https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4774b57117c44b86744969e66e207592.pdf 60a360a674fff3eada7e4b746c4cc78d PDF Text Text VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Székely proletárok! A m agyar szovjet-korm ány m egszervezi a nem zetközi V örös H adsereget, hogy az orosz testvérekkel szoros szövet­ ségben, M ag yaro rszág do lgo zó népét felszabad ítsa minden im perialista járom alól, mint a h o gy a m eg nem szállott terület népét m áris m egszab ad ította a kapitalista világrend zsarnok­ ságától. S zékelyek, kiknek földjét, erdeit, bányáit és m unkaerejét a kapzsi n agytőke elrabolta, kiknek szüleit, testvéreit odahaza a legaljasabb király alja s cselédjei botozzák, m ost itt a rég várt alkalom , hogy fegyvert ragad va feltört m arkotokba, lesujtsatok a g a zo k fejére! S z é k e ly p r o l e t á r o k , á ll ju n k b e m i n d a n n y i a n a n e m z e t k ö z i f o r r a d a l m i v ö r ö s h a d s e r e g b e ! J e le n t ­ k e z z e t e k I., L o v a r d a - u t c a 1. s z á m a la t t a s z é k e ly s z o v je t t o b o r z ó -b iz o t t s á g á n á l! A m agyarországi tan ácskö ztársaság addig is, m ig fel­ szabadul dolgozó népünk, Budapesten külön ü gyosztályt állít fel a székely ü gyek elintézésére, m ely Budapestről a székely dolgozó nép szám ára előkésziti a kizsákm án yolás helyett az uj, boldog világrendet. É lje n a p r o l e t á r d i k t a t u r a ! Testvéri üdvözlettel a Székely Szovjet. ��SIM O R A N D R Á S Korvin csöndje I. Először Horváthot vezették köztük el, Strucz Károly megbotlott, a bitóhoz közel, Lászlót pribék vitte, belécsimpaszko dott, Korvin nyugodtan ment, elküldte a papot. A zt írják, a tisztek mellett költő is állt, ki izgatott szemekkel leste B ali Mihályt, a dolgát avatott kézzel végző bakót, kivel a Kúria akkor akasztatott. Korvin kuszáit haja, sovány gyermekfeje bét perc elmúltával ráhullott mellire, a reggel fakó lett, akárha volna est, s vércsöpp írta volt: ,.Consummatum est” . 2. A halál az örök Csend. K i tudja, hátha erre a Csendre van ma szükség, amelyről visszapattannak a hazug, az átkozódó szavak, mint a falról a teniszlabdák. E z a Csend hangosabban szól, mintha élve beszélnék. 3 �Együtt forog a földdel, amelyről leszakadtam. A földdel, amelyen ott virraszt a várakozás: Evolutio vagy revolutio? Feltétlenül az utóbbi. Felnézek az égre, halott szemem a szemhéjam alól ellát a csillagokig. 3. A nagy fekete kutya, Hektor, akivel az irtáson kergetőztem, vonít, értem vonít. Mennyivel érthetőbb a vonítás a szavaknál. Nem, a szavak adnak erőt. A vonítás felszáll a holdig, amely egykedvűen néz le, mit érdekli őt, a kihűltet, hogy forog-e, vagy megállt a föld. Mintha fölegyenesednének a kivágott jegenyék és gyökeret eresztenének a rögökbe. Idáig ér a vonítás, megtölti a Csöndet. 4 �RO M SICS IG N Á C A Tanácsköztársaság társadalmi és tömegbázisa A március 21-i hatalomátvétel szocialista jellegéből természetszerűen adó­ dott, hogy a hagyományos uralkodó elit, a nagy- és középbirtokosok, vala­ mint az ipar és a forgalom nagy- és középtőkései létrejöttének pillanatától szemben álltak a Tanácsköztársasággal. Prominens képviselőik már az első napokban külföldre menekülték és április közepén megalakították a bécsi Magyar Nemzeti Bizottságot, más néven Antibolsevista Komitét. A z A B C koalíciós jellegű szervezet volt, amelyben egykori munkapártiak, alkotmány­ pártiak, konzervatív függetlenségiek, néppártiak és keresztényszocialisták, sőt az 1918-as Károlyi-párt jobbszárnyának mérsékelt demokratái is képvi­ seltették magukat. A történelmi tradícióknak megfelelően mindeme irányza­ tok élvonalában, s így az A B C élén is 80-90 százalékban arisztokraták áll­ tak, s a nagy- és középpolgárság ezúttal is háttérben maradt. Gróf Károlyi Gyula személyében arisztokrata-nagybirtokos politikus került a május 5-én megalakult aradi (majd szegedi) ellenkormány élére is. A bécsi és szegedi ellenforradalmi centrumok (május végétől koordináltan és viszonylagos össz­ hangban) elsősorban az antanthatalmak fegyveres támogatásának a meg­ szerzésére törekedtek. Korábbi konzervatív merevségükhöz viszonyítva ugyanakkor nagyfokú rugalmasságról tettek tanúbizonyságot a belpolitikai szövetséges keresése terén is. A hatalom teljes vagy részleges visszaszerzésének érdekében nemcsak a kispolgári és paraszti demokratizmus, hanem a szociáldemokrácia külföldön tartózkodó vezetőivel is készek lettek volna együttműködni. Amilyen magától értetődő volt a hagyományos elit azonnali szembefor­ dulása a forradalommal, ugyanolyan természetesnek tekinthető az ipari munkásság támogatása. Viszonylagos szervezettségénél és városokba (min­ denekelőtt Budapestre) koncentráltságánál fogva ez a réteg lényegesen na­ gyobb erőt képviselt annál, mint ami statisztikai méreteiből következett volna. 1919 tavaszára ráadásul a szocialista ideológia vonzáskörébe kerül­ tek olyan városi proletárrétegek (napszámosok, szolgálók, cselédek) is. amelyeket ez korábban nem, vagy alig jellemzett. A szakszervezeti tagok száma 1918 végétől ugrásszerűen emelkedett. Eltérően a szociáldemok­ rata párttól, amely elsősorban a szakképzett és régebb óta szervezett mun­ kásságra támaszkodott, az 1918 novemberében létrejött kommunista párt bázisa inkább a munkásság szakképzetlenebb rétegeiből és a társadalom perifériájára szorultakból (hadirokkantak, leszerelt és munka nélküli katonák) verbuválódott. A szociáldemokrata és kommunista munkásság 1919 elején számos kérdésben egymással is szemben állt. A két munkáspárt egyesülésé­ vel azonban - legalábbis időlegesen - kialakult egyfajta munkásegység, ami a forradalom szempontjából igen kedvező volt. Olyan egyértelműséggel mint a régi elité és a városi munkásságé, egyet­ len más társadalmi réteg politikai beállítottsága sem jellemezhető. A for­ radalomhoz való viszony ugyanis az egyes osztályokon és rétegeken belül is jelentős mértékben különbözött. 5 �A Tanácsköztársaság szocializálási és termelésirányítási rendeletei a kö­ zép- és kistulajdonosok jelentős részét egzisztenciálisan ugyanúgy tönkretet­ ték vagy tönkremenéssel fenyegették, mint a nagybirtokosokat Vagy a nagy­ tőkéseket. Igaz, az ipar szocializálása elvileg csak a 20 főnél több embert foglalkoztató üzemekre terjedt ki. E zt azonban - különböző okokból - igen sok helyen nem tartották be. A gyakorlatban egy-két fős borbélyüzleteket és suszterájokat is államosítottak, s néhol még a segéd nélküli önálló iparos­ mesterek közös üzemekbe szervezésével is kísérleteztek. A z ipari üzemek mellett köztulajdonba vették a pénzintézeteket, gyógyszertárakat, szállo­ dákat és mozikat is. A kereskedéseket formálisan nem szocializálták, csak „zár alá vették” , azaz felleltározták a készleteket, meghatározták az áraikat, s kontrollálták a bevételt. A kereskedő szempontjából azonban gyakorlatilag alig volt különbség szocializálás és „zár alá vétel” között. A lényeges szempontjukból az volt, hogy szuverén tulajdonosokból az állam ellenőrzött alkalmazottjai lettek. Mindezek és még néhány egyéb intézkedés (például az ékszerelkobzások vagy munkáscsaládok beköltöztetése polgári lakásokba) következtében a városi közép- és kistulajdonosok többsége ellenségesen figyelte az új rend kibontakozását. A fővárosi zsidó kispolgárság vezetője, Vázsonyi Vilmos - noha hazai bázisához hasonlóan aktív ellenforradalmi tevékenységet nem fejtett ki - mindvégig külföldön tartózkodott. A vidéki kisiparosok, segéd nélküli vagy egy-két segéddel dol­ gozó önálló mesterembereik, sőt néhol még a kiskereskedők közül is - leg­ alábbis az első hetekben - ugyanakkor többen a forradalom hívei közé tar­ toztak, s helyenként a munkástanácsok és direktóriumok munkájában is ak­ tív szerepet vállaltak. A kistulajdonosak forradalmi szerepvállalása első­ sorban természetesen azokon a helyeken volt megfigyelhető, ahol betartották a szocializálási rendeleteket, s nem került sor túlkapásokra. A z értelmiségi rétegek közül legegyértelműbben a progresszív művészek és tudósok, a vidéki tanárok és tanítók, valamint a munkásmozgalomhoz korábban is kötődő szakszervezeti és betegbiztosítási funkcionáriusok tá­ mogatták a forradalmat. A forradalom központi és vidéki vezérkarainak számos tagját ezek az értelmségi csoportok adták. A régi államigazgatási szakemberek, rendőr- és csendőrtisztek, továbbá a különböző vallások pap­ jai ezzel szemben kezdettől az ellenforradalmi táborhoz tartoztak. Képzett­ ségüknek, illetve hivatásuknak megfelelően utóbbiak főleg a propagandamunkában, a főszolgabírók, jegyzők és csendőrparancsnokok pedig a konk­ rét ellenforradalmi cselekmények szervezésében és irányításában jelesked­ tek. M ivel a Tanácsköztársaság új államapparátust szervezett, s az egyhá­ zak gazdasági és ideológiai hatalmának teljes felszámolására törekedett, e csoportok élesen ellenforradalmi magatartása természetesnek tekinthető. A középrétegeken belül külön csoportként vehető számba a háború alatt felduzzadt, s a frontokon társadalmi-nemzeti elhivatottságtudatára éb­ redt tartalékos és tényleges tiszti állomány. Hagyományos beállítottságának megfelelően ez a csoport ugyanúgy szemben állt mindazzal, amit a Tanácsköztársaság képviselt, mint az uralkodó osztályok, egyházak vagy a régi ál­ lamigazgatás. A z a körülmény azonban, hogy a Tanácsköztársaság vállalta a szomszédos államok hadseregeivel való szembeszállást, választásra kény­ szerítette őket antibolsevizmus és honvédelem között. „Abban, hogy ősi föl­ dünket nem engedjük, találkozhatik a kommunista a nacionalistával” - fo­ galmazódott meg sokuk fejében már közvetlenül a hatalomátvétel után.1 6 �E z a választási kényszer természetesen más értelmiségi, sőt közép- és kis­ polgári rétegek esetében is fennállt, egyiküknél sem olyan kikerülhetetlenül azonban, mint a haza védelmét hivatásuknak választó tisztek, illetve a megszállt területekről érkező ún. menekültek esetében. Mindkét lehetőség mellett sokan döntöttek, amiből az a furcsa helyzet adódott, hogy a V ö­ rös Hadsereget ugyanazon katonatiszti kaszthoz tartozó emberek irányítot­ ták, mint amelyből a szegedi nemzeti hadsereg, illetve Lehár ezredes auszt­ riai különítményének vezetése is toborzódott. (Az 1938 és 1945 közötti magyar hadsereg 35 vezérezredeséből 1919-ben tizenöten teljesítettek szol­ gálatot a Vörös Hadseregben.2) Közbenső út, tehát honvédelem és antibolsevizmus egyidejű aktív szolgálata, amint ezt Kratochwill ezredes és a szé­ kely hadosztály példája bizonyítja, az adott helyzetben nem létezett. A z ér­ dekelt hatalmak ugyanis a Tanácsköztársaság megdöntése esetén sem akar­ tak hallani határkiigazításról vagy székely köztársaságról, amit Kratochwillék a Budapest ellen vonulás fejében kértek. A parasztság és a Tanácsköztársaság viszonyát alapvetően a földkérdés rendezése határozta meg. A Forradalmi Kormányzótanács április 3-i ren­ delete - amint ez ismeretes - minden közép- és nagybirtokot köztulajdon­ ba vett. (Egy későbbi rendelet és az országos gyakorlat szerint közép- és nagybirtokoknak általában a 75 kat. holdon felüli gazdaságok minősültek.) A köztulajdonba vett földek szétosztását, parcellázását - részben elvi, rész­ ben gyakorlati okokból — ugyanakkor megtiltotta, s a szocializált birtokokon állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szervezését írta elő. Hogyan reagáltak erre a parasztság különböző rétegei? Legfelső csoportjukat, a kisajátítás által érintett 75 holdon felüli ún. gazdagparasztságot ugyanúgy feltétlen forradalomellenesség jellemezte, ahogy a többi, tulajdonától megfosztott társadalmi réteget is. Igaz, ez a paraszti réteg az összparasztságnak alig 2-3 százalékát tette ki. Ám falun belüli presztízsük miatt véleményük ennél sokkal többet jelentett. A parasztság alsóbb rétegei normális körülmények között mint természetes vezetőikre tekintettek ezekre a nagygazdákra. E z alól csak a szociáldemokráciához vagy az agrárszocializmushoz kötődő szegényparasztság volt kivétel. A birtokos parasztság alsóbb rétegeit, az ún. kis- és középparasztságot, amely az összparasztság mintegy egyharmadát tette ki, a szocializálás nem érintette. E z az új rendszerrel való együttműködés mellett szólt. A szociali­ zálás alsó határának kiterjesztésével és a kisbirtokok termelőszövetkezetek­ ké egyesítésével kapcsolatos tervek, nyilatkozatok és rémhírek ugyanakkor őket is erősen nyugtalanították. A polgársághoz és a parasztság más réte­ geihez hasonlóan idegenkedtek a Tanácsköztársaság internaconalista és antiklerikális propagandájától és frazeológiájától is. A földkérdés imént jel­ lemzett rendezése mellett a legnagyobb nyugtalanságot és elégedetlenséget vidéken az egyházpolitikai intézkedések (egyházi iskolák állami kezelésbe vétele, papi tanárság felszámolása, szerzetesrendek feloszlatása, törekvés az iskolai hitoktatás megszüntetésére) váltották ki. A forradalmi vezérkar és a parasztság merőben más mentalitására és kommunikációs nehézségeire igen jellemző, hogy amikor a kormányzótanács megszüntette a földadót, akkor a kisgazdák ezt nem a támogatás jeléként fogták föl, hanem a teljes kollektivizálás kezdőlépéseként értelmezték. M ivel azonban közvetlenül nem, csak potenciálisan érezték magukat fenyegetve, az első hetekben túlnyomó többségüket távolról sem a nyílt szembefordulás jellemezte, hanem inkább a forradalom helyhatalmi szerveibe való beépülés szándéka és a rendszer 7 �„élének” mintegy a tompítására való törekvés, továbbá - amennyiben ren­ delkeztek készletekkel - a városokban jelentkező élelmiszerhiány kiaknázá­ sa (batyuzás, űzérkedés). A parasztság mintegy kétharmadát, s az össznépesség valamivel több mint egyharmadát kitevő szegényparasztság vagy agrárproletariátus maga is több rétegre tagozódott. Körülbelül 2/5 részük földtelen napszámos, s 1/5 részük ún. uradalmi cseléd volt. A szegényparasztságnak az a néhány tíz­ ezer főre becsülhető része, amely már a háború előtt is szervezett vagy a szocialisztikus eszmeáramlatok és mozgalmak szimpatizánsa volt, illetve amely a polgári demokratikus forradalom idején került a szociáldemokrata vagy kommunista ideológia vonzáskörébe, az ipari munkássághoz hasonlóan sajátjaként fogadta és üdvözölte a Tanácsköztársaságot. A falvak és vidéki városok tanácstagjainak és direktóriumi vezetőinek jelentős hányadát ők adták, s a munkássághoz hasonlóan a Vörös Hadsereg harcaiból is kivet­ ték a részüket. Különösen áll ez a tiszántúli agrárproletariátusra, amely a felszabadító háborúban közvetlenül is érdekelt volt. Egészen bizonyos, hogy a nagy- és középbirtokok szocializálásának földosztással egybekötött megvalósítása a szegényparasztság passzívabb és a falu hagyományos rend­ jét és hierarchiáját természetesnek tartó részét (ez volt a többség) is akti­ vizálta és a forradalom mellé állította volna. Ennek elmaradása viszont csalódottá tette őket. Kérvényeik és panaszos leveleik ma is megrendítő ol­ vasmányok. A földmunkások és napszámosok elégedetlenségét fokozta, hogy noha ők nyári időszakban nem nyolc, hanem napi tizenkét órát dol­ goztak - indokolatlanul alacsony napszámbéreket állapítottak meg számuk­ ra. A felnőtt férfiak hivatalos órabére alig volt több 2 koronánál, miköz­ ben az ipari szakmunkások 4-8,50-es, az ipari segédmunkások pedig 2,506.50-es órabérek mellett dolgoztak.3 A földet váró szegényparasztok csa­ lódottsága a forradalomban vezető szerepet vállalt öntudatosabb agrárpro­ letárok hangulatára, illetve a Tanácsiköztársasághoz való viszonyukra is viszszahatott. A z uradalmi cselédek helyzete előnyösebb, s hangulatuk ezért kedvezőbb volt. A föld utáni vágy bennük nem, illetve alig élt, s így csalódniuk is ke­ vésbé volt miben. Bérszintjükkel, amely a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt jelentősen emelkedett, általában elégedettek voltak. Ö sszegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a Tanácsköztársaságot egyértelműen támogató munkás, kisiparos, paraszti és értelmiségi rétegek már a forradalom győzelmekor is csak a lakosság statisztikailag kisebb há­ nyadát tették ki. Ezen belül eléggé jelentős különbségek mutatkoztak vi­ dékenként, illetve településtípusonként. A forradalom viszonylag szilárd bástyái Budapest, a munkáslakta nagyvárosok és a bányavidékek voltak. A z agrárkörzetek, elsősorban a D una-Tisza köze és a dunántúli megyék jelentős része ezzel szemben inkább az ellenforradalom hátországának a sze­ repét töltötték be. A agrárvidékek közül főleg egyes tiszántúli kerületekre, így például a komolyabb agrárszocialista múlttal rendelkező Viharsarokra számíthatott a proletárhatalom. Ezek a részek azonban már április végén a román hadsereg ellenőrzése alá kerültek. Ily módon elég hamar kialakult a Budapest és vidék, illetve ipari körzetek és agrárterületek közötti ellen­ tét, amely szinte végigkísérte a 133 napot. Persze - legalábbis az első hetekben - a külső és belső ellenforradalmi irányzatok sem rendelkeztek jelentős társadalmi bázissal. A szegénypa­ rasztság csalódott volt, a kis- és középparasztság pedig nyugtalankodott és 8 �idegenkedett az új rendszertől. Ám egyelőre az ellenforradalmat sem tá­ mogatta aktívan. A Tanácsköztársaság megbuktatásának, illetve a fegyve­ res ellenforradalomnak a gondolata március-áprilisban tulajdonképpen csak a földbirtokosokat, gazdagparasztokat, főszolgabírókat, jegyzőket és a ka­ tonatisztek egy részét foglalkoztatta. Ő k már ekkor igen sok ellenforradal­ mi akciót kezdeményeztek. Ezek hatósugara azonban szinte sohasem ter­ jedt túl egy-egy település közigazgatási határán, s számottevő bázisuk sem volt. A forradalom helyi hívei így különösebb nehézség nélkül, általában egy-két óra alatt felszámolták őket. Talán az egyetlen kivétel e tekintet­ ben a kecskeméti tisztek és nagygazdák április végi puccskísérlete volt, amely már ekkor több ezer kecskeméti és Kecskemét környéki parasztot maga mellé állított. E z a kecskeméti direktórium egyedülállóan radikális po­ litikájával magyarázható, amelynek középpontjában a totális kollektivizmus és a teljes szociális egyenlőség azonnali megvalósítása állt. E z a forradalmi szempontból viszonylag kedvező helyzet május végére, június elejére jelentős mértékben módosult. A Tanácsköztársaság tömeg­ bázisa leszűkült, az ellenforradalomé pedig megnőtt, illetve kialakult. A z egyes rétegek hangulat- és magatartásváltozásának okai sokrétűek és kü­ lönbözőek voltak, de így vagy úgy, végső soron valamennyi összefüggött egyfelől az ország adottnak tekinthető igen súlyos gazdasági és külpoliti­ kai-katonai helyzetével (háborús leromlás, gazdasági blokád, fegyveres in­ tervenció), másfelől a kormányzótanács rendeletekben rögzített belpoliti­ kájával. A Felvidék kiürítése júniusban különösen a katonatisztekre, menekültek­ re és az értelmiségre hatott deprimálóan. A Vörös Hadsereg területvédő szándékával és lehetőségével kapcsolatos feltételezések a visszavonulás el­ rendelésével szertefoszlottak, s a korábbi döntéskényszer honvédelem és antibolsevizmus között ezzel megszűnt. A tisztek túlnyomó többsége és más rétegekből is sokan ettől kezdve határozottan a szegedi kormány felé for­ dultak. Megnövekedett a szegedi hadseregbe jelentkezők száma, s ugyanek­ kor, június végén, határozták el magukat budapesti összeesküvő tiszti cso­ portok is a fegyveres puccsra. A Vörös Hadsereg vezérkara ezt követően a Tanácsköztársaság-ellenes összeesküvések és puccstervek valóságos meleg­ ágyává vált. A z olvasó Magyarország konzervatizmus, illetve szélsőjobboldali radi­ kalizmus irányába tett fordulatát nagyon jól tükrözi három könyvnek ezekre a hónapokra eső elkészülte és ezek későbbi tömegsikere. Bangha Béla jezsuita páter 1920-ban két kiadást megért politikai munkájára (Ma­ gyarország újjáépítése és a kereszténység), Szabó Dezső először 1918 má­ jusában megjelent bestellersikerű regényére (A z elsodort falu) és Székfű Gyula történeti-politikai áttekintésére (Három nemzedék) gondolunk. A ké­ sőbb hatalomra kerülő ellenforradalom ún. „keresztény-nemzeti” ideológiá­ ját, amelyben a keresztény jelző a természettudományos alapokon álló sza­ badgondolkodó hagyománnyal, valamint a forradalmak antiklerikalizmusával és ateizmusával, a nemzeti pedig a társadalmi fejlődés érdek- és osz­ tályelvű magyarázatával, illetve a munkáspártok linternacionalizmusával való szembenállásra utalt, igen nagy mértékben e három könyv alapozta meg. A kiábrándulás és a forradalomtól való elfordulás jelei mutatkoztak a mű­ vészek és alkotó értelmiségiek progresszív köreiben is. A pacifista Babits Mihály, aki a forradalom győzelme után egyetemi katedrát kapott, értetlen9 �nül állt a Tanácsköztársaság által alkalmazott forradalmi terror jelensége előtt, s édesanyjának küldött májusi leveleiben már ilyen gondolatokról tu­ dósított: „E ze k az állapotok előbb-utóbb úgyis elmúlnak. . . ” , illetve: „E z e k rossz hónapok, d e nem tarthatnak soká.” „ A z én világnézetem - ír­ ta utóbb — a proletárdiktatúra alatt teljesen konzervatív irányban toló­ dott el."4 Móricz Zsigmondot, aki kezdetben lelkes riportokkal támogatta az ,,új világot” , mindenekelőtt a földosztás elmaradása és ezzel összefüg­ gésben a parasztság hangulata kedvetlenítették el. S a példákat, amelyek a polgári demokráciához való visszafordulás jeleiként értelmezhetők, még folytathatnánk. A kis- és középparasztság magatartásváltozása alapvetően anyagi hely­ zetének és lehetőségeinek a megváltozásával függött össze. A részben legá­ lis, részben földalatti szabadkereskedelem, amelyből a parasztság készle­ tekkel rendelkező része eleinte jelentős hasznot húzott, májusra visszafejlő­ dött, júniusra pedig szinte teljesen megszűnt. Ennek egyik oka az iparcik­ kek gyorsan fokozódó hiánya, a másik pedig a megbízhatónak hitt régi pénz (ún. kék pénz) forgalomból való eltűnése volt. A nagyvárosok, elsősorban Budapest lakossága ugyanakkor nélkülözött. Ezért - és a harcoló hadsereg ellátása érdekében is - a Tanácsköztársaság rekviráltatni kényszerült. A z érintett paraszti rétegek válasza a rekviráló katonasággal és vörösőrökkel való szembeszegülés, készleteik elrejtése vagy feletetése, sőt helyenként megsemmisítése volt. A z aktív ellenforradalmi szerepvállalás felé sodorta a birtokos parasztságot az a körülmény is, hogy a tanácsokba és direktóriu­ mokba még április elején bejutott képviselőik többségét május folyamán rendre kitessékelték a helyhatalmi szervekből. A megváltozott helyzetet jól tükrözte a különböző jellegű ellenforradalmi megmozdulások elszaporodása. Május 15. és június 15. között az országos és vidéki sajtó kb. kétszer annyi ellenforradalmi felkeléssel vagy összees­ küvéssel foglalkozott, mint a megelőző két hónapban együttvéve. S ezek a megmozdulások már nem néhány tucat, hanem több száz, sőt nemritkán több ezer elégedetlenkedőre támaszkodtak. A z ellenforradalmi akciók ha­ tósugara és időtartama ugyancsak növekedett. A legjelentősebb vidéki el­ lenforradalmi felkelés, az ún. Duna melléki vagy Kalocsa környéki, június 18-tól június 25-ig tartott, két megye több járására kiterjedt; a lakosság 10-45 százaléka (együttesen tízezres nagyságrendű tömeg, s jelentős rész­ ben szegényparasztok) vett részt benne. A Duna melléki ellenforradalmat elfojtani éppen ezért csak a Vörös Hadsereg több ezredének összehangolt támadásával sikerült. A z eleve ellenforradalmi rétegek és a vidéki lakos­ ság jelentős részének „egymásra találását” figyelhetjük meg több dunántúli akcióban, például a május végi, június eleji Mura vidéki felkelésben is, ame­ lyet például a bécsi Antibolsevista Komité pénzelt. A régi uralkodó elit és a hagyományosan hozzájuk kötődő rétegek, illetve a birtokos parasztság ér­ dekei és céljai persze távolról sem estek teljesen egybe. Szövetségük alap­ ja voltaképpen csak az antibolsevizmus volt. A Tanácsköztársaság megdön­ tése után követendő politikát már merőben különbözően képzelték el. A z egészében konzervatív, s alapvetően a forradalmak előtti viszonyok helyreállítására törekvő nagybirtokosokkal és nagytőkésekkel, továbbá a status quo helyreállítása mellett diktatorikus elképzeléseket is képviselő katonatisztek­ kel szemben a birtokos parasztságban határozottan demokratikus vágyak és 10 �törekvések is munkáltak. A z ellenforradalom különböző csoportjai perspek­ tivikusan. tehát egymással is. szemben álltak. A forradalom bukása után ezek a különbségek azonnal nyilvánvalóvá is váltak. Június elejére a proletárdiktatúra osztálybázisának, a városi munkásságnak a politikai arculata is megváltozott. A munkásság - amint ezt az SZD P első számú vezetője, a Tanácsköztársaságot eleve elutasító Garami Ernő írta - 1919 tavaszán azt hitte, hogy „ . . . csak akarnia kell és mindent el­ érhet” .5 Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált a Tanácsköztársaság nemzetközi elszi­ geteltsége, s ahogy fokozódtak a belső nehézségek, úgy foszlott szét a mun­ kásság kezdeti optimizmusa is, s adta át helyét a csalódásnak és kiábrán­ dulásnak. A június eleji dunántúli vasutassztrájkot az A ntibolsevista Komité sugallta, s a M Á V tisztviselő rétege kezdeményezte. A forgalmat azonban a fizetését „fehér pénzben” kapó, s ezért nélkülöző egyszerű vasutasság bé­ nította meg. A katonaság által leginkább felélt D una-Tisza közi mezővá­ rosokban május végétől szinte állandósultak az ellátatlan lakosság, vala­ mint a direktóriumok és a katonai parancsnokságok összetűzései. A nép­ gyűlések iránti érdeklődés csökkent, a szakszervezeti és párthelyiségek el­ néptelenedtek. Ennek kontrasztjaként a templomok látogatóinak és az egy­ házi körmenetek résztvevőinek a száma szembeszökően nőtt. A kiábrándu­ lás és a Tanácsiköztársaságtól való elfordulás elsősorban a mozgalomba frissen bekapcsolódott munkásrétegeket jellemezte. Számos régi szervezett munkás sem látott azonban más kiutat, mint a diktatúra feladását, s a ko­ rábbi koalíciós, illetve szociálreformista politikához való visszatérést. A jú­ nius eleji országos pártkongresszus küldöttei a legtöbb kommunista és bal­ oldali szociáldemokrata nevét törölték a hivatalos jelölőlistáról, s helyükre a Forradalmi Kormányzótanács politikáját opponáló jobboldali mérsékelt szociáldemokrata vezetők neveit írták be. A birtokos parasztság és a sze­ gedi. illetve bécsi ellenforradalmi centrumok elképzelései közötti különbsé­ geknél is határozottabban kell azonban utalnunk a forradalomtól, pontosab­ ban a diktatúra adott formájától elforduló munkásság és a jobboldali pol­ gári erők célkitűzései közötti eltérésre. A városi munkásság szervezett ré­ sze és a szegényparasztság öntudatos magja sem június-júliusban, sem a forradalom bukása után nem került az ellenforradalom uszályába. A júni­ us 24-i budapesti tiszti puccshoz mindössze egyetlen gyár munkásai csatla­ koztak. A Duna melléki ellenforradalom június végén nyugati irányban azért nem terjedt tovább, mert a szekszárdi szociáldemokraták - miután a velük ekkor már élesen szembenálló kommunista direktórium elmenekült - megvédték a várost a támadó parasztoktól. S Böhm Vilmos, amikor jú­ lius közepén az antanthatalmak képviselőivel tárgyalt Bécsben a diktatúra felszámolásáról és a demokráciához való visszatérés módozatairól, az otta­ ni nagybirtokos ellenforradalmárok közös koalícióra vonatkozó javaslatát a leghatározottabban elutasította. A z Észak-Magyarország kiürítése utáni napokban a Tanácsköztársaság felső vezetése egy-két bátortalan lépést tett bázisának megerősítésére, illet­ ve visszaszerzésére. Feloldották a mindeddig érvényes és a forradalmi tör­ vényszékeket non stop munkára kényszerítő szesztilalmat; visszaállították a földadót és hozzájárultak néhány holdas kisparcellák juttatásához a sze­ gényparasztságnak; intézkedéseket hoztak a pénzkérdés megoldása és a közellátás megjavítása érdekében. Mindezek végrehajtására azonban már nem kerülhetett sor. Ezért, s a továbbra is kedvezőtlen külső feltételek mi­ �att a belső erőviszonyokon nem sikerült javítani. Mindezek alapján - nem vitatva, hogy a Tanácsköztársaságot végső soron a külső ellenség döntötte meg - megalapozottnak tartjuk azt a véleményt, hogy a proletárdiktatúra június-júliusra belsőleg, társadalmi bázisát tekintve is megingott. JE G Y ZE T E K 1. Czegléd (hetilap), 1919. március 23—24. 2. Szakaly Sándor: A m ásod ik v ilá g h á b o rú s m a g y a r k aton a i fe ls ő vezetés összetétele. Valóság, 1983/8. 86. p. 3. Tanácsköztársasági törvénytár. Szerk.: Pongrácz Jenő Bp. 1919. II. köt. 32—33. p. és III. köt. 48—50. p. 4. Sipos Lajos: B abits M ih ály és a fo rra d a lm a k k ora. B p. 1976. 75. és 88. p. 5. Garami Ernő: F o rr o n g ó M ag y arország . 2. kiad. é v és h ely n élk . 63—64. p. Idézi Hajdu T ibor: A polgári d e m o k ra tik u s fo r r a d a lo m tó l a p roletá rfo rra d a lo m ig . In. A M agyar Tanácsköztársaság 60. é v fo r d u ló ja . B p . 1980. 76. p. IR ODALOM H a jd u Tibor: A m a g y a rorszá g i T an á csk öztársasá g . B p. 1969. L. Nagy Zsuzsa: F o rra d a lo m és e lle n fo rra d a lo m a D u nán tú lon. 1919. B p. 1961. Romsics Ignác: D u na—T isza k ö z e h a ta lm i-p o litik a i v iszon y a i 1918—19-ben. B p. 1982. 12 �szaká ly Sá n d o r A Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikara Az első világháború befejezését követő magyarországi forradalmak és ellenforradalmak története iránt érdeklődő olvasóban előbb-utóbb megfogalmazó­ dik a kérdés: kik voltak azok a katonák, katonai vezetők, akik a forradalmakban, ellenforradalmakban részt vettek, kik voltak azok a parancsnokok, tisztek, akik a polgári demokratikus népköztársaság, majd a Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalom hadseregeit megszervezték, irányították? Ennek a mindenki által megfogalmazható kérdésnek a megválaszolása nem is olyan egyszerű, mint amilyennek azt hinnénk. Hogy miért, arra talán ele­ gendő a következőkben utalni. Hetven évvél a magyarországi polgári demok­ ratikus forradalom, majd az azt követő Tanácsköztársaság létrejötte után sem rendelkezünk olyan feldolgozással, amely a népköztársaság, illetve a Ta­ nácsköztársaság hadserege tisztikarának az összetételét elemezte volna. Nem készültek még olyan részletes feldolgozások sem, amelyek azt vizsgálták vol­ na, hogy miként szerveződött meg a Vörös Hadsereg vezetése. A polgári de­ mokratikus időszak történetét, a magyar Vörös Hadsereg harcait feldolgozó, elemző tanulmányok, monográfiák és dokumentumkötetek a jelzett kérdést nem tárgyalják. A legtöbb munka megelégszik a legmagasabb katonai beosztásokat betöltött - katonai képzettséggel csak a legritkább esetben rendelkező! vezetők neveinek felsorolásával, forradalmi tevékenységük minősítésével, mél­ tatásával.1 A magyar Vörös Hadsereg parancsnoki, illetve tisztikaráról mind ez idáig nem készült átfogó összeállítás, részletes feldolgozás. A kérdés iránt ér­ deklődő olvasó mindössze egy, mindenki által haszonnal forgatható összeállí­ tásra támaszkodhat.2 Ez az összeállítás nem ad ugyan képet a magyar Vörös Hadsereg tisztikarának társadalmi, katonai-szakmai összetételéről, de a hiá­ nyos forrásanyagok ellenére is szinte naprakészen nyomon követi a hadsereg magasabb parancsnoki posztjain bekövetkezett változásokat. Rövid tanulmányomban nem válla lkozhatom részletes, mindenre kiterjedő és a vita lehetőségét kizáró képfestésre a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének tisztikaráról, de arra igen, hogy felvessem e kérdés kutatásá­ nak szükségességét, a kutatómunka irányát és célját. A magyarországi polgári demokratikus forradalom győzelme után hatalom­ ra került kormányok, illetve ezen kormányok hadügyminiszterei - részben a wilsoni békeelvek, részben saját pacifista felfogásuk megvalósítása, továbbá a frontokról hazatérő fegyveres tömegek esetleges radikálisabb megmozdulásai­ nak megfékezése érdekében — megkérdőjelezték a hadsereg létének szüksé­ gességét, illetve jelentőségét.3 Hangsúlyozták, hogy a polgári demokratikus Magyarországnak nincs szüksége nagy, általános hadkötelezettségen alapuló hadseregre. A felállítandó hadsereg feladatát elsősorban a belső béke és rend fenntartásában látták. Erre pedig elegendőnek mutatkozott egy önkéntesek­ ből álló, kis létszámú hadsereg is. Ennek és a fegyveres tömegek forradalmi 3 1 �megmozdulásainak a megakadályozása érdekében már a Károlyi Mihály ve­ zette kormány időszakában megindult a milliós nagyságrendű hadsereg lefegyverzése. Ez egyébként a fegyverszüneti egyezmény előírásai között is szerepelt.4 A hadsereg szinte teljes egészének a lefegyverzése érzékenyen, mondhatni létében érintette a hivatásos, de részben a tartalékos tisztikart is. Az minden­ ki számára egyértelművé és világossá vált, hogy Magyarországnak nem lehet szüksége olyan nagy hadseregre, mlint amilyennel korábban rendelkezett. A létszámában kisebb, fegyverzetében gyengébb, önkéntesekből álló hadseregnek pedig jóval kevesebb tisztre volt szüksége, mint amennyi a kormány rendelke­ zésére állt. A Károlyi Mihály vezette kormány már 1918 novemberében meg­ kezdte a tisztikar - elsősorban a hivatásosok - létszámának csökkentését, ak­ kor, amikor a majdani zsoldoshadsereg körvonalai még csak kirajzolódóban is alig voltak, és a szükséges tiszti létszám sem volt még ismeretes. Az 1918 november-decemberében meghozott és végre is hajtott intézkedések - a tá­ bornoki kar valamennyi tagjának nyugállományba helyezése, a vezérkar, a had­ mérnök és tüzértörzskar megszüntetése, hivatásos és tartalékos tisztek felül­ vizsgálat nélküli elbocsátása stb.5 - oda vezettek, hogy amikor a felállítandó hadsereg tiszti szükségleteit megállapították - mintegy 8500 fő - , kiderült, hogy csak körülbelül 7500 tiszt áll a kormány rendelkezésére. Ennek a 7500 főnek is csak alig negyven százalékát tették ki a hivatásos tisztek ! A „kell” és a „van” közötti különbség pótlása természetesen nem okozott volna megoldhatatlan problémát a kormánynak, hiszen hivatásos tisztek ezrei, tartalékos tisztek tízezrei voltak állás és munka nélkül. Voltak közöttük olya­ nok, akik egyetemekre, kereskedelmi akadémiákra iratkoztak be, mások pol­ gári foglalkozások után néztek, míg mások a megszállt területeken élő csa­ ládjaikhoz utaztak. A hiányzó tiszti létszám pótlására azonban nem került sor, mivel a fegy­ verben álló hadsereg alacsony létszáma ezt még nem indokolta és a közhan­ gulat sem kedvezett a hadsereg fejlesztésének. Nem szabad elfelejteni ugyan­ akkor azt sem, hogy a demarkációs vonalak állandó „beszűkülése” jelentős tiszti tömegeket választott le a polgári kormányzat ellenőrzése alatt álló terü­ letekről. Ennek egyik oka az volt, hogy a megszállás alá kerülő területeken felsőbb utasításra - a különböző katonai parancsnokságok jelentős tiszti lét­ számmal v isszamaradtak és csak a csapatokat vonták vissza. Ennek a ténynek 1918-1919 telén még nem volt igazán jelentősége, de 1919 tavaszán a Vörös Hadsereg szervezésének és fejlesztésének időszakában már komoly gondokat okozott.6 A hadsereget, a tisztikart tekintve, ez volt a helyzet 1919 márciusában, ami­ kor a külső és belső körülmények hatására a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt átvette a hatalmat és létre­ jött a Magyarországi Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság kormányának, a Forradalmi Kormányzótanácsnak az első intézkedései közé tartozott a Vörös Hadsereg felállításának az elrende­ lése.7 A Vörös Hadsereget osztályhadseregként, a proletariátus hadseregeként kívánták megszervezni, de egyelőre nem nélkülözhették a korábbi korszak had­ seregének, többszöri „szűrőn” átesett hivatásos állományát sem. A polgári demokratikus időszak gyakorlatának megfelelően, a Vörös Had­ sereget is önként jelentkezőkből kívánták létrehozni és a lehetőségékhez mér­ ten proletár parancsnokok vezetésére bízni. A hadseregszervezésnek ez a le­ 14 �hetősége 1919 áprilisának közepéiig, a viszonylagos béke időszakáig járható­ nak is tűnt. Az antanthatalmak jóváhagyásával és tevőleges támogatásával megindult román, majd csehszlovák támadás azonban illuzorikussá tette a had­ sereg ilyen formában történő felállítását, a parancsnoki és a tisztikar gyors „proletarizálását”. 1919 májusának első napjaira katasztrofálissá vált a hadihelyzet. A gyen­ gén felfegyverzett, kis létszámú - legtöbbször csak a nevükben - vöröscsa­ patok sorra-rendre vonultak vissza a keleti frontról. A legjobban felszerelt, legütőképesebb székely különítmény (a volt 38. hadosztály) kisebb elhárító harcok után visszavonult, majd parancsnokának, Kratochvil Károlynak a ve­ zetésével megadta magát a román csapatóknak. A hadosztály tisztjeit, kato­ náit a románok internálták, többségük 1920-ban térhetett vissza Magyaror­ szágra. A végveszélybe került Tanácsköztársaság vezetése okkor az ország népéhez, elsősorban a munkássághoz fordult. Felhívására ezrek jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, közöttük a voltak hivatásos és tartalékos tisztek százai is.8 Ezek a volt tisztek alkották a későbbiek során - a már korábban is a Vörös Hadse­ regben szolgálatot vállalt hivatásos és tartalékos tisztekkel együtt - a hadse­ reg magasabb parancsnoki, illetve tisztikarát. Felmerülhet a kérdés, vajon miért jelentkeztek, vállaltak szolgálatot a had­ seregben azok a tisztek, akik annak ellenére, hogy katonáikkal együtt éveket töltöttek az első világháború harctereinek első vonalaiban, a népköztársaság, illetve a Tanácsköztársaság heteiben, hónapjaiban „nem kívánatos” személyek­ nek nyilváníttattak? Megítélésem szerint a kérdésre adandó választ röviden három pontban le­ hetne összegezni: 1. A Tanácsköztársaság politikai és katonai vezetése egyaránt vállalta a ha­ za védelmét, amely a nacionalista eszméktől áthatott tisztikar többsége számá­ ra az integer Magyarország védelmét jelentette. A hadseregben szolgálatban állt, illetve szolgálatot vállalt tisztek többsége a demarkációs vonalakon kívül eső, illetve a román, a cseh, valamint a szerb hadsereg által megszállt terüle­ tekről származott. Ezek a tisztek a Tanácsköztársaság jogos önvédelmi harcai­ ban szülőföldjük védelmét, illetve az elfoglalt magyar területek felszabadítá­ sát látták. 2. Óriási katonai karrier lehetősége csillant meg a fiatal századosok, őrna­ gyok, alezredesek előtt, mivel a polgári demokratikus kormányzatok nemcsak a tábornokokat, de 1919. január 1-jével az ezredesek többségét is nyugállo­ mányba küldték. Olyan katonai beosztások nyíltak meg ezzel a Vörös Hadse­ regben szolgálatot vállalt tisztek előtt, amelyekre a többségnek általában hoszszú éveket kellett volna még várnia „normál” körülmények között. 3. Egyéni egzisztenciális problémák. A szolgálatot vállalók megélhetésüket hivatásuk gyakorlásától várhatták csak. A munka és részben az élelmiszerek hiánya is a katonai pályafutás továbbfolytatására kényszerítette a zömmel va­ gyontalan, a katonáskodáson kívül máshoz nemigen értő tiszteket. A Tanácsköztársaság leverése után felállított tiszti igazolóbizottságok előtt a Vörös Hadseregben szolgált tisztek szinte mindegyike a jelzett okokat hozta fel ment­ ségül. Az igazolóbizottságok ezeket az érveket általában méltányolták is. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege tisztikara összetételének a vizsgálatakor lényegesnek tartom meghatározni a tisztek származását, katonai­ 15 �szakmai felkészültségüket. Mivel a kérdés ilyen irányú megközelítéséhez - a hivatásos tisztikart véve ala pul - elegendő adat állít a rendelkezésemre, úgy vélem, érdemes néhány lényegesebb szempontot kiemelni. A magyar Vörös Hadsereg parancsnoki és tisztikara tagjainak születési he­ lyét és időpontját vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a tisztek, több mint ötven százaléka a szomszédos országok, illetve az antant csapatai által megszállt terü­ letekről származott. Ez, amint azt már korábban jeleztem, meghatározta a tisz­ teknek a Tanácsköztársaság honvédő harcaihoz való viszonyát. Az életkori megoszlást tekintve azt tapasztaljuk, hogy a Vörös Hadsereg parancsnoki és tisztikara tagjainak tekintélyes része az 1881 és 1888 közötti években szüle­ tett. Ez azt jelenti, hogy a magasabb parancsnoki posztokat betöltött tisztek átlagos életkora 32-38 év között mozgott! Ez azért is kiemelendő, mert ez az az életkor, amelyik az ember szellemi és fizikai teljesítőképességének leghasz­ nosabb időszaka. A tisztikar családi hátterének, a származás kérdésének a vizsgálata azért is fontosnak látszik, mert több írásban i s találkozhatunk olyan utalásokkal, hogy a hivatásos tisztek a monarchia uralkodó osztályának a köreiből kerültek ki, és ez egyben meghatározta ellenforradalmi beállítottságukat, a proletárdikta­ túrához való viszonyukat. Ez a megállapítás, úgy vélem, túlzottan leegyszerű­ síti a dolgokat. Tény, hogy a hivatásos tisztek döntő többsége - egy része ezt hangoztatta is - csak mint katona és nem mint a szocialista eszmék elkötele­ zett híve teljesítette kötelességét, de emiatt nem tekinthető egyben ellenforra­ dalmárnak. A Vörös Hadseregben szolgált volt hivatásos tisztekről elmond­ ható, hogy döntő többségükben az Osztrák-Magyar Monarchia kispolgári, ér­ telmiségi családjaiból származtak - gyakorlatilag ugyanazon körből, rétegből, amelyből a Tanácsköztársaság vezetőinek a többsége is, azzal a különbséggel, hogy a tisztek között szinte kimutathatatlan volt a zsidó származású. A kis­ polgári, értelmiségi családokból kikerült tisztek számára a katonatiszti hivatás - legtöbbször gyermekfejjel történt választása - , a tiszti kardbojt, a társadal­ mi hierarchiában való előrelépést jelentette. A tiszti hivatás feladása számuk­ ra ,1919 tavaszán ennek a társadalmi emelkedésnek a megállását, esetleg viszszaesést jelentett volna. (1919. március-áprilisában még nem volt előrelátható, hogy a Tanácsköztársaság mindössze 133 napot él majd meg!) Ha azt vizsgáljuk, hogy a Vörös Hadsereg tisztjei között milyen arányban találjuk meg a közös hadseregben, illetve a volt honvédségben szolgálatot tel­ jesített tiszteket, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez az arány kb. ötven-ötven szá­ zalékos. Ez mindenképp a volt honvédtisztek számára kedvező, összevetve az egykori közös, illetve honvéd hadsereg arányait. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy a volt közös tisztek szinte kivétel nélkül magyarországi illetőségűek voltak, és ismert az a tény is, hogy a polgári demokratikus időszakban a volt honvéd-, illetve a magyarországi közös alakulatok össze-, vagy egybeolvadtak. A magyar Vörös Hadsereg tisztikarának rendfokozati megoszlását vizsgálva - értelemszerűen a volt rendfokozatokra kell gondolnunk, hiszen közismert, hogy az orosz Vörös Hadseregben meghonosodott gyakorlatnak megfelelően, a magyar Vörös Hadseregben is eltörölték a tiszti rendfokozatokat - , azt lát­ juk, hogy a tisztikar többsége századosi, őrnagyi rendfokozatot viselt. Keve­ sebb volt az alezredesi rendfokozatú tiszt és szinte elenyésző az ezredesek szá­ ma. Ez a már korábban jelzett nyugállományba helyezési „programnak” volt köszönhető. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ezek a rangban és élet- 16 �17 �korban egyaránt fiatal tisztek maguk mögött tudva a világháború négy eszten­ dejének több tíz hónapos első vonalbeli szolgálatát, sok esetben a vezérkari kép­ zettséget és szolgálatot, komoly szakmai hátteret biztosítottak a Vörös Hadse­ reg, általában és elsődlegesen politikai szempontokból kiválogatott legmagasabb beosztású parancsnokainak! Nem tartanám célravezetőnek a magyar Vörös Hadsereg tisztikarának nem­ zetiségi megoszlását vizsgálat tárgyéivá tenni; amennyiben ugyanis a tudomá­ nyosság talaján maradunk - ami alapkövetelmény azt tapasztalnánk, hogy az internacionalista egységek-alegységek tisztjeit leszámítva — a tisztjeinek több mint kilencven százaléka magyarnak vallotta magát. A z eddig elmondottakban azt igyekeztem felvázolni, hogy miért is vállalták a volt hivatásos tisztek a számukra idegennek tartott Tanácsköztársaság szol­ gálatát, és milyen környezetből jöttek. A továbbiakban azt szeretném érzékel­ tetni, hogy a többségükben őszintén a haza védelmét vállaló tisztek miért for­ dultak el a Tanácsköztársaságtól, néha szembe is azzal. Ismeretes, hogy a Vörös Hadsereg elhárító, majd támadó hadműveleteinek a heteiben a volt hivatásos tisztek teljes lelkesedéssel vették ki részüket a harc­ ból, ugyanakkor 1919 júliusának közepétől azt láthatjuk, hogy egyre többen je­ lentenek beteget, válnak ki különböző ürügyekre hivatkozva a szolgálatból, sőt vannak, akik a Szegeden megalakult ellenforradalmi kormány, illetve had­ serege9 szolgálatába lépnek, elhagyják a Vörös Hadsereget. A z okokat keresve, úgy vélem, az első helyen kell megemlíteni azt a tényt, amely Stromfeld Aurélt is lemondásra „kényszerítette” . E z a sikeres felvidéki felszabadító hadjáratot követő — politikai megfontolásokból történő - vissza­ vonulás. Stromfeld példája az általa irányított és személye által befolyásolt fő­ parancsnokság tisztjeiben is hasonló reagálásokat váltott ki. A jelentős részben a megszállt területekről származó tisztek a visszavonulásban a megszállt terü­ letek felszabadításába vetett hitüket veszítették cl. Döntő súlya - ha nem a legmeghatározóbb szerepe! — volt annak a tény­ nek is, hogy Szegeden létezett már egy másik kormány - amellyel talán az an­ tant is hajlandó lett volna tárgyalni - és annak szerveződő hadserege. Ez a hadsereg pedig már csak külső jegyei miatt is közelebb állt a volt hivatásos tisztekhez, mint a Vörös Hadsereg. A szegedi hadsereg iránt érzett „vonzalom ” 1919 júliusában olyan méreteket öltött, hogy egyesek - például Werth Henrik - felajánlották szolgálataikat. A z el- és szembefordulás kérdését vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem, hogy a volt hivatásos tisztek és a zömmel katonai ismeretek és tapasztalatok nélküli politikai megbízottak között állandó elle ntétek feszültek. A politikai megbízottak katonai-szakmai kérdésekbe avatkoz­ tak, a volt hivatásos tisztekben a szabotőrt, az ellenforradalmárt látták. A leg­ kisebb gyanúsnak vélt jelre paranacsnokokat tartóztattak le, váltottak fél. Ez az ellentét, kölcsönös bizalmatlanság különösen az 1919. június 24-i ellenforradalmi kísérlet után erősödött meg. E feloldhatatlannak tűnő ellentét veszé­ lyességét hangsúlyozta többek között a Hadügyi Népbiztosság 31. (tisz ti sze­ mélyügyi) osztálya vezetőjének. Schranz Ödön volt alezredesnek, túlzásoktól ugyan nem mentes. Szántó Béla hadügyi népbiztos számára készített 1919. jú­ lius 10-i feljegyzése.10 A Vörös Hadsereg 1919 júliusának közepétől egyre passzívabbá váló tiszti­ kara a Tanácsköztársaság bukása után. szinte teljes egészében beleolvadt a nemzeti hadseregbe, majd a z újjászerveződő honvédségbe. A beilleszkedés, 18 �ha nem is zavarmentesen, de rövid idő alatt megoldódott. A volt „vörös” és „fehér” , hivatásos és tartalékos tisztekből kialakult az egységes „magyar ki­ rályi honvéd tisztikar” . Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy még az 1920-as évek második feléből is vannak adataink arra nézve, hogy az egykori „vörös­ tisztek” pályafutását, katonai karrierjének alakulását nagyobb „figyelemmel kí­ sérték” , mint a Vörös Hadseregben nem szolgáltakét.11 A forradalmak alatti magatartás igazolására alakult bizottságok általában nem találtak különösebb kivetnivalót a Vörös Hadseregben eltöltött hetekben, hónapokban, már csak azért sem, mert a tisztek szinte kivétel nélkül kény­ szerre hivatkoztak és mindig volt, aki ezt igazolta is. Ugyancsak visszatérő vé­ dekezés volt még a haza védőimének a fel emlegetése, amelynek őszinteségében nincs okunk kételkedni. Felmerülhet a kérdés, vajon miért volt szüksége a szerveződő új hadsereg­ nek a Tanácsköztársaság alatt szolgálatot vállalt tisztekre? A válasz az ada­ tokat, tényeket figyelembe véve, egyszerűnek tűnik. Az első világháborúban szolgált hivatásos tisztikar főhadnagyainak-alezredeseinek a döntő többsége a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében szolgált. A kisebb rész tartotta ma­ gát távol a szolgálattól, illetve volt hadifogságban, külföldön, vagy a Nem­ zeti Hadseregben. Ugyanakkor tény az is - ezt a későbbi katonai pályafutások ékesen bizonyítják - , hogy a Vörös Hadseregben szolgált hivatásos tisztek ka­ tonai-szakmai félkészültsége messze meghaladta a „szegedi” indíttatásúékét. Hangsúlyozandó tény az is, hogy a Szegeden megalakult Nemzeti Hadsereg tisztjeinek zöme nem hivatásos, hanem tartalékos tiszt volt. Ezek nagy részé­ re a hadsereg a későbbiekben nem tartott igényt. Az újjáalakuló hadseregnek fiatal, haditapasztalatokkal rendelkező hivatásos tisztekre volt szüksége, hiszen idősebb ezredesek, tábornokok fölös számban is jelentkeztek szolgálattételre. Ebben a szükségben látom az egyik okát annak, hogy az ellenforradalmi rendszer katonai bíróságai igen kevés hivatásos tisztet ítéltek rangvesztésre, nyugdíjazásra, illetve súlyosabb büntetésként börtönre. Hogy több esetben is mennyire tolerálták a Népköztársaság hadseregében, illetve a Vörös Hadse­ regben viselt tisztségeket, arra példaként említhető Tombor Jenő, Julier Fe­ renc, Bartha Albert esete. Horthy Miklós kormányzó mindhárom tisztnek, sa­ ját kérésére, a tényleges állományban az élőléptetését elrendelte - „kivétele­ sen és kegyelemből” - és az így ezredessé kinevezetteket 1924-gyel nyugállo­ mányba helyezte, a teljes nyugdíj folyósítása mellett.12 Természetesen voltak olyan katonai vezetők is, akiknek a Vörös Hadsereg­ ben vállalt tevékenységüket nem bocsátották meg, így Stromfeld Aurélnak, Kerekes Józsefnek. Körvonalaiban sem tűnne teljesnek az általam felvázolt kép, ha nem ten­ nék említést név szerint is azokról a hivatásos tisztekről - a teljesség igénye nélkül -, akik a Vörös Hadseregben teljesített szolgálat után. az ellenforradal­ mi rendszerben a katonai felső vezetés tagjaivá lettek. Ezeknek a tiszteknek a többsége 1919 augusztusáig, a Tanácsköztársaság bukásáig szolgált a Vörös Hadseregben, a politikai és katonai vezetés megelégedésére. Solarcz Hugó, mint a 29. dandár parancsnoka harcol 1919-ben a Vörös Had­ sereg soraiban, később mint vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvéd­ ség főparancsnoka 1936 és 1940 között. Stojakovics Döme, 1919-ben a Vörös Hadsereg hírszerző- és kémelhárító­ szolgálatának főnöke, később vitéz Sztójay Döme néven altábornagy, berlini magyar követ, majd 1944-ben miniszterelnök és szolgálaton kívüli viszonyban vezérezredes. 19 �Erb Gusztáv, 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságán Stromfeld Aurél mellett teljesített szolgálatot, később vitéz Hennyey Gusztáv néven had­ testparancsnok, gyalogsági felügyelő, majd a Lakatos-kormány külügyminisz­ tere, szolgálaton kívüli viszonyban vezérezredes. Fleischhacker Rudolf 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságán szol­ gált, az ellenforradalmi korszakban vitéz Andorka Rudolf néven a 2. vkf. osztály (hírszerzés, kémelhárítás) vezetője, majd 1939 és 1941 között madridi magyar követ. Knausz Ferenc, a Vörös Hadsereg délszláv nyilvántartásának a vezetője 1919-ben, 1941 és 1944 között vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesként a honvéd vezérkar főnöke. Bengyel Sándor 1919-ben századosként hadosztály-, majd hadtest vezérkari főnök a Vörös Hadseregben (Stromfeldhez hasonlóan aranyórát kapott a fel­ vidéki hadjáratért!), később Györffy-Bengyel Sándor néven vezérezredes és 1941-1942-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter. A felsoroltakon kívül jól ismert nevek még a következők (az ellenforradal­ mi korszakban valamennyien altábornagyok, vezérezredesek, 1919-ben a Vö­ rös Hadsereg tisztjei): Béldy Alajos, Beregfy Károly, Csatay Lajos, Lakatos Géza, Lenz Albin, Miklós Béla, Módly Zoltán, Nagy Vilmos, Németh József, Révy Kálmán, Siegler Géza, Veress Lajos, Vörös János.. .13 Az eddigiek összegzéseként, úgy vélem, elfogadhatjuk azt a megállapítást, miszerint a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének parancsnoki és tisztikarát az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének és a volt magyar ki­ rályi honvédségnek az alacsonyabb rendfokozatú hivatásos és tartalékos tiszt­ jei alkották. A Vörös Hadseregben történt szolgálatvállalásukat elsősorban a haza védelme inspirálta. Számukra a proletárdiktatúra politikamentesnek kép­ zelt szolgálata a katonai pályafutás további biztosítását, a megélhetést jelen­ tette. A parancsnoki és tiszti tekintély korlátozását eltűrték, de nem fogadták cl. Amikor választási lehetőségük nyílott, látva az általuk addig szolgált - de nem szeretett és csak szükségből elfogadott - rendszer reménytelen helyzetét, a régi, számukra megszokott és elfogadott társadalmi rendet képviselő ellenforradalom mellé álltak. A Vörös Hadseregben eltöltött hetek, hónapok éle­ tüknek csak apró epizódjai maradtak. 20 �JEGYZETEK 1. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetét feldolgozó irodalomból a teljesség igénye nélkül: Hajdu Tibor: Tanácsok Magyarországon, Bp. 1958., uő: Az őszirózsás forradalom, Bp. 1963. uő: A magyarországi Tanácsköztársaság, Bp. 1969., Hetés Tibor: Munkásezredek előre!, Bp. 1960., Diptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság, 3. jav. kiad. Bp. 1979., uő: Vöröskatonák előre!, A magyar Vörös Hadsereg harcai, 1919. 2. kiad. Bp. 1979., A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. Tudományos ülésszak, Bu­ dapest, 1979. március 6—7. Szerk.: Köpeczi Béla, Bp. 1980., A magyar Vörös Hadse­ reg 1919 (Válogatott dokumentumok), Bp. 1959., Siklós András: Az 1918—1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Bp. 1964. 2. Fogarassy László: Kik vezették az 1919-es 1971,1. szám. 70—78. old. Vörös Hadsereget? Borsodi Szemle, 3. Többek között ezt a nézetet hangoztatta a Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla, a budapesti helyőrség tábornokai és tisztjei előtt mondott beszédében 1918. november 2-án, a parlament előtt. Akkor hangzottak el a sokat idézett sza­ vak: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” Idézi: Liptai Ervin: Vöröskatonák előre! A magyar Vörös Hadsereg harcai 1919. Bp. 1979. 19. old. 4. A fegyverszüneti feltételekről, illetve a feltételek kialakulásáról Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918—1920. Bp. 1983. 26—75. old. részletesebben: 5. A felsoroltakról a következő rendeletek intézkedtek: A vezérkari testület megszün­ tetése. 33.655/eln. 1.—1918. számú hadügyminiszteri rendelet. Rendeleti Közlöny a ma­ gyar hadsereg számára. (Szabályrendeletek, 1918/107. szám 711. old.) A továbbiakban RK/Szab., A tüzértörzskar és a hadmérnöktörzskar megszüntetése. 33.679/eln. 1.—1918. RK/Szab. 1918/110. szám 719. old. Saját kérelemre történő nyugállományba helyezé­ sek felülvizsgálat nélkül. 34.229/eln. 2.a.—1918. RK/Szab. 1918/110. 720. old. Kényszernyugdíjazás. 1973/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919/9. szám 34. old. Tisztikar apasztása. 4162/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919 16. szám 74—75. old. Tisztikar apasztása. 4163/eln. 31.—1919. RK/Szab. 1919/18. szám 80—81. old. 6. Schranz Ödön volt alezredes a Hadügyi Népbiztosság 31. (Tiszti, személyügyi) osz­ tálya vezetőjének 1919. július 10-i jelentése Szántó Béla hadügyi népbiztosnak. Az eredeti jelentés másolata birtokomban. 7. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 24-én rendelte el a Vörös Hadsereg felállítását. A 12 pontból álló rendelet teljes szövegét közli: A magyar Vörös Had­ sereg 1919. (Válogatott dokumentumok). Bp. 1959. 2. számú dokumentum. 81—82. old. 8. Megjegyzendő, hogy a későbbiek során a volt hivatásos tisztek számára, a Vörös Hadseregben jelentkező éget ő tiszti hiányokra való tekintettel kötelezővé tették a jelentkezést. 9. A magyar Nemzeti Hadsereg felállításáról a Szegeden székelő ellenforradalmi kor­ mány hadügyminiszterének — Horthy Miklósnak — 1919. június 6-án kelt 40/1919. 1. számú rendelete intézkedett. A rendelet szövegét közli: Csak szolgálati használatra! Iratok a Horthy-hadsereg történetéhez 1919—1938. Szerk.: Hetés Tibor—Morva Tamásné Bp. 1969. 1. számú dokumentum, 57. old. 10. Schranz Ödönnek a 6. számú jegyzetben idézett jelentése. 11. Ilyen jelentés olvasható például Berger Károly (később Beregfy) vezérkarhoz be­ osztott századosról. Hadtörténelmi Levéltár Honvédelmi Minisztérium elnöki C. osztály 1920. I. tétel, 105.785. 12. Az előléptetésekre és a nyugállományba helyezésekre, visszamenőleg érvényes ha­ tállyal 1930-ban, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter előterjesztésére került sor. Hadtörténelmi Levéltár Kormányzói Elhatározások 1930. február 12. (85titk./K.I.— 1930.)3 1 13. A felsorolt személyek katonai pályafutásának részletezését lásd: Szakály Sándor: Az ellenforradalmi Magyarország (1919—1944) hadseregének felső vezetése. Adattár I. rész A—K. In.: Hadtörténeti Kö z le m é n y e k 1984/2. és A d a ttá r II. rész L—Z. I n .: H a dtörtén elm i K ö z le m é n y e k 1984/3. szám . 21 �FOGARASSY LÁSZLÓ A 6. vörös hadosztály és vezetői E sorok írója és Szabó Ferenc, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulóján, egymástól független kutatásaik alapján közzétették a 6. vörös hadosztály történetét. Szabó Ferencet elsősorban a tiszántúli esemé­ nyek eddig feltáratlan aktái érdekelték, de a 6. vörös hadosztály további tör­ ténetével is foglalkozott, míg e sorok írója elsősorban Salgótarján 1919. májusi felmentésének körülményeit kutatta. Már 1969-ben megállapítottam, hogy a salgótarjáni események igazi és méltatlanul agyonhallgatott hőse Rab Ákos alezredes, a 6. hadosztály parancsnoka volt.1 Rab Ákos 1878-ban született Debrecenben református családból. A Ludovika Akadémiát Stromfeld A uréllal egyidőben végezte, el, utána a magyar ki­ rályi honvédségben teljesített szolgálatot. Az első világháború elején, mint a 23. nagyszebeni honvéd gyalogezred századosa indult el a frontra és a háború folyamán megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, a III. osztályú katonai ér­ demkeresztet, a katonai bronz érdemérmet, a Károly-csapatkeresztet, a jubi­ leumi emlékérmet és az emlékkeresztet.2 Földes Péter is megemlékezett Rab Ákosról A túlsó partról című regényé­ ben, amely Stromfeld Aurél életének idáig legjobb szépirodalmi jellegű feldol­ gozása, habár itt-ott kissé merészen módosít a történelmi tényeken. Rab Ákos jellemzése azonban megfelel a valóságnak: bohém természetű, de komoly fel­ készültségű és kötelességtudó katonatiszt volt. Szerette a bort, sört, és termé­ szetesen a víg társaságot is, titkos irodalmi ambícióknak hódolt és valamelyes rokonságban is volt Zajzoni Rab István erdélyi íróval. A mozgósításkor bevo­ nult a 23. honvéd gyalogezredhez Nagy Endre, a közismert író. Rab Ákos, aki mint dilettáns irodalmár, amellett járatos olvasó, nagyra becsülte a beér­ kezett írókat, Nagy Endrét kiemelte a rajvonalból és maga mellett adott neki kényelmesebb és kevésbé életveszélyes beosztást. Talán ez volt Nagy Endre szerencséje, különben talán írótársa, Bányai Elemér sorsára jutott volna, aki a kárpáti harcokban halt hősi halált. Nagy Endre később viszonzásul, amikor Rab Ákos egy ízben Budapesten töltötte hadszíntéri szabadságát, bevezette őt Ady Endre társaságába, és a nagy költőnek, mint hamisítatlan erdélyi hőst mutatta be. (Ady és Nagy Endre még nagyváradi újságíró korukból ismerték egymást.) Rab Ákos igen jól érezte magát Ady Endre baráti körében, az írók és művészek között. Hogy Nagy Endre egyáltalán nem túlzott, amikor Adynak, mint jeles katonát mutatta be mulatós kedvű tollforgató barátját, ennek bizonyítéka, hogy Rab Ákos nevével az első világháborús tárgyú feldolgozá­ sokban már találkozunk, habár 1918-ban még csak zászlóaljparancsnok és al­ ezredes volt.3 Az őszirózsás forradalom után létrejött népköztársaság hadseregében Rab Ákos nem vállalt szolgálatot, mert nem volt se kedve, sem pedig türelme a katonatanácsi politika ellen Don Quijote-i jellegű szélmalomharcot folytatni. Amikor azonban kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és Rab a napilapokból ér- 22 �tesült az emlékezetes Vix-féle jegyzékről, azonnal jelentkezett a Várban a Hadügyi Népbiztosságon, és fölajánlotta szolgálatait Tombor ]enő alezredes­ nek. Tombor ezt közölte a szervezési főcsoportot vezető Stromfeld ezredessel, aki kapott az alkalmon, mert Rab Ákost, illetve katonai eredményeit jól is­ merte. Azonnal magához hívatta, és megbízta a 23. hadosztály parancsnoksá­ gával, amely átalakult 6. vörös hadosztállyá.4 A 6. hadosztály ebben az idő­ ben a székely hadosztály jobbszárnyához csatlakozva, a román frontot tartotta Vaskohtól délre, Soborsinig, innen pedig a Maros-vonalat őrizte egészen a T i­ szába való torkollásáig. A 23., illetve 6. hadosztály csapatait a szegedi katonai kerületi parancsnok­ ság állította ki, amelyek a Károlyi-kormány idejében a legfegyelmezetlenebb alakulatok közé tartoztak. A hadosztály-parancsnokság Kétegyházán alakult meg, de rövidesen Békéscsabára költözött, és ott is maradt addig, amíg a ro­ mánok meg nem közelítették Békéscsabát, és nem került sor a kiürítésre. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Szegeden továbbra is megfért egymással a francia és magyar helyőrség, a francia parancsnoksák csak a tengerészzászlóalj távozását követelte, ami meg is történt. Ennek az volt az oka, hogy a tenge­ részek megkísérelték a francia garnizon lefegyverzését. Aradon viszont az ot­ tani francia parancsnokság védelmi készültségbe helyezte csapatait, de egyút­ tal tudtára adta a magyar helyőrségnek, hogy mind a katonák, mind pedig polgári lakosok fegyvereikkel együtt szabadon elvonulhatnak. Aradon történt, még a Károlyi-kormány idején, hogy az ottani 33. ezred­ nek egyik zászlóalja megtagadta az indulást Soborsinra, illetve csak azzal a fel­ tétellel volt hajlandó felváltani az ott álló szegedi bakákat, ha a katonák tel­ jesen új fölszerelést kapnak. Fellner Andor, az ezred főbizalmija hasztalanul nógatta őket, hogy térjenek jobb belátásra, a bizalmi férfiak által fellázított katonák nem hajlottak a szavára. Erre kijelentette, hogy ő „az egész helyőr­ ség nevében ünnepélyesen megígértette, hogy a fegyelmet fönn fogják tartani. Mint szocialista ragaszkodik adott szavához, és ha a katonák továbbra is el­ lenkeznek, szemük láttára, főbe lövi magát” . Amikor még ez a felszólítás sem használt, Fellner a zászlóalj katonái előtt előrántotta revolverét és ,agyonlőtte magát.5 Fellner Andor 21 éves, zsidó vallású, frontot megjárt vasmunkás volt. Böhm Vilmos hadügyminiszter külön parancsban nemzeti hősnek nyilvánította Fellnert, és temetésére személyesen utazott el Aradra.6 Ez alkalommal az Ér­ dekes Újság közzétette Fellner főbizalmi fényképét, ezzel is demonstrálva, hogy ebből a fajtából kellene több a néphadseregbe. (Mert a bizalmi férfiak közt annyi volt a selejtes elem - főleg olyanok, akik az I. világháborút front helyett irodai szolgálatban vészelték át hogy a tanácskormány ezt az intéz­ ményt megszüntette, és helyette politikai megbízottakat küldött ki a párt út­ ján a hadsereg alakulataihoz.) A 6. hadosztály parancsnokának vezérkari főnöke, Bengyel Sándor száza­ dos, akkori politikai hovatartozása bizonytalan volt. Az első politikai megbí­ zott, Abt Albin testőrfőhadnagy a budapesti katonatanácstól került a 6. had­ osztály-parancsnoksághoz, amikor pedig e beosztásban dr. Münnich Ferenc tartalékos főhadnagy váltotta fel, a székely hadosztályhoz helyezték át, aki a proletárdiktatúra könyörtelen alkalmazásának a híve, azonban sem az iratok­ ban, sem emékezéseiben nem maradt nyoma annak, hogy az északi visszavo­ nulásig súrlódásai lettek volna a 6. hadosztály katonai vezetőivel. (Ilyenre volt példa másutt! Békési alezredes, a 4. hadosztály parancsnoka áprilisban Hochfelder politikai megbízott eltávolítását követelte - hatásköri túlkapásai miatt - , ami meg is történt.) 23 �Maga Münnich Ferenc is - aki Rab hadosztályparancsnok működésével meg volt elégedve - április 22-én ezt a jelentést küldte a Hadügyi Népbiztosságnak: „Csapatparancsnokok egybehangzó jelentése és személyesen szerzett meggyőző­ désem szerint az eddigi rendkívüli nagy veszteségek oka a teljes fegyelmezet­ lenség . . . A parancsadás és vezető azért hiányzik, mert hirtelen átmenet foly­ tán a volt tisztek parancsoló tekintélye nincs meg. A legénység több ízben ignorálja és inzultálta őket. A z annyira jól bevált továbbszolgáló altiszti és egyéb altiszti vezetés teljesen megszűntnek mondható . . . A fegyelem annyira sülylyedt, hogy alosztályok harci beavatkozás nélkül a frontot önhatalmúlag el­ h a g y já k A .7 másnapi helyzetjelentés szerint a 101. dandár egyes csapatainál a fegyelem teljesen felbomlott, a katonák sem biztosító szolgálatot, sem egyéb munkát nem voltak hajlandók teljesítem. Haza akartak menni, részben pa­ rancsnokaikat arra kényszerítették, hogy fizessék ki leszerelési illetékeiket, az­ után elszéledtek.8 A hadosztály-parancsnokságnak sokkal erősebb demoralizáló behatásokkal kellett küszködnie, mint 1848-ban Görgeynek a Schwechattól Bu­ dáig tartó retirálás idején. Azokban a katonailag kiképzetlen nemzetőr-zászló­ aljakban, amelyeket mint harcokra alkalmatlanokat hazazavart, legalább szalmalángszerű lelkesedés volt, a 6. vörös hadosztály katonáiban ez is hiányzott. Legfeljebb azokban volt meg, akik a Viharsarokban katonai szolgálatra jelent­ keztek, és a visszavonuló fronttal Szolnoknak vették útjukat. Az egykori ag­ rárszocialista és agrárdemokrata mozgalmak földművesproletár tömegeinek if­ júsága jelentkezett abban az időben, amikor a Hadügyi Népbiztosság már bi­ zalmas jelentés birtokában gyanította, hogy az orosz Vörös Hadsereggel az öszszeköttetés felvétele nem fog megvalósulni.9 A 6. hadosztálynak Szolnok felé való elkanyarodása folytán keletkezett űrt a 2. hadosztály töltötte ki a Csongrádról Szentesen át felvonuló csapataival, de az utóbbi intakt egységűinek beavatkozása nem tudott változtatni a hely­ zeten: a Tiszántúlt ki kellett üríteni. A 6. hadosztály eddigi harcainak jellem­ zésére jól illett Petőfi versének címe: „Vesztett csaták, csúfos bukások”. A tiszteken és továbbszolgáló altiszteken kívül csak egyes csapattöredékek telje­ sítették kötelességüket. .. Május 2-án a tanácskormány mind a három ellenséges országnak fegyver­ szüneti ajánlatot tett. Ezzel összefüggésben 15 órakor Tombor alezredes tele­ fonon közölte a főhadiszállással Gödöllőre költözött Stromfelddel, hogy a 6. hadosztály közvetlen parancsot kapott a Hadügyi Népbiztosságtól, hogy tár­ gyaljon az ellenséggel arról, hogy a csapatok vagy fegyverrel, vagy fegyver nélkül hazatérhessenek békegarnizonjaikba.10 A szerbek szóba sem álltak a magyar hadikövettel, a románok viszont szigorú fegyverszüneti feltételeket akartak szabni, amelyek lényegében Magyarország gazdasági kifosztását jelen­ tették volna. Csehszlovák részről viszont azt hangoztatták, hogy ők nem visel­ nek háborút, tehát tárgyalásokra nincs szükség, mert ők csak a békekonferen­ cia által már jóváhagyott új határvonalat szállják meg. Tehát az ellenséges­ kedések is megszűnnek, ha a magyarok visszavonják csapataikat e határvonal mögé. Ez pedig nem kevesebbet jelentett volna, mint a május 2-án már ostrom alá vett Salgótarján szénbányáinak átadását és az Ipoly vonalát őrző csapa­ tok hátravitelét Vácra. Salgótarján elfoglalására - mint a félhivatalos cseh forrásnak számító Ježek ezredes könyvéből tudjuk - a II. csehszlovák dandár 8 zászlóaljjal és 3 üteg­ gel indult meg. A bányavidéket védő salgótarjáni csoport-, illetve 29. dandárparancsnokságnak mindössze 4 zászlóalj és egy üteg állott rendelkezésére, te­ 24 �hát gyalogságban kétszeres, tüzérségben pedig háromszoros túlerővel állott szemben. A felmentés céljára nem állott más csapat rendelkezésre, mint a 6. hadosztály, amely mint hadseregtartalék Nagykőrösön csoportosult. (Az 1. és 4. hadosztály a tiszántúli harcok után lényegében felbomlott, és újrafeltöltése a mozgósított budapesti munkászászlóaljákkal legkevesebb tíz napot vett igény­ be.) A szülőföldjüket vesztett tiszántúli katonák jobb belátásra tértek, és haj­ landók voltak harcolni, kivéve a főképp román önkéntesekből toborzott IV/101. zászlóaljat, amely az északi arcvonalra való szállítás közben Szolnokon megta­ gadta az engedelmességet azzal, hogy a keleti arcvonalon akar maradni. Sza­ muely népbiztost a fegyelem helyreállítása végett kiküldték Szolnokra.11 Ellenben a hatvani ellenforradalomban részt vett iglói géppuskások készek vol­ tak újból szolgálatot teljesíteni, mire Rab hadosztályparancsnok beosztotta őket a 46. .szegedi gyalogezred géppuskásszázadaiba.12 Később a renitenskedő ro­ mán vöröskatonák is jobb belátásra tértek és mint az I/33. zászlóalj részt vet­ tek a Hernád menti harcokban. (Itt említjük meg, hogy a 101. gyalogezredben vegyesen voltak magyar és szlovák anyanyelvű katonák, míg a többi gyalog­ ezred állománya túlnyomórészt magyarokból állott.) A salgótarjáni fronton május 7-re elesett Szécsény, Szarvasikő és Pétervására. Másnap már Salgótarjánra kerülhetett volna sor, ámde május 8-án odaérkeztek a 6. hadosztály élcsapatai, akik megállították a II. dandárt, a folytatólagosan megérkezett zöm pedig május 1o-én úgy verte vissza az utolsó támadást, hogy egyúttal Szécsényt is fölszabadította. 11-én Salgótarján és környéke teljesen föl­ szabadult az ellenfél nyomása alól, a 6. hadosztály elfoglalta Füleket és Rapot, a 3. hadosztáy pedig visszavette elhagyott Ipoly menti állásait. A győzelem hatására a Vörös Hadsereg főparancsnoksága május 14-én kü­ lön parancsban dicsérte meg a salgótarjáni csatában részt vett csapatokat, ki­ emelve a 2., 6. és már a honctői harcokban is kiválóan szerepelt 8. sz. páncél­ vonat szereplését, és név szerint fejezte ki elismerését Rab Ákos hadosztály­ parancsnoknak, Bengyel Sándor vezérkari főnöknek és Münnich Ferenc poli­ tikai megbízottnak.13 Ugyanakkor a vezérkar hírszerző osztálya megtudván, hogy a bácskai fron­ ton szerb-francia támadás készül, a 6. hadosztály további előnyomulását le­ intette, és elrendelte csapatainak Kecskemétre váló szállítását, hogy a 4. had­ osztállyal együtt a várt antanttámadást visszaverje. Május 18-án azonban meg­ újult a csehszlovák támadás Salgótarján ellen. Most azonban, okulva a kudarcon, erre a célra Letovský altábornagy parancsnoksága alatt külön csoportot létesí­ tettek, amelynek keretében nemcsak a II., hanem a IV. és III. dandár csapa­ tait is bevetették. Az időpont is jól volt megválassztva, mert a 6. hadosztály csapatainak elszállítása a déli frontra már nemcsak megkezdődött, hanem ja­ vában folyt. Stromfeld azonnal visszairányította Hatvanból a 46. dandárt Sal­ gótarján felé, hogy a 3. hadosztály-parancsnokság alá rendeken állítsa helyre a vasúti összeköttetést, és vágja ki a bekerítésből a 80. dandárt. A 46. dandár idejében történt beavatkozásaival sikerült megnyerni a második salgótarjáni csatát is, mivel az 5. vörös hadosztály egyidejű akciója miatt a Letovszkýcsoport balszárnya erősen le volt kötve, és nem tudott a bányavidéken har­ coló zöm segítségére csapatokat eltolni. A 46. dandár május végéig maradt ezen a frontszakaszon, 30-án tevékenyen részt vett Losonc elfoglalásában, majd ennek megtörténte után vasúton a Hernád völgyébe küldték, ahol ismét a 6. hadosztály hadrendi kötelékébe lépett. A Bácskából várt antanttámadás el­ maradván, május utolsó napjaiban a 6. hadosztály-parancsnokságot Miskolcra 25 �irányították a 101. dandár csapataival, egyúttal a 46. dandár visszaérkeztéig alája rendelték az 1. hadosztály három ütegét és a 32. gyalogezredét. Itt má­ jus 30-án azzal mutatkoztak be, hogy elfoglalták Frankhegyet és Szikszót. Tekintettel arra, hogy a személyi kultusz időszákában nagyszabású történélemhamisítás folyt a salgótarjáni harcokkal kapcsolatban, sőt még a szépiro­ dalom másod- és harmadrangú képviselőit is, Rákosi Mátyást az akkoriban jelentéktelen népbiztost Salgótarján megmentője gyanánt igyekeztek népszerű­ síteni, érdemes ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni. Ezt az érdemet Rákosi ugyanis az ellenforradalmi bíróság előtt is magának tulajdonította, pedig ezt a levéltári iratanyag cáfolja. Vegyük csak sorra a tényeket. Rákosi Mátyás sa­ ját bevallása szerint, csak május 3-án érkezett Salgótarjánba (Hevesi Gyula szerint 4-én vagy 5-én), és azonnal távozott is onnan, amikor a 6. hadosztály csapatai beérkeztek (tehát május 9-én). Ami az ottani munkások mozgósítását illeti: a salgótarjáni munkás-tarta lékzászlóalj szervezése már korábban, április 21-én megindullt. Amikor május 2-án jelentés érkezett, hogy a csehek támad­ nak, a munkászászlóalj (mintegy 1600 fő) fegyverbe is lépett. A salgótarjáni csoportparancsnoksághoz április végén megérkezett Hevesi Gyula népbiztos, zsebében azzal a kinevezéssel, amely szerint őt, mint politikai megbízottat az ottani csoport-, illetve az azzal azonos 29. dandárparancsnoksághoz osztották be. Rákosi Mátyásnak a Népszava április 27-i száma szerint politikai megbí­ zotti minőségben a déli frontra volt beosztása. Hogy miért kellett Rákosinak is Salgótarjánba kerülnie, akinek pedig a 2. hadosztály-parancsnokságnál lett volna dolga, azt az aktákból nem lehetett kideríteni. Rákosi még azt is állí­ totta, hogy a dandárparancsnok szándékosan az ellenség kezére akarta játszani Salgótarjánt, ezért elmozdította helyéről, és maga véve át a dandárparancs­ nokságot, győzelmesen visszaverte a támadó cseheket! Nem mozdított el ő sen­ kit és nem vett át semmilyen parancsnokságot, amire különben nem is lehe­ tett volna joga. Radwaner alezredes, a dandárparancsnok még május 6-án is a helyén volt, a következő napon pedig Köller alezredes váltotta le.14 Ha Radwaner dandárparancsnok (vagy vezérkari főnöke, Folkusházy alezredes) valóban szabotált volna, a két politikai megbízottnak már a gyanú felmerü­ lése esetén módjában lett volna az ügy kivizsgálásáig őrizetbe vétetni, sőt ka­ tonai forradalmi törvényszék elé állítani őket. Erre a célra rendelkezésükre állt a terrorcsapat! .Nyilvánvaló, hogy egy salgótarjáni munkás-tartalékzászlóalj (te­ hát milícia jellegű alakulat) fegyverbe állása, vagy akár további zászlóaljak egyenkénti Salgótarjánba küldése csak késleltethette, de nem akadályozhatta meg a fontos szénbányák elvesztését. Erre az idejében beiktatott egész 6. had­ osztályra volt szükség! Rákosi Mátyás azért távozott olyan rövid idő múltán Salgótarjánból, mert az ottani munkásoknak nem kellett. Erről a következő távirat tanúskodik: A hadsereg-főparancsnoknak, Gödöllő. Salgótarjáni bányász- és vasas küldöttség járt nálam azzal a panasszal, hogy teljesen bizalmatlanok Hevessi (sic) és Rákosi népbiztosok személyére vonat­ kozólag, szintúgy Mauthner és Baumann politikai megbízottak személyére vo­ natkozólag. Kérik azoknak a felváltását és helyükre régi, ismert vasas elvtár­ sakat küldeni. Panaszolják továbbá, hogy amíg a rajvonalban nincsenek gép­ puskák, addig lent a községben a terrorcsapatnak elegendő gépfegyver áll ren delkezésére. Kérik azonnal a hadsereg-főparancsnokság intézkedését. Haubrich népbiztos. 26 �A táviratot május 9-én továbbították Gödöllőre.15 Ha Hevesit a följelentés után nem hívták vissza, akkor nyilván azért, mert bebizonyult, hogy nem az ő hibájából nem kerültek ki a géppuskák a rajvo­ nalba. Volt az ügynek más folytatása is: amikor a 6. hadosztály felvonult Sal­ gótarján védelmére, Rab hadosztályparancsnok ezt a terrorcsapatot tűzvonalba küldte, amikor pedig a parancsot nem teljesítette, nemcsak hogy lefegyverez­ te, hanem még a bőrkabátot is lehúzatta róluk, visszaküldvén őket Budapest­ re. 16 Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztunk ilyen részletesen, mert a salgótarjáni csoport, illetve a 80. dandár csapatai az első salgótarjáni csata folyamán a 6. hadosztály-parancsnokság alárendeltségébe jutottak, amikor pedig újból kivál­ tak belőle, a 46. dandár egy ideig még itt harcolt. Csak a teljesség kedvéért: a II. salgótarjáni munkászászlóalj csak május 18-án alakult meg, amikor Sal­ gótarján állítólagos megmentője már Budapesten pihente ki hadszíntéri és had­ seregszervezési „fáradalmait”.17 Most tehát térjünk át véglegesen a Hernád menti offenzívára. Május 31. és június 4. közt a 6. vörös hadosztály előrenyomulása sikeresen folyt, május 31-én Jánosd-Aszaló, június 1-én pedig Puka-Selyeb-Forró-Hernádszentandrás vo­ nalon állott. Ellenfele, a 6. légionárius hadosztály (június 1-ig Rossi olasz, az­ után pedig Chabord francia tábornok parancsnoksága alatt) jól védekezett, sőt ellentámadásba is indult. Június 4-én a helyzet már-már válságos volt, másnap azonban beérkeztek Hernád völgyébe a Losoncról eltolt 46. dandár csapatai, mire június 5-én a 6. vörös hadosztály Buzitánál áttörte a frontot, 6-án pedig a lakosság örömujjonsága mellett bevonult Kassára. Elsőnek a 46. gyalogezred 12. százada érkezett oda. Zengett az Internacionálé, a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi-induló. A kassai lakosság nemzetiszínű zászlókkal fogadta a vöröscsapatokat, a ka­ tonák kívánságára pedig pótlólag vörös lobogókat is kitűzött.18 Éjszaka azon­ ban Cséri Sándor politikai megbízott utasítására a piros-fehér-zöld lobogókat bevonták,19 ami nagyon vegyes visszhangot váltott ki. Hirossik János, a június 9-én Kassára érkezett kormányzótanácsi biztos pedig egy tiltakozó küldöttség előtt a magyar nemzetiszínű zászlók kitűzését egyenesen ellenforradalmi tün­ tetésnek minősítette, pedig mi sem állott távolabb Kassa lakosaitól, mint az ellenforradalmi provokáció.20 Kassára megérkezett D omján Béla százados is, az 1. hadosztály politikai megbízottja, aki Kassa első vörös városparancsnoka lett, majd az 1. hadosz­ tállyal Eperjesre távozva, ott vette át ezt a funkciót. Utóda Kassan Zsoldos Péter, a 6. hadosztály politikai megbízottjának helyettese lett. Visszatért Kas­ sára Molnár Miklós is, akit még a Károlyi-kormány Abaúj-Torna megyének és Kassa városának kormánybiztos-főispáni teendőivel bízott meg, és a helyi szociáldemokrata pártszervezet oszlopos tagja volt. Most már mint a városi didektórium elnöke vonult be újból a városházára. Rab Ákos hadosztálypa­ rancsnok a Dessewffy-palotába költözött, amely előtte (majd utána is) a Ma­ gyar Tanácsköztársaság elleni hadműveleteket vezető antanttábornokoknak is főhadiszállásul szolgált. Kassára érkeztek még Böhm hadsereg főparancsnok és Stromfeld vezérkari főnök is. Június 9-én a 101. ezred bevonult Eperjesre, a következő napon pedig az 1. hadosztályhoz tartozó MÉMOSZ-zászlóalj elfoglalta Bártfát.21 Június 10-én díszszázad vonult ki a kassai pályaudvarra Garbai Sándor (a Forradalmi Kormányzótanács elnöke), valamint Kun Béla és Szántó Béla nép­ 27 �biztosok fogadására, akiket Kassa lakossága lelkesen ünnepelt. Kíséretükben volt Nyisztor György népbiztos, Gárdos Mariska, Kéthly Anna, Timár Szeré­ na, Vincze Sándorné, Jászai Samu és nagy meglepetésre egy olasz újságíró: Odino Morgari, a szocialista Avanti szerkesztője. Kun Béla ez alkalommal nagy beszédet tartott, amelyben a világforradalom közeli győzelmét ígérte. Az utána következő szónokok közt ,ott volt Antonín Janoušek cseh kommunista is, aki beszédében hangoztatta, hogy a cseh munkásság a magyar és orosz pro­ letariátussal összefogva, segíti megdönteni a nemzetközi tőke uralmát.22 Kassa és Abaúj-Toma megye területén a teljhatalmú katonai parancsnoklást és toborzást a 6. hadosztály parancsnoksága vette át, amely az említett ügyek intézését Erdelac Emil századosra, a hadosztály anyagi csoportfőnökére bízta. Neve után ítélve, bácskai szerb vagy bunyevác származású ember lehetett.23 Egyetlen disszonáns esemény zavarta meg a 6. hadosztály diadalútját: jú­ nius 11-én nyugatról jövő legionárius osztagok a Sároskőszegen biztosítás nél­ kül letáborozó II/101. zászlóaljat váratlanul meglepték és mintegy 1oo fő vesz­ teséget okoztak, főleg halottakban.24 Átmenetileg az összeköttetés is megsza­ kadt Eperjessel, ezt azonban egy páncélvonat helyreállította. A Sároskőszegre küldött segítség azonban már későn érkezett: az ellenfél még bántatlanul tu­ dott visszavonulni. Ez is egyik oka volt annak, hogy a 6. hadosztályt nem ren­ delték hadseregtartalékba, hanem az első vonalban hagyták. A Kassa környéki harcok után Rab, Bengyel és Münnich ismét hadsereg­ parancsban kapott név szerinti dicséretet, sőt Rab Ákos ez alkalommal arany­ órát kapott ajándékba a tanácskormánytól. (Méghozzá Stromfelddel egyide­ jűleg!) Érdemes megemlíteni, hogy az északi hadjárat idején Jön az orosz testvér című röplappal; buzdították harcra a vöröskatonákat, amelynek fontosabb ré­ szeit szó szerint idézzük: „Proletárkatonák! A kik hadba szállottatok a mi földünkért, a mi munkás Magyarországunkért, rajongó szeretettel, édes büszkeséggel, soha el nem múló hálával gondol rátok a magyar proletárasszony, a sápadt proletárgyermek . . . Katonatestvérek! A ti győzelmetek a proletárfegyelemnek, a proletárkitartás­ nak a győzelme. E z a ti fegyelmetek, a ti kitartásotok lesz a világszabadság megmentője, mert harcos orosz terstvéreink hatalmas seregei, diadalútjukb an leverve a fehér gárdákat, óriási léptekkel jönnek segítségünkre. . . Proletárkatonák! Harcos orosz testvéreink százezres serege most ereszkedik le a Kárpátokon... Katonatestvérek! Nem hátrálhattok meg, rajtatok függ a világ proletárjai­ nak a szeme, bennetek van a szenvedő emberiség reménye. Szovjet-Oroszországot legyőzni nem lehet, ezt, megmutatta a hozzánk siető orosz Vörös Hadsereg. Hát lehet olyan erő, hát van olyan hatalom, amely az egyesült orosz és magyar Vörös Hadseregeket le tudná győzni? A két diadal­ mas proletárhadsereg, ha egyesül, elsöpri a föld színéről a rabló tőke uralmá­ nak minden bástyáját, és mint a föld mélyéből előtörő tűzfolyam, elpusztítja a dolgozó emberiség minden rabszolgatartóját!. . . Jön az orosz testvér, egyesül a két diadalmas hadsereg, és innen a mi fel­ szabadult földünkről kezdi meg fel nem tartóztatható diadalútját a világsza­ badság! Proletárkatonák, tartsatok k i!”25 28 �Ez a röpirat mindenképpen többet ártott a vöröskatonák moráljának, mint bármilyen más, ellenforradalminak, vagy szociáldemokratának minősített agi­ táció. Mert nagyon könnyű elképzelni, hogy mit érezhetett az egyszerű kato­ na, akit hivatalosan jóváhagyott röplapokkal először azzal hitegetnek, hogy a keleti szövetséges csapatai már özönlenek át a Vereckei- vagy Uzsoki-szoroson - és reá rövidesen a Budapestről frontra érkezett újságokból Clémenceau és Kun Béla jegyzékváltásainak történetéről és várható következményeiről értesül. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. június 16-án Eperjesen) ugyan­ azt a látszatot keltette, hogy a magyar tanácskormány mégsem veti alá ma­ gát a békekonferencia döntésének, hanem folytatja a háborút, hogy a Dunamedence kellős közepén fenntartsa a szocializmus szigetét, ámde ezek az il­ lúziók is eloszlottak.26 Ha a felfegyverzett magyar proletariátus önként felad­ ta a birtokba vett északi területeket, nem várhatta e l a szlovák, cseh, román, szerbhorvát és osztrák proletariátustól, hogy puszta kézzel siessen fellázadni tulajdon burzsoá kormányai e llen. A breszt-litovszki béke reprízéről álmodó Kun Béla nem okult a Nyugaton sokkal jobb hangzású névvel bíró Károlyi Mihály esetén, akit az antant olyan inkorrekt módon becsapott. Ugyancsak melléfogott Kun Béla, amikor ellenezte a III. hadtest csapatai­ nál - így a 6. hadosztálynál is - megindult mozgalmat a nemzetiszínű hadijelvények rendszeresítésére. A tanácskormány tagjainak álláspontja e tekin­ tetben megoszlott: a szociáldemokrata Böhm és a kommunista Landler a nem­ zetiszínű jelvények bevezetését - Kunnal ellentétben - helyeselte. Sőt, előke­ rült adat, hogy a Robespierre-radikalizmust képviselő Szamuely Tibor szintén támogatta ezt a gondolatot.27 Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a francia kon­ vent hadseregében is megfért egymással a trikolór és a vörös zászló. Münnich a nemzeti színek használatát nemcsak hogy ellenezte, hanem támogatói és kez­ deményezői közül Landlert és D omján Béla politikai megbízottat személy sze­ rint is megtámadta. A 6. vörös hadosztály politikai megbízottjainak többsége, köztük Jász Dezső, Münnich mellé állott. Mind a ketten közel fél évszázad múltán kiadott emlékezéseikben ezt a magatartásukat utólag is helyesnek val­ lották, habár valamennyi európai állam, amely 1945 után a szocialista társa­ dalmi rend alapjára helyezkedett, Albánia kivételével nemzeti színeit meg­ tartotta. Julier hadtest-vezérkari főnök javasolta, hogy az elfoglalt területekről to­ borzott csapatok részére nemzetiségi (tehát szlovák) zászlót is rendszeresítse­ nek a vörös mellett. Münnich Ferenc részt vett a szlovák Vörös Hadsereg szervezési munkála­ taiban, de tévesen mondja a Viharos út címen megjelent memoárjaiban, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa lett. Ezt a funkciót Vavrica János és Kovács Gyula töltötte be, Münnichet a szlovák Vörös Hadsereg fő­ parancsnokává nevezte ki a szlovák tanácskormány. A június 28-i kassai til­ takozó gyűlésen is ilyen minőségben szóllak f el. A z a közlése viszont, hogy öt­ ezer fegyveresnek elegendő katonai felszerelést szerzett, illetve küldetett Kas­ sára, megfelel a valóságnak.28 Valószínűleg ezzel a szervezéssel függött össze az 1. vörös hadosztály azon, június 18-án kel t javaslata, hogy a Sáros, Zemplén stb. vármegyékben tobor­ zottakat Szikszón egy kiképzőezredben vonják össze, Lehoczky ezredes parancs­ noksága alatt.29 Június 25-én Böhm, Landler, Bokányi és Vántus Kassán időztek, az utóbbi két népbiztos fölkereste a fronton tartózkodó katonákat is.30 Június 29-én meg­ 29 �jelent a Kassai Vörös Újságban a szlovák Vörös Hadsereg plakát útján is köz­ zétett mozgósítási parancsa. Kun Béla azonban a Pozsonyban kiürítésről tár­ gyaló dr Ágoston Pétert nem hívta vissza, az egyezséget aláírták, és július ele­ jén megkezdődött a vöröscsapatok visszavonulása a békekonferencia által meg­ jelölt határok mögé. Velük együtt ment a szlovák tanácskormány miskolci emig­ rációjába. Kassát utóvédként július 4-én, 15 óra után, a 12. sz. páncélvonat hagyta el.31 A két hadsereg ki-, illetve bevonulása közti interregnum alatt rendfenntartó polgárőrség alakult Hegedűs nyugalmazott tábornok vezetésével, aki ezt a funk­ ciót a június 6-i vörösbevonulás idején is betöltötte, ezúttal azonban Land­ ler hadtestparancsnok egyenes felkérésére. Ő volt az egyedüli tábornok a Ta­ nácsköztársaság idején, aki hivatalos megbízást vállalt. Később Magyarország­ ra távozott, ahol reaktiváltatta magát, és Károly király második hatalomátvé­ teli kísérlete idején különös szerepet játszott. Ekkor aztán véglegesen nyugdí­ jazták. Budapestre került a kassai színtársulat szubrettje, Biller Irén, aki a csehszlovák csapatokkal újra bevonuló Hennocque tábornoknak virágcsokrot nyújtott át. (Biller volt másfél évtizeden át Budapest egyik legünnepeltebb primadonnája, akinek színházi pályafutására Sam Fengel dél-amerikai kávé­ ültetvényessel kötött házassága tett pontot.) Ugyancsak Budapestre került Hennocque tábornok hadtestének tábori káplánja, Anton Straka, aki rövide­ sen kilépett az egyházi rendből és megnősült, majd a magyar fővárosban a csehszlovák követség kultúrattasséjaként a kulturális kapcsolatok ápolása te­ rén fejtett ki hasznos tevékenységet. Egy másik kilépett katolikus pap, Vécsey Zoltán, kulcsregényében Vrana Tóni név alatt kedélyes színekben örökítette meg. Az események eddigi leírásaiból látjuk, hogy a magyar Vörös Hadsereg po­ litikai vezetésében éppen Kun Béla és a budapesti munkástanács küldöttségé­ nek kassai látogatása idején zavarok keletkeztek a külpolitikai konstelláció hatására. A katonai vezetés viszont zökkenőmentesen dolgozott. A 6. hadosz­ tály június 11-23. között nehéz, hegyes-erdős terepen jól harcolt, a Kassa el­ len irányuló támadásokat visszaverte, majd maga is támadott. A harcok utolsó napján elérte Szomolnok-Szepesremete-Gölnicbánya-Margitfalva vonalát. Bal­ szárnyát a 10. dandár fedezte, tőle északra a 2. dandár és az 1. hadosztály ál­ lott. Háta viszont kelet felé gyengén volt fedve. Rab Ákos éppen Igló elfog­ lalása felől intézkedett, amikor megérkezett a harcok beszüntetését elrendelő parancs. Ez állította szembe a tanácskormánnyal. Ezzel a pörében hozott ítélet indokolása is foglalkozik: „Szándékában állott hadosztályával Budapest el­ len vonulni és a diktatúrát letörni. Stromfeld azonban - vallomása szerint leintette, mert még túl korainak, találta azt.” Azt is javára írták, hogy ,,. . . mi­ dőn a 101. vörös tüzérezred tisztikarát ellenforradalmárság gyanúja miatt le­ tartóztatták, vádlott Gödöllőre sietett, Böhmtől teljes nyomatékkal követelte azonnali szabadon bocsátásukat. A vita hevében. miként ezt Julier vkt. alez­ redes magától Böhmtől hallotta, annyira elragadtatta magát, hogy a jelenlevő politikai megbízott revolvert fogott a vádlottra.”32 Böhm erről az incidensről nem ír. de Julier beszámol róla: „Július közepén történt (valójában azonban előbb - szerző megjegyzése), hogy a 6. hadosztály egyik, tüzérezrede tisztikarát az ezred politikai megbízottja letartóztatta, mert a tisztikar egy megbeszélés alkalmával azt a fogadalmat tette, hogy amennyi­ ben a Tisza mentén magyar csapatok (fehérgárdák) állnának., azok. ellen nem fog harcolni. A letartóztatás ténye miatt a hadosztály parancsnoka és a had30 �31 �osztály politikai megbízottja, egy kommunista tartalékos tüzérfőhadnagy (Münnich) annyira összevesztek, hogy az utóbbi revolvert rántott, és a hadosztályparancsnokot le akarta lőni. A z ügyet a hadsereg-parancsnokság a tisztikar ja­ vára intézte el, amennyiben a tisztikart visszahelyezte állásába, az ezred poli­ tikai megbízottját pedig hatalmi túlkapás miatt elcsapta. Sajnos azonban a revolveres hadosztály politikai megbízott pár nap múlva Gödöllőre, a hadsereg­ parancsnokság politikai osztályának élére került, biztos tudomásom szerint Land­ ler ellenére, de Kun Béla akaratára. Ez a politikai megbízott mindenbe be­ avatkozott, és csak erélyes fellépés által lehetett öt némileg féken tartani.’33 Rab Ákosra nézve azzal zárult az incidens, hogy rendelkezési állományba helyezték: nem annyira a i o i . tüzérezred tisztjeinek a pártfogása, mint inkább azon terve miatt, hogy csapataival együtt Budapestre szándékozott vonulni, hogy elkergesse a tanácskormányt. Ezt a tervét abban az időben, amikor hadosztálya az északi területek feladása után Tápiószelén és környékén állomáso­ zott, közölte Münnichhel is. Münnich azt válaszolta, hogy ezt még meg kell gondolnia, és azonnal jelentette Kun Bélának azzal, hogy Rab Ákost át kell helyezni a hadsereg-parancsnoksághoz, és ott figyelni, hogy kivel érintkezik, mert nyilván nem önállóan tervezi a fegyveres puccsot. Kun Béla helyeselt, viszont Böhm Vilmos, akinek Münnich szintén beszámolt, csak fejét csóválta. Nem tartotta másnak, mint Rab könnyelmű kijelentésének, hozzátéve, hogy amíg ő a helyén van, addig baj nem lehet. Ezután történt a i o i . tüzérezred tisztikarának azon gyűlése, amelyen az ominózus határozatot hozták, majd le­ tartóztatásuk (Münnich emlékezése szerint az ő rendeletére), amely után Böhm a hadosztályparancsnokot, a politikai megbízottat és a letartóztatott tiszteket Gödöllőre rendelte, hogy az esetet személyesen kivizsgálja. A revolveres in­ cidens Böhm különvonatán történt, ahol a főparancsnok legszívesebben tartóz­ kodott. Ha Münnich revolvere elsült volna, Böhmöt találta volna el, mert a döntő pillanatban közébük vetette magát.34 Münnich nehezményezi, hogy a i o i . tüzérezred tisztjeit visszahelyezték előbbi beosztásukba: erre azért került sor, mert a tiszteket biztosították, hogy a Tiszántúlon fehárgárdák nincsenek, csak román csapatok, úgyhogy a tisztek hajlandók voltak harcolni.35 A júliusi hadjáratban a hadosztály már Polyákovits Gergely alezredes pa­ rancsnoksága alatt harcolt, aki Rab Ákos eltávolításáig a i o i . dandár pa­ rancsnoka volt. A vezérkari főnök most is Bengyel Sándor volt. A 6. hadosz­ tály csapatai, beleértve az összes tüzérséget is, jól harcoltak, de a fegyverneki túlerejű román ellentámadás idején igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Amikor ezeket a Tisza mögé való visszavonulás után számba vették, kiderült, hogy a fogyaték halottakban, sebesültekben, eltűntekben és foglyokban 1960 fő!36 A hadosztály katonái egy nappal a tanácskormány leköszönése előtt meg­ tagadták a további küzdelmet, elsősorban azzal az indoklással, hogy a többi csapattest nem támogatta őket kellőképpen, és már többször hiába kérték pi­ hentetésüket. El is vonultak Budapest felé, ahonnan a hadsereg-parancsnokság Martonvásár környékére akarta szállíttatni őket, ez azonban a román megszál­ lás folytán elmaradt. Ekkor vált szét a Rab-Bengyel-Münnich — ezen annyira különböző egyéni­ ségekből álló - hármas életútja is. A legnagyobb karriert Münnich futotta be, aki Jugoszlávián keresztül hagyta el az országot: moszkvai emigrációjából megtérve, rendőr altábornagyként kapcsolódott be a közéletbe, és általánosan ismert pályafutását nyugalmazott miniszterelnökként fejezte be. A vezérkari főnök, fölvéve a Győrffy nevet is, mint Győrffy Bengyel Sándor lépett be a 32 �Nemzeti Hadseregbe, ahol nemcsak tábornoki rangot ért el, hanem még a II. vi­ lágháború alatt, mint közellátási tárca nélküli miniszter fejezte be életét. Aki pedig a legtehetségesebb volt, Rab Ákos nem jutott többé történemi szerephez. A hadosztály-parancsnokságból történt eltávolítása után Siófokra ment nyaralni, ahová már előzőleg Stromfeld is visszavonult. 1919. augusztus 17-én bevonult Siófokra a Prónay-különítmény egyik osz­ taga, amely egyenesen a Balaton hullámaiból húzva őt ki, letartóztatta, és Stromfelddel együtt Budapestre, a Margit körúti katonai fogházba szállította.37 A magyar királyi budapesti katonai körletparancsnokság ügyésze vádat emelt ellene jogosulatlan toborzás, közcsendháborítás és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntette miatt, egy Páldy László nevű állítólagos volt főhadnagy írásbeli följelentésére támaszkodva. Ez rovott múltú, a 6. vörös hadosztálytól eltávolított egyén volt, akit nem vették át a Nemzeti Hadseregbe, és sem meg­ található, sem a főtárgyaláson kihallgatható nem volt. A budapesti hadosz­ tálybíróság a tanúk kihallgatása után megállapította, hogy a Rab Ákos ellen felhozott vádak alaptalanok, ezért a vádlottat tényálladék hiányában fölmen­ tette. A tanúként beidézett és kihallgatott Bengyel százados megesketésétől a bíróság eltekintett. A jogi ügyekben nem járatos olvasó kedvéért meg kell je­ gyezni, hogy pusztán az a tény, hogy valaki a Tanácsköztársaság kikiáltása után katonai szolgálatát a tanácskormány lemondásáig szabályosan ellátta, az ellenforradalom igazságügyi gyakorlatában nem volt büntetendő cselekmény. A Vörös Hadseregbe váló toborzás viszont igen, ezt azonban nem Rab had­ osztályparancsnok, hanem a helyi direktóriumok végezték, Rab csupán a be­ vonult emberanyaggal rendelkezett.38 Rab Ákost az 1920. december 14-én kihirdetett felmentő ítélet után a Nem­ zeti Hadseregben nem reaktiválták. Pörének iratanyaga Budapest 1945. évi ost­ roma alatt elpusztult, csák az ítélet hiteles másolata Tabódy Zsolt ezredes pö­ rének irataiban lelhető fel. Tabódy nagyon enyhe büntetést kapott, ezredesi nyugdíját meghagyták. 1945-ben pedig a ltábornaggyá is előléptették. Sírja meg­ található a budai Farkasréti temetőben. Miután Rab Ákost felmentették, egy bécsi magyar emigráns lap közzétette egy budapesti bizalmas katonai akta szövegét, amely szerint vele együtt Tombort, Stromfeldet, Juliert és sok más, a proletárdiktatúra alatt exponált kato­ natisztet eltiltottak az egyenruha viselésétől.39 Életének nem egészen öt év múl­ tán, váratlan fürdőszerencsétlenség vetett véget: 1925-ben, 47 éves korában, úszás közben a vízbe fulladt.40 Fénykép sem maradt utána, JE G Y ZE T E K 1. Szabó Ferenc: A V ö r ö s H adsereg szervezése és ha rcai a V ih a rsa rok b a n . (L á sd : A T an á csk öztársasá g B ékés m e g y é b e n 1919, B ék éscsab a 1969. 209—269. 1. A so ro k ír ó ­ já n a k eredeti, a m ostaninál v a la m iv el r ö v id e b b d o lg o z a ta : Irod a lm i S zem le (P o­ zso n y ) 1969. 3. 251—257. 1. 2. H adtörtén elm i L ev éltá r V K F T a b ó d y Z so lt ny. ezred es p ö rén ek iratai. 375. sz. ü g y ­ ir a t: R ab Á k o s alezred es p ö rén ek ítélete. (T o v á b b ia k b a n : T a b ó d y -p ö r 375.) 33 �3. Szentimrei Jenő: Virágok Ady koszorújához. Korunk (Kolozsvár) 1957. 11. 1142—1448. 1. Rab Ákost említi még. Bernátsky Kornél: Élmények és meglátások 1914—1925 (Pro domo et mundo). Bp. 1926. 25. 1. 4. Tabódy-pör 375. 5. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. (Wien 1923.), 206—207. 1. 6. Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története (Bp. 1945), 450—451. 1. Fellner méltatása megjelent a Budapesti Közlöny hivatalos lap 1919. március 15-1 számában, rendelet formájában. 7. A magyar Vörös Hadsereg 1919. (Válogatott dokumentumok) Budapest, 1959. 177. 1. (Továbbiakban MVH) 8. Idézett április 23-i helyzetjelentés. 9. A székely különítményparancsnokság Debrecenben április 16-án kelt bizalmas je­ lentése a HÜNB 5. osztályának bécsi ügynök jelentése alapján. Eszerint az antant­ missziók véleménye szerint a földművesosztály a jelenlegi viszonyokkal nem ért egyet. mert a termés fölött maga akar rendelkezni. Tudják, hogy a szoros össze­ köttetés az orosz szovjettel nincs meg. amiből arra következtetnek, hogy a magya­ rok nem lesznek képesek ellenállást kifejteni egy esetleges támadással szemben. Az orosz—magyar közvetlen kapcsolat felvételét Petljura nagy-ukrán kormányának had­ serege zárja el, amely szövetségre törekszik a lengyelekkel. (HL TI 5. doboz) 10. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai, VI/A. kötet. 386. 1. 11. Breit József: Az 1918 19. évi forradalmi mozgalmak és a vörösháború története. A III. kötet kézirata a Hadtörténelmi Levéltárban, 143. 1. Hivatkozás: Hadsereg­ főparancsnokság 510 3 hdm, tehát a jelentés május 10-én kelt. 12. Tabódy-pör 375. 13. MVH 1919, 237. 14. 126 13 hdm. sz. parancs a salgótarjáni csoportparancsnokság Iratai között, közölve MVH 1919. 227. Radwaner távozása és a 29. dandárparancsnokság Szolnokra helye­ zése után alakult a 80. dandárparancsnokság. amely a salgótarjáni csoportot át­ vette. 15. HL TI 124. doboz, Zámbory Geher Gyula hagyatéka, fol. 942. A távirat kezdetén a címzés előtt: Magvar Tanácsköztársaság Hadügyi Népbiztossága — Karhatalmi Fő­ parancsnokság. Haubrich aláírása után: ..Azonnal való leadás végett. 919/V. 9. Far­ kas Tivadar, népbiztos titkárja” . 16. Tabódv-pör 375. — Böhm szerint (380—381. l.) a terrorcsapat tagjait a hadseregfőparancsnokság küldte ki a 6. hadosztályhoz, de a kommunista Minnich helyesen Münnich) politikai megbízott nem volt velük megelégedve. 17 a salgótarjáni harcok eddig legrészletesebb leírása Balázs JózseftőlaH adtörténelmi Közlemények (a továbbiakban HK) 1954. évi 3—4. számában. Hevesi Gyula Egv mérnök a forradalomban Bp. 1959, 271—272 l.) című írásai is foglalkozik ezek­ kel az eseményekkel, Némi kritikával ma is használhatók. 18. Mayer Vilmos, a 46/10 század parancsnokának a szerzőhöz intézett levele. Emléke­ zéseit lásd: HK 1959. I. 97—124. l. 19 Jász Dezső: Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig. Bp. 1969. 28. Csérit várospa­ rancsnoknak nevezi, ami téves beállítás. 20. Vécsey Zoltán: A síró város. Kosiče—Kassa 1931. III. 127—133. oldalon írja le a be­ vonulással kapcsolatos eseményeket. Szerinte a nemzeti zászlók bevonását Hirossik János rendelte el. Mivel Hirossik csak június 9-én érkezett Kassára nyilvánvaló, hogy ez cséri intézkedése volt. Hirrosik csak szankcionálta. 34 �21. Molnár Miklós: Kassától Kosičéig. Történelmi adatgyűjtemény az 1918—1919. évi forradalom, vörösuralom és a csehszlovák állam megalakulása idejéből. E hat vas­ kos kötetnyi kéziratban összegyűjtött minden kassai vonatkozású újsághírt, cikket és tanulmányt, és közbeiktatta saját emlékezéseit is. Az említett személyek Kassára érkezését az V. kötetben regisztrálja. (A továbbiakban: Molnár) 22. Molnár, V. 160—165. 1. 23. Molnár V. 215—216. 1. 24. HL TI 611/13. hdm. (62. doboz) Julier is említi, az alakulat megnevezése nélkül. 25. A röpirat teljes fakszimiléja megjelent: 1919 — Borsodi emlékek. (Miskolc, 1959. MSZMP Borsod Megyei Bizottsága), 96—97. 1. 26. ..Kassát, a Felvidéket visszahódítani véres küzdelem után, azután az antant pa­ rancsára onnan ismét visszavonulni és ezen kudarc után kormányon maradni, le­ hetetlenné tette az állapotot. Vagy az antantra nem kellett volna hallgatni, és foly­ tatni az előrenyomulást, vagy engedni, de ebben az esetben beismerni a szovjet bu­ kását és átengedni a helyet egy tiszta szocialista kormánynak. E két alternatíva között a lehetetlen utat választották.” (Károlyi Mihály: Az új Magyarországért. Bp. 1968. 317—318. 1.) 27. Molnár V. 581. 1. 28. Münnich könyve: Bp. 1966., 74. 1. Molnár V. 548—549. 1. Uo. 580—588. 1. emlékezései­ ben említi, hogy ellenállás szervezése ügyében, június 28-án, vagy 29-én Julierrel is tárgyalt. 29. HL TI 63. doboz (III. hadtest iratai). A tiszai hadjárat idején a II/16. zászlóalj kérte a szlovák Vörös Hadsereghez való áthelyezését, erre azonban már nem maradt idő. 22. Molnár, V. 160—165. 1. 23. Molnár V. 215—216. 1. 32. Már idézett ítélet Rab Ákos pörében. 33. Julier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Magyarság, 1927. jú­ lius 13. (9. közlemény). 34. Münnich Ferenc: A Magyar Tanácsköztársaságról. (Tanulmányok gyűjteménye) Bp. 1969. 244—246. 1. Ugyanebben a könyvben említi (35. 1.). hogy Böhm egy kommunista tartalékos tisztnek a III. hadtest parancsnokává való kinevezését a tisztek til­ takozására visszavonta. Valószínűleg Münnichről van szó. mert többször megtörté­ nik. hogy írásaiban célozgat rá. de nem nevezi meg magát. Münnich nyilván té­ ved. amikor azt írja. hogy Böhm vonta vissza egy kommunista tartalékos tisztnek hadtestparancsnoki kinevezését, mert ha ez a pozíció Landlernek a hadseregfőparancsnokság élére kerülésével megürült, csak Landler intézkedhetett. (Bokányi Dezső lett utódja a III. hadtestparancsnokságon.) 35. Erre bizonyíték Julier 1919. július 25-én kelt lemondó levele, amelyből idézzük: ..Si­ került azonban azt a hitet, hogy velünk szemben fehérgárda áll, a parancsnoki karban és a legénységben eloszlatni, részben írásbeli tájékoztatással, részben tájé­ koztató megbeszélések által, amelyeket az I. hadtest összes parancsnokaival és azonkívül sok magasabb parancsnokkal folytattam.” (Teljes szöveg a Breit József ,.A vörös háború” című tanulmányában. 36. Kerekes József ny. vezérezredes kiadatlan emlékiratai. (Bp. Egyetemi Könyvtár. 6596. kézirattári szám. Uo. írja: a 2. hadosztály vesztesége 35 tiszt. 1020 katona. 7. hadosztályé 42 tiszt. 207 sebesült katona, 556 eltűnt. A 6. hadosztály veszteségét som­ másan 1960 főben tünteti fel.) 37. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918—1919. (Bp. 1934.) 394—395 1. 35 �38. Böhm Vilmos tudomása szerint a Nemzeti Hadsereg tisztjeinek 90 százaléka előző­ leg a magyar Vörös Hadseregben is szolgált. Szakály Sándor, mint szakértő, ha­ sonló megállapításra jutott. Böhm hibásan „Raab"-nak írja Rab nevét. 39. A Nemzeti Hadsereg titkaiból. Világossá (Wien). 1921. január 12. 30—31. l. 40. Néhai Sromfeld Aurélné Földes Péter író útján levélben tolmácsolt közlése. Rab el halálozásának helyét nem közölte. 36 �SZIJJ J O L Á N Adalékok a salgótarjáni munkásezred történetéhez * A z 1919. március 21-én győzelemre jutott Magyar Tanácsköztársaság intéz­ kedései között szerepelt a Vörös Hadsereg szervezéséről kiadott rendelet. A forradalmi fegyelmen alapuló új proletárhadsereget - osztályjellegének megfelelően - elsősorban a szervezett munkásság soraiból kell toborozni, mondta ki a rendelet, s továbbá azt is, hogy a „Vörös Hadseregen belül, mint annak tartaléka, munkás-tartalékzászlóaljak, csapattestek állítandók fel.” A gyári munkás-tartalékzászlóaljak felállítását a kommunisták kezdemé­ nyezték. Két szempont: védelmi és gazdasági indokolta törekvésüket. E gy­ részt úgy látták, hogy a Tanácsköztársaság fegyveres erejének megerősíté­ sével nem lehet addig várni, míg a Vörös Hadsereget megteremtik; más­ részt az üzemek, gyárak forradalmi szellemű, fegyelmezett munkásaiból olyan különleges munkás-katona alakulatok megteremtésére törekedtek, amelyek a termelés folytatása mellett mindenkor gyorsan mozgósíthatók a Tanácsköztársaság védelmére. A toborzás április elejétől folyt, majd a román, illetve a cseh interven­ ciós csapatok támadásának megindulása felrázta az ország népét, és fel­ gyorsult a hadsereg szervezése. Budapesten 1919. április 27-ig tizenkét gyá­ ri munkásezred alakult és megmozdultak a nagy iparvidékek munkásai is. Salgótarján az élen járt ebben. A megyében a munkásság fegyveres alakulatainak szervezése április 6. után indult meg. Április 6-án Salgótarjánban járt Kun Béla hadügyi nép­ biztos Landler Jenő kíséretében és fegyverbe szólította a szénmedence munkásait.1 Április elejétől a Salgótarjánban székelő dandárparancsnokság (amely a Vörös Hadsereg májusi átszervezése után a 80. dandár nevet nyerte), 1919. április 23-án délelőtti helyzetjelentésében a 3. hadosztály-parancsnokságnak a következőket jelentette: „ A helyben lévő acélgyár és bányamunkásokból 2 munkászászlóalj alakult, kik parancsnokul egy tényleges századost óhajtanak. A zlj. létszáma 200 fő. Századparancsnokul egy szakképzett munkást választottak maguk közül.” 2 A következő napi, április 24-i iratok is tartalmaznak adalékot a témá­ hoz. A dandárparancsnokság az alábbi jelentést küldte a 3. hadosztály-pa­ rancsnokságnak: „K érem B urián János elvtársat (volt törzsőrmestert) a dandárparancsnoksághoz mint politikai megbízottat véglegesen kinevezni. Nevezett a vas- és fémmunkások szakszervezetének tagja, és helybeli mun­ kásgárdák felállítása körül buzgón tevékenykedett. Burián elvtárs f. hó 21-től a helybeli munkás- és katonatanács megbízatása folytán látja e l a politikai megbízási teendőket."3 * A M a g yar Tan ácsköztársaság 70. évford u lójára em lék ezve a H adtörténelm i L e v é ltá r őrizetében lé v ő , a Magyar Tanácsköztársaság katonai iratai eln evezésű gyűjtem ényből teszünk k ö zzé néhány, e d d ig még p u b likálatlan iratot, am elyek jól k ieg é szítik a N ó grád m egye történetét fe ld o lg o zó m onográfia von atkozó fe je z e te it. (N ógrád m egye története 2. k ötet, 18 4 9 -19 19 . S algótarján , 1969.) 37 �A munkásság szervezése oly ütemben haladt. hogy két nap múlva április 26-án már a Hadügyi Népbiztosság 6. osztálya - mely a Vörös Hadsereg szervezését irányította - a következő táviratot küldhette a dandárparancs­ nokságnak: „ A salgótarjáni acélgyárban a munkásság körében egy munkásgárda felállítása van folyamatban. Ezen egység a Vörös Hadsereg köteléké­ be »Salgótarjáni acélgyári zászlóalj« elnevezés alatt sorolandó be. A zászló­ alj hadrendje a következő: egy gyalog zlj., négy gyalogszázaddal (a lét­ számnak megfelelően folytatólagosan több egység is felállítható), egy géppuskásszázad 8 géppuskával. Ezen egységek felállítása a rendelkezésre álló személyzet létszámához és az anyag mérvéhez fokozatosan hajtandó végre. A géppuskás szd. szervezésre a 2669/eln. = 1919. számú rendelet megfelelő melléklete mérvadó. A zászlóalj parancsnokául Winkler Károly volt százados elvtársat nevezem ki. Nevezett útbaindítása innen elrendel­ tetett. Lövegek jelenleg nem állnak rendelkezésre. A kiképzett tüzér elv­ társak a 60. ddr. p arságnak volnának átadandók. A zászlóalj katona-köz­ igazgatási tekintetben, valamint hadrendileg a 60. ddr. csoport parancsnok­ ságnak, harcászatilag pedig a 3. ho-nak rendeltetik alá. A zászlóalj kiegé­ szítésére, egyéb jelentésére stb. a Vörös H adsereg kiegészítésére vonatko­ zó eddigi határozványok mérvadók. Mihelyt a zlj. felállítása annyira haladt, hogy a demarkációs vonalon szolgálatot tehet, egy vadász ezredbeli erős létszámú zlj-at váltson fel, mely utóbbi átirányítás végett a hadügyi nép­ biztosság 5. osztálynak, a létszámokkal jelentendő. Hünb. 8808/eln. 6. 1919.” 4 A helyzet azonban nem volt ilyen egyértelmű. A munkások felfegyver­ kezése és felhasználása tekintetében éles ellentétek, viták voltak a kommu­ nisták és szociáldemokraták között. (Lásd erről részletesen a Nógrád megye története 2. kötet 257. és azt követő oldalakon leírtakat.) A z ellentétek lényegét egy, a 3. hadosztály-parancsnokság és a dandárpa­ rancsnokság két szakközege közti beszélgetésben a következőképpen foglal­ ták össze: ,. . . . a helybeli munkászászlóalj körül bajok vannak. A mun­ kástanács azt mondja. hogy fognak, harcolni. A munkászászlóaljnál felállí­ tott katonatanács pedig azt mondja, hogy tekintettel a zöm kiképzetlensé­ gére, nem harcolhatnak. . . ” 5 A dandárparancsnokságnak a 3. hadosztály-parancsnoksághoz küldött jelentése ez utóbbi nézetet tükrözte: „Jelentem, hogy a salgótarjáni acélgyá­ ri munkászászlóalj ezer fő létszámmal a mai napon a kiutalt felszereléssel felszereltetett. A ddr. parancsnokság a zlj. megalakított tanácsával a zlj. alkalmazható­ ságát illetőleg összeköttetésbe lépett és a megbeszélés eredményét alábbi­ akban jelentheti: a munkás zlj. ezer fő létszámból csak körülbelül csak egy­ száz ember van olyan, aki az elmúlt világháborúban is részt vett, ezen­ kívül még egynéhány olyan van, aki ezelőtt 10-20 évvel katona volt. A többi teljesen kiképzetlen ember, aki fegyvert egyáltalán nem képes használni és soha katona nem volt. Jly körülmények között a zlj. harcban egyáltalában nem alkalmazható, mert senki sem vállalhatja a felelősséget, hogy a kikép­ zetlen emberek habár csak egy pillanatig is helyüket megáldani képesek vol­ nának. Lelkesedés és a kötelességtudás nem hiányzik, de így kiképzetlenül nincs semmi kilátás a legcsekélyebb eredményre sem. A zok akik az elmúlt világháborúban részt vettek, tekintettel csekély számukra, kilátástalannak tartják a harcban való részvételt. E z ideig 7-8 évig voltak katonák, sok vi­ szontagság után családjaiknak megmaradtak és most újból ki lennének 38 �téve a megsemmisülésnek, családjuk pedig minden támasz nélkül marad­ na. Ő k vonakodás nélkül hajlandók, volnának harcolni, de csak úgy, ha mindenki részt vesz a küzdelemben. Miután társaik kiképzetlensége követ­ keztében ez nem lehetséges, ők lsem hajlandók ilyen kilátástalan harcba lépni. Ha ellenben a társaik is ki lesznek képezve, ami legalább egy hónapi 39 �időbe kerül, legnagyobb készséggel fognak küzdeni. Ezen jelentés alapján a ddr. parság intézkedést kért. hogy mi történjen a munkás zlj.-nak kiadott felszereléssel és fegyverzettel. Nem volna-e célszerű azt az itteni hiányok pótlására felhasználni, a felesleget pedig visszaszállítani a munkás zlj. ta­ nács tagjainak. A tanács tagjainak aláírása: Percze István Licska Béla Kim er Gyula Kerekes József Vlacsil Béla Katona László Kovács Pál 40 Malomhegyi Gyula Andrásko Ede Ferencz Sándor Papp Gyula Miterbad(?) Pál Dubinyi Sándor Itábu(?) Gusztáv Pindroch József."6 �A vita eldöntésében lényeges szerepe volt Hevesi Gyula népbiztosnak, aki elrendelte a bányákban, az üzemekben a munka beszüntetését és a mun­ kások felfegyverzését.7 Emellett május 2-án kinevezte a munkászászlóalj politikai megbízottjává a kommunista G ólián Andrást,8 akinek döntő sze­ repe volt abban, hogy a zászlóalj fokozatosan harci bevetésre került. A dandárparancsnokság május 3-i 7.30-kor leadott távirata már azt a tényt közli, hogy. . . ,,a füleki csoport. . . fővédelmi vonalában. . . a salgó­ tarjáni munkászászlóalj részei már fel vannak állítva.” 9 A május 6-i (1.30’) helyzetjelentés ezt tartalmazza: „ . . . A munkásokból eddig két gyalogszázad alakult és egy műszaki század, amelyek kint vannak a vonalban, ma estig állítólag még két mun­ kásszázad fog megalakulni,” 10 Ezt követően - amint a helyzetjelentések tanúsítják - a zászlóalj katonái részt vettek a Salgótarján megvédéséért vívott harcokban.11 Május 12 -tő l.. . „az acélgyári és üveggyári munkásszázadokat. . . Salgó­ tarján nagyállomáson hadosztálytartalékként” vonták össze a 6. hadosztály parancsára.12 E zt erősítette meg május 16-án a 80. dandárparancsnokság parancsa is. „ A munkászászlóalj a 80. dandár kötelékébe lép és egyelőre Salgótarjánban lesz elhelyezve."13 41 �A z ezt követő napok irataiból érdekes helyzet rajzolódik ki. A 3. hadosztály-parancsnokság május 19-én a következő táviratot küldte a 80. dandárnak: ,,Közlöm a hdsparság 518/18 hdm számú rendeletét a Salgótarjánban szervezés alatt álló munkás zlj.-ak további szervezés, kikép­ zés és fegyelmezés végett Pásztó környékére áthelyezendők. A zlj .- ak moz­ gásra kész egységek legyenek. Végrehajtás jelentendő. Amennyiben a ddrparság ezen áthelyezés végrehajtását az ott levő szerelvényekkel nem biz­ tosíthatná ez a ho-nak sürgősen jelentendő. = 3 . ho 94 a/4 hdm.” A távirat hátlapján Köller dandárparancsnok telefonon leadott jelentése szerepel: „ A megváltozott helyzet következtében a munkászászlóaljak nem küldhetők Pásztó környékére” , mivel „ . . . a 2 munkászászlóalj addig, amíg ide más tartalék nem jö n ,. . . itt nem nélkülözhető.” 14 S hiába volt az ezredparancsnok, W inkler kérése is, hogy „ . . . legalább egy-két heti egységes és intenzív kiképzésnek vettessenek alá” 15, hiába a hadosztály utasítása - a hadműveleti helyzet döntött: a május 19-én meg­ újult ellenséges támadás visszaverésére, Salgótarján felmentésére minden fegyverre, minden alakulatra szükség volt. Salgótarján felmentése - május 23. - után kerülhetett sor az első vonalból való visszahívásra és a kikép­ zésre; amint ezt a 80. dandárparancsnokságnak a munkásezred-parancsnoksághoz Kisterenyére 1919. május 23-án küldött parancsa tartalmazza: „ A Salgótarjáni munkásezred a 3. ho.-parság parancsára Kis-Terennén, esetleg Kis-Terenne közvetlen közelében egyesítendő. A zlj-a k kiképzése azonnal a legnagyobb eréllyel megkezdendő. Első sorban a raj, szakasz és század kötelékek szilárdítandók. meg. Azután a fel­ derítő és biztosító szolgálatra helyezendő a súly. Emellett a lövészetben való kiképzés nem hanyagolandó el. A kiképzési időszak nem határozható meg, mert a jelenlegi helyzetben minden pillanatban akcióba juthat az ezred. A kiképzés módja ennek megfelelően alkalmazandó. A zlj-a k jelenlegi harcértékéről szóló jelentés még f. hó 24-én ide be­ érkezzék. Folkusházy dandárparancsnok. ” A z ezredparancsnok, W inkler válasza a következő volt: „ Kisterenye 1919. május hó 24-én. Fenti rendeletet tudomásul v ettem. A zlj.-ak kiképzési foka legutolsó jelentésem óta nem változott, azonban a hangulat a legutóbbi események és az általános helyzet alakulása folytán igen kedvező. Winkler ezd.-parancsnok. ’ ’16 A kiképzés időszakáról tudósít az alábbi távirat: „ A hadseregparság 526/17.-hdm. számú rendeletére: a salgótarjáni munkásezred II. zászlóalja az I. zászlóaljba beolvasztandó és egy új II. zászlóalj állítandó fel. Zászló­ aljparancsnokot a hadseregparancsnokság már igényelt. A kiképzett géppuskások. különválasztása után egy géppuskásszázad felállításához még hiányzó katonák és felszerelés igénylendő. A z új II. zászlóalj felállításának előhaladását a salgótarjáni munkásezredparság a 80. ddr. prsg. útján időnként jelentse. Veszik: 80. dandár és salgótarjáni munkásezred parság. = 3. ho. psg. 1oo.a /8. szám/ hdm. 1919.” 17 42 �Valószínűnek látszik, hogy az ezred feltöltése nem történt meg, átszer­ vezték az alakulatot - amint ez a Vörös Hadsereg parancsnokság által kiadott hadrendekből rekonstruálható.18 Május 5—től május 30-ig I. munkászászlóalj elnevezéssel szerepel, mint a salgótarjáni acélmunkások alakulata, vagy Acélgyári zászlóalj néven. (Ér­ dekes viszont, hogy a dandárezredként emlegeti és van olyan hadrend, amelyben a megnevezése zászlóalj, de a jelölése ezred.) A június 15-én kiadott hadrendben már önállóan nem szerepel az alaku­ lat, hanem az 5. munkásezred beolvadt pótlásaként található a salgótarjáni I. és II. munkászászlóalj: (az elnevezésbeli ellentmondás itt is fellelhető: ugyanezen irat egy másik mellékletében, az 5. hadosztály hadrendjénél ez olvasható az 5. munkásezrednél: „ A salgótarjáni munkásezred 2 zászlóaljá­ val az 5. ezredbe beolvadt.” 19 A július 5-én kiadott hadrendben pedig már így szerepel: 5. salgótarjáni munkásezred, amelynek az I. zászlóalja az I. salgótarjáni zászlóaljból, II. zászlóalja a II. salgótarjáni zászlóaljból alakult. Az ezred júniustól a 10. dandár alárendeltségében az 5. hadosztály köte­ lékébe tartozott és részt vett a III. hadtestparancsnokság által vezetett északi hadjáratban, és a ,,kiváló munkásokból. . . álló zászlóaljai dereka­ san kivették részüket a harcokból - de ez az ezred történetének egy újabb fejezete, amely már nem esik jelen kutatásunk körébe. 43 �JEGYZETEK 1. HL MTK 80. ddr. 96/hdm. sz. 100/1—5. lt-i j. 2. HL MTK 80. ddr. 113/l.hdm. sz. 100/18.—147. lt-i j. 3. HL MTK 80. ddr. 114/13.hdm. sz. 100/19.—164. lt-i j. 4. HL MTK 80. ddr. 118/6.hdm. 12. 100/23.—203. lt-i j. (A távirat hátoldalára Radváner ddrpk a következőt írta: ,,A munkástanács hasonló táviratot kapott. A zlj. Jelenleg felállítás alatt áll.” 5. HL MTK 80. ddr. 121. hdm. sz. 101/1.—1. lt-i j. 6. HL MTK 80. ddr. 120/29.hdm. sz. 100/25.—254. lt-i j. 7. HL MTK 3. ho. 78/2. Op. sz. 91/5.—18. lt-i j., és HL MTK 80. ddr. 123. hdm. sz. 101/3.—34. lt-i j. 8. HL MTK 80. ddr. sz. n. 101/10.—166. lt-i. j. 9. HL MTK 80. ddr. 123/15. hdm. sz. 101/3.—46. lt-i j. 10. HL MTK 80. ddr. 126/11. hdm. sz. 101 6.—103. lt-i j. 11. Egy érdekesség ezekből a n a p o k b ó l:........ Som oskőnél a salgótarjáni acélgyári mun­ kásszázad 3 m ozgókonyhát zsákmányolt. Ezek közül az egyik századnak 6-án elha­ gyott konyhája volt.” 12. HL MTK 80. ddr. 131/13. hadm. sz. 101/11.—189. lt-i j. 13. HL MTK 80. ddr. 135/15. hrm. sz. 101/15.—241. lt-i j. 14. HL MTK 80. ddr. 139/22. hdm. sz. 101/19.—299. lt-i j. 15. HL MTK 80. ddr. 138/29. hdm. sz. 101/18.—283. lt-i j. 16. HL MTK 80. ddr. 143/18. hadm. sz. 102/2.—45. lt-i j. 17. HL MTK 80. ddr. 147/15. hdm. sz. 102/7.—140. lt-i j. 18. HL MTK VHP Hadrendek 66—70. dobozok. Itt jegyezzük meg, hogy a munkásalakulatok felhasználása tekintetében lényeges változás következett be a májusi fordulat után. (Május 3-án a Forradalmi K orm ány­ zótanács elrendelte a proletariátus általános mozgósítását.) A V örös Hadsereget át­ szervezték és ennek során munkásezredekkel megerősítették, am elyeknek utánpót­ lását a gyári munkásezredek adták. Május folyam án 9 munkásezredet (2., 5.. 6., 7., 8., 9., 11., 14., 22. hadrendi számmal) osztottak be a fronton h arcoló egységek közé, többségüket a III. hadtest kötelékébe. 19. HL MTK VHP 615/60. hdm. sz. 68/5.—5. lt-i j. 44 �G O S Z T O N Y I P ÉTER A V örös Hadsereg összeomlása, 1919- Ágoston Péter, az 1919-cs tanácskormány három külügyi népbiztosának egyike, a Forradalmi Kormányzótanács különleges megbízottja, 1919. július 6-án a következőket jegyezte fel mai napig is kiadatlan naplójában: „P o zsonyban aláírtam a fegyverszüneti szerződést, és megállapodtam a franci­ ákkal a hadifoglyok kiadása tekintetében. Mittelhauser tábornoknak nem ment a fejébe, hogy mi velük fegyverszünetet kössünk. Ha pedig ezt mégis megtesszük, akkor bizonyára azért, mert az osztrákokat akarjuk támogatni, hogy a tanácsrendszert ott megcsináljuk. Úgy látszik sejtelme sincs arról, hogy a Vörös Hadsereg most nagyon gyenge és ezért adtuk át azokat a nagy felvidéki területeket.. . ” 1 Ágoston Péter tévedett. A z északi - a felvidéki - hadjárat során a fiatal magyar Vörös Hadsereg szervezetileg is összekovácsolódott és a III. hadtest katonái, melyek nagyobb részt a budapesti gyárak munkásai közül kerül­ tek ki, a cseh haderővel szemben komoly harci sikereket értek cl. A Landler Jenő vezette hadtest - 50 zászlóalj és 24 üteg - rövid hetek alatt 2836 m2-nyi területet szerzett vissza Magyarországnak. Június 28-án azon­ ban Kun Béla sugallatára a kormányzótanács Budapesten egy olyan hatá­ rozatot hozott, miszerint a felvidéki, a Vörös Hadsereg által felszabadított területeket haladéktalanul ki kell üríteni, illetve a csapatokat vissza kell vonni eredeti, májusi kiindulási vonalaira. Kun bízott Clemenceau ígére­ tében, illetve az első világháború győztes hatalmainak párizsi békekonfe­ renciája ígéretében, miszerint a kiürített felvidéki területek ellenében az antanthatalmak kötelezik a románokat, az általuk elfoglalt tiszántúli terü­ letek átadására.2 A Felvidékről visszarendelt csapatok katonáit a kormányzótanácsi ha­ tározat alaposan megroppantotta. A katonák zöme érthetetlenséggel fogadta Kun Béla javaslatát és még kevésbé volt hajlandó indítóokait magáévá ten­ ni. Hogy lehet önként lemondani egy fegyverrel visszaszerzett területről, amikor ennek állítólagos ellenértékét távoli országok miniszterei csak kilá­ tásba helyezték? Nem, lázongásokra nem került sor: a csapatok parancs­ nokainak vezetése alatt végrehajtották a visszavonulást, de mind az egy­ szerű vöröskatonában, mind pedig tisztjeikben nőtt a kétely a tanácskor­ mány illetve a mögötte álló egyesült szociáldemokrata-kommunista pártve­ zetéssel szemben. Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok július 10-én le is mon­ dott. Ennek okát visszaemlékezéseiben bőven megmagyarázza.2 Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg kiváló vezérkari főnöke, már előzően, július 1-én otthagyta a gödöllői főhadiszállást, és tudunk több hadosztályparancsnokról is, akik a számukra elfogadhatatlannak minősült visszavonulással kapcso­ latban. tiltakozásuk jeléül, szintén önként váltak meg posztjuktól.4 Nem tartozik ugyan ide Kun Béla Clemenceau-val szembeni magatartá­ sának magyarázata, de hadd jegyezzük meg - ha úgy tetszik, Kun Béla vé­ delmére, hogy ő a francia miniszterelnök ígéretében elsősorban a Tanács­ 45 �köztársaság időnyerési lehetőségét nézte. Valahogy úgy, ahogy ezt Lenin tette, amikor is, 1918 tavaszán Breszt-Litovszkban, területi koncessziók alapján, békét kötött a központi hatalmakkal. D e az is lehetséges, hogy Kunt be­ folyásolták, „megijesztették” azok a jelentések, amelyek a Felvidéken si­ kerrel előrenyomuló Vörös Hadsereg, a Landler-féle III. hadtest belső po­ litikai képéről tudósítottak. Kassa és Eperjes a bevonuló magyar csapato­ kat ugyanis nemcsak érthető lelkesedéssel, hanem nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott házakkal is várta. A vörös lobogó mellé, az internacionaliz­ mus jelképe mellé, számos egységnél követelni kezdték a nemzetiszínű zászlók rendszeresítését! Maga Landler Jenő hadtestparancsnok is tett e vonatkozásban pártoló javaslatot, amelyet Kun Béla azonban kategorikusan elutasított.5 Kun és közvetlen környezete kizárólag a nemzetköziség talaján álltak. A világforradalom küszöbönálló kitörésében hittek és annak gyors győzelmében. Illetve abban, hogy az orosz Vörös Hadsereg, amely ezekben a nyári hetekben a Kárpátok előterébe kerülve a Dnyeszter bal partján állt, hamarosan hathatós katonai segítséget nyújthat a Tanácsköztársaságnak. Július közepén a Kormányzótanács súlyos helyzetbe került. Noha a fel­ vidéki, felszabadított területeket átadta a cseheknek, a Tiszántúlt nem si­ került birtokba venni. Ezért Budapesten elhatározták, hogy fegyverrel sze­ reznek érvényt kívánságuknak, és a Vörös Hadsereget felkészítik egy ro­ mánok elleni, tiszántúli offenzívára. Július 12-én a kormányzótanács el­ rendelte az általános védkötelezettséget. Ugyanakkor megkezdődött a Fel­ vidékről visszavont csapatok Tisza-vonalon való felvonultatása.'' Egyet kell értenem és egyet is értek a pozsonyi dr. Fogarassy Lászlóval, az 1919-es korszak hadtörténetének kiváló kutatójával, amikor őt idézvén kijelentem, hogy a román királyi hadsereg ellen felsorakozó vörösseregtestek ekkor tulajdonképpen a „belső bomlás” , a harci erények bomlásának küszöbén álltak.7 A hadosztályoknál és a dandároknál ugyanazok a kórtünetek ütöt­ ték fel fejüket, mint amelyek alig egy évvel azelőtt. 1918 októberében, az osztrák-magyar császári és királyi hadseregben voltak tapasztalhatóak. L andler Tenőnek — július 18. óta - a Vörös Hadsereg új főparancsnokának, több munkásezredet (például a 8. és a 14. ezredet) fel kellett oszlatnia, mert katonai értékük szinte a nullára süllyedt. Más egységek ugyan még , álltak” , de fegyelmük (például a I I . ezrednél) csapnivalóan rossz volt. V olt olyan dandár is (például a 80. nemzetközi dandár), amelynek katonái fosztogató körutakat tettek a falvakban és fütyültek parancsnokaik, illetve politikai biztosaik utasításaira. M ivel a hátországi, a személyi állomány ki­ egészítésével, feltöltésével foglalkozó intézmények működése akadozott, a 7. munkásezredet, mint ilyet, törölni kellett a tiszai sereg hadrendjéből. Landler a támadásra felsorakozott csapatok mögött tartalékok felett szinte nem is rendelkezett! A hajmáskéri táborban ugyan megtalálható volt a 8. hadosztály zöme, de ezek vezetői egyszerűen megtagadták a parancsot: a románok elleni offenzívában nem kívántak részt venni. A pécsi bányász­ zászlóaljból kialakított 52. ezred katonái pedig kijelentették: ők a Tanácsköztársaság ügyét csak Baranya megye felszabadításában, Szűkebb pátriájuk visszaszerzésében kívánják szolgálni.8 Ennyi példából is kitűnik, hogy a román királyi hadsereg ellen felsora­ kozott vöröscsapatok csak „papíron” képeztek komolyabbnak vehető ka­ tonai erőt. Bár említsük fel, a tiszai seregnek a későbbiekben voltak kiváló képességű csapatai is. Például a vöröstüzérek és azon gyalogzászlóaljak katonái, amelyeknek személyi állománya zömükben az ellenségtől megszállt 46 �magyar területekről származtak. Ezeket az egységeket főleg az motiválta, hogy fegyvereikkel Szűkebb hazájuk visszaszerzését szolgálják. A korabeli hadtörténelmi irodalomból is tudjuk: jól harcoltak! A tiszai offenzíva első szakaszának sikerei főleg az ő számlájukra írandók. Helytállásuk viszont nem volt elégséges ahhoz, hogy az egész tiszai sereg harci morálját meg­ emelje. A tiszai offenzíva haditervét Julier Ferenc vezérkari alezredes dolgozta ki. Ugyanaz, aki a III. hadtesttel a felvidéki hadjáratot végigcsinálta és ott a mostani, tehát a júliusi Vörös Hadsereg főparancsnokának, Landler Jenő­ nek vezérkari tisztje volt. Ismerték egymást. Miként mondani szokás: a Fel­ vidéken együtt szagolták meg a puskaport. A z együttműködés a két em­ ber között jó volt, jóllehet tudjuk, Landler elsősorban politikus volt, kom­ munista, míg Julier, hivatásos tisztként, nem viseltetett szimpátiával a kom­ munizmus iránt. Számára a Tanácsköztársaság politikai berendezkedésével és ideológiájával egy idegen világ volt és maradt. Julier elsősorban hazafias érzésből kötelezte el magát a Vörös Hadseregnek.9 A tiszai offenzíva előkészítése és lefolyása nem tartozik ezen fejtegeté­ sek tárgyához. Csak megemlítem, hogy a Tanácsköztársaság ellenségei, az antanthatalmak Duna-medencei képviselői jó előre tudomást szereztek az offenzíváról, illetve annak előkészítéséről. A tiszai védelmet ellátó román hadsereg parancsnoksága is megfelelő felvilágosítással rendelkezett. Nem Julier volt tehát az .,áruló” , ahogy azt később, 1945 után, tulajdonképpen a mai napig, igaz az utóbbi időben már nem olyan nagy határozottsággal, a magyarországi katonai és történeti irdalom állítja.10 Franchet d ’Esperay tá­ bornok július 21-én Foch marsallhoz, Párizsba címzett levelében a Vörös Hadsereg támadásának megkezdése után megnyugtatólag így írt: „ A ma­ gyar offenzíva már a kezdetben össze fog omlani!” Román erősítések van­ nak útban a tiszai fronthoz. Majd hozzáfűzte: ,,Biztosíthatom Ö nt, hogy a magyar szovjeteknek legfeljebb 2-3 hét életet adok. Ha offenzívánk nem hozná meg esetleg a K un kormány végét, a tarthatatlan belső állapotok ezt mindenesetre meghozzák. . " Július 20-án indult meg a Vörös Hadsereg tiszai offenzívája. A román királyi csapatok a magyarokénál nagyobb erőkkel rendelkeztek. Felszerelé­ sük és fegyelmük is sokkal jobb volt. Liptai Ervin hadtörténész 1960-as fel­ mérése szerint gyalogság vonatkozásában a románok két és félszeres túl­ súlyban voltak. Tüzérségük és lovasságuk túlsúlya pedig kimondottan nyo­ masztó volt.12 Ennek ellenére a Vörös Hadsereg - több helyen átkelvén a Tiszán, sőt nem egy helyen mélyebb hídfőállást is kiépítve sikerrel har­ colt a románok ellen. A Vágó Béla vezette III. hadtest csapatai például Szabolcs és Tiszaeszlárnál a felvidéki hadjárat bravúrját ismételték meg.13 Július 24-én azonban döntő változásokra került sor. Tartalékok beérkezése, illetve bizonyos átcsoportosítások lehetővé tették M ărdărescu tábornoknak, a román csapatok tiszántúli parancsnokának, hogy megállítsa, majd ellentámadásban visszavesse a magyarokat.14 E z olyannyira jól sikerült, hogy a románok hat nap múlva Tiszaeszlárnál és Tiszadadánál már át is kelhettek a folyam jobb partjára. A Vörös Hadsereg csapatait sürgősen vissza kellett parancsolni. Julier a kudarcért saját magát, illetve a rossz haditervet okol­ ta. Benyújtotta lemondását, amit azonban Landler nem fogadott el. Ceglé­ den, július 31-én, Vágó Béla különvonatában, összeült a Vörös Hadsereg legfelsőbb vezetősége. Landleren kívül részt vettek ezen Pogány József, Bo­ 47 �kányi Dezső, Hamburger Jenő és Kun Béla és persze Julier, aki a vezér­ kar szemével nézve a kialakult hadihelyzetet, mindenféle offenzíva leállí­ tását és a csapatok defenzív felhasználását javasolta.15 Másról is esett szó. Politikai ügyekről. A Tanácsköztársaság további sor­ sáról. Felvetődött a gondolat, ha a kormányzótanács lemondana és a ha­ talmat egy mérsékeltebb politikai csoportosulásnak átadná - vajon az an­ tant hajlandó lenne-e érdemileg Budapesttel tárgyalni és az intervenciós román csapatokat leállítani? Kun azonban a feltétel nélküli harc mellett tört pálcát. A Vörös Hadsereget ismét offenzívába kell hajtani - hangoztatta Bokányival és Julierrel szemben. E z ideig a románok csak kis erővel jöt­ tek át a Tiszán. Ha ezeket visszavetnénk, a folyam vonalát hosszabb ideig lehetne tartani! A ceglédi haditanács el is rendelte a Vörös hadsereg ismé­ telt támadását - de közben, július 31-ére, a csapatok belső bomlása ijesz­ tő méreteket öltött. Julier visszaemlékezéseiben megírja, hogy amíg július 25-e után a Tiszán átkelt vöröscsapatok visszavonulása aránylag még rendezettebb körülmé­ nyek között folyt és így a hadianyag jó részét is sikerült megmenteni - ez az állapot július utolsó napján gyökeresen megváltozott. Valami „megpat­ tant” a katonák lelkében! Fegyelmük bomlóban volt; harci kedvük a nulla „ értékére” süllyedt. „ A csapat semmi áron nem akart többet harcolni!” e rezümével jött Julier július 31-én vissza a Tiszától.16 Kun Béla is hasonló végeredményre jutott. A ceglédi haditanács után gépkocsijával beszágul­ dotta a tiszai front egy részét. Szajolnál, ahol egy rögtönzött beszédben lel­ ket kívánt verni a katonákba, csak süket fülekre talált. Münnich Ferenc­ nek, a Vörös Hadsereg politikai biztosának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a vöröskatonák odamondogattak Kunnak: ,M i már eleget harcol­ tunk! Harcoljanak most maguk., elvtársak!” 17 Legjobb esetben is mérhetet­ len közöny uralta a vöröskatonák lelkét. Csalódtak vezetőikben, csalódtak a nemzetközi szolidaritásban, hiszen - hogy csak egyetlen példát mondjunk! - a július 21-ére beharangozott, a Tanácsköztársaság megsegítését célzó „nagy internacionalista proletártüntetés” , illetve sztrájk Európa-szerte el­ maradt, illetve itt-ott jelentéktelen helyi megmozdulásokra zsugorodott. Több munkásezred nyíltan kimondta: hazamegy, nem harcol tovább! Más helyeken a csapatok önkényesen elhagyták állásaikat. Már csak békét kíván­ tak. Hiába vette át a ceglédi haditanács határozata alapján Vágó Béla az I. és IV. hadtest még meglévő csapatai felett a parancsnokságot és intéz­ kedett egy offenzíva előkészítésére. A katonai gépezet csődöt mondott. Augusztus 1-én, a reggeli órákban, Szolnoktól délre a Tisza mögött, magyar részről szinte semmiféle egység nem állt. Még folyammegfigyelésről sem le­ hetett már beszélni! A román királyi hadsereg meg éppen ezen a napon tett előkészületeket a Tisza-vonalon való átkelésre. Szolnoktól délre. . . Papíron ekkor a Vörös Hadseregnek még 23 zászlóalja és 4 tüzérütege volt. Ezekből kaparta össze Vágó azokat a csapatokat, amelyekkel augusz­ tus 1-én Szolnoknál ellentámadást indított a románok ellen.18 A város egy részét sikerült is visszafoglalni, de a siker helyi siker maradt. A többi front­ szakaszon a románok, ha kezdetben óvatosan is, de folytatták nyugati budapesti - irányban az előnyomulásukat. Kun Béla közben Budapesten a Tanácsköztársaság likvidálásával volt elfoglalva. Augusztus 1-én délután a Budapesti Központi Munkástanács ülésén jelent meg. A z előbbi két nap fronton tapasztalt látványai valószínű­ leg mélyen befolyásolták hangulatát, érzelmeit és helyzetmegítélését. Becsü- 48 �letére legyen mondva, volt bátorsága szembenézni a tényekkel és azokból a helyzet adta következményeket levonni. Egy kevesek által ismert kora­ beli dokumentumból idézünk! A Budapesti Központi Munkástanács au­ gusztus 1-i üléséről készült jegyzőkönyvből. Ekkor már Kun Béla mögött volt a pártvezetőség és a kormányzótanács ülése, ahol a hatalomról való lemondást eldöntötték. Kun mellett csak Szamuely Tibor tartott ki. A szakszervezeti tanács is túlnyomó többségben a diktatúra feladása mellett szavazott. M aradt tehát Kun számára a Budapesti Központi Munkástanács informálása. A kormányzótanács lemondását illetve a szakszervezeti kor­ mány megalakítását Rónai Zoltán közölte a jelenlévőkkel. Ezután lépett az emelvényre Kun Béla. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint így kezdte beszé­ dét: „Hangom nincs már, csak a hitem van meg, hogy az a proletariátus, amely cserben hagyott nem engem, nem a vezérét, hanem cserben hagyta ön­ magát, az a proletariátus, amely mégsem hibás, mert a kapitalizmusból, e b­ b ől a mocskos, ebből a ronda kapitalizmusból nem lehetett mást csinálni, mint azt a mocskos és ronda rendszert, amely ebben az országban volt. Én elvtársak, azt mondom, nagyon mérlegeltem, nagyon gondolkodtam rajta, mit tegyek, és most itt hidegen és nyugodtan mégis megállapítom: megbu­ kott a proletárdiktatúra Magyarországon. Megbukott a proletárdiktatúra gazdaságilag, politikailag, és katonailag megbukott. . . ” A továbbiakban Kun szenvedélyesen kifejtette: vágya az volt, hogy a proletárdiktatúráért a barikádokon harcoljon együtt a tömegekkel. Inkább a halál - mintsem a diktatúra feladása! „E rre gondoltam, elvtársak!” mondotta a gyűlésnek. „Á m mit csináljunk? Barikádokra álljunk ki ma­ gunk, tömegek nélkül?” 19 Ez a kb. 30 perces Kun-beszéd, amely nem men­ tes az ellentmondásoktól, becsületes őszinteségében érdemel figyelmet. H i­ szen a mi századunkban egy kézen meg lehet számolni azon politikusok szá­ mát, akik szembe merték nézni politikai kísérletük totális csődjével és ezt nyilvánosan és őszintén a levont következtetésekkel együtt el is mondták! Augusztus 2-án Haubrich József vasmunkás lett Böhm Vilmos és Land­ ler Jenő után a Vörös Hadsereg főparancsnoka. Rá már csak a hadsereg roncsai maradtak. Első intézkedései között ott találjuk a felvidéki hadjárat óta vajúdó „zászlóügy” rendezését. Haubrich elrendelte, hogy a Fegyveres Erők (figyeljük: már nem Vörös Hadsereg!) harci lobogója ezentúl csak az egyik oldalon llegyen vörös színű. A másik oldalnak nemzetiszínűnek kell lennie. A többi katonai intézkedések nem sok eredményt hoztak. Haubrich, aki a szakszervezeti, úgymond, Peidl-kormányban ideiglenes jelleggel egy­ ben a hadügyi tárcát is vezette, hamarosan elvesztette a hadsereg felett az uralmat. Pedig Julier kitartott mellette, sőt Stromfeld Aurél, ez a derék katona is egy időre visszajött dunántúli maga választott magányából, hogy ha szükséges, a románok Budapest irányában történő előnyomulása megaka­ dályozásában segítséget nyújtson. D e csapat, ami felett a gödöllői főhadi­ szállás rendelkezhetett volna, már nem akadt! Mărdărescu katonái au­ gusztus 4-én vonultak be - puskalövés nélkül - Budapestre. Augusztus 6án a Peidl-kormányt a fővárosban egy kis ellenforradalmi csoport puccs­ szerűen eltávolította a hatalomból. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy a szakszervezeti kormány még egy szakasznyi katonát sem tudott védelmére felvonultatni! Mi lett a még megmaradt vöröscsapatokkal? 49 �Augusztus első hetében a román királyi hadsereg által ellenőrzött te­ rületeken Mardarescu csapatai hat kombattáns hadosztályt kényszerített fegyverletételre. Így kb. 40000 katona és 1235 tiszt esett fogságba. Csak kevés egységnek - például a 2. dandárnak, amely Vácon keresztül jutott el a Dunántúlra sikerült a fogságbaeséstől megmenekülni. A Dunántúl egy részén augusztus közepe óta ekkor már a Horthy Miklós vezette N em ­ zeti Hadsereg volt az úr. Kozma Miklós Az összeomlás című 1933-ban ki­ adott visszaemlékezéseiben megírja többek között, hogy dunántúli előre­ nyomulásuk során még Fajsznál csatározásra került sor egy vörösjárőr és a Moravek-Ostenburg-k ülönítmény katonái között.20 Kirschner Béla pedig egy régebbi tanulmányában részleteket közöl a Budapesttől nagy távolság­ ban lévő sátoraljaújhelyi direktórium megszűnésének körülményeiről. Itt a tanácsköztársasági közigazgatási szervezet augusztus 3-án értesült Kun bu­ kásáról, illetve a Peidl-kormány megalakulásáról. Ekkor a helyi hadügyi megbízott kihirdette: „. . . . a kommunizmus megszűnt. A Vörös Hadsereg leszerel. Mindenki térjen vissza h azájába.. .!” 21 Augusztus közepére már nem csak a helyi direktóriumok, hanem a mun­ kástanácsok is önmaguktól felbomlottak, szétszéledtek. Ha akadt is itt-ott egy-egy agilis helyi katonai vezető, aki igyekezett a rábízott egységeket fegyver alatt tartani, a románok budapesti bevonulásának tényére és az általánosan elterjedt hírekre, miszerint a Tanácsköztársaság megszűnt, Kun Béla a népbiztosokkal Bécsbe távozot - végső soron kapitulált. A katonák, fegyvereiket hátrahagyva, szétszéledtek laktanyáikból. Totálisabb összeom­ lást, mint a magyar Vörös Hadsereg 1919 augusztusi összeomlása, keveset ismer a modern kor hadtörténelme! Hadd szóljunk még itt a Vörös Hadsereg katonai összeomlásának egyes okairól, úgy ahogy azt nyugati kutató a tények tükrében látja. A Vörös Hadsereg tulajdonképpen a felvidéki hadjárat során kovácsolódott össze egységes katonai erővé. O tt honvédő háborút folytatott. A z inter­ nacionalista beállítottság mellett így a nemzeti érzelmeknek is szerep ju­ tott. A tanácskormány vezetői, elsősorban Kun, semmibe vették ezt a lelki tényezőt, amely a csapatok harci kedvére kedvezően hatott. Hiszen a Vörös Hadsereg zömmel parasztokból állott. A z internacionalizmust a gyakorlat­ ban nem értették. Földéhségüket sem elégítette ki a tanácskormány. Mi mo­ tiválhatta tehát harcukat, ha se honvédelem se földvédelem ebben a küzde­ lemben nem játszott szerepet. A munkásezredek kezdetben jól harcoltak. Fegyelmük is megfelelő volt. D e egy kis idő múlva elegük volt a frontból. Ú gy gondolták: 1919 májusában önkéntesen jöttek harcolni, most joguk van ahhoz is, hogy önkéntesen hagyják ott a frontot. Lázongtak. Egyes egysé­ geknél az anarchia ütötte fel a fejét. A „szakszervezeti fegyelem” nem volt képes - legalábbis hosszabb távon - a katonai diszciplinát pótolni. Ami a tisztikar zömét illeti - ők nemzeti érzelemtől vezéreltetve léptek a Vörös Hadsereg szolgálatába. A titkos a ki nem mondott, meg nem be­ szélt jelszó, ezeknél így szólt: „H a vörös zászlók alatt is indulunk a harcba - mire a Kárpátokba érünk, piros-fehér-zöld lesz a lobogónk!"22 Helyesen állapította meg egy 1975 májusában az É let és Irodalom című hetilapban posztumus közzétett írásában Lukács György, a nagy marxista filozófus (aki mellesleg 1919-ben egy ideig a Vörös Hadseregben politikai biztos is volt), hogy „ . . . 1919-ben óriási szerepet játszott a nemzeti elem: ez a Vörös Hadsereg lényegében magyar hadsereg volt: ID E G E N támadások­ kal szemben védekezett!” 50 �A Vörös Hadsereg egyben népi hadsereg is volt. A hátország minden búja és baja elért a katonáihoz és azokat lelkiekben súlyosan befolyásolta. Így például a családok otthoni éhezése, a különböző ellenforradalmi meg­ mozdulások, Szamuely terrorintézkedései. amelyek - tudjuk - különösen a paraszti vidékeket sújtotta. Ehhez jöttek még: a hátországi közlekedési zűrzavar, a fehérek propagandája, a sok, a frontot is elérő tudatos rémhír, az antant ígérgetései, és nem utolsósorban a kormányzótanácsbeli vezetők politikai megosztottsága, elbizonytalankodásai. Mindezek a tényezők egy­ magukban és összességükben negatív vonatkozásban kihatottak a csapatok­ ra.23 Egy világos katonai cél, a nemzeti beállítottság akár taktikai okokból való megtűrése és - nem utolsósorban - a hátország szilárdsága, szerintünk a legfontosabb katonapolitikai tényezők voltak, amelyeknek hiánya - mint az események megmutatták - a magyar Vörös Hadsereg működésére döntő­ en kihatottak és előbbrehozták a - ma már tudjuk - kikerülhetetlen véget, a Tanácsköztársaság bukását.24 A Vörös Hadsereg összeomlásával, felbomlásával kapcsolatban - hadd mondjuk ezt még el - az utókor ne az egyszerű katonát okolja. Ő , amíg a körülmények engedték, megtette kötelességét. Éppen ezért tartom külö­ nösen sajnálatosnak, hogy ennek a névtelen, ismeretlen vöröskatonának, aki 1919-ben nehéz körülmények között az idegen betolakodók, az imperia­ lista nagyhatalmaktól az országra szabadított hadseregek ellen védték Tanács-Magyarországot, hogy ennek a katonának - a budapesti tanácsköztár­ sasági emlékmű vörösmatróz-figuráján kívül - ez ideig külön szobrot még nem emeltek a mai Magyarországon. Nem lenne itt az idő, ezt pótolni? JEGYZETEK 1. Ágoston Péter naplója, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, MS 5060/D. 2. Borsányi György: Kun Béla. Politikai életrajz, Budapest 1979, 185. 1. (Kossuth Könyv­ kiadó) 3. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, Budapest 1946, 310—322. 1. (Népszava Könyv­ kiadó) 4. Hetés Tibor: Stromfeld Aurél, Budapest 1978. (Zrínyi Katonai Kiadó) 5. J ulier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Cikksorozat a buda­ pesti Magyarság napilap 1927. július 3—17. közötti megjelent számaiban. A „zászlóügyről” a június 15-i közlemény számol be. 6. R észleteiben lásd Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg 1960. (Zrínyi Katonai Kiadó) harcai 1919, Budapest 7. Fogarassy László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása, Törté nelmi Szemle, Budapest 1981/1. 20. 1. 8. Fogarassy i. m. 21. 1. 9. Erről bővebben önmaga számol be idézett visszaemlékezéseiben. Lásd június 12. és június 13-1 közleményeit. 1 5 �10. Ha így lett volna, 1919 augusztusa után nem üldözte volna őt az ellenforradalmi rendszer! Julier 1919 második felében vizsgálati fogságban volt. Ügyében végül is becsületbíróság döntött, amely felmentette. A Nemzeti Hadsereg (és később a Ma­ gyar Királyi Honvédség) nem vette át, ott nem szolgált. Ügyét végül is 1932-től ke­ gyelmi úton rendezték, amikor is ezredesi nyugdíjat kapott. Julier 1944. április 25-én Budapesten tüdőrákban 66 éves korában hunyt el. 11. Idézi Borsányi, 190. 1. 12. A tiszai fronton harcoló magyar vöröscsapatok ereje 74 zászlóalj (31 000 puska) és 88 üteg (311 löveg) volt. Lovassággal, a hadosztály-törzsszázadok kivételével nem rendelkeztek. A román királyi hadsereg a Tiszántúlon ezzel szemben 119 zászlóaljból (84 000 pus­ ka), 60 lovasszázad (12 000 kard) és 98 ütegből (392 löveg) állt. A magyar adatok forrása Liptai i. m. 498. old. Továbbá A magyar Vörös Hadsereg 1919. Válogatott dokumentumok, Budapest 1959. (Zrínyi Katonai Kiadó) A román adatok forrása: Mardarescu: Campania pentru desrobirea Ardealului si occuparea Budapestet, 1918—1920. Bucuresti 1920. 13. Részleteiben lásd Vágó Béla 1881—1981. Vágó Béla születésének 100. évfordulóján — Baján 1981. augusztus 10-én — tartott emlékülés előadásai, Kecskemét 1983. (Bács Me­ gyei Lapkiadó Vállalat), 46—47, 1. 14. Mârdârescu, i. m. 141—142. 1. 15. F ogarassy i. m. 32. 1. 16. Julier i. m. Magyarság, 1927. június 16. 17. Münnich Ferenc a „nagyközönség” részére írt visszaemlékezéseiben erről igen szűk­ szavúan és „finoman” tudósit, amikor így ír: „Az északról történt visszavonulás aláásta a hadsereg Jegyeimét. Kun Bélával kísérletet tettünk a fegyelem helyreállí­ tására, de ez nem sikerült, és a további események a Tanácsköztársaság bukásához vezettek. . . ” (Münnich Ferenc: Viharos út, Budapest 1966. 75. 1. Szépirodalmi Könyv­ kiadó). Az általam való idézet Münnichnek az MSZMP Párttörténeti Intézetében elfekvő visszaemlékezéséből való, amelyet Borsányi idéz Kun Béla című könyvé­ ben (191. 1.) 18. Részleteiben lásd Fogarassy László: A magyar Vörös Hadsereg utolsó csatája, Szol­ nok, 1919. augusztus 1. Közli: Jászkunság, Szolnok, 1961/3—4. sz. 19. Idézi Borsányi i. m. 195. 1. 29. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918—19.. Budapest é. n. 393. 1. 21. Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a front­ vonal mentén. Századok, Budapest, 1968/3—4. sz. 437. 1. 22. Münchenben, 1984 tavaszán két veterán honvédtiszt, akik „ellenforradalmi lélekkel” vettek részt az 1919-es Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratában, közlései e sorok író­ jának. 23. Ezeknek a tényezőknek a fontosságát a későbbiekben a szovjet katonapolitika is magáévá tette. Hadd idézzük itt Sztálin 55. számú parancsát 1942. február 23-ból. amelyben nagyon világosan kifejti: „ . . a háború sorsát most már nem olyan mel­ lékkörülmény fogja eldönteni, mint a váratlanság tényezője, hanem állandóan ható tényezők: a hátország szilárdsága, a hadsereg szelleme, a hadosztályok mennyisége és minősége, a hadsereg fegyverzete, parancsnoki állománya, szervezőképessége. . . ” Figyeljük a sorrendet! Forrás: Sztálin a Szovjetunió nagy honvédő háborújáról, Moszkva 1946. 39. 1. Idegennyelvű Irodalmi Kiadó. 24. Éppen Fogarassy László az, aki A magyar Vörös Hadsereg utolsó csatája című ta­ nulmányában utalt arra, hogy az antantnak 1919. július végére már készen volt a koncentrikus támadási terve arra az esetre, ha a tanácskormány nem lépett volna vissza. Francia, cseh és szerb csapatok álltak erre a célra készenlétben. A beavat­ kozás kimenetele nem lett volna kétséges! 52 �csan á d y Já n o s Kisajátítók „Virág és ifjúság” akik kisajátítanák az egy és oszthatatlan igazságot — a jövőbelátók, a felkent igazmondók, a minden hájjal megkent purifikátorok, a szájtépők, a májtépő nemzeti zokogok, az ,.én mondtam előbb” eminensek, a stréberek, és akik oldalra billentik a ladikot: a vad menekülők, s a hazakelepelők, a régi sérelmeket számontartók és előszámlálók, az élenjárók s a mindig jó pontot gyűjtögetők, az igénybejelentők és a rutinos feljelentők: mind-mind a rohadt hínárból angyalszájjal kiénekelők kik lerántanák tőzegükbe igazságod: az egy és oszthatatlan magyarságot. 53 �A m íg a vadludak... Tegnap még verőfény, napfenyér s rozsdás platánok tenyér­ levelei a parikhomályban, napfoltok a gyepen, fecskeraj a márványkék egen s ma már hűs esőben bókoló lapdanehéz őszirózsa-fejek, illatharmatukat leveri a nehéz, a ránkköszöntő a rég megszokott, gyorsan feledett, felhőrostából gondosan szitált eső, mely áztatja a fészkeket: nem tudom, érzik-e azt a döbbenetet a villanydrótokon gyülekező fecskék kottái, amit nem lehet elviselni, a gyorsan őszülő elárvult hazát ahonnan az év előörsei elűzik a nyármadarak hadát; nem tudom, érzik-e, hogy nincs tovább, s kerülni kell majd kontinenseket, és a ki-tudja-mit-hozó-idő visszaadja-e, ami ma még mienk, a szívünkkel elrepülő hazát, míg fenn a vadludak sírva kergetik, ami elveszett. 54 �JOBBÁGY KÁRO LY Csak tavasszal... (A la Petőfi) Csak tavasszal ne vigyenek kivégezni, amikor a virág s rügyek, mind tengernyi, amikor a füvek (őrült rákos sejtek) sokasodnak, s lihegő, fűlt lázuk terjed; apró dárdák verik át a fagyos földet és a tél szürke világa egyre zöldebb . . . Jaj! csak akkor ne vigyenek akasztásra, ne kössék be e két szemet, hogy ne lássa. Szelíd vagyok, ölni sosem lennék képes, de pár szavam elég egy jó zendüléshez, és ha ezért valaha is felkötnének, ne tavasszal! - Ő sszel, télen haljak én meg! 55 �Strugai eszmélés Idegen, mégis ismerős e táj, e víz zúgó, erős hangja és friss zenéje. Sosem jártam itt - de belül idézi (nem a szem, a f ü l. . . ) - a lélek tiszta mélye. A minaretek hófehér csúcsa szinte az égig ér. - Hol láttam ezt már hajdan? Igen! Ez, ez volt az a táj, mély feldereng s lüktetve fáj, lánccsórgés-teli zajban. Mert hiszen erre vitt az út Isztambul felé, oda fut, és őseimet erre hajtották török katonák; fenn a mosztári hídon át, majd itt, korbáccsal verve. Csupa könny asszony s lányszemek tükre örökítette meg e hegyhát szürkeségét, ahogy gazdagok háreme, vagy a halál felé menet mázolták arcukon szét. Itt mosták véres láb u k a t?.,. Feldobja emlékük a hab. S míg eszmélek dadogva, mint egy nád szálat, elragad a keserűség, indulat, s egy népsors zúgó sodra. Struga, a Drim folyó hídján, 1984. aug. 25. 56 �ablak SALO M RACABI Behatolva a rózsa... Behatolva a rózsa mély bíborába nem létező utcákon ősi könyvekben rózsámra rátalálva összekeverem a lelket és a visszhangot, mely elvágja a levegő útját üldöz mígnem énem ’Egy vagyok’ felkiáltással eltűnik egy fogatlan bíborszínű szájban. E z vagyok én Ez vagyok én és ezek itt a szavaim. E z vagyak én, ki nem érdemes arra, hogy a nevedet kimondja. Nézd, hogy párolog a lélek és a zene hogyan írja önmagát. Egy anya alakja a fia felett. Egy anya alakja sérült fia felett. E z vagyok én, azokon az utakon, melyek rajtad túlról érkeznek hozzám. D e honnan lesz bátorság bennem, hogy tüzet gyújtsak a hóban, honnan lesz bátorság bennem, hogy felmenjek a hegyre vezető grádicsokon, és eléd dobjam a szavakat, elismerjem a te dicsőségedet. E z vagyok én, mint egy légionárius, lábammal Isten földjét rugdosom. 57 �Magányomban Magányomban téged hallak és a holddal növő fák, és a föld, melyhez az emberek mint üvegedények csapódnak és a szerelem, mit magamba zártam és a felszaggatott ablakok emlékeztetnek csupán a saját lélegzetemre. Á ll a tekinteten túl Á ll a tekinteten túl, csak néz, egyre fürkészi merre sodródik az a r , melyet ő visel és merre fordul a lehelete, amit erőm megfeszítésével én vonszolok. Szemem belső szemekre, kezem légiesebb kezekre cserélve azon tűnődöm, a haja, mely mint a leomló hegyek betemeti arcát és elfojtja lélegzetét, vajon milyen lehet. 58 �Megváltás Lévén, hogy nincs bennem megváltás, a megváltás az, amikor te járkálsz körülöttem, és még attól sem félsz, hogy egy levél lehull, s még egy levél önmagadból, amikor egy számodra ismeretlen nyelven elringatod magad egy dallal, vagy amikor Éva-kosztümben rohangálsz szobáról szobára, és keresed ezt a szót. A tekinteten túl Az első szó, amit Izraelben megtanultam: Salam, annyit jelent: béke. A leg­ gyakoribb köszöntés is ez; Salom, salom - mosolyognak az emberek egymásra. A most érkezett beszélgetőpartneremet úgy üdvözölhetem, hogy salom, salom, salom. Ugyanis ezt a csodálatosan szép keresztnevet viseli: „B éke”. A családi neve R A C A B I. Vajon ennek a szónak is van jelentése? SR: Egy falunak a neve volt Jemenben, nemzedékekkel ezelőtt. Édesapám ősei hét nemzedékkel előbb vándoroltak az országba. Édesanyám marokkói származású, ő 1948-ban érkezett. Haifa mellett születtem 1951-ben. Itt nőttem fel, majd Jeruzsálemben tanultam rabbiképzőben 17 éves koromig. Ne kér­ dezze, miért hagytam abba, mert úgysem tudom megválaszolni röviden. Ka­ tona lettem. Tanultam és dolgoztam. Voltam éjjeliőr és tanár. Foglalkoztam utcagyerekekkel. Most is tanítok. Az egyetemen zsidó történelmet, a gimná­ ziumban pedig irodalmat. Ami a szívemhez ezen kívül a legközelebb áll, az a költészet és a filozófia. Nemcsak verseket írok, de kritikákat is. Hét verses­ kötetem jelent meg, s egy antológia, melyben három másik költővel együtt szerepelek. Hogyan kezdődött; mikor született az első vers? SR: Ünnep volt. Nem sokkal azelőtt hagytam ott az iskolát. Egyedül ültem az asztal, egy nagy asztal mellett. Sípoló hangokat hallottam egyszerre. Tol­ lat, papírt vettem elő és megírtam az első versemet, miért hagyta ott a galamb Noé bárkáját. Nem tudtam, mi a költészet, a profán költészet, s pláne, hogy mi a modern költészet. Ismertem, megtanultam a középkori imaszövegeket. Be­ mentem Haifán egy könyvesboltba, filozófiai témájú könyveket kerestem, s a 59 �kezembe akadt Baudelaire-nek A romlás virágai, valamint Slonszkinak az is­ mert modern héber klasszikusnak egy éppen akkor megjelent kötete. Ez 1968ban történt. Megéreztem, mi az én irányvonalam. Imi kezdtem, s azóta folya­ matosan írok. Bár ismerem az intést: A sok könyvírásnak se vége, se hossza. . . Verseim tematikája az évek során nem változott. Magamról, magunkról írok. Kezdetben hangulatokat, emlékfoszlányokat elevenítettem meg. írtam édes­ anyámról, édesapámról, s hogy én mint vallásos kisgyermek hogyan viszonyul­ tam hozzájuk. A későbbi verseimben az elmélkedés lett egyre inkább úrrá. Már nem visszaemlékeztem, hanem az adott helyzetben írtam meg problé­ máimat. Isten központi helyen áll költészetemben. Nem külsőséges formaságokban, nem szavakban. Tudatosan. Ügy, ahogy az arámi mondás fogalmazza: A z Ir­ galmas a szívet kívánja; rahamána liba baé. Mint tudja, Isten a szívekbe és a vesékbe lát. A szívbe, ahol a tudatos, s a vesékbe, ahol a tudatlan érzel­ mek fészkelnek az ókori ember felfogása szerint. A z igazán jó pedig csak az lehet, amit tudatosan tesz az ember. Ez a megfogalmazás Kantnál is szerepel. Azt hiszem a legtudatosabban gyakorolható, s gyakorolandó a szeretet. G e­ m i lut haszadim szószerinti fordításban azt jelenti: a szeretet viszonzása. Az embernek elsősorban Isten szeretetét kell viszonoznia. Cselekvően. Szeretetet kaptunk, s ezt tovább kell adni, hogy adakozva szeressük a másikat. Együtt élvezhessük az örömöt, melyet tulajdonképpen az isteni szeretetből elindítva, mi hoztunk létre. A szeretet teremtőerő, szeretetet teremt. Minden ebből szü­ letik. Nem anyagiakra kell csupán gondolni, ha adásról, ajándékozásról van szó. Az öröm, a bánat, a csönd, a gond, a hallgatás, a meghallgatás, az öle­ lés, a simogatás, a gondolat, a nevetés, a könnycsepp minden ajándék, s mint ilyen, továbbajándékozható. Az élmény például egy-egy, akár gondolati verset is elindító ajándék lehet a számomra. Nagyon spontánul születnek ugyanis a költeményeim. Javítgatni, kikorrigálni nem szoktam. Törlök, áthúzok, szétté­ pek, ha nem találom, úgy, hogy az első fogalmazás véglegesnek is megfelel. Ha jól értem, amit csinál, az leginkább a modern vallásos költészet fo­ galmába sorolható. Kiknek az érdeklődésére számíthat ? SR: Aki nem ismeri, az nem is gondolja, hogy tulajdonképpen csak egy egész keskeny kis intelligenciaréteget érdekel a modern vallásos vers Izrael­ ben. A profán tábornak problémái vannak, a vallásos pedig egyáltalán nem olvas modern verseket. Amikor az első versemet megmutattam, akkor előze­ tesen sokat gondolkoztam azon, vajon mit teszek, ha azt mondják rá: ez na­ gyon rossz! Azt hiszem, tovább írtam volna. A lehető legrosszabb kritikákra is csak újabb és újabb költemények születésével tudtam volna felelni. A z igazi művészre valóban ez a jellemző, dehát azért mégis sokkal bol­ dogabban dolgozik abban a tudatban, hogy igen elismert költő. Kritikusai gyakran dicsérik szimbólumait is. Néhányról a fontosabbak közül beszél­ jen, kérem. SR: Talán első helyen a makom, a hely szerepeljen. S játsszak egy kicsit a szóval, az első a legfontosabb hely, az nem csupán hely, hanem Istent is je­ lent. Az ima az Istennel való találkozás helye. Abrahámnak, Izsáknak és Já­ kobnak tulajdonítják a napi imádságok „alapítását” . Á brahám korán hajnal­ ban fölkelt, azon a rettenetes reggelen, hogy teljesítse az Úr parancsát, a Vajaskem Á vrahám babóker azt is jelenti, hogy hajnali imát mond. Vajon enélkül tudott volna-e Izsák kérdésére, olyan nyugodt, biztos, hívő választ adni: „Isten majd gondoskodik bárányról az égő áldozathoz, fiam.” Lehet-e em- 60 �bernek ennél nagyobb bizalma az őt próbára tevő Istenben? Ezt a helyet azért nevezik mind a mai napig „ a hegyen, ahol az Úr gondoskodik”-nak . A hely pedig a későbbi jeruzsálemi szentély helye. Felcseperedett fiának Ábrahám Háránból, szülőföldjéről, rokonai közül ho­ zat feleséget. A történet minden mozzanata az Űr gondoskodó szeretetét tük­ rözi. Az öreg szolga alig mondja el imáját, melyben kéri az Urat, hogyan je­ lölje meg a lányt, akit feleségül kell választania Izsáknak, máris teljesednek a feltételei, amiről megtudhatja, hogy Isten megint jóságosnak mutatkozott Á b­ rahám iránt. A leánykérés pompásan sikerült, s Rivka azonnal hajlandó is el­ menni leendő férjéhez. Izsák mielőtt Rebekkával (Rivkával) találkozott laszuah baszade, sétált a mezőn, de inkább így fordítják a laszuah első jelen­ tése szerint, hogy imát rebegett. A z esti ima Jákob nevéhez kötődik. A z a hely, ahol Jákob rátalált Istenre, valószínű, azonos Izsák megkötözésének a helyével. A vajifga bamakom = rátalált a helyre, magában foglalja, hogy ez nem egy, de a hely volt. Este történt, nem sokkal később lefeküdt és elaludt, de előbb találkozott Istennel. Kedves kis mesét enged meg a Talmud szövegével való, ha mondhatom így, játék. Elmondaná? SR: Természetesen. Másik kedves szimbólumomhoz, a kőhöz (even) is csat­ lakozik. Jákob a feje alá nem egy követ vesz, hanem a helység köveiből tesz. Álmában egy égig érő létrát látott, melyen Isten angyalai le- és feljártak, az Úr pedig fölötte állt, s így szólt hozzá: „A z Úr vagyok, atyádnak, Ábrabámnak Istene és Izsák I stene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjeszkedned nyugatra és keletre, északra és délre, általad és utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled,vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Az álmából felébredt Jákob így szólt: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Másnap reggel vette a követ, amelyen a feje nyugodott, s emlékkőül állította. Igen ám, de a helység kövei vetélkedtek, hogy melyik legyen az a kő, melyen az igazember feje nyugodott, s ekkor csoda történt, s egyetlen kővé egyesült va­ lamennyi. Számtalan ilyen kedves kis mese egészíti ki a talmudi történeteket. Ez például igen jól egyezik a bibliai szóhasználattal is. Egyébként az imádságra is vonatkozik, hogy Isten a szíveket (s nem a sza­ vaikat) vizsgálja. Kedves kis legendát hadd meséljek él egy elhagyott kis szi­ get egyetlen zsidó lakójáról, aki egy nap hajótörött zarándokokkal találkozott. Könnyes boldogsággal mondta, de jó, hogy végre együtt vagyok tíz férfival, s elimádkozhatom a kaddist veletek. Jöhé smé ráko mövorach - legyen az ő gyönge neve áldott - kezdte. A többiek felvilágosították: a pontos szó rábó, hatalmas, mindenható. Szégyenkezve ígérte meg, hogy a jövőben nem téveszti össze egymással a két betűt. Másnap, mikor a kijavított hajó már a tengeren úszott, kétségbeesve kiáltozott utána, sőt a vízen járva futott a nyomában: Jaj, jaj, tanítsatok meg a helyes szövegre, mert megint elfelejtettem. „Légyen átkozott az Isten!" — zengi Vörösmarty Mihály A SZE N T EM ­ BER című versében az öreg remete, aki szintén a vízen járva fut a hajó után, mikor: „Elfelejté jobb imáját Bölcs Gerő e nagy csodára Így szól a nép hallatára: 61 �Embernek hangzik a szó, Isten szív után ítél, Aki hisz, szeret, remél, Az jobbjához feljutandó. Csalfa szívre, cifra szóra, A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul: A magas menny meg nem indul. Téged isten Jól megértett. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat, És ne rettegj semmi földi vádat.” D e mi legyen a következő szimbólum? Beszélne talán a rózsáról? SR: A sosana lehet rózsa, de lehet liliom is, nem egyöntetűen eldöntött a talmudi szóhasználatban, hogy miikor melyik virágot jelenti. Igen fontos nö­ vény, mert a Kabalában például a viliág szívét, középpontját fis rózsa jelöli. Nem mindegy ám a színe sem. Amíg a vörös a bűn, a harc, a szerelem szim­ bóluma, addig a fehér a tisztaságé, az ártatlanságé. Gondolom fehérben mégis inkább a liliomra kell gondolni. Egy elvarázsolt kertben ugyanis egy holdas éjszakán összevesztek a virágok, melyikük a leg­ szebb. A kertész ámulva hallgatta a vetélkedőjüket. A százszorszép nevére hi­ vatkozott. A rózsa nem éppen legszerényebb hangon dicsérte gyönyörű színét, szirmai bársonyos tapintását, bódító illatát, mely örömöt okoz a szemnek, s fölvidítja még a szívet is. Letorkolta őt a tulipán, levelei alatt szúrós tövi­ sek nőnek, s aki fájdalmat tud okozni, az nem érdemel elsőséget a szépségversenyen. A kertész nem győzte jobbra-balra kapkodni fülét, s egyszercsak megakadt a szeme a liliomon. A távolban állt, virágkoronáját ringatta a szél, s ő szeré­ nyen meghajtotta magát. Csöndben állt, de illata áthatolt a vitatkozókhoz. S ekkor a kertész megszólalt: - Hát te, nem küzdesz az elsőségért, te tökéletes szépség tükre? Te, aki szebb vagy a frissen hullott hónál, színed az ártatlan­ ság ruhája, tisztább az illatod, mint a langyos hajnali szellő, s mily szerény és igénytelen vagy. Legyen tiéd az elsőség, az ártatlanságodé, szelíd szerény­ ségedé, tisztaságodé. Te mennyei ajándék vagy valóban, égből lecsöppent tej­ ből kiserkedt, fölnövekedett. A tisztaság a Seregek Urának legnagyobb és legszebb ajándéka, ahogy Izajás csodálatos tömörséggel fogalmazza: „Ha olyanok volnának is bű­ neitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” SR: Verseim azonban csak jelölik azokat a szimbólumokat, amelyeket kéré­ sé re kifejtettem. Ahogy a bevezetőben mondtam, vallásos verseim is profánok lehetnek, s a legprofánabbnak tűnő témát is úgy dolgozom fel néha, mintha szent dologról írnék. Persze mert úgy érzem, nekem az valóban szent. Gon­ dolok itt a szerelemre, családra, gyermekekre például. Azt hiszem, elérhetet­ len csúcs az Énekek Éneke, sőt mondhatnám, nagy kihívás a költőnek. D OBOS M ARIAN N E 62 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Palackposta Vadnyugati olvasónapló A z 1956 utáni három évtizedben - nyugodtan mondhatjuk - alig válto­ zott a nyugati magyar szellemi élet intézményrendszere. A nyolcvanas évek második felében azonban megmozdult a föld Nyugaton: a világhá­ borús nemzedékek kihalása után az 1956-os derékhad dezintegrálódása került napirendre. A mai ötvenévesek jelentős része immár magyarországi folyóiratokban, honi kiadóknál jelenteti meg írásait. Napjainkban a politikai emigráció fokozatosan kulturális emigrációvá alakul át. Ennek megfelelően ma már egyre kevesebb politikus, és egyre több író és írójelölt telepszik meg Nyugaton. Megfogyatkoznak a politi­ kai és elszaporodnak a kulturális fórumok. A régi ötösfogat: a müncheni Új Látóhatár, a római Katolikus Szemle, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely, valamint a cichagói Szivárvány után évről évre új lapok jelennek meg, mint a fiatalok szerkesztette Motolla, vagy a Nemzedékek, a nyugati mintára szervezkedő új jobboldal folyóirata. A z eredmény: a nyugati magyar irodalom útvesztőiben eligazodni egy­ re nehezebb. Márpedig a tájékozódás nemcsak jog: kötelesség. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az alábbi jegyzetek. I. Egy merőben új próbálkozásról szeretnék szólni először: az ötödik számnál tartó Irodalmi Levelekről. E zt a független szépirodalmi fóru­ mot Kölnben és Budapesten szerkeszti Farkas Péter és Petri György egy nyugati és egy hazai író. „ A z Irodalmi Levelek szabálytalan időkö­ zönként jelenik meg” - jelenti a borítólapon található rezümé - >,s min­ den egyes szám egyetlen szerző önálló, független magánszáma, szerzői estje. . . A sorzatnak nincs pontokba foglalt programja. . . nem képvisel egy bizonyos ideológiát, világnézetet” . A recenzor legszívesebben azzal kezdené, hogy meghúzná ezt a suta szöveget: az egyes a „szám ” , az egy bizonyos az „ideológia” előtt enyhén szólva fölösleges. Ám a folytatás mérsékletre int: eddig az A liában élő Szász Béla kisregényét, és a genfi Szőcs Géza regénytöredékét közölte, a közeljövőben pedig két hazai író, Kom ád György és Petri György prózáját kívánja közölni az Irodalmi Levelek. Más szóval, a kiadó becsvágya elhomályosítja a bemutatkozás esetlenségeit. A mostani, ötödik szám a kölni szerkesztő, Farkas Péter „szerzői estje” , nyolcvanoldalnyi, 1976 és 1984 között Budapesten és Kölnben íródott prózai szöveg. Farkas Péterről megtudjuk, hogy harminchárom éves. pedagógiai főis­ kolára járt Csepelen, majd részt vett a demokratikus ellenzék szervezke­ déseiben. 1982 óta Kölnben él, és mint társszerkesztő jegyzi a folyóiratot. 63 �A jelen számban Századvégeim címen közreadott írásairól ítéletet mon­ dani - úgy érzem - korai. Egy mégoly vérbeli prózaíró is legfeljebb tehetséges kezdő harmincévesen. Farkas Péter is a helyét keresi: az ön­ kifejezés lehetőségei, a műfajok és a világnézetek, a társadalmi rendsze­ rek között. Ö nmagával próbál szembenézni, elszántan és elbizonytala­ nodva, egyszóval őszintén, már amennyire az őszinteség irodalmi lehet. A z alapállás romantikus, lírai, az író maga is szégyenl i: menet köz­ ben lépten-nyomon kineveti saját pózait. Öregnek érzi magát, mint ál­ talában a harmincévesek, sokat tapasztalt világutazónak, aki benézett már néhány nő lába közé Csepel és Köln perifériái között. Retteg, hogy be­ lefásul, hogy elkapja őt is a gépszíj, a mai szóhasználattal fogyasztói tár­ sadalomnak nevezett kispolgári taposómalom. A z írások burjánzók: hol , arctalan paranoia bíborszárnyaiból szőtt lepkék árnya töri meg a fényt” , hol „egy iszapos éjjel magára ránt az ébredés” . Idegen betétszavak, vendégszövegek tarkítják: ezekkel - eleinte úgy képzeli - jellemezhet, vagy hangulatot teremthet az ember. Évek kellenek hozzá, mire rájön: zavarók, fölöslegesek. „Próbálj megérteni!” - könyörögnek egymásnak az elbeszélések egye­ temek és gyárak között kallódó félintellektuális hősei. E zt próbáljuk mi is, noha - mi tagadás! - a kelet-európai „lelkizés” nyugati fülnek meg­ lehetősen idegen. Ahol szinkronban vagyunk: az Anzixok Tetániából tíz feszes, a val­ lomások belterjes világából kitekintő szövege. Ezekben a szerző megmu­ tatja oroszlánkörmeit. Utánuk a Századvégem töprengései kevésbé hat­ ják meg az olvasót. Írni? Nem írni? Szatócsboltot nyitni? A kérdést min­ denkinek önmagával kell elintéznie. Farkas Péter hiába vár arra, hogy a fejére olvassuk - mint mondja - „törpeségét” . Érzékeny, tehetséges fiatalember ő. Várjuk ki, mi lesz belőle a maga választotta ugaron, élet­ formák, műfajok, világok között. A Levelek a szerkesztők szándéka szerint amolyan „irodalmi kompjá­ rat” lenne K elet és Nyugat között. Egy ilyen kiadvány azonban a nyu­ gati magyar irodalom határmezsgyéin - vagyis a senki földjén - még néhány száz olvasóra sem tarthat igényt. A kompot nem várják - még csak a létezéséről sem tudnak - sem a keleti, sem a nyugati partokon. Utasai mindkét világból kiestek. A föl-földobott kő, a kitántorgók, majd a „zuhanás” nemzedéke után íme az új idők életformája: a pendlizés. Egy emigráns folyóirat - tisztelet a kivételnek - általában megszű­ nik, amikor a szerkesztők leadták benne írásaikat. Tény azonban, hogy az Irodalmi Levelek színvonalra törekszik, és hiányt tölt be, amennyiben a szerzők anyagi hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozza írásaikat. Kívánjuk, hogy minél később teljesedjen be rajta a légüres térben ful­ dokló nyugati magyar kiadványok végzete. 2. Angol nyelvű irodalomtörténetében Czigány Lóránt megállapítja, hogy a nyugati magyar irodalom 56-os nemzedéke nem produkált jelentős pró­ zaírót. Nem dolgozta fel a menekülés, a hontalanság, majd a nyugati országokba való beilleszkedés élményanyagát, hiányzanak terméséből a nagyobb lélegzetű alkotások, a szociográfia, a dráma, a regény. �Tény, hogy az 1956-ban húszévesen Nyugatra kerültek alapélménye: egy dezintegrálódott világ, és benne, zuhanás közben felvillanó arcok, emberek - nem regénytéma. Felmutatására alkalmasabb az elbeszélés, a novella, még a formabontó, az esszéisztikus vagy a líra határain bóklá­ szó szövegirodalom is. D e nemzedékük közös élményét - ha nem is a regény műfajában - a göteborgi Halász György, a párizsi Márton László vagy Karátson Endre kisprózai alkotásai egyaránt maradéktalanul és magas művészi szinten képviselik. Szépprózánknak ehhez a vonulatához tartozik a Londonban élő Sár­ közi Mátyás, aki most Torkig Bizánccal címen adta ki - mondjuk így - novelláskötetét. Megkérdőjelezve, hiszen a kötet húsz írásából alig fél tucatra lehetne ráhúzni Maupassant kényszerzubbonyát. A többi: kroki, hangulatkép, tárcanovella, „füstkarika-eregető szerkentyű” - a kötetzáró vallomás szellemes meghatározása szerint. A címlapon nem szerepel műfaj. A hiányt nincs kin számon kérni: nem szerepel a kötetben a kiadó címe sem. Sokkal zavaróbb, hogy az olvasó nem tudja, mit tart a kezében: régi szövegek újabb kiadását, vagy új írásokat? Sehol egy évszám! Se rezümé, se bibliográfia, se fülszöveg. Még önmagáról is csak a sorok közt vall Sárközi. , A felmenőim között volt néhány író, és én veszettül igyekeztem azon, hogy csak író ne legyen be­ lőlem! Egy hetilapnál voltam riporter, aztán a hirdetőgrafika követke­ zett. S végül itt Angliában, ahol nincsenek magyar olvasók, mégis elkezd­ tem magyarul írni. . . A z a nagyszerű, ha valaki megél abból, amit fon­ tos és egyedül lehetséges tevékenységének tart” - mondják a Talányos szerkentyűk kesernyés befejező sorai. A figyelmes olvasó hamar rájön, hogy valahol már látta ezeket a tör­ téneteket. Válogatott elbeszéléseit rendezte volna sajtó alá a szerző? És nem lehetett volna ezt megmondani? Megmondani - az ám! D e kinek? A nyugati magyar író megszokta, hogy az olvasó nem létezik. Ö nmagának ír, aki ír, és önmagával fölös­ leges lenne tudatnia, hogy hol és mikor született. Ám legyen! Csak nem szabadna csodálkozni utána, ha az óhaza irodalomtörténészei nem tud­ nak eligazodni irodalmunk labirintusában, és munkáikban tévedésre hal­ mozzák a tévedéseket. Mozaikkockákból áll tehát össze ebben a kötetben az 1956-ban, húsz­ évesen Nyugatra kerültek élete. Egységét az önéletrajzi elemek biztosít­ ják: Sárközi egyetlen élet fonalára fűzi fel az emlékszilánkokat, zuhanás közben is működik (vagy csak ott működne igazán?) a kronológia. A Torkig Bizánccal első írásai a negyvenes évekbe eresztik gyökerei­ ket. Békebeliek. mint a N yüglődő idillje, háborúsak, mint az Óriás csiz­ mák tipornak, a felszabadulás légkörét idézi A futó, vagy 1956-ot: Tor­ kig Bizánccal, Menekülők. A kötet második része a hontalanság és a be­ illeszkedés élményanyagát dolgozza fel, a hatvanas és a hetvenes éveket. Mennyi eredeti meglátás, mennyi fontos mondanivaló! Egy zsidó aszszony még a csillagos házban sem hiszi el, hogy kint a Dunába lövik az embereket. Egy orosz katona menekülőknek nézi a távfutókat. Sárközi György és József Attila nem pusztultak el: Sárköziék meglátogatják a költőt, aki ül az ágya szegélyén és sóhajtozik. A Torkig Bizánccal a Nagyidai cigányok huszadik századi változata. „Sartre-Wittgenstein!" — kiabálják ütemesen az egyetemisták október 23-án, és a tizenkét pont többek között azt követeli, hogy hozzák haza �Karády Katalin hamvait. A Hamvadó cigarettavégeket, természetesen, hiszen Karády N ew Yorkban él, kalapüzlete van. A z elbeszélő hiába várja Nagy Imrét, fehér lovon, a Rákóczi útnál csak a Sztálin-szobor fe­ jét döngölik, az éjjel-nappal Közértben pedig Nagy Sándor Sztálin-díjas író konzervdobozból kenőmájast eszik. A z első nyugati évek festői nyomorát is kevesen írták le olyan érzék­ letesen, mint Sárközi. A Menekülök egyike ugyan visszafordul a hatá­ ron, de a másik törtet tovább, szerencsénkre, hiszen a kötet hátralevő része - az ő kalandjai. A z első évben P o u n d még csak h a l f a P o u n d a londoni diáknak, és a teleobjektív csak olykor-olykor van tele, inkább ürül, semmint telik. A z Olasz vendéglő Burinyija, egy Ung megyei főispán unokája, ezer és ezer kilométerre a szülőföldtől szemétlapáttal a kezében zsírt vakar egy külvárosi étkezde padlójáról. Egy öreg angol megpróbálja megosztani vele az emlékeit, ezek az emlékek azonban idegenek, érdektelenek. A K is szerep beugró színésze a körmét rágja, és közben belesül kétsoros szerepébe. A Hádesz öblén menekültjei egy kávéházban .,osztoznak a lég­ üres téren” , és röhögve idézgetik sivár önigazolásukat: az ötvenes évek sematikus verseit. A kötet utolsó írásaiban előrevetődik a jövő (a beilleszkedés utáni jövő) baljós árnyéka is. A Lilában rezignált magánya, amelyben egy öreg­ asszony Schumann-dalokat énekel Alicante fölött, mint mondja, „a nógrádverőcei dombokon” . A z idős író tündérmeséket ír, Cukor Adorján egy észak-olaszországi tó partján nyárspolgári i d i l lben éli „a maga nyugodt kis életét” , az Útban K ijev felé hőse pedig felfedezi, hogy min­ denütt idegen. Sárközi fanyar fintorral veszi szemügyre a világot. Csipesszel emeli lupéja alá a szánalmasnál szánalmasabb emberi sorsokat. Mintha torkig lenne nemcsak Bizánccal: a világgal! A látszat csal azonban: írónk prózája színes, érzékletes. Akár egy olasz vendéglőben, úgy kavarognak az illatok, az ízek ezeken az oldalakon. Mint minden bonviván, Sárközi kedveli a groteszk helyzeteket. Nem idegenkedik a couleur locale-tól: hőseinek majdnem minden esetben komikus, csetlő-botló neve van. A z élet szeretete azonban nem teszi fecsegővé. Írásain tanítani lehet­ ne a diszkrét, gyors finálék művészetét, a frappáns befejezéseket. Az Óriás csizmák tipornak kisfiúja így látja a felszabadulást: „ Nagy hó esett. Varjak röpködtek a tar fasor fölött. Délután négykor tűnt fel az első orosz katona. Piros huzalokat fektetett a hóra, öreg volt, szomorú és sovány. Ócska darócköpenye a csizmájáig ért. Dzsidájával talán ő döfte le Petőfit” . Értékes válogatást tartunk hát a kezünkben. Kár, hogy ezt a könyvet is kikezdték az emigráns könyvkiadás rákfenéi: a tömérdek nyomdai hiba, a gondos lektorálás hiánya, a szerkesztés és a válogatás kisebbnagyobb melléfogásai. Távol természetes közegétől, önmagára utalva, ne­ hezen tudja elkerülni ezeket a buktatókat az ember. Egy könyv konfek­ ciója azonban profi munka: nem nélkülözheti a szakembereket. A z 1956-os nemzedék prózaírói elhallgattak, mint Márton László, nyelvet váltottak, mint Halász György, vagy új kifejezési formákat ta­ láltak maguknak, mint Nagy Pál, és a párizsi műhelyesek. A légüres te­ ret nem könnyű benépesíteni. Sárközi Mátyás kisprózája azonban, sze­ rencsénkre, megszületett. Pontos látlelet és színvonalas irodalom. 66 �3. Hazai kritikákban zárójelben meg szokta jelölni a kiadót a recenzor. Ettől a gyakorlattól nyugodtan eltekinthetünk Nyugaton. Akárhogyan is nevezze a gyereket, az író önmaga terjesztője és kiadója, saját zsebéből fizeti a nyomdát és a postai költségeket. Sárközi Mátyás szellemesen Fehér H ollónak, nevezi „kiadóját” , az amerikai Nagy Károly új köny­ vén pedig Corvin a képzeletbeli mecénás fedőneve. Kemény kötésű vagy illusztrált könyv érthető módon fehér holló Nyu­ gaton. Néhány elszánt dilettánson kívül senki sem fizeti ki a műbőr kö­ tést vagy a merített arany betűket. A nyugati magyar irodalom kiadvá­ nyai többnyire egyszerű, funkcionális füzetek. Ha félezer példányuk eljut a címzettekhez, ha megkapják őket a hazai és a nyugati könyvtárak, fo­ lyóiratok, pályatársak és szakemberek, akkor végeredményben nem volt hiábavaló az áldozat. Ami Nagy Károly új könyvét, a Szigetmagyarság és szolidaritást illeti, semmi esetre. A Rutgers-egyetemen tanító író valamennyi megnyilatko­ zása - tett. „ A tett forgácsai” - mondtuk róla 1984-ben. A meggyőző­ dés, a cselekvés hathatós segédeszközei. A z előszóban Csoóri Sándor a nyugati magyarság feladatairól beszél, arról, hogy az emigráció küldetés: a magyarság új körülmények között, új eszközökkel való szolgálata. A könyv maga tíz írást tartalmaz, közöttük két angol nyelvű újság­ cikk fénymásolatát, és N agy Károly válaszait egy ifjúsági lap kérdéseire. Valamennyinek közös ihletője a magyarság (az óhaza, az utódállamok és a nagyvilág magyarsága) sorsáért érzett felelősség, a népünket féltő aggodalom. A sornyitó Emlékezni és őrizni lírai vallomása az amerikai Itt-O tt ta­ nulmányi napjain került felolvasásra 1986 nyarán, a címadó Szigetmar gyarság és szolidaritás 1987-ben, Svájcban, egy kongresszus vitaindító előadásaként. Más írások magyarországi anyanyelvi konferenciákon hang­ zottak el, vagyis Nagy Károly azok közé a bátor emberek közé tarto­ zik, akik felhagytak a pusztába kiáltok hálátlan szerepével, és ott emelik fel szavukat, ahol annak visszhangja, hatása, sőt néha eredménye van. Egy szó mint száz, ez az amerikai magyar tanár patrióta a javából, a szó nemes értelmében hazafi. Nem kerget kimérákat, gyakorlati ember, ám rendíthetetlen benne a hit, a bizalom. Pedagógus, és - mint azt Csoóri is megállapítja - igazi nevelő nem lehet kishitű. Könnyű lenne most utólag a szemére vetni, hogy könyve olyan válto­ zásokért pereskedik, amelyek részben már megvalósultak, mióta nálunk is felgyorsult a történelem. Eredményeinkben minden valószínűség sze­ rint Nagy K ároly kitartó munkálkodásának is része van. A recenzor abban is reménykedik, hogy a demokratikus reformokat sürgető író nem befogadó hazája mintájára képzeli el Magyarországon a demokráciát. N agy Károly hite ugyanis néha már-már gyerekes naivi­ tásba csap át. Bibó István nyugati megismertetéséről szólva például ab­ ban reménykedik, hogy a világ nagy népei, vagy legalábbis legjobbjaik, „reményteli örömmel jönnek majd rá arra, hogy Bibó az ő szövetsége­ sük” . Úgy érzem, helyesebb lenne azon tűnődnünk, hogy a nagy népek szellemi életében miért idegenek és ellenszenvesek a mi harmadikutas el­ képzeléseink. 67 �Ezek a megjegyzések azonban akadékoskodásnak tűnhetnek Nagy Károly kitűnő meglátásai és hasznos javaslatai között. Tőle származik a meghatározás: a nyugati és a magyarországi magyarok ezentúl küzdőtár­ sak, egyenjogú együttműködők kell legyenek valamennyi hazai és külföldi fórumon. Többek között neki köszönhető, ha a merev elzárkózás hívei háttérbe szorultak otthon és az emigrációban egyaránt. N agy Károly elismeri, hogy széthullóban van az országon kívül élő ötmilliónyi magyarság. Védekezésül a szellemi haza, a kulturális nemzet fogalmait, alapállását állítja példaként a szigetek magyarsága elé. Bízik benne, hogy határokon, óceánokon át, ellenséges vagy közömbös államhatalmak feje fölött kezet fog nyújtani egymásnak egy új nemzedék. Így - mondja - kevesebben is jobban, hatásosabban működhetünk. Érdemes felfigyelnünk a Szigetmagyarság néhány apró, de fontos, gya­ korlati javaslatára is. Ilyen például egy havonta megjelenő folyóirat terve, amely az országon kívül született magyar írásokból közölne rendszeresen digestszerű válogatást, úgy, mint a maga területén teszi honi tallózónk, a Látóhatár. Szinte hihetetlen, hogy a közös munkálkodásnak ezt a létfontosságú eszközét a magyar szellemi életnek sem otthon, sem külföl­ dön nem sikerült még létrehoznia. Előszavában Csoóri Sándor joggal említi meg, hogy a N agy Károly gondolataihoz való hozzászólások jelentős része inkább a szerzőnek szánt baráti ölelés, ünnepélyes gesztus, semmint gondolatokat mozgató kritika. A z ismertetésen kívül ez az utóbbi is a jelen recenzió célkitűzései közé tartozik. 68 �A R D A M IC A F E R E N C Vidéken írni?! Fintorokat látok, ajkbiggyesztést, megvetést sugárzó összekacsintásokat, gúnymosolyt az arcokon. Kicsoda, ki lehet az, aki ilyesmire vállalkozik? Manapság, amikor a központosított irodalmi berekben oly nagy a tüle­ kedés. . .! Csúnyán megfogalmazva: amikor a tűznél is fáznak! Ő rült netán? Talán megszállott? Esetleg dilettáns? Valószínű, hogy mindhárom egyszerre... Igen, egy kicsit őrült, egy kicsit megszállott, egy kicsit dilettáns va­ gyok - már ami a helyezkedést illeti. És - ezeken kívül - elsősorban a naiv. Naivan hiszem, hogy jobbító szándékkal írt novelláimmal megváltom a világot. Hogy épp én fogom megváltani. V idékről! Miért is ne?! Persze, ehhez az kell, hogy közöljék őket... Fióknovellákkal még senki sem váltotta meg a világot. Szülővárosomban, ahol élek, nem létezik irodalmi légkör. Nincs irodalmi kör, lap, folyóirat, kiadó. Műveimet utaztatom. Reménykedve lesem a postást. Hátha... Egy „háthára” tettem volna fel az életem? Nincs hátha! Nincs kétség! Csak bizonyosság lehet: amit csinálok — jó! Szükség van rá! K ell! Kell? V agy legalább is kelleni fog. Egyszer. Valaha. Később. Később? Én nem később akarom megváltani a világot, hanem most! A világnak is most rögtön, azonnal van szüksége rá! Hát nem értik?! Nem mindig értik! M it akar? Hány éves? Ráér még! 69 �Hiszen olyan fiatal! M it mondjak? Nem óhajtok tovább fiatal író lenni! Ha rámnéznek, láthatják, legalább ezen óhajom teljesülőben van! Vidéki paprikajancsi! Mit ugrál? Mit ugrálsz ott vidéken? - kérdik tanácsadóim. Költözz a fővárosba! K i hallott még ilyet? Mucsáról irodalmat csinálni? Losoncról irodalmat csinálni? Nincs esélyed! Nincs? Pedig volt rá példa! Magad mondtad, hogy a városban, ahol élsz, nem ismernek. Hol beatzenésznek hol hölgyfodrásznak néznek. Írónak azonban sohasem. Nem baj, ha nem ismernek. A z a fő, hogy én behatóan ismerem őket. Tudok róluk mindent. Mint éltek, s mint kellett volna élniük. Levonhatom a tanulságot. Ahány ember, annyi vázlat. Hogyan hagyhatnám itt kétlábon járó novelláimat? Úgy érzem, csak itt van esélyem. Lári-fári! A vidéki-íróság átmeneti állapot. Odafenn - az irodalmi centrumban - kell befutni. Azután - amikor már neved van - visszavonulhatsz vidékre. Akkor már senkit sem zavar, senkit sem bánt, ha elásod magad. Par­ don, bezárkózol elefántcsonttornyodba. Előbb meg kell születni, temetkezni csak azután lehet. D e hiszen én már megszülettem, én már vagyok! A zt te csak képzeled! Mások másképp látják! Bizonyítottam! Neked minden egyes alkalommal újból kell bizonyítanod! Ezt jól vésd az agyadba! Vidéki vagy! És magad sem akarsz ezen az állapoton változtatni! És magam sem akarok ezen az állapoton változtatni! Ú gy kell neked! Szántszándékkal véglegesíted az átmeneti állapotot! Szántszándékkal véglegesítem az átmeneti állapotot! Menthetetlen v a g y ! Hála istennek, hogy menthetetlen vagyok! Akinek nincs sikere, nincs hitele! Ezt így még nem hallottam! Hát most hallod! Siker?! Hírnév? Késik... D e nem maradhat e l! A z nem lehet! Egyszer... 70 �Egyszer? Nem azt mondtad, hogy te most akarod megjavítani a világot? De... Vidékről? Vidékről! A zt ugyan lesheted, hogy befogadjon az irodalom. Lesem is! Tulajdonképpen csak azt lesem... D e bírom cérnával! Mert a gondolatnál nem az számít, hol fogalmazták meg, vonaton, re­ pülőgépen, fővárosi szerkesztőség szobájában, vagy vidéken, hanem az, hogy érvényes-e az üzenet, amit közvetít. Hiszem, hogy érvényes! S nem csak egyes vidékek számára az! A z üzenetet vivő gondolat szárnyalni szeretne, nem ismer határokat. A z üzenetnek célba kell érnie, célba kell találnia. Éppen ezért - centralizált irodalom - édes mostohám! - ölelj magadhoz! N e siránkozz! Mű beszél, vidéki író ugat! Így igaz! De akkor a kultúrpolitikáról és a nemzetiségi létről m ég nem beszéltem! A losonci szerző 1988. október 28-án olvasta fel írását, az Üzenet a tében, Salgótarjánban. mának című Palócföld-est kere 71 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában III. K U T Y A V IL Á G Vannak olyan amerikai kutyatenyésztők, akik nehéz pénzeket keresnek az­ zal, hogy beszerzik a világ legjobb kutyaivadékait, s törzskönyvezve adják tovább. Ez a kutyadivat sokak számára igen jól kamatozik. Ám akad olyan ebnevelde is, amelynek a tulajdonosa inkább mókás kedvtelésből tartja fenn a három-négy anyás farmot, semmint igazi nyereségvágyból. Egy ilyen magyar pulitenyészetet én is meglátogattam. A kutyaóvoda tulajdonosa korábban a pedagóguspályán szerzett érde­ meket, s csak miután nyugdíjazták s vidékre vonult vissza, akkor adta fe­ jét a puliszaporításra. Előbb még ráfizetett a dologra, mert nem volt törzskönyvezett állománya, de, hogy hazulról hozott kant és szukát, neki­ látott a „komoly munkának” . Csak egy bökkenő volt. A z első hazai puli nem akart érteni an­ golul, s emiatt a kölykök - s tovább az utódok - is a „magyar környe­ zetben” nőttek fel. A kutyákat ugyanis csak „ serdülőkorban” adta tovább a gazda, amikor már mindent tudtak, amit egy jó magyar pulinak tudnia kell. A kkor viszont elég rendhagyó módon. A növendékkutyákkal egy ma­ gyar nyelvű „ parancsszótárt” is adott. „Eridj, feküdj, leülni” , ...össze­ sen tizenöt vezényszóval. Am it a kutyák pontosan megfogadtak, épp csak az angol anyanyelvű új tulajdonosoknak esett nehezükre magyarul pa­ rancsolgatni. - Márpedig ezek süketék az angol szóra... - magyarázta a vevőnek. Ezek ősmagyar pulik! - A kkor hát nincs más választás, a puli kedvéért meg kell tanulni ma­ gyarul: „N a, gyere Cimbora!” (Hétfő, szeptember 17.) Mi a magyarázata a Magyar Baráti Közösség­ mozgalom páratlan gyors térnyerésének, s ezzel összefüggésben az Itt-O tt konferenciák sikerének? Nem ok nélkül vélhető úgy, hogy mindenekelőtt a csömör, amelyet az önmagát szemlélő amerikai magyarság érezhetett. H i­ szen való igaz, hogy 1920-tól ide csupa egymással szemben álló csoportok érkeztek. J ö ttek JÁ SZIék, ki tudná megmondani, hányféle véleménnyel, hittel, megoldási kísérlettel. Aztán érkeztek a háború szele elől menekü­ lők, még korábban E C K H A R T T IB O R és köre: majd a háborúból futók, a német megszállás elől emigrálok, a szovjet hadseregtől menekülők... K ö ­ vetkeztek R Á K O S I szalámitaktikájának vándorbotosai, az egypártrendszertől rettegők és végül ’ 56. drámájának áldozatai. Valaki korszakolta a politikai okokból menekülök hullámait, s úgy találta, hogy 19 19 -20-tól hét hullámban torlódtak Nyugat felé az itthoniak. Mindenki mindenkinek ellensége volt s lett. E ttől kaptak csömört az ötvenhatosok legjobbai, s lét72 �rehozták az M B K -t és az Itt-Ott-találkozókat. „ Nem vagyunk politikai szervezet. Felekezetektől is függetlenedtünk, de valláserkölcsi alapon ál­ lunk. A magyar népi hagyományok ápolását fölvállaltuk anélkül, hogy a magas kultúráról megfeledkeztünk volna. Magyarok, akarunk maradni, s jó amerikai polgárok akarunk lenni. A magyar értékeket nemcsak a magunk számára kívánjuk megtartani, de lehetőség szerint a nem magyaroknak is juttatunk belőle...” Ennyi a titok. Röviden talán azt is mondhatnánk, hogy út a céltalanság állapotából és az örökös tagadásból az értelmes élet lehe­ tőségéig. [. . . ] (Csütörtök, szeptember 20. I.) Tudatosan kellene fejlesztenünk magunk­ ban az igényt, hogy néha kívülről, az idegen szemével is képesek legyünk önmagunkat szemlélni. Ha nem teszünk szert erre a képességre, rossz be­ idegződések lehetnek úrrá rajtunk. Ha erényeinket és hibáinkat elmulaszt­ juk a realitások összefüggéseiben vizsgálni, akkor önszemléletünk mércé­ je végzetesen elromolhat. A gond - s az igény - azzal kapcsolatban fo­ galmazódik újra, hogy orvos mutatja azt a nemzetközi statisztikát, amely aszerint rangsorolja az országokat, hogy mennyi az egy főre jutó italfo­ gyasztás, illetve milyen mérvű a dohányzás. A nemzetek negatív rangosorolásában élen lobogtatjuk az önpusztítás fekete zászlaját. Italban „világharmadikok” , dohányzásban pedig ötödikek vagyunk. Ilyen mérvű biológi­ ai-lelki önrombolás már elég ahhoz, hogy a közösség, a nép is táppénzen érezze magát, hogy például az idegrendszeri károsodást ne csak kivétel­ ként kelljen számon tartani. Furcsa, hogy Magyarországon, ahol a hírközlés állami kézben van, ti­ zedannyi hírverés sincs az italozás, a dohányzás - e két legsúlyosabb nép­ betegség - visszaszorításáért, mint az Egyesült Államokban, vagy Kana­ dában. Kint már a serdülőlány is tudja, hogy majdani magzatának egész­ sége az ő életmódjától is függ. A z állam semmilyen áldozatot nem sokall azért, hogy a jövő nemzedék egészséges legyen. Szóval nézzük a statisztiká­ kat, és bizony úgy van, hogy nem ártana magunkat másokkal gyakrabban összevetni. Ilyen dolgokban is! [ . . .] (Péntek, szeptember 21.) Hazai ember számára alig-alig fölfogható a küzdelem, amelyet a kinti anyák némelyike - a nagyobbik része? csak egyik-másik? - folytat azért, hogy gyermekét megtartsa magyarnak. Fiatal mamák tíz-húsz-harminc kilométerről viszik el óvodáskorú kicsinyeiket a gyermeknevelésben tapasztaltabb barátnőikhez, hogy együtt tanulják a mondókákat. magyar népdalokat. E zek egy részét. Néha maguk is beáll­ nak játszani. Egész kis színpadi jelenetet kerekítenek némelyik mondóká­ ból. (,,Ez elment vadászni - mutat a legmagasabb mamára az „óvó néni” ez meglőtte ez hazavitte ez megsütötte - hogy aztán egy kis frus­ kára mutasson, a legrosszabb étvágyúra: - ez az icipici mind megette...). Gyermekdalt, magyar népdalt tanulnak, néha kétségbeesett erőfeszítés­ sel, mert a könyv elrongyolódik, a hanglemez eltörik, a magnószalag már szakadozik. D e azért énekelnek s játszanak makacson, picinyke reménnyel is eltelve, hogy az együtténeklés nem múlik el nyomtalanul a gyermeki lé­ lekből. „ Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske f Nyitva va az aranykapu, csak bújjatok rajta...” Van aki jól bújik át az aranykapun, van aki csak tétován, d e bizonnyal 73 �sokan átjutnak rajta, hogy aztán később örömüket leljék a magyar népda­ lokban, a magyar szóban és zenében: Petőfiben, Kodályban, a lélekápolásban, amely nemcsak a hazaiak kiváltsága. Nekünk legfőképp a kötelesség­ teljesítésben van kiváltságunk, hogy magunk hasznára, s az ő örömükre minél többet tegyünk azért, hogy megmaradhassanak annak, aminek szü­ lettek... A FA L.. A falon feliratok, aforizmák, versikék, rajzok. Egyszer valaki széles jókedvében néhány pohár bor elfogyasztása után felírta a „borpince” fa­ lára az első mondatot. A kkor még egy picinyke neheztelés lett a maszatolás bére. Azóta minden magyar személyiség aki clvetődik a Csendes-óce­ án partjára és sikerül „belasszózni” , falon hagyja a névjegyét. - A z ember csak ránéz a falra - érzékenyül el a pincebár tulajdonosa - , s együtt érzi magát a többiekkel. Pest, Pozsony, Kolozsvár, Újvidék, London. . . Kaliforniai fehér borral kínál. - Néha eszembe jut, mi lenne, ha azokat, akik erre a falra írtak, egy­ szer csak egybetrombitálná a magyarok angyala, hogy egy napon hallhas­ suk valamennyiüket. Ő k még a legnehezebben kimondhatót is tudják. - Épp csak nem értenék egymást. Ez a felirat például kínai. . . - A z is magyarul van, csakhogy kínai írással, egy Tajvanon tanító ma­ gyar szerzetes emléksorai. - Magyar Tajvanon? - csodálkozik valaki. - Amikor itt járt, jobban szzomjazott a magyar szóra, mint a boromra. Néha idejön beszélgetni, máskor Pekingbe, ahol pestiek tanítanak ugyan­ csak magyar történelmet, irodalmat. S azt mondja, ha Pekingben kezet fog­ nak a magyarok, akkor jelképesen a Földet ölelik át: a legnyugatibb vár­ tán a tájpeji professzor, a legkeletibben a Pekingben tanító pesti tanár. Na, még egy pohárkával, aztán írj te is valamit. . . (Hétfő, szeptember 24.). A szórványlét a paradoxonok panoptikuma is. Hadd említek közülük egyet. A szélsőbalos újságíró miután megunta a ha­ zai ,.mellőzöttséget’’, elhatározta, hogy kint próbál szerencsét. Persze nem szélsőjobboldaliként. Ő az aki egy-két társával egyetemben mindig ele­ fántot csinál a bolhából. „Helyzetmagyarázatra” minden lapszámban sort kerít. Ezeket az írásokat csak kevesen olvassák jó lélekkel, sokan tilta­ koznak is ellenük. Nyolcvannégy nyarán például egy demokratikus szel­ lemű lapban - s ez a paradoxia - olyan fiatal tollforgató lépett sorom­ póba, aki nem sokkal azelőtt maradt kinn. A fiatalember itthon szinte engesztelhetetlen bírálója volt a rendszernek. Nem akarom hosszúra nyújtani a tésztát: ettől a friss emigránstól kapott leckét a szélsőbal és a szélsőjobb között tántorgó: újságírói etikából, kulurált újságírás­ ból... É s hadd tegyem hozzá, mert tisztességtelen lenne elhallgatni: a fia­ tal költő lényegében védelmére kelt a megtagadott társadalmi rendszer­ nek. Egy politikai rendszer nem attól áll vagy bukik, hogy mit írnak róla, ám ezúttal úgy esett, hogy az etikai elmélkedés - meglehet, akaratlan a tényeknek szolgáltatott igazságot. Ezzel pedig halomra dőlt egy csomó álság, hazugság, képzelgés. Szóval valaki elment, mert nem tudott meg­ 74 �békélni a hazai viszonyokkal, s kint bizonyos vitákban nem tehet mást, mint elfogulatlanul védi a mai magyarországi rendszerből mindazt, ami emberséges, és elmarasztalja azt, ami korhatag. [...] (Csütörtök, szeptember 27.) A z erdők ellen szerte a világon engesz­ telhetetlenül támad a civilizációs ártalom: az autók kipufogó gáza, gyá­ rak füstlerakádása. A z ólom s nem tudom még miféle ártalom lassan le­ győzi a természetet. Kanada ilyen szempontból kivételezett helyzetben van. Nem pusztán azért, mert a kontinensnyi országnak nem egy Ma­ gyarország nagyságú erdőrengetege a szó legszorosabb értelmében érin­ tetlen. „ A természeti adottságok azonban aligha lettek volna elegendőek a jelenlegi állapot megtartásához - magyarázza az egyetemi szakember. - Itt, nálunk maguk teremtették meg azt a tudományt, amelyet erdőgaz­ dálkodás névvel szokás jelölni. A soproniak - teszi hozzá kis idő múltán, s kissé kivár, mert nem biztos benne, hogy tudom, mire utal... Elámulok ettől a közléstől. Mert azt tudtam, hogy számtalan magyar szakember dolgozik a kanadai erdőkben s főleg erdőkért, de hogy a nyugatra ván­ dorolt soproni egyetem szakembereinek - s egyokri diákjainak - mun­ kálkodását ilyen magasra taksálja a tudomány, arra nem számítottam. S íme mégis. Otthon nyilván hosszú évekig alig lehetett pótolni a nagy tudományos érvágást. Ám a hazai veszteség itt nyereségre fordult. Olcsó bölcselkedés volna azt mondani, hogy ezek szerint nincsenek abszolút veszteségek. In­ kább azt kellene vizsgálni: vajon veszteségeinkkel mennyit gazdagodott a világ? És ráadásul, hogy e világgyarapodásból mennyit fogadtunk viszsza a magunk, hasznára? Hogy eleget-e? [...] KÉRD EZZ! FELELEK! A z előadás iránt szakadatlanul nagy az érdeklődés. Nemcsak a kö­ zépkorúak vannak jelen, itt szorongnak a teremben az idősebbek is. Néhány fiatal család teljes létszámmal tiszelt meg: a gyermeket is hoz­ ták, akik a tőlük telhető fegyelemmel szenvedik végig az elmélkedést sorsproblémákról, sőt még a második forduló vitáját is. Talán a várható házi sütemények reményében. Hiszen a trakta szinte mindenütt velejáró­ ja az effajta összejöveteleknek. A z előadás végeztével kinek-kinek van egy jó szava a lurkókhoz, kislányokhoz. - Aztán te mi leszel, ha megnősz? - teszi föl a csöppet se eredeti, de eléggé ősi kérdést az egyik felnőtt a kék szemű, göndör hajú, angyali szépsé­ gű lánykának. - Mama leszek - válaszolja a gyerek általános derültség közepette, s hogy ínyére van a válasz az egybesereglett felnőtteknek, abból is meg­ ítélhető, hogy egy-két kitűntető puszit is kap a gyermek. - És lesznek gyermekeid is? - mosolyog a bajusza alatt az idős orvos. - Persze - vágja rá határozottan a kislány - , két fiú, két lány, öszszesen négyen. Ez még inkább tetszik a falatozóknak. - És megtanítod őket magyarul is? 75 �- Nem - vágja rá határozottan a gyermek. - D e hát miért? - kérdezi szégyenkezve a mama. - Mert az én gyermekeim magyarnak születnek - válaszolja a világ legtermészetesebb hangján, s bekap egy pozsonyi kiflit. (Hétfő, október 1.) Magyar ember számára, Amerika nyugati partja már Óperencián túli világ. Európától akkora a távolság, hogy a magamfajtájú azt gondolná: oda még véletlenül se vetődik el egyetlen hazánkfia se. Hogy nem így van. arra jó példát szolgáltat éppen Portland, s Oregon állam, ahol szép számmal állapodtak meg magyarok, s a mezőgazdaságban, az iparban s oktatásban egyaránt dolgoznak. A zt talán már fölösleges is leírni, hogy sehol nem hoznak szégyent se az országra, se a nemzetre. Ellenkezőleg. Hírük mindenütt jó, s ezzel öregbítik a miein­ ket is. A távolságok pedig már nem számítanak, hiszen néhány órai út után már bárki a keleti parton lehet - épp csak pénz kell hozzá, ami itt sem a bokorban terem. Hogy mennyire így van, arra jó példa a jeles egyetemi tanár esete, aki nyáron nem azért autózza he az országot nyu­ gattól keletig s vissza, mert túlságosan kedveli a természetet s a veze­ tést, hanem mert egész családja számára már nem tudná előteremteni a repülőút költségeit. Így aztán Volkswagen mikrobusszal töfög egyik part­ tól a másikig. Egyébként pedig, ha már autókról esik szó, hadd említsem meg: Portlandban a gyérebben hangzó magyar szó ellenére is otthonosabban érez­ heti magát az ember, mint sokfelé az államokban. Hogy miért? Pusztán amiatt, mert a nagyváros utcáin Ikoruszok robognak keresztbe-kasba. S ha az ember fölszáll rájuk, mindjárt otthon érezheti magát. Azazhogy majdnem otthon, merthogy kinn egyetlen Ikaruszon sem láttam késsel szétszabdalt üléshuzatokat. [ ...] (Szerda, október 3.) Michigan állam immár majdnem évszázada egyik legfontosabb letelepedési helye a magyaroknak. A hivatalos statisztikák szerint lakosainak nem kevesebb mint 7 ,1 százaléka magyarnak vallja magát, ez pedig azt jelenti, hogy mintegy 1 27 ezer michigani ragaszkodik magyarságához, mégha egy részük a magyart már nem. vagy csak rosszul beszéli. Túlnyomó részük Detroitban lakik. Ha nem lenne megmásítha­ tatlan az útitervem, szívesen maradnék a városban néhány napot, hogy a mai és néhai magyarok nyomába eredjem. D e erre sajnos nincs mód. Meg kell elégednem azzal, hogy a vendéglátó hölgy végigkocsikázik ve­ lem a magyar negyeden, s mutatja, melyik a magyar üzlet, a magyar pék, s hozzáteszi: neki az esik jól, ha valamilyen otthonról származó portékára fölhívhatja az „igazi” amerikaiak figyelmét. S erre az ingyen követségre szívesen pazarol időt s energiát, mert a jó áru - s ezt most hallom először - nemcsak az otthoniak jó hírét öregbíti. „ A magunk tisztességét is növeljük, ha azt mondhatjuk s főleg bizonyíthatjuk, hogy a magyar lekvárnál nincs különb, hogy a Hertz szalámi fogalom, hogy a csabai a világ legjobb kolbásza, hogy az otthoni levestésztához nincs fogható... Csupa apróság ez, de nekünk fontos. Azt is érezzük az ingyen­ reklámozás közben, hogy egyek vagyunk az otthoniakkal, s amíg ez így van, addig nem idegenedünk el végleg se a hazától, se egymástól.” [ ...] (Kedd, október 9.) Cleveland a legsűrűbb magyar központ, mégha New York meg is előzi lélekszámban. igaz, csak kevéssel, hiszen az 1980-as 76 �statisztikák szerint is Ohio mindjárt New York állam után következik, a második helyen. Nyolcvanban még mindig 243 232 idevaló polgár val­ lotta magát magyarnak, illetve a magyar etnikumhoz tartozónak. Nagy részük Clevelandban él vagy közvetlen környékén. S ha valahol, hát az amerikai Debrecenben valóban mindenütt magyar emlékekbe lehet bot­ lani. A nagykönyvtárban Petőfi szobra előtt gyakran megállnak a ma­ gyarok és nem magyarok, hogy főhajtással adózzanak a költő nagysága előtt, máskor éppenséggel, hogy kicseréljék a nemzetiszín szalaggal dí­ szített babérkoszorút. Tóth András W ade Parkban lévő Kossuth-szobra is sok látogatót vonz. Még többeket aggaszt, hogy a szobor restaurálására csak nehezen gyűlik a pénz. Amikor 1902-ben, szeptember 28-án Kossuth clevelandi látogatásának ötvenedik évfordulóján fölállították a szobrot, az avatásra 60 ezer ember tisztelgett Kossuth emléke előtt, közzöttük 16 ezer magyar. Annak számontartása, hogy 44 ezer „idegen” is szükségesnek tartotta az emlékezést, épp annyira fontos, mint hogy ott szorongtak azok a magyarok, akik a gyűjtőívre annak idején az írták: „ Gyűjtsük össze te­ hát fillérjeinket s emeljünk szobrot Kossuthnak, ércből imádságoskönyvet, hogy honszerelmet, hitet, reményt olvashassanak belőle kicsi­ nyek és nagyok. Adjunk példát, mi a magyar hazától ideszakadt, de itt is hű gyermekei az édesanyának - az egész magyar nemzetnek.” [...] JÖ V Ő Egy nemzet, amelyik csak a mával törődik s a múlttal és a jövővel mit sem gondol - elveszett. A jövőért, amely múltra s jelenre egyaránt épül, épp úgy szükséges munkálkodni, mint a mindennapi megélhetésen. A „vilá g ” holnapi vezetőivel is már most kapcsolatot kell teremteni. Ő k azok, akik „ma az egyetemek Political Science. History és Business fakul­ tásain tanulnak vagy tanítanak - írja az egyik kiadvány. - Hány idegen nyelvű magyar forrásmunka áll rendelkezésükre?... Állítsuk össze ennek a kevésnek is a listáját. Nézzük át őket, vajon hasznosak-e számunkra nemzetpolitikai szempontból; tárgyilagosak-e adataik, magyarázataik? Ha emóciókra és romantikus vágyálmokra építette művét a szerző, több kárt okoz. mint hasznot. A fiatal tudós, ellenőrizhető adatokat, logikus meg­ oldásokat s praktikus kompromisszumokat keres. Minden más megközelí­ tés csak lekicsinylő megvetéssel találkozik... Keresd a baráti kapcsolatok lehetőségét. Ha egy hallgató vagy tanár barátságos irántad, a magyarság­ gal lesz barátságos.” „Amiben ma hiány van: az a helyzet s a feladatok felismerése, a megoldás megfogalmazása és végrehajtása.” A feladat: „Minisztériumok, paralamenti, közegyetemi központi és szak-, továbbá szerkesztőségi könyvtárak ellátása idegen nyelvű, magyar érdekeknek megfelelő szak- és felvilágosító könyvekkel...” [...] M ÉRLEG „Barátunk kevés van - olvasható egy cserkészkiadványban - , ellensé­ günk annál több. A magyarság elleni tényferdítések könyvtárakat töltenének meg. Gyűjtésük össze a magyarságra káros könyveknek, folyóiratok­ 77 �nak jegyzékét. A z eredményt a központba juttassuk el... Munkaterüle­ tünk minden könyvtár, de különösen az egyetemi és városi. Természe­ tesen a pozitív hangú könyveket is felkutatjuk, s azok jegyzékét is pub­ likáljuk. Ezeket vedd és terjeszd, ajándékozd más nyelvű barátaidnak, s főként könyvtáraknak... A sajtófigyelés is fontos. A rendszeres magyarellenes sajtóval az alant vázolt módon bánjunk: 1. Kérj helyreigazítást az áltálad közölt adatok s forrásmunkák alapján; 2. Szervezz levélírási akciót; 3. Szervezz levélírási akciót a lap hirdetőihez. A magyarsággal barátságos érzületű cikkírókat figyeljük legszorosabban: 1. Írjunk egyéni s közösségi köszönőleveleket; 2. Hívjuk meg őket reprezentációs eseményeinkre díszvendégnek s foglalkoz­ zunk velük; 3. Magyartárgyú, angol nyelvű könyveket ajándékozzunk ne­ kik. Dísztárgyak, lemezek, népművészeti tárgyak örömöt okoznak min­ denkinek; 4. Igyekezzünk társadalmi síkon is barátságba kerülni író, új­ ságíró, rádió- és tv-riporter, programszerkesztő barátainkkal; 5. Emlékez­ zünk meg barátainkról rendezvényeinken és sajtónkban, hogy minél szé­ lesebb körben ismerjék meg őket.” Nem tudom, személy szerint ki írhatta ezeket a sorokat. A zt még kevésbé, hogy a gyakorlatban miként érvényesülnek az elvek, de a prog­ ram szívet melegítő. [...] A T IT O K A z amerikai magyaroknak legendásan jó a hírük. Szorgalmuk, kitartá­ suk, megbízhatóságuk már a század elején is közmondásos volt, s azóta ez a vélekedés nem csökkent, hanem növekedett. Sokan sokféleképpen értékelik az okokat, amelyek a kedvező megítélést eredményezték. Talán azzal kezdődött a kedvező tapasztalás, hogy a kitántorgók nem enged­ hették meg maguknak, hogy válogassanak a munkalehetőségekben, s bár­ mit elvégeztek. Minden fölvállalt munkát „kivagyiságból” is a legjobban csináltak. A „vagyok olyan legény, mint te” - magatartás jellemzője volt szinte minden kétkezi munkásnak. A magyarok jó hírének oka azonban szociológiailag még mindig megfogalmazhatatlan. Egy ízben föltették az ezzel kapcsolatos kérdést Kármán Tódornak is, a „hangsebességen felüli repülés atyjának” . A z ő híre-neve legalább ak­ kora kinn, mint a Teller E déé, Wigner Jenőé, vagy Szilárd Leóé. Hiszen a pasadénai California Institute of Technology igazgatójaként, vezetője­ ként, oroszlánrésze volt az amerikai repülőgépipar fejlesztésében, túl ezen a rakéták hajtóanyagának kikísérletezésében. Nem hiába kapta meg a legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést, a First National M edal of Science-t. Am ikor Kármánt újra meg újra faggatták a magyarok sikerének titkai­ ról. egy ízben azt válaszolta: - Mi olyanok vagyunk, hogy ha valaki előttünk lép be a forgóajtóba, mi előtte lépünk ki. Ilyesféle a titkunk. [...] (Csütörtök, okktóber 18.) A szórványban élők nagy tömegei - kevés kivétellel - örülnek Magyarország sikereinek, azt a nemzet eredményé­ nek is tekintik. A z itthoni gazdasági-társadalmi reformok kibontakozá­ sát már-már szívszorongva figyelik. Kívülről azonban néha pontosabban 78 �látják, mint az itthon vizsgálódó ember, hogy egy-egy próbálkozást miért kíséri kudarc. Első helyre kerül az okok közül a nemtörődömség, amely büntetlenül vegetálhat. Hadd említsek ezzel kapcsolatban egy érzékletes példát. New Y ork-i tarózkodásom alatt véletlenül futottam össze olyan magyar szakemberrel, aki már jó ideje keresi a kapcsolatokat a hazai illetékesekkel. Mindhiába. A z illető szerszámgépeket s berendezéseket gyárt nagy világcégeknek. Am it gyárt - mások állítják - mindig újdonság is. Nos, idehaza sokszor elhangzik, hogy az emberi magatartás (odaadás, lelkiismeretesség mellett), a technológia színvonalán dől el, hogy fel tu­ dunk-e zárkózni az élvonalhoz vagy se?! E z a gyáros - föltételezem, nem minden érdek nélkül, de tapasztaltam azt is, hogy - a szülőföld iránti kö­ telességérzetből is fölkínálta az együttműködést. Egyszer-kétszer. S nem történt semmi. Miért? Számunkra nem fontos? D e hát akkor miért nem mondjuk meg, hogy kérem, ez minket ezért meg ezért nem érdekel. N e­ tán van jobb ajánlat? Bárha így volna. D e csak hallgatunk. K i érti ezt? [...] (Csütörtök, október 25.) A Kongresszusi Könyvtár impozáns méretű. Majdnem áttekinthetetlen. Ám én legfőképp azon illetődöm meg, hogy a különböző polcokon („és ömlesztett állapotban”) mintegy százezer kötet magyar nyelvű kiadvány található. Ennek a százezer köetnek azonban mindössze egyötödét voltak képesek „ elektronikusan” feldolgozni a könyv­ tárban bevezetett szabályok szerint. Ennyihez juthat hozzá könnyűszerrel a kutató, az olvasó. A négyötöd gyakorlatilag holt anyag, mert sem ele­ gendő munkatárs nincs a számbavételükre, sem hely, ahol méltóan vár­ hatnák az érdeklődést. S mert ezt a bizonyos nyolcezer kötetet nemigen lehet forgatni, így előbb-utóbb be fog bizonyosodni, hogy nincs irántuk érdeklődés; így ,,selejtezés” lesz a sorsuk. Mint minden könyvé, amely nem képvisel különös éretéket, olyat, mint ama húszezer magyar kötet, amely a feldolgozott állományhoz tartozik. Persze a kikölcsönözhető köte­ tekből se kerekithető ki a magyarság arcéle: történelme, művészete, a nép­ művészet, a tudományosság fejlődése... S még inkább hiányoznak az ango­ lul írt hungarológiai művek. Sok. a foghíj, s ahogy múlnak az évek, egyre több. Részben mert egyes művek elavulnak, mások viszont „meg se írat­ tak” . S ez akár népünk ellen elkövetett bűnnek is felfogható. Már tud­ niillik a hiány. Mert a nemzetnek nemcsak jelenére kellene gondolnia, hanem holnapjára is. Jövőjére, hírére. A nemzetek közötti szellemi ver­ senyre is. M A G Y A R M ŰH OLD A szórványmagyarság legjobbjai örökös aggodalommal figyelik a nem­ zetiségi magyarság sorsának alakulását. Igyekszenek pontosat tudni! A propagandaízű hírverésre semmit nem adnak, mert úgy vélik, hogy az töb­ bet árt az ügynek, mint amennyit használ. - A baj az, hogy folyton védekezésben vagyunk, s képteleneknek bizo­ nyultunk a kezdeményezésre. Talán egyszer-kétszer, ha sikerült... - Talán egyszer, majd - mondja a többszörös milliomos. - Mi lesz egyszer - majd? - tágulnak rá a szemek. - A z emberi természetet kellene korrigálni az ember teremtette tudo­ mánnyal. - E z egy kicsit magas. 79 �- Nemrég olvastam, hogy a jugoszlávok tévéátjátászó állomást építet­ tek, hogy a szlovéniai magyarok jól foghassák a magyar tévé műsorát. - Ez sok mindent feledtet - bólogat a bácskai magyar. - Én egy magyar műholdról álmodom, amely a pesti tévé műsorát sugározná mindenekelőtt. - E z fölháborító - ugrik fel a néhai apát úr - , méghogy a pestiét. A milliomos meg se hallja a tiltakozást. - Talán még megérem... - mosolyog s a magasba néz. [...] M ORÁL A játékszabályok demokratikusok és megmásíthatatlanok. Vagy egé­ szen távol tartja magát az ember minden kint megtapasztalt jelenségtől ami valójában képtelenség - vagy rászánja magát a tapasztalatok értelme­ zésére, minősítésére, ám ez esetben vállalnia kell, hogy a kintiek hazai dolgainkat is megítéljék. Íme egy magnószalagról „kölcsönzött” megjegyzéssorozat: - Érthetetlen számunkra, hogy miközben Amerikában s másutt már rég rádöbbent a társadalom, hogy a morális értékek eltékozlása nemzet­ pusztuláshoz vezet, miért nem történik otthon semmi az erkölcsi erózió megfékezésére? Tapasztaljuk, hogy tévében, rádióban a szabadosság apostolai viszik a prímet, s igazában nincsenek is ellenfeleik. Sutba ve­ tették a család szentségét. K i érti ezt? - A z alkoholizmus és a dohányzás sírba dönti a nemzetet. Egy ál­ lam, amelynek szinte korlátlan lehetőségei vannak a jövedelemelosztásban, miért sajnálja a pénzt intenzív propagandára, az álliberalizmus megfé­ kezésére: tévében-rádióban, sajtóban? M iféle badarság például az, hogy a személyes szabadság korlátozását jelentené, ha tizenéves kölyköknek megtiltanák a cigarettázást? Miért nem gondolnak néha a nemzet holnap­ jára is. - Nem csodálkoznék rajta, ha a morális értékek semmibevevése, az alkoholizmus és a dohányzás miatt jutna a magyarság a beteg nemzetek sorsára. Vagy máris az? [...] (Péntek, november 2.) Nem hajánál fogva előráncigált téma szétszórt­ ságunk mai állapota, s a jövő, amely a szorosabb egybetartozást kell kí­ nálja. Minden valamirevaló beszélgetésnek óhatatlanul ez az egyik témája. S ezzel kapcsolatban a párhuzam kapitalizmus és szocializmus között. Nem kell különösebb éleselméjűség ahhoz, hogy megállapítsuk: a klasszikus ka­ pitalizmus, mondjuk annak amerikai formája igen magas életszínvonalat biztosít a jól dolgozóknak és törekvőknek. Ám az is igaz, hogy az emberi és gazdasági rizikófaktor is jóval magasabb, mint idehaza. Egyik napról a másikra lecsúszhat az ember a nullapontra, vagy annál is mélyebbre... Na és a szocializmus? Különösen a fiatalok körében van vonzása, ..mégha mai formájában inkább csak a lehetőségeket koncentrálja is.” A józan analízis erről a pontról kanyarodik a modellről folyó vitákra, d e túl ezen a reformokra, reformkísérletekre és reformelképzelésekre. S ha ma az amerikai magyar fiatalok, a magyar etnikumhoz tartozók jó emlékekkel is térnek haza, akkor ez annak is tuljdonítható, hogy megérzik: itthon nem 80 �csupán arról van szó, hogy a technokrácia valamit kitervelt. „E lképzelhető-e egypártrendszerű társadalomban, hogy a politika ellenére alapvető reformok megvalósíthatók legyenek. E z teljes képtelenség...” Nincs más esélyünk, mint folyton megújítani magunkat és lehetőségeinket: Gazdasagilag egyre följebb emelkedni, s a társadalmi demokráciát az egyéni sza­ badságjogok felé tágítani. Talán ez az igazi történelmi esélyünk.” (Péntek, november 9.) Mindenütt elismeréssel illetik Magyarországot ,,nyitott” politikájáért. Csakhát ennek a nyitottságnak sokfajta mellékhaj­ tása is van. A gazdaságot nem lehet elkülöníteni a társadalmi mozgástól, kultúrától, hogy csak két példát említsünk. Az utóbbival szoros összefüg­ gésben tapasztalhattuk, hogy a magyar rockegyüttesek túlmajmolták a nyugati zenekarokat, s hogy a magyar együtteseket viszont magatartásban, mozgásban, öltözködésben és hajviseletben rajongóik mímelik. Ebben a majomságban - eleget panaszolják, a kinti magyarok - túlteszünk az ame­ rikaikon. Sőt, miközben ott már szégyen loncsosan járni, mosdatlanul ődöngeni, zsíros kóccal unatkozni a világban, idehaza még mindig ez a sikk.. Tehát gyorsan befogadtuk azt, ami idegen tőlünk, de csak lassan vetkőzzük le a hagyományainktól idegen magatartásokat. Ám nem is az a legnagyobb baj, hogy támogatjuk az „ú j művészeti irányzatok” elter­ jedését. Súlyosabb gond ennél, hogy miközben kint megtalálták a mód­ ját annak, hogy az idő tengelyét helyrerakják, idehaza rosszul értelmezett liberalizmusból s álságos demokratizmusból várjuk, hogy retrográd diva­ tok maguktól múljanak el. Holott a folyamat, tapasztalható, vissza is for­ dítható... Mondjuk, neveléssel, propagandával, hiszen a nemzet fertőzött szellemi higiéniájáról van szó. Vagyis a jövő zálogáról is. (Szombat, november 10.) A nagy tudós kis nyaralójában minden az ott­ honra emlékeztet. A komód felett egy Kossuth-kép, odébb az aradi tizen­ három portrékoszorúja. Címer minden változatban, a Szent István-itól a negyvennyolcason át. . . És emléktárgyak. Mintha egybegyűrődött volna alig néhány négyzetméternyi falon az egész magyar történelem. „E m lékez­ ni nemcsak kénytelenség, de kötelesség is. A múlt figyelmeztetés, hogy mit, mikor, hogyan vétettünk el. . .” „ A kompromisszumra való alkalmatlansá­ gunk a nagy magyar átkok egyike. Gondoljunk csak a második világhá­ borúra. Miért csak az angolokkal-amerikaiakkal akartak tárgyalni, ami­ kor már evidencia volt, hogy a befolyási zónák átrendeződtek. Benes per­ sze tudta, hogy a dolgok már nem Londonban dőlnek el, s elrepült épp Londonból Moszkvába. A mieink meg moccanatlanságunkkal, aggályosko­ dásunkkal a sír szélére taszigálták az országot. . . Politikát magyarjaink még a huszadik században is úgy csináltak, mintha nem lett volna egy Beth­ len Gáborunk, Fráter Györgyünk. Deákunk, de tegyem hozzá rögtön, Görgeynek, aki azt mondta, minthogy elhulljon a nemzet maradék színe-virága az ezerszázalékosan reménytelen harcban, akkor inkább fegyverletételt. Hátat fordított saját hiúságának, vállalta a jó előre tudott megvetést. Re­ álpolitikus volt s nem kalandor. Nem eszmék rabja volt, hanem a valósá­ gos helyzetet elemezte. - Folytatná még, dehát indulni kell visszafelé. Bú­ csúként azt mondja: - Legközelebb folyatjuk.” Legközelebb? Tudjuk, hogy nem lesz legközelebb. [...] 81 �(Vasárnap, november 1 1 .) Végre elérkezett az utolsó előadás napja. Bár­ mennyire fogva tart is a téma - az államalkotó, a nemzetiségi és szór­ ványmagyarság sorskérdése mégis belefáradtam. Legfőképp abba, hogy miközben az „első menetben” nekem vannak kritikai észrevételeim, e vi­ szonyt érintő otthoni hivatalnoki gyakorlattal kapcsolatban, a vitában már nekem kell védenem a hazai mundért. Magyaráznom például ésszerű intéz­ kedéseket, amelyeket azért illetnek heves bírálattal, mert igazában nem is­ merik az itthoni állapotokat. Am i érthető.. . Egyszóval kissé belefáradtam a kettős szerepbe, amelyre mindenki rákényszerül, aki effajta útra vállal­ kozik. Kint megkapja az ember a kommunista minősítést, idehaza viszont... de ezt hagyjuk egyelőre, hiszen még el se indult a gép. Amikor kimondom az utolsó mondatot, mintha szikla gördült volna le a mellemről, hallhatóan nagyot lélegzem, s újabb megkönnyebbülést jelent, hogy egy óra múlva úgy könyvelhetem el a ma esti találkozót, mint a leg­ jobban sikerült előadásom egyikét. Mintha itt New Brunswickban mindendenki számolna a realitásokkal! Hogy lehet az? Talán azért, mert hazajár­ nak, s ismerik az otthoni viszonyokat: az otthoni örömöket és bánatokat egyaránt? Talán ez nem is kérdés, inkább válasz a kimondatlan kérdésre. (Péntek, november 16.) A gép tízezer méter magasban úszik hazafelé - az egyetlen hazába. Jó két évszázada, hogy otthonról elindultak az első magyarok az ismeretlen Amerikába: megkeseredve, reménykedve - ki, ho­ gyan. Bányásztak szenet, vasércet; olvasztottak acélt, kovácsoltak alkatrérészeket, s húzták a villáskulcsot. Mikor mi adódott. Gazdagították Am e­ rikát, miközben önmagukat is egyre följebb emelték. Ha ma Amerika az, ami, akkor az ő vasakaratuk is benne van az eredményben. Előbb még ma­ gyar városnegyedekből indultak munkába, aztán egy idő után szétrepedezett saját közösségük. A mai amerikai magyarok némelyikének még mindig gondja, hogy nem lehetne-e a szétszórtságot megszűntetni? A z erőfeszítés hiába­ való szélmalomharcnak tűnik. A magyar kisközösségek ugyanis elsődlege­ sen amiatt bomlottak föl, mert a fiatalok őseiknél mindig többre törtek. Minden generációban. A társadalmi fölemelkedés eredményezte a szétköl­ tözést, az „úri negyedek” meghódítását. S ez nem veszteség, hanem nyere­ ség. Korábban csak dolgos magyart, a mindent elvégző kékgalléros hunky-t becsülték, újabban megtanulták tisztelni a gondolkodó, alkotó, teremtő, ter­ vező magyart is. Ma mintegy tízezerre tehető azoknak a vezető magyar ér­ telmiségieknek a száma, akik az amerikai szellemi életben, a gazdaságban, a tudományos világban nemcsak számszerűen vannak jelen. Nem spekulá­ ció eredménye, hanem evidencia, hogy amennyit az elvándorlásokkal vesz­ tett a mindenkori magyar állam, annyival sokasodott a magyar nemzet, amely önmagát szétosztva mindannyiunkért munkálkodhat. Szétosztottuk magunkat a világnak, s akik kint élnek, a kettős kötődés lelket-szmet pró­ báló állapotában mindannyiunkért lobogó gyertyalángok. „E lü n k ” - züm­ mögi a gép, s visz magyaroktól magyarokhoz. Csupán ízelítőt adhattunk olvasóinknak Kötelei Pál amerikai útibeszámolójából. Az érdeklődőket ezúton is értesítjük, hogy szerzőnk könyve várhatóan 1990-ben a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. (A szerk.) 82 �műhely._________ N A P L Ó H E LYE TT VI. A cipész és az író Beszélgetünk vagy még inkább háborgunk baráti körben azon, hogy íme az adószabályozás után ismét, a születőben levő új társadalombiztosítási rende­ letben is az írók, művészek ugyanabba a besorolásba kerültek, mint a kis­ iparosok, kiskereskedők. - Na és? - szólal meg váratlanul egy addig filozófusi arccal hallgató vendég, jelentős beosztású kulturális szakember. - Nem értem ezt az arisztok­ ratizmust. Szerintem egy jó cipész épp olyan értékes ember, mint egy jó író. Mi sértőt találtok abban, hogy egy rubrikába kerültetek? Ti, a demokrácia bajnokai, mért nem tudjátok elviselni, ha adó vagy társadalombiztosítás szem­ pontjából azonos a besorolásotok? - De, kedves komám, mégis hogy gondolod? - kezd el hápogni a házi­ gazda. - Hiszen nem a besorolás, nem a társaság ellen van kifogásunk! De hogy lehet összehasonlítani az író és a cipész munkáját? Miben látod a közös vonásokat? - Ha egy cipész jó cipőt csinál az semmivel sem alábbvaló teljesítmény, mintha egy író jó könyvet ír. Beszélgettem svéd írókkal, megkérdeztem tő­ lük, hogy hogyan adóznak, és ők teljesen természetesnek találták, hogy nincs a számukra külön adórubrika, pont úgy adóznak, ahogy a többi állam­ polgár. - Hja, a svédek - szólal meg a csinos, világot járt műfordítónő. - Nemrég egy konferencián találkoztam egy svéd kolléganővel. Szinte mosolyogva be­ szélt arról, hogy szépirodalmat fordít, így hát alacsony példányszámban jelen­ nek meg a munkái, kevés honoráriumot kap. Csodálkoztam, hogy ilyen egy­ kedvű, mikor mi többiek mind azon kesergünk, hogy a könnyű, gyors krimi­ fordításokért többet fizetnek mint a stílust próbáló, igényes klasszikusokért vagy kortárs szépirodalmi művekért. „Hja, ő könnyen nevet” - jegyezte meg a barátnője, egy a jómódú férje által „eltartott” , ismert finn műfordítónő - , „neki életfogytiglanija van.” Mielőtt még elképzeltem a hosszú hajú svéd asszonyt, amint börtönben ül koszt, kvártély ingyenes — és fordít, kiderült, hogy életfogytiglani ösztöndíjról van szó. „Nem életfogytig, csak hatvanöt éves koromig adják” - javít ki a svéd kolléganő. „Aztán meg nyugdíjat kapsz, nem igaz?” „Hát megfizetem, kapok majd, az biztos.” „És nagy-az az ösztöndíj?” - kíváncsiskodom irigyen. „Nem kis pénz” - mosolyog a finn műfordítónő. „Meg lehet élni belőle” mondja szemérmesen Ulrike. „És miért kaptad?” „Azért, mert jól dolgozom” - úgy néz, mint akinek zsebében a bölcsek köve. „És észrevették?” - szalad 83 �ki a számon. „Hát persze. Máskülönben ki fordítana szépirodalmat az unat­ kozó, gazdag háziasszonyokon kívül?” - vág vissza a barátnőjének. „Nem mindenkinek milliomos a férje.” - Na, hát ennyit a svédekről. Ha én most azt kérdezném, hogy miért nincsenek nálunk, Magyarországon is ilyen ösz­ töndíjak, pedig az írói tiszteletdíjból itt sem élünk meg, minden hivatalos ember órákon át tudná magyarázni nekem a svéd és a magyar gazdaság közötti emeletes különbségeket. D e azt, hogy ugyanezek a különbségek a svéd és a magyar író helyzetében is összevethetetlen különbségeket okoznak, azt nem akarják élfogadni. - Nézd, kedves komám - próbálta barátságosabb mederbe terelni az éles hangúvá lett vitát a házigazda - , ezek nehéz, nagyon nehéz kérdések. D e én azt hiszem, hogy ezeken túlmenően is van - komoly arccal hangsúlyozta ezt a szót —, lényeges különbség van egy cipész és egy író munkája között. Pró­ báld csak őket egyszer egymással felcserélni! Általános derültség közepette még hallható volt a filozófus arcú férfi jó­ kedvű tiltakozása: „Ez szofizmus, ez közönséges szofizmus!” - azzal más, békésebb területre kanyarodott a beszélgetés. Hazafelé menet nem hagyott nyugodni a gondolát: hát valóban valami rossz szakmai gőg, intellektuális elfogultság beszél belőlünk, amikor váltig hang­ súlyozzuk, hogy nálunk az írók, a művészek életkörüményeit szabáyozó rendeletek figyelembe kellene, hogy vegyék a művészi munka specifikumait és hogy ezek a sajátosságok léteznek? Folyvást kapjuk a szemrehányást, hogy kedvezményeket kérünk. D e hiszen az életfeltételek, munkafeltételek biztosítása nem kedvezmény. Ahhoz, hogy egyáltalán létezzék a kortárs magyar művészet, irodalom, ahhoz, hogy a szín­ vonala legalább a korábbi évtizedek, évszázadok szintjét elérhesse, meg kell teremteni a megfelelő körülményeket. Hiszen mindenki számára ismerős, hogy ha mondjuk, egy madárfaj lét­ feltételei veszélyeztetettek, akkor összefog a társadalom és megteremti a fenn­ maradásukhoz szükséges körülményeket. Nem mondja azt senki, hogy a túzok ugyanolyan szárnyas, mint a tyúk vagy a cinke, úgy kell tehát szabályozni az életét, mint amannak. Tudják, hogy a túzok kipusztul, ha a sajátos életés fennmaradásmódjához nem találja meg a sajátos lehetőségeket. De evvel még nem állítom azt, hogy a túzok különb madár, mint a tyúk vagy akár a cinege. Csak más. Nem tudom megítélni, de elképzelhetőnek tartom, hogy a szóban forgó új társadalombiztosítási járulék mértéke épp úgy, mint egy éve az adószabályozás volt, a cipészek számára is elfogadhatatlan. De az ellen akkor bizton tilta­ koznak is a cipészek. És ők sem mondják azt, hogy ez a besorolás jó a számukra, csupán azért, mert az írókkal, művészekkel egy kalap alá kerültek. Íróra és cipészre egyaránt szüksége van a világnak. Melyikre jobban - nehéz volna megmondani. Tény az is, hogy szükségből az írók nagyobb részét be lehetne tanítani és rá lehetne kényszeríteni legalább ideig-óráig a cipészmunka elvégzésére. Valószínű a közepes színvonalat elérhetnék ebben a szakmában, habár ezt jobb lenne ki nem próbálni. Ugyanezt a kísérletet a másik szakmával — valószínű - sokkal rosszabb hatásfokkal végezhetnénk el a cipészek ese­ tében. Habár biztos, hogy egynéhányunk közepes szinten - vagy tán még jobban is - beválna. D e a zért ezt a kísérletet sem érdemes elvégezni. Becsüljünk és hagyjunk élni mindenkit a maga helyén. M E Z E Y K A T A L IN 84 �P E T Ő CZ A N D R Á S Az egyéniség öntörvényűsége (Jegyzet Endrődi Szabó Ernő költészetéről) - Mintha újabb váltások-változások élőt állna művészetünk, és benne napjaink irodalma. Megnőtt az igény a hiteles és öntörvényű személyisé­ gek iránt, az olyanok iránt, akik éppen nem alkalmazkodásukkal tüntetnek, akik a narcisztikus és artisztikus befelé fordulást egy nyitottabb, kitárulkozóbb magatartásra váltják fel. Vége az ,,új-szenzibilitásnak” ? Legaláb­ bis szünetel. Visszatérnek a hatvanas évek? Mindenesetre valamiféle „új progresszió” megjelenését érzékelhetjük, amely lehet „ fésületlen” , „dara­ bos” , felróható minden hasonló törekvésnek a megmunkáltság, az artisztikum hiánya, de határozott arcélű, és elementáris, ösztönösen eredeti, és mint ilyen, megnyugtatóan élettel telített. Mert „túlzottan is jólfésültek” voltunk. E zt a mondatot, a „jólfésültségnek” ezt a radikális elutasítását Endrődi olvasása közben jegyeztem fel. Fogalmazhatnék így: okosak és „okosak” , kulturáltak és ,,kulturáltak” let­ tünk az utóbbi néhány évben, „okos szépfiúk” , akik kissé enerváltan és ,,nyafogósan” , élvetegen és mindenképpen nagyon dekadensen alanyokról és állítmányokról, jelzőkről és jelzettekről vitatkozgatunk, „kifinomodott” ízlésünkkel idegenkedünk mindattól, ami élet- és izzadtságszagú, és el­ vont, „nüasznyi” szépségekben gyönyörködünk. Játékos rímek, totális be­ felé fordulás, „leheletnyi” metaforák, magánmítoszok és tudatos távolságtartás minden „közönségestől” , apró viccelődés, ,,összekacsintó humorizálgatás” jellemzi napjaink irodalmát, költészetét, ezek voltak meghatározó­ ak az elmúlt években. Természetes, hogy a posztmodern érzékenység iz­ galmas művek megszületésében játszott elsődleges szerepet, de az is ter­ mészetes, hogy néhány hónapja megnőtt az igény a radikális stílusváltásra. És mindezek az alakulások, „hullámzások” nem okoznának gondot művé­ szetünkben, ha nem járnának együtt a kirekesztés-kirekesztődés negatív következményével, ha az éppen „uralkodótól” eltérő törekvések is mindig képesek lennének az önfelmutatásra, ha kulturális gépezetünk egészsége­ sen, jól működne. Sajnos, kulturális gépezetünk néhol már alig-alig működik, igen meszsze van az éptől, az egészségestől. Szerencsére vannak sokoldalú tehetségeink, akik önmaguk feladása nél­ kül alkalmazkodnak a változó, a számukra talán éppen kevésbé ideális kö­ rülményekhez. Vannak azonban olyan tehetségek, akik nem alkalmazkod­ nak, hanem szüntelenül azt csinálják, amihez értenek, vagy érteni vélnek. Endrődi Szabó Ernő az utóbbiak közé tartozik. Lírájának mindazon jegyei, amelyek kezdettől összetéveszthetetlenné te­ szik költészetét, napjainkban is megvannak, látszólag időtlenül, látszólag változások nélkül. Bátran kimondhatjuk: bár felületében megérintette mun­ káinak bizonyos részét a - fogalmazzunk kissé vulgárisan — „posztmodern stílusdiktatúra” , és ezért megformáltságuk mikéntjében módosulásokat ta- 85 �pasztaihatunk, alapvetően mozdulatlan, változatlan ez a költészet, és ezt talán bírálatként sem mondanánk másként. Mert hiba, ha valakinek a köl­ tészete túlságosan egysíkú, „egyjellegű” , de most, a nyolcvanas évek ek­ lekticizmusában elsőrendű erény is: Endrődi különösebb változások nélkül, csakis önmaga „ belső órájához” igazodva írja verseit, idegen tőle minden alkalmazkodás. Nem alkalmazkodásának velejárója viszonylagos magárahagyottsága, egyedülléte, munkáinak visszhangtalansága. Ám ami keserű tapasztalás egyfelől, magában való érték másfelől: ha Lelet (1986) című kötetét és újabb munkáit fellapozzuk, meglepődünk és megdöbbenünk: így is lehet verset írni? Ilyen keresetlen őszinteséggel, ilyen magától értetődő szókimondással? Endrődi munkáit elővéve rögtön nyilvánvalóvá lesz an­ nak egyedisége, napjaink uralkodó irányaihoz képesti mássága. Lírája a végtelenségig személyes, szüntelenül önmagát felmutató. Zak­ latott, „szeretet-éhes” líra ez, és most az utóbbi jelzőre tenném a hang­ súlyt. Endrődi szeretet-éhsége már-már a József Attiláéval rokon, néhol kifejezetten érzelmes, kétségbeesett hangon szólal. A magárahagyottságtól való félelem sugárzik szinte minden munkájából, és valamiféle - ebből kö­ vetkező - „teljes odaadás” igénye: ez az. ami közelivé, szimpatikussá te­ szi költészetét. Legjobb műveiben mindezen erényeit objektivizálja, és az emberi kapcsolatokat hitelesen, érvényesen mutatja be. A kötetből az Er érkezése című alkotása ilyen, amely formailag a vizuális költészet és a népköltészet nagyszerű szintézise: miközben képi formában gondolkodik, szö­ vegében népdalszerű motívumokat alkalmaz, nyelvezetében tájnyelvi, népi­ es fordulatoktól bővelkedik. A „történet” regényként komponált: egy ma­ gányos házban, hideg téli napon egy szerelmes asszony „ E r” -re vár, arra a szerelmi egyesülésre, amit csakis ,.Er” nyújthat neki. És itt több dolog is hangsúlyos: legelsőnek a kendőzetlen erotika („vágytól duzzad meredezik nedvesedik keblem csigolyámról fénylő izzadtság-gyöngy cseppen bő­ römben tűeső jöjjön már szeressen! ívbe hajolna meg szerelmétől hátam csak tépné harapná már hófehér gömbvállam!” ), másodszor pedig a nagy­ epika: hasonlóan Esterházy Fubarosokjához, itt is regénykompozícióról beszélhetünk; harmadszor pedig - ebben szintén rokona az Esterházy-műnek - megoldásaiban alapvetően vállalja a népi hagyományokat. A z Er érkezése csupán az egyik jellemző, és mindenképpen fontos mű a Lelet című kötetből. Erotikája éppen olyan elementáris, mint újabb, Missa erotica (Lámpauccahuszonnégy, Pesterzsébet-külső) című ciklusának, amelynek néhány darabja már a kötetben is megtalálható. Mi is a legalap­ vetőbb tulajdonságuk ezeknek a verseknek? A z őszinteség. Mert Endrődi már-már anakronisztikusan, konzervatívan, idejétmúltan őszinte. „ alanyi” költő. A nyolcvanas évek második felében alig-alig találhatni valakit, aki­ nek munkáit rokoníthatnánk Endrődiével: mint arról már szóltunk, az „avantgárd utáni újérzékenység” szemléletét nem befolyásolta látványo­ san, éppen emiatt lírája napjainkra különössé, újra figyelmet ébresztővé lett. Mert ez a típusú keresetlenség, őszinteség a hiányával véteti észre ma­ gát most, a nyolcvanas évek végén. Endrődi költészete valójában a hat­ vanas-hetvenes évek lírájával rokon, egy alapvetően kifelé forduló, a vég­ telenségig kitárulkozó, személyes, és személyességében hiteles költészet ez. amelynek rokon vonásait az amerikai beatirodalomban, A llen Ginsberg, Gregory Corso, Jack Kerouac munkáiban fedezhetjük fel, és másokéiban, hadd említsük meg akár Villiam Burroughs, Richard B arker vagy Law86 �rence Ferlinghetti nevét. Nem csupán formájában kapcsolódik Endrődi lí­ rája a fentebbiekéhez, sőt, elsősorban nem abban, hanem szemléletében. A formai jellemző: Endrődi szintén előszeretettel használja mondandójához az expresszív szabad verset, de - és ez egyértelműen kassáki örökség - a ti­ pográfiai-vizuális lírában is otthonosan mozog, sőt, a kettő ötvözetéből komplex szövegirodalmat is képes teremteni. A beat hatása szemléletében érvényesül: mint ahogy az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének mozgásaiból-változásaiból nő ki maga a 68-as generáció, aminek 1948-as születésével Endrődi is tagja, és kinő mindaz, ami ezzel azonosítható, a beatzene, a rock, az új életforma, a Hair, az Eper és vér, Ginsberg Üvöl­ tése, John Lennon és a Beatles, Mick Jagger és a Rolling Stones, mert ezek, legyenek Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, Lengyelországban, Jugoszláviában és Magyarországon, mind-mind ugyanazok, legfeljebb idő­ eltolódásokról, apró sajátosságokról beszélhetünk. A kiáltás-típusú avant­ gárd mind ez idáig utolsó fellobbanása társadalomalakítóvá, szemlélet­ formálóvá vált az idők folyamán, bár a szépirodalomban - Magyarorszá­ gon - nehezen tudta önmagát felmutatni, adminisztrációs akadályok és kon­ zervatív idegenkedés okán is. Ennek az avantgárdnak és ideológiájának egyik legfontosabb pozití­ vuma volt a kívülállás, a peremenlétezés elfogadtatása. Egyértelműen ez a kívülállás fogalmazódik meg Endrődi lírájában. Lelet című kötetében, újabb ciklusában. A beatirodalom legjobbjaihoz hasonlóan elutasítja a hi­ vatalos „felépítmény” társadalmi értékrendjét, tudatosan-ösztönösen vál­ lalja önnön devianciáját, peremenlétezését, megtagadja és „eltagadja” ön­ magától a társadalmi beilleszkedés etikai normatíváit, életformáját. End­ rődi költészete elutasítja a kommerszializálódás lehetőségét, érezhetően megalkuvásnak értékelne minden formai vagy tartalmi engedményt, ,.til­ tások” miatt ki nem mondott gondolatot. Endrődi feltétel nélkül vállalja ösztönösségét, sőt, azt tudatosan-ösztönösen akarja is. Idegen tőle minden hamis póz, művesség és mívesség - mitagadás! - , minden ,,csináltság” : legjobb munkáira éppen ezek hiánya, a spontán mondatszerkesztés, a nem­ kontrollált őszinteség a jellemző. A Lelet ben csupa olyan formájú és formátumú munkával találkozunk, amely megfelel ennek a „nem kommersznek” , a kívülállás megfogalmazá­ sának. Többségükben hosszú sorokból álló szabad versek ezek, vagy olyan szövegköltemények, amelyek igénylik a fantáziadús tipografizálást, a gya­ kori képi elemeket. A Légzőgyakorlat című szövegköltészeti munka példá­ ul egyaránt hasznosítja a konkrét költészet és a tipográfiai költészet ered­ ményeit, már-már montázsként értelmezhető, olyan szöveg, amely feltétetelezhetően nem „egy ihletből” , hanem többszöri „nekirugaszkodás” ered­ ményeként született. Endrődi ezekben a művekben egészen messzire megy, polifon alkotást hoz létre, amely linearitása ellenére nyitott, továbbírható „töredék” . A z újabb ciklusban, a Missa eroticábán változásnak tudható be a ko­ rábbi munkákhoz képest az adott életkörülmények határozottabb vállalása. A z „erzsébethomok” minden „nem bennfenntességnek” szinonímiája lett, és ezen a kívülálláson túl életforma-elfogadást is jelent. Kerouac Úton-jának az életformája ez, ahol az emberi kapcsolatok teljessége és pőresége az elsődleges: mindez Endrődi „erotikamániájának” („bocsáss meg gyönyörű a melled most meg kell hogy döntselek” ) tökéletesen megfelel. 87 �Endrődi „változatlansága” az öntörvényű személyiség ereje és mozdítha­ tatlansága. Olyan egyéniség ő, akinek tehetségéből egynemű költészet szü­ letik. Mindezzel líráját csupán jellemezni kívántam, bár az már most két­ ségtelennek tűnik, hogy egyneműsége ellenére is színesíti fiatalabb évjára­ tú irodalmunkat. Ugyanakkor vele kapcsolatban annak a veszélye is fenn­ áll, hogy újból és újból fel kell fedeznünk önmagunknak, hogy meghall­ gassuk azt az egyetlen húrt. amelyen mindenképpen adekvát mádon képes szólni. E N D R Ő DI SZABÓ ERNŐ M IS S A E R O T I C A (részletek) [elpergő kvarctangó] előbb azt hittem vonagló vörös pióca ahogyan ágyékomra kúszott azután a bőrömet súroló bimbók a combok és a tompor ringó hullámzó féltekéi elárultak a csendben halk homokzene halk homoknesz elpergő kvarctangó szürke mély sivatagöblű ősz és az őszben póknyálka rothadt skarabeuszvér és szét­ omló homokvonalak mikor az októbertől egyre nyűttebb ágyban arra gondoltam íme valamit találtam és míg aludtál és álmodtad álom köröttünk közel és távol minden de minden átengedte magát egy nagy és kiábrándítóan 88 unalmas esőnek �[ú j és új szeretőd] én - régi kedvesed szerelmesed küldök most egy sivatagízű levelet emlékeztetőül hogy hány éve is már? együtt figyeltük az erekció vadhajtásait a visszanyelt nyögést a remegést az izzadó tenyeret ó milyen csodálatos volt az a számunk emlékszel egyiptomi hajad magomtól illatozott és ajkad és meztelen tested testem szennyezett vizeit tisztította bocsáss meg gyönyörű a melled mondtam ha olykor a kelleténél hamarabb elélveztem és egy nap amikor nem volt már járat de éjféltájt a kikötőben mégis a parthoz állt valami menetrenden kívüli hajó mint lomha nagy ködállat és te a kelleténél hevesebb mozdulattal nyúltál a zsebembe hol a dübörgő alkony-expressz vörösen meredve megállt és én könnyű teveszőr köpenyed alatt és hasad piheborostái alatt amikor csörömpölve kitolták a hosszú hajólépcsőt azóta - félálomban fekszem - néha üzensz még válaszolsz egy-egy régi mosollyal látlak amint kanálislázban bűzös erzsébetsárban ittrekedten a kénnél is kénszagúbb ágyban vörös napsütésben október malomként őrlő iszapviharában moccanatlan fekszem mert te manhattanbe mentél hogy megkeresd otthagyott örömöd és most kétméteres néger bámul a függönyöd mögött olykor ha stílusosan az ágyban vagy lenn a padlószőnyegen vagy a fürdőszobában mikor a széttárt combjaid közül kibukó sperma ködös-nyúlós víziállatként testedtől ellebeg válaszolj egy-egy régi mosollyal új és éj szeretőd vállai felett 89 �[ nem ígértél semmit] nem ígértél semmit és nem is jött hajó aznap éjjel erzsébethomokban féligmerült ágyam előtt a hullámverésben nem horgonyzott semmi csak a cirpegő bodzafa rejtette a mandulakanárikat ének forró bableves szaga matrózok részeg szava fároszrom tekintete nem bélelte az éjszakát nagymamára gondoltam aki tekercsekbe göngyölt régi térképekben szunnyad hát igen nekünk is volt valaha európánk de mióta a tengeráramok alattomban visszafelé folynak és országhatárok örök hullámzása őrli szét a néma városokat s a hallgatag tornyokat és sekélymerülésű csermelyfregattok tömik be a források száját és minden készülék a jegesmedvék rettenthetetlen vonulását jelzi a páradús trópusok felé mióta az clhülyült század kibogozhatatlan matrózcsomókat köt kontinensek torkára és sosemvolt hajónaplók őrült sorait zagyválja a kapitányi hídon mióta nekünk-is-volteurópánk-nagymama összegöngyölt régi térképhalomban gubbaszt a tatfedélzeten úgy ám a tenger közepén pofátlanul visongó csillagok vaksi éjszakagúlák alatt régi matrózkabátom alatt kuporogva erzsébethomokban októbersárban homoktenger közepén megfeneklett magányos ágyban kántálok, „ H IÁ N Y Z O L T E R O V A R A R C Ú K U R V A ” a tisztánlátók átka súgom az ágy alatt pocsogó iszapnak melyben érvényes mondatok után kutatva annyiszor de annyiszor böngésztem éjszakánként az előfehérlő csontokat silabizáltam rovátkáikat például ezt: ígérted ma éjjel hajón jön el hozzám a szerelem aznap sem jött hajó és én tudtam ezt és azt is hogy hajótlan igen hajótlan minden éjszaka és azt is hogy minden hajótlan éjjel egyre mélyebbre ereszti gyökerét koponyámba a végzet egyetlen 90 mondata �[és természetesen nem írhatok] rád gondolok az éjszakai reptér felett míg a tetőterasz ismét elcsöndesül és forognak-pislákolnak lenn rubin,színű zöld és recés szatírszemek rád gondolok a krómízű éjszakában kávészaghomályban gondolok rád és verset írnék hosszú verset írnék neked elkékült szobámban táviratszöveggel kezdődnék R E P T E E R E N V A A R L A K I L O V E Y O U E R N E S T de a vers itt már útszéli koton százlábú pocskolja össze lappadt tömlőjére vakond kotor földet és hát hogyan hogyan is írhatnék neked egy útszéli spermacsapdát - csak szavakat széttört mondatokat gereblyézek egy képzeletbeli terasz valóságos űrében egy város puszta űrében egy mészfehér országban egyetlen hiánnyá foszló térképen a félresiklott metrón a buszon az alagutakban a tereken tóparti sétányokon szétlőtt vonatokon jeltelen sírokon jeltelen sírok között avar bársonyában elküldhető szavakat keresek neked és - látod - mint mikor valaki hirtelen föltúr egy levágott f e j e t -------------------------------- l á t o d -----------------------------fölszáll ez a gép is míg a kifutón forognak-pislákolnak lassan a nagy rubinszínű zöld és érdes szatíraszemek és a tetőterasz ismét e lcsö n d esü l-----------------------a szemcsés homályban már csak csípőd lejtése és lengő karod amint hosszúszálú egyiptomi hajad fésülgeted és erre a reptéri férfire gondolsz háromezer mérföld távolságból puha leányszobádban és fölteszel egy lemezt és a lassú földübörögnek álmatlan blues tonnái éjszakámban 91 �Tanulmányok Erdély történetéről A határainkon innen és túl nagy érdeklődést kiváltott Erdély története kötetről (főszerk.: Köpeczi Béla) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi és Klasszika Filológiai Intézete 1987 októberében szakmai vitát rendezett. E konferencia anyagát a nemrégiben alakult Cso­ konai Kiadó - első vállalkozásaként - megjelentette. A Tanulmányok Er­ dély történetéről című munka tehát egyrészt a háromkötetes monográfia kiegészítő kötetének tekinthető, másrészt azonban önálló olvasmányként is megállja a helyét, bár - jellegénél fogva - elsősorban a szakemberek érdeklődésére tarthat számot. Mind a debreceni vita, mind a vizsgált kötet kapcsán ismételten hang­ súlyoznunk kell a tudományos jelzőt, hiszen a konferencia előzményének tekinthető Erdély története monográfia elsősorban Romániában, de néhány nyugati országban is inkább politikai, mint szakmai visszhangot váltott ki. Szerencsére a magyar történészek tárgyszerűen, kizárólag történelmi ér­ vekkel válaszoltak a határokon kívülről érkezett kihívásra. Ennek ellenére sincs könnyű dolga a Tanulmányok... című kötet recen­ zensének, hiszen olyan művel kapcsolatban kell megírnia észrevételeit, amely maga is kritikai előadásokat tartalmaz, ráadásul többnyire viszonylag rövid terjedelemben. Még több nehézséggel kellett szembenéznie a kötet szerkesztőjének. A kötetbe gyűjtött tanulmányokat ugyanis a rendkívüli sokszínűség jellem­ zi. E sokféleség a különféle tudományágakra vonatkozik. A háromkötetes monográfiához ezúttal nemcsak a történészek szóltak hozzá, hanem véle­ ményt mondott róla a néprajztudós (Gunda Béla), a hadtörténész (Perjés Géza), az irodalomtudós (Bitskey István), a teológia professzora (Barcza József) és a művészettörténész (Kádár Zoltán). Tartalmukat tekintve is változatos képet mutatnak a kötetben összegyűjtött referátumok és hozzá­ szólások. A z előadások egy része a megjelent monográfia eredményeit ér­ tékeli, illetve hiányosságait tárja fel. Más részük további kutatási témá­ kat vet fel. sőt - néhány esetben az egyes hozzászólók saját álláspontjuk­ kal, kutatási eredményeikkel is megismertetnek, amelyeket egy újabb Er­ dély története kiadásnál érdemes figyelembe venni. A kötetben egy olyan tanulmány is szerepel, amely nem közvetlenül a monográfia, sokkal inkább a vele kapcsolatos román álláspont kritikai értékeléséhez nyújt támpontot (Varga János: Levente és értelmezője nyomában). Már az Erdély története kötetek szerkesztői sem törekedtek arra, hogy a különböző szerzők álláspontját közös nevezőre hozzák. A z érvek, a fel­ fogások és a szemléletmódok sokfélesége tovább gazdagodik a vizsgált kötetben. Minden egyes referátum újabb bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a „magyar történettudománynak” Erdély kérdésében 92 �sincs valamiféle egységes, a politikának alárendelt hivatalos álláspontja, hiszen - mint a Tanulmányok... című munkából is kiderül - az egyes ku­ tatók illetve tudományos közösségek között alapvető kérdésekben is folynak szakmai viták. A z egyes történelmi korszakokat tárgyaló fejezetek előtt kapott helyet a Szemléleti alapelvek című általános rész. Ebben a kötet szerkesztője Rácz Isvtán, Pach Zsigmondi Pál és Irinyi Károly az Erdély története mo­ nográfia jelentőségét és megjelenésének szükségszerűségét vizsgálja. V á ­ laszt adnak többek között azokra a román vádaskodásokra is, melyek sze­ rint a magyarországi történészeknek nincs joguk a más országokban élő magyarság történeti vizsgálatára: „ Alapelvként állapítjuk meg, hogy a tudománynak, s ebben a történetírásnak, nem lehetnek területi és etni­ kai határai. A z a világon mindenütt természetes, hogy a politikai, szociális jellegű s egyéb migrációs erők hatására az anyaországból kiszakadt nép­ elemek sorsának alakulását új lakóhelyükön az anyaország szaktudósai is tovább követik. Nem a politikai beavatkozás szándékával, hanem a törté­ neti összegzés igényével.” Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Pach Zsigmond Pál is, amikor így fogalmaz: Számunkra tehát nem jogalap vagy jogforrás a történelem és a történetírás, hanem — ha van egyáltalán rele­ vanciája a jelen szempontjából, s mi történészek szeretnénk hinni: van akkor - számunkra a történelem: hagyomány és tapasztalat [...] Nem va­ lamilyen jogtól fosztanánk, tehát meg magunkat, ha nem tanulmányoznánk. Erdély históriáját - de igenis megfosztanánk magunkat történelmi ta­ pasztalataink tárházának bőségétől, megfosztanánk magunkat - magyar­ ságtudatunk integráns részétől.” E z az állítás egyáltalán nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy Erdély története nemcsak a magyar, hanem a román történelemnek is szerves ré­ sze, sőt egyes korszakokban - és nem kizárólag 1918 után - a román fejlő­ déshez kapcsolódik szorosabban. A kötet következő fejezete Erdély XVI. század előtti történetének né­ hány problémáját tárgyalja, mindenekelőtt azonban újabb kutatási felada­ tokat fogalmaz meg. Balla Lajos a római D ácia lakosság- és társada­ lomtörténetének mielőbbi megírását szorgalmazza. Gunda Béla az erdélyi magyar és román népi kultúra rövid néprajzi összehasonlítására vállalko­ zott, és e kérdéskör feldolgozását ajánlja egy esetleges átdolgozott kiadás szerzőinek figyelmébe. Fodor István kritikai megjegyzései közül a törté­ netföldrajzi bevezető, amelyet az Erdély-fogalom többféle értelmezhetősége is indokol, valamint az időrendi táblázat szzükségességét remélhetőleg a kötet szerkesztői is tekintetbe veszik. A z a javaslata, hogy a monográfia a román nép etnogenézisét külön fejezetben tárgyalja - e kérdéskör egyéb­ ként a magyar és román történészek közötti viták kiindulópontját jelen­ ti - , a recenzens tudomása szerint a közeljövőben önálló kötet formájában megvalósul. Orosz István referátumából az a gondolatmenet érdemel különleges fi­ gyelmet, hogy az Erdélyben a XII. század körül megjelenő románokat nem le­ het egyszerűen vándorpásztoroknak tekinteni. „H a a román etnogenézis kapcsán a vlach pásztor életmódra hivatkozunk - úgy tűnik - nemzeti érzékenységet érintünk. D e a magyar tudományosság is felszisszen, ha a honfoglaló magyarok »nomád hordaként« szerepelnek.” E kérdéskör to­ 93 �vábbi kutatása, az árnyaltabb elemzés egyébként arra a problémára is vá­ laszt adhat, hogy miért éppen Erdély gyakorolt szívó hatást a környező te­ rületek román lakosságára. Kristó Gyula tanulmánya ismételten olyan témát vet fel, amely a ma­ gyar és a román történészek közötti viták egyik sarkalatos kérdése és amely a magyar historiográfiában is további tisztázásra vár: ez a vajdaság sa­ játos státusa a középkori Magyarországon belül. Ennek meghatározása azért is döntő fontosságú, mivel e politikai alakulat léte az erdélyi különállás egyik kardinális pontja. Ugyanennek a kérdéskörnek egy másik oldalát a középkori Erdélynek Magyarországhoz fűződő viszonyát - elemzi Kubi­ nyi András tanulmánya. A következő nagyobb fejezet a X V I-X V II. századi Erdély történelmé­ vel kapcsolatos álláspontokat tárgyalja. (Egyébként nem minden esetben világos, hogy milyen szempontok alapján határozták meg az egyes fejezetek korszakhatárait.) Benda Kálmán elemző hozzászólása elsősorban a monográfia második kötetének szerkesztésével kapcsolatos kételyeket fogalmazza meg. Rámu­ tat arra, hogy a különböző szerzők által írt részek - bár önmagukban újszerűek és színvonalasak - nem alkotnak szerves egységet. Problémafelve­ tésük különböző, vizsgálati szempontjaik eltérőek, ezért az egyes történel­ mi folyamatoknak nem a fejlődését, csupán egyes kiragadott részleteit is­ merhetjük meg. Benda Kálmán véleménye szerint az időszak gazdasági és társadalmi fejlődésének, valamint Erdély kormányzati rendszerének rész­ letes bemutatása újabb színekkel gazdagítaná a középkori Erdélyről kiala­ kított képünket. A török politika értékelésével kapcsolatos két szembenálló felfogás lé­ tezésére hívja fel a figyelmet Perjés G éza tanulmánya. A referátum első részében a hadtörténész-kutató azt vizsgálja, hogy e két álláspont közül melyik segíti jobban Erdély X V I. és X VII. századi történelmének megérté­ sét. Hozzászólásának második részében a magyar történtírásban egyelőre még ritkaságszámba menő megközelítést alkalmaz, amikor a viselkedéstudományok felhasználásával igyekszik elemezni a fejedelemségek korát. Bitskey István, az erdélyi reneszánsz és barokk korszak művelődéstörténetének, szellemi életének néhány vonását villantja az olvasók elé, míg Barcza József az erdélyi diákok egyetemjárásáról és az erdélyi vallási tü­ relemről készített rövid összefoglalást. A Tanulmányok. . . című kötet következő nagyobb fejezete Erdély tör­ ténetéből a XVII. század elejétől 1918-ig terjedő korszakot tekinti át. E részből kiemelkedik W ellmann Imre tanulmánya, amely áthágja ugyan a fejezetcímben kijelölt korszakhatárt mindenesetre kitűnő elemzést közöl az 1660-1830. közötti Erdély demográfiai viszonyairól és agrárfejlődéséről. E tanulmány témájához kapcsolódik Takács Péter referátuma, aki a XIX. századi Erdély társadalomtörténetét vázolja fel, és egyúttal a kérdéshez kapcsolódó újabb kutatási témákra hívja fel a figyelmet. Ifj. Barta János referátuma arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1770-1771-es évek valóban korszakhatárnak tekinthetők-e Erdély törté­ nelmében - a monográfia ugyanis erre az időszakra új korszak kezdetét teszi. Szabad György rendkívül fontos elemzést közöl a Magyarország és Erdély államjogi viszonyának rendezésével kapcsolatos XIX. századi né­ zetekről. 94 �A z Erdély története 1918 után című következő fejezetben szereplő ta­ nulmányok terjedelmüket és jellegüket tekintve is különböznek a megelőző korszakokkal foglalkozó referátumoktól. E szerzői ugyanis nem elsősorban a monográfia Kitekintés című fejezetéhez szólnak hozzá, hanem annak nyilvánvaló hiányosságait igyekeznek pótolni, önálló kutatási eredmények részletesebb kifejtése révén. Sajnos azonban még e tanulmányok elolvasása után sem kapunk átfogó képet az új államhatárok közé került Erdély 1918 utáni történelméről. E sommás ítélet persze felveti a jelenkor-történelem­ kutatás - általában tapasztalható, de Románia esetében különösen érvé­ nyesülő - nehézségeit, ráadásul bizonyos igazságtalanság veszélyét is ma­ gában rejti. E hetvenéves időszakon belül ugyanis egyes eseményekről már árnyaltabb képpel rendelkezünk. Idetartoznak például az 1918-1919-es évek történései, amelyekről a monográfiában megjelent kitűnő Szász Zoltá n -tanulmány után Raffay Ernő könyvében (Erdély 1918-1919-ben) is átfogó elemzést kapunk. A mostani tanulmánykötetben Fehér András szol­ gáltat újabb adalékokat e döntő fontosságú évek jobb megértéséhez. A második bécsi döntés is azok közé az események közé tartozik, ame­ lyekről ma már több elemzést is olvashatunk. E kötetben Korom Mihály tanulmánya mutatja be e - a magyar és román történészek között, de a magyar historiográfián belül is - vitatott kérdést, nevezetesen a második bécsi döntés megszületésének körülményeit. Korom Mihály elfogadja azt a román álláspontot, miszerint Románia önkéntesen és hivatalosan sohasem javasolta és sohasem kérte a döntőbíráskodást. Ennek az állításnak ellent­ mond az 1940. július 26-i megbeszélések jegyzőkönyve, amely így szól: „ A román külügyminiszter a továbbiakban érdeklődött, vajon fontolóra vehető-e döntőbíráskodása kérése abban az esetben, ha a tárgyalások Ma­ gyarországgal és Bulgáriával holtpontra jutnak. E zt az elképzelést azonban német részről visszautasították - az 1938. évi bécsi döntés nem kielégítő tapasztalatai alapján, különösen Magyarországra tekintettel. (Documents on Germ an Foreign Policy. Serie D . X. 234. sz. irat 315-316. l. Idézi: Ju­ hász Gyula: A második bécsi döntés. = Külpolitika. 1987. 5. sz. 155. l.) Ugyanerről a tárgyalásról a Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944 (bev., válogatta és a jegyzeteket készítette: Ránki György). I. kötet, 132-133. l.: „ A román külügyminiszternek bizonyos kételyei voltak egy Magyarország­ gal és Bulgáriával netán létrejövő egyezség megvalósítását illetőleg,. Megkérdezte, nem nyújthatna-e Németország valamiféle segítséget az egyez­ ség lebonyolításához.” Románia berlini követe útján egyébként még egyszer kérte Hitler dön­ tőbírói közbelépését, erről Woermann külügyi államtitkár-helyettes fel­ jegyzésében így ír: „É n elutasítottam, hogy részletekbe bocsátkozzam Ma­ gyarország kívánságairól, és még egyszer utaltam jólismert álláspontunkra a döntőbíráskodás kérdésében. A követ kitartott nézete mellett, hogy a kérdést nem lehet megoldani német beavatkozás nélkül. A döntőbírásko­ dás alternatívája olyan »tanács« lehetne, amilyet Romániának adtak, Bul­ gáriára vonatkozólag.” (D G F P Serie D . X. 376. sz. irat. Idézi: Juhász G v.: i. m. 157. l.) Korom Mihály tanulmányának folytatását jelenti Fülöp Mihály referá­ tuma. ezért érthetetlen, hogy a szerkesztésnél ezt miért nem vették figye­ lembe, és miért nem egymás után szerepel ez a két hozzászólás a kötetben. A két tanulmány ugyanis lényegében egyetlen kérdést vizsgál: az Erdély 95 �hovatartozásával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseket, nagyhatalmi ál­ láspontokat a második bécsi döntéstől a román fegyverszünet aláírásáig, illetve a fegyverszünettől a külügyminiszterek tanácsa 1946. májusi pári­ zsi értekezletéig, amelyen a három nagyhatalom képviselői elfogadták az 1938. január 1-i magyar-román határ visszaállításáról szóló rendelkezést. Fülöp Mihály tanulmánya egyébként rendkívül szemléletesen mutatja be a döntés megszületésének hátterét. Balogh Sándor tanulmánya minden eddiginél árnyaltabb képet fest az 1945-46-os időszak romániai nemzetiségi politikájáról. E korszak jelen­ tőségét a közvélemény - elsősorban a mai események tükrében - hajlamos túlértékelni, ezért örülhetünk ennek az elemzésnek, amely tárgyszerűen mu­ tat rá a Petru Groza miniszterelnök nyilatokzatai és a nemzetiségi politika gyakorlata közötti ellentmondásokra. Csak sajnálhatjuk, hogy a két világ­ háború közötti vagy az 1946 utáni időszakra vonatkozóan nem olvasha­ tunk hasonló elemzéseket. L. Nagy Zsuzsának a magyarországi és az er­ délyi szabadkőművesség két világháború közötti kapcsolatairól írott, il­ letve Szőke Domokosnak a Magyar Szemle című folyóirat Erdéllyel fog­ lalkozó állásfoglalásait vizsgáló tanulmánya - minden érdeme ellenére sem pótolja a két világháború közötti Erdély történelmét átfogóan bemu­ tató referátumot. Látszólag nem az Erdély története kötethez szól hozzá Varga János már említett tanulmánya, hiszen Lancranjan hírhedt esszéjének néhány torzítá­ sát veti forráskritikai elemzés alá. E referátum jelentőségét azonban nem a konkrét mű kritikája adja - bár ez önmagában is lenyűgöző alaposságú inkább abból a szempontból tanulságos, hogy felhívja a figyelmet an­ nak a történeti publicisztikának veszélyeire, amelyre az Erdély története monográfia romániai visszhangja számos újabb bizonyítékkal szolgált. A Tanulmányok. . . utolsó lapjain a szabad vitában elhangzott felszóla­ lásokat, a monográfia néhány szerzőjének válaszát, végül Köpeczi Béla összegző számvetését olvashatjuk. Különös érdeme e kötetnek a mintegy ötvenoldalnyi angol nyelvű öszszefoglaló, amely a kérdés iránt érdeklődő - nem kevés számú - külföldi szakember számára is hozzáférhetővé teszi a magyar történészek Erdéllyel kapcsolatos álláspontját. A történettudomány nem statikus diszciplina nincsenek tehát lezárható kutatások és ennek megfelelően véglegesen megoldott történeti problémák. Ezért a recenzens is csatlakozik Raffay Ernő azon javaslatához, miszerint 2-3 évenként - akár külföldi szakemberek bevonásával is - rendezzenek tudományos konferenciát Erdély történetéről. Ebben az esetben már nem is kell olyan sokat várni a következő, Erdélyről szóló tanulmánykötetre. (Csokonai Kiadó, Debrecen) R. SÜ L E A N D R E A 96 ��Ara: 2 5 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a39ce80ada81be7670790a89bf4f956d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1989 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1989/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1989 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika