https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/310c9782755469e12a91cd92252c4325.pdf 01735813da2c361c2e6a29ccf6a3bf8c PDF Text Text ��Tartalom 3. Pályakezdő írók: Háy János és K urdi Fehér János összeállítása M Ű H ELY 37. Földi Péter: Levél-féle M. Kiss Györgynek SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 39. Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben, 1943. II. (tanulmány) V A LÓ SÁ G U N K 56. A M agyar Kommunista Párt útja. 19 18 -19 4 5 . II. (tanulmány) 63. Garam völgyi Antal: Salgótarján a forradalomban II. (emlékirat) 74. Bozó G yula: Az ipolytarnóci tragédia (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 85. N. László Endre: Egy palóc élete, II. 19 38 - �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189, 14-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kulcsár József igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.55156 N . S. Bajcsi Cecília műfordító (Bp.), Bozó Gyula tanár (S-tarján ), Feny­ vesi Anna műfordító (Bp.), Földi Péter festőművész (Somoskőújfalu), G aramvölgyi Antal jogász (S.-tar­ ján), Gosztonyi Péter történész, K elet-Európa Könyvtár igazgatója (Svájc), Háy János költő (Bp.), Jó ­ nás Csaba író (Bp.), Kemény Ist­ ván költő (Bp.), Kurdi Fehér János költő (Bp.), Laczkovits Miklós író (Bp.), Nagy Márta író (Bp.), N. László Endre író, muzeológus (Barcs), Podmaniczky Szilárd író (Bp.), Szabó Péter történész (Bp.), Szerb Máté költő (Bp.). * A borítókon és a 38. oldalon M. K iss György festőművész (Somoskőúj­ falu) kiállításának képeiből válo­ gattunk. A Pályakezdő írók című összeállításunkban Szürke Péter munkái láthatók. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 —15 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 és h-ig. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely hírlap kézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap előfizetési és L apellátási Irodánál (HELIR) Budapest V.. Jó zse f N ádor tér 1. — 1900 —közvetlenül, vagy postautalványon, valam int átu talással a HELIR 2155—96 162 pénzforgalm i jelzőszám ra. E gyes szám á ra 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzok at nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N : 0555-8867. In dex: 25-925. �Pályakezdő írók Amikor Podmaniczky a hóna alatt a lopott lemezekkel berohant a WC-be, Szerb Máté utána üvöltötte: „Ne feledkezz meg a tiszta­ ságról, az a művészet lényege!!!” A WC-ben már többen voltak. A két jánost zabálta egy smaragdszín női kopt krokodil. Állkapcsa kö­ zül kilógott az emberiség anyanyelve. A törté­ net a szobában folytatódott. Miklós egy latin nyelvkönyv segítségével Pallasz Athéné hullá­ ját boncolta, tudományosan és fájdalommen­ tesen. A lányok, Márti, Cili és Anna, elsírták magukat, mert Jónás mester zseblámpával szembevilágított egy vakfarkast. Utálták az állatkínzást. Alattuk szomorú s szép volt a negyedik dimenzió, Kemény Pisti elindult az erősebb lét közelébe. A kártyaasztal mellett nagy volt a tolongás. Folyt rajta a parti és a boncolt nő vére. Valaki a Szürke Pétert húzta és azt mondta: Igen. Hölgyeim és Uraim! Szálljanak be a partiba, Önök csak nyerők lehetnek. Bp. 1989. okt. 5. H Á Y JÁ N O S - K U R D I F E H É R JÁ N O S �SZERB M ÁTÉ Változások M a reggel a rovarok félelmetes intelligenciáján gondolkodtam. Miként lehetséges ez, tépelődtem és egész nap nem találtam helyem. Este a konyhában szétszedtem két pókot. Míg mikroszkóppal méregettem őket, hálót font körém az éj. Robosztus kezdet így a végé. Felelet ez az érdeklődésre. Evolucionista XXXII. Tegnap a kézikönyvekkel voltam. Hajnalban valaki felrázott, koszos az ingem, erre figyelmeztetett. Morogva másztam a fürdőszobába. A tükörben egy patkány halálra rémített, levertem. Vissza a szobába, hol reggelig ellenségeimet szórakoztattam kérdéseimmel. 4 �XXXIII. Most, hogy kinyitották az autót vacsora közben láthatom őt. Szép, mozdulatlanok a szemei. Lassan megfontoltan táplálkozik, Állkapcsa hibátlan, nyelve sárga, rágóit még nem rondítják nagy tépőfogak. Ha az utolsó legyet is bekapja közelebb nyomulok. Csak ezek a barom őrök, félek megzavarnak. N agy krokodilpofájuk nyálasan pihen fegyvereiken. X X X IV . A falon egy lepke többszöri leképezését látom. Lassan kijut a fényre, most még több árnyéka van. Inogtatom és feltépem a mennyezetet felfele nézek. Szanaszét potyognak kamikázék. Minden csupa lepke és molekula. Fáradt gőzök a kiégett Napban. (Fázom. Belegyújtok a levegőbe. Szikráznak s lehullanak a leképezések. Zacskóba szedem árnyékomat. A Napot letörlöm és betakarom.) �LATZKOVITS MIKLÓS Túlvilági történetek Geréb Ágnesnek Arról, ami a földi élet utolsó világos pillanata és a túlvilágra való megér­ kezés közti időben történik, semmiféle biztos ismerettel nem rendelkezünk. A halált nem sikerült kielégítően leírni sem a modern tudományoknak, sem a filozófiának, a különböző vallások ellentmondó elképzeléseiről nem is be­ szélve. De azok sem tudnak róla semmit, akik már túlestek rajta. Mesélik, hogy egy bizonyos Rufus azzal dicsekedett, hogy mindenre em­ lékszik. Azt állította, hogy az apja, aki crotoni kereskedő volt, egyik útjára magával vitte Cézareába. Mivel csak késő délután kötöttek ki, a hajón töl­ tötték az éjszakát. Másnap aztán végigjárta a várost. A nap egyre forróbban tűzött, s lassan teljesen elnéptelenedtek az utcák. Egyedül bolyongott hát a vakítóan fehér házak közt, nyelve a szomjúságtól szájpadlásához tapadt. És akkor váratlanul kis térre bukkant. A tér közepén egy kút állt. Hideg, tiszta vizű kút volt. Ivott a vízből, melynél jobbat sose kóstolt. Megmosta az arcát. A tenger felől hirtelen hűs szellő kélt, beborította a várost. Mindez azonban kevéssé hihető. Egyesek szerint Rufus több mint húsz év­ vel túlélte apja halálát, aki szintén csak évekkel a cézareai út után esett ál­ dozatul valami járványnak. Továbbá, amint azt többen megjegyezték, a tör­ ténet nem a halál beálltával kezdődik, s nem a feltámadás első pillanataival ér véget, ahogy azt joggal el lehetne várni. Sőt, ellenkezőleg, semmi köze ezek­ hez a dolgokhoz. Rufus azonban makacsul rázta a fejét, hajthatatlan maradt. * A túlvilági történelem kezdetei a messzi múltba vesznek. Első pillantásra persze kézenfekvőnek látszik - ahogy a Biblia nevezi - Ábel halálára hivat­ kozni, csakhogy az időpont akárcsak hozzávetőleges meghatározása is igen komoly nehézséget jelent. Ez elsősorban abból adódik, hogy a túlvilágon az idő mérésére egy olyan mértékegységet használtak, amely a földi viszonyokra alkalmazva, háromszáztíz évet éppúgy jelent, mint negyvennyolc másodpercet, de kifejezi azt a távolságot is, melyet a fény éppen hét perc alatt tesz meg. Ezért aztán az idő mérésének egymástól minőségileg különböző, s így közös nevezőre nem hozható két rendszerében ez az egy dátum eleve kettőnek tű­ nik. További problémát jelent, hogy Ábel, vagy bárki, aki Ábel lehetne, nem létezik. A túlvilág első lakójának egyszerűen nyoma veszett. Ez az egyébként döbbenetes tény tette lehetővé egy olyan kozmografikus elmélet felállítását, amely hosszú időn keresztül megőrizve hegemón szerepét, alapvetően megha­ tározta a társadalom rendjét. A „világfolyam” ugyanis ezen elmélet szerint nem egy lineáris, örökösen gyarapodó, hanem egy önmagában újra meg újra visszatérő, cirkuláló idő medrében zajlik. Nincs kezdet és nincsen vég, az ese­ mények tökéletesen ismétlik önmagukat. Mivel a rendszerbe nem illik bele a fejlődés gondolata, a világ megjobbítására való minden törekvés, tehát in­ 6 �tézmények, törvények felállítása, szabályzók, korlátok alkotása, büntetés és jutalmazás egyként értelmetlenné válik. Ezen eszme jegyében a túlvilágon hoszszú ideig spontaneitás, a szabadság, a mindenféle megkülönböztetéstől men­ tes egyenlőség jegyében zajlott az élet. A lakosság száma többnyire egyenletesen nőtt, noha a történeti demográfia kimutatott néhány ugrásszerű gyarapodást is. Ilyen esetekben joggal gondolha­ tunk háborúk, járványok, természeti katasztrófák, éhínségek földi térhódításai­ ra. Ami azonban a folyamat egészét illeti, mindenképpen tartózkodnunk kell a romantikus magyarázatoktól. A Long Marston Moor-i csatának még a résztvevői is elférnének három-négy óceánjárón. A Sacco di Roma alig tízezer ember műve volt, s a marathoni harcmezőn mindössze százkilencvenhét athéni esett el. A pusztulás többnyire nem ilyen látványos keretek között zajlott. Ja ­ varészt csak az idők folyamán emberarcúvá vált, megszokott halál dolgozott csendesen, a haldoklás hangjait pedig ablakok, vagy éppen háncsfüggönyök mögé zárták a hozzátartozók. Időközben természetesen jelentős változásokon ment keresztül maga a túlvilági társadalom is. Ezeknek a változásoknak a mozgatórugói sohasem ma­ teriális, hanem mindig szellemi jellegűek voltak. Az élet alapvető, gyökeres átalakítására csak viszonylag későn, egy meglehetősen türelmetlen entellektüelcsoport működése nyomán került sor. A magukat atomistának nevező újítók szerint az idő (és egyben a világ) modellezésére sem a kör, hanem a spirál, ahogyan ők nevezték, a „misztikus spirál” a legmegfelelőbb. Tima Nerit, ezen elmélet legnevesebb apostola, egyik nagy vihart kavaró kiáltványában azt hangsúlyozta, hogy a spirál mentén zajló események, noha bizonyos ciklikussá­ got mutatnak is, tökéletesen sohasem ismétlődnek. Amint az anyag részecskéi is változatlannak tűnnek, pedig szerkezetük gyakorlatilag minden pillanatban más és más, úgy újul meg örökösen dinamikus metamorfózisok sokaságán ke­ resztül az olykor látszólag valóban mozdulatlan világ. A misztikus spirálnak két pólusa van, melyek viszont újabb spirálokkal vannak kapcsolatban. Halál és feltámadás nem más, mint a földi és túlvilági „életspirálok” érintkezési pontja. Hasonlóképpen a túlvilági élet is véget ér, s valahol egészen másképp folytatódik tovább. A dolog etikai vonzata egyértelmű. A túlvilági életnek célja van, mégpedig az individuum minél tökéletesebb kiművelésén, vagyis a lélek teljes szabadságának megszerzésén keresztül felkészülni az „átlényegülésre” , arra, ami már Ábelnek, s nyilván jó néhány társának megada­ tott. A szublimitás végső fokának elérését segítendő, felállítottak egy hatalmas apparátussal működő intézményrendszert, mely három nagyobb egységre tago­ lódott. Az első, a Midras Konen, maga is további hét részre oszlott. (Seól, Kárhozat, Mély árok, Mélység vize, Csend, Halál kapui, Halál árnya kapui.) A második, a Kert, paralel módon szintén a hetes felosztást követte. Részei a kü­ lönböző égitestek nevét viselték. Például Hold ege, amit még Örök gyöngy­ nek is mondtak, Merkur ege, vagy a Vörös bolygó, a Mars stb. Később az­ tán mind a Midras Konen, mind pedig a Kert két új elemmel bővült, s a ti­ zennyolc „stáció” az abszolút szabadság elnyerésének fokozatait jelentette. Leg­ alacsonyabb stációnak a Halál árnya kapui, legmagasabbnak az Empyreum számított. Ez utóbbit azonban csupán a mozgalom négy vezetőjének sikerült elérnie, úgy mint Tima Neritnek, akit később a megtisztelő Nap elnevezéssel illettek, valamint három munkatársának, Ponnak, aki a hivatali munka leg­ főbb irányítója volt, Sinnek, a kiváló filozófusnak, az ellenzékkel való polémia 7 �szervezőjének, valamint Mornak, aki a rend kíméletlen, de mindenekfölött igazságos őrének bizonyult. Az egyes stációk közvetlen felügyeletét háromtagú revizóriumokra bízták. Az ő feladatuk volt annak az eldöntése, hogy a túlvi­ lág mely lakója érett meg magasabb stáció elnyerésére. Ezt egyébként köteles­ ségük volt minden lehetséges eszközzel előmozdítani, s e célból a lakosság mindennapi életét, a meditációk rendjét és jellegét szabályozni. E hatalmas komplexum harmadik elemét, az úgynevezett Másik Ország alkotta, amely át­ menetet képezett a Midras Konen és a Kert között. Itt a túlvilágra újonnan érkezettek nyertek elhelyezést. A Midras Konen egyébként eredetileg nem jelentett büntetést. Ezt a jellegét csak lassan, az ellenzék fokozatos meg­ erősödésének következtében kapta. Különösen az empiristák jelentettek nagy veszélyt, akik a közvetlen tapasztalatra hivatkozva, tagadták az átlényegülés lehetségességét. Képviselőik idővel a revizóriumokba is befurakodtak, bojkottálták azok munkáját, s tevékenységük nyomán a Midras Konen lassan telje­ sen néptelenné vált. Ez az atomista rendszer abszolút csődjét jelentette. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Csend régiójának lakói a stációk fel­ számolása után is még hosszú ideig régi helyükön maradtak. Ott álltak moz­ dulatlanul, s talán furcsa, de szebbnek tűntek akárki másnál. * Még ellenőrzött néhány műszert, átállított egy-két kapcsolót, s egy nagy, vaskos füzetbe feljegyezte az utolsó adatokat is, aztán a mellette guggoló an­ gyalhoz fordult. Nem azért, mintha bármiben is bizonytalan lett volna, nem, inkább csak hallani akarta, amit már úgyis tudott, amit végre ő is pontosan tudott. Örömmel töltötte el ez a bizonyosság, kimondhatatlan örömmel. Egész életén át hiába feszítette meg minden erejét, hiába próbálta akár becsapni önmagát, sosem tapasztalt ehhez foghatót. Valahogy mindig minden kicsúszott a kezéből, s ő boldogtalan maradt és iszonytatóan magányos. Úgy érezte, a tárgyak éppen akkor öltik fel álarcukat, mikor ő rájuk néz, mintha csak meg akarna lesni valakit, de az a döntő pillanatban összeszedi magát, rendezi a vonásait, a gesztusait, és kifürkészhetetlen és titokzatos marad mindörök­ re. Pedig számtalanszor próbára tette a környezetét. Néha például alvást színlelt valami ünnepi fogadáson, díszebéden, aztán hirtelen felugrott, s merően rámeredt valamelyik testőrére, vagy a pincérre, a feleségére, vagy bárki másra, de mindig csak a tapintatot látta, barátokat, akik szeretik őt, akik nem tudják tudomásul venni, hogy megöregedett, hogy egyszer ő is meg fog halni. És nem segített ezen roppant hatalma sem. Pedig Suarrez ezredes, aki szerénységből sosem viselt magasabb katonai rangot, hatalmas volt és ren­ díthetetlen. Igazi diktátor, amilyen talán százévenként, ha egy születik. És mégis. Csődöt mondott a rendőrség, a hadsereg, csődöt a gazdaságot bénító intézkedések sokasága, ahogy nem ért semmit a golyóálló limousine sem, meg közismert irtózása a nyilvánosságtól. Az emberek egyszerűen szerették őt. Pedig eleinte úgy tűnt, rendben mentek a dolgok. Még annak idején, a ka­ tonai puccs előkészítésekor is elkápráztatta legjobb szakértőit, politikai éles­ látása pedig lenyűgöző volt, ahogy ambíciója is, mellyel a propagandát irá­ nyította, s amellyel végül megnyerte a nemzetközi sajtó jóindulatát. Mármár biztonságban érezhette magát. De soha, soha egy percre sem fordult meg a fejében, hogy az emberek valóban szerethetik őt. Először el se hitte, nevetett az egészen, aztán mégis hatalmába kerítette a félelem. A k­ 8 �kor megpróbálta a népet. Bejárta a nyomornegyedeket, és az embe­ rek megismerték őt, és tejjel és kenyérrel kínálták. Egyáltalán nem féltek tőle, még csak meg sem illetődtek. Szerették. Egyszerűen és nyíltan. Persze, megkísérelt ellenállni. Bevezette az éjszakai kijárási tilalmat, felemelte az adó­ kat, elkobozta a gazdagok vagyonát, rendszeressé váltak a váratlan házkuta­ tások, egyik születésnapján pedig az éljenző tömegbe lövetett. Mindez azon­ ban hatástalan maradt. Sőt, minél kegyetlenebb és erőszakosabb lett, annál inkább éreznie kellett erőfeszítései hiábavalóságát, éreznie kellett a vissza­ fordíthatatlan vereséget, a kudarcot, melyért egyedül magát okolhatta. Fél karját adta volna csak egyetlen merényletért. Vagyont, magas hivatalt osztott volna egyetlen gyűlölködő megjegyzésért, egyetlen parányi gesztusért is akár, ami nem a feltétlen odaadásról árulkodik. Semmit sem értett az egészből. Nem értette az embereket, hogy miért szeretik őt, hogy miért szeretik pont őt, és be kellett látnia, hatalma egész élete értelmetlenségét. Hisz kinek is pa­ rancsolhatna ő, ugyan mit is rendelhetne el ebben a kaotikus, minden rend nélküli világban. Elment a végsőkig. Végignézte a legvadabb kínzásokat. D ia­ dallal adott volna kegyelmet, ha bárki többre becsüli életét az ő szereteténél. De hiába. Aztán elérte őt is a halál. A hóhér egy fiatal lányt kínzott ép­ pen. Tüzes fogókkal, mély, fájó sebet okozó éles szerszámokkal. - Miért sze­ retsz engem - kérdezte, s közben a lány fölé hajolva könyörögve nézett a szemébe. Semmit nem tudott kiolvasni belőle. Akkor arccal a földre zuhant, és meghalt. Meghalt anélkül, hogy bármit is megtudott volna, anélkül, hogy, ha csak egy percre is, de megtalálta volna a nyugalmat, melyet hasztalan ke­ resett annyi éven át. De mindez már régen történt, nagyon régen. És Suarrez ezredes, vállán a rangjelzéssel immár időtlen időkön keresztül állhat a gép előtt, melynek min­ den apró rezdülését ismeri. Ismeri a részecskegyorsító süvítő hangját, a sze­ lepek és fogaskerekek kattanásait, az olykor felvillanó fényeket. Ismeri a gé­ pet, amely végtelenül bonyolult szerkezetével megszabja a minőség ritmusát. Ellenőrzi a műszereket, átállít egy-két kapcsolót, s egy nagy, vaskos füzetbe feljegyzi az adatokat. Aztán kérdez valamit a mellette guggoló angyaltól. Per­ sze, nem azért, mintha bármiben is bizonytalan lenne, nem, inkább csak hallani akarja, amit már úgyis tudott, amit végre ő is pontosan tudott. * A túlvilág lakóinak már semmi okuk a félelemre. Az öregség nem nehe­ zíti el mozdulataikat, a fájdalom nem torzítja el egyetlen arcvonásukat sem. Ők valóban boldogok. Sőt, mivel a boldogság ott amolyan foglalkozásféle, amit bárki bármikor választhat, magától értetődően bármikor fel is hagyhat vele. De ugyanígy természetes és fakultatív a melankólia, a tevékeny aktivitás, vagy a büszke sértődöttség. Az antiochiai Ignatiusz például, aki Sura és Senocius konzulsága idején szenvedett vértanúságot, s, aki hosszú ideig egyko­ ri gyötrelmeinek megrázó és részletes leírásával nyúzott mindenkit, újabban feltűnően hallgatag lett. Senki se tudja, mire gondol. * Pierre de Bourdeille aznap nem a szokott módon ébredt. Az a nap ugyan­ is halálának napja volt. ő ezt csak nagyon lassan, fokozatosan fogta föl, 9 �mint általában azok, akiket álmukban ér a halál. Minden szokatlan, egyenesen ijesztő volt. A felhők, az elviselhetetlen ragyogás, az iszonytató hideg, meg a szigorú angyalarcok eszébe juttatták hajdanvolt bűneit. Féktelen ifjúságát, a párizsi bordélyokat, meg Poitiers kocsmáit, melyek az egyetemi előadások szü­ netében zsúfolásig teltek diákokkal. Sokat vesztett és sokat nyert akkoriban a kártyán. Aztán eszébe jutottak még a fényes ünnepségek, Henrik halála, meg a Nostradamus jóslata... Ó, hogy is lehetett olyan maga­ bízó. Pedig hányszor érezte már a halál közelségét. És még azokban a szenvedésteli években, ágyhoz kötve, balesete után is a tengerre vágyott. Itália, Málta Spanyolföld, meg Afrika, Philippo Strozzival bejárta mind. De mit érnek most a gazdag kastélyok, Richemond, Saint-Crepin, meg a többi, mit a tökéletes udvariság, meg Alencon herceg pártfogása. Számot vetett éle­ tével. Soha magányosabbnak, elhagyatottabbnak nem érezte még magát. Ott állt a fal előtt, a szédítő zuhanástól émelyegve, megrabolva, teljesen kifoszt­ va, s a hirtelen támadt csendben minden szem őt figyelte. Tudta, mire várnak. Akkor valami megmagyarázhatatlan makacsság keveredett félelmébe. A fal pedig hatalmas volt, átlátszó és áthatolhatatlan. Volt nekem egy igen jó barátom - kezdte. Louis de Berenger du Guast. A világ egyik legszeretetreméltóbb lovagja és egyben legtökéletesebb. Aznap nála ebédeltem. Igen előkelő társaság gyűlt össze, megannyi dáma meg ne­ mesúr. Az asztalfőn a házigazda ült, mellette rögtön én. Velem szemben a bretagne-i Espinay családból való de D ol püspök úr, szintén igen kiváló em­ ber, nagy tudású, költőnek az idő tájt meg talán a legnagyobb. - Lesütötte a szemét. Olyan volt, mintha csak a fal lenne, mintha egyedül hozzá kellene beszélnie. Hallgatott egy kicsit. - De voltak ott más költők is. Az asztal fe­ lőlem eső végén Pierre de Ronsard, vele szemben Jean Antoine de Baif, s a meghívottak közt volt még a hölgyek kedveltje, Philippe Desportes, meg Agrippa d’Aubigné. Du Guast barátom kedves meglepetést eszelt ki. Még ebéd előtt, a szemünk láttára megcsapoltatott egy kis borocskát. Mindenkinek saját kezűleg öntött az illatos italból, s kijelentette, aki kitalálja, milyen fajta bort iszik, hazaviheti, ami még a hordóban maradt. A hordó per­ sze francia mester munkája volt. Ezt a vak is látta. Ezért aztán a legtöbben bcaujolais-i borokat soroltak fel, mivel közismert volt, hogy a házigazda leg­ inkább azokat kedveli. Csakhogy mindnyájan csalódtunk. Mert Perzsia földjén termett az a szőlő, bizony, iszfaháni bort ittunk valamennyien, s még csak nem is sejtettük, hisz Párizsban valóságos kincsnek számított az akkor. Du Guast urat szívből megtapsoltuk, és gratuláltunk neki a jól sikerült tréfához, no meg bőkezűségéhez, mert bár megtarthatta volna, ő mégis utolsó cseppig vendégeinek kínálta fel a bort. - Ismét elhallgatott. Érezte, amit mond, nem helyénvaló. De azt is érezte, folytatnia kell, hogy immár nincs megállás. Mert jólesett beszélni. Mert jó volt makacsnak és önfejűnek lenni, jó volt emlé­ kezni arra a napra. - Tudtuk jól - kezdte újra nem mindennapi élmények­ ben lesz még részünk, ám a folytatás, helyesebben maga a kezdet rögtön fö­ lülmúlta várakozásainkat. Mert alighogy asztalhoz ültünk, szolgálók serény ha­ da kis fedett ezüsttálakat hozott be, s a tálakon kerti sármány languedoci re­ cept szerint. Entremont gróf nem is mulasztotta el megjegyezni, hogy bár Languedoc adja Franciahon legdrágább szakácsait, de a legjobbakat is. Egy másik vendég ismét du Guast úr szellemességét magasztalta, hisz a kiváló bor után most a szőlőskertekben gyakori kismadár került terítékre. Omnia pro homine io �- vágta rá valaki, s végeláthatatlan vita kezdődött arról, hogy mi nyújtja szá­ munkra a legnagyobb gyönyört. A szolgálók ezalatt felhordták az újabb fogást. - Ardeche-i tál de Guast módra - mentegetőzött a házigazda, de azért a dolog mégiscsak komoly volt. Legelőször a püspök úr értette meg a finom célzást. Az egyik hölgy ugyanis a barátságot becsülte leginkább, ezzel szem­ ben a többség a szerelmet vette védelmébe. De, ahogy ínyenc fogás után jól­ esik az egyszerű, tápláló eledel, úgy a szerelemnek kell adni a pálmát, mert a heves érzelmek, meg a csendes nyugalom, a vad féltés, meg a pajkos ját­ szadozás együtt alkotják az egészet. A barátság viszont nem ismeri az ellen­ téteket, egyként lángol mindig, de a szerelemnél csak kisebb lobogással. Ba­ rátom tehát harmadszor nyerte el a vendégsereg osztatlan elismerését. Szoká­ sa szerint szerényen, katonaemberhez illő módon fogadta a bókokat, majd különféle sajtokat hozatott, melyek mellé erős, sűrű vörösbort ittunk. Miután kellőképpen felfrissítettük magunkat, s a körbehordott kis ezüstkancsók és tiszta kendők segítségével kezeinket megtisztítottuk, néhány nyárson sült bá­ rányt szolgáltak fel, amelyek oly művészi gonddal voltak elkészítve, hogy minden pillanatban attól féltünk, hogy valamelyik netán még megmozdul, vagy siratva nyomorú sorsát, keserves jajgatásba kezd. - Hirtelen arra gon­ dolt, ezek a kifejezéstelen arcok, melyekről leolvasni semmit sem lehetett, ta­ lán nem is figyelnek rá. De akkor már úgyis minden mindegy volt. Hangja nem remegett, megtelt erővel, s valami különös büszkeség járta át tagjait. Egyenesen a falhoz beszélt, bátran és dacosan, mondandójához olykor geszti­ kulált is. - Pedig az még csak a kezdet volt. Mert a bárányok nyakára kis kosárkák voltak akasztva, s a kosárkákban egy-egy szem cartoufle, melyet valamennyien ott láttunk először. A hölgyek nem is merték megkóstolni, merthogy állítólag ártalmas eledel, de mi, férfiak - persze, becsületesen szét­ osztva - fölfaltuk az utolsó szemig. Furcsa ízű étek, de mint ínyenc cseme­ ge, valamennyiünk tetszését megnyerte. A sülthöz egyébként kétféle mártást szolgáltak fel, melyek nevét és receptjét du Guast úr tíz aranyért sem volt hajlandó elárulni de D ol úr nagy bánatára. Az egyik édes volt, a cayenni bors zamatát szinte érzem még ma is, a másik meg inkább savanykás, melyben a mandula és a néhány cseppnyi rózsavíz ízét mégcsak könnyű volt eltalálni, itt azonban megakadt valamennyiünk tudománya. A hölgyek inkább az édes, az urak inkább a savanykás mártásból fogyasztottak, ami természetes is, hisz épp ellentéte a férfi a nőnek. - De a szerelemben vajon így különbözik-e egymástól a két nem — kezdte újra Baraud ítélőmester, s mert a kérdés mód­ felett helyénvalónak tűnt, vége-hossza nem volt a mulatságos vitának. Közben ablakot nyitottak, s a személyzet fürgén elhordta a maradékot. A termet kellemes szellő járta át, s mi bourgogne-i bort kortyoltunk karosszékeinkben hátradőlve. Egyesek a házasság szentségét emlegették, mások a szerelmi vá­ gyat, s mikor a vita már épp tetőfokára hágott, újabb fogás került az aszta­ lunkra. Hogy a tálakon mi volt, azt egyelőre nem tudta senki, hisz zsúfolá­ sig telve voltak zöldséggel, s mindenféle különleges gyümölccsel. Eper és a Párizs környéki melegházakból való ananász illata borított be mindent. Satura - kiáltotta valaki, mert a régi rómaiak így hívták a teli tálakat. Saturnusi tál - hallatszott máshonnan. És akkor valamennyien kissé megha­ tódtunk, mert úgy éreztük, valóban itt van újra az aranykor, a boldog, tisz­ ta szerelem legszebb ideje. A hölgyek könnyeztek, s hosszú ideig senki sem törte meg a csendet. - Parányi pont volt csupán az óriási fal előtt, de érez­ te, erősebb, súlyosabb is annál. Hangosan szavalt. - Mert hatalmas angolnát 11 �takart a sok gyümölcs, mely önnön farkába harapott, félreérthetetlen, gyönyö­ rű jel. Ó, emberi sors, szerelem, ugyan ki fejtheti meg titkaid, vajon van-e nálad bármi csodálatosabb. Te legszebb és legyőzhetetlen, örök szerelem. És ezen utolsó, kissé zavaros szavak közt Pierre de Bourdeille sírvafakadt. Sokáig sírt. Végül újra a falra pillantott, melyen kis nyílás keletkezett, épp akkora, melyen egy lélek még átférhetett. Elindult hát. Ment szilárd léptek­ kel, hogy immár vígan lakozzék angyalok boldog gyülekezetében. * A lélekről, az emberi test halhatatlan részéről való elképzelések tarka so­ kasága nagyfokú bizonytalanságot jelez. Bizonytalanságot, melynek a dolog természeténél fogva, eleve ki vagyunk szolgáltatva. Megmérni, elemezni, pon­ tosan leírni csak azt lehet, ami mulandó. A halhatatlanság újra és újra ki­ csúszik a szike alól, észrevétlen marad a legkorszerűbb mikroszkópok fóku­ szában, színtelen, szagtalan, vagyis érzékelhetetlen. Akadnak azonban néha olyan pillanatok- csak nagyon ritkán, és talán nem is minden ember életé­ ben - , amikor megpillanthatjuk a titkot. Igen, bár rövid időre, de olykor a lé­ lek is látható. Ugyanolyan, mint maga a test. A vonásai, a gesztusai, min­ den mozdulata ugyanolyan, és valahogy mégis más. Ahogy néha egy régi hasz­ nálati tárgy, egy bútordarab tűnik furcsának, különösnek. Tudjuk, hogy a sa­ rokban a szekrény most is ugyanaz, mint eddig, vagy ezután bármikor és va­ lahogy mégis más. Hát így különbözik a lélek a testtől. De míg a tárgyak ismeretlen arcát felfedezni pusztán csak izgalmas kaland, addig a lélek meg­ pillantása katartikus élmény. Az ember ilyenkor úgy érzi, ő maga a világ. A Nap, a tenger, a csillagok, és a szerelem mind-mind ő maga. Megfontolandók ezért e szavak: Amit keresel, nem utolérhetetlen az számodra, nem is távoleső. Nincsen az égen, hogy így szólj, ki menne föl az égbe, hogy lehoz­ za azt, és megmondja, mit tegyünk. Nem is a tengeren túl található, hogy megkérdezd, ki juthat át a tenger túlpartjára, hogy hírül hozza, mit cseleked­ jünk. Hanem igen közel van hozzád a szó, szájadban és szívedben, hogy megtegyed. 12 �P O D M A N IC Z K Y S Z IL Á R D Békecsont Mindenki föl van szerelve. Izomból nézzük a N apot. H a akarják, széthordom a roncsokat. A ktív kénsav, testvérek, aktív. Folyik a szájba az eső, gyöke­ restől hozom az ajtót, púder terem a keskeny csövű alvázon. Mintha egy toronyból zúgna le a jég, füleink véresek, mozgassa az anyagot hó­ karú Nausziká. Mondja lassítva a gégefő és a fújtató között: ne uszikálj Nausziká. Forog-e egy borz a fejében? Hogyha mégis locsolja az erőszak szobrát, haláláig spóroljon. Flát fontos még az, hogy hány centi van a megtörölt szájból? Fogalmam sincs a halálról vagy a visszatérésről. E gy sebesség metaforá­ ját ismerem csak; amire nem kényszeríthetnek, hogy Önöket is részeseivé tegyem. Az irodalom az egy dolog, de és még jó, hogy azt hiszik, van. Akarja-e magának ezt valaki, mondjuk, aludjon együtt egy jéghideg skor­ pióval. Mindenféle beszélgetés unalmas, kivált akkor, ha elhisszük. Hogy mi tartható még, azt nem tudom, de nem sokáig. Mert sem Istenben nem hiszünk, sem abban, akivel beszélni lehetne. Ha pedig „hiszünk” Istenben, csak azért, mert beszélni akarunk, pedig már rég nem tudunk. Am i itt kö­ vetkezik, az sem jobb egy szívbe fúródó kötőtűnél. Ha most nem akarnak, próbáljanak ki még egyszer, majd azt mondom: békecsont, ne higgyék, hogy van még hátra valami. (a totális menekülés ócska verziója). A buszsofőr bicepsze megfeszült. A kormányszerkezet ideiglenes műbőr­ rel bevonva. Bumfordi ujjai, melyek az érzékiség leghalványabb jelét is ripityára törik, igazságtalanul, ám biztonságosan forgatták a kerek műbőrt. „A d j gázt” , suttogták az utasok, „ad j gázt” ! L ., ki, nem tagadom, intim gondolati kapcsolatban állott a buszsofőrrel, a buszképű sofőrrel, a vajszín hátsó ülésen rakosgatta combjait. Ruhája, a gondtalanul rövid szoknya, a bensőséges kivágású, könnyű, gyakorlott blúz, egy magányos turista csábító józanságára épült. Hol a végtelenbe nézett, s midőn ott hiába, de főképp céltalanul kereste magát, máskor meg az egyen­ letesen vonszolódó, valódi árokszéli füvet nézegette. Hogyan van ez tehát? Nem törődve a többi hájas, alulinformált utas demonstratív fecsegésével, a megérkezés pontosan körülhatárolt mozdulataira gondolt. Am it akart, el­ érte. Nem mondható egyedülinek, sem többes számban nem beszélhetnék 13 �róla, ez így mégis lovagias, nemde?, mégis ütött az óra, és ez már nem tré­ fadolog, ha meggondoljuk, hányszor üt életünkben az óra. Mintha semmi nem lenne mögötte, repeszek a bevándorló szívében, valami tér, feszül a látványos vászon, hideg, makacs leszámolás ez. Nem szabadna ilyen igaz­ ságosnak lenni, túlzottan bizakodni egy buszban, mely Isten ne ad j’, soha nem is fog megállni, mi több: fékezni se, s az út langyos porából ha egy­ szer mégis kikeveredik, ott egy újabb zseniális bukfenc, buktató, kaptató, és ez korántsem figyelmes dolog az élettől, ha úgy vesszük. Tehát mi volnánk azok a hármas magatartású lányok, kiknek ideges és mégis dekoratív pofonjai között felnőttek a kartársak, kik bévül véreznek , lelkük színes, szabálytalan lapocskái vérben áznak, akik önmaguknál távolabbra igyekeznek, csörömpölve száguldanak kifelé a helyzet adta kira­ katból, akik úgy kószálnak az álomban, mint valam i biztonságos szige­ ten, valahol a közelben egy totális szigeten. Csak semmi hatalom vagy de­ mokrácia. Dem o-Grácia. Uraim. Holott a búcsúzásnak kellene itt kiférni, a szárnyak lenyiszálása, mely vér, vér, vér, Uraim, és egy bombajó test. Bekapott egy kókuszos rágót. Ilyenkor hátul a szájába harap, erősen, hogy érezze a száját, az ajkakon végigfutó tűnékeny hullámot, mely zsarnok, akarja a szervek működését. Azonfelül egy busszal jól elüthető az idő, és a várakozás stabil állapota harapódzik a tervek köré, el lehet képzelni, mi­ lyen süket íme a csönd, a zúgás és lötyögés, mintha egy kondér frissen főtt repülőgép. Én nő vagyok, komplementerem egyetlen férfi, aki szabad és szőrös, az élet dolgaiban privát, soha nem hosszabbítja meg az időt. Tapintatosan fog­ ja az ütőeret, liberális szívütem, míg lassan alkonyodik a vérkeringés felett, belső, kétélű ereszkedések: ,,Én vagyok az én uram. Am it félelmem leplez, az a félelem. Helyem a világban nem ez a hely. Ha mégis megérkezek, mindenre egyedül emlékszem. Énrám ne vonatkoztassanak. Ebben a világ­ ban csak egyszer történik, amit megteszek.” E gy árnyalattal a sötétség bélésében bekontrázott a busz. K edves utasa­ im, az első állomáshoz érkeztünk el. Éjszaka lesz. Pihenjenek. Van bár. Töltsék békében. Holnap hajnalban korán indulunk. Fölcígelte a kopott bőröndöt a kopott lépcsőn. A szoba, kérdezhetnénk, mért oly barátságtalan, a tapetta elnyűve, mintha használnák, az ágyban egy cingár borz alig férne, az ablakban a Hold mozgolódik, sárga, sárga, akár a börtönőr vizelete. E gy szavunk se lehet, mi csináltuk ilyennek, a kussolással, rágcsáló-szagú humanizmusunkkal, elfogódva és elfogadva, tűr­ ni az áldozatok terhes gondolatait, egyenlők vagyunk, igen, a születésben és a halálban. Tenyérnyi ruhájában terült az ágyra, megoldatlan, becsomózva rendkí­ vül sok üvegszál közé, mintha moraj ló aggastyánok csöppnyi tervének vetve. Húsz hideg test alatt egyedül, mintha olvadó korcsolyapályán mosná a sze­ mekből kihulló vért. Ennyi maradt, az ember mindig megvárja az utolsó pillanatot, fülel, akár az ördög egy bizonyos csel előtt, érzi, ő zsibbad, hogy mégse való efféle hazug kis alázat, mely üzenet volna egy valóság-pontos helyzetben, pedig itt minden csak álom, szunnyadás, konok szunnyadás, ahogy a sünkutyák alszanak a törvényszék épülete alatt. A buszképű sofőr belépett a szobába, felébresztette L.-t, de csak az első whyski után tágultak ki pupillái egy Bár-beli asztalra eresztve keblei bizarr súlyát. Rendesen hallgattak. A buszképű hogy rámcáfoljon, beszédbe bocsá­ totta ócska ötleteit. ,,Mi lenne, ha most jól meg. . . megfognánk az Isten lá­ 14 �bát?” „M ég egy whiskyt kérek.” - válaszolta L. „Igyon csak, attól meg­ jön a kedve.” „M egjön a kedve, ha ránéz a medve.” „Aztán mihez fog kez­ deni, nem, mi lesz az első dolga, ha megérkezik?” „Kinyitom a szemem.” „D e mégis, hogy gondolta el?” „M inden meg van írva.” „N em olvastam.” „A nnál jobb.” „H ogy érti ezt?” „ Ú gy, hogy annál jobb.” „Igyon még egyet!” „H árm at kérek.” „E g y kis spicc, az nem árt.” - ezút­ tal titokzatosan, mégis jól kiszámíthatóan mosolygott a buszképű. „Senkit nem hagyott otthon?” „H o l?” „O tthon!” „M i lesz a w hiskyvel?” „F elej­ teni akar, ugye?” L. totálisan nézett a férfi szemébe. Szeressen, kis buta, vagy küldjön el a trópusokra! „Nézze, édes safjőr, idáig csak kérdezett. Most mondjon valamit, ami magának fontos az életben!” A buszképű hosszan hamuzott, mert hát azt fölfogta, nem adhat mindennapi, porlepte választ. „Talán az, hogy itt ülhetek m agával.” L. nem mozdult. Micsoda kan, gondolta, és utána biztosan gyorsan elalszik. „H a én olyan fontos len­ nék magának, ottmaradna velem .” K is, tudatos szünet. „D e akkor ki v i­ szi haza a buszt? Nem olyan egyszerű ez. M aga el tudja felejteni, de én nem.” „É n sem.” Ismétlődő hallgatás. „Köszönöm a whiskyt, majd reggel találkozunk.” A buszképű szemével követte L.-t, ahogy felállt, felment és eltűnt a lépcsőfordulóban. Mintha csak telefonon beszéltek volna. De ki a gyilkos? Hol hentereg a részeg áldozat? L. föltépte az ajtót, ra­ gyogás és köd, hát itt ölnek, gondolta. Az ágyában egy cingár borz feküdt, állig húzta a takarót, géppisztolyát az ablak kilincsére akasztotta. Az éjjelilámpa alatt egy félbevágott borjú hevert. Több kígyó sodorta a huzatot, mint gondolta. A szőnyeg közepén két hiéna vicsorgott, pofájukon egy tig­ ris bőrének foszlányai lebegtek. Bevágta az ajtót, üvöltve rohant le a lép­ csőn, majd megtorpant és higgadtan nézett a csöndbe süppedt alakokra. „Csak egy egér” - és mosolygott. (Ha L. ma is élne, valószínűleg kitépné a papírt az írógépből és teletömködné vele a számat és valahogy mosolyogna hozzá: Csitt!) �JÓ N Á S CSABA Augustinus kontemplációja Vermeer van Delftben ma hajnalban egy szép lebegő-városba érkeztem, a látvány ugyanakkor felejthetetlen. nem meglepő elmélyülten szemlélek: a tejbe mártott városra záporoznak a helyből fel­ szálló angyalok, mintha zsinóron húznák őket állandó jelenlétük teremti meg a kiválasztottság bensőséges érzetét, elmélyülten szemlélek: napba tört tor­ nyok vagy a talpáról a feje tetejére állított „délibábkorm ány” elmélyülten szemlélek: karamellfejű purdék potyognak az égből, senki sem unatkozik: az élet, mint egy habókos tündér állandóan csodát c s i h o l , ezen belül a legnagyobbb csoda, ha mégis u n n é k , - ilyesfajtja szerelmi gyere­ kek karikáznak a nagyon-nagyon csinos napsugárban - így beszél - ez a város csupa bukolika: véletlen találkozások, nagy szerelmek szövődnek a lugasok rejtekén és szintén vannak itt szégyenérzet kíséretében transzcendentáló felhők (ilyenkor káros), aztán vannak itt a fentemlített nyulánk fároszok és sürögnek-forognak az egetverő-munkások. 1634 évben minden terhe, mint egy telesírt habpaplan, sebaj, a világ egyre egyszerűbb, az ember egyre egyszerűbb, csak a nézeteltérés nő, másképp: ki ütött kire?, a test veri a lelket, vagy a lélek veri a testet? nem tudom nyámnyogva eszem a halkompótot: „enni annyi, mint tanulni” (gyerünk mielőtt így szól hozzád valaki!) csak semmi tapogatózás, semmi tanulás, a világos beszéd az őrültek martaléka lesz. elmélyülten szemlélek: egy ilyen gyönyörű látkép: a puhán hulló fény kb. derékig ér a házaknak, a folyóvíz sejtelmesen nyaldossa a híd lábát, meg­ látogatjuk a szárnybaszökkent sirálykirálysírt: egy fejszével van leterítve ,,tőlem nem emberi semmi, aki idegen” , néhány utcával arrébb még min­ dig edzenek a hajnali súlyemelők. „ v a n i t t v a l a m i b á j ” - de sebaj: a hazugság, mint mesterséges léle­ geztetés segít elviselni az elviselhetőt, hogy az ,,ember” a megfelelő pilla­ natban magára üthessen: a szeretet: belharc. elmélyülten szemlélek: - de a valóság percenként becsap: mindig mire rá­ csodálkoznék, akkorkára zsugorodik, mint egy képeslap - egy angyali ü dv ö z l ő l a p. azt üzeni: nem elég kiválasztottnak lenni, az utcasarkon újabb graffiti: A hétvégén majális kijárási tilalom, de ez az embereket nem érdekli, szimpatikus arckifejezéssel gyanútlanul bóklásznak a ,,szabadban” , még nem tudják Uram, hogy az első harapás szeretetből igen fájdalmas ki mer veled sorsot húzni, rövidebbet?: kíváncsian szemlélek. 16 �az 1634 év, mint iránytű a szívem fölött délre fordul, harangoznak: imád­ kozzunk testvéreim a kutyaúristenhez! légy kártékonyabb a szeretetben, a szeretet emberölési kísérlet, amely mindig a lelkedre szárad, az élet esemé­ nyei a szeretetben lassított felvételként pörögnek vissza: a mindig vissza­ térő, ám meg nem ragadható alkalmak, testvéreim, ha korom nem kötne, most a fluoreszkáló csipkebokorba hajtanék és hatalmas tőrkésemmel a sze­ relem nélküli halálba vetném a reményt. elmélyülten szemléllek te h e g e m o n á n i á r k a , ismerlek ám! te is itt laktál - a laktanyán! csak belőled halálugró lett, örökös önfertőző 7.10-kor kis foltok csillognak az égen, mint sirályköpetek, talán kis ezüst­ esernyők, melyek földetérve ,.kinyílnak” , talán a szokásos angyalok, pedig én nem nyúltam semmihez. 1634 éven át tanultam látni a várost látni és meghalni, mégis valaki más lett aki mindent lát és h a l az indo-/kínai „ismeretesek” által indukált kulturális „révolución” futótűz­ ként árasztja el a „m űvelt” Európát, aki megfogan (?) - elhárító intézke­ dések! : az országutakat lekötjük, átképzés a sűrített ladik járatokra, elfogató pa­ rancs a 7. p e p e c s é t ő r ellen, „a szépség részegség” - nem számít, a 43. utcában nagy csörömpöléssel megütközik két villamos, az egyik hosszabb: egyenlőtlen összekülönbözés = harmónia. valaki még inkább tcj-/bajban fürdik a lépcsőfordulóban a zseblámpa fénye rávetődik: - mit keresel itt bátyuska? válasz nem érkezik: dünny és dünynyögés. morzsi bokánharapja, ő viszont ráz - ne ugass kutyuli/nem ugat. „A re f r i e n d s e l e t r i c ? ” a padlásszobában a kelengyésládában lapulnak az érzelmi mesterfogások, a bűnüldöző szervek a gyökerekig érnek: még nem teljesen eldöntött, hogy hol ringott az európai civilizáció bölcsője, a hagyomány kitalálódik, a hősi halottak hamutálcán kínálják magukat annyi bizonyos, meg a b a r á t o k számára előírt „coelibátus” talaján meg­ fogant (?) „kulturális szerelem” , mely láthatatlan gyermekeit reklámszatyor­ szkafanderben bízza a szeméttárolók által jelképezett öröklétre, rólad sem feledkeztek meg: az úristen személyesen üdvözöl, nem sokkal előtte testet ölt és misét celebrál Orgazmus gróf temetésén. 71 �K E M É N Y IS T V Á N A keresés K ét évezred kissé szétnyílt, E gy régész ott ásott és eltűnt. Fel-felerősödve szól azóta folyton a leírhatatlan régész-sirató. Kezdjük meg a keresést, szálljunk vonatra. A vonatablakból az erdő széle messze, A d dig még egy városka is: Cro-Magnon s a határban mindenütt élénk nyugalom. Szálljunk is le, a kis állomás üres, nincs busz, mehetünk a városig gyalog az ajtók zárva. Az emberek az ismétlődő időutazások miatt bizalmatlanok. Most menjünk be az egyetlen nyitott ajtón s a hivatalnoknak sírjuk el férjünk korszakidegen hangzású nevét, vegyük át a műanyag tasakban a kőeszközöket, a karórát, a port és hajtsuk végre irtózattal visszafelé is ezt a keresést. 18 �Én és azÚrnő játék Szirmay Ágnesnek Bűvös járda, rúgdosott jégdarab, a vidám tömegben két komoly csapat: Tavasz és Tél, munkából táncterembe, halk nevetés, föl a trónterembe! Ha ebben az órában utcára szöksz még itt érsz az élet langy karma közt! Ugrálj le hát kicsi Koronajégkőm a trónteremből a Carrara-lépcsőn. Úgy olvadok! Hideg testem izzad. Veled fönt rexeztek, velem lent hokiztak, de egyszercsak ütközünk, ami kész tánc, én jégdarab és Te koronagyémánt! A hagyomány őrzői Boldogok a néprajztudósok egy demizson saját termésű borral egyikük lakásán, midőn az asszonynak neve: Halgass, a négy gyerek meg aludni ment Boldogok az asszonyok méltatlan helyzetükben, hiábavaló harcban az ivócimborákkal Boldogok a parasztok mert kénszagú boruk ím messzire elér. 19 �Boszorkánynál A szobrától meg tizenhárom perc a kunyhója. Épp jókor érkezünk, mert fél perce akasztotta fel magát a kígyófejes csillárra. Miután levágjuk, hálás. Nem mutatja ki, mennyire biztos volt abban, hogy jövünk. Közben elkészül a va­ csora, de mi nem kérünk enni, tekintettel a koravén, ravasz, zsíros arcú gye­ rekekre, akikkel állítólag táplálkozik. Mégis jókedvűen nézzük ahogy vacso­ rázik, és teával koccintunk az egészségére. A nevetést nem rendeltetésszerűen használja, persze, hosszú vascsőre eleve alkalmatlan is lenne erre. Kajánul fi­ gyeli, hogy keresgéljük azokat az adomákat, melyek semmiképpen sem sérthe­ tik az érzékenységét. Alig van ilyen. A semmiségek és közhelyek pedig nem érdeklik, ha mástól hallja őket. Macskája tartja fenn a társalgást, mert föl-alá sétál az asztalon, és tekintetével bele-belekarmol a szemünkbe. Mindezt ő un­ ja meg hamarább: félresöpri a macskát, felkacag és megfeledkezik rólunk. Kimegy, vihart támaszt, zajosan tesz-vesz a végtelenben. Reggel, mikor már csak szemerkél az eső, bejön. Mi a sarokban ülünk vacogva. - Na, most már béküljetek ki! - adja meg a kért jóslatot. - Reggel van, aludni szeretnék. Hagyjátok el kunyhómat. Előszó a királylány elszomorításához Már van egy hely a világon. Megvetett Adolf udvarában, ebben a fertőt­ lenített, lelakatolt és elfelejtett udvarban, ahol mélyzöld vadrózsa futotta be kívül-belül az épületet és a személyzetet, ott, ahol maga a förtelmes uralko­ dó volt kénytelen bezárkózni egy toronyba nagyhatalmú lánya elől, aki már soha-soha-soha nem kacag, de huncut és édes fény nyugszik a tekintetében, az a fajta egyszerű, önfeledt vidámság, melytől apja, a nyirkoskezű király egy toronyba záratta magát, és onnan gyűlöli, egyszóval, van már egy hely a vi­ lágon, ahol most az az egyetlen lány él, aki elszabadult tőlem, az egyetlen, aki joggal hiheti, hogy kiismert, az, aki kiégetett, közömbössé tett, lealacso­ nyított, megutált, elszörnyedt és megszökött tőlem, és aki most a távolban nem tud megszabadulni attól a belső melegségtől, szeretettől és vidámságtól, ami miatt az apját a toronyban, engem pedig itthon fojtogat a sírás, s aki miatt a zöld vadrózsaindák már kilencvenkilenc éve kúsznak ki a világba a toronyból, hogy valahol belémakadjanak végre, mert az öreg király barbár parancsa, hogy jöjjenek udvarába az ifjak, és szomorítsák el a lányát, kese­ rítsék el, bírják legalább egyszer sírásra, hogy ő végre lejöhessen a toronyból, tegyék szerencsétlenné, öljék meg, és lehetőleg én legyek az, én, mert a lánya engem szokott megátkozni, miközben szeretettel mosolyog föl az udvarról a to­ ronyba, noha a szórakozott vadrózsatenger összeszurkálja a testét, és a király gestapója a torony falánál évről évre kivégez egy ifjút, mert egyikük sem bír­ ja elszomorítani a király lányát, aki önfeledten mosolyog, s mégis visszavár engem, visszavár, hogy elhozzam neki ezt a mesét, és végre teljesen boldogta­ lanná tegyem. 20 �KURDI FEH ÉR JÁNO S Dolgaink Marienbadban „H ogy élhettünk, te meg én, mielőtt Szerettük egymást? Hortyogtunk-c rég, Mint hétalvók, vagy mint csecsemők Szoptuk vidéki örömök tejét? Így volt, s mindez az öröm árnya csak, Ha szépet láttam, téged láttalak, Minden szépségbe már beléálmodtalak.” (John Donne: Jó reggelt!) Hogy miért? S hogy miért éppen így? Még ennyit sem szabadna kimondanunk. Figyeltem magam P.-ben, mint készülök a veled való találkozásra. M it jelent a mostani városnézés majd ott, az apró elemek hogyan fognak beépülni kettőnk dialógusába: hogyan és mit fogunk egymásnak elmesélni. 1987- ben álmodtam először, hogy Marienbadban fogunk találkozni. E gy hajnalon kint várok az állomáson (akkor te jöttél a fővárosból): összetekeredett, használhatatlan hegedűhúrok mindenfelé, puha mancsain átfut előttem egy macska; az utazásod előtt leírt kétezer változat egyike. Teljesen érdektelen volt az álom folytatása, nem is tudom miért kezdtem bele. Készültem a veled való találkozásra, és figyeltem magam, míg a p.-i expresszt vártam. Ezt a napot nem beszéltük meg találkozóként, csak kijöttem, valami hang súgta: most megérkezel. A belső hangnak engedelmeskedtem, s figyelni kezdtem magam: na ebből mi lesz? 1988- ban voltam másodszor Marienbadban. Akkor egy szállodai szobában arról beszéltünk 21 �Sz.-el, hogy ez egy ismeretlen eredetű hely, mondtam neki, milyen jó, hogy ráleltünk erre a mondatra. Amikor vártalak az állomáson pont erre gondoltam én is. Az a világ, amely képekből táplálkozik, elveszíti képességét a tettek birodalmában - mondják. Ez a másodszori ott tartózkodásom volt eddig az utolsó. Nem volt semmilyen kerete a Marienbadban eltöltött napoknak. Ezt tartottam a legfurcsábbnak. Később egy filmet próbáltunk eljátszani. Séta a hegyen. Kis, hidegvizű hegyipatak, rajta durva ácsolatú fahíd. Itt készítettünk néhány fényképet, olyan volt talán, mint egy filmforgatás. 1988-ban újra el akartam menni a fahídhoz, pontosabban a mellette lévő hatalmas, kavics alakú sziklához, ahol a kép készült, de Sz. azt mondta, csak fantáziálok, nincs itt semmilyen szikla, inkább „egy jó erőset kellene inni” - így mondta. N.-ben láttam tavaly egy ilyen sziklát, azon napoztam, míg el nem szédültem az erős napsütésben, s erről is kép készült, amely alapján a két szikla közt lévő hasonlóságot felismertem. Így volt. Mindez csak másolat. Az élet túlhaladja a történészeket, és attól meghalnak. A nagy sztori a halál. Erről szólnak a történetek, a halál hírnökei, csak a szerelmi történetek a nagyobbak mondták a filmben. Minden szépségbe minden beléálmodható - így beszéltünk mi arról a filmről, melyet a másik film hatása váltott ki bennünk. Ha szépet láttam, téged láttalak. Hogy miért, s hogy miért éppen így? Ezen gondolkodtam P.-ben, majd később, mikor megérkeztem Marienbadba, s ott az állomáson téged vártalak. Telefonálni is akartam, felhívni téged, hogy miért nem vagy itt, illetve ott? Egy nő mondta az információnál: „innen nem lehet oda telefonálni” . �A Klee-féle személyes utazásról H a a kétféle jelleg szép rendben tagolódik, a mozgás iránya oly kényszerítően nyilvánul meg, hogy a kényes szimbólum akár el is maradhat. Paul Klee I. A színtelen zöld eszmék dühödten alszanak. Ettől a csendtől végtelen tá­ volságra vagyok, miként egy lopakodó állat, mely kerülgeti célját. Más­ nap sorba rakja ki csontjait háziasszonya a fésülködőasztal ferde lapjára. Saját utazásaim jelentőségét néha túlértékelem. Néhány részletet ki­ emelek, s a többit ezeknek rendelem alá. Például eltúlzom az utazás elbeszélhetőségének problémáját. Pedig minden könnyen leírható ország- és városnevekkel, az utazás módozatával: mikor, hová cd hogyan iutottam el. Visszafogom magam a dühödt alvástól én is. Bár itt van az éj, s arcul fúj a világűrrel teli szél, fölkapja a csontokat, s hatalmas, hideg állatot rak fölém. A nyilat egy gondolat szüli: hogyan léphetek túl magamon idáig? Ezen a folyón, ezen a tavon, ezen a hegyen is túlra! Az embernek az az eszmei képessége, hogy a földi és a földön túli világot tetszése szerint szelheti át, ellentétben áll fizikai tehetetlenségével: ebből fakad az emberi tragikum. Erő és erőtlenség viszálya ez, emberi létünk meghasonlottsága. Félig szárnyas lény az ember, félig meg rab. 2. A világ ideális képe valami széthullás, olyan mintha egy színes legye­ zőt nyitnék szét, vagy mint a bár előtt ténfergő részeg, a kártyacsomagot széthúzom hirtelen. Vetített sugárkéve, mely egyetlen központból kiindul­ va színes képpé terjeszkedik széjjel. Alkalmanként az utazó teljes biztonsággal megtalálja a számára kije­ lölt helyeket. Érzi a megérkezés biztonságát, a terep ismerősként köszön, terek, utcák, sikátorok és tornyok magasodnak: a látható egyház jele a láthatatlan egyháznak. A többségi általánosságból a kisebbségi különös­ ségre esik a hangsúly. Színtelen zöld csontok emléke az asztalon. Árnyékuk a dühödt nő, hajában kígyót, s az álom értelmet keres. ki 23 �HÁY JÁNO S Ölni tudni kell És gyilkos, ki növekszik benne ujjával a halált érinti, - Ölni tudni kell - mondja, s biliárdgolyókat lök a szívkamrákba. Tetem, ki a vonat folyosóin hever, a Circus Safari művésze, vagy a hideg, hol megfagy, és soha ki nem ereszt, katonák csapják rá a reteszt, - Ölni tudni kell - mondja. S ki látta, hogy a Circus Safari akrobatáját, titkos csomagként húzza maga után, jelentést tesz, de nem tudhatja, gyilkosság történt-e, vagy szimpla haláleset. S a bíróság, mely az ügyet tovább tárgyalja, illetéktelen, hiszen haragosok ülnek benne, mert ki nézne harag nélkül a lehetséges tettesre, nem tudja eldönteni, vajon önvédelemből ölt vagy nem, csak úri szeszélyből döfte át a biliárdütőt a hasfalon, hogy a csontgolyó szétzúzta az ereket, vajon jogos-e a tett, vagy jogtalan? S a bűnös, ki lépteivel elhagyja a termet, s mint büntetlen az attikai utcákat szeli, most nevet, mert a Circus Safari művésze, a világ legkisebb embere. Friss narancsból szörpöt iszik, hűvös helyen megpihen, majd tovább-tovább áll - már itt az este, kalapot emel a férfi előtt, ki korábban kileste. A temető melletti domboldalon, csomagot húz ki a zsebéből, hellén csomag, afféle Polykleitos miniatúra, kisportolt férfitest, dárdavívő antropos, gödröt ás és nevet csak nevet, hogy titokban temet. - Nos, kis akrobatám! Titokban eltemetlek, de nem öltelek meg - ugye sejted, még élsz - mert ölni tudni kell, ezt én nem felejtem. 24 �Parkétterem, terasz, napsütés C É L K IT Ű Z É S : Arról, ahogyan teljesen, apró darabokra tönkremegy. Hogyan maradt torzóban a bősz Duna korzója. Amilyen furcsa most minden. Angyalt sehol sem látni. BELEVÁ G Á S A TÉM ÁBA: Az idegesítő szomszédból elég volt. Aztán fellélegzek az utcán, kint végre elered az eső Mindent eltakarít ez az idő. Mintha dézsából öntenék a földre a folyékony kátrányt. Nem volt soha álmunk, hogy okozzunk bármiféle botrányt. Jó, hogy jössz velem, hogy úszol, mikor Budapest utcáit ellepi a hömpölygő lé, hogy izgulsz és bíztatsz: Mentsd a bőrödet - úszni tanítasz. A rossz úszónak ital a tenger. Kortyol, vergődik, beszélni nem mer. Oly jó, hogy itt vagy, szinte egység, szinte rend, ahogyan magunk mozgunk. Suhan a karunk igazi lázban, benne úszunk a kitavaszodásban. A virágok nagyot nőnek. A sűrű karcsapások közepette nem jut eszembe semmi. - Nem tudom, a szívedhez, vagy a szívemhez kapjak. 25 �A T ÉM A E L H A G Y Á S A : Nem vagyunk túl viccesek bébi. Előttünk megdöglik a Cziczvarek néni. Szúrjunk, vagy ne szúrjunk, csak egyszerűen belérúgjunk? A víz alatt, hol mindenki hulla, még a hulla sem egy, de kettő: a hulla, meg a hulladöglesztő, De mindenkire hull a hó és ez olyan szép és olyan jó! Drágám! ultraibolyám, ultraviolám. 26 �N A G Y M A R TA Az érintetlen szó (Versuch) köszönet Mészöly Miklósnak Sutting ezredes és Crescence története gyönyörű és ismételhetetlen, mert oly réges-régi, oly vadonatúj, s mert mindig velünk esik meg. Lehetne szerelem, lehetne szabadság, forradalom, haza, mondhatnánk rá kidőlt diófa, hajnali harmat, hulló csillag, nevezhetnénk kenyérnek, ölelésnek, tűznek, gondolhat­ nánk csend, hitvesi ágy (éjre éj, napra nap), langyos eső és a föld illata az Onda­ va völgyén, hogy ez zene, mese, gyász, szívünk ütemére, mely úgy szól, mint csak életünkben. Drága Crescence, Ezredesem, a gyermekkor elmúlt, mégis szemünkben ott a fekete hátas csillogó sörényének egyenletes hullámzása, örökkévaló a délután a Baglyoserdő sásfüves buckáinak rejtekén, az élet és halál, története életünk­ nek és halálunknak, s nem más, mint akkordjaihoz visszahajló szólam, ritmu­ sa világító bogár. Számolja végig az éveket visszafelé, s varázslat rabja lesz. A mulasztottakban meg fogja találni a jelenidőt. Vannak szavak, melyek, mint büszke szarvas nesztelen léptei, egyszerűek, s titokzatosan nemesek. Létezik a csoda, hogy látom a zsebedben lapuló gyűrű finom metszetét, hogy egymással beszélünk, az ötezredik évben. Ez hát itt a haza, öleléssel megszerzett anyaföld, hol sóhajokkal táncol a levegő. Az élet hadjárata, hazai földön újra. Le jour n’ est past levé, mes amoureux, la vie est éternelle. A szerelem nagyobb évszak, mint a napokra tépdesett kis zsarnokoskodó időjárások. Gondoljunk most a nyelvre, anyanyelvünkre, s emlékezzünk arról, amiről csak úgy szólhatunk, mintha egészen másról beszélnénk. Vannak kimondhatat­ lan szavak, nemes hősiességgel legbelül viseltek, őserejüknél fogva örök életet jelentők. Vannak kimondhatatlan szavak, melyek történeteikben bújócskát ját­ szanak a sorok között, minden mozdulatukat, színüket, illatukat ismerjük, öszszes betűjüket tudjuk, hangjaikat a torkunkban érezzük, mégsem mondhatjuk őket egymás mellé soha. Vannak azonban boszorkányok, varázslók, sámánok, a nyelv mágusai, kik világtól való bölcsességükkel elénkbe hozzák a kincsre-találás, csodára-eszmélés őstiszta boldogságát. Kik megszabadítanak ködtől és homálytól, hittől és tudástól, emberségünktől ránktapadt minden kínoktól a féle­ lem, kétely, megcsalatás ítéleteitől, s a hulló csillagok földetérésének pillanatában átnyújtják nékünk a gránátalmát. Mert bűnünk tiltott, megbocsáthatatlan, csak halhatatlan istenek törhetnek ily magasságba, hisz vétkeztünk ellene, mi sza­ bály, mi törvény, mi megszokás, gátakat döntöttünk, s állítottunk új morált magunkat, és titkot tudtunk meg. Magasztos, fényességes titkot, hogy kimond­ ható a kimondhatatlan, hogy létezik az érintetlen szó. S mit mesélhetünk el a tenyerünkben tartott pillanat varázsáról? A tapinthatóvá vált levegő ízéről? Hogy haza is, szerelem is, én is vagyok, hogy Sut­ ting ezredes kék zubbonya, patkóverte porfelhő országútjain, délelőtti kikocsi­ kázás, jövőt jelentő múlt a mában. Örökkévalóság egy gyűrűfoglalatban. 27 �Éjszaka, álmaimban, ha Sutting ez­ redes és Crescence történetét álmodom, mi gyakran megesik velem, a kábult zuhanás legmélyén, akkor, a legtisztább létben, napégette bőrű, furcsán ragyo­ gó szemű bölcs áll mellém, s a ko­ moly férfiak kissé érdes hangján meg­ szólít: „A szó, mit is keres: dallam. Egy tör­ ténetnek kottája. Miért ragaszkodik görcsösen betűkhöz? Jegyezzen le hang­ jegyeket, jegyezzen le ritmust, tegye láthatóvá a dalt, mely olvasás közben lopta magát a fülébe. S magáé lesz a szó, mert a szó nem más: a dallam maga.” 28 �Nyikolaj Gumiljov ( 1886— 1921) A XX. század orosz irodalmából az egyik tiltott olvasmány Gumiljov köl­ tészete volt. Mindig is hatott, és sohasem volt kétséges, hogy ,,bár ellenfor­ radalmár, jó költő” . Verseiben alig van politikai indulat. Gumiljov Kronstadtban született, a Sorbonne-on hallgatott előadásokat, majd Péterváron szerzett diplomát. Sokat utazott: Közép-Afrikába, Abesszíniába, tudományos expedíciót vezetett a Szomáli-félszigetre. Az I. világháborúba önként jelentkezett, kezdetben a fronton szolgált, majd az expedíciós csapatszárny tagjaként Párizsban. 1918-ban tért vissza Oroszor­ szágba. 1921-ben egy ellenforradalmi összeesküvésben való részvétele mi­ att kivégezték. 1909-ben megalapította a Költők Céhe csoportot, amelynek folyóirata az Apollón volt ( 1909-17). A csoport (amelynek élén feleségével, Ahmatovával együtt, még Mandelstam, Gorogyeckij és Kuzmin állott) új költői irányzatot hozott létre, legismertebb nevén az akmeizmust. A szimbolizmus meghaladását hirdette, tárgyilagosságot követelt, elevenséget, plaszticitást a vers tárgyias megragadásában, - a magasba emelt, jelentésében végsőkig tágított, már-már alig érzékelhető, fakó szimbólumot akarta megint ta­ pinthatóvá tenni. Gumiljov ezen belül is egy egzotikus világhoz vonzódott. Érdekessége, hogy ő, aki életfelfogásában férfias és kemény volt, gyengéd, naív és bájos verseket tudott írni, talán milyen gyermekien a legbájosabbakat orosz költészetben. Sokat idézett „állatversei” a precízen ábrázolt az képből mint ürügyből bontják ki az érzelmet, anélkül, hogy a tárgyhoz való kö­ töttség egy kicsit is lazulna. Mély beleérző képessége, elegáns humora, stílus biztos kezelésében való könnyedsége, gyerek- és felnőttolvasót a egy­ aránt hívévé tesz. B A JC SI C EC ÍL IA 29 �NYIKO LAJ GUMILJOV A jag u ár Furcsa álmot láttam én ma éjjel: Szikráztam az égnek boltozatján, De kerítőm, e szörnyarcú némber, Ó, az élet, rossz sorsot szabott rám. Jaguárrá változtatva engem, Úgy, mint kit esztelen vágya éget, Roppant vész lángolása szívemben, Izmaimban őrült reszketések. S emberlakta táj felé lopóztam, Át a homályos és puszta réten, Hogy éjféli étkem elorozzam, Isteni törvény rendelte részem. S akkor földerengett a sötét, mert A fák közt törékeny testű lány állt, Látom most is fülében az ékszert, Dámvad-léptét s a királyi szempárt. ,,Boldogság Álma, Fehér Menyasszony” ... Gondoltam reszketve és zavartan, De így szólt: „N e moccanj, maradj nyugton!” S szeme halk, szerelmi bódulatban. Én megadón előtte hevertem, Hallgató foglya intő szavának, És mint a sakál, zsákmánya lettem Rám támadó, vérszomjas kutyáknak. S elrejtette a ligeti ösvény, s ahogy ment, halk és könnyű léptek, Fülbevalóján forgott a holdfény, Gyöngyeivel csillagok beszéltek. 30 �A sa A sas egyre feljebb repült, az Ég Trónusához, szállt csillagpitvarokba, Királyi volt röpte, gyönyörűség, És szárnyain tündökölt barna tolla. Hol élt azelőtt? Királynál talán: Lakhelye volt az állatkerti ketrec, S rikoltott, ha jött a tavasz-leány, K i a méla hercegbe volt szerelmes. Vagy tán varázsló barlangjában élt, S mikor a szűk ablakocskán kinézett, Magasság babonázta meg szemét, És napfénnyé varázsolta a szívet. Nem mindegy? Ott fent az azúr tökély Játszva-csábítva tárult fel előtte, És három nap repült és három éj, S fuldokolva halt bele a gyönyörbe. Meghalt, igen! De le nem eshetett, Mert a földkörüli mozgásba szárnyalt. Irdatlan mély tátongott odalent, Mégis gyenge volt az vonzóhatásnak. Fénysugaraktól pászmás volt a menny, A fennséges-hideg fény áthatotta; Oszlásról nem tudva, szállt szüntelen, Holt szemekkel nézett a csillagokra. A mélybe már nem egy világ omolt, Nemegyszer arkangyal-trombita harsant, De játék prédája sohase volt. A sas nagyszerű teste - égi sírhant. 31 �A kiselefánt Mint a kiselefánt, most úgy szeretlek, Kinek Berlin a szülőhelye, Párizs, S a vattapuha lépcsőkön dobogja Végig az állatkerttulaj szobáit. Ne is kínálj neki francia kiflit, Fejeskáposztát is hiába adnál, Nem kíván mást, csak mandarinszeletkét, Egy kockacukrot vagy egy kicsi bonbont. Ne sírj, édesem, hogy szűk ketrecébe A csőcselékből a bolti segédek A szivarfüstöt az orra alá fújják, Hogy úgy hahotáznak a midinettek! Ne hidd, kedvesem, hogy eljő a nap majd, Mikor dühödten szétszakítja láncát, S az utcán robogva, mint autóbusz, A jajongó tömeget összenyomja. Nem, inkább jelenjen meg álmaidban Brokátban, bronzban, strucctollal, miként az, A Nagyszerű, ki egykor a riadtan Álló Rómába vitte Hannibálját. (Bajcsi Cecília ford.) 32 �Daniil Harmsz (19 0 5 -19 4 2 ) D aniil Harmsz a század eleji orosz modernizmus utolsó nemzedékének és abszurdista művészi csoportosulásának az O B E R lUnak egyik vezető egyénisége, költő, próza- és drámaíró. A csoport művészi elveiben és gya­ korlatában az 19 17 utáni legszélsőségesebb modernizmus vonalának köve­ tését vállalta a húszas évek végén, amikor a hivatalos kultúrpolitika szocialista realista irodalmat a állította előtérbe és a Proletár Írók Szövetsé­ gének elvei lettek mértékadóvá. Harmsz 1905-ben született Pétervárott, valódi családneve Juvacsov, „H a rm s z " pedig csak különböző írói álnevei közül a legyakrabban hasz­ nált. Irodalm i tevékenysége az 19 16 -ban megalakult Oberiu felolvasó- és irodalm i estjeiben, színházi előadásaiban, művészi estjein való észrevételre terjedt k i, műveit ezen kívül kézről kézre adott kézirataiból ismerhették meg az olvasók. A csoport egy abszurdista-fekete-humorista irányzatot kép­ viselt, az életről új, meglepő, ferde, de igaz képet nyújtva próbálta az irodalmat megtisztítani a konvencióktól. 1 9 30-ban a hivatalostól irányvonaluk miatt estjeik beszüntetésére kényszerültek. Harmsz eltérő ezután meseírásból élt egészen 19 4 1-b en történt letartóztatásáig és bebörtönzésé­ ig. 1942 februárjában halt meg. Az 1950-60-as években gyermekíró­ ként tartották számon, s kisprózájának első, részleges, fordításban való közlésére a műveinek nyomára jutott cseh és lengyel színházi szakemberek kezdeményzésére került sor a 60-as években egy lengyelországi avantgárd irodalm i lapban. 1974-ben W ürzburgban jelent meg műveinek válogatott, 300 oldalas, orosz nyelvű kiadása, legtöbb munkája azonban fé l évszázada vár közlésre. FEN YVESI AN N A 33 �D A N I L H A R M SZ A 10-es számú kék füzet Volt egy rőt ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki haja sem, úgyhogy rőtnek is csak közmegegyezés alapján hívták. Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája. Se keze, se lába nem volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt és semmilyen belsősége nem volt. Semmije sem volt! Úgyhogy nem tudni, kiről is van szó. Inkább ne is beszéljünk róla többet. Kiesett az öregasszony Mérhetetlen kíváncsiságában kiesett az ablakon egy öregasszony és halálra zúzta magát. Kihajolt az ablakon egy másik öregasszony, elkezdte bámulni azt, amelyik halálra zúzta magát, de mérhetetlen kíváncsiságában ő is kiesett és halálra zúzta magát. Aztán kiesett az ablakon a harmadik öregasszony, aztán a negyedik és az ötödik. Amikor kiesett a hatodik is, meguntam a bámészkodást, és elmentem a Malcevszkij piacra, ahol egy vaknak állítólag kötött nyakkendőt ajándéko­ zott valaki. A láda Egy vékony nyakú ember bemászott egy ládába, magára csukta a fe­ delet és elkezdett fulladozni. - Na - mondta fulladozva a vékony nyakú ember - , most fulladozom eb­ ben a ládában, mert vékony a nyakam. A láda fedele be van csukva és nem engedi be a levegőt. Fúlladozni fogok, de a láda fedelét akkor sem nyitom fel. Idővel majd meghalok. Látom már az élet és a halál küzdelmét. A kialakuló harc nem lesz természetes, nem lesznek egyenlő esélyek, hiszen természetesen a halál kerül ki győztesen, a halálra ítélt élet pedig ered­ ménytelenül viaskodik ellenségével, az utolsó pillanatig fel nem adva a hiábavaló reményt. A küzdelemben, amely itt végbemegy, az élet tudja majd mi győzelmének kulcsa: rá kell bírnia a kezemet, hogy kinyissa a láda fedelét. Megnézzük ki lesz a győztes! Csak hát olyan iszonyú naftalinszag van. Ha az élet győz, a ládába lévő ruhákat legközelebb majd mahorkával szórom be. Na, elkezdődött: már nem kapok levegőt. Végem van, ez világos. Számomra már nincs menekvés! És semmi fennkölt nem jut az eszembe. Fulladok! 34 �Ja j! Hát ez meg mi? Most történt valami, de nem értem pontosan, hogy mi. Valamit láttam, vagy talán hallottam... Jaj, megint történt valami! Istenem! Elfogyott a levegőm. Úgy tűnik haldoklom.... Hát ez meg micsoda? Miért énekelek én? Azt hiszem, fáj a nyakam... De hát hol van a láda? Miért látok most mindent, ami itt van a szobá­ ban? De hisz én a padlón fekszem! És hol a láda? A vékony nyakú ember felkelt és körülnézett. A láda nem volt sehol. A széken és az ágyon ott hevertek a ládából kivett holmik, a láda pedig eltűnt. A vékony nyakú ember azt mondta: - Akkor hát az élet számomra ismeretlen módon győzte le a halált. Verekedők története Alekszej Alekszejevics maga alá gyűrte Andrej Karlovicsot és a pofáját alaposan szétverte, majd elengedte. Andrej Karlovics dühtől sápadtan Alekszej Alekszejevics után vetette magát és jól szájon vágta. Alekszej Alekszejevics, aki nem számított ilyen gyors támadásra, eb terült a földön, Andrej Karlovics pedig ráült, kiszedte szájából a kivehe­ tő fogsorát és azzal megdolgozta Alekszej Alekszejevicset, hogy az, telje­ sen megnyomorított arccal és szakadt orral kelt fel a földről. Két kezével fogva arcát Alekszej Alekszejevics elszaladt. Andrej Karlovics pedig megtörölte kivehető fogsorát, visszatette a szájába, megcsattogtatva meggyőződött arról, hogy a fogsor a helyére ült, körbetekintett és mivel sehol nem látta Alekszej A lekszejevicset, el­ ment, hogy megkeresse. Egy nagyon szép nyári nap kezdete I. szimfónia A kakas éppen, hogy csak elkukorékolta magát, amikor Tyimofej kiugrott az ablakon, át a tetőre, és mindenkit, aki ekkor az utcán volt, jól meg­ ijesztett. A falusi Hariton megállt, felvett egy követ és Tyimofejhez vágta. Tyimofej eltűnt valahová. ,,Ez ügyes volt!” - kiáltotta az embercsorda és valami Zubov nekifutott, s teljes erejéből nekiment fejjel a falnak. ,,H ű!” - kiáltotta egy ínydaganatos asszony. De Komarov csik-csukot csinált neki, mire az visítva beszaladt egy kapualjba. Arra ment nevetve Fetyeljuskin. Kormarov odament hozzá és azt mondta: ,,Hé, te szalonna!” - és gyomor­ szájon vágta. Fetyeljuskin nekidőlt a falnak és elkezdett csuklani. Romaskin fentről egy ablakból köpködött és igyekezett eltalálni F etyeljuskint. Eközben nem messze egy nagyorrú asszony mosóteknővel verte a gyerme­ két. Egy kövérkés fiatal anya pedig egy aranyos kislány arcát törölgette bele a téglafalba. Egy kiskutya eltörte vékony lábacskáját és a járdán fetrengett. Egy kisfiú köpőcsészéből valami undorítót evett. A fűszerüzlet­ nél hosszú sor állt cukorért. Az asszonyok hangosan káromkodtak és egy­ mást lökdösték kosaraikkal. A falusi Hariston jól beivott denaturáltszeszből és most kigombolt nadrággal állt az asszonyok előtt és csúnya sza­ vakat hajtogatott. Ilyenképpen kezdődött a szép nyári nap. 35 �II. szimfónia Anton Mihajlovics köpött egyet, azt mondta, hogy „hm” , megint köpött egyet, megint azt mondta, hogy „hm” , és elment. Mindegy is, inkább Ilja Pavlovicsról mesélek valamit. Ilja Pavlovics 1893-ban került Pétervárra, ahol is valami boltban dolgozott, pedig külföldre emigrált. valamit. született Konstantinápolyban. Még kisfiúként a Kirocsnaja utcai német iskolába járt. Aztán aztán még valam it csinált, a forradalom elején Mindegy. Inkább Anna Ignatyjevnáról mesélek De Anna Ignatyjevnáról nem olyan egyszerű mesélni bármit is. Először is, szinte semmit sem tudok róla, másodszor is, én most az előbb leestem a székről és elfelejtettem, hogy miről akartam mesélni. Inkább magamról mesélek. Magas termetű vagyok, nem buta, szépen és ízlésesen öltözködöm, nem iszom, lóversenyre nem járok, de a hölgyekhez vonzódom. És a hölgyek sem kerülnek engem. Szeretnek is, amikor sétálok velük. Szerafima Izmajlovna nemegyszer invitált magához, Zinaida Jakovlena pedig szintén mondta, hogy mindig örül, ha láthat engem. De Marina Petrovnával egy­ szer volt egy aranyos esetem, azt akarom most elmesélni. Teljesen szok­ ványos eset, de azért aranyos, mivel Marina Petrovna az én jóvoltomból teljesen kopasz lett, akár a tenyerem. Így történt: elmentem egyszer Ma­ rina Petrovnához, ő meg humm - megkopaszodott. Hát ez minden. Mit árulnak mostanában a boltokban Koratigin elment Tyikakajevhez, de nem találtai otthon. Tyikakajev ezidőben éppen a boltban volt, és ott cukrot, húst és uborkát vásárolt. Koratigin ácsorgott egy kicsit Tyikakajev ajtaja előtt, és már éppen üzenetet készült hagyni, de egyszercsak látja, maga Tyikakajev közeledik kezében szatyorral. Koratigin meglátta Tyikakajevet és kiabált neki: - Én meg már egy teljes órája várok magára! - Nem igaz - mondja Tyikakajev - mindössze huszonöt perce mentem el hazulról. - Hát azt én nem tudom - mondta Koratigin - de én már egy órája itt vagyok. - Ne hazudjon - mondta Tyikakajev. - Hazudni szégyen. - Mélyen tisztelt uram! - mondta Koratigin. - Igyekezzen odafigyel­ ni arra, amit mond. - Az a véleményem... - kezdte volna Tyikakajcv, de Koratigin közbe­ vágott: - Ha az a véleménye... - mondta, de akkor Tyikakajev szintén közbe­ vágott és azt mondta: - Hát azért te is jó vagy ám! Ezek a szavak úgy felbőszítették Koratigint, hogy ujjával befogta egyik orrlukát, a másikkal meg ráfújta az orrát Tyikakajevre. Ekkor Tyikakajev kikapott a szatyorból egy nagy uborkát és azzal fejbe verte Koratigint. Koratigin a fejéhez kapott, elesett és meghalt. Hát ilyen nagy uborkákat árulnak mostanában a boltokban! (Fenyvesi Anna fordításai) 36 �műhely Levél-féle M. Kiss Györgynek Igazán sajnálom, hogy minden igyekezetem ellenére, egyeztetési problémák miatt nem lehetek jelen, annak ellenére, hogy jó ideje közösen készültünk erre a bemutatóra. Az új és a régi munkák válogatása közben megidéződtek emlékeim, nem pusztán a „szem élyes történelem ” tényei - azoknak is inkább a hangulata - hanem az alakuló, a változó közeg, a falu. N em külső átalakulásról van itt szó, hanem tudatiról, ahová belopakodik a Babaszex új dimenziókat adva a ,,falusi erkölcsöknek” . A Disznótor dokumentatív rögzítése a tradicionális szokás f ormákat őrzi, a Férctemplom, topogó öregasszonyok látomása, melyet legbensőbb hitük ere­ je tesz láthatóvá. Valóságalap ez, melyen mérhető a világ múlása. Persze szó sincs itt „fa lu si” vagy „ v id é k i” művészetről, a meg nem tagadott gyö­ kerekről van szó és a szeretetteljes megörökítésről (gombás fotó). A fotó nagyon sok m üved alapja, valóságmagja, alapélm ény, amely élet­ re hívja az újabb és újabb asszociációkat. A felülértékelt, felülbélyegzett, többszörösen átfestett fotó átlényegül, új típusú üzenetközvetítővé válik, amely érzetében kettősséget hordoz: a valóságot és annak átértékelését. E z ­ zel máris a mai sokszorosan manipulált világlátásunknál tartunk, m üveid így vitathatatlan esztétikai, artisztikus értékei mellett etikai, erkölcsi csele­ kedetek. Humánus féltés, együttérzés sugárzik belőlük. A személyes kézjegy pedig mindent átemel, hitelesít. A könnyedén futó vonal egy idő után vonalrendszerré, képi rendszerré struktúrálódik, amely legjobb pillanataidban a határtalanság érzetét sugallja, szuggerálja. Az ornamentálisnak hitt építkezésen - ami nem nélkülözi a népművészet legjobb tanulságainak beépülését - mindig átüt a fájdalm as tragikus mélység. Te is tudod, a mű m indig vallomás, a félelem , hogy mindent elveszíthe­ tünk akkor kezdődik, amikor először érezzük, hogy kiszakítottak belőlünk egy darabot. E z a marcangoltatás végigkíséri az életet, a fájdalom nem csökken, csak prakszisunk lesz az elviselésében. Hozzátartozik ehhez az is, hogy sokszor saját magunkat tördeljük darabokra, de a minden reggel újjá­ születő hit a cserepeket összeigazítja, és erőt ad ismét szembenézni a v i­ lágban - magunkkal. Ehhez kívánok egészséget, jó munkát, hitet! Őszinte barátsággal: FÖ LD I PÉTER (Felolvasták a salgótarjáni k iállítás megnyitásán.) 37 �38 �szomszédság és közösség SZA BÓ P É T E R Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben 19 3 8 — 1943Nemzetiségi hadkötelesek a mozgósított alakulatokban ( 1 9 4 1 közepétől 1943-ig) II. rész A nemzetiségek honvédelmi alkalmazásának 1940 év végi szabályozását el­ ső ízben az 1941-42-es kiképzési év újoncbehívási rendeletei módosították. E rendelkezések már messzemenően figyelembe vették a háborús követelménye­ ket. Az már korábban eldöntetett, hogy a nemzetiségek a mozgósított, harcba vetendő alakulatokban is teljesítsenek majd szolgálatot, nehogy ez a „magyarság indokolatlan és káros veszteségeihez vezessen” . Magyarország 1941 júniusától Németország oldalán bekapcsolódott a Szov­ jetunió elleni hadjáratba. Az alakulatok mielőbbi mozgósításának, menetkészültsé­ gének elérése érdekében igyekeztek még a nemzetiségeket is a tágabb területi ki­ egészítés elve alapján szolgálattételre behívni. Lemondtak tehát arról, hogy a nem magyar ajkú újoncokat még békekiképzésük idején szétosszák az ország te­ rületén belül. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy arányuk 50 százaléknál ne lehessen több, sem a magasabbegységekben, sem az alegységben, akár a béke, akár mozgósított állományról legyen is szó. Olyan alakulatoknál, ahol a nemzetisé­ gek arányszáma a szétosztás után is meghaladta a fenti százalékot, a be nem osztható többletet elsősorban a saját hadtesten belül, másodsorban a szom­ szédos hadtestek a bevonulás szempontjából kedvező fekvésű kiegészítő terüle­ teire osztották el. Az egyes hadtesteknél a nemzetiségi hadra foghatók százalékos aránya ezek után (a németeket nem tekintve nemzetiségnek) a következő volt: I. hadtest (budapesti) 1 százalék szlovák II. hadtest (székesfehérvári) 6 százalék, főleg szlovák III. hadtest (szombathelyi) 14 százalék, főleg horvát IV. hadtest (pécsi) 3 százalék, főleg horvát V. hadtest (szegedi) 24 százalék szerb, román és szlovák VI. hadtest (debreceni) 6 százalék szlovák és román V II. hadtest (miskolci) 5 százalék szlovák V III. hadtest (kassai) 40 százalék ruszin, szlovák és román IX. hadtest (kolozsvári) 50 százalék román. A V III. és IX. hadtest nagy tömegű emberanyagára való tekintettel azt az utasítást kapta, hogy mozgósítás esetén a kivonuló alakulataiba a lehető legke­ vesebb ruszint és románt állítsa be; a kiképzettek közül visszamaradókat me­ net-, illetve pótalakulatokba ossza be. 1941 közepétől azokat az alakulatokat, amelyek csak korlátozott létszámban 39 �képezhettek ki nemzetiségi újoncokat, két csoportra osztották. Először a „tisz­ ta védett alakulatra" , a határvadász, portyázó századok, őrsök és az erődala­ kulatokra, ahová is csak megbízható magyar és német legénységet lehetett be­ osztani. A „részben védett” , repülő-, ejtőernyős-, páncélos- és híradóalakula­ tok állományába viszont a megbízható magyar és német legénységen felül, 15-20 százalékban egyéb nemzetiségű priorált legénység is bekerülhetett, olyan helyekre, ahol „semmiféle kárt nem okozhattak; például kocsis, tiszti küldönc, lóápoló stb.” 32 1941-ben a magyar legfelsőbb katonai vezetés már bizonyos képet kapha­ tott arról, hogy a visszacsatolt területekről behívott nemzetiségi újoncok és átképzendők, hogyan alkalmazkodtak, vagy alkalmazkodtak-e a magyar honvéd­ ség viszonyaihoz. Leginkább a sorozások lefolytatásáról és az előforduló szö­ kések számadatairól beszámoló, kiegészítő és hadtest-parancsnoksági jelenté­ sekből lehetett ezt pontosan lemérni. A nemzetiségi vidékeken történő sorozások alkalmával megfigyelhető volt, hogy feltűnően nagy számban nem jelentek meg a nemzetiségi sorkötelesek. „A nemzetiségekhez tartozók - elsősorban az oláhok - egyáltalán nincsenek áthatva állampolgári kötelességeiktől, sőt helyenként a sorozásokat formálisan szabotálják” - olvashatjuk a HM. 10. osztályának33 egyik összesítő jelenté­ sében.34 A hadtestek az 1940-41 -es években még nem számoltak be a legénységi ál­ lomány nagyarányú szökéseiről. A jelentett számadatok nemzetiségi összetéte­ lét vizsgálva, azonban feltűnő az idegen ajkú legénységnek a magyaréhoz vi­ szonyított magasabb százalékos aránya. Különösen a nemzetiséglakta határ menti területeken volt sok a szökések száma. A V III. kassai hadtest területé­ ről 1940 szeptembere és 1941 februárja közti 6 hónap alatt a 26000 főnyi ma­ gyar ajkú legénységből és a 2000 főnyi szlovákéból is egyaránt 33-an szöktek meg.35 Az újonnan felállított IX. kolozsvári hadtestnél pedig a felállításától egészen 1941 márciusáig 47 magyar és 20 román nemzetiségű újonc szökött meg.36 A felvidéki terület szlovák fiataljai az 1939 márciusában német bábál­ lamként létrehozott Szlovák Köztársaságba, Kárpátaljáról a ruszinok az 1939 szeptemberétől szomszédossá lett Szovjetunióba, az erdélyi románok a román megszállás alatt maradt Dél-Erdélybe, a délvidéki szerbek és a muraközi horvátok, az „önálló” Szerbiába, illetve Horvátországba szök­ tek át, viszonylag nagy számban. Legtöbb esetben engedélyezett szabadságuk­ ról sem tértek vissza. A szökések különféle okokra vezethetők vissza: a nemzetiségi érzelmek meglétére, a több, mint húsz év alatti, a magyar állameszmével ellentétes nemzeti szellemű neveltetésre, vagy egyszerűen arra, hogy a bevonult nemzeti­ ségi újoncok hozzátartozói a határon kívül éltek. Lényeges szerepe volt még ebben a magyar parancsnokokkal és a kiképzőszemélyzettel szemben jelent­ kező bizalmatlanságnak is, melyre azok sok esetben okot is szolgáltattak. A tisztek, altisztek nemzetiségi újoncok elleni erőszakos durvaságainak megaka­ dályozására Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd Vezérkar főnöke már 1941 februárjában szükségesnek látta azt, hogy tiszti parancsában fellépjen az ilyenfajta jelenségek ellen.37 De azoknak a hadtesteknek a parancsnokai is, amelyekhez nagyobb tömegben vonultattak be nemzetiségi újoncokat, részletes parancsban szabták meg a nemzetiségiekkel való megértő és türelmes bánás­ módot. E parancsok alapelveként igyekeztek hangsúlyozni: „Erőszak, durva40 �ság, vagy rábeszélés többet árt, mint használ. A bánásmódnak, az érintkezés­ nek és a kölcsönös bizalmon felépült lelki kapcsolatnak kell elvégezni ezt a megtermékenyítő munkát az idegen ajkú legénység lelkében, hogy felébred­ jen bennük a hozzánk való tartozás vágya.”38 * A leventeintézmény még nem, vagy csak kevésbé részesíthette a nemzetisé­ gi fiatalokat magyar szellemű katonai előképzésben, ezért a hadseregre há­ rult a feladat, hogy megnyerje bizalmukat a magyar faj, nemzeteszme és ál­ lamhűség iránt. A hadtestparancsnokok arra utasították a csapatparancsnoko­ kat, kövessenek el mindent azért, hogy minél több tiszt, tiszthelyettes és tisz­ tes sajátítsa el valamelyest a nemzetiségi katonák nyelvét. „Azáltal, hogy a nemzetiségi legénységgel saját nyelvén tudunk szólni, megtalálnánk az első, ta­ lán legfontosabb utat az ő megnyeréséhez.39 Ez szerepel Nagy Gyula altábornagynak39/a, a V III. hadtest parancsnokának 1941. december 13-i uta­ sításában. A hadtestek között ennek érdekében állandóvá vált a tolmácsként használható legénység cseréje. Ameddig ugyanis nem állt rendelkezésre a nemzetiségek nyelvét beszélő tiszti és altiszti keret, addig a kiképzésnél, ok­ tatásnál, parancskihirdetésnél és -magyarázatnál magyarul is jól tudó és amel­ lett megbízható nemzetiségi legénységi tolmácsokat alkalmaztak. A hadtestparancsnokok tiltották ugyan a katonai szolgálatot teljesítő nem­ zetiségek erőszakos magyarosítását, de határozottan állították, hogy a nem­ zetiségek jelentős része elszlovákosított, elrománosodott magyar, akiknek visszamagyarosítása kötelesség. Előírták a csapattiszteknek, hogy a visszamagyarosítandók családjaival fokozottabb mértékben tartsanak kapcsolatot, például le­ velezzenek is velük. 1941. június 27-én hajnalban - a kassai provokáció utáni napon - a magyar légierő támadást intézett szovjet városok ellen, s egyidejűleg mintegy 40000 főnyi szárazföldi seregtest lépte át a szovjet határt. Ezzel Magyarország is belépett Németország oldalán a Szovjetunió elleni háborúba. A magyar fegyveres részvételt kezdetben Szombathelyi Ferenc altábornagy, a VIII. hadtest parancsnoka vezetése alatt megalakult ún. Kárpát-csoport je­ lentette. Ennek alárendeltségébe került a Kárpátokban levő és már korábban harckészültségbe helyezett 1. hegyi- és a 8. határvadászdandár, valamint a gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó-, illetve 1. lovasdandára. A gyorshadtestparancsnokság és az 1. gépkocsizódandár békehelyőrsége Budapesten az 1. lovasdandáré és a 2. gépkocsizódandáré pedig Munkácson volt. A gyorshadtest már 1941. július 9-én kivált a Kárpát-csoportból és mint­ egy 25 000 fővel a 17. német hadsereg közvetlen alárendeltségébe került. A magyar csapatok egy mellékfronton, ott is visszavonuló ellenféllel kerültek szem­ be. Még ilyen körülmények között is érzékeny veszteségek érték őket. Az 1. hegyiés a 8. határvadászdandár megszálló alakulatként Galíciában maradt. Mivel a harcba vetett seregtest több, ún. védett, illetve részben védett ala­ kulatból állt, a nem magyar ajkú legénységet csak kis számban sorozták be közéjük. Többnyire csak a V III. kassai hadtest területéről mozgósított alaku­ latok ruszin és szlovák katonáit vették igénybe. A Kárpát-csoport, illetve a gyorshadtest rövid, féléves ténykedése alatt, a nemzetiségi legénységről általában kedvezőtlen hadi tapasztalatok születtek. Az egyes alakulatokhoz beosztott nemzetiségiek közül a németek egyenlő harc­ 41 �értékűnek bizonyultak a magyarokkal. Az egyéb nemzetiségek - köztük az ukrajnai népességgel rokon kárpátaljai ruszinok is - helytálltak ugyan, és a parancsnoknak engedelmeskedtek, de egyébként teljesen közömbösek, passzívak voltak. Nyilvánvaló módon nem érezték át a háborúban való részvételük szük­ ségességét.41 Horthynak, miniszterelnökével, Bárdossy Lászlóval és a Honvéd Vezérkar újonnan kinevezett főnökével, Szombathelyi Ferenc altábornaggyal42 1941. szeptember 7-10 . között a német főhadiszálláson tett látogatása alkalmával megállapodás történt a jövőbeni magyar katonai részvételről. A magyar kül­ döttség a csapatok meglehetősen leromlott állapotára hivatkozva, mindenek­ előtt kérte a gyorshadtest mielőbbi kivonását a hadszíntérről. Ezt végül is csak úgy tudta elérni, hogy ellentételként megszálló csapatok kiküldését aján­ lotta fel. Megállapodás történt, hogy Magyarország a területbiztosítást vég­ ző Kárpát-csoport helyett négy békeállományu dandárt kitevő tizen­ két gyalogzászlóaljat fog Ukrajnába kiküldeni, a gyorshadtest pedig a hadműveletek befejezése után hazatérhet.43 A megszálló csoportba beosztott négy gyalogdandárt (121., 124., 105., 108.) úgy állította fel a magyar katonai vezetés, hogy az emberanyag-kihasználás szempontjából az összes hadtest egyenletesen legyen megterhelve, de azért az otthonmaradó magasabbegységek se veszítsenek lényegesen az ütőképessé­ geikből. A dandárok (később könnyű hadosztályok) az anyaország különbö­ ző terülteiről származó zászlóaljakból tevődtek össze. Előfordult, hogy egy ezredparancsnoksághoz három idegen zászlóalj is tartozott. Személyi állomá­ nyuk nagyobbrészt idősebb korosztálybeli, hiányosan kiképzett legénységből állt. A dandárok hadrendjének megállapítása annak a szem előtt tartásával történt, hogy azok őrszolgálati, illetve biztosító feladatuknak teljes mértékben megfelelhessenek. Az ilyen feladatok megoldásához nem feltétlenül szükséges fegyvernemeket (például tüzérséget) nem osztottak be hadrendjükbe. A megszálló alakulatok eredeti feladata tehát szállítási útvonalak, vasutak, hidak, objektumok biztosítása, és a katonai közigazgatási feladatok ellátása volt. Szerve­ zeti felépítésük erre képesítette őket. A német seregtest-parancsnokságok azon­ ban, ha a hadműveletekben törés keletkezett, réstömő, harcoló alakulatként is gátlástalanul bevetették a magyar megszálló alakulatokat. 1941 őszén a német hadműveletek térnyerése következtében egyre jobban kelet felé tolódott a mögöttes területek határa. A hátsó területek biztosítására a német főparancsnokság újabb két magyar dandárt követelt. A kormány eh­ hez november 12-én járult hozzá. A Honvéd Vezérkar főnöke előbb a I I I . és a 117 . dandár kiküldését tervezte, azonban az utóbbinál szervezési nehézségek keletkeztek és helyette a 102. dandárt mozgósították. A legfelsőbb katonai vezetés ezen két megszálló dandár felállításánál határozta el első ízben, hogy állományukba nagyobb létszámú nemzetiségi katonát fog beosztani. A legénységi létszám 30 százalékát román átképzendőkkel szándékoztak feltölteni. A kivo­ nuló román legénység átképzéséről a vkf 5. osztály44 intézkedett. Az intézke­ dés az őr- és karhatalmi szolgálat gyakorlására helyezte a hangsúlyt, hisz 1941 végén a németektől még nem értesültek a megszálló alakulatoknak ko­ molyabb harcokba való bevetéséről.45 November elején a korábban mozgósított megszálló dandárok közül a 121., 124. és a 105. már Ukrajnában volt, és a 108. kiszállítása is megkezdődött. December 1 -től pedig az újabb megegyezés szerint mozgósított 102. és I I I . dandárok szállítását is megkezdték. 42 �December 17-ig a 102. dandár teljes létszámban, a I I I . dandárnak pedig csak a vonatalegységei és a légvédelmi, gépágyús ütege érkezett ki a hadmű­ veleti területre. A szovjet ellentámadás következtében a német terjeszkedés azonban megtorpant. A vasútvonalak kapacitását annyira kimerítette a csa­ pat- és az anyag-utánszállítás, hogy a további magyar alakulatok kiszállítá­ sát leállították. 1941 december közepéig a megszálló dandárok minden különösebb zavaró körülmény és nehézség nélkül látták el biztosító feladataikat. A szovjet ellentámadás megkezdésével egyidejűleg azonban a megszállt területeken megnőtt a partizáncsoportok aktivitása. Tekintettel arra, hogy az egyes partizáncsapa­ tok tüzérséggel is rendelkeztek, a vkf a megszálló csoport megerősítését ha­ tározta el. Egy tüzérezred-parancsnokságot, három tüzérosztály-parancsnokságot és nyolc üteget szándékoztak kiküldeni. A tüzérséggel együtt a németek újabb kívánságára még két gyalogdandár, a 114. és 117 . dandár kiszállítását tervezték 1941-42 telén.46 A fent nevezett dandárok legénységi állományának 30 százalékát román nemzetiségű átképzettek alkották volna. Az 1942. január 20-i budapesti, Keitel v ezértábornaggyal, a Wermacht fő­ parancsnokságának főnökével folytatott tárgyalások „eredményei” hatálytala­ nították mind a I I I . dandár kiszállításának folytatását, mind pedig a továb­ bi két megszálló dandár rendelkezésre bocsátását. E tárgyalásokon realizáló­ dott Hitlernek az a követelése, hogy Magyarország az eddigieknél is fokozot­ tabb mértékben vegyen részt az 1942 tavaszára tervezett német hadműveletek­ ben: kilenc gyalogdandárban (1942 februárjától könnyű hadosztályok), egy páncéloshadosztályban és egy repülőkötelékben állapodtak meg. Ezek a magasabbegységek jelentették a magyar történelem tragikus sorsú 2. magyar had­ seregét. A Keitel-tárgyalásokon érintették a magyarországi német ajkúak né­ met alakulatokban való katonai alkalmazását is. A korábbi illegális toborzá­ sok után, az 1942 januárjában kötött megállapodás értelmében, a magyaror­ szági német népcsoportba tartozó 18-30 év közötti személyek önként jelentkezhet­ tek a németországi Waffen-SS alakulataiba: 20000 főnyi „népi német” ön­ kéntes toborzását hagyták jóvá.47 A következő év májusától pedig a korábbi feltételek mellett, újabb 20 000 önkéntes besorozását tették lehetővé. A gyengébb harcértékű nemzetiségi emberanyag országon kívüli szolgálatá­ nak lehetőségéről továbbra sem mondott le a magyar legfelsőbb katonai ve­ zetés. A ki nem szállított - 114. és 117 . - megszálló dandárokhoz behívott román legénység átképzését nem állították le. A I I I . dandárnál 1941. decem­ ber 1 -től, a másik kettőnél 1942. január 1 -től kezdődött meg, az összesen kb. 5000 fős román nemzetiségű állomány átképzése.48 Ezenkívül a HM 1942. január 17-i rendeletében újabb, kb. 6000 főnyi román ajkú állomány kiképzé­ sét határozta el. Velük szándékozták felváltani az Ukrajnában levő megszálló dandárok állományában szolgáló kizárólag magyar nemzetiségű nem-ténylege­ sek 30 százalékát. A felváltás alapelve az volt, hogy a 30 százaléknyi román legénység olyan módon kerüljön beosztásra, hogy a megszálló alegységeken belül az állomány legalább 50 százaléka magyar maradjon, vagyis, az egyéb nemzetiségűek, szlovákok, szerbek, horvátok és ruszinok létszáma összesen leg­ feljebb 20 százaléknyi lehet. Külön kitétel volt az, hogy a dandárparancsnok­ ságokhoz és védett alakulatokhoz - nevezetesen csak a híradóalegységekhez nemzetiségiek nem kerülhettek.49 43 �Az érintett felváltó anyaalakulatok a hadműveleti területre, február 1 -tól szá­ mított négyhetes átképzés után, tehát március 1 -től kezdődően szállíttattak volna ki. A román nemzetiségű legénységgel elsősorban a magyar nemzetisé­ gű családfenntartókat, mezőgazdákat és más méltánylandó helyzetben levő de csakis magyar ajkú - nem ténylegeseket akarták felváltani. A felváltások azonban csak egy későbbi időpontban történtek meg. Az 1942 februárjától szerveződő 2. magyar hadsereg személyi állományának öszszeállításánál ugyanis számoltak ezzel az átképzett nemzetiségi állománnyal. A mozgósítási utasításban elrendelték, hogy a nemzetiségek - a németek kivé­ telével - az ország összlakosságában képviselt számarányuknak megfelelően, 20 százalékos arányban legyenek képviselve a 2. magyar hadseregben. Mivel a megszálló dandárok állományába tervezett kb. 11 000 román nemzetiségű le­ génység adott volt, nagy részüket, vagy az átképzésük végrehajtása után, vagy január végétől nyomban a tavasszal kivonuló seregtestbe osztották be. Ezzel is magyarázható a románok jóval nagyobb aránya a 2. magyar hadsereg nem­ zetiségi személyi állományán belül. A 20 százalékos nemzetiségi részvétel jóváhagyását meglehetősen heves vi­ ták előzték meg a honvédség legfelsőbb vezetésében. Az egyik álláspont az volt, hogy ne csak a magyarok szenvedjenek veszteségeket, hanem a nemzetisé­ giek is, tehát indokolt a 20 százalékos részvételük. Ezzel szemben, a másik álláspont csak tehertételnek tartotta a seregtesten belüli nemzetiségi állo­ mányt, amennyiben a nemzetiségek csak futólagos átképzésben vettek részt és a nyelvet sem értik mi több, nem érzik át a háborúban való részvétel szük­ ségét s magatartásuk magával ránthatja a harcra készebb, bátrabb magyar erőket is. Végül is nem változtattak, a 20 százalékos részvételt elrendelték. Ez a százalékos arány kb. 35-40000 fős nemzetiségi létszámot jelentett. * A nemzetiségek fegyveres igénybevétele a Magyarországgal szomszédos ál­ lamok hadseregeinek mozgósított seregtestjeinél is jellemző volt. 1942-ben ellentétben az előző évekkel - Romániában a dél-erdélyi, fiatalabb korosztá­ lyokhoz tartozó (32 év alatti) magyar nemzetiségű hadköteleseket nem a kato­ nai parancsnokságok felügyelete alatt dolgozó, polgári munkát végző „munkás­ alakulatokhoz” hívták be, hanem egyrészt mint sorkatonákat, másrészt mint katonai jellegű munkát végző különítményekbe beosztottakat, a keleti hadszíntérre küldték. Mint sorkatonák, általában a gyalogezredekhez kerültek. Tüzérezredekben, mű­ szaki alakulatoknál, valamint gépesített alegységeknél csak elvétve szolgált magyar nemzetiségű. A hadszíntéren katonai munkát végző, munkáskülönítmé­ nyek tagjai azonos elbírálás alá estek a harci állomány legénységével. Fegyver helyett azonban szerszámot kaptak.50 * Gondos előkészületek után került sor a nemzetiségi legénység beosztására a kivonuló seregtest alakulataihoz. Azoknál a mozgósított alakulatoknál, ahol nem állt rendelkezésre megfelelő számú nemzetiségi átképzett, számukat más, főleg a V III. és a IX. hadtest tekintélyes román és ruszin ajkú állományából egészítették ki. A szerb és a szlovák legénység csak kis létszámban képvi­ seltette magát a seregtestben. 44 �A mozgósított hadtestek és a könnyű hadosztályok parancsnokai külön rendeletekben szabályozták a nemzetiségi állomány, alakulatokon belüli elosztá­ sát. Gecsányi Ágoston vezérkari alezredes,51 a IV. hadtest vezérkari főnöke az alábbiak szerint rendelkezett: „A nemzetiségek beosztását egyéni elbírálás alap­ ján, rátermettségük, kiképzési fokuk, szakképzettségük, valamint nyelv­ tudásuk és megbízhatóságuk figyelembevételével hajtsuk végre. Oly beosztá­ sokat kell tehát nekik adni, amelyek betöltésére alkalmasak, ahol nyelvtudá­ suk hiánya nehézséget nem okoz, és ahol a kellő állandó felügyelet is biztosítva van."52 Nemzetiségi katonák továbbra sem kerülhettek védett alakulatokba. A sze­ mélyi állomány 20 százalékának kiszámításakor figyelembe kellett venni az alakulatokon belüli ún. védett helyeket is (hírvivő, irányzó stb.), ahová szin­ tén nem osztottak be nemzetiségieket. Például egy gyalogzászlóalj összlétszáma 1000 főből állt, ebből 200 fő volt védett helyen. Tehát a maradék 800 fő 20 százalékánál, 160 főnél nem lehetett több nemzetiségi katona egy zászlóalj­ ban.53 A gyalogezredeknél velük töltötték be például a kocsisok, málhásállat- és taligavezetők, szakácsok, mesteremberek, sebesültvivők, lőszervivők, árkászok és puskáscsatárok 30-50 százalékát. Az alkalmasabbakat egyes nehézfegyver­ kezelői helyekre is beosztották. Így a gyalogezredek valamennyi alegységénél és törzsénél a nem nemzetiségiek - a távbeszélőszakaszok kivételével - min­ denhol megtalálhatók voltak. A fentiekkel megegyező beosztásokban, bár kisebb létszámmal, bekerültek még a kivonuló seregtest tüzér- és utászalaku­ lataiba is. A vonatalegységeknél és az intézeteknél viszont meglehetősen nagy­ számú nemzetiségi legénység szolgált.54 Eredetileg a megszálló dandárokhoz behívott román nemzetiségűek zömének átképzése — mint már említésre került - számos esetben eleve a 2. magyar hadsereg mozgósított alakulatainak feladatává vált. Nem vitték ki ugyan va­ lamennyi átképzettet a seregtest tavaszi kiszállításakor a hadszíntérre, várha­ tó volt azonban, hogy a harcoló alakulatok veszteségeit az itthon maradottak­ ból fogják pótolni.55 Ukrajnába a 2. magyar hadsereg csapatainak kiszállítása három lépcsőben történt. A vasúti szállítás 1942. április 11 -től július 27-ig tartott. A kirakóhelyektől a seregtest kisebb része, harcok árán ért el, nagyobb része pedig gyorsított gyalogmenetben jutott el július és augusztus hónap folyamán a Donig.56 A keleti hadszíntéren a megszálló feladatot ellátó öt magyar könnyű had­ osztály57 személyi állományának felváltására 1942. április 4-én újabb rendel­ kezés született: az alakulatok ,,nem-tényleges" állományát a továbbiakban 50 százalékban póttartalékos magyar, 30 százalékban román és 20 százalékban egyéb nemzetiségű katonákból kívánták összeállítani. Ezúttal a gyakorlatban is valóssá lett ez az intézkedés. Mivel a korábbiakban behívott nemzetiségi átképzendők a kivonuló 2. magyar hadsereghez kerültek, így a felváltásra igé­ nyelt megfelelő nemzetiségi százalék nem állt rendelkezésre. Ennél fogva a május és június havi erdélyi átképzés keretében újabb 5000 főnyi románt képeztek át a megszálló erők szükségleteire. Átképzésük nyolc hétig tartott, mint általában a magyar átképzendőknél is. Júliusban szállítot­ ták ki őket a megszálló könnyű hadosztályokhoz. A nem román nemzetiségi­ ekből előírt 20 százaléknyi, főleg V III. hadtestbeli ruszin átképzetteket bevo­ 45 �nulásuk után azonnal kiküldtek a 2. magyar hadsereg első szállítási lépcsői­ vel. Velük váltották fel a másodéves karpaszományosokat, valamint a különös méltánylást érdemlő magyar legénységet. Erre a célra 31-42 év közöttieket is igénybe vettek. 1942-ben a magyar legfelsőbb katonai vezetés radikális változtatásokat ho­ zott a nemzetiségek honvédelmi alkalmazásának gyakorlatában. Az észak-er­ délyi románok, de különösen a délvidéki szerbek és horvátok fegyveres al­ kalmazását ezentúl gondos elővigyázatossággal kezelték. E nemzetiségek ese­ tében a megbízhatóság kérdését már nem egyénenként bírálták el, hanem nagy részüket eleve megbízhatatlanokká nyilvánították és munkásalakulatokban kellett letölteniük katonai szolgálati idejüket. A volt jugoszláv területről behívott szerb nemzetiségű legénység magatartá­ sáról egyértelműen negatív jelentéseket küldtek a kiképzésüket, átképzésüket végző hadtestek: „ E nemzetiségi réteg kivétel nélkül a legmesszebbmenően át van hatva a jugoszláv sovinizmus és bolsevizmus eszméitől. Fegyvereit az első kínálkozó alkalommal nem az ellenség, hanem ellenünk fogja használni és készen áll arra, hogy minden magyar érdeket szabotáljon” - olvasható a szegedi V. hadtestparancsnokság 1942. március 23-i táviratában.59 Hogy e nemzetiségek gyakran nyíltan, ellenségesen és bizalmatlanul viseltettek a magyar polgári és katonai szervekkel, az nagymértékben a birtokba vett terü­ leteken bevezetett átmeneti katonai közigazgatás káros intézkedéseinek és cselekedeteinek volt „köszönhető” . A zsablyai „felkelés” véres megtorlása, majd 1942 januárjában tömeges mérete és kegyetlensége miatt hírhedtté vált újvidéki razzia rémtettei szöges ellentétben álltak a fennen hirdetett nem­ zetiségekkel való megértő és türelmes bánásmód elvének megvalósításával. A magyar legfelsőbb katonai vezetés az észak-erdélyi tekintélyes számú román nemzetiség katonai alkalmazását kezdettől fogva nagy tehertételnek tartotta. A magyar katonai szolgálatot teljesítő román nemzetiségűek de­ zertálása, átszökése román területre 1942-ben már tömeges méreteket öltött. Ezenkívül meglehetős passzivitást tanúsítottak kiképzésük során. Ezt tapasz­ talva alkalmazásukat illetően olyan álláspont született, hogy zömmel ne fegy­ veres kiképzésen, hanem katonai felügveletű munkaszolgálaton vegyenek részt. Ezen álláspont kialakulásában feltehetően szerepet játszott az a külső tényező, hogy a keleti hadszíntérre ki nem szállított dél-erdélyi magyar nemzetiségű katonakötelesek viszont a román hadsereg által létesített munkatáborokban sínylődtek. A magyar királyi honvédség 1942 októberében életbe lépett 1942/43-as esztendei szervezési rendeletében már fellelhetők voltak az egyes nemzeti­ ségek fegyveres katonai alkalmazását érintő változások. Elfogadták a Hon­ véd Vezérkar főnökének. Szombathelvi Ferenc vezérezredesnek azt a javas­ latát, hogy a nemzetiségieket ismét nem a területi kiegészítés elve alapján, ha­ nem az egész ország területére egyenletesen elosztva vegyék igénybe. Azt re­ mélték, hogy idegen környezetben a nemzetiségi legénység majd „kezesebb” lesz. Csak a hazai németség, valamint a trianoni országhatáron belül huza­ mosabb ideje élő egyéb nemzetiségek fegyveres szolgálatra való behívása történt a területi kiegészítés elve alapján. A megbízható nemzetiségi újoncok és átképzendők közül ezek után a ru­ szinokat az L, III., V. és VI., a szlovákokat a IV. és IX., a románokat a 46 �II. és VIL, a szerbeket és a horvátokat pedig a VIII. hadtest nem védett alakulatainak kellett kiképeznie. A román, szerb és horvát nemzetiségűek kö­ zül fegyveres katonai szolgálatra azonban csak azok jöhettek számításba, akik: - a magyar nyelvet szóban és írásban elsajátították; - leventekiképzés során „magyarbarátoknak” és megbízhatóknak bizo­ nyultak; - t ovábbá az egyes, szűkebb területen lakó „beigazoltan államhű” (például a máramarosi románok, bunyevácok, vendek). újoncok A szerbek és horvátok részére megadott kereten belül elsősorban a vátokat hívták be. hor­ A megbízhatónak nyilvánított nemzetiségi újoncok arányszáma a nem védett alakulatok újoncainak 20 százalékánál magasabb nem lehetett. A szerbek és a románok azonban ebben az esetben is kivételt képeztek. A Honvéd Vezér­ kar főnökének javaslatára ugyanis, ezen nemzetiségeket békében a nem vé­ dett alakulatok 5 százalékáig, háborúban 10 százalékáig vették csak igénybe, fegyveres szolgálatra.60 Az egyes honvédalakulatok osztályozásánál a „tiszta védett” és „rész­ ben védett” fogalmak megszűntek. A védett alakulatok számát azonban meg­ növelték. Az alábbi alakulatokhoz csak megbízható magyar és német legény­ séget osztottak be: - a határvadászerők határszolgálatos részeihez; - az erődalakulatokhoz; repülő- és ejtőernyősalakulatokhoz; - hírcsapatokhoz; - páncélos- és gépkocsizó-lövész magasabbegységek összes alegységeihez, valamint az összes egyéb pán­ célosalakulatokhoz és - a huszárezredek, az önálló huszárosztályok, valamint az önálló huszárszázadokhoz.61 A megbízhatatlan román, szerb és horvát nemzetiségűeket munkaszolgálatra vették igénybe. Egy részüket zászlóaljszintű csapatkötelékeknél szervezett egy­ nemű ún. műszaki osztagokban, más részüket mozgosítható nemzetiségi mű­ szaki zászlóaljban szándékoztak alkalmazni, rendes tényleges katonai szol­ gálatuk időtartama alatt. A magyar honvédség keretén belül már 1941-ben szerveződtek nemzetiségi munkásszázadok. Lényegében a közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljak szer­ vezetébe tartoztak. Legénységi állományuk 250, keretük 40 fős volt. Szá­ muk kezdetben nem volt nagy, mivel a nemzetiségi területen felállított, so­ rozóbizottságokat is utasították, hogy a „osztályozásnál alkalmazzanak eny­ hébb mértékét, hogy ezáltal minél több alkalmas felavatását biztosítsák.” 62 Azzal a nemzetiségi, - főleg román - legénységgel töltötték fel ezeket, akiket „arcvonalszolgálatra” végképpen nem tartottak alkalmasnak. Részben nagy­ birtokokon, részben ipari nagyüzemekben dolgoztatták őket. A munkásszá­ zadokba beosztottak foglalkoztatási ideje eleinte nem haladhatta meg a napi tíz órát, 1943-tól pedig minden tekintetben a munkáltatónál dolgozó polgári munkások munkaidejéhez igazodott.63 Egy-egy nemzetiségi munkásszázad csak azonos nemzetiségűekből állha­ tott, sőt igyekeztek a legénységet ugyanazon községből, vagy városból fel­ tölteni. A román munkásszázadok egy fajtáját „magyar-román munkásszázad” elnevezéssel illették, ezekbe azokat tömörítették, akiket elrománosodott ma­ gyaroknak tartottak. Átnevelésükre, visszamagyarosításukra külön gondot for­ dítottak.64 47 �A dél-erdélyi magyar nemzetiségű katonakötel e sek zöme hasonló elbánás­ ban részesült a román hadseregben. Munkásszázadok kötelékeiben nagyobb közmunkáknál, bányákban és a mezőgazdaságban dolgoztatták őket. Az 1942 második felében felállított műszaki osztagokat védett és nem védett alakulatoknál egyaránt megszervezték. Amelyik alakulat megszálló­ ként, vagy a 2. magyar hadsereg váltóalakulataként a hadműveleti területre került, műszaki osztagait is vitte magával. Az osztagok legénységi állományát 40 főben határozták meg. Egy ilyen osztaghoz 22 román, szerb vagy horvát újoncot hívtak be, a fennmaradó 18 helyet az 1941. október 13-án bevonult, kevésbé megbízható hasonló nemzetiségű sorlegénységgel töltötték fel. Ez utóbbiakat 1942 októberében helyezték át a műszaki osztagokhoz. 1942-ben a VIII. hadtest állította fel a legtöbb műszaki osztagot, 43-at. Az L, V. és IX. hadtest egyenként 32-t, a II. hadtest és a 3. honvédkerület 22-22-t, a VI. hadtest 20-at, a 7. honvédkerület 19-et, a 4. pedig 18-at szervezett.65 A nemzetiségi műszaki zászlóaljakat a közérdekű munkaszolgálatos zászló­ aljak, mint felállító békealakulatok voltak hivatottak megszervezni. Összesen tíz zászlóalj felállítását készítették volna elő.66 A műszaki osztagok felállítása 1942. november folyamán megtörtént, azon­ ban a műszaki zászlóaljakat munkaalkalom és munkaeszközök hiányában nem tudták megszervezni. Mivel a keleti hadszíntéren tartózkodó megszálló alakulatoknak és a 2. magyar hadseregnek állandóan szüksége volt kiképzett nemzetiségiekre, a mű­ szaki zászlóaljak tervezett alkalmazásától a magyar legfelsőbb katonai veze­ tés még november közepén eltekintett. A Honvédelmi Minisztériumban tartott november 17-i értekezlet határo­ zatai alapján, az L, VII. és VIII. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljak­ nál a keresztény munkaszolgálatosok kiképzését 1942. december 31 -ével be­ szüntették és a háború tartamára felfüggesztették. Helyettük a fenti alaku­ latokhoz elrendelték egyenként legfeljebb 1000 főnyi 1921-cs évfolyambeli és ennél idősebb mindeddig mozgósítatlan tényleges szolgálatra kötelezett és megbízhatatlannak ítélt román, szerb és horvát újonc behívását. Tényleges szolgálati idejüket 1943. március 1. és június 19. között kellett letölteniük. Ez idő alatt puskás, részben golyószórós-kiképzésben részesültek. Az így ki­ képzetteket a hadműveleti területre való kiérkezésük után még négyhetes továbbképzésben kívánták részesíteni.67 A 2. magyar hadsereg tragikus meg­ semmisülése, majd maradékainak hazaszállítása miatt azonban csak a meg­ szállók igényeit elégítették ki velük. 1942 őszére a 2. magyar hadsereget mind személyi, mind anyagi tekin­ tetben számottevő veszteségek érték. 30000 főnyi vesztesége v o l t a jú­ liustól szeptemberig tartó doni hídfőcsatákban. A harcosállománv első na­ gyobb arányú kiegészítésére a 2. magyar hadsereg, ideiglenesen távollevő Jányt helyettesítő parancsnokának69 Csatay L ajos altábornagynak szeptember 15-i intézkedése nyomán került sor. A rendelkezés szerint a három hadtest a közvetlen alakulataiból és vonatrészeiből 500-500 főt, a főszállásmester pedig a neki alárendelt alakulataiból 300-300 főt köteles volt egyenlő arányban a harcoló alegységekhez pótlásként előreküldeni.70 Mivel a nemzetiségi legénység zömét a vonatalakulatokhoz és az intéze­ tekhez osztották be, s nem az első vonalban harcoltak, az első, seregtesten 48 �belüli pótlások jórészt a soraikból kerültek ki. A magyar legénység arány­ száma a nemzetiségiekkel szemben fokozatosan csökkent. 1942 decemberé­ ben, a doni hadszíntéren tartózkodó Hennyey Gusztáv altábornagynak,71 a honvédség gyalogsági felügyelőjének jelentéséből kiderül, hogy „. . . az arc­ vonalban van olyan század, amely már 100%-ig ruszin legénységből áll. En­ nek oka, hogy a magyar legénység elvérzett és pótlásként főleg nemzetiség­ ből kapott.” 72 A 2. magyar hadsereg kiküldésekor a magyar legfelsőbb katonai vezetés három hónapot helyezett kilátásba a csapatok személyi állományának felvál­ tására. Ezt az „ígéretet” azonban még a magasabb parancsnokok esetében sem tartották be: általában november elején kerültek ki az új hadtest, il­ letve a könnyűhadosztály-parancsnokok. A legénység felváltására október 11-én született meg a végleges döntés. Egyelőre mintegy 36 000 embert mozgósítot­ tak, akiket november hónapban kezdtek kiszállítani az arcvonal mögötti ki­ képzőtáborokba. Három ezred parancsnokságot (közvetleneivel együtt) és tizenkét gyalogzászlóaljat szándékoztak velük felváltani. Az új alegységek személyi állományának összeállításánál továbbra is figyelembe vették az elő­ írt 20 százalékos nemzetiségi arányt. A 2. magyar hadsereghez kiszállítandó fel­ váltó alakulatokon kívül több zsidó és keresztény munkásszázad mellett, tizenhat nemzetiségi (megbízhatatlan) munkásszázad is kikerült a hadmű­ veleti területre.73 A rövid kiképzés után 1943 januárjáig akarták a váltást végrehajtani, amely­ re azonban a szovjet csapatok támadása miatt csak részben került sor. A keleti hadszíntér megszálló, illetve harci feladatot ellátó magyar ala­ kulatainál meglehetősen különféle értékelések, benyomások születtek, az ott fegyveres szolgálatot teljesítő nemzetiségi állományról. Azokban az alegysé­ gekben, ahol megfelelően bántak a nemzetiségekkel, ott a nyelvi nehézsé­ gek hamarosan megszűntek és a magyar legénységgel bizonyos lelki kapcso­ lat alakult ki. Ezt a megfelelő bánásmódot Bakay Szilárd vezérőrnagy,74 a magyar keleti megszálló csoport parancsnoka a következőképpen részletezte 1942. július 26-i irányelveiben: „A bánásmód velük szemben legyen ugyan­ olyan, mint a magyar legénységgel szemben, legyen elsősorban igazságos. Ha azonban ilyen bánásmód mellett ellenkezést vagy nemtörődömséget tanú­ sítanának, azt a legerélyesebb eszközökkel le kell törni. A tisztek, tiszthe­ lyettesek és tisztesek tanuljanak meg néhány szót románul, illetve ruszinul. . . Saját nyelvükön érdeklődjünk gondjaik, bajaik felől. . .” 75 A nemzetiségek nyelvét beszélő tiszti illetve tisztesi vezető - keret álta­ lában hiányzott a magyar alakulatoknál. Ez erősen befolyásolta magatartá­ sukat. Kétségtelen azonban, hogy egyes parancsnokok személye, szerepe ezen a téren néha eredményes volt. Olgyay Károly vezérőrnagy,76 Bakay elődje így vélekedett a 102. magyar megszálló könnyű hadosztályba beosztott román legénység megtartásáról: „A kiadott parancsokat vonakodás nélkül teljesí­ tik. A reájuk bízott munkát lelkiismeretesen végzik. Fegyverzetükhöz és fel­ szerelésükhöz ragaszkodnak és azokat könnyelműen el nem hagyják. Álta­ lában jóindulatúak és a jó bánásmódért igen hálásak.” 77 A többségnek - főképpen a 2. magyar hadsereg parancsnoki karának azonban más volt a véleménye róluk. Nem tartották célszerűnek a harcoló alakulatokba való beosztásukat. Bizalmi szolgálatra, figyelésre, járőrözésre, vállalkozásokra nem tudták őket igénybe venni. Amennyiben kénytelenek 49 �voltak ezt megtenni, csak szoros felügyelet mellett tehettek, ugyanis a nem­ zetiségiek - főleg a ruszinok - az első adandó alkalomkor átszöktek a szov­ jet oldalra. Veszélyes ütközetek után is az eltűntek többsége a soraik­ ból került ki. Harcértéküket - kiképzetlenségük és hiányos nyelvtudásuk miatt - minimálisnak minősítették. Alkalmazásukra gyakran születtek olyan javaslatok, mint amilyet Miskey Zoltán alezredes, a 14. gyalogezred pa­ rancsnoka is tett: „A nemzetiségieket tehát - miként a zsidókat - megfele­ lően szigorú felügyelet mellett fegyver nélkül, külön munkásszázadokban kel­ lene szervezni és a küzdők tehermentesítésére, műszaki munkák elvégzésére alkalmazni.” 78 1943 januárjában a 2. magyar hadsereg megsemmisült a Donnál, töredékei február elejétől előbb B elgorod környékén majd a Dnyepertől nyugatra gyü­ lekeztek. A németekkel való egyezkedések után a 2. magyar hadsereg­ parancsnokságnak, megmaradt alakulataik összevonásával teljesen feltöltött, két gyaloghadosztályból álló és megszálló feladatra alkalmas hadtestet kellett felál­ lítani. Az új hadtest személyi állományának összeállításánál az volt az irányelv, hogy a legmagasabb korhatár 35 év, a harcolóknál 30 év legyen. A külö­ nösen kitűnt és hosszú hadiszolgálattal rendelkező tiszteket és legénységet nem osztották be a hadtestbe, viszont igyekeztek a jobb emberanyagot ki­ válogatni a csapatokból. Valamennyi nemzetiségiből és főleg a hadbírói el­ járás alatt álló egyénekből - még ha azok az idősebb korosztályhoz tartoztak is - munkásalakulatokat szerveztek.79 A nemzetiségi munkásszázadokat a seregtestnél azzal a céllal hozták létre, hogy közvetlenül rendelkezésre álljanak a harcos részek kiszolgálására. A nemzetiségi legénység alkalmazását illetően tehát megvalósult az az el­ képzelés, amelyet a 2. magyar hadsereg egyes parancsnokai már korábban ajánlottak. Ezeknek a nemzetiségi munkásszázadoknak útkarbantartás, föld­ munkák, erdőkitermelés, anyagelőkészítés, körletek rendbentartása és egyéb segédszolgálat volt a feladatuk: gyalogezredként kettőt-kettőt, tüzérosztá­ lyonként egyet-egyet szerveztek. Ennek megfelelően a két-két gyaloghad­ osztálynál nyolc-nyolc, hadtestközvetlen tüzérosztálynál egy, a hadtestközvetlen légvédelmi tüzérosztálynál pedig szintén egy alakult meg.80 A honvédelmi miniszter, Nagy Vilmos (nyugállományban levő vezérez­ redes) 1943. március 23-án arról tájékoztatta a Minisztertanácsot, hogy a 2. magyar hadsereg maradványai rövidesen hazatérnek, de ennek ára, hogy két megszálló hadosztálynyi erő kint marad, és ezeket áprilisban még további két megszálló hadosztállyal egészítik ki. A 2. magyar hadsereg hazaszállítása - néhány parancsnokság, csapat és vonatalakulat kivételével - végül is április 24-től vette kezdetét. Helyette a hátországból a 18. és 25. könnyű hadosztály került ki a szovjet területre. Ott, ezek a magasabbegységek a VII. magyar hadtest parancsnokának alá­ rendeltségébe léptek és megszálló feladatot láttak el. A 2. magyar had­ sereg nemzetiségi személyi állományából megalakított munkásszázadok to­ vábbra is a megszállt területen maradtak.81 1943-ra jelentős mértékben megnövekedett a megszálló magasabb­ egységek száma. Német kérésre újabb két könnyű hadosztály, az 1. és a 201. került ki a keleti arcvonal mögöttes területeire. Számuk, az április végén kiér­ kezett kettővel együtt kilencre emelkedett. 50 �Az 1943-as év első felében a német parancsnokságok gyakran ezeket ve­ tették be az áttört arcvonal megerősítésére és a megélénkült partizáncso­ portok ellen. A súlyos harcok során komoly veszteségeket szenvedtek. Külö­ nösen a 108. könnyű hadosztályt viselték meg ezek a bevetések. A nyár fo­ lyamán az egész honvédségnél a könnyű hadosztályokat háromezredes gyaloghadosztályokká kezdték átszervezni. A Szovjetunióban lévő megszál­ ló könnyűhadosztályokból a fokozatosan végrehajtott hadrendezés során ún. tartalék hadosztályokat alakítottak ki. 1943 márciusától megkezdődött a megszálló csapatokban szolgálatot tel­ jesítő legénység folyamatos felváltása is. Az volt az alapelv, hogy aki a hadműveleti területen tizenkét hónapot eltöltött, azt fel kell váltani. A két­ gyermekes családapákat tíz, a háromgyermekeseket nyolc hónap után, a négy és többgyermekeseket pedig azonnal felváltották. A családi körülmények alapján kedvezményesen megjelölt váltási időtartamok azonban csak a ma­ gyar nemzetiségű és a „magyar érzelmükről ismert nemzetiségi” honvédegyénekre vonatkoztak. A személyi állomány 1942-ben kialakított nemzetiségi arányainak meg­ tartására gondosan ügyeltek. Ha előfordult, hogy egyik-másik megszálló alakulatnál a magyar veszteségek pótlása nemzetiségiekkel történt, azt nyom­ ban korrigálni igyekeztek. A felváltásoknál minden felváltandót az állo­ mánytesten belül „azonos értékű” egyénnel váltották fel. Tehát magyart csak magyarral, nemzetiséget csak saját, vagy szükség esetén más nemzeti­ séggel lehetett helyettesíteni. A nemzetiségi legénység felváltására a hátor­ szági felállító alakulatok gyakran igénybe vették műszaki osztagaik állomá­ nyát is. A hadműveleti területen általában nem küldtek váltásra harmincöt évnél idősebb nem tényleges hadköteleseket. A nemzetiségi katonáknál azon­ ban amennyiben a kiképzett nemzetiségi állományt a hadtesten belül har­ mincöt évnél fiatalabbakból nem tudták biztosítani, úgy negyvenkét éves korig is igénybe vehették azokat.82 A nemzetiségek harctéri alkalmazásának korlátozott voltából következően veszteségeik nem voltak nagyok. Egy 1944-ben készült összesítő lajstrom­ ban, amely feltüntette a magyar honvédségnek a Szovjetunió elleni hábo­ rúban való bekapcsolódásától 1943. szeptember 30-ig elszenvedett emberveszteségei a táblázatban olvashatók83 (ld. köv. oldal). A magyar honvédség 1943 tavaszáig elszenvedett véres veszteségei miatt a magyar legfelsőbb katonai vezetés megfontolás tárgyává tette azt, hogy nagyobb mértékben képeztessék-e ki fegyveres szolgálatra az ország terüle­ tén élő nemzetiségieket. A HM I. a. osztály a Honvédelmi Minisztérium­ ban tartott, 1943. március 17-1 értekezleten a következő javaslatokat terjesz­ tette elő a vezérkar főnökének: a) Az 1943/44-cs szervezési évtől kezdve a nemzetiségi sorlegénység nok, szerbek, horvátok is) teljesítsen fegyveres szolgálatot. (romá­ b) A védett alakulatok kerüljenek felülbírálásra. Ismét legyenek részben dett, illetve teljesen védett alakulatok. vé­ c) A nemzetiségi arányszámot ezek után a nem védett alakulatoknál 25-30%-ra, csak részben védett alakulatoknál 10%-ra emeljék. 51 �Nemzetségi hovatartozás Elesett és meghal t 17 168 Sebesült és sérült 36 602 (92 %) Hadifog­ ságba esetit Eltűnt 75 650 magyar (93,9% ) német 144 445 432 (0 ,8 %) (1 ,1 %) (0 ,5 %) horvát szlovák szerb román egyéb összesen (94 ,2 %) Összesen 2623 132 043 (96 ,3 %) (93 ,6 %) 24 (0 ,9 %) 1045 (0 ,7 %) 15 57 88 2 162 (0 ,1 %) (0 ,1 %) (0 ,1%) (0 ,1 %) (0 ,1%) 98 287 500 (0 ,5 %) (0 ,7 %) 16 (0 ,6 %) (0 ,6 %) 36 145 0 ,4% ) 153 3 (0 ,2 %) 337 (0 ,1%) (0 ,2 %) (0 ,2 %) 617 1058 2166 25 (3 ,4 %) (4 ,2 %) (2 ,7 %) (0 ,9 %) Megjegyzés 901 (0 ,6 %) 4466 (3 ,2 %) 213 594 1276 31 2144 (1,2 %) (1 ,5 %) (1,6 %) (1,1 %) (1,5 %) 18 291 39 788 80 265 2724 141 068 főleg ruszin nemzetiségű �d) A zászlóaljerejű csapatkötelékek feltöltésre. műszaki osztagai zsidókkal kerüljenek A Honvéd Vezérkar főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes azonban ezen javaslatokat - a részben, illetve a teljesen védett alakulatok újbóli különcsoportosításának kivételével — nem fogadta el.84 Többnyire minden, ami a nemzetiségek fegyveres alkalmazását érintette, maradt az előző évi szer­ vezés szerint. A honvédség 1943/44-es szervezési rendeletének új vonása volt azon­ ban, hogy konkrétan szerepelt benne a fegyveres katonai szolgálatot telje­ sítő nemzetiség. Valamennyi szlovák, ruszin, horvát és vend hadkötelest kö­ telezték erre, a román, szerb és bunyevác nemzetiségből azonban csak a „megbízhatókat” hívták be. A románoknak és a szerbeknek továbbra is a zászlóaljerejű köteléknél felállított műszaki osztagokban, valamint nemze­ tiségi munkásszázadokban kellett a katonai szolgálatukat teljesíteni. A mű­ szaki osztagokba 1943-ban is csak egyféle nemzetiségű sorlegénységet (karpaszományost és nem karpaszományost egyaránt) lehetett beosztani. Ezen osztagok karpaszományosait azonban az erős testi igénybevétel alól rendszerint mentesítették és munkavezetőknek képezték ki. Ezenkívül az a pa­ rancsnok, akinek kötelékében műszaki osztag került felállításra, kiemelhetett és saját fegyveres alegységeihez áthelyezhetett belőlük „szorgalmukkal és kö­ telességtudásukkal kitűnt” nemzetiségieket. A műszaki osztagba beosztottak katonai alapkiképzésben is részesültek. Az első kiképzési év végétől beosztot­ ták őket mozgósított munkásalakulatokba is. Újdonság volt a rendeletben az is, hogy ismét különválasztották a teljesen védett és a részben védett alakulatokat. Teljesen védett alakulatok lettek a határvadász-, erőd-, ejtőernyős-, repülő- és páncélosalakulatok, részben védettek pedig a híradó-, a gépkocsizó lövész és csapatlovassági alakulatok. Az utóbbiakban engedélyezték a fegyveres szolgálatra behívható nemzetiségi újoncok 10 százaléknál nem magasabb számarányát.85 A nemzetiségi hadkötelesek béke-, majd háborús körülmények közt való ka­ tonai alkalmazásának elvei, módszerei a honvédségben, majdnem kizárólago­ san a Honvéd Vezérkar főnökének instrukciói alapján valósultak meg a gya­ korlatban. Természetesen megfogalmazódtak a legfelsőbb katonai vezetésben egyéb, a nemzetiségi kérdés katonai és politikai vetületeit érintő javaslatok, nézetek is, azonban csak a Honvéd Vezérkar főnöke által elfogadottakból születtek rendelkezések. A tárgyalt időszak honvédvezérkar főnökei Werth Henrik gyalogsági tábornok, majd Szombathelyi Ferenc vezérezredes, rendelke­ zéseik hozatalánál mindvégig szem előtt tartották azt, hogy a szomszédos ál­ lamok hadseregeiben milyen módon kerültek alkalmazásra a magyar nemzeti­ ségű hadkötelesek. A magyar királyi honvédségben kialakított módszerek és a bánásmód ezek után semmivel sem volt rosszabb, mint a német szövetségi rendszerhez tartozó államok bármelyikének hadseregében. (Készült a Magyarságkutató Csoport megbízásából.) - VÉGE - 53 �J E G Y Z E T E K 1. Hadtörténelmi Levéltár. V ezérkar főnöke, elnöki (a továbbiakban: HL VKF Eln.) 1 1940/4661. 2. HL Honvédelmi M inisztérium (a továbbiakban: HM). Eln. 1. a. oszt. 1938/59742. 3. HL Eln. 1. 1938/3629. 4. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1938/19608. 5. HL V KF Eln. 1. 1938/3629. 6. HL 10. gyalogdan d ár-paran csn okság anyaiga (a továbbiakban: 10. gy. dd.-pság — k. ho.-pság 1941/863—Kt. 7. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1939/19608. 8. HL VKF. Eln. 1. 1938/3629. 9. VKF 1. (hadműveleti) osztály = A honvédség béke és háborús alkailm ázásának el­ vi előkészítése és a hadm űveleti tervek kidolgozása volt a fő feladata. 10. HL VKF Eln. 1. 1938/3620. 11. Werth Henrik (18 81—1952) 1938 X.—1941. IX. között a Honvéd V ezérkar főnöke, 1941. VII.-ig gyalogsági tábornak, után a vezérezredes. 12. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1938/60000. 13. HM I. a (Á ltalános szervezési és karhatalm i) osztály = H atáskörébe tartoztak a honvédség összes elvi szervezési ügyei, a honvédségre vonatkozó törvén yjavaslatok ter­ vezetének szerkesztése, illetve lényege tartalm án ak m egállapítása. 14. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1939/15410. 15. HL HM Eln. 1. a. oszt. 1939/39000. 16. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/25891. 17. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/940. 18. HM katonai főcsoportfőnök = Közvetlenül a m iniszternek volt alárendelve. A tár­ gyalt időpontban 1938. X II.—1940. II. között Zách Emil altábornagy töltötte be ezt a tisztet. Zách Emil (1883—1949). 19. HL HM Eln. 10. oszt. 1939/57725. 20. HL HM Eln. 10. oszt. 1940 T929 HL HM Eln. 10 oszt. 1940/25891. 21. HL VKF Eln. 1 1940/3623. 22. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/46134. HL V KF Eln. 1. 1940/4661. 23. HM 1. b. (m ozgósítási) osztály = feladatai közé tartozott az általán os és szem élyi m ozgósítási előlkészületek egységes irán yítása, valam int a h áborús m unkaszolgálat m eg­ szervezésében való közrem űködés. 24. M. beosztás = m ozgósítás elrendelésekor életbe lépő beosztás. 25. Feltételek = tökéletes m agy ar nyelvtudás; — idegen hadseregben önként nem vállalt h iv atás; — katonai előképzettség. 26. HL V KF Eln. 1. 1940/5867. 27. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/67926. HL VKF Eln. 1. 1940/5(255. HL VKF Eln. 1. 1940/4781: 28. A tárgyalt időpontban B arth a K ároly (1884—1964) táborszernagy töltötte be a honvé­ delmi miniszteri posztot 1938 XI. és 1942 . IX . között állt a m inisztérium élén. 29. HL V KF Eln. 1. 1940/4661. HL HM Eln. 8. oszt. 1941/469. 30. HL HM Eln. 10. oszt. 1940/117825. 31. HL 10. gy. dd.-pság 1941/1432-Kt. 32. HM Eln. 10. oszt. 1941/45000. HL HM Eln. 10. oszt. 1941/30323. 33. HM 10. (legénységi) osztály = H atáskörébe a legénység szolgálati é s személyi ügyei tartoztak, a karpaszom ányosügyekkel együttvéve. 34. HL HM ELn. 10. oszt. 1943/19326. 35. 36. 37. 38. 54 HL VKF Eln. 1. 1941/4568. Ua. HL VKF Eln. 1. 1941/6842. HL V KF Eln. 1. 1941/6941. �39. Va. 39/A. A N agy Gyula (1887—1945) 1940 I I I —1942 V. között a VII. m iskolci hadtest p aran cs­ noka. 40. HL, HM Eln. 10. oszt. 1941/40322. 41. HL VKF Eln. 1. 1942. sz. n.MK. szám : 18. 42. Szom bathelyi Ferenc (1887- 1046) 1841 IX,.—1944 IV. között volt a Honvéd Vezérkar főnöke. 43. A Wilhelimstrasse és M agyarország. Német diplom áciai, iratok M agyarországról. 1933—1944. Összeállította: Rán ki György, Pam lényi Ervin, Tilikovszky Lóránt, Ju h á sz Gyula. K ossuth Könyvkiadó. 1968 . 530. old. (351). 44. VKF 5. osztály = H atáskörébe a honvédség kiképzési és sportügyei tartoztak. 45. HL HM Eln. 1. b oszt. 1943/47612. 46. HL VKF Eln. 1. 1942/4340. 47. HL HM Eln. 1. b. oszt. 1942/8986. 48. HL VKF Eln. 1. I942/4151. 49. HL HM Eln. 1. b. oszt. 1943/47612. HL Eln. 1. 1942/1151. HL 10. d d :-p ság 1942/443-M. HL m agy ar m egszálló csoport parancsn okság, 1942. jan u á r 24.. 1. a. oszt. 50. HL VKF Eln. 1. 1942 szám nélküli, M agyar király i konzulátus, B rassó, 1942. szeptem ­ ber 25. 51. Gecsányi Ágoston (1899—) VIII. és 1942 XI. között volt a IV. h adtest vezérkari főnöke, mint vezérkari ezredes. 52. HL 10. k. h o.-pság 1942/758/M. 53. HL 10. k. h o.-pság 1942/534/M. 54. HL 10. k. ho.-pság 1942/758/M; 1942/581/M. 55. HL 10. k. h o.-pság 1942/513/M. 56. A 2. m agy ar h adsereg k iszállításáról bővebbet: Szabó P éter: A 2. m agy ar h adse­ reg k iszállítása U k rajn áb a é s előnyom ulása a Donihoz. Hadtörténelmi közlem ények 1986/3. 496—524. old. 57. A m agyar m egszálló csapatok három könnyű hadosztálynak (102., 108., 105.) kelet felé való elvonása miatt, a m egszállt területen két egymástól- független m egszálló cso­ port alakult. A keleti m egszálló csoport kötelékébe a 102., 108. és 105, könnyű hadosztá­ lyok tartoztak, a nyugati m egszálló csoportba pedig a 121. és 124. könnyű hadosztályok. 1942. febr. 5 . és aug. 10 . között m aradt fenn ez a szervezés. 58. HL HM 1. b. oszt. 1942/2474 H L BM 1. b. oszt. 1942/651. HL HM 1. b. oszt: 1943/47612: HL 10 k : h o :-p ság : 1942/809/M. 59. HL HM Eln. 1. a. 1942/29685. 60. HL V KF 1. szám n élkü l; Mk. 18 1942. HL V KF Eln. 1. 1942/4940. 61. HL 12. k. ho.-pság. 1942/3288. 62. HL HM Eln. 10. oszt. 1941/25085. 63. HL HM Eln. 10. oszt. 1943/55681. HL V KF Eln. 1. 1943/5455. 64. H L HM Eln. 10. oszt. 1941/25085. HL HM Eln. 10. oszt. 1941/138173. 65. HL HM Eln. 10. oszt: 1943/10404 66. HL VKF Eln. 1. 1942/5831. HL 12. k. h o.-pság 1942,13288. HL V KF Eln. 1. 1942/5584: 67. H L V K F Eln. 1. 1942/5831. HL 12. k. ho.-pság. 1942/3298 HL VKF Eln. 1. 1942/5584: 68. HL HM Eln. 10. oszt. 1943/110404. 69. C satay L ajo s (1886—1944) vezérezredes. Mint a IV. hadtest parancsn ok a 1941 VIII — 1842. XII. között, 1942. augusztus végétől szeptem ber végéig a sebesülése m iatt szabadsá­ gon levő Já n y G usztáv vezérezredest helyettesítette a 2. m agy ar h adsereg parancsnoki beosztásában. 70. HL 2. miagyar h adsereg anyaga (a továbbiakban 2. m. hds.) 8 fasc. 1. sz. melléklet. 71. Hennyei Gusztáv (1888—1977) vezérezredes, a honvédség gyalogsági felügyelője 1942. X. és 1943. X. között. 72. H L V K F E ln . 4. 1943/h d m . c s f. 73. H L HM Eln. 6/k. oszt. 1942/1257/Bbk. 74. B akay Szilárd (1896—1946) altábornagy. 1942. V III—1943. VI. között a keleti m egszálló csoport parancsnoka. 75. HL m agy ar m egszálló csoport paran csn ok ság 1. a . 2700/k. meg. cso. 1. a. 1942. VII:26: 76. Olgyay Károly (1887—1956) altábornagy. 1941. X .—1942. XI. között m agy ar m egszálló csoport parancsnoka, m ajd 1942. VIII.-ig a keleti m egszálló csoport parancsnoka. 77. HL VKF Eln. -. 1942/4151. 78. HL 2. m. hads. 24. fasc. 14. gyalogezred h arctudósítása. 79. HL 2. m. hds. 23. fasc. K iss Miklós zászlós: N apló az orosz harctérről, II. kötet. 235. old. HL 2. m. hds 25 fasc. IV. hdt. n ap ló: 639. sz. melléklet. 80. HL 2. m. hds. 25. fasc. IV. hdt. n ap ló: 662. sz. melléklet, 81./HL 2. m . h d s. 25 fa s c ! IV. hdt. napló: 703. sz. melléklet. 82. HL HM Eln. 1. b. oszt. 1943/6730/M. 83. HL VKF Eta. 1. 1944/437. 84/HL V KF Eln. 1. 1943/4811. 85. HL VKF Eln. 1. 1943/4838. 55 �valóságunk GOSZTONYI PÉTER A Magyar Kommunista Párt útja ( 19 1 8 - 1 9 4 5 )II. B écsből a moszkvai futár 1937 nyarán Kiss Károlynak parancsot hozott: a kommunisták kötelesek minden illegális kapcsolatot megszakítani egymással! Nincs kommunista párt többé! A párttagok és ifjúkommunisták épüljenek be a legális munkásszervezetekbe, vagyis a szakszervezetbe és a szociáldemokra­ ta pártba. Ott, - így szólt az utasítás - a Komintern új politikai irányvona­ lának megfelelően, a népfrontpolitikát kell propagálniuk. Ha Moszkvának ké­ sőbb szüksége lesz rájuk - „megfelelő időben” megtalálja őket! Az utasítás, amely egyenlő volt a KM P megszüntetésével, így folytatódott: „a budapesti pártbizottságot, a párt más területi szerveit, a sajtót és a Bécsben működő apparátust feloszlatták. A párttagokkal közölték, hogy illegális összejövetele­ ket nem tarthatnak, illegális szervezetet nem alakíthatnak, mert az ilyen te­ vékenységet Moszkva provokációnak tekinti...” 28 Ezzel a KM P anyagi támogatása is megszűnt. A párt a pénzt Bécsen ke­ resztül Moszkvától kapta. Kiss Károly memoárjában bizonyára csak elszólta magát, amikor megírta, hogy az ő kezén ment át a bécsi futártól a pártap­ parátus kiadásaira küldött havi 2500-3000 pengő. Ebből fedezték a KM P bu­ dapesti vezetői, személyi kiadásaikat is, kik a rendőrség elől bujkálva, ille­ galitásban nem tudták ellátni magukat és családjukat. Kiss Károly egyébként megírja, milyen döbbenetes hatással volt rájuk a Komintern pártfeloszlató határozata. „Sorra találkoztam pártkapcsolataimmal. Közöltem a kapott határozatot. Először egyszerűen nem akarták elhinni, s amikor megmutattam a vegyi anyaggal olvashatóvá tett bécsi levelet, akkor sem értették. Elhalmoztak kérdésekkel, amelyek jó részére én sem tudtam vá­ laszt adni. Hasonló kérdésekkel vívódtam magam is. Mindnyájan mély meg­ rendüléssel fogadták a határozatot, egyesek sírva fakadtak. Az illlegálisan élők, az apparátus emberei közül egyik-másik nem tudta, mitévő legyen. K ü­ lönösen azt nehezményezték, hogy az országból való távozáshoz még útlevelet sem kapnak a bécsi irodától...” Kiss, 1974-ben - könyve megjelenése idején már meri kritizálni a Komintern határozatát: „kegyetlenül keménynek tartot­ tam én is az eljárást” (ti., hogy Bécsen keresztül nem kaptak hamis útlevelet távozásra). „Egyes pártmunkásaink - írja - , akik régen álnéven dolgoztak, tudták, lebukásuk esetén mindegy, hogy már nem folytatják az illegális mun­ kát, a ronccsá verés és hosszú börtön vár rájuk...” 29 De, hát mérlegelte a Komintern vezetősége a magyar elvtársak további sorsát? Az utasítást kiadta - ezt végre kellett hajtani. Bécsből az ordrét dr. Szőnyi Tibor közölte Kissel, a budapesti KM P ügyeinek akkori intézőjével. A 56 �sors iróniája, hogy tizenkét év után Szőnyi maga is bekerült pártja emberőrlő gépezetébe: a Rajk-per harmadrendű vádlottjaként, saját elvtársai, koholt vá­ dak alapján 1949 őszén perbe fogták és október 15-én Budapesten bitófára juttatták. Amikor a K M P feloszlatása történt, a pártnak összesen, ha négyszáz tag­ ja volt.30 Ennek egy része börtönben ült. Megismételjük: a magyar államrendőrség politikai osztálya alapos munkát végzett. A hazai kommunistákra sötét évek következtek. A párt újjászervezésére hivatalosan - csak 1938-ban került sor. Ehhez külföldről új emberek kerültek vissza, akik az országon belül a kommunista mozgalmat Budapestre igye­ keztek összpontosítani. E U R Ó PA F E G Y V E R B E N A háborús évek kedvezőtlenül hatottak a KM P sorsának további alakulá­ sára: az úgynevezett „győri fegyverkezési program” megvalósításával a D a­ rányi-kormánynak sikerült a gazdasági életet fellendíteni. Megszűnt a munkanélküliség. A munkások kezdtek jól keresni. A duna-medencei területi válto­ zások - a Felvidék visszacsatolása, Kárpátalja magyarrá válása, a II. bécsi döntés, majd a Bácska és a Muraköz visszatérülése - egészségesen hatottak a nemzeti érzelmekre. Öröm volt megint magyarnak lenni! Mindezek a tények nem kedveztek a KM P politikájának: agitációs tarso­ lyuk csak az „internacionalizmust” tartalmazta. A pártfejlesztés szempontjá­ ból meg nem a munkások jobb megélhetési lehetősége, hanem éppen ellenke­ zőleg, helyzetük rosszabbodása lett volna kívánatos - vagyis, a fennálló tár­ sadalmi rend elleni elkeseredésük fenntartása. Ehhez párosult 1939. augusz­ tus 23-ának eseménye: Hitler, az eddigi fő-fő ellenség, a fasiszta fenevad egyezségre lépett Sztálinnal! Az újságok és filmhíradók letagadhatatlanul kö­ zölték von Ribbentrop - Hitler külügyminisztere - a moszkvai Kremlben szí­ vélyesen kezet ráz Molotovval, miközben Sztálin a háttérben elégedetten mo­ solyog. M i e z ? Vas Zoltántól tudjuk, mennyire megdöbbent, amikor 1939 augusztusában a váci börtönben odalépett hozzá egy elítélt nyilas és kezét nyújtva neki, azt mondta: „Most már szövetségesek vagyunk! Ha szabadu­ lunk, együtt fogunk harcolni a népelnyomó, konzervatív, úri Horthy-rezsim ellen.” 81 A hazai történeti irodalom ez ideig meg sem próbálta felmérni, hogy a Hitler-Sztálin paktum milyen rendkívüli erkölcsi károkat okozott a magyar munkásmozgalomnak, tehát a szociáldemokrata pártnak is: 1939-40 telén töme­ gesen léptek ki a munkások az SZDP-ből és a szakszervezetekből, hogy csatlakoz­ zanak a nemzeti szocialista ideológia alapján álló nyilaskeresztes és egyéb szél­ sőjobboldali pártokhoz! A „Vörös Csepel” (Hidas Antal kommunista publi­ cista megállapítása) „Zöld Csepellé” való átváltozása (Hubay Kálmán szélsőjobboldali publicista megállapítása) ez időben kezdődött. A Hitler-Sztálin szövetség után a Magyar Királyság ismét felvette a dip­ lomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. A két ország gazdasági kapcsolatai ugrásszerűen megjavultak. Úgy tűnik, mintha a magyar államrendőrség is uta­ sítást kapott volna a Belügyminisztériumtól, hogy bánjon „kesztyűs kézzel” a kommunistákkal. Szűnőben volt, ha nem is szűnt meg teljesen, a KM P ül­ dözése. 57 �1940 szeptemberében a szovjet kormány az 1848-as zászlók ügyében kedvező választ adott a magyar kormánynak. Moszkvában beleegyeztek abba, hogy a szabadságharc zászlóit visszaadják, cserébe a Magyarországon bebörtönzött Rá­ kosi Mátyás és Vas Zoltán 1940 októberének utolsó napjaiban elhagyhatta a váci fegyházat. November 1-én már szovjet területre érkezhettek. Az 1848as történelmi zászlókat pedig 1941 márciusában szovjet katonai küldöttség adta át a lavocsnei határállomáson a magyar katonáknak. Rákosi Mátyásra - Kun Béla likvidálása után - Sztálinnak, illetve a Kominternek szüksége volt. Személyében egy nemzetközileg ismert pártvezető ke­ rült a KM P élére. Sík Endre visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Rákosi meg­ döbbenve fogadta a párttal kapcsolatos szovjetunióbeli „tényeket” . Nemcsak Kun Béla tűnt el, hanem majd’ minden nevesebb, 1919-es kommunista ve­ zető, Pogány, Vágó Béla, Karikás Frigyes, Vántus Károly, Mosolygó Antal, Rabinovits József és még sokan mások. Elkeseredve panaszolta Síknak: „Az egész párt széthullott. Elölről kell kezdenünk felépíteni. És miből? A sem­ miből? Alig ötven ember, ha van, akivel el lehet kezdeni.” 32 De egyelőre még tartott a szovjet-német barátság. A Magyar K P helyzete még tisztázatlan volt. A moszkvai magyar kommunista kolónia igyekezett magát összehúzni a GPU miatt... MI VOLT A H E LY Z E T M AGYARO RSZÁGON? A Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolása után az ottani, cseh­ szlovák, illetve román KP-ban tevékenykedő magyar kommunisták egy Komintern-határozat alapján a Kommunisták Magyarországi Pártjához csatoltattak. Váratlanul érte őket ez az utasítás. Moszkvához fordultak tanácsért, segítsé­ gért, de Moszkva hallgatott. Az utasítást ellenvetés nélkül végre kellett haj­ tani. Bácska esetében más volt azonban a helyzet. A Komintern - magyarok­ ra hátrányos - határozata szerint a bácskai kommunista mozgalom nem került a Magyar KP-hoz. Internacionalizmus ide, vagy oda - a Bácska és Mura­ köz kommunistái szervezetileg továbbra is a jugoszláv KP-hoz tartoztak. 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. A németek ke­ leti hadjáratához öt nap múlva Magyarország is csatlakozott. A KM P hazai vezetősége most került igazi nagy probléma elé. Mit kell tennie? A Kominternnek volt ugyan egy ilyen - krízishelyzetre - kidolgozott har­ ci programja, melyben minden „nemzeti” kommunista pártnak kötelességévé tette, hogy szabotázsakciókkal és háborúellenes tüntetésekkel zavarja meg a helyi kormányok háborús tevékenységét, de ez - Jugoszlávia és Franciaor­ szág kivételével - a gyakorlatban 1941 nyarán alig került megvalósításra. Ma­ gyarországon pedig a legkevésbé, hiszen a KM P 1941 nyarán a magyar társa­ dalom perifériáján mozgott. Az általános politikai hangulat nem volt megfe­ lelő, s a szervezéshez a legelemibb technikai eszközök sem álltak rendelkezés­ re. Ezzel szemben már 1941 június végén, mindjárt a háború kitörése után - Buda­ pesten, a Zrínyi utcai főkapitányságon mintha készültek volna erre - , kez­ detét vette a kommunisták üldözése és elfogatása. Később kiderült: az erdé­ lyi, a románok által kiürített területek kommunistáinak névsorát a magyar belügyi hatóságok „idejében” beszerezték román kollégáiktól. Így, amikor meg­ kezdődött a Szovjetunió elleni háború, a helyi csendőri szervek azonnal ak­ cióba léptek. A kommunista vezetők letartóztatása már június 28-án megkez­ 58 �dődött. A következő hetekben a csendőrök több száz észak-erdélyi kommu­ nistát és kommunistagyanús egyént fogtak el, akikből embertelen kínzások után sikerült kiverniük társaik nevét. Különösen a szamosfalvi tüzérlaktanyában berendezett vallatóhelyek voltak hírhedtek. Fazekas József cipész, kommunis­ ta funkcionárius évtizedekkel később megírta: „Mióta a kommunista mozga­ lomban részt vettem, két országnak hét börtönét ismertem meg belülről. Ro­ mánia börtönei is híresek voltak abban az időben embertelenségükről, s az ottani kegyetlen bánásmódról, de a magyarországi börtönök kegyetlensége jóval felülmúlta a romániaiakét. Kivéve talán a Doftánát...” 33 Az erdélyi kommunisták perét 1942 márciusában folytatták le Budapesten. Az elfogottaknak még szerencséjük is volt - nem mindegyikük került kato­ nai bíróság elé. A KM P erdélyi vezetői közül egyet életfogytiglani börtönnel sújtottak. A többiek hűtlenség és illegális szervezkedés miatt összesen 420 évi börtönt kaptak. (Valamennyien megérték a háború végét, amikor is ki­ szabadultak.) Hamarosan „lebuktak” a felvidéki és a kárpátaljai kommunisták is. Ami pedig a KM P anyaországbeli csoportját illeti, a rendőri hatóságok 1942-ben - mint Schönherz Zoltán esetében - szintén gyorsan nyomra bukkantak. Amíg azonban ez történt, a KM P vezetősége nagy erőfeszítéssel igyekezett magának a magyar társadalomban pozíciót szerezni. Ezt annak ellenére tette, hogy a háború kitörése óta - és szinte mindvégig, 1944 őszéig - Budapest s Moszkva között minden kapcsolat szünetelt. M IBŐ L Á L L T A K M P P O L IT IK Á JA 1941 T E L É N ? A párt minimális programjában egy „független, demokratikus és szabad Ma­ gyarország” megvalósításáért szállt síkra. A Szovjetunió elleni háború beszünte­ tését követelte. Célkitűzését kezdetben röpcédulákon, majd 1942 elején egy il­ legális újság, a Szabad Nép megjelentetése útján hirdette. D e: a röpcédulák­ nak nem volt visszhangja és a Szabad Népből összesen két szám látott nap­ világot: egyszer nyolcvan, másodszor százhúsz példányban.34 Nagyobb ered­ ményt értek el a kommunisták egyes értelmiségi körökben: a polgároknál és a szociáldemokratáknál. 1941 őszén egy baráti társaság összejövetelén, ahol polgári baloldaliak voltak jelen, született meg az ún. törtrénelmi emlékbizott­ ság ötlete. Ebben kommunisták is részt vettek, sőt Kállai Gyula azt állítja, hogy az egészet ő kezdeményezte. Az emlékbizottság keretében polgári tudó­ sok, liberális közírók, művészek és mások tettek tanúbizonyságot egy demok­ ratikus és esetleg a háborúból kilépő Magyarországért. Hitler-ellenes éllel ez a történelmi emlékbizottság szervezte meg 1941. október 6-án a Batthyánymécsesnél, majd 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál azokat a béke mellet­ ti tüntetéseket, amelyeket 1945 után a hazai kommunista politikai irodalom előszeretettel csakis saját tevékenységének könyvel el. Valójában az 1942. március 15-i budapesti béketüntetés pirruszi „győzelem” volt a kommunisták számára. A rendőrségi szervek most már nem haboztak. Májusban lecsaptak a KM P-re és olyan alapos tisztogatást végeztek, hogy rövid hetek alatt szinte alapjaiban verték szét a pártot. E vonatkozásban ér­ demes itt idézni Kádár János kis írásából, amely a budapesti Párttörténeti közleményekben közvetlenül az 1956-os forradalom előtt látott napvilágot. Az­ óta is alig-alig idézik. Nos, Kádár, aki a háború alatt a K M P szűkebb ve­ 59 �zetőségéhez tartozott, a következőket közli: „Az 1942 május-júniusi nagy le­ bukás után az illegális párt körülbelül négyszáz-négyszázötven tagja, illetve tagjelöltje a mai Magyarország területén működő pártszervezetek tagjai közül tíz-tizenkét párttag volt kapcsolatban egymással. Bizonyos újjászervező mun­ ka után, 1943 januárjára a taglétszám hetven-nyolcvanra növekedett.." 35 A számok magukért beszélnek. A KM P még a magyar társadalom perifériájáról is kiszorult. Sem a szociáldemokratákkal, sem a liberális polgárság képvise­ lőivel nem sikerült az együttműködést megvalósítani. Sőt, 1943 májusában az eddigi Kádár-Szakasits-féle titkos megbeszélések is - amelyeket a kommunis­ ták egy közös akcióprogram létrehozása végett kezdeményeztek - megszakad­ tak. Mindezeknek főleg külpolitikai okai voltak. 1943 tavaszán a Kállay-kormány az angolszászok felé próbálkozott, az orosz front messze volt. A ma­ gyar demokratikus ellenzék bizonyos fenntartással tekintett a Szovjetunióra, mégpedig nem ok nélkül. Lengyelország 1939-es hátbatámadása, majd Sztá­ lin Hitlerrel való osztozkodása a lengyel „zsákmányon” , a testvéri Finnország megtámadása, a balti államok szabadságának letiprása és nem utolsósorban az 1943 áprilisában kitudódott katyini tömegsír (4143 lengyel tiszt holtteste került napvilágra, akikkel a GPU 1940 nyarán végzett) kellő óvatosságra késztette mindazokat, akik a kommunistákkal szóba álltak. Annál is inkább, mert 1943 tavaszán és nyarán élt még a liberális ellenzékben a remény, hogy a Duna-medencét a brit hadsereg fogja megszállni. S így Magyarország egy csapásra megszabadulhat Hitlertől és Sztálintól... 1943. május 15-én Sztálin, hogy kedvezzen nyugati szövetségeseinek és egyéb, taktikai okokból is, egyik napról a másikra, egy tollvonással feloszlat­ ta Moszkvában a még Lenin által 1919-ben alapított Kominternt. Ez a ha­ tározat a kommunistákat világszerte úgy érte, mint derült égből a villámcsa­ pás. Soraikban eluralkodott a politikai zűrzavar hiszen eddig a Komintern számukra a kommunista „Vatikán” szerepét töltötte be. A „nemzeti” kommu­ nista pártok politikáját mindig a moszkvai központ határozta meg. Nélküle úgy érezték, hogy teljesen tájékozatlanul, magukra maradtak. Ami pedig a KMP-t illeti, ennek a rendőrségtől üldözött, a társadalomból gyakorlatilag kiközösített és a nem jobboldali pártok által is mellőzött kom­ munista csoportocskának soraiban a politikai zűrzavar, az értetlenség még nagyobb volt, mint a többi európai kommunista pártban: a KMP-nak 1941 óta nem volt kapcsolata Moszkvával és egy ilyen kapcsolatot sem a román, sem a jugoszláv, még kevésbé a csehszlovák testvérpártokkal nem tudott meg­ teremteni. Kádár János írja említett tanulmányában, hogy a pártvezetőség 1943 júniusában hosszabb tépelődés után, a Komintern megszüntetését úgy ér­ telmezte, hogy a KMP-t is fel kell oszlatni. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Később, pár hét múlva próbálkoznak kapcsolatot teremteni a liberális pár­ tokkal. Hogy az új kommunista csoportnak nevet adjanak, a KP vezetősége hat ember, köztük Kádár János és Péter Gábor - úgy döntött, hogy Békepárt­ nak nevezik el az egykori KMP-t. Hiszékenységüket példázza: azt hitték (vagy csak remélték?), ezzel a névváltozással megtévesztik a rendőri szerveket és megtévesztik leendő polgári partnereiket. A „cég” viszont lényegében a régi maradt, csak a címtáblát festették át. Hogy ez a határozat milyen következ­ ményekkel járt Kádár Jánosra, Donáth Ferencre, Szirmaira és Tonhauserra ezt ők az ötvenes évek elején saját bőrükön érezték. Ekkor ugyanis Rákosi uta­ 60 �sítására a Péter Gábor vezette államvédelmi hatóság a Békepárt megalapító­ it lefogatta és egy titkos perben életfogytiglani börtönnel sújtotta.36 A vád: rosszul értelmezték a Komintern 1943-as feloszlatását. A KM P feloszlatásával elárulták a munkásosztály „ügyét” és így „mérhetetlen kárt” okoztak a párt­ nak. Aki pedig Kádárt, Donáthot és a többieket a KM P feloszlatása miatt le­ fogatta, az ugyanaz a Péter Gábor volt, aki 1943 júniusában maga is meg­ szavazta a Békepárt létrehozását, illetve a KM P feloszlatását! Elérkeztünk az 1944-es esztendőhöz. Március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot. A Gestapo és a német utasításra átszervezett magyar politikai rendőrség az új főnök, Hain Péter vezetésével rögtön megkezdte a liberális politikusok, a szakszervezeti ve­ zetők és a baloldali pártok vezető embereinek lefogását. A Kállay Miklóskormányt felváltó Sztójay-kormány rendeletei megszüntették a baloldalinak számító, vagy liberális pártokat, egyesületeket. Akiket az első napokban a Gestapo nem talált meg, azok illegalitásba mentek. Furcsa fintora a politi­ kának, hogy a Gestapo kezére jutott Sombor-Schweinitzer rendőrfőtanácsos és más számos konzervatív személy is a kommunistákkal együtt. Sőt, SomborSchwcinitzer fogsága első hetét a Melinda úti Gestapo kezében kommunisták­ kal egy cellában töltötte. Bizonyára, volt mit „megbeszélniük” ! Az 1944-es Hitler-ellenes ellenállási mozgalom és azon belül a kommunis­ ták szerepének részletes ismertetése külön fejezetet igényelne. Az 1944. május közepén létrejött Magyar Fronnt - , amely az 1943-as kisgazda-szociál­ demokrata szövetségből alakult ki, de amelybe rövidesen Kovács Imre is be­ kapcsolódott - a nemzeti egység jegyében a magyarországi kommunisták kép­ viselőit is, személy szerint Kállai Gyulát és társait is meghívta. A Magyar Front még magába tömörítette a független kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot, a demokrata néppártot, a nemzeti parasztpártot és más, konzervatív egyesületeket és csoportokat (Kettős Kereszt Szövetség stb.). Röplapokat adtak ki, illegális újságokat szerkesztettek, és mivel a kommunista párt valódi ere­ jét és a munkásságra való befolyását felismerték, illetve túlbecsülték, fegyve­ res ellenállás kiépítésével bízták meg őket. Ők azonban - legalábbis 1944. ok­ tóber 15-ig - csak egy katonai bizottságot tudtak lé tre h o z n i.37Pedig a szabad­ lábon maradt kommunisták mindent megpróbáltak, hogy önmagukat legalább az „utolsó órában” sikerüljön antifasiszta cselekedetekkel a jelen, de főleg a jövő előtt igazolni. Fehér Lajos, az 1945 utáni vezető KP-funkcionárius rö­ viddel halála előtt, 1979-ben kiadta visszaemlékezéseit. Aránylag nyíltan be­ számol a párt 1944-es lehetőségeiről, tevékenységéről. Arra a következtetésre jut, hogy 1944-ben bosszulta meg magát az előző évek, évtizedek szektás poli­ tikája. A nagy igyekezetből eredmény alig született. A zsidók üldözése, a deportációk ellen a KP-nak még egy röplapot sem sikerült megjelentetni.38 És az a próbálkozásuk, hogy, ha már a Magyar K P a Szovjetunióval nem, lega­ lább a jugoszláv KP-val tudna kapcsolatot teremteni - szintén nem sikerült. Ezt a küldetést olyan ügyetlenül készítették elő, hogy annak már eleve meg kellett hiúsulnia. Kádárt - valódi nevén Csermanek Jánost - társai 1944 vé­ gén azzal bízták meg, ússza át(!) a Drávát és a Fruska Gorában keressen kapcsolatot Tito partizánjaival. Kádárt már a Dráva partján a határőrök el­ fogták, és mert nem tudták, kivel van dolguk, mint katonaszökevényt inter­ nálták. . .89 61 �Rajk László 1944 szeptember elején, büntetését letöltve kiszabadult az in­ ternálótáborból. Rögtön meg is találta az utat budapesti elvtársaihoz és át­ vette a párt vezetését. Neki tulajdonítható, hogy 1944. szeptember 12-én, a budapesti kommunista vezetők - illegalitásban és „önhatalmúan’’ - a Béke­ pártot feloszlatták, illetve Magyar Kommunista Pártra átkeresztelték.40 Vagyis nem a régi - a Kommunisták Magyarországi Pártja - nevet vették fel, hanem egyben nemzeti jelleget kívántak adni az újjászervezendő hazai kommunista mozgalomnak. A névváltozásban szerepet játszott egy másik té­ nyező, mégpedig a magyarországi kommunista csoportocskák közötti frakcióharc is. Újpesten már évek óta működött Demény Pál mérnök kommunista cso­ portja, amely nemcsak vezetőséggel, hanem országos viszonylatban 4-5000 párttaggal is rendelkezett, főképp az újpesti munkások köréből. Deményék 1944 elején felvették a Kommunisták Magyarországi Pártja nevét. Rajk és társai attól tartottak, hogy - Deményék aktivitása következtében - a közvé­ leményben ők fogják képviselni az „igazi kommunista pártot” Magyarorszá­ gon. A magyarországi sajtóban ez időben - szeptemberben - olvasható volt, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt román és bolgár területeken újjáalakul­ tak a baloldali pártok, közöttük a román, illetve Bolgár Kommunista Párt is. Rajk László, Apró Antal, Kiss Károly, Kovács István, Orbán László és Pé­ ter Gábor - tehát a Moszkvához igazodó KP-vezetők - úgy határoztak: ők is nemzeti jelleget adnak pártjuknak. Így is adták hírül egy röplapon, 1944. szeptember 12-én, hogy megszületett a Magyar Kommunista Párt! Nagyon sok mindenről kellene itt beszélnünk. A kommunisták ellenállási mozgalmáról - így a Gömbös-szobor felrobbantásáról - a többi illegális párt­ hoz való kapcsolatukról, Rajk László és Ujszászi tábornok Nádor-laktanyabeli titkos tárgyalásairól, Bajcsy-Zsilinszky Endrének, e nagy hazafinak a kommunistákhoz fűződő kapcsolatairól, a Szakasits-Kállai paktumról, amely­ nek keretében már '44. őszén megegyezés történt a két, úgymond munkáspárt, háború utáni összeolvasztásáról, de amelyet 1945 után a szociáldemokrata párt liberális vezetősége az első kongresszusán elvetett, és nem utolsósorban a kommunisták mély csalódottságáról, amely őket 1944. október 16-án, egy hétfői napon érte, a Horthy-féle kiugrás meghiúsulása, és Szálasi Ferenc első országlási napján. Hadd idézzünk itt csak egyetlen bekezdést Fehér Lajos Így tör­ tént című memoárjából: „Október 15... Kora délután Szakasits Árpád még megkísérelte, hogy futárt küldjön a vasasszakszervezetbe, és az általános sztrájk megkezdésére hívja fel annak vezetőit. A futár azonban a Duna-hidakon már nem tudott átjutni. A gyárakban vasárnap senki sem tartózkodott. Ennek következtében a nyilaspuccs napján, október 15-én a munkások spontán jellegű fellépése is jelenték­ telen volt. Csenden a 13 -as bizottságnak sikerült a munkások egy nagyobb csoportját a munkásotthon elé felvonultatnia. Ózdon hasonló felvonulást szer­ vezni a községháza előtt. S ez volt minden... Másnap, hétfő reggel pedig Ma­ gyarország összes gváraiban a munkások felvették a munkát, csakúgy, mint rendesen, minden hét elején...” 41 Távol áll tőlünk, hogy mind ezt úgy értelmezzük: lebecsüljük az 1944-es Hitler- és Szálasi-ellenes mozgalmat, amelyben több tucat hazafi - köztük kom­ munisták is - életüket áldozták. Pártállásra való tekintet nélkül, mindegyi­ kük előtt tisztelettel kell fejet hajtani (Folytatás a következő lapszámunkban.) 62 �G ARAM VÖ LGYI AN TAL Salgótarján a forradalomban II. 1956. október 27-én, a Sztálin szobrok ledöntéséhez hasonlóan, Salgó­ tarjánban a szovjet emlékmű ledöntésével kívántak kifejezést adni szovjetellenes érzelmeiknek, a tüntetők. Az Á V H , a kommunista rendőrök, a pártbizottság tagjai felkészültek a szovjet emlékmű védelmére, a kör­ nyező házak padlásain géppuskákat állítottak fel. A tömeg erről mit sem tudott. Izgalommal, lelkesedéssel figyelte a szakemberek munkáját. A ha­ talmas acélkolosszus ledöntése nem volt egyszerű feladat. Am ikor minden emberi erőlködés hiábavalónak bizonyult, a bányából hatalmas drótkö­ teleket kötöttek a húsz méter magas emlékműre és egy tíz tonnás teher­ autóval húzatták le. A kommunisták tétlenül nézték, kezüket rajta tartották fegyvereik ravaszán, de nem mertek tüzelni, mert nem tudták mit hoz a holnap. Az emlékművel együtt összeomlott Salgótarjánban a kommunista párt hatalma is. A párt első megyei titkára Hajdú József feleségével együtt Csehszlovákiába menekült. Követte őt Rácz Károly őrnagy az Á V H veze­ tője. Az itthon maradt vezetők azonban mégsem tétlenkedtek. Látták, hogy sem a rendőrségre, sem a határőrségre de a még korábban felfegyerzett nemzetőrökre sem számíthatnak, ezért a szomszédos Csehszlovákia kommunista pártjához fordultak segítségért. A szlovákiai párt megígérte a segítéget és addig is míg megszervezik azt, terjesztésre köteg újságot adtak, a szlovákiai magyar Ú j Szó című lapot, amely a magyar forradalmat „ellenforradalom nak” , „fasiszta reakciós mes­ terkedésnek” nevezte, olyannak, amely a szocializmus megdöntésére irá­ nyul. A párt által korábban életre hívott Megyei Forradalmi Tanáccsal szemben oly nagy volt az elégedetlenség, hogy a pesti és a helyi fejlemé­ nyek következtében maga a pártbizottság is szükségesnek tartotta egy szé­ lesebb alapokon nyugvó Megyei Forradalmi Tanács létrehozását. A párt még mindig remélte, hogy ezen keresztül kezében tarthatja az események irá­ nyítását. Ékesen szóló bizonyítéka ennek, a párt kezében levő újság a Szabad N ógrád október 30-i számában megjelent hír: M egválasztják az ideiglenes Forradalm i N em zeti Bizottságot. Október 30-án reggel nyolc órakor összeül N ógrád megye ideiglenes Forradalm i N em zeti Tanácsa. Ezen az ülésen részt vesznek az üzemekben újonnan meg­ választott munkástanácsok küldöttei. a megyei parasztság képviselői, az értelmiség különböző rétegeinek megbízottai. M ivel így a megye egész né­ pét átfogó plénum jön össze, lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők d e­ mokratikus alapon, a nép kívánságának megfelelően válasszák meg N ógrád megye ideiglenes Forradalm i Nem zeti Bizottságát, amely arra hivatott, hogy a mostani nehéz időkben a megye ügyeit irányítsa, szervezze a karhatal­ mat. biztosítsa a rendet, nyugalmat, békét és őrködjön azon. hogy a megye dolgozóinak, jogos követelései mevalósuljanak. Felhívjuk olvasóink figyelm ét arra. hogy az ülés anyagáról, megválasztottak névsoráról a követ­ kező számunkban részletes tudósítást közlünk. 63 �A bejelentett tudósítás azonban elmaradt. A z ülés nem úgy zajlott le, ahogy azt a pártbizottságban eltervezték. A megválasztott N em zeti Forra­ dalm i Bizottság elrendelte annak a lapnak a megszüntetését, amely éveken keresztül kiszolgálta a hazug zsarnoki rendszert és másnap, 31-én már N ógrád N ép e, az új megyei újság számolt be az október 30-i választó ülés­ ről. Dokumentumként álljon itt a Nógrád Népe beszámolója. M E G A L A K U L T A M E G Y E I N E M Z E T I B IZ O T T S Á G Reggel nyolckor, amikor a küldöttek megérkeztek, még teljes tanács­ talanság uralkodott. Korelnök ült az asztalfőre megpróbált néhány szavas útmutatást adni, aztán ő is lemondott. Senki sem tudta biztosan mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. A kkor felállt va la ki: „ Vigyázzunk mert olyanok is vannak itt, akik nem ideva lók! ” Mintha gátat vágtak volna a hömpölygő áradatnak. Egyszerre medrébe talált és zúgva, tajtékozva megindult. Izgatott közbekiabálások minden fe lő l: ,,K ik azok? Jöjjen ek e lö l” Egym ás után felálltak: Jakab Sándor. Fekete O ttó, m ajd a többiek. B e ­ széltek, de szavukban nem volt meggyőződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit eddig gátoltak. Aztán elpattant a húr. M egkérdezték tőlük, kik hozták be Szlovákiából az. Ú j Szót, ezt a forra­ dalmunkat gyalázó, nívótlan, uszító szennylapot? É s Jakab Sándor hazu­ dott. N em volt bátorsága igazat mondani. M eg kell állítanom a tollat, hogy az izgalmas, forró atmoszférájú eseményeknek tárgyilagos képét ad­ jam. Igaz, kiabálás volt. A jtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot. - D e más nem történt. N em volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. M ég csak felelősségre vonást sem emlegettek. Egyet kívántak: távozzon a z a , ki nem tud és nem akar az újjászülető Magyarországért harcolni!... A z önmagukat megtisztító tűz vezette ezután minden szavunkat. N em volt szervezett hozzászólás. N em volt felső utasításra összeállton napirend, mégis egyre inkább tisztábban bontakoztak, ki az új szerv fővonalai. E lő ­ ször a politikai elvek tisztázódtak, tomboló lelkesedés közepette összegezte az elnökség, mi az, am ivel m indenki egyetért: Azonnal vonuljon ki a szovjet hadsereg! K os Pétert, Magyarország E N S Z képviselőjét hívják vissza! M indenben azonosítjuk magunkat azokkal a célokkal, amelyekért a forradalmárok vére folyt! Együttműködünk az ország többi Nem zeti Bizottságával! A z új kormányt a forradalmárok képviselőivel folytatott tárgyalás alap­ ján kell összeállítani! Azután megkezdődött a szavazás. A nagylétszámú testület megválasztot­ ta a Nem zeti Bizottságot... Délután kettőkor negyvenhat küldött ült az asztalokhoz. K ép viselve volt a karhatalom, a sajtó, a diákság, a pedagógusok, a M Á V , az autóközleke­ dés, az államigazgatás, a jogászok, a gyárak, a bányák, a közellátás, az egészségügy, a kisipar és a parasztság. É s máris jöttek a küldöttek. Lucfalva fegyvert kért, hogy nemzetőrséget alakíthasson. Három járási orvos fizetésének ötven százalékát ajánlotta fe l, hogy abból a forradalomban elesett hősök hozzátartozóit támogassák. A z­ tán a kazári bányászok szóltak. 64 �M ég meg sem született az új szerv, még azt sem tudta, milyen keretek között dolgozzon, még kapkodta a fejét a sok tennivaló között, - mégis megindult a munka. Az első és a legfontosabb megteremteni a forradalomhoz hű karhatalmat. Voltak nyugtalanító hírek. Itt-ott kihasználták a tüntetések-adta lehetősé­ get és fosztogattak. A z új keretek között megtisztultan munkához látó kar­ hatalom rövid idő alatt leszámol velük. N em szennyezhetjük be a tisztet vért, a piros vért. A M egyei N em zeti Bizottság átvette a sajtó és a hírközlés felügyeletét, megvizsgálta a közellátás jelenlegi nehézségeit, intézkedett a bérek kifizeté­ sének folyamatosságáról. A legsürgősebb feladatok megoldását, a járásokkal, a szomszédos megyékkel való kapcsolat megteremtését egy szűkebbkörű elnökség végzi. Tag­ ja i: Dr. G aram völgyi A ntal (Kisgazdapárt), Kovács János (Parasztpárt), Kecskés K ároly (Szoc.-dem. Párt), Lauko G yörgy (Kommunistapárt), M linarik István, É d es György, Szabó István, Bajtai Jenő, Sartoris Kálmán, Esztergomi Antal és Lénárt Andor. A M egyei Nem zeti Bizottság a forradalom szülötte. Feladata, hogy a for­ radalmat vezető politikai célkitűzések talaján állva, kezébe vegye N ógrád megye irányítását, biztosítsa az élet normális folyását és megakadályozzon m indenféle restaurációs kísérletet. Segítsen ebben minket N ógrád megye népe! M linarik István. E z a beszámoló, a megválasztott negyvenhattagú Megyei Nemzeti B i­ zottság és az elnökség összetétele a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a magyar forradalom sem a most szétzúzott kommunizmus, sem a régi le­ tűnt világ visszaállítását nem kívánja, hanem a magyar nép vágyának megfelelően a magyar sajátosságoknak, a magyar hagyományoknak szelle­ mében független, demokratikus Magyarország megvalósításáért küzdött. Egyszerűen a magyar nép tovább akarta az 1945-47-cs demokratikus be­ rendezkedést fejleszteni. - Az orosz ellenőrzés mellett nehezen fejlődő de­ mokratikus berendezkedés a sok hiba, Rákosiék erőszakoskodása ellenére mégis tetszett az a magyar munkásságnak, a magyar parasztságnak. Az osz­ tályokra tagozódó társadalom helyén ugyanis egy egységes, magyarságában megerősödött, a jövőben bizakodó egészséges társadalom jött létre. Az al­ kotások évei voltak ezek. Aztán a szovjet hatalmi téboly, a kommunista egyeduralomra való törekvés egy egész nép, egy egész ország hitét tépte szét. E z a hit lángolt most fel újra. Most valóban egységes lett az egész nemzet. Salgótarján népe nem tűrt volna semmiféle restaurálást. - ..N em akarjuk, sem Horthyt. sem Rákosit vissza!” - hangzott mindenfelől a poli­ tikai állásfoglalást jelző mondat. A Megyei Nemzeti Bizottság nyugodtan foghatott hozzá az új alapok le­ rakásához. A forradalom győzelme teljes volt. A tíz év alatt csak azok maradtak a rendszer hívei, akiknek hozzátartozói a pártban, a gazdasági életben, az államapparátusban, az ÁV H -nál vagy a hadseregben töltöttek be vezető, bizalmi állásokat. E z a réteg ugyan nem volt elenyésző, de a forradalom győzelme következtében bizonytalanná váltak: a legtöbben megfélemlítve visszahúzódtak vagy éppen a bujdosásban kerestek mene­ külést. A megyében állomásozó katonai alakulatok: a rétsági páncélosok, a balassagyarmati és salgótarjáni határőrség alakulatai nem oszlottak fel, ha­ nem teljes egységükkel csatlakoztak a forradalomhoz. A rétsági páncélo­ 65 �sok forradalmi bizottsága határozta el, a szomszédos községben, Felsőpetényben őrzött Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás kiszabadí­ tását. A kiszabadítás után ők kísérték fel Budapestre. E katonai alakulat forradalmi bizottságának elnöke Pálinkás A ntal volt, akit a forradalom le­ verése után kivégeztek. Ám most, a rend fenntartását a rendőrség és a nemzetőrség közösen látta el. A rendőrség megyei vezetőivé a forradalmi bizottság még a választó gyűlésen Szabó István rendőr őrnagyot nevezte ki, aki ott a helyszínen tette le a hűségesküt a forradalom eszméinek megvé­ désére. A megyei fegyveres erők irányítására, koordinálására Kormos Géza százados kapott megbízást, a megyei forradalmi bizottság katonai tanács­ adója pedig Barthos László, volt vezérkari százados lett. Hazajött Buda­ pestről Á rv a i M ihály, volt acélgyári munkás, alezredes, aki bekapcsolódott a katonai szervek munkájába, ő tartotta a kapcsolatot a forradalom legfőbb katonai vezetőségével, közvetlen kapcsolatban állt M aléter Pállal. A leg­ erősebb, a legmegbízhatóbb, a legjobban megszervezett és fel fegyverzett alakulat az acélgyári nemzetőrség volt. A szervezést és vezetést Hárs László, volt őrnagy és H adady Rudolf, volt tartalékos főhadnagy végezték. A védelem megszervezése mellett a két legfontosabb feladat az új egy­ séges igazgatási szervezet megteremtése és az általános sztrájk okos, egysé­ ges irányítása volt. A közigazgatás újjászervezését e sorok írója végezte, aki 1948-ig, a kommunista hatalomátvétel előtt, a megye vezető tisztvise­ lője volt. A községi tanácsok mindenütt feloszlottak, az elnökök önként tá­ voztak helyükről, a községi tanácsok feladatát a Községi Forradalmi Nem ­ zeti Bizottságok látták el, amelyek mindenben hűen követték a Megyei Nemzeti Bizottság utasításait. A sztrájk szervezését és irányítását Sartoris Kálmán mérnök, a Nógrádi Bányatröszt igazgatója végezte, a megyei el­ nökség irányítása mellett. A munkástanácsok mindenütt megalakultak, ke­ zükbe vették az üzemek vezetését, így a sztrájk megszervezése is egysége­ sen, központi irányítás szerint történt. A rádió, újság, a hírközlés irányítá­ sának nehéz feladatát Lénárt Andor tanár látta el. A különböző feladatok egységes irányítása az elnök, Mlinarik István feladata volt, aki volt párttag létére tett bizonyságot demokratikus gondolkodásról, saját munkájával bi­ zonyítva, hogy kommunista is tud demokratikus eszközökkel vezetni és irá­ nyítani. A Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság gyors intézkedései arra vallot­ tak, hogy meggondolt, józan ésszel történik az események helyes mederben tartása. Az első népszerű intézkedések egyike az volt, hogy a kommu­ nista párt által kisajátított katolikus plébániát visszaadta az egyházközség­ nek, a kommunista párt székházát pedig iskola és lakás céljaira bocsátotta. A párt ugyanolyan elbánásban részesült, mint a többi demokratikus párt, ugyanolyan párthelyiséget kapott, mint a többi párt. Mint mindenütt, Salgótarjánban is nagy gondot okozott a volt Á V H tag­ jainak sorsa. Nógrád megyében nem vadásztak ÁVH -sokra. A Megyei Nemzeti Bizottságban többen követelték, hogy az Á V H tagjai részére az illetmények kifizetését tiltsuk le. Még ezt sem tette az elnökség, hanem e sorok írójának javaslatára elrendelte, hogy 1500 forint erejéig, tekintettel az ártatlan családtagokra ki kell mindenki számára fi­ zetni az illetményeket. Nem a megtorlás, nem a bosszú irányította a veze­ tők tetteit. A forradalmi hangulat közepette is - forró szív, tiszta fej elve vezette a szellemi irányítók és a fegyveres alakulatok tagjait egyaránt. Sok ÁV H -s elmenekült, de nagyon sokan jelentkeztek a Megyei Forra­ 66 �dalmi Bizottságnál. Az elnökség e sorok írójának vezetése alatt felállított egy bizottságot, amely az Á V H -sok ügyeivel foglalkozott. Az általános elv az volt, hogy a forradalmi szervek nem bíróságok, így letartóztatás nem foganatosítható, csak a legszükségesebb esetben, és ítéletet sem mondhat ki senki fölött. Így történt meg, hogy Salgótarjánban a forradalom ideje alatt egyetlen ember sem volt politikai okokból letartóztatva. Az államvédelmi hatóság tagjai ideiglenes igazolványt kaptak, az igazolvány alapján vala­ mennyien elhelyezkedtek és munkát találtak az acélgyárban. Sajnos ez az intézkedés később megbosszulta magát. A forradalom leverése után a gyá­ rakban munkásként elhelyezkedett ÁVH -sok csendben mindent megfi­ gyelve szinte teljes képet tudtak adni az üzemekben akkor történtekről. A belső ügyek mellett súlyt helyeztünk arra, hogy országosan hallas­ suk szavunkat. November elején Miskolc, Eger, G yőr és Pécs után megszó­ lalt a salgótarjáni rádió adóállomása is. November 2-án Miskolcon összeült az észak-keleti megyék tanácskozó testülete, az egyes megyék forradalmi kiküldötteivel. Nógrád megyét Mlinarik István és E des György képviselték. A forradalom győzelmének meg­ szilárdításához szükségessé vált a szomszédos megyék katonai erejének egye­ sítése, a közigazgatás egységes irányítása. Az ülés legfontosabb határozatai: 1. Létrehozni a Nemzeti Tanácsot, amely a legfelsőbb ideiglenes államhatalmi szervnek kell lennie. 2. Menedékjogot kell adni a forradalomhoz csatlakozott szovjet katonák­ nak. 3. Az E N S Z nyilvánítsa ki Magyarország függetlenségét és semlegességét, záros határidőn belül vonják ki a szovjet csapatokat. 4. A megalakult pártok közötti harcot be kell szüntetni mindaddig, amíg hazánk ilyen súlyos helyzetben van. 5. Fel kell venni a munkát a sztrájkjog fenntartásával, mert a sztrájkkal a továbbiakban már csak magunkat gyöngítjük. A forradalom vívm ányainak féltése hatotta át a vezetés és a tömegek minden tettét. Salgótarján népe józan maradt. A szabadság teljes volt, mé­ gis az egész megye területén csak négy párt kezdte meg működését. Nem volt megtiltva a szervezkedés, de a nép hangulatából mindenki érezte és tudta, hogy a kitűzött cél eléréséhez nincs szükség több pártra. Féltő gonddal vigyázott mindenki, hogy a forradalom sem jobbra, sem balra el ne csússzon. Szinte minden ott folytatódott, ahol 1947-48-ban Rákosiék „szalámi taktikája” a demokratikus fejlődést megállította. November 3-án összeült Megyei Nemzeti Bizottság ülése is ennek a gondolatnak a szellemében zajlott le. Nem volt nézeteltérés a jövőt illető­ en. Egyetlen kérdés körül alakult ki nagyobb vita: folytassuk-e tovább a sztrájkot - amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az ország területét, vagy hétfőn, november 5-én kezdjük el a munkát? Az elnökség a Miskolcon el­ fogadott határozat alapján állott: miután a forradalom győzelmét követően a szovjet kormány a csapatok kivonására vonatkozólag majd tárgyal a ma­ gvar kormánnyal, - nem szükséges a sztrájk tovább folytatása, mert a munka további szünetelése most már nekünk fog nehézséget okozni. Hoszszabb vita után az ülés az elnökség javaslatát fogadta el és a kiküldöttek azzal indultak haza, hogy hétfőn, 5-én a gazdasági élet minden területén megkezdik a munkát. Nemcsak Salgótarjánban, de az egész megye terüle­ tén nyugalom és csend uralkodott, a hatalom mindenütt a forradalmárok kezében volt. Jó l szervezett katonai és polgári alakulatok őrködtek a rend 67 �felett. Balassagyarmaton egy újjászervezett katonai egység állt készenlét­ ben, kik levetve a szovjet uniformishoz hasonló katonai ruhát, a régi hon­ védségi egyenruhát öltötték magukra. Az utcákon mindenhol boldog, mo­ solygó emberek üdvözölték egymást. Bár a rádiójelentések szerint szovjet csapatmozdulatok történtek az országban, szovjet alakulatok léptek át az ország keleti határán, mégis mindenki bizakodó volt. A nép bízott a saját erejében, végső szükségben pedig az E N SZ-ben, a nyugati hatalmakban, hihetetlennek tűnt, hogy egy nép szabadságáért vívott harcát az E N S Z vagy a szabad világ tétlenül nézze. November 4-én szinte az egész megye N agy Imre rádiószózatára ébredt. E gy pillanatra kétségbeesés lett úrrá a megyén, de csak egyetlen pillanatra. - „H a összefogunk, ha egyek leszünk, mint a forradalom első napjaiban, akkor nem lehet legyőzni m inket! ” mondták az érkező küldöttek. - ,,N em dolgozunk nekik, sztrájkolni fogunk!” - szóltak a munkások. - ,,N e dolgozzatok - biztatták a parasztok a munkásokat - nem fogtok éhez­ ni, mi gondoskodunk rólatok!” Most lett valósággá a sok éves frázis, megszületett a munkás-paraszt szö­ vetség. Tudták ezt az oroszok is, ezért nevezték a hirtelenében felállított új kormányt Munkás-paraszt Forradalmi Kormánynak, - bizonyítékául an­ nak, hogy ez a forradalom, a munkások és parasztok forradalma volt. Sokszor vádolják még ma is a parasztságot, hogy a forradalom alatt paszszív volt. E z nem igaz. A paraszt is kész volt fegyverrel a kezében har­ colni, sajnos nem volt elegendő fegyver. Hogy ez a réteg mennyire aktív résztvevője kívánt lenni a forradalomnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az élelmiszergyűjtés áldozathozatala. E gyik faluban, egy szegény paraszt, akinek nem volt egyebe csak egy borjúja, azt vezette a teherautóhoz, hogy vigyék el a csepeli munkásoknak. Tudták a parasztok, hogy számukra a szabadságot csak a munkások harcolhatják ki. Nem fegyverrel már, ha­ nem sztrájkkal. Ú gy látszott, hogy a munkásság elszántsága, a parasztság áldozatkész­ sége,a szovjet beavatkozás ellenére elég erős a forradalom vívmányinak megvédésére. A Kádár-korm ány megalakulása után a szétvert szztálinisták rendezni kezdték soraikat, ők lettek a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány egyet­ len támaszai. A pártfunkcionáriusok hada, az elkergetett ,,munkás igazga­ tók” , a kiskirályok, a volt Á V H -sok újra egymásra találtak és Bocsárlapujtőn, ahonnan a legtöbb ,,káder” származott, megalkották a ,,kádár hu­ szárok” magvát. Darázs János, aki a Rákosi idők alatt munkásból lett szá­ zados, bár mint alkalmatlant később leszerelték, átvette az alakulat vezeté­ sét. Mintegy negyven-ötven fő vezetését. Tudták, hogy a vármegyében a ha­ talom megszerzéséhez először a megyei tanács épületét kell elfoglalni. A Megyei Nemzeti Bizottság ebben az épületben székelt, innen irányította a megye eseményeit. A fegyveres erőszolgálat mellett minden éjjel egy elnök­ ségi tag is szolgálatot teljesített. November 5-én munkatársaival e sorok írója volt éjjel szolgálatban. Szá­ moltunk már a szovjet csapatok vármegyénkbe történő megérkezésével. Vártunk. Tolmácsot is tartottunk készenlétben,, mert a Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság úgy döntött: a hiábavaló véráldozatok elkerülése miatt fegyverrel nem állunk ellent, hanem igyekszünk megnyerni a helyi szovjet alakulatok jóindulatát. Okosabbnak, célravezetőbbnek láttuk ezt. Az elmúlt napok eseményeiről beszélgettünk, jelentésket fogadtunk és­ 68 �összegeztünk, amikor éjfél után szokatlan zajt hallottunk a lépcsőházból. Nem volt időnk megnézni, mi történt. Hirtelen felszakították az ajtót és egy harminc-negyven főnyi géppisztolyos csoport tört ránk. Különböző ruhát viseltek, de mindannyiukon lenin-bőrsapka volt. - F e l a kezekkel! hangzott a parancsnok kiáltása. A csoport félelmetesen hatott. Ellenállás­ ra nem is gondolhattunk, a támadás annyira meglepetésszerű volt. Őrsé­ günket lefegyverezték. A fegyveresek egyike úgy látszott, hogy ismer, oda­ lépett hozzám, mellemnek szegezte a géppisztolyt és határozott hangon azt kérdezte: - G aram völgyi úr elismeri a Kádár-korm ányt vagy nem? - M ég felelni sem tudtam, amikor egy fiatalember félretolta a géppisztolyt mondván: - V id d a fegyveredet, ez a Rákosi rezsim módszere volt, mi nem kénysze­ ríteni akarjuk az em bereket, hogy támogassanak, hanem megnyerni. ezzel megfordult és vele együtt távozott a szobából az egész csoport, őrzé­ sünkre csak három fegyveres maradt velünk. Mint később kiderült még azon az éjjelen, ott a megyei tanács épületében megalakították a Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Tanácsot. Reggel visszajött a csoport. Az a fiatalember, aki az éjjel társa géppisztolyát félretolta előlem bemutatkozott: - M razik János, a M egyei Munkás-paraszt Forradalm i Tanács elnöke vagyok, a megyében a hatalmat átvettem, önök hazamehetnek. A reggel érkező Megyei Nemzeti Bizottság tagai meglepve vették észre, hogy vörös-csillagos jelvénnyel ellátott idegen emberek állnak őrséget a megyei tanács épülete előtt. Nem tudtak bejutni az épületbe, nem enged­ tek be senkit, de le sem tartóztattak senkit. November 7-én a M unkás­ paraszt Forradalmi Tanács elnöke a lakásomon megjelent Cserháti József, Megyei Nemzeti Bizottság tagjának kíséretében és arra kért, hogy működ­ jek együtt a Munkás-paraszt Forradalmi Tanáccsal, vezető helyet szántak nekem a megye életében. Ezt a kérést nem lehetett teljesítenem, hiszen esküt tettünk a forradalom eszméinek megvédésére. Ezután arra kértek, hogy vegyek részt egy, a Kádár-kormányhoz induló küldöttségben. Ezt az­ zal a feltétellel vállaltam el, hogy csak magánemberként, senkit sem kép­ viselve veszek részt e küldöttségben. Ezután lassan, lépésről lépésre meg­ találták egymással a Megyei Nemzeti Bizottság tagjai a kapcsolatot. E gy­ két tag, ugyan teljesen visszavonult, de senki sem akadt, aki a Munkás­ paraszt Forradalmi Tanáccsal együttműködést vállalt volna. A Nemzeti B i­ zottság hozzájárult ahhoz, hogy a Kádárhoz menő delegációban részt ve­ gyünk, ugyanis részt vett a tizenegytagú küldöttségben a Megyei Nemzeti Bizottságból Kovács János és Esztergomi Antal is. November 9-én hajnalban két autóval indultunk útnak Budapest felé. Mindannyian, a katonatisztek is, fegyver nélkül voltak és a Megyei Mun­ kás-paraszt Forradalmi Tanács által kiállított megbízólevéllel utaztunk. Vácig minden igazoltatás nélkül eljutottunk. Vác után több ízben ütköz­ tünk szovjet alakulatokba, amelyek igazoltattak, de az igazolványok fel­ mutatása után mindig tovább mehettünk. Budapest nekünk, a külső Váci úttól kezdődően súlyos harcok lefolyásáról tanúskodott. Mindenütt kiégett tankok, felfordított villamosok, barikádok jelezték, hogy a főváros népe valóban harcban állott a szovjet hadsereggel. D éli tizenegy órakor érkez­ tünk meg a Parlament elé. A kapunál szovjet katonai alakulat állt őrt. Minden további nélkül beengedtek. A kapukon belül magyar őrség volt. Igazoltattak, megmotoztak és csak azután vezettek fel bennünket. Itt, lát­ hatóan örömmel fogadtak. Mi voltunk az első küldöttség, amely a kor­ 69 �mányhoz jött, mi voltunk az elsők, akik tudomást vettünk a K ádár-kor­ mányról. A tanácsteremben nagy sürgés, forgás fogadott. Riporterek jöttek, mentek. Rögtön nyilatkozatot kertek és miután a küldöttség legnagyobb ré­ sze a Munkás-paraszt Forradalmi Tanácshoz tartozott kedvező nyilatkoza­ tokat kaptak, amelyet a rádió már tárgyalásunk alatt sugárzott is. Mintegy fél órát kellett várakozni, amíg megjelent K ád ár János. Rajta kívül egy­ két idegen maradt csupán a teremben. Egy tanácskozó asztalnál foglaltunk helyet. Megindult a kötetlen beszélgetés. - Miként ítéli meg a miniszterelnök úr a forradalmat? - hangzott az első kérdés. - E z a forradalom - válaszolta K ádár - a magyar nép forradalma, amely a Rákosiék által elkövetett hibák miatt tört ki. A forradalmat azonban a reakciós erők ki akarták használni és mind jobban és jobban az általuk kí­ vánt irányban haladtak az események, ezért kellett szakítanom a kormány­ nyal. Éppen azért, mert ez a forradalom a mi forradalmunk. Sem a veze­ tőknek, sem a fegyveresen harcolóknak semmi bántódásuk nem lesz a for­ radalomban való részvételért, de ennek ellenében azt kell kérnem, hogy hagyjanak fel az ellenállással, támogassuk a kormány erőfeszítését a rend helyreállítására. Kovács János küldött nyíltan, őszintén a következő kérdést tette fel: - Miniszterelnök úr, Ön bizonyára tudja, hogy a magyar nép bizalmát nem ön, hanem Nagy Imre bírja, hajlandó-e ön Nagy Imrének a miniszterel­ nökséget átadni és vele együtt dolgozni? - Igen, - mondta a miniszterelnök - tudom, hogy a magyar nép bizalmát Nagy Imre bírja, Nagy Imre kommunista, mi ma is bizalommal vagyunk iránta. Egyedül ő fosztotta meg magát a miniszterelnökségtől, amikor a jugoszláv követségre menekült, amint menedékhelyét elhagyja, visszatér a parlamentbe, azonnal hajlandó vagyok helyemet neki átadni. - Miniszterelnök úr - kérdezte tovább e sorok írója - elismeri-e ön a több pártrendszert és hajlandó-e a volt négy koalíciós párt részvételével szabad választásokat tartani? - Rákosiék a legnagyobb bűnt akkor követték el, amikor a koalíciós part­ nerpártokat feloszlatták és ezzel a szocialista demokrácia sok hívét elidege­ nítették. A mai nehéz helyzetben a kommunista párt egyedül nem vállal­ hatja a felelősséget, feltétlenül be kívánjuk vonni a kormányba a többi pártok képviselők is és ezzel a Rákosiék által elkövetett legsúlyosabb hi­ bát is jóvátesszük. Am i a választásokat illeti csak egylistás választást tart­ hatunk, mert egy szabad választás esetén kétségtelenül a polgári pártok győznének, ezek a pártok pedig hazánkat kiszakítanák a szocialista tábor­ ból és átvinnék az imperialista táborba. Ezt pedig mi nem engedhetjük meg. A kommunista párt nem engedheti meg, hogy hazánk szocialista v ív ­ mányai veszélybe kerüljenek, éppen e veszély fennállása miatt kellett most is akcióba lépnünk. - Válaszolta a miniszterelnök nekem, a Kisgaz­ dapárt küldöttjének. - Mi a miniszterelnök úr véleménye az ország semlegességéről? - tette fel Kovács János az újabb kérdést. - Tudom - felelte K ád ár - , minden nép álma, vágya a semlegesség, ter­ mészetes, hogy a mi népünknek is ez a legfőbb vágya. A nemzetközi hely­ zet azonban olyan, hogy mi nem lehetünk semlegesek, mi a szocialista tá­ borba tartozunk, ezt kell erősítenünk és nem gyengíteni. - És mit kíván miniszterelnök úr tenni a forradalom legfőbb követelésé- 70 �nek érdekében, hogy a szovjet csapatok hagyják el az ország területét? hangzott a következő kérdés. - Forradalmunk egyik legfontosabb követelménye kétségtelenül a szov­ jet csapatok kivonása, az ország szabad, független fejlődésének biztosítása. A múltban a szocialista államok egymásközti viszonyában is súlyos hibák történtek, mint ahogy ezt a szovjet kormány október 30-i nyilatkozata is elismeri. A jövőben nem történhetik meg, hogy más országok beleavat­ kozzanak országunk belügyeibe. Am íg a szovjet csapatok hazánk területén állomásoznak, addig népünk nem hiszi el, hogy függetlenek vagyunk, ezért már most kijelenthetem, hogy amint az országban a rend és a nyugalom helyreállt, a szovjet csapatok azonnal el fogják hagyni az országot, erre a szovjet kormánytól igéretet kaptam - válaszolt K ádár János. - Többek között megígérte a miniszterelnök, hogy október 23-a nemzeti ünnep lesz és hogy a jövőben március 15 -ét is így fogják ünnepelni, a rádióban újra megszólal a déli harangszó és ezután az iskolában megint ez egyes lesz a legjobb osztályzat. Ezután is riporterek vettek körül bennünket és nyilatkozatot kértek. Csak hárman hallgattunk: Kovács János, Vincze József és én. Minket nem elégí­ tett ki a miniszterelnök válasza, hiszen a forradalom legfontosabb követe­ léseinek teljesítését megtagadta. - Igaz nem tehetett mást. Lehetett érezni hangján, a beszédén, a magatartásán, hogy ő igazán egyetértett N agy Im­ rével, de nem követheti őt. K ádár János eszköz volt. A körülmények között csak az ő személye illett be a Szovjetunió tervébe. A szátlini erők­ nek, csak a forradalommal álcázva lehetett levernie a forradalmat és erre a célra csak egy személy volt alkalmas, K ád ár János. Tagja volt a N agy Imre kormánynak, ő volt az újjászervezett párt főtitkára, a forradalmi eseményekkel sodródott egészen november 3-áig, tehát forradalmár volt és egyben vonalhű, a kommunista érdekeket, az ország érdekei elé helyező politikus. Salgótarjánba érkezve a legrészletesebben bszámoltunk a Munkás-pa­ raszt Forradalmi Tanács kezében levő megyei újságban a tárgyalásokról. A beszámoló tárgyilagos volt. A munkástanácsok, a forradalmi bizottságok a beszámolót ismertették a munkásokkal, az eredménnyel azonban elégedet­ lenek voltak, ezért elhatározták, hogy tovább folytatják küzdelmüket a forradalom vívmányainak megvalósításáért. Az általános felfogás az volt, hogy a Kádár-korm ánnyal, mint reális ténnyel számolnunk kell, ám a ma­ gyar munkásság, a magyar nép támogatására, elismerésére csak akkor szá­ míthat, ha teljesíti a forradalom követeléseit. A megyében a sztrájk teljes volt. A munkások, hogy az üzemeket őrizzék, bementek ugyan a munkahe­ lyeikre, de nem dolgoztak. A Megyei Munkás Forradalmi Tanács tehetet­ len. Közben Budapestről segítségünkre megérkeznek a kormányküldöttek. Először próbálják maguknak megnyerni a Megyei Nemzeti Bizottságot, amikor ez nem sikerül, rágalmakkal próbálják lejáratni tekintélyét, azzal vádolják, hogy halállistát állított össze. Senki nem hisz nekik. Nem volt más hátra, mint együttműködni a Megyei Nemzeti Bizottsággal. November 1 3-án küldöttgyűlést hívtunk össze az Acélgyárba, ahova a Megyei Nemzeti Bizottság a megyei tanácsról kiszorultan székhelyét áthe­ lyezte. A küldöttgyűlésre meghívtuk a Munkás-paraszt Megyei Tanács ki­ küldöttjeit, akik Mrázik János elnök és Andó Géza volt párttitkár által képviselték magukat. A küldöttgyűlés, amelyen mintegy kétszázan vettek 71 �részt egyhangúlag az október 30-án törvényesen megválasztott Megyei Nemzeti Bizottság mögé állt. Nem ismerte el a M rázik-féle bizottságot. A küldöttek szenvedélyesen támadták a Kádár-korm ányt, de hasonló hangon szóltak a kormány megyei küldötteihez is. A tárgyalás alatt, miu­ tán világossá lett, hogy megegyezésre nem került sor, egy jól felszerelt nemzetőr egység H adady Rudolf parancsnokságával, e sorok írójának ta­ nácsára és vezetésével elindult, hogy a megyei tanács épületét birtokba ve­ gye. Amilyen váratlanul ért 5-én minket a támadás, ugyanolyan váratlanul érte a kádár huszárokat is, most. Egyetlen lövés nélkül adta meg magát a kapuőrség, valamint az épületben talált alakulat. Az épület őrségét lesze­ relték majd fegyver nélkül szélnek eresztették. Megismétlődtek a november 6-án reggel történtek, de most a Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Tanács tagjai nem tudtak az épületbe bemenni. A megye megmozdulására, a kül­ döttek erélyes fellépése ellen az önmaga választotta Megyei Munkás-pa­ raszt Forradalmi Tanácsnak nem volt orvossága. A hatalom megint telje­ sen a kezünkbe került. Átvettük a rádió, az újság irányítását. Balassa­ gyarmatról katonai erősítést kértünk, újra szerveztük a nemzetőrséget. Az Acélgyár fegyveres egységet küldött a határra, hogy a szlovákiai, fegyver­ rel felszerelt funkcionáriusok hazatérését megakadályozza. Erre ugyanis a Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Tanács karhatalmi alakulata már min­ den előkészületet megtett: harminchét főből álló egységet küldtek a határ­ ra, Ipolytarnóc községbe - a szlovákiai segítségre feltétlenül szükségük volt. Ipolytarnócon leszerelték a helyi nemzetőrséget. De abban bízva, hogy a határőralakulat szövetségesük, őket nem szerelték le. Amint a község lakos­ ságának, valamint a községi Nemzeti Bizottságnak tudomására jutott, hogy milyen alakulat tartózkodik a faluban, azonnal érintkezésbe lépett a határ­ őrség forradalmi bizottságával. M aga a falusi lakosság is mozgolódni kez­ dett, fegyvert követelve a határőrség elé vonult. Az épület emeleti ablaká­ ban akkor megjelent egy határőr és elkiáltotta magát: - Aki magyar, fegyverbe! Piszkos kommunisták menjenek haza! - És ezzel egy sorozatot engedett a levegőbe. A tömeg nekirontott a kapuban álló karhatalmi őrnek, fegyverét elvették, leütötték majd benyomultak a laktanyába, a határőrök pedig felnyitották a fegvverraktárat. A fegyverhez jutott tömeg azonnal lőni kezdte azt a termet, amelyben a karhatalmisták voltak. Ellenállásra nem maradt idejük, de bátorságuk sem volt hozzá. E l­ menekültek. Az összetűzésnek egy halálos áldozata volt, életét vesztette egy karhatalmista. (V. ö.: Bozó G yula írását a 74. old., a szerk.) November 14-ét írtunk, de a megyénkben K ádárék nem tudtak beleszól­ ni az eseményekbe, nem tudták a kezdeményezést magukhoz ragadni, vé­ dekezésbe szorultak - szovjet segítség nélkül akartak rendet teremteni a megyében, a nyugalmat helyreállítani, a munkát beindítani. Elhatározták tehát, hogy karhatalmi alakulatokkal megszállják Salgótarjánt. A támadás időpontját mégis úgy szervezték, hogy ugyanarra az időpontra a szovjet alakulatok is a városba érkezzenek. A hatalomátvétel dicsőségét, erkölcsi sikerét maguknak akarták biztosítani, de a kudarcra is felkészültek, ezért állapodtak meg abban, hogy a szovjet alakulatok november 16-án délután érkezzenek Salgótarjánba. A Megyei Nemzeti Bizottság, az acélgyári alaku­ latra bízta a város védelmét. 72 �Az acélgyári nemzetőrség katonai vezetői elhatározták, hogy megelő­ zik a karhatalmisták támadását és felszámolják Bocsárlapujtőn a karhatal­ mi alakulatot. Teherautón indultak a Salgótarjántól északnyugatra fekvő Bocsárlapujtő felé. Karancsalján leszálltak és a szántóföldeken csatárláncba felfejlődve közeledtek Bocsárlapujtő felé. Bocsárlapujtő előtt vették észre, hogy a kar­ hatalmisták is harcra készen, szintén csatárláncba fejlődtek a patak töltése mögött. A két alakulat farkasszemet nézve állt egymással szemben. Egyik fél sem akarta a támadást megkezdeni, egyik fél sem akarta a vérontásért a felelősséget vállalni. Mindkét oldalról tárgyalást kezdeményeztek. A M e­ gyei Nemzeti Bizottság dr. Magos Ferenc ügyvédet az acélgyár jogi előadó­ ját és Szabó István rendőr őrnagyot küldte a tárgyalásra. Tárgyalás köz­ ben érkezett a hír, hogy a szovjet alakulatok megérkeztek Salgótarjánba. Az acélgyári fegyveresek most már fontosabbnak tartották a gyár védel­ mét, mint a karhatalmistákal való harcot és ezért visszavonultak a gyár területére, ám a karhatalmisták sem tartották már szükségesnek a város el­ foglalását, hiszen a város feletti hatalom az ő kezükbe került. Minket elégtétellel töltött el a tudat, hogy a helyi kádár huszároknak a szovjet csa­ patokra volt szükségük ahhoz, hogy a megyében a hatalmat visszaszerez­ zék, bár azt maguknak biztosítani még így sem tudták. Igaz, nekünk a szovjet csapatok árnyékában kellett tovább küzdenünk a forradalom esz­ méinek győzelméért. A M agyar Nemzeti Bizottság mögött ott állt a nép, a Megyei Munkás­ paraszt Forradalmi Bizottság mögött pedig a szovjet fegyverek. Így egy kényszerű együttlét keletkezett: két hatalom együttélése. Alkalmazkodni kellett a megváltozott körülményekhez... (Folytatása következő lapszámunkban.) 73 �BO ZÓ G Y U L A Az ipolytarnóci tragédia (1956 november 14.) Nógrád megye legészakibb csücskében, Ipolytarnócon 1956. november 14-én, a déli órákban olyan tragédia játszódott le, melynek hátterét, előzményeit és összefüggéseit ma is homály fedi. Mindez tíz nappal a november 4-i fordulat után történt, olyan időszakban, mikor a hatalom kérdése még nem dőlt el Nógrád megyében sem. A fordulatokkal teli napok után lényegében „kettős hatalom” alakult ki, amelyről többé-kevésbé tudta mindenki, hogy nem lehet hosszú életű. A K Ö ZSÉG Ipolytarnóc önálló tanácsú község a szécsényi járásban. Lakóinak száma: 850 fő. Határállomás Losonc felé. Az itt állomásozó őrs akkor is a balassa­ gyarmati határőrterület alárendeltségébe tartozott. Az őrsparancsnok Moron­ csin ]ános főhadnagy volt. Október 23-án éjjel - a budapesti események ha­ tására - 6 főt a fővárosba vezényeltek, akik csak november 1 -én tértek vissza Ipolytarnócra. Ezt követően az őrsön megalakult a Forradalmi Katonai Tanács vezérkara. Titkára Takács Sándor őrvezető, az elnök Moroncsin János főhad­ nagy lett. A forradalmi katonai tanács és az ipolytarnóci községi forradalmi tanács közötti összekötő pedig Kiss Ferenc tartalékos törzsőrmester. Körülbelül ezzel egy időben Moroncsin János őrsparancsnok, Juhász Lajos ha­ tárőr főhadnagy - az események idején ezredes - a balassagyarmati határőrte­ rület hadtápfőnökének parancsára a község lakosaiból „önkéntes határőröket” szervezett, akik a községben alakult nemzetőrség mellett léteztek és tevékeny­ kedtek. A falu október 27-én mozdult meg első alkalommal. A budapesti események hatására felvonulást szerveztek, s megalakították a községi forradalmi taná­ csot. Ennek vezetője november 3-ig Telek Gyula, majd Vermes Miklós lett. Rendszeres kapcsolatot tartottak fenn ezek után az őrsön alakult forradalmi katonai tanáccsal. November 4-én Vermes Miklós a templom előtt „összetar­ tásra felhívó” beszédet tartott, s a szolgálatot adó önkéntes határőröket fel­ szólította, hogy eligazítás céljából ebéd után menjenek a laktanyába. Arra a helyre, amely néhány nap múlva egy emberélet kioltásának megdöbbentő szín­ terévé válik majd. S E G ÍT S É G K É R É S ÉS S E G ÍT S É G N Y Ú JT Á S A segítségkérés szlovák részről 1956. november 10-én érkezett a nógrádi kommunistákhoz, ahhoz a csoporthoz, amely november 5-éről 6-ára virradó éjszaka a megyei tanácson átvette a hatalmat. Nyilvánvalóan a korábbi segít­ ségadás viszonzásáért. Korábban ugyanis a szlovákiai kommunisták - köztük jelentős számban magyarok - élelemmel, üzemanyaggal és fegyverrel támogat­ ták a Salgótarján környéki kommunista erőket. Szlovákiában - Losoncon és 74 �Besztercebányán - nyomtatták az Új Szót, amely szintén ezt a csoportot támo­ gatta. A szlovák kérés lényege az volt, hogy biztosítsák Ipolytarnóc és Nógrádszakál között, a mintegy húsz kilométernyi szakaszon magyar területre át-, majd visszakanyarodó szlovák szénszállító szerelvények zavartalan útját; állít­ sanak őröket a vasútvonal mentén, védjék meg a szállítmányt az arra kószáló fegyveresektől, akik már eddig is több akciót hajtottak végre a vasúti szerel­ vények ellen. (Állítólag a mozdonyokon levő vörös csillag irritálta őket, ezért tüzeltek volna az elhaladó mozdonyokra, szerelvényekre.) A kéréssel kapcsolatos döntés nem könnyen született meg. A vezetők hoszszan tanakodtak. Többen az ellenzők közül arra hivatkoztak, hogy Salgótarján­ ban is nehéz a helyzet: az acélgyári munkástanács nemcsak létezik, de aktív is. Körülbelül nyolcvanfős fegyveres egységgel rendelkezik, s ellentámadás vár­ ható részükről a hatalom visszaszerzésének érdekében. Az üzemek - a bányák és a gyárak - pedig nem dolgoznak, nincs termelés, nincs élet. Ilyen körülmé­ nyek között az erők Ipolytarnócra történő átcsoportosítása gyengítené a megye­ székhelyen és annak környékén saját helyzetüket. A segítségadást azonban még­ sem lehetett visszautasítani. Már csak a további jó kapcsolat fenntartása érde­ kében sem. A pozitív döntésnek még aznap meg kellett hát születnie: harminchét ember menjen Ipolytarnócra, a lapujtői karhatalmi egység embereiből. És még azon a napon, Rozgonyi Sándor tüzér főhadnagy, a lapujtői karhatalmisták vezetője­ ként Ipolytarnócra érkezett. A cél a tájékozódás és a csapat berendezkedésé­ nek, elhelyezésének előkészítése volt. Rozgonyi hamar átlátta az ottani helyzetet. Azt tapasztalta, amint máshol, itt is megalakult és tovább működik a forra­ dalmi tanács és a nemzetőrség. Az emberek többsége várakozó álláspontra helyez­ kedett. Egy tényezőt azonban ő sem vett kellőképpen figyelembe, mégpedig azt, hogy a községben ott állomásozik a fel fegyverzett határőrség. Ez kétségkívül hiba volt, ami a későbbiek során súlyos következményekkel járt. A határőrök nagyobb része igen aktív tevékenységet folytatott október 23-a után. Jó kapcsolatot építettek ki a lakosság tevékeny elemeivel, részt vettek az események, az emberek gondolkodásának irányításában. Tekintélyüket nagyobb tájékozottságuk, jobb informáltságuk révén is növelni tudták a falu lakói előtt. Ellátták fegyverrel a nemzetőröket, akik a határőrség harci eszközeivel vállu­ kon rótták a falu utcáit. Rozgonyi főhadnagy megérkezése után négyszemközt tárgyalt az ipolytarnóci őrs parancsnokával, Moroncsin Jánossal. Közölte vele, hogy az őrsön karhatalmista egységet szándékozik elhelyezni, melynek feladata a községen átha­ ladó szlovák vasútforgalom biztosítása lesz. Egyben határozottan követelte: a nemzetőröknek nevezett önkéntes határőröket rövid időn belül szereltesse le, mi­ vel néhány napig a helyszínen a karhatalmisták fogják a rendet biztosítani, s így a nemzetőrökre ezt követően nem lesz semmi szükség. Moroncsin, Rozgonyi Sándort megértéssel fogadta, magatartása nem volt sem elutasító, sem gyanakvó. Sőt, a laktanyában a karhatalmisták részére szállást és étkezést is biztosított, beosztottjait pedig, barátságos viszony kialakítására szólí­ totta fel a lapujtői karhatalmisták iránt. A fegyvereket is beszedette másnap, de csak a civilektől. A határőröknél ott maradtak a fegyverek, mert értük az őrs politikai vezetője kezességet vállalt. * A karhatalmi egység 1956 november 12-én, hétfőn a reggeli órákban in­ dult útnak Ipolytarnócra. A csoport írásbeli megbízatást vitt magával. 75 �MEGHATALM AZÁS A Nógrád Megyei Munkás-paraszt Forradalmi Bizottság Karhatalmi Parancs­ noksága a jelen sorok felmutatóját felhatalmazza, hogy N ógrádszakál és Ipolytarnóc közti vasútvonalat karhatalmilag biztosítsa. A kar­ hatalmi egység a Nógrád megyei Munkás Karhatalmi Alakulat részlege. Kérjük a vasút dolgozóit, hogy a bajtársakat munkájukban a legmesszebbmenőkig tá­ mogassák. Salgótarján, 1956. november 12. Borsos Pál alezredes, a Nógrád megyei munkás karhatalmi egység parancsnoka Az egység félórányi út után Litke központjában élesen jobbra kanyarodott. Ä meredek hegy után a nyárfákkal szegélyezett egyenes úton a vasúti átjáró­ hoz érkezett. Nem volt lezárva a sorompó, áthaladtak a síneken, s máris a köz­ ség előtt álltak: a lustán elnyúló Ipoly-völgy közepén. Előttük a szűk közpon­ ti tér, jobbra a temető, balra a furcsán torz építmény, a többszintes határőrlaktanya. Ablakai a temetőre és a három utcát összegyűjtő térre bámultak. Háromszintes épület lenne a laktanya, ha „szintnek” lehetne nevezni középen azt az ég felé szökő egyablakos galambdúcot. Magas vaskerítés az illetéktele­ nek ellen. Belépni csak szűk kapun lehetett a laktanyába. Az épület néma belenyugvással fogadta be a mogorva embereket, akik rövid idő alatt elhe­ lyezkedtek a szűk helyiségekben. A T A N Á C SH Á Z Á R Ó L IN D U L T Az ipolytarnóciáknak nem tetszett a lapujtőiek jelenléte, Már csak azért sem, mert őket az egészről nem kérdezte, s nem tájékoztatta senki. „M it akar­ nak ezek itt, miért nem mennek haza?” - kérdezgették egymástól a falu la­ kói. Illetéktelen beavatkozásnak tartották az egészet, amely saját életük, a kö­ zösség szuverenitását sérti. A közhangulat érzékelhető romlásának hatására másnap, november 13-án, Moroncsin és Rozgonyi a tanácsházára ment, hogy bizonyos kérdéseket tisz­ tázzanak. Először is Salgótarjánba telefonáltak: az őrsparancsnok a karhatalmisták érkezésének okát tudakolta. Salgótarjánban természetesen tudtak az ipalytarnóci akcióról, s megnyugtatták az aggódó parancsnokot: az egység va­ lóban „vezénylés által” került Ipolytarnócra. A parancsnok megnyugodott, a helyi lakosok azonban nem. Ellenségesen fogadták a telefonbeszélgetés eredményének közlését, s a karhatalmistáknak a községből való kiűzését követelték. Volt, aki „csirkefogó kommunistáknak” ne­ vezte őket. A községi forradalmi bizottság jelenlevő tagjai pedig határozottan fogalmaztak Rozgonyi Sándornak: - Hagyják el a falut, minél előbb. - A mi megbízatásunk - válaszolta Rozgonyi - a vasútvonal biztosítására szól. Nem avatkozunk a falu ügyeibe. - Ha így van, akkor követeljük, hogy adjanak a falu nemzetőrségének megint fegyvert és semmisítsék meg a leszerelési parancsot! - Ez ellen nincs kifogásom, de a fegyver nem játékszer. Holnap adjanak át egy listát 15-20 főről, akik számára fegyvert kérnek, mi megvizsgáljuk, és ha megfelelőek, elismervény ellenében felfegyverezzük őket. Enélkül azonban egyetlen töltényt sem adhatok senkinek! 76 �A tanácsházon hosszan elhúzódó tárgyaláson megegyezés azonban mégsem született. November 14-én a karhatalmisták reggeli feladata a csehszlovák szerelvény biztosítása volt. Ők is úgy tudták, hogy ez az utolsó feladatuk Ipolytarnócon. Salgótarjánból ugyanis értesítést kaptak, hogy vonuljanak vissza Lapujtőre: acélgyári akció várható a falu ellen, oda kell összevonni az erőket. S valóban az utolsó szerelvényt biztosították november 14-én! Még délelőtt végeztek, s Rozgonyi öt társa a falu felé igyekezett. A gép­ kocsit akarták megvárni, amelyik értük jön; összeszedi, s hazaviszi őket. A falu szélén találkoztak az egyik törzsőrmesterrel, akit a falu forradalmi taná­ csa az események alatt alhadnaggyá léptetett elő, s aki nyájasan fogadta ebédre invitálta a laktanyába őket: - Már biztosan éhesek, ugye? Menjenek be a laktanyába ebédelni! Na­ gyon finomat főztek ma! A hat ember összenézett s szó nélkül elindult a laktanyába. Ebéd előtt kényelembe helyezték magukat, letették fegyverüket és enni kezdtek. * A tanácsháza reggel óta felbolydult méhkashoz hasonlított. Többen egyene­ sen a kocsmából érkeztek. Az emberek az épületet valósággal ostrom alatt tartották. Ki-be jártak, híreket hoztak és vittek, uszítottak és csillapítottak. - Mit tétovázunk? Menjünk, kérjünk a határőrségtől fegyvert és kergessük ki őket innen. Megint jönnek és lesöprik a padlásunkat! Gyerünk, űzzük el őket a falunkból! - Ugyan, - próbáltak csillapítani a meggondoltabbak - itt van értük az au­ tó és délután mennek. Ezt a pár órát már kibírjuk! Ha nem lesznek itt, me­ gint úgy lesz, amint nekünk tetszik! Mikor már-már úgy tűnt, hogy a leghevesebbek is hajlanak a szóra, belé­ pett az egyik helybeli lakos, Gál József: - Na, most már a tétovázásnak semmi helye! Bementek a laktanyába, ebé­ delnek. Most rajtuk lehet ütni! Gyertek! - Ugyan, minek bántanánk őket, úgyis mennek nemsokára - szólalt meg ismét egy józanabb hang. Újra vitatkozni kezdtek. Vita közben toppant be Takács Sándor határőr őrvezető: - Jöhetnek, mert én már mindent megszerveztem! A karhatalmisták az ebédlőben tömik a kendőjüket, én meg használhatatlanná tettem a fegyverei­ ket. Ha mégis lövöldözésre kerülne sor, én ott leszek: felmegyek az emeletre, és a legalkalmasabb pillanatban lövéssel jelt adok! Ha ellenállnak, én durrantom le őket az ablakból. Jöjjön mindenki! Közben Vermes Miklós is a tanácsházára érkezett: - Elmentek-e már a karhatalmisták? - kérdezte. - Nem. - Akkor indulás a laktanyába! Menet közben arról beszélt az embereknek, hogy át fogják venni a lakta­ nya irányítását. (Később az terjedt el róla, hogy a karhatalmisták távozása után az őrs parancsnoka akart lenni.) Körülbelül húszan indultak el, mire a laktanya elé értek, lettek ötven-hatvanan. 77 �A LAKTA N YÁ N ÁL Az ebédelő karhatalmisták a nagy zajra figyeltek fel. A tömeg forrt, morgott. Rozgonyi gyorsan felállt, s megindult a tömeg felé. Találkozott Vermes­ sel és a zajra, lakásából elősiető Moroncsin János főhadnaggyal, a határőrs parancsnokával. Rozgonyi megkérdezte az emberektől: - Mondják meg, mit akarnak? - Fegyvert! - Megmondtam az este is, hogy adunk fegyvert, de hozzanak névsort! Most is azt mondom, amit az este. Amennyiben olyan névsor lesz összeállítva, amelyből kitűnik, hogy kinek a kezébe kerül elmenetelünk után a fegyver, ak­ kor lehet csak szó eltávozásunkról, s ismét a község lakosai által adott fegy­ veres szolgálatról. Ebben a pillanatban megjelent az emeleti ablakban egyik társával Takács Sándor, s a bal szárny utolsó kinyitott ablakából lekiabálta: - Ne alkudozzatok vele, elég volt 12 évig a dumából! K i kell őket zavar­ ni a faluból. Tarnóciak, fegyverbe! És géppisztolyából egy sorozatot engedett a levegőbe. Erre a kapuban őrt álló lapujtői Rusz Gyula karhatalmistát a tömegből hárman hátulról megtámadták és lefegyverezték. A tömeg benyomult a fegy­ verraktárba, ahonnan a golyószórók kivételével mindent elhurcoltak. Moroncsin főhadnagy közben felrohant az emeletre, hogy parancsnoki szó­ val hallgattassa el Takácsot. Takács azonban a szobába lépő parancsnokára szegezte géppisztolyát, és rákiáltott: - Fel a kezekkel! Én már kommunistákat nem szolgálok! A tarnóci emberek ezalatt már visszamentek az utcára, és ekkor lövések dördültek. A karhatalmisták is kijöttek a laktanyából, és menekülni kezdtek. Vermes még odakiáltott Rozgonyinak: - Meneküljön, mert baj lehet! A főhadnagy el is indult a laktanyaudvar kerítése mellett, közben pattog­ tak körülötte a golyók. Egyszerre csak hallja, a háta mögött: - Bátyám gyere vissza értem, mert meglőttek! - Albert Pál volt, az utolsó elvonuló. Azonnal visszafordult, s indulni akart, de rákiáltottak: - Ne merjen közelebb jönni! Egy lépést se! Maga is úgy járhat! Fegyvercsövek meredtek rá. Megállt s tehetetlenül nézte a földön fekvő unokatestvérét. - Csábi Károly menjen oda! Őt ismerjük, a lapujtői malomból! Csábi, már szintén menekülni akart, de azonnal a sebesülthöz ment, akinek arca közben egyre fehérebbé vált. Csábi erőt vett magán, s Vermes segítségé­ vel bevitték bajtársuk tehetetlen testét a szemben levő házba. Telefonáltak au­ tóért, orvosért. A litkei orvos nem volt otthon, végül egy állatorvos kötözte be a vértől patakzó sebet. Majd autóba tették. A gépkocsivezető eszeveszetten robogott vele a tarjáni kórház felé. Hiába. Albert Pál szeme az úton örökre lecsukódott. * Úgy mondják: anyja messziről látta a Lapujtőn keresztülszáguldó autót. Egészen a falu határáig üldözték a karhatalmistákat, akik Litke felé me­ nekültek. Az üldözők az országút mellett - kihasználva a terep természetes adottságait - védelemre rendezkedtek be. Határozott szándékuk volt, ha a karhatalmisták visszatérnek, felveszik ellenük a harcot. 78 �Takács Sándor egy golyószóróval érkezett a vasúti átjáróhoz, ahol L itke irá­ nyában tüzelőállást foglalt el. Körülbelül egyórányi várakozás után az ország­ határra ment, ahol nyomatékosan figyelmeztette a csehszlovák vámőröket, hogy további értesítésig semmiféle vonatot nem engedhetnek át magyar területre. * Moroncsin János őrsparancsnok két embert küldött a litkei útra, majd uta­ sítást adott Kiss Ferenc tartalékos törzsőrmesternek, hogy újra szerelje fel az önkéntes határőröket. Közölte továbbá, hogy szállásuk ott lesz, ahol eddig a karhatalmistáké volt. Az önkéntes határőrök közé az esemény résztvevői közül többen azonnal beléptek. * A menekülők a litkei úton találkoztak azzal a teherautóval, melyet értük küldtek. A gépkocsi már félig megtelt, a más helyeken tartózkodó, szolgálatot teljesítő karhatalmistákkal, akiket eddig összeszedett a kocsi sofőrje. Amikor megtudták, hogy mi történt, parázslóvá lett a hangulat: menni akartak a falu ellen. Csitítani kellett őket. Végül is az győzte meg őket, hogy azonnal haza kell indulni, mert a falujuk veszélyben van. * Az egyik karhatalmistát, Csábi Károlyt a tarnóciak a laktanya pincéjében tartották fogva. A sebesült elszállítása után zárták oda. Később Szécsénybe, majd Balassagyarmatra vitték. Bíróság elé akarták állítani, gyilkosság vádjával. * Az udvaron többen összegyűltek. Civilek, katonák egyaránt. Az eseménye­ ket vitatták: - K i lőhette le a karhatalmistát? - kérdezték többen is. A későbbiek során, meg nem erősített információ szerint maga Takács Sándor vállalta ott magára a tettet, sőt, még dicsekedve mondta: - Én! Hallottam, hogy ki akarja nyírni Kiss forradalmi alhadnagyot, lát­ tam, hogy zsebéből kézigránátot akar kihúzni és odasóztam neki... * Moroncsin János, másnap, november 15-én beteget jelentett, és ettől kezdve a lakásán tartózkodott. Négyökrü István határőr hadnagyot, a politikai helyet­ test bízta meg a parancsnoki teendők ellátásával. Négyökrü a parancsnoksá­ got nem tudta azonban átvenni, mert Vermes Miklós megakadályozta abban. Azt mondta: - „...már nem vagy parancsnok, már nincs semmi szavad. Itt én vagyok a parancsnok. Tizenkét évig kulák voltam, elnyomtak. É rezzed most te is az én helyzetemet!” - Négyökrü Istvánnak még azt sem engedte meg, hogy Balas­ sagyarmatra telefonáljon. Ő maga hívta fel Juhász alezredest, aki azonban nem őt, hanem Kiss Ferenc törzsőrmestert bízta meg a parancsnoki teendők ellátá­ sával. Kiss a megbízatást elvállalta, így november 1 8-ig ő volt az őrsparancs­ nok, amikor is azt tőle Négyökrü végül átvette. Az önkéntes határőrséget, valamint a nemzetőrséget november 27-én a Szécsényből jött rendőrök felszámolták Ipolytarnócon. * A gyilkos tett után némaság, mozdulatlan csend ült hosszú ideig a falun. A tüntetésben részt vevők kijózanodtak, és lapultak. Nem tudták elképzelni, mi lesz ezután, milyen következményekkel számolhatnak. 79 �Sokan sajnálták az áldozatot Ipolytarnócon is. A hangulat általánossá vált; - „ E zt azért nem kellett volna” - mondogatták. Leginkább az asszonyok értettek meg az ismeretlen lapujtői anya fájdalmát, aki egyetlen fiát veszítette el ezen a borongós novemberi délelőttön. AZ ÁLD O ZAT Ki volt Albert Pál, az 1956-os őszi események szereplője, a december 8-áig tartó időszak egyetlen Nógrád megyei áldozata, halottja, a továbbszolgáló tizedes. Albert Pál (Gyula) 1929-ben Bocsárlapujtőn született. Apja csendes beszédű ember volt. Asztalosként dolgozott a zagyvai rakodón. Anyja Bozó Veronika, e sorok írójának rokona, hatgyermekes igen szegény családban nőtt fel. A szülők cselédeskedtek, vándoroltak egyik földbirtokról a másikra. Lapujtőre a század elején kerültek, mikor a község birtokosához, Mocsáryhoz „szegődtek” . A családfő juhász volt, elesett az első világháborúban, Így a családi háztartáshoz, valamint a fiatalabb testvérek neveléséhez anyja mellett Veronikának is jelentősen hozzá kellett járulnia. * Albert Pál Lapujtő ,,Kómárom” -nak nevezett részében, egy többcsaládos fa­ lusi udvaron nőtt fel, amely hosszú volt és keskeny. Végében a kert szerényen belesimult a Kisderec sk e sűrű akácosába. Lakásuk mindössze két helyiségből állt. Tornácáról messzire lehetett látni. * Talán azért, mert egyedüli gyereke volt szüleinek, azt csinálhatott, amit akart. Csavaroghatott, nem kellett sohasem beszámolnia az eltöltött napról. S ehhez mindig akadtak pajtások, ritkán volt egyedül. Sorsával mégsem volt elé­ gedett. Nyugtalan, ideges természetet örökölt. Anyjához gyerekkorától kezdve közelebb állt. Vele bensőségesebb viszonyban volt. Ködös őszi, vagy zimankós téli estéken az anyja mesélt neki. Legtöbbször egyszerű történeteket mondott, később a Cserhát vad regényes hegyei között el­ töltött gyerekkoráról, s a juhászoknál gyakran megforduló szegénylegényekről, a betyárokról szóltak elbeszélései. * Az iskolát azonban végképp nem szerette, inkább a temetőben, vagy a kör­ nyező erdőkben csatangolt. Nem volt buta, mégis rossz tanuló mivoltával, tanulásellenességével hencegett. Bizonyítvánvosztáskor napokig nem ment haza, istállóban, vagy szénaboglyákban aludt. Értett a galambokhoz. Ha tehette, ze­ nélt, kedvenc hangszere a citera volt. Sokszor érezte úgy, ő azért van, hogy gon­ doktól mentes élete legyen e világban. Kenyérgondjai soha sem voltak; apja megkereste a bányánál a betevőt, s anyja is vállalt alkalmi munkákat. A val­ lástól nem sokat kapott. Azon, amit a paptól hittanórán hallott, csak neve­ tett. Vallási kérdésekben sem evangélikus apjától, sem katolikus anyjától meg­ felelő útmutatást nem várhatott, mélyen vallásos nagyanyja intelmeire pedig végképp nem hallgatott. Gyermekkorától kezdve, rendszeresen olvasott. Leginkább a ponyvát ked­ velte, de olvasott komolyabb műveket is. Azt vallotta: azért kell olvasni, hogy az ember elfelejtse bajait. Mindig szeretett ellentmondani, vitatkozni, gyakran csak magáért az ellent­ mondásért, a vita kedvéért. 80 �Gyötrődő, gyakran végletekben gondolkodó, akaratos természetű volt. * Elvégezte a hatosztályos elemi iskolát, az„ismétlő” -t, s megkezdte a „le­ venté" - t. Levente-oktatásra az iskolaudvaron kellett gyülekezni, s többnyi­ re ott is gyakorlatoztak, néha a falu határában, a hegyek és a dombok kö­ zött. A leventeoktató Salgótarjánból járt ki, hetente több alkalommal is. Ekkor már rendszeresen dohányzott, a „Honvéd” cigarettát kedvelte. A há­ borút megúszta, a faluból nem vitték el a leventéket nyugatra. E „mozgal­ mas” időszakban ő is elbújt, s úgy várta be a szovjet csapatokat. * A felszabadulást követően egyszerre „orosz” lett minden. Nagyszerű népnek tartotta az oroszt, egészen más fajtának, mint a magyart. A koalíciós időkben szívből szurkolt a kommunistáknak, sőt, nemsokára ő maga is belépett az M KP helyi szervezetébe. * Az átlagosnál alacsonyabb termetű, vékony csontozatú fiatalember lett belő­ le: arca vékony, arcbőre sápadt, orra tövénél két oldalt néhány szeplővel. Ha ideges volt, furcsán ejtette a szavakat. Kiáltozott és hadart, ilyenkor nem lehetett pontosan érteni, mit akar mondani. Élvezte az egész napos semmittevést. A nyári hőségben kiballagott a kert végébe, s ott az erdőszélen napozott. Erre azonban hamar ráunt, fehér bőre nem bírta a napot. Ilyenkor visszatért a házba kedvenc foglalatosságához; szétszedte, majd összerakta a vekkert. Szerette ezt a bonyolult szerkezetet. Az alkatrészeket kivette, órákig nézegette, majd újra visszarakta őket. Mindenki tudott már-már betegessé váló hobbijáról. Ezért kapta az „Ó rás” ragadvány­ nevet. Mindenki így ismerte a faluban: „Ó rás” . * Tényleges katonai szolgálatát R ecsken töltötte. Utána több helyen dolgozott Salgótarjánban, hosszabban nem tartott ki sehol sem. Aztán - élve az időszak nagy lehetőségével - ő is elindult: a megyei rendőrkapitányságra, kisebb be­ osztásba került, s futballozott ennek megyei első osztályú csapatában, a Sal­ gótarjáni Dózsában. Érdekesnek tartotta az egészet. Szívből tudott örülni a szakmai és a labdarúgósikereinek egyaránt. Rövid idő után azonban egyik csalódás a másik után érte, a játék nem ment neki a pályán, ezért visszake­ rült a lapujtői csapatba. Hirtelen haragú, türelmetlen volt most is, és robba­ nékony, máskor meg, mint egy túlérzékeny, kétségbeesetten durcáskodó kisgye­ rek. A z ötvenes évek szocializmusába beleszokott, de egyes vezetőkkel se­ hogy sem tudott kibékülni. Egyre inkább azt érezte, hogy valami megváltozott körülötte. * 1956 októberében otthon tartózkodott. Ekkor tizedes a salgótarjáni kiegé­ szítő parancsnokságon. Jólesett neki újra a gondtalan otthoniét. A politikára akkor kezdett jobban odafigyelni, mikor a faluban is felgyorsultak az esemé­ nyek. Az október 31-én megalakult községi nemzeti bizottságot nem tartotta sokra, s nem nagy jövőt jósolt neki. Minden eshetőségre gondolva, várakozó álláspontra helyezkedett. Néhány nap múlva utánajöttek. Mondták neki: „E l ne feledkezz arról, hogy 81 �kötelességeink vannak a rendszerrel, a szocializmussal szemben. Nekünk is, ne­ ked is.” Amikor unokabátyja és Mákos István is hívta, akkor véglegesen úgy döntött, velük megy. Először a pártszékház őrzésére osztották be Salgótarján­ ban, majd az Ipolytarnócra induló lapujtői csapathoz. Anyja nem akarta, hogy elmenjen, de ő nem hallgatott anyjára. Úgy gon­ dolta, akik hívják, azok a segítőtársai, azokra lehet számítani. Egyenruhában indult el otthonról. Utoljára. TÁRG YALÁS Az ipolytarnóciak letartóztatását több hullámban hajtották végre. Elsőként az emberöléssel gyanúsított Takács Sándort fogták el, 1956. november 29-én. Másodszorra (1957. január 29.) három főt, harmadszorra (1957. február 7.) két főt tartóztattak le. 1957. február 12., 14., 21-én öt, majd 1957. július 16an három, s végül hatodszorra (1957. október 19.) még egy főt vettek őrizetbe. A budapesti katonai bíróság részben nyílt, részben zárt tárgyalásait 1957. november 11-én kezdte meg és 1958. január 20-án fejezte be. E napon került sor az ítélethirdetésre is. A tárgyaláson összesen tizenöt vádlott szerepelt. Ebből tizenhármat „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” bűntettével, kettőt pedig annak vezetésével vádoltak. A két fő vád­ lottat „gyilkosság bűntettének kísérletiével. A katonai ügyész a tárgyaláson az I. rendű vádlottal, Takács Sándorral szemben a gyilkosság bűntette miatt emelt vádat később gyilkosság bűntettének kísérletére módosította, ugyanakkor Kovács Péter VI. rendű vádlott ellen gyil­ kosság bűntettének kísérlete miatt új vádat emelt. - Egyébként mindezt a BM határőrség ügyészségének 787/1957. számú vádiratával egyezően tartotta fenn. Valamennyi vádlottat bűnösnek találták. Valamennyi vádlottat börtönbün­ tetésre, mint főbüntetésre ítéltek, melynek tartama egy évtől életfogytig ter­ jedt. Mellékbüntetésként alkalmazták a lefokozást, mert „az elkövetett cselek­ mény jellegénél fogva méltatlanná váltak mindennemű rendfokozat viselésére” , a büntető törvénykönyvben felsorolt egyes jogoktól való eltiltást, továbbá „a törvény kötelező rendelkezésén alapuló” vagyonelkobzás kiszabását. A X. és a XV. rendbeli (Kiss József, Morócsin János) vádlottal szemben a büntetés le­ töltését a bíróság feltételesen felfüggesztette. Az előzetes letartóztatásban eltöltött időt a Btk. 54. § (1) bekezdése alap­ ján beszámították. A III. rendbeli (Vermes Miklós) polgári vádlott és védője az 1958. május 20-án megtartott másodfokú tárgyaláson a bejelentett fellebbezéseket vissza­ vonták, így a nevezettel szemben az I. fokú ítélet jogerőre emelkedett. A tárgyaláson a bizonyító eljárást a vádlottak beismerő vallomásai, a vád­ lott-társak, az ismertetett nyomozati vallomások és egyéb iratok alapján foly­ tatták le. Több vádlott bántalmazásra hivatkozott a nyomozás során, az elébük tárt jegyzőkönyvben foglaltak láttán. Ennek ellenére a bíróság a nyomozás során tett vallomásokat figyelembe vette, mert azokat a tárgyalás egyéb adatai is tényszerűen alátámasztották. A tanúvallomások közül több, volt karhatalmista és két, volt határőr vallo­ mását vették elsősorban alapul. Figyelmen kívül hagyták a helyi tanács vb- 82 �titkárának ingadozó, bizonytalan állítását, valamint, rokoni kapcsolat miatt, az egyik asszony tanúvallomását. A tárgyaláson minden vádlott tagadott. Mind az L, mind a VI. rendbeli vádlott tagadta a gyilkosság bűntettének kísérletét. Az I. rendbeli vádlott, T a­ kács Sándor elismerte ugyan, hogy a géppisztolyból lövéseket adott le, de az­ zal védekezett, hogy a levegőbe lőtt. A II. rendbeli vádlott, Kovács Péter egy­ általán nem ismerte be a lövés tényét. Többen azzal védekeztek, hogy csupán a kíváncsiság vitte őket a laktanyá­ hoz, s nem volt szándékuk a karhatalmisták elleni akció. A tömeg között agitáló három személy azt hangoztatta, hogy a karhatalmistákat megtámadni szándékozó tömeg lecsillapítására mentek a tanácsházára, il­ letve a laktanya elé. Az újból beöltöztetett „önkéntes határőr” -vádlottak a parancsnok utasításá­ nak kötelező végrehajtására hivatkozva, nem tartották magukat bűnösnek. A bíróság egyik védekezést sem fogadta el, megalapozatlannak ítélte azo­ kat. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs büntethetőséget kizáró, vagy megszüntethető ok, s „a vádlottak bűnössége a tényállás alapján megállapít­ ható.” A védők azt erősítették, hogy a vádlottak cselekedete nem lehet a BHÖ t . pontjában foglalt állam elleni bűntett, hanem a BHÖ 98. pontjában szereplő és a 100. pont szerint büntethető, hatóság elleni erőszak. A karhatalmisták ugyanis nem a község rendjének fenntartására, hanem kizárólag a vasúti közle­ kedés biztosításának céljából érkeztek Ipolytarnócra. A bíróság a védők érvelé­ sét nem fogadta el. A karhatalom egysége ugyanis szerintük már az „ellenfor­ radalmat leverő” , azon túljutó, népi demokratikus államrend új fegyveres tes­ tülete volt, amely ott ezt a hatalmat képviselte. S ez teljesen független attól, hogy az adott helyen milyen konkrét feladatokat látott el. Az a csoportosulás pedig, amely a karhatalmisták elűzésére létrejött, azért állt szemben a karhatalmistákkal, mert az áj demokratikus államrend képviselőit látta bennük. Így a karhatalmisták elűzésére irányuló akció „az ellenforradalmi erőket juttatta ideiglenesen hatalomra, s így az a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt!” Társadalmi veszélyessége pedig mindenekelőtt ab­ ban rejlett, hogy 10 nappal a november 4-i fordulat után, ezek az erők Ipolytarnócon a hatalmat kézbe vehették. Különösen veszélyesnek minősítették Vermes Miklós III. rendbeli vádlott tevékenységét, aki messzemenően kihasználta a kulákszármazásából, a Horthyhadseregben betöltött tiszti mivoltából, iskolai végzettségéből származó előnyö­ ket, s most úgy látta, elérkezett az idő, a számára oly gyűlöletes népi demok­ ratikus államrend megdöntésére. Tekintélyét, emberek közötti befolyását így igaztalan célok és jogtalan előnyök megszerzésére használta fel. A büntetés kiszabásánál a bíróság elsősorban a cselekmény súlyos társadalmi veszé­ lyességét vette figyelembe. Súlyosbító körülményként értékelte az I. rendbeli vádlott, Takács Sándornál azt, hogy tettét, mint határőr őrvezető követte el. Az I. rendbeli (Takács Sándor), a II. rendbeli (Telek Gyula) és a III. rend­ beli (Vermes Miklós) vádlottaknál, még azt is, hogy a támadás egy ember, egy karhatalmista életének kioltásához vezetett. Súlyosbító körülménynek számított a XIII. rendbeli vádlottnál büntetett előélete, az idősebbeknél pedig az, hogy tekintélyükkel rossz irányba befolyásolták a tömeget és a fiatalokat. Enyhítő körülményként esett latba a büntetlen előélet, a család, a korábbi fegyelmezett munka, a beteg, eltartásra szoruló édesanya. 83 �SEM M I SEM T ISZ T Á Z Ó D O T T Albert Pál halálának körülményeivel kapcsolatosan ma is ellentmondásosak az információk és a vélemények. A jelenlevők nem egyértelműen és egybehang­ zóan mondják el az ott történteket. A szemtanúk nem látták át a gyorsan per­ gő események egészét, így csupán csak egy-egy részletet tudnak hitelesen fel­ idézni. Tény viszont, hogy Albert Pál 1956. november 14-ének délelőttjén gyil­ kosság áldozata lett. Albert Pál életének kioltásával kapcsolatos fő kérdés azonban - ki adta le a gyilkos lövést - a tárgyaláson nem tisztázódott egy­ értelműen. Mindössze két emberről bizonyították csupán, hogy fegyverét hasz­ nálta. Közülük is csak az egyik ismerte be a lövés tényét. Annyit, hogy „a levegőbe” lőtt. A tárgyaláson bizonytalanság érződött, amelynek magyarázata az lehet, hogy elég hosszú idő telt el az ipolytarnóci események és a tárgyalás megkezdése között. Tárgyi bizonyítékok alig kerültek nyilvánosságra, s a szemtanúk, akik jórészt maguk is aktív résztvevők voltak, nem beszéltek. Mai napig nem de­ rült fény arra sem, hogy miért éppen egyedül csak őt lőtték le Ipolytarnócon. Ezzel kapcsolatban csak feltevések vannak. Például az, hogy a menekülő csapat legvégén haladt, így a legközelebbi célpontot ő jelentette. Aztán: a lapujtői karhatalmisták közül egyedül ő viselt egyenruhát, amely a pisztolytás­ kával együtt kétségkívül irritálhatta az ipolytarnóci határőröket. Nem tisztázó­ dott a halál beálltának helye és pontos ideje sem. Ennek oka az, hogy a gépkocsin, amelyre sérülten Albert Pált feltették, nem volt kísérő. Az úton nem volt vele senki. Mai napig ismeretlen a sebesültet szállító autó típusa, ho­ vatartozása, és a gépkocsivezető kiléte is. Mai szemmel nézve, úgy tűnik, hogy a gyilkosság ténye, és annak körülmé­ nyei nem kaptak megfelelő hangsúlyt a tárgyaláson. Ott, előtérbe a szervez­ kedés, a mozgósítás, a propaganda, és az ezekkel kapcsolatos személyek tevé­ kenysége került. Nem a lövöldözéssel, a gyilkossággal összefüggő kérdéseket vizsgálták, és tárták fel a legkörültekintőbben, hanem az akció, a tüntetés elindításának mi­ kéntjét. Nem a gyilkossággal vádolt személyt marasztalták el a leginkább, ha­ nem a fő agitátort és szervezőt, Vermes Miklóst. Amit ma kétségkívül bizonyítani lehet, az a következő: Albert Pált álló. vagy mozgó helyzetben hátulról lőtték le; a golyó deréktájon fúródott testé­ be, és nemes szerveket ért, amelynek következtében belső vérzés állt elő; elmaradt a szakszerű, gyors orvosi beavatkozás. - Bár Takács Sándor soha nem ismerte be tettét, a gyilkosság tényét a tárgyaláson bizonyították. Igazolást nyert, hogy a laktanya első emeletének bal oldali szélső ablakából ő adott le sorozatlövé­ seket. Ennek során géppisztolyából tüzelt, és a halált géppisztolygolyó okozta. Az 1957 tavaszán lefolytatott exhumálási eljárás során megállapított tizenhat fokos becsapódási szög azt mutatta, hogy a gyilkos lövést valóban a laktanya első emeleti ablakából adták le. A legvalószínűbb az, hogy Takács Sándort személyes bosszúvágy vezette, tettének elkövetésekor. Mint az ipolytarnóci őrs szolgálatvezetőjének ugyanis már korábban összeütközése és vitája volt a megyei kiegészítő parancsnoksá­ gon dolgozó Albert Pállal. Többen hallották azt is, hogy megfenyegette őt az események előtt. Ez önmagában fontos érv lehet, de teljes egészében mégsem bizonyíték. És ez minden. Ennél többet ma még nem tudunk. 84 �személyes történelem N. LÁ SZLÓ E N D R E R E G É L Ő P A LÓ C F Ö LD Egy palóc élete II. Kitört a forradalom l Másnap reggelre eltűntek az őrök a kapuból, meg a tornyokból is. A tisztek izgatottan tanácskoztak, mi lesz most? Felakasztanak bennünket?... Hazaen­ gednek?... Besoroznak a hadseregbe?... Reggel néhány orosz katona jött be a táborba, s kihirdették, hogy a haladó szellemű tiszteket hazaengedik, de csak a tiszteket!... Máig sem tudom, miért vélték a tiszteket haladóbb szelleműnek, mint a közkatonákat... Útra készülődtem én is a gazdámmal. Ludvig egészen Irkutszkig vitt magá­ val. De itt már a fehérek voltak uralmon és azon nyomban fogolytáborba dug­ tak bennünket. Általános volt köztük a fejetlen kapkodás. Mindjárt a megér­ kezésünkkor bejelentették, hogy: „Mindenki keressen magának munkát. ... Kony­ ha nem lesz!...” Milyen munkát? Volt még pénzem és cigarettával kezdtem kereskedni. Hála szlovák nyelv­ tudásomnak, nagyon jól megértettem magam az oroszokkal és mindig olcsón meg tudtam szerezni azt, amire szükségem volt... A tisztek még bővében vol­ tak a pénznek, ötven rubelt kaptak havonta! Miért ne üzleteltem volna ve­ lük?... Egy svéd grófnő is eljött a fogolytáborba. A tiszteknek százrubeles hi­ telt adott - a közkatonáknak semmit!... Megtanultam, hogy az úr a pokolban is úr! Közben az egész országban tombolt a harc. Minden faluért, minden váro­ sért, minden üzemért, minden hídfőért, minden utcáért és házért... Azt beszélték, hogy a vörösök száznyolcvanezer fehéret hajtottak bele a Bajkál-tóba!... Hogy a fehérek egy szomszéd faluban egy vörösosztag katonáit elevenen elégették!... Hogy mindebből mennyi volt igaz, máig sem tudom. Tény az, hogy egyik fél sem irgalmazott! Mi a táborban hallottuk a lövöldözést, de aránylag nyugodtan éltünk. Né­ ha ugyan a barakkablakon beröppent egy-egy golyó, egyszer a fejem alatt őr­ zött fehérneműcsomagból ráztam ki egyet... Ha egy pár centivel feljebb megy, akkor ma aligha beszélnék itt magukkal!... Az öreg megtörölte a bajuszát, cigarettára gyújtott, hosszan fújta maga elé a füstöt, azután folytatta: - Elapadt a tiszturak pénzforrása is. Volt a fehé­ reknek éppen elég gondjuk, nemhogy a fogoly tisztekkel törődtek volna... 1500 forint értékű árut kölcsönöztem nekik, főként cigarettát és dohányt... Néme­ lyik még írást is adott, hogy majd itthon megfizeti a tartozását... Vagy ő, vagy az a magasságos... 85 �Ebben a táborban sok nemet is volt, s ezek örökké azt hajtogatták, hogy éhesek... Három vállalkozó szellemű magyar tiszt kifőzdét nyitott a táborban és csak kutyagulyást főztek - kizárólag a németeknek!... A magyar gyomor nem vette be a kutyahúst. Jaj volt minden kutyának, amelyik a tábor közelé­ be tévedt, mert a hadifoglyok valóságos hajtóvadászatokat rendeztek ellenük: kővel, bottal, hurokkal... Közben megtudtam, hogy egy halálosan beteg földim van a táborban. Meg­ látogattam, azután három hétig hordtam neki az ennivalót. Mire meggyógyult, minden pénzem elfogyott. De legalább megtettem minden tőlem telhetőt. S ekkor a gyógyult ember jött segítségemre! Élővette bőröndjét, valamit babrált rajta és kinyitotta. Dupla feneke volt és ott annyi pénz, amennyit soha életemben nem láttam még. Bőkezűen meg­ köszönte segítségemet. Ilyen fehér hollók is akadtak a foglyok között. Ez a barátom pékséget nyitott, én meg egy milliomos szakácsa lettem... Közben a város falain egy éjszaka megjelentek a hatalmas vörös betűs plakátok: Minden, ami a föld fölött, a földön és a föld alatt van, átment az állam tulajdonába! Ez ugyan ebben a városban még csupán elmélet volt, de a gazdagok már előre vért izzadtak tőle!.. Az én milliomos gazdámnak is kétszer ötven, áru­ val megrakott, vagonja közeledett Kínából! A haját tépte, hogy mi lehet vele... Aztán jött a telefonhír, hogy mindkét szállítmányt elkobozták a vörösök! Gaz­ dám egyik napról a másikra „elszegényedett", de nem ő volt az egyetlen. Azért maradt még neki mit a tejecskébe aprítani... Csak éppen rajtam akart spórolni. Ha szóltam valamit, megfenyegetett: - Ha itthagy, jelentem a rendőrségnek! Gazdáméknak volt egy nagyon csinos, formás cselédlányuk... Még most is összefut számban a nyál, ha rágondolok... Ez a Grunya, mert így hívták, ve­ zetett be a szerelem rejtelmeibe... Mert akár hiszik, akár nem, addig én még nőt úgy nem ismertem!... Egyszer aztán ez a Grunya felvette a nyúlcipőket. Összeszedett minden ék­ szert és aranyat, amit csak a házban talált és elszelelt... A gazdám gutaütést kapott, a milliomosnő elájult... Én is otthagytam a levitézlett családot. Tudtam, hogy Irkutszkban is megalakult a párt. Csakhamar megtaláltam a pártszervezet épületét és ott fel is vettek - fűtőnek. Egyik nap zavargások vol­ tak a városban és ezért este a pártszervezet egyik vezetője töltényt és fegyvert osztott szét a párttagok között. Sokan voltak, a vezető kettőt kiállított a sorból: - Nektek nem adok a kezetekbe fegyvert! Hónapok óta nem fizetitek a tagsági díjat, és a gyűlésekre sem jártok el! Honnét tudhatom, hogy meggyőződéses kommunisták vagytok-e? Hogy nem ellenünk fogjátok használni a fegy­ vert? Van itt pár olyan ember, aki ugyan még nem párttag, de megérdemli, hogy az legyen! Az egyik ilyen megbízható elvtárs én voltam... A vezető nekem adta a pus­ kát! A börtönt vettük körül, hogy ne férjen hozzá senki, máskor meg barikádo­ kat építettünk, utcai harcokban vettünk részt. A fehérek keményen tartották magukat és minden egyes épületért harcolnunk kellett... Végre mégis sikerült a fehéreket kikergetni a városból! Csend lett, nyugalom. A pártszervezet ve­ zetősége behurcolkodott a városparancsnokság épületébe. Küzdelmes, de nagyon szép napok voltak ezek! 86 �Azután meghallottam, hogy a Vöröskereszt megkezdte a hadifoglyok hazaszállítását. Kínzott a honvágy, minél előbb haza szerettem volna kerülni. Én is jelentkeztem a Vöröskereszt kirendeltségénél. Egy napon vonatra is raktak bennünket. Ekkor fegyveresek jöttek ki a vonathoz: - Van itt egy Vencel nevezetű? - Én vagyok! Miért keresnek? - Majd megtudja, jöjjön velünk! Feltűzött szuronyok között mentem vissza a városba, de nagyon nyugodt vol­ tam. Ugyan, nem vagyok párttag, de minden tőlem telhetőt megtettem a pár­ tért... S a párt igazságtalanul nem tarthat itt! Csak azért vittek vissza, mert valami papírom nem volt rendben. Másnap jelentkeznem kellett a városi pártszervezet elnökénél. Róttam a város utcáit, s ekkor egy ablakból magyar szavak ütötték meg a fülemet! Valaki odabent magyarul szónokolt. Akaratlanul is megálltam és hallgattam. Ekkor valaki a vállamra tette a kezét: - K i vagy te?... Talán kém? - Nem... nem, - dadogtam. - Egy magyar hadifogoly! A karszalagos férfi keményen rámvillantotta szemét és jó alföldi magyar­ sággal mondta: - Ha érdekli magát, hogy miről beszélünk, jöjjön be! Két hétig jártam a gyűlésekre, azután felvettek a pártba. A mai naptól kezdve harcolni fogsz a pártért! Sokat szónokoltunk és még többet dolgoztunk. Az állomásokat hoztuk rend­ be, fát vágtunk az erdőben, gyűlésekre jártunk, felvilágosító munkát végez­ tünk az üzemekben, és a környező falvakban... Nagy ára volt a párttagságomnak. Háromszor csaptam földhöz az orosz szótárt, aztán újra felvettem és tanultam tovább!... Félévi álmatlanság és ét­ vágytalanság... Honvágy - fiatalság és a túlvilág! Hiszen papok és papnak neveltek... Éjszaka négyszer-ötször végigimádkoztam a rózsafüzért. A társaim egyre faggattak: - Mi van veled? Csupa csont és bőr vagy... S éjszaka vitába szálltam azzal, akinek a létében egyre inkább kételked­ tem: - Minek imádkozom hozzád, ha úgysem segítesz? Azután mintha kicseréltek volna: jól esett az étel és az alvással sem volt baj. Becsületes embernek tartottam magam, s úgy éreztem, amit csinálok, azt jól csinálom! Egyszer mégis négy fegyveres katona kísért a hadbíróság elé! Valami „jó­ akaróm” feljelentett, hogy összejátszom a fehérekkel! Ez igen súlyos vád volt, s akkoriban nem sokat kukoricáztak az emberekkel... Mindig kéznél volt egy kötél, vagy egy megfelelő fal, amely elé odaállíthatták az embert... Szerencsé­ re a hadbíróság elnöke egy öreg, higgadt, sokat tapasztalt ember volt. - Elvtárs, mondd el az életrajzod! - mondta, miután hosszú ideig farkas­ szemet nézett velem. Megnyugodtam, és szép, folyékony oroszsággal elmondtam magamról min­ dent. Senki sem szólt közbe. Amikor befejeztem, a hadbíróság elnöke a vádaskodók és a katonák felé fordult: - Barmok, ti ezt az embert akarjátok fejbe lőni?! Éppen ilyen elvtársakra van szükségünk... Iskolázásra megy! 87 �Moszkvába küldtek, egyéves politikai iskolára. Gyorsvonattal, külön igazol­ vánnyal indultam útnak. Az ázsiai Oroszországon kényelmesen utaztam keresz­ tül, de az Urálon innen már bizony, híre-hamva sem volt gyorsvonatnak. Ócs­ ka, lassan döcögő személyvonaton utaztam, melyen nem volt egyetlen ép ajtó s ablak sem. Még állva is elnyomott az álom és amikor felébredtem, azonnal a hátizsákomhoz kaptam, mert nagyon soványnak tűnt... A két - útravalóul kapott - rúd szaláminak bizony lába kelt. Sebaj, az a fontos, hogy látni fo­ gom Lenin elvtársat! Tele voltam valamiféle csodavárással. Azt hittem, Lenin csodákat tehet, egyik napról a másikra megválthatja a világot... Most már tu­ dom, hogy erre kevés egy évtized, de még fél évszázad is... Végre mégis Moszkvába értem! Elfáradt a nyakam és a szemem a nézelődésben, hiszen ilyen nagy városban még sohasem jártam. Azután eszembe jutott, hogy nem városnézőbe jöttem én ide! Egy katona útbaigazított... Felmentem az irodába és lejelentkeztem. Nyolcvanketten voltunk. Nappal az előadásokat hallgattuk, éjszaka olvas­ tunk és tanultunk. Karácsonykor fejeződött be az iskolázás, az utolsó elő­ adást Kun Béla tartotta. A meghatottságtól sírt, mint egy kisgyerek. Pedig búcsúzni jött, másnap Krímbe indult, Vrangel tábornok hadserege ellen... A vizsgán mindenkinek egy maga választotta témáról kellett húszperces elő­ adást tartania. Én másfél órát beszéltem, s utána a vizsgáztató elvtársak meg­ tapsoltak... A nyolcvankettő közül öten lettünk kitüntetettek. Mi ötünket viszszaküldtek Szibériába, hogy az ottani táborok hadifoglyai közül szervezzünk vöröskatonákat. Büszke voltam és elégedett: - Most majd megmutatom, mit tudok! De egyelőre még tíz napom volt Moszkvában és ezt igyekeztem jól kihasz­ nálni. A Nagy Színházban volt éppen akkor pártkonferencia és meghallot­ tam, hogy ott lesz Lenin is... Annyian voltak ott, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni, de én azért befurakodtam. A konferencia már megkezdődött, éppen Trockij beszélt!... Utána Lenin kezdett beszélni. Délelőtt tíztől délután két óráig beszélt egy­ folytában. Nyugodt bizakodás és belső derű áradt egész lényéből. S akkor, ha meg nem is értettem még, de megéreztem Lenin emberi és államférfiúi nagy­ ságát! A tíz nap gyorsan eltelt... Engem Krasznojarszkba vezényeltek, ahol hatalmas fogolytábor volt. Az ot­ tani táborparancsnok megkért, küldjem el őt politikai iskolára, mert ő képte­ len ellátni ezt a felelős funkciót, s arról én magam is hamarosan meggyőződ­ tem. Ez az egyébként nagyon becsületesen gondolkodó kommunista egyáltalán nem tudott bánni az emberekkel. Nem tudott beszélni a nyelvükön, nem tud­ ta vezetni, meggyőzni őket... Hirtelen haragú, ideges ember volt! Én maradtam itt kisebbségi titkárnak. A táborban nem mondtam meg, hogy ki vagyok. Csak beszélgettem az em­ berekkel, egyikkel a másik után. S egy napon küldöttség keresett fel, hogy le­ gyek én a tábor parancsnoka. ... Ők még nem tudták, hogy én már Moszk­ vában megkaptam erre a kinevezésemet... De talán jobb is volt így! 1920 ka­ rácsonyától 1921 októberéig maradtam itt és mondhatom, hogy sikerem volt! Omszkból utasítást kaptam, hogy Szántó Ferenccel (Szántó László akadé­ mikus öccsével) szervezzük meg a hadifoglyok konferenciáját. Munkához is láttunk, mindent előkészítettünk és vártuk az ünnepi szónokokat. Vártunk, vár­ tunk, de nem jött senki! A párttagok unszolására én léptem a szónoki emel88 �vényre és a konferencia jól sikerült... Olyan sikeres volt, hogy a foglyok sze­ rették volna megismételtetni minden hónapban! Rengeteg munkám volt, mert a politikai munkán kívül az én váltamra ne­ hezedett a hazaküldendő foglyok csoportosítása is. Amikor egy-egy vonat el­ indult hazafelé, mindig anyámra és falumra gondoltam... Jól éreztem magam Krasznojarszkban és tudtam azt is, hogy szükség van rám, de azért csak kínzott a honvágy... Hogy mennyire szükség volt itt a meggyőződéses párttagokra, bizonyítja a következő eset. Egy szálloda második emeletén laktam. Észrevettem, hogy a szemben levő ház első emeletéről egy fekete szakállas férfi mindennap a szálloda udvarán levő pajtát figyeli!.. Én is figyelni kezdtem a magányos férfit és a pajtát is... Pár nap múlva már tudtam, hogy a pajta gyülekezőhely! Délutánonként fér­ fiak jöttek kettesével, hármasával és este is ilyen kisebb csoportokban távoz­ tak... Egy este aztán katonák vették körül a pajtát és dörömbölni kezdtek az ajtaján. Lentről erre nem reagáltak! Erre a vörösök felgyújtották a pajtát... Százhetven fehér tisztet fogtak el akkor, akik éppen egy nagy összeesküvést készítettek elő! A pajta leégett, a tiszteket kivégezték. A fekete szakállas em­ bert többé nem láttam... A fiatal szovjet állam nem kegyelmezett a rendszer esküdt ellenségeinek! * Egy szép nyári délutánon Szántó Ferenccel, aki a belügyminisztérium titkos kiküldöttje volt nálunk, lementünk a Jenyiszej partjára. Fürdésre szottyant kedvünk. Hatalmas tutajok voltak a parthoz kötve. Végighasaltunk a vastag törzseken és beszélgettünk. Ferenc közben nagyokat úszott. Meg is kérdezett engem: - Hogy lehet az, hogy te nem tudsz úszni? - Nálunk, Gerencséren nincsen nagyobb víz. Később meg nem is volt rá időm, hogy úszni tanuljak... Másra terelődött a szó. Ott ültünk a tutaj szélén és lábunkat a hatalmas folyó vízében áztattuk. Ferencbe közben belebújhatott az ördög, mert hirtelen meglökött és én egyszeriben a vízben találtam magam! A víz elkapott és so­ dorni kezdett, aztán lesüllyedtem... - Ferenc, Ferenc, hát éppen barátom küld át a másvilágra! - gondoltam. Ezernyi kép villant át előttem és a fülemben erősödő nyomást éreztem... - Á nti, itasd meg a marhákat! - hívott az anyám. - Megyek már, megyek! - akartam mondani, és számba tódult a Jenyiszej sárga vize... Ekkor támadt fel bennem az életösztön... Lábam már a folyó isza­ pos fenekét érte... Elrúgtam tőle magam és vadul kapálódzni kezdtem. Pár pillanat múlva már a felszínen voltam... Az ár a folyó közepe felé sodort... Már fogytán volt az erőm, és azt hittem, hogy végem, amikor valaki a hajam­ ba markolt: - Feküdj el a vízen!... Ne félj, partra viszlek! - hallottam Ferenc hang­ ját, s erre megnyugodtam. Pár perc múlva kikapaszkodtunk az egyik tu­ tajra... * Egy napon aztán levelet kaptam, hogy a következő transzporttal én is in­ dulhatok haza!... Egyszerre éreztem örömet és szomorúságot... Egész éjjel nem aludtam, reggel aztán telefonáltam Moszkvába: 89 �- Itt szeretnek maradni! Én itt nagyon jól érzem magam! - azt már tud­ tam nagyon is jól, hogy miért nincs kedvem hazamenni. Anyámat talán már sírba üldözte bátyám és felesége. Velük civakodjak ta­ lán a földekért?... Vagy nekik túrjam a földet? ... A földek harmada jogos tulajdonom, de ... de ... Mégis mennem kellett! „H a tetszik ez a rendszer, menj haza és csinálj ilyet otthon!” - felelték Moszkvából. S az elvtársak gondoskodtak rólam. Álnévre szóló iratokat kaptam. Olyan elbocsátó levelet, hogy otthon ne köthessenek belém itteni tevékenységem mi­ att... S olyan transzportba osztottak be, amelyikben senki nem tudott vörös­ múltamról... Így kerültem haza! Nyolcnapos utazás után Pétervárra értünk... Hogy az úton mit láttam, arról nem is beszélek. A pusztítás minden elképzelést felülmúlt... A pétervári kikö­ tőben már várt ránk az A dler nevű német hajó... Négy nap alatt értünk Stetyinbe. A parton névsorolvasás és kéthetes vesztegzár... Fertőtlenítés, fürdés... Fabarakkokban laktunk, a barakk parancsnoka német volt. Nagyon kedves, barátságos ember... Névsorolvasás után félrehívott és a következőket mondta: - Maga, Vencel úr, ne maradjon abban a barakkban! Jöjjön át hozzám lakni! Okom van rá, hogy ezt mondjam! - De, hát mi? - kérdeztem. S közben az járt az eszemben, hogy itt máris tudomást szereztek volna arról, amit Oroszországban csináltam?! És a pa­ rancsnok igazolta is a gyanúmat: - Csak az, hogy magát körözik! Jó, hogy ezt idejében megtudtam!... Mindjárt Vanyó Antallá vedlettem át, és így hiába tették értem tűvé a tábort négyszer is... Itt a táborban a maradék pénzemért egy láda csokoládét vásároltam. Aztán Pardubicébe vittek ben­ nünket... Itt is kerestek, de ekkora már Vágó voltam... Mindenre voltak pa­ pírjaim, a központi bizottság gondoskodott rólam. 1921. október 28-án értem Nyitrára. Nem mentem azonnal haza, s a gerencséri asszonyok vitték meg falumba a hírt, hogy Nyitrán vagyok, egy ismerősöm csézán vitt haza... Ekkor már a falu apraja-nagyja tudta, hogy megjöttem. Nagyon jó szolgálatot tett a cso­ koládé, amit a gyerkőcöknek osztogattam. - Á nti bátyó... Á nti bátyó, adjon még! - kiabálták. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a szülői ház zárt ajtókkal fo­ gadott! Még a saját édesanyám is elbújt előlem!... Mit éreztem? Mit érez­ hettem? Miért?... Miért?... Olyan örömmel jöttem... S, amikor hosszas rábeszélésre vonakodva ajtót nyitott az édesanyám, ezt kellett hallanom tőle: - Menj el innét, Á nti!... Ne lépjed át többé ennek a háznak a küszöbét!... - De hát mi történt, édesanyám?... Miért bánik így velem? ... Én már alig vártam, hogy megölelhessem... - kérleltem, és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. - Azt hallottam, hogy eladtad lelked az ördögnek! - rebegte az édes és láttam, hogy ő is a könnyeivel küszködik. 90 �- Én?!... Édes, hát elhiszi ezt rólam? - Károly ezt mondta, hogy te ottan az ördög iskolájába jártál és meg fogsz bennünket rontani... Félünk tőled... Most már mindent megértettem! Egy volt hadifogolytársam beszélte tele édesanyám fejét... Ő hamarabb jött haza a fogságból és mindenkire árulko­ dott, hogy a saját bőrét mentse... Aztán mégiscsak megtört a jég és édesanyám behívott a konyhába... Min­ dent elmondtam neki, csak azt nem, hogy én is párttag vagyok!... Egyszerű, s nagyon vallásos asszony volt, nem értette volna meg. Miért zavartam vol­ na meg a lelke nyugalmát? Csak most tudtam meg, hogy bátyám eltűnt a fronton. Kardos felesége itt maradt két gyermekkel az anyám nyakán. A család gyarapodott, és nem volt, aki dolgozzon. Édesanyám már megtört öregasszony volt, bátyám feleségének idejét meg lefoglalták a gyerekek. Egy hét múlva beidézett a jegyző. - Maga minden héten bejön hozzám! Érti? - Értem jegyző úr! De miért? - Itt csak én kérdezhetek! Tehát minden héten jelentkezik nálam, de hívás nélkül! Ha nem jönne el, csendőrökkel vezettetem elő! Egy hónap múlva a járási főnök idézett be: - Nálam havonta egyszer jelentkezik, Vencel! Ezen és ezen a napon, reg­ gel nyolc és kilenc között. Ha nem lennék itt, akkor megvár, el nem mozdul az ajtóm elől! Ezért nem léptem be itt, nálunk újra a pártba. Amikor megrendeltem a Kassai Munkást, másnap már tudta a jegyző és elmondott mindenféle piszkos bolsevistának. Talán azt sem tudta, mi az a bolsevizmus... A Kassai Munkás szerkesztője egy fogolytársam volt. Levelezni kezdtem ve­ le és ő utasított, hogy minél előbb kapcsolódjak be a pártmunkába... Könnyű volt neki Kassán... Kassa mégiscsak város volt, de Gerencsér egy kis falu, ahol mindenki mindenkit ismer... Ahol mindenki belelátott a szomszédai ágyá­ ba és fazekába... Aztán a pap hívott el magához és kérdezősködött, hogy mi is van tulajdon­ képpen Oroszországban?... Tőlem ugyan nem sokat tudott meg a jámbor, hi­ szen engem sem ejtettek a fejemre! - Mit tudhat egy hadifogoly, aki csak a tábor drótkerítése mögül láthatta a fejleményeket? * Egyre inkább idegeimre ment ez a kíváncsiskodás és már arra is gondol­ tam, hogy végérvényesen itthagyom a falumat. Eladom a rám eső „birtok­ részt” és megyek a főiskolára, Pozsonyba. Gépészmérnök szerettem volna len­ ni... De... De... De... Közbejött a sok „ D E ” ! Elmehettem volna az egyetemre, de akkor ki viselte volna gondját az anyámnak?... Már nem voltam olyan nagyon fiatal és a nősülésre is gondolnom kellett!... De... De... De... Bátyámat 1922-ben holttá nyilvánították. Én öt emberre dolgoztam, s, ha este fáradtan az ágyba estem, már nem volt kedvem se az olvasáshoz, sem a tanuláshoz... Mikor jártam volna lányok után?... 91 �S a házban volt egy fiatal özvegy, a bátyámé... Két gyerekkel, erős mel­ lekkel, erős csípővel... Mintha csak anyának teremtették volna még inkább, mint akármelyik fiatal leányt... Nem volt szégyenlős... Előttem mosdott, mutogatta magát pucéran... Talán számításból, talán azért, mert azt akarta, hogy szeressék... Tudta, hogy nekem is kell a nő! Egy este aztán az ágyamba bújt és ott is maradt hajnalig. Másnap és har­ madnap is... Így ment ez nagyon sokáig és az anyám nem tudott róla semmit. Megoszlott az életem a munka és az ágy között... - Á nti, azt hiszem, hogy másállapotban vagyok... Borzasztó szégyen... Én ezt nem élem túl! - mondta egy este lámpaoltás után. - Valamit tenni kéne... Mi lenne, ha elmennél Trézsi nénihez?... Ő ért hoz­ zá... - Hogy elcsikkasszon?!... Nem, Á nti, ezt nem kívánhatod tőlem, ha egy ki­ csit is szeretsz... - Hát akkor mit csináljunk? - Még ezt kérdezed?... Hát nem tudod?... A bátyád már holttá nyilvání­ tották, özvegy vagyok... Így előbb-utóbb nyelvére vesz a falu, elüldöznek in­ nét... Szólj az anyádnak! Másnap szóltam... Az édes kétségbeesetten sírt: - Megbolondultál?... Az egy rosszlelkű, gonosz, irigy asszony... Még a kenye­ ret is sajnálta tőlem... Fiam, ezt ne tedd! Én nem szeretném, én nem akarom!... Hidd el, én jót akarok neked!... Annyi szép fiatal lány van a faluban, akárme­ lyik szívesen hozzádmegy... Nem hallgattam rá! „ Mert férjem házánál lesz az én lakásom! ” Búcsúzz Rózsi, búcsúzz apádtól, anyádtól, lánypajtásaidtól! - éneklik a legények a lányos ház előtt. - S erre válaszolnak énekkel a lányok: Zörög a kocsi, csattog az ostora, talán értem jönnek... Kisérj ki, kísérj, édes, kedves anyám, csak a kapuig!... - És most az anya: Nem kísérlek én édes, kedves lányom, mert nem az enyém vagy... - Rózsi elbúcsúzik a szüleitől és a rokonoktól, utána énekszóval mennek a legény házához. Csakhogy ott becsukták a menyaszszony előtt az ajtót! - Édes anyámasszony, nyissa ki! A kopogtatás után kissé megnyitják az ajtót és a menyasszony kötényébe bú­ zát öntenek: hogy sok baromfi legyen az udvarán... A második kopogtatásra szalmát gyújtanak meg a küszöbön. Ezt kell elta­ posnia, és most megmutathatja a menyasszony, hogy milyen ügyes: így tapossa el majd a viszályt is... Most már beléphet a vendégházba és leülhet az asztalhoz. Csakhogy több a néző, mint a hely!... A kíváncsiskodók az ablak alatt állnak és kórusban kia­ bálnak: 92 �- Nem láttam én molnárcsókot, de majd látok most! Sej-haj, ez a Rózsi, sej-haj ez az Á nti majd kiválik most! És a bámészkodók türelmetlenek. Addig-addig ismétlik ezt, amíg a fiatalok össze nem csókolódznak... Szívesen teszik egyszer, kétszer, háromszor, többször... Most már szabad.... Eddig csak lehetett! A menyasszony felköszönti a vőlegény anyját, apját: - Ha az édesanyám jóra nem tanított, tanítson jóra az édes anyámasszony!... Ha az édesapám jóra nem tanított, tanítson jóra az édes apámuram!... - Jó esztendőt, esztendőre keresztelőt! - kiáltja a vidám vendégsereg. Fené­ kig isszák a poharakat és dalolják: lgyunk-e gyünk a lakziba, gyerek van a menyasszonyba! Ha gyerek lesz, apjáé lesz, ha lányka lesz, anyjáé lesz... Két-három napig tart a lagzi. Isznak, esznek, énekelnek a vendégek, hiszen már túl vannak a nehezén. A szülők már megalkudtak egymással, ki mit hoz a házhoz... Igaz ugyan, hogy Rózsi módosabb legényt is találhatott volna... Igaz ugyan, hogy Á nti minden ujjára kaphatott volna gazdagabb lányt is... De hát, ha már egyszer annyira összeédesedtek, legyen meg az Isten akarata! Dunna, dunna, tarka dunna, de sok legény aíábújna... Ehol megy egy szegény ember, mit csináljunk véle? Karót dugjunk a seggébe?, hadd ballagjon véle... Azután másnap, vagy harmadnap véget ér a víg mulatozás. Hazamennek a vendégek és megkezdődik újra a munka... - Igen, így nézett ki nálunk az esküvő! - mondja Á nti bácsi, majd így foly­ tatja: - De nem az én esküvőm, hanem a másé... Azé, aki leányt vett felesé­ gül... De én özvegyet vettem el, két gyerekkel... Az anyám akarata ellenére... Nem várt már ránk a nászéjszaka édes izgalma. Hanem két gyerek, és a har­ madik, amelyik már erősen készülődött a világra. Nem új menyecske jött a ház­ hoz, hanem maradt a régi, aki évekig nem tudta megnyerni édesanyámat, aki inkább pokollá tette az életét... Könnyű utólag okosnak lenni... Én akkor azt hittem, minden megváltozik nálunk. Hogy majd én megszelídítem ezt a házsártos menyecskét, aki az ágy­ ban olyan csendes volt, mint a galamb, de ha felkelt, olyan éles lett a hangja, mint a vércséjé... Szerettelek, nem tagadom, de már annak vége vagyon! Mondja a nóta, és én is csak ezt mondhatom. De a parasztnak nincs ideje a búslakodásra: várja a föld, s az még jobban kizsigereli, mint a legtüzesebb fia­ talasszony... Jöttek a gyerekek szép sorjában. - Erre az asszonyra csak rá kellett nézni, és máris teherbe esik! - moso­ lyogtak az ismerőseim. Én ritkán mosolyogtam. Túlságosan sok volt a gondom, és nemcsak otthon! 93 �Kilátásban volt kétszázötven hold parcellázása. Mindenki szeretett volna be­ lőle, a nagybérlő viszont csak ígért és ahol kellett, ott lekenyerezett embereket... Ekkor választottak meg a Slovenská domovina párt elnökévé. Ténykedése­ met azzal kezdtem, hogy az uraságot bepereltem a kétévi elmaradt gabonajára­ dékért. Ez holdanként hatszáz koronát jelentett pénzben. Be is idéztek a bíró­ ságra. A nagybérlő az ügyvédjét küldte el, s az meg azt hitte, sült bolond va­ gyok, mert németül odaszólt a bírónak: - A döntésnél gondoljon ránk és magára is! Nagy összegről van szó, hatvan­ ezer koronáról... Ebből jutna magának is, bíró úr!... Talán éppen ez a szemtelen ajánlat segített nekem a per megnyerésében. Az ítélet úgy hangzott, hogy nyolcvan napon belül le kell fizetni ezt az összeget ügyvédünk, dr. Zoltán kezébe! Egy hét sem telt bele, jött az idézés, hogy menjek a pénzért és én kimond­ hatatlanul boldog voltam, hogy száz emberen segíthettem! Az ügyvédünk nem fogadott el tőlünk semmit, pedig már az összeg felével is beértük volna. Öszszehívtam a gyűlést: - Emberek, sikerült!... Itt a pénz! Két nap, két éjszaka számoltam, hogy kinek mennyi jár, s aztán kitettem az udvarra egy asztalt, három embert ültettem mellé... Az asztalon ott volt a ban­ kóhegy! Már megkezdtük a pénz osztását, amikor kiáltozni kezdtek: - Tűz van!... Tűz van!... Tűz... Izgatott kiabálás, mindenki rohant, de az asztalnál ülő három ember nem mozdult el a pénz mellől... S a végén háromszáz korona hiányzott az összeg­ ből... Így én hatszáz helyett csak hármat kaptam... Ez volt az első tanulság! A sok szaladgálás közben a munka maradt. Viszont az adóhivatal nem volt tekintettel emberbaráti tevékenységemre és eladósodtam... Sok volt az ellensé­ gem is... Százhúsz mázsa gabonám termett, de még kenyerem sem volt elég! Észrevettem, hogy lopják a kukoricám, meg a krumplim is... Amikor kérde­ zősködni kezdtem, a csősz csak ennyit mondott: - Kérdezze meg a feleségétől, kik a tolvajok! Megtudtam, hogy az ő rokonsága hordja szét a termésem nagy részét, de nem akartam otthon állandó perpatvart és inkább hallgattam... Ha mégis kitörtem néha, még az asszonynak állt feljebb: - Azért adósodtál el, mert belebolondultál a politikába! ...Bolond ember vagy te, Á nti! ...Ahelyett, hogy magaddal törődnél, a rongyosok ügyeit intézed! - Én is rongyos vagyok!... És még rongyosabb leszek, ha a pereputtyod min­ denemet szétlopkodja! Otthon mindig feszült volt a hangulat, de a gyerekek azért csak jöttek szép sorjában, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna... A feleségem mindent beletömött volna az első két gyerekébe, az enyémek meg csak amolyan kis mostohák voltak. Tűrhettem ezt nyugodtan? A Domovina részéről bekerültem a képviselő-testületbe. Kilencven hold er­ dővel és száz hold legelővel gazdálkodtunk, és már volt a közösben húszezer koronánk! Ekkor jött a krízis, a munkanélküliség! Kezdtem kukoricát és búzát termeszteni... Eddig Gerencséren csak árpa és rozs volt. De a földemre külön csőszt kellett fogadnom, hogy nekem is marad­ ion valami! Más gazdák loptak tőlem, amikor látták, hogy nekem bevált a bú­ za és a kukorica. Kellett nekik a vetőmag! Közben a faluban sokszor megperdült a dob... 94 �Jöttek a végrehajtók és az árverések... Akinek volt valamije, az a zsírjába fult, mert nem tudott túladni a portéká­ ján... Akinek semmije sem volt, az éhenhalhatott... - Jóska, segítsünk Béláékon egy szakajtó krumplival! - Vigyél át Pistának egy zsák búzát, a gyerekei éheznek szegénynek!... Napirenden voltak az ilyen kis segítő akciók, de mindenkinek mégsem segít­ hettünk. Isten, áldd meg a magyart! 1938-ban valaki a templomban énekelni kezdte a magyar himnuszt... Nem tudták meg, hogy kicsoda! Valaki a Hnb előtti fára felhúzta a nemzeti lobo­ gót... Nem tudták meg kicsoda! De nem a magyarok jöttek, hanem Hlinka!... Sokan sírtak akkor Gerencsé­ ren és sokan újjongtak... A gerencséri szlovákok közül többen már a következő vasárnap egyenruhában voltak. Éppen hazafelé jöttem, amikor elém állt egy gárdista: - Te piszkos kommunista, ha ezután nem fogod be a pofád, hát én majd el­ intézlek, de örökre! - üvöltötte vérben forgó szemekkel... Azután rekvirálni kezd­ tek a faluban és a fizetést az istenre bízták... Csúnya világ volt ez! S ami a legérdekesebb: sokan közülök még mindig itt vannak a faluban! Valamikor a nyitrai Zobor szálló kertjében tartották gyűléseiket a kommu­ nisták... Eljárt ide Major István és Culen elvtárs is (az előbbivel együtt voltam politikai iskolán Moszkvában). Egyes párttagok azután felrótták nekem, hogy a Domovina elnöke voltál, pedig Moszkvában maga Kun Béla mondta: ,,Akár a rózsafüzér-egyesiiletbe is iratkozzatok be, ha a párt érdeke meg­ kívánja !” S közben a német dicsőségnek egyre jobban befellegzett!... Tankcsapdákat ásattak velünk a falu határában és egy napra ötven koronát fizettek ezért a munkáért. Vasárnap meg a gárdisták gyakorlatoztatták a falu lakosságát... Naponta háromszáznyolcvan ember gyűlt a kocsma elé, azután mentek ásni a tankcsapdákat. Engem mint tolmácsot használtak a németek, s ezt kihasználva, naponta több embernek szereztem orvosi felmentést. Pár hét múlva a három­ száznyolcvanból már csak százhúszan maradtak! A helybeli német parancsnok tombolt dühében: - Mit csinál itt maga?... Ha ez így folytatódik, pár hét múlva nem lesz egyet­ len munkásunk sem! Én magát főbelövetem! Érti, herr Vencel? Segítségemre sietett a véletlen... Éppen egy olyan embert hoztam be, akinek hatalmas sérve volt. Odaugrottam hozzá és lerántottam a nadrágját: - Talán ilyen emberrel akarják megnyerni a háborút, kapitány úr?!... Csaknem hetente jött a frontról a jelentés, hogy ez és ez a gerencséri katona megszökött a harctérről, azonnal keressék meg! Én még aznap elmentem az il­ lető családjához és figyelmeztettem: - Ha némettel jövök, egyszerűen tagadjátok le, hogy hazajött!... Nekem még hisznek a németek. Majd azt mondom, hogy nem ő az! S közben a gárdisták sokkal többet kegyetlenkedtek, mint a németek! Nyitrán halálra kínozták dr. Fekete ügyvédet, Zachar kereskedőt és Kender raktárost... Talán érezték, hogy már nem tart sokáig a pünkösdi királyságuk és ki akarták tombolni magukat... A gyárakban megkezdődött a szabotálás! Én állandóan bent voltam az irodában és így a németek minden tervéről tud- 95 �tam. Egyik nap azt hallottam, hogy éjféli tizenkettőkor felrobbantják mindkét gerencséri hidat!... Azonnal sorrajártam a hidak melletti házakat, hogy az ottlakókat figyelmez­ tessem, éjszakára menjenek el valahová, ha életben akarnak maradni!... A kör­ nyező házak biztosan összedőlnek... Ha csak nem sikerül a tervem! De biztos, ami biztos! Hogyan is fogjak hozzá a tervem kiviteléhez? A német kapitány három őrmesterre bízta a hidak felrobbantását. Én mind­ hármukat meghívtam este kilencre! - Gyertek el búcsúlakomára! Szereztem két liter pálinkát, borom volt elég, az asszonnyal meg jó magya­ ros vacsorát főzettem, azután vártam a „pácienseimet” !... Meg kell mondanom, hogy pontosak voltak, de nem hárman, hanem öten jöttek... Mosolyogva el­ mondták, hogy akadálynak elhordták napközben egy házra való építőanyagom. ...Tízezer koronáról adtak elismervényt!... Hány ilyen elismervényt kaptam már? Magam sem tudom... És a feleségem kitett magáért. Olyan vacsorát főzött az őrmester uraknak, hogy azoknak mindjárt kedvük szottyant az itókára is... Szilvóriummal kezdtük... Borral folytattuk... És borba kevert szilvóriummal fejeztük be! Ők katonás lendülettel öntögették le az italt, én sohasem ittam ki fenékig a poharat. Tudtam, hogy nekem józannak kell maradnom! Tizenegy órakor már csak egyikük tudta szájához emelni a poharat, a többiek az asztalra dőlve aludtak... Lopva megnéztem az órát. Ha nem alszik el ez a katona is, akkor levegőbe repül mindkét híd! Míg a német politizált, szidta Hitlert, mint a bokrot, addig én lázasan gon­ dolkodtam, mit is tegyek? Vége mindennek, mindennek vége! - hajtogatta egyre akadozó nyelvvel. - És az új csodafegyverek? - Hazugság! - dünnyögte. - Becsaptak bennünket! És olyan álmos vagyok... Ha csak tíz percet alhatnék, de... -Aludj csak nyugodtan!... Felébresztelek benneteket... Biztosan, egész bizto­ san! - ígérgettem izgatottan. - Csak egy egészen kis alvás... egészen kicsi, - mormolta és a karjára hajtotta fejét. Azonnal elaludt. A feleségem is aludni küldtem, én pedig kimentem hallgatódzni az utcára... Csend volt a faluban... Órám világító számlapján már csak öt perc hiányzott a tizenkettőhöz, amikor tank dübörgését hallottam Nyitra felől. Egyre közele­ dett és a kocsma előtt megállt. Két katona szállt ki belőle és dörömbélni kez­ dett a kocsma ajtaján. Bentről senki sem jelentkezett. Lassan sétálva indultam meg a tank felé. Az egyik katona azonnal felismert: - Maga a tolmácsunk, ugye? - Igen, én vagyok! - Hol vannak az őrmesterek? - Ma este nem láttam őket. Bizonyára alszanak valahol! - mondtam titkolt kárörömmel. - Alszanak?!... Hol alhatnak?... Elhoztam a robbanószert, nekik kell átad­ nom! Hol keressük őket? - Igazán nem tudom... (Folytatása következő lapszámunkban.) 96 ��Á ra: 2 5 F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f74e589a926e681315f6ab67b79160.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1990/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1990 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika