https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2434c7c184892560ec693e7aed34f233.pdf 826cd632759769b318b0f03a4e71c9ff PDF Text Text ��Tartalom 3 Eörsi István: Beszéd az évfordulón (vers) 5 Dippold Varkoly: Arnold Schwarzenegger szonettkoszorú 16 Eörsi István börtönversei VA LÓ SÁG U N K 23 19 Németh János István: A demokrácia tragédiája (tanulmány) Kerékgyártó T. István: Leszámolás az alattvalói léttel (tanulmány) 29 Kulcsár Sándor-Bagó József: A vállalati válság (tanulmány) 35 Vitányi Iván: Reflexiók. . . (vitazáró) 40 Andrassew Iván Alullévők c. sorozata ABLAK 45 Dobos É va: Pablo Urbányiról 46 Pablo Urbányi: Hagyaték (novella) 52 Laczkó András: A lengyel és magyar igazán barátok (interjú) 58 Kurdi Imre: Német nyelvű mai költők 59 Német nyelvű mai költők versei 69 Baranyi Ferenc: Már úgy enyém (vers) 70 Csapiár Vilmos: Kurva vagyok 86 Szilágyi Ákos versei SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 91 Klubhűségből aranyérem (Szokács László sorozata) SZERKESZTŐ SÉG I Minden szerdán FO G A D Ó Ó R Á K : 1 1 - 1 5 óráig, és minden csütörtökön 1 1 - 1 6. 3 0 óráig, Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. szám alatt. �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József * A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Csemniczky Zoltán Dr. Kovács Anna Kovács É va Kőrössi P. József Dr. Németh J. István Zsibói Béla főszerk.-h. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 10-244/189. Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 89.53993 N. S. B A G Ó JÓ Z S E F szociológus (Ip. Min. B p .); A N D R A SSE W IV Á N író (Tahitótfalu); B A R A N Y I F E ­ R E N C költő, az Ezredvég főszer­ kesztője (Bp.); C SA PLÁ R VILM O S író (Bp.); D IPPO LD V A R K O L Y szublimált alkotó (Bp-Bp.); D O ­ BOS É V A műfordító (Bp.); EÖ RSI IST V Á N író, költő, műfordító (Bp.); DR. K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N művelődéskutató (Jászbe­ rény); DR. K U LC SÁ R SÁN D O R közgazdász, pszichológus (Ipari Min., Bp.); K U R D I IM R E költő, műfor­ dító (Bp.); L A C Z K Ó A N D R Á S irod.-tört., a Somogy főszerkesztője (Kaposvár); D R. N É M E T H J Á ­ NOS IST V Á N , a Palócföld rov.vezetője, az M MK. igazgatója (Rét­ ság); S Z IL Á G Y I Á KO S költő, esz­ téta, műfordító (E L T E , B p .); SZOK Á C S LÁ SZL Ó újságíró (Salgótar­ ján) ; PA BLO U R B Á N Y I író (Otta­ wa, Kanada); V IT Á N Y I IV Á N (Orsz. Közm. Közp. főigazgatója Bp.) E számunk illusztrációs anyagát, a Nógrádi Sándor Múzeum (Salgótar­ ján) kiállításából válogattuk. Közös tető alatt címmel mutatták be az északnémet paraszti életet a cloppenburgi és a wilhelmshaveni múzeum gyűjteményéből, a Néprajzi Múze­ um (Bp.) közvetítésével. (Fotó: Koósné Kupka Edit.) T e rje s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta ln á l, a p o sta h ír la p ü z le te ib e n é s a H írla p e lő fiz e té si é s L a p e llá tá s i Iro d á n á l (HELIR) B u d a p e s t X III., L eh el ú t 10/a — 1900 — k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H ELIR 2155—96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz ám á r a 25 F t, elő fiz e té si díj fél é v re 75 F t, e g y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k vissza. I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �EÖ R SI ISTVÁ N Beszéd az évfordulón Most elmondom, mért öltem meg, mért kellett Ábelt megölnöm, nem szépítem a tettem, mire jó az, ajh mire is jó? Gonoszabb bírót úgyse találok, magasabb bíró, bosszúra éhesebb el nem ítélhet ezen a földön. Mákszemnyi önvád nélkül vallok, hisz ezer Ábel kínja összeadódva egyetlen káini perccel sem ér fel, s az azóta eltelt pudvás gumójú hüllő-húsú évvel nem állja a versenyt millió széttört galambtojás-fej. Ma már nincs arra szó sem, mennyit dolgoztunk hajdan, de bőség volt a jutalmunk s a ráadás: majdnem-béke, csak hála imára ne kellett volna járulni Elébe, ki míg robotoltunk, napfürdőzött magas Hivatalban. Kit talált talpon a hajnal? És kit a lebukó nap? A tömérdek tigrissel vicsorgó tájék napestig kit lát? Ki túrja vinnyogva a földet? Ki fejti, ki nyúzza a birkát? Ki készít túrót, sajtot? Fagyűző bundát, takarókat? Alamizsnámból él s még hozzá én adja hálát? Térdencsúszva köszönjem bűzös, keserű verítékem? Ha csak lehetett, eloldalogtam és mulya szégyen festette pirosra arcom, hallván, öcsém imáját. Motyogott homlokát földreszorítva s újból fölemelve, arcán egybevegyült a könnye, a nyála, a taknya, tépte, harapta a gazt, vacogott láztól sebes ajka, rángott és csuklott s laffogott rózsás, felpuffadt nyelve. Apám komoran korholt, látva vonakodásom: „Nézz rám - huzakodtam az Úrral, bosszú és büntetés ő” korán meggörbült testét, szemében a farkasszagot érző birkák rémületét viszolyogva még ma is látom. 3 �„Jó l van, csak ne siránkozz” - s tudjátok, mi történt aztán, de senki se tudhat a büszke örömről, ami betöltött, midőn a tűzre gödölye-nyakból vérpatak ömlött, s nem szállt fölfele füstje, de nekem jött arcomba csapván! „Nem kellek neki, hurrá! A magamé lehetek végre!” S egy hangra riadtam, mintha gerincem fűrészelnék: „Tekints ,le szegény bátyámra, Uram, emeld fel a lelkét, fogadd cl áldozatát, mert szívem szakad meg érte.” Ő sajnált emgem - doromboló macska rokonát, az oroszlánt, engem, ki a sakált, a farkast puszta kézzel is irtom, a köveket nála kétszerte messzebb és célba hajítom, elmém élesebb, szívem tágasabb s hallgassam, hogy szán? Izmos a kezem, a lábam, fülem jó, szemem éles, vagyok valaki, bármily balsors szöges bakancsa a számon, és épp amikor meghódítottam végre halálom, jön ez itt könyörögni a szeménél üresebb nyáresti éghez! A düh szememre hulló vérvörös fátyolán át láttam meghajlott hátát s egyszerre fölegyenesedtem: „Vagy ő vagy én!” Fölemelte karját, ahogy közeledtem, „M it csinálsz, testvér?” Egyetlen ütéssel szétzúztam koponyáját. Az irigység vezette öklöm? Ó ember, sohase hidd el, bárhogy hirdeti ezt a nyámnyila ábeli fajzat: az alázatra sújtottam, de öcsémet találtam csak úgy áldoztam fel, mint ő juhait: egyszerű szívvel. Most ha vihar korbácsol, húsomba harap a veszett fagy, csontomon játszik az északi szél, hiába lelek tűzre, bármerről közelítem, elémjön, szemembe csap a füstje, torkomba fulladást töm, elüldöz, melegedni nem hagy. Márianosztra, 1 957 4 �ARNOLD SCHWARZENEGGER SZONETTKOSZORÚ Írta és szerezte: Dippold Varkoly mozgásművész 5 �ARNOLD SCHWARZENEGGER M E L L V IZ S G Á L Ó M i tö r té n t? S É R Ü L É S : sz ú rt, v á g o t t , lő tt se b , fic a m , tö ré s , é g é s , fa g y á s , á r a m ü té s , v illá m c s a p á s , f u lla d á s , a k a s z tá s . R O S S Z U L L É T : á ju lá s , g ö rc s ö k , h ő g u ta , e lm e z a v a r , e g y é b ism e r e tle n b e lső b a j. M É R G E Z É S : m a r ó m é r g e k , n em m a r ó m é r g e k , é te l, g á z , ré s z e g s é g , e g y é b . A S E G É L Y N Y Ú J T Á S M Ó D J A : é le s z té s , m e s te rs é g e s lé le g e z te té s , v é r z é s c s illa p ít á s , k ö tö z é s . S Z Á L L Í T Á S : s a já t lá b á n tá v o z o t t, la k á s á r a s z á llíto t tá k , k ó r h á z b a s z á llíto t tá k , m e g h a lt. ARNOLD SCHWARZENEGGER ÜZEMVEZETŐ K ü z d ü n k a z é r t, h o g y c s ö k k e n je n a k ü lö n b s é g a n eh éz és a k ö n n y ű m u n ­ k a k ö z ö tt, s a n e h éz m u n k a k ö z e le b b k e r ü ljö n a k ö n n y ű h ö z . A t e r v e t c s a k a k k o r t e lje s ít jü k h a tá r id ő e lő tt, h a g y o r s ü te m b e n m e g v a ló s ít ju k a z o k a t a f e la d a t o k a t , a m e ly e k e t a n e h éz és a k ö n n y ű m u n k a k ö z ö tti k ü lö n b s é g c s ö k ­ k e n té s e és m in d e n d o lg o z ó n a k a n e h éz m u n k á k te rh e a ló li m e n te s íté se é r­ d e k é b e n tű z tü n k k i. A n e h éz és k ö n n y ű m u n k a k ö z ö tti k ü lö n b s é g e k te lje s m e g sz ü n te té se n e h é z d o lo g . Ú g y te r v e z z ü k , h o g y a k ö z e ljö v ő b e n je le n tő se n c sö k k e n te n i fo g ju k a k ü lö n b s é g e k e t. O r s z á g u n k b a n jó l f o ly ik a n e h é z és k ö n n y ű m u n ­ k a k ö z ö tti k ü lö n b s é g e k c s ö k k e n té s é t c é lz ó m u n k a , e m u n k á b a n m á r je le n tő s e r e d m é n y e k e t é rtü n k el. ARNOLD SCHWARZENEGGER LÁGERPARANCSNOk T u d o m á s u l k e ll v e n n ü n k : n em is é rd e m e s. 6 az ig a z i je le n id e jű s é g e t e rő lte tn i n em le h e t, �ARNOLD SCHWARZENEGGER GÉPÉSZ s o h a e n n y ir e s z ü k s é g n em v o lt r á , m in t m o st, e lig a z o d n i is n e h é z v i l á ­ g u n k b a n . K e lle n e k a t in é d z s e r b á lv á n y o k , a k ik r ő l e r k ö lc s i b iz o n y ít v á n y o k a t, é le t m in tá k a t le h e t v e n n i. P o z it ív h ő s ö k k e lle n é n e k s o k a n . B e ri A r y b ó l te h e t­ s é g e o k á n le h e t m a jd n ö v e s z te n i ily e t, h a fé ltő n v ig y á z n a k r á a s z a k e m ­ b e r e k . M o s t c s a k e g y e r ő tő l d u z z a d ó h a jtá s . L á t o m , e g y e n lő r e b e h a s z n á ljá k d iv a t o s f ia t a ls á g á t , jó m e g je le n é s é t. C s a k n e h o g y e g y id ő m ú lv a e lfe le jt s é k , m in t a z t n á lu n k s z o k tá k te n n i. R e m é le m , h a o k o s a n s z e r e tik a m u n k á b a n , b e b iz o n y o s o d h a t, h o g y a k o r s z a k p o p - Ja m e s D e a n - je k é s z ü lő d ik . Í g é r k e z ik b e n n e s z á m ta la n p o p k o v b o j, le h e t p o p lu c ife r , p o p h a m le t is. K é t e lk e d é s e i­ v e l , ig a z s á g v á g y á v a l m a g á b a n h o r d o z e g y v á la s z le h e t ő s é g e t a „ le n n i v a g y n em le n n i” k é r d é s r e . K é t e lk e d ő g e n e r á c ió t á r s a in k n a k sz ó ló , illő fe le le t e t . „ Ú g y tö ltö m a z id ő m , h o g y n a g y o n titk o s á lm a im b a n fe ls z ö k ö m a z é g b e , m in t a lá z .” ( M é ly r e p ü lé s ) L e h e t n em s z e re tn i e zt a t r a n s z a v a n t g a r d e (s a jn o s m é g k é p z e tle n ) p o p b a r ito n t, d e a m ik o r a s z ín p a d o n m a g á b a b o ru l a z e lő a d ó , s fe ls ik o lt , n em v o n h a t ju k k i m a g u n k a t a h a tá s a a ló l. ARNOLD SCHWARZENEGGER SZEM ÉLYZETIS A r e fo r m lé té r d e k ü n k - m o n d ja a z e g y ik p o z it ív hős T a n C e -tu n g , a m á s ik n a k , V a n g V u n a k , a k i (m in t a c ím b ő l is k id e r ü l) , a k u n g fu m e ste re és t a n ít v á n y a in a k e g y s z e rű e n c s a k V a n a p ó v a g y N a g y K a r d . A z id é z e t e g y é b k é n t a sz á z p e rc e s film k is e b b és e z é rt k e v é s b é je lle m z ő „ b é k é s ” f e l é ­ b ő l v a l ó : k ö r ü lb e lü l e g y ó r á t fo ly a m a t o s c s a t a k iá lt á s o k , r ú g á s o k , ü té s e k és e s é s e k z a ja tö lt m e g . E g y k u n g fu film b e n ez íg y v a n r e n d jé n , m é g a k k o r is, h a a r e fo r m p á r to t v é d e lm e z ő h a rc o s o k o ly a n m a g a s fo k o n fe jle s z te tt é k h a rc i m ű v é s z e tü k e t, h o g y m o z g á s u k k ö v e té s é r e s o k s z o r a la s s ít o t t fe lv é t e l sem e lé g la ss ú . V a n g V u és e m b e re i te rm é sz e te s e n a t á r s a d a lm i p r o g r e s s z ió é r d e k é b e n d ö n tik h a lo m b a a k o n z e r v a t ív o k k a t o n á it : n é h á n y ö r e g m a n d a r in o d á ig m e ­ r é s z k e d e t t a tö rté n e le m k e r e k é n e k v is s z a t a r t á s á b a n , h o g y f o g s á g b a e jt ik a r e fo r m e r e k k e l ta r tó f ia t a l c s á s z á r t, és le ta r t ó z ta t já k T a n C e -tu n g o t. A t e k e r v é n y e s tö rté n e tn e k e g y é b k é n t n em s z ü k s é g e s k ö v e tn i m in d e n s z á lá t , h isz e n a z o k b ó l m a g a J u L ie n - c s i re n d e z ő is g y a k r a n e le jt e g y e t - e g y e t : a h o g y a k u n g fu b a n , c s e le k m é n y b o n y o lítá s b a n is m in d ig a k ö v e tk e z ő p illa n a t m e g ­ 7 �o ld á s a c s a k a fo n to s . M ik é n t s z ó r a k o z ta t v a a k t u a liz á ló film h e z illik , a z a l ­ k o tó k nem h a g y n a k k é ts é g e t, k i m e lle tt is á ll a z ig a z s á g : V a n g V u m a r o k ­ n y i c s a p a ta u g y a n m e g le p e té s r e n em t u d ja m e g a k a d á ly o z n i a r e fo r m p á r t v e ­ z e t ő jé n e k k iv é g z é s é t, a z e r k ö lc s i g y ő z e le m a z o n b a n m é g is a z ö v é k é . ARNOLD SCHWARZENEGGER KARBANTARTÓ E s z t é tik u m o n a z o k a t a je le n s é g e k e t é r tjü k , a m e ly e k b e n t á r s a d a lm i- e m ­ b e r i lé n y e g fe je z ő d ik k i é rz é k i- s z e m lé le te s fo r m á b a n : lá th a tó a n , h a llh a tó ­ a n v a g y a b e lső lá tá s s e g íts é g é v e l e lk é p z e lh e tő e n . A z e sz té tik u m s z fé r á já ­ b a ta r to z ó d o lo g n a k te h á t e le n g e d h e te tle n fe lt é t e le , h o g y v a la m ily e n m ó d o n é r z é k e lh e tő le g y e n , v a g y is ta r ta lm á t , je le n té s é t ne fo g a lm ila g , ne e lv o n ta n t á r ja e lé n k , h a n e m je le n s é g s z e r ű e n , k o n k r é t e g y e d i je le n s é g e k fo r m á já b a n . E n n e k m e g fe le lő e n a m e g is m e rő m in d ig a z é lm é n y s z e rű e n m e g r a g a d h a tó je le n s é g e t s z e m lé li, s a ttó l ju t el a lé n y e g ig : a z á lta lá n o s e m b e r i t a r t a lo ­ m ig , a z is m e r e tig . T á r s a d a lm i- e m b e r i lé n y e g e n a z e m b e ri s z a b a d s á g és a z a lá v e t e t t s é g - k i­ s z o lg á lta t o t ts á g d ia le k t ik u s e g y s é g é t é r tik . A s z a b a d s á g a z e m b e r m e g k ü ­ lö n b ö z te tő je g y e , m in th o g y c s a k a z e m b e r k é p e s a r r a , h o g y a s z ü k s é g s z e ­ rű s é g e t f e lis m e r v e c é lt u d a to s a n , s z a b a d o n te v é k e n y k e d jé k . T ö r té n e lm i f e j l ő ­ d é s é n e k e g y s é g e s ir á n y á t , fő t e n d e n c iá já t is a z h a tá ro z z a m e g , h o g y c é ltu ­ d a to s te v é k e n y s é g é v e l ú r r á a k a r le n n i a z o k o n a z e r ő k ö n , a m e ly e k k e l sz e m ­ b e n a lá v e t e t t e n - k is z o lg á lta to tta n á ll, v a g y i s , h o g y fo k o z a to s a n k it e lje s ít s e s z a b a d s á g á t. A z a b s z o lú t s z a b a d s á g o t a z o n b a n so h a se m t u d ja e lé r n i, h iszen m in d ig le s z n e k o ly a n tö r v é n y s z e r ű s é g e k , a m e ly e k e t m é g n em is m e r , s m in ­ d ig le s z n e k o ly a n ism e r e tle n e rő k , a m e ly e k k e l s z e m b e k e rü l. A z e m b e ri l é ­ n y e g e z é rt a s z a b a d s á g és a lá v e t e t t s é g - k is z o lg á lt a t o t t s á g t ö r t é n e lm ile g v á l ­ to z ó , f e jlő d ő e g y s é g e . A s z a b a d s á g a z o n b a n n e m c s a k le h e tő s é g k é n t je le n tk e z e tt a tö rté n e le m fo ly a m á n , h a n e m s z ü k s é g le tk é n t is. A z e m b e rn e k a z é r t v a n h iá n y é r z e te , h a c é lk itű z ő és m e g v a ló s ít ó k é p e s s é g é b e n k o r lá t o z o t t, s e z é rt k e le tk e z n e k b e n n e p o z it ív é r z e lm e k , h a s z a b a d s á g s z ü k s é g le t e k ie lé g ü l. APÁM FA SZÁ T! K U RV A A N YÁ M A T! 8 �ARNOLD SCHWARZENEGGER IGAZGATÓ Bármit mondjanak is a cinikus emberek, a boldogság belső ügy, egy teljesen szellemi állapot, mely független minden vagyontól, birtoktól, világi kincstől Az ég még mindig borús volt, de friss szél fújt. Olyan idő volt, amely tettre és erő­ feszítésre serkenti az embert Előtte, az ég alján, egy nagy felhő terült el. Alakja olyan, mint egy várorom. ARNOLD SCHWARZENEGGER DE T E K T ÍV A mell önvizsgálata Ismert tény, hogy az emlődaganatok 90 százalékát a nők maguk veszik észre, de az esetek több mint felében a betegek későn kerülnek orvoshoz. Ezért igen fontos a nők időszakos vizsgálata különösen a termékeny kortól kezdve. A mellrák elleni leghatásosabb védekezési mód a betegség minél korábbi felismerése. Ha minden hónapban egyszer gondosan megvizsgálja magát, sokat tehet saját egészsége érdekében. A mell önvizsgálatát a nők világszerte sikeresen gyakorolják. Anyám a magyar irodalom, apám a blues. 9 �ARNOLD SCHWARZENEGGER TAKARÍTÓ JEGY KEZ ELŐ A je lk é p e k n e k , a s z im b ó lu m o k n a k is m e g v a n a m a g u k tö rté n e te . N e m k ivé te li ez a ló l a p e n ta g r a m m a , a z ö tá g ú c s illa g , m e ly é v e z r e d e k ó ta e lő ­ e lő b u k k a n d ís z ítő e le m k é n t, e d é n y m in ta k é n t In d iá b a n , d e e g y b e n ó v ó je l­ k é n t a m u le tte k e n , v a g y M e z o p o tá m iá b a n , s a z a n t ik v it á s id e jé n sz in te m in ­ d e n ü tt, n o h a je le n té s e m in d ig v á lt o z o t t a z id ő k f o ly a m á n . M á s r a u t a lt a te rm é sz e t m in d e n je le n s é g é t m e n n y is é g i, sz á m sz e rű v is z o n y o k r a v is s z a v e z e ­ tő p ü th a g ó r u s o k s z e m é b e n , m in t a k e r e s z té n y h ív ő k , a s z a b a d k ő m ű v e s e k , a z e s z p e r a n tis tá k , v a g y a s z o c ia lis ta f o r r a d a lm á r o k s z á m á ra . K ü lö n ö s , s z o k a tla n , é r d e k e s , u g y a n a k k o r sz e m b e sz ö k ő e n h a rm o n ik u s a p e n ta g r a m m a f o r m á ja : h á ro m e g y m á s b a k a p c s o ló d ó h á ro m s z ö g k é p e z i a z e g y e tle n v o n a lla l m e g r a jz o lh a tó fo r m á t, k ö z é p e n e g y ú j, c s ú c s á v a l le fe lé á lló ö ts z ö g a d ó d ik . „ B iz o n y o s , h o g y e n n e k a v izu á llis k ü lö n ö s s é g n e k is v o lt sz e re p e a p e n ta g r a m m a te k in té ly é b e n a s z im b ó lu m o k k ö z ö tt - ír ja e g y ik t a ­ n u lm á n y á b a n F a lu s R ó b e r t - m in th o g y a z ö tá g ú v a g y s u g a rú c s illa g a t u ­ d o m á n y o s m é rta n k ia la k u lá s a e lő tt le tt m á g ik u s je llé (a z ó k o ri K e le t e n ) , s ö r d ö g ű z ő sz im b ó lu m m a r a d t a k k o r is (a k ö z é p k o r i E u r ó p á b a n ) , a m ik o r m é rta n i tu d á s n é lk ü l r a jz o lt á k m e g .” G o e t h e F a u s t ja p é ld á u l e g y p e n t a ­ g r a m m a s e g íts é g é v e l p r ó b á lja k iz á r n i d o lg o z ó s z o b á já b ó l M e fis z t ó t , ám a , , l id é r c lá b ” , a „ b o s z o r k á n y s z ö g ” e g y ik sz ö g e k is s é n y ito tt, s íg y az ö r d ö g m é g is b e s z ö k h e t. A z e g é sz s é g e s e m b e ri te s tr e is e m lé k e z te t a z ö tá g ú c s illa g , ta lá n e z é rt á b r á z o ljá k s z in te m in d ig „ f e j j e l f ö lf e lé ” , m íg a z a ls ó k é t sz ö g s z é tta rto tt lá b a k a t je lk é p e z h e t. A b e fo g a d á s t és k is u g á r z á s t e g y a r á n t s z im b o liz á lh a t ja ez a s z é ttá r t k a r ú - lá b ú h e ly z e t, m ű v é sz i m e g fo r m á lá s á v a l n em e g y fe s tő t a ­ n u lm á n y a i k ö z ö tt ta lá lk o z h a t u n k . M e g k a p ó , m e n n y ire e lt e r je d t a p e n ta g r a m m a m o tív u m a a k ü lö n b ö z ő n é p e k h ie d e le m v ilá g á b a n . A z é s z a k i g e rm á n m ito ló g iá b a n s z e r e p lő bo­ s z o r k á n y lá b , a z e r d e i - jó in d u la tú - b o s z o r k á n y o k , a d r u d á k k e c s k e lá b szerű s z é tá lló lá b u jja in a k le n y o m a ta k é n t ism e rt. A z s id ó k u ltú r á b a n a h a tá g ú D á v i d - c s i lla g o t k ö v e tt e S a la m o n ö tá g ú c s illa g a , v a g y p e c s é tje - e g y e s m a g y a r á z a t o k s z e rin t a z é r t, m e rt a s a r k o k c s ö k k e n té s é v e l a k é t k ir á ly n a g y s á g á t k ív á n t á k m e g k ü lö n b ö z te tn i. G y a k o ­ ri á b r a a p e n ta g r a m m a a z ó k o r i H e llá s z b a n , d e k ü lö n ö se n a h e lle n is z tik u s , m a jd a ró m a i c s á s z á r k o r b a n , p é n z é rm é k re p é ld á u l e le in te ö n m a g á b a n , k é s ő b b v a la m e ly ik is te n , p é ld á u l Z e u s z , v a g y Í z isz , e s e tle g é p p e n s é g g e l is t e n íte tt c s á s z á r a t t r ib u tu m a k é n t, ső t m e g t a lá lh a tó a z ö tá g ú c s illa g ró m a i ip a r te s tü le te k s z im b ó lu m a i k ö z ö tt is. A k e r e s z té n y s é g is e lő s z e r e te tte l a lk a lm a z o t t k o r á b b i „ p o g á n y ” je lk é ­ p e k e t (a tö b b i k ö z ö tt a tö k é le te s s é g e t s z im b o liz á ló n é g y z e te t és k ö r t ) , a p e n ta g r a m m a is tö b b n y u g a t-e u r ó p a i k a t e d r á lis d ís z e k é n t s z e re p e l a z Is te n n a p já t k ö s z ö n tő H a jn a lc s i lla g g y a n á n t. S e n k i sem g o n d o lt a r r a , h o g y p o ­ 10 �gány szimbólummal dicsérték az Urat - sőt azt hitték, hogy Mária és Jé ­ zus nevének betűire utal az öt sarok, a csillag vonalának megszakítatlan­ sága pedig a tiszta élet áldottságára. A későbbi századokban is folyamatos maradt a pentagrammának, mint szimbólumnak az alkalmazása - persze minduntalan változó értelmezéssel. A szabadkőművesek bevették jeleik és jelvényeik közé, az eszperantisták az öt világrész kapcsolatára utaltak az ötágú csillaggal, s a remény színével, a zölddel vonták be. A testvériséggondolat érvényesül a forradalmi mun­ kásmozgalom jelképéül - 1917-ben pedig az orosz forradalom, majd a Szovjetunió felségjeléül - választott, s ezért vörösre festett pentagrammában is. De az ötágú csillag szerepel számos más ország jelvényei között is, s az ideológiai hátterek sokfélesége mutatja, hogy választásában nemcsak az esz­ mei meggondolásoknak, hanem a vizuális érdekességnek is szerepe van. Lopó Vagyok Egy az egybe. (D. P.) megkapó ARNOLD SCHWARZENEGGER E L E KT ROKOZM ETIKUS A beszéd, mint viselkedésünk minden más összetevője, egész lelkivilá­ gunk a mindenkori tudatállapotunk tükre: gondolatokat közöl, de nem kö­ zömbös, hanem érzelmi és akarati mozzanatokkal át- meg átszőtt gondola­ tokat. Hangulati hullámzásunk tehát döntően befolyásolja minden gesztu­ sunkat s természetesen nyelvi gesztusainkat, beszédünket is. Kétségtelen továbbá, hogy ősidők óta vannak az ember életében olyan pillanatok, ami­ kor belső feszültsége túláradó vagy egyenesen kirobbanó érzelmei számára a szokásostól eltérő, a szokásosnál megragadóbb kifejezési eszközöket ke­ res. S mivel ezek a kivételes pillanatok sem egyszeriek, hanem eseményés hangulattartalmuknak megfelelően többé-kevésbé sorozatosan megismét­ lődnek, mind a közösség, mind pedig az egyén életében, idővel nyilván­ valóan az egykor kivételesnek vélt kifejezőeszközök is beidegződnek, szo­ kássá, konvencióvá lesznek, sőt a megszokottság folytán eredeti tartalmuk­ ból sokat el is veszítenek. Éppen ez a folyamatos „kopás” sarkallja az em­ bert új meg új kifejezési eszközök keresésére, olyanokéra, amelyek csakis az ő örömét vagy fájdalmát, az ő félelmét vagy elragadtatását tárják fel méltóképpen. 11 �ARNOLD SCHWARZENEGGER ELLENŐRZÉSI OSZTÁLYVEZET Ő - H E Y ETTES L - Ma már elmondható, hogy az a nő, aki egy kicsit ad magára, leszedi a szőrt a lábáról. - Ne ő szedje le - mondja Magdolna T. - Hogyhogy, talán hagyja ott? - Dehogy, csak bízza szakemberre. A láb-, fazon-, hónalj-, bajusz-, szemöldökgyantázás a kozmetikus dolga. Otthon ne főzőcskéljünk gyantát, mert roppant tűzveszélyes, leégethetjük vele az egész lakást. - Használhatunk helyette szőrtelenítő krémeket, folyadékokat, hiszen ezek nem tűzveszélyesek. - Valóban nem, de nincs rájuk szükség. Több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Nemcsak a szőrt, de a bőrt is elrágják, elron­ csolják. - És a borotva? - Az nem káros, de minek? Mivel a szőrnek csak a felső részét vágja le, sokszor kell használni. A legjobb a gyanta. Használatával a szőr sokára nő ki, nem szúr (mint a borotválás után már másnap) és ami fontos, ritkul. - De nem nyáron. - Igen a napsugár segíti a szőr növekedését és megerősödését, akkor sűrűbben kell gyantázni. Ha már a nyárnál, a melegnél tartunk. Egy-két perc kellemetlenség árán megszabadulhatunk egy olyan szőrcsomótól - a hónaljnál - ami sehol sem divat, csak nálunk. Keleten, nyugaton eltünte­ tik. Olyan sok mindent átveszünk, majmolunk, ezt - ami a higiéniát, esz­ tétikát szolgálja - ne restellj ük lemásolni. (Úgy véljük: a hónaljszőrzet kiválóan felfogja az izzadságcseppeket, s ez bármennyire ellenkezik az esz­ tétikummal, hasznos.) (A. SCH.) ARNOLD SCHWARZENEGGER F Ű TŐ 1. 2. 12 Á LLAN D Ó FO G LA LKO ZÁ SO K „Egészséges családok klubja.” Rendszeres foglalkozások egészséges életmódot folytatni akaró csalá­ dok részére: testnevelési lehetőség, videoprogramok, közös rendezvények. „Rizikóklub” Cukorbajban, magas vérnyomásban, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők részére. �3. 4. 5. 6. Alkoholellenes-klub Az alkoholról leszokott egyének, az alkoholizálást ellenző és ellene tenni akarók részére olyan foglalkozási lehetőségek, amelynek tagjai lehetnének olyan családtagok is, akik nem szenvedő alanyai az ita­ lozásnak, de szeretettel várjuk az egyelőre még gyógyulni nem kívánó­ kat is. Hetente egy alkalommal orvosi tanácsadás - az egészséges életmód té­ makörből mindenki részére, aki ezt igénybe kívánja venni. Dohányzásról való leszokás. Korszerű táplálkozás. ARNOLD SCHWARZENEGGER G Y Ó G Y Í RÓ 1. 2. 3. 4. Melyek a szocialista erköcs főbb jellemzői, s kibontakozásának alapjai? Mi a társadalmi-emberi eszmények szerepe a szocialista erkölcsben? Melyek a szocialista humanizmus legfontosabb ismérvei? Mi az összefüggés a kollektivizmus alapelve és a szocialista érdekviszo­ nyok között? 5. Miben áll a kollektivizmus és az individualizmus ellentéte? 6. Mi a szocialista közösségek szerepe a kollektivizmus kialakulásában és érvényesülésében? Arnold Sehwarzenegger TITKÁR Szegény gazdálkodócsaládból származott, kora ifjúságától a földműve­ lők küzdelmes életét élte, s ugyanakkor nagy ambícióval művelte magát, megtanult franciául, latinul és héberül. Tarthatatlan anyagi helyzete végett Jamaicába szándékozott emigrálni. 13 �SZ ÍN TÉZIS : ARNOLD SCHWARZENEGGER MINDENHATÓ V é g é rv é n y e se n v a la m i elveszett g y ö n y ö r ű s é g k e r t je f ö l d ü n k ahol folyto n kergetőzü n k M ÉG M A R A D JA K lá b jeg yzet: E s te rh á z y B ikin ib en , a já n lo m . (D . V .) 14 M E G M A R A D JA K Fór �E Ö R SI IST V Á N „ Mindenkit jellemez, hogy milyen szerepeket vállal fel. Sőt hajlok arra a feltételezésre, hogy legvalódibb lényünkre csak szerepeinkből következtethetünk. Börtönverseim például, no­ ha csaknem mindig jobb - vagyis keményebb, megalkuvásmentesebb, a szenvedőkkel, szolidárisabb - embert mutatnak, mint amilyen valójában voltam, mégis olyan embereszményt fogalmaztak meg, amelyhez akkor, sőt jóval kisebb eséllyel, még ma is idomulni szeretnék. Ez az embereszmény az 1 956os forradalom sok más szereplőjét is lelkesítette, feleleveníté­ se ezért éppen ma, időszerűtlenségének csúcsán, pikáns és von­ zó feladat.” Képzelt ajánlat Ha valami jótékony isten vállamra helyezné kezét s „Fiam ” - szólna „megrövidítem rabságod nyúlós idejét, modern, hímnemű Csipkerózsa, átalhatod ha akarod, kényelmesen mint egy halott, amíg nem üt a boldog óra. Ha így sugározna egy isten ajkáról a szíves beszéd, én, aki benne sose hittem, megcsókolnám mindkét kezét. „Köszönöm, Uram” válaszolnám - , „hogy átcsalogatnál a kín beszögezett ablakain, s megóvnád szellemem s a formám. Nem kall az épphogy kidekázott étel s élet gyalázatát, ötgrammnyi zsiradékba mártott reményt falnod éveken át, amíg szemedből a meszelt fal kiszippantja a sugarat, és befagy hullámzó agyad, vágyad pedig felfal vagy elhal. Köszönöm, hogy előlegeznéd örök nemlét búvóhelyét, de inkább gyötörjön az emlék, havonta harminc lövedék! Aludni akkor is ráérek, ha megalvadt bennem a vér, Uram, az ember itt is él, jó vagy hozzám, de inkább élek! Álomból keltelek örömre, aztán megdörgölöd szemed, gondosan nem nézel tükörbe, a civilruhát felveszed, az állomáson kacsasültet rendelsz, míg a vonatra vársz, ott angolvécét is találsz, s köréd sereglenek a szűzek. . . ” Vagdossa inkább száz cafatra az idő idegeimet, részlet-halálod enyhet adna, de nem enyhülést keresek, az élet mérgét cseppről cseppre megszokhatja szervezetem” s Ő nem vitatkozna v elem, szánakozva nézne szemembe. Márianosztra, 1957 �Ó fiatal nők Ó fiatal nők, szépek, kegyesek, akiket hajdan hasztalan kívántam, bár érdeklődtetek talán irántam, kínjaimon most ne nevessetek! Mindegy, mi volt: hűség, mulyaság, vagy félreértés, ami elszalasztott, hagyjátok e hajszát és a harcot, hagyjátok el ezt az éjszakát! Halvaszült áhítozások hona, kísértetként hazajáró testek, ringyói részeg képzeletemnek, örökös szűzek, Mindig és Soha! Aljas bíráim cinkosai, ti, ösztöneimet vallató pribékek, kik szorult helyzetemmel visszaéltek, s nem átalltok épp itt rámrontani! Múltamnak, e növő birodalomnak minden zugában rátok lelek, egymásra vetülő emléketek személytelen nőstény-képbe olvad, majd mint a vásznon szanaszét libegtek arcok, tagok, cikázó mosolyok száz változatában - immár játsszatok más tizenhat éven felülieknek! Bűntelenségek bűnéért lakolva megnyílt előttem minden titkotok mélyebben, mint azt bármiféle csók fortélyos kulcsa megnyitotta volna. Hadd adjam rátok újra ruhátok, amelyet meg sem oldtam rajtatok, és oldozzatok fel és hagyjatok aludni végre, édes bosszúállók! Márianosztra, 1957 16 �A z új Hegel Az új Hegel én lehetnék, Az új Hegel nem vagyok, nem hibádzik ész, tehetség, csak a világállapot. Sajog a Létben a Kellés, Tagadásnak nincs helye e Levésben, ahol elvész a folyamat lényege. Ha az Általános így tett, én, az Egyes hogy tegyek? Mindkettőnkön úgy segítek, hogyha Különös leszek. Ne bámulj te Világszellem, egyesülsz még énvelem, ám, hogy önmagára leljen, tárgyiasul szellemem. Ma a Hegel-helyettesség nem adekvát állapot, hát miniszter-helyettesként igenlem az államot. Szubjektum az objektummal, vele összeolvadok ne tükrözd ezt vissza gúnnyal, mert az állam én vagyok. 1958 17 �Elnézlek Elnézlek nyamvad, sárga gyom, mint valami tüdőbeteg izzadod ki életedet a hepehupás udvaron. Rokonod, az akácvirág falon túl nyújtódzik fehéren, kit érdekelsz, kopott szemérem, mocsokbaragadt csúnyaság? Rozsdás drótkerítés alatt, a por szárnyai között virág-tüdőd sárgát köhög, talán hogy sajnaitasd magad. Sóhajodat nem hallja fül, itt minden szem kifele kémlel, egyetlenegy rab a kivétel, ő is csak azért, mert hülyül. Gyűjtő, 1960 Trepnik sajátságos piszka Trepnik sajátságos piszka szavak és szidalmak mocska zacc és légy vízzel hígítva rozsdás vasrácson poloska tányérsapkák alatt szürke pacniszerű olajfoltok lábvíz-szemek közt lecsüngve vécépiszkafa-dorongok pofájukban nyögve rágott mócsingforma alapelvek rámöklendik a világot éjjel és nappal nevelnek. Gyűjtő, 1960 18 �valóságunk N ÉM ETH JÁ N O S IS T V Á N A demokrácia tragédiája A Palócföld újjászületésére „ Antagonizmuson az ember társiatlan társasságát értem, azaz a társadalomba lépésre való hajlandóságot, amely azon­ ban összekapcsolódik az ugyane tár­ sadalom szétszakadásával fenyegető ál­ talános ellenállással. . . " „I. Kant, 1784.” R e n e s z á n s z h a n g u la tú tá r s a d a lm u n k b a n r e m é n y t k e ltő a d e m o k r á c ia h ív ő k e g y s ég e . N in c s m é g e g y p r o g r a m je lz ő , m e ly k ö r ü l ily e n sz é le s k ö rű e g y e té rté s le n n e . M in t h a a d e m o k r á c ia m e g a n n y i s á to ro s ü n n e p ö n fe le d ts é g é t s u g á r o z n á e g y é b k é n t h a m u s z ü rk e m in d e n n a p ja in k b a n . É v s z á z a d o k t a p a s z t a la t a s z e r in t s a jn o s a d e m o k r á c ia n em p ih e n te tő c so m ó p o n t a h é t­ k ö z n a p o k z e g z u g o s s z ö v e té b e n , d e a t á r s a d a lm a s u ló e m b e r egye d ü l e l v i ­ se lh e tő lé te z é s m ó d ja . „ T á r s i a t l a n tá r s a s s á g u n k ” f e lo ld h a t a t la n e lle n té té t k ö z m e g e g y e z é s s é s z e líd ítő k a t a liz á t o r . T ö b b s z ó la m ú s á g . S o k á ig a z e u r ó p a i z e n e le n y ű g ö z ő k iv á lt s á g á t je lö lt ü k c s u p á n e f o g a lo m m a l. A homo sapiens a n y o lc a d ik s z á z a d e lő tt é v e z r e d e k s o r a t o v a t ű n t p e d ig n em t a lá lt rá a k ü lö n b ö z ő s z ó la m o k e g y ü tth a n g z á s á n a k m ó d o z a ta ir a . E z é r t is c s o d á la t o s a z a p á r h u z a m , a h o g y az ö s s z e k a p c s o ló d ó s z ó la m o k z e n g é s e a g ó t ik a szellemiségével közö­ sen tö r új t á v la t o k f e lé , k o r á b b a n is m e r e tle n s z e r k e z e te k te re m tő fe n s é g ű m e g h ó d ítá s á v a l. E u r ó p a k ö z ö s s é g e i a t á r s a d a lo m s z e r v e z é s b e n is a tö b b ­ s z ó la m ú s á g s o k fé le s é g é t é lte tt é k . E p é ld á t la n h a r m ó n ia p o lit ik a i p a r t it ú ­ r á já n a k c ím e : d e m o k r á c ia . A z e g y ü tté lé s ú j s tílu s á n a k k im ű v e lő je , a lk o ­ tó ja a z e u r ó p a i „ n a g y k ö z é p k o r ” fő s z e r e p lő je , a te rm e lé s s z a b a d s á g á é r t, le lk iü d v é é r t v é g s ő k ig k ü z d e n i k é p e s e m b e r v o lt . E lv e s z e t t a z o n o s s á g tu ­ d a tu n k b ö lc s ő je ez a s o k s z o r m e g t a g a d o t t k o r s z a k : a h a ta lm a t m e g o sz tó és e lle n ő rz ő , a te c h n ik á t c é ls z e rű e n és e r e d m é n y e s e n fe jle s z tő , a k u lt ú r a s o k ­ s z ín ű s é g é t é lte tő , a k o lo s to r o k g r e g o r iá n fe n s é g é tő l, a tr u b a d ú r o k és lo ­ v a g o k s z e re lm e s „ h a jn a lé n e k e it ő l” , a fa lu s i m u la t s á g o k n é p é n e k e it ő l, a v á ro si céhek m e s te r d a ln o k a it ó l és a fo g a d ó k h a r s á n y d iá k k á n t á lá s a it ó l zen gő eu ró p ai k ö zép k o r. 19 �A z új s tílu s te c h n ik á ja a r é s z le te k e t f in o m ít ja , a z e r e d e ti á lla p o t o k d u r ­ v a - é r d e s k é p z ő d m é n y e it c s is z o lja , a te rm é sz e te s e n k a p c s o ló d ó ré s z e k e t öszs z e ille s z ti. N e m m ás e z, m in t a fo ly a m a t o k elmélyülése. It t a r é s z le te k m é ltó s á g a g a r a n t á lja a z e g é sz b iz to n s á g á t. A d e m o k r á c ia n o r m á in a k e ls a já t ít á s a , é r d e k k ö lc s ö n ö s s é g e n a la p u ló e l­ f o g a d á s a s z a b a d ít ja fö l a z t a különös energiát, a m i a tá r s a d a lo m f o ly a m a ­ to s g a z d a g o d á s á h o z s z ü k s é g e s. A z e n e r g ia forrása a „ t á r s ia t la n t á r s a s s á g ” k é n y s z e r e , a belátáson alapuló egyéni lemondás közösségi többlete. Az e m b e ri te rm é sz e t e r e d e n d ő s z a b a d s á g v á g y a és a d e m o k r a t ik u s g y a k o r la t p r a k t ik u m a k e r ü l p e r io d ik u s a n e lle n t m o n d á s b a e g y m á s s a l. E z a z á lla n ­ d ó s u ló fe s z ü lts é g ú ja b b és ú ja b b k ü z d e le m r e ö sz tö n z i a c s e le k e d e te ib e n ö n m a g á t f ö ls z a b a d ít ó e m b e rt. A d e m o k r á c ia fe g y e lm e n em fo s z tja m eg ő t k iv é t e le s te lje s ít m é n y e it ő l, d e a z e g y ü tté lé s é r d e k é b e n fin o m m e c h a ­ n iz m u s a iv a l fo k o z a to s a n k ie g y e n lít i, t á r s a d a lm a s ít ja a fe ltű n ő e lté r é s e k e t. E z z e l ú ja b b k ih ív á s e lé á l l í t j a a k itö r é s m e g s z á llo t tja it, h o g y a z íg y n y e rt tö b b le t a tö rté n e le m e le g á n s ritm u s á b a n a k ö z ö s s é g e k ja v á r a is h a s z n o ­ su ljo n . A c s illa p ít h a t a tla n e lle n t m o n d á s o s s á g h a jt ja , s e r k e n ti a z e m b e rt a tö b b r e , a m á s r a és a z íg y f ö ls z a b a d u ló humánenergiát a d e m o k r á c ia r e ­ g u lá c ió i k é p e s e k a z e g y é n és a k ö r n y e z e te ja v á r a m ű k ö d te tn i. A d e m o k ­ r á c ia „ k ih o z z a ” b e lő lü n k a z in te n z ív lé te z é s t. Ü g y c s a lja m e g e m b e r i te rm é ­ s z e tü n k e t, h o g y a tá r s a d a lm i tö b b le t lé tr e h o z á s á b a n é r d e k e lte k v a g y u n k . d e m o k r á c ia t r a g é d iá ja , h o g y e g y s z e r r e veszélyeztetett és veszélyez­ t á r s a d a lm i k é p z ő d m é n y . M in d e n , a m i e m b e r e lle n e s v e s z é ly e z t e t i: a te rm é sz e ti k a t a s z t r ó f á k t ó l a d ik t a t ú r á ig f a ju ló u ra lm i v is z o n y o k ig . A te r ­ m észeti c s a p á s m e g te re m ti a m a g a ö n k é n te s s z ü k s é g á lla p o t a it. . . A d ik t a ­ tú r a v a ló já b a n c s a lf a já t é k a s z a b a d s á g g a l, a d e m o k r a t ik u s te c h n ik á k m e l­ lő z é s é v e l, tö n k r e té te lé v e l. E g y „ b e a v a t o t t k is e b b s é g ” v is z o n y la g m agas s z a b a d s á g fo k k a l é l - h isz e n a d ik t á t o r a z a b s z o lú t s z a b a d lé n y - , á m e z t a s z a b a d s á g o t nem a z a u to n ó m iá k s z ív ó s m u n k á ja , h a n e m a t á r s a d a lm i tö b b s é g k o r lá t la n e ln y o m á s a te sz i le h e tő v é . E z z e l a d u r v a m ó d s z e r r e l a d ik t a t ú r á k e la p a s z t já k a tá r s a d a lo m fe jlő d é s é n e k h a jtó e r e jé t, a h u m án e n e r g iá t. A z e m b e ri lé n y e g e t m e g g y a lá z ó , v á lto z a to s u ra lm i m ó d s z e r e k k e l s z e r v e z e tt tá r s a d a lm a k e z é rt e lő b b p a n g á s r a , m a jd ö n fe ls z á m o lá s r a íté lte k - s a jn o s n a p ja in k b a n egy földméretű közveszély tehertételével. A d ik t a ­ tú ra a m a g a to rz s z a b a d s á g k o n c e n tr á t u m a iv a l te re m ti m e g a demokrácia illúzióját. A z itt é lő k is e m m iz e tt m illió k s z á m á r a a te r r o r e ln y o m á s fo k o ­ z a ta i - a re m é n y te le n s z e r e le m k ie lé g ü le tle n v á g y a ih o z h a s o n ló a n - á l ­ la n d ó a n h e v ítik s z a b a d s á g s z e n v e d é ly ü k e t, é lte tik a s z a b a d s á g ro m a n tik u s h ité t, re m é n y é t, sz e re te té t. . . A tö m e g e s s z a b a d s á g n é lk ü lis é g sz ü li a „ n a ­ g y o b b d e m o k r á c iá t , tö b b s z a b a d s á g o t ” és m ás h a so n ló je ls z a v a k a t . E z n a ­ g y o n s ú ly o s t á r s a d a lm i h e ly z e t. H a a v o n z ó je ls z ó á r a d a t m in d e n á tm e n e t n é lk ü l tö m e g m o z g a lo m m á v á l i k , e lő b b - u tó b b r á s z a k a d a p a n g ó , m ú lt sz ö rn y ű ö r ö k s é g e : a m in d e n n a p i é le tr e v is s z a h a t ó é r d e k e lts é g k é t s é g b e e j­ tő h iá n y a , a k o r á b b i e r k ö lc s ö k , h ite k lá ts z a tö s s z e ta r t á s á n a k s z é t p o r la d á s a . A teljesítményhiányos demokrácia pedig anarchiát szül, a m o n o p o liz á lt a p ­ A tető 20 �p a r á t u s o k ő s z in te ö r ö m é re , a r ö v id t á v ú r e n d c s in á lá s k ö n tö s é b e b ú jta to tt h a ta lo m m e n té s p e r v e r z it á s á t ig a z o lv a . Ö r d ö g i c ik lu s ez a d ik ta tú r á b ó l d ik t a t ú r á b a v e z e tő út. A kultúra a v e s z é ly e z te te tt d e m o k r á c ia v é d e k e z é s e . A d ik ta tú r á k b a n m e g a lá z o tt d e m o k r a t ik u s s z á n d é k e g y e d ü li a lt e r n a t ív á ja a k u ltú r a v is z o n y ­ la g o s a n v é d e t t b ir o d a lm á b a n v a n . A z e m b e r lé n y e g é t, te r e m tő k ü ld e té s é t a m ű v é s z e t és g o n d o lk o d á s é r t é k b á s t y á k k a l v é d e t t r e z e r v á tu m a ib a m e n e ­ k íti. In n e n a m in d e n n a p o k tó l e lid e g e n e d e t t é rté k k ö z p o n tú k u ltu r á lis g o n ­ d o lk o d á s u n k , ez a h e ly z e t m a g y a r á z z a a k u lt ú r a és a s z a b a d s á g f o g a lm a i­ n a k r o k o n é r te lm ű sé g é t, k ü lö n ö s e n s z á z a d u n k n é m e t és o r o s z b e fo ly á s i ö v e ­ z e te ib e n . It t a k u ltú r a tú lb u r já n z á s a a c s e le k v é s i s z a b a d s á g á b a n k o r lá t o ­ z o tt e m b e r h u m á n e n e r g iá in a k k iv é t e le s k o n c e n tr á tu m a . A d e m o k r á c ia s z a b a d s á g á ld o z a t . M in d e n e g y e d i s z a b a d s á g t ö r e k v é s k i ­ e g y e n lítő je , z a b la és n em o s to r . A d e m o k r á c ia ö n k é n te s le m o n d á s a s z e ­ m é ly is é g te lje s s é g é r ő l - a s z e m é ly is é g jo g a ié r t c s e r é b e . K ie g y e z é s a z é le t ­ é lv e z e te k b ir to k lá s á b a n . A s z a b a d s á g r a k é p e s e m b e r h á z ia s ítá s a . A d ik t a ­ tú r á k s z é t h u llá s á v a l s z e r te fo s z lik a d e m o k r á c ia - s z a b a d s á g illú z ió ja is. Ö r ö k k é r d é s , h o g y a h a jd a n v o lt e ln y o m o t ta k v a jo n k é p e s e k - e a z ö n k o r ­ lá to z á s r a , a tá r s a d a lo m m ű k ö d é s é h e z s z ü k s é g e s s z a b a d s á g á ld o z a t r a ? L e s z - e ö n b iz a lm u k a s z a b a d s á g ó p iu m s o k s z o r ö r ö k n e k h itt m á m o r á b ó l a v a ló s á g k ijó z a n ító fö lis m e r é s e in e k e lv is e lé s é r e ? A n n a k b e v a llá s á r a , h o g y a szabad­ ság a z e m b e r i te lje s s é g lé t á lla p o t á n a k m e t a fo r á ja , e z é rt a t á r s a d a lm i e m ­ b e r s z á m á r a nem tö b b m in t e r k ö lc s i a la p , a z é v t iz e d e k r e tö r d e lt é le t u ta k ö r ö k , te lje s ü le tle n re m é n y e . A demokrácia valójában nem a szabadság ér­ dekét, hanem az érdekegyeztetés szabadságát valósítja meg. A d e m o k r á c ia a z é r té k k ö z p o n tú m a g a s k u ltú r a le le p le z ő je . A zt a kép­ z ő d m é n y t v e s z é ly e z te ti, a m it ö n n ö n v é d e k e z ő m e c h a n iz m u sa i e m e lte k t e r ­ m é s z e te lle n e s m a g a s s á g o k b a , a m in d e n n a p i é le t e t é lő tá r s a d a lo m t ó l e ls z i­ g e te lv e . A d e m o k r a t ik u s v is z o n y o k k ö z ö tt s z ü k s é g s z e rű e n le p u s z tu ln a k a z e litk u ltú r a h u m á n u m m e n tő v é g v á r a i . E z e k a k ö r ü lm é n y e k n em h o n o r á l­ já k a s z e m é ly is é g e k tö k é le te s s é g é t, ső t e g y e n e s e n te h e rté te l le h e t a z ir r a ­ c io n a litá s m in d e n m e g n y ilv á n u lá s a , a k á r m ű a lk o t á s o k b a n , a k á r a z ö n cé lú g o n d o lk o d á s b a n . A p r a g m a t ik u s é r té k v is z o n y o k a k u ltú r a lá t v á n y o s e ls z e ­ g é n y e d é s é n e k k e d v e z n e k , a tö m e g te rm e lé s és - fo g y a s z t á s p ia c i m e c h a n iz ­ m u so k d ik t á lt a h is z t é r iá in a k : m íg a f o ly a m a t t a l p á r h u z a m o s a n a k u ltú r a sz e n ts é g e a m in d e n n a p o k ru t in ja le sz , a z e m b e r h á z ia s ít á s á n a k m e g a n n y i s z im b ó lu m a . A m in d e n n a p o k k u lt u r á la t la n s á g a e z é r t b iz to s je lz ő je a d e ­ m o k r á c ia h iá n y á n a k , m íg a d e m o k r a t ik u s k ö r ü lm é n y e k a k u lt ú r á t m e g ­ fo s z tjá k „ s z a b a d s á g á lr u h á já t ó l” és felmutatják azt, ami valójában: a humanizált életviszonyok jelzőrendszere. E z a z á t v á lt o z á s a v a ló s á g h é tk ö z ­ n a p i g a z d a g s á g á n a k g y ő z e lm é t h ir d e ti a la s s a n k ih ú n y ó g a z d a g á lm o k v a ­ ló s á g o s s z e g é n y s é g e fö lö tt. M i t v á la s z t h a t n a k e n n e k tu d a t á b a n a z á r t k u lt u r á lis a la k u la t o k r e g u lá ­ r is a i? M a r a d t - e k e llő ö n b iz a lo m a d e m o k r a t ik u s á tm e n e t N a g y M e t a m o r ­ fó z is á h o z ? A z a p p a r á tiz m u s e lle n i k ü z d e le m h a g y o t t v a jo n e lé g t a r t a lé k o t 21 �a hajdani küzdőkben? Mi lesz belőlük, ha nem a gondolatrendőrség aka­ dályain kell átlendülni egy-egy jó közléssel, egy-egy rokonszenves szerző „ becsempészésével” , egy reményt adó „jelbeszéd” vállalásával, de a piac nyüzsgő bugyraiban kell megmérkőzni önmaguk meghasonlásával, és a közönség tájékozódási zavaraival? Jaj az őrzőknek, hiszen a kulltúra a remélt közeljövőben nem a „délben is átható sötétségű” tartományok vi­ lágítótornya lesz, de a megkésett szabadverseny nyers marakodásának ta­ lán első áldozata. Jaj mindazoknak, akik a „déli sötétségben” nem tudták elhitetni, nem merték kockázat árán is vállalni demokrata lényegüket. Akik megtörtek a belső és külső cenzorok szögesdrótakadályain, alig jut­ va cl a szabadságremélő, olvasók mára piacképes táborához egy „botrá­ nyos mondat” , vagy hatalmi horkanást kiváltó tétova figyelmeztetés ere­ jéig. Az ettől kovácsolódó romantikus demokráciahit olvasói szolidaritá­ sának hiányában sincs más lehetőség, mint az illúzó nélküli demokrati­ kus jövőé, az oda vezető út — a „köztes idő” - példátlan erőfeszítéseivel. Ez a „köztes idő” számunkra ajándék. Megméretünk, és szabadok le­ szünk. Az apparátizmus dzsungelharcát túlélve, és a demokratikus ver­ seny végítélete előtt köztes időben kegyelmi állapotba kerülünk. Jelet vá­ laszthatunk, jegyeket küzdhetünk vállalkozásunkra, a piaci harsányságon túlmutató sajátosságot. Európaiként lehetünk többszólamúak, minőség­ óhajtásunk képességével gyakorolhatunk önmérsékletet, regionális öröksé­ günk tisztaságával lehetünk egyetemesek. A demokrácia tragédiája így megváltója lesz az alkotás legdrágább humánenergiájának, a pusztulás terhével kiküzdött megmaradásnak. 22 �K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Leszámolás az alattvalói léttel „ A nyitott rendszer irányt szab az em­ bernek, hogy emberiesen cselekedhessék; a zárt rendszer ellenben az utasí­ tásaival, még ha etikai színezetűek is, nem képes túljutni bizonyos játékszabá­ lyokon, az emberélet általa átfogott ré­ szeit tehát játékká változtatja, amely mint olyan nem mérhető többé etikai mércével." (H. Broch) Az átláthatatlan függőségek világában élve a kényszerek is másként hatnak. Mindaz, amit alattvalóként átélhetünk, csak ama szükségszerűség jegyében gondolható el, mely az alternatív választásokat kizárja magából. Valamiféle rendkívüli sors áldozatai lennénk? Egyátalán végzetszerűnek tekinthető az az állapot, mely minduntalan a materiális, a szociális és a kulturális kényszereket, illetve hiányokat termeli újra? Ideológiák persze születhetnek ennek magyarázatára, s az alávetettség egy magasabb cél ol­ tárán akár értékként is feltűnhet. De ha a hirdetett célok sorra kudarcot vallanak, ki hiszi el, hogy ezekért érdemes élni? Múltba merülve a dilem­ ma korántsem oldható fel, hiszen emberi sorsok váltak áldozatául az uto­ pisztikus bizakodásoknak, félmeggyőződésekből táplálkozva, vagy akár eszmei elkötelezettségből. Ám adhat-e a félmeggyőződés biztos életstraté­ giát? Napjaink eseményei újra meg újra kételkedésre késztetnek. Ha úgy vélnénk, hogy bármiféle meggyőződéshez olyan gondolkodás és magatar­ tás szükségeltetik, mely teljesen bizonyosnak tudja magát a dolgában, er­ re nem sok példa akad. Mert akik hosszú ideig meggyőződéssel vallottak társadalom- vagy kultúraformáló elveket, azok is előbb-utóbb megrendül­ tek. Az események átmentek felettük, s maguk is a kényszerek csapdájába kerültek. Csak felülről táplált mítosz volt az, hogy létezik olyan megfel­ lebbezhetetlen meggyőződés, mely egyszerűen a másfajta választás hiá­ nyából jön létre. Az erőszak fenyegetett lehetőségét is hordozó ideológiai manipulálás alapján alakult ez ki. Napjaink demokratizálódó gyakorlatá­ ban is számos bizonyítékot találhatunk ehhez. A fél meggyőződések utólagos virágzását láthatjuk azokban az elképzelé­ sekben is, melyek az elmúlt időszak - de utóbb is kísértő - rendképzeteiből táplálkoznak. Amikor látszólag minden „egyértelmű” volt. A vezetők vezettek, a dolgozók dolgoztak. Nem volt (lehetett) más alternatíva. Ha megkérdezte bárki is, valóban vezetnek a vezetők — azonnal megkaphat­ ta az ellenzékiség bélyegét. Mint amiképp az is nyilvánvaló, hogy a kö­ zösségmentes, konvencióktól rendezett világban, amelyben az állam, a jog, a politika stb. elvesztették etikai érvényességüket, nincs olyan „természe­ 23 �tes” szabályozóerő, amely az egyéneket az erkölcsi értékek megvalósí­ tására ösztönözné. Ennek azonban számos következménye van. Legfő­ képpen az, hogy az egyén teljességgel magára van utalva; sem olyan szo­ kások, sem olyan normák, sem olyan tekintélyek nincsenek, melyek az er­ kölcsi értékek irányában orientálnák. Így az uralkodó kötelékek hatalmá­ ból végképp nehéz kitörni. S ha ez igaz, azonnal felmerül a kérdés: mi segítette elő az alattvalói rend felbomlását? A köznapi szemléletmód nem kevésbé különös megváltozása, mely többé nem hisz a képzelgések­ ben? Vagy az a politikai-társadalmi és morális válság, mely kételyeket, bi­ zonytalanságokat szül? A dolog eldönthetetlennek látszik, ha csupán a változó emberi magatartásokból indulunk ki. Már csak azért is, mert az újratermelődő szorongások nem csupán a létviszonyok megváltozásából erednek. Ameddig egy közösséghez, egy rendhez való tartozás az ember személyes minősége is, az egyének önmagukkal kapcsolatos belső reflexiói, érzelmei, gondolatai a személyes minőség szintjét nem haladhatják meg. Az egyén társadalmi helyzetének „belső világában” is rabja marad, így eleve megadott személyes minőségének határait aligha lépheti túl. S en­ nek következtében az érzésekben, gondolatokban végigélt önelképzeléseit sem tudja tettekben realizálni. Az emberi univerzalitás belső készségrendszerben is differenciált kifej­ lődéséhez egyelőre nincsenek még világos társadalmi-kulturális „erővona­ lak” sem, jóllehet ez az állapot - paradox módon - épp az önálló állampolgári akarat megjelenésének kedvez, mely más és más formában arti­ kulálódik. A mindmáig alattvalói létben élők még csak indulatos meg­ nyilatkozásokra képesek. Az indulatkifejezések persze másokban is ugyan­ ilyen indulatok kiváltására alkalmasak. A figyelmeztető kiáltások a sze­ génység és a kulturális megfosztottság elviselhetetlenségét is kifejezésre juttatják, de éppígy a rossz társadalmi közérzetet. Ehhez alkalmasint hoz­ zátehetnénk: a fent lévők elsősorban ezekre érzékenyek. Az elégedetlen­ ség szemmel láthatóan halmozódik, s közvetlenül is táplálja a bizalmi vál ságot. Az indulat átragad. A depriválódott csoportok vagy bűnbakot ke­ resnek, vagy - ritkább esetben - az igazi kiváltó okokat. Tapasztalhat­ juk ezt számtalan fokozatban; a megélhetés kényszerűségében vergődők magatartásától egészen a fejlett kritikai attitűddel rendelkezőkig. Elérkez­ tünk oda, hogy az indulatok akkumulációja veszélyezteti a társadalmi ren­ det. Nem politikai értelemben. Ehhez ugyanis végigvihető alternatívákra lenne szükség, s még inkább végigjárható utakra. Miután azonban az utób­ biak akkor nyílnak meg, ha a materiális, kulturális és ideológiai kénysze­ rek fogságából kiszabadulunk, minduntalan fennáll az a veszély, hogy „rögeszmésen” keressük azokat az esélyeket, melyek az adott társadalmi állapot méhéből még hiányoznak. Amit a változtatás kényszerének hiszünk, könnyen megjelenhet a ma­ teriális, kulturális kényszerek szublimációjaként, vagy a tőlük való időle­ ges felszabadulásként. De ugyanígy a valódi emancipáció hiányaként is. Csakhogy az igazi felszabadulást a valóságos egyéni önépítkezések és kö­ zösségi szerveződések teszik lehetővé. Ha a külső világban végzett tárgyi tevékenységek nem lesznek többé elidegenedettek, ha tehát a világ maga nem lesz külső az emberhez képest, s ha például az öncélként végzett munkát kizárólag szellemi szempontok, a humanisztikus fejlődés eszméi irányítják, akkor ezeknek az eszméknek szervező és irányító módon bele kell nyúlniuk az élet, a magatartás legintimebb szféráiba is. De morális 24 �reformra is szükség van ahhoz, hogy a kényszerek fogságából kitörjünk. A visszahúzó-korlátozó hatalmi viszonyokat ugyanis csak az alattvalói létet meghaladva lehet felszámolni. Ha az emberi gondolkodás- és érzésvilág azonos értelemben változik meg, annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy az új moralitás a gyakorlatban felépíthető. Az önfelismerés ereje nyi­ latkozik meg abban, hogy az egyének politikailag is másként választhat­ nak. Nem annak alapján, ami adva van, hanem ami lehetségesnek látszik. Konkrétabban fogalmazva: a pártszerveződések — jóllehet elsősorban a politikai viszonyok síkján - az autonóm állampolgári akarat kiteljesítésé­ nek kedveznek. Ebből persze nem következik az, hogy a politikai önállóság elérése kikényszerítené a kulturális autonómiát, azaz az egyik cselekvés automatiku­ san maga után vonná a másikat. Ellenkezőleg, csupán azt mondhatjuk: mintha felébredt volna az alattvalóvá lefokozott emberi szellem, s ennek magasabb fokozatain következne az a válasz, mely a visszahúzó valóság meghaladására sarkall. A társadalom minden moccanása valami új, az autonómia irányába elmozduló cselekvés felfedezéseként tűnik fel. S en­ nek során az önállóságra törekvő akaratok egymást erősítik. Ezért látszik úgy, akárha véget nem érő kísérletezés lenne minden olyan emberi törek­ vés, mely nem tud és nem akar a kényszerek fogságában élni. Emlékez­ hetünk rá, akárcsak néhány évvel ezelőtt is éppen az önálló állampolgári akaratok megjelenése volt a hatalom számára a legnagyobb kihívás. A legkülönbözőbb módon akadályozták, hogy a civil társadalom - közel négy évtizedes ájultságából - életre keljen. Az önerejűséget teljességgel hát­ térbe szorította az államérdek. Ám az önerejűségre törő akarat elé csak rövid ideig lehet gátakat emelni. Mert az egyének még a totalitárius kul­ túrában sem éltek úgy, hogy például az intimszférát államosítani lehetett volna. És most, amikor újra kézbe vehetjük sorsunk irányítását, az ön­ építkezés elsősorban a citoyen léthez kapcsolódik. S ez a citoyen lét eleve értékpluralista, vagyis nem ismer el néhány szűk körű magatartást és erényt, amelyek alapvetőek, vagy éppen kizárólagosak lennének. Még akkor is, ha éppen a magánéletben érezzük leginkább a materiális kényszerek és hiányok visszahúzó erejét. Kiszolgáltatva a viszonyoknak. De már azzal is elégedettek lehetünk, ha felismerjük, hogy nem tehetnek velünk semmit, amit igazán nem akarunk. Valahányszor egy emberi in­ tézmény szemünk láttára és tisztán individuálisnak tűnő szenvedélyek és cselekvések hatására szétesik, vagy kivívja élethez való jogát, újból át­ éljük annak felszabadító élményét, hogy az ember maga formálja intézmé­ nyeit, függetlenül attól, milyenné válnak saját kezén ezek az intézmények. Célja van annak, amire szerveződhetünk. És a „vállalkozókedv” ad erőt. Elszegényedtünk, de ebből a szegénységből nem a javak felhalmozása je­ lent kitörést, hanem viszonyaink gazdagítása. Mert az egyén gazdagsága viszonyainak gazdagságában rejlik. Még ha viszonyaink újraszervezéséhez fásultak is lettünk, pillanatról pillanatra érezni lehet e kényszer elől va­ ló kitérés lehetetlenségét. S ha teljességgel nem is figyelünk azokra a le­ hetőségekre, melyek sorsunkat befolyásolják, előlük mégsem lehet kitérni. Érzi ezt az is, aki még mindig alattvalóként él, s az is, aki leszámolt vele. Egyelőre gondolatilag legalábbis. Korunk morális megfosztottsága, a meg­ nyomorító egyenlőtlenségek ellenére egyre inkább érlelődik a változtatás szükséglete. Az emberi élet fokozáslehetőségéé és következetességéé is. A valóság birtokba vételéhez tartozik mindez. 25 �Je le n le g i h e ly z e tü n k b e n m in d a z o n á lta l a z a k ü lö n ö s , h o g y a z újrakezdés e s é ly é t és re m é n y é t h osszú id e ig m o z d u la tla n á lló v íz v a ló s á g u n k te rm e lte k i. Ú jr a c s a k p a r a d o x m ó d o n : a t á r s a d a lm i m o z d u la t la n s á g in d íto tta e l a m o z g á s t. A zt is m o n d h a tn á n k : a ta lp r a á lló t á r s a d a lo m k ís é r le t é r ő l van sz ó , m e ly tö b b e k k ö z ö tt a v is z s z a r e tte n tő b e s z ű k ü lé s és p e r e m re s o d r ó d á s v e s z é ly é n e k fe lis m e r é s é n is a la ­ p u l. T á r s a d a lm i és e g y é n i é rte le m b e n e g y a r á n t. A z é le t a p r ó k ih ív á s a i v á l ­ to z ta t já k m e g a z em ber m a g a t a r t á s á t. M é g a fe lg y o r s u lt és e lle n ő r iz h e ­ te tle n e s e m é n y e k k ö z e p e tte is. A m á r e m líte tt r e n d k é p z e t e k ö s s z e o m lá s a e z t e r ő s íti m e g . A z ú j m o r a litá s k ö z é p p o n tjá b a n is o ly a s v a la m i á ll, a m it az ú jr a k e z d é s s z ü k s é g le té n e k n e v e z h e tü n k . S e b b e n a z is k ö z r e já t s z ik , h o g y a különböző intézmények, szervezetek annyira kiüresedtek, hogy a bennünk szereplő, a hozzájuk kötődő egyének egyáltalán nem érzik magukénak. H a a le g k ö z v e tle n e b b s z ü k s é g le te k és k ie lé g íté s ü k - m in d g y é r ü lő b b e n fu n k c io n á lis n a k is te k in th e tő k , d e e g y r e in k á b b c su p á n a p é n z k ö z v e títé s e ré v é n . A n n á l n y o m a té k o s a b b é r té k a k c e n tu s a v a n v is z o n t n a p ja in k b a n az e g y é n i és k ö z ö s s é g i ö n s z e r v e z ő d é s e k n e k . N o h a h é tk ö z n a p i é le tü n k b e n n em m in d ig e z t szem e lő tt t a r t v a c s e le k s z ü n k , h a n e m s z ü k s é g s z e rű s é g b ő l, o k és o k o z a t ö s s z e fo n ó d á s á b ó l. M iu tá n a z államosított tá r s a d a lo m (b e le é r tv e a k u ltú r á t , a s z o c iá lis v is z o n y o k a t) fo k o z a to s a n hulllik sz é t s e zz e l e g y id e ­ jű le g a z o k a z in s ta n c iá k , m e ly e k s z a b á ly o z ta k és e lle n ő r iz t e k , a m a g u k r a m a r a d t e g y é n e k és k ö z ö s s é g e k új u t a k a t k e r e s n e k . A s z á n d é k és a k a r a t új te r ü le te i n y íln a k m eg. H a a z t m o n d o m , a p o lit ik a i á lla m h a ta lm a k e z d v é g é r v é n y e s e n e ls o r v a d ­ n i, te rm é sz e te s e n tú lz o k . D e tú lo z n i k e ll, h a e g y r e in k á b b n y ilv á n v a ló , h o g y ez te rm e lte k i a f e ls o r o lt k é n y s z e r e k c s a p d á já t . A felismerés fontos­ ságáról is szó van! E g y i k n a p r ó l a m á s ik r a u g y a n n em le h e t á tu g r a n i e g y ik t á r s a d a lm i v a ló s á g b ó l a m á s ik b a . U g y a n o ly a n fo k o z a t is á g r a v a n sz ü k s é g , m in t a h o g y a n a z e g y é n e k é le té b e n . M in d e n e k e lő t t a z e g y é n i é r té k s z e m lé ­ le tn e k és é le t s t r a t é g iá n a k k e ll v á lto z n ia . A z u tó b b i h ó n a p o k e se m é n y e i a z t a f o r d u la t o t k é s z ít ik e lő . M in é l in k á b b k it e lje s e d ik ö s s z tá r s a d a lm i m é r e ­ te k b e n a z a sz e m léle t, h o g y n em le h e tü n k tö b b é a la t t v a ló k , a n n á l r ö v id e b b le s z a z á tm e n e t id e je . A z új m o r a litá s k ife jlő d é s é é is , m e ly n y ilv á n v a ló a n n em v á la s z t h a t ó el b iz o n y o s e g é sz e n s a já to s t á r s a d a lm i k ö rü lm é n y e k tő l. H o g y m i is a k e ttő k ö z ti m é ly e b b v is z o n y , m e ly t á r s a d a lm i s z itu á c ió k e r ő ­ s ítik a z ú j m o r a lit á s t , e lő r e n em lá th a t ju k . S b á r a z t h ih e tn é n k , az alatt­ valói léttel való leszámolás csakis az individualizmusnak, a privatizáció­ nak. kedvez. D e ez té v e s f e lv e t é s . V is z o n y a in k b ir to k b a v é t e le n em e lő z ­ h eti m e g s a iá t s z e m é ly is é g ü n k b ir to k b a v é te lé t. Ö n é p ítk e z é s n é lk ü l n in cs t á r s a d a lm i ú jr a é p ít k e z é s . S z u b je k t iv e k p e r sz e o ly a n k é r d é s e k b e n le h e tü n k , a m e ly e k b e n m a íg y , h o ln a p ú g y g o n d o lk o d u n k ; v a g y a z é r t, m e rt n em tu ­ d u n k e le g e t, v a g y m e rt a t á r g y m a g a a z é rz é s ö n k é n y é tő l fü g g . Á m e z a s z u b je k t iv itá s m é g se m o ly a n e rő s , h o g y ne le h e s se n s z ö v e ts é g r e lé p n i e g y ­ m á s s a l a m in d e n k ir e e g y a r á n t k é n y s z e r k é n t n e h e z e d ő v is z o n y o k m e g h a la ­ d á s á é r t. M e r t a s z ö v e tk e z é s a la p ja nem v a la m e ly d ik t á lt fe lis m e r é s e lő z e te s v a g y m e llé k e s k ö v e tk e z m é n y e : a z a z o ly a n k ö v e tk e z m é n y , m e ly sz e re n c s é se b b a lk a lo m m a l ig a z s á g g á e m e lk e d h e t, és u g y a n íg y té v e s n e k is b iz o n y u lh a t. S z e m é ly e s é rz é k e n y s é g b ő l le h e tü n k kívülmaradók, kivonulók vagy meghasonlók. C s a k h o g y e z e k is - in g a t a g b iz o n y ta la n ta r t a lm u k k a l - e lő fo k o z a ta i a z a u to n ó m é le tn e k . V a ló já b a n a z e g y r e in k á b b ö n á lló s o d ó á lla m ­ 26 �polgári akaratoknak az a jelentőségük, hogy utalnak rá: milyennek kell lennünk? Egyszerű lenne, ha azt mondhatnánk: már mindenki felismerte a „milyennek kell lennünk?” kényszerítő imperativuszát. Ám ez semmi­ képp sem lenne igaz. Mert például az erkölcsi élet formálódó viszonyai nem érték el olyan általános szabályok, kötelességek és törvények formá­ ját, amelyek magukban is érvényesek, s amelyeknek van erejük arra, hogy az egyéni akarattal szemben is megmaradjanak. S joggal állíthatnánk azt is, hogy jelentős társadalmi csoportok számára csaknem teljességgel kö­ zömbös, mi történik; minden a privatizált életszemlélet, a nyers indivi­ dualizmusra alapuló hasznossági felfogás középpontján halad át. Vagy onnan sugárzik ki. Így az a különös érzés fogalmazódhat meg, hogy min­ den amit teszünk vagy tehetünk, újra és újra megtörik a kényszerek falán. Csahogy a kényszerek csapdája feloldható. Már J. G. Herder felismerte, hogy a „humánus ember objektuma, tö­ rekvéseinek és cselekvéseinek célja mindaz, ami nemünk jellegét alkotja, ami hozzájárul e jelleg maximális kiműveléséhez és tökéletesítéséhez. Ne­ münknek nincs más esélye, mint hogy maga alakítsa önmagát azzá, amivé lehet és lennie kell, tehát egyetlen tagja nem vonhatja ki magát a köte­ lesség alól” . A társadalmi állapot, amelyben élünk, magában hordja azt a felszólítást, amivé lennünk kellene. A „kötelességteljesítői” alattvalói ma­ gatartástól eljutva az autonóm emberi létig. S újra csak Herdert idézve: „amivé pedig lennünk kell, azzá csak önmagunk és mások által lehetünk, őket szolgálva és belőlük merítve; ennélfogva a mi humanitásunk szük­ ségképpen egyesül a többiekével, és egész életünk e humanitás iskolájává, gyakorlóterepévé lesz” . (J. G. Herder: Esszék az emberiség történetének filozófiájából Bp. 1978. Gondolat K., 480. o.) A kényszerek fogságából kiszabadulva idáig juthatunk el; ahhoz a gyakorlóterephez: mely a társa­ dalmi önszerveződések megannyi formájának esélyt ad, s ugyanígy a sze­ mélyiség birtokba vételéhez és a társadalmi újraépítkezéshez. Miközben újra meg újra kísérletet teszünk a kényszerek felszámolására (azzal a cél­ lal mégpedig, hogy értelmessé formáljuk viszonyainkat), egyszersmind ki­ lépünk a szükségszerűség és szűkösség állapotából. Bármennyire bizonyítatlannak látszik is, depriválódott életünk sürget cselekedetekre és ösztökél új igazságok felé. Éppígy erre ösztönöznek je­ lenünk uralkodó válságtüntetét kifejező devienciák is, melyek eredetükben és funkciójukban egyaránt a zsákutcás fejlődés következményei. Vagyis szétzilálódott valóságunk kényszerít változtatásra. Kétségtelenül mindenki számára más esélyek adódnak. Más azok számára, kik privilegizált hely­ zetben vannak, s megint más azoknak, akik tehetetlenül szemlélik a körü­ löttük történő eseményeket. Ideig-óráig tehetetlenül, hiszen a már emlí­ tett indulatok is felismertető erejűek. És bármily bizonytalan maradjon is, mindig olyan élet lebeghet célként bárki szeme előtt, melynek legfonto­ sabb jellemzője az emancipáltság. Még ha az egyének érintkezési viszo­ nyaikban a versengést termelik is szüntelenül újjá, s a pénz mindenolda­ lú bűvöletében élve a rideg haszonelvűségből indulnak is ki. Csakhogy ez a magatartás addig lehet domináns, amíg nem alakul ki a közösségi vi­ szonyoknak az a hálózata, amelynek életfolyamatai organikusak, átjárják az egyént, szinte vérkeringésébe viszik bele normáikat. Ám ebből nem kö­ vetkezik az, hogy eleve adottnak kellene felfognunk a közösségi szükség­ 27 �leteket, hiszen azok a szociális-kulturális viszonyok változása révén for­ málódnak. Éppen ezért sohasem nyugodhatunk bele azokba az állapotok­ ba, melyek merő passzivitásra kárhoztatnak. Dehát elképzelhető-e az, hogy az újrakezdés ne puszta remény marad­ jon? A remény válik valósággá a szabadság és humanitás gyakorlótere­ peinek szaporodásával. A materiális, szociális és kulturális kényszerek, il­ letve hiányok fokozatos felszámolása így készíti elő az erkölcsi reformot. Mert - ahogyan Jászi Oszkár írja - ha korok és társadalmak tetemes mér­ tékben el is tértek az erkölcsi öntudattal összefüggő követelményektől, „ez nem azt jelenti, hogy ezek a szabályok abszolút érvényüket elveszítették, hanem csak azt, hogy gazdasági kényszerűség, politikai erőszak, erkölcsi korrupció és szellemi elbutítás következtében az emberek letértek az er­ kölcsi öntudatuk által diktált útról, dacára annak, hogy az erkölcsi tör­ vény legfőbb rendelkezéseit - bár Szűkebb körben - többé-kevésbé tisz­ tán látták. És egészen úgy, miként ideig-óráig lehet „építeni” a mechani­ kai törvények múló megsértésével is, lehet „gyógyítani” az organizmus alapvető törvényszerűségeinek figyelembe nem vételével, lehet földet mű­ velni az agrárkémia összefüggéseinek félremagyarázásával; de mindez nem jelenti, hogy ez az építés, ez a gyógykezelés, ez a földművelés a helyes építés, a helyes gyógykezelés és a helyes földművelés, sem azt, hogy ezek a múló és tökéletlen kísérletezések most már megszüntették a mechanika, a kémia és a biológia törvényeit, azonképpen az emberek közötti helyes viszonylatokat szabályozó erkölcsi törvények negligálása korántsem jelen­ ti, hogy ilyen törvények nem léteznek, vagy hogy az ellenükre kierősza­ kolt társadalmi együttműködés helyes vagy fejlődőképes lehetne” . (Jászt Oszkár: Marxizmus vagy liberális szocializmus. Magyar Füzetek, 1983. 6. k. 104. o.) Ha némi késéssel is az utóbbi felismeréshez mind többen jutunk el. 28 �K U LC SÁ R S Á N D O R -B A G Ó JÓ Z S E F A vállalati válság A magyar vállalatok gazdasági feltételrendszere visszavonhatatlanul szi­ gorodik. A vállalatok ténylegesen érvényesülő jövedelmezősége egyre in­ kább szorossá válik az eredeti jövedelmezőségükkel, azaz egyre kevésbé lehet számítani a hiányokkal küszködő központi költségvetés „jótékonyko­ dó” , megsegítő akcióira. Az állami vállalatok jövedelmének olyan irányú központi újraelosztása, ahol a veszteséges vállalatokat lényegében a sike­ res vállalatok jövedelméből tartják cl, egyre inkább az elmúlt időszak gaz­ daságpolitikai gyakorlatának jellemző emlékeként fog csak élni. Az állami központosított újraelosztás ezzel a módszerrel ugyanis hosszú ideig garan­ tálta, hogy jóformán az összes vállalat a „veszteségmentes” működés illú­ zióját kelthesse. A magyar népgazdaság jelenlegi helyzetében, amikor a vállalatok álla­ mi költségvetésből történő támogatása jelentősen csökken, a vállalati prob­ lémák tömegesen kerülnek felszínre. A vállalatok nagy szám­ ban kerülnek nehéz gazdasági helyzetbe a piachoz való igazodás elmulasztása, a termékszerkezet-váltás halogatása és más problémák miatt. Ma a magyar vállalatok számára nemcsak a megváltozott világgazdasági környezet jelent „adaptációs kihívást” , hanem a közvetlen közgazdasági környezet instabilitása, gyors változása is. Az állandó adaptáció vezérlé­ sére képes belső vállalati feltételek hiánya szinte törvényszerűen vezet a vállalati válsághoz. A vállalati válság folyamata. A vállalati kudarc körülményeit vizsgáló kutatásunk alapján leszögezhető, hogy a gazdaságilag nehéz helyzetbe ke­ rülés fő oka a vezetésben keresendő; ezen belül is alapvetően az első számú vezetőben. Mindez annak ellenére érvényes, hogy a vállalatokra ható külső ténye­ zők (a szabályozók gyakori változásai; az anyaghiány, főleg az import­ anyagok hiánya a „menet közben” , akár utólagosan is megváltozott hiteltörlesztési feltételek, a KGST-együttműködés problémái, a vállalatok ese­ tenkénti egyoldalú függősége az irányító szervektől, az iparban nem elég­ gé átgondoltan végrehajtott decentralizálások, az irányító szervek szüksé­ ges beavatkozásának hiánya, vagy az esetleges válság csupán felületi ren­ dezése, valamint az első számú vezető kiválasztásának és ellenőrzésének hiányosságai) ugyancsak igen jelentős szerepet kaptak abban, hogy nehéz helyzetbe kerültek. Az összes többi tényező részben ennek következménye­ ként alakult, másrészt összefüggésbe hozható a vezetési hiányosságokkal. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a gazdasági vezetés a vizsgált vállalatoknál koncepciótlan, kis hatásfokkal működő, az első számú ve­ zető pedig autoriter, azaz olyan volt, aki vezetőtársai részéről semmiféle szakmai kontrollt nem igényelt, vagy éppen ellenkezőleg túlzottan hatá­ rozatlan volt. 29 �A szakmai hozzá nem értés, további szakmai gondokat okozott. Nem a felsőfokú végzettség hiánya jelentett problémát, hiszen az mindenhol megvolt, hanem részben az adott szakma volt idegen az adott vezetők számára, másrészt pedig az irányítási feladat haladta meg a képességeiket. Most is bebizonyosodott, hogy a kialakult és Hagyományos felfogással szemben a vezető szakmai felkészültsége és adott szakmai végzettsége nem hozható egyértelműen párhuzamba. A felkészületlenség, a szakmai hozzáértés hiányosságai igen könnyen ir­ racionális, megalapozatlan elképzelésekhez vezethetnek. Jellemző módon e vállalatok többségénél az alacsony szintű vezetés több esetben párosult irracionális, megalapozatlan, megalomániás tervek kialakításával; s éppen ezek végrehajtására való kísérlet lett az egyik okozója a vállalat buká­ sának. A legfelső vezető személyisége tehát rányomta bélyegét a „vezérkar” egészének tevékenységére. A vezetés vagy széthúzó emberekből állt, vagy „Bólogató Jánosokból” . Az első számú vezető személyisége kihatott a vezetés egységére is; a csődbe jutott vállalatoknál a vezetés egysége sehol sem alakult ki, a ve­ zetés megosztott volt. A vezetés egysége tágabb értelemben is hiányzott. A párt és szakszervezet nem kapott megfelelő szerepet a döntések kiala­ kításában. Ez kihatott a munkahelyi nyilvánosság alakulására is. A vezetés horizontális irányú (párt, szakszervezet, KISZ) kapcsolódásai­ nak zavarai mellett azzal egyenrangú a vertikális (felső, közép-, alsó ve­ zetői szint) kapcsolati problémaegyüttes. Markánsan kimutatható volt a közép- és felső vezetés egységének megbomlása is. Érdemes még megem­ líteni egy, a vezetés hatékonyságára kiható tényezőt, az életkort, pontosab­ ban: a vezetés korösszetételét. Több, korábban a vállalatot „a víz fölött tartó” vezető csaknem egy­ szerre történő nyugdíjba vonulás is hozzájárulhat a nehéz helyzet kialaku­ lásához. E vállalatok nem rendelkeztek a vállalat egészét átfogó stratégiai elkép­ zelésekkel, hiányzott a nagyobb távlatokban való gondolkodás, célkitűzés igénye és készsége. Ebből adódóan hiányzott az elképzelés a piachoz igazodásról, a műszaki fejlesztésről, a beruházásokról stb. A vizsgált vállalatok mindegyikére az volt a jellemző, hogy a piaci im­ pulzusokat, jelzéseket egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ez a vállalatok többségénél azzal párosult, hogy nem rendelkeztek megalapozott piaci ismeretekkel; piackutatást egyáltalán nem folytattak, ha volt is ilyen rész­ leg, az formálisan, nem hatékonyan működött, a tartós piaci tendenciákról nem voltak ismereteik. Másrészt a termelés az esetek többségében szinte önmagáért, s nem a piac igényei általi meghatározottan folyt. Érvényesült az a magyar vállalatokra még mindig erősen jellemző tendencia, hogy azt termelik, amit tudnak és nem azt, amit a piac megkíván. Ez egyfajta egy­ oldalú műszaki szemlélet is, amelyet a gazdálkodási, piacorientált szemlé­ let sajnos még nem váltott fel. A műszaki szemlélet túlsúlya ellenére a műszaki fejlesztés a vállaltatoknál vagy nem volt megfelelő, vagy teljesen hiányzott. A műszaki fejlesztési stratégia hiánya a beruházáspolitika hiá­ nyával párosult. A beruházásokat elhanyagolták. Részben ad hoc jellegűek voltak, részben pedig egyes jelentős beruházások nem a piac reális igényei­ nek figyelembevételével történtek. Az elhibázott beruházások igen jelen­ tős szerepet játszottak a vállalatok „leülésében” . Bár az igazsághoz tar­ 30 �tozik, hogy a beruházások elhibázott volta (főleg a nagyberuházásoknál) nem egyedül a vállalatok hibájául róható fel. A műszaki szemlélet túlsúlyából - amelyhez nem párosult magas szín­ vonalú műszaki tevékenység - egyértelműen következett a gazdasági szemlélet hiánya. A nehéz gazdasági helyzetbe került vállalatok egyike sem gazdálkodott a szó valódi értelmében. Mindez nem azt jelentette, hogy nem volt a vállalatoknál főkönyvelő. Sőt: volt olyan eset, ahol a könyvelés nagyon is pontos volt. Viszont több esetben találkoztak mérlegmanipulációkkal, amelyekkel a kudarcot próbál­ ták eltakarni. A gazdálkodás hiányaként értékelhető, hogy e vállalatoknál nem vé­ geztek gazdaságossági számításokat, több helyen hiányoztak az elemi kal­ kuláció jegyei is. Hiányzott a közgazdasági elemző munka. Ebből adódott, hogy a tevékenységek egy része veszteséges lehetett anélkül, hogy arról konkrét ismeretük lett volna. Általában: ezeknél a vállalatoknál nem ka­ pott megfelelő szerepet a gazdálkodási szemlélet - mi mibe kerül, mit érdemes csinálni, mit nem, és meddig. A gazdálkodás elhanyagolására utalt több helyen a fel nem osztott költ­ ségek magas aránya is. A hiányosságokra utal továbbá a veszteségforrá­ sok feltárásának elmulasztása. A veszteségek ismeretében hozott dönté­ sek viszont egyértelműen vezetési hibáknak minősíthetők. A gazdálkodás lehetetlenülését a gazdasági információs rendszer gyen­ geségei nagyban elősegítették. A vállalatok többségénél hiányzott egy olyan, szisztematikusan felépített információs rendszer, amelynek segítségével ki lehetett volna mutatni, hogy egy termék pontosan mennyibe kerül és miért kerül pont annyiba. A közgazdasági információs rendszer hiánya miatt természetesen a veszteségforrások feltárása nem valósulhatott meg. E vál­ lalatok többségének szervezett-irányítási rendszerét a túlzott centralizálás jellemezte. Ugyanígy a vállalatok többségénél jellemző volt a termelőegységek önállótlansága. A centralizált és önállótlan szervezetek túlságosan nagy mélységi tagoltsággal rendelkeztek; az irányítási lánc feleslegesen hosszú volt, ami már eleve rugalmatlanságot „kölcsönzött” ezeknek a szervezeteknek. A túlzott mélységi tagoltság a túl nagy szélességi tagoltsággal párosult; a legfelső szintű vezetőhöz közvetlenül tartozó vezetők túl sokan voltak. Hozzá kell tennünk, hogy a vállalatoknál a személyzeti tevékenység szinte kivétel nélkül formálisan, kis hatékonysággal működött. A kibonta­ kozás során az új vezetés alig tudott támaszkodni a személyzeti tevékeny­ ségre; a hagyományos személyzeti kádermunka csődöt mondott. A munka­ erő-összetétel terén általános tapasztalat a fizikai létszámon belüli magas improduktív arány. A létszám minőségénél alapvető gond: a kvalifikált szak­ emberek számának, illetve létszámarányának kedvezőtlen alakulása. A helyze­ tet tovább rontotta, amikor válságba kerültek, hiszen ekkor elsősorban a jobb szakemberek mentek el. Ez főleg a kisebb cégeket sújtotta katasztrofálisan. Az érdekeltségi rendszer nem, illetve kis hatásfokkal működött vala­ mennyi vállalatnál úgy a vezetők, mint a dolgozók körében. Szélsőséges esettel találkoztunk ott, ahol a vezetők sem jutalmat, sem feladatokhoz kötött prémiumot nem kaptak. A nehéz helyzetbe jutott vállalatoknál ter­ mészetesen a bérfejlesztési lehetőségek korlátozottak voltak, melyben egy­ 31 �részt gazdasági helyzetük játszott szerepet, másrészt a még meglévő le­ hetőségekkel sem éltek mindenütt. Több esetben előfordult egy sajátos motívum, amely minden bizonnyal hozzájárult, hogy az érintett vállalatok nem tették meg a szükséges erőfe­ szítéseket: vakon bíztak a külső segítségben, amelyre korábban valóban le­ hetett számítani. A „majd csak megsegítenek valahogy” hite több vállalat­ nál is szerepet játszott. A vállalati válság szakaszai. Tapasztalataink szerint a vállalati válsá­ gok nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, bár nyílt megjelenésük a kívülálló számára sokszor váratlan. A nyílt, pénzügyi válságot szinte minden esetben megelőzi egy belső, lappangó válság, amelyre bizonyos, a gazdálkodás sikeressége szempontjából kulcsfontosságú funkciók erős meg­ gyengítése, vagy szétesése a jellemző. Ezek a funkciók a piackutatás, a marketingtevékenység, a műszaki fejlesztés, a közgazdasági elemzés, a sze­ mélyzeti tevékenység. Mindezeknek a tevékenységeknek döntő szerepük van a vállalat gazdasági környezethez való adaptációs képességének ki­ alakulásában és annak mértékében. Meg kell jegyeznünk: sok esetben okozhat lappangó válságot a veze­ tői alkalmatlanság, egyben a lappangó válság idején válhat a vezetői al­ kalmatlanság nyilvánvalóvá. A súlyosabb vállalati válságok az esetek nagy többségében a vezetés, az első számú vezető alkalmatlanságával kez­ dődnek. Ez a szakmai, politikai, illetve erkölcsi alkalmatlanságot, ponto­ sabban ennek nyilvánvalóvá válását jelenti. Az alkalmatlanság - hacsak más külső, vagy belső tényezők nem ellensúlyozzák - logikusan vezet egy vállalati válságfolyamat elindulásához, majd annak elmélyüléséhez. Gyakori eset, hogy egy nehéz helyzetbe jutott vállalatnak nemcsak az első számú vezetője gyenge, hanem (éppen az ő munkája nyomán) az egész felső szintű vezetés is. A lánc itt nem szakad meg, többnyire az al­ sóbb szintű vezetés cseréje is szükséges a vállalat kilábalásához. Az első számú vezető alkalmatlansága tehát nagy valószínűséggel a vezetés egészének alkalmatlanságához, a vezetői összhang hiányához vezethet. Amennyiben érvényes a vállalati válság szakaszainak (belső, lappangó válság, vezetői válság; nyílt pénzügyi válság) ilyen módon való egymásra épülése, akkor az azt is jelenti, hogy a válságjelek korai felismerése révén időben hozott intézkedésekkel jelentősen csökkenthető a nyílt válság ki­ alakulásának veszélye. A vállalat pénzügyi válságát számos jel már előrevetíti. A tőkés gazda­ ságban a vállalat számára az első figyelmeztetés, ha a részvények árfolya­ ma esni kezd. A magyar gazdaságban (jó esetben) elsőként a vállalatnak kell érzékelnie a veszélyt, amennyiben naprakészen rendelkezik fizetőké­ pességének alakulásáról információt adó megbízható adatokkal. Ezt köve­ tően a számlavezető bank, majd pedig a partnervállalatok észlelhetik a fenyegető fizetőképtelenséget. Azonban már a csökkenő forgalom, a pia­ ci részesedés visszaesése, a beruházások csökkenése, a kedvezőtlen mér­ legalakulás, az eredmények általános romlása, illetve a kintlévőségek túlzott felszaporodása, valamint a fokozódó eladósodás egyértelműen jelzik a veszélyhelyzet közeledtét. A vezetői válság észlelése feltételezi a vezető munkájának, a gazdaságirányítás, illetve a bankok általi állandó figyelemmel kísérését, s tevé­ kenysége elbírálása során tartalmi kritériumok érvényesítését. Szükségessé teszi továbbá a munka eredményének objektív mérését, amely nem egye- 32 �dül a gazdálkodási eredmények figyelembevételét jelenti. Tipikus válság­ jelnek tekinthetők a vállalati vezetőség vezetési gyengeségei. Például: szakismeret és tapasztalat hiánya, a döntésképtelenség, a nem kompetens vállalati tanács jelenléte, a vezetők között létrejött célszerűtlen kompro­ misszumok, a klikkesedés, a vezetői stresszhelyzetek ugrásszerű növekedé­ se, a vezetők kapkodása, fejetlensége. A lappangó válság meghatározása viszont ma még kihívás a szakem­ berek számára. Definiálásának fontossága nem kétséges: a nyílt és a ve­ zetői válság megelőzése és a normális állapot helyreállításának esélyei ak­ kor még sokkal jobbak, költségei sokkal kisebbek. Meg kell határozni te­ hát, hogy a vállalat piaci adaptivitásának szempontjából kulcsfontosságú funkciók, a marketingmunka, a műszaki fejlesztés, a gazdálkodás és a sze­ mélyzetvezetés milyen szinten állnak. Ez sürgető, azonban rendkívül átfogó, közgazdasági, műszaki, szocioló­ giai, pszichológiai ismereteket egyaránt megkövetelő feladat. Annyi azon­ ban már ma leszűrhető, hogy az általában a vállalati külső környezet vál­ tozására adott nem megfelelő vállalati válasszal induló válságfolyamat beindulására egyértelműen figyelmeztet - s elsőként a személyzetvezetést bizonyos, a termelés szempontjából kulcsfontosságú munkavállalói csopor­ toknak a szükséges és természetes mértéket meghaladó fluktuációja. A válságmegelőzés: cél és érdek. A legutóbbi időkig a bajba jutott vál­ lalatokat az állam bőkezű támogatásokkal, adókedvezmények nyújtásával, egyoldalúan kedvező hitelkonstrukciókkal, vagy jóváhagyott áremeléssel, s ezáltal a veszteséges üzemeltetés költségeinek vevőkre hárításával men­ tette meg. Az állam előbb említett válságkezelési eszköztárát a veszteséges vállalatok esetleges más gazdálkodó szervezetekhez való ragasztása egészí­ tette ki, bár a beolvasztások általában nem a gazdálkodási eredmények, hanem a sokszor ezektől független irányítási szándékok szerint valósultak meg. A válságfolyamat tagolódása szakaszokra, stádiumokra bontása vi­ szont logikusan vezet a válságmegelőzés esélyének felvetéséhez. A „ vál­ ságmegelőzés” fogalom jelentése itt kettős: a., egyrészt jelenti a válság kialakulásának megelőzését; b., másrészt jelen­ ti a már elindult válság elmélyülésének megelőzését, tehát annak megaka­ dályozását, hogy a válság, az egyik stádiumból a másikba jusson át. Itt a lappangó válságból vezetői válságba, valamint a vezetői válságból nyílt pénzügyi válságba való átmenetről van szó. Ugyanezek vonatkoznak a válságkezelésre. Ugyanis a válságfolyamat el­ ső két stádiumában alkalmazott válságkezelésnek más a tartalma, mint a harmadik, nyílt pénzügyi válságszakaszban történő válságkezelésnek. A szokásos szóhasználat rendszerint ez utóbbi szakaszra vonatkozik. Ezt nyílt válságkezelésnek nevezzük, míg az első két válságstádium esetében történő beavatkozást megelőző válságkezelésnek. A nyílt, kifej­ lett válság kezelésének nem bevett formái: a felszámolás és a szanálás. Nyilvánvaló, hogy a legkedvezőbb megoldás a legkevesebb veszteséget hozó folyamatos válságmegelőzés, ami nem jelent mást, mint a vállalat folyamatosan eredményes működtetése az állandóan változó világgazdaság és a gazdaságszabályozási feltételek között. Mindennek kulcstényezője az állandó vállalati adaptáció vezérlésére képes, arra alkalmas vezető (veze­ tők) tevékenysége. 33 �Ettől lényegesen eltérő, de ezzel összefüggő, már említett sürgető teen­ dő a válságmegelőzés érdekében olyan, a vállalat átvilágításán, a szerve­ zet funkcionális egységeinek működése elemzésén, a vállalati kultúra szintjének mérésén alapuló információs rendszer kidolgozása, amely alap­ ján megteremthetővé válik az a képesség, amellyel a vállalati válsághely­ zet, illetve a súlyosabb válságfokozatba lépés észlelhetővé, érzékelhetővé válik. Lényegében véve csak ezt követően alakítható ki a gyors, megala­ pozott, hatékony válságmegelőzési, a súlyosabb válságfokozatba kerülést elhárító vállalati stratégia. JEGYZETEK 1. A v á lla la ti te lje s itm é n y h iá n y m e g je lö ­ lé s é re m a e g y a r á n t h a s z n á la to s a n e ­ h é z g a z d aság i h e ly z e t, a v é sz h e ly z e t, a v á lla la ti v á ls á g , a v á lla la ti csőd, m á s h o l a v á lla la ti k ríz is fo g a lm a . í r á ­ s u n k b a n e z e k e t a f o g a lm a k a t sz in o ­ n im a k é n t a lk a lm a z z u k . 2. 1987-ben öt. m a jd 1988-ban to v á b b i k é t v á ls á g b a k e r ü lt V állalato t v iz s g á ltu n k , a k u ta tá s o k eg é sz é rő l, s e re d m é n y e irő l ré s z le te s e n s z ó ln a k : T óth n é B ódi Ilona — K ulcsár Sándor — S zalai L ászló — B agó J ó zsef. A n e h é z g a z d a s á g i h e ly ­ z e tb e k e r ü lt v á lla la to k k ib o n ta k o z á s á ­ n a k , ille tv e a fo ly a m a to s m e g ú ju lá s v á lla la ti m a g a ta r tá s á n a k ta p a s z ta la ta i: a h o g y a n a v á lla la to k v e z e tő i lá tjá k . IpM k é z ira t, 1987. d e c e m b e r. B agó J ó z se f: A M inőségi C ip ő g y á r n e h é z g a z d a sá g i h e ly z e tb e k e rü lé s é n e k o k a i é s k ö r ü lm é n y e i IpM k é z ira t, 1988. K u lcsár S án d or: A L á tsz e ré s z e ti E sz­ k ö z ö k G y á ra g a z d á lk o d á s á n a k v á ls á g a é s a n n a k o k a i. IpM . k é z ir a t, 1988. 34 �V IT Á N Y I IV Á N Reflexiók Nép —nemzet—kultúra viszonyáról Debrecen adott otthont 1989 áprilisában a „mindennapi kultúra” aktuális kérdéseit megvitató rangos konferenciának. A hasznos felismerésekben gazdag és cselekvési alternatívákat kijelölő elköte­ lezett tanácskozás fölvetéseire Vitányi Iván. az Országos Közmű­ velődési Központ főigazgatója mondta el észrevételeit. A kiváló tu­ dós olyan gondolatokkai ajándékozta meg a jelenlévőket, melyek messze túlmutatnak a tanácskozás programján - jelenünk újraren­ deződő társadalmi viszonyainak pontosabb megértését segíti. Öröm­ mel közöljük nagy visszhangot kiváltó gondolatait - nem titkolva, folyóiratunk ars poeticájának kölcsönözve ezek közül a legfontosab­ bakat: „ A mi ügyünk pedig a civil társadalom ügye, amit a kultú­ ra és közelebbről a közművelődés tenni tud, az elsősorban a civil társadalom kibontakozását segíti elő. . . A kibontakozó többsíkú, többdimenziós társadalmi-politikai mezőben a kultúra érdekeit is többdimenziósan igyekszünk képviselni. . . ” Igazolja Vitányival fo­ galmazott hitvallásukat a jövendő lapszámok minőségóhajtása, rész­ vételünk n é p és n e m z e t egymásra találásának történelmi külde­ tésében. N. J. I. Jó, hogy reflexió a címe a mondamdómnak, mert összefoglalásra nagyon nehéz lenne vállalkozni. Az elhangzott előadások és viták olyan sok té­ makört öleltek fel és olyan sok gondolat hangzott el az elmúlt két napon, hogy nehéz volna összefoglalni. Reflektálni az elhangzottak lényegéről szeretnék. Először is a tárgyról, amely némiképpen megváltozott az ere­ deti szándékhoz képest. Amikor a debreceniek a mindennapi kultúrában jelölték meg a rendezvény tematikáját, akkor még egy más Magyarország volt, mint a mostani. Természetesnek látszott, hogy a mindennapi kultúra tökéletesen elégséges önmagában is arra, hogy itt egymással elvitatkoz­ zunk. Menet közben azonban az ország megváltozott, politikus ország lett és ezért az elmúlt két napon elhangzott reflexiók erőteljesen vonatkoztak politikai életünkre. A tárgyat is különbözőképpen lehet fölvetni. Lehet szűkebben, mintegy a szórakozásra összpontosítva, és tágabban, a kultúra és a mindennapi élet viszonyát vizsgálva. Mivel pedig az élet az általában véve amúgy is min­ dennapi, azt is mondhatjuk, hogy a kultúra és a mindennapi élet volta­ képpen a kultúrát és az életet, a kultúrát és a társadalmat jelenti. Ha vé­ gignézzük, hogy miről vitatkoztunk, miről szólnak az ajánlások, minde­ nekelőtt erről szólnak. Arról, hogy mi a szerepe a kultúrának a mai ma­ gyar társadalmi, gazdasági, politikai életben. Úgyhogy végül is a vita ar­ ra szélesedett ki, hogy mi lesz a kultúrával Magyarországon? Sőt tegnap a hortobágyi sétán és az utána való vitán a kultúra és a természet kapcso35 �lata is felmerült, este pedig a balmazújvárosi vacsoránál arról is elgon­ dolkodhattunk, hogy mi lesz a népi kultúrával, meg hogy mi a szerepe mindebben a népnek. Én is elgondolkoztam ezen a kérdésen. Nem minthogyha az elmúlt ötven évben, amióta én gondolkozom, nem mindig erről gondolkodtam volna. Szerencsére az élet olyan, hogy mindig van még újragondolni-valóm. Hiszen tegnap azt láttuk, hogy a népi kultúra még él, legalábbis bi­ zonyos különleges alkalmakkor, ünnepnapokon még elővehető. De hát mi a nép? Ha azt értjük rajta, amit a néprajzosok, a háborítatlan régi népet, amely többek között lakodalmas szertartásokat is tud végezni, akkor egy kicsit ez a nép is létezik. Igaz, hogy közben, pár száz méterrel odébb, amíg mi a lakodalmassal mulattunk, azalatt a kultúrházban a Napóleon Boulvár adott koncertet. A Napóleon Boulvárra is összegyűlt a nép, de ahogy és amiként összegyűlt, az már nem pontosan ugyanaz a nép volt, mint ami­ ként mi jöttünk össze, hogy részt vegyünk egy lakodalmas szertartáson. A kérdés tehát mindenképpen a nép. Ha ugyanis a mindennapokról, a mindennapok kultúrájáról van szó, akkor voltaképpen a nép a tárgy, a nép, amely mégiscsak létezik, és amely Magyarországon 1 o millió embert jelent. Mi ennek a 1o millió embernek a kultúrája? Nyilván ezt kérdez­ zük, ha a mindennapi kultúrát vizsgáljuk. A népi kultúra maga is azért volt modell, álom, vágykép, cél, megvalósítandó, visszaállítandó képzet sokunk számára az elmúlt időkben, mert azt láttuk, hogy a történelmi nép­ nek volt ugyan sok baja, nem élt valamilyen rózsásan, de olyan kultúrá­ ja volt, amely a mindennapjait is áthatotta, és amely értékében és magas­ rendűségében semmivel sem volt alábbvaló annál, amivel a társadalom legfelső rétegei rendelkeztek. Amikor a mindennapi kultúráról vitatko­ zunk, még mindig él bennünk ez a vágykép, és még mindig meg vagyunk fertőzve a szocializmussal. Amennyire ugyanis ismerem a nyugati irodal­ mat, ott ebben az értelemben jóval kevesebbet vitatkoznak arról, hogy mi lesz a mindennapi kultúrával. Kisebb ez a fajta érzelmi fűtöttség, amivel mi fontosnak tartjuk, hogy a 10 millió embernek milyen a kultúrája. Ezt ott sokkal tárgyilagosabban, kisebb érzelmi töltéssel vitatják meg, mint nálunk. És ebben még mindig benne van az, amit Illyés Gyula 1946-ban mondott Az idő kérdése című cikkében. Magyarországon - írta - a népi kultúra még él, ezért megvan a lehetősége, hogy a népi kultúrából a nép úgy kerüljön fel a magas kultúrába, hogy közben megőrzi ősi kultúráját is, de elkerüli a nemzetközi, kispolgári selejtkultúra mocsarát, amelybe a nyugati országokban bekerült. Ezt mondta Illyés Gyula, és a vágyainkban, az altudatunkban ezek a képzetek még nagyon sokunkban benne élnek. Éppen ezért kell kibányász­ ni az altudatunkból, hogy kicsit foglalkozni tudjunk vele, és meg tudjuk vizsgálni, hogy mi történt, és mi történhetett volna. Jól tudjuk, hogy amit Illyés Gyula lehetőségnek mondott, abból az ég egy adta világon nem lett semmi. Vajon azért, mert elrontottuk, vagy azért, mert nem is volt igaz lehetőség. A kérdést még jobban általánosíthatjuk. A népi írók azt vallották cé­ lul, hogy a nép maga váljék, maga szervezze meg magát nemzetnek, és ez nagyon fontos célkitűzés, alapvető célkitűzés. Mindeddig ezer éven ke­ resztül Magyarországon külön volt nép, és külön volt nemzet. A kettő nem teljesen ugyanaz. A nemzet tulajdonképpen a nemesi társadalommal volt egyenlő, azok összessége, akik az Országgyűlésre követeket küldöttek, 36 �akik a politikai társadalmat alkották, és a hatalmat birtokolták. A népnek számítottak azok, akik ebből kimaradtak. Nem teljes és nem 1 oo százalé­ kos ez a szétválasztás. Bizonyos szempontból nemes urakat is tekinthetünk a nép tagjának és a nép érdekei szószólójának, mondjuk Bethlen Gábort, másrészt a nép tagjai is átérezhették a nemzet ügyét, de mint két erőköz­ pont valójában volt a nép, és volt a nemzet, és ez a kettő soha nem volt azonos. Olyannyira nem volt azonos, hogy nemcsak különbség volt köztük hanem ellentét is, ha pedig így volt, jogos volt az a követelés, hogy a nép váljon nemzetté. És jogos volt úgy gondolni, hogy akkor beszélhe­ tünk demokráciáról, ha a két fogalom eggyé válik. Akkor beszélhetünk demokráciáról, hogyha a népből lesz a nemzet és a nemzetből lesz a nép. A nép fogalma a természethez áll közel, a mindennapi élethez kapcsoló" dik, ahogyan élünk, ahogyan eszünk, iszunk, ölelünk, alszunk. Jelenti azt a termőtalajt, ahogyan Veres Péter mondta, tenyészetet, amiből a társada­ lom kinő. A nép: szervezet, szemben a nemzettel, amely szerkezet, logiku­ san és jogilag megkonstruált alakzatokon nyugszik. A társadalom belső problémája azon alapul, hogy a két fogalom a nép és nemzet hogyan függ össze egymással. A célt, hogy a nép maga váljon nemzetté, az 1948 után kialakult rend­ szerek is vállalták, de felülről, illetve részben felülről akarják megvalósí­ tani. Ennek következtében most se nép, se nemzet nem vagyunk igazán. Minden bajunk gyökerében ott találjuk, hogy ebben az igyekezetünkben orra buktunk, hogy a célt nemcsak hogy nem sikerült megvalósítanunk, hanem ma rosszabb helyzetben vagyunk mint azelőtt. Noha az elmúlt 40 év sok mindenben fejlődést hozott, életszínvonaltól kezdve a kultúra elter­ jedéséig, éppen ebben, belső azonosságtudatunkban nagyon rosszul állunk. A nép elvesztette önmagát, népi voltát, a nemzet pedig nemzet jellegét; így belülről jött létre olyan szituáció, amely robbanással fenyeget. És ha most, Magyarországon a tavaly óta megindult folyamatnak valami értelme van, ha eredményt várunk tőle, akkor nem elég lemásolnunk valamilyen nyugati plurális rendszert, hanem fel kell építenünk a magunk olyan civil társadalmát, amelyben a nép nemzetté tud válni. Ezzel cl is érkeztünk a kultúrához. A népet és a nemzetet persze nem pusztán a kultúra teszi, hanem politikai, gazdasági szerkezet, intézményrendszer, és még sok minden más, de a kultúra mindegyiknek saját belső erőforrása, a kultúrában mutatkozik meg és ölt testet, hogy mennyiben va­ gyunk nép és mennyiben vagyunk nemzet. A mindennapi kultúráról szóló vita is erre vezethető vissza, ez van a mélyében. A kultúra meghatározásába ezúttal sem kívánnék belemenni, nem azért, mert az elméleti szekció úgy ítélte, hogy nehéz, hanem mert nézetem szerint nem is kell, mivel a kultúra fogalma tökéletesen meg van határozva, és nincs is róla érdemi vita, csak a szavakat csépeljük. Vala­ mennyiben tudjuk, hogy mi a kultúra. Szemlélni azonban több oldalról is lehet. Mindenekelőtt kettőről: esztétikai és szociológiai nézőpontból. Ha az esztétikai oldalról nézzük, amit Poszler György tegnap megtett (nem csak ezt, de ezt is), akkor azt kérdezzük, hogy mi az igazi érték. Más szó­ val: nyilvánvaló az értéknek az elsődlegessége a nem érték és a kevésbé érték fölött. Szociológiai szempontból viszont azt vizsgáljuk, hogy a társa­ dalomnak, jelen esetben a 10 millió magyar embernek mi a kultúrája, ele­ jétől végig, hajnali felkeléstől esti lefekvésig, és még azután is, mivel az éjszaka történhető dolgoknak is közük van a kultúrához. A kultúra legjobb 37 �meghatározását én egy angol gentlementől hallottam: „Ha valaki valamit csinál, kultúra az.” Akármit csinálunk, mindennek van kulturális vonat­ kozása. Mindannak, hogy az emberek mint csinálnak, hogyan csinálják, hogyan kapcsolódnak általa társaikhoz, milyen tárgyakat használnak, ho­ gyan esznek, hogyan öltöznek, hogyan szeretkeznek, hogyan gyűlölköd­ nek, hogyan veszekednek, hogyan politizálnak, hogyan utaznak, hogyan laknak, hogyan vesznek részt konferenciákon, hogyan művelődnek, mit ol­ vasnak stb. . . , (a szorosabban vett kulturális tevékenységeket nem is so­ rolom), meg aztán, hogy mi az erkölcsük, mi a magatartásuk, miben hisz­ nek - ez mind együtt adja a kultúrát, és ez mind összekapcsolódik. Ügy determinálja egyik a másikat, mint ahogy - József Attila szavaival - a hasábfa darabjai fekszenek egymáson. Hogy hogyan öltözködünk, vagy miként szeretkezünk, az befolyásolja azt, hogy mit nézünk meg a színház­ ban és vica versa. Mindez egyetlen egységet alkot, amelynek részei, ha szociológiai szempontból nézzük, egymástól elválaszthatatlanok. Esztétikai szempontból viszont azt keressük, hogy mi az érték. (Természetesen a szo­ ciológiának is tárgya az érték, de abból a szempontból, hogy hogyan osz­ lik meg a társadalomban, kinek mi jut, kinek mi nem jut belőle.) Hadd térjek itt ki egy utalással arra, amit Poszler György mondott teg­ nap, a neurotizálódó és hiszterizálódó társadalomról. Minden társadalom szükségképpen neurotizálódik, amely egy viszonylagos ősállapotból, peri­ feriális helyzetből, kifejletlen kapitalizmusból át akar menni egy valóban polgáriasuk társadalomba. Nem véletlen, hogy Freud Zsigmond bátyánk akkor kezdte el működését, amikor Ausztriában ez a folyamat igazándi­ ból elindult, sőt kritikus pontjához érkezett. Ebben a tárgyban végzett kutatásaink mutatják, hogy a kultúra legmélyebb összefüggésében van a neurózissal. Azért is, mert neurotizál, azért is, mert levezeti a neurózist. Menekülést nyújt mindazoknak., akik sérelmet szenvedtek, de fokozza a sérelmét azoknak, akik nem találták meg az életüket. Mindenesetre olyan szelep, olyan segítség, olyan út, olyan ösvény, ame­ lyen a társadalomnak polgári társadalommá való fejlődése előrehaladhat. (A polgári kifejezést itt természetesen nem a burzsoá, hanem a citoyen, a civil társadalom értelmében használom, az autonóm, független, szabad­ sággal rendelkező embert jelenti, aki emelt fővel tud állni mindenki és saját maga előtt.) Ehhez szükséges a kultúra, de a kultúrával egy bizo­ nyos adag neurózist is be kell venni. A kultúra olyan pirula, amely magá­ ban foglalja a neurózis szükséges mennyiségét. Ezt kell fogyasztanunk, mert ha a társadalom nem így fogyasztja el, akkor betegségként tör ki rajta. Némiképp eretnek nézetek ezek, amiket ebben a kérdésben vallok; so­ kan azt hiszik, hogy mindezt el lehet kerülni, hogy az ország régi állapo­ tából lelki megrendülés, katarzis, válság, baj nélkül át lehet kerülni egy másikba. Ez nem lesz lehetséges, erre fel kell készülnünk, és a kultúra en­ nek a felkészülésnek lehet a módja. Megpróbálom összefoglalni. Változatlanul az a kiindulópontunk, hogy kultúra nélkül a társadalom nem lesz képes előrehaladni. Nem tértek ki a szekciók által megfogalmazott javaslatokra, amelyeket Kirschner Péter majd összefoglal. Egy lényeges momentumot szeretnék kiemelni, amit különlegesen fontosnak tartok. Abból kiindulva, hogy a helyzet megválto­ zott. Nem pusztán arról van szó, hogy pártok és társadalmi mozgalmak szerveződnek, bár természetesen ez a leglátványosabb oldala életünknek. A másik oldala, hogy a pártok is a nemzethez tartoznak, a szerkezethez, 38 �nem a néphez, nem a mindennapokhoz, nem a civil társadalomhoz. Olyan mértékben lesz sikeres a demokratizálódás Magyarországon, amennyire a pártok mellett a civil társadalom is kibontakozik. A mi ügyünk pedig a civil társadalom ügye, amit a kultúra és közelebbről a közművelődés ten­ ni tud, az elsősorban a civil társadalom kibontakoztatását segíti elő. Mi egy szélesebb mederbe ágyazódunk bele, de éppen ezért aktív viszonyt kell kialakítanunk az új társadalommal. Hadd fogalmazzam ezt meg pro­ vokatívan, bár javaslatom csak jelképes. Nem tudjuk igazán előbbre vin­ ni a közművelődést, ha nem szervezzük meg a közművelődés, vagy még tágabban, a művelődés pártját. Egy olyan világban, amelyben minden, vagy legalábbis nagyon sok minden a pártok körül szerveződik, a műve­ lődés el fog veszni, ha nincsen pártja. Az volt eddig a mi bajunk, hogy túlságosan belehelyeztük magunkat az általános paternalizmus szellemébe. Az állam bácsitól vártuk a megoldást, és neki könyörögtünk, ami termé­ szetes volt, de nem éppen elégséges. Továbbra is vallom, hogy az állam­ nak nincsen joga a közművelődésből kivonulni, ha egyszer tönkretette, ne­ ki kell rendbe hozni. Reális akarok lenni, nem azt akarom mondani, hogy az állam nem tett nagyon sok jót, csak azt, hogy nagyon sok rosszat is, például akkor, amikor a 45-48-as szabadművelődési korszak eredményeit visszavonta. Az állam tehát nem vonulhat ki, illetve csak úgy vonulhat ki, és úgy adhatja át ezeket a funkciókat a társadalomnak, ha biztosítja, hogy legyen kinek átadnia. De visszatérve: a közművelődés túlságosan belehelyezkedett az általános paternalizmusba. Akkor tudunk előbbre jut­ ni, ha megszervezzük a magunk pártját. Amit nem úgy kell értelmezni, hogy formálisan is alakítsuk meg, mondjuk, a Magyar Művelődés Pártját - félek, hogy nem kapnánk elegendő szavazatot. Inkább egy latens pártra, „láthatatlan kollégiumra” , de egy valóságos érdekszövetségre gondolok, amely kikényszerítheti a különböző pártokból és szervezetekből a kultúra képviseletét. Azt kell elérni, hogy mindegyiknek állást kelljen foglalnia a kultúra ügyében, és akkor az nem baj, ha az állásfoglalás különböző lesz. Hogy mindenkinek meg kelljen mondania, hogy mi az elképzelése a ma­ gyar kultúra jövőjéről; akkor majd a programok fölött vitatkozhatunk, de a mi vitáink nem lesznek annyira belterjesek, mint a mostaniak. A kibon­ takozó, többsíkú és többdimenziós társadalmi-politikai mezőben a kultúra érdekeit is több dimenziósan igyekezzünk képviselni. Nem a magunk sze­ mélyes érdeke ez, hanem az egész társadalomé. 39 �ALU LLÉVŐ K Ö regek: már a sebeket se kötözzük Dr. Iván Lászlóhoz, a SOTE gerontológiai központja igazgatóhelyetteséhez, a pszichiátriai kutatólaboratórium vezetőjéhez azzal a gondolattal mentem el, hogy nemigen van mocskosabb dolog, mint az, ami Magyarországon az öre­ gekkel történt, történik. A leginkább kiszolgáltatott, minden szempontból alullévő emberek „lerablását” minden elemi szintű etika tiltja. Vajon milyen ha­ tással van ez azokra, akik amúgy is a legnyomorúságosabb dolgokkal kénysze­ rülnek szembenézni: a test romlásával, a szellem leépülésével, az elmagányo­ sodással, a halállal? Mindezek fölött kell egy szokatlan dologgal szembe­ nézni a mi öregjeinknek: már az elemi becsületüket is elvesztik. - Amit ön fölvet, az teljesen megalapozott. Ennek mind tudományosan, mind empirikusan az adatai, a bizonyítékai a kezünkben vannak. Még akkor is meg­ alapozott, ha részben személyiségfüggő mindaz, ami egy emberrel történik. Tehát ugyanazt a nyomort, ugyanazt a megaláztatást, ugyanazt a kiszolgálta­ tottságot az emberek egy része „kompenzáltan jól reagálja” . Mert a szemé­ lyiség szerkezete olyan, hogy ezt elbírja, sőt, az sem ritka, hogy ez örömet is tud szerezni. - Én i s éltem nyomorban. De tudtam, hogy valamikor vége lesz - még az életemben. - Igen, az öregek nyomorúsága a kilátástalanság. Cicero az öregség négy jellegzetességét írta le csodálatosan. Ezek közül az utolsó: „és mindjobban kö­ zeledik a halál.” A változtathatóság perspektívája nagyon beszűkül, ugyanak­ kor a különbség a jelen világ és az élményvilág, a tanult világ között pedig borzasztóan megnő. A nemzedéki ellentétek is felfokozódtak. Egyrészt azért, mert az emberi kapcsolódásoknak, közös tevékenységeknek, az együttélésnek, a feltételei hallatlanul destruálódtak. Másrészt azért, mert a különféle évjára­ tokban született emberek már teljesen másképp dolgozzák föl az információkat. Ha mondjuk, összevetjük az ötvenes években születetteket és az öregeket, hogy miképpen jár az agyuk, milyen a stílusuk, ...mintha két teljesen különböző vi­ lág lenne. Ez jó is lehetne. Pedig a harmonikus kapcsolódások mindent ki tud­ nának egyensúlyozni. De ahhoz választási lehetőségek kellenek. - Ez máshol is így van? Mondjuk a polgári társadalmakra gondolok. - A nagy különbségek ott is megvannak. Ott is vannak hasonló gondok, de a kiegyensúlyozó harmonikus átkötésekre az alternatív lehetőségek nagyobbak. Magyarul: a palettán több színből tud az illető választani. Ha nekem öt vá­ lasztási lehetőségem van és abba nekem harminc varianciát kell belefaragnom, akkor érthető, hogy milyen frusztráció keletkezik. Ahhoz képest, ha van ötven választási lehetőségem, és abban kell elosztani a harminc varianciát. Ez a lé­ nyeg. Erre még rátelepszik az, hogy az önkifejezés lehetősége is lecsökken. Például: valahol fontos legyek! Cicero mondja, hogy az ember az öregedés­ sel mind jobban a közélet peremére kerül. Mellőzik és mellőződik. 40 �Magyarországon pillanatnyilag olyan erős az előítélet-rendszer és olyan öregellenesség van..., ami magyarázható, de el nem fogadható. - Mi az, ami végképp elfogadhatatlan? - Például a szegregálás, a humánus szolidáris törődés háttérbe szorulása. „Én utálom az ellenséget, de bekötöm a sebeit” . Ma be se kötözzük. - Romániában már ki se megy a mentő az öregekért. Miért alakult ki ez az ellenségkép itt és a környékünkön? - Egyrészt szétrobbantak a családok. Másrészt a családok kényszerből együtt vannak, rossz feltételek között. Harmadrészt a nemzedékekben a hata­ lomból való részesülés vágya hirtelen megugrott. A világ újrafelosztásának mintájára a nemzedékek mindig újra felosztják a hatalmat. A fiatalok nem látnak biztosítékot arra, hogy részesülhetnek a hatalomból. Ez a gazdasági fel­ tételekkel szoros kapcsolatban az idősebb nemzedék inaktivitását hozta előtér­ be. A fiatalok az inaktivitás értéktelenségét hozzák ürügyül, másrészt azt, hogy befagyott, dogmatikus öregek ülnek a pozíciókban, akikre semmi szük­ ség nincs, azokat el kell távolítani. Ráadásul a társadalmon belül az egymáshoz való viszonyt az alakoskodás, az álviselkedés és a hatalomhoz való tartozás egyértelműen szabta meg. Tehát a családokon, a csoportokon belüli gyanakvás éppúgy, mint az egész társadal­ mon belüli gyanakvás intézmény és egyén, intézmény és csoportok, rétegek és rétegek között... mesterségesen szítottan dezintegrálta a társadalmat. A dezintegrált társadalomban az egyének fogódzkodási pontjai eltűntek. A migráció ezt tovább fokozta, a mobilitás agyonvágta... föltöredeztek a hitvilág és a tradi­ cionális hovatartozás szisztémái. Így a hirtelen nagy alkalmazkodási viharok elviselésében csak a védekezés sematikus formái kerülhettek előtérbe. Vagy az alantassági szintű alkalmazkodás... Följelentem, így több lesz nekem! E l­ árulom, kapok egy darab kenyeret! Elveszem tőle, bemegyek a lakásába, ki­ telepítem ! - Ennek itt egy egészen jó kis szokásmechanizmusa alakult ki... - Pontosan. Ez önkéntelen, automatikus sémákat teremtett meg, amelyek aztán nemzedékileg kezdtek érvényesülni. Merre sülhettek ki? Politikailag nem lehetett porondra lépni. A kreativitásban szűkre szabott lehetőségek voltak a szoc. realista művészettől a termelésig, vagy a bürokráciáig. Maradt egy pici rész a sportban, de az is nagyon szűkre szabott csoport részére, a kiváltságos sportágakban. És maradt a mikroszociális mezőben a harc lehetősége, vagyis az úgynevezett frusztrációs feszültség agresszióinak kiélése otthon, a család­ ban. Esetleg a baráti körben, vagy a szomszédságban. A menekülési formák között pedig ott volt a szenvedélymechanizmusok le­ hetősége, élükön az alkoholizmussal. Például az öngyilkosság, mint végső me­ nekülési lehetőség a magyar népességben és az idősödéssel azért fokozódott föl, mert a függéstehetetlenség és a kiszolgáltatottság hatására kialakuló tehe­ tetlenségi flusztrációfeszültség polarizáltan jelenik meg. Vagy heteroagreszszióban, vagy önagresszióban. A magyar népesség életstílusára egyébként is a gyors, változó dinamizmus a jellemző. Talán azért, mert itt a fönnmaradás­ ra annak volt esélye, aki rendkívül gyorsan, de végletesen tudott alkalmazkod­ ni. - A mostanság látható politikai cirkusznak..., na jó, színháznak, is ez az alapja? - Így van. A rendkívüli módon elfojtott, feszült megnyilatkozások után a 4 1 �legkisebb lazulás hatására gyors, robbanásszerű reakciókat ad a népesség. Ez egyébként az időseknél is megfigyelhető, csak egy kicsikét lassabb. - Ezt hívták régebben bölcsességnek? - Az ingerelhetőség a korban előrehaladva megváltozik. - Az a gyanúm, hogy megoldhatatlan gonddal állunk, szemben. Hazugság lenne azt ígérni a ma öregjeinek, hogy majd kárpótoljuk őket. Legföljebb azt mondhatjuk: viselkedjünk tisztességesen. - Akkor meg kell határoznunk, mi a tisztesség. Ahhoz kell az erkölcsi és morális szabályozók feltárása, illetve a társadalmi krízisjelek és jelenségek elemzése. Ez tulajdonképpen meg is történt. Mi, akik az idősödéssel foglal­ kozunk, mind szociálisan, mind pszichológiailag, mind pedig biológiailag azt látjuk, hogy nagyon sok részismeret már a kezünkben van. A legnagyobb prob­ lémánk most ez, hogy adaptáljunk - lehet-e tipizálni ezekből a részeredmé­ nyekből? Ha igen, akkor típussémákat lehet-e kialakítani? Hiszen az a legna­ gyobb gond, hogy minden idős ember legalább annyira különbözik egymástól, mint az ujjlenyomataik. De ezenkívül még valamiben - ellentétben a fiatalok­ kal - , hogy mögötte sokkal hosszabb életútbeli különbség van. A probléma az, hogy a tanács, a megoldás, a segítés szintjén mit tudunk tenni a „szlömmösödött” rétegekben, vagy az úgynevezett halmozottan hátrányos helyzetben levő nemzedékekkel. Tudniillik, amit a társadalom az utóbbi évtizedekben hiba­ ként, vagy bűnként elkövetett, azt óhatatlanul halmozottan élik meg és szen­ vedik az elnyomorodottak. Ehhez társul egy csalódáskomponens, kiábrándult­ ság, visszahúzódás... a biológiai, testi öregedés ellátásába vetett hit teljes szétfoszlása. Hiszen, ha az átlagnépességnek nincs megfelelő egészségügyi biztonsá­ ga, akkor hogyan tudná biztosítani ez a nagyon rosszul szerveződött és roszszul alakult egészségügy- és szociálpolitika a halmozottan hátrányos helyzetű, rö­ vid perspektívában élő, a halálhoz mindinkább közelebb kerülő idős nemze­ déket. - Mekkora most az intézmények felelőssége? - Az idősek ügyében struccpolitikát folytattak évtizedeken keresztül, a szép, boldog sematikus szocialista realista művészethez hasonló idősember-imágó volt a plakátokon. Ott mosolygott az unokák körében... - Olyan vicces terhei voltak, hogy elküldték bevásárolni. - Degradálták, kisemmizték..., de ugyanakkor mesterségesen polarizálták. Azt hiszem, nem kell túl sokat elemezni azt, hogy micsoda különbség van a káderréteg öregkori biztonsága és a többiek körülményei között. Sanszaikban össze sem hasonlíthatók. - Maguknak osztottak és osztozkodtak a kibiceikkel. A lobogó vörös zászló alatt. - Ez ugyanolyan feszültségeket keltett a nyugdíjasok között, mint más nemzedéki rétegekben. Itt az igazságérzet is megütközik. Azt meg lehet magya­ rázni, hogy ilyen-olyan okok miatt valaki az átlag hatszorosát keresi. De az idősödésben azonos módon veszélyeztetett emberek nagy tömegével szemben a kiváltságos, csaknem minden gondtól mentesített vékony réteg irritáló. - Nem olyan vékony az a szalonnaréteg. - Én százezres tételben gondolkodom. Valóban nem is olyan vékony, de durván két és fél millióra számolom a harmadik életszakaszban levő emberek rétegét. Ha ezt összevetem egy kétszázötven-háromszázezres réteggel... - Mint már mondtam, én úgy gondolom, hogy mi sohasem fogunk már el- 42 �számolni az öregjeinkkel. Nem lesz rá idő. De ez rettenetes sérüléseket okoz bennünk és még a fiatalabbakban is. A másik konfliktus az, hogy nyil­ vánvaló: a mai helyzetünkből csak előre menekülhetünk. Ugyanakkor én is, aki afféle művészkedő emberként néha már-már anarchista „elveket” vallok - főleg persze, ami a művészeti életet illeti - azt mondom, konzer­ vatívnak mondható társadalmi alapok újrateremtését látom kívánatosnak. - Igen: az értékrendben. Egyébként világviszonylatban is előretör a kon­ zervatív hullám. Ez már nagyon keményen hat a polgári társadalmakban, de megérint minket is. Azt hiszem, ebben a tekintetben nem is vagyunk olyan rossz helyzetben, mert az idős nemzedékünk nagy része az ilyen értékek kin­ csesbányáját őrzi magában. Ezt meg se ismertük, föl se tártuk, nem is hasz­ náljuk. Ezt úgy is szokták mondani, hogy az idősek szürkeállománya hallat­ lan nemzeti kincs. Ez szépen hangzik. De valóban: a tapasztalásuk, az ismereteik, a történetiségük és - ha most nagyon le akarom szűkíteni — az ő tanulási módszerük..., amivel ők még tanultak és szocializálódtak, olyan értéket, értékhálót jelent, amire csak épí­ teni lehet. Csak egy kicsit meg kellene szervezni. És azt hiszem, itt jutottunk a megoldás következő lehetőségéhez. Sajnos az államtól, nevezetesen az intéz­ ményes államtól nem várhatjuk... és nem is látok kilátást, sem, mint kutató, sem mint szervező, sem mint közéleti ember, hogy a harmadik korcsoport szá­ mára megnyugtató megoldástendenciát tudjon biztosítani. Azok a rendelkezé­ sek, intézményes megnyilatkozások, amelyek történnek, már születésük pilla­ natában szinte túlhaladottak. - Most ott tartunk, hogy visszajön a szegénységi bizonyítvány. A gyógyszerellátás ürügyén. Azoknak, akik. talán ettől a flepnitől rettegtek legjobban gyerekkorukban. - Az biztos, hogy az elkövetkező időszakban intézményesen nem fogunk boldogulni ezzel, a robbanásfeszültség utolsó pillanatához érkezett helyzettel. Azt azonban látni kell, hogy megnyílt az önszerveződésnek egy pici rése. Ez társadalmi méretekben, az össznépesség szempontjából fantasztikus lehetősége­ ket hordoz. Ezt az időseknek feltétlenül meg kell kezdeniük. Erre már van néhány példa. Valami elindult. Nem arra törekszünk, hogy meghosszabbítsuk az életet, hanem arra, hogy az élet tartamán belül legyen az ember kiegyensúlyozott. Ezt három dolog szab­ ja meg az egyedi életben: a vágyai, a képességei és a lehetőségei milyen arány­ ban vannak? Ezek eldöntik azt is, hogy milyen irányban kell a támogatást is megadni. Önmagának is, meg kívülről is... kikövetelni időnként. Ezt a kiköve­ telést azért említem, mert bebizonyosodott, hogy passzív várakozással semmi­ re se megy az ember. - Tudja, ha én most nyugdíjas lennék, a barátaimmal és az ő barátaikkal biztosan egész nap a Parlament körül sétálnék. Csöndben. Ezt a mai öre­ gek nem teszik. - Ezen én is csodálkozom. Kérdeztem is őket erről az új gyógyszerrende­ let után. Arról most nem beszélek, hogy én mint egyszerű orvos is minden szempontból elfogadhatatlannak tartom. Megkérdeztem, miért nem mentek oda az intézmény elé..., ha mást nem, addig állnak, vagy ülnek ott, amíg vissza nem vonják. Csak néztek rám, és láttam, hogy nem volt bennük az, hogy va­ lamit is mertek volna tenni. Tehát még mindig van egy megfélemlítettség ben­ nük. Az idős ember a kiszolgáltatottság, a függés és a tehetetlenség állapotá43 �ban a kezdeményezésében, vagy tönkrezúzott, vagy gátolt, vagy tehetetlensé­ gének tudatában visszavonulóban van. Vagy menekülőben. Tudniillik, nincs meg a szervezete. A szerveződésben levő ereje, amelyet most próbálunk bizto­ sítani az önszerveződésen keresztül. Ez lenne az egyetlen, amivel az átmene­ ti időszakban meg tudná magának szerezni azt a biztonságérzethez közeli ön­ becsülést, amire most mindennél nagyobb szüksége van — a táplálkozás mel­ lett. Mert ez a polarizált, de döntő többségében elnyomorított réteg hallatlan gátlásokkal küszködik. Már szinte mindenbe beletörődött. Most kezd megvál­ tozni a helyzet. Elsősorban a késztető vállalkozási kedvet kell fölpiszkálni. - Azt hiszem, órákig hallgatnám önt, mert mégiscsak kelt valami reményt bennem. Gondolom, ennek a beszélgetésnek az a legfontosabb tanulsága legalábbis az én nemzedékem számára - , hogy már most el kell indítanunk a harcot egy emberibb öregkorért. — A szolidáris kapcsolatokat tanulni kell, mert senki sem születik úgy, hogy tudja, miképpen találkozzék és viselkedjék a másikkal. Ennek csak az alap­ jai vannak genetikusan megszabva. De, hogy hogyan fogok bánni a jövendő­ beli fiatallal, amikor én öreg leszek, hogyan fogok bánni a jövendőbeli tár­ saimmal... és hogyan fogom megélni a jövendőbeli öregségemet, az most dől el, de legfőképpen az élet első szakaszában. ANDRASSEW IVÁN 44 �ablak PABLO U RBÁ N YI 1919-ben született Ipolyságon, a mai Šahyban. Nyolc­ éves koráig élt ott, majd 1947-ben szüleivel Argentínába ment, ott kezdett el írni, írói anyanyelve a spanyol lett. 1977-ben Kanadába emigrált. Jelenleg Ottawában él családjával. Négy könyve jelent meg, az egyik, a Sehol című regény a spanyolon kívül angolul és franciául is. Szülőföldjéről, gyerekkori emlékeiről ezt írta a Palócföld számára: „ Emlékeim szülővárosomról kissé távoliak, de azért nem vesznek a legen­ dák ködeibe. Emlékszem egy háborúra; emlékszem a németekre, akik apám játékgyárából mindent elvittek, ami csak fémből volt. Az oroszokra, akik minden használható fát elvittek, hogy újjáépíthessék a folyó hídját, amelyet a németek felrobbantottak. Sok deszkalapból koporsót ácsoltak a halott kato­ náknak. Emlékszem a részegségre négyéves koromban, amikor fölfedeztem nagy­ apám eldugott borát. Könnyű volt, enyhén édeskés. A legjobb, amit életemben ittam. Leginkább az útra emlékszem, amelyet két és fél éven át, naponta négyszer végigjártam, az iskolaév hónapjaiban. Átvágtam egy tavon, amelynek je­ gén telente korcsolyázni szoktam - az Ipoly folyó és kanyarulatai belevesztek a messzeségbe emlékszem az áradásokra és a végtelen korcsolyapályára. Egy gyermekszemmel látott nagy városra emlékszem. 1985-ben ellátogattam Ipolyságra, amit ma Šahynak hívnak. Viszontláttam emlékeim színhelyeit, de nagyon megváltozva. A város, a ház, amelyben lak­ tam, a templom, az iskola, ahová jártam, minden sokkal kisebb lett, egy já­ tékvilág, mintha túlságosan nagyra nőttem volna. Elmentem a temetőbe. Felismertem. Az egyetlen volt, ami nem változott. Ha most megkérdezem magamtól, miért, arra gondolok, talán azért, mert, bár átéltem a háborút, gyerekként nem tudtam valójában, mi a halál.” Pablo Urbányi argentin íróként szerzett hírnevet, mégis valami különös, mély kötődés fűzi a szülőföldhöz, s itt nemcsak a megőrzött, enyhén palóc-íz­ zel beszélt anyanyelvre gondolok, hanem arra a latin-amerikaiságba oltott, sajátos, kesernyés humorú közép-európaiságra is, ami alábbi írását is áthatja. DOBOS ÉV A PA BLO U R B Á N Y I A hagyaték Ottawa, 198... június 14. Kedves Horacio! Egyik előző levelemben már kifejtettem a véleményemet arról, hogy miért is tartom lehetetlennek a világos gondolkodást ebben az úgynevezett Új Világ­ ban. Mi több, voltam bátor még azt is kijelenteni, hogy a minden területen 45 �megnyilvánuló szédületes tempójú előrehaladás és fejlődés valósággal megbé­ nítja a gondolatot, s, hogy a jövő, amely ha majd egyszer odaérünk - oly szép reményekkel kecsegtet, a fény sebességével távolodik el tőlünk. Mindazonáltal a világ továbbra is reményekkel táplálkozik. Ezeknek egyike a szervátültetés, ami életünk meghosszabbítását célozza, hogy elérhessünk ab­ ba a bizonyos jövőbe. Amióta dr. Christian Bernard, akit annak idején DélAfrika Frankensteinjének, vagy Drakulájának neveztek - hála a csodatevő új gyógyszerek felfedezésének -, átültette az első szivet, a szervátültetés köznapi dologgá vált; más szóval, a romantikus óhaj, hogy odaadjuk valakinek a szí­ vünket, megvalósult. Tény és való, a szervátültetéssel és a szervátültetés kérdésével azóta telekürtölték. a világot a hírközlő eszközök. Ma már senki nem kételkedhet benne (aki kételkedik, s nem hajlandó másnak adományozni a szerveit, azt „sötét, középkori mentalitással” vádolják, s azzal, hogy megtagadja „az élet fáklyá­ jának” továbbadását), s ahelyett, hogy a szerveit továbbadó személy rövid, félbeszakadt és traumákkal teli életét emlegetnénk, bizakodjunk, várjuk újabb csodatevő gyógyszerek felfedezését, s beszéljünk az üdvös cseréről, miszerint (idézem a „Szervátültetés ma” című szakfolyóiratból); „egy végzetes kimenete­ lű betegséget egy másik, az immunszupresszióval kapcsolatos kór vált fel, mely megfelelő mértékű, ám nem korlátlan működőképességgel párosul, állandó, hosszú távú orvosi felügyelet mellett.” Erről ennyit. A magam részéről nincs különösebb véleményem a tárgyról. Ellene állást foglalni öngyilkosság volna; nem vagyok a téma szakértője, ami pedig a fi­ lozófiai, vallási, vagy erkölcsi vélekedéseket illeti, azok felett jobb magányos el­ vonultságban elmélkedni, hogy ki ne zökkentsük az emberiséget a kerékvá­ gásból, amelyre legalábbis e témakörben rátalált. Következésképpen, jobb, ha „együttműködünk” ebben a kérdésben, amely­ ben oly mélységesen humánus tényezők játszanak közre, mint például a halha­ tatlanság vágya, a gyöngédség, a szeretet, a megértés az irgalom, a szerv, amely adományozásra kerül, s amely olybá vehető, mint a világ legszebb „szuvenir” -je. Ezért hát, éppenséggel együttműködésem jeléül, egy szép és megindító példáról számolok itt be neked, a szervátültetések tárgyában. Hogy honnan vettem, ezt igen könnyű megmagyaráznom. Néhány hete el­ mentem a házunk tulajdonjogát tanúsító okmányért az ügyvéd-közjegyzőhöz, egy igen elfoglalt és rendetlen emberhez, aki azt az íróasztalán levő papírhalmazból ásta elő. Engem ezek a dolgok nem érdekelnek; megbizonyosodtam róla, hogy mi­ énk. otthon pedig letettem a konyhaasztalra. A lányom, aki még el-elámul az emberek dolgain, a felnőttek világában, ahová belépni készül, s aki a végte­ len valamely pontján a jövővel remél találkozást, lapozgatni kezdte. Ha nem tette volna, a boríték, amelyet talált ott maradt volna az idők végezetéig, vagy legalábbis a jelzálog húsz év múlva történő elérvénytelenedéséig. Nyitva volt. Miután elolvastam a lapokat, ráébredtem, hogy az okmány tartalma sürgős intézkedést igényel. Még aznap visszaadtam, ám előbb útbaej­ tettem a postahivatalt, és fotókópiákat készítettem róla. Aznap délután nekiláttam, hogy lefordítsam. Részben azért, hogy elküld­ jem neked, részben, mert alkalomadtán talán jól jön még egy elbeszéléshez, vagy cikkhez. Majd meglátjuk. 46 �Most elbúcsúzom, nehogy megtévesszen a fordítás végén levő másik búcsú. Üdvözöl és ölel: Pablo. A hagyaték. Az ezerkilencszáznyolcvan .. .év .. .napján, egy szép májusi alkonyaton, én, ]ohn K .... , foglalkozásomra nézve, házaló ügynök, egyelőre még képességeim csorbítatlanul teljes birtokában, ezen testamentumnak nevezett okmányban le­ fektetem utolsó rendelkezéseimet, valamint - gyermekeimre gondolva - utol­ só tanácsaimat. Tudjátok, gyermekeim, kiket már hosszú ideje nem látok, mivel házalói fog­ lalkozásom folytán szüntelen járok-kelek a világban, hogy anyátok, szerető feleségem, azzal az ürüggyel, hogy soha nem vagyok otthon, és hogy ki tud­ ja, miféle nőkkel szűröm össze a levet, s hogy mi lesz vele, magányos és el­ hagyott, gyönge és védtelen asszonnyal, ha egy nap egyszer csak nem térek ha­ za, vagy egyszerűen fogom magam és gyalázatos módon, minden előzetes be­ jelentés nélkül meghalok, mondom, anyátok, vitákkal, a házasélet megtagadá­ sával, amikor időnként hazamentem, sírásokkal, könyörgésekkel, fenyegetőzé­ sekkel, zokogásokkal és vádaskodásokkal, jövőjét biztosítandó, mindenemet megkaparintotta, úgy, hogy most még az autó, amelyet vezetek sem az enyém, hanem a vállalaté, amelynek dolgozom. Hogy ő meghagy-e nektek valamit, azt nem tudom. Lehet, hogy az utolsó fillérig elkölt mindent a kutyákra, meg a macskákra, amelyekkel él, azért, hogy - úgymond - ne legyen egyedül; a kutya engem van hivatva pótolni, a két macska pedig titeket. Én mindennek ellenére folyton tirátok gondolok, tirátok, akik fáklyaként viszitek tovább kihunyó életem lángját, s e fáklyák, remélem, eleven lánggal fognak lobogni a jövőben. Alkonyatkor, amikor bevégzem a munkámat, vagy egy-egy hosszú, fárasztó utazás után aszfalt nélküli poros utakon, amelyek mintha e világból is ki akarnának vezetni, valami kocsma sarkában, vagy elalvás előtt, egy másodosztályú motelban, mindig szeretettel emlékezem rátok, aggódom miattatok, és a sorsotokra gondolok, meg arra, milyen apátok voltam. Addig töprengtem és töprengtem, míg végül megtaláltam a megoldást. Isten­ nek hála, sokat változtak a dolgok azok óta a régmúlt idők óta, amikor a há­ zalói tanfolyamot végeztem, melynek során biztosítottak arról, hogy még a vál­ lalat ügyvezető igazgatója is lehetek, ha elszánom rá magam és keményen dol­ gozom. E tanfolyamon sok mindent megtanultam, egyebek között a házaló ügynökök egyik alaptételét: amikor a kliens egy árucikk ára iránt érdeklődik, hogy el ne riasszuk, nem kell tüstént kibökni, hanem kérdéssel kell rávezetni: Mennyit ér egy emberi lény? Mert nézze uram, ha ön fog egy embert, megőrli és megpasszírozza, majd kiszárítja, akkor az a hét százalék, ami a víz elpá­ rolgása után marad, nem egyéb, mint hamu és por, meg valamicske ásványi anyag. Uram, amit ön megvásárol, azt a funkciója és a hasznossága mértéké­ ben kell értékelnie. Mindent összevetve, hála az orvostudomány és a szervátültetési technika csodás és mesébeillő fejlődésének, ez az érv sajna, már nem használható, ez­ zel szemben az emberi lény mindannyiunk üdvére átértékelődött, s mondhatom, ha anyátokkal szemben hiányzott is belőlem az erély és a határozottság, úgy­ hogy most még az életbiztosításom is az ő nevén van, ezúttal visszavonhatatla­ 47 �nul érvényt szerzek utolsó akaratomnak, miszerint holttestemet, minden benne levővel együtt, tirátok hagyományozom, kizárólagosan általatok való értékesí­ tésre. Ez így talán elég is volna. Minthogy azonban ti - 17 és 19 évesek lévén kevés tapasztalattal rendelkeztek, kénytelen vagyok némi eligazítást és segít­ séget nyújtani nektek, jóllehet anyátok ama véget nem érő, lidércnyomásszerű csaták során nemegyszer vágta a fejemhez: Biztos vagy benne, hogy a te gyerekeid? Én úgy szeretlek titeket, mintha azok volnátok. Tudom, előfordulhat, hogy elfog a kétely és anyátokhoz hasonlóan úgy gondoljátok, csődtömeg vagyok, aki igen kevéssé példázza a győztes embertí­ pust. Mégis, higgyétek el, ismerem az üzleti világot, utazásaim alatt sokat hall­ gatom a rádiót, szabadidőmben pedig újságot olvasok, úgyhogy egy cseppet sem vagyok híjával a siker kulcsának, az információnak. Nos, először is, mielőtt egy terméket piacra dobnának, tanulmányozásnak vetik alá. Minthogy az árucikk, amelyet birtokolni fogtok, vészesen romlandó - még, ha rendelkezésemnek megfelelően a szervbankban helyeznek is el -, nem vesztegethetitek az időt, ezért hát ezúton előrebocsátok. néhány sokatmon­ dó számadatot, hogy kedvet csináljak nektek és felkeltsem az érdeklődéseteket. Talpraesett gyerekek vagytok s mint ilyenek, nyilván tudjátok, hogy a pia­ cot a kereslet és a kínálat sz a b á ly o z z a .A számadatok e tekintetben rendkívül kedvezőek számotokra. A Nemzetközi Szervcsere Szervezet szerint az Egye­ sült Államokban és Kanadában 8000 személy vár vesére, 700 májra, 800 szív­ re, 3ooo különféle mirigyekre, 500, vagy 600 szaruhártyára, és így tovább. Mint látjátok, a panoráma fölöttébb ígéretes, így hát optimizmussal és hittel telve vághattok neki a vállalkozásnak. Ahogy így gondolkodom rajta, egyszerre az ötlött az eszembe, hátha valami erkölcsi aggály (újabban sok szó esik az adományokról) megakadályoz abban, hogy piacra dobjatok. A világ e tekintetben is sokat haladt előre; ma mát nincs erkölcs az üzleti életben, ha ugyan volt egyáltalán valaha. Minden csak nézőpont kérdése. A poros utak mentén nem egy Afrikából való négert, vagy Latin-Amerikából való latin-amerikait ismertem meg, aki a tulajdon vérét, vagy számos gyermekei valamelyikének a veséjét adta el valami olyan intéz­ ménynek, amely hivatott volt arra, hogy repülőjegyet vásároljon e paradicsom­ ba. Bizonyos szempontból sok olyan ember jótevői lesztek, akik sóvárogva vár­ ják a másik halálát, hogy tovább élhessenek s e sokak között nem kevesen lesznek olyanok, akik hajlandók fizetni és ahhoz kellő tőkével is rendelkez­ nek. Mi több, házalói tapasztalataimból kiindulva, bizton állíthatom, hogy olyan fogyasztót is fogtok találni, aki pusztán azért vásárol meg tőletek egy szervet, mert ez olyan újdonság. Persze, csakis akkor, ha kellőképpen tudjá­ tok ecsetelni előtte, hogy ez az új élmény fordulatot hozhat az életébe. Összegezve, keressetek széles, privát jellegű, szabadversenyes, dinamikus piacot! Emez ügylet beindításakor, mely az árucikk természetéből kifolyólag a le­ hető legszebb és leghumánusabb kereskedelmi tevékenység, mivelhogy élete­ ket ment, szem előtt kell tartanotok néhány alapszabályt. 1) Soha ne adjatok garanciát. 2) Soha ne fogadjátok el a reklamációt. 3) Soha ne fogadjatok el csekket, se hitelkártyát, még az American Expresstől se, csak jól megszámolt készpénzt. 48 �Ha majd tetemem elhelyezésre kerül a bankban (tudom, nagy lesz a kísér­ tés, hogy egy tételben adjátok el, például orvostanhallgatóknak. Ne tegyétek! Ne feledjétek, hogy a győztesek világa az erős, kemény és elszánt emberek vi­ lága), javaslom az alábbi hozzávetőleges listát: Item. a szívem, az én szegény, öreg, szomorú szívem. Bár azt állítják, hogy a bánat és a mélabú nem ott székel, hanem az agyban s hogy még a legel­ szántabb tudós a legtökéletesebb mikroszkóppal sem akadna benne a fájdal­ mak nyomára. Következésképpen, dacára mindannak, amit elszenvedett, alkal­ mas arra, hogy tovább dobogjon valaki másnak a mellében. Kérjetek érte 4000 USA-dollárt. Item, a májam. Be kell vallanom nektek, hogy feltehetően nincs valami jó állapotban. Az elmúlt évek kudarcai és dühei, az alkohol, az anyátokkal foly­ tatott veszekedések során kiömlött epe, alkalmasint sokat rongáltak és pusztí­ tottak rajta. Ezt azonban nem kell nagydobra vernetek. N e feledjétek (ha még nem mondtam volna), hogy a modern kereskedelmi ügyletekben a legfonto­ sabb a külcsín, nem pedig az árucikk minősége, ami ipari titok. Kérjetek érte 3000 USA-dollárt. Ha a vevő vitába, vagy alkudozásba kezd, engedjetek az árá­ ból és adjatok túl rajta. Item, a veséim. Sok víz, sör és bor folyt keresztül rajtuk. Néha úgy érzem, fájnak de lehet, hogy ez csak az öregség és amikor nagyon sokat ülök a volán mellett azzal a szörnyű érzéssel, hogy soha nem érek el sehová, talán in­ kább a gerincem fáj, nem is annyira a vesém. Azt hiszem, 1500 USA-dollár da­ rabjáért jutányos ár. Item, a tüdőm. A sok dohányzástól már magától köhög. Gondolom, már egészen megfeketedhetett. Ajánlatos volna oxigénes vízben való elmerítése, tisz­ títás céljából. Néha a szívvel együtt is árulják, egy tételben. Meglátjátok, mi­ lyenek a piaci viszonyok az adott időpontban. Hozzávetőleges ár 2000 USAdollár. Item, a vérem. Nem kimondottan nemes, ennélfogva nem tartozik a be­ jegyzett márkák közé. Hordozott magával bizonyos venereás betegségeket. Alig­ hanem kimutatható lesz benne némi epe, vagy alkoholmaradvány, attól függő­ en, mikor halok meg. Pintje 10 USA-dollár, mindösszesen egy imperialgallon, amennyiben nem fogok elvérezni valami országúti baleset során. Olykor való­ sággal kínzó kísértés fog el, hogy beletapossak a gázba, és belerohanjak a szemből jövő gépkocsiba. Egy megjegyzés: talán azt mondjátok majd, hogy a véremért befolyó teljes összeg, mintegy 80-100 dollár, nem valami sok. Megértem, fiatalok vagytok, és tele illúziókkal, ne feledjétek azonban, hogy sok kicsi sokra megy, és a sok­ ból lesz a vagyon. Lebegjen a szemetek előtt Rockefeller példája; ezt köves­ sétek. Item, az ereim, artériám és idegeim. A könnyebbség kedvéért próbálkozzatok meg az értékesítésükkel coliokban, vagy negyedméteres spulnikban. Nem isme­ rem a kínálatot, és a keresletet. 5 USA-dollár spulninként, kimondottan talá­ lomra megjelölt összeg. Item, a zsírszövetem. Tekintve a fejlett országokban található emberi zsira­ dék nagy mennyiségét azt hiszem, ez olyan lenne, mintha havat akarnánk el­ adni az eszkimóknak. Az alulfejlett országokra gondolni, talán túlságosan tá­ voli. Vannak előzmények a szappangyártásban történő felhasználásra. Rátok bízom. 49 �Item, a hasnyál-, pazs- és egyéb mirigyeim. Sajnálatos módon nem talál­ tam kellő információt az újságokban, ennélfogva nem ismerem az árucikket, sem pedig a mirigyek árfolyamát. Távol a világtól, ezekben az Isten háta mö­ götti kis falvakban, ahol testamentumomat írom még egy szótárt sem találok. Ne legyetek restek, lapozzátok fel az Enciclopedia Britannicát. Ne feledjétek, hogy e világban senki nem olyan becsapott mint a szegények és a tudatlanok. Az általam továbbadott tapasztalattal azonban könnyű lesz megállapítani az árfolyamukat. Item, a bőröm. A már ismeretes és kipróbált felhasználási ágakon kívül, mint például a lámpaernyő-készítés, vagy a könyvkötés, jelentékeny módon megnövekedett a kereslet a tűzbiztos házakban, a munkahelyeken, vagy a kü­ lönféle sugárzások miatt megégettek részéről. 10 USA-dollárt javaslok négy­ zetlábanként. Item, az emésztőrendszerem, a nyelőcsövemtől kezdve a vastagbélig. Pom­ pás darab. Gyakorlatilag soha életemben nem volt hasmenésem s mindennapi szabályszerű működésénél mi sem bizonyítja jobban tökéletes voltát. Az ára 3000 USA-dollár. Tekintettel a minőségére, védelmezzétek az utolsó lehelete­ tekig! Ha valamely okból részletekben kell eladnotok, emeljétek az árat! Ne feledjétek, hogy nincs nagyobb lidércnyomás egy kereskedő számára, mint az az áru, ami a polcon rohad meg. Item, az izmaim, csontjaim és különféle csontvelőim. Igyekezzetek egészben eladni a két karomat és lábamat. 1000 USA-dollár darabjáért, nem lenne rossz. Ha azonban a leukémiás, vagy a radioaktív sugárzás folytán rákossá vált betegek nagy száma megnöveli a velőkeresletet, tartsátok az árat, és ne kukacoskodjatok az izmok miatt. Item, a szaruhártyáim, a két szemem, a porcok. A szaruhártyákkal nem lesz gondotok. Kérjetek 300 USA-dollárt. A többit majd meglátjátok. Item, a nemi szervem. Talán atyai aggályok miatt hagytam ezt utoljára. Tu­ dom azonban, hogy modern gyerekek vagytok, akiket a legfejlettebb módsze­ rekkel oktattak, úgyhogy ti taníthatnátok engem. Nem rendelkezem ez ügyben sok információval de tudom, hogy igen irigyelt tétel, kivált manapság, mind­ két nem részéről. J óllehet használt, sokkal kevésbé elnyűtt, mint ahogyan anyá­ tok azt hinni szereti. Volt ugyan, hogy bajba került de hála a penicillin cso­ dájának, ez már a múlté. Ami igaz, igaz, működőképessége nem egészen za­ vartalan és olykor rossz tréfákat űz velem; nem akar, amikor tud, vagy ak­ kor akar, amikor nem tud. Amint azonban az újságok szaktanácsadás rovatá­ ból értesültem, ez a probléma a gondolkodásban gyökeredzik, s mihelyst arra gondolok, hogy a vállalat cégvezetője vagyok, nem pedig egy csődtömeg, mind­ járt nekem áll a világ. Bizonyos vagyok benne, hogy egy fiatal, tettrekész test­ ben ismét ereje teljében lesz- Derítsétek ki az árfolyamát, és ne engedjetek az árból! Ha bármiről megfeledkeztem volna, csatoljátok ajándék gyanánt; az embe­ rek odavannak a potyáért. Ha mindent kiárultatok és az egész készlet elfo­ gyott, valódi sikert értetek el. Nem tudom, folytatjátok-e az üzletet, azt sem, hogy milyen jövője van. Meglehet (vannak csodák), hogy egy szép napon az orvosoknak valóban sikerül meggyógyítaniuk a beteg szerveket, s akkor nem lesz többé szükség rá, hogy kidobjuk a régieket és újakkal cseréljük le őket. Az is előfordulhat, hogy komoly és felelős nemzetközi vállalatok jelennek meg a színen s az ésszerűsítés, a higiénia, valamint a szaktudás érveivel, megka­ 50 �parintják a piacot. Probléma a nyersanyag kérdése is; a mi családunk nem olyan nagy, mint a nagyszüleiteké volt, úgyszólván nem is létezik. Ráadásul anyátok képes és megmérgezi a szerveit, csak hogy ne kelljen semmit odaad­ nia. Úgyhogy használjátok ki az alkalmat, amíg tart a felvásárlási láz. Gyorsan lépjetek akcióba; az akciókészség a vérbeli üzletember egyik fontos ismérve: aki kételkedik, habozik, töpreng, tiszteli és méltányolja a másikat, az elveszett. Igyekezzetek, mielőtt még a különféle egyesületek (a veséé, a szívé, a májé, a véré) szegény, szerencsétlen betegeik nevében, humanitárius érvekkel rávetik magukat a hullámra és szétosztják egymást közt, anélkül, hogy nektek bármi hasznotok származnék belőle. Végakaratom, hogy az ily módon nyert pénzösszeget egyenlő részekre osszá­ tok el. Tudom, hogy nem sok, de kitelik belőle az egyetemi tandíj, hogy aztán diplomával a kezetekben, emberek legyetek az emberek között. Soha ne szé­ gyenkezzetek a diploma eredete miatt, emlékezzetek rá, mit mondott egykor egy római császár: a pénznek nincs szaga. Van még valami? Az agyamból nem sok marad. Gyűlölöm ezt a tisztázatlan­ ságot, amiben egész életemet leéltem. A lövést a homlokom közepére fogom leadni, nehogy megsértsek valami fontos vivőeret, hiszen minden csepp vér érték. Ne keseredjetek el és ne érezzetek bűntudatot; belefáradtam az életbe, abba, hogy lássam, mint pusztulok el lassan és értelmetlenül. Minthogy az éle­ tem már nem ér semmit, nem akarom, hogy a szerveim, elöregedvén, értékü­ ket veszítsék. A többi, item, a lelkem, abszolút árfolyam nélkül. Még az ördögnek sem kellett. Egy hideg, hóviharos téli estén, egy útszéli fogadóban, a sarokban ül­ dögélt, amikor megláttam; lehet, hogy csak egy tréfacsináló volt, én pedig, csak. egy kétségbeesett ember. Megkért, hogy hívjam meg egy pohárra; élve a reklámtechnika gyakorlatával, amikor is az ember annyi fölösleges és ostoba névvel tömi tele a fejét, hagy nem lévén hely az Ő számára, elfeledkezik Is­ ten nevéről, jó pár pohárra meghívtam. Amikor láttam, hogy már szédeleg, fel­ ajánlottam neki a lelkemet. Meghatódott és igen meleg szavakkal mondott köszönetet, közölte azonban, hogy a pokol tőkéje, az illúzió, már kifogyott; hogy a pokol csődbe jutott, s hogy már a tűz is kihunyt. S ő most ott, a foga­ dó sarkában vagy holmi más, meleg zugban várja ki az örökkévalóság végét. Amint látjátok, már nincs sok hátra, vagyis, gyakorlatilag semmi. Szeret­ ném, ha a jó Isten megkönyörülne rajtam, s a feltámadás napján új és jobb testet adna nekem. Hátha. Addig is, ne keressetek engem senki más ember szemében, sem másnak a mellében, s ne kövessétek a láb lépteit, amely már nem az enyém; a forró felhőtlen éjszakákon keressétek illanó, éteri, immár szabad lelkemet a csillagok között, melyeket annyira szerettem, s amelyekre éltem utolsó harminc évében hol ezért, hol azért - , vagy mert túl erős volt a fény, vagy mert vitatkoztam anyátokkal, vagy, mert figyelnem kellett az utat, amelyen vezettem, vagy, ami még rosszabb, csak úgy, minden ok nélkül - , én szegény bűnös, elfelejtettem fölnézni. Búcsúzom, és nem szeretnék érzelgőssé válni; az unokáimnak ne egy nagy­ apáról beszéljetek, beszéljetek nekik a csillagok vándoráról, ott a csillagok közt fogunk majd találkozni, ha eljön az ideje. Addig is, Isten veletek, John K ......... Dobos Éva fordítása 51 �A lengyel és magyar igazán barátok Találkozás Jan Stolarskival Piotrkówban a D om Kulturyban beszéltük meg a találkozás helyét. Tomas Rudamino, a Tygdnik Kultúra szerkesztője végigjárta az épületet, érdeklődött az irodákban, de semmiféle felvilágosítást nem kapott. Míg végre valakinek eszébe jutott, hátha a ház előtt vár(t) Stolarski úr. Ott egy zöld színű kis au­ tóban idősebb férfi újságot olvasott. Odaléptünk: „Stolarski úr?” A válasz: „Tak. Igen.” A beszélgetést aztán a ház büféjében folytattuk magyarul. - Minden volt menekültnek van története arról, hogy Lengyelország lerohanása után miként jutott el Magyarországra. Az utókor emberét előbb a hi­ teles tények, s csak aztán érdeklik a kalandok. - Számítottam rá, hogy így kezdi, ezért is hoztam magammal az iratgyűj­ tőt, amiben a legfontosabb dokumentumokat őrzöm. Nem vagyok történész, de azt magam is tudom, hogy a fiatalabb nemzedékeknek nem mesét kell előad­ nunk. Csak a lényegre szorítkozva: a háború kezdetekor katonaként szolgáltam Przemyszlben. Az ottani ötödik gyalogezredben voltam karpaszományos tize­ des. Ebből már következtethet arra, hogy harcolva jutottunk el a lengyel-ma­ gyar határra. A hátvéd osztagba voltam beosztva, s ezért sokkal nagyobb nyo­ másnak voltunk kitéve. Az állandó figyelem, harc kimerített bennünket. Gon­ dolhatja, hogy a németek szerették volna bekeríteni egységünket. Azt meg kellett akadályozni. Sok sebesültet és halottat hagytunk Lengyelországban. Osz­ tagunkból többen otthon maradtak, mert közel voltak a házaik, vagy ukrán származásúak voltak. E l sem tudom mondani, milyen nehéz volt az a pilla­ nat, amikor a határról visszafordultunk hazánk irányába. A búcsú mindig ne­ héz, de akkor valami szinte satuként szorította a szívünket. Nem tudtuk, mi­ kor láthatjuk újra a lengyel földet, s azt sem, visszatérünk-e egyáltalán. Ma­ gyar oldalon az első város ahová mentünk, Beregszász volt. Egységünk annyira kimerült volt, hogy ott két napig aludtunk egyhuzamban. Ezután következett a második szívfacsaró pillanat; jött egy magyar honvédtiszt és azt kérte, ad­ juk le fegyvereinket külön. Jól értette, nem parancsolta, csupán kérte. Nekünk a kérés teljesítése nagyon nehéz volt. Nem titkolom, hogy nem adtunk le min­ dent, pisztolyokat, gránátokat minden eshetőségre számítva, magunknál tar­ tottunk. Kezdetben magyarokkal alig találkoztunk, hiszen nagyon sok lengyel katona jött össze. Ellátásunk az első pillanattól megvolt. Mégis szerettünk vol­ na költőpénzt. Egy zsidó származású kereskedő segített beváltani a zlotyt. Nem tudtuk, hogy az átváltási arány jó-e, de elfogadtuk. Nem sokkal később vonat­ ra ültettek bennünket. Nagy meglepetés volt, amikor szerelvényünk Csapon megállt. A peronon nagyon sok magyar asszonyt és gyereket láttunk, akik ételt, italt és gyümölcsöt kínáltak nekünk. Ablakról ablakra jártak, s minden len­ gyel katonát elláttak élelemmel. Erre igazán nem számítottunk. De igazolva láttuk, hogy lengyel és magyar valóban két jó barát! Annál is inkább, mert min­ den következő állomáson hasonló fogadtatás volt. Nem értesültünk arról, hogy mennyire volt irányított a kiszolgálás, a kínálgatás, de igazán örültünk neki. Hálásak voltunk. Meggyötörtek voltunk, el kellett hagyni hazánkat, sze­ retteinket, sok bánat ért minket, így a meleg fogadtatás mélyen hatott ránk. Ek­ 52 �ként érkeztünk meg Budapestre. A fővárosban rövid ideig maradhattunk. Egy­ ségünket szétválasztották. Engem több társammal együtt Párkánynána felé irá­ nyítottak. Parancsnokaim egy szakasz vezetését bízták rám. Szobtól az Ipoly folyó mentén haladt a vonatunk. A szerelvényt ezután egy-egy falunál megál­ lították, és egy-egy vagon legénysége ottmaradt. Mi, körülbelül százan Ipolyszalkán szálltunk le, s gyalog vágtunk neki a Vámosmikolába vezető útnak. - Milyen fogadtatásban részesültek? A közigazgatás vezetői nyilván elő­ készítettek már mindent a tábor berendezéséből? - Vámosmikola vezetői tudtak érkezésünkről. Rövid üdvözlés után a volt magyar laktanyába kísértek minket. Első pillantásra elég szigorú körülmények közé kerültünk. A szobákban csupán szalma volt leszórva a padlóra, mert ke­ vés volt a zsák. Öten-tízen kerültünk egy-egy szobába. Laktak velünk magyar katonák is, ellátásunkról ők gondoskodtak. A következő napokban érkeztek szal­ mazsákok. De jöttek új és újabb lengyel katonai csoportok is. Hirtelen szűk lett a laktanya. A község vezetői akkor átadták nekünk a kultúrházat. A nagyterem­ be került egy páncélosztály legénysége. Ezzel nehéz helyzetbe hoztuk a leven­ téket, akiknek addig ott folyt az oktatása. A páncélos tisztek a laktanyában maradtak. Ez az egység a fekete sapkáról és a bőrruháról könnyen felismer­ hető volt, ezért két hét múltán áthelyezték őket Dél-Magyarországra. Mi persze, maradtunk, pontosabban várakoztunk arra, hogy ki, mikor kerül a továbbuta­ zók listájára. Hónapok alatt lassan elrendeződött az elszállásolásunk. Az 1939-es karácsonyestet ott töltöttük, természetesen lengyel szokás szerint ünnepeltünk. Akkor és máskor is láttuk, miként élnek a magya­ rok. Hogyan dolgoznak és viselkednek. Észrevettük például, hogy a faluban nagy a szegénység. Sok napszámos élt ott, és rendszerint munkát keresett. Hu­ szár Károly volt a méltóságos úr. Nem értettük a rendelkezést, hogy a kastély­ ba nem volt szabad senkinek bemenni. Sokat beszéltünk arról: mi lehet az oka, hogy itt akkora különbség van az emberek között? Ez a feudális hierarchikus rend érvényesült a katonaságnál. Jellemző, hogy a magyar honvédségnél elfogadott büntetés volt a kikötés. Egyszer szemünk láttára történt ilyen. Az őrséget ellátó magyar katonák közül az egyik valamilyen vétségért fegyelmi büntetést kapott; kikötés három órára. Nekünk is végig kellett nézni. Amíg a magyar parancsnok ott volt, addig nem szóltunk semmit, amint elment, meg­ indult a szóbeszéd, mit tehetnénk bajtársunk érdekében. Míg valaki elővette a kését és elvágta a zsinórt. A magyar katona persze, nem mert elmenni a kikö­ tés helyéről, ezért mi is maradtunk. Észrevették, és valaki szólt a magyar pa­ rancsnoknak. Ő mindenkit kirendelt a térre és tolmács segítségével megkérdez­ te: „K i tette?” Várt, várt, de senki nem jelentkezett. Mivel tudta, csak közü­ lünk lehetett valaki, ezért egy idő múltán elrendelte a lengyelek kimenőmeg­ vonását. Ez aztán felzúdulást okozott! Képzelje el, hogy mi lehetett! Addig ugyanis senki és semmi nem korlátozott bennünket a mozgásban, szabadon jöttünk-mentünk a faluban. A kimenőelvonást végképp nem tűrhettük. Most lett jelentősége annak, hogy nem adtunk le minden fegyvert. Másnap hajnalban ugyanis a magyar parancsnok ablaka alatt gránát robbant. Különösebb baj nem történt, csupán az ablakok törtek ki és megrongálódott a fal. De nagy futkosás lett, mert nyilvánvaló volt, hogy nem a magyar katonák robbantottak. A parancsnok azonnal segítséget kért Miskolcról. Hamarosan megérkeztek a tá­ bori csendőrök. Mindenfelé alapos kutatást végeztek és sok-sok gránátot meg­ találtak. De mi a pisztolyunkat előre elrejtettük. Komolyabb retorzió nem volt. 53 �Azt még meg kell jegyeznem, hogy a magyar parancsnokot áthelyezték. Mi ala­ kítottuk így a helyzetet... - Milyen kapcsolatuk volt a falu lakosságával? - Említettem, hogy Vámosmikolán sok volt a szegény. Öt magyar férfi rend­ szeresen tőlünk kért és kapott kenyeret, meg húst. A mi ellátásunk ugyanis na­ gyon jó volt. Bőven osztottak mindent. Ráadásul a közkatonák napi harminc fillér zsoldot kaptak. Én tiszthelyettesként napi két pengővel gazdálkodtam. Tudtam, hogy a tisztek négy, a törzstisztek hat, a tábornokok nyolc pengőt kaptak naponta. A tisztek már nagyon jól meg tudtak élni. Az emlegetett se­ gítség mellett főként a vendéglőben találkoztunk a falusiakkal. Sokat elköltöt­ tünk italra. Rendszeresen jártunk templomba, illetve mulatságokra. Nincs tu­ domásom arról, hogy bármi súrlódás történt volna a falusiak és a lengyel ka­ tonák között. - Mi volt a napi elfoglaltságuk? Nem próbáltak valamit tenni, hiszen a tétlenség nem kedvező állapot az embernek? - Kezdetben az volt a szokásunk, hogy ácsorogtunk a falu főterén, néztük a lányokat, asszonyokat. Később a legénység segített a falusiaknak, amiben tu­ dott. Katonáink többsége jól értett a földművesmunkához. Így nagyon hamar összebarátkoztunk a helybeli gazdákkal. Már az első októberben szívesen men­ tünk szüretelni (meg a későbbi években is). Képzelheti, hogy a munka köz­ ben megivott erős magyar boroktól mennyien jöttek vissza részegen a táborba. Ezért a rangidős lengyel tiszt ugyancsak elrendelte a kimenőmegvonást. Ilyen­ kor néha a magyar gazdák tiltakoztak, mert örültek a segítségnek. Persze, nem mindig volt sikeres az interveniálásuk, mert a tisztek azzal biztattak minket, hogy megyünk Nyugatra. Hallottuk, hogy Franciaországban megalakult a len­ gyel hadsereg. Ezért elrendelték, hogy naponta tizenkét óráig katonai gyakorlatokat tartsunk. Minthogy fegyverünk nem volt, ez rendszerint csak masírozásból és testgyakorlásból állott. Masírozva énekeltük a lengyel katonai dalokat. Viszont délután mehettünk dolgozni. Ahogy mondtam, a falusiak jól jártak velünk: segítettünk, több pénz érkezett hozzájuk, a lányoknak megtetszett a sok csinos lengyel fiú. Mindez formálta a barátság elmélyítését. - Szavaiból az derül ki, hogy elégedettek voltak. - Természetesen. 1939 karácsonyára a magyar parancsnokság rendezni sze­ rette volna az ellátást, illetve az elhelyezést, lehetőleg úgy, hogy minden me­ nekült külön ágyon aludjon. Ez sikerült. Rendesen kezdtünk élni. Akinek si­ került annyi pénzt összeszedni, vett egy civil ruhát magának. Ezután már csak a nyelvi megértés okozott nehézséget. Adler Miklós, szlovák származású férfi volt kezdetben a tolmácsunk, bár a lengyelt nem mindenben értette. Később külön tábort szerveztek a tiszteknek és a legénységnek. A normalizálódást az is segítette, hogy Vámosmikolán egyre csökkent a létszám. Sokan kerültek Nyu­ gatra, mások áthelyezést kértek. Így 1940 nyarára mindössze kétszázan marad­ tunk; százharminc tiszt és hetven közkatona. Ez az állomány is gyorsan cse­ rélődött. Sokan büntetésből kerültek máshová, néhány embert betegséggel kór­ házba irányítottak. Talán hallott róla, hogy a lengyel katonai kórház Győrött alakult meg. A tisztek azért maradtak szívesen, mert egész nap szinte semmit nem csináltak - legfeljebb kártyáztak. - Miként alakult személyes sorsa? - Kezdetben franciául tanultam. 1940 őszére azonban rádöbbentem, hogy nehéz lesz Franciaországba jutnom. A rádióból hallottuk, hogy megtörtént a 54 �kapituláció. Aztán az újságokban olvastam, hogy az ottani helyzet a lengyelek­ nek nem kedvező. Töprengtem, akkor minek menjek oda? Csak ágyútöltelék­ nek? A tisztjeink viszont mindig hangsúlyozták, hogy mennünk kell. A legény­ ség között ugyanakkor elterjedt, hogy a franciák ugyanazt teszik velünk, amit hajdan Napóleon császár a lengyel légióval - saját céljaikért küldenek harc­ ba. Ment a huzavona. 1940 végén már angolul tanultam. London híreit sokan hallgattuk. Értesüléseinket aztán a magyar honvédeknek továbbadtuk. Egyszer magas rangú lengyel tiszt érkezett Budapestről, s azt mondta nekünk, hogy először a katonai iskolát végzettek mennek, másodszor a műszaki alakulatok. S aztán, majd valamikor, sor kerülhet a tartalékosokra. Sokan el is indultak. Számolni kezdtem, s kiderült, hogy én 1941-ben, vagy 1942-ben juthatok csak harcoló csapatokhoz. Ebből logikusan következett, hogy meg kell tanulnom magyarul! Németül jól beszéltem, de nem tudtam, hogy a magyar honvédek és civilek mennyire bírják ezt a nyelvet. Folyamatosan tanultam. Közben tiszt­ jeink azt szerették volna, hogy olyan regulák szerint éljünk, mint a harcoló egy­ ségek. Ez nem tetszett a legénységnek. Azért sem, mert egyik-másik katona ma­ gasabb képzettségű volt. Gyakoriak voltak az összeütközések. A dolog addig fajult, hogy szinte kasztszerű külön csoportok alakultak: tisztek, tiszthelyette­ sek, tartalékosok és közkatonák. Magam is mondtam a hivatásos tiszteknek: „Miért papoltok állandóan indulásról? Ti maradni akartok, mert nektek itt nagyon jó. Harcolni meg csak mi menjünk?” 1941-ben tovább romlott a hely­ zet. Én akkoriban már folyékonyan beszéltem magyarul, néha-néha helyettesí­ tettem Adlert, a hivatalos tolmácsot. Az volt a módszerem, hogy mindenhová elkísértem és tanultam a szavakat. Akkoriban érkezett meg magyar táborpa­ rancsnoknak Thuránszky Ernő tartalékos százados. Hamar megtudtuk, hogy büszke a kinevezésére, és mintaszerűen akarta irányítani a tábor rendjét. E l­ rendelte például, hogy engedély nélkül ezután lengyel katona nem mehet a faluba. Minthogy sem ő, sem a lengyel rangidős tiszt nem tudott németül, tol­ mácsot kerestek. Én lettem. Ezzel sokat javult a helyzetem. Például úgy, hogy külön szobát kaptam. Ez nemcsak nekem volt jó. Szabálytalan időközönként ugyanis parancs jött Budapestről, hogy a lengyelek nem hallgathatnak rádiót. Elkobozták a készülékeket. Csak az enyém maradt meg. Szobámban, az ágy alatt tartottam. Ez volt az egyetlen rádiója a kétszáz lengyelnek. Minden es­ te bekapcsoltuk, sokan hallgatták a szobámban. - Úgy hallottam, hogy a magyar táborparancsnokkal volt néhány összeüt­ közésük. Mi volt ezek oka és hogyan oldódott meg a helyzet? - A magyar Honvédelmi Minisztériumban Baló Zoltán ezredes úr lett a XXI. osztály vezetője. Ők foglalkoztak a lengyel menekültekkel. Amikor látogatóba jött Vámosmikolára, a lengyel rangidős tiszt panaszkodott, hogy Thuránszky százados mennyire szigorú. Mi abból indultunk ki, hogy internáltak és nem hadifoglyok vagyunk. A parancsnok nem értette meg, hogy az internáltaknak több jár. Erről beszélt vezetőnk Baló ezredes úrral. A szemle után javult a helyzetünk. A távozók kiválasztása folytatódott. Hamis útlevelet és civil ruhát Budapestről hoztak. A kiválasztottak legalább húszan elmentek - szöktek Nyugatra. Ez ugyancsak feldühösítette a magyar parancsnokot. Nem értette a dolgot (úgy látszik, nem avatták be az ügybe), s elrendelte a napi létszámel­ lenőrzést. Ez nekünk egyáltalán nem tetszett. Ügy éreztük, indokolatlan a re­ torzió. Újból panaszt tettünk. S, ahol lehetett ellenszegültünk. - Dokumentumdossziéjában láttam magyar nyelvű iratokat. Miért ren­ deztek 1941 nyarán lengyel dalestet? 55 �- 1 941-ben nagy árvíz volt a Tiszán. Egész Magyarországon pénzgyűjtést szerveztek az árvízkárosultak javára. Mi is szerettünk volna segíteni. Arra gondoltunk, hogy rendezünk egy koncertet és a bevételt átadjuk. Akkoriban már volt egy tiszti zene- és énekkarunk. Erre építettünk. A kultúrház egyik termét szépen berendeztük, feldíszítettük. Meghívó készült. Megmutathatom. Íme: „A magyarországi árvízkárosultak javára Lengyel-Dalestély 1941. VI. 7.” A karmester Szmyd József volt, bevezetőt pedig, amint látja, Stolarski János mondta. Hogy miről beszéltem? A menekültek fogadtatásának szívélyességéről, és még arról, hogy bármit teszünk, az csak szerény visszatérítés lesz. Természe­ tesen magyarul szóltam. Készült elszámolás a rendezvényről. Ezek szerint a bevétel 383, a kiadás 146,84 pengő. A tiszta jövedelem: 236,16 pengő volt. Ezt azonnal átutaltuk az árvízkárosultaknak. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy ezért köszönetet Thuránszky százados, a parancsnok kapott. Ez sem nagyon tetszett nekünk. Amikor erről beszélgettünk, akkor tapasztalhattam, hogy a magyar lakosság egyetért velünk, s ugyanúgy nem szereti a magyar táborpa­ rancsnokot. - Napjaikat persze nem csupán az ellentétek töltötték ki. Tudok arról, hogy cikkeket is írt. - Táborunk szeretett volna szorosabb kapcsolatot kiépíteni a lengyel katonai attaséval és főként lengyel újságírókkal. A Wiesci Polskie című lapban így ír­ hattam cikket. 1943. november 14-én jelent meg A propaganda szervezéséért írásom. Arról szóltam, hogy mennyire fontos a lengyel menekültek valósághű tájékoztatása az otthoni helyzetről, illetve a szövetségesek harcairól. A Mate­ rialy Obozowe stencilezett kiadású havi lapban jelnt meg a Törökország és króm című eszmefuttatásom. Ebben arról szóltam, hogy Törökország önállóságot sze­ retne, ezért az angoloknak és németeknek egyaránt szállít krómot. Hat-hét cik­ kem jelent meg, de csak ez a kettő maradt meg. - Miként változott meg a sorsuk 1944 márciusa után? - 1944 nyarán Vámosmikolán elrendelték a zsidó származásúak elkülöníté­ sét, illetve máshonnan is hozzánk irányították őket. Ezzel Thuránszky százados láthatóan nagyon elégedett volt. Nem számított németbarátnak, de viselkedé­ se mégis úgy hatott. Egyszer aztán német katonai szemle jött a táborunkba. Ebből arra következtethettünk, hogy nem sokáig leszünk már szabadok. A helyzet egyre szigorúbb lett. Ezért is kértem, hogy ebből a táborból elmehes­ sek. Kiengedtek. Vettem egy civil ruhát. Szerencsére találtam magyar családo­ kat Nagybörzsönyben és Szobon, akik befogadtak. Csak a frontharcok alatt kellett bujkálnom. Végül is Esztergomban vártam meg a szovjet csapatokat. - Hogyan került haza, Lengyelországba? Miként alaku lt tovább a sorsa? - Amint lehetett Debrecenbe utaztam. Így a Magyar Külügyminisztérium 1945. március 27-én igazolta, hogy Stolarski Jan a debreceni állomásról ha­ zautazik Lengyelországba, s kérte, hogy ebben mindenki segítse. Krakkóig köz­ lekedtek a menekülteket szállító vonatok. Szüleim Piotrkówban éltek, ide kel­ lett eljutnom. Áprilisban köszönthettem szüleimet. Aztán Varsóban befejeztem tanulmányaimat. Ott kaptam munkát a nehézipari minisztériumban, 1956-ban helyeztek Piotrkówba. Új gyárat építettünk. A bányagépek exportjával foglal­ koztam. 1973-ban szerveztük meg a Lengyel-Magyar Baráti Társaságot. Jelen­ leg ötezer tagja van, a fele itt él a városban. Nemrégiben megválasztottak a lengyelországi baráti társaságok szövetsége elnökének. Hivatalból is foglalkoz­ nom kell a lengyel-magyar kapcsolatok ápolásval. LACZKÓ ANDRÁS 56 �57 �Német nyelvű költők A fordító zavarban van. A fordítónak indokolnia illenék, felsorakoztatva szempontjait. Csakhogy szempontok igazából nincsenek, van viszont vélet­ len, önkény és szeszély. Adottságok vannak és körülmények. Ezért aztán az alább következő válogatás nem hogy a német nyelvű irodalmakat, de még az újabb évjáratokhoz tartozó szerzők munkásságát sem reprezentálja. Ha valamit mégis megmutat, akkor csak azt, hogyan és milyennek látja - ha úgy tetszik, tudja vagy akarja látni - valaki (én) Magyarországról a németül író fiatal szerzőket. Igaz is: milyennek látom? Szerencsére zavarba ejtően sokfélének. Jó val sokfélébbnek annál, semhogy bármire is elegendő lehetne egy ilyen válogatás. Ha ódzkodva is, kénytelen vagyok még megosztani az olvasóval egy benyomásomat, amely évek óta egyre erősebb és erősebb lesz (mindazon­ által nem szeretném, ha bárkit is elhamarkodott következtetésekre in- ditana). Arról van szó, hogy számomra egy ideje az „Ost-Block” , azaz ki­ csit finomabban szólva a szocialista országok szerzői mondják a fontosab­ bat, az életbevágóan fontosat, mégpedig úgy, hogy közben például Söllner naplóköltészete vagy Kolbe lágyság és keménység határán egyensúlyozó versbeszéde poétikai bravúrnak sem utolsó. Megkerülhetetlenül fontos­ nak tartom rezignációjukat, de ugyanolyan lényegesnek tűnik a beszéd­ módjukat meghatározó keménység és tartás, amelyet ugyan semmi nem in­ dokol, de amely olvasatomban csendes, mégis határozott igénybejelentés méltóbb esélyek iránt. S ez már lehet egy apró bátorítás. 1989. január K U R D I IM R E 58 �W ERN ER SÖ LLN ER Hólabdavers Rolf Bossertnak Pillantás az ablakból: Havazik. Türelemmel viseli keresztjét a közeli hegy, nem hiába nevezik úgy, Caraiman, a fekete tudós. Ebben az évszakban lecsúszhat púpján bárki, ha tud. Tíz nap szabadság nálad, Busteniban. Otthon hagytam a fürdőköpenyt, otthon a gumimatracot is, úgyszintén minden jószándékot és illúziót. Te sem változtatsz ezen, ha tízszer azt mondod is, nincs igazam. Legsúlyosabb csomagnak itt vagyok én magam, meglátod majd, csaknem mozdíthatatlan és nehéz kirakni az ajtó elé. Utazni és ottmaradni valahol nem könnyű, de ha már képes rá az ember, legjobb, ha mindjárt sokáig marad, hogy fussa idejéből egy darabka átépítetlen természetre, megérteni embereket és dolgaikat, némi vodkára és néhány hosszú, elkerülhetetlenül hosszú beszélgetésre. Persze jó az is, várni a havat, mely nem fitogtatja hidegét. De látván a rengeteg fehér lepedéket a jégbe dermedt utakon, hadd vessek ma egy fekete pillantást az elnehezült fenyőkre ablakom előtt. 59 �Hosszú ez a mondat, és azt akartam csak mondani, hogy mi magunk vagyunk az elnehezültek, és ez az öt sor se más, terheink súlyának mértéke csupán. Olvass tovább, nem lenne jó, ha elégikusan csengne, olvasd, amit valószínűleg úgyis tudsz már és amit bizonyára pontosabban kellene elmondanom, fogadd el igyekezetemet a tett helyett: Mi valamennyien, apró, elpuskázott vagy elárult esélyeinkkel, elfojtott vagy tudatosult szorongásainkkal, mérhetetlenül nehéz, vagy röpke álmainkkal, mi valamennyien lehetnénk mások is. É s nem segít már az se, hogy kimondom. Ezt a mondatot három hosszú, behavazott évvel ezelőtt olvastam egy versben, mely kedvemre való volt, most pedig azon tűnődöm, mivégre írom még mindig, félig megdermedve már, a zavartalanul hulló hó ellen e hólabdaverset. Talán csak azt jelenti ez, hogy nem is másnak lenni kellene megpróbálnunk, hanem csupán megváltoztatni életünk? De látom már, ez a vers is, akár a többi, hosszú lesz. Olyasmi ez, mint a hallgatás, csak egy formája a szótlanságnak, rosszabb, mint vaksággal megveretve élni. De mi az, ami elnémít minket? Hiszen nem a hó zárja le ajkunk egy tompa parlandót hagyva előbugyogni csupán; hanem, mondjuk egyszerűen csak így, az, ami a földön mindenütt 6o �kiforgatja a gondolatot, még mielőtt elgondolnák, az emberek fejében, szájukban a szót és érzéseiket, melyeknek pontos fészke nincs. Ami belém fojtja a szót, az a szónokok uralma a szótlanok felett, uralma azoknak, akik így beszélnek: A szomorúakat kiirtjuk, vidám lesz a világ. Nem, semmi kifogásom ellene, ha világosabb beszédet követelsz, de várj, van még időnk, pár nap, és egyáltalán, ki vagyok én, hogy épp engem kérdezel: Hiszen dideregve állok csak én is a kavargó állítások között, a rendeletek latyakján, mint mindannyian, kis csoport, egymás kezébe kapaszkodva, hogy el ne merüljünk a sekély hóban. mely szájunkat fo rd .: K urdi Imre W erner S ö lln er: 1951-ben s z ü le te tt A ra d o n . A k o lo z s v á ri e g y e te m n é m e t—a n g o l s z a k á n v é g z e tt 1975-ben. 1972-től az E chin ox sz e rk e s z tő je v o lt. I tt k ö z ö lt v e rs e l M itteilu n gen e in e s P riv a tm an n es (K o lo z sv á r 1978) cí m ű k ö te té b ő l v a ló k . 6 1 �M A R TIN A M A N SH A U SER Visszatérés Fokhagyma- és ginszagú szájjal lefogyva és kifacsarva újra itt vagyok! elrongyolódott útitáska szalámis kenyér, rothadó alsónemű és ragacsos haj a peronon Még mindig olajos mozdonyok még mindig a lepusztult váróterem: A város mit sem változott. A csigák zavartalan párzanak acél szemeteskonténerekben lord. K urdi Imre Martin A m a n sh au se r: S a lz b u rg b a n s z ü le te tt 1968-ban. 1987-ben é re tts é g iz e tt. V e rse k e t é s rö v id p ró z a i sz ö v e g e k e t ír. I tt k ö z ö lt v e r s e a L iteratu r und K ritik 217/218-a s szá­ m á b a n je le n t m eg. 62 �G ER D AD LO FF Tradíció Minden jó, ha jó a vére mondja a hentes mert nekem aztán édesmindegy mióta tizenöt lettem akkor fogott be apám inasnak ott aztán semmi nem volt a sonka meg a szalonna között nemhogy a tengerre járkáltam volna de a húsban járattam a kést és felejtettem hamar és elégedett lettem és a fiam is olyan lesz mint én vagyok. ford.: Kurdi Imre G e rd A d lo f f: 1952-ben s z ü le te tt B e rlin b e n , je le n le g is o tt él. G e r m a n is z tik á t t a n u lt H u m b o ld t e g y e te m e n . I tt k ö z ö lt v e rs e F ortgan g (B erlin 1985) cím ű k ö te té b ő l v a ló a 63 �ERICH HOFER Ú j kifejezésekkel... új kifejezésekkel cifrálkodik a halál a hóhér orvosnak nevezi magát a guillotine szanatóriumnak és valiumnak a nyaktiló a sírásó viseli az ápoló fehér köpenyét a kínzatások kínja a terápia feliratot itt az idő megírni az új könyveket elkészíteni a fordításokat nem a mának hanem bebizonyítandó az utánunk jövőknek hogy háború van kegyetlen aljas háború amelyben mindent szabad és teljesül minden parancs az utánunk jövőknek nem marad más választásuk mint újra átgondolni a nyelv holocaustját ford.: K urdi Imre Erich H o fe r : 1964-ben s z ü le te tt L e o b e n b e n (A u sz tria ). 1984-ben b e á llt a z Id e g e n lé g ió b a , m a jd rö v id id e ig H a m b u r g b a n é lt. I tt k ö z ö lt v e r s e a L iteratu r und K ritik 209/210-es s z á m á b a n j e le n t m eg. 64 �T H O M A SH U O N KER Nem Is m e r s z b á r k it is A k i v í z a la t t le p k é r e v a d á s z o t t ? V a g y o ly a n e m b e rt A k i s z a r t h a s z n á l m o s á sh o z ? N em . S e n k i n em sü t tű z ijá té k o n T ü k ö r t o já s t . S ü lt g a la m b u tá n s e n k i n em á s A te m e tő b e n . V a g y rá z o tt-e b á r k i is A z á s z ló r ú d r ó l a lm á t ? Nem. B úzát ki vet B eto n ra? A h a r m a d ik v ilá g h á b o r ú t k i a k a r j a ? M e ly i k v e z é r é rte m e g a v é g s ő g y ő z e lm e t? K i fő z n e s a já t c s o n t ja ib ó l e n y v e t? O d a a d n á d v a la k i n e k J á t é k b a a v i lá g o t ? N em . S e n k i n in cs a k i ö n k é n t b a n d z s a le n n e . D e m in d e n ú jo n c m e g ta n u l C é lo z n i e m b e r e k r e . ford.: K urdi Imre T hom as H u o n k e r: 1954-ben sz ü le te tt Z ü ric h b e n . T ö rté n e lm e t ta n u lt. a K u rz w a re n 5 (B ern 1988) cím ű a n to ló g iá b a n j e le n t m eg. I tt k ö z ö lt v e rse 65 �W O LFG A N G D IE T R IC H A mennyei kertben minden pont olyan A kertet skatulyaforma mint azelőtt tujákból előrehajló Angyalok lábnyoma után fal környezi. Ez imádkoznak murvás Péter utak, a harkályok magvas a méla bokszoló. főbűnöket vágnak ki a tobozokból Igen, mindenütt a legszebb szigor uralkodik. A szálas vörösfenyők sima bazilikaoszlopai közt nyírott bozótfabokrok mint kövér barátok döcögnek át Este mégis becsapódik egy angyali fémszárny, mely űrhajó alakját vette fel, szétszaggatja a A kert közepén a kastély mennyei kert maga Mária. pázsithegét. Előtetője hegyes térdkalácsán himbál tej fehér fény köteget Isten és az övéi az intenzívosztályon kapkodnak levegő után. A világból végképp kiveszett most a jó. ford.: Kurdi Imre W olfgang D ietrich : 1956-ban s z ü le te tt S e b u s e in b a n (C se h sz lo v á k ia ). M ü n c h e n b e n él, s z a b a d m u n k a n é lk ü li. I t t k ö z ö lt v e rs e a P ark cím ű n y u g a t- b e rlin i f o ly ó ir a t 27/28-as s z á m á b a n je le n t m eg. 66 �UW E KO LBE A p ró bátorítás L á g y a z ő sz is h á t v o n d v is s z a k e z e d . L á g y a n já t s z a n á l - g y e r m e k . E h h e z b é k e k e ll. L á g y a n le r á n t e lá g y ta la j a n e d v e s - s z ü r k e k ő . L á g y b a s ü lly e d e k - te m a r a d s z m e rt k ö n n y e d é n és fe le tt e já r s z . L á g y a k a h a lá lo s s e b e k is : V e d d m a g a d r a g o ly ó ­ á lló in g e d M ie lő t t á tm e n n é l k e n y é r é r t és fe s d b e a h a ja d . E g y a p r ó fe h é r e g é r n e k is m ily e n lá g y a te ste m á r N é h á n y ó r á v a l a k ís é r le t u tá n m in t v á r t á k h a lo tt. T a lá n s e jte d m e n n y it v e t k i r á n k e g y e tle n p illa n a t M e n n y i v é d e lm ü n k m a r a d itt. J á t é k o d fig y e le m m ik ö z b e n a té v é b e n b e m o n d já k : a tú lé lé s a t t ó l fü g g . V a la h o l a b o ld o g s á g b ó l p r é s e li k i s ö té t e s ő jé t a p á n c é lo z o tt ő sz. A fej görbületeiből ü g y e s k iv e z e t ő e g y lé te z ő b e . F é lr e é r th e te tle n a z ö ld . A k o lo s s z u s o k á rn y é k á b a n h e r m e tik u s v e r s e k n ő n e k a b e r lin i fá k o n . A h a lá lt r itk á n s ik e r ü l k im o n d a n i. A h id a k o n ö r v é n y lik , s ö p ri m a g a e lő t t s e m m ijé t a sz é l. J ó a lk a lo m : h a llg a t n i. M e n n y ir e m e g v e te m a tö b b e s sz á m h a s z n á la tá t . M e n n y ir e m e g v e te m tö rté n e te im e t, m ik o r k ita lá lo m ő k e t. A b e s z é d m e g v e té s r e m é ltó á l ­ t a lá n o s s á g a . A tö rté n e t v á g y i k a s z to r ir a , a sz to ri sz á m ű z e té sb e v o n u l. L e s z , a h o g y v a n . M a r a d é k t a la n u l b o ld o g v a g y o k , M a m a . ford.: Kalász Orsolya U w e K olbe : 1957-ben s z ü le te tt, B e rlin b e n él. I t t k ö z ö lt v e rs e i A b sch ied e (B e rlin /W e im a r 1981) és B o rn h o lm II (B e rlin /W e im a r 1986) cím ű k ö te te ib ő l v a ló k . 67 �68 �BARAN YI FEREN C M ár úgy enyém É n n e k e m ő t te re m te tte a z is te n g y ö n g e s é g e m á r e s k ü s z ö m , e rő s ít. S z a k a d é k tá to n g e lő tte a k k o r is, a m ik o r a já r d a s z ig e t p e re m é n á ll h á t ú g y fo g o m á t, h o g y a z ig a z i s z a k a d é k s z é lé t se é re z z e tö b b n e k já r d a s z ig e tn é l. M in d e n á ru s b a n és tis z tv is e lő b e n a h é tfe jű s á r k á n y t re s z k e ti - íg y h á t o ld a lá n S z e n t G y ö r g y lo v a g k é n t lé p e k m in d e n ü z le tb e és k ö z h iv a t a lb a . O l y ’ n a g y o n e le s e tt, h o g y ő m ia tta k á p r á z a to s g y o r s a n k e ll ta lp r a sz ö k n ö m , a m ik o r s z á m ta la n k is g r a m m -g o n o s z s á g m e g a to n n á n y i tö m b b é ö s s z e á llv a la p ít a n á sz é t s o r s u n k a t k a já n u l. Á m e g y e t b iz to s a n t u d o k : h a k a r o n f o g v a m e n n é n k á t a z e b rá n s e g y ló e r ő k k e l d ú s íto tt g a z e m b e r v a k u lt v e s z e t ts é g g e l v e s z t ü n k r e tö rn e ő c s ö p p e r e jé t s z á z s z o r o z v a e n g e m lö k n e a tú lo ld a lr a s g y ö n g e te s té t v e tn é sz ép to r la s z u l a g é p e lé . É n n e k e m ő t te re m te tte a z isten . M á r ú g y e n y é m , h o g y m in d e n e m ö v é . 69 �C SA PLÁ R VILM O S Kurva vagyok (részlet) Soha nem kerestem a Lalit egy férfiban sem, aki utána következett, de egyiktől sem kaptam annyit érzelmileg, mint tőle. Tőle viszont idegesített. Akárhány fiúba beleestem, akárkivel éreztem jól magam, már nem ugyanazt jelentette, mint a Lali előtt. Váltás lehetett nálam. Bennem maradt, hogy az, amit a Lali adott, és ahogy adta, nem ismétlődhet meg. Ő lett volna az ideá­ lis férj, csak ehhez nekem is ideálisnak kellene lennem. Tényleg nagyon szerettem, mint embert. Ha szerelmes vagyok, se bírok együtt lakni senkivel, legalábbis hosszabb ideig nem. Egyszerűen megőrülök. A szívem szerint benne lennék, benne lettem volna a Lalival is. A mai napig örömmel szülnék még gyerekeket, laknák egy házban, meg mit tudom én! Na­ gyon szépnek találtam, hogy lesznek gyermekeink, meg ló, meg nagy ház, de elkezdtem gondolkozni, tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. És, ha ezt eről­ teti, nem négy évig tartott volna, hanem három napig. Mert engem nem lehet elviselni. Engem nem lehet. Annyira ismerem magam, a rossz természetemet. Ez valószínűleg védekezés, hogy ne adjak alkalmat arra, hogy velem éljen va­ laki. Nem tudom, milyen a jó házasság. Ha valaki házasságot köt, élje le a családjával az életét. Ha valaki képtelen rá, mégis férjhez megy, menjen. Én nem megyek. Nem lett volna a Lali többet velem akkor se, ha összeházaso­ dunk. Nem tudom, mit gondoltam. Gondoltam, hogy majd egy idő után hoz­ zámegyek. A házasságot nem sürgettem, az biztos. Más nő, ha megismerkedik valakivel, jól érzi magát három napig, már tervez. Pedig lehet, hogy csak négy napig tart a kapcsolat. Én nem tervezek, tart, ameddig tart! Ameddig én aka­ rom. Kinek jobb: aki tervez, és csalódik egy jó nagyot, vagy nekem, aki nem gondolkodik előre, és addig élem az életemet a férfiakkal, ameddig én aka­ rom? Ha belegondolok, valahol én vagyok szerencsésebb helyzetben. Minden addig tart, ameddig én akarom. Akkor kezdődik, és akkor fejeződik be. A Lalival való kapcsolatom nem tudott fejlődni, mert nem segítettem, hogy fejlődjön. Az első perctől kezdve rajongásig imádott, mindent megtett értem, és én hagytam. De nem hagytam, hogy kedvére szerethessen az ágyban, nem hagy­ tam, hogy minden szabad idejét velem töltse, nem hagytam szabadjára enged­ ni a szerelmét. Nem a házasságtól, vagy az együttéléstől féltem. A mama na­ gyon fontos az ő életében, és a mama úgyse engedte volna. Akart egy iker­ házat. A barátjával, meg annak a feleségével laktunk volna, hogy ne legyen olyan feltűnő a mama számára, hogy éppen mi ketten. Szegény, próbált min­ denféle megoldást végiggondolni, hogy a mamát ne sértse meg. Ebből se lett semmi. Lehet, hogy ő is csak egy tervezgető, viszont igaz, hogy nem adtam bá­ torítást, inkább mindentől fanyalogtam, mindennek a rossz oldalát vetettem föl. Lebeszéltem. Azóta se nősült meg, és ameddig a mama él, nem is fog. Mindent a mamának bizonyít, mindent a mamának vesz. A mama neki teher és az élete központja. Ahhoz, hogy teljesíthesse a nagyházas tervét, kellettem 7o �volna én, hogy rendszeresen lefeküdjek vele, hogy teherbe essek, hogy gyereket akarjak tőle. Azt mondtam neki, Lali, mi lesz, ha lányunk születik és rád ha­ sonlít? Biztos nem örült neki, de akkor is viccelődött. Bemard Shaw esetét idézte röhögve, akinek levelet írt egy nő, hogy mester, úgy tisztelem magát, magától akarok gyereket szülni! Képzelje, olyan szép lesz, mint én és olyan okos, mint maga! Bemard Shaw visszaírt, hogy mi lesz, ha fordítva lesz? Nem finoman próbáltam lebeszélni, hogy ne legyen gyerekünk, hanem gyorsan meg­ sértettem valamivel. Kaptam anyámtól egy nercbundát, de kinéztem magamnak még egyet. Mondtam a Lalinak, hogy kinéztem egy nercbundát, félretetet­ tem. Lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy melegem van. Fölébredtem, le voltam terítve a nercbundával. Káromkodtam, hogy a kurva anyját ennek a bundának! Folyik rólam a víz! Lerúgtam, befordultam a fal fe­ lé, és aludtam tovább. A Lali lemerevedve ült a fotelben és az anyám is fölugrott, azt hittem, megöl. Hogy tudsz ilyen aljas lenni! Aludni akarok! És közben voltak más férfiak. Egyszer hívtam a Zöldszeműhöz bu­ lira. Vidéken turnézott, mondtam neki, hogy ha megérkezik, jöjjön oda. Nem, ő nem szereti úgy a Zöldszeműt, fáradt is, inkább fölhív, értem jön. Fölhívott. Jössz haza, odamenjek? Nem, nem akarok még hazamenni! Nem is mentem, és másnap reggel csönget az anyámnál, az anyu nem tudta, mit mondjon. Föl­ hívta a Zöldszeműt. Az meg azt mondta, hogy hazamentem a Hajnival, az egyik barátnőmmel, aki nagyon berúgott, én vezettem haza a kocsit. Lehet, hogy ott vagyok. Mi a telefonszáma a Hajninak? A Hajninak nincs telefonja. És hol lakik? Nem tudom! Letette a Zöldszemű a telefont, és én ott feküd­ tem mellette. Ott döglöttem tovább. És nem érdekelt, hogy a Lali keres. Nem röhögtem ki, hogy, ha-ha, de jó poén, hogy a Kovács Zsuzsi átbaszta a Lalit! Hanem jól éreztem magam a Zöldszeművel, a szemem nem rebbent, hogy a Lali most agyonkeres. És, hogy az anyám mit mond neki? Az anyám imádta őt, úgy sajnálta, hogy majdnem megszakadt a szíve, de mit tudott csinálni! Így voltam szemét geci, ott bántottam meg a Lalit, ahol lehetett! Maradtam a Zöldszeművel. Aztán hazudtam azt, hogy a Hajninál aludtam éjszaka. Miért nem hívtál föl? Mert a Hajninak nincs telefonja. Közben lehet, hogy volt. Egyetlenegyszer az életemben elkövettem a nagy bűnt: letagadtam, hogy le­ feküdtem valakivel. Nem a Zöldszeművel, mert arra soha nem kérdezett rá, hanem megtörténhetett az az eset a fogamzásgátló tablettával. És ezt is a La­ linak köszönhetem! Nem magamat utálom, hanem őt, amiatt is. Egy vízipólós fiú, állítólag tizenhat éves korában szerelmes volt belém. Nem ismertem, csak ő nézett ki magának engem. A Lali épp külföldön turnézott, én fölmentem egy társasággal az Olimpia Szálló bárjába. Kérdezték, hogy ki az a nő, és valaki mondta, hogy a Kovács Zsuzsi. Kovács Zsuzsi! Atyaúristen, ebbe voltam sze­ relmes gyerekkoromban! Ezt kiáltotta a vízipólós. Bemutattak bennünket egy­ másnak, lett egy újabb kapcsolat. Beültünk a kocsiba, és hazavitt, őhozzá. Én meg nem tiltakoztam, természetesnek tartottam, hogy vele maradok. Nincse­ nek apró részletek. Jártam a fiúval, ezzel is. Az egyik barátnőm azok közül, akikkel néha kártyáztam, beárult a Lalinak. Egyszer azt mondta nekem ez a lány, ha ő járna a Lalival, már régen a felesége lenne, mert a mama nem tilta­ kozna. Nem tiltakozna, mert ő zsidó. Csak egyet felejtesz el, válaszoltam, hogy a Lali engem szeret. Nem azon múlik, hogy zsidó, vagy nem zsidó. Miért ven­ ne cl téged csal: azért, mert zsidó vagy? Ez a lány elmondta a Lalinak, hogy van a vízipólós. Mikor a Lali megjött a turnéról, én még reggelig ezzel a fiúval 71 �72 �voltam, és a barátnőm, aki beletartozott a társaságba, hallotta, hogy mit be­ szélünk meg a sráccal. Közölte a Lalival, hogy a fiú aznap este is jön hozzám. A Lalinak soha nem volt szokása a nyomozás, de akkor az egyszer váratlanul visszajött. A fiú csak később érkezett meg, és a Lali, mielőtt csöngetett volna a vízipólós, elmesélte, hogy mit hallott rólunk. Jött a srác, mondtam neki, hogy itt van a fogamzásgátló tabletta a barátnődnek, és képzeld cl, összehoz­ tak minket, hogy a szeretőd vagyok! A fiú mondta, hogy nem! A Lali mindig elpirul, ekkor is elvörösödött. Mikor a fiú elment, felrótta, hogy miért hoztam őt kellemetlen helyzetbe, miért szembesítettem őt egy férfival, mikor ez csak ránk tartozik? Azért, hogy ne higgyél a hülye pletykáknak! Majdnem ő kért bocsánatot, hogy meggyanúsított. Nagyon nagy gonoszság volt részemről, de mennyivel jobban megbántottam volna, ha azt mondom neki, hogy tényleg a szeretőm! Abba lehet, hogy beleroppan. Ismertem őt. Ha előtte, a szeme láttá­ ra megizélnek, és én azt állítom, rosszul látta, tán azt is elhitte volna. Én még nem láttam nőt úgy szeretni, ahogy ő szeretett engem. A szembesítés gazem­ berség volt a részemről. Nem gondolkoztam, gyorsan be akartam bizonyítani, hogy nem igaz a pletyka. Mégse bántam, csak annyi csapódott le belőle, hogy ezután már nem érdekelt a fiú sem annyira, nem akartam, hogy tényleg bal­ hé legyen. Jött még azért. Nálam egy pillanat alatt múlnak el dolgok, esetleg elnyúlik még az utójáték. Soha többet nem kellett ez a srác nekem úgy, mint előtte. Olyan ez, mint egy rossz mozdulat, mintha a fiú követte volna el. Gye­ rekes, de bevált. Ettől én is lezüllöttem, a kapcsolatunk a Lalival. De nemcsak ezen múlott. Egy idő után már elviselhetetlen volt a kettősség, fárasztott a sok hazugság. Talán ő az egyetlen, akinél zavart volna, ha csajozik. Mert, ha ő megcsal, már nem szeretett volna, a többi férfinál nem éreztem, hogy ez számít. Ha ő egyszer elszánta volna magát, hogy más nő kell neki, nem én, akármennyi időre, akkor ott már gázok lettek volna az érzelmi világában. Nem kezdtem volna el véde­ kezni. Én csak akkor védekezem, akkor könyörgök (ha könyörögni kell egy férfinak), ha én baszom el a kapcsolatot, és megbánom. Egyedül az újságíró­ nál fordult elő, hogy fölhívtam, visszahívtam. A nagy szerelmemnél. Se vele, se nélküle, így ment egy darabig. Oda-vissza. Én valahol teljesen úgy élek, mint egy férfi. Nálam a szeretők úgy jönnekmennek, mint a férfiaknál. Már jártam a Lalival, sőt, az ő kocsijával közleked­ tem. A buszmegállóban megláttam egy fiút. Megálltam. Hová mész? Haza. Hazavittem, őhozzá, lefeküdtem vele. Mikor öltöztem, azt kérdezte, hogy mi­ kor találkozunk? Semmikor. Épp úgy, mint egy férfi, aki megbaszik egy nőt, és többet nem akarja látni. Vagy épp olyan, mint egy nő, mert a nők is ilyenek. De a gyakorlat az, hogy, ha a nő lefekszik egy férfival, érzelmi alapot akar. Én nem vagyok férfias nő. De nincs bennem, mint más nőben, hogy várom, hogy fölhívjon, nem is adok se címet, se telefonszámot, nem is akarok találkoz­ ni. Lefeküdtem vele, mert megkívántam. Más nő nem bírja elviselni, ha an­ nak a férfinak nem kell. Én örülök, ha nem kellek. Teher. Ebben vagyok fér­ fias. Lehet, hogy ez nagyon nőies is. Ha a férfi a saját lakásán szeretkezik a nővel, alig várja, hogy a nő elmenjen. Én felöltözöm, és megyek, még jelét se adták annak, hogy hogy kéne engem kipaterolni. Úgy meglepődnek, hogy megkérdezik, hová mész, miért mész? Nem bírok ott maradni, nem bírok ott lenni. Nem bírok hozzábújni utána. Mehetnékem van. És jó ez így. Biztos az is szerepet játszik, hogy dohányzom. Hiába mosok fogat lefekvéskor, húsz 73 �éve cigarettázom, vagy akárhány éve, reggel már nem olyan jószagú a lehelletem. Lehet, hogy ezért nem vagyok összebújós. Engem ne baszogassanak már reggel! Büdös a szám, még álmos vagyok. Nem szeretek arra ébredni, hogy maceráinak. Nem ugrom ki az ágyból, hogy gyorsan fogat mossak, inkább al­ szom. Ezek az én hülye megszokásaim, amiken nem akarok változtatni. Ha akarnék, tudnék, de nem akarok. Ehhez nem elég, hogy nagyon szeressek va­ lakit, mert már ilyen is volt. Újra kéne születnem. Hiába gondolkozom, nem jut eszembe, hogyan lett vége a Lalival. Azt hi­ szem, hisztérikus rohamokat kaptam. Hazajött Amerikából, és szanatóriumba vittek. Eleinte nem éreztem magam jól a szanatóriumban, utána igen, valami pincérrel lefeküdtem. Később azt mondta, van négy napja, ha olyan jó volt neked Parádon, menjünk le! Menjünk! Megint külföldről jött, négy hónapja nem láttuk, nem érintettük egymást, és én három napig nem feküdtem le vele. Sírt. Nem úgy, mint egy hülye férfi. Szenvedett. Nem tudta elképzelni, mi van. Én meg erőltetni se tudtam magam, megerőszakoltatni se. Lali, nincs kedvem! Mit tudott csinálni? Nem az az eset állt fönn, hogy minden nap szeretkeztünk, és én nem bírtam, hanem négy hónap után egyszerűen nem feküdtem le ve­ le. És nem azért, mert volt más, ez engem nem zavart, hanem ő nem kellett. Egy idő után tele lett a fasza velem, gondolom. Menekült. Egyszer azt mond­ ta nekem, mikor már nem jártunk, hogy meg kell vallania, négy évig csak szen­ vedett mellettem. Így is volt. Szép lassan véget ért a kapcsolatunk. Nem bírta tovább a szenvedést. Még ugyanúgy tartottuk a hófordulókat, tehát havonta megünnepeltük, hogy melyik nap kezdtünk el járni, de egyre gyakrabban for­ dult elő, hogy nem feküdtem le vele. Észrevette, hogy nem működik ez a kapcsolat. Már nem is tagadtam. Azt, hogy másokkal is lefekszem, tagad­ tam, a mai napig tagadnám. Ha volt egy kis szabad ideje, már nem rohant hozzám. Örültem neki, meg­ nyugodtam, hogy vége lett. Elfajult bennem minden, elrémisztettem magamat, örültem, ha nem jött. Utána megbántam. Nem hozzá ragaszkodtam, hanem a miliőhöz. Ahogy megéreztem, hogy elveszítem, elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy tarthatnám meg. Megjött egyszer Jugoszláviából, fölhívott, mond­ tam, hogy jöjjön föl. Lehet, hogy csak kapuzárás után tud ideérni, mondta. Jó. Megérkezett, hozott valami lemezt ajándékba, már feküdtem. Gyere, bújj ide mellém! Akart vetkőzni. Jaj, ne! Akartam, hívtam, de mikor láttam, hogy vetkőzik, visszautasítottam, tehát magam se tudtam, mit akarok. A mai na­ pig biztos vagyok benne, hogy, ha megmondom, hogy megcsaltam, attól ő ugyanúgy maradt volna mellettem. Tudtam, hogy geci vagyok hozzá, de nem akartam még jobban megbántani azzal, hogy a szemébe mondom. Tudtam, hogy, ha akkor bebújik az ágyamba, három nap után ugyanolyan szemét leszek ve­ le. Bennem van. Nem akartam többet bántani. Lementem Siófokra dolgozni, megoperálták a lábát, nem találkoztunk hoszszú ideig, de attól ő még ugyanúgy írta hozzám a számokat. Olyan szép számokat azóta sem írt. Még szeretett. Még később is, még sokkal később is lefeküdtem a Lalival. Időnként lefekszem vele, és akkor mindig ír egy cso­ daszámot. Ha puszit adok neki, a mai napig elvörösödik. Átölelem, ellök, tol el magától. Remeg, ha hozzáérek. Lali, kérdezem, lehet, hogy én vagyok a múzsád? Hülyeségeket beszélsz! És már piros a feje. Biztos, hogy benne vagyok, mert a szenvedései közben írta azokat a csodálatos számokat, és most már kö- 74 �zel sem ír olyan szépeket, és ha netalántán mégis, akkor itt van nálam, itt írja. Szerintem míg él, benne leszek. Férjhez is mentem, hiába. Őhozzá viszont nem akartam, nem mentem vol­ na. A férjhez menésem hirtelen történt, váratlanul. A pesti igazgatómmal sok bajom volt. Naponta letelefonált, ragaszkodott hozzá, hogy én vegyem föl a kagylót. Néha nem én vettem föl. Dilizett, máskor meg virágot küldött, kristályvázástúl. Úgy kezdte, mikor lehelyezett a siófoki üzletbe, hogy a felesége is külföldön van, a Lali is, összejöhetne a Balatonon valami közöttünk. Rá­ néztem. Maga összetéveszt a sok csámpás táncosnővel, akiket végigkúrt! Gon­ dolja meg, mit válaszol! Miért, ha azt mondom, nem, nem én vagyok a mi­ xernő Siófokon? De, dehát... Nincs dehát! Lejött ellenőrzésre, jól berúgott, és verte az ajtómat, hogy engedj be, öreg vagyok én már bohócnak! Öreg maga már mindennek! Üvöltöttem ki a folyo­ sóra, hogy minél nagyobb balhé legyen, tűnjön el minél hamarabb. Leveleket irkáit. Az egyiken csak annyi állt: IG EN ? Nem volt olyan érdekes. A kel­ lemetlensége tette fontossá, irritált. Visszajöttem nyár végén, tovább kellett menekülnöm előle, nem hagyta abba a virágcsokrok küldözgetését és a kötözködést. Azt álmodtam, mondta egyszer, hogy maga kapott egy briliánsos órát. Ezt maga nem álmodta, hanem hallotta. Nekem támadt, hogy milyen ringyó vagyok. Egyik nap lestandolt éjszaka a drinkbárban, leellenőrzött. És nem talált semmit. Dühös lett a kudarctól, mire én csodálkoztam: Ide figyeljen, lehet, hogy maga negyven éve pincér, és én csak a tizenötödik évemet taposom a vendéglátóban, de mit tudna találni, nem vagyok hülye! Behívatott a szo­ bájába. Ordítozott. Mit akar maga, ide akar kerülni? Rámutatott az igazga­ tói székre. Azért, hogy úgy utáljanak, mint magát, nem akarok odakerülni! Ezzel a felelettel nem sokat lendítettem a viszonyunkon. Becsaptam az ajtót, és elmentem betegállományba. Ebbe is belekötött. Hogyhogy maga ilyen hoszszú ideig tud betegállományban maradni? Hol írták ki? A Kútvölgyiben. Igen, na jó, ha letelt a betegállománya, visszajöhet, de nem mixernőnek. Nem mentem vissza. Az Astoriában marhanagy protekcióval elintéztem egy állást magamnak. Ebben a szállodában akkor még nem volt drinkbár. Először felajánlották, hogy dolgozzam a bárban. Nem akartam éjszakázni, nem kíván­ tam megfúrni senkit, nem tudtak mást kitalálni, mint azt, hogy betesznek egy italkocsit délutánra a kávéházba, afféle mozgó drinkbárnak felelt meg, addig működött, míg a lenti éjszakai bár ki nem nyitott. Akkor kezdődött az arab invázió, én nem tudtam, hogy az Astoria az arabok egyik fő gyülekezőhelye, nem jártam ebben a szállodában soha. Borzasztóan viselkedtek, úgy, hogy nem is dolgoztam, bent ültem a konyhán, kártyáztam a személyzettel. Felhívatott az igazgató, hogy Zsuzsi, panasz van a munkájára. Arra nem hiszem, mert nem dolgozom. Menjen le az éjszakai bárba! Nem megyek le! Mit lehetne csinál­ ni? Benn ült éppen nála egy nő, kiderült, hogy üzletvezető és beleszólt a be­ szélgetésünkbe, hogy mi a problémám, olyan jókat hallott rólam. Ez nem ne­ kem való, nem bírom, ha a vendégek tapogatnak, szemtelenkednek. Az ara­ boknak minden nő kurva Pesten. Nem megyek közéjük szívesen. Egyik nap belép a kávéházba egy magas férfi, kér egy hideg juice-t. Föl­ szolgálom, erre megforgatja a poharat: csorba a pohár! Kicseréltem, otthagytam a férfit. Pár perc múlva megint odahív. Föláll, bemutatkozik. Na, gondolom, ez is randevút kér. Nem. Elmeséli, hogy ez és ez, Balatonalmádiban üzletveze­ tő, mixernőt keres. Mondom, itt vagyok. Kiderült, hogy az a nő beszélt neki 75 �rólam, aki az igazgató szobájában ült éppen, amikor a problémáimat taglal­ tam. Most jött haza külföldről, frissen vette át az Aurora bárját, munkaerőt keres. Megállapodtunk abban, hogy hét végéig Almádiban lesz, tárgyal az igaz­ gatóval a személyemről, szombaton keres. Ehhez képest, két óra múlva csöngött a telefon, hívattak, és a férfi szólt be, hogy megérkezett Almádiba. Megdobbant a szívem. Nem lett volna köteles beszámolni arról, hogy mikor érkezik, éreztem, hogy valami van. Tetszett, mint férfi, a külseje, ha nem is tartozott azok közé, akikre első látásra gerjedek. Mi­ kor viszont felhívott, megbizseregtem. Az állás miatt nagyon, de rá is bein­ dultam. Megbeszéltük, hogy a következő szombaton levisz, bemutat az igazga­ tónak. Mondtam neki, hogy foglaljon szobát nekem valamelyik szállodában, mert nem jövök vissza csak vasárnap. Találkoztunk is, vittem a táskámat, kér­ dezte, hogy hova-hova? Utazunk, nem? Jó, de ő úgy gondolta, hogy előbb be­ szélgetünk, eszünk valamit. Nincs kocsija? Van. Akkor betehetjük a csomago­ mat, igaz? Ettünk, vörösbort ittunk, be is rúgtam kissé, és lementünk a Balatonra. Útközben egy helyen whiskit akartam inni, de nem volt jegük. Kezdtem kekeckedni a fölszolgálóval, ami kellemetlen lehetett neki, mivel azon a környéken őt már ismerték. Megjegyzést tett, hogy nem szereti a részegeket. Nem jókor mondta, a részegek ugyanis szeretik a részegséget, és nem hallják meg az ilyen beszólásokat. Viszont az hamar kiderült, miután megérkeztünk, hogy nem foglalt szállodai szobát, hanem arra gondolt, hogy egy ismerősénél fogunk aludni, akinek nagy háza van. Jó. Lefeküdtem aludni. A szemben levő szoba lett az övé, hallottam, hogy járkál a köztünk levő folyosón. Kikiáltottam ne­ ki, hogy jöjjön be! Nem. Jöjjön csak, talán fél tőlem? Tartott a részegség, mi­ vel még lefekvés előtt is ittam, úgyhogy gátlástalanul viselkedtem. Bejött. Búj­ jon be mellém! Tiltakozott, húzódozott. Mitől fél, nem erőszakolom meg, de közben már azt hiszem, rá is másztam. Reggel, mikor fölkeltem, az első gondolatom az volt, hogy végem van. Nincs állás, elbasztam. Lementünk az igazgatóhoz, dumáltunk, az igazgató még kérte, hogy jöjjön vissza, ha hazavitt engem a házba, akar vele külön is be­ szélni. Biztosra vettem, hogy elúszott az állás, úgyhogy mondtam a Gyulának, mert így hívták, hogy vegye meg a vonatjegyemet Pestre. Visszament az igazga­ tóhoz. Semmi nem látszott az arcán, mikor megjött, se jó, se rossz. Megvette a jegyet? - kérdeztem. Nem, ő visz föl Pestre. Milyen rendes! Nem mertem meg­ kérdezni, hogy mit mondott az igazgató, csak néztem rá. Te vagy a mixernő! A nyakába borultam. Fölhozott, elváltunk. Fölmentem a lakásba. Két óra múlva csöng megint a telefon, hogy leért Almádiba, és nagyon hiányzom. Akkor ülj be a kocsiba, és gyere föl! Jött. Rögtön azzal a javaslattal, hogy látogassuk meg a szüleit, vi­ déken, vidéki városban, nem túl messzire Pesttől. Nem találtuk őket otthon, kinn dolgoztak a várostól pár kilométernyire a nyaralójukban. Megismerked­ tünk, beszélgettünk kicsit, aztán a szülők visszamentek a városba, mi meg kinn maradtunk a házban egy hétig. Biztos jól érezte magát velem, azért akart rögtön levinni a szüleihez. Ő is fellángolt, kint Hollandiában nem szedett össze senkit. Előtte volt itthon egy menyasszonya, aki, míg ő külföldön tartózkodott, eladta a motorcsónakot. Jól átejtette. Ebből lett köztünk a szerelem. Én mindent szerelemnek hívok, ami szexuálisan kielégít. A föllángolásokat. Ez nálam a szerelem. A szünetekben �meg kiakadok. Nem volt sok szünet, mert éjjel-nappal basztunk, mint az álla­ tok. És zabáltunk. Evés közben mesélte a hollandiai élményeit, volt mit, mert majdnem két évig dolgozott kinn. Ebből még nem derült ki, hogy a cirkusz és az operett kedvelője, nem is került igazán elő más, csak a szakma, az, hogy hol dolgozott, milyenek kinn a viszonyok. Elkezdődött az idény, a szálló személyzeti szállásán laktunk, kaptunk egyegy sarokszobát. Az övé szépen berendezett lakásnak is elment, leginkább ott szerettünk lenni, ezt éreztük lakájosnak, de közben meg titokban kellett volna tartani a viszonyunkat, ami nekem nem szokott sikerülni. Elég hamar rájött mindenki, hogy együtt vagyunk, ez számomra egyáltalán nem tűnt zavarónak, viszont a Gyula fasz volt, szabályokat alkalmazott mindenre. Házinyúlra nem lövünk, munkahelyen nem baszunk! Érdekes, hogy körülbelül egy hét után egyszer csak azt találtam mondani neki, hogy vegyen el feleségül. Nem hiszem, hogy a Lalitól akartam volna megszabadulni, tőle más módszerekkel szaba­ dultam meg. Különben se akartam, hogy elszakadjunk, egy barátnőmet, aki egyben korábbi csaja volt, uszítottam rá, járjanak újra együtt, ne engedjük ki a Lalit a karmaink közül! Így is lett, sikerült. Mindenki ott volt valahol körülöttem, a régiek is, az újak is, én ezt szeretem. Azt hiszem, mivel elmúltam harminc­ éves, jobban meghallottam a dumákat, hogy egy nőnek mikor, meg hogy! Más­ részt még cl se váltam a Fogatlantól, annyira nem érdekelt a téma. Kicsúszott a számon egy mondat, aztán tovább nem foglalkoztunk a házasság kérdésével. Azt válaszolta, hogy ne mondjam még egyszer, mert elvesz! Tulajdonképpen, nem volt ez hülyeség, csak így bedobva az első hét után annak hatott. Kalku­ láltam. Ha a házasság akadály, hogy egy üzletben működjünk, otthagyom a vendéglátót, nyitok egy butikot Almádiban. A gyerek is velünk volt a szünidő­ ben, nyilván a fiamat is belekalkuláltam, az ő érdekeit. Mindenesetre a fiam nem nagyon fogadta el a Gyulát, elvoltak, együtt jártak horgászni, nem lát­ szott semmi baj, de nem rajongott érte, mint a Laliért, vagy később az újság­ íróért, sőt, az a gyanúm, hogy nem is szerette. Azokra úgy nézett föl, mint az Istenre, erre meg sehogy. Tényleg nem mondtam még egyszer, hogy vegyen cl. Éjjel-nappal együtt töltöttük az időt, a munkában is, a szabad időnkben is, de külön laktunk. Jó agya volt a palinak, csak nem abban az irányban, ami nekem tetszett volna. Gondoltam, elég fogékony, majd átnevelem magamnak. Nem találtam benne azt a pluszt, semmit tulajdonképpen a farkán kívül. Nagyon szeretett táncolni. Én is. Mondta, hogy versenytáncos volt korábban. Rámjött a röhögés, hogy atyaúristen! Borzasztóan távol állt tőlem ez a stílus. Mindegy, talán lesz másképp is. Én hallgatni kezdtem egy dzsesszlemezt, ő idegbajt kapott, föltett egy operettet. Összekaptunk apró dolgokon, de bíztam a jövőben, nem tudom, miért, nem szokásom. Kiderült, hogy féltékeny természetű is. Rumlizott, hogy miért jár le a Zöldszemű, aki akkor már csak haver volt, semmi több. Lelátogattak barátnők is, az Irén például. A Gyula szemrehányást tett, hogy mennyi is­ merősöm van! A barátaimat nem fogom elveszíteni azért, mert te vagy. Egész más körökben mozgott, tulajdonképpen ez lehetett a baja. Nem az, hogy meny­ nyien vannak; hanem hogy én meg az ő ismerőseit rühelltem. Azt a béemes balfaszt különösen akinek a házában először basztunk. Nem az én világom suksük bunkókkal társalogni. Nem volt humorérzéke, legalábbis az én humorom nem hatott rá. Nem ér­ tette a vicceimet. Á , gondoltam, visszalépek, nem leszek a felesége, pedig már 77 �bejelentkeztünk a tanácsnál. Alá kellett volna írnom valamit egy irodában, és nem akartam aláírni. Mikor nem dolgoztunk, még szembetűnőbb volt a hülye­ sége. Mondom, meggondoltam magam. Miért? Mind a két család be volt hü­ lyítve, hogy ekkor és ekkor lesz a kézfogó, vásárolták a nászajándékokat; mindegy, ha elképzeltem, hogy naponta ezzel a pasassal kell ébrednem, el­ ment a kedvem az élettől is. Épült egy háza Almádiban, pontosabban egy laká­ sa, egy új házban. Jött azzal például, hogy adjam el az ékszereimet, amiket a paliktól kaptam! Hogyhogy adjam el? Legföljebb nem viselem őket, s majd te pótolod a hiányosságomat. Nem értette. Én se mondom, hogy ne hord a láncot, amit az előző csajodtól kaptál! Nem figyelek oda ilyesmikre. A kurva­ múltamat ismerte valamelyest. Ő ezért is szemrehányásokat tett! Jöttek a du­ mák, elkezdtem inkább én mesélni, elvégre a férjem lesz, jobb, ha tőlem érte­ sül elsőkézből. Nem jól reagálta le, konzervatív palinak bizonyult. Jó, elfelej­ tette, látta, hogy nem csalom meg, kissé megnyugodott. Nem is lett volna időm megcsalni, különben pedig megfogadtam, hogy más leszek, rendes. Megválto­ zom. Mikor viszont kimondtam az igent, megijedtem. A végén lett esküvő. Az anyósom elkezdte, hogy ő látja, még mindig a Lalit szeretem! Miből látja? Mert örökké ott lógok körülöttük, végig a vacsora alatt, másokkal nem is foglalkozom. Hát ők a barátaim! A Gyula barátait nem is ismerem. Volt egy nagy U alakú asztal, az egyik szár mellett ültek a bunkók és a parasztok, a másik mellett az én társaságom. Addig basztatott az anyó­ som, míg meguntam, gondoltam, lelépek az esküvőmről. Azt mondja a Gyula, nem i llik. Hogyhogy nem? Nem illemórán vagyok. Jött a menyasszonytánc, kel­ lett sepregetni a pénzt. Odabasztam a söprűt. Én nem csinálom. Persze azért csak leléptem! Hiába dumáltak, a férjem rokonsága már úgyis tök­ részeg volt. Hazamentem a személyzeti szállásra, de előbb megígértem az egyik barátnőmnek, hogy nem fekszem le a férjemmel a nászéjszakán, túl konvencio­ nális lenne. A Gyula akart baszni, és mondtam, hogy nem, nem! Miért? Mert a Szonja nem engedi. Kicsoda? Röhögtem. Dühöngött, abszolút nem fogta föl benne a humort. Ha elnevette volna magát, nyugodtan dughattunk volna. De ez megsértődött! Kezdődött már az egész azzal, hogy fekete esküvői ruhát csináltattam, gyászba akartam borulni, de a Lali hozta volna Pestről, és bedög­ lött a kocsija, nem ért le időre. Keríteni kellett gyorsan egy kölcsönruhát, emi­ att el is késtem az esküvői szertartásról, pontosabban, rám várt az egész nász­ nép izgatottan. A vidékiek nincsenek hozzászokva ilyesmikhez. Hová menjünk nászútra? Utazzunk el valamilyen szigetre! Mi lett belőle? Mátrai szálló. Két hétre bérelt szobát, de egy hét múlva meguntam az össze­ zártságot. Menjünk haza! Még nem járt le a két hét! Na és? Ha én egyszer nem bí­ rok itt lenni veled két hétig! Hazajöttünk. Nem éreztem jól magam. Lenn a Balatonnál nem laktunk együtt, titokban dugtunk, velem volt a gyerek is, de összezárva egy szállodai szobában, azt hittem, megőrülök. Kettesben valakivel, akivel nem vagyok egy hullámhosszon. Mondtam neki, nehogy ez legyen az új szezonban is, hogy a személyzeti szál­ láson kelljen laknunk! Vegyünk ki egy házat Füreden, költözzünk le, szálljunk rá a munkásokra, hogy a tavaszi nyitásra készen legyen a lakásod. Majd ő! Leutazott egy hónapban egyszer, körülnézett, egy-két ejnye-bejnyét eleresztett a melósok felé. Semmi hatás. Már mindenki beköltözött a házba, csak a mi la­ kásunkat nem fejezték be. Vagy. A gyerek nyárra elvégzi az általánost, cl kel­ lene intézni, hogy lenn fölvegyék a gimnáziumba a következő évtől. Ő meg­ 78 �szervezi! Jön vissza. Nincs fölvétel. Baszd meg, mindenkit ismersz Almádi­ ban, vered a melled, és lófasz! Jött a szezon nyitása, indulni kellett volna pár nap múlva le. Megmond­ tam neki, ha nincs kész a lakás, nem megyek. Csak egy-két hónapot bírjál ki! Nem! Előre leszögeztem, hogy nem lakom a szálláson! Hiába kértem, hogy télen költözzünk le, gyorsítsuk az építkezést, úgyse dolgoztunk télen, nem vet­ te komolyan. Én elintéztem volna, ha ott vagyok mindennap a melósokkal, és kinyitom a pofámat. Erre azt mondta, hogy ez a férfi dolga. Ő mint fér­ fi, semmit nem tudott elérni. Viszont mindenáron le akart vinni két nap múl­ va. Bementem a központba, tudtam, hogy egy lányt a Budapest Szállóból visz­ nek le fölszolgálónak. Bejelentkeztem az igazgatónál, aki nagyon jóban volt a Gyuszival. Mondtam neki, ez és ez vagyok, nem megyek le Balatonra, lehelye­ zik azt a lányt a Balatonra, nem kerülhetek-e a helyére? A presszóba? Igen. Jó! Hazamegyek, fölhív a Gyula, hogy holnap jön értem. Gyuszika, ne gyere értem, nem megyek le. Legföljebb azért gyere föl, hogy megbeszéljük a váló­ pert. Följött. Dühösen, hogy milyen szemét vagyok, az utolsó percben kibaszok vele. Nem az utolsó percben, válaszoltam, egész télen azt mondtam, hogy menjünk le, fejezzük be a lakást. Utáltam a személyzeti szállást. Le kellett jár­ ni mosni egy közös helyiségbe. Sok cigánnyal, prolival találkozni, beszélgetni. Nem! Hiába gyűjtött az ő szobájába jó bútorokat, perzsaszőnyeget, a közös he­ lyiségbe nekem kellett volna lemennem. Elhelyezkedtem a Budapestben, ő meg lement Almádiba. Kértem, hogy ad­ juk be a válópert. Nem! Jó, legalább azt a cuccot, ami lenn van, hozd föl! Nem hozza. Béreltem egy kocsit, kis buszt, leutaztam vele, összepakoltam, jöttem vissza. Én adtam be a válókeresetet. Jött a válóperi tárgyalás előtt a nagy bamba fasz: megpróbáltalak megcsalni, de nem sikerült! Azt hitte, hogy ettől elájulok, mert ő mennyire szeret még! Elkezdtem cikizni, hogy szégyent hozott rám, fölsült a csajjal! Meg se kérdeztem, kivel. Teljesen elmúlt minden vonzalmam iránta. Például olyanoktól, hogy lemen­ tünk az anyósomékhoz. A férjem állandóan úgy jelent meg, mindenhol, mint­ ha skatulyából húzták volna ki. Öltönyben, friss ingben, nagyon elegáns volt. Lenn, az anyjáéknál fogott egy óriási harcsát, meg egy tízkilós pontyot egy nap alatt. Azt mondja, úgy megizzadtam! Gyuszika, ott a fürdőszoba, ugorj be a kádba! Nem fürdik meg, mert álmos. Lefeküdt izzadtan, én meg lefeküdtem a földre, egy matracra, nem feküdtem mellé. Másnap belebújt a tréningruhá­ jába, megint csak fürdés nélkül. Addig mindig úgy láttam, hogy ragyog, jó sza­ gú. Mondom, két napja nem találod meg a fürdőszobát! Ő így jól érzi magát most. Na, mondom, akkor basszál egyedül! Ne kényelmesedjen el nekem! Ment a gyerekekkel meccsre, föltette a bőröndjét a szekrény tetejére, illetve nem jól rakta föl, leesett, nekem kellett újra földobnom. Ügy sikerült fölhajítani, hogy beesett a szekrény háta mögé. Gondolkoztam, hogy, ha most bemászom, nem tudok kimászni, ott kell megvárnom őket a szekrény mögött. Jönnek haza, kérdezi, hol a bőrönd? A szekrény mögött. Én nem tudom eltolni a szek­ rényt, ha meg beszorulok, nem jövök ki soha. Hogy te milyen hülye vagy! A kurva anyádat! Ezt gondoltam magamban. Takarítok. Ebédelsz? Nem. Olvasta az újságot. Kajáltam, elraktam, tíz perc múlva szól, hogy most hozzam az ételt. Faszt, nem hagyom abba a takarítást! Ott a konyha, menj, csináld meg magadnak! Hetente jártam manikűröztetni, kéthetente pedikűröztetni. Amíg el nem vett feleségül, vitt autóval. Miután összeházasodtunk, azt mondta, nem 79 �8o �tudod ezt magad megcsinálni? Nem. Ugyanannyit keresek, mint te. Próbált hü­ lye férj lenni. Őrjöngtem, elküldtem. Lementem a kutyát sétáltatni, jött utá­ nam, sírt, taknya, nyála egybefolyt. Jajj, úgy undorodom tőled, tűnj innen! Nem akart elmenni a lakásból. Gyuszika, menj el, nem bírlak látni! Gondoltam, ha kibaszom a cuccát az ablakon, azért csak lemegy. Fogtam, kidobtam a holmiját a harmadik emeletről. Lement érte, én meg kizártam. Nagyon utáltam már vele lenni. Nem dörömbölt nagyon az ajtón, csak állt, mint egy birka. A végén úgy megutált ő is, hogy sürgette a válást. Ez lett a nagy házassá­ gomból. Sok mindenért irtóztam tőle. Egyszer, nagy elkeseredésében azt kérte, hogy jó, én nem megyek le a Balatonra, de legalább a gyereket engedjem le egy kicsit nyáron! Majd megyünk pecázni! Gondoltam, mégis milyen rendes pasas! Ügy elfelejtette, mintha sose mondta volna. Nem telefonált, nem jel­ zett. Szegény gyerek meg várta, hogy mikor mehet pccázni. Könyörgött, hogy csak a gyereket! Mert, ha én mondom neki, hogy Gyuszi, vidd le a gyere­ ket, akkor érthető lett volna, hogy kitér, csak rábólint. De ő követelte! Miket tudnak emberek csinálni! Miken múlik nálam, hogy teljesen megváltozzon min­ den! Én tényleg majdnem mindenkivel jóban vagyok, megmarad a viszony, és nemcsak a férfival, hanem az új nőikkel is. Annak ellenére, hogy legtöbbször csúnyán válok el, mert hisztérikus rohamokat kapok. De, ha valaki ezt cl bír­ ja viselni, jól jár, mert elmúlik. Az anyám jól bírja, tudja, hogy ha rámjön a dili, nem kell hozzám szólni, ott kell hagyni, bezárkózom, és vége. De, ha vá­ laszolnak, tovább idegesítenek, akkor tombolok. Eltorzulok, és őrjöngök. Egy idő után ezt nehéz elviselni. Elváltunk a férjemtől, ő megismerkedett egy lány­ nyal, aki télen Pesten táncolt, a nyári szezonban meg a Balatonnál. Az egyik kolléganőm ment volna le dolgozni Almádiba. Fölhívtam a Gyuszit, hogy tud-e neki segíteni, hogy a bárba kerüljön? Illetve föl akartam hívni, keresgéltem, de sehol nem találták meg. Tudtam a táncosnőről, telefonáltam a szállodába Pesten, ahol táncolni szokott az éjszakai bárműsorban, hátha megtalálom álta­ la. Bemutatkoztam, hogy Kovács Zsuzsi vagyok, a mit tudom én milyen Klári­ val szeretnék beszélni. Odahívták, megmondtam, amit üzenni akartam, kész. Hívjon föl! Csöng a telefon, a férjem van a vonal túlsó végén, nem is kö­ szön, csak dühöng, hogy lejáratom Klárit a táncosnők előtt! Miért járatom le? Mert odatelefonálgatsz, és rajta röhög az egész tánckar, hogy a volt felesége keresi. Mondd meg a sok repedt sarkú kurvának, hogy a paraszt nem én va­ gyok, hanem te, meg ők. Nem tudlak másképp megtalálni. Miért mutatkoztál be? Mert én nem vagyok proli. Ezzel foglalkozott. Hogy én fölhívtam a csa­ ját, és a többi táncosnő elkezdte keverni a szart, hogy a volt feleség kereste, és majd ki lesz kaparva a szeme. Ettől én miért voltam prosztó? A volt férje­ met fölhívtam az új menyasszonyánál. Nagyon ritkán találkozom vele, véletlenül, utcán. Ha együtt vannak a tán­ cosnővel. a csaj kedvesen köszön, szia, hogy vagy, a Gyuszi meg csak épp­ hogy bólint. A csaj a felesége lett. Egyszer úgy is összefutottunk a G yuszival. hogy egyedül volt éppen, és meg akart állni velem beszélgetni. Ránéztem, és otthagytam. Mit beszélgessek vele! Szégvell a csaj előtt. Én a csajt nem sértet­ tem meg, nem tettem rá megjegyzést. Azon kívül, hogy azt mondtam, a leg­ szebb alakú lány, akit a táncosnők közül ismertem. Ezzel nem mondtam roszszat. Egyszer leugrottam Almádiba a Zöldszemű haverommal, és a drága volt férjem zavarban volt. Hogy meghíztál Zsuzsika! Te se indulhatsz a szépségversenyen. Ennyit beszéltem a volt férjemmel, akinek, mikor a Zöldszeműt meg­ 8I �látta, vérben forgott a szeme. Allergiás volt más férfiakra. A férjemről ennyit. Szidtam magamat, a jó tanácsadóimat, hogy ilyen barom voltam! Anyám vi­ selkedett jól, mikor a Gyuszi megkérte tőle a kezemet. Gyuszikám, nem szólok bele, de ne az én vállamon zokogjál, ha nem sikerül. Kicsit megint egyedül maradtam az anyámmal. A fiam bentlakásos iskolá­ ba járt, ahol megtanult pingpongozni, futballozni, amit tőlem soha nem tanult volna meg. Viszont fölbukkant az apám, az igazi. Újra elhelyezkedtem a Casa­ novában, és egy éjszaka Svédországból jött vendégeket szolgáltam ki. Elmond­ tam, hogy az apám kinn él. Hogy hívják? Kovács Árpád. Nagyon jó barátok! Csináltunk közös fényképeket, ők hazamentek, elmesélték az apámnak, hogy találkoztak velem, megmutatták a fényképeket is, amin rajta voltam. Az apám már rég nem tudott rólam semmit, mivel a terhességem idején megszakította velem a kapcsolatot. Küldött ennek hatására valami csekély összeget. Fölhívtam telefonon. Mondom, szia apa! Anyukám, te vagy! Úgy viselkedett, mintha két napja látott volna. Elmeséltem neki, hogy elváltam, és megyek ki Bécsbe. Mi­ kor? Ekkor és ekkor, lejössz? Lejöttek a feleségével. Találkoztunk. Az apám­ nak a szeme sem rebbent, de a felesége rohamokat kapott, a találkozás olyan nagy hatással volt rá. Nincs közös gyerekük, de az asszonynak is van az első házasságából. Az volt számomra megdöbbentő, hogy az apámra semmilyen ha­ tást nem gyakorolt a találkozás, pedig hároméves koromban látott utoljára élet­ nagyságban. Én izzadtam, remegtem, mindenféléket képzeltem, hogy milyen lesz a randevú. Vagy ugyanúgy el tudja titkolni az érzéseit, mint én. Mit le­ het kimutatni, ha valaki harmincöt év múlva találkozik a lányával? Én röp­ ködtem, boldog voltam, de nem így képzeltem a találkozást. Nem vártam sem­ mit az apámtól. Jobban remegtem kifelé menet, mint befelé jövet. Megrakodtam magam ajándékokkal, valamit én akartam bizonyítani. Este vacsoráztunk, jött velünk egy osztrák barátom is, aki nem engedte, hogy az apámék fizessenek, Körülbelül négyezer schillingre rúgott a számla, és mondta a felesége, hogy add oda a Zsuzsinak azt a pénzt, amit nem fizettél ki! Az apám négyszáz schillinget akart a kezembe nyomni. Mondom, nem kell, nem erre megy ki az egész! Elmentünk vásárolni. Mit vegyen az unokájának? Vegyél neki egy dup­ la lemezt! Nézegeti a lemezeket, és hú, milyen drágák! Persze, nem enged­ tem neki, hogy megvegye. Nem kellett volna, hogy vegyen bármit is. A hoz­ záállását találtam nevetségesnek, dühítőnek. Hozott nekem egy műszőrme bun­ dát. Én meg megérkeztem egy nercbundában. Kérdezte, hogy valódi? Persze, hogy valódi! Elég lett volna, ha csak látom az apámat! Megölelem, és sem­ mi több. Régen csodálatos dolgokat küldött csomagban, gyerekkoromban, de később szarságokat pakolt be a csomagokba is. Fölcsatolható rozsdás korcsolyát a tizennyolc éves fiamnak! Amit kulccsal kell felsrófolni a cipőre. Miközben ő maga egy rém elegáns, divatos, drága ruhákban járó valaki volt. Mikor szem­ ügyre vettem, meg is kérdeztem tőle, hogy apu, hová mész el, hol vásárolod Svédországban ezeket a kacatokat? Meg is sértődött rögtön. Bámultam rá, és nem voltam képes felfogni, hogy miféle ócskapiacokon guberálta össze a cso­ magban küldött ajándékait, és hogy jutott el ezekre a piacokra ez az elegáns úr? Azt válaszolta, csak azért küld ilyeneket, hogy a vámot ki tudjam fizetni. A vámot ki tudom fizetni akkor is, ha jót küldesz. Ezekre is kifizetem, és úgy, ahogy kapom, ejtem be őket a szemétbe. Néha kapok jó holmikat is, azt a felesége veszi. És semmit nem beszéltünk az életünkről. Nem is érdekelte az, hogy hogy 82 �élek. Mégis nagyon jól éreztem magam vele. De fölösleges volt a találkozás. Elrontott valamit, amit nem kellett volna elrontani. Én semmit nem akar­ tam tőle, csak vele lenni négy napig. Nem is töltöttük együtt az egész időt. A felesége úgy kikészült attól, hogy a valóságban is meglátott engem, akire már annyiszor gondolt, hogy otthon kellett maradnia a szállodában. A szíve kiborult a nagy találkozástól. Fölébredtek benne valamilyen anyai ösztönök, a fényképem állítólag ki van rakva otthon, náluk a zongora fölé. Tudta, hogy nem tartottuk a kapcsolatot, mert zabigyereket hoztam a világra, vagy tán azért, mert elmúltam tizennyolc éves, és apám úgy érezte, hogy befejezte a gondoskodást. A hangulata emberileg fantasztikus az apámnak. Inkább barát típusú a kap­ csolatunk, mint apai. Nem családcentrikus alkat. Az, hogy a feleségével jóban van, talán inkább csak abból adódik, hogy már öreg. Az anyámnak például nem küldött semmilyen ajándékot és nem is beszéltünk az anyámról. Egy szót se. Egyszer írt egy levelet, amire az anyám azt válaszolta, vegye figye­ lembe, hogy nem a hitelezőinek ír, hanem a volt családjának. Annyira tele volt panaszkodással a levél, mentegetőzéssel, anyagilag. Ettől nagyon lehűlt a viszony közöttük. Ugyanakkor az apám egyedileg varrott, csináltatott öltö­ nyöket viselt végig a négy nap alatt, mindennap másikat, az ingei is drága márkák voltak, a nyakkendői nemkülönben. Kérdeztem tőle, hogy apa, miért nem látogatsz haza? Fogadalmat tettem. Kinek? Magadnak? Igen. Miért? K i­ derült, hogy mikor megkapta az útlevelét annak idején, tévesen írták be a születési dátumát. Fiatalabb lett három évvel. Ez úgy megtetszett neki, hogy nem szólt. Mármint a magyar útlevelébe, amiről a svéd iratait is kiállították. Vagy azt képzelte, hogy, ha hazajön, megbüntetik, vagy azt, hogy kijavítják a születési évet, vagy mind a kettőtől félt, tény, hogy nem jött, és nem jött azután se. Hetven-valahány éves korában nem mindegy? Ezt az indokot mond­ ta, amiben nem hiszek. Ha tényleg igaz, elég szomorú, hogy az apám még itt tart. És még mindig marad az a kérdés, hogy miért szarevő? Úgy volt egyszer, hogy mehetek Svédországba dolgozni egy hétre, magyar napokra. Írtam neki. hogy megyek, lehet, nem biztos. Válasz: A feleségem nagyon örül, hogy jössz, mondta, hogy elvisz mindenhová, de én fölhívtam a figyelmét arra, hogy te nem szórakozni, hanem dolgozni jössz. Így reagált az apám arra, hogy egy hétre kimegyek hozzájuk, esetleg, amiből nem is lett semmi. Nem voltak rossz emlékeim az apámról. Sokat képzelődtem róla, sokat gon­ doltam rá, nem éreztem olyasmit, hogy milyen rohadt, mert otthagyott! A ne­ velőapám betöltötte azt a funkciót, amit kellett, legalábbis egy ideig. Azzal se tartottam a kapcsolatot azután, hogy elköltözött tőlünk, pedig, nem messze la­ kik az anyámtól. Soha nem találkoztunk, kivéve egyszer. Egy busz két végén álltunk, és bólintottunk egymásnak. Ennyi. Én nem vagyok haragtartó, akár be­ szélhettem is volna vele. Nem! Így alakult. Nem tett egy mozdulatot se fe­ lém, amiből arra következtethettem volna, hogy akar valamit. Nálam ugyan­ úgy elmúlik a harag is, mint a szerelem. Semmi nem tart örökké, csak a mocs­ kos, hülye természetem. A konok, önző természetem, hogy mindent magamnak akarok. Tulajdonképpen nem is kérek sokat az élettől, magamtól se, mástól se. Olyat nem, ami elérhetetlen, nem járok a fellegekben. Járnék szívesen. Nem tudok. Elmúlik a szerelem is, a harag is. Minden összemosódik. Jó emlékeim van­ nak. Nagyon foglalkoztat, hogy mit szeretnek bennem a volt szeretőim. Mit 83 �szerettek és mit szeretnek azok, akik visszajárnak. Nem vagyok én olyan jó nő. Már. Vagy sose voltam. Már csinos se vagyok. Már szórakoztató se vagyok, mert kicsit unom. A világ minden tájáról megjelennek emberek az üzletben, ahol dolgozom. Nem hagyják ki, hogy legalább egy italra be ne jöjjenek hoz­ zám. Azért akarom tudni, mert nekem nincs olyan férfi, akihez szívesen vissza­ járnék. Akármilyen emlékem van róla. Mi maradt meg belőlem bennük, ami­ ért emlékeznek, és nemcsak emlékeznek, hanem jönnek? A Lali az kivétel, de a többi, aki volt, szinte mind egyforma. Meg a nagy szerelmem is kivétel volt egy ideig, már nem az. A legtöbb férfinak én csak egy baszás voltam, vagy kettő. Jó, vagy rossz, nem is tudom. Az érdekel, hogy miért nem felejtenek el? Nem híresztelem ezt senkinek, ezt a kíváncsiságot tulajdonképpen titko­ lom, mert röhejes. Jönnek be emberek, nem hozzám, hanem még csak az országba, és már az ötödik, vagy a tizedik kérdésük az, hogy mi van a Zsuzsi­ val? Megérkeznek Budapestre, és: a Zsuzsi! Ez a név az egész világon elter­ jedt. Nincs olyan ország, város, ahol legalább egyszer-kétszer ne lennék téma. És nem úgy, hogy a büdös kurva! Embertelen sok férfival lefeküdtem, a legtöbbről már fogalmam sincs, ki volt, milyen volt. Érdekes, ez nem is izgat. Pedig fura érzés, amikor az em­ ber találkozik valakivel, és nem biztos benne, hogy volt-e baszás vele, vagy nem. És ők emlékeztetnek. Ő k! Jobban emlékeznek, mint én. Pedig mind csajozós férfi! Nyáron a kolléganőm csak irigykedett, csodálkozott, hogy ez is, az is! Belépett egy férfi, jóképű, na, mondta a kolléganőm, ha ez is hozzád jön, megpukkadok! Közeledik a férfi, odaér, megszólal: Kovács! Szia. Nem is­ mersz meg? Nem. Bemutatkozik. Így se, ne haragudj! Erre azt mondja, hogy ő volt az első férfi, a gyerekszülés után, akivel lefeküdtem. Ránéztem. Ez már nem stimmel. Mert az a zongorista volt. A pali így indított. Biztos, hogy roszszul emlékezett, nem létezik, hogy ne tudnám, kivel csaltam meg a zongoris­ tát. Amerikában él, két nap múlva a gyerekét is behozta, aztán ott ült minden este, és hiába. Nem jutott eszembe semmi. Mondta, hogy már járt Budapesten korábban, többször, mindig keresett. A Casanovában nem árulták cl, hol va­ gyok. Érdeklődött, járt a butikomban is. Hazajönnek húsz év múlva, és: a Kovács Zsuzsa! Nemcsak a bolyongó típusok, hanem a családosok, akik idő­ közben megnősültek, többször is esetleg, gyerekeik vannak. És énutánam ku­ tatnak. Megtalálnak, elhozzák a feleségüket, aztán visszajönnek egyedül. Nem akarnak velem lefeküdni, legalábbis a legtöbb nem. Ha igen, nem is hallom meg, ha mondják. Bennük élek, mint a Kovács Zsuzsi. Még randevút se beszélek meg velük. Nincs olyan hónap, hogy legalább tíz új meg ne jelenne valamelyik or­ szágból. Nem bírom mindegyiket vállalni. Mint a rajongóim, úgy vesznek körül. Megérkeznek, üdvözlik a rokonaikat, átadják az ajándékot, és másnap már: a Kovács Zsuzsi. És, ha megtalálnak, boldogok. Ha beszélgetni kezdek a fele­ ségekkel, kiderül, hogy mindegyik hallott rólam. Mi az, amire emlékeznek? Olyan jól basztam? Nem hiszem el. Hozzák a barátaikat, hogy ő a Kovács Zsuzsi! Mutogatnak egymásnak, néha nyolcan, tízen betódulnak. Bemutatják a barátaik barátait. De én senki barátjával nem fekszem le, így jön ki belőlem. A barátnőm fiújaira se hajtok, pedig lehet, hogy, ha az utcán meglátnám, be­ szarnék a gyönyörtől, és azonnal elmennék vele. A legjobb az ismeretlen. Anynyi kóbor numera sétál a városban! Bármelyik nap történhet valami váratlan. Megjött egy amerikai, akit ismerek évek óta, és engem kérdezett, hogy hol vagyok. Londonban van egy klubja, üzletei, milliomos a pali. Volt nagyon 84 �szegény is, volt már többször milliomos, tehát sok mindent megélt. Meg­ jelent egy Rolls-Royce-szal, a sofőr kiterítette a piros szőnyeget, besétált az Li­ terbe. Elfoglalta a szobáját, és már tárcsázott: engem. Van, aki hív, hogy men­ jek ki, ígér. Biztos, hogy kinn elveszíteném a vonzerőmet, azt, ami nem tu­ dom, miből áll össze. Mert, ha szuper csaj lennék, gyönyörű alakkal, vakító fogsorral, akkor azt felelném, hogy jó! Ha beszélnék jól nyelveket! Ha még mindig fölakadna a szemük, mikor meglátnak! De már nem ez vagyok. Ha meg akarnak baszni, ha nem, jönnek, mégis. Nosztalgia? Miért pont én? Volt millió szeretőjük, van számtalan ismerősük. És nemcsak külföldi magyarok­ ról van szó, hanem bennszülöttekről: Szuzi! Szuzi! Elmennek, ha nem talál­ nak. Jönnek utánam bárról bárra, ahol dolgozom éppen. 85 �S Z IL Á G Y I ÁKO S Háromőrök Álmodó fej fortyogása! Három a hárem őre; az Ah, az Oh s a dőre s léha kis Hűha: „Hurri! Hurrá, egy hurri! Hurri!” - turbékol - „Erre, erre!” És ura egy-kettőre ott terem, ahol őre, ráront a fújtatóra; koppintva fejtetőre; „M it tettél botor őre?!” S csak néz a betörőre, mármint arra a nőre, a gyönyörű fúriára, ki úgy néz fura urára, mint far mered a főre, hat kedd mered egy hétfőre. S ráröhög Ah az Oh-ra, oh, e nő-eunuchra, s a régi szép napochra célozgat vigyorohva. S itt köhhint az ihlet őre: „N e nézz az illetőre, ne nézz e nő-latorra, ne hallgass Ah, az Oh-ra! Ne nézz te korra s okra, s az ajkak szögletében zsibongó kis habokra, ne nézz rá, ára, ára van annak, ó, te dőre, mert ha ütött az óra, s orrodhoz ér az orra, elpattansz, mint a hőre érzékeny mérőóra.” 86 �Sormintha Minthának A Majdnem és a Mintha Ú gy élnek ketten - mintha. A testük mintha tűnt hab, Illatuk mintha mentha. A Majdnem és a Mintha Otthon tán felhőt köthet. Achát-szemük mint tinta Ömlik szét: sír mindketthő. Minthám, pillants rám menten! Rámnéz: „E z menthetetlen!” S mint kit most érnek tetten, Elhűlnek mind a ketten: A Majdnem olyan minth én, A Mintha majdnem minth te. S jönnek ,,minthá” -im mentén, „H á” -im mind itt tipegnek. Ó, Mintha, Mintha, Mintha! Lehellem ,.há” -id: mint-ha! The mondhatatlan menthol, Minthám, hol lehetsz, mondd, hol? Mintha menthet meg, Mintha! Ő ment meg, nem hit, nem had. Tenyerén kisimíthat, mint fűszálat a harmath. Kit baj nem érhet: Mintha! Ki menthetetlen: Majdnem. K i ott lehellett, itt hang, Ki sóhaj volt, robaj lett. Pillants rám, édes Minthám! Hogyan pillantsál? Hát mint, Ki föl-le száll a hintán, S felhő széléről pá-t int. Mintha fejével int, ha Azt hallja tőlem: hátha. . . Csak mondd ha, mondd ha, mondd ha Mást gondolsz, édes Mintha! Kimondhat bárki: Mintha! Kinyöghet bárki: Majnem! Mintha! - tátoghat mint hal, Majdnem! - motyoghat majdan. Mintha minthául: „hűlt hely” , Majdnem minthául: „elhűlt” . Nyelvemen mint a menthol Most is nyelvecskéd hűlt el. Mintha minthául: „hantol” , Majdnem minthául: „hátha” Így hat: hol bölcső, hol hant, Hol meg afféle nátha. Mintha minthául: „majdnem” Majdnem minthául: „mintha” Tanulj meg minthául, majd nem Dadogsz itt: majdnem. . . mintha. . . Ó, Mintha. Mintha, Mintha! Köröskörül sormintha! Hogy lehet Mintha kint, ha Majdnem odabenn Majdnem?! Mintha minthául - mint „hab” , Majdnem minthául: „hibbant” . Ülnek ott, mintha habban, Mint két habkádba huppant. Minthám, mi ez a hűhó? Mi ez a műhó, műhab? S e Majdnem mintha-éhe, Mely csak habba haraphat? 87 �L ehelleted már nem hűt, Mért lettél hozzám hűtlen? - Mintha irháját menti, De Majdnem - végleg tűnt el. EP ILÓ G U S Mintha lesz napsütésed, A Majdnem kisded holdad S mint apró, kis ütések A sugarak doboltak. 88 �H etéra-játék Gondolsz-e majd hetérám, Gondolsz-e majd hetérám, a szerelem hetén rám? a szerelem hetén rám? Én édesem, én ártóm! Egy s mást tudunk e téren Torkomba, aki tőrt márt! mi, hetérák s hetérek! Látod onnan e mártírt, S ha hitemből kitérek, ki nem érti már, mért tűrt? nem lesznek ott határok, a test átugrott árok. Gondolsz-e majd hetérám, a szerelem hetén rám? Térj vissza hát hetérám! Te mérhetetlen rám mért! Térj meg az én hitemre! Ha nem leszek ott már én, Ha jutna még egy hét rám! s felharsan majd a fanfár - hétszer jutnál hetemre! ágyadba férfi nem fér. E téren mind hetérák vagyunk kissé, letérők: Gondolsz-e majd hetérám, hű latrok és ledér nők. a szerelem hetén rám? A rímek mámorára, Térj meg már én hetérám, s arra a ,,tarará” -ra: csak arra a pár hétre, az eltört kitarára, ami még nekünk van hátra, zengésben kitörőre? s együtt fordulunk hátra: elhagyva irhát s arhét, Gondolsz-e majd hetérám, lehányva könnyü terhét a szerelem hetén rám? a hirtelen halálnak. E iázó már-már szamárra, kiben csepp sincs szemérem? E illem- s kíntanárra? Én szomorúm, én szépem! 89 �A n z ix Kriksznek Anzixom ez a zokszó, szátokra üt: szitokszó! S e kriksz-krakszok és ikszek között a testem fekszik. Én tusz vagyok, te kaktusz, ki finnül így szól: kükszi! Azzal fejedbe tuszkolsz, s tüsszentesz szentem: dixi! Látod, micsoda muszklik! Egy szó s mindenki miszlik! Maszkom mint rossz komikszok bámul rád, amig megszok. Szerelmem, sajnos toxin. Kilöksz: „Menj haza taxin!” De mivel előbb jön bux, Velem együtt elébuksz. Haraxol, édes ikszem? Ne hidd, hogy innen megszöksz! Vagy félsz, hogy majd kiikszel, aki elől úgy ixkolsz? U TÓ IR A T Egy lexikonban laksz itt, mint ki szavak közt alszik. S nem érhet téged zokszó, hogy többé nem zokogsz, ó! Kraksz 90 �személyes történelem.. Klubhűségből aranyérem László Imre, az SBTC alapító tagja 1902-ben született. Volt jobbszél­ ső, játékvezető, az SBTC-nél intéző, szakosztályvezető, titkár. Később, 1960-tól szövetségi képviselője a tarjáni klubnak. Jakab Sándor, az akkori megyei első titkár, amikor megtudta, hogy az NB III-as liga elnöke, a tarjáni piacon megállította: „A pestieket képviseled, minket meg nem akarsz? Te leszel a klub külügyminisztere” . Felsorolni nehéz, hány játékosról, edzőről kért, szerzett és küldött in­ formációt. A felszabadulás után az MLSZ kérésére Mátyus Lászlóval járták a falvakat, a bányatelepeket és újjászervezték, létrehozták a mátravidéki alosztályt. Irodájuk egy aktatáska volt. László Imre 1956 után a megyei labdarúgó-szövetségnek, a játékvezetői testületek újbóli meg­ alakulásából is kivette részét. Csaknem hetven éven át egyik legkitűnőbb embere, diplomatája az SBTC-nek, a tarjáni labdarúgásnak. Amikor 80. születésnapján egy mérkőzés előtt az SKSE-stadionban köszöntötték, Pesten egy hasonlókorú újságíró-kolléga megjegyezte: Imre klubhűség­ ből aranyérmet érdemelnél! A 87 éves sportemberrel Budapesten, Szív utcai lakásán beszélgetett Szokács László. - Nógrád megyeinek tudom és vallom magam, minden rokonom idevaló. Édesapámat még a születésem előtt a Dunántúlon főkönyvelőnek választották meg a simontornyai takarékpénztárnál. Haláláig, 11 éves koromig Simontornyán éltünk. Ezután édesanyámmal visszaköltöztünk Salgótarjánba, és 1913-tól 1960ig Salgótarjánban laktam, aztán költöztem Budapestre. Szegeden érettségiz­ tem, s Tarjánba 1919-ben mentem vissza. Közben a szüneteket is mindig itt töltöttem és minden szabad időmben futballoztunk, rongy-, vagy gumilabdá­ val. Nyolcadikos voltam Szegeden a gimnázium válogatottjában játszottam, de a sportolást abba kellett hagynom, mert szemüvegemet - , ahogy akkor hívták, cvikkert - kellett viselnem. Salgótarjánban ebben az időben szinte minden utcában volt egy csapat. For­ gácson, a Hirsch-gyárban, a Zagyvarakodón. Az acélgyárnak pedig már be­ jegyzett egyesülete 1901-től az SSE. Ha jól tudom, az ötödik egyesület volt a történelmi Magyarországon, ahol önálló futballcsapat működött. Mi 1920-ban alakítottuk meg az STC-t. Emlékszem a fiúk közül Hinel Palira, Tóth Kálmánra, Nyerges Józsefre, Takács Ferire, Omaszta Lajosra, Oláh Bélára. Első mérkőzésünket a hatvani vasutasokkal játszottuk. Én voltam a bíró. A szabályokról annyit tudtam: ha kimegy a labda a vonalon túlra, fúj­ ni kell. Fújni kell akkor is, ha valaki kézzel ér a labdához, vagy megrúgja a másikat. Itt kezdődött futballbírói karrierem. A mérkőzés 2-2-re végződött. A 15 éves Spilberger Laci rúgta mind a két gólt. Először a mázsaháznál kezdtünk futballozni, ahol ma a KIOSZ székháza 91 �van. A piacra felhozott állatokat akkor itt mérték. Később átköltöztünk a mászóházhoz, ahol meg most a megyei pártbizottság székháza van. Itt gyako­ roltak, másztak a tűzoltók. Ez már jó pálya volt, kapukkal, hálókkal. A meg­ alakult STC-nek Nagy Elemér bányafőmérnök volt az elnöke. Az alakulás az ipartestületben volt. A zagyvai rakodón is működött egy úgynevezett utcai csa­ pat, amelyet Omaszta Lajos vezetett. Egyszer eljöttek hozzánk, hogy szeret­ nének velünk egyesülni. Elfogadtuk az ajánlatot, mert úgy gondoltuk, erősö­ dünk velük és azokkal a fiatalokkal is, akik az SSE-ben játszottak. Egy kérés volt csak, miután a bánya átvett minket, hogy egy B betű kerüljön a nevünk­ be. Ez meg is történt, és egy alapszabály-módosítással 1921-ben megalakult a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club. Eisener Ottó főmérnök vette át a csa­ pat vezetését, s elérte, hogy pálya épüljön a Gizella-telepen, amely később tribünt is kapott és az emlékezetes nagy mérkőzéseket ott játszottuk. - Az SBTC 1933-ban megnyerte Magyarország amatőrbajnokságát. - Ennek előzményei voltak. Mi magunk neveltünk játékosokat, a tehetsé­ geket a környékről szedtük össze. A bányatelepen szinte mindenütt futballoztak fiatalok. Ezek az utcai csapatok bajnokságban nem indultak, mert pénzük nem volt, nem tudtak volna tagsági díjat fizetni és magas volt a bírói díj is. Tarjánban nem volt játékvezető, mindig Pestről és Miskolcról hozattunk. Sorra jártuk a bányatelepeket, Etest, Zagyvát, Rónát, Jánosaknát, Mizserfát, Mátranovákot, Kisterenyét és a kis csapatokat bajnokságba tömörítettük, igazolványt adtunk a játékosoknak. Folytak a mérkőzések a Salgó-serlegért. Így aztán nem­ csak a bányatelepek sportja fejlődött, hanem hozzánk, a Stécéhez is nagyon sok tehetséges játékos került, Kecskés Mátranovákról, Motlik Etesről. Azonnal iga­ zolhattuk is őket, mert a csapatok hivatalosan nem voltak bejelentve. Ebből aztán baj is lett, mert az MLSZ-nél tiltott egyesülés címen feljelen­ tettek. Balassagyarmaton volt a tárgyalás, igen nagy érdeklődés mellett, mert azt gondolták, valamilyen politikai szervezkedésről van szó. Harmincan voltunk megidézve. A törvényszék elnöke tárgyalta az ügyet, aki Bolner Palit, az el­ nököt és engem két-két nap államfogházra ítélt. A többieket egy-egy napra. Az államfogház olyan volt, mint egy szanatórium, valamikor párbajvétségért hozták létre, s napi öt pengőért meg lehetett váltani. Az ítéletben az is benne volt, hogy a vétséget elkövettük ugyan, de magát a kezdeményezést támogatni, legalizálni kell. Meg is kaptuk a belügyminiszter engedélyét. Nos, az 1930-as évek elejére beérett egy jól összeforrott, fiatal csapatunk. Elkezdtük a Mátravidéki II. osztályban. Bajnokok lettünk. Feljutottunk az Észak I. osztályba. Ezt is megnyertük és 1933-ban selejtezőket játszhattunk Magyarország amatőrbajnoka címért. Már itt elkezdtem a sportdiplomáciát. Az utolsó fordulóban, az Északi baj­ nokságban Miskolcon játszottunk, s az eredménytől függetlenül, már bajnokok voltunk. A nézőtéren Püspökladányból egy kis csoport figyelte a találkozót. Püspökladány volt ugyanis az első ellenfél a selejtezőkben. Az volt a sza­ bály, amelyik csapat idegenben nyert, a következő meccset otthon játszhatja. A mérkőzés előtt mondtam a fiúknak, az eredmény nem számít, ne mutassatok különösebb játékot. A mérkőzés, után láttam a boldog ladányiakat: ez egy gyenge csapat. Egyezkedtünk, megfizettük az útiköltséget és örömmel jöt­ tek Tarjánba, hogy a következő fordulóban pályaválasztók legyenek. Csak, amikor 5-2-re vezettünk, akkor esett le az álluk. A következő mérkőzést Pé­ csett 9 emberrel nyertük 3-0-ra, mert Zsengellér és Goda kapus megsérült, és akkor még nem volt csere. 92 �- Ezután következett a döntő a Törekvéssel. - Felrendeltek az MLSZ-hez, mert a döntőt már semleges pályán kellett játszani. Mi nagyon szerettünk volna Hatvanban mérkőzni, oda könnyen elutazhattak a szurkolók és jó kapcsolatunk volt a hatvaniakkal. A Törek­ vés intézője az MLSZ-ben is tisztségviselő volt. Mielőtt bementünk volna az elnökhöz, odamentem hozzá, megszólítottam: „Nézze, Sallai úr, mi egy kis csapat vagyunk. Most kerültünk be az Észa­ ki csoportba. Igaz, nyertünk, bajnokok lettünk, de fiatal a csapat, minden pá­ lya jó, de Hatvanban semmiképp nem szeretnénk játszani, mert ott a pálya 90x120-as. Ilyen nagy pályán mi nem fogjuk bírni az iramot...” Behívattak, kérdi az elnök, hol legyen a színhely? Mondtam Egert, Gyöngyöst, Dorogot is, mert bányavidék. Kérdezik Sallait, aki egyből rávágja: Hatvan­ ban! Az elnök rábólintott, azt mondja, ez a leghelyesebb, mert a két csapatnak fele-fele úton van. Fel is kerekedett a fél Tarján. Teherautókon, lovas kocsi­ kon, kerékpáron. Különvonat is indult. A mérkőzés? Óriási zápor volt. A győz­ tes gólt Zsengellér rúgta úgy, hogy a gólvonalon egy tócsába pattant a labda, és szinte beúszott a kapuba. Nem volt hálószaggató gól, de amatőrbajnoki cí­ met, aranyérmet ért. - Sok edzőt kiszolgáltál, legtöbbjüket te ajánlottad a klubnak. Kit tar­ tottál a legjobbnak? - Valamennyi nagy edző - és hadd soroljam néhányukat: Sós Károly, Kié­ ber Gábor, T urai András, Szücs György, Mészáros József, Lakat Károly, Moór Ede, Titkos Pál, Marosvári Béla közül, én Tomecskó Józsefet tartom ma is a legjobb edzőnek. Ménich Antaltól Tomecskó vette át a csapat edzését. Nagyszerű pedagógiai érzéke volt. Nevelni és egyben fanatizálni is tudta a játékosokat. Talán Verebes Józsefhez hasonlítanám. Dolgozott az SSE-nél is és úgy tudom, az oklevelein ez állt: „Magyarország legeredményesebb edzője.” - Az 1950-es évek elejére sok minden megváltozott. A z MTK-ból Tex­ tiles, majd Bástya, az FTC-ből Kinizsi lett. Az 1948-49-es bajnokságban már Tárna néven szerepelt a Stécé is. Új edző került Salgótarjánba, Kompóthy Kiéber Gábor. Egyidős volt veled. Személyéhez sok érdekesség kapcsolódik. - K léber Gábor kitűnő szakemberként, nagyszerű edzéseket tartott, ugyanakkor makacs, nehezen elviselhető ember volt. Újságíróként dolgozott a Nemzeti Sportnál. Emlékszem az egyik szép sorozatára, aminek A bársonysapka nyo­ mában volt a címe. A régi válogatottakról írt, akik egy-egy bársonysapkát kap­ tak emlékül. A felszabadulás után a Népsporthoz került és megválasztották Sebes Gusztáv és Bukovi Márton mellé. Ez a hármas irányította a labdarú­ gást. A triót tiszteletből meghívták Bécsbe egy válogatott mérkőzésre. A Nép­ sport főszerkesztője behívatta Kiébert. „Gabikám, ha már Bécsben jársz, ne csak a mérkőzésről írj, magáról a városról is. Írj a betört kirakatokról, a sor­ ban állásról, a hiánycikkekről, az éhezésről!!” Amikor hazajöttek, Kiéber be­ ment a főszerkesztőhöz: „Na, megvan a cikk?” - kérdezte az. „A tudósítás igen.” „És, amit kértem?” „Az nincs, mert én, amit említettél, olyat nem lát­ tam!” - volt a válasz. Pár hét múlva felmondtak neki, így jött hozzánk, Tarjánba, edzőnek. Itt sem maradt sokáig. Együtt voltunk 1950-ben Budapesten, a Zrínyi utcai tisztiházban, egy értekezleten. Zsúfolásig megtelt a terem, az udvaron is álltak, 93 �és hangszórók is közvetítették a beszédet. Akkor az volt a szokás, hogyha Rá­ kosi, vagy Sztálin nevét említették, felálltunk és tapsoltunk. Itt is többször el­ hangzott a két név. Mindenki felállt, tapsolt. Kiéber karba tett kézzel ült. Lökdöstem, rugdaltam, próbáltam feliállítani, tovább ült. Két hét múlva levelet kapott, megvonták tőle az edzői jogosultságot. Magyarul: kirúgták. Levelet írt Rákosinak. Megmutatta, így kezdődött: „Tisztelt miniszterelnök-helyettes úr! Én az ön és Sztálin generalisszimusz úr nevének említésekor nem álltam föl és nem tapsoltam, ezért működésemtől eltiltottak. El kell mondjam, én csak akkor tudok tapsolni, ha valamilyen nagy művészi élményben van részem, vagy. ha remek sportteljesítményt látok.” - Ez volt a bevezetés, majd arról szólt, hogy valamiből élni is kell. Megjött a válasz. Állást ígértek a metró építésénél 800 forintért. Edzőként 3200 forintot keresett, ami nagy pénz volt. Ügy tudom, elment a metróhoz, aztán a Tatabánya megkereste és „megmentette” , elvitte edzőnek. A tatabányaiaknak akkor jelentős szerepük volt a politikában. Mi pedig 1953-ra visszacsábítottuk Kiébert. Pesten, az Astoriában tárgyal­ tunk. Több pénzt kínáltunk és minket választott. Mayer Sanyival, az elnökkel voltam, 1 952 decemberében történt. „Megyek, de vegyétek tudomásul, hogy semmit sem változtam! Annyit en­ gedek csak, hogy amikor szeminárium van, nem tartok edzést. Nem kívánom, hogy a fiúk templomba járjanak, én azonban megyek!” - mondta búcsúzóul. Ebben az időben főfoglalkozású állásban voltam a Stécénél, és kinéztük magunknak Vasas Misit Békéscsabáról. A Csaba nem adta. Ha azonban He­ gyi Gyula és Sebes Gusztáv aláírták a papírt, akkor átigazolhattuk. Kiéber ír­ ta a levelet Vasas Misi kiadatása ügyében, amit Manyasz Sándornak kellett alá­ írnia. Ideadja, nézem a megszólítást: „Igen tisztelt Hegyi úr, Igen tisztelt el­ nök úr!” Persze, mindenhol átjavítottam az urat elvtársra. Mikor meglátta, na­ gyon feldühösödött. „Tőlem ne kérjetek semmit, ne várjatok semmit, nem fogalmazok többet nektek. Amit én írok ezentúl, vagy szó szerint megy, vagy sehogy!” Próbáltam győzködni: „Gabikám, rendben van, neked nem elvtársad He­ gyi Gyula, de Manyasznak igen...” - hiába. Ettől kezdve hűvös lett a viszony közöttünk. Érdekes ember volt, kiállt a csapatért. Az egyik meccsen Tarjánban a Vasas­ sal játszottunk. Mi tagadás, kemény volt a védelem, s bizony, Para, Hegyi, Jedlicska nemegyszer „otthagyta a lábát” , Hermann Béla, a pestiek intézője a kispadról szünet nélkül szidta a tarjáni játékosokat, bányalovaknak, bányarémek­ nek titulálta őket. Szünetben Kléber magához hívatta Takács Gézát, az elnököt. „Géza, kérem - mondta - nem hallja, hogy szidják a játékosainkat? Hogy be­ szélnek itt a bányászságról? Kérem, intézkedjen!” Takács Géza odament Hermannhoz és azt mondta: „Hogy beszél itt maga a fiúkról, nem szégyelli magát, ha még egyszer meghallom, úgy s...be rúgom, hogy elmegy az anyja.... Szerencséje, hogy intelligens bányásszal áll szemben!” Hétfőn Pesten, a ligaértekezleten, Hermann Bélát már azzal fogadták. „Mond­ ják, ép bőrrel megúsztad Tarjánban, mert szerencsédre egy intelligens bányászszal kerültél össze.” Végül szerződést bontottunk vele, Szojka Feri is emellett volt, hogy ne ő le­ gyen az edző. Talán a „szövegét” unták meg, mert -, mint, ahogy ma Verebes csinálja - megpróbálta mindenkinek bebeszélni, hogy ő is tud annyit, mint egy válogatott játékos. Ez meg nem ment Tarjánban, de az sem, hogy Klébernél 94 �nem egy pohár sört, de egy fröccsöt sem volt szabad meginni. Az volt a szo­ kás, hogy minden szerdai edzés után uzsonnát kaptak a játékosok. Virslit, vagy valami húsételt és utána nem ihattak. Ennek az lett a vége, hogy Para Zoli és a többiek alig várták, hogy elérjék a legközelebbi sarki kocsmát és igyanak nem egy, de három fröccsöt. - Az 19 36-os NB 1-esből kiestetek, majd 1945-ig „liftezett" a csapat, hol kihullott, hol visszajutott a legmagasabb osztályba. Közben jött a há­ ború is. A megkülönböztető törvények téged, aki annyit tettél Tarján lab­ darúgásáért, tudom, kegyetlenül sújtottak. - Hivatalosan már nem lehettem a csapatnál, de azért „feketén” ott voltam, mentem velük mindenhová. A munkaszolgálat után Tarjánban ért 1944 már­ ciusában a gettózási parancs. Gettót állítottak fel a Kissomlyó utcában, ez Kistarjántól indult és egészen a Cigány utcáig tartott. A Fő utca egyik részén, az állomásnál is volt egy bedeszkázott rész és a Régiposta utcában, a zsidó temp­ lom környékén volt a gettó. Az egyik napon megjelent Miskolcról, őrmester­ rel az oldalán egy főhadnagy. Amolyan sorozásfélét tartott, 16-60 éves korú férfiakat keresett, és sorakoztatott fel a polgári iskola udvarán. Mint kiderült, ez egy mentőakció volt. Én is azok közé kerültem, akiket besorozott, aztán bevagoníroztunk Hatvan mellett Kisgombos-pusztára, innen Kiskunlacházára vit­ tek. Körülbelül kétszázan voltunk ebben a században Egerből, Gyöngyösről és Hatvanból is. Rizsföldeken árkot ástunk. Tarjánban a gettót, a bánya gazdasági udvarán állították fel. Az istálló épületébe zárták a zsidókat. A főtéri állomásra feltoltak egy tehervonatot, s abba terelték őket. Kivétel nélkül mindenkit. A jómódú zsidókat a csendőrök a polgári iskolában vallatták, kínozták, próbálták kiszedni belőlük, van-e még elrejtett vagyonuk. Édesanyámat, feleségemet és kislányomat Auswitzba vit­ ték. Édesanyámat rögtön különválasztották! Megölték. Feleségemmel és lá­ nyommal nem tudom pontosan mi történt. Akik visszatértek, a mai napig sem mondták el nekem... A Horthy-proklamáció, a fegyverszünet napján, október 15-én Lisznyay An­ tal századparancsnok azt mondta, mindenki menjen, amerre akar, hozzátette: aki vele marad, azt hazaviszi. Mindannyian észak-magyarországiak voltunk. Mondtuk, adunk neki is civil ruhát, hogy nehogy fogságba kerüljön. Nem fo­ gadta el. Hazavezetem én magukat így is - válaszolta. Közben már a többiek szétszéledtek, maradhattunk úgy százharmincan. Benn voltunk egy istállóban, amikor berobogtak motorkerékpáron a németek. A százados engem is hiva­ tott, mint a salgótarjániak „bizalmiját” . A német tiszt a főhadnagynak azt mondta, vége a proklamációnak, viszi a századot. - Hová, miért? - Szökés­ ben vannak, s ezért a megfelelő „bánásmódban” fognak részesülni. A parancs­ nokunk ekkor levette a derékszíját a pisztollyal és az asztalra dobta. „Akkor kezdjék velem, mert én adtam ki a parancsot!” A németek elmentek. Megúsztuk. Az oroszok már közel voltak, én többedmagammal Budapesten bújkáltam. Bekerültem a gettóba, deportálás innen ugyan nem volt, de a nyilasok mindenkire vadásztak. Akiket elfogtak, a Bem-laktanyába vitték. Negyedmagammal fogtak el. Volt itt szökött katona, frontszolgálatos, zsidó és nem zsi­ dó. A Bem-laktanyában minden „golyós cella” tele volt. Kivittek bennünket a téglagyárba, itt már készen állott a deportációs menet. Az óbudai téglagyár­ ban láttam Raul Wallenberget is. Láttam, ahogy a sorakozóba állított menetből kiemelt néhányat, majd autón követte a menetet és újra kiszedett néhány em95 �bert. Én megszöktem. Visszamentem a gettóba, s itt ért január 18-án a felszabadulás. Tarjánba indultam. A Rákóczi úton mentem, amikor egy orosz katona „malenkij robot” felszólítással beterelt az egyik szálloda halijába, há­ rom hónap múlva szabadultam Ceglédről. - Hogyan jellemeznéd az SBTC különböző korszakait? - A teljesen amatőr korszak 1920-ban az alakulással kezdődött. Sem játék­ ban, sem a vezetésben nem voltunk otthonosak, nem értettünk hozzá. Hoztunk egy sportembert Zuglóból, Hegyi Zsigmondot, kitűnő játékos volt, centerhalf, s egyben edző, csapatkapitány és intéző is. Tőle tanultuk meg a szabályokat és azt a dörzsöltséget, amivel a rutinos miskolciak és pestiek már rendelkeztek. És tőle tanulták meg a játékosok, hogy nemcsak ösztönösen, tudatosan is kell játszani. Ez volt a Hegyi-korszak. Az ő kiöregedésével - bár vezetőnek meg­ maradt - Ménich Antal vette át a stafétabotot, aki ugyancsak centerhalf volt. Az általa felnevelt ifikből lett később az első sikeres csapat, s jutott 1935-ben az NB I-be. Ez volt az első aranykor! Amikor megnyertük az amatőrbajnokságot és bekerültünk az első ligába, ak­ kor már érett, kész futballistákat is kellett hoznunk, mert fiataljainkkal nem tudtunk volna az országos élvonalban maradni. Így került hozzánk Walkampf Lajos, Laczkó Sándor, Turán István, Tátrai Pál, Trenka Gyula, hogy csak né­ hányat említsek közülük. Ezeknek a játékosoknak lakást kellett adni, a költöz­ ködést meg kellett téríteni, s fel kellett őket ruházni. A legnagyobb lelépési díj egy rend ruha és egy rend fehérnemű volt. A felszabadulás utáni évek nehezen indultak. Ki-ki hazajött a harctérről, a fogságból, az edzőket is nehezen tudtuk kiválasztani. Végre, 1946-47-ben, il­ letve 1947-48-ban már az NB I-ben játszottunk. Itt már alakult egy csapat. És hoztunk egy-két játékost, mint Debreceni Istvánt, volt egy Csuperdánk. Kezdte bontogatni szárnyait Kiss Gyuszi, aki később meghatározó egyénisége lett a Stécének. Pár év múlva Dáviddal az oldalán Szojka is bekerült a csa­ patba. Ez a korszak is aranykorszak volt, a második és elsősorban Szojka Fe­ ri játéka miatt. Ha az ő nevét említjük, mellé kell tenni a Dávid Róbertét. Okosan, ügyesen kiegészítették egymást. Szojka mindent tudott a pályán, Dá­ vid nagy munkabírású volt, inkább védekezett. A Szojka-Dávid fedezetpár többször is az NB I. legjobbja volt. Balszerencséjükre előttük állt Bozsik, Za­ kariás és még Kovács Imre is, miattuk nem lehetett állandó helyük a váloga­ tottban. Visszatérve: először egy-egy meghatározó embere volt a csapatnak - Hegyi és Ménich. Aztán szintén két ember nevét emlegették együtt - Szojkát és Dá­ vidot. Végül a harmadik aranykorban a Básti, Répás, Szalay hármas követke­ zett. akikhez hasonlítható középpályássor az NB I-ben, a labdarúgás új rend­ szerében még nem volt. Meghatározóak voltak abban, hogy az együttes 197172-ben a legszebb évadot zárhatta, bronzérmes lett. Itt, Pesten mindenki úgy emlegette ezt a hármast, mint az NB I. legjobb középpályássorát és sokan cso­ dálkoztak is. hogy soha, senkinek nem jut eszébe, legalább egyszer együtt szerepeltesse a három tarjáni fiút a válogatottban. Szojkát, Dávidot, Bástit, Répást és Szalayt azért is dicsérnem kell, mert hiá­ ba hívták őket személyenként és együtt is más csapatokhoz, mindig nemet mondtak. Soha nem mentek el Tarjánból. Három aranykor volt az SBTC tör­ ténetében... 96 ��Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/09e55bb44719755daeea08d7331ea8f6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika