https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/34fc702187a95932378d70562b00c71f.pdf 3d502357d7a054aaa98c27d341014bb0 PDF Text Text ��Tartalom 3 Oláh Zoltán verse 4 Laczkó Pál: Időn túl (Egyfelvonásos) VA LÓ SÁ G U N K 24 Kerékgyártó T. István: Szegénység és kulturális megfosztottság (tanulmány) 29 Horváth István: Néhány szó a szegénységről, a gazdagságról (tanulmány) 33 Alullévők (Andrassew Iván interjúsorozata) 39 Kissné N ovák É v a : Kapcsolatok a lakótelepen SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 47 Mezey László M iklós: A nemzet: közös ihlet (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 68 Szokács László sorozata M Ű H ELY 74 Kilencek IV . V asy G éza: Konczek József (esszé) 80 Ferdinandy G yörgy: Palackposta (olvasónapló) 85 Földi Péterről (Pál József) 86 Laczkó A ndrás: A folyóiratok kiszolgáltatottságáról (tanulmány) 91 Jenei László: Történetiség, vidékiség mai prózairodalmunkban (tanulmány) 96 A Madách-pályázat eredményhirdetése. �E SZAMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : Dr. Bacskó Piroska Dr. Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató, 89.53673 N . S. Andrassew Iván író (Tahitótfa- lu); Ferdinandy György író egyete­ mi tanár, (Puerto R ico); dr. Hor­ váth István muzeológus, a Palóc­ föld főszerkesztője (Salgótarján); Jenei László kritikus (M iskolc); Kerékgyártó T. István művelődés­ kutató (Jászberény); Kissné Novák É va tanár (Szeged); Laczkó András irod.-tört. a Somogy főszerkesztője Pál író, (K ap osvár); szerkesztő Laczkó (Salgótarján); Mezey László Miklós irod.-tört. (Budapest); Oláh Zoltán ködtő (Budapest); Szokács László újság­ író (Salgótarján); Vasy Géza irod.tört. (Budapest). * A Balassi Bálint Megyei K önyv­ tár (Salgótarján) 1989. április 24-én Péterfy Gizella alkotásával gazda­ godott. Avatóbeszédet Pozsgay Imre mondott. A borító II. felvé­ telei az ünnepségen készültek. A műalkotás elemzésére visszatérünk. (Fotó: Tóth Veronika). E számunk illusztrációs anyagát Földi Péter festőművész munkái közül válogattuk. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest X III., Lehel út 10/a. - 1900 közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2155-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 15o Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25-925, �O LÁ H ZO LTÁN Találkozás U tassy Józsefnek - És mondd csak barátom, te, hogyan élsz? - Ugyanúgy élek én is, akárcsak te: fényévek rései közt várva törökülésben a Holnapot, miközben a szél görbe háttal közelít számhoz. Lélegzem a földet, sóhajtok sok folyót és sokszor bizony magam sem tudom, hogyan is szólítsam ezt a tudathasadásos századot. 3 �L A C Z K Ó PÁ L IDŐN TÚL Történik 1920 májusában, valahol egy internálótáborban. A nézőtéri fény fokozatosan csökken. Zajegyveleg mértéktartóan indul, majd felerősödik: báltermi vidám szilveszteri moraj a Vadász Szállóban, poharak hangja, női nevetés, cigányzene - mindez egyszerre hiteles, valóságos, s ugyan­ akkor álomszerűen stilizált, amit főként a zene érzékeltet. Eközben függöny fel. Barakk belsejét látjuk, emeletes priccsekkel a színpad mélyén, az előtér­ ben ún. stokik egy X lábú asztal körül. Éjszaka van, súrolófényt kapnak az alvók, az asztal és környéke világos. A szilveszteri hangeffektusok innen min­ dent kitöltenek. Az alsó priccsen forgolódás, majd egy fiatalember fölkel és alvajáró mód­ ján a rivalda felé indul. Jobbját előretartja, mintha pisztolyt fogna valakire, de inkább célt keres tétován. Néhány lépés után alattomos sűrű köd éri utol. Női sikoltás. Zene elhallgat. Az alvajáró megtorpan. A nézőtér irányá­ ban célrakapja a „pisztolyt” . I. V IR R A SZ T Ó : Tényleg figyelemre méltó. II. V IR R A SZ T Ó : Mondtam. De csend! A L V A JÁ R Ó : (álombéli, vinnyogó nevetés, diadalmasan és bosszúállóan.) I. V IR R A SZ T Ó : Miért nevet? II. V IR R A SZ T Ó : Pszt! Most jön a j a v a .. . I. V IR R A SZ T Ó : Hogyhogy? Fogak csikorgatása . . . ? II. V IR R A SZ T Ó : Ugyan! Szelíd polgári á lm o k ... Hol vannak már azok! Figyeljen! A L V A JÁ R Ó : (megint nevet. Fiúsan illegeti magát, mint aki elégedett fegy­ veres önmagával. A köd ömlik, de térdmagasságnál nem emelkedik feljebb. Alvajáró elunja a tetszelgést. Szabályos alapállásban, két kézzel álombéli las­ súsággal, célra tart.) T U L A JD O N O S : (a hangfalakból) N e ! N e ! A tükröt ne! A L V A JÁ R Ó : (Felkapja a fejét, valahová a nézőtéri mennyezet irányába hallgatózik, fegyvert tartó keze elbizonytalanodik. Mintha megtalálta volna a Tulajt: nevet, majd újra komótosan célra tart.) I. V IR R A SZ T Ó : Lenin-fiú? II. V IR R A SZ T Ó : Ugyan! Vidéki prolikölyök. Pszt! Még elrontja. I. V IR R A SZ T Ó : Dehogy! Istenemre, jobb, mint a színház. II. V IR R A SZ T Ó : Pszt! T U L A JD O N O S : (a hangfalakból) N e! Kérem ne! Még apám hozatta Bécsből. Velencei. Higgyen nekem: valódi velencei. Ez nem pesti hamisítás. Nem körúti svindlerség. Ez Bécsen keresztül jött. Békebeli. N e! Kímélje meg. Kérjen valamit. Bármit. Teljesítem. 4 �A L V A JÁ R Ó : (a végsőkre elszánt nevetés. Lövés dörren, női sikoltozás, moraj, majd csend. Alvajáró újra céloz. Lövés. Összetört tükör valósághű csö­ römpölése. Színpad legmélyéről a dörej pillanatában - mint a torkolattűz erős reflektorfény vág bele a nézőtérbe az őrtoronyból és kapkodó kutatásba kezd, majd megnyugszik, kihuny. Két fénynyaláb csomópontjában áll az alva­ járó és nevet, eszelősen nevet. Váratlanul - mint akit leütöttek - összecsuklik.) K É T V IR R A SZ T Ó : (felső priccseikről nagy robajjal leugrálnak. Többen felébrednek.) T Ö B B E N : Mi történt? Mi az megint? Szilencium. Aludni akarok. I. V IR R A SZ T Ó : (ütögeti az Alvajáró arcát. A többieknek:) Kuss. C IN IK U S: Vagy úgy! Megint a mi kis terrorlegényünk. Lövöldözünk? Lö­ völdözünk? A L V A JÁ R Ó : (magához tér. Megérti, hogy ismét mászkált. Felpattan, ki­ tépi magát a segítők kezeiből.) Hagyjanak! (Fel-alá rohangál.) Hagyjanak! C IN IK U S: (gúnyosan röhög.) (Lassan világosodik. A barakk belseje mögött szögesdrót és őrtorony látszik az őrrel. Mindenki kászálódik. Nyújtózkodás, ásítozás.) E L Z Á R K Ó Z Ó : Nem fér a bőrébe! Miért kínozza ezt a gyereket? A L V A JÁ R Ó : Nem vagyok gyerek. Se magának, se senkinek. Én a Vörös Hadsereg katonája vagyok. Harcoltam. Nem úgy, mint itt egyesek. I. M A LM O ZÓ : (a társához, II. Malmozóhoz, aki közbe akar avatkozni:) Nyugi, nyugi. Semmi feltűnés. Minden rendben lesz. E gy parti? Így reggel­ r ő l. . . ? II. M A LM O ZÓ : Sakk? I. M A LM O ZÓ : Ne játszd ezt. Sakk? Itt? Biliárdot nem akarsz? II. M A LM O ZÓ : Utálom a malmot. Nem mondtam még? Infantiliseknek való. I. M A LM O ZÓ : Tehát? II. M A LM O ZÓ : A kedvedért. Ma utoljára. (Asztalhoz ülnek, annak lap­ jába van karcolva az ábra. Egyikük fehér, másikuk sötét gombokat vesz elő.) I. M ALM O ZÓ : Köszönöm. Hálásan köszönöm. (Játszani kezdenek. N é­ hányan köréjük gyűlnek. Időnként cserélik a gombkészletet.) C IN IK U S: Milyen finom modor! Mily fenkölt stíl! A L V A JÁ R Ó : (a Cinikusnak) És vegye tudomásul: főként magának nem vagyok gyerek. Rémhírterjesztő ellenforradalmár! C IN IK U S: Még Kun Béla is megmondta: „A fosztogatás nem proletárdiktatúra.” És ki tudja, mi mindent csináltál te még! Meg a magadfajták. Le­ járattatok a Tanácsköztársaságot. . . A L V A JÁ R Ó : Én k é r e m ..., mi k é re m ... (fuldoklik a szégyentől) Mi semmi ilyet nem csináltunk. Vonja vissza! Vonja vissza!, mert... Ezt ne­ kem még a bíróságon sem mondták. K É T V IR R A SZ T Ó : (két oldalról lefogják Alvajárót.) I. V IR R A SZ T Ó : Mit froclizza! Nem elég a maga baja? A L V A JÁ R Ó : (toporzékol) Vonja vissza, m ert. . . C IN IK U S: ...l e lő , mint egy kutyát? (Hátat fordít és beveti a priccsét.) A L V A JÁ R Ó : (tehetetlen zokogásban tör ki, Virrasztók csitítják, kitépi ma5 �gát és az ágyához rohan) Úgyis megszököm innen. Megszököm. (öklével veri a priccset) Megszököm . . . I. V IR R A SZ T Ó : De vajon miért lőtt kétszer? II. V IR R A SZ T Ó : Mit gondol? Mert elsőre nem talált. T ISZ T : (miután bevetette az ágyát, már végzett néhány tornagyakorlatot az előtérben. Most sem hagyja abba. Nem találtak, uram, ezek másodjára sem. C IN IK U S: Uram? Nocsak! Hová fejlődtünk!? Micsoda modor... T IS Z T : (befejezi a reggeli tornát. Élesen) Velem nem fog itten packázni. Nem voltunk játszótársak. Egyszer s mindenkorra vegye ezt tudomásul! C IN IK U S: Parancsára. (mesterkélten habozik. Túlzó udvariassággal) Mi is volt a rendfokozata . . . ? T ISZ T : Pimasz. (Sarkonfordul) Hol is hagytam abba? Ja, igen. (A vir­ rasztóknak folytatja, de mindenkinek szánja.) A fegyverhasználathoz nem elég a lelkesedés. Ahhoz éppen az ellenkezője kell. Higgadt szakszerűség. Nekik honnan lett volna? Az kérem, a jobbra át-balra átnál kezdődik. Civilből ka­ tonát kell formálnunk. A fegyver itt még eszükbe se jusson. P R É D IK Á T O R : Már megbocsásson, hogy beleszólok. Ha a magafajtára hallgattunk volna, még mindig a gyakorlótereken kúszatjuk-mászatjuk a munkásezredeket. Hol lenne akkor a dicsőséges északi hadiárat? (Valóságos vitaklubbá állunk össze, csupán a malmozók játszanak rendületle­ nül. Alvajáró fekszik az ágyán.) T ISZ T : Dicsőséges? Mihez képest? Hogy itt rohadunk ebben a barakkban? Budapesten pedig mindenféle idegen katonaság? A L V A JÁ R Ó : (eszelősen) Ez csak a kezdet! Éljen a Második Magyar Ta­ nácsköztársaság! Éljen Kun Béla! T ISZ T : Kérem, ezen a szinten csak a vereség ismétlődhet. Ismertetné ve­ lem valaki, mi lesz, ha mindig ennyit veszítünk? I . V IR R A SZ T Ó : Mondja, maga mért tartott velünk? E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat, provokátor! II. V IR R A SZ T Ó : Ne figyeljen rá! E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat! Ennyit csak egy provokátor kérdez! II. V IR R A SZ T Ó : Folytassa főhadnagy úr! T ISZ T : Tudja valaki, hány képzett tiszt kellett volna a Tanácsköztársaság­ nak! És hány volt? P R É D IK Á T O R : Mért engem néz? Én honnan tudnám? T IS Z T : Az imént önök közül helyesen állapította meg valaki, hogy fiatal barátunk azért lőtt kétszer, mert nem talált. Nem titkolom, láttam már a je­ lenetét. A lélek rejtelmei, ugye..., de ezt hagyjuk. Ámbár titkos bűntudatként is felfoghatjuk. Fiatal barátunk - mint vérbeli forradalmár - máig igen restelli, amiért már az első lövésre nem omlottak össze régmúlt világok. A L V A JÁ R Ó : (üvölti) Nem vagyok a barátja! I. V IR R A S Z T Ó : Talán jönne közénk, és mindent tisztázhatnánk . .. E L Z Á R K Ó Z Ó : Vigyázat! Provokátor! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Minden ezen múlott: nem volt elég időnk. Én még 16-ban, a lövészárokban olvastam egy pesti lapban a személyi higiéniá­ ról. Akkor elhatároztam: ha innen megszabadulok, minden erőmmel az embe­ rek felvilágosítását szolgálom. Kultúra! Kultúra! Ezzel győzünk. 6 �C IN IK U S: (idézi az ismert 19 -es plakát szövegét. É l le l.) „Proletárok! Olvassatok mindennap! Könyv a házmesternél.” EL V IR R A SZ T Ó : Kuss! C IN IK U S: Lakonik u ss. Nesze neked tömegek felvilágosítása! I. M A LM O ZÓ : (felcsattan) Te csalsz! II. M A LM O ZÓ : (békülékenyen) Tudod, hogy u n o m ... I. M A LM O ZÓ : Akkor se! Játsz! Megbeszéltük. II. M A LM O ZÓ : Már történnie kellett volna valaminek. Mindjárt reggeli szemle. L M A LM O ZÓ : Ne fecsegj! Játssz! II. M A LM O ZÓ : Sakk! I. M A LM O ZÓ : Hülye. (A többiek értetlenül néznek. Alvajáró kérés nélkül közéjük áll.) C IN IK U S: (a malmozóknak szánva) A biliárd mégis jobb: most üthetnék egymás fejét. T ISZ T : (mintha mi sem történt volna) Tehát fiatal barátunk mutat kész­ séget az együttműködésre. Kérdezzük meg tőle, mi volt ahhoz képest, hogy mi volt azután, amikor nem talált? C IN IK U S: Mit tetszik kérdezni? I. V IR R A SZ T Ó : De kire lő hajnalonta? És miért? E L Z Á R K Ó Z Ó : Agent provocatour! P R É D IK Á T O R : Nincs mit számon kérni a Vörös Hadsereg hősiességén. II. V IR R A SZ T Ó : És Szolnok? Budapest? E L Z Á R K Ó Z Ó : Tudtam. Mindig tudtam! Még egy provokátor! TISZ T : Kuss! I. M A LM O ZÓ : Kértelek, hogy ne tépkedd a maradék gombjaidat. Nem használható. II. M ALM O ZÓ : Nyugodt vagyok. I. M A LM O ZÓ : A fenét! A második csiki-csukit csinálom. II. M A LM O ZÓ : Mit akarsz? I. M A LM O ZÓ : Nyerj egyszer ! II. M A LM O ZÓ : Ha eddig semmi, akkor nyertünk. Vagy elúszott az utol­ só lehetőség. I. M ALM O ZÓ : Kuss! Még gyanút fog valaki. C IN IK U S: Mily fenkölt stíl! Mily finom modor. I. M ALM O ZÓ : Leütöm. II. M A LM O ZÓ : Te mondtad: kuss! R É G I SZ O C D E M .: Mi folyik itt kérem? Mire ez a felhevültség? Érvé­ nyes ítélet van rajtunk, töltjük a büntetésünket. Európában élünk, nem a va­ donban. Itt jogállamok vannak. Túlhajtottuk követeléseinket a változtatható­ ság keretein — viseljük a következményeit. A L V A JÁ R Ó : Mit mond? P R É D IK Á T O R : Ne lázadj! - azt mondja. A L V A JÁ R Ó : Nem értem . . . I. V IR R A SZ T Ó : Mi sem téged. E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőrök egész hadserege. K U L T ÚR A K T IV IS T A : Fejtse ki! Európáról beszél - végre valaki. Euró­ pa - kultúra. Ez egy! 7 �R É G I S Z O C D E M .: Köszönöm, hogy megkaptam a szót. C IN IK U S: Egy frászt kapott meg! I. V IR R A SZ T Ó : Én csak bámulok. C IN IK U S: Rossz likba. Ide nézz! (Az ülepét mutatja.) K U L T ÚR A K T IV IS T A : (belerúg) C IN IK U S : Kösz. De csak tőled. (Általános kavarodás) I. M A LM O ZÓ : A mi malmunkra hajtják a vizet. Sikerülnie kell. Ennél jobban már nem lehet megszervezni. Ausztria innen csak egy kőhajítás. II. M A LM O ZÓ : Országomat egy sakkért! De legalább azt mondd meg, miért mi vagyunk a visszamaradok. C IN IK U S: Ó kultúra, ó Európa! A L V A JÁ R Ó : Rothadt szocdemek! P R É D IK Á T O R : (feláll egy stokira, Kun szavait idézi.) A szocdemek kép­ telenek vezetni a forradalmat. Nem tudják, de nem is akarják vezetni a forra­ dalmat. És nem értik meg az eseményeket. Tegnap is rossz volt ez, ma pe­ dig egyenesen átok! E L Z Á R K Ó Z Ó : Ne! T estvérharcot ne! K U L T Ú R A K T IV IS T A : K ell ez nekünk? Nem kell! Mi kell nekünk? Öszszefogás. Embertestvérek! Most én kérek figyelmet. Sorakozzatok fel ide mindahányan! (Félkörbe engedelmesen felállnak.) Tudjátok-e embertestvéreim, mi volt az utolsó pletyka, amivel közétek érkeztem! Honnan tudnátok? Kinek mondtam volna el? Mint tudjátok, a Monarchia összeomlott. C IN IK U S: Kár, kár, kár . . . E L Z Á R K Ó Z Ó : Lőjjétek le! Puffantsátok le! („Puskával” céloz, ismét­ lődően elsüti.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Több komolyságot! T ISZ T : Ne csináljanak itt május elsejét! P R É D IK Á T O R : Ellenkezőleg. Most igazán kell a majális. II. M ALM O ZÓ : Mondtam neked: csak semmi beavatás. Ezek hülyék. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ügy van barátaim! Most kell a majális. Mondan­ dóm lényege ez. Befejezem, ha megengedik. Tudják mit hallottam? C IN IK U S: Halljuk! Halljuk! (cikiző, szórvány taps) R É G I SZO C D EM .: De kérem! A szó még nálam volt. A L V A JÁ R Ó : Vén trotli! T ISZ T : Mi folyik itt? I. V IR R A SZ T Ó : Én is ezt kérdezem! II. V IR R A SZ T Ó : Korai ébredés. I. M A LM O ZÓ: Elég! Összekevered a gombokat. II. M A LM O ZÓ : Nekem elég! Egyedül is megcsináltam volna. Nélkületek. T ISZ T : Pardon. Csak azt szerettem volna mondani, hogy én katona va­ gyok. Védtem a hazát. A L V A JÁ R Ó : Én meg munkás. Dolgoztam. Mégis védtem! T ISZ T : Vádolsz? A L V A JÁ R Ó : Védted? T ISZ T : Taknyos! Talán te? A parasztlegénynek én mutattam be a kú­ szás módját. Megtanulta. 8 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az! Tanulás. Erről van szó. Képzeljék el! Bécsben egy lélekgyógyász betanította a Monarchia bukását. C IN IK U S: (valódi érdeklődéssel) Eredmény? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kifejezetten gyógyulással . . . I. V IR R A SZ T Ó : Mit akar ezzel mondani? E L Z Á R K Ó Z Ó : Nem megmondtam? Provokátor! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (I. Virrasztó, felé) Végre komoly érdeklődést lát­ ván, kifejezetten önnek mondom: a kultúra nem más, mint terápia. Ezt Bécs­ ben tudják. Bécs, uraim, soha nem veszít. Vannak önök között néhányan, akik ezt talán tudják. És miért nem áll Bécs vesztésre sohasem? Kultúra, kultúra, és harmadszor is kultúra. T ISZ T : Ugyan kérem! Végre közölje a szándékát! E L Z Á R K Ó Z Ó : Csupa provokatőr! Vigyázat! Vigyázat! I. V IR R A SZ T Ó : Maga nem beszélt nekem ennyi mindenről. II. V IR R A SZ T Ó : Miért ijeszteném meg! Végzésünk van. Letöltjük. Aztán kikerülünk. Hallotta. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nos .... Tehát. . . P R É D IK Á T O R : Majd én. A XX . században élünk, amint az köztudott. Többről van szó, mint az egyén rációjáról. A tudományosság világába lép­ tünk. II. V IR R A SZ T Ó : Rövidebben. Mindjárt reggeli szemle. C IN IK U S: „Szeretnék május éjszakáján . . . ” T ISZ T : Kuss . . . A L V A JÁ R Ó : Ezért nem szerettük ezeket. A végén a nemzeti zászlót is kirakatták. I. V IR R A SZ T Ó : Beszéljen! E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőr! (Virrasztóra mutat) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nem értenek embertestvéreim! Nem értenek. Mit akarok én? Amit a bécsi professzor. C IN IK U S: Én aludni akarok. Át akarom aludni az éjszakát. R É G I SZO C D EM .: Úgy van. Támogatom. M A LM O Z Ó K : (nem néznek fel, de oldalt tapsolnak) Helyes, helyes, he­ lyes. E L Z Á R K Ó Z Ó : Csatlakozom. P R É D IK Á T O R : Ez csapda. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nálam a nyitja. Megbeszéljük és minden rendben. II. M A LM O ZÓ : Úgyis maradunk internáltak. R É G I SZO C D EM .: Végzés van. Töltjük a büntetésünk. Élünk. Tudjuk a szabadulás óráját. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Mi tehát a teendő? Feldolgozni, túlélni! Ha azon­ ban ifjonti lázongások uralkodnak el rajtunk, itt veszünk. C IN IK U S: Mondtam. Ifjú barátunkat gyógyítani kell. II. V IR R A SZ T Ó : Cinikus barom. T ISZ T : Túllépik a mértéket. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az: mérték! Ezt kell visszaállítani. Erre tö­ rekedett a bécsi professzor is. T ISZ T : De ön mit akar? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Játsszuk el a bukásunkat, gyógyítsuk ki ifjú ba­ rátunkat. 9 �10 �R É G I SZ O C D EM : Nekem semmi bajom. T Ö B B E N : (felnyújtják a kezüket) Nekem se. P R É D IK Á T O R : (megint stokira pattan) Bennünk a hit: a világförradalom a küszöbön! Börtönünk kapuja diadalkapu! C IN IK U S: (a malmozókhoz) Nem vennének be engem is? Nekem ez sok. (Nem reagálnak) T ISZ T : Arról volt szó, mindent megbeszélünk... E L Z Á R K Ó Z Ó : Negyedóra sincs ébresztőig... A L V A JÁ R Ó : (hisztérikusan) Itt rohadunk mind! Én innen megszököm! II. M ALM O ZÓ : Megtaníthattuk volna sakk ozn i... I. M A LM O ZÓ : Kuss! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tudják kiket adtam elő a csoportommal? C IN IK U S: Fizetek, csak ne sorolja! R É G I SZO C D EM .: Halljuk, halljuk! (Tapsol) II. V IR R A SZ T Ó : (énekli) Szeretnék május éjszakáján, letépni minden or­ gonát . . . II. M A LM O ZÓ : Éppen ez . . . ? I. M A LM O ZÓ : Mondtam: fogd be a pofád. II. M ALM O ZÓ : Szerezz sakkot! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Most tehát ne legyen élet-halál a tét. Játék le­ gyen. (Stok.it tesz középre) Ide kérem fiatal barátunkat. Ébresztőre könnyeb­ ben érzi majd magát - ígérem. A L V A JÁ R Ó : (megbabonázottan leül. Ügy megy oda, mint éjszaka, alva­ járóként.) E L Z Á R K Ó Z Ó : Végünk! Végünk! Elveszejt mindannyiunkat? (A Kultúraktivistára mutat, majd egy stokira rogyik. A malmozók nem zavartatják ma­ gukat.) C IN IK U S: Reggel van, fáradt vagyok. II. V IR R A SZ T Ó : Végre. A L V A JÁ R Ó : Kezdjük már! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Ez az, tisztelt elvtársaim! T ISZ T : Na, na! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (bűvöli az Alvajárót; az ültében hátradőlve, meg­ rettenve várakozik. Orrbacsapásként éri a kérdés.) Ismerted Kun Bélát? A L V A JÁ R Ó : Igen! Éljen Kun Béla! T ISZ T : Nem kivégzőosztag előtt vagy. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az, ez az, tisztelt elvtársaim! Öntevékenység, öntevékenység. Bekapcsolódni. Spontánul. II. M ALM O ZÓ : Bugris. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tessék, tessék! Ne zavartassák magukat! (Várat­ lanul Alvajáróhoz) K i hasonlít itt Kun Bélához? A L V A JÁ R Ó : Senki. Kun Béla csak egy van! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Valakinek őt is játszania kell. TISZT: Talán én mégsem . . . I. V IR R A SZ T Ó : P R É D IK Á T O R : nekünk Kun Béla! (az öreg szocdem.-re mutat) Ő a legalkalmasabb rá. Kikérem magamnak! Itt egyedül én tudom, mit jelent 11 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : Tehát eldőlt. (A szoedemre mutat) Ön lesz. R E G I SZO C D EM .: (Nem tiltakozik. Felveszi Kun Béla pózait: jobbjával Zakója hajtókájába kapaszkodik, baljával bajuszt igazít) K U L T Ú R A K T IV IS T A : (Alvajáróhoz, de a Kun Bélát megszemélyesítőre mutatva) Mikor találkoztál vele először? E L Z Á R K Ó Z Ó : (károgva) Provokatőr! Provokatőr! A L V A JÁ R Ó : Decemberben, amikor nálunk megalapítottuk a pártot. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Láttad még? A L V A JÁ R Ó : Igen. R É G I SZO C D EM .: (Kun energikusságával Alvajáró felé lép, hajtókáját nem engedi el.) Mit kérdeztem tőled decemberben? A L V A JÁ R Ó : (álmélkodva feláll) Kun elvtárs? R É G I SZO C D EM .: (követelően) Felelj! Mit kérdeztem? Nem emlékszel? A L V A JÁ R Ó : (fiús zavarral) Mindenre emlékszem. SZO C D EM .: Akkor mire ez az időhúzás? A L V A JÁ R Ó : Nem hittem, hogy mégegyszer látom Kun elvtársat. R É G I SZO C D EM .: (hátravetett fejjel kacag) Azokra a februári napokra gondolsz? Nézd! Már a hajam is felejti. Pedig azt a feleségem is sajnálta. És képzeld, így, tüskésen még jobban szerette. Tudod mit mondott? (Alvajáró fiús szégyenlőséggel rázza a fejét.) Ilyen vagy hát! - azt mondta. Ilyen vagy hát! - és simogatott. Így gyógyultam meg. (váratlan váltás) Válaszolj végre! A L V A JÁ R Ó : Hogy van-e revolverem . . . Azt tetszett kérdezni. R É G I SZO C D EM .: É s . . . ? A L V A JÁ R Ó : Nem volt. R É G I SZO C D EM .: (a Ku ltúraktivistának) Ez hülye. Már eggyel előbb vagyunk. Már júliust írunk! Szóljon rá. A L V A JÁ R Ó : Kun elvtársnak jelentem, egész századom van. Fegyver min­ denkinél. R É G I SZO C D EM .: Nekünk, a pártnak pedig hadserege! A Vörös Had­ sereg! Szervusz fiam. (kezet fognak, megölelik egymást, kibontakoznak, de Kun nem engedi el, kedvtelve nézi) Ti vagytok a reménységem. Veletek nyerünk. Egy tapodtat se hátráljatok innen. Ez a föld a miénk. T IS Z T : Ezt ismerem. I. V IR R A SZ T Ó : Csendet! Csendet! R É G I SZO C D EM .: Ha béke lesz, eljövök hozzátok a feleségemmel. Bo­ londul a hegyekért. Tudod, ő erdélyi. Én is. De nekem mindegy, hol élek. Megnézzük Salgót, Somoskőt, Füleket, Almágyot, K ékkőt. . . A L V A JÁ R Ó : Kun e lv tá r s ... R É G I SZO C D EM .: Kérdezz fiam! Nektek kérdeznetek kell! Az ifjúság joga a kérdezés! A L V A JÁ R Ó : Miért kellett nekünk onnan visszajönnünk? Úgy harcoltunk, mint az oroszlánok. T ISZ T : Kik ellen? Az első puskalövésre futottak, mint a nyulak . . . V A L A K I: Csendet! Csendet! R É G I SZO C D EM .: Tudom, fiam. Ismerem hősiességetek minden mozza­ natát. Ebben a frontban biztos voltam. Csak azt nem tudtam, élsz-e, halsz-e. A L V A JÁ R Ó : Egyben vagyok, Kun elvtárs! De a pajtásaim szednek szét. Északról visszajöttünk puskalövés nélkül, most meg menjünk le a Tiszához...!? Ezt nekem nem hiszik el. 12 �R É G I SZO C D EM .: Fiam! Egy volt 21-es honvédzászlósnak hidd el: ha Tarnopolból a Piavéhez küldenek, nem az a feladatom, hogy gondolkodjam az értelmén, hanem, hogy győzzek és életben maradjak. Ha lehet. A L V A JÁ R Ó : De nekem Kun elvtárs azt mondta, vezessük tovább a spon­ tán akciókat, álljunk az élére, aztán alkalmas pillanatban magyarázzuk meg. Most mit mondjak? Ha lemegyünk a Tiszához, ezek besétálnak hozzánk. Boszszúállás lesz. TISZ T : (tapsol) Igaza van. I. M ALM O ZÓ : Országomat egy kézigránátért! E L Z Á R K Ó Z Ó : Csupa provokatőr! C IN IK U S: Végre! Végre! Valami izgalom. I. V IR R A SZ T Ó : Valóban különleges... II. V IR R A SZ T Ó : Mondtam! Megmondtam! P R É D IK Á T O R : (bohókásan) Csak tessék, tessék! T ISZ T : Csalárd az ellenfél! C IN IK U S: Préda leszünk! Zsákmány! P R É D IK Á T O R : A helyünkön meg kell tudni állni! C IN IK U S: (gúnyosan!) Csodát! Csodát! T ISZ T : Útonállókkal szemben veszítjük el az országot! R É G I SZ O C D EM .: Jó ! Jó ! Nagyon jó! II. M A LM O ZÓ : (felpattan) Egy percig nem maradok. I. M ALM O ZÓ : Ha nem fogod be a szádat, letaglózlak, mint egy barmot. C IN IK U S: Folytassuk elvtársaim! Folytassuk! R É G I SZ O C D EM .: (szónokol) Lássunk világosan! Mit jelent nekünk a felvidéki hadjárat? T ISZ T : (bekiabál) Harcoltunk saját földünkért. II. V IR R A SZ T Ó : Kuss! R É G I SZ O C D EM .: (rezzenetlenül folytatja, Kun-pózokkal) Elvtársaim! Megmutattuk az ellenfélnek, hogy valódi proletárhadseregünk van. Mi győz­ tünk. Proletariátus és a haza: az egy. A L V A JÁ R Ó : De Kun elvtárs! Mit mondjak a fiúknak? T ISZ T : (érvelően) Önként lemondani egy fegyverrel visszaszerzett terület­ ről - ilyen nincs. Ezt én nem tanultam. K U L T Ú R A K T IV IS T A : (inkább a közönség felé) Tessék! Tessék! C IN IK U S: (kikiáltó hangján) Volt egy ország, nincs egy ország! Tessék, tessék! Volt, nincs! Volt, nincs! Mesét mondok: hol volt, hol nem volt Ma­ gyarország . . . II. M ALM O ZÓ : (I. Malmozóhoz) Üss le, mert nem állok jót magamért. I. M A LM O ZÓ : (keresztbe tartva dug, fehér-e vagy fekete. Csattan az öklén a választás.) II. M ALM O ZÓ : (választ, játszanak) R E G I SZO C D EM .: Annyira fontos neked a felvidék? A L V A JÁ R Ó : Ennyire. SZ O C D EM .: Miért? A L V A JÁ R Ó : Győztünk a fiúkkal. Losoncon két akkora ágyút zsákmá­ nyoltunk . . . Minden megvolt, csak nem tudtuk kezelni. T ISZ T : Mit mondtam? C IN IK U S: (taps) R É G I SZO C D EM .: (látja, hogy minden bomlik, kézbe kell venni a dol­ gokat. Mintha egy alakulatnak beszélne.) Mit jelent nekünk a dicsőséges észa­ 13 �ki hadjárat? A győzelmen túl? Összekovácsolódtunk, elvtársak. Hadseregünk van. C IN IK U S: (taps) T ISZ T : De kérem! II. V IR R A SZ T Ó : Ha kérhetem, főhadnagy úr, ne pontosítson. T ISZ T : (leül) P R É D IK Á T O R : Ez gyalázat! Határok nélküli Szovjet-Európát akartunk. A népek Európáját. Itt meg felvidékeznek, erdélyeznek. C IN IK U S: Mondanék v a la m it:.. R E G I S Z O C D E M .: (kizökken a szerepéből) Jött-ment kalandorok. K U L T Ú R A K T IV IS T A : De kérem . . . ! Nem erről volt szó. R É G I SZO C D EM .: Köszönjük. Talán ennyi elég. (Általános taps. II. Malmozó csak a jobbjával csattog az asztalon. Feltűnő, mindenki odafigyel.) A L V A JA R Ó : És velem mi lesz? C IN IK U S: Agyonlőnek, kisfiam, agyonlőnek. I. V IR R A SZ T Ó : Szégyellhetné magát. R É G I SZO C D EM .: Cinikus barom. II. V IR R A SZ T Ó : Szamuely kellett volna ide, úgy látom! Szamuely min­ denkinek! T ISZ T : Rend kell. Még a forradalomban is. C IN IK U S: (tapsol) II. M ALM O ZÓ : (az asztalt ütögeti) R É G I SZO C D EM .: Tudják maguk, hogy Kun Béla mindig félrecsúszott kravátlival járt? C IN IK U S: (gúnyosan) És moszkvai guruló rubeljei nem fértek a zsebébe... Károlyinak pedig farkastorka volt... T Ö B B E N : (tapsolnak) A L V A JÁ R Ó : Akkor most velem mi lesz? R É G I SZO C D EM .: Főbelőnek. T ISZ T : Ugyan, kérem! Ne ízetlenkedjünk. A L V A JÁ R Ó : (reménykedve) Ugye? Ugye? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Í me az új páros. (Mindenki zavarodottan felnéz) R É G I SZO C D EM .: (Kun-pózban) Hogy érti? Még nem mondtam el min­ dent. I. V IR R A SZ T Ó : Nekünk ennyi elég volt. T ISZ T : Le vele! E L Z Á R K Ó Z Ó : Terrort! Vörös terrort! II. M ALM O ZÓ : Országomat egy kézigránátért! C IN IK U S: (énekli) Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát... K U L T Ú R A K T IV IS T A : (rendezői pózban) Csendet! Rám figyel! A L V A JÁ R Ó : Akkor most velem mi lesz? R É G I SZ O C D E M .: (Még az előző szerep szerint) Lemégy a Tiszához! 14 �K U L T Ú R A K T IV IS T A : (Erélyesen, de udvariaskodva) Megkérném... (helyet mutat, szocdem. leül egy stokira. Mindenki tapsol. Szocdem. feláll, hajlong, leül) A L V A JÁ R Ó : Akkor most én jövök. C IN IK U S: Telhetetlen. II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. A L V A JÁ R Ó : Mesélni fogok. (Úgy ül, mint aki gesztusokkal fogja kísérni a mondandóját.) ( Füttyögés.) MÁ S O K : Halljuk! Halljuk! A L V A JÁ R Ó : Hát az úgy volt, hogy nem tudtunk mi semmit. (Röhögés, taps) Csak ütöttük, vertük az ellenséget, akik a proletárhatalom ellen törtek. Az elején még ütöttük, vertük, de aztán már nem volt kit, mit. Azt hittük, nem is az ellenségeink. Mondták is nekünk: megtévesztett proletár testvéreink vannak szemben velünk, egyenruhába kényszerítve. Mi ezt mindjárt gondoltuk, mert amikor a Karancsban verekedtünk, a gyalogsági ásót eléggé egyformán vágtuk egymásba. (Röhögés, taps) Történt egyszer, amikor már proletár testvéreinket, szemben velünk, sehogyan se találtuk, hogy portyára indultunk. Hogy Dobsinától feljebb volt-e, vagy a Szelícei-fennsikon, már nem tudom, de ott volt velünk Mendelson főhadnagy elvtárs. (Kultúraktivista int a Tisztnek, aki jelentkezésszerűen felpattan, majd töprengően fel-alá sétál.) Őt még Gödöllőről kértük... E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokáció! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Hagyjuk a részleteket! A L V A JÁ R Ó : Akkor most mondjam, vagy ne mondjam? R E G I S Z O C D E M .: (kegyesen, kunosan) Folytasd fiam! A L V A JÁ R Ó : (megvetően) Nem vagyok a fia... Szóval azt mondja nekünk Mendelson főhadnagy elvtárs, akit Stromfeld küldött Gödöllőről..., mert tőle kértük táviratilag... II. V IR R A SZ T Ó : Tudjuk, tudjuk... A L V A JÁ R Ó : Szóval azt mondja Mendelson főhadnagy elvtárs. Fiúk! Tudjá­ tok-e ki harcolt itt előttünk? Hát itt senki, mondtuk mi, mert ide ellenséget soha nem engedtünk. A Kárpátokba a muszka is elakadt. Ez mindig a miénk volt. Azt mondja ő erre: T ISZ T : Az anyátok istenit! Prolik vagytok, mégis derék magyar gyerekek. (Többen tapsolnak. Tiszt is.) A L V A JÁ R Ó : Azt mondja még: T ISZ T : (Patetikusan kinyújtja a kezét) Lembergig viszlek benneteket, ha meg­ tanuljátok a harcászatot is. A L V A JÁ R Ó : Mi meg erre: M IN D E N K I: (felugrálnak) Hajrá! Hajrá! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kérem! Kérem! II. M A LM O ZÓ : (higgadtan) Hülye fasz! 15 �A L V A JÁ R Ó : Szóval, nem tudtunk mi ilyeneket. Ott voltunk már, valami tök ismeretlen helyen. Erre ő előveszi azt a kurva térképet. Sose tudtam kiis­ merni azt a kulimászt. Azt megmondom, melyik fa alatt milyen gomba terem, de, hogy aszerint menjek, amit valaki lerajzolt, hát nem. Ő meg erre: T IS Z T : (az asztalhoz megy, a malmozókhoz, mintha térképet terítene szét, többen odatelepszenek) Fiúk. Ősi magyar földön járunk. (Mutogat) Nincs talp­ alatnyi hely, amit ne öntöztünk volna a vérünkkel. A L V A JÁ R Ó : Nem akarom én ezt mind elmondani, mert akkor könnyeztünk a fiúkkal. Ha Králik itt lenne, ő tanúsítaná. C IN IK U S: (értelmezően) Mendelson..., Králik... Téged hogy hívnak? E L Z Á R K Ó Z Ó : Provokatőr! Provokatőr! K U L T Ú R A K T IV IS T A : (leinti) A L V A JÁ R Ó : Szóval kiejt ő egy nevet. Azt mondta, hogy... T ISZ T : Mátyás király! A L V A JÁ R Ó : Mi meg arra azt feleltük, hogy igazságot teremtünk a földön! T ISZ T : Fiúk! Nézzetek ide! (Térképen mutogat) A mieink ide vannak diszlokálva. Veletek idáig jöttem. A L V A JÁ R Ó : Hát csak néztünk. Ott volt neki minden azokkal a krikszkrakszokkal. T ISZ T : Tudjátok?! Nem vittelek bele semmi kockázatosba. De jelölve van itt nekem Mátyás király oszlopa... Itt járt a mi nagy királyunk. Odáig mi most elmegyünk. Önként jelentkezőket kérek. A L V A JÁ R Ó : (mesél) Egyszer Mátyás király, amikor már elege volt a fel­ vidéki menyecskékből, úgy megszomjazott, ahogy csak fehérnép után lehet. Ilyen húsra csak a vörösbor megy. Király volt: tudta. Főurakkal volt körülvéve: azok is tudták. Öntötte is nagy királyunk a nagy pittye mögé, mert szomjazni azt úgy nem tudott senki, mint ő. Ezért is mondjuk: Nem jár erre Mátyás, szomjazik az igazság. T Ö B B E N : (Vad taps) A L V A JÁ R Ó : (Hajlong) Nahát ugye, se asszony, se bor nem tart örökké. Azért volt király Mátyás, mert ő tudta ezt legelőbb. Csak figyeli, figyeli azzal a ravasz szemével, úgy, hogy oda se néz, miket mondanak neki, ahogy töltenék bele a bort. Mondják neki egyfolytában: most erre, most arra. De mindig teli kupával. Hát ő győzi. Fehér húsra jó a vörösbor, ugye... Megint mondják: most erre, most arra... Isznak. Hát már kimegy a király, mert feszíti a hólyagja. K i­ veszi a brongáját, ezek a fekete hollófiak meg mellette rögtön ugyanúgy. Mert el nem hagyták volna. Eresztik lefelé a völgybe mind a hárman, csak úgy cso­ bog, akár a Tátra hóolvadáskor. Középen a király nagy csobogója. Aszonygya erre az egyik... De már abbahagyta, illendőségből is, mert a király elé azért nem mehet, és csak úgy rázogatja: Király uram! Jó bor, csak úgy vastagodik a lándzsám tőle. Mátyás meg még csinálja a völgyre az áradást, mert amúgy nagy természetű volt. Mondjad fiam, mondjad! Ugyan, kérdezze már meg kegyelmed, vannak-e itt szőlőmunkások. Hát ugye, ritka nagyot röhög erre Mátyás, úgy hogy a falu apraja nagyja kirohant a völgybe, és még éppen látták, ahogy a királyuk elrakta. Hát másnap megvolt, ami megvolt. I. V IR R A SZ T Ó : Nem értem. Húgyoztak... és? II. V IR R A SZ T Ó : Kirendelt minden főurat kapálni. A L V A JÁ R Ó : Dolgozzanak azok is, az anyuk keservit! P R É D IK Á T O R : (tapsol) Bravó. Proletár igazság! Ez kell nekünk! Már Má­ tyás király is megmondta,..! 16 �II. M A LM O ZÓ : Barom. I. M ALM O ZÓ : Fegyelmezd magad. R É G I S Z O C D E M .: És? A L V A JÁ R Ó : Megtaláltuk Mátyás király emlékoszlopát. Mendelson főhad­ nagy elvtárs pedig elmesélte nekünk a történetet. C IN IK U S: Hogy kiveszik a brokijukat. T Ö B B E N : (röhögés) A L V A JÁ R Ó : Igen! Azt, hogy lesz igazságosság. Szedtünk mindenféle virá­ got. Leraktuk. Ést azt mondtuk: Éljen Mátyás, az igazságos. P R É D IK Á T O R : Támogatom. C IN IK U S: Nem áll fel? T IS Z T : De kérem... Mindennek van határa. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Úgy van! És most jöjjön a határ. (Gesztusaival sem­ mi konkrétat nem mutat, mégis a stokikat vonalba rendezik, mint egy határt. Valahonnan két seprű kerül. A stokik mindkét oldalán járőrözés indul meg a seprűkkel, mint fegyverekkel.) A L V A JÁ R Ó : Most velem mi lesz? C IN IK U S: Főbelőnek! I. M A LM O ZÓ : Leütöm. 17 �II. M A LM O ZÓ : Én mondjam neked, hogy nyugi! T ISZ T : (Alvajáróra mutat) Beszéljen! A L V A JÁ R Ó : Maga is kell hozzá... T ISZ T : Készséggel. K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ez az! Erről volt szó. E L Z Á R K Ó Z Ó : És ki az a Mendelson? Csak nem ő? (A Tisztre mutat!) II. V IR R A SZ T Ó : Vigyázat! Provokátor! K U L T Ú R A K T IV IS T A : Ne rontsuk el! Fordulatot! De ne rontsuk el. P R É D IK Á T O R : Proletárok! Ellensúlyozni kell a polgári csitítást! Ne enged­ jünk a közvetlen forradalmi felbuzdulásból! (A járőrözés komolyan tart a stokioszlop kétoldalán. Váratlanul - a világosság ellenére - reflektor is a nézők szemébe. Ekkor mindenki megdermed: élőképpé állnak össze az asztalnál, hasonlóan az „utolsó vacsorához” , de a központi figu­ ra hiányzik.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Kérem a szereplőket előre. (A Tiszt és az Alvajáró felé pattint.) C IN IK U S: Kérem szépen, nem akar jönni a forradalom. A jaj! II. M A LM O ZÓ : Szétvágom a fejét! I. M ALM O ZÓ : Kértem tőled valamit... T ISZ T : (tétován) Van még szerepem? C IN IK U S: A pokolba veletek! II. M A LM O ZÓ : (I. Malmozóhoz) Nem kértem, hogy vigyázz rám. I. M A LM O ZÓ : (Nem bírja tovább: pofon üti) Feladatod van! C IN IK U S: (Röhög) A L V A JÁ R Ó : Főhadnagy elvtárs! Még meg sem ismerkedtünk, pedig már hány hete savanyítjuk egymás levegőjét. TISZ T : Részemről a szerencse. (Komoly kézfogás, szembenézés) A L V A JÁ R Ó : Leonidászi feladatunk van. T ISZ T : Ezt honnan tudja? A L V A JÁ R Ó : Kun mondta... T ISZ T : Magától semmit nem tud? A L V A JÁ R Ó : Induljon. A mozdony felfűtve. (Innen mozdonyhang) T ISZ T : A fegyverek? A L V A JÁ R Ó : Ne aggódjon. (Egyenrangúan állnak szemben) T ISZ T : Ahogy megbeszéltük? A L V A JÁ R Ó : Annál biztosabban... T ISZ T : Hogy-hogy? A L V A JÁ R Ó : Ez a mi gondunk. Főhadnagy úrnak ezért ne fájjon a feje. T ISZ T : Csürhe! A L V A JÁ R Ó : Egy héttel ezelőtt ezért lefogatom. T ISZ T Nézzen szét! A L V A JÁ R Ó : Mit akar, hogy lássak? (A stokikra mutat) A sorompókat? T ISZ T : Ember! Mindjárt elválunk! Ennyi harc után... A L V A JÁ R Ó : Én nem kívántam magát... T ISZ T : Ha én vezetem januárban az iglói géppuskásokat, többen maradtok a főutcán... A L V A JÁ R Ó : Nem vártam mást... 18 �T ISZ T : Ekkora stiklit: Világforradalom! Alszik magában a magyar? Figyel­ jen ide: maguk nem értenek a politikához. Vegye számba: mennyi hívük volt? A L V A JÁ R Ó : (Elmélázva) Napokig néztük a vizet tétlenségünkben. Mert vé­ gül lementünk a Tiszához. Milyen szép víz, Istenem. Szép a hegy, de még szebb a víz... A vízen túl láttuk a parti füzeseket, mögöttük a semmit, ahol - jól tud­ tuk - falvak és városok vannak, összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a mi bányászfalunk, mögöttünk fönt a hegyekben. Mi mégis kitartottunk. Az előttünk lévőkön viszont átsétáltak. Hogy lehetséges ez? Mi történik itten? Hát lehet ezt érteni. K i ad erre magyarázatot? C IN IK U S: (tétova taps!) T Ö B B IE K : (Ügyszintén) R É G I S Z O C D E M .: (Felpattan, Kunt idézi) Azt én Taknyos Jánostól nem te­ szem függővé, hogy milyen lesz a magyarországi proletáriátus sorsa! II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. A L V A JÁ R Ó : (Kunt idézi) A nemzetközi proletariátus új és új osztagai si­ etnek segítségünkre...! T ISZ T : Ember! Ismét mondom: nézzen szét! E L Z Á R K Ó Z Ó : (közbekiabál, a szokott módján) Idegen pénzzel hazajött ka­ landorok! II. M A LM O ZÓ : (kirúgja a stokit) Elég volt! I. M ALM O ZÓ : (áthajol, lenyomja. Szeliden :) Testvér! II. M ALM O ZÓ : Ha még egyszer megütsz... A L V A JÁ R Ó : (a Tisztnek) Mondja végre! Szétnéztem. ... És? T ISZ T : Mit szónokol itt nekem osztályokról! Nézzen szét, ember! (A stokik két oldalán jeladatuk megerősödött tudatával sétálnak a seprűpuskákkal az „örök”.) Osztályai csak egy nemzetnek lehetségesek. Egy nemzetnek pedig ha­ zája van. Hol itt a haza? Hol itt az ország? Látja ezt a sorompót? (A seprű­ puskákkal méginkább teljesítik a feladatukat.) Melyik oldalán áll magyar baka? Itt (mutatja) cseh légionár. Ott (mutatja) román pásztor. Köztük csak sorompó. Hol a mi országunk? A térképen se vagyunk. Újra fel kell rajzolnunk magunkat Európa atlaszára. Addig felejtse el ezeket a zsidó-orosz maszlagokat. Ország kell - erre gondoljon! Maga jó eszű (a vonat sípol), katonaként, férfiként is megállta a helyét. (Vonatsíp) Ilyen derék magyar emberekre van szükség. (Hoszszú síp) T Ö B B IE K : (zúgó taps) A L V A JÁ R Ó : (belejön a szerepébe) Főhadnagy úr! Én mától megint munkás vagyok, ha az ország elveszett is, akkor pedig... (kizökken a szerepéből, a hall­ gatóságnak mondja) Nem hiszik el, de bennünket a románok is, a csehek is meg­ szálltak. Jópofa volt. Fele itt, fele ott: mégis mi irányítottunk mindent. T ISZ T : Hagyja most az agitációt! A L V A JÁ R Ó : Hagyom. Maga agitál. Mostantól a magafélék agitálnak majd. T ISZ T : Mi van magával? A Felvidéken is, a Tiszánál is teljes volt köztünk az egyetértés. A L V A JÁ R Ó : Mindkettőnkre ugyanazok lőttek. Mindketten ugyanazt a tüze­ lési sávot választottuk. T ISZ T : Ebben a viszonylatban nem változott semmi. A L V A JÁ R Ó : Ezt csak a főhadnagy úr gondolja. T ISZ T : Szerencsétlen csőcselék. A L V A JÁ R Ó : Mátyás király miatt nem lövöm le. T ISZ T : Tehát a pisztolya magánál van. Köszönöm barátom. 19 �A L V A JÁ R Ó : Tudja, mit mondott nekem Kun Béla? T Ö B B IE K K Ö Z Ü L : Tudjuk! Tudjuk! A L V A JÁ R Ó : Hát itt van! (Valódi pisztolyt vesz elő. Általános meghökke­ nés. II. Malmozó felpattan, csuklóra mért ütéssel megszerzi a pisztolyt. Min­ denki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. A szereplők maradnak. Mal­ mozó visszaül.) K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nem megmondtam? Gyógymód! Európa! Kultúra! T ISZ T : Menjen a példabeszédeivel! A L V A JÁ R Ó : (A Kultúraktivistához) Ez később jön. V A L A K I: Itt is jó. A L V A JÁ R Ó : De én kezdeném. V A L A K I: K i mondja, hogy ne? A L V A JÁ R Ó : (határozott lesz) Főhadnagy úr! Futballozott maga? T ISZ T : Anglomán hajlamaim ugyan nincsenek, de próbát tettem eme zagyván futkosós demokratikus játékban. Őszintén szólva, inkább a vívás, úszás, lovag­ lás, futás érdekel mindmáig. A L V A JÁ R Ó : Nálunk másként van. A cég velünk van. Mi alkotjuk a csapa­ tot. Beneveztünk az országos ligába is. T ISZ T : Ezt akarta mondani? K U L T Ú R A K T IV IS T A : Nyugalom barátaim, nyugalom. II. M A LM O ZÓ : Lelövöm. C IN IK U S: Nincs benne a darabban, de képes rá! II. V IR R A SZ T Ó : Kuss. E L Z Á R K Ó Z Ó : Lőni! Lőni! I. M A LM O ZÓ : Vigyázat, provokatőr! T ISZ T : Emberek! C IN IK U S: Micsoda modor! Mily fenkölt stíl! V A L A K I: Kuss! (A feszültség általános. Valaminek történnie kell: ezt érzik.) T ISZ T : Tehát! A L V A JÁ R Ó : Megismétlem... T ISZ T : Pontosan értettem. Válaszom: nem futballoztam. V A L A K I: Kár. A L V A JÁ R Ó : Ne szóljanak bele! K U L T ÚR A K T IV IS T A : Arról nem volt szó! Éppen ellenkezőleg! T ISZ T : Pofa be! Elég volt. Bohócot csinálnak az emberből. Hallgatom, fiatal barátom. (Rámutat) Valaki, aki figyelemre méltó. A L V A JÁ R Ó : (folytatja, mintha semmi nem történt volna) Annyit azért mégis megjegyzett, hogy mit ér a sípszó utáni gól! T ISZ T : Időn túl! A L V A JÁ R Ó : Nem én mondtam... T ISZ T : Semmit. A L V A JÁ R Ó : Maga mondta. V A L A K I: Láttam olyat, amikor megadták. T ISZ T : Miért? A L V A JÁ R Ó : Vegye már észre: a maga meccsét rég lefújták. T ISZ T : És ez? Ez itt körülöttünk? Most mi ért véget? Mért éppen az enyém ért volna véget? A L V A JÁ R Ó : Edzőmérkőzés volt. A rangadó ideje bizonytalan. De rangadó lesz. 20 �C IN IK U S: Bravó! Bravó! (Tapsol is) T ISZ T : Uram isten! Ha szabad kérdeznem, kik futnak ki a részünkről a pá­ lyára ? A L V A JÁ R Ó : A világproletáriátus kezdi majd. C IN IK U S: Bravó! Bravó! T ISZ T : (valóban kétségbe esve) Emberek! Mit el nem hisznek. Világforra­ dalom - ekkora stikli nincs. P R É D IK Á T O R : (Feláll, Adyt kezdi): „Világok pusztulásán...” T Ö B B E N : (lerántják) T IS Z T : (többiekhez fordul, de nincs lehetősége) A L V A JÁ R Ó : Elvtársak! Ne hallgassatok rá. (A Tisztre mutat) I. V IR R A SZ T Ó : („A dyzik”) Én a magyarságom nem viseltem bízva! II. V IR R A SZ T Ó : Úri szamárság! I. V IR R A SZ T Ó : Vond vissza! (Ütéssel fenyegeti) E L Z Á R K Ó Z Ó : (Feláll, „adyzik” ) „Itt is elárulnak, ott is elárulnak, Nem való ez nékünk, csupán csak egy úrnak.” II. M ALM O ZÓ : (Nem tudja, de A dy) Szétverek köztetek! I. M A LM O ZÓ : Majd, Majd. Csillapodj. T ISZ T : (Alvajáró felé) Folytassa kérem. C IN IK U S: Semmi elvtárs? E L Z Á R K Ó Z Ó : Kuss! P R É D IK Á T O R : (Adyzik, ingatja a fejét, jobbra-balra) „O da van; Oda van, Oda van” E L Z Á R K Ó Z Ó : Lelőni! Lelőni! A L V A JÁ R Ó : Azt mondja: Felvidék, meg a Tisza... T IS Z T : Mondom.... A L V A JÁ R Ó : K i akart velünk harcolni? T ISZ T : Talán értem, talán nem... A L V A JÁ R Ó : Nem szeretnék találkozni a főhadnagy úrral, ha majd jobban megérti. T ISZ T : Ember! Együtt harcoltunk! A L V A JÁ R Ó : K i mondta, hogy nem! D e nem férj-feleségnek álltunk össze. T ISZ T : Úgy látszik, nem ismertük meg egymást eléggé. (Tömeghez fordul). Emberek! E L Z Á R K Ó Z Ó : Hagyjuk ezt! A L V A JÁ R Ó : Ismétlem: nem férj-feleségnek álltunk össze. T ISZ T : (Kiesik a szerepéből) Tudtak valamit, amit mi nem tudtunk. Mosotak a tisztjeik. Végig. Cseh? Román? Mosolyog. Tudniuk kellett valamit. Más­ ként nem mosolyog az ember. Pedig vesztésre álltak. A L V A JÁ R Ó : Igaz. Igaz. T ISZ T : N e! Nem kértem... Idáig jön a román tábornok... Mondom neki... Leállít... Hogy ő is tud magyarul. És mosolyog... Mért mosolyog? A L V A JÁ R Ó : Nekünk Kun Béla azt mondta... P R É D IK Á T O R : (eminensként feláll) Katona testvéreim! Európa mozgásban van! Ezt mi csináljuk, az egyesült proletáriátus! A L V A JÁ R Ó : És azt is megbeszéltük, hogy kiverjük az intervenciósokat. T ISZ T : Az politika. A hadtudomány kiverés előtt elhárító csapatmozdulato­ kat ír elő. 21 �A L V A JÁ R Ó : Apám bányász volt. Azt mondta neki egyszer egy mérnök: ilyen jóeszű munkásra van szükségem. Én ismerem a geológiát, maga a csákányt. V A L A K I: És? A L V A JÁ R Ó : Apámat csákányostul odavágta a sújtólég. P R É D IK Á T O R : A történelemnek is van ilyen katasztrófája. A nemzetet érte sújtólég. Most hit kell! A L V A JÁ R Ó : (A Tisztnek, tegeződve) Te lennél az a hit? Mire bízzam ma­ gam? Jó lennék áldozatnak? T ISZ T : Az istenedet! A haza az kényszer...!? „Másokra vársz, hogy érte vív­ ni fognak.” A L V A JÁ R Ó : Engem nem táplált mellén a haza. T ISZ T : Úgy látszik, nem ismertük meg egymást eléggé. A L V A JÁ R Ó : Ismétlem: nem szeretnék találkozni a főhadnagy úrral, ha majd jobban megért mindent. T ISZ T : Ha végiggondolom, soha nem értettem a logikájukat. Egyet viszont tudtam: harcolni és magukból katonát faragni. A többit félretettem. Azutánra. A L V A JÁ R Ó : Hát most itt van az az azután. Valaki vasutasként jelent: Főhadnagy úr! Berakodást befejeztük, indulni kell. (Távoli vonatsíp!) T ISZ T : Már mindegy. (Kezet nyújt) Az együtt töltött időre. A L V A JÁ R Ó : (tétovázik, aztán mégis) Jó katona a főhadnagy úr. Köszönöm, amire megtanított. A fiúk nevében is. T ISZ T : Ne f eledje: életben kell maradni. (Mereven tiszteleg, sarkosan for­ dul.) M IN D E N K I: (sűrű taps) Bravó! Hogy volt! (Taps folyamatosan.) Vissza! Vissza! (K ét irányból feltűzött szuronyú csendőrök rohannak be. Csendőrtiszt középre. Mögötte ketten vonszolnak egy véresre összevert internáltat. Az, mihelyt meg­ látja a többieket, összeszedi magát.) CSEN D Ő R T ISZ T : (Egyenként mindenkit megnéz. A malmozók is állnak.) Tehát? Ö S SZ E V E R T : (bizonytalanul a két malmozóra mutat. Akinél a pisztoly van, zsebéhez kap. Tiszt leüti. Felszedi a pisztolyt.) A L V A JÁ R Ó : Én! Én! (Egy csendőr üti le, de fekve hagyja.) C S E N D ŐR T ISZT: (Az összeverthez fordul) És? Ö S SZ E V E R T : (megnéz mindenkit, de nem találja, aztán mégis kiköt a Ci­ nikusnál.) C IN IK U S: (Sziréna hangja kintről) Tehát sikerült! Sikerült! Hányan? C SE N D Ö R T ISZ T : (Pofon üti) Megtudod időben. 22 �C IN IK U S: Szeretnék május éjszakáján... C SE N D Ö R T ISZ T : Kuss! (A megjelölteket elvonszolják, kikísérik.) A L V A JÁ R Ó : (Feltápászkodik) Én! Én! Én! Én is! T ISZ T : Fiam! (Magához öleli. Alvajáró zokog a mellén, aztán észbekap, el­ löki a tisztet, térdre esik, zokog.) (Függöny) 23 �valóságunk --------------------------- ----------- -----------------------------------------------K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N Szegénység és kulturális megfosztottság „N em mondhatjuk, hogy valami van, amíg meg nem mondtuk, mi ez a valami. Mihelyt csak elgondoljuk a tényeket, máris fogalmakra vona tkoztatjuk őket és nyilvánvalóan nem mindegy, melyekre”. (Fr. Schlegel) A szegénységet valójában könnyű is meg nehéz is meghatározni. Mert nyilvánvaló s mindenki által érzékelhető jellemzői ugyanúgy vannak, mint rejtett - okként és okozatként egyaránt felfogható - vonásai. S hogy többnyire az alacsonyjövedelműséget, az anyagi javak hiányát, vagy szükségességét, a többszö­ rösen hátrányos helyzetet, az egyén önmagával és a társadalommal való „meghasonlottságát” , s ezzel összefüggésben a korlátozott önbecsülést említik a leg­ gyakrabban, mi sem tűnhet természetesebbnek. K ivált azon oknál fogva, hogy ezek - bárhogyan is nézzük - valóban a szegénység szembeszökő vonásai. Csak az újabb szociológiai kutatások tették egyértelművé, hogy a társadalom által nyújtott javak közül nemcsak az úgynevezett materiálisak játszanak szerepet az elszegényesedésben, de azok is, melyek a tudás, az autonómia, a hatalom, az ér­ dekérvényesítés hiányával függnek össze. Nyilván nem önmagukban, hanem rendszerint az előző veszélyeztető faktorokkal összefonódva. Olyan emberi ma­ gatartásokat hozva létre, melyekből az önjobbítás vágya is kiveszett, s amelyek mindenképpen a végső elidegenültség, a semmivel azonosulni nem tudás, a tu­ lajdonságnélküliség végső álllomását jelzik. Egészében is a kulturális depriváltságot, mely legalább olyan kínzó lehet, mint az anyagi eredetű. Mert ez a megfosztottság az egyént teljes közönybe süllyeszti, szociális és biológiai homeosztázisát (alkalmazkodóképességét) is kikezdi, kívülmaradását végérvényesen rögzíti. Legtalálóbban alighanem a kultúrán inneni lét következményének tart­ hatnánk, melyből kilépni aligha lehet, hiszen az egyénből éppen azok az isme­ retek (tájékozottság, hozzáértés), illetve érdekérvényesítési képességek hiányoz­ nak, melyek motiváló erőt jelenthetnének számára. Ám amilyen mértékben kép­ telenné válik valaki helyzetének változtatására, olyan mértékben válik depriválttá. Akarva-akaratlanul. Mert ha gondolatilag képes is végigjárni a változ­ tatás útját, vagy azt felismerni, mennyire hátrányos helyzetű, ugyanakkor azon­ ban kiszolgáltatottságához nagyobbrészt mindig megtalálja az önfelmentés ér­ veit. Ami végső fokon bármiféle lépésre való alkalmatlanságot is jelent, volta­ képpen egyfajta „nullpontot” , ami már-már egyenlő a „nemlétezéssel” . Mindenképpen a szó kulturális értelmében; akkor is, ha ezt a nemlétezést nem lehet egy az egyben individuális okokra visszavezetni. Inkább a társadal­ mi viszonyokban kell keresnünk a magyarázatot. Mindenekelőtt olyan tapasz­ talati tényekben, mint az iskolai végzettség, a munkamegosztásban elfoglalt hely, a kedvezőtlen települési státus, a kulturális szokások hiánya, s általá­ nosságban is azokban a körülményekben, melyek a fizikai és szellemi alulprivilegizáltságot létrehozzák. Nagyjából annak megfelelően, ahogyan a hátrányos 24 �helyzet továbböröklődése és továbbörökítése a társadalom szélső pólusain ér­ zékelhető. Akár a közkeletű jelenségekből indulunk ki (amilyeneket - többek között - a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozók kommuniká­ ciós készsége mutat), akár azokból az egyenlőtlenségekből, melyek a hátrányo­ kat életben tartják, a végeredmény ugyanaz. Nevezetesen: ha az életszervezési és -vezetési stratégiákból végképp kiszorulnak a kulturális értékek, az óhatat­ lanul a depriváltság újratermelődéséhez járul hozzá. Amint pedig tovább vizs­ gáljuk mindazt, ami a szegénységgel összefügg, a kulturális megfosztottság ok­ ként és okozatként egyaránt megjelenik. Minél kevésbé képes valaki autonóm viszonyt kialakítani a szimbolikus javakhoz, azaz minél fölöslegesebbnek tart­ ja a kultúra értékeit, annál inkább bezárul deprivált helyzetébe. S bár az anyagi javaktól való megfosztottság előfeltétele a kulturálisnak, de egy idő után következményeiben is végzetessé válhat. Végzetessé mindenekelőtt abban az értelemben, hogy a lemondás, a beletö­ rődés ugyanabból a magatartásból táplálkozik, mint amelyik az egyenlőtlensé­ geket tényként fogadja el. A pozitív életprogram hiányának oka így egyértelmű, hiszen, ha esélyek még az élet egyszerű reprodukciójának magasabb szintre emeléséhez sincsenek, hogyan jelenhetnének meg a magasabb rendű szükség­ letek kielégítésében. Látszatra és felületesen szemlélve, a kulturális megfosz­ tottság itt megint csak az okozat szerepét tölti be. Ha ugyanis az egyén idejét mindennapi létfenntartásának kínzó gondjai töltik ki, hogyan lenne képes et­ től a kényszertől más irányba szabadulni? Úgy is mondhatnánk, hogy ebből a szempontból a társadalom szelektáló mechanizmusa mégiscsak kulturális kö­ vetkezményű. Annyiban, hogy mindenki számára adva vannak ugyan a mű­ velődés esélyei, és a munkamegosztás, a végzettség, a települési hátrányok kö­ vetkeztében létrejött rétegződés az egyének jelentős részének esetében nem en­ gedi teljes egészében kibontakozni, mivel a rétegek hierarchiájában alul helyet elfoglalók számára gátolt fejlődést biztosít csupán. Gyakorlatilag többnyire be­ hozhatatlan hátrányt a privilegizált körülmények közé születettekkel szemben. Éppen csak az a kérdés, mi az, amire ezek a szociális tényezők hatnak? Még ha tudjuk is, hogy az egyén nem örökli az úgynevezett kulturális tőkét. Pon­ tosabban nem örököl olyan tulajdonságokat, melyek ab ovo lehetővé tennék a kultúrához való autonóm viszony kialakulását. De ez már a társadalmilag elosztott és meghatározott esélyekkel áll szoros összefüggésben. Hiszen az igazán patologikus eseteket nem számítva (mint ami­ lyen egyfelől a testi rokkantság, másfelől a szellemi fogyatékosság), a depri­ váltság társadalmilag termelt hátrány. Még ha súlyossága életstíluscsoporton­ ként változik is, ha az összefüggésbe hozható is az iskolai végzettséggel, a család szocio-kulturális helyzetével és így tovább. Mert végeredményben sem­ mi sem szól amellett, hogy a tanulási képesség egyénenként tökéletesen egy­ forma lenne, amiért is nyilvánvalónak látszik, hogy az ebből fakadó differen­ ciáltság a kulturális örökség egyik vagy másik részének jobb vagy kevésbé jó elsajátítását teszi lehetővé. Így a műveletlenséget - mely a dekulturalizáció kö­ vetkezménye - leplező önfelmentés legfeljebb csak kísérő jelensége a megfosztottságnak, pusztán a belső egyensúly megőrzése érdekében. Köznapi példák egész sorával lehetne bizonyítani, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű ré­ tegek számára mennyire jelentéktelen a tudás, a műveltség, a tájékozottság. S nemcsak a kényszerítő szociális körülmények miatt, hanem ugyanígy belső in­ dítékokból eredően is. Ahogyan redukálódik a fogyasztásban, ahogyan viszo­ nyaiban is kiszolgáltatott lesz a hátrányokkal küszködő egyén, kulturális szük­ 25 �ségletei ezzel egyidejűleg szűnnek meg. És mivel a környezet megbélyegző (stigmatizáló) hatása vele párhuzamosan erősödik, a tehetetlenség érzete és „él­ ménye” kíméletlenül fellép. Egyre kevésbé hisz abban, hogy kézben tarthatja életét, akarata céljai felé viheti, tettekkel teremtheti magát és környezetét. Olyannyira beszűkül, hogy azok a választási lehetőségek, melyek - Losonczi Á gnes kifejezésével élve - a szoros meghatározottságban élő egyént döntésre kényszerítenék, szükségképpen lényegtelenné válnak számára. A mindent meg­ határozó körülmények szigorán ugyanis csak akkor tudna lazítani, ha valóban választana. Azaz „vagy biztosítani próbálja a maga autonómiáját, s az adott­ ságon belül tudatosan és szándékosan belső függetlenségét megőrzi; vagy meg­ magyarázza ésszel, illetve létrendszerébe foglalja, hogy lehetőségei így is op­ timálisak, és beletörődik a maga kiszolgáltatottságába; vagy igyekszik módot találni a kényszerpályákon belül mindig adódó játéktér kihasználására” (L o ­ sonczi Ágnes: A kiszolgáltatottság anatómiája az egészségügyben. Bp. 1986. Magvető K ., 56. o.). Igazán képtelenné azonban a mobilitási csatornák bezárulásával válik a helyzet. A kulturális megfosztottság legsúlyosabb következ­ ménye éppen abban rejlik, hogy teljességgel redukálja az egyént, maximálisan korlátozza viselkedését, a minimumra csökkenti aktivitását, kezdeményező­ készségét, s egyirányúsítja lehetséges kapcsolatait. Ez az izolálódás annyira fo­ kozódhat, hogy a magárahagyottság akár önpusztító tettekben is kifejeződhet. S ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy a szegénység ethoszának napjaink­ ban nincs társadalmi relevanciája. Mert az az ethosz, melyet a szegénységgel ugyancsak összefüggő puritánság, aszketikusság valaha sugallt, vallásilag és kulturálisan volt megalapozott. Ezért is lehet különbséget tenni a szegénység és a depriváció között. Míg az egyik vállalható, addig a másik társadalmilag közvetített. Mégpedig kényszerűen. Valójában a dekulturalizáció is abból a közvetítettségből szárma­ zik, maga után vonva mindazon társadalmi és szociálpszichológiai folyamato­ kat, amelyeket joggal tekinthetünk patologikusaknak. A létfeltételek szűkös­ sége ugyanis nemcsak materiálisan, hanem kulturálisan is értendő. Az alkal­ mazkodóképesség elsorvadása értékvákuumot hoz létre az egyénben, amikor is nem egyszerűen a kulturális orientáció hiányáról beszélhetünk, hanem a sze­ mélyiség teljes „elnémulásáról” . Akadályozottá válik kommunikációs készsége, megmerevülnek a szociális percepciós és ítéletalkotási mechanizmusai, és így tovább. Ez a helyzet szabadítja fel a rosszindulatú folyamatok spirálját, ami törvényszerűen vetíti elő az egyéni önfelszámolást. Társadalmi csoportonként persze különböző formában. Nyilván a legszembeszökőbben azokban a szub­ kulturális csoportokban, amelyekben a nyelvi „elnémulás” , a társadalmi beil­ leszkedési zavarok a meghatározóak. Csakhogy itt nem egyszerűen a hátrányos helyzet megnyilvánulásáról van szó, s aligha csak a társadalom peremére szo­ rult rétegek jellegzetes „életstílusáról” . Mert ha figyelembe vesszük is, hogy a hátrányos helyzet halmozottan termelődik újjá a társadalom első pólusain (el­ sősorban a képzetlen segédmunkásrétegek körében), azáltal, hogy ezeknek a csoportoknak objektíve nincs lehetőségük helyzetük megváltoztatására, a kul­ túrához való hozzáférés esélyeinek növelése önmagában semmiképp sem jelent megoldást. Alaptényezőnek tekinthetjük ugyanis az egyének előzetes ismereteit, család­ ban szerzett szociális és kulturális diszpozícióit. Ha ezek nem örökítődnek át, az értékelsajátítás, a szellemi nyitottság eleve fölöslegesnek tűnik számukra. S ezzel csökken, illetve előbb-utóbb megszűnik saját helyzetük diagnosztizálá­ 26 �sának képessége. Cselekvési orientációik a puszta megélhetésre irányulnak, a nap nap utáni kényszerű önfenntartásra. Ám ebben az állapotban indokolat­ lan oktulajdonítások, értékelések és valószínűsítések is felléphetnek, s minde­ nekelőtt a megfosztottság önigazoló módon való elfogadása. Olyan paradox helyzet jön létre, hogy minél dominánsabbá válik a kulturális megfosztottság, annál kevésbé artikulálódik az egyénben a változtatás szükségessége. Inkább végzetszerűként fogadja el helyzetét, s a keletkező zavartság, düh, frusztráció és félelem legfeljebb a devianciákhoz (alkoholizmus, öngyilkosság) nyújt esélyt. Ugyancsak a kulturális megfosztottság érzékletes jele, ahogyan a többszörösen hátrányos helyzetben levők önkifejezésükben is beszűkülnek. Társas kapcsola­ taikból kivesznek a valódi össszekötő szálak, s ünnepeik is csupán a szimulált boldogság érzését közvetítik. Mert éppen a létezés alapvető feltételein való változtatás hiányzó igénye hatja át ezeket a pillanatokat. S éppen azért, mert megfosztottan valódi érzelmi szükségletek sem születhetnek meg. Sokkal in­ kább az illúzió keltette boldogságélmények, melyek pillanatnyi megfeledkezést jelentenek a hiányoktól megnyomorított létezésről. Az életnek ezekben a látszólag örömélményt nyújtó perceiben a sehova sem tartozás, a társadalmi gyökértelenség és peremreszorultság érzése csak ideigóráig függesztődik fel. S valóban ideig-óráig, minthogy ezek a kivételes al­ kalmak sem segítik elő a racionális alkalmazkodást. Nem is segíthetik, hiszen ehhez felismerésekre lenne szükség, illetve olyan eszközökre (anyagiakra és nem anyagiakra egyaránt), melyek a depriváltság felszámolását tennék lehetővé. Onmagába záruló folyamatról lenne szó? A közvetlen létszükségletek kielégí­ tése ennyire meghatározó lenne? A szorongató hiányérzet okozta feszültség csak az alkoholban vagy - szélsőséges esetben - az öngyilkosságban oldódhat fe l? Bármennyire összetartozó kérdésekről is van szó, nem a társadalmi egyen­ lőtlenség szorul (morális vagy más) magyarázatra, hanem az, vajon hogyan le­ hetséges az egyének életvitele, életcéljaiba beavatkozni úgy, hogy felismerjék kulturális megfosztottságukat? És ha ez a felismertetés sikerülne, lenne-e mód arra, hogy a társadalmunkban szaporodó hátrányos helyzetű csoportok többé ne essenek vissza a depriváltságba? Nyilvánvalóan nem, hiszen a kulturális megfosztottság a társadalmi zárványhelyzetek következménye. A felvilágosítás vagy a filantróp állami gondoskodás nem szüntetheti meg ezeket a zárványhelyzeteket. Már csak azért sem, mert ehhez elengedhetetlenül szükség volna azoknak a viszonyoknak a megváltoztatására, melyek újratermelik az egyenlőt­ lenségeket. Még azokban az egyénekben is, akikben megvan az önjobbítás vágya, a már említett kulturális tőke hiánya átléphetetlen korlátot jelent a deprivált létből a nem depriváltba. Vagy ha mégsem így lenne, nyomban felmerülhet a kérdés: az ismeretszerző kommunikációs készségek beszűkülése, a megismerő tudat fejletlensége, a szükségletek egyoldalúsága mennyire határolja körül az egyének változtatási lehetőségeit? Alighanem a szónak abban az értelmében is, hogy az esélytelenség legfőképp kulturális esélytelenséget jelent, s valamenynyire még akkor is, ha ennek az esélytelenségnek a csökkentésére elvileg adot­ tak az eszközök. A tömegkommunikációtól egészen az önszerveződő művelődé­ si formákig. Elvileg és részben gyakorlatilag. Mert a valódi kultúrateremtés­ hez és értékelsajátításhoz kognitiv és érzelmi készségek szükségesek. Ezért is keresik a többszörösen hátrányos helyzetűek a tartalmatlan kikapcsolódást, a kulturális pótélményeket. Méghozzá olyan pótélményeket, melyekből kiveszett a személyiségéltető erő, s inkább csak a nyomasztó mindennapi lét elfeledtetését szolgálják. Vagy éppen a megfosztottság átmeneti megszűnésének illúzióját keltik. Ami viszont érthető, sőt másképp nem is igen képzelhető el. Mivel a 27 �szegények értékvilágára is az a tudat nyomja rá bélyegét, hogy életkörülmé­ nyeinek javulására nincs kilátás, aligha tudják átvenni a társadalom uralkodó vagy elvárt morális, esztétikai értékeit. A vegetatív alapszükségleti szint meg­ tartásáért folytatott küzdelem ezt eleve akadályozza. Épp ezzel jön létre a kettős kiszolgáltatottság, mely materiálisan az anyagi javak hiányában, vagy szűkösségében, kulturálisan pedig a tudatlanságban, az informálatlanságban ölt testet. Nem tudják képviselni önmagukat, nem ismerik fel saját érdekeiket, s rá­ adásul még környezetük is megbélyegzi őket. Ezt pedig nem csupán szegény­ ségük következményeként kell számon tartanunk, hanem ugyanennyire annak a ténynek is, hogy az emberi élet újratermeléséhez szükséges anyagi és nem anyagi erőforrások csak elvont lehetőségét adják az érdekérvényesítésnek. Ha a domináns kultúrában való részvétel szubjektív feltételei hiányoznak, valósá­ gos esélyről sem beszélhetünk. S minthogy a kulturálisan megfosztott egyén nem képes a körülményeket a maga befolyása alá vonni, nincs se kontrollja, se ismerete afölött, ami vele történik, előbb-utóbb autonómiáját is végképp feladja. A korlátozott létezésbe való beletörődés ezért jelent rendelkezéshiányt, önátadást és apátiát. Aminek kapcsán mindjárt az is felmerül, hogy ez az el­ lehetetlenülés megállítható-e? Belenyugodhatunk-e abba, hogy a társadalom­ ban növekvő számú csoportok kénytelenek a kultúrán innen élni? Függetlenül attól, miként válaszolunk ezekre a kérdésekre, látnunk kell, a kulturális megfosztottság csökkenése azoktól a változásoktól függ, melyek a munkamegosz­ tási-munkavállalói, települési, hatalmi stb. zárványhelyzetek oldásában nyilvá­ nulnak meg. De legalább ennyire fontos hosszabb távon az is, hogy a művelő­ dési esélyegyenlőtlenségeket sem az iskola, sem a munkahely ne fokozza to­ vább. Alighanem azt is megvilágítva ezzel, hogy a szegények és a kulturálisan megfosztott csoportok önerejükből nem képesek a kiemelkedésre. Éppen a szegénység és a kulturális megfosztottság egymást erősítő inerciája révén. Nem utolsósorban annak révén, hogy kultúrafelfogásunkban mindmáig kísértenek azok az ellentmondások, melyek kezdettől fogva anomáliákat szül­ tek az elvek és a gyakorlat ütközésében; az egyik oldalról erősítik, míg a má­ sik oldalról gátolják ugyanannak a célnak az érvényesülését. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ellentmondás feszül a kulturálisan preferált törekvések és e törekvések megvalósításának társadalmilag strukturált útjai-módjai között. A művelődés sem egyénileg, sem társadalmi méretekben nem válik attól intenzí­ vebbé, ha olyan kulturális értékeket közvetítenek az egyéneknek, amelyek el­ sajátítására nincsenek meg sem az egzisztenciális, sem az életmódbeli, sem a szociális feltételek. Ezzel függ össze az a körülmény is, hogy „míg általában tekintve, a művészet és a tudomány, illetve az általuk kidolgozott emberi ké­ pességek potenciálisan minden ember számára való értékek, addig korábban és aktuálisan ugyanez a műveltség csak kevesek számára való, és ezért az ebből a „nembeli” szférából objektíve kirekesztett többséggel szemben nem egysze­ rűen semleges, azaz nem képvisel értéket, hanem a maga elérhetetlen, de kö­ vetelményként velük mégis szembe szegezett minőségében negatív, elnyomó funkciót tölt be” . (Orosz István: Az esztétikum egyeduralmi törekvései. Moz­ gó Világ, 1982. 2. sz., 108. o.) S tegyük hozzá: minél egyenlőtlenebb egy tár­ sadalom, illetve minél inkább az egész társadalom hierarchiájának alján van az egyén helye, annál inkább foglya marad körülményeinek. S annál kevésbé lesz képes abból az ördögi körből kitörni, melyet anyagi és kulturális megfosztottsága teremt számára. Időlegesen vagy végérvényesen. 28 �HO RV Á TH I STVÁN Néhány szó a szegénységről, a gazdagságról 1. Milyen város Salgótarján? Szegény, vagy gazdag város? Nem hiszem, hogy bárki is hiteles és rövid minősítő választ tudna a kérdésre adni. A válaszadás során - mivel a kérdés mögött az anyagi létre vonatkozó öszszefüggések rejtőznek - talán akkor vagyunk legbölcsebbek, ha azt mond­ juk: attól függ. A jólét az egyén, egy közösség számára leginkább áldásos, mert értékteremtő munkát tartalmaz, amelyben az eszközök, a célok és az eredmények megkülönböztethetők. Az alkotás eszközei és haszna időben elkülönülhet. A cél, eszköz, eredmény lecsupaszított összefüggése minden­ napjainkban, és távlatos gyakorlatunkban is vizsgálható, noha tudjuk azt, hogy minden élő szervezet elemzése élveboncolás: fájdalm at okoz. A rra te­ szünk kísérletet, hogy a jelzett hármas összefüggésben rendezzük a kérdé­ sek nyomán feltoluló lehetséges válaszokat. Az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején még érdekes látványosság volt a le—föl hullámzó vasárnapi salgótarjáni korzó. Több más mellett azt is bizonyította, hogy a korábbi kisvárosi létforma, a hozzákapcsolódó szo­ kások még élénken éltek. A z élet természetes keretei, a városkép külsőleg nem változott. „ B elakottsága” viszont szembetűnt. A korzó ténye bizonyít­ ja azt is, hogy az itt élők még nem gubóztak be, a nem túl régen megka­ pott megyeszékhelyszerep még nem ölte ki a korábban kialakított emberi kapcsolato kat: a vasárnap délutáni séta - éppenúgy mint a megbeszél­ hető futballmeccsek - a jóízű beszélgetések alkalmai is voltak. A sétálók külleme és a színtér állapota elütött egymástól, A ruhák sza­ bása, anyaga és más kellékek a kor vezető ízlését tükrözték. Annál feltű­ nőbb a kopottas környezet: a szűk utca, gyér forgalm ával, az egykor fénye­ sebb időt is megélt kereskedőházak hámló vakolata. Olykor a sár, máskor a por, mindig a füst. A városlakó ehhez a nem túl szívderítő feltételrend­ szerhez is tudott alkalmazkodni. Megtanulta - mert élni akart - a lété­ nek legapróbb részleteiben és legnagyobb elemében a mindig legjobb al­ kalmazkodást: az alkalomhoz illő tiszta, divatos ruha viseletében, s mun­ kájában egyaránt ez jellemezte. A városlakó érezte a mindig mögöttes és csak néha felszínre bukó el­ lentmondás tömegét. Nem túl sokat törődött v ele, mert élni, megélni akart. A városlakó akkor munkájával megkeresett pénzét, küllemének korát megelőző karbantartására, és erejének - leginkábbb fizikai teljesítőképes­ ségének - újratermelésére fordította. Olykor túlzottan is hedonisztikusan. A városlakó lelke és vágyai tükröződtek életformájában, viselkedésében: nagyvárosba - a kinőtt cselekvési színtér megújítására - szolid, anyagi jó­ létre vágyott, és biztonságra. Bensőjében folyamatosan alakult ki ez, a gondolatok, a cselekvés logikája szerint: az otthagyott, az elfelejtendő sze­ génység. 2. A szegénység változó tartalmával több formában is végigvonul a vá- 29 �roslakó életén. A hatvanas évek elejétől közel húsz éven át a hivatalos be­ szédekből is megtapasztalta, oda is beépült: a szegénység program és inte­ lem. Sokfelé hallhatta az elindulás keservét nem elfelejtendő: Tarján nemcsupán Salgó, hanem leginkább kenyeretlen. A szószerkezet mint múltunk és közvetlen életünk sorscsapása stigmaként riasztja naponta életét. D e mi­ ért? A válasz elmaradása lelke mélyére húzta vissza. A ránktelepült fogalom B él Mátyás leírásaiból, a szorgalmas Radványi Ferenc nógrádi jegyző latin nyelvű szövegében bukkant fel legelőbb, még a X V III. század elején, nem sokkal a török kiűzését, Rákóczi-szabadságharc elbukását követően. A z akkori elnéptelenedett vidék, a tucatsorsú job­ bágyfalu, az ínséges kor, a mezőgazdasági termékszerkezet hegyi körülmé­ nyei - ahol a kenyeret jelentő búza előtt a zab, az árpa honosabb volt szinkronban volt a „kenyeretlen Tarján” fogalmával. Elegendő volt egy kései történészi rátalálás, és a szópár századok határait áthágva elterpesz­ kedett riadalmat okozón mai életünkön is, sokszor gúzsba kötve a lanyhuló közösségi életet is. A z időcsúszások rendje szerint az akkori szegénységre, a korabeli nélkülözésekre is magyarázatként szolgált. Közben pedig történt egy s más, ami elfelejtődött. Közel egy század múltán a X IX . század közepétől - a parányi jobbágy­ falu saját kereteit szétfeszítő, eddigi életét felrúgó, hatalmas fejlődésen ment át. Népessége megnőtt. Jöttek is a szélrózsa minden irányából új la­ kói. kik ideiglenesen, kik véglegesen megtelepedtek itt. A település a meg­ gazdagodás, a gyors anyagi siker, a műszaki karrier szimbóluma lett. M á­ ra elfelejtettük: a kor magyar és európai újságjaiban sok hír, közlemény jelent meg róla. Kim eríthetetlennek tűnő nyersanyaga, ipari termékei ré­ vén világhíres lett. Akkor sokfelé így is emlegették: a magyar Birmingham, a magyar Rurh-vidék. A ma élő ember számára ez legalább olyan fontos hagyomány mint a korábbi. A történelem léniáján következő X X . század nem folytatta - nem is csak önmaga okán - az előző hagyományt. A kor nemzetközi politikai döntései miatt a település a perifériára vetődött: kezdetben beszűkült, a munka­ erő szükséges mozgása, később a nyersanyag-utánpótlás fogyása miatt a tő­ ke folyamatosan kivonult. A technológia elveszítette vonzó újdonságát. A z 1 92o-as évek változása: a várossá válás, örömünnep helyett kínná, a nem kívánt szegénység példájává tette Salgótarjánt. Az ellentmondások kiélezettebbek lettek. A társadalmi, a politikai tér leszűkült a cselekvés számára. N e felejtsük el S z a b ó Z o l t á n minősítő megállapításait: „ A gazdag­ ság pompázóbb ezen a tájon, modernebb színvonalasabb és több fénnyel telített. A szegénység szomorúbb, rikoltóbb és lehangolóbb. Ha megállsz az új telepek sétányain valam i kispolgári Rózsadombon érzed magad, ha a barakkok közt jársz, valami hatványozottan reménytelen, színtelen és kopott periférián, ahol szürke minden, a ház, az ember, a pocsolya, a sár, és a le­ v é l". Az 1945. után bekövetkezett változás, és elsősorban a termelésre utalóan - minden heroizmusa, tényleges erőfeszítése, a városkép mára már valósá­ gos értékei ellenére - sem tudta a ténylegesen új kor, új követelményei szerint tartósan újrafogalmazni az anyagi lét alapjait. A modern város új ellentmondásai mellett, tovább hordozott többet a régiek közül is. A szolid - korábban kisvárosi lét - a középvárosi élettérré változott. A meg30 �termelt értékek közül az anyagi ma is megelőzi - a szépen fejlődő, de bo­ rotvaélen táncoló - szellemit. A város környéki munkáskertek üdülőövezet­ té alakultak. A pénz mozgása látható: Gedőc, Szilvás, E r esztvény házai, kertjei a tulajdonosainak - az eddig rejtekező, most látható - anyagi álla­ potát jelzi. A tehetősebbek a Mátra, a Balaton lehetőségein valósítják meg be nem váltott álmaikat. A városlakó differenciáltan él. Van aki szépen gyarapszik - a legfon­ tosabb az anyagiakban - van aki kevésbé. A szellem alkotói közül sokaknak gyerekkori élmény, be nem teljesült álom színtere lett Salgótarján. A mai tapasztalat úgy fogalmazza: salgótarjánival az ország minden pontján lehet találkozni. A városlakók be nem teljesült vágyaikat, lelki egyensúlyukat akarják visszaállítani: országos vándorlásra indultak. 3. A statisztikusok szerint a szegénység és gazdagság folyamat. Jellem ­ zésüket egy állapotban kivetíthetően nehezen végezhetjük el az állandó mozgás következtében. Alkotóelemeiket, azok egymáshoz kapcsolódó v i­ szonyát azonban megvizsgálhatjuk. Felsorolásuk is eligazító a sorsunkat to­ vábblendítő gondolkodásban. Elemzésük pedig tanulságos. Nem véletlenül került az első helyre a demográfiai tényező. Úgy tartjuk, hogy a magas népszaporulat, a szegénység, vagy az elszegényedés biztos je­ le. D e a másik pólusának tényeit is jobban illik szemügyre vennünk: a né­ pesség kormegoszlásában az idősek, a nem aktív keresők, a nyugdíjasok számarányának változását. A mindehhez kapcsolódó munkaerővonzás fo­ lyamatai jelzik: nagyobb a baj, mint ami ma látható. A lakosság tekin­ tetében fogyó megyei népesség, Salgótarján lakóinak apadása mutatja: nem az önmagunkat kellető intézkedések ma a sürgetőek, hanem e folyamat meg­ állítása, később megfordítása igényel koncentrált figyelmet. Ügyelnünk kell arra is, hogy a statisztikai hivatal 1987-es adatai szerint 1 982. óta folyama­ tosan romlanak N ógrád jövedelem viszonyai. A megyék sorrendjében Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú, Szabolcs, Somogy megyéket előzzük csupán. Életünk, jövőnk tervezésében a természeti-földrajzi tényezők fontosságát - nemcsak a divat miatt - kell hangsúlyoznunk. A közlekedés, a keres­ kedelem állapota, az emberek közötti, az élethez szükséges mindennapi kapcsolat minőségét jelzi. A tőkehiány a termelékenység színvonalában is megfogalmazható. A munkaerő gyenge minősége, alacsony teljesítőképessége fizikai és szellemi értelemben egyaránt utal az elit létére, vagy hiányára. E z pedig tovább­ lendít, az oktatás, az egészségügyi ellátás, az élelmezési szokások minősí­ tésének irányába. A fentiekkel vessük össze helyzetünket. Meditálhatunk viszonyaink reá­ lis ismeretében: szegények vagyunk, vagy gazdagok? A válasz a végle­ tekig vihető. Okosak lehetünk, amikor azt fogalmazzuk meg: egyik sincs a másik nélkül. A két pólus egymással összefüggésben jeleníthető meg, a ket­ tő közötti távolság nagyságrendje azonban nem elhanyagolható. Azt talán megkockáztathatom: senki sem szereti a szegénységet mint állapotot. H a tartósan ehhez a pólushoz közelítés jellemzi életünket, természetes igé­ nyünk a társadalmi, gazdasági törvények biztosította új nyomvonal kijelö­ lésének akarása. 4. A szegénység, a gazdagság mozgásformái: a történelem síkján, a min­ dennapokban jól elkülöníthető kísérői életünknek. Jellemzői ott és akkor 31 �is jelen vannak, ha különböző okokból vezérelve tudatják jelenlétüket. Társadalmi, csoport- és egyéni mozgásokat, ambíciókat gerjesztenek. M ind­ emellett bizonytalanságot is okoznak ugyanebben a közegben. Egy sor öszszefüggés helyes értelmezésére kényszerítenek: munka, munkaalkalom, megélhetés, haszon a segítségükkel értelmezhető helyesen. Tenni felisme­ résükkel lehet érdekükben, vagy ellenük, ez új folyamat elindulásával jár szükségképpen. Úgy tűnik, itt és most is helyes megfogalmaznunk: e téren is a cselekvés­ nek jött el az ideje. A kényszer is járhat érdemi eredménnyel. Témánk kapcsán azzal, hogy a megváltozott város, lakói identitásának, lelki egyen­ súlyának, a körülmények diktálta összhangját, céljainkat leszünk képesek újrafogalmazni. Cselekedjünk alkotó eszközeinkkel, reménykedjünk, hogy az eredmény sem várat magára, mert létezünk. 32 �ALULLEVŐ K Jogszegénység Tisztességben és bátorságban sokunk példaképe, G ünter Walraff, írt egyszer egy könyvet Legalul címmel. Ott, Nyugat-Németországban akkor a vendégmunkások voltak legalul. Am ikor mi most egy soro­ zatot kezdünk A lu llévők címmel, azt kutatjuk, hogy egy „m aga alatt lévő” nép társadalmában kik és miért jutottak még alább. Jó, hogy ma már se tisztesség, se bátorság nem kell ahhoz, hogy a kér­ déseinket föltehessük. K is Zoltánnak, aki nem csak az egyik legegyénibb hangú magyar író, hanem történetesen gyakorló bíró is, beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol egyet­ len cigány megütése, a dominóelvet követve, a rendőrtisztek sorának leváltásához, végső soron a belügyminiszter lemondatásához vezet. Én tudom, hogy jószerivel ilyen ország a világon nincs. D e úgy gon­ dolom, akkor beszélhetünk majd szocialista demokráciáról, ha a mi demokráciánk emberi jogokból minden más társadalomnál többet biztosít. - Egészséges politikai és jogi közállapotok esetén természetesen nem lenne kérdés, hogy egy cigány bántalmazása miatt mondjon le a belügymi­ niszter, ugyanis hasonló helyzet adódhatna egy nem-cigány megpofozását követően is. A lemondásra nyilván egy prularista berendezkedésben ke­ rülne sor, ahol a kormányzásban résztvevő párt féltené képviselőhelyei­ nek számát, ezért maga kényszerítené lemondásra kellemetlenné vált poli­ tikust, aki megengedte, hogy az általa irányított nyomozó hatóságban még a leghalványabb lehetősége is felmerült annak, hogy valakit tiltott kényszer alkalmazásával vallassanak. Ez, szerintem, nem utópia. Talán annak hangzik. E z elvi, tehát kissé elvonatkoztatott kérdés, - Engem már vertek meg rendőrök, azért mert kölyökkoromban stop­ poltam, kissé szakállasan. Ezek a rendőrök talán még ma is szolgálnak, ma már az én adómból fizetik őket. - D e a kérdésedben a saját sérelmed mellett egy átpolitizált társadalmi vezérgondolkozás prüdériájának nyomát is megsejthetjük. Nem tudom, szoktál-e bírósági ítéleteket olvasgatni? H a igen, találkoztál-e már egyet­ len olyan büntető ítélettel, ahol az indoklás, „személyi részében” szere­ pelt az a szó, hogy cigány? Jómagam is legföljebb a nyomozati anyagok­ ban, kihallgatási jegyzőkönyvekben bukkantam erre a szóra. Vagyis nem létezik olyan eseti jogalkalmazói aktus, határozat, vagy ítélet, ami ugye­ bár, indokolási kötelezettséggel jogokat és kötelezettségeket, büntetőítéletben szabadságelvonással járó kötelezettségeket és hátrányokat állapít meg, amely elfogadta, respektálta volna, hogy valaki cigány vagy nem az. 33 �Nem hinném, hogy ennek jogi elismerése diszkriminációt jelentene. Aki ezt mondja, annak csak a létező előítélet, a hátrányos megkülönböztetés jut eszébe. Pedig itt sokkal többről, és nem csak hátrányról van szó. Sőt, én mint büntető bíró vallom, hogy e körülmények figyelembevételével szü­ lethetnének igazán törvényes ítéletek. E z a társadalmi prüdéria, ami mélyen beitta magát a közgondolkodá­ sunkba, a bírót óhatatlanul törvénysértésre ösztökéli. Tudniillik nekem a „tényállást” teljes egészében fel kell derítenem, ugyanakkor tisztáznom kell a bűncselekmény alanyi oldalát is. Vagyis azt, hogy ki, milyen, szemé­ lyiség követte cl a cselekményt. Arról, hogy mit jelent a személyiség, ta­ lán nem nekünk kellene beszélni, mégis az elkövető személyiségének föl­ tétlenül vannak olyan „metszetei” , amelyek jogilag relevánsak. A mai bűn­ tetőeljárási jog gyakorlatának nagy átka, hogy a jogalkalmazó csaknem ki­ zárólag a tényállás után érdeklődik, illetve csak azután érdeklődhet. Mert nincsenek a kezében olyan eszközök, amelyek által megközelíthetné az elkö­ vető személyiségét. E gy cigány vádlott esetében nem kell számot vetnie és számot adnia arról, hogy az az ember milyen hatást gyakorolt rá. E z a tényállás befejeztével a nyíló ajtón mintegy kipárolog a folyosóra. A bíró legföljebb azt veszi figyelembe, hogy az illetőnek milyen a priusza, házas-e, vannak-e gyerekei, ésatöbbi... Semmi sem kényszeríti, hogy önvizsgálatot tartson: él-e benne az a bizonyos létező előítélet? A büntető jogalkalma­ zás szempontjából a cigányság ezért leledzik a jogszegénység állapotában. K i kell mondanunk végre, hogy a cigányok másmilyenek. Minthogy a bíró nem ismeri ennek a másságnak a kulturális, történelmi, civilizációs vagy vallási „karakterisztikáját” , a tárgyaláson nem lehet vádlottja „egyen­ rangú partnere” . Köztudott, és alighanem tudományosan földolgozott kul­ turális tény a cigányságnak a tulajdonnal kapcsolatos attitüdje. Természe­ tesen nem az előítéletek szintjén, azt is figyelembe kellene venni, midőn a bíró az elkövető személyiségében rejlő társadalomra való veszélyességről nyilatkozik. - Hogyan lehetne „h id a ln i” a cigányok és nem-cigányok tulajdoni szem­ lélete közötti szakadékot? - Rettetenetes nehéz kérdés, legföljebb ötleteim vannak. H a a helyi bí­ ráskodásnak lehet jelentősége, az éppen a cigányságra igaz. Elképzelhető­ nek tartanám, hogy a krisz (roma nyi kris = cigány törvény - a szerk.) nagy tekintélyű bírái együttműködjenek a kodifikált törvény alkalmazói­ val. Sokkal hatékonyabbá válna a jogalkalmazás. A k ár úgy is, hogy a bí­ róságok ügyforgalma a krisz-bírák (kris bíró = cigánybíró - a szerk) tá­ mogatásával csökkenne. Visszatérve az előző kérdésre, szerintem az előítéletek föloldásának csak egyetlen útja létezik, egymás kultúrájának, társadalmi helyzetének megis­ merése és megértése. Mielőtt a tudatosan vagy akaratlanul fölszított faji érzület, nacionalista hőzöngés lincshangulatba,torkolna, nagyon fontosnak találnám, hogy végre lehetőséget kapjunk eme másság megismerésére, meg­ értésére. A cigányság büntetőeljárási jogszegénységének, mint már emlí­ tettem, vannak olyan okai is, amik a processzuáljog intézményi környe­ zetéből, környezeti elégtelenségeiből fakadnak. Hogyan lehetne megaka­ dályozni, hogy egy cigányt - vagy bármilyen alant lévő embert - ne ver­ jenek meg a rendőrségen? Legalábbis ne kényszerítsék akaratával ellenté­ tes tartalmú vallomásra? 34 �- Talán az ügyvédek jelenlétével. - Megmondom őszintén, a nyomozati iratokat lapozva a legritkább eset­ ben találkozom az ügyvéd nevével a nyomozati vagy ügyészi kihallgatás során. Meghatározott fenyegetettségű bűncselekmények alapos gyanúja, fogva tartás esetén például kötelező a védelem. A védő ilyenkor rend­ szerint „más elfoglaltsága miatt” a kihallgatáson nincs jelen. Tény, hogy az ügyvédek igen elfoglaltak. A z esetek nagyobb részében kötelező védelem esetében a hatóság rendeli ki az ügyvédet, akinek a díja ilyenkor minimá­ lis. Hogy csak érzékeltessem: a bírósági tárgyaláson, vagyis ahol „fölte­ szik a koronát az eljárás fejére” , egy nem túl bonyolult ügyben a kiren­ delt védő díja 150 forint. E gy szerződésért ennek a tízszerese is jár a munkaközösségnek. N yilván ez is közrejátszik, hogy kevés a védő. Talán nem köztudott, de az országban - ha jól emlékszem - összesen 1500 védő lehet. Kivételes az, hogy egy ügyvédi munkaközöségen kívül, magánprakszist folytat. Tehát az ügyvédség is jó alaposan „meg van szervezve” . Ennek az indokát nem ismerem. Fogalmam sincs, mi szükség erre a limi­ tált létszámra, miért nem alakulhat ki valamilyen szabadabb verseny az ügyvédek között, miért kell őket „betagosítani” , és az emelkedő bűnügyi statisztikával eképp miért kell csorbítani a gyanúsítottak védekezéséhez való, törvény általi biztosított és megkövetelt jogát? Ilyen körülmények kö­ zött - mert így a kirendelt védő és védence is a jogi szakértelmet igénylő kérdésben is afféle statisztikai szerepre kárhoztatik - tanácsos meghatal­ mazni az ügyvédet. Nem kell különösebben bizonyítanom, hogy a bűnö­ zés, hogyan függ össze az anyagi szegénységgel. A jelenlegi viszonyok kö­ zött egy ügyvéd meghatalmazása, különösen egy halmozottan hátrányos helyzetű vádlott esetében - anyagi csőd. Sajnos ez nem csak a büntető jogalkalmazásban van így, hanem a polgári ügyekben is. Noha a hivatalbóliság, az officialitás ellve általában érvényesül a bírósági jogalkalmazás­ ban, mégis a bíró nagy nehézségek árán, s emiatt talán igen rossz haté­ konysággal képes a jogi szférában transzformálni az ügyfél vagy vádlott igazságkereső szándékát. Így az ügyfelek kielégítetlenül távoznak a tárgya­ lóteremből, minthogy nem értik, hogy az ellőző egy órában miről is volt szó, ezért egyszersmind elégedetlenek is. A jogalkalmazás titkos nyelvét használó hatóság így méginkább elidegenedik ügyfeleitől. M ég valam it: a szegény, és ettől jogszegény, esetleg, ráadásul sötétebb bőrszínű vádlott megpofozásának nem csak az a motívuma, hogy ambició­ zus rendőrtisztviselők valam i elvont bűnüldözési eszme követelésére mi­ nél gyorsabban akarnak hozzájutni a büntetőeljárásban egyébként túlon­ túl nagy jelentőséggel fölruházott nyomozati beismerő vallomáshoz. Tény­ ként azt is elfogadhatjuk, hogy a rendőrség presztízse rendkívül alacsony, ezért egyebek híján a rendőri testület legfeljebb anyagi okokból csábító.... - T e mennyit keresel? - M ár majdnem annyit, mint egy „jólm enő” rendőr főtörzsőrmester járandósága. D e természetesen nekem nem jár ruházati illetmény. - E z elképesztő. - Sajnos ennek az a következménye, hogy a rendőrök is hátrányos hely­ zetű, vagyis jogszegény környezetből rekrutálódnak. A kultúr- és jogsze­ gény környezetben pedig kiváltképp tenyészik a faji előítélet. - M ondani szoktuk, hogy ebben az országban m indenki jogszakértő. E b ­ ből csak az igaz, hogy pörösködő nemzet ez. 35 �- A jog az emberek túlnyomó többsége számára egy ronda, százkarmú monstrum. Nem hiszem, hogy az emberek szeretnék a jogászokat. Nem hiszem, hogy jogállamban élünk... - Szerintem inkább túlszervezetten anarchikus jogrendben. - E z a két dolog szorosan összefügg. H a nincs jogállam, akkor alatt­ valók vagyunk. Tehát mi is többé-kevésbé a jogszegénység állapotában élünk. Nagyon divatos mostanában a társadalom működésének zavarai kapcsán afféle értékválságról, az értékek lezüll éséről beszélni. . . - É n úgy látom, hogy a lobogókra aggatott értékeink nagy része már ,,kihirdetése” pillanatában amortizálódott, ugyanis az em berek egy csomó „é rté k et" semmibe se vettek, d e ezt senki nem merte kimondani. - A funkcionalitás értelmében nekem ez a bizonyos értékválság társa­ dalmi kommunikációs válságot jelent. A társadalom értékfogalmai meg­ könnyítik a kommunikációt, a kommunikációs csatorna hatékonyságát nö­ velni képesek. Egyszerűbben: az emberek nem értik egymást. Közös értéknormatívusok híján a társadalom kommunikációs állapota egy Franz X a ver Kroetz- vagy egy Spiró- drámához hasonlatos - a Csirkefejre céloztam. Mindenki mondja a magáét, függetlenül attól, hogy a másik mit mond. Szociálpszichológusok talán így fogalmaznának: nincs hatékony in­ terakció. Inglehart kifejezésével: hiányzi a flusztráció-tolerancia. A z egyik legnagyobb magyar jogfilozófus és Lukács-szakértő, dr. Varga Csaba szerint a jog a nyelvhez hasonlóan társadalmi szuperközvetítő ágens. T e­ hát kommunikációs csatorna. Am ikor a jogalkalmazással kapcsolatban biztalmatlanságról, a jog tekin­ télyvesztéséről beszélek, akkor azt mondom, hogy jogalkalmazásban meg­ nyilvánuló kommunikáció hatékonysága rendkívül rossz. Ú gy találjuk, hogy ez a csatorna csak egyfajta irányból érkező információkat közvetít, a fölül­ ről lefelé jövőket. Am ikor az információk majdnem kizárólag fölülről le­ felé áramlanak, akkor nem beszélhetünk jogállamról. A jog szempontjá­ ból ez az információáramlási „vektor” fejezi ki és definiálja a diktatúra fogalmát. Ennek okát, azt hiszem, a marxistának magasztalt, de valójában sztáli­ ni elmélet rendkívül hatékony érvényesülésében lelhetjük meg. V agyis az elmélet, az akarat, az Ige a maga képére formálta a valót. E z az elmélet a politikai akarat mindenhatóságát hirdeti, és ezt az omnipotenciát vérnő­ sző következetesség érvényesítette is. Kezdetben vala az Ige, s lőn: nézzünk körül, ez a valóság. E z egy nagyon nehezen érthető valóság. A kétféle „m i” valósága ez. Egyrészt a párt- és állami funkcionáriusok szájából hallható dörgedelmes fejedelmi többes „m i” szóhasználatának valósága. Másrészt az egytömbű hatalmi struktúrából és a korrupciós befolyáspiacról kiszorított alattvalói indifferens „m i” meghunyászkodásának szóhasználati valósága. A z indifferencia tudatos szándék eredménye: tudatosan előidézett szerveződésképtelenség, a szervezkedés betiltásának következménye. A z indiffe­ rencia, az alattvalói „m i” viszonyai közepette pedig rendkívül alacsony hatásfokú a kommunikáció. Gondoljunk csak arra, hogy Rákosi hatalomra jutásával, az iparosítás elkezdésével, a civil-szervezetek szétzúzásával a tár­ sadalom korábban megvolt kommunikációs hálója teljességgel szertefosz­ lott. 36 �- Azért ez valakinek így nagyon m egfelelt a R ákosit követő időkben is. N em is beszélve a reformpangás mesés korszakáról... - Homogén, szürke orwelli tömeggé lettünk. A k i pedig tömegben van, az nem képes társalogni, hosszasan és értelmesen a mellette állóval. A tö­ megember választhat: vagy meghunyászkodik és tovább sodródik, vagy üvölteni kezd, és megkönnyeztetik. Am it most elmondtam, tekintsük „alaptényállásnak” Többlettényállási elem viszont az, hogy a sztálinizáció, az ikonokra festett politikai akarat tel­ jességgel eleszköziesítette, instrumentalizálta a jogot, amit afféle korbács­ ként használt föl. E gy szolgálóleány, a politika szolgálóleánya, aki pliszékesztyűs kézben korbácsot markol. - E z is egy kis adalék a politikai vágy és a szexus ikermagvúságáról. Csak a szerelemben választod vagy elfogadod az aberrált partert, a poli­ tikában kapod. - Ugyanakkor a nálunk még mindig betiltott Hans K elsen Tiszta Jo g­ tanából tudjuk, hogy a politika és a jog olyan, mint a víz és az olaj. Ha mégis megpróbáljuk összekeverni a kettőt, olyan szutykot kapunk, ami most a nyakunk magasságában hömpölyög. A jogg instrumentalizáltsága hoz" ta azt, hogy eme szuperközvetítőben az információk csak - majdnem kivé­ tel nélkül - lefelé áramolhatnak. Jogállamokhoz képest Magyarországon az állammal szembeni bírósági út rendkívül szűk. A bírósághoz fordulás je­ lenthetné ugyanis azt, hogy az ügyfél fö lfelé indíthatná el saját „inform á­ cióit” . - Gondolom mindez rátelepszik a pörösködők egymás közötti viszo­ nyára is. - Te egy bírósági tárgyaláson nem azt látod, hogy a tiszteletben meg­ őszült bíró bölcsen végighallgatja az ellenfelek ügyvédei által lefolytatott bizonyítást, és végül minden erejével és tehetségével a jogvita jogászi el­ döntésére kell csak hagyatkozni. A bíróságoknak kutyakötelessége, hogy ahol csak tudnak, ott „beavatkozzanak” a felék jogvitájába. H a a fölsőbb bíró­ ság hatályon kívül helyez egy ítéletet, akkor igen gyakori érv az, hogy az alsóbb bíróság „nem derítette föl a tényállást” . Vagyis a „fölülről jövő információk” alapvetően a tényállás felderítésében, az arra vonatkozó törvényi és eseti döntésekben megnyilvánuló iránymutatásokban testesül­ nek meg. Így aztán az a furcsa helyzet adódik, hogy a bíróság bizonyító és végrehajtó hatósággá válik, azzal szemben, ami ex definitionem kellene lennie - mármint ítélőhatóságnak. Ahelyett, hogy a peres eljárás tényleg az lenne, aminek lennie kellene, miszerint ellenérdekű felek pereskednek, vitatkoznak egymással, az amúgy is túlterhelt bíróságnak a tényállással, a bizonyítással kell viaskodnia. Nem kétséges, hogy kinek a rovására. A kér­ dés másik dimenzióját pedig akképp lehet jellemezni, hogy a bíróságok, a szép és garanciákat nélkülöző törvényi deklarációk ellenére korántsem füg­ getlenek. A jelenlegi gyakorlatban a végrehajtó hatalom képviselője, egy kormányzati-miniszterális hivatalnok jogosult arra, hogy egy úgymond „független” bírót minősítsen,, megítéljen, Tehát jogszegénységünk összetevőit, így tudom összefoglalni: a társa­ dalom komunikációs válságában élő emberek „peren kívü l” , kulturáltan vitájukat, konfliktusukat nem képesek föloldani vagy megoldani. E gy el­ idegenített monstrumtól várják az igazságosztást. E z a monstrum csak az egyirányú, fölülről érkező információkat képes áramoltatni, ezzel mégin- 37 �kább fokozza elidegenedett jellegét - önmagától annyira elidegenedett, Logy már maga is kiszolgáltatott, függésben lévő, végrehajtó funkciókra degradált. Ilyen viszonyok közepette aztán könnyen megérhetjük, hogy az általá­ nos jogszegénység állapotában leledző polgárok közül miképpen kereshe­ tik a jogukat azok, akik a szegénység, a társadalmi esélyegyenlőtlenség más vonatkozásaival is terhelten tétováznak a törvény, a bíróság rideg bolt­ ívei alatt, ,,a törvény kapujában” . Sorolhatnám az iménti általánosságokat megalapozó példákat, de most csak egyre hagyatkoznék. A panasznapon bejött hozzám egy ügyfél, aki üvöltve, artikulátlanul, csak a magánhangzókat tudta kiejteni. Valószínű­ leg sérült a hallása. Nekem is kiabálni kellett vele, hogy megértsen, pedig - most nem csak a saját „esetemre” hagyatkozom - ilyenkor, a tehetet­ len szánalom miatt, összeszorul az ember torka. Előadásából annyit ki tudtam venni, hogy idős ügyfelem másfél éves korában agyhártyagyulladá­ son esett át, és azóta „sokszor fáj a feje” . Följelentést kívánt tenni, mert két cigány kővel megdobálta. A látlelet szerint nyolc napon belül gyógyu­ ló sérüléseket szenvedett. Ügyfelem magánvádló kívánt lenni - tehát önál­ lóan kell bizonyítania, hogy az a két személy volt az, aki a sérüléseit elő­ idézte. Lehetőség van arra, hogy a bíróság az ügy iratait a vád átvételének megfontolása végett megküldje a vádhatóságnak. Akkor, ha valamilyen közérdek indokolja a vád átvételét. Végzésemben hivatkoztam arra, hogy „közvetlen észlelésem” alapján a följelentő valószínűleg értelmi fogyaté­ kos - mindenkinek joga van ahoz, hogy büntető igényét érvényesítse, s hogy ügyfelem, állapotára tekintettel, ne akadályoztassék, ajánlatos lenne, ha az ügyészség átvenné a vád képviseletét. Rövid, háromsoros átiratban közölte velem az ügyészség, hogy „nem -kívánja átvenni a vádat” , indoklás nélkül. Aztán arról értesültem, hogy az ügyész kérésemmel kapcsolatban egy magánbeszélgetésben megjegyezte: „az ügyészség nem népjóléti intézmény!” Kérdem, hát miféle intézmény akkor az ügyészség? És azt is megkér­ dezném, hogy hol és milyen társadalomban élünk? A N D R A S S E W IV Á N 38 �K IS S N É N O V Á K É V A Kapcsolatok a lakótelepen 19 8 1-8 5 . között az M SZ M P K B Társadalomtudományi Intézete nagy­ szabású empirikus vizsgálatot végzett Salgótarjánban. Többéves kutatá­ sunk során arra a megállapításra jutottunk, hogy e város a település- és tár­ sadalomfejlődés sajátos irányát - talán modelljét - képviseli. Salgótar­ jánban jól nyomon követhetők mind a munkamegosztást, mind a város fejlődést-fejlesztést alakító legfontosabb gazdasági és társadalmi tényezők. Tekintettel arra, hogy a városlakók egyre nagyobb hányada él lakótele­ peken és ez Salgótarjánban is megfigyelhető, kutatásunkban részletesen vizsgáltuk a lakótelepen élő munkáscsaládok életmódját. A rendelkezésünk­ re álló adatok alapján most a lakótelepi munkáscsaládok kapcsolatairól igyekszünk átfogó képet adni. A lakóteleppel kapcsolatos, a közvéleményben meggyökeresedett sztereo­ típiák közül a leggyakoribb, hogy a lakótelep a maga tárgyi és szociális színterével az elidegenedés melegágya. E vélemény kialakításában és fenn­ maradásában komoly szerepet játszott a publicisztika, amely gyakorta tűz­ te tollhegyre a lakótelepi életmód visszásságait, de éltette, sőt ma is élteti ezt a felfogást, az ott élők tapasztalata. A szegedi kontroll csoportban az egyik megkérdezett így summázta véleményét: „E g y lakótelepen ez min­ denütt így van, mindenki rohan, mindenki siet, tele van gonddal. Rohan az ember, megy csak lehajtott fejjel, föllöki inkább a másikat, se nem kö­ szön senkinek se. Bevágja az ajtót, kész, az ő részéről el van intézve. Ez így van. Sajnos, annyira rohanunk, annyira sietünk valahová, de az egész ország. Kivétel azok a részek, külkerti részek, ahol még megvan az a régi jó szokás, hogy a szomszédok összejárnak, segítenek egymáson, ugye?! Itt benn az ember csak szalad, szalad, idegeskedik, el van foglalva a saját problémájával, most hozzák a fűtésszámlát, most nincs fizetés, mit tudom én, jön a karácsony, venni kellene ezt, venni kellene azt, nincsen rá pénz. Szóval egyszerűen rohanunk. . . ” Nem vitatjuk, hogy a lakótelepi népesség heterogén összetétele, egy-egy kisebb lakóterületi egység tagjainak teljesen véletlen kiválasztódása, a ré­ tegspecifikus életmód jegyei a lakótelepi népesség jövedelmi viszonyaiból, életkörülményeiből következő „hajtás” és a szinte kényszer jellegű takaré­ kosság és az ehhez társuló gyakran nem szerencsés építészeti megoldások kedvező lehetőségeket teremtenek az elzárkózás, a befeléfordulás, végletes formájában az elmagányosodás jelensége számára. A jelenségekkel szembe­ ni tiltakozást, megdöbbenést hangsúlyossá teszi a településforma lehetősé­ ge és valósága közötti ellentmondás: viszonylag kis területen emberek ez­ rei laknak együtt, ugyanakkor sok-sok ember érzi magát egyedül, bajában és örömében teljesen magárahagyatottnak másoktól - akik talán szintoly egyedül érzik magukat — karnyújtásnyi távolságra. Ezt az ellentmondást a felszínen mozgó köznapi gondolkodás érthetően nem tudja sem feloldani, 39 �sem elfogadni, és egyértelműen a lakótelepi életmód számlájára írja. Eköz­ ben megfeledkezik arról, hogy az elzárkózás korábbi formái, például az én házam az én váram jelszóval jellemezhető felfogás nem lakótelepi ter­ mék. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a városfejlődés e szervetlen képződményében is végbe ment a mennyiségi változások minőségbe történő átcsapása; a lakótelep emberek nagy tömegét - olykor egy (kisebb) városnyi népességet - fogta össze egyetlen nagy differenciálatlan építészeti egy ­ ségbe és nem számoltunk azzal, hogy ezzel az urbanizáció keretei között egy új minőséget is teremtettünk. Mint ez gyakorta előfordult más esetek­ ben is, az új minőség egy sor meglepő jelenséggel hívta fel magára a fi­ gyelmet. Tudtuk, hogy a városi életmód is kedvez a személytelen kapcso­ latoknak, mégis meglepődtünk, amikor a lakótelepeken ezek tömegeivel találkoztunk. Ismert volt, hogy a városi közegben - a kapcsolatok lazább volta, felületessége miatt - nehezebben vagy alig érvényesült a társadalmi kontroll, mégis furcsállottuk, hogy ez a lakótelepeken - ahol jó ideig szin­ te mindenki a teljes ismeretlenségben élt - még hatványozottabban igaz. Kutatók már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy szinte minden ré­ tegben megfigyelhető „hajtás” az életfeltételek megteremtéséért vagy javí­ tásáért ellene hat a társadalmilag kívánatosnak tekintett életmód kialaku­ lásának, de igazán csak akkor figyeltünk fel erre, amikor a lakótelepeken ezres nagyságrendben vált vizsgálhatóvá a „semmire nincs időm, mert haj­ tani kell” magatartás. A problémák további felsorakoztatása helyett sze­ retnénk megfogalmazni véleményünket, ezzel kapcsolatban: a lakótelepi életmód számos visszássága egyáltalán nem lakótelepi sajátosság és nem csak a lakótelepi életmódban figyelhető meg, viszont a méretbeli különb­ ségek miatt itt sokkal szembetűnőbbek, mint másutt. Vannak ugyanakkor olyan lakótelepi sajátosságok, melyek oka a lakótelepek szervetlen kelet­ kezésében keresendő. A szociális összetétel, a betelepítés esetlegessége, a helyi szervezet hiánya vagy késői keletkezése hosszabb-rövidebb ideig aka­ dályát jelenti a helyi érdekek megfogalmazódásának, a helyi közösségek keletkezésének. Véleményünk szerint azonban sem a szociális, sem a tárgyi színtér nem predesztinál egy közösségellenes életmódra, nem zárja ki a közös érdekeken, érdeklődésen, térbeli közelségen stb. alapuló kisebb-nagyobb közösségek létrejöttét. Most - konkrét adataink segítségével - arra keresünk választ, hogy Salgótarján lakótelepein kitapinthatók-e ezek a pozitív és negatív tendenciák. Kiinduló hipotéziseink egyikében azt fogalmaztuk meg, hogy azokon a lakótelepeken, ahol az egyes lakóegységeket nem csupán az együttlakás ténye köti össze, ott könnyebben és gyorsabban kialakulnak a helyi kapcso­ latok, kisebb-nagyobb közösségek. Salgótarjánban, a régi kolóniák tradí­ ciója, valamint a vállalatok ma is érvényesülő szemlélete és gyakorlata ked­ vező szerepet biztosít olyan lakóegységek kialakulásának, ahol a közös munkahely az a fontos összekötő kapocs, amely sok esetben katalizátora a közösségi kapcsolatok kiépülésének. Egyik interjúalanyunk így beszél erről: „T alán egy családot mondhatnék, aki itt az egész lépcsőházban kiválik, ilyen van mindenhol, de itt még olyan sincs, hogy egyik szomszéd nem beszél a másikkal, szóval itt nagyon jó az összetartás, üveggyáriak vagyunk, kis kollek­ tíva. Ü veggyáriak vagyunk, itt mindenki ismer mindenkit. Nemcsak min­ ket, a szüleinket is, mindenki mindenkit. S talán ez adja az ilyen közeli 40 �kapcsolatok, jobb v iszonyok k ialak ítását.. . Itt még van olyan, hogy ki­ ülünk a padra is, szóval biztosan azért van így, mert mindenki mindenkit ismer. Itt akárkit megkérdeznek mindenki meg tudja mondani, hogy akár­ ki hol lakik.” Természetesen a munkahelyi ismeretség önmagában nem garancia egy jó kollektíva létrejöttére, de mindenesetre egy lehetséges kiindulópont, amely az objektív körülmények tekintetében is bizonyos hasonlóságot jelent. Pél­ dául műszakbeosztás, az üzem által nyújtott szolgáltatások, juttatások stb. E lehetőségből azonban csak akkor lesz realitás, ha a lakók maguk is töre­ kednek kapcsolatok kialakítására és fenntartására. Néhány olyan házat, il­ letve lépcsőházat találtunk, ahol igazán jó kollektíva alakult ki. E z álta­ lában nem látványos külsőségekben nyilvánul meg, hanem olyan apró moz­ zanatokban, melyről egyik interjúalanyunk így beszélt: „M indenkivel jó v i­ szonyunk van az egész házban. Szeretnek bennünket. Teljes kétségbeesés volt a lakáscserével, hova sikerül. (A család néhány hónappal az interjú készítése előtt költözött ugyanabban a lépcsőházban nagyobb lakásba. Üveggyáriak.) M ert: ó, el ne menjenek innen a házból! A z egész hurcolkodásunk úgy zajlott le, hogy én fönt adogattam, ő pedig itt lent pakolta, és állandóan mindenki jött-ment, és mi senkinek nem szóltunk, de itt mindenki hurcolkodott. E gy délután, 4-5 óra alatt az egész lakás ki lett ürítve.” Ugyancsak üveggyári házban készült az interjú, amelyből a kö­ vetkező részletet idézzük: „Itt olyan lakás van, hogy itt már nem szégyen az, hogy »jaj elfogyott a cukrom, adjál már egy pohárral!« Nagyon szere­ tek itt lakni, mivel én falun nevelkedtem, 14 éves voltam, mikor ide ke­ rültünk Tarjánba, és én ehhez voltam szokva falun. É s ez még egy olyan lakás. H a most kiáll egy gereblyézni, akkor biztos, hogy öt perc múlva tí­ zen mellette vannak, vagy legalábbis, aki itthon van, azok mennek.” (Ter­ mészetesen nemcsak ilyen lakóházak vannak, ennek bizonyítására éppen ide kívánkozik egy rövid részlet egy másik interjúból: „N em tudom látta-e azt az élősövényt a ház előtt? Hoztak 1 5 0 arabot. A z egyik közös képvise­ lő ültette, és itt állnak a ház előtt: hát Lajos csinálod? Ja j, de szép lesz! és az ő részükről el van intézve.” ) A kollektív kapcsolatoknak van egy sajátos formája, amit latens v i­ szonynak neveznénk. Ennek mibenlétét nagyon jól adja vissza a követke­ ző interjúrészlet. „ A lakókkal nagyon nagy kapcsolat nincs, de harag sincs... megértjük egymást mindenkivel. . . nem járunk egymáshoz. . . Én azt hi­ szem, amikor hazajön az ember a munkából, van mit tenni-venni, ahol család van, és itt azért a legtöbb helyen van család. Szeretjük, tiszteljük egymást, csúnya dolog is volna, hogy egy helyen dolgozunk, egy vállalat­ nál (ez megint a síküveggyár), és akkor együk, marjuk egymást. Itt ilyen nincs.” A z interjú további részében kiderült, hogy a családot néhány évvel ezelőtt rettenetes csapás érte, középiskolás fiuk tornaórán baleset követ­ keztében meghalt. És ekkor kezdett funkcionálni ez az általunk latens­ nek nevezett közösség. „Bizony nagyon sokszor van úgy, hogy egyedül van a gyerek (ez a kisebbik fiú, 1 1 éves) délután idehaza. D e nincs egyedül, mert tudom, hogy itt a társaság is figyeli és szereti és tényleg, ha már nem látják, vagy nem hallják, mert magnózik, akkor keresik. . . Örülök, hogy mégsincs egyedül. . . É s tényleg olyan aranyosak voltak a lakók, hogy kér­ ték a segítséget, látták, hogy nagyon le voltunk rombolódva, hogy miben tudnak segíteni. . . E z nekünk nagyon jó volt.” 41 �M int a rövid részletből is kitűnik, a kapcsolatban nem egy-egy család vesz részt, hanem szinte az egész lakóközösség. A kapcsolat megnyilvánu­ lási formái között már csak a résztvevők nagy száma miatt sem jellemző a gyakori összejárás, de a résztvevők számon tartják egymást, figyelemmel kísérik életük alakulását, szükség esetén bárki segítséget nyújt az arra rá­ szorulónak. E z természetesen nem zárja ki, hogy ilyen kollektívisztikus kapcsolatokon belül szorosabb barátságok kötődjenek, egyes családok il­ letve családtagok között, de nem tekinthető jellemzőnek. Más házakban, ahol nincs erre igény, a munkahelyi összetartozás ellenére sem jön létre szorosabb kapcsolat az együttlakók között. Találtunk arra is példát, hogy csupán az együttlakás ténye és néhány ember találékonysága, szervezőkész­ sége nemcsak nagyszerű lakókollektívát kovácsolt egybe, de klubot építet­ tek a ház nem megfelelően kihasznált helyiségében. A kérdőíves megkér­ dezés ehhez nem nyújt támpontot, de az interjúk egyértelműen tanúsítják, hogy az objektív adottságok mellett nagy szerepe van a szubjektív ténye­ zőknek: az együttlakók készségének, nyitottságának, és legalább egy ember aktív kezdeményezőkészségének, ötleteinek. E feltételek szerencsés össze­ találkozása esetén, a lakótelepen is kialakulnak nagyon kellemes emberi kapcsolatok, kisebb-nagyobb kolletívák. Az egy-két családot összekötő jó szomszédság vagy barátság létrejötté­ hez elegendő a kapcsolatban részt vevők szimpátiája, valamilyen közös érint­ kezési pont felismerése. Ilyen jellegű kapcsolatot is sokat találtunk. Ezek minősége, mélysége, bensőséges volta főként a résztvevők kapcsolatte­ remtő készségétől, a kapcsolattal szemben támasztott igényeiktől függ. V olt olyan család, amely szinte testvéries összetartozásról számolt be: „ A szomszédoméknak volt kocsi, nekünk sátor, és így közösen oldottuk meg a kirándulást. A benzinpénzt azt mindig megfeleztük, szóval közösen. Nagyon jól megegyeztünk, így elfértünk a kocsiban, míg a gyerekek kicsik voltak. Nagyon jó szomszédok voltunk, sokan azt mondták, hogy testvérek v a ­ gyunk, mondták, hogy nem is igaz, hogy ilyen jó barátok legyünk. Voltak, akik majdnem azt lehet mondani, hogy irigyelték, hogy ilyen jó viszony­ ban vagyunk. . . Minden születésnapot akár nekünk, akár a szomszédomék­ nak, megtartunk.” A kadt olyan, aki a barátság és a kölcsönös segítés szép formáiról számolt be: „V an a lépcsőházban három család, szomszédok, velük jó vi­ szonyban vagyunk, és összejárunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk. A közvet­ len szomszédainkkal vagyunk tényleg nagyon jó viszonyban. Van olyan eset, hogy egymásnak főzünk. Ilyen jó viszonyban vagyunk. Volt olyan eset, hogy én nagyon beteg v o lta m .. . és a két gyerek egyedül volt itt­ hon, és a szomszédasszonyom, a Jutka átjött, kimosott, ellátta a gyereke­ ket, meg a férjemet. Szóval ilyen viszony van. H a elmentünk üdülni, ak­ kor főtt étellel várt bennünket, ha ők mentek el, akkor én vártam a ked­ venc ételükkel. Ilyen viszonyunk van a szemben levő szomszédunkkal..” Ez a kapcsolat az elmondottak alapján valóban mély, baráti, amelyben a részt­ vevőket már nemcsak a közös érdeklődés, a hasonló problémák tartják össze, hanem egy szavakban nehezen megfogalmazható mély érzelmi kon­ taktus is. Ismerik egymást a szó mélyebb értelmében is. Volt olyan barát­ ság, amit a résztvevő családok már-már rokoni jellegű kötelékkel is meg kívánták erősíteni, és a baráttá vált szomszédokat választották a gyermek keresztszüleinek. A z interjúk - mint említettük - munkáscsaládokkal ké­ 42 �szültek. Ebben a társadalm i rétegben nem szokás az érzelmeket elemez­ ni, „lelkizni” , ahogy mondani szokták. Mégis, amit néhány család kiala­ kult baráti kapcsolatairól elmondott, az meggyőzött bennünket arról, hogy esetükben nagyon komolyan vett kapcsolatról van szó. A kialakult kötődések egy része nem ilyen mély érzelmi kapcsolat, ha­ nem - véleményünk szerint - inkább a haverság fogalm ával jellemezhető. Nehéz pontosan elhatárolni a két fogalmat egymástól, de a haverság ese­ tében a kapcsolat valam ivel felszínesebb, inkább alkalmakhoz kapcsolódó. Összejönnek alkalmanként, közösen szórakoznak, adott esetben segítenek is egymásnak. A z összetartozás érzését azonban inkább a közös létfeltéte­ lek, a közös programok tartják fenn, kevésbé fontosak az érzelmi kötődé­ sek, az azonos vagy hasonló lelki frekvencia. H a valaki jópofa, tud v a ­ lamelyest alkalmazkodni a társaság kialakult szabályaihoz, ha benne van a „balhékban” , az már lehet haver. Ebből a típusú kapcsolatból jóval töb­ bet találtunk, sőt azt mondhatni, hogy ez tekinthető a leggyakoribbnak. E két fogalom megkülönböztetésének szükségességét részint az interjúk ké­ szítése során, részint a kérdőív elemzése során éreztük, értettük meg kis­ sé elkésve. A kérdőívben még nem tettük meg ezt a distinkciót, a szom­ szédokkal kialakult jó kapcsolat megnevezésére két alternatívát adtunk: jószomszédi és baráti viszony. A z első összegzéskor már érezhető volt, hogy ez nem eléggé differenciált, ugyanis a kérdésre válaszolt 1723 fő és ebből 976 szomszédjához fűződő kapcsolatát barátinak minősítette. A kérdés nem egyetlen, hanem 5 szomszédra vonatkozott, a második szomszéddal kiala­ kult kapcsolatot 894, a harmadikkal 706, a negyedikkel 555 és még az ötödikkel is 478 fő barátinak nevezte. E z nyilvánvalóan nem lehet egy ro­ mantikus barátságfogalom, feltevésünk szerint ezeknek a kapcsolatoknak egy kisebb része tekinthető a szó igazi értelmében barátinak, és nagyobb része inkább az imént körvonalazott haverság fogalma alá tartozik. Ezt a véleményünket interjúkból vett néhány idézettel szeretnénk alátámasztani: „V an-e olyan család a házban, akikkel összejárnak? - Hát van, mert azt nem mondhatom, hogy nincs, mert a két lány az én két lányommal egyidős és mondjuk ott elég jó a kapcsolat. Vannak alkalmanként összejövetelek is? - Hát, születésnapok, névnapok, mit tudom én, de úgy különösebb nagy kapcsolatunk nincs.” „Em lítette, hogy a házban vannak haverok. Ez a haverság hogyan ala­ kult ki? - H át szóval volt, amelyik spontán jött, magától, problémával. Föl kellene vinni egy szekrényt, ugyan jöjjön már segíteni! V agy néha megál­ lunk: szevasz, szevasz, beszélgetünk és akkor kijön, hogy hát koma, len­ ne egy kis problémám, ezt kellene csinálni, és akkor így kialakul. Akkor van olyan, hogy összejön egy névnapra egy társaság, olyanok is voltak, akik csak jó napot, jó napot. Akkor a következő összejövetelre, hát mond­ juk mint haver, hát csak nyíltabb volt az ember, tehát nem az, hogy na egy lakó, hanem hát már csak jobban ismerem.” A haverság nemcsak gyakorisága miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet. H a tipizálni próbáljuk a kapcsolatokat, akkor a haverság a ba­ rátság és a jószomszédság között foglal helyet a kapcsolat érzelmi mélysé­ gét, intenzitását, funkcióit tekintve. Nem jelent általában olyan szoros kö­ tődést, mint a barátság, viszont lakóhelyhez kötötten viszonylag rövid idő 43 �alatt is kialakulhat. M íg az igazi barátságok rendszerint fiatalabb kortól datálódnak, és gyakran tér- és időbeli távolságok ellenére is fennmarad­ nak, addig a haverság felnőttkorban is gyakran létrejön, ha kialakulásának feltételei (szimpátia, hasonló érdeklődés, szakmai kontaktus, hasonló gon­ dok. stb.) adottak. Ezért a lakótelepi kapcsolatokon belül a legfontosabb kapcsolatformának tartjuk. Funkciói nem merülnek ki a segítség különbö­ ző formáiban, emellett fontos szerepe van a napi kommunikációs szükség­ let kielégítésében, a szabad idő házon vagy lakótelepen belüli eltöltésében, bizonyos fogyasztási, viselkedési minták kialakításában. A mintakövetés­ ben és az ebből következő bizonyos mértékű nivellálódásban jelentős sze­ repe van ezeknek a kapcsolatoknak, melyeken keresztül a mintakövetés megvalósul. E z a mintakövetés elsősorban a külsőséges dolgokban nyil­ vánul meg: hasonló lakásberendezés, alig eltérő ötletek a lakás kellemeseb­ bé tételére, hasonló hobbik, amelyek részben okai, részben következményei a haverságnak. A haveri kapcsolatok olykor barátsággá mélyülnek, illetve barát hiányában vagy távollétében gyakran töltenek be olyan funkciókat is, amelyek eredetileg a barátság fogalmához és funkcióihoz tartoztak. Fel­ színre került családi konfliktusok esetén a haverok - mentalitásuknak, mű­ veltségüknek megfelelő módon - megkísérelnek segítséget nyújtani. D e sokkal nagyobb aktivitás észlelhető ebben a kapcsolattípusban, ha mun­ kahelyi problémában, vagy a haveri körön belül felvetődött nem családi természetű gondról van szó. Részben ez is visszavezethető az érzelmi ki­ tárulkozás alacsony készségére, e kapcsolatforma bizonyos mértékű fel­ színességére. A z eddig elmondottak részben igazolják azt a hipotézisünket, hogy a lakótelep - legalább is általunk vizsgált régióban - nem tekinthető kap­ csolatszegény területnek. A kérdőív adatai számokkal is megerősítik ed­ digi információinkat. Megkérdeztük, hogy „Vannak-e barátaik a házban vagy a közelben?” A lakótelepi mintában 23,6 százalék válaszolt erre a kérdésre nemmel, 1 ,1 százalék ismeretlen, a többi, tehát 65,3 százalék, igennel felelt. A z igen és a nem válaszok is megoszlanak a különböző státusú csoportok között, de nem találtunk egyértelmű korrelanciát a ba­ rátok száma és az alkalmazás minősége között. A szellemi dolgozók és a szakmunkások, korábban is megfigyelt, hasonló attitűdjei itt is érvénye­ sülnek: a szellemiek 43,7 százaléka, a szakmunkások 47,8 százaléka vála­ szolta, hogy három barátja van, míg a betanított munkások 24,6 százalé­ ka és a segédmunkások 31,6 százaléka felelte ugyanezt. A baráttal nem rendelkezők között viszonylag magas a betanított munkások aránya saját csoportjukon belül is. Fontosnak találjuk, hogy lakótelepi mintán belül v a ­ lamivel kedvezőbb képet kaptunk, mint a minta egészében illetve a v á ­ rosi, de nem lakótelepi mintában, sőt nem jobbak, de nem is rosszabbak az arányok, mint a Salgótarjánon kívül eső, lényegében falusias telepü­ léseken, melyet pedig általában az emberi-baráti kapcsolatok mintájaként tartunk számon. A baráti kapcsolatok számának egybevetése az iskolai végzettséggel eléggé nagy szórást mutat. A z egyértelműen kitűnik, hogy a 8 általános és középfokú végzettséggel rendelkezők illetve a felsőfokú végzettségűek tud­ nak a leginkább kapcsolatokat kialakítani, ők szerepelnek nagyobb arány­ ban a két, illetve három baráttal rendelkezők csoportjában. (Ezeknél az adatoknál a barát fogalma alatt barát és haver egyaránt értendő.) 44 �Érdekes képet mutatnak arra vonatkozó adataink, hogy az egyes társa­ dalmi csoportoknál mi az alapja a barátkozásnak. A szellemi foglalkozá­ súaknál és a szakmunkások között a leggyakoribb válaszok: a szimpátia, az azonos érdeklődés és az azonos korosztály. Emellett fontos még a szom­ szédság, és a szakmai hasonlóság. A betanított- és segédmunkáscsoportok­ nál ennél fontosabb a rokoni kapcsolat, a szomszédság és a munkatársi kapcsolat. (Százalékos arányát tekintve magas még a gyerekekre történő hivatkozás illetve a véletlen említése, de tekintettel a rendkívül alacsony abszolút számokra, ezek nem tekinthetők viszonyítási alapnak. A nagy szórás miatt egy-egy kategóriába olyan kevés egyed került, hogy ez nem értékelhető.) E zt a kérdést a válaszban megjelölhető mindhárom barátra feltettük, és a válaszok a tendenciákat tekintve hasonló arányokat mutat­ nak. Különbség a válaszok hiányában fedezhető fel, az első barát eseté­ ben 23,6 százalék nem válaszolt a kérdésre, illetve nem nevezte meg a kapcsolat alapján, a második barát esetében ez az arány 34,8 százalék, míg a harmadik barátnál már 54 százalék. Ennek megfelelően természetesen csökkennek a pozitív válaszok, de ezeken belül az arányok lényegében változatlanok. A z iskolai végzettség szerinti csoportosításban is megnehezíti az értel­ mezést, hogy kevesen kerülitek egy-egy kategóriába, ezért módszertanilag is kifogásolható lenne az alacsony számokból messzemenő következtetéseket levonni. Három tendencia fogalmazható meg a túlértékelés veszélye nél­ kül : - minden iskolai végzettség szerinti csoportban a legfontosabb a szom­ szédság; - a 8 általános végzettségűek között magas arányban szerepel még a rokonság; - a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél gyakori még az azonos ér­ deklődés és a szakmai azonosság.. Előzetesen úgy gondoltuk, hogy a lakótelepen kialakult különféle kap­ csolatok a mindennapi élet során felmerülő problémák, gondok megoldá­ sában fontos szerepet játszanak. Feltételeztük, hogy az egymással baráti kapcsolatban állók segítséget nyújtanak egymásnak a háztartási, a ker­ ti munkákban, a gyermekgondozás feladataiban, szakmai prob­ lémák megoldásában stb. Ezért megkérdeztük, hogy miben segíte­ nek egymásnak barátaikkal. A válaszok várakozáson aluli eredményt hoz­ tak, s ez azért is meglepő, mert interjúalanyaink közléseikben többen is em­ lítették, hogy segítenek egymásnak barátaikkal. A kapott válaszok igen nagy és viszonylag egyenletes szórást mutatnak. E z arra enged követ­ keztetni, hogy bár a segítség különböző formái léteznek és nem jelenték­ telenek a baráti kapcsolatokban, de ennél fontosabbak a barátság egyéb funkciói, a baráti viszonyban állók magát a kapcsolatot tekintik elsőren­ dű fontosságúnak. A lakótelepeken élők számára ma is a baráti, haveri, jószomszédi kapcsolatok az egyén családon kívüli dimenzióit jelentik, me­ lyek mélyen hozzátartoznak az ember társadalmi lény mivoltához. A lakótelepi kapcsolatokban fontos típust jelent még a szomszédság, melyről a bevezető fejezetben már szóltunk. Vizsgálatunk megerősítette azt az általános tézist, hogy a szomszédság a lakótelepeken is élő kapcso­ latforma, amely minőségét és funkcióit tekintve három csoportba oszt­ 45 �ható. Megkülönböztettünk jószomszédi, felületes és konfliktusokkal terhelt, feszült viszonyt. A teljes minta 20,2 százaléka (347 fő), a lakótelepen élő megkérdezet­ tek 17 százaléka (47 fő) mondta, hogy mindenkivel jószomszédi, viszony­ ban él. A legtöbb megkérdezett szomszédaival más-más kapcsolatot alakí­ tott ki. Minden települési formában és a minta egészében is a legtöbben a kapcsolatok mindhárom típusát megjelölték, utalva arra, hogy szomszéda­ ikhoz való viszonyuk differenciált. A többség tehát részben a felületes, részben jószomszédi és részben baráti kapcsolatban áll szomszédaival. A lakótelepi mintában 44,2 százalék (122 fő), Salgótarján nem lakótelepen élők 45,8 százaléka (373 fő), a Salgótarján környékéről 48,3 százalék (266 fő) és e minta egészében 47,2 százalék (812 fő) válaszolt ily módon kér­ désünkre. Többen említették, hogy szomszédaikkal csak felületes kapcsolatban áll­ nak, amely alapvetően információ- és időhiányra vezethető vissza. A „k e ­ veset tudunk egymásról” , „nincs időm szomszédolni, mert akkor az ittho­ ni munka nem halad” típusú válaszok jól jellemzik ezt a viszonyt. Nem jelenti ez azt, hogy a családnak vagy az egyénnek nincsenek más típusú kapcsolatai, éppen ellenkezőleg. Akinek a közelben (házban, lakótelepen) baráti, haveri vagy rokoni kapcsolatai vannak, az természetesen kevésbé szorul a „csak szomszédok” segítségére, érthetően nincs igénye arra, hogy meglevő egyéb kapcsolatai mellett még szorosabb szomszédi viszonyt is kiépítsen. (Az interjúk során összesen három családot találtunk, akiknek semmilyen kapcsolatuk nem volt a lakótelepen.) A kérdőíves megkérde­ zés során a teljes mintából 372-en minősítették az első szomszéddal való kapcsolatukat felületesnek, a másodikkal 4 01, a harmadikkal 374, a ne­ gyedikkel 301 és az ötödikkel 276. Ezek a szomszédi kapcsolatok való­ ban csak a köszönésre, semmitmondó, néhány mondatos beszélgetésre vagy apró szívességekre, például posta átvétele, számla kifizetése stb. szo­ rítkoznak. A szomszédi kapcsolatok egy kisebb része feszült, melyek jelenlegi vagy régebbi konfliktusok következtében váltak ilyenné. Ennek okai oly’ sokrétűek, hogy tipizálni aligha lehet őket, hiszen a gyerekek viszálykodá­ sától kezdve az együttélés során megnyilvánuló minimális alkalmazkodá­ si készség hiányán keresztül igen sokféle ok vezethet egy kapcsolat meg­ romlásához. Anélkül, hogy menteni kívánnánk a lakótelepi helyzetet, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a rossz szomszédság (mely állí­ tólag török átok), nem lakótelepi specialitás. A z összes megkérdezetteink közül 190 válaszolta, hogy az első szomszédjával a viszony feszült, a má­ sodikkal 144, a harmadikkal 76, a negyedikkel 75 és az ötödikkel 52. Úgy véljük, az elemzett adatok és interjúk alapján megfogalmazható, hogy a lakótelepen élők is akkor érzik igazán jól magukat, ha kapcsolata­ ik nem korlátozódnak csak a családra, illetve' a rokonságra. Igényük van a megváltozott lakóhelyi környezetben is olyan emberi kapcsolatokra, me­ lyek mintegy meghosszabbításait jelentik saját életterüknek. Igényeiket kielégítendő képességeiktől, szükségleteiktől, kapcsolatteremtő készségük­ től függően hosszabb-rövidebb idő alatt különböző minőségű és mennyisé­ gű kapcsolatokat építenek ki és tartanak fenn. Ezek nem mutatnak lénye­ ges különbségeket más települési formákban létező kapcsolatokhoz viszo­ nyítva, nem jobbak, de nem is rosszabbak annál. 46 �szom szédság és közösség M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S A NEM ZET: KÖZÖS IHLET A szlovákiai és hazai magyar irodalom kapcsolata a két világháború között I . A B E K E R ÍT E T T F A Van Móricz Zsigmondnak. egy szép példázata a területi részekre szabdalt magyar irodalom összetartozásáról. A Nagy Fát kerítéssel övezték az osztozkodók, és szívós gyökerei és lombos, termő ágai továbbra is átnyúltak a rács alatt és fölött. „É s a Fa olyan távolról szívta az éltető föld savait, s oly meszszire szórta virágai illatát, sorsának gyümölcseit, amennyire a természet paran­ csa terjesztette ki arányait...” A hazai és a határon túli magyar irodalom egész­ rész kölcsönhatású viszonyrendszerének természetes életmegnyilvánulása volt, hogy a szlovákiai, erdélyi és vajdasági irodalmak alapozói nyomban kutatni kezdték az anyaország szellemi életével való termékeny együttműködés lehető­ ségeit. A kapcsolatkeresés legfőbb ösztönzője - az együvé tartozás érzésén túl - az a fölismerés volt, hogy a nemzeti irodalom művelése kizárólag Magyarországon az állami élet része, valamint az irodalmi és anyanyelvi intézményrend­ szer teljessége csakis itt található meg. Ahhoz tehát, hogy a kisebbségi iroda­ lom lépést tarthasson - a vidékiesség és az elmaradás veszélyét kerülendő - az egyetemes magyar irodalom művészi és nyelvi továbbalakulásával, az anyaor­ szággal való szoros és folyamatos kapcsolattartásra utalt. E józan ésszel egy­ könnyen belátható igazságra akkor is és azóta sem ritkán a politikai természetű gyanakvás árnyéka vetült, és nem csupán a határokon túl. Így volt ez a két világháború között a szlovákiai és hazai magyar irodalom viszonyában is. A Horthy nevével jelzett bel- és külpolitika, valamint Masaryk polgári demokra­ tikus Csehszlovák Köztársasága között az éles ellentétek mély sánca húzódott, amely egyebek mellett megakadályozta a kölcsönös sajtó- és könyvbehozatalt. 1921. tavaszán Szlovákia teljhatalmú minisztere rendeletet adott ki, megtiltva azoknak a magyarországi nyomdatermékeknek a terjesztését, amelyek 1918. ok­ tóber 28-a - Csehszlovákia megalakulása - után láttak napvilágot. Szigorú be­ tartására különös gonddal ügyelt az éber hatóság; egymást érték az elkobzások, könyvrazziák. Az új magyar irodalom csempészárunak minősült. De nem csak a kisebbségi és a hazai szellemi élet kapcsolata került válságos helyzetbe. A 20as évek mélypontot jelentettek a cseh-szlovák-magyar kulturális érintkezés tör­ ténetében is. Az egymás iránti érdeklődés hiányának légüres terében néhány regényfordítás, elszórtan megjelenő versátültetés és könyvismertetés árválkodott. Az idegenkedés és gyanakvás okozta szellemi hullámvölgyből hagzott fel a szlovák és a cseh irodalmi, politikai élet két - egymástól ugyancsak különböző - személyiségének, Milo Urbánnak és Julius F učiknak a kapcsolatok rendezését sürgető fölhívása. Urban a pozsonyi A Reggel hasábjain figyelmeztetett a kul­ 47 �turális elszigetelődés veszélyére, melynek következményeként a szlovákság számára a korábban nagyra becsült magyar műveltség teljesen ismeretlenné vá­ lik néhány évtized alatt. Mindössze hetekkel később, 1931 szeptemberében Fučik a Sarló-mozgalom pozsonyi kongresszusán mondott beszédében a szom­ szédos népek szellemi összefogásának jelentőségét hangsúlyozta. A nem kevés­ bé Anton Straka áldozatos munkájának köszönhető cseh-szlovák-magyar kultu­ rális érintkezéseknek a 30-as években bekövetkezett föllendülését időben és in­ tenzitásban megelőzte a kisebbségi, illetve a magyarországi irodalom kapcsolat­ fölvétele. A szigorú szellemi határzár oldódását követően hamar kibontakozott és mélyült az érdeklődés és várakozás ösztönözte kölcsönös figyelem. A föl­ fedeztető, ismerkedő találkozást Mécs Lászlónak - a korszak több tekintet­ ben jeles pap-költőjének - nagyhatású honi előadóestjei alapozták meg. Az el­ ső nagyobb és immár kollektív jellegű szlovákiai magyar irodalmi estet 1926 telén rendezték Budapesten, amikor a pozsonyi Űj Aurora almanach munka­ társai léptek fel. 1930-ban a kassai Kazinczy Társaság alkotóközössége vendé­ geskedett a Petőfi Társaságnál. Ebben az időben váltak rendszeressé magyar írók szlovákiai előadókörútjai, látványosan szaporodott a hazai szerzők mun­ káinak megjelenése a kisebbségi sajtóban, és kisebb mértékben viszonosan: szlovákiai magyar költők, írók művei az anyaországi lapokban. A kapcsolat szálainak mennyiségi sűrűsödése akkor csapott át új minőségbe, amikor Móricz Zsigmond lett a Nyugat szerkesztője, illetve a Vajdaságból hazatért Csuka Zol­ tán megindította nevezetes, mindmáig egyedülálló folyóiratát, a Láthatárt. A program mindkét lapnál világos volt. A Nyugatét Móricznak a „nemzeti kon­ centrációról” vallott fölfogása, vagyis a Nagy Fa példázata mutatta. A Lát­ határ pedig így szólt: „Hidat verni a négy égtáj felé hullott magyarság szellemi életéhez, s ezzel párhuzamosan hidat verni az egymás mellett élő népek kulturális életében is.” A lap évtizedes munkájának eredménye fényesen igazolta a bekö­ szöntő ígéretét. 1934-ben a szlovákiai magyar könyv szereplője volt a buda­ pesti utcának is: akkor hívták meg első ízben hazai könyvnapra a Kazinczy Szövetkezetet. Érdemes idézni Fábri Zoltánnak egy 1937 októberében kelt, Remenyik Zsig­ mondhoz szóló leveléből, amelyben új kötetének, a Fegyver s vitéz ellen magyarországi népszerűsítésének fontosságára hívta föl a címzett figyelmét. „Itt nem az író nem kér, nem a »szerző koldul«, itt a mi életünk, a mi lényegünk tárulko­ zik. (...) Nekünk nincsenek vízumaink, pesti attaséink, mi itt az önzsírunkba fulladunk, ha nincs, aki megvált minket. Nekünk segítség kell, és mert Önök Barátaim, egész munkát végeztek: kérjük, hogy nekünk is a mi hangunknak is hasítsanak levegőt. Lehet ezt kérni? Itt érdem és rang dönt és még valami. Az hogy talán nekünk is vannak történeti érdemeink. Mi voltunk azok, akik a frontot tartották, míg a mai atmoszféra így kirobbant - Szép Szóvá, Számadássá stb. Mi voltunk a progresszív folyamatosság és töretlenség, az állásfoglalás. Ne feledkezzenek meg erről...” A levélrészletből szempontunk szerint két fontos megállapítás következik. Először az, hogy a szellemi határzár oldása ellenére és után a szlovákiai magyar irodalom még ugyancsak rászorult a hazai támo­ gatók és népszerűsítők segítségére. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a sok viszahúzó nyűg közepette majd két évtizeddel előtte éledező irodalom legjava még csúcsaival sem ért föl a kortárs nemzeti irodalom rangos alkotásainak szint­ jéig. Ezt a tényt Fábry is belátta, tehát kénytelen volt hivatkozni a szlovákiai magyar írás egyetlen elfogadhatatlan érdemére, hogy ugyanis az tartotta fönn a haladó szellem folyamatosságát a magyar nyelvterületen, mindaddig, amíg 48 �Erdélyben ki nem bontakozott a Korunk körének tevékenysége, valamint Ma­ gyarországon a baloldali és népi irodalom. Ez utóbbiakra utalt Fábry a levelé­ ben a Szép Szó és Veres Péter új kötetének említésével. Másodszor tehát az a következtetés olvasható ki az idézetből, hogy a szlovákiai kisebbségi irodalom­ nak volt valami sajátos, jellemző vonása - amely kétségtelen esztétikai kö­ zépszerűsége ellenére - hatott a nemzeti irodalom egészére. Közelebből mi volt ez a hasadék? Az, amit Féja Géza állított: ,,A szlovenszkói írónak az adott polcot és létjogosultságot a magyar irodalom egészében, hogy a szellemi visszahőkölések éveiben bátor és haladó író volt.” Az „újarcú magyarok” nemzedé­ kének a 20-as évek derekára eső zászlóbontása friss lendületet hozott és hatásá­ ban roppant nemzeti irányú, népi szellemű áramlatot kezdeményezett a kisebb­ ségi irodalomban. A rögtön maximális programmal föllépők archimédeszi pont­ nak tekintették magukat és munkájukat, ahonnan kivethetik sarkaiból, ponto­ sabban megválthatják szellemi szuggesztiójukkal a félfeudális gondolkodási, zavart tudatú magyarázatot. Joggal állapította meg Fábry Zoltán a fölszaba­ dulás után: „... ami szellemforradalmi és néptestvérülési mozgalom Magyaror­ szágon megindult, annak magjaiban benne van a szlovenszkói vox humana ve­ tése (ifjúsági mozgalmak, a Sarló hatása, szociográfia stb.) Európai kultúr­ tudatunk, szociális emberségünk az egész Magyarországra kiható értelmet nyert. Nem éltünk hiába!” A mélyen demokratikus, a népben-nemzetben gondolkodás és szociális érzékenység alapüteme mellett a kisebbségi irodalom még a szü­ lőföldön és népének hagyományaihoz való ragaszkodás, az együttélő nemzetek egymásra találásának szép példáit is nyújtotta. Az elemző hajlamú irodalomtörténeti kutatás nagyjából érintetlenül hagyta azt a kérdést: vajon az akkori honi irodalom milyen konkrét - azaz művekben kimutatható - hatással volt a szlovákiai magyar költészetre és prózára. Mégis meglévő, csekély kiterjedésű és vázlatos ismereteink elsősorban a kor és a té­ ma avatott kutatójának, Turczel Lajosnak a munkásságából származnak. Az a bizonyosság leszögezhető, hogy a kortársakat messze fölülmúló mértékben és intenzitásban A dy lírája hatott termékenyítőleg a nehezen induló kisebbségi iro­ dalomra. Emellett érvel az az irodalomtörténeti tény, hogy a születő szlová­ kiai magyar irodalom legelső életmegnyilvánulása a költészet volt; az epika jó­ val később, a 20-as évek második felében mutatkozott, s mindössze néhány je­ lentősebb műre korlátozódó kibontása a következő évtizedekre esik. Első pil­ lantásra talán könnyű magyarázni Ady népszerűségét, mert hiszen az államfor­ dulat - s a szellemi határzár — előtti utolsó korszerű nemzeti irodalmi hatás az ő munkássága volt. Továbbá a tragikus magyar sorsot egészében fölérző és ki­ fejező lírájának hatásmechanizmusa szinte magától értetődő egy olyan fogékonynyá vált közösségben, amelyik egyik napról a másikra szorult államalkotó többségi helyzetből kisebbségi sorba. Mindez igaz, mégsem kizárólagosan. Ady életmű­ vének egésze - a mindenséget megragadó teljessége okán - fegyverként volt forgatható akár a bal-, akár a jobboldalon. Isten-keresése és -tagadása, forra­ dalmas hevülete és komor bánata, duhaj kedve és rezignált lemondása „tetszés szerint” fölhasználható volt a világnézeti szempontból felettébb megosztott ki­ sebbségi irodalom benső vitáiban. Valamennyi táborban mindent eldöntő érv­ ként csattogtak Ady igéi. Legszembetűnőbben Fábry Zoltán írói eszköztárában, a sarlós fiatalok irodalomszemléletében, kivált G yőry Dezső korai pályaszaka­ szában érezni ezt, továbbá kimutatható Mécs László, Merényi Gyula és Ö lvedi László verseiben. Nem szólva most az epigonok modort utánzó hadáról. Ady a „népi triász” tagjaként döntő hatással volt az „újarcú magyarok” nemzedéké­ 49 �nek gondolkodásmódjára, szellemének fénye vezércsillaguk volt, ahogy azt már Bölöni György is megállapította nevezetes könyvében, Az igazi A dyban. A tri­ ász másik két tagja, Móricz és Szabó Dezső gondolatainak és nyelvezetének le­ nyomatát a két legjelentősebb szlovákiai prózaírónál, Darkó Istvánnál és Ta­ más Mibálynál lehet érzékelni. Kívülük a Nyugat első költőgenerációjának mu­ tatható ki több-kevesebb, de mindenkor áttételes hatása: Vozári Dezsőnél és Szenes Erzsinél, aki később maga is a folyóirat rendszeres munkatársa lett. A népi irodalom alkotói és műveik még ilyen mértékben sem hagytak nyomot külön-külön, inkább gondolkodói rendszerük mint irányvétel figyelhető meg az amúgy is hangsúlyosan szociális érzékenységű és látású kisebbségi irodalomban. Szlovákiai toliforgatóknak aligha volt esztétikai szempontból elemezhető, ki­ mutatható hatása magyarországi művészre, talán az egyetlen Mécs Lászlónak, bár igazi sikereit nem a honi írótársadalom körében, hanem a nagyközönség előtt aratta. A fönti eredmények birtokában és hiányok tudatában indokoltnak látszik a kapcsolatszálak szövevényébe hatolni, mert az itt szerezhető részismeretek nem pusztán irodalomtörténeti adalékok, de szerencsés esetben mának szóló tanul­ ságok is lehetnek. II. JU L IA N U S B A R Á T O K Ha a kapcsolatfölvétel egyik első ösztönzője Mécs László volt, megalapo­ zója és még inkább kiterebélyesítője Móricz Zsigmond. Az ottani magyarság „Szlovenszko Julianus barátjaként” ünnepelte a mestert, hiszen ő fedezte föl a hazai köztudat számára a mind erőteljesebb és jelentősebb kisebbségi szel­ lemi mozgalmakat és ritkábban rangos alkotásokat is teremtő irodalmát. Mó­ ricz és az „újarcúak” azonos szellemi csapáson haladtak, reveláló egymásra találásuk szükségszerű volt. Ady és Szabó Dezső mellé - mint a „népi triász” harmadik tagja - az ő neve került a másult generáció zászlajára. Móricz a magyar népélet mélyvilágát mutatta föl, a valóságismeretre éhes fiatalok pe­ dig lényegében ugyanazt olvasták ki a regényeiből, amivel falukutató regös­ járásaik során maguk is találkoztak a dél-szlovákiai falvakban. A megkapó szellemi azonosság és a hasonló cselekvési program mellett nem lényegtelen tényező, hogy amíg Ady Endre hagyomány, Szabó Dezső meg távol élő pró­ féta és csak leveleivel, üzeneteivel ható példa volt, addig Móricz közöttük járó, velük érző és értük tevő személyiség. Aligha van a két világháború kö­ zötti korszakban jelentős magyarországi író, aki annyiszor megfordult volna Szlovákiában mint ő. Összesen tizennyolc alkalommal. Az államfordulat után először 1926-ban, a kassai Renaissance Kultúregyesület meghívására járt Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján. Második és diadalúttá átváltozott előadókörútját már az „újarcúak” mozgalma, a később Sarlóvá átalakuló Szent György­ kor szervezte 1927 áprilisában, amikor lényegében valamennyi nagyobb ma­ gyarlakta városban föllépett. Az utazást egy hónappal előzte meg nevezetes írásának, a Gyalogolni jónak a losonci diáklapban. A M i Lapunkban való megjelenése, mellyel további falukutató munkára buzdította ifjú híveit. En ­ nek az egymást már nem csak fölfedező, de ünneplő körútnak volt még egy irodalmi szempontból - igazából távlata miatt - jelentős mozzanata. Megis­ merte Győry Dezső Űjarcú magyarok című programot kiáltó és a korszaknak, de mindenekelőtt a nemzedéknek névadóul szolgáló verseskönyvét. A sze­ mélyes ismeretségek és barátságok mellett ez az egymásra találás igazi pilla­ nata volt. Móricz a Nyugat 1928 márciusi számában lelkesen üdvözölte az if- 50 �jú szlovákiai magyar váteszpoétát, s bátran előrehaladó nemzedéki mozgal­ mát. Móricz évek múltán is vissza-visszatért nyilatkozataiban arra a feledhe­ tetlen élményre, amelyet Szlovákia magyar fiatalsága okozott neki. Velük való megismerkedése - az élmény erején túl - belső meggyőződésére is be­ folyással bíró tapasztalatot hozott. Nem a vendéglátók elragadtatása tévesz­ tette meg, józan figyelme pontosan fölmérte, milyen más az ottani ünneplés, mint a hazai. Kevesebb a külsőség, visszofogottabb a hang, egyúttal több a mélység, érezhetőbb a körülményekkel számoló realitásérzék; a csinnadratta helyett a hiteles életakaratot sugárzó humánus szellemiség. Az ötödik évtize­ dében járó mester is talált tanulnivalót a tájon, s nem is keveset. A trianoni diktátum és következményei minden kortársban mély nyomokat hagyott. V i­ szont csak kevesekben volt elengedő erő és akarat, hogy korábbi ítéleteit és a magyar külpolitika harsány téziseit átlépve a maga belátása szerint mérle­ gelje új tapasztalatait. Móricz gondolkodása ebben az értelemben válto­ zott, hiszen a nemzeti felsőbbség propagandájának évtizedeiben a néptest­ vériség bartóki programjához jutott el. És még valamihez: megérte álmai való­ ra válását. 1931 húsvétján levélben üzent a Prágában tanuló főiskolásoknak: „É s életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy az ifjúsággal találkoztam. Azzal a magyar ifjúsággal, amelyet huszonöt éven át hirdetek és várok. S kü­ lönösen nagy élményem, hogy azzal az ifjúsággal éppen általatok, köztetek, s bennetek találkoztam.” 1930-ban már Nyugat-esteket tartottak Kassán és Eperjesen, májusban az író díszvendége volt a marosvécsi helikoni összejövetelek mintájára szerve­ ződött, s a kisebbségi irodalom nemzeti egységének megteremtésén munkál­ kodó tanácskozásnak, az első Szentiváni-kúriának. Novemberben az időköz­ ben Sarlóvá alakult és politikai tekintetben mindinkább balra tolódott ifjúsá­ gi szervezet vendége Pozsonyban és Balogh Edgár hívására Prágában. A ko­ moly „parlamenti vitává” feszült előadás után Móricz így összegezte tapasz­ talatait: „Odahaza a mi ifjúságunk üvegbúra alatt nevelkedik. Ti itt a vihar­ ban mégis férfiak vagytok” . Napokkal utóbb pedig egy levélben ezt írta föl­ emelő prágai élményeiről: „...én még soha ilyen végzetesen komoly vitát nem hallottam a magyarság dolgairól. Én az Országgyűlésről mindig undorodással megyek ki, utálva a fölösleges szalmacséplést és itt égett az ar­ com és dobogott a szívem, hogy százötven diák úgy állott némán négy óra hosszáig, mint egy nemzeti törvényszéken, ahol az élet és a halál fölött dön­ tenek. A magasztosságot éreztem.” Itthon azonban még Móricz sem érezhette bűntetlenül a szlovákiai magyar ifjúsággal való találkozás utáni magasztosságot. A hivatalos politika dühödten támadt az íróra és a Nyugatot „Beneš félhivatalosának” nevezte, az írót a cseheknek való hízelgéssel vádolta. A hajsza otromba kiátkozási kampány­ ba fulladt. Zemplén vármegye például hazafiatlannak bélyegezte az írót, és erről szóló határozatát elküldte az ország valamennyi törvényhatóságának. Négyesy László szerint Móricz egyszerűen nem volt magánál, amikor úgy szólt és írt a kisebbségi fiatalokról, ahogy tette. A hangulat érzékeltetésére elegendő egyetlen mondatot idéznünk magától az írótól: „Még a beleimet is kitaposnák, ha elnöki beszédekkel és vezércikkekkel lehetne” . A kultúra itt­ honi hivatalosainak acsarkodása nem rettentette meg a mestert, 1932-ben há­ romszor járt Szlovákiában:( januárban Pozsonyban, márciusban Érsekújvárott, decemberben pedig Komáromban, ahol a Földes-féle színtársulat mutatta be a Légy jó mindhalálig-ot. A rákövetkező esztendőben a Szlovenszkói Ma­ gyar Kultúregyesület Ipolysági szervezete meghívásának tett eleget. 51 �Szlovákia-szerte fiatalok és idősebbek, értelmiségiek és munkások olvasták döbbenten és aggodalmas izgalommal a Móricz elleni hajsza magyarországi híreit. A diákegyesületek és -mozgalmak egymással versengve adták ki nyilat­ kozataikat együttérzésükről, támogatásukról; még a klerikális vagy konzerva­ tív szervezetek is mellé álltak. A szeretet és a tisztelet minden korábbinál magasabb lánggal lobogott föl. Az olvasók elkapkodták könyveit, a pozsonyi tanítóképző önképzőköre a nevét vette fel, megjelent az első szlovák Móriczfordítás (Sárarany), hamarosan pedig csehül látott napvilágot a Légy jó mind­ halálig, írásai bevonultak a tankönyvekbe. Szalatnai Rezső találó megfogalma­ zása szerint: „Budapesten anaténa, Pozsonyban érettségi téma Móricz Zsigmond.” A személyes kapcsolatokon túl, Móricz ismerte és értékelte a szlovákiai ma­ gyar írók munkáit. Elismerően vélekedett Mécs László költészetéről, Ta­ más Mihály, Rácz Pál, Simon Menyhért és kivált Darkó István prózájáról. Mint említettem, különös szeretettel figyelte Györy Dezsőnek, a kisebbségi lí­ rában korszakos jelentőségű munkásságát. A Nyugat szerkesztői székéből ki­ terjedt levelezést folytatott számos íróval; legtöbbjüket Győry Dezső, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Szalatnai Rezső, Szentivány József, Tamás Mihály írta, illetve kapta. Említésre érdekes, hogy Móricz személyének és munkásságának milyen nagy számú és mennyire elismerő hangú visszhangja volt a kisebbségi sajtóban. Fölsorolni is hosszadalmas volna mindazokat, akik riportot készítet­ tek vele, ismertetést írtak köteteiről. Alig volt jelentősebb szlovákiai toll­ forgató, aki ne szerepelne Móricz szlovákiai bibliográfiájában; egyedül Sza­ latnai Rezső vagy tizenöt írást szentelt neki. D e a magyar mesternek is leg­ alább hatvan műve látott nyomdafestéket szlovákiai magyar lapokban: leg­ több a népfrontos szellemiségű Magyar Napban, a nemzeti ellenzéki Prágai Magyar Hírlapban, s a két kormánytámogató, aktivistaújságban, a Reggel­ ben és utódjában, a Magyar Újságban. Egysíkú és árnyalatlan volna a kép, ha nem szólnánk arról, hogy bizony szlovákiai magyar szerzőktől is jelentek meg Móriczot becsmérlő, sőt a rágalmazás fogalmát is kimerítő írások - de jellemző módon nem az ottani sajtóban, hanem a Gaál Gábor szerkesztette Korunkban. És még sajnálatosabb, hogy szerzőik között ott találjuk Fábry Zoltán nevét, akinek éppen ez az idő volt a legszerencsétlenebbül ultraradi­ kális, rappista korszaka. Az ártalmas szándékok, elfogultságok és végzetesen téves - mert az irodalmi értékítéletet világnézeti hitvallásokkal összecserélő - nézetek természetesen nem zavarhatták meg Móricz és a szlovákiai magya­ rok egymást gazdagító és tartós kapcsolatát, hisz’ eleve nem érhettek föl an­ nak szellemi magaslatáig. Nem a személyes jelenlét, hanem a gerjesztő szellemi erő révén Móricz után a „népi triász” másik élő tagja, Szabó Dezső volt a magyarországi írók közül a legjelentősebb hatású Szlovákiában. Őt is az „újarcúak” nemzedéke fedezte fel a maga és a kisebbségi szellemi élet számára, s az író jelentőségé­ re való ráismeréssel szinte egy időben Szabó Dezső lett az ifjúság szellemi tájékozódásának irányítója. A Szent György-kör, majd a Sarló korai, regösmozgalmi korszakának „narodnyik” irányultsága éppen egybeesett az író néze­ teinek magvát egy mondatban összegző maximájával: „A magyarság voltakép­ pen a magyar falu” . Az erre felépített sajátos gondolkodói rendszer - és el nem hanyagolhatóan az átütő erejű, dinamikus stílus - elragadta az ifjúságot, és nem csak gondolkodását, hanem fantáziáját is. A nemzet jövője formálá­ sának közös gondjában mélyült el az időben viszonylag rövid, de hatásában 52 �annál erőteljesebb Szabó Dezső-kapcsolat. A Szent Gyöngy-kör megalakulásá­ tól nagyjából 1929-ig mint orákulumra függesztették szemeiket a fiatalok, s üdvözült arccal olvasták irányregényeit, cikkeit, szózatait, hozzájuk intézett leveleit. Az eszmék találkozási pontján létrejött rendkívül intenzív kapcso­ lat annál sajátosabb, mivel - ismereteink szerint - az ifjúság bálványa mind­ össze egyszer járt Szlovákiában. Miként Móriczot, először őt is a Renaissance Kultúregyesület hívta meg kassai és eperjesi előadások tartására 1926 decem­ berében. Jöttét fokozott várakozás előzte meg, hiszen ebben az esztendőben már két jeles magyarországi személyiség is szerepelt itt: Móricz és Bartók; valamint akkor jelentek meg összegyűjtött munkái, köztük nagy hatású regénye, Az elsodort falu. Az esteken többnyire önmagáról beszélt; személyiségének, gondolatainak kétségbevonhatatlan szuggesztivitása lenyűgözte hallgatóságát. Apró adalék, de bizonyság arra, hogy Szabó Dezső hatásának mennyire lé­ nyegi eleme volt a nyelv: utazásának még a sajtóvisszhangja is átvette mo­ dorát. És persze nem csupán a megmámorosodott zsurnalisztika, hanem az if­ júság maga is szívesen sajátította ki az író minden tekintetben egyedi nyelve­ zetét. Olyannyira, hogy mindazok, akik nem épp’ rokonszenvvel figyelték ot­ tani eszmei hatását, igyekeztek Szabó Dezső befolyását puszta stíluskövetésre szűkíteni. Az mindenesetre tény, hogy a haladó ifjúsági mozgalom korai sza­ kaszának frazeológiája belőle építkezett. Amennnyire a vitairodalom modo­ rát Szabó Dezső határozta meg, oly kevésbé hagyott nyomot a kisebbségi szépíráson. Győry Dezső verselésén és Darkó István kisprózájának né­ hány darabján mutatható ki sajátszerű expresszivitása. Az eszmeileg mindin­ kább balra tolódó és az osztályharc történelmi szerepét fölismerő nemzedéki mozgalom számára azonban már nem volt elegendő program Szabó Dezső „hasznos destrukciója” : a bálványdöntögetés. A konzervatív társadalomszem­ lélet dogmáinak elvetésében még iránymutató lehetett, a tudatos politikai munka szakaszában már nem. Móricz nemzedékéből számottevő szlovákiai kapcsolatai voltak Schöpflin Aladárnak, aki a maga elemző érzékenységével az elsők között ismerte föl a kisebbségi irodalomnak az anyaországétól elütő vonásait. „A magyar nemzet­ nek kisebbségi sorsban élő tagjai szellemileg és sok tekintetben külön életet él­ nek, más szellemi, társadalmi és politikai légkörben, lényegileg más élet­ helyzetben, más életbevágó problémákkal viaskodva, más műveltségi behatá­ sok alatt. Ebből a különállásból a magyarországi közvéleménytől, az általá­ nos világszemlélettől gyökeresen különböző eszmei és érzelmi reakciók szár­ maznak, amelyeket mi itthoniak befogadunk, szeretettel igyekszünk megismer­ ni és megértetni, de teljesen átélni csak azok tudják, akiknek ez a mindenna­ pi levegője. Ebből a reakcióból a magyarországitól eltérő irodalom keletke­ zik, amely csak ott, a helyszínén tenyészhet és virulhat” — írta Csuka Zoltán folyóiratában a Láthatárban. Ő tehát a korszakra általánosan jellemző véle­ kedéssel ellentétben az anyaországi és a kisebbségi irodalom különbözőségei­ re figyelt; mai tudásunkkal úgy is mondhatnánk, hogy a kettős kötődés „túlparti” összefüggéseire. Schöpflin - hasonlóan Móriczhoz - a kisebbségi iro­ dalom jelentős alkotások születését eredményező kibontakozásának legfőbb akadályát abban látta, hogy Szlovákiában a 30-as évek elejéig nem volt egyetlen megbízható értékrendszerrel mérő, tartósan színvonalas magyar iro­ dalmi folyóirat. Ezért is üdvözölte olyan lelkesedéssel Szvatkó Pál lapalapí­ tási kísérletét, az irodalom eszmei-stiláris színskálájának teljességét átfogni óhajtó Új Munka-tervezetét. 53 �Móricz nemzedék- és majd a Nyugatnál szerkesztőtársának, Babits Mihály­ nak óriási tekintélye volt Szlovákiában. Sajátos e tisztelet forrása. Mert amíg a kisebbségi irodalom odahaza folyvást a „kicsi, de a miénk” engedékeny kritikai szemléletét követelte a maga megmérettetésekor, addig Babitsban a líráján túl - éppen az igényes és kérlelhetetlenül szigorú műítészt becsülte. Aki valóban több Nyugat-beli cikkében nyomatékosan figyelmeztetett, hogy a kisebbségi írók munkáinak értékelésekor csakis azt az értékrendet szabad alkalmazni, amit a magyarországi alkotók esetében. A mindent elnéző, föl­ dajkáló kritika a „vidékiességre” amúgy is hajlamos kisebbségi irodalom pro­ vincializmusának tenyészete. Babits mint a Nyugat társszerkesztője a szlová­ kiai írók közül Szenes Piroskával és Szenes Erzsivel állt közelebbi kapcso­ latban, utóbbit a Baumgarten-alapítványból segélyben is részesítette. Leve­ lező viszonyban volt még a költő E rd őházi Hugóval és a haladó ifjúsági mozgalom vezetőjével, Balogh Edgárral. Balogh 1928-ban, a Sarló nevében hívta szlovákiai előadókörútra Babitsot, aki akkor nem vállalta az utazást. A következő esztendőben ismét a fiatalok mozgalma invitálta a költőt, aki végül csak 1932-ben, a pozsonyi Uránia tudományos és ismeretterjesztő társa­ ság hívására utazott el a szlovák fővárosba, ahol Szellemi kultúránk válsága címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Ott-tartózkodása alatt fel­ kereste őt a Sarló delegációja és lelkesen ünnepelte a költőt. Babits munkásságának jelentős visszhangja volt a kisebbségi sajtóban. Belyei (Zapf) László, Dobossy László, Egri Viktor, Erdőházi Hugó, Féja Géza, Komlós Aladár, Marék Antal, Mécs László, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Vájlok Sándor - vagyis valamennyi szellemi, politikai és művészeti áramlat képviselője - elismeréssel méltatta életművét és köteteit. S amiként Móriczot, úgy Babitsot is az amúgy pártállás szerint megosztott sajtó egységesen ün­ nepelte: a cserkész szellemiségű A M i Lapunk épp úgy, mint a katolikus Új Elet, a haladó Magyar Újság, a nemzeti egység gondolatában szerkesztett Magyar Írás és a Tátra. Megemlítendő, hogy 1929-ben még két neves és Szlovákiában is igen nép­ szerű író, Móra Ferenc és Karinthy Frigyes vendégeskedett Losoncon, illetve Kassán és Eperjesen. Karinthy szó szerint fellépett itt, ugyanis egy Kassán bemutatott egyfelvonásosában maga is szerepet vállalt. A fiatalabb hazai írónemzedék tagjai közül a legszorosabb kapcsolatban a szlovákiai magyar irodalommal - nem csupán lévai születése okán - Féja Géza állt. A 20-as, 30-as évek kisebbségi sajtójában számos igen szigorú han­ gú cikk jelent meg a kisebbségi irodalom szembetűnő fogyatékosságairól. Lé­ nyegében ő is ugyanazon fáradozott, amin Babits a Nyugatban: a kérlelhetet­ lenül igényes kritika, s általa a minőségelvű irodalmi közszellem kialakí­ tásán. Kíméletlen szókimondással szembesítette Szlovákia magyar irodalmát a maga középszerűségével, dilettantizmusának és provincializmusának feltűnő megnyilvánulásaival. Féja szigora azonban nem a kívülálló kockázat nélküli indulatából következett, hiszen nagyon is tevékenyen vett részt a kisebbségi irodalom lehetőség szerinti továbbalakításában. Budapesti szerkesztője volt a Magyar Írásnak, lektora a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezetnek, szer­ vezője és szorgalmas munkatársa a Tátrának, a Magyar N apnak, továbbá R é­ gi magyarság című munkája először a Tátra Kiadó gondozásában jelent meg. Féja - és mint a népi írók általában - hatással volt a kisebbség szellemi éle­ tére, még akkor is, ha a szlovákiai magyar irodalomban - a kétségtelenül meglevő előzmények ellenére - nem alakult ki ilyen irányzat. 54 �Németh László két 1934-es Válasz-beli tanulmányában a magyarság helyze­ tével foglalkozva, kitért a kisebbségi irodalom viszonyaira. Figyelemmel kí­ sérte a szlovákiai magyar próza új termését, recenziákat közölt Darkó István és Tamás Mihály könyveiről. Külön kell szólni József Attiláról, aki bár sosem jutott el Szlovákiába, már első kötetének megjelenése után folyamatosan jelen volt verseivel a ki­ sebbségi sajtóban. Először a Kassai Napló, aztán A M i Lapunk, s az ugyan­ csak losonci Indulás közölte verseit. Természetesen legnagyobb figyelemmel a szocialista eszmeiségű lapok követték munkásságát, a kassai Munkás, a Fábry Zoltán szerkesztette kommunista kultúrpolitikai folyóirat. Az Üt, a népfrontos Magyar Nap, valamint a K éve. A polgári beállítottságú orgánu­ mok közül a politikailag meglehetősen jobbraálló - de föltétlenül minőség­ elvű - Prágai Magyar Hírlapban is számos műve megjelent. Valamennyi szlovákiai magyar író közül - érthető módon, a világnézeti azonosság alapján - Fábry Zoltánnal volt a legszorosabb kapcsolatban. A kölcsönös nagyrabecsülés jellemezte viszony azonban nem nélkülözi a kultúr­ történeti izgalmakat sem. Fábry lapja, Az Üt közölni kezdte a Moszkvai Pro­ letárírók Szervezete magyar csoportjának 1931-ben készült platformtervezetét, de azt a részt, amelyben József Attila oly’ méltatlanul durva és igaztalan mi­ nősítést kapott, Fábry már nem engedte megjelenni. Ha már az érdekes ada­ lékoknál tartunk, szólni kell arról is, hogy a több alkalommal emlegetett kassai Renaissance Kultúregyesület 1926-ban egy József Attila-verseskötetet szándékozott kiadni, Renaissance Könyvtár nevű sorozata kilencedik darabja­ ként. Á m épp’ a megjelenés tervezett időpontjában az egyesülettel szorosan összefonódott és a könyvkiadásból is részt vállaló Kassai Napló szerkesztő­ ségében politikai természetű nézeteltérések robbantak ki, melyek következté­ ben a kulturális rovat vezetője, egyben az egyesület titkára, Jarnó József tá­ vozott a laptól és Kassáról. Utódjának - az álnéven igénytelen ponyvaregénye­ ket írogató - K eller Imrének semmit nem mondott József Attila költészete, s a már nagyjából együttálló kötet anyaga elkallódott a helyi világnézeti-politi­ kai összetűzések forgatagában. Mint annyiszor és oly jellemzően a szlovákiai magyar szellemi élet két világháború közötti történetében, ezúttal is az eszmei megosztottság, az ideológiai torzsalkodás hiúsított meg eredményesnek ígérke­ ző, művészi szempontból jelentős vállalkozást. A költő tragikus halála azonban - akárcsak versei közlésekor - a világné­ zeti különbségek ellenére egységesen őszinte döbbenetet váltott ki a kisebbségi irodalom valamennyi táborában, csoportjában. Az irodalmi, kulturális társaságok színvonalas emlékműsorokkal, a lapok méltató nekrológokkal búcsúztak a XX. századi magyar líra óriásától. A fiatalabb hazai írógeneráció másik jelentős, és nagy hatású személyisége Illyés Gyula volt, aki Elégia című versét a Sarló mozgalomnak ajánlva küldte el A M i Lapunk számára. Illyés hatása talán nem olyan pontosan nyomon kö­ vethető - mivel nem annyira átütő erejű - , mint Móriczé, Szabó Dezsőé, vagy később Kassáké, de a fiatalok nemzedéki mozgalma számára igazodási pontot, kiegyensúlyozott, állandó eszmei „hátteret” jelentett. Balogh Edgár szavaival: „Illyés Gyulát idézzük és ünnepeljük, felcsillan az ő állócsillagmivolta, s végigsuhanva több, mint fél évszázad történésein, úgy érzem, az ő sarkigazsá­ gai körül forgott a mi égboltunk.” Ha mondjuk Szabó Dezső az üstökös csóvara­ gyogásával villanófényűvé erősítette órákra-napokra a nemzedék fölismeréseit, 55 �Illyés a távolabbi, de mindenkor megbízható fénypont volt gondolkodásuk egén. Legtöbb írása - szám szerint harminc - az 1936—1938. között megjelent kommunista irányú és hangsúlyosan népfronti beállítottságú Magyar Napban lá­ tott nyomdafestéket. A lap - elsősorban is V ass László érdemeként - nagy te­ ret szentelt a magyarországi népi irodalom alkotóinak és műveiknek. Éber fi­ gyelemmel követte a hazai falukutatás és szociográfiai irodalom új és újabb eredményeit. A Puszták népéből szemelvényeket közölt az újság, Petőfi-monográfiája - amely a behozatali tilalom miatt nem kerülhetett be Szlovákiába nem maradt ismeretlen, sőt a folytatólagos Petőfi-kultusz ösztönzőjévé vált. Oroszországi útinaplója pedig Az Üt számára volt visszatérő hivatkozási alap. Illyés a maga érzékenységével, biztos irodalomszemléletével követte nyomon a kisebbségi irodalom termését, s tárgyilagosan mérlegelő kritikái a Nyugatban jelentek meg. A kisebbségi líra friss eredményeiről szólva, Forbáth Imre, Mécs László és Sáfáry László műveiről szóló ismertetései a legjelentősebbek. Érdekes cikke Forbáth Imre Favágók című kötetének méltatása, a szerzőt az öt leg­ fontosabb kortárs magyar költő között tartotta számon. Kritikusi munkásságá­ nak szlovákiai jelentőségét nagymértékben növelte, hogy 1928. és 1933. kö­ zött - vagyis a kisebbségi irodalom rövid minőségelvű szakaszában - megje­ lent objektív bírálataival, találó elemzéseivel segítette a nehezen bontakozó iro­ dalom átmeneti magára találását. Az érsekújvári születésű Kassák Lajosról igazság szerint nyomban Szabó De­ zső után kellett volna megemlékeznünk, hiszen a „hasznos destrukció” taktiká­ ját elhagyó és a konstruktív építőmunka stratégiáját kialakító Sarló mozgalom soron következő íróeszménye ő volt. Balogh Edgár visszaemlékezése szerint: „...minél tovább merészkedtünk szemináriumainkon a társadalmi kérdések elemzésébe, annál szívesebben tagadtuk Kassák Lajos Pozsonyban is terjesztett Munkáját a maga utopista ragyogásával, sokoldalú művészi konstruktivizmusá­ val” . Az ideológiailag és politikai cselekvéstervével egyre inkább balra tartó Sarló új eszmei üstökösként fedezte föl a maga számára Kassák aktivizmusát. Hatása azonban ellentmondásoktól nem volt mentes. A mozgalom szellemi egén való tündöklés mögött kérdések, zavarok felhőzete gomolygott. Egyfelől a Kassák-hatás erősítette a Sarlóra gyakorolt szociáldemokrata befolyást, amitől a szervezet kommunista párt felé tájékozódó vezetése tartott; másfelől a Mun­ ka világperspektívája a nemzedék számos tagjának csupán megfoghatatlan utópiát jelentett, nem eligazítást. A diákság nagyobb hányada a kisebbségi élet sokszorosan szorongató körülményei között az európai horizont helyett a nem­ zeti jellegű részmunkák elvégzésére pontos tanácsokat adó gondolatokat várt. Vagyis, Kassák amilyen mértékben serkentette továbbhaladásra a Sarló legöntudatosabbjait, olyan mértékben jelentett veszélyt a mozgalom - ebben az idő­ ben már amúgy is kikezdett - egységére. Éppen ezért az avantgárd mestere és a Sarló kapcsolata csak időleges lehetett. Mindazonáltal szlovákiai recepció­ ja folyamatosnak mondható. Már a 20-as évek első felében sűrűn felbukkant a neve a Kassai Munkásban, főként Mácza János - aki a Tett és a Ma rend­ szeres szerzője volt - ismertette új köteteit. A sarlós Peéry Rezső a diáksajtó­ ban méltatta munkásságát; hasonlóképpen írt róla Fábry Zoltán, Kovács Endre és Szalatnai Rezső. Verseinek, művészeti tárgyú írásainak a magyar nyelvű baloldali, emigráns és szociáldemokrata sajtó adott teret, a Kassai Munkás, A Reggel, a Magyar Újság és a Csehszlovákiai Népszava. Folyamatos szlovákiai jelenlétét és hol erőteljes, hol meg lanyhább eszmei hatását számos ottani előadókörútja segítette. 1922-től 1937-ig átlag kétévente 56 �járt Szlovákiában, többnyire baloldali szervezetek meghívásának téve eleget. Még bécsi emigránskénk 1922-ben feleségével, Simon Jolánnal léptek föl a kas­ sai proletkult-csoport rendezvényén. Később a Munka gárdájával érkezett Szlo­ vákiába a szociáldemokrata munkásakadémia magyar tagozatának hívására. Másfelől a Munka hasábjain jó néhány alkalommal tűntek föl progresszív szlo­ vákiai magyar írók, például Bányai Pál, Berkó Sándor, Sellyei József, Szalatnai Rezső munkái, a valóságirodalom pártolása jegyében Szőke József ifjúmun­ kás önéletírása. Ugyanakkor recenziók útján tájékozódhattak a Munka olvasói a szlovákiai szocialista irodalom új terméséről. A sokoldalú és többszálú élő kapcsolat mellett Kassák valójában mindig csak egy eléggé szűk rétegre volt igazán hatással. Még a kis taglétszámú, de legradikálisabb ifjúsági mozgalom, a Sarló sem tudta követni és vállalni egészében. E kérdésben beszédes doku­ mentum Kassák és Kovács Endre levélváltása. Kovács Endre vállalta a Munka szlovákiai terjesztésének megszervezését, és amikor tudtára adta a főszerkesz­ tőnek, hogy lapja nem lesz kelendő e tájon, mert a munkásság értetlenül for­ gatja, akkor Kassák így válaszolt: ha a munkások nem értik meg a lapot, ak­ kor ebből nem az következik, hogy a Munka száll le olvasói szintjére, a mun­ kásság emelkedjék föl a lap nívójára. „Ezzel le is zárult a Munka terjesztésé­ nek ügye” - emlékezett Kovács Endre. Lényegében hasonló a helyzet Balázs Bélával, aki a két világháború közötti első kisebbségi korszak kommunista sajtójából igen ismert volt, de tömeges ha­ tása össze sem mérhető Móriczéval, vagy akár Illyésével. Írásainak zöme a Munkásban, Az Útban, Barta Lajos Új Szójában, a Magyar N apban jelent meg, sőt - egy adalék a kisebbségi könyvkiadás zilált képet mutató történeté­ ben - Intellektüel aggályoskodás című könyve a Sarló könyvsorozatának első é s egyetlen darabjaként látott napvilágot. Balázs Béla politikai és esztétikai nézeteinek hatása - kerülendő a magunk ismétlését - Kassák recepciójához volt hasonlatos: a Sarló kései, már erősen megosztott korszakában volt erőtel­ jes. A korábban sem magas taglétszám erősen leapadt, nem tudván követni ve­ zetését, amely - föladva a mozgalom azelőtt hangsúlyosan nemzedéki jellegét - a Csehszlovák Kommunista Pártba történő beolvadás irányába haladt. Komlós Aladár kisebbségi, mégpedig szlovákiai magyar íróként, a Tűz és a Kassai Napló munkatársaként indult. Kevésbé személyes jelenlétével, sokkal inkább a Nyugat recenzenseként és tanulmányírójaként volt jelen Magyarország­ ra települése után a szlovákiai szellemi életben. Számon tartotta Darkó István prózáját, de igazi területe a költészet volt, Darvas János és Mécs László köte­ teit ismertette, átfogó, fölmérő tanulmányt közölt Magyar költészet Szlovenszkón címmel a Nyugat 193o-as évfolyamában. Lelkes híve és ápolója volt a cseh­ szlovák-magyar kulturális közeledésnek; 1937. őszi pozsonyi és prágai előadása­ it Anton Straka kezdeményezte. Már ezért is, de leginkább bátor és őszinte be­ szédeiért, valamint a Magyar N apnak adott nyilatkozatáért a Móricz Zsigmondéhoz hasonló sajtóhajsza támadásait kellett elszenvednie, s két évre tanári állásá­ ból is fölfüggesztették. Összegzésként tehát azt mondhatjuk, hogy - jellemzően a kisebbségi iroda­ lom politikaközpontúságára - a legnagyobb hatással a korszak magyarországi írói közül azok voltak Szlovákia magyar szellemi életére, akik gondolkodói rendszereikkel világnézet-formálók voltak. Sokkal kevésbé egy-egy mű, mint inkább egy-egy alkotó eszmei kisugárzása volt fontos. Nem elsődlegesen az alkotásokban megtestesülő esztétikai magasrendűség, hanem a társadalmi-politikai-nemzeti öntudatot gazdagítani képes eszmék hagytak nyomot a kisebbség gondolkodásán. 57 �III. A S A JT Ó T E N G E R É N „A felvidéki magyar irodalom nem szakadt cl soha az egyetemes magyar irodalomtól, mindig megtartotta a kapcsolatot a budapesti irodalmi élettel. Fo­ lyóiratai állandóan közölték a modern magyar írók java termését, rendszeres magyar könyvszemlét vezettek” - olvasható egy korabeli fölmérő tanulmány­ ban. Csakugyan, a magyarországi és szlovákiai írók egyéni rokonszenvétől, von­ zalmától, gondolkodásáról függetlenül sűrűre szövődtek az intézményesnek mondható - lapok közötti - kapcsolatok szálai. Ennek megfelelően, laponként persze roppant eltérő mértékben, sorozatosan bukkanunk magyarországi szerzők nevére a kisebbségi sajtóban, és megfordítva, a hazai folyóiratokban szlovákiai írókéra. A két világháború közötti korszak szlovákiai magyar sajtója megismertette olvasóit a kortárs magyar irodalom jeles alkotóival, legértékesebb műveik több­ ségével; lényegében megbízható áttekintést adva a nemzeti irodalom egészéről. Ez a megállapítás általánosságban igaz, de kiegészítésre szorul. Részben azért, mert nemcsak a legrangosabb hazai írók kaptak nyomdafestéket a lapokban, hanem a második, harmadik vonal toliforgatói is; részben pedig a szlovákiai lapok politikai pártállás szerinti különbözőségüknek megfelelően népszerűsí­ tették egyik, vagy másik eszmei-irodalmi irányzat, vonulat szerzőit, illetve munkáikat. A baloldali sajtó nyilvánvalóan a hazai szocialista irodalom fóru­ ma volt, a jobboldali pedig Herczeg Ferencet kínálta. Hasonlóképpen a politi­ kai szempont erőteljesen érvényesült a magyarországi könyvszemlékben, kriti­ kai rovatokban. Elfogult „elemzések” láttak napvilágot, melyeknek főbb szempontjait aligha az esztétikai mérték, a minőségelv szabta meg. Az egyol­ dalúságokat azonban a lehetőség szintjén helyrebillentette, hogy valamennyi lap - gyakorlatilag lehetetlen - áttekintése esetén az olvasóban mégis hiteles kép formálódhatott a kortárs magyar irodalomról. Az 1919-1938. közötti első kisebbségi korszakban a rövid életű, kis példányszámú, burjánzó, vagyis gyorsan keletkező és hamar elhaló lapocskák százait nem számítva, egy időben mintegy nyolcvan magyar nyelvű periodika jelent meg rendszeresen és folyamatosan, ezekből hét-nyolc napilap. A sajtó egészé­ nek áttekintése tehát szinte reménytelen feladat volt a korabeli olvasó számá­ ra. Elnagyolt válogatással legalább ötféle irányzat különíthető el a lapoknak a tengerében: a nemzeti ellenzék, az emigráció, a szociáldemokrata, a kommu­ nista párt, valamint a „politikamentesnek” hirdetett, azaz részben, vagy egész­ ben „független” sajtó. Áttekintésük is a felosztáshoz igazodik. A nemzeti ellenzék - mely politikai célokból is a lehető legszorosabbra fog­ ta az anyaországgal összekötő kulturális szálakat — sajtójának legjelentősebb, egyben központi orgánuma az Európai Magyar Hírlap (1922-1938.) volt. Te­ kintélye, színvonala magához vonzotta a kisebbségi irodalom szinte valamenynyi tehetségét és - a nemzeti szellem szolgálatában - nagy gonddal követte a magyarországi irodalmi élet új eseményeit és termését. Figyelemre méltó tárca­ rovatában ott találjuk Heltai Jenő, Móra Ferenc és Molnár Ferenc, majd K a­ rinthy Frigyes és Móricz Zsigmond írásait, Schöpflin Aladár kritikáit. Egyedül Móricztól húsz novellát és cikket közölt 1927-ben, s ezen fölül folytatásokban hozta - a Pesti Naplóval párhuzamosan - Úri muri című regényét. Heti mel­ léklete, a Győry Dezső szerkesztette Magyar Vasárnap munkatársai között ta­ láljuk Márai Sándort, Somlyó Zoltánt és Szabó Dezsőt. A melléklet önállósult folytatása, a Képes Hét (1928-1932) hazai főmunkatársa Márai volt, rendszeres 58 �szerzői sorában pedig Babitsot, Heltai Jenőt, Herczeg Ferencet, Komlós A la­ dárt és Kosztolányit találjuk. Ez a névsor persze, csak a leggyakrabban megje­ lent szerzők kiemelésére vállalkozhat, mert egy-két előfordulás alapján a két világháború közötti magyar irodalom valamennyi jelentősebb költőjét, íróját, esztétáját fölsorolhatnánk; Erdélyi Józseftől Krúdyn és Pap Károlyon át Tersánszkyig. A Magyar Minerva (1930-1938), alcíme szerint „Szépirodalmi, tudo­ mányos és társadalmi folyóirat” a leghosszabb életű irodalmi orgánum volt. Lé­ nyegében ugyanaz mondható el róla, ami a Prágai Magyar Hírlaptól, azzal a kiegészítéssel, hogy egyrészt föltűnően sok erdélyi és jó néhány vajdasági ma­ gyar író is munkatársa volt, másrészt bőséggel közölte a nem éppen legrango­ sabb hazai szerzők írásait. Viszont az „élcsapatban” található Á prily Lajos, Csuka Zoltán, Féja Géza, Kozocsa Sándor, Marconnay Tibor, Pável Ágoston, Takáts Gyula, Vas István és Weöres Sándor. A legszínvonalasabb szlovákiai magyar irodalmi folyóirat a Darkó István, majd Szombathy Viktor szerkesztet­ te „egység szellemű” Magyar Írás (1932-1937.) volt. A legmegbízhatóbban mi­ nőségszempontú, igényes lap - vállalt hivatásához ragaszkodva - mindenekelőtt a kisebbségi írók fóruma kívánt lenni, de számos hazai szerző nevére bukka­ nunk oldalain, mint Csuka Zoltán, Féja Géza, Fekete István, F ö ldessy Gyula, K odolányi József, Muharay Elemér, Móricz Zsigmond. Sárközi György, Schöpflin Aladár, Sinka István, Somlyó Zoltán, Szabó Pál és Tolnai Gábor. Megszű­ nése után hasonló szellemben, csak jóval nehezebb körülmények között folytat­ ta munkáját a Tátra (1937-1938.) Tamás Mihály szerkesztésében. Kevés szá­ mú magyarországi munkatársa között tartjuk számon Féja Gézát, Hont Ferencet és Móricz Virágot. Az egyesült nemzeti ellenzéki pártok egységgondolatot szugeráló folyóirata volt a Szvatkó Pál vezette Új Szellem (1937-1938.). A kul­ túrpolitikai szemle ugyan szépirodalmi anyagot nem közölt, de könyvszemléi, kritikái - a következetesen szocialista eszmeiségű vonulatot leszámítva a kisebbségi és magyarországi irodalmi termés egészéről rajzoltak hiteles tablót. Hazai munkatársai között tartotta szá mon Babitsot, Bálint Györgyöt, Bóka Lászlót, Boldizsár Ivánt, Féja Gézát, Halász Gábort, Ignotus Pált, Illyés Gyu­ lát, K n iezsa Istvánt, Kodolányi Jánost, Márai Sándort, Ortutay Gyulát, Remenyik Zsigmondot, Cs. Szabó Lászlót, valamint Szabó Zoltánt. Nem a fontos­ ság, pusztán az érdekesség kedvéért említhető, hogy az Ipolyságon megjelenő és elsősorban az „Ipolyvölgyi egészséges lokálpatriotizmus" ápolásának prog­ ramját megvalósító A Hét (1929-1934.) című társadalmi hetilap munkatársai között volt Laczkó Géza, Móra Ferenc és Thury Zsuzsa. A nemzeti ellenzékkel minden tekintetben szembenálló emigráns lapok - me­ lyeket a magyarországi ellenforradalom Csehszlovákiába üldözött menekültjei, az aktív kormánytámogatást élvező emigránsok indítottak - többsége színvo­ nalas volt. Ignotus, Barta Lajos, Gömöri Jenő Tamás és a többiek érdeme, hogy a helyi dilettantizmus burjánzása közepette a modern lapszerkesztés nor­ mái, a korszerű zsurnalisztika elvei meghonosodhattak Szlovákiában. Ráadásul mellettük nőttek föl a kisebbségi újságírás fiatal tehetségei. Ugyanakkor poli­ tikai beállítottságából következően, ez a sajtó tartott fönn legkevésbé kapcso­ latot a magyarországi irodalmi élettel és hazai íróktól meglehetősen ritkán kö­ zölt cikkeket. Az emigráns sajtó legígéretesebb kezdeményezése a Gömöri Jenő Tamás szerkesztette Tűz (1921-1923) volt, mely az „egyetemes kultúra magyar nyelvű folyóiratának” nevezte magát. Mivel a korszakos jelentőségű orgánum története kitűnően földolgozott, tárgyunkra összpontosítva figyelmünket, csak magyarországi kapcsolatait említjük. A főszerkesztő programcikke szerint a Tűz 59 �hivatása, hogy magyar irodalmi életet teremtsen az utódállamokban, „de nem külön szlovákiai magyar irodalmat, mert ilyen természetesen nincs és nem is lehetséges.” Vagyis, a lap az egységes nemzeti irodalom elvének alapján állt. Noha az első szám magyar szerzői között csakis Csehszlovákiában élő írók szerepeltek, később - főként a bécsi megjelenés korszakában — bővült a szerzői gárda, amelyben ott találjuk Füst Milánt, Juhász Gyulát, Karinthy Frigyest és Kosztolá nyi Dezsőt. A felsoroltak munkáinak közlésén túl, Gömöri Jenő Ta­ másnak 1921-22-ben az egyetemes magyar irodalomról rendezett ankétja. A résztvevők - többek között Falu Tamás, Lengyel József, Ignotus, Barta Sán­ dor, Mácza János, Kolnai Aurél, Lesznai Anna és Balázs Béla - két kérdésre válaszoltak: meg kellett vonniuk az első világháború utáni magyar irodalom mérlegét, illetve véleményük szerint, milyen a magyar irodalom, s az írók hely­ zete az utódállamokban és milyen lehetőségeket látnak együttműködésükre, az összefogásra. Az emigráció és a politikai aktivizmus jelentős napilapja volt az Érsekújvárott, majd Komáromban, s végül Pozsonyban megjelenő A Reggel (19 2 2 -19 33). Irodalmi fontosságát növeli, hogy a kisebbség baloldali tájékozó­ dású íróinak nyújtott biztos megjelenési lehetőséget, és Antal Sándor révén pó­ tolhatatlan munkát végzett az ifjabb tehetségek felfedeztetésével, megszólalta­ tásával. Nézeteit és hangját azonban a magyarországi ellenforradalmi rend­ szer kemény bírálata, illetve a csehszlovákiai viszonyok idealizáló dicsőítése jellemezte. Magyarországi munkatársa nem volt; buzgó kormánypártisága és néhány munkatársának kalandor machinációja miatt Szlovákiában elveszítette hitelét. Az utódjául létrehozott Magyar Újság (1933-1938.) az egyik legszínvo­ nalasabb kisebbségi napilap lett, elsősorban két kiváló szerkesztőjének, Dzurányi Lászlónak és Győry Dezsőnek köszönhetően. Ez a lap, eltérően a többi aktivistaújságtól, nem maradt közömbös a kisebbségi sérelmek iránt, ugyan­ akkor melegen ápolta a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatokat. Magyarországi munkatársai Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy La­ jos, Simándy Pál, Szép Ernő és Zsolt Béla voltak. Az emigrációhoz sok tekintetben közel álló szociáldemokrata sajtónak vér­ szegény kapcsolatai voltak a hazai szellemi élettel, és általában színvonalas szépirodalmat ritkán közölt. Próza- és verspublikációinak zöme átvétel, másod­ közlés volt. A legnagyobb hagyományú és kezdetben legtekintélyesebb kommunista lap, a Kassai Munkás (1919—1937) előzménye 1907-ig nyúlik vissza. Az államfor­ dulatot követően a korábbi Felső-magyarországi Szociáldemokrata Párt hetilap­ jaként működő újság a CSKP megalakulása után a párt központi magyar nyel­ vű orgánuma lett. A lap első korszakában olyan szociáldemokrata szellemiségű írók munkáit közölte, mint Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Révész Béla, vagy Várnai Zseni. Jelentős szerepe volt abban, hogy nagy részt vállalt a szlovákiai Ady-kultusz fölerősítésében. A későbbi átszervezések nem váltak a kulturális rovat javára, tartalma ellaposodott, műkedvelő színvonalra esett vissza, majd funkcióját is elveszítette. Anyagának legnagyobb hányadát a helyi munkásleve­ lezők irodalmi próbálkozásai tették ki. A népfrontpolitika meghirdetése átme­ neti föllendülést eredményezett, mivel a lap irodalmi közléspolitikája szeren­ csésen kiszélesedett, s a nemzeti hagyományok - Batsányi, Petőfi, Vörösmarty, Ady ápolására is jutott figyelméből, a kortárs magyarországi iroda­ lomból pedig elsősorban József Attilára. De az antifasiszta egységfront ala­ kítása jegyében szót kaptak olyan haladó szellemű költők és írók, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Nagy Lajos és Veres Péter. A 60 �Kassai Munkás azonban még így is az elszalasztott lehetőség benyomását kelti az utókorban, hiszen működése időben majdnem az egész kisebbségi kor­ szakot felöleli, s az egyetlen olyan újság lehetett volna, amely folyamatosan tükrözi a kommunista kisebbségi sajtó közléspolitikáját. Mulasztásait utódja, a színvonalas és igen népszerű Magyar Nap (1936-1938) nem pótolhatta megje­ lenési idejének rövidsége miatt. Az előbb Vass László, majd Berkó Sándor ve­ zette, kitűnően szerkesztett kulturális rovat rendkívül gazdag volt: Bálint György, Déry Tibor, Darvas József, Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi Já ­ nos, R emenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter szerepeltek rendszeres szerzői sorában, vagyis többségükben a kortárs népi irodalom kiemel­ kedő jelentőségű alkotói. Folyóiratszemléje élénk figyelemmel követte a ma­ gyarországi Apolló, Gondolat, Munka, Nyugat, Szép Szó, Szocializmus, Válasz, valamint az erdélyi Korunk és Erdélyi Helikon körül csoportosult írók munkás­ ságát. A legjobb értelemben vett népfronti szellemiségű Magyar Nap szakított elődje túlságosan „harcos” - és dilettantizmussal párosult - közléspolitikájával, a kommunista írókon, a népieken át a polgári humanistákig szélesítette eszmei látómezejét. Egyetlen baloldali napilap nem foglalkozott olyan mélységgel és terjedelemben az anyaország szellemi életével, mint a Magyar Nap. Figyelem­ mel kísérte minden megnyilvánulását, s a napi politikai szükségszerűségektől mentes magyar kultúrát hirdette. Ezzel még a politikai ellentáborból is sok olva­ sót és megbecsülést szerzett. Nyitottsága nem csupán izgalmas gondolati sok­ színűséghez vezetett, de az esztétikai igényesség követelményének maradékta­ lan teljesítését is eredményezte. És ami a többi szocialista eszmeiségű lapra nem volt általában jellemző, a Magyar Nap összefüggésében látta a szlovákiai ma­ gyarság helyzetét a progresszív magyarországi törekvésekkel, a haladó szellemi mozgalmakkal. Más oldalról, a magyarság sorskérdéseit európai horizontba ál­ lítva, ugyancsak világtávlatot mutatott olvasóinak. A politikai szempontból egyik legjelentősebb szlovákiai magyar kommunista kultúrpolitikai folyóirat a Fábry Zoltán szerkesztette Az Út (1931-1936) volt. Tartalmát és formáját te­ kintve az ugyancsak álllásfoglalás-irodalom eszményét képviselő, a moszkvai Sarló és Kalapácshoz hasonlított, illetve a Gaál Gábor-féle Korunkhoz. Irodal­ mi anyagát a „tiszta osztályértelmezés” jellemezte, hasonlóan egész kultúraszem­ léletéhez: „Aktuális beszámoló - marxista-leninista elmélet - osztályharcos kul­ túrpolitika - proletárharcos irodalom.” A lap szerkesztőinek dogmatizmusa egy­ felől példátlanul sommás kijelentéseiben is megnyilvánult, mint Rotor (Roth Imre) e mondatában: „ A nemzeti kultúra már-már mindenütt reakciós és a nemzeti kultúra a nemzetközi megújhodásnak fékezője” ; másfelől közléspolitiká­ jának rendkívüli szűkösségében. S bár Az Üt a szlovákiai magyar szocialista irodalom első jelentős fórumaként jelent meg, ez az irodalom - szektás túlzá­ sokkal terhelten — kizárólag az osztályharc és a pártmunka közvetlen eszkö­ ze, illetve támogatója lett. Megnyilvánult ez a szemlélet elsősorban a kortárs magyar irodalom - kivált Kodolányi, Móricz és Kassák gondolkodói rendsze­ rének és írásművészetének - nemegyszer igaztalan és durva hangú bírálatában, valamint az esztétikai szempontokat zömmel nélkülöző munkáslevelezésből, ön­ életírásokból összeadódó ún. „valóságirodalom” fölkarolásában és egyoldalú túlbecsülésében. A csekély terjedelmű szépirodalmi anyagban magyarországi szerzőt alig találni, csak József Attila, Illyés Gyula, Erdélyi József néhány mű­ vét, valamint a már halott Ady és Gyóni Géza verseit. A politikailag viszonylag független sajtó legkiemelkedőbb jelentőségű és színvonalú lapja a Kassai Napló (1919-1928) volt, amelynek irodalmi jelentő­ 61 �ségét Fábry Zoltán - aki maga is ide küldte kezdő korszakának legsikerültebb írásait - így summázta: „A Kassai Napló a húszas évek elején és derekán a szlovákiai magyar irodalom legfontosabb progresszív orgánuma volt.” Ami a kisebbségi irodalomban igazi érték volt. annak többsége - állandó irodalmi fo­ lyóirat híján - e lap hasábjain kapott nyomdafestéket. Hozzájárult az újság a nemzeti irodalom klasszikus örökségének ápoló tudatosításában, elsősorban is a Petőfi- és Ady-kultusz fórumaként. Színvonalát jellemzi a közölt magyarorszá­ gi írók impozáns névsora is: Babits Mihály, Biró Lajos, Déry Tibor, Dutka Ákos, Erdélyi József, Fodor József, Heltai Jenő, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső. Krúdy Gyula, Molnár Fe­ renc, Móra Ferenc, Nagy Lajos, Oláh Gábor, Somlyó Zoltán, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, Szén Ernő, Szini Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Árpád, Zilahy Lajos, Zsolt Béla. A Prágai Magyar Hírlapon kívül ilyen tekintélyes szer­ zői gárdával egyetlen szlovákiai magvar napilap nem rendelkezett. A kisebbsé­ gi sajtótenger több, mint érdekes színfoltja volt a meglehetősen bulvárjellegű Kassai Újság (1919-1938), amelyet Fábry Zoltán egyszerűen az „ízlésrontó iro­ dalmi fertőzés” lapjának tartott. Ugyanakkor két melléklete, a Kassai Újság In­ g ye nes Képes Melléklete (1924-1926) és az Ifjúvilág (1923-1928) évfolyamaiban olyan nevekre bukkanunk, mint Babits Mihály, Bródy Sándor, Dutka Ákos, E r­ délyi József, Fodor József, József Attila. Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosz­ tolányi Dezső, Krúdy Gvula. Marconnay Tibor, Molnár Ferenc, Móricz Zsig­ mond, Nagy Endre, Somlyó Zoltán. Szabó Lőrinc, Szép Ernő. Szini Gyula, Tóth Árpád, Zsolt Béla, illetve a fiatalokhoz szóló mellékletben: Benedek Elek, Fa­ lu Tamás, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Oláh Gábor, Pósa Lajos, Sárközi György és Várnai Zseni. Az ifjúság számára készülő saitótermékek legnevezetesebbikének, a losonci diáklapnak, A M i Lapunknak (1921-1932) nem kevés érdeme volt az „újarcú magyarok” nemzedéki mozgalma indulásában. Az első évfolyamaiban régi vágású cserkészlapnak mutatkozó folyóirat 1925-26-tól meg­ lepő változáson ment át, annyira, hogy évek múltán a Sarló mozgalom egyik központi jelentőségű fórumává vált. De nemcsak nemzedéki, hanem irodalmi szempontból is legalább ilyen súlya lett, hiszen lapjain formálódott ki az a bá­ tor hangú publicisztika, amely a kisebbségi irodalom legjelentősebb műfaji vo­ nulatát képviselte. Számos rendszeres és alkalomszerű magyarországi szerző bukkan föl a lapban a 20-as évek derekától: Babits Mihály, Berda József, Bó­ ka László, Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Kodály Zoltán, Kodolányi János, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Sík Sándor, Szabó Dezső - egyszóval többen olyanok is, akiket magyarországi középiskolákban még idézni sem volt tanácsos. És nem pusztán másodközlésekről van szó, hiszen Móricz a Gyalogolni jó-t a szlovákiai falukutatók buzdítására írta egyenesen A Mi L a punk számára; Szabó Dezső is lelkesítő cikkek et, Babits pedig üdvözlő verseket küldött. A kor magyar szellemiségének legnagyobbjai szóltak a sze­ gényes kiállítású losonci lapocskában - a nagy tettekre készülő szlovákiai ma­ gyar ifjúsághoz. Az ifjúság népfrontos szervezete, a Magyar Fiatalok Szövetsége adta ki a stencillel sokszorosított K évét (1937-1938), amely politikai irányok­ tól függetlenül kívánta egységbe fogni a magyar kisebbségi ifjúságot. Irodalmi anyagában Illyés Gyula, József Attila, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Várnai Zseni művei is megtalálhatók a számos, magyar klasszikusokat méltató cikk mellett. Összegzésül megállapítható, hogy a kormánytámogató aktivista-, valamint a szociáldemokrata lapokat leszámítva, a kisebbségi sajtó élénk figyelemmel kö­ 62 �vette a magyarországi irodalmi élet új fejleményeit, a megjelent köteteket és a kortárs alkotók életművének alakulását. Ez az érdeklődés nem volt - és a korszak ismeretében állítható, nem is lehetett - független politikai pártállástól. Viszont nemritkán függetlenedett az értékszempontoktól - ugyancsak világné­ zeti okokból következően. Egy-egy kimagasló szerkesztő egyéniség, mint Darkó István, Dzurányi László, Győry Dezső, Scherer Lajos, Tamás Mihály, V ass László és mások, azonban olykor a körülményeikkel és a várható következ­ ményekkel is dacolva - egy-egy lap némelyik korszakában az irodalmat an­ nak tekintve, ami - nem engedtek a minőség elvéből, s akár karrierjük, szemé­ lyes érvényesülésük kockáztatásával is a magyar irodalom első vonalához igye­ keztek emelni lapjaikat. A magyarországi sajtó érthetően szerényebb módon figyelte és kisebb terje­ delemben közölte a kisebbségi irodalom új fejleményeit és termését. Ezt az ér­ deklődést - kár volna tagadni - inkább jellemezte az elnéző jóindulat, semmint az aprólékosan mérlegelő kritikai vizsgálódás. A válogatásnál a politikai té­ nyezők, a meggyőződésbeli nézetkülönbségek idehaza is fontos szerepet játszot­ tak. A szocialista sajtó - nehéz megjelenési és anyagi körülményei mellett igyekezett nyomon követni a szlovákiai irodalom baloldalának teljesítményeit. Könyvismertetések és -kritikák nemcsak a legális szociáldemokrata orgánumok­ ban (Népszava, Szocializmus) jelentek meg, hanem a legalitás és illegalitás ha­ tárán álló 1 oo %-ban, Gondolatban, illetve Kassák Munkájában is. A megíté­ lés azonban ezeknél a lapoknál is a túlzott jóindulat formájában volt elfogult, a művek esztétikai, formai és stiláris gyöngéit alig érintette. „Az értékelési össz­ kép - írja Turczel Lajos - , amely ezeknek a kritikáknak alapján kialakítható, a valóságos helyzetet megszépíti, az igénytelen művészi színvonalat retusálja.” Ami a szlovákiai szerzők magyarországi publikációit illeti, nyilvánvaló, a bal­ oldali sajtó a szocialista írók munkáiból válogatott. A Gondolat Fábry Zoltán kritikáját. Forbáth Imre versét, a sarlós Jócsik Lajos tanulmányát és Morvay Gyula egy novelláját közölte. A 100 %-ban Fábrynak öt írása látott napvilágot, ezek közül kettő - szempontunkból lényeges - irodalmi tanulmány volt: Szlovenszkói magyar irodalom (1928), illetve Menekülő líra (1929) rímmel. A szo­ ciáldemokrata sajtó - kedvezőbb lehetőségeiből következően - kisebbségi iro­ dalmi visszhangja folyamatosabb és mennyiségileg számottevőbb volt. A N ép­ szavában mintegy 3 5 - többnyire rövidke figyelemfelhívó ismertetés - a Szo­ cializmusban pedig tizenöt cikk, recenzió, áttekintő írás jelent meg e tárgyban. Az utóbbiban látott napvilágot két, a kisebbségi irodalommal érdemben foglal­ kozó munka Andreánszky Istvántól (1937-ben) és Palotai Boristól (1938-ban). Kassák Munka című folyóirata a maga „független szocializmusával” és szoros szlovákiai kötődésével fontos szerepet vállalt a kisebbségi irodalom magyaror­ szági befogadásának elősegítésében. Kassák, Bányai Pál, Berkó Sándor, Sellyey József. Szalatnai Rezső és Szőke József ifjúmunkás írásait közölte a folyóiratá­ ban, de két kritikával némileg a könyvtermés újdonságait is regisztrálta. Az ellenforradalmi rendszer nézeteivel maradéktalanul azonosuló magyar saj­ tó jelentékeny mennyiségű kritikát közölt a szlovákiai magyar irodalomról, de ezeket szintén - mégpedig szélsőséges - politikai elfogultság jellemezte. Példá­ ul Császár Elemér azt kifogásolta Szenes Piroska Csillag a homlokán című re­ gényéről szólván a Budapesti Szemlében, hogy a könyvből nem derül ki a Fel­ vidék csehszlovák megszállása; ugyanő ugyanott Mécs Lászlót (!) „becseheléssel” vádolta meg. 63 �A mérsékelt liberális szellemű lapok ugyancsak világnézeti meggyőződésük szerint ítélkeztek írókról és művekről. Azzal a különbséggel, hogy az ideológiai nézetekből fakadó rokon-, vagy ellenszenvek egyoldalúságait mérsékelte az objektívebben mérő kritikai igényesség. A hazai Magyar Ír ás folyamatosan fi­ gyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalom első. alakuló periódusát. Átfo­ gó igényű tanulmányokat ugyan nem közölt e tárgyban, viszont számos - zöm­ mel rövid - könyvismertetést igen. A recenziók alapján azt lehet mondani, hogy fölismerték szerkesztői a születő irodalom zsengéinek legígéretesebb hajtásait, hiszen mások mellett Darkó István, Egri Viktor, Mécs László, Ölvedi László és Tamás Mihály köteteivel foglalkoztak. A szlovákiai magyar irodalom legszínvonalasabb magyarországi nyomon kö­ vetője, egyben megjelenési fóruma a Móricz szerkesztette Nyugat volt. Móricz a foly óirat programjává avatott „nemzeti koncentráció” jegyében tágra nyitotta a legjelentősebb hazai lap kapuját a határon túli írók előtt, amire az utóbbiak­ nak igencsak nagy szükségük volt, főként a szlovákiaiaknak. Mert Szlovákia nélkülözte a megbízható alapokon nyugvó, politikai befolyásolástól mentes, mi­ nőségelvű irodalmi folyóiratot legérezhetőbben. Márpedig lap nélkül nincs egészséges irodalmi élet, vegetál a műbírálat, szűk a közlési lehetőség keresztmetszete, hiányzik az új, tehetségeket pártoló fórum. A budapesti folyóirat kri­ tikai rovatában napvilágot látott mintegy hetven írás lényegében hiánytalanul fölölelte a szlovákiai magyar könyvterjesztés arra érdemes egészét, továbbá a bírálatok megbízható összképet rajzoltak a magyar irodalom északi ágának tel­ jesítményéről. Az így kialakult, objektívnek mondható visszhang egyik garanciá­ ja az volt, hogy olyanok tollából kerültek ki a hitelesen mérlegelő írások, mint Babits Mihály, Bálint György, Bóka László, Füst Milán, Ignotus, Illés Endre, Illyés Gyula, Kardos László, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Kárpáti Au­ rél, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Schöpflin Aladár. Jó néhány szerzőnek több művét is ismertette Szűkebb, vagy bővebb terjedelemben a folyóirat, így például Szenes Piroska (4 kötetét), Erdőházi Hugó, Győry Dezső, Jarnó József, Mécs László, Palotai Boris, Szenes Erzsi, Szabó Béla (3), Darkó István, Dar­ vas János, Egri Viktor, Forbáth Imre, Sáfáry László. Sándor Imre, Tamás Mi­ hály (2-2 kötetét). Itt nem a számok döntőek, hisz Mécs László, vagy Erdőházi Hugó esetében valamennyi bírálat elmarasztaló, hanem a névsor teljessége, s s ezzel az olvasók megbízható tájékoztatása. Ez nem pusztán abból a szem­ pontból fontos, hogy a hazai érdeklődő színvonalas áttekintést kapott erről az irodalomról, de - ha lehet —, még jelentősebb volt az a tény, hogy a szlová­ kiai magyar írók a hiteles megmérettetés tükrében nézhettek szembe önnön hely­ zetükkel, képességeikkel, munkásságuk értékeivel, vagy fogyatékosságaival. A po­ litikai szempontok szerint tagolódott szlovákiai magyar sajtó világnézeti hova­ tartozás szerint, egekbe emelő, vagy rosszindulatúan ledorongoló kritikai viha­ rai közepette erre óriási szüksége volt a kisebbség szellemi életének. Elsőül Rácz Pál kérte Móriczot 1929. novemberi levelében, hogy „ne feled­ kezz meg az elszakított részek irodalmáról” . Egy hónap sem telt el, s Balogh Edgár azzal a hírrel tért haza Budapestről, hogy Móricz szívesen látja lapjában a szlovákiai magyar írók munkáit. Győry Dezső nyomban listát állított össze a számba jöhető szerzőkről: Darkó István (novella, regény), Simándy Pál (no­ vella, esszé), Darvas János (vers), Sebesi Ernő (vers, dráma) nevét említette, és fölsorolta Jarnó Józsefet, Tamás Mihályt, Szenes Erzsit, Vozári Dezsőt, to­ vábbá Fábry Zoltánt és Földes Sándort. Ezekről szólva azonban hozzátette: „Utóbbi kettő itt alig ír, a Korunkba dolgoznak, majdnem csak kimondottan 64 �a pártirodalmat értékelik. 'Vörös cenzúra’. De tehetségesek.” Majd hozzáteszi: a szélsőjobboldal toliforgatóit nem is említi, hisz azok Móriczot amúgy sem érdeklik. Valóban. 1930-1932. között számos szlovákiai író kapott megjelené­ si lehetőséget a Nyugatban, így Szenes Piroska (20 írással), Sándor Imre (19), Barta Lajos (14), Szenes Erzsi (13), Jócsik Lajos (9), Egri Viktor (4), Győry Dezső, Szalatnai Rezső (3), Dobossy László, Erdőházi Hugó, Forbáth Imre, N. Jaczkó Olga, Kovács Endre, Palotai Boris, Peéry Rezső, Sebesi Ernő, Szvatkó Pál, Tamás Mihály, Vass László, Vozári Dezső, Zerdahelyi (Szent Ivány) Jó ­ zsef (2), egy-egy alkotással szerepelt Gömöri Jenő, Házy Ferenc, Jarnó József, Kázmér Ernő, Rácz Pál, Sellyei József és Simándy Pál. A közlések száma sem jelez föltétlenül értékszempontot, és a névsor egész lényegében a kisebbségi irodalom legeredetibb tehetségű szerzőinek lajstromát alkotja. A folyóirat az eredeti közlések mellett számos fölmérő tanulmányt szentelt a szlovákiai ma­ gyar írás egészének, vagy valamelyik műfajának, ezek szerzői között Komlós Aladárt, Móricz Zsigmondot ,és Cs. Szabó Lászlót tartjuk számon. Csuka Zoltán múlhatatlan érdemű folyóirata, a Láthatár tanúsított figyelmet valamennyi határon túli magyar irodalom iránt. Több fontos tanulmány látott itt napvilágot a szlovákiai kisebbségi irodalomról, könyvterméséről, a kulturális életről - Bisztray Gyula, Egri Viktor, Kardos Béla, Schöpflin Aladár, Szombathy Viktor tollából, párhuzamosan a cseh és szlovák irodalmak helyzeté­ vel foglalkozó dolgozatokkal. A magyar sajtótörténet másik kimagasló fóruma, a Szép Szó is érdeklődött a szlovákiai magyar irodalom iránt, tanulmányokat közölt Jócsik Lajostól és Szvatkó Páltól, valamint novellát, a népi irodalmat Szlovákiában talán egye­ dül képviselő Sellyei Józseftől. A még szorosabb kapcsolatépítés céljából a Szép Szó gárdája - csak a Munkához és a Nyugathoz hasonlíthatóan - kollek­ tívan is vendégszerepeit Szlovákiában 1937 őszén. Fejtő Ferenc, Nádas József, Remenyik Zsigmond, Ignotus Pál részvételével Pozsonyban, Érsekújvárott és Komáromban rendeztek Szép Szó-esteket, valamint Prágában, az ottani ma­ gyar nemzetiségű diákok Petőfi-körének és a cseh polgári demokratikus szel­ lemiségű Přítomnost (Jelenkor) klub szervezésében. Az esemény jelentőségét ér­ zékelteti az a puszta adat, hogy egyedül a Magyar Nap kilenc cikkben méltat­ ta az óriási sikert hozó és ennél is nagyobb politikai jelentőséggel bíró találko­ zósorozatot. De elismerőleg írtak róla a cseh és a német nyelvű prágai újságok is. Ugyanakkor a hazai ellenforradalmi sajtó (Új Magyarság, Függetlenség) az ellenszenv hangján kommentálta a vendégszereplést, mondván: „Magyarországon mindig akad bizonyos körökben írói toll, mely hajlandó leborulni az idegen de­ mokrácia előtt.” Talán ez a rosszízű mondat a legvilágosabb magyarázat az utókor értelmezése számára, miért is mentek a Szép Szó munkatársai Cseh­ szlovákiába. Az intézményes kapcsolatok történetének adaléka az a budapesti könyvki­ adói vállalkozás, amely - a Franklin Társulat jóvoltából - tervbe vette a szlo­ vákiai magyar írók munkáinak rendszeres hazai kiadását. A nagyon esetleges kisebbségi könyvkiadás nehézségeit nyögő irodalom osztatlan örömmel és fe­ szült várakozással fogadta a hírt. Az öröm azonban kissé korainak bizonyult, mert a Franklin csak részben váltotta be ígéretét, a tizenegy kötet után beszün­ tette a sorozatot, mely egy kitűnően válogatott antológiából és tíz prózai kötet­ ből állt. Szerzőik: Jankovics Marcell, Neubauer Pál, Sáfár Katalin, Szenes Pi­ roska (2), Szombathy Viktor, Darkó István és Tamás Mihály voltak. A válo­ gatáson érezhető, hogy a kiadó tartózkodott a mindkét oldali politikai „szél­ 65 �sőségesektől” , hiszen a fölsoroltak közül a progressziót a polgári humanista Ta­ más Mihály, vagy Szenes Piroska jelentette. A baloldaliak és a fiatalabbak könyvei nem jelenhettek meg Budapesten, így a sorozatból aligha rajzolódha­ tott ki hiteles keresztmetszet a hazai olvasók körében a szlovákiai magyar iro­ dalom valóságlátásának és művészi nívójának teljességéről, sokszínűségéről. ☆ A fönti - szükségszerűen adatfölsorolásokkal és névlistákkal terhelt - át­ tekintés birtokában elmondható: a két világháború közötti korszakban aligha volt lehetséges a magyarországi érdeklődőnek hiteles képet kapnia a szlovákiai magyar irodalmi élet eseményeiről, műveinek színvonaláról, és megfordítva: a felvidéki magyar olvasó nem láthatta együtt és egészében a kortárs nem­ zeti irodalmat. Mert bár 1928-ban oldottak a sajtó- és könyvbeviteli tilalmon Csehszlovákiában, valamennyi arra érdemes nyomdatermék azután sem ára­ molhatott be akadálytalanul. Legjelentősebb példányszámban a Színházi Élet, a Tolnai Világlapja és a rádióújságok fogytak Szlovákiában, melyek nemcsak a magyar nemzetiségű lakosság, de a magyarul olvasó szlovákok és németek kö­ rében is igen kedveltek voltak. Azonban a tekintélyes Nyugat - amint Móricz Zsigmond egyik 1929-es leveléből tudjuk - negyven példányban érkezett po­ zsonyi terjesztőjéhez, s az sem fogyott el mind... Visszakanyarodva Móricz Zsigmondnak a Nagy Fáról szóló példázatához, be kell látnunk, ha át is nyúlt gyökérzete a kerítés alatt, s túl is hajoltak termő, ékes ágai fölötte, a magas rácsok gátolták a kerítés mindkét oldalán levőket a szellemi közeledésben, a kézfogásban, a nemzeti irodalom együttes gazdagítá­ sában. FELHASZNÁLT IRODALOM Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918—1975. Budapest, 1977. Magvető Kiadó, 444 old. Balogh Edgár: Hét próba. Egy nemzedék elindul. Budapest, 1965. Szépirodal­ mi Kiadó, 383. old. Botka Ferenc: A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bib­ liográfiája (1919—1938). Budapest, 1966., Akadémiai Kiadó, 376 old. Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai. Bratislava, 1985. Madách Kiadó, 255 old. Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai magyar irodalomért. Iro­ dalmi Szemle, 1961. 1., 2., 3. szám. Fábry Zoltán: A vádlott megszólal. In.: Stószi délelőttök. Bratislava, 1968. Madách Kiadó, 371—431. old. Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916—1946. Vál. Csanda Sándor és Varga Béla. Bratislava, 1976. Madách Kiadó, 673 old. Galambos Ferenc: Nyugat-repertórium; Budapest, 1959. MTA Irodalomtörté­ neti Intézete, 571 old. Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye. Irodalmi Szemle, 1967., 6. szám — 1968., 1. szám. Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918—1929. Bratislava, 1986. Madách Kiadó, 260 old. Illés Ilona: Tűz (1921—1923). Budapest. 1977., Petőfi Irodalmi Múzeum. 235 old. Kem ény Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom tör­ ténete. 1918—1938. Budapest, 1940. MEFHOSZ, 160 old. 66 �Kem ény C. Gábor: Anton Straka budapesti évei. In.: Kapcsolatok vonzásában. Bratislava, 1977. Madách Kiadó. 134—146 old. Kovács Endre: Korszakváltás. Budapest, 1981. Magvető Kiadó, 397 old. Magyar Nap 1936—1938. Antológia. Bratislava, 1975. Madách Kiadó, 426 old. Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Levelek. Szerk. Tasi József, Buda­ pest, 1984. Petőfi Irodalmi Múzeum, 506 old. Sárkány Oszkár: A Felvidék irodalmi élete. Magyar Kultúrszemle, 1939. szám. 5. Steier Lajos: A magyarság jogviszonyai és kulturális élete Csehszlovákiában. Magyar Szemle. 1928., IV. kötet, 2. szám. Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjáról. Irodalmi Szemle, 1979., 6. szám. Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938. Szerk. Borsody István. Az Ország Útja, 1938. június, 138—148 old. Turczel Lajos: Babits Mihály szlovákiai kapcsolatai. Irodalmi Szemle, 1983. 9. szám. Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. Bratislava, 1982. Madách Kiadó, 326 old. Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai. Irodalmi Szemle, 1978 , 3. szám. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén Bratislava, 1967. Tatran. Magyar Üzem, 313 old. Turczel Lajos: A magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlová­ kiában. Irodalmi Szemle, 1966., 9—10. szám. A z Üt, 1931—1936. Vál. Fonod Zoltán. Bratislava, 1981. Madách Kiadó, 263 old. Vargha Kálmán: Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjához és kap­ csolataihoz. Irodalomtörténet, 1957., 3. szám. 67 �szem élyes történelem SZOKÁCS LÁSZLÓ Ady igézetében „ A költészet szeretete az életem lényege! Minden vers, amely nem mesterkélt, amelynek van mondanivalója, és amelyik szép, különleges formában jelentkezik, szól hozzám, újra szüli bennem önmagát. Mindenkinek van egy kedves, a többiektől megkülönböztetett költője. Reám nagy hatást gyakorolt A dy E n d re ! Költészete mindig a legtöbbet adta: meglepett, magával ragadott, szomjasan szívtam magamba minden sorát. E gy életen át e lk ís é r ...” - E vallomást Volcsánszky Jánosné Mészáros Erzsébet tanárnő mondta, aki a századfordulón született Balassagyarmaton. Édesapját korán elvesztette, s édes­ anyja nehéz körülmények között öt gyermeket nevelt, Ő volt a negyedik a sorban, Budapesten tanult s mindig tanítványokat vállalt, hogy özvegy édesanyját segítse. A z 1923-26 közötti éveket Svájcban és Franciaországban töltötte, mert ebben az időben nehéz volt Magyarorszá­ gon tanári álláshoz jutni. Tanult abban a svájci nevelőin­ tézetben is, ahol Csinszka is megfordult. Balassagyar­ matra visszatérve a város több iskolájában tanított, s mint gimnáziumi tanár ment nyuggdíjba. Ahogy vallomásában mondja, valóban egész életét végigkísérte A d y Endre költészetének szeretete. Mint fiatal diáklány, ott volt a költő temetésén. A Pázmány Péter Tudományegyetemen Babits M ihály előadásait hall­ gatta és Stószon Fábry Zoltánnal is találkozott, akivel az Adyról folytatott beszélgetések még teljesebbé tették számára a költő portréját. Nem sokkal 1978-ban be­ következett halála előtt Szokács László beszélgetett Volcsánszkyné Mészáros Erzsébettel. - V ajdát, Reviczkyt olvasó, szavaló serdülő leány voltam, amikor rev elációszerűen robbant az életembe A d y E n d re általam eddig ismert min­ den költőtől merőben különböző versvilága. Budapesten a Csalogány ut­ cai tanítóképző intézet másodéves növendéke voltam. Egyik barátnőm Sztrakoniczky M ária hozta el az Ú j verseket a háborúban elesett újságíró bátyjának, K á rolynak hagyatékából. Akkori olvasmányaink Oscar V ilde, M aeterlinck művei voltak. Három-négy barátnőmmel, a haladó gondol­ kodású költő-tanárunk, Palágyi Lajos szuggesztív hatása alá kerültünk és 68 �lelkesedtünk az irodalomért. Szinte ámulva olvastuk az Ú j verseket. A kötetből felolvastunk egymásnak és ha nem is értettük lelkileg, a versek titokzatossága, némelyiknek monoton zenéje lenyűgözött. Leckéimet néha el is hanyagoltam, asztalomra könyökölve, megfeledkezve a körülöttem nyüzsgő világról, a verseket olvastam. H a a folyosón sétáltunk N adányi O lgával egymás fülébe Ady-verseket sugdostunk. Sztrakoniczky Máriától újabb Ady-kötetek kerültek a kezembe. A Nyugat számai közül is jó né­ hány. Mindent szerettem volna tudni Adyról. A z 19 17 -ig megjelent verses­ köteteiből már többet megvettem, a Fő utca egy sötét kis antikvár bolt­ jában leltem rájuk. Mind többet és többet tudtam meg róla, költészetéről, elhivatottsági h itéről.. . Nehéz időket éltünk. Dúlt a háború, érkeztek a menekültek, s egyre több lett a halottak száma. Majdnem mindenkinek volt valakije a fron­ ton. Bátyám János már a második éve az olasz harctéren. András unoka­ bátyám a Piave hullámsírjában. Gyarmaton a szomszédunkban egy kedves, Csíkszeredáról menekült család húzódott meg. Fiukkal Viktorral, aki az orosz fronton volt, leveleztem. Egyszer levél jött tőle egy hadikórházból: tőből amputálták a lábát. Velem tudatta először, az édesanyjának nem merte megírni. Aztán többet nem hallottam róla. Tele voltunk félelemmel, szorongással. Egyik barátnőm Medgyesi Zsófia egyetemista nővérétől sokat hallot­ tunk arról, hogy A d yt támadták háborúellenessége miatt. M agyartalannak bélyegezték, mert ostorozta a szörnyűséges pusztítást. A z intézet udvará­ ból át lehetett látni a többemeletes szomszédos épületbe, ahol katona­ kórház volt. A szűk utcácska macskakövein panaszosan koppantak a se­ besültek, féllábúak mankói. Egyszer láttam egy temetést, amint csendes menetben egy fekete ládát hoznak ki a kórházból, s a menet a kocsi után néhány emberrel elindul csendben a Széna tér felé. K i volt? K i tudja már a z t.. . 19 18 . szeptemberétől az Erzsébet N őiskola Tanárképző Főiskolájának hallgatója lettem. Élményekben és tanulmányokban gazdag életszakaszom ez. A kitört őszirózsás forradalom a főiskolára is nagy változást hozott. Új tanárok jöttek. A z irodalomtörténetet előadó R ubinyi Mózes Petőfi forradalmi költészetével kapcsolatban a beállott nagy fordulat jelentősé­ géről beszélt. Ennek hírnökéül A d yt emlegette. Kogutovicz Károly a munkások nehéz helyzetéről festett részletes, megdöbbentő képet. Egy alkalommal egy gyűlésen vettem részt, amely az egyetem bölcsészkará­ nak egy külön épületében, a G ólyavár nagytermében zajlott le. Politikai előadások hangzottak el, s valaki Ady-verseket sza valt.. . A világ zajlott, rengett körülöttünk. A gomblyukakban őszirózsák virítottak. K árolyi M i­ hály lett az ország első embere. Közben jöttek a hírek A d yról: már nagy beteg, s neve már nem szerepel a politikusok között. E gy napon aztán végigszáguldott a hír a városon: meghalt A d y Endre. Megdöbbenve hallgattuk és adtuk tovább a hírt. Az ifjúság számára 19 19 . január 27. és 28. gyásznap volt. Nem mentünk az órákra, a folyosókon csoportokba verődve beszéltük meg, hogy elmegyünk a temetésre. Az egyetemi hallgatók pénzt gyűjtöttek koszorúra. Én is felajánlottam kis hó­ pénzemből valamennyit. Talán két szál szegfű kitellett belőle, de az is lehet, hogy csak egyre volt elég. Pár nap múlva volt a temetés. Lucskos, tél végi délelőtt volt. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel A d y E n d ­ 69 �rét. A Múzeum körúton valóságos fekete tengerként hullámzott a gyászoló tömeg. Fedetlen fejű, fekete ruhás férfiak tartották fenn a rendet. A z elő­ csarnokba nem lehetett bejutni. Fulladásig szorosan állottak egymás mel­ lett az emberek: diákok, munkások, kalapos, kendős asszonyok. Valami roppant a lábam alatt, a mellettem álló középkorú férfi szemüvege volt. Leejtette, amikor könnyeit törölgette. Hihetetlen: sírtak az emberek. A kapun kifordult a gyászkocsi. Csak nagyon messziről láttam, amint kocsiba segítenek, az emberek elől arcukat fekete fátyollal elrejtő női ala­ kokat. Megindult a menet a Körúton, a Rákóczi úton. Elöl az ezüstös fe­ kete gyászkocsi, utána autók, kocsik a gyászolókkal, majd kocsik a ko­ szorúkkal. A Kerepesi temető megtelt több ezer emberrel, sárba hajló, ta­ pados, szürke hó fedte a sírokat. Mélyen gázoltunk a sírok között ebben a cipőbe befolyó olvadó latyakban. . . Voltak, akik a lebetonozott sírokra álltak, a vaskerítésekre kapaszkodtak, hogy jobban lássanak. Én elsodród­ tam a tömegben, amely engemet vitt magával egy darabig, aztán megállt. Kezdődött a gyászszertartás. Messziről hallottam a gyászbeszédek foszlá­ nyait. V alaki találgatta mellettem: most ]ászi Oszkár beszél, vagy talán Móricz Zsigm ond? A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán 19 19 . első fél­ évében Babits M ihály - akkor még a magyar és a világirodalom pro­ fesszora - Ady-szemináriumot hirdetett. Szerencsés véletlen, hogy óraren­ dem olyan volt, eljárhattam az előadásokra. Az első emeleti nagy előadói terem mindig úgy megtelt diákokkal, hogy egy tenyérnyi hely nem ma­ radt üresen. M ég fakultásbeliek is eljártak Babits előadásaira, és álltak hátul és az oldalsó falak mellett is. M a is előttem van, szinte látom, amint kilép szobájából, s a könyveket a tanári asztalra helyezi, hogy aztán ezeket mindig biztos kézzel felüsse, ha idézni akar. Fekete, vagy nagyon sötét szürke ruhát viselt, mindig állva adott elő. M agas, szikár alakja uralta a termet. Tisztán, érvelve, jól, érthetően beszélt. Néha ta­ goltan kiemelte a szavakat, szépen zengő férfihangján. A verseket emelt hangon, ám minden pátosz nélkül olvasta fel. M agas, fehér homloka, v i­ lágított mint egy szép fehér ruhájú lámpa. Valam i tisztaság, szépség lengte körül ezeket az órákat. A két költő­ óriás újratalálkozásai voltak ezek az előadások. Babits M ihály, a költő szerényen félreállt: csak a költőtárs A d y állott a rávilágító reflektor fé­ nyében, akit maga fölé emelt. „ E z csodálatosan szép!” - mondta Babits, valam i tiszteletteljes elragadtatással egy-egy felolvasott vers végén, mi­ közben az asztalra helyezte a kötetet. Nem különítette el magát profeszszori magaslatokba a hallgatóktól. Témákat adott ki feldolgozásra. A fél­ év idejéből csak A d y két verseskötetének az Ú j versek és a V ér és arany vizsgálatára futotta. Babits versről versre lépegetve mutatta be, mint hámlanak le A d y költészetéről Reviczky, V ajda, a szigorú törvényeket maguk elé állító parnasszisták. Baudelaire, Rim band, Verlaine költemé­ nyeinek reminiszcenciái és mint szólal meg a magyar ugarban már az iga­ zi A dy. A Babits-formálta Ady-portrék halványabbak, mint az általunk ma ismert teljes Ady-kép. Babits, az esztéta költő felől közelítette meg szinte áhítattal az alig egy hónapja elföldelt bajtárs költészetét, művé­ szi arculatát. A köteteket, azok ciklusokra osztottságát a költő lelkivilá­ gában élesen különváló fonalaknak nevezte, melyeknek felépítése ugyan Dantéra emlékeztet, de ez a rendszer Adynál természet adta ösztön, mint 70 �a méhek, a pókok munkája. Csak mi szeretjük benne az ész rendezgető munkáját látni, élvezni. Alkotóelemeire bontva A d y verseit, munkásságát, Babits a leglénye­ gesebbek egyikének a költő önmagához való hűségét tartotta. A lírikus problémája a maga egysége. Zsenijének legfőbb vonása az erkölcsi em­ lékezés. Önmagára való ráemlékezések több verséből kimutathatók. Ő mindent csak önmagával kapcsolatban érez fontosnak. A z önmaga ellen támadó dacot is legmélyebb énjéből merítette. Múzsája is saját, legmé­ lyebb lénye, teste. Szerelmi költészete is önmagából kibomló vívódása: emésztő-fogyasztó, rettenetes parazita, melynek a nők csak külső szimbó­ lumai. Elvről, belső élményről van szó ezekben a költményekben, nem egy nőről. Ha a verset elemezte Babits, azt főleg a művészi megformáltságában vizsgálta. „N em tehetek róla - mondta mosolyogva - de ez a gyen­ gém. Aprólékos boncolgatásunk sem méltó Adyhoz, de hát itt most mi tanulók vagyunk” - mondta. D e A d y életművét, költészetének összes­ ségét a költő művészi forradalm a felől közelítette meg, annak alaphangja, a lázadás irányából. Hogyan lett A d y forradalm ár? - tette fel a kérdést Babits, mintegy önmagának. A dac által - felelte - , nem az eszmeáramla­ toktól, nem könyvekből kölcsönözte. A dac által, mely régi magyarok lelkének vonása. Örökség. Am ikor A d y észrevette, hogy „m eg van ver­ v e ” éleslátással, már tudta, hogy választania kell a bátrak útja és a sze­ met hunyó, gyáva meghunyászkodás, a szűkkörűségben megmaradás útja között, mely annyi sok ember veszte. E z utóbbi nem lehetett A d y útja. Dacos konoksága űzi, hajtja, hogy elszakadjon a korabeli áporodott ma­ gyar epigon költészettől, nem akart a „szürkék hegedűse” lenni. M ikor a körülötte tengődő irodalmi szegénységet felismerte, úgy érezte magát mint a sziklán tengődő növény. M ásra, újra vágyott, vagy belső élményekre. E z hajtotta őt Párizsba. Babits szerint akkor tagadta meg a magyart, a magyarkodó magyart és akkor fordult el a „tilinkós álparaszt” irodalom­ tól. De még régi önmaga egy részéről sem tud megszabadulni, elszakadni: érzi, hogy költészete még nem bontakozott ki a maga teljességében, bár már elszakadt a körülötte tényésző álirodalomtól. Babits szerint A d y nagy problémája a magyar zseni problémája, aki mintha korán jött volna, aki miért nem aludt még vagy ezer évet a hepehupás vén Szilágyban. B a­ bits - mint máskor is gyakran - feltette a kérdést, mintha saját magával beszélt volna: „M ilyennek látta magát A d y a nagy idegen, magyar népé­ vel való . . . viszonyában?” Sok-sok szimbólummal próbálta magyaráz­ ni. Babitsot erősen foglalkoztatta A d y próféta volta is. Előadásai során nemegyszer költőprófétának, vagy egyszerűen prófétának nevezte. A dol­ gok mögöttinek meglátása A d y szimbolizmusának a gyökere: nem a fel­ színen nyüzsgő a fontos, hanem az, ami mögötte van. Babits azt is fej­ tegette, hogy A d y nem dekadens, nincs meg benne az élet tagadása, ha­ nem az élet igenlése. Költészetének tragikus komorsága abból adódik, hogy teljesen tudatában van annak a tehernek, amit a sors reá rakott. Nem is tudnék az előadások teljes anyagáról beszámolni csak néhány villanással próbáltam bemutatni azt a portrét, amit Babits elsőként A dy Endre halála után a költőtársról megfestett. A kép nem teljes, mert szep­ temberben már nem adhatott elő, leváltották, mert a történelem kereke csikorgott egyet - visszafelé. Mennyi mindent tudott volna még monda­ ni A d yról! A z egyetemre 1921-ben átkerültem, tanulmányaimat itt fejez­ 71 �tem be. A z irodalmat a nagy tekintélyű Beöthy Zsolt adta elő. Adynak a nevét nem em lítette.. . E gy kis szlovákiai faluban Stószon töltöttem 1927. nyarát. Itt ismer­ kedtem meg Fábry Zoltánnal. Most is előttem van az akkor még apró házakkal teleszórt mély völgyben fekvő falu, melyet szinte bölcsőként ringatnak a stószi hegyek. Kedves, szeretetreméltó nép lakott itt. Vegyesajkúak, németül, szlovákul, magyarul beszélők. M ég egy lengyel csa­ lád is élt itt. Egybekovácsolódott, összetartó kis község volt ez. Mint egy előttem fekvő fényképen a tűzoltózenekar, melynek tagjai különböző nyelvet beszéltek, de egy ütemre muzsikáltak. A z akkor ott nyaraló fia­ talokból álló kis magyar társaság, melynek tagja voltam, hamar összeba­ rátkozott a falu fiataljaival. Fábry Zoltán is közéjük tartozott, kirándulá­ sainkon nemigen vett részt, kivéve azon, melyet a falu közelében lévő kis tisztásra tettünk. A fürdő felé vezető úton esti sétáinkra néha elkísét. Nappal dolgozott. Ekkor írta irodalomesztétikai esszéit, újság­ cikkeit. A falu felső végén lakott egy kedves, derűs kedélyű bácsi. G e ­ deonnak hívták, akinek egy hatalmas gramofonja volt. A társaság gyak­ ran aljárt hozzá, hogy századeleji mulatságos kuplékat hallgasson. Az öreg szomszédságában lelkész apjuktól örökölt négyablakos házban latak Fábryék. Fábry Zoltán nem vett részt a bolondos zenedélutánokon, mosolyogva hárította el, ha hívtuk. A d y szeretete közel hozott bennünket egymáshoz. Többször meghívott a család, vele élt nővére, a drága, kedves vak lány: Anna. K ét nagy pupilla nélküli szeme, mint két fehér folyó világított ki az arcából. Biz­ tosan járt, kelt a házban, a konyhában, a sáros kis udvaron gondos, meg­ fontolt léptekkel tapogatta ki a köveket. Behozta az uzsonnát - malátatejes kávét, friss kenyeret, áfonyadzsemet, aztán határozott léptekkel ment a cukorért a szekrényhez. Nem volt szánalmas, esetlen. A csendes megadás méltósága ömlött el lényén. Fábry Zoltán nagyon szerette test­ vérét. Beszélgetésünkkor ott ült a kanapén, s lelke fehér világának a hang jelentette az életet, a külvilágot. A dolgozószobára most is emlék­ szem. Középütt biedermejer asztal, székek. Oldalt a világos, fából fara­ gott, kopottas huzat, a székekkel egyező stílusú kanapé. E gy szekrény, kis asztalon írógép. A falak mellett egyszerű polcok a könyvek súlyától meghajolva. És újságok, sok-sok újság, főleg a magyar nyelvűek: kassai újság, bécsi magyar újság, a Korunk. Az Ady-verseskötetek külön polcon voltak. Magas, sovány, nyúlánk termetű volt Fábry Zoltán. Keskeny válla kissé előreesett. Kissé lehajolt ahhoz, akivel éppen beszélt. Szőke haja és szürkésen kék szeme volt, tekintete nyugodt, szelíd, a világra rácsodál­ kozó. Harmincéves létére nem látszott többbnek húszévesnél. Volt ben­ ne valam i kisfiús kedvesség. Mosolyogni láttam de jóízűt nevetni soha. Estefelé halvány lázfoltok jelentek meg az arcán. Köhécselt. „Em lékül hoztam a háborúból” - mondta. Fábry Zoltán A d y megszállottja volt. Én a szép, dekadens, az istenes, a magyarságverseket idézgettem. Ő az egész Ady-„rengeteget” átölelte. A vele való beszélgetések nyomán egy új, az eddiginél teljesebb, gazdagabb Ady-kép bontakozott ki előttem. Ő ismertette meg velem az igazi, a forradalm ár A dyt. Nagyon jól ismerte a magyarországi és a kelet-szlovákiai parasztság nyomorúságos helyzetét. Pontos adatokkal támasztotta alá állításait, mikor a század első negyedé­ 72 �nek kisemmizett parasztjairól és a parasztmegmozdulásokról beszélt. Szabó E rv in nevét tőle hallottam először. N álunk ez időben a pesti értel­ miségi fiatalok egy csoportja Szabó Dezső vonzási köréhez tartozott. Én az egyik rajongójától hallottam arról - a ma már nagyon naivnak tűnő elgondolásról ahogyan az író a parasztnyomor megszüntetésének módját elképzelte. Fábián D ánieltől a B artha M iklós Társaság egyik szer­ vezőjétől pedig a társaság programjának a nehéz paraszti élet megváltoz­ tatásának célkitűzéseiről voltak némi ismereteim. Fábry Zoltán tárgyilagos okfejtéssel beszélt Adynak a Magyarország fejlődését elgáncsoló nagybirtok elleni haragjáról. A z ő tolmácsolásában hallottam először azokat a verseket, amelyeket a felszabadulás után a középiskolában tanítottam, de akkor 1927-ben elemi erővel hatottak. A z öreg Kunnét, a Dózsa G yörgy unokáját, a Fölszállott a pávát, a Csák M áté földjént. . . A d y háborúellenes költészetéről többször beszél­ gettünk. Fábry hangja ilyenkor megkeményedett, szenvedélyesen gyűlölte a háborút, mint A dy. Ebből a szempontból példaképnek tartotta. A há­ ború kérdésében Fábry szinte fájdalmasan azonosult A d yval. Erősen fog­ lalkoztatta A d y magányosságérzete. Magányosnak érezte ő is magát, nem voltak körülötte őt magas szellemiségében megértő barátok. Magában élt, de nem magának. Szerette A d y kurucverseit. A z üldöztetések idején titok­ ban írott Palackposta szerzője akkor még nem sejtette, hogy a nekem fel­ olvasott M ag hó alatt című Ady-vers az ő sorsát példázza majd. A z A d y igazát haláláig kereső és bizonyító Fábry Zoltán a magyarországi népek - magyarok és nem magyarok - összetört elnyomottainak összefogását sürgető A dyt vallotta leginkább a magáénak. A magyar haza szeretete A d y e legszentebb érzése - mondta Fábry, nem tévesztendő össze a más népeket lenéző magyarkodással. A d y az eszményképem - mondta gyak­ ran - aki messze előre látott, s tőle tanultam meg nacionalizmusmentes távlatokban gondolkodni. K ét tanítómesteremtől tolmácsolva így alakult ki bennem A dy Endre teljesebb portréja. A művészi forradalmát megharcoló „pacsirta-álorcás sirályt” Babits M ihály, a „népért síró” forradalmár költőt Fábry Zoltán ismertette meg velem. A z idő mélyéről előkúszó hangjukat szinte újra hallom: a szépen zengő férfihangot és a csendes meleg hangot, a vox humánát. 73 �m űhely_____ KILENCEK IV. Konczek József K ét ember sem lehet soha egyforma, hát még kilenc. S ha az emberek természete, tehetsége, minden sajátossága különböző, miért ne lenne külön­ böző a sorsuk is. Hiszen azt még jobban befolyásolják, térítgetik erre-arra a külső körülmények. A Kilencek természetesen sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint akármelyik véletlenszerűen összeverődött kilenc ember, el­ végre azért éppen ők a K ilencek. Mégis mindegyikük külön világ és kü­ lön sors. S e kilenc sorsból - most főképp a költői sorsra gondolva - a legfurcsább minden bizonnyal Konczek Józsefé. Társai közül leginkább ő az irodalmi élet mostohafia, a jó szerencsével neki sikerült a legkevesebb­ szer találkoznia, pedig igazán nem otthonülő fajta - máig keresi a révbe­ vezető hajtóutat. Kezdetben pedig semmi sem mutatta, hogy neki kell majd a legtöbbet harcolnia még a puszta megjelenésért is. A z 1969-es antológia őt is pályá­ ra röpítette, országos folyóiratok közölték, de verseskönyvét visszaadta a kiadó. E z abban az időben önmagában nem lett volna szokatlan, de vele ez ötször egymásután fordult elő, s közben eltelt tíz esztendő. A fiatal te­ hetségeket felsoroló nevek listájából kezdett kikopni, vidéken élve a fo­ lyóiratok szerkesztőségeit se tudta rendszeresen felkeresni, a kitartó ostrom­ lást alighanem természete, önérzete sem tartotta követendő útnak. Így az­ tán csak megyei antológiákban gyűjtődött össze hol több, hol kevesebb verse. A legjelentősebb közülük alighanem 1971-ből a Sor, a fiatal vasi költők antológiája, amely az ő versei mellett N agy Gáspárt is bemutatta. S ezután jó évtizeddel a második Elérhetetlen fö ld antológia (1982) hoz­ hatott csak ismét országos érdeklődésre számot tartó publikációt. Ekkor azonban már mind többen „leírták” , volt olyan, az antológiát elemző ta­ nulmány, amely Konczek Józsefről egyetlen mondatot sem tartott leírni érdemesnek. Költő a padlón? Akit kiütöttek? Költő két okból kerülhet szakmájában „padlóra” . Az egyik a tehetség hiányának, nagyfokú korlátozottságának vagy elapadásának a következménye, a másik a balszerencséé. A nyolcva­ nas évek számomra egyértelműen bizonyították, hogy Konczek József ese­ tében az utóbbiról van szó. M ár majdnem kiszámolták, ő mégis talpraállt, és újrakezdte a küzdelmet: folytatta a versírást is, a közlésben való re­ ménykedést is. S bár nagy álma, a választott kiadónál való megjelenés má­ ig álom, mégis két könyve látott napvilágot. Mindegyik „k is” kiadónál, s még éppen a kiadáspolitika fordulata előtti években. A Galam bok, galam­ bok a történelemben 1984-ben az E L T E Eötvös könyvek sorozatában je­ lent meg, a reprezentatív válogatású, az egész életművet szemléző E g y szó 74 �pedig 1987-ben a Palócföld könyvek újdonsága volt. Visszhangja egyelőre kevés e kötetnek. K ísért a múlt? Alighanem a személyes költői sors hányattatásainak is szerepe van e csendben, de talán még inkább annak a negyvenesztendős irodalmi beidegződésnek, hogy ami nem a központi könyvkiadónál jelenik meg, az nem számít, arra rá sem kell nézni. Néhány év múlva már különcség lesz így gondolkozni, de ma még ez az általános. Summa summárum: Konczek József eddigi verstermése egészében szin­ te hozzáférhetetlen. Talán harmada benne van a két Kilencek-antológiában és a két saját kötetben, legalább újabb kötetnyi található ezenkívül az utób­ bi negyedszázad irodalmi folyóirataiban és egyéb lapokban, a többi pedig odahaza a költő polcán vagy íróasztalán. A kötetek nem akkor jelentek meg, amikor a versek egy-egy nagyobb egysége elkészült, s ami megjelent, azt sem az időrend szervezi. Magyarán ez azt jelenti, hogy ma egyedül a költő tudja pontosan a maga fejlődésrendjét, csak ő emlékezhet a meg nem jelent kötetekre, és azok eltervezett építkezésére, s ez a rend igazán már soha nem lesz rekonstruálható, hiszen egy lehetséges majdani váloga­ tott verseskötet nem jelentheti még virtuálisan sem ugyanazt, mintha az egyes könyvek a maguk idejében megjelentek volna. A pályaívet nemcsak a megjelent, hanem a meg nem jelent könyvek is formálják. A költői pá­ lyának ez az első negyedszázada (az E g y szó 1960. és 1984. között kelet­ kezett műveket ad közre) most már alighanem végérvényesen úgy bonta­ kozik ki a legfigyelmesebb, s legrégebb óta olvasó előtt is, mint aminek nem az időbeli változás-alakulás a lényege, hanem sokkal inkább az alap­ élmények, a fő motívumok alakulása-kapcsolódása, eleven élete a versek és ciklusok áramában. A könyvek azt mutatják, hogy sem az egyes versek, sem az összességükből kibontakozó költői szemlélet nem ellenkezik ezzel a faj­ ta felfogással. Van természetesen időrendje Konczek József lírájának, s van fejlődésrendje is. E gy hosszabb tanulmány egyszer majd kimutathatná, hogy hányféle, s milyen jótékony költői hatások érték, hogy kikhez járt mesteriskolába, s a korábbi versek mely rétegeiben ez miképpen érhető tetten. Ezek a hatások azonban soha nem voltak olyan erőteljesek, hogy elfe­ ledték volna azt, hogy itt egy saját költői világ készül, s hogy ehhez a lé­ nyeg: a saját élményvilág és szemlélet kezdettől adott.. S az eddigi Konczek-lírát vizsgálva érdemesebb is ezzel foglalkozni. A költő a Nógrád megyei Magyarnándor községben született, s itt, majd a nem túl messze lévő Szokolyán töltötte élete első öt esztendejét. Néhány évi vándorlás után Tapolcára került, itt élt kilenctől tizennyolc éves koráig, itt érettségizett, innen ment a fővárosba, egyetemre, tanárnak. Vagyis legalább két szülőföldje volt gyermekkorában. A z elsőt sokáig el­ nyomta a második meghatározó élménye, mígnem aztán költőként egyidőben mindkettő fontossá vált, sőt melléjük sorakozott egy harmadik szülő­ föld is, az értelmiségi lét környezete, amely már nem annyira egy hely­ névvel, Szombathellyel vagy Budapesttel határozható meg, hanem egy életforma és a hozzzá tartozó magatartásforma kereteivel. D e ez az utóbbi megélt múlttá tette az első szülőföldeket, s ami hozzájuk kötődik végér­ vényesen: a gyermekkort és a felnevelő családot. S a megélt múlt lírai 75 �megelevenítésében emlék és élmény idősíkjai közt vibrál az alkotó tudat, ott van, Ott a kőverte tisztásokon, ahol „N y á r van, nyár van, / szösz buli, kóc hull, / állok benne, / olyan, mintha álmodnám csak, / olyan, mintha, olyan, mintha, / nem tudnám, hogy mit csináltak". Ez a vers beszédes al­ címe szerint Virághinta a gyermekkorból, s ezzel nemcsak két alapvető mo­ tívumát, a természetélményét és a gyermekkorát fonja együvé, hanem egy mindegyikhez tapadó életérzést is, amelyet leginkább talán a boldogság­ igény fogalmával ragadhatnánk meg. M ert milyen ez a természetképp A béke, a tisztaság, a harmónia hatá­ rozza meg. Nem ellensége, s nem is barátja az embernek, mert az ember egy vele, nélküle elképzelhetetlen a léte. Talán még az is megkockáztat­ ható állítás, hogy ebben a költői szemléletben természetnek és embernek csak együtt, egymáshoz viszonyítva van értelme, egyik sem „létező” a másik nélkül. M ég a Ritmus is azt mondja: „Itt a rét, a margarétarét, / S ha nem volna itt? / Hajh, / mit is kezdenék?" A Csillagos pedig: „B altám megmarkoltam, / kimentem a forrásvízhez, a tölgyfához, / arcomat a hűvös­ séghez hajtottam, és ittam / a csillagos égből.” Szinte nincs a költőnek olyan motívuma, olyan élményköre, amelyhez ne kapcsolódna a természetszemlélet. A gyerekkor elképzelhetetlen nélküle, s nemcsak a „virághinta” miatt. A megőrzött emlékek egy-egy darabkája ön­ magán túli jellemzést nyer, mint az a fűzfa, amely a tóba nyúlva nemcsak fényképélességgel maradt meg, nemcsak életmentő volt az úszni nem tudó fiú vízi merészségekor, hanem mindezek miatt szinte egy mítoszi tó partján magasodik még holtában is (Gyászbeszéd egy fűzfa fölött). S mivel ezt a természetet a családtagok segítségével ismerhette meg, a család is termé­ szeti világban jelenik meg. Főként a K áré M agdolna-v e rsekben. Anyai déd­ anyja ismertette meg - már Szokolyán - a költőt növényekkel-állatokkal. H alála után ezért költözik át olyan magától értetődően a természetbe: „ K á ­ ré M agdolna, kicsike akácos, / topolyaerdő és tavaszi m elegség.. . Saláták sorban, laza virágok, / kertek is jönnek: kézenfogott / növényi és emberi társulások, / de belőled nem maradtak, csak ilyen virághasonlatok.” (K áré M agdolna sitilizált halála) S ez a szemlélet a városban is élő marad: „ A szarvasház, a Krisztina, a Vér-, a Vérmező, / a tér, a rét, a vér, a rév, az „ Ó , ki őze ő ?” / A kőszobor, A kő előtt a tipegés. / A topogás. A piros pad, a virágok. A gyöngyös vízesés.” (Ő zek a téren ) Jelen van a természet az érett versek határozott történelemszemléletében. A Janicsár­ keresztelőben a fa és a bokor ugyanúgy egy mítoszi jellegű világ elhagyhatatlan elemei, mint a tóparti fűzfa volt. S természetversek sorát hatja át nemcsak a boldogságigény táji képekbe és azok történéseibe rejtett áramlása, hanem egy közvetlenebb boldogságvarázs is, ahol a természet varázsolja az embert (a költőt), s az is a ter­ mészetet. A visszaadhatatlan visszaadása, a kifejezhetetlen megsejtése pél­ dául a Szeptemberi vihar hang- és képforgataga: „ A z a szép, amikor m inden hajszálzi zzenés, / őszi levelek kezdő sáfrány-halványszin szégye­ ne, / egy szusszanás, egy szösszenés, egy szisszenés / jelzi, hogy mint tün­ döklő vonat, / megérkezett az óriás-zene.” Ha ennyire áthatja a költői világképet ez a szemléletivé szilárdult természetélmény, kötelezően jelen van azokban a hosszú versekben is, amelyek a világkép legteljesebb kifeje­ zései (Episztola, Hegyi értekezés), s amelyekre még külön ki kell majd térni. 76 �A több szülőföld és a felnőttkor többfelé volt otthona nemcsak a tá­ gasság, hanem a megkötöttség élményét is adja, egyszerre azt is, hogy ma­ gyar vagyok, s azt is, hogy ember vagyok. Ugyanez a következménye meg­ van a család motívumának is. A költőt tartósan foglalkoztatja családne­ vének idegensége (hosszabb ideig Konc néven publikált, interjúban kitért e kérdésre, s az Episztolában is), gondolom ezért is kezdett nyomozni a család történetében, ahol tipikus Kárpát-medencei sorsot fedezhetett fel az emberemlékezet óta magyarul beszélő és gondolkodó ősök sorában. K áré Magdolna jelentőségét nemcsak az általa megismert természet adhatta, ha­ nem az is, hogy ő volt a legmesszibbre emlékező előd. A z édesapja em­ lékalakja viszont inkább a felnőtté válás motívumköréhez tapad, az ő örökségének átadása már azt jelenti: magadnak kell megállnod a lábadon, folytatnod kell a rádmért emberi sorsot: „A pám áll a mindenségben. Fénylő könyökű zubbonyból egy rántásra / végvásznat hasit, hogy kiskabát / le ­ gyen nekem kopott ruhájából." (Alkuszom apámmal) Nem is lehet másképp, a szerelem verseit is áthatja a természetélmény. A létezés euforiájában először ,,M int a népmesék, / történi minden ma­ gá t." (Virágfürt) s még a verscímek sora is a természetre utal: Harang­ virág, harangvirág, Ideköt az ősz is, Tekinteted szellős tájain, E laza rózsa, Igazi eső, A kék tengerről, akit feketének mondanak, F ö ld voltam még, stb. Később a szemlélet összetettebb lesz, ahogy a boldogság mellé tolak­ szik annak hiánya is, s jön a felismerés, hogy „ E g y lélegzeten csupán a / szerelmesek élhetnek meg, I ideig-óráig", - „Á m az élet valódi törvénye / - hiszen jól tudjuk, nem ez - / más törvény.” (A madarász levele) A z élet valódi törvénye más, de ebbe igazán belenyugodni nem lehet, s ennek tükre a költemény második része, amely népdalok, virágénekek, bűvölők és bájolók hangját és ritmusát idézi, létrehozza a boldogságvarázst, majd meg is szünteti a most már végérvényesen, a képzelet síkján is magára ma­ radó férfi szomorúsága. A gyermeki világ szerves része a játék. Ennek emlékképei is megjelen­ nek, ennél is fontosabb azonban, miként őrződik tovább a játék a költői világban. Konczek József „játszani tudó” ember, s ez áthatja egész köl­ tészetét. Játszik a szóval, a ritmussal, a gondolattal, s végső soron a játék része az is, hogy olyan sokfajta verstípust, szerkezetet használ. Szinte mindben talál valam i maga számára valót, amiként a természet bármilyen részletére, villanására is rá tud csodálkozni. S nemcsak a szó-, ritmus-, és mondatjátékok emlékezetesek, mint például a N ádas ciklus darabjaiban, hanem talán még inkább az, ahogy az ilyesmi át tud fordulni halálosan ko­ moly dologgá. A munkaszoba ezt még csak félsikerrel oldja meg, de hi­ bátlanul láthatjuk az E g y szóban, ahol a sem hangzásában, sem képzetkö­ rében nem túl kellemes M O T O R S Z A G szó alakul át: „T alán, ha Rákóczi mondaná, /ezt a szót, mint egy zászlót, kibontaná: / M A G Y A R O R S Z Á G ! ” . S arra is nagyszerű példa ez a költemény, hogy a játék fogalma és szerepe miként fonódik eggyüvé a munkáéval. A gyereknek a játék is munka, s ugyanígy van ezzel a költő is. Motorszag és munka, körhinta és játék gyer­ mekboldogsága rétegződik egymásra, a teljes élet jelenik meg. A Magyarország-kép nem mindig ilyen harmonikus. Főként a Janicsárkeresztelő és az É pü lt ez a vár... mutatja a magyar történelem árnyékos oldalainak erőteljes átélését, de ezekben is nagyobb hangsúlyt kapnak a ki­ egyensúlyozásra, a történelmi optimizmusra törekvő jegyek: nemcsak épült, 77 �hanem „ép ü l belőlünk ma is ez a vá r” , s a szobor is „janicsárkeresztelő". S a dolog, A ház nem akkor van készen, amikor felépültek falai, amikor telihordják tárgyakkal, hanem: „Ú g y gondolom, /hogy a ház / egyszer majd maga is megszólal / magyarul, / tisztán, / akár egy népdal.’' E gy költői világkép szintézisverse lehet egyetlen néhány soros dal is, de ez nem Konczek József esete. Ennyiféle - bár összefüggő - motívumot a mai magyar költő leginkább a hosszú versben tud egybefogni, főként ak­ kor, ha motívumaiban fontos szerepet kap, az azokat mozgató, életrehívó epikus életanyag is. Így törvényszerűnek kell tartani, hogy többféle na­ gyobb kompozícióval, ciklikus építkezéssel való kísérletezés után a költő eljutott az Episztola hoz. A költői episztola műfaja, a megnevezett sze­ mélyhez szóló, gyakran tanító célzatú verses levél a felvilágosodás- és a reformkorban igen kedvelt volt a magyar irodalomban is, a huszadik szá­ zadra azonban ez is felbomló, eltűnő műfajjá szegényedett. Konczek mű­ vének teljes címe (Tisztelve Arany Jánost - Szalontai Mihályhoz, ma­ gamhoz és hívőkhöz zárójelekkel és Utóirattal) a hagyományra is utal, de in­ kább a műfaj modernizálását jelenti be: nemcsak a megnevezett személy­ hez, hanem önmagához, s még másokhoz is íródik a vers, amelynek tehát potenciálisan mindannyian a címzettjei vagyunk. Az episztola megújítását elsősorban mégsem ez a szemléleti vonás biztosítja, hanem a hosszú vers m űfajával való egybejátszása. A hosszú vers elsősorban éppen annak a Juhász Ferencnek volt az újítása az ötvenes évek lírájában, akitől Konczek József a legközvetlenebbül igyekezett tanulni. Juhász lírai forradalmának korai szakaszához nyúl vissza, amikor a tárgyias és a látomásos elemek nágyjából hasonló arányban voltak jelen a költeményben, s egyenlő erővel és jelentőséggel szervezték azt. E z a fajta egyensúly ma úgy lehetséges K on­ czek számára, hogy az időközben a látomásosság felé elkanyarodott hosszú Verset visszavezetgeti a tárgyiassághoz. Ennek állandóságát biztosítja az episztolajelleg. A vers alapeleme eleve egy „tárgy” , egy bicska, pontosabban egy bicskaajándékozás a barátok között. E z a tény indítja el az emlékek és a köztük feszülő gondolatok sorát. A z emlékek eleinte mind erőltetés nélkül kötődnek a bicskához, annak asszociációs mezejében születnek újjá, de ezek a sokasodó emlékek aztán újabb és újabb emlékeket aktivizálnak, s ezek révén egy személyiség gazdag belső világa, élményanyaga által meg­ határozott világszemlélete és világszemlélete által vezérelt és rendezett élményanyaga bontakozik ki. Az emlékek egyik s terjedelmileg döntőbb rétege a személyes, a családi legendáriumot idézi, a másik a magyarság kultúrkinc sének elemeit: a késő­ középkor külországi egyetemeken tanuló diákjait. Arany Jánost, a temp­ lomban éneklő öregek dalait, az ifjúkor költő-példaképeit. Az Episztola alapelemei: a barátság, a család, a szerelem, a gyerekkor, az ifjúkor és szembesítése az érett férfikorral, a magyarságtudat és az emberiét tudata. Bármelyikhez is nyúl a költő, bárhonnan indít, mindig az egész mozog ve­ le, s így az összefüggések és az asszociációk gazdagon bomlanak ki. A té­ nyek, az emlékmorzsák az életet mutatják fel és az életet dicsérik, de e mögött mindig ott van - hol kimondva, hol kimondatlanul - egy elvon78 �tabb sík is: a létezésé. Emlékezetes példája ennek a felidézett gyerekkori udvar, aholis az egyik szomszéd gyümölcsfát akart ültetni, s néhány ásó­ nyom után meglepődve tapasztalja, hogy az egész udvar alatt betonréteg húzódik, s azt fel kell törnie, hogy a fa élhessen. E z a gödörkészítés in­ dítja el az akkorinak láttatott képzeletet: . . .Gondoltam , a halottaknak csinál fö ld i ablakot, hogy a hajukat, érzékeny idegeiket fölnyújtsák, létezve a kicsi fában, élvezkedve a virágban, boldogulva gyümölcsökben, szolgálva a létezők emberzsivajos világát, illegális mozgalmárok, növényekbe rejtett eszmék, nem hús-szájszagú, vérszagló öldökök, hanem a büszkén, s méltósággal megnyílt ágak m élyre izguló csodái, fák a betonudvaron, múltat, jövőt összekötve, ez a p éld a tetszett nékem... Minden eddiginél hangsúlyosabban van jelen itt, mert már nemcsak a szerelmi megcsalatottságot magába foglalva, az érett férfikor keserűsége is, visszavetítve már a gyerekkorba is, amikor „mondták, hogy a jövő va­ gyok” , s lett belőle mégis a „korán becsapottak” nemzedékének tagja. Állandóan fel-felörvénylik a boldogságvarázs, s mindig megtörik. A köl­ temény egésze mégis e boldogságvarázs igézetében fogant. A barátságnak egy szép gesztusa fogja keretbe az emberéletnek és a magyarságlétnek mindenen át megmaradó, sőt: megszilárduló öntudatát. Minden azért ka­ varog és áramlik ebben a versi világban, mert „kutatgatja, mire való vol­ tam ” , s a végső válasz egyénileg is és történetfilozófiailag is a boldogság­ varázs lehetőségét erősíti: „va n bennünk valami, amit nem istennek mon­ dok, d e mindenható” , s továbblépve: „N incsen vége akkor sem, ha nekem elvégeztetett” . A z Episztolához hasonlítható, de egészen más jellegű vállalkozás a H e­ gyi értekezés (Új Írás, 1988/1.). Lényegében ez is a hosszú vers sajátos vál­ tozata, de itt a tárgyiasságot az „értekezés” -jelleg biztosítja. A mű egy sző­ lőhegyi sárkánymondakör „kutatásának” , a gyűjtés eredményeinek a leírá­ sa és közreadása — természetesen költői eszközökkel. A sárkány léte, a sárkányölés ténye, a sárkánynak megölése ellenére való létezése mind ál­ lított és kétségbevont elemek, s ebben a szándékosan bizonytalanul meg­ határozott közegben sokat lehet közölni az ember és a társadalom létezé­ sének íratlan szabályairól. A z ember elképzelheti, legyőzheti, letagadhatja a sárkányt, maga is sárkánnyá változhat - csak egyet nem tehet: a saját lé­ tezéstörténetéből nem irthatja ki, ha már egyszer beleépítette. E mű kom­ pozíciója és gondolati anyaga egy fokkal bizonytalanabb, mint az Episz­ toláé, mégis általános benne a l étértelmezés igénye, s ha közvetettebb mó­ don, de itt is jelen van az embernek a boldogsághoz való elidegeníthetetlen joga. Mert Konczek József felfogása szerint az ember dolga a földön a mun­ ka, az élet küzdelem, ám ennek értelme a boldogság, s ebbe a fogalomba az életnek akármely tartós értéke beleértendő. S ha ebből valami megvaló­ sul, az már ünnep, vasárnap, a szép emberi létezés birodalma. V ASY G ÉZA 79 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y PALACKPOSTA Vadnyugati olvasónapló II. I. Érdekes eszmefuttatás kerekedne belőle, ha valaki megpróbálná fel­ kutatni: miért a dráma a nyugati magyar irodalom legvérszegényebb műfaja? A jelenséget az idegen nyelvterületen való előadás lehetetlensége semmi­ képpen sem magyarázná: líránknak és prózánknak sincsen olvasója, kiadó­ ja, mégis - hogyan, hogyan nem? - él, megjelenik. Drámai helyzet azonban csak egy a kihívásokat elfogadó közösségen belül állhat elő. A drámai hős szembefordul a sorssal: a színház nem a megfutamodás műfaja. A z ilyen töprengésekre cáfol rá időről időre Domahidy Miklós vagy Háy Gyula egy-egy drámája, és most a Kölnben élő Csiky Ágnes Mária új kötete. Az írónő harminc év terméséből válogat: azokat a drámáit adja közre, amelyeknek „szellemi háttere, éjtető forrása” E rdély mondavilága. A kö­ tet kiállítása ízléses, szép a borító és hibátlan a szedés. Mindez a szegedi nyomda munkáját d ícséri. Igaz, hogy egyenlőre még csak így, félig, de ez­ zel a saját kiadásában megjelent kötetével Csiky Ágnes M ária mégiscsak hazatért. A válogatás első darabja, a M edvetánc, díjat nyert a hatvanas évek elején, be is mutatta egy müncheni társulat. A német elismerés világosan jelezte az írónő nem mindennapi tehetségét, a bemutató fogadtatása pe­ dig azt, hogy amit Ágnes M ária művel, az - hiába fordítják le - tőzsgyökeres magyar irodalom. A M edvetánc helyszíne a mesebeli Erdély, ahol a valóságon győzedel­ meskedik a képzelet, a természet rendje pedig erősebbnek bizonyul, mint az emberek. A Titkos krónikában Csaba királyfi tér vissza, hogy kide­ rülhessen: nem írható újra a világtörténelem. A befejező írás, a Mónár An­ na, a közismert ballada rejtélyét próbálja kibogozni. Anna csak úgy tud felülkerekedni a férfivilág szörnyein, ha maga is szörnyeteggé válik. Előszavában az írónő G oethe nyomán a játék, a képzelet mellett tesz val­ lomást. „ A homo ludensnek szántam, írtam, ajánlom - mondja - ezeket a színjátékokat.” Nem akar vélük javítani a világon. „M ár az is nagy szó - jelenti ki - ha sikerült semmit sem rontanunk... kerékzetén.” Nem tö­ rekszik élethű kor- vagy környezetrajzra sem, az a fontos - írja - hogy „az az imaginárius valami, amit légkörnek neveznek” , jelen legyen. Ezt a célkitűzést érzésem szerint maradéktalanul el is éri a kötetben sze­ replő mindhárom színdarab. Fenntartásainak sem azért ad hangot a recenzens, mintha azok jelenté­ kenyen befolyásolnák a felvázolt összbenyomást. E gy - az Óhazában ke­ 80 �vésbé ismert jelenséget szeretne tetten érni: az idegen környezetben élő ma­ gyar alkotó nyelvi nehézségeit. A magyar közönség nagylelkű, még azon is elálmélkodik, ha néhány év után magyarul szólal meg az „idegenbeszakadt hazánkáfia.” Mondjuk ki kereken: anyanyelvét csak az felejti el, aki így határozott. Csiky Ágnes M ária német családi környezetben leélt félévszázad után is ízesen, szépen ír magyarul. Céhbeliek között - ez az általános, ez a természetes. Mindez azonban nem jelenti, hogy ne kellene az anyanyelvvel mondatról mondatra megküzdenie. A M edvetánc nyelve a népszínművészek nyelveze­ te: a tűznyelő „kitanólt” , a medvét „kénozzák” , „semmiletteképpen” , mond­ ják a szereplők lépten-nyomon. Ezt a nyelvi bravúrt azonban nehéz követ­ kezetesen végigvinni a darabon. Gyakoriak az olyan stílustörések, mint a medvetáncoltató kislány kijelentése: „éhezni nem könnyű dolog” . Vagy a darab befejezése: „d e hát ez már egy másik történet” , ami ráadásul záró­ mondatnak, kétségbeejtően lapos. Tudjuk, hogy az „ip se” nyelvünkben latin emlék, ám a köztudatban mégiscsak a jassznyelvből került, jelentése krapek, tag, vagy pasas. Nem élhet vele egy magára valam it adó erdélyi ballada. Másutt Mónár Anna „burzsoá neveléséről” ejt szót Márton, a katona. Franciásan, bourgeois-nak írva mégcsak elmenne a dolog. A magyar írásmód azonban századunk szü­ lötte: munkásmozgalmi örökség. Nem veszi be egy X V II. századi népballa­ da. Idegen nyelvi közegben - mint látjuk - nehéz az írónak eltalálni a sza­ vak - matematikai kifejezéssel élve - helyi értékét, nehéz elkerülni a stí­ lustöréseket. D e hibátlan nyelvi szerkezeteknél is előfordulhat, hogy az olvasó nyelv­ érzéke tiltakozik. „H é, V eron !” - kiáltja a M edvetánc Gábrisa. „H ozza­ tok bort, hadd öntsem le a medvét a garatomon, mert megakadt benne.” Benne, vagy rajta (a torkán) akadt meg a medve? M agyar ember felönt a garatra, vagy leönt a garaton? Másutt a medvének „kedvét töltik az embe­ rek a tánccal.” Az ember valakin kitölti a (rossz) kedvét, vagy valakinek a kedvére tesz, helyesen. A z idézet két helyes kifejezés zabigyereke. „H ogyha mindent elmondanék rólad, ez a tüskearcú legény itt rögtön ró­ zsába bomlanék” - mondja Laji. A z ilyen nyelvi telitalálatok, megérdemel­ nék, hogy kigyomláljuk körülöttünk a zsizsikeket. Mindent egybevetve: Csiky Ágnes M ária, a nyugati magyar irodalom nagyasszonya, értékes kötettel lepte meg az olvasót M adárlátta erdélyi me­ sékkel. A z olasz neorealizmus (a Strada) jut róluk az eszembe, G a rd a L o rca, és csak utánuk, harmadsorban, Gárdonyi népszínművei. Az, hogy a könyvet Szegeden nyomták, csak az első lépés a hazafelé ve­ zető úton. Ha - mint hírlik - bemutatják a nyíregyháziak, akkor nincsen már messze az idő, amikor Csiky Ágnes életművét is befogadja majd a kö­ zönség és a kritika. A z a publikum, amelynek íródtak ezek a szép magyar színdarabok. II. „ A társadalomtudományokban az esettanulmány akkor hasznos, ha az egyedi eset „mikrokozmosz” , vagyis ha az egyetemes jelenség minél több 81 �tulajdonságát tartalmazza. Ilyenkor egyrészt ellenőrizhetővé válik a teória - mert az élet valóságaival szembesül - másrészt általánosítható tanulsággá válhat az egyedi tapasztalatokból összegezhető következtetés” - állapítja meg a N ew Brunswiczki Tanúk korunkról kiadványok szerkesztője, N agy K ároly egyetemi tanár. Nyolcadik kötetében a sorozat folytatja az 1945. és 1956. közötti, a hivatalos történetírás által elhanyagolt történelmi események feldolgozását. A z események résztvevőit - hol irányítóit, hol szenvedő alanyait - szólal­ tatja meg, remélve, hogy vallomásos visszaemlékezéseik hasznosan fogják ki­ egészíteni a magyar közgondolkozás ma még feldolgozatlan fehér foltjait. A vállalkozás hasznossága kétségtelen. 1945 és 1956 idestova félévszázados áll omásai a magyar történelemnek. Ahogy ritkulnak a szemtanúk, úgy válik egyre sürgősebbé a még életben lévők megszólaltatása. A módszer buktatói: az önéletírással járó szubjektivitás, az önigazolás kísértése, az eseményeket átszínező, megszépítő messzeség - ugyancsak ismertek. Mindezt mérlegelve adta ki a N ew Brunswcizki Bessenyei G yörgy K ör és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Kovács A ndor Forrada­ lom Somogyban című tanúvallomását. Kovács Andor, az Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem köztiszte­ letben álló vezetője, jómódú csurgói gazdacsaládban született. Ő sei aktív parasztpolitikusok, nagyapja a Nagyatádi-féle földreform egyik előkészítje. H alála után az akkor negyedikes gimnazista kisfiú nem folytathatja tanul­ mányait. Gazdálkodik, 1940-ben, húszéves korában megnősül. A katonai behívót, a Don-kanyart úgy ússza meg, hogy M Á V -pályamunkásként dolgozik. A hadifogságot így sem kerüli el. Hazatérése után felajánlja földjét az államnak, és visszatér a vasúthoz. Nem érintik tehát közvetlenül a kuláküldözések, és elkerüli a kitelepítéseket. 1956. októberé­ ben a csurgói járás Forradalmi Nemzeti Bizottsága elnöke, 1957. február­ jába Svájcba kerül, ahol azóta is él. Mint mezőgazdasági cseléd 37 éves korában szerzi meg az érettségi bizonyítványt, 1966-ban válik belőle okleveles közgazdász a Basel-i egye­ temen. „M unkára és parasztnak születtem - mondja magáról — nem kasznár, hanem első kaszás voltam mindenkor. A z itt következő tanúvallomást is a csurgói járás közösségének egyszerű tagjaként, munkásaként és nem vezetője - vagy akár küldötteként teszem meg” - fejeződik be A tanú önmagáról című elöljáró beszéd. N agy Károlynak igaza van: 1956-nak a falvakban, községekben leját­ szódott történésekről alig olvasható tanulmány, leírás. Hiánypótló munka tehát Kovács Andor vallomása, izgalmas napló, amelyből - ha kiállja a hi­ telesség próbáját, és igazodást nyer tapasztalatai általánosíthatósága fontos forrásmunka lehet. Kovács Andor útja nem átlagos életút. Nem az családi környezete, in­ dulása: újabbkori történelmünkben - sajnos - nem a nemzetközi ka­ tasztrófákból való megmenekülés a tipikus. Svájci munkássága is nem min­ dennapi emberi tulajdonságokról árulkodik. Kivételes sorsot ábrázol, és kivételes egyéniség műve tehát ez az esettanulmány. A z olvasó mégis nö­ vekvő érdeklődéssel forgatja a kitűnően megírt kötetet. Az első rész, a könyvnek pontosan fele, a csurgói járás történelmi, tár­ 82 �sadalmi és politikai helyzetét vázolja fel 1956-ig. Itt, különösen az 1940. előtti évek rajzában, még kevés a személyes élmény, túlsúlyban van a más forrásokból merített anyag. A hadifogságból való hazatérés, 1948. után válik fontossá az elbeszélő személye, és a könyv második, 1956-ról szóló részében lesz csak belőle központi alak. Mi történt a csurgói járásban 1956. októbere és 1957. februárja között? Kovács Andor objektivitásra törekszik, amikor - szinte óráról órára - be­ számol élményeiről. Nem idealizál, nem hallgatja el sem a maga, sem a má­ sok tévedéseit. Szereplői esendő, a legjobbra és a legrosszabbra egyaránt képes hús-vér emberek. A szerző nem titkolja: ha lett volna idő rá, véleménye szerint Csurgón magától is helyreállt volna a rend. Élete csúcspontjának tekinti ezeket a na­ pokat, lelkiismeretfurdalást csak azért érez. mert nem vállalta társai sor­ sát, a népét, az 1956. után is otthon maradókét. Tanúvallom ása végered­ ményben ronkonszenves vállalkozás. A z olvasó hajlik arra, hogy fenntartás nélkül elfogadja Kovács Andor ítéleteit és magyarázatait. K ár, hogy utószavában, az író megideológizálja az elmondottakat. E b ­ ben a részben olyan vitatható - és a könyv tartalmából nem követhető kitételek találhatók, mint az, hogy az 1945. és 1956. között Magyarorszá­ gon nem volt forradalmi átalakulás. Itt a tanú túllép illetőségi körén. A nagykorú olvasó számára ez az utószó egyébként is fölösleges. Felsoroltuk a szemtanúk megszólaltatásának veszélyeit. Ú gy érezzük, K o ­ vács Andor írása minden szubjektivitása ellenére nem önigazolási kísér­ let, és a tényeket nem hamisítja meg a nosztalgikus, a megszépítő emléke­ zés. D e vajon általánosíthatók-e a szerző egyedi tapasztalatai? Ahelyett, hogy a régi módszerrel - mint egy sértett kulákfiú megnyilatkozását - eleve visszautasítanánk szempontjait, helyesebb lenne megszólaltatni az e könyvben is gyakran szereplő ellentábor képviselőit. Engem most ez ér­ dekelne leginkább: hogyan látta az 1945-től 1956-ig terjedő éveket egy volt napszámos vagy uradalmi cseléd? A z esettanulmányok összegzése, a végső szó pedig a magyar történelem­ re tartozik. III. A nyugati magyar irodalom hazai befogadása zavarba ejtően fele­ más. Nem mindig azok kerülnek bemutatásra, akik arra a legérdemeseb­ bek, és az utóbbiaknak nem mindig legfontosabb műveit ítélik kiadásra ér­ demesnek a kiadók. A Domahidy-testvérek esetében minden valószínűség szerint a z ausztrá­ liai András homályosítja el öccse, a svájci Miklós honi hírét-nevét. Tény, hogy Domahidy András regényei új színfoltot hoztak prózánkba. Hősei a vidéki kisnemességből szakadnak ki a nagyvilágba, hogy ott makacs el­ szántsággal újra felépítsék almaillatos szabolcs-szatmári udvarházaikat. A nyugati: a német, a spanyol, a holland, a francia olvasó azonban a Domahidy-testvérek fiatalabbikát, M iklóst fedezte fel az elmúlt negyed­ század alatt. Televíziós és hangjátékai, színművei kerültek bemutatásra Nyugat-Európa nagyvárosaiban, és regényeire is felfigyelt a kritika. Mentségünkre legyen mondva, hogy mindeddig csak németüli, hollandul, spanyolul, franciául jelentek meg ezek a regények, színdarabok. A z 1985ös, Pöltenberg Ernő életét feldolgozó Osztrák vádlott Domahidy Miklós első magyarul megjelenő kötete. Feltehetően e könyv fogadtatásának kö­ 83 �szönhető, hogy most az író három régebbi regényét is kiadta az Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem. A Könyörtelen évek sajnos már csak ára miatt is hozzáférhetetlen a magyarországi olvasó részére: a szép, vaskos kötetet a kiadó félszáz svájci frankért (közel kétezer forintért) vesztegeti. A hazai bemutatkozás tehát - mint az elmúlt években bemutatott két tucat nyugati magyar író eseté­ ben - megintcsak honi kiadóinkra marad. Csak reménykedhetünk, hogy a berni kiadás nem elodázni, hanem sürgetni, siettetni fogja a hazait. A három regény jelenkori történelmünk három fordulópontját eleveníti fel: A lapítás iskolája 1945. télutóján, A csorba csésze az 1950-es évek elején, a Tizenhat zár 1956. novemberében játszódik. Hőseik átlagembe­ rek: nem tolják tébolyuk koruk szekerét, de nem is vetik magukat a ke­ rekek alá. Átvészelők. D e lehetséges-e ez az átvészelés - tisztességesen? Mindhárom történet erre a kérdésre keresi a választ. A z 1945-ös és 1950-es példabeszédek egy­ értelmű nemje a Tizenhat zárban elbizonytalankodik: a férfivá érett el­ beszélő megismerte az emberi nyomorúság pokolbugyarait, és megtanulta, hogy mi az irgalom. A végleges választ A z osztrák vádlott, Dom ahidy Miklós negyedik re­ génye mondja ki. A z egyetlen lehetséges emberi magatartás a helytállás, még akkor is, ha vannak idők, amikor becsületesen kiállni nemcsak egyet­ len ügyért lehet. A végső kérdésekre különben nincsenek általános érvényű válaszok, és a válaszadással az ember csak önmagának tartozik. Német, francia, spanyol, holland kiadásai után esemény ez a genfi tó partján született magyarnyelvű Domahidy-kötet. Földi Péterről Válságos korszakok nyitó dátumát a kortárs átélőknek éppolyan nehéz az ébresztőóra figyelmeztetésének könyörtelenségével átélni, in flagranti kapni amint amilyen könnyű utólag a szerepeket elosztani. Őszintébb és szerényebb, ha pusztán a magunk felismeréseivel számolunk. Saját időnk hitelességét ér­ demes megtalálnunk. Átestem már első politikai és közéleti tapasztalataim dezilluziós hatásán, szinte még kamaszként (vélem, hosszúra nyúló kamasz­ korom végén, bár mindenki koraérettnek mondott), amikor Földi Péterrel ta­ lálkoztam. Ezt megelőzte egy már-már spirituálisnak nevezhető élmény. Á ll­ tam a somoskői vár tövében, a kisharang cinksátora alatt, balomon a Petőfikunyhóval, derült májusi időben, amikor a táj hosszan kitárul, elnyújtózik, mint felhőtlen hitvesi szerelemben az érett asszonyok maradéktalan örömök 84 �után, s arra gondoltam, lehetetlen, hogy ez a kis táj ne teremjen valakit, aki a művészetében azt fogja majd adni, amit most átélek. Napok múlva - miközben végig azt képzeltem, egyszer lesz majd egy lo­ vam (gyerekkorom legkedvesebb lelkes állata), és Balassiként fogok erre nyargalászni - találkoztam festőnkkel. A „műtermébe” akkor egy jellegzetes fa­ lusi spájzon keresztül (édesanyjáé) lehetett felmenni, közönséges falusi pad­ láslétrán. Míg óvatosan lépkedtem, láthattam a stelázsin a bőrödző lekvárt, a töppedő uborkákat. A megmaradt befőttek érlelődő ízei, amint kétéves levükben új minőségbe fordulnak, hirtelen többet mondtak képzeletemnek Proust teasüteményénél. Még a lépcsőfokot is eltévesztettem, pedig bort csak később ittunk. (Kedvvel mindig aztán, ha ketten voltunk. Legalábbis én úgy képzeltem, hogy akkor igazán kedvünkrevalóan.) Mielőtt a fejemet a pad­ lásszobába dugtam volna - periszkóp idegen vizek fölött - még láttam alant a szakajtókat, fonott vesszőkosarakat, emitt a sarokban tavalyi vöröshagy­ mát halomban, már kiütköző sáppadtzöld hajtással. Fönt pedig a képek. K é­ pek, képek, képek! Később már születés közben is. A kínlódás és a műgond szigorúságában. Aztán az alaphelyzet: ő rakja le a képeket, én megpróbálok közvetíteni a jelen felé, mert azt hiszem, ez a hivatásom. Aztán a sorjázó raj­ zok, akvarellek, hatalmas és a felhordott festékmennyiségtől súlyos képek egy­ re inkább azt mondják: baj van! Kínjaim miatt rögtön tudom miért. Nem épült be valami olyan érték a mindennapjainkba, amit birtokolni véltünk. Hann Feri barátunknak mondom, hogy nem igazán jó cím ez a Művészetnek: boldog madárnyelv. Neked könnyű, mondom még neki. Hann Sebestyén ősöd számontartott alakja Erdély ötvösművészetének. Mi meg csak így név­ telenül . . . Ahogy elfelejtett őseink lehetővé teszik. Meg különben is: még félreértik. Nem felhőtlen festészet ez. Ott dobog benne a magyar kultúra ellentmondásainak egyik legfontosabbika. A népi kultúra körül kellene itt mondani és tenni valamit! Baj van - ezt mondja ez a művészet. Hogy köz­ ben ideái vannak? Földi Péter világot teremtett, önálló, saját univerzumot. Hisz világa mozgástörvényeiben. Vagyis ideái neki valóságosak. Kételyeink nem az ő hiányosságaira figyelmeztetnek, hanem kultúránk egészének válsá­ gos helyzetére. Világok persze múlnak és keletkeznek. Némi tapasztalat és annyi év után - talán nem tévképzet - már merek hagyatkozni a megrendüléseimre is. Föl­ di Péter számomra a megrendülést nem csupán azzal ajándékozta, amit csi­ nál, hanem azzal is, ahogyan a keletkezés és kibontakozás misztériumában csendes tanújává fogadott. Akik látták évről évre előrelépni, ugyanezt élhet­ ték át. Közel s távol? Ők és én? A művek mindenkinek rendelkezésére áll­ tak, állnak. Gyarló magam pedig lezuhanhatok arról a bizonyos kamrabéli lajtorjáról, ami már a bizánci ábrázolásokon is oly’ tétova, veszélyes vá­ lasztott útnak bizonyult a menny felé gyalogolva még a szentéletű IO A N N É SZ tész K L IM A K O S Z N A K is. Mit akarunk akkor mi, kishitű maiak? Figyeljünk arra, aki tud valamit. És szeressük is, ha futja erőnkből. Ez a képesség ugyanis előkereshető személyiségünk lomtárából. Csak rendezettnek kell lennünk, mint egy falusi spájznak. Vagyis ne csak a pillanat, hanem az ezután, a holnap és a jövő is jelentésteli legyen mindannyiunknak, akik vál­ lalkozunk a látásra. P Á L JÓ Z S E F 85 �LACZKÓ ANDRÁS A folyóiratok kiszolgáltatottságáról Szerkesztőségünk a Somogy főszerkesztőjének, Laczkó A ndrásnak minden megállapításával keserűen bár, de egyetért. Nem tervezünk ugyan vitát, mégis szívesen fogadjuk olvasóink és a szakemberek minden tanácsát és megjegyzését, amely a kibontakozás felé mutathat. ( - a szerk.) A z Í rószövetség kritikai szakosztályának helyzetelemző, jövőretekintő javaslatában is olvasható az irodalmi folyóiratok vezető munkatársaink régi témája: a kiszolgáltatottság. Ennek több, egymással szorosan össze­ függő területe van. Ezek közül arról a háromról szólok, amelyek a „lenni, vagy nem lenni” alternatíva szempontjából igencsak fontosak, meghatáro­ zók. Kezdjük a költségvetés kérdésével. G A Z D Á L K O D JU N K ? Szinte márcsak közhelyként ismételhető, hogy a „nehéz gazdasági hely­ zetbe” került országnak a lehető legtöbbet kellene áldoznia a kultúrára. A gyakorlatban azonban az első és legfontosabb kérdés, hogy ez az adott pillanatban mennyi pénzt kíván? S az összeg honnan teremthető elő ha ki­ fejezetten közgazdaságihoz közelítő szemlélettel próbálunk válaszokat ad­ ni, akkor fölmerül: érdemes-e a kultúrára sok területen egyáltalán befek­ tetni. Hiszen a megtérülés rövid távon és mérhetően: szinte semmi. Ugyan­ akkor - erre is elég gyakran hivatkozunk - a gazdag országok (Japán, Franciaország, Tajvan stb.) sikereinek példája épp’ a kulturális ágazatokba fektetett pénz mennyiségének növelésére buzdít. Elvként ez szerencsére sokan felismerték. Nehéz lenne itt és most idézni,, felsorolni, hogy ki min­ denki nyilatkozott arról, hogy a jövő érdekében elkerülhetetlen a kulturá­ lis beruházás. D e így méginkább nyitott a kérdés: mindezt ki fizesse? Tény, eléggé beszűkült a feleletadáshoz támpontot adó kör. Végül is há­ rom finanszírozóról beszélhetünk: az állam, valam elyik gazdasági egység, illetve a lakosság, az olvasók. Ide iktatható lenne egy negyedik forrás is : az irodalmi-művészeti társa­ ságok. Az előző mondat feltételes fogalmazásában már jeleztem, ez nem egykönnyen oldható meg. A társaságok ugyanis létezésük és munkájuk pénzügyi fedezetét nem a tagdíjakból, adományokból, teremtik elő, hanem állami tanácsi támogatásból. Ha egy-egy lap az önszerveződő társaságok­ tól kapna anyagi segítséget, akkor az csupán annyit jelentene, hogy a költ­ ségvetés egy lépcsőfok közbeiktatásával adná a pénzt. Jó ideje a pénzügyi kormányzat vezetői eléggé egyértelműen arra ösz­ tönzik a színházakat, könyvkiadókat, folyóiratokat, lapokat, zenekarokat, hogy kíséreljék meg a gazdálkodást, a kockázatvállalást. M agyarán: keres­ sünk mecénásokat! H a e tanács nyomán képzeljük el a kibontakozást, ak­ 86 �kor találhatunk támogatót egy-egg gyárban, esetleg hirdetni óhajtó utazá­ si irodában, kisvállalkozásban, biztosítóban, a „lapgazdához” képest más költségvetési egységben. Azonban már az első lépéseknél előkerül a közgaz­ dasági érdek. M ikor éri meg egy gyárnak a lapok támogatása? H a vala­ milyen csatornán, a növekvő vásárlások útján, esetleg távoli, de kecseg­ tető üzleti reménnyel visszatérül a befektetés. Tételezzük fel, egy folyóirat a kaposvári ruhagyárat kérné fel támogatásra. Nagyon valószínű, hogy leg­ feljebb egyszeri és meghatározott alkalommal kerülhetne sor konkrét összeg átutalására. M iért? H a kérünk százezer forintot, akkor az valam it enyhít a gondjainkon, de az üzem áruforgalmát aligha lendíti fel a cikkünk, hir­ detésünk a támogatás mértékéig. Arról se feledkezhetünk meg, hogy a ne­ héz helyzetbe jutó vállalatoknak a legkisebb gondja is nagyobb az ilyen­ fajta kiadásnál. Mód volna könyv-, film-, utazási hirdetések közlésére. D e itt elsősorban az kell figyelembe vennünk, hogy mennyire illik a lap profiljához, amit közzé akarnak tenni. Ha mondjuk kétezer forintért adnánk el egy oldalt hirdetésre, akkor egyívnyi ilyen közlemény mindössze harminckétezer fo­ rintot hozna. Viszont egy lapszám, mindenféle rezsit, költséget is beleszá­ mítva ennek sokszorosába kerül. E z már késztet bizonyos mérlegelésre. E gy ív feláldozása anyagilag nem hozhat annyi hasznot, amennyit iroda­ lomban, szellemiekben veszíthettünk. Mégis fel kell készülni arra, hogy ez­ zel a lehetőséggel is éljünk. Lapunk, a Somogy már a nehéz gazdasági helyzetet megelőzően kísérletezett azzal, hogy valamilyen módon könnyít­ sen a költségvetés terhein. Hogyan? Egy-egy alkalommal városi számokat állítottuk össze, s a helységek vezetőit arra kértük, hogy az irodalmi-mű­ vészeti körképért cserébe egy-egy esetben a település tíz-tizenkétezer fo­ rinttal járuljon hozzá az előállítás költségeihez. Hangsúlyozni kell: egyszer-egyszer történt ez meg. Aligha vállalná ugyanis bármelyik város, hogy évente vagy kéthavonta rendszeresen hozzájáruljon a lap fenntartásához. (Amennyiben nem kap érte valamit.) Ezekután vissza kell térni a pénzügyminiszter-helyettes meglehetősen arrogáns hangú tanácsára, hogy gazdálkodjunk. Erre csak akkor volna mód, ha a feltételek is megfelelőek lennének. Gondolni sem merek ele­ gendő induló tőkére, csupán arra, hogy gazdag, s nem a csőd szélén álló, vállalatok és termelőszövetkezetek ajánlhatnák fel segítségüket. D e itt is mindjárt arra kell gondulnunk, meddig? M elyik gyár vállalná, hogy (a F IA T cég mintájára) éveken, esetleg évtizedeken át finanszírozzon kulturá­ lis intézményt? Mostanában épp’ az ellenkezőjéről hallunk, hogy megsza­ badulni igyekeznek az ilyen „nyűgtől” . Segítség lenne, ha úgy alakult vol­ na az eddigi mozgástér, hogy abban az érték és az ár nem kerül oly’ messze egymástól. Minthogy nem ez történt, úgy tűnik, a jelen viszonyok között a l egjárhatóbb út az áremelés. Nézzük még, mennyiben helyes a fenti következtetés. A lapelv lett, hogy közelítsük az árat a bekerülési költségekhez. A vidéki lapoknál az utóbbi számonként nagyjából százhetven forint. Mit tehetnénk? Adjuk százért, százötvenért a lapot? Akkor ki veszi meg? Em eljük az árát hu­ szonötre? M i változott meg? Tapasztalat, hogy szinte semmi. Pontosabban: a helyzet romlik, mert az áremeléssel arányosan nő az előfizetői lemorzso­ lódás. Ez adatokkal igazolható. 87 �Megjegyzendő, Hogy 1980-ban tíz forintért adtak egy folyóiratot, 1986-ban pedig tizenhatért. E lvileg növekedni kellett volna a bevételeknek, de számok mutatják, csökkent. Ugyanakkor a költségvetés, illetve a fel­ használt összeg ugrásszerűen növekedett. Központi ötlet volt, kövessék a folyóiratok az előfizetések lemorzsoló­ dását. Ezzel az olló még tovább nyílik, s egyre reménytelenebb lesz a gazdálkodás. Hiszen ha nincs megfelelő példányszám, akkor hogyan jut­ hat el a lap az olvasóhoz, akitől nemcsak a szellemi táplálék vételét, ha­ nem anyagi segítséget is várunk? A csökkentéssel a reménye is elvész an­ nak, hogy a bevétel növekedjék, s ezzel kisebb terhet vállaljon a költségvetés. E ponton kulcsszerepe van a terjesztésnek, ami nemcsak a folyó­ iratoknál, de a központi napilapoknál is gond. Aligha zárható egy ilyen számbavétel úgy, hogy ne vessünk pillantást a járható útra. A pillanatnyi helyzeben aligha van más megoldás, mint­ hogy a „lapgazdák” vállalják - a jelen és a jövő érdekében - a „vesztesé­ ges üzemelést” . Ugyanakkor feltétlenül szükséges a terjesztés átszervezése. Az enyhén szólva furcsa, hogy egy országos terjesztésű folyóiratból egy tá­ voli megyeszékhelyre csak egyetlen példányt visznek. Hogyan is ismerhe­ tik ott meg? Mint minden kulturális terméknek, a folyóiratoknak is mi­ nél! nagyobb számban el kell jutni a közönséghez. Erre egyfajta recept az előfizetők toborzása. A lapok munkatársai ezért írásban, és a közönségtalálkozókon szóban, mindent megtesznek. E rövid áttekintés azt bizonygatta, hogy a folyóiratoknál meglehetősen szűk a tér a gazdálkodásra. Azon belül - gúzsba kötve - kell keresni a járható utat. A NYOM DÁNÁL Könnyű dolga volt Misztótfalusi K is M iklósnak, a szellemi produktu­ mát maga szedte ki, saját nyomdáján sokszorosította és az olvasókhoz való eljuttatásban is közreműködött. Ezt az ideálisnak ítélt állapotot egyik-másik gazdag nyugat-európai lap és szerkesztő már elérte; szövegszerkesztő géppel, sokszorosítóval rendelkeznek. E z nemcsak gyorsaságot, hanem jelentős pénzmegtakarítást is eredményez. Viszonyaink között az ideális állapotokról legfeljebb álmodozhatunk. Kevés a reális esélye annak, hogy a kultúra mint költségvetési ágazat, belátható időn belül, valaha is rendelkezik annyi pénzzel, amennyivel leg­ alább az előállítási (kötségek) feszütségek enyhítése elérhető lesz. Melyek ezek? Í me néhány! A z átfutási idő és a megjelenés pontossága eltéphetetlen egység. Éppen ezért rögzítette szerződésbe (megállapodásba) a lapkiadó vállalat a nyom­ dával, hogy a szerkesztőségnek mikor kell átadnia egy-egy szám kéziratát. A folyóiratoknál ez általában öt-hat hét. Vagyis a megjelenés napjától (a postánál a tárgy hó 8. napja) visszaszámlálják a heteket. A lá kell húzni, hogy az átfutási idő hosszát a nyomda határozza meg, az egyes munkafo­ lyamatok nyomán. Ez természetes, nincs szerkesztőség vagy kiadó, amelyik ez ellen tiltakozna. D e van néhány esetleg előre nem látható, számításba nem vett elem, ami gondot okozhat. Például papír-, vagy festékhiány, géptörés, a szedők betegsége. N e gondolja senki, hogy ezzel ékelődök. Sőt 88 �erősen számításba veendőnek tartom mindegyik tényezőt. Még a moder­ nebb technikára való áttérést is. A z utóbbit meg kell tanulni, több benne a tévedés lehetősége (mondjuk egy kódszám melléütése a programozásnál), mindezek nyomán könnyen „elúszhat” a lap. S ki viseli a csúszás következményeit. A nyomda nem, a terjesztő sem. M arad a lapkiadó (és a szerkesztőség). A reklamáló levelek legtöbbször a szerkesztőségbe futnak be, noha a szellemi műhely csak a folyamat kez­ dőpontját befolyásolhatja; mondjuk azzal, hogy nyolc héttel korábban adja le a kéziratokat. Kétségkívül, ezzel is enyhülhet a feszültség. Amire szükség is van, mert a modernizálás automatikusan (?) újat ter­ mel. A fényszedés, az ofszeteljárás és a többi újítás drágább. Pontról pontra kimutathatóan az. A különbözetet a megrendelőnek kell megfizet­ ni. M ár ha tudja! Tételezzük fel, hogy a „lapgazda” képes követni a drá­ gulást. Azzal viszont olyan ellentmondás keletkezik, ami a szellemi erők, produktumok kiszolgáltatottságát csak növeli. Statisztikákat bárhonnan idézhetnének arról, hogy egy-egy könyv, folyóirat előállításának költségei­ ben hány százalékot tesz ki a szerkesztőség, és a szerző munkája és a nyom­ dáé. Igen elgondolkoztató, ha az utóbbi kétszer annyira értékelődik. S eb­ ben benne van az, hogy a „term elő” vállalat kétszázhatvan százalékos haszonkulccsal dolgozik. Lehet játszani a számokkal: a ténylegesen kétszázhat­ van forintot érő munkáért a megrendelőnek csaknem kilencszáznegyvcnet kell fizetnie. Mi ez, ha nem többszörösre növelése a kiszolgáltatottságnak? Mondjunk inkább ráfizetést? Hiszen ilyen arányú növekedés aligha hárítható át az olvasóknak. S ha nem, akkor már csak egyetlen út tűnik járhatónak: a roló lehúzása. . . A pohárka alján még ezután is maradt a „feketelevesből” . A nyomdák ugyanis nem szívesen vállalnak kisebb példányszámú, de minőségigényes megbízást. Így érthető, ha a gondok felsorolása után egy nyomdaigazgató ekként zárta le a vitát: „H a elégedetlenek, vigyék máshová a m unkát!” E z valóban megoldás lenne, de csak versenyhelyzetben, ahol esetleg lehet olcsóbb helyet találni. Ahol esetleg még él az elv: kle in e Fische, gute F ische. . . A T E R JE S Z T ŐK N É L Tizenhárom folyóirat részvételével Fonyódon 1987-ben megtartott eszme­ csere egyik sarkalatos pontja volt, hogy a M agyar Postának és a Lapkiadó Vállalatnak alig-alig érdeke a lapok terjesztése! A posta jelenlevő képvi­ selője azt is kifejtette, hogy különösen az előfizetők okoznak nagy ráfize­ tést; a lapkiadó viszont szorgalmazza az előfizetést, mert annak mennyi­ sége a példányszámrendelésnél meghatározó. Viszont - országos tapaszta­ lat! - a lapkiadók keveset tesznek az előfizetők számának emelése érdeké­ ben. Az első pillantásra látható ellentmondás csaknem feloldhatatlan. E b ­ ben a rendszerben ugyanis egyedül a szerkesztőség, illetve a lapot fenntar­ tó szerv érdekelt abban, hogy növekedjék az előfizetők száma. Minthogy a fenntartó a lapkiadót bízta meg a folyóirat ügyeinek intézésével, a kör bezárult. A szerkesztőségnek sem apparátusuk, sem erejük nincs arra, hogy előfizetőket gyűjtsenek. Konkrétan somogyi tapasztalat volt, hogy a Lapkiadó V állalat csak kü­ lön dotáció ellenében lett volna hajlandó foglalkozni előfizetők gyűjtésével. 89 �E z a szerkesztőség tudomása szerint azóta sem valósult meg. Sőt, olyan jelzéseket kaptunk, hogy a meglevő előfizetők megtartásáért sem tesznek semmit. Ilyen: 1986 őszén egyik balatonfüredi szerzőnk vállalta, hogy tizenhat előfizetőt szerez a Somogynak. E z megtörtént. 1987 elején viszont csaknem mindegyiküktől levél érkezett a szerkesztőségbe, hogy az előfize­ tett lapot nem kapják! A reklamációk, illetve a levelek egy részét továb­ bítottuk a lapkiadóhoz. S mi történt? 1988 elején újabb levelek érkeztek, hogy hiányosan és véletlenszerűen kapják meg. A megoldás legtöbbször az volt, hogy a remittenda példányokból pótlólag elküldjük, illetve ha er­ re nem volt mód, akkor a szerkesztői példányokat áldoztuk fel. Hangsú­ lyozni szükséges, hogy a szerkesztőség semmiféle jogviszonyban nem áll a M agyar Postával, erre egyedül a lapkiadó illetékes. 1980 július óta a lapot fenntartó Somogy Megyei Tanács képviselői és a lapkiadó vezetői többször folytattak megbeszélést ezekről az ügyekről, de a megoldásig - sajnos nem sikerült eljutni. Hasonló példákat hozott az A lfö ld szerkesztősége. Debrecenben a fenn­ tartók, a posta és a lapkiadó képviselői a szerkesztőségben ültek össze, hogy a megoldáshoz közös úton eljussanak. Akkor a posta 72 órás továbbí­ tási határidőt vállalt, amit azóta sem tudnak betartani. Viszont a fonyódi megbeszélésen a posta képviselője határozottan kijelentette, hogy a lapter­ jesztés nem nyereséges, s különösen nagy a ráfizetés az előfizetőknél. Ugyanakkor fölajánlotta, hogy számuk növelése céljából díjmentesen továb­ bítanak körlevelet. A posta arra is hajlandónak mutatkozik, hogy a ter­ jesztés monopóliumának feladásáról tárgyaljon. Így esetleg mód nyílna tár­ sadalmi terjesztőhálózat szervezésére. A kiszolgáltatottság, minthogy sok benne a bizonytalansági tényező, sen­ kinek nem jó. Legkevésbé a szerkesztőségeknek, amelyek így aligha vál­ hatnak irodalmat alakító műhelyekké. Ha a labilitás teljes felszámolását nem is, a folyóiratok érdekvédelmét határozottan vállalnia kell az Írószö­ vetségnek. A jelen és a jövő magyar irodalma kívánja ezt. 90 �JE N E I LÁ SZLÓ Történetiség, vidékiség mai prózairodalmunkban I. A társadalom manipulatív törekvései erősödtek meg annyira, hogy rövidre zárva a radikálisabb irányzatokat, átirányítson a történelemmel összehangzó múltidézéshez? A lendületes átalakulás képzetét keltő történeti mozzanatok új heroisztikus struktúrát alakítanak ki, vagy az is pusz­ tán önvédelmi reflexként megjelenő irányított nosztalgia? Hiteles-e az önmagát eredetében kiteljesedni látó alkotók törekvése, vagy az egyete­ mes témahiány legújabbkori tüntetőcsoportjáról beszélhetünk? E z esetben tehát szerzői manipulációkról? Legelső nekifutásra ezek ötlenek fel ben­ nünk. A z egyik oldal ideológiai-politikai, a másik esztétikai-irodalom­ történeti síkon ébreszt további kérdéseket. A z elsőhöz csak annyit fűzhe­ tünk, hogy kulturális közviszonyaink manipuláltságának vizsgálata való­ színűleg nagyrészt gazdasági kérdésekhez vezetne. Illetékességünket szem előtt tartva válasszuk azt az alapállást, miszerint a valóságtól most sem szakadt el irodalmunk. Így a tematika esetlegessége máris szilárdabb ala­ pot nyer, (e l )k ötelezettséggé válik. Vegyük prózairodalmunk tárgykörének egyszerűsített képletét. Beszél­ hetnénk akár a tematikai kényszerről is, hiszen a neoavantgarde de nemcsak a neoavantgarde! - sikerületlen ágai megmutatták, hogy milyen elszánt erőkifejtéseket hív életre a mondanivaló hiánya. Szóljon a mű akár a történelmi múlt korszakos vagy hétköznapi momentumairól, avagy napjaink problémaköreit igyekezzen közelíteni: mindezt néhány általános nézőpont közül válogatva tudja kivinni. Megjelenhet valóságunk egy em­ berben, egy családban, a Szűkebb pátriában, a legáltalánosabban a hazá­ ban gondolkodva. Gyorsan szögezzük le: ezek nem szigorú sablonok, kö­ zöttük nincs is éles határvonal, s egyszerre is szerepelhetnek - ez már a 70-80-as évek nagyregény utáni vágyakozását idézi. Tehát azt írtuk, legáltalánosabb a nemzetben gondolkodó szerzők eljárása, azonban ezt manapság joggal cáfolhatjuk. A tényleges történelmi regények - mivel a nemzeti lét deduktív elemzése ezekben legkönnyebb - ugyanis napjaink­ ra legjobb esetben Spirónál, D ohai Péternél, Balázs Józsefnél áltörténelmi regénnyé átalakulva jelentkeznek. Tovább gyengült az a társadalomkriti­ kai irányultság is, amellyel mind ez ideig többé-kevésbé találkozhattunk. A változatlan irányú törekvés azonban most is elvezet a nembeliség kö­ vetelményeinek beteljesüléséhez. Most az egyénnél m egállva - sajátos po­ zitív eredményként - a legapróbb rezdülés mögött is az általánosra isme­ rünk: éppen mert az egyéni sors történelembe, közösségbe való beékelő­ désének, beágyazottságának élményét igyekszünk átélni. A z író áttételesen érvényesülő szándéka találkozik az olvasó várakozásaival. A szubjektivizálódás legértékesebb szakasza az, a magánszféra szétterülése, a keretek meginduló szétfeszülése a közösségi felé. Nem manipulációkról kell te­ hát elsősorban beszélni, hanem a valóban létező problémák hatásáról, s az ezeket éreztetni igyekvő alkotók szerepvállalásáról. A z ilyen elhatáro­ 91 �zás azért is vonzó, mert módszerénél fogva a didaktikusságot is inkább elkerülheti. Ezzel értünk el a második kérdéscsoporthoz. Hogy nevezzük tárgyun­ kat: a történelem kisajátítása, gesztus, vagy tényirodalom történelmi távlatból? S ha a jelenről olvasva találkozunk ilyen szerzői igénnyel, meg­ alkotott ítéleteink változatlanul alkalmazhatók-e? Találhatunk-e megfele­ lő eszmei-társadalmi-művészeti alapot a mában, a helyi színezet kiemelé­ séhez? Mintha a ’7o-es évek epikájából köszönne vissza a légkör meghatáro­ zó energiáinak fő szervezőerőként való szerepeltetése. O ttlik G éza alap­ példáján felserdülve sorakoznak itt Czakó G ábor, Vámos M iklós, H aj­ nóczy igen jelentős példái. Ebből a törekvésből is táplálkozva jelenhet meg mind konkrétabban a „coleur locale” sajátosan jellemző gondolati­ sága, már a kisajátított történelem - helyenként igencsak szubjektívan válogatott - tényhalmazából építkezve. A művek hátterében (?) megje­ lenik az alkotó személye, és immár igazi despotaként, anyagának függet­ len szerveződési elveket konstruál. A neoavantgarde formai radikalizmu­ sától csak részben elszakadva, a bölcseleti szinten így nyert tért a történetiség kényszerű parabolisztikusságán túllépő magánmitológia, a kollek­ tív önvizsgálat változatlan igénye által teremtett új elemző eljárás. Am ely­ nek alkalmazása természetesen minden esetben a jelen érdeke elsősorban. Mennyiben érdeke azonban az a topográfiai tudatosság, mely most leg­ többször keretet ad egy (csoport) mentalitás megrajzolásához? II. A z elv és a gyakorlat igazságtartalmának félreérthetetlen kettőssé­ ge a közéletiség értékszintjeinek törésvonala mentén szétrázta a társadal­ milag leginkább érzékeny réteget, az értelmiséget. A nehezen változó nor­ mákhoz erősebben kötődők közül is sokan hasonlottak meg az egyéni ér­ dek és a közösségi igények szembesülésekor. A kollektív szempontok így egyre inkább a szubjektív megfontolások hátterévé váltak, s ezzel több­ nyire értékminőségük is igencsak devalválódott. A mindezzel szembesü­ lők dezilluziója jelen esetben sem más, mint a kilábalás, vagy az elmerülés alternatíváinak érzelmi-értelmi bázisa. A z irodalomban természet­ szerűleg - mivel alapvetően az etikum által vezérelt közlésmódokkal szá­ molunk - karakteresebben mutatkozik meg a választás szélsőségessége. Egyik esély a tragikus létszemlélet kialakulása, míg a másik a tragikus lét újfajta szemléletének deklaratív közelítése. A z utóbbi, lényegét tekint­ ve, a formai lehetőségeken keresztül véli kivihetőnek az aktív létezés új­ ratermelését. M ivel mindkét eljárás a valóságnak ugyanarra a mozzana­ tára alapul, annak tartalmi vonatkozásait ábrázolnia szükséges valam i­ képpen. Tehát a fentiekben körvonalazott történelmi érdeklődés mellett igen erős a határozottan a jelenről szóló, a válságos időket megvilágító utalások műbe emelésének igénye. Ennek a sajátos axiómának az érvé­ nyesülése érhető tetten például Tem esi Ferenc sikerkönyvében is. M ár a visszatekintés is egyféle értékítélet. A z a tudat, hogy a nagylép­ tékű haladás vágya a befutott utak végpontján valóban anakronisztikus, megmutatta jelenünk igazi nehézségeit. Hogy a lehetőségek birodalmán végigrohanva ismét önmagunkra kell találnunk. Hogy ezt nem tehetjük meg ugyanúgy, mint elődeink, vagy hogy nem csak úgy kell megtennünk. Innen tágul a kép az érvényes komplexitás célkitűzésével. Itt gyökerezik a kollektív önvizsgálat reneszánsza, mely annyiban új, amennyiben a ki­ 92 �vívott posztjából nem engedő szerző sajátos intenciói alapján, a másság kényszerében szerveződik. Ezután mindegy már, ha egy faluról, egy csa­ ládról, egy kisvárosról olvasunk: érezzük azt a feszültséget, amellyel cá­ folhatjuk a szűkített tér feltétlen magánjellegét. A fiktív regényvilág, a sci-fi, valam int a múltról szólva a „románce” , a „gothic nov el” (Umberto Eco) túllép tételeinek helyi kötöttségein, s itt csak azt mondhatjuk, hogy az olvasó érdekében. Tudniillik, hogy érdek nélkül szemlélve a regény világát, fenntartás nélkül szórakoztasson. A pusztán ezt célzó befogadói érdeklődést jelen esetben azonban méltán hagyhatjuk figyelmen kívüli. A z igazán érdekes a valós történelmi szituá­ ciónak a lényeget hűen tükröző ábrázolása - s hogy az alkotó milyen me­ todikai-stilisztikai eszközrendszert mozgósítva éri ezt el. Itt két alapvető megoldást elemzünk csak: a városmonográfia és a tényirodalom határán mozgó, a szociográfiához több ágon kapcsolható írásokat, valamint a „tisztán szépirodalmi szándékkal keletkezett” , a tényanyagot többnyire átlírizáltan, ritkábban természetéből eredő sokszerűséggel megjelenítő al­ kotásokat. Mindezt azzal a további megszorítással tesszük, s keressük egyben a megfogalmazott kérdésekre a választ, hogy - a témából adódó­ an - a „v id ék ” a „vidékiség” tényét választjuk válogatási szempontnak. Kosztolányi szerint „az egész magyar irodalom vidékről jött” (Dunán­ túli Élet, 1924.). Pacsirtájában ennek a vidéknek elmaradottságát, a szé­ lesebb szellemi horizont hiányának hátrányait mutatja fel. Ő maga Szabad­ káról, K r ud y a Nyírségből elszármazva is a századelő Pestjének króniká­ sa lett. A vidék térfoglalása talán a népi írók mozgalma idején meghatá­ rozó. Ekkor kezd igazán terjeszkedni, jóindulattal kikövezett utakon, a provincializmus, mely később néhány esetben a fasiszta ideológiához is közelített. „ A hírhedt coleur localehoz való ragaszkodás - írja D aniló K iš - , ha kívül esik a művészi kontextuson (azaz nem a művészi igazsá­ got szolgálja) szintén a burkolt nacionalizmus egyik m ódja” . E z a fajta irányultság a felszabadulás után más, pozitívabb tartalommal telítődött; míg a „m ásik oldalon” - az illegalitásba kerüléssel egyidőben - mind erő­ sebb radikalizálódás tapasztalható. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy épp ennek a helyi színezetnek az átgondolt ábrázolása le­ hetett célja például Illés Endrének „krétarajzai” megírásakor, ez a szán­ dék vezethette a fiatalabb írógenerációkat közelmúltat megidéző alkotá­ saiban. Nyitottabb, vagy szűkebb optikával, de rögzíteni lehetőségeink, illetve lehetetlenségeink keletkezéstörténtét. E z a hagyomány elsősorban a súlyos próbatételekkel terhelt 50-es évek tematikájához vezet. Teljesen esetleges válogatásban álljon itt Rónay G yörgy, Bálint Tibor, G yurkó László, Sántha Ferenc, Karinthy Ferenc, vagy akár Já vo r Ottó, G ergely Á gnes, M ezei A ndrás műveinek példája. Külön kategória - bár legtöbbször ugyanezt az időszakot veszik elem­ zés alá - a családregények, családnovellák egész során: Bereményi, Csap­ lár Vilmos. N ádas Péter, Lengyel Péter írásai már átvezethetnek minket tényleges témánkhoz. Mégpedig a célzatosan - bár többnyire lényegét érintően átstilizáltan városmonografikus hajlandóságú irodalomhoz. Legtisztábban Temesi Ferenc mutatta meg Látom nekem kell lemennem című novelláskötetében, majd igazi népszerűséget kiérdemelten a Por cí­ mű regényében, hogy az önéletrajzi elemek szervesülve a nemzedéksorsok 93 �történelmének fő cselekménnyé tételével, és a szándékosan és irányzatosan pontos helymegjelöléssel, milyen új élményhez juttathatja olvasóit. Ennek az új élménynek igen lényeges összetevője az ún. irányított (rossz értelemben manipulált) érdeklődés. A bizonytalanság életérzésével szembehelyezhető eszmény által mintegy meghosszabbíthatjuk magunkat térben és időben. E z a terjeszkedés nem változtatja meg körülményein­ ket, csak a változatlan valóság szemléletét alakíthatja. A zt a pszichés többletet nyerhetjük általa, mely majd közegünkkel szembesülve a változ­ tatás alapja lesz. E z végső soron a legtöbb jelentős mai mű alaptulajdon­ sága: a posztmodern szituációnak (Hegyi Lóránd) megfelelően nem bíz mindent az olvasóra: veszi a fáradságot és - több-kevesebb sikerrel megkísérli elvezetni önmagához. Ha nem ugrott be az igen változatos ha­ táskeltő akciók fényűzésének, legalább az „egyszerű élményszerűséget fedezze fel újra, s ne szembesüljön szüntelenül önnön műveletlenségével a kollázs- és kompiláció-özönben. Itt érdemes megemlíteni Umberto Eco intertextualitás-elméletét, mely­ nek lényege, hogy a különböző szövegek, függetlenedve alkotójuktól, szüntelenül egymásra utalnak, mintegy külön kommunikációs viszonyt tartanak fenn. Erre építve, A rózsa neve című regényét ő is különféle for­ rásokból válogatta össze, mégis másirányú következetességgel. Mintha éppen mélytudományos nehézségüktől törekedne azokat megtisztítani tulajdonképpen kommercializálja a szövegidézeteket. Eco tehát az intellektualitást megtartva - mint erről majd a későbbiekben is szó lesz igyekszik távolodni a szigorú értelemben vett elitművészet gondolatköré­ től. A valóság elől már nem elég a megszerkesztett zsenialitás burkába menekülni. A z irodalom is nyit a jellegzetesebb érdekcsoportok felderí­ tése felé, s ennek a nyitásnak lesz az eszköze a történeti érdeklődés, a színhely mindenkinek személyes mitológiája. III. A szociográfia lebontotta magából azokat az egységeket, melyek­ kel összetetten a szépirodalmi törekvések kifuthattak. Így némileg kétér­ telműen anekdotikusra sikerült, vagy már-már a bedekkerhez hasonló írás­ művek is megjelenhettek. A változatlan esztétikai követelmények azonban megingathatatlanok. Í gy marad talpon többek között Sarusi M ihály bé­ késcsabai, Szabó Magda, Mocsár G ábor debreceni, Simonyi Imre gyulai, vagy akár Szeberényi L eh el sajátosan egyéni „dunai” irányultsága. Meg­ említhetjük a „szegediek” között Temesi mellett például Fenákel Ju d itot, vagy hogy nemzetiségi területekre ugorjunk, a csehszlovákiai magyar Tóth László vagy G ren d el Lajos írásművészetét. Óvatosan megidézhet­ jük egy pillanatra a Sütő-Panek-v itát is, valamint B ek e G yörgy példaérté­ kű nemzeti (nemzetiségi) önismeretét. A szigorú szociológiai szempontokon túl de ezen a területen is igazán jelentős értékűnek tudhatjuk K olozsvári Papp Lászlónak a vidéki értelmi­ ségieket az intellektuális próza szövetében megjelenítő regényeit, Mészöly M iklós mitikus szekszárdiságát, Temesi Ferenc „tudatosan posztmodern” regényét. Általában a vidékiségről, vagy konkrétan egyik városunkról számtalan adalékot nyerhetünk ezekből a művekből. A z írói karaktert a közös alapon túl Kolozsvárinál a Németh Lászlói papírszínházra emlékez­ tető igen erős és mély szellemi feszültség, Mészölynél az átadásra szánt anyag „pontos” ismerete, s e tudás konok terrorja. M íg Illyésnél, Sütőnél stb. a táj is élményesített formában jelenik meg, Mészölynél az élmény is 94 �tárgyszerűen. Temesinél a forma is igencsak hozzájárul - a korral halad­ va lassan elhagyhatatlan követelményként - a jelentésegység végső kiala­ kulásához. Nem egyedülálló a vállalkozása: a szerb M ilorad P a vič is ha­ sonló eljárással szerkesztette Kazár szótárát. Értékelhetik ezt is a neoavantgarde késztetések nem csituló diktatúrájának, de valószínűleg köze­ lebb jutunk az igazsághoz, ha a mű egészét a „m ese” felől közelítjük. T e­ mesinél is a gondolatvilág legfontosabb egységesítő eleme a mese, az ál­ landóan jelenlevő mese, mely miatt M arquez ezt az alkotásmódot „m e­ morias falsas” -nak, álmemoárnak nevezte. Erősen meghatározza azonban elméleti tájékozódásunkat a posztmodern-kategória tisztázatlansága. Egyes elképzelések szerint a posztmodern pusztán a neoavantgarde formakultúra és eszmeiség utolsó, manierisztikus szakasza; s mint ilyenek, összetevői az új-avantgarde formai radikaliz­ musa és egy bizonyos újfajta realizmus. Mások szerint új és szuverén irányzat, mely nem nélkülözi a neoavantgarde némely formai jegyét. A z bizonyos, hogy ma az erősebb és szélesebb gyűjtőkörű motivációt már az irónia finomságával, cizelláltságával is felemásan lehet csak elképzelni. A z ironikus beállítottság ugyanis intellektualitását megőrizve igyekszik mesterkéltségét levetkőzni: a sajátosan realisztikus tendenciákkal össze­ függésben az emberi azonosságtudat valódibb biztosítékait kutatja. D ina­ mikusabb viszonyulás ez tehát, de a nagyobb koncepció sodrában sem mond le az önvizsgálat kötelezettségéről. E z pedig - mint már többször jeleztük - valam i meghatározott egyénfölötti szinten realizálódik. A Száz év magányhoz, A rózsa nevéhez méltó nagyregények azonban váratnak magukra. A terjedelmesebb vállalkozások sem érik el azt a komplexitást, amelyet a felvállalt probléma sokoldalúsága igényelt vol­ na. Egyelőre nehéz elhinni, hogy nemzeti sajátosságaink, múltunk ezirányú semlegessége lenne a gátló tényező. Inkább az a kronológiai megrögzöttség hibáztatható, mely szerint egy nép arcéle produkciói egymásutániságában, a hiányzó láncszemek számának tudatában, a megrontó erők fellebbezhetetlen dominanciájának elismerésével lenne megrajzolha­ tó. A z efajta historikum népszerűsége igazán egyszerűvé tette tételszavak könnyed legyártását az ifjabb nemzedékek számára például a ’7o-es évek dezilluziójáról, az ’ 50-es évekről, vagy visszább hatolva: a fasizmusról, a Monarchiáról. A körülmények szüntelen egymásbajátszása talán itt sik­ kadt el, talán itt kereshető a potens magatartások időleges kifulladásá­ nak magyarázata. A végére ismét elértünk tehát a manipuláció-evolúció problémaköréhez, s így a politikum legalább minimális megjelenésével is számolnunk kell. M ivel a jelenség nem manipulációk eredménye, de megjelenése nem a művészet krízisére válasz. E motívumok mélyebb értelmű kibontása már egy másik tanulmány témája lehet. Ugyanis várat még magára a poszt­ modern alkotások behatóbb, céltudatosabb elemzése, amely majd várha­ tóan használhatóbb kifejezéseket ad kezünkbe. 95 �Madách-pályázat eredményhirdetése Szépirodalmi kategória I. díj Juhász Zsuzsanna (Budapest) II. díj Marno János (Budapest) III. díj K is Zoltán (Budapest) Tanulmány, esszé, szociográfia kategória I. díj A zsűri nem adta ki. II. díj Juhász Zsuzsanna (Budapest) és Praznovszky M ihály (Veszprém) III. díj Podmaniczky Katalin (Franciaország) és Csapodi Tamás (Budapest) D IC S É R E T B E N R É S Z E S Ü L T E K Szépirodalmi kategória Ardam ica Ferenc (Losonc), Erdős István (Salgótarján), Onagy Zoltán (Esztergom). Tanulmány, esszé kategória Bogácsi Istvánné (Pásztó), Kaútzky Norbert (Budapest), Máté J. György (Budapest), Tarján Tamás (Budapest), Várszegi György (Bátonyterenye). 96 ��Á ra: 2 5 , - F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6cedf552effd5640f131783a0421b356.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika