https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/07f764a124b14852c95e67883c364ed6.pdf 5f0c1de51e89391cf58fb239f991a081 PDF Text Text ��I �E SZÁMUNK SZERZŐ I A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F ŐS Z E R K E S Z T Ő : Pál József A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189, 14-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 89.54716 N. S. Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Balázs Attila író (Jugoszlávia); Endrődi Szabó Ernő költő (Budapest); Ferdinandy György író (Puerto R ico); Finta József építészmérnök (Budapest); Garamvölgyi Antal jogász (Salgótar­ ján) ; Géczi János író, költő (Veszp­ rém) ; Gosztonyi Péter történész (Kelet-Európa Könyvtár igazgatója, Svájc); H andó Péter költő (Salgótar­ ján) ; Hidasi Antal költő (Salgótar­ ján) ; Mezey László Miklós irodalomtörténész (Budapest); N. László End­ re író, muzeológus (Barcs); Penderik Tamás költő (Salgótarján); Szabó Pé­ ter történész (Budapest); Tandori Dezső író, költő (Budapest); Zsibói Béla író (a Palócföld főszerkesztő-he­ lyettese, Kisterenye). E számunk illusztrációs anyagát válogattuk (Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Sal­ gótarján). A borító II.: Finta József versének fakszimiléje. Finta József kiállításából Helyreigazítás: Előző számunkban tévesen jelent meg Kis Zoltán neve az E számunk szerzői című rovatunkban. Kérésének eleget téve, helyesen: Kis Zoltán író. Olvasóink és szerzőnk el­ nézését kérjük. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bárm ely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel út 10/a — 19OO — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 2155—96 162 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. In dex: 25-925. 2 �Erdélyiségemmel együtt születtem 1935-ben, Kolozsvárott. A Farkas ut­ cában laktunk, a késő barokk, boltíves-gyönyörű „ tanári” házak egyikében - lévén Apám akkor a szemközti református kollégium magyar-latin szakos tanára. Életem első hat évét éltem meg ott - a hársfák árnyékában, a hatalmas, zömök testű gótikus templom szomszédságában, s a Bethlenbástya közelében. '41 -ben Nagyváradra költöztünk, ’44 kora őszén pedig Budapestre menekültünk. Immáron tehát 45 éve lakom Budapesten, ame­ lyet nagyon szeretek s építek, alakítok is néhány évtizede. S mégis, 45 év után is, erdélyinek érzem s vallom magam, kilencévesen eljövén onnan, a ,,Királyhágón túl” hagytam a Hazámat, az Otthonomat. ’ 56 óta rendszeresen hazajárok, hiszen rokonságom fele - testvérem, nagynénéim, unokatestvéreim - maradtak s élnek. ott. Rajtuk, szeretteimen kívül Kolozsvár s négy falu emléke - és jelene - húz oda vissza, Váral­ másé, Sztánáé, Középlaké és Magyarbikalé, mindegyik Kalotaszeg része. Váralmás maga a gyermekkorom: esperes nagyapám parókiája - a cinte­ rem, s a kert óriási gesztenyefái, a Ropó-hegy sötét fenyvese, a titokzatos vár, a kert végében folydogáló kicsi patak, és a lomha és félelmetes fe­ kete bivalyok húzta szénásszekerek s a csordák esti hazajövetele. Sztána és Középlak már a „felnőt ť ’-nyaralások nyugalma - Árpád bátyám sze­ rető, s vendégváró Otthona - , hatalmas séták és csodálatos pihenések emléke - s persze fájdalmas eltávozásoké, búcsúzásoké is. Mostanság B ikalra járok Miklós Öcsémhez - a bikali paphoz. Várom a májusokat s az októbereket, hogy láthassam Őket (ez idő táji szoktam hazalátogatni) s lássam ezt a kedves, szép fekvésű falut, amely anakronisz­ tikus belenyugvással - beleroskadással őrzi - materiális és szellemi értelem­ ben is - önmaga múltját. Fogyó falu: - immáron iskola nélkül - haszná­ latlanságukba beleroppanó házakkal és csűrökkel - szép és büszke gótikus templommal - a korhadó kopjafákat őrző temetővel. Gyermekkorom óta rajzolok - s efféle pályát is szerettem volna vá­ lasztani magamnak - csupán Apám unszolására lettem építésszé. Az egye­ tem elvégzését követő három évtized jócskán átnevelt mérnökké - ám a firkálgatást mégsem hagytam abba. Időm persze alig van az efféle „szóra­ kozásra” - inkább csak az évenkénti egy-két heti szabadság s az utaz­ gatások ideje adja meg nekem a kikapcsolódás ilyetén örömét: - percek alatt rögzíteni, „ képletezni” önmagam számára a látvány, az élmény reprodukálhatatlan pillanatát. Sok efféle rajzom van Európa különféle tájairól, Görögországból, Olaszországból, a jugoszláv tengerpartról, Fran­ ciaországból, Máltáról. Rhodosról - s Erdélyből is: Magyarbikalról leg­ inkább. Sohasem gondoltam arra. hogy erdélyi - s bikali - képeim, rajzolási mániám kiélésének egyszerű szerepén túl - súlyosabb, felelősségteljesebb, dokumentatív feladatot is magukra kell vállaljanak. Ha tudom - szebbre, s másra rajzolom őket. Budapest, 1989. szeptember 26. Finta József 3 �ZSIBÓI B ÉLA A rajztoll üzenete Hölgyeim és uraim. Megindító erejű ez a tisztesség, hogy Finta József kiállításának megnyitóján szólhatok. Szólhatok egy olyan művészről, akihez még csak a szó, baráti szót hozó ismeretsége sem fűz, csupán az köt hozzá, amit megtekinthettem: a grafikái. Ha jól belegondolok, azonban, rá kell jönnöm, hogy tévedek. Finta Jó ­ zsefet tulajdonképpen ismertem, mert intellektuálisan használom őt, magát. Olyan csatornákon át ismerem, amelyek mindennapi szellemi létezésem­ hez szükségesek: itt körben ezek a falak, a tárlók, a könyvek háza és mindaz ami ebben az épületben, a Balassi Bálint könyvtárban, értem van - mert nekem tervezte. É s köszönet érte. É s, ha még jobban belegondolok, akkor most már grafikái nyomán, amelyekkel nekem üzen, még mélyebben is ismerni vélem. Szándékosan használom az egyes szám első személyt, hisz Finta József olyan művész­ mintára emlékeztet, akit személyesen ismerni és személyesen tudni, életem egyik szerencséje volt. Kós K ároly tanár úrra gondolok, az építészre és a képzőművészre. Zárójelben: az irodalom mívese és a kutató, a tudományos Kós Károly most nem vonható ide. D e, hogy folytassam, és hogy a korábbi analógia teljessé legyen, is­ merni vélem Finta Józsefet úgy is, hogy a táj, a földrajzi környezet von­ zásában élő Kós K ároly, választott, Szűkebb pátriája, a kalotaszegi Sztána és Finta József Kalotaszege is egymásra felel, egymásra rímel. Kettős kapocs ez, amely az építész-képzőművész és a táj azonosságából ered, illetve abból a tájból fogantatik, amely nekem is személyesen majdnem-szülőföldem. É s most már gondolom, érthetőbb az a korábban emlegetett tisztes megilletődöttségem és a továbbiakban hölgyeim és uraim, ne várjanak tőlem pártatlanságot, elfogódottság nélkül való szót. És ne várjanak még azért sem, mert ott, Erdélyben és Kalotaszegen, a mindennapi fenyegetettség közepette nem tudhatom nem végső üzenet-e az, amely Finta József lapjairól szól hozzánk. Ha tehát, az ott élő nemzettöredékünk léte, vagy nem léte felé tágítom aggódásom körét, akkor meg­ érthetik, és úgy vélem osztoznak is velem elfogódottságomban - bár el­ fogódottság, megindultság és egyáltalán bármiféle szó, mennyire gyönge, sérülékeny és törékeny a ránk gyalogló vasszerkezetek, tankok, vagy bul­ dózerek ellenében. Bennünk van a féltő felkiáltás rémülete: mi lesz? M i lesz az E R D É L Y I magyarsággal és nem a populációra gondolok most első­ sorban, hanem arra az erdélyi szellemiségre, amely évezredes súlyával meg­ határozója volt mai magyar kultúránknak is, és amely nem hiányozhat Európa szellemi történetéből, illetve a mi annyira óhajtott és egyre inkább óhajtott európaiságunkból sem. 4 �Ebben a súlyos veszélyeztetettségben, Finta József grafikái mégis re­ ményt nyújtanak. E fragilis, gyöngéd papírlapok rajzainak zártsága, tömörsége, egyedülvaló tömbszerűsége lehet ugyan komor, én mégsem így látom. É s nem így látom akkor sem, ha tudatom azt sugallja, hogy ez a mai nap, vagy a holnapi, vagy a holnaputáni, esetleg Kalotaszeg fizikai pusztulásának elő­ estéje lehet. Hitem, bizakodásom csak arra alapozom, amit látok, és amit Kalotaszeg népéről tudok. Hétköznapok épületei sorakoznak Finta József lapjain és ott van az ünnepek, a lélek ünnepének épülete is a templom, és ez már maga a tör­ ténelem, a századok jelenvalósága. De igazunk bizonyosságát, a történelem jelenvalóságát bizonyítandó e lapokon megjelennek a kopjafák finom raj­ zolatai és az időben sorjázó nemzedékek nyughelye is, a temető. A művé­ szetben jól tudjuk, semmi sem azonos önmagával. Finta József rajzai sem azonosak az épületek, a ház, a templom, a csűr puszta ábrázolásával. Nem lehet azonos, hisz más, érzelmi, értelmi telítettségükkel új jelentést hor­ doznak. É s a táj is, az utca, az udvar, a kert, a temető, vagy kár a szelíd domboldal, sajátossá válik. - Tudjuk egyébként, egy táj éppen attól lesz specifikussá, hogy azt az ember berendezi, saját képére-létére form álja, em­ berivé teszi, önmaga lenyomatát nyújtja általa, és ennek az egyedüliségnek, az összetéveszthetetlenségnek - végül is — a kalotaszegiségnek a láttatásában nyilatkozik meg e rajzolatos művészet. Tornác a házon, tornác a templomon: — a tájon messzetekintő, emberi igény jelképeképpen. És erre felelnek a magasból a négyszögletű temp­ lomtorony erkélye fölött a négy égtáj fele figyelő fiatornyok, a jellegzetesen erdélyi gótikának ezek az egyedülálló építményei. É s lennebb a templom tömör támpillérei, amint a gótikus falakat támogatják olyan makacs biz­ tonsággal, akár, ha azt Ady kálvinista nyakú, dacosan szép népe tenné évszázados konok-határozottsággal. Egyébként is tömbszerűségében olyan ez az építmény, hogy felesleges is ráírni: Erős várunk nékünk az Isten illetve - maga a hit. Mert valóban vár az és menedék. M a is. D e itt van a büszke homlokzatú kalotaszegi ház és az is a benne lakozó embert min­ tázza: mindenkor felemelt homlokával, tiszta gondolkodásával: etnikailag is sudár és szíjas felépítésű, méltóságos, egyenes tartású fajta ez. Aztán még az egyszerűségében tömör bikali kapu, a súlyosan összeácsolt kapuzábéval és szemöldökkel, mely szigorúan vigyázza a belépőt, s tekint a távozóra: alantas szándékkal ne lépje át senki küszöbét, de rossz hírét se keltse senki, ki távozik innen. S az erkölcsi miheztartásnak, csak amolyan emlékeztetőül az odafaragott emberi jegyek is a félfákon: az örök érvényű életfa, vagy a napkorong képe. É s mindez nem lenne biztató jelzés, ha Finta József rajzos lapjaira ilyen részletességgel tekintünk? Jéghegyek ezek: nyugodalmas egytizednyi látszik belőlük, kilenctized lenn van a mélyben. Jéghegyek, a jéghegyek igazságának súlyosságával: hasonló Finta József bikali templomtornyához, amint az, a völgy szelíd lombkoro­ nája közül kiemelkedik. É s mi az, ami nem látható? Csak az, ami alant van, s mindeddig megtartott, mint gyökér a fát, e történelem látogatta földön. - Kevesen tudják, hogy a mai Kalotaszeg csak utolsó keleti marad­ ványa annak a K alota nevű területnek, amely a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körös forrásvidékéig viselte ezt a nevet. Bihari részeit még a X V I. 5 �szá2adban is Közép- és Kiskalota néven ismerjük, ősi katolikus vidék, mely majd a reformáció századaiban változtatja meg, majdnem egyönte­ tűen és gyökeresen hitét: - Erdély talán egyik legszilárdabb protestáns közösségét alkotva mindmáig. Napjainkban Kalotaszeg már csak Kolozs megye nyugati csücske: Bihar, azaz Nagyvárad felé eső terület. Pontosabban a Királyhágótól keletre, a N agyváradról Erdélybe, Kolozsvárra vezető útvonalat szegélyező vidék. A mai Kalotaszeg törzse az Alszeg, illetve a Körös és a Felszeg, vagyis az Alm ás- és a Kapus-patak vízvidékeinek területe. D e népviselet, nyelv és szokások nyomán idesorolhatóak a Kis-Szam os mellékvizeinek völgyei is. E történelemlátta és történelemlátogatta terület még Zsigmond kirá­ lyunk idejéből, urának ismerte a Bánffyaknak azt az ágát, akik innen, tő­ lünk, a Felvidékről Losoncziaknak is neveztettek. D e látta a féktelen természetű Báthory Gábor fejedelmet Sebesvárott, aki ide szökött cl felbomló seregétől, hogy majd Váradon orgyilkosok végez­ zenek vele és méltóképpen. Voltak Zápolyák, volt Corvin János, majd szin­ tén a felvidéki Balassák is voltak birtokosai Kalotaszegnek, illetőleg a vidék másik várának Almásnak. Váralmásról ma is jól látható az egyikori vár egyetlen hatalmas, csonka tornya, üzenetét Finta József is magával hozta. Természetesen, nem hozhatta magával Kalotaszeg legkorábbi emlékeinek még romrajzait sem, hisz a patakvölgyekben végigpusztító mongol-tatár hordák, az 12 4 1-4 2 -ik esztendőben porig égettek, taroltak itt mindent, hogy majd K alota népe újra kezdhesse azt, mit a föld színéről építkezve kezdenie kell - már, azoknak, akik még életben maradtak. És ha napjainkra gondolunk, sem lehet tanulság nélkül való, és tra­ gikusan, de vigaszt sugalló is, a nép, pusztítást, pusztulásokat túlélő ma­ kacssága. Csak zárójelben idézném Finta József egyik rajzát: melyen a mai falusi út sáros testét mintha volt lovasok robogó özöne tiporta volna meg, mintha vadul száguldó mongol-tatár lovak patái törték volna sebesre a kalotaszegi utca hátát. Késői reminiszencia lenne, a művészi tu­ dattalan ráemlékezése? Végül is, hogy Finta József rajzait nézegetve még világosabbá tegyem miként is értem én azt a bizonyos dolgot a jégheggyel, amelyet reményt nyújtónak is vélek, tudós könyvet hívok segítségül, s idemásolom bizonyí­ tásképpen, éppen a magyarbikali templomról írottakat: „ E z a legrégibb azok közül, amelyekre Kalotaszegről okleveles építési adatok maradtak. IX . Bonifácius pápa 1400-ban engedélyt adott Tam ásfalvi Illyés fia G er­ gelynek, a későbbi Vitéz család ősének, hogy Bikaion, mely addig a hu­ nyadi Szent Erzsébet egyházhoz tartozott, önálló egyházat alapíthasson és templomot építhessen. A templom aztán hamar felépült. Híres szép, régi fatornyának kisebbített mását Budapesten a Néprajzi Múzeumban őrzik. . . Mennyezetfestményének egy része a gyalui Asztalos János műve 1697-ből, a többi a kolozsvári Umlingok munkája a X V III. század második felé­ ből. Cinteremkertje, kopjafás síremlékeivel az ország egyik leghangulato­ sabb temetőhelye...” - Ez az, mi a kilenctized részhez tartoznék, és lenn van a mélyben, s mi egyben hatalmasabb az egytizednél, mi látszó és annak megtartója is, múltbéli és jelen való pusztító megpróbáltatások so­ rozatában. És reményt-nyújtó. - Így értelmezem Ady zsolozsmás szavait is a Kalota partján: „Biztosság, nyár, szépség és nyugalom” . Így értel­ mezem, ilyen súlyosan a rajztoll üzenetét Finta József lapjain. Mert, min­ den lap egy-egy üzenet: még megvagyunk. Üzennek a házak, üzen a táj és 6 �üzennek az emberek. D e ez üzenetekben ott a csak azért is megmaradásá­ nak ígérete, az emberi méltóság és a múlt erősségének jegyében foganó biztatás: ilyen a jéghegyek súlyos igazsága. - Hisz nézzük csak a kalota­ szegi gyönge, ám makacs televízióantennákat, az értelem ösztövér gereblyéit. Róluk is tudósít Finta József. Minden hivatalos tiltás és tiltások ellenére protestáló indulatukban, fá­ radhatatlanul újra és újra kilométernyi távolságokra felkapaszkodnak a dombok hátára, hogy az adásárnyékos völgyekbe - s melyik nem az ott szintén kilométer hosszúságú zsinórvezetékeken levigyék maguk közé és maguknak a magyar hangot, a magyar szót és a magyar képet. - Mert mind nyugat fele, erre felénk, Magyarország felé fordulnak azok az antennák. Jó l jegyezzük meg: ma és a hatalom hivatalos és ismételt és erőszakos és támadó és romboló tiltásai ellenére is. . . Protestálóan megtartó indulatnak vélem az értelemvevő antennák ma­ kacskodását. Olyannak, amelyeknek fölénye nemcsak etnikai öntudatból eredeztethető egy rosszindulatú-szándékú hatalommal szemben. V alódi kultúrfölény ez (igényeiben, tájékozódásában mindenképpen az), amelyben megtartóerő van, még akkor is, ha e kalotaszegi, de a mezőségi, vagy a székely-, partium-, Bánát-, Bihar-vidéki falvak - most újra - történelem alatti életre szoríttattak is. Egyébként éppen e falvak korábbi történelem alatti léte - annak meg- és túlélése - tatár-török, germán, szláv és egyéb volt és jelenbeni kényszerűségek idején szolgál bizonyságul arra, hogy ez a fö­ lény és ez az öntudat volt, mi megvédett és megtartott meneküléseink és maradásaink közepette egyaránt: ilyenfajta lenne hát a jéghegyek súlyos igazságának dolga! Természetesen, nem könnyű állapot a jéghegyeskedés kényszerűsége. É s nem derűs tudósítások ezek, de vélem nem is lesújtóan kétségbeejtőek, inkább gondolkodásra késztetők - arra ösztönzőek, hogy számot vessünk és okosan: mit tehetünk? M it kell tennünk... például Finta József bikali kertjében, annak a tra­ gikusan elmagányosodott igásállatnak, az Elhagyatott lónak érdekében, vagy netán, ha úgy tetszik éppen tájbeli, szellemi, vérségi rokonaink megmara­ dásáért. Befejezésképpen, hölgyeim és uraim engedjék meg, hogy - úgy lehet az Önök nevében is - Finta Józsefnek személyesen megköszönjem ezt az alkalmat. Elhangzott Finta József salgótarjáni kiállításának megnyitóján. 7 �8 �TANDO RI D EZSŐ How To Play Blues Piano Akarnék adni valam it valakinek úgy szilvesztereste, hogy átmegyünk; É s, mert semmi produkció nem néz ki belőlem, például, hogy leüljek „ A zongorához” - jobb is! - , marad minden egyéb lehetőség, a kész Termékké. Például a srácnak - vagy nekik, én nem tudom — egy Kotta. Kották közt válogatok, így bukkan elő ez a Blues Piano. A z életben nem használtam; és milyen boldog voltam, hogy meglett. Így a dolgok, még csak azt sem mondhatom, így múlnak el a dolgok, cl Se múlnak még csak. Ha most hirtelen kifordítana valam i, ahogy E gy zsebet, kifordítani azt a nem-tudom-mit, ami így kifordítható, Kifordítható-és-akkor-vége, ha most ez történne, magam se mondhatok M ást, mennyi lehetőség veszne el, hány variáció, s ebben benne Van akár, hogy leülök csak úgy a Round Pond környékén a Kensington Gardens egyik fája alatt, vagy a libafos felett lengedező hideg Szél mókusszar-hurka-ívben meglendíti sálam, aztán húsz percet Gyalogolok a South Kensington-Kensington, Kensington, ha már Kensington! és az egész mindenséggel így van, hát mivel nem? - , a Metróállomás felé a kitéglázott föld alatti folyosón, és mintha Kivégzéshez szólna a papírtálcás szaxofon és gitár, kopogó Léptek közt, gyérségben, ily fényben, ennyi változat a legrútabb Is ér annyit, mint hogy nyessz-és-nyikk, vége, vagy benéznék A kandalló lángjai közé, egy admirális mellképe alá, süppedő Szőnyegeken járhatnék elkötelezetlenül boltnyitás előtt, és A szomszéd kirakatban, display, ott világítana az itthoni két Ablakunk sárgán a reklámnaptár lepedőnyi sötétvilágában; vagy ha Egyszerűen mit se tudnék, vagy nekiveselkednék, egy kis blues Pianót tanulni, mégis, hogyan játsszák: mert én - ki ne nyúljon Lábam nál az süppeteg szőnyeg szégyenében! - nem úgy játszanám. Még az is megéri életben maradni, hogy a kerek keservben soha Semmi úgy nem sikerülhet, mint akárki másnak, és hogy elhagy Lassan a szaxofon- és a gitárszó, és a legrémesebben önző Alkonyi utasok, hazafelé tülekedve, bepréselődve a szerelvény Alacsony ajtóboltívű kocsijába, nyomják a vesém, tapadnak A dzsekimhez, a gyorstüzelőként szorongatott, szíjas fekete Táskámhoz - „m int a gyorstüzelő” , olvasom a Blues egyik Utasítását; abból mi lesz? nekem át kéne tennem ezt a Kensington és South Kensington, halálsor és közdélutáni tömegeszköz 9 �Szintézisemet az ujjaim mozgásába, eleve ott kellett volna Születnem, és a többi, hogy semmi igyekezet jegye ne legyen A dolognak! D e inkább, megéri, még egy ilyen megfutamodás is A metróból, mondjuk, Aldwych, átszállással, vagy Leicester Square, bármi félresodródás még mindig az, hogy az elfogadhatatlan fél Középső vonalat - miféle „tory” ? hovai? - kikerüljem. É s fölös mód Bele ne haljak. Ilyen utalás a How To Play szövegében nincsen. Mondom, hogy így állok, köztük, akiknek sora ritkul, s ahol Nem kell és nem lehet rövidíteni az útvonalon, nem lehet „G yalog megtenni a végső két szakaszt” , hanem arról a járműről Dűtenek ki, és ha talicskával, koffergurítóval, malteros Deszkatákolattal, miután semmi „p lay” mozgására nem indul a kéz, Itt az ő végüket kell végigvárni, még ha erről soha nem is volt Eredetileg szó. Aztán, persze, kiderült. Eleinte az élet bővítése - Nem, nem velük, ők szükségszerűség voltak, egy szálig, a nem túl Szerencsétlen szálak is, kapcsolattalanságok is, velük, mind az Eleinte a „mért ne próbálnánk meg” , eleinte az „ez is belefér” , A „jó, m i?!” , aztán, hogy nem mi halunk meg, hanem akik annak Nevezhetők, hogy „élünk” - The Blues Piano How To P lay!! - , aztán Elkezdünk észreveszegetni: elkezdünk arra gondolni, hogy jó, hát E z tegnap volt, hogy a frász evett, mi lesz vele meg vele meg Vele, és most már úgy járok ki a sírjához, hogy szinte fel se Mostam higiéniából az elődje teteme után a követ a fürdőszobában, És tíz év eltelt, és azt se tudom, mi ez a százkilós fekete tömb, E z a bluez-zongora-koporsóféleség, amit - micsoda lelkesedések Léteztek egykor! - magam cipeltem fel az emeletre. Szpéró, aki Úgy kihullt a térből itt, amelyikből nem zördülhetek cl sehova Összefonnyadt dióbélként vagy semmiként, hiába megyek kisváltósúly Felé megint, hetven alá egyelőre az újév első hetében - mert Mit csináljak? a folyamatosság nem ismer más radikalizmust, S én ezt a tétet állom, a nadrágomban akarok lötyögni deréktól, Ezzel minden kifejeződik, mert csak én érzem - , Szpéró nem Kedvelte meg a „blues piano” lehetőségét. Idegenkedett, ahogy Semmi más újdonat idekerülőtői, ezektől a térformáktól. É s csak Valam ivel halála előtt volt az, hogy hanyatt végigfekve az ágyon, Fejem a fekete párnán, vállamon ő, elkezdett a hangszer mögé Besandítgatni. Vagy kezemre állva lassan, mint egy pékségbeli Bevetéskor csússzantunk, a Fender mögé, a faliszőnyeg elé, Melyről semmi nem jött, a hangok se szóltak, akkora némaság, Volt, mint ami valam it már bevezet, holott az ember azt hiszi, Egyszerűen egy fordulat történik - és hátha csak az is!? A z életről bebizonyosul, hogy végeredményben változatos tud lenni. 10 �(De messze vagyok, ha ezt külön mondani kell még, hogy vigyek-e Kottát, vagy sem, és az egész érthetetlen programszerűség egyáltalán! M ajd átzökkenünk az új évbe, és talán nem lesz négy halottunk, És Szpéróról mind bizonyosabban érzem, hogy baj már nem érheti, Nem szorulhat a falvédő és a Blues közé, nem riadhat meg rosszkor, Bár, ő igen gyakorlott lény volt, s nekem is erre kéne gondolnom.) A gyakorlott lénység is évtizedekre szól, a gyakorlat értelme elvész A dolgok változásával, az igények átalakultak itt is, bár nem tudom, mi Já r jobban, hogy az, amire és azt mondhattam, „m egvan” , nincs M eg: Talán az én hatásfokom nagyobb, hogy ilyeneket mondok kényszerűen. Természetleg elfogadva a kihívást, jóllehet az árfolyamokat állandóan Követő járadék már tökéletesen kielégítene, és esetleg újabb Vállalkozásba is fognék. Velük, hűtlenül, egyszer - s miféle „N em ben” járhatna járadék? az idők örök egyforma tűnése, jötte és Elfogadható, belátható múltak? E g y hosszú hajnalra készültem, mikor A madártest a kezemben, mint csónakban, ugyanúgy elnyugodott, hunyt Szemmel, és forró volt, mint a kezdet kezdete, és mindenféle „hogy is Csináljuk hát” ígérkezett; és akkor, hajnalra, elkezdett hűlni. Sehogyan sem kellett mozogniuk hozzá többé az ujjaimnak. E z volt, E z marad, talán, amire mindig - mert amire sose; hű vagyok - vártam. u �B A L Á Z S A T T IL A A felkelő nap... (félkerek málladék) . . .háza. Így neveztük valaha azt az otromba, skatulyaszerű, szürke, repedezett, helyenként kormos, egy helyütt bedőlt emeletes építményt, amely az épülő és szépülő, szocialista optimizmusunktól duzzadó Einstein utca közepét csúfítot­ ta a hatvanas évek végéig. Senki sem tudta pontosan, ki és mikor, mi célból építette. Elég az hozzá, hogy jó sokáig mögötte kelt fel a nap, rútságát így el­ néztük neki. (Megbocsátottunk neki mi, napimádók a magunk módján, akik a Szemelvények a féderes manó emlékirataiból című kötet arcképcsarnokán ke­ resztül próbáltunk több-kevesebb sikerrel bekapcsolódni az örökkévalóság sürgős folyamataiba, de érzésem szerint úgy pattantunk vissza nem kis szomo­ rúságunkra peremétől, akárcsak a karamboljáték fürge golyója a biliárdasztal mandinerétől.) - Ez a nap is jó lesz, ha már ezzel a házzal kezdődik! - indultunk regge­ lenként ruganyosan munkába, inunk szakadtáig; ki-ki a maga akkor még talán értelmesnek tűnő munkájába. A felkelő nap házában pedig nem volt semmi. Csupán egy kis üvegtörmelék, színes üvegcserepek kaleidoszkópja, no meg egy-egy kupac szar mind­ egyik sarkában. És némi világhírtörmelék, sárga sajtóreszelék a szarhalmok kérges elefántbőrén. A szar és üveg miatt nem volt tanácsos mezítláb belépni a felkelő nap házába. A felkelő nap házának rideg szentélyébe, amelyben nem volt egy fia bútor sem, s amelyet - kis ideig - az ország délkeleti vidékeiről felvándorló muzulmán siptárok laktak illegálisan - egy névtelen följelentésig. A rendőrség feloszlatta meghitt kis, bútortalan csupaférfi gyülekezetünket e „jóhiszemű” anonymus honpolgári gesztus nyomán: az albánoknak menniük kellett, de hová? Egyesek kriptalakók lettek, mások nagy lakótömbök sötét fűtőházainak egymással is gyakran leszámoló, nemkívánatos „patkányai” lettek. Nem lehetett őket kisfüstölni. Villogó tekintetükkel, trágár beszédükkel és ennél is trágárabb gesztusra-gesztusaikkal rémisztgették halálra a gombamód szaporodó tömbházak örök alkonyatú lépcsőházaiban a tisztes lányokat és aszszonyokat. Ezek az emberbőr sátánfajzatok kicsavarták a lámpákból az égő­ ket, addig buzerálták, még el nem rontották a felvonókat, aztán csupasz, benyálazott makkjukat kivonva - gátlástalan démonok módjára rohamozták meg a védtelenül maradt erényt. Mindazokat a magukra maradt nőket, akiknek hős férfiaik munkahelyeiken verejtékezve éppen akkor a szebb jövőt építet­ ték. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy a feltörekvő siptárok egy részének idők folyamán - sikerült némiképp szocializálódnia: szerény, halk szavú tökmagárusok lettek, vagy zajosan tricikliző fuvarosok, jobbik esetben serény cuk­ rászok és füstszagú csevapcsicsasütők, vagy netán a zöldségáru eladásába és viszonteladásába, a devizaüzérkedés izmosodó hálózatába kapcsolódtak be - ko­ molyan tartva az esetleges kiűzetéstől. Aztán egy ideig nem volt komolyabb 12 �affér. Mindaddig, amíg valaki rá nem jött, hogy a halk szavú tökmagárusok - nem tudni pontosan, de talán színezés, sózás és tartósítás céljából: - bizony levizelik portékájukat. Ez nagy felháborodást váltott ki, ismételten nyugtalan­ ságot eredményezett, gyűlölködést szított, nagyot lazítva volt tartományunk testvériség-egységének szoros kötélzetén. Egy pillanatra megint fölvetődött és a levegőben maradt az úgynevezett siptárkérdés. Az iskolában azt tanították, hogy siptártól nem szabad tökmagot venni. L E G Y Ü N K Ó V A T O SA K ! stb. Mindenesetre - ha már épp az ürítkezés komoly, fokozatosan liberalizálódó, demokratikus témájánál tartunk - egy dologban biztos vagyok: mégpedig ab­ ban, hogy nem a felkelő nap házából kirakott siptárok jártak vissza éjszakán­ ként csúfot tenni házuk táján, a mi szeretett Einstein utcánkba. Akik ezt tet­ ték, más emberek lehettek. Ezt az állításomat arra a katonaságbeli megfigyelé­ semre alapozom, amely szerint a muzulmán siptárok - valamennyien furcsa fe­ lekezeti oknál fogva - szinte kivétel nélkül nem törülköznek papírral. Erre a célra egy üveg vizet állítanak be az árnyékszék sarkába, amelyet aztán — szi­ gorú tiszti rendeletre - minduntalan el kell távolítani, hogy a szerencsétlenek ne lötykölhessék magukat. Se szeri, se száma, hányszor merengtem el a kérdés fölött újonckoromban, egyik kezemben a szúrós szagú fertőtlenítővel, másik kezemben pedig a kefével, a harmadik kezemben pedig-pedig a gumikidugaszolóval, mert a temérdek katonai feladat elvégzéséhez egy újoncnak nem is lehet elég keze. Történt ez már sajnos akkor, amikor valódi sötét felhők tor­ nyosultak fölénk és a viccnek igazából nem maradt helye. És mindenki őszin­ te lelkesedéssel súrolta a vécéket, törögette az üvegeket a muzulmánok után - azzal a nem is titkolt reménnyel, hátha sikerül megúsznia, hátha nem kerül le Koszovóba, netalán egy új Rigómezőre. A bedőlés ellenére azonban a felkelő nap háza még látszólag szilárdan állt a hatvanas években a mi kis relatív utcánkban. Nem az albánok hozták a vi­ lágot bele. Gondoltuk, talán nem is ők viszik ki belőle. Vagy talán nem is gondoltunk semmire. Egyesek talizmánként vékony bőrszíjra fűzött puskagolyót hordtak a nya­ kuk körül, de ennek szinte nem is volt külön jelentése. Ez inkább a dicső har­ cos múltra emlékeztetett bennünket, mintsem, hogy egy lehetséges jövőre fi­ gyelmeztetne. B. T. felebarátom viselt ilyen óment. Mi történt, mi nem, B. T. felebarátomat leplombált katonai koporsóban küldték haza. A golyó vonzotta a golyót, vagy csak egyszerűen nem volt szerencséje? B. T. imádta az Animalseket. - A siptárok mégiscsak beleszartak a dologba! — mondta valaki. De történetünk idején még vígan állt - minden logikus dologtól függetle­ nül - a felkelő nap háza. Persze, ebben semmilyen szerepet nem játszik az a tény, hogy ebben a történetben valóban nincs tökéletesen egységes történe­ tünk. Csak a kis emberemlékezet csapong. A kis emberemlékezet szerint pedig egykor - a második világháború előtt - orosz emigránsok lakták valameddig ezt az épületet. Ők pedig jöttek, aztán mentek. Egy ideig voltak, azután pedig mentek: tovább: ki az Egyesült Álla­ mokba, ki Kanadába, ki pediglen fene tudja, hova. Állítólag többnyire Raszputyin-kinézetűek voltak a férfiak, szúrós tekintetűek, fanatikusak és fanatikusan civakodóak, amikor berúgtak. Felborították a főutcai biliárdkocsmát, vadul dobálóztak a golyókkal, a pánszláv nyelvi rokonság ellenére érthetetlenül hang­ zó szavakat kiáltoztak, pofozkodtak - amíg pofonokat nem kaptak. Még a 13 �csendőrség is beavatkozott, de rendet végül a hirtelen megjelenő asszonyok te­ remtettek. Elvezették a részeg férfiakat. Halkan, méltóságteljesen. Egyesek úgy emlékeznek rá, hogy akkor éppen pénteket írtak. Sosem derült ki egészen pontosan, mert annyi dolog nem derül ki végül, hogy valahányukkal mi is lett az Újvilágban. Elég az hozzá, hogy elhajóztak. Ahová elhajóztak, onnét - lehet, hogy keserűen kihegyezett Szolzsenyicin mód­ jára - keserűen kihegyezett irodalmi értékeket is lövöldöztek vissza, de mind­ ez nagyjából átrepült a fejünk fölött. Egyébként én még akkor nem is létez­ tem. Csupán néhány fekete szőrszál maradt utánuk a felkelő nap házában. Azt is clfújta a szél, mire én eszméletre ébredtem. - Ezek az emberek furcsa papokra hasonlítottak - mondta szintén vala­ ki. Többnyire nagyon erős szakálluk volt, akárcsak a későbbi Einstein utca mí­ toszvilágából eredő Féderes Manónak. - A Manó minden délután ebben a házban veri a faszát, mert annyi férfi­ hormonja van — jelentette ki egyszer tárgyilagosan B. T., aki tudniillik már jártasabb volt ezekben a dolgokban. Ponyimájes? - hunyorította. De ennek nincs semmilyen jelképes jelentése. Annyi csupán, hogy B. T.-nek orosznyelv­ tanulást osztott ki iskolájában a szerencse. - Különben mindenki veri a faszát oroszórán - jelentette ki máskor (szin­ tén tárgyilagosan) B. T .! Azt hiszem, akkoriban egyébként mindenki azt csinálta, függetlenül attól, milyen óra volt épp. A közhangulat is ezt diktálta. Már miért lett volna kivétel az egész Einstein utca - Féderes Manójával és a felkelő nap házával? - Hiszen még a felkelő nap is veri a maga akkordjait! Így néha még az is megesett - szinte - , hogy a felkelő nap háza a HO USE OF T H E R ISIN G SUN című sikerszámot sugározta. Miért is ne? Neki is be kellett valahogy illeszkednie a kor szellemébe. Tette ezt kissé gyanakvó intel­ ligenciával, de végül is megnyugtatóan. Amennyiben mégis netalán valamiféle kronológiához ragaszkodnánk ebben a zűrzavarban - legalábbis a régebbi időket illetően - , akkor azzal folytathat­ nánk, hogy a második világháború alatt - mert most még nem érkeztünk cl hatvannyolcig! - illegális nyomda működött a ház pincéjében, fölötte egy álcá­ zásul használt úri szabóval. Ez az úri szabó természetesen még nem cejget sza­ bott, Lévy-Strauszt, vagy hasonlót, a „szamizdat” azonban a pincében, az úri szabó alatt „már” alakult. Annyit tudunk, hogy élesen megfogalmazott röpiratokat nyomtak ott: természetesen szabadságot követeltek a nép nevében. Sajnos, mint mindig, akkor is kitűnően funkcionált az értesítő hálózat. A megszálló erők razziája olyan gyors volt és könyörtelen, akár a pompei láva. A röpiratokat- készítőknek nem jutott idő fegyvert ragadni, szinte megdermed­ tek a tettenérés forró pillanatában mozdulatuk megállt a levegőben. Szám szerint négyen voltak. J ól értesült körök sokáig mesélték, hogy a letartóztatás akciója közben az egyik letartóztató véletlenül fölrúgta a nyomdafestéket, mégpedig olyan szilajul, hogy az a falra fröccsent. A gvászfekete absztrakt áb­ ra sokáig ott díszelgett a felkelő nap házánák pincéjében, egészen a felszaba­ dulás utáni nevezetes árvízig, amikor ugyanis egyszerűen lemállott a vakolat­ tal együtt. A négy mozgalmi emberrel ellentétben - valamilyen csoda folytán az úri szabó túlélte ezt a szörnyűséget. Amikor a rádió hírül adta a rettegett Adolf 4 1 �Hitler halálát, a szovjet Vörös Hadsereg és a szövetségesek fényes győzelmét, ez az ember gyors önszántából lefokozta saját magát: cégtáblájáról levakarta azt, hogy úri, maradt egyszerű szabónak. Lehet, majdnem kiírta azt, hogy elvtársszabó, de aztán mégiscsak meggondolta magát. Furcsa összecsendülés, hogy jóval később - amikor a piacot elárasztotta a farmernadrág - a fel­ kelő nap házának előszobájában a szabó fölakasztotta magát. A dolog persze, nincs ilyen frappáns összefüggésben a farmernadrággal: egyesek nagy kártya­ tartozást emlegettek, mások homoszexuális szerelmi bánatot, de voltak olya­ nok is, akik halkan megjegyezték: a lelkiismeret.. . a lelkiismerete nem hagyta nyugton. Valójában most már mindegy. Mi, jóval felszabadulás utáni gyerekek, egy­ szer - elrejtett, illegális nyomdagépek után kutatva — lemerészkedtünk az el­ árvult felkelő nap házának pincéjébe, de nem találtunk ott mást, csak egy lendkerekes rozsdás körfűrészt, amellyel majdnem lemetéltük tőből a közöt­ tünk legkisebb, egy Š ipka Goran nevezetű gyerek bal kézfejét. Elöntötte a vér a felkelő nap házának pincéjét. Š ipka Goran kezét a fővárosi kórház kitűnő szakembere, doktor Milorad Zečevič varrta vissza olyan sikeresen, hogy arról még az újságok is cikkeztek. Goran édesanyja, nem szeretném, ha Goran arról értesülne, de egy közönséges ribanc, nagyhangú behemót k..., aki a főúti bi­ liárdkocsma kapatos vendégeivel együtt a felkelő nap házának egyes gaz­ dátlan szakaszait a maga kis játékaira használta ki (néha meg is lestük), a szerencsétlen Goran anyukája hatalmas boglyát csináltatott a fejére a sarki fodrásznál arra az alkalomra, amikor az újságírók majd a fiával együtt le­ fényképezik. Ebben igazából nincs is semmi rendellenes. Zečevič professzor úgyszintén profitált ebből: itthagyta a mi bizonytalan egészségügyünket, mint azt cselekedték sokan mások és Svájcban próbált magának tőkét kovácsolni. Úgy hírlik, sikerült neki. Igaz, mostanában valami pénzügyi botrányba kevere­ dett, de mintha kezdene a dolog elülni. Lehet, ő még a mi kis egészségügyünk nagy visszatérő hőse! Š ipka Goran a sebesült, tengelykezű félember pedig ta­ xisofőr lett Münchenben. Megjegyzendő, ő az egyetlen, aki mostanság vissza­ tért az Einstein utcába: mégpedig elég tollasan. Nem ő vette meg a felkelő nap házát, ehelyett épített magának egy másikat a szokásos megalomániás stí­ lusban - és most boldog. Van egy Mercedese, azzal taxisofőrködik néha, ami­ kor kedve szottyan, és kollégáival együtt nyilván ő is azzal szórakozik, hogy szidja a rendszert. Nem tudni, írt-e valaha is üdvözlőlapot Zečevič profeszszornak. Épp a napokban találkoztam vele az utcán. A lig akart köszönni, pe­ dig szokásos balek módomon én jó előre köszöntem neki. Lehet, nem ismert meg, mert időközben szakállam nőtt. Csunán amolyan kis kiegészítőként iktatom ide, hogy az imént említett lend­ kerekes, kézmeghajtású körfűrész egy szombatista ezermester, Ládi István tu­ lajdonát képezte. Ládiék az úri - , vagy elvtársszabó Horthy Lajos után lakták valameddig a felkelő nap házát. Lám, nem akartam, vagy elfelejtettem mon­ dani, hogy a szabó becsületes neve Horthy Lajos volt. Horthy Lajos egy kis faluban, Moholon született, Ada közelében, ami némi asszociációkat kelthet a beavatottakban, de ezt a szálat nem tudom, és nem is akarom tovább gombo­ lyítani. Ifjabb Ládi István egy ideig a társaságunkhoz tartozott. Nagyon kövér gyerek volt, ennek ellenére kitűnően focizott: prímán cselezett, át tudta nyomni a labdát az ember lába között, s pontosan, erősen lőtt �térdből. Úgy hallottuk a nagyoktól, hogy Puskás is így rúgott valamikor. Ládi István, azaz: szintén Öcsi, mégsem lett futballista. Egy szép napon idősebb Ládi István kirámolta a ház pincéjében berendezett műhelyét, mindent eladott, ezt az egy körfűrészt kivéve s fölpakolta családját. Öt is elkapta az aranyláz, mennie kellett. Ládiék után rengeteg forgács maradt a felkelő nap háza kö­ rül, meg egy öreg kutya, amelynek ekkorra már oly nagy tumor nőtt a hátán, hogy inkább hasonlított kis növésű púpos tevére, mintsem ebre. A szegény szenvedő állatnak L. szomszéd flóbertpuskája segített átvándorolni a fájda­ lommentes örökkévalóságba. (A szomszéd nevét rövidítettem, mert gyanítom, hogy puskáját mind a mai napig nem jelentette be.) Öcsi aztán egy darabig írt, nem Kaliforniából, hanem Kanadából. Milyen kicsi a világ alapon azt is megírta, hogy odaát véletlenül találkoztak egy vén orosszal, aki a háború előtti kontingensben - talán ő is egy volt, a kocsmai verekedők közül - pár pillanat erejéig lakott a felkelő nap házában. Állítólag a „vén orosz” könnyes szemmel emlékezett vissza azokra az időkre, Öcsi nem így írta, hogy a fel­ kelő nap háza, csak: a ház. Később valami jó nevű egyetemre került, s nem írt többé. Mi sem nagyon jeleskedtünk a levélírásban. Amikor B. T. meghalt, nem tudtam neki hova jelenteni. De akkor már abba a korba jutottunk, ami­ kor nem jelentünk egymásnak szinte semmit. Emlékszem, hogy egyszer az ifjabb Ládi István és Š ipka Goran kombináció­ jából remek gól született a szomszéd utca ellen. Úgy sikerült nyernünk 1- 0-ra. Éppen gazdátlan volt a ház, amikor egy alkalommal a főúton arra robogott Joszip Broz Tito és vendége: Nyikita Hruscsov. Kifelé igyekeztek, a futaki káposztaföldek felé, mi pedig hosszan integettünk utánuk. Nem tudom, Hrus­ csov szeme megakadt-e egy pillanatra a felkelő nap házának kirívóan szomo­ rú, idétlen rusnyaságán, mert éppenséggel megakadhatott, senki sem mázolta be a főutcáról látszó részét; úgy meredezett Nyikita felé iszonyú, kormos rondaságában. Gondatlanságunk egyik első figyelmeztető jele lehetett ez, aminek senki sem tulajdonított nagyobb fontosságot. Vagy nem Nyikita Hruscsov volt az? SZ E X U Á L IS IN T E R M E Z Z O : Mint fentebb olvashattuk: ez a ház is - mint bármely más emberi épít­ mény - hol találkozott a történelemmel és a politikával, hol pedig csakúgy elsiklottak egymás mellett. Ebből a szemszögből nézve, akár: leselkedve voltak nyugodt, szinte eseménytelen, és voltak egészen aktív pillanatok. Nyilvánvaló, hogy a viszonylagos béke szakaszaiban folyt a legrendezettebb nemi élet a szóban forgó szürke falak, kiszámíthatatlan repedések, szeszélyes rajzo­ latú penészvirágok és szomorú tapétafoszlánvok között voajőr pókok és ege­ rek társaságában. Mindig is a béke előfeltételezte a legboldogabb, legteljesebb szerepet, nem pedig a zavaros, szorongató, zaklatott történelmi percek, ame­ lyek szinte kivétel nélkül utolsó, elkapkodott, félig sikerült, kétségbeesett sze­ retkezéseket eredményeztek. Egészen biztosan a felkelő nap házának úgyszintén voltak ilyen értelemben vett freudi dimenziói. Nemcsak meghalt, néha majdnem született is itt valaki. Sajnos. mindez elég homályos. Az átutazó emigránsoknak - akárcsak a vándorcigányoknak - voltak gyermeke­ ik, következésképp voltak szexuális szokásaik, de erről vajmi keveset tudunk. Eléggé zárkózottan viselkedtek ezt illetően. A közelmúltig szinte teljes homály 16 �fedte a partizánok szexuális életét is, amolyan tabutéma volt, amiről az újabb keletű szépirodalom, de legfőképp a modern, kortárs, közösségre vágyó új partizánfilmek rántották le a leplet, néha olyan őszinte túlkapásokkal, hogy a harcos lelkületű B. T. egyszer kiábrándultan megállapította: - Fogalmam sem volt, hogy ennyit basztak a második világháborúban. B. T. akkor még nem ismerte, hogy: M A K E L O V E N OT W AR! Minden szabadság és szabadosság ellenére még senki sem írt monográfiát ezzel a címmel, hogy például: A kommunista párt szexuális élete illegalitásban a két világháború között. Ilyen alapvető, eligazító művek hiányában is bizo­ nyos, hogy azért mégse pornográfiát nyomtattak azok a vakmerő emberek az úri szabó alatti pincében - a varrógép alatti sokszorosítóval. Akkor és ott. A pornográfia ipara jóval később lombosodott ki. Ennek azonban B. T. már nem lehet további szemtanúja. Hacsak..., de ezt kár részletezni! Csupán anynyit, hogy a felkelő nap házának vannak éjszaka kísértő, visszatérve olajozatlan ajtókat és törött ablakokat nyikorgató szellemei. Sőt, egyre többen lenné­ nek, ha még létezne úgy, ahogy volt a felkelő nap háza. De, ha már csakugyan S Z E X U Á L IS IN T E R M E Z Z O ennek a kis terelőútnak a címe, csakugyan: inkább szeretkezzünk, mint politizáljunk! Ezen a ponton meg kell állapítanom, hogy szerintem mégiscsak túlzás az az állítás, amely szerint az albánok (siptárok, szkipetárok) kivétel nélkül szodomiták, pederaszták, erőszakolok. És, hogy főképp a muzulmán siptárok azok! Szerintem idefenn a nőszegény gastarbeiteri sors hatása ütközött ki rajtuk, ne írjunk ellenük sátáni verseket! Ami pedig L ádiékat illeti a lakók sorában: valószínűleg ők élték a legharmonikusabb családi életet az egész fél utcában. Tőlük ritkán szűrődött ki csa­ tazaj s ha megtörtént, gyorsan abbamaradt. Csendes, megfontolt organizmu­ saik finom, ezüstös por alakjában ülepedtek le az akkor még létező szekré­ nyek tetején, a fölsorakoztatott almákon. Ládiék semmit sem árultak el feszítő belső szorongásaikból. Egyébként - megfigyeléseink szerint - utcánk fiatal tár­ saságában Öcsinek volt a legmarokravalóbb, legszebb farka. Ügy meredt elő Öcsi temérdek hasa alól. ahogy Orson Wellesé meredhetett, amikor Welles el­ határozta, hogy most aztán ráijeszt a világra. Öcsiék már elköltöztek, amikor B. T. és én - a szép, „harmatos” V.-vel e g y délután beosontunk az éppen szabad felkelő nap házába. Mit mondjak? Á tjáróházába? V. volt az egyetlen lány több legényből verbuválódott bandánkban. Köztünk ő képviselte csakugyan az egyetlen szépet és harmatosat. És nem szerette a lányok társaságát, pedig szebb volt akármelyiküknél, kissé pattanásos arca el­ lenére. Mély, kíváncsibarna tekintetével fürkészett bennünket, s szerette. ha szóltunk hozzá. Átható szótlanságával szinte kiprovokálta ezt. Aztán szemmel láthatóan élvezte a hozzá intézett szavakat. Néha ki is forgatta őket, mert valahogy érettebb és eszesebb volt valahányunknál. De ezt nagyjából az illő tisztelet határain belül próbálta tartani, amikor csak lehetett, mert semmitől sem félt jobban a társaságunkból való kiközösítésnél. Imádott engem - mégha ez a sorrend rosszul hangzik is - és imádta B. T.-t. Tó: imádta B. T.-t. köz­ ben szeretett engem. - Í gy aztán van egy saját szerbem és van egy saját magvarom, és így töké­ letes. majdnem... - szokott viccelődni. Nyaralásról mindig ielentkezett mind­ kettőnknek ugyanezen logika szellemében. 17 �V. imádott velünk lenni, közben állandóan rettegett hatalmas termetű, kis­ polgár-szocialista, aktuális irányvételeket fújó, valahol örökké konferenciázó édesapjától. Ettől az embertől ösztönösen mi is tartottunk. V. a fejére neheze­ dő nyomástól néha kiakadt. Meg talán a szívére nehezedő súlytól. Ennek kö­ szönhetően egyszer berúgott velünk. Annyi mentolos likőrt ivott a felkelő nap poros bokrai között, hogy aztán már csak azért ivott tovább, mert nem mert hazamenni. „Totál bevedelt” . Hol B. T.-t csókolta, hol engem, közben fel­ váltva röhögött és okádott. Olyanokat mondott az „egész világrendszert” meg­ testesítő apjáról, meg mindenről, amiket nem szívesen írnék le, mert azért hátha mégiscsak van valami remény. Mi ketten, férfiak, lángra lobbantunk. V. szolgálatkészen levetette rózsaszín trikóját, amit már különben sikerült be­ mocskolnia s mi ketten - egyre férfiabbak - maradéktalanul nekiestünk. Mondhatnám, hogy V. kis feszes keblének, csakhogy V.-nak már akkor világ­ bajnok csöcse volt, nyúlánk testén, akkora két bimbóval, hogy megszophatta volna az egész banda. Szép dolog. Nekiestünk akár Romulus és Rémus, V. is­ mételt öklődése és bevizelése azonban elvette megállíthatatlannak tűnő ked­ vünket. Bambán bámultunk egymásra, majd felnyaláboltuk V.-t. Otthona előtt leeresztettük a fűre, becsöngettünk, majd sietve távoztunk. Futottunk vissza a bokrok közé. Ott valahogy levezettük feszültségünket. Utána hanyatt fekve bá­ multuk az eget, két Huckleberry Finn a Nap állítólagos legmagasabb pontja alatt. Kelet és nyugat közt. Két kis gumibéka. Igazi dévajok! B. T. olyat mondott, hogy mi még nem vagyunk egészen hősök, de még le­ hetünk. Igen, ez többféleképp értelmezhető. Amikor már elköltöztek Ládiék, hő­ siesen betörtük a jelképes és valódi ablakot, s bemásztunk rajta. Megint ugyan­ az a hármas. A púpos kutya, amelyik akkor még megvolt, veszett farkcsóvá­ lással ugatott kínjában. Fölmentünk az emeletre, ahol V. kissé idegesen kiné­ zett az ablakon. A kutya ugrándozásán kívül nem láthatott semmi nyugtalaní­ tót, mert kisvártatva visszafordult. Egy pillanatig habozott, aztán határozott léptekkel elindult felénk. Kettőnk között megállt. Most már nem vesződött a trikójával, hanem a derekára csavarta a szoknyáját, s nyugodtan letolta a bugyiját. K i tudja, talán meg is lesett bennünket egy vérszomjasan onanizáló szkipetár. Amit hátul láttunk, az két bölcs kopasz ember összetolt fejének felülnézeti vi­ zuális kvintesszenciája volt és maradt, mindörökké ámen. De elölről, barátom! Hogy az orosz „pártütők” után - és egyáltalában minden sötét szőrzetű em­ ber után, akik valaha is garázdálkodtak a felkelő nap fészkében - mennyi göndör, acélosan kéklő. szőrnemű képződmény maradt, nehéz lenne összeszed­ ni. de az biztos, hogy, ha egy rúgós szál sem hiányozna, akkor se lehetne belő­ lük, lehetett volna belőlük különb, csábítóbb és dúsabb gyönyörfészket szőni. Akárcsak Raszputyin döbbenetes szakálla! Két varjú károgott körülötte. Érez­ tük. hogy V. elpirul fölöttünk, de tartotta magát a megbeszéléshez. B. T. resz­ kető kézzel előhúzta zsebéből az ollót, s levágott két vastag tincset. Az egyiket nekem adta. a másikat megtartotta magának. V. pedig - agyafúrt női logiká­ val - megőrizte magának a többit. Ki-ki eltette a magáét, aztán - megpecsé­ telt örök testvérségünk jeléül - ismét összecsókolóztunk. Pornográfia ide. vagy oda, már a szőrtincsek körüli babrálásnál észrevettük, hogy egy elnyomott só­ haj közben V.-ből finom, szivárvánvszín folyadék csurrant ki. s állhatatosan ott rezeg az egyik, hosszúságából sejthetően „legősibb” szőrszálból folytatódó 18 �csöppként. Meglehetősen fölvillanyozódtunk, mert megéreztük ennek a csöppnek kihívó jellegét. Ekkor azonban - mintha a felkelő nap házának baljóslatú múltjából türemkedett volna elő - hirtelen éles lövés csattant. A nyüszítő ku­ tya elhallgatott. Valaki krákogott, majd szintén élesen: köpött egyet. A hosszú, rövid láncú szenvedés után: a göthös kutya — hangtalanul csaholva - elindult a paradicsomba. V. pedig ki akart ordítani az ablakon, de visszafogtuk. Q - A Z A Z : A SZ E X U Á L IS IN T E R M E Z Z O E P IL Ó G U S A : Most már mindegy, ki lőtte le a kutyát. Úgysem volt boldog jövője. Itthagyták és kész. Ereszthettékvolna-volna, akár hosszú láncra, vissza Abonyba... Ez persze, tá­ voli töredékasszociáció. „Majlandba” úgyse mehetett a gazdi után. Tehát van minden. Amit csak akarsz! B. T. korán eljegyezte magát a sem­ mivel - igazából: a senkivel. Kapcsolatukat a semmitmondás jellemezte, de ezt tovább kellene írni, arra pedig nincs már erőm. Én, akiről mégis legjobban szeretek írni, később egy ideig V. „faszija” voltam. Én jóval később jegyez­ tem el magam mással. Megnősültem és még ma is élek, egy kis játékként: ha meg nem haltam. V.-vel szerettük egymást, szeretem a feleségem, V. szeretett engem, szereti a férjét. Nem lakunk a felkelő nap házában. Ha véletlenül ta­ lálkozunk az Einstein utcában, kedvesen mosolygunk egymásra. Egymás „élet­ társát” nem ismerjük. Kellene? Kutyafaszt! A szétröppent denevérek azért még talán tudnak ezt, meg azt. A denevérek látták a hatvanas évek végén a felkelő nap házába csendesen betolakodókat! (Az új legális tulajdonos egy Nyugat-Németországban dolgozó jugoszláv vendégmunkás volt, aki akkor még odakinn gyűjtötte a pénzt - fo­ galma sem lehetett, hogy a házába betolakodtak.) Szakadt, kopott farmernadrágos, rendezetlen külsejű, átszellemülteknek tűnő, kissé üveges tekintetükkel szüntelenül befelé forduló ifjak voltak ezek. Fölszedték a korhadt padlót és tüzet gyújtottak a ház kellős közepén. A huzat kivitte a füstöt. Esténként a tűz köré telepedtek, kézzel sodort, vastag cigarettákat adogattak körbe, ame­ lyektől mindenkinek megjött a furcsa jókedve. Kiírták a falra, hogy: A F E L ­ K E L Ő N A P H Á ZA , sokat gitároztak és filozofáltak - és talán a legtöbbet szeretkeztek. Ijesztő kinézésük ellenére nem molesztáltak senkit. Még akkor sem hadakoztak hangosan, amikor a rendőrök megjelentek - könnyen meglehet: egy anonymus honpolgári gesztus nyomán - és szinte a hajuknál fogva elcipel­ ték őket. Nagy rakás hamu maradt utánuk - meg pár hervadt virágszál. B. T.-re ak­ kor már olyan jótékony hatással volt az a rendes lány, akivel „komolyan” járt, hogy szinte helyeselte a durva beavatkozást. Nem tetszett az állásfoglalá­ sa. Akkoriban különben valami érezhetően megmozdult a levegőben, valami, nem tudni pontosan hogyan, de nagy akarás. Egyik nap jókora, főként egye­ temista fiatalokból álló tömeg gyűlt össze a központban, különféle jelszavakat kiáltoztak az önkényeskedő bürokrata hatalom ellen. Ebbe valahogy az impe­ rializmus fogalma is belevegyült s valaki - hirtelen fellobbanásában - bevá­ gott egy szimbolikus féltéglát az akkor még látszó amerikai könyvtár darabokra hulló kirakatába. Nagyjából ez történt, de olyan hírek keringtek, hogy Belgrádban ennél sokkal ijesztőbb zűrzavar uralkodik: az egyetemisták meg­ szállták az egyetemeket és határozott követeléseik vannak. A rendőrség senkivel sem bánik kesztyűs kézzel, elsöprő rohamra készül, sőt: a roham el is kezdő­ dött. Egyesek azt állították, hogy már vér is folyik. Emlékszem, mindenkin 19 �nyugtalanság vett erőt. S akkor Tito elvtárs nyugodtan felállt a dobogóra és valami olyasmit mondott, hogy tulajdonképpen az egyetemistáknak igazuk van. Ezzel mesterien lestoppolta a labdát, s időt nyert körülnézni, hová küldje to­ vább. A játék tempója fokozatosan lelassult, a lendület megtört. A dolgok viszszatértek kerékvágásukba. Főbb vonalakban így történhetett ez. Apropó: az amerikai könyvtár megszűnt a hetvenes években. Pontosan ugyanott marxista könyvesbolt nyílt, amely még létezik. Ma is, és minden jel szerint látszani fog még sokáig, annak ellenére, hogy nincs benne valami szilaj tolakodás. De melyik könyvesboltban van? Ezt a kis történetet az amerikai könyvtárral egyszer - rádióriporteri minő­ sítésben - elmondtam a városunk Testvériség-Egység kiadójába látogató ame­ rikai kultúrattasénak. Lawrence Plotkin abból az alkalomból látogatott el Új­ vidékre, hogy Zilahy Lajos özvegye, Zilahy Piroska az író egyik mellszobrá­ nak másolatát odaajándékozta a Testvériség-Egységnek Zilahy műveinek ki­ adásáért és népszerűsítéséért. A történet csattanójánál Plotkin - aki éppen sós perecet rágcsált - őszintén elröttyintette magát - mármint, hogy marxista köny­ vesbolt nyílt ugyanott a röttyintés során az egyik köménymag kiröppent a szájából - és úgy pattant le az orra elé dugott mikrofonról, mint a kaleidosz­ kóp-történetünk elején említett fürge biliárdgolyó, szakszerű kifejezéssel: a mandinertől. Lent eltűnt a szőnyeg bolyhai közt. Talán nem is fontos megemlíteni, hogy V. rövid ideig a marxista könyves­ boltban dolgozott. Vagy csak akart? Azt tudom, hogy hosszabb ideig a NOLIT-ban tüsténkedett. Néha benéztem hozzá a kirakaton keresztül. Általá­ ban valamiket számlázott. Stílusos, drága keretű pápaszemet viselt és nagyon okosan nézett ki. Egyszer sem pillantott föl. Pedig intettem volna neki. Rövid ideig elgyönyörködtem az asztal alatt keresztbetett, szép formájú, pedánsan leborotvált lábán, izmos dombjain, aztán siettem tovább. Észrevettem, hogy mások is járnak oda leselkedni, de nem szóltam semmit. Fölfogtam: V. a ki­ rakatba került, s csodák csodája: jól érzi ott magát. Nem rontom el neki. Aztán megint évek múltak el. Az Animels együttes réges-régen szétesett, baljóslatú War névvel új alakult helyette az örökmozgó Eric Burdonnal az élen. Ami engem illet: a Burdon-varázslat már elmúlt, amikor ez az együttes - vagy az is lehet, hogy már egy egészen hatodik - eljött a mi pannonváro­ sunkba haknizni, mert mi másnak nevezzem. A vásárcsarnokban léptek föl, az Einstein utca közelében. Ha egykor azt mondta volna nekünk valaki, hogy el­ jön még az az idő, amikor majd Eric Burdon a felkelő nap házának közelében fog énekelni - Újvidéken - bolondnak véltük volna szegényt. S ha még neta­ lán azt is hozzáfűzte volna, hogy az engem már nem fog annyira érdekelni, hát lehet, hogy seggbe rúgom! Aztán pedig pontosan úgy történt, hogy nem iz­ gultam fel rá nagyon. Mármint a Burdon-produkcióra. Éppen jól bevacsoráz­ tam, igazából nem volt kedvem elmenni a koncertre. A bortól aztán mégiscsak lett valamicske kedvem. E l tetszettem fáradni a csarnokig, csakhogy minden jegy elkelt, nem engedtek be. Egyetlen ismerős arcra sem bukkantam az őr­ ködő, morózus gorillák közt. Jóvátehetetlenül kintrekedtem, kirekesztettek. Nagy szégyen történt a régi idők szemszögéből. A régi B. T. sosem bocsátot­ ta volna meg. Az új éppen katona volt. B. T.-re gondoltam, amíg a láthatat­ lan törpe, kiszűrődő, változatlanul akadályokat nem ismerő, vastag hangját figyeltem mindkét fülemmel. Odabent Burdon torkaszakadtából ordította a Tobacco Road-ot, majd a felkelő nap házát, T H E HOUSE O F ... 20 �Aztán v ariálta mindkettőt. Nem láttam, nem tudom: neki sikerült-e kigyógyulnia hatalmas kamaszpat­ tanásaiból. B. T.-vel együtt mi sem voltunk már azok a kimondottan fiatalok. B. T. úgymond az utolsó vonattal vonult be a hadseregbe. Sose turkáltam az onnét hazakerült motyójába. De gyanítom, ha a kacat közt akad egy átfúrt pus­ kagolyó - miért ne lenne ott? - , annak hüvelyében egy koromfekete szőrtincs­ re bukkannék. Morbid motívum. És hogy aztán mi lett a felkelő nap házával? Hát az történt, hogy nagy so­ kára - pénzzel megrakodva - Nyugat-Németországból végleg hazatért az idő­ szerű gazda, és a ház áldozatául esett a teljesen félreértett szecessziónak és az urbánus új folklórszellemnek. Jól megfizetett munkások hada jelent meg az egyik hajnalon. Majdnem alapokig rombolták a régi építményt, s emeltek he­ lyébe egy olyan kacsalábon forgó giccskastélyt, hogy attól tartottunk, a Nap sem mer mögüle felkelni többé. Olyan cukormázasra sikerült, hogy a Nap szinte beleragadt; nagy narancssárga döglött légy. Szerencsére, a Nap okosan arrébb ment, s azóta másutt kel föl. Ezt a házat végképp nem merte vállalni. Nem is meri ma már szinte senki. Mellesleg említem itt a végén, hogy ennek a legutóbbi „nagy” vállalkozásnak úgyszintén akadt egy „tragikus” hőse, Muhamed Z. munkás személyében, aki­ nek egy pattanó szilánk kiszúrta az egyik szemét. A gazda - akinek ez állító­ lag nem kerül semmibe - hozatott neki egy üveg szemgolyót. Muhamed Z.-vel a közelmúltban sikerült beszélgetnem, pontosan e házírás elkezdése előtt. Amit Muhamed Próféta* mondott, az nem hozott engem közelebb a dolgok lényegéhez, ám elképedve tapasztaltam, hogy Muhamed fejében - két jól elhelyezett pálinka után - lassan forogni kezd az üvegszem. Ezt a jelenséget nem tudom megmagyaráz­ ni, de gondoltam, talán idefér - a legvégére. Talán ez is valamilyen - majd még kikutatandó - összefüggésben áll a felkelő nap házának cikcakkos tör­ ténetével. N O N FIN ITO . * Próféta. De nem az igazira gon d olok ! �szom szédság és közösség M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S Elfeledett kisebbség Kultúrtörténeti vázlat a Szlovák Állam magyarságáról (1939-1945) „most: légy a gáton férfi s jelkép, álld a sarat, a túsz te vagy, magán, de tán maga a nemzet, ember-magyar tanod ne hagyd.” (Győry Dezső) Tünedezőben a fehér foltok az 19 1 8 -19 fordulóján a szomszédos államok fönnhatósága alá került magyarság kultúrtörténetéből. Kisebb számban bib­ liográfiai összeállítások, monográfiák, nagyobb hányadában résztanulmá­ nyok segítségével fölvázolható az erdélyi, a vajdasági és a szlovákiai ma­ gyar kisebbségek - két világháború közötti - elsőrendűen és hagyományosan irodalomközpontú művelődéstörténete. H a nem is minden ízében és ár­ nyalatában, de körvonalait s meghatározó irányait tekintve ugyanez mond­ ható el a szlovákiai magyarság „első virágzásnak” nevezett, 19 19 -19 3 8 közötti kultúrhistóriájáról, mégpedig elsősorban Turczel Lajos és Csanda Sándor adatföltáró, kutatómunkájának köszönhetően.1 Ugyanakkor teljes­ séggel indokolatlan feledés borítja a polgári demokratikus Csehszlovák Köztársaság földarabolása árán keletkezett „önálló” Szlovák Állam meg­ közelítően hatvanezer lelket számláló magyar népcsoportjának rövid és ta­ nulságos, sok tekintetben pedig egyedülállóan példamutató kulturális, iro­ dalmi életét. E z az írás - a maga szerény eszközeivel és terjedelmi kor­ látaival - ezen a méltánytalan mulasztáson próbál enyhíteni. A Szlovák Állam és a magyar kisebbség. A müncheni egyezményt kö­ vetően, a Szudéta-vidék német megszállásával egyidőben a H linka-féle Szlovák Néppárt elérkezettnek látta az időt húszesztendős szeparatista ter­ veinek valóra váltására. 1938. október 6-ra pártértekezletet hívtak össze Zsolnára, amelyen valamennyi polgári párt képviseltette magát. A kon­ ferencián Jozef Tiso vezetésével autonóm kormány alakult, ahol tárcát kapott a szlovákiai német fasiszták vezetője, Karamasin is. Ezután a bel­ és külpolitikai folyamatok egyaránt felgyorsultak: még október elején be­ tiltották a kommunista pártot, a hónap utolsó harmadában pedig a szo­ ciáldemokrata párt működését is; az első bécsi döntés után lengyelek száll— 22 �tak meg egy kisebb észak-szlovákiai területet. Magyarországhoz visszake­ rült a magyar többségű D él-Felvidék, végül pedig németek vették birtok­ ba Pozsonyligetfalut és Dévényt - ezzel lényegében kialakult a majdani Szlovák Állam területe. 1938 decemberének közepén országos választást tartottak egyetlen jelölőlistával s ezt követően teljessé vált a Szlovák N ép­ párt egyeduralma. A következő esztendő márciusának közepén a szlovák autonóm törvényhozó testület egyhangúlag kimondta az ország független­ ségét, s néhány nap múltán megkötötték a Szlovák Állam és - az időköz­ ben Cseh- és Morvaországot annektáló - Német Birodalom közötti védel­ mi szerződést. Ezzel Szlovákiában kialakult és hivatalosan is hatalomra jutott a német típusú nemzeti szocialista államrendszer. A különbség mindössze annyi volt, hogy az itteni fasizmus erősen katolikus színezetet kapott, a klérus igen erős befolyással bírt az államéletre. A tényleges po­ litikai hatalmat birtokló Szlovák Néppártnak pedig - a jogállásában erő­ sen korlátozott parlament is a párt eszközévé vált - , fegyveres támasza az a H linka-gárda lett, amely a zsidók, magyarok és csehek elleni atrocitá­ sokkal vált hírhedtté.2 A Szlovák Államban maradt magyar népcsoport3 igen nehéz helyzetbe ke­ rült. Azon túl, hogy a fasiszta államban mindössze harmadrendű állampolgár­ nak minősült, lényegében nyelvi szigetekből álló diaszpórává vált. Teljes sú­ lyával nehezedett rá az elhagyottság érzése, a magárautaltság nyomasztó pszichózisa: „A k ik átéltük s láttuk, sosem felejtjük el, hogyan borult az emberekre a kétségbeesés és lemondás réme, előrevetett hosszú és komor árnyékával. Ahová csak néztünk, mindenfelé lankadtak a karok és csüg­ gedtek a lelkek. . . ( . . . ) Sivár és szomorú, szinte megrendítő állapot volt ez” - írta a krónikás 1940-ben.4 A gyökeresen kedvezőtlenné változott társadalmi és jogi helyzet ugyan­ akkor - kezdetben alig észrevehetően - megnövelte a kisebbségi közösség belső kohézióját. A bécsi döntést követően teljesen átalakult a szlovákiai magyarság osztálytagozódása. M íg 1939 előtt az túlnyomórészt paraszti jellegű volt, addig a Csallóköz, Gömör, M átyusföld, Ipoly mente falvai­ nak, mezővároskáinak visszacsatolása után - a magyar nyelvterület északi peremén - a városi polgárság lett meghatározóvá a kisebbségi társadalom létszámát tekintve. A politikai jogok korlátozottsága, az általános elsze­ gényedés ugyanúgy sújtotta a polgárságot, mint a nyitrai és kelet-szlovákiai nyelvszigetek falusi lakosságát, a sorsközösség vállalására késztetve őket. E z a tény döntően meghatározta a kisebbség gondolkodását és lelkiségének formálódását: a közös emberi, jogi, egzisztenciális, kulturális gondok, hiá­ nyosságok, a nyelvi, szellemi magáramaradottság miatt amúgy is halvá­ nyodó belső osztályellentéteket még jobban elsimították. Ilyenformán egy­ ségesebbé, szolidárisabbá lett a szlovákiai magyarok közössége, másrészt jóval befelé élőbb, elmélyültebbé vált, mint a megelőző húszesztendei ki­ sebbségi korszakban volt. A z élet új minőségét most már a sorsközösség összetartó ereje, a szeretetben, a humánus gondolkodásban való egység addig sosem tapasztalt érzése határozta meg: „M ert a kisebbségi magyar­ nak nem szabad gyűlölködnie, repesztő éknek lennie emberosztályok között, hanem kizárólag kötőanyaggá, cementté kell válnia az elomló homokban. A szeretetnél nincs kötőbb anyag sem égen, sem földön.” 5 A z elszigetelt­ ség és magárahagyatottság kialakította „végvári” életérzés tudatosította bennük azt, hogy a végvárban azonos a sorsa kapitánynak és közlegénynek egyaránt. É s csakugyan, ezt a mindenek fölé emelt egységszellemet mu 23 �tatja a magyar népcsoport erősen redukált politikai és társadalmi élete: ki­ alakult az „egy nemzet - egy párt” fölfogása, amely végleg szakított az első, 19 19 -19 3 8 közötti kisebbségi korszak politikai gyakorlatával, az állandó érdekösszeütközések, világnézeti és pártállás szerinti torzsal­ kodások tarthatatlanná vált és kudarccal záruló történetével. Hamarosan kialakult az elismerten homogén politikai gondolkodás egyeduralma, amely­ nek egyik legfőbb ismérve a németellenesség és az antifasizmus volt. Erre emlékezett 1967-ben a szlovákiai magyar szellemi élet legkimagaslóbb alakja, az antifasizmus „m űfajának” , a vox humanának európai rangú kép­ viselője, Fábry Zoltán: „M inden nép, minden nemzet, minden kis népcso­ port a fasizmusban állta ki a próbáját. Nos, akik itt maradtunk az önálló Szlovák Állam ban, az egész népcsoport, lehet mondani, majdnem teljes homogenitásában, ha nem is a mai értelemben antifasiszta, de németellenes volt. Annyira, hogy például - dokumentumokkal bizonyíthatóan - K aramasinék és Hitlerék tervében volt már, hogy a magyarokat kitelepítsék, miután ezek (pontos idézet ez, fasiszta elképzeléseik ellen vannak.” 6 A magyar kisebbség az Európát elborító tébolyban ilyenfor­ mán nem lelt senki szövetségesre. A z egységes elzárkózás pedig oda veze­ tett, ismét Fábry Zoltán szavait idézve: „ A magyarság idegen, ellensé­ ges test lett a szlovákiai fasizmus földjén. Idegen és elárvult, kit a vihar tűzhelyére ver, és saját kincsére, leglényegére: a vox humanára eszméltet.” 7 A z 1939-es alkotmánytörvény értelmében a szlovákiai magyarság egyet­ len engedélyezett politikai képviselője a Szlovákiai Magyar Párt lett. D e, amint minden ízében megváltozott a társadalom fölfogása, úgy a párt sem lett ideológiai-világnézeti tömörüléssé többé, annál inkább ember- és ér­ dekvédelmi szervezetté, közművelődési, oktatási egyesületté. A számtalan feladat elvégzése s kiváltképpen a hagyományos szlovenszkói vox humana eszmény képviselete a párt vezetőjére, Esterházy Jánosra bízatott, taktikázás, helyezkedés, elhajlás nélkül, hűségesen konzervatív katolicizmusa mellett m aradva, lényegében antifasiszta tényezővé vált. Am it Esterházy és a párt a nácizmussal szembe tudott állítani, az a keresztény humanizmus és a pacifizmus gondolata volt, az akkori legális lehetőségek között talán a legtöbb. A magyarságnak a politika alakításából való kirekesztettsége, illetve önkéntes kivonulása, a fönálló renddel szembeni ellenállása lénye­ gileg ellenzéki szerepre predesztinálta a Szlovákiai M agyar Pártot. Így értjük meg, hogy például 1942 májusában a szlovák parlamentben miért Esterházy János volt az egyetlen képviselő, aki a zsidó kérdésnek a német mintájú „végső megoldását” kimondó törvényjavaslat ellen szavazott! A keresztény humanizmus gondolatisága, a fölvirágzó szeretetkultusz a ki­ sebbségi társadalom legfontosabb összetartó erejévé vált, és a kulturális tevékenység egyik ösztönző eszmei forrásává lett. A Szlovákiai Magyar Párt 1944 júniusában, Pozsonyban megtartott országos vezetőségi ülésén helyesnek minősítette az addig követett programot. Megállapították, hogy ( . . . ) a kisebbségi politika alappillére mindig a vallás és a hit volt. ( . . . ) E z a vallási kérdés szabott egyúttal utat a politikának is, amely mindig időszerű, keresztény, nemzeti, szociális és népi politika volt. Divatosan ki­ fejezve, a politika mindig közösségi magyar politika volt. ( . . . ) A ma­ gyarság elesettségében mindig egymás kezét kereste és a sors következté­ ben alakult ki az a törvény, hogy mindenki annyit ér, amennyit a kisebb­ ségi magyarság érdekében végez.” 8 A z árvaság, magárautaltságból fa­ kadó teljesítményorientáció és a minőségeszmény határozta meg a szlo­ 24 �vákiai magyarság 19 39 -19 4 5 életét, s annak minőségét. közötti önellátásra kényszerített kulturális Az alap - az iskolaügy és a közművelődés. Minden nép és kivált a nem­ zetiség kulturális életének, sőt fönnmaradásának záloga az anyanyelvű ok­ tatás, az iskolarendszer hálózatának nagysága és szerkezetének teljessége. A Szlovák Állam nemzetiségi politikáját a reciprocitás - a viszonosság tűrhetetlenül demagóg elve szabta meg. Vagyis Szlovákia magyarsága annyi és olyan kulturális, művelődési lehetőséget kapott, amennyit és amilyent Magyarország nyújtott szlovák nemzetiségű állampolgárainak. D él-Felvidék visszacsatolását követően azonban csak 1941 őszére rende­ ződött a magyarországi szlovák tannyelvű iskolák sorsa, így eddig az időpontig Szlovákiában a magyar iskolarendszer elsorvasztása jellemezte a kisebbség amúgy is összezsugorodott művelődési lehetőségeit. A z átmeneti vagy végleges iskolabezárások sorozata a pozsonyi állami tanítóképzővel kezdődött, amikor is az 1939-40-es tanévben nem indítottak első évfolya­ mot. Hasonló sorsra jutott az Orsolya-rendi leánypolgári, és az ugyancsak pozsonyi kereskedelmi akadémia. A folyamatos oktatási diszkrimináció legsúlyosabbja az volt, hogy több helyen megsértették az 1940. évi 308. számú népiskolai törvényt, amely előírta, hogy harminc gyermek jelent­ kezése esetén nemzetiségi osztályt, vagy - a létszámtól függően - tagozatot kell létesíteni. Így maradt Eperjes, Szomolnok, Stósz vagy Dobsina pél­ dául magyar iskola nélkül. A tankönyvekkel való ellátottság, ha lehet, még rosszabb, egyenesen katasztrofális volt. E gy 1940-ben kelt minisz­ teri rendelet megtiltotta az 1939. március 14-e előtt írott tankönyvek hasz­ nálatát, új, esetleg hirtelenjében elkészült tankönyvek kiadását viszont nem engedélyezték. A kisebbségi társadalom hihetetlen erőfeszítések árán önerőből próbálta megszüntetni a tankönyvhiányt, kevés sikerrel.9 1941 őszétől mégis valamelyest rendeződött a magyar iskolák ügye, s a követ­ kező esztendőben összesen harmincöt magyar tannyelvű népiskola, három polgári, néhány iparos-, tanoncosztály , két gimnázium, egy tanítóképző, egy kereskedelmi akadémia, valamint két évfolyamos kereskedelmi isko­ la szolgálta a kisebbségi iskolaügyet - csakhogy területileg rendkívül egyenlőtlen megoszlásban. A három polgáriból kettő Pozsonyban működött, a Szepesség és Kelet-Szlovákia viszont nélkülözte az elemi oktatásnál magasabb iskolafokozatokat.10 A hiányzó állami támogatást részben az ún. szülői társulatok, részben pedig a diákegyesületek pró­ bálták pótolni. A z előbbiek a tanulók hozzátartozóiból, családtagjaiból szerveződtek, és elsőrendű feladatuknak a tanulók szociális segélyezését tekintették, de pártolták az iskolán kívüli népművelést is. A z utóbbiak pedig önképzőkör jellegűek, illetve érdekvédelmi, önsegélyező szervezetek voltak. Legszínvonalasabb önképzőkörnek a pozsonyi reálgimnázium Arany János Önképzőköre és az állami tanítóképző intézet Móricz Zsig­ mond Önképzőköre számított. A főiskolai hallgatók érdekvédelmi egye­ sülete még az első kisebbségi korszakból fennmaradt M agyar A kadé­ mikusok Keresztény Köre (M A K K ) volt, ugyancsak átmentődött a Szlo­ vák Állam ba a katolikus diákok felekezeti tömörülése, a Prohászka Kör, de megmaradt a Mensa Akadém ia Egyesület is, amely napközi otthont tartott fönn és a rászorulóknak - társadalmi áldozatvállalásból - tandíj­ segélyt, valamint étkezési támogatást nyújtott.11 Mindazonáltal a szlovákiai magyar diákság a nehéz körülmények közepette mégis saját erőfeszítéseire 25 �volt utalva, hogy a fasiszta állam totális diktatúrájában egy embersége­ sebb életre készüljön magasrendű hivatástudatának építésével - amint arra a korszak egyik legjelesebb publicistája, Peéry Rezső is buzdította őket: „Összeszorított foggal tanuljatok, okosan és reménytelenül nézzetek szét, csalás nélkül, ahogy a költő tanácsolja, gyertek mellénk és dolgoz­ zatok az új emberért. A k ik már nem a szólamokban hisztek, hanem a magatok emberségének megkeresésére indultatok cl - hosszú útra, renge­ tegre.” 12 A két világháború közötti első kisebbségi korszakban, a polgári de­ mokratikus köztársaságban a magyarság legkiterjedtebb közművelődési in­ tézményhálózata a Szlovenszkói M agyar Kultúregyesület volt, ennek jog­ utódaként látott munkához a szintén S Z M K E rövidítésű Szlovákiai M a­ gyar Közművelődési Egyesület. A szlovákiai területen megmaradt helyi szervezetek működését azonban a kormány betiltotta, mert ismét csak a reciprocitás elvére hivatkozva — Magyarországon nem működött teljesen önálló szlovák közművelődési testület. Csak amikor 1941 elején a katolikus szlovákok megszervezték a Szent Adalbert Társulatot, újíthatta föl működését az S Z M K E . Ettől kezdve látványosan föllendült a ki­ sebbségi népművelés, s alig akadt olyan magyarok lakta település, ahol ne lett volna az S Z M K E -n ek helyi szervezete. Munkájuk - tekintettel a szo­ rongató viszonyokra - a praktikus ismeretek terjesztésére összpontosult: a tankönyvhiány miatt hézagossá lett iskolai tananyag kiegészítésére, a szaktudás bővítésére, a gazdasági ismeretek megújítására, a háziipar fej­ lesztésére, s csak ezek után következtek a népművelésnek olyan hagyo­ mányos ágai, mint az irodalom, állampolgári jogok, technikai vívmányok népszerűsítése. Jellemző a magyarság áldozatokat is bőven vállaló, ön­ erőre támaszkodó kulturális életére, hogy a kisebbségi társadalom sem nyu­ godott bele az S Z M K E kétesztendei fölfüggesztésébe, a maga erejé­ ből próbálta pótolni a hiányzó intézményhálózatot: a Szlovákiai M a­ gyar Házak mozgalmával. Elsőként Pozsonyban terveztek M agyar H á­ zat, amely az egész népművelési apparátus központja lett; a terv szerint magába foglalta az S Z M K E hivatali helyiségeit, színház- és hangversenytermet, tornatermet, de itt kapott helyet a Magyar Bank, a cserkészklub és a Toldy K ö r is.13 Az utóbbi egyesületet még 1874-ben alapították, nevét pedig Toldy Ferenc irodalomtörténészről kapta. A z idők folyamán - így a polgári köztársaság korszakában is - elsősorban a pozsonyi középosztály meglehetősen konzervatív, arisztokratikus szellemiségű irodalmi, műve­ lődési és társasági egyesületévé vált. 1939 után azonban jószerivel az egyetlen magyar kulturális-irodalmi egyesület maradt Szlovákia területén, hiszen korábbi tekintélyes testvérszervezetei (a komáromi Jókai Egyesület és a kassai Kazinczy Társaság) D él-Felvidék visszacsatolása után M a­ gyarországon működtek tovább. A megváltozott viszonyok következ­ tében a körnek lényegesen át kellett alakítania egész szervezetét és mun­ kastílusát, hiszen most már a pressburger polgárság mellett és még in­ kább helyett a Szlovák Állam töredék magyarságának egészét kellett szol­ gálnia. A z idők változásához személycserékkel és programmódosítással próbáltak alkalmazkodni. 1939 januárjában a - körülbelül ötszáz tagot számláló - kört 1925 óta vezető Jankovics Marcell leköszönt elnöki tisz­ téről, helyére Aixinger László lépett; a közgyűlés pedig három pontból álló módosított célprogramot fogadott el: 1. Be kell illeszkednie a kör­ nek az általános kulturális mozgalmak működésébe - ami azt jelentette, 26 �hogy föladva korábbi arisztokratikus elzárkózását, tevőlegesen részt kell vállalnia a széles körű népművelő munkában. 2. Mindent el kell követ­ nie a szlovákiai magyar irodalmi élet fönntartásáért - ezen az irodalomszervezői és kiadói feladatok vállalását értették. 3. Pozsony kultuszának fokozott ápolása - ami az országos szerepkör és a helyi jelleg összehan­ golását jelentette, hiszen a város helyi hagyományainak tudatosítása lé­ nyegében a kisebbség nemzeti öntudatának és önismeretének ápolása is v o lt.14 A z egyesület már az 1939-40-es évad folyamán mintegy húsz, nagy nyilvánosság előtt zajló rendezvény gazdája volt. S nem csupán Pozsony­ ban, vidéken is szerveztek programokat. Ezek közül kiemelkedett 1941 márciusában a nyitrai írók matinéja, és előadásokat tartottak a rádió ma­ gyar adásában is. A Toldy K ö r tehát szerencsés kézzel nyúlt a kevéske lehetőség után, és merte vállalni szervezetének, munkájának „popularizálását” ; átérezve a magáramaradottság körülményei között az egyetlen lehetséges szerepvállalás fontosságát és feladatának súlyát is, hogy mél­ tó módon töltse be hivatását. Eszközei között számos könyvsorozat gon­ dozása is szerepelt. 1940 és 1943 között a Szlovákiai M agyarok Képes Naptárán kívül több más sorozatot bocsátott útjára: a Szlovákiai M agya­ rok Könyvtárát, a Szlovákiai M agyarok Kincsestárát, a Szlovákiai M a­ gyarok Honismereti Könyvtárát, a Szlovákiai M agyar M űvelődési K önyv­ tárat, a Bibliotheca Istropolitanát, a Szlovákiai M agyar Füzeteket, ame­ lyekben összesen 42 munka látott napvilágot. A híres pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület még a polgári demokrati­ kus köztársaság idején a Toldy K ör énekkarából vált önálló szervezeti egységgé, s a fasizmus éveiben is következetesen vállalta eredeti célkitűzé­ sét, Bartók és K odály nemcsak zenei, hanem eszmei képviseletét. A z egye­ sület kulturális szerepkörrel társadalmi, sőt politikai szerepkörrel bővült, hiszen az „Én eklő ifjúság” mozgalom a vox humana szó szerinti megszólaltatója volt. Bartók néptestvériség programjának hirdetése pedig ebben a korszakban a szellemi ellenállás egyik formájának számított. Mindezt természetesen nem tehette büntetlenül, a hatóságok állandó zaklatásainak és akadékoskodásainak volt kitéve.15 Pozsonyon kívül Eperjesen és N yitrán működtek kisebb magyar egyesületek, körök, klubok, ezeket - kevés ki­ vétellel - a Szlovák Állam hatóságai betiltották. A szellemi értelemben magára maradt és lelkiségében is elkülönülő, befelé forduló magyar kisebbség körében rendkívül megnőtt az érdeklő­ dés a könyvek, a könyvtár iránt. M ivel érvényben maradt az 19 19. évi 430. számú törvény, amely lehetővé tette anyanyelvű könyvtár alapítását ott, ahol legalább 400 magyar lakos élt - az S Z M K E és a Szlovákiai M agyar Párt minden településen igyekezett könyvtárat szervezni, vagy az egészen kis lélekszámú szórványok igényeit mozgókönyvtárakkal ki­ elégíteni. Összesen tizenkilenc magyarok lakta településen működött önálló könyvtár, nyolc helységbe pedig a „vándorkönyvtár” juttatta el az anyanyelvű olvasnivalót. A könyvtárak forgalma ezekben az esztendők­ ben ugrásszerűen megsokszorozódott. Pozsonyban például 1938 és 1941 között két és félszeresére.16 A kisebbségi kulturális élet egyik legsúlyosabb fogyatékossága a hi­ vatásos színjátszás teljes hiánya volt, amit alig-alig pótolhatott néhány műkedvelő társulat lelkesedése és az előadások olykor kifogásolható szín­ vonala. Ezt tette szóvá Németh István László karnagy, a kisebbségi művelődési élet jeles szervezője: „H ivatásos magyar színjátszásunk ez 27 �idő szerint, sajnos nincs. A pótlására hivatott műkedvelő rendezések nem mindig kifogástalanok. Belátom ugyan a rendezésükkel járó rendkívüli nehéz­ ségeket és a műkedvelők ritka áldozatkészségét, mégsem szabad elhall­ gatnunk a hibákat, amelyek hovatovább erős színvonalsüllyedéssel járhat­ nak.” 17 A szerző joggal tartott attól, hogy a többségében könnyed, igény­ telen darabok, a dilettáns színpadra állítás rontja a nézők ízlését, s el­ vonják őket a fajsúlyosabb rendezvények (irodalmi estek, koncertek, ki­ állítások) látogatásától. Mindazonáltal Pozsonyban havonta egy-két ma­ gyar nyelvű előadást tartottak, nyaranta pedig a városi színházban egy­ hetes magyar „évad ot” rendeztek, s ekkor Magyar Színházi Napok cím­ mel terjedelmes, majdnem színházi évkönyv jellegű műsorfüzet is nap­ világot látott. Az írott szó sajtó- és könyvkiadás. A Szlovák Állam fennállása idején, te­ hát 1939 és 1945 között a mennyiségileg korábban oly terjedelmes ki­ sebbségi sajtó egészen összezsugorodott - két okból. Egyrészt az olvasó­ tábor a korábbinak egytizedére csökkent, másrészt a szabad, polgári de­ mokratikus sajtórendszert fölváltotta az egységesített, államilag szabá­ lyozott lapkiadás. D e a sok-sok kötöttséggel béklyózott sajtóéleten belül a magyar szerkesztőségeknek további szigorító, korlátozó intézkedése­ ket is el kellett viselniük - ugyancsak a Magyarországgal való viszonos­ ság téziséből következően. A bécsi döntés után Szlovákia területén né­ hány helyi érdekű és jelentőségű hetilap (Nyitravármegye, Nyitramegyei Szemle, Szepességi Hírlap, Új Világ) maradt, valamint a pozsonyi M a­ gyar M inerva című folyóirat, amelyet azonban már 1939 elején meg­ szüntettek. A reciprocitás elvétől vezettetve mindössze két magyar napi­ lap jelenhetett meg 19 41-ig , az Esti Újság és az Új Hírek. Az Esti Újság Herczeg Gábor pozsonyi bulvárlapjának jogutóda volt, ám 1938 novemberében vezetését a kitűnő Somos Elemér vette át, aki a keresz­ tény humanizmus alapján szállt szembe a fasiszta uszítással. Például 1939 karácsonyán ő közölte lapjában Győry Dezső M agyar Hegyibeszéd című poémáját, amely esztendő múltán - sokatmondó - Emberi hang címmel jelent meg önálló füzet formájában. (Í rásunk mottója is ebből való részlet). A z Esti Újságnak kezdetben napi három kiadása volt; vasárnaponként 28 oldallal jelent meg, de alkalmi, ünnepi számai el­ érték a 60-80 oldalas terjedelmet. Somos Elem ér így próbálta pótolni a nagyon hiányzó irodalmi folyóiratot. A lap kulturális rovatát a szlo­ vákiai magyar publicisztika kiválósága, Szalatnai Rezső vezette, aki a szó szellemi erejére alapozó demokratikus ellenállás mellett az üldözött zsidó származású írókat is fölkarolta. Somos, Szalatnai és a kiadó N emecz Miklós révén a szenzációhajhászó, hálószobatitkokat firtató újságból hamarosan egyedülálló jelentőségű, szellemiségében határozottan antifa­ siszta, megjelent anyagait tekintve pedig színvonalas lap lett. Az „E sti Újság emberi és nemzeti felelősségvállalásával meghódította a komoly, lapigényes magyar, de a gondolkodó szlovák közönséget is. Színszlovák városokban olykor nagyobb példányszámban kelt el, mint a szlovák la­ pok.” 18 Az Esti Újság sem támadhatta persze nyíltan a nácizmust, ám nem vette igénybe a hivatalos német hírszolgálat tendenciózusan összeállított anyagát, hanem a legliberálisabb budapesti újság, a M agyar Nemzet híreit közölte. Vezércikkeit, tárcáit, publicisztikáját Szalatnai Rezső és Peéry Rezső írták, szemet-nyitó, szívhez és értelemhez egyaránt szóló cikkeik igen népszerűek voltak, e korszak irodalmát Fábry Zoltán 28 �joggal a „Rezsők irodalmának” nevezhette.19 A lap közös nevezőre hozta a magyar nyelvterület minden haladó íróját; egyértelmű, tiszta emberségével nyerte meg szerzőit, közöttük Móricz Zsigmondot is, aki­ nek csupán 1939 és 1941 között huszonhat elbeszélése jelent meg itt, de folytatásokban közölték az Életem regényét és terjedelmes részlete­ ket is az Árvácskából. A z Esti Újság bántó szálka volt a hatóságok szemében, ezért 1941 őszén terjedelmét négy oldalra korlátozták, majd be is szüntették.20 A politikailag független Esti Újság mellett jelent meg a Szlovákiai Magyar Párt napilapja, az Új Hírek, amelynek főszerkesztője a bebörtönzött Floch István után Kelembéri Sándor lett. Munkatársai so­ rába tartozott egy ideig a Prágából Pozsonyba visszatért neves költő, Győry Dezső. A szlovák hatóságok 1941 végén újabb szigorításokat vezettek be, és mindössze egy-egy magyar nyelvű napi- és hetilapot engedélyeztek: a M agyar Hírlapot, illetve a M agyar Néplapot. A M agyar Hírlap lénye­ gében az Új Hírek utóda volt, tehát pártlap, de főszerkesztővé Esterházy János az Esti Újság nagy tekintélyű vezetőjét, Somos Elem ért nevezte ki, így is biztosítva a szellemi ellenállás folyamatosságát. Belső munka­ társai szintén a régi kollégák lettek, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső. K e­ resztény humanizmusa miatt ennek az újságnak is számos, fasiszta oldal­ ról jövő támadást kellett elszenvednie. Hétköznapi számai tíz-, vasár­ napi példányai huszonnégy oldalasak voltak, ünnepeken még terjedel­ mesebbek. G azdag irodalmi anyagot közölt, s az Ady-M óricz-kultusz ébrentartásával igen fontos, a nemzeti irodalom egészéhez kapcsolódó művelődéspolitikai hivatást teljesített. Szokatlanul magas példányszáma bizonyítja, hogy olvasótábora megtanult „a sorok között olvasni” , mert a M agyar Hírlap is csupán áttételes utalások formájában közölhette szer­ zőinek, szerkesztőinek valódi gondolatait: ,,. . .csak innen tudták meg az igazat, itt érezték meg az antitoxint, itt a destrukció áldását, és itt vettek lélegzetet a humanizmusból, mert a véres toll e sajtóban ismeretlen volt’ - írta néhány esztendő múltával Fábry Zoltán.21 A szlovákiai felkelés idején, 1944-ben egyedüli újság volt Közép-Európában, amely a fölke­ lésről mint hadi eseményről számolt be, és nem úgy, mint az általánosan történt, a „banditák terrorjáról” . Joggal írhatta hát a lap megszüntetése­ kor Szalatnai Rezső, Búcsú című cikkében: „A z olvasó, a szlovákiai ma­ gyarság számtalan tanújelét adta annak, hogy egy véleményen van ve­ lünk, s egy véleményen van azzal, ami a magyarság egységét, józanságát, emberségét, keresztény szellemét annyi megpróbáltatás közepette is né­ ma, csöndes életszemléletté kristályosította. Búcsúnk nem lehet több né­ ma kézfogásnál. D e ez a kéz tiszta, becsületes kéz volt” 22 A fasiszta Szlovák Állam hat éve alatt összesen mintegy harminc ere­ deti szépirodalmi alkotás jelent meg magyar szerző tollából ezek többsége kis formátumú, vékonyka füzet volt. Más - tudománynépsze­ rűsítő, zenei, képzőművészeti, honismereti tárgyú - munkákkal együtt mintegy hetvenöt címet számlál a szlovákiai magyar könyvtermés, ide­ sorolva az albumokat, évkönyveket, kalendáriumokat is. Elsőnek a po­ zsonyi Veritas K iadó vállalkozott néhány kevésbé terjedelmes kézirat megjelentetésére, a Litera Könyvnyomda és K iadó gondozta a Magyar Színházi Napok köteteit, a Szlovákiai M agyar Közművelődési Egyesület ismeretterjesztő kiadását, a legszámottevőbb kiadói munkát a pozsonyi Toldy K ör, valamint a nyitrai Híd végezte. 29 �Az említett Toldy K ö r füzetsorozataiban jelent meg a legtöbb eredeti szépprózai és költői alkotás, a Szlovákiai magyar költők antológiája, Győry Dezső, Emberi hang című poémája (1940), továbbá Ásgúthy Erzsébet, Pozsonyi Anna, L. Kiss Ibolya, Környei Elek, Páll Miklós prózai és lírai munkái. A z ismeretterjesztés területén is sok, az egészséges nemzeti öntudatot és ennek alapját, az önismeretet gazdagító kiadvány látott napvilágot: Peéry Rezső eszmetörténeti munkája, a Perem-magya­ rok az idő sodrában (1940), Szalatnai Rezső irodalomtörténeti tanulmá­ nyai, a Juhász Gyula Szakolcán (1940), Móricz Zsigmond Szlovákiában (1943), továbbá Mayer Imre Édes anyanyelvűnk című könyvecskéje (19 4 1), Mártonvölgyi László kultúrhistóriai összeállítása, A regélő N yitra mentén (19 4 1), de olyan fontos néprajzi munkák is megjelentek, mint Arany A. Lászlótól A szlovákiai magyarság néprajza (1942), Dallos István: Lagzi a Palóc földön (1943), Gyürky Á kos: A Zobor vidéke (19 4 1) stb.24 Irodalomtörténeti szempontból még jelentősebb volt a harmincas évek derekán Dallos István és Mártonvölgyi László megszervezte H íd Irodal­ mi Szövetség nevű kiadó. A társaság egy meglehetősen provinciális szem­ léletű antológia - N yitrai írók könyve (1934) - megjelentetésével adott hírt magáról, de ismertté a négykötetes Szlovenszkói M agyar Írók anto­ lógiája (19 3 6 -19 3 7 ) révén vált. Igazi jelentőségre azonban a Szlovák Á l­ lamban tett szert, mégpedig az 1941 és 1944 között publikált Magyar Album sorozattal. A tíz kötet nyilvánvaló célja az volt, hogy pótolja a hiányzó irodalmi folyóiratot, amelynek kiadását a hatóságok nem enge­ délyezték, akkor viszont az almanachok megjelenését még nem korlá­ tozták. Dallos István szerkesztő így fogalmazta meg a sorozat célját: „A M agyar Album köteteiben felsorakozó szlovákiai, erdélyi, vajdasági és magyarországi írógárda átgondolt kultúrmunkát indít ezeken az oldala­ kon. A cél egyenes és világos: a magyar kultúra ápolása és fejlesztése, a kultúrközeledés hídjának építése.” 25 Vagyis a könyvsorozat nem csu­ pán a szlovákiai írók antifasiszta vagy legalábbis németellenes egység­ frontjának megteremtésére, de a m agyar-szlovák haladó kultúra kap­ csolatainak ápolására is vállalkozott - az egyetemes magyar irodalom kortársi teljesítményeinek bemutatása mellett. Természetesen a Magyar Album szerkesztői is elhatárolták magukat a napi politikától, egyedül az alkotást tekintették minőségszempontú mértéknek. „ A M agyar Album csak az irodalmi érték mércéjét tartotta szem előtt, s abból az elgondo­ lásból indult ki. hogy a napi politika kérdései - melyek kibillentették arról a vágányról, melyen elindult - nem játszhatnak szerepet életében, és céljainak megfelelő jó munkát csak akkor végezhet, ha az irodalmi alkotások kérdésében nem tér el eredetileg kitűzött céljától” - írta viszszaemlékezésében a szerkesztő, Dallos István.26 Noha bevallottan nem voltak ideológiai, világnézetei célkitűzései a sorozatnak, a lényeg mégis az, hogy az írások szellemisége a humanizmus oldalán vagy az antifasizmus oldalán agitált és a pacifizmus nemes tartózkodásával jellemezhető. A tíz kötetben negyvenöt szlovákiai magyar, száztizenhét magyarországi, erdélyi és délvidéki, tizenhárom szlovák és tizenhárom más nemzetiségű író. költő, esszéista összesen háromszáznegyvenhat irodalmi alkotása szerepelt több mint ezer oldal terjedelemben.27 A z almanach köteteinek rovatbeosztása eleve emlékeztetett a folyóiratokéra. Az Idők sodrában című volt a leg­ gazdagabb. Itt főként esszék és tanulmányok kaptak helyet - a kultú- 1° �ra, az irodalomtörténet, a történelem és a művészetek tárgyköréből. A Magyar lélek, a szépirodalmi rovat - színvonalát tekintve némiképp alatta maradt az előzőének, bár a szerzők között találjuk Áprily Lajost, Nyíró Józsefet, Szemlér Ferencet, Tamási Áront, Márai Sándort, a szlovákiai írók közül pedig Ásgúthy Erzsébetet, Mécs Lászlót, Szalatnai Rezsőt. A z időszerű irodalompolitikai publicisztikát, glosszákat, filológiai adalékokat föltáró írásokat az Ő rhely rovatcím alatt találhattuk. A kér­ dések során a népművelő és ismeretterjesztő cikkek rovata volt. A Fejfák címet nekrológok, illetve értékelő tanulmányok, pályakép-összefoglalók követték, a Figyelő pedig könyvismertetéseket közölt. 1944-re megérett a M agyar Album folyóirattá való átszervezésének gondolata, de erre nem kerülhetett sor, a szlovák hatóságok mereven ragaszkodtak a Szlovákia és Magyarország közötti kulturális-jogi reciprocitáshoz; és mivel a K A ­ L O T kiadásában megjelenő Prameň című folyóiratot a magyarországi szlovákság vezetői nem ismerték el magukénak, a Szlovák Állam sem adott ki lapengedélyt magyar periodikára. A Híd Irodalmi Szövetség minden - elsősorban a körülményekből adódó — fogyatékossága ellenére a M agyar Album kiadásával óriási jelentőségű munkát végzett a sanyarú sorsra juttatott szlovákiai magyar irodalom fölpártolásával és terjesztésé­ vel. Dallos István és Mártonvölgyi László átfogó képet adtak a kisebb­ ségi irodalom e nehéz korszakáról és áldozatos munkájukkal minden akadály ellenére, lényegében pótolni tudták a mindenkori irodalmak számára nélkülözhetetlen nyilvánosságot, a folyóiratot. E z az írás - mint alcíme is jelzi - csupán kultúrtörténeti vázlat, nem vállalkozhatott részletek megvilágítására, ám az oktatásügy, a közmű­ velődés, a sajtó- és a könyvkiadás áttekintésével talán mégis sikerült ké­ pet teremtenie arról az erőfeszítést, sőt áldozatot igénylő kulturális munkáról, amely a fasiszta Szlovák Államban élő - és az utókor tu­ datából végzetesen kiesett - maroknyi magyarságot jellemezte. A félszáz­ ezernyinél alig több lelket számláló kisebbség lényegében egységesen mentes tudott maradni a náci őrület konjunktúrája idején a soviniszta, rasszista ideológia befolyásától, s ebben, azon túl, hogy maga is har­ madrendű állampolgárként élte át a vészterhes esztendőket, igen fontos szerepe volt a haladó szellemű, németellenes, keresztény-humanista szellemiségű kulturális életnek. Annak a kulturális életnek, amelyet a szlovákiai magyarság ugyancsak tragikus, 19 4 5-19 4 8 közötti korszaká­ ban Fábry Zoltán ekként jellemzett: ,,A magyar sajtó költőkkel, írókkal tudósokkal, holtakkal és élőkkel mond mindennapi vétót H itler ellen. Hölderlint hozza: »Európai volt, hívő és tiszta lélek.« Montaigne halálá­ nak 350. évfordulója, a szellemember non possumusát húzza alá. Babits Mihály, Móricz Zsigmond halála hetekig kiszorít minden aktualitást a hasábokról. A németellenes magyar szabadságharcok hősei: Rákóczi, Thököly, Petőfi állandó mementóként fáklyázzák az »ezeréves magyar gondot«, a dunatáji német veszedelmet. (. . .) Az ifjúság ezen felül csak énekel. Éneklő ifjúság: ez a gyűjtőcím. (. . .) Nem harci dalokat énekel, hanem a béke, az emberi élet örömét és búját. A z Am erikába emigrált Bartók dalait énekli, Bartókot és K od ályt: A d y zenei rangtársait.” 28 A szlovákiai magyar népcsoport 19 39 -19 4 5 közötti korszakának kultúrhistóriája nemcsak föltámasztásra érdemes becses kulturális-szellemi 31 �hagyomány, de példamutatás is a szorongató körülményeken fölülemel­ kedő szellem diadalára. Példája annak, hogy egy önellátásra kényszerített, ezernyi akadállyal, nehézséggel küszködő kisebbségi kultúra is képes maradandó értékeket teremteni; s tágabb értelemben, ha egy nemzet minden körülmények között emberi módon akar élni, áldozatos, értékteremtő munkálkodással erőt vehet rossz sorsa csapásain. JEGYZETEK Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. A m agyar irodalom fejlődési feltételei és problém ái Csehszlovákiában' 1918 és 1938 között. Bratislava, 1967. Tatran, Ma­ gyar Üzem, 311. old .; Csanda Sándor: Első nem zedék. Tanulm ány a csehszlovákiai magyar irodalom keletkezéséről és fejlődéséről. Bratislava, 1968. Tatran, 305. old. 2. A korszak és a tárgy nagyon szűkös, magyar nyelvein hozzáférhető irodal m á b ól: Arató Endre: Csehszlovákia története (1849—1945), Budapest, 1978. Tankönyvkiadó, 163. old. (Egyetemi ta n k ö n y v ); Roják D ezső: Versailies-től a bécsi döntésig 1—5. rész. Új Szó (Pozsony), 1968. augusztus 18—17; Borsody István: A magyar—szlovák kérdés alapvonalai. Budapest, 1939. A szerző kiadása. (Madách ny.) 59. old .; Tur­ czel Lajos: Bevezető. In: Ének az éjben. Szlovákiai m agyar írók 1939—1945. Bratis­ lava, 1986. Madách Kiadó, 7—29. old. 3. A Szlovák Állam területe 38 059 négyzetkilom éter volt, lakosainak száma az 1940. évi népszámlálás szerint 2 691 000, ami 70 fő/négyzetkilo méter népsűrűséget jelent. A lakosság 85 százaléka volt szlovák (2 230 935). a németek száma 160 000, a ma­ gyaroké 57 818, de becsült adat szerint valójában 60—65 000 körül lehetett. A ma­ gyar kisebbség három, egymással össze nem függő területen élt: Pozsonyban és környékén. Nyitrán és a Zobor-vidékem, valamint abaúj-zem pléni falvakban. Forrá­ so k : G róf Esterházy János: A kisebbségek gazdasági helyzete, Debrecen., 1943. Debreceni Nyári Egyetem előadásai, 4. rész; András K ároly: Az Új Szlováki a. Láthatár, 1940. 12. sz. 353. old.: Duka_Zólyom i N orbert: Szórványm agyarok, In: A szlovákiai magyarság élete 1938—1942. (Szerk. G róf Esterházy János.) Buda­ pest, 1942. Athenaeum. 68—82. old. 4. Csáky M ihály: Levél a Tátra alól magyar 1940. Toldy Kör. 2. old. sorskérdésekről. 5. Endreffy János; Szeressük egymást, m agyarok! Bratislava—Pozsony, 1940. Concordia ny. 10 old. A Toldy Bratislava—Pozsony, K ör Évkönyve 1940. 6. Simon István : M agnóval Fábry Zoltánnál. Kortárs. 1967. 8. sz. 1248. old. 7. Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (1946), In : Stószi délelőttök. Madách Kiadó 383. old. Bratislava, 1968. 8. Szlovákia—Csehszlovákia. Nemzetiségi Szemle (Pécs), 1945. 44. old. 9. Turczel L a jo s : Bevezető. I n : Ének az éjben. 14—15. old. 10. A 35 elemi iskolában mintegy 110 pedagógus oktatott kb. 5000 gyermeket. Forrás: Stelczer L ajos; A szlovákiai magyar iskolaügy. In: A szlovákiai magyarság éle­ te 1938—1942. 83-106. old. 32 �11. Kemény G ábor: A második kisebbségi irodalom . Láthatár, Turczel L ajos i. m. 15—16. old. 1942, 10. sz. 321. o ld .• 12. Peéry Rezső: Buzdító szavak mai fiatalokhoz. Esti Újság (Pozsony) 1940. 83. sz. 18. Mezei G ábor: Magyar Ház Pozsonyban, Magyar Minerva. 1939. 1. sz. 1—2. old 14. A ixinger László: Beköszöntő. A Toldy K ör Évkönyve 1940. 5. old. 15. Popély G yula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület. Budapest, Kiadó 50—60. old. 1982. Akadémiai 16. Brogyányi Kálm án: A m agyar kön yv sorsai Szlovákiában. In : A gyarság élete 1938—1942. 154—158. o ld .; K em ény G ábor: i. m. 321. old. szlovákiai 17. Németh István László: A szlovákiai m agyar zenekultúra zsony), 1941. Toldy Kör, 13. old. mérlege. H. n. ma­ (P o . 18. Szalatnai R ezső: Előszó. In : Két hazában egy igazsággal. Budapest, 1982. Magvető Kiadó, 13. old. 19. Egri V iktor: A hallgatás évei. Bratislava, 1980. Madách Kiadó, 63. old. 20. Turczel L ajos: Két háború közti sajtónk alakulása és megoszlása. fejezetek. Bratislava, 1982. Madách Kiadó, 118., 224. old. In : Hiányzó 21. Fábry Z oltán: A vádlott m egszólal: In : Stószi délelőttök, 392. old. 22. Szalatnai R ezső: Búcsú. In : Két hazában egy igazsággal. 323. old. 23. Fónod Z oltá n : A csehszlovákiai m agyar irodalom két évtizedes fejlődése, kor­ szakai, jellem zői. In : Tegnapi önismeret. Bratislava, 1986. Madách K iadó, 97. old. 24. Mártonvölgyi László: Szlovákiai Magyarok Könyvtára, In : Magyar Album, 3. köt. [(Szerk. Dallos István.) Nyitra, é. n. Híd-kiadás, 104—108. old.] ; Dallos István: A T ol­ dy K ör irodalmi kiadványai, In: Magyar Album, 2. köt. (Szerk. Dallos István.) Nyit­ ra, é. n. Híd-kiadás, 83—85. old.; Turczel L ajos: Bevezető. In: Ének az éjben. 21— 23. old. 25. Dallos István: Ajánlás helyett... Magyar Album Nyitra, é. n. Híd-kiadás, 7. old. 1. köt. (Szerk, Dallos István,) 26. Dallos István: A Híd vallomása. Bratislava, 1969. Madách Kiadó, 128. old. 27. Szeberényi Zoltán: A ..Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalm i Társulat” kiadói te­ vékenysége. I n : Visszhang és reflexió. Bratislava, 1986. Madách Kiadó, 96. o ld .: Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. A sorozat, 7. köt. Budapest, 1978. Petőfi Irodalmi Múzeum, 938—939. old. 28. Fábry Z oltán: A vádlott megszólal. In : Stószi délelőttök. 393—394 old. 33 �SZABÓ P É T E R Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben (1938-1943) I. Magyarország lakossága az 1938 novembere és 1941 áprilisa közti négyszeri területgyarapodás folytán 1 4 6 8 3 323 főre emelkedett. Ezen belül a nem ma­ gyar anyanyelvűek számaránya ha nem is monarchia-korabeli méretekben jelentősen megnövekedett. 3 3 1 8 493 főt, azaz 22,5 százalékot tett ki a nemze­ tiségiek lélekszáma. Az 1 10 0 290 román (7,5 százalék), 7 2 0 291 német (4,9 százalék), 563 910 ruszin (3,8 százalék), 270467 szlovák (1,8 százalék), 2 0 7 734 horvát (1,4 százalék), 16 4 755 szerb (1,1 százalék) és 7 0 315 szlovén (0,5 szá­ zalék) nemzetiség jelenléte miatt a háborús évek magyar kormányainak ismét fokozottabban szembe kellett néznie a nemzetiségi problémákkal. Természete­ sen a honvédség keretén belül is újból felvetődött a nemzetiségi kérdés. A trianoni Magyarországnak nem nagyon voltak nemzetiségi problémái. A hazai németség és a magyar társadalom viszonyának időnkénti elmérgesedése is csak társadalmi, legfeljebb közgazdasági síkon idéztek elő különböző konf­ liktusokat. Honvédelmi szempontból azonban alig merültek fel nehézségek. A német emberanyag, mint katona - elenyésző kivétellel - államhű és megbízha­ tó volt, s egyéb okok sem tették szükségessé, hogy az ország férfilakosságának honvédelmi alkalmazása terén a nemzetiségekre külön szabályokat kelljen al­ kotni. A német nemzetiségieket 1938 után is a magyarokéval teljesen egyen­ rangú módon kezelték, mindennemű megkülönböztetés nélkül. A magyar legfelsőbb katonai vezetés azonban számított arra, hogy az utódál­ lamokban a magvar állameszmével ellentétes nemzeti szellemben nevelkedett, az ottani hadseregben kiképzett, vagy sorkötelessé most váló, a területgyarapodás so­ rán visszakapott nemzetiségi korosztályok tagjai a magyar viszonyokkal szemben meglehetősen bizalmatlanul, sőt ellenségesen fognak viseltetni. Különösen az észak-erdélyi román, a délvidéki szerb és a kárpátaljai ruszin férfilakosság fia­ talabb évfolyamainak honvédelmi alkalmazását kísérte meglehetős aggodalom. Az általános nézet azonban a honvédség keretein belül is az volt: „Minthogy idegen nemzetiségeink vannak és azokat ki nem küszöbölhetjük, tehát meg kell teremteni velük a békés együttélés l e h e t ő s é g e i t "1. A honvédség alkalmazott módszerei azonban gyakran ellentétesek voltak a kormányok nemzetiségi poli­ tikájának nézeteivel. A nemzetiségi emberanyagnak a magyar királyi honvédségbe való fokoza­ tos beépítése során több lényeges kérdésben kellett döntenie a legfelsőbb ka­ tonai vezetésnek: 1. A nemzetiségiek részt vegyenek-e fegyveresen a honvédelemben? 2. Miiven beosztásokban és milyen százalékaránnyal alkalmazzák őket, hogy a honvédség harcértékét ezáltal lényegesen ne rontsák meg? 3. Kiképzésük az ország mely területein történjék? 4. Melyek legyenek az ún. védett alakulatok? 5. Tiszt és altiszt lehet-e nemzetiségbeli? E kérdésekre adandó válaszok, intézkedések mindannyiszor újrafogalmazód- 54 �tak, valahányszor az ország területgyarapodásai által tekintélyes számú ide­ gen nemzetiségű lakosság került magyar fennhatóság alá. A N E M Z E T IS É G E K H O N V É D S É G I A L K A L M A Z Á S Á N A K K E Z D E T I S Z A B Á L Y O Z Á S A I (1938-1941) Magyarország Trianonban elvesztett területeinek részleges „visszaszerzése” 1938 őszétől kezdődött meg, amikor a müncheni négyhatalmi egyezmény alap­ jául szolgáló néprajzi elvet követve, már csak a tengelyhatalmak részvételével lefolytatott bécsi döntőbíráskodás folytán Csehszlovákiától 11 927 négyzetkilo­ méteres terület került át a magyar államhoz. Ez volt a Felvidéknek és a K ár­ pátaljának túlnyomóan (86,5 százalékban) magyar népességű déli területszegé­ lye, az elsőként visszakapott hajdani országrész. A magyar mellett, nem tömb­ ben élő szlovák és ruszin lakossággal is gyarapodott az ország népessége. A visszacsatolt felvidéki terület összlakosságának kb. 45 százalékát, kb. 463 000 főt tett ki a honvédség szempontjából számba jöhető férfilétszám.2 Ebből 100120000 fő részesült a csehszlovák hadseregben 1938-ig katonai kiképzésben. A katonaviseltek 10 százaléka szlovák, illetve ruszin nemzetiségű3 volt. A ma­ gyar honvédség szempontjából azonban nyilvánvalóan csak attól az időponttól vált pozitív értékűvé ez a csehszlovák hadseregben kiképzést nyert réteg, ami­ kor már megfelelő átképzésben részesült. Ezek az átképzések elsősorban arra irányultak, hogy a már katonaviselt em­ beranyag elsajátítsa a magyar katonai szellemet és fegyelmet, a magyar harc(hadi-)eszközök kezelését, a magyar harcmódot, harceljárást és a legfonto­ sabb magyar vezényszavakat. Mindezeket olyan mértékben, hogy az illető abban a „szakmában” , melyben már katonai kiképzést nyert, a magyar honvédség kö­ telékében is alkalmazhatóvá váljék. A felvidéki katonaviseltek átképzése csak 1939 májusától kezdődött meg. Közvetlen a csehszlovák hadseregben szolgált legfiatalabb 1916-os évfolyamtól kezdve az 1905-ös születési évfolyamig bezárólag hívták be az embereket. Az első 7 évfolyamot, kb. 61 000 főt, majd a további öt évfolyamot is a területi kiegészítés elve alapján vonultatták be. Ez azt jelentette, hogy a lakóhelyük szerint illetékes hadtestparancsnokság helyőrségeiben képezték át őket. Neveze­ tesen a megnagyobbodott területű II. székesfehérvári, V II. miskolci és az 1939 márciusában megalakított V III. kassai hadtest főleg határvadász, kisebb rész­ ben gyalogos, illetve tüzér magasabbegységeinél és alegységeinél történt ez meg. Az átképzések időtartamát a legénységre nézve 6 hétben, tartalékos tisztek­ re, tiszthelyettesekre nézve pedig 8 hétben állapították meg. Ez idő alatt csak a hadicél szempontjából legfontosabb erkölcsi tulajdonságok és szakismeretek alapjait kívánták az átképzendőkkel megismertetni. A továbbképzésükre a ké­ sőbbi fegyvergvakorlatok voltak hivatottak. Miután magyar anyanyelvűek nem lehettek hivatásos tisztek a csehszlovák hadseregben, csak igen elenyésző szlovák és ruszin nemzetiségű tiszttel, hiva­ tásos altiszttel és továbbszolgáló tisztessel számolhatott a magyar legfelsőbb katonai vezetés. Nemzetiségre való tekintet nélkül minden olyan tartalékos tiszt és tisztjelölt megtarthatta tartalékos rendfokozatát, aki önként kérte átté­ telét a honvédségbe, amennyiben egy igazoló eljárás „tisztázta múltját” és az átképzési tanfolyamot eredményesen elvégezte.5 Hivatásos tiszti állományba nyilvánvalóan a magyar származású csehszlovák hadseregben továbbszolgálatot 35 �önként nem vállalt, nemzethűség szempontjából abszolút megbízható egyéneket vettek fel.6 A kis létszámú ruszin és szlovák nemzetiségű átképzendők beosztására vo­ natkozóan az egyes alakulatoknál nem tettek külön diszkriminációs intézkedése­ ket. Csupán az a rendelkezés született, hogy a határvadász-alakulatoknál csak magyar anyanyelvűeket lehetett átképezni. Ez a rendelkezés a következő évek­ ben is érvényes maradt.7 Ezenkívül javasolt kitétel volt még az, hogy azokat a szlovák és ruszin nemzetiségű katonákat, akik a csehszlovák hadseregben a hír­ adó és harckocsizó csapatnál szolgáltak, csak abban az esetben szabadott ugyan­ ebben a „szakmában” átképezni, amennyiben „megbízhatóságukhoz magyar szempontból a legcsekélyebb gyanú sem férhetett” és — a híradóknál - tökéle­ tesen ismerték a magyar nyelvet, mind szóban, mind írásban.8 A szlovák és ruszin legénység eredményes átképzése érdekében igyekeztek nyelvüket beszélő kiképzőszemélyzetet beosztani hozzájuk és megkezdődött a nemzetiségi nyelvet beszélő tisztek és altisztek nyilvántartásba vétele is. 1938 novemberében a nem magyar nemzetiségű hadkötelesek honvédségi al­ kalmazását, a honvéd vezérkar hadműveleti osztálya9 elképzelhetőnek tartotta úgy is, hogy egy-egy ruszin és szlovák zászlóalj kerüljön felállításra, amelyekben a szolgálati nyelv ruszin és szlovák lenne. A ruszin zászlóalj felállítását Ungváron, a szlovákét pedig Kassán tervezték - egyelőre hadtestközvetlen, önálló zászlóaljként. A hadműveleti osztály elképzelését azzal indokolta, hogy „...a ruszinok és szlovákok teljes megnyerésére, de propagandisztikus szempontból is történne” 10 Werth Henrik gyalogsági tábornok,11 a honvéd vezérkar főnöke azonban mindezt akkor még nem tartotta időszerűnek. Az átképzések 1939 májusától megindultak, az újonc-igénybevételt a felvi­ déki területekről azonban csak az 1939-40-es szervezési évtől, azaz, 1939 októ­ berétől tervezték. Az elsőként visszacsatolt terület és az anyaország hadköte­ leseinek kiképzési helyzete ugyanis különbözött. Míg a Felvidéken 1938 októ­ berében kellett volna bevonulnia az 1918-as évfolyamnak, az anyaországban ugyanakkor még csak az 1916-os évfolyamot kezdték kiképezni.12 Magyarország második területgyarapodása 1939 márciusában realizáló­ dott, német jóváhagyással, önálló katonai akció során birtokba vette a túl­ nyomórészt ruszin népesség lakta Kárpátalját. Immáron történelmi jogcímére hivatkozva. 12 17 1 négyzetkilométer hegyes-völgyes terület tért vissza, 496 000 lakossal. Ebből csak 12,7 százalék volt magyar anyanyelvű. Zömmel olyan ruszin nemzetiséggel nőtt az ország népessége, amely kimondottan ellenséges magatartást tanúsított a magyar fennhatóság iránt. Az ukrán nacionalista, ún. Szics gárda osztagai néhol harcba is bocsátkoztak a Kárpátaljába bevonult ma­ gyar csapatokkal. Remélték, hogy Németország eleget tesz az 1938 őszén meg­ alakult autonóm kárpátukrán kormány kérésének, s védelmet nyújt a magya­ rokkal szemben. Az azonnal bevezetett magyar katonai közigazgatás intézkedései, tevékeny­ sége csak tovább rontották az amúgy is feszült helyzetet. Az újonnan színre lépő Teleki-kormány kialakított ugyan egy olyan politikai elképzelést a kárpát­ aljai területen élő nemzetiségi lakossággal kapcsolatban, amely széles körű kulturális és nyelvi autonómiát biztosított volna nekik, ez azonban a katonai vezetés merev elutasításába ütközött. A honvédelmi minisztériumban már 1939 március 17-én megszületett az el­ ső állásfoglalás a kormány Kárpátalja önkormányzati tervét illetően. Március 36 �karpaszományos nem karpaszományos 542 112 9064 3631 II 502 5 73 40 zsidó egyéb román szlovák ruszin magyar 1 8-ára - Kárpátalja megszállásának végleges napjára - egy értekezlet megtar­ tását határozták el a minisztériumban, melynek tárgya: „Kárpátalja önkor­ mányzata honvédelmi szempontból” lett volna. Az értekezlet előtt a honvé­ delmi minisztérium I. a. osztálya13 az alábbi fontosabb javaslatokat dolgozta ki: - a kárpátukrán csapatokat külön szervezzék, de azok a honvédség szerves részét képezzék; - elnevezésükben - például magyar királyi I . honvéd kárpátukrán zászlóalj - a nemzeti jellegük kifejezésre jusson; - a csapatok tiszti kiegészítése a honvédség többi részével közösen, a legény­ ség kiegészítése pedig csak Kárpátalja területéről történjék; - a kárpátukrán csapatok békében elvileg kárpátukrán területen nyerjenek el­ helyezést, háború esetén, valamint kiképzési és egyéb szolgálati okokból adódóan viszont Kárpátalja területén kívül is alkalmazhatóak legyenek.14 E javaslatok között nem volt egyetlen olyan, amely lényeges és konkrét önkormányzati lehetőséget vetett volna fel. Az értekezletet végül meg sem tar­ tották, Werth gyalogsági tábornok utasítására elnapolták. Később végleg leke­ rült a napirendről. A katonai közigazgatás csak július elején szűnt meg Kárpátalján. Átadta he­ lyét a polgári hatóságoknak, melyek a nemzetiségi kérdést főképpen rendésze­ ti problémaként kezelték a későbbiekben. A magyar legfelsőbb katonai vezetés még 1939 júniusában, az 1939-40-es évi hadrendfejlesztés keretében egy hegyi dandár felállítását határozta el az újon­ nan visszacsatolt területen. A dandár a magyar királyi kárpátaljai I. honvéd hegyi dandár elnevezést kapta. Ez a magasabb egység 3 zászlóaljból, 3 tüzérütegből és egyéb dandárközvetlen alegységből szerveződött. Személyi ál­ lományának nemzetiségi összetételéről nem született külön rendelkezés. Annál az alegységnél, ahol a ruszin legénység az összlegénységi létszámnak 50 százalé­ kát meghaladta, ott csapatnyelvként a ruszint javasolták alkalmazni, a vezény­ leti és szolgálati nyelv azonban mindenütt a magyar maradt. A Kárpátalján elhelyezett határvadász-zászlóaljakhoz, a felvidékiekéhez ha­ sonlóan, kizárólag csak magyar nemzetiségű sorlegénységet lehetett beosztani.15 A visszacsatolt kárpátaljai országrészt az 1939 elején újonnan alakult és még kezdeti szervezési nehézségekkel küzdő V III. kassai hadtest illetékességi területé­ hez kapcsolták. A ruszin ajkú legénnység elég jelentékeny százalékban terhelte meg a hadtestet, s különféle súrlódásokat okozott a mozgósítás előkészítése során is. Egy 1940 júniusában készült szám szerinti kimutatás a következő képet tárja elénk a V III. hadtest illetékességi területén besorozott, 1908-1919. között szü­ letett, karpaszományos és nem karpaszományos újoncokról: 124 876 16 37 �Ennélfogva állandóvá vált a hadtestnél az a törekvés, hogy a ruszin nem­ zetiségű újonc és átképzendő állománytól minél nagyobb mértékben megszaba­ duljon és helyettük színmagyar legénységet kapjon, még a nyilvánvaló moz­ gósítási nehézségek dacára is. Egyes parancsnokok túlzott és helytelen sötéten látásuktól vezérelve a nemzetiségek különböző módon történő felosztását is ja­ vasolták a honvéd vezérkar főnökének. Az 1918-as évfolyamú kárpátaljaiak 1939 júniusi és júliusi sorozásakor a nem magyar nemzetiségű összeírottaknak a 75 százaléka nem jelent meg. A ruszinok e nagyfokú bizalmatlanságát tapasztalva, a legfelsőbb katonai vezetés is olyan álláspontra helyezkedett, „hogy ezeket a félrevezetett ifjakat a magyar állam közösségébe ismét visszavezessük és a nemzethűség eszméjének ismét meg­ nyerjük, »ennek« a legjobb eszköze a magyar környezetben alkalmazott megértő és jóindulatú bánásmód.” 17 Úgy gondolták, hogy az ország zömmel magyarlakta területein majd nem fognak az „ellenséges propaganda” hatása alá kerülni. Ugyanis, ahol a nemze­ tiségek zárt tömböt alkotnak az ország szélein, az önálló államban élő azonos, vagy rokon népek közelében, ott erősebbnek vélték ezeket a hatásokat. Nagy­ mértékben vonatkozott ez a zárt kárpátaljai ruszin, majd későbben az észak­ erdélyi román tömbre. Ezek után a honvédség katonai főcsoport főnökének18 1939. október 30-i intézkedése alapján, a megalakult kárpátaljai I . hegyi dandár alakulataiban szolgálatot teljesítő ruszin legénységet az anyaország hadtesteinek (II.-V II. hadtestek) állományába helyezték. Az újonnan besorozott ruszinok pedig azon­ nali behívással szintén hasonló „elhelyezésben” részesültek.19 Helyettük magyar anyanyelvű legénység került a kárpátaljai alakulatukhoz. Ezt a rendelkezést a későbbiekben is betartották. Az 1940. február 1 -én bevonult idegen anyanyelvű újoncokat már úgy hívták be és osztották szét, hogy azok színmagyar területen levő alakulatokhoz kerüljenek.20 A csehszlovák hadseregben szolgálatot teljesített felvidékiek átképzése mel­ lett 1939 nyarától már a kárpátaljai 1905-ös és ennél fiatalabb évfolyamé is megkezdődött. A ruszin nemzetiségű tartalékosok nagy részének átképzése már színmagyar és magyarlakta területen állomásozó alakulatoknál történt.21 A kiképzések és átképzések során nehézséget okozott a nemzetiségi nyelvet is beszélő csapattisztek és tisztesek hiánya. Ahol azonban sikerült megoldani e problémát, ott gyakran született olyan vélemény a más anyanyelvű legénység­ ről, mint, amilyen a 22/3. pótszázad ruszin ajkú átképzőseiről: „..mert azok az emberek minden támogatást megérdemelnek. Kiképzőik nem győzik dicsérni tö­ rekvésüket és odaadásukat. Egészen szokatlanul derék katonaanyag. A kiadott parancsokat meglepő lelkiismeretesen foganatosítják és minden erejükkel azon vannak, hogy itt megfeleljenek,”22 Az 1940. augusztus 30-án életbe léptetett második bécsi döntés 43 581 négy­ zetkilométer területet és a 2 185 546 főnyi lakost juttatott Magyarországnak. A döntés Németország és Olaszország közös érdekei alapján született és sem Ma­ gyarországot, sem pedig Romániát nem elégítette ki. Egymillió román nemze­ tiségű került át a magyar állam keretei közé, de a továbbra is Romániához tar­ tozó Dél-Erdélyben több mint félmillió magyar maradt. A döntést megelőző, majd azt követő határszéli csapatösszevonások és a fő­ leg román részről elkövetett gyakori határsértések mind hűen tükrözték a két állam közt állandósult feszült viszonyt. A visszacsatolt erdélyi területen 3-4 hó­ 38 �napig életbe léptetett katonai közigazgatás káros intézkedései - egyaránt súj­ tották az itt élő lakosságot - rossz szolgálatot tettek a „magyar nemzeteszme és államhűség” megkedveltetésére irányuló politikának. Az átkerült tekintélyes számú román lakosság, a visszatért népesség 42,1 százaléka, ezek után, a bel­ ső, és főleg a határ menti román „propaganda” hatására mindvégig ellensége­ sen viseltetett a magyar katonai és polgári szervekkel szemben. 1940-ig a HM és a V K F többször is szabályozta a nemzetiségiek honvédel­ mi alkalmazásának módjait. Az észak-erdélyi és székelyföldi területek vissza­ csatolásával Magyarországhoz került tekintélyes idegen ajkú népesség katonai igénybevétele bonyolult és nehéz helyzet elé állította a honvédséget. Nyilván­ valóvá lett, hogy most már az egész nemzetiségi problémát átfogóan és egy­ ségesen kell megvizsgálni és nem rendeletekben, hanem utasításokkal kell sza­ bályozni. A nemzetiségek honvédelmi alkalmazásának átfogó szabályozása miatt első ízben 1940. szeptember 24-én tartottak értekezletet a HM I. b. osztályán.23 Már ezen az értekezleten véleménykülönbségek mutatkoztak a honvédelmi mi­ niszter és a honvéd vezérkar főnöke között. Nézeteik a nemzetiségek háború esetén történő fegyveres szolgálata terén, valamint a honvédség értékesebb és nagyobb szaktudást igénylő ún. védett alakulataiba való beosztásuk terén üt­ köztek. A nézetkülönbségek teljes mértékű egyeztetése később sem sikerült. Az 1940. december 9-én hozott honvédelmi miniszteri döntésében foglaltatik a hon­ véd vezérkar főnökének kiegészítése és megjegyzése is. A döntés az alábbiakat tartalmazta: „ 1. A nemzetiségek a magyarsággal teljesen egyenlő mértékben - éspedig fegyveres szolgálatra - vétessenek igénybe a honvédelem céljaira. 2. A nemzetiségek elosztása a békeszolgálat és az M. beosztás24 tekintetében különböző legyen: a) tényleges katonai szolgálatukat az egész honvédségre egyenlően - éspedig 15 százalékos arányban - elosztva teljesítsék, úgy azonban, hogy a II. hadtest­ nél szlovák, a V III. hadtestnél ruszin, a IX. hadtestnél román nemzetiségű nem szolgálhat. b) Az M. hadrendben azonban az elosztás akként történjék, hogy a V III. és a IX. hadtestnél, valamint az ezekkel szomszédos V., VI. és V II. hadtesteknél a nemzetiségek aránya 20 százalékos, a többinél 10 százalékos legyen. (Az a megkötés tehát, hogy a II. hadtestnél szlovák, a VIII.-nál ruszin, a IX.-nél román nem szolgálhat, itt nem jön tekintetbe.) 3. A védett alakulatokhoz nemzetiségek se békeszolgálatuk alatt, sem pedig M. tekintetben nem, illetve legfeljebb 2-3 százalékban kerülhetnek, akkor is csak előzetes priorálás után. A védett alakulatoknak azonban csupán a követ­ kezőket kell tekinteni: légierő, híradócsapat és a határvadász portyázó száza­ dok. Fentiektől eltekintve, azonban a nemzetiségek elosztása az egyes fegyver­ nemek között és az alakulatokon belül teljesen egyenlő arányban történjék. 4. A nemzetiségek közül mindazokat, akik a feltételeknek25 megfelelnek, a tiszti és altiszti kiképzésbe be kell vonni. Elbírálásuk azonban megfelelően szi­ gorú legyen, hogy csak a valóban minden tekintetben megfelelők kerüljenek tisz­ ti, vagy altiszti kiképzésre.” Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvéd vezérkar főnöke csatolt kü­ lönvéleményében azt vetette fel, hogy kívánatos lenne elrendelni: a nemzetisé­ giek csak akkor és oly mértékben állittassanak be a mozgósított hadrendbe, amennyiben a magyar emberanyag már teljesen kimerült. 26 39 �Ez az első átfogó jellegű szabályozás, mintegy keretet adott a későbbi újoncbehívási és -szervezési rendeleteknek. Hogy később nem minden téren való­ sultak meg irányelvei, abban nagy szerepet játszottak a nemzetiségek katonai al­ kalmazásának kezdeti tapasztalatai, a háborús „követelmények” , de a legfel­ sőbb katonai vezetésben kialakult ellentétes nézetek is. 1940 októberétől elkezdődött az észak-erdélyi és székelyföldi területek 1919ben született férfilakosságának nemzetiségre való tekintet nélküli besorozása. Mivel a legtöbb aggály a román ajkúak katonai alkalmazása ellen merült fel, a visszacsatolt területről csak kis részben hívták be e nemzetiség 1919-es évfo­ lyamát, sőt a már katonaviselt átképzendők bevonultatásáról pedig még 1941ben is eltekintettek. A magyar és német nemzetiségű hadkötelesek, továbbszolgálatra jelentkezők, valamint a vissza nem csatolt erdélyi területről átszököttek tényleges szolgá­ latra és átképzésre való behívása viszont fokozatosan beindult. Kiképzésük nem csupán az újonnan alakult IX. hadtest illetékességi körzetében, hanem az egész ország területén történt. A román nemzetiségű újoncállományból 1940. december 2.-től csak 3127 fő került bevonultatásra az V., V I., VII. és V III. hadtest 10 százalékos személyi biztonsági hányadának fedezése céljából.27 A kb. 100 000 román nemzetiségű katonaviselt átképzésének beindulását csak az erdélyi átképzés 2. turnusában, 1941 augusztusától tervezték. A román fennhatóság alól felszabadult terület katonaviselt, s tiszti és al­ tiszti rangot elért egyénei - , amint a polgári köztisztviselői is - 1940 októbe­ rétől ún. igazolási eljárás alá vétettek. Priorálásuk során azt vizsgálták, hogy 1918 óta milyen magatartást tanúsítottak a magyarsággal szemben. Az igazoló­ bizottság tagjai csak magyar és német nemzetiségűek lehettek. A magyar legfelsőbb katonai vezetésben széles körű vita előzte meg az erdé­ lyi területekről átkerült jelentős tiszti és altiszti állomány további sorsát. A meglevő tiszthiány és a honvédség fejlesztésének megalapozása érdekében néhány HM-, illetve VKF-osztály javasolta, hogy a visszacsatolt területekről minél nagyobb számban vegyenek át a tiszti állomány feltöltésére alkalmas egyéneket. A V K F I. osztály elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy annak, aki az igazolóbizottság előtt „megfelelt” , nemzetiségre való tekintet nélkül el lehetne ismerni akár az idegen hadseregben elért rendfokozatát is. A HM I. a. és I. b. osztályok ennyire liberális álláspontot nem képviseltek. Legfeljebb arra hajlottak, hogy a román nemzetiségű tartalékos tisztek is megtarthassák el­ ért rendfokozataikat, ha magyarellenes cselekedeteik nem voltak és átképzésük is megfelelő volt. A honvéd vezérkar főnöke és a honvédelmi miniszter,28 valamint az osztá­ lyok túlnyomó része azonban csak az igazolóbizottság előtt „megfelelt” és átképzett magyar és német tartalékos tiszteknek szavazott bizalmat. Ők tarthatták csak meg rendfokozatukat. Idegen hadseregben szolgált hivatásos tiszteket nem javasoltak átvételre. Legfeljebb a monarchiabeli hadseregben szolgáltakat kellő elbírálás után.29 A többség álláspontja valósult meg ezek után a gyakorlatban is. A román nemzetiségű egyéneknek csak egyetlen előrelépési lehetőségük volt a magyar honvédségben: újoncként tisztesképzés alá vonhatták őket, aztán előléptethették valamennyit, amennyiben „nemzethűség” szempontjából minden kétséget kizá­ róan megbízhatóknak bizonyultak és a magyar nyelvet szóban és írásban a szolgálat körülményeinek megfelelő szinten elsajátították30 40 �Magyarország negyedik területgyarapodása 1941 áprilisában történt, mikor Jugoszlávia feldarabolása során a német csapatokkal katonailag együttműködő magyar alakulatok megszállták a magyar-német-délszláv lakosságú Délvidé­ ket, Bácskát, Muraközt, Murántúlt. Így 11 417 négyzetkilométernyi terület ke­ rült 1 025 508 lakossal egyetemben magyar fennhatóság alá. A délvidéki terü­ let lakosságának 36,6 százaléka volt magyar, 19 százalékát német, 16,1 száza­ lékát szerb, a fennmaradó 28,3 százalékát pedig egyéb (román, horvát stb.) nemzetiségűek alkották. A katonai szervezés szempontjából ezt a területet az anyaország IV. pécsi és V. szegedi hadtestének illetékességi területéhez csatol­ ták. Ezen hadtestek feladatává vált, hogy saját szükségleteiknek megfelelően szabályozzák a hadra fogható férfilakosság kiképzését, illetve átképzését. 1941 közepére a felvidéki katonaviseltek átképzése lényegében befejeződött. Az erdélyi tartalékosok kisebb hányadát a IX. hadtest két turnusban már át­ képezte. A többi - román nemzetiségi tartalékosok átképzése is - a későbbiek során e hadtestre hárult, mivel az egyéb hadtesteket jelentősen megterhelte a póttartalékosok kiképzése, mi több, beindult a délvidékiek átképzése is. (Folytatása következő lapszámunkban) 41 �G É C Z I JÁ N O S [a forgatókönyv 1 ] kézirattörmelék 2014-b ő l kézírásomba belerondít hurkokat fon és szíjat asztalt borít és lányokat ríkat csengőt zendít harangot kondit leng mint az ékezet a zárt mássalhangzók felett ki lenne ő ki lehetne más ha nem a könyvíró forgatókönyvíró s ha nem ő lenne a forgatás aki a sörből sárgán kivilágít a köznapok zárkája ablakán átsütő tekintete lázit és a végeredményt is kipofázza - motyogja váltig - mintha a képletben a végeredmény lenne vagy ércből a szelíd minta holott annyi van benne mint tettben a penge mint fájdalomban a fog - nyöszörög a szándékban az ok a könyv az írás a tinta - benne a forgatókönyv megírva a föllapozott papírlapok között gőgicsél a szörnyszülött 42 a sors a könyvben rúgkapál vasat önt a vasöntő a gépíró gépel vallat a vallató s retirál a paraszt meg szánt vet és kapál sorsod a megírt rádtalál a könyvből valaki kilép a könyvedbe valaki belép a kéziratba néhány szót beszúr aportíroz cenzúráz és álldigál a kézirat ezt-azt megtanul akkorát üt mellkasomra maga is felsikít ha a vér kifakít és a vér őt is megfakítja a tinta levét az írás hevét a könyvet a hurkokat is megköti - belelóg a jövődbe egy tetem egy árulás s mennyi valami más a szél mindezt lengeti ha megkezdődne a tavasz a nyár a havazásban a forgatás a kamera sötétjébe bezárva föl alá jár a celluloid míg ki nem találja miként emlékezzen a tavaszi emberre a nyári tettek havára és az elrontott kézírásra �[ a forgatókönyv 2 ] Kézirattörmelék 2 0 15-b ő l ki lenne ő ki lehetne más ha nem a könyvíró forgatókönyvíró s ha nem ő lenne a forgatás a sörből sárgán kivilágít az évek rácsán átsüt komor tekintete a tekintet húsomba hatol és mint stroncium a csontba a húsomba épül a húsommá málik kivillog belőlem - állítja váltig a képletben a végeredmény lenne vagy ércből a konok minta pedig annyi vagyok benne mint tettben a penge mint fájdalomban a fog nyöszörög az ok a könyv az írás a tinta bennük a forgatókönyv megírva a valaki akit innen és onnan hallani és rabokat ríkat s leng mint az ékezet a mássalhangzók és az akasztottak elnyíló szája felett a forgatókönyv egyszerű: napról-napra munka s benne ott a múlt-jelen-jövő megírva mert megírva jó elrémülhetnek a díszletek a ruhákat szabó arcán az álom nyugodt sima és rímtiszta figyel a könyv én is figyelem száján kerekedik a nevem hallgat hallgatom hallgat minden hallgat az igen és a nem az nem lehet, hogy senki nincs velem ha vízszintessé válnék dudvák nőnének barátok és barátnék bennem egy forgatókönyv megírva * sorsom benne rúgkapál vasat önt gépel vallat és retirál krumplitőt tölt és tengerit kapál sorsom a könyvben rámtalál kilép innen valaki belép ide valaki és a kéziratba számos szót beszúr a kézirat ezt és azt eltanul a kéziratomba belerondít fon hurkokat és szíjat a forgatókönyv nagyszerű - a kézirat ezt-azt eltanul a tegnapból ma lesz a mából holnap holnap a hazádból kilakoltat a büszke háziúr-szemű honderű Ü D VÖ ZLET A FELVO N U LÓ KN AK ÉS A M IK R O FO N O K N A K 43 �vita E N D R ŐD I SZABÓ E R N Ő A „harctalan nemzedék” avagy az üde nihilizmus apoteózisa — rövid poétikatörténeti vázlat egy új könyv ürügyén — Ha az alkotói magatartás szempontjából vizsgálom az utóbbi fél évszázad ma­ gyar költészetét, kitűnik, hogy a folyamatot az elszakadás, a függetlenedés poétikája történeteként is leírhatom. Mégpedig az egyes szakaszok, fokozatok, a történelmi-politikai és az ideológiai-esztétikai körülmények és kényszerek gúzsaiból szabadulni vágyó költői magatartástípusok időbeli egymásmellettiségében-egymásutániságában. Ám, ha e rövid és szükségképpen csak a főbb moz­ zanatokra összpontosító dolgozatban szigorúan mindössze a poétikai fejlemé­ nyek boncolására szorítkoznék, jószerivel nem kellene másról írnom, „csupán” felismerések sorozatáról, azokról, amelyek rendre beépültek az újabb és újabb költőgenerációk gondolkodásába, más és más módosulásokat váltva ki a lírai gyakorlatban. Azt hiszem azonban, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ennél többre kell vállalkoznom. Akkor ugyanis, amikor az elmúlt fél évszázadról szólok - legyen bár voltaképpeni tárgyam a költői gondolkodás - valójában öt évtized történelméről, s a benne élő emberről: a lét megtiport méltóságáról beszélek. A totális diktatúra nem elégszik meg a társadalom és az egyén életének kereteit megszabó intézményrendszer elfoglalásával, kisajátításával. A látható terror megteremtésénél, működtetésénél is fontosabb a láthatatlan terror: a fé­ lelem légkörének kialakítása; s a kettő együttes működtetése révén a gon­ dolkodás gyarmatosítása. A totális uralom fő támasza, a rettegés fölkeltéséhez, a lélekig kell elhatolni, s lehetőleg annak legmélyebb rétegeibe, megbolydítva, föllazítva, s végül megsemmisítve a természetelvűségen alapuló józan észjárást és az évezredes kulturális mintákban - például a szerves történeti fejlődés so­ rán kialakult erkölcsben, a jogrendben, a tudományosságban, a művészetekben, vagy az iskolarendszerben - átörökített emberi értékrendet. „ Új ember, - új eszmények - új világ” - harsog a totális diktatúra jelszava a terror, a gyilko­ lás hétköznapjaiban. A nyílt és brutális erőszak régi „találmányát” , a szemioti­ kai rendet, a jelölt és jelölő, a fogalom és az általa jelölt tárgy, vagy jelenség közötti intakt állapot megbontását például a hitleri és a sztálini formáció is a végletekig víve alkalmazza. A „jó” fogalma a „rossz” dolgok özönére vonat­ kozik a hivatalos nyelvhasználatban és megfordítva. A hitlerizmus és a sztáli­ nizmus tehát létrehozva ficamos pártzsargonját, minden területre, minden élet­ megnyilvánulásra kiterjeszti azt, s ily módon állandósítja a nyelv és a valóság közötti ellentmondást. Ellenforradalmat kiált a népi, nacionalizmust a nem- 44 �zeti érdekek legszelídebb kifejezési formáira is; burzsoá liberalizmusnak neve­ zi az emberi léptékhez igazodó jogállami berendezkedést. A társadalom és az azt alkotó egyén, mind az ideologikus, ám nem csak frazeológiában, de intéz­ ményekben, jogrendben (jognélküliségben) stb. megtestesülő valóságot, mind pedig a természet és a történelem ideológiák feletti törvényeinek valóságát ér­ zékeli. A kettős érzékeléshez, kettős tudatához, s az ebből következő kommu­ nikációs zavarához társuló tájékozatlanság - , hiszen az információ is hatalmi tartomány, mely az átlagpolgár számára megközelíthetetlen - kiszolgáltatottá teszi az embert. Az ellenkező előjelű tartalmak és fogalmak állandó össze­ mosásával, egymásra-kopírozásával, a mindegyre sulykolt hazugsággal, s a bru­ tálist fölváltó poszt- és szalonsztálinizmus áldozatra kacsintó cinizmusával a fantomvilág, az irreális és mégis tényszerűen tapasztalható (pszeudo) valóság tudathasadásos helyzetet teremt, amelyet egy - voltaképpen már a Központi Akarattól is független - belső logika totalizál. A valós viszonyrendszerek ilyenféle megbontásával kezdődik a teljes elértéktelenedés folyamata. Ennek el­ ső szakasza a nyelv, a kifejezés elhalványulása, elcsökevényesedése, kiürülése, mely végül - minthogy a legfőbb kultúrahordozóról, tehát a legfőbb értékköz­ vetítőről van szó - az erkölcs széthullásához, s ebben a szakaszban az emberi méltóságtudat elvesztéséhez, az emberi minőség pusztulásához vezet. S a nyelv­ vel együtt az addigi tájékozódási, egzisztálási rendszerként működő mert létszerkezetet, létrendet, s általuk meghatározott létmódot, létezéstechnikát kör­ vonalazó - univerzalitások és univerzáliák - például az egyház, a humanitás stb. - csökevényesnek minősítve megsemmisítettek, kizárattattak a társadalom életéből, vagy eredeti tartalmuktól megfosztva, megcsúfolva részeivé váltak az in­ tézményesített hazugságnak. Helyüket az alakoskodás, a megfélemlítettség, a cinizmus univerzuma töltötte ki - ez volt a világ látható arca az elmúlt félszá­ zad keleti Európájában. * Poétikatörténeti áttekintésem első szakaszául természetszerűleg az imént jel­ lemzett korszak és állapot, az ötvenes évtized, a hivatalos irodalomtörténet-írás által egykor a szocialista irodalom kialakulásának nevezett időszak kívánkozik. A megismételt, sőt súlyosbított trianoni diktátum következtében térben, a lélek és a gondolkodás gyarmatosítása, „leállamosítása” révén más dimenziói­ ban is szétszabdalt irodalom korszaka ez, voltaképpen a magyar irodalom széttrancsírozásának ideje. Márai Sándor emigrációban, Németh László, Kassák Lajos, Füst Milán, Szabó Lőrinc elhallgattatva, mások Recsken, vagy börtönök­ be zárva, a „szerencsésebbek” vidéki száműzetésben, ismét mások segédmunkás­ sorban az ország egyik, vagy másik sarkába bújdosva. De működtek a lélek „ú j” mérnökei, az „új ember” irodalmi „kovácsai” ! Legnagyobb prózaírónk ekkortájt Illés Béla, egyik vezető költőegyéniségünk a mára jórészt ismeretlen Kónya Sándor angazsált írók-költők, Sztálin-díjak, Rákosi-ódák, költészetnek (ki)nevezett csasztuskaáradat; vitathatatlan a korszak látható­ olvasható lírájának a zsdánovi „kultúrpolitika” jegyében fogant pártköltészeti jellege. Nagy formátumú alkotók, valódi tehetségek álltak egy sorban dilet­ tánsokkal, középszerűekkel, percemberekkel, s az „osztályharcban kipróbált” ré­ gi pártköltőkkel. Nyilvánvaló tehát, hogy az ideológia és az aktuálpolitika járszalagjára fűzött költészet elszakadásának, az elszakadás első mozzanatának 45 �is itt, a hivatalos, a „leállamosított” irodalom berkein belül kellett bekövetkez­ nie, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a „nem hivatalos” , magyarán, betiltott magyar irodalomnak, költészetnek nem volt mitől, honnan elszakadnia. Benjá­ min László keserű, öntépő versei jelzik a „hivatalos” irodalom eszmélkedését. Ha Benjámin költői gondolkodását, magatartását a folyamat egészében szem­ léljük, úgy szimbolikus gesztusként érzékelhetjük azt. Benjámin ugyanis nem a költészetet, a költői gondolkodást merev korlátok közé szorító eszmei-ideológiai állapottal szakított, nem az ismeretelméleti értelemben vett, a megismerés gon­ dolati rendszeréül szolgáló percepciós viszonyt mondta föl, „csupán” egy politi­ kai kurzus fölött mondott ítéletet. Függetlenedése nem eszmei töltetű, indítékú; egy adott helyzetben kialakított morális álláspont. Nem elmarasztalás, nem emberi, erkölcsi nagyságának megkérdőjelezése, egyszerű ténymegállapítás: a szakítás erkölcsi gesztusa Benjáminnál nem vált az elszakadás totális poétikai tettévé. Holott a hazugság a rombolás totális volt, olyan helyzet állt elő, ame­ lyen csakis a totális másság elméleti s költői megalkotásával lehetett úrrá lenni. A hatalmi kényszerektől való függetlenedés, az elszakadás emberi, gondolko­ dói igényének, a teljes másság poétikává formálódásának folyamata tehát - az ötvenhatos cezúra után - az abszurd, a tudathasadásos állapotot továbbörökí­ tő, s azt egy szégyenteljes történelmi hazugsággal megtetéző posztsztalinista szerkezetben bontakozik ki. Az ekkortájt színrelépők, a korábban elhallgattatot tak, az önként némaságot választók, a börtönökből, internálótáborokból sza­ badultak - az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, illetve az új évtized elején, a megszólalás lehetőségét megőrzendő, szükségképpen óvatosan egyensúlyoztak a szemléleti másság kimondhatóságának hajszálnyi ösvényén. Ez a szemléleti másság azonban nem új típusú, ellenkezőleg, a régi, az ötvenes években hallga­ tásra kényszerített másság volt. E költők és költészetek - Kassáktól Simonyiig, Sinkától Vas Istvánig terjed a sor - esetében nem beszélhetünk tehát a poéti­ kák radikális megújításáról, hiszen tájékozódásuk nem új szemléleti rendsze­ rek felé irányul, voltaképpen tehát a második világháború előtti poétikák je­ gyében alkotnak. Az új nemzedékek populistái pedig - Garai Gábor, Simon István, Váci Mihály és Ladányi Mihály nevei kívánkoznak példaként hamar­ jában - igen hamar magukra találtak angazsált, hivatalos irodalmi szóvivői sze­ repkörükben. Úgy látom tehát, hogy a poétika szintjén is érzékelhető másság iránti igény a nemzedéki élbolyként is aposztrofált Hetek költészetében kap hangot. Nem bénítja őket az elnémítás tapasztalata, nem sújtja őket a hatalommal való egyezkedés s egy bizonyos nyilatkozat aláírásával - az alkukötés ódiuma. Költészetük a csöndes, ám elszánt elhatárolódás poézise. Ezt az elhatárolódást elsőül az önmeghatározás - a nemzedéki életérzés megfogalmazásának igénye - mozgatta, azaz másságuk tudata. Ágh, Buda, Bella, a Nagy László által meg­ mutatott irány, a népi szürrealizmus felé tájékozódása. Kalász Márton bensőségessége, Serfőző szociografikus ihletettsége sejteti velünk az új poétikai tájé­ kozódást, melynek három lényeges eleme: a személyiség autonómiaigénye (te­ gyük hozzá: a babitsi autonomista-fölfogás jegyében), a generációs életérzés és a posztból szalonképessé változott sztálinizmus nyelvi konszenzusának elveté­ se (vizsgálódási körömön kívüliek a publicisztikai koncessziók). Voltaképpen 46 �ezt a szálat szőtték tovább a hetvenes években a Kilencek. Poétikájuk többékevésbé nyíltan, deklaráltan semmisnek tekinti a kifondorkodott-kierőszakolt konszenzust, a hegemón, ideologikus - azaz a hazugság és a cinizmus axiómái­ ra épülő - világértelmezést. Az elhatárolódás történelmileg is dimenzionáltabbá válik Utassy József lírájában, s szemléletileg és nyelvi tekintetben is új megerősítést kap például Péntek Imre és Kiss Benedek költészetében. Ám, akár­ csak a Hetek, a Kilencek is, és úgyszintén a másik raj, a félig-meddig társ­ antológia, a „Költők egymás közt” szerzői is megmaradtak a magyar irodalom, a magyar költészet hagyományos, történetileg kialakult tájékozódási viszonya­ in belül. Kérdéseik, válaszaik - ronda, de alkalmas szóval: problematikáik - , ha más hangszerelésben szólalnak is meg, ugyanazok, mint a harmincas években kialakult nép-nemzetinek és urbánusnak nevezett irányzatok költőié. Ami teljesen érthető, hiszen az ötvenes évek brutális cezúrája minden szerves történeti fo­ lyamatot kettéroppantott, így az irodalomét is. Mármost: mind a nép-nemzeti, mind az urbánus irányzat a poétikus egység, vagy poétikus világállapot értelme­ zési körén belül mozog. Azaz, egy közösséginek tételezett, tehát elvileg minden, az adott nyelvi, nemzeti, állami stb. közösséget alkotó egyén előtt ismert, vagy megismerhető, mindenki számára azonos, vagy hasonló módon értelmezhető értékrenden alapuló gondolatkörben fogalmazza meg tárgyát. Ezért a poétikai folyamatnak ezt, a benjámini elmozdulást követő szakaszát a hegemón ideoló­ giától való elhatárolódás szakaszának nevezem. Annál is inkább, mert a teljes elszakadás, az autonóm személyiség lírai kiformálásának egyik lehetséges mód­ ja - , amely a személyes léthelyzet elmélyült, egyéni és nem közösségi logikájú, értékrendű lírai vizsgálatig, a teljes és végső soron én-azonos másság. Ágoston Vilmos kifejezésével, az önalakú-rész megalkotásáig vezet - akkortájt, a het­ venes években, például a pályakezdő Tandori és Petri költészetében jelen volt ugyan, de semmiképpen sem követendő domináns irányként, jobbadán csak afféle személyes hóbortként, ezotériaként. Hasonló a helyzet, az egyébként min­ den létező módon és eszközzel tiltott magyar neoavantgárddal is. (Hajas, Szentjóbi, Erdély, Balaskó). A költészet és a költői gondolkodás - a muszájHerkules szerepkörébe kényszerült magyar irodalom részeként - a szalonsztáli­ nizmus által reárakott, áttetszőre szőtt, ám csöppet sem szakadékony, sőt, na­ gyon is elevenbe vágó gúzsaival volt elfoglalva. A mindenoldalú elhatárolódás, a teljes és végleges elszakadás szándéka, az irodalom, a költészet másként-gondolkodása mindazonáltal nyilvánvalóvá vált és robbanékony lendülettel mutatkozott meg a nyolcvanas évek elejére, iroda­ lomba érkező generáció, az ún arctalan nemzedék költészetében. A radiká­ lis szakítás, a teljes másság, így az előző irodalmi generációktól, s azok poéti­ kai fölfogásától való gyökeres különbözés igényének nyílt megfogalmazása nemzedéki programmá változott. A szakítás erkölcsi parancsa - az ötvenes évek­ től változatlan irányjelzőként létezve - itt, ebben az esetben lényegült poéti­ kaformáló erővé. Az arctalanok robbanékonyságát, a felhajtóerőt nemcsak a nemzedéki önmeghatározás minden eddiginél erőteljesebb, mert széles érte­ lemben vett társadalmi indítékú igénye adta. Az arctalanok az elkorhadt, kontraszelekciós irodalmi intézményrendszer, az esztétikai jelmezbe öltöztetett kirekesztősdi ellen, egyszóval, a független, önszervező alkotói lét- és társadal47 �mi státus érdekében indítottak harcot. Végső összegzésben: a szalonsztáliniz­ mus által (is) történelmi zsákutcába vezetett társadalom elégedetlenségének, a fennálló helyzet teljes elutasításának adtak radikális megfogalmazást az irodalom berkeiben. A bukás - társadalmi, politikai értelemben - ezért is volt szükségszerű: az irodalom részstruktúrája csakis az egész szerkezet át­ alakítása során változhat meg. Másfelől viszont: ez a nemzedék volt az, amely az alkotófolyamatok, a költői gondolkodás függetlenségének heves kinyilvání­ tásával - „Fasírt” -vita, „Arctalan nemzedék” -vita végpontjához vitte a harminc éve kezdődött elszakadási folyamatot. Ám ebben az elutasításban, ebben a tagadásban - sok más mellett ez a paradoxon jellemzi talán a leg­ mélyebben a nemzedék fölfogását - benne van a mélységes kötődés is. Hi­ szen ellenfele, a Helyzet nélkül ez a szemlélet, ez a poétikai álláspont meg­ rendül, talaját veszti, a költői szerep kiürül, maszkká válik. Márpedig bekö­ vetkezett a hőn óhajtott, de nem remélt össztársadalmi, politikai elmozdulás. A harminc éven át alig változott hatalmi berendezkedés átalakulóban van. A rendkívül sokszínű, a nyolcvanas évek közepére markáns irányzatokban el­ különülő utakat járó arctalan nemzedék „tündöklését és bukását” a tömör­ ség végett egyetlen mondatban összefoglalva: az imént jelzett társadalmi­ politikai változások okán, az avantgárd és a radikális eklektika itt-ott elsza­ bott, de harcias komolysággal viselt mezében attakírozó generáció, a nyolc­ vanas évek végére halk sóhajjal beleomlott a posztmodern művészet mindent jótékonyan elegyítő, széles szájú bugyrába. (Kivétel: a nemzedék eleve kon­ zervatív poétikájú csoportjai és a költőből politikussá előlépettek.) A helyzet az, hogy nincs Helyzet - ismerik föl megkésve az ellenállás poé­ tikájának tarthatatlanságát azok a szerzők, csoportok, akik, amik a kezdettől kétfelé, a hagyományosabb közösségi indítékú, hangvételű és a személyesség, a szubjektivitás irányába tartó nemzedéki irányok közötti teret töltötték be, poétikájukban mintegy a kétféle tájékozódás elemeit elegyítve. Mint kivénhedt, leharcolt obsitosok csapata, borongós, füstös, gyónni vágyó lélekkel, a fáradt halált szólongatva keresik a bensőségesség útjait, miközben kortársaik azon része, amelyik kezdetektől ebbe az irányba tartott, mérföldekkel előttük jár az autisztikus líra, az Én-világ, az önalakú partikularitás költői kifor­ málásában, megalkotásában. Hol, milyen tartományt foglalhatna még a huma­ nizmus e poétikai (tehát filozófiai) tragédiájának áldozatául esett maroknyi költő?! A világot a politika vette birtokba, s az Ego-n és a Világ-on kívül más nincsen; csak a Semmi. Talán ez lehet a meghódítandó, új poétikát „köl­ csönző” tartomány? Csak lehetne - mert a Semmi. . . foglalt! Az arctalanok kilátástalan, energiaemésztő csatározásai alatt csöndben, de annál határozot­ tabban kisajátította, belakta a föltörekvő, zömmel a hatvanas években szüle­ tett szerzőkből tömörült - Zalán Tibor (kétszeresen is) szellemes bonmot-jával aposztrofált - harctalan nemzedék. Ők azok a nagyrészt maguk szerkesztette egyetemi és magánkezdeményezé­ sű folyóiratok, kiadványok - Harmadkor, Határ, Metszet, Nappali Ház, N a­ rancsszív füzetek stb. - köré csoportosult írók, költők és teoretikus hajlandó­ ságú irodalmárok, akiknek együttes, nemzedéki súllyal-mércével is mérhető jelentkezését, az újabb irodalom egyes irányzatait, törekvéseit fölkaroló, nem­ régiben alakult Holnap Kiadó, a Fiatal írók könyve című könyvheti antoló­ giájában lehetővé tette. Hogy tehát: kik ők, milyen esztétikai, poétikai erő­ vonalak, gondolkodásmódok vonzáskörében alkotnak, van-e valamilyen éles 48 �határvonal közöttük és az előttük járó arctalanok költészete-irodalma között, egyáltalán, arra a kérdésre, hogy miért érdemelték ki a nagyon is sokrétű dicsérő és elítélő felhangokat egyaránt tartalmazó - harctalan nemzedék el­ nevezést, valamelyest is helyes - bár a dolgozat keretében szükségképpen csak közelítés jellegű - választ, a Holnap Kiadó emez antológiája által fölmuta­ tott összkép tüzetesebb vizsgálata adhat. Harctalan ez a nemzedék legelsőbben azért, mert az elszakadás taktikája és stratégiája, az alkotófolyamat ilyen értelmű alávetettsége esetükben föl sem merült. Szemükben ezek afféle múzeumi dolgok lehetnek és ez tökéletesen érthető, hiszen az alkotó, az alkotás szellemi függetlenségi harcait - miként az iméntiekben fejtegettem - az előttük járók vívták meg; s nem kis áldozatok: költészetek, egyéni és irányzatos poétikák öntudatlan föláldozása árán. Harc­ talan azután a mai huszonévesek nemzedéke azért is, mert létszemlélete és ebből sarjadó poétikája eleve lemondott mindenféle küzdelemről, lett légyen bár szó annak társadalmi-politikai vagy ideológiai-esztétikai vetületéről. De nem jellemzi ezt a generációt az előttük járó nemzedék szubjektivizáló irány­ zatainak szívós, módszeres küzdelme sem, amelyet a személyiség egészének, a szubjektum mélyrétegeinek birtokbavételéért, az önalakú partikularitás törvé­ nyeinek megismeréséért, s e törvények poétikává nemesítéséért folytattak (jel­ legzetes képviselőjeként említem a Tandori nyomdokain haladó Marno Já ­ nost). Különbözőségük kulcsa tehát: gyökeresen más létszemlélet, más létezéstech­ nika: a „minden volt és semmi sincs, és - továbbszőve a gondolatot - minden volt hiábavaló, mert elmúlt, csak a semmi a megragadható, de, mert semmi, hiábavaló” filozófiája. A negatív teljesség poétikája ez, szemben az arctalan nem­ zedék szubjektív, vagy objektív, vagy a kettő között létező rendszerei pozitív teljességének poétikájával. Az üde, mert frissiben megtalált, alkalmazott nihi­ lizmus poétikája a harctalanoké, ami - , s értelmezési vakság volna az ellenke­ zőjét látnunk - nem tagadás, nem elutasítás, nem totális negáció, egysze­ rűen csak a „ nincs helyzet” rezignációmentes, a vesztés-vereség mozzanatát, a tragikus érzéseket nélkülöző tudomásulvétele. A nihilt, a teljes csököttség ál­ lapotát, az értékvesztést, az emberi minőség megsemmisülését nem ők alakí­ tották, nem ők teremtették - ellenkezőleg: ők a nihilhez vezető berendezkedés édesgyermekei, a nihil szülöttei. Mi sem természetesebb, hogy ezt a helyze­ tet tekintik adottnak. Azt tehát, amelyben minden eddigi érték megsemmisült és elenyészett - úgy tűnik visszavonhatatlanul. Eltűntek, szertefoszlottak az egyéni és közösségi tájékozódás, egzisztálás univerzális rendszerei. Kivetendők az eddig érvényben volt filozófiák és mítoszok. A valós, a nemlétezö megtes­ tesülése, az abszurdé, az irreálisé; azaz, az életkereteket megszabó helyzet, s az azt jellemző szerkezet minden nem igazinak a nonpluszultrája, és, mert a nemlétező, a valóstól eltérő, másfajta létet tételező fogalmi és sugallatos rend­ szerek - a teorémák, filozófiák és mítoszok - a nem létező, tehát a nem valós igazit formulázzák, mindenféle értékviszony, egyáltalán, mindenféle viszonyí­ tási, vonatkoztatási rendszer megalkotása lehetetlen. S mert nincs a valósat igazival szilárdító értékrend, a hasonlítás is értelmét veszti. A metafora meg­ hal. Ebben a negatív teljességben egyetlen metaforikus lehetőség marad csu­ pán: az Én univerzalizálása. Miáltal azonban éppen saját magát semmisíti meg: 49 �a teljességé, a lét egyedül és kizárólagosan érzékelhető valóságává tágított sze­ mélyesség, a parttalanná vált Ego, éppen Én-szerűségét, a csakis és kizárólag erre/arra a személyiségre, jellemző karakterjegyeket veszti cl. A harctalan nem­ zedék tehát ilyen vonatkozásban is gyökeresen különbözik az előzőtől. A leg­ először és legérzékletesebben Szőcs Géza, később mások, Egyed Péter, Kukorelli, Garaczi, Marno által alkalmazott módszer ugyanis természetét tekintve más. Sommázva: lényegítsd metaforává egzisztenciád, személyes helyzeted. Légy bárhol, s légy akárki, ez az az egyetlen metafora, ami értelmet ad mindennek. A lét pótolhatatlan, helyettesíthetetlen hasonlatává válsz így, párhuzamos lét­ té, teljességé, amely nem csupán viszonyított, de mássága föladása nélkül vi­ szonyító is egyben. Viszonyító - azaz értékrendet tételező, abban mozgó, és azt már csak a megállapítás finomítása végett írom ide, hogy a megőrzött másság, az Én-karakter eltérő módokon tűnik föl a példaként említett költőknél: Szőcsnél és Egyednél a tudat, az intellektus mássága, míg Kukorelli, Garaczi, Mar­ no esetében az automatikus, reflexszerű tudatmozgásokon uralkodó érzékelés - következésképp az ennek megfelelő nyelvi megjelenítés - mássága dominál. A „harctalan nemzedék” lét-metafórájának ez az Én-feloldó természete az önalakú partikularitás kiküzdött poétikáján és poézisén túli, a parttalan parti­ kularitás költészetének megteremtését segíti elő a Fiatal írók könyve szerzői­ nek munkáiban. Ezt pedig, a parttalan partikularitás „eszméjének” és költé­ szetének, művészetének megteremtését, fölfoghatjuk úgy is, mint az évezredes szekularizációs folyamat megállítására, visszafordítására való törekvést. A le­ bomlott, részeire hullott és részei elrothadásával egészében is megsemmisült Minden után, a Minden utáni Semmiben a Minden előtti állapotba, valamiféle kozmikus ősegység harmóniájába térhetünk vissza - bontják ki ezt az eszmét a generáció teoretikusai. Föltételezem, hogy lesz olyan méltató olvasó, aki az egzisztenciafilozófia - minden máshol hasonlóan ugyancsak jókora késéssel „begyűrűző” - hatásának tudja be, azzal magyarázza, abból vezeti le a harctalanok lét- és alkotásfilozófiáját. Természetesen ez az értelmezés is igaz amennyire érzékelhetem, még csak nem is a heideggeri, sokkal inkább a kierkegaardi hatás a jelentős - ám ez nem kérdőjelezi meg, ellenkezőleg, erősíti, jelenségként „igazolja be” az utóbbi hat-nyolcezer év történelme szekularizáci­ ós megatrendjének létét. Kifejezetten ezt, az ilyenfajta értelmezést támasztják tehát alá a Fiatal írók könyve publikációi. Különösen a kötetnyitó poéma Darvasi László Pompejije és az egész kötet megalapozását nyújtó, s ebben a „nemzedéki” teoretikus vizsgálódást is elvégző Tört kagyló című esszé, az antológia egyik legizmosabb­ nak tűnő tehetsége, Károlyi Csaba munkája. A Minden utáni Semmiben a Min­ den előtti állapotba visszatérni. Visszafordítani, de legalábbis megállítani egy évezredes szekularizációs folyamatot, írtam föntebb, s Károlyi filozofikus is­ kolázottságú, poétikusan is szabatos mondatainak egyike - „A vég, amely titokzatos kezdet.” - akár kulcsmondata is lehetne, fejtegetéseimnek. Ugyanez a gondolatiság szabja meg a másik, igen sokat ígérő teoretikus, H orkay Hörcher Ferenc munkájának. A lélek sötét éjszakája című esszéjének kereteit, jóllehet közvetítőanyaga a szinkretizmustól áthatott keresztény misztika. Károlyi eszté­ tikai-ismeretelméleti nyomvonalon haladva. Horkay Hörcher pedig művelődésés irodalomtörténeti közegben - a Hamvasi útmutatást, s a katabazisz-„elméletet” követve - ugyanarra a végkövetkeztetésre jut: „A semmi prófétája tehát egyben a minden prófétája is.” 50 �Több-kevesebb megszorítással, szinte a kötet minden poétájára ez a szelle­ miség jellemző. Elsőül és legkivált Háy János és Kurdi Imre versvilágában tű­ nik fel; Háy Meinsen-ciklusát ilyen értelemben akár a nemzedék fölfogását megverselő filozófiai tankölteménynek is nevezhetem, hasonlóképpen a már említett Darvasi László Pompeji-jéhez; s a tanköltemény szót ezúttal nem el­ marasztaló felhangokkal használom. A versek szóródása egyébként nagy természetesen. A versíró mesterséget, a szakma kis titkait, látványos fogásait többé-kevésbé mindannyian jól elsajátították. Ez azonban ismét nem pejora­ tív megállapítás. Nem rímfaragók, verskovácsok ők. S úgy tűnik nekem, hogy az elmúlt és mostani évtizedeket is egybevéve, ez az első költőgeneráció, amely egységesen az elvont gondolkodás költészetét képviseli. Ezek a lírikusok ké­ pesek a színtiszta szellemi létezésre - empíria, érzelem, történés, mind, mind szellemi mozzanatként épül be alkotásaikba - a vers tehát ilyenképpen lét­ mód, létezéstechnika, nem állapotmeghatározó, nem indulatszócső, nem sugal­ lat, nem szószerészkedés, nem rímbeszedett publicisztika. Ennek fényében érthető, hogy mintaválasztásuk, szakmai tájékozódásuk ke­ véssé köti őket a magyar irodalomhoz; költészetük előképeit inkább a német, az angol-amerikai, s a francia líra nagyjai között kell keresnünk. R. M. Rilke neve mindenképp’ idekívánkozik, azután Eliot-é, Celan-é, a Valéry-é, de a skála természetesen sokkal gazdagabb ennél. Mint az imént is utaltam rá, mindőjükre jellemző az erőteljes intellektualizmus, ami hol ilyen, hol olyan modulációban tűnik föl. Háy János Rilkén iskolázott, halk tónusokba oldott érzelmekkel átszínezett, Kurdi Imre érzéki képekkel dúsított, Kurdi Fehér Já ­ nos szemantikai-logikai irányba tájékozódó intellektualizmusa nyilvánvalóan más és más verskarakter felé viszi majd ezeket az alkotókat, mint Darvasi Lászlót historizáló, kultúraközpontú univerzalizmus-igénye - emiatt azután talán ő az egyetlen a kötetben, aki a kifejezés valódi értelmében posztmodernnek nevezhető - , vagy Lázár Júliát érzelemgazdag, bensőséges, Ujjnyomok című kötetéhez képest letisztultabb, egyszersmind nyitottabb, élményközpontúbb, a klasszikus formában tökéletes kifejezésmódra lelt intellektualizmusa. Ismét más kifutást sejtet Szijj Ferenc gnómát és haikut idéző-ötvöző kontemplációja, Polmaniczky Szilárd klasszikus avantgárdra emlékeztető nyelvisége. Solymosi Bálint fanyar, groteszk nyelvi és képi humort verspoénokba elegyítő szikár gondolatisága, s végül megint csak más választási lehetőséget rejt Krausz Ti­ vadar hetyke vagabundossága és Balog József érzéki mozzanatokat kompozíciós elemként alkalmazó, szociális és politikai indulatú-töltetű tájékozódása. És itt nyomul gondolataink közé a kérdés: ha ilyen határozott egyéni voná­ sokkal jellemezhetők ezek a költők, miért, hogy az antológia verseinek olvas­ tán az az érzésünk, mintha mindegyre ugyanaz a hang szólna, csak épp más-más regiszterben, más és más effektek kíséretében? Ez volna a magyar költészet­ ben oly régóta várt nemzedéki hang, az azonos létszemlélet egyöntetű artikulálása hangzana itt föl? Az elméleti, a poétikai érvek emellett szólnak. Ám, aminek említése nélkül nem válna teljessé az eddig festett kép: a kötet költő­ inek és verseinek világa nemcsak az intellektualizálás miatt azonos, élményeik is egy tőről metszettek. Létezésük szélárnyék-lét. Világuk az üde üvegházi csend világa: mutatványok üvegfal mögött. Látjuk a szájmozgást és értjük a szót. Hang nem hangzik. A jelentés jelent - de nem mutat. Nincs vonatkozási rend­ szer. A szó semmire sem utal, azaz, épp a semmire utal, űrre, hiátusra, amely­ ben lebeg, s amelyben lebegve vonatkozási „rendszere” önmaga. Az önmagát 51 �állító szó költészete ez, ahogyan Károlyi fogalmazta: vég, amely egyben titok­ zatos kezdet. S, hogy ez a kezdet a nemzedék költészetében bontakozik-e ki, vagy elkövetkező generációk poézisében lelünk majd rá - annak ellenére, hogy némelyiküknek, mint például Háy Jánosnak, vagy Lázár Júliának önálló kö­ tete is kézbevehető már - e pillanatban megválaszolhatatlan. Mindenesetre: a kritikusok azon része, amelyik az elmúlt évtized költőin köszörülte-próbálgatta esetenkint meglehetősen ósdi fegyverét, sznobsága szé­ dítő magaslataira emelkedve az élményköltészet hiányát vádként fogalmazta meg például az arctalan nemzedékkel szemben, alighanem dús prédára lel majd ezen kötet olvasásakor. Túllépve most azon a kérdésen, hogy születhet-e egyáltalán valamirevaló mű másból, mint írója valamilyen élményéből; túllép­ ve tehát az „élményköltészet” zavaros, ám némely körökben bizonyára szent borzongással és áhítattal kiejtett és hallgatott kifejezésén, amely föltehetően az egyes poézisek közvetlen tapasztalati anyagának szűkösségét hivatott megje­ lölni; elhagyva tehát ezúttal a kérdéskör tüzetesebb vizsgálatát, annyi bízvást megállapítható, hogy a „harctalanok” empíriaanyaga - értve ezen az egyes költők, konkrét köznapi élményvilágát - a versek szövedékéből aligha fejthető föl. Könnyebb e pillanatban kimondani azt, hogy milyen általános tapasztalat, mi­ lyen eszmei megfontolás fűzi őket egybe, mintsem lehetséges, jövőbeni költői világukat, e mostani csírák, hajtások ismeretében leírni. Azt azonban a tévedés kockázata nélkül írhatom le: bizonyos, hogy e nemzedék költői kemény küz­ delmekben nem próbáltattak meg. D e: kérhetem-e a meleghá­ zában dolgozgató kertészt, hogy harctéri modorban, zord zsoldosként bánjék növényeivel? S még: vajon nem az emberkertészés ideje érkezett-e el századunk végére? Ha igen, úgy ez a nemzedék sem „ússza meg” próbatétel nélkül a parttalan szubjektivitás poétikájának minden bizonnyal ki kell egészülnie az emberi minőség poétikája konkrét történelmi és személyes dimenzióival. Szükségünk van tehát erre a költészetre, a személytelenség, a Semmi költé­ szetére, hogy benne, vagy belőle a Minden poétikus képessége szülessen meg, s nyerjen értelmet. Tény, hogy ez a költészet nem, vagy csak igen nehezen ír­ ható le a hagyományos kategóriákkal. Se az írások, sem mögöttes tartományuk nem körvonalaznak egy akármiféle, de mégis valamilyen létszerkezetet. Ilyen nincs, nincs tehát benne az egyén (a költő) számára kijelölt, vagy meghódí­ tandó hely, pont, szerepkör. Nincs létszerkezet, csupán létezés van, s ez a lét az önmagát állító szó képében jelenik meg előttünk. S abban van, abban léte­ zik a szót nem állító, nem kimondó, hanem a létezésre alkalmazó költő. Nagyjából hasonló jellemzés adható a prózaírókról is. Kis Zoltán a magyar próza blöffölő, blődliző válfaját kifinomult, cizellált, a borghesi ontizmussal ka­ cérkodó geg-prózává nemesítette itt közölt írásában. Podmaniczky Szilárd vers­ prózája a végletig viszi a jelentésnélküliséget, Kósa Imre pedig viszonylag ha­ gyományos mondandót, életérzést ötvöz a modern írástechnikákkal. Színvona­ las kispróza Kalász Istváné is. ugyanakkor érthetetlen számomra, hogy köl­ tőként miért nem szerepel az antológiában. Eddig közölt versei egyértelműen tehetségéről vallanak. S, ha már hiányérzeteimet fogalmazom; tudom, hogy számos személyes és objektív oka lehet, mégis otromba foghíjnak tartom a hu­ szonéves teoretikus-kritikumgárda egyik meghatározó egyénisége. Keresztury Tibor mellőzését. Mint, ahogyan azt is csak hiányként tudom érzékelni, hogy ugyane nemzedék máris markáns kritikusa - , mert Körössi P. József mellett ő is válogatója-szerkesztője ennek a kötetnek - Takáts József írásai, valamilyen 52 �félreértelmezett etikusság nevében, kimaradtak az antológiából. Nélkülük min­ denképpen csonka a kötetben nyilvánvalóan a reprezentativitás igényével föl­ mutatott szellemiség. Amelynek a posztmodernizmushoz - megítélésem szerint - nem sok köze van, legfeljebb annyi, hogy időben utána alakult ki. Így hát nem értek egyet a kötet szerkesztőivel, akik szerint „ a posztmodern szónak ők” a Fiatal írók könyve szerzői „adnak először világos, vitathatatlan értelmet.” Nos, legfeljebb a poszt-posztmodernizmus kifejezésnek adnak, adhatnak tartalmat-jelentést - ennek kifejtése azonban már egy másik dolgozat feladata lehet. 53 �HANDÓ PÉTER Dávid Philoktetés Előttem sír, behorpad a táj valami készül, valami vár. Szemben állok az erősebbel, Remeg bennem a szinte-ember. elveszett erős szavam emlékét égre tartva meredek mint a balta mielőtt fába zuhan 1989. júl. 23. 1989. jan. 21. Odüsszeusz Mint ki Ithakába pihenni tér meg, de nyugtalan marad harcban edzett szájon a törpeség bíborszava fölfakad. 1989. aug. 5. P E N D E R IK TAM ÁS láthatatlan elfogyasztott éjszakák süllyedő hajó kifürkészett sziklák közt pocsolyába nézve láthatatlan tenger másik volna jó vagy én megmenekülnek ők is valamennyien idelenn a süketnek dalt ígérő néma és minden rajtuk röhögő valaki holnap vagy én ma 54 ez már nem az elképzelt s megélt szavak más a köd szaga fanyar nyálak gyűlnek burjánzik odabenn a mag kívülről csendéletnek látszik köpni volna jó de nem szabad torzó félig feszült kettőnk közé neked s nekem túl merész akadálynak híd helyett a lealkudott egész �HIDASI JÓZSEF Rendhagyó ballada Vakolathullató magány csontjai között mint elhanyagolt régészeti lelet recsegő csapolású palóc széken üldögél az öreg az udvaron mohás cserép feszeng kerekes kút árnyékában hosszú útra készül gazdája tekintetét választotta menedékül peregnek a filmkockák bölcsőt ringat a nyári ég fakult kabátjának rézgombjai őrzik múltjának csákányos emlékezetét roggyant törzsű diófa elfáradt ága szomorúan hajlik a kerti világra elvetélt a föld kalászba többé nem szökhet a búza sóként a gond virágot terem rajta mozdul a test ősz feje hátrabillen pillantást igazít a könyörtelen idő álmodó diószem szétporlik öklében és szoborrá válik a hűséges széken bozontos pulija egyedül maradt gazdája szénporos leikével világgá ment a kertek alatt. �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y A befogadás után PALACKPOSTA III. H a Debrecen nem tízezer kilométerre lenne ide, más szóval, ha elju­ tottam volna a debreceni irodalmi napokra, nem a nyugati magyar iro­ dalom történetéről beszéltem volna - „a kirekesztéstől a befogadásig” , ezt indítványozták a rendezők - , inkább napi gondjaimról, pontosabban ar­ ról, hogy mi lesz irodalmunkkal a visszaszámlálás, a befogadás után. Megszűnik-e most, hogy a nyugati író és a hazai olvasó végre valahára egymásratalált? Érdemes lesz-e ezentúl magyar szépprózát, verset, esszét kiadni Nyugaton? Nézegettem az elmúlt hónapok termését, a legfontosabb nyugati ma­ gyar könyveket. Mintha máris láthatók lennének rajtuk az átrendeződés jelei. A z első megfigyelés: a termés megcsappant. Íróink magyarországi kiadóknak küldik kézirataikat. Megszaporodtak az idegen nyelvekre le­ fordított, vagy kétnyelvű kötetek. Szerzőik nyilvánvalóan úgy vélik, hogy új életteret kell találniok, ha már megszűnőben a nyugati magyar iro­ dalom. Ugyancsak gyakoriak a könyvek, amelyeket a rendteremtés, a leltárkészítés szándéka hozott létre: a búcsúkötetek. Természetes, hogy az irodalom, a tudomány, a művészetek dilettánsai, azok, akik számára az új Magyarországon se lesz nyomdafesték, to­ vábbra is vadnyugati végváraikból pufogtatják tragikomikus szamársá­ gaikat. Természetes az is, hogy vannak, akik úgy érzik: számukra későn jött a változás, és továbbra is saját zsebből, félezer példányszámban nyomtatják ki írásaikat. Meg kell érteni őket: már Cs. Szabó figyelmez­ tetett arra, hogy az emigránsok mélyen megbántott, sértett és sérült em­ berek. Lássuk hát az új, a „befogadás utáni” nyugati magyar irodalom első fecskéit, amelyek itt fészkelődnek trópusi könyvespolcaimon. A chicagói Mózsi Ferenc kétnyelvű verseskötete három művész mun­ kája. A z írásokat Kolumbán Miklós fordította angolra és Selmeczi Zsolt grafikái hozzák az olvasáshoz közelebb. E gy szó mint száz, itt minden a borítólap, a papír, a halványzöld betűk, a fordítás, az illusztrációk, az előszó - a maguk hatékony eszközeivel a versek jobb befogadását se­ gítik. Hogy az eredmény mégsem meggyőző, az semmiképpen sem a kitűnő nyomdai munka, a finomvonalú rajzok, vagy az inspirált fordítás hibája. Mózsi Ferenc nem ismeri kétségtelen tehetsége természetét és hátrányait: a Tízparancsolatra és a Mantrákra épülő versciklusában olyasmibe vágott, ami enyhén szólva nem fekszik neki. D e ne vágjunk a dolgok elébe. „M ózsi Ferenc költészetének alanya, tárgya és verseinek történései színhelye a világrendi szerepkörrel felruhá- 56 �zott nyelvkultúra és annak előkelő játékszabályai” - így indít az előszó. A macska felfordul, az olvasó azonban nem hagyja magát. Megtudja így, hogy „a vers... az egymást kiegészítő és megszüntető paraméterek randomizált végösszege” , hogy „a Tízparancsolat és a Mantrák... szembehelye­ zését... csak az egész ciklus szempontjából utólag kikövetkeztetve tételezhetjük fel...” és így tovább. A meg nem emésztett tudást nehéz formába önteni. Ahhoz, hogy valaki magyar nyelven szólaltassa meg a T ávol-K elet világát, nem mindennapos nyelvi fantázia, leleményesség szükségeltetik, egy olyan géniusz, amellyel Kaslik Péter nem rendelkezik. D e lássuk magukat a verseket. A Tízparancsolathoz fűzött kommen­ tárokat, képzavarok, stílustörések, logikai bakugrások ékesítik. A költő hol „hályog-hálóval” halászik, hol „Csíkot hasít a vélt törvények visszhangosított hátából” . Spirituális téma nehezen tűr meg bántóan prózai kifakadásokat („am i a tiéd az enyém is, de az enyémhez semmi közöd” ), vagy éppen az apacsnyelvből vett („leültem ” ) igét, és az olyan kültel­ ki szellemességeket sem, mint „nem szép öröm a káröröm, de hasznosít­ ható” , hogy „csak barátok vannak, és a másik fele, mely nem az” , esetleg hogy „az odaadástól nem kapott még senki szívhurutot.” Mózsi úgy­ látszik még nem döntötte el: Mózes vagy Móricka műve a Tízparancsolat. Van azután itt még bőven tudálékosság: „a spirituális struktúra hiá­ nya” , vagy „a célzatosság anyagilag utolérhetősége” , a versben számom­ ra, elszomorító. D e talán nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy költőnk nem tud újat mondani, és így akarva-akaratlanul közhellyé teszi, banalizálja a Tízparancsolatot. Lírai vers - régi igazság - csak a legritkább esetben ma­ gyarázkodik. Ha mégis, a költőnek alaposan fel kell készülnie. Esetünk" ben el kell olvasnia, hogy mást ne mondjak, Fray Luis de Leon-t , a misztikusokat. A z Imantra kétnyelvű kötete — melléfogás. Más kérdés, hogy csak azzal eshet meg ilyesmi, aki megújhodásra törekszik, aki bátran és el­ szántan keres. Tiszteletre méltó alapállás. Biztos vagyok benne, hogy Mózsi Ferenc tartogat még a számunkra meglepetéseket. Kellemeseket. Válogatott verseit az idén adta ki Kecskeméten az Erdei Ferenc Mű­ velődési Központ, de hévízi házában, már öt év óta működik a Csokonai Asztaltársaság. A kör alapítói és vendégei között, Dedinszky Erika, Csurka István, Zalán Tibor, Bertha Bulcsú nevével találkozunk, irodalmi díját olyanok nyerték el, mint Takáts Gyula, Fodor András és Csengey Dénes. Az idén pedig, fennállása ötödik évfordulóján, takaros kisantológiával jelentkezett a Csokonai Asztaltársaság. H a valaki, akkor a fribourgi Major Zala Lajos megtalálta a helyét a magyar irodalom atlaszán. Annál meglepőbb, hogy új versesfüzete, a Sursum Corda, változatla­ nul a müncheni Aurora kiadásában (gyakorlatilag önkiadásban) jelent meg, csakúgy mint eddigi tizenkét magyar és hat francia nyelvű kötete. A kecskeméti válogatás eljutott a magyar olvasóhoz, árulják a boltosok. Mi szükség akkor erre a nyugati füzetre? 57 �A költő elhatározásában feltehetően szerepe van a rutinnak, a rend­ szeretetnek. Megszoktuk: minden két évben megszületik egy-egy új Ma" jor Zala-kötet. Hűség, a szellemi törzshöz való ragaszkodás: költőnk egy­ szerre Göcsej fia és fribourgi Dzozet. Azt mondtam, megtalálja a helyét. Gyanítom, azonban, hogy nem volt zökkenőmentes ez a visszatalálás. M ajor Zala Lajost csak fenntartások­ kal fogadta be a magyar irodalom. Mint jelenséget, kétségtelenül. Mint értéket? Nem tudom. Elism erjük, hogy a fribourgi költő új témákkal gazdagította a ma­ gyar költészetet. (Elszomorítóan szegényes szerelmi szókincsünk bővíté­ séért ki is érdemelte a „legnagyobb alpinista” címet.) Kezdünk rájön" ni, hogy igaza volt: a „magyaros szemérmetesség” inkább kinyomatja a trágár szavakat, nehogy a szerelmet néven kelljen neveznie. Am i politikai költészetét illeti: ki emelt szót Erdélyért, nem a mai konjunktúrában, ha­ nem húsz évvel ezelőtt?! Mindez igaz. D e befogadtuk-e magukat a verseket? Nem hiszem, és talán ez magyarázza a mostani újabb Aurora-kötetet. Postscriptum: a Sursum Corda az erdélyi Plugor Sándor döbbenetesen szép, finomvonalú rajzaival illusztrálja M ajor Z ala 1984-es versét, az Énekek énekét. Ezt félszáz új szonett követi, az érett férfi himnusza a szerelemhez. Hogy milyen költő M ajor Z ala Lajos? Rendhagyó, kétségtelen. Magányos: „N incs pokol csak a szeretetlenségben... E gy magány van : az Isten nélküli” - mondja az egyik új szonett. Lehet szeretni, vagy nem szeretni. Irodal­ munkból kiiktatni nehezen. Borbándi Gyula esszékötetét kétségen kívül a leltározás szándéka hív" ta létre. Tizenegy tanulmányát 1974 és 1988 között közölte a müncheni Új Látóhatár. Így együtt azonban megsokszorozódik az írások hatása: az olvasó döbbenten tapasztalja, hogy hiába tud belőlük betéve egész bekez­ déseket, gondolatmeneteket, a végeredmény mégis egy új felismerés. A diákosan szerény Borbándi Gyula nagy példaképeit is felülmúló közíró­ vá nőtte ki magát müncheni emigrációja negyven éve alatt. „Nyugaton élő magyar íróként mindig arra törekedtem” - írja elősza­ vában - „hogy ez a távolság ne érződjék munkáimon.” É s másutt: „A m i­ kor (az emigráns) a valóság felmérésével és elemzésével foglalkozik, he­ lyesen teszi, ha tekintetét csak a nyers tényekre és a reális lehetőségekre veti.” Normáihoz ez a józan, tárgyilagos - halk szavú, de határozott gon" dolkodó - , új kötetében is következetesen ragaszkodik. A korona és a köztársaság, a magyar szentkorona hazatérését üdvözli 1978-ban. 1982-ben megbékélést, „gyümölcsöző és áldásos szereposztást” javasol a külföldi és a honi magyarság között. 1986-ban figyelmeztet arra, hogy „a közvetlen és fő veszély nem a jogfosztás és a nyílt terror esetle­ ges visszatérése, hanem sokkal inkább különböző társadalmi betegségek keletkezése és terjedése.” Magyarország és a magyarság című tanulmá­ nyában megjósolja, hogy a gazdasági reformokat rövidesen politikaiak követik. A Jászi Oszkárról, Bibó Istvánról. Gombos Gyuláról és Kovács Imréről szóló visszaemlékezések közül kiemelkedik az utóbbi. A nagybeteg po­ litikus utolsó napjairól szóló írás felcsillantja, Borbándi Gyula nem min­ dennapos szépírói erényeit. Szűkszavú, tömör, drámai írás. Épp ezért megható, mert olyan szemérmes, mert olyan visszafogott. 58 �A z Í gy írják a történelmed két tanulmánya kemény ítéletet mond ha­ zai történetírásunk felett. Ám Borbándi még itt is szakítani tud az emig­ ráns közírótól elvárt mindent-tagadással, örömmel nyugtázza a javulásra utaló mégoly halvány jeleket. A z emigráció (és a müncheni rádió) kör­ nyezetében nem kis bátorság kellett hozzá: megdicsérni a magyarországi eredményeket. A kötetet két napló zárja le: egy 1976-os amerikai és egy 1987-es ma­ gyarországi utazás jegyzetei. Az amerikai út tragikomikus részletei elle­ nére is nosztalgiát ébreszt abban, aki átélte az emigránssors évtizedeit. Így nyüzsögtünk, szomorkodtunk, amikor még minden a helyén volt, a vas­ függöny, a rab K elet és a vad Nyugat. Azóta? A z ország nem várt ránk, felszabadította magát, mi pedig akár haza is mehetnénk. Azzal, hogy mégsem tesszük, elismerjük, hogy a hőskornak vége, nyugati pol­ gárok vagyunk és magánemberek, nem hősök, nem áldozatok. Az 1987-es Magyarországi útijegyzetek-ről felháborodottan nyilatkoz­ tak még Borbándi legközelebbi munkatársai is. „O lyan tárgyilagos, hogy nincs benne se szív, se lélek” - mondogatták. A többség azt kifogásolta, hogy az író túl rózsásnak látja a magyarországi állapotokat. Ezt egyéb­ ként szerzői jegyzet közli az olvasóval a 222. oldalon, amely - kis em" lékeztető a cenzúrára! - fehéren maradt. „A rró l számoltam be, amit láttam, hallottam, megfigyeltem” - teszi helyére az író a dolgokat. Am i pedig az útijegyzetek hangját illeti, ez az írás nemhogy száraz lenne - érzelmes utazás! „M inél tovább va­ gyok Budapesten, annál inkább érzem, hogy mennyire szerettem ezt a v á ­ rost.” Engem szűkszavú, regisztráló budapesti sétáival Borbándi - mi­ tagadás - mélyen meghatott. Í me egy könyv, amelyet minden tájékozódni kívánó magyar értelmi­ séginek illene elolvasnia. Csak remélhetjük, hogy hamarosan M agyaror­ szágon is megjelenik, a világos beszéd szeretetére, realizmusra és türelem­ re okítva népieket és urbánusokat egyaránt. 59 �valósá g unk ALULLÉVÖ K Csak a csoda! Magyarország legveszedelmesebb társadalmi gondja ma a „cigánykérdés” . A gazdasági és szellemi megnyomorodás olyan állapotában vagyunk, ami bárhol, bármely pillanatban az ellenőrizhetetlen sötét erők fölszínre törését szülheti. Magyarul és pontosan: az országot megint elérte a pogrom veszedel­ me. Ez mindenki számára nyomorult és kilátástalan. A szörnyeteg itt már minden lélekbe belepetézett. És a társadalomnak ebben az állapotában Diósi Ágnes megjelentetett egy könyvet Cigányút címmel, amelyben egy elképesztő fegyvert vetett be a szörnyetegség ellen. Talán nem gondolta ki tudatosan, csak megérezte: „ha egy nép lelkei nem tudtak kimozdulni a középkorból, akkor már csak a szentek fegyvere segíthet.” Diósi Ágnes nem papol, hanem belefeszül a könyvébe. Azt mondja: „szeressétek a cigányokat, mert másképp hiábavaló” . A szeretet fegy­ verét veti be egy olyan országban, ahol - tegnap hallottam - a halálra ítélte­ ket egy parcellába temették az állatkerti dögökkel. Beszélgetésünk elején azt fejtegettem, hogy a legkisebb „esemény” bekövet­ kezése is, évtizedekig hagy majd nyomot az emberek lelkében, de azokéban is, akik még meg se születtek. - Ez egy nép saját önbecsülését taposná le. Egy olyan országban élni, ahol ilyesmi megtörténhet, senkinek se jó. Rettenetesen megalázó. Ha egy nép elfogadja a koncot: itt vannak ezek, akiken levezethetitek az indulataitokat hát ez arra a népre rettenetes hatással lesz. Ha ezt fogadják el ahelyett, hogy a valódi okokat keresnék... - Engem sokan vádolni fognak azért, mert a bevezetőben pogrommal ré­ mísztgetek. Azt hiszem, abban egyetértünk, h ogy az ilyesmi sohasem élőfel nél­ kül való. - Írtam a könyvemben a telepfelszámolásokkal kapcsolatban néhány modell­ ről. Egyszerűen tendenciaszerűen valósul meg az, hogy akik teljesen hitelkép­ telenek, öregek, betegek, nyomorékok, munkanélküliek, azokat valamilyen mó­ don betelepítik rettenetes gettókba... - Amiről ön beszámol, de egyéb tapasztalatok is azt mutatják, hogy a rendőrség cselekedeteit eléggé sötét erők mozgatják. Én őrökön csodálkozom, hanem a vezetőiken. nem is a kisrend- - Sorozatos, hogy amikor a rendőrség brutalitása ellen az emberek följe­ lentést tesznek, akkor a katonai ügyészség a sértettekből vádlottakat csinál. Vagy hatóság elleni erőszakkal, vagy hamis vád bűntettével vádolják őket. Éppen tegnap volt Miskolcon egy tanácsülés, amelyiken elfogadták egy olyan telep tervét, amely egy mocsaras területen lesz a városon kívül. Har­ minc négyzetméteres szoba-konyhás lakásokba akarják telepíteni a városból 60 �azokat a cigányokat, akik nem tudják fizetni a közüzemi díjakat. Első menet­ ben meg lehetett támadni ezeket a terveket, mert a törvény által előírt mini­ mális követelményeknek se feleltek meg. Például nem volt a víz a lakásokba bevezetve. Most ezt úgy módosították, hogy, na, akkor a vizet bevezetik. Egyéb­ ként fantasztikus költségekbe kerül majd a vízvezeték, de azért megcsinálják. - Vécé lesz a lakásokban? - Dehogy, valahol kint. - Ez azért különös, mert, amikor mi a romániai falumodernizálás” már elkészült mintaházait mutatjuk, a tévékamera nem véletlenül nézi sokáig úgynevezett „mellékhelyiségeket”. az - Buszmegálló egy kilométerre, iskola három kilométerre. És erről ma már tanácsülési határozat van. Ha ezt megvalósítják, akkor ezeket az embereket végképp deportálják oda. Végképp ki lesznek szolgáltatva, ettől kezdve bármi megtörténhet velük. Mint, ahogy ez megtörtént a dorozsmai telepen, Hajdúhadházán és számos helyen. - És ez minta lesz. Mert, ha ott ezt így lehet... - Egyre többen nem fogják tudni fizetni a közüzemi díjakat. - Aztán lapátra kerülnek a sokgyermekesek, a munkanélküliek, a kegydíja­ sok. A szegények. Ez nem cigány-, hanem emberi jogi kérdés. - Egy az egyben. - Akik olvasták az ön könyvét, azt mondják, tankönyvként kellene kezelni. Úgy tűnik, az értelmiség egy részében van hajlandóság a megismerve közeledés­ re. Ön érez valamit ebből a közeledésből? - Éppen tegnap mondtam a kollégáimnak, hogy szinte azt érzem: amilyen arányban növekednek az indulatok, olyan arányban növekszik az értelmiség körében a radikális szolidaritás. Az a szemlélet, hogy csinálni kell valamit, mert ez tűrhetetlen és egyszerűen nem lehet hagyni. Mert a saját méltóságukról is szó van. Kaptam olyan levelet, amelyben azt írták, hogy „magyarként és értelmiség­ ként is helyettem végzett el valamit, amire nem lettem volna képes, noha fel­ tétlenül elvégzendő” . Sokan nem fogalmazzák ezt így meg, de érzem a leve­ gőben, ahol megfordulok, ahol beszélek, ahogy közelednek felém. - Számomra az a kérdés, hogyan lehetne csökkenteni a félelemérzetet. Mert az is nyilvánvaló, hogy a cigányok agresszivitása és brutalitása is félelemből fakad. - Az ellenük elkövetett agresszivitásból. Minél alacsonyabb életszinten él egy ember, annál inkább kontroll nélküli az agresszivitás. Csak a megismerés csökkentheti a félelmet. - Talán tehetnének valamit, a mainál többet, a már nemzeti intézménynek minősített hordozóeszközök, a rádió és főleg a televízió. - Vannak kezdeményezések. Rádióban cigányfélóra. A tévében néha egyegy dokumentumfilm. De hát, amit a tankönyvről mondott..., erre már régenrégen szükség lett volna. - Az ön könyve irodalom. Ennél talán még részletesebbre... - És tudományosabbra... Persze! Amire szükség lenne ahhoz, hogy például egy pedagógus fölvértezze magát. Mert fog cigánygyermekeket tanítani. Ma úgy kerültek az iskolába tanítani, hogy semmiféle ismerettel nem rendelkeznek. Csak félelmekkel, mendemondákkal, előítéletekkel. - Félelmetes ez a patthelyzet. Azt hiszem, a magyar társadalom kudarca 61 �a cigánykérdésben kristályosodik ki. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé súlyos és undorító az, ami a nyugdíjasokkal és a fiatalokkal történik. Itt vannak például az állami gondozottak - többségük talán cigány. Ami velük tör­ tént itt évtizedeken keresztül, az kimeríti a kollektív állami bűnözés fogal­ mát. Pedig abból a sok tízezer cigánygyerekből, akik a jóságos államapuka keze alatt felnőttek, ma vezető cigányértelmiségi réteg l ehetne. Miféle lét határozta meg az ő tudatukat a „ marxista” vezetésű államban? - Ha valóban olyan káros lett volna az a hatás, ami a családban érte őket, és, ha az állam valóban garantálni tudta volna, hogy az a hatás, ami az inté­ zetekben éri őket rendkívül pozitív, akkor óriási eredményt kellett volna föl­ mutatni. Ezzel szemben a fiatalkorú bűnözők zöme közülük való. A jobbik eset­ ben valamilyen, az iparnak hasznos hiányszakmát kapnak, a rosszabbik esetben semmit. - Egy magát szocialistának nevező állam koldusokat és bűnözőket nevel a rábízottakból. - Egyszer föl kell tenni a kérdést: hogy van képe egy ilyen társadalomnak szocialistának nevezni magát? - Szeretnék valami jót is hallani. Valami példaértékűt. Például a lakás­ kérdésben... - Ez azért megoldhatatlan, mert az egész magyar lakáskérdés megoldatlan. És az egész magyar iskolaügy megoldatlan. És még sorolhatnám, mi minden megoldatlan. A cigányok ügyét nem lehet mindezektől elvonatkoztatni. - Nincs olyan minta, ahol a jó szándék, az értelmiségi felelősségtudat... - Hát az kevés. Az nagyon kevés. Értelmiségi jó szándék van... - De hátha az apparátcsíkokban is találunk! - Itt nem eszmei akadályok vannak, hanem az objektív valóság sokkal keményebb akadályai. Nekem sajnos nincsenek receptjeim, és én nem tudok követendő modelleket példának fölhozni. Mert nem látok ilyeneket. Azzal együtt, hogy vannak jó szándékú értelmiségiek, vannak kitűnő pedagógusok, akik nagyon jó szívvel foglalkoznak a cigánygyerekekkel... Hát persze, hogy van ilyen is! De nem lehet modellértékről beszélni, mert ahhoz mindez na­ gyon kevés. Az általános gyakorlat pedig a tapasztalatoknak ellentmond. - Az egyházak? - Ott is vannak nagyon jó szándékú emberek. Az is kevés. - És legfölül? Egyszerűen nem hiszem, hogy nem lehetne valamit tisztes­ ségesen megoldani egy országban, ha legfölül akarják. Az utóbbi években olyan eget verő baromságokra koncentráltunk erőket, csak azért, mert egy szűk kör akarta... - Amiből már régen meg lehetett volna oldani a cigánykérdést, az oktatás­ üggyel, meg mindennel együtt. És bennem az a kérdés is fölmerül, hogy mitől védnek meg minket a katonák, és mi az, amit megvédenék? És ehhez képest mennyibe kerülnek? - Kíváncsi vagyok, hogy a Magyarországon kiürülő laktanyák mire lesznek jók? - Lesz-e belőlük kórház, iskola, lakás? Vagy marad valamiféle katonai tu­ lajdon? - A környező szocialista országokban ugyanilyen a cigánykérdés, mint ná­ lunk? - Nem teljesen ugyanilyenek a gondok. Jugoszláviában és a Szovjetunióban például már régóta nemzetiség a cigányság. Ez nálunk csak most került elő62 �térbe. Jugoszláviában például sokkal izmosabb a cigányértelmiség. De azért a feszültségek nagyon hasonlóak. Nyugaton is, csak ott jóval kevesebb cigány van. Ez a századokkal korábbi rendeletekre vezethető vissza. Az iparilag fejlettebb nyugati országokban kiadtak a cigányokat kiirtó rendeleteket. Ugyanakkor az iparilag fejletlenebb országok évszázadokon keresztül tolerálták a cigányok életformáját, mert a cigány iparosok munkájára szükség volt. De például a vándorlással hírvivő szerepet játszottak, és erre is szükség volt. - Elég régóta szó van arról, hogy a cigányság nemzetiség lehetne, ha már egyszer az. Ha most ez megvalósul, akkor mi változik? Milyen előnyt hozhat? - Az a baj, hogy már ehhez is késő van. Mert annyi minden elromlott már, és a cigányok olyan súlyos identitászavarban szenvednek, hogy nagyon kétséges ennek a dolognak a kimenetele. Egyáltalán merik-e vállalni? Nem látnak-e benne valami csapdát? Milyen garanciákat tud ez biztosítani? Mert ez jogo­ kat jelent, de ahhoz pénz kell. Ami nincs. Ezért nagyon félő, hogy ez megint csak egy szelep lesz: „na jó, legyetek nemzetiség, legyetek boldogok vele.” - Például a nemzetiségi jog az elosztásban jelenthet valami előnyt? - Persze. De, ahogy az nincs leírva, hogy mit jelent az, hogy „nemzetiség” , azt se lehet pontosan tudni, hogy mit jelentenek a „nemzetiségi jogok” . Ez le­ hetőséget ad arra, hogy mindenki úgy értse, ahogy akarja. Ezért félek attól, hogy ez keveset fog jelenteni. De ez már elkerülhetetlen. Én őszintén szólva, abban bízom, hogy a cigányság, mint nemzetiség fölveheti a kapcsolatot a nemzetközi szervezetekkel. Ez talán pénzt is jelenthet. - Vannak nemzetközi cigányszervezetek? - Igen, persze. De én például az Unescóra is gondolok. Talán kaphatnánk pénzt kultúrára, ha már a magyar államnak erre nincs pénze. - Dehogy nincs. Csak másra fordítja. - Így van. - Szeretném megkérdezni, mi vitte arra, hogy a cigányok ügye mellé álljon? - A saját kisebbségi sorsom. Én ötvenhét éves vagyok, ami azt jelenti, hogy negyvennégyben tizenkét éves voltam. És amikor találkoztam ezekkel a jelenségekkel a cigányokkal kapcsolatban, akkor vegetatív módon váltották ki bennem ugyanezeket az érzéseket, mint amiket akkor átéltem. Attól kezdve ez az én ügyem. - A zsidókról elmondható ma, hogy elindulnak a cigányok felé? - Éppen ma beszéltem valakivel a Zsidó Kulturális Egyesületben arról, hogy kezdem tapasztalni azt, amit nagyon hosszú ideig hiányoltam - a zsi­ dók szolidaritását. Bár az igaz, hogy a cigányok ügyével azonosuló progreszszív értelmiségiek között sok volt a zsidó, de most kezdem azt érezni, hogy nemcsak mint értelmiségiek, hanem, mint zsidók is azonosulnak. L át-e valami reményt arra, fa nélkül kijuthatunk? hogy ebből a tragikus szorításból katasztró­ - Józan ésszel nem. Állítólag Ben Gurion mondta azt, hogy aki Izraelben nem hisz a csodákban, az nem realista. Azt gondolom, hogy egyes népekben van képesség a túlélésre. Nemcsak a fizikai túlélésre gondolok, hanem a lel­ kire is. A cigány népben ez biztosan megvan. A zsidóban is. És a magyarban is! Ennek a jeleit lépten-nyomon tapasztalom. És olyan sok min­ dent túléltünk már. De józan ésszel nézve, reménytelen a helyzet. - Tehát csak a csoda segíthet. - Csak a csoda. A N D R A SSEW IV Á N 63 �G O SZTO N YI PÉTER A Magyar Kommunista Párt útja (1 918-1945) Történelmi közelmúltunk folyamatainak feltárása, objektív tényeinek hiteles bemutatása korunk egyik halaszthatatlan feladata, mely döntően a tudomány művelőire vár. A történészek igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, ki-ki érdeklődé­ se, tehetsége, lelkiismerete szerint, de időnként saját élményeiktől, szub­ jektív benyomásaiktól sem mentesen. A felhasznált forrásmunkák különbözősége, a mindegyre felbukkanó, eddig ismeretlen, mert eltitkolt elkallódott, esetleg más országok archí­ vumainak mélyén őrzött, sokáig hozzáférhetetlen dokumentumok fel­ dolgozása, az. események menetébe való beillesztése több fontos kérdés­ ben megoszthatja a tudomány művelőit. Mindezek következtében egy-egy konkrét történelmi esemény többféle megvilágításba is kerülhet. Meggyőződésünk, hogy azzal járulhatunk hozzá leginkább az ismere­ tek gyarapításához, segíthetjük mások és magunk eligazodását, ha közre­ bocsátjuk a tisztázás szándékával íródott munkákat. E sorok írásakor merőben új történelmi helyzetben vagyunk. Ahhoz a pillanathoz képest, mindenképpen, amikor dr. Gosztonyi Péter megküld­ te szerkesztőségünknek a Nyugaton már publikált párttörténetét. Azóta az MSZMP a régi formájában nem működik, kongresszusa szerint fel­ oszlatta önmagát. Ismét egy fordulópont. Hasznos, ha ilyenkor a hiva­ talosnak minősülő történészi értékelések mellett mások véleményét is megismerjük. Gosztonyi Péternek az ismert és becsült történésznek, a berni Kelet-Európa Könyvtár igazgatójának, tanulmányát ilyen mun­ kának tartjuk. (Szerkesztőség) Hetvenegy évvel ezelőtt, 19 18 . november 24-én alakult meg Magyarországon a kommunista párt. A z elmúlt hetvenegy év alatt nevét és jelle­ gét, illetve programja egy részét többször is radikálisan megváltoztatta. Soroljuk csak fel (a jövőben csak mint Kommunista Pártot említjük): 1 91 8-ban a pártot a Kommunisták Magyarországi Pártjának nevezték. Ebből a Tanácsköztársaság idején, mikor egyesült a Szociáldemokrata Párttal, illetve bekebelezte azt. rövid ideig Magyarországi Szocialista Párt lett. 19 19-ben a pártkongresszus a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja elnevezést fogadta el. Horthy uralomra jutásakor, az illegalitás éveire újra a Kommunisták. Magyarországi Pártja lett, és mint ilyen a Moszkvában székelő Komintern, a Kommunista Internacionálé tagja. A háború alatt a Komintern 1943. május 15 -i feloszlatása után, a magyarországi vezetők a pártot Békepártra keresztelték át, abban a hit­ ben. hogy megtéveszthetik üldözőiket, a Magyar Államrendőrség politikai osztályát. 1944. szeptember 12-én azonban jobbnak látták, új nevet adni, és így lett belőle Kommunista Párt, majd 1944. november 12-én ismét Magyar Kommunista Párt. 1948-ban, amint 1919-ben, pártegyesítés útján beolvasztották újra a Szociáldemokrata Pártot és nevet változtattak. R á­ kosi Mátyás hatalomra kerülő pártját Magyar Dolgozók Pártjának ke64 �resztelte. E z a párt szűnt meg, bomlott szét és tűnt el a történelem s ü l y­ lyesztőjében. 1956. október 23-a után és alig néhány nap alatt, Nagy Im­ re, Kádár János, Donáth Ferenc és Losonczy Géza október 31-én az új pártnak merőben új nevet adtak. Így született meg a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely nevét a sorsdöntő és gyászos november 4-e után is, a magyar sztálinisták ellenvetése dacára - a K ádár János körül alakult csoport a forradalom leverése és a konszolidáció után - napjainkig meg­ tartotta. Hetvenegy év alatt tehát kilenc pártnév! És mennyi pártvezető és mennyi program? Mennyi tragédia és dráma - párton belül és párton kívül - , hogy a magyar nép megpróbáltatásait ne is említsük. A KMP oroszországi megalakulása. A Kommunista Párt Moszkvában 1918. március 24-én alakult meg, mégpedig az Orosz Kommunista Bol­ sevik. Párt magyar csoportjaként. M egalakítói hadifogságban levő, M a­ gyarország területéről származott radikális szociáldemokraták, funkcioná­ riusok, galileista értelmiségiek voltak. Ha nevüket fel akarnánk sorolni, tucatnyi személyt kellene megemlítenünk. Ehelyett hadd említsünk meg Sza­ csak hármat: Kun Béla, aki 1916-ban zászlósként esett fogságba. muely Tibor, az egykori újságíró és Pór Ernő. Ő k voltak a hadifoglyok internocionalista mozgalmának megszervezése során kezdeményezői a „m agyar párt” megalakításának. Ha megvizsgáljuk az alapítók nevét és foglalkozását, rájövünk, nagyon kevés közöttük a munkás. Paraszt szinte egy sincs soraikban. Értelmiségiek, újságírók, ügyvédjelöltek vagy szakszervezeti funkcionáriusok. Kommunistává őket az oroszországi forradalmak és Lenin győzelme tette. A fehérekhez, még ha akarták sem állhattak volna át, azok a szláv népek testvériségét vallották: a k.u.k. Monarchiából a szláv népeket, mint például a cseheket befogadták, a magyarokat viszont üldözték. E z a magyarázata annak is, hogy 19 18 -2 1-b e n a Trockij-szervezte Vörös Hadseregben annyi tízezer magyar harcolt. Oda álltak, ahol befogadták őket, ha nem akartak ismét szögesdrót mögé, vagy még rosszabb sorsra, tömegsírba jutni.2 Fanatikusak v oltak-e az első magyar kommunista csoport tagjai? Igen, azok voltak, hittek egy küszöbön álló világforradalomban. Hittek egy, az eddigi korlátokat lebontó és minden dolgozó embert boldoggá, megelé­ gedetté tevő kommunista rendszerben. Elegük volt a háborúból és vala­ mi hévtől vezéreltetve vallották, hogy a „régi világ” immáron útja vé­ gére ért: a háborúból kiábrándult tömegek - mint Oroszország esetében - uraik ellen fordítják a fegyvert, és hetek, legfeljebb hónapok után meg­ születik, győz a világforradalom ! Kun és társai - hamis papírokkal (Kun egy elesett katonaorvos iga­ zolványával) - 1918. november első felében kisebb-nagyobb csoportokban megérkeztek Budapestre. Meghatározott feladattal jöttek: egyrészt meg kellett alakítaniuk Magyarországon is a Kommunista Pártot, másrészt Lenin személyesen igazította el Kunt, hogy azonnal utazzon tovább Bécsbe és ott Friedrich Adlerrel, az osztrák Szociáldemokrata Párt egyik nem­ zetközileg is ismert vezetőjével tárgyalja meg az osztrák proletárforradalom megszervezését. Lenin Magyarországon, Ausztrián keresztül hi­ dat akartak verni Németországba, mert azt tartották Moszvában, hogy ha Németország vörös lesz, akkor Európa többi része is követi a példáját.3 1918 novemberétől 1919 márciusáig körülbelül háromszáz bolsevik65 �tanfolyamot megjárt magyar kommunista került Oroszországból haza, Magyarországra. A Kommunisták Magyarországi Pártja november 24-én alakult meg Magyarországon, egy Városmajor utcai polgári lakásban , Kelen József ügyvéd otthonában. Jellemző - de egyben kortünet is -, hogy a proletárpárt megalakulása nem egy üzemben, vagy legalábbis egy angyalföldi munkáslakásban, hanem egy budai polgárlakásban, perzsa­ szőnyegek és finom bútorok között történt. A körülbelül 30 főnyi alapító tagság tulajdonképpen a munkásmozga­ lom h á r o m forradalmi irányzatát képviselte. Legradikálisabbak, a volt hadifogoly kommunisták, a leninisták voltak: Kun Béla, Pór Ernő, Vánus Károly és a többiek. A baloldali szociáldemokratákat, akik párt­ juk politikájával elégedetlenek voltak. Rudas László, Chlepkó E d e és mások képviselték. Végezetül megtaláljuk az egybegyűltek között az an­ tifasiszta szakszervezeti mozgalmon nevelkedett „forradalm i szocialistá­ kat” , Korvin Ottót, Révai Józsefet, Lékai Jánost és Sallai Imrét. A Kommunista Párt a Visegrádi utcában hamarosan központi párthe­ lyiséget bérelt, újságot adott ki és megkezdte országos mértékű szervez­ kedését. Kun Béla egy percig sem titkolta, hogy ő K árolyi grófot, a magyar Kerenszkijnek és így a november 18-án kikiáltott M agyar N épköztársaságot burzsoá államnak tartja. Kun, Oroszországban 1917-ben látta a Demokratikus Ideiglenes Kormány reménytelen parlamentáris küzdelmét a bolsevikokkal: ezeknek soha semmi eredmény nem volt elég! Vlagyim ir Iljics Lenin minden eszközzel a hatalom totális meg­ szerzéséért harcolt. Kun Béla úgy gondolta - s ezt a politikát a későbbi­ ekben a többi kommunista vezető is nagyon szerencsétlenül utánozta - , hogy pártja csak az „orosz példa” nyomán juthat hatalomhoz. Így K unnak és csoportjának semmi sem volt „jó ” , amit Károlyi csinált! Akkor örültek igazán, ha a Berinkey-kormány a rá váró nehéz feladatokkal sem gazdasági, sem szociális téren nem volt képes megbirkózni. Milyen létszámú volt ez a Kun-féle első Kommunista Párt? A z idevágó hazai irodalom szerint a párt fénykorában, tehát 19 19 márciusában Budapesten mintegy 10 - 15 0 0 0 , vidéken pedig 20-25 000 tag­ ja volt. 14 E z a szám az akkori Magyarország lakosságához képest 14 millió - valóban nem sok! A párt társadalmi összetételére is vannak adataink: nagyon sok ifjú ember tartozott hozzájuk, akiket megragadott az, hogy négy év vérzivataros háborúja után Oroszországban „valam i új társadalmi rend” született. És ez képes az egész világot „m egváltani” .5 Ezenkívül a párthoz sodródott számos leszerelt katona, aki a lövészárok után nem tudván beleszokni a civil életbe, a radikálisoknál keresett magának jövőt. Ide sorolható még a galileista értelmiségieknek egy része is, ők Leninben a „M essiást” vélték látni, és hittek a mindent megváltó világforradalomban. É s a munkásság vagy a parasztság? Ezekről a párttörténettel foglalkozó hazai irodalom alig közöl adatot. Valószínű, hogy a sok ezer budapesti párttag között akadtak munkások is, de lumpenproletárok, vagy betanítatlan munkások is, akikkel nem nagyon lehetett dicsekedni. Am i pedig a parasztságot illeti, kötve hisszük, hogy ezeknek száma Kun Béla pártjában osztott vagy szorzott volna! Szükséges kitérnünk - ha vázlatosan is - az első magyarországi kom­ munista hatalomátvétellel kapcsolatos problémákra is. A kommunisták 19 19 első hónapjaiban a polgári köztársaságot át­ 66 �meneti állapotnak tekintették, megszilárdításához semmiféle konstruktív javaslattal nem kívántak hozzájárulni. Büszkén idézték ezzel kapcsolatban Karl Liebknechtet, aki 1919-es berlini működését illetően az ellenzék ama vádjára: „H a így folytatja, rombadől Németország” , azt válaszolta: „A n ­ nál jobb!” 6 Egyetértünk tehát a hazai történész Hajdú Tibor, a Károlyi-korszak neves kutatójának megállapításával, aki az 19 18 /19 -es magyar pártok végcéljait így látta: „a kommunisták a világforradalomban hittek, a szociáldemokraták az osztályharc elmosódásában és az imperialisták be­ látásában, Károlyi Wilsonban, az antantgyőzelem tartósságában. A magyar nacionalisták az ezeréves határok sértetlenségében, a klerikálisok Is­ ten országában és a polgári radikálisok abban, hogy az emberiség eszére fog hallgatni...” 7 Kunnak 19 19 elején meggyűlt a baja a szociáldemokratákkal, de a kormánnyal is. A szociáldemokratákat munkásárulóknak tartotta, úgy is beszélt velük. A kormány működését, ahol tudta a bolsevik (lenini) gyakorlat alapján destruálta, zavarta. 19 19 . február 20-án délután a budapesti Vigadóban a munkanélküliek nagygyűlést tartottak. A z össze­ gyűltek innen a Visegrádi utcai kommunista pártközpontba vonultak, ahol Kun Béla, Vágó és Szamuely feltüzelte a tömeget a szociáldemok­ raták és főleg a Népszava szerkesztősége ellen. A z összegyűltek megin­ dultak a Nagykörúton a Conti utcai Népszava-szerkesztőség felé. Ott rendőrkordon várta őket. Lövöldözésre került sor, amelynek során öt rendőr halálos sebet kapott. A tömeget a karhatalom szétzavarta, Böhm Vilmos, a Minisztertanács előtt kategorikusan rendőri eljárás követelt a tömeg felbujtói, a kommunisták ellen: ekkor már tudták, hogy a K M P Szovjet-Oroszországból rendszeresen kap pénzt. Ebből vásárolt magának nyomdát, adott ki újságokat, sőt fegyvereket is beszerzett.8 A Berinkeykormány nem habozott. Február 21-én Kun Bélát és a párt legtöbb veze­ tőjét letartóztatta. Március 3-án, az ügyészség a kommunista vezetők el­ len elég bizonyítékkal rendelkezett, hogy a köztársasági államforma el­ leni szervezkedési bűntett címén vádindítványt nyújtson be. Kun a börtönben is folytatta szervezőmunkáját, egyben a politikai mártír szerepében tetszelegve. Helyzete - a politikai fogoly státusa - a2 adott körülmények között igen kedvező volt. Borsányi Györgyöt idézzük, a budapesti történészt, aki Kun Béla címmel 1979-ben írt és Magyarországon bevont könyvében ezekről a börtönhetekről így nyilatkozott. „V é ­ res és rideg évszázadunk első évtizedeiben a politikai fogoly stásusa egész más volt, mint a későbbiekben. D e még így is magyarázatra szo­ rulnak azok az igen kedvező körülmények, amelyeket a kormány a letartóztatott kommunistáknak biztosított. A részükre kijelölt épületben az úgynevezett kisfogházban - a cellaajtók egész nap nyitva voltak: a foglyok szabadon érintkezhettek egymással. Nemsokára a külvilággal is: az eleinte heti három napra szabott látogatási időt egyre kevésbé kor­ látozták. Mindenki bejutott oda, aki nagyon akart beszélni a letartózta­ tottak valamelyikével. A cellákban hamarosan írógépek kattogtak, cik­ kek készültek a Vörös Újság számára, a Központi Bizottság is rendsze­ resen ülésezett. A kosztra igazán nem lehetett panasz: a látogatók által bőséggel hozott jó falatokat közösen elosztották, néha a foglyok látták vendégül hozzátartozóikat..” 9 Közben március 5-én a kormány közzétette az új törvényt az alkot- 67 �mányozó nemzetgyűlésről és a küszöbön álló választásokról. A K M P szabadlábon maradt vezetőgarnitúrája Kun börtönbeli utasításait követ­ te... A párt nem kívánt indulni az új Magyarország első szabad válasz­ tásán! Sőt - annak bojkottálására hívta fel a választókat. Ez a politika is a szovjet példát utánozta: 19 17 őszén Lenin pártja is a petrográdi alkotmányozó gyűlés választásának bojkottálását követelte. D e ezentúl más oka is volt Kunnak, hogy pártját visszatartsa a választásokon v a ­ ló részvételtől. Mégpedig - a realitás. K ifelé ugyan azt hirdette, azzal érvelt, hogy „Magyarországon a választások csak arra jók, hogy az elke­ rülhetetlenül bekövetkező forradalmat elodázzák.” Befelé önnönmaga és a K M P szűk vezetősége előtt azonban bevallotta: pártjuk reménytelenül kisebbségi helyzetben van. Radikalizmusa, propagandája, mozgékonysága, jóval nagyobb ugyan, mint számszerűen kifejezhető tömegei, de most az­ zal is kell számolni, hogy még a K M P -vel szimpatizáló munkásság is ha kenyértörésre kerül a sor - inkább a Szociáldemokrata Pártot vá­ lasztja: világos, hogy ezt a kudarcot a K M P nem vállalhatja! A már em­ lített Borsány i György történész Kun életrajzában megírta: „ A választá­ sokat bojkottáló K M P továbbra is fantom marad, . . . egy 5 - 10 százalé­ kot képviselő párt - törpe kisebbség, amelyet ráadásul kötnek a polgári törvényesség szabályai...” 10 Kun március 1 1 -én - még mindig a börtönben - azon munkálko­ dott, hogy taktikai célból megszervezze a tömegekkel bíró Szociáldemok­ rata Párt és a K M P egyesülését. Feltételeit tíz pontban rögzítette. M ivel ezek hosszú időn keresztül nem voltak ismertek, szükségesnek tartjuk a közlésüket, annál is inkább, mert az itt felsorolásra kerülő követelések harminc év után, 1949-ben ismét aktuálissá váltak. Kun tehát a követke­ ző programot adta: a hatalomátvétel után a polgári - úgymond burzsoá - államgépezetet fel kell számolni. A rendőrség helyett munkásőrséget kell életre hívni. A földeket, a gyárakat, az üzemeket köztulajdonba kell venni. A kül- és belkereskedelmet monopolizálva szintén állami kézben kell tartani. A z iskolákat államosítani kell. Ami pedig a külpolitikát il­ leti: a munkáspártok egyesülése után Magyarország területi integritásával kapcsolatos elveket fel kell adni, hiszen már holnap itt van a világforra­ dalom és akkor a nemzeti határoknak nem lesz jelentőségük! Más szóval: osszák fel az ország nagy részét a nemzetiségek között.11 A Szociáldemokrata Párt természetesen elutasította Kun Béla közeledési szándékát. Sőt tudunk róla, hogy Böhm Vilmos az S Z D P egyik demokra­ ta érzésű vezetője, ez időben olyan javaslatot terjesztett Károlyi elé, hogy mint a Népköztársaság elnöke, engedélyezzen rendőri úton való leszá­ molást a kommunistákkal. Böhm véleménye szerint ugyanis 19 19 március elején a kommunisták magyarországi létszáma országos viszonylatban nem tett ki többet mint ezer főt. Károlyi válasza: „E g y ilyen leszámolásba soha nem fogok beleegyezni!” 12 19 19 . március 21. A hazai történelemkönyvek ezt a vörös betűs ünnepet a szocialista forradalom kivívásának napjaként tartják számon. Mi tudjuk, hogy itt valójában szó sincs forradalomról, ez egy államcsíny volt, ame­ lyet külső politikai tényezők hívtak elő és amelyet a gyenge polgári kor­ mányzat tehetetlenségével és kapkodásával maga segített sikerre. Hoszszú lenne itt részletekbe bocsátkozni, így csak vezérszavakban foglalko­ zunk az eseményekkel. 19 19 . március 20-án az antant kantonai misszió budapesti vezetője, 68 �Ferdinand Vix alezredes, átadta Károlyi Mihálynak, felettese, D e Lobit tábornok jegyzékét. E z a Nagyhatalm ak Tanácsa által március 17-én, jóváhagyott magyar-román demarkációs vonalat tartalmazta. Ennek alapján a románok több ezer négyzetkilométernyi területet foglalhattak el Erdélyből, vagyis nyugati támogatással birtokba vehették a Szatmárn ém eti-N agykároly-N agy szalonta-A rad határvonalat. A román zónában egyben a magyar közigazgatás is megszűnt. A z antant ilyen mérvű területi követelésére Károlyi nem számított! Ő , aki annyira bízott a franciák iránta való jóindulatában, elárulva érezte magát. Főleg, amikor V ix azt is közölte vele, hogy itt Erdély vonatko­ zásában már „ végleges politikai határokról van szó” . Károlyi még aznap összehívta a Minisztertanácsot, ahol a miniszterek a hír hallatára Berinkey Dénes miniszterelnökkel együtt azonnal lemondtak. A z ultimátumot ugyanis sem elfogadni, sem elutasítani nem merték. K árolyi - és itt most visszaemlékezéseiből idézek - úgy döntött: a szociáldemokratákat fogja megbízni, hogy azok - a kommunistákkal együttműködve új kormányt alakítsanak! „E rre a döntésre az késztetett bennünket - írja Hit, illúziók nélkül című memoárjában - hogy a szomszéd népek és a Nyugat felé orientálódó külpolitikánk csődöt mondott... A z ultimátumot csakis egy homogén, erős és egységes kormány utasíthatta vissza, olyan kormány, amely maga mögött tudja a szervezett munkásságot, és amelyet a kommunisták is támogatnak. Miután pedig a Nyugatba vetett remé­ nyeinkben csalódtunk, Keleten kellett szövetséges után néznünk, és így kompromisszumra kényszerültünk a kommunistákkal...” 13 E d d ig Károlyi, aki élete végéig tagadta, hogy ő volt az, aki a V ix-féle ultimátum árnyé­ kában átadta volna a hatalmat a kommunistáknak! A z igazság valóban az, hogy azt a híres március 21 -i K árolyi-féle proklamációt az elnök sajtófőnöke, Gellért Oszkár hamisította meg.14 A z ese­ mények menetén azonban ez nem sokat változtatott már. Az történt ugyanis, hogy március 21-én a Szociáldemokrata Párt vezetői - Károlyi szándékától függetlenül, a Vix-ultimátum hatására - egyezségre léptek a budapesti gyűjtőfogházban még mindig letartóztatásban lévő kommu­ nista vezetőkkel. Így Kun Bélával megegyeztek a magyarországi hatalom totális megragadása ügyében. A szociáldemokrata politikusok úgy gon­ dolták, hogy pártjuk mennyiségi és minőségi fölényével ők fogják majd magukba olvasztani a kommunistákat! Így nem gördítettek akadályt az elé, hogy a két párt egyesüljön. Kun mindenre bólintott. N eki a kommunista hatalomátvétel volt a fontos, és úgy gondolkodott, hogy ha majd lesz egyesült kormánypárt ahogy lett is „M agyarországi Szocialista Párt” néven - gondoskodni fog róla, hogy Lenin példáját követő taktika nyomán Magyarországon is a kommunisták szava legyen a döntő. A „N yu gat” -ból kiábrándult radi­ kális polgári pártok vezetői azt hitték, azt remélték (?), hogy a „K e le t” megoldja a magyarországi mély állami válságot. A szociáldemokrata ve­ zetők pedig nem ismerték az oroszországi bolsevizmust a gyakorlatban. Ebben a helyzetben örültek, hogy a fiatal Kun Béla „m er” az ország ve­ zetésére vállalkozni. 19 19 . március 22-én Magyarország népe arra ébredt, hogy az országban a szociáldemokrata-kommunista párt hivatalosan kihirdette a hatalom átvételét, és egyben kikiáltotta a proletárdiktatúrát. Ugyanakkor egy sor belpolitikai és gazdasági intézkedés történt, amelyek a szovjet-orosz 69 �példa hűséges lemásolása alapján születtek. Kun Béla az új kormány­ ban, amelyet Forradalmi Kormányzótanácsnak neveztek el, a külügyi tárcát kapta. Jóllehet a tanács elnöke egy munkáskáder Garbai Sándor lett, a Tanácsköztársaság lelke és motorja mindvégig a külügyi népbiz­ tos Kun Béla volt és maradt. Kun első teendőjeként a V ix-féle jegyzéket visszautasította, SzovjetOroszországgal szövetségre lépett és amikor az antanthatalmak a M agyarországgal kapcsolatos gazdasági blokád fenntartása mellett szinte kiegészítésként és ultima ratioként április 9-én a cseh, majd alig egy hétre rá, április 16-án, a román csapatokat megindították Tanács-Magyarország ellen, akkor a forradalmi kormányzótanács meghirdette a „proletárhaza védelmének” szükségességét. „Fegyverbe - Fegyverbe!” és „B e a Vörös Hadseregbe!” - ezekkel az agitációs plakátokkal voltak teleragasztva a pesti és budai házak falai. Hol volt ekkor már a jóindulatú Károlyi és széplelkű társainak pacifizmusa, naiv és a tények diktálta valósággal el­ lenkező humanista világfelfogása! Pogány József, a Tanácskormány hadügyi népbiztosa Kun utasítására már 19 19 . március 29-én nekikezdett a magyar Vörös Hadsereg felállításához. Böhm Vilmos, a szociáldemokra­ ta politikus lett az új hadsereg főparancsnoka, aki azonnal maga mellé vette a k.u.k. hadsereg egy igen kiváló vezérkari tisztjét, Stromfeld Aurél ezredest. A z ő kettőjük érdeme, hogy a fiatal Vörös Hadsereg 19 19 má­ jusában felvonulhatott a románok ellen a Tiszánál, majd utána júni­ usban, a Felvidéken offenzív harcot kezdeményezhetett a francia fegy­ verekkel és kiképzőkkel gazdagon ellátott cseh intervenciós csapatok ellen... A kommunisták gazdasági és belügyi intézkedései - miként 1949 után is - sikertelenek voltak. Az ésszerűtlen államosításokkal a háborús évek által amúgy is megterhelt népgazdaságot még jobban szétzilálták, il­ letve lezüllesztették. A vagyonos osztálytól ugyan elvették az értékeket, de a köz érdekében mindezzel nem tudtak maradandót teremteni. Ahelyett, hogy a parasztok közt szétosztották volna a földet, „elkommunizálták” azt, és így maguk tették a parasztságot rezsimjük ellenségévé. Az „eredm ény” hamar megmutatkozott: a mezőgazdasági termelés viszszaesett, a paraszt nem volt érdekelt a munkában. A városokban akadozott a közellátás, de többnyire nem a volt vagyonos osztály, hanem a munkásság éhezett. Kun Béla elképzelése egy „erős” munkás-paraszt szövetségről csak papírformában létezett. A június közepén kitört „Dunamelléki ellenforradalom” , amelyen Szamuely Pestről sebtiben össze­ szedett karhatalmi erőkkel tudott csak úrrá lenni, már önmagában is a parasztság rezsimellenességét mutatta.15 Sikereket csak a magyar Vörös Hadsereg tudott elérni: júniusban To­ kaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Selmecbánya került ismét magyar kéz­ be. Később K assa, Érsekújvár és Eperjes következett. A Vörös Hadse­ regben szolgálatot teljesítő nemzeti érzelmű tisztek nem is nagyon tit­ kolták - Stomfelddel egyetemben! - , hogy a hadsereg offenzívája ugyan vörös lobogó alatt indult, de mire a csapatok a Kárpátokhoz értek, az a zászló megint piros-fehér-zöld lett!16 A Tanácsköztársaság napjai azonban már megszámláltattak. A z antant nyomása alatt Kun kénytelen volt június 30-án a Vörös Hadsereget a Felvidékről visszarendelni. Reménye, hogy a Kárpátoknál egyesülhetnek a magyarok a szovjet Vörös Hadsereggel, nem vált valóra. Ezzel szemben 70 �a román királyi csapatok támadásra készültek. Kunék ezt megelőzendő parancsot adtak a Tiszán való átkelésre. A z északi visszavonulás és az egyéb okok miatt demoralizált csapatok azonban nem voltak képesek a románokat feltartóztatni. A magyar támadás július 24-én összeomlott. Három nappal később a Vörös Hadsereget már visszavonulóban találjuk. Megkezdődött az általános bomlás. Kint a fronton és belül, a megmaradt, maradék országban, illetve még beljebb, magában a Forradalmi Korm ány­ zótanácsban. Július 31-én a kétségbeesett Kun Béla utolsó táviratát küld­ te el Budapestről Leninnek. Érdemes idézni, mert ezt a dokumentumot lehetőleg igyekeztek elhallgatni, jóllehet néhány budapesti történelmi alap­ munkában mint például Hajdú Tibor 1969-ben kiadott művében, a Tanácsköztársaság történetéről ez megtalálható. Onnan is az idézet: „A mai nap folyamán Budapesten egy joboldali szocialista kormány alakult, amelyben a diktatúrát ellenző szakszervezeti vezérek és a diktatúrában részt vett jobboldali szakszervezeti vezetők foglalnak helyet. E zt a folya­ matot részint hadseregünk bomlása, részint magának a munkásságnak diktatúraellenes magatartása okozta. Mikor ez történt, a helyzet olyan volt, hogy mindenféle harc a hamisítatlan, de sajnos vizenyős diktatúra fenntartásáért hiábavaló lett voln a!” 17 Kun Béla részéről ez a dokumentumértékű távirat nemcsak a prole­ tárdiktatúra hattyúdala volt, hanem egy keserű és önkritikus, de ugyan­ akkor egy őszinte „bankrott” elismerése is! Vagyis a Tanácsköztársaság bukását nem elsősorban az antant nyomása, nem a belső és külső ellen­ ségek, a „burzsoázia” aknaharca és nem is a királyi román hadsereg — hanem a munkásság diktatúraellenes magatartása idézte elő! Azé az „osz­ tályé” , amelynek nevében és amelynek érdekében - a kommunista ideoló­ gia alapján - Kunék munkálkodtak... 1919-nek - számunkra - ez a legnagyobb történeti tanulsága! A K M P a két világháború között. A Tanácsköztársaság bukásának elő­ estéjén Kun és legtöbb társa, az osztrák szociáldemokrata kormány po­ litikai menedékjog-ajánlatával élve - az úgynevezett népbiztosvonaton családostól Bécsbe távozott. Visszahagytak azonban pár tucat személyt, hogy illegalitásban maradva szervezzék újjá a K M P-t. Sőt harci prog­ ramot is adtak nekik: „E lő re a II. Tanácsköztársaság megvalósításáért!” Hogy mindez a reális helyzet fel nem ismerésének következménye, arra itt csak egyetlen példát akarunk felhozni: álnéven és elváltoztatott hajvise­ lettel Budapesten maradt, „felsőbb utasításra” Korvin Ottó. Az, aki a T a ­ nácsköztársaság idején a politikai rendőrség vezetője volt és Szamuely Tibor után a kommunista 19 19 , egyik leggyűlöltebb emberének számított. Kun őt bízta meg a budapesti illegális pártszervezet újjáalakításával! Korvin 19 19 szeptemberében „lebukott” , börtönbe került, majd a bíróság politikai bűntett (gyilkosság) miatt 19 19. december 29-én halálra ítélte és kivégeztette. A húszas években a K M P vezetősége sorában frakkcióharc dúlt. Léte­ zett egy Kun Béla-csoport, amelynek politikai elképzelése - emigráns kortünet! irreális álomképekben merültek ki. Ő k például a húszas évek közepén beállt magyarországi politikai konszolidációban a Horthyrezsim gyengeségét látták és hazai híveiket mielőbbi rendszerváltozással biztatták. Fő tevékenységük abban nyilvánult meg, hogy az üzemekben egy illegális „tömegpártot” igyekeztek létrehozni. Sőt, Kun Béla Lenint azzal ostromolta, hogy a hazai pártszervezés meggyorsítása érdekében en­ 71 �gedje mielőbb vissza Magyarországra az Oroszországban tartózkodó ma­ gyar hadifoglyokat. Kun elképzelése az volt, hogy ezek majd forradalm a­ sítani fogják Magyarországot! A másik kommunista frakció Landler Jenő köré csoportosult. Politikai hitvallásuk, felfogásuk pontosan az ellenkezője volt a Kun-féle program­ nak. Landler, aki 1927-ben bekövetkezett haláláig Bécsben élt és nem volt hajlandó Moszkvába költözni (ő tudta miért...) - úgy tartotta: a Horthy-rendszer a húszas évek derekán megerősödött. Ezért liberalizálód­ hat! A hazai kommunista pártvezetőknek pedig lassú és szívós munkára kell felkészülniök. Elhibázottnak tartotta volt hadfoglyok és a kommu­ nista emigránsok tömeges hazaküldését. Véleménye szerint: a magyarországi kommunisták használják ki a szakszervezetek és a Szociáldemok­ rata Párt legális lehetőségeit. Épüljenek be ezekbe a szervekbe, hogy belülről vehessék át a vezetést. Tudjuk, bármelyik kommunista frakció programja is lett volna mérv­ adó Magyarországon - sikerre egyik sem számíthatott volna! A százhar­ minchárom napos tanácsköztársasági uralom meglehetősen negatív nyo­ mokat is hagyott a magyar népben. Ezt még fokozta a Horthy-rendszer erős antikommunista propagandája is. A magyarországi kommunisták így a néptől, a „tömegektől” való elszigeteltségben, szinte csak önmagu­ kért, öncélúan éltek és tevékenykedtek. Számadattal is szolgálhatunk. Egy 1924-ből származó adat kimutatja, mennyi tagja is volt ennek a külföld­ ről irányított magyarországi Kommunista Pártnak. Hivatalos számot köz­ lünk, amely az 1968-ban Budapesten megjelent Legyőzhetetlen erő című tanulmánygyűjteményből származik. A K M P Organizációs Bizottsága 1924 november 1-i jelentése szerint a KM P-nek országos viszonylatban 120 nyilvántartott tagja volt, akik 20 nagyüzemi és 19 -2 0 kis- és közép­ üzemi sejtbe voltak beszervezve: százhúsz párttag - egy nyolc és fél milliós lélekszámú országban... !19 Ennek a százhúsz személynek a nevében tartotta meg a pártvezetőség 1925 augusztusában Bécsben, egy bérelt könyvtárhelyiségben a K M P I. kongresszusát. Huszonketten vettek részt ezen. Ebből tizennégy fő Buda­ pestről érkezett. Jellemző az akkori kommunista szervezkedés fogyaté­ kosságaira, illetve a Horthy-Bethlen rezsim rendőrségi szerveinek ügyességére, hogy a Hetényi Imre által vezetett M agyar K irályi Állam rendőrség politikai nyomozóosztálya be tudott épülni az illegális K M P-be. Így Bécsben, az I. kongresszuson is a tizennégy budapesti küldött között ott volt Hetényi embere Sámuel Lajos személyében. E z az előtörténete annak, hogy amikor a bécsi pártkongresszus után hamis papírokkal és megváltoztatott külsővel Budapestre érkezett Rákosi Mátyás és Vas Zoltán (mindketten Moszkvából jöttek Bécsen keresztül), az előre megállapított találkozóhelyen, a Mester utcában, detektívek várták és a helyszínen letartóztatták. Ugyanerre a sorsra jutott később más moszkvai küldött is, például Révai József, vagy a Budapesten élő orvos, dr. Weil Emil, akit tizenkét évre ítéltek. 1926 legelején kipattant az úgynevezett frankhamisítási ügy. Ez amo­ lyan kalandorszellemű úri huszárcsínynek indult és Franciaország elleni akció volt. Megrendült a magyarországi Horthy-Bethlen rendszer politikai hitele Európában. A Kun-csoport ujjongott! Úgy gondolták, ez a politikai fiaskó, illetve a magyar uralkodó osztály kompromittálódása alapjaiban rendíti meg a magyarországi rezsimet. Helyzetanalízisük viszont megint 72 �téves volt. Jóllehet Bethlen gróf miniszternök a frankhamisítás ügye miatt a lemondás gondolatával foglalkozott, és történtek is bizonyos v á l­ toztatások a közéletben, mindez a kommunistáknak mégsem kedvezett. Sőt: 1926 augusztusában a Budapesti Büntető Törvényszék ítélete alap­ ján egy sor előző évben elfogott kommunista vezető került hosszabb-rövidebb elzárásra. Köztük Rákosit nyolc és fél, Vas Zoltánt hat évre ítélték. A húszas évek második felében a K M P Magyarországon megpróbált létrehozni egy álcázott legális pártot az M SZ M P-t (Magyar Szocialista Munkáspárt), de ez a párt egy rövid idő múltán „elhunyt” . A nagy v i­ lággazdasági válság és a Hitler-féle nemzeti szocializmus németországi ha­ talomra kerülése után a gazdasági válság Magyarországot is súlyosan érin­ tette. A z országban szociális feszültség keletkezett, ami kedvezett a ra­ dikális politikát hirdető KM P-nek. Jóllehet legtöbb vezetője börtönben ült, utánpótlás mégiscsak akadt - mégpedig a fiatalabb és a kétkezi munkások köréből. 1930 februárjában a Moszkva melletti Aprelevka nevű helységben öszszeült a K M P II. kongresszusa. Ehhez Magyarországról is jöttek küldöt­ tek: rózsás képet festettek a K M P otthoni helyzetéről és a párttagok szá­ mát - szerintünk elnagyoltan - ezer főben jelölték meg. A kongresszus megerősítette a párt eddigi politikáját és programját, miszerint mozgal­ muk végső célja a II. Tanácsköztársaság megvalósítása! Kun Béla (aki közben a Kommunista Internacionáléban, a Kominternben, fényes karriert futott be) továbbra is magmaradt a K M P vezetőjének. A z újonnan meg­ választott Központi Bizottságba bekerült egy sor hazai „káder” , és H etényi rendőrkapitány besúgója is, Oancz József, pesti vasmunkás sze­ mélyében. Ő lett az időközben leleplezett Sámuel Lajos helyett - a M a­ gyar K irályi Államrendőrség füle a pártvezetőségben és az maradt még Moszkvában is!20 Egyébként a kongresszuson számos drámai összeütközésre került sor. A KM P-ben Landler halála után is megmaradt a két frakció, amelyek éles elvi harcban álltak egymással. A budapesti küldöttek egyik frakcióhoz sem csatlakoztak. Ő k a hazai realitások talaján állva értetlenül szemlélték a K u n -G erő , illetve R évai József-féle torzsalkodásokat. Kun - jó poli­ tikai érzékkel maga mellé igyekezett állítani a budapesti delegátusokat. Ezzel a hazaiak ellenfeleivel szemben legitimitást kívánt biztosítani magának. Ugyanakkor elfogadtatta ezekkel az új emberekkel is a Kom intern tézisét, vagyis, hogy az akkori világpolitikai helyzetben a főellenség nem a burzsoázia és a feltörő nemzeti szocializmus (fasizmus), hanem a szociáldemokrácia! Kun Béla egyik, ez évből való Komintern-beszédéből idézünk: „ A szociálfasizmus a kapitalizmus megmentésének az eszköze - szociális demagógia és hatalmi erőszak kombinációja révén!” 21 A párt­ vezető továbbá kifejti - a kommunistáknak számítaniuk kell a szociálfasim ussal (vagyis: szociáldemokráciával) való fegyveres összecsapások­ ra! Kun Béla így magyar viszonylatban is megismételte a Komintern V I. kongresszusán megfogalmazott és harci programként elfogadott zinovjevi tételt, miszerint az elkövetkező időben a fejlett kapitalista országokban a kommunistáknak elsősorban a szociáldemokraták ellen kell harcolniok. Ezzel a politikával azonban a Kommunista Pártok még jobban elszige­ telték magukat a való élettől. Hiszen ha valóban Hitler és Mussolini, te­ hát a szélsőjobb ellen kívántak volna fellépni, akkor törvényszerűen a baloldali erőkkel való összefogásra kellett volna a fő súlyt fektetniük. De 73 �mit akarhatunk a moszkvai Komintern-központtól (amely a Szovjetunión kívüli kommunista mozgalmak „Róm ájának” számított), amikor az a harmincas évek elején, más vonalon is, hibát-hibára halmozott! Csak egy példát erre is: Sztálin és Roosevelt elnök hatalomra jutása után meghir­ detett és kivitelezett úgynevezett „N ew D eal” politikában nem egyebet, mint a fasizmus amerikai válfajának megvalósítását látta! Egyébként is a moszkvai kommunistáknak az volt a jövővel kapcsolatos prognózisuk, hogy „egy új világháború elkerülhetetlen” . Sztálin nem egy beszédében a „válság-háború-forradalmasodás” történeti-logikai összefüggését emelte ki feketén-fehéren és, hogy ennek a láncreakciónak bekövetkezése vezet Európa és Ázsia számos országában a szovjettől várt szocialista világ­ forradalomhoz...! De térjünk vissza Kun Bélához és a magyar kommunistákhoz! K iss Károly egykori bőripari munkásnak, 1945 után, évtizedeken ke­ resztül a magyar Kommunista Párt vezető funkcionáriusának visszaemléke­ zéseit olvastam a minap. Ebben K iss leírja 19 30-as moszkvai élményeit. Érdemes pár részletet idézni, hogy betekintést nyerjünk egy párthű kom­ munista szemén keresztül a harmincas évek kommunista M ekkájáról, a Szovjetunióról. Kiss Károlyt továbbképzésre küldték Budapestről a Szov­ jetunióba. Tele illúziókkal érkezett Moszkvába. Már az első hetekben el­ vitték egy taganrogi cipőgyárba, ahol az igazgató arra kérte, beszéljen a dolgozók előtt, mondja el nekik, hogyan élnek, dolgoznak a bőrmunkások Magyarországon. Idézet Kiss Nincs megállás című memoárjából: „Beszél­ tem a hosszú munkaidőről, és az alacsony bérről, a munkanélküliségről és jogtalanságról. Arról, hogy a munka közben elkövetett kis minőségi hibáért rögtön elbocsátják a munkást, aki nem tudja, mikor jut ismét ke­ resethez. Aztán eszembe jutott, mennyi keserűséget okoz nálunk odahaza a munkásnak, amikor egy munka közben megkarcolt vagy pecsétessé lett cipő árát a gyáros szombaton levonja a keresetből, s odaadja az értékben csökkent árut a munkásnak. Jó l szervezett üzemben a bizalmiak rendszerint elintézték az ügyet a gyárossal, másutt azonban ilyen hibás termék elvitte a munkás félheti bérét. Ú gy gondoltam, ezt is el kell mon­ danom. A halottakra felcsillant a munkások szeme. Igen tetszett nekik. Jobbról-balról megjegyezték: be kellene ezt vezetni nálunk is, akkor mi is vehetnénk időnként egy pár cipőt gyári áron. Szomorúan állapítot­ tam meg, mennyire kevéssé ismerem az orosz viszonyokat. A nagy áru­ hiány miatt itt örültek volna annak, amit odahaza büntetésként alkal­ maztak...22 E gy másik K iss Károly-emlék. Moszkvából, ahol a Lenin-iskolán ta­ nult: „H a elfogott a fáradság, végigsétáltam késő este a hosszúra nyúlt Tverszkaján. Ruházatom a harmincas években szokásos magyar munkás­ turisták öltözete volt: barna bársonyzakó, bársony térdnadrág, vastag ha­ risnya és turistabakancs... Egyik éjszakába nyúló sétám alkalm ával, ami­ kor már kevés volt a járókelő, hallom, hogy mögöttem valaki határozott hangon kijelenti: „B u rzsu j!” D e micsoda burzsuj! Nohát, egy igazi burzsuj!” Megfordultam, s láttam a polgártárs túl van már az itt szokásos sztogramm vodkán (egy decin). Még utánam szólt: „N ohát, te burzsuj! Az anyád...! Így lettem én, a budapesti proletár a moszkvai főutcán burzsuj.23 Nemcsak a szembetűnő szovjetbeli nyomor volt az, amin Kiss meg­ hökkent, hanem elvtársai furcsa és különös magatartása is. Ebben az 74 �időben talán ezer-ezerötszáz magyar élt még a szovjet fővárosban. Leg­ többje a Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Voltak azonban olyan hadifogoly magyarok is, akik orosz nőt vettek feleségül és nem tértek vissza többé Magyarországra. Moszkvában tartózkodott még a Tanácsköz­ társaság vezető népbiztosainak a többsége is, akiket a magyar kormány 1922 augusztusában kicserélt a Szovjetunióban eddig visszatartott magyar hadi­ fogoly tisztekkel. Nos, ezek a moszkvai kommunisták a harmincas évek elején is politikailag még osztottak voltak. Kun Béla előszeretettel óvta a Magyarországról jött magyar fiatal elvtársait a vele szemben álló frakciók­ tól: attól sem riadt vissza, hogy nem egy Moszkvában élő elvtársát, akivel elvi-ideológiai vitákban állt, a G P U -nál feljelentse. Ott viszont nem sokat tétováztak, hamar eltüntették - Kun ajánlására - a renitenskedő elv­ társat. K iss Károly visszaemlékezéseiben, de Borsányi György kitűnő Kun Béla-életrajzában is felemlít néhány ilyen esetet.24 Ugorjunk pár évet, története a K M P szempontjából fontos lenne - az 1939. szeptember 1 -i munkástüntetés Budapesten, vagy a Sallai Imre és Fürst Sándor 1932. júliusi kivégzése - , de szorít minket a későbbi fon­ tos események története! Csak annyit, hogy 1935-ben Rákosi Mátyásnak szabadulnia kellett volna a börtönből, hiszen 1926-ban nyolc és fél évi börtönre ítélték és mégsem szabadult. Moszkva 1935-ben azt hitette cl a világgal, hogy Rákosit a magyar fasiszták nem merték kiengedni a börtönből és egy újabb koholt perben tizenöt évi börtönnel sújtották 1919-es népbiztos-helyettesi tevékenysége miatt. A kulisszák mögött tör­ téntekre csak nemrég derült fény. A Gömbös-kormány 1935 elején dip­ lomáciai csatornákon felajánlotta Moszkvának, hogy Rákosit és Vas Zoltánt - büntetésük letöltése után - kiengedi a börtönből, illetve kiuta­ sítja az országból. Cserébe a Szovjetuniótól a cári csapatok által zsákmá­ nyolt ötvenhat, vagy még kevesebb 1848/49-es szabadságharc-idejebeli zászlót kívántak. Az ajánlatra válasz nem érkezett!25 Sem 1935-ben, sem a következő években, miután Rákosit 1919-es szerepéért Budapesten utólagosan és vitatható jogalapon - tizenöt évi börtönnel sújtották. Persze a moszkvai logika érthető, megmagyarázható. N ekik jobb volt egy kommunista mártír a budapesti osztályellenség börtönében, mint egy szabad kommunista Moszkvában! Ekkor még élt Kun Béla és szavának súlya volt a Kominternél. Egyesek szerint Kun Béla Rákosit nem ked­ velte, és ez is közrejátszott abban, hogy a későbbi diktátor még négy évet, összesen tehát tizenöt évet töltött el különböző magyar fegyintézetek fa­ lai között Így - vagy úgy - az 1935-ös év a nemzetközi kommunizmus számára egy rendkívül fontos esztendő volt, amelynek 180 fokos fordulata mellett eltörpült Rákosi sorsának további alakulása. Moszkvában összeült a Kommunista I nternacionálé V II. kongresszusa. A Komintern elnöke a bolgár Dim itrov volt. A kommunista politikát azon­ ban nemcsak a Szovjetunióban, de az egész nemzetközi mozgalomban Sztálin határozta meg. Sztálin 1935-ben rájött arra, hogy a Szovjetunió legveszélyesebb ellensége, ellenfele mégiscsak a Hitler A d olf vezette né­ met nemzeti szocializmus, s úgy határozott, hogy a harcot széles fronton ő ellenük kell felvenni. A Komintern V II. kongresszusán így a fasizmus ellen új politikát hirdetett meg. E z a politika az úgynevezett „N épfront­ politika” volt; mivel Moszkvában is rájöttek arra, hogy a nyugat-európai és általában az európai kommunista pártok egymagukban képtelenek politikájukhoz tömegeket toborozni, elhatározták, hogy a szélsőjobboldal 75 �ellen szövetségre lépnek a polgári demokrata, sőt a munkástömegeket mozgósítani tudó Szociáldemokrata Pártokkal is. Mindezt a „közös ve­ szély” , a fasizmus elleni küzdelem jegyében hirdették meg. Ezt kellett a következő években a kominternbeli Kommunista Pártoknak megvaló­ sítani. Kun Béla, mint a K M P vezetője, ezzel az új politikával szemben állt. Idézzük moszkvai társa, Szántó Zoltán feljegyzéseit, amelyek csak mosta­ nában - 1984 nyarán - kerültek publikálásra. Ezek szerint Kunt 1936 tavaszán, amikor kominternbeli elvtársai azzal támadták, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom új stratégiáját nem alkalmazza M a­ gyarországon, barátja és elvtársa előtt így fakadt ki: „H ogy mi jöhet még ezek után, azt én nem tudom megmondani. Csak azt tudom, hogy mi nem jöhet ezek után sem! M aga az atyaúristen sem tud engem rákénysze­ ríteni, hogy letérjek a bolsevisták útjáról, letérjek a proletárforradalom útjáról, hogy leküzdve undoromat, meggyőződésem ellenére könyörögjek a burzsoázia ügynökeinek, a Payer- és Peidl-féle alakoknak, a Tanácsköz­ társaság elárulóinak, hogy méltóztassanak velem együtt harcolni a polgári demokráciáért...” 26 A Komintern vezetősége azonban Kunnal nem sokat teketóriázott! Számított a mozgalom politikájában egy ember? Így a „harcokban megedzett” és eddig megbecsült elvtársat, Kunt - leváltották a K M P vezetői tisztségéből, visszahívták a Komintern Végrehajtó Bizottságából, és szi­ gorúan megtiltották, hogy a jövőben a K M P -vel kapcsolatot tartson fenn. Ezzel Kun sorsa megpecsételődött. 1937. június 29'én letartóztatták. K é ­ sőbbi - 19 56-os - rehabilitációja utáni szovjet iratokon halálának ideje 1939. november 30. Hogy milyen módon következett be és hol a halála, az a moszkvai közleményből nem derül ki. 1939-ben Kun 54 éves volt. Életét a kommunisták pártjára tette fel. Ahogy Kun áldozata lett az 19 3 6 - 3 8-as évek nagy moszkvai „csisztkájának” , a politikai tisztogatásnak, úgy százszámra osztoztak sor­ sában a kommunisták hívei, ellenfelei. Még ma sem létezik hivatalos lista azokról a személyekről, akik az 1919-es magyar kommunisták közül éle­ tüket Sztálin börtöneiben, vagy gulágjaiban végezték. Csak azt tudjuk, hogy nagyon sokan voltak: a párt neves vezetői, 19 19 népbiztosai, de olyanok is, akik nem pártvonalon dolgoztak, hanem az évek hosszú so­ rán „igazi” szovjet emberekké váltak és magas katonai, rendőri vagy éppen gazdasági funkciókban szolgálták a Szovjetuniót. 1936 után Sztálin G P U -sai hamar kikutatták származásukat, s mivel hirtelen „külföl­ dieknek” számítottak, ezért megbízhatatlanok lettek, s megkezdődött a velük való leszámolás. Jellemző, hogy ezt a könyvet - amely 1970-ben jelent meg Budapesten - a publikálása után pár nappal kivonták a for­ galomból és ma már könyvtárakban sem található meg. Túl sokat tu­ dott és túlságosan igazul tudósított!27 S miközben a moszkvai Lux szál" lóban, ahol tudvalévőleg a Komintern vezetői „krém je” családostól, mindenki hónapokon át minden éjszaka előkészítette kis kofferjét, hogy ha a hajnali órákban jönnek a G PU -sok együtt legyen (váltás ing, szap­ pan stb.) a börtönbe vihető kicsiny személyi szükséglet, a Komintern csapást mért a K M P-re is. Először feloszlatták a K M P moszkvai vezetősé­ gét és Központi Bizottságát. Tagjainak nagy része a G P U kezébe került. Utána Szántó Zoltánnal az élen új titkárságot alakítottak, aki ellenvetés nélkül alávette magát a Komintern határozatainak. Többek között an­ nak is, amely a „m agyar párt” további működését felfüggesztette, illetve a magyarországi pártszervezeteket feloszlatta! 76 (Folytatása következő lapszámunkban.) �GARAMVÖLGYI ANTAL Salgótarján a forradalomban Dr. Garamvölgyi Antal született 1912-ben. A budapesti Pázmány Péter Tu­ dományegyetemen szerzett 1938-ban jogi doktorátust. Az egyetem elvégzése után Nógrád megyébe került, itt vármegyei aljegyző, táblai főszolgabíró a há­ ború végéig. 1945-ben a salgótarjáni, majd 1946-ban a balassagyarmati járás vezetője. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után nyugdíjazását kéri. A Kisgazdapárt Nógrád megyei ügyvivő elnöke volt. Az 1956-os forradalom ide­ jén a megyei nemzeti bizottság elnökségének tagja. 1957 januárjában elmene­ kül Magyarországról. Svájcban telepedik le. Halála előtt a svájci postaigazga­ tóság tisztviselője, közben a magyar emigráció tevékenységében is részt vesz. Elméleti munkái, visszaemlékezései főképpen az Új Látóhatárban jelentek meg. Borbándi Gyula 1985-ben, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadásában megjelent, A magyar emigráció életrajza 1945-1985. című alapvető vonatkozású munkájában Garamvölgyi Új Látóhatárban, 1978-ban kö­ zölt cikkéből idézve így emlékezik rá: „...Garamvölgyi Antal szerint a nyugati segítség elmaradása világosan értésünkre adta otthon és az emigrációban egy­ aránt, hogy nem várhatjuk a felszabadításunkat... Az otthonmaradottak felis­ merték ezt a megváltoztathatatlan helyzetet. Mi nem. A forradalom nyugatra menekült harcosai abban igyekeztek egymást túllicitálni, ki a legnagyobb antikommunista, mert a magyar nemzeti öntudatnak itt, ez volt a fokmérője. Húsz év elmúlása után láttuk, mennyivel helyesebb, reálisabb lett volna megőrizni forradalmi célkitűzéseink egyik leglényegesebb követelését a szocializmust, s így egy nagyon lényeges kérdésben azonos eszmei talajon maradtunk volna az otthonnal. . . mindannyiunknak be kellene látnunk, hogy a mai nemzetközi hely­ zetben Magyarország számára más alternatíva nincs, mint a demokratikus szo­ cializmus...” Egy korábbi, 1970-ben megjelent írására hivatkozva, az emigránsok hivatását illetően a következőket idézi Borbándi Gyula: „...feladatunk, hogy segítsük a magyarság megmaradását, függetlenségéért vívott harcát, melyet ma csak az alkalmazkodó fegyverével vívhat meg. Az eszköz, amely ma rendelkezésére áll: a békés fejlődés, a megértés, az alkalmazkodás. . - Itt közölt írása a svájci emigrációban készült. Dr. Garamvölgyi Antal meghalt 1988-ban. Nógrád megye a történelem során mindig hitet tett a szabadság, a függet­ lenség iránti szeretetéről. Rákóczi szécsényi országgyűlése, az 1849-es szabad­ ságharc romhányi csatája, a megye szabadságharcának egy-egy dicső állomása. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a megyék által vezetett ellenállásban Nógrád mindig ott volt a kezdeményezők között. Mikszáth Kálmán és Ma­ dách Imre a megye két nagy szülöttének szabad felfogása, humanista gondol­ kozása nem maradt hatás nélkül a megye politikai, szellemi életében. Az el- 77 �lenzéki pártok mindig termékeny talajra találtak Nógrádban. A két világhá­ ború közötti időszakban a kormány a demokratikus pártok ellen csak az erő­ szak és a választási csalások legkülönbözőbb eszközeinek igénybevételével tu­ dott győzni. Itt voltak a Kommunista Pártnak a legerősebb illegális szervezetei. Baglyasalja, Gusztáv-akna, Bocsárlapujtő, Karancsalja, Kazár voltak a betiltott Kom­ munista Párt legerősebb gócpontjai. Itt zajlottak le a harmincas évek legnagyobb bányászsztrájkjai. Az ellenzéki érzület kergette Salgótarján és környékének népét a negyvenes évek elején a jobboldali, akkor ellenzéki nyilas pártokba is. A háború elvesztésének biztossá válásával a nyilas szervezetek szinte egyöntetű­ en csatlakoztak a kommunista szervezetekhez. Így az ország más részeivel el­ lentétben a német megszállókat felváltó orosz hadsereget valóban felszabadító­ ként üdvözölte a lakosság nagy többsége. Salgótarján és környéke lett Rákosi pártjának, a Kommunista Pártnak a leg­ megbízhatóbb, legerősebb támasza. A salgótarjáni bányászok, gyári munkások mindig készen álltak a Kommunista Párt minden akciójának támogatására. Ide járt Rákosi a legszívesebben, a nehéz körülmények között élő, elnyomott bá­ nyászok benne látták a megváltójukat. Kimeríthetetlen forrása lett a Kommu­ nista Párt káderszükségletének: szinte nem volt család, amely ne adott volna gazdasági, vezető kádert, szinte minden családnak meg volt a rendőrtiszt, ka­ tonatiszt, AVH-tiszt, pártfunkcionárius, vagy éppen gyárigazgató hozzátarto­ zója. Hittek a pártnak, bíztak a pártban. Elhitték, hogy a régi rendszer ma­ radványainak felszámolására, az új rendszer védelmében szükségesek a poli­ tikai perek, ítéletek, még a halálos ítéletek hozatalát is megértették. A pártba vetett hit mellett Salgótarján népe vallásos is volt, össze tudta egyeztetni politikai meggyőződését vallásosságával. Elhitte a párt propagandá­ ját, hogy nem akarják senki vallásos hitét bántani. Oly’ nagy volt a párt iránti bizalom, hogy az 1945. évi országos titkos parla­ menti választásokon, amíg a megye más részében 3-5 százaléknyi szavazatot kapott a párt, addig Salgótarjánban és a salgótarjáni járásban 70 százalékát kapta a leadott szavazatoknak. Még 1947-ben a legutolsó titkos választásokon is, amelyen több párt indult, megtartotta a 70 százalékos többséget. A Kisgazdapártnak és a Szociáldemokrata Pártnak szinte semmi befolyása nem volt a po­ litikai életre. A párt gyűléseire, a felvonulásokra nem kellett az embereket ki­ rendelni, mentek önként, lelkesedtek, mert bíztak a párt által ígért boldog jövőben. A munkaversenyek szervezése nem erőltetett akció volt, hanem lel­ kesedésből fakadó vállalkozás a szebb jövő építésére. Ez a fanatikusan hívő nép azonban a pártért való rajongása mellett, demokrata volt. Meg volt elé­ gedve a szabad titkos választási rendszerrel. Nem akarta megsemmisíteni a többi demokratikus pártokat, csak azt akarta, hogy az ő pártja legyen a leg­ erősebb. Az első csalódás akkor érte, amikor először nem tudott választani, amikor először kellett az urnához úgy járulnia, hogy bár szavazhatott, de nem választhatott. Eddig titkosan választotta meg a község vezetőit, most ar­ ra kellett szavaznia, akit a párt jelölt, eddig választhatott, hogy az országgyűlésre miiven párttagot küldjön, most előírták neki. Az első nagy elkeseredést azonban mégis az egyház elleni intézkedések, pon­ tosabban a szerzetes rendek feloszlatása okozta. Hiszen a munkásság vágya is az volt, hogy gyerekeit a legjobb nevelésben részesítse, hogy ő is, akár a régi úri osztály, katolikus intézetekbe küldhesse tanulni. A módszer, ahogy a szerzetes 78 �rendek feloszlatását végrehajtották, nemcsak elkeserítette, de megdöbbentette a kommunista munkásságot is. Hatvan községben a népszerű Ferenc-rendi szer­ zetesek elleni brutalitás az egész vármegyében felháborodást váltott ki. A Mindszenthy elleni perrel a tömegek szeme kinyílt, már csak a hatalom gyakor­ lásában résztvevők hittek továbbra is vakon. A Rajk elleni per pedig kinyi­ totta a legelvakultabbak szemét is. Emellett magában Nógrád megyében is vért lázító igazságtalanságok, atrocitások történtek. Megkezdődött a kulákok fel­ számolása. Mondvacsinált okokkal hurcolták el őket éjnek idején. Nógrád megyében a parasztság és a munkásság eléggé összeforrott rokonilag is, a jobb­ módú parasztság elleni intézkedések lelkileg súlyosan érintette a munkásságot is. A salgótarjáni munkás félig paraszt volt, a munkásság 80 százalékának egy­ két hold földje is volt. Rákosi 1950-ben kiadta a jelszót a kétlaki munkás ellen, ez az intézkedés már gazdasági érdekeiben is sértette a munkásságot. A bizalom a pártban megrendült. A Rajk-perrel egyidőben Balassagyarmaton bí­ róság elé állították a Rajk-ügyben kivégzett Szebenyi államtitkár bizalmi em­ berét, aki egyben belügyminiszteri osztályfőnök is volt - fegyverrejtegetés cí­ mén. Cserhátsurány, Nógrád megyei községben az ősi családi kastély torony­ részében elavult, berozsdásodott, használhatatlan fegyvereket találtak, amelyek ismeretlen idők óta hevertek ott és amiről a vádlott nem tudott. Halálra ítél­ ték és minden fellebbezési jog nélkül két órán belül a halálos ítéletet végre­ hajtották. A Mindszenthy- és a Rajk-perrel egyidőben a Nógrád Megyei ÁVH további peres áldozatokat szállított ahhoz, hogy Nógrádban is megfélemlítsék a munkásokat és elejét vegyék minden elégedetlen megnyilatkozásnak. A sal­ gótarjáni járás községeiből ötvenhárom többnyire kisgazdapárti volt vezetőt és tagokat tartóztattak le és állítottak bíróság elé. A bírósági eljárás titkos volt, de akiknek megfélemlítésére szolgált, a vármegye lakossága tudott róla. Ebben az időben a zsarnokság csendje ülte meg Salgótarjánt is. A terme­ lési értekezletek az üzemi kisgyűlések, mint az országban mindenütt, elfojtott csendben zajlottak. Az elfojtott, néma csendet Nagy Imre első miniszterelnöksége (195 3. június) törte meg. A zsilipek felszakadtak. És, ha pártgyűléseken még nem is mertek az emberek nyíltan beszélni, de egymás között, a mindennapi érintkezés so­ rán már megnyíltak az ajkak. Később 1955 telén, 1956 tavaszán és nyarán az Újságok szabadabb hangja, a börtönökből szabadulok bátorsága, de különösen az Irodalmi Újság merész írásai, erős politikai erjedést idéztek elő Nógrádban is. A gyárakban főképp a volt szociáldemokraták és a pártból kizártak mozgo­ lódtak. Egy értelmiségi kör, a TTIT-en belül a salgótarjáni írók csoportjával karöltve tevékenykedett. 1956. augusztus 24-ére a Kommunista Párt nagygyű­ lést hirdetett Salgótarjánban, a gyűlés szónokaként Kádár Jánost, a megye volt képviselőjét, a börtönt megjárt volt belügyminisztert jelezték. Mindenki ér­ deklődéssel várta, hogy mit fog a megkínzott ember Rákosi bukása után mon­ dani. Valami újat, valami rendkívülit vártak az emberek. A politikai fásult­ ság, a csalódás ellenére az 1945-ös időszak pártgyűléseihez hasonló nagyságú tömeg gyűlt össze Salgótarján főterén. A várva várt nagygyűlés csalódást oko­ zott. Kádár János, a megkínzott ember, Rajk volt barátja semmi biztatót nem mondott. A régi frázisokat ismételte a pártegységről, az elkövetett hibákról, azoknak kijavításáról. Arról beszélt, amiben már senki sem bízott, amit már senki sem hitt el. 79 �A gyűlés után mindenki tudta a párttól nem várhatnak semmit. Hiszen a Rákosi-féle kínzókamrát megjárt kommunistákban sem bízhatott már Salgó­ tarján népe, ezért mind nagyobb érdeklődéssel fordult a változást követelő írók és a Nagy Imre csoport felé. Az Irodalmi Újság alig pár példányban jutott el Salgótarjánba, de azok kézről kézre jártak. A helyi sajtó teljesen néma ma­ radt minden új hanggal szemben. A megyei pártbizottság hűen követte a párt hivatalos vonalát, de ez már nem tartóztathatta fel azt a vitát, amely Buda­ pesten megindult a párton belül. A Petőfi-kör vitája, mindenki vitája lett. Itt vidéken ugyanaz a folyamat ment végbe, mint Budapesten. A lengyelor­ szági eseményeket a legnagyobb figyelemmel kísérték, a hivatalokban és az üzemekben egyaránt. Október 23-án, amikor a rádió közölte, hogy a belügy­ miniszter az egyetemi hallgatók tüntető felvonulását a Bem-szobornál nem engedélyezi, majd egy óra múltán az engedély megadását jelezte, mindenki érezte, hogy az írók, az egyetemi hallgatók, a Petőfi-kör tagjainak harca a zsarnokság ellen, fordulóponthoz érkezett. Október 24-én hajnalban a rádió nem a szokásos műsorral kezdett, hanem zenét közvetített, amelyet szokatlan zörejek hangja szakított meg. Mindenki tudta, hogy Budapesten rendkívüli események történtek. Az Á V H készenlétben volt. Ők tudták, mi történt Budapesten. Azt is tudták, hogy az események vidékre is ki fognak terjedni, ezért igyekeztek a megyét hermetikusan elzárni. Átkutatták a Budapestről jövő vonatokat, lezárták a főútvonalakat, megállí­ tották és átvizsgáltak minden járművet. Balassagyarmaton tizenegy fiatal pesti forradalmárt szállítottak le az autóbuszról, ezek voltak az első letartóz­ tatottak. Salgótarjánban október 24-én Mlinarik István, a megyei tanács nép­ művelési osztályának helyettes vezetője kiadta az első röplapot a forradalom mellett, letartóztatták. A funkcionáriusok, pártkáderek Budapestre utaztak, hogy megakadályozzák a Budapesten tanuló gyermekeik részvételét a forra­ dalomban. Az egész megyét bejárta a hír, miként járt Rácz Károly őrnagy, a megyei ÁV H vezetője a budapesti egyetemen tanuló lányával. Amikor édes­ apja haza akarta parancsolni, a lány bátran szembeszállt vele: - Szégyellek apám, engem nem viszel haza - mondta bátran - én magyar vagyok és itt fo­ gok harcolni társaimmal a magyar szabadságért, az ország függetlenségéért. A párt megyei bizottsága, hogy a forradalmi események menetét, ellen­ őrzését a kezében tartsa, maga szervezett egy Megyei Forradalmi Tanácsot, a tagjai azonban ha nem is mind pártfunkcionáriusokból kerültek ki, de va­ lamennyi a Rákosi-éra alatt felemelkedett hivatalvezető, „élmunkás” és „dísz­ paraszt” volt. Kizárt párttag, vagy az 1945-47-es koalíciós idők pártjainak tagja nem volt a Forradalmi Tanácsban. A párt kezében csak eszköz akart lenni ez a Forradalmi Tanács, amelynek megalakulása elégedetlenséget váltott ki, de tettekre is sarkallta a demokratikus erőket. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy a különböző helyeken dolgozó, demokratikusan gondolkozó emberek egymásra találjanak. Legelőször a pedagógusok között, az iskolákban alakult ki egy kis csoport. majd a volt kisgazdák és szociáldemokraták találtak egy­ másra. Az acélgyárban, Nagybátonyban, a bányászok között egy Nagy Imrét követő kommunistákból álló csoport szerveződött, amely magával ragadta a nógrádi bányatröszt központiát is. A M ÁV AU T központjában (autóbusz- és teherautó-sofőrök) Kecskés Károly, a volt szociáldemokrata hozott létre egy igen megbízható csoportosulást. Az üzemekben, hivatalokban megkezdődtek a munkástanács-választások. Mozgásba jött az egész vármegye, a falvakból tün- 80 �tetésekről, a szovjet hősi emlékművek eltávolításáról, tszcs-k feloszlásáról, köz­ ségi tanácsok átalakulásáról érkeztek hírek. A kommunista pártban teljes fejvesztettség lett úrrá. Nem tudták kinek az utasítását kövessék, hiszen Nagy Imre, aki egyike volt a párt alapító tagjainak mást mondott, mint a sztálini tendenciájú vezetők. A forradalmi erők mind erősebb akcióba kezdtek. Október 27-én, az acélgyárból tüntető felvonulás indult a város szíve felé, útközben hozzájuk csatlakoztak az iskolák, a hiva­ talok és a lakosság is. Az üveggyár és a vasgyár még dolgozott, a tüntetők a gyári pártfunkcionáriusok minden tiltakozása ellenére behatoltak a két gyárba és csatlakozásra szólították a munkásokat, akiknek nagy része lelkesedés­ sel állt be a tüntető menetbe. Több mint tízezerre nőtt a tömeg. Először a rendőrség elé vonultak, hogy a politikai foglyok szabadon bocsátását követel­ jék. A foglyok szabadon bocsátása után eltávolították az épületekről a vörös csillagot, a Rákosi-féle magyar címert. Kossuth-nótát, kuruc dalokat éne­ kelve, Pestről érkezett jelszavakat kiabálva vonult a tömeg a szovjet hősi emlékmű elé. A Sztálin-szobor ledöntéséhez hasonlóan, itt a szovjet emlékmű ledöntésével kívántak kifejezést adni szovjetellenes érzelmeiknek. Az ÁV H , a kommunista rendőrök, a pártbizottság tagjai felkészültek a szovjet emlékmű védelmére.. . (Folytatása következő lapszámunkban.) 81 �személyes történelem N. LÁ SZ LÓ E N D R E REGÉLŐ PALÓCFÖLD Egy palóc élete Tíz hold földje volt az apámnak, de sem írni, sem olvasni nem tudott. Tíz hold föld és hét gyerek... Talán szerencse is, hogy csak hárman ma­ radtunk életben... Aztán elment az apám is. Tán érezte, hogy ennyicske föld nem tarthat el sok embert! - mondta Antal bátyó és közben kibámult az ablakon. A tribecsi hegyeket nézte, de vajon mit láthatott? Csak nagysokára folytatta: - Kecellés kölyök voltam... Hatvan-hetven évvel ezelőtt a kecelle volt a gyerekek egyetlen ruhája. E g y hosszú, ujjatlan ing. A fiúk csak úgy szabadon hordták, a lányoknak viszont derékban átkötötték... A z anyagát meg otthon szőtték az asszonyok, itt Gerencséren... Szóval ilyen kecellés kölyök voltam jómagam is, amikor valam i belém esett. Reggel nem tudtam kikelni az ágyból, olyan voltam, akár a tűzláng. Szegény anyám nagyon megrémült és szaladt a javasasszonyért. Este az mégis úgy állított be hozzánk, mintha nem tudta volna, hogy én vagyok a beteg. - Dicsértessék a Jézus Krisztus... N a, ki a beteg, ideske? - vigyorog­ ta csúnyán, s közben elővillant két megmaradt foga. - Mindörökké... H át ez, az Á nti gyerek... M ajd elemészti őt a forróság. Összevissza beszél a szerencsitlen, csak dobálja magát az ágyon! törölgette a szemét alsószoknyájával a jóanyám. A banya odajött az ágyhoz, lerántotta rólam a dunnát és tapogatni kez­ dett piszkos körmű, görcsös ujjú kezével, nagyon tudálékosan csinálta, s közben érthetetlen szavakat mormolt. Összehordott tücsköt-bogarat, ör­ dögöt, szentet és poklot. Nagyon neheztelt ránk, mert máskor Róza nennét szoktuk hívni, ha valam i baj volt. Csak nagysokára sütötte ki: - Azt hiszem aszalmánya van a gyereknek! (A tüdőbajt hívták így akkoriban.) No, majd mindjárt megmondja a cérna! Azzal gombolyagot vett elő alsószoknyájából. E zt senkinek a kezébe nem adta volna, mert azzal elveszítené a varázserejét... Ezzel a cérnával lemérte előbb az egyik kezemet, az ádámcsutkámtól az öregujjam végéig, azután ugyanígy a másik kezemet... Utána meg a köldökömtől a nagylábujjam végéig, a jobb, meg a bal lábamat is. Közben egyre dünnyögött, mondott, de ebből senki nem értett semmit. Amikor ezzel a méréssel elkészült, a kettőt-kettőt összehasonlította. - Látod, Annus? - M it kéne látnom? - H át csak azt, hogy nem egyforma! - És ez mit jelent? 82 �- Azt, hogy a gyereknek aszalmánya van! B aj, nagy baj! E z vitte el az apját is. . . Benneteket ugyancsak látogat az Isten, dicsirtessék az ő szent neve! - mondta alig titkolt kárörömmel a vénasszony, közben felgombolyí­ totta varázscérnáját. Anyám könyörgőre fogta: - Segítsen rajta, Tercsa néne... Megköszönjük, már ahogyan a sze­ génységünkből telik. A vénasszony szeme sunyit villant. Talán azon törte a fejét, kiürítheti-e az éléskamránkat addig, amíg engem a föld alá tesznek: - Az a baj, hogy későn hívtatok... - Hiszen tegnap még semmi baja nem volt... Reggel meg én mindjárt szaladtam magáért... - N a, ne rijj már! Am it lehet, én megteszem, a többi meg már az Ő szent akaratjától függ! Ezután - utálatos nyelvével a vénasszony - kinyalta mind a két sze­ mem, majd megint morgott valam it, majd így szólt: - Főzz neki bodzalevélteát, fürdesd meg benne és borogasd vele. . . A z­ tán majd hívj el megint... - M ivel tartozunk, Tercsa néne? - kérdezte az édesanyám. - Oh, kedveském, én ezt Isten nevibe csinálom... Azt adsz, amit akarsz... Ha meg nincs, hát nem adsz semmit! - mondta az álszent banya. S közben az édesanyám nagyon jól tudta; ha most nem adna neki semmit, máskor hiába hívná. Nagy darab szalonna, meg két rúd kolbász és egy edény zsír vándorolt a vénasszony kosarába. Láthatóan elégedett volt, mert beszé­ desebb lett: - Ha így fog fogyni hat napig, mindent megesz a fene... Én is csak panaszkonnék a magam dógába, de hát minek? N a, Isten áldjon, Annus... A banya elment és csak akkor jutott anyám eszébe, hogy ilyenkor, tél­ víz idején honnét is szerezhetne bodzalevelet? Szidta Tercsa nénét, meg rítt is... Azután a bátyámnak eszébe jutott, hogy az istállópadláson van bodzalevél... Hetekig tartott a bodzakúra. Közben elolvadt a hó, szépecskén kitava­ szodott, és már én is jobban éreztem magam. E gy reggel kívánsággal áll­ tam elő: - Savanyú uborkát ennék, ides! - Hozok, hozok, fiacskám! — örvendezett az anyám és már szaladt is be Nyitráré (így mondják nálunk), az apácákhoz. Mert otthon nem tartot­ tunk ilyen úrnak való nyalánkságot. Akkoriba még nem járt busz a város­ ba, szegény anyám egy trappban tette meg az utat. Hozott négy, vagy öt kisujjnyi uborkát... Addigra el is ment tőle az étvágyam és csak azért ettem meg, hogy ne szomorítsam szegény idest. V olt úgyis elég baja. Nem volt férfi a háznál, hevert (parlagon maradt) a föld. . . Másnap reggel anyámék korán felkeltek. Én már jobbacskán éreztem magam. Tejet és sült krumplit készítettek az ágyamhoz. Szép tavaszi nap volt, s nem akaródzott már az ágyban feküdni, fel­ keltem. Olyan gyenge voltam a sok fekvéstől, hogy remegtek a lábaim, de azért kimásztam az ablakon és leültem a fal mellett a kispadra. Néztem a hegyet, meg az erdőt és azon töprengtem, vajon mi lehet mögötte... Talán az Óperenciás? Késő délután itt talált rám az édesanyám. Elszunyókáltam a napon. - Ja j, Istenem, mit csináltál, te gyerek? Miért jöttél ki? - tördelte a ke­ 83 �zeit. De nekem semmi kedvem nem volt a meghaláshoz, s pár nap múlva már a libákat legeltettem pajtásaimmal. Ősszel beírattak az első osztályba, de a tanulásra igazán nem sok időm maradt. Apám halála után nagyon elszegényedtünk. Sok pénzbe került a gyógyítása: nyolcvan forintot fizettünk ki orvosságra, az orvosnak meg ötvenet. Két tinócskánkat el kellett adnunk. Kétszáznyolcvan forintot kap­ tunk értük: éppen elég volt az orvoslásra és a temetésre... Nagyon kisfiú voltam még akkor, de azért emlékszem apám temetésére. Amikor felravatalozták, siratóasszonyok jöttek hozzánk. Ezek aztán egé­ szen a koporsó leszögezéséig hangosan siránkoztak, imádkoztak nagykáromkodású apám lelke üdvéért. Bizony, sokszor csúnyaszájú volt, de ok­ kal. Hiába kínlódott hajnaltól napestig, minden pénz elment adóba. Ha az anyám előállt, hogy ez, vagy az kéne, mindig nekidühödött az apám: - Hinnye, a keserves megváltóját, hát nem megmondtam, hogy adóba kell fizetnyi? - aztán csak úgy záporoztak belőle a káromkodások. Szidta az adó­ hivatalt, a jegyzőt, a papot, meg mindenkit, akit egy kicsit is úrnak tartott. De azért jó ember volt. Engem csak egyetlenegyszer vert meg, de akkor aztán alaposan... Most már tudom, hogy valójában nem is rám haragudott, hanem a szegénységünkre. De akkor nagyon fájt a verés, még a koporsójá­ nál sem tudtam elfelejteni... De így volt ez akkoriban minden szegény háznál. Ha valaki meghara­ gította az apát, hát a feleségén, vagy a gyerekein töltötte ki a mérgét... Minden olyan háznál, ahol a NINCS-et mindig nagy, a van-t pedig min­ dig kis betűvel mondták! A térdére hajított az apám és a derékszíjával verte a meztelen ülepemet, s közben pedig kiabált: - Má megen ehattad a bicsakodat?... Nesze, te... Nesze... A temetéseken nálunk akkoriban nemcsak a család minden tagja vett részt, hanem a falu apraja-nagyja. A palóc faluban nem a szegények szóra­ kozása volt a temetés végignézése, hanem valami sokkal több. Nem is tudom, hogyan magyarázzam ezt meg maguknak. Talán lelki kényszer... Olyan erkölcsi kötelesség, amelynek mindenki szívesen tett eleget. A kántor búcsúztatta el az apámat, versbe szedett strófákkal. Külön min­ den családtagtól, rokontól, baráttól, ismerőstől, szomszédoktól, még az álla­ taitól, meg a kedves tárgyaitól is. Január eleje volt, nagy hideg. Sok fagy és kevés hó, mint azon a télen is. A lábam egészen elérzéktelenedett a hidegtől. S a metsző téli szél vit­ te a kántor monoton hangjával összeölelkező, fel-felbuggyanó sírást: ...Elbúcsúzom tőled, kedves feleségem, Bizton találkozunk odafent az égben. . . Tőled is búcsúzom, kedves Pista fiam. . . Így tartott ez vagy egy óra hosszat, azután felemelték a koporsót, kivit­ ték a temetőbe... Temetés után halotti tor volt nálunk. Még olyan rokonok is eljöttek, akikről azóta egy kukkot sem hallottam.. . Ittak, de nem túlságosan sokat, Ettek, de nem annyit, mint egy menyegzőn. Csendes visszaemlékezés ez az elhunytra. Borongós hangulat, közben 84 �sokszor előkerülnek a zsebkendők... Felelevenítették apám gyerekkorát, múltját, jó tulajdonságait, cselekedeteit és egész életét. Másnap azután kiürült a ház, de csak a szegénység és anyám szomorúsága maradt nálunk kéretlen vendég. Anyám nyakába szakadt három gyerek eltartásának minden gondja és a rengeteg munka, amiből már azért nekünk, gyereknek is ki kellett vennünk a részünket. Játékra szinte soha nem volt időm és a tanulásra is nagyon kevés, de azért én voltam az iskola leg­ jobb tanulója. E g y este édesanyám azt hitte, hogy már alszom! - A pap el akarja vinni Á ntit... Papot akar belőle is csinálni! - újsá­ golta csendesen a bátyámnak. Az dühösen szemrehányást tett anyámnak, hogy őt korán munkára fogták, pedig ő is szívesen tanult volna. H a már őt nem engedték, ne tanuljak én se! K i fog akkor a földeken dolgozni? Még csak hatodikos voltam, de a munka megöregített és megértővé tett. Megfogadtam, hogy soha nem hagyom el az édesanyám... É s azt is, hogy soha nem leszek hozzá olyan durva, amilyen a bátyám !... Pedig na­ gyon szerettem volna pap lenni akkoriban... Arannyal-ezüsttel kivarrott ruhában szép vigasztalókat mondani a szegény embereknek... Befejeztem a hatodik osztályt, és akkor úgy éreztem, hogy örökre bú­ csút mondtam az iskolapadoknak, a tanulásnak.. Igazán minden jel erre mutatott... Reggeltől estig robotoltam az édesanyámmal együtt. Mert a bátyám bár­ mikor szívesen elment volna a munka temetésére. Ő már legénykedett, a lányokat nézegette, s talán kóstolgatta, idősebb barátaival ivott és kár­ tyázott. A z anyám mégsem mondott soha egy rossz szót sem, csak sírt, na­ gyon sokat sírt miatta. H a este holtfáradtan hazajöttünk a földekről, anyám még nekiállt mos­ ni, vasalni, varrni, főzni, takarítani. Mindig annyit főzött, hogy elég legyen másnap estig. M ég most sem tudom, mikor aludt az é d e s.. . D Ö G Ö LJ M EG PA RA SZT, H A É L N I A K A R SZ ! Hajnali négykor keltem mindennap! Csak a kakasok előztek meg és az édesanyám... Tizennégy éves voltam akkor... A bátyám bevonult. Én voltam a csa­ lád egyetlen férfitagja. Állandó fizetett munkást nem tartottunk. M egta­ nultam és elvégeztem minden férfimunkát. Magam emelgettem a nehéz szerszámokat, zsákokat. A szomszédos földeken dolgozó férfiak viccelőd­ tek, tréfálkoztak velem : - Szomszéd, nem láttál egy nagy zsák árpát?... E gy kis Hüvők Matyit vitt a hátán, épp az előbb!... - Nézd azt a vasvellát, sógor, hogy rángatja azt a pöttöm legénykét!... Nevetgéltek, tréfálkoztak és - sajnáltak, de mindegyikőjüknek elég volt a maga baja. Nem volt rá sem idejük, sem erejük, hogy még nekem is segítsenek. Lassan aztán hozzáedződtem ehhez a nehéz munkához. Nem csupán magam tartottam el, hanem már az anyámra és a kishúgomra is dolgoztam. Nem is tudom, honnét vettem hozzá az erőt... Igazán olcsóság volt abban az időben, krajcárokért lehetett vásárolni, de 85 �sokszor még krajcár sem volt... Kedden és pénteken bementünk a városba (Nyitrára), ki a piacra, hogy eladjuk a termékeinket: tojást, vajat, barom­ fit, zöldséget és gyümölcsöt. Nem tudom, elhiszik-e, de őszintén mon­ dom, hogy akkoriban a paraszt vajat nem evett. Legalábbis a szegényebbje nem. Én is csak évek múlva ettem először... De hát a piacnál hagytam abba. Ott aztán nagyon sokan voltak hoz­ zánk hasonlóak, és gyakran előfordult, hogy vagy majdnem ingyért fecsé­ reltük el a dolgainkat, vagy cipelhettük haza. Ha sikerült mindent elad­ nunk, petróleumot, sót, paprikát vettünk, meg mindent, amire egy szegé­ nyes háztartásban szükségünk volt... Sokszor azt hittem, hogy nem bírom tovább. Hogy megszakadok. Hogy lerogyok a földre és többé fel sem állok... De csak dolgoztam, cipekedtem tovább. Kinek panaszkodhattam volna? Talán az édesanyámnak, aki még nálamnál is többet dolgozott?... Pedig szép asszony volt! A szomszédasszonyok egyre főzték, hogy ismernek egy fiatal, szemrevaló özvegyet, aki szívesen levenné válláról a terhet, de anyám hű akart maradni apám emlékéhez... Vagy nem akart mostohaapát hozni a házhoz? K i tudhatja? K i láthat bele egy parasztasszony leikébe? Sohasem láttam, hogy az apámmal édeskedtek volna. Nem is volt rá idejük. De abban biztos vagyok, hogy a maguk egyszerű, őszinte módján nagyon szerették egymást! Anyám nem panaszkodott... Én nem panaszkodtam. Dolgoztunk hajnaltól napestig, kedden, meg pénteken jártunk a piac­ ra. És itt, a város piacán láttam meg, hogy vannak még nálunk sokkal szegényebb emberek is! Borostás arcú férfiak, sápadt, rongyos gyerekek járkáltak a földre rakott batyuk között, s, ha egy pillanatra félrenézett a tulajdonos, mindjárt lába kelt valaminek... Ezek a nincstelenek bizony loptak, mert még a szegé­ nyeknél is szegényebbek voltak... Bátyám júniusban hazajött a katonaságtól. Katonaviselt ember volt, most már nem parancsolhatott neki senki. Ivott, mulatott, kártyázott. Ott­ hon meg gorombáskodott velünk... De nem sokáig tartott a legényélete, őszre már meg is nősült. Az új aszszony is civakodós volt. Kezdtem magam nagyon rosszul érezni otthon... Deres volt már a határ és én mezétláb jártam a marha után... Végre az­ tán a vásárban vett a bátyám egy pár stiblit. - Vigyázz rá, csak akkor vedd fel, ha nagy hideg van! Nemcsak rád kell a pénz, kölök!... A stibli amolyan ócska csizmaféle volt, s az első alkalommal szétázott. A kezemben vittem haza... Volt is otthon nemulass! A bátyám olyan rumlit csapott, mintha a földjét kártyáztam volna el... Szegény anyám meg hall­ gatott a békesség kedvéért, de én tudtam, hogy jobban fáj neki az igazta­ lan szidás, mint nekem! Ekkor határoztam el, hogy otthagyom a falum! Ezt mindjárt meg is mondtam a bátyámnak; 86 �- H a az egész nyári munkámért nem érdemiek meg egy pár csizmát, ak­ kor inkább itthagyom a paraszti életet! - Menj csak, taknyos!... Azt hiszed, hogy a városban majd ingyért za­ b á lta t valaki!? - ordította. Láttam , anyám csendesen sír és ezért nem válaszoltam meg a bátyám­ nak. Nem mondtam meg neki, hogy nálunk éppen ő az ingyenélő!... Hogy én és az anyám dolgozunk még rá és a feleségére is! Csak nyeltem egy nagyon nagyot és vacsora nélkül kapaszkodtam fel a szénapadlásra.... Kiszorultam ide, mióta bátyám kardos menyecskéjét a házunkba hozta. N yakig a jó meleg, illatos szénában, a padlásajtó nyílásán át bámultam a csillagokat sziporkázó eget... Arról álmodtam, hogy tanulni fogok, hogy nagyon okos és nagyon gazdag leszek... Kincsőt (Göncölt) néztem, s az járt az eszemben, hogy akkor majd hatlovas hintón jövök el az édesért... Pista bátyám, meg a felesége pedig sárgulhatnak az irigységtől... A N A G YV Á R O SBA N Pár nap múlva egy ismerős beszerzett a nyitrai apácákhoz templomszol­ gának... Csengett-bongott a harang... Szólt az orgona... Tömjénfüst áradt a temp­ lom boltívei alatt... Csilingelt a pénzszedő persely csengettyűje... A pap ün­ nepélyes latin szavai, a gyertyák táncoló lángja, az ablakok színes üvegmo­ zaikja, az ünneplőbe öltözött tömeg, a szentek örökmosolyú szobrai és képei... S mindehhez a titokzatos félhomály... Csoda, hogy hatalmába kerített a templom? Nem, ma sem tartom an­ nak, pedig azóta csaknem hatvan esztendő telt el. Havonta kilenc forintot kaptam, és ez igen nagy pénz volt akkoriban, amikor 1,20-ért kaptam egy pár cipőt és 2,80-ért egy öltöny ruhát. D e meg is kellett dolgoznom érte! És nemcsak a templomban! Fát fűrészeltem, szenet hordtam. D e mi volt ez ahhoz képest, amit ott­ hon csináltam, és még csak a bendőmet sem tölthettem meg?... Ú gy érez­ tem magam, mintha egyenesen a mennyországba kerültem volna! Minek hazudnék? M iért gyaláznám az apácákat? Hozzám mindig jók, kedvesek voltak. Sokkal jobbak, mint a tulajdon bátyám !... Régi kom­ munista vagyok, nem kenyerem a hazudozás! K is legény voltam akkoriban, és már nagy kamasz. H a másnap dél­ után szabadom volt, megfordultam már a lányok után. É s az apácákban is éreztem a nőt, hiába öltöztek talpig feketébe. Olyan sok fiatal volt köztük és olyan sápadt volt az arcuk. A sok imádságtól? A sok virrasztástól?... Krisztus arái nagyon sápadtak voltak, a mosolygásuk is sápadtan szomorú volt. Olyan, mint az őszi virágok... Igen, olyanok voltak, mint az őszi­ kék, mint a krizantémok... Még az illatuk is olyan volt... Igazán nagyon kedvesek voltak hozzám. Ingyen kosztot, lakást kaptam, meg még ruhákat is. Meg sokszor mellékes pénzt. Elsején a perselypénzből egész marékkai adott a templomos nővér: - Aztán nehogy haszontalanságra költsd! Ajándékozd meg az édesanyá­ dat! - mosolyogta ki és megsimogatta az arcomat. Ilyenkor mindig na­ 87 �gyon elpirultam, mert Mária nővér nagyon szép volt és fiatal... Csak pár évvel lehetett nálam idősebb. - Nem pazarlom el... Karácsonyra egy szép nagykendőt veszek az édes­ anyámnak, a húgomnak meg kis csizmát... Meg könyveket, sok könyvet magamnak! - árultam el neki a legnagyobb titkomat. Ettől kezdve Mária nővér minden délután órákig foglalkozott velem, németre tanított... Két és fél évig voltam az apácáknál. Két és fél év alatt minden sza­ bad percemet tanulásra és olvasásra fordítottam. Már egész folyékonyan tudtam németül. A fizetésem nem vettem fel, hanem a főnöknőnél hagytam. A mellékest anyámnak adtam, ha bejött hozzám. De legtöbbször a bátyám „kunyerászta el” ! Most már bezzeg kedves volt hozzám. De az anyám csak amolyan megtűrt lett a saját házában... Egy vasárnap, a nagymise után megkérdezett a főnővér: - Antal fiam, mondd csak, nem szeretnél te pap lenni? Grázban van egy testvérházunk, ott kitanítanának papnak. Gondold meg, fiam, s, ha döntöttél, keress fel engem! Egy álmatlan éjszaka, sok töprengés után határoztam: - Igen, pap leszek! Az apácáktól kaptam pénzt és ruhát, a főnővér is kiadta megtakarított pénzemet, áldását adta rám és elbocsátott... Megcsókoltam a kezét. Hazamentem édesanyámtól elbúcsúzni. Száz forintot nyomtam a mar­ kába. Sírt a meghatottságtól. Hát mégis pap leszel, fiacskám? - Az édesanyám, ha Isten is úgy akarja.... - De mi lesz velem, ha te elhagysz? - sírta. - Ne féljen, nem maradok én ott örökké... Hazajövök és akkor majd velem fog lakni, édes! Nagy legény voltam már akkor, tizennyolc éves. Nem illett hozzám a sírás, de kipotyogtak a könnyeim... Sok száz kilométer választ majd el az édestől... K i tudja, mi lesz vele, és mi lesz velem? Először indultam meszsze-messze útra... Vitt a vonat, kattogtak a kerekek. A vasúti kocsi kalitkájából néztem a toronydíszes falvakat, az apró házakat... S tudtam azt is, hogy az apró házakban apró emberek élik apró életüket. Hasonló életet, mint az én szü­ leim, az én testvéreim. A mindennapi kenyérért vívják a harcukat imád­ kozva, bizakodva, elkeseredve és káromkodva... Vitt a vonat, és én csak most láttam meg, hogy mennyire egyformák a falvak, a templomtornyok, a házak, a temetők, a felnőttek és a gyerekek... Kovács Jánost kiviszik a temetőbe, s helyébe áll ifjabb Kovács János... Grázban igazán jó dolgom volt. Csak a korai ébresztő... Már hajnali négykor felkeltettek, egy óráig imádkoztunk, utána reggeli. Azután munka a templomban, a pékségben és a szabóságban. Mindenütt kipróbáltak. Fél év múlva megkezdődött az ok­ tatás... Két évet kellett elvégeznem a városi gimnáziumban, négyet a pap­ neveldében, s utána még kettőt a teológián... - Nagyon hosszú idő! 88 �Kibírom-e ilyen sokáig a nagy fal börtönében és a papi lelkiismeret bordaközi rabságában?... Hiszen olyan fiatal vagyok, és nem nyugtatnak meg a lelkigyakorlatok, nem nyugtat meg az ima sem... Kényelmetlen fek­ vőhelyemen egyre többet gondolok a lányokra... E gy lányra, akit a vonat ablakából láttam csak.... A vasúti sorompó mellett állt és az utasokat nézte. Csak úgy, unalom­ ból... Szép szőke haja volt. Olyan színű, amilyen az érett kalász, vagy olyan, mint a méz... E gy pillanatra találkozott a tekintetünk, négy kék virág... A leány szeme mosolygott. Olyan szeme volt, mint a Mária-szobornak... Talán azért jártam a Mária-oltárhoz imádkozni... S közben rajtakaptam magam, hogy nem imádkozom, hanem arra a lányra gondolok, akinek a nevét sem tudom... Akinek elsősorban először a haját simogattam meg, azután a kezét... Azután benyúltam a blúza alá és hirtelen felébredtem... Olyan vadul vert a szívem, mintha valóban meg­ tettem volna... Egyszer le is vetkőztettem, és akkor izzadtan, riadtan éb­ redtem fel az éjszaka kellős közepén... Milyen pap lesz belőlem? Most még nem késő, meggondolhatom! H a almát vettem a kezembe, vagy meleg kenyérszegélyt, csak a szemem kellett lehunynom, s úgy éreztem, mintha gömbölyded lánymellet tartot­ tam volna a tenyeremben.... Riadt kis madarat... A KOCKA EL VAN VETVE! 1914-ben kitört a háború! Úgy éreztem, hogy ütött a szabadulásom órája, akkor, amikor már kispapi ruhában jártam... Márciusban besoroztak és októberben már be is kellett vonulnom... 19 15 -ö t írtak akkor. E g y fekete reverendás férfi azt mondta: - H a keze-lába meglesz, visszajöhet... H a nem, akkor ne jöjjön vissza! K i látott már félkezű, vagy féllábú papot?.... Istent csak épkézláb em­ ber szolgálhatja!... A komáromi öregvárba vonultam be, a tizenkettes gyalogezredhez. Né­ met vezényszavak, kemény katonaélet... A z elkényeztetett fiúk takarodó után csendesen sírtak a szalmazsákon. Talán az édesanyjukra gondoltak, talán a kedvesükre... Engem megedzett az élet, fel sem vettem a korai kelést, a gyakorlatozást. Csak a koszt volt rossz: naponta sóshering! Grázban öt-hat fogásos ünnepi ebédek voltak a papneveldében... Komáromból Veszprémbe vittek bennünket. Itt a vezényszavak több­ nyire már magyarok voltak, de a koszt ugyanolyan rossz, mint Komárom­ ban. E gy hónap múlva indultunk a harctérre, 19 16 . január tizenötödikén... Galíciában egy hónapos tábori gyakorlat, azután ki a hadállásokba. Pár hét múlva tüdőgyulladással kórházba kerültem, utána visszaküldtek a harctérre. Éjszaka csináltuk a fedezékeket, de mi egyszer sem sütöttük el a puskánkat. 19 16 júniusában az oroszok áttörték a frontot és megkezdődött a viszszavonulásunk... Nem kaptuk meg az élelmiszer-fejadagunkat, hát rekviráltunk. Kitűnő állásaink voltak és a tisztek már arról beszéltek, hogy innét már nem hátrálunk. „Nincs olyan Isten, aki ismét kiverjen bennünket!” 89 �Velünk szemben beásta magát az orosz tüzérség, azután öt nap, öt éjjel tartott az ágyúzás. Reszketett a föld, éjszaka kísérteties fények világították meg a hadállásokat és a halott katonák görcsbe merevedett arcát... Ölelték az idegen földet. Talán azt álmodták, hogy a hazai rögöt ölelik, vagy az asszonyukat... Paraszt, gyönyörködj a tűzijátékban! Ilyet sem láthattál fatornyos ha­ zádban... Gyönyörködj, csodálkozz, ámulj és bámulj, mit tudnak az urak, az emberevők! H a nem azok, kiknek kell ez a sok lemészárolt ember? K i­ nek kellenek a halottak? M ilyen vérszomjas pogány istenségnek?... A fedezékből hull ránk a föld, a derékvastagságú fenyőszálak szétforgácsolódnak... Szanitéc, szanitéc! - kiáltja valaki elhaló hangon... V alaki Istent hívja, valaki káromkodik... Egyiken sem segítenek most... A hábo­ rúban nincsenek hősök, a hősöket utólag teremtik... A vagy a véletlen te­ het valakit hőssé? A kik velem együtt voltak, bebújtak volna még az egér­ lyukba is... Mindenkinek kedves az élete, kedvesebb, mint a haza...? A századparancsnokunk azt mondta, hogy mi még hálát adhatunk az Istennek... A szomszéd zászlóaljra összpontosítják az oroszok a tüzet... Már fél órája megszakadt velük a kapcsolat. K i jelentkezik önként? Senki?... Ilyen gyáva kutyák vagytok? Engem neveztek ki rajparancsnoknak. Ö t emberrel fel kell derítenem, mi van szomszédainkkal: élnek, vagy halnak? Futólépésben megyünk a lövészárokban. A fedezékben valaki cigaret­ tára gyújt... Kérdeznek valam it... Hová megyünk? A pokolba, bajtárs!... Vagy még rosszabb helyre! Világító rakéta világol fölöttünk... H asalj! H i­ szen derékig kilátszunk a futóárokból... Micsoda hanyag munka... A muszkák úgy leszedhetnek bennünket, mint a legyeket! Ú jra sötét van... — Utánam emberek! — kiugrok a futóárokból és fák között rohanunk tovább. Á gak csapódnak az arcomba, nekirohanok egy fatörzsnek, a ro­ hamsisak lecsúszik a fejemről és érzem, hogy vérzik az arcom... Most elő­ ször káromkodom és eszembe sem jut, hogy bűnt követek el, hogy én papnak készültem... Lihegést hallok a hátam mögött. Itt vagytok?... Itt! jön a válasz. Egyiktek maradjon itt, a többi utánam! — adom ki a paran­ csot és futok tovább... A csörtetésből hallom, hogy jönnek utánam. Te ma­ radj itt, te itt! Egyedül maradtam... Pihennem kell, mert majd kiugrik a szívem.... Talán nem is a félelemtől, de harmincöt kiló van a hátamon... Minek enynyit cipelni egy embernek?... Csak egy percig akarok pihenni!.. Csak egy percig! - ezt ismételge­ tem, de elnyom az álom, és amikor felébredek, már pirkad! Mély, álom nélküli alvás volt..., zuhanás az öntudatlanság fekete szakadékába... Fáradt és összetört vagyok... Fel kell derítenem a szomszédainkat, de az irányt nem tudom... Merre menjek?..... Olyan csend van !... Otthon, a Zobor alján ilyenkor már hangversenyeznek a m adarak!... Innét bizonyára elmenekültek, vagy meg­ haltak?... Elnémultak, mint a szomszéd zászlóalj?... Megszakadt a telefon­ összeköttetés!... Am ikor meghalunk, velünk is megszakad... Támolyogva állok fel és megdörzsölöm a szemem, száraz levelek tapad­ tak arcomhoz, véres lett a kezem... Persze, tegnap nekiszaladtam egy fá90 �nak... Hol lehetnek a társaim? Visszamentek?... Várnak rám, vagy meghal­ tak?... Vagy fogságba estek? M indegy! Így nem mehetek vissza! D e mer­ re van előre, és merre van vissza? Elindulok óvatosan, mintha vadász lennék... É s a vad éber, elmene­ kül, ha előbb vesz észre, mint én őt... Csakhogy itt embervadászaton va­ gyok... Itt a vadnak is fegyvere van, és ha előbb vesz észre, mint én őt, akkor én meghalok... Akkor már nem vihetem meg a hírt a századparancsno­ komnak, hogy mi van a szomszédainkkal... Nem szabad, hogy bakancsom alatt reccsenjen a száraz ág, neszezzen a tavalyi avar... E g y erdei útra ér­ tem és át akartam menni rajta, amikor rámkiáltottak: - Honvéd, gyere ide!... Honvéd... Hét vagy nyolc orosz tiszt állt az úton. Ök kiáltottak rám magyarul.... Bizonyára azt hitték, hogy át akarok szökni hozzájuk... M int az űzött vad, rohantam visszafelé és meg is találtam állásainkat - üresen... A szétdobált munícióból láttam csak, hogy a századunk hirte­ len távozott, menekült... Lehet, hogy bekerítettek bennünket az oroszok... Lehet, hogy a többiek már mind fogságban vannak... A kkor ők már befe­ jezték a háborút!... Talán jobb lett volna, ha engem is elfognak! Pár sebtében kapart sírt is láttam, két ágból összetákolt kereszttel... N é­ hány temetetlen halottat, valaki lehúzta a csizmájukat... Pár száz méterre katonák menetelnek az úton, lovak két ágyút húznak... Integetnek felém, azután golyók fütyülnek el mellettem... Csak úgy menetközben lőttek rám, kapásból... Lehet, hogy csak meg akartak ijeszteni.... A földhöz lapul­ tam és alkonyatig meg sem mozdultam... A hátizsákomból kenyeret vettem elő és azt rágicsáltam, közben pokoli szomjúságot éreztem... Estére egy égő faluba értem. A visszavonulók gyújtották fel. Csak pár behúzott farkú kutyát láttam itt... K i tudja, hol lehetnek a lakosok? Lapulnak valahol, ők is féltik az életüket, mert másuk aligha maradt... Éjszaka német tüzérek értek utól... A századomból volt velük három katona. Tőlük tudtam meg, hogy az oroszok bekerítették századunkat és csak néhányan tudtak megmenekülni... Ezeket a németek maguk mellett tartották. A német szakács nagy csajka gulyást adott. Végre teleehettem magam... A németeknek még volt mit enniük... Átkeltünk a Stir folyó hídján és megálltunk. A németek szalmacsutako­ kat kötöztek a hídlábakra, s pár perc múlva égett a híd... Akkor láttam meg a túlsó parton két huszárt. Nekivágtattak a lángoknak, de a lovak visszahőköltek. A folyóba ugrattak, de csak az egyiküknek sikerült ki­ vergődnie az innenső partra, a másikat elsodorta a víz... Itt végre megtaláltam az ezredemet - a századomat már nem... A z talán már Szibéria felé masírozott... A másik parton az orosz tüzérek állították fel az ágyúikat. A z erdőben kényelmes barakkokat találtunk. Ezt már nekünk, visszavonulóknak építet­ ték. A tisztek azt mondták, hogy itt kéthetes pihenőt tartunk.. D e az oro­ szok valahol átkeltek a folyón és így a kéthetes pihenésből semmi sem lett, még aznap futottunk tovább. Éjszaka egy árokban aludtam és 91 �amikor felébredtem, a társaimat nem találtam, csak déltájban értem őket utól... Már nem bántam volna azt sem, ha fogságba kerülök. Naponta tíz­ szer is fedezéket ástunk, azután futottunk tovább. Tenyerünk csupa vér volt a tábori ásó nyelétől... Köröskörül égtek a falvak... Harmadnap es­ te megint egy erdőben éjszakáztunk. - K i akar gyónni? - kérdezte a tábori pap. Majdnem mindenki meggyónt már, amikor a fejünk fölött a fa tör­ zsébe becsapott egy gránát. Három katona meghalt, és a papnak semmi ba­ ja nem történt... Annyira éhesek voltunk, hogy nyersen ettük a krumplit, zabkalászokat morzsoltunk szét. K ét társammal felderítő- és élelemszerző útra indultunk. A közeli faluban még egy nyeszlett csibét sem találtunk, de amikor már vészesen korgó gyomorral visszafelé jöttünk, egy zabtáblában két zsákba botlottunk! Az egyikben só, a másikban búzakorpa volt... Olyan kását főz­ tünk belőle, hogy az íze még mindig a számban van... A huszonhatos gyalogezredet az orosz tüzérség teljesen tönkretette, s minket akartak a helyébe vezényelni. Már éppen az ő szakaszukra vo­ nultunk az országúton, amikor rengeteg fegyvertelen orosz katona rohant felénk... Egy egész ezred adta meg magát... - Üdvözletet hozunk Pétervárról! - kiabálta már messziről az egyik tiszt. Én találtam rá az ezredparancsnokukra. A földön feküdt - tüdőlö­ véssel, a saját katonái lőtték le! Pár orosz szót mondott és egy fényképet adott a kezembe: három gyerek és egy asszony volt rajta... Pár perc múl­ va elájult a vérveszteségtől. A revolverét elvettem és hívtam a szanitéceinket. Azok bevitték a kötözőhelyre... Így nézett ki a háború! Ez nem mese, nem az, amit a történelemkönyvek tálalnak... Hol voltak itt a nagy stratégiák?... Minden, vagy majdnem minden a véletlenen mú­ lott... Szervezett fejetlenség mindkét oldalon! Az oroszok sem akartak meg­ halni a cár atyuskáért és mi sem a császár-királyért! Meguntuk a háborút, amibe belekergettek bennünket... A Mazuri-tavak előtt állottunk... Nem is tavak voltak ezek, hanem inkább mocsarak... Ta-ta-ta-ta... - kelepek egy nagy fa tetejéről egy ittfelejtett orosz gép­ fegyver. Két bajtársam mellettem rogyott a földre... Egy hős a fa tetején... Talán azt hiszi, hogy az egész ezredünket le­ kaszálja?... Megháborodott, vagy valóban hős akar lenni?... Német ágyú söpörte le a fa tetejéről... A mocsáron kellett volna átkelőhelyet kiépítenünk, de nem volt miből... Egyenként próbáltunk átkelni, közben az oroszok két oldalról lőttek ben­ nünket... Potyogtunk, mint a legyek ősszel... Azért mégis átjutottunk a másik oldalra... Egy gödörben pihentem és elkeseredésemben kitettem a kezem, majd a lábam, hogy eltaláljanak az oroszok, de egyik, sem talált el. Este lövész­ árkot ástam, közben az ásóm valamibe beleütközött: egy eltemetett kato- 92 �nát találtam. E gy hétig maradtunk itt. Tőlünk száz méterre voltak az oro­ szok és mindennap közelebb jöttek hozzánk... Éltünk, beszélgettünk, cigarettáztunk, néha ettünk, közben eltemettük egy-egy bajtársunkat. Nem hősök voltunk, csak névtelen katonák, hiszen a háborúban mindig a generálisok a hősök... Pár száz méterre a hátunk mö­ gött minden éjszaka mulattak a tiszt urak. Ellopták köpenyünkből a bé­ lést, kabátot varrattak belőle hozzátartozóiknak... Csak azt nem lopták el, amire a legkevesebb szükségünk volt: háromszáz éles töltény a hátizsákban, százhúsz a tölténytáskában és kétszáz a kenyérzsákban... A z oroszok egész felszerelése pedig egy ötkilós zsák volt... A z Isten elhagyott bennünket, ...a király megcsalt, ...a haza elfeledett... FO G SÁG O M T Ö R T É N ET E - Kozákok! - ordította hajnalban valaki. - Kozákok! - Kozákok! - hallatszott mindenhonnan. - Körülkerítettek bennünket!... Elvesztünk!... - N e lőjjetek, már minden hiába! - parancsolta a főhadnagyunk is. A hátunk mögött mindenhol oroszok vannak! Puskánkat szuronnyal a földbe szúrtuk, a töltényeinket elszórtuk és fel­ emelt kézzel indultunk meg az orosz állások felé... Robbanólövedékek csap­ tak le közénk, aknák... A német tüzérség lőtt bennünket... Belek a fákon, karok, lábak, fejek szétszórva... A felismerhetetlenségig összeroncsolt em­ beri testek... Pár perce még együtt szidtuk a háborút, együtt cigarettáz­ tunk... Egy magas rangú kozák tiszt fogadott bennünket, pompás lovon ülve: - M a nekünk, holnap nektek! - mondta németül, és megkezdődött a fogságom. Itt tudtam meg, hogy ezen a napon százhúszezer embert fogtak el az oroszok, északabbra meg a németek még több hadifoglyot ejtettek... Hiába, a hadiszerencse forgandó! Sorba állítottak bennünket és pár orosz katona kíséretében indultunk el kelet felé... Mindenemet eldobáltam és hátizsákomban csak három ke­ nyér, tíz konzerv és háromváltás alsónemű maradt. Egész nap meneteltünk és estére ugyanoda értünk vissza, ahonnét elindultunk, mert az oroszok nem ismerték itt ki magukat. Végre mégiscsak K ijevbe értünk... Itt a cseh légionáriusok voltak az urak. Am íg itt tartózkodtunk, szám­ talanszor tanújelét adták magyargvűlöletüknek. K ét hétig voltunk ebben a városban, a legkoszosabb barakkokban, A tetvek, a poloskák és a svábok éjjel-nappal gyötörtek bennünket. E gy napon aztán különválogatták a tiszteket és a legénységet. Tudtuk, hogy munkára visznek bennünket valahová Szibériába. Ingyen nem fogyaszt­ hattuk az orosz állam kenyerét. Megtudtam, hogy minden négy fogoly tiszt vihet magával egy tisztiszolgát... Mert a tiszt még fogságban is tiszt! A Pes­ ti Hírlap szerkesztőjének fia, Ludvig Kálm án szólított meg: - Nem jönne el velünk tisztiszolgának? Nem sokáig törtem a fejem, bólintottam: - Elmegyek, ha lehet! Csakhogy a fogolytábor őrsége nem engedett ki, mert már számfeletti voltam. A szögesdrót túlsó oldaláról szólt vissza Ludvig: 93 �- Bújjon át a kerítés alatt és jöjjön utánunk! Így is történt. A nagy kapkodásban senki nem vette észre, hogy én ku­ tyamódra átkapartam magam a szögesdrót alatt. Sok ezer fogoly volt eb­ ben a táborban és az őrök csak a kapura figyeltek. Így aztán a tisztekkel utaztam egészen Habarovszkig. A kínai határ közelében szinte ingyen lehetett vásárolni a parasztok­ tól, s így nagyon jól éltünk addig, amíg el nem fogyott a pénzünk. Azután másként „szerveztük meg” a bevásárlásainkat, megrakodtunk mindennel, és amikor a fizetésre került a sor, a tisztek kiabálni kezdtek: - Gyorsan beszállni!... Gyorsan!... Azonnal indulunk tovább! - , s mi fizetés nélkül ugráltunk fel a vonatra. Nehogy azt higgyék, hogy ezt mi találtuk ki, éppen az orosz tisztek adták az ötletet... Soha nem felejtem el a következő esetet: E gy alkalommal az előbbi módon akartunk „bevásárolni” ! A vészkiáltás elhangzása után, alaposan megrakodva, fel akartam ugrani a vonatra, ami­ kor egy fekete hajú, fekete szemű kisfiú magyarul rámkiáltott: - Bácsi, maga nem fizetett! Annyira meglepődtem, hogy mindent visszaadtam és még a megmaradt pénzem is a fiúcska markába nyomtam. Beszélgetni kezdtem az apjával. Ép­ pen el akarta mondani, hogyan került ide, a kínai határ mellé, amikor a vonat valóban elindult, és nekem már rohannom kellett. Krasznojarszkban már leesett a hó... E gy hatalmas kaszárnyába szállásoltak el bennünket. A tisztek ágyon, mi tisztiszolgák pedig priccsen aludtunk és a gyakran negyvenfokos hi" degben csak egy-egy kínai köpennyel takaróztunk. Minden négy tisztnek volt egy tisztiszolgája, s ennek aztán - szolgálatai fejében - havonta egy-egy rubelt adtak. A tisztiszolga söpört, rendbe tar­ totta gazdái ágyát, ruháját, bevásárolt nekik. Lassan hozzászoktunk ehhez az élethez, azaz, inkább beletörtünk. Mindenki keresett magának valami elfoglaltságot és jöhetett a nagy orosz tél... Eljött a karácsony és szilveszter ünnepe is. Elhatároztuk, hogy megünne­ peljük úgy, ahogyan lehet. S ez nem is volt olyan nehéz, hiszen a tábor kantinjában volt minden: csupa amerikai áru... V olt száz rubelem, s az egyik őr tízért egy egész zsák cigarettát hozott, kettőt még vissza is akart adni belőle. Í gy készültünk fel az ünnepekre. Enni- és innivalónk volt bőven, a tisz­ tek műsort is készítettek, hiszen a legtöbbjük tanító volt. Karácsony estéjén, a „lakom a” után a tisztek körülvettek, mert tudták, hogy gerencséri vagyok. Biztattak, beszéljek nekik babonáinkról, hiedel­ meinkről, népszokásainkról. Szívesen ráálltam, hiszen szerettem a falumat. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, mi körülültük a dúsan megterített asztalt, és én mégis a falumat láttam, a zoboralji zsuppfedeles házikókat... - A lányokról beszélj! - kurjantotta valam elyik tiszt, s ezen sem lepőd­ tem meg, hiszen a nap tizenhat órájában legtöbbet a fehérnépről beszéltek, éjszaka meg róla álmodtak, a tiszturak. Belekezdtem a mondókámba: - Karácsonyeste templomba megy a leány Gerencséren. A zsebkendő­ jében egy mákos pupácskát (mákos gubát) visz magával és ezt úgy teszi be­ le a szenteltvíztartóba, hogy senki ne vegye észre... H a valaki meglátja, el- 94 �kerüli őt a szeretője! A z éjféli mise után, a templomból kijövet, a lányok meghúzogatják a harang kötelét is, hogy „híresek” legyenek... D e hát ez csak amolyan babona, már nálunk is kevesen hisznek benne... Inkább csak úgy, szórakozásból csinálják. - Nem baj, csak mondjad tovább! - biztattak a tisztek. - H át jó, én mondhatom akár holnap estig is... Szóval, nálunk az is szo­ kásban van, hogy az eladó lány homlokát, mellét, meg a micsodáját megmézezik karácsonykor, hogy édesebbek és kapósabbak legyenek... E rre kitört a kacagás: - Ne ugrass bennünket, te palóc! - Ilyen mézespinájú fehérnépet én is elfogadnék most hirtelenében!... - A z se lenne baj, ha szeplős lenne kissé! - A z se, ha nagy lenne az orra! - M ég az se, ha bandzsítana! - V agy akkora púpja lenne, mint egy malomkő... - Akárm ije lehetne, ha az sem hiányozna róla, ami a legfontosabb!... Ízes, szép palócsággal folyik a szó Á nti bácsi ajkáról. Időnként meg­ nedvesíti szép, fehér bajuszát egy kis törköllyel. Közben bejött a lánya is, aki már nagymama, de azért, amikor a mézezésről beszélt az öreg, egészen, elpirult: - Dudu, miért mondassz el ilyen butaságokat?... Nem is tudom, hová nézzek szégyenletemben... Legszívesebben megkérdezném tőle: - Miért, még talán magát is megmézezték? D e ilyent mégsem kérdezhetek egy nagymamától!... Á nti bácsi nem hagyja magát: - H a nem mész ki azonnal, még azt is elmondom az uraknak, hogyan szögelte meg Marist a csősz! - Ja j Istenem, maga vénségére megbolondult! - kapott fejéhez a leánya és kipördült a konyhába. A z öreg megpödörte a bajuszát: - Hol is hagytam abba?... Ja , a mézezésnél!... Szóval, ilyen vidám volt a karácsonyunk, meg a szilveszterünk is. Aztán jöttek megint a végtelenül hosszú hétköznapok. Egyik gazdám, Ludvig a világháború történetét írta, a többiek malmoztak, sakkoztak, bárány és farkast játszottak, vagy farig­ csáltak valam it... D e azért mindent tudtunk a világról, mert egy zászlós mindennap felolvasta nekünk az orosz újságokat. S egyik nap azt, hogy: K IT Ö R T A F O R R A D A L O M ! (Folytatása következő lapszámunkban.) 95 �Tartalom 3. Finta József: Vallomás 4. Zsibói Béla: A rajztoll üzenete 9. Tandori Dezső: How To Play Blues Piano (vers) 12. Balázs A ttila: A felkelő nap. . . (novella) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 22. Mezey László M iklós: Elfeledett kisebbség (tanulmány) 34. Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben 19 38 -19 4 3 . I. (tanulmány) 42. Géczi János: Forgatókönyv, I —II. (vers) V IT A 44. Endrődi Szabó Ernő: A „harctalan nemzedék” , avagy az üde nihiliz­ mus apoteózisa (tanulmány) 54. Handó Péter versei 54. Penderik Tamás versei 55. Hidasi József: Rendhagyó ballada (vers) 56. Ferdinandy G yörgy: A befogadás után (Palackposta, III.) V A LÓ SÁ GU N K 60. Andrassew Iván: Alullévők című sorozata 64. Gosztonyi Péter: A Magyar Kommunista Párt útja 19 18 -19 4 5 . I. (tanulmány) 77. Garam völgyi Antal: Salgótarján a forradalomban, I. (emlékirat) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 82. N . László Endre: E gy palóc élete, I. 96 ��Á ra: 2 5 F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e6eaf2633844c63e4e7d97c2d2e327fc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika