­ ros egész közössége volt, melyet a bizottság képviselt. Az első vádak három idős asszonyt illettek. A vád szerint ezeket mindenki boszorkánynak tartot­ ta. Ketten közülük özvegyek, az egyik nyolcvan, a másik kettő hetven éven túl voltak. A tanúvallomásokból kiderült, hogy már hosszabb ideje népszerűtle­ nek és elszigeteltek voltak a községben. Keresztelőre és menyegzőre, ha meg is hívták őket, elkerülték közelségüket, az asztalnál senki nem akart melléjük ülni. A vadak jellege is mutatja, hogy itt a kisváros kívülállóiról van szó. Az egyik tanú például így vall: a gyanúsított egy napon vihar elől házába akart menekülni, ő azonban becsapta előtte az ajtót. Következő nap fájt a lába, megbetegedett és ebben a gyanúsított bosszúját látta. Egy másik tanú holland sajtra - nyilván akkor különleges csemegére látja vendégül ba- 26 �27 �rátnőit. Ahogy a gyanúsított a szobába lép, a háziasszony elteszi a sajtot, hogy ne kelljen őt megkínálnia. Nem csoda, hogy valaki a családból nem­ sokára beteg lesz. Egy további tanú kislánya vasárnap átmegy az utcán és koszorút visel a fején. Az egyik gyanúsított háza ajtajában áll. Ahogy a gye­ rek odaér, megfogja a karját és kérdi: Hát ki csinálta neked ezt a szép ko­ szorút? Ezután a lány karja merev és béna lesz. A vádlottak egyike a letartóztatás után pár nappal a börtönben meghalt. A másik kettőt rövid bírósági eljárás után kivégezték. A társadalmi alapképlete ezeknek a pereknek világos: a közösségnek egyes tagjai kiközösítésre és kivetésre kerülnek. Részben már a tanúvallomások is tartalmaznak nyílt halálos fenyegetéseket. Az is jellemző, hogy a tanúk rossz lelkiismerete (az ajtó becsapása, a sajt eldugása, mind a két esetben a ven­ déglátás megtagadása) bosszút várat velük. Hogy miért veti ki ezt a három asszonyt a közösség, az sajnos nem lesz világos. Életkoruk kétségtelenül szere­ pet játszott. A legfontosabb, hogy az idős emberek gondoskodást igényelnek, mely a közösséget terheli. Egy idős ember kártevőként való megbélyegzése felmenti a közösséget a gondoskodás kötelessége alól. Fizikai megsemmisíté­ sük tehát egy logikus, bár szörnyű következmény.4 A további perek. A vádlottakat megkínozták, azok másokra is rávallottak. Így került sor a letartóztatások következő hullámára. A boszorkányság lett a kulcsszó minden probléma megoldásához. Ha meghalt egy gyerek, a gyanú azonnal a szomszédasszonyra terelődött, aki előző este a gyereket karjára vet­ te. A vádlottak, akiket férjük vert és gyötört, azt vallották, hogy hirtelen fel­ bukkant mellettük egy barátságos ember a pincében, és megvigasztalta őket. Csak túl későn jöttek rá, hogy ez az ördög volt. Az 1628-30-as évek boszorkánypereinek idején Németországban a harminc­ éves háború dúlt, császári és svéd csapatok vonultak a Rajna mentén. Pestis és aszályok pusztítottak. Az emberek keresték nyomorúságuk okát. A boszor­ kányság a legszívesebben alkalmazott magyarázat volt szorultságukra, mely­ nek más okát nem látták. Erre mutat többek között az a körülmény is, hogy a boszorkánysággal vádlottak csaknem kizárólag nők voltak. Nők, akik felelősek a gyermekekért, a betegekért, az állatokért, az ételkészítésért és a vendéglátásért.5 A kezdeti lelkesedést, melynek fényében a boszorkányság bűnének kiirtásá­ val minden evilági rossz felszámolhatónak látszott, hamarosan a kiábrándulás kellett hogy kövesse. Természetesen csak fokozatosan és csak egyes polgárok­ ban született meg a felismerés, hogy a mind több boszorkány elégetésével nem valósítható meg a földi paradicsom. Szükségszerűen súlyos konfliktusokra ke­ rült sor egyrészt az újítók, másrészt a további üldözések hívei között. Az utolsó per. 1630-ban ért véget a persorozat. A boszorkányüldözéssel kap­ csolatos két irányzat fő képviselői, egyfelől a rhensi Schultheis (bíró) és így rhensi bíróság elnöke, másfelől pedig a boszorkányokat felkutató és leleplező bizottság voltak. A konfliktus legfontosabb szereplője Margarete Dreys, aki a kegyetlen kínvallatás ellenére sem volt hajlandó beismerő vallomást tenni. Március elején, fél évvel azután, hogy a boszorkányüldözés elkezdődött, a bizottság el akarta fogatni Dreys asszonyt. A gyanúmozzanatok azonban nem bizonyultak elégségesnek. Addig csak mostohafia vallott ellene, továbbá egy másik asszony, akit időközben boszorkányként kivégeztek. Csak 1629 végén sikerült szintén boszorkányként kivégzett asszonyoktól származó terhelő vallo­ másokat szerezni, melynek következtében Margarete Dreyst letartóztatták. 28 �Margarcte Drcys ebben az időben körülbelül 50 éves volt, röviddel azelőtt megözvegyült.6 - Nem Rhensben, hanem a szomszéd helységben, Oberspeyben, született. 1604-ben ment férjhez Johann Schaffhoz, aki 16 11-b en harminckét éves korában meghalt. Kétévi özvegység után, 1612 december 29-én, újból férjhez ment az Únterschultheis-hez, az esküdt és tanácsbeli Christian D reyshoz. A férj maga alig négy hete özvegyült meg. Felesége december 4-én halt meg. Az első házasságból származó tíz gyerekből az anya halálakor hatan éltek, a legidősebb 12 éves volt. Ez is hozzájárulhatott gyors újraházasodásához. Fia, Peter Paul, aki mostohaanyját később, 1629-ben boszorkánysággal vá­ dolta, anyja halálakor és apja újranősülésekor 11 éves volt. Itt már látható a mostohaanyával szemben táplált gyűlölet egyik oka. A fiú 1629-ben azt val­ lotta, hogy mostohaanyja apját boszorkánysággal ölte meg. Minden további terhelő vallomás Margarete Dreys ellen, kínzás hatására született. Margarete Dreys vagyona 1629-ben, a forrásokban messze meghaladta a 3000 Rfl, ez ebben az időben és helyen kiugróan nagy vagyon. Irigység és káröröm tehát nem zárható ki. Valóban előfordultak kijelentések, hogy vég­ re nemcsak a szegény, hanem gazdag asszonyokat is el kellene fogni és meg kellene égetni. Ismeretes, hogy a boszorkányper-sorozatok rendszerint a kívülállóknál és az alsóbb rétegeknél kezdődtek, majd újabb és újabb denunciációkra a helybeli felső réteg asszonyaira is fokozatosan kiterjedtek. Rhensben sem volt ez másképp. Már Margarete Dreys pere előtt is több más, felsőbb réteghez tar­ tozó nő, többek között az egyik tanácsos felesége is áldozatul esett. Megkí­ nozták és a beismerő vallomás alapján kivégezték őket. Margarete tásadalmi státusa egymagában még nem elegendő magyarázat arra, miért szakadt meg pere és hogyan tudta túlélni. Margarete Dreys nyilvánvalóan biztosabb volt „ártatlanságában” mint má­ sok. Ezt a belső biztonságot erősítette, hogy Severin Hachemer, a Schultheis (bíró) és bíróság elnöke, úgy látszik, szintén nem volt bűnösségéről meggyő­ ződve. A bíró rokonsági kapcsolatban állt Dreysszal, 1604-ben, huszonöt év­ vel előbb, Margarete a bíró egyik gyerekének keresztanyja volt. Ennek elle­ nére valószínűtlen, hogy a bíró Margarete kedvéért vétett volna hivatali köte­ lessége ellen. Korrekt maradt, de kihasználta azt a mozgásteret, amit a per­ eljárási szabályok nyújtottak. Így támogatta őt amikor kérvényezte, hogy ka­ rácsonyra - kezességgel - hazabocsássák. A felsőbb bíróság elutasította ezt a kérvényt, ám ezután a bíró legalább azt megengedte, hogy Margarete és fo­ golytársai karácsonyra a tanácsházán maradhassanak, és ne kelljen nekik mint egyébként szokás, a hideg és huzatos toronyban tölteni az ünnepet. Miután az első két kihallgatás kínzás nélkül nem hozott eredményt, a bíró addig húzta a kínvallatás elrendelését, hogy a végén már a bizottság elfo­ gultnak kezdte tartani. Ezzel két szék között a pad alá esett. Ugyanis Mar­ garete sem értette meg a bíró viselkedését. Az egyik kihallgatás végén így kiáltott fel (mint a jegyzőkönyv írja): „. . . flet amare, effundit lachrimas, dicens cum admiratione, Ist das die gevatterschafft und treuw, so ich Ihnen gethun und bewieset hab?” Végül a bíró nem tudta már megkínzatását to­ vább halogatni. Ekkor viszont olyan brutálisan kínozták meg, hogy később maga a felsőbb bíróság is helytelenítette az eljárást. Ennek ellenére Marga­ rete nem vallott. A pert a Felső Bíróság utasítására felfüggesztették. A bíró egy hosszú, a felsőbb bíróságnak írt jelentésben szabad folyást en­ gedett mérgének, melyet a bizottság fellépése váltott ki. Margarete perének felfüggesztése és Margarete szabadon bocsátása a boszorkányüldöző bizottság 29 �tagjaiban keltett féktelen indulatokat. A döntést nem akarták elfogadni és még a választófejedelemnél való közvetlen tiltakozás lehetőségét is mérlegel­ ték. Be kellett azonban látniuk, hogy a boszorkányüldözés a városban önálló életre kelt. A boszorkányüldözés a polgárok fő beszédtémája lett. Mindenütt gyanúsítgatásokat és viszályt, félelmet és agressziót váltott ki. Többször elő­ fordult, hogy egy férj, kinek feleségét a pletyka akár csak meg is érintette, egyből bírósághoz fordult a rágalmazó ellen. A borközi veszekedések, melyek avval végződtek, hogy valaki kijelentette, hogy a másiknak felesége, anyja vagy anyósa már rég megérett a máglyára, a bíróság előtt a részegségre való hivat­ kozással csitultak el. Egy szegény idegen asszony, aki a községi péktől egy darab kenyeret akart koldulni, és „vén boszorkány” felkiáltással egyenest a bíróhoz futott, hogy a rágalmazót bevádolja. Végül még a bizottság tagjai is viszályba keveredtek, amikor egyikük azt állította, hogy ártatlanokat is kivégez­ hettek. Két év múlva különös beszélgetésre került sor. Két rhensi polgár a boszor­ kányüldöző bizottság egyik tagjával együtt ült egyikük házában. Megkérdez­ ték az utóbbit, mi lesz a boszorkányokkal. Hiszen már tőlük beszedték a pénzt és most mégse megy tovább a dolog. A bizottsági tag azt válaszolta, hogy ez rögtön másként menne, ha már a pénz meglenne, de sokan még nem fizettek, sőt meg is tagadták a fizetést. Ketten azzal is fenyegetőztek, hogy a bizottságot bunkókkal kergetik el, ha a házuk előtt mutatkozni mernének. További pereket nem lehetett tartani. A következő persorozat tizenöt év múlva kezdődött. JE G Y Z E T E K 1. E z t a z e lő a d á s t a H a jn a l I s tv á n K ö r K o llo k v iu m á n S a l g ó t a r j á n b a n 1989. j ú n i u s 15 -én t a r t o t t a m . K ö s z ö n ö m a k ö r v e z e tő je , d r . B á c s k a i V e ra , k e d v e s m e g h ív á s á t. M a g y a r r a v a ló f o r d í t á s h o z n y ú j t o t t s e g í t s é g é r t k ö s z ö n e te t mo n d o k d r . V á ri A n d r á s n a k é s a f é r ­ j e m n e k p r o f . d r. B á t o r i I s t v á n n a k . T a n u l m á n y a i m ..D ie R h e n s e r H e x e n p r o z e s s e d e r J a h r e 1628 b is 1630” i n : L a n d e s k u n d l ic h e V i e r t e l j a h r s b l ä t t e r 33 (1987) S. 135—155 é s a ..S c h u lth e is u n d H e x e n a u s s c h n s in R h e n s 1628—1632. Z u m E n d e e i n e r P ro z e s s e rie ” , a m e ly a k ö z e l jö v ő b e n j e l e n i k m e g e g y g y ű jte m é n y e s k ö te tb e n T r ie r b e n , é s r é s z le te ­ s e b b e le m z é s t t a r t a l m a z a r h e n s i b o s z o r k á n y ü ld ö z é s e k r ő l , 2 E r e d e tile g a K a tz e n e lm b o g e n g ró f i c s a l á d n a k L a n d g r ó f o k a b i r t o k o t 1479-ben ö r ö k ö lt é k . a b irto k á b a n 3 A rh e n s i b o s z o rk á n y p e re k i r a t a i K o b le n z b e n . a B e s ta n d N r, 27 é s 612 (K a tz e n e ln b o g e n é s A n d e r n a c h ) . 4 E z e k e t a g o n d o la to k a t I n g r id A h r e n d t - S c h u l t e t ó l s z o r k á n y ü ld ö z é s v i z s g á l a t á t d o lg o z z a fe l. v o lt, a k itő l L a n d e s h a u p ta rc h iv b a n veszem á t, aki a a h essen i vannak: W e s tf a le n i b o - 5 E r r e a z ö s s z e f ü g g é s r e e lő s z ö r H e id e W u n d e r h í v t a fö l a f ig y e lm e t: H e x e n p r o z e s s e im H e r z o g tu m P r e u s s e n w ä h r e n d d e s 16. J a h r h u n d e r t s . I n : H e x e n p r o z e s s e . D e u ts c h e u n d s k a n d i n a v i s c h e B e itr ä g e , S z e r k e s z te tte D e g n C h r is tia n . L e h m a n n H a r t m u t , U nv e r h a u D a g m a r ( S tu d ie n zu r V o lk s k u n d e u n d K u ltu r g e s c h i c h te S c h le s w ig - H o ls te im s 12) N e u m ü n s t e r 1983. S. 179—203, i t t : S. 189. 6. M in d e n a d a t o t a z é l e t k o r r a é s c s a lá d i á l l a p o t r a v o n a tk o z ó la g a r h e n s i c s a lá d k ö n y v b ő l v e tte m á t. A c s a l á d k ö n y v e t F r a n z - J o s e f K a r b a c h ö s s z e á ll íto tta a 1578—1798-i r h e n s i a n y a k ö n y v e k b ő l. (G é p ír á s o s k é z i r a t) 1985. 3° �TÓ T H IS T V Á N G Y Ö R G Y Szüzek és paráznák: törvényes és törvénytelen szerelem a XVIII. századi magyar falvakban A most elmondandóak egy készülő nagyobb munka részét alkotják, mely a X V III. századi úriszékek és a megyei törvényszékek paráznasággal és házasságtöréssel foglalkozó anyagát dolgozza fel. Ezt védekezésül bocsátom előre, a rendelkezésre álló idő ugyanis, nem elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsam: volt a X V III. században egy olyan egységes szerelmi kultúra, amelyik - bár nem elhanyagolható regionális különbségekkel - , átfogta a magyar parasztság egészét. Nem beszélhetünk tehát külön a telkesgazdák és a zsellérek szerelmi kultúrájáról. Igaz, egy gazda felesége és szolgálója társadalmi helyzetében igen különbözött egymástól, és ez tükröződött a partnerkapcsolataiban, a domináns szerepben, vagy a ki­ szolgáltatottságban. Ha azonban azt vizsgáljuk, mit tudtak a sziiletésszabályozásról, milyen gesztusokkal fejezték ki érzelmeiket, mit tartottak felháborítónak és mit természetesnek, nem sok különbséget találunk. Ahogy nem beszélhetünk külön a zsellérek, vagy a módos gazdák boszorkányhité­ ről, ugyanúgy osztozott számos ismeretben és tévhitben, szokásban és vé­ lekedésben, egyszóval, a mentalitásban a paraszti társadalom egésze. A vizsgálat során a vártnál lényegesen, kisebbnek bizonyultak a regionális különbségek is. Elsősorban az A lföld, illetve a D unántúl-Felvidék régiók között találtam lényeges eltéréseket a szexuális kultúrában, de már a Dunántúl egyes tájai, vagy a Dunántúl és a Felvidék csak alig térnek el egy­ mástól. Mindezeket előre kellett bocsátanom, hogy a most elmondóak ne tűn­ jenek érdekes esetek közti tallózásnak, ahol földrajzi és társadalmi helyzet egyaránt színesen kavarog. Előadásomban két dologról szeretnék beszélni. Először: kik kerültek szexuális konfliktusba a falu társadalm ával? Másodszor: milyen lehetőségeik voltak arra, hogy ezt a konfliktust a parasztok, fogamzásgátlás alkalm azá­ sával elkerüljék? Nem volt olyan társadalmi helyzetű ember a falvakban, a falubírótól a vándorló koldusig, a helyi kisnemeseket és a plébánosokat sem kivéve, aki ne került volna a perek tanúsága szerint ilyen szexuális konfliktusba. K ira j­ zolódnak azonban határozottan elkülönülő rizikócsoportok. A legismertebb ezek közül természetesen a szolgáló alakja, aki távol saját családjától, szülei ellenőrzésétől, más háztartásban élt, egy fedél alatt m unkaadójával, akinek hatalma alatt állt. Akárhol vizsgáljuk a szexuális bűnpereket, törvénytelen születéseket, bármely magyarországi levéltárban, vagy a szakirodalom alapján bármely európai országban, a megesett Iányok között többségben lesznek a szolgálók. Sok kiszolgáltatott, tapasztalat­ lan lány tragédiáját őrizték meg a periratok, ennek illusztrálásától, azt hiszem, el is tekinthetek. Nem minden elcsábított szolgálólány volt azon­ ban ártatlan áldozat. Sokan közülük a társadalmi felemelkedés lehetőségét �latolgatták, ha a gazdának, vagy fiának megakadt rajtuk a szeme. A nagykőrösi Zaka Katát nem kellett beidézni, magától jött a bírákhoz, hogy mint elmondta - paráznaságától bűnbánat tartásával tisztuljon meg. Jövete­ lének majdnem olyan fontos célja lehetett azonban, hogy most levezekelendő vétke társát, gazdája fiát házassági ígérete betartására kényszerítse. Ő ugyanis, amikor megkörnyékezte a leányt, ,,fogadta állhatatosan, hogy elvesz feleségül, és ha az atyja egybekelésünket ellenezné, kész lesz elhagyni az atyja házát is érettem” - mondta a fiú több tanú előtt.1 Ha özvegy volt a gazda, házasság reményében engedett a szolgáló az ál­ talában jóval idősebb és gazdagabb férfi vágyának. Néha az is elég volt, ha csak remélte, hogy csábítója nemsokára megözvegyül... A neszmélyi molnár 1738-ban azzal az ígérettel „ejthette el” szolgálóját, hogy úgymond: „ne félj, mert majd meghal a vénasszony (azaz felesége) és tégedet elveszlek.” 2 N émely, mindenre elszánt szolgáló az öreg gazdával és nőtlen fiával egyaránt hált, remélve, hogy az apa a botrányt elsimítandó, hozzáadja a várandós lányt a fiához. A Pozsony megyei Hegy faluban lakott a két Horváth István, apa és fia. Szolgálójuk, Maris fölháborodott ártatlanságában ilyen kérvényt nyújtott be az úriszékhez: jóllehet hallotta, hogyan jártak a háznál a korábbi szolgálók, de mégis elszegődött oda. Most aztán „szépen elűztek házoktul, szüzessége­ met elvették, apja fiastúl felcsináltak. ...Elsőben az öreg csalogatott, hogy legyek engedelmes” , mindenféle ajándékot ígért. „E h ol oly vénember, nem­ hogy oktatást adott volna a jóra, hanem szüzességemtől megfosztott” . „M on ­ dottam vala néki, hogy vetessen el a fiával - javasolta a teherbe ejtett lány - azt nem ígérte” , sőt, ha a fia feleségül venné, közös koldustarisznyát köt­ hetnek, fenyegetődzött. „ A fia, hogy hozzám adta magát, egyszer-kétszer eltaszítottam magamtul, harmadszor, mindőn aludtam volna, hegyembe dült, megnyomott, meg kellett lenni. Azt gondoltam, hogy elvesz. Így éltek apja fiastul, már most hová menjek” - kesereg a becsapott szolgálólány.3 Érthető, ha a többség, a gátlástalan, a cselédlányok testét tulajdonának tekintő parasztgazdák mellett megtaláljuk az óvatosakat is. Az egyik hódmezővásárhelyi gazdát hiába kérték, fogadja fel szállására Zsíros Ilonát. „ B i­ zony, nem fogadom én - felelte - , mert, ha valakivel felcsináltatja magát, reám fogja mondani.” Félelme nem volt alaptalan: a katonákkal szoros barátságot ápoló Ilona felbiztatott egy özvegyasszonyt, holtig eltartja, csak vallja azt, hogy az ajtó hasadékján át látta a gazdával csókolódzni.3/a. Ahogy a szolgálókat gazdáik, úgy - bár ritkábban - a fiatal szolgalegényeket középkorú, sokszor özvegyi sorban élő gazdaasszonyaik vették rá a bűnre, erre még idézek példát. A legfontosabb másik rizikócsoportot a katonák és feleségeik jelentet­ ték. Tekintsünk most el a regimentekhez csapódott nőktől, akik mintegy prostituáltakként követték évekig a hadakat. Az egyik ilyen asszonynak minden gyereke más fegyvernembeli katonától született, mások csak akkor tértek vissza az „impériumból” szülőfalujukba, amikor a szifilisztől telje­ sen elnyomorodtak.4 Itt azonban csak a falvakba bekerült, illetve onnan elkerült katonákkal foglalkozom. Laktanyák híján a katonákat parasztcsaládokhoz szállásolták el. Ez azt jelentette, hogy a parasztasszonnyal egy fedél alatt élt egy fiatal férfi és, ha házassága boldogtalan volt, könnyen összeállt a kvártélyos katonával. 32 �33 �A hadsereg azonban nemcsak idegeneket hozott a falvakba, de el is vitte a falusi férfiak egy részét. A X V III. századi magyar faluban a legtragikusabb sors alighanem a katonafeleségeknek jutott. Az úriszéki perekből sok asszonyt ismerünk meg, akik rövid, néha pár havi, vagy éppen pár heti házasság után maradtak egyedül. Csellel, vagy erőszakkal besorozták férjüket, hogy azután évtize­ dekig Európa országaiban szolgálják a dinasztiát. A magukra maradt, sok­ szor gyerekeiket is egyedül nevelő asszonyok nem tudták, él-e egyáltalán fér­ jük, várják-e vissza, vagy újból megházasodhatnak. M ár 24 éve távol volt a csetneki Petruska Ilona katonáskodó férje, az asszony hiába nyomoztatott utána, ,,hírit se hallotta” . „Szegény árva lévén, örömest férhez mentem volna” - vallotta be Ilona, amikor 1784-ben felelősségre vonták, mert „M irkó Mártontul az reménység alatt, hogy engem el fog venni” , teherbe esett. Tantillo Dorottya házasságtörést nem, csak paráznaságot követett el Jancsi juhásszal, szögezte le Gömör vármegye törvényszéke 1 777-ben, mi­ vel húsz éve nem látta férjét, akit a falu katonának adott.5 A kár a szolgálókról, akár a bekvártélyozott katonákról volt szó, a le­ endő szerelmi partnerek egy fedél alatt éltek. Hozzászámíthatjuk ehhez még a nagyszámú vérfertőzést is. A X V III. századi jog és közfelfogás nemcsak a ténylegesen vérrokonságban állók, de a szellemi rokonok egye­ sülését is egyformán büntette: aki sógorával, vagy éppen keresztlányával esett meg, ugyanúgy bűnhődött, mintha édestestvérével, vagy tulajdon lányával közösködött volna. Az egy fedél alatt élő partnerek nagy száma nem­ csak azzal magyarázható, hogy ily módon nem kellett különböző ürügyek­ kel, udvarlással megközelíteni a megkívánt lányt, vagy asszonyt, hiszen együtt laktak, hanem ebben tükröződik az az állandó kontroll is, amit a falu, lakosai fölött gyakorolt. A falu szigorúan számon tartotta, ha valaki idegen portára tért be, és ha bezárkózott a házba, a szomszédok máris indúltak leselkedni. A tanúk sohasem tartották szükségesnek, hogy mentegetődzenek, megindokolják, amiért leselkedve, vagy hallgatódzva értesültek az elmondottakról. M ai szemmel nézve sokszor visszataszító képet festenek magukról a hasadékokra tapadó vénasszonyok, vagy társaikat intim hely­ zetekben megleső férfiak. A X V III. században azonban természetes volt ez az állandó kollektív ellenőrzés. A konfliktusok jó része még ilyen erős társadalmi ellenőrzés mellett is elkerülhető lett volna, ha megfelelően tudnak védekezni a teherbe esés ellen, ha a törvénytelen szerelem gyümölcse le nem leplezi a szolgálókat, öz­ vegyasszonyokat. A továbbiakban ezt szeretném megvizsgálni, milyen le­ hetőségük volt a X V III. századi magyar parasztoknak arra, hogy következmények nélkül éljenek nemi életet. A fogamzástól való félelem, a fogamzásgátlás pszichológiai hajtóereje, állandóan jelen volt a korabeli parasztok között is. Nemcsak a törvénytelen kapcsolatban szerették volna a lányok, özvegyasszonyok elkerülni a terhes­ séget, de a férjes nők is sokszor tehernek érezték a gyakori gyermekáldást. A Sopron megyei Lédecen 1722-ben egy gyerekágyban fekvő asszony kérte a boszorkány hírében álló szomszédasszonyt, hogy „valam iként orvosolja és tegye meg azt, bár csak két esztendeig ne lenne még gyereke” .6 Az ország másik végében, az Abaúj megyei Szántón is gyermekágyban feküdt Kóródi Györgyné, amikor Tóth K atát hívatta, aki megkérdezte tőle: „hol vagyon a gyermekednek ágya ” (azaz a méhlepény), ha tudja, hová tették, „meg" 34 �csinálnám, hogy soha többé gyereked nem lenne” . N y iri Istvánnénak pe­ dig azt tanácsolta: ,,Mikor férjhez megyen, tegyen borsót a csizmájába, üljön az öt ujjain, mig a lakodalom lészen, és amennyi szem borsót a c s íz májába tészen, annyi esztendeig gyermeke nem lészen. K it is ezen tanú nem cselekedvén, gyermeke vagyon kettő” - állapította meg büszke daccal Nyiriné.7 A különböző szerek, amelyekkel éltek, az analógiás mágián alapultak. A bihari Jaksó Erzsébet 17 16 -ban, hogy urától ne essen teherbe ,,a heréit ló tökét kéményben megszáraztotta, és ezt adta be urának” .8 A távoli Z alá­ ban Pacsán, Dogós Jutka szintén a terméketlenné tevő herélés analógiá­ ját akarta felhasználni a fogamzásgátlásra: mivel megelégelte leánya sok szülését, veje kapcájába olyan cérnát varrt, mivel mikor a kakast herélik, bevarrják, hogy veje ne tudjon gyereket csinálni.9 Varázslás volt a készthelyi Nagy Jutka fogamzásgátló módszere is: újholdkor, vasárnap, napkel­ te előtt megmosta kötényét és pántjára csomót kötött: ahány csomót kötök a kötényem pántjára, annyi esztendeig gyereket nem fogok kapni, bár pa­ ráználkodom - vallotta.10 Aligha kell bizonygatnom, hogy sem a kapcába varrt varázserejű cér­ na, sem a heréit ló tökéből készült eledel nem sokat befolyásolta a fogam­ zás akkor még ismeretlen folyamatát. Kérdés azonban: ismerték-e a magyar parasztok a coitus interruptust? A kérdés, különösen a francia szakirodalmat sokat foglalkoztatta, jelen­ tősége nemcsak a falusi erkölcsök vizsgálata, de a demográfia számára is nyilvánvaló.11 Sok megesett lány vagy asszony vallotta: csak azért engedett csábítójának, mert az biztosította, hogy tőle nem lesz gyereke. Kis Zsuzsanna monori hajadont egy legény sok ajándékkal ámított el, és ,,azt ígérte elegett, hogy ő tülle gyermek nem lesz, mert ő már sokakkal próbálta” .12 E z alkalommal mindenesetre nem volt szerencséje. A húszesztendős Jankó K ata a csallóközi Felsőbáron 1757-ben azt vallotta, hogy egy jobbágy vele ,,két izben közösködött, s meg is terhessétette, ugy vévén arra rá” , hogy ,,amidőn né­ ki szabódott, hogy azt véle ne cselekedje, hogy - mondta - ne féllen, mert nem fog mindjárt teherben esni” .13 Hasonlóképpen csalódott egy tizennyolc éves szolgáló is: ,,engemet ő kegyelme (ti. a gazdája) elcsábított, hogy - úgymond - ő kegyelmétől az előző szolgálónak sem volt gyermeke, nékem se lesz... úgy osztán sok beszédére engedtem és tőle teherbe estem.” 14 Az ilyen szerelmeskedés előtti szavak persze, mint a teherbe esett lányok példái mutatják, általában a férfiak felelőtlen ígérgetései voltak csupán. Az Abaúj vármegyei Baktán lakó kisnemes, N agy János szavai konkrétabbak. Nagy uram 1754-ben teherbe ejtett egy leányt, akinek sok ajándékot ígért és azt, hogy ,,tüle gyermeke nem fog lenni” . N agy János elismerte a paráznaságot, az apaságot azonban nem: „m i haszna, mi haszna tagadnom - mondta - nem viszem el a lelkemen, én bizony szerettem és szeretem is azt a személyt, volt is közöm véle, de nem ugy, hogy gyermeket csináljak nékie” .15 A pórul járt kisnemes szavai a coitus interruptusra utalhatnak. Másról volt szó a Pozsony megyei Alsójányok csőszének esetében, aki a vád szerint megfojtotta feleségét, hogy a helybéli kocsmárosné húszéves szolgálóját elvehesse. „ A Páll, midőn az szobájában lévő embereket alunni gondolta volna, hozzám jővén, üngömet padon feküvén föllfosztotta, és 35 �azonnal hegyemben feküdt - vallotta a szolgáló - de én akkor is láboimat keresztül tévén, testemben szemérmes testinek éppen csak a végit betehette” . Bár a szobában mások is aludtak, a lány nem kiáltott, csak halkan kérte Palit, hogy ha „természetes indulatjának öleget akarna tenni, menne feleségihez, de a Pali csak azt mondotta, csak hadd betenni Teréz, ugy is nemsokára feleségem fogsz lenni” . Miután felesége - módfelett gyanús kö­ rülmények között - kedden meghalt, szerdán eltemették, csütörtökön Pál megkérte a lány kezét, szombaton a kézfogót is megtartották, és vasárnap megvolt az első templomi kihirdetés. Aznap este az újdonsült menyasszony már nem látta okát az ellenkezésnek: a konyhában „fölfosztván üngömet, tüzhelnek néki döntvén, vélem az dolgát álva elvégezte” - vallotta. Amíg tehát nem volt biztos a házasságban, Teréz csak olyan szeretkezésbe egye­ zett bele, amely elkerülte a fogamzás veszélyét. A leány vallomásából v i­ lágos azonban, hogy nem coitus interruptusról volt szó, a védekezésnél a kezdeményezés csak a férfitól indulhatott ki, hanem - hogy a latin terminusoknál maradjunk - intra femora technikáról (azaz Teréz szavaival, „az láboimat öszve tettem, azért is szemérmes testemben Palinak szemérmes testinek éppen csak a vége ment vala bé” .)16 A coitus interruptus ismertségét mutatja viszont egy, a tokaji uradalom úriszékén 1768-ban tárgyalt per. Itt nem maga a konkrét eset, hanem a vád ­ ló okoskodása az érdekes számunkra. Vak Lackó felesége azt vallotta V incze Jánosról, hogy „az ő teste az én testemben, mint mikor két hitves együtt közösködik, ugy nem volt... a magvát nem a szemérem testemben, hanem kívül a combomra eleresztette” . M ivel azonban Vincze János erőszakot tett a szerencsétlen asszonyon, ez a körülmény nem fogamzásgátló technikára utal, hanem azt mutatja, hogy Vakné félig-meddig sikeresen védekezett. A védő azt szerette volna bebizonyítani, hogy így tulajdonképpen nem is tör­ tént meg az erőszaktétel. A vádló azonban ezt megcáfolta, és rámutatott, hogy Magyarországon a házasságtörő asszonyok, a célból, hogy a törvénytelen gyermekek fogamzását és az örökösödés rendjének bizonytalanságát el­ kerüljék, a nemi szervek egyesülésekor megakadályozzák a mag befoga­ dását, de ettől még - mutatott rá a vádló jogászi okoskodással - a házasságtörés ténye nem tagadható, ezt akár egy eunuch is elkövetheti. Az ura­ dalmi ügyész szavai persze nem a parasztokat, hanem saját társadalmi környezetét, a nemeseket jellemzik, de egyben jelzik, hogy ez a probléma a X V III. századi Magyarországon nem volt ismeretlen.17 A Pálffyak vöröskői úriszéke tárgyalta 1747-ben az alsószeli Szabó János bűnperét, aki vele egy háztartásban élő menyével esett meg. „M ásfél heti menyecske voltam, miuta az öreg gazda engemet élni kezdett és talán többet is élt, hogy sem magam ura” - panaszkodott 70 éves apósára a 25 éves Juhász Ilona. A bíróság előtt elismerte, hogy apósával az istállóban és más helyeken többször vétkezett, de hozzátette: „ A testi vétket szokott módon elkövette ugyan, de ő - Ilona - félvén a terhességtől magjának bevezeté­ sét mindig megakadályozta” . E zt a bíróság enyhítő körülménynek tekintet­ te, mert - mint jóindulatúan megállapították - , így nem történt meg a „vérnek összevegyítése” : vagyis, nem halállal büntetendő vérfertőzés, hanem csak paráználkodás volt ez. Juhász Ilona szavai mindenesetre egyértelműen arra utalnak, hogy a X V III. századi parasztok jól ismerték a fogam­ zásgátlásnak ezt az egyetlen, számukra elérhető technikáját. 36 �Meg világosabb ez a Gömör megyei Jánosiban szolgáló Miska juhász szavaiból, aki egy helybeli nemesnél szolgált. M iska szeretője lett gazdája jóval idősebb feleségének, Szabadszállásy Katalin asszonynak, aki azonban később egy másik fiatal legényt, Péter kocsist fogadta kegyeibe. Miska juhász ezen igen elszomorodott, elbujdosott a szolgálatból, és megüzente aszszonyának: „nékem többet nem kell, mert ha utcán lefekszik is előttem, mégsem mászok reája, mert meglestem őket, a kocsisa szinté(n) úgy bírja már, valamint én birtam.” A sértett szerető azt is hozzátette egy fiatal béreslegénnyel beszélgetvén: „megitta az én sok béremet, már most engemet meg­ vetett és Pétert szereti” , de várjon csak, „én ugyan okosan éltem véle noha ugy éltem, mintha feleségem lett volna mert belüle kikaptam, meg­ ráztam magamét a lába között, mint ama nagy halat” , ti. mint mikor az ikrát kifejik. D e meglátja, fenyegetőzött M iska, új szeretője „szégyenbe hajtja” , és valóban, Szabadszállásy K ata nemsokára teherbe esett a kocsis­ tól.19 Ez mutatja, hogy nem a nemesasszony tanította a juhászt a coitus interruptusra, hanem Miska maga ismerte azt, míg az új, lesajnált szeretőtől ez nem volt elvárható. A magyar parasztság körében nem volt ismeretlen a X V III. században a megszakított közösülés technikája, ez volt az egyetlen hatásos, nem pusz­ tán babonás fogamzásgátlási eljárás. M iska juhász szavai Péter kocsisról éppúgy, mint a rengeteg per a gyerekét megölő leányanyákról mégis azt mu­ tatják, hogy nem volt általános és nem volt biztonságos ez a védekezési mód. A törvénytelen szerelem gyümölcsei pedig, akár elhajtották a magzatot, akár megölték az újszülöttet, akár felnevelték az apa nélküli gyereket, újabb konfliktusok forrásaivá váltak. (Elhangzott a H ajnal István K ör Társada­ lomtörténeti Egyesületének I I I . Társadalomtörténeti Konferenciáján Sal­ gótarjánban, 1989. V I. 1 4 - 1 8-án.) JEGYZETEK 1. Magyar Országos Levéltár (MOL) Filmtár 16856. tekercs Protocollum malefactorum, Nagykőrös. 2. MOL P 707 Zichy cs. lt. 449. cs. L. 521. Fasc. 280. No. 6. 1738. dec. 22. 3. Štátny Ústredný Archív, Bratislava, Arch. familiae Pálffy Panská stolica Arm. II. Lad. 9. Fasc. 2. No. 52. 3/a. Csongrád megyei levéltár szentesi fióklevéltára. Károlyi cs. lt. Úri­ szék, a. 32. 1766. okt. 28. 4. Štátny Oblastný Archív, Košice, Abaúj, Inquisitiones Fasc. V. No. 42., Tor­ na, Benevola examina 406. krabie. 1768. nov. 17. Štátný Oblastný Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc, magistr. Fasc. XII. No. 525. MOL Filmtár 6871 tekercs Sopron, Acta eriminalia No. 458. Fasc. I. no. 3. 5. Štátný Oblastný Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc, magistr. 681. krabie Fasc. XII. No. 536. (Tantillo Dorottya). 680. karic Fasc. XII. No. 524. (Petruska Ilona) 688 krabie. Fasc. XVI. 627. (Petruska Ilona). 6. Magyarországi boszorkányperek. Kiadja: Schram Ferenc. II. Bp. 1983. 32. 7. Štátny Oblastný Archív. Košice 353. krabie. 32. 1715. szept. 6. Trestné pisom. Fasc. II. No. 8. MOL R. 320. Igazságszolg. kapcs, iratok 2. cs. 1716. jún. 20. 9. Schram i. m. II. 615. 37 �10. MOL Festeticch cs. lt. Acta juris gladii P 235. 136. cs. No. 89. 11. Histoire de la France rurale, dir, George Duby tome 2. Paris 1975. (Emmanuel Le Roy Ladurie.) 372-379. Emmanuel Le Roy Ladurie: Le territoire de ľhistorien. Paris 1973. 316—330. Jean-Louis Flandrin: ĽÉglise et le controle des naissances, Paris 1970. Francois Lebrun: La vie conjugale sous ľAncien Régime. Paris 1975. 161—167. Jacques Solé: Ľam our en Occident a ľépoque moderne. Paris. 1976. Marie-Claude Phan: Les amoure illégitimes. Paris. 1986. 12. MOL Filmtár 16856. Protocolum malefactorum, Nagykőrös. 1787. ápr. 23. 13. Státny Ústredný Archív, Bratislava, rod Amadé-Üchtritz inv. č. 1192 Horny Bar, Acta sedis dominalis, Proc. crim. Lad. 10. sub. Bp. 14. Csongrád megyei levéltár szentesi fióklevéltára, Károlyi cs. lt. Úriszék, IV. A. 53. a. 28. 1761. ápr. 14. A Csongrád megyei parasztság szerelmi kultúráját Szenti Tibor dolgozta fel. Szenti Tibor: Paráznák. Délsziget. 1989/13. Szenti Tibor: Tüzek, kurvák, boszorkányok. Új Auróra. 1989/2. 15. Štátny Oblastný Archív. Košice, Abaúj, Trestné pisom, 16. Štány Oblastný, A XII. 707. Fasc, VI. No. 27. Archív, Bratislava, Comitatus Posoniensis, Proc. crim. 17. MOL E 694. 24. cs. Szepesi Kamara, aug. 16. Tokaji uradalmi ügyészség. 1765. 18. Štátny Ústredný Archív, Bratislava, rod, Pálffy, Panská stolica 599. krabic, inv. č. 1838. Ceverný kameň, 1747. okt. 2. 19. Štátny Oblastný Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 666. kra­ bic, Fasc. VI. No. 335. �TÓTH P É T E R A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása a XVIII. században Az ókor végi társadalom és egyház fejlődésének folyamatában öltött végérvénye­ sen formát a szexualitás megítélésének keresztény eszméje, amely felfogás sze­ rint a férfi és a nő kapcsolatának egyedüli - a keresztény erkölcs követelmé­ nyeit kielégítő - színtere a házasság. E felfogás gyakorlatilag még ma is érvé­ nyesül, a X V III. században, pedig legalábbis elméletileg fel sem merült a meg­ kérdőjelezése. Ha például a szankcionálás: a gyakorlati és elméleti büntetőjog oldaláról közelítjük meg a kérdést, azt kell tapasztalnunk, hogy devianciának etimológiailag: az útjáról való letérés - minősült és ennélfogva büntetendő volt minden olyan szexuális cselekmény, amelyet az egyház nem hagyott jóvá, közöttük több olyan is, amelyet a modern pszichiátria már semmiképpen sem illet ezzel a jelzővel (a házasságtörés, a paráznaság stb.). Ha mindezt összevetjük a pszichológia mai álláspontjával, érdekes eredmé­ nyeket: átfedéseket és eltéréseket kapunk. A hagyományos pszichológiai iskolák szerint is létezik tudniillik egy „út” , amelyet faj fenntartási ösztönnek nevez­ nek, ezen ösztön zavarait: csökkenését, fokozódását és a perverziót pedig de­ vianciának. E három terület közül a két utóbbit a keresztény morál is bün­ teti, mint paráznaságot és szodomiát, míg a legelsőt tulajdonképpen erényként tartja számon. Munkánk tárgyának meghatározásában még egy tudományágra kell utal­ nunk: a kriminalisztikára. György Júlia írja Az antiszociális személyiség cí­ mű művében, hogy „az egészségesen fejlett, érett személyiségnél a nemi inger genitális fokon jelentkezik, amelyet a vágy tárgyával kapcsolatos bizonyos po­ zitív érzelmek is kísérnek” . A pozitív érzelmek pedig nyilván hiányoznak legalábbis az egyik fél részéről - az erőszakos cselekmények esetében. Érdekes módon azonban a szexuális erőszakot sem a korabeli büntetőjog, sem pedig a modern pszichiátria nem sorolja a deviancia megnyilvánulásai közé. Jogi szem­ pontból ugyanis, úgy látszik, a sértett fél az erőszak folytán sokkal nagyobb kárt szenvedett el társadalmi helyzetében, mint testében vagy lelkében. Mind­ ezek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy az erőszak - főleg az elkövető szem­ pontjából - deviáns cselekmény és mint ilyen, vizsgálatunk tárgya kell, hogy legyen. Az elmondottak alapján tehát a következőképpen határozhatjuk meg a szexuális deviancia fogalmát: deviáns minden olyan cselekmény, amely nem a fajfenntartási ösztön kifejeződése és nem kíséri pozitív érzelem. Ebből a szem­ pontból a deviancia egyes forrásaink által is meghatározott - fajtái: a homoszexualitás, a bestialitás és az erőszak. Ezek X V III. századi előfordu­ lásai képezik tehát jelen vizsgálatunk tárgyát. Szólni kell azonban néhány szót a vizsgálódás egyik különös szempontjáról is. Köztudott, hogy a különféle pszichológiai és pszichiátriai iskolák mennyire eltérő nézeteket vallanak például a homoszexualitásról, pontosabban a homo­ szexuális személyiség kialakulásának okairól. A gyökereivel a freudi elméle­ tekig visszanyúló hagyományos pszichológia szerint az ember alapvetően he- 39 �teroszexuális beállítottságú, s annak okát, hogy ez a beállítottság végül nem valósul meg, valamilyen korai személyiségfejlődési zavarban jelöli meg. A tanuláselméleti iskolák szerint viszont az ember alapvetően polyszexuális érdek­ lődésű, s csupán a társadalmi normák okozta kényszer okozza, hogy a sok egyéb lehetőség mellett és helyett és az érdeklődés egyedül a heteroszexualitásban nyilvánulhat meg. - Még e két szélsőséges nézetben is van azonban egy közös pont, amelyet kicsit leegyszerűsítve talán a következőképpen fogalmaz­ hatunk meg: a deviancia oka egy személyes konfliktushelyzet, vagy más sza­ vakkal: a deviáns cselekmény tulajdonképpen nem más, mint kísérlet egy konfliktushelyzet oldására a személyiség részéről. És pontosan ez az a szempont, amelyből a továbbiakban vizsgálni kívánjuk a deviancia X V III. századi előfordulásait. Itt kell azonban szólni néhány olyan korlátról, amelyek rendkívüli módon megnehezítik a vizsgálódásokat. Az egyik - és legfontosabb - korlát forrá­ saink belső természetéből fakad: ezek a periratok ugyanis nem pszichológiaipszichoanalitikai elemzések, ennélfogva az esetek túlnyomó többségében még csak az sem dönthető el egyértelműen a tanulmányozásuk során, hogy a devi­ anciával vádolt egyén valóban deviáns személyiség-e, vagy pedig cselekedete csak egyszeri és azt csak az alkalom szülte. Sőt, az sem gyakran derül ki egyértelműen, hogy valóban elkövette-e a tettet, hiszen a körömszakadtáig való tagadás a legtermészetesebb emberi reakció az egyébként is szokatlanul kegyetlen halálbüntetés árnyékában, másrészt pedig komolyan számolnunk kell az alaptalan vádaskodásokkal is - amelyeknek oka viszont nem feltét­ lenül a személyes ellenszenv, s ilyen szempontból, amint azt majd látni fogjuk, a vádaskodás ténye is fontos tárgyunk szempontjából. Létezik továbbá egy külső korlátja is munkánknak: ez pedig az a sajnálatos tény, hogy éppen a büntetőperek iratai szenvedték el a legnagyobb károkat a múlt századi levéltárrendezések során. Így például Somogy megye levéltárában a korabeli nyil­ vántartások szerint őrzött csaknem két és fél ezer büntetőperből száznál is ke­ vesebb maradt fenn, s ezek is csak azért, mert néha a per tárgyát, legtöbször pedig az ítéletet, illetve a büntetés módját érdekesnek találta a levéltárrendező. Külön szerencse, hogy pontosan a devianciával vádoltak esetében születtek hátborzongatóan „érdekes” ítéletek. De említhetjük Borsod vármegye levéltárát is, amelynek rendezése során az összes büntetőpert kiselejtezték. Mennyiségükre legyen el ég egyetlen adat: az 1740 és 1755 közötti időszakból 250 per iratanyagáról tudunk, s ezek között 7 olyan is volt, amelyet bestializmussal vádolt egyének ellen indított a magisztrátus. Ha már a számoknál tartunk, itt kell megjegyeznünk, hogy tárgyunk termé­ szetéből fakadóan nem nagyon „játszadozhatunk” velük, például úgy, hogy megpróbáljuk a deviáns személyek arányát a nem deviánsokéhoz mérni, vagy a deviáns esetek szamát az egyéb bűnesetekhez, stb. Az ilyen cselekmények túl­ nyomó többsége ugyanis elvileg sem juthatott, legfeljebb véletlenszerűen, a bűnüldöző hatóságok tudomására, hiszen éppen az eltitkolhatóság miatt vá­ lasztotta ezt a módot az elkövető. (Figyeljük meg például, hogy az egyszerű paráznasági ügyek is főleg akkor kerülnek a törvényszék elé, amikor azok konkrét eredménye „szemmel is látható” .) Másrészt olykor az iszonyatos bün­ tetés elemi erejű félelme még azokat is visszatartotta a tett nyilvánosságra ho­ zatalától, akik tudtak róla. Így például egy borsodi asszony 1708-ban azért nem vallott fia megrontója ellen, mert félt, hogy az azóta meghalt gyereknek még a holttestét is kiveszik a földből és megégetik. 40 �Bármennyi nehézséggel kelljen is azonban számolnunk akár a deviancia fogalmának a meghatározása, akár a forrásaink által kínált lehetőségek tekin­ tetében, azért egy dolog mindenképpen nyilvánvaló: mégpedig az, hogy a szi­ gorú tiltásokkal, illetve a kegyetlen megtorlással erősített magatartás-tanulási folyamat - amelynek eredménye végső soron az egyház által elismert és tör­ vényesített formában megjelenő heteroszexualitás - mindenféle megtörése ko­ moly ok miatt kellett, hogy bekövetkezzék. Más szavakkal: ezekben az esetek­ ben olyan személyes konfliktushelyzeteket kell feltételeznünk, amelyek kénysze­ rítő ereje nem csupán vetekedett a tiltás és a megtorlás visszatartó erejével, hanem felül is múlta azt. A dolog ott válik számunkra igazán érdekessé, amikor ezeket a konfliktushelyzeteket mintegy „társadalmasíthatjuk” , vagyis, ha be tudjuk bizonyítani, hogy léteztek olyan társadalmi csoportok, amelyek tagjai éppen a csoporthoz való tartozás következtében a többi embernél job­ ban ki voltak téve a konfliktushelyzetek veszélyének. Ebből a szempontból viszont már annak sincs különösebb jelentősége, hogy a deviáns cselekmény egy valóban deviáns egyén megnyilvánulása-e, vagy pedig véletlen adta alka­ lom, hiszen - részint a források korlátozottsága miatt - eleve megelégszünk a helyzettípusok körvonalazásával. A következőkben ilyen meggondolásokból kiindulva teszünk kísérletet for­ rásaink elemzésére. Mint mondottuk, a magatartás-tanulási folyamat célja és eredménye a XV III. században az egyház által szentesített házasság keretei között megnyilvánuló heteroszexuális kapcsolat. Ha ez nem jön létre, vagy pedig létrejötte után valamilyen külső ok miatt megszakad, akkor olyan személyes konfliktushelyzet alakul ki, amely feloldásának egyik lehetséges - bár ritka - módja a devian­ cia. A helyzetet talán a legkézzelfoghatóbban egy 1766-ban paráznasági perbe fogott, 46 éves miskolci férfi egyik mondatával érzékeltethetjük, aki a követ­ kező módon próbálta tettét indokolni: „ezt pedig az cselekedtette vélem, hogy az feleségem nem lakik vélem. Emberi gyarlóságban meg esvén, nem mehet­ tem az baromnak. S jóllehet itt valódi egyéni konfliktushelyzetről van szó, az azon­ ban egy ponton mégis társadalmasítható: nevezetesen az özvegyek esetében. Mivel számukra a különféle társadalmi kötöttségek nemigen tették lehető­ vé - legfeljebb egy új házasság keretein belül - vágyaik normális kielégíté­ sét, ezért elsősorban az eltitkolhatóság miatt nyilván megfelelő megoldást kí­ nált a deviancia. S valóban feltűnően magas forrásainkban a szexuális devi­ anciával vádolt özvegyek száma. S annak pedig végképp fel kellett tűnnie, hogy az összes általunk átvizsgált perben mindössze két női vádlottal találko­ zunk és mindkettő özvegyasszony volt. Ugyanakkor devianciájuk jellege - az egyikük talán fiziológiai adottságai miatt is férfiszerepet játszó homoszexuá­ lis volt, a másikukat pedig maszturbációval vádolták - arra utal, hogy ko­ rábbi házaséletükben sem lehetett minden rendben, tehát másfajta konfliktus­ sal is számolnunk kell, nem csak azzal, amelyik özvegyi sorsuk következménye volt. Már az özvegyek esetében is szerepet játszhat az életkoruk, mint olyan té­ nyező, amely részben megakadályozza, hogy egy új házasságban oldódjék fel konfliktushelyzetük. S valóban, a periratok által tárgyalt esetek egy olyan cso­ port körvonalait is fölvázolják, amelyben a devianciával vádolt személyeket az életkoruk kapcsolja össze és bontja is rögtön két alcsoportra: akik még nem, és akik már nem tudnak eleget tenni a társadalmi morális elvárásoknak. A periratok tanúsága szerint különösen a „még-nem” csoport tagjai, vagyis a na­ 42 �gyon fiatalok voltak kitéve annak a veszélynek, hogy valamilyen deviáns cse­ lekmény által meneküljenek abból a konfliktushelyzetből, amelyet életkoruk idézett elő. Nyilvánvaló, hogy a fiatalok deviáns cselekményeiben nem csak a hiány ját­ szott szerepet, hanem a kíváncsiság ösztöne is, amelyet nem a fajfenntartási, hanem az önfenntartási ösztön egyik fajtájaként tart számon a pszichológia. Ámde a kíváncsiság ösztöne éppen a fiatal korban nyilvánul meg erőseb­ ben, tehát e kérdés nyitva hagyása nem mond ellent a fiatalok, mint veszélyez­ tetett csoport létezésének. Az általunk vizsgált forrásanyag eleve kizárja, hogy az azonos neműek önként vagy kényszerből vállalt közösségein - egyházi kö­ zösségek, katonaság - belüli deviáns esetekkel foglalkozzunk. Korszakunk, a X V III. század paraszti társadalmában is léteztek azonban olyan foglalkozá­ sok, amelyeket azonos nemű, s ráadásul a falu közösségétől hosszabb-rövidebb időre elzárt személyek végeztek. Ilyen volt például a pásztorkodás. Mármost forrásaink szerint a pásztorok nagyon sok esetben kerültek deviáns cselekedet miatt törvény elé, leggyakrabban bestialitás, olykor pedig erőszak vádjával. Egy elmegyógyászati egyetemi jegyzet a szodomiáról (ami a mai szóhasználat szerint, a bestialitással azonos) szólva azt mondja, hogy „legtöbbször az im­ becillisek, illetve igen primitív körülmények között élő pásztorok között for­ dul elő” , s ezzel a megfogalmazással mintha egyenlőségjelet látszana tenni az imbecillis és a pásztor között. A forrrások alapján azonban ezt egyáltalán nem láthatjuk igazoltnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a deviancia megjelenési formája összefügg azzal, hogy a deviáns tulajdonképpen együtt él az állatok­ kal. A deviancia oka azonban nem keverhető össze a megjelenési formával, s különösen nem akkor, ha ez utóbbi nem mindig azonos. Forrásaink azt sugall­ ják, hogy az okot sokkal inkább a foglalkozás meghatározta körülményekben kell keresni. Bizonyítékul álljon itt egy erőszakot elkövető 26 éves pásztor önéletrajzszerű vallomása: „Füreden, ezen tekintetes nemes Somogy vármegyé­ be lettem a világra, ahol az édesatyám juhász lévén, engemet hol Magyar­ egresen, hol Jutában és Gesztiben fölnevelt. Az édes atyám Jutában meghalálozván, legelső szolgálatban Eddén állottam, ahol négy egész esztendeig csor­ dás bujtár képpen szolgálván, innénd mentem Osztopánba, ahol esztendeig a csikósnál bujtár lévén, onnéd mentem Pamukra, ahol néhai K ele György ura­ mat négy egész esztendeig béres képpen szolgáltam, ahol ugyan Borda Antal uramat is esztendeig ugyan béres képpen szolgáltam. Pamukról Mocsoládra menvén, ahol esztendeig ugyan csikós bojtár voltam, innénd ismét Pamukra vissza menvén, innénd ismét Fiadra mentem kanásznak, ahol esztendeig az helységet szolgálván, innénd mentem Jutára, ahol esztendeig a jutai ispánt szolgálván. . . úgy mentem Ráksiba, ahol Kovács István nevű gazdát szolgál­ ván, innénd mentem Dömötör-nap táján Rácz országban, ahol Ü rményi ura­ kat kanász bujtár képpen szolgálván, úgy jöttem ismét Szent György-nap után Juthába, ahol Csonka Jánost.. . kanászul szolgálván.. . az várdai csár­ dában megfogattam.” - Talán ez a rövid részlet is elegendő bizonyságot szolgáltat arra, hogy belássuk: a foglalkozással, az életmóddal járt együtt a konfliktushelyzet, amelyből a deviancia jelentette a kiutat. Nem csak olyan társ nem akadt a pásztor számára, aki követte volna, hanem közösség sem, amely normáival meghatározhatta volna az életét. Bár a korábbiakban azt mondtuk, hogy forrásaink nemigen alkalmasak a számokkal való játékra, azért egy feltűnő dologról mégis szólni kell: az át­ vizsgált periratoknak körülbelül az ötödében a deviancia miatt perbe fogott 43 �személyek két etnikai csoport tagjai: zsidók és cigányok. Ez az arány pedig jóval meghaladja a két csoport létszámának arányát a teljes népességhez ké­ pest, s ezért még akkor is érdemes az ilyen eseteket behatóbban megvizsgál­ ni, ha joggal feltételezhetjük, hogy egy részük alaptalan rágalmazás és mint ilyen, egy egészen másfajta konfliktust tükröz (és nem felold), tudnillik a másság konfliktusát. Látszólag tehát beleillenek a faji előítéleteken alapuló perek sorába. S hogy ilyen előítéletekkel komolyan számolnunk kell, azt maga a X V III. századi jogelmélet bizonyítja. A jogtudós Huszty István például arról elmélkedve, hogy miért nem talál semmit a hazai törvényekben a szodomia büntetéséről, holott minden vétek közül ez a legégbekiáltóbb, a következő konklúzióra jut: mivel a rossz erkölcsök teremtik a jó törvényeket, nyilván­ való, hogy a régi magyarok között ez a bűn ismeretlen volt. „Miután azonban a magyar nép sok és különféle, más tartományokból beszivárgott nemzetekkel keveredett, ama bűnt is elkezdte elkövetni." Van azonban egy elgondolkodtató tényünk, ami másra is utal. Az összes át­ vizsgált perben mindössze egyetlen beismerő vallomás fordul elő, mégpedig egy lóval vétkező tizennyolc éves cigánylegényé, aki ráadásul mindenféle kényszer nélkül még korábbi hasonló cselekedeteiről is beszélt. Mindezt olyan természetességgel mondta el, ami nem csak nekünk tűnik fel most: feltűnt a fiskálisnak is, olyannyira, hogy kínvallatást kért, mert feltételezte: a legény netán elunta életét és így akar meghalni. - Mindezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hiszen nincs is elegendő adatunk rá, hogy a cigány erkölcsi normák megengedték a deviáns magatartást. Inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy létezhetett egy reális konfliktushelyzet a cigányok és a zsidók számára, amelyet csak valamilyen deviáns cselekménnyel tudott megoldani az egyén. Elég egy pillantást vetni a korabeli összeírásokra, hogy lássuk: mind­ két nép tagjai nagyon kis csoportokban, olykor csupán egyetlen család vagy személy telepedett le az idegen közösségekben. Nyilván sokkal nehezebb volt számukra tehát a törvényesen engedélyezett heteroszexuális kapcsolat megte­ remtése. Az ebből fakadó konfliktushelyzetnek az oka pedig maga az etnikai cso­ porthoz való tartozás. Az elmondottakat összefoglalva bizonyíthatónak tűnik, hogy az esetek nagy részében személyes, ugyanakkor „társadalmasítható” konfliktushelyzetek fel­ oldásaként jelentkeznek a deviáns cselekmények. Úgy látszik továbbá, hogy körvonalazható néhány olyan társadalmi csoport is, amelynek tagjai inkább ki vannak téve e veszélynek.(Elhangzott a Hajnal István Kör Társadalomtörté­ neti Egyesületének III. Társadalomtörténeti Konferenciáján, Salgótarjánban, 19889. VI. 14-18-án). 44 �mérlegen Tüskés Tibor: Vidéken élni Szerzőnk nem először ír a vidéki létről. A Magyarország felfedezése sorozatban (is) Pécsről írt, erről a mediterrán pannon városról. Úgy tű­ nik, hogy a téma kimeríthetetlen, il­ letve Tüskés Tibornak még (mindig) van - újabb mondandója, felfedezése. Joggal vetődhet fel a kérdés - mond­ juk a budapesti olvasóban hogy mit lehet erről még mondani, nem unal­ mas újra és újra elővenni az ügyet? Nos, a választ a 9., azaz, a zárófeje­ zetben adja meg az író: Nem az a he­ lyes kérdés, hogy hol jó élni, hanem a hogyan jó élni? Ez utóbbi kérdés­ re szintén egy könyvvel lehetne felel­ ni. A magyar történelem- és társada­ lomfejlődés sajátossága, hogy a ho­ gyan élni kérdésre igenis válasz lehet a hol. Mert nem mindegy, hogy valaki a fővárosban, valamelyik vidéki (nagy)városban, kistelepülésen él-e. Alkot­ mányunk szerint mindenkit azonos jo­ gok (munka, tanulás, művelődés stb.) illet meg, és a centrumtól (Budapest­ től) való távolság szerint igenis meg­ különböztethetünk első-, másodés sokadosztályú állampolgárokat. Tüskés röviden vázolja, hogyan alakultak ki a (történelmi) városaink, hogyan nőtt rá Budapest az időközben harmadára csonkult országra. Létrejöttét, dinami­ kus fejlődését a kapitalizmusnak kö­ szönheti, amikor Magyarország még kitölti a Kárpát-medencét. Ide futnak be, innen indulnak a vasúti sínek, az utak, itt halmozódik fel az anya­ gi és szellemi potenciál, amit a ki­ egyezés utáni fejlődés eredményezett. A gondot ma már nemcsak az okoz­ za, hogy az ország csonkább lett, de az is, hogy erőforrás-hiányos is. Mit je­ lent ez? Budapest csak úgy tud létez­ ni és növekedni, ha aránytalanul nagy energiákat von el az egész országtól - anyagiakban, emberben, szellemiek­ ben. A kérdés: vidék-kontra főváros, ezért válik elévülhetetlenül neural­ gikussá, ezért halmozódik föl annyi indulat „a ” vidékben. Annál is inkább, mivel ez a tendencia: az erők elvo­ nása a gyengébbtől, az elesettebbtől érvényesül „lentebb” is. Mert a vidé­ ki városok is fölélik, kifosztják a pe­ remet, s az ostor a végeken csattan: az aprófalvakban, a tanyákon. Tüskés statisztikai adatokkal bizonyítja, a té­ telt, mely szerint - Csoóri Sándor ki­ fejezésével - az ország a beszáradás állapotában van. A „Gyűrűfű-jelenség” ugyanis éppen a „gyepükön” , a határ menti megyékben (Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Baranya, Za­ la, Vas) jelentkezik. A jelenségre már jó ideje felfigyeltek a szakemberek, meg is kongatták a vészharangot. Nem kell feltétlenül buldózerrel menni a falvaknak... Elég, ha elviszik az isko­ láját, a tanácsát, elhagyja az értelmi­ ségije, s a folyamat (elöregedés, elle­ hetetlenülés) önmagát gyorsítja föl. Ha moralizálni akarunk, akkor úgy tehet­ jük föl a kérdést, hogy kinek van joga (pesti, megyeházi) íróasztal mel­ lett dönteni, elhalásra ítélni régiókat, másod-, harmadrangúvá fokozni le állampolgárokat? De a hűvös ráció kérdése is kemény: olyan gazdag ez az ország, hogy lemondhat jó (vagy kevésbé jó) termőföldjei megművelé­ séről, évszázadok alatt jól funkcio­ náló településekről, még lakható há- 45 �zakról stb. A kérdések mostanában egyre hangosabban dörömbölnek, ke­ resik a demokratikus fórumokat. Ilyen­ nek kell tekintenünk ezt a könyvet is: egy vidéki értelmiségi kísérletét arra, hogy „bemérje" , megfogalmazza he­ lyét a világban. Mert nem mindegy különösen a humán értelmiséginek nem - , hogy ki, hol él, hol jut, vagy nem jut lehetőségekhez. Nem véletlen, hogy példáit, karriertörténeteit is eb­ ből a rétegből veszi Tüskés. Nem egy­ szerűen arról van szó, hogy a humán értelmiségi érzékenyebb (mondanám, hogy igényesebb, de ez ma már nem igaz). Tüskést olvasva, egy másik könyv idéződött föl bennem, Szabó Zoltán Cifra nyomorúsága. Azt kell mondanunk, hogy sok szempontból nemhogy javult volna, de egyenesen romlott a helyzet. Tüskés - szelleme­ sen - Gárdonyi regényéből (A lám­ pás) vett idézetekkel „ütközteti” a miháldi iskolaigazgató történetét. Amelyben éppen az a szívszorító, hogy nem rendhagyó. (Hasonló él­ ményei a recenzensnek is voltak...) Egy lánc erejét a leggyengébb lánc­ szemen mérik. Miért menekül el a tehetséges ember (értelmiségi) vidék­ ről a nagyobb városba, vagy éppen a budapesti dzsungelbe? Mert minél na­ gyobb egy település, annál nagyobb biztonságot, „bújási lehetőséget” ad? Néhány évtizede a Magyar Nemzet akkor már idős, nagy tekintélyű mun­ katársa írta az akkor kezdő, írogató tanárnak, hogy „öcsém, ha irodalom­ mal akarsz foglalkozni, azonnal ülj vonatra és gyere Pestre!” Hasonló ta­ nácsot adott a bennszülött (miskolci) kollégám is. Az idő őket igazolta... Tüskés persze, hogy szelídítse a ké­ pet, képletet, szép gondolatokat ír a vidéki élet előnyeiről is. Mondjuk a természet közelségéről, a terep átte­ kinthetőségéről, az emberi kapcsola­ tokról stb. De ezek is csak olyanok, mint a sokat emlegetett decentralizá­ lás, amelyet mindenkor a centrum dek­ larál. Miért lehet egy demokratikus államban sértés és hátrány a „vidékiség” ? Jó lehet-e az a centrumnak? Nyilvánvalóan nem. A hiánygazdálko­ dás a szellemiekben is csak tűzoltóak­ ciókat produkálhat. (Kozmosz) Serfő ző Sim on: O tthontalanok Lehangolóan szomorú olvasmány Serfőző Simon drámakötete. A reményvesztettségnek és az emberi lét si­ várságának mélységeit mutatja fel, hogy az olvasó, vagy a (színházi) né­ ző (mint e sorok írója is) a legszíve­ sebben elhessentené magától ezt a ké­ pet. Meg nem történtté tenné, de tud­ juk, a történelmet nem lehet meg nem történtté tenni. Márpedig akkor jobb szembenézni vele, hogy jobban meg­ érthessük a jelent, kiszámíthassuk a jövőt. Serfőző Simon három színpadra 46 szánt munkája: a Rémhírvivőkf az Otthontalanok és a Mindenáron a ma­ gyar parasztságról mond el nagyon fontos dolgokat. Olyan sistergő indu­ lattal, megélt, megszenvedett keserű­ séggel, ahogyan az a legnagyobbak­ nak is csak ritkán sikerült. Hogy vi­ lágirodalmi analógiákat keressünk: Reymont, Zola, Hamsun, vagy Gorkij neve idéződik föl, a Barbárokat író Móriczé. Serfőzőnek semmi köze a pántlikás-dalra fakadó népszínművek parasztjaihoz, sem ezek későbbi „szocreál” változatához, azaz ahhoz az ide­ �alizált paraszt- és faluképhez, amely hol a „tiszta forrást” , hol meg a „nemzetfenntartó erőt” akarta látni és ábrázolni a mindenkor kiszolgáltatott faluban. Serfőző nem „hősöknek” lát­ ja színpadra vitt alakjait, de esendő, kiszolgáltatott, a társadalom szélére sodródott embereknek, akiknek a sor­ sáról akarnok módon dönt a paterna­ lista állam, s mintha gúnyolódna „há­ lát” is elvár érte. Serfőző Kassák fel­ fogását követi (jóllehet más élményforrásokból táplálkozik), aki azt mondta a Misilló királyságáról, hogy nem parasztregényt akart írni, hanem egy emberről, aki (mellesleg) paraszt. Zola (A föld) parasztjai ilyen föld és verejtékszagúak, ennyire brutálisan ön­ zők és korlátoltak, mint a Minden­ áron Juhánéja... Olyannyira nyers - , már-már elviselhetetlenül - ez az áb­ rázolásmód, annyira szokatlan, hogy egy percig se csodálkozhatunk, ha a színházak nem kapkodnak utána. Két (miskolci) bemutatóját (a Rémhírvivőket és az Otthontalanokat) láttam, de egyik sem ért meg húsz előadást. Ser­ főző darabjaival nem brillírozhat a „rendező” színház, mert nem alkal­ mazhat semmiféle trükköt, ma divatos effektust. Ez a dramaturgia ugyanis puritánul egyszerű, az elvetélt sorsú emberek úgy fájnak a színpadon, mint egy elgennyedt seb, fekély. Ezeknek a drámáknak csak akkor van hitele (a színpadon), ha a színház nem önma­ gát akarja mutogatni, hanem alázattal követi a szerző instrukcióit, gondolatmenetét. Szomorú tény, hogy a mai magyar színház (eddig) szívesebben visz diadalra egy harmadvonalbeli postavantgárd skandináv darabot, amely - mondjuk - az unatkozó polgáraszszonyok lelki pattanásaival bíbelődik, mintsem a sorskérdéseinket feszegető vaskos realizmust. Mert - mondjuk ki - vaskosak és kellemetlenek Serfőző igazságai, amelyekkel még a glasznoszty korában is kínos szembenézni. Első darabja, a Rémhírvivők a második tsz-szervezésről szól. A si­ keresről. Három évtized távlatából már markánsabban látjuk ennek az áldásait, de az árnyoldalait is. Az el­ méleti alapvetés az volt, hogy a nagy­ üzem hatékonyabb, mint a kisparasz­ ti gazdálkodás. De valóban hatékony nagyüzemeket hoztunk létre ama „öt­ venes években” ? A válasz egyértel­ műen nem. Hasonló folyamat zajlott le, mint (például Angliában) az erede­ ti tőkefelhalmozás idején. Az iparosí­ táshoz tőke és szabad-mobil munka­ erő kellett. Ezt csak a falu adhatta. Adta is. Ezt még el is lehetne fogad­ ni - utólag - , hiszen a gazdasági és a történelmi szükségszerűség is indo­ kolná. A tragikus az volt, hogy idegen mintát másolt - Sztálinét - , nem szá­ molt a magyar hagyományokkal, sa­ játosságokkal. Mit féltett a magyar paraszt? A korabeli irodalmi ábrázo­ lások (lásd például Darvas József) durván leegyszerűsítve csupán az ön­ zést és a maradiságot látta meg ab­ ban, ahogyan ragaszkodtak a lóhoz, szekérhez, földhöz. Holott itt másról többről is volt szó, amikor a paraszt a tulajdonát és a hagyományait védte. Lényegében a függetlenségéről volt szó, az 1848-as jobbágyrendelettel szerzett szabadságáról. Serfőző nagyon is jól tudja - s a harmadik, a Min­ denáron című darabjában ábrázolja is -, hogy mennyire önkizsákmányoló, szűk látókörű ez a paraszti mentalitás, maradi és embertelen. A Rémhírvivők tanyasi parasztjai mit sem tudnak E n ­ gels, Lenin, vagy éppen Buharin intel­ meiről, amelyben nagy bölcsességet, tü­ relmet és tapintatot kérnek a parasztkérdés megoldásához. Ezek a klasszi­ kusok ugyanis nagyon jól tudták, hogy a legnagyobb mozgatóerő az érdek, vagy, ha úgy tetszik, a tulajdonosi ön­ zés. Ez késztette olyan hatalmas erő­ feszítésekre a mindenkori parasztokat, ez adta az öntudatukat - az osztályét, emberi méltóságukat is. Nem a szö­ vetkezés gondolata volt idegen tőlük, hanem az alattvalói lét a bérmunkásé. Attól féltek (s bizony, nem indokolat­ 47 �lanul), hogy az évszázadokon át apá­ ról fiúra szálló tapasztalat, szaktudás, a föld- és az állatszeretet elsikkad, elvész, mert fölöslegessé válik az el­ addig ismeretlen tulajdon- és gazdál­ kodási formában. Magyarán: attól a kiszolgáltatottságtól féltek, amelybe Sztálin kényszerítette a muzsikléttől alig megszabadult parasztokat. Serfő­ ző darabjai egy-egy állapotot, hangu­ latot jelenítenek meg, azaz egy folya­ mat eredményét. A Rémhírvivők a félelemét. Agitátorok járják a falvakat, tanyákat. A Hamar család is rettegve várja őket. Emlékezve ama első (1949 - 53-as) szervezésre, 1959 novembe­ rében vad rémhírek kapnak lábra erő­ szakoskodásokról, atrocitásokról. Me­ gint döntöttek a sorsukról - megkér­ dezésük nélkül - s ez keserű dühvei, hőbörgő acsarkodással és rémülettel tölti el hőseinket. Nem akarnak be­ lépni a tsz-be, a „tudatalattijuk” vi­ szont már feladta, érzik, tudják, hogy hiába minden ellenállás: a hatalom felőrli ellenállásukat. A helyzet maga, következésképp az érzéseik, indulata­ ik is megalázóak. Felnőtt ember, fe­ lelős állampolgár még akkor is nehe­ zen viseli el, hogy mások döntsenek helyette, ha különben egyetért a dön­ téssel. Vérig sérti, ha butának tartják, olyannak, aki nem ismeri föl a saját érdekeit. A Hamar család - apa, anya, fiú - dühe, tehetetlenségében, kiszolgáltatottságában egymás, azaz, önmaga ellen fordul. Serfőző dialógu­ sai - Veres Péter kifejezésével „sültrealisták” . A várakozás feszültsé­ ge elviselhetetlenné fokozódik, s a da­ rab végén - még az agitátorok előtt - megjelenik a halál a Hamar-tanyán. A padláson (!) meghal az az öregem­ ber, aki egy hete bujkált a szabadban az agitátorok elől. Groteszk és abszurd ez a halál, mert éppen a méltóságát veszítette el, a sorsát tudatosan válla­ ló emberét. Az addig acsargó, hőbör­ gő tanyasiak kifáradva, önmagukat feledve lesik az agitátorok érkezését. S mi lesz azzal a fiúval, aki a tsz 48 elől a városba menekült? Az ő sorsát követhetjük nyomon az Otthontalanok­ ban. A Rémhírvivőkben Hamar Lajos­ nak hívták. Elbocsátották, s csak ak­ kor fogadják vissza a gyárba, ha szü­ lei aláírták a belépési nyilatkozatot. Csenda Feri néven ő az Otthontalanok főhőse. Munkásszálláson lakik ő is, felesége is. Emiatt nem lehet gyerekük. Rózsi, az asszony már nem bírja elvi­ selni ezt a létformát. Azt mondja, hogy terhes. Elhagyják a munkásszállót, de hogyan tovább? Az albérletet is fel­ mondja a háziasszony, amikor megtud­ ja, hogy jön a gyerek. Patthelyzet. Az asszony haza akar menni a faluba, a férfi nem. Megérkezik idősb Csendáné, s kifejti, hogy miért nem mehet­ nek vissza. Mert az „szégyen” . A városból csak a sikeres ember mehet haza, látogatóba. Az idős pa­ rasztasszony érvei minden sivárságuk mellett is racionálisak. Évszázadokon át kizsákmányolták, lenézték, megaláz­ á k a parasztot, nem vették emberszám­ ba. Az önkizsákmányoló gürcölést csak egy dolog igazolhatja: a vagyon, azaz, Veres Péter másik kifejezésével, a „kivagyiság” . Ebben az értékrendben annyit érsz, amennyid van, amivel hi­ valkodni tudsz. Telek, ház, autó, pénz. Itt nincs helye a gyereknek, tehát nincs jövőkép sem. Ezért szívszorító az if­ jú férj öröme, amikor közli vele a fe­ lesége, hogy nem is lehet (három abortusz után) gyerekük. Marad a puszta, a sivár lét, amit alkohollal próbál elviselni Sopa, az a munkatár­ suk, akitől elvált a felesége. A Rém­ hírvivők parasztjai még az identitásu­ kat, keserves, de önként vállalt lét­ formájukat féltették, védték. Az Ott­ hontalanok városba szakadt parasztjai (kőművesek, segédmunkások) már pá­ riák, mert a város, amelyet építenek, csak a munkaerejükre tart igényt, a jelenlétükre nem. De nincs már viszszaút a faluba sem, mert az időköz­ ben modernizálódott mezőgazdaság nem tud munkát adni nekik. A mar­ gón túlra kerültek, a lumpenproletár- �lét határára sodródnak. Mit vétettek? Tragikus vétségük lenne a szellemi alultápláltság, az a zsörtölődő mód (Hankiss Elemér kifejezése), ahogyan a létüket megélik, megfogalmazzák? Hisz ez is egy torz folyamat ered­ ménye, mint ahogyan a Mindenáron Juhánéjának kapzsisága, felfelé kapasz­ kodó sznobizmusa is. Ez utóbbi darab már a jelen, a sátortetős, többszintes házaké, a csicsás kerítéseké, előre megépített kriptáké, megrendelt ko­ porsóké. Juháné is végiggürcölte az életét, s öregségére pánik fogja el, hogy egyedül marad. Hazacsalja a lá­ nyát, Erzsit a városból. A konfliktus itt is nemzedéki, illetve szemléleti. Serfőző ebben a darabjában ábrázol­ ja a legnaturalistább eszközökkel a már említett sivárságot, amely a gya­ rapodásban látja az élet értelmét. A dy jajdult föl így a Tisza parton („ma­ lomalja, fokos, álombakók” stb.). Ju ­ hánénak nincs is emberi vonása. Olyan, mint a mesék vasorrú bábája, a vic­ cek gonosz anyósa. Mindenkit hajszol­ ni és uralni akar egy, lényegét tekint­ ve anakronisztikus értékrend nevében. Mintha utólag igazolná ama agitátoro­ kat, akiktől Hamarék rémüldöztek: embertelenül üres ez a világ, amely­ ben a tárgyak, presztízsek, protokol­ láris értékek uralkodnak. Az úton öszszeeső férjéhez nem hív orvost („szi­ mulál” ), de a lányát orvoshoz akarja adni. Háza, amit úgymond a lányá­ nak épített és rendezett be, magán vi­ seli a presztízsfogyasztás minden ci­ comás ostobaságát. Esztelen gőgjével és önzésével megöli a férjét, aki meg­ hal a nagy pocsékolással megrendezett lagzin, amelyet végül is ő fullaszt bot­ rányba, amikor rájön, hogy a vőjelölt tényleg nem orvos. Az ő jajongása a zárókép a darabban, amikor rádöbben, hogy életét elhibázta: sorsa, büntetése a magányos öregség. Serfőző ebben, az utolsó darabjá­ ban jut el a legmesszibbre. Itt már kívülről, részvét nélkül ábrázolja az önpusztító önzést, ha úgy tetszik, a ,,kisárutermelés” csapdáját. Mert ez is vakvágány: az önzés és önkizsákmányolás. Ebbe nem fér be­ le sem az életkedv, a humánum, sem a kultúra. A butaság társul a pöffeszkedő gőggel és a fölfelé kapasz­ kodó úrhatnámsággal, mindenkor el­ lenszenvet, sajnálatot váltva ki eme társadalmi réteggel szemben. Mert ál­ dozat is Juháné, egy manipuláltan de­ formált folyamaté, amely sorsára hagyta az iskolájától, orvosától, értel­ miségétől megfosztott aprófalvakat. Innen már valóban menekül minden fiatal, s nem csupán munkát keres a városban, de az életformaváltás lehe­ tőségét, reményét is, s egyáltalán a létét. Itt zárul is a kör. Csehov azt mondja, hogy az első felvonásbeli pisztolynak el kell dördülnie a darab­ ban. Serfőzőnél koporsót hoznak az első jelenetben a színre, s a zárókép valóban a gyászé: egy életforma, egy generáció elsiratásáé. Mert Juha Im­ re meghalt, a fiatalok elmenekülnek, s ottmarad a hatalmas ház a síró öreg­ asszonnyal. Mi következhet még?.., er­ re még Serfőző sem tudja a választ. Ki merjük-e mondani? (Magvető) 49 �Diósi Ágnes: Cigányút Szociográfiai munkáról szólván rit­ kán használjuk a szép jelzőt. D iósi Ágnes könyvét úgy tartom szépnek, ahogyan azt Petőfi értette: szép az, ami igaz. Ezzel nem elsősorban a tartalomra utalok, mert kevés fájóbb, neuralgikusabb kérdése van társadalmunknak, mint éppen ,,a” cigányságé, hanem a feldolgozás módjára, arra a szándékra, hogy egy a társadalom margóján élő népcso­ portra felhívja a figyelmet. Soha nagyobb szükségünk nincs empáti­ ára, toleranciára, odafigyelésre, mint éppen most, amikor ezeregy ok mi­ att nő a társadalmi feszültség. D urvábban fogalmazva a már-már lincshangulatba forduló bűnbakképzés és -keresés. Nem új jelenség ez történel­ münkben, mindig akkor jelenik meg, amikor az élet nagyobb súllyal ne­ hezedik a társadalom egészére, amikor az így-úgy működő konszenzus szövete foszlóban van, amikor a felhalmozódott feszültség levezetést ke­ res, s ha nem talál intézményes, jogi kereteket, akkor vad és vak indulatokban tör ki. Mondjuk ki magya­ rán: van cigánykérdés, mint ahogyan van zsidókérdés is ma Magyarországon. Mielőtt ezt, tehát Diósi Ágnes könyvét elemeznénk - nem hatáskeltésnek szánva - elég utalni arra, hogy egy szomszédos országban ,.magvar kérdés” van, atyánk fiai, testvéreink szenvedik el nyelvük, származásuk miatt a diszkrimináció, a nemzeti, társadalmi elnyomatást, megaláztatást. A demokrácia hiánya nemzeti sorscsapásként jelentkezhet, kezelhetetlenné teszi a szociális, 50 társadalmi bajokat. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a cigánykérdés megoldása csupán a demokrácia függvé­ nye, de mindenképpen része annak. A gyógyulás egyik feltétele maga az elemzés, a szembenézés. Diósi Á gnes mozdulata az értelmiségié, aki szívén viseli vérei sorsát. Egy per­ cig nem titkolja, hogy elfogult és elkötelezett. Em iatt tollán vitathatóak is észrevételei, de senki nem vitathatja el felkészültségét, elhiva­ tottságát. Végre kialakulóban van az a cigány értelmiség, amely egyszerre látja belülről, azaz megélt sorsként, ugyanakkor kívülről, azaz tárgyilagosan a nagyon is bonyolult kérdés - komplexumot. A recenzens, akinek szintén van saját véleménye, élménye, óvatoskodva keresgéli a szavakat. Mert nem lehet a cigányságról írni anél­ kül, hogy szembenéznénk elfogultságainkkal, negatív élményeinkkel, a közvélemény sztereotípiáival. Ha fel­ száll két cigány a buszra, villamosra, vonatra rögtön „ velük van tele” . Hangosak, agresszívak, közkeletű szóval ,,szemtelenek” . Az is igaz, hogy még ha meg se szólalnak, már­ is ellenszenv, jó esetben tartózkodó gyanakvás fogadja őket. Évszázados tapasztalat sűrűsödik ebben a szemléletben, viselkedésben. Van persze hipokrita képmutatás is, mondván, hogy ,,a cigány is ember” , ,,azok közt is van rendes” stb., de - miért tagadnánk? - az idegenkedés és a gyanakvás kölcsönös. D e mi ennek az oka? Hogyan alakult ki? Meddig tartható? H o­ �gyan oldható föl? Mert abban, hogy ez így nem tartható, abban a közvélemény józanabb része is meg­ egyezik. Elvégre több mint félm il­ lió honfitársunkról van szó, a mi „négerjeinkről” , akiknek a sorsa nem lehet közömbös. Ha komolyan gondoljuk a társadalmi kibontako­ zást, fellengzősebben fogalmazva a felzárkózást Európához, akkor na­ gyon nem mindegy, hogy a holnap munkaereje milyen lesz. Szándékosan említem először ezt, a pragma­ tikus szempontot, s nem a humánumét, demokráciáét, mert - ha jól értem Diósi Ágnest - ez az eddigi megoldási kísérletek gyenge pontja, tudniillik, hogy csak munkaerőnek tekintettük az embert. Még a nem­ zet sorsáért aggódó demográfusok (s néhány írónk is) azzal érvel a népességfogyást panaszolva, hogy nem lesz elég munkaerő az ezredfordulóra. Mintha az ember életcélja nem lenne más, mint újratermelni a sa­ ját munkaerejét, hogy reprodukálja önmagát. Engels definícióját az emberről - értelmezi félre, illetve egyszerűsíti le durván ez a szemlélet. Ma már látjuk, sejtjük, hogy ez a pragmatikusnak tűnő szemlélet és gyakorlat milyen nagy galibákat okoz. Az ember nem, nem csupán „szerszámkészítő állat” , de valami más, több is. A munkaerő újrater­ melése sem oldható meg, ha csupán erre koncentrálunk. Az extenzívnek nevezett fejlődési szakaszban, amely abszolutizálta a „kalapácsos em­ bert” , azaz a munkán csak a fizikai munkát értette, nagy tömegű segéd­ munkással számolt. Még ma is egymillió ember él anyagmozgatásból. Konzerválva ezzel egy (termelési) színvonalat, akadályozva az átalakí­ tást, amely feltételezi és igényli a konzerválható tudást az ember ér­ dekeltté tételét a fejlődésben. E z nem csupán a cigányságot érinti, mint ahogyan a sokáig letagadott, szőnyeg alá söpört szegénység kér­ dése sem, de minthogy a cigányság nagy tömegei marginalizálódtak, a társadalom peremére szorultak, mint deviancia, tehertétel „cigánykérdés­ ként” is jelentkezik. Megoldásuk sem képzelhető el másként - ebben ki­ csit vitáznék Diósi Ágnessel —, mint komplexen, azaz az egész társadalom felemelkedésével. Minthogy a lánc mindig a leggyengébb szemnél szakad, s mert a társadalom elhárító mechanizmusa mindenkor hajlamos a bűnbakképzésre, az említett kérdések becsomagolhatok „ a ” ci­ gány csomagba. Ő k a szegények, az alulképzettek, a deviánsok stb., stb. A legkönnyebbnek tűnő védekezési reflex mindezért őket tenni felelőssé, mondván, hogy „lusták, piszko­ sak, rendetlenek, buták” stb., stb. Diósi Ágnes meggyőzően elemzi hogvan, milyen folyamatokban alakult ki ez a kép, illetve elhárító mecha“ nizmus. Történelmi örökség ez, de ez nem ment föl minket, befogadó nemzetet sem. A d va van egy nép­ csoport, amely nyelvében, de még identitásában sem egységes, amely több száz éve éli Európában tör­ ténelem alatti létét. Termelési kul“ túrája, amelyet magával hozott, s mely a feudalizmusban még korsze­ rűnek is mondható volt, időközben elévült, fölöslegessé vált. Em iatt mindig is csak a megtűrtség állapotában leledzettek, a társadalom le­ nézett, páriarétegeként. E z a margináltság arra szorította őket, hogy megőrizzék - időközben bizony elé­ vült - törzsi, közösségi szokásaikat, erkölcsi, társadalmi normáikat, amely gátjává vált a beilleszkedésüknek, de a befogadtatásuknak is, növelve ezzel - már-már az elviselhetőség határáig - a feszültséget a környezet­ tel szemben. A szerző sok nézőpontból vizsgálja a témát. Szemléletes a cím. C igányút=tévút, de nem csupán a 51 �cigányságé. A z emberi méltóság feltétele a megfelelő táplálkozás, lakás, iskola, munka. Az, hogy az ember képes is legyen megteremte­ ni ezeket a feltételeket, el tudja fogadtatni magát, be tudjon illesz­ kedni a környezetébe. A marginális csoportok - és ez nemcsak a cigányságra áll - nem képesek er­ re önmaguk erejéből. Éppen ezért ez egyszerre szociális, pedagógiai, egészségügyi, politikai kérdés. D iósi Ágnes életsorsokat mutat be, drámákat és| tragédiákat. Tolla a részvéttől forrósodik át, de nem csupán részvétet, szánalmat akar kiváltani az olvasóból. Meggyő­ ződéssel vallja, hogy a hátrányos helyzet az egész társadalomé ha nem tudja megoldani a kisebbség sorsát. Bemutatja az emberség, a hozzáértés példáit is, a megoldásét. Pedagógusokról ír, papokról, 52 értelmiségiekről, akik missziónak tekintik a bajba jutottak fölemelke­ dését. Visszafogottan, de szemléletesen állítja elénk az antidemok­ ratikus, az intoleráns, a brutális, a türelmetlen gesztusokat is, amelyek csak tovább rontják a helyzetet, növélik a bajt. S nemcsak a cigányo­ két, mert önhittség lenne azt hin­ ni, hogy a szegénység, az elesettség, az alultápláltság, alulképzett­ ség csupán a cigányság sajátsága. Az ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad parancsát mindenkire értette József A ttila, s mindaddig, amíg ebben hiányt szenvednek emberek az egész társa­ dalom szégyene, robbanásveszélyes feszültséggóca marad a cigánykér­ dés (is.) (Magyarország felfedezése, Szépirodalmi.) H O RPÁ CSI SÁ N D O R �A N D R A S S E W IV Á N ALULLÉVŐK Állami gondozás = csőd Am ikor az E L T E szociálpolitikai tanszékén Talyigás Katalint, a szociális munka tanárát fölkerestem, hogy az állami gondozottak helyzetéről beszélgessünk, az járt az eszemben, mi lenne a kötelességem, ha valam elyik ba­ rátom - például azért, mert tudja, hogy halálosan beteg - rámbízná a gyerekét. Azt hiszem nem lenne más kötelességem, mint annyit adni ennek a gyerekeknek, mint a saját kölykeimnek, vagyis olyan sorsot, amilyet a lehetőségeken belül magamnak kívánnék. Am it a magyar állam évtizedeken keresztül tett és tesz a rábízottakkal, a leginkább elesett és tehetetlenné vált szerencsétlen gyerekekkel, az semmiféle európai emberi mértékkel nem minősíthető. Az csőd. A szocialistának nevezett társadalom permanens etikai csődjének egyik legfontosabb mutatója. Nincs mentség. Am it ma az állami gondozás rendszeréről elmondhatok, amögött igen sok küzdelem és nagyon kevés eredmény van. A zt hiszem, hogy az állami gondozás jelenlegi rendszere sok tekintetben túlhaladott. - Valaha is volt olyan, ami megfelelt volna? - Igen. Ezt a rendszert is történetében érdemes vizsgálni. A háború után nagyon sok gyerek maradt árván. Erről nagyon hitelesen szólt a „V a lahol Európában” című film : százával, ezrével maradtak gyerekek család nélkül. . . Lefoglalták számukra a kastélyokat, ott elhelyezték őket, enni adtak nekik, gondozták őket. Igen humánus alapja volt annak, hogy ezek­ ről a gyerekekről az állam gondoskodjék, ne csak a helyi közösségek, ne csak az egyházak. . . - A háború előtt ez másképp volt? - Abban az értelemben, hogy nem kellett tömegekről gondoskodni. A nagy intézményhálózat kiépüléséhez a háború ténye járult hozzá. A kiépült rendszer azonban tükrözte az állam i politikát: nem a személyiség volt a hangsúlyos, nem a gyerek, nem az individum, hanem a „közösségi neve­ lés” elve alapján, a kollektivitás elve határozott meg mindent. - Szovjet mintára? - Teljes mértékben. Bár azok az orvosok, akik elkezdték . , . és azok a pszichológusok, akik még 1948-ig dolgoztak, például analitikusok voltak, tehát rendelkeztek azzal a nyugat-európai eredetű kultúrával, amelyben a személyiségformálás a legfontosabb erő. Családiasan, kis csoportokba n, egy-egy gyerekkel külön-külön is törődve működtettek intézményeket. Tehát én az ötvenes évekre tenném a cezúrát. Addigra lett például a pszichológia nem kívánatos tudomány. Létrejött egy állami intézményrendszer, amelyik. . . nem azt mondom, hogy antihumánus. . . de mégis­ csak lélektelen . . . ami abból következik, hogy egy rosszul értelmezett ,,közösségi szemlélet” alapján épült fel a rendszer. Érdekes megfigyelni, hogy Nyugat-Európában is van egy ilyen hullámzás: kis intézmények, családi­ 53 �as ellátás - nagy intézmények, üzemszerű ellátás. Ott, ahol már száz em­ ber van, már lehetetlen családias légkört teremteni. E z indokolt volt a háború után, amikor rettenetesen sok volt a gyerek, nem volt más megol­ dás, de talán már akkor ki lehetett volna építeni egy differenciáltabb, sokszínűbb rendszert. És talán nem egy olyan ideológia nevében kellett volna munkához látni, amelyik nem elsősorban a családból és nem a gyerekekből indul ki, hanem valamilyen kollektív eszméből. - E z az eszme azonban lehetővé tette volna, hogy az árván maradt gyerekekből - éppen azért, mert nem érik őket holmi csökevényes polgári, meg mit tudom én milyen hatások - egy elit értelmiség jöjjön létre. M ég akkor is, ha ez janicsár értelmiség lett volna. Hát ez se sikerült. - Lehet, hogy voltak ilyen elképzelések, de ehhez semmiféle eszköz nem állt rendelkezésre. Ezt az intézményrendszert úgy lehet legjobban jellemezni, hogy oly nagyok, annyira személytelenek - egy gyerekkel hat-nyolc felnőtt foglalkozik csecsemőkorától - , hogy elveszik a gyerek. E z a ,,fel e lő tlenség rendszerévé” válik, hiszen egyszerűen nincs az adott gyereknek egy személyben felelőse. Nincs olyan felnőtt, akihez úgy kötődne, mint a szüleihez, akire a társadalom személy szerint rábízná a gyereket. A megbízó is, a megbízott is megfoghatatlan. Budapesten egy gyám van! Tehát több ezer gyerekért egyetlenegy embernek kell gyámként felelősséget v á l­ lalnia. Ilyen a gyámügyi rendszer. - E z elképesztő, nem is tudom fölfogni. - Nehéz is... A G Y IV I igazgatója. Természetesen nincs személyes kapcsolata a gyerekkel. Köztük van az intézményhálózat. Ha mondjuk a nevelőotthon igazgatója lenne a gyerek gyámja, akkor már konkrét felelősségről lenne szó. D e lehetne egy tanár is, vagy valaki annak a kerületi tanácsnak a gyámügyi osztályáról, amelyik állami gondozásba vette a gyereket. . . és felelős lenne azért is, hogy mi történik tizennyolc éves kora után . . . De nincs konkrét gyám. Ettől abszurd a rendszer. Visszatérve a történetre: 1956 után ismét tömegesen kerültek a gyerekek állami gondozásba. Erről nem szoktunk beszélni. Hihetetlenül sokan maradtak árván, és nagyon sokan hagyták itthon a gyereküket azok közül, akik elmentek. Akkor megint fejleszteni kellett az intézményeket. De a szellem nem változott. Akkor alakultak a gyerekvárosok. Az utóbbi harminc évben azonban egy teljesen új tendencia alakult ki, amiről talán érdemes beszélni. Nem azért kerülnek a gyerekek állami gondozásba, mert felnőtt támasz nélkül vannak, hanem azért, mert a szülők létfeltételei annyira bizonytalanná váltak, hogy képtelenek a gyerekek ellátására. . . - Vagy a személyiség épült le annyira, hogy képtelenek erre. . . - Vártam, hogy ezt hozzáteszi, de én nem hiszek ebben. Illetve okozatnak látom. D e az ok az, hogy olyan tartós ellehetetlenülés zajlik le a társadalom egyharmadán belül, hogy arra nincs erejük az embereknek, hogy a gyerekeikre mindennap szükséges energiát - akár a neveléshez, akár a puszta életben tartáshoz - előteremtsék. - Az a különös, hogy egy viszonylag állandó szám alakult ki éppúgy, mint például az öngyilkosoknál. M inden évben harminc-negyvenezer gyerekkel számolhatunk. E g y kisváros lakosságával. - Most, hogy a válság mélyül, már többen vannak, látszik, hogy egyre több család kerül abba a kritikus állapotba, amikor tovább már nem 54 �bírja. Legtöbbször nem tudják megoldani a lakáshelyzetüket, nem tudnak elhelyezkedni. . . alacsonyan iskolázottak. . . nem tudnak eleget tenni annak a belső követelménynek, hogy a gyermekről gondoskodni kell, elhanyagolják őket. Ugyanakkor nagy harc is folyik az ilyen helyzetbe került gyerekek körül: ha intézménybe kerülnek, akkor ezentúl mi történjék velük? - Kilátástalan ez a harc is. - Én azt az álláspontot képviselem - kevés eredménnyel - , hogy ezeknek a családoknak az élethelyzetét kellene segíteni, rendezni. Mindazt a pénzt, amit a gyerekeik állami gondozására fordítunk, ha a családok in­ tenzív segítésére fordítanánk, a legtöbb esetben megoldást találhatnánk. - Ahogy a kórházi kezelésnél olcsóbb az otthoni gondozás, talán ez az államnak is kevesebbe kerülne. - Krízishelyzetben, ha szétesőben van a család, valószínűleg segítség, ha a gyereket kiemelik. Mert a gyereket védeni kell: ne a gyereken verjék le mindazt a keserűséget, tehetetlenséget, ami a szülőkben össze­ gyűlt. De közben mindent meg kellene tenni azért, hogy a család helyzete normalizálódjék, hogy a gyerekkel való kapcsolata erősödjék. Az állami gondozást én egy szolgáltatásnak gondolnám azért, hogy a családot segítse, és a gyermek is a legjobb pozícióba kerülhessen vissza. A másik út a nevelőszülői hálózat, ami a gyereknek mégiscsak egy csa­ ládias nevelést ad. D e ez azt jelentené, hogy létre kell hozni, illetve nagyon erőssé kellene tenni a hivatásos nevelőszülői hálózatot. - Hát én mostanában úgy látom, mintha valahol Móricz Zsigmond ko­ rában maradtunk volna a mi nevelő szüleinkkel. - Pontosan. - Találtam olyan nyomokat, amelyek azt mutatják, hogy ebben az or~ szágban még ma is kereskednek a gyerekszolgákkal. - A móriczi világ megelevenedése akkor igaz a nevelőszülői hálózat­ ban, ha ez nem szakszerű, ha nincs társadalmi kontrollja, ha nem elsősorban a gyerekekért végzett szolgálat, hanem a gyerekekből nyert ha­ szon miatt működik. Ezt az egészet igen alaposan át kellene gondolni. K i kellene alakítani egy olyan képzési rendszert, amelyik tudatosítja a nevelőszülőkben a feladataikat, legalább annyira, mint most az állami gondozásban dolgozó pedagógusokkal. E z a hivatáson felül egy szakmai feladat is! Segíteni kell a szociális érzékenység, a kapcsolatteremtési kész­ ség kialakítását, az empátiát. Még egyszer hangsúlyozom: én a nevelő­ szülői hálózatot a második helyre teszem a járható utak közül. Rendkívül fontos a társadalmi ellenőrzés, hogy véletlenül se forduljon elő, amire ön utalt és amit én is tapasztalok. - A z intézeti nevelést, mint lehetőséget tehát a harmadik helyre teszi. - Igen. Bizonyos körülmények között feltétlenül szükségesnek tartom. Tehát nem mondom azt, hogy ne maradjon fönn egyetlenegy intézet sem, bár az előbb arról beszéltem, hogy az ember indulattal fogalmaz, ha egy kicsit is betekintést nyer. . . Nekem tíz éve, amikor megismerkedtem ezek­ kel az intézetekkel, az első reakcióm az volt, hogy meg kellene szüntetni őket. Ugyanis rosszabb helyzetbe kerülnek a kikerülők, mint amilyenben akkor voltak, amikor bekerültek. Talán az életüket megmentik, amikor intézetbe kerülnek, de a kikerülő gyerek stigmatizált lesz - ezért egy életre meghatározó az, ha valaki állami gondozásban nőtt föl. Az intéz- 55 �mények legnagyobb gondja ma az, hogy nincs mögöttük; kontroliközös­ ség. Ha tehát semmiképpen nem lehet a gyerek a saját családjánál, vagy egy másiknál, akkor is kellene, hogy legyen közösségi kapcsolatuk, amelyikhez tartoznak, mert az mégis jelent valami védelmet. Lehet itt szó egyházról, vagy bármilyen más szervezetről. - Ezt a hivatást töltötték volna be a szocialista brigádok. - Ezt én hamisnak és rossznak tartom, mert valódi áldozatot nem ho­ zott. Ezt a munkát nem lehet, sem csak professzionális, sem csak protokoll módon csinálni. - N em beszéltünk, még az örökbefogadásról. É v e k óta ígérgetik, hogy leegyszerűsítik a procedúrát. . . - Talán most fogják elfogadni a gyermekvédelemmel kapcsolatos új törvényeket és akkor tényleg változás lesz. A jogalkotó valószínűleg azt a kettősséget élte át, hogy tudja: a gyereknek van apja-anyja. . . és hihe­ tetlenül nagy felelősség dönteni a család sorsáról, amit csak igen nagy kompetenciával lehet gyakorolni. - Én hiszek abban, hogy az a jó kiindulási alap, ha a család életét akarjuk rendezni. És ha ez azonnal nem megy, akkor később kell vissza­ helyezni a gyereket a családba. Csak ennek az útnak nem alakult ki a feltételrendszere. Nincs szociális munkás, aki intenzíven segítené a családot. Nincs meg többnyire az a minta, amelynek segítségével a segítők és a segítséget igénybe vevők között a kapcsolat eredményesen működne. Azok a családok, amelyek teljes szétesésben vannak, nem is látnak! min­ tát arra, hogy mégis merre induljanak el, hogy visszakaphassák a gyere­ ket, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek. Nincs, aki velük ezt átgon­ dolja, átbeszélje, kidolgozza a megfelelő programot. . . teljesen magukra hagyatottak, és a gyerekeikben újratermelődik a szülők sorsa. - Egyszerűen szörnyű az a kilátástalanság, ami abból adódik, hogy szakma, lakás és minden n élkül szélnek eresztik ezeket a gyerekeket. . . - A legrosszabb ebben az, hogy! a saját családjukkal való kapcsolatuk teljesen negligálódik. Márpedig az, aki a saját gyökereit nem ismeri, ahhoz semmilyen módon nem viszonyul, az igen nehezen kapaszkodhat meg. Letagadni, elveszteni, szégyellni a múltat. . . - É n úgy gondolom, hogy ez még mindig több a semminél, mert ak­ kor legalább tudom, hogy valamit letagadok, van mit letagadnom. . . - Vagy pedig megbocsátok, megértem, hogy a szüleim erre a sorsra jutottak, mert nem csak ők tehetnek róla, hanem ez a világ, amelyik elvette a földjüket, ingázókká kényszerítette őket. . . Nem kell feltétlenül követni a szülőket, de meg kell kísérelni megérteni a sorsukat. Tehát erkölcsileg új viszonyt kell kialakítani ezekben a gyerekekben, talán azért is, hogy a szülők megbéküljenek a saját sorsukkal. Ezt egy olyan rend­ szerben, ahol százával kell a gyerekekre tekintettel lenni, ahol a személyes kapcsolatok nem jelentenek döntő szerepet, szinte lehetetlen elérni. - M egértetni azt, hogy ezeket a tömegeket 1956 után a régi társadalmi rend fölbontásának utolsó hulláma juttatta szerencsétlen helyzetbe. . . - Az iparosítás gyorsított folyamata és a nagyüzemi mezőgazdaságnak az a rendszere, ami itt kialakult, tömegek elbizonytalanodásához járult hoz­ zá. E z termelte az állami gondozás számára a gyerekeket. Konkrét példa: fölkerültek a városba. Az apa, az anya munkásszálláson. A magyar mun­ kásszállások rendszerét úgy építették ki, hogy a házaspárok nem lehetnek 56 �együtt. Valahol az utcán, vagy az erdőben együtt voltak gyermekük lett. Házaspárok! Tehát nem valam iféle szabadosságból. És a gyermekkel nincs hová menni. És mind a kettő tisztességes munkásember. Csak azért kerül a gyerek állami gondozásba, mert nincs lakásuk. Megszületik a második gyerek és akkor az egyik az egyik intézetbe, a másik a má­ sikba, mert ugye a G Y IV I rendszere nem feltétlenül követi a családi rendszert, hanem oda viszik a gyereket, ahol éppen hely van. Egyik vasárnap ide mennek látogatni, másik vasárnap oda. D e már nem tudnak együtt hazamenni, mert nincs hová. E z a helyzet aztán szépen leépíti az embereket, megbetegszenek, szinte lehetetlen kibontakozni, megoldani a gondokat. És nem alkoholisták, nem bűnözők, egyszerűen csak nem volt munka abban a kis faluban, ahonnan eljöttek. Am it megkeresnek abból semmire sem jut, nemhogy lakásra. Nagyon fontos leszögezni, hogy ennek a negyvenezer gyereknek a szülei döntő többségükben nem idősebbek har­ minc évnél! Azért ez elgondolkodtató. Talán mégsem akkora igény az, ha azt mondom, hogy ennek a rétegnek az életviszonyait próbáljuk meg úgy rendezni, hogy a gyerekükhöz joguk lehessen. - E rre kétlábú, fehér b őrű fajtatársaink egyből rávágják: és a cigányok? - Ha egy közösség belső kulturális viszonyait széttörik, és utána arra kényszerítik, hogy asszimilálódjon egy teljesen más környezethez és kultúrához, akkor abban a közösségben igen nehéz egészséges gyerekeket fel­ nevelni. - Sok mindent el lehet mondani a cigányokról, de azt hogy ne sze­ retnék a gyerekeiket, semmiképpen. - Így van. Sokkal differenciáltabb a cigányság! is. D e látni kell, hogy hihetetlenül rossz körülmények között élnek úgy, hogy sokszor tényleg a gyerekek puszta élete is veszélyben van. Tehát én megértem azt a gyám­ ügyest, aki a gyereket kiemeli a családból. Például azért, mert a kór­ házból az orvos már nem engedi vissza a családba. És akkor már nincs visszaút. Ezt tartom a legnagyobb hibának: azt már kidolgoztuk, milyen okok miatt kerüljön állami gondozásba egy gyerek, de hogy miképpen ke­ rüljön ki - a gyereket védve. . .? - A m it ön hirdet az tulajdonképpen azt mondja ki, hogy személyre szóló segítségre lenne szüksége a szülőknek, a gyereknek. D e van-e remény? - Van. Akiket korábban nem érintett meg a válság, azok közül is egyre többen látják be, hogy ma Magyarországon társadalmi-gazdasági és ezek következtében egy etikai válság is van. E z ráébreszti őket arra, mint ahogy engem is - , hogy valam it tenni kell. M ár beszéltünk arról, hogy a gyerekek ügye nem oldható meg személyes áldozatok nélkül. . . Azt hiszem, egyre több ember jön rá arra, hogy a saját túlélési stratégiájának sikeres megvalósításához is szükség van arra, hogy másokért tegyen v a ­ lamit. Kialakul egy olyan réteg, amelyik ezt a felelősséget képes mélyeb­ ben átérezni. Remélem azt, hogy az állam ezen a téren is másképpen fog dolgozni, hiszen egészen biztos, hogy a többpártrendszer itt is érezteti majd hatását. Én nem tudok nem hinni abban, hogy lesz kibontakozás. D e meg kell küzdeni azért, hogy itt egy emberarcú társadalom alakuljon ki. 57 �műhely FÖ LD I PÉT ER Magyari Életfa Évek óta gyűjtöm, a gyerekrajzokat. Izgalmas valódi művészi élményt, sokszor a katarzisig fokozott látomást közvetítenek. Világuk a világunk, módszerük a hitelesség. Jelzéseik direktek, közlendőik, üzenetük olykor létfontosságú. (A személyiség közösségivé transzponálódik az átélés mélységétől.) Az átélt, megtapasztalt valóság nem tűri a jelek pontatlanságát, a jel és jelentéstartalom - és ebben minden befejezett gyermekrajz kö­ zös - pontosan fedésbe hozható. Általánosságban beszélni gyermekrajzokról nem érdemes. Minden gyerek (ember) más, mások az indulatai, gesztusai, értelme máskép, más-más tükörre vetít, a fénytörések egyéni szí­ nezete hitelesít. Persze nem mindegy, hogy mit és hogyan vetítünk erre a tükörre, ennek megfelelően vannak fontos és kevésbé fontos gyermekrajzok. Nézzünk most meg egy olyan rajzot, rajzsorozatot, amely nemcsak óvo­ dás (5 éves) alkotójának, hanem mindnyájunknak, akik ebben az országban élnek fontos lehet. A mostani társadalmi helyzet fokozottabban szuggerálhat egy vélhető politikai tartalmat a rajz mögött (5 éves alkotójától természetesen mi sem áll távolabb). A politika helyére transzponáljunk etikát, erkölcsöt, lelkiismeretet, nyitottságot, hogy átélhessük az üzenetet és a módszer logikáját, ahogyan a változót méri az állandóhoz. (A külső és belső kép.) Vissza kell térnem az első mondatomhoz, évek óta gyűjtöm a gyerekrajzokat. Volt tanítványom - aki most óvónő Salgótarjánban - rendsze­ resen meglep néhány tucat| rajzzal. Tavasszal a legutóbbi látogatása alkalmával fölhívta figyelmemet egyik növendékére, aki most már hoszszú ideje Magyarország térképét rajzolja. (Nem a régit.) Am ikor az okot kutatta, a gyerek iskolás testvére térképére hivatkozott és annak ha" sonló házi feladatára. A valódi indokot most is mint mindig, maguk a rajzok hordozzák. (Gyermekrajzok esetében sokszor fontos a gyerek szó­ beli közlését a vizuálissal össszevetni, mert így gondolkodásbéli módszereket, folyamatokat érthetünk meg.) A rajzsorozat időben is mutatja, hogyan küzd meg a gyerek a motí­ vum egyre tömörebb, egyre igazabb jeltartalmáért. Az előkép (a térkép emléke) és annak fogalmi tartalma követeli a beazonosíthatóságot. A térképet a gyerek ugyanis az óvodában már az emlékezetéből idézi fel. A képi jel pedig adott esetben ismerő, bejárt lakhelyet, fővárost, Balatont jelent. Az otthon készített másolat - ha volt ilyen - emlékezetébe véste a formát (életkori sajátosságait messze meghaladó megfigyelő képességgel). 58 �59 �6o �6 1 �A formához kötődő valódi érzelmek, tartalmak azonban csak később sza­ badultak fel, és lettek mozgatórugói az óvodai (az itt közölt) rajzok" nak. Meglepő az a kitartás, amivel a gyerek a lapok sorozatán, azok mind­ két oldalán közelít a végleges megoldáshoz. Minden tiszta lapon újra kezdi, a kéz gesztusrendszere azonban nem mindig engedelmeskedik az agy irányításának, a vonal félreszalad, így muszáj a következő rajzot is el­ készíteni, hiszen az élmény, az emlék megköveteli a pontos fogal­ mazást. Minden rajzon újra éli a leképezett fogalom jelentését, ezzel tisztázódik érzelmi kötődése a „modellhez’', az országhoz. A ki a raj­ zok sorozatát végignézi megsejti azt a fanatizmust, amivel a gyerek dol­ gozik, felmérheti a feladat heroikus voltát is: meghatározni egy kis pa­ píron (14,5x20,5 c m ) létezésünk történelem diktálta határait. A térkép emblematikus jele plakátokon általában agitatív jellegű, a képzőművészet intimebb műfajaiban (festészet, grafika) azonban igen ritkán fordul elő, e példák közül kiemelkedik kivételes látnoki erejével Hibó Tamás grafikai lapja. (64. oldal - a szerk.) Térjünk azonban most vissza eredeti gyermekrajzainkhoz, azok kö­ zül is a végsőhöz. A rajzokat forgatva megfigyelhetjük, hogy mindkét ol­ daluk telerajzolt, egyetlen kivétellel, amelyen a térkép együtt szerepel egy fával. A térkép talán itt a legelhihetőbb, rajzolója minden esetre elfogad­ ta, és egyedül ezt fogadta el megoldásnak, hiszen nincsenek további kí­ sérletek sem a lap elején, sem a túlfelén. A gyerek számára ezen a raj­ zon minősült át a, térkép hazára. E z a pont minőségi változást jelent a rajzsorozatban, az érzelmek, indulatok, gondolatok rajzi szintézise vissza­ igazolódik a gyerekben, a rajz és a belüli megszületett gondolat ettől a 62 �perctől azonos. A térképből megszületett haza már képes, sőt szük­ ségszerűen, kötelezően életrehív a fogalomhoz a gyerek számára szorosan kötődő új motívumot, a fát. A fa a magyar mitológiában a legősibb tartalmakkal bír. Az égigérő fa, a világfa, az életfa világképünk része volt. M ai gondolkodásunk is megőrzött valam it e fogalmak tartalmából, ha másképp nem, Csontváry cédrusai kapcsán. A fa, mint szimbólum, egyé­ ni sorsot éppúgy magára vehet, mint egy nép, egy nemzet sorsát. (Csontvárynál inkább az utóbbiról van szó, Pap Gábor ,,Zarándoklás. ." elem­ zése erről győz meg és rendkívül hiteles, útmutatásszerű tanulságokkal lát el a kép kapcsán.) A mi fánk azonban nem évezredeket megélt cédrus, törékeny növendék fa, talán most először termőre forduló oltvány. A vékony tör­ zsön két ág fejlődött, az egyik már bimbót, virágot nevel, a másik le­ velet hajt. Jelképes ez a fa? Mi kívülről annak tekinthetjük, törékeny­ ségével féltést, vitalitásával optimizmust sugároz. Évezredes fa friss hajtása, a vad alanyba oltott nemes, termőre fordulása, ezek a jelentések mind hozzáköthetők az országhoz is, amiből kihajtott. Megidézhetünk ma­ gunkban analógiákat, indonéz lélekhajó közepén gyökerező világfát (az ország kissé megnyújtott formájában könnyű felismerni a hajó alakját), vagy egy másik véglet, Van Gogh gyönyörű rügyező kis fáját a sárga lepkével. Az ország, a nemzet, a haza és a fa sorsának szimbolikus össze­ kapcsolása a „felnőtt” gondolkodásra utal, nem baj ha elidőzünk ennél a lehetőségnél, értelmezésnél is, nem tanulságok nélküli. . . A gyerek azon­ ban ennél jóval konkrétabb és ettől megkérdőjelezhetetlenül hitelesebb, az ő fáját nem a szimbólumok áttételessége hívta életre, az ő fája nagyma­ mája szilváskői kertjében nőtt, saját kedvenc oltványa. A térképen a fa he­ lye jelöli az országon belül azt a pontot, amelyikhez érzelmileg leginkább kötődik, magyarán, amit igazán szeret. A sokszor sokféleképpen habosra lúgozott hazaszeretet, vagy ennek ellentéteként a nacionalizmustól való félelem miatt alig emlegetett fogalom valódi, felhangok nélküli formát nyert. A tükör tiszta, talán kicsit túlzottan is hiányoznak a történelem marta vakfoltok, torzulások, repedések, de éppen ezért, és éppen most, és mert valahol mélyen bennünk is kell, hogy éljen egy ilyen tiszta kép, kell és jó, hogy van apropó ennek a visszakeresésére. (A vállalkozás, ismerve a lelkek guánójának vastag­ ságát, nem kevésbé heroikus, mint a gyerek feladatvállalása.) A gyerek­ rajz így túlnő önmagán, valódi műként, önvizsgálatra, történelmi ismeretek és tapasztalatok értelmezésére kényszerít, elősegítve belső öntisztulá­ sunkat. 63 �4369 64 �DO BAI PÉTER Madách magányos lírája „ Örök tavasz takarja életem." Madách Imre „...hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a B ék ét?" Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa „ A körök körbe s lefele vezetnek, A z élet minden körrel hűvösebb. (. . .) M ásképp van ez. A kígyók is temetnek." M árai Sándor: A delfin visszanézett, (Válogatott versek, 19 19 -19 7 8 ) Még egy olyan nagy múltú gimnáziumban, amelyet báró Eötvös J ózsef, vallás- és közművelődésügyi miniszter alapított, az E lső Magyar Reálta­ nodában is - ahol tanulni és érettségizni lehettem szerencsés - kiváló magvar nyelv- és irodalomtanáraimtól, dr. Kubinyi Lászlótól, dr. Udvaros J ózseftől, dr. Józsa Zoltántól - ettől a nagytudású, régi tanári gárdától Madách Imre életművét és személyes sorsát is, csak és kizárólag A Z E M BE R T R A G É D IÁ JA baljós horizontján lenyűgöző tömeggel, hatalmas vitorlacsarnakkal és halálos sodrású hullámok ellenében küzdő evezőlapát­ sorokkal méltóságosan és magányosan megjelenő gályaként adatott megismer­ hetnünk, melynek magányos gályarabja Madách maga. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán egyetlen olyan szemináriu­ mot sem hirdettek meg, melynek tárgya Madách Imre lírája lett volna! (Legalábbis 19 6 5 -19 7 0 között biztosan nem, amikor is én a bölcsészkar diákja voltam ; meglehet, remélem azóta Madách költészetére is „irányt vett” az egyetemi tanterv. Ha tette, bölcsen tette!) E gy múltszázad végi magyar lexikon ugyan költőnek nevezi a Nógrád vármegyei születésű, alsósztregovai és kiskelecsényi Madách Imrét, ám minden más, későbbi lexikonunk már „csak” mint drámaírót mutatja be. Pedig Madách költő­ ként kezdte pályáját: 1840-ben, alig 17 esztendős korában adta ki Lantvi­ rágok című „lantos ábrándjait” . E z az ifjúkori versciklus már jóelőre jelzi és jósolja a költő és drámaíró - és vármegyei jegyző - Madách későbbiekben mindinkább eluralkodó melankóliáját, ugyanakkor az első ijesztő jelfényt veti egy kutató-kockáztató kreativitással társidó „heroikus” pesszimizmusra is, arra a madáchi létezés-mélabúra, melyet jelen dolgozatunkban „csak” 65 �lírájának elemzésével kísérelünk meg Madách-hoz méltó mérlegre tenni. Madách Imre temetésén az élő klasszikus, maga Arany János tartotta a búcsúzó gyászbeszédet. Logikus, hogy a költő Arany János is a Tragédia írójáról beszélt a sírnál, és nem a „lantos” , nem a lírikus Madáchról, hi­ szen a költő Arany felsőbbsége, poétikai primátusa a költő Madách-hoz mérve, nyomasztóan nyilvánvaló volt már a kortársak előtt is. Arany János méltatta Madách drámáit: Jón év és erény, Csak tréfa, M ária királyné, Commodus, F érfi és nő, Csák végnapjai, mely utóbbi magas akadémiai dicséretét nyert; méltatta Arany - ott a sírnál. . . - Madách N ógrádi képcsarnok című művét, melyet Szontágh Pállal közösen írt, nemkülönben méltatta Madách politikai tanulmányait, episztoláit, esztétikai értekezéseit, elbeszélé­ seit, továbbá a Mózes című tragédiáját, mely mű az Akadém ia dicséretét nyerte el. A végső fölsorolásban Arany megidézte Madách Civilizátor című vígjátékát is, majd a sajnos töredékében maradt Tündérálom című drámai költeményt, mely Madách nagy terve szerint Az ember tragédiájának „párdarabja” lett volna, „ha megéri” . . . éspedig a férfi-nő kapcsolat „eme végzetes vonzódás” érzéki, fő életvonalán „meander-vonalán” közelítve ezt a minden más elé magamagát, „rangsoroló” emberi létkérdést. Jóllehet Arany Koszorújában (1863-64) számos lírai költeményt jelentetett meg Madáchtól, ott, a temetőben, e versekről nem vagy alig szólt az óriás köl­ tőpályatárs. M ásfél évszázaddal Madách Imre írói működésének kilátó, nagy horizontú csúcspontjai után, nem kétséges az, az immár irodalomtörté­ neti értékelés, mely Madách lírai műveit mindenképpen a Tragédia árnyé­ kában szemléli, úgyszólván a költői nagyság fényeit köteles kegyelettel eleve kioltva, minden figyelmét Az ember tragédiájá-ra összpontosítja. Az utókor meg sem ütközhet a kortársi különböztetésen, ha a múlt századi magyar líra lenyűgöző, világirodalm i rangú, ragyogó, sugaras, magashegységi horizont­ ján hatalmas életművekkel megjelent „koszorús” költők „glóriás galériáját” idézi meg: a halhatatlan Lilla-dalok és a Tihanyi ekhóhoz című varázsla­ tos vers költője, a század hajnalán ifjan meghalt Csokonai Vitéz M ihály , a görög-római antikvitást súlyos ódákkal magyar nyelven gejzírként-tűzhánvóként felszínre robbantó Berzsenyi Dániel, s ellenfele: a politikus poéta Kölcsey Ferenc. A Szózat szerzője a jégzajlás-rianás-hangú Vörösmarty M i­ hály, Petőfi Sándor, Arany János, a bebörtönzött lelkész, a „virágköltő” Tompa Mihály, az ,,ön-géniuszába forduló” , magányos „M ont Blanc ember” , V ajda János, akiről A dy Endre két versében is, mint a modern magyar líra előfutáráról, magányos előhírnökéről emlékezett meg, egy Adytól már természetétől-egyéniségétől is eleve idegen alázattal és tisztelgő meg­ nyilatkozással. És e nagyságos - korántsem teljes - sorolásban alig ké­ sőbben ott van Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula is, aki szerint: ,,a világ csak hangulať". A fenti múltszázadi magyar költői képtárban Madách Im­ re poétai portréja bizonyosan háttérbe, a parancsnoki hídról a „fedélzetközbe” szorul, miközben főműve, A z e?nber tragédiája: külön csarnokot nem mauzóleumot! - emelt magának az egymást követő nemzedékek, elemi iskolák, líceumok és egyetemek tanítói, tanárai és diákjai számára és ez a csarnok, ez a színpad szilárdan áll és aktuálisan jelen van az egész magyar írásműveltség eleven erőterében! Madách Imrének nem adatott meg a byroni bátor kaland, de igenis méghozzá fölösen, bőven is - megadatott a byroni ,,világfájdalom " ma­ gyarországi történelmi töredéke. . . Rónay László írja az ifjú Madáchról (a 66 �,,Küzdés az élet. . című Madách-könyv utószavában), hogy Madách szerint az ember „ hitvány erőmű” , hangsúlyozva azonban ennek a byroni ha­ tásnak múlékonyságát Madách műveiben. A Madách-életműben és annak személyes „rejtélyeiben” - például Madách szerencsétlen házassága, alig leplezett, extrém nőgyűlölete, etc. - érzékeny reflexióktól kísért tudós ko­ molysággal elmélyedt Rónay László eképpen téved elkezdeni Madách Imre költészetének értékelését: . .M adách, aki költészetében, kivált dalszerű verseiben, balladáiban és legendáiban inkább utánérző volt, semmint, ere­ deti lírikus, a drámai műfajok szemléletében eleve újra törekedett. . Ez így nem igaz. E z így tévedés. Ám , ami mégis igaz a fenti megállapítás­ ból az az, hogy Madách mindig is „e le v e újra törekedett” , de dalszerű ver­ seiben, balladáiban és legendáiban” is, mást nem tehetett, hiszen szellemi egyénisége eredendően újító volt. A versírást magyar író, magyar drámaíró semmiképpen sem kerülhette el. A magyar politikai szellemiség, a magyar Európához-tartozás, különösen a X IX . században, a költészet változatos mű­ fajaiban találta meg önkifejezését, a magyar vers köldökzsinórként kötötte össze Magyarországot a hatalmas regényciklusokban gondolkodó NyugatEurópával. Sajnos, hogy nem a magyar regény végezte el ezt a missziót, mert a magyar nyelv magánya, kínzó elszigeteltsége következtében a X IX . század voluminózus és forradalmi magyar költészete csak nehezen, torzítva, csonkítva, „átköltve” jelenhetett meg a nagy európai nyelvek egymással úgyszólván zavartalanul „közlekedő” és ezáltal egymástól gazdagodó, tá­ guló látóhatárú körében. Madách magányos, lírai látóhatárán illene eltűnődnünk. M indjárt megriaszt egyik versének már puszta címével is: Ö rüljek meg. Ő , a Tragédia költője, nyilván már az első „nekifutásra” eltévedt, a dalszerű vers­ ben és a balladák, a legendák, regék, mondák, románcok akkoriban oly divatos és oly „nemesien” magyaros, egyszer merengően mókás, másszor rögeszmékhez-rögzötten mélabús, ám tematikusa n mindenképpen kötött és kötöző, sokszor tehetetlen, sőt tétlen „tetthelyein” . Madách a verseiben egyszerűen nyelvileg nem volt képes kihordani, világrahozni a Tragédia szárnyaló-zuhanó pesszimizmusát, amelytől pedig egész élete, öntudata, v i­ lágképe volt viselős. De mindez nem jelenti azt, hogy Madách ne lett volna eredeti lírikus. „K örülpillantva” szülőhazájában, a fentebb idézett Ő rüljek meg című versével jelezte baljós előérzetét a pillantásnyi körképről, amit Magyarországról „nyert” , veszteség formájában természetesen. „Láttam lezúgni nagy napok viharját, Dicsőség, börtön ismerős velem ...” - írja Ú travaló verseimmel című költeményében. Nos hát, tudjuk, hogy bizony látta. Éj féli gondolatok című verse nyelvi erejét, eredetiségét tekintve való­ ban nem éri el, sem meg nem közelíti nagy lírikus kortársainak megrázó szózatait, mégis az emberi percet, az „evilági” pillanatot állítja „szembe” a Kozmosz és kimondatlanul is: a Káosz törvények nélkül is öntörvényű időforgásával, mintha máris a Tragédiát írná, egyelőre rímekbe kényszerít­ ve ajzott és ajzó, riadt és riasztó gondolatait. Mária testvérem emlékezete című versében - mely művének iszonyatos „inspirációját” nővérének, sógorának és unokaöccsének brutális meggyilkolásából „meríthette” (az útonálló rablógyilkosok disznóknak lökték eledelül az áldozatok tete­ mét) - már kezdi kibontani a Tragédia egyik vezéreszméjét: „m illiók egy miatt” , ami napjainkban ismét rémes időszerűséget ad Madách politikai-filozófiai kétségeinek (egyén és tömeg), ha a temesvári, a bukaresti véreng­ 67 �zésekre, majd pedig a minotauruszszerű „conducator” -diktátor könyör­ telen kivégzésére gondolunk. A z E g y őrült naplója című versciklusának ne­ gyedik „m etafizikai etűdjében” már a Tragédia egyik főtémája szólal meg, tónusa zord: „ H itvány erőmű az em ber; A z ész, e mozgató alig keres Annyit, mint amit rossz fűtője, A jó gyomor tőle igénybe vesz. É s sokszor egy nap is már többet kér, Mint amit az egész erőmű ér.” A lírikus Madách - egész egyéni és történelmi tudatával készülvén a Tragédia megírására, mintegy leejtette kezéből a „lantot” , hogy fölzúgjanak súlyos orgonasíp-sorai. Madách Imre költészetét azonban - éspedig ép­ pen a Tragédia egyetemes vonzatában - nem szabad alája vetnünk holmi csekély) őrlésű malomként a Tragédia tékozló-romboló-építő zuhatagának. Ellenkezőleg: Madách „lantos” versei, idillt alig is ismerő lírai költésze­ te, mintegy nyelvi és eszmei nyitánya a Tragédiának, mégpedig kettős ér­ telemben is, mind a nagy műre, mind személyes sorsára nézve az. „ S megejt bennünket a magyar remény, / Ha szikkadt, por­ ladt koponyádra n ézü n k ” - mondhatnánk Madáchról is a Vajdáról író A d yval, ha kezünkbe vesszük Madách Imre Lantvirágok című könyvének szép hasonmás kiadását. (A „könnyű” , „játszi” kötet a szécsényi II. R á­ kóczi Ferenc Termelőszövetkezet támogatásával jelent meg. K iad ta: a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. A Madách lírája előtt tisztelgő kísérő szöveget Kerényi Ferenc írta.) A kis kötetnek már szép és régies be­ tűit is öröm olvasni. (Az eredeti kiadás: Pesten - Nyomatta Füskúti Landerer Lajos - 1840.) A belső címlapon finom rajz látható: lant, amelyet virágkoszorú övez. Madách anyjának ajánlotta verseskötetét, ,,fiúi tiszte­ lettel” . A versciklus vezérmottóját magától Kölcseytől választotta: ,,Nék~ tek szent legyen e lant: Amor, Gratia, Phoebus / Aetheri tűz, baj, s hang tőletek ömle reá ” Ám sokkal komorabb és mélységesen madáchi az a mottóválasztás - B. Jósika Miklóstól való - , mely A ' költő álma című versét intonálja: „ K é t életet élt ő ” Madách mindkét élete „tragédia” , „m agán” - és íróélete, melyek egymástól el nem választhatók: olyan párhuzamosak, amelyek nem a végtelenben, ha­ nem főművében, a Tragédiában „találkoznak” . A fent idézett, Jósikamottós Madách-versnek egész kedélye romantikus, nincs benne semmi kü­ lönösebb nyelvi újdonság, másság a kortársi lírához mérve; kivéve talán e két sort, melyben már benne van az egyetemesség igénye, miközben ma­ ga a „hordozó” vers vajm i csekély erővel kísérel meg felidézni egy tu­ lajdonképpen éber álmot, egy állandó, egy úgyszólván „készenléti” álmot: ,,A ' borzadás egész Világkört eltemet. . ” Ha a Lant-virágok szerelmes illetve hazafias versciklusára jellemző is va­ lami mélabúsan magyar biedermeieréletérzés, egy-egy v e r s -sorban, egy-egy madáchi vers-szóban azonban igen baljós a „biederm eier” bensőségesség, hol itt, hol ott töri át a verseket valami heroikus honvágy az egyetemesség után, s egy-egy magáravallóan madáchi vers-szó a Lant-virágok megsárgult lap­ jairól már a Tragédia felé tájolja tudatunkat. 68 �SZA BÓ AN DRÁS Idill Nedecen (Mikszáth olvasása közben) Érdeklődéssel olvastam Ruffy Péter közelmúltban megjelent könyvét. A ké­ sőn született embert, ki hosszú időn át tartósítva magában Mikszáth Beszterce ostromának olvasmányélményét, utánajárt a regénybeli főhős Pongrácz István nyomának. Nem mintha a „bolond gróf” története annak idején, 1894-ben a mű szüle­ tésének évében nem keltette volna fel az érdeklődést a „X IX . századi oligar­ cha” iránt, de Ruffy Péter könyve a korabeli Mikszáth-olvasókénál sokkal mé­ lyebb, összetettebb, már a Pongrácz-nemzetség utóéletét is számba vevő elem­ zésnek veti alá a Pongrácz-jelenséget. Amennyire lehetséges, belülről próbálja ezt a világot megérteni, s itt segítségére jönnek azok a Pongrácz-utódok, akik ilyen-olyan szálakon ugyanannak a hétszáz éves lombozatnak a levelei, amely­ hez a regény főalakja is tartozott. Hosszú az út Nedecre. A Mikszáth-regény helyszínét keresve Ruffy két Nedecen is jár. Az egyik N edec a ma Lengyelország területén levő Niedzica, a valamikori Szepes vármegyének a Dunajec partján fekvő kisközsége. Először idevisz a nyomolvasó író útja, hiszen a megbízható adatairól ismert Pallas Nagy lexikon egyedül erről a helységről ad leírást a Nedec címszó alatt, s mert a Beszterce ostromának 1957-ben megjelent kritikai kiadása is arról szá­ mol be, hogy a Pongráczok ősi fészke „a Dunajec vize mellett fekszik” . Még metszetet is találunk a könyvben a Dunajec partján emelkedő nedeci várról. Persze, a lengyelországi helyszínen járva, hamar kiderül, hogy az igazi nedeci vár mégiscsak a Vág partján, a valamikori Trencsén vármegye zsolnai járásá­ ban található, s így leli meg az író hosszas keresgélés után a valóságos helyszínt, a valódi nedeci várat, pontosabban annak néhány, még szét nem hordott kö­ vét. De más okból is fontos még ez a vár. A mikszáthi életműben meghatározó jelentőséggel - épp Nedec várának megjelentetésével - bukkan fel az az idilltípus, melynek szerkezetbeli szerepe a mű mondanivalójának egyik legfonto­ sabb komponense is egyben. Az idillnek arról a fajtájáról van szó, ahol a történés jelentős része egy tár­ sadalmi behatároltságtól független térben és időben pereg, ahol az író olyan helyzetet, létállapotot teremt, mely hiányzik a külvilágból, s így alkalmas arra, hogy minősítse is azt. Az idillnek ez a zárt térben jelentkező típusa mindig a kiismerhetetlen, s ebből fakadóan, idegen és nyomasztó közeg ellenében születik meg, s a biztonságérzetet és a helyes értékrend-harmónia megteremthetőségének hitét mélyíti el a hősökben. Ennek az idilltípusnak első markáns je­ lentkezési formáival Jókai kiegyezéskori, honi kapitalizmussal foglalkozó re­ gényeiben találkozhatunk. Mind a Fekete gyémántok, mind Az arany ember arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehet-e az idegen érdekeltségű iparválla­ latok szomszédságában nemezeti kapitalista fejlődést álmodni. A Fekete gyé­ mántok véghangja bizakodó: B erend Iván tárnája - ez az idealizált mikrotársadalom, ahol munkás és munkaadó eszményi érdekszövetségben él, ez a 69 �különvilágú idill - győzedelmeskedik Kaulman Félix részvénytársasága felett. A társadalmi és történelmi fejlődés hozza magával, hogy később ugyanez az idilltípus, az „aranyemberben” , már távol a társadalmi folyamatoktól, egy Duna-ági szigeten jelenik meg újra, helyváltozásával érzékeltetve azt az illú­ zióvesztést, amely a nemességben a nemzeti kapitalizmus megvalósulási esélyei­ vel kapcsolatban jelentkezett. Már a korabeli kritikát is erősen foglalkoztatta a regény főhősének, Pongrácz Istvánnak személye. Mi az ő szerepe a regényben? Ki ő tulajdonképpen? A legtöbb kritika, tanulmány elfogadta a különc ember történetét, s az egész műben nem is látott mást, mint a mesét, mely egyaránt szól gyereknek és felnőttnek. Végül is mi Pongrácz? Különc? Magyar Don Quijote? Egyszerű bolond? A félfeudális magyar társadalom szimbóluma? A magasabb erkölcsiséggel ítélkező ember? Kezdetben, mint hóbortos, különcködésre hajlamos ember, jelenik meg előt­ tünk Pongrácz gróf. Az ősök cselekedetei, a nagy múltú család történetének csodálatos legendái elkápráztatják a késői utódot. „ Olyan ez a családi történelem, mint egy mélységes tó. Aki belenéz, aki be­ lemereng, ha nincs erős feje, megszédül. És István grófnak nem volt erős fe­ je és nagyon belenézett.” A XIX. század végén a nedeci várban Pongrácz gróf életre kelti a régmúlt idők világát. Parasztjainak használatául szétosztja földjeit, rétjeit, s azok en­ nek fejében kötelesek részt venni a nagyúr várjátékaiban. Kürtszóra minden kapás megjelenik a várudvaron, átvedlenek katonákká, s már kezdődik is a háborúsdi. Úgy tűnik, Pongrácz ugyanannak az eltűnőben levő oligarchavilágnak tagja, amelyről a kor másik regényírója, Justh Zsigmond rajzolt érzékletes képet a F uimusban. Az ő regényében figyelhetjük csak meg igazán, hogy a nedeci vár­ úr kuriózumnak ható környezete a maga nemében egyáltalán nem volt egye­ dülálló, hogy a felvidéki udvarházak a Pongrácz „kastélyához” hasonló meg­ lepetéseket tartogattak. Pongrácz várurasdi rögeszméjének tápláló forrása saját környezete, az a félfeudális maradványokkal terhelt társadalom, mely nem­ csak az ő szűkebb pátriájára, de az egész országra jellemző volt. Ennek ellenére - úgy gondoljuk - mégsem fogadhatjuk el azt a kínálkozó, de leegyszerűsítő magyarázatot, mely szerint Pongrácz az anakronisztikus tár­ sadalom legreprezentánsabb képviselője a regényben. Pongrácz figuráján és történetén keresztül, Mikszáth mást akart elmondani. A történelmi osztályt ugyanis nemcsak a nedeci várúr képviseli a műben, hanem mellette a Behenczyek is. Ők azok, akik helyzetükből adódóan, már csak külsőségeikben élik múltjukat. A múlt, a nagy patriótaemlékek példaadó eszmeisége az ő számukra semmit nem jelent. Korruptak és gátlástalanok. Ve­ lük szemben áll Pongrácz, aki nemcsak külsőségeiben, de a megszállott embe­ rek torz ambíciójával tartalmában is kísérletet tesz a régi évszázadok s a ré­ gi erkölcs felélesztésére. Az ősök szellemében cselekszik valahányszor, valamiben döntenie kell. Az udvarába került Apolka a Trnowszky-fivérek kezében csak játék vagyoni hely­ zetük fitogtatására. Pongrácznál kapja meg „haditúszként” igazi értékét. Amikor arról vitatkoznak, hogy emberséges cselekedet-e egy bolond kezébe adni a lányt, a budetini parancsnok ezt mondja Pongráczról: „H a a Szent E r­ zsébet kötényébe esne, jobb helyen akkor se lenne. Tudod, milyen István; er­ kölcsben szigorú, lélekben tiszta. Ételben, italban nem lát nála szükséget, ne­ velteti, még férjhez is adja.” 70 �Pongráczról azt írja Mikszáth egy helyen: „...Undorodott némelykor az embe­ rektől, a mostaniaktól, az élőktől. Szíve ott volt a régieknél...” Miben voltak különbek a régiek a mostaniaknál, mi hiányozhatott az élők­ ből, ami miatt Pongrácz hátat fordított nekik? Az Új Zrínyiászban, ahol a szembesítés élők és régiek között örökös kísé­ rője a történteknek, megtaláljuk a feleletet. A „mostani” emberekről írja Mikszáth: „...Mert itt a forma uralkodik, a forma és mindig csak a forma. A lényeg semmi, hanem a forma szent. A mostani emberek olyan lovagok, mint amilyen madaraknak a kitömött madarak... Ha szépen áll a csőrük, a tollazatuk, hát tökéletesek, az nem tesz semmit, hogy a belsejükben kóc van és nem vér, azért ők a forma szerint kifogástalanok.” Bizonyára ez a felismerés hajtotta Pongráczot a „családi történelem mély­ séges tavához.” A Beszterce ostromá-nak és a rá két évre megjelenő Új Zrínyiásznak a leg­ mélyebb, legsúlyosabb mondanivalója az embernek az eszmékhez való viszo­ nya. Pongrácz és Zrínyi legfőbb erénye, hogyy őszintén és következetesen hisz­ nek valamiben, lényegtelen, hogy az a valami most itt egy anakronisztikus idea (Pongrácznál); vagy egy szükségszerű anakronizmus (Zrínyinél); a hangsúly a viszonyon van. Mennyire más Behenczy és Pongrácz viszonya az ősökhöz! Az egyik a leg­ első kínálkozó alkalommal túlad évszázados múltjuk megmaradt darabján - a harangon a másik szenvedélyes megszállottsággal csügg a családi történelmen. Pongrácz alakjában ott vannak azok a nemesi erények, melyeket Mikszáth már nem talált meg korának embereiben. S a legkeserűbb igazsága a műnek, hogy ezek az erények, amelyeket Mikszáth annyira szeretett volna viszontlátni saját nemzedékében, már csak egy félbolond Pongrácz Istvánban öltenek tes­ tet. A Nemzetes uraimék című Mikszáth-regény egy sora így szól: „ A mai gentry nem a régi nemes többé, de legalább abból való.” Az író életművében kulcsjelentőségű az a mondat. Sosem tudott könyörtelenül leszámolni ezzel az osztállyal. Mégis, ha kritizálta, s pályája utolsó harmadában ezt tette - két­ féle módon állította pellengérre. Vagy a Tóth Mihály-féle polgár erkölcsi fel­ sőbbrendűségét hirdette a Nosztyak világával szemben, vagy a régi nemes alak­ ját állította szembe - a ma dzsentrijével. A Beszterce ostromá-ban ez utóbbi történik. Tisza Kálmán minden bújtatott igyekezete ellenére sem sikerülhetett a dzsentri anyagi restaurálása. A történelem más folyamatokat diktált a hazai fejlődésben. Mikszáth látta a dzsentri hibáit, s azzal is tisztában volt, hogy ke­ rékkötője a honi polgárosodásnak. Elítélte erkölcsüket, szenvedett a „történel­ mi osztály” moráljától. Pongrácz történetében nem egy elmekórtani esetről akart beszámolni, hanem az erkölcsében a hagyományos értékekhez igazodó em­ bert akarta még egyszer felmutatni. Pongrácz paradox nagysága éppen abban rejlik, hogy erkölcsössége, lelki tisztasága egy ósdi vár bűvöletében és csak ott tudott megvalósulni. Az Arany ember Timár Mihályától - annak magánéleti válságán túl a kapitalizmus számító, az emberi bajok iránt részvétlen világa idegenítette el a komáromi otthont. Pongrácz előtt az okok ennyire konkrétan nem jelennek meg; ő csak annyit érez, hogy a mai dzsentri nem a régi nemes többé. E l­ sősorban osztálya morális sorvadásán szűri le a megváltozott világ etikáját. S mivel nem találja magát otthon kora valóságában, kiépíti maga körül a lelki71 �ségének megfelelő környezetet. Olyan idillt teremt a nedeci vár falain belül, melyben maradéktalanul feloldódik. A nedeci vár középkori idillje a regény szerkezetében hasonló helyet foglal el, mint a Jókai-idillrajzok a Fekete gyémántokban és Az arany emberben. Sa­ ját törvényei révén ez az idill is alkalmas lesz arra, hogy ítéletet mondjon a társadalom felett. Ennek a hermetikusan zárt világnak értékrendjét, minden bolondériája elle­ nére, egy lélekben tiszta, erkölcsben szigorú ember szándéka alakította ki. S Mikszáth, mikor Pongráczról beszél, hajlik arra, hogy a szándékot részesítse előnyben. S annak abnormális megvalósulását csupán a mese regényszerű ele­ meként kezelje. Ennek az elnéző szemléletnek az az eredménye, hogy a „pongráczi világ” , a középkori idill több pontján felette áll a valóságnak. Ennek a világnak megvannak a maga jól követhető erkölcsi szabályai, s ezek mindig magasabb értékűek, mint a Nedec falait körülvevő környezet vi­ selkedése. Mindezek ellenére a Pongrácz-jelenség mégis a legnagyobb anakronizmus, s Mikszáth tudja ezt. A nedeci idill is azért roppan össze a regény végén, mert alapvetően egy nem természetes, életidegen létállapotot összegzett. Pongrácz sa­ ját kora elől a négyszáz évvel korábbi történelem kulisszáihoz menekül. Az ilyen mérvű időből-kiesettség már nem állja ki a megmaradás próbáját. Ezen a ponton különbözik a Jókai-regények idilljeitől a mikszáthi mű. A társadalom perifériáján, vagy azon túl megjelenő idill a Jókai-regényekben a jövő útjait tapogatta. S ha mai szemmel egyértelműen utópisztikusnak ítéljük a Berend Iván-féle tárna idilljét, akkor 1870-ben, Jókai számára egyáltalán nem volt az. A nedeci vár idillje már eleve kudarcra ítélt. Egy időben és térben meghatározott társadalmi konstellációból kezdetlegesbe visszalépni történelmi­ etlen, illuzórikus. Felmerül a kérdés: vajon, az idill megsemmisülése a Beszterce ostromában a társadalmi kérdések illúziótlan szemléletére utal? Mikszáth pályája vége felé haladva, egyre inkább visszariad az úri közélet­ től. Tisza István lapját, az Újságot ugyan még ellátja cikkeivel (főmunkatársa lapnál), de hamarosan eltávolodik a párt vezérétől, annak nyíltan erőszakos politikája miatt. Feszty Árpádné visszaemlékezéseiben megrázó hitelű portrét rajzol a kiábrándult Mikszáthról. Egy késő éjszakába nyúló vacsorai beszélge­ tésről számol be, melyen Mikszáth is részt vett. A társaság nagy része szét­ széledt, csak az író és néhány művészbarátja ül az asztal mellett. „ Mikszáth percről percre elgondolkozóbbá, komolyabbá lett. Az előbb még nevető és nevettető v onások egyre élesebbek, gúnyosabbak, szinte marók let­ tek. Elkezdett beszélni. Először azokról, akiknek üres széke s pohara, még ott állott, azután tovább a monarchiában szereplő összes alakokról - fel egé­ szen a Habsburg dinasztiáig. Az orvos kíváncsiságával, tudásszomjával boncolt, erényeiket és hibáikat a legnagyobb precízióval állapítva meg. Látta mind­ egyiknek a hivatását. Elmondta mindegyiknek mit kellene csinálni. És (fogva­ cogva hallgattuk) kifejtette, okfejtette, hogyan, miért rohan a maga tragikus vesztébe ez az ország. Jósolt mindent, ami bekövetkezett, mindent. Habsburgház összeomlását, háborút, nemzetiségek lázadását és a legrettenetesebbet: a belső összeroppanást. Éles tollal, miniatűr pontossággal.” Mikszáth társadalomszemléletének alakulása megragadható idillhez való vi­ szonyában is. Első regényei még romantikus idilli színezetű, meseszerű történe­ tek. A lohinai fű (1885), A két koldusdiák (1885), A beszélő köntös (1889) 72 �a magyar irodalom legszebb meséi közé tartoznak. Később találkozunk csak az idillnek azzal a típusával, ahol az óhajtott létállapot már csak egy bizonyos helyre összpontosul, ahol a vágyott, a kívánt harmónia egy zárt, különéletű vi­ lágban valósul meg. S ezekkel a reményeivel Mikszáth már gyökeresen mást üzen, mint korábbi műveiben. A vágyott, a kívánt harmóniát kéri számon ko­ rától, attól az osztálytól, amelyhez kötődött, s mely nem adta meg, nem tudta megadni egy konfliktusmentes nemzeti élet lehetőségeit. Az öreg Ungár lányának és a hozományvadász dzsentrifiú esetének meg­ írására ketten is vállalkoznak a magyar irodalomban: Mikszáth Kálmán és A dy Endre. Időben és szemléletben eltérő pályájuk ebben az írói-emberi tett­ ben találkozik egyetlen alkalomra. Ady leleplező cikket ír az esetről, Mikszáth ugyanilyen leleplező regényt, a Nosztyt. Itt, ebben a regényben, Tóth Mihály mintagazdaságában jelenik meg utoljára a Nosztyak világával szembesülő, afe­ lett bírálatot mondó különéletű idill típusa, hogy aztán megsemmisülve a re­ gény végén végleg eltűnjön az életműből. Utolsó éveiben, távol a parlamenti harcok színhelyétől, kis, Nógrád megyei birtokára, Horpácsra húzódik vissza Mikszáth. Saját regényének, a Különös házasság Buttler Jánosának útját választotta ő is; kimenekítette magát a világ­ ból. 73 �M E Z E Y K A T A L IN NAPLÓ HELYETT IX. „Drégelypalánk népe saját elhatározásából...” Fehér márványkő emlékmű emelkedik múlt év november 1 1 . óta a Drégelypalánkra beforduló út mellett, a falu alatt, talán a hajdani piac-, vagy vásártéren. Mire emlékezik általa - K ő Pál szobrászművész alkotása által - ez a kis közösség, mire emlékeztet mindannyiunkat? Arra, hogy 1552 nyarán porrá és hamuvá tette a török sereg Drégelyt felkoncolván százötven katonáját és vezérüket, Szondi Gyögy kapitányt? A hadjárat egészéhez viszonyítva jelentéktelen győzelmet aratott a helybeli szerény kis erődítmény felett? Erődítmény? Még annak sem igen nevezhe­ tő: megerősített vadászkastély, amelybe békeidőn ötven katona fért. Mit tudhatott százötven ember, beszorulván, a ,,felszereletlen, tatarozatlan fészekbe” , jobbágysorból jött fiatal kapitányával, Khadim A li basa, bu­ dai helytartó országrészeket hódoltató hatalmas seregével szemben? Mikor reménytelenség, erőtlenség, árulás folytán már ebben a hadjáratban sorra elesett Temesvár, Lippa, Arad, Csanád, kevéssel Drégely előtt szinte har­ cok nélkül Veszprém! Nemes, patinás, felfegyverzett várak és városok el­ lenébe miért emlékezünk egy jelentéktelen helyőrség törvényszerű pusztulására? Részben költői a kérdés, hiszen e hazában mindenki tudja, aki az is­ koláskönyveket elolvasta, Arany János Szondi két apródjából, ha a törté­ nelemkönyvből nem jegyezte volna meg, a feleletet. 1552. július 6-tól 10 -ig állta a reménytelen ostromot, nézett farkasszemet a biztos pusztulással, a legyőzötteket sújtó kíméletlen megsemmisítéssel, a vár és a falu népe. Négy napig feltartóztatván az oszmán sereget. Ennyire telhetett erejükből, mint azt egy nyár eleji levelében maga Szondi megírta. De ennyire tellett. Mi értelme van négy napig feltartóztatni egy hatalmas erőfölényben lé­ vő sereget? Van-e értelme egyáltalán? Szondi nem fölösleges hősködésből próbálta meg a reménytelent: le akar­ ta fékezni, le kellett fékeznie a győzelmi lendületben vonuló oszmánokat, felkészülési időt nyerni a hadiút vonalába eső várak védőinek. Pontosan neki? A semmi Drégely gyermekded védőcsapatának? Mikor nem tette ezt meg annyi nála erősebb, jelentékenyebb? Miért hajt ki egy ilyen kis közösségben, miért növeszt akkora bokrot a tisztesség, a kötelességtudat, az embervoltunkban való méltóságunk hite, midőn más nagyobb, gazdagabb, fényesebb társaságokban írmagját sem találni? Miért akar pont Drégely várának kicsiny védőcsapata kapitányával együtt álltában halni meg, harcban esni el? Midőn e kalandor időnek ezer és ezer híres, körülrajongott átváltozójáról, köpönyegforgatójáról, hitből hit­ be térőjéről, „tehetséges’ ’ csalójáról és árulójáról tudunk ma is példátlan históriákat? 74 �Ha így tesszük föl a kérdést, sosem kapunk rá választ. E z a magatartás nem ismeri a relativizmus magyarázatrendszerét, nem ismeri az „egyrészt - másrészt” okoskodást. Szondi György és társai cselekedete csak úgy érthető meg, ha belátjuk: semmi mást nem tehettek. Katonaesküjük a helytállásnak, az önfeláldozás­ nak, a haza megvédésének a vállalása volt. A becsület, a szakmai becsület nem engedett nekik más választási lehetőséget. Ha komolyan gondolták fo­ gadalmukat. A li budai basa a hősöknek kijáró tisztelettel engedélyezte, hogy a kapitány levágott fejét testével együtt temessék el. A maga módján meghajtotta győzelmes zászlaját a letiport előtt. Kő Pál szarkofágján, mint hajdani, reneszánsz sírköveken, sisakban, sodronyingben, teljes harci öltözékben fekszik a felravatalozott Szondi. Fiús termetéhez képest hatalmas a megbiccenve nyugvó, a nyak csonkjához oda­ támasztott fe j: elárvult homlok, beesett szempár. Fáradt, halálra érett, fia­ tal aszkéta arc. Körben, a sírkő oldalain és sarkain ott találjuk az Arany vers szereplőit: a két apródot különösen finom faragású, szinte egy testű riadt két gyermek­ fej, aki a félelem ellenében dalol; a helybeli a papot, egy vitézt, és a harc nemtőjét talán: egy szárnyas parasztasszony-angyalt. Nem a csata földerített történelmi tényeit, jeleneteit, hanem egy másik remekmű szereplőit faragta márványba a szobrász. Nem tudom, a helybeliek kívánsága volt-e ez, vagy a saját elképzelése? Így kívánt csatlakozni a történelmi emlékezet fenntartóinak fogyatkozó csa­ patához? Elutasítván a dolgok mibenlétét is megkérdőjelező, a valóságos megítélést biztosító tények ellen fellépő, korunkra is annyira jellemző viszonyla­ gosságokat, kiáll a személyes vállalás, felelősség érvényessége mellett. Az ötvözések, gravírozások, kevercsek és hamisítványok korszakában a tiszta ércek létezése mellett. A műalkotás, amelyben Drégelypalánk és Kő Pál egymásra találtak egy olyan magatartásmintát örökít meg, amelyről sokszor elhangzott már, hogy romantikus, patetikus, avittas. Talán nem is létező. Mindenesetre kevéssé valószínű, és egyáltalán nem kívánatos. Sokáig valóban egyáltalán nem volt kívánatos. Sokáig, valóban csak az volt valódi, ami hamis volt. A felelősségvállalás helyett a csordaszellem, a szabadság helyett a mindent szabad, ami ránk nem bizonyítható. És azokra, akiknek minden szabad (volt), ki és mit tudhat(ott) rábizonyítani? Nem létezhet(ett) semmi, amit nem a felsőbbség akar(t). Ez a végzetes relativizmus elmosta a jó és a rossz, a becsületes és a becstelen közötti különbségeket, elértéktelenítette a tisztesség fogalmát. Sok rehabilitálandó értékünk között még ma is a hosszú sor végén áll, és há­ nya n tolakodnak nap mint nap elébe. Hogy mégis sorra kerül, ahhoz nyújt reményt Kő Pál Szondi-emlékműve, amelynek oldalára vésve ez áll: „készült Drégelypalánk népe saját elhatá­ rozásából...” 75 �V IN C Z E D E Z S Ő R atk ó Jó z sef halála Akkorra már lelke az ég felé tartott: Jákob létráján lépkedő angyalok. Mulatozása már rég öngyilkos mutatvány, vigasztalan táncolt A dy homlokán, mely a falnak menve többször is beszakadt s egy nemzet kínjától mélyesre mélyültek a ráncok; most már az Ő homlokán is járhatja a táncot, aki nem nélkülözi a halálmegvető bátorságot. M O L N Á R JÁ N O S Csonka Agyagnap arcom ki látta? Hamumezőbe, tarlóba mártva. Szalontán, Moszkvától nyugatra mi állított szuronyalkonyatba? A sár, a sár, forró ólom. Ütnek. Samottcipőm leoldom. Szalontán Friscotól keletre lélekként rámszállt egy balkáni gerle. Nyelveken beszél szürke arcom: eu znaju was on copris harcon! Szalontán Helsinkitől délre csonka szavaink versbe se álljanak. Ó csonka életem tornya. . . Észtűz, szuronyszél bontja. Itt Betlehemtől északra, ki áll mellém az alkonyatba? �Hirtelen kitágult Hirtelen kitágult a tér szögesdrót hull a fény ledér Hirtelen kitágult a tér a hó forró s a kék fehér Hirtelen kitágult a tér nem üt már simogat az éj Hirtelen kitágult a tér sas vagy már, s nem torz denevér Hirtelen kitágult a tér ringat lenget anyácska szél Hirtelen kitágult a tér Levél vagy gyenge nyárfalevél Hirtelen kitágult a tér rádsújthat még az ősz a tél Hirtelen kitágult a tér nincs szakadék csak fény kevély Hirtelen kitágult a tér zuhansz koromra hó 77 �valóságunk G O SZTO N YI PÉTER A Magyar Kommunista Párt útja (1918-1945) III. Az 1944-es magyar ellenállási mozgalommal kapcsolatban idézzük Vas István költő 1944 nyarán írt epigrammáját, amelyben velősen és röviden így foglalja össze a német és orosz közötti helyzetünket, különös tekintet­ tel az ellenállási mozgalomra: „M i esne jól ma némelyeknek? / Menjünk neki a németeknek! / S mit ígérnek ezért cserébe? / Kesztyűs kézzel le­ szünk herélv e !"42. 1944. november 22-én a nyilas politikai rendőrség egy Andrássy úti la­ kásban árulás folytán lecsapott a magyar ellenállási mozgalom vezetőségére. Másnap Bajcsy-Zsilinszky is csendőrkézre került. Ezzel az ellenállási mozga­ lom teljesen megbénult, szétesett. A kommunista Katonai Bizottság vezetői, Sólyom László, Pálffy György, Fehér Lajos, az illegalitásban kerestek me­ nedéket. Rajk Lászlót egy véletlen folytán november 27-én szintén lefogták.43 A K P még szabadon lévő vezetői igyekeztek azonban Rajkot a bitó­ fától megmenteni. Ismervén a Rajk család nagy összetartását, Péter G ábor, a későbbi ÁVH -főnök, adta az ötletet: üzenni kell elvtársuk bátyjának mentse meg ő az öccse életét!44 Így is történt. Rajk László bátyja, Rajk Endre, a nyilaskeresztes párt egyik vezetője volt. Az október 15-e után alakult Szálasi-kormányban államtitkári tisztséget látott el. Endre valóban megmentette öccsét a kivégzéstől. Elkülönítették ügyét a többiekétől, s mi­ vel sikerült eltagadnia, hogy ő a kommunista párt vezetője, Rajk Lászlót és élettársát, Túlint. egyelőre, ítélet nélkül Sopronkőhidán tartották fogva.45 Miközben a Vörös Hadsereg december második felében Budapest alá ért, és megkezdődött a magyar főváros ostroma, az ország keleti részében a szovjet csapatoktól megszállt területen megkezdődött az új politikai rendszer alapjainak a lerakása. K Ö Z JÁ T É K M O S Z K V Á B A N A háború alatti Moszkvában, hogyan alakult a magyar kommunisták sor­ sa, mik voltak terveik, elképzeléseik a jövőre nézve, s kinek jutott közülük vezető szerep, amikor végre 1944 őszén ismét magyar területre léphettek? A magyar kommunista emigráció még szabadlábon maradt tagjai 1942 márciusában hosszú évek után ismét összegyűlhettek Moszkvában. E z is szovjet utasításra történt. A gyűlésen felhívást bocsátottak ki Horthy ellen és ez a közlemény a sajtóban megjelent. Vas Zoltántól, a koronatanútól tud­ juk, hogy ez a sajtókiállás elsősorban saját maguk bátorítását szolgálta, így írja: „A z a tény, hogy a magyar emigráció 1937 óta először fejezhette ki nyilvánosan a szovjet nép melletti érzelmeit és két nagy sajtóorgánumban, 78 �a Pravdában és az Izvesztyiában, felszabadított az évek óta tartó nyomasz­ tó érzés alól. hogy a sztálini önkény esztendeiben annyian eltűntek, meg­ semmisültek. Felemelt fejjel harcolhattunk tovább. . .” 46 Ez a ,,harc” két vonalon történt: egyrészt 1942 telén a Szovjetunióban beindított Kossuth rádió propagandaadásain keresztül, másrészt a magyar hadifoglyok között végzett antifasiszta, felvilágosító munkával. 1943 nyarán Rákosiék előtt szóba került egy úgynevezett szabadságlégió, a ,,Kossuth-légió” megalakításának ügye. Arról volt szó, hogy a kelet-nyuga­ tot átfogó nagy Hitler-ellenes koalíció keretében helyes lenne egy a szov­ jet oldalon harcoló magyar katonai egység felállítása, amelynek szereplésé­ vel mi magyarok a háború utáni győzők oldalán valamilyen eredményt, bár­ milyen kicsit is, tudnánk felmutatni. A ,,Kossuth-légió” azonban nem v a ­ lósult meg. Pedig jelentkező hadifoglyokban nem volt hiány. Sztálin há­ ború utáni terveibe azonban nem illett be a magyar légió, annál kevésbé, mert a csehek, név szerint B enes, megtalálták a módját, hogy a népünket amúgysem kedvelő Sztálinban még elmélyítsék a magyarok iránti ellenszenvet. 1943 decemberében például Benes moszkvai látogatása során szinte felkérte Sztálint, ne hagyja Magyarországot az angoloktól megszállni. Az ,,össz-szlávság” érdekében a Vörös Hadseregnek kell bejönnie a Dunamedencébe. ,,Ismerem a magyarokat! Ha az angolok jönnek a Duna-medencébe, a magyarok grófjai meghívják a tiszteket hét végére kastélyaikba és ott poha­ razás közben elmondják, hogy az ő alkotmányuk, az Aranybulla, egyidős a Magna Chartával és így tehát ők is ősi demokraták” - így Benes Sztálin­ nak, aki nem volt Magyarország barátja.47 Ennek okát csak találgatni tud­ juk. Habár Sztálin maga sem volt szláv - grúz volt - , évtizedek során azonosult a szlávokkal. sőt magát a szlávság nagy patrónusának tartotta. A magyarok a kelet-európai szláv tengerben csak zavarták őt. Zavarhatta az is. hogy a K M P 19 3 6 - 3 9. közötti nagy tisztogatása után a megmenekült, életbenmaradt vezetők többsége zsidó volt. Sztálin lányától, Szvetlanától is tud­ juk. a zsidókért sem lelkesedett. Továbbá: számára fontosabbnak tűnt a csehek, a szlovákok, a jugoszlávok megnyerése, mint a magyaroké, akikről bizonyára keveset tudott. És a fent nevezett népek kommunista vezetői, akiknek legtöbbje a háborút Moszkvában töltötte, Sztálint még jobban a magyarok ellen hangolták. A szovjet kormány - tehát Sztálin - 1 9 4 3 . jú­ nius 7-i keltezéssel így foglalt állást Magyarország háború utáni megbünte­ tését illetően egy diplomáciai jegyzékben, amelyet a szovjet kormány Lon­ donnak küldött: ..A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres se­ gítségért, a melvet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekményekért, fosztogatásokért és gyaláza­ tosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie. .."4 8 Sztálin szerint tehát az egész népnek kollektíva n bűnhődnie kell vezetői cselekedetei miatt. Ezekután érthető, hogy Rákosiéknak miért nem sikerült 19 4 3 - 44 telén Moszkvában területi kérdésben bármilyen kicsiny kedvezmény t Magyarország számára kicsikarni. Sőt: a szovjet kormány a Horthyféle különbéke kérésének ügyében csak november közepén konzultálta őket. es ..osztályos társaik” , a cseh, román és a szlovák kommunista vezetők is átnéztek fenik fölött. 19 68~ban került napvilágra a tény, hogy Rákosi te­ rületi kérdésekben a Román és Csehszlovák Kommunista Párt vezetőivel is 79 �tárgyalt. A román Anna Paukertól és E m il Bodnarastól azt kérelmezte, hogyha már Észak-Erdélyt vissza kell adni Romániának, legalább egy ha­ tármenti területi rendezést támogassanak.49 A válasz elutasító volt. Terüle­ ti kérdésekben az „internacionalista kommunista” vezetők soviniszta, nacionalista álláspontot foglaltak el. A szlovákokkal sem járt nagyobb szeren­ csével Rákosi, aki volt annyira okos, hogy kiszámolta, micsoda erkölcsi tő­ két kovácsolhatna pártja az új Magyarországon, ha sikerülne neki az 1938. és 19 41. közötti országgyarapításból valamit a háború utánra átmenteni. A szlovák elvtársaktól is kosarat kapott Rákosi. R u d olf Slansky, a Csehszlo­ vák Kommunista Párt vezetője még a gondolatát is elutasította annak, hogy Magyarország - a háború után - Kassát és szűkebb körzetét megtarthas­ sa .50 A szlovákok és ebben egyek voltak a polgári pártok és a kommunis­ ták, - hasonlóan a német kisebbséghez, a felvidéki magyarságot „kollektíve” kívánták „büntetni” . A magyarellenesség annyira eluralkodott a cseh­ szlovák kommunisták között, hogy idővel ez még az ottani pártban működő magyar származású kommunistáknak is sok volt. Ezért kérte vissza magát a „m agyar pártba” , a felvidéki származású Farkas M ihály 1943-ban és Nógrádi Sándor 1944 elején, mert Slanskyék magyarellenességét ők sem bírták elviselni. Mindezek ellenére Rákosiék 1944 elején felkészültek a magyarországi ha­ talomátvételre. 1942 márciusa óta, amikor Gerő Ernő, a már említett moszkvai ülésen, „hivatalosan” felköszöntötte, Rákosit tekintették Moszk­ vában - magyarok és nem magyarok - a kommunista párt vezetőjének.52 Ő és ők, a szűkebb kör, név szerint G erő E rn ő, R évai József, Vas Zoltán és 1943 elejéről Farkas M ihály, már akkor, ott Moszkvában elhatározták, hogy ha visszatérnek, a magyarországi párt vezetése természetesen az ő ke­ zükbe kerül. Annál nagyobb lehetett Rákosi megdöbbenése, amikor 1944 őszén - a Vörös Hadsereg nyomában - épp őt nem engedték M agyaror­ szágra utazni. A moszkvai emigránsok közül először csak négyen mentek. Gerő Ernő, N agy Im re, Révai József és Farkas Mihály. A fürge, élelmes Vas Zoltán, a nehézkesen mozgó vezetőket lekörözve, már október legele­ jén - szovjet egyenruhában - megjárta Kelet-Magyarországot. Jogos a kérdés: a moszkvai kommunista vezetők közül miért éppen G e ­ rő Ernőt, Nagy Imrét, Révai Józsefet és Farkas Mihályt küldték elsőként Magyarországra? Nagy Imre ugyanis soha nem tartozott a párt K ülföldi B i­ zottsága belső köréhez. S most, 1944 késő őszén, a magyarországi küldetés­ ben, Gerő után szinte a második helyre került. Ennek oka elég prózai volt: N a gy Imre keresztény vallása. Gerő, Révai, Farkas, Rákosi és Vas zsidó születésűek voltak. Sztálin nem akart Magyarországra, amelynek külföldön amúgyis erősen antiszemita hírneve volt, csak zsidókból álló kommunista ve­ zető gárdát küldeni. Mivel 1936 után az ő utasítására a magyar kommunis­ ta emigráció javát kiirtották, személyi vonatkozásban nem sok választása maradt. Így jutott akarva-akaratlanul Nagy Imre vezető szerephez az 19 44 -4 5-ös Magyarországon.53 Rákosi 1945 február elején utazhatott Budapestre. Akkor, amikor már Debrecenben megalakult az új kormány amelyben csak két kommunistá­ nak - Nagy Imrének és Gábor Józsefnek - jutott miniszteri poszt. Sztálin ezt azért tette, hogy nyugati szövetségesei előtt még a látszatát is kerülje annak, mintha Moszkva, Magyarország bolsevizálására törekedne. 80 �A L E G Á L IS K O M M U N IS T A P Á R T Hogyan fogadták Magyarországon 1944 őszén a Moszkvából jött kommu­ nistákat? Kezdetben bizony gyanakvással, de első fellépésük után ez a gyanakvás kezdett feloldódni: 1944 november 5-én, mikor Szegeden Gerő kezdeményezésére hogy úgy mondjuk - „zászlót bontott a kom­ munista párt” , a párt itt is új névvel, mint Magyar Kommunista Párt jelentkezett. Programja is nemzeti jellegű volt. A z oroszok ugyanis - megint csak nyugati szövetségeseikre való tekintettel - demokratikus kormányzási alapon álltak. A Magyar Kommunista Párt így 1944 novemberében Sze­ geden polgári szabadságjogokat hirdetett meg. Minden erővel azon voltak, hogy az 1919-es Kommün rossz emléke ne kísértsen a Vörös Hadseregtől már elfoglalt területeken. A pártvezetőség programjában és proklamációiban n e m z e t i függetlenségről, n e m z e t i programról beszélt, n e m z e t i hadsereget kívánt felállítani és harcos szószólója volt mind a vallási türe­ lemnek, mind a nyugati értelemben vett demokráciának. Azok a volt Horthy-tisztek, akik ezekkel a kommunistákkal 1944 decemberében Debre­ cenben összejöttek, nem győztek csodálkozni a magatartásukon. Egyikük M iklós Béla vezérezredes közvetlen környezetéből, ennek a csodálkozásnak még 20 év eltelte után, 1965-ben is így adott kifejezést: „É n 1919-ben a szegedi ellenforradalmi tisztiszázad tagja voltam, s mint önként jelentke­ ző, egy járőrrel elsőnek hagytam el Szegedet az úgynevezett Tóth Bam bi­ féle csoporttal. Ha az idő el is homályosítja a történteket, mégis tisztán emlékszem, milyen különbség volt a Kun Béláék hangneme és a debreceni között. »Világ proletárjai egyesüljetek!« - »Reszkess Te sötétben bujkáló ellenforradalmár!« - így 1919-ben. Most meg 1944-ben a kommunisták »nemzeti összefogásról, «dem okráciáról és egyéb hazafias dolgokról be­ széltek!” 54 Gerőéknek kezdetben csak a magyarországi veterán kommunisták okoz­ tak nehézséget. Ezek a Vörös Hadsereg megjelenésekor azt hitték, hogy tevékenységüket ott folytathatják, ahol az, 19 19 júliusban abbamaradt. Ezekről írta kiadatlan feljegyzésében Andreánszky István, a debreceni bel­ ügyminisztérium rendőri osztályának egykori vezetője: „A z t hitték ezek, hogy azok az elvtársak, akik az utolsó 20 évet, moszkvai száműzetésben töltőtték, naponta tanácskozásra ültek össze Sztálinnal, aki kikérte véleményü­ ket. Nem tudták, honnan is tudhatták volna, hogy a Moszkvába emigrált magyar kommunisták legtöbbjét a harmincas évek nagy tisztogatásai során kivégezték, és akik életben maradtak, azok egymás ellen intrikálva, a világpolitikától visszavonultan töltötték napjaikat. E z a magyarázata annak, hogy 1944 decemberében ezek a Horthy-Magyarországon üldözött és új v i­ lágnézetet és kommunista politikát nem ismerő kommunista veteránok haj­ meresztő követelésekkel ostromolták Moszkvából visszatért elvtársaikat, Így p l.: a Vörös Hadsereg ne követeljen hadisarcot Magyarországtól, mert ez az ország volt az első, amely 1919-ben Lenin szavára hallgatott és meg" alakította a Tanácsköztársaságot! Egy másik követelés: azonnal fel kell ál­ lítani a magyar Vörös Hadsereget és ezt a románok és csehek ellen harcba kell vetni. M ialatt a szovjet Vörös Hadsereg megsemmisíti a hitleri had­ erőt, - a magyar Vörös Hadsereg döntő csapást mérhet a román és a cseh imperializmusra, amely 19 19 után feldarabolta Magyarországot és amely most a kisebbségben élő magyarokat kiűzi Erdélyből és a Felvidékről, te­ hát ismét magyargyűlölő politikát folytat...” 55 81 �A moszkvai kommunista vezetők - jóllehet hosszú időn át nem éltek Magyarországon - hamar otthonosan mozogtak a hazai viszonyok között, - és politikai - barátságot kötöttek a magyar közélet neves személyiségei­ vel. Miután kapcsolatuk volt a szovjet vezető szervekhez és oroszul is tud­ tak, országos ügyekben sikerrel képviselték az akkor, 1945 tavaszán leg­ fontosabb feladat végrehajtását: a normális élet beindításának ügyét M agyarországon. Az 19 4 4 -4 5-ben újjáalakított, vagy újra feltámasztot pártok vezetői ismerték-e a kommunistákat és főleg a Szovjetuniót és ideológiáját? Bizony nem! A magyar polgári és szociáldemokrata pártok vezetői nem ismerték a Szovjetuniót, elhitték, vagy legalábbis r e m é l t é k , hogy politikája pozitív formában megváltozott. De nemcsak a polgári gondolkodásúak, hanem a háborút Budapesten át­ élő kommunisták, értelmiségiek is hamis képet dédelgettek a Szovjetunió­ ról. Scböpflin G yula visszaemlékezéseiből idézek, a Szélkiáltóból. Ebben, a harmincas évek elején, az illegális kommunista pártba belépő budapesti publicista 1 945-ös, Illés Bélával való beszélgetéseiről ír. Illés, Kun egykori „titkára” , Budapestre, mint a Vörös Hadsereg őrnagya jött vissza. K o ­ rábban jómaga majdhogy nem került - Kun titkáraként - Sztálin börtöné­ be: különleges szerencséje mentette meg az 19 37-38-as üldözésektől. Nos, Schöpflin egyik este Illés Bélával poharazgatva félig komolyan, félig tréfá­ san a következőket mondta: „M ilyen remek, hogy most megnyílnak a ka­ puk a Szovjetunióba! Ihatunk pompás kaukázusi bort, ehetünk finom ka­ viárt, mehetünk nyaralni a K rím be!” Illés szomorúan rázta a fejét: „T e, te nem tudod elképzelni ott mi történt. . . Am i itt Pesten történt, az semmi ahhoz képest. . . Harkovból a szó szoros értelmében semmi sem maradt. Te, ott fakérget esznek az emberek, nem kaviárt! Tudod Te, hogy Leningrád ostroma alatt egymillió ember halt éhen? Nektek itt nincs fogalmatok arról, mi van a Szovjetunióban. . . Évekbe fog telni, amíg ott fű nő. . .” Schöpflin: „Ebből és hasonló alkalmi hírekből sokat megértettem, de nem mindent. Azt még csak-csak, hogy mi történik, de azt nem, hogy miért úgy, ahogy. Ha akkora a pusztulás, ilyen égő sebek vannak, az lenne a nyilvánvaló: ki­ tárni a kapukat az egész világnak - jöjjetek! Segítsetek! Érettetek, miattatok is történt.... D e a kapuk zárva m aradtak...” 56 Úgy, ahogy egy pár évi drámai koalíciós közjátékot követően, 1948 után Magyarországon is bezárultak a „kapuk” : megkezdődött Rákosi Mátyás parancsuralma. Hogy a második világháború után az illegalitásból újra politikai porond­ ra lépett kommunista párt milyen taktikával szerezte meg 1948-49 telén önönmaga számára a hatalmat és, hogyan élt ezzel a hatalommal az - Rudyard Kiplinget idézve - már „egy másik történet” . 82 �JEG Y ZETEK 1. E z id e ig c s a k e g y e t le n k ö n y v r ő l t u d u n k , a m e ly k í s é r l e t e t t e t t a p á r t t ö r t é n e t f e l­ d o lg o z á s á r a M a g y a r o r s z á g o n . E z a z E r d é l y i T i b o r é s R á k o s i S á n d o r á lta l 1 9 6 8 - b a n k i­ a d o t t L e g y ő z h e te tl e n e r ő : a m a g y a r k o m m u n is ta m o z g a lo m s z e r v e z e t i f e jl ő d é s é n e k 50 é v e . B u d a p e s t, K o s s u th , 1968. 294 o ld . (A jö v ő b e n m i n t L e g y ő z h e te tl e n e r ő — id é z v e .) 2. 1967. R é s z le te ib e n lá s d G y ö r k e i J e n ő : M a g y a r o k a z A m u r p a r t j á n . B u d a p e s t, 3. E r r ő l b ő v e n í r W o lfg a n g L e o n h a r d : V ö lk e r h ö r t d ie S ig n a le . W e l tk o m m u n is m u s 1919—1924. M ü n c h e n , B e r t e l s m a n n , 1981. 4. L e g y ő z h e te tl e n ta g lé ts z á m a v o lt.) e rő . 22. o ld . (A S z o c iá ld e m o k r a t a P á r t n a k D ie Z r ín y i, A n fa n g e e z id ő b e n des 300 000 f e lü li 5. R é s z le te s e n é s fő le g a k o r h a n g u l a t á r ó l lá s d V a s Z o l t á n : V is z o n ta g s á g o s é le te m , B u d a p e s t, M a g v e tő . 1980. É s a k k o r ö n m a g u n k r ó l. II. k ö te t. ( B u d a p e s t, M a g v e tő . 1982.) 6. Id é z i B o r s á n y i G y ö r g y : K u n B é la , P o l i t i k a i é l e t r a j z , B u d a p e s t. K o s s u th , 1979. o ld . 7. H a jd ú T i b o r : A z 1918-as m a g y a r o r s z á g i p e s t, K o s s u th , 1968. 208. o ld . p o lg á r i d e m o k ra tik u s 97. fo rra d a lo m , B u d a ­ 8. B ő v e b b e n lá s d K a s s á k L a jo s : E g y e m b e r é le te , B u d a p e s t, P a n t h e o n , é. n . 226. o ld . A b u d a p e s t i ,,N é p s z a v a ” 1919. f e b r u á r 26_i s z á m a k ö z li K u n B é la r e n d ő r s é g i k i h a l l ­ g a tá s i j e g y z ő k ö n y v é n e k r é s z le te it. 9. B o r s á n y i, i. m . 122. o ld . 10. B o r s á n y i, i, m , 126. o ld . 11. B o r s á n y i, i. m , 12. L á s d K á r o ly i M ih á l y : H it, illú z ió k n é lk ü l. B u d a p e s t. E u ró p a, 1982. 421. o ld . 13. K á r o ly i, i. m . 164. o ld , 14. L á s d e z z e l k a p c s o l a t b a n S im o n y i H e n r ik le v e lé t. K ö z l i : I lly é s G y u l a : H a js z á lg y ö k e r e k . B u d a p e s t, S z é p ir o d a lm i, 1971. 382. o ld . T o v á b b á te r m é s z e t e s e n K á r o ly i M ih á ly , i. m . 164. o ld . 15. R é s z le te ib e n lá s d R o m s ic s I g n á c : A D u n a —T is z a k ö z e h a t a l m i - p o l i t i k a i v is z o n y a i 1918—1919-ben. B u d a p e s t, A k a d é m i a i, 1982. 16. H iv a tk o z u n k i t t L u k á c s G y ö r g y n y i l a t k o z a t á r a . ,,É le t é s I r o d a l o m ” . B u d a p e s t. 1975. m á j u s 3. 17. K ö z li H a jd ú T i b o r : A m a g y a r o r s z á g i T a n á c s k ö z t á r s a s á g . B u d a p e s t, K o s s u th , 1969. 354. o ld . 18. S im o r A n d r á s : Í g y é lt K o r v in O ttó . B u d a p e s t, M ó ra , 1977. 19. L e g y ő z h e te tl e n e rő . 63. o ld , 20. O a n c z s z e r e p é r ő l lá s d S z é le s i J e n ő , e g y k o r a m a g y a r k i r á l y i r e n d ő r s é g p o litik a i o s z t á l y á n a k d e t e k t í v c s o p o r tv e z e tő je , N e w Y o r k - i v i s s z a e m lé k e z é s e it: H itle r d ö n t ö t t ... (h. n ., S z e rz ő k ia d á s a . 1959. 110. o ld .) 21. Id é z i B o r s á n y i, i, m , 322. o ld . 22. K is s K á r o l y : N in c s m e g á llá s . B u d a p e s t, K o s s u th , 1974. 174. o ld . 23. K is s , i, m , 162. o ld , 24. K is s , i. m . 158 é s k ö v . o ld .: B o r s á n y i, i. m , 347, o ld . 25. L á s d a m o s z k v a i m a g y a r k ö v e ts é g 13/Fön-1938. sz. 1938. j ú n i u s 10_én k e l t s z ig o ­ r ú a n b iz a lm a s je l e n t é s é t . K ö z li K e r e k e s Z o l tá n a b u d a p e s t i ,,H a d tö r té n e lm i K ö z le m é ­ n y e k ” 1974/4. s z á m á b a n . 26. L á s d S z á n tó Z o l tá n v is s z a e m lé k e z é s e it a b u d a p e s t i . .K r i t i k a ” 1984/7. s z á m á b a n . 27. S ík E n d r e : V ih a r a le v e le t... B u d a p e s t, Z r ín y i, 1970. 28. K is s , i. m . 235, o ld . 29. K is s, i. m . 236. o ld . 30. L e g y ő z h e te tl e n e rő , 109. o ld . 31. N e m V a s Z o l tá n v o lt a z e g y e t le n , a k iv e l ez m e g t ö r t é n t ! D e m é n y P á l m é r n ö k h a ­ s o n ló t ír. H a s o n ló k é p p J a k a b S á n d o r , N ó g r á d m e g y e g a z d a s á g i é s t á r s a d a l m i h e ly z e ­ te a f e ls z a b a d u lá s id e jé n c. m o n o g r á f i á j á b a n a N y ila s k e r e s z t e s P á r t l é t s z á m á t a m e ­ g y é b e n l940- b e n k b . 5000 f ő r e b e c s ü li, L d . m é g : ,,H a d tö r té n e lm i K ö z le m é n y e k ” , B u d a ­ p e s t, 1967/4. sz. 651. o ld . 32. S ík , i. m . 210,o ld . 83 �33. F a z e k a s J ó z s e f : A z é s z a k - e r d é l y i k o m m u n i s t a m o z g a lo m r ó l é s a z 1941-e s l e t a r t ó z ­ ta t á s o k r ó l . K ö z li: T a n ú s á g t e v ő k . V is s z a e m l é k e z é s e k a m a g y a r o r s z á g i m u n k á s m o z g a ­ lo m t ö r t é n e t é b ő l 1933—1941. B u d a p e s t. K o s s u th , 1984. 469. o ld . 34. E z a s z á m b iz o n y o s tá m p o n t o t a d a k o m m u n i s t a p á r t ta g l é t s z á m á r a is. „ M iv e l m in d e n c s o p o r t á l t a l á b a n e g y „ S z a b a d N é p ” p é l d á n y t k a p o tt, é s e z e k lé ts z á m a 3—7 v o lt, k ö z é p a r á n y o s t v é v e a z a k t í v a n b e v o n t ta g - é s ta g je lö lte k l é ts z á m a e b b e n a z id ő b e n a f ő v á r o s b a n ... 400—450 k ö z ö tt l e h e t e t t . . . ” . L e g y ő z h e te tl e n e rő , 135, o ld , 35. K á d á r J á n o s : A K o m m u n is tá k M a g y a r o r s z á g i P á r t j a n e k é s a B é k e p á r t m u n k á j á n a k n é h á n y k é r d é s é r ő l. K ö z li: n y e k ” , B u d a p e s t, 1956/3., 20. o ld . f e lo s z l a tá s a k ö r ü l m é n y e i ­ „ P á rttö rté n e ti K ö z le m é ­ 36. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e rz ő v e l. (1971.) 37. L e g y ő z h e te tl e n e rő , 132. o ld . 38. F e h é r L a jo s : Í g y t ö r t é n t . B u d a p e s t, M a g v e tő , 1979. 335 o ld . 39. E r r ő l G y u rk ó L á s z ló : A r c k é p v á z la t tö rté n e lm i 40. S t r a s s e n r e i t e r E r z s é b e t—S íp o s P é t e r : R a j k ti K ö z le m é n y e k ” . B u d a p e s t, 1969/1. sz. 161. o ld . h á tte re i L á s z ló B u d a p e s t. M a g v e tő . 1982. (1909—1949.) K ö z li: „ P á r t t ö r t é n e ­ 41. F e h é r , i. m ., 421—423 o ld . 42. V a s I s t v á n : A k i m o n d h a t a t l a n . B u d a p e s t, S z é p ir o d a lm i. 1972. 75. o ld . 43. T u l a j d o n k é p p e n b ű n ö s e n k ö n n y e lm ű k o n s p ir á c i ó s h ib a k ö v e tk e z té b e n k e r ü l t r e n d ­ ő r k é z r e . É l e t t á r s a , F ö ld i J ú l i a T e r é z k ö r ú t i l a k á s á b a n ta r t ó z k o d o t t . E g y r u t i n r a z z i a so rá n b u k k a n ta k a n y o m o z ó k rá R a jk ra . 44. S t r a s s e n r e i t e r —S íp o s , i. m . 164. o ld ., 101. lá b je g y z e t. 45. S t r a s s e n r e i t e r —S íp o s , i. m . 165. o ld . 46. V a s Z o l t á n : H a z a té r é s , 1944. B u d a p e s t, S z é p ir o d a lm i, 1970. 47. V o jte c h M a s tn ý : B e n e s —S z tá lin —M o lo to v t á r g y a l á s o k M o s z k v á b a n 1943 r é b e n . K ö z li: G o s z to n y i P é t e r : M a g y a r o r s z á g a m á so d ik v ilá g h á b o rú b a n , M ü n c h e n , H e r p , 1984. 63—64. o ld . 48. K ö z li J u h á s z o ld . G y u la : V i lá g h á b o r ú s rep eszek . „ H i s t ó r i a ” , B u d a p e s t, decem be­ I. k ö te t. 1984/4. sz. 28. 49. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e r z ő v e l (1971,) 50. R é s z le te ib e n lá s d „Új S z ó ” , B r a tis la v a /P o z s o n y , 1968. j ú l i u s 14. 51. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e r z ő v e l (1971.) 52. V a s Z o l t á n : H a z a té r é s , i. m . 58. o ld . 53. V a s Z o l tá n s z ó b e li k ö z lé s e a s z e r z ő v e l (1971.) 54. C s u k á s y —G a r t n e r L a jo s h u s z á r a le z r e d e s , D á ln o k i M ik ló s B é la v e z é r e z r e d e s s e g é d ­ t i s z t j é n e k (é s b i z a lm a s á n a k ) v is s z a e m lé k e z é s e i a z 1944—45_ös d e b r e c e n i id ő s z a k r ó l , k é z ­ i r a t a s z e r z ő b i r t o k á b a n (1968.) 55. A n d r e á n s z k y b i r t o k á b a n (1965.) 56. S c h ö p f lin 78. o ld . I s tv á n G y u la : v is s z a e m lé k e z é s e i a z S z é lk iá ltó . E m lé k e z é s e k . (Megjelent 1986. Washington) 84 1944—45-ös id ő s z a k r ó l , P á r iz s , I r o d a lm i k é z ira t a Ú js á g s o r o z a t, s z e rz ő 1983. �GARAM VÖ LGYI AN TAL Salgótarján a forradalomban III. A Megyei Nemzeti Bizottság gyűlést hívott össze, amelyen részt vett a szovjet parancsnok is. Tájékozódni akart a zűrzavarban, viszont nem tudott kiigazod­ ni. Talán azzal a meggyőződéssel jött, hogy Salgótarjánban, a Nemzeti Bizott­ ság reakciós elemek gyülekező hada, akik a szocializmus felszámolására töre­ kednek. A gyűlésen a felszólaló munkásság ismét elszántan állt ki a maga vá­ lasztotta Nemzeti Bizottság mellé és nem ismerte el a Munkás-paraszt Forra­ dalmi Tanácsot. A szovjet parancsnok nem akarta elhinni, hogy a kiküldöttek, a munkások hangját képviselik. Hiába bizonygatták neki, hogy ők is kommu­ nisták, de nem olyan kommunizmusról álmodtak, mint amit Rákosi hozott a nép nyakára. Végül azt ajánlották a szovjet parancsnoknak, hogy hívasson fel az utcáról bárkit és hallgassa meg azokat. Tolmácsát egy tiszt társaságában leküldte az utcára, hogy hozzanak fel egyszerű utcai embereket. A tolmács és a tiszt két harminc év körüli férfival tért vissza. A szovjet parancsnok anélkül, hogy a nevüket megkérdezte volna, azt kérdezte, hogy mi a foglalkozásuk. Mindkettő gyári munkás volt. Aztán azt kérdezte, hogy részt vettek-e a forra­ dalomban. - „Igen, felelték, egyetértünk a forradalommal és mi is azért har­ colunk, hogy szabadabb, jobb élet legyen, mint eddig - „Itt most két megyei ta­ nács is működik, melyiket ismerik el törvényesnek?” - kérdezte a szovjet pa­ rancsnok. - „Amit mi választottunk, az a Megyei Nemzeti Bizottság, a másikat nem a nép választotta!” - mondták a munkások. - „Milyen párthoz tartoz­ nak?’' - kérdezett tovább a szovjet tiszt. - „M i kommunisták vagyunk, itt az igazolványom - húzták elő a piros könyvecskét - de, ha maguk azért jöttek, hogy a magyar nép forradalmát leverjék, akkor máris széttépjük az igazolvá­ nyunkat — felelték indulatosan a munkások. — „Nem, mi nem akarjuk a for­ radalmat leverni, mi azért jöttünk, hogy megvédj ük a szocializmust az impe­ rialista ügynököktől” - mondta a parancsnok. - „Itt nincsenek imperialista ügynökök, nincsenek reakciósok, itt munkások vannak és olyanok, akikben mi megbízunk nem kell minket védeni, megvédjük mi magunkat is” - heveskedett a felhívott két munkás. A munkásoktól kapott válasz megdöbbentette a szovjet tisztet. Közölte, hogy nem kíván a magyar ügyekbe beavatkozni, ő csak a rendet kívánja fenntartani, amíg órájuk nem tüzelnek, amíg őket nem bánt­ ja senki, addig ők sem fognak senkit bántani. Ők semlegesek maradnak. De ez a semlegesség nem akadályozta őket abban, hogy le ne foglalják a középülete­ ket, a sajtót és át ne adják a Munkás-paraszt Forradalmi Tanácsnak. A semle­ gességről, akár a demokráciáról is, nekik megvolt a külön fogalmuk. A sem­ legesség leple alatt, a rendfenntartás ürügyén kezdték összeszedni a fegyvere­ ket és e célból a gyárakból túszokat is szedtek. Ilyen körülmények között a Megyei Nemzeti Bizottság munkája lehetetlenné vált, közben pedig a Kádár-kormány is tanácsadói szervvé csökkentette a for­ radalmi bizottságok hatáskörét, ezért szükséges volt egy új szerv felállítása. Miután a harc terhét most már egyedül a munkásság viselte, kézenfekvő volt, hogy az üzemek munkástanácsai hozzanak létre egy csúcsszervet. A munkásta­ 85 �nácsok működését a kormány is törvényesnek ismerte el, így azt akadályozni, vagy éppen lehetetlenné tenni nem lehetett. A küldöttgyűlés elhatározta tehát, a megyei munkástanács megalakítását és a választógyűlés határidejéül no­ vember 21-ét tűzte ki. A kitűzött napon összeültek a munkástanácsok kiküldöttjei, hogy megválaszszák a megyei munkástanácsot. Mintegy kétszáz küldött jött össze. A megyei munkástanács elnökévé Szabó Ervint, a nagybátonyi munkástanács elnökét vá­ lasztották meg. Szabó Ervin 23 éves bányatisztviselő, kommunista párttag volt. Nagyapját 1919-ben, mint kommunistát az ellenforradalomban végezték ki, édesapja a második világháború alatt halt meg az illegális kommunista mozga­ lom szolgálatában. Szabó Ervin családi örökségképpen is a kommunista esz­ mék szolgálatában nőtt fel, az ő fiatal, idealista lelke azonban mást várt, mint amit kapott a kommunizmustól, így mérhetetlenül gyűlölte Rákosi zsarnoksá­ gát. Ä megyei munkástanács többi tagjai is feddhetetlen előéletű munkások vol­ tak, akiket nem lehetett a múltból bármivel is vádolni. A Forradalmi Nemzeti Bizottság két tagját. Mlinarik Istvánt és Lénárdt Andort tanácsadótagként hív­ ták meg a munkástanácsba, így az eszmei jogfolytonosság, az eredeti forradal­ mi célokhoz való hű ragaszkodás biztosított volt. A megyei munkástanács után megalakult a bányatröszt központi munkástanácsa is, amelynek elnöke Szad vari Béla lett, a fiatal bányaaknász. Működött megyei szinten tehát egy Megyei Nemzeti Bizottság, amelyet a for­ radalom kiküldöttei választottak, működött egy Megyei Munkás-paraszt Forra­ dalmi Tanács, amelyet a volt sztálinista funkcionáriusokból összeverődött kar­ hatalom állított össze és működött egy üzemi munkástanácsok által választott Megyei Munkástanács. A forradalmi bizottságokat a kormány csak tanácsadó testületként ismerte el, így még a Kádárt támogató Megyei Munkás-paraszt For­ radalmi Tanács is csak tanácsadószerv maradt, a munkástanácsok pedig, a Me­ gyei Munkás Tanács is elismert legális, egyetlen tényleges hatalmat bíró szerv lett. A rendőrhatóságok, a közigazgatási szervek, a szovjet megszálló csapatok parancsnoksága is csak a munkástanácsokon keresztül tudtak a munkássággal, a néppel kapcsolatot találni. A kormány leküldte a megyébe a Rákosiék által félreállított helyi származá­ sú, volt kommunista kádereket, azt remélve, hogy ezek éppen, mert Rákosi fél­ reállította őket, még bírnak valami befolyással és van még a megyében tekin­ télyük. Lejöttek hát megdolgozni a megyét, Oczel János, volt megyei első tit­ kár, Cser Gyula, a pártfőiskoláról, Ladvánszky rendőr ezredes, Koltai rendőr ezredes, Pothornyik, szakszervezeti vezető, akik kormánybiztosként dolgoztak a megye egy-egy területén. Kapcsolataik azonban nekik sem voltak, kénytelenségből a megalakult munkástanácsokkal kellett érintkezésbe lépniök. Hízelgően ismerték el az eddig jól végzett munkát. Szép szóval igyekeztek maguknak meg­ nyerni a munkástanácsokat. Megindultak a tárgyalások, egyik értekezlet, gyűlés a másikat követte, de ezek eredményre nem vezettek. A Megyei Munkás Tanács követelése a változott körülmények között arra irányult, hogy megakadályozzák a sztálinisták visszatérését a hatalomba. A főbb követelési pontok a következők lettek: 1. Nagy Imre térjen vissza a kormányba, mert a nemzet bizalmát csak ő bír­ ja. 2. A szovjet csapatok vonuljanak vissza a forradalom kitörése előtti állomás­ helyeikre és ne avatkozzanak be a magyar belügyekbe. 86 �3- A megyében minden hatalom a munkástanácsok kezébe összpontosuljon. 4. A közigazgatásban a megyei tanácsot válasszák újra és onnan a Rákosiék alatt exponált tagokat távolítsák el. 5. A karhatalmi alakulatokból (Kádár-huszárok) minden sztálinistát távolítsanak el, és a karhatalom, a rendőrség kötelékébe csak olyan személyeket ve­ gyenek fel, akinek alkalmazását a Megyei Munkás Tanács jóváhagyja. Ezek a követelések természetesen a pártbizottság számára, - amely a hát­ térből próbált irányítani - elfogadhatatlan volt. A kettős hatalom teljes lett. A fegyveres erők fölé a szovjet csapatok védelmében, a rendőrség élére Budapest­ ről küldtek megbízható, kormányhű vezetőket. A rádió, az újság a napról nap­ ra erősödő pártbizottság kezébe került. A tömegek viszont hűen kitartottak a maguk választotta munkástanácsok és forradalmi bizottságok mellett. A párt és a kormányszervek mindent elkövettek, hogy Szabó Ervint, a Megyei Munkás Ta­ nács elnökét megnyerjék maguknak. A munkásság rendíthetetlen kitartása erőt adott a vezetőknek is, hogy veszéllyel nem törődve, tovább küzdjenek a forra­ dalom győzelméért. A munkástanács vezetőit Szabó Ervint, Steigerwald Ottót, Faragó Józsefet, a nagybátonyiakat, J ecsmenik Andort, Beda Józsefet, Kiss Ist­ vánt nem lehetett megfélemlíteni. - A Megyei Munkás Tanács felvette a kapcso­ latot a többi megyékkel és a Nagybudapesti Munkás Tanáccsal. Az ellenőrzést az egész vármegye területén a kezében tartotta. A párt a szovjet csapatokkal és a saját karhatalmával is tehetetlen volt. A munkástanácsok, hogy erejüket, el­ szántságukat megmutassák, hogy az előző üléseken hozott határozatokat végre­ hajtsák, november 30-ára a megyei tanács épületébe összehívtak egy küldöttgyűlést. A különböző szervezetek részéről 250-300 küldött jelent meg. Lelkes hangulatú, elszánt nagygyűlés volt. A legélesebben támadták a Kádár-kor­ mányt és annak helyi képviselőit. A gyűlés Szabó Ervin javaslatára a követke­ ző követeléseket fogadta el: 1. Azt kívánjuk, hogy Nagy Imre maga mondja el az elmúlt hetek történe­ tét, és amennyiben kiderül, hogy nem volt része az ellenforradalom megerősödé­ sében, foglaljon helyet a kormányban. 2. A Megyei Munkás Tanács legyen a megye legmagasabb igazgatási szerve és ezt a kormány is ismerje el. 3. A karhatalom vezetői működjenek szorosan együtt a Megyei Munkás Ta­ náccsal, a fegyveres karhatalomnak csak azok legyenek a tagjai, akiknek poli­ tikai megbízhatóságát a munkástanács igazolja. 4. A megye munkássága nem ismeri el Laukó Györgyöt a megyei tanács el­ nökének, és követeli, hogy az Elnöki Tanács azonnal hívja vissza és helyére a munkástanács jelöltjét nevezze ki. 5. A megyei tanács végrehajtó bizottságát a bányák és üzemek küldötteiből, továbbá a járások paraszt képviselőiből egészítsék ki. 6. A megye munkássága tiltakozik Kádár János és Apró Antal legutóbbi be­ szédeinek türelmetlen hangja és egyes kitételei ellen. Nógrád megye munkás­ sága dolgozni akar, nem ellenforradalmár, de csak olyan mértékben bízik a kormányban, ahogy a kormány bízik a munkásságban. 7. A megyei munkástanács vegye kezébe a sajtót, a rádiót és azt úgy vezes­ se, hogy a nép valósághű tájékoztatást kapjon. 8. Az egész megye követeli, hogy oszlassák fel a karhatalom tiszti századát, mert annak magatartása és összetétele minősíthetetlenül rossz. Részegeskedő, kompromittált személyek, nyugtalanítják a lakosságot és a kormány tekintélyének is ártanak. 87 �Ezután a gyűlés egy küldöttséget választott, amely a megye munkásságának követelését a kormány elé terjeszti. Kimondotta továbbá a gyűlés, hogy amenynyiben a kormány és a helyi kormányképviselők a követeléseket nem teljesítik, úgy december 3-4-én általános sztrájkot hirdetnek meg és a már megindult munkát újból beszüntetik. A gyűlés hangulata izzott a munkások szenvedélyes kifakadasaitól. Amikor pedig a bányatröszttől megérkezett egy újabb küldöttség és azokat a karhatalom nem engedte be az épületbe, a hangulat robbanóvá vált. A munkások viszonzásképpen a párt funkcionáriusait zavarták ki a gyűlésről. Ezt már nem tudták szó nélkül tűrni és a szovjet csapatok igénybevételével a gyű­ lést feloszlatták. Fegyveres erőnk nem volt, nekünk is távozni kellett a gyűlés­ ről. A megyeház nagykapuján kijövet, fényképező- és filmfelvevő gépek kattog­ tak, fényképezték az ellenállásban résztvevőket. A Megyei Munkás Tanács és a Megyei Nemzeti Bizottság a székhelyét ismét át­ tette az acélgyárba. Ez a gyár lett az ellenállás utolsó fészke. A gyár munkástanácsa, Trezsnyik Ferenc, a tanács elnökének vezetésével mindent elkövetett azért, hogy a harcot a gyár karhatalmi védelmével, valamint a megye forradal­ mi vezetőinek a munkásságra támaszkodottan tovább lehessen folytatni. A pártbizottság látta, hogy a munkástanácsokat megnyerni nem tudja, ezért támadás­ ba lendült a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok vezetői ellen. Röpla­ pokon támadták a forradalmi szervezetek vezetőit és egyes munkástanácstago­ kat. Nem riadtak vissza a rágalmazásoktól sem. Senki sem hitt azonban ezek­ nek a röplapoknak. A megyei munkástanács sem maradt tétlen. Újságot sokszo­ rosítottak, röplapokat terjesztettek. Íme a röplapok címei: „M i a teljes igazság?” ; „Válasz három röpcédulára” ; Munkástanács-tájékoztató” . A pártbizottság most már elhatározta, hogy letartóztatásokkal félemlíti meg az ellenállás vezetőit. December elsején, hajnalban, a karhatalmisták a rend­ őrség megbízható embereivel karöltve, letartóztatják a nemzeti bizottság leg­ aktívabb négy vezetőjét: Mlinarik István elnököt, Lénárdt Andort, Kecskés Károlyt és dr. Garamvölgyi Antal elnökségi tagokat. Mindannyiukat a rendőrfőkapitányság épületébe szállították. A fogdák üresek voltak, az őrszemélyzet az előírásnak megfelelően járt el, mindent elszedtek tőlünk, amivel magunkban kárt okozhattunk volna. A letartóztatásnak gyorsan híre terjedt. A pedagógusok javaslatára tüntető felvonulást rendeztek, a rendőrség épülete előtt. A hangu­ lat a városban megint feszültté vált. A megye minden területéről érkeztek a letartóztatások elleni tiltakozások... A rendőrség, hogy elkerülje a helyzet tel­ jes kiéleződését, a letartóztatott vezetőket szabadon bocsátotta. A november 30-án megválasztott küldöttség közben elutazott a fővárosba, hogy a kormány­ nak is előterjessze a november 30-ai követeléseket. A Megyei Munkás Tanács szétküldte a december 3-4-ére a sztrájkfelhívást. Elkészült arra, hogy sem a kormány, sem a helyi szervek nem teljesítik követeléseiket. Valóban: választ nem kaptak a követelésre. A meghirdetett sztrájk december 3-án kezdetét vet­ te. Nemcsak Salgótarjánban, hanem az egész megyében teljes volt a sztrájk ezen a napon. Egyébként is Salgótarján területén kívül a kádáristák hatalma még nem volt érezhető. Mindenütt azonban rend és fegyelem uralkodott, a hatalom a forradalmi bizottságok kezében volt. Balassagyarmaton nem is kísérletezett senki, hogy a hatalmat a városi forradalmi bizottság kezéből kivegye. Balassa­ gyarmat az egész forradalom alatt meg tudta az arany középutat tartani. Dr. Daroczy Gusztáv ügyvéd és Magyar Pál ügyvéd vezetése alatt a forradalmi bi­ zottság nem engedte, hogy a forradalom akár jobbra, akár balra csússzon. Csak 88 �a megye székhelyén folyt változatlan hevességgel a harc, a vér nélküli háború a hatalomért. A sikeres sztrájk megdöbbentette a Kádár-kormány helyi exponenseit, a for­ radalom vezetőit pedig a siker további harcra ösztönözte. Igaz, éjszaka már egyetlen forradalmi vezető sem mert otthon aludni, hisz pontos értesüléseik vol­ tak a letartóztatandók névsoráról. December 5-én a munkástanács Nagybátonyban gyűlést hirdetett, amelyre meghívták a szovjet parancsnokság vezetőit, a kormányküldötteket, a pártbizott­ ságot, hogy személyesen hallják, mit követel a munkásság. Ez a gyűlés nem a küldöttek gyűlése volt, hanem a nagybátonyi bányászok tömeggyűlése. De ez is meggyőzte a kormányküldötteket arról, hogy pusztán csak szóval, nem nyerhe­ tik meg a tömegeket. A pártbizottság és a kormányküldöttek elhatározták hát a forradalmi erőkkel való leszámolást. Csak a megfelelő alkalomra vártak. D e­ cember 7-én, éjjel letartóztattak Kisterenyéről két munkástanácstagot, Gaal Lajost és Vicián Tibort. A letartóztatás híre futótűzként terjedt el a bányászok között. De más bá­ nyákból is elindultak a bányászok Salgótarjánba. A hírre, hogy jönnek a bá­ nyászok, a salgótarjáni gyárak is megmozdultak, majd iskolák, hivatalok csat­ lakoztak a tüntetőkhöz. 1 956. december 8-án délelőtt 1 1 órára már mintegy 10 ezerre tehető tömeg gyűlt össze a megyei tanács és a szomszédos megyei főkapitányság épülete előtt. A tömeg követelte a két letartóztatott munkástanácstag azonnali szabadon bo­ csátását. Az épületeket szovjet tankok őrizték. A megyei tanács épülete előtt félkörben Darázs István karhatalmi százada helyezkedett el, amely géppiszto­ lyokkal fegyvereztek fel, az épület előtt egy golyószórót is felállítottak, a M Á V A U T személyszállító kocsijai az épület két végén barikádot képezve zár­ ta le az utat. A tömeg teljesen fegyvertelen volt, támadószándék nem vezette az embereket, csak egyet követeltek, hogy a letartóztatott munkástanácstagokat engedjék szabadon. A rendőrség parancsnoka és a szovjet parancsnok többször is felszólította a tömeget, hogy válasszanak egy küldöttséget, a tömeg pedig oszoljon szét. A küldöttséggel hajlandók tárgyalni, de csak abban az esetben, ha a rend helyreállt. A tömeg hallani sem akart a feloszlatásról addig, amíg a foglyokat szabadon nem bocsátják. Mind erősebb és erősebb lett az egybe­ gyűltek hangja. A rendőrparancsnokra, a karhatalmistákra, a Kádár-huszárok­ ra átkokat szórtak, leköpködték őket, hazaárulóknak nevezték. A hangulat egy­ re fenyegetőbbé kezdett válni. Elérkezett a megfelelő pillanat a leszámolásra. A meghátráló rendőrség, ha újból enged a tömeg követelésének és szabadon bocsátja a letartóztatott munkás­ tanácstagokat, ez újabb győzelmet jelent a forradalmárok számára. Ha viszont most fegyverhasználattal kényszerítik a tömeget a feloszlásra, ez a Kádár-hí­ vek győzelmét jelenti. A karhatalmisták viszont saját szakállukra nem csele­ kedhettek. A forradalom elleni harcot ugyanis a régi, magas beosztású funk­ cionáriusoknak az a csoportja vezette, amely „Szocialista Munkáspárt” néven szerveződött újjá. A döntés itt is a megyei pártbizottság kezében volt. És dön­ töttek. A megyei tanács épülete mögött egy lövés hangzott el, eldördült a tűzjel, a tűzparancs kiadására. A szovjet tankok fegyverei szólaltak meg először, a le­ vegőbe lőttek. A tömeg megmozdult, elhangzottak a bátorító szavak: „N e fél­ jetek! Csak a levegőbe lőnek, nem merik megtenni, hogy belénk lőjenek!” 89 �A tömeg megindult, hogy leszerelje a karhatalmistákat, puszta kézzel indul­ tak a fegyverek ellen. Megszólaltak a karhatalmisták géppisztolyai is. Ők nem a levegőbe lőttek. Pillanatok alatt sebesültek jajkiáltásai, segélykönyörgései töl­ tötték be a levegőt. A tömeg nagy része hasra vágódott, mások hanyatt-homlok menekültek és menedéket kerestek a teherautók között. A pánik óriási volt. Csak pár pillanatig tartott az egész és közel kétszáz halott és sebesült maradt a vérfürdő színhelyén. Férfiak, asszonyok, gyerekek, munkások és tisztviselők között a halál nem válogatott. Ahogy a forradalomban, a nép minden rétege képviseltette magát, úgy itt, a forradalom hősi halottai között is képviselve volt minden osztály. A megye kórházai megteltek sebesültekkel, a vérfelajánlás olyan nagy volt, amilyen csak egy ilyen megmozdulásnál lehetett. A követ­ kező napokon pedig csendben csak a hozzátartozók jelenlétében, szinte titok­ ban kellett eltemetni a halottakat, hiszen egy „szabad temetés” újabb meg­ mozdulás oka lehetett volna. A megyében a párt azonnal megkezdte a propagandát az események meg­ magyarázására. Az eseményeket elferdítették. Minden felelősséget a Megyei Nemzeti Bizottságra és a megyei munkástanácsra hárították. Személy szerint is felelőssé Szabó Ervint, Mlinarik Istvánt, Lénárdt Andort, Kecskés K á ­ rolyt és e sorok íróját tették. Egy munkástanács-küldöttség éppen Budapesten volt, hogy részt vegyen a Nagybudapesti Munkás Tanácsnak e napra, december 8-ra összehívott küldöttgyű­ lésén. A nagybátonyi munkástanács azonnal érintkezésbe lépett Pesttel. A Nagy­ budapesti Munkás Tanácson éppen arról kellett dönteni, hogy a továbbiakban milyen magatartást tanúsítsanak a Kádár-kormánnyal szemben: a sztrájk foly­ tatásával, vagy a körülményeknek megfelelően, más eszközök igénybevételével harcoljanak tovább. E tárgyalás közepette érkezett a vérengzés híre Salgótar­ jánból. A munkástanácsok kiküldöttjeiből óriási felháborodást váltott ki K á­ dárék sortüze. Az események, a nagybudapesti tanács döntésekor óriási súllyal rendelkeztek, még azokat is harcra ingerelték, akik már hajlottak a békés ki­ bontakozás keresésére. Salgótarjánban további ellenállásra nem volt lehetőség. A vezetők egy része a nyugati világ felé kereste a menekülést, másik része otthon húzódott meg. Az acélgyárat megszállta a szovjet csapat, a gyári nemzetőrséget leszerelték, a nagybátonyi nemzetőrség Jecsmenik Andor vezetésével behúzódott a Mátrába. A pásztói fiatalok vállalkoztak még egy szabotázsakcióra. Felrobbantották a Hatvan-Salgótarján vasútvonal egyik hídját. A híd felrobbant, de a fiatalok életükkel fizettek tettükért. A statáriális bíróság mind a négyüket halálra ítél­ te és azonnal ki is végeztette. Kezdetét vette a megyében is a megtorlás. Salgótarjánban, Balassagyarmaton és a falvakban megindultak az őrizetbe vételek. A munkástanácsok vezetőit és a forradalmi bizottságot bíróság elé állították. A tagok nagy részét azonban bí­ rósági eljárás nélkül a rendőrségeken elszenvedett bántalmazások után inter­ nálták. A megtorlást a Rákosi-éra volt ÁVH-s tisztjei vezették, akik lassan előbújtak, visszatértek rejtekhelyükről. A megtorlást azok végezték, akik ellen a forradalom dühe irányult. A letartóztatások, vallatások módszere pedig ugyanaz volt, mint a Rákosi-időkben. Az internáltak és elítéltek számáról nincs pontos adatunk, de mintegy négy­ százan lehettek a vármegyében, akiket internálótáborokba és börtönbe hurcol­ tak. Kezdetben nyilvános tárgyaláson akartak ítélkezni a forradalomban részt 90 �vett vezetők ellen indított politikai perekben, később azonban titokban folytak ezek és az ítéleteket sem hozták nyilvánosságra. Négy nagyobb csoport ellen hoztak ítéletet. Az első csoporthoz tartoztak a Megyei Nemzeti Bizottság elnökségi tagjai. Az első tárgyalás nyilvános volt, másodfokon azonban a nyilvánosság kizárásával hozták meg az ítéletet. Ebben a perben másodfokon Mlinarik Istvánt (távollé­ tében) halálra, Lénárdt Andort életfogytiglani börtönre, dr. Garamvölgyi Antalt (távollétében) tizenöt évi, Kecskés Károlyt (távollétében) tizenkét évi, Szartorisz Kálmánt tizenkét évi, Kovács Jánost (távollétében) nyolc évi, Bajtai Jenőt két évi börtönre ítélték. A második csoportban a munkástanács vezetői felett ítélkeztek. Szabó Ervin elnököt nyolc évi, J ecsmenik Andort hét évi, Beda Józsefet nyolc évi, Kiss Ist­ vánt kés és fél évi, Szadvári Bélát két évi börtönre ítélték. A harmadik csoportba tartoztak az acélgyár munkástanácsának és a nem­ zetőrségnek a vezetői és a tagjai. Ebben a perben súlyosan elítélték: Trezsnyik János elnököt, Hadady Rudolfot, Hars Lászlót, Steigerwald Ottót, dr. Magos Bélát, Girtli Emíliát és társaikat. Az acélgyári nemzetőrség tagjait fegyverrejtegetés címén katonai bíróság elé állították. A katonai bíróság súlyos ítéleteket hozott: Marton Imre tizenöt évi, Ponyi Gyula, Juhász Attila, Ponyi József és Mede Lajos tízévi, Óvári János ti­ zenkét évi, Berecz Dezső öt évi börtönbüntetést kapott. Az elítéltek közül öt fiatalkorú volt. Igen súlyos ítéletek születtek a balassagyarmati, szécsényi, a pásztói, a rétsági járás és egyes községek forradalmi bizottsági vezetői ellen is. A balassagyar­ mati forradalmi bizottság elnökét, dr. Daroczy Gusztávot nyolc évre, dr. Ma­ gyar Pált elsőfokon halálra, majd másodfokon nyolc évi börtönre ítélték, ha­ sonló kisebb-nagyobb büntetést kaptak a többi vezetők is, akiket név szerint felsorolni nem is lehet. Nógrád megye népe súlyos áldozatot hozott a forradalom győzelméért. Salgótarján város és a szénmedence munkássága hősi harcban tett hitet a sza­ badság eszménye mellett, az ország szabadságáért, függetlenségéért vívott harc­ ban, méltók maradtak az ősökhöz. Szécsény, Romhány után Salgótarján is be­ írta nevét a magyar szabadságharc történetébe. A nép nem felejt, hű marad eszméihez és hű marad azoknak emlékéhez, akik a szabadságért vérüket áldozták. VÉGE 91 �személyes történelem N. L Á S Z L Ó E N D R E REGÉLŐ PALÓCFÖLD Egy palóc élete III. A másik katona is hozzámlépett és keményen rámkiáltott: - Ne bolondozz, öreg!... Hol vannak az őrmesterek? - Mondtam már, hogy nem tudom! Egy darabig még gyanakodva nézegettek, aztán az egyik tanácstalanul meg­ kérdezte: - Most aztán kinek adjuk át a robbanószert?... Alá kell íratni, hogy át­ vették... - Vigyük vissza!... Ez már igazán nem a mi dolgunk. Erre nem kaptunk pa­ rancsot. A két katona visszamászott a tankba, a nehéz acélkolosszus megfordult és dübörögve elment N yitra felé. A robbanószer nem került be a hidak alá... A környező házak megmenekül­ tek... Páran köszönetet mondtak, de többen kételkedtek. Azt mondták, hogy az egészet csak én találtam ki, mert hiszen a robbanás nem következett be!... Ilye­ nek az emberek... A „németjeimet” hiába keltegettem fél egykor és abba is hagytam a felesle­ ges mókát. Másnap délig aludtak, mintha lebunkózták volna őket... Ébredéskor rettenetesen megijedtek és azonnal elmentek tőlem... Bizony nem köszönték meg a jó vacsorát, a jó bort, de még a szilvóriumot sem... Nem is vártam érte köszönetet, amit akartam, elértem, s ez elég volt nekem. Másnap egy német katona hozta meg a hírt: - Az oroszok átkeltek a Garamon! A kapitány döbbenten bámult maga elé, azután Nyitrára szalasztott egy fu­ tárt. Segítséget kért: egy egész SS ezredet! ...Egyetlen egy német katona maradt a faluban, a többi gyorsan eliszkolt... Valóban a legtöbbjük gyalogosan ment el, mert az autókban nem volt már üzemanyag, egy kocsi hármat is húzott. Dögledezett a német háborús gépezet! Napokon keresztül kétfelől is lőtték a falut, az utcák elnéptelenedtek... Min­ denki a pincében, vagy a veremben lapult, azaz, majdnem mindenki. Mert vol­ tak (vannak) itt a faluban dögkeselyűk. Ezek kihasználták az alkalmat és fosz­ togattak, feltörték a lakásokat és vittek mindent, ami a kezük ügyébe került... Ezért járkáltam én a faluban, ezeket a gazembereket lestem. De mindenütt nem lehettem egyszerre én sem. Közben a feleségem óbégatott: - Jaj, istenem, mi lesz velünk?... Jaj... Nem bírtam már hallgatni és rászóltam: 92 �- Ne botlogálj itt kint, mert egy golyó még fejbe sújt... Menj vissza a pin­ cébe ! Egy német tank jött be a faluba, és én csak akkor tudtam meg, hogy már az oroszok is Gerencséren vannak. Veszekedett tűzharc kezdődött... A tank mint egy megvadult állat, köpködte a lángot, falak omlottak le, emberek nyúltak el véresen... Idegen, kucsmás emberek, rohamsisakos, szakállas emberek, katonák, akik ezer és ezer kilométer távolságból jöttek el és itt haltak meg... Gyalog­ sági fegyverekkel nem lehetett a tankot megsemmisíteni... Szerencsére az lassan kihátrált a faluból. Azt hittem, már egy német katona sincs a faluban, pedig még ott lapultak a pajták és a kerítések mögött... Az én kertem alatt is tizennégy német katona halt meg a veszett fejsze nyeléért... Parancsot kaptak, hogy mindvégig tartsa­ nak ki? Vagy csökönyösségből akartak „hősök” lenni?... K i tudja? Pedig az erdő felé még szabad volt az útjuk. Gyertya mellett ültem egy veremben, néha kilestem. Futkározó katonákat láttam, sebesülteket és halottakat is... De most nem volt idő segélynyújtásra... És ki mert volna kimenni? Füttyögtek a golyók, gránátok robbantak, Nyitrát bom­ bázták az orosz gépek... Így folyt ez napokig. Azután egyszer, reggel csendre ébredtünk, egy hangot hallottam, a szomszédét: - Antal, gyere ki!... Itt vannak az oroszok! Te tudsz oroszul, beszélj velük! Öt géppisztolyos katona állt a verem mellett. Kettőnek véres volt az inge, de azért mosolyogtak: - Német nincs?... Német katona nincs, papa? - Zdrasztvuj... Zdrasztvujtye! - dadogtam megilletődve... A már régen nem használt orosz szavak csak lassan jöttek a nyelvemre. A katonák mosolyogtak és egyikük megveregette a vállam: - Ne félj, papa... Csak a németeket keressük, titeket nem bántunk! - Nem félek én, továris! Dehogy félek!... Várjatok csak. hozok jó vodkát... hozok... - Ne hozz, papa... Vodka van! - mondta a legfiatalabb. Még egészen gye­ rek volt, nem is borotválkozott talán. Kenyérzsákjából egy félliteres zöld üve­ get vett elő: - Igyál, papa! ...Igyál! És én ittam a méregerős répaszeszt, mintha soha jobb itallal nem kínáltak volna még... Nagy kortyokban ittam és talán nem is maradt volna semmi az üvegben, ha a katona el nem veszi a számról az üveget: - Te nagyon sokat iszol, papa... Nekem is kell! Nevettünk, ittunk és újra nevettünk... Pedig a földön halott katonák feküdtek. A falu másik végén újra kezdődött a lövöldözés, Nyitrát megint bombázták... 1945 áprilisa volt... A fák már rügyeztek, zöldellt a fű, ahol nem tépte fel gránát, ahol nem festette pirosra az emberek vére, ahol nem túrta fel a tankok lánctalpa... Tavasz volt végre, igazi tavasz! Minden kezdet nehéz! Az erdőből, a pincéből, vermekből előjöttek a gerencsériek és újra megkez­ dődött a munka... Először az utakat tettük rendbe. Én az oroszok tolmácsa let­ tem. A kapitány egy öregebb ember volt, megszeretett és maga mellett tartott. Esténkint sokáig elbeszélgettünk: - Nézd, elvtárs, én tudom, hogy ebben a faluban vannak fasiszták... Te is­ mered őket!... Mondd meg nekem, hogy kik azok!... Itt az alkalom, hogy leszá­ moljunk velük! 93 �Eszembe jutott a sok durvaság, pöffeszkedés, a pofázások... Igen, most boszszút állhatnék! De rajtuk állnék bosszút, vagy a családjukon?... - Nem, kapitány elvtárs, itt nálunk nincsenek olyan nagyon rossz emberek... Gyávaságból leptek be a Hlinka-pártba... Ne bántsuk őket! A kapitány apróra vágott dohányszárból és újságpapírból vaskos cigarettát csavart és amikor megnyálazta, rámvillantotta kék szemét: - Vigyázz!... Vigyázz!... Még megbánhatod, hogy megkíméltetted őket!... Orosz csapatok vonultak keresztül a falun. Kocsikra és szekerekre volt szük­ ség. A galgóci hidat a németek felrobbantották, most pontonhidat kellett helyette csinálni. Összeszedtem az embereket, azután elindult a kocsisor... Már majdnem elkészült a pontonhíd, amikor a víz szétszakította és egyik felét - körülbelül száz katonával - elsodorta Szered felé, ahol még a németek vol­ tak az urak... Nem tudom mi lett a rajta rekedt katonákkal: megmenekültek-e, vagy a víz áruló módon kiszolgáltatta őket a németeknek... Késő este jutott csak sor az evésre. Az ukrán szakács bőkezű volt, s a kísérő orosz tiszt vodkát osztatott szét köztünk. Egyik fuvarosunk annyira berúgott, hogy nem tudott megmaradni a bakon. Hol jobbra fordult le róla, hol balra. - Jaj, Á nti bátyó, ne hagyjon itt! Nekem gyerekeim vannak!... - motyogta. Hónapokig végeztük ezt a fuvarosmunkát. Néha több száz kilométerre kel­ lett elmennünk, s közben láttam a háború okozta rombolásokat, sok emberrel beszélgettem: ilyenekkel is, olyanokkal is. A legtöbbjük tanácstalan volt, félve várta, hogy mit hoz a jövő... Én nem sokáig törtem a fejem. Egy este összehívtam pár megbízható embert: - Hozzátok el magatokkal a legbecsületesebb ismerőseiteket, megalakítjuk a helyi pártszervezetet! Csakhogy a jelentkezők között tíz rendes ember volt és húsz gárdista!... A járásról háromszor utasították vissza a jelentkezéseket, s mi magunk is tudtuk, hogy ezekkel az emberekkel aligha végezhetünk rendes munkát. Ismerte őket a falu és éppen ezért bizalmatlanok voltak hozzájuk. Az emberek hallgattak ugyan, de nem felejtettek! S így is volt rendjén. - Szakítanunk kell ezekkel! - mondtam a legközelebbi gyűlésen, s ezután már csak hatan maradtunk. - Mi leszünk a pártbizottság, és most válasszunk elnököt! - javasoltam. Mindenki rám szavazott, mégsem vállaltam el az elnök­ séget. Azután a Hnb elnökének megválasztására került sor. Nem mondhatnám, hogy a legmegfelelőbb embert választottuk ki erre a tisztségre. S ez nagyon hamar be is igazolódott. Amikor már nyeregben érezte magát, ez az új ember rákezdett a régi nótára: - Ha a pap kap meckát (amolyan kilenced féle), adjatok nekem is! - mond­ ta, pedig Gerencsér szegény falu volt. És két papra igazán nem volt szüksége... - Először is szlovák vagyok és csak azután kommunista! - jelentette ki egy más alkalommal. Ezután került sor a földműves szövetkezet megalakítására. Az utcán állítot­ tam meg az embereket. Próbáltam őket meggyőzni a közös gazdálkodás előnyei­ ről. S ekkor ki mással találtam magam szemben, mint éppen a helyi pártelnök­ kel? Tapasztalatlanok voltunk és a vezetésre alkalmas embereket nem tudtuk ki­ választani. Hibát hibára halmoztunk, s a feltételezett jóakarat helyett gyakran inkább rosszindulattal találkoztunk... 94 �Mégis megalakult a szövetkezet az úrbéli és a papi földekből: a majdnem semmiből! ... Mindjárt a megalakulás után jött az „instruktoráradat” ! ... Oktat­ ni és tanítani küldték őket, de sok volt köztük a csaló is. Egyiket sem igazoltat­ hattuk. Sok csak inni járt hozzánk, vagy pénzt kölcsönözni! - Azután nem is láttuk az illetőt többé. A kontingenset a Hnb elnöke szétírta a kisgazdákra! A nagyokkal jóban akart maradni, amolyan „K i tudja, mit hoz a jövő?” alapon... - Szénát osztottak, - engem kihagytak belőle! - Szamár vagy! - szidott a feleségem. - Vetőmagot osztottak, - engem kihagytak belőle! - Úgy kell neked! - csúfolt az asszony. - Műtrágyát osztottak, - ebből is kihagytak! Erre a hitvesem már egyenesen bolondnak nézett... A legközelebbi alkalommal aztán elbődült bennem a borjú... Hiszen a fele­ ségem folyton rágta a fülemet. Fogtam magam és mentem a pártelnökhöz: - Nézd, elnök elvtárs, te nagyon jól tudod, hogy mindig más ügyeit inté­ zem... Szaladgálok fűhöz-fához... A járásról a kerületre, a kerületről a Megbí­ zotti Hivatalba... Miért éppen engem hagysz ki mindig, ha kap valamit a falu? Az elnök olyan ártatlan képpel nézett rám, mint egy ma született bárány: - Hát miért nép szóltál, Á nti?... Talán a kisujjamból kellett volna kiszopjam, hogy mire van szükséged?! Mennyi széna kell?... Aztán ne a pénztárosnak fi­ zesd ki az árát, hanem énnekem, érted? - súgta a fülembe. Aztán a szárazsági pótlékból megint kihagytak néhányunkat. ...Erre összejöt­ tünk páran és írásban felmondtunk a Hnb elnökének meg a helyettesének is!... Másnap már a megkínzott mártír szerepében tetszelgett hívei és rokonsága előtt... Szegényke, - akkor - nyolcszáz korona nyugdíjjal vonult nyugalomba!... Hát nem volt valóban sajnálatraméltó? Szövetkezet, te szerencsétlen szövetkezet! Nem volt még egy irodahelyiségünk sem, istálló, raktár, semmi... Tag is csak négy-öt... Aztán kaptunk vetőmagot, műtrágyát... A pap istállójában volt negy­ ven juhunk, tizenkettő üszőnk és tíz anyakocánk... Csakhogy a pap istállója düledezett és kicsi is volt!... Hová tegyük az állatokat? Nem volt könyvelőnk sem. A szomszéd faluból hívtunk, mutassa meg, mit hogyan kell csinálni!... Néha hajnalig dolgoztam és rá is fizettem erre! 1953-ban gyógykezelésre küldtek a Tátrába. Pár nap múlva fenyegető levelet kaptam, hogy azonnal utazzak haza, mert elsikkasztottam a szövetkezet pénzét!... Ha nem megyek, csendőrökkel jönnek értem!... - Azt a magasságos erre-arra! - az első vonattal utaztam, pedig igazán beteg voltam... Otthon aztán kisütötték, hogy hiányzik a legelő- és a fuvarpénz, öszszesen tizenhétezer korona... Hű. a teremtésit! - Számolj el a pénzzel, mert bezáratunk!... - Ismerd el, hogy megloptál bennünket!... Szóval ilyenek a jó kommunisták?... Az ellenségeim összefogtak ellenem és el akartak tiporni! Csakhogy helyén volt az eszem - meg a becsületem körül nem volt semmi hiba! Előszedtem a könyvelést, a papírok szerint elszámoltam nekik töviről-hegyire, de még így is kétezer korona hiány volt... Ezt ki kellett fizetnem! Csak később tudtam meg, hogy hová lett ez a pénz! A vezetőség elhívta a Vesnát és kihirdette, hogy aki belép a szövetkezetbe, az kap olcsó ruhát!... Hát erre kellett a pénz, az én pénzem!... 95 �Akkor mérgesített, de ma már csak nevetek rajta. Nyugdíjas vagyok - öreg vagyok... Van sok ellenségem, de több a jóbarátom! Szánt szándékkal soha nem ártottam senkinek, nyugodt a lelkiismeretem, mint kommunistának és embernek egyaránt. Megtettem minden tőlem telhetőt... Két lányomat férjhez adtam... A fiamat megnősítettem... Van kilenc unokám és négy dédunokám... Az egészségemmel nincs baj, s ha semmi nem jön közbe, megünnepelhetem még a századik születésnapom is... Igyanak fiatalemberek! Ismerik-e azt a régi, szép nótát, hogy: Igyál, betyár, múlik a nyár, nemsokáig mulathatsz már... - Nem ismerik? Az se baj! Akkor most tanulják meg tőlem és tanítsanak meg rá másokat is!... Feláll, kiegyenesedik. Csak most látom, hogy milyen szép szál ember még mindig. Milyen lehetett fiatal korában? Csak az ősz haj, meg a fehér bajusz árulkodik... Nem tragédia, amit elmondott, hanem egy életsors... Egy öreg palóc élete... S egy kicsit a palóc falu élete is, melyet azóta már az egyre terjeszkedő Nyitrához csatoltak... * A szerző, szerkesztőségünkhöz, utólag elküldött kéziratából: ...Egy nyitragerencséri palóc élete... Nem tragédia, amit elmondott, hanem egy életsors... Egy palóc élete... Egy szlovákiai magyar élete és egy kicsit a szlovákiai magyar falu élete is... S ez a falu tud alkalmazkodni, de meg akarja őrizni magyar erényeit, szokása­ it, nyelvének tisztaságát! Bár ez az utóbbi törekvés biztat a legkisebb eredménynyel... Az erősbödő szlovák nyelváramlat egyre jobban befolyásolja a palóc nyelv eredetiségét: nemcsak a szókincsben, hanem a hangalakokban is! Jellem­ ző például ezekben a falvakban a szlovák nyelvből vett, de rendszerint hibá­ san használt kifejezések számának nagyarányú megszaporodása - főként a fia­ talság körében... Tehát: Veszélyben a nyitravölgyi palóc félsziget... De azért ne legyünk ború­ látóak... 96 �A Madách-pályázateredményhirdetése Szépirodalmi kategóriában: III. III. II. I. díj: díj: díj: díj: TarbayEde Budapest SzöllősiZoltán Budapest A bírálóbizottság nem adta ki Szilágyi Andor Budapest Esszé, tanulmány, szociográfia kategóriában: III. díj: II. díj: I. díj: Nagy Ervinné Marschalkó Zsolt Seres Péter Balassagyarmat Pásztó Budapest Salgótarján Város Tanácsának különdíja: Marno János Onagy Zoltán Budapest Esztergom Színvonalas munkájuk alapján dicséretben részesülnek szépirodalmi kate­ góriában: Krasznai Gyula Gál Szabolcs Handó Péter �Á ra: 2 5 - Ft �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a0938838009269c6706ebcf07eeecee3.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1990/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1990 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika