https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a5f9a97d97eedc6dfd897cfe58f1756b.pdf 0448564f566d31bc6517569f016cc22b PDF Text Text �ZALÁN 1034 BUDAPEST, BÉCSI Ú T 141-143. Pál Józsefnek, Salgótarjánba, Palócföld Kedves Jóska, az elfelejtett kézirat olyan, mint az elveszett gyer­ mek. Amikor megkerül, nézi az elhútlenedett szívű ezUló a rá hasonlító Idegent, s nem tud mit kezdeni hirtelen meglétével. Örül, persze, örül, de több a tanácstalanság benne, mint a szán­ dék, a zavar, mint az öröm. Elküldted nekem az Approximációk 3. kéziratát, melyet annak idején nem közöltetek, melyet én "bosszúból" vagy jogoe"önvédelemból" kiiktattam az életemból. Mert bár eszemmel tudom, a gyakorlatban mégsem vagyok képéé alkalmazni a szabályt: a szer­ kesztőségek véleménye csak akkor mérvadó, ha a kéziratot köz­ lésre elfogadja. Közel tíz év telt el a kézirat visszaadásának napja s a mostani közlési ajánlatod között. Zavartan olvasom akkori önmagamat. Fel sem merült bennem, hogy eldöntsem, értéktelen vagy esetleg használható darabja süllyedt el a fiókotokban egykor a költésze­ temnek. Ha akkor volt annyira fontos, hogy miatta megszakítottam veletek a kapcsolatot, most nem fogok az esztétikai értékein töprengeni. S nem javítok bele, holott ma már egy-két fontos változtatást tennék a szövegben. S azt sem firtatom, milyen politikai szempontok miatt volt kártékony ez a kézirat akkorriban. Köszönöm, hogy előkerítetted, s erre a mostani gesztusra vál­ lalkoztál! Budapesten, 1989. augusztus 16 �Tartalom 3 Eörsi István : Különbség (vers) V A LÓ SÁ G U N K 5 Zengő Á rpád : Csak az élők beszélnek (vallomások) 20 Angyal A lbin: A kár merre, de erre nem. . . (szemtanú vallomása) i i D ávid János, Geskó Sándor, ifj. Schiffer Pál: M it akartunk? (vallomások, részletek) 45 Horváth István: Salgótarjáni krónika 58 Zalán Tibor: Approximációk III. (vers) 60 Speidl Zoltán: A hamis mítoszok városa 65 Erdős István: A k ik a hidegségből jöttünk M Ű H ELY 73 Marno János: A sátán kutyája (vers) 75 Kiss Zoltán: A zóna kutyája (tanulmány) 79 Mezey K atalin: Napló helyett (VIII) 81 Csongrádi Béla: József Attila-emlékkönyv 85 Kukorelly Endre: Álom út (novella) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 91 Szokács László: Egyszemélyes birodalom SZER K ESZTŐ SÉG I FO GAD Ó Ó RÁK: Minden szerdán n - 1 5 óráig, és minden csütörtökön Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. szám alatt. 1 1 - 1 6 .3 0 óráig, �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B SZERZŐI művelődési osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács Éva Kőrössi P. József Németh János István Zsihói Béla főszerk-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189. Levélcím : 3 10 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 89.54336 N . S. Angyal Albin mérnök (Salgótarján); Csongrádi Béla tanár (Salgótarján); D ávid János szociológus (Buda­ pest) ; Eörsi István költő (Buda­ pest) ; Erdős István tanár (Salgótar­ ján); Geskó Sándor szociológus (B p .); Horváth István történész Sal­ gótarján) ; Kiss Zoltán író, költő (Budapest); Kukorelly Endre író (Budapest); Marno János költő (Bu­ dapest) ; Mezey Katalin költő, író (Budapest); Schiffer Pál filmrende­ ző (Budapest) ; Speidl Zoltán új­ ságíró (Salgótarján); Szokács Lász­ ló újságíró (Salgótarján); Zalán T i­ bor költő (Budapest); Zengő Árpád rádiótudósító (Salgótarján); X E számunk illuszetrációs anyagát a Salgótarjánban megrendezett sza­ badtéri szoborkiállítás anyagából v á ­ logattuk. (Fotó: Buda László). A borító I. oldalon Varga István grafikája, a borító II. oldalon Za­ lán Tibor levele, a borító IV . olda­ lon Phtgor Sándor grafikája látható. T e r je s z t i a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e t h e t ő b á r m e ly h i r la p k é z b e s ít ő p o s t a h iv a t a ln á l, a p o s ta h ír la p ü z le t e ib e n és a H ir la p e lő fiz e t é s i és L a p e llá t á s i I r o d á n á l (H E L IR ) B u d a p e s t X I I I ., L e h e l ú t 10/a — 1900 — k ö z v e t le n ü l v a g y p o s t a u t a lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E L IR 2155— 96 162 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s s z á m á ra 25 F t, e lő fiz e t é s i d íj f é l é v r e 75 F t, e g y é v r e 150 F t. M e g je le n ik k é t h a v o n ta . K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m e g é s n e m k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �EO R SI IS T V Á N Különbség A pufajkás bottal csépel, de az isten nem ver bottal. M ivel ver akkor az isten? A botos pufajkásokkal. Márianosztra, 1958. 3 �4 �valóságunk ZEN G Ő ÁRPÁD Csak az élők beszélnek (Rendezetlen töredékek egy nagyobb lélegzetű írásból 1956. december 8. kapcsán) A rádió salgótarjáni stúdiójának két ablaka éppen arra az útszakaszra néz, ahol azon a decemberi napon nagyon sokan holtan feküdtek. Ma június 16-ra van, a rá­ dióból, a televízióból a T E M E T É S közvetítésének hangjai töltik be a hivatal szobáit, kint zúg a szokásos hétköznapi forgalom. Az írógépbe fűzött papír üres, nincs mit írnom arról, mi történik Salgótarjánban. Üres az utca, üres a tér, azaz, csak azok járnak erre, akiknek egyébként is dolga van itt. Sokan hal­ tak itt meg, még sincs egy szál virág, nem ég egyetlen gyertya sem. Bármilyen oldalról kutatják a történészek, akárhány szóval illetjük az 1956. végi ese­ ményeket, itt kioltották olyanok életét is, akik a barikád egyik oldalán sem álltak .. . Éppen erre jártak, mert itt vitt el az útjuk. . . , vagy gyerekek vol­ tak. . . Hol vannak a szülők? Hol vannak a rokonok? Hol vannak a bará­ tok?. . . Hol vannak. . . Már sötétedik, amikor egy-egy mécses lángja fellobban egy-egy ablakban. . . Este negyed tíz, kilépek az épületből. A megyei tanács alacsony kőkerítésén hat szál gyertya ég. Nem őrzi senki. Egy hátizsákos férfi a szemközti buszmegállóban hirtelen hátat fordít és sebesen eltűnik a park sö­ tétjében. Autóm ablakából látom, hogy a tanács épületén leng a fekete zászló. Reggel nyolcig még a nemzetiszínű is mellette volt. Megvárom míg a gyertyák végigégnek. Az egyik makacsul küszködik a gyenge széllel... Innen elszökött, du­ nántúli ismerősöm egyik mondata jut eszembe: „Hidd el nekem mikrofonos, ebben a városban a túlélők sem élték túl azt a napot.” Sí Salgótarján büszke arra, hogy az 1848-as forradalom egy hónappal to­ vább tartott itt, mint bárhol az országban. Salgótarján büszke arra, hogy a T a­ nácsköztársaság tovább élt itt, mint bárhol az országban. Salgótarjánban az 1956-os forradalom-ellenforradalomnak 13 1 halottja volt.” Ha csak úgy tisztes távolságból nézem ezeket az épületeket, a sajnálkozás vesz rajtam erőt, de lehet, hogy sajnálni is kezdem az itt élőket. Kolónia. Az acélgyár itt mintha készülne felfutni a hegyre, s közben az emelkedőhöz szo­ rítja a kis házikókat. Azok meg egymásba érnek, de ha egészen közel mégy hozzájuk, vagy, ha bemész az embernyi szélességű utcácskákba, láthatod, itt a tisztaság az úr, ez nem lumpenek negyede, itt csak azért élnek, mert nem telik komoly városi lakásra. A labirintus is egyszerűbb ennél: jócskán keringek, míg rálelek Lovász Ilona házára. Most, hogy újra hallgatom a magnószalagra rögzített beszélgetést, nézegetem a Tarjáni Tükör frissen megjelent 12. számát. Az utolsó oldalon van az 1956. J �december 8-án megsebesültek listája. A névsorban a 35. Lovász Ilona. Kérdő­ jel utal arra, hogy az események részleteit kutató történészbizottság rendel­ kezésére álló adatok hiányosak voltak. Nem tudták közölni születési helyét, lakhelyét, foglalkozását. Csupán azt tudták, hogy 18 éves volt akkor, és az üveggyárban dolgozott. Látom magam előtt a Jónás-telepi, tenyérnyi konyhában, jobb lábát termé­ szetellenesen előrenyújtva ül a díványon. Néha szája elé kapja a kezét: talán nem is szabad beszélni.. . - Leállították a munkát, hogy kik, nem tudom, és azt mondták, megyünk ki a megyei tanács elé. Én haza akartam menni, mert ott laktunk a gyár kö­ zelében, de annyi ember volt az úton, hogy mozdulni sem lehetett, illetve sod­ ródott a tömeg a kapitányság felé. Arra emlékszem, hogy valaki egy dobogón, vagy egy harckocsin állva kiabált. Egy pufajkás állt mellette és az közvetített magyarul. - Ezek szerint a kiabáló orosz volt? - Igen .. . Szóval azt mondta, hogy emberek menjenek haza, mert különben itt vér fog folyni! - Vér fog folyni? - Igen. — Kiált fel olyan hanglejtéssel, amiből tudomásul kell venni, hogy nem szabad kételkedni abban, amit mond. .. - Szinte azonnal megszólaltak a fegyverek. Én szaladtam volna haza. Meg­ fordultam. . . Gyerekfejjel nem gondoltam, hogy le kellett volna hasalni. Egy tankhoz értem, amikor éreztem, hogy eltaláltak. Elestem. Deréktájra kap­ tam a golyót. Az arcom elé kaptam a kezemet, féltem, úgy éreztem, mintha a kövezet pattogzott volna fel. Most már meg-megcsuklik a hangja. Mondatmozaikokból kell összerakni a következő néhány perc történetét. Fekszik az út kövezetén, fájdalmat alig érez, csak nagy-nagy nyomást. Négyen-öten fekszenek rajta, alatta, sebesültek. - Később már hallottam, hogy járkálnak körülöttünk. Segítségért kiabáltam. Valaki megismert és mondta is, ez a Lovász-lány. - Bevittek a szomszédos lakóházba. Nadrág volt rajtam, azt ollóval levág­ ták, lepedőből tépett darabokkal kötötték be a sebemet. Aztán egy pokrócba csavartak és bevittek a kórházba. Nagyon sok halott és sebesült volt az udva­ ron és a folyosón. Én is a folyosón feküdtem. Féltem, és nem tudtam, mi lesz velem. Egyszer arra jött Belinyák Tibor. Rámnézett, én meg belekapasz­ kodtam és azt mondtam: bácsi, én nagyon félek. Hívta az orvost és azt mond­ ta neki, hogy az unokatestvére vagyok és segítsen rajtam .. . Talán éppen ne­ ki köszönhetem, hogy életben maradtam. Mcgopcráltak, négy és fél óráig tar­ tott. A forgócsontomból vették ki a golyót és az egyik petémet is kioperálták. Egyre nehezebben áll össze a történet. Az a nap végleg átformálta Lovász Ilona életét. Rövid időn belül Pestre került egy kórházba, mert megbénult a lába. Hazajön és újra munkába áll. Az üvegbehordást már nem bírja. Portás lesz. Éjszakára is beosztják. Oda, ahhoz a kapuhoz, ahol meglőtték. Fél és nem mer szólni. Közlik vele, hogyha két évig dolgozik, csak akkor kap nyugdíjat. Nem bírja. Alig tud mozogni. - Közben férjhez mentem, született két gyerekem is. A férjem sem engedett dolgozni, mert örökösen panaszkodtam, hogy itt fáj, meg ott fáj. Látta milyen nehéz megmozdulni is. 6 �Hiábavaló volt újra rákérdezni, hogy valakitől, valahonnan kapott-e, kért-e segítséget. Sokatmondóan legyintett. - Egyszer Pestre kellett menni az egyik kórházba ortopéd cipőt csináltatni. Hazaküldtek egy papírral, hogy valamiféle igazolás kell, hogy lövöldöztem-e én, vagy nem. - Mit mondtak, mi köze van az ön speciális gyógycipőjének az ötvenhatos eseményekhez? - Nem mondtak azok semmit. . . Nehéz. Nagyon nehéz.. . A férjem öt éve meghalt. A huszonkét éves fiammal lakom, a másik megnősült, ö t felmentet­ ték a katonaságnál, mert még vizet sem tudok magamnak hozni, valakinek kell segíteni. Taxival tudok menni a tanácsra is. - Segélyért? - Én segélyt nem kapok. Nem vagyok egyedülálló. X „Rendben van, beszélek. Adom a nevemet, a hangomat, de csak akkor hoz­ hatja nyilvánosságra, amit mondtam, ha már meghaltam.. (Egy túlélő, címe a szerzőnél.) X „Tisztelt riporter úr! A napokban hallottam egy beszélgetést a rádióban az 1956-os salgótarjáni vérengzésről. Nem emlékszem a partnere nevére (a megyei tanács ablakából nézte végig, hogy mi történt), de arra igen, hogy azt mondta, a tömegből do­ bott kézigránát robbanása, a detonáció okozta riadalom, ijedtség következtében sütötték el a fegyvereiket a pufajkások. Én az illető által megjelölt helytől úgy száz méterre álltam, a mostani »szabadidőbolt« tájékán. Csak a lövést hal­ lottam, fegyver szólalt meg először. Még valamit! Az az úr nem adott magyarázatot arra (vagy talán ön nem kérdezte), hogy miért kellett a tömegre lőni? A fegyvertelen tömegre! Nem szaporítom a szót. Ez előre eldöntött dolog volt. Néhány nappal előre. Hol voltak a munkástanácsok vezetői? Gondolom, tudja. Hol voltak a megye ve­ zetői? Gondolom, nem tudja! Miért nem kísérelte meg a vezetők közül senki, hogy ,lecsitítja a tömeget, ha valóban dühöngött? Ha a részletek érdeklik, ha komolyan érdeklik, írjon. Debrecen, 1989............. Lengyel Károly” X Persze, hogy érdekeltek. Lengyel úrtól viszont nem érkezett válasz kérdése­ imre. A levél sem jött vissza, a címzett ismeretlen megjelöléssel. Érkezett egy másik, ismeretlentől származó levél: nem éppen emberi hangon közli velem szerzője „jókívánságait.” Az M D F ötvenhattal kapcsolatban meghirdetett be­ 7 �szélgetésére indultam, amikor ez a papír érkezett. A városi művelődési ház klubjában pedig éppen előttem bontotta ki az egyik MDF-vczetőségi tag az egyik hozzájuk érkezett levelet. Félívnyi nagyságban egy akasztófa mellé az volt írva: j ó i . Jó napja volt valakinek. X „ . . .Harminchárom évvel ezelőtt az acélgyár munkástanácsából delegáltak a megyei munkástanácsba helyettes elnökként azzal a feladattal, hogy fogjuk össze a megyei munkástanácsokat, amelyek körülbelül 30 ezer főt képviseltek. Ennyi embert tudtunk magunk mögött felsorakoztatni céljaink, forradalmi ter­ veink megvalósítására. . . .Voltak, akik megrettentek, félreálltak. Akik maradtak, hittek, bíztak, re­ méltek, végezték megbízatásukat. Egészen december 8-ig, a letartóztatás nap­ iáig. . . .A gyáván megfutamodott pártbizottsági vezetők, akik Csehszlovákiába menekültek, nem akartak üres kézzel visszajönni, nagy mennyiségű, a legmo­ dernebb csehszlovák gyártmányú kézifegyverrel és a hozzá való munícióval tértek vissza, felfegyverezni egy légiót, a karhatalmi alakulatot.. . A megyei munkástanács tagjai december 8-án nagyon korán Budapestre utaztak, hogy a budapesti munkástanács meghívására kétnapos figyelmeztető sztrájkot rendezzünk, de a Kádár-kormány velünk szemben megmerevedett. Megérkeztünk, már tartott az előadás, egyszercsak megjelent a budapesti mun­ kástanács három tagja (addig ők nem voltak jelen), és feldúlva a következőt jelentették be: most voltunk a Parlamentben, Marosán György a következőt mondta nekünk: »Ti nem forradalmárok vagytok, hanem ellenforradalmárok. Mától kezdve nem tárgyalunk veletek. Mától kezdve lövünk!« Föl voltunk háborodva. De ismerve Marosán jellemét, nem vettük ezt komolyan. Fogal­ maztuk tovább a teendőnket. Egyszercsak valaki kiabálni kezdett, hogy Salgó­ tarján küldötte azonnal menjen a telefonhoz. Én megyek. Salgótarjánból be­ szélnek : Salgótarjánban vérfürdő van, mindent tegyek meg, hogy valamiféle segítség menjen Budapestről. Mit tehettem? Kértem a szovjet tolmácsot, men­ jünk az Ajtósi Dürer sorra, a megszálló szovjet katonai erők főparancsnok­ ságára. Némi huzavona után sikerült bejutni. Az ügyeletes tiszt telefonja után a vezérkari tiszt jött le, aki fölvitt minket a második emeletre a fogadószobá­ jába. Elmondtam, mi történt Salgótarjánban, miért vagyunk itt. Karon ragadott, felmentünk a negyedik emeletre. Ott volt vagy harminc-negyyen telex, ontot­ ták a híreket. Az egyik gépről letépett egy papírt, elolvasta. Láttam, hogy az arca elkomorult. Visszamentünk a szobájába, s a következőt mondta: - Ez a távirat azt közli, hogy Salgótarjánban, a déli órákban háromezer tüntető fel­ vonult a megyei tanács épülete elé és követelte a két munkásvezető szabadon bocsátását. Mialatt a tárgyalások folytak, a szemközti polgári iskola tetejéről egy nehézgépfegyver-állásból tüzet zúdítottak a karhatalmistákra. Azok a tüzet viszonozták, s így sajnálatosan sok sebesült és halott van a tüntetők között. Ez ellen élesen tiltakoztam, ismerve a salgótarjáni helyzetet, tudtam, hogy ott fegyver a nép kezében nincsen. Mondtam, hogy ez aljas, hazug kitalálmány. Abban maradtunk a szovjet főtiszttel, hogy ő telefonál Salgótarjánba és más­ nap reggel a Salupinnal - Saljapin, én Salupint értettem akkor kilenc óra­ kor fölvettük a kapcsolatot és meghatároztuk testületileg Salgótarján sorsát. 8 �1. M E G Y E I T A N A C S 2. A K É Z I G R Á N Á T R O B B A N A S I HELYE 3. R Á K Ó C Z I Ü T I I S K O L A 4. K Ö Z L E K E D É S I V A L L A L A T 5. E G Y K IS H Á Z 6. 3 3-A S L A K Ö H A Z 7. 99-ES É P Ü L E T 8. „ H O N F O G L A L Ó ” H Á Z (é p ü lő fé lb e n ) 9. S A L A K K A L B O R Í T O T T T É R 10. L A K Ö H A Z 11. L A K Ö H A Z 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. LAKÖHAZ ÖBLÖSÜ VEGGYÁR M E G Y E I R E N D Ő R K A P IT Á N Y S Á G M .-T A N A C S S P O R T P Á L Y Á J A M .-T A N A C S SP O R TPÁ LY Á JA FAKARUSZ SZENET HORDO FÉRFI LELÖVÉSÉNEK HELYE FAKARUSZ SZO V JET H ARCKO CSI SZO V JET H ARCK O CSI A K A R H A T A L M IS T A K S O R F A L A Kértem - amit egyébként a Kádár-kormánnyal akartunk megtárgyalni hogy vegyék ki a pufajkások kezéből a fegyvert. Szóval, kértem őket erre és arra, hogy Tarjánban ők vegyék át a közbiztonság őrzését. Visszamentünk a budapesti munkástanácsba. Elmondtam mindent. Hallottam egy telefonbeszélgetést közben: Tatabányán is megtörtént aznap a lövöldözés. Budapesti barátaim azt tanácsolták, ne menjünk haza, mert rossz vége lesz. Úgy is lett. Közülünk négyet Zagyvapálfalva határában a pufajkások kiemeltek a ko­ csiból. Éjfél körül egy harckocsi három ruszkival, négy pufajkással és két pol­ gári ruhás rendőrségi emberrel jött a lakásomhoz. Letartóztattak. A megyei munkástanács ezzel, december 8-án befejezte munkáját. A hatalom nem elégelte meg a vérontást. Megölték két bajtársunkat, Hargitay és Hadadi barátunkat bestiális, szadista módon. De kivégezték cellatársa­ mat, Pálinkás Antal őrnagyot, aki csak annyit tett, hogy a HM utasítására Mindszenthy bíborost felvitte Pestre. A megyei munkástanács tagjainak nagy részét hosszú börtönbüntetésre ítél­ ték, a többit előbb megalázták, fizikailag tehetetlenné tették, kiüldözték a megyéből. Utánuk nyúltak évtizedeken át...” (Steigerwald Ottó) X - Tőlem leírhatná, ki vagyok, de más miatt kérem, ne tegye! Azonosítani tudnák, kiről beszélek, s nem akarom, hogy ez a remek ember újból bajba ke­ rüljön. Amikor itt, Salgótarjánban nyélbe ütöttük az üzletet, megkérdeztem, hogy F. J. miért csak a háttérből, tanácsadóként szerepel a tárgyalásokon, hi­ szen éreztem a részletes megbeszélésekből, hogy ő az igazi szakember az ügy9 �ben. De nem befolyásos szakember! Valami magyarázatot adtak, de a tolmács is megelégelhette a mellébeszélést, mert csak annyit fordított az ötperces vá­ laszból, hogy az öreg 56-ban sáros.” (Véletlenül egy más témájú riport készí­ tése közben egy nyugati szakember.) X Már több, mint ötórányi magnószalag őriz vallomásokat, életsorsokat ennek a fekete napnak kapcsán. Napokig nyugtalan voltam, mert nem találtam egy kazettát, amin Bérezési Mihályné történetét rögzítettem. Igaz, a Vasárnapi Új­ ságnak megvágott rövidített változata az archívumokban megvan, de szeretném megőrizni valamennyi beszélgetés valamennyi részletét. Végül ez, a sok ha­ sonló témájú levél, jegyzet dossziéjából az MDF-fórumon kihullott a földre. A mellékágú történetnek csak azért van most jelentősége, mert a többszöri megfenyegetések kapcsán azt az utasítást kaptam a rádiótól, hogy menekítsem biztos helyre az archívumokat. Nem tudom miért, de nekem is az volt az első gondolatom, hogy valaki eltüntette az ominózus kazettát. Szörnyű, hogy ez az első reakciója - ma — az embernek. Ok nélkül. Ok nélkül? X K ár minden erőlködésért elvtikém! Vegye tudomásul, hogy ez ellenfor­ radalom volt! Ha nincs dokumentálva, amit mond, nem igaz! Márpedig a do­ kumentumok azt mutatják, hogy az én állításom az igaz. - K i állítja ezt? - Én! - Megtudhatnám a nevét? - Csak nem gondolja, hogy kitcszcm magam mindenféle jobboldali táma­ dásnak!” (Párbeszéd, egy ismeretlen telefonálóval.) X - Hány éves volt ezerkilcncszázötvenhatban? - Tizennyolc és már férjnél voltam szeptember óta. - Akkor már a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgozott ön, Bérezési Mihályné? - Igen. Az építészetnél dolgoztam, ládákat szegcltem. - 1956. december 8. Mire emlékszik, mennyire volt más ez a nap, mint a többi? - Reggel ugyanúgy mentünk munkába, mint ahogy szoktunk. Tíz óra után közölték, hogy felvonul az acélgyár. - Mit mondtak, miért? - Ezt nem mondták. De a férjem jött és azt mondta, menjek haza. így is történt, de én visszamentem, mert hallottam, hogy el fog indulni a tömeg. Közben valaki beszédet tartott a gyárban. Ez volt az acélgyáriak szerencséje, mert innen lett volna az a sok halott. - Azt mondja, hogy a golyókat az acélgyáriaknak szánták? K ik? - Erről akkor senki nem beszélt. - Végül is elindultak. Hányán voltak? - Ezer-ezerötszáz ember. Akik a délelőtti műszakban voltak... De nem is ment mindenki, mert amikor az első dördülés lezajlott, akkor Imre Jani bácsi, aki főportás volt, mondta, hogy ne menjenek, mert baj van lent. - De ön nem fordult vissza. - Amikor lejöttünk, már folyt a vér. Anyósomék ott laktak a 48-as bér­ házban. .. 10 �- Ez a megyei tanács mellett van közvetlenül. - Igen. Felmentünk hozzájuk, de szinte azonnal jöttek szólni a kórházból, hogy aki tud, menjen segíteni, mert rengeteg a sérült, nincs elegendő ember a segítségnyújtáshoz. Matracokat raktunk le a régi bányakórház udvarán is. . . Rengeteg volt a halott is. - Tart a vita, hogy 47, vagy 13 1 a halottak száma. - Nem, nem. Nem negyvenhét halott volt. Sokukat már oda sem hozták.. . aki életjelt adott, ahhoz odamentünk, de sok emberen már nem lehetett segí­ teni. . . Rettenetes látvány v o lt.. . Több, mint két napig dolgoztam a kórház­ ban, aztán kimerültem, már akkor terhes is voltam .. . Hazaküldtek. - Ám ezzel az ön ötvenhatos története nem ért véget. - Nyolcadika után csak bejártunk, nem dolgoztunk. Az egyik napon, talán tizenegyedike lehetett, jöttünk volna délben haza. A férjem a kazánkovácsműhelyben dolgozott. Én vártam őt a műhely sarkánál, mert a fürdőben öltözött. Láttam, hogy az épület tetején férfiak vannak és ledobják a vörös csillagot. Szoó József odalépett és a megmaradt üveget még betörte rajta. - ö ki volt? - ö volt a tmk-nak a párttitkára. Később vette észre, hogy én látom, hogy ő mit csinál. Megijedt, hogy ezt valakinek elmondom.. . , pedig akkor nem volt szándékomban.. . és elkezdte vádolni a férjemet olyan dolgokkal, ami nem igaz, s emiatt meghurcolták.. . Hat hónapon át elvitték reggel, elvitték délután.. . semmit nem tudtak rábizonyítani, mert nem is követett el semmit... Tartalékos tiszt volt a férjem, főhadnagyi rangban, még a kiegészítő parancs­ nokságra is behívatták. Kitűnővel végezte el a katonai főiskolát.. . Behurcol­ ták a K IE G -re i s .. . névtelen levelek érkeztek, ennek alapján hurcolták meg, ezekről kiderült, ők is rájöttek, hogy attól származik, aki az elsőt írta és alá­ írta, az pedig nem volt más, mint Szoó Jó zsef... Szóval, megfosztották a fér­ jemet a rangjától, civil fényképet ragasztottak a katonaigazolványába. - És önnel mi történt? - Egyszer, amikor a rendőrök elvitték a férjemet, Szoó Józseffel összetalál­ koztunk az iroda folyosóján. Én nekimentem. Nem tagadom, egyszerűen öszszevissza vertem. Megmondtam neki, hogy minket alaptalanul vádol, én sen­ kinek el nem mondtam, hogy ő a csillagot beletaposta a földbe. S amiért meg­ vertem, olyan munkákat végeztetett velem, ami miatt mindenki megbotránkozott. Felküldött a vasöntöde tetejére pernyét lapátolni. - Terhesen? - Akkor már hét hónapos terhes voltam. - Mi lett a következménye a párttitkárverésnek? - Másnap reggel Hegyi Zoli azt mondta, hogy elbocsátanak. - És ő ki volt? - Az alapszervezetnek volt vezetőségi tagja. - Ön tagja volt a pártnak? - Nem. Szóval, azt mondta, elküldenek, mert hetven ember bizalmát él­ vezi újból Szoó D o d i.. . Szoó elvtárs, mondta, és, hogy én megaláztam őt, meg­ vertem. . . - A csilllagtipró párttitkár ismét titkár lett? - Igen .. . Azt mondtam, hogy én, a hetvenegyed ik, nem helyezem belé a bi­ zalmat, nem nevezem elvtársnak, előttem ő nem elvtárs..., rövidesen kora­ szülött gyereket hoztam a világra.. . - Dehát tisztázták valahol a párttitkárverés körülményeit, a csillagtiprás esetét? 11 �- Behívtak a nagyüzemi pártbizottságra, el kellett mondanom, hogy mivel rágalmaztam Szoó Józsefet. Megkérdezték tőlem, hogy ezeket a szemébe merem-e mondani. Azt mondtam, hogy igen. Szembe kellett állnom vele, el kel­ lett mondanom neki úgy, ahogy lezajlott a csillagtiprás. Azt is megmondtam neki, hogy úgy próbálja letagadni, hogy én úgy szembeköpöm, hogy a napvilágot soha többé nem látja .. . Ö azt mondta, hogy igaz volt, úgy történt, ahogy el­ mondtam, de ő azért tette, hogy megtudja, hogy ki az igazi kommunista. Hát énelőttem az ilyen ember nem kommunista. . . Az a borzasztó, hogy nem a sze­ mébe tudom ezt mondani most, mert már meghalt... - Dehát akkor tisztázták, nem? Szemébe mondta! - Igen. De most, hogy ez a riport el fog hangzani, úgy volna jó, hogy ő is végighallgatná. Hogy tudja, mit éltem át az ő aljas rágalma miatt. - Tudomásom szerint a fia amiatt nem lett katonatiszt, ami az apjával tör­ tént. - A férjem szerette volna, ha követi őt. Mikor tizennyolc éves volt, kérvé­ nyeztük, hogy vonuljon be, hátha a tiszti pályát választja. Azt mondta a fiú: apu, nem akarok úgy járni, mint te, hogy büntetlenül elvegyék tőlem, amiért megdolgoztam. i3 „D e még mennyire, hogy félek. Én jöttem, láttam, de nem lőttem! Elmen­ tem, megittam másfél liter bolt. . . nem bírom a vért, félek a halottaktól, pedig nekem is szaporítanom kellett volna a számukat. Gyáva voltam. A gyávaságom erősebb volt a parancsteljesítés kötelezettségénél. Nem érti? Én sem!” (Egy huszonkét oldalas vallomás töredéke, egy állítólagos pufajkástól, név nélkül.) m. - Hol volt ezerkilencszázötvenhat december 8-án, ezen a szombati napon Kálovits Géza? - A Nógrád Megyei Tanács épületében, mint a megyei moziüzemi vállalat dolgozója, egy második emeleti szobában. A délelőtti órákban, szombat lé­ vén, és a kialakult helyzet miatt nem a munkaláz tartott bent, ott kellett len­ nünk. őszintén megmondom, kártyáztunk négyen. Tíz óra körül a tanács tit­ kárságától jött az üzenet telefonon, hogy az épületet cl lehet hagyni, akinek nincs halaszthatatlan munkája, menjen haza, mert valamiféle demonstráció, gyűlés készülődik a megyei tanács előtti szabad területen. - Gondolom, észrevették, hogy gyülekezik a tömeg. - Talán fél tizenegy lehetett, amikor egy fakaruszt, munkásszállító autóbuszt kcresztbeállítottak a tanács garázsának vonalába, az autóközlekedési vállalat irodájával szemben. Ezt a második emeleti ablakból láttam. - Karhatalmisták állították keresztbe a buszt? - Nem, nem. Karhatalmista a téren akkor még nem volt. - Lehetett-e hallani valamit, kiabált-e a tömeg, miiyen szándékot nyilvání­ tott ki, voltak-e transzparensek, jelszavak? - Semmiféle transzparens, felirat nem volt. A tömegben egy magyar zászló lengett csak. Később is csak azt hallottuk, hogy valakinek a kiszabadításáért gyűltek össze. - Többen mondták nekem is, hogy nagyon sokan nem is akartak részt ven­ ni az eseményekben, de a tömeg sodort minden arrajárót magával. - Több gyárban kikapcsolták az energiát, sokan egyszerűen haza akartak menni, szent meggyőződésem, hogy úgy igaz, ahogy maga mondja. Ismerőseim, 12 �rokonaim körében is sokan így jártak. Sokaktól tudom, hogy a munkástaná­ csok vezényelték ki őket. De az emberek inkább mentek volna haza. Meg­ győződésem, hogy a munkástanácsok akartak demonstrálni. - Summa summárum, elsültek a fegyverek a téren. - Amikor gyülekezett a tömeg, még senki nem állt vele szemben. Persze, a megyei rendőrkapitányság főbejárata előtt két harckocsi állt. De már előző na­ pon is. Talán negyed tizenegykor jött egy karhatalmistaalakulat, a megyei ta­ nács előtt, a járda szélén sorakozott fel. - És megszólaltak a fegyverek. - Meg kell jegyeznem, hogy azok között, akik lőttek, sem ismerősöm, sem rokonom nem volt. A tömegben igen. Hogy a rendőrség előtt valaki próbálko­ zott-e azzal, hogy megnyugtassa a tömeget, nem tudom. A nagyobb emberse­ reg a megyei tanáccsal szemben volt. A tömegben egyetlenegy embernél volt egy piros-fehér-zöld zászló, ez egy magas, fekete képű ember volt, ő valóban nagyon hangoskodott, ordított, hogy lőjetek, gyalázkodó szöveget mondott a kommunistákra. . ., de még ekkor sem történt semmi. - Látott-e az embereknél fegyvert? - A tömegben senkinél semmiféle fegyvert nem láttunk. A karhatalmisták. amikor kivonultak, a fegyvereiket hónuk alá téve tar­ tották. . . - Szemben a tömeggel, sem lefelé, sem felfelé. - Nézze, volt, akinek lefelé, volt akinek felfelé, oldalt, különböző pózban. . . - Ez lényeges szempont, eleve az emberekre szegezték. . . - . . .mondom, különböző pózban. . . - És a gránát? - Tudom, hogy többféle verzió kereng erről. Én azt mondom cl, amit lát­ tam. Az ablakból pontosan lehetett látni. - Bárkivel vitába szállna, mint szemtanú? - Természetesen. Kész vagyok mindenkor a konkrét leírásra. A tömegből egy nyeles kézigránát repült a megyei tanács irányába, le is tudom rajzolni ön­ nek a helyet, ahová esett, egy nagy detonáció. . ., rettenetesen megijedtünk mi is. . . a robbanás hatására, a következő pilllanatban eldördültek a fegyverek. .. - Jó néhány szemtanú azonban azt mondja, nem volt, nem robbant kézi­ gránát. Nem is robbanhatott, mert akkor már ott és akkor nagyon sok halott­ nak kellett volna lenni! - A kézigránát senkit nem sértett meg! Ez egy hanggránát volt, de hatása pszichésen óriási volt. . ., mert a hangzavarban egy óriási robbanás. .., ami sokakat megzavart. A karhatalmisták, akik nem katonaemberek voltak, több­ ségük megítélésem szerint ötven-hatvan év közötti, nem fegyverhordozásra ki­ képzettek. . . ezek az ijedtségtől?..., hiszen nem volt semmiféle tűzparancs.. . a detonáció hatására félelmükben?. . . egyszerűen lőttek. . . Hová lőttek? Egy része a levegőbe, más részük a szemben levő hegyre. . ., a tőlünk jobbra levő Rákóczi úti iskola tűzfalán nyolc-tíz sorozat nyomát lehetett látni. . . a bányavasút megállójának épületén szintén. . ., a szemben levő épületeken is ugyan­ így. Az egyik ismerősöm a szemközti épületben villanyt szerelt a III. emeleten, ő a lábába kapott több golyót. . . nem tudom elképzelni, hogy célzott lövések lettek volna ezek.. . Amikor véget ért ez az egyperces szörnyű tragédia, a kar­ hatalmisták, úgy is mondhatnám, hogy szinte fejüket vesztve rohantak be a megyei tanács épületébe, ott valamiféle parancsnokságot kerestek, ordítottak, 13 �hogy azonnal lőszert, lőszert, mert egyetlen, egyetlen lőszerük nincs! Aztán már azt is hallani lehetett, hogy jönnek az acélgyáriak, akiknél fegyver lesz, azt elpusztítják.. . mi nagyon megijedtünk. . . a második emeletről mentünk volna le, amikor köteleztek bennünket, hogy vegyünk részt a sebesültek ellátásában. Én, egy, a szülészetre induló, párnáját a hóna alatt szorongató fiatalasszonyt hoztam be az épületbe. Egy orvos megvizsgálta, de csak a halálát tudta meg­ állapítani. A további akcióban azért nem vettünk részt, mert egyre erősödött a hangzavar, már szinte mindenki kiabálta, hogy jönnek az acélgyáriak és lelövik az itt levőket. Ekkor a kazánházba menekültünk. Ott már összegyűlt tizenöt­ húsz ember, talán több is ..., egy bizonyos idő után a szénbedobó pinceabla­ kon kimászva hagytuk el az épületet. X „Tudja, amit a kiküldött történészbizottság leírt, az mind igaz. Minden úgy történt, ahogyan az a N Ó GRÁD-ban is megjelent összefoglalójukból olvasha­ tó. A papírok szerinti Mert a valóságban több is, más is történt!” X . .Nem sokkal az események után Mrázik Jánost én gyógykezeltem Balas­ sagyarmaton. Elmondhatom: nem orvosi titkot tárok föl, mert nem él Mrázik János. Súlyos lelkiismcret-furdalással küzdött. Én nem tudtam, hogy az esemé­ nyekben részt vett. Hogy esetleg parancskiadó volt, vagy közvetítő v o lt.. . Má­ soknak is, a tömegre lövők közül, egy tünetcsoportjuk volt. Rendkívül súlyos félelemmel küszködtek, szorongással, belső nyugtalansággal, agresszivitással a környezetük iránt, a családjuk iránt. Teljesen békéden, nyughatatlan emberek­ ké váltak, rendkívül makacs álmatlanságuk v o lt..., szóval, megszenvedték azt, hogy ebben részt vettek. Mrázik kapcsán valamit. Műveltsége az átlag fölött volt. A munkásréteg­ ben részt vett? És részt vettek számosán hasonlóak? K i kell térnünk két docsi értéket elvető ember. Hogy lehet magyarázni, hogy egy ilyen cselekmény­ ben részt vett? És részt vettek számosán hasonlóak. K i kell térnünk két do­ logra. Arra, hogy az ember cselekedetét a közeg, az élethelyzet, amiben él, és a célok, amiknek alárendeli a tevékenységét, meghatározzák. Mik voltak ezek a célok? Nem vitás, hogy szemellenzősen azt az utópiát követték, hogy itt tűzzel-vassal egy jó szocializmust kell ém'teni, amelyik jó a munkásosztálynak, ö k ennek a harcnak a katonái. Megszállottak voltak. Az ideológiában hittek, bíz­ tak. Abban is, ami a sztálinizmusban röviden le van írva, abban a kis brosú­ rában, amit szinte betéve tudtak, hogyha ellentét van, ellentmondás keletke­ zik, azokat a társadalom fejlődése során nem elkenni, hanem kiélezni kell, az ellentétek összecsapását élesíteni kell, és az ellentétek harcában győzni kell a haladó elemnek. Ekkor a társadalom egy minőségi átcsapásba kerül és tulaj­ donképpen ők ennek az eszközei, ennek a törvénynek a megvalósítói. Valahogy úgv. mm*- a középkorban az inkvizítorok. Szent révületben éltek, öltek, mág­ lyán érettek el embereket, merthogy azoknak a lelkét megmentik, túlvilági üd­ vösségbe juttatják a tűzön keresztül őket. Ez egy sajátságos téveszmerendszer. Egv rögeszmerendszer, amely ily iszonyatos lehetőségeket tartalmaz, ö k azt utasításba is kapták, most ilven szituáció van. Ennek az eszmének a katonái ők. az emberi ervüttérzésükön. lelkiismeretükön is erőt véve. azt leküzdve, fel kell áldozni a lelki békéiüket is, hogy győzelemre vigyék ezt az ügyet. No per­ sze. másoknál, sokuknál más, gyarlóbb okok is közrejátszottak, aljasság és »4 �gyengeség is keveredett. Ám a megszállottság a lényeges motiváció. A másik kérdés pedig az, hogy miért hatott annyira a lelkűk mélyére egy ilyen szem­ ellenzős, rögeszmés ideológia? Nem voltak felvértezve személyiségükben, kul­ turáltságban arra, hogy ellent tudjanak állni egy ilyen mélyről jövő eszmének, amelyik képes olyanná változtatni az embert, hogy a legvégső erőszakosságot is és kegyetlenséget is cl tudja követni embertársai ellen. Egy messiánizmus, egy üdvtan, az emberiségnek egyfajta megváltása érdekében. Persze, ezek a megszállottak összekapaszkodtak, közönséges egyszerű bűnözőkkel is. Azokat is eszközként használták fel. Én nem a bűnözőket tartom lényegesnek. Azok nem lettek volna képesek ilyen bűncselekmények elkövetésére. Hogy ilyen ütő­ képes, erőteljes, megfontolt, kidolgozott, fondorlatos, ravasz, a jövőt is számí­ tásba vevő módon járjanak cl, fegyelmezetten heteken, hónapokon, évtizedeken, arra a közönséges bűnözők nem lettek volna képesek. De azt nem lehet mon­ dani, hogy akik lőttek, ördögök voltak, akiket lőttek, azok angyalok voltak. A bűnös egy ideológia és bűnös népünk kulturálatlansága.” (Dr. Samu István, az M D F fórumán.) 8! „Nagyon szeretném elmondani, mi is történt velem, nemcsak ötvenhat de­ cember 8-án, hanem utána is. Mit gondol, lehet még bajom belőle? Mert ki kell öntenem azt, ami bennem van. Így gyógyulnék meg. De azt nem tudom, kinek van igaza. Nekem igen, csak más (de ki?) lehet, hogy nem így gon­ dolja és értékeli!” (Nevét nem vállaló résztvevő.) X „Én Balázs László vagyok. Vannak itt olyanok, akik velem együtt ültek Vá­ cott. Én voltam az az illető, aki azt a piszkos fehér rongyot rázta a buszból ötvenhat december 8-án, fél tizenkettőkor. Egy civilben levő rendőrrel a me­ gyei kapitányság előtt mentünk át a foghíjas téren. Egyébként a lakásszövet­ kezetnél, ahol dolgoztam, ott gyűlés volt, és amikor jöttek az acélgyáriak, azok­ kal együtt jöttünk le. Akkor már megtörténtek a dolgok. De! Az téves, hogy az oroszok belelőttek a tömegbe, ahogy azt sokan állítják! Ez nem igaz! Egy orosz harckocsi az acélgyári tömegben velünk együtt vonult le. Még beszélget­ tünk is a katonákkal. A kapitányság előtti harckocsi, az lőtt. A levegőbe! Egy sorozatot. De a tömegbe nem lőttek! Kádasi Pali azt mondta, hogy a kapi­ tányságon asztalokat tettek az ablakok elé. . . és azért volt a vaklövés, meg a lábon lövés, mert a röppálya lefelé mutatott az ablakoktól. Én 32 sebesültet raktam fel az autóbuszra. Kaptam egy váll-lövést. Szerencsére csak a felöltőm válltömését érte. Tehát még ránk lőttek, amikor a sebesülteket szedtük föl! Valaki az ablakból. Egyéni lövés volt. Egy fehér zászlót lobogtatva vittem a 32 sebesültet a kórházba. A vádiratban az szerepelt, hogy én izgattam az au­ tóbuszból! Két és fél évet kaptam csak.. . ...Festettem a síküveggyár művelődési házát. Január 29-én lettem kész. A moziban lement a híradó. Egy szakasz pufajkás jött értem a Mrázik testvé­ rekkel. — „Balázs László festő jöjjön k i!” Géppisztolyok között hazakísértek. Beállítottak egy sarokba, géppisztoly jobbról, balról nekem szegezve, fegyvert kerestek, meg röpiratot. Persze, hogy nem találtak. De attól féltem, hogy ők betesznek valamit. . . Engem vittek el amiatt Balassagyarmatra a bíróságra, mert gránátot dobtak el. De hát én nem is voltam akkor a téren. Tisztázták 15 �később, hogy Ferencz István dobta el. ö t el is ítélték. Amikor Vácra kerültem, már ő osztotta a ruhát. Egyébként a balassagyarmati börtönből felvittek a kórház idegosztályára, mert hogy is mondják, őzmarkom volt, teljesen kikészültem. Bilincselve vittek. Utána fölvittek Budapestre, az Amerikai úti idegsebészetre, hogy olyan álla­ pomban legyek, hogy elítélhessenek. A megyei kapitányságon most is ott van a papír, ami Bóna alezredeshez került tőlem ..., de ez nem mentesített. Példát kellett statuálni..., engem azért ítéltek e l ... Meg is nevezem, kik vittek el: Aczél Béla, Földi János, aki szegény, meghalt. Aczél most mindent Földire akar kenni. K i szedte le a lakásszövetkezetnél a falról a népköztársaság címe­ rét, a Lenin-képet, a Rákosi-képet? Aczél Béla! A gépírónővel vetette le. Az­ tán még bele is rúgott, hogy minek ez a szemét?! Azért magyarosította a ne­ vét Aczélra, mert a piszkos kommunista Oczel János után az Oczel nevet nem akarta viselni! X Salgótarjánban a december 8-i véres események után az a hír terjedt el, hogy a karhatalmi alakulatok kezdték el a lövöldözést. Ezzel szemben a rendőrség a nyomozás addigi eredményeként kétséget kizá­ róan megállapította, hogy a lövöldözés azután kezdődött el, amikor Ferencz István hugyagi lakos TEFU-garázsmester a 33. sz. A K Ö V vállalat igazgatósági épülete előtt egy kézigránátot a főutcára, a tömeg közé dobott, mely több halálos áldozatot és sebesülést követelt. Ferencz, hogy tettét leplezze, a lövöl­ dözés befejezése után segített a sebesülteket autóra rakni. A bűncselekmény el­ követését több tanú bizonyítja. És maga Ferencz István is beismerte. (A Tarjá­ éi Tükörtől kapott fénymásolat, majd. egy ismeretlen feladótól származó, leve­ lezőlapra ragasztott eredeti kivágás a Nógrádi Népújság 1956. december } i- i számából.) X „. . .Hogyan kerültünk ki az utcára? K i vitt minket oda? A rendőrkapitány­ ság elé! Csak provokálták a pórnépet, a szerencsétlent.. ., mert én a bánya­ gépgyárban voltam annak idején munkástanácstag és a gyár utolsó embereként szálltam az autóra. . . Gyerekek, ne menjetek, mert provokálnak! - kiabáltam... én vettem a telefont, amikor Nagybátonyból valaki, aki nem volt hajlandó el­ árulni, hogy kicsoda, hívta a gyárat.. . azt mondta, hogy a neve nem fontos, menjünk ki, mert Bátonyból, Terenyéről, Pálfalváról mennek már az embe­ rek. . . hát mondom... m enjünk..., ha így igaz! De én még mindig nem hit­ tem, hogy igaz dologról van szó! Amikor a kapitányság elé értünk, akkor még mindig vártunk egy fél órát... még talán az acélgyáriak is várták, hogy még többen legyünk, akiket meg lehet majd tizedelni! Mert ez így volt ig a z!.. . Mi­ ért lőttek azok közénk? Akik azt ,a kis forradalmacskát csinálták. Nem bántot­ tak senkit, nem lőttek senkire.. . miért vittek minket december 8-án oda? Mi­ ért? Százharmincegy halottért? Miért? Hogy Mrázikék minket megfélemlítse­ n ek?.. . Még most is reszket a láb am !... Nem volt ott kézigránát, akárki, akármit mond! Tanú vagyok, hogy ők lőttek! Ott voltam két méterre a torkolattűztől! . . . Hiába mondtam az embereknek, hogy ne menjünk.. . ez lett a sor­ sa annak a népnek. . . ez. . . százharmincegy halott. . . És én még most is bűnös vagyok. .., bűnösként kezelnek. .., mert ki merem mondani, hogy miként is 16 �történtek a dolgok. . . azok meg lapulnak közöttünk, akik kiadták a parancsot... Itt van n ak?... Nem szégyenük m agukat?... Nem sírnak? Nekem most is szo­ rongat^ a torkomat a sírás. . . Istenem. . . Gyerekek is. . . sírnom kellene a százharmincegy halottért. . . itt vannak? Nem sírnak?. . . Hogy van az, hogy mi támadtunk és közülük senki meg nem h alt?.. . Hogy van ez? De meghúz­ zuk most a fülüket! De nem úgy, mint ők. Szóval! Leírva, lássák az igazsá­ g o t.. . olvassák! Tőlük!” X ,,Mi atyánk, ki vagy a mennyekben!... imádkozom magáért fiam! Meg akar halni maga i s ? !.. . F ia m !.. . Ne írjon erről a napról, az Isten áldja m eg!.. . ” X - Azt mondtad, apád néhány méterre állt Ferencztől. Tehát neki látni kel­ lett, hogy repült-e a gránát, vagy sem. - Igen, repült és robbant. De jobb lenne, ha békén hagynál ezzel a histó­ riával. Az apám büszkén mutogatta, amíg élt, a vállán a golyó ütötte lyukat. Én sokáig sajnáltam, sokáig dühös voltam a rendszerre, mert ilyen helyzetbe hozta őt, ám egyszercsak fordult a kocka. - Apád hős lett. - A fenéket! Akkor még nem volt glasznoszty és peresztrojka és efféle mar­ haságok. - Marhaságok? - Ugyan. Népkábítás ez már megint. Az apám egyszer már bedőlt egy rend­ szerváltoztató szándéknak, előbb bűntudatot ébresztettek benne, aztán behódolt az ígéretek alapján azoknak, akik bűnösnek kiáltották ki, mert kivezénylés után elment a térre. Azt sem tudja, miért. - Valóban? - Nagy frász vagy! Megmondtam, hogy egy szót sem vagyok hajlandó mon­ dani, máris vagy tíz mondatot kiszedtél belőlem. - Ez nem az én dicsőségem, erről beszélni kell. - Nézd! Engem már nem érdekel, mit hoznak ki 56-ból, Nagy Imréből, Kádárból, és majd Grószból, vagy Pozsgayból. Nincs sok közöm már a törté­ nésekhez. . . Szeretném a kisemberek hétköznapi pénzkereső életet élni, elvo­ nulni a megfoghatatlan politikától. . . A történelem nem emberöltővel méri az időt, de nincs időm kivárni egy emberöltő értékelését sem . . . - Naponta eljársz a salgótarjáni sortűz helyszíne mellett. Mi jut eszedbe, ha arra jársz? - Miért kérdezel ilyen marhaságot? Nézd! Amíg apám élt, gyakran volt ez a téma a nagy esti kártyacsaták kísérője, közte és a gyári haverjai között. Ezer­ nyi variációban hallottam a történteket. Abban a kis lyukban, ahol öten lak­ tunk, szerintem ez volt a „jutalma” apámnak a részvételéért. És, amikor az egyetemi vizsgákra készültem, már határozottan zavart az örökös ismétlés és a bele nem nyugvás. - Szóval, értelmiségi lettél. - Amennyire örült apám, mondván, hogy na nézzétek csak, az üldözött munkás, az ellenforradalmár gyerekét felvették az egyetemre, még, ha levelezőre is, anynyira utált néhány év után, mert mint mondta: kinyílt a csipája és látja, hogy az értelmiség tette tönkre ezt az országot. Mit csinálok én másképpen, mint ahogy te akarod, kérdeztem tőle többször is. Pedig valóban jó lett volna más­ képpen csinálni, vélekedni. De én még büszke is voltam, hogy megkülönböz­ 17 �tettek, az én nevem mellett is sokáig ott a nagy M. betű. Na és mit értem vele? Ugyanúgy szarba kerültem, mint ő, a nagy munkásbüszkeségnél nem volt többje. Még egy autót sem tudott venni negyven év munkája után. - Talán nem is akart? - Majd megveszett érte. Piszok jó szakember volt az öreg. Nagyon ismer­ te a fémet, jól bánt vele. Biztattam, hogy valamit tanuljon velem, s ha már néhány mérnöknek igencsak jó tanácsokat tudott adni tapasztalati alapon, nem kellett volna nagyon megerőltetnie magát még „öregsége” ellenére sem, hogy szerezzen egy jó kereseti lehetőséget biztosító papírt. Na, ekkor vesztünk öszsze nagyon komolyan. A részlete nem érdekes, ő kitartott amellett, hogy mit képzelek én, ő nem lép be a gallérosok közé. - Végül is mi a véleményed 56-ról? - Mit akarsz hallani? Apám megélte a magáét, kialakított egy képet. Ne­ kem tanítottak egy másikat. A fiam most nem fogja tanulni, mert a negyvenöt után történtekre nincs hiteles tankönyv. így biztos vagyok abban, hogy az unokám majdan egy újabb változatot tanul majd. De lehet, hogy még addig én is. - Mérnök úr! A beszélgetés előtt azt mondtad, hogy nem ragaszkodsz ah­ hoz, hogy neveddel jelezd ezt a beszélgetést. Tehát te is félsz? - A fenéket. Anyám inkább. Ám! Próbáld meg néhány hozzám hasonló korú polgárral végighallgattatni ezt a szalagot. Majd’ mindegyik azt fogja monda­ ni: mintha róla lenne szó.” X ........Samu István doktornak a vendégszeretetét élveztem 1980-81-ben. ö azt mondta, hogy foglalkozzam valami értelmes, kulturált dologgal. Gondoltam, elkezdek foglalkozni egy anekdota feldolgozásával. Ez pedig úgy hangzott, hogy fasiszta bányászok, kenyérrel a hónuk alatt, megtámadták a téren békésen lö­ völdöző pufajkásokat. így bukkantam annak a nyomára 7, vagy 8 éve, ami­ vel most már nagyon sokan foglalkozhatnak. Előszedtem a halotti anyaköny­ vi kivonatokat, előszedtem néhány nevet, nevezetesen tízéves gyerekét is. Ez­ zel még közel sem volt 130-as a lista. Mindezek után kiutasítottak a megyéből. Méghozzá úgy, hogy a BM utasította Telek Vilmos kórházigazgató főorvost, hogy ő utasítsa dr. Samu Istvánt, rólam kortörténeti kivonat készítésére, ami­ nek alapján megállapították, hogy, mint területen kívüli beteget, engem in­ nen kiutasítanak. Itt vége szakadt az én kutatásom. Én ősszamizdadcsik vagyok, de azért nem hoztam nyilvánosságra, amit összeszedtem, mert töredé­ kes volt, vázlatnak éreztem még az egészet. Később jött egy bizonyos gyöngyösi személy levele Csoóri Sándorhoz, aki megkeresett, mert úgy tudta, hogy én töb­ bet tudok az itt történtekről. És hogy a Hitelt azonnal rendelkezésemre bo­ csátja.. Jó, itt van ötven oldal, töredékességével is vállalom. Én kevesebb sze­ rencsével jártam, mint Schiffer Paliék, akik filmet, könyvet csinálnak mind­ erről, egyszerűen azért, mert az emberek akkor egyáltalán nem mertek meg­ szólalni. Hozzá kell tennem, hogy alibikutatást voltam kénytelen csinálni. Dr. Samu megbízásából a megye alkohológiai - mortalitási statisztikáihoz kértem a megyei levéltárba való bebocsátást, hogy ezekhez nézem a halotti anyakönyvi kivonatokat. Nemcsak azt akartam feldolgozni, hogy mi történt ötvenhat december 8-án Salgótarjánban, hanem azt is, hogyan történik egy történelmi hazugságteremtés. Én egy hazugsággyártásnak is meg akartam találni az ideológiáját. . . Nevezete- 18 �scn a kádárista hazugsággyártás ideológiáját is. Végig akartam nézni, hogyan születik visszamenőleg, meghosszabbítva munkásőrség és az olyan összes intéz­ mény, ami akkor nem is létezett. . . hogyan válik nemzeti hőssé Darázs István százados, aki később országos börtönfőparancsnok és munkásőrparancsnok és micgyébb lett . . . hogy, hogyan válnak ezen gyilkos banditák nemzeti hőssé. Meggyőződésem, hogy, ami itt történt, az egy országos intézkedés része volt. Feltűnő kell, hogy legyen minden józanul gondolkodó számára, hogy december 6. és december io. között az országban több helyen egybehangzó, hasonlóan lejátszódó események történtek. Nyilvánvaló volt, hogy az országban a rend helyreállt. S nehogy a munkástanácsok ideje alatt álljon helyre, ezért azokat szét kell verni! Erre meg kellett találni az ürügyet. Ezért volt az, hogy négy nap alatt sortüzek dördültek.. . ” (Könczöl Csaba, az M D F fórumán.) X - Figyelj rám, mikrofonos! Azt hiszel el amit akarsz. Hat évet ültem azért, mert köptem egyet. - Kire? - Nem kire. A földre. Nem tudom, ki volt a jótevőm. Vérben úszott a tér, jajgattak az emberek, rohangáltunk az egyiktől a másikig, nem tudtuk, ki ma­ radt életben. Nekem is átlőtték a kabátomat, gondolod, hogy be voltam szar­ va. Vittük a hullákat, tele volt a szám porral, és amikor elindult az autó, meg­ töröltem a homlokomat és köptem. Kiköptem a port. Meg az egész keserűsége­ met. A tárgyaláson azt közölték, hogy még azt is hozzátettem: a rohadt kom­ munisták. El tudod ezt képzelni? Akkor, amikor a sírás fojtogatott. . . csak levegőt vettünk és mentünk tovább ... Ne provokálj, mikrofonos! Tudod te, milyen jó érzés az, hogy szinte senki nem tud rólam semmit? - Na, ez viccnek is rossz. Bőven van még rólad is kartotékadat. - Azt mondják a rokonok, hogy mostanság valami kutató társaság nyo­ mozott utánam. Nem mondták meg, hol lakom. Persze, azt nem tudom, hogy a nevem miért került elő. - Tagja voltál a munkástanácsnak. - Egy frászt! - Ne kelljen már minden szót külön-külön kiszedni belőled. Háromszáz ki­ lométert tettem meg miattad. .. - Ez a te kockázatod öreg. Szívesen látlak a borpincémben, beszéljünk az űrhajózásról, bánom is én, hogy miről. . . D e! D e kössünk egyezséget! Beszé­ lek, amint leteszed elém azok hihető vallomását, akik csinálták ezt a disznóságot. - Félsz? - Csodálkozol? Mi biztos ma ebben az országban? Vallók neked, te világgá kürtölöd, nekem meg megszorongatják a mogyorómat. - E logika alapján azok is félnek, akik vallomását követeled. - Csakhogy nem vagyunk azonos helyzetben. Nekem a kalapács van a kezem­ ben, nekik a hatalom. És én még nem tudom, e pillanatban melyik tud na­ gyobbat ütni. . . Nem jössz te egyhamar vissza hozzám, mikrofonos! X Nehéz rendet teremteni a szalagok, levelek, jegyzetek halmazában.. . Az adott nap történéseinek pontosítása tulajdonképpen a történészek dolga. . . Ne­ kem nem ez a feladatom. No, de semmi filozófia... elő a következő kazettával. 19 �A N G Y A L A L B IN Akármerre, de erre nem... - -A Szomorú, de úgy érzem, az elmúlt 33 esztendő bőséges lehetőséget nyújtott volna arra, hogy az 1956 decemberében történt eseményeket, még ha fáj­ dalmasak is azok, a valóságnak megfelelően dolgozzák fel. Viszont az el­ múlt négy évtized Nógrád megyei krónikásai ugyancsak jeleskedtek a mond­ vacsinált hősök népszerűségének növelésében. Én nem vagyok sem történész, sem író, csupán a történelem valósághű felmutatása, az ott lezajlott véres dráma valóságnak megfelelő feltárása a célom e késői vallomással. Előttem két méterre dördült el az a lövés, amely elindította a többit, azokat a golyókat, amelyek nyomán annyian meghaltak és legalább kétszer annyian megsebesültek és egész életükre nyomorékká váltak. Még lihegve kapkodtuk a levegőt, lábunk remegett, amikor a fegyver­ ropogás után - jajveszékeléssel és ordítással teli hangzavarban - a polgári iskola mögötti épületek között elrohantunk és kiérve az épületek közül, leültünk a M Á V sorompója mellett a rézsútos gyepre. Akkor ötvenhatban, a vasúti vágányt szintben keresztezte a pécskői-karancsaljai úttest és sorom­ pó zárta le a vonatok érkezése előtt az utat. Hány percet ültünk ott ma­ gunkba roskadva? K i tudja? Az események, főleg az utolsó negyedóra el­ feledtette velünk az idő múlását. Nem mozdultunk, megdöbbenve, érzéket­ lenül vártunk, magunk sem tudtuk mire. Riadtság, döbbenet ült a mel­ lettünk elhaladók arcán is, átkokat szóró hangfoszlányok érkeztek hozzánk, sápadt arccal meneteltek mindnyájan a biztonságot nyújtó otthonok felé. Egyszercsak megszólaltak a harangok, zúgásuk betöltötte a völgybe tele­ pült várost, hangjuk felkapaszkodott a hegyoldalakra. D él volt. Egykor 1456-ban egy dicsőséges harc emlékére rendeltetett el a déli harangszó, gon­ doltam, s most akikért szólt 1956 december 8-án a harangszó, ha­ marosan láthatóvá is lettek, megjelentek előttünk. A volt „Ő rangyal” patika és a volt takarékpénztár sarkán feltűnt egy lovas kocsi, gumiabroncsos, lapos platójú alkotmány és amikor a sorompóhoz ért csak akkor láttuk, emberek fekszenek rajta két-három sorban egymásra fektetve, fejükkel észak felé voltak elhelyezve. Halottak voltak! M ajd jött a második és harmadik kocsi is. Zajtalanul, csupán a lovak patája csattogott. Akiket hoztak, már mind csendesek voltak. Feküdtek vértelen arccal, véres ruhában. Ekkor minket is elhagyott a nyugalmunk, már az itteni helyünket sem éreztük biztonságosnak, elindultunk hazafelé. N o, de nézzük meg, hogyan is zajlott le ez a tragédia, Salgótarjánban, 1956. december 8-án, úgy 11.2 0 és 11.3 0 óra közötti időben. Ezen a napon, mint általában a gyárakban a salgótarjáni vasöntödében és tűzhelygyárban is rendes munkanap volt. A termelés úgy istenigazában nem volt teljes, hiszen mindennap érkezett egy-egy riasztó hír, főleg a 20 �karhatalmisták nyugtalanították az embereket. Irodánk a főbejárati portával nézett szembe. Úgy fél tíz tájban arra lettünk figyelmesek, hogy a főkapu­ nál nagyobb tömeg jelent meg, hangos kiabálás hallatszott. Csoportveze­ tőnk, mint a munkástanács egyik vezető tagja lement és tárgyalt velük. Csupán néhány perc telt cl máris jött visszafelé. A közben összegyűlt tíz­ tizenöt főnyi csoportosulással közölte, hogy a főkapitányságra hurcolt mun­ kástanácstagok mellett tüntető felvonulás lesz a megyei főkapitányság előtt, azért, hogy azokat kiengedjék. Mondta, hogy a többiek azért vannak itt a kapu előtt, hogy a tűzhelygyáriak is vonuljanak föl. N áluk már nemzeti­ színű zászlók is voltak és egyre sürgették a mieinket. A csoportvezetőnk tá­ jékoztatása szerint talán egy órán belül visszajövünk, így nem kell ma­ gunkkal vinni semmit. A felhívásra úgy két-háromszáz munkás sorakozott fel, hatos sorban a kijáratunk előtt, s az üzemben lévő nemzeti zászlókat a szélső sorban menetelőknek szétosztották. Mást nem is vittünk magunk­ kal, még a szokásos aktatáskát is a munkahelyünkön hagytuk. Néhányan, főleg a fiatal nők, munkahelyükön maradtak és tovább dolgoztak. M agasra tartott zászlókkal indultunk meg a korábbi tömeg után, akik lehettek úgy százötvenen. M i pedig kétszáz-kétszázötvenen, lehet három­ százan. Napfényes szép meleg idő volt. Kivonulásunkat ez is megszépítette és a sok zászló is. Tíz perc alatt mi is felértünk a BM megyei rendőr-főkapi­ tányság elé. Úgy tíz óra lehetett az idő. Meglepő volt az összegyűlt so­ kaság, amely a főkapitányság előtti úttesten és a vasút felé eső járdán sorakozott. Legtöbben a járdán álltak, el egészen a megyei tanács épületének déli sarkáig, a főkapitánysággal ellenkező oldalon. Mintegy ezerötszáz-kétezren lehettek. Később azonban a főkapitányság előtti teret elhagytam és láttam, hogy milyen nagy tömeg volt még az egykori polgári iskola előtt, de ők nem jöhettek be a térre, mert az utcát teljes szélességében eláll­ tak. a fegyveres karhatalmisták. Ugyancsak tömeg gyülekezett a megyei tanács épületének északi végén, a gépkocsigarázsokhoz vezető bekötő útszakaszon. D e azok sem jöhettek ki onnan, mert a járdán szintén fegyveresek álltak. A két helyen várakozók létszámát úgy négy-öt százra lehetett becsülni. Összesen két-három ezer fő­ nyi gyülekezet lehetett a környéken. Talán mi, a tűzhelygyáriak voltunk az utolsó felvonulók, akik a főkapi­ tányság előtt összegyűlt tömegbe beolvadtunk. E lég sok volt a nemzeti­ színű zászló, néhány résztvevőnél itt-ott táska, itt-ott a fonott szatyrok­ ból kenyér domborodott ki. Olyan eszközt, amivel ütni lehetett volna, vagy netán fegyver, senkinél sem lehetett látni. Ügy tudom, nem is volt. M ár az első percben megdöbbenést váltatott ki belőlem az, hogy mintha itt olyan eseményre készültek volna, amelyre a felvonulók nem számítottak. A főkapitányságnak minden ablaka nyitva volt és minden ablakba egyegy fegyveres állott. A főbejárat felől hat-nyolc főnyi rendőrruhás fegyveres sorakozott fel és az épület előtti parkos részen még további fegyveresek foglaltak helyet. A főkapitányság bejáratával szemben, az úttest másik oldalán, közvet­ len a járda mellett egy T -34-es harckocsi állott, lövegét észak felé fordí­ tották a városközpont irányába. Utólag tudtam meg, egy másik harckocsi a főkapitányság mögötti udvaron várakozott. A tiltakozó tömeg körülfogta a harckocsit, előtte, mögötte, minden irány­ ban álltak és kiabáltak: engedjék szabadon a clfogottakat! A rendőrségi 21 �épület előtti járda üres volt, mint, ahogy üres volt ez a járdaoldal egészen a megyei tanács épületének északi végéig. A harckocsi melletti járdaszaka­ szon, a foghíjasán épült házak előtt egy építendő kőkerítés részére úgy 50 centiméter szélességű árok volt kiásva, mögötte kőhalmok. Magam más tűzhelygyári munkásokkal együtt a harckocsitól mintegy négy méterre ilyen kőkupacra álltunk fel és onnan néztük az eseményeket. Köz­ ben telt az idő, kiabálás töltötte be a teret, egyénileg és kórusban köve­ telték az elfogott emberek kiengedését. Semmi olyan cselekmény nem tör­ tént azonban, amelyből erőszakosságra lehetett volna számítani. Minden eredmény nélkül, már jó félórája folyt a hangos követelés. Voltak már, akik el is indultak a gyár felé vagy otthonuk irányába. É s voltak, akik leültek a kövekre, a fal melletti betonjárdára, a kiásott árok partjára. Talán fél­ tizenegy felé járhatott az idő, amikor gépkocsik hangját hallottuk, s nem­ sokára láttuk, hogy déli irányból, Budapest felől három nyitott katonai gépjármű kanyarodik be a főkapitányság mögötti udvarba. A nyitott orosz katonai teherkocsikon állig felfegyverzett, páncélsisakos, mongol kinézetű, ferde szemvágású, szovjet katonák voltak. A három teher­ gépkocsin száz-százhúsz katona érkezett, akikkel néhány perc múlva szembe is nézhettünk. Helyet foglaltak a nyitott ablakok mögött, a korábbi fegy­ veresek mellett. Mi innen néztük őket, ők onnan rezzenéstelen arccal min­ ket, a tömeget. (Talán a Szuezi-csatornát keresték itt a Palócföldön?) Szí­ vünkbe pedig lassan belopódzott a félelem. Csak most, amikor megjelentek ezek a harcra kész katonák, döbbentünk rá, hogy itt baj is lehet, bár még bíztunk ugyan az emberségben, holott az már Budapesten meghalt akkorra. Néhány perc múltán mintha csak a szovjet katonák felsorakoztát várták volna, kilépett a főkapitányság főbejáratán egy magas rendfokozatú katona­ tiszt - piros sávos pantallóban, tölgylombos váll-lappal, aranyzsinóros tiszti sapkában. N evét később tudtam meg, Házi vezérőrnagy volt. Kísérete és ő a járda és a főbejárat közötti út felénél megálltak. Csend lett a tömegben. Mindenki a vezérőrnagyra figyelt, ki rövid, talán négy-öt perces beszédet intézett a tömeghez. A rra emlékszem, hogy mindenkit el­ távozásra szólított fel, s hivatkozott a M K P erre vonatkozó határozatára. Beszéde után a vezérőrnagy és kísérete visszament az épületbe. Egyezkedésre itt nem került sor, elmondták a tömeg feloszlatására vo­ natkozó utasítást, néhányan újra kiabálni kezdtek és voltak, akik a helyü­ kön maradtak, bár némi bizonytalanság már érezhető volt közöttünk, a vész­ jósló jelek: a felsorakozott szovjet katonák, a vezérőrnagy beszéde, a véde­ lemre felkészült rendőrség, és a „beöltözött” karhatalom jelenléte miatt. Én is úgy éreztem, hogy a mostani helyünk nagyon veszélyes, itt teljesen ki vagyunk szolgáltatva a fegyvereknek. Huszonhat éves voltam, páncélosegységnél szolgáltam három évet, a bemutató gyakorlatok során láttam, hogy a különböző fegyverek hogyan hatnak az emberi test lágyrészeire és hogyan a csontokra és tudtam, hogy mire képes egy T -34-es harckocsi a védtelen tömeg ellenében. Otthon meg, vár a család, fiunk egyéves. Körülöttem mozgás keletkezett, többen el is indultak. ■* Ismerőseim, munkatársaim is időközben szétszóródtak, csupán egyetlen munkatársam maradt mellettem. Máshová, vagy haza kell menni innen, mert itt kilátástalan a helyzetünk. A z előttünk lévő kiásott árok legfeljebb hason fekve véd meg, ha egyáltalán még lesz annyi idő, hogy oda befekhcssünk. Ráadásul túl sokan is vagyunk. Ha ide lőnek, abból mészárlás 22 �SZEM TANÚ • TÜNTETŐ KARHATALOM !§ £ TÖM EG D lesz, még célozniok sem kell. Egymást fullasztjuk a gödörbe, ha nyomban nem végeznek velünk a golyók. Barátom és munkatársam rám hallgatott. Otthagytuk helyünket, elhatá­ roztuk, hazamegyünk. Elindultunk a város központja felé, amerre lak­ tunk. Közben balsejtelem kísértett, de nem gondoltam arra, hogy az első lövés éppen előttem, a szemem előtt dördül majd el, s tanúja leszek az eseményeknek, talán egyik életben maradt tanúja. A sors barátomat és en­ gem szemelt ki erre, mindketten sértetlenül menekültünk meg. D e vajon mi lett a sorsa annak a három hazafelé induló fiatalembernek meg a középső, zászlótartó fiúnak? A géppisztoly golyóját talán ők fogták fel előlünk? Haladtunkban elértünk hát a megyei tanács déli sarkáig, tömeg csak ezen az oldalon volt. A nyugati járdán haladtunk és ahol megálltunk, on­ nan tovább már nem volt semmilyen felvonuló sokaság. A z úttest keleti járdája végig üres volt. Itt szabad kilátás nyílt az egész térre. Tovább indultunk és elértük a régi bányai kisvasút alagútjának bejáratát. Szét­ néztünk. Balra, lefele az alagút bejáratához kis kitaposott földút vezetett, gondolkodtunk is azon, hogy lemenjünk, de a legtermészetesebb, az egye­ nes utat választottuk, tovább végig a járdán. Balra tőlünk a kisvasúti alagút mellett, a járdától mintegy nyolc-tíz mé­ terre betonoszlopos sodronykerítés volt, mögötte építési terület. A járda és a kerítés között ferde kiképzésű virágágyás volt, mely a járda fele nézett, benne piros levelű virágokból kirakott csillag virított. A virágágyások 23 �mögött és a kerítés előtt, annak teljes hosszában nyolc-tíz karhatalmista helyezkedett el, teljes fegyverzetben. Észak felé a polgári iskola sarkától a másik oldalig szintén karhatal­ miak sorakoztak, sűrűbben talán tíz-tizenketten, mögöttük pedig az a fel­ vonuló tömeg, amelyet már nem engedtek be a lezárt térre. Szintén karhatalmisták állták el a megyei tanács garázsához vezető út­ szakaszt, és mögöttük szintén tömeg volt szétszórva a garázsok bejáratáig. A megyei tanács épületének lapos tetején ugyancsak karhatalmisták álltak, valam ivel ritkábban, talán úgy tíz-tizenkét méterre egymástól. De fegyveresek sorakoztak a bejárat előtt is és végig az épület teljes hosszá­ ban. Tehát a megyei tanács előtti hosszúkás teret három oldalról fegyvere­ sek állták körül. Amikor a virágágyás előtt haladtunk cl, az egyik karhatalmista - szőke volt - jóindulatúan és mosolyogva, udvarias hangon odaszólt: . . .„m en­ jenek haza, amíg valami baj nem lesz” . Örültünk az udvarias szónak és én is visszaszóltam: „A zt akarjuk.” És folytattuk utunkat. Haladtunk tovább az úttestet keresztirányban lezáró karhatalmisták felé, bízva abban, ha ide be nem is engednek senkit, kifelé talán elmehetünk. Itt kell megjegyeznem, hogy akkor, harminchárom évvel előtt a polgári iskola déli oldalán nem állott még a mostani magas saroképület, hanem két földszintes ház volt egymáshoz építve, amelyek a polgári iskolához la­ pultak. A tér mellett álló épületek végében még kisebb ólak is voltak, me­ lyeknek teteje mintegy másfél méterre emelkedett ki az arrafelé lejtő talajból. Az úttest és a Vásártér szintje között két-három méter volt a szintkülönbség, lehetett talán több is. Mentünkben láttam, hogy a drótfonatos kerítés szélső oszlopa, a már megépített saroképület és az ól között keskeny ösvény húzódik. Most nem kíséreltük meg, hogy arra menjünk, ezúttal is a legrövidebb utat válasz­ tottuk, a járdán haladtunk tovább. Itt ért bennünket az első meglepetés: az utat lezáró karhatalmisták közül elénk jött egy jól megtermett, vaskos, vállas, piros arcú fegyveres. Géppisztolya keresztbe, nyakába volt akasztva. Elénk állt és azt kiáltotta: - Menjenek oda, ahonnan jöttek, erre nem lehet kimenni! - Ha erre nem, akkor merre? - kérdeztem, hiszen erre lakunk és haza­ menetelre szólítottak fel bennünket. - Akármerre, de erre nem! Mi ketten most már tanácstalanul megálltunk, majd visszafordultunk és a Vásártérre vezető ösvényen akartunk elmenni. Itt ért bennünket a második meglepetés: a drótkerítés előtt álló egyik fegyveres itt is elénk jött és erre sem engedett elmenni. - Menjenek oda, ahonnan jöttek! - mondta és kezét a fegyverre tette. Megint visszafelé indultunk és rádöbbentünk arra, hogy a karhatalom részéről itt nem az a szándék, hogy innen hazamenjenek az emberek, ha­ nem az, hogy itt maradjunk és esetleg minél nagyobb tömegen álljanak bosszút, amint azt előre eltervezték. Döntöttünk, most már bárhogy is, de ki kell jutnunk ebből a kelepcéből, különben úgy járunk, mint hajtóvadászaton a védtelen állatok. Vissza is indultunk a tömeg felé az alagútig, talán tíz óra io, negyed tizenkettő lehetett. Ekkor az ott várakozókból kivált három ember és arra indult, ahonnan mi már kénytelenek voltunk visszafordulni. Mindhárman 24 �felnőttek voltak, talán 23-25 évesek. Felénk jöttek, mi is megálltunk. A középső cigányosan barna férfi, kezében nemzetiszíníí zászló. Megálltak ők is. Mondtam nekik, minket visszaküldték és nem engednek ki arra­ felé, jó lesz, ha itt lemegyünk a kisvasútra. Azt válaszolták, hog) ha többen megyünk biztosan átengednek ben­ nünket. Gyertek ti is! É s most már öten, újra elindultunk. „M i is haza akarunk menni - ismételték - , erre szólította fel az embereket az a magas rangú tiszt is.” Mentek előttünk, mi két lépéssel mögöttük, még mindig bízva abban, hogy a kelepce ajtaja kinyílhat. Am ikor az előbb említett földszintes házhoz tartozó ólak melletti járdára értünk, a minket visszairányító karhatalmista ismét megjelent. Elnéztem erőteljes, robosztus felépítését, lehetett vagy százhúsz kilós. A földbe s ü l ­ lyesztett ól innen talán 5-6 méterre volt. Megtorpantunk előtte, mi ket­ ten, a három társunk mögött álltunk. A zászlóvivő szólt először: „H aza akarunk menni!” Erre a karhatalmista széttárta karját és azt mondta: „E rre nem !” Szóváltás keletkezett! Hármójuk közül a két szélső férfi a kar­ hatalmista mellett tovább akart menni. Drámai pillanatok következtek. A karhatalmista levette nyakából a géppisztolyt és a levegőbe lőtt! Mindannyian megdermedtünk, egy pillanat múltán eldördült a második lövés is. Minden irányban, kapkodva szedték le géppisztolyaikat a karhatalmisták és megkezdődött a fegyverek ropogása. Megrántottam munkatársam karját, majd magam után húzva rohantam a földszintes épület óljának irányába. Két-három másodperc telt el. Felug­ rottam az ól tetejére, onnan levetettem magam az udvarra. Néhány pillanat múlva kollégám is mellettem feküdt. Hatalmas zaj töltötte be a teret. Pokoli fegyverropogás hallatszott, so­ rozatok, kissorozatok, egyes lövések dörrenése. Talán egy perc telt el, amikor éles csattanást hallottunk, mondtam is, egy harckocsi lövegéből ered, majd utána kisebb robbanás következett. Ügy tűnt kézigránát okoz­ ta. Gyanúmat a valóság igazolta. Ott, az épületek mögött még mindig abban reménykedhettünk, talán csak vaktölténnyel lőnek, vagy ha élessel, akkor a levegőbe soroznak. A kes­ keny bejáróban most egy véres kezű ordító ember rohant cl mellettünk. Ahogy befordult a sarkon, követője gépfegyverével végigpásztázta az épület oldalát, úgy negyven-hatvan centiméteres magasságban. Porzott a vakolat, a gellert kapott lövedékek fejünktől két-három méterre vijjogva repültek szerteszét. Egyre többen szaladtak errefelé, majd eltűntek az épületek között. A fegyverek ropogása mintegy öt percig tartott, majd hirtelen csend tá­ madt, most már tisztán hallhatóvá lettek a segélyt kérő kiáltások, a rémült kiabálás. Még többen jöttek de rohanásuk után csak mi maradtunk ott. Am i­ kor éppen mi is el akartuk hagyni helyünket, az épületek közé bejött egy karhatalmista, kezében fegyver volt, körültekintett, ránknézett, s vissza­ ment a térre. Időközben vagy öten gyűltünk még össze. Talán ez volt szá­ munkra a legkritikusabb pillanat. Mert mi történhetett volna, ha nem egy jóindulatú karhatalmista néz oda hozzánk, az épület mögé? Vagy elfo­ gyott volna a lőszere? K i tudja? Tény, hogy mi szerencsésen megmenekül­ tünk, egyelőre életben maradtunk. - D e akkor már fektünkből felkelve mi is a menekülők után szaladtunk, hátunk mögött hagyva a halálhörgéssel 25 �tele teret cs az emberbe vetett hitet is. Mert milyen emberek azok, akik sajátjukat, rokonukat, testvéreiket, embertársukat ilyen kegyetlen ember­ telenséggel, védtelenségükben legyilkolják? Az épületek közül kiértünk az út és a vaspálya kereszteződéséhez, ott magunkba roskadtunk. Másnap, vagy harmadnap? M ár nem tudom, de iszonyodva mentünk át e területen a tűzhelygyárba, munkahelyünkre. Elmondták, hetvenhat személy vesztette életét ott a helyszínen, valamint később a kórház pincéjében és annak udvarán. A holtak mindaddig ott voltak, míg a kétségbeesett szülők gyermekeiket, gyermekek szüleiket el nem szállították onnan, kit hova, Zagvvapálfalvára, Tarra, vagy éppen Baglyasra, Zagyvarónára. Megrendültén tudtuk meg, hogy a tűzhelygyáriak közül is többen meghaltak. Köztük volt a két kis Telek lány, az ikrek és Pallai József is, az a jó kedélyű szerény munkatársunk, idős szüleinek egyet­ len gyermeke. Szerencsétlen apja, itt dolgozott a villanyszerelő műhelyben, összesett fia halálhírének hallatán. S megtudtuk azt is, hogy kétszáz sebesültet kellett azonnal kezelni, de egyetlen karhatalmista sem volt a sebesültek között. Utólag is sokan bele­ haltak sebeikbe, a nyomjelzős lövedékek okozta sérüléseket nem tudták gyógyítani. A hírek szerint még további ötven ember halt meg sebesülésüket követően. A főkapitánysággal szembeni lakóház alsó részét majdnem szitává lőt­ ték, itt volt a legtöbb halott. Az épületet aztán nagyon sürgősen újrava­ kolták, hogy a falak golyóütötte sebeit minél előbb eltüntessék. Bizonyára a sok golyó ma is ott a falban, a vakolat alatt van. Az, hogy mi életben maradtunk csak annak volt köszönhető, hogy a megyei tanács előtti teret három oldalról védték, így szembe és oldalirány­ ba nem lehetett lőni, hisz egymást pusztították volna a karhatalmisták. Lőni csak az úttest hossztengelye vonalában lehetett, ott viszont biztos célpont volt a beszorított tömeg. Sokat gondolkodtam azon, hogyan sebesülhettek és halhattak meg a polgári iskola előtt, valamint a megyei tanács garázsához vezető útszakaszon az emberek, hiszen azok a tüntetőktől teljesen el voltak zárva. . . Van, ki még ma is testében hordja az ott kapott golyót. Talán csak az a feltételezés lehetséges ez esetben, hogy őket sem kímélve, példát kellett statuálni, meg kellett félemlíteni az egész várost. E z sikerült, még ma is nagyon sokan félnek! �Mit akartunk? Az itt közölt szövegrészietek egy, a salgótarjáni forradalommal, a december S-i sortüzzel és az áZt követő megtorlással foglalkozó könyv részei. A kutatást végezte és az interjúkat készitette Dávid János, Geskó Sándor szociológusok és ifj. Schiffer Pál filmrendező. A kutatás alapjául szolgál egy - a forradalom eseményeivel foglalkozó iifj. Schiffer Pál ^rendezésében készülő filmnek is. A FO RR A D A LO M K IR O B B A N Á S Á N A K O K A I: A Z Ö TVEN ES É V E K SÉR ELM EI Részlet a Farsang Jánossal, az terjúból. Acélgyári Munkástanács tagjával készített in­ - Mi indította arra, hogy a forradalom szervezője legyen? - Mi indított? Az ötvenes évek. Nagyon súlyos helyzet volt. .. Minden év­ ben kétszer-háromszor normavisszahúzás. Elértünk 1 30-140 százalékot... viszszahúzták . . . már odáig jutottunk, hogy a 100 százalékot, már csak úgy tud­ tuk megcsinálni, ha csalunk. Nálunk az anyagra ki volt írva öt művelet, két tizedet, egy tizedet stb. kell rajtuk elvégezni. Öt műveletből csak hármat csi­ náltunk meg. Az anyag az meglett, de a gép bánta meg, szikrázott, nyöszörgött, az anyagminőség rovására is ment. Mi, ezzel tisztában voltunk, de rá voltunk kényszerítve, mert valamennyien családos emberek voltunk, kellett a pénz. De ezek végsőkig feszítették a húrt. Már nem tudtunk mit csinálni, már csalni se lehetett. Volt olyan munkahely is, ahol nem lehetett csalni semmit. Mi, eleinte tudtunk, de később már nem. .. Ránk erőszakolták, hogy ilyen aljas munkára vetemedjünk, ami azelőtt eszünkbe se jutott. Szóval, nagyon el volt keseredve a dolgozó. Aki kinyitotta a száját és megmondta a magáét, azt elvitte az ávó. Részletek a Steigerwald Ottóval készített interjúból Eléggé kemény idők voltak. Közöttünk voltak olyan dolgozók, akik kimen­ tek a bíróság mellé ülnöknek. Azok rémisztő dolgokat mondtak: valakinek a szalmája szét volt szórva az udvaron, megbüntették, másnap megint megbün­ tették, harmadnap is, negyedik nap fölgyújtotta a paraszt bácsi a szalmáját az udvaron, elvitték, statáriális bíróság elé állították, és fölakasztották. Túlkapások, az ávó ténykedése, el-eltűntck közülünk emberek. Összetörve jöttek vissza a Rimamurányi úton, kérdezzük tőle, mi van? Hát leestem a lépcsőn és összetörtem magam - volt a válasz, de kiderült, hogy az ávó volt. 27 �Közvetlen közelemből vittek el embereket. Az okokat sohasem tudtuk. Bizalmi voltam (szakszervezeti), jött be két pol­ gári ruhás egyén, Szalai kollégámat keresték, megtalálták, mondták, hogy öl­ tözzön és jöjjön velünk. Én odamentem mint bizalmi. Kérdeztem, hogy miért, ez a világ legrendesebb embere. Az volt a válasz, hogy hagyjon minket bé­ kén, ne avatkozzon a mi dolgunkba. Menjen innen a dolgára. Azóta se láttuk azt az embert. A normalefaragások, ez a munkaverseny egyik szüleménye, hogy kipréselje az emberekből, amit csak lehet. Ez annyira mindennapos volt, hogy ezen már föl se tudtunk háborodni. Félelemteljes élet volt ez, az emberek nem lehettek biztosak az egzisztenciójukban. Nem tudta az ember, hogy kire, mikor kerül a sor. Minden vezető­ pozícióban olyan emberek ültek, akik - tisztelet a kivételnek - nem a szak­ májuk, a rátermettségük révén kerültek kulcspozícióba, hanem mert jó párt­ tag volt, vagy mert a jó párttagnak a valakije, a valakinek a valakije. Ez volt a mérvadó. Ez felháborított sok dolgozót. Kölcsönjegyzések. . . Aki megszavazta az egy hónapját, arra törekedtek, hogy tegyen rá. Ha sikerült, akkor jó volt, ha nem, akkor nem. De aki nem volt hajlandó, az már eltűnt a porondról, mint jó munkás, vagy megtalálták a szank­ ciókat, hogy azzal éreztessék: itt nincs keresnivalód. Ellentétképpen: egy falu­ si gyerek, aki két hónapnyi fizetését jegyezte, az két héten belül már a BM-nél volt, tiszti tanfolyamon. Ilyen igazságtalanságok csak megrendítették az em­ bert. Itt kialakult 45 után, a hatalmat birtoklók csoportja. Ismert nevek csoporto­ sulása, és csak abból a csoportból lehetett valaki vezető, jó káder, jó párttit­ kár, és azoknak a valakijei. A többieknek dolgozni kellett. Mi az, ami fölborzolta a kedélyeket? Salgótarjánt kis Moszkvának is hív­ ták. Ez azzal járt, hogy minden rendeletet, utasítást, amit a Rákosiék kihoz­ tak, azt Salgótarján igyekezett megfejelni, és még rátenni. Itt mindig túlhaj­ tottak, túlfűtöttek voltak a politikai események. Részlet a Tóth Faragó Józseffel készített interjúból Én elinduláskor hittem abban, amit mondtak. Mert nekem rossz volt. Én a rosszban nőttem fel. Tíz deka cukor, ha kéthetenként jutott, kettőnknek a hú­ gommal, akkor nagyon boldogok voltunk, örültem, meg hittem abban, hogy változik. 1945. május elsején, a fölvonuláskor én ott voltam. Az öreg Golián, szlovák ember volt, pék volt, Golián pékség, itt beszélt. Magyarul alig tudott. Tört magyarsággal mondta, hogy nektek jobb lesz, mert ami most indul, az minden dolgozó ember számára készül. Világ proletárjai egyesüljetek. Hittem benne. . . . 1947-bcn jött haza édesapám a hadifogságból és akkor mindketten beléptünk a pártba. Az idő, a hónapok teltek és minden másképp’ alakult, mint ahogy mondták. Mert én láttam a plakátokat a falon: ,,Megvédjük a kisemberek házatáját.” Egy kommunista tartotta a kezét, a képen meg rajta volt az a gyönyörű szép, amit elképzeltünk. Nem, ami most van a tszekben, hanem a fölparcellázott, betáblázott földek, mindenhol kerítés, lugas, úgy nézett ki, hogy öröm volt ránézni. No mondom, ha ilyen lesz, azért ér­ demes lesz. Hát persze nem ilyen lett. Nemsokára bebizonyosodott, hogy nem ilyen lesz, meg nem is úgy akarják. 28 �1949'ben „pártszűréskor” - mert így mondták - édesapámat, meg engemet is kilikvidáltak a pártból. Emlékszem, éh még csak tizennyolc éves voltam, inkább mentem sportolni. . . meg mindent csináltam, de nem mentem a párt­ ba, közben tanultam is, nem volt idő rá. Aki meg nem ment, azt kizárták. Édesapámat meg azért, mert a Szovjetunióból jött haza, harminchárom hónap­ ra, ahogy elhajtottak, és ő látta, mi történt ott, meg mi volt ott. És úgy, mint egy becsületes magyar, igaz ember, elmondta a taggyűlésen is. Mert ott mást mondtak, mint amit ő látott. Neki meg az nem tetszett. Azt rótták föl neki: Faragó bácsi, ha most nem látnánk, hogy maga itt van, akkor azt hinnénk, hogy Amerika hangja beszél magából. Hogy szabad így beszélni? - kérdez­ ték. „Hát így szabad beszélni, mert én így láttam, azt fogom ellmondani, amit láttam.” Ez aztán megszórta a párt orrát. A gyárban bizalmatlanság mindenhol, a sok önéletrajz, mindig kevés volt, mert káderozták az embert. . . Művezető voltam, el is láttam a dolgomat, úgy elláttam, hogy az igazgatóm.. . megreklamálta, hogy „M i van Tóth elvtárs, magának nincsen semmi mondanivalója, maga meg se látogat engem?” . Hát, mondom . . . minek látogassam magát, amikor én elvégzem a munkát, reklamáció, hiányosság nincsen, miért? Miért kell nekem odamenni, nincs szük­ ségem nekem a rra .. . Kíváncsi volt, mert azzal is foglalkozott, hogy milyen beállítottságú az ember.. . De azért meg voltam elégedve. . . Nagyon jó vi­ szonyban voltam mindenkivel, . . . nagyon szerettem a sportot . . . a megyei csapatban fotballoztam. . . a lakást meg is kaptam, két év után, ahogy meg­ ígérték. Szerettek, akár a dolgozók, akár a pártvezetőség, akár az igazgató, . . . elvégeztem a munkámat, én nem mentem frecsogni.. . talán . . . az üzemvezetők között nekem volt a legmagasabb fizetésem. . . és akkor jött az ötvenhat. Ránktört, ami akkor uralkodott az országban, ahogy a kommunisták akar­ ták . . . akkor alakult ki az egypártrendszer. . . a többit felszámolták. . . én an­ nak tudom be, hogy túllőttek a célon, a sok rekvirálás, amit a parasztokkal csináltak, velünk.. . az infláció . . . a forint értéke romlott . . . a magyarság mást akart, és megrendeztek egy olyan dolgot, amiről nem tudtunk.. ., mert a szöveg nagyon mélyen hatott itt idebenn, a Gerőt, meg a Rákosit másképp nem lehetett eltávolítani . . . Mert '56. októberr 23-án nem történt semmi, csak annyi, hogy a magyarság próbálta volna . . , a párttal megértetni, hogy mi is akarunk valamit . . . Nagyon sok embert megkínoztak, megszenvedtek, a kulákokat, meg egyebeket fölszámoltak, a pártból kizártak, . . . aki nem fújta . . . aki nem tolta a szekeret, azt mindet likvidálták. Ez nagyon fájdal­ mas volt, és ezt nem lehetett másképp, csak egy ilyennel. Egy ilyen ellenfor­ radalmat előkészíteni, aztán majd szépen letörjük, és akkor meg lesz félem­ lítve a nép és akkor nem fog beszélni. Én ki merem jelenteni, hogy az én ér­ zésem szerint ez így volt. A FO RR A D A LO M E LSŐ N A P JA okt. 24-16. A rádión keresztül a pesti hírek Salgótarjánba is elérkeztek. A munka nem állt le a gyárakban, bányákban, de a hírek beszédesebbé, vitatkozóbbá tették a dolgozókat. okt. 26. Több Salgótarjánból származó egyetemista tért haza, akik felkeresték volt tanáraikat és beszámoltak a budapesti eseményekről. Valószínűleg ennek 29 �hatására hívták össze másnapra a pedagógusok gyűlését, amelyen megvá­ lasztották küldötteiket a megyei pb. által meghirdetett összejövetelre. (Er­ re végül okt. 30-án került sor.) Ezen a gyűlésen választották meg Lénán Andort, gépipari technikumi, történelemtanárt szószólónak. Részletek a Lénárt Andorral készített interjúból 26-án, pénteken felhívott Szentgyörgyi Zoltán testnevelő tanár és elmondta, hogy beszélt Gerelyes Endrével aki IV. éves volt akkor a bölcsészettudományi karon. Gerelyes beszámolója után, minden iskolából összehívtuk a pedagógu­ sokat másnapra a megyei pb. által szervezett gyűlésre. Engem megválasztot­ tak az erre a célra összehívott küldöttség szószólójának. Megállapodtunk, hogy az az álláspontunk: „M ár mindenhol tesznek valamit, itt Tarjánban meg semmi sem történik, ez nem mehet így tovább.” Részlet a Steigerwald Ottóval készített interjúból Október 23-án még semmiről nem tudtunk, 24-én mentünk az acélgyárba dol­ gozni. Még akkor reggel valami furcsa vollt, mert nem volt, a szokásos műsor a rádióban. Fél hatkor, amikor a főosztálv előtt elhaladtunk, láttuk, hogy az összes lámpák égnek. Mit sem sejtve bementünk a gyárba, beindult az üzem rendesen. Majd vesszük észre, hogy a vezetők bemennek olyan szobákba, ahol rádió van. Fülüket rátapasztják a rádióra és ott hallgatják a híreket: 9 óra tájban végigszalad a hír, hogy Budapesten kitört a forradalom, megtámadták a rádiót, az egyetemi ifjak tüntetnek, lövöldözésekre került a sor. Kaotikus hírözön lepett meg hirtelen bennünket. A hír annyira meglepett, amennyire előkészületlenül ért mindenkit, hogy el se akartuk hinni, hogy ez megtörtén­ hetett. okt. 27. reggel 6-9 óra között Az acélgyári vállalati pártszervezet röpgyűléseket szervezett a 4000 főt foglalkoztató vállalat elkülönült üzemeiben. A gyűlések célja a munkásta­ nács megválasztása volt. Az üzemi bizottság és a pártvezetés kezdemé­ nyezése nem járt sikerrel. A dolgozók közül kiváló hangadók tüntetésre szólították fel a munkásokat. A munkástanács-választás így elmaradt, reg­ gel 9-kor gyülekeztek a gyárkapu előtt a felvonulók. A tömeget, a felvo­ nulástól visszatartani akaró vezetőket a munkások félretolták. Egyetlen attrocitás történt, egy erőszakoskodó pártembert megpofoztak. Bérezés Henrik gyárigazgatót hazaküldték a gyárból. A hengerműben reggel 7-kor állították le a gépeket. A beszámolót Dudás Ferenc üzemi párttitkár tartotta. A budapesti eseményekről beszélt. A cső­ cselék gyilkol, kifosztogatják az üzleteket, vérengzés van. Farsang János közbekiálltott: „Miért akarsz minket félrevezetni, hogy a csőcselék mit csinál. Mindannyian tudjuk, hogy mi van Budapesten. Minket ne vezessél félre. .. Igaz? Mindenki bólintott. Mondottam nekik, ne legyünk olyan gyámoltalan bábák, vállaljunk mi is szolidaritást Budapest dolgozó népe mellett. Kiáltsuk ki mi is az általános sztrájkot.” Az emberek éljeneztek. Kiadták a jelszót, hogy átmennek a többi üzembe. 3° �A sodronygyárba cs a gazdasági szerszámgyárba mentek. Ott is röpgyűlés volt. Az üzemek is csatlakoztak. Senkinek nem kellett mondani, hogy jössz vagy menj, vagy indíts. Spontán mindenki kapta magát a legbecsületesebb, a legértékesebb kommunistától kezd­ ve azok is, akikről tudott dolog volt, hogy nem szimpatizálnak a rendszerrel. Mindenki kivonult. Körülbelül tíz percen belül 1500 ember volt a gyárudva­ ron. Az egyik főbizalmi elénk állt: nyugalom elvtársak, maradjanak itt a gyárkapun belül, majd minden kialakul . . . erre kapott egy nagy pofont. írd és mond ez az egyetlen egy attracitás volt részünkről az egész forradalom alatt. Egyetlen egy pofon. Bementem a központi irodába. Bérezés, az igazgató sápadtan állt ott, mondtam neki: Bérezés úr tessék hazamenni, saját érdekében ne mutatkozzon az utcán, nem minden ember egyforma.. . két emberrel hazakísértettem őtet. okt. 27. reggel 9 óra. Acélárugyár. A felvonulásra készülődő tömeget nyugalomra, fegyelemre intették spon­ tán vezetőik. Farsang a főkapu előtt beszédet mondott: „Barátaim! Itt az ideje, hogy mu­ tassuk meg az egész világnak . . . - de fegyelmezetten, önbíráskodásról szó sem lehet, ne kövessenek el semmit, mert ha ez bekövetkezik, akkor azt nem állítja meg senki.” Végigmentünk a Rimamurányi úton, egyes nagy házak előtt megálltunk, elénekeltük a Himnuszt, jelszavakat kiáltottunk — amelyek akkor dukáltak, így vonultunk le az acélgyári templomig. Hogy demonstráljunk mi is. Hogy együttérzünk a forradalommal, együttérzünk azzal az új szellemmel, amelytől sokkal többet vártunk, mint amit kaptunk ez idáig. Nem értette meg fél nap alatt mindenki a célokat, csak azt, hogy ez így nem maradhat. Azt mindenki megértette, hogy valami meglazult, valami rop­ pant, egy fék elengedett, ahol most már kitörhetünk. okt. 27. délelőtt. Az acélárugyár mellett a tűzhelygyár, az öblösüveggyár, a M Á V A U T és a T E F U munkásai is részt vettek a tüntetésen. A tüntetés létrejöttében szerepe volt egy népesebb acélgyári csoportnak, amely bement a tűzhely­ gyárba és az öblösüveggyárba, s csatlakozásra szólította fel a dolgozókat. Egyes források szerint, c két gyár munkásai nem önként, hanem az acél­ gyáriak kényszerére csatlakoztak csak. Ennek ellentmond a tűzhelygyári munkástanács elnökének közlése. A tüntetők először az orosz emlékműhöz vonultak. Elénekelték a Him­ nuszt, Csákvári László tanár elszavalta a Talpra magyart. Itt egy teher­ autó segítségével ledöntötték a szovjet emlékművet, az obeliszket. Ezután, a tömeg a megyei tanács elé vonult, várva a tanács részvételét, szolida­ ritását. A tömeg izgatott volt. - Önnek mit 'jelentett a szobor ledöntése, a csillagok leszedése? Egyértelmű. Az a béklyó, ami volt Salgótarjánban, mindenben azt láttuk, hogy a szovjet politikának a letéteményesei hozták azt az életformát, azt a megfeszített tempójú munkastílust, az igazságtalanságok sorozatát, a hatalmi visszaéléseket, ami Salgótarjánban volt. Ebben láttuk: ha ledől az oszlop, ak­ kor ledől a bálvány is. 3i �- Milyen volt a tömeghangulat ? A hangulat? A lelkesedés volt a domináns elem. Ügy örültünk, hogy szaba­ don, utcán kivonulhatunk, tüntethetünk a magyarságunk mellett, mintha a bi­ lincseket szétroppanni láttuk volna. Olyan gyerekes öröm töltött cl mindenkit... a karácsonyfa alatt nem tud örülni a gyerek, mint amit mi akkor éreztünk valamennyien. A tömeghangulat teljesen zárt mederben haladt. Semmiféle olyasmi nem volt, hogy megkövezzünk egy kommunistát, bezúzzuk az ablakát, vagy elégtételt vegyünk, mert valakinek kinyírták a valakijét. Nemesen szép nap volt, semmiféle olyan nem volt, ami pettyet vetett volna szépségére. okt. 27. de. A tüntetők ezután, a BM-főosztály elé vonultak és követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását. Ugyanis az a hír járta a városban, hogy több Budapestről érkezett diákot tartóztattak le október 24-26. között, a Jakab Sándor által is említett, a Budapestről befutó utakat őrző párthü fegyveresek. A rendőrség eleget tett a követelésnek. A visszaemlékezők egy-két politikai fogoly elengedésére emlékeznek. Dél körül az acélgyári dolgozók elhagyták a tömeget, mert a 27.-e bérfizetési nap volt. 1- 2 óra körül megérkeztek a Nagybátonyi Szolgáltatóipari Vállalat küldöttei, töb­ bek között Szabó Ervin és Jecsmenik Andor is. Hírt kaptak ugyanis az éppen munkástanácsot választó nagybátonyiak, a politikai foglyok kisza­ badítására indult tömegtüntetésről. Ezért a bátonyiak öttagú küldöttsé­ get küldtek Salgótarjánba. Mire odaértek a foglyokat már szabadon bo­ csátották és a szovjet emlékművet már ledöntötte a kocsi. Szabó Ervin és Jecsmenik Andor is felszólalt, egy hangosítókocsit használva, melyet a Budapestről érkező egyetemisták hoztak magukkal. Jecsmenik a követ­ kezőket mondta el: „Salgótarján dolgozói! Vigyázzatok a forradalom tisztaságára. Vigyázzatok arra, hogy az ÁV H , rendőrség, ügyészség birto­ kába jutott papírok el ne tűnjenek, amelyből kitűnik, hogy ki, kit áz­ tatott el. . .” Ezután, a M ÁVAUT-tól szerzett négy fakarusszal visszamentek Nagybátonyba, hogy: „Nagybátony népét fölrázzuk az álmosságukból” . okt. 27. du. Nagybátony Nagybátony határában, az autóbuszokat gépfegyveres kommunista mun­ kásőrök próbálták feltartóztatni. Parancsnokuk Mrázik János, a Katalinakna párttitkára volt. A lövedékek az egyik buszba fúródtak, de sérülés nem történt. Este a nagybátonyi rendőrség letartóztatta Szabó Ervint és Jecsmenik Andort azzal a váddal, hogy ők támadták meg a kommunista munkásőröket. Miután bizonyították a vád lehetetlenségét, a rendőrség szabadon engedte őket. Délutánra Nagybátonyban is nagy tömegek gyűltek össze. Leszedtek néhány csillagot. A tömeg viszonylag fegyelmezett volt. Beda József néhánv nappal később, a Nagybátonyi Nemzeti Bizottság elnöke - tá­ voltartotta a Szabó Ervin és Jecsmenik Andor letartóztatása miatt is felhevült tömeget attól, hogy a rendőrséget megrohamozzák. Részlet Jecsmenik Andor vallomásából Néhány nap múlva áthivattak a rendőrségre, ahol vizsgálták a lövöldözés kérdését. Azzal gyanúsítottak minket, hogy mi lőttünk. Mikor a bányaváros32 �bán ezt megtudták, egy tömeg vonult fel. Ekkor nekem a vizsgálatot végző Székely főhadnagy jelenlétében egy alhadnagy - akinek a nevét nem tudom azt mondta, hogy vegyem tudomásul, hogyha a tömeg odamegy, akkor szitává löveti a tömeget. Ekkor azt mondtam neki, hogy szégyellje magát, ha a tömeget egy szóra szitává akarja lőni. Azt is mondtam neki, hogy mi vezetők a provokátorokat lefegyverezzük, és átadjuk a rendőrségnek. Ugyanis Friccs István, Szabó Ervin és én voltam jelen. Ezután minket elküldték azzal, hogy a tömeget nyugtassuk meg. okt. 27. du. Mlinárik István, a megyei tanács művelődési osztályának dolgozója, Bajtai Jenő, a tanács igazgatási osztályának vezetője és Vadkerti Loiánd 26 pontos követelést nyújtott be az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács­ nak. Követelték, hogy a másnapi Szobád Nógrád című megyei lapban hozzák nyilvánosságra. E kérésüket azonban a pártbizottság nem volt haj­ landó teljesíteni. Az acélgyári munkástanács működéséről Magos Béla MT-elnök feljegyzései az okt. 30-nov. 2. közötti napokról (1957. február). „Másnap, 30-án ismét ülés volt. Eldöntést nyert, hogy a személyzeti iratál­ lományt el kell égetni, és nem szabad kiosztani, nehogy abból dühkitörések származzanak. Pintér János és Kovács Vince tanácstagok, valamint Haray Ti­ vadar személyzeti vezető jelenlétében az irat kohóba dobása megtörtént. E lő­ zőleg néhány ismertebb egyén káderlapját megnéztem és azt teljes mértékben tárgyilagosnak minősítettem. Mivel a személyzeti titkos ügykezelést rosszalva nézte a társaság, meg­ kértem Harayt, hogy a tanács előtt beszéljen erről. Értelmesen válaszolgatott és főként nagy nyugalommal. Mivel még mindig bizalmatlanok voltak a ta­ nácsbeliek. Haray előtt a tanácsülésen megerősítettem, hogy mit tapasztaltam az átvizsgálásnál. így további kétségek nem merültek fel. Ennek következ­ ményeként a munkástanács a személyzeti osztály összes dolgozóit - kinek munkahelyét a kormány szüntette meg - állományában megtartotta és szak­ munkára osztotta be, átlagkeresettel, hogy amíg munkába lendülnek, ne es­ sék keresetük. Szőke Kálmán személyzetis adminisztratív viszonyba (munka­ körbe) került, mert lábai bénák. Haray pedig 1800 Ft-os besorolással nyilvántartási osztályvezető lett. Kérel­ mére azonban később a tanács felmentette, mert közvetlen ismerősei piszkál­ ták, hogy politikai őrnagy, személyzeti főnök is volt, és »így most is jól megy« stb. Ezért kérelmére Erdődi megbízott igazgató és tanácstag vissza­ helyezte Harayt a gsz-üzembe kapakovácsi szakmunkára. A kormányzat feloszlatta a pártot is és koalíciót hirdetett. Ennek ellenére a párt lezárt helyiségei érintetlenül maradtak, ugyanúgy iratai. . . Tanácsunk egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy gyáron belül egyelőre csak munka foly­ hat, nem szervezési futkosás. Próbáltam ezt helyesbíteni, d e ... azt válaszolták a tanácstagok, hogy az eldöntött tény: »Csak magadban szavazhatsz.« Emlí­ tettem, hogy ebből csúnya koholmányok születhetnek és én kívüli vagyok, . . . indítványoztam, hogy legyen üzemen belül alapszervezet. . . egyöntetűen el­ utasították. Közölték a döntést Mátrai párttitkárral.. . a volt főmérnöki szo33 �bábán négyszemközt. Rosszallólag fogadta. Kérem, fogadja el és szervezkedhet a volt szabadságharcos-teremben, amely a gyáron kívül, de a kultúrházunkban van. Közöltem vele, hogy Jaltában 1943-ban, a keleti tömbhöz tartozó­ nak nyilvánítottak a nagyhatalmak, így nyilván, hogy lesz is párt, de míg ily zűrös és Pesten ádáz a harc, a nyugalom fenntartása érdekében vegye ezt egyelőre tudtuk Élénken elmosolyodott, feltekintett, és azt éreztem, hogy megértett. Ha utólag ezt letagadja, vagy megmásítja, akkor kár minden to­ vábbi szavam. Mátrai a pártszervezést csöndben megkezdte.. . A tanács erről úgy vélekedett, hogy ki lép be, az kinck-kinek a saját ügye, de egyelőre mi csak a termeléssel akarunk foglalkozni. Megszüntették a szakszervezetet is. A tanács ezért Molek Emil tanácstag út­ ján úgy rendelkezett, hogy a szakszervezet a régi vezetőséggel végezze munká­ ját úgy, mint előbb, ossza szét a segélyeket, rászorultság szerint és Miklós Fe­ renc üb-elnök maradjon továbbra is, de készítsen elő egy szélesebb körű szakszervezeti választást dr. Magos mt-clnökkel közös elvi elrendezés­ ben, s erről a tanácsnak adjak számot. Miklós nem akarta a további elnök­ ségét fenntartani, és a választásokat én sem dolgozhattam ki vele betegségem miatt. E napon még elhatározást nyert, hogy Buda Ferenc helyettes, nagyüzemi párttitkár vállalati béralapból kapja meg fizetését, de csak meghitelezve, amíg független szervezete azt nem pótolja, mert négy apró gyermek becsületes apja. Ez közölve is lett vele, valamint feleségével is. Lényegesebb tanácsi in­ tézkedés nem volt. A következő napokban, a tanács széles vita és átbeszélés során úgy határo­ zott, hogy ember- és hazaszeretetből fakadó új jogrend kialakítására van szükség, tehát IN T É Z K E D É S É T BO SSZÚ Á LLÁ S S Z E L E N E M H A TH A T­ JA ÁT. Ezért alkalmazza munkára a párt volt vezetőit, valamint a leváltott igazgatót. E döntést Mátrai párttitkár tudomásul vette és a gsz-be kérte ma­ gát, míg Bérezés volt igazgató üzemmérnöki besorolást kért és kapott a ta­ nácstól, személyes beszélgetések után. Előbb azonban kivette négyhetes fi­ zetett szabadságát.. . és majd 5000 Ft-os esedékes prémiumát, mert annak alapja korábbi jogszabályokon nyugodott. Csernyák nagyüzemi DISZ-vezetőből öntödei technikus lett, 1800 Ft-os be­ sorolással, mert volt 3 év technikuma. Ezt elfogadta, mert korábbi túl ma­ gas jövedelemmel járó állását nem érezte tudásával egyenértékűnek. A tanács Vágvölgyi Tivadart, a munkásellátás éléről üzemi technikusnak osztotta be, mivel nem volt őszinte jellemű a kérelmező dolgozókkal szemben és kiscsászári allűrjei miatt antipatikussá vált a közösség előtt. Mint jogász, igazságérzetemnek megfelelően hirdettem, hogy az apák ci­ nikus, vagy egyéb, kevésbé emberi viselkedése miatt, a családot sújtani igaz­ ságtalan, de helytelen az önbíráskodás is. A XX. kongresszus által feltárt hi­ bákért a párttagságot, vagy a pártvezetőket nem a mi ügyünk kérdőre vonni, sőt nem is lehet utólag okfaragást végezni. Ezért senkitől kenyeret elvenni nem szabad, és az emberi megbékélés érdekében még a korábbi hatalmaskodókkal és túlkapókkal szemben is megtorlásnélküliséget. kell alkalmazni, hogy bizonyíthassák helyes irányban fejlődésüket. A tanácstagok ily szellem­ ben beszéltek a sztrájkoló üzemi munkások körében. . . ” A november eleji napokban rendszeresen meghallgattunk minden rádió­ adást. Moszkva kizsákmányolok és volt földesurak beszivárgását jelezte. 34 �„Európa” pedig lelkes hangon folytatta (értsd: hirdette), hogy még hol fo­ lyik a vér. Ezért a tanácsunk is megvitatta, hogy lényegében mit akarunk. A hangok­ ból kifejezésre jutott, hogy a tanácsban és az üzemben egyhangú a vélemény a szocializmus maradéktalan fenntartása mellett. . . Hittük, hogy vérünkkel is megvédjük a munkáshatalmat és a gyárat senki a dolgozóktól el nem veheti. Nem láttuk, hogy nyugatról valaki ideszivárgott volna, ezért nem is értettük teljesen, hogy lényegében miért is folyik Pesten a harc. Tanácsunk a tervgazdálkodási rendszert továbbra is helyesnek tartotta, csak nagyobb önállóság mellett. Pl.: ha teljesítjük az állami tervet és leadjuk az állami nyereségrészesedést, úgy az azon túli bevétellel az üzem gazdálkodjék szám­ adási kötelezettség mellett. Egy irányító és helyes alapokra fektetett kommunista párt sem volt az ér­ telmes tanácstagok előtt mellőzendő, mert ismerve magyar fajtánkat, mind annyira okos, hogy képes anarchiát csinálni, márpedig akkor rend nem lehet. Kell tehát diktátum, de ez az eddiginél nagyobb szabadság keretében és fel­ tétlen törvényességi formák mellett történjék. Mikor az üzemi küldötteknek mondottuk, hogy egy munkásuralmi - fenti — demokrácia az elképzelésünk továbbra is, az volt a benyomásunk, hogy csodálkoznak, hogy kimondjuk a szocializmus szót, valamint azt, hogy e rendszer alapintézményeit meggyőződés szerint továbbra is fenntartandónak tartjuk. De megértették, hogy valóban legjobb a szocializmus gazdasági rendszere, csak amint mondották, abban több legyen az értelem, kevesebb a bürokrácia és törvénysértés. . .” A M EG T O R L Á S ELSŐ F Á Z IS A : L E T A R T Ó Z T A T Á SO K , V A LLA T Á S 'Németh László Február 28-án ugyanúgy eljöttem hazulról, mint máskor. Vonattal jártam be a gyárba, reggel 6 órára. 6-tól 2-ig volt az első műszak. És úgy 10 óra felé a hangosbemondó mondja, hogy Németh László, áruforgalmi osztályvezető, jöj­ jön a főmérnöki irodába. És hát, úgy ahogy voltam, kék köpenyben dolgoz­ tam. mentem föl, és üdvözöltem a titkárnőt, aki az igazgató és a főmérnöki iroda előtti részen foglalt helyet, és mondja, hogy oda menjek be, ott vár­ nak. És nem a főmérnök volt ott, hanem két idegen, állítólag nem salgótarjá­ niak voltak, a lényeg az, hogv azt mondták, hogy letartóztatnak. Egyikük előttem megy. másikuk utánam - azt mondja, nem tesznek bilincset rám, nem szabad föltűnést csinálni, mintha rendesen mennénk, ott van az au­ tó, oda kell mennem. Hát, nem lehet ez ellen semmit tenni, hát tudomásul vettem, mondtam, hogy a ruhám a munkahelyemen van - azt mondja, nem fon­ tos a ruha. És az autó úgy helyezkedett el, hogy itt volt a nagy kapu, az első kerék a járdán, a hátsó az üzemen belül volt. Még másik két személy tartóz­ kodott az autóban. Mikor odaértünk az autó elé, az egyik kinyitotta az ajtót, a másik belökött. Azt azért láttam, hogy a portáslány a fejéhez kap - később beszéltem vele, mikor hazakerültem, azt mondta, tudta, hogy nagyon rossz helyre visznek. A lényeg az, hogy február 28.-án délelőtt történt ez, bevittek a megyei kapitányságra és ott azt mondták, hogy néhány napra leszek letartóz­ tatva, legföljebb — közbiztonság-őrizetnek vették akkor az internálást odakerülök három hónapra, és majd néhányszor kihallgatnak. Aznap 35 �semmi se történt, tizenegy napig voltam itt, néhányszor meghallgattak a tűz­ helygyári eseményekről, elmondtam, amit tudtam, és ami velem kapcsolatos volt. És a kihallgatásokon engem nem bántottak, az éjszakák voltak kemények, amikor is a karhatalmisták néhányszor bementek a rendőrségre és ott kirán­ gatták a cellákból az embereket - engem is néhányszor: kétszer, és hát bi­ zony azok kemény percek voltak. Földre teperték az embert, rúgták, géppisz­ tollyal verték, amit értek. Általában ittasak voltak. Mede Lajos és felesége M. L.-né: Éj jeles voltál, és akkor hazajöttél reggel, akkor lefeküdtél, mert ugye éjszakára kellett menni dolgozni, és délután fél négykor megállt a dzsip a kapunk előtt és jöttek föl a pufajkások, nevet nem tudok, mert salgóiak vol­ tak, nem ismerem. És jöttek és akkor a Lajost keresték, és akkor mondtam, hogy hát miért. Akkor semmit ők nem mondtak, fölköltöttem őt, hogy öltöz­ zön föl. Elvitték, én már őt csak a tárgyaláson láttam. K . : É s akkor hová vitték? M. L . : A rendőrségre. Igen, oda vittek le. Nem tudom, hogy mondjam-e részletesen. K . : Mondja csak! M. L.-né. Ne! - Akkor én kimegyek. M. L .: Na, nem kell azért kimenni, édesanyám. - Amikor beléptem, mindjárt azzal fogadtak: „Te rohadt fasiszta!” De már kaptam is. Ügyhogy még köszönni se volt időm, amikor belöktek kívülről. Akkor mondták, hogy köszönjél, te fasiszta! A kurva anyád! - Meg mit tudom én, olyan ocsmány szavakat. Meglepetésemre, kaptam egy nagy fülest, úgyhogy a fülem úgy csen­ gett, hogy hát jóformán nem is értettem, nem is hallottam, hogy mit monda­ nak. Amikor bementem, azt aztán elmondani, az egy borzasztó. Nem az ér­ dekelte őket, hogy én mit csináltam, vagy mit tudok, hanem, hogy tudnak hülyére verni. Nem tudom, hogy azzal többet akartak-e kiszorítani belőlem. De, ha engem agyonütnek, akkor se mondok olyat, ami nem igaz. Hát nem tudom, inkább a nyelvemet hagyom kihúzni, vagy nem tudom, mit csinál, ak­ kor sem. Inkább megdöglök. De olyat nem mondok, ami nem igaz. Ami igaz volt, én azt elmondtam. De nem azt kérdezték, hanem levetkőztettek alsónad­ rágra, fölfektettek az asztalra, végigvertek gumibottal. A másik a talpamat ütötte. Utána föltettek a fogasra, fölakasztottak nadrágszíjjal. Akkor a kádár­ kolbászt nyomták a számba be. Szóval, borzasztó, amit műveltek. Akkor rúg­ tak gyomron, ahol csak értek, ott üttek. És úgy dobtak fel utána bennünket a kocsiba, agyonra bilincselve, meg agyonra verve, mert agyonra voltunk ver­ ve, és úgy láttam csak én is, hogy széthúztam a szememet, ha valahova akar­ tak menni. így vittek le a megyei börtönbe. Ott kezdték elölről. De úgy, hogy úgy vezettek, mert egyáltalán nem láttunk, úgy össze voltunk törve. Legalábbis én. K .: A rendőrségen kik voltak bent? Rendőrök? M. L .: Hát, hogy mondjam, voltak azok között... a harminc százalék pufajkás volt. Pufajkás. Egyre emlékszek - , vagyis kettőre: az egyik nem bántott, ő csak annyit mondott: sportoló, adjatok neki, ez bírja! A másik meg, nem tudom, él-e még, ez volt a verőlegény, ez vert a legjobban. Utána elvittek a megyetanácsra, ott szintén kezdték. Volt itt a zsebemben vagy tizenöt csomag 36 �tűzkő, amit előtte való nap vételeztem, mivel hegesztő vagyok, azzal szoktam meggyújtani a pisztolyt. Ahány darab volt, annyi pofon. Kezdték elölről. De már én azt se tudtam, hogy honnat adnak, ki adja, mért adja. Mert már egy­ általán nem láttam, a szemem tiszta vér volt, bedagadva, úgyhogy nem lát­ tam. Szám, minden, szóval piszkosul elintéztek. Borzasztó még rágondolni is, mert most már nem bírnám ki. Amit csináltak ártatlanul az emberrel. Mert ártatlanul. Mert, ha bűnös lettem volna, vagy valakinek egy pofont is adtam volna, vagy olyat szóltam volna, hogy lett volna értelme, hogy miért kapod. Borzasztó volt ezt átvészelni, átélni, hogy az embert ártatlanul csak így min­ den, minden tett nélkül, vagy értelem nélkül így agyonra lehet verni. M. L.-né: Aztán a férjem jó öt évvel, vagy talán három évvel a szabadu­ lás után - nem tudom már, ezt ő tudja megmondani - panaszkodott a fejére, meg a fülére, hogy borzasztóan zúg. Elment itt a fülészetre, hát itt a dok­ tornő rögtön Pestre utalta - ők nem foglalkoznak vele. Utána fölmentünk a beutalóval Pestre, Pesten megvizsgálta őt egy adjunktus. Bevitte a férjemet a vizsgálóba, megvizsgálta, utána kigyött egyedül és kérdezte tőlem, hogy hát a férjemnek a fülével mi történt? Mondom én: miért? - Azt mondja, azért, mert dobhártya-elszakadás, az üllőkalapács eltörve, hogy ez olyan ütés... Hol ütötte meg ennyire a fejét, hogy ilyen valami történt a fejével? Hát én bizto­ san nem ütöttem meg, és rögtön rávágtam azt, hogy ötvenhat. Ötvenhat... Meg­ köszönte, fogta magát, elment - ennyi volt. És bizony, akkor megműtötték őtet, mindent betettek, pótlást, plasztikai dolgokat, meg mindent. Tóth Faragó József Dolgozhattam - így mondom, dolgozhattam - '57. február 21-ig. Akkor ide­ adták a papírt, a munkakönyvét: „létszámfölösleg, nem tartok igényt a mun­ kájára.” Biztos voltam benne, hogy ez mit jelent. Elhatározott szándék volt, mások is kaptak már, úgyhogy már megtanultuk, hogy hogyan történik majd ez, a terror, hogyan kezdődik a leszámolás. így kezdődött: elküdtek a bánya­ gépgyártól, eljöttem. Akkor elmentem itthonról, legalább addig ne legyek itt, amíg az a nagyon éles bosszú meg nem lanyhul egy kicsit. Elmentem haza, ahol születtem, abban a lakásban voltam a nagyapáméknál egy hétig. Egy hét­ re rá kerestek engem itthon. Na, most már hazamegyek, mert úgyis megtalál­ nak. Édesanyám jött értem: fiam, gyere, kerestek, gyere haza, ne menj seho­ vá, menj jelentkezni. Lehet, hogy előnyödre szolgál. Előnyömre szolgált, mert lehetett volna rosszabb is, amit kaptam. Lehet, hogy tán nem is bírtam volna ki, ha többet kaptam volna. így nem rúgtak belém 100-at, csak 98-at. Kész. Lehet, hogy az a kettő rúgás lett volna az, ami már sok lett volna. Úgyhogy tehát 28-án hazajöttem, bementem a járási rendőrkapitányságra. Itt vagyok, kerestek. - Jó, tudomásul vették, kicsoda, menjen ki, várjon kint. Vártam kint, készülődés, forgolódás, három-négy ember be, egy ki..., megint három-négy em­ ber be, egy ki; megint három-négy ember be, egy ki, na, mondom, akkor jól van. A mellékhelyiségekbe bementek és akkor aztán behívtak tárgyalni, hogy, hogy volt. De nem tárgyaltak. Szemben volt velem egy főhadnagy, az kérde­ zett - a többi meg ütött. Nem tudok mást mondani: ütött. Amíg álltam, meg bírtam állni, úgy látszik, hogy elég jó kondícióban voltam, álltam, amíg le nem ütöttek, amíg el nem szédültem. Akármit kérdeztek, és én akármit vála­ szoltam, mindig csak a gumibot volt a válasz rá. Mindig a gumibot volt. Ez 37 �volt a lényeg szerintem. Mert, ha érdemlegeset kérdeztek volna, akkor a bíró­ ság elé kerültem volna. Vagy nem igaz? Hát igaz. Hát nem kerültem bíró­ ság elé, hiszen nem láttam a bíróságot, akkor mindegy, hogy mit kérdeztek. Ütöttek-vágtak, mint a répát. Mit mondjak..., mit kérdeztek? Semmit. Lé­ nyegtelen. A lényeg az volt, hogy megfélemlítsenek. Azt hiszem, egy kicsit sikerült is nekik. Jecsmenik Andor December 8-án délután jöttünk haza Budapestről. A két kocsi, az acélgyári kocsi és a bányakocsi egész közel ment egymáshoz, és a pálfalvai kanyarban rengeteg pufajkás, meg orosz körbevett bennünket és engem név szerint a ko­ csiból kiszállítottak. Búza őrnagy - aki régi iskolatársam volt, de abbahagyta a technikumot három hét után - az árok partjára állított, a kezemet széttetet­ te, azt hittem, agyon akar lőni. Kisült, hogy fegyvert akar nálam ellenőrizni, és elvette a személyi igazolványomat azzal, hogy neked erre már soha többet nem lesz szükséged. Akkor lekísértek a vasúti sorompótól pár méterre levő hatalmas, vasúti talpfákból rakott, ilyen máglyatűzhöz, és azt mondta nekem a Búzás, hogy maradj itt, amíg nem szólok be Tarjánba, hogy elkaptalak. A tűz körül egy nagybátonyi pufajkás, aki engem már ismert, elkezdett nekem szövegelni olyasmiről, hogy mi, Nógrád megyében ki akartunk kiáltani vala­ milyen önálló köztársaságot. No, ezzel kapcsolatban elkezd engem cseszegetni, lejárató szándékkal ugye, hogy valaki mondta neki, hogy a nagybátonyi bá­ nyavárosban, a lépcsőházában a Szabó Ervin felesége, meg az én feleségem ve­ szekedtek, hogy ki lesz a miniszterelnök majd Nógrád megyében. Ezt több­ ször előhozta, a miniszter szót. Hát az ottlevő orosz katonáktól hallom, hogy miniszter, miniszter, ahogy beszélnek oroszul. Lényeg, hogy a Búza visszajön egy bizonyos idő után, és mondja nekem, hogy megy be Tarjánba a teher­ autó, föl fogsz szállni és leülsz a platóra. Hát ugye, én tudtam, hogy miről van szó, én nem okoskodtam vele, engedelmeskedtem a Búza úrnak, és ami­ kor a kocsi beállt a tűz mellé, a hátsó ajtót lehajtották, fölsegítettek az orosz katonák. Ahogy ott folyton mondogatták, gondolom, hogy miniszternek néz­ tek engemet az ürgék. De a lényeg az volt, hogy mikor le akartam ülni a plató közepére, az orosz katonák fölemeltek és leültettek a kocsi közepén le­ vő lócára. És végül Búza őrnagy úr csodálkozva látta, hogy én ott ülök az oroszok között, velem beszélgetnek. Lényeg, hogy bementünk a rendőrségre. Bevittek az udvarba, fölvittek az emeletre, és a harmadik emeleten bevittek egy irodahelyiségbe, négy nyomozó fogadott, elszedtek tőlem mindent. Bizo­ nyos idő után ugye, bejön a Ladvánszky, és káromkodva ráordít két személy­ re, hogy azonnal takarodjanak ki innen, nem volt már mára elég?! Akkor a két nyomozó kiballagott az irodából, másik kettő visszaadott ne­ kem mindent és elkezdtünk beszélgetni olyan általános dolgokról. Nem kihall­ gattak, hanem beszélgettünk. Újra visszajön a Ladvánszky és kivisz engem a folyosóra. A harmadik emeleten volt ez. És egy orosz tiszt elé visz engem. Senki nem volt a folyosón, csak mi hárman. Azt kérdezi tőlem a Ladvánszkyn keresztül az orosz tiszt, hogy „Jecsmenik, mondja meg őszintén, hogy mi ké­ szül Szorospatakon, a Mátrában, mert maga harckocsivezető volt, jól tudja, hogy fel se kell menni innen, lentről, szétlőjük Szorospatakot.” Mondom az orosz tisztnek a Ladvánszkyn keresztül, hogy engem november 15-án elfogtak oroszok partizánkodásért, az is mese volt, ez szintén mese, amit maguk most í8 �mesélnek, ott semmi nem készül. Akkor még visszavittek az irodába, kihall­ gattak ilyen formailag, inkább beszélgetés volt, de nem emlékszek jegyzőkönyvi részletre. Ellenben, amire visszacmlékszem, hogy lctcreltck a földszint­ re, egyik őrszobára és azt mondta nekem enyhe gúnnyal az egyik nyomozó, hogy na, Jecsmenik, a maga sorsa a Szabó Gábor alezredestől függ. Szabó G á­ bor az őrszobának nevezhető helyiségben sétál le-föl, a bent levő ágyakon né­ hány pufajkás, olyan bundasapkájú, lesett ránk, hogy most mit csinál a Szabó. A Szabó a sétánál egyszer csak megfordult és azt mondja: „na, Jecsmenik, maga ugye már ki van fáradva?” Mondom: természetesen. Nézze, azt mondja, lemegy a pincébe, egy kicsikét kipihenni, aztán majd meglássuk, hogy mi lesz. Hát, ugye, tudtam, hogy ez most már azt jelenti, hogy Szabó engem nem mer elengedni, nem engedhet el. Lemegyek a pincébe és ott is maradtam utá­ na. A kihallgatáson aztán rádöbbentem arra, hogy itten valami, valami megzavarási kísérlet van. Például a nyomozó összevissza ugrál a dátumokban, a napokban és az időpontokban. Például fölteszi nekem a kérdést, hogy Andor, mondja el nekem, hogy mit csinált, mit tudom én, október 29-én, délután. Mondom a dolgot, leállít, megint egy másik nap, megint egy másik dátum. És végül rájövök arra, hogy ezek összegépelik eseménysorozatba a dolgot, és hát úgy is történt. Mikor lezárult ez a bizonyos kihallgatási rész, jönnek há­ tulról, hogy az egész szemenszedett hazugság, stb. Közbe ugye, beláttam, hogy itt valami figurával be akarnak húzni a csőbe. Azt mondtam a nyomozónak, hogy nézze, én nem döntöttem el előre, hogy én most ezt csinálom, vagy ezt fogom arra mondani, mert fogadok, hogy megbukok. Lényegében én azt mondom, amihez az emlékem tapad és ez a valóság. Később, 12-én, 13-án egy nyomozó kihallgatott engem. így beszélgettünk a dolgokról, jegyzőkönyv for­ mában, rövid kérdés, rövid válaszok formájában, mikor nyílik az ajtó, belép egy vadidegen, általam nem ismert személy, látom, hogy katonai vezérőrnagyi ruha van rajta, ősz hajú, monoklis. Odajön hozzám, nyilvánvaló beugrató szándékkal lekezel velem az illető. A kezibe valami piros betűs nyomtatvány volt. A Ladvánszky is vele volt, meg egynéhány személy még. És azt mondja nekem, hogy maga egy provokatív személy, Jecsmenik, azt mondja. Hajlandó-e a Nógrádi rádióba egy ilyen 10 perces beszédet elmondani a tömeg megnyug­ tatására? Mondtam, hogy hajlandó vagyok beszélni, ha én fogom megfogal­ mazni a szöveget, és egy ember mellettem áll, mikor én a mikrofonba beszé­ lek, és az utcára látok, látom a tömeget, az embereimet, ott van egy másolati példány, és visszabólogatnak, hogy minden oké. Hát ugye, erre fel a Házi bepörgött és azt mondja nekem, már ugye, emel­ tebb hangon, más hangon, hogy az a maga nagy szerencséje Jecsmenik, hogy fizi­ kai képtelenség magára fogni 8-a szervezését, mert maga már hajnalban Pest fele ment, mikor a G áli Lajost, meg a Vicziánt elfogták Kisterenyén. Hát én föllélcgcztcm, és egy kicsikét ugye, vidámabb hangon mondtam, hogy köszö­ nöm a sorsnak, hogy ilyen magas rangú személyt küldött le mentőtanúnak, aka­ ratlanul. Hát ugye, olyan pofát vágott a vezérőrnagy, hogy mit, mit beszél ma­ ga? Mentőtanút? Mondom neki, olvassa el a jegyzőkönyvet. Itt nyöszöget en­ gem egy nyomozótiszt, hogy én tudtam, hogy 8-án mi lesz, mert én ezt meg ezért mondtam. A nyomozótiszt kitépte a gépből a papírt, káromkodva, a Há­ zi bepörgött, azt mondta, az anyádnak azt a fasiszta kurva szentségit, mától másképpen fogunk beszélni. És megfenyegetett, hogy fogsz te vallani, te mocs­ kos szemétláda stb., stb. Hát én beszitáltam az ijedtségtől, ki voltam borulva 39 �idegileg, álmatlanság, miegymás. Tovább mondja, hogy bezárom az ujjad per­ cét ide, az ajtónyílásba. Hát én úgy reszkettem, mint egy idegbeteg, beszitál­ tam, és még arra se volt nekem lehetőségem, mivel a szám kiszáradt, hogy megkérjem, adjanak egy pohár vizet. Fogtam önkényesen a kancsót, és aztán a pohárba próbáltam önteni, valami bele is ment, magamra locsoltam a felét, ittam belőle valamit, hogy a szám nedves legyen, mondtam neki: , - Vezérőrnagy bajtárs! Láthassa, hogy nem vagánykodok, be vagyok itten trottyintva, szép fehér vagyok, izzadok is, remegek. Nyugodtan üssenek, ver­ jenek, de amit vallani fogok, nyugodtan meggyőződhetnek, hogy benne van az én vallomásomban, én meg meggyőződök arról, hogy sztálinista, rákosista sza­ dista alakok. Üssenek, verjenek! - Elkezd még ott valamit kiabálni a Házi ve­ zérőrnagy, engem elvezettetnek. Levittek a pincébe, bemegyek a zárkába, és megdöbbenve néznek rám lent, hogy én hogy nézek ki. i - Mi van Andor? Gyerekek, mondom, mi lesz itt hajnaltól, el fog a pokol szabadulni. - Hát aztán mennyi idő telt el, ezt már nem tudom. Lépéseket hal­ lunk. Lábdübörgést. És utána halálos csend, amíg mi ott vagyunk a lejáratnál, a WC mellett közvetlen. Hallok egy hangot, kérdezi, hogy hogy hívnak. Megis­ merem, a Házinak a hangja a kérdező hangja. Egy vadidegen hang megszólal, hogy Hadadi Rudolf. Aztán megszólal a Házinak a hangja, hogy mi vagy? Megszólal valaki, hogy bányász. Aszongya a Házi, hogy bassz le neki egy bányászosat. És mi hallottuk az ütlegek hangját. Némán tűrte az ütlegelést. Azután hallottam, hogy valakit elvonszolnak. Nyilván őt vonszolták el. Utána kérdezi magázódva a Házi, hogy hogy hívják? Mondja, hogy Hargitay, Hargitay Lajos. Erre Házi valószínű, nem mondott semmit se, csak intett az ütés megkezdésére, mert az ütlegelést hallottuk, már úgy közbe, mintha verték vol­ na befelé, úgy azon a hosszú cellafolyosón befelé. Hallottuk, hogy később el­ mennek a pincéből. Ugye, a vizelési inger elfogott mindannyiunkat és szóltunk - egyik rendőrtiszt volt, aki be volt közénk zárva - , hogy engedjen ki, mert behugyozunk a félelemtől. A rendőr kiengedett a WC-re, azt mondta, mehet, hát egy pár méterre voltunk, kimentünk, négyen voltunk a zárkában, vagy hárman, már nem tudom pontosan, lényeg, hogy megint hallottuk a lépések zaját. A rendőr behúzta a WC ajtaját, amin volt egy ilyen — cirklinek neve­ zik - kis lyuk. És az egyik rendőr, aki velem együtt volt bezárva, engem oda­ állít, mikor a lépések ugye kezdenek elhalkulni, odaránt engem az ajtóhoz. Akkor láttam utoljára a Hargitay Lajost. Ment kifelé a vasajtón, és a bal fülénél fogta a tarkóját, véres zsebkendővel. K .: Magát verték? F .: Nem. Ott nem vertek. Ellenben megvertek Vácon. Megvertek '57. októ­ ber 23-án Vácon nagyon. Levetkőztettek gatyára, ingre, lefektettek hasra, és összekötötték a bokámat egy katonai derékszíjjal, úgy megvertek, hogy nem ismert rám az orvos, mikor másnap jött a fogdába ellenőrizni. Kérdezte, mi baj van? Kicsoda maga? Mondom, hogy Jecsmenik vagyok. Egy belevaló, ren­ des srác volt, otthagyta az egész börtönt. Azt mondta, Auschwitzba’ nem bántak így a fasiszták a zsidókkal, meg a deportáltakkal. Ügy tudtam kimenni a zár­ kából, mikor abbahagyták a verést, mondtam, hogy hason feküdtem, meg­ emelték a derékszíjjal a lábamat, és úgy megvertek gumibottal, mintha ezer tű lenne a talpamban. A talpam meg meggömbölyödött. Mikor nógattak kife­ le, én leestem és négykézláb mentem kifele. A zárkaajtón úgy bebaszták utá­ na a rongyaimat, még vissza kellett mászni érte négykézláb- Borzalmasan meg­ 4° �vertek. Úgy gyógyítottam föl a fejemet, hogy a zárkában levő egyetlen vödör vízre - ott a pincében hideg volt - ráraktam a kezemet és utána a fejemre, meg az arcomra, úgy borogattam. Borzasztóan meg voltam verve. Akkor elvit­ tek engemet. F. L. ...Akkor az apósom azt mondta, hogy fiam, mondjál föl, nem mehetsz a pucerájba dolgozni, azt a munkát te ott úgyse bírod. K .: Miért helyezték át? Óriási bűnöm volt, egy napig a munkástanács elnöke voltam. És ez olyan nagy bűn volt, hogy ezt nem lehetett elnézni nekem. Aztán mentem haza, már akkor az úton mondták, hogy jaj, ne menjen haza, Laci, mert ott várják a rendőrök. Hát miért ne menjek haza, nincs nekem semmi bűnöm, hogy ne mernék hazamenni. Hazamentem, a rendőrök akkor­ ra elmentek, de azt hagyták meg a feleségemnek, hogyha hazamegyek, akkor rögtön jelentkezzek bent a kapitányságon. Bementünk úgy egy óra tájban. En­ gem rögtön ottfogtak. A feleségemet kiküldték, úgyhogy már ebédelni sem volt alkalmam. K i akartunk jönni ebédet venni, akkor engem nem engedtek ki, később meg a feleségemet nem engedték be. A főhadnagy, aki a feleségemnek ismerőse vollt, hivatalból az nyugtatgatta a feleségemet, hogy Évike ne törődjön semmivel, mert nem lesz semmi baja a férjinek. Kihallgatjuk, aztán jöhet vissza. Hát, ez a semmi baj, ez hat és fél hónapig tartott. A rendőrségen odaállítottak a falhoz, a tűzhelygyáriakból akkor mán ott voltak vagy hatan-heten. És hát ugye, sorban vitték be őket kihallgatni az iro­ dába. Utána, mikor kihallgatták, akkor vitték le a fogdába. Én legutoljára maradtam. Közben úgy nyolc óra, fél kilenc tájban, vagy talán több is volt, nem tudom pontosan, de jó késő este volt, hallottam a telefonálást, aztán a futkosást a folyosón. Hallottam, hogy bentről telefonálnak a bányának, sofőrt adjanak. Nem ad sofőrt. Akkor az összes pufajkás, aki ott volt a rendőrsé­ gen, géppisztollyal a folyosón mentek le az udvarra, hát hallottam, hogy megy el az autó velük. Azt történt, ahogy később megtudtam Kistarcsán, hogy az egyik bányai sofőrt levették a kocsiról. Vagy le akarták venni. A tari sorom­ pónál. Na, most nem volt, aki elvigye a kocsit. A bányától kértek sofőrt, mert az bányai kocsi volt. Az illető nem adott, a bányai garázsmester nem adott sofőrt, nem tudott sofőrt adni. És akkor vitték ki a pufajkásokat. Hogy, mint vitték el a kocsit, nem tudom, csak ez a fiú mondta el később, hogy hát én voltam az, akit akkor levettek a kocsiról, ö t is internálták később, így ke­ rültünk’ össze Kistarcsán. Na, most ezzel úsztam meg, hogy akkor nem verték ki a fogam, amit aztán később pótoltak. A többieket nagyon megverték. Csupa vér volt a fal. Később, amikor visszajött a kocsi, úgy tíz óra tájban, akkor nem bántot­ tak, levittek a megyei kapitányságra, bezsúfoltak egy kis szobába, egy kis ma­ gánzárkába nyolcunkat-kilencünket. Akkor hozták be később ezt a Ponyi And­ rist, aki annyira össze volt verve, hogy mozdulni nem tudott. Ott a magán­ zárkában volt egy priccs, amelyiken egy tüdőbeteg kisterenyei tanácselnök, vagy tanácstitkár - az volt azelőtt - , az feküdt. Az átadta a helyét a Ponyi Andris­ nak, ott ápolgatták őt, akik közvetlen mellette voltak. Leülni sem lehetett, áll­ va szorongtunk ott a priccs körül. 4i �Stiegerwald Ottó December 8-án Pestről megérkezve, hazamentem. Szegény anyámék őrjöng­ ve vetették magukat elém, azt hitték, hogy én is ott pusztultam el a téren, a halottak között, hogy nem érkeztem haza. Megvacsorázok, lefekszem, ők is na­ gyon kétségbe voltak esve, ők is nagyon féltettek engem. Ügy tizenegy óra tájban motorzúgás. Egy szovjet páncélkocsi, az a lánckerekes jött. Négy szov­ jet katona ült benne, két polgári ruhás, meg vagy hat pufajkás. Körülfogták a házunkat és értem jöttek, és elvittek. Bemegyünk a rendőrségre és a Szabó őr­ nagy fogad bennünket, akivel még az előző nap tárgyaltam. Na, azt mondja, ugye látják, ezt akarták, most megkapták a sorsukat. Mondom: most miért így beszél velem maga, amikor mindent azt tettünk, amit ketten egymással meg­ beszéltünk. Semmivel sem tettünk többet. Erre meghökkent. Egy szót nem szólt. Elengedett, akkor levittek. Akkor történt este tíz órakor, tizenegy óra­ kor a letartóztatásom. Ezután az történt, hogy a harmadik héten kezdtek velem foglalkozni, előbb fegyvereket kértek tőlem, mert elhangzott egy gyűlésen, a szociáldemokraták mondták, hogy erős fegyver van a mi kezünkben. Hát a sztrájkjog, meg a munkásszolidaritás, a munkásösszetartásnak az ereje... De ők fizikailag értették, hogy hol vannak az eldugott fegyverek, meg ilyes­ mi. Minősíthetetlenül viselkedtek. K .: Megverték-e magukat? Én a többiekről nem tudok, külön zárkában voltam. Engem nagyon meg­ vertek. összevissza rugdostak. Kizártak egy pincébe egy szál nadrágban és a fagyba - akkor kint kemény fagy volt - , ott voltam közel négy óra hosszat. Úgy remegtem. Nem engedtek leülni, nem engedték, hogy melegítsem magam, hanem hátra kellett tennem a kezem és a falnak fordulva állni. Azért vertek meg, mert a mellettem levő zárkában volt Pálinkás őrnagy, a rétsági páncélosez­ red parancsnoka és észrevették, hogy mi ketten beszélgetünk egymással. Föl­ mentem kihallgatásra, fölkértek, hogy ismerjem be, hogy én angol kém vagyok, tartottam az angolokkal a kapcsolatot. Mondtam, hogy nevetség, hülyeség, én mindenről cl tudok számolni. Kérdezik, hogy miért van úgy összetörve a fe­ jem. Mondtam, hogy összevertek a pribékek odalent. Vettem észre, hogy ennek foganatja lett, hogy nem vette jó néven a nyomozó, hogy megtörténtek a lenti túlkapások. Akkor vagy százszor leíratták a ténykedésemet, hogy mit csináltam, mikor, mcttől meddig. Majd január végén már a vallatásból lehetett észreven­ ni, hogy velem szemben enyhülnek a célozgatások, a tanúkihallgatásnál. Már a kérdések is olyanok voltak, hogy vettem észre, hogy az én esetemben javu­ lás történt és január végén lehívatott a főosztályvezető, Adorján Gyula. Leül­ tetett az asztalhoz és azt mondta, hogy a szabadulásomat köszönhetem annak, hogy nagyon jó dolgozó voltam egész gyerekkorom óta az acélgyárban. A ve­ terán kommunistáknak egy kis csoportja fölment vele beszélni és a Saljupin elvtárssal úgy döntöttek, hogy én nem tartozom azok közé, akik felelősek vol­ tak az ottani eseményeknek a megtörténtéért. És végezzem becsületesen a munkámat. Annak dacára, hogy tudják, hogy én melyik oldalon állok, és ez becsületes az én részemről, mert legalább tudják, hogy rám, nem lehet számí­ tani, de, ha még egy legkisebb dologért bekerülök oda, akkor ezt is hozzácsap­ ják és annak keserű vége lesz. Mondta, hogy most remélem, maga először templomba megy. Mondtam, hogy odamegyek. 42 �K .: Tulajdonképpen hogy történt ez akkoriban? Hogy’ döntötték el valaki­ ről, hogy bűnös, a másikról meg, hogy nem bűnös? Ez az ottani ügyészségnek és pártbizottságnak a véleményezése és ügyészsé­ gi indítványok szövegezésén múlott, meg, hogy ki volt szimpatikus és ki nem. Kire, mit tudtak ráilleszteni. Magos Béla December nyolcadika engem nagyon megrendített. Eltökéltem, hogy ezt az országot elhagyom. E l is mentem - ez már később, nyolcadika után egy hó­ nappal előre - a határig, egy hómezőn, nagyon nagy hómező volt Magyaróvár­ nál. És akkor eszembe jutott, hogy én meneküljek ebből a hazából? De miért? Visszafordultam, keservesen sírtam. Visszajöttem. Az, hogy visszajöttem a a határtól, megnyugtatott, mert könnyebb lett a lelkem, hogy annyi adósságom sincs, hogy elmentem. Salgótarjánba vissza nyilván nem mentem, nem is mehettem, mert valakik a szolgálati lakásomnak az ablakát belőtték fegyverrel és a gyermekre hullott az üvegcserép, azért a feleségem felköltözött Budapestre, az öcsémhez, aki lift­ szerelőmester volt és korábban a pártőrség tagja. Mint katona. Hát ő ment lé a holmimért, ezért nem is volt különösebb problémája. De mégis élnem kellett és mivel a lakáson kerestek, ahol a feleségem volt, oda nem mehettem. A volt hadbíró barátaimnak a lakásán bujkáltam. Ötőlük kaptam, mikor mit, ennivalót. A hadbíró köpenyével takaróztam és így bujkáltam. Aztán egy-két ügyvéd ba­ rátom is megengedte, hogy bujkálhassak nála. Nagyon rossz volt az érzetem, láttam, hogy minden ellenkezőre, minden ígéretnek csak a fonákja áll, és az is veszélyesen áll. Tudtam akkor a két ba­ rátomnak is az Ipoly mentén az esetét, amiről ne is beszéljek.. . Hadadi Ru­ dolfról és Hargitay Lajosról. Hát, kérem szépen, látszólag nyugalommal, de remegő gyomorral azt se tudtam, hogy hova menjek és mit csináljak, hogy másnak ne ártsak. Így telt el az idő, elég nehezen telt el. Néha elmentem egy templomba is, hogy az én istenem azért csak megsegít. Nem tettem lelkiisme­ retlent, de még rosszat se. Így jött el aztán a március elseje. Egy barátom azt mondta, hogy valami kis járandóságom van, az acélgyár kirendeltségére, a Padmaniczki utca és a Nagymező utca sarkára beadja. Én be is mentem érte. Igen ám, de odament egy pufajkás, meg egy-két államvé­ delmis nyomozó és géppisztolyt fogtak rám, hogy add meg magad, ennek az utcának a sarkán. Mondtam, hogy addig nem teszem fel a kezem, amíg a gyermekemért cl nem megyek, a gyermek egy óvodába van betéve. Na hát mondták, hogy hol. Elmentünk. A gyermeket a feleségem elvitte. Erre bent voltam az autóban. Lementünk Salgótarjánba. A két államvé­ delmis mondta nekem, hogy órájuk ne haragudjak. Mondtam, nem haragszom én rátok. Az autóval megérkeztünk Salgótarjánba, a városi főkapitányságnak a pincéjébe. Egy külön szobácskábán egyedül voltam. És akkor hallom, hogy jelenti a karhatalmista, hogy „százados úr alássan jelentem, meghoztuk” . Na, bejöttek az urak és az inkvizíció módszere szerint történt az estém. Nem me­ sélek róla, erről nem beszélek. Másnap reggel a főkapitányságra mentem, ahol szintén egy pincébe kerül­ tem. Hát az borzasztó volt. Nem az, hogy a pince, hát az természetes, hogy ilyen is van a rendőrségnél, főkapitányságnál pláne, hanem az, hogy hallani 43 �azokat a nyögéseket, amikor a zárka kinyílik és utána pufogások, nyögések... Hát, ordítást nem, csak utána az elhalása a hörgő hangnak. És nyílnak a zár­ kák. Az enyém is nyílt. És akkor ezek az urak, akik háromszáz forintos napi­ díjasok voltak - bár a napidíj harminc év óta csak harminc maradt a polgá­ rok számára - nyüzsögtek, jöttek-mentek. És volt egy új szerszámuk is, egy ekkora úgynevezett kádárkolbász. Hát én is fölkerültem egy emelettel, vagy pincesorral fejjebb. És ott egy főtörzsőrmester, akit annak idején még kézbe­ sítésre sem tudott a kapitányság fölhasználni, olyan buta volt, elibem áll és persze, ott mások is voltak — és azt mondja nekem: „mondd, hogy tudtál így lesüllyedni” . Hát, ugye, mit mondjak. Ha bármit mondok, akkor a töb­ biek osztanak ki. Nem mondtam semmit, ö nem volt rest. Nagy baj nem tör­ tént, mert a fürdőkád egész jól tele volt vízzel és nem lett egész vörös, csak eléggé rózsaszín. Egy forradalomért? Hát nem megéri? Pláne, ha az ember csak jót tett. Hát kérem, ezen is túl lévén, akkor kezdődtek a kihallgatások. A nyomozótisztek egy része ismert engem. Az egyik azzal kezdte, mikor a pincébe lejött, hogy de szépen tudott beszélni, amikor az ügyészi gyűlés volt — tudniillik, akkor azt hangoztattam a megyei vezetők előtt, hogy nem kell büntetlenül hagyni a bűncselekményt, de meg se kell torolni, hanem olyan középúton, ahogy az méltányos. Aztán jöttek mások, más megjegyzéssel. Jött az államügyész, Rozgonyi úr, hogyha maga mellénk áll, mi lett volna magából. Miért nem tette? De ez a pincében volt. Mondom, hogy ügyész úr, maguk annyira törvénytelen embe­ rek, hogy én ezt nem tudtam megtenni. Ha el nem kapom az ujjamat, ma már négy ujjammal kevesebb van, úgy vágta be a vasajtót, de elkaptam az ujjamat. Ezt én arra veszem, hogy ő sajnálta, hogy nem azt az utat követtem, amit ők látnak. Viszont azt mondtam, hogy nem tudom követni, törvénytelen becstelen is sok esetben. Hát aztán megkezdődtek a kihallgatások, persze, csak éjszaka. Ezek között volt olyan ember, aki az aktatartót így tartotta ne­ kem, hogy lássam azt, hogy BHÖ I/2. Ami csak öt-tíz év. A másik azért hívott föl éjszaka, hogy cigarettát adjon. Tudta, hogy nagyon nagy dohányos vagyok. Tehát ilyenek voltak a nyomozótisztek velem szemben. Nem mondhatok rájuk rosszat. De, akinek pont jót tettem, egy volt államvé­ delmis főhadnagynak, hogy bevettem a gyárba, az meg fölrúgott a székkel, a piszok. S akkor mondta nekem, hogy még ez semmi de, hogy mit fog maga kapni az ügyésztől. Mondom, nézze, mit kaphatok egy ügyésztől. Hát aztán megtudtam, mit kaphatok, már jogilag. Hát így folytak a kihallgatások. Aztán egyszer ülök a széken. Nem voltam megkötve. És egy ilyen kis pacák - ilyen pártemberek álltak ott, kék ing, meg piros zsebkendő - azt mondja nekem, hogy „hogy fíltünk mink magiktul” . Mondom, uram, én magát sose láttam. Hát akkor minek félt tőlem. Erre úgy vágott szemen, hogy megint olyan lett a szemem, mint, amikor kórházba kerültem. Aztán folytak a kihall­ gatások és kérem szépen már mindenkit elszállítottak a házból, a pincéből, en­ gem nem. És akkor egyszer azt mondtam az ügyésznek, hogy ügyész úr, eltelt a kétszer harminc nap is, az aktám is bizonyára az ügyész úr által lezárult. Nézett rám. De egy szót sem szólt. Tudtam, hogy hohó, ezek hosszabbítottak. Mert harminc nap után tovább kell mennem. Tovább nem kérdeztem semmit. Hogy meddig voltam ott, nem tudom. De nem volt jó ott lenni, mert egy priccs volt és hárman voltunk ráés egy deszka le is volt szakadva. Nekem hely csak a földön jutott. 44 �HORVÁTH ISTVÁN Salgótarjáni krónika (1956 október — 1956 december) BEVEZETŐ A dolgok: a folyamatok és az események megértéséhez több tényezőt kell fi­ gyelembe vennünk. Dolgozatom arra vállalkozott, hogy több forrásból merítve, megkísérelje az időszak rekonstrukcióját, és összefoglalóan közrebocsátsa az eddig ismert tényeket. Célom nem volt egyéb, mint az, hogy a tévhitek és hi­ tek sűrű hálójával beszőtt eseményeket időrendben újra áttekintsem. A krono­ lógia legyen segítségünkre a harminchárom évvel ezelőtt történtek, jobb meg­ értésére, újragondolására, az összefüggések lehető legtöbb oldalú megismeré­ sére. Legyen ösztönzője a további munkálatoknak, a kutatások folytatásának. Salgótarján, 1956-ban még csak hat éve volt megyeszékhely. Az új közigazgatási szerepkörről, állítható: a központi intézkedés pozitív jelenségek, folyamatok elindulását eredményezte. A régi városi keretek, a kapitalizmustól örökölt, tény­ legesen meglevő és ható erővonalak szétfeszítése járt ez esemény nyomában: a településszerkezet, a lakásviszonyok korszerűsítési igénye, az infrastrukturá­ lis, a kulturális feladatok távlatos megfogalmazása cél, egyben konkrét lehe­ tőség is volt az itt élőknek. Mindez a változás, a gyakorlatban egyre nyomasztóbb: hol jobban, hol ke­ vésbé szigorúan érvényesülő társadalmi fejlődés erőterében ment végbe. A meglevő viszonyok, körülmények az addigi salgótarjáni helyi, városi funkciók ellátásához is szűkösek voltak. így óriási terhet is jelentett az új, a megye­ központi szerepkör ellátása. Mert tény: a feladat felvállalásánál nem a több­ irányú gazdasági, társadalmi, kulturális - feltételek jelenléte volt a döntő, hanem a felülről vezényelt politika szempontjai érvényesültek. Ebben a fel­ fogásban Salgótarján korábbi a maga korában figyelemre méltó, ma úgy tűnik pontosítandó munkásmozgalmi, politikai tradíciói mesterségesen megemelődtek. Az 1945 utáni beszédek, beszámolók hangsúlyai, hangoztatá­ sai jó példái mindennek. A tradíció előtérbenyomulása azzal járt, hogy a város, a megye irányításában a kettős leszűkítés elve érvényesült. Ami azt je­ lentette, hogy az egyébként az idő síkján is lassan terjeszkedő és formájában korlátozott politikai magatartás, a politikai kultúra azonos töltetű gyakorlata - a korábbiakban az illegalitás körülményei között működött kommunista­ sejtek nézetrendszere - kapott nyilvánosságot. Elvileg ez, a többségi érdekek teljesülésére, a történelmi igazságtételre épült, egy idő után azonban egy meg­ határozott csoport érdeke váltotta fel a közösségi érdeket. A munkásmozgal­ mi hagyományok közül nemcsak a nemzeti, hanem más szociális felfogás is kiszorult. A hatalmi szférát hosszú ideig - 1945-1956 között mindenképpen ez a csoportérdek uralta. A folyamatban egyre nyilvánvalóbban erősödött fel a korábbi társadalmi struktúrában elszenvedett sérelem csoportszintű képvise­ lete, az egykori szenvedések kárpótlásának fókuszba kerülése. Az orvoslás tár­ 45 �sadalmi méretű szükségessége helyébe szubjektív személyeket, csoportot érintő - torzult érdekek tolultak. A két világháború között kialakult fejletlen városi társadalmi szerkezetben a különböző csoportok identitása sem volt kellő minőségű. Ez azt eredményez­ te, hogy az előzőekben vázolt folyamat indulásakor az új hatalmi pozíciókba kerülők viszonylag könnyen döntöttek a saját előnyükre és más csoportok hát­ rányára. Ebben az esetben különösen a városi kohéziót meghatározó, a társa­ dalmi hierarchiában középen álló réteg, az értelmiség szenvedett különösen érzékeny vérveszteséget. A hatalmi szituáció miatt a háttérbe szorítottság tár­ sadalmilag elviselhető tűrése, látenssé vált: nem szűnt meg. Jelenlétére az időről időre előtérbe kerülő, értelmiség vándorlásához kötődő intézkedések utaltak. A városi élethez nélkülözhetetlen emberi kapcsolatok is átfogalmazódtak a 40-es évek közepétől. Az új viszonyrendszer meghatározó eleme, egyúttal az érvényesülés — az egészséges ambíció és a konjunkturális karrier összemosódó — útja hangsúlyosan a hatalmi szempontok szerint jelöltetett ki. Ez a hatásrendszer az egyéni és a közösségi közötti mesterségesen eltakart konfliktusok tömegét termelte ki, termelte újjá. Az 1956 előtti városfejlődésben az itt felvillantott, ugyanakkor lényeginek tartott összefüggéseket olyannak minősítem, amelyek meghatározták Salgó­ tarján társadalmi viszonyait, szabályozták közéletét, befolyásolták az itt élők tetteit. Meggyőződésem, hogy mindezek következtében, az 1956-os események meg­ értéséhez ezek az összefüggések elengedhetetlenül hozzátartoztak. PRO LÓ GUS 1956. augusztus 12-én Kádár János Salgótarjánban nagy tömeg előtt beszé­ det mondott, amelyben az M DP júliusi határozatát kedvező fordulatot ho­ zó eseményként értékelte. Főbb politikai megállapításai: - győzött az élő marxizmus, a dogmatizmussal szemben; - helyreállt a demokratizmus, a törvényesség; - a nép és párt egységes cselekvése fontos követelmény; - fontos szerep vár a HNF-re; - fő feladat a szektásság elleni küzdelem, az értelmiség, a pártonkívüliekkel szembeni bizalmatlanság elleni fellépés; - új típusú magatartás a párt részéről a termelés irányításában, a termelőszövetkezetek életében. K R O N O L Ó G IA A LE G F O N T O SA B B E S E M É N Y E K R Ő L 1. Októberben a folyamatok lassúak, az erjedés is lassú. 1956. október 23. A rádió híradásaiból megérkezett Salgótarjánba is a budapesti tüntetés híre. Az első lakossági reagálás a csodálkozás; hogy ilyesmi megtörténhetett. Az elégedetlenség, a társadalmi kritika nem jelentkezett sem korábban, sem ak­ kor nyilvánosan. 46 �október 24. A korábbi hírforrás elapadt. A munkások többsége szokás szerint dolgozni indult. A hivatalos szervek összeszedték a lőfegyvereket: a vadász- és a kis­ puskákat. Fő törekvésük az volt, hogy a zavart okozó eseményeket megállít­ sák a megye határánál. Ennek érrdekében: Borsos Pál alezredes, hadkiegészítő parancsnok, Rácz Károly ÁVH-s őrnagy, arra vállalkozott, hogy ellenőrizteti a Salgótarjánba érkező munkásvonatokat, buszokat. Balassagyarmatra ment 50 fős fegyveres bányászalakulat a rend biztosítására. október 25. A hivatalos politikai szervek, a felkelést ellenforradalomnak minősítették. Folyt az egész megyében a Budapestről ideérkező csoportok lokalizálása. október 26. A Szabad Nógrád című újság (Fk. Hajdú József megyei első titkár) közölte Kádár János és Nagy Imre október 25-i rádióbeszédeit, amelyeknek fontos minősítése: a felkelés fegyveres küzdelemmé vált. Megalakult a Nógrád M e­ gyei Ideiglenes (máskor Forradalmi) Nemzeti Tanács. Vezetői, tagsága később vált véglegessé. Felhívásából a legfontosabb pont: a belső, saját őrség meg­ szervezése volt. Elsősorban fiatalokból kívánta ezt létrehozni. október 2y. A felkelés egyik legfontosabb központja az acélárugyár. Az itt dolgozó munkások - fő szervezőjük Farsang János kezdeményezésére - közül többen végigjárták a város üzemeit: tüntetésre hívtak fel. Ledöntötték a szovjet emlékművet. október 28. Hajdú József, az M DP megyei első titkára, Rácz Károly ÁVH-s őrnagy családostul, és velük többen Szlovákiába menekültek. Jakab Sándor fegyvereket, az Új Szó című magyar nyelvű újságot, röplapokat hozott magával Csehszlovákiából. október 29. Somoskőújfalun, a szlovákiai kapcsolat nehezítésére, az esetleges fegyverszállítás megakadályozására felszedték a határon átvezető hidat. Megalakult az acélárugyár nagyüzemi Ideiglenes Munkástanácsa. Elnöke: dr. Magos B é­ la, titkára: Trezsnyik Ferenc, akit — az M DP által nyomtatott röpcédula sze­ rint korábban a nyilaspárt egyik szervezője volt - így akartak lejáratni. A gyár­ ban különleges fegyveres alakulatot szerveztek: Hadady Rudolf vezetésével. 1923-ban Kolozsvárott született. Róla azt terjesztették, hogy Hitler „Vaske­ reszttel” tüntette ki. A gyári fegyveres őrség parancsnoka: Hárs László, - ko­ rábban őrnagy - lett. Nagy Imre vasárnapi (október 28-i) beszédét bizako­ dással fogadták. Vadkerty Loránd, a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Tanács titkára nyilatkozott az MTI-nek: „N agy Imre beszédéből kitűnik, hogy az új nemzeti kormány máris reagált a salgótarjáni üzemekből felterjesztett követelések legfontosabb kérdéseire, s elhatározta azok megvalósítását. Az el­ hangzott beszéd biztosíték arra, hogy az új nemzeti kormány a jogos követe­ léseket teljesíteni fogja, és megoldja az égető kérdéseket. A Forradalmi Nem­ zeti Tanács bizalmat szavaz a kormánynak és a munkástanácsok bevonásá­ val mindent megtesz azért, hogy megteremtse a nép követelései megvalósításá­ nak első feltételét, a rendet és a nyugalmat.” 47 �október 30. A korábban megalakult Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Ta­ nács elnökséget választott. Tagjai: dr. Garamvölgyi Antal (a kisgazdapárt megyei vezetőségi tagja volt), Kovács János (a parasztpártot), Laukó György (az MDP-t), Kecskés Károly (az SZDP-t) képviselte. Továbbá Mlinarik Isván tanár, Sartóris Kálmán mérnök, Bajtai Jenő, a megyei tanács osztályve­ zetője, Esztergomi Antal, Lénárt Andor tanár, Édes György középiskolai ta­ nuló, Szabó István rendőrtiszt. Működési központja a megyei tanács épületében rendezkedett be. A választási gyűlésen megjelent kommunisták közül Jakab Sándort, Novák Józsefet, Fekete Ottót, Szoó Bélát, akik az M DP különböző szintű megyei vezetői voltak, a gyűlésen résztvevők a terem elhagyására kény­ szerítették. A volt ÁVH-tagok tevékenységének felülvizsgálatára bizottság ala­ kult: dr. Sarkadi Nagy István, dr. Wágner Jenő, Kecskés Károly, Szabó G á­ bor rendőr alezredes részvételével. október 3/. A megyei pártbizottság aláírásával a bányászokhoz, munkásokhoz a rémhírterjesztők ellen, a sztrájk befejezésére felhívó röplap jelent meg. A Salgótarjáni Iparvidék Forradalmi Munkástanácsa, - amelynek tagjait pontosan nem ismerjük - és a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöksége a sztrájk ideiglenes megszüntetését kérte. A szovjetellenesség, a kommunistacllencsség az utcán, a munkahelyeken ezen a napon nyilvánosságot kapott. Rétságról tizenhét főből álló tiszti, tiszthelyettesi katonacsoport érkezett Salgótarjánba, D eli József főhadnagy vezeté­ sével. Munkásokból, rendőrökből munkásőrség néven fegyveres szervezet kezdte meg működését. Az egység parancsnoka Nagy Béla r.hadnagy. 2. Vitustánc a hatalom körül 1956. november 1. A Forradalmi Nemzeti Bizottság úgy határozott, hogy felszámolják az M DP székházát. A kommunisták további munkájához egy helyiséget jelöltek ki a szakszervezeti székházban. Megkezdte adásait a rádióadó Salgótarjánban. november 2. Észak-magyarországi kormány megalakulásáról tanácskoztak Miskolcon: Borsod-Heves-Nógrád-Szolnok Nemzeti Bizottságai Nógrádból: Mlinarik István, Kecskés Károly, dr. Garamvölgyi Antal vett részt. Vajó István (a Nógrád Népe című újságban) nyilvánosan bocsánatot kért dr. Garamvölgyi Antaltól, mert korábban állásából jogtalanul elbocsátotta. november 4. A Nógrád Népe c. megyei lap főszerkesztője Mlinarik István lett. A lap közölte az MSZMP Intéző Bizottságának felhívását, a párt újjáalakulásáról. november 5. Az acélárugyár Munkástanácsa elhatározta a munka felvételét: „nem célunk az áruhiány” . november 6. Felvonultak a szovjet csapatok Salgótarjánban. Az acélgyári Munkástanács közzétette felhívását: „mindenki jelenjen meg munkára!” . november y-ről 6-ra virradó éjjel. 48 �Megalakult az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság. Elnöke Mrázik János (1924) nagybátonyi bányász volt. Tagjainak teljes névsora pon­ tosításra szorul. Azt ismerjük, hogy Laukó György volt megyei tanácselnök, Vajó István, az M SZM P részéről volt képviselő. A bizottság visszafoglalta a megyei tanács épületét. Nógrád megye karhatalmi parancsnoka: Árvái Mihály. A bizottság lapja, Űj Ütőn címmel jelent meg. november 7. A bányákban újra megindult a munka. november S -12. között: A krónikás a politika, a mindennapi élet történéseiből csak hiányosan tudott érdembenit feljegyezni. Ez biztos nem azt jelentette, hogy csökkent az esémények sodra, csak azt, hogy a zavarok közepette nagy hiány volt a nyilvá­ nosságból, írásbeli források eddig nem kerültek elő. november 10. Az acélgyár, a tűzhelygyár, a szolgáltató vállalat, bányaüzem forradalmi tanácsainak megbízottai tanácskoztak Nagybátonyban Szabó Ervin veze­ tésével. november 12. Megjelent a városban az írószövetség Kádár-kormány ellenes röplapja. Az MSZMP országos vezetőinek megbízásából Nógrádból elszármazott, ta­ pasztalt vezetők érkeztek Salgótarjánba a politikai és a mindennapi élet szer­ vezésére. Tagjai: Pothornik József, Havrán István, Toldi János, Oczel János, Dénes Ferenc, Farkas József, Cser Gyula, Matuz József, Vonsik Gyula. K ö­ zöttük a politikai élet normalizálásának módjára nem alakult ki egység. Az egyetnemértésre utalt az, hogy többen - mint Oczel János - rövidesen vissza­ tértek Budapestre. november 73. A Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság delegációja Budapesten járt. Tag­ jai Mrázik János, dr. Garamvölgvi Antal, Horánv Mihály bányász, Vincze László, az acélgyárból. Találkoztak: Dobi Istvánnal. Kádár Jánossal, dr. Münnich Ferenccel, Apró Antallal. A Kádár-kormánynak teljes bizalmat adtak. Mikszáth Rádió néven Salgótarjánban új rádióadó kezdte meg működését. A szovjet egységek másodízben vonultak be Salgótarjánba. Az acélgyári csoport elrejtette fegyverét. A Nemzeti Tanács Mlinarik István vezetésével ülésezett az acélárugyárban. Részt vett a megbeszélésen Mrázik János is. Határozatuk nyomán a Nemzeti Tanács újra elfoglalhatta helvét a megvei tanács épületé­ ben. A visszafoglalást - fegyveresen, de összetűzés nélkül - Hadady Rudolf vezette. Reggel Jecsmenik Andor és társai vették át tőlük az őrséget. november 14. Megalakult a Központi Munkácstanács. Az acélgvári nemzetőrök le akarták fegyverezni a Karancslapujtőn gviilekező karhatalmistákat. Fegvveres konflik­ tusra nem került sor, de a nemzetőrök akciója sem sikerült. november 7 5 . Salupin alezredes, Salgótarján szovjet katonai parancsnokának 1. sz. paran­ csa megjelent; főbb pontjai: - 17-ig adjanak le minden fegyvert, - mindennemű tüntetés, felvonulás tilos, - az üzletek 8—17 óra között nyitva vannak, - a munkaképes lakosság vegye fel a munkát. 49 �A rendőrség megerősítésére Ladvánszky Károly őrnagy, Koltai alezderes Sal­ gótarjánba érkeztek. A karhatalom parancsnoka Darázs István (1921) lett. november 17. Megalakult az MSZMP megyei Intéző Bizottsága. Tagjai: Andó István, Ja ­ kab Sándor, Kovács József, László István, Óla'] Géza, Rozgonyi Lukács, Ta­ nyai Ferenc, Vajó István. Főbb jellemzőjük az, hogy 1945 előtti párttagok és a pártapparátus legszilárdabb tagjai. Vezetőt nem választottak. november 17-20. közötti napok eseményeit nem tudtam dokumentálni. november 21. A Központi Munkástanács 48 órás sztrájkot hirdetett. Megalakult a Megyei Munkástanács. Elnöke: Szabó Ervin, aki korábban katonatiszt volt. Helyette­ se: Steigerwald Ottó munkás. Tizennyolc tagja volt. Az alakuló ülésre, amelyen közel háromszáz fő vett részt, meghívták a megyei MSZMP IB kép­ viselőjét, a volt megyei tanács elnökét, Laukó Györgyöt. Követeléseik : - fel kell oszlatni a karhatalmat, át kell szervezni a megyei tanácsot, új me­ gyei tanácselnök kell (Laukó György helyett), az MSZMP IB-át meg kell tisztítani az oda nem való elemektől. Újjáalakult az Acélárugyári Munkástanács. Elnöke: Ampli István. Helyette­ se: Váraljai István, titkár Trezsnyik Ferenc, az igazgatótanács titkára pedig dr. Magos Béla lett, adminisztrátora Knapiczius József volt. Elsősorban a szovjet ellenességgel és a szibériai internálással kapcsolatos hírek terjedése erősödött. november 23. Vezércikk jelent meg a Nógrádi Népújságban (fejlécén tulajdonosként az MSZMP-t és a megyei tanácsot jelölték) „Az előállott helyzetről” . Az írás, az októberi eseményeket felkelésnek minősítette. A megyei munkástanács úgy ha­ tározott, hogy felveszi a kapcsolatot a Borsod-Heves megyei munkástaná­ csokkal. november 24-27. A vihar előtti csend napjai. november 28. A megyében működő munkástanácsok elnökeinek értekezlete. Részt vettek: Szabó Ervin, Steigerwald Ottó, Tóth Faragó József titkár, Mlinarik István, Beda József, dr. Garamvölgyi Antal. Követeléseik: a karhatalom megtisztítá­ sa, a vb-tagjainak, több osztályvezetőjének eltávolítása a megyei tanácsból. Cser Gyula kormánybiztos, Koltai rendőr ezredes is megjelent a tanácskozá­ sukon. Jakab Sándor, Cser Gyula, a szovjet parancsnok megegyezés nélküli tárgyalást folytatott Szabó Ervinnel. november 29. A Központi Munkástanács küldöttsége előtt a salgótarjániak megismételték követeléseiket. november 30. A Megyei Munkástanács 200 megjelent részvételével gyűlést szervezett a bányatröszt épületében. Elnökölt Szabó Ervin. Programjuk: A Kádár-kor­ mányt nem ismerik el. A törvényes miniszterelnök Nagy Imre. Üj tanácselnök kell (Laukó György helyett), és új tanácsi végrehajtóbizottság kell. A Mun­ kástanács legyen a legmagasabb hatalmi szerv a megyében. Oszlassák fel a karhatalmon belül működő ún. tiszti századot. 50 �Terveik között szerepelt az, hogy a Munkástanács alakuljon át megyei ta­ náccsá. Elnöke dr. Garamvölgyi Antal, Mlinarik István pedig a megyei lap főszerkesztője és a népművelési osztály vezetője legyen. A gyűlésen Cser Gyula is részt vett, aki közreműködést ígért a kormány irányába. A gyűlést, a karhatalmisták - a gyülekezési tilalomra hivatkozással - feloszlatták. december i. Beda József, Jecsmenik Andor munkástanácstagok vezetésével delegáció járt Budapesten, a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormánynál. A fenti követe­ léseket megismételték azzal, hogy amennyiben azokat nem teljesítik, 48 órás sztrájkot hirdetnek. A küldöttség járt a Nagybudapesti Munkástanácsnál is. december z. A Nemzeti Bizottság és a Megyei Munkástanács az acélgyárba helyezte me­ gyei központját. december 3. A Munkástanács meghirdette és életbe lépett a 48 órás sztrájk. december 4. A Munkástanács tagjai újra vissza akartak költözni a megyei tanácsra, de ez nem sikerült. Az üggyel kapcsolatban letartóztatták: Mlinarikot, Kecskést, Lénártot, Garamvölgyit. A pedagógusok követelésére Koltai ezredes kiengedte őket. december 3. A bányánál gyűlést rendezett a Munkástanács. Megjelent Pothornik Jó ­ zsef is. december 6. A Megyei Munkástanács tüntetés szervezéséről döntött. Az időpontot de­ cember 8-ba jelölték meg. Szabó Ervin delegátusok küldését, és nem a tömegtüntetést tartotta célszerűnek. december 7. Megérkezett a Központi Munkástanács futára, a sztrájkfelhívást hozta. Ferencz István fiatal garázsmesternek megmutatott egy kézigránátot Dancsák János gépkocsivezető. december 8. A 48 órás sztrájkra való felhívás terjesztése miatt hajnalban letartóztatták G ál Lajos, Viczián Tibor - kisterenyei bányászokat, mindketten a helyi mun­ kástanács tagjai voltak. Ez utóbbi októberben szabadult a börtönből, ahová háborús bűntett miatt volt elzárva 12 évre. Más forrás szerint lopásért volt elítélve. „Igaz ügyért” címmel keretes cikk jelent meg a Nógrádi Népújság­ ban. Tartalmából: a cikk megvédte a támadásoktól a karhatalmistákat és ál­ lítása szerint, a salgótarjáni karhatalmisták között nincs volt AVH-s. Leírta: ez a szerv arra hivatott, hogy megakadályozza a restaurációt, bár hibát is vétettek tagjai, jogos volt ellenük a panasz Nagybátonyból, az elkövetett at­ rocitások miatt Mrázik és a két Bátki ellen. Idézet a cikkből: „A karhatalom beosztottjai és vezetői el vannak tökélve arra, hogy a nemzeti felkelés vívmá­ nyait. népünk becsületes célkitűzéseit és alkotásait becsületes eszközökkel meg­ védelmezik. Éltető elemük a dolgozó nép, fegyverük, hogy igaz ügyért állnak a vártán.” Ezen a napon feloldották a szesztilalmat. A köz-onti munkástanács felhívásában olvasható „aludjon ki (ezen a na­ pon) a villany, ne legyen gáz” , n -12 -é n , 48 órás sztrájk legyen az élet min­ den területén. 5i �3- A tragikus nap: december 8. 1956. december 8-a, szombat reggel az üzemekben az akkoriban megszokot­ tak szerint kezdődött el a munka. A megyei tanácsi hivatalvezetés a lehető­ ségek szerint biztosította a munka feltételeit. Tanítás, foglalkozás volt a Rá­ kóczi úti iskolában is. Az e napon is jelenlévő izgalom, nyugtalanság, félelem a mindennapok tartozéka volt. Reggel 7-8 óra között telefonon értesítették, kisterenyei munkástanácstól kiindulva, az üzemi munkástanácsokat, hogy két bányászt elfogtak, közösen szabadítsák ki őket. Tíz óra körül a megyei tanács előtti téren gyülekezni kezdtek az első cso­ portok. Az épületben dolgozók telefonon értesítést kaptak: csak az maradjon az épületben, akinek halaszthatatlan dolga van. A dolgozók nagy többsége hazament. Tíz óra után egyre többen érkeztek, elsősorban a város déli üzemei­ ből - az öblösüveggyár, a tűzhelygyár, a M ÁV AU T, a síküveggyár, a Bánya­ gépgyár - és a környező bányatelepekről: elsősorban Nagybátony és Kisterenye térségéből. A szervezők az üzemi munkástanácsok vezetői voltak. Reg­ gel munkásgyűlés volt az acélgyárban. Ezután indultak a városközpont felé. Az acélgyári tüntetők nem jutottak el a térre. Háromnegyed tizenegy óra körül megérkezett a karhatalmisták nyolcvan­ száz fős csoportja Mrázik János vezetésével. Feladatuk az volt, hogy meg­ védjék a megyei tanács épületét. Ennek érdekében kordont vontak az épület előtt a Rákóczi úton. Fegyverüket, dobtáras géppisztolyukat a hátukon tar­ tották. Kisebb csoportjuk a Rákóczi úti iskola padlásán, feltételezhető, hogy még más épületekben is az ablakoknál állást foglaltak. A tömeg két csoportra osztható. Közöttük - technika híján — jóformán nem volt kommunikációs kapcsolat sem. Egyik csoportjuk, a megyei főkapi­ tányság épülete előtt hangos szóval követelte az elfogottak, a politikai fog­ lyok szabadon bocsátását. Házi vezérőrnagy és a szovjet városparancsnok öt­ tagú tárgyaló delegáció kijelölését kérte. Az épületet a rendőrökön kívül a jelenlevő két szovjet harckocsi is védte. A megyei tanács előtt várakozó állásponton volt az egvre szaporodó, több­ nyire kíváncsiskodó nép. Becsült számuk 2000-3000 fő. A gyülekezőknél nem volt fegyver. A hangoskodásban néhány tucat személy - aki az első sorokban, a karhatalmistákhoz legközelebb álltak - járt élen. A hangoskodás egyre inkább erősödött: szidalmazássá változott. Egyre közelebb nyomult a tömeg a karhatalmistákhoz. Pattanásig feszült volt a helvzct, de még mindenki ural­ kodott idegein. A fellelhető dokumentumok szerint a tömeg háta mögül egyes lövések, rövid sorozatok hallatszottak. Sebesülések is történtek. Ekkor dobta el Ferencz István a kézigránátot, amely a karhatalmisták mö­ gött, fény- és homokcsóvát vetve dörrent. A kézigránátról - utólag kiderült: gyakorló gránát volt. Ezt igazolta az is, hogy a robbanás nyomán senki sem sérült meg, repeszdarabok okozta rongálás az épületen sem volt látható. A szemtanúk egybehangzóan a szabályos gránát szokásos robbanása helvett dör­ renésről beszéltek. Tizenegy óra volt, amikor elszabadult a pokol. A dörrenésre a leguggoló, fekvő karhatalmisták is megijedtek. (Noha a tömeg fegyvertelen volt. Akkor ebben senki sem volt bizonyos.) Valószínűséggel állítható, hogy tűzparancs ilyen körülmények között nem hangzott el. Az első lövések hangját követően a karhatalmistalánc is tüzelni 52 �kezdett. E csoportból elsőként - a korábbról már is'xiert - Mrázik János lőtt. Szemtanúk egyértelműsítik, hogy a lánc tagjai közül sokan — ahogy fegyverü­ ket tartották - a levegőbe, a tömegbe, a tömeg felé, vagy maguk elé lőttek, mindaddig amíg a tárban volt töltény. Még nem bizonyítható teljességgel a szovjet egység és a rendőrök magatar­ tása. Polgár Lajos rendőr százados 1957. november 19-i jelentése szerint, a szovjet harckocsik a rendőrkapitányság előtti tömeg szétoszlatásában, később tűzerejűkkel is részt vettek. Mindkét oldalon - a karhatalmisták oldalán és a sérült és épségben ma­ radt emberek között - óriási volt a pánik, a félelem. Menekülés, futkosás kezdődött a döbbenetes esemény után. Sok halott és sebesült maradt a téren. Többségük a megyei tanács épületének tengelyében feküdt, de innen a mai Rákóczi úti patika magasságáig találtak holttestet. A korabeli halotti anya­ könyvek - Salgótarján, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva - átvizsgálása nyomán bizonyíthatóan negyvenhat halott: férfiak és nők, nagyobb részük munkába lévő fiatal vált áldozattá. Tizenkét órára, amikor a harangszó megszólalt, az üres téren a vérfoltok, a néma döbbenet jelezte a néhány percig tartó tragédiát. Beda József, a nagybátonyi munkástanács tagja, telefonon értesítette az ülésező Nagybudapesti Munkástanácsot - személyesen Rácz Sándort - az eseményekről. A salgótarjáni sortűz nagy szerepet játszott az új sztrájk meg­ hirdetésében. Beda József, a fenti módon tájékoztatta az angol nagykövetsé­ get is. December 8-án, déltől a szovjet katonai parancsnok, a megyei rendőr­ parancsnokság rendkívüli állapotot hirdetett ki. Hirdetményük az eseményt fegyveres ellenforradalmi provokációnak minősítette, felelősét a Megyei Mun­ kástanácsban jelölték meg. Kazáron kézigránátot - itt igazit — dobtak K o ­ vács D. László aknász lakásába, súlyosan megsebesítették családját is. 4. Néhány motívum a további eseményekből december 9. Nógrádi Sándor aktívát tartott a megyei pártbizottságon. A meghívottak közül nagyon kevesen - talán tizenöten - fogadták el a meghívást. A város némaságba, félelembe burkolózott. december 10. Hétfőn, az üzemekben a korábbinál is nagyobb létszámban kezdték meg a munkát. december 1 3. Hadady Rudolfot, Hargitai Lajost, az acélgyári fegyveres csoport tagjait má­ ig sem pontosan tisztázott körülmények között a hugyagi Ipoly-parton meg­ gyilkolták. december 16. A salgótarjáni tragikus események miatt, huszonnyolc főt vett a rendőrség őrizetbe. Őket Balassagyarmatra szállították. A letartóztatások tulajdonképpen 1956. december 8-tól kezdődően folytak. Többek között december 8-án, Jecsmenik Andor (30 éves) vasesztergályost, december 9-én Szabó Ervin (27 éves) anyagügyi előadót, december 12-én Beda József (36 éves) bányászt, Szádvári Béla (34 éves) bányászt, december 53 �13-án, és december 20-án Girtl Em ília (21 éves) villanyszerelőt, december 17-én Fercncz István (25 éves) garázsmestert. Üjabb letartóztatások voltak 1957 tavaszán. Ekkor vették őrizetbe az acélgyári munkások második cso­ portját. A villamosközpont dolgozói közül: Márton Imrét és 9 társát. 1957. november 12-én Szabó István volt megyei rendőrkapitányt és Szabó Gábort, a helyettesét tartóztatták le. A megyei munkástanács vezetői közül Mlinárik István (32 éves) Garamvölgyi Antal (44 éves) Kecskés Károly (32 éves), Édes György (17 éves), Kovács János (34 éves), Bágyi Miklós (35 éves) külföldre távozott. 1958 márciusában és októberében voltak a fellebbviteli tárgyalások. Dr. Vida Ferenc tanácselnök vezetésével, a Népbírósági Tanács hozta meg ítéle­ tét. Ennek során: Mlinárik Istvánt - távollétében - halálra, Sartorisz K ál­ mánt 8 évre, Szabó Ervint 11 évre, Jecsmenik Andort 12 évre, Beda Józsefet 12 évre, Szádvári Bélát 5 évre, Ferencz Istvánt 12 évre ítélte. A balassagyar­ mati bíróság: Lénárt Andort 12 évre, Garamvölgyi Antalt - távollétében 10 évre ítélte. A megyei munkástanács első számú vezetői a tüntetők között nem voltak. Közülük többen külföldre távoztak. Este kézigránátot dobtak a szorospataki bányairoda ablaka alá. December végétől Az MSZMP által irányított állami és politikai konszolidáció helyi sajátos­ ságokat felmutatva folyt: az MSZMP-be való átjelentkezés időpontját a sal­ gótarjáni járásban több helyen - helytelenül - február i-vel lezárták. Sok helyen a város környékén kemény értelmiségellenes magatartást tanúsítottak a pártszervek. 7957. február z-án Kádár János Salgótarjánban járt. Az itt elmondott beszédéből idézünk. A karhatalomról: . . Aki a forradalmi fegyelmet megszegi a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak . . . a néppel szemben ne fitogtassák erejüket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szem­ beni erő.” A salgótarjáni politikai-ideológiai helyzetről: „ . . . akad egy kis szektariá­ nus vonásuk is: itt lezárták a tagfelvételt, ott meg kijelentették, hogy az ér­ telmiség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak.” 5. Következtetések, tanulságok A korszak eredeti dokumentumainak, forrásainak feltárása a bőséges lát­ szat ellenére is hiányos. Napjaink köznapi figyelme, a sokféle megnyilatkozás, a sokfelé olvasható levelek, visszaemlékezések, cikkek bizpnyosan segítik a jobb megismerést. Fontos lenne azonban további autentikus személyek gondolatait olvasnunk. Indokolt, hogy eddig feltáratlan archívumok anyagát is megismerjük, így vég­ leges és hiteles képet kapjunk - a ma még kissé homályos - karhatalmi és szovjet egységek szándékairól, akcióiról. A meglevő és ismert forrásbázis ugyanakkor lehetőséget biztosított a vi­ szonylag pontos folyamat és helyzetkép felvázolására. Az eddigi feldolgozá­ sok újra olvasása, a dokumentumokkal, az átélő kortársakkal történt találko­ 54 �zás után, a rész, az elemek, a jelenségek sokaságával a történeti rekonstruk­ ció elvégezhető. A majdnem teljesség érzése még inkább szükségessé teszi a hiányok lehetőség szerinti pótlását: a kutatás folytatását. A kutatás és a dolgozat eddigi eredményének tekintem, hogy ledönt, vagy ledönthet egy tabut életünkben. Az eddigi feldolgozások - a hivatalos helyi történetírás - bizonytalansága az 56-os események kapcsán könnyen igazolha­ tó. Sajnálatosnak minősíthetjük, hogy a város történetét feldolgozó kötet pél­ dául a korszak egyik kritikus eseményéről, a december 8-án történtekről em­ lítést sem tett. így önmagától is megteremtődött az a tévhit: a történészek­ nek az akkori hivatalosságokkal együtt van takargatnivalójuk. A történetírás mindeddig könnyedén túl tette magát ezen a dilemmán, nem volt elég bá­ torsága annak feloldására. Eszembe jutott és ide kívánkozónak éreztem Marc Bloch gondolatát: „H a a történelmet, mint a megismerés eszközét lejáratták, ez csak azért történhetett, mert olyasvalamit kívántak tőle, amit eleve nem ad­ hat, és nem is kell, hogy adjon” . A mai kutató, a város lakói és a téma iránt érdeklődők számára is bizonyí­ tani akarta: 56 eseményei, körüljárhatok, mérlegre tehetők. De csak akkor ért­ hetők, az elfogadhatóság lehetőségeinek határain belül, ha a korszak általános és helyi erőterébe helyezzük el az eseményeket, a cselekvő személyeket. 6. Az események minősítése A városi lét korábban jelzett társadalmi cseppfolyóssága miatt a hatalmi rendszer könnyedén összeomlott, amikor a korábbi vezetők elmenekültek a politikai porondról. Ami utánuk ott maradt az nem volt túl értékes: mert bizonytalanságot szült, arroganciát teremtett, félelmet gerjesztett. Mindezek hatásrendszerében a karrier, a törlesztési vágy dobott felszínre politikailag kevésbé súlyos személyiségeket, akik a megkapott lehetőséggel egyáltalán nem vagy alig tudtak októbertől decemberig élni. A történelmileg kialakult szubjektív alulképzettség vezetett a decemberi tragikus eseményekhez. Mert hangsúlyoznunk kell: december 8-án szükségtelen - tragikus eseményeknek voltunk tanúi. Amit nem szabad, nem is lehet a la­ kosok emlékezetéből kiirtani. Az akkor és ott meghaltak, áldozatok voltak. A tragikumot csak mélyíti, hogy a velük szemben állók döntő többsége ugyan­ csak áldozat: ugyanannak a kornak félrevezetett emberei, akik felkészületlen­ ségük miatt kevéssé tudtak bánni fegyvereikkel, félelmük, magukra maradott­ ságuk miatt, önmagukat védelmező ösztöneik hatására cselekedtek. A leírtakon túl a korszak vizsgálatát, és a december 8-val kapcsolatos hely­ zet elemzését tovább kell folytatnunk. Bizonytalanság érzékelhető a december 8-i sortűz okainak teljeskörűségénél. A végleges, megnyugtató lezárást most még nem tudtuk rögzíteni. A helyi okok között elsőként sorolom a zilált ha­ talom salgótarjáni körülményeinek alakulását, amelynek vizsgálata során előrevetítődött a helyzet felszámolásának mikéntje. De ettől elválaszthatat­ lan, hogy Miskolcon december 9-én nőtüntetés volt. December 10-én pedig tüntetés és fegyveres összecsapás a karhatalmisták, szovjet egységek és a tünte­ tők között. December 12-én Egerben ugyancsak magyar áldozatokkal járó tö­ megdemonstráció volt. Tüntetések fegyveres leverésére került sor ugyanekkor: Gyulán, Tatabányán, Hódmezővásárhelyen, Özdon is. 55 �Másrészt a kormány december u-én statáriumot hirdetett a fegyveres ese­ ményekben résztvevők ellen. December 12-én, meghozta a Központi Munkástanácsot feloszlató határozatát. Mindezekből belátható: a helyi és az országos folyamatok nem elválaszthatók. A ma ismert dokumentumok alapján a kettő közül a helyi konfliktusgóc volt a nyomatékosabb, amely az itteni körülmé­ nyek belső rendszere miatt alakult olyan drasztikusan. A város közhangulatát erőteljesen alakította az áldozatok száma. A levéltári anyagkönyvekből az általunk közölt számot rögzítettük. Tény azonban, hogy az esemény másnapján ide érkező Nógrádi Sándor száznál több halottról írt viszszaemlékezésében. A „Nógrád megye története” több mint nyolcvan áldozatot regisztrált. Újabban 131 fő áldozatról beszélnek. A pontos szám hiánya ugyan nem csökkenti a tragédiát, csak zavarja a tisztánlátást. Az eseményhez kapcsolódó folyamat, mint közvetett ok és az el nem ha­ nyagolható történelmi-politikai mozgástér, a mozgatórugók összetettebbek. Fel­ sorolásukat a kronológiában elvégeztük. Összefoglalóan leírható tény, hogy október végétől a városban, az utcán, az üzemekben is egyre erőteljesebben megjelent a kommunistaellenesség, a szovjetgyűlölet. Az is tény, hogy mind ez nem eredményezett fegyveres konfliktust, fizikai kegyetlenkedést. Ez szó­ háború volt. Tény az is, hogy novemberben kiéleződött a megyei hatalomért folytatott harc, és ez a válság elmélyülését eredményezte. A bizonytalanság, a töré­ kenység jellemezte a politikai életet. Egyrészt: az új szervek iránt a tömegek irányából meglevő szimpátia ki­ tapintható volt. Az új vezetők korábbi időszakból hozott, az október végi na­ pokon kialakult tekintélye elegendő volt a hatalom megragadásához, de meg­ szilárdításához már kevésnek bizonyult. Ehhez idejük sem volt. (Ez pontosan nyomon követhető a megyei tanács szerveivel folytatott vitában.) Másrészt a megalakult MSZMP városi-megyei vezetői - elsősorban Andó István és Jakab Sándor — közötti nézetkülönbségek hosszasan hatottak, hatal­ mi villongássá váltak, amelyek csak 1957 elején jutottak nyugvópontra. Tisztá­ talanná tette a helyzetet az is, hogy a hazatért pártszervezők (Pothornik-Oczel) között is nézetkülönbségek hatalmasodtak el, amelyek személyeskedéshez ve­ zettek, konfliktust teremtettek. Mindezek miatt - harmadrészt - kevéssé voltak ellenőrzöttek az amúgy sem könnyen kezelhető politikai folyamatok, a karhatalom mindennapjai, ill. az utóbbiak mozgása sokszor a külön érdekek alapján ment végbe. A szub­ jektivizmus, a személyeskedés indulatokat, félelmet, fenyegetést és fenyegetett­ séget gerjesztett. Ezek hatása alatti korlátozott cselekvés lényeges volt a tra­ gikus eseményekben. �FORRÁSOK F e ld o lg o z á s o k : N ógrád m e g y e t ö r t é n e t e , IV . k ö t ., Irta J a k a b S. 1944— 1962. S a lg ó ta r já n , 1974. S a lg ó t a r já n t ö r t é n e t e . F ö s z e r k . S z a b ó B é la . S a lg ó t a r já n , 1972. S záz év. N ógrád m egyei b á n y á s z m u n k á s m o z g a lo m történ ete. S a lg ó ta r já n , 1970. B o z s ik V a l é r i a : N ó g r á d i k o m m u n is t á k h a r c a . K o s s u th , 1957. B e r e c z J á n o s : E lle n fo r r a d a lo m t o lla l é s f e g y v e r r e l . K o s s u th , 1986. D á v id J á n o s —G e s k ő S á n d o r — S c h i f f e r P á l k u ta tá s a i, 1989. j ú n . 17. V a s á r n a p i Ú js á g , 1989. j ú n . 1 8 ., j ú n . 20. G e r é b S á n d o r —H a jd ú ciu s . K o s s u th . 1986. P á l: E lle n fo r r a d a lm i 1957. a erők N ógrádi S á n d o r: ú j Az e lle n fo r r a d a lo m m agyar ok tób eri k ö z le m é n y e i. u tóv éd h a rca . esem ényekben. M agyar N e m z e t, 1956. n o v e m b e r — 1957. m á r ­ I—IV . k öt. T á j. H iv . k ia d á s a . t ö r t é n e t k e z d ő d ö t t . K o s s u th . K ö n c z ö l C s a b a : S a lg ó t a r já n , 1956. d e c . 8. H itel, 1989. 12. 13. s z. T a r já n ! T ü k ö r I. é v f . II. s z .-t ó l fo ly a m a t o s a n k ö z ö l t v is s z a e m lé k e z é s e i, N Ó G R Á D c. n a p ila p v is s z a e m lé k e z é s e i. B ili L o m a x : M a g y a r o r s z á g 1956. A u r a , 1989. 111— 116. p. DOKUM ENTUM OK: N ógrád i S á n d or M ú zeu m d o k u m e n t u m t á r a . R ö p la p o k , ú js á g o k . N ó g r á d M e g y e i L e v é lt á r . S a lg ó ta r já n , Z a g y v a p á lfa lv a , S o m o s k ő ú jfa l u . H a lo tti a n y a k ö n y v . 1956— 1957. C s a b a i J ó z s e f : A M a g y a r S z o c ia lis t a M u n k á s p á r t b e n , 1956. n o v .— 1962. N S M A d a t t á r , 1234. s z e r v e z e ti f e jl ő d é s e N ógrád m egyé­ G o d ó L á s z ló : A z e lle n fo r r a d a lo m N ó g r á d m e g y e i tö r té n e te . 1956 o k t . 23.— 1957. m á j. 31. N S M A d a t t á r , 949— 70. G á ld o n y i B é la : E g y h a r c o s é le t. (P o t h o r n ik J ó z s e f) N SM A d a ttá r , 11—67. C sá b i I m r e : V is s z a e m lé k e z é s . N S M A d a t t á r , 1623— 73. K á d á r J á n o s : F e ls z ó la lá s a M a g y a r S z o c ia lis t a M u n k á s p á r t é r t e k e z le té n . 1957. f e b r . 2. M ü v e i 1. k ö t e t . K o s s u th , 1987. L a n to s I s t v á n : H a r c a s z o c ia lis t a k o n s z o lid á c ió é r t , 1957. m á j. 5.). N S M A d a t t á r , 3272— 88. N ógrád N ógrád m egyei m egyében. (1956. a k t iv a nov. 4.— H e g y e s F e r e n c : T iz e n ö t b ő l a h e t e d ik , N S M A d a t t á r , 3399—88. O c z e l J á n o s : V is s z a e m lé k e z é s . N S M A d a t t á r , 2778— 82. P o t h o r n ik J ó z s e f : ö n é l e t r a jz . N S M A d a t t á r , 208—67. „ A z é lő t ö r t é n e le m ” c. m ú z e u m i e l ő a d á s o k h a n g s z a la g ja i. 1980— 1982. B ír ó s á g i íté le t e k . E red eti 141838. s z .; 141581 sz. m á s o la t. N SM d ok u m en tu m tá r. BM A r c h ív u m 141838/1. s z .; 57 �Z A L Á N T IB O R Approximációk micrt ülsz magányosan az éjszaka közepén □ halvány csíkja dereng □ szád szélén a tél ruhátlanul mint a szerelemből kitaszí­ tottak □ álmodod-e a lövés zaját vagy lőnek □ s az erdőn át visszhangzik a félelem □ léted a közeledő kutyaugatásból lassan összeáll □ üldöznek vagy csak a bodzaillat és a rum tébolyít □ mennyi kérdés és a lámpa vakító sugarában □ cigaretták és moly­ lepkék évadában vergődsz □ s már sokat bámulod az ablakon túl megjelenő szörnyeket □ a halál illatos csöndje érik a sejtjeidben □ miért ülsz magányosan az éjszaka m szád szélén a tél halvány csíkja r[~1 ruhátlanul mint a szerelemből |~T~1 álmodod-e a lövés zaját vagy n~~l s az erdőn át visszhangzik a I 1 1 léted a közeledő kutyaugatásból lassan I I I üldöznek vagy csak a bodzaillat és a rum m mennyi kérdés és a lámpa vakító m cigaretták és moly­ lepkék évadában I I I s már sokat bámulod az ablakon túl megjelenő I I I a halál illatos csöndje érik a m miért ülsz magányosan az I l i i lanul mint a M I I hangzik I l i i ruhát­ álmodod-e a lövés zaját [~TT~I az erdőn át vissz­ léted a közeledő kutyaugatásból I l i i üldöznek vagy csak a bodzaillat és a I l i i mennyi kérdés és a lámpa I l i i molylepkék évadában I l i i halál illatos csöndje érik I l i i 58 szád szélén a tél halvány I l i i cigaretták és s már sokat bámulod az ablakon túl I l i i a �miért ülsz magányosan _ _ _ _ szád szélén a tél _ _ _ _ ruhátlanul mint _ _ _ _ álmodod-e a lövés _ _ _ _ s az erdőn át _ _ _ _ léted a közeledő _ _ _ _ üldöznek vagy csak a bodzaillat és _ _ _ _ mennyi kérdés és a _ _ _ _ cigaretták és molylepkék _ _ _ _ s már sokat bámulod az ablakon _ _ _ _ a halál illatos csöndje _ _ _ _ miért ülsz _ _ _ _ _ szád szélén a _ _ _ _ _ ruhátlanul _ _ _ _ _ álmodod-e a _ _ _ _ _ s az erdőn _ _ _ _ _ léted a _ _ _ _ _ üldöznek vagy csak a bodzaillat _ _ _ _ _ mennyi kérdés és _ _ _ _ _ cigaretták és _ _ _ _ _ s már sokat bámulod az _ _ _ _ _ a halál illatos _ _ _ _ _ miért _ _ _ _ _ _ szélén _ _ _ _ _ _ álmodod-e _ _ _ _ _ _ saz _ _ _ _ _ _ léted _ _ _ _ _ _ üldöznek vagy csak a _ _ _ _ _ _ mennyi kérdés _ _ _ _ _ _ cigaretták _ _ _ _ _ _ smár sokat bámulod _ _ _ _ _ _ a halál _ _ _ _ _ _ _______ _______ _______ s___ ____ üldöznek vagy csak _ _ _ _ _ _ _ mennyi _ _ _ _ _ _ _ __ _____ _ _ _ _ _ _ _ s már sokat _ _ _ _ _ _ _ a _ _ _ _ _ _ _ ________ ________ ________ ________ _ _ _ _ _ _ _ _ üldöznek vagy _ _ _ _ _ _ _ _ __sm _ár_ _ __ __ __ _ _ ____ __ __ __ _____ __ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ _________ üld ö zn ek s _________ (1982-aszerk.) �S P E ID L Z O L T Á N A hamis mítoszok városa Az 1930-as évek közepén a szociográfus Szabó Zoltán Salgótarjánba ér­ kezvén, először a Salgó csúcsát látta, aztán a markonyi aligvárost, a te­ lepek füzérét, a gyárkéményeket. A Salgó csúcsát most legfeljebb avatott szemmel venni észre azonnal; az látja, aki egyébként is tudja, hol keresse. Mert a láthatárt nem csak gyárkémények, de toronyházak is lezárják. A mai utas, jöjjön vonaton, vagy autón, először a forradalmi hagyomá­ nyokat és az ipari munkásságot jelképező valam it (térplasztikát? totem­ oszlopot?) látja jobbra, az út mentén, továbbá a bádogembert balra fenn az ormon. Azt a partizánemlékművet, amiről egy kritikus azt írta, hogy ha valaki felrobbantja, annak nem politikai, sokkal inkább esztétikai okai lesznek. A szobor még áll, s él a politika is, amelyik a talapzatához szegzi az erdőből kilépő, messzire ragyogó géppisztolyos férfiút, a P A R T IZ Á N T , így, csupa nagybetűvel. Hogy szebb-e a mai város, avagy csúnyább, mint a régi volt, nem tu­ dom. A régit nem ismertem, s így nem állhatok azok közé, akik azt mond­ ják: mindent azért nem kellett volna lebontani. Nem tudom: kizárólag városépítészeti szempontok döntöttek annak idején? Vagy működött a régit teljesen lerombolva újat alkotni akaró bolsevista buzgalom? A m i biztos: ránézvén városnak látszik a település, nem is csúnyának (igaz, ízlés kér­ dése ez), hiszen a természetes kulissza, a táj, gyönyörű, a mesterséges lát­ ványt pedig jó építészek tervezték. S, ha zsúfolt is a belváros, kézenfekvő a mentség: ez a település a völgybe szorult; nem egyéb egyetlen főútcánál, ami olyan mint a halgerinc; a város nem más, mint maga a központ, s csak látszólag csatlakozik a főútra fűzött negyedekhez. Hiszen hiába tartozik közigazgatásilag Salgótarjánhoz Zagyvapálfalva, Somoskőújfalu, Baglyasalja, mert - miként történelmileg is volt - , megannyi különálló te­ lepülés mindegyik. Salgótarján nem lett, Salgótarjánt csinálták. Korántsem csak építészeti szempontból igaz ez. E z a város nem született, hogy aztán felnőtté csepe­ redjék, mint a természet rendje diktálja, hacsak betegség, halál nem avat­ kozik közbe. N agyra nőtt, csontjai erősek voltak, úgy nézett ki, mint egy felnőtt, hát kinevezték várossá, megyeszékhellyé tették. Aligha akad talán nincs is - megyeszékhelye ez országnak, amely kevesebb mint har­ minc esztendő alatt, frissen avatott városból (1922) megyeszékhellyé avan­ zsált (1950) volna. Hiába azonban minden: Salgótarján még nem igazi város, nem valódi megyeszékhely. A test él, lélegzik, de hiányzik a felnőtt lélek. Csak lát­ szat, hamis mítosz ez a város, állegendák szülőhelye. A középkorban 60 �volt mondás szerint: a városi levegő (levegő???) szabaddá tesz. M a és itt, ez bizonyosan nem igaz. X Ebbe a városba szinte mindenki jött. Ha ezt tette, csakis a megélhe­ tésért tette. A szellemiség, a szépség, a múlt, a hagyományok alig vonzhattak valakit. Kevesen mondhatják, hogy generációk óta itt élnek, hogy lokálpatrióták, hogy már a nagyapjuk i s . . . E z a magyar vadnyugat volt, ahová nem az arany és nem az olaj, hanem a szén, majd az acél és az üveg hozta (űzte?) az embereket szerte az országból és Közép-Európából, s honnét ki tehette ki is rajzott, ha már nem volt munka. M a sincs másként. A lig akad az országban még egy ilyen megyeszékhely, melynek lakossága lassan, de biztosan csökken. „Polgárság Salgótarjánban nincs - írta Szabó Zoltán, a 30-as évek vé­ gén - , nem is lehet. Tarján egy csapásra vált füldesurak községéből ipari vállalatok üzemévé és a közbeeső időben polgárság kifejlődésére nem volt alkalom. Annál is inkább, mert Salgótarján ekképp egyik uraság alól a má­ sik uraság alá került, a földesúri uralom csebréből a kapitalista oligarchák vedrébe.” Polgárok persze voltak itt, a szó minden értelmében, csak pol­ gárság nem volt, miként hiába él itt (szükséges rosszként!) sok értelmiségi, ha nincs a városnak értelmisége, ha hivatalból ma sem szeretik őket, akkor semmiképp, ha a rajzasztalon, a katedrán, a rendelőn, a szerkesztőségen próbál túlnézni bármelyikük. Ennek az értelmiségnek (jobb híján használjuk e fogalmat) a lényege hiányzik: a kisugárzás képessége. Ma is lappang az az értelmiségellenes hangulat, amit a hatalom teremtett az 1945 utáni év­ tizedek alatt, ami ugyan országos volt, de itt hatványozott erővel jelent­ kezett, s ezért nem véletlen, hogy 1957 elején K ádár Jánosnak Salgótar­ jánban kellett kinyilvánítania, hogy hiba lenne az „ellenforradalom ért” csakis őket kínpadra vonni. (S, ha már az értelmiségnél tartunk: beszédes az a tény, hogy a diplomások zöme, a statisztika bizonysága szerint, csu­ pán főiskolát végzett, sokan ráadásul csak levelezőin.) A város fekvésében sem alkalmas arra, hogy a régió valódi központja legyen. Kilométerekben mérve ugyan nincs messze a főváros és nincs messze az ország sem (kicsi ez az ország), ám mégis fényévnyire van ide minden, hiszen egy szál köldökzsinóron, egyetlen úton kötődik Budapesthez és az országhoz. Délre még csak volna kapcsolat, de Keletre és Nyugatra már alig. Északon pedig, itt a határ. Polgárság, szellemiség nélkül, sugaras utak híjján, Salgótarján nem v á ­ ros; ipari és közigazgatási centrum csupán. Ipari központtá lett, közigazga­ tásivá, pedig tették. Funkciói és lakossága révén város, de lényegében, nem az. Valaha gyári telepek, „birodalm ak” voltak itt: a rimái, a bányai, az üveggyári és a Hirsch-gyári. Egymás mellett, de nem együtt éltek. Több, elszigetelt város volt a városban. Ma ez így már nem mondható el. M a Salgótarján egésze van elzárva - az országtól. Salgótarján lombikbébi. Tervezőasztalon, méricskélés, adagolás után szü­ letett, szellemiségét pedig ráerőszakolták. Itt a mítoszt teremtették, a legen­ dák nem maguktól keltek, hanem kiagyalták, terjesztették, kötelező tan­ anyaggá tették őket. A hagyomány nem kialakult, hanem csinálták azt. Természetesen szocialista (helyesebben, bolsevik) hagyományt csináltak, munkásmozgalmit, osztályharcosat. 61 �Nem mintha nem lett volna munkásmozgalom. Ahol ipar van, szerve­ zett munkásság van, ott mozgalom is van. Csak nem egyfajta, csak nem kizárólag kommunista. Tarjánban a kommunistáknál erősebbek voltak a szociáldemokraták, virultak a keresztény szocialisták, s nem volt idegen a nyilaskeresztes mozgaglom sem. Ám arról, hogy itt nem csak kommunisták voltak, már amikor és már amennyien voltak, mindmáig pszt: egy szót sem. Nem illik a mítoszba. Mert itt sokáig úgy tudták, hogy Rákosi maga ve­ zette 1919-ben győzelemre a vörösöket, s itt olyan nagyszerű emberek mű­ ködtek, mint Pothornik József, Bruttyó János, Jakab Sándor, Palócz Imre, mert itt partizánok voltak, itt Nógrádi Sándor volt, itt csak és kizárólag a legvörösebb munkásmozgalom volt. Tegyünk csak egy sétát, olvassuk az utcatáblákat, cégéreket, nézzük meg a szobrokat. A mozi neve: November 7., előtte a múzeum névadójának, Nógrádi Sándornak a szobra látható. A könyvesbolt ugyancsak Nógrádi Sándor. A főtéren (Tanácsköztársaság tér) 1919-es emlékmű áll, a bánya­ múzeumot Pothornik Józsefről nevezték el, arról az emberről, aki a bolse­ vikbe oltott kényúr mintapéldánya volt. A z egyik tér Bruttyó Jánost örö­ kítette meg, azt a tarjáni képviselőt, akiről választói jószerént azt sem tudták, hogyan néz ki. E gy másik teret Leninről kereszteltek el, (Vigyázat: nem Bruttyóval azonos kvalitás!) A művelődési központ József A ttila ne­ vét viseli, de nem a költőét. S, mindezek fölött a partizánszobor uralkodik. A találomra kiválasztott ötvenhárom utcanévből harminchat a baloldali, a munkásmozgalmi múltat akarja elfogadtatni: hét bölcsőde található a telefonkönyvben, s van közöttük Gorkijról, Zójáról, József Attiláról, Ságvári Endréről elkeresztelt; a neves iskolákra Gagarint, Stromfeldet, Szalvai Mihályt, Táncsicsot írtunk. Félreértés ne essék: a névadók jó néhánya nagy­ szerű, igazi történelmi személyiség volt, ám kiválogatásukkor csakis egyet­ len szempont döntött: a „haladó hagyomány” . - Arról még nem is be­ széltünk, hogy a közeli Kazáron, dacolva az idők szelével, Sztálin út és Rákosi Mátyás utca is van. Salgótarján olyan város, ahol körül néznek, mielőtt gratulálnak az em­ berek; ahol a tekintélyes orvos is kihívja a postáról az újságírót, mert ott sokan vannak, az utcán pedig sebesen szétpillant, s csak aztán szorít ke­ zet vele; olyan város, ahol még esztendeje is kitiltottak (volna) hetilapot, mert az első titkárt „bántalmazta” , olyan város, ahol nem csak a fenye­ getés névtelen, de sokszor az elismerés is. Salgótarján még mindig a féle­ lem városa, a letagadott, meghamisított múlt városa, ahol cinikusan hallgagttak a hivatalosak egészen napjainkig az ország 1945. utáni talán leg­ nagyobb vérengzésről: 1956. december 8-ról, ahol az akkori tragédiáról csak lefüggönyözött szobában beszéltek az emberek a legközelebbi múl­ tig, nem csak azok akik átélték, azok is, akik csak hallotak róla; itt hősök lehettek a gyilkosok és gazemberek az áldozatok. S, ha oldódnak is a görcsök, ez a város még mindig a félelem városa, ahol a rádió csakis tényeket közlő tudósítóját valakik névtelenül megöléssel fenyegetik, holott a rádiós mindössze a kötelességét teljesíti. A „ fortélyos félelem ” városa ez, József A ttilával szólván. Olvasom Szabó Zoltánt: „ A magyar áldemokráciának, mely a nemesek születési előjogon alapuló egymásközti demokráciáiét a középosztálybeliek 62 �nem születési jogon alapuló, de szintén egymásközti demokráciájával vélte fölcserélhetönek, egyik legnagyobb bűne az, hogy a vidéki értelmiségnek a kormánypolitika szolgálatát hivatali kötelességgévé tette. Ezzel e réteg poli­ tikai erkölcstudatát teljesen szétbontotta és politikai kétlakiságra kénysze­ rítette. Politikai gondolkodásának függetlenségét nem kötötték meg, mert nem köthették meg. D e politikai viselkedését megkötötték. E z a politikai erkölcs híján való helyzet (kiemelés S. Z.) teljesen demoralizáló hatással volt, megakadályozta bennük a politikai műveltség kifejlődését.” A helyzet - lényegében - változatlan. Nem kell más tenni, csak néhány fogalmat (nemes, középosztály) átértékelni, korszerűvé tenni, s látjuk, mi sem változott jó ötven esztendeje. Ma a „kemény mag” , az apparátusok „egymásközti demokráciája” lép át a többség feje felett. Nem csak itt per­ sze, de Salgótarjánban különösen. Mert se demokrácia, se politikai kultúra, még annyi sem, amennyi az ország egyre több pontján azért fellelhető. S, ha ez igaz, márpedig igaz, annak legfőbb oka - nem lehet eléggé hangsú­ lyozni - , hogy itt sosem volt polgárság, hogy nincs értelmiség, hogy itt jobbára, a szó klasszikus értelmében vett, valójában kizsákmányolt bér­ munkások éltek és élnek. A verejtékes munkát végzők, a kiszolgáltatottak, a hamis tudatúak, hiszen itt sokan még ma is tudni vélik, hogy uralmon vannak, hogy az uralkodó (munkás)osztály tagjai. Holott egy percig sem voltak azok. H a itt mindig is a bánya - az ipar - határozott meg mindent, akkor ez ma hatványozottan igaz; a bánya halódik, a helyi ipar java része levegő után kapkod. Ember legyen hát a talpán, aki megmondja merre van a kiút. Még tervekről sem igen hallani; csak szólamok vannak, elkép­ zelések, melyekről senki sem tudja, hol is vannak hozzájuk az alapok. Salgótarjánban mindenki puritán. A munkás valóban az, a vezetők pedig úgy tesznek, mintha azok lennének. A munkások számára a múlt, többnyire valóban nehéz volt, így sokaknak a puszta tény, hogy a körülmények civilizáltabbak lettek, hogy a világ (alighanem rendszertől függetlenül) itt is haladt előre, már önmagában elég. S, ha van hol lakni (már akinek van), ha van mit enni (ma még), már elégséges, mert senki sem mondta el, hogy Európát nézvést sokkal lentebb vagyunk, mint voltunk valaha is. E z per­ sze nem csak Salgótarján; ez Magyarország és ez Közép-Kelet-Európa. A munkások tehát tényleg puritánok, nem is lehetnek mások; a vezetőknél azonban csak látszat mindez. Igaz, többük lakása nem jobb, esetleg na­ gyobb, mint a lakótelepi átlag, ám vadászházak, „oktatási” központok, szaunák, különszobák, különkocsmák, panamák és villámgyors rokkantosítások teszik elviselhetővé az életüket. Ismerem valamelyest az országot, él­ tem másutt is, de ilyen álpuritán vezetőkkel kevés helyen találkoztam. Furcsa itt a helyzet. A megye az ország legkisebb megyéje, jelentősége hanyatlik, iparszerkezete rossz (természetesen nem csak a helyiek hibá­ jából) és mégis, ha a város és főleg a megye némely vezetőit hallgatjuk, né­ ha még azt hihetnénk: az ország egyik gazdaságilag és politikailag meg­ határozó helyén élünk. A szemlélet - persze ez sem nógrádi sajátosság csu­ 63 �pán - félfeudális. Itt, ha a megyei pártot, annak valamelyik vezetőjét bí­ rálja valaki (ami csakis kívülről lehetséges ma még), az nem „ x ” ellen emel kifogást, hanem a megyét bántja. L ’état c’est moi - az állam én vagyok. A z önkényuralom eme jellemző megfogalmazását X IV . Lajosnak tulajdonítják. „ A megye én vagyok” - mondják itt évtizedek óta. X N yár van, augusztus eleje, meleg vasárnap. Felsétálok a Salgóra; csen­ des az út, hűs az erdő. Lenézek a városra, látom kockaházak rendjét; a rendet, a talán nem mindörökre való lerendezettséget. 64 �E R D Ő S IS T V Á N Akik a hidegségből jöttünk .. 1989. június 16. Temeti az ország N agy Imrét és mártírtársait. A z újságok címlapján az áldozatok fényképei. Megrendítő. Őszinte szavak a közelmúlt 30-40 év történetéről. A rádióban hallom a kivégzettek nevét, foglalkozá­ sát, életkorát. Könnyek tolulnak a szemembe. Autófényező, kiskatona, fő­ iskolai hallgató. Közéjük visszavetíteném a magam tizenhét éves alakját. A magam akkori ereje, erkölcse vajon mire lett volna elég? Ha úgy alakul­ nak a körülményeim, oda tudtam volna-e állni felemelt fejjel a tankok elé, majd a hamis ítéletek nyomán a hóhérok elé? A rra még képes lehettem volna, hogy egy szédült, boldog állapotban sapkámat magasba dobva kiál­ tom, szuggerálom, üvöltöm tovább október jelszavait, de harcolni? D e hús­ ba vágó ólom-robajok kínját viselni érte? Meghalni érte? Különös: sosem volt önvizsgáló és önemésztő kérdések tolulnak elő. Moz­ gásra, gondolkodásra, új érzelmekre a kényszerítő történelemszél késztet. Csak egy látszik bizonyosnak: június tizenhatodikán megérkezett a jövő... D e akikben annyi bizonytalanság, lelkiismeret-furdalás él harmincéves belcnyugvó, vazallusmagatartásunk miatt, ott feszül a kérdés is, hogyan le­ szünk örökösei a jövőnek? Ismerjük-e 19 5 6 -19 5 7 tényeit? Ismerjük-e pon­ tosan a bűnök, hibák, csendes beletörődések emberi következményeit? Bár erre naponta figyelmeztet az élet. V . Sándor őrhalmi-hugyagi parasztember szavait emésztgetem keserűn „ta­ nár úr, maguknak nagyon jól kéne tudni, hogy 1956-ban itt Hugyagon is milyen körülmények között lőttek le két salgótarjáni embert, de nem tud­ ják. Félig agyonverve idehurcolták őket, hogy most már futhatnak. S ahogy hátatfordítottak a fegyvereseknek, azok már lőttek is... Gyilkoltak, és azt re­ mélték, hogy a gyilkosság titok marad... D e nem így történt: az Ipoly túl­ partjáról sorra jelentkeztek a szemtanúk... S így, itt a faluban nagyon jól ismerjük az áldozatok nevét is, a lapító gyilkosok nevét is... Tudjuk, ki vezette az autót, tudjuk, ki adta a parancsot a likvidálásra... Persze nem írásban, hogy maga harminc év múlva a levéltárban kikutathassa... Vagy tiltakozzon az értelmi szerző, húszezer forint körüli jól megérdemelt nyug­ díja ellen... Mindez maguknak, nagyokos értelmiségieknek bizony igen­ igen kényelmetlen lehetne... A főnökeik ma sem néznék jó szemmel a kíváncsiskodást, a perújrafelvételt... - Bizony, bizony tanár úr, ideje volna már, hogy egy kicsit magukba nézzenek: nem lehetséges, hogy szándékos ez a nagy tudatlanságuk, nem lehet, hogy még most is félnek maguk a való­ ságtól?” V . Sándor, amíg mindezeket szememre veti, csak megállt a kaszálásban, csak szóba elegyedett velem, csak törli homlokáról a júniusi izzadságot. Szó­ val, nem főhivatású közéleti ember, nem politikus, nem a közerkölcsök szakértője: komor panaszára muszáj odafigyelni... Igaz: eljött az önvizsgálatok ideje! Kinek-kinek mérlegelni kell viszo­ nyát ahhoz, ami itt történt, történik, s elsősorban is ahhoz, hogy a mai na- 65 �gyonis ellentmondásos, zavaros etikai helyzetből milyen jövő ígérkezik kör­ vonalazódni... X A bőrömön érzem, a bőrünkön érezzük, hogy a politika, a gazdaság át­ alakulóban van. Kínlódva, vajúdva kezd átformáldóni az egész társadalom, sokféle gyötrelem jár együtt a változásokkal. Kétségtelen, hogy naponta szükség lehet önvizsgálatra, a tisztesség, az erkölcsösség megméretésére. De az senkinek sem használ, ha ráadásnak új, irritáló vádirat tolakszik elő vala­ honnan, csak tetézi az amúgyis mutatósán áradó kétségbeesés-hullámokat: ál­ talános értékválság van és erkölcsi csődhelyzet. Mintha ezt szuggerálná be­ lénk valami ismeretlen szellemi nagyhatalom. Nem azt kérdezem én, mire alapozzák az efféle helyzetjelentéseket, elemzéseket, hiszen mikrokörnyezetében mindenkinek produkál az élet épp elég, szabad szemmel is jól kivehe­ tő abszurditást, etikai képtelenséget, a nagy nemzeti nyilvánosság szintéren meg a sajtó tudósít naponta szenzációs, leleplező híranyagaiban elképesztő­ en pimasz visszaélésekről. Látom én, érzékelem én is mindezeket, tudom, hogy csak válogatni kell, és meggyőző tényanyag sorakozik elő minden szándékú romlás mellett szóló érveléshez. Tudom én, lehet ilyen érvelés tisztességes, szükséges is! Elkerülhetetle­ nül fontos is! Tudom én, hogy negyven év bénultságában az önzés, az ego­ izmus, a nemtörődömség tünetei fájdalmas mélységben lelkűnkbe rágódtak. Tudom azt is, hogy a háború után a sztálinizmus irracionális hatalomszerkezete, az ebből következő minősíthetetlen magatartás-mechanizmusok bur­ jánzása nem állt meg főtitkárok, parancsnokok, elnökök, igazgatók, sze­ mélyzeti főosztályvezetők szintjén: félelmetes torzulásokat okozott, okoz­ hatott egyszerű állampolgárok igen jelentős csoportjaiban is. S nemcsak ott, ahol a hatalommal való visszaélésre, erőszakos megoldások mindenáron va­ ló keresztülhajszolására különös egyéni hajlam volt a táptalaj, de ott is, ahol a szaporodó rossz minták személyes elutasítására nem volt elég belső erő, erkölcsi tartás. Nem is lehet reálisan mérlegelni, hagy az ilyen típusú romlás, rossz beidegződés elterjedése, a gazdaságszervezésben vagy az el­ fogadott demagógia, a társadalmi méretű hazugságok nyomán a lélekpusztulásban okozott-e nagyobb, beláthatatlan nagyságrendű károsodást, jelent, jövőt is körülfonó, mindent megfojtó óriáskígyó-gyűrűzést. Ahogy Sztálin a világ legtermészetesebb módján lehetett egyszerre állam­ férfi, pártvezér, hadvezér, nyelvtudós, úgy a nyomába sorakozó nagyhasú, marharépafejű, hatalomba liftezett képzetlen, műveletlen vezérek természe­ tes. közmegegyezéssel elfogadott, ellenőrzctlen joga lett dönteni minden szakmák ügyeiben, minden típusú társadalmi, emberi viszonyok kérdéseiben. És mert nagyon keveseknek volt bátorsága megkérdőjelezni az irracioná­ lis döntések alapját, tényeit, ezeket; á keveseket, sőt esetenként nem is olyan keveseket, illetve a felkészült állampolgárokat, szakembereket, min­ den további nélkül át lehetett terelni büntetőtáborok, koncepciós bírói ítéletek veszélyzónáiba. Gondoljuk el, mivé lettek azok a szakmák, azok az életterületek, ahonnan a legkiválóbbak börtönökbe kerültek, vagy külföld­ re menekültek, a megfélemlített ottmaradóknak pedig minden körülmény azt szuggerálta: alávaló alattvalóként kell szolgálni, ha élni akarunk... A pa­ rancsnokolás, a hatalommal való mindennapos visszaélés úgy fertőzte meg a lelkeket, a tetteket, az emberi viszonyokat, hogy akár egy sofőr, pin­ 66 �cér, kalauz, postás, kishivatalnok, közérteladó magatartását is deformál­ hatta: kitűnt, akármilyen csekély hatalommal is lehet embereket megaláz­ ni, térdre kényszeríteni. . . Tudom én, hogy ezek a majdnem, hogy rögződött, közérvényű maga­ tartás-struktúrák a nyolcvanas évekre sem bomlottak le, ma is hatnak, fe­ nyegetnek, és nagyon nehéz kínos kötelezettség magunkban, másokban megmutatni a sztálinizmus újra meg újra kihajtó rügyeit, ágacskáit... M ind­ ezeket tudom, mérlegelem... s nem kérdezem, hogy c fertőzöttség köze­ pette miféle etikus magatartás várható cl? S ennyi mentegetőzés után azt is minek kérdezném a szakértőktől, mi­ lyen mély ez az erkölcsi válságkút, és egyáltalán, ki lehet-e mászni be­ lőle, hiszen efféle naiv kérdésekre értelmes válasz nem létezik... Sok-sok kínálkozó kérdés helyett bátortalan ellenvéleménynek álljon itt a magam meggyőződése, hite: „fecseg a felszín, hallgat a mély” . Ezrek, tízezrek, százezrek, felszínen tolongó ügyeskedők siserehada so­ ha nem látott bátorsággal erkölcstelen lehet, de a néppel, a milliókkal más a helyzet. Tengernyi közéleti szemét, tipikusnak minősülő erkölcsi válságjelenség, fenyegetően zord folyamatok ellenére az emberi tisztesség, a szolidaritás, a jóra törekvés vágya millió és millió állampolgár természetes életeleme, tu­ lajdonsága. Ha az értékválságra hivatkozva lehet vészharangot kongat­ ni, úgy a látványos tünetek nélkül is létező tisztességre alapozva lehet iga­ zi változásokat, tisztább, egészségesebb jövőt remélni. Én arra a mentali­ tásra, magatartásra hivatkozom, amelynek gyakorlatában, a fájdalm at, ke­ serűséget is bölcsen, mértéktartással lehet megélni, elintézni: lehet évődőgoromba szavakkal átkozódni, a részegen hazatérő férjnek a dühös feleség éppen köménymagos istennyilát főz vacsorára, s csapja az asztalra.. H i­ vatkozom arra a magatartásra, amelyben a durvaság, a trágárság, a csa­ lás, a hazugság nemcsak istenfélclemből száműzettetik a családból, de egyszerű, természetes hagyomány és kizárásos alapon ezekkel egy fedél alatt nem lehet élni. Megkockáztatom: nincs általános értékválság erkölcsi csőd, csak az utolsó háború óta emberségünkre, tisztességünkre, erkölcsünkre annyi nagy aktivitású szennyező por hullott, rakódott, hogy már-már úgy tűn­ het, minden csak szürke, fekete a piszoktól. S Ahogy évszázadokon át az egymást váltó nemzedékek megváltó aranypénzként adhatták tovább er­ kölcsi meggyőződésüket, tudásukat, úgy most az a veszély fenyeget, hogy az elkoszolódott aranyörökség továbbadhatatlan, hiszen nincs fénye, lát­ ható értéke, vonzása, hitele, tehát miért vágyna rá egy felnőtté váló fiatal­ ember, az, aki tanulja a világot... Miféle esélyünk van ma arra, hogy kemény, határozott mozdulatokkal tisztítsuk le magunkról, aranypénze­ inkről a szennyeződéseket, és mutassuk fel, hitelesítsük a mélyben mindig is megmaradó, örök emberértékünket? Bizonyos, hogy az elszánt, kemény, határozott mozdulatok mellett a meg­ tisztuláshoz a dolog természetéből adódóan mosószer, oldószer is kell legyen ez a „csodaszer” az élesztgetett remény abban, hogy van valóságos lehetőség a bennünk meglévő értékek megtartására. Van lehetőség! Van, mert a szennyezés sem istencsapása volt! A szennyezés rossz, ügyetlen em­ beri kezekből származott ránk. Nem kiismerhetetlen vegyi összetételű, nem a kozmoszból rakódott le, mint radioaktív por, amit hiába teszünk mik­ roszkóp alá - nem, ez szemünk láttára rakódott le itt! 67 �Én a történelmi léptékű, az országra, nemzetre zúduló, elszínező erejű örvényt nem emlegetem, hiszen napjaink nyílt közéletében a sajtó, a tömeg­ kommunikáció naponta sorolja e folyamatok új tényeit, én a magam szub­ jektív perspektívájú történetét mondom tanulságul. 1948-49-ben, tíz­ éves sem voltam, a világ, a falu változásaiból azt láttam, ami nekem nagyon tetszett: szabadság lesz itt, demokrácia! K érve könyörögtem az apámnak, hogy a kedvemért szavazzon a kommunistákra, mert azok jó v i­ lágot, új világot csinálnak. Legyintett rá. A zt mondta, maszlagokkal etet­ tek meg az iskolában! Ö a kisgazdapártra fog szavazni, ahogy majdminden parasztember is rájuk szavazott. Sírtam, dühöngtem, a tehetetlenségben. Azt sem hittem cl az apámnak, hogy a kommunisták csalnak a választásokon. Aztán egy barátom madárcsontú nagyapját az udvaruk kellős közepén kíméletlenül összerugdosta egy rendőr meg egy ávós, mert állítólag szökött politikai foglyoknak adott szállást egy éjszakára, és ők úgy tartották he­ lyesnek, hogy a vallatást ott az udvaron már a szemünk láttára megkezdik. E ttől kezdve elhittem a választási csalásokat. Hittem a titokzatos éjsza­ kai félelmekben; ha az utcán megállt egy autó, és aki hallotta töprenghe­ tett, hogy most kit visznek el? Ettől kezdve tudtam, hogy ha gumibotos rendőr, fegyveres katona rá­ mutat a fehér falra, hogy az fekete, akkor azt el kellett fogadni, mert kü­ lönben akármi megtörténhet veled, a hozzátartozóiddal. És lesöpörték az utolsó szem terményt a padlásról, és elvitték a kezem ügyéből a szüleim kemény munkájával teremtett tejet, vajat, tojást, húst. Dologtalan, iszá­ kos semmiemberek lettek a falu elöljárói, egyik évben az egyik volt a párt­ titkár, a másik a tanácselnök, a harmadik a malom igazgató, a következő évben cserélődtek a szerepek, s a szemünk láttára kezdődött cl a leg­ természetesebb átjárkálás, jól fizető hivatalok, parancsnokló funkciók tu­ lajdonosai körében. Kinevezett filozófusok agitáltak a vallás ellen, a pa­ punk ellen, akit később az imperializmus ügynökének is bélyegeztek. Akkor is láttam, ma is tudom, a falunkban élő parasztok, munkások, tanítók erkölcse, értékrendje mindettől alapjaiban még nem változott meg, nem porladt semmivé, de megjelentek az első rozsdafoltok egy ezredéves közmegegyezésen, sok-sok ember összezavarodott, hiszen a hivatalok böm­ bölő hangos híradói, az újságok jól hangzó frázisai kétségeket ébresztet­ tek. Tévedsz, nem az van itt, amit a saját bőrödön érzékelsz, a két sze­ meddel látsz, hanem az van, amit mi mondunk. A megzavarodottságtól már csak egy lépés volt a legyintés: minden mindegy, tiétek a hatalom azt csináltok, amit akartok, mi többiek valahogy megpróbálunk meghúzódni, életben maradni. S aki mindezt már életelvként elfogadta, az a tisztességtelenség, a leg­ kirívóbb jogtiprás, erkölcstelenség láttán sem tiltakozott. Ez van, mondta ezt kell szeretni! X Hat-nyolc évvel a világháború után, tehénszekcrciken félálomban bók­ lászó, tapasztalt, okos, öreg parasztemberek felkapták a fejüket, ha nagy magasságból repülőzúgást hallottak: majd csak jönnek az angolok, mond­ ták, pedig jól tudták, a háborúnak régen vége van... Nem fognak ide­ repülni, sem angolok, se amerikaiak egy másik felszabadításra.... 68 �Ötvenháromban azok is megjegyeztek N agy Imre nevét, akik soha po­ litikával nem foglalkoztak. A falu, a falusi lakosság fellélegezni látszott. 1956-ban meg tágra nyílt, boldog szemmel figyelt mindenki, megszűnt a be­ szolgáltatás, futottak, menekültek a feudális kiváltságokban pöffeszkedő titkárok, elnökök, parancsnokok. Üj értelmet nyertek a szavak, amelyeket a falu már-már feledni látszott: haza, szabadság, forradalom. D e a bénult cselekvésképtelenség, a félelem a remények között is megmaradt: a bányá­ szok, a diákok Pesten, Miskolcon majd elvégzik a világ megfordítását... A parasztemberek egyszerűen ki sem engedték otthonról a városba járó diák­ fiaikat, sőt sok esetben a helyi átalakulás eseményeiből is kizárták őket, a „k i tudja még, mi lesz” óvatoskodó megítélés alapján. Te csak ne menj oda Nemzeti dal-t szavalni, mondta édesanyám, szavaljon más, fakadt sírva, amikor mégis menni akartam... Majdnem hatvanéves volt; 1919-es, 1944-4 5-ös tapasztalatok kényszerítették ki belőle a tiltást, a védelmező kizárását.... Ö húszévesen is, ötvenévesen is látott meghalni értelmetlenül em­ bereket, mert a bosszúálló hatalom rájuk mutatott: ti is ott voltatok! H i­ hetetlenül, naív, gyerekésszel akartam kijátszani ezeket a tiltásokat, ha engem nem engednek hősnek, felkelőnek lenni, hát majd én disszidálok... Megszöktem otthonról. Tehervonatokon, ellenőrizetlen személyvonato­ kon készültünk heten a negyedik béből világgá szaladni, de a rettenetes novemberi zűrzavarban nem jött létre már a startrandevú sem, maga in­ dult, aki indult... Én is eljutottam a szétlőtt Budapestig: leszakadt erkélyek, golyószórós páncélautók képe, a ködös-párás Duna monumentalitása észhez térített, ez a hazád, itt fogsz élni, ha lehet, ha nem lehet itt élni... M ásfél nap múlva már újra a zempléni falumba értem egy hajnalon, é,s bocsánatkérő sza­ vakkal adtam vissza apámnak a két egydollárost, amit egykor ameri­ kai rokonok küldtek a gyerekeknek cukorra, és én azzal az önigazolással lop­ tam el az útra költőpénznek, a családi fényképek közül, hogy végül is a magamét viszem, ha már egykor cukorra nem költöttük el... M ire felnőtt lettem, általában magam is parasztemberektől örökölt men­ talitásokkal éltem át a történéseket. Nem volt bennem különös bátorság ellentmondani, de saját igazságokat, történelmi párhuzamokat melenget­ tem magamban jobb időkre, tévedések, bűnök, bűnösök megítéléséről. Ilyen történelmi párhuzamnak kínálkozott a X V I. század elejének ideoló­ giai, politikai, erkölcsi változássora német földön. A hatalomban pompá­ zó dölyfös katolicizmus úr-papjai akkor, ott úgy lezüllesztették a hitet, a vallást, az erkölcsöt, hogy törvényszerűen földindulásnak, reformnak, re­ formációnak kellett jönnie, - nyilvánvaló volt számomra, hogy a létező szocializmus is sürgős megreformálásra vár! A tizenhatodik század elején, elszánt kispapok merték először hango­ san kimondani, a felismerést, amely pedig egész Európát átitatta már: Rómának nincs igaza! Láttam a nagyon is fiatal kispapot valahol Worms környékén szenvedélyesen, szuggesztíven prédikálni kisemmizett, nyomor­ gó szegények reményéről, hogy itt a földön is, az isten előtt is van esé­ lyünk diadalmas boldogságra, ha őszintén megbánjuk bűneinket, és elker­ getjük főpapjainkat, birtokos kizsákmányoló urainkat. Én láttam magam előtt a fekete csuklyás vakbuzgó szerzetest is, aki a gyülekezetben elve­ gyülve jegyzeteli a fiatal prédikátor szavait, hogy majd pontos legyen a feljelentés az egyházi hatóságokhoz. Hallgassunk csak bele a prédikáció­ 69 �ba, amellyel az egyházi fegyelemből kitörő pap életét, hivatását kockáz­ tatja ! „A z ember felett csak isten van! A burjánzó hamisság, és a tudatlan, rossz papok által megrontott isteni rendet vissza kell állítani! A kik isten nevében szólnak, az isten helyére léptek közvetítőnek, maguk is istente­ lenek, harácsolok. Sem nem igazi hívők, sem nem tudósok! Csak zabálják a szentírás szavait, és megemésztctlenül, értetlenül kihányják azt az embe­ rek elé. A z isten új kiválasztottjai ezzel szemben megmutatják: a hit a népben él, az egyházi hatalomnak, dölyfös uralkodásnak semmi jogalapja nincs! Ott, akkor 15 17 körül az olvasószobákban, a prédikátorok gyülekezetei­ ben egy népforradalom robbanóanyaga gyűlt össze: istennel istenért harcol­ ni kellett! A római papok álnoksága, kapzsisága miatt megromló erkölcsiséget maga a nép kísérelte meg helyreállítani a parasztforradalommal, a reformációval. A hetvenes-nyolcvanas évekre majdminden korombeli értelmiséginek nyilvánvaló lett a X X . század végi konzekvencia: Moszkvának nincs iga­ za! Az eddig létezett szocializmus sztálini modellje, mind ideológiai, mind gyakorlati oldalát tekintve tarthatatlan! Változásígéretek, álreformok mit sem értek: ezrek, tízezrek, százezrek növekvő tábora élt vissza azzal, hogy a bürokratikus politikai hatalom ma­ ga is zavaros etikai helyzetben van. E z idő tájt bárki megfogalmazhatott volna csődjelentéseket a közcrkölcsről. D e minek? Örüljünk, hogy élünk! Hallgatni arany! És az új gazdasági mechanizmus ürügyén butikszabók varrták be gát­ lástalanul pinceműhelyükből kikerült farmerjainkba a legdivatosabb v i­ lágcégek márkajelzéseit, és szemünk láttára adták-vették bajnoki futball­ meccsek pontjait olyan forintokért, amelyek a költségvetésből csurogtak a hazai sportdiplomaták ügyes kezeibe, és egyetemi diplomáink használati értékét lenullázandó ezerszámra állítottak ki mindenféle felsőfokú végzett­ ségről szóló okleveleket, olyanoknak is, akik nyilvánvalóan az elemi isko­ la ismeretanyagából is pótvizsgázni kényszerülnének... É s mindezek megtörténtekor lényeg szerint tisztességesek maradtak a munkálkodó állampolgárok milliói, de önbecsülésükre, birtokolt erkölcsi értékükre rátelepedett egy-egy rozsdafolt. Mondták is sokan sopánkodva: aki mer, az nyer, szemesnek áll a világ, és titokban a becsületesek irigyel­ ni kezdték a csalók sikereit, már-már kimondták a kérdést: mi a fenének kell éppen nekem becsületesnek maradnom? A nyolcvanas évek derekán már Moszkvában is peresztrojka, glasztnoszty kezdődik el a tarthatatlan bürokratikus szocializmus megváltoztatására. Eközben nálunk a mozgalmi vagy értelmiségi rendjükből kitörő emberek személyes szabadságukat, hivatásukat kockáztatva írni, beszélni mernek róla: Moszkvának immár negyven éve nincs igaza! Nem világforradalom kell, nem ideológiai export, nem állami szocializmus, nem pártbürokrácia! Szabadság, demokrácia, átfogó politikai, gazdasági reform kell! A kisebbnagyobb értelmiségi gyülekezetekben pedig szerzetesi csuklyák nélkül, lel­ kesen jegyezetelnek emberek, hogy majd az illetékes helyeken feljelentsék a felforgatókat, izgatókat. Még azt is, aki azt hirdeti, a sztálini Moszkvá­ nak korábban nem volt igaza, de most mégis Moszkvára kell figyelni, mert példás, követhető változások indultak el. Figyelünk? Nem ! És egyre silá­ nyabb tudású álpapok zabálják, majd emésztetlenül kihányják elénk 70 �prédikációikat arról, hogy ha törik, ha szakad a X IX . századi szentírások betűi szerint szervezzük meg a jelent, jövőt... Jószerivel senki sem hiszi már el az egyre ügyetlenebb prédikációkat, de az ellenvélemény is alig születik meg, inkább cinikusak leszünk. Viccek születtek: milyen kicsi a zsemle, és milyen nagy a szánk. Más viccek és elmélkedések később arról szóltak, az a baj, hogy az állampolgár engedelmes homo sapiensből, mohó sapienssé változott, és az aktuális agitáció, új meg új magyarázó helyzetér­ tékeléseinek türelmes meghallgatása helyett egyetlen gondja a fogyasztás. Akik keményen dolgoztak és a sok lerakódó etikát fertőző por, korom alatt is megőrizték tisztességüket a földeken, a gyárakban, nem nagyon értették mi a baj, s miért rájuk ez a panasz, akik viszont megértették, ér­ tettük, cinikusan egymásra kacsintottunk, és hallgattunk. M ár az is bátor tettnek számított, ha akadt egy-egy humorista, vagy szatirikus író, aki a színpadon kabarétréfákba vagy mondjuk álmoskönyv­ mondatokba sűríti véleményét a közerkölcsről. E gy népszerű író efféle álomfejtéseket ajánl szilveszteri mulatságnak 1972-ben: „Hosszú alsónadrágban twisztet ropni - társadalomkritika ér.” „Ólmosfütykössel verekedni - mély eszmei vita.” „H oldvilágnál medvetalpat nyalni - előléptetés.” „Láncon fakó tehenet vezetni - háztáji gazdaság.” X A szilveszteri ünnepek mámora elmúlik, és a hétköznapok egymásután­ jában egyre ingerültebben dolgozó családfő mondja a hifitornyot, mo­ torkerékpárt, autót követelő gj'erekének: egy nagy frászt, meg istennyilát, azt kaphatsz, de nem autót... É s más családok gyermekei megkapják azt az autót, noha egyáltalán nem biztos, hogy olyan keményen megdolgoznak érte, mint azokban a csa­ ládokban, ahol dolgoznak, és nem kapják meg... Itt-ott már muszáj elhangzania a családfői mentegetőzésnek: azért nem kisfiam, mert mi „csak becsületesen dolgozunk!” Nem abszurd ez a men­ tegetőzés? írják, mondják naponta: különösen szembetűnő, nyilvánvaló az erkölcsi válság, az értékzavar a fiataloknál. Követelőznek, de tartásuk, tudásuk, munkabírásuk minősíthetetlen. S még ezen kívül is itt állnak a rock­ őrület, az alkoholfogyasztás, a kábítószerezés új tényei, rémképei! Megint idekívánkozik a szubjektív, és nagyonis kockázatos véleményem: felszíni tünetek ezek. Ha az állampolgárok többségében, úgy talán bennünk is a szellemi megnyomorodottság, megfélemlítettség, szegénység lerakodott kövületei alatt is ott élt, ott él a tisztesség, a szolidaritás, az emberség. Ott él az a fia­ inkban, lányainkban is! Még akkor is ott él, ha ők maguk is alig vesznek ró­ la tudomást, és ha a felnőttek bizonyos csoportjai ezt biztonsággal tagad­ ják is. S, hogy én meg mitől vagyok olyan biztos a dolgomban? Onnan, hogy a fiatalokkal kapcsolatos élményeim nemcsak a Kék-fény adásaiból táplálkoznak! Nemcsak azt látom, hogy nem adják át helyüket idősebbek­ nek a buszon, és a moziban belecuppognak a meghitt szerelmes pillanatok áhítatába, hogy intőket, ketteseket hoznak haza az ellenőrzőkben... 7i �Azt is látom, - futballozás, házépítés, érettségizés, diszkózás közben, hogy tisztaszeműek, és letagadott érzelmeik mögött vágynak a kézszorítás­ ra! Képesek a gyöngédségre; a toleranciára, a szolidaritásra. Utálják kép­ mutatásainkat, hazugságainkat, megalkuvásunkat. N agy többségükben tisz­ telik a tudást, becsülik, ha valaki jó fej, és általában elegük van a kisebb meg a nagyobb hatalmasságok gőgjéből. Családon belül és azon kívül is.... Végül is, kérem, legyen bocsánatos bűn, ha itt, az eluralkodó drámai er­ kölcsi válságkép ellenében és a magam erkölcsiségéhez viszonyítva is érték­ nek látom, egészségesebb köszhasználatra ajánlom ezt a képet az új nem­ zedékről. Magunk miatt, miattuk is újra mondom, rémhír az átfogó, álta­ lános erkölcsi züllés. Csak néhány tízezer ember erkölcse pusztult el itt véglegesen szemünk láttára. A többiek kemény, határozott mozdulatokkal tisztítjuk le magunkról egy korszak ránkrakódott fekete porát, és mutat­ juk fel, érvényesítjük a mindig is megvolt tisztességünket, emberségünket! S amíg nincs érvényesebb alap, új crkölcsiség, új életfilozófiák elfogadásá­ ra, figyeljünk M . F. tanár úr négy évtizedes bölcsességére: az öröm, az erő, az együttesség élménye használható motivációnak, célrendszernek lát­ szik a X X . század vége felé is... X Valahol az Ipoly körül füvet kaszáló V . Sándor komor panaszára mon­ dom: igaz, igaz, magunkba kéne nézni! A kik az ötvenes években hidegségből, csendből, félelemerdőből indultunk, végre felejtsük el a szavak színes táncát, a romlás hazugságait. A z „elmem tünk, megjöttünk” állapotának szigorú önvizsgálata után megtisztulva, és új hitelekkel próbáljuk meg a reményt szétosztani: a munkálkodó soka­ ság nyilvánvaló értékeinek érvényesítésére van lehetőség ma is... 72 �műhely MARNO JÁNOS a sátán kutyája Ladányi-Turóczi Györgynek sűrű sárga a köd, mint a méz sokszáz vég műselyem és szuterén szélcsend csótány verekszik (sic!), ikrát pedz monológ, a csúszós szegélyen amint a téma fogy, jön a megismerés lassú fényárnyú leheletpára és egy kézirat ára levegösár holott nem hívnak sehogy; gusztus után céltalan szándékkal költők itt, gecizek a pince méhén s míg felváltva elbágyaszt-fölver a verset kikezdő szivárgászaj valóságul csurig megtelődnck a semmi sipolyai velem de ha jó rossz helyen kapiskálok hamarost kibontakozhat hamis dokk­ jából és a hajó; s ha nem?. . . még mást is vonakodnom kel! majd közben látnom?. . . (piszkos talány!) mindenesetre mostantól óvatos leszek a szó­ renddel, ne tőlem kapjon szagot a dátum, és ne fogjon be a vers se többé. . .; gyűlölt hullámzás-metszetén szüntelen monoton ott verdes együtt a temérdek félholt kalózkép emez levet ereszt, azon a síkpor könnyít - aljzat helyett van az alacsony mennyezet; tankóma, gumiheverő hogyha a kutya felugrik, elérni a rongyot, a karóra húzott kesztyű becsapja mégis: torkán nyiszorog és sosem ér véget a kölyökkor ütleg, köpés nem csattan viszont sehol; hanem majd elcsöppen, mint egy orr tőle a világ, hosszúra nyúlik a mű- �élvezet - egyre kevésbé könnyű tágulnom innét a kupac alól. . . mert mit lát az állat, ha körülnéz?. . . ívlámpás ködöt és az útfélen püffedt talpformát, mely ragad, mint a méz s mire a tudatára jut, már tétlen túrkálózik a dolgok, nevek közt fagyialja meg égeti a kényszer hogy híhégc-a-lkbhoz még egyszer telten dobogjon; de hiú kísérlet az ennél pergőbb beszéd is; erénnyel a bűn mint egy üres savanyúságos üveg minden szót keresztülöblít, lesípol hasztalan kapirgál tovább, tüsszög az ember a piszkozaton, a füstzöld páracseppekből már nem vonható ki a hamu; lám csak, mondom, eltűnt az írógép is, dél van vagy éj, a tó körül sötét karéjban ér lapszélt s a lapszéllel felkavart félelemmélyt a fenyves - hattyúcsorda és tündér kar húz, bucskázik, röppen át meg át a gépkocsi hűtőtárcsa előtt. . . és most merre?, hallak, a bajor csend kellős közepéből, de csak a gödör emelkedik tovább a fejemben a szakadatlanul tartó, eszelő ülésszak, és nem látom, hol vághatnék egy ugrással közbe; hanem úgy te­ szek, ahogy a nő s a féltékenység fúlladt önkívületén kiönt az epe s aztán a szag, mint egy kócot, tüstént visszasodorít. . . esetleg vezess szólalok végre, ahová nem késő mármint, tartom magam a versezethez ahol a nektár ab nihil keletkez. . . és felzeng a gyulladt bélhúr, nietzschét ünnepli a teljes orchestra (nevetve kacsintunk egymásra) megvan a csont, szikrát vet a selyem terminátor - és viszont egy ideg öntvényű ág, mely mint egy dögorr, hideg 74 �K IS Z O L T Á N A Zóna kutyája Útmutató Marno János: a sátán kutyája című verséhez A Pilman-radiáns egészen újszerű dolog. K épzelje maga elé, hogy megpörget egy nagy földgömböt, s aztán pisz­ tolyból lövöldözni kezd iá. A lyukak a földgömbön sza­ bályos, görbén helyezkednek el. . . A Látogatás hat Zónája úgy helyezkedik el bolygónkon, mintha valaki hat pisz­ tolylövést küldött volna a Földre egy olyan fegyverből, amely valahol a Föld-D eneb vonalon helyezkedik el. A D eneb a Hattyú-csillagkép a lfá ja .. . A . és B. Sztrugackij: Stalker i. Irodalmi ízlés és nyalás. Ahhoz, hogy az itt leírni óhajtott irodalmi fél­ reértés tisztázásához hozzákezdjek, tisztességből is meg kell említenem há­ rom nevet - akinek gondolatait most van szerencsém elvenni, és aképp el­ tulajdonítani, hogy némely rögeszméimet hozzájuk tapasszam. (Ez azt je­ lenti, hogy pontos idézetekre, hivatkozási adatokra ne számítsanak.) Ez a három név: A . Hauser, L . Löwenthal és J. L. Borges. Irodalmi ízlésünk és elvárásaink, számomra ez kétségtelen, egy súlyos félreértésen alapszanak. A legkésőbbi filológiai hellyel kezdem, Borgesszel, aki egyedülálló értelmezését adja a Verba volánt, seripta manent (a bevett értelmezés szerint: A szó elszáll, az írás megmarad) szentenciának. Borges elpárolog, értelmezése szerint korántsem igaz, hogy a szó elszáll, vagyis semmivé foszlik, ezáltal ellenőrizhetetlenné válik a szó kimondásának té­ nye és mikéntje; a szó, az élő szó mindőn veled, a megértővel beszélek, szárnyal, röpdös, vagyis szabadabb, ahhoz képest, amit leírok, kiszolgálta­ tok az enyészetnek, a tőlem való elidegenedésnek. Borges szavaiból (A könyv című esszéről beszélek) következtethetem, hogy midőn a szavakat leírom, megölöm azokat. Mindazonáltal a szógyilkosság bevett szokás. A rhapszodoszok és heroldok tevékenységénél mindenképpen hatékonyabb könyvnyomtatásra való­ színűleg nem azért volt szükség, hogy irodalmi passziókat elégítsen ki; a könyvnyomtatás mindig is a lelki épülés vagy erkölcsi, ideológiai sulykolás indoktrináció eszköze volt és marad. M arad; a hatalmasok számára ez a lényeg. Amidőn leírom, majd kinyomtatom azt a Bibliában, hogy ne ölj, nyilván valam it konzerválni akarok annak érdekében, hogy holnap vagy holnapután megölhessem azt, aki megítélésem szerint, pusztán másságából fakadóan, alkalmatosnak tekintetik arra, hogy megöljön. D e mi köze ennek az irodalomhoz? Közhely, de a jó irodalom sohasem konzervatív. A z Európát későbbiekben bejáró kísértet lepedőlobogtatói szerint a kapitalizmus rettentően pozitív dolog volt, mert a korábbi társadalmi be­ 75 �rendezkedés kommunikációs szövevényét szétszaggatta, és megteremtett egy minden eddiginél jobban és precízebben működő társadalmi kommuni­ kációs közeget, az anyagiasság szféráját. A dolgozatom tárgyát képező irodalmi félreértés szempontjából ennek két fontos következménye támadt; a kommunikáció egységessé és tömegessé vált, mert a kommunikálók is arctalan tömeggé olvadtak; ezt senki sem hajlandó beismerni, s azért, hogy megtudják, valójában mik is ők, és vannak-e ők egyáltalán, olvasni kezd­ tek, mégpedig olyan dolgokat, amik a hajdani Biblia-sajtókból kerültek ki - az utcára. Másrészt a szógyilkosság bevett szokása egyben üzletnek is bi­ zonyult. A szokás és az üzlet imigyen létrehozták azt. amit irodalomnak neve­ zünk. A z író felelőssége, a maradandóságra és a rentabilitásra hivatkozva, egyszeriben megállapíttatott. D e mi köze ennek az irodalomhoz, az íróhoz, a költőhöz, annak sze­ mélyéhez? A kinyomtatott irodalom rentábilis és maradandó léttevékenységének, az ún. irodalmi életnek semmi köze az író, a művész személyéhez. Leg­ feljebb annyi, hogy éhen halhasson, legfeljebb annyi, hogy villát építtessen Mallorcán. ízlés és nyalás. A z alkotó attól még magányos, egyedül van, és fél a haláltól. Legjobb esetben, most ideáltípusokról beszélek, azért ad­ ja sajtó alá művét, hogy ebben az átkozott és arctalan korban megtaláljon egy arcot, akinek mindezt elmondja. A z egész nagyon hasonlít a MonteCarlo-módszerhez. Hogy az Arc megtalálásához az irodalmi élet rulettparcelláin pótoljam a szükséges egyéniséget, azt, ami miatt érdekes lehetek eme Arc számára (kérem, figyeljék a krupié arcát, az ő szükséges zsetonarctalanságát) eltere­ lő hadműveleteket, afféle riszálást, harctéri szökellést kell kieszelni. Ügy kell elképzelni ezt az egészet, hogy a pörgő dobból a rulettgolyó kiszáguld, tudom, hogy ki fog röpülni, és véletlenül, engem is eltalálhat. Az irodalomtörténet a gondolatok és hangok kanonizált szökellésének, lejtésé­ nek (iszkolásának) története. A Nagy Irodalmi Félreértésnek sok köze van a mottóként idézett Pilman-radiánshoz. Száguldunk, mi emberek, és tótágas ellen-emberek ezen a golyóbison, és a Deneb felől irányunkba lövik ama hatalmas pisztolygolyó­ bisokat. Pedig csak én vagyok és Te. Te, aki írni akartál valakinek valamit. Én nem tudom, ezen írásoknak lehetek-e én az alanya. Ennek tisztázásához be kell hatolni a Zónába. Marno János versművészetét nevezem most Zónának. 2. A szöveg akarata. A művész tehát egyedül van és fél a haláltól. M agá­ nyos és félelme szerint működik, alkot. Vele azonban minden más elvá­ rás (hogy igenelje az életet és ne féljen, mert akkor a közösségi olvasók is jobban érzik majd magukat) az előbbiekben vázolt félreértésen alapszik. K i érti A d olf Hitlert vagy Joszif Sztálint, pedig ők, midőn művüket al­ kották, milliókkal kísérleteztek? - Bezzeg az írónak érthetőnek kell len­ nie. E z az elvárás, márminthogy alkoss érthetőt, több, mint mulatságos. K i az a hülye, aki azt mondaná a tengerre, hogy - borszínű? Persze, ezt csak egy Homérosz teheti meg. Érthető az, hogy a tenger bőrszínű? Igen, ért­ hető, de a magyarázatot korántsem az irodalomban találjuk meg. Mert a tenger, meg legyen mondva, nem borszínű. A dolognak semmi köze po- 76 �litikához, ideológiához; közeli ismerősöm adta elő olvasmányélményét, mely szerint az emberi faj két jelentősebb fajta keveredése. Ennek pedig igencsak súlyos idegfiziológiai következményeket tulajdoníthatunk. Idegfi­ ziológiai különbözőség a színlátás milyensége: Zeusz-előtti görögjeink, hozzánk képest, színtévesztők, ők másképp látták a színeket; a kéket pél­ dául feketének, és a többi. A tengert pedig bőrszínűnek. Régebben minden középiskolás tudta, hogy Homérosz tengere borszínű, mégsem ágált ellene senki. Bármennyire is bordély-ház az irodalmi élet (nagy ritkán véletlenszerű­ en az író is élvezhet, úgy istenigazán, a szokásos fizetett lihegésen túl), azt kell írnom, hogy nem Marno János van miattunk, olvasókért, hanem éppen fordítva. Am ikor Marno-verset olvasok, olyan jellegű kérdéseket kell feltennem, hogy alkalmas vagyok-e eme versek befogadására. Lehetek-e én az a bizo­ nyos Arc? Legyen ez az én első útmutatásom a Zónában. Nem tudok verset elemezni, és egyáltalán: nem vagyok a költészetben bennfentes, mégis úgy hiszem, hogy Marno szövegei, teszem azt, Petőfi Sándor verseihez képest érthetetlenek. H orribile dictu: Marno olvasása után nem akarok gyereket csinálni és kivívni a haza szabadságát. S. Lem írja az Úr Hangjá-ban, hogy a maximális hatékonyságú informá­ cióközlést semmiben sem lehet megkülönböztetni a £«/-tól, a maximális redundanciától. E z a zaj, vagyis az érthetetlcnség, akkor válik gyásszá, ha ismétlődik. A második útmutatásom ekképp szól: ha Marno szövegeinek olvasásához készülnek, próbáljanak ismétlődéseket keresni. Meg kell mondanom: ne­ héz feladat elé állítom önöket. Nem hiszem ugyanis, hogy Marno verse térben és időben értelmezhető. Mindenféle köznapi ismétlődésnek pedig csak eme dimenziókban van értelme. A szöveg megjelenik előttünk, alaktalan princípium individuationisokat is felfedezhetünk benne, afféle kiterjedés-monászokat. Mégis a vers, ide nem értve a nyelv logikáját, logikátlan, nem-kauzális, tehát időtlen. M eg­ határozási nehézségeink támadhatnak. Marno szövegeinek magva időtlen vagy egyidejű, pontszerű. Egy, a minthogy a pontnak nincs kiterjedése, megkockáztathatjuk azt a kijelen­ tést, hogy egyben végtelen is. Lássuk be, nem élhetjük át azokat a kínokat, vagy kéjeket, amit a mű­ vész élt át alkotás közben, és nem vagyunk pszichoanalitikusok sem, hogy a szöveg alapján következtetéseket vonjunk le Marno személyére vonatko­ zóan. Ehhez nincs is jogunk. Nincs jogunk hozzá, mert a feladat borzasz­ tóan képtelen lenne. Olyannyira, mintha egy Ford személygépkocsi karoszszéria-vázrajza alapján próbálnánk értekezni. Mr. Ford személyiségszerke­ zetéről. (Ez a példázat Löwenthal Irodalomszociológiájából származik.) Imigyen kénytelenek vagyunk a szövegre hagyatkozni. Harmadik útmutatásom az, hogy Marno szövegeinek nem igen van sok köze Marno személyéhez... A megvalósult, megtett erkölcs érvényét akaratnak nevezem. Ha mégis arra vetemednénk, hogy megértsük Marno János költőt, ak­ kor eme akarat eredményét, szétsugárzását, a szöveg-hiposztázist kell vizs­ gálnunk, és semmi mást. Ezt most nem útbaigazításként mondom, mert a 77 �feladat ismét képtelennek mutatkozna, olyannyira, mintha baziliszkuszok, kentaurok és egyéb szörnyetegek természetrajzi leírásával óhajtanánk az Isteni Teremtő Akarat közelébe férkőzni. (Mint, ahogy azt hajdanán a hívő bestiárium-írók megkísérelték, ilyen célzattal.) Itt azonban csak egy kutyáról, a Sátán Kutyájáról van szó. E z a kutya azonban csak akkor lesz a társunk, ha már behatolunk a Zónába, és túl leszünk a Száraz Alagúton. H a igazán következetes akarok maradni, azt kell mondanom: ha majd odáig (és ezután) az olvasó eljut, a szövegolvasás pillanatában Marno János megsemmisül. Nincs többé sem hatalma, sem akarata verse fölött. Csak a szöveg marad, időbeli, térbeli kiterjedés nélkül, mellőzvén az oksági kapcsolatok nyűgét. Am it az olvasó tapasztalhat: a hagyományos értelemben olvashatatlan szöveg-monászok ittlétét, daseinját, ami vala­ mifajta létezést kifejez, s minthogy ezt Marno írásba adta: kifejezni akar. Egyetlenegy dologgal kerülhetünk kapcsolatba, ami hatni képes ránk: a szöveg elidegenedett akaratával, ittlétével, ontoszával. 3. A Pilman'radiáns. A marnói ittlét (dasein) kissé időszerű attribútuma az együtt járás, ahol az itt egymásmcllettiségének ontosza együttességet, a lét pedig járást, akár mondhatnám azt is: lopakodást fejez ki. Let’s stalk. Lopakodjunk. Am ikor már beértünk a Zónába, legyen ez negyedik útmutatásom, so­ hasem szabad az egyenes utat keresnünk. Anyacsavarokat kerítsünk a ke­ zünk ügyébe, és rájuk kötendő szalagokat, úgy vessük el, szó szerint, a jelző két. Meglátjuk, a kilövellt, ejakuláit akarat struktúrasemleges, in­ diszkrét, csapadék; nem mondanám, hogy olyan nyák. ami karakterizálná az eredő semmit A Nagybecsű Olvasó körkörös szerkezeteket, paradoxo­ nokat szimatolhat - persze, ezzel a gyanúval, ugyanaz a helyzet, mint az is­ métlődéssel: Marno verse nem időellenes pamflet. Lopakodjunk (járjunk), együtt! A Zónában, ilyen szövegkörnyezetben, mármint az értelmetlenség, időt­ lenség és oktalanság közepén méltán felvetődhet az olvasóban, hogy mi az értelme az egésznek. Miért vágyunk mi, emberek, az értelmetlenség diffú­ ziójában, valami értelem, tehát megvalósult kívánság után. Mert vágyako­ zásunk ész nélküli, hormonjainkból fröcsög elő, bele az ereinkbe, amik a nő és a pénz, valamint a közmegbecsülés megszerzése iránti iszkolástól fe­ szesek, tele adrenalinnal. A leghosszabb egyenes út, a mocsár víztükre alatti Rubljov-ikon világában - ezek, bizony, értelmetlen vágyak, úgyahogy a reájuk vonatkozó Kívánságok is. Ott állunk a Szoba előtt, és nem tudjuk, kívánjunk-e valamit. Kívánságainknak és vágyainknak legfeljebb az az egyetlen tanulsága, hogy a Deneb a Hattyú-csillagkép alfája. Ha pedig túléljük a közös lopakodást, utunk egyetlen nyeresége, nem több nem kevesebb, egy kutya. Üdvözlet az Olvasónak! 78 �M E Z E Y K A T A L IN NAPLÓ HELYETT VIII. Zrínyi és Frangepán A bécsújhelyi dóm falában vörös márványkő sírlap. Latin betűs felirata Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc gróf nevét őrzi. A latta pedig a „M űemlékvédelmi Felügyelőség” - mondanánk, ha nem Ausztriában len­ nénk - domborított betűs bronztábláján a német fordítás, amely körül­ belül így hangzik: „V ak vezetett világtalant és együtt mély gödörbe estek. Gondoljátok meg halandók, hogy az Isten és a császár iránti hűségeteket megtartsátok.” Se kivégzésükről, sem annak okáról egyetlen szó sem olvasható, még utalás sincs az egykorú, vagy a korunkbeli feliratban. A gyanútlan arrajáró nem is tudhatná, nem tudhatja, miféle szerzet volt a két gróf, miért voltak vakok és miféle gödörbe estek, ha nem volna a bronztábla sarkába be­ szorítva egy még szinte új piros-fehér-zöld selyemszalag, s nem száradozna a peremén néhány százszorszép. És így tud valam it? Csak sejthet. 1 K ét ismeretlen, gödörbe esett, furcsa nevű vak sírköve, évszám nem áll rajta, pedig valóban sírkő, de feliratát miért találta lefordításra méltónak a mai osztrák közigazgatás? Elgondolkodhat, ha van hozzá kedve, de tám­ pontjai bajosan lehetnek. Aligha hiszem, hogy az osztrák történelemkönyvek részleteznék a főúri összeesküvés három áldozatának (Nádasdy Ferencet ugyanaznap, 16 7 1. április 30-án, Bécsben végezték ki) viselt dolgait. A mi könyveink is sokáig bajlódtak ellentmondásos alakjukkal, miközben a tör­ ténelmi legendáriumban a haza mártírjai közé növekedtek. Ezt a legendát igazolja vissza a sírkő előtt megálló magyarnak a kicsinyes, tanítóbácsi­ szerepben tetszelgő felirat - amihez az utókornak sincs hozzáfűzni valója és amely fenyeget, kioktat, de a történelmi tényekről hallgat. Történelmi legenda egyfelől, történelmi bűntudat másfelől - és közbül az elsüllyedt igazság. Az az igazság, hogy már Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, N ádasdy Fe­ renc állhatatlan, zavaros ésszel politizáló nagyurak voltak, különös ko­ reográfiájú összeesküvésüknek, amely éveken át hullámzott bécsi bűnbánó menet és árulás, illetve új meg új szövetségeseket kereső lázadás partjai között - forrása és súlyos oka a vasvári béke volt. Az a gyalázatos, sietős alku osztrák és török között, amely Zrínyi Miklós (a költő és hadvezér) összes katonai erőfeszítését, áldozatvállalását és eredményét fölöslegessé téve olyan méltánytalan volt Magyarországhoz, az érte, és az európai keresz­ ténységért küzdőkhöz, hogy azt joggal tekintették a nemzet arculcsapásának. Zrínyi Miklós három hónappal élte túl - s ha a vadkant nem is az osztrák udvar küldte rá, de abban, hogy ez a nagy erejű, ezer életveszélyből magát kiverekedő katona áldozatául eshetett egy „erdei disznónak” , mint Szekfű Gyula írja, bizonyosan szerepet játszott a depresszió és a halál­ vágy. Nemcsak magának és seregeinek győzelmeit, a haza visszafoglalá­ 79 �sáért vívott évtizedes harcát csúfolta meg Ausztria azzal, hogy visszaadott mindent a töröknek, de hogy a bán számára egyértelmű legyen ki ellen kötöttek békét, a korábban Montecuccoli parancsára magára hagyatott és török kézre került Üjzerinvárat is jogszerűen az oszmán biradalomnak át­ engedi az egyezség. Azt a várat, amit alig három esztendeje maga emel­ tetett Zrínyi, kezével hordva a földet az alapjaihoz, mint tették nagy előd­ jei is a török veszedelem felléptekor. A bűnt tehát 1664. augusztus 10-én követte el - sok egyéb után és előtt - a Habsburg-udvar a magyarság ellen, s, hogy nem maradt méltó férfiú, aki megtorolja, vagy rajta számon kérje azt - ez mindannyiunk tragikus vesztesége. A testvér fejedelmet újra és újra felkorbácsoló közeg: a korabeli nem­ zet veszteségtudata és tehetetlen szégyene rohamokban űzte Zrígyi Pé­ tert a történelmi cselekvés felé — és valahányszor nekilódult, ugyanannyi­ szor maradt is alul a feladattal szemben, új és új megaláztatásokat és szé­ gyent aratva, míg ellenfele meg nem elégelte „állhatatlanságát” és ki nem végeztette. A bűnt új bűnnel tetézve. Zrínyi és Frangepán. A vak és a világtalan, aki együtt esett a gödörbe. Hogy ki ásott gödröt a két szerencsétlennek, arról nem szól a tábla. A tör­ ténelem még utólag sem szeret igazságot szolgáltatni. A z igazságot - úgy tartják - ki kell vívni, ki kell érdemelni. A sajnálkozás nem históriai ka­ tegória. Mégis hányszor számítunk rá és hányszor szorulunk rá sajátos, magyar történelemmenctünkben. 80 �József Attila-emlékkönyv Napjainkban a sokszorásra duzzadt lap- és könyvtermésben, az újraköz­ lések, a hasonmás kiadások özöné­ ben is feltűnő kötet került ez év elején az olvasók kezébe. Az 1957ben megjelent, Szabolcsi M iklós szerkesztette József A ttila-em lék­ könyv harminckét esztendeig pontosan a költő élete hosszáig — porosodott, sárgult a raktárak mé­ lyén, mígnem az alaposan megvál­ tozott közléspolitikai viszonyok megengedték, hogy nyilvánosságra kerülhessen. H a egy kötet ilyen sokáig kény­ szerül indexre, elemi erővel merül fel a kérdés: vajon mi késztette a korabeli politikát ilyen drasztikus lépésre, melyek az inkriminált szö­ vegek, tartalmak? Első olvasatban nagyon nehéz felfedezni a betiltást kiváltó okokat, annál is inkább, mert a kötet nem a kimeríthetetlen, ezért oly vitatott, többféleképpen kisajátított lírai oeuvre-t hivatott értelmezni, hanem - Illyés G yulával szólva - a „legfontosabbat, az em­ bert” akarja felidézni, részben ko­ rábban megjelent írások egybe­ gyűjtésével, részben az emlékkönyv számára írott vagy mondott vissza­ emlékezésekkel. Életét, „elvegyülését és kiválását” mutatja be kortár­ sai szemével. Szubjektív, személyes élmények sorjáznak a lapokon - a szerkesztő szavaival - „testvér és barát, harcostárs és szerelmes, is­ kolatárs és tanár, tanítvány és mes­ ter szól” József Attiláról. Boldizsár Iván, Cserépfalvi Imre, D evecseri G ábor, Hont Ferenc, József Eta és Jolán, Móricz Zsigmond, Németh Andor, Ö rkény István, Sándor K á l­ mán, Szántó Ju dit, Radnóti M iklós, Tersánszky Józsi Jenő, Vágó Márta - és sokan mások - vallomásaiból nemcsak emberi lényegéhez jutni közelebb, hanem költészetének tit­ kaihoz is. Természetes, hogy az így kibon­ takozó kép sokszínű, s nemegyszer ellentmondásos is. S nemcsak azért, mert a megidézett emlékek élete más-más korszakában, alkotó tevé­ kenysége eltérő területein mutatják a költőt, hanem azért is, mert v a ­ lóban nagyon ellentétes személyiség volt. Találóan írta Ignotus Pál a Szép Szó 1938. január-februári József Attila emlékének szentelt különszámában: „Barátom volt, nem ismertem. Azt hiszem senki sem ismerte. Holott éppenséggel nem volt zárkózott. A tenyérre tet­ te ki a lelkét, rostokra, ízekre sze­ letelte, közszemlére bocsátotta, minden ajtó bekopogtatott ve le ...” Nos, a visszaemlékezések megerősíteni látszanak Ignotus vé­ leményét, de azt is sugallják, hogy ha mindenki egy „m ásik” József Attilát ismert, akkor együtt az „ig a­ zit” ismerték. A piedesztálról leemelt, emberi gyarlóságoktól, szélsőséges vonások­ tól sem mentes alkatának, de leg­ alábbis egy-egy megkérdőjelezhető tulajdonságának, a megértése, a beteljesült szeretetre, szerelemre mindhiába vágyakozó, szenvedésre kárhoztatott krisztusi sorsának fel­ villanása óvatosságra parancsol­ hatta az állóképpé, egysíkú példává merevített - harcos, szilárd, kérlel81 �hetetlen - proletárköltő nimbuszá­ nak védelmezőit, de nem látszik elégséges oknak a kötet ily hosszú idejű elfektetésére. Direktebb po­ litikai indítékok húzódhattak az igencsak szerencsétlen döntés hát­ terében. Ezek nagy valószínűséggel József Attilának a munkásmozga­ lomhoz, jelesül az illegális kommu­ nista párthoz fűződő, tisztázatlan viszonyának felszínre kerülésében, a pártköltő manipulált misztikumának akaratlan szétoszlatásában keresen­ dők. Bár a kapcsolat konfliktusai, iga­ zán csak szélmentén jelennek meg az emlékkönyv lapjain, néhány visszaemlékezés - főként a Tamás A ladár és Sándor Pál által jegyzett - középpontjában kétségkívül József Attila párttagságával illetve feltételezett - kizárásával össze­ függő kérdések állnak. S figyelembe véve, hogy a ioo ° q és a Társadal­ mi Szemle egykori szerkesztője me­ rőben eltérő - s ezáltal eldöntendő vitára ingerlő - nézeteket vallott c témakörben, még inkább jogosnak látszik a gyanú, hogy „e tájon” ta­ lálni a betiltás magyarázatát. Sőt, az elmúlt évtizedek éles polémái alapján az is valószínűsíthető, hogy egyeseknek személyes érdekükben állt megakadályozni az emlékkönyv megjelenését. József A ttila a munkásmozga­ lomban a húszas évek legvégén, a marxista szemináriumok jól fel­ készült, igényes előadójaként, ko­ nok vitapartnerként kapcsolódott be. Sándor Pál megemlíti, hogy az első - Újpesten tartott - előadását kö­ vetően kitörő örömmel nyugtázta: „Tartozom valah ová!” Tamás A la­ dár 1930-tól datálja József Attila KM P-tagságát és ezt a költő Fábry Zoltánnak írott levelére hivat­ kozva bizonyított ténynek veszi, s azon vélemények ellenében han­ goztatja, amelyek szerint József A t­ tilát azért nem zárták ki a pártból, 82 mert soha nem is volt tagja. A kö­ zelmúltban is jelent meg egy tanul­ mány a korabeli kommunista cso­ port vezetőjének, Dem ény Pálnak a tollából, amely hasonló álláspontot képvisel: „Jó z sef Attila nem műkö­ dött közös organizációban... A cso­ dálatos költő mélységes individualiz­ musából fakadó magatartása sehogyse bírta el az illegális tevékenység­ hez szükséges fegyelmet. Lehetet­ lennek tűnt előttem őt szívósan küszködő, egymás életére felügyelő, láthatatlanított szervezetbe b evonni." (Vb.: Tekintet, 1988/3. 15. o.) Tamás Aladár szívósan képvise­ li azt az álláspontot, hogy József Attilának a pártból való kizárását p mendemondákon kívül semmilyen hitelt érdemlő adat nem támasztja alá. Ezzel szemben Sándor Pál egy­ értelműen a kizárás verziójára vok­ sol. Azt azonban - az árnyalatbeli különbségek ellenére - mindketten felfedik, hogy József Attilát komoly sérelmek érték a párt részéről. E l­ sőként a moszkvai Sarló és Kalapács 19 3 1. júniusi számában megjelent A magyar proletárirodalom plat­ formtervezete című közlemény em­ líthető, amely nem kevesebbet ál­ lított róla, minthogy, a fasizmus tá­ borában keresi a kivezető utat.” Bár a költő egy „tájékozatlan társaság (a Moszkvai Proletárírók Magyar Csoportja: Cs. B.) frakciós tevékeny­ ségének” minősítette a méltatlan támadást, nem volt könnyű napi­ rendre térni felette. Törést okozott József Attila és a párt kapcsolatában az 1932-ben mindössze egy számot megélt, álta­ la is szerkesztett Valóság című lap kudarca is, amelyet a munkások a költő elvont filozófiai fejtegetései miatt utasítottak el. 1933 februárjában újabb sebet kapott. Ekkor jelent meg a K ü lvá­ rosi éj című kötetéről a Társadalmi Szemlé ben Pákozdy Ferenc kritiká­ �ja, amely szerint „Jó z sef Attila nem proletárköltő..., nem él benne a munkásmozgalom eleven sodrá­ ban... nem tudja a marxista meg­ győződését verseibe beolvasztani.” Sándor Pál úgy vélekedik, hogy a cikket a Társadalmi Szemle társ­ szerkesztője, az egyébként nagyon intelligens, „szolid lelkű” Madzsar József rendelte, így akarván elide­ geníteni szemináriumáról a maka­ csul kérdező, kötözködő költőt. Tovább mélyítette a szakadékot az Ú j Harcosban 1933-ban megje­ lent A z egységfront körül című József Attila-cikk, amely a szoci­ áldemokrata és a kommunista mozgalmat egyaránt felelőssé tet­ te a munkásosztály megosztottságá­ ért, a közös antifasiszta fellépés hi­ ányért: ....... egymás harci akcióinak a támogatása minden eszményi pártfegyelemnél előbbre va ló” írta. Téglás Ferenc durva, sze­ mélyes vádaskodással válaszolt: . .az Ú j Harcos hasábjain sajnos teret adott egy politikai elefánt­ csonttoronyban élő embernek is, kinek zavaros és opportunista fe j­ tegetései azonban a harcos egység­ front útját nem egyengetik, hanem még jobban eltorlaszolják. Józse) A ttila esetének veszedelmessége ab­ ban áll, hogy ő mint tehetséges köl­ tő, egy proletártárgyú versével né­ mi tekintélyt szerzett magának a baloldali munkások között. Most erre támaszkodva, baloldali moz­ galmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul.” A szakítás közvetlen oka az 1934-es moszkvai írókongresszus, volt, amelyen Illyés Gyula és Nagy Lajos vett részt. A források meg­ egyezni látszanak abban, hogy a ki­ választásnak politikai okai voltak. A konspirációs tényezőket kizá­ randó a vendéglátók olyan szim­ patizánsokra számítottak, akik elfogultság nélkül fejthetnek ki propagandát az élményeikről. A moszkvai magyar szervezők egyebek közt G ergely Sándor, H i­ das Antal - kértek javaslatot a résztvevőkre, a fentebb idézett platformtervezet tanúsága alapján aligha vették igazán fontolóra Jó ­ zsef Attila meghívását, bár Illyés G yula naplójegyzetei (Vö: Kortárs, 1989/4. sz. 8. o.) azt tanúsítják, hogy Kun Béla kedvezően nyilat­ kozott neki József Attiláról. Min­ denesetre a költő nagyon zokon vet­ te mellőzését, s elkeseredettségé­ nek a M iért nem én? című pamfletben adott hangot. Noha a kézira­ tot nem sikerült publikálnia - ké­ sőbb el is veszett, Sándor Pál en­ nek tényére, illetve tartalmára ve­ zeti vissza József A ttila kizárását a pártból. Véleménye szerint a pártvezetés úgy ítélte meg, hogy a leírt gondolatok kanonizálni vé­ lik a költő igazát, alkalmat adnak a kommunista mozgalom elleni tá­ madásra; tehát pártszerűtlenek. Mai szemmel persze az ítélet fonákja hangsúlyozódik, hiszen József A t­ tila az elsők között volt, aki a „ moszkvai jelekből” arra következ­ tetett. hogy valam i nincs rendben a pártmozgalom körül. Jellemző e téma tabu jellegére, hogy Gyertyán E rvin 1966-ban írott E g y konfliktus és legendái című tanulmányát - amelyben közvetle­ nül Szabolcsi Miklós és Vértes G yörgy az e kérdést vizsgáló írá­ saira reagált, idézve az emlékkönyv visszacmlékezőit is - öt lap szer­ kesztője is visszautasította, s elő­ ször csak 1985-ben a Tisztán meglát­ ni csúcsainkat című kötetében lá­ tott napvilágot. Gyertyán elveti ugyan a Tamás A ladár és Vértes György által képviselt nézetet; amely szerint „Jó z sef Attila mun­ kásmozgalmi szerepe, a párthoz va ­ ló viszonya - voltaképpen a köl­ tő egész életm űvének, megértésé­ nek a kulcsa... költészetének nagy­ 83 �ságát, jelentőségét csakis a párt­ tal való kapcsolata legmélyebb is­ meretében és megértésében lehet teljes egészében felfogni és értékel­ n i", ám azt ő is igazolva látja, hogy . .a Babits-komplexum vagy az Illyéssel való rivalizálás is csak azért válhatott olyan lényegessé és pusztító hatású tényezővé, József A ttila utolsó éveinek lelki gyötrődés seiben, önigazolást kereső rémláto­ másaiban, mert elvesztette táma­ szát az illegális mozgalomban, megromlott kapcsolata a párttal, ki­ csúszott alóla az egy időben megta­ lálni vélt társadalmi talaj.” A z elmékkönyvben felbukkan­ nak olyan utalások is, amelyek Jó ­ zsef Attilának a freudizmussal, a pszichoanalizissel való kacérkodását jelzik. M ára - például Illyés Gyuláné (Flóra: Cs. B.) József Attila utolsó hónapairól című, 1987-es kö­ tete révén - sok minden tisztázó­ dott e kényes kérdésben is, nem tartható azonban kizártnak, hogy harminckét évvel ezelőtt még nem volt kívánatos szólni erről sem, an­ nál is inkább, mert az illegális párt értetlenül kezelte, nehezen tolerál­ ta József Attila e hajlamát. Erre utalnak Sándor Pál sorai is, ame­ 84 lyek visszaidézik József Atilának - végül is a Szép Szó emlékszámá­ ban megjelent - Hegel, Marx, Freud című tanulmányának genezisét. Tagadhatatlan, hogy a költő világszemléletére - amely mindvégig megőrizte alapvetően marxista orientációját - hatással voltak a múltszázadvég illetve c század pol­ gári irracionalista gondolkodói Freud mellett az egzisztencialista H eidegger, a neohegeliánus Croce, vagy az intuitív életfilozófus Berg­ son - is. A József Attila-emlékkönyv té­ mája okán, elsősorban a húszas évek végétől a költő haláláig terje­ dő időszak dokumentumerejű tár­ háza, de a kötet kálváriája sokat mond az ötvenes illetve a nyolcva­ nas évek végi magyar közállapotok­ ról is. József Attila ügyében pe­ dig - mint a televízió áprilisban sugárzott 'Eszmélet című, ötrészes sorozata is bizonyítja - ki tudja meddig folytatódik a perújrafelvé­ tel, hiszen a hozzá, prófétikus örök­ ségéhez való viszonyban mindig az utókor minősíti önmagát. (Szépirodalmi) CSO N G RÁ D Y BÉLA �KU KO RELLY END RE Álom út Az Álom úti /pályán játszom. 1Egy szögletes, közönyös arcú, egészen fiatal fiút állítottak rám. R ád ''(állították veszélyes felvillanásaid miatt. Többször rá­ vezeted a labdát, fcselezel, ide lelsodor, [megelőz 'és leszerel, egyszer a cipőd fs leesik. A apálya \körül 'senki sincs. Havazik. ’S enki sem látja győzelmeid. K e ­ mény és közönyös •aki éllen 'játszol, la [világon inkább ö van. Elemében van. Nyersesség szükséges, a lelkedben (meg\van ez? E z a brutális élménykor és egy válogatós 'író? Végre egyszer Iátrúgod (a lábai között a labdát és megkerülöd öt, akkor úgy marad ott, [kicsit |ó 'lábakkal, kicsit megbillenve, mint egy szo­ bor az álom 'vakítóan fehér 'épülete előtti ''füvön. Valamelyik erősen lejtő, budai utcán találkoztam Hekerlével. A lig lehet itt megállni. Szabályos postástáska van nála, és egy csomó levelet fog a kezében, el kell juttatnia a címzettekhez. Ahogy igyekszik fölfelé, megállít, nem kö­ szön, mutatja a borítékokat, szerinted hol laknak ezek, az egyiket egészen az orrom elé tolja. Nem ér hozzám. Nagyon komoly. Mindketten tudjuk, hogy ő már meghalt. Nézem a szemüvegét. Egy romos állapotban levő bérházban vagyunk, a tetőtérben. Valószínűleg itt laknak azok. Ácsorgunk. Itt van Rita, Németh Gábor és Garaczi, közben megpróbáltam szerezni egy mag­ nót, de nem tudtam, mert nem mertem hazamenni. Féltem, hogy közben elmegy Hekerle. Hogy kiderül, nem is volt itt. Messzire lakom innen, a tetőről lehet látni a Nyugati környékét. Hekerlét csak az érdekli, hogy a le­ veleket átadja. Nem tudunk beszélgetni. Végül mégiscsak megkérdezem tőle, hogy van-e Isten, de erre a többiek haragos képet vágnak, miért kérdezgetek ilyesmit, Garaczi pedig megfordul, és megindul a lépcső felé. Nincs korlát. A bal kezével egy tartógerendába kapaszkodik. Törmelékkupacok, rengeteg kacat, lom. ’87. 12. 4. Azt álmondtam, hogy van egy térképem, csodálatos Párizs-térképem, ha né­ zem - és nézem - a legapróbb részletek is láthatók, és akkor itt is vagyok a Pl. de la Concorde-on, és a Champs-Elysees pontos és éles perspektivikus rajza. Átmegyek a Concorde-hídon, fel akarok jutni, ilyen már nincs is Pá­ rizsban, a Várba (?). Sikátorok, és jön az egyetem, a nagydarab térképemet szétfújja a szél, szemetes kis utcák, udvarok, üvegkapu, egy kollégium elő­ csarnoka, a falakon plakátok, hirdetések, arra kell menni, van ott egy lép­ csőfeljáró, egy ismerős nő cipeli föl a gyerekkocsiját, mondja, hogy igen, er­ re kell menni, mert errefelé van a vár. ’8-j. 12. 10. Egy kicsi, és furcsa formájú tornateremben focizunk. Ott van az Esterházy, és Németh Gábor, meg Márti is, aki egy benyílóból nézi az egészet. Sokáig 85 �vacakolok a tornacipőmmel. Nem találom, vagy nem tudom befűzni, valahogy soha sincs vége a fűzésnek. Azután egy tömegjelenet, kibalettozom a bolyból a labdát, ráesik a keresztvasra. Kiskapura játszunk. Kis vaskapuk. ’8j. íz. zi. A munkahelyemen, ahol dolgozom. Romos állapotok, a pincén keresztül kijuthatunk egy kisebb udvarba, terméskőfala van, nagy lukakkal, itt közlekedek. Felhúzódzkodom, és kibújok a lükön. Most viszont tatarozni kezde­ nek, és átalakítani az épületet. Egyébként ez egy gyönyörű, régi kastély. Én is, mi, akik ott dolgozunk, mi is részt veszünk az átépítésben. Egy ember­ nagyságú díszes vasoszlopot kell fölvinnem az emeletre. Arra az emeletre vi­ szem, ahol a titkárnők gépelnek, lehallatszik a kopogás. Éppen csak elbírom az oszlopot. Letört a talapzatáról, ezért ki kell ütni a belsejét, hogy újra fel lehessen állítani, fölcsavarozni. Egy nagy teremben vagyunk, Czakó, ő vállalja, hogy kiüti az oszlop bélletét. Azt mondja, hogy ő most kiüti az osz­ lop bélletét. Hátraviszik, valami műhelybe. Már az egész házban dolgoznak, és amikor a pincén és az udvaron keresztül odamegyek a falhoz, látom, hogy a lyukat betömték, és- csak egy kisebb háromszög alakú nyílást hagytak meg. Nem férek ki. A munkásoknak nem tetszik, hogy ott akarok kimenni. ’í 7. íz. z~j. Mintha a Balassa Péter állna valami színház vagy mozi előtt, a bejáratnál. Igen, ez a B. P. csak rövid a haja és vörös, és nincs szakálla. Nagyon jóked­ vű. ’8j. íz. zg. A Köröndöt átépítették, a négy körszeletben négy neogótikus bástya van, és a szobrokat megfordították, most kifelé néznek. ’88. i. 3. Az országúton biciglliztünk ketten, és akkor észreveszem, hogy egy verseny közepébe kerültünk, mi is rákapcsolunk, s éppen akkor azt látjuk, nem én, hanem az, akivel vagyok, az látja - fogalmam sincs, hogy ki az, akivel va­ gyok — szóval észreveszi, hogy a versenyzők bekarikáznak egy ház udvarába. Pihenő. Be lehet állni a sorba, és kapunk valami süteményféléket, és inni is. Furcsa nagyon, a süteményt egy műanyag zacskóból kell kienni, az ital meg valami szirupos lötty, meleg is, és azért aggódunk, nehogy kiderüljön, mi nem is versenyzők vagyunk. Mégis arra gondolok, hogy most, amikor ezek pihen­ nek, most lehetne lehagyni őket. ’88. 1. 6. írtam egy fiatalkori Schubert-dalt. A zenéjét. A szöveg nem volt meg, csak az eleje, az első szó: A halál. . ., stb., azután csak valami vakszöveg. De nem a halál és a lányka volt. Amikor felébredtem, még dúdoltam magamban. És megállapítottam, hogy ez csak egy ifjúkori mű, nem elég mély, és rögtön ja­ vítottam is rajta. Kellemes kis dal volt. ’88. I. 7. Valahonnan jövök haza, és már itt a kapu előtt hirtelen eszembe jut, hogy elmegyek a Hallerhoz. A Rózsa utcában épp’ megáll egy taxi, a volt kuple­ rájnál. A sofőr szállna ki, de amikor odérek visszaül. Kikanyarodtunk a Kör­ útra, megáll egy boltnál, ahol valami léceket rakodnak be, s mikor indul, elölről kezd számolni a taxióra. Nagyon gyorsan megyünk, közben barátságo­ san beszélgetünk is, kérdezem a sofőrtől, mégis mennyivel megy, hogy ő 86 �negyvennel megy mondja, de közben tudom, hogy az legalább százhúsz, és a Margit hídon már mint egy autóversenyző, ahogy lejövünk a hídról, teljes erővel húzza a kormányt, mégis a korlát mögött, a járdán söpör végig az autó, és föl a várba. Itt kiszállunk, előkerül (az autóból) egy kutya is, hogy ne tudjak elszökni, és amikor felébredtem kis ideig még azon voltam, hogyan tegyem ártalmatlanná a kutyát. A nadrágszíjjal kellene megkötni. Szúr a ku­ tya talpa. ’88. i. 13. Több futballmeccsen kellett játszanom, ahol minden mozzanatot előre ki­ dolgoztak. Egy balett. Minden meccs teljesen egyforma volt. ’88. i. 15. Lóversenyen vagyok (még sosem voltam lóversenyen), és nagyon kicsi a pálya. Ilyen kicsi? Koppány Mártonnal vagyok, ő profi, tudja, hogy kell fo­ gadni, bcállunk a sorba, ő áll előttem, és valamilyen szörnyen bonyolult kom­ binációt csinál, amit egyáltalában nem értek, még a lovak nevét sem tudom, egyikét sem. Ezért azt mondom a nőnek a pénztárban - idősebb nő, nagyon barátságos - , hogy valami hasonló variációt adjon, mint az előbb. (Egyálta­ lában, vannak variációk? Nyilván vannak, nem?) Lemegyünk a pályához, az épületek pocsék állapotban vannak, málladozás. Látok egy irtózatosan ronda lovat. Azután földrengés van. Menekülünk kifelé, látom, ahogyan egy kő tartóoszlop kileng. ’88. 1. 22. Bemegyek egy Boráros téri étterembe Csajka Gáborral. Valahol ott a körúti sarkon van. Senki sincs az étteremben. Az előtérben, egy asztalon egy halom fémpénz van. Utána menekülni kell (loptunk a pénzből) ?, de nem tudok fut­ ni, még gyorsan menni sem. Az aluljáró felé megyünk, amikor Cyprián: te, én nem arra lakom, szia, és valahogy balra lelépett a buszmegállók, vagy a csepeli hév felé. ’88. 1. 27. Madridban vagyunk. Álom-Madrid, nem is „hasonlít” , de azért Madrid. Megyek egy sugárúton, és van ott egy - úgy tudom - híres tér. Ide kanyaro­ dom vissza, egy romtemplomhoz. Beront egy csapat tíz-tizenkét éves gyerek, és ordítoznak, magyarul. Azon is töprengek, hogy rájuk szóljak-e. Kifelé jö­ vünk, el a romtól, és mérges vagyok a gyerekekre. ’88. 1. 31. Megjelent a közös könyvünk Hekerlével. Ezüstszürke papírkötés, jó vastag könyv. A versek, amiket én írtam, folyamatosan vannak szedve. Milyen fur­ csa versek. Még sose láttam őket. ’88. 2. 3. Azt álmodtam, hogy egy nő néz. Idegen nő. Egy idegen nő nézett egész éjszaka. Vagy egy pillanatig. ’88. 2. 3. A strand öltözőjében nem fogasokat adnak, hanem egy nagyobbacska kekiszínű zsákot, ebbe pakolok. Rengeteg minden van nálam, főleg egy csomó könyv meg füzet, ez a füzet is, amibe most írok. Kipakolok. Egy kulccsal kell bezárni a zsákot. És sokáig rámolok, nem tudok megszabadulni a rámolástól. Szerepelt még egy lila színű futball-labda. ’88. 2. 12. A középső szobánkban állok, a kályhánál, amikor megjelenik a nagyma­ mám. Átölelem, erősen, beszélek hozzá, hogy lehet ez, hiszen tudom, hogy L 87 �már meghalt. Tudom, hogy álmodom, és próbálok is erről valahogy megbizo­ nyosodni, de túl valószínűek a körülmények. Az egész nem tart sokáig, szin­ te mintha sürgetném is, hogy múljon el. Nagyi először hirtelen nagyon súlyos lesz, és oldalra dől, de erősen tartom, és megpróbálom becipelni a szobájába. De ahogy viszem, elkezd változni, és én akarom is ezt, mert hiszen ez csak álom, és ez az átváltozás erre a bizonyíték. Azután állok a sötét szobában, és egy futballmeccs közvetítésének a kezdetét várom. A tévében közben egy éne­ kesnő produkál, valami irtózatos táncdalt ad elő, úgy, hogy kilép a készülék­ ből, és play-back-ról énekel, vagyis tátog. Csak ketten vagyunk a szobában, ezért zavartan elfordulok, hogy ne lássa, milyen megvető pofát vágok. De ez az egész csak egy villanás. Akkor Babó jön be, vagyis Babóékra emlékszem, de hogy ki volt még vele, arra nem. És mosolyogva valami megjegyzést tesz az álomra Nagyival, és én elhülve kérdezem tőiük, hogy honnan tudják. Nem vá­ laszol (nak?!), bejön anyu is, és én, a végén már szinte sírva, egyre azt hajto­ gatom, mondja meg, hogy a Babóék honnan tudják, hogy itt volt a Nagyi, de az anyám sem válaszol. ’SS. 2. 17. Egy gyűlésen vagyok, jókora teremben, a terem végében ülök. Nagy zsúfolt­ ság. Az előadó, hatvan körüli, valami demagóg szöveget nyom, egyszerre csak lehurrogni kezdik, és ez nekem is tetszik, hurrogunk. Ám akkor elől minden­ féle suhancok nyomulnak be az ajtón, agresszív kiabálások, majd egyszercsak kitör az öldöklés. A suhancok bicskákat szednek elő, és akit elérnek, leszúr­ ják. Látom ahogy Balog Kati még az öldöklés előtt elmenekül, a folyosón igyekszik végig, nem vesz észre, eltűnik. Én is ki akarok jutni valahogy innen, de amikor kinyitom a terem végében lévő ajtót, látom, hogy a folyosón egy csoport jön késekkel. Gyorsan becsukom az ajtót és vissza a terembe. (Dél­ után álmodtam, lázasan.) ’SS. 2. 22. Arany, aranybarna táj, egészen erős aranyszín. Alkonyodik, de még nagyon süt a nap. Autóbusszal utazom, néha, a megállóknál igyekszem leolvasni a kis táblákról, hol is vagyunk, de nem sikerül. Mindenesetre már voltam itt, pon­ tosabban: most vagyok itt másodszor. Vagy „gondolom” álmomban, lehet, hogy másodszor álmodom erről, de ezt még álmomban sem tudom eldönteni. Az út­ tól néhány méterre két, a tájba szinte beleolvadó, csodálatosan bronzszínű nő napozik, alszanak. A táj különben, bár gyönyörűek a színek, kopár, dombos, házak nincsenek, csak a buszmegálló bódéja. Egy-két fa. ’SS. 2. 24. Egy zegzugos vitorlás hadihajón vagyok, nekem kellene irányítani, de fo­ galmam sincsen, hogyan. Próbálkozom a kötélzettel, véletlenül sikerül „bevon­ nom” a „csúcsvitorlát” , ide-oda mászkálok a hajóban. Barlangrendszer. Nyo­ masztó. ’SS. 2. 25. Susannénál, a családi házukban. Elég óriási ház, inkább városhoz hasonlít, nagyon furcsán érzem magam. Mindenki magyarul próbál beszélni. Van egy melléképület, a cselédlépcsőn megyek fölfelé, kisgyerekek ülnek a lépcsőn. Egy nagy, kopár terület is tartozik a házhoz, a kerítésen kívül pedig város. ’SS. 2. 27. Azt hiszem, Moszkvában vagyok, egy utca, igyekszem elolvasni a táblát, taxiba ülünk, örülünk, ismerős is, nem is. Előtte pedig azt álmodtam, hogy egy 88 �híres, régi filmet nézek, tulajdonképpen egy gengsztertörténet, már kétszer láttam. A közepénél kijövök, a mozi előtt ott van Zsuzsi, próbálom beinvitál­ ni, de nincs kedve. A végére visszamentem, a főhőst a volt haverjai lebuktat­ ták, talán meg is ölik. ’88. 3. 8. Meghalt a szomszédunk. Látom, hogy a felesége milyen szomorú. Gyorsan eljövök. ’88. 2. 28. Balassa egy szobában ül, nagy íróasztal mögött, és egy mártogatós tollal má­ sol valami régi levelezőlapot. Lemásolja a szöveget, azzal a jellegzetesen régies, czirkalmas írással. Én pedig a verendán - van ott egy verenda - ülök, és ol­ vasok. Meg is állapítom, hogy egy valami Szőlőskertit olvasok. K i az a Szőlős­ kerti. ’88. 2. 28. délután. Egy filmet nézek, amerikai film, de én írtam a sztorit, egy akciófilm, meg­ vették a történetet, emlékszem is a palira, akivel tárgyaltam, megvette, elad­ tam stb. Mégis, valahogy kimaradtam az egészből. Például nem is tudom, hogy ki a rendező, nézem a címlistát, ott van a nevem, Határolta vagy Korlátozta: és itt jött a nevem, egy pillanatig látszik, rövid dicsőség. Arról szól a film, hogy valaki föltalálja a tökéletes távhipnózist. Fülbevalóként lehet hordani azt a kis készüléket, amelyen keresztül az utasításokat közvetítik. Fiatal nőket kapnak el, elkábítják őket, és ilyen kis szerkezeteket lőnek be a fülcimpájukba. Amíg a hipnózis tart, ezek a nők emberfeletti teljesítményekre képesek, rend­ kívül felfokozottak, koncentráltak, erősek, gyorsak és ügyesek, de csak kéthárom órán keresztül bírják. Utána ájulásszerű álomba zuhannak. Jobb fül­ cimpa. Egy félvér, nagyon szép nő, ül a toalettasztalnál, tükör, lecsatolja és le­ emeli a fejvédőjét, hosszú haj, az erejének végén van már, kábult, feláll, jó lenne, ha most valamelyik isten megbaszna, mint egy őszibarackot, angolul mondja és a magyar feliratozás nem fordítja, pedig erre a mondatra vártam, de azért angolul is épp olyan, ahogy megírtam, olyan az egész. ’88. 3. 1. Csak be kell könyékben hajlítani a karjaimat, összeszorítani, és érzem, hogy föl tudok majd repülni, érzem hozzá az erőt, és akkor behajlítom a karjaimat, elrúgom magam, tényleg könnyen megy, előbb a szobában próbálom ki, fölre­ pülök a kályha fölötti sarokba. Be tudok ülni a sarokba. Tényleg repülök, gondolom, milyen egyszerű, ez nem álom, és amikor felébredek, felülök, meg­ próbálom, hogy hátha megy. ’88. 3. 2. Volt ott egy másik magyar is, de az is éppen így fagyoskodott. Mintha ki­ vette volna a nyelvét. Ezt a két mondatot álmodtam. ’88. 3. 3. Pál Feriéknél vagyunk, ott van Kassa Kati. Azt mondja, hogy legjobb, ha mindent nyilvántart az ember. Én például, és mond egy számot, mondja, hogy hányszor, de pontosan nem emlékszem, ezerkétszáz és valamennyi, szóval: Én például ezerkétszázvalahányszor táncoltam. ’88. 3. 4. Visszakaptuk a kastélyunkat. Mivel volt egy kastély, amit elvettek, és most visszakaptuk. Gyönyörű fehérek a falai, és a karosszékek fehér vászonnal van­ nak letakarva. Minden úgy van, mint régen, vagy majdnem úgy, mert vala­ 89 �hogy cl vannak húzva a faltól a bútorok, és egyáltalán semmi sincs a falakon, még a falak közelében sem. A képek nincsenek felakasztva, csak a szekrények oldalaihoz támasztva. Vendégeket várunk. Apámmal, anyámmal némi nézetel­ térések, mert szerintem vissza kellene a bútorokat tolni a helyükre. Szerintük nem. Jó ez így. A képek tényleg jó helyen vannak így. ’88. 3. 5. Csöng a telefon, erős a hang, kihallatszik. Valahogy kint vagyok. Kitapoga­ tom a kilincset, hogy merre nyílik az ajtó. Nem találom a villanykapcsolót, pe­ dig ott élek, előrcnyújtom a karom, igazi vakság, végigmegyek az előszobán, a csöngés felé, elég gyorsan. Amikor lépek, jó magasra emelem a lábaimat, hogy el ne essek valamibe. Elszánkázok a határig, nagyon is tudom, hogy hol van a kapcsoló. Itt lakok. Pedig már itt élek harminchat éve. Nem kell ma­ gasra emelni a lábat. Nagyonsokáig kell menni. Akkor elérek az előszoba vé­ géhez. Miért meresztem a szemeim. ’88. 5. 6. Betét. Miután az üzemanyag-feltöltés befejeződött, huszonöt perc inúlva a ro­ hamosztag két tagja bejutott a pilótafülkébe. Újabb harmincöt perc telt pl, ami­ kor a géprablók közül a két idősebb Ovecskin testvér - mivel nem tudott be­ jutni .a fülkébe j- az ajtón \át '.két lövést adott le. Ekkor két katona feltépte az ajtót, de Oleg Ovecskin mindkettőt megsebesítette. Alulról a csomagtérből nem sikerült a katonáknak 'az utastérbe futni, pzért ‘a padlón keresztül lőttek be a pilótafülke előtti átjáróba, megsebesítették Oleget és a tizenhét éves fgort. Köz­ ben robbanás történt a farokrészben, nyolc perc múlva a gép hátsó jrésze már erősen égett, a szalonokat füst öntötte el. ö t percbe tellett, amíg kinyíltak a kijáratok és a vészkijáratok. fEbben a pokolban öngyilkos lett az öt idősebb Ovecskin fivér, iVaszilij, a legidősebb lelőtte anyját is. Fél óra múlva la repü­ lőgépnek csak a szétégett maradványai voltak a kifutópályán. Az utasokat ad­ digra biztonságba helyezték. A Vozdusnij Transzport című fap szerint Ovecskinék a tavalyi japán vendégszereplés után wáltoztak meg. Nem éltek bőség­ ben, s a külföldi út után úgy vélhették, hogy „odakint” százszorta nagyobb a tehetség értéke. ’88. 3. (8. Kimegyek Szentistvántelepre, a telkünkre. Váratlanul érkezem, és ott talá­ lom apámat, aki mint kiderül, már évek óta itt él. Nagyon bosszankodik, hogy fölfedeztem ezt a titkot, neki joga van úgy élni, ahogy akar. Nem volt meg­ hatódva, egyáltalán nem örült, hogy lát engem. Fiatal volt, alig idősebb, mint én. Nagyon magas volt. A kertünk is egy kicsit másmilyen volt. ’88. 3. 12. (Leírtam harminchárom darab álmot. Ezeket '87. decemberétől ’88. március közepéig álmodtam. Azután elutaztam Hamburgba.) 90 �személyes történelem SZO K ÁCS LÁ SZLÓ Egyszemélyes birodalom... Pothornik József Baglyasalján 1903. november 10-én született. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után gyermekként vállalt munkát. Fiatalon tagja lett a bányászszakszervezetnek, majd a Tanácsköztársaság idején az egyesült pártnak. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt baglyasaljai szervezetének 1926os megalakulásakor a vezetőség tagjává választották. A magyar munkásmozgalom szempontjából is fontos. Losoncon 1928 március elején meg­ tartott kommunista konferencia egyik meghatározó résztvevője volt. Je ­ lentős szerepet vállalt az 1929-es kommunista vezetésű négyhetes bányász­ sztrájk szervezésében és vezetésében. Csehszlovákián, Lengyelországon át a Szovjetunióba ment, 1930-ban küldöttként részt vett a Kommunisták M a­ gyarországi Pártja II. kongresszusán, ahol beválasztották a Központi Bizott­ ságba. Még ebben az évben a „Dom basz” bányamedencében Sztalino város­ ba ment dolgozni, ahol először mint vájár, később bányagépmesterként dol­ gozott, 1942-ben a fasiszták Németországba deportálták, ahonnan 1947 elején tért haza. Itthon a bányászszakszervezet elnöki funkcióját látta el 1952-ig. Ezt követően 1956. november 11-ig a D o ro g -T ata Akanam élyépitő Vállalat igazgatója, november 12-től a nógári szénmedencében az M S Z M P szervező­ je volt. 1956. december 28-án a N ógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójá­ vá nevezték ki. Az 1947-es választásokon Nógrád megye országgyűlési képviselőjévé vá­ lasztották, 1953-ig tagja volt az M K P , majd az M D F központi vezetőségé­ nek. 1956. december 12-től tagja volt az M SZ M P Nógrád Megyei Bizott­ ságának. 1957—1975-ig a párt megyei végrehajtó bizottságának, 1957-től 1981. augusztus 12-én Budapesten bekövetkezett haláláig az M SZ M P Köz­ ponti Bizottságának. A 6. teremben villantjuk fel múzeumunk névadójának Pothornik József­ nek küzdelmes életútját, 16 fénykép, személyes használati tárgyak, igazol­ ványok, kitüntetések dokumentálásával. (Vezető a Pothornik József Bányamúzeum történeti kiállításához.) X Pothornik József még életében - nem lebecsülendő tizenöt sorral beke­ rült a munkásmozgalom-történeti lexikonba. A „tarjáni nábob” nevéhez legendák egész sora kapcsolódik. Legendák? M a már annak tűnnek, ám nagyon is valóságos történetek ezek. Még 1958-ban, Szegeden az egyik kiemelt kádercsaládból származó is­ merős megkérdezte: - Tarjánból jöttél? Pothornik ott van? - Igen ott. 9i �- Tudod, mit mondott Marosánnak: „G yu ri, ti csak csináljátok ott fent! És ne szóljatak bele, mert m i tudjuk mit kell csinálni itt len n !” Tőle származik az a mondás is - s ezt, ha tehette, a különböző üléseken, legalábbis az úgynevezett konszolidáció első időszakában, mindig elsütötte: - „Salgótarjánban az acélgyári sorompó a határ. Felül vannak a fasiszták, a sorompótól lefelé a kommunisták.” K ét kézzel szórta a pénzt. Féktelen embernek ismerték. Mulatozásairól valóban legendák keringtek, keringenek ma is. ám a „slepp” és a gépko­ csivezetők ma még élő tagjai némák, beszélni nem akarnak vagy nem mer­ nek. Az újságíró, a sportember, a cigányzenész is azt kérte: nevük marad­ jon titokban. X A fáma szerint az öregnek köszönhető, hogy Nógrád tesvérmegyéje a kuznyecki és nem a donyecki medencében van. Feltették ugyanis a kér­ dést, hogy melyik legyen. Ö a kuznyeckit választotta, mert azt gondolta, hogy ez közelebb van Nógrádhoz. E z igaz lenne? - Igaz. Később ő maga is bevallotta, hogy a donyecki medencére gon­ dolt, s azt hitte, hogy az a kuznyecki, Kemerovo megye az ott van valahol a közelben. Ezért került aztán ez a nyolcezer kilométeres távolság igen sok pénzébe a megyének, mert évente rendszeresen, többen átmentek az „aranyhídon” . - Nem egyedül ment és nem egyedül jött? - Vitte a balassagyarmati cigányzenekart és utazott velük a kedvenc énekesnő is. Ezek aztán ott végigmuzsikálták a nagyobb városokat. Az egyik út után megérkezett Misu a szibériai barnamedve. Elképzelheted, hogy mi útánjárás kellett abban az időben, hogy egy medvét átengedjenek. Hogy milyen kivételezés, hogy elintézzék: „m agyar állampolgár” legyen. Csak a karantén két hétig tartott! A lényeg, hogy Misu megérkezett és hol kapott felségterületet? Az acélgyár által fenntartott és gondozott Dolinkában, ahol felépítettek egy ketrecet, vastag rácsokkal, egyszóval: bizton­ ságba helyezték, nagy örömére a tarjáni gyerekeknek. Volt is nagy búcsú­ járás. Tartott ez mindaddig, míg egy szép napon Misu búskomor lett. A szakemberek megállapították, hogy társ kell, egy lánymedve, mert a Misu kiszenved. Hoztak egy másik medvét. Most már ketten voltak. Magukra hagyatva. Nem volt szakképzett ápoló, naponkénti fenntartásuk tetemes pénzbe került, úgyhogy hamarosan mindkettőt a veszprémi állatkertbc vit­ ték. Úgy tudom, Misu ott pusztult el. . . X - M ár pontosan nem emlékszem, hogy 1968-ban vagy 69-ben felkértek, írjam meg az életrajzát. Tél volt, január, vagy február, amikor egy reggel dizspbe ültünk és elindultunk a Kercsegrc. Mikor megérkeztünk, már várt a „hadtáp” . Megterítve - azok a hamvas, szép paradicsomok, paprikák és előkészítve a sütéshez a szalonna is. Feállítva az elemes televízió. É s ter­ mészetesen italok... - Mire kellett mindez? - Gondolom az erőgyűjtéshez, mert innen indultunk volna Losonc felé, újra megtéve azt az utat, amelyen az öreg távozott az országból Csehszlo­ 92 �vákiába. Alighogy nekikezdtünk a szalonnasütésnek eleredt a havas eső. Mon­ danom se kell, Losonc helyett a Stécéklubban kötöttünk ki, ahol természe­ tesen már tudtak érkezésünkről és csakúgy mint a Kercsegen a „hadtáp” m ár mindenről gondoskodott... r X - Egyszer egy héten fogadóórát tartott a trösztben. Áthívtak, riportot kellett írnom. M ár fél hét felé ott voltam, s nézem, ott állnak az emberek a folyosón. - Te, Gyula - kérdeztem az egyik bcnfentest - miért vannak itt az em­ berek, az öreg nem fogad? - Fogad, de ő jön ki. - És mindenki hallja, mit akarok? É s ha valamilyen belső ügyről van szó? - N ála ez így szokás. Kijött. A mai napig sem felejtem cl, mikor egy öreg baglyasi bányász odament hozzzá. Lehetett vagy 65 éves: - Józsi! Együtt fejtettük a szenet a „kam rában” . Együtt voltunk a vá­ gatban. Kicsi ez a nyugdíj, segíts! - Mennyi? - Úgy nyolcszáz forint körül van. - Te, Feri, ketten vagytok anyóval? - Ketten. - No, akkor sóra, paprikára és kenyérre elég - mondta és otthagyta az idős bányászt, aki szemlesütve, megalázottan távozott a fogadónapról. Azt gondoltam, a Karancsban hány nyolcszáz forintos Napóleon konyakot ittak meg eskénként? Nem egyszer, nem kétszer... 93 �- N agy slepp volt körülötte. Mindenhová kísérettel érkezett. Közvetlen környezetének egyik embere a hetvenes évek elején nyugdíjba ment és ek­ kor tört ki a botrány. Úgy alakult, hogy a nyugdíját io ezer forint felett állapították meg, s ez akkor országosan is a legmagasabbak közé tartozott. - Hogyan lett ilyen magas? És főleg, miért? - Nagyon egyszerűen. É s ezt is sokan tudták. Úgy, hogy ő vette fel a futballistáknak, a tizennyolcas keretnek járó prémiumot, jutalmat. Helye­ sebben az ő nevéhez írták, s ez a végelszámolásnál a nyugdíj-megállapítás­ nál sokat nyomott a latba. A megyei társadalombiztosítási igazgatóság ezt már nem nézhette tét­ lenül. Bejelentések is jöttek, végül is ,,mérsékelték” a triumvirátus egyik tagjának nyugdíját... X - Mondják, élt-halt az SBTC-ért, a labdarúgásért. - Így igaz. Szerette a focit, adta a pénzt, de a szakmai kérdésekbe nem szólt bele. - „Középcsatárnak” hívták, mert bár gólt nem rúgott, szinte mindent el­ intézett a csapatért. - K i is használták, akik a közelében voltak. - A ,,slepp” -re gondolsz? - A rra is, másokra is... Ha futballról volt szó - és itt a Stécé egyenlő a labdarúgással - nem számított a pénz. E gy esetet elmondok. Tagja vol­ tam annak a „deputációnak” , amely egy alkalommal felkereste és pénzt kért. Ötvenezer forintra volt szükségünk, s ez gondold meg, harminc év­ vel ezelőtt óriási pénz volt. - M ár nem emlékszem pontosan, vagy játékost 94 �akartunk hozni, vagy valamilyen „kenésre” kellett, de tény, hogy „fekete” pénzről volt szó. H ívta a főkönyvelőt. - Fizess ki nekik ötvenezer forintot! ' - Nem tudok Józsi bácsi! Most nem megy. - N o, akkor menj le a személyzetire és vedd ki a munkakönyved! Te fő­ könyvelő vagy? Milyen főkönyvelő az, aki nem tud ötvenezret csalni a csa­ patért, az SBTC-ért? - Voltak kedvencei? - Nemigen. Igaz Opovát, a centert ő hozta Pécsről és Kocsis Lajos is dédelgetett embere volt. H a jól emlékszem 1966-ban az öreg találkozott L a ­ jossal a tarjáni főutcán. - M i újság Lajoskám ? — kérdezte. - Szomorú vagy, csak nincs valami baj? - Baj nincs, hacsak az nem, hogy nincs pénzem. - E z a legkevesebb - mondta az öreg, s ott helyben írt kétezer forintról egy bont, amit másnap a kedvencnek a „kancellária” kifizetett. X Am ikor kiesett az N B I-ből az S B T C , az egyik vezérszurkoló megke­ resett, kezembe nyomott egy borítékot és kérte, feltétlen közöljem a levél tartalmát. Felbontottam a borítékot és egy alkalmi vers, de inkább az 1950es évek stílusában írt csasztuska volt benne. A borítékot összegyűrtem, a „verset” nem közöltem, ám a kockás lapot eltettem. Most ide másolom. A címe: S B T C búcsúztató: „Piros rózsák beszélgetnek, bólingatnak a Stécé sorsáról Ja j istenem mi lesz, hogyha búcsúzni kell az N B I. osztálytól? Nem fog fogyni az ital sem, nem kellek a lányoknak sem, Mit is tegyek én most? Bemegyek a bányalyukba, csillét rakok bánatomban napestig. N e sírj pajtás semmi sem lesz, jó az isten majd velünk lesz, meglátod, Volt már csoda, most is majd lesz, Pothornik majd kisegít a bajból. Nem segít már az isten sem, de még aztán Pothornik sem, nem játszik már többet. így hát pajtás búcsúznunk kell, nem játszunk már N B I-ben sohasem.” Látnoki szavak? Tény: az N B Ill-ban vergődik az egykori patinás tar­ jáni csapat. X - Szerette a zenét? - A cigányzenét imádta. - Énekelt is? - Nem. Nem énekelt. - Volt kedvenc nótája? - Volt. „Hogyha ír majd édesanyám, írjon a falunkról” . Ezt nagyon sze­ rette. - Gyakori vendég volt a Karancsban? - H a csak tehette, bejött, de mentünk mi a Gyurtyánosba, a reggelig 95 �tartó bányásznapokra cs mentünk Berénybc is. Mentünk, mert kérem: ki voltunk rendelve. - Ha bejött, mit ivott? - A bort szerette. - Sokan konyakosnak tartották. Szerette a Napóleon konyakot? - Hát lehet, hogy szerette, de én csak bort láttam inni. Hogy az érkezés előtt mit ivott, azt nem tudom, mert hozzánk már jó hangulatban érkez­ tek. - Érkeztek? - Igen. Ö és a „slepp” , a kíséret. - Nem énekelt, konyakot nem ivott, de nagyon jól bőgőzött - mint mondják. - így igaz. Fokozta a jókedvet azzal, hogy beállt bőgőzni. - Sokszor? - Am ikor játszottunk, csaknem mindig. Jó ritmusérzéke volt, „csípte” a zenekart. - Azt mondják, egyszer egy amerikai turistacsoport a Karancsban ven­ dégeskedett. Este volt, nagyszerű volt a hangulat, s erről a „bőgős” is gon­ doskodott. Az öreg nadrágtartóban, átszellemiiltcn pengette a nagybőgő húrjait. Lefotózták. A kép állítólag megjelent a N ew sw eek-ben. Képzelhe­ tő milyen kommentárral. Ezt követően - sokon így tudják - K ád ár felren­ delte az öreget és alaposan megmosta a fejét. - Én erről nem tudok. Csak azt mondhatom: érzékelte a zenét, becsülte a zenekart. Öröm volt neki és vele játszani. Ilyenkor a prímás vonójában nem maradt üres hely, végig százasokat rakott a vonóba. Mindegy volt, hogy hol játszottunk. Kalapolt. A vendégeknek de a ,,slepp” -nck is be kel­ lett tenni a kalapba a pénzt. Be is tették és azt mind mi kaptuk. Miénk volt a pénz, akkor is, amikor bőgőzött. Akkor maga elé tette a kalapot és amikor tele lett pénzzel, nekünk adta. - Szép napok voltak ezek. - Hát, mi tagadás, igen. Nemcsak mi, a személyzet is megkapta a magáét. - Előfordult, hogy nem volt nála pénz? - Igen. D e ez nem jelentett semmit. Másnap bementünk a trösztbe és a „kancellár” , az illetékes titkár mindent rendezett. - K ik voltak a prímásai? - Játszott neki Botos Bandi, Szabó Kálm án, a G ajdi, Gabora Karcsi és rövid ideig Zsuzsa. D e ő csak egy évig. Horváth Zsuzsának hívták. - Gáláns volt az öreg... - Jó szíve volt, szerette az embereket, az életet. Mi zenészek is megkap­ tuk a tűzifát, a szenet télire. Megkapták mások is, olyanok is, akik nem dolgoztak a trösztben, de bementek hozzá és kértek... Mondhatnak róla bár­ mit. ő legalább eljött az emberek közé. Ma sok vezető sokkal többet keres, sokkal több pénz fölött rendelkezik, mégsem látni nyilvános helyen. Az öreg amikor csak tehette, eljött. É s a dolgozóknak is megadott mindent, mellette éltek a dolgozók.... 96 ��Á ra: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6e58397206aa141b0c66c06932fc466a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika