https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/38f443e7d5c3a691ce4a0362cfd0c3db.pdf 5d57a2b2913395a2d2acf8df1f745440 PDF Text Text �TARTALOM 1 Sziveri János: Kóma (vers) 3 Varga Imre versei 5 Háy János versei VALÓSÁGUNK 7 Gyöngyösi István: Devianciáról - egy statisztikus szemével (tanulmány) 12 Lukács Gergely Sándor: Egy keszi gazda sorsa (szociográfia) 21 Zonda Tamás: Tények, nosztalgiák (tanulmány) 30 Etesi Deák László: Egy hét nyugdíjas férfiak között (szociográfia) 33 Bebukottak (filmszövegkönyv) 45 Bacskó Piroska: Vitazáró 52 Handó Péter versei 53 Erdőslstván: Klosters, avagy egy lóversenyfutam anatómiája (novella) 65 Vincze Dezső versei 66 Kelemen József versei 67 Veres Andrea versei HAGYOMÁNY 68 Fried István: Miroslav Krleža magyar irodalomképéhez (tanulmány) 76 Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével (tanulmány) MŰHELY 85 Mezey Katalin: Napló helyett VII. MÉRLEGEN 88 Tanulmányok a beilleszkedési zavarokról (Kerékgyártó T. István) 93 Siposhegyi Péter: Levél Ádám Tamásnak �SZIV E R I JÁ N O S Kóma Kinek? K. I.-nek valamint T. L.-nak valami mégsem stimmel ha egyszeriben szabad elszólnom magam bár szabad szemmel is látom ami előre az most hátrafelé halad s mint sliccen át felmered előttünk bizonyos zátony ebben a városban minden olyan furcsa már fogy a fagy az égbolt oly igen szomorú ebben a városban minden olyan s húgyszag már fagy fogy az égbolt a velünk egykorú egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki kint nem szűnőn dülöngél locsog a város aki bent van másra sem gondol: csak kiés elfele innen - levegőn lenni kevésbé káros s miközben imbolygom lázadó kobakkal elfele mint ádáz kártyacsatáknál - ismét az látszat csal netán markomba lüktetne szerencsém szerecsen alfele nem vagyok több nélküle: száraz hal por permetez akármerre lépek könnyek kopognak mély sebeket sütnek kézfejem zománcán hoznak vagy visznek felismerem ez a mai ugyanolyan rossz nap nem feledem származásom emlékeim noha foszladoznak egyszer-másszor győznek a költők de csak a vadparaszt a kézműves a kisipar csuklik meg a buja munkás ha fogytán a ketchup és a szósz s mint a colstok mert teheti összccsuklik járkálunk ahogy a kísértetek Európa-szerte szent hajszára szövetkezünk hajszálra így magasztosulnak érdemeink - ha kiérdemeljük persze vigasztaló, hogy józanon fogant e frigy világ és alvilág termékeny szerelme hangtalan léptek az olajon így fest amikor olajra lépnek váratlanul pedig várat magára kivillan az alany ocsmány képe - tűnhet szemünkben ez is néha szépnek 1 �szódavíz serceg valamely hullahalovány reggelen s fülemben harangnyelvként vergődik egy hangya tessék boldog hencegésnek - a kérdést falteszem: akad-e kinek enyémnél kisebb a rangja a munkások is de csak egyszer-másszor hívei lehetnek elvont anarchiának szervezetten bedőlnek mint roggyant házsor óh istenem tekintenél bár fiad tékozló fiának miként a kivénhedt kísértetek vonulnak arra és aztán nagy hirtelen leereszkedünk a mennyből úgy teszünk mintha kapaszkodnánk föl a rozoga falra kiúszni kéne kiúszni legalább egyszer még e szennyből egyre zaklatottabb költeményeket írunk ez rá - vagyis hát ez is - a példa felülmúljuk a maga nemében felülmúlhatatlan Pound Ezrát s megfeszülve napi olvasmányainkat bújjuk föntről aki lefelé nézelődik korántsem láthatja velünk, hogy itt mi van közibénk valami beékelődik mint a levegőt a trágyabűz az eszmét áztatja a rög - mit hirdetnek hirtelen közéleti blődlik magán kívül álldogál az ajtóban egy proletár fejet hajt előtte fesztelen Groucho képében a Károly eszméletlenül elhever, hogyha mer nem csatorál félszegen nyilatkozik immár a máról tetten ért reményeinket sietve rakosgatjuk félre érkezésünk sincs megtanulni amit ma még nem szabad rothadást avar takar ha kínálnák akkor sem kéne a lehetőség szemrebbenés alatt elszaladt egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki már fagyva fogy az égbolt oly igen szomorú léha röpköd néha-néha s cimbalom vagy mi feszíti pattanásig húrjait mint homlokom redőit a ború item megtörtént mindez szeptember végén a Pesti Vigadóban ahová beszorítottam akár az ék testek közé a testem és betértem oda akkor előtte éppen elhaladóban résztvehessek magam is a Sziveri-féle költői esten Cigánysor, 1987. október-november. 2 �V A R G A IM R E Tavaszi szonett Amikor lángot vet a Fehér Kos, a víz alatt fölvillannak csontjaink, s minden ami bennünk rejtett és titkos volt - fényben áll. Elindul nagy mancsain Medve és Sakál. Majomként futkos bőrünk alatt a bűntudat s arra int, hogy forduljunk vissza önmagunkhoz, s hagyjuk csak szerveinket sorba mind figyelni, hallgatni s válaszolni füveknek, köveknek, madaraknak; kinyílni zöld erővel a Napnak. A vadak is csöndben elballagnak. Új képek nyílnak a reggel halmain. Gyerekség, de jó a térbe lógni. Időnkről a tegnap is holnap volt tegnapelőtt, a holnap is múlt lesz, ha elérted, a múltadban most éld át a jövőt, s a leszben. ami volt is megébred ne arra figyelj, amit még s már nem látsz érezd a földet talpad alatt, s újra épülhet a bensődben Hellász, de az űrben nem fogsz madarat ami volt már hajdan, nem pusztulhat el, ami most nincs, az nem is volt sosem, világunk végén mosolygó totem Szavainkban ásvány, növény s állat el­ múlt időnkről tündöklik-nő-vakog s fénylik tágul végül eggyé a sok 3 �otthon nyakamra hideg símul régi festmények kékje zománcos bőrű merev ujj érinti az előtérben míg a liftre várok mélyvonóval a mennybe s amikor e képek egyik terebély törzse kinyílik beivódom halkan a szálkák rostok közé az élet csendje közös nyelvünk van lett a vagyunk 4 �H Á Y JÁNOS A műalkotás létrejötte (napló) első nap - ma hozzákezdtem regényem írásához, meleg teát ittam és a tussal készült apró képre gondoltam, amely képen ábrázolt világ alapjá­ ul szolgál regényemnek (?). a tájkép az anyagi világban létezik, de egyszersmind a szellem világába emelkedik, az említett alkotás nem nevezhető tájképnek (?). második nap - folytatom regényem írását, meleg teát iszom és hallgatom amint a cukor zizeg a csésze alján, az az egy mondat, aminek megírása a mai nap feladata (ez egyébként regényem második mondata) könnye­ dén szaladt a papírra, sikerét bizonyítja, hogy az első mondaton elmélkedők ijedten dobták félre eddigi elképzeléseiket, ez a mon­ dat megzavarta az előzőt, mert valamely variációt a róla gondol­ kodók kifelejtettek, de ezzel tovább nem foglalkozunk, mert ugyan­ így lesz minden további mondatnál (?). harmadik nap - a harmadik mondat, amelyet egy régen kihalt nyelven írtam gyors­ írással engem is meglepett, de hál’istennek elfeledkeztem a hiába­ való igenlésről és tagadásról, ha nem így történnék semmire sem mennék, itt megnyugodtam és öröm fogott el, hogy ismerem a gyorsí­ rást és a holt nyelveket. negyedik nap - regényem negyedik mondatának helyén fekvő tusvonal megerősített abban, hogy nem tévedtem, rábukkantam a megfelelőre, valami mégis elkerülte figyelmem, ezt azonban nem tartottam szükségesnek tisz­ tázni. ötödik nap - a reggeli tea után kisétáltam az erdőre szedtem (ugyanis regényem 46 betűből és hazafelé menet egyenként elszórtam az gyakran gondolok a 46 faágra, meleg teát és 46 db apró faágat egy tusvonalból áll), ágacskákat, nagyon örültem iszom. 5 �A test történetei |A szöveg története : Mi a teendő? A hatalmas lendület képessé tette a megállásra. Mozdulatlansága lehetőség a mozgás tapasztalására. - A történelem különböző korszakai különféle ruha viselését írták elő. Most választhatunk a korszakok között, kinek mi tetszik, illetve a praktikusság alapján válogatók: kinek mi a kényelmes. XX Hogy meghallja a hangot, némának kell lennie. A be­ szélgetés nagymesterei a hallgatást érték cl. - Az alexandriai filozófus szólt hozzá, a ró­ mai vezér, a londoni kereskedő. A perzsa köl­ tő hallgatott. A perzsa költészet különös mérték- és ritmusrendszere megragadta a be­ szélgetés nagymesterének figyelmét. A perzsa költő nem érzett vágyat, hogy elmondja, mi­ képpen szerveződik a vers. XX (A dolgok (?) bevonása a szövegbe megzavarja az öntör­ vényű nyugalmat, s így megkérdőjeleződik a szöveg létjogosultsága. A kifejezés, a jelentés kibékíthetetlenné válik a cselekvéssel, a cselekedettel... Mi a teendő?) �valóságunk G Y Ö N G Y Ö S I ISTV Á N Devianciáról - egy statisztikus szemével Tudásom oly’ kevés a bűnöm oly’ sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna - így töpreng Petrarca és önvizsgálata a napjainknak is szóló üzenet. Ismerve az utóbbi évek válságokkal terhes társadalmi és gazdasági helyze­ tét, a riasztó méreteket öltő deviáns viselkedésformák mindennapossá vá­ lását, meg is fordíthatjuk a kérdést: ha tudásunk több lenne, bűnünk is ke­ vesebb lehetne, s valószínűleg akkor kevesebb kétség, bizonytalanság és fé­ lelem gyötörne. A deviancia gyűjtőfogalom. Egyfajta „normaszegő” állapotot fejez ki, eltérést, elhajlást, elkanyarodást a társadalomban általánosan elfogadott szabályoktól, a jól működő közösség szokásaitól, írott és íratlan emberi normáktól. Tehát azok az elt érések, amelyekkel felülemelkedhetünk hétköznapiságunkon, mint egy-egy jeles tudományos, művészeti vagy műszaki al­ kotással, történelmi időkben hőstettekkel, ezek pozitív töltésűek, és nem sorolhatók a devianciák közé. Annyiban új típusú és szokatlan viselkedésformák a bűnözés, az al­ koholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosság, a gyermekkori ma­ gatartásrendellenességek, az elme- és idegbetegségek (az organikusak kivé­ telével), hogy e deviáns folyamatok feltartóztatásában nem történt javulás, sőt romlás következett be. Számok figyelmeztetnek, hogy az utóbbi években mintegy 30 százalék­ kal emelkedett azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket alkohol, különféle kábítószerek, vagy kábítószerpótló anyagok hatása alatt követ­ tek el. Elsősorban a fiatalabb korosztályok a veszélyeztetettek. És nemcsak az tartozik e körbe, amiért börtönbe csukják az elkövetőt. A lélekben ej­ tett sebek esetenként súlyosabbak a testieknél. Hazánkban a deviáns viselkedésűek számát mintegy 550-600 ezer főre becsülhetjük, ezen belül az alkoholisták száma közel 450 ezer, a kábító- és kábítószerpótlót használóké 35-40 ezer, az öngyilkosoké hozzávetőleg 5 ezer. Több mint 60 ezer ember kerül évente börtönbe. Mint minden másban, talán itt is a leghatásosabb a megelőzés lenne, mert később a „gyógyításuk” egyre kisebb eredménnyel kecsegtet. Mérhe­ tetlenül nagy a felelősségünk, a társadalomé, a közösségeké, a családé az egyéneké pedig külön-külön a legnagyobb. Mindannyiunk felelősségének már a tudatosulása is előre visz. Ezt a sokat megélt és látott huszadik századot sokan és sokféleképpen jellemezték már. A gravitáció legyőzése, a komputerek elterjedése, a gé­ nek manipulálása, hogy csak néhányat említsünk. Határozottan hozzátehet7 �jük: a huszadik század az erőszak százada is. Az erőszaké, amely a má­ sik ember, és az erőszaké, amely magunk ellen irányul. Bonyolítja a kér­ dést, hogy első megközelítésben úgy tetszhet, a társadalom tagjai közül so­ kan „védettek” a köztünk lévő és szaporodó „ betegségcsoporttal” szemben. Valójában olyan mértékű és hatású társadalmi jelenségről van szó, amely már mindannyiunkat veszélyeztet valamilyen módon. Ezért nem lehet közömbös senki sem. Mert mindent tehetünk, csak egyet nem: nem tudo­ mást venni az egészről és nem küzdeni ellene. A devianciákról sokféle nézet és vélemény látott eddig napvilágot. A tu­ dományoknak - közöttük a szociológiának, kriminológiának, statisztikának, pszichológiának, demográfiának, ökonomiának - is megvan a maguk sa­ játos álláspontja és módszere. Bár ezek a maguk szzemüvegén vizsgálják, ennél is fontosabb az egészben való megragadás. Több okból is. Már egyegy deviáns viselkedésforma is számos társadalmi és egyéni probléma hor­ dozója. Ettől is nagyobb gond a halmozódásuk - például az alkoholizá­ lás gyakran jár együtt bűnözéssel, a kábítószer-fogyasztás az öngyilkosság­ gal - és tartósságuk, azaz az idő nem gyógyít meg oly gyakran semmit. A biblia tanítása szerint az ember bűnben fogantatik és valamennyien bűnösek vagyunk. Ez a bűn azonban korántsem egyezik meg azzal, amit a törvények regisztrálnak, szankcionálnak és elsősorban erkölcsi rosszaságain­ kat veszik számba. Szociális nézőpontból vizsgálva a devianciák egyik kedvezőtlen hatása az, hogy a veszélybe sodródott embert eltávolítja és távoltartja a „gyógyító” közösségtől, ő maga izolálódik, s a társadalom perifériájára kerül. Ha igaz az ókori bölcselet, mely szerint a hasonló a hasonlónak örül, ez csak fo­ kozza a hátrányos helyzetüket. A szociológia és a közvélemény egyértelműen deviánsnak minősíti a bű­ nözést és a kábítószer-fogyasztást. Nem ilyen az alkoholizmus megítélése, amelyet részben betegségnek tartanak. A sok éven át szemérmesen elhall­ gatott prostitúció és a különféle perverzitások szintén a devianciák körébe tartoznak. Amennyiben sorozatosan ismétlődik a vandalizmus, az szintén devianciának számít és a sort folytatni lehet. Azt kell vizsgálni, milyen okok vannak a devianciák hátterében. Kialakulásának előzményei és gyöke­ rei különös figyelmet érdemelnek. Egyfelől a gazdasági, a társadalmi és kulturális viszonyoknak megfelelően alakul, másfelől az egyén társadalmi beilleszkedésének zavarai érhetők tetten, a társas magatartás kibontakozá­ sának, formálódásának és működésének anomáliái. Életünk folyamán egyidőben zajlik a tudatos önalakulás, önépítés, önmegvalósítás és a környezet befolyásolása. E két folyamat nem mindig esik szükségszerűen egybe. A család, mint környezet, vagy annak hiánya nagyobb szerepet játszik, mint sok éven át gondoltuk, hittük, tanítottuk. A társadalom és a gazdaság számos stresszhelyzetet idéz elő. Az egyének alkalmazkodó- és tűrőképessége nagyon, eltérő. Függvénye intelligenciaszintjüknek, tudásuknak, az átörökített szokásaiknak, érzelmi beállítottsá­ guknak, jellemüknek. Nem kevés azoknak a száma, akik a feszültséghely­ zet feloldására és feldolgozására képtelenek, személyiségük többnyire primi­ tív, s megoldásként a deviáns viselkedést „választják” . Egyes szerzők szerint deviáns tulajdonságok minden embernél fellelhe­ tők. Az agresszivitás például nélkülözhetetlen az élni akaráshoz és tudás­ hoz. Ám túlburjánzása, amely révén egyik ember a másikon átgázol, ez a 8 �bűnözésnek fő mozgatója. Ugyanakikor a gyökértelenség. a vélt kiúttalan­ ság, az el hagyatottság a talajvesztettség elvezethet a narkózishoz, az öngyil­ kossághoz. A deviáns viselkedésformák járványszerűen terjednek hazánkban. A ked­ vezőtlen irányzatok fő vonulatai közismertek, s területi metszeteikben bár vannak lényeges különbségek - valamiféle teljesség igényével történő átte­ kintésre nem vállalkozhatunk. Egy cikk keretei erre egyébként sem nyújta­ nak lehetőséget. Ami mégis felvállalható, az valamiféle riadó - néhány riasztó adat tük­ rében. Azt gondolom, jelen időszakban ott tartunk, hogy konstatáljuk a kedvezőtlen folyamatok kórisméit megpróbálunk helyes diagnózist felállíta­ ni, hogy komplex terápiával valójában gyógyítani lehessen. A Nógrád megyei adatok azért is figyelemre méltóak, mert jelzik a romlás gyorsulását. Nem kívánok valamennyi deviáns viselkedésformával foglalkozni, csak az alkoholizmus, és az öngyilkosságok néhány jelenségét érintem. Az alkoholizmus az utóbbi években olyannyira elterjedt, hogy elérte a népbetegség szintjét. Becslésére kétféle módszert alkalmaznak. Egyfelől az elfogyasztott alkohol mennyiségéből, másfelől egy képlet, a J ellinek-formula segítségével a májzsugorodás okozta halálesetek átlagosan 60 százalékos arányából következtetnek. Ez utóbbi adatok szerint hazánkban az alkoho­ listák száma 1986-ban 448 128 fő volt, arányuk 4,2 százalék, s közülük 1 1 1 504 fő a nők száma, tehát gyakorlatilag minden negyedik személy. A népesség mintegy 10 százalékára tehető a rendszeresen kritikusan nagymennyiségű alkoholt fogyasztók aránya. Statisztikai adatok nemzetközi egybevetésével egy meglehetősen kétes értékű és szomorú világelsőség: nálunk százezer lakosra 43 fő az alkoholos májzsugorban elhunytak száma, s minden országban ettől csak jobb hely­ zettel találkozunk. Csak felsorolásképpen: Ausztriában ugyanez a mutató 30,8, Franciaországban 24,4, az NSZK-ban 23,7, Japánban 14,2, az Egye­ sült Királyságban 4,6, Izlandon 0,8 fő. Megszoktuk, hogy minden rossz keletkezésére van válaszunk. Akár elfo­ gadható, akár nem. de van. Most ne legyen. Mert erre nincs. Ez ugyanis, ami történik, ez egy közvetett, lassú önpusztítás. Rejtőzködő szuicidum. A férfiak várható élettartamának csökkenésében - szemben a világ országai­ ban végbemenő lassú emelkedéssel - ez mindenképpen szerepet játszik. Nógrád megyében is súlyosbodott a helyzet. Amíg ugyanis 1980-ban az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálokokban elhunytak 100 ezer meg­ felelő korú lakosra jutó száma átlagosan 27,7 fő volt (az országos átlag 28,3 fő), s ezzel a megyék között a tizedik helyet foglalta el. ugyanez 1986-ban 64,2 főre rosszabbodott és már csak hét megye mutatója kedve­ zőtlenebb ennél. Az orvosi kezelést igénylő 1 1 - 1 2 ezer beteg többsége ja­ vakorabeli - 38-49 év közötti - férfi, és biztosított az utánpótlás is, mint­ egy 20-25 ezer rendszeres nagyivóból. A jelenség tömeges elterjedésének hátterében számos társadalmi, gazda­ sagi és személyiségi probléma áll. Döntő szerepe azonban a családnak van, a kötelékek lazulásának, felbomlásának. Az év végén nyilvántartott alkohol9 �betegek száma a nyolcvanas évtizedben háromszorosára nőtt. Szakorvosi vé­ lemény szerint alkoholizmus esetén elsősorban az apák alkoholizmusára gondolnak, ám rendszeresen növekszik az anyáké, a nőké. Legfontosabb következménye az, hogy az egyén kiszorul a család életéből, amelyre pe­ dig a legnagyobb szükség lenne. Az alkoholista családja mindig veszélyez­ tetett. Gyakran izolálódik és neurotizálódik. A külvilág számukra sokszor kirekesztődik, nehezen megközelíthetőek, nem képesek „gyógyító kapcsola­ tot” teremteni. Mivel a személyiség a családban fejlődik, az alkoholista családjában kapott „minta” a későbbi életutak során bekövetkezett embe­ ri tragédiának egyik előidézője. S egy megfigyelés: a legrosszabb anyák a női alkoholisták. A gyógyult alkoholbetegek társadalmi megítéléséről nem sok szó esik. A helyzet paradox: a társadalom elviseli, a munkahelyek még imitt-amott el­ tűrik az ittasságot, de a gyógyultat esetenként kiközösítik, mint hajdan a tbc-seket. Az alkoholizmus népbetegség, társadalmi veszélyessége nagy. Talán je­ lent némi reménysugárt az, hogy az összes ittasan okozott balesetek száma 1980. és 1987. között országosan mintegy hatodával, Nógrád megyében több mint harmadával csökkent. Ám még így is magas. Közülük minden tizedik végződik halállal. Sokszor egy-egy élet megmentéséért az ország lakossága mozdul meg. S az így, értelmetlenül meghaltak? Ittasság által a valószínű­ síthetően „halálra ítéltek” ? És két tényszerű adat, csupán önmagukban említve. Azoknak a jogerő­ sen elítélt felnőtteknek aránya, akiknek cselekménye az alkoholfogyasztás­ sal volt kapcsolatban, 40 százalék közül alakul, de a fiatalkorúaknái is el­ éri a 20 százalékot. A pszichés segítség, a szociális gondozás és általában a társadalom kul­ turális szintjének emelkedése fontos eszköz lehet az alkoholizmus kialaku­ lásának megelőzésében. A fogyasztás korlátozása, a szeszes italok árának emelése csak tüneti kezelés, bár a kezdeti eredmények nem elhanyagolha­ tóak. Ha elfogadjuk azt, hogy az alkoholizmus másodlagos tényező, akkor a fő hangsúlyt az elsődleges kiváltó okok megszüntetésére kell helyezni. Manapság, amikor tovább romlanak az életkörülmények, a számítások azt mutatják, hogy társadalmi méretekben a reálbérszint úgy a tizenöt évvel ezelőtti szintre zuhant vissza. Kemény kényszerpályák állandósulnak. Szaporodnak a társadalmi anomáliák, fokozódik egyes rétegek szegénysé­ ge. A felsorolt tényezők együttesen sem hibáztathatok, amiért az alkoholiz­ mus mutatói egyre rosszabbodnak. Most köszönnek vissza a nevelés évtize­ des restanciái, a véleményem szerint kialakulatlan, befejezetlen személyiség­ építés. Hogy az emberek nincsenek felvértezve a váratlan stresszhatások fogadására, a jelentkező feszültségek feldolgozására és levezetésére. Az alkoholizmus a küzdés feladása és feledése. A kisebb ellenállás irá­ nyába haladnak akkor, amikor egy élvezeti cikk fogyasztásába temetik a megoldásra váró problémákat. Az önsorsrontók deviáns viselkedésének el­ terjedésére mégsem könnyű elfogadható magyarázatot találni. Krízishely­ zetek, sorscsapások mindig voltak és lesznek. Miért nem hasznos elfoglalt­ ságba, az ismeretek gyarapításába menekülnek, s miért hátra, miért nem előre? Egyáltalán van-e, s milyen a felelősségérzetük a jövő nemzedékével szemben? Tudom, naivul becsületes a kérdés, de kérdés. Mégha nincs is felelet. 10 �Nem öncélú a dohogás. Valamit ki kéne találni és megálljt parancsolni. Ennek a valaminek az alfája és omegája a családi kötelékek erősödésé­ ben, értékének növekedésében rejlik. És nem szabad feladni az alkoholel­ lenes kampányt sem, még ha eddig nem is született látványos eredmény. Nagyon nehéz és bonyolult kérdés az öngyilkosok problémája. Évente mintegy ötezer ember hal meg így Magyarországon, évtizedek óta a magyar mutató a legrosszabb a világon. Aránya 45 százezrelék körüli. Egy emberöltőnyi idő óta folyamatosan emelkedik, s 1983-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor 4 9 11-en vetettek véget önkezűleg az életüknek. A statiszti­ kák szerint 1921-től 1940-ig Európában a magas öngyilkossági gyakoriságú országok között Ausztria után hazánk következik. A második világhábo­ rút követő 15 évben az öngyilkosságok csökkenő irányzata figyelhető meg. majd ezt követően erőtelesen nőtt és ollója az utóbbi negyed században még a magas öngyilkossági gyakoriságú országokhoz képest is nyílt. Az utóbbi három évtized átlagában az öngyilkosok héttizede férfi, 30 százaléka nő. A kísérletek száma háromszorosa az öngyilkosoknak, és ettől is többen vannak a határmezsgye felé sodródók. Lényeges a területi különbségek állandósága. A legmagasabb öngyilkossági gyakoriságú régió az alföldi megyék, különösen Bács-Kiskun, Csongrád. Szolnok, Hajdú-Bihar, ugyanakkor alacsony arányszámú Győr-Sopron, Vas, Zala és viszonylag Nógrád megye is, bár hullámzás az utóbbinál megfigyel­ hető. Az 19 81-87. évek átlagában a megyében évente átlagosan 73 fő halt meg öngyilkosság által, ezen belül a férfiak aránya 75,3 százalék. A kormegoszlást vizsgálva ugyanebben az időszakban három 14 éven aluli vetett véget önkezével életének. A legveszélyeztetettebb korosztály a 40 és 59 évesek közöttiek csoportja, az öngyilkosok 42,6 százalékos rész­ arányával. A 60 éves és idősebbek az összes öngyilkos 30 százalékát teszik ki. Milyen tényezők váltják ki? Három ok látszik meghatározónak. Egyfelől az időskorúak számának növekedése a népességen belül. Másfelől a szocia­ lis integráció mértéke gyengülő. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy része akkor menekül az önkéntes halálba, ha kötődése az emberekhez, a közös­ ségekhez végletesen meglazul, gyakorlatilag megszűnik. Nem az egyedüllét a meghatározó, hanem a reménytelen magány, s az önszeretet hiánya. Nem véletlenül élnek tovább a családosok, mint az egyedülállók, a házasok, mint az elváltak. S végül harmadik kiváltó ok a gyógyíthatatlan betegségek tu­ data. A területi különbségekben olyan okok is fellelhetők, mint a végletes túl­ hajszoltság a munkavégzésben, az ezzel társuló egészségtelen életmód, egyéni, családi, közösségi konfliktusok esetén a tradicionális viselkedésfor­ mák érvényesülése. A koncentrációs táborokról hallott szörnyű számok között akadt egy mélyen emberi. A lélektan egyes művelői szerint ugyanis itt történt a leg­ kevesebb öngyilkosság. Nem tudom, hogy igaz-e, de elhiszem. Elhiszem és megráz. Az élni akarók üzenete ez az egyszeri és a megismételhetetlen ÉLET-nek. Aki emberi titkok mélyére tekint, beleszédül. Csak egy villanásnyi idő­ re tekintettem a deviáns viselkedésformák két területére. A figyetlemkeltés és a segítség igényével. 11 �LU K Á C S G E R G E L Y SÁ N D O R Egy keszi gazda sorsa A harmincas években épült házon még ma is látszik az egykori gazda tehetőssége. Nemcsak az ablakokat őrző szálfenyők, de a nagyüzemi istállónak beillő gazdasági épületek is ezt a meggyőző­ dést erősítik meg az erre vetődő emberben. Félig lehúzott redőnyű nappali szobában, jobb napokat látott ba­ rokk bútorok között ülünk le a ház gazdájával. Én hallgatni és kérdezni, ő pedig elmondani az életét. Szálfatermetét még hetvenöt évesen is őrzi. Tekintetében az ön­ ismeret illúziótlansága. Gyanítom, arcán a ráncokban nemcsak az időnek, de az emberek cudarságának is része van. Itt most egy sors következik. Egy gazda sorsa a huszadik században - Ma­ gyarországon. Édesapám Obrecsány László kőszénbányász vájár volt. Édesanyám leány­ kori neve: Pintér Teréz, háztartásbeli. Hárman voltunk testvérek: Béla építészmérnök, Barnus a kereskedelemben, népboltvezető, én pedig „G yula” állattenyésztési ellenőr voltam. Etes község Amália-akna alsótelepén laktunk 1906-tól 1932-ig. 1932-től Karancskesziben laktunk, egész mostanáig. Születtem: 1914. február 5-én, Etes Amália-akna alsótelepén. Ott végeztem el a szokásos általános isko­ lámat. Itt gyerekeskedtem. 1928-ban felvettek a salgótarjáni üveggyárba dolgozni, asztréger, üveghordó voltam. 1929. július 17-én a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat bányaigaz­ gatósága felvett dolgozni, az Etes községhez tartozó Szánas-pusztai kőszén­ bányába. Itt először uraságiba, majd mint csillés dolgoztam. 1932. április 30-án leszámoltam és hazajöttem Karancskeszibe dolgozni, azaz gazdálkod­ ni. Nagyapám, Pintér György, közösen gazdálkodott az öccsével. Pintér Istvánnal, 48 kataszterholdon. Mindent megosztottak fele-fele arányban. Az öccs maradt a régi házban, mi pedig a telek másik végén új házat és istállót pajtával egybeépítettünk. Azóta is itt lakunk. Itt dolgoztuk a 24 hold földet nagyapámmal. Édesapám eljárt dolgozni a kőszénbányába mindennap. Mikor tehették, ők is besegítettek dolgozni. Ahhoz, hogy termelni is tudjunk, állatokat kellett vásárolni, mert ami a vállalkozásból jutott, kevés volt. Vettünk lovat, tehenet, sertést, juhot és baromfit tenyésztettünk. Ezek az állatok a trágya szempontjából is kellet­ tek. Célunk az volt, hogy minél több földet le tudjunk trágyázni. E szer­ ves trágya mellé még műtrágyát is használtunk, így aztán jól termettek a földjeink. 12 �Hogy mennyire jól gazdálkodtunk, azt az is bizonyítja, hogy egy jó pár év után 14 kataszteri hold erdőt és hat hold szántót meg tudtunk venni anélkül, hogy adósságunk lett volna. Nem mondom, még több lett a mun­ ka. Korán keltünk, későn feküdtünk. Tehát nem nyolc órát dolgoztunk. Mondhatnám azt, hogy sötéttől sötétig. De örömmel csináltuk, mert sza­ badok, függetlenek voltunk, nem függtünk senkitől, úgy dolgoztunk, ahogy mi akartunk, zavartalanul. Ha elmentünk valahová kirándulni, vagy ünne­ pélyre, vagy kiállításra, nem kellett engedélyt kérni senkitől, és akkor, mentünk, amikor mi jónak láttuk. Nem vendéglőbe étkeztünk, hanem ké­ szítettünk idehaza azt, amit szerettünk ételt, italt, és azt bepakoltuk, ha kocsival mentünk, akkor a kocsiba, és ami a legfontosabb volt, akkor et­ tünk, amikor mi jónak láttuk. Senki nem hajtott vagy zavart bennünket. Nekem jobban tetszett mint egy miniszteri állás, mert egy miniszter sok gonddal, problémával küszködik és sok mindentől függ a helyzete, de én ezektől akkor mentes voltam, jól elfáradtam és munka után jól tudtam pi­ henni. Nagy fejtörést nem kellett végezni. Nagyapám jóba volt a jászberényi méntelep parancsnokával és ott meg­ vásárolt egy szép lipicai fajtájú mént, melyet egész olcsón meg tudta ven­ ni, mert rúgott, harapott, sok kezelőt a kórházba küldött, félték tőle. Ezt a rossz szokását soha nem felejtette el. Mi azért lekezeltük hiba nélkül. Ezt a mént igára nem használtuk, csak kimondottan fedeztetésre és lo­ vaglásra. Még több volt a munkám. Reggel, este le kellett lovagolnom. Ezt azért említettem meg, mert a mén jó pénzforrás volt a gazdaságban. Sok volt a kanca és sokat fizettek. Volt egy príma nyerge, azzal lovagol­ tam. Majd később meg tudtuk venni Gömbös Gyula miniszterelnök lovag­ lónyergét, jó drága pénzért. Formatringgal, szügyellővel és sok rézkari­ kákkal föl volt szerelve. Gyönyörű volt, még olyan szép nyerget nem lát­ tam. Ezután már abban lovagoltam a mént. Háború alatt a román katonák elvitték mind a két nyerget. Később Losoncon megvettem egy gumirádlis hintót, amivel nagyobb távolságokat meg tudtam tenni. Ehhez Budapesten vettem egy gyönyörű parádés szerszámot, francia hajtószárral. Neveltem két vasderes lipicai mén csikót, melyet ki kellett heréltetni, mert ménnek nem engedélyezték és ez a két csikó húzta a gumirádlis hintót. Jobban élveztük, mint most az au­ tót. Ezt csak azért mondtam, hogy látni lehessen, ha valaki jól gazdálkodott abban az időben, mindent meg tudott venni, ami a gazdasághoz szükséges. Szép volt és jó volt a gazdálkodás mindaddig, amíg a németek ki nem találták a Furcsek-féle beszolgáltatást. Ezután felére csökkent a jövedelem. Ez senkinek nem tetszett. 1936. október 5-én bevonultam Salgótarjánba a határőrséghez katoná­ nak. Itt Salgótarjánban elvégeztem a tiszthelyettesi iskolát 1937-ben. Őrvezetőnek előléptettek és lehelyeztek Ipolytarnócra a határőrzászlóalj második századához. Itt kiképző voltam. Kiképzés után elküldtek Piliscsabára továbbképző katonai iskolára. Ezt kiváló eredménnyel végeztem. Visszajöttem Ipolytarnócra, előléptettek tizedesnek, majd nemsokára sza­ kaszvezető lettem. Itt megemlítem, hogy géppuskás-szakaszparancsnok voltam. Kint gya­ korlat közben nagy eső, felhőszakadás volt. A z Ipoly tele volt a hullámzó esővízzel. A bevonulóknak laktanyába érkezés után le kellett menni az 13 �Ipolyra mosogatni a lovakat. Parancsba adtam, hogy senki nem fürödhet, mert nagy a víz. Az Ipoly szélébe mossák le lovakat. Az volt a szeren­ cse, hogy én le voltam vetkőzve, fürdőruhára, és egy lópakrócon heverve a másnapi gyakorlatra készültem. A katonai szabályzatot olvasgattam. Egy­ szer csak hallom a nagy kiabálást, hogy segítség. Fölugrok, mondják, hogy R acsot elnyelte a víz. Gyorsan beugrok, látom hol dobálja a víz. Ez a R acs rokonom volt. Gyorsan odaúszok. Ő megijedve elkapja a két ke­ zem és lemerülünk az Ipoly fenekére. Ö eszméletét vesztette, elengedett. Megfogtam a haját bal kezemmel és feljöttünk a víz felszínére. Megjegy­ zem már nem sok kellett volna nekem sem, hogy ott maradjak. Nyeltem egy csomó vizet, de szerencsére akkor már a vízből a fejem ki tudtam emelni és levegőt tudtam venni. A hullám mentén úsztam egy kicsit, amíg a tüdő levegőt kapott, utána az összes erőt beleadva oldalra úsztam és kiértünk a partra. A többi ka­ tonák már ott voltak. R acs eszméletlen, izmai megdagadva. Hasra fektet­ tem, mesterséges légzést végeztem, kezét lábát mozgattam, dörzsöltük, nyelvét is megmozgattam. Egyszercsak fölébred és körülbelül egy fél má­ sodpercig elmezavara volt. Majd később magához tért. Pillanat alatt ott volt az egész falu. Két hétig sínylette R acs János az esetet. Ez örökké emlékezetemben marad. Az volt a szerencse, hogy abban az időben kitű­ nően tudtam úszni. Gyakorlatom volt a mentésben is. Akkoriban éppen mozgósítás volt. A gazdaembereket is behívták kato­ nának, lovastól, kocsival és szerszámmal együtt. Ipolytarnócról 1938-ban bevonultunk Csehszlovákiába. Én mint kocsizó géppuskás-szakaszparancsnok az első kocsin ültem tele virágokkal. A nép örömmel, virágokkal foga­ dott be minket. Itt az új határon farkasszemet néztünk a szlovák katonákkal, de azért harcra nem került sor. Műveltebb emberek voltak a csehszlovák katonák annál, hogy ránk lőjjenek. Innen a zászlóaljat 1939 elején Rahóra helyezték. Itt akkor a gárdisták voltak az ellenségek. Azokkal néha volt összeütközésünk. Közülük is estek cl, meg a ruszki gárdisták közül is. De nemsokára helyreállt a rend. Ta­ nultunk rusziuszkóul. Itt megismerkedtem Pasulyka János tanító igazgató­ val és Gorcsár Gyula gimnáziumi tanárral és ők hozzásegítettek ahhoz, hogy a négy középiskolát befejezzem. Ők tanítottak magánúton. A zászló­ alj parancsnokom engedélyezésével elvégeztem a négy középiskolát. A parancsnokom sokszor szolgálatmentesítést adott a tanuláshoz. Itt, Rahón, a géppuskásszázadnál teljesítettem szolgálatot, mint szol­ gálatvezető. Leszereltem, 1940-ben és hazajöttem. Idehazulról minden hó­ napban feljártam Rahóra a feladott anyagot előadni, addig míg a bizonyít­ ványt meg nem kaptam. Rahó 600 kilométer Keszihez. 1941-ben behívtak Munkácsra katonának a dandárhoz. Itt dandárírnok voltam két hónapig. Majd hiány volt a gépkocsiosztag-parancsnokból, ke­ vés volt a tiszt és a dandárparancsnok. Német vezérkari tiszt úr engem nevezett ki osztagparancsnoknak. Ebben a minőségben voltam négy hóna­ pig, míg le nem szereltem. 1942. szeptember 15-én megjelentem Balassagyarmaton egy mezőgazdasági értekezleten. Ott megismerkedtem Alkér László egyesületi igazgatóval, és ő közölte velem, hogy még két állattenyésztési ellenőrgyakornok kelle­ ne neki. Mindjárt hozzátette, hogy a követelmény kétéves mezőgazdasági 14 �gyakornok idő és négy középiskola. Felvétel után két évig állattenyésztési gyakornoki idő, és ha itt megfelel, csak akkor mehet a tanfolyamra. Mond­ tam neki, hogy nálam ezek a követelmények megvannak. De még odahaza megbeszélem a szüleimmel. Idehaza megbeszéltem. Plati Károly földbirtokos igazolta a két év mezőgazdasági időt és el­ mentem 1942. október 2-án. Mindjárt föl is vettek és máris munkába ál­ lítottak, mint állattenyésztési ellenőrgyakornokot. Hamar felismertem az anyagot, jól éreztem magam. 1943 augusztusában berendelték az összes gyakornokot Balassagyarmatra vizsgázni. Itt reggel fél kilenckor minden gyakornoknak kiadták a tananyagot, hogy csináljuk meg. Délután egy órá­ ra várták a készenlétet. Egy ellenőr, Huszár Zoltán, szembe ült velünk és ő is csinálta. Egy óra előtt tizenöt perccel elkészültein és kivittem. Az el­ lenőr egy órára vitte ki, két hibával, a többi gyakornok, egy kivételével, meg sem tudta csinálni. De az az egy gyakornok két órára vitte ki, tele hibával. Az én dolgozatom hiba nélküli volt. Az igazgató mindjárt kije­ lentette, hogy csak egyedül az Orsovay gyakornok úr tudott produkálni, határidőn belül, hiba nélkül megcsinálta a dolgozatot. Ezért úgy határoz­ tam, hogy ha nincs is meg a két év gyakornoki ideje, őt fogom elküldeni Munkácsra a tanfolyamra. Gyakornokként 370 pengőt kaptam, egy tanítónak 120 pengő volt akko­ riban a járandósága. Egy napszám meg 1 pengő volt. Ellátmányt adtak, mindenütt megvendégeltek. Ettől függetlenül megkaptuk az étkezési pénzt is, hivatalosan. Munkánk: a törzskönyvezésre váró teheneket vettük ellenőrzésbe, kétha­ vonta napi termelést mértünk és a tejzsír százalékát, év végén az egyesület döntött, hogy melyik tehén lesz törzskönyvezve. Az egyesületet az állam tartotta fenn. Értesítésem alapján vittek egyik helyről a másikra hintóval, vagy kocsival a gazdák. Nagyon jó foglalkozás volt, megmondom őszin­ tén. Segítettünk az állományszerzésben is, kereskedtünk ismeretségi alapon, az ellenőrök egymás között. Aki eladott, az is, aki vette, az is adott pénzt. Két-három százalékot kaptam az árból. Ez sok pénz volt. 1943. június 18-án, a Nógrád Megyei Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Központi Szervezete megbízólevéllel megbízott Karancskesziben a párt szervezésével, párttagok gyűjtésével és a pártszervezet felál­ lításával. Már akkor az állattenyésztési egeysületnél dolgoztam, mint gya­ kornok, de azért ennek a felhívásnak is eleget tettem. Helyi ember, Romhányi István 25 holdas gazda beszélt rá, hogy lépjek be az FGP-ba. Később én választattam meg őt országgyűlési képviselő­ nek. Romhányi később ennek lett az áldozata. Őérte is megjelent a dzsip. 49-ben elvitték. A veséjét szétrugdosták. Megmondták neki, hogy nem be­ szélhet a veséről, de orvoshoz járt és másfél évre meghalt. Hat hónapig volt bent. De visszatérve a munkácsi tanfolyamra: el is mentem és elvégeztem azt, kitűnő eredménnyel. Kaptam egy német multiplikátor számolókönyvet, ezt csak a négy legjobb tanulók kapták. Lehetett vele osztani, szorozni, kivon­ ni, összeadni pillanatok alatt. Mikor hazajöttem már itt várt a SAS-os be­ hívó, mellyel azonnal be kellett vonulni Rahóra katonai szolgálatra. Ő szszel máris kikerültem a frontra. Itt orosz fogságba estem és 1945. február elején hazakerültem. Ezzel a katonai pályafutásom végleg befejeződött, mint 51 �őrmesteri ranggal. Mikor Munkácsról a tanfolyamról hazajöttem vettem egy új bőröndöt és az összes ellenőri irataimat, írógépemet, számológépe­ met, a kapott multiplikátoromat, meg az ellenőri bizonyítványomat is a bőröndbe tettem azzal a gondolattal, hogy ha mégis sikerül hazajönni a frontról, mindent egy helyen megtaláljak. Sajnos, az erre harcoló román katonák elvitték a bőröndöt anélkül, hogy felnyitották volna. Így minde­ nem eltűnt. Ezek kirabolták az egész épületet és sok mindent elvittek. Akkor vitték el a két nyerget is. Ezért kértem az egyesületemet, hogy ré­ szemre, mivel a románok eltüntették a bizonyítványomat, küldjenek egy másolatot, vagy egy működési igazolást. Ezt a kérésem teljesítették, el­ küldtek egy működési bizonyítványt, melybe ez áll: „Igazolom, hogy nevezett szolgálatát úgyis, mint gyakornok, úgyis mint ellenőr lelkiismeretesen, pontosan és hűségesen látta el, és az állattenyész­ tés érdekében eredményesen munkálkodott. A szolgálatot katonai behívás miatt hagyta el” . 1945-ben hazakerültem a frontról, már itthon vártak a kisgazdapártba. Mindjárt meg is választottak a Salgótarjáni Független Kisgazda Földmun­ kás és Polgári Pártnak a titkárának. Ez történt 1945. május 10-én, akkor Szoó Vilmos volt a pártelnök. Majd nemsokára megválasztottak járási párttitkárnak. Később megvá­ lasztottak salgótarjáni járási rendőrkapitánynak. Mire beöltöztem, jött egy rendelet, melyben az állt, hogy megszüntették a járási rendőrkapitánysá­ got. A városi rendőrkapitánynak kell ellátni a járást is. Így visszamarad­ tam járási párttitkárnak. A szüleimnek nem tetszett, hogy én Salgótarjánban dolgozom, a gazda­ ság meg itthon tönkremegy. Ezt magam is beláttam és lemondtam a párt­ titkárságról és helyettem Kenéz Zoltán református lelkészt állítottam be. Ő rám hallgatott, mert jó barátom volt. Átadási idő egy hónap volt és utána végleg hazajöttem. Azóta itthon gazdálkodtam, amíg a tsz-be be nem léptem. 1947 tavaszán már idehaza dolgoztam. Megjegyzem, ettől az időtől már nagyon nehéz volt gazdálkodni. 1946tól már csak kínlódás volt itt a középparasztnak és a kuláknak a gazdál­ kodás. 1948-ban kivettem a gyapori gyümölcsöst bérbe. Tizenöt éves szerződést kötöttem a tulajdonossal. Ivánfi Andor nyugalmazott főtanácsossal. A föl­ dünk határos volt a gyapori Ivánfi Andor gyümölcsösével. Ott szántok és kijön hozzám beszélgetni. Elmondja, hogy már hétéves a gyümölcsös, de még nem termett. Szakkönyve van. de ezekből nem tudja megállapítani, hogy mi az oka. Mondom neki, hogy több gyümölcsészeti tanfolyamot hall­ gattam, valamit értek hozzá. Most nem, de vasárnap, ha magának ez meg­ felel, eljövök. Azt mondja, jó lesz. Vasárnap kimentem, vittem magammal egy nagyítót. Megvizsgáltuk kö­ zösen a gyümölcsöst. Mindjárt megállapítottam, hogy nagymértékben ka­ liforniai pajzstetűvel súlyosan fertőzött, és még más kártevőkkel is. Hu­ szonöt fát ki is vágattam vele, mert az már annyira fertőzött volt, hogy azt már megmetszeni nem lehetett. Ezek már bacilusgazdák voltak. Mindjárt rábeszélt, hogy vegyem ki bérbe egy-két évre. Azt mondtam neki, hogy gyümölcsöst egy-két évre nem lehet kivenni, mert, ha én most rendbe te­ szem, csak a jövő évben számolhatok a terméssel. Csináljuk meg tizenöt év­ re a szerződést. Mindjárt jóbarátok lettünk, pertut ittunk, hozott enni-, in16 �nivalót. Akkor elmondtam neki, hogy miért nem terem a gyümölcsös. A gyümölcsös azért nem terem, mert annak idején nem lettek a fák kellő arányban visszametszve, minek következtében túl terebélyes fahajtások nőttek és emiatt a gyökérzet lemaradt a hajtásokkal szemben. Ezek után kicsi a gyökér ahhoz, hogy fölvegye az amúgy is sovány földből azt a tápértéket, ami a megtermékenyüléshez szükséges. Ezt abból lehet meg­ állapítani, hogy a gyümölcsfa porzása nagyon kicsi. A hajtás végén csak egy félcenti növekedés mutatkozik. A tápértékhiány miatt mikor a fa tel­ jesen kivirágzik, nem tud tovább mit csinálni, nem tud tovább fejlődni, minthogy a virág elsorvad és csomóstól lehull. Ezek után nem lehet gyü­ mölcs a fán. És még ha volna is gyümölcs, a sok kártevő tönkreteszi. Permetezésnél is akkor jár el helyesen az ember, ha először a szakköny­ vek szerint a permetezőanyagot megcsinálja és mikor ez már permetezés­ hez kész, csak egy fát permetezek le belőle, és amikor meggyőződtem, hogy a keverék jó, se nem gyenge, se nem erős, nem pörzsöl, viszont a kártevő meg elpusztul, a fának azonban semmi baja. Meggyőződtem, hogy minden rendben, csak akkor mehet a permet az egész gyümölcsösre. Nagy hiba, hogy a gyümölcsös felső szélén az erdő húzódik, mert ab­ ban rengeteg kártevő meghúzódik. Hogy a dolgomban biztos legyek, ír­ tam a barátomnak. Homor Jenőnek, aki a Nógrád és Hont vármegye gyü­ mölcstermés főintézője. Ő t meghívtam, el is jött, itt aludt nálam, és ve­ le együtt másnap egyszerre megvizsgáltuk a gyümölcsöst. Nekem ez fontos volt, hogy egy hivatalos embertől kapjam meg azt a választ, amely igazol­ ja, hogy milyen rossz állapotban vettem át a gyümölcsöst. Összeírtuk a permetanyagot és megrendeltük. Amit a szakember előírt, minden munkát elvégeztem. Fogadtam egy alföldi érettségizett kertészt, aki a metszést és koronaalakítást végezte. Emellett tizenöt napszámos dolgozott benne. A permetezést magam végeztem batteriás géppel, hatvan darab juhot legel­ tettem rajta egész nyáron. Kivéve permetezés után két hét, amíg az eső és az idő által a fűről a permetanyag elillant. Délben mindig másik fa alatt deleltettem, hogy minél több helyen meg legyen trágyázva. Ezt a le­ geltetési trágyázást műtrágyákkal is kiegészítettem. 30 000 Ft-ot költöttem rá első évben. E munkák után termőképes lett a gyümölcsös. Tavaszra két vagon alma mutatkozott, lett két és fél vagon. Ezt megfeleztük. A következő évben már kilenc vagon lett. De abból már nem kaptam semmit, mert hazajöttek a tulajdonos rokonai külföldről és rábeszélték a tulajdonost, hogy bontsa fel a szerződést. Így bíróságra került az ügy. Én voltam a felperes. A salgótarjáni bíróság nem fogadta el az alperes véde­ kezését, mert Homori Jenő intéző leigazolta, hogy a munkálatok az ő el­ lenőrzése mellett folytak és a felperes mindent megtett a gyümölcsös ér­ dekében, hogy el ne pusztuljon, mert az alperes erre nem volt képes, na­ gyon elhagyta szaporodni a kártevőket, különösen a kaliforniai pajzstetűket, amely ha gyorsan ezt a permetezést meg nem kapja, két év múlva az egész gyümölcsös elpusztul. Végeredményben minden munkát az előírás szerint megkapott a felperestől, ami elég ahhoz, hogy a vész megáll jon, ne terjedjen tovább. A felperes 30 000 Ft készpénzt belefektetett. A bíróság felszámolta a tizenöt éves szerződés alapján mennyi lett volna a jövedelem, mennyi volt a ráköltés és így kijött neki 400 000 forintra. Ennek a megfizetésére kötelezték az alperest. Azonban sajnos én abból a pénzből egy fillért se kaptam a kezemhez. Még azóta is a bíróságon fekszik 17 �az egész akta intézés nélkül. A gyümölcsöst az állami gazdaság a helyi ta­ nács segítségével államosította. Pénzt a gazda tudtom szerint nem kapott, ugyanúgy nem kapott ő a gazdaságtól, ahogy én nem kaptam annak előt­ te tőle. Ahogy mondtam is már, ettől az időtől fogva nagyon nehéz volt gazdál­ kodni. Olyan terhet tették a gazdákra, hogy nem lehetett adósság nélkül kibírni. Minden évben szaporodott az adósság. Sokan akik tehették, ál­ lásba mentek, hogy valahogyan meg tudjanak létezni. Nagy volt a beszolgáltatás. 19 51. június 16-án elvették a fűkaszáló gépem is, hogy ezzel is megne­ hezítsék a munkám. Nemsokára kialakult az egypártrendszer. Ezalatt még nehezebb volt a gazdálkodás, mert nemcsak beszolgáltatás volt, hanem ami gabona megmaradt a raktárban és kukorica volt a padlá­ son, jöttek a tanácselnök, Tarjáni Lászlóné hajcsárai, és azok mind egy csep­ pig elszállították. Utána kiadták a parancsot, hogy ennyi és ennyi gabo­ nát határidőn belül vessünk el. Ellenkező esetben, aki ennek nem tesz ele­ get, súlyos bűntetést von maga után, megbüntetik. Nekem a kisgazdák adták össze a gabonát kölcsön, úgy, hogy a tanács követelését teljesítettem. Mindezek mellett még két hízódisznót is le kellett adnom. Ezt meg úgy ol­ dottam meg, hogy kölcsönkértem pénzt és azzal elmentem az Alföldre, ott megvettem és beadtam. Apámat kuláknák minősítették, azután 1950-ben a helybéli tanács kisa­ játította a beltelkünket, a gépállomás céljára, azzal, hogy majd később pénzben fognak kártalanítani, ami a mai napig sem történt meg. Ez az a terület, amelyen az A G R O F A van, jelenleg a tsz-hez tartozik. Mind­ eddig sem pénzt, sem bérletet nem fizetett a tsz. Lehetne itt megegyezéses alapon valamit csinálni? Ott voltam a közjegyzőnél, mikor a gépállomás vezetői át akarták íratni a területet a gépállomásra, de ez nem ment. Egy nagyon gerinces közjegy­ ző férfi volt, aki azt mondta: Hol a tulajdonos eladási szerződése? Ezt nem tudták felmutatni, mert nem volt. A telek nem eladó volt. Kijelentette a közjegyző, hogy ő jogszabály-ellenességet még akkor sem csinál, ha őt lecsukják. Ahhoz, hogy valakire átírjunk valamit, kell egy eladási szerződés, a földtulajdonos aláírásával. A tulajdonos beleegyezése nélkül nincs átruhá­ zás. Ha mégis ezt valaki megcsinálja, az szabálysértést követ cl, amit a törvény büntet. Tehát a telek egy része, amin az A G R O F A van, az édes­ anyám nevén van. Engem egy este el akartak vinni szürkületkor 19 52 szeptemberében. Egy dzsip állt meg a ház előtt. Ketten bejöttek, egy százados és a hely­ béli rendőrparancsnok. Azt mondja a százados miután igazolta magát: - Maga az Orsovay? Magáért jöttem. Legyen szíves szálljon be a kocsiba. - Minek a meghatározása alapján? - kérdeztem. - Majd bent megmondom. - Talán valami bűncselekménnyel vádolnak? - Majd bent megmondom. - Én semmiféle bűncselekményt nem követtem cl. Bűnös nem vagyok. Ezek után nem engedelmeskedem, mert nem akarom azt, hogy alapta18 �lanul meghurcoljanak. Ezzel lassan elindultam a házba be. Elszántam ma­ gam ha követnek, az ajtót hirtelen bekulcsolom és a kisszoba ablakán át el­ menekülök. De elmentek. Az egész utca a dzsipnél állt és hallották, amint a százados azt mondja: Majd reggel jövünk érte. De nem jöttek. Később aztán beköszöntött az 1956-os forradalom. Ez aztán az említett gazdáknak végleg elvette a gazdálkodási kedvét. Megzavarodott az ország, sokan nem tudták, hogy hol tartanak. Itt is egy kiküldött futár megjelent majdnem minden gazdánál és megmutatta a meg­ bízólevelét, melyre az volt ráírva, hogy minden paraszt fogjon be és a fogatával menjen be Salgótarjánban tüntetni. Mikor nekem is megmutatták, akkor látom, hogy azon a levélen sem aláírás, se pecsét, akkor látom, hogy egy nagy semmi. Megkérdeztem, ki adta magának ezt a levelet. Azt mondta, hogy bent. a központban adták, de nem tudja, hogy kicsoda. Erre azt mondtam neki: - Ez a levél nem hivatalos, sem aláírás, sem dátum nincs, hogy mikor ki­ csoda. Törölje ki a valagát vele és úgy vigye vissza annak, aki ezt magá­ nak adta. De nehogy tovább hordja. Az illető be is fejezte és hazament. Voltak akik már rárakták a lóra a szerszámot és eljöttek hozzám, hogy mikor megyünk. Én azt mondtam, szó szerint idézem: - Szó se! Senki sehová! Márcsak nem gondolják, hogy lelövetik magu­ kat?! Így mindenki visszamaradt. Azt a levelet egy meggondolatlan pók adta annak az embernek, pecsét és aláírás nélkül. Másnap beugrasztották a munkásságot. Elmentek tüntetni, közéjük lőttek és lett egy pár halott, és sebesült. Mikor ez megtörtént, másnap mondják az emberek, hogy milyen jó, hogy nem mentünk tüntetni, valószínű, mibelénk is belénk lőttek volna. E r­ re azt mondom: Ez ami Budapesten történik, ez egy rosszul, vagy szerve­ zetlen valami, amely folyamat nem sokáig tarthat, mert lehetetlenség az, hogy ezt az oroszok és a magyar kommunisták megengedjék, ezt a nagy vérengzést Budapesten. Hiszen túlerővel rendelkeznek e szervezetlen tün­ tetőkkel szemben. Ez így is történt, nem sokára el is fojtották a tüntetést és helyreállt a rend. A forradalom után igen erőszakosan hajszolták a termelőszövetkezetbe a belépést. Apám bányász nyugdíjas volt, türelmes ember, nem szólt sem­ mibe. A föld anyámé volt, őt izgatta a dolog. Egyszer jött három pofa Etesről. Megmutatták, hogy pisztoly van ná­ luk, ha nem lépek be, használni fogják. Az egyiket régről ismertem, az csendesítette a másik kettőt. A szervezők gyakran jöttek részegen. Nem tudtam velük vitatkozni, mert buta emberek voltak. Korlátoltak. Nálam is a helyi szervek minden héten megjelentek, hogy lépjek be a tsz-be. Mondtam nekik, hogy én nem nagyon vagyok érdekelt, mert nin­ csen semmim. Azt mondták, az nem baj, én is bevihetem a szülők vagyo­ nát a belépésemmel. Erre én azt mondtam: Én is a haladó emberek közé tartozok. Ha a kormánynak ez a programja, akkor én is emellé állok. 19 �De előbb meg kell győzni a szülőket, hogy tulajdonképpen mi is ez a ter­ melőszövetkezet. Ehhez pedig nekem idő kell, és ha sikerül, akkor majd én jelentkezek. Addig ne jöjjenek. De ők mindig sűrűbben jöttek, úgy­ hogy édesanyám nem bírta idegekkel és többször összeeset, elszédült. En akkor azt mondtam, ha már ilyen kellemetlen helyzetbe hoztak, vegyék tudomásul, soha nem fogok belépni. Elmentem a vezetőjükhöz. Petik Sándornak hívták. Elmondtam neki, hogy áll a helyzet. Édesanyámat kíméljék meg és ez a vezető engem meg­ értett, és megtiltotta az embereinek, hogy hozzám jöjjenek. Ezek be is tartották. Mikor aztán Salgótarjánból jöttek, hogy lépjek be. egyből belép­ tem. 1960-ban. Mindent bevittem, dacára annak, hogy a vagyon az édes­ anyámé volt. Ő már 98 éves el van. Hiába, hogy az összes vagyona bent van, még sohasem kapott a termelőszövetkezettől semmit. Itt megemlítem, ha van lehetőség arra, hogy a rendelet vagy a jogszabály értelmében va­ lami jár neki, akkor ne játszuk ki a törvényt, adjuk meg neki azt, ami őt megilleti. 1960-ban megkezdtem a munkát a bevitt fogatommal. Ezzel dolgoztam és munkacsapatvezető is voltam egész 1967-ig. Ekkor megbetegedtem. Le­ gyengültem, és hazamentem. Bevallom őszintén, titkoltam, hogy beteg va­ gyok és szégyeltem. Orvosi kezelés alá kerültem és kijavultam. Ez alatt az öt év alatt, ahogy erősödtem, majdnem minden hónapban aratáskor a legnagyobb munkaidőben elmentem dolgozni a tsz-be, dacára annak, hogy már akkor nem voltam tsz-tag. Mivel a gépekhez értettem, kaptam egy régi típusú cséplőgépet és azzal tisztítottam a gabonát, amelyet a kombájntól hoztak. Csak így megtisztítva vették át Szécsényben az átvevőhelyen. A gépet is én kezeltem, meg a zsákot is én tettem a cséplőgép alá és ott bekötözve elhordtam arra a helyre, ahonnan Szécsénybe szállították. Naponta 200 zsákot kötöttem be. Ezt megráztam, hogy minél több men­ jen bele, bekötöttem és odább vittem. Ezt a munkát nekem sehová nem írták be. Pedig az ötéves távollétem alatt dolgoztam. Így a nyugdíjamhoz se számolták be. 1972 őszén írta az újság, hogy aki kilépett a tsz-ből és 1972. december 31-ig visszalép a tsz-be, öt évet nyugdíjalapra jóvá lehet neki írni. Én 1972 őszén visszaléptem a tsz-be és folyamatosan dolgoztam 1977-ig. Kértem az akkori vezetőséget, hogy írják nekem jóvá az öt évet a nyugdíj­ alaphoz, mert a rendelet értelmében ez nekem jogos. De nem írták jóvá, mert annyira hiányos volt a tudásuk, hogy nem mertek ezzel foglalkozni. Nem tudom, jóvá lehetne-e még írni? Közben építették az Agrofát, és odamentem át dolgozni. Itt segédmun­ kásként dolgoztam 1977-ig. Innen mentem nyugdíjba 842 forint 66 fillérrel. Most már a legutolsó emeléssel 3013 forintot kapok. Nekem semmiféle premizálást nem adtak, pedig sok tejet, borjút, tehenet és hízóbikát lead­ tam a termelőszövetkezeten keresztüli. Még ötven darab juhot is beadtam a tsz-nek mikor beléptem. Most már beteges vagyok, nem tudok dolgozni, ezért mindent átadtam a bátyámnak, semmim nincsen, így betegen élem a még hátralévő nyugdí­ jaséveim. 1988 elején februárban átadtam két tehenemet a bátyámnak. Pár év előtt még négy-öt tehenem volt. Bátyám 1983-ban Pesten meghalt 73 évesen, azóta érzem, fogy az erőm. 20 �ZONDA TAMÁS Tények, nosztalgiák 1945 február lehetett, szikrázó, „hófürdette táj” , a Káprások alatt vonultam csilingelő szánon gyermekkorom színhelyére... Ma is pereg a film itt benn. Nem tudtam, hogy a hó alatt szuronyok, futóárkok. Később láttam még ki­ álló végtagokat is, s amikor erre jártunk ibolyázni, „felhőtlen lépteinkre ak­ nákkal vemhes bokrok leselkedtek” . Másodikban egy kiráduláson szegény kis P. egy földből kiálló drótot húzgált. Akkorát robbant... Borzalmas volt: a környező fákon lógtak P. szervei, végtagjai, pedig abban a háborúban annyi bűne volt, mint egy cinkének a didergő sürgönydróton... aztán a Disznólege­ lőn a szánkózás, mekkorákat „büssengeltünk” . ., A Várkert a kastély mögött, a lepketudós Báróbácsi, a végtelen indiánosdik, meg az „ásatások” , mikor a török idők feltárása közben bejutottunk a kastély kiszikkadt pöcegödrébe. .. Könnyünk folyt K. Jancsival, nem nevettünk. Meg a falu bolondjai, Rózsika, István és a hebegős Béla, akivel az esti tejhordás után mekkorákat sakkoz­ tunk és a skrizofén tanárúr, aki matekból aszerint osztályozott, ki hogy tu­ dott fejen állni. Mégis békében éltünk velük is (vagy csak Velük?), mind elnyelte őket a föld vagy a felnőtt-társadalom közeli elmeosztálya. Riporter: . . . és az ötvenes évek? A megoldhatatlan matekpéldák, a hibás fordítás miatt, mégis a hátul meg­ adott eredménynek kellett kijönnie; nem volt igaza őrült tanárunknak? . . . És gyűlt a fém a MÉH-ben, mint az ujjunk a sok sérüléstől... Emlékszem, a család összes vaskályháját szétvertem, mert a samott nem kellett.. . És minden dolgozatnak úgy kellett végződnie, hogy „és a Nagy Sztálinnal, né­ pünk örök barátjával előre” , vagy ilyesmi... Aztán Gyarmat, gimi, az első és utolsó nagy szerelem: pusztító, viszonzatlan, kozmikus, elmondhatatlan... Aztán egyetem, gyerekek, nagyon sok munka, lakás az elmeosztály közepén (azóta nincs olyan jó helyem), Pubika, Művész Laci, Körössi néni az „őrült” pesztonka, Házika... Idilli táj. Nem hittem a „sivár és örömtelen” gyer­ mekkorban. .. Búcsúleveleim: „Kedves gyermekeim. Búcsúzok tülettek nekem elkeli me­ nem Aranyos kisfiam téged nagyon sajnálak de gyere teis utánam, mert ne­ kem mindegy hogy itt halok meg mind apád megöl mert az éjel is a füstölő­ be aludtam mert baltát behozta és aval akart agyonütni.. . ” „Mikor ezt a levelet olvassátok, már hét határon túl leszek. Nagyon kér­ lek benneteket ne haragudjatok rám ... nem tehettem mást, én már nem bí­ rok tovább ebben a városban lakni..." „Kedves Őcsi! Már beszedtem a gyógyszert, úgyis mindegy minden . . . van még egy füzet rólad, keresd meg a szekrényemben... úgy bíztam benned, nagyon szeretlek Őcsi..." 21 �„Szépen megkérnék valakit, aki ráér, reggel bejönne és megetetné a kis­ lányomat. Szeretném kialudni magam, én egy pár altatót most bevettem, ha szerencsém lesz fel sem ébredek. . . ” „ . . . üdvözlöm a kábelgyár összdolgozóit, búcsút veszek mindenkitől. Azért írtam ezen a menetlevelén, mert 10 évig a vállalat kiváló dolgozója voltam és mindenki S. bácsija .. . Hajrá Fradi. . . ” ☆ É leteim: „o-6 éves korig: . . . jóbarátom sose volt. . . féltem a sötétben egyedül. . . akkoriban apám még hetente legalább kétszer részegen jött haza. . . olyan, hogy szeretet vagy családi légkör nem igen létezett. . . szóval az érzel­ mi utat ebben az időben nem találta meg senki hozzám... 6-12 év: a kisdo­ bos-úttörő mozgalmat mindíg egyedülálló hülyeségnek tartottam (lehet, hogy a tehetségtelen vezetők miatt) .. . már félálomban írok erről. . . otthon nem akarják fedezni a továbbtanulás költségeit. . . gitároznék, de pláne otthon nem lehet, becsmérlik a »ricsajomat« . . . Katona akkor sem leszek, ha kénytelen leszek elhalálozni. . . ” „Rengeteg ember van, aki már fiatal korában szellemileg »befagy« . . . el­ üldögél a babérjain, mint apám a jogi diplomáján” . .. „Nagyon szeretlek, de meg foglak ölni.” „Előbb végzek veled, aztán magammal is.” „Jó volna meghalni, az életnek semmi értelme.” „Az én szívem nem sejti mi a csókos napsugár, sziasztok!” „Nem sokáig isznak abból a kútból, amelyikbe beugrom. . .” „ 19 .. .. nem bírtam a gazemberségeiket és ezt választottam. X most már örülhet.” (50 éves, a pártmunkás zsebkönyvében.) „Tegnap úgy kívántad, elmentem.” ☆ Nógrád megye viszonylag kisterületű és népességű megyéink egyike, az or­ szág északkeleti részén. Lakossága a vizsgált időszakban (1970-80) átlag 238000 fő volt, valamivel több nőlakossal, az ismert hazánkbéli arányban. Nagyobbrészt magyar anyanyelvű lakosság lakja, bár még ma is sok a szlo­ vák, „tót” anyanyelvű település. A nyelvi keveredés a névanyagon jól kimu­ tatható, a vallási keveredés már alig (régebben a „tót” protestáns volt, a „magyar” katolikus). A vallás szerepe ma már egyébként is háttérbe szorult, szellemi lenyomata legfeljebb a hatvan éven felüli populációban figyelhető meg, de ez is inkább külsőségekben megnyilvánuló szokásminták alakjában, semmint mélyebb meggyőződésként. A megye hat járásra oszlik a vizsgálati dekádban, melyek központja egyegy nagobb település (Rétság, Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó, Bátonytere­ nye, Salgótarján). Ezek között akkor két város volt: Balassagyarmat és Sal­ gótarján (a volt és a jelenlegi megyeszékhely). Joggal mert a többi járás­ központ, bár időközben egyike-másika elnyerte a városi rangot, kulturális, szociális és egyéb paramétereket illetően inkább nagyközségnek, felduzzadt falvaknak tűnt és mára alig változott a kép. „A várost nem a kényszer teremti, hanem közvetlen szociális ösztön. Egy 22 �bizonyos fokú közösségi szenvedély nélkül nincs város. Közösségi szenvedély: az ember kilépett az elemi természet köréből... felismeri a mindenki számá­ ra egyaránt érvényes értékek rangsorát.” (Hamvas Béla.) A megyében a szóban forgó tíz év alatt 522 személy lett „sikeresen” ön­ gyilkos, mely 21,9 százezreléknek felel meg, Ez az érték Vas megye mellett az ország legalacsonyabb arányát jelenti. Baranya 32,0 százezrelék Bács-Kiskun 58,8 százezrelék (!) Békés 51.9 százezrelék (!) Borsod-Abaúj-Zemplén 30.7 százezrelék Csongrád 57,9 százezrelék ( !) Fejér 35.1 százezrelék Győr-Sopron 22,5 százezrelék Hajdú-Bihar 49,1 százezrelék (!) Heves 33.0 százezrelék Komárom 36,8 százezrelék Nógrád 21,9 százezrelék Pest 40,9 százezrelék Somogy 30,7 százezrelék Szabolcs-Szatmár 40,5 százezrelék Szolnok 48.4 százezrelék (!) Tolna 39.7 százezrelék Vas 21,6 százezrelék Veszprém 31.9 százezrelék Zala 24.9 százezrelék A fenti adatokból kiolvasható, hogy az ország délkeleti részében (kb. a Nyíregyháza-Pécs vonal) mintegy 2-2,3-szoros az öngyilkosság, mint ettől északra, és az északi és a nyugati megyékben viszonylag alacsony az érték. Ami különös, hogy ez az arány - dacolva minden társadalmi-politikai-gazdasági „alakulattal” - kb. 70 éve fennáll, s mely’ tény egyik legizgalmasabb kérdése a magyar öngyilkosság-kutatásnak, s ebben a kérdésben érdemi vizs­ gálódás eddig alig történt. Jelen munka keretei sem biztosítják ennek taglalá­ sát és a lehetséges válaszok megkísérlését, de bizonyos, hogy a kultúra mé­ lyén keresendő az ok, a hagyományozódásban többek között, amelyről azon­ ban e munka során is szót ejtünk. A megye területén azonban a fentebb jelzett 21,9 százezrelék eloszlása egyenetlen, Mint az alábbi számok mutatják, a városok öngyilkossági rátája alacsonyabb, mint a falvaké, mely jelenség meglepő és csak az utóbbi évek jellemzőjeként jelentkezik. Városok: Salgótarján Balassagyarmat 17,9 százezrelék 18,1 százezrelék Járások: Rétság Szécsény Pásztó Bátonyterenye Balassagyarmat Salgótarján 25,1 16,6 28,4 25.3 20,4 25,6 százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék százezrelék 23 �Fenti adatokból kitűnik, hogy a városok öngyilkossági rátája 18,o százez­ relék, míg a falvaké 23,4. Ez megerősíti azt, hogy a falvak veszélyeztetettsé­ ge lassan meghaladja a városokét, s egyben azt is mutatja, hogy az „apró­ falvas” vidékek sem kivételek ebből, ellentétben egyes irodalmi adatokkal. S ebben a meghaladásban az a komor mozzanat, hogy nem a város átlaga csökkent a falusi ráta alá, hanem a falu érte utól alulról a városi átlagot. A rendelkezésre álló rendőrségi anyagok, orvosi jegyzőkönyvek, korrajzok és a megyében eltöltött közel negyven évem (ebből hivatalosan 15 év) alapos benyomások megszerzését tette lehetővé, melyek alapján azt tudtam megmon­ dani, mi nem okozza ezt az emelkedést: 1. Biztosan nem írható a változás az egészségügyi „infrastruktúra” rovásá­ ra” , a mentőszolgálat elérési ideje nem rosszabb a nagyvárosokénál; az egész­ ségügyi ellátás lehetőségei egyre javulnak; a felfedezésben és kórismézésben késlekedés, tétovázás nem volt. 2. Az elkövetési módokat átnézve kiderül, hogy a sikeres elkövetők közel 85 százalék olyan brutális módot választott, hogy mindennemű orvosi bravúr értelmét veszti (önakasztás, vonatgázoltatás, magasból leugrás, lövés, erős mé­ reg-vegyszer) . 3. Az esemény felfedezésében a falusi kisközösségek sűrűbb kapcsolatháló­ zata kifejezetten pozitív irányba hat. 4. Az esetté minősítés, mely több országban elfedő mechanizmusként hathat (biztosító, presztízs, vallási okok), hazánkban aligha bizonyítható, joggyakor­ latunkban pedig kizárt. A mi okozza? kérdés már nehezebb, de egy-két biztosan meglevő mozzanat, illetve körülmény kirajzolódott az anyagok értékeléséből: 1. A falusi populáció sajátosan nyitott, elfogadó, megértőbb az öngyilkos­ ság mint megoldó képlet felé. A „majd mellátod kicsinyálom magam” , vagy „kisinkelem magam úgyis” -szerű megjegyzések a mindennapos kommunikáció részei, anélkül, hogy a környezet ebből beavatkozásra okot adó jelzést venne, hiszen „annyit mondta, hogy már megis untuk” , vagy „ha berugik, mindig öngyilkos akar lenni” . Ezek a kommunikációk, melyek meglehetősen direktek (az indirektekről itt nem szólunk), a legtöbb esetben nem járnak az inter­ perszonális helyzetek, válságok javulásával, a konfliktust-sérelmet hordozó szituációk rendeződésével, a könnyen dekódolható jelzést a környezet nem „veszi” , sőt egyfajta „ártatlan megjegyzés” formájában sugallt is ez a megol­ dóképlet: „ha ezt csinálod tovább, én ölöm meg magam” vagy: „mondtam neki viccesen, ha ennyit iszik továbbra is, inkább ugorjon a kútba” . Az ilyen típusú megjegyzések a sikeres esetek (de az itt nem tárgyalt kísérletezők cso­ portjában is) mintegy 4 százalékban szerepeltek (!), 2. Egyfajta kommunikációgátlás is szembetűnő. A kisközösségek tagjai kép­ telenek vagy igen kis hatékonysággal képesek az egymás között felmerülő konfliktusokat verbális úton megoldani, mert az ilyen típusú „megbeszélés­ nek” , megoldásnak, nincs kulturálisan meghatározott módja, kialakult hagyo­ mánya, formája. Ez egyértelműen a falusi népesség sajátosságának bizonyult a feldolgozott anyag alapján. 3. Az is kimutatható és érzékelhető volt, hogy minden kétségtelen fejlődés és változás ellenére falvainkban még ma is élnek archaikus, évszázados tra­ díciókba visszanyúló minták, szerepelőírások, patriarchális maradványok. Az egyre nagyobb társadalmi mobilitás, a termelési struktúra markáns átépülé- 24 �se, a lakhelytől távolabb és többnyire városban végzett munka a kitekintés horizontját tágítja, a tömegkommunikációs eszközökön keresztül kapott, a ha­ gyományos életforma értékeivel sokban ütköző értékrend és normák konfron­ tációja ezekkel a hagyományos, „archaikus” értékrendekkel számos mezőben komoly identitászavart, szerep- és önmeghatározási diszfunkciót okoz. A szerepzavar talán a nők körében volt jobban érzékelhető, de lehet az is, hogy ők nyíltak meg könnyebben, őszintébben. A nőktől még ma is elvárt a gyermeknevelés-háztartás gondjának kizárólagos viselése, de többé-kevésbé a hivatalos munkavállalás is. Ugyanakkor az „ember” iránti kissé szolgai tolarencia is megkívánt norma; a „fektessétek zöld. paplanos ágyba”, vagy „ha be­ teg is keljen fel” jelenség. Ezt a túlzott tolarenciát még a hivatalos szervek részéről is sokszor tapasz­ talhatják, mert ezek a fórumok is megértőbbek még a vizsgálódás időszaká­ ban is a férfiak részéről megnyilvánuló masszív alkoholizálás, családon belüli „rémarulom” iránt. Az anyag elemzése során kiderült azonban az is, hogy fur­ csa módon még a szülők is többnyire elutasító magatartás mutatnak, például az ideiglenesen gyermekeivel „visszaköltözni” kívánó leányukkal szemben, sokszor még az elvi szolidaritást is megtagadva: „az én uram is ezt csinálta, mégis kibírtam”, vagy „te választottad, most már csináld”. Az ilyen típusú válaszok nem ritkák, s mutatják a tradíciókba gyökérző rejektív, visszautasíto magatartást. A férfinépesség tagjaira vonatkozóan viszont tradicionális követelmény, hogy „ne nyafogjon” , konfliktusait zárja magába, s talán ezért is megengedett és tűrt az egyedüli levezetési mód: az alkohol. A kifelé fordulásnak, a hig­ gadt válaszadásnak, a felgyülemlő agresszivitás levezetésének mélyen rögzült kulturális gátjai, illetve megszabott módjai vannak, mely talán a magyar (közép-kelet-európai) néplélek egyik sajátossága. (Sehol annyi véres ballada, halálközeli dal, „búsuló” !) Ez a konok, szikár fegyelem, mely az indulatok kummunikációját eredményezi (melyek ha kitörnek, akkor viszont inadekvát, enormis módon), a történelmileg ránk kényszerített és immár internizáltszervült fékek megléte nem mond ellent a „sej-haj sose halunk meg” nagy­ bőgőbe ugró-sírva vigadó másik végletnek, mert „sírásnak és nevetésnek egy­ formán a mindenre kiterjedő kétségbeesés az oka” . 5. Jól demonstrálható anyagunkban a szocializáció, a „megoldási képle­ tek” tanulása, az öngyilkos viselkedésmodell hatása is. A szocializáció az a nevelési-tanulási folyamat, mely során az egyén a tár­ sadalmi tapasztalatokat, ismereteket, reagálási mintákat elsajátítja, miközben felnőtté válva definiálja-identifikálja önmagát. Így minden viselkedésre végül is a társadalom nevel, bár a társadalmi hatás (értelemszerűen) nem közvetle­ nül érvényesül, nem azon primer közösségek szűrőjén keresztül éri az egyént, ahova születik és ahol a világgal ismerkedni kezd. Az öngyilkos-viselkedés is tanult magatartás és az önmagát meghatározó személyiségbe fejlődése során épül be - mint megoldóképlet. Szerencsés esetben (kiegyensúlyozott életviszonyok, ér­ telmi revízió stb.) ez a megoldásképlet a személyiségben háttérbe szorulhat, perifériára kerülhet, de megoldhatatlan élethelyzetekben mobilizálódhat. Anyagunk elemzése során (s itt meg kell jegyeznünk: a vizsgálódás sokkal több szempontú volt, mint az itt közölhető) feltűnő volt az olyan típusú adat, miszerint „a gyerek talált rá” az istállóban, padláson stb. a sikeres el­ követőre. Ilyen irányba is átnézve az anyagot, kiderült, hogy az esetek 4,2 25 �százalékában a „felfedező” az elkövető kiskorú gyermeke volt. (Ugyanezen adat a kísérletezőknél 4,5 százalék.) Az ilyen helyzetek fertőző-tanító hatását fentiek értelmében részletezni aligha szükséges, a lelki ártalomról se szólva ezúttal. A szocializáción keresztül hagyományozódó megoldási minták meglétére utal a megye területén észlelhető kifejezett eloszlási egyenetlenség is. Mint az a már közölt táblázatból kitűnik: a megyei átlag alatt szerepel a szécsényi, balassagyarmati és bátonyterenyei járás, míg a rétsági és salgótarjáni már ma­ gasabb, és kiugróan magas a pásztói járás öngyilkossági rátája (28,4), de főleg maga Pásztó nagyközség (ma város) is, ahol 3o,8(!) százezrelék a sikeres cse­ lekmények száma. Nem látunk más érdemi magyarázatot erre a markáns kü­ lönbségre, mint azt, hogy a szubkultúra „belterjes” szokásmintái beépülnek az azt alkotó egyedekbe és hagyományozódnak. Profánabbul: ezen a terüle­ ten elfogadott megoldási mód az öngyilkosság megoldhatatlannak látszó élet­ helyzetekben. (A hozzáférhető adatok összevetésével semminemű gazdaságikulturális-szociális eltérést nem találtunk, mely ezt a kifejezett különbséget magyarázná.) A szomszédos, magasabb rátájú Heves megye felé ma a társa­ dalmi mobilitás csekély, így ez a hatás is elhagyható, egyébként sem lenne önmagában magyarázó ok. A vidéken gyakran emlegetett, a megyei átlagot meghaladó alkoholizálást igazán nem lehetett kimutatni, legalábbis a pszichiát­ riai osztályok idevágó paraméterei alapján. De a még kisebb közösségek hatásának kimutatására is igen meggyőző példára bukkantunk az anyag elemzése során. A rétsági járás 3-3 faluja kö­ zött kifejezett különbség mutatkozott. A két háromszög: Diósjenő-Nagyoroszi-Nógrád, illetve Hont-Ipolyvece-Drégelypalánk. Míg az elsőként említett „háromszögben” a megyei és a környező járási átlagot is messze felülmúló a sikeres öngyilkosság (36,3!), addig az innen 15-20 kilométerre levő másik „háromszögben” a vizsgált időszakban egyetlen „bennszülött” személy lett csak öngyilkos. A másik két személy tette előtt pár héttel költözött a falvak egyikébe Szabolcsból és a Nyírségből(!). Megjegyzendő, hogy a két három­ szög falvai a terület talán legdinamikusabban fejlődő, jómódú, történelmi tradíciókkal, stabil településszerkezettel bíró régi települései. Gazdasági-kul­ turális hagyományaikban értékelhető eltérést kimutatni nem sikerült, bár minden hozzáférhető mai adatot és történelmi forrást igyekeztünk felkutatni az összevetéshez. Az említett hatás bizonyító még egyedibb és kirívóbb példája Patak község. Az alacsony rátájú járásban (20,4), a Balassagyarmathoz (18,1) közeli, 1100 lélekszámú faluban extrém fokban magas a sikeres öngyilkosság, mintegy 56,7 százezrelék!, s aképpen a megye legveszélyeztetettebb faluja, anélkül, hogy a szomszédos településektől bármi másban különbözne. Ezek az izolált és nagymértékű eltérések a szubkultúra mintaadó, megol­ dási képletet rögzítő-sugalló-hagyományozó hatását sajnálatosan szépen de­ monstrálják. A vizsgált anyag sok lehetséges demográfiai vonatkozásából csak párat emeltünk ki terjedelmi okokból egyrészt, másrészt csak azokat, melyek vala­ melyest eltérnek az ismert irodalmi adatoktól vagy speciális lokális problé­ mát hordoznak - vélhetőleg. A tíz év alatt az éves eloszlás gyakorlatilag változatlan, a férfi-nő arány 26 �is az ismertek szerint alakul: 4 :1; tehát lényegesen több férfi követ el sikeres suicidiumot. A kormegoszlást külön táblázatban mellékeljük, azért is, mert a szokvány adatoktól eltérően nem az időskorúak, a 60 év felettiek a legve­ szélyeztetettebbek, hanem a 40-49 éves populáció, bár a különbség kicsi, a rizikó mindkét csoportban kétszeres a normál népességhez mérten. Relatíve veszélyeztetett csak az 50-59 éves korosztály, s ha a számok tükrében nem is az, mégis nyomasztó szám, hogy az egész sikeres létszám 14 százaléka 15-29 éves volt!! A következő táblázat a foglalkozás szerinti megoszlást mutatja. A „fizikai dolgozó” fogalom területünkön is sajátos munkás-paraszt keveredést-ötvöződést jelent; a munkásság nagy része faluból bejáró, nemrég még paraszti munkát végző (idényszerűen még ma is!), falusi közösségben élő, de város­ ban dolgozó ember. A táblázat szokványadata az értelmiségiek alacsony ré­ szesedése, a többi adat sem igen tér el a szokásostól, kivéve a nyugdíjas ka­ tegóriát, ezen belül is különösen a rokkant nyugdíjasokat. Számuk viszonylag magas, és bár a táblázaton nem látható, életkoruk 45-55 év körül volt és csaknem kizárólag a salgótarjáni és bátonyterenyei járásból. Többirányú anamnéziseket elemezve, a következő kép derült ki. Jó pár évvel ezelőtt or­ szágos szintű döntés következtében visszafejlesztés történt a hazai szénbányá­ szatban, így a salgótarjáni szénmedencében is. Pedig a bányászatnak itt nagy hagyományai voltak, jó keresetet biztosított és bár néha embertelenül nehéz körülmények között kellett dolgozni, valamiféle hősies attitűd is kialakult a „föld gyomrában” dolgozó kemény, férfias kitartást kívánó férfi emberekben. Sokat panaszkodva, de azért szerették ezt a munkát, túl az anyagi előnyökön, ami még így sem volt arányban az elvégzettekkel. A visszafejlesztés idején azután „tömeges” leszázalékolások indultak el bizonyos korosztályoknál (s kinél ne lehetne találni 15-20 évi bányászmunka után valamilyen bajt). E folyamat eredményeként meglehetősen sok, addig magas keresetű, más szakképzettséggel nem rendelkező, arra már át nem képezhető, viszonylag fiatal, tulajdonképpen munkaképes férfi került nyugdíjazásra. Ezek egy része sértő­ dötten, magukat feleslegesnek érezve otthon üldögélt, kocsmázott, rengeteg idejük lévén, feleségüket figyelték, gyanúsítgatták (aki továbbra is bejárt mun­ kahelyére, vagy éppen ekkor állt munkába), majd lassan masszív alkoholistá­ vá váltak, féltékenységi kóros állapotok léptek fel, s valamilyen aktuális ok kapcsán nagy számban követtek el öngyilkosságot. Ezért is észlelhető anya­ gunkban olyan nagy számban a 40-49 éves populáció sikeres tette, szépen pél­ dázva a társadalom markáns szerepét az öngyilkosságokban. Mindezt azért is érdemesnek látjuk részletezni, mert a munka írásakor egy a fentinél lénye­ gesen erőteljesebb és jóval nagyobb réteget érintő hasonló tendenciáról, hatá­ rozatokról hallunk nap mint nap. A döntéshozók figyelmébe kell ajánlanunk a fenti szerény tényeket és ha ezen újabb intézkedések nem kellő előkészítés, körültekintés után és embercentrikus módon fognak lezajlani (melyre társa­ dalmunk mentálhigiénés viszonyai miatt van esély), úgy az elkövetkezendő 2-3 évben a szociológus-statisztikus szakemberek ismét nem kívánt adatokat, tendenciákat lesznek kénytelenek rögzíteni a devienciák területén. Reméljük rossz jósnak bizonyulunk. Elemeztük a motivációkat is, bár tudva tudjuk, hogy a végső pillanat „mo­ tivációja” csak a jéghegy csúcsa, az öngyilkosság folyamat, „egy lassan leját­ szódó psychológiai dráma utolsó felvonásának utolsó jelenete” (Steckel). 27 �Életkori megoszlás nemek szerint is bontva Foglalkozás szerinti megoszlás F IZ IK A I ALKAL- ÉRTEL- DOLGOZÓ M A ZOTT M IS É G I H T B. ELTARTOTT FOGL. GONDOZOTT TANULÓ N ÉLKÜ LI N Y U G D ÍJ A S K O R A M IA T T 229 28 40 7 31 17 6 8 144 ROKKANT 40 �Az mindenesetre kiderült: a durva, iszákos, féltékeny, az egész családot permanensen rettegésben tartó férj viselkedése a női öngyilkosságok egyik legfőbb és leggyakoribb motivációja. Mindkét nemben meglehetősen magas a megromlott családi viszony (alko­ hol nélkül is), mint ok, és sok az idős, beteg, kiszolgáltatott állapotú, kör­ nyezetük által „cserbenhagyott” ember is, mint elkövető. A „szerelmi bánat” még „tartja magát” , de számuk lényegesen kisebb, mint például a századelőn. Anyagi gondok, munkahelyi probléma és a régen oly’ gyakori „becsületbeli ügy” meglepően kis számban szerepel a motivációk kö­ zött. Nem tudni, örülni kell-e ezen tényeknek vagy gyengéden aggódni. R : És a későbbi pályafutás? A pálya maradt, bár módosult-bővült. Futás? „ Önhibámon kívül” elhagy­ tam e tájat, de vissza-vissza járok, életem szebbik-jobbik fele mégiscsak itt. . . Persze aggódva figyelem a változásokat. Eltűntek például Gyarmaton az ut­ cáról a betegek; intoleráns lett a társadalom, vagy türelmetlen; ha valaki le­ fröcsköli a másikat a strandon, legszívesebben „bevitetnék” ; a Zsiró-hegy al­ jából is eltűnt a legváratlanabb időben kihajtó szamaras kocsi (hatalmas fék­ csikorgást okozva), biztosan őt is letiltották, pedig azt is szerettem, időtlen nyugalom volt, de lehet az is, hogy öregszem, az utóbbi években már csak­ nem kizárólag verset írok a „gyűlölet már visszavonhatatlan” . Ez a kis munka valamiféle visszatérés, hommáge á Nógrád, mégha komor is a téma. Azért is írtam, mert hiszem, hogy az öngyilkosság nem „betegség”, hanem a létezésre adható válaszok egyike, így talán tiszteletben kéne tartanunk. Csak­ hogy az is kiderült, hogy többségük nem is igazán akarta a halált, csak a körülmények ellen akart tiltakozni. Schoppenhauer írta vagy száz éve: „ .. . a z öngyilkos csak elégedetlen a feltételekkel, amelyek között öngyilkossá vált. Az élet akarását tehát nem adja fel, benne csak egy jelenséget rombol le!” Talán akkor a feltételeken kellene változtatni és ez a feladat mindenkié. Ha egy társadalom elesettjein, az átlagnál talán gyengébbjein nem tud segíteni, az közönyének, végül is gyengeségének bizonyítéka lesz. „ . . . Mi sem természetesebb tehát, ha elsősorban szükségesnek tartjuk megismerni az anyaföldet és annak minden tagozatát, melyet magyarok ál­ lam, megye, járás, község nevezetek alatt ismerünk, valamint az ezekben ta­ lálható egyének egyesüléseit, melyek általánosságban a család, a lakosság, a népesség fogalmának felelnek meg... Kelt Gárdonyban, 19 11 január hónapban Gróf Mailáth István Géza” 29 �ETESI D E Á K LÁSZLÓ Egy hét nyugdíjas férfiak között Eddig nem tudtam, hogy hogyan élnek az alkoholisták. Láttam ugyan részeg embereket, sörösüveggel a kezükben, vagy támolyogni az utcán, de nem tud­ tam hová tenni őket. Nemrégen közelebbi ismereteket szerezhettem róluk. E l­ mentem velük Pestre dolgozni. Ezek az emberek mind nyugdíjasok. Van lakásuk, családjuk. Nem lumpen elemek. Hatvanéves korukig dolgoztak. Van köztük aki villanyszerelő volt, van aki kőműves, a másik asztalos. Ám kevés a nyugdíj, és amíg bírják erő­ vel, egészséggel, minden évben tavasztól őszig Pesten dolgoznak, kubikos­ munkán. Szerszámuk az ásó és a lapát. Hétfőn reggel én is, mint a többiek, fél négykor keltem. Fél ötkor már mindannyian ott vártuk a buszt a falu főterén. Az autóbusz körbejárta a Karancsvölgye falvait és megtelt. A hajnali sötétségben olyan volt a hangulat a buszon, mintha egyenruhások között ülnék: a nyugdíjasok többségén nyűtt fekete bőrzakó volt. Falujukban az asszonyok azt mondják rájuk, hogy „bírós emberek” . Még bírnak dolgozni. Ügy fél óra utazás után már terjengett a buszon a vegyes pálinka szaga. Egy-két flaskát ugyanis felnyitottak. Nyolc tájban értünk Pestre. Aznap a Keleti pályaudvaron volt munkánk. Az új sín­ pálya lerakása előtt egyengettük el a követ, amit gépekkel öntöttek le a föld­ re. Délután ötig dolgoztunk. Utána egy szűk négykerekű bódéban gyorsan át­ öltöztünk és irány Rákospalota, a Bartók munkásszálló. Metróval meg buszszal mentünk. A közlekedést senki nem ismerte, az emberek azt sem tudták, hogy hol vagyunk. Mindenki rohant a főnökünk után, aki vezette a bandát. A munkásszállón átvettük a lepedőket, paplanhuzatokat, párnahuzatokat és el­ intéztük a formaságokat. Akkor derült ki, hogy egy ember elveszett, lemaradt tőlünk a nagyvárosi forgalomban. A főnökünk megtudta, hogy Sanyi bácsi veszett el, és szidta, mint a bokrot. Visszautazott érte Rákospalotáról a Kele­ tihez, és ott találta. Szomorúan ült a bőröndjén és bámult, mint a vett malac. A főnök elhozta a munkásszállóra. Másnap reggel fél négykor keltünk. Öt óra előtt tíz perccel a földszinten, a társalgóban kellett lennünk. Onnan indultunk. A szálló ablakain néhányan hajoltak és utánunk szóltak: ,El ne csámborogjatok! Ezt azért mondták, mert híre ment, hogy az este elveszett egy emberünk. Kedden is a Keleti pályaudvaron dolgoztunk. Ötvenforintos órabérben, reg­ gel fél héttől délután ötig. Reggeli idő nem volt, ebédidő is csak egy fél óra. Műszak után mentünk a szállóra, de most mindenki ügyelt Sanyi bácsira, hogy el ne vesszen. A szálló ötemeletes, lift nélkül. Ezek az öreg nyugdíjas férfiak az egész napos kőlapátolás után felbaktattak a lépcsőkön a negyedikre. Mindenki lehevert az ágyára. Egy kis pihenés után elővették a kétdecis pá­ linkásüveget és kortyolgatták. Utána jött a vacsora. Házi füstölt szalonna, nyersen, kenyérrel, bicskával. Utána lement három üveg sör. A fáradtságtól és az ital okozta bódulattól úgy aludtak éjjel, mint a bunda. Nem zavarta őket, hogy a szállólakók csapkodták az ajtókat, hogy még éjfél körül is ré­ szegek hangoskodtak a folyosókon. 30 �Szerdán reggel, megint fél négykor volt ébresztő a szobánkban. Ezen a na­ pon már nem a Keletibe mentünk, hanem a Ferencvárosi pályaudvarra. Utaz­ tunk busszal, villamossal, és többszöri átszállás után, egy óra alatt értünk oda. Szánalmas látvány volt, ahogy ezek az öreg nyugdíjas férfiak szaladnak a főnök után, keresztül a zebrán, de néha olyan helyen is, ahol zebra sem volt. Mindenki panaszkodott, hogy messze van a szálló a munkahelytől, sok az át­ szállás. A főnök azzal védekezett, hogy csak itt, Rákospalotán kapott helyet. A Ferencvárosi pályaudvaron is követ lapátoltunk, reggel fél héttől délután ötig. Itt már le volt fektetve az új sínpálya, és a betontalpfák közé kellett odalapátolni a követ. Ez a kőzúzalék 5-10 centis nagyságú kődarabokból állt, és igen nehezen lehetett belemeríteni a lapátot. Nehéz, embert próbáló munka ez. Főtt étel nélkül egy hétig, nyers szalon­ nán és kenyéren. Vannak országok, ahol ezt a munkát fegyencek végzik. Ezek a férfiak mégis vállalják. Azért, mert kevés a nyugdíj. Minden dolgozni járó nyugdíjas férfi megissza a magáét. Napi alkoholfejadagja van. Két deci pálinka. Ezt este vacsora előtt és reggel ébredés után issza meg. Napi nyolc üveg sör. Ebből este vacsora után megiszik három üveggel, a többi öt üveg napközben fogy el. Például reggeli után és ebéd után. A két deci pálinka ára 44 forint, a nyolc üveg sör ára 100 forint, (1988-as árak - a szerk.) Ez naponta 150 forint, de ezen felül még megisznak napon­ ta három kávét, és elvisznek minimum egy doboz cigarettát. Ez is 30 forint naponta. Tehát a napi rezsi 180 forint. Ez egy héten 1200 forint. Ez a heti minimumrezsi, mert hét végén, szombat-vasárnap többet fogyasztanak. Könnyen kiszámítható, hogy ez a heti minimumrezsi, ez az 1200 forint egy hónapban 4800 forintra rúg. Ebbe nem számoltam bele a napi táplálkozás költségét, mert az elhanyagolható. Ahol dolgoztunk, mindenütt tudták rólunk, hogy nyugdíjasok vagyunk. A Ferencvárosi pályaudvaron odaszóltak nekünk a vasutasok: - Bácsikák! Meg vannak őrülve?! Mennének inkább a klubba sörözgetni! A válasz ez volt: - Kevés a nyugdíj! Valóban. Ilyen napi, heti rezsi mellett kevés. Az is igaz, hogy ezek a nyugdíjas férfiak egy életen át dolgoztak. A fiatal­ kori hét végi sörözgetések 10-15 év alatt mindennapossá váltak. Hatvanéves korukra kialakult az alkoholszintjük, a napi fejadagjuk, és enélkül nem tudnak meglenni. Egy hatvan éven felüli nyugdíjas férfi előtt már nem nagy jövő áll. Nem visz magával a sírba semmit sem. Ügy érzi, az az övé, amit megiszik. És ennek a rezsijét előteremti. Egy hétig éltem köztük, de senkit sem láttam részegen. - Mi az a két deci?! - mondták. A sör pedig szerintük nem alkohol. Üdítő. Vizet nem ittak egész héten. A faluban van olyan alkoholista is, aki összeszedi az eldobált üres üvege­ ket, és abból a pénzből vesz magának egy-egy üveg almabort. Vagy behordja valakinek a szenet, vagy felássa valakinek a kiskertjét. Az ilyet lenézik, ki­ közösítik, nem fogadják be maguk közé. Csütörtökön rossz időnk volt. Reggel ahogy mentünk a sínek között, a tó­ csákban fagyott volt a víz. Hideg szél süvített. Ahogy fogtuk a lapátnyelet, elgémberedett rajta a kezünk. Egyedül Sanyi bácsi nem fázott. Ő előrelátó volt. Hozott magával Pestre egy télikabátot. Bokáig érő, kopott barna bőrka­ bát volt. Az igaz, hogy ő nem fázott, de nevetséges látvány volt a sok mun­ karuhás férfi között, bokáig érő télikabátjában. Nem beszélve arról, hogy a kabátot otthonról el kellett hozni, és vissza is kell majd vinni. Az ő cso­ 31 �magja volt a legnagyobb. Hozott egy bőröndöt, meg egy táskát. A kettő együtt volt vagy nyolcvan kiló. A többiek is számítottak rossz időre, és ők úgy védekeztek, hogy hoztak magukkal otthonról jégeralsót. Csütörtökön műszak után Sanyi bácsival megint probléma volt. A Ferenc­ városi pályaudvar öltözőjében öltöztünk át, és itt volt fürdési lehetőség is. . . Mindenki otthon akart fürödni a szállón, de Sanyi bácsi, ő nem. Meztelenül járkált a folyosón, kereste a zuhanyzót. Húsz ember menetkészen toporgott a műszak után, mentünk volna a szállóra, de meg kellett várni Sanyi bácsit. Amikor kiértünk a kapun, az öreg elindult visszafelé. A főnök dühöngve utánaszaladt. - Hová megy öreg? Nem elég, hogy egyszer már elveszett?! - Elfelejtettem megfésülködni - mondta az öreg, a legtermészetesebb nyu­ galommal. - Mit kell úgy rohanni, kapkodni? Az öregnek minden reggel re­ megett a keze, amikor átöltöztünk munkaruhába, meg délután is, amikor vége volt a műszaknak. A főnök megmondta neki, hogy többet ne jöjjön el Pestre, mert ő nem pesztonka, nem foghatja mindig a kezét. Az egyik zebrán, ahogy mentünk át az úton a tizenhármas villamos megállójához, az öregnek leesett az egyik lábáról a félcipője, mert a nagy rohanásban, kapkodásban nem volt ideje befűzni. Fél lábon ugrálva kereste a zebrán a cipőjét. Körülötte rohanó emberek, autók, villamosok. Ha tudnék festeni, csinálnák róla egy képet, ez­ zel a címmel: „Falusi nyugdíjas bácsika fél lábon keresi az elveszett cipőjét a fővárosi forgalomban, a zebrán.” Ha nehezen is, de azért csak eljutottunk a szállóra. Az emberek, mint min­ dennap, most is felbontották vacsora előtt a kétdecist, utána pedig a három üveg sört. A tévét egész héten nem nézte senki. Újságot sem olvastunk. Örültünk, hogy ez a fárasztó nap is véget ért. Ki volt adva az ukáz, hogy reggel min­ denki vigye le a portára a lepedőt, paplanhuzatot és a párnahuzatot. Meg a cókmókját, mert a szállón csak egy hétre adtak nekünk helyet. Reggel fél négykor keltünk. Az emberek megitták a kétdecis üvegből az es­ téről megmaradt pálinkát, levittük a portára az ágyhuzatokat meg a lepedőket. Ittunk egy kávét, nyolc forintba került. Ahogy ott ültünk a társalgóban, és vártuk, hogy együtt legyen a banda, egyszer csak megjelent a lépcsőfordulóban Sanyi bácsi. Egyik kezében egy nehéz bőrönd, a másikban egy nehéz táska, a vállán a nyaka között volt a paplan és a párna. Ahogy megláttuk, kitört belőlünk a röhögés, de ez őt nem zavarta. Vissza kellett neki vinni a negyedik emeletre a paplant és a párnát. Az ablakokon megint kihajoltak néhányan és utánunk szóltak: - El ne csám­ borogjatok! Aznap fél héttől kettőig dolgoztunk. Utána csomagjainkkal köz­ lekedve elmentünk a Lumumba utcába és fölvettük az egyheti bérünket. Igaz, két hétre jöttünk, de a második hétre nem kaptunk szállót. Így haza kellett mennünk. Az egyheti bérünk, pontosabban az ötnapi bérünk 2300 forint. Nem rossz kereset, de megszenvedtünk érte. Az autóbuszra, amelyik hazahozott bennünket, egy borozó előtt kellett várakoznunk. Az alatt az egy óra alatt amíg várakoztunk, az emberek egymás után beszállingóztak a borozóba. Fél négykor indultunk el hazafelé. A buszon egy ember körbejárt egy kalap­ pal, és mindenki beledobott tíz forintot. A sofőrnek gyűjtötték. Délután hat órakor már itthon voltunk a Karancsvölgye falvaiban. Az autó­ busz a falu főterén tett le bennünket. Csak egy-két ember indult el haza a családjához, a többi ment egyenest be a kocsmába. Ott voltak záróráig. 32 �Bebukottak* A Balázs Béla Stúdió filmje N. T .: 1981. január 8-án buktam be. A Tolnaiba kerültem, aztán a Mar­ kóba. 1981 decembere óta vagyok itt Tökölön. . . Huszonegy éves koromig leszek bent. . . Még huszonegy sem leszek és szabadulok. P. P .: Tulajdonképpen emberölésért ítéltek el, apagyilkosságért. Tizenegy évre. Hát leülöm ezt a tizenegy évet, mást nem tudok csinálni. R. J.: Öt évet kaptam. Halált okozó súlyos testi sértésért. N. J . : Az aszódi nevelőtanár-gyilkosság... Tíz és fél évet kaptam érte. A intézet utánaküldött még fél évet, így tizenegy van összesen. H. I.: Most lopásért vagyok itt. De aztán a kedvezményekből is kizártak, minden baja lett neki. . . Csak ennyi volt az egész, és kaptam öt évet. T. G .: Súlyos testi sértésért vagyok itt. Volt előtte még egy felfüggesztett négy hónapos gyermektartási hátralékom, amit hozzávágtak ehhez, úgyhogy együtt kaptam tizenegy hónap börtönt összbüntetésben. Ebből most gyakorla­ tilag leülök nyolc hónap és tíz napot. Mert a többi kedvezmény. Épp a na­ pokban kaptam meg a kedvezményt, úgyhogy most tizenkét egész napom van vissza itt a börtönben. Most már nagyon vigyázok. N. J . : Legelőször az intézetbe kerültem be: lopás, betörés, garázdaság, ve­ rekedés, szóval minden. Ezért kaptam egy évet Aszódon. Illetve először Szőlőkút, aztán Aszód. Hat hónapja voltam Aszódon, mikor ez az emberölés történt. Hogy mi volt az előzménye? Az, hogy több szökésem volt, és mindig mikor visszavittek Aszódra, akkor úgy ellátak, hogy menni is alig bírtam. Én akkor is annyira ki voltam kapcsolva, annyira nem emlékszem rá, hogy nem sokat tudok mondani róla. Azt tudom, hogy elmentem a lakására, mert vissza akartam menni az intézetbe. Tényleg azzal mentem oda, hogy vissza­ megyek az intézetbe, és utána. . . Megszúrtam először, aztán meg már azért, mert féltem. . . és utána már jött a többi... Tehát úgy volt, hogy becsengettem, ő kiszólt, hogy ki az. Mondom a ne­ vem: N. J. Ő meg izéit, hogy mit akarok. Mondom, hogy vissza szeretnék menni az intézetbe, mondom, hogy fázom is, minden bajom van, nincs pén­ zem se, hogy haza tudjak menni. Vissza akarok menni, és így jobb lesz, ha ő visz vissza, mert nem kapok annyi fogdát, ha önként jelentkezem.. . Behí­ vott, azt mondta, üljek le, egyek valamit.. . Mert megkérdezte, hogy mikor ettem utoljára. Mondom neki, hogy tizenkilencedikén este, mikor megszök­ * Rendezte: Mész András (1985) Riporter: Mihancsik Zsófia Operatőr: Klöpfe r Tibor Az itt közölt szöveg a film eredeti hanganyagának némileg rövidített és nagymértékben pontosság és a hűség rovására - stilizált változata. (A riporter és a szerk.) de nem a 33 �tem. . . É s odaadja a kést, de én mondom neki, hogy tanár úr, menjünk, mert valami baj lesz. .. Menjünk inkább vissza az intézetbe. . . A lényeg az, hogy ő meg: maradjunk, maradjunk... És itt kezdődött cl az az izé... amikor le­ guggolt. .. nem láttam, nem hallottam semmit se. . . Kész. .. Arra eszméltem föl, hogy jaj, Jóska, mit csináltál? Megszúrtam. .. Innen kezdődött cl, hogy utána megint rámentem. .. Nem tudom. Csak úgy ültem ott a széken, ahogy most itt, és faragom... máshogy nem lehetett. .. Úgy mondták az izén, hogy az első szúrás tüdő volt, tehát tüdőt ért, és az magában halálos szúrás volt, mert elvérzett volna. .. Nézzék meg, még mindig itt van a hátamon a jele annak, hogy mennyi­ re. . . szóval hogy elég szépen összevert még az előző szökés után. Visszahoz­ tak a rendőrök, ő feljött a fogdára, és hozott magával egy ilyen egyméteres vezetékkábelt. Ilyen háromeres áramvezető kábelt... Azt kérdezte, hogy mi­ ért szöktem meg, meg hogyan, meg hol voltam. És jól megvert. Eszméletemet vesztettem, úgyhogy nem tudtam magamról. Csak amikor felkeltem, éreztem, hogy ki van hasadva a hátam is, meg vérzek is, meg minden. Kikopogtam az őrnek, hogy jó lenne, ha bekötöznének. .. De ő megtiltotta, hogy én orvos­ hoz vagy bárhova menjek addig, míg rendbe nem jövök. Senkinek nem szól­ hattam. Nagyon ki voltam készülve akkor. Két hét alatt gyógyultam meg, akkor engedtek le a fogdáról. Tizennégy éves voltam. De hát ez többször elő­ fordult, mert több szökésem volt. H. I .: Részeg voltam. Adtam neki egyet. Részeg embernek nem kell sok. .. Elesett. Aztán én mentem haza. És másnap meséli az unokaöcsém, hogy a kultúrba volt diszkózni, jött hazafelé és ott volt az az illető pasas, akit én megütöttem. Látta, hogy magatehetetlen és kivette a pénztárcáját. Kérdez­ tem, hogy mennyit vettél ki, azt mondja, nem érdekes, nem volt sok. Azt hi­ szem kétszáz forintot mondott. . . Jó, mondom, de ha rájönnek, vagyis ha a pali megismer engem, tudod, hogy ez rablás lesz! Én tudom, mert már vol­ tam itt azelőtt ezen a körleten. N. T .: Hát gyűlöltük az ilyen homoszexuálisokat... Biztos nem találtunk jobb szórakozást, gondolom azért. . . Először elmentünk, elvertük őket, aztán jött egy haver, az vitt minket bele a jóba, hogy szedjük le őket. Mert ha nem szedtük volna le őket, csak garázdaság lett volna. P. P .: Én nem otthon nevelkedtem, hanem a nagymamámnál, kint a lövöldé­ nél. Hétéves koromig ott voltam, aztán két évig apámnál. Utána megint viszszavittek a lövöldéhez. Mikor betöltöttem a tizenhárom évet, megint vissza­ adtak az édesanyámnak, utána már ott laktam. Hát sokmindenen összevesztünk, és ezért is volt az egész.. . Először én nem azt akartam, hogy na most fejbelövöm, vagy valami. . . Én előbb ki akartam békülni, de ő nem akart. . . Sokszor volt olyan, hogy hazamentem éjszaka. Akkor vágtunk disznót, ott volt a hűtőben a kolbász. Kérdem apámtól, van-e valami kaja. Azt mondja, nincsen. Kint voltam a lövöldénél, tudta nagyon jól, hogy délután elindulok, este érek haza, hogy egész nap nem ettem semmit, de akkor se adott kaját. Én nem azt akartam, hogy most megölöm. Csak először meg akartam ijesz­ teni, és magamhoz vettem a fegyvert. Felhúztam, kipróbáltam: belelőttem egyet a falba. Aztán kivettem a hüvelyt és beletettem egy másik golyót. Fel­ húztam és letettem így a szekrényre. Apám úgy két óra után öt perccel jöhe­ tett haza. Ahogy jött, kinyitottam neki az ajtót, és akkor a puska már a ke­ 34 �zemben volt. Bejön, azt kérdezi, hogy mit keresek én itthon, takarodjak ki­ felé a lakásból, míg szépen vagyok, meg ilyesmi. Mondom, jól van. És így elment mellettem. Én meg fordulatból rálőttem. Pont a halántékánál kapta el a golyó. Utána ott összeesett. Kiszedtem az ágyneműtartóból az ágyneműt és oda betettem. Egyből kitisztult a fejem, mintha nem is lett volna bennem semmi pia. Csakhogy én már ültem előtte, tudtam milyen idebent. Hát megmondom őszintén, kinek volt kedve bejönni? Ezért is tettem be az ágyneműtartóba. Utána meg jöttek a barátok, meg a csajok. Körülbelül tizennyolcan lehettünk. Piáztunk meg ilyesmi, egész éjszaka szólt a magnó. Hát kinek volt kedve abbahagyni? Utána meg bevittek a rendőrségre. Mert hangosan szólt a mag­ nó, és a szomszéd átjött, megakart ütni. Én meg visszaütöttem neki. Az ha­ nyattesett és kihívták a rendőrséget. Bevittek éjszakára, másnap reggel kien­ gedtek. De otthon házkutatást tartottak, de akkor se találták meg apámat. Pedig a golyó is, a puska is ott volt, minden. De ők nem találtak meg sem­ mit. Na szóval kiengedtek, megint összejöttem a barátaimmal, megint elkezd­ tünk inni. De közben anyám kijött a kórházból, aztán másnap már be is buk­ tam. Kihívta a rendőrséget és megtalálták. Egyből hozzám jöttek. Megtalálták a puskát is, a golyókat is. Már vittek is be a rendőrségre. R. J.: Voltunk hapsik sokan, hát magyarul egy banda, és én úgy főnökösködtem köztük. . . És mondom, hogy dobjunk össze húsz-húsz forintot. De az egyik hapsinak nem volt lóvéja, és arra jött ez az idős manusz, és tőle kért lóvét, Vagy ha nem lóvét, akkor azt, hogy fizessen neki. A manusz meg nem volt hajlandó, összeverekedtek, aztán én is beavatkoztam. És úgy sikerült, hogy én itt vagyok, ő kint. Kaptam érte öt évet, mert gipszes volt a kezem, és többször fejbe vágtam gipszes kézzel. Ezt nem birta ki a mandró, meghalt. B. Zs.: Az anyám alkoholista, züllött, ittas. És én se valami jó társaságba keveredtem. Ott is hagytam a szakmunkásképzőt. Rá egy hónapra beállított két haverom, hogy menjünk cl valamerre, rúgjunk ki a hámból. Elmentünk, csavarogtunk, aztán visszamentünk a lakásra. És a haver erőszakoskodni akart az anyámmal. Gondolom ittunk, azért. Szóltam neki, hogy ne. .. Öszszeverekedtünk. Négyszer megszúrtam. Meghalt. Fejezd be, hülye vagy, ne csináld. Ilyeneket mondtam neki. Ő meg átlökdösött a másik szobába. Akkor már gondoltam, hogy másképp kell elintéz­ ni. Megütött kétszer. Tudtam, hogy ő az erősebb. Az alkalom adta. Ott volt a kés, megszúrtam. Nem, nem úgy szúrtam meg, hogy meg akarom ölni, csak, hogy észrevegye magát. Úgymond, jól helyben akartam hagyni, de meg­ ölni semmiképp. De nem tudta elviselni, hogy valaki jobb nála. Megint ne­ kem rontott és harmadszorra rálökött az ágyra. Akkor szúrtam meg komo­ lyabban. Ez volt a halálos szúrás, a bal szívbillentyűjét sértette meg. . . Mi­ kor rámzuhant, tudtam, hogy meghalt, tisztában voltam vele. Bal oldalt szúr­ tam meg, tudtam, hogy csak szív, tüdő, olyan szúrás lehet, ami végzetes. Szóval felfogtam már akkor, hogy ezért kemény éveket kell majd ülni. K i­ másztam alóla, megnéztem. . . Tudtam, hogy meg van halva. Kimentem, anyám ájultan az alkoholtól, feküdt az ágyon. Jól van. Visszamentem, leelle­ nőriztem, hogy hátha mégse halt meg. Hát meghalt. Pulzus nem volt, légzés sem volt, de mondom, már előbb észre lehetett venni rajta, szóval mikor 35 �megfogja az ember, ha a pulzusát nem is érzi, akkor is érzi, hogy halott. Na, ledobtam az ágyról. Letakartam pléddel, mást mit tudtam csinálni. Gyorsan végiggondoltam, mik az esélyeim. Gondoltam, eltűntetnem lehe­ tetlenség, utoljára engem láttak vele, úgyis hozzám vezetnének a szálak. Az­ tán arra gondoltam, nincs más, fel kell magam jelenteni. Kinéztem, láttam este van. Már csak az hiányzik, hogy éjszaka jól megrakjanak a rendőrségen, kicsit sok lett volna reggelig, nem hiszem, hogy el tudtam volna viselni. Gyorsan segítettem magamon: fél liter vegyest bevágtam. Pihentem egy kicsit, amennyire az ember tud ilyen állapotban. Reggel kihívtam a rendőrséget. Bevittek. Kicsit kikészültem, de azért jó volt, mert nyugtatót adott minden orvos, aki az utunkba került. Ki lehetett bírni. Lent volt az ember két napig, de aztán eltelik 2-3 nap, és akkor már belenyugszik, tudja, hogy most már nyugi van, ki van vonva a forgalomból egy időre. Muszáj belenyugodni. T. G .: Azt mondják, hogy ide jönni kiváltság. Én eltekintettem volna et­ től a kiváltságtól, mert a velem hasonló korú emberek között azért akad olyan is, akivel lehet két szót váltani, aki értelmes, aki normális. .. Úgyhogy egy olyan börtönben, ahol egymás között még tiszteletet is ki lehet harcol­ ni, jobb lett volna. Úgyhogy nekem nem kiváltság Tököl. Azért mondják, hogy kiváltság, mert itt fiatalkorúak vannak, és az a nagykorú, mint én is, aki idekerül, az segédfelügyelő lesz, tehát segíti az őrséget. Ezért aztán olyan más jogokat is elvehet, amiket egy másik börtönben nem. Hát itt verés, ugye, hivatalosan nincs. Van, van, hajjaj, főleg itt a 12-es körletben, de az tiltott. Persze azért élnek ezzel a lehetőséggel, sőt a nagyko­ rúak is visszaélnek ezzel a lehetőséggel, hogy megverhetnek valakit, és az őr tartja érte a hátát. Megverhet valakit, akitől egyébként olyan pofont kapna, kint, hogy összeszarná magát, magyarul. Itt megverheti, mert a felügyelet az ő háta mögött áll. Nekem viszont erre semmilyen tekintetben nincs szüksé­ gem. Fizikailag se, tehát nekem nem kell ez a Tököl. Bár nem hiszem, hogy a jó pofimnak köszönhettem, hogy ide kerültem. Inkább a termetemnek. Csak hát hiába megfelelő a termetem, ha a lelki beállítottságom meg nem az. Mert lehet, hogy kemény vagyok, meg erős vagyok, de nem vagyok durva, se szadista. És én akkor lettem volna ott igazán jó ember, ha nagyon durva va­ gyok, nagyon szadista vagyok, és lehetőleg nagyon igazságtalan vagyok. Ez nem jött össze. H. I.: Most délutánosok vagyunk, tizenegykor jövünk vissza, este, és nyolc óráig alhatnánk. De reggel ötkor már fent vagyunk. Nem lehet itt aludni, mert a délelőttösök reggel ötkor kelnek, és olyan ricsaj van a folyosón... Futkároznak, össze-vissza, a kaját osztják nekik, nem tudunk aludni. Főleg mi­ kor ébresztő van. Gumibottal ütik az ajtót, a délelőttös műszaknak, feléb­ redünk rá, aztán már nem tudunk elaludni. Megreggelizünk úgy nyolc óra után, aztán visszafekszünk tíz-tizenegy óráig. Nincs más programunk, egész nap a zárkában vagyunk. Ma is elspórolták a tévét, a sportot. Kötelező spor­ tunk lett volna, de nem engedtek ki. .. B. Zs.: L efekszek, megpróbálok aludni, de ha két napot rendesen alszok, harmadiknál már nem tudok. Szóval ezt csináljuk, hogy általában fent va­ gyunk, dumálunk, elüssük az időt. De akkor meg dolgozni nem bírunk. Tök mindegy... Hát van, aki a terveit meséli, van aki a balhéját. Amit lehet. Ami szóba jön. Van, aki focista szeretne lenni, van aki énekes. Nem is az, hogy nincs meg hozzá a tehetsége, csak már kicsit késő van ahhoz, hogy le­ 36 �gyek belőle valami. Hát ők még hisznek benne. Az ember meg, ugye, nem akarja mondani, hogy becsapják magukat. Sok választás nincs. P. P .: Gyúrunk ben a zárkában. Nem sokat. Ötszáz fekvőtámasz, százszor kinyomni a nagy toloncot. Van ez a nagy 25 literes kanna, félig vízzel, és azt ki. Ezt csinálom. B. Zs.: Hát itt nagyon gyorsan elengedik az emberek a kezüket. És nem biztos, hogy épp az a jobb, aki elengedi, bár valószínű. Én nem engedtem el soha, még ha megtehettem volna, akkor sem. Mert félek, nem attól, hogy megütöm, hanem ami utána jöhet. Verekedés, az hagyján. De utána megint keresi a párját a manus, nem akarja annyiban hagyni. Ha kitartóbb egy ki­ csit, megint elsül a kés, esetleg a csavarhúzót is egymásba találják nyomni, mert volt már itt arra példa, hogy megszúrták egymást. Mondjuk ez nem gyakori. Az a gyakoribb, hogy egyik a másikat kikészíti, és akkor a gyerek­ nek nincs más választása, farcol be az ablakba. Más megoldás nincs. K i­ csinálja. N. T .: Egyszer volt egy szóváltás köztünk. Elkezdtem vele vitatkozni a telefonról, hogy lehet-e innen kapcsolni Pestet. És én már amúgy is ideges voltam a zárkában sokmindenkire, és éppen reggeliztem, a kés a kezemben volt, mert hát kés nélkül nem lehet reggelizni, szóval vitatkoztunk, és bele­ szólt, hogy ilyen köcsög meg olyan köcsög, én meg hozzájuk vágtam a csaj­ ka vizet, erre fölállt, jött felém, énnekem meg a kés a kezemben volt, föl­ ugrottam és gyomron szúrtam. A máját érte neki. P. P .: Hát volt már olyan, hogy alig tudták megmenteni a gyereket. Öszszeugrott egy másik gyerekkel, és akkor ilyen... áramszékbe beleízélték a többiek. Szóval hogy a székét belerakták a vízbe, rákötötték a stokira, oszt az áramot meg beleengedték a vízbe. Dróton berakták az áramot. Szeren­ csére az őr hamar észrevette. Éppen, mikor tették volna bele az áramot a vízbe. És akkor az őr kirúgta a drótot. Áramot nagyon könnyű csinálni. Ott van a kislámpa a falba, mi onnan szoktuk venni, két rendes dróttal, vi­ zet szoktunk vele melegíteni. Kicsavarjuk az égőt, azt a két drótot belecsa­ varjuk az izébe, és rendesen felforr a víz. N. J . : Nem volt dohány a cigibe, csak egy kevés lett visszadugva a vé­ gére, úgyhogy nem lehetett látni, van-e benne valami. Direkt figyeltem, egy gyereket előre küldtem, annál is volt cigi, mondom, ha attól nem veszik el, akkor tőlem se. Hát attól nem vették el, tőlem meg elvették. Így összecsa­ varták és beledobták a kukába, az ötszáz forinttal együtt. Anyámtól az utol­ só ötszáz forintot vettem el. Húsz forint maradt nála. De az őrök ilyenek. Valamelyik gyerek a hapsija, attól nem veszi el. Csak énrám meg pont ha­ ragudott ez az őr. . . Hát vannak trükjeink. Én a bátyámtól szoktam lóvét kérni, ezer-ezerötszáz forintot, mert az az igazság, hogy ha van az embernek itt bent pénze, az őrök behoznak neki piától kezdve bármit. Beszélőn szok­ tam kérni, és aztán vagy úgy hozom föl, hogy itt kivágom az inget és be­ lehajtom az ingbe, vagy földugom a számba. Az belerakja egy najlonzacskóba, én meg földugom a számba, tehát vész esetén le is tudom nyelni, úgy­ hogy bukás semmiféleképp’ nem lehet vele. Mert nekik muszáj ellenőrizni, a szabályzatban benne van. Más kérdés, hogy hogy ellenőriznek, tehát ha meg is találja, akkor is: na jó, majd hozom kifele. Szóval van ilyen is. T. G.: Aki nincs benne, azt feljelentik, hogy ezt és ezt csinálta. És akkor jössz rá, hogy miről is van szó. Hogy pénzt tart, piát vesz, de kitől? A fia­ 37 �talkorú srácok is dicsérték ezt a Lóbaszót - elnézést, de így hívják hogy ez egy rendes hapsi, mert ha van kétszáz forintod, akkor hoz neked - most nem akarok hazudni - szóval hoz neked fél liter pálinkát. Hogy mit, azt nem tudom. Hát részben ebből élnek az őrök. Jó sok őr van ilyen. Ezek ilyen piti dolgok: ad egy cigit, vagy tizet vagy tizenötöt, a lényeg az, hogy dupla annyit kell visszaadni. Csinálják ezt a nagykorúak, de csinálják első­ sorban az őrök. Elsősorban üzletelés, másodsorban kötés, mert aki benne van az ő kis üzletükben, annak járnak a kedvezmények, aki meg nincs benne, annak megpróbálják nyomni a fegyelmi lapot, és ha nyomják a fegyelmi la­ pot, akkor nincs kedvezmény. És abban is benne voltak a nagykorú társaim, meg a raktáros srác a 12-es körletben, hogy benyeljék a kaját. Tehát van B norma meg C norma a kajában, és a kaja mindig nagyon kevés, de előfor­ dul, hogy akinek három sajt jár, az csak kettőt kap, vagy akinek két tojás jár, az csak egyet kap, és - nagyon piti dolog - akkor osztoznak a maradé­ kon, azon a rengeteg kaján, ami megmaradt. Az őrök meg a nagykorúak. És ha valakire haragszanak, az meghalhat éhen. Ha én nem álltam be ebbe a sorba, nem csináltak belőlem hamis tanút, nem adtam pénzt senkinek, hogy hozzon be fél liter piát, nem adtam pénzt azért, hogy belenyúlhassak a maradékba, amit lecsalnak. De hát ez itt egy falu, tiszta por. Itt mindenkinek van rokona, és egyik kéz mossa a másikat. És én nem szóltam, nem jelentettem. Isten ments! Én kedvezménnyel aka­ rok szabadulni, és akkor biztos, hogy ez nem menne. Rágalmaznék. Nem merném megcsinálni. Még az országos parancsnokságnak sem. . . Régen azt hittem, hogy bátor vagyok, de mikor elítéltek, akkor megtanultam egy olyan érzést, amit régen nem is ismertem, a félelmet. És azóta félek. Ha ez utá­ latos emberi tulajdonság, akkor bennem most van egy utálatos emberi tu­ lajdonság. Én félve fekszem, félve kelek. És jelen esetben csak magamra tu­ dok gondolni. N. J.: Hát a kórházba, fölmegyek az orvoshoz vagy bemegyünk a für­ dőbe, vagy mit tudom én. . . Szóval vannak itt ilyen nők, tehát ilyen jellegű izék, mint kint, mondjuk a Rákóczi téren. Szóval pénzért mindent meg lehet kapni, az az igazság. A kórházban dolgoznak a lányok. Mondhatom, hogy lányok, mert az egyik tizennyolc, a másik meg húszéves. És úgy összejöttünk, mert járogattam hozzájuk orvosi izére, tehát ilyen vizsgálatra, majdnem min­ den héten megyek, már magában csak azért is, hogy lássam őket. Összejöt­ tünk. És csak öt ruppó. Ha úgy vesszük, nekem megérte. R. J . : Hát voltam én kórházban, láttam őket, de nem csináltam ilyesmit. Nem is volt rá alkalom. Ha lett volna, csak öt percre is, biztos, hogy csi­ náltam volna. Az biztos. B. Z s.: Ez olyan dolog, hogy ahhoz először fel kell menni a kórházba, és ott, ott vannak nők könnyebben. De míg oda feljut az ember, hát ahhoz is kell kitartás, meg akarat! N. J.: Hát az az igazság, hogy nekem vesekövem van. Hát szóval csak úgy van, hogy . . . de lényeg az, hogy megállapították a vesekövet. Úgyhogy nyu­ godtan tudok menni ide-oda. Szóval a lehetőség megvan, meg idő is van. Amennyi kell, 2-3 óra. De egy óra elég bőven. De az az igazság, hogy ez a vesedolog is egy trükk. Azt most nem mondom meg, hogy én hogy csinálom, de lényeg az, hogy én csinálom ezt. Na mondjuk annyi az egész, hogy elvá­ gom az ujjamat és egy kis vért eresztek a vizelethez a pohárba, oszt oké. 38 �De hogy a vesekövet ezt hogy csinálom, na az már kemény dolog. Meg az az igazság, hogy ezt itt nem is tudják megállapítani, hogy frankó vagy nem frankó. Ez majdnem ugyanaz, mint a sárgaság. Hát én két nap alatt meg­ tudom csinálni, hogy sárgaságom legyen. Fogok egy darab szalonnát, rákö­ töm egy cérnára. És azt lenyelem, de csak idáig. Itt megakasztom. Egy éjsza­ kán át úgy van, és biztos, hogy két vagy három nap alatt annyi.. . Egy-két hónap pihenő az is. Csak ebben az a poén, hogy ezt csak egyszer lehet megcsinálni, mert utána rájönnek a rafkóra. B. Zs.: Hát mondjuk a tb c... Tbc, istenem, nagy dolog, beszív egy kis timsót, kétszer-háromszor az ember, és szétégeti a tüdejét. Mondjuk annyi benne a poén, hogy ennek 2-3 hónap múlva már nincs nyoma, de az ember itt van vele egy fél évig. Nem csinál semmit, mindent a helyébe hoznak, jó kaja, elsőosztályú ellátás, nem csak a majmok ordítanak a fülébe, éjjel-nap­ pal alhat, pihenhet, napozhat. Szóval egy luxusszálloda ehhez képest. N. J.: Ez a Zsolti, itt a zárkán, ez egy kicsit bolond. A Csonka, a Lóbaszó hozta fel a körletre, és azt mondja nekem: te Jóska, te már régi gyerek vagy itt, ügyelj erre a gyerekre, mert nyelős. Hát jó, mondom, vi­ gyázok rá. Na a lényeg az, hogy rádumált a hülyeségre, hogy menjünk föl a kórházba. Hogy ő nyel, mert neki az anyja ez meg az, az anyja végett van bent, szóval jó, megértem. Nyeljél, mit érdekel engem. Te tudod, mit csi­ nálsz, te teszed magad tönkre. Hát lényeg az, hogy megevett, mit mondjak, egy teljes borotvakészletet, olyan hatvan darab pengét, de semmi baja neki. B. Zs.: Ó, rengeteget nyeltem, nem tudom már megmondani, mennyit. Legelőször megettem három csomaggal, 15 darab pengét. Kettétörtük, a 30 darabot egyberaktuk, stócba, és szépen egybe le. . . Hát semmi értelme nem volt. Akinek nem megy, az ne erőltesse, én amondó vagyok. Meg csak olyanról hallottunk, hogy megette, belehalt. . . szóval sajnálom őket, hogy mit összeszenvedtek szerencsétlenek, míg sikerült. És azért az emberben van egy kis félelem, fél a fájdalomtól. De hát. De hát tud jobb megoldást? Mivel csi­ nálja? Főbe nem lőheti magát, fegyvere nincs. Ha lenne, akkor a fele már nem élne. Mert mindegyiknek van olyan kedve, mikor tényleg megcsinálná, csak nem mindig jön rá alkalom. N. T .: Én meg fogdára kezdtem el járni, mert ami munka itt van, az nem tetszik nekem, legalábbis a nyomda nem tetszett. Elkezdtem a fogdára járni. Néhányszor húsz napot leültem, és ha meguntam, befarcoltam. Elkötöttem itt a kezem, fent, a pengét meg előzőleg már levittem a számban a fogdára, és egyszerűen csak behúztam. Mire felértünk a kórházba, már a padlóra men­ tem, tehát elájultam. Utána visszavittek, és én megint befarcoltam, és más­ nap megint befarcoltam, így ment végig. .. Sok olyan gyerek van, aki azért farcol, mert kötözködnek vele állandóan, bántják. És van olyan is, aki vala­ mi célját akarja elérni vele. Mint én is például, mikor a gyógyítóba akar­ tam kerülni. Van, aki komolyan meg akar halni, de ilyesmi nem túl gyak­ ran fordul elő. De amikor a gyógyítóban voltam, akkor is befarcoltam, akkor meg már azért, mert ideges voltam... Meghalni csak egyszer szerettem vol­ na, mikor begyógyszereztem. Szóval egyszer igen, egyszer nem. Mikor a halál előtt van az ember, akkor már meggondolja magát. Meggondolná magát. .. A verés meg? Hát itt általában úgy szoktak verni, hogy leviszik az em­ bert először a fogdára, ha haragszanak rá, és elverik ott. Fogdán húsz napig sehova se tud menni, húsz nap alatt meg a gumibotütés is elmúlik. De ha itt fent vernek el valakit, és van rá tanú, akkor viszont kapnak érte! 39 �T. G .: Itt tizenegy-néhány nagykorú van. Többségük hamis tanúnak van tartva, majdhogynem azt mondhatnám. Bármi történik, van egy hamis tanú. Mondjuk össze van verve valaki, annyira, hogy már nem lehet belül tartani az ügyet, tehát ki kell vinni, kórházba, ide-oda, mindig van egy nagy­ korú, aki kiáll az őr mellett, hogy kérem, megtámadta az őrt. És ha megtámadta, akkor akármit alkalmazhat, kényszerítő eszközt, gumibotot is, ha tetszik. Van itt egy fiú, akit már teljesen megtörtek fizikailag, és a büntetését is megváltoztatták: először csak bevágták fogdára, onnan ugye már nincs kedvezmény, és a napokban azt is elintézték neki, hogy átminősít­ sék, lefelé. Tehát ő fiatalkorú fogházas volt, most már börtönös. Hát van ilyen is ... És ha valakit így nem lehet megtörni, akkor kitalálnak más módszereket... Mert a fogdán egyébként rendes körülmények között semmi más nem történik, mint hogy letölti azt a bizonyos napját, nagyon fegyelme­ zetten. Hogy ezen a priccsen alszik, meg ha hideg van fázik, ha meleg van, majd megsül, az más kérdés. Ami a legborzasztóbb dolgok egyike a fogdán, legalábbis az én szempontomból, az az, hogy nem mehet vécére: abban a pici fogdában van egy úgynevezett kribli, ami egy akkorka vasedény, és abban végzi a dolgát. És nem lehet kiüríteni. . . B. Zs.: A fogda egész jó megoldás. Igaz, hogy deszkán alszik, meg csak öt óra hosszát egy nap, mert nem hagyják, piszkálják, meg az őrök még esetleg le is verik kétszer-háromszor, de ettől függetlenül ott még elég jól ki is pi­ heni magát az ember. T. G .: A fogdának van ez a fogda része, meg van a fegyelmező része, a dühöngő. Az egy pici, egyméterszer egyméteres helyiség, ami ki van belül­ ről párnázva, szivacsozva és rettentően hideg. És akiről úgy gondolják, hogy dühöng, vagy nem dühöng, de azt mondják, hogy dühöng, vagy aki eleve olyan indíttatással jön le, hogy ez egy ilyen srác, akkor azt levetkőztetik meztelenre - meztelenre, ez nem tudom, miért van így, de ehhez ragaszkod­ nak - , és berakják a dühöngőbe. A legújabb szokás az az, és nincs kivétel, hogy a könyökét, amennyire csak tudják, összehúzzák lánccal, amennyire csak engedik az ízületek, a csuklóját összebilincselik, és a lábát is összelán­ colják, és ott hagyják a dühöngőben. Hivatalosan egy vagy két órát lehet ott, de két óra szinte soha nem fordul elő, hanem csak négy meg öt meg hat, sőt egész éjszaka. .. R. J . : Nem azt mondom, hogy a fogda jobb, de sokszor mégis jobb, mint fent. Mert ha már fent vagyok egy jó ideje, akkor megunom a társaságot, és lemegyek tíz napra vagy húsz napra. Mikor feljövök, a fentiek már majd­ nem kicserélődnek. Elmennek másik zárkába, ide-oda. És akkor mindig jobb egy kicsit. Nem olyan szorult a légkör. De azért volt olyan is, hogy alig birtak levinni. T. G .: Ez majdhogynem tanács: ha valaki bejön a börtönbe, inkább áll­ jon ki az emberekkel, mert előbb-utóbb azért egy-két ember félni fog tőle, és csak nem az utolsó lesz a sorban, hanem utolsó előtti, és akkor még előbb­ re is kerülhet a ranglistán. Kiderül, hogy ezt is megverte, azt is megverte, és akkor a menők befogadják havernak. Hogy te most mellettem leszel bika. Ez így megy. Amelyik meg mindjárt az elején odaad mindent, nyuszi, az megy a csicskák közé. A ritkább eset az, amikor egyik a másikkal kiáll, öszszeverekednek, valamelyik győz, és onnantól elismerik. Ez ritka. A gyakoribb az, hogy valamelyik kiáll az új fiúval, de ha már gyengül, akkor rárohan­ nak a többiek is, és akkor is meg van verve. . . Az őrök persze erről nem 40 �akarnak tudomást venni. Sejtik, néha látják is, de nem, nem szólnak bele. Hát egy olyannal szemben szóljon bele, aki neki jó vamzera, jó üzletpart­ nere? Őszintén! Hát megéri ez neki? De hangsúlyozom, én nem akarok ál­ talánosítani, a 12-es körletről beszélek. Itt egy az egyben így van minden. P. P.: Itt vannak ezek az újoncok. Én nem értem őket. Rendesen remeg­ nek ám, mikor bejönnek a zárkába. Hogy mitől félnek?! Megeszik őket? Szerintem nem. Na jó, az igaz, hogy le kell játszani a zárkafelelőssel vagy valamelyikkel. De nem minden zárkában van ez sem. R. J.: Nekem három és fél évet kellett elverekednem, hogy elismerjenek, hogy nem jó velem gecizni, hát onnantól nyugi van. Most már az van, ha én azt mondom, hogy ez fehér, hiába piros, akkor is fehérnek kell lenni, mert ha nem, akkor balhé van. Én amit megutálok, azt nagyon meg tudom utálni. Például a kétszínűeket nagyon utálom. Mert ha egyszer tudja, hogy együtt kell lennünk, akkor minek simliskedni? Például én akármelyik zárká­ ban vagyok: ha ez a sampon az enyém, akkor az mindenkié. Én ezt szere­ tem. Én nem szeretem azt, hogy most én ebbe a szekrénybe nem nyúlhatok bele, mert ez a Lacié vagy akárkié. Ha a szekrény a zárkában van, akármi is van benne, az közös. És nem mindenki osztja ezt a nézetet! De ahol én vagyok, ott kell hogy osszák. Muszáj nekik. Ott az kell hogy legyen, amit én mondok. És ez nekik is jó. Mert például én megmondom őszintén, én olyan vagyok, hogy ha spejz van, én végigmegyek a körleten, és nekem ad­ nak. Akárkitől akármit kérek, nekem ad. Viszont ha énhozzám jönnek, én is adok. Ha tudok. Ha van. T. G .: A zárkarinyó azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel osztozik min­ denben. Csakhogy ez azt jelenti, hogy a menőnek soha nem jön csomagja, de mégis osztozik. Ugye ez is börtönkifejezés: a menő meg a csicska. Az a csicska, aki a másiknak szinte szolgája, mert itt két táborra oszlik az egész bör­ tön, egy menő, azaz csicskáztató táborra, meg a másik félre, a csicskára: ő az, aki kiszolgálja a menőt. N. J.: Akkor most elmagyarázom, hogy miből áll ez az izé. Hát ugye van­ nak köcsögök meg bikák. Köcsög az, akivel fajtalankodnak, gondolom tudja miből áll ez, tehát végbélen keresztül közösülnek vele. És aki csinálja, az a bika. T. G .: Ez a homoszexualitás is részben kikényszerített. Itt minden erőszak alapon működik. Aztán van olyan is, akinek hajlama van rá. A 13-as kör­ leten volt egy olyan fiú, aki tipikusan olyan volt, mint ahogy egy kurvát képzel el az ember. Egy teljesen igazi érdekkurvát. De azért többségében kényszeralapon megy. Kisebb, gyengébb, nem mer szólni. Lefogják, kettenhárman, és megerőszakolják. Segbe basszák kajakra. És vagy az marad utána vagy úgy gondolja, hogy. . . Van olyan is, aki előnyöket szerez ebből, tehát például nem lesz többé csicska, csak köcsög. Neki megvan az a kiváltsága, hogy rendszeresen végigmennek rajta, de nem kell takarítania, felmosnia, esetleg nem is dolgozik semmit, ezért képes köcsög lenni vagy azzá válni. A többség ilyen. A bikák között meg sok olyan van, aki nem is volt még nő­ vel, csak köcsögöl. Ide került tizennégy éves korában, nőt csak képen látott, és az úgy tetszett is neki, de nem nagyon tudna udvarolni egy nőnek. Csak erőszak létezik. Még az sincs, hogy buzi a buzinak megpróbál udvarolni. Vagy elhódítja a másiktól. Nem. Csak erőszakkal mindent. Erősebb vagyok a másiknál, akkor ezt a másik bikát jól elverem, és az enyém lesz a köcsögje. De ez nem ritka - nem önzőek itt az emberek hogy én is beszállok, ha kölcsön adod. 41 �B. Zs.: Hát éveket ül le itt az ember, 5-6 éveket sokszor. Nőt nemigen lát. Hajcsa az ösztön, és nincs mese. Vagy az olyan, aki 15, 18, 20 évet ül itt le, mit tud tenni? Először bikáskodik, és utána már nemcsak bicex lesz, hanem homoszexuális egy az egyben. Akkor már szopik is, és akkor lesz be­ lőle köcsög Szegeden. Vagy Vácon. Valamelyik nagykorú börtönben. Volt már olyan, mondták a körleten, hogy van olyan köcsög, aki a kazánházban valami öreg zászlóssal is csinálta, aki már nyugdíjba ment azóta. Hát le­ szopta, magyarul. Ezért aztán a zárkában mindig az volt, amit a köcsög mondott. Ha azt mondta, hogy nem megy ki senki, akkor nem ment ki senki. Mert ott volt a zászlós, ugye. Volt itt minden, de hát istenem! Láttam már különb dolgokat is! Mondjuk furcsa egy kicsit előszörre. Először, mikor úgy hallja az ember, el se tudja képzelni, de aztán már lássa is az ember. Hát nem mondom, először elég erősen köpköd, meg émelyeg a gyomra, de hát utána már, mikor az ösztön elkapja, akkor megint más. De meg lehet állni! Ha valaki meg akarja állni, meg tudja állni. H. I.: Inkább a kisebbeket köcsögölik meg, a sovány kis srácokat, akik nem tudják magukat megvédeni. Az olyanokkal csinálják. Egy jobb srácot meg sem próbálnak megköcsögölni. De legtöbbször benne van a srác is, csi­ nálja nekik, benne van mindenben. Aztán csinál valami rosszat a zárkában, és akkor adnak neki egy pofont, na erre felhúzza az orrát, hogy húha, hát erről nem volt szó, hogy pofont is kapok. Kimegy és elmondja frankón a nevelőnek a dolgot. És már kész is. Úgyhogy ha a srác nem akarja, hogy megköcsögöljék, akkor azt nem is köcsögölik meg! Én inkább szétvágatom magam valakivel, de akkor sem! De van olyan, aki már kint is köcsög volt. Három éve itt van, és kiderült, hogy a srácnak a bűntársa már kint is kö­ csögölte őt. Ezen nincs mit csodálkozni. Én nem is csodálkozom és nem is védem meg őket. .. Volt olyan, hogy én az egyik srácot megvédtem, mert az tényleg olyan volt, hogy az nem akarta csinálni, és tényleg megfogta a kést és magába akarta szúrni, hogy ővele ezt nem csinálják, inkább megöli magát. De a többi száz meg kétszáz olyan, hogy na csináld vagy agyonütlek, hát perssze, hogy csinálja. Meg se várja a köcsög, hogy végezzen a srác a dumával, már mondja, hogy akarom, persze, hogy akarom. Hát egy ilyet mi­ nek védjek meg? R. J . : Ó, nagyon sokan vannak, a fél körlet az. Van egy-két menő, oszt annyi. Most van egy ilyen ügy, és lehet, hogy kapok egy bűnvádit. Pedig csak kétszer buziskodtam. Nem csinálom én! Bírtam öt évig, akkor ezt a más­ fél évet is kibírtam volna már. Nehogy tévedésbe essen, én nem vagyok buzi, csak hát a többiek csinálták, oszt mentem én is. Nem kellett biztatni, nem azt mondom. .. De ez börtönszokás, úgy mondják. De nem vittük mi még el a balhét és nem is visszük. Most ugyan van az a bűnvádi, de a gyerek is azt fogja mondani, hogy nem volt semmi. Mert beszélgettünk vele, és őneki is azt kell mondani, hogy nem, ha azt akarja) hogy a továbbiakban ne legyen kellemetlensége. Mert én képes vagyok még kint is megkeresni. De ha ki­ megyek, akkor nem gondolok rá többet. Meg ha kint ott fekszek egy nővel, és az megtudná, hogy én mit csináltam a sitten... Vagy megtudná a hozzá­ tartozója, nekem annyi is elég lenne. Én ott hagynám az egészet, hiába len­ ne családom, akkor is ott hagynám őket, elmennék onnan. Akárhova. Fog­ nák egy másikat, aki nem tud róla. Nem bírom én elhinni, hogy ezt megér­ tené valaki kint a civil életben. Magukon is csodálkozok én, hogy így elbeszél­ 42 �getnek róla. Gondolom, érdekli magukat, de hát én ezt furcsának tartom. H. I .: Inkább életem végéig segédmunkás legyek, mint hogy még egy évet itt leüljek. Míg meg nem halok, csákányolok, lapátolok, de ide vissza nem akarok kerülni. Inkább kint szenvedek, mint idebent. Nekem elég volt belőle. N. T .: Én itt a börtönben hiába mondom azt, hogy ha kimegyek, nem fo­ gok balhézni, meg nem csinálom a hülyeségeket. Hát ilyen nincs, mert vélet­ lenül is bekerülhet valaki a börtönbe. Főleg egy olyan, aki már szabadult, az könnyebben bekerülhet, mint egy első bűntényes. Mert, ha van valami balhé, egyből hozzá mennek. És én nem is mondom azt, hogy nem fogok balhézni, mert még nem tudom, hogy lesz, ha kimegyek. Nem tudom, hogy fogok be­ illeszkedni a társadalomba, mert ez egy kicsit nehéz lesz tizenvalahány év után. Szóval nem mondom azt, hogy nem fogok bekerülni többet, mert az hazugság lenne... Hát vannak hülye gondolataim is, jók is, de hát a rosszból még mindig több van. Mármint hogy miket fogok kint csinálni. És ez nagyon kemény. És ezek olyan emberre vallanak, aki nem normális. Mert olyan gondolataim vannak. Hogy kimegyek, és felrobbantok minden házat, meg ilyenek. Pedig az intézetben még nem voltak ilyen gondolataim. Hát egy tizenhárom éves gyereknek még nincsenek.. . De aztán bekerültem ide, itt elvertek egy pár­ szor, itt az őrök, meg még a rendőrségen is, meg itt van az, hogy csak az őröknek lehet igazuk, nekünk nem, hát ezért. . . Gondolkoztam már azon is, hogy el-e menjek dolgozni, vagy pedig csináljam én is azt, amit mások, hogy még csak véletlenül se teszek egy lépést sem azért, hogy dolgozzak, és anél­ kül is megélnék.. . Mert meg lehetne élni. Hát van sikkasztás, rablás, be­ törés, minden. De hát rablást már nem szabad, mert ha a környéken valami rablás történne, kihez jönnének? N. Tiborhoz. N. J.: Mindenféleképpen az az életcélom, hogy kimegyek. Ha úgy lesz, hogy komoly nőt meg tudok ismerni, és meg is szeret, a börtön ellenére, mert feltett szándékom, hogy én mindenféleképpen meg fogom neki mondani, hogy nézd, ez van, ezért voltam börtönben tizenegy évig. . . Szóval, haígy cl tud fogadni, akkor én nagyonboldoggá teszem, tehát a földön olyan boldog aszszony nem fog lenni még egy. Két gyereket szeretnék, egy kisfiút és egykis­ lányt, és akkor meglenne az életem értelme, boldog lennék... Ez feltett szándékom. Hogy meg-e fog valósulni, azt nem tudom. B. Zs.: Hogy mondjam: ezek a gyerekek, akik itt vannak, mind megpró­ bálnak kitörni. De ahhoz túl kevesek, hogy megtegyék. Ahogy a börtönben mondják: kevés hozzá egy gyerek, pénz kell hozzá. És olyan fogadtatás is kellene. Márpedig az ilyeneket nem úgy fogadják. Tehát nincs lehetőség: És ez így öröklődik, családról családra. . . Nem, szóval ez csak nőni fog, csök­ kenni nem. Hát eleve csak azt a lehetőséget adják meg, mikor innen kikerül az ember, hogy a semmiről indulhat. Csak gürizhet. Ha gürizik, iszik. Jobb esetben van egy családja, egy olyan családja, amelyik már eléggé züllött... Ahhoz, hogy az emberek jók legyenek, ahhoz feltétlenül az kell, hogy szen­ vedjenek. És ezért nagyon sok mindent lehet tenni... Elég, ha valami olyan betegséget olyan formában enged el az ember, ahogy nem várnak rá. Víru­ sos fertőzést, két-három olyan vírust, esetleg összehozni, elterjeszteni, és lehet, hogy egy fél órán belül a fél ország kidől, meghal. Ez csak egy őrült gon­ dolat, de megvalósítható, nem lehetetlen. És én megcsinálnám. Függetlenül attól, hogy nem csak a rossz emberek, hanem a jók is elpusztulnának. De az 43 �a sok rossz, aki megmaradna, nem biztos, hogy rossz maradna. Kicsit megvál­ toznának. .. Hát valamit változtatni kell. Valamerre el kell induljék a világ, és ha nem én, akkor megcsinálja egy másik. Ha nem ilyen formában, más­ képp. Lehet, hogy két év múlva gépfegyverrel fognak szaladgálni az utcán, és ölik egymást halomra. Az is egy formája. És az is ugyanolyan kegyetlen, semmivel se különb. Azt hiszem, nem csak nekem mindegy, nagyon soknak minden mindegy már. Van, mikor van bennünk egy kis életkedv, de azt általában hamar elveszik... 44 �Vitazáró Pesszimista remény, avagy a kishitűség optimizmusa Be kell vallanom, a címben szereplő szokatlan szókapcsolat nem igazán az én leleményem. Elemeit Ancsel É v á tól kölcsönöztem, aki egyik filozofikus esszéjében éppen azon a már letűnt időszakon meditált, amelyben sokan bizonygatták, nem kell gazdasági helyzetünket olyan „borúlátóan” meg­ ítélni. Majdpedig - valószínűleg ugyanők - az anyagi érdekeltség min­ denhatóságától remélték - s jórészt remélik még ma is - az időközben mégiscsak felgyülemlett viharfelhők eloszlatását. Gondolván, hogy „az emberek akár Sziszüphosszal is hajlandók cserélni, föltéve, hogy nem túl meredek a hegy, nem túl nehéz a kő, és hiábavaló útjaikban anyagilag érdekeltek.” (A. É . : Töredékek az emberi teljességről) Ezt a felfogást nevezi a szerző pesszimista reménynek, olyan gyógyítha­ tatlan borúlátásnak, melynek képviselői szándékuk szerint ugyan sajátos optimizmusukat deklarálják, de az - hogy a cím másik felét is értelmez­ zem - lényegét tekintve leküzdhetetlen kishitűségükből ered. K i tagadhatná ma az anyagi érdekeltség érvényesítésének fontosságát, a jelenleginél sokkal hatékonyabb működtetésének szükségességét. Ám, hogy az anyagi érdekeltség lenne az egyedüli megoldás minden gondunkra, an­ ak ellentmondani látszik a felelősségérzettel, hivatástudattal dolgozó soksok ember makacs ragaszkodása - többnyire szerény keresettel járó mun­ kájához. Másként hogyan is volna lehetséges, hogy még mindig annyian kitartanak eredeti foglalatosságuk mellett. Tanítanak, „közműveinek” a pályaelhagyók helyett is, s minden tapasztalatuk ellenére hisznek a szakmai tudás, a kultúra, a műveltség fontosságában. Szinte tudomást sem véve az anyagi érdekeltség nagy ívű karrierjéről. Miközben haladottabb társaik felismervén az idők szavát, már rég kft-t, kisszövetkezetet ala­ kítottak, vagy más jövedelmezőbb állás után néztek. Ily módon hasznosít­ va a társadalom által egyébként nem túl sokra tartott diplomájukat. Csak ebben a mindent gazdasági érdekekre visszavezető eufórikus hangulatban eshet meg a kultúrával az a kaland, hogy nemtermelő szférává nyilváníttatik; hogy ennek következtében hátrányos helyzetűvé válik, mert egyre kisebb arányban részesedik az elosztható javakból. Nagyon egyet lehet ér­ teni Király Istvánnal, aki szerint „Nem az a baj, ha valaki alapvetőnek te­ kinti a gazdasági szférát, hanem, ha luxusnak a kultúrát.” (A helyzet. Merre menjünk? Mozgó Világ, Múzsák Kiadó 1988.) Hol vannak már azok az idők, amikor az egyik legfontosabb tudomá­ nyosan kidolgozandó, sürgősen megoldandó feladataink közé tartozott a szabadidő kulturált, célszerű eltöltésének kimunkálása és gyakorlati meg­ valósítása. Bár már akkor is voltak „kellemetlenkedők” , akik úgy vélték, ha az emberek megfogadnák tanácsainkat, s egyszercsak elkezdenének töme­ gesen sportolni, színházba, hangversenyre járni, a közkönyvtárakban sze­ retnék megtalálni a legújabb könyveket, a legfrissebb folyóiratokat, igen 45 �nagy bajba jutnánk. Azon mód kiderülne, hogy mindezekből az intézmé­ nyekből mennyire kevés van az országban, s többségükben azok is egyre romló állapotban. Időközben sajnos, az ebből az irányból fenyegető minden potenciális ve­ szély megszűnt. Rá kellett döbbenni, hogy az emberek legtöbbjének se ide­ je, se pénze az ideálisnak tételezett, követendőnek ajánlott életmód meg­ valósításához. Viszont ismét gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal. Feltárult előttünk egy sor ellentmondás, amely törekvéseink és reális lehe­ tőségeink között feszül. Mindez a megoldás további keresésére sarkall bennünket, hogy életünk valamennyi régiójában értékként manifesztálód­ jon a kultúra, annak minden megnyilvánulása, a befogadástól a közvetítésen át az alkotói folyamatig. Ebből a kereső-kutató, elveket tisztázó, érveketellenérveket felsorakoztató, objektív ellentmondásokra, fenyegető veszé­ lyekre, tévedésekre, hibákra, útvesztésekre rávilágító munkából igyekeztek kivenni részüket azok is, akik lapunk, a Palócföld hasábjain fejtették ki né­ zetüket a munkahelyi művelődés anomáliáiról. A vita szálai sokfelé vezetnek. Összefoglalásukra nincs mód és talán szükség sincsen. De néhány lényeges összefüggés hangsúlyozása és a vita során nem érintett, mégis fontosnak tűnő momentum feleml ítése esetleg hozzájárulhat egy pontosabb összkép kialakításához. Hogy segít-e a mun­ kahelyi művelődés helyzetén, ha néhányan a jobbítás szándékával elmond­ ják véleményüket? Nem tudom. De Herzennel együtt vallom: a szó is tett. Különben soha egy sort nem volna érdemes leírni. Marschall Miklós és Nyilas György vállalkozott a vitaindító tanulmány megírására. Mondandójukat történelmi áttekintéssel alapozták meg. Bár Kárpáti Sándor vitacikkében kicsit sokallja azt, hogy „a tanulmány több mint kétharmada” foglalkozik a téma történetének kritikai leírásával, én mégis úgy vélem, a probléma megközelítésének ez az egyik elengedhetetlen feltétele. Segítségével kibontakozik előttünk az út, amely az ún. „szabad művelődésről” már 1947-ben áttért a kultúra „öncélúságát kerülő kultúragitáció és termelési propaganda” megvalósítására, hogy számtalan buktatón keresztül eljusson 1968-ig, s hogy minőségileg megújulva az „értelmiségi értékek mentén homogenizálódjon.” Azt hihetné az olvasó, hogy innen már egyenes út vezet egy társadami szükségleteknek valóban megfelelő művelődési gyakorlat felé. A tanul­ mány további részéből azonban megtudhatjuk, hogy mindez egészen más­ ként történt. A vitaindító tény- és érvanyaga alapján a szerzőkkel együtt magunk is levonhatjuk a tanulságot. A művelődésügy sororozatos kudar­ cainak magyarázata nem önmagukban, hanem a mozgástér határain kívül keresendők. A kultúra, művelődés, közművelődés, vállalati kulturális élet, munkahe­ lyi művelődés stb. kategóriák a mindennapok sodrában kissé összemosód­ nak. Gyakran egymás szinonimáiként használjuk őket. A történeti áttekin­ tés mellett tehát egy másik fontos tájékozódási pont felvétele látszik szük­ ségesnek, ami a Palócföld lapjain folyó vita menetében nem merült fel. Nevezetesen a munkahelyi művelődés fogalmi meghatározása. A szakiro­ dalmat áttekintve úgy tűnik. ez a fogalom mindmáig kimunkálatlan. Maróti László valószínűleg e hiányt enyhítendő megfogalmazta a munka­ helyi művelődés célját - a Népművelés hasábjain. Ott ugyanis, velünk párhuzamosan, szintén e téma körül zajott a polémia. Kissé csalódottan 46 �szemléltük az eseményeket, azt, hogy emiatt az általunk felkért szerzők egy része elpártolt tőlünk. De csakhamar beláttuk: nem a gondolatok, vé­ lemények megjelenésének helye, hanem tartalma a fontos. Mivel a munkahelyi művelődés a közművelődés része, ám viszonylag önálló területe, ugyanakkor e két diszciplína gyakran a még elfogadható mértéknél is jobban összemosódik, Maróti László a munkahelyi művelődés mellett a közművelődés célját is megfogalmazta. Talán nem érdektelen a téma szempontjából, ha mindkettőt idézem. „ A közművelődés célja, hogy az állampolgárok fejlesszék művelődési igé­ nyeiket, műveltségüket, fejlődjön világnézetük, erkölcsük, magatartásuk, íz­ lésük, bővüljön politikai műveltségük, megújuljon szakmai képességük. V e­ gyenek részt a művelődő közösségek tevékenységében, hasznosan töltsék el szabad idejüket, alakuljanak ki a kulturált szórakozás szokásai, bontakozzon ki az egyének kulturális alkotó képessége.” A munkahelyi művelődés cél­ ja viszont, hogy ,,a társadalmi munkamegosztás valamennyi ágában, az ott tevékenykedő emberek személyisége, szellemi felkészültsége és erkölcsi fel­ fogása elérje azt a szintet, amelynek eredményeként a dolgozó mint a termelés, gazdálkodás emberi tényezője és a munkahelyi közösségek tagja, a legoptimálisabb teljesítményekre válik képessé.” (Népművelés 1988. 5. 32. old.) Tekintsünk most el a két célmeghatározás részletes, elemző összehason­ lításától. Hiszen a közös jegyek mellett számunkra elsősorban a munkahe­ lyi művelődés specifikuma a fontos. De a nagyobb nyomaték kedvéért had álljon itt még egy idézet Maróti László tanulmányából, amelyben a mun­ kahelyi művelődés tartalmi jegyeit vizsgálva így sommázta mondandóját: ,,Másképpen szólva a munkahelyi művelődés tehát nem egyéb, mint a mun­ kaközpontú művelődés és a művelődésközpontú munka egysége.” (Nép­ művelés 1988./5. 33. old.) A fentiek alapján az egyik legfontosabb felismerés az lehet, hogy mi az, ami nem tartozik a munkahelyi művelődés feladatkörébe. És ez nem is ke­ vés, ha meggondoljuk, hányféle igény fogalmazódott meg az eltelt évek során, közülük mennyi mindenre vállalkozott a legtöbb munkahely, de aminek nagy része eleve teljesíthetetlennek bizonyult. Az irreális feladatvállalások szükségszerűen bekövetkező kudarcai csak fokozták az egyéb­ ként is meglévő zavarokat, bizonytalanságokat. A vállalatok a megoldást keresve mindinkább felismerik a senki másra át nem hárítható kötelességüket, miközben egyre határozottabban ellenáll­ nak a velük szemben támasztott parttalan művelődési igényeknek. Ezek olyan racionális, jogos követelmények, melyek felismerése után egy­ re kevésbé lehet elvárni a munkahelyektől, hogy a „felvilágosító kultúra­ fejlesztést és szórakoztatást” is magukra vállalják. Ha elfogadjuk a tételt, miszerint a ember a legfőbb termelőerő, akkor nem lehet kétség afelől sem, hogy a műveltség, a szakképzettség emelése a termelőerő értékét nö­ veli. Ebből viszont az is következik, hogy a munkahelyi művelődés helye főleg a munkahely lehet, a ráfordított idő pedig a munkaidő szerves ré­ sze, ha nem is kizárólagos érvénnyel. Amíg a termelőerők technikai oldala a fejlődés alacsonyabb fokán áll, addig a képzetlen ember is képes azt működtetni. Ám a bonyolult terme­ lőeszközöket használni, feljeszteni, hatékonyságát növelni már nem. Ezért az olcsó - mert tanulatlan - munkaerő alkalmazása csak látszólag érdeke 47 �a vállalatnak. A nemzetközi piacon egyre nagyobb értéke van az emberi beruházás eredményeként megnyilvánuló munkakultúrának. ,,Csereará­ nyaink: romlásának az a legfőbb oka - írja Vajda György hogy termé­ keinkben kevés az anyagiasult tudás és többletérték.” (Társadalmi Szemle 1 986-/3. 7. old.) Azaz, a kulturális infrastruktúra fejletlen volta már nap­ jainkban is fékezi gazdasági fejlődésünket. Az oktatás, közművelődés, munkahelyi művelődés viszonylag önálló te­ rületei kulturális életünknek. Ugyanakkor szoros kölcsönhatásban állnak egymással, miközben bonyolult viszonyrendszert hoznak létre. E viszonyrendszeren belül az oktatásnak kiemelkedő szerepe van. Bár az oktatási intézményeknek a jelenlegi széttagolt, nem konvertálható szakmai képzés helyett a jövőben általánosabb ismereteket kellene közvetíteniök annak érdekében, hogy megalapozott, szilárd képességeket fejlesszenek ki a tanu­ lókban. Ugyanakkor, mivel az oktatás helyzeténél fogva nem képes nap­ rakész, egy-egy konkrét munkahely igényeinek megfelelő speciális ismere­ tek átadására, ez a feladat szükségképpen a vállalatokra, munkahelyekre hárul. A különféle oktatási formák a speciális szakemberképzés vállalati igényeinek eddig sem feleltek meg maradéktalanul, ezért szükségesnek látszik egy olyan munkamegosztás, melyben az oktatási intézmények az általános és különös, a munkahelyek pedig a specifikus ismereteket nyújt­ ják. A munkahelyek egy részének azonban - legalábbis a vita alapján úgy tűnik - , ehhez a követelményhez való viszonya enyhén szólva is ambi­ valens. Girasek. Károly a vitában a „kisüzemek felől” közelíti a problémát. Valóban döbbenetes, hogy egy 50-100 főt foglalkoztató valamely község­ be telepített kisüzem évente kettőezer forintot fordíthat közművelődésre. De talán mindegy is, hogy mennyit. Tízezret, vagy ötvenezret. Hiszen mint írja: „ A munkájuk végzéséhez elegendő kevés tudás megszerzése a megfelelő szakképzettség illúziójába ringatta a kisüzemek munkásainak nagy részét.” Ám ha jól meggondoljuk, ez nem is illúzió, bármilyen ala­ csony szintű is ez az „elegendő” tudás. Mert ha az odatelepített „technika” például csak annyiban különbözik nagyanyáink varrógépétől, hogy nem kell naphosszat lábbal taposni a meghajtó pedált, mert villamos energia működteti, de a technológia nem igényel mást, mint hogy minél gyorsabban és persze lehetőleg hibátlanul varrják fel az éppen szalagon futó ing gal­ lérját vagy gombját, akkor az ott dolgozó embereket semmilyen módon nem lehet rávenni, hogy képezzék magukat. Hiszen mindent tudnak, amit egyszerű munkájuk elvégzéséhez tudniok kell. A termelés oldaláról tehát nem kapnak inspirációt. A tanulásnak, képzésnek, továbbképzésnek nincs semmilyen reális oka, nincs valóságos célja, értelme. Igaza van Girasek Károlynak akkor is, amikor azt írja:,,... ez nem más, mint egy modern be­ dolgozói szisztéma.” Legfeljebb a jelző (modern) használata ellen lehet né­ mi kifogásunk. Hogy a nagyobb üzemekben azért mégis valamivel jobb, vagy legalábbis összetettebb a helyzet, azt valószínűsíti Czinke Ferenc interjúja, melyet Herczeg Istvánnal, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár személyzeti és szociális igazgatóhelyettesével készített. Herczeg István mindjárt az első 48 �mondatai között kifejti, „...hogy a gazdasági feladatok megoldása elkerül­ hetetlen, ennek kell elsőbbséget biztosítanunk. Tudniillik: csak a gazdaság megújítása, a megtermelt (jó minőségű!) anyagi javak nyújtanak fedezetet a szellemi vagyon színvonalas gyarapításához.” Majd az interjú második felében hosszan sorolja a szellemi gyarapodás tényeit. Bizonyítván, hogy a gyakorlat emberei milyen pontosan érzékelik a problémát. Azt nem állítot­ ta a nyilatkozó, hogy napjaik minden gond nélkül telnek, de azt sem, hogy fontos művelődési célokról mondanának le pusztán anyagi fedezet hiányá­ ban. Ismételten átlapozva a vita anyagát, úgy találtam, hogy a hozzászólások nagyon sok fontos, figyelemre méltó összefüggés felmutatásával gazdagítot­ ták a témát. Ám mégis hiányérzetem támadt. Ezért, hogy néhány adalék­ kal hozzájáruljak a közös munkához, felkerestem Szalai Sándort, a Salgó­ tarjáni Kohászati Üzemek oktatási osztályának vezetőjét. A kérdéseimre adott részletes, dokumentumokkal alátámasztott tájékoztatásából a követ­ kező adatokat jegyeztem föl. Az üzem dolgozóinak összlétszáma 3200 fő. Az 1988/89-es tanévben 7 fő egyetemen, 15 fő főiskolán tanul. 23-an jár­ nak szakközépiskolába, 5-en gimnáziumba, 28-an a dolgozók általános is­ kolájába. Vállalaton belüli szakmai át- és továbbképzésben részesüli 479 fő. Más, külső intézmények által szervezet szakmai tanfolyamokon tanul 162 fő. 141-en szakmunkásképzőbe járnak. Ez összesen 857 fő. Erre a tanév­ re 105 dolgozóval kötöttek tanulmányi szerződést, akiknek havonta rend­ szeresen ösztöndíjat folyósítanak. A felsőfokú képzésben részt vevő dolgozókat az első évben 3000 Ft, a második évben 4000 Ft, a harmadik és negyedik évben 6000 Ft, az ötödik évben 8000 Ft, a hatodik évben 10 000 Ft tanulmányi ösztöndíjban része­ sítik. A szakmérnök, a közgazdász hallgatók szintén 10 000 Ft tanulmányi segélyt kapnak évente. Mindezek mellett az üzem az esetenként 6000 Ft-ot is elérő tandíjakat, az utazási költséget magára vállalja, s a tanulmányi és vizsganapokra átlagbért fizet. Az általános iskola 8. osztályának befejezése után 800 Ft egyszeri jutalmat folyósítanak, a középiskola elvégzése, vagy a második szakma megszerzése után 2,50 azonnali órabéremelés jár. A fel­ sőfokú tanulmányok befejezésekor 800-1000 Ft havi béremelést kap a dol­ gozó. Ezek a kiadások évente megközelítik a 2 millió forintot. Ezen túl a vállalatnak külön műszaki könyvtára van és 26 helyen szer­ veztek letéti könyvtárat. Működtetik a nagy hagyományokkal rendelkező Kohász Művelődési Központot, közművelődési könyvtárral, klubokkal és a legkülönfélébb kulturális szolgáltatásokkal. A művelődési központ hoszszú évek óta szervezi a Munka és művelődési hónap elnevezésű progra­ mot, amelynek az a lényege, hogy minden hónapban más-más üzemrész dolgozói gondoskodnak a rendezvények lebonyolításáról, melyek tartal­ mukban közművelődési feladatokat valósítanak meg. A példa - meglehet - estleges. Ám a kérdés kezelése, eredményes meg­ oldása feltétlenül figyelemre méltó. Különösen ha azt is tudjuk, hogy a kohászati üzemekben a pénzügyi fedezetet mindenkor a valóságos szük­ ségletekhez igazítják. Nagy valószínűség szerint ebben nem elsősorban el­ méleti megfontolások, sokkal inkább a gazdálkodás gyakorlatra orientált racionális megszervezésének igénye játszik döntő szerepet. Az előttünk álló 49 �adatbázis azt látszik igazolni, hogy egy fejlettebb technikával rendelkező nagyüzemben, mint amilyen a kohászati üzemek, a termelési folyamatok nem csupán lehetővé teszik a kulturális törekvések megvalósítását, de meg is követelik a termelőerő emberi tényezőjének fejlesztését. Ezen a ponton kellene abbahagyni a mérlegelgetést, néhány keresetlen mondattal levonni a következtetést és megnyugtatni az aggodalmaskodó­ kat: lám-lám, nem kell a helyzetet olyan „borúlátóan” megítélni. Csak­ hogy! Ugyanabba a csapdába esnénk mint a bevezetőben említett kishitű optimisták. Mert mint azt Bagó József kitűnő tanulmányában olvashat­ juk munkaerő fejlettsége, tudása nem a legvégső meghatározó ténye­ ző, csupán erőforrás, amellyel lehet jól is, rosszul is gazdálkodni". Való­ ban! K i ne hallott volna már technikusi munkakörben foglalkoztatott mér­ nökökről, adminisztrációs munkára fogott fiatal közgazdászokról és más diplomásokról, vagy az alapanyagok, munkaeszközök előteremtésével, a kész- és félkész termékek mozgatásával is bajlódó szakmunkásokról az álta­ lános pazarlásnak e speciális megnyilvánulásáról. A munkahelyi művelő­ désbe invesztált anyagi eszközök csak akkor értékesülnek a kívánt hatás­ fokkal a termelésben, ha a vállalatoknál alkalmazott termelési eljárások, a technika, technológia fejlettsége szükségessé, a munkaerővel való racionális gazdálkodás pedig lehetővé teszi a szakembereknek képessége és képzett­ sége szerinti alkalmazását. A vitában felmerülő véleményeket mérlegelve, az az álláspont látszik elfogadhatónak, amely kibontakozásunk akadályát nem csupán a pénztőke, hanem a szellemi töke elégtelen voltával is magyarázza. Ebben az össze­ függésben érezzük jogosultnak, mi több, elháríthatatlan feladatunknak a munkahelyi művelődés kérdéseinek taglálását. Kötelez bennünket erre az a közeg is, amelyben élünk. Nógrád megyében vannak korszerű ipari nagy­ üzemek, vannak a századforduló technikáját kényszerűen megőrző vállala­ tok, vannak - főleg a tanulatlan női munkaerő foglalkoztatására ide tele­ pített - elmaradott kisüzemek, szanálásra ítélt bányák. Ahány munkahely, annyiféle prioritás. Ugyanakkor be kell látni, hogy léteznek az egész tár­ sadalmat közvetlenül érintő, az emberek életében elemi erővel feltörő, égetően sürgető, azonnali megoldást igénylő problémák, s ezek elsősorban gazdasági jellegűek. Valószínűleg éppen ebből kiindulva, napjainkban sokan hangoztatják, hogy gazdasági helyzetünk nem kedvez a kultúrának. Mégis, a bennünket műszaki-technikai téren meghaladó kisebb-nagyobb országok példái arra intenek, hogy minél nehezebb helyzetben van egy társadalom, annál nagyobb energiákat kell a kultúra fejlesztésére koncentrálnia. És még ránk vár egy új, a változásokat kikényszerítő társadalmi értékrend kiala­ kítása is. Olyan értékrend megteremtése, amelyben Németh László szavai­ val élve - ,,. . . a műveltség nem ünneplőruha, amit hordani kell, a művelt­ ség a helytállás segédeszköze... a vállalkozás fegyverzete” . Végül. A szerkesztőség nevében megköszönöm Marschall Miklós és N yi­ las György elemző, gondolatgazdag vitaindító tanulmányát. Érdemeikből semmit sem von le az a tény, hogy a munkahelyi művelődés terén ered­ 50 �ményeket felmutató Nógrád megyei vállalatok közül csak néhányan osz­ tották meg velünk tapasztalataikat. Többen voltak a hozzászólásra felkértek mint ahányan elfogadták meghívásunkat, és többen mondtak igent felkéré­ sünkre, mint ahányan megtiszteltek bennünket írásaikkal. Nekik - a kevesek­ nek - szintén köszönettel tartozunk közreműködésükért. Hisszük, a távolma­ radás oka nem az érdektelenség. Hiszen kétségtelen tény, hogy időközben sú­ lyosabb társadalmi problémák kerülhettek a közfigyelem homlokterébe. Bár véleményünk szerint a művelődés ügye - különösen a stratégiai célo­ kat illetően - méltán sorolható közéjük. Megköszönve a további hozzá­ szólásokra való igényt, a vitát befejezettnek tekintjük. Hogy milyen lé­ nyeges összefüggések maradtak ki a polémiából, és hogy volt-e értelme egyáltalán? Ennek eldöntését az Olvasó ítéletére bízzuk. B A C SK Ó P IR O SK A 51 �HANDÓ PÉTER Tört szonett Zsenge szóvirággal hintve a mező madárárnyék szárnyal színei fölött. Keletnek hódol, a léha dombtető, a hajnal-csóktól, mint keblébe szökött napfény füvecskéi Tükrét kőtől félti a lágy kanyarokban a szívéig csobban a bogaraknak, a kibúvó ér, a réten átszalad, az éjszakai dér a bókoló ágról, az első sugártól s a nedves bimbókat Álmával játszik születő öröm, szerelemmel szárít a megbolydult réten, hogy legyen ének, a gallyvégi köröm, virággá érjen szüljenek jókat az ébredő lények. 1988. jún. 25. Teremtő lágy esőként szitálva kifekszem a tájra gyönge virággá borzad e csöppben-jött holnap földszagú akarattal fölállok magammal felhőbe visszatérek mint megtisztult lélek 1988. jún. 16-26. 52 �E R D ŐS ISTVÁN Klosters, avagy egy lóversenyfutam anatómiája A pálya, ahol dolgozom, leginkább egy stadionra hasonlít. A lelátók három­ négyszáz méteren át úgy magasodnak a versenytér fölé, hogy soha ne felejt­ sük el: hetente kétszer a versenynapokon itt arénázik a közönség. Az ezer­ méteres körpályán mint távfutók a salakon, rójuk a köröket. Munkában, ed­ zésben néha számolatlanul sokat, a versenyeken legtöbbször két kört, a start­ tól a célig. Leggyakoribbak a kétezer, kétezerszáz méteres versenyek, de mér­ földön, kettőezerhatszáz, vagy háromezer méteres távon is gyakran tülekszünk a győzelemért. A római kocsiversenyzők késői utódai, ügetésre idomított versenylovakat fogunk be a pillekönnyű, kétkerekű kocsi elé, ülünk kifeszített lábakkal, szo­ rítjuk a gyeplőt, emeljük az ostort, ha kell. .. Itt vagyunk dermesztő hideg teleken, forró nyarakon, itt gurulunk őszi eső­ ben, itt reménykedünk az előbbrejutásban csípős tavaszi szélben! Alig múltam 30 éves, de néha százévesnek érzem magam ezen a pályán. Nős voltam, elváltam, újra házasodtam: ez mifelénk bizony elég gyakori, ki­ be, ki-be játék, hiszen a lóversenypályán élőket a hétköznapok nagyon nehe­ zen fogadják be. Rabszolga-gladiátorok vagyunk, ha innen nézem magunkat, császárként ünnepelt sztársportolók, ha úgy akarom, majdnemművészek, és majdnemszolgák! Ma taps, siker, fény, pénz, holnap szidalmak, átkok, szür­ keség, nyomorúság. Óriási erőpróba a fiatal nőknek elviselni egy embert, egy társat ebből a világból. Az én párom nem tudott elfogadni olyannak, amilyen vagyok, el kellett válnunk. Most a második házasság tartósságában reménykedem, és megpróbálom nem hazavinni a hajsza, az idegbaj kínjait egyszobás, komfort nélküli enyhén penészes lakásomba. Hátha mégiscsak lehetne velem élni... Január 28., szerda. Tizenhét óra harminc perc. A Magyar Lóverseny Válla­ lat Kerepesi úti ügetőpályáján starthoz szólítják a harmadik futam indulóit. Az időjárás ma kegyeibe fogadta a hajtókat, a közönséget, nincs túl hideg. Nem havazik, nem túlságosan csúszós a jól megmunkált pálya, érdekes és re­ ális versenyekre lehet számítani. Alvance hendikep következik. Alapidő ezer méterre egy perc harminc másodperc. Díjazásra hétezer forintot fordítanak. Az első díj négyezerötszáz forint. A versenyben legalább huszonöt győzelmet elért segédhajtók is hajthatnak, ami ma itt azt jelenti, hogy egyetlen középkorú idomárhajtó kivételével segéd­ hajtók visszük küzdelembe a futam lovait. Kilenc mén startol, egy kanca, egy ötéves heréit. A tizenegy ló a hendikep szabályai szerint 2100 és 2180 méter közötti távot kényszerül teljesíteni. A hendikepelés, előny- illetve hátrány­ kijelölést a lovak minősége, klasszisa és a versenyt megelőző formák, tel­ jesítmények alapján végzik el a szigorú, hagyományos szabályok szerint. Itt 53 �minden automatikus pontossággal történik. Itt első látásra minden körülmény nyilvánvaló. Tizenhét óra harminc: lecsapódik az indító zászlaja. Start van. A start pil­ lanatában úgy tűnik, tizenegy ló, tizenegy hajtó nyílt küzdelme kezdődött cl. A kocsikban valóban tizenegy hajtó ül, de hogy versenyezni? Az más kér­ dés. .. Az ügyesség, tehetség vagy éppen az ügyetlenség nyilvánvaló tényeit a pályán mindenki látja, és természetes módon igyekszik, hogy felhasználja az esélyek mérlegelésénél, a fogadásnál, de hiteles, pontos emberképek, szándék­ információk a kihirdetett visszaélésektől eltekintve igen ritkán jutnak át a pá­ lyát, a közönségtől elválasztó korláton. A nevek, a teljesítmények, az évek során ugyan egyfajta ítéletsűrítménnyé válnak a hajtókra, segédhajtókra vonatkoztatva is: reményt vagy legyintést váltanak ki a legtöbb versenylátogatóból, a szakemberekből egyaránt. Ha a pálya közönsége, a fogadók köréből találomra megkérdeznének két-háromszáz embert, egyetlen egy sem tudna arra válaszolni, ki vagyok én, mit akarok? Mi a bánatom, mik az örömeim? A fogadó még a legtöbbet arról tud, hogy KISZ-tag vagyok, hiszen tudja, hogy április 4-én két futamban futják a KISZ-díjat, amelynek elnyerése évről évre tekintélyes teljesítménynek számít. Ha véletlenül a közönség tudomására jut, hogy a hajtók közül éppen ki a KISZ-titkár, egy-egy siker vagy kudarc ürügyén az elfogult nézők gúnyosan kiabálják át a korláton a pozíció vádját, pajtás, te nem a tehetségeddel, ha­ nem a politikával akarsz itt érvényesülni. . . A Kerepesi úti ügetőpálya huszonegy istállójában mintegy száz KISZ-korosztályú fiatalember dolgozik. Többségük lovász, segédmunkás, udvari mun­ kás, a kisegítő személyzethez tartozik, de általában úgy huszonkét-huszonnégy fiatalember, köztük egy-egy lány - úgynevezett segédhajtói státusban dolgo­ zik. Rendkívül alacsony alapbérért, háromezerötszáz, vagy négyezer forint fizetésért embertelenül kemény munkát kell vállalni, annak reményében, hogy a versenyekben elért hatvan győzelem után majd hivatásos hajtó lehet az em­ ber. Van akinek szerencsés esetben három-négy év elég a hatvan győzelem el­ éréséhez, de arra is van példa, hogy valaki egy vagy akár két évtizeden át dolgozik, küzd, hogy előreléphessen a ranglétrán. Meghatározó momentum a tehetség, a képesség, de annál is fontosabb az istállóvezető-idomár akadá­ lyozó vagy menedzselő magatartása. Teremt lehetőséget a fiatal kollégának a gyors előrejutásra, vagy minden kínálkozó szakmai babért maga arat le, mit sem törődve a gondjaira bízott fiatalember fejlődésével, előrehaladásával. A segédhajtó hajnali négykor kel, hatkor már ott van az istállóban, ahol átlagosan 20-25 ló vár ápolásra! Az istálló teljes „lotjából” általában kéthárom lovat a segédhajtóra bíznak, hogy azokkal idomári irányítás mellett dolgozzon. Igen nagy az egyéni felelőssége is a versenyeket megelőző mun­ kában, a versenyzésben. Gondozó és ápoló. Segédmunkás-szerepkör és sport­ sikerek álma ötvöződik a hétköznapokon. Kudarcok és kellemes diadalok fényesítik, árnyékolják a versenynapokat. Szerdán és szombaton van verseny, egy-egy nevezetes nap nemzetközi verseny, vagy derby-típusú fényes prog­ ram vasárnap kerül sorra. A segédhajtó az istálló főmunkása. Ő nem beteg soha, ő nem engedhet meg magának semmi lazítást. 54 �Ő segédmunkás sorsa, alacsony bére ellenére felelős személyiség. A mes­ ter, az idomár szinte kivétel nélkül minden istállóban bízhat benne. A segédhajtó a főnök távollétében is rendet tart, másoktól is munkát, fe­ lelősséget követel, hiszen ő imponálni, bizonyítani akar, hiszen sikerei, előre­ jutása alapja a rend, a felelős munka, a szakszerű, becsületes versenyeztetés. Mindemellett sok-sok konfliktus forrása, hogy az ügetőpálya igen speciá­ lis üzem, a sport, a szerencsejáték sajátos ötvözete. Itt hetente kétszer lázba hozzák a közönséget a nagy lehetőségek, itt ezrek, tízezrek cserélnek gazdát percek alatt. A vállalati haszon kulcsa a játékkedv fokozása, a közönség tá­ mogató részvétele a játékban. A munka, a versenyzés, a siker, a kudarc nagyon-nagyon bonyolult körülmények között születik. A segédhajtó önállósága, szakmai kezdeményező lehetősége a körülmények és az istállóvezető-idomárok árnyékában gyűszűnyi, a felelősség a verseny tisztaságáért ennek arányában óriási. Eveken át minden épeszű ember látja a képtelen alaphelyzetet: közepes, vagy rossz minőségű, szerény létszámú lóállománnyal a pályán száz verseny­ napon olyan látszatot kell fenntartani, mintha érvényt lehetne szerezni a versenyszabályoknak, legalábbis annak az alapelvnek, hogy azokat a lovakat, amelyeket egy-egy versenyre beneveznek, azért nevezik be, mert azzal való­ ban győzni akarnak, a felkészült, szakértő fogadónak csak az a dolga, hogy a sok-sok győzelemre elszánt hajtó és ló közül kiválassza a legjobb esélyűt, és viheti haza szakértelme diadalaként a nyereményt. (A hetvenes évek elején szakkönyvnek is beillő szociográfia elemezte már meggyőzően az alaphely­ zetet, a magyar lóversenypályák elemi tisztességtelenségét, s a rendezetlen­ ség nyomán burjánzó bűnözés, csalás növekvő jelenlétét. Az azóta eltelt más­ fél évtized alatt semmi sem változott lényeg szerint, de a vezetőség egyre kétségbeesettebb erőfeszítéseket tesz a látszatok és azokon keresztül a pénzt hozó közönség megtartására.) A segédhajtó éveken át világosan látja, hogy a valós versenyzés látszata úgy viszonyul az igazsághoz, mintha azt mondanánk, van tűzhely, van víz, van tészta, remek húslevest lehet főzni ebédre. A húst, a hús ízét - az igazi fair play küzdelmet közmegegyezéssel hozzáképzeljük a modern konyha, az ebédfőzés eseményéhez, illetve a versenyeztetéshez. Itt gyökerezik a versenypálya lénye­ gi konfliktushelyzete, ki vonható felelősségre, ha a versenyeken nyilvánvaló szabálytalanság, visszaélés tapasztalható. Versenynaponként van 8-10 futam, fut 7 - 1 1 ló egy-egy futamban, nem túlozza el a tapasztalat érvényességét az átlagos hajtó, a versenylátogató, vagy tárgyilagos közreműködő, aki úgy gon­ dolkodik, átlagosan legföljebb két-három hajtó ül úgy kocsiba, hogy komo­ lyan gondolja, meg kéne nyerni a versenyt. A többség rendszeresen cél nélkül kocsikázik. Nem ritka az olyan verseny sem, ahol egyértelmű, hogy az egész mezőnyből egyetlen hajtó tör csak a győzelemre, versenynek híre-hamva sem lehet, s a népes társaságból három­ négy hajtó legföljebb arra törekszik, hogy a számára nyilvánvaló nyerő mö­ gött helyezést érjen el. A pálya versenyintézősége mindezt ugyanúgy tudja, mint a közönség, az idomár, vagy a segédhajtó. Mégis a versenyintézőség időnként kirívóan látványos hajtói közönyösség, formaváltozás, fogadási viszszaélés gyanúja esetén görcsösen, mechanikusan közé vág a közreműködők­ nek, a hajtóknak: hulljanak a fejek, jöjjenek az eltiltások. 55 �Hogy tekintélyes idomárokat tiltanának el nyilvánvalóan negatív tények ismeretében, az évente egyszer-kétszer fordul elő, annál gyakoribb, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő segédhajtókat marasztalják el olyasmiért, amit az istállóvezetők, idomárok, hajtók többsége bármikor büntetlenül megtehet. Lefutják a versenyt. Rossz nézni a tologatást, húzogatást, közömbösséget. Esélytelen lovak végeztek elől, a meglepetés óriási, az osztalékok rendkívül alacsonyak. Ilyenkor mondják: a kvóták gyalázatosak. A közönség, de külö­ nösen a nagy fogadó elveszti a pénzét, tüntet. Nyilvánvaló, hogy valakik kirabolták a pályát. Mindenki követeli, büntessék meg a vétkeseket! Jogo­ san vagy jogtalanul, mindegy, hiszen a vak is látta, valami nincs rendben. Kiírják az illetékességi körbe vonható paragrafusszámot, amely rendszerint a versenyek tisztaságát szabályozza, és a verseny lefutását követő órában megszületik az ítélet, az egy-két hónapos, néha féléves eltiltás a versenyek­ ben való részvételtől. A segédhajtó ezalatt a fél év alatt ugyancsak négy óra­ kor kel, ugyancsak kemény segédmunka olcsón díjazott balekja. Minden körülmények közt szolgálja az istállót, a mester, idomár szakmai céljait, mert ha letelik a büntetés, majd újra kocsiba ül, és arat egy szép győzelmet, s ezzel megint közelebb jut a hőn áhított hivatásos hajtói címhez. A büntetés hónapjait igen keserű elviselni egy-egy vétkes segédhajtónak is, de mennyire az olyannak, aki vétlen abban, amit szemére vetnek, mert vagy az idomár egyenes utasítására, ösztönzésére tette amit tett, vagy nagy­ ritkán saját feje után képzelt el meglepetésszerű, de tisztességes küzdelmet, győzelmet, amely balul ütött ki. Valaki valakibe belelőtt egy információt, és az okospénz landolt. A jól informált fogadó, vagy fogadócsoport meggazda­ godott. De meglehet, a győztes segédhajtónak semmi köze nincs a manipu­ lációhoz. Az információnak egy-egy istállótól a nagy fogadók, a páholyok urai felé ezer útja lehet. Egy biztos: a segédhajtók érdekében senki sem garantálja, hogy az igaz­ ság, a tisztesség diadalmaskodik, ha valami zavaros ügy feltűnik a pályán a totalizatőr körül, s a tüntető közönség érzelmeinek kiszolgálására gyors, ke­ mény büntetéssorozatról születik döntés. Panaszra, a segédhajtó mehet az istenhez, még tán ott sem talál meghall­ gatásra. Ebben a bonyolult, pénzéhes, pénzcsináló világban természetesen té­ vedhetnek, hibázhatnak a becsületes emberek is, persze hogy olyankor bünte­ tést érdemelnek, ha vétkességük, szabálytalanságuk bizonyos. Persze, hogy akad egy-egy segédhajtó, akit megszédít a pénz, a gyors siker ígézete, álta­ lában ők jogosan bűnhődnek. Ugyanakkor nem ritka az sem, hogy egy-egy szituációban keserűen kény­ telen belenyugodni az igazságtalan elmarasztalásba. A segédhajtó közvetlen főnöke, kollégája csak azt tanácsolja, ne fusson az igazsága után, mert az csak rosszabb. Még jobban felbőszíti a versenyintézőséget, és majd még gyakrabban „el­ meszelik” , akár semmiségekért is. Szabálytalan ostorhasználat, felvonulási sorrend eltévesztése, veszélyes hajtás jogcímén. Egy segédhajtónak soha nincs igaza! A versenyintézősség határozatai ellen nem szokás, és gyakorlatilag nem lehet fellebbezni. A csalások, csalássorozatok itt olyan természetűek, hogy bizonyítani, ellen­ 56 �bizonyítani nem igen lehet. A MOSZ 15-16. paragrafusa, a 133-as számú pa­ ragrafus sok becsületes fiatalembernek okoz, okozhat álmatlan éjszakákat. Egyébként a szerdai hétközi versenyek közönsége, létszáma nem túl magas. Ezen a január 28-i versenynapon - amikor keserűen végiggondolom, ki is vagyok én, miért is vagyok itt - 1500-2000 néző, fogadó várja a harmadik futam startját. A tizenegy ló meglehetősen „szétszórva” kezdi majd a versenyt: alaptáv­ ról, kétezerszáz méterről két ló fut: az egyes számú Iramszarvas, a kettes számú Lottó. Lottó, ahogy a szakértő közönség átlagos véleménye sűríti „nem ide való ló” , egyelőre jóval gyengébb képességű, halványabb formájú a többinél. Nem igen kell figyelembe venni az esélyek mérlegelésénél. Annál inkább az egyes Iramszarvast! Általános vélemény, hogy nem az első sanszok közül va­ ló ugyan, de aki itt nyerni akar, annak őt kell megvernie. Iramszarvas kéthárom hete formába lendült, általában gyorsan kezd, megbízható, bírja a finis tempóját is. A fogadók többsége számol is Iramszarvassal, a kasszák­ nál „kóstolgatják, csipegetik” - amíg Lottó kettes rajtszámát legföljebb egyegy elfogult, vagy felkészületlen fogadó mondja be egy-egy kis címletű pénz­ tár előtt, addig az ötvenes, százas, ötszázas kasszáknál sűrűn hangzik cl az egyes, a hármas szám. A hármas számú ló Jampi. Hatéves és igen különös állata a pályának, a Csapodár-istállónak. Hatéves, de az ügetőversenyzésben töltött négy évével alighanem kiérde­ melte a pálya legmegbízhatatlanabb lova kitüntető rangot. Legföljebb ebben a mezőnyben, ezen a téren Klosters versenyezhetne vele, az ötéves heréit, amely ezúttal majd hatos számmal, negyvenméteres térhátránnyal vesz részt a versenyben. 1986. december 31-ig Klosters, az Ipoly-istálló átka volt, fékezhetetlen­ sége, megbízhatatlansága, félelmetes nyugtalansága, idomárnak, hajtónak, de a versenyt indító startereknek, pályabíróknak egyaránt réme volt. Tíz indulásából ötször-hatszor már a startnál felágaskodott, az egész mezőnyt veszélyeztetve hibázott. Amikor január 1-jén átkerült a Pilvax-istállóhoz, formája már szerény javulást ígért, de fékezhetetlensége a régi maradt. Azért érdemes erre a két lóra, Jampira és Klostersre ennyi szót veszte­ getni, mert az Alvance hendikep gyászos főszereplői ők lesznek. De ne szaladjunk a dolgok elébe, ejtsünk szót a futam többi szereplőjéről is! Ismerjük meg az egyes Iramszarvast, a kettes Lottót, a hármas számú Jampit, a hatos számú, elátkozott Klosterst - az én lovamat. Négyes szám­ mal Hírnév készül a küzdelembe, távja 2120 méter, jó beállítás, de a nyolcéves kanca nagyon szerény esélyekkel van jelen a Somogysárdi-istálló képviseletében. Megígérhetjük: nem is lesz főszereplő, mint hogy az ötös számú öreg ló, Gabin sem, és a formán kívül levő, hosszabb pihenőből viszszatért hetes számú Jobbágy sem. A segédhajtók között Jobbágyot hajtja ido­ márhajtó. Minden más ló - már ígéretes esély, akár főszereplő is lehet. Igaz, hogy jelentős hátrányt szenvednek a spiccről induló Iramszarvassal, a mostanában gyorsan kezdő Jampival szemben, de mind a négyen, a hátul­ ról jövők, komoly esélyt képviselnek, ha „küldik őket” előre. 57 �A nyolcas számú ló Lipót. Formáját az előző versenynapon elért győzel­ me igazolja. Január 24-én nagyjából ugyanez a társaság futott együtt. Az ak­ kor is esélyes Jampi a célegyenesben hibázott, Lipót lett a győztes. Ugyanazon a versenynapon más futamban nyert a kilences számú Giustó is. Mindkét jó formájú mént tehetséges fiatalember hajtja. Sőt Giustó kocsi­ jában az 1986-os év segédhajtó-sampionja ül. A bajnok! Jelentős számú fo­ gadó bízik ebben a két lóban, mint ahogy a papíron első esélyű, tizes számú Jótállóban, s a legnagyobb térhátránnyal startoló Egyetlenben is. Legjobb hiedelmeim szerint egészséges emberi, szakmai kapcsolatban va­ gyok a körülöttem élő munkatársakkal, hajtókkal, segédhajtókkal, így remél­ hetően nem torzítják rossz érzelmek, ellenséges beidegződések az én verseny­ anatómiám mérlegelését. Persze, az objektivitás, realitás itt gyakorta más je­ lentésű, mint egy üzemben, hivatalban, vagy iskolában. Itt realitás a naponta fényre kerülő fantasztikus véletlen, a körülmények elképesztő, előre nem látható egybeesése. Itt mérlegel a résztvevő hajtó, a szakma, a közönség: s a mérleg fantasztikus eltéréseket mutat. Ha az Isten egy óriási nagyítót próbálna tartani a pálya egy meghatározott területe fölé, a régi második hely környékére, így bizonyosan állítható, hogy az élesre exponálódó arcok, emberek jó mintát jelentenének a jelenlevő két­ ezerből, s azzal együtt a közönség értékeléséről. Egy fiatal postást lássanak maguk előtt. A postás nyurga fiatalember. A Nyugati pályaudvar mögött, ha reggelente elindul súlyos zsákjával a vállán, félelmetes rutinnal ötvözi a kötelességből adódó muszáj információkat, címeket, házszámokat, praktikus, gyors útvonala­ kat és a szerda délutáni futamok felállásának buktatóit. Mindig kicsit nagyokos, majdnem mindig fölényes: „Jampi! Mert Jampi bombaforma. Utolsó versenyében - egy hete sincs - nyerőként hibázott. Itt korrigálni fog. Mostani beállításával verhetetlen. A ló hajtója ügyes fiatal­ ember, ma itt mindenki csak a hátát szemlélheti a versenyben. Minden ellen­ fél csak mögötte kocsikázhat. ." Mindezzel gyökeresen szembenálló elemzés született egy jól felkészült öregember agyában. Réveteg, okos szemek, szeplős tésztaarc. Nyugdíjas fő­ szerep. Utoljára moziüzem-vezetőként dolgozott valahol Budán, de amikor a nyolcvanas évek elején kilencféle fontos kategóriába sorolta a bürokratikus állami irányítás a mozikban játszott filmeket, felhördült és bedobta a törül­ közőt. Marhák, mondta kicsit nyeglén, hadarva, fizetett egy-egy üveg sört a pénztárosnak, jegykezelőknek, takarítónőknek és kikérte a munkakönyvét. Azóta kizárólag a lóversenypályákról igyekszik feltupírozni szerényke nyug­ díját, ami persze jóval több azért, mint az a fizetés, amit én vagy egy másik segédhajtó innen elsején hazavisz. „Jótálló meg Iramszarvas lesz elől a döntőben: a két egyforma esély most megmérkőzik. A pillanatnyi pozíció vagy a jó szerencse dönthet köztük. Harmadik esélynek meg itt van Klosters! Tudok róla, hogy az utolsó rossz futását a »torony« számon kérte telefonon, most javítani kell, most javítani akarnak vele.. . ” Joggal kérdezheti most a nyájas olvasó azt is, honnan tudom én összerak­ ni így utólag a fogadói mérlegeléseket, meg azt is például, amit tényként darál le barátainak az öregúr a telefonról, vajon igaz-é vagy kósza álhír, mint minden százból 99 itt a Kerepesi úton. Az első kérdésre egyszerű a vá­ 58 �lasz: azok a lelátónégyzetméterek, ahová ezen a versenynapon az Isten oda­ tartotta a nagyítóját egy nyitott szemmel élő újságíró barátomnak is a törzs­ helyét jelentik. Az emberarcok, a vélemények - amikor mániámmá vált a Klosters-ügy - általa formálódtak valósággá a nehéz hónapokban, amikor az is sűrűn előfordult, hogy fél éjszakákon tépelődtem, izzadtam, kínlódtam: miféle hibát, bajt csináltam, mi lesz velem? Egyáltalán, ki vagyok én, mit érek? Az is előfordult, hogy virradatkor, hajnali félhomályban odaálltam a tükör elé, meredtem a sovány, nyúzott arcra. No kopasz, ki jössz te még a kútból valaha? Vagy dobjuk be a törülközőt, keressünk nyugodtabb, ké­ nyelmesebb munkát, és felejtsük el a gyönyörű lovakat? Lehetetlen! Hogy megnyugodjak, ezt a január 28-át meg kell fejteni! Ezt az átko­ zott Klosterset el kell felejteni! Apropó, a másik kérdés, a nyugdíjas öreg­ úr telefonsztorijával kapcsolatban muszáj nyilatkoznom, hiszen engem hivat­ tak telefonhoz, nekem tettek szemrehányást Klosters első és rossz, ugráló futása után. Természetesen én erről a telefonról az istálló küszöbén túl soha sehol senkivel nem beszéltem, így csak az isten tudja, hogy a tésztaképű öreg mozis honnan tudhatott róla, és hogyan fejthette meg ebből következően, hogy második startjára Klosterssel reálisan lehet számolni az Alvance hendi­ kep mezőnyében. A mozis öregúr mellett szokott ülni a lelátón egy jóképű, intelligens ko­ rombeli férfi. Ő egy rendszerszervező pénzügyi szakember, aki fantasztikus méretű karrier lehetőségét áldozza fel, morzsolja szét az ügetőversenyzés oltárán. Lehetne tán miniszter, bankigazgató, sikeres külkereskedő üzletember, feltaláló, vagy akármi, de a kocsiversenyek úgy hozzánőttek az életéhez, hogy lehetőségét és tehetségét is mázsányi súllyal terhelik. Sütkérezhetne a megbecsülés fényé­ ben itt a lelátón is, ezren kérdezik mindenről, de ő hallgat, visszahúzódó. Számítógép-programozó egy nagyvállalatnál. Logikája kíméletlen, kö­ vetkezetes! „Egyetlen nyer! A tények, eredmények mérlegén Egyetlen áll a legjobban, nyernie kell. Most kutyák között szalad, verhetet­ len. Nyolcvanméteres térhátrány nem lehet probléma az ő klasszisával.” A kövérkés, alacsony, kopaszodó kocsmáros mindenben ellentéte a rendszerszervező játékosnak. Gyanakvó, szűkreszorított szemek, izzadás, hangos átkozódás van ott, ahol ő leül. A kocsmáros a pálya egyik leghírhedettebb fös­ vénye. Megrendülés nélkül elveszít öt-hatezer forintot egy óra alatt, de ha a barátjának nem akad a kezébe egy kétforintos telefonra, és tőle kér, per­ cekig morog, hogy azt a pénzt se fogja már visszakapni soha . .. „Iramszarvast az élről ma senki sem tudja megverni. Jól kezd, most a finisben is acélos, megbízható. Senki sem adhat neki negyven, hatvan, vagy nyolcvan métereket. Nyer az egyes számú állat, aláveszem egy-egy százasért az egész mezőnyt, hátha belezuhan valami háromlábú a döntőbe, és lesz pénz. Valami ilyen Klosters-féle kutya, ha odaérne Iramszarvas mögé, rög­ tön lenne itt pénz..." Egy pontozásos bérű pályaalkalmazott mindig szigorúan csak öt forintért játszik, ő egy év alatt veszít annyit, ha rossz passzban van, mint a kocsmá­ ros egy óra alatt. Egy évtizede megosztja magát a filmszakma és a lóver­ senyzés között. A filmforgatásnál jelentkező statiszta, itt a pályán egy a pályajelző zászló­ sok közül. Sok hajtó barátja van, tréfásan-komolyan sokan odaszólnak neki 59 �a start percei előtt, bátyám, most lehet szurkolni értem, ennyi elég az öt­ forintos kassszához, bemondja a friss tippet, és tulajdonképpen boldog, hogy tucatnyi ember nézi, mit is játszott a jól tájékozott öregúr. Hatvanöt éves le­ het, mindig pirospozsgás, friss, és mindig magabiztos... „Uraim! Nem kell itt izgulni, most Jótálló nyer. Nincs ellenfél. Okos kis hajtó ül a ló mögött. Amennyivel kövérebb a gyerek az átlagnál, annyival több szürkeállomány is van a homloka mögött. Ez a ló nyer, mire várnának vele?” Egy tudós portréjának felvázolásánál ne akadémikust várjanak megeleve­ nedni: fiatal, kövér fekete fiú viseli ezt a címet a második helyen. Tudós. A hétköznapi foglalatossága a televízióhoz köti, valami könyvelő féle ott, itt meg tudós. Mindentudó! „Jampi verhetetlen. Műhiba lenne ellene játszani. Tudom, érzem, ma nem hibázik. Feltartva nyer. Jótállók, Egyetlenek, Giustók, avagy Hiedelmek elviszik a pálya pénzét, így Jampira még rendes oszta­ lék is lehet, ahhoz képest, hogy csak azt szabad játszani. Nyomni fogják ezt a lovat, mert nincs ellenfele. . .” A butikos ilyenkor télidőben báránybőr bekecsben, nagy hegyes kucsmában könyököl a korláton. Távcsöve van. Játékszisztémája a szakértők szemében nevetséges: azt figyeli, melyik hajtónak mi a „drótja” , mit „üzen” a játszó­ társának a start előtti percekben bizonyos megnyilvánulásaival. Elsőként jön ki a pályára? Nyer. Emez a hajtó meg épp ezért nem számít. Rajta ül az ostorán vagy bal kézben tartja? Kulcskérdés ennél vagy emennél a hajtónál. Megint másnál azt kell nézni távcsővel, hogy az eredményjelző előtt melyik oszlopnál megy át a versenytérre, mert az a „drót” , hogy akar nyerni vagy nem akar. Ez a butikos ellentétben más, itt a pályán közismert butikosokkal sem­ mi, de semmi valóságos információt nem keres az istállók környékéről, mert ő bízik a saját szisztémájában, amely eredményességével igazolja őt, attól függetlenül, hogy agyrém, buta álom, vagy érvényes megfigyelés az egész. „Kérem, én Jótállót játszom, mert semmi nem szól ellene. Csak a saját okos hajtója verheti meg, ha megint akkor viszi küzdelembe, amikor már vége van a versenynek, mint legutóbb . . . A baj csak az, hogy a bemelegítésnél végig a hatos számú, Klosters mögött kocogott, azt „drótozta", hogy ez a kecske nyeri a versenyt. Nevetséges! Jótálló nyer! - annak az ugrálóbéka Klostersnek semmi köze nincs itt a döntőhöz. Január 28-án kellemes volt az este, se hideg nem volt, se jeges sár nem csapódott a hajtok képébe. Jókedvő voltam tizenhét óra harminc perckor, mikor starthoz szólították a mezőnyt. Mindenáron jól akartam szerepelni Klosters kocsijában. Álmodni sem lehetett volna azokban a percekben, hogy majd kíváncsi lehetek arra, hogy a közönség hogy vélekedik az esélyekről, hogy mi tükröződik ki a vágyak, álmok kerítésen túli rengetegéből. Amikor lecsapódott a startzászló, én a Klosters-szel szerencsés, jó startot vettem, és megindultam az óriási előnnyel igyekvő Jampi, Iramszarvas ül­ dözésére. .. Mi, hogyan történt ezután Klosters körül? A január 31-i, szombati ver­ senynapon megjelenő szaklap, a Pesti Turf szakvéleménye jól minősíti az eseményeket. Ezt írták az Alvance hendikepről: „Jampi az utolsó forduló előtt már élen volt, a célegyenes végén azonban ugrott, és a célt is átgalop­ pozta. A felzárkózó Klosters kapta az első díjat, míg a helyezéseken a feljövő 60 �Jótálló, valamint a több mint egy körön át vezető Iramszarvas osztozott. Négy hossz volt a hibázó Jampi előnye a célban, egy hossz, illetve két hossz a helyezettek különbsége.” A kvóták gyalázatosan alakultak. A jószerivel esélytelen Klosters győzel­ mére 65-ös tétet, 13-as helyett fizettek, de a befutó minden várakozást messze alulmúlt. A Klosters-Jótálló párra 79, a Klosters-Iramszarvas befutóra 286 forintot fizetett a totalizatőr. A közönség joggal fütyült, tüntetett. Valaki megint kirabolta a pályát. Méghozzá olyan szemérmetlenül, hogy az párját ritkítja. A turf hivatalos közleményei között január 31-én, a vezetőség reagálása méltónak látszik az eseményekhez. Első közlemény a lap második oldalán: „Klosters győzelme után is vizsgálatot indított (már tudniillik a versenyintézőség) a totalizatőrnél. Ennek eredményeképpen V. S. segédhajtót a MÜSZ 15-16. paragrafusa alapján 1987. július 28-ig bezárólag eltiltotta a verse­ nyekben való hajtástól. K. J-t az idomári gondosság elmulasztása miatt pedig 2000 forintra megbírságolta, s elrendelte, hogy Klosters nem maradhat tovább idomításában. H. L. segédhajtót a MÜSZ 133. paragrafusa be nem tartása miatt május 28-ig eltiltotta a versenyekben való hajtástól.” Ugyanezen lapszám 6. oldalának hivatalos közleménye: „A Magyar Lóverseny Vállalat igazgatója E. J., V. S., és V. T., segédhajtók 1987-re kiadott működési engedélyét azonnali hatállyal visszavonta.” Megjegyzendő, hogy E. J. és V. T. diszkvalifikálása, az 1987. január 24-én ugyanebben a társaságban futott lovak sze­ replése miatt feltehetően a január 28-i, szerdai eseményekkel összefüggésben került megítélésre. Ott is Jampi ugrott a célban, itt is Jampi hibázott: a súlyos fogadások itt is, ott is sikerrel „landoltak” . A figyelmes olvasó csendes kérésemre velem kell együtt érezzen, aki a közleményekben V. S. jelzéssel jelentem meg, s a közleményeket követően január 28-tól a hajtói engedély megvonásából adódóan szeptemberig a Pilvaxistálló érdemes lovásza voltam. Az első napok nagy riadalma után nem fu­ tottam el, nem kértem ki a munkakönyvemet. Hajnalonta álltam a borotválkozótükör előtt, és napról napra néztem a sovány csüggedt arcot, az egyre kopaszabb kopaszságot, és a számon ott volt mindennap Klosters neve, az elátkozott heréké. Hogy ne is felejthessem, egy napon az égre nyíló szobánk mellett levő udvari vécé feliratát, a klozet fel­ iratot levettem, és ugyanakkora fehér zománc táblácskára ráfestettem, ráégettem a Klosters feliratot emlékeztetőül, hogy ha az ember nem elég erős, nem elég körültekintő, ebben a túlkomplikált életben, minden rossz is meg­ történhet becsülete ellenére. Szerelmesem, élettársam nem tudott megvigasztalni, kiegyenesíteni. Görbe hátú lettem ezekben a hónapokban. Lelkes barátaim elmaradoztak. Ha sűrű, kemény konyakos-sörös estéket szerveztem magamnak, nemritkán egyedül tet­ tem. Hogy tompuljon az amúgy is tompa agyam, hogy legyen a csaló mellé részeges minősítésem is . . . Január 28-án, szerdán este húsz óra harminc perckor, miközben én az is­ tállónk mögötti nyomorúságos fürdőnkben zuhanyoztam, a pálya közönségé­ ből 2-300 ember még belül volt a kerítéseken. A nyolcadik futam nyerő­ fogadói nyilván a pénzüket várták a kasszáknál, akik nem nyertek, azok kö­ 61 �zül tucatnyi ember szintén ott ténfergett még a stencilező és a portásfülke kö­ zött, hogy a következő szombati programelőzetest már rögvest tanulmányoz­ hassa, ahogy szerdán itt elvesztette a pénzét. Akik itt maradtak, érthető többletindulatokkal vitatták meg a versenynap tanulságait. Ekkorra már nagyon hideg lett ugyan, de itt is, ott is nagy cso­ portokban folyt a diskurzus. Igaz-e hogy valaki látott egy kézben ötezerért Klosters-Jótálló befutót? Igaz-e, hogy a jókora köteg tikettel büszkélkedő, magát ünneplő, kövérkés mini gengszter csak kifutófiú volt, valaki a páholy­ ból vele küldte kasszához a nagyobbacska okospénzt? Az Alvance hendikep esélyeit latolgató urak közül fél kilenckor már csak négyen várakoztak a kasszák körül. Mind a négyen egyetértettek a szigorú felelősségre vonásokkal, eltiltásokkal, mindannyian átkozták az okos kezet, akinek állítólagos vezénylésére történtek volna úgy a dolgok, ahogyan tör­ téntek. A rendszerszervező pénzügyi szakember: „Tulajdonképpen az eltiltások alig érnek valamit. Rendőrért kéne kiáltani, mert ellopták a pénzünket. Nyil­ vánvaló, hogy kipróbált gengszterek fosztogatnak itt a pályán, ők hozzák ki a nagy lóvét, abból van a vállalati haszon, hozzájuk nem lehet nyúlni, hát elmeszelik a segédhajtókat. Van bűnös. De, hogy van-e ezeknek a srácoknak valami köze az okospénzhez, azt csak az isten tudja. A páholy erős fiúi itt ma meggazdagodtak, én meg taxi helyett gyalog megyek haza az Őrsvezér térre.” Kocsmáros: „Én csak azért vagyok itt, mert 10-10 forintért eltaláltam a nyolcadik futam befutóját, engem már nem érdekel a szombati program, én lehúzom a rolót, én ide többet be nem teszem a lábam. Nem, én nem a har­ madik futammal lettem megsértve, én a nyolcadik futam kvótáit tartom gya­ lázatosnak. Rendben van, ott is történt valami bundaszerű komplikáció, el­ dugták a pénzt előlünk, de én ott nem találtam el a sorrendet, engem a nyolcadikban sértettek meg. Itt fagyoskodok, hogy felvegyek a két tikettemre tíz rongyot, ehelyett kapok 2100-at. Ez a kvóta itt most Jinks győzelme nyomán ugyanolyan gyalázatos, mint a gyerekeknél a harmadik futamban, de itt nem vonnak felelősségre senkit, mert olyan, mintha volna pénz, pedig nincs. Mert az arányok a fontosak. A harmadik futamban kiloptak ugyan öt-hat igen jó esélyű lovat, cél előtt ug­ rott a biztos nyerő, de a favoritok közül kettőre akkor is fizettek . .. Itt a 6-8 jó esélyű ló közül egyre fizethettek helyezettként olyan nyerő mögött, amelyik nem egyszerűen tök esélytelen volt, de olyan, amelyikre ta­ lán az elmúlt három évben sem fizettek! Erre az egyik befutó negyvenszeres! Azt mondja meg nekem valaki, itt miért nem százszoros a pénz, amikor itt a pályán elvétve akad egy-egy találat? Fogadok, és adom egy a kettőhöz, itt nem lesz semmiféle vizsgálat, mint a segédhajtóknál. . . Tudós: „Engem nem érdekel az egész, mert én Jampit játszottam, s a ló megint ugrott a cél előtt, de-az operatőr barátomat a mentő vitte el, annyira kiborult, rosszul lett a nyolcadik futam után. Ez a kvóta szenzációt produ­ káló Jinkset játszotta. Nyolcas számú ló volt, ő háromszázért lekérte a jó nyolc-hetet, a félig süket kasszás mást hallott. A haver - ahogy célban vannak a lovak - az égig ugrál: háromszázért el­ találta a nap óriási pénzét, ez egy vagyon, gyerünk az étterembe, büfébe enni-inni mindenki. 62 �É n nem hiszem el, hogy el lehetett találni ezt a befutót háromszázért, mu­ tasd, mutatja a tizenöt-húszforintos tikettet. Tényleg nyolcast játszott, de minden tiketten 8-1 1 áll a nyolc-hét helyett. Nyolc-tizenegy, hüledezik, mikor ő nyolc-hetet kért. . . Mi nevetünk, ő rohan a vénséges kasszáshoz, üvölt, s hogy igaza lehet, az bizonyos, mert a futamban tíz ló lévén, nem is mond­ hatott be a nyolcas alá helyezettnek tizenegyest. De „reklama-alma” , visszakapta a rosszul beütött tikettjeiért a háromszáz forintját. Várt harmincezer forintot, kapott háromszázat. Összeesett. Mentő vitte el. Engedjék meg, hogy nekem ma, január 28-án, ő legyen a gyalázatos szen­ záció, ne az ügyetlenül kocsikázó segédhajtó eltiltása. .. Pontozásos bérű pályaalkalmazott: „Jótálló hajtóját kellett volna eltiltani, mert megint csak a helyezésért kocsikázott. Toronymagas esély volt, és én porig égtem rajta: öt forint helyett most kétszázért játszottam. K i ad kölcsön egy ötvenest, hogy vacsorázni tudjak egy-két üveg sört? Ennyi mérlegelő okosság közreadása után, joggal kérdezi tőlem az olvasó: Mi is történt tulajdonképpen a harmadik futamban? Versenyintézőség-határozatok, ítéletek, eltiltások, keserű fogadói vélemények kavargásában érdemes higgadtan szemügyre venni a tényeket, a minősítéseket. Az egyharmincas alapú Alvance hendikepben (egy kör, egy kilométer le­ futási ideje az egy perc harminc másodperc) az alaptávról induló Iramszarvas 1,27,3-as első körrel kezdett, vezetett, aztán elfáradt, második köre 1,31,2 másodperc! Ezzel a visszaeséssel már aligha számíthatott helyezésre, de végül is har­ madik lett. Jampi 2120-ról startolva, remek stílusban 1,26,6-os idővel futotta az első kört, s a második köre is a legjobb formájának megfelelően 1,28,4 másodperc. Ezzel a teljesítménnyel verhetetlen. A cél előtt azonban hibázik, fékezhetetlen, nyerőként átgaloppozza a célt, diszkvalifikálják. A segédhajtó 1987. január 1-jén kerül a Jampit gondozó Csapodár istálló­ ba, vagyis január 28-án „már” 3-4 hetes munkát végez a lóval. Az évek óta hírhedetten ugráló, rossz természetű Jampival. Ma sem állja végig a távot, pont a célba hibázik. A versenyintézőség szándékos hibázással vádolja a fiatal hajtót? Vajon miért hagyná a szándékos hibát az utolsó 20-30 méterre, a finisre, a torony árgusszemű szakértőinek koncentrált figyelme elé? Talán épp’ azért, hogy a másodiknak, harmadiknak célba érkező lovakat kész helyzet elé állítsa? Ez aligha hihető! Az általában ugyancsak megbíz­ hatatlan Klosterset nem lehetett komoly okospénz súlyával a helyezettek kö­ zé várni! Annál inkább Jótállót, Giustót, Egyetlent, Lipótot, amely lovak köziül egye­ dül csak Jótálló igyekezett igazán odaérni. Jótálló közepesnek mondható 1,27,5-ös kezdés után a második körben 1,25-2-t futott, így őt jogos szemre­ hányás aligha érheti hanyag hajtásért. Legfeljebb lassú kezdésért! Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az igen gyors versenyben Lipót is, Giustó is csak 1,28,5 körül kezdett, és Egyetlen második köre is csak 1,28,7, ami egyértelműen jelzi, hogy a jobb formájú, jobb klasszisú lovaknak ez a csoportja itt egyáltalán nem törekedett a győzelemre. Vajon miért? Sajnos, Klosters hajtójaként törekedtem viszont a jó helyezésre, éles küzdelemre én, 63 �aki 1,28,5-ös közepes kezdés után, 1,25,8-at csavartam ki a megbízhatatlan lóból, hogy dobogóra jussak, hogy nyerni próbáljak. De győzelemre Iramszarvas és Jampi gyors, határozott kezdése, magabiztos szereplése nyomán esélyem nem volt, nem lehetett. Mégis nyertem, hiszen Jampi átgaloppozta a célt. Vajon a versenyintézőség azzal vádol, hogy előre tudtam arról, hogy Jampi pont a célba ugrani fog, és előre megbízást adtam volna nyerő lovam erőteljes lefogadására, vagy­ is, okospénzt irányítottam csalók kezébe? Ha még mindez elvileg elképzel­ hető is lett volna, honnan tudhattam előre Klosters hajtójaként, hogy a jó esélyű lovak ma csak közepes teljesítményekkel kocsikáznak? Ha azt feltéte­ lezik, hogy ezt is előre megbeszélhettük, akkor az egyenlő lenne azzal a vád­ dal, hogy fiatal segédhajtók csapata maffiaként működik. De akkor 6-8 haj­ tót kell eltiltani, nem hármat. Ennyire pesszimista azért még a versenyintézőség sem lehet! Mire fel tehát a szigorú ítélet!? A totalizatőrnél megtalált magas összegű fogadás teszi gyanússá a nyerőt? Az ötezreket akárki befizetheti, akárki befolyásolására! Honnan a versenyintézőség, az igazgatóság magabiztossága, vizsgálaton azt érteni, ami a ver­ seny lefutását követő órában elvégezhető? Megkeresik a totalizatőrszalagokon a nagy összegben befizetett „okospénzt” , és kész? Nem kellene elemezni, vé­ giggondolni ilyenkor a pályán látottakat? A finis alakulását? A küzdelemtől tartózkodó hajtók indítékát? Egyáltalán: nem kellene-e ilyen súlyos esetekben elmélyült, komoly feltá­ ró vizsgálatot kezdeményezni, akár a rendőrség bevonásával is, hiszen köz­ törvénybe ütköző csalásról van szó. Lehet minden további nélkül megbélye­ gezni, „alapos gvanú” alapján elítélni embereket? Nyugodt lelkiismerettel mindezt aligha lehet tenni. 1987. január 28-án este, mégis ez történt az ügetőpályán. És másnap, harmadnap még rátettek egy lapáttal. Vajon tovább kutatták, elemezték a tényeket. Meghallgatták az érdekelte­ ket? Nem! Automatikusan megszigorították az ítéleteket, három segédhajtó­ tói megvonták a működési engedélyét. Lebunkóztak bennünket! Elítéltettünk: hat-nyolc hónapig, amíg majd vár­ hatóan megkegyelmeznek, lehajtott fejjel, lesütött szemmel kell élnünk, szolgálnunk. Klosters, a versenyintézőség döntése szerint január 28. után azonnal elke­ rült a Pilvax-istállóból. Néhány hónapon át mások kínlódtak az átok lóval, mígnem aztán végleg kiselejtezték a versenylovak sorából. Klosters egy ló a sok közül, amellyel dolgoznom kellett: gyűlölöm vagy szeretem? Persze átkoznom kellene az emlékét, dehát egy ló, egy kedves ál­ lat akkor is az életem része, munkám értelme, ha versenyszereplése katasztro­ fális volt is. Itt a lovak szeretete nélkül nem lehet meglenni: aki üti-vágja dühében a tehetetlen állatokat, az keressen másütt munkát. Én maradok: a baj tengernyi, de lovak nélkül a versenyzés, a győzelem reménye nélkül értelmetlen volna a jövőről gondolkozni. Január után február, március is elmúlik, akkor meg már majdcsak kitavaszodik... 64 �V IN C Z E D EZSŐ Kóbor kutya Csavargok az éjszakában, kóbor kutya; csontokat ropogtatok: az ujjaimat... S nézem a sok finom nőt. Nézem őket. Örömem: mint a gyógyulás reménye. Csak egy nő kéne! Egy finom nő: kinek majd a húsát rágom. Lihegek utána. Várom. (Kő)kem ény világ (Lemezeket hallgatva) Kemény zene ez, kemény, akár a fekhelyem. Elárulom, hogy ki játszik: a paranoidos Black Sabbath; s mindenki vaságyra gondol majd, pedig a padlón heverek... Kemény fekhely ez; s kőkemény körülöttem e zenés Világ: itt is, ott is a félelemtől úgy vernek a szívek, mint mikor Charlie Watts a legvadabbul püföli a dobokat. Fájdalmas blues-ban sír a Gibson-gitár. 65 �K E L E M E N JÓ Z S E F összegyűjtöttem a hajszálaidat a pulóveremről a plédről és gyufásdobozba zártam őket ott vannak az éjjeliszekrény felső fiókjában szép hosszú gesztenyebarna hajszálak hosszúságuk tizenhat és huszonhét centiméter között váltakozik összegyűjtöttem hajszálaidat a pulóveremről a plédről és gyufásdobozba zártam V áltozatok a módszerre tedd mindazt titkon ne tedd mindazt titkon amit eddig nyíltan tettél amit eddig nyíltan tettél tedd mindazt nyíltan ne tedd mindazt nyíltan amit eddig titkon tettél amit eddig titkon tettél tedd mindazt titkon ne tedd mindazt titkon amit eddig nyíltan sosem tettél amit eddig nyíltan sosem tettél tedd mindazt nyíltan ne tedd mindazt nyíltan amit eddig titkon sosem tettél amit titkon sosem tettél 66 �VERES AND REA Visszafelé Mi maradt az enyém? Hangod a zakatoló vonat ritmusában? Vagy szemed az elsuhanó városok fényjátékában? Vagy kezed melege és testi valóságod a gondolatok kuszaságában? Vagy csak egyszerűen egy kesernyés integetés fázisai egy homályos ablak mögött? A z utolsó kavargó fénytelen díszletekben kopsz napról napra toronyóra ütéseid csak ketyegnek fárasztó betekinteni a magát ismétlő fájdalmas teret hát napjaidba omolsz újra ezt még lehet Elvesztés Fanyarságból szült biztonságom elkárhozott. A fülledt-kocsmás augusztus vetette ki vagy a fázósan összébbhúzódó november ejtette ki ölelő karjai közül? Az ismétlődést elvetem, bár hiánya partra dob. A hajótörött földet azonban magam formálom. 67 �hagyomány FRIED ISTVÁN M iroslav Krleža magyar irodalomképéhez Krležának eddig csak részleteiben megjelentetett naplóiban tallózva minduntalan magyar irodalmi vonatkozásokra lehetünk figyelmesek. Oly­ kor csupán ingerült felsorolásokban kerül elő egy-egy divatosnak vélt és rossz példaként aposztrofált magyar írók neve (mint Heltai Jenőé, Mol­ nár Ferencé, Lengyel Menyhérté és ebben a sorban [!] Karinthy Fri­ gyesé), más alkalommal az ihletőnek kijáró tisztelet övezi (mint Petőfi és A dy nevét), olykor olvasmányélményként vet néhány mondatot oda (Ber­ zsenyi, Vörösmarty, Zilahy Lajos), megint más alkalommal a közös múlt tetszik ki (mint Zrínyi Miklós esetében). Öntudatlan idézet is jelzi példá­ ul Krleža mély Ady-ismeretét: „Rente i Kuponi, Profiti i Dividende, K rv i Zlato...” — írja egy helyütt, fordításra aligha szorul az idézet. Azért emlékeztessünk a „vér és arany” — minősítésére, mint a tőkésedés költőileg megfogalmazott jelképeire. „És ez egyike a magyar sváboknak” — írja Krleža naplói negyedik kötetében, s hogy ne legyen kétségünk, zárójelben magyarul: „a Sváboktól jött Magyar” . Feljegyzést olvasha­ tunk Kovalovszky Miklós A dy-esszéjéről, Ady Endre „híres Lédájának, Brüll Adélnak” regényesített életrajzáról (szabadon fordítva Krleža mondatát), Dénes Zsófia könyvéről. Krleža művészetének Adyéval ki­ mutatható rokonságát, az olykor önkéntelen Ady-áthallásokat már a harmincas-negyvenes években rögzítette a magyar szellemi élet. Németh László pontosan jelezte Krleža szenvedélyesen árulkodó Ady-esszéjének jelentőségét egyfelől a horvát-magyar irodalmi kapcsolatok történe­ tében, másfelől a horvát irodalom magyarságképének alakulásában. Németh László megállapításához kapcsolódik Hadrovics László, aki 1944-ben (!) kiadott kismonográfiájában az éppen saját hazájában hallgatásra kényszerített Krležát a „mai horvát irodalom legizmosabb tehetségé” -nek nevezi, és leginkább a lírában véli felfedezhetőnek Krleža kapcsolódását az Ady-örökséghez. „Lírájában a német Rilkével s némileg Adyval mutat rokon vonásokat, prózája azonban határozottan emlékeztet Szabó Dezsőnek élettel teli, húsból-vérből való írásaira” S amit az irodalomtörténész elemzéssel állapít meg, azt a harmincas években a személyes találkozás hitelével hangsúlyozhatja az utazó. Krle­ ža v iszonylagos elégedettséggel nyugtázhatta Németh Lászlónak és Fejtő Ferenc nek róla szóló sorait. Fejtő rokoni látogatás céljából indult „ér­ zelmes” utazasra, s könyvének irodalomtörténetileg is legérdekesebb részletei Krleža sziporkázó szeszélyes személyiségét elevenítik meg. A kulcskérdés Ady öröksége, amelynek feldolgozása Krleža számára ars poetica-érvényű, egy viszony felderítésére, egy helyzettudat megállítása, 68 �„egy európai színvonalú író” (ez Fejtő szava) nemzeti, regionális elkö­ telezettségének problémája. Fejtő megkéri Krležát, interpretálja számá­ ra az Ady-esszét. S a jó szerkesztő, az értő hallgató Fejtő nemcsak tolmácsolja Krležát, hanem evvel együtt megfigyeléseit is közli. A ma­ gyarul (és kis részben franciául) folyó diskurzusból az alábbiakat ér­ demes külön is idéznünk: Mikor a hun-magyar helyzetről, a közös dunai sorsról olvasott Krleža, pathétikussá vált a hangja és álla m egkem énye­ dett. Stílusa és olvasási módja is szenvedélyes, látszik, hogy gyűlöli a maga sorsát, horvátságát s hogy líra az, amit Adyról ír. Hogy megér­ tette-e? Azt hiszem, igen. A dy szociológiai helyzetét, városiasságát, ingadozását a bourgeois és proletár rokonszenvek között, bizarr életmohósságának radikális politikai meggyőződésével való összefüggését, az egész jelenségnek züllött s egyszersmind tragikusan nagyszerű voltát, nagyságát és törpeségét tisztán látja...” Amit ki kell emelnünk Fejtő megfigyeléseiből: Krleža Ady-esszéjének lírai volta. S az, hogy ennek az esszének kulcsszavai Krleža szépirodal­ mi alkotásaiban térnek vissza, ott is kulcsszavanként mintegy vezérmotivumként szőve át egy alkotói korszak (adott esetben az 1930-as eszten­ dők) termését. S bár a kutatás több ízben említette, hogy Ady nélkül aligha ismerhető meg teljes egészében Krleža világa sem ; Krleža viszonya Adyhoz (amelyben ideges elutasítás és szenvedélyes vonzódás, ironikus távolságtartás és heves azonosulás egy­ ként fölfedezhető számos tanulmányban kapott helyet, a monografikus feltárást igénylő munka java még hátravan. Aligha hagyható figyel­ men kívül az, hogy az 1930-as években megkezdett és egy időre folytat­ hatatlanná vált nagyregény, a Bankett Blitvában hun-magyar azonosí­ tása az Ady-típusú hun-magyar gondolatkörből eredeztethető; hogy re­ gényünk kulcsszava, a „blato” (sár, mocsár), szintén az Ady-lírából ve­ zethető le. Beszédes példa: „Csönd van és csöndben barangolok én E kis Guignol országocskán keresztül, Hol füröszt mindent piszkos őszi sár...” (Barangolás az országban) „Sablasno, blatno prividjenje ta je prokleta zemlja” „beskrajna blatna ravnica...” De föllelhetjük az alábbi Ady-idézetek megfelelőjét is a regényben: „Hunnia úri trágyadombja” , „Hunnia piszkos ólja” , Most már orgia és eszeveszett / Haláltánc már a nemes urak tánca... Hangulatában, megfogalmazásában, kulcsszavaiban (mint amilyen pél­ dául a „köd” ) Ady felé mutat a regény, amely az 1930-as esztendők pamfletprózájával és „negatív utópiái” -val rokon „tipológiailag” . Örö­ kölve a felvilágosodás ún. „államregényei” -ből kinőtt és éppen nem ideális államképződményt megjelenítő, hanem az adott politikai valóság szarkasztikus ábrázolásával új műfajt teremtő prózai elbeszélést, doku­ mentációnak, fikciónak, látomásnak és a kulcsregény határát súroló szer­ zői narrációnak „vegyítéséből” alakítja ki Krleža az általa művelt „ne­ gatív utópiá” -t. A kutatás már számos részletre vonatkozóan azonosí­ totta a szereplőket. A z alig elváltoztatott földrajzi nevek (Blitva, Blatvija, Vajdahunen, Ingerlanmand stb.), a 20-as—30-as esztendők politi- 69 �kai eseményei (Pilsudski „diktatúrája” , a Párizs környéki békék stb.), a társadalomrajz, amely a lengyel, a magyar és a horvát nemesi világ örökségét, és az elmulasztott földreformokat pellengérezi ki, a „közös dunai sors” -nak az Ady-esszében megfogalmazott ellenképe: „A hunok és blatviaiak (mint egyébként a többi nép is a világnak ezen az átko­ zott részén) egymás kölcsönös tagadására építették politikai nézeteiket, ideáljaikat és meggyőződésüket” : mind-mind az egykori kelet-európai, kelet-közép-európai helyzet alig torzított regényesítése formájában kerül­ tek a Bankett B litvában című regénybe. A mély Ady-telítettség mellett külön kell figyelnünk (a kutatás e téren jóval előbbre haladt) a lengyel kulturális-politikai áthallásokra. Krleža mintha modellként fogná föl a lengyel körülményeket, de a modell ábrázolása közben ki-kitekint min­ denek előtt a horvát-magyar viszonyra. A Bankett Blitvában nem regény a szó hagyományos értelmében, nem illeszthető bele egyetlen hagyományos regénykategóriába, viszont jóval több pamfletnél (bár annak elemeit nem nélkülözi), s ezen a ponton el­ válik Szabó Dezsőnek a 20-as—30-as években írott regényszerű alkotá­ saitól. A Bankett Blitvában központi figurája az értelmiségi, aki csaló­ dott az első világháború utáni várakozásaiban, és nem képes beillesz­ kedni a diktatúra kereteibe, hanem a maga eszközeivel (röpirattal, nyít levéllel) megkísérli a lehetetlent: a külön utat, a szembeszállást. S bár a főhős jórészt Krleža nézeteit közvetíti, mégsem azonos az író kedvelt szereplőjével, jóllehet ábrázolásában nem érvényesül az irónikus távolságtartás. Pontosan érzékelhetjük Krleža ábrázolási módszerét, ha a regény mot­ tóját vesszük szemügyre: Blitvo, zavičaju moj, ti truješ ako bolest... (Blitva, szülőhazám, te úgy mérgezel meg mindent, mint a be­ tegség) A nagy „nemzeti” blitvai költőnek tulajdonítja e sort a szerző, a köl­ tőnek, akiről teret neveztek el, mint a nemzeti romantika képviselőjé­ ről. Ha Mickiewicz Pan Tadeuszát kezdjük olvasni felfedezhetjük, hogy Krleža a Pan Tadeusz első sorának parafrázisát adta: Litvo! Ojczyzno moja! ty ješteš jak zdrowie (Litvánia! Szülőhazám! Olyan vagy mint az egészség) Mégsem járunk el helyesen, ha a regényben több ízben említett Waldemarast Mickiewicz-csel azonosítjuk. Viszont a két sor a (mottó és a Pan Tadeusz első sora) között feltétlenül genetikus kapcsolatot állapít­ hatunk meg, és talán az sincs kizárva, hogy Blitva azért lehetett a re­ gény színhelye, mert erre Mickiewicz poémája ötletet adott. Krleža ta­ nulmányaiból, naplóiból kitetszik, hogy általában elvetette a roman­ tikus örökséget, a „megkésett romantikus” minősítése nem kétséget ki­ záróan elismerő jellegű. Valójában a romantikából — Krleža interpretá­ ciójában — illúziók születtek, amelyek gátjai voltak a káros múlttal történő radikális szakításnak. A XX. század eleji horvát (és magyar) romantika „megkésett” , és ez a megkésettség a kelet-közép-európai ál­ lapotok általános jellemzőjévé vált. Megkésettség ez, szociális tekintet­ ben, a művészetre vonatkoztatva (s ilyen alapon az akadémizmushoz kerül közel) és mindenekelőtt a gondolkodás szférájában. Mickiewicz elé- 70 �gikus búcsúja gyermekkora tündérvölgyétől Krleža ironikus átköltésében keserű állapotrajzzá merevedik, és „tematikailag” több rokonságot mu­ tat föl Ady ,,Guignolország” -ával, mint az eredeti forrással. Amit Krieža jelezni akar: a tagadás. Ha úgy tetszik: a romantikus örökség elutasítása. S ezzel együtt annak demonstrálása, hogy a hajdani romantikus-nemzeti hevületből üres jelszó lett, az „egészség"-ből „beteg­ ség” , a remények megfakultak, s a valóság a diktatúra embertelensége. Ehhez az alapképlethez igazítja Krleža a néhány szóval elmondható cselekményt, eszerint vonultatja föl a szereplőket, akik inkább elhelyez­ kednek egy modellben, mint aktívan alakítják sorsukat. Van valami a regényben, ami a bábjátékkal rokon; mintha mozgatható figurák, az adott kelet-európai, kelet-közép-európai viszonyok közt megjelenő típus­ szereplők jelennének meg. S bár a kutatás — többnyire jogga l— felfedez­ te egyik-másik szereplő (típus) mintáját, szintén többnyire joggal óva­ kodik attól, hogy egy-egy szereplő „valóságos” életbeli megfelelőjét föl­ lelje. Már csak azért is, mert akár a később is írt Zászlók esetében, Krleža ugyan politikai, művészi, irodalmi élményeit, találkozásait, véle­ ményeit beledolgozta a kifejezetten szépirodalmi alkotásba, nem kulcs­ regényt irt: parodizál, ironizál, indulatait sem titkolja, tagad, helyesel. Egyszóval „viszonyt” alakit ki a szereplőkkel. S ez a viszony nem egy­ szer pontosan olyan, mint amilyen a valóságban volt, illetve mintha a valóságban lett volna, ha Krleža és a mintául szolgáló szereplő találko­ zására az „életben” sor került volna. Ez a valóságközeliség és az irónia (a tudatos elrajzolás) révén történő távolságtartás egyképpen sajátja a krležai emberábrázolásnak. Semmiféleképpen sem tárgyilagos szemlélő Krleža narrátorként, hanem egyfelől bábjátékos, aki szeszélye szerint mozgatja szereplő bábjait, ugyanakkor — másfelől — hideg fejű elemző, aki még a narrátor bábjátékos mozdulatait is kritikusan veszi szemügyre. Jól demonstrálható ez a módszer a Bankett Blitvában egyik szereplő­ jén. A kutatás alig vett róla tudomást, Spiró György említi Krležamonogáfiájában, hogy a regény egyik figurájában Kosztolányi Dezsőt ismerheti föl a magyar olvasó. S minthogy más közvetlen „azonosítás” inkább csak feltételezés (például a Rajevski—Meštrović megfeleltetés, ugyancsak a Barutanski—Pilsudski hasonlítás), ebben a figurában mint­ egy tetten érhetjük az írói szándékot és módszert az élmény és írói megformálás közötti úton. Lássuk előbb a kétségtelen bizonytékokat! Krleža naplóinak tanúsága' szerint két ízben találkozott Kosztolányi­ val, előbb 1915-ben, a Világ című lap szerkesztőségében, majd egy esz­ tendővel később, a frontról hazajövet kereste föl a magyar költőt laká­ sán, a Logodi utcában. Ezeket a találkozásokat az 1942-es esztendőből való naplójegyzetek rögzítik. Kosztolányi kiadott újságcikkeiben nem találtuk nyomát ennek a találkozásnak. Krleža azonban még a kettejük között lezajlott beszélgetés néhány mondatát is följegyzi. Az első alka­ lommal Kosztolányi a magyar olvasóközönség érdektelenségére panasz­ kodik, a másik alkalommal idegesen nyilatkozik meg (1916-ban va­ gyunk!, s ezt mondja: „Ha valakinek ebben a háborúban győzni kell, akkor inkább győzzön a hazám!” Krleža magyarul idézi Kosztolányi szavait. A Bankett Blitvában harmadik része 1962-ben jelent meg a Fórum című folyóiratban, és ennek első fejezetében (Hotel Savoy) szerepel „Ju­ 71 �piter Tonans blatvijske poezije, Oktavijan Deziderije Kronberg” (a blatviai költészet Jupiter tonansa), az apolitikus esztéta, a l'art pour l'art híve. Már az önmagában árulkodó, hogy a költő nevének kezdőbetűi (D. K.) Kosztolányi Dezső nevének kezdőbetűi, majd az is, hogy szintén két korábbi beszélgetésről esik szó. S hogy semmiféle kétség ne adód­ jék, „Halompestis” város Várnegyedébe helyezi Kronberg lakását, s a naplóbeli Krleža—Kosztolányi beszélgetést transzponálja a regénybe. A főhős is a fontról érkezik, a beszélgetés hasonlóan zaklatottan folyik, és Kronberg kijelentése valójában a naplójegyzet Kosztolányijáé: „ha már arról van szó, hogy valaki fölött meghúzzák a lélekharangot, ak­ kor már jobban szeretném, ha azt a harangot az ellenségeink fölött húz­ nák meg...” A beszélgetést Kronberg Ádám (!) nevű kisfiának hirtelen belepése szakítja félbe, akárcsak a naplójegyzet szerint. Még azt tehet­ jük hozzá, hogy a regényben szó esik Kronberg Hun akkordok (Hunske akorde) cmű kötetéről, amely minden bizonnyal a Négy fal között című kötet Magyar versek ciklusára utal. A regénybeli harmadik találkozás alkalmából Kronberg a megbékélés, a „magasabb szempontok” költőjeként jelenik meg. Krleža valószínűleg nyomon kísérte Kosztolányi tevé­ kenységét, legalábbis hallott arról, hogy miképpen tevékenykedett a PEN Klubban, és talán verseskötetei és novellái, regényei mellett sem ment el szó nélkül. A többi apró „jelentős” tényből azonban nem szabad arra következ­ tetnünk, hogy hiteles Kosztolányi-kép kerekedik ki. A Kronberg-portré éppen úgy valóságnak és fikciónak, élménynek és keserűen karikírozó szándéknak, a magyar irodalom iránt érzett tiszteletnek és vonzódásnak, valamint heves önvédelmi, elutasító gesztusnak keveréke — mint ahogy a regény többi szereplőjének jellemrajzát is hasonló módszer szerint vázolja fel az író Krleža, naplójegyzetének Kosztolányi-képe sem egy­ értelműen pozitív kicsengésű, ott azonban mégis érződik valamiféle tisztelet egy jelentős alkotó iránt. De érződik az is, hogy a világháború frontjainak két különböző oldalán állnak. Mást óhajt a magyar költő és mást a horvát költő. A regényben ez az ellentétes szemlélet okozta szembeállás lesz az igazán fontos. Két különböző értelmiségi mentalitás kifejeződésévé lesz a két figura. Kronberg költészeténél a regényben fontosabb messze nem egyértelmű, inkább opportunista, mint nyílt ma­ gatartása az adott politikai viszonyokkal szemben, de megbékélést szor­ galmazó kijelentése sem több, mint a helyzet szülte kompromisszum. A regény főhőse, Niels Nielssen viszont minden tisztelete mellett határo­ zottan és elkötelezetten képviseli az egyetlen értelmiségi magatartást, azt, amelyet Krleža is képviselt az első világháború idején, majd az 1930-as esztendőkben. A kétféle gondolkodásmód egyben arra is rávilá­ gít, milyen mély szakadékok választották el a magyar és a horvát állás­ pontot, s arra, hogy Krleža a politikai utópiába rejtette a még messze nem megoldott, sem a történelmi kutatás, sem a publicisztika által a kellő mértékben föl nem tárt horvát—magyar viszony értékelését, amely fájó sebeket szakíthat föl. Hiszen Krleža e regényének ezen a helyén (és másutt is!) a kelet-európai diktatúrák, féldiktatúrák modellálása közben — talán önkéntelenül vissza-visszatér a horvát—magyar kapcso­ latok, alá- és fölérendeltségek, történelmi hagyományok kérdésére. És e kérdés fölvetése, „körüljárása” , egyetemessé, modellérvényűvé építése 72 �közben halmozza egymásra a személyes tapasztalatokat, az olvasmányélményeket, az újsághíreket (naplójegyzeteiből tudjuk, hogy sűrűn lapo­ zott bele például a Pester Lloydba vagy a Magyar Nemzetbe). Ebben a folyamatban lesz több epizódnál Kronberg megjelenése a Bankett Blitv ában című regényben. Ma már aligha állaptható meg minden kétséget kizáróan, hogy Krleža két találkozása Kosztolányi Dezsővel valóban így történt-e meg, ahogy K rleža megörökítette. S bár Krleža félelmetes emlékezőképessége vitán felül áll, mégis elgondolkodtató, hogy a találkozások leírására csak 1942-ben került sor (tehát 27, illetve 26 évvel az esemény után). Majd újabb húsz esztendő telt el, s lett Kosztolányi Kronbergként regényszereplő. Ami az egyes részleteket illeti, ott Krleža valóban hiteles, Bioló­ giailag is minden gyanú fölött áll. Ami az egészet illeti, KosztolányiKronberg regénybeli szerepét, ott viszont a fikció lesz az erősebb. Krle­ ža elszakad a figura modelljétől, s a valóság az intimitás részleteit a regény koncepció szerint szabadon alakítja, inkább típussá formálja, mint egyéníti. Mert a Bankett Blitvában a felvilágosodás államregényeitől ép­ pen ezt a tipizálási, modellálási módszert örökölte. Barutanski egyszerre P il'tsudski (majd anticipációképpen Ante Pavelić vagy Tiso) és általában a kelet-európai diktátor, aki nemzeti jelszavaival valósítja meg a totális államot, miközben megoldatlanok maradnak a legfontosabb szociális kérdések. Ilyeténképpen Kronberg-Kosztolányi is, akiről nem csupán Krleža vélte, hogy a l'art pour lart híve, és akinek homo aestheticuselvéből nem pusztán Krleža következtette a kozmopolita költőt, de a mindenfajta rendszerbe jelentéktelen tartózkodással beilleszkedő poéta is, aki már semmiképpen sem viseli Kosztolányi valóságos vonásait. Minthogy Krleža egyszerre akarta megírni a kelet-európai diktatúrák természetrajzát és a kelet-európai értelmiségi lehetőségeit és egyetlen lehetséges magatartási formáját, ezért fokozottan élt az elvonatkoztatás eszközével, és nem riadt vissza attól, hogy egészen közel kerüljön a té­ zisregényhez, illetve a kulcsregényhez. Ám mivel módszerei közül a karikírozás kitűntetetten fontos szerephez jut, így a kulcsregény felől fenye­ gető veszélyt könnyedén kerüli el. Nehezebb feladatnak tetszik a tézisre­ génytől való távolság megőrzése. A szlovén író-esszéista, Bratko Kreft egy helyütt nem indokolatlanul szól „regénypamflet” -ről a Bankett B lit­ vában című művel kapcsolatban, más kutató pedig a regény időszerű kicsengését hangsúlyozza, mondván: direkt reakció az európai naciona­ lista mítosz felől érkező akut veszélyre. A magunk részéről ismételten a Bankett Blitvában államregény voltát, tehát a tematikai és regénytech­ nikai vonatkozásokat emelnénk ki. Tematikai: mivel több kelet-európai állam szatirikus rajzát adja az író, alig túlozva el a valóságos elemeket, inkább e valóságos elemek tendenciózus csoportosításával keltve a szatí­ ra hatását. Államot rajzol föl Krleža, cselekménybe ágyazottan, törté­ nelmi háttérrel, földrajzzal, éghajlattal és kormányzási formával. Csak­ hogy nem annyira valóságos történelemről van szó, mint inkább arról az eszmetörténeti folyamatról és konstruált múltlátásról, amely a két vi­ lágháború között mindenekelőtt a lengyel, a magyar és a horvát álla­ miság ideológiájában jelentkezett. Vágyakból, elképzelésekből, „ősi dicsőség”-ből, történelemkönyvekből áll össze az a „történelemszemlélet” , amely Blitva, Blatvija és a többi, Krleža által modellérvényességgel meg­ épített állam létét igazoja. 75 �Ez a típusú államregény regénytechnikai szempont — a felvilágosodott X V III. század pozitív utópiájával szemben a XX. század negatív utópiájá­ val jelentkezett. Olyan állam megvalósulását jövendölte, körvonalazta, hirdette, amely a totális diktatúra jegyében áll, s annak szolgálatába kény­ szeríti az egyént és társadalmat. Riasztó látomások jelzik az utópisz­ tikus és tudományos-fantasztikus regény útját (a magyar irodalomból Karinthy és Babits idevonatkozó látomását említjük, a cseh irodalomból Čapekét) — Krleža Bankett Blitvában című regényéig. A legyei, a ma­ gyar és a horvát államiság ideológusainak jelszavai, nézetei visszahangzanak a regényben, s a nézetek szembesülnek azzal, ami létrejött, és ami ellen Niels Nielssennek föl kell vennie a küzdelmet. Ilyen értelem­ ben a totális diktatúra és szabadságjogokat valló-hirdető értelmiségi „té­ zisei"-nek regénye a Krležáé. A magános értelmiségi küzd a diktatúra ellen. Hiszen Rajevski elkötelezettsége a diktatúra mellett (amely tehet­ ségének önfeladását eredményezi), a kevésbé tehetséges Knutson elkese­ redett merénylete, Kronberg kiegyensúlyozottságra valló szüntelen kompromisszumra törekvése jelzi, mennyire egyedül áll a demokrácia harcos humanistája. Aligha követnénk el nagyobb hibát annál, mintha Kronberg-Kosztolányi figurájával kapcsolatban méltánytalanságot és türelmetlenséget vetnénk Nielssen—Krleža szemére. S bár Krleža magánossága az 1930as esztendőkben, naplójegyzeteinek és regényének több megfelelése okot adhatna arra, hogy regényfigurák szándékos elrajzolását rójuk föl, még­ sem tehetjük meg. Krleža tézisregényt írt ugyan, általánosított, alig lep­ lezve épített regényébe valóságelemeket, szubjektív indulatokat ültetett át regényhősébe, a regényegész azonban éppen államregény voltával olykor igényli ezt a fajta alkotói módszert. Nem egy államról van szó (tehát nem Lengyelországról vagy a későbbi Horvátországból), hanem azokról az államokról, amelyek az 1930-as évek szemlélete szerint bár­ mely pillanatban létrejöhetnek. Olyan diktatúráról, amely akármely na­ pon megvalósulhat. S amely államok és diktatúrák lényegében készen állnak létrejöttük előtt. Ideológiailag elő vannak készítve a kelet-európai népek közös történelmi nyomorában, felemás és megkésett fejlődésében, elmulasztott társadalmi reformjaiban, egymás ellen feszülő nacionaliz­ musukban. S itt visszatalálunk Krleža Ady-élményéhez, „A Duna vallo­ mása” méltán szerepei kiemelt helyen az említett Ady-esszében. Sosem lehetünk elég óvatosak akkor, ha Krleža magyar irodalmi is­ mereteiről szólunk. A z eddig — részleteiben ismert naplók, az esszék, az önkéntelen idézetek, fordulatok azt tanúsítják, hogy otthon volt a magyar irodalomban, figyelemmel kísérte fejlődését akkor is, mikor év­ tizedeken nem lépte át a magyar határt. Alig van olyan regénye, amely­ ben ne találkoznánk valamiféle magyar vonatkozással. Talán az is több a puszta véletlennél, hogy Léda egyik színművének címe. KosztolányiKronberg alakja pedig arról tanúskodik, hogy a magyar költői lét prob­ lémái is foglalkoztatták. Terjedelm i okok miatt nem közölhetjük szerzőnk eligazító jegyzeteit. Fried István és olvasóink elnézését kérjük. (A szerk.) 74 �7 5 �K E R ÉN YI FEREN C Szemközt Madách Imre szövegével (Egy sajtó alá rendezés műhelynaplójából) 1987-ben kaptuk Horváth Károly irodalomtörténész, egyetemi tanárral a megbízást, hogy készítsünk új válogatást a Szépirodalmi Kiadó számára, megállítandó azt a szövegromlási folyamatot, ami gyakorlatilag már Ma­ dách életében megkezdődött, de az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Olyan időpontban, amikor a külföld érdeklődése viszont megélénkült az első szá­ mú magyar remekmű iránt; műfordítók, könyvkiadók, hungarológusok, színházi szakemberek kérik újra és újra Az ember tragédiája hiteles szöve­ gét. A kiadó feltételei kedvezőek: természetesen mai, olvasható, élvezhető, tanítható szöveget akar (szakkifejezéssel: szöveggondozott textust, de nem kritikai kiadást), de megadja ehhez a kritikai kiadást már közvetlenül elő­ készítő szövegjegyzetek lehetőségét, s a kötet a Tragédia mellett tartal­ mazni fogja a Mózest, Madách lírájának és levelezésének a két műre vo­ natkozó hányadát. Íme a feladat, amelyről minden magyar irodalomtörté­ nész ábrándozhat a tervezgetés óráiban... a k é z ir a t é r d e k e s s é g e ir ő l A Tragédiának egyetlen, Madách kezétől származó (autográf) kézirata van, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őriz, K 531 jelzeten, és amelyet 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulóján jelen­ tetett meg hasonmásban az Akadémiai Kiadó, Horváth Károly utószavá­ val és gondozásában. Ismerjük még a Tragédia szereplőlistáját is, amelyen Madách maga rögzítette - a drámai költemény kidolgozásával párhuzamosan - a megírás dátumait (innen tudjuk, hogy 1859. február 17. és 1860. március 26. között dolgozott rajta az alsósztregovai „oroszlánbarlangban” ), az egyes színek verssorainak számát mintegy ellenőrizve önmagát a kom­ pozíció területén és a szereplők egyre gyarapodó lajstromát. E szereplő­ lista legutóbb 1983-ban jellent meg, hasonmás kiadásban, az Európa K önyv­ kiadó azóta megszűnt Kézirattár-sorozatában; „...írtom egy költeményt” ...idézetcímmel. A Tragédiának más kéziratát nem kell keresnünk. 1861. november 2-án Madách két levelet írt, egyet Arany Jánosnak, egyet Nagy Ivánnak. Ben­ nük szinte szó szerint ugyanaz olvasható erről a kérdésről: „...nálam a kéz­ irat mása nincs meg...” , illetve „... más példányom nincs...” Hogy ez Madáchnak rendes írói gyakorlata volt, arról a Nagy Ivánnak küldött, 1891. december 23-i levél tanúskodik, amelyben a Férfi és nő című, pályázatra benyújtott fiatalkori drámáját kérte vissza az Akadémia levéltárából: „...szokás szerint nem tartám meg párját.” Látszólag a szöveggondozás munkája egyszerű, hiszen megvan az autog­ ráf kézirat (K lesz a rövidítése a jegyzetekben), az első kiadás 1862 janu­ 76 �árjából (minthogy) a címlapon 1 861 áll, ez lesz a jelzése, sőt a költő meg­ érte a második kiadást is (1863). Vagy mégsem? Az akadémiai kézirat, a K folyamatos alkotómunkát bizonyít - Madách ezenközben nyolc tollat koptatott öl, amint az a kézirat vonalvastagsága jól szemlélteti. Mint említettük, a szereplőlistán Madách összeadta a vers­ sorokat: 4080. Ezt meg is kapjuk, ha a V II., a konstantinápolyi szín sorai­ ba nem számoljuk bele azt a 23-at, amelyet zsoltárokból emelt át a bará­ tok és a máglyára induló eretnekek kórusába. Ez tehát az alapszöveg, amely az 1860. március 26-i állapotot mutatja. Csakhogy az Arany Jánoshoz eljuttatott és általa kiadott kézirat nem tisztázat, hanem Madách kezétől származó javításokat, sorbetoldásokat is taralmaz, nem szólva Arany jól megkülönböztethető módosításaitól, amelyeket Madách köszönettel elfoga­ dott, jóváhagyott és amelyek így az első kiadásba is bekerültek. Mi történt 1860 márciusa, az alapszöveg elkészülte és 1861 tavasza között, amikor Madách Imre, Balassagyarmat város választott országgyűlési képviselője útipoggyászába tette a Tragédia kéziratkötegét is? A választ az említett, 1861. november 2-i, Nagy Ivánnak küldött levél tartalmazza: „M ár több esztendeénél, hogy készen van. Említettem több ösmerősöm előtt (...) mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. Végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátunknak felolvasám, s ő sörgetett, adnám Aranynak bírálat végett.” Nem ítéljük el Madách baráti körét! Vaskos kéziratköteg, piszkozatjellegű kézírással - ez több volt, mint amit a lírai költemények cseréjé­ hez, lakodalmi versezetek, csípős epigrammák meghalllgatásához szokott nógrádi litterátusok elfogadhattak. (Hasonló érzést, megtoldva a nyitóso­ rok kedvezőtlen benyomásával, Arany is átélhetett.) A javítások első há­ nyada - s ezzel indul a második munkafázis, az alapszöveg javításáé tehát vélhetően Szontagh javaslata, bár a javítás mindenütt Madách kezé­ től való, így talán helyesebb Madách és Szontagh javításáról szólni. Mind­ ehhez járulták azután Arany javításai és a nyomda számára tett utasításai 1861 őszén, a kiadás munkálatai idején. Olyan klasszikus kéziratunk van tehát, ami párját ritkítja a magyar iro­ dalomban. Hiszen voltak már olyan esetek, amikor írói kézirat nélkül, egy­ korú másolatok szövegéből kellett alapszöveget megállapítani, szinte öszszerákni (Csokonai Karnyónéja esetében például); máskor egy másoló ad­ ta meg egy drámaszöveg végleges formáját (Bessenyei életművében); a Bánk bánnak pedig két kidolgozása ismeretes, de nem egy kéziraton. A Tragédia esetében az egy kéziraton belüli két munkafázis elkülönítése fel­ felbukkanó óhaja a Madách-textológiának. W aldapfel József már 1956-ban célzott erre, az általa sajtó alá rendezett kiadás jegyzeteiben. Horváth K á­ roly 1973-ban szintén gondolt rá, de a hasonmás kiadás, jellegénél fogva, nem volt alkalmas rá. Most - szövegkritikai jegyzeteinkben - megtehetjük ezt az elkülönítést. A K tehát a kézirat alapszövegét jelenti majd, az 1859. február 17. és 1860. március 26. közötti munkafázis eredményét, a Ki a kéziraton tett javításokat. A másodikon (1863) Madách maga is tovább ja­ vított, de figyelembe vette Szász Károly észrevételeit is. Lássuk az elmondottakat egy szövegpéldán. Az egyiptomi, a IV. színben Ádám-Fáraó arról a leláncoló rokonszenvről beszél, amely az istenített uralkodót a rabszolganő-Évához köti. Lucifer válasza a 621-623. sorban, a K szövegében, tehát ahogyan Madách azt először két sorban megfogalmaz­ ta: 77 �’S így nincs más hátra, mint hogy a ’ tudás Azt el tagadja, ’s az erő kaczagja. Madách maga javít a K 1-en: Nincsen más hátra, mint hogy a’ tudás Létét tagadja, ’s az erő kaczagja. Arany az utóbbi sort tovább módosítja és megtoldja egy szintén a K 1 szövegén: Nincsen más hátra, mint hogy a’ tudás Tagadja létét e rejtett fonálnak: S kaczagja durván az erő s anyag. harmadikkal , Arany javítása igen szerencsés: Ádám a 609. sorban láncról beszélt, Lu­ cifer a párbeszéd korábbi fázisában „szálnak egyiké” -ről (611.) és „e vé­ kony szál” - ról (615.). Az „erő s anyag” mellérendelése pedig alkalmas ar­ ra, hogy felidézze az 1850-es évek nemzedékének egyik nagy olvasmányélményét, a materialista Ludwig Büchner Karft und Stoff című könyvét, Madách egyik forrásmunkáját. A három sort tehát Madách érthetően fogadta el, s az így került be az 1861. és az 1863. évi kiadásokba is. Korszerűsítenivalója itt a mai sajtó alá rendezőnek alig van: mint mindenütt, elhagyja az aposztrófot a 621. és a cz-t a 623. sorban. A szövegkritikai jegyzet pedig így fest majd (az aláhúzással a változó szövegrészeket emelve k i): 621 K : S így nincs - K 1, 1863: Nincsen 622 K : Azt el tagadja, s az erő kaczagja. - K 1: Létét tagadja, s az erő kaczagja. (Madách javítása) - K 1, 1861, 1863: Tagadja létét e rejtett fonálnak: (Arany javítása). 623 K 1: a sor Arany javítása. H Á N Y SO R B Ó L Á L L A Z E M B E R T R A G É D IÁ JA ? A kérdést legutóbb Kelényi István, a Palócföldben is publikált fiatal költő és irodalomtörténész tette fel 1983-ban, a színpadi ősbemutató cen­ tenáriuma alkalmából a Színháztudományi Szemle 12. kötetében. Tolnai Vilmosnál az 1924. évi „kritikai igényű” , sőt javított kiadásban 4 117 sor, Waldapfel Józsefnél (1956.) 4 114 sor. (Valamennyi változat a prózába tör­ delt, tehát számozhatatlan zsoltárrészletek nélkül értendő.) Ha ezeket is figyelembe vették, az értékek jóval szélsőségesebbek: Alexander Bernát így mutatott ki (1900.) 4139, Szabó József pedig — egyébként számozatlan - kiadásában (1972.) 4 14 1 sort. Ugyancsak számozatlan a Tragédia Halász Gábor mindmáig legteljesebb közreadásában: Madách Imre Összes Müvei. Bp. 1942. Pontos kérdésre illik pontos választ adni: Az ember tragédiája meggyő­ ződésünk szerint 4 117 sorból áll. Visszahelyeztük a Waldapfel Józseftől el­ hagyott három sort, így a Tolnai Vilmos-féle eredményre jutottunk. Ezek a sorok a következők (mindhárom Ádám szövegében): 663. Ah, milyen édes kebleden pihenni - az egyiptomi színben 2 14 1. Nem gondolok nevemmel, légyen átkos, 2215. E guillotin is szinte hallgatózik. - a párizsi színben Indoklásunk a következő: a K és a K 1 szövegében mindhárom sor szere­ pel. A 2 14 1. az 1863. évi második kiadásból, a másik kettő már az 1 861 . évi elsőből kimaradt. Madáchnak egyik esetben sem állt rendelkezésére 78 �kézirata: 1861-ben Arany javította a kefelevonatot, 1863-ban pedig az első kiadás egy példányán Madách készítette elő a szöveget - anélkül, hogy az Akadémián lévő kézirathoz visszaegyeztethetett volna. Így (amint arra alább visszatérünk) a szövegromlás már itt, a költő életében óhatatlanul megkezdődött. Ezért érezzük teljesebbnek a Tragédiát e három sor közlé­ sével. SZÖ VEGRO M LÁS ÉS SZÖ VEG RESTAU RÁLÁS Tökéletes könyv nincs; tollhibák, tévesztések a remekművekben is akad­ nak és a klasszikus szövegekben is rögzülhetnek, ha a szerző, a szerkesztő és a korrektor szeme átsiklik rajtuk. Idevágó példánk a XV. szín szerzői uta­ sításának egy mondata lehet: „ A nézőhely átváltozik a 4. szín pálmafás vidékévé.” Nyilvánvalóan a III., a paradicsomon kívüli színre utal itt Ma­ dách. Ráadásul a „pálmafás” jelző már az első kiadásban „pompás” -ra tor­ zult, ami teljesen ellentétes a helyzettel: az Édenből távozott első ember­ pár nem fogja új környezetét pompásnak találni... Ha szigorúan tartanánk magunkat a szövegmondás alapszabályához az „ultima manus” elvéhez, azaz az író életében megjelent utolsó, általa még láthatott és ellenőrizhetett ki­ adást (esetünkben az 1863. évit) vennénk át minden korrekció nélkül, ez a hiba bizony továbbélne a szövegben. Nagy a kavarodás a VI., a római színben is, s nemcsak a bacchanália szerzői utsításainak értelmében. A két „kéjhölgy” , Hippia és Cluvia dalt énekel a dőzsölők szórakoztatására, akik - mintegy a tetszés jeleként - a refréneket velük éneklik. Ezt természetesen csak akkor tehetik meg, ha elő­ zőleg a refrén egyszer már elhangzott. Madách a kézirat mindkét munka­ fázisában gondosan jelölte is a „mind” előadta sorokat. Előírásait azonban sem az első, sem a második kiadás nem tükrözte, s később sem helyesbítet­ ték. Utóbb, már Madách halála után a római szín elején, a gladiátorok via­ dala alatt folyó párbeszédből az egyik sor önálló életre kelt. Eredetileg Hippia mondja Ádám-Sergiolusnak, a kielégíthetetlen kéjvágyról és ÉvaJúliáról elmélkedve: Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye, Egy ábrándkép nem csábítandja-é el? Egy gladiátor roncsolt izmai Ádám nem is engedi befejezni a mondatot, sietve és helyeslően közbevág: Igaz, igaz, ne többet, Hippia: Miért is vonz ez a kéj Tantalusként, Ha Herculesnek ereje hiányzik, Ha Proteusként nem változhatunk... Ezzel szemben még a XX. századi, szöveggondozottnak feltűntetett kiadá­ sokban, így a legutóbbi ilyenben, a Magyar Remekírók Katona és Madách válogatott műveit egy kötetben tartalmazó darabjában (Bp. 1974.) is, az alábbi meglepő szöveg olvasható, Ádámnak adva: Igaz, igaz, ne többet, Hippia. Miért is vonz az a kéj Tantalusként, Egy gladiátor roncsolt izmai 79 �A három sorral lejjebb csúszott sor tehát kiadásról kiadásra vándorolt, no­ ha azonnal szembeötlő, hogy semmi értelme nincs az adott helyen. Az említett helyzet, hogy ti. Madách sem az első, sem a második kiadás esetében közvetlenül, kézirattal íróasztalán nem vett részt a sajtó alá ren­ dezésében, sajtóhibák nagy mennyiségét eredményezte. 1863-ban például így jelent meg rögtön az I. szín szállóigévé lett 13. sora: Be van befejezve a nagy mű, igen. A „tetemesen javított” jelző a második kiadásra a szónak nem ebben az ér­ telmében veendő... A mostani sajtó alá rendezés során figyeltünk fel a szövegváltozásoknak egy másik, igen érdekes, egy irányba mutató csoportjára, amelyet mai nyelv- és versérzékünk egyértelműen szövegromlásnak érzékel. Madách, aki nem volt virtuóz verselő, kéziratában nagyon figyelt verssorai jambikus lej­ tésére és ennek érdekében gyakran alkalmazott egyéni helyesírási megoldá­ sokat, magánhangzókat nyújtva vagy rövidítve, mássalhagzókat kettőzve. Arany ezeket a K 1-en nemigen javította, mindazonáltal már az első kiadás­ ban egyrészük megváltozott, közeledett az akadémiai helyesírási normák­ hoz rontva a ritmust, növelve a hibásnak tekinthető sorok számát, végső fokon pedig erősítve a Madách verselését ért és érő kritikákat. A folya­ mat a második kiadásban gyorsulóan folytatódott. A Tragédiának, csupán első hatszáz sorából tucatnyi ilyen példát gyűjthetünk. Szemléltetésül egyegyet iktatunk ide a két kiadásból. A 261. sor (a II., a paradicsomi szín­ ben) három ritmikai indíttatású változtatást tartalmaz a K és a K 1 szövegén: - - lv - - -v - v - Hogy testesűljön nagyszerű müvekben, A két kiadásban viszont romlott szöveggel és ritmussal: Hogy testesüljön nagyszerü művekben, Ugyancsak a II. színben, szintén Lucifer mondja, az első emberpár megszó­ lítására készülve a 2 10 - 1. sorban: ——v - v —v —v — Nem küzdök-é hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével... Az a névelő kettős, rövid és hosszú ritmizálásának lehetőségét is figyelem­ be véve, az első, a 210. sor lejtése kifogástalan, mind a kéziratban, mind az első kiadásban. 1863-ban azonban a ritmus megdöccen: Nem küzdök-e hiába a tudás stb. A ritmikai szövegromlás ilyen mérvű, már már tömegesnek nevezhető elő­ fordulása is az „utima manus” elvének mechanikus alkalmazása ellen szól. Mostani kiadásunkban - a kéziratot is szem előtt tartva - követjük Madách eredeti elképzeléseit, s megőriztük ritmikai céllal végrehajtott vál­ toztatásait. Kivéve persze azokat az eseteket, ahol a helyesírás időközbeni alakulása a költő szándékaival egybeeső változást mutat. A ritmikai értékű és célzatú szövegrestaurálás azonban újabb izgalmas kérdést fogalmaztat meg a sajtó alá rendezővel. H O G Y A N ÍR T É S B E S Z E L T M A D Á C H É S K O R A ? Mert való igaz, hogy az első magyar akadémiai szöveggyűjtemény már 1832-ben megjelent (Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai 80 �címen), de ettől természetesen még nem egységesült az országos gyakorlat; naplók, magánlevelezések, napi feljegyzések bizonyítják ezt a XIX. század közepéről. Madách ehhez járuló sajátos, egyéni helyzetét Arany így foglal­ ta össze 1861. november 5-i levelében: „Talán nem hatott úgy át meg át a magyar népnyelv érzete, mint oly nagy költőt kellene, az irodalmi nyelv pedig évek óta romlik, több-több idegenszerűt vesz magába. Talán előbb kaptad a német, s általában idegen kultúrát, hogysem a magyar nyelvszel­ lem kitörölhetetlenül ette volna be magát nyelvérzékedbe. Vagy ha nem így volna, úgy tán merészebb játékot űzsz a nyelvvel, mint azt a nyelv most már tűrhetné.” (Kiemelések Aranytól. - K. F.) Szembenézve az Arany felvetette részproblémákkal, a mai sajtó alá ren­ dező sokban egyetért a Tragédia első sajtó alá rendezőjével. A legendák megelőzése céljából szögezzük le: semmi jele nincs viszont annak, hogy Madách mintegy nyelvszigeten élve és dolgozva a vegyes lakosságú Alsósztregován, szláv nyelvi közeg hatása alatt írta volna meg főművét. (Ha­ sonló olvasható az alsósztregovai múzeum katalógusában.) A germanizmusok sem a felületen, a helyesírásban jelentkeznek; a kézirat mindkét fázi­ sában és teljességgól hiányzik a németességnek akkoriban közkeletű mód­ ja, a főnevek nagy kezdőbetűs írása. A nyelvtani szerkezetekben (igevonzatok, kötött szólások) már több volt a germanizmus, ezeket azonban Arany, majd Szász Károly nagyrészt eltűntette, s ezért ma csupán a szö­ vegkritikai jegyzetekben bukkanhatunk rájuk. A II., a paradicsomi szín nyitómondata É va szájából például így hangzott a K 154. sorában: Ah, miilyen édes, miilyen szép az élni. A III. színben Lucifer így jellemezte Ádám lázadását (365. sor); K : Hiú báb, most dacolsz a tiszta égnek K 1, 18 6 1; Hiú báb, most dacot hánysz tiszta égnek Végül, a második kiadásban, Szász Károly megjegyzése alapján Madách oldja meg a németes szerkezet gondját egy szólással: maga 1863: Hiú báb, mostan fittyet hánysz az égnek Hasonló esetben javított Arany is a 401. sorban: „néked még dacolhat” „még dacol veled” . A 608. sor „bűbájt bír sajátul” részlete Arany javító tollán: „bűve-bája van” . A Tragédia alkotóműhelyének lényegi kérdéseire világít rá viszont Arany levelének idézett utolsó mondata. A nyelvirodalom- és művelődéstörténeti fordulatként számon tartott, Kazinczy Ferenc vezette nyelvreform (a nyelvújítás) mellett alkotóink megannyi kis, saját nyelvújításra is kény­ szerültek, ha új tudattartalmak megfogalmazására vállalkoztak. Madách és főműve ebből a szempontból is kivételes helyet foglal el irodalmunk­ ban. Hiszen filozófia és teológia, politika és költészet, történetírás és világirodalmi közkincs támasztott vele szemben merőben eltérő stílus- és nyelvhasználati követelményeket. A két pólus érzékeltetésére idézzük fel a drá­ mai költemény két részletét. A tiszta poézis szólal meg a londoni szín ha­ láltáncán felülemelkedő Éva szavaiban (3137-40. sor): Szerelem, költészet, s ifjúság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. 81 �A Tragédia ilyen részleteinél a sajtó alá rendező feladata az lehet, hogy mint azt említettük és mint mostam példánkban a 3137. sor „ifiúság” sza­ va is szemlélteti - maradéktalanul érvényre juttatja a költő szándékát. Lu­ cifer és olykor Ádám tirádáiban a poétai eszköztár minimális foka viszont rendkívül erős intellektuális kifejezéssel tart egyensúlyt, olyan elvont fo­ galmakat építve a verses szövegbe, melyet korábban csak értelmező pró­ zában használtak a kortársak. Lucifer mondja a 4 14 -5 . sorban: „Vagyok” - bolond szó. Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet. Az ilyen passzusokhoz általában Arany sem talált illőbb kifejezésmódot; ő a költői stílusréteget erősítette fel a szövegben. („. . . . különösen a lírai ré­ szek nem eléggé zengők” - kifogásolta már a szerzőt köszöntő első, 1861. szeptember 12-i levelében.) A ma racionálisabb olvasójának ter­ mészetes módon hangzanak - költői szövegben is — a történelem és az egzakt, fogalmi gondolkodás terminusai, amelyek zöme ráadásul azóta tel­ jességgel meghonosodott nyelvünkben: a pháraóból így lett fáraó, az aristocratiából arisztokrácia, az abst r a ctióból absztrakció. Kézenfekvő tehát, hogy ezeket kiadásunk a mai helyesírás szerint közölje. (A tudományos igényű, kritikai kiadásban természetesen más lesz a helyzet.) Ugyanez vonatkozik a görög nevek átírására, amely mindenkor alá volt vetve a helyesírás adott állapotának (Madách kora és a századforduló pél­ dául latinos alakváltozatban használta, idézte a görög neveket és fogalma­ kat.) Kivételt csupán a római színben tettünk, ahol meghagytuk - kor­ festő szerepe miatt - a latinos írásmódot. Tehát: Herculesre, Tantalus, Proteus stb. Kétségtelen az is, hogy Madách nyelvhasználata és helyesírása ugyan­ akkor számos jelenségében archaikus volt, már az 18 50/60-as évek nyelv­ állapotához képest is. A K jól szemlélteti ezt: az igekötőt Madách rende­ sen különírta az igétől; a vonatkozó névmásnál olyankor is a régiesebb ala­ kot használta (amelly), amikor az ritmikailag nem indokolt; következete­ sen pótlónyújtást hajtott végre a 1 +mássalhangzó előtt (tehát v ólt, volna stb.). Legérdekesebb archaizmusa talán a hiátus meghagyása, amikor pe­ dig a korban már mind a kiejtésben, mind az írásban hiátustöltő j-t hasz­ náltak. A Tragédia keletkezéstörténetét feltáró levélből az „esztendeénél” alakot cikkünkben mi is idéztük, de hasonló példákat bőven tartalmazott a K is. A korszerűsítés már a K 1 állapotán lemérhető, kisebb részben Szontagh, zömében pedig Arany tanácsai és munkája révén. Az így létre­ jött ellentmondás a szövegen belül a költő életében megjelent két kiadás igyekezett ugyan feloldani, de ez csak részben sikerült, mert - mint lát­ tuk - a helyesírási egységesítéssel (szakszóval: az emendációval) egyidőben megindult a ritmikai szövegromlás is. Nehezítette a dolgot, hogy a K helyesírása önmagában véve nem volt következetes, meglehetős számú nyilvánvaló tolihiba tarkítja, mintha Madách - az elmaradó olvasói ér­ deklődés miatt - nem érzett volna indíttatást kézirata tüzetes újraolvosására. Népszerű kiadásra készülve, ebben a vonatkozásban is a mai helyes­ íráshoz közelítjük a szöveg ortográfiáját, ha az nem jelentésmegkülönböztető szerepű vagy ritmikai értékű, ideértve a központozást is. Madách pél­ dául előszeretettel szakította meg versmondatait vesszővel és gondolat­ 82 �jellel; ma az utóbbi is elegendő a megszakítás vagy a közbeékelés jel­ zésére. Egyetlen esetben tettünk kivételt: az -ul, -ül, toldalékot Madách következetesen hosszú magánhangzóval jelölte (úl, -űl). Megoldását átvet­ tük a ritmikailag közömbös esetekben is, mert az 1 csekély hangzóssága mi­ att még követő mássalhangzóval is inkább rövidnek érezzük és ejtjük a szótagot, mint hosszúnak. Döntenünk kellett két név ügyében is. Lucifert, a Tragédia egyik fő­ szereplőjét az Úr először a 76. sorban nevezi meg. S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz... A főangyal neve a K-n: Lucifer, a K 1en azonban (Madách kézírásával) L úcifer, feltételezhetően a jobb jambus kedvéért. Később azonban - a gya­ kori előfordulás ellenére — nincs nyoma annak, hogy a költő a felvetődött névmódosítást végig kívánta volna vinni. Ezért a 76. sorban visszaállítot­ tuk ugyan a K 1 L úcifer-változatát, de nem egységesítettünk erre az elszi­ getelt alakváltozatra. Másként jártunk el a V II., a konstantinápolyi szín­ ben, ahol Éva-Izóra kísérőjét Helenének hívják. A név - minden szöveg­ kapcsolatában - három rövid szótagot jelent ritmikai szempontból, így használata egyértelműen a jambikus lejtés ellen hat. Az 1793. sorban azonban felbukkan a K és a K 1 szövegében a Heléne névváltozat is. (A két nyomtatott kiadásban: ismét Helene.) A változatosabb ritmizálás okán a Heléne mellett döntöttünk és erre egységesítettünk. Olvasóink között akad­ nak talán, akik e kérdéseket már a tudományosság határain is túlmenően szőrszálhasogatásnak érzik. Ne feledjük azonban, hogy a Tragédia - immár 105 éve - színpadi, tehát mondott szöveg is, ezért a sajtó alá rendezése so­ rán ilyen kérdésekkel is óhatatlanul foglalkozni kell. Mennyire bántóan hangzik például - sajnos, a Nemzeti Színház jelenlegi, nyelvileg egyéb­ ként igen gondos előadásában is - , amikor az Ádámot játszó színész ola­ szosan ,,Lúcsiám” -nak ejti az 1079. sort, az athéni szín végén: Megnyugvás szállt szivembe, Lúciám. AZ ÉLETM Ű E G É SZ É B E N Madáchot - mi tagadás benne - a Mózes K eresztury-átdolgozásának átütő és tartós színpadi sikere ellenére is, ma is egyműves szerzőnek tart­ ja az irodalmi közvélemény. Az egész életmű (s ez vitán felül állhat) a Tragédia irányába rendelhető el; darabjainak zöme közvetlenül is, egyegy motívum felvillantásával, egy-egy stiláris fordulat kipróbálásával, más része pedig közvetve, problémáik, látásmódjuk azonossága okán vezet a drámai költemény felé. Minthogy ezúttal lehetőséget kaptunk rá, a lírá­ nak és a levelezésnek azt a szeletét válogathattuk, amely a Tragédiáit és a Mózest, (az utóbbin persze a madáchi változatot értve) mindkét fenti módon keretezi, természetesen a közvetlen szálak túlsúlyával. A Mózes, a líra és a levelezés Horváth Károly feladata lévén a sajtó alá rendezés mun­ kamegosztásában, az ő tiszte lehetne szólni a Mózes eddig össze nem ve­ tett két kéziratáról (pályázati darab volt, idegen kezű másolatát kellett be­ nyújtani), Halász Gábor elévülhetetlen érdemeiről a bőrmappába gyűjtött kiadásra szánt, rendkívül nehezen olvasható verskéziratok kiadásáról és a mindennek ellenére ránk is maradt feladatokról. Most csupán annyit, a Tragédia felől nézve-olvasva a leendő kötet többi hányadát; azzal a tény­ 83 �nyel, hogy a szövegkritikai jegyzetek segítségével a Tragédiának, nemcsak végleges változata, hanem munkafázisszövegei is pontosan megállapíthatók lesznek a figyelmesebb és az ilyen kérdések iránt érdeklődő olvasó számá­ ra, a madáchi életmű egysége még szorosabb lesz. És nemcsak a nagy eszmék (a küzdés gondolata, az értelmi kételkedés, a Világost átélt nemzet erkölcsi megtisztulása) vonatkozásában, hanem inkább az apróbb részletek­ ben. Hiszen a lírát és a Mózes-drámát nem javította Arany János keze, ezek stiláris egysége ezért csupán a Tragédia kéziratának két munkafázisá­ ból származó korábbi, javítatlan szöveggel egybevetve derülhet ki. Ugyan­ azok a ritmikai megoldások, a helyesírás egyéni változatai, s amelyeket a Tragédia nyomtatott szövegeiben nagyrészt már hiába keresnénk. Hogy csak az általunk már említett példákból merítsünk: ,,a kő dacol a vésznek” a Búcsúérzetek című versben), az É jféli gondolatokban „öszve-” marad az igekötő alakja és elénkbukkan a jellegzetes, ki nem töltött hiátus is: „te­ metőére” (A halál költészete). A tudósok után most Madách minden hí­ ve, rendszeres olvasója, rajongója megteheti a maga hasonló észrevételeit, bepillantva egyúttal Csesztve és Alsósztregova költői alkotóműhelyébe. B E F E JE Z É S Ü L pedig álljon itt az elmondották szemléltetésére, mutatványul az 1989-re megjelentetni tervezett kötet Tragédia-szövegéből a drámai költemény né­ hány közismert sora, az új sajtó alá rendezés szerint: L U C IF E R Nézd, ott a sast, mely felhők közt kovályg, Nézd e vakondot, földet túrva lenn, 280 Mindkettőt más-más láthatár övedzi. A szellemország látköröd-kivűl van, És ember az, mi legmagasb neked. Az ebnek is eb legfőbb ideálja, S megtisztel, hogyha társáúl fogad. Madách Imre életművét gondozó munkánk során eljutottunk — a szükséges lépcsőfokokat mind bejárva - a régóta és joggal, sürgetett kritikai kiadás, azaz a tudományos edíció lehetőségéig. Az ember tragédiája következő ki­ adása már ilyen lehet. Mert ne feledjük: nemcsak az épületben, tárgyban, testett öltött javak, emlékek alkotják részét nemzeti közkincsünknek, ha­ nem azok a szövegek is klasszikusaink életművéből, amelyeket a közös emlékezet nyomtatott kiadásokból ismer meg és örökít át nemzedékről nemzedékre. 84 �________ műhely N A PLÓ H E L Y E T T VII. Krumpliszedés 19 8 8 őszén Szedtük a krumplit. Mellettem apósom, hetvennégy esztendős szikár öreg­ ember, nem is titkolt büszkeséggel, hogy én négyet is elvágok, míg ő egyet sem. - Jó lesz megnézni, hogy csinálja - gondoltam magamban, míg hall­ gattam az egyszeri menyecske történetét, aki nem győzte szidni az urát, amiért annyi krumplit elvág. Megnéztem hát, miben különbözik az ő kapa­ vágása az enyémtől, már csak azért is, hogy ne tegyem kockára a jó hír­ nevemet, hiszen én a kertész lánya vagyok, hozzáértő személy. Szép, enyhe őszidő volt, szeptember eleje. Lelkiismeret-furdalással gon­ doltam arra, hogy most a városban felvonulás van, amin szivem szerint magam is ott lennék, ha... Ha nem kellene fölszedni a krumplit. A krumplit, amit ötször kapáltunk, akkora esők voltak errefelé tavasz­ utón, nyár elején; amiről kézzel szedtük a bogarat; aminek csak a vető­ gumója is majdnem egy ezres volt. Ami - amilyen szép az idén - biztosítja két családnak újig a főznivalót. Én volnék hát az a bizonyos kispolgár, akit a magántulajdon hátráltat abban, hogy közösségi, társadalmi erővé váljék? A birtoklásvágy, a meg­ gazdagodás délibábját kergetve nem jutok el a forradalmi barikádokig? Krumplit szedek, miközben mások történelmet csinálnak? Eddig csak a pihenésről, a vasárnapi szórakozásokról, kirándulásról, strandolásokról mondtunk le azért, hogy megműveljük az apámtól ránk ma­ radt földet. Nem, persze, hogy nem csupán a földhözragadtság hajtott, ha­ nem annak a lehetősége is, hogy megtermeljük a háromgyerekes családnak a konyháravalót. Többet nem, mert bár a föld elég nagy lenne a piacratermeléshez is, az eladással nem boldogultunk. Nem tudom elviselni, hogy a körtéért - amit egész nyáron permeteztünk, gonddal megszedtünk, lá­ dákba érleltünk - mi kilónként tizenegy forintot kapjunk, míg a szemem láttára írja ki rá a huszonnyolc forintos árat a zöldséges. Lett légyen ma­ szek avagy állami, illetve szerződéses. Ha a mi fáradságunknál ennyivel többet ér a boltos egyetlen kézmozdulata - no, jó, ne legyünk elfogultak a boltos munkája, akkor dolgozzék ő. Azóta csak saját fogyasztásra termelünk. A munka persze így is sok, csaknem minden tavaszi-nyári-őszi hétvégénket igénybe veszi. Még szeren­ cse, hogy nőnek a gyerekek, sorra elhagyják az általános iskolát, az erejük is gyarapodik. Nem mondom, hogy boldogok a földműveléstől, de csinál­ ják. Engem az a meggyőződés is vezérelt, mikor rákapattam őket, hogy ez is tudás, ez is szakma. Én sem gondoltam volna forrófejű kamasz- és ifjúko­ 85 �romban, hogy még egyszer visszaállok a barázdába, amiből akkora daccal és dühvei szöktem el. Sokszor eszembe jut: apánk talán máig is élne, ha nem hagytuk volna ott olyan magabiztosan, olyan ifjúi végletességgel, olyan hátra nem forduló világgáindulással. De akkora már majd mindenre megtanított, amit ő maga tudott, és be­ lénk oltotta azokat az élményeiket, amik visszavonzottak végül a földjére. Veszélyes dolog a készség, a tudás: a maga képére formál, megkísért, mun­ kába hív. Csak újra kézbe kellett venni a szerszámokat, amikor anyám átadta a stafétabotot, ránkhagyta a föld megművelését. Ha nem lett volna a vérünk­ ben, hogy mit kell tennünk a gyümölcsösben és a konyhakertben, talán nem mosolygok fölényesen annak a mérnöknek a szemébe, aki tenisz­ pályát akart kialakítani a körtésünk helyén. Pedig tudtam, ma is tudom, hogy nem elborult agyú álmodozás volt a terve, hanem akár nagyon jól jö­ vedelmező üzleti vállalkozás is lehetett volna. A környékre kirajzottak a pesti lakótelepek kertészetre kiéhezett lakói. Nyaralnak az aprócska parcel­ lákra épített hétvégi házaikban, hordónyi medencékben fürdőznek, nyug­ ágyakban napoznak. Biztos a teniszre is rákapnának, ha volna módjuk. Mi csak ülnénk a pálya szélén és szednénk az óradíjat kapálás helyett. Dehát ezt a szentségtörő gondolatot én egyáltalán nem tudom, s tudtam megemészteni. Úgy néztem a derék mérnök úrra, mintha templomban akar­ na házibulit tartani vagy egy nevezetes történelmi tájba vízi erőművet épí­ teni. Most pedig már nemcsak a pihenéstől von el ez a darab föld, de lám, a történelemtől is. Szombat-vasárnap újabban mindig történik valami és mi nem vagyunk ott. Azelőtt csak május elsejei fölvonulásokról maradtunk le, most meg tüntetésről, konferenciáról, tanácskozásról, mindenről sorban. Pedig bánom is a lemaradást, és mégis, amikor választani kell, gondolko­ dás nélkül nyúlok a kerti szerszámokhoz. - Miért? - faggatom magamat. - Miért? - Mert ezt senki sem végzi el helyettem - hangzik a racionális énem válasza. - Mert itt csend van, együtt van a család, fák, bokrok és madarak fog­ nak körül. Elegem van a városból, elegem van, az emberekből - vála­ szolja a szenvedélyes, régi sérelmekkel elborított pesszimista. - Mert kispolgár vagy - kajánkodik a marxizmuson iskolázott értelmi­ ségi énem - , eddig is az voltál. Társadalmi cselekvés helyett „művelted kertedet” , mint Voltaire tanácsolta. A krumpli néhány ezer forintos hasz­ nát nézted a történelmi léptékű hasznok helyett. Lehet - morgom megadón, kapálástól kivörösödött arcomról letörölve a földdel elegy verítéket. - Lehet, kispolgár vagyok, a földet túrom, zsákba gyűjtöm a szép, nagyszemű krumplit és már előre örvendek, hogy milyen jó lesz megfőzni a télen. De annak is örvendek, amikor este bemondja a tévé, hogy hány ezren voltak a tüntetésen. Látom az áhítatos arccal vonuló tömeget, a pirosan szavaló szónokokat, mintha magamat látnám jó két évtizeddel ezelőtt egy hasonlóan áhítatos és boldog tömeg közepén a nyár eleji, virágos Prá­ gában. Süt a nap, olyan fényes az utcakő, mintha üvegből lenne. És hiá­ ba nem értettem a szónokokat, máig el tudnám mondani, miről beszéltek, miről beszélnek. 86 �Milyen egyformák a nagy, az ünnepélyes pillanatok. És milyen egyformák az őket követő, egyenruhás szürke esztendők. És milyen nehéz újra hinni az ünnepek mámorának. M E Z E Y K A T A L IN 87 �mérlegen___________ Az önpusztítás esélye és ragálya Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarokról A hetvenes évek közepe óta szembetűnő érdeklődés kíséri az iparosodás, az urbanizáció, az életmódváltás, az értékválság nyomán keletkező jelensé­ geket, melyeket - közkeletűen és összefoglalóan - a társadalmi beilleszke­ dés zavarainak nevezhetünk. Némi eufémizmussal, hiszen az alkoholizmus, az öngyilkosság, a bűnözés és a különféle betegségek sokkal tragikusabbak annál, semmint csupán szenvtelenül a normálistól való eltérés formáiként, azaz devianciaként írhatnánk le őket. A hazai helyzet azonban itt is sajá­ tos. A sokáig társadalmi tabuként kezelt kérdéskör okán a nemzetközi ku­ tatásoktól több évtizedes a lemaradás. Jószerével csak az utóbbi néhány esztendőben indultak meg az intenzív vizsgálatok, még ha a beilleszkedési zavarokkal foglalkozó komplex programot tíz évvel ezelőtt indították is el. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy a mai magyar társadalomban min­ den hatodik-hetedik férfi alkoholistává válik élete folyamán (a nők között ez az arány csak kevéssé éri el a 2,5 százalékot), hozzávetőleg ötezer em­ ber öli meg magát évente, s 183 ezernél több bűncselekményt regisztráltak már az elmúlt esztendőkben is. S ha mindehhez még hozzávesszük az igen alacsony születési számot, a növekvő halandóságot, a szemmel láthatóan szaporodó neurózist és kábítószer-fogyasztást, az egészséges társadalomról szőtt ábrándok rendre szétfoszlanak. Nem is annyira azt példázva, hogy a nemzethalál víziója korántsem teljesen megalapozatlan, hanem inkább azt, hogy a családi, társadalmi és munkahelyi szerepekben jó teljesítményt nyújtók száma egyre csökken, az ép vagy épnek látszó funkcióképességűek köre feltartóztathatatlanul szűkül. Ha rejtetten is, de a feldolgozatlan trau­ mák ott szunnyadnak a mélyben, s éppen a traumák meg nem élése, a tu­ datossá válás hiánya hozza létre és állandósítja a belső feszültségeket. Mindennek talán legjellegezetesebb megnyilvánulási formái a társadalmi beilleszkedési zavarok. Nem mintha ezek a zavarok nem léteztek volna ko­ rábban. Ám a nemzetközi szakirodalom (amely a hazainál jóval bőségesebb, fogalmilag és módszertanilag kidolgozottabb) azt erősíti meg, hogy igazá­ ból modernizációs „betegségeknek” tekinthetők. S ha nem beszélhetünk ró­ luk, akkor is jelen vannak. Kézzelfoghatóan és megmásíthatatlanul. Ki-ki tájékozottsága, vérmérséklete és elméleti irányultsága alapján vonhat le belőlük következetéseket. Legfeljebb az oksági összefüggéseket célzó ku­ tatások árnyalják a diagnózist, mely szükségképpen előfeltételez bizonyos általános érvényű kritériumokat. Mert ha látszólag úgy tűnik is, hogy az említett devianciák kizárólag az egyén személyes viszonyaiból származnak, vagy pusztán egyéni eltévelyedésekkel, hibákkal magyarázhatók, az ezeket meghatározó történelmi-gazdasági-kulturális feltételektől semmiképp sem 88 �vonatkoztathatunk el. A sokféle magyarázóelv közül ugyan nehéz kiválasz­ tani a legmegfelelőbbet (akár az alkoholizmus, akár az öngyilkosság eseté­ ben a kiváltó okok bonyolult láncolatával találjuk magunkat szemben), de miután a különböző deviációk igen gyakran halmozottan fordulnak elő, a komplex - több tudományág (szociológia, pszichológia, neurofiziológia, kri­ minalisztika, statisztika) módszereire épülő - megközelítés egyszerűen el­ kerülhetetlen. Híven érzékelteti ezt a Tanulmányok a társadalmi beillesz­ kedési zavarokról című kötet is, mely az immár egy évtizede folyó elméle­ ti és empirikus kutatásokból ad válogatást. Bármelyik tanulmányt olvassuk is, a devianciákat termelő társadalmi gyakorlatról kapunk hiteles információkat. Széttöredezett valóságunkról, melyben az egyének nem találnak igazodási pontokat, s így az élet értel­ me újra és újra megkérdőjeleződik. Kényszerek fogságában élve tudunk-e máshoz nyúlni, mint az alkoholhoz, vagy - végső esetben - az önpusztítás legdrasztikusabb formájához? Véletlenszerűen termelődik-e az önpusztítás, vagy újfajta népbetegségként - tébézéként - terjed. Ragályként, melynek okait nehéz feltárni? A válaszok korántsem adódnak maguktól. Hiszen tör­ ténetileg nézve az egyes devianciák más-más valóságalapon jelennek meg. Éppen Andorka Rudolf tanulmánya bizonyítja, hogy például a XIX. szá­ zadban az egy főre jutó szeszfogyasztás - abszolút alkoholra átszámítva hiába volt a mainál nagyobb, ha a társadalom modernizációjával szaporo­ dó akut feszültséghelyzetek hiányoztak. Kezdve a férfi-nő kapcsolatoktól, a munkahelyi problémákon át a különféle anómiás helyzetekig. Az össz­ társadalmi okokban mutatkozik meg ugyanis a legélesebben az a különb­ ség, m ely - a korábbi időszakokhoz képest - az alkoholizmus, a bűnözés, vagy a mentális betegségek elterjedtségét bizonyítja. Talán ezért nem vé­ letlen, hogy az anómia fogalma - melyet Durkheim még a társadalom nor­ máinak meggyengüléseként definiált - valamennyi tanulmányban megje­ lenik. A kutatók figyelmét eredetileg valóban a pszichoterápiás kezelésre szo­ rultak esetei irányították rá a kérdéskörre, de vizsgálódásunk során a társa­ dalomban termelődő anómiás állapok elemzéséig jutottak el. Mivel a mai magyar társadalomban - ahogyan olvashattuk - a legkedvezőbb helyzetben lévő társadalmi rétegek életkörülményei alakítják az elérni kívánt célokat, ám ezeket a célokat - akár a felhalmozásban, akár a fogyasztásban a népesség többsége egyszerűen képtelen elérni legitim eszközökkel, minden­ fajta deviáns viselkedés gyakorisága nőtt a kedvezőtlen helyzetű csoportok felé haladva. Önmagukban is feloldhatatlan ellentmondások szaporodnak így, melyek óhatatlanul a kudarc, a vereség, a hiábavaló küzdés érzetét nö­ velik. Kivált a társadalom egyharmadát kitevő elesett, elszegényedett né­ pesség körében. És ha az iszákosságnak vagy az öngyilkosságnak valóságos gyökerei vannak is a magyar kultúrában (a viselkedési szabályok, az ün­ neplés, a konfliktusmegoldás nemzedékeken átívelő hagyományaiban) a társadalmi folyamatokból származó feszültségek, stresszhelyzetek és szoci­ alizációs zavarok ezeknél jóval meghatározóbbak. Ráadásul az elmúlt időszakban lejátszódó társadalmi változások (többek között a mobilizáció, az urbanizáció és szekularizáció következtében) inkább a hagyományos 89 �közösségi struktúrák szétzilálódásához, mintsem új identitásformák ki­ alakulásához vezettek. S ha a kötet szerzői külön nem is foglalkoznak vele, a személyes vi­ szonyokban újratermelődő ellentmondások (mint amilyen a szeretet-, a barátság- és szoldaritáshiány) következményei a mentális betegségek sza­ porodásában nyilvánvalóak. A felemásan individualizálódó, szerzés- és fo­ gyasztásvágyban testet öltő magatartás szükségszerűen vezet a társas kap­ csolatok felszámolásához, az egyén szempontjából sikertelen, belső egyen­ súlytalanságot előidéző életstílus kialakulásához. A lelki sérülések meg­ nyilvánulásai persze igencsak eltérőek. Az életformaváltás során elszenve­ dett traumák (párosulva az elszegényedéssel és kilátástalansággal) elsősor­ ban a már említett, lelki értelemben vett feldolgozatlanságuk, a tudatos felejteni akarás, valamint a társadalmi változások hatására a tudat mélyé­ re süllyednek. Emiatt látszik gyakorta úgy: már elenyésztek, nem is létez­ nek. De konflitkuskiváltó „élményként” mégis ott vannak, melyet a nö­ vekvő toxikománia és neurózis egyaránt bizonyít. Az értéktelített viszo­ nyoktól megfosztott egyén számára többnyire az alkohol, a kábítószer, a különböző gyógyszerek jelentik a szétzilált életből való kiemelkedés eszkö­ zeit; egyedül ezek vannak adva számára élete „építőelemeiként” , s csak általuk rendelkezik olyan lehetőségekkel, melyekkel a nyomasztó valóságon ideig-óráig túlemelkedhet. Ám bármilyen erősen és szükségszerűen fonód­ jék is össze az egyéni tehetetlenség a társadalmi távlatvesztéssel, s bármi­ lyen erőteljesen jelenjen is meg az önpusztítás esélye a depriválódó réte­ gek, csoportok esetében, az önpusztítás ragálya mégsem érthető meg csu­ pán ebben az összefüggésben. Mert a társadalom gazzdasági-politikai-kulturális folyamataiban testetöltő represszív tényezők csaknem az egész népességet veszélyeztetik. Ért­ sük ez alatt a már-már fokozhatatlan önkizsákmányolást; az anyagi-szociá­ lis kiszolgáltatottságot, akár csupán a morális-szellemi válságot. Más kér­ dés, hogy a beilleszkedési zavarok - amint azt külön tanulmány is tag­ lalja - egészen korán keletkeznek. Az intézményes szocializáció legelején. Bármennyire a felnőttiét jellemzőiként tartjuk is nyilván a különféle de­ vianciákat (szerencsére sem az alkoholizmus, sem az öngyilkosság, sem a bűnözés, nem öltött olyan méreteket gyermek- és ifjúkorban, mint fel­ nőttkorban) mégsem csupán korspecifikus jelenségről van szó. Hanem va­ lóban a társadalom egész népességében - nemre, iskolai végzettségre, a munkamegosztásban elfoglalt helyre való tekintet nélkül - előfordul. Mint ahogyan Kolozsi Béla írja: „egyes devienciaféleségeknél az utóbbi bő két évtizedben valóságos »járvány« alakult ki; az öngyilkossági halálozás meg­ duplázódott, valamennyi korábbi öngyilkossági hullámot magasan meghala­ dó és növekvő tendenciájú számértékkel ,a hivatalos adatokat közlő orszá­ gok között a legmagasabb arányszámot érve el” . Hasonlóképpen ezt a sa­ játos járványt érzékeltetik a gyermek- és ifjúkori beilleszkedés - jelleg­ zetes deviációtípusokká el nem különült - tömeges zavarai, s még in­ kább a másfélszeresére növekedett gyermek- és ifjúkori agresszív bűnözés. De bárhonnan idézhetők e kötetből olyan adatok, melyek szinte az önpusztítás megállíthatatlan ragályát támasztják alá. S az objektív veszélyez­ tető feltételek következtében akár azt is mondhatnánk: nincs vagy alig van eszköz a tbz visszaszorítására. Ám valóban ez lenne a helyzet? Még ha 90 �könnyebb is pesszimistának, mint bizakodónak lennünk, a látleleteket ol­ vasva a devianciák megelőzése és mérséklése cseppet sem tűnik illúzorikus­ nak. Már csak azért sem, mert a beilleszkedési zavarok létrejöttében elég­ gé nyilvánvalóan szétválaszthatok a szociális-kulturális okok, illetve a sze­ mélyiségben rejlő öröklött és később kialakult tulajdonságok. Elszigetelten az egyik vagy másik okcsoportot sem érdemes vizsgálni. Ha ugyanis csak az objektív veszélyeztető feltételeket tartjuk meghatározóaknak (a lakáskörül­ ményektől kezdve a munkamegosztásban elfoglalt helyen keresztül az érdek­ érvényesítés hiányáig), jóval nagyobb szerepet tulajdoníthatunk ezeknek a tényezőknek, mint amennyire valójában befolyásoló erejűék. A tömeges el­ szegényedés sem jár szükségképpen együtt a beilleszkedési zavarok növeke­ désével. Legfeljebb abban az esetben, ha az egyének körül hiányzik az a szociális háló, mely védelmet nyújt a teljes lesüllyedés és depriválódás el­ len. Mert akárhogy nézzük, még az egyéni „eltévelyedésként” felfogott deviencia is (akár a túlzott alkoholfogyasztásban, akár a kriminalitásban je­ lenik meg) mindig valamiféle hiányon alapul, illetve a hiány nem a meg­ engedett eszközökkel való megszüntetésén. Ha a szociális normatívák betartásának nincsenek megerősítő feltételei, ha a konfliktusmegoldás tanulható formái is kívül rekednek a szocializáci­ ós intézményeken, s ha a humánszolgáltatás infrastrukturálisan fejletlen, el­ várható-e, hogy a beilleszkedési zavarok csökkenjenek? Aligha. Csak egyet­ érteni tudunk Illyés Sándorral abban, hogy „szociális nézőpontból a szoci­ alizációs előzmények, az életvezetés belső pszichológiai feltételei, az aktu­ ális életkörülmények ugyanolyan értékűvé válnak, mint az egyén nem kívá­ natos magatartása, és az egyén minősítése elválaszthatatlanul összefonódik a társadalom önminősítésével” . És ez az önminősítés annak felismerésén is alapul, milyen stratégiát alkalmaz a társadalom a veszélyeztetettség felszá­ molására. Semmiképpen sem csak a közvetlen beavatkozás szintjén, hanem az önszabályozó intézményrendszerek révén. Hiába működik például tele­ fonos segélyszolgálat, lelki tanácsadás, s hiába növelik a pszichiátriai kli­ nikák, a különböző utógondozó intézmények számát, a devienciák valóságos visszaszorítása egyszerre feltételezi a társadalmi viszonyok humanizálását és a személyiség védelmét. Ha ugyanis a társadalomban patologizáló ha­ tások érvényesülnek, ha a mindenkori államraison alig kötődik szervesen ahhoz a társadalomhoz, melyet viszonyaiban megőrizni és védelmezni hivatott, a betegítő tényezők orvoslását nem lehet pusztán az egyénen kezdeni. Míg a makrostrukturális folyamatokban nem számolódnak fel azok a kényszerítő mechanizmusok, melyek a deviáns életutakat termelik, az egyé­ ni gyógymódok csak időlegesen hozhatnak sikert. A kötet szerzőit is az a meggyőződés vezette, hogy „folyamatosan szondázni kell a társadalom ál­ lapotát, ha belső történéseinek irányításában tudatosan akarunk részt ven­ ni, és nem csak az elkésett reagálás eleve kudarca ítélt, ,tűzoltó’-akcióval próbálunk operálni” . Csakhogy a tudatos részvétel kezdettől fogva feltéte­ lezi a dolgok, folyamatok számbavevő feltérképezését és kritikai értelme­ zését. Olykor leleplező módon. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a beil­ leszkedési zavarok esetében a biológiai-pszichológiai és társadalmi okok sokszor a felismerhetetlenségig összefonódnak, s elválaszthatatlan kölcsön­ hatásban állnak egymással. Ha kimondjuk, ha nem, a deviáns magatartások a maguk nemében csakugyan a „hogyan élni?” kérdésre adott válaszok. 91 �Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert még a neurózisként szám­ ba vett jelenségek okait is - önmagukban vagy más, élettani természetű okok mellett éppúgy a valóságos életproblémák jelentik, mint más devian­ ciáknál. Így bármilyen megelőző és korrekciós stratégia - mely a beillesz­ kedési zavarok mérséklésére irányul - csak a felismerésen alapulhat. Vagy­ is az önpusztítást elősegítő életfeltételeknek kell megváltozniuk ahhoz, hogy ragályként ne terjedjen tovább. (Kossuth) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁ N 92 �Kritikaféle levél Ádám Tamásnak Ádám Tamásról Tamás! Mikor a szerkesztőségből megkaptam köteted, hogy írjak róla, sokáig gondolkodtam, vállaljam-e egyáltalán. Hiszen tollal hazudni nem szeretek, s úgy éreztem, ha írnék rólad, amúgy kritikusi modorban, mint egy idegen­ ről, hazudnék. Azt is tudom, rosszul jártál velem, hiszen manapság barátok írnak egymásról, szerzők keresnek kellően lelkes, alkalmazkodó kritikust, hálótársak dicsérik egymás műveit, vagy szidják azokét, akikhez nem fűzi őket semmilyen személyes viszony. Tudod, a mai kritikák nagy része alá név helyett kitehetnék a zárójelbe tett ikszet, mert bizony fizetett hirdetés­ ről van szó, nem egyébről. Az olvasó pedig legfeljebb csodálkozik, hogy miért mindig ő látja rosszul, amit lát. A mi kapcsolatunkat is eltagadhat­ nánk, annál inkább, mert ugyancsak elnémultunk egymás felé mostanában, de ne haragudj, szeretnék ragaszkodni saját vállalt magatartásomhoz, s mint a műfajban rekedt alkalmi kritikus, hadd legyek tisztességes, kiteríte­ nek így is - úgy is, ahogy azt legnagyobb költőnk oly igazul mondta. Te­ hát nem tagadom, hogy örültem kötetednek. Örültem, mert öt éve, mi­ kor először hallottam verseidet saját tolmácsolásodban, már akkor is azt kérdeztem, miért nincs köteted, s ha már eddig nem volt, mikor lesz? Öt év... sok idő. Túlságosan is sok, de mit tegyen az ember, aki nappal dol­ gozik és csak ritkán tudja tiszteletét tenni bizonyos helyeken, ráadásul akkor is annak ígérete nélkül, hogy cserébe leközli közlőjének valamelyik el nem kelt alkotását. Nem... nem irodalmi életünkről írok publicisztikát, Rólad írok, mert nagyon fontos mozzanatnak érzem pályádon ezt a speci­ ális helyzetet. Mit szépítsük, kevesebb az esélyed az igazi sikerre, arra még kevesebb, hogy viszonylag nagy számú közönség megismerjen, de sok­ kal több esélyed van a tisztesség megtartására. Neked nem kell szerzőnek lenned ott, ahol legszívesebben néző sem lennél, nem kell csonkig járni a lábad, míg a tizedik helyen adnak párszáz forint előleget, hogy kifizesd a gázszámlát. Mert bizony, az a fővárosi költő-lét, amit talán irigyelsz, ami­ kor vészesen egyedül érzed magad, többnyire ezt jelenti. Ne sajnáld, hogy nem vagy itt, Tamás és ne irigyeld őket, minket, mert csak nagyon ritkán, s akkor is hamar elfutó pillanatokra van miért. Kritikai zsargon szerint megkésett pályakezdő vagy. De mihez képest? Miről késtél le? Semmiről. Az, hogy nem valamelyik „nagy” kiadó adott ki, esetleg kevesebb pél­ dányban, rosszabb papíron, azt ne sajnáld. Nincs túl nagy bizalom a kul­ túra közelmúltjának monopolistái iránt. Egy szó, mint száz, örülök, hogy megjelentél. Azt is remélem, hogy kötetednek szerencséje lesz és el is olvassák, mert bármennyire ortodox vélekedés is, bizony író olvasó nélkül fegyvertelen. Talán.. bár tudjuk, is­ merjük, milyen kevesen vesznek verseskötetet a kezükbe, igaz ez min­ dig így volt, mégis világraszóló költészetünk volt és van (sőt lesz is). 93 �94 �Jó, hogy nem sajnáltatod magad, hasznára válik verseidnek. Az önsajnáltatók mindig elfeledik, hogy maguk vettek tollat a kezüikbe. Még nem hallottam olyan esetről, hogy valakit hivatalból felkértek, ne tanár, jo­ gász, munkás, földműves legyen, hanem alanyi költő. Mi magunkat ne­ vezzük ki, ez szigorúan egyszemélyes ügy, s ha nem sikerül sereget tobo­ roznunk, az nem a világ igazságtalansága. Verseidből kiderül, tudod, hogy a világot nem ezzel, vagy azzal a verskötettel váltjuk meg, hanem közö­ sen rontjuk el. Mondandód van, írsz. Ilyen egyszerű. Sőt, azt hiszem, még egyszerűbb. Látsz és leírod, amit látsz. Csak egy kicsit pontosabban, érzé­ kenyebben, mint a többi ember. Ebből az következik, hogy költő vagy. Méltó e névre, jogosult az ezzel járó előnyök, és hátrányok elviselésére. A szemedtől vagy költő. Az apró felismerésektől. Jófajta muníció ez, sokáig tart. Mert a váteszek felfénylenek és elhullanak a harccal (vagy arcot vál­ tanak, ha váteszségük álarc volt csupán). A betegek meggyógyulnak, vagy végleg eltávolodnak. De a figyelők, a látók szemét a későbbi dioptriák sem ronthatják el. Nem téged fognak szavalni a következő felgyulladt napon, ezt bizonyára magad is tudod. De úgy élheted túl, hogy nem üszkösödsz együtt a világgal. Érdem ez, mert bár szívem a váteszeké, de az egyszeri csoda nem elvárható és nem követhető. Ez a költői magatartás azonban igen. S míg az egyiktől azt tudjuk meg, a világ milyen lehetne, a másiktól azt, hogy milyen. Legjobb verseidből megtudok valamit a világról, legalább egy darabjá­ ról, arról, amelyben élsz. Azokból a verseidből tudok meg a legtöbbet, amelyikkel legkevésbé akartál összegezni. A kötet nyitó verse, mely pe­ dig valamilyen alapállás bemutatása, legalábbis szándéka szerint, jóval kevesebbet mond, mint a négy sor anyádról. Ebben a négy sorban ugyan­ is két ember van. Olyan gesztusok, melyben ott egy élet. Színházban azt szoktuk mondani, az igazi színész behozza a színre a figura előző életét. Egy ilyen képet láttam abban a szégyenlős mozdulatban. Anyám hetven évét és a hozzá hasonlóak sok évezreddé összeadható hetven éveit. Ezt áb­ rázolni tudod, mert ismered, érted, benne vagy, rólad szól. A Nemzedé­ kem? Többször elolvasva sem tudtam, mit gondolsz a mi nemzedékünk­ ről, azokról, akik az utolsó viharos ősz előtt, alatt, vagy utána egy-két év­ vel születtek és érték meg gyerekfejjel történelmünk ez idáig legnagysze­ rűbb évtizedét, s most jófelé vivő jeleket keresnek a kora téli hóban. Egyetlen jó szójátékra akadtam benne (békekölcsön-kenyér visszajár), s néhány örökké ismételgetett jelképet, Kerouacot, Lennont találtam meg, nem túl eredeti szövegkörnyezetben. Megijedtem egy kicsit, mert bár a kritikusnak remek mazsolázni való az ilyesmi, ezúttal egyetlen pillanatra sem tudtam letagadni szurkoló volto­ mat. Ráadásul az első versek nem feledtették velem ijedtségem, s már attól féltem, kiderül, hogy nincs birtokodban az a többszólamúság, mely elolvashatóvá tesz egy kötetet. Mert az egyéni hang néha azt is jelentheti, hogy a hangját megtalált költő ezen az egyetlen hangon szól, így viszont egyszeri publikációi élményszerűek lehetnek, de kötetei úgy válnak egyre unalmasabbá, ahogy egymás után olvassuk benne sokadszorra ugyanazt. Nem tagadom, néha zavart, hogy képek, fogalmak köszöntek vissza, min­ denek fölött a vér, mint fregoliként használt kifejezés, de, ahogy haladtam előre az olvasással, úgy következtek egyre letisztultabb, értékesebb írások. 95 �Ha azért van így, mert a szerkesztő tudatosan így válogatott, akkor őt il­ leti dicséret, ha viszont a versek valamifajta kronológiát követnek, akkor igen biztató, mert egyre jobb verseket írsz. Egy kicsi irónia, úgy érzem, használna - más írásaidból tudom, hogy nem vagy híján a humornak, s talán minden rezdülést láttató képeid a változásról még hatásosabbak lehetnének, ha egyszer-egyszer megszakíta­ nád a sort valami egészen mással. A humor nem szégyen - kivéve azt a rád nem jellemző esetet, amikor valakinek nincs. Nagyon szerettem olvasni szerelmes verseidet. Manapság a szerelem ki­ múlt a költészetből, jószerével csak női költők foglalkoznak vele, a harmo­ nikus szerelem pedig mintha nem is lenne - ha egy utódunk írásainkból próbálná kibogozni, hogy ha sokan nem is, de ennyien egyáltalán hogyan lehetünk, ezekben az írásokban aligha találna választ oktondi kérdéseire. Amikor azt írom, hogy jó volt olvasni ezeket a verseket, azt is mondom, jó tudni, hogy ilyen is van, s ha mindez olyan stiláris érettséggel fogal­ mazódik meg, mint amilyen például az Ima testedért című vers, akkor nincs egyéb dolga a kritikusnak, mint teljes egészében visszavedleni szur­ kolóvá, s együtt örülni a költővel. Van egy régi, elnyűtt fogalom ezekre a versekre: szépek. Csak így egyszerűen. Gyakran füstölgök amiatt (annyira, hogy e folyóirat korábbi számában is), hogy miért szólongatja a kisegér az elefántot, miért ír valaki botfüllel ver­ set Bartók. Bélához (fül alatt itt most nem csupán zenei hallást értek), vagy ha baja van a mondategyeztetéssel, miért József Attilát nevezi test­ vérének, ahogy ezt korábban egy kitűnő tollász megtette. Nagyon örülök, hogy nem esel ebbe a hibába, Tamás, s ahol híres a megszólított, annak is jó oka van. Tudom, hogy miért pont azt írod Jancsónak és miért amazt Fassbindernek. A többiek pedig? Pinczési Judit, akit magam is nagyobb veszteségnek tartok, mint amennyit róla tudni illik, meg a közös ismerő­ sök. A fegyvere csővét előreszegő vadász, a mátrai táj költője, Gyenes Ist­ ván, élet és halál oly jó ismerője. Nékik van mondanivalód, hiszen őket ismered, velük élsz, így ezek a személyes vallomások megmaradnak sze­ mélyes vallomásnak, s nem lesz belőlük nagyképű kinyilatkoztatás. Szerény, mértéktartó költészet ez, ezért szerethető, s mert szerénysége el­ lenére kvalitásos, ezért biztos vagyok benne, hogy nem leszel egykötetes költő, mint annyian. Bőrödre írod a verset, ahogy talán legjobb versedben magadról írod. Nyugodtan teheted, bőrödről talán többen leolvashatják, s amit írtál, nem kell szégyellned senki előtt. Figyelmeztetni sem akarlak, hisz tudod jól, mert már túl vagy rajta: a világ ugyanaz, mint korábban volt. Mégis feljebb emelheted benne a fejed. Végtére is, amit felmutattál - az már Valami. Kívánom Neked, hogy jófelé fusson a sínpár és minél több igazi szót találj utadon! (Palócföld könyvek) SIP O SH E G Y I P É T E R 96 �E SZÁMUNK SZERZŐI: A N ógrád Megyei Tanács VB m űvelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H ISTV Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A PÁ S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csik Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Dr. Kovács Anna Pál József szerkesztő Dr. Bacskó Piroska, a Palócföld szerkesztője (Salgótarján); Erdős István író (S algótarján); Etesi Deák László rokkant nyugdíjas, költő (E tes); dr. Fried István iro­ dalom történész (Szeged); dr. Gyöngyösi István KSH N ógrád Megyei Igazgatóság vezetője (Sal­ g ótarján); Handó Péter költő (Sal­ gótarján); Háy János költő (B uda­ pest), Kelemen József költő (Sal­ gótarján); dr. Kerékgyártó T. Ist­ ván műv. kut. (Jászberény); dr. Kerényi Ferenc irod. tö rt., a Szín­ házi Intézet igazgatója (B uda­ pest); dr. Lukács Gergely Sándor tsz-elnök (K arancslapujtő); Mezey Katalin író, költő (B udapest); Siposhegyi Péter író (B udapest); Szí­ ven János költő (Jugoszlávia); Varga Imre költő (B udapest); Ve­ res Andrea költő (Salgótarján); Vincze Dezső költő (Salgótarján); dr. Zonda Tamás orvos, költő (B u­ dapest). Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, A rany János út 21. Telefon: 14-386 Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, S,4 (A/5) ív terjedelem ben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató 89.53136 N. S. E szám unk illusztrációs anyagát az idei salgótarjáni tavaszi tárlat alkotásai közül válogattuk. B orító I.: Földi Péter „Süss fel nap. .."; borító IV.: Balás Eszter: Proust; 4. o.: Szentgyörgyi József: Figyel­ m eztetés; 44. o.: Sáros A ndrás Miklós: Balkáni bükk; 51. o.: B u­ ta k A ndrás: M átraalm ás X III.; 75. o.: T om ka István: H uncut béka; 87. o.: G o rá l József: Etruszk III.; 92. o.: Kerényi G ábor: H árm as­ kép; 94. o.: M akó Judit: Égi jel. (Fotók: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lape llátási Irodánál (H ELIR) Budapest V ., József Nádor tér I. - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2155 96-162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft. előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN: 0555-8867. Index: 25-925 �Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1593c18b3f5929324b336f16d7d03912.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika