https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ddac7c91b73ac3895fca0a155bba1e52.pdf 9b6caf0aefd114997940d6828b9c6a60 PDF Text Text ��Tartalom 3 Serfőző Simon versei 4 Mátyás Győző: Sorják (novella) 7 Szokolay Zoltán versei VALÓ SÁG U N K 10 Kárpáti Sándor: Vitaminhiányos munkahelyi művelődés (vita) 13 Girasek K ároly: Munkásság, művelődés - a kisüzemek felől (vita) 20 Bagó József: Paradigmaváltás a munkahelyi művelődésben (vita) 28 L öffler Tibor: Modern, szocialista vagy átmeneti társadalom(tanulmány) 35 Kovács Ferenc: A salgótarjáni munkások és a politika (tanulmány) 42 Kautzky Norbert: Kisam erika (vers) H AGYOM ÁNY 44 Farkas M árton: 19 18 katonaforradalmárai 49 Csongrády Béla: A gyógyítástól a társadalmi változásokig 51 Madzsar L ili visszaemlékezése (Fancsik János) ABLAK 59 Lothár László: M ai örmény költők 60-68 Mai örmény költők versei (Lothár László és Konczek József fordításai) 69 Köteles Pál: M agyar világ Amerikában II. 81 Tandori Dezső versei M Ű H ELY 84 Petőcz András: A szöveg radikális átalakulása (tanulmány) 89 Lőrinczy István versei 90 Zonda Tamás versei M ÉRLEGEN 92 Lőrinczy István és Zonda Tamás verseskötetéről (Siposhegyi Péter) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Németh János István D r. Tamáskovics N ándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelem en G ábor igazgató, . 88.51968 N. S. Bagó József szociológus (B p .); D r. Csongrády B éla pártmunkás (Sal­ gótarján); Dr. Fancsik János orvos (Salgótarján); Farkas Márton törté­ nész (Bp.); G irasek K ároly nép­ művelő (Rétság); Kárpáti Sándor szerkesztő (Szakszervezeti Szemle, B p .); Kautzky N orbert költő (Bp.); Konczek József kölő (B p.); D r. K o ­ vács Ferenc (Társadalomtudományi Intézet, B p .); K öteles Pál író (Bp.); Lothár László költő, műfor­ dító (Bp.); L ö ffler Tibor tud.-kut. (V ác); Lőriczy István költő (Sal­ gótarján) ; Mátyás Győző író (B p .); Petőcz András költő (B p .); SerfőZŐ Simon költő (M iskolc); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p.); Szokolay Zoltán költő (Békéscsaba); Tandori Dezső író, költő, műfordí­ tó (Bp.); Zonda Tamás költő (Bp.) A munkahelyi m űvelődésről folyó vita előzményei lapunk 1988/2., 4. és 5. számában olvashatók. E számunk illusztrációs anyagát a Nógrádi Sándor Múzeum (Salgó­ tarján) gyűjteményéből válogattuk, beleértve Buharin munkáit is. (Fo­ tó: Buda László.) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest X III., Lehel út 10/a. - 1900 - közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25- 925, �S E R F Ő ZÖ SIM O N Megóvják Nem mázsás kövek erejét, szeretném magamnak legalább a nádszálakét, gallyakét. Ha az időbe kicsapva, meg-meghajolnak is muszájból jövő-menő fuvalmakra. D e emelvén föl az égnek, széltől, e bősz erőszaktól is megóvják a madárfészket. Tapasztaljuk Mintha csak szokásból: a kivívott győzelmet elbukni miként lehet, kipróbáltuk hányszor! S tapasztaljuk régen, hogy bár fölszabadulunk, csak épp a szabadságunk nem nyerjük el mégsem. 3 �M ÁTYÁS GYŐ ZŐ Sorják Munkásmozgalmi apokrif V íg csínyekkel és tanügyi reformokkal teli szakközépiskolás-esztendők után a régi hegesztődinasztia legifjabb sarja elődei nyomdokába lépett. Mint mondani szokás a család háta mögött dicső munkásmozgalmi múlt állt, amiből ifjunk számára rögvest két tanulság adódhatott: először, hogy az övé mögött bizony csak ez, míg másoké mögött, kevésbé spirituálisan, éppenhogy valakik, másodszor, s az előbbiektől aligha függetlenül, hogy ez a múlt ma már pontosan ott van. M ivel az ő felmenői, apja és nagybátyja valahogy nem akartak a szelek fordultával azonmód hatalomba, hivatalba érdemesülni, ennél távolabbra néztek azért, hiszen megfelelt volna nekik egy-egy igazán jó hegesztőpisztoly is. A fennsőbbség szándoka azonban homlokegyenest más volt, s így hősünk felmenői kapálózhattak eleget ne­ hogy egy napon oda kerüljenek, ahová legkevésbé kívánkoztak. Ez az oda ekkor még nem az az oda volt, bár nem sokkal később az utóbbitól is legfel­ jebb hajszál ha elválasztotta őket. Miután, a megfellebbezhetetlennek tűnő rangosítást mégiscsak elkerülendő valahogy, kifundálták közösen, hogy va­ lami csekélységnek gondolt makulával bepöttyözik egymást. A z ilyesfajta komplott amúgyis forsriftosan beillett a kor nemes praxisába, hiszen nyug­ díjukat szemezgető belügyér fogalmazók tudnának csak igazán „vallan i” arról, hogy az élcsapat osztályellenséggel vívott történelmi harcát, mint tá­ mogatta az állampolgári igyekezet: szomszédok, beosztottak, más alattva­ lók hunyhatatlan ébersége egy sötétben bujkálót el nem tévesztett. Így esett aztán, hogy ez a bőviben kicsírázott házmesteröntudat a két hegesztő jelentéktelennek és ártalmatlannak kigondolt eltévelyedésében is kis hí­ ján, a nemzetközi munkásmozgalom elleni galád összeesküvésre bukkant. Hogy ilyen ostobán, önként csapdába sétáltak, verték is volna már a fejü­ ket a falba, kissé későn azonban, mert már éppen ezt cselekedték velük - mások. Csodák csodája ennyivel meg is úszták. Mert a falnak is van te­ herbírása. s így elkezdett repedezni, csakúgv, mint a homlokzat, s megin­ gott az alap is. Mindenesetre hősünk felmenőinek számítása annyiban még­ is bevált, hogy korábbi érdemeik annak rendje-módja szerint kihullottak az emlékezetből, dolgozniuk pedig nemcsak lehetett, de mintegy a maga­ sabb régiókból való - melyekbe ők maguk be sem igen kívánkoztak végső száműzetésnek is tűnt. Igaz egy ideig még, nevük hallatára, különb­ különb helyeken összehúzódtak bozontos vagy ritkás szemöldökök, de az­ tán csak abbamaradt ez is, s az egymásra következő illetékesek figyelmé­ ben az ő esetük lassan a kabátlopási históriához lett hasonlatossá. Annál is inkább, mert a vihar idején valahogy nem tudták teli tüdőből fújni a v i­ torlát, minthogy úgy érezték, túl sok, számukra kevéssé, „fényes” fuvallat is igyekszik dagasztani a vásznat. Talán ezért is, hogy éppen az ő fáskamrájuk szélárnyékában húzódhatott meg a gyár ama két főnöke, akik nem állottak éppen a dolgozók toplistájának befutó he­ 4 �lyen. Vezetőik eme hősies kitartása - mármint a fáskamrában - adott gon­ dot eleget. Mindez azonban csak addig nyomasztotta őket, míg egy al­ kalmatos pillanatban, szerzett papi reverendában az elöljárók odébb áll­ hattak, bizonyítván, a mozgalmi konspiráció leleményességét, amelyik szö­ vetségét mímelve, megint csak túl járt a klerikális reakció eszén. A két munkáskiválóság híradást legközelebb Bécsből küldött, egy képeslapot, amin mindössze ennyi állt: „L esz még egyszer ünnep a világon” . A mieink ebből egy M U Kkot sem értettek és amint lehetett dolgozni jelentkeztek a gyárban. Ettől kezdve csendesebb évek következtek, s ekként a fam ília életében is csak az jelentett eseményt, hogy a dinasztia legifjabb sarja munkába állt. A pja mellé került, s ügyesedett szerfölött. Rövidesen azonban megint mozgalmasabb esztendők ígérkeztek, jelezte ezt az is, hogy új párttitkárt függetlenítettek a gyárba. Nyitott személyiség volt ő, kitetszett ez abból is, hogy kedvenc vízisportját nem csak titokban s szabad idejében művelte. Sok lóerős Krasznaja Zvezda motor után kapaszkodva húzatta magát nyal­ ka vízilécein mindig rátalálva az alkalmas hullámra, s egyensúlyozott ördö­ gi ügyességgel, rugalmasan. Bár a rossz nyelvek szerint ez a Krasznaja Zvezda egy taktikusan álcázott Johnson volt (hiszen nem elég a márka még a President is), ezek a rossz nyelvek azonban hamarosan belátták, hogy az ilyesfajta alávaló köszörülés helyett célirányosabb egyéb te­ vékenységet választaniuk. Vezérelte tehát ő a céget eszmeileg szilárdan, de nemcsak úgy tudománytalanul, mert majd minden hónapban elutazott E u ­ rópa nyugatabbra eső szegleteibe, tanulmányozandó a mozgalom plurali­ zálódó tendenciát. Hazatérve meg élen járt a munkáslakás-akcióban, csak hogy jó példával szolgálhasson: milyen tágas, korszerű, a fullasztó-mérgező negyedektől távol eső lakásokban lelnek majd otthonra a dolgozók egykoron. Am i meg a kollegiális kapcsolatteremtést illeti, abban volt csak igazán dinamikus és szeretnivaló, mert egyfelől bátran meghaladta az elő­ dök idejétmúlt aszkézisét, másfelől nagyonis partnernek tekintette munka­ társait, legkivált a nődolgozókat, bizonyos cél szerint. (S ha esetenként ez a nyílt partnerkapcsolati közeledés otrombán nem viszonoztatott - nos, a demokrácia szabályainak megsértése következményesül.) Igaz a dinasztia legifjabb sarja, látva-hallva egy s mást - még el nem jött idők szelleme szerint - nagyot mordult, de háború azért nem volt. Ám amikor megtud­ ta, hogy apja nem csekély párttitkári buzgólkodás segedelmével részesült idő előtt a nyugdíj áldásaiban, aláereszkedett a vörös köd és borult az in­ tarziás funkcionáriusi asztal birtokosával egyetemben. Folytatás azonban nem eshetett, mert az apa váratlanul ágynak dőlt, ápolással telt az idő, míg csak a szív bele nem fáradt a hirtelenvést reá szakadt, nagy-nagy nyugalomba. - Béke szállta meg ekkor a legifjabb sarj lelkét és elmenvén a a pátttitkárhoz így szólt: - M últja és hűsége okán, valami méltóbb helyen a gyárban, legalább egy emléktáblát megérdemelne. Ez volna a kérésem. Fészkelődött, krákogott a deli pártmunkás míg a helyénvalónak gondolt válaszra lelt: - Tudod, apád múltjában van egy kényes, tisztázatlan ügy. A z elvtársak is úgy gondolják. . . 5 �N o erre már a legifjabb sarj elvesztette a mértéket (igaz az ilyen mér­ tékkel nem is igen lehetett mást tenni), fölugrott és a párttitkárt azonmód begyömöszölte a páncélszekrénybe, abba ahol a munkások esedékes bére is volt, a kulcsot meg kihajította az ablakon. A dörömbölésre, kiáltozásra odagyűlt az egész vezetőség s lett nagy lótás-futás, kapkodás, D e hiába volt a négykézlábas iparkodás, a kulcs nem került meg sehogyan sem. K ér­ lelni kezdték erre a legifjabb sarjat, szabadítaná ki a párttitkárt fogságá­ ból, végtére is ő a legjobb hegesztő a gyárban. Megenyhült valamelyest a legijabb sarj, szerszámaiért ment, s visszatérvén nekikezdett a munkának. Amint számottevő nagyságnyit kivágott az ajtóból, nekibátorodott a bent­ rekedt is - emigyen ordítva: - Csak az apád emléke miatt nem csukatlak le! - Kései rehabilitáció - morgott a legifjabb sarj s dolgozott tovább akkurát, mígnem szorgossága eredményeként egy karvastagságnyi sarló-kalapá­ csos embléma díszelgett a páncélajtón. - N e vicceljen már - rökönyödött meg a vezetőség uniszonóban - mi­ hez kezdjünk ezzel? - H át éppen ez az - válaszolta a legifjabb sarj - , hogy maguk nem tud­ ják. D e azért, ha az ott benn életképes ezen is ki tud bújni. H a meg nem, hát. . . Amúgy meg magunkkal sem akartam kiizélni. A pénzt ekkora résen át éppen ki lehet venni. S a legifjabb sarj, hegesztőrostélyát komótosan kisétált a szobából. 6 feltolva, mint dologtalan lovag, �SZO K O LA Y ZO LTÁN Legenda Túl hetedhét láthatáron, nyolcadrét hajlott világon, óperenciás Dunánkon, s túl megannyi büszke házon, hol a népet megszámlálják, van egy dombvidék: ragadozó rét. S ama rétnek egy zugában, végső kisded parcellában, M ária-fa árnyékában jászlat rejt a sár. Leszállunk a villamosról, megyünk síró mesterünkhöz, dehogyis vagyunk királyok, lyukas a zsebünk. G áspár csak a földet nézi, s mondogatja: lassan lépni, mert a nagy port meg kell érni. Lajos lépdel G áspár megett, hómezőknek festőjétől kapott kölcsön Menyhért nevet. Leghátul én, a szerecsen, ki már egyszer arcra bukott, végül mégis ide jutott. Megállunk a szent jászolnál, szemüvegünk pára lepi, húsvét van-é vagy karácsony, nem tudhatja bizton senki. Sírdogál az Istenfia, üdvözöljük illendően; őrzi fácska-nagymamácska, valahai Új M ária a megfordult, új időben. 7 �Kolostor H a egy-egy pont, akár a csillag, két arc között át is hevül, nem érthetjük, miféle hírt ad, visszfénye nem gyúl már belül; csak fölsoroljuk bűneink és mutatjuk apró sebeink, aztán a riadt széttekintés következik: mi lesz? megint győznek a kölcsönös szánalmak: csatakos, gyűrött le p e d ő k - - avagy a száj szélére alvadt csíkot látjuk? a múlt időt? s ha jó is olykor egymás mellett elüldögélni fullasztó fü stb en ---- --- feledtük már a nyelvet, röptét elunva hull a szó, pecsétes lesz a büszke abrosz, projekció a tiszta vágy, s hasonlatossá korsó habhoz a hit, hogy nem hiszünk szabályt; mert minden pont, akár a csillag, csak áthevül, aztán kihúny, s vaksággá oltja álmainkat e kies dormitórium. S �Csigavonal Betérek az általánosítóba, rámszól a szép hölgy: ma nincs félfogadás, azt felelem: én egész vagyok, nem félek, egészen bizonyos. Néha minden épp ilyen bizonyos, főképp úgynevezett válságidőben, vaskerekek nyomai az arcon, verses füzet lapján lábnyomok. M iféle fehér lábnyomok borítják be az utakat hazáig; nem hozza vissza az idomárnak, kihullt a szó szájából a pálca. M egállok olykor némely borozóban, nem mintha innék, nem minthogyha írnék, csak mert hátha éppen ott szeretnének panaszkodni nekem a kiszolgáltatottak. Gyermekeikre gondolnak a kiszolgáltatottak, földre pöccintik a versek hamvát, rendelnek néhány pohár általánosítást, fölhajtják lassan, ébren alszanak. Honnan tántorogsz, Magyarország, Budapest nevezetű májad meddig bírja, meszes lábnyomok kanyargó sora; építési terület közepén csigavonal. Vannak statisztikák, mint a mentőautók, k eresztülszáguldanak rajtunk szirénázva, piros zsibbadtság önti el a közvéleményt, hadd vigyék kórházba a tényeket. Hörögnek a tények az elfekvőben, kényszeredetten borotválja őket a borbély, szép hölgy akasztja ágyuk végére a jelszót, begördül a vizit: fennkölt boncolás — 9 �valóságunk_______ K Á R P Á T I SÁN D O R Vitaminhiányos munkahelyi művelődés Jól tette a Palócföld szerkesztősége, hogy vitát kezdeményezett a munkahelyi művelődés problémaköréről. És jól időzítette a véleménycserét, mert a re­ formfolyamatok kibontakozása nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalmi, politikai, kulturális életben is régi beidegzettségeket kérdőjelez meg, ellent­ mondásokat hív elő, feszültségeket termel és változásokat indít el. Ha ugyanis változnak a gazdaság körülményei, megnő a vállalati önállóság, megszűnik a veszteségesen termelő üzemek támogatása stb., akkor átalakulásra kényszerül a munkahelyi művelődés is. Ahogyan kibontakoznak a gazdasági reform fo­ lyamatai, elkezdődik és felerősödik a politikai intézményrendszer reformja, ugyanúgy érlelődik a változó világhoz igazodó, új művelődéspolitikai kon­ cepció is. Ilyen összefüggésben tarthatatlanná lesz a munkahelyi művelődés jelenlegi felfogása és gyakorlata, szükségessé válik átértékelése. Ezért üdvözlöm a témakör polemikus felvetését, a közös eszmecserét és az időpont megválasztását. Örülhetünk annak is, hogy két olyan avatott szerző színvonalas elemzéséhez és javaslataihoz kapcsolódhatunk, mint amilyen Marschall Miklós és Nyilas György vitaindítója. Kevésbé érzem viszont sze­ rencsésnek a dolgozat arányait; azt, hogy a tanulmány több mint kétharmada a munkahelyi művelődés kialakulásának, történetének (kissé egyoldalú) kri­ tikai leírásával foglalkozik, és kevesebb, mint egyharmad rész jut a mai vál­ lalati kulturális tevékenység korszerű funcióinak felvázolására. Igaz, ez sem kevés, ez is figyelemre méltó hozzájárulás a munkahelyi művelődés megújí­ tásához, de a fordított arány célszerűbb lett volna. A munkahelyi művelődés körül valóban sok a tisztázatlanság, nem kevés a torzulás, a megoldatlan probléma. Azt azonban túlzásnak érzem, hogy „a munkahelyi művelődés kezdetektől fogva neuralgikus területe a közműve­ lődésnek. Kevés olyan dolog van - állítják a szerzők —, amiről annyit ír­ tak volna, amiről annyi határozat született volna és mégsem megy” . Egyetértek a szerzőkkel abban, hogy a munkahelyi művelődés ideológiailag túlsúlyossá vált, túlságosan kitágultak határai, hiszen „vállalati szinten is tár­ sadalmi célokat fogalmaznak meg a művelődés terén. .. A művelődési kínálat szinte teljesen megegyezik a hagyományos lakóhelyi, szabadidős kínálattal” . Helyeslem azt a felfogást is, hogy „a kultúra.. . akkor leli meg igazi funk­ cióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik” . Kérdés azonban ki, hol húzza meg ezt a határt, ki, mit ért ezen a gyakor­ latban. Mert nézzük csak, hogyan folytatják a szerzők az idézett gondolatu­ kat? „Azt viszont tudomásul kellene venni: a vállalat a társadalmi munka­ ló �megosztásban azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelmet termeljen. Létének ez elsődleges funkciója.” Valóban ez a legfontosabb. De nemcsak ez. Nem itt és most találkozunk először az olyan nézetekkel, miszerint a munkahelyen dolgozni kell, nem pe­ dig művelődni és szórakozni. A munkahelyen - halljuk, olvassuk - a fegyel­ met kell számon kérni és nem a demokráciát. Az üzemben, vállalatban, szö­ vetkezetben, intézményben, hivatalban valóban termelni, dolgozni, alkotni kell. Ez az alapvető kötelességünk és érdekünk. Méghozzá fegyelmezetten, hatékonyan, a minőségi követelmények szerint, nyereségesen, a hazai és a nemzetközi piac értékítéletének megfelelően. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkahelyen nem lehet és nem kell művelődni, közéletre nevelni, demokráciát tanulni és gyakorolni. A szocializmus körülményei között — a reformok idején, a társasági törvény hatályba lépésekor is - a munkahelyek nemcsak a kenyérkereset forrásai, hanem a tanulás, a kulturállódás, a közélet, a politizálás színterei, az emberi kapcsolatok, a gondolkodás és magatartás alakításának alkalmai és lehetőségei is. Életünk nagyobbik része munkahelyünkön zajlik. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a közös munka - a szerelem után — a legszorosabb emberi kapocs, a legfőbb közösségi kohézió. Mind a munkaadó, mind a munkavállaló a szo­ cializmust építő társadalom állampolgára, aki - különböző szinten és módon, de - érintett és érdekelt önmaga és a közösség anyagi, szellemi kondícióinak javításában, az élet- és munkakörülmények fejlesztésében. Hogy ez a kötődés, a közösségi aktivitás, felelősségérzet még gyenge, s olyan amilyen, azt tudjuk. De a reformoktól, a társasági törvénytől - a többi között - éppen azt remél­ jük, hogy erősödik majd az érdekeltség, a tulajdonosi tudat. Nem arról van szó, hogy felülről előírt kulturális akciókkal és rendezvé­ nyekkel terheljük az embereket és a munkaidőalapot. Nincs szükség a mun­ kaidőben megtartott erőszakolt szemináriumosdira, a demokráciáról szóló elő­ adásokra és sok más, öncélú, kipipálható, formális üresjáratra, párhuzamos megmozdulásokra sem. Ám amikor a profiltisztítás, a helyes, ésszerű munkamegosztás érdekében újragondoljuk dolgainkat, amikor hangsúlyozzuk a munkahelyek első számú feladatát, az értéktermelő munkát, a hatékony, jö­ vedelmező gazdálkodást, ne essünk át a ló másik oldalára: ne akarjuk kiszo­ rítani sem a művelődést, sem a politizálást, mert ez egyszerűen lehetetlen. Megvalósíthatatlan, mert munkaértekezletek, demokratikus fórumok, politikai gyűlések és ünnepségek, kulturális rendezvények ezután is lesznek a munka­ helyeken. És nemcsak direkt formában, hanem indirekten, áttételesen, közve­ tetten is. Az emberek ugyanis munka közben és a szünetekben is beszélgetnek a tv-műsorról , a fociról, a divatról, a megélhetés gondjairól és ezeregy más témáról. És a munkahelyi művelődés sem csak a vállalati tanfolyamokon, a szakmai továbbképzéseken folyik, hanem az emberi érintkezésben, a vezető és beosztott viszonyában is megnyilvánul. Kitapintható már abban is, ahogyan a gyári portán fogadják az embert, és folytatódik azzal, hogy milyen tiszták az irodák, az ebédlők, a műhelyek, ahogyan megrendeznek egy vállalati ün­ nepséget. Valóban rendet kell teremtenünk. Jobban el kell különíteni az összekuszálódott dolgokat, tisztázni szükséges a profilokat. A munkahely nem lehet klub és a gyűlésezgetések színtere. A munkahelyi művelődésnek csakugyan és mindenekelőtt a vállalati gazdálkodáshoz kell kötődnie, azt kell segítenie. Most például elsősorban a szakképzést, továbbképzést, átképzést. De érzé­ 11 �kelnünk szükséges, mi az ésszerűség, a szocialista viszonyoknak megfelelő ru­ galmas racionalitás. Hogy a munkahelyek - rendben, fegyelemben, teljesít­ ményben, de a légkörben, az emberi viszonyokban is - hasonlítsanak egy szocialista ország vállalatához, iskolájához, kutatóintézetéhez, ÁBC-áruházához. Osztom Marschall Miklós és Nyilas György nézetét abban, hogy a munka­ helyi művelődés sikertelensége okainak elemzése meghaladja a tanulmány ke­ reteit, túlmutatnak a művelődésügyön. Tisztázatlanságok, összefonódások, párhuzamosságok, formális vonások, látszatmegoldások, felülről vezérlés, a tényleges szükségletek és a vágyak összekeverése nemcsak a munkahelyi mű­ velődésben, a közművelődésben vannak jelen. Ezek a gondok és dilemmák tettenérhetők a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élet minden te­ rületén. Emlékezzünk csak az 1974-es közművelődési párthatározat és az 1976-os közművelődési törvény — értékes elemeivel vegyes - illúzióira. A realitások és a vágyak eltéréseire. Mert igaz, hogy a munkahelyi művelődésben érdekelt valamennyi szerv és szervezet — köztük a szakszervezetek is - többet tehet­ tek volna az előrelendítő korrekciókért, de a problémák gyökerei mélyebben keresendők. A gazdasági nehézségekben, az ideológiai bizonytalanságokban, az értékrend torzulásában. A tanulás, a művelődés leértékelődésében. A mű­ veltség, a tudás, a szellemi munka presztízsveszteségében. A pénzhiányban, a támogatások csökkentésében, a fogyasztói kultúra térhódításában, a kommercializálódásban, a túlhajszolt életmódban. A munkakultúra, a mindennapi kul­ túra színvonalában. Intézményrendszerünk állapotában, a kultúra munkásainak erkölcsi, anyagi megbecsülésének hiányosságaiban. A szűk körű és rövid távú érdekek dominanciájában, a külsődleges hasznosság fetisizálásában. Sorolhatjuk a kérdőjeleket. Micsoda különbség van a kultúra, a művelődés fontosságáról szóló deklarációk és a „nem termelő szféra”, a maradékelv alapján finanszírozott kulturális terület kezelése között? Milyen például a gazdasági, politikai, tömegszervezeti vezetők művészeti kultúrája, ízlése, kul­ turális ismeretszintje és tájékozottsága? Elgondolkodtató, hogy miközben megnő a szellemi munka hányada a különböző termékekben, áruféleségekben, növekszik az emberi tényező szerepe, aközben csökken a műveltség tekinté­ lye, romlanak a művelődés kondíciói, működési zavarokkal küzdenek a kul­ turális intézmények, a művészeti alkotóműhelyek. Itt, s ebben kell változtatni, hogy vitaminnal dúsítsuk a munkahelyi műve­ lődést. Új művelődéspolitikai koncepcióra van szükség ahhoz, hogy a kultúra világában is a feje tetejéről a talpára állítsuk a dolgokat, s a művelődés ten­ nivalóit a változó valósághoz, a kor követelményeihez igazítsuk. Ez lehet a feltétele a munkahelyi művelődés megújulásának. Annak, hogy változzék az irányítás jellege, nagyobb teret kapjon az alulról építkezés igénye, a kezde­ ményezőkészség, az önszerveződés, a munkahelyek önállósága, erőteljesebbé váljék a kulturális érdekvédelem. A gazdasági helyzet 1932-ben sem kedvezett a művelődésnek, Hóman B á­ lint, Horthy kultuszminisztere mégis ezt nyilatkozta: „ . . . A kultúrpolitikát nem ismerhetem el a fináncpolitika függvényének. Egészséges nemzeti fejlő­ dés csak a gazdasági és kulturális érdekek egyidejű és egyenletes istápolása mellett képzelhető el. Aki az ellenkezőjét hirdeti, a nemzet életgyökereit ássa alá.” Azóta 56 év telt el, ebből 43 esztendő a felszabadulás óta, a szo­ cialista építés körülményei közepette, a szocialista kulturális forradalom szellemében. 12 �GIRASEK KÁROLY Munkásság, művelődés - a kisüzemek felől A vitaindítónak szánt cikk már címében jelzi, a témáról csak kérdőjelekkel lehet beszélni. Bennem is kérdések, hiányok, ellentmondások merülnek fel, amikor hozzászólásra adom a fejem. Hozzászólásra? Hiszen ahhoz, amit a szerzők leírtak és Marschall más cikkeiben olvasható, nem igen lehet „hoz­ zászólni” . Pontos, alapos elemzése az üzem és a művelődés kapcsolatának. Inkább saját tapasztalataimat osztanám meg az olvasóval, azzal a szándék­ kal, hogy a vita további részében - talán nem csak népművelők részéről e nézőpont is megméretik. Ha munkásművelődésről, üzemi művelődésről elmélkedünk, mindazokon a változókon túl, amelyek a cikkben taglalva vannak, további differenciá­ kat kell tenni. Egészen más arculatot ölt az üzemi művelődésnek jelzett te­ vékenység, ha egy nagyüzemet vizsgálunk, mely saját városában több ezer embernek ad munkát, közöttük néhány, a kultúra terjesztésére rendszere­ sített, hivatásos népművelőnek is. A költségvetésben is jut némi pénz e célra, s talán egy klubja, könyvtára, esetleg saját művelődési háza is van az üzemnek, hogy történjen benne valami. Nem lebecsülendő egy ilyen nagy­ vállalatnál az a szellemi erő, amely az irányításban, a tervezésben, az üzemeltetés szervezésében, az adminisztrációban, a piac kezelésében mű­ ködik. S ha nem is mindig humán „tudománykodást” de egyfajta szellemi készenlétet megjelenít. Ezekben az üzemekben valamilyen szinten felismer­ ték, hogy az áru értékét egyre inkább a benne megtestesülő szellemi érték is méri, nem csupán a felhasznált nyersanyag. Tudják, hogy ehhez képzett szakemberek kellenek. Többnyire az is tudatosult, hogy megfelelő formatervezéssel, csomagolással, tehát valamilyen kultúrált megjelenéssel jobban eladható az áru. Mindezek következtében itt több keresnivalója van a kul­ túrának. Legalábbis reménye arra, hogy valam i - akár öntevékenyen is elinduljon, hogy az érdeklődő emberek maguk is sürgessék az új megismeré­ sét, a több tudását, mert életükhöz, a mindennapi kenyerükhöz kell. A nagyvállalat tradíciókkal, hosszabb ideje együttdolgozó csoportokkal, ki­ alakult hagyományokkal is rendelkezik, melynek értéke felbecsülhetetlen, ha a szakmai és az általános művelődés serkentéséről gondolkozunk. A vitaindító tanulmány tényei itt is igazak. Am it viszont én vettem szemügyre, az a másik oldal. Talán a másik vége ugyanannak a dolognak. Nógrád néhány városának valóban hatalmas üzemét leszámítva, azt hi­ szem, a kistelepülések kisüzemei jellemzik inkább az itt folyó ipari tevé­ kenységet. Ez talán a településszerkezetből is következik. S, hogy ezek kö­ zött az önállóság, az irányítás, a termelési adottságok tekintetében van­ nak különbségek, ugyanúgy igaz. mint az elérhető fizetések, vagy az érvé­ nyesülési lehetőségek közötti eltérések léte. Azon a környéken, ahol már több mint egy évtizede élek, nem a nagy­ üzem a jellemző. K is falvak, kevéssé kiépített infrastruktúra, és kis üzemek 13 �alkotják a tipikus formációt. Ezek az ipari munkahelyek sem tekintenek nagy múltra vissza. A z „öregebbek” úgy 15, esetleg 20 éve szerveződtek, de van közöttük 10 év körüli is. Több ilyen munkahelyen jártam. Módom volt megfigyelni az ott dolgozók munkáját, kitudni gondjaikat, megismer­ ni megélhetési lehetőségeiket. N o meg az üzem vezetőinek tennivalóit, szán­ dékait. Többekkel beszélgettem tapasztalataikról, véleményükről és lehe­ tőségeikről az üzemi művelődéssel kapcsolatban, a kultúra rangjáról a ter­ melésben. Megértem persze, ha ezekben az üzemekben nem a kultúra a leg­ főbb gondja a vezetőknek. Ezek a kisüzemek sajátos körülmények között jöttek létre. Annak idején a falvakban a munkaalkalom-teremtés nemes szándéka kerestette meg a községi vezetőkkel azokat a nem túl távoli nagyüzemeket, amelyek hajlan­ dók voltak - nem kevés kompromisszumot vállalva - telephelyet nyitni vidéken. Aztán volt idő, amikor az ebből adódó gondokat az alapító üze­ mek fel is emlegették, főleg ha nem ment jól az üzlet. Mégis ők szabták meg a feltételeket, támasztottak követelményeket, míg ők a minimális ál­ dozatot és kockázatot vállalták. Ha a községben volt egy megfelelően nagy helyiség ahová ki lehetett te­ lepíteni a fővárosi vállalatoknál már nem használt gépeket, megnyílhatott 30-50, esetleg 100 munkahely. Egyszerű termékek, vagy résztermékek elő­ állítására toboroztak embereket. A munkavállalók részvétele teljesen de­ mokratikusan szerveződött: akinek megfelelt a munka és a fizetség, je­ lentkezett. Aztán akinek nem, . . .az is - mert nem volt más. A községek mégis sokat áldoztak a nagyvállalatok kegyeiért. Volt ahol új épületet húztak fel, volt ahol a művelődési házat adták el, máshol a tanács költ­ ségvetéséből vásároltak alkalmasnak tűnő házat. Sokszor - az azóta is megmaradó - átmeneti szándékkal, mert joggal bíztak abban, hogy az anyavállalat később gondjaiba veszi az üzemet is. . . Persze olyan munkalehetőséget kellett teremteni, ahol mielőbb indulhat a termelés. Olyan munkát, ami nem igényel különösebb szakértelmet, meg­ tanulható egy-két nap alatt. E gy munkadarab, egy befogás, egy gomb, egy kar, csere - típusú részműveletek dominálnak ezekben az ipari decentrumokban. Hogy ez az iparnak, a nagyvárosi vállalatnak jó volt-e, nem tudom. Biztosan volt számára előnyös oldala, például az olcsó munkaerő. Különben nem álltak volna kötélnek. Noha az is igaz, nem ők akarták jobban ezt a kitelepülést. Hogy az embereknek jó volt-e, azt már inkább meg tudom becsülni. E gy szempontból igen. Helyben volt munkájuk, ke­ resetük. Javult életszínvonaluk, nem kellett eljárni a községből. Mindez örömmel töltötte el őket. Akkor még nem tudták - sokan ma sem érzik hogy egy régen korszerűtlenné vált termelési technológiát akasztottak nya­ kukba, mely önerőből megújulni képtelen, s csak konzerválja az elmara­ dott gyártási viszonyokat. Ennek nemcsak ipari hátrányai vannak, hanem az üzem, az emberek anyagi, termelési fejlődésében is kialakul egy egyre növekvő lemaradás az igazi ipari termeléstől. No nem mondom, hogy az itt dolgozó emberek számára nem nyílt ki a világ, s nem tanultak újat. D e! Tanultak! Csak sokkal kevesebbet, mint amit a kor megkíván. A mun14 �kájuk végzéséhez elegendő kevés tudás megszerzése a megfelelő szakkép­ zettség illúziójába ringatta a kisüzemek munkásainak nagy részét. Munkásainak? Beszélhetünk itt munkásságról? Aligha. Beszélhetünk olyan körülményekről, amelyek elindítják a „nagykönyvben” leírt „munkássáválás” folyamatát? Nem valószínű. K evés üzemnek adatott meg, hogy valamelyest kialakult kollektívát, idős, hozzáértő szakikat vehettek át. Tartással, tapasztalatokkal, munkásöntu­ dattal. A többiek a falu mezőgazdasági lakosságából toborzódtak, s ahol a munka megengedte, a nők közül. A földhöz, a mezőgazdasági termelés­ hez való kötődésük ugyanúgy megmaradt, mint világnézetük, szokásaik. A pénzkeresés után ugyanúgy ellátták a faluban kialakult életmód, életritmus követelte teendőket, mint korábban, művelték a földet, nevelték az állato­ kat. Volt idő, amikor ezért meg is bélyegezték a szorgos, földi munkában, állattartásban örömét lelő üzemi dolgozót. (Az utóbbi évek gazdasági kény­ szere - mind az egyén, mind a társadalom részéről - átértékeltette e ko­ rán kiosztott megrovást.) A z üzemekben jelentkező feladatokat ilyen ismeretekkel is el lehetett lát­ ni. Sok-sok üzemet láttam belülről, s az a meggyőződés alakult ki bennem hogy ez nem más, mint egy modern bedolgozói szisztéma, ahol a manufaktúrális termelés határán lévő egyszerű munkaműveletek végzésére szer­ veződött embereknek azt az előnyt is megadják, hogy nem kell hazavin­ niük a munkadarabokat. Tervező, elemző, előkészítő munka ezeken a helyeken nem folyt. Nem is volt hozzáértő gárda, aki új termékeket vezethetett volna be, új piacot ke­ reshetett volna. Meg erre azért sem v olt mód, mert ők kizárólag a nagyvá­ rosi cégnek termeltek, s többnyire nem is készterméket, hanem részegysé­ geket. Néhány mérnöki végzettségű ember irányította ezeket az egységeket, s a 100 főt közelítő létszámú telepeken is maximum 10 középkáderrel el lehetett látni a termelés szervezését. Ezek a közvetlen munkairányítók a dolgozókból választódtak ki, de az üzem vezetői legtöbbször nem falube­ liek. M ásik, nagyobb községből, vagy közeli városból járnak ki naponta. Az utóbbiak nemigen ismerhetik a falusi létet, gondolkodást és élethelyze­ tet. Közben változik a világ, s a máshol is nyíló új munkalehetőségek a la­ kossági összetételt is megváltoztatták a legtöbb községben. Az emberek előtt egyre jobban megnyíló kapuk, a közlekedési lehetőségek, no meg a falvak magukbaforduló zártságának oldódása sokakat ösztönzött arra, hogy más településen vállaljanak jobb munkát. A z üresen maradt munkahelye­ ket más településrészekből vagy községekből „beingázók” foglalták cl. A községi üzembe „bejár” a vezető réteg, de sokszor még az igazgatási, okta­ tási feladatokat ellátó emberek is naponta máshonnan jönnek. Más kultu­ rális és életfeltételek közül, más közösségi hagyományokat hordozva ma­ gukban. A községben élő néhány műszaki vagy agrárértelmiségi - nem is beszélve arról, ha van jogász, vagy más oklevéllel rendelkező —, ha ott la­ kik is, egészen messze vállal munkát. Így hát a község és a termelőegysé­ gek viszonya igen összekuszált, s már távolról sem igaz, hogy a falu szabad népének ad méltó megélhetést a telephely. Am ire mindezek rámutatnak: sem a termelés maga, sem a közösség nem szervesen alakult át. 15 �A munkamegosztás a központ és a periféria között nagyon ellentmondá­ sos, továbbá a kvalifikált munka iránti igény és az elosztás is nagy különb­ ségeket mutat. A központ osztja el saját belátása szerint a megtermelt pénzt is. Bérre, termelésfejlesztésre, beszerzésre, no meg kultúrára is. Amennyit a központ indokoltnak lát vagy adni tud, annyi pénz kerül a telephelyre. Sokszor megcímezve, hogy mire használható, konkrétan mire költhető el. S, hogy egy üzemi művelődéssel foglalkozó írásban miért boncolgatom ilyen részletességgel ezt a területet? Mert ezeken a tényezőkön nagyban múlik, hogy szükség van-e a termelési és közismereti tájékozottságra, a társadalmi-közéleti információkra, demokratikus, közösen döntő, alakító és felelősséget vállaló közéletre. Itt a legkeményebben jelentkezik a terme­ lési szerkezet és a kultúra - negatív - kölcsönhatása. Mert hiszem, hogy az üzemi művelődést csak ezek összefüggésében lehet vizsgálni. A telephelyek felelős vezetői, kik sokszor a község politikai életében is jelentős szerepet betöltő személyek, nem dönthetnek arról, hogy az 50 -10 0 főt foglalkoztató üzemük éves termeléséből, esetleg milliós nyereségből visszaosztott több mint 2000 (!) forint közművelődési célra fordítható öszszeget mire költhetik. Nem tévedés! Kettőezer forint. Kevesebb, mint amit egy 3-4 tagú család költ kultúrára, ha nagyon nincs rá pénze. Kettőezer! Volt: 1986-ban. Lehet, hogy már ez is elfogyott. Az utóbbi években kultú­ rára ekkora hatalmas összeget már nem szabad elpocsékolni. N e higgye a kedves olvasó, hogy én ezen csak ironizálni tudok. Nem én, a helyzet ma­ ga ironikus. D e miért is kell az üzembe a művelődés? Nem elégedhetnénk meg azzal, hogy a települések alapellátása megfelelő, s az emberek anyagi és egyéb lehetőségeik szerint maguk választanak, mikor mivel töltik idejüket, s mi­ kor miben művelik magukat? Ennek csak egyik, s nem is igazi magyarázata a rohamosan fejlődő technikai színvonal által megkövetelt széles látókör és szakmai felkészültség, a továbblépéshez nélkülözhetetlen tudás, az emberi tényező, stb. Ezek a fenti körülmények között szinte nevetségesek, mert funkciótlan elvárások... Nos a falvak többségében nincs megfelelő közművelődési alapellátás, sok ilyen kisüzemet „eltartó” településen tanács, de még felső tagozatos is­ kola sem működik. Könyvtár, kultúrház, ha van is, ritkán van nyitva, gond a fűtése, s nem igazán vonzó, közösségteremő, kapcsolatmelegítő hely. Itt bizony lehetne valamilyen pótló, vagy szükségszerűen alapellátó funkciója az üzemen belüli művelődési életnek. De ki finanszírozza? Az egyik kulcs a pénzalapok újraelosztásában, s nemcsak tényében, ha­ nem kialakult, megcsontosodott rendszerében van elrejtve. Ugye mindanynyian azt tanultuk valamikor, hogy a szocialista társadalom gondoskodik tagjainak ingyenes egészségügyi és kultúrális ellátásáról, és szolgáltatások sokaságával, az állam gondoskodásával teszi boldoggá életünket. Mindezt miből? Abból, hogy az emberek által megtermelt pénz egy részét nem fi­ zeti ki annak, aki termelte, hanem visszatartja, hogy a fenti nemes célok érdekében feltételeket tudjon teremteni. Értékes, szocialista tartalmakat hordozó formákat finanszírozni. Kellett ez, mert az ember - ha ily bölcs előrelátással nem gondoskodnak róla - képes lett volna saját szűklátókörű­ ségének engedve a nemes kultúrára fordítandó pénzt más dolgokra költe­ ni. Felélni, vagyont, házat, autót gyűjteni belőle. Mert az ember nem lát­ hatta a társadalom előtt álló hatalmas célokat. N o meg az igazságosabb 16 �elosztás jegyében is meg kellett szervezni, hogy ne annak jusson több, aki­ nek úgyis van, hanem egyformán mindenkinek, szükségletei szerint. Hogy ez a gazdálkodási-pénzügyi szisztéma tartható vagy nem, én nem tudom eldönteni. Talán még működőképes is lehetett volna, ha az elvont össze­ gek valóban oda kerülnek vissza, ahol keletkeztek, s olyan célra fordítód­ nak, amiért kivettük az emberek zsebéből. De a nehéz gazdasági helyzet minden időben azt eredményezte, hogy a központi pénzeszközökkel taka­ rékosan kell bánni, s átmenetileg (!) csökkenteni kell azokat a kiadásokat, amelyek nem közvetlenül szolgálják a termelést. No ezen a ponton több hiba is van. Az egyik, hogy olyan kiadásokat csökkentett a pénzügyi kormányzat (átmenetileg), amely összegeket vala­ mikor azzal a jelszóval nem fizetett ki az embereknek, hogy természetben, intézményekben, lehetőségekben biztosítja a kulturális alapellátást. Olcsón, mindenki által elérhetően. A z így elvont pénzt tehát, ha nem erre fordító­ dik vissza kellett volna adni azoknak az embereknek, akik megtermelték, hogy a maguk képére teremtsenek belőle saját kulturális mozgásteret. A z újraelosztás szisztémája a kistelepüléseket különösen sújtotta, s egy­ ben azt is jelentette, hogy oda már szinte semmi sem került vissza. Itt nem teremtődött meg a művelődés elemi feltétele sem a munkahelyeken. D e nem segítette elő azt sem, hogy a falvakban a közösségi létesítmények job­ ban működhessenek, mert a más székhelyű, esetleg más megyében lévő anyavállalat nyereségéből a központja szerinti városnak adózott. Más tá­ jon, más megyében lévő telephelyének községfejlesztésében, ha akart vol­ na is, nehezen vehetett részt. D e a legtöbb nem is akart. Ahol a községek munkaképes lakosságának közel egyharmada dolgozott a nagyobb vállalat­ nak, a falvak ellátásának szervezésére esetleg adott több-kevesebb pénzt. D e ezt soha nem tartotta természetesnek. S, hogy a kitelepült egységek kö­ zül sok időközben veszteségessé vált, s nem is volt mit elvonni, vagy ilyen címen visszaadni, inkább következménye ennek a finanszírozási rendszer­ nek. mint elfogadható magyarázat. A z itt dolgozó emberek, akármilyen jól tették dolgukat, nem változtathatták meg eredményességüket. N em rajtuk állott. Itt már nem kerülgethetem, ki kell mondanom. E z egyfajta gyarmatosí­ tása a községeknek, és kizsákmányolása a tagegységekben dolgozó embe­ reknek. Lehet, volt idő, amikor mindez a haladás elősegítője volt, de ma már látható, hogy egy szervesebb, öntörvényűbb, noha később induló ipar­ fejlődés önálló vállalkozásra épülő útjai magukban hordozták volna a progressziónak azt a lendületét, ami a közös érdekek alapján előbbre vitte volna mind a termelés, mind az emberek ügyét. H a egy munkahely nem biztosítja az ember fizikai újratermelését sem az általa nyújtott fizetéssel, nyugodtan mondhatjuk, kizsákmányolja. S ma a fizikai lét fenntartásához az emberek többségének önkizsálkmányolást folytatva kell más munka után is néznie, hogy élni tudjon. S, hogy szel lemileg is épüljön, arra sem for­ dítunk figyelmet. Nem biztosítunk számára időt, pénzt, hogy másnap több tudással, felkészültebben, tájékozottabban tudjon új munkához fogni. Ha nem adjuk meg a lehetőségét, hogy a termelésben értőn érdekelt lehessen, nem teszünk mást, mint a bérrel a fizikai munkára fordított erejét vesszük meg. Nem megfizetjük, megvesszük. Olyan piaci áron, ahogyan azt legol­ csóbban lehet. 17 �Ha a kistelepülések üzemeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy kényszerek ha­ tározták meg minden lehetőségüket. A telephelyek dolgozója - csupán a munkáját alapul véve - nem érdekelt a művelődésben, ismeretszerzésben. Abban amit csinál, jelenleg nem dönt. Hogy hogyan csinálja, abban sem. Nem érzi közvetlen hatását, legfeljebb az év végi beszámolóban, hogy nye­ reséges volt-e a vállalat vagy sem. Ezekben az üzemekben a dolgozó emberek szívesen tanulnának újat, örömmel ismernék meg az új gépeket, technológiákat. D e erre azért sem kerül sor, mert sem új gépre nincs pénz, sem új árut nem tudnak a régie­ ken előállítani. M arad továbbra is az anyavállalat igényei szerinti alkat­ részgyártás vagy összeszerelés. Úgy 6-8 évvel ezelőtt, mikor a munkásművelődés még jobban a figye­ lem középpontjában állt, magam is megpróbáltam, munkatársaimmal együtt, a telephelyek kollektíváinak valami olyant adni, amit korszerűnek, jónak láttunk, amit elvárt tőlünk az irányítás, amit nekünk adni kellett. Közve­ títeni a haladó kulturális eredményeket, stb. Azután gyorsan kiderült, az embereknek nem erre van igényük. Nagyon pontosan és szakszerűen meg­ fogalmazták, hogy milyen társadalmi, termelési, érvényesülési gondokat látnak az üzemi munka szervezésében. Ebben segítsünk nekik. Lelkes nép­ művelőként itt-ott meg is próbáltuk, hogy ebben tegyünk valamit. Akkor meg az üzemvezetők ellenállásába ütköztünk. A z ilyen tevékenység már érdekeket érinthet, s kívülről látni és kezelni lehetetlen. Szükség volt persze mukavédelmi. egészségügyi előadásra, néha igé­ nyeltek színházjegyet, s ha nagyon kellett, részt vettek az író-olvasó talál­ kozón. Tartottunk ismeretterjesztő előadásokat olyan témakörben, amit a dolgozók kértek. Csak azt nem tudtam pontosan helyretenni, hogy mind­ ezt miért kell az üzemben csinálni, s. hogy ettől az miért lesz munkásmű­ velődés. Igaz, itt könnyen el lehet érni az embereket, de attól egy műve­ lődési kezdeményezés sem lesz üzemibb, hogy a munkaidőből szakítanak rá tízperceket, s közben ugyanazokat a tartalmakat akarjuk közvetíteni, mint mindenhol máshol. Később arra jutottunk, mindegy, hogy ezeket a rendezvényeket az em­ berek üzemben veszik-e igénybe, vagy a művelődési házban. Í gy hát arra törekedtünk, hogy ott kerüljenek sorra, ahol jobbak a feltételek. Hanem amit az üzemben tehet a népművelő, az egészen más kell legyen. Meg kellene találni azokat a tartalmakat, amelyek az ott dolgozó embe­ reknek valóban az ottani problémájára ad választ. Am i arra a sajátos prob­ lémavilágra ad rálátási lehetőséget s kidolgozott megoldási javaslatokat, amit eddig áttekintettem: az üzemek dolgozóival együttgondolkodva, kö­ zös felelősséggel dönteni a közös ügyekben, vagy legalább információkkal segíteni ezt a döntést. Kidolgozni azokat a módokat, amelyeken keresztül a munkás tudja és érti helyét az üzemben, a termelésben, s el tudja he­ lyezni eredményeit, esetleges mulasztásának súlyát. Hogy maga is alkotó­ ja, formálója lehessen az egység minden fontos tényezőjének. S ez alapo­ san kulturális kérdés is. Ha nem az, igaza lenne némely vezetőnek, aki azt vallja, a munkából való felesleges kiesés olyant tanítani a dolgozóknak, amit hosszú évekig nem tud alkalmazni, mert a gépek, termékek továbbra is a század közepének színvonalán mozognak. 18 �Röviden összegezve: a kisüzemek művelődési igényeinek felkeltését nem a kultúra folyamatos diktálásával, hanem termelési viszonyaik, vállalko­ zási lehetőségeik változtatásával lehet legjobban ösztönözni. Nagyon nehéz céljainknak megfelelő választ adni a jelenlegi helyzet meg­ oldására. Nehéz, mert tudom, nem lehet kicserélni csupán a gombot, ha a kabát maga szakadozott, régi. S különösen nem lehet a kultúrát, a műve­ lődést csak dísznek tekinteni ezen a nagy és agyonfoltozott felöltőn. Valós funkciót megtalálva lehetne az szerves része mindennapi életünknek. Utat kell nyitni, hogy a termelőegységek saját szükségleteikre ráébredve, ma­ guk keressenek tudást, emberi viszonyokat, közösségi kötődéseket. Ennek serkentője lehet az önállóvá válás, a saját vállalkozás megteremtése. A pártértekezlet állásfoglalására hivatkozva egy kollégám rádióriportban javasolta, feledjük el a kultúra „nem termelő” szféra jellegét. A köztudatból ki kellene törölni, hogy a művelődés csupán szórakozás, luxus, s aki­ nek kell, fizesse meg. N o de nem óhajokkal, ráolvasással. Magam is ezen a véleményen vagyok. Ha a termelést, a történelmet, az emberi és politikai viszonyokat, a kultúrát ugyanannak a dolognak elválaszthatatlan oldalai­ ként tekintjük, biztosan nem követünk el a múltban már „kipróbált hi­ bákat.” 19 �BA G Ó JÓ Z S E F Paradigmaváltás a munkahelyi művelődésben Ezerkilencszáznyolcvannyolcban már nem lehet a magyar valóságról úgy gon­ dolkodni , mint akár csak egy éve. A második világháború után Kelet-KözépEurópában kiépült társadalomfejlesztési modell kudarca1, illetve a Magyaror­ szágon megvalósított félfeudális jellegű paternalista, redisztribuciós szocializmus-modell nyilvánvalóvá vált válsága2 alapvető szemléletváltást követel. A helyzetet és a teendőket Vitányi Iván szavaival legtömörebben úgy fogal­ mazhatnánk meg, „hogy a magyar fejlődés nem haladhatott a saját nyomvo­ nalán, hanem egy másik országban, másfajta erőviszonyok szerint kialakult társadalmi-gazdasági viszonyrendszert is át kellett vennie, ami történetesen ott is hibásnak bizonyult (s ami rosszabb, mégcsak nem is szükségszerűnek). Most az áll előttünk - csakúgy, mint az említett ország és még más orszá­ gok előtt - , hogy kiigazítsuk e vargabetű következményeit” 3 A társadalomról alkotott képünk ilyen irányú változása természetszerűen jelenti annak egyik árulkodóan jellemző, ugyanakkor magát a társadalmat is meghatározó folyamatáról, a művelődésről alkotott képünk változását is. A művelődési folyamat történeti elemzésékor a leglényegesebb kérdés az, hogy a létező szocializmus a magyar művelődés évszázados hagyományai folytonos­ ságának megszakításához vezetett a negyvenes évek végén.4 A problémát az adja, s ez egyben feladatunkat is meghatározza, hogy „ezt a történeti folyto­ nosságot egészében azóta sem sikerült újraépíteni.” 3 A modellváltás igénye nehéz helyzet elé állítja a magyar művelődés sze­ rény kis szelét, a munkahelyi művelődést, hiszen erről máig is csak kezünket széttárva azt tudjuk hangoztatni, sajnos e szakmának nincs kidolgozott álta­ lánosan elfogadott elmélete és gyakorlata.6 Úgy kellene tehát változtatnunk, hogy nem igazán ismerjük azt, amitől el kell térnünk, hiszen a munkahelyi művelődés átfogó elemzésére eleddig - talán a probléma vélt picinysége mi­ att is - csak rendkívül szűk körű próbálkozások történtek.7 Ebben a szakmai űrben rendkívül hiánypótló szerepet tölt be Marschall Miklós és Nyilas György pályázati díjas dolgozata, hiszen a szerzők nemcsak a munkahelyi művelődés átfogó elemzését végezték el, hanem egy új modell megfogalmazását is meg­ kísérelték. Ideológiai és közgazdasági elemzésük magabiztos háttérként szolgál meg­ győző mondanivalójuk alátámasztásához, mely szerint: bár korábban üzemi kultúrnevelő munkáról, tömegkulturális tevékenységről, szakszervezeti kultúrmunkáról, munkásművelődésről, majd munkahelyi művelődésről beszéltek, azonban az elnevezések mögött többnyire azonos tartalom és szándék húzó­ dik. E szándék szerint „a szocialista társadalom művelődési programjában a munkahelynek is szerepet kell vállalnia, a társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában a munkahelyi művelődésnek is részt kell venni” . Végső so­ ron a munkahelyi művelődés koncepcióját ideológiai eredetű képződmény­ 20 �ként írják le, amely a tényleges megvalósulás folyamatában szükségszerűen csak fikció maradhatott. A munkahelyi művelődés kudarca tehát törvény­ szerűen következik a létezés alapjául szolgáló ideológiai elvárás megvalósu­ lásának elmaradásából. A várakozás azon utólagosan nem igazolódott feltétele­ zésből fakadt, „hogy a szocializmusban megszűnik a munka elidegenedett jel­ lege, a munka közvetlenül társadalmivá v á lik .. . lehetővé válik a társadalmi szükségletek számbavétele és kielégítése. .. Ily módon a vállalat.. . egy ter­ melő-, vagy szolgáltatóegység valamely központilag ráruházott feladat ellá­ tására” . A szerzők megállapítását hozzászólásában megerősíti Kerékgyártó T. Ist­ ván, amikor - kicsit talán keserűen — megállapítja: „M ert ha bevalljuk, ha nem, a »kultúraközvetítőket« (kivált a munkahelyen, de nemcsak ott) a saját, illetve a politika által táplált illúziók tartják fenn.” A dolgozat alapvetően egy kettős funkciózavarból indul ki, ugyanis képte­ lennek tartják, hogy a vállalati szintű művelődés is társadalmi szintű célok elérését vállalja, illetve tarthatatlan, hogy a munkahelyi művelődés „nem kö­ tődik a speciális vállalati problémákhoz, hanem inkább külső elvárásokhoz igazodik” . Ez a teljesen helyénvaló, pontos meglátás természetesen nem újke­ letű. A közművelődés szakirodalma ugyanis már jó ideje tárgyalja, hogy a valóságos igények, az alapvető meghatározó érdekek mentén szerveződjék a munkahelyi művelődés.8 Azt, hogy a munkahelyi népművelők kezdeti sajátos értelmezésében ez a munkahelyi valóságot a középpontba helyező vállalati művelődésirányítás, hályogkovács módjára miképpen próbálta megvetni lábát a „terepen” , a kö­ vetkező - kicsit hosszabban idézett modellértékű vallomás jól jelzi: „ . . . Meg­ állítottam őket, kérdezősködtem, mit akarnak, mit szeretnének, de ők rögtön az üzemi ügyekkel hozakodtak elő, és a rossz nyeresanyagról, a minőség viszszaeséséről, a hülye művezetőről és a prémiumelosztás visszásságairól beszél­ tek. Oké! - gondoltam magamban, és bementem a főmérnökhöz. Rendezzünk valódi fórumot — mondtam neki - , ahol a gazdasági vezetők őszintén vála­ szolnak a kérdésekre, sőt kérdeznek is, és meghallgatják a választ. »Jó« mondta a főmérnök és nevetett. A fórumon értettem meg nagy jókedvét. A nyolcszáz dolgozóból négyen jöttek el. . . A fórum elmaradt, leégtem. Dühöng­ ve vágtattam a kocsmába, ahol a gyári gárda legjobb embereit találtam: ar­ ról vitáztak, amiről a fórumon kellett voln a... Bementem a főmérnökhöz, és megmagyaráztam neki, hogy megkérdezésük nélkül ma már nem lehet sem dolgoztatni, sem művelni a munkásokat.. . Gyakrabban kérdezze meg őket, gyakrabban válaszoljon nekik őszintén. É s, ha a termelésben érezni fogják közösségeik erejét, a művelődéssel sem lesz komoly problémájuk. Erre kirúgott. Azt mondta, engem nem azért vet­ tek fel, hogy kioktassam, hanem hogy szervezzem a programokat, amelyeket a művelődési bizottság kitalált.” 9 A fenti, óhajtott népművelői szerep nyilvánvaló tegnapi kudarca után a vi­ tacikk szerzői egy új paradigmát10, a vállalati kulturális tevékenységet jelölik meg akként, amely szerintük a munkahelyi művelődés életidegen paradigmáját végre felválthatja. Ahhoz azonban, hogy paradigmavázlatukat értelmezni tud­ juk, át kell tekintenünk azokat a paradigmákat, amelyek a munkahelyi mű­ velődés helyett alternatívaként kínálkoznak, amelyeket a különböző műhelyek képviselői, szakemberei eddig megfogalmaztak. Az eddig kialakult vélemé­ 21 �nyek alapján a következők kínálkoznak a munkahelyi művelődés paradigma felváltására: - a munkakultúra paradigma; - az emberi erőforrás-fejlesztés paradigma; - a vállalati humánpolitika paradigma; - a vállalati kultúra paradigma. Sürgetően szükséges e gondolatfonalakat szétválasztani azért is, mert a napi szakmai szóhasználatban még gyakran tapasztalható a keveredés. S bár az ér­ velések, viták mai pontján ezek a paradigmák a mellettük való érveléskor egymást erősítik, holnap talán már a mondanivalónk kifejtésében gátol majd, a más-más megfontolásokon alapuló elméleti-módszertani modellek hanyag összemaszatolása. A munkakultúra paradigma. A munkakultúra paradigma kétségtelenül a leginkább gyökerezik a munkahelyi művelődés hagyományaiban. E paradigma kiindulópontja a szerkezetváltás-szerkezetátalakítás feladatrendszere, átfogób­ ban a társadalmak általános fejlődési trendje. Eszerint folyamatos termék- és technológiaváltással, illetve általában magasabb szellemi tartalmú termékek gyártásával kell számolnunk. A folyamatosan beszerzett és munkába állított csúcstechnológia (a teljes munkafolyamat automatizálása, számítógéppel irányí­ tott gépek, a mikroelektronika széles körű alkalmazása stb.) olyan permanens tech­ nikai forradalmat jelent, amely folyamatosan és állandóan növeli a munkaerő mi­ nősége iránti igényeket. E paradigma számol a fejlesztés korlátaival, tehát szelektív fejlesztésben gondolkodik. Elismeri, hogy a lendületes fejlődés el­ lenére a gazdaság továbbra is különböző szintű technikai alapokon fog nyu­ godni, a végzett munka jellege továbbra is igen differenciált marad. Ez az elképzelés a paradigma kibontásához elsőként annak vizsgálatát tartja szükségesnek, hogy valójában milyen kulturális elemei vannak a mun­ kának. „A munkakultúra - e felfogás szerint — a szakismereteken túl magá­ ban foglalja a munkavégző széles értelemben vett műveltségét, a környezet (humanizált feltételek, emberi viszonyok) kulturáltságát és az ember munká­ hoz való viszonyát, munkaerkölcsét - , fegyelmét.” 11 Ezen alapvetésekre épül az a feladatrendszer, mely szerint a munkára, a munkahelyre, a munkahelyi viszonyokra vonatkozó ismeretek bővítése, vala­ mint a személyiségek adaptációs és érdekérvényesítő képességének fejleszté­ se az elsődleges tennivaló. E folyamatban építeni kell a dolgozók aktív kö­ zösségeire, önkéntes kezdeményező részvételére. A cselekvésegyüttest a dol­ gozók életvitelének folyamatos fejlesztése, az emberi problémáik munkahelyi megoldásának segítése, illetve a szükségletekre építő kulturális szolgáltatások biztosítása egészíti ki. Az emberi erőforrás-fejlesztés paradigma. E konstrukció kiindulópontja Jánossy Ferenc könyvének12 fontos tétele: a gazdasági fejlődés trendvonala nem a mindenkori gazdasági potenciállal esik egybe, hanem annak csak egyik éle­ mével, a munkaerő-struktúra fejlettségével. A későbbi kutatások13 azonban ráirányították a figyelmet, hogy a szocialista országok munkaerő-struktúrája eléri, sőt meghaladja a fejlettségi szintben jóval magasabban levő tőkés­ országok struktúráját. Tehát nemcsak általában a munka hatékonysága alacsonyabb, hanem a szakképzett munkaerő és így a szellemi munkáé is. 22 �Ezek szerint a munkaerő fejlettsége, tudása nem a legvégső meghatározó tényező, hanem csupán erőforrás, amellyel lehet jól is, rosszul is gazdálkodni. Az emberi erőforrás tehát a személyi állomány, azáltal, ha képességeivel, tu­ dásával, motivációival, viselkedésével, illetve ezek struktúrájával hatékonyab­ ban gazdálkodunk. Ha keressük azokat a módszereket, amelyekkel ez a mi­ nőségileg más gazdálkodás véghez vihető, célszerű a személyi állomány akár spontán, akár tervezett dinamikus mozgásformáiból kiindulni. Úgy tűnik ez a dinamizmus ötféle „mozgásformát” ölthet.14 Ezek: 1 . megszerzés, 2. megtartás, 3. csökkenés, 4. leépítés, 5. fejlődés, fejlesztés. E paradigma feltételezi-elismeri, hogy e formák ötféle módja kö­ zül csak a fejlesztés, az „offenzív növekvő állapot” kedvez leginkább az emberi erőforrások hatékony felhasználásának. Módszertanilag az emberi erőforrás-fejlesztés olyan stratégiai pobléma, amelynek lényege annak meghatározása, hogy a szervezeti célok megvalósí­ tása érdekében rövid, közép-, illet hosszú távon a személyi állomány alaku­ lásában milyen súlya legyen a dolgozók - megszerzésének (kiválasztásának), - megtartásának, stabilizálásának, - a létszámcsökkentésnek, - a leépítésnek, átcsoportosításnak, átképzésnek, - a fejlődésnek, fejlesztésnek. A vállalati szervezet ilyen szempontú áttekintésekor világossá válik, hogy a személyi állomány fentiekben leírt stratégiai szempontú alakítását a vezetés irányításával az emberekkel foglalkozó különböző funkcionális tevékenysé­ gek, illetve ezek összehangoltsági szintje határozzák meg. E funkcionális te­ rületek közül a fontosabbak: a személyzeti munka; az oktatás, képzés, to­ vábbképzés, átképzés, nevelés; az anyagi ösztönzés; a vállalati szociálpoli­ tika, a munka- és életkörülmények alakítása; a szervezetfejlesztés, valamint a jogi szabályozási eszközök. Az emberi erőforrás-fejlesztés, tehát integrált erőfeszítés. Nem a társadal­ mi-gazdasági zavarok elleni gyógyszer, hanem csupán stratégiai eszköz, a si­ keres vállalatok fegyvere a gazdasági versenyben. Szükséges megjegyezni, hogy „A z emberi erőforrás-fejlesztése csonka vállalkozás a szervezet részéről el­ várt rendszertámogatás nélkül.” 15 A vállalati humánpolitika paradigma. Az irányzat képviselői abból a való­ ságos tényből indulnak ki, hogy amikor a vállalat dolgozókat alkalmaz a kü­ lönböző feladatok elvégzésére, akkor lényegében egy meghatározott szintű szellemi kapacitás birtokába jut. Ez azonban csak a lehetőség, a keret. Ha nem a megfelelő munkaerőt köti le, ha a megszerzett szellemi kapacitást (ké­ pességeket, készségeket, tudást) nem, vagy nem megfelelően hasznosítja, illet­ ve, ha nem teremti meg a kapacitás kibontásának kedvező feltételeit, a kifi­ zetett munkabérért cserébe kevesebb ellenértékeket kap, mint amennyit kap­ hatna. (Itt tehát az előző paradigma alaptétele szinte napi mikrogazdasági szintre tevődött át.) A humánpolitika alapvető célja tehát megteremteni, to­ vábbfejleszteni és hasznosítani azokat az erőforrásokat, melyeket a vállalat leköt. A vállalati humánpolitika kizárólag a vállalati tevékenységet, és a vál­ lalati nyereség megszerzését, növelését szolgálja. Ilyen módon élesen el kell különíteni az egész társadalmat átfogó művelődéspolitikai, vagy szociál­ politikai törekvésektől. Természetesen segítheti ezek megvalósulását, de nem 23 �része, s különösen nem alárendeltje egyiknek sem. Olyan praktikus cselekvés­ sor, mely arra szolgál, hogy a vállalat képessé váljon: 1. Kitűzött céljainak megfelelő munkaerőt alkalmazni, s így a szükséges szakismeret birtokába jutni; ennek érdekében kialakítani a vállalathoz való kötődést és a „cégtudatot” ; 2. Az elérhető legnagyobb hatékonysággal hasznosítani a lekötött szellemi kapacitást; ezért kifejleszteni a személyi állomány munkamegosztásának és együttműködésének harmonikus formáit; 3. Megteremteni a társadalom politikai, gazdasági, műszaki, demográfiai, szociológiai változásaihoz való alkalmazkodás tudat feltételeit, növelni az al­ kalmazkodás gyorsaságát. Összegezve: a maximumig kell kifejleszteni a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat, ugyanakkor meg kell teremteni ezek hatékony működéséhez szükséges kondíciókat. Amikor e paradigma mellett érvelnek, elhangzik az a sajátos vélemény, mely szerint a munkáltatónak és a munkavállalónak vé­ gül is egyaránt érdekében áll az erőforrások kibontakozása. Így ez azon ritka területek közé tartozik, ahol csaknem tökéletes érdekharmónia teremthető, s ettől nyeri rendkívüli hatékonyságát.16 A vállalati kultúra paradigma. A munkahelyi művelődés szakirodaimában jelentkező modell még annyira új, hogy (a piacgazdaságok ezen új vezetéselméleti irányzatának átvételében) még tapasztalhatók bizonytalanságok.17 Min­ denesetre e paradigma elválasztja gondolatkörét mind az „emberi tényezős” , mind a „munkahelyi művelődés” felfogástól. A vállalati kultúra - a felfogás szerint - magában foglalja egy adott intézmény munkatársai tudatának, szem­ léleteinek, irányítási és vezetési elveinek, módszereinek, az intézmény szer­ vezetének, a szervezet működésének, a belső munkakörnyezetnek, valamint az alkalmazott technikának és technológiának, illetve az intézmény külső kör­ nyezetéhez való alkalmazkodásnak összességét, milyenségét. Részleteiben: a vállalati belső folyamatok, az emberi kapcsolatok, a termé­ kek, a vállalat külső környezethez való viszonya, valamint a piac irányában való megnyilvánulások tartoznak a vállalati kultúrához. E paradigma most már kifejezetten a sikerre orientált vállalati stratégiához illeszkedik. A vállalati kultúra létrehozásának egyik lehetséges modellje — a szervezet alapításától, vagy működésének alapvető megújításának kezdeti pontjától - a következőképpen írható le. A vállalat a piac, a társadalom és a saját mun­ katársainak (s elsőként vezetőinek) értékeiből tudatosan választja ki azokat az értékeket, amelyeket a szervezet fennmaradása, illetve sikere és továbbfejlő­ dése szemszögéből fontosnak ítéli. A „vállalati értékek” megtarthatóságát és állandó jelenlétét „vállalati alapelvek” megalkotásával biztosítja. Ennek fehasználásával kialakítja a „vállalati eszményképet” , ebben szükségszerűen meghatározza az egység központi és kiegészítő stratégiáit, ezáltal viselkedését és a vezetési alapelveket is. Ekkor jutott el a „kultúrája alapvonásainak” ki­ alakításáig. Ezek után következhet az eddig kidolgozottak megvalósítását szolgáló szervezeti struktúra, illetve a vállalati szubkultúrák lehetőségeinek körvonalazása. E paradigmánál kétségtelenné válik, hogy a vállalati kultúra hordozója, kulcsfigurája a vezető. A munkahelyi művelődés felváltására kínálkozó alternatív paradigmák át­ tekintése után rögzíthető, hogy a munkakultúra paradigma közvetlenül, s a másik három legfeljebb közvetve eredeztethető abból. De ez utóbbiaknál in­ 24 �kább arról lehet szó, hogy az alapparadigma - a szemléleti alapállás egye­ zése folytán - mintegy felolvad, beleömlik egy-egy tágabb gondolatrendszer­ be. Feltűnő megkülönböztetési jel, hogy az utóbbiak egyértelműen sikerorientáltak, s szinte mindegyik működése feltételezi a piacgazdasági környe­ zetet, a versenyszférát. Ilyen módon mindegyik kielégítheti Marschallék alapkritériumát, kizárólagosan kötődik a „speciális vállalati problémákhoz” . A vitaindítók „vállalati kulturális tevékenység” paradigmája - ha akarjuk beilleszthető az emberi erőforrás fejlesztési modellbe, vagy - másik oldalról - kiragadható onnan, mint olyan, amely a csökkentés, leépítés problematiká­ jával nem foglalkozik. De vajon nem lehet jelen a kultúra a vállalatok fel­ számolásánál, a gyárak eladásánál, az üzemeik leállításánál, a szakemberek átcsoportosításánál? Hiszen ezek is lehetnének olyan „kapcsolódási pontok” , amelyek a kulturális tevékenységet szervesen kötik a vállalati gazdálkodás­ hoz! Vagy újra egy másik illúzió ragad el minket? Minden termelőegység állandóan növekszik, előbb-utóbb sikeres lesz, és soha sem jön hullámvölgy? Napjaink eseményei minderre rácáfolnak.18 Sajátságos, hogy Kerékgyártó T. István hozzászólásában szükségesnek tart­ ja felhívni figyelmünket a társadalom művelődési esélykülönbségeire: „É s ki tartja számon jelentős társadalmi csoportok szükségletnélküliségét, a fizető­ képes szükségletek némaságra ítélt bázisát? Tapasztalati példák sora bizo­ nyíthatja, milyen nagy azoknak az alulprivilegizált csoportoknak a száma, amelyek az alkalmazkodás puszta lehetőségéért kénytelenek küzdeni, mindhogy gyakorlatilag alig részesülnek a kultúra javaiból, s igen korán kirekesz­ tődnek az intézményes művelődés gyakorlatából” . Később azonban - mintha önmagát is próbálná meggyőzni - csatlakozik a vitaindítókhoz, és így ír: „ar­ ról sem feledkezünk meg, hogy a vállalati gazdálkodásnak nem a művelődést kell segítenie, hanem egyszerűen gazdálkodnia kell. Jövedelemtermelő mó­ don” . Kétségkívül igaz, elfogadható álláspont, hogy kulturális intézményrendszerünk máig nem dolgozta ki igazán azokat az alternatív stratégiákat, amelyekkel a hátrányos társadalmi helyzetből adódó művelődési hátrány be­ hozható lenne, illetve nem alakította ki azokat a lehetőségeket, „amelyekben a társadalmilag fontos tudás a hátrányos helyzetből érkezők vagy más értékés normarendszerrel rendelkezők számára is elsajátítható lenne” .19 Az eltelt időszak vállalati gazdálkodása, a munkahelyi művelődés eddig elvégzett elemzései bemutatták, hogy funkciózavart okoz, tehát nem helyénvaló, ha ezt a társadalmi szintű feladatot a munkahelytől, a vállalatvezetőktől is számonkérjük. Marschall Miklóssal, N y ilas Györggyel és Kerékgyártó T. Istvánnal azt val­ lom, a munkahelyi művelődés paradigmaváltása azt feltételezi, hogy a válla­ lat elfoglalja végre a társadalmi munkamegosztásban természetszerűen megle­ vő helyét. Parttalan, a gazdálkodásával nem összefüggő funkcióit leadja, s elfogadja; „azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelmet termeljen.” JE G Y Z E T E K t. 2. Lásd erről elsőként Kolosi Tamás: Mi van válságban? Mozgó Világ 1988/1. 71-7 4 . 1. Részletes érvanyaggal szolgál ehhez Gyurkó László: A magyar szocializ­ mus válsága; Valóság 1988/3. 22-25. 1- E válság tudati hatásáról lásd 25 �3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 26 Papp Zsolt: Zárak a kommunikációban című értékes esszévázlatát; Moz­ gó Világ 1988/7. 72-80. 1. Vitányi Iván: Kiútkeresés 1943-ban és 1988-ban; Mozgó Világ 1988/8. 22-25. 1. Ezt a gondolatot veti fel többek között az öntevékeny szakértői munkaközösség által készített Reform és művelődés című munka; Budapest, 1988. április; kézirat. Lásd uo. a 24. oldalon! Ezt is panaszolja Hegedűs Márta: Mit tehet a vállalati népművelő? cí­ mű írásában; Népművelés 1987/6. 26-27. l. A szerző elemzését A „munkahelyi művelődés” természetéről címmel; Borsodi Művelődés 1988 márciusi száma. Lényegében ezt fogalmazta meg például Balipap Ferenc: Munkahely és vagy művelődési hely című cikkében; Munkahely és művelődés 1985/2. 1 1 —13. l. Nógrádi Gábor: Ami árt (Mit akar a népművelő?); Népművelés 1980/3. 16 -17 . l. A paradigma fogalmát Thomas S. Kuhn vezette be. Lásd bővebben A tudományos forradalmak szerkezete (Gondolat 1984.) című könyvében. A fogalomnak a művelődésirányítás elméletére és módszeregyüttesére alkalmazását lásd előként Huszár Istvántól. Erről számol be Kajdi Bé­ la: Az intézményvezetés társadalmasítása című tudósításában; Népmű­ velés 1988/6. 3 3 - 3 4 - l . Németh Ilona: Szükség és érdek (Változások a munkahelyi közművelő­ désben); Népművelés 1987/10. 10 -14 . l. J ánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonaláról; Magvető 1975. A megállapítás elsősorban Kovács János munkásságára vonatkozik, aki több munkájában foglalkozott a szakképzés népgazdasági összefüggéseivel. A megkülönböztetés ilyen formája Gazdag Miklós munkája. Lásd bő­ vebben: A személyzeti munka rendszerének reformja az emberi erőfor­ rások hatékonyabb felhasználása érdekében című dolgozatát. Ipargazda­ sági Intézet 1987. Kézirat. E paradigma bemutatásakor nagymértékben építek tanulmányára. Varga Károly: Az emberi és szervezeti erőforrás fejlesztése; Akadémiai 1986. E paradigma kibontásához elsősorban Ghyczy Tamás Gondolatok a szekcióviták előkészítésére című vitairatát - amely a Vásárhelyi Dispu­ tára készült - használtam. Budapest, 1987. Kézirat. Ghyczy elsősorban a Taurus kísérleteiről konstruálja leírását. Részletes áttekintést ad a kérdésről Joó Lajos (szerk.). A vállalati kul­ túra a gazdasági sikerék szolgálatában című szemelvénygyűjteménye; SZFM H (Módszertani füzetek) 1987. Lásd ehhez Kulcsár Sándor-Szalai László Két gyáreladás munkaerő­ gazdálkodással kapcsolatos tanulságai; Munkaügyi Szemle 1988/5. 5 - 1 0 .l. Így veti fel ezt a kérdést a már hivatkozott Reform és művelődés című vitaanyag a 36. oldalon. �27 �L Ö F F L E R T IB O R Modern, szocialista vagy átmeneti társadalom? A nyolcvanas évek első felében a „modernizáció” fogalma szinte robbanásszerű gyorsasággal vert gyökeret a magyar társadalomtudományokban, s utóbb a közgondolkodásban is. Úgy tűnik, a „szocializmus építése” immá­ ron megbékélt a modernizációs elméletek nem is oly rég még eretnekség­ nek számító 1 gondolataival. Olyannyira, hogy a fennálló társadalmi beren­ dezkedés értelmezése és az arra épített fejlődési alternatívák legitimálá­ sa szinte már elképzelhetetlen a fogalom felhasználása nélkül, holott a lé­ tező szocializmusok szervezési módja és intézményrendszere végső soron összeférhetetlen a modernizáció lényegével. Ahhoz, hogy ezt az elvi összeférhetetlenséget megérthessük, elgengedhetetlen, hogy a társadalomformálásnak a létező szocializmusokban megvaló­ sult gyakorlatát a vezérlőelvül szolgáló társadalom- vagy világkép, illetve szocializmuskép meghatározásával értemezhetővé tegyük. Annál is in­ kább, mert a létező szocializmusok szervezeti-intézményi rendszerének, gazdasági mechanizmusának fel- és kiépítésére különösen jellemzőek el­ vont logikai és elméleti megfontolások, idealizált elképzelések, és a szocia­ lizmus egy általános - de a mindenkori partikuláris érdekviszonyokat el­ fedő, ám azok szerint is változtatott - elméleti modelljének megvalósí­ tása. Párhuzamosan ezzel - paradox módon - a létező szocializmusok törté­ netét végigkíséri a szocializmuskép vészes erodálódása. A társadalomirá­ nyítás által kínált programok, a hivatalos ideológia végső kicsengése na­ gyon i s jelenidejű: a szocializmus már-már csak „az-am i-van” , a fennálló. A történelem fintora, hogy E du ard Bernstein híres-hírhedt mondata alkalmas a ma szocializmusának jellemzésére: „ a mozgalom minden, az, amit az em­ berek általában a szocializmus végcéljának neveznek, semmi” . A minden­ napi élet átlagembere, de lassan már a szocializmus eszméjének tradíció­ ját tudatosan vállalók sem értik, mi az a bizonyos „szocializmus” , amit végül is „építünk” . A tőke-magántulajdon politikai felszámolásából leveze­ tett „kizsákmányolásmentes” társadalom és az osztálynélküli társadalom ugyanis túlságosan elvontak és távoliak ahhoz, hogy önmagukban mozgó­ sítani tudjanak egy érdektagolt társadalmat. A fennálló szervezeti és intézményrendszert, amihez a szocializmus - je­ lenidejű - jövőképe kapcsolódik, az államszocializmus fogalmával írható le .2 Olyan fogalom ez, melynek tartalma ellen a marxzimus klasszikusai el­ szántan harcoltak. Harcoltak, mert az államszocialista szervezési mód telje­ sen idegen a marxi szocializmustól, mely felé egy átmeneti társadalomnak közvetíteni kell(ene) a kapitalizmust tagadó-meghaladó valóságot. A marxi elmélet és szocializmuskoncepció kizárja az államszocializmus­ ban rejlő azon lehetőséget, hogy a magántőke-tulajdon politikai kisajátítá­ sa során úgy válasszák el a magánegyéneket a (magántőkések tulajdonosi 28 �osztályát) a termelési eszközöktől, hogy nem következik be a közvetlen termelők egyesülése a termelőeszközökkel. A z így létrejött helyzetben (mindenki tulajdonnélkülisége) a termelési feltételek feletti rendelkezés csak a politikai viszonyokon, a politikai rendszer szervezeti-intézményi vi­ lágán keresztül lehetséges. A z állampolgárok, a ,,dolgozó nép” a politikai rendszeren keresztül érvényesítheti köztulajdonosi tulajdonjogát és dekla­ rált hatalmi helyzetét. Ezáltal a politikai rendszer - a M arx által várt közösségiség helyére lépve - a társadalom alapviszonyává válik. Meghatá­ rozó, hogy a politikai rendszer demokratizmusa, vagy annak hiánya érvé­ nyesül-e, hiszen a politikai rendszer szerveződése jelöli ki azok politikai közösségét, akik ténylegesen élhetnek a rendelkezési jogokkal. E gy szándékaiban szimpatikus, sőt elméletileg termékeny kiindulópontú, de az államszocializmust illetően megkérdőjelezhető felfogása szerint a lé­ tező szocializmusok gazdaságában „ a magántőke funkciói a politikai közös­ ség funkcióivá lesznek. A termelők a politikai közösség tagjaiként tulajdo­ nosok, de a politikai közösség a termelő egyénektől és az árugazdaságtól elkülönülten létezik, mert a politikai közösség tagjai egyúttal magánegyé­ nek: bérmunkások .”3 Mindez igaz, de csak feltételesen. A termelők (a „dolgozó nép” ) először is csak potenciálisan tulajdonosok. A magánegyén bérmunkások tulajdonosi helyzete mindaddig lehetőség, amíg a politikai közösség, azaz konkrétan - a politikai közösség intézményesített form ája­ ként - az államszervezet tőlük elkülönülten és antidemokratikusan szerve­ ződik meg. Jelen esetben messzemenően megtévesztő az elkülönültséget a termelő magánegyének bérmunkáshelyzetéből magyarázni — még ha van is bizonyos alapja, hiszen a közvetlen termelők „egyúttal” egyáltalán nem tagjai a politikai közösségnek. Pontosabban: a politikai közösség, a tő­ lük való elzárkózás folytán, nem az ő közösségük, mégha az őket, érdekei­ ket képviseli is. Igaza van Szoboszlai Györgynek, hogy a létező szocializ­ musnak „éppen az a lényege, hogy a tőkeviszony kisajátításával a gazda­ sági hatalommal élés nem kapcsolódik egybe a citoyenséggel".4 Nem kap­ csolódik egybe az állampolgári akarattal, az állampolgári akaratképzéssel! (Az államszocialista politikai gondolkodásban az akaratképzést felváltot­ ta az érdekképviselet. Ezáltal valaki vagy valakik érdekeinek a képvisele­ te teljesen közömbös lehet attól, hogy a képviseltek mit is gondolnak saját érdekeikről, s függetleníthető akaratképzésüktől.) A z állam ezért nem is nevezhető a szó modern értelmében vett politikai államnak, mert nem az állampolgárok állama, nem azok cselekvési terepe. M ivel az államszervezet a közvetlen termelőktől elkülönült testületekre és apparátusokra korlátozódik, vagyis b ürokratizálódik, törvényszerű, hogy a termelési eszközök és a munkaerő összekapcsolása, tehát a termelés és a gazdasági élet megszervezése, szabályozása alárendelődik a bürokrácia ké­ pességének és működési logikájának. A termelés és a forgalom a bürokrati­ kus koordináció és a redisztribúci ó alakjában az adminisztratív hivatali viszonyokhoz formálódik. A politika szférájában ez abban ölt testet, hogy a politikai élet, ami eredetileg és fogalma szerint a közérdekű döntési al­ ternatívák fölötti nyilvános viták világa, igazgatási kérdéssé egyszerűsö­ dik. Egyáltalán nem alaptalan, ha az ilyen típusú berendezkedést a bonapartizmus fogalmával illetjük, hiszen a politikai rendszert a végrehajtó hatalom (kormányzati és igazgatási csúcsszervek az apparátusaikkal, és a fegyveres testületek) tartja kézben. A végrehajtó hatalom a politika „csi- 29 �nálásának” monopóliumával valóságos politikai osztályt alkot, s uralmi helyzetét - az adminisztratív szervezés zártságának megfelelően - az in­ formációk kizárólagos birtoklására alapozza.5 Információk hiányában más szervek, például a népképviseleti testületek, nem rendelkeznek valóságos politikai erővel. Információhoz, a döntésekben való részvétel lehetőségé­ hez, csak feltételesen, a politikai osztályba való betagozódásukkal és alárendelődésükkel jutnak.6 Sajátlagos helyzetét a politikai osztály önmaga egy­ fajta magasabbrendű meg- és felismerési képességével magyarázza, elfed­ ve a tényt, hogy e képesség az információk monopóliumán alapul. Természetesen korántsem mindegy, hogy a végrehajtó hatalmon belül az igazgatás és kormányzat, vagy a fegyveres testületek bírnak-e nagyobb súlylyal (bár a kettő kölcsönösen feltételezi egymást), amire intő példa Sztálin kaszárnyakommunizmusa. Sztálin — milliókat érintő - terrorba fulladó antileninista rendszerének, akárcsak Mao vagy Pol-Pot rendszerének, semmi köze sincs a marxi értelemben vett kommunizmushoz, melyet más néven a szabad egyének szabad társulására épülő közösségi társadalomnak is ne­ vezhetünk. Sztálin ázsiai, diktatorikus társadalomszervezése rövid úton diszkreditálta a marxizmust, a kommunizmust, a szocializmust. A szocializmus az ázsiaisághoz idomulva - a közéleti nyilvánosságot és a politikai demok­ ráciát, valamint a rájuk való igényt kizáró gondoskodó újraelosztássá lúgozódott. A demokrácia, „tartalm i” értelmezése folytán, puszta szociális kér­ déssé üresedett, megfosztva szerves tartozékától, a „form ai” oldalként meg­ vetett politikai demokratizmusról. Döntő oka mindennek, hogy a (titkolt) állami költségvetés alakításából kizárassanak a parlament (országgyűlés), avagy a szovjetek (tanácsok) intézményei,7 mivel azok a hierarchikus hatal­ mi viszonyokra épülő bürokratikus újraelosztást akadályozzák, s ezzel a politikai osztály hatalmának gazdasági gyökereit lehetetleníthetik. A politikai szabadságjogok (gyülekezés, egyesülés, sajtó-szólás), a jogér­ vényesítés eszközeinek és hatalmi garanciáinak hiánya, valamint a bürok­ ratikus újraelosztás az egyént kiszolgáltatottá és egzisztenciálisan teljesen függővé tették a föléje tornyosuló hatalmi gépezettől. Közhely, de konzekvenciái miatt újra és újra hangsúlyozandó hogy a forradalomról alkotott bolsevik (lenini) elképzelések egy olyan világforradalom feltétélezéséből indultak ki, melyben az orosz forradalom csak a szikra szerepét játssza. Ilyen értelemben a félázsiai Oroszország - melynek egyes részeit maga Lenin is a „félbarbár” jelzővel illette - egy történelmi pillanat erejéig a fejlődés élvonalához zárkózik fel. D e attól fog­ va, hogy a forradalom a fejlett, modern Nyugaton is győzedelmeskedik, Oroszország újra a „mezőny” végén foglal helyet, rászorulva a legfejlettebb országok, az „uralkodó népek” (Marx) hatásaira és segítségére. Ebből kifo­ lyólag a szocializmus sem egy-egy elmaradott országban és - logikusan sem azok pusztán politikai rendszerében („táborában” ) nem építhető fel a maga egészében. Különösen nem, ha kirekeszti magát a világérintkezésből, a legfejlettebb régiókkal való kapcsolatból. A létező szocializmusoknak a korai időszakukra olyan jellemző - önellátásra és nemzeti elzárkózásra való törekvése mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a politikai osztály állami tervezési és irányítási apparátusa csak ezúton tudta ellátni a gazda­ ságszervezés és a jövedelemelosztás funkcióját. Mi sem bizonyítja ezt job­ ban, mint az, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és munkamegosz- 30 �tás tagadása nemcsak az akkor ellenséges kapitalista világgal való szem­ benállást, hanem a „táboron” belüli (T őkei Ferenc kifejezésével: „nem­ zeti kommunizmusok” között.) máig élő primitív termékcsere-kereskedelmet is jelentette. Az iparosítás finanszírozása, a szükséges tőke kisajtolása az államnak a saját polgárai elleni elnyomó funkcióját többek kö­ zött ezért is fokozta fel. M indaddig azonban, míg a piaci viszonyok térnye­ rése csak az adminisztratív tervezést és újraelosztást végző appartásuk te­ vékenységének „tökéletesítését” szolgálja, állandóan kitermelődik a piaci viszonyok mesterséges beszűkítésére való törekvés, mert a piaci viszonyok árugazdaságának szükségszerű a világpiachoz és a világméretű munkameg­ osztáshoz kell kapcsolódnia. Ez viszont értelemszerűen megnehezíti az ad­ minisztratív tervezési és irányítási apparátusok számára a piaci viszonyok áttekinthetőségét. A „szocializmus egy országban” elvére épülő sztálini rendszerben tehát, a társadalom megszervezésén és a politikai berendezkedésen keresztül, Ázsia legyőzte, felfalta a forradalmat - és a modern, fe jlett N yugatot.8 Sztálin rendszere, és utóbb a Sztálin nélküli sztálinizmus megvetette és ellenségként legyőzendőnek kezelte a modern Nyugat azon evolúciós vívm ányait és értékeit is, melyek még a marxi elméletben is szükségszerű történel­ mi előfeltételei a kommunizmusnak. A szlavofil kulturális örökség hatásaként a szocializmusról alkotott kép nemcsak antikapitalista, hanem egyenesen nyugatellenes felhangokkal is telítődött. A nyugati, európai típusú fejlődés talán legnagyobb vívm ánya az auto­ nóm magánegyén kialakulása, amely immáron (a modern társadalomban) mentesül a személyi és a közvetlen politikai függőségi viszonyoktól, és a gazdaságon kívüli kényszertől. A z egyén leszakad a különböző természet­ adta közösségek köldökzsinórjáról. A modernizáció eredményeképpen meg­ teremtődik a magánegyéneknek az immáron elsősorban csak gazdasági egyenlőtlenségekkel terhelt egymás közötti horizontális kapcsolatrendszere, a polgári társadalom világa. A modern gazdasági élet struktúrája és racio­ nalitása a szükségletei által vezérelt és önérdekeit követő („önző” ) magánegyének polgári társadalma érdektagoltságából fakad, nem pedig - mint az államszocializmusban - a polgári társadalommal szemben ellenséges appa­ rátusok egyfajta mitikus „bölcsességéből” . Mikroszinten tehát a moderni­ zációval kialakul a törekvő, pragmatikus, célracionális és autonóm szemé­ lyiség, akinek életszemléletét, ethoszát és mindennapi gyakorlatát a tuda­ tos individualizm us jellemzi.9 A z autonóm magánegyén valóságát - mint legfőbb ellenséget - a sztá­ linizmus az új, szocialista embertípus jelszavával igyekezett felőrölni. Az „új ember” ideológiai nyomása a diktatorikus módszerekkel párosulva a magánérdek és -tudat elsorvasztása végett feltétlen közéleti-politikai akti­ vitást követelt. Ám oly módon, hogy az az állampolgárok alattvalói mi­ voltában merült ki, érintetlenül hagyva a politikai osztály uralmi helyzetét. A folyamat elméleti és történeti „jelentősége” az, hogy a marxizmus - ép­ pen ellenkezőleg - az érdekeit tudatosan követő és kikövetelő, a politikai életben részt vevő vagy önmagát képviseltető egyént állítja a szocializmus középpontjába.10 A polgári társadalom politikai lenyomata, a - már emlí­ tett - politikai állam a maga horizontális kapcsolatrendszereivel, az egyé­ nek együttműködésére (érdek- és akaratütköztetésre, vitára és kölcsönös 31 �kompromisszumokra stb.) épülő viszonyaival11 a társult egyének társadal­ mának (a marxi kommunizmusnak) elidegenedésbeni főpróbája. A z államszocializmust (sztalinizmust) a modern nyugati társadalmakkal és a marxi elméleti törekvéssel állítottam szembe. Meglehet a marxiz­ musról már-már idealizált, s bizonyára vitatható képet festettem, de egy­ általán nem kívánom tagadni a sztalinizmusnak a marxizmus és a leniniz­ mus elméleti-ideológiai és gyakorlati-politikai ellentmondásában rejlő gyö­ kereit. Ennek következetes, ideológiai felderítésektől és mindenkori aktuálpolitikai kényszerektől mentes feltárása a marxizmustörténet előtt álló egy­ re égetőbb feladat. A ma marxizmusának számot kell vetni a későkapita­ lizmus valóságával (ami előtt szinte tehetetlenül áll mind az értelmezés, mind a gyakorlati megváltoztatás terén), s nem utolsósorban a létező szo­ cializmusok történelmének fehér foltjaival. Mindenekelőtt azonban kriti­ kailag fel kell tárnia a marxi elmélet ellentmondásait, hiányosságait. Elfogadva G edeon Péter meggyőző érvelését,12 a modernizáció és az ál­ lamszocializmus viszonyát illetően a legfőbb ellentmondást abban látom, hogy a marxi elmélet a kapitalizmus tudományos elemzéséből a kommuniz­ must logikailag vezeti le, de úgy, hogy a kommunizmus létrejöttét történel­ mi szükségszerűségnek, sőt reális politikai lehetőségnek mutatja be. A z el­ mélet Achilles-sarka az, hogy M arx nem tudja felvázolni az új berendezke­ dés intézményi szerkezetét, holott ezt a politikai lehetőség feltételezése megkövetelné. Továbbá M arx a kapitalizmus lényegének tartja a magántő­ két, s úgy gondolja, hogy a magántőke kisajátításából a bérmunka, a tőke­ viszony, az árutermelés és az állam elhalása következik. A z államszocializ­ mus azonban az ellenkezőjét bizonyítja: árutermelésnek és államiságnak nemhogy elhalása, hanem bővített újratermelése folyik! A z elmélet hiá­ nyosságai alapvetően azzal magyarázhatók, hogy az elmélet „nem a kapi­ talizmus fejlettségének, hanem relatív fejletlenségének talaján” , „a kapi­ talizmus nyers ellentmondásainak kihordási korszaka” idején keletkezett. Az ez alapján konstruált kapitalizmus-kommunizmus kettősség alkalmat­ lan a fejlett későkapitalizmus alternatíváinak kidolgozására. Ugyancsak nem jelent alternatívát az eddigi államszocialista szerveződés, mert nem tud s a benne érdekeltek nem is akarnak - az árutermelés és államiság elhalá­ sát ösztönző mechanizmusokat kiépíteni. Az államszocializmus az áru- és pénzviszonyokat - s itt búvik meg a konzerváló érdekeltség - csak politi­ kai kordában tudja tartani, ám azok szétfeszítik a rájuk erőszakolt politi­ kai kapcsokat. A z árutermelés adminisztratív korlátozása a kapitalizmus meghaladásá­ nak illúzióját kelti. Ennek azonban - mint igyekeztem rámutatni - súlyos ára van. A meghaladás érzéki csalódása az államszocializmust egy átmene­ ti társadalomnak fogja fel. Közelmúltunk és a marxi elmélet tükrében azonban felvetődik a kérdés: átmenet, de hová? A sztálinizmus alatt vég­ bement politikai újrafeudalizálódás miatt ugyanis a létező szocializmusok, valamint az ázsiai despotizmus, a feudális abszolutizmus, vagy a M arx által elutasított nyerskommunizmus közötti összehasonlításoknak mindig is volt és helyenként ma is vannak alapjai. Ennek kivédése csak a modern társa­ dalommá válás útján lehetséges. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy a piacgazdálkodás és a politikai demokrácia normális működésének bizto­ sítása valam ifajta visszalépés, elhajlás, mert egy - államszocializmus által újratermelt - modernség előtti állapot meghaladásáról van szó. 32 �JE G Y Z E T E K 1. Hegedűs András és Márkus Mária „A modernizáció és a társadalmi fej­ lődés alternatívái’ című kéziratát igen erős, a szerzőknek a pártból való kizárásáig jutó támadások érték a kultúrpolitika részéről (lásd az MSZMP K B mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalását a Ma­ gyar Filozófiai Szemle 1973. 1 - 2 . számában). Aczél György - „az igazi forradalmi erők” nevében beszélve - „a burzsoá elméletek terminológiájá­ nak” tartotta a modernizáció fogalmát. Álláspontja a korabeli gazdaságpolitikai visszarendeződéssel vághatott egybe, mert szerinte - s ez mon­ dandóm szempontjából tanulságos - „ha” a bírált felfogás „nem is állítja vissza” a magántulajdont - a bürokratikus modell ellenében - „nyereségre orientált, aqisitiv” ( = gyűjtő) típusú társadalmat állít előtérbe! (Aczél György: Szocializmus - kultúra - közösségi ember. Kossuth, 1974.). 2. Az államszocializmus lényegének azt tartom, hogy a magántulajdon fel­ számolása után fennmarad a tőkeviszony, de hordozója az állam lesz. Engels - vitatkozva az államszocializmus híveivel - úgy vélte, „hamis szocializmus” az, „amely mindent államosít. . . minden további nélkül szo­ cialistának nyilvánít” . Az államosítás „csak abban az esetben szükséges” és csak akkor kell átvenni „a termelés vezetését” , ha az „ gazdaságilag elháríthatatlanná lett, csak ebben az esetben jelent . . . gazdasági haladást, új előfok elérését” . Ha a termelési vagy forgalmi eszközök „valóban ki­ nőttek” az adott irányítási forma alól (kiemelések Engelstől - L. T.). A „minden gazdasági szükségesség nélkül” történő államosítások hátterei „egészen köznapi politikai és pénzügyi” okok: háborús készülődés, poli­ tikai bázis nyerése, és hogy az állam „ parlamenti határozattól független, új jövedelmi forrást” szerezzen magának (kiemelések tőlem - L. T.). (Friedrich Engels: Anti-Dühring. Kossuth, 1978. 310. oldal.). 3. Gedeon Péter: Modernizáció és szocialista gazdaság: a marxizmus törté­ nelmi értelmezhetőségéről. Közgazdasági Szemle, 1986. 7-8., 785. oldal. 4. Szoboszlai György: Á llam iság és politikai rendszer. Kossuth, oldal (kiemelés tőlem - L. T.). 1987. 1 35. 5. Szabó Miklós: Néhány szó a demokráciáról. Világosság, 1983. 3. 184. oldal. Szecskő Tamás olyan „többszintű titkosság” -ról beszél, mely „felülről jön és tényeken kívül gondolatokra is vonatkozik” (Gondolatok gyülekezési szabadsága. Szerkesztőségi beszélgetés. Célok, 1988. február, 7. oldal.) 6. A mai magyar helyzetet illetően lásd Pokol Béla két írását: Az érdekkép­ viseleti szervek és a politikai rendszer (In: A politikai rendszer fejlesztési irányai, MSZMP K B Társadalomtudományi Intézet, 1984,) Alternatív utak a politikai rendszer reformjára. Valóság, 1986. 12. 33 �7. Lásd a 2. jegyzetet. 8. A kifejezést Szilágyi Ákos megállapításából kölcsönöztem: „nem a szo­ cializmus vagy a marxizmus »ferdült« vagy »fajult el«, hanem . . . az orosz társadalomfejlődés eredeti modellje bekebelezte, megette a forradalmat” (Peresztrojka publicisztika. Beszélgetés Szilágyi Ákossal. Célok, 1988. feb­ ruár, 22—23. oldal.) 9. Hankiss Elemér-Manchin Róbert-Füstös László-Szakolczai Á rpád: Kény­ szerpályán? M TA Szociológiai Kutató Intézet, 1982, „Az értékrendszer modernizációja” című fejezet. 10. Ágh A ttila: A homo pollticus antinómiái, avagy a demokrácia mítosza és valósága. Valóság, 1985. 3., 18. és 23. oldal. 11. Ahogy régiónkban a politikai képviselet még nem az állampolgári akarat­ ból eredő képviseltetést jelenti, úgy a „polgári” demokrácia sem az állam­ polgárok demokráciáját, mert a kelet-európai politikai szótárakban a „pol­ gári” jelleg csak a magántulajdonhoz való jogot, mint a kizsákmányolás bizonyítékát hivatott kifejezni. (A polgári radikális Jászi Oszkár épp ezt a fogalmi csúsztatást vetette a forradalmi baloldal szemére!) Az állam­ szocializmusban is igaz, amit 1831 Magyarországáról ír Hajdú Lajos: „a ,via politica’ a korabeli fogalmak szerint mindig közigazgatási út, a ,politicus’ rendelkezés-igazgatási döntés; a politikus tárgy-igazgatási feladat, amelynek elvégzése nem bírósági, gazdasági, katonai stb., hanem igazga­ tási szervek hatáskörébe tartozik” (Jogtörténeti kutatómunkánk hiányossá­ gairól és követelményeiről. Századok, 1986. 5-6., 1 1 1 1 . oldal.). Az elmon­ dottakhoz tökéletesen illeszkedik a „politikai osztály” fogalma, amit Ágh Attilától vettem át. Értem alatta azt, hogy egy társadalmi csoport az össztársadalom nevében látja el a képviselet és részvétel funkcióját, tük­ rözve az ellentmondást „a nép mobilizálása és a hatalomból való része­ sedés között” , hiszen a „nép javáért dolgozunk” elve alapján „a népnek a hatalomból való kizárását” valósítják meg (Ágh Attila: id. mű). 12. A továbbiakban Gedeon Péter „Modernizáció és a marxi kategóriarend­ szer” című kéziratára (Bp., 1987) támaszkodom. 34 �KOVÁCS FEREN C A salgótarjáni munkások és a politika Ezen a tájon a politikának és a politizálásnak régi hagyományai vannak. A város és a megye - a bányászat és az ipar tömörülése következtében - bi­ zonyos sajátos politikai kultúrát alakított ki, amelyet nemritkán radikális eszmék és törekvések is jellemeztek. Az idők f olyamán a politikai aktivitás átlagon felüli szintje s a politizá­ lás radikalizmusra való hajlamossága megőrződött, tükrözvén az itteni élet­ viszonyoknak az országosnál talán mélyebb ellentmondásosságát, mind a múltra, mind a jelenre nézve. Salgótarjánban és környékén végzett szocio­ lógiai vizsgálat arra keresett választ, hogy mi a politikai tevékenység tartal­ ma és értelme ma, mennyire jellemző a politizálás a munkásság életmód­ jára. Arra a kérdésre, hogy „ politizáló em ber-e Ö n ” , a minta több mint negyedrésze igennel felelt (a szakképzett munkásoknak majdnem 1/3-a és a szellemi dolgozók közel fele, a férfiaknak 36, a nőknek 14 százaléka). Érdekes, ám korántsem meglepő, hogy a politikai szervezeten (M SZM P-n, K ISZ-en) kívüli férfiak 18 % - a is politizáló embernek vallotta magát, míg az M SZM P-tag férfiak 22 % -a , nemmel válaszolt erre a kérdésre. E z összefügghet azzal, ki, hogyan értelmezi a politizálást. A rra a kérdés­ re, hogy ki politizál? meglehetősen sokféle választ kaptunk. A főbb típusok a következők: - politikusok, vezetők stb. - aki állást foglal, vitatkozik - aki újságot olvas, odafigyel a kül- és belpolitikára - aki beleszól 13 % 15 % 24 % 3 % Ez utóbbi választípus alacsony aránya szomorú fényt vet politizálásunk hatékonyságára. A beleszólás lenne ugyanis a politizálás igazi eredménye és tartalma, még akkor is, ha ténylegesen és közvetlenül beleszólni, mond­ juk, külpolitikai kérdésekbe, nemigen tudunk. Reális lehetőségnek, a munkahely bizonyos ügyeibe való beleszólást te­ kinthetjük, mivel az embereknek ezekről van a legtöbb és legfrissebb infor­ mációja és közvetlen érdekeltsége. A z 1968-as gazdasági reform következ­ tében a helyi kompetenciák bővültek, reálisabbá vált a beleszólás lehetősé­ ge. 1982-es adataink, összehasonlítva az 19 71-ben felvett adatokkal, a kö­ vetkező képet mutatják: (A táblázatban indexszámok szerepelnek, amelyek úgy állnak elő, hogy a pozitív válaszok százalékos arányát 3-mal, a fenn­ tartásos, bizonytalan válaszokét 2-vel szorozva összegezzük, hozzáadjuk a negatív válaszok százalékos arányához, majd az összeget 10-zel osztjuk. Könnyen belátható, hogy az index értéke 20 körül ingadozik, minimuma 10, maximuma 30.) 35 �I . tábla Salgótarjáni dolgozók értékelése arról, hogy van-e beleszólásuk a mun­ kahelyen a munkával és a bérezéssel kapcsolatos kérdésekbe. 1 9 7 1 - 1 9 8 2 . A z indexszámok világosan kirajzolják a fő összefüggéseket: 1. A dolgozók szubjektív értékelése saját beleszólásukról a munkahelyi demokrácia feltételeinek számottevő javulására enged következtetni, kü­ lönösen a szellemi dolgozók és a betanított munkások számára. 2. E z a figyelemre méltó növekedés azonban egy rendkívül alacsony szint meghaladásából adódott, s a mostanit (1982) sem tekinthetjük kielégítő­ nek: alig haladja meg a 20-as indexértéket, ami egy formális egyensúlyt, ám társadalmilag nagyonis labilis helyzetet jelez. 3. A szellemi dolgozók szavának súlya - önértékelésük szerint - első­ sorban a munkával összefüggő döntésekben növekedett. (68 % méltányol­ ta, hogy főnökei hallgatnak rá.) A bérezéssel kapcsolatos kérdésekre azon­ ban 36 % nemmel válaszolt. 4. A munkások mindhárom kategóriája reálisan értékeli szavának sú­ lyát: elsősorban nekik is a munka szférájában nőtt meg kompetenciaérzetük. (A szakmunkások 58 % -a , a másik két csoport közel fele igazol­ ta vissza, hogy főnökei e tekintetben hallgatnak rá.) A bérezési kérdések­ ben viszont majdnem fordított a helyzet. Mindhárom kategória közel fele konstatálta, hogy főnökei nem hallgatnak rá bérügyekben. 5. Valamelyest nőttek az egyes csoportok közötti különbségek. 19 7 1ben a szélső- (index)értékek: 15 és 18, 1982-ben 19 és 23. Nagyon kicsi és nem nőtt a különbség a - valószínűleg - legfontosabb két csoport, a szakmunkások és betanított munkások között. (A két csoport a minta 2/3-át teszi ki.) E z összefügghet technológiai különbségekkel és a korabeli bérszabályozással is. Nőtt a különbség a párttagok és a pártonkívüliek munkahelyi befolyása között: 1971-ben az indexérték különbsége 4,94, 1983-ban 5,13 volt a párttagok javára. A salgótarjáni dolgozók politikai szervezettsége tradicionálisan magas, jóval az országos átlag fölött van. 1982-ben pl. egy országos reprezentatív mintában a párttagok aránya az aktív keresők között 14 % volt ugyan­ akkor salgótarjáni mintánkban 21,4 % . A K ISZ-tagok arányát tekintve a különbség már kisebb. 36 �2 . tábla Politikai szervezettség a salgótarjáni és az országos minta alapján, 1982. (%) Salgótarjáni minta M SZ M Ptagok aránya K IS Z tagok aránya Országos minta M SZ M P tagok aránya K IS Z tagok aránya Fizikai dolgozók 18,4 10,7 9,2 10,0 Szellemi dolgozók 33,2 19.4 25,2 15,2 Együtt 21,4 12.5 14,2 1 1,6 A salgótarjáni dolgozók politikai szervezettsége - ha ezt a párttagság és a K ISZ-tagság arányával határozzuk meg - igen magas. M eghaladja az aktív keresők 1/3— át, míg az országos minta alapján kb. 1/4 a politikai szervezetekhez tartozók aránya. 19 71-es felvételünk mintájában még ennél is magasabb (36,3 % -os) volt a politikai szervezettség. Ugyanakkor a párt­ tagok aránya az ország aktív keresői között 1970-ben 11,4 % volt. Vagy­ is időközben a salgótarjáni „előnyt” nemcsak saját szervezettségük némi csökkenése, hanem az országos politikai szervezettség erősödése is mérsé­ kelte. A visszaesés elsősorban a K ISZ-tagok körében történt. A magas politikai szervezettség valamint a politikai szervezetek befo­ lyása változásának okai - különbözőek. Itt, Salgótarjánban nyilvánvalóan specifikusak is. A legvalószínűbb oka a politikai szervezettség csökkenő tendenciájának az, hogy a munkások a szervezetben nem érik el azokat az eredményeket, amelyek érdekében bőlépnek - illetve belépnének vagy pedig a szervezeteken kívül érvényesítik érdekeiket. 19 7 1-es salgótarjáni mintánk háztartásai közül csak 9 % jelzett mezőgazdasági kisegítőtevé­ kenységet, 1982-ben már 22 % , további 21 % pedig nem mezőgazdasági mellékkeresettel rendelkezett. A z összefüggés a politikai szervezettséggel eléggé nyilvánvaló. A szervezeteken kívüliek 54 % -án ak nem volt mezőgaz­ dasági háztáji gazdasága, 24 százalékának önellátási célú, 22 százaléknak pedig árutermelő háztájija volt. Ugyanakkor a politikai szervezetek tagjai között a megfelelő arányok 63 % , 19 % és 18 % , vagyis kevesebb háztáji és még kevesebb árutermelő jellegű háztáji. A munkahelyen teljesített túlórák tekintetében nem volt különbség (1982-ben még nem volt vgm k). A mellékkereset fajtája a szakmai pozícióval és a szociális származással is összefügg. A politikai szervezettség a fizikai dolgozók következő cso­ portjai között erős: mozgó szerelők (46 % ) , technológiai kulcspozíciókat betöltők (45 % ), sofőrök (37 % ), kisszériás kézi termelők (szakmunkások, 36 % ), tradicionális betanított munkások (32 % ) , Ezek a csoportok a fizi­ kai dolgozók 37 % -á t teszik ki, míg a közöttük található 2 10 párttag és K IS Z -tag a fizikai dolgozók politikailag szervezett részének több mint a felét (52 % ). A szellemi dolgozók között elsősorban a vezetők (műveze- 37 �tők, gazdasági vezetők, tanácsi funkcionáriusok) kategóriájában van a leg­ több párttag és K IS Z -tag (72 % ), míg a többi kategóriában (beosztott ér­ telmiségek, ügyviteli dolgozók között) 49 % . A szellemi dolgozók között viszonylag kevesen (kb. 20 % ) foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel, még kevesebben más fizikai munkával (8 % ), de feltűnően kevés (7 % ) a pénzért vállalat csak szellemi pluszmunka is. A szellemi dolgozók között gyakori a naturális munkacsere (43 % ), amiben a politikai szervezetek tag­ jai átlagon felüli arányban vesznek részt. Ami a származás hatását illeti, 1982-es mintánk fizikai dolgozó párt- és K ISZ-tagjai között legtöbben bányász (19 % ), gépkezelő (14 % ) , kohásza­ ti és üveggyári munkás (10 % ) apáktól származnak. Ugyanilyen súlyú még a kisszériás kézitermelő (szakmunkás)-csoport az apák között ( 1 1 % ). Ezek együtt már több. mint a felét adják a politikai szervezetek fizikaimunkás-tagságának. Ez a réteg s - mint második vagy harmadik nemze­ dékbeli munkás, a klasszikus munkás - valószínűleg „szóvivő” és „hang­ adó” a munkásmozgalmi tradíciók ismerője és — amennyire lehet — fenn­ tartója, továbbadója. A következő csoportokba tartozó apák fizikai dolgo­ zó gyermekei a mintában igen kis arányt képviselnek: önállók (3 % ), mű­ vezetők (4 % ), mezőgazdasági munkások (5 % ), anyagmozgatók, segéd­ munkások (6 % ). Ezek együtt 20 % -o t tesznek ki a politikai szervezetek fizikai dolgozó tagjai között, míg az egész mintában 28 % -ot. Nem érdektelen az sem, hogy az apák egyes kategóriáinak gyermekei milyen arányban vannak bent a politikai szervezetekben. Azt gondolhat­ nánk, hogy a „hely szellemének” megfelelően, politikailag leginkább szer­ vezettek a bányászok és a kohászok, s ez gyermekeik nemzedékére is jel­ lemző. A tények azonban némileg mást mutatnak. A politikai szervezett­ ség arányát tekintve 1 1 foglalkozási csoport közül a bányászszármazásúak a 8. (29 % ), a kohászok pedig 42 % -kal is csak a negyedik helyen vannak. A z első helyet a művezetők és más technikai bizalmi poszton lé­ vők gyermekei foglalják el. Közülük minden második tagja valam ely poli­ tikai szervezetnek (53 % ). M ásodik és harmadik helyen a szellemi dolgo­ zó apák gyermekei (52 % ) , illetve altisztként vagy valamely fegyveres­ testületben hivatásosként szolgált apák gyermekei (47 % ) vannak a vizs­ gált szempontból. A klasszikus munkásszakmák (gépkezelők, javítószerelő szakmunkások, kisiparosok gyermekei stb.) csak ezek után követ­ keznek 20 -30 % -os politikai szervezettségi arányukkal. Legkevesebb politi­ kailag szervezett dolgozó az önálló parasztok és a mezőgazdasági munká­ sok gyermekei között van 14 ill. 20 % , vagyis csak minden hetedik, illet­ ve minden ötödik parasztszármazású dolgozó lép be politikai szervezetbe. Ez az összefüggés valószínűleg nem, vagy nem egyedül a kistulajdonosi létre való szocializálás következménye (pl. a kisiparos-kiskereskedő szár­ mazásúak között 36 százalékos a politikai szervezettség), inkább a mezőgazdasági munka és a falusi tradíció „tasztíthatja” a politizálást. A z apa mezőgazdasági főfoglalkozása mellett (mint láttuk, csak 14, illetve 20 % -os a politikai szervezettség), a gyermekkori család ugyanilyen hatású. (A földteleneknek 40 % -a, a csak kiegészítő jellegű mezőgazdasági terme­ lést folytatók 35 % -a , a gazdálkodó családok mintánkban szereplő gyer­ mekeinek csak 23 % -a tagja valamely politikai szervezetnek.) Ugyanez a tendencia érvényesül a mezőgazdasági termeléssel való kapcsolatába is: a kiegészítő tevékenységet nem folytatók, vagy nem mezőgazdasági kiegészítő 38 �tevékenységet vég2Ők 37 % - a , a mezőgazdasági kistermeléssel (is) foglal­ kozók 29 % -a tagja a pártnak vagy az ifjúsági szervezetnek. (Érdekes v i­ szont, hogy a kizárólag önellátási célú háztáji és az árutermelő háztáji nem jár ilyen különbséggel.) Mindezek alapján arra következtetünk, hogy a (tradicionális) paraszti, falusi életmód és az ehhez kötődő, vagy erre (is) támaszkodó megélhetési stratégia kevéssé fér össze a politikai szervezetek­ ben vállalt szereppel. A politikai szervezettség aránya a mai lakóhely ur­ banizáltságával is összefügg. Falun kézenfekvő a mezőgazdasági kisterme­ lés, városon ennek korláta i vannak, ha nem is kizárt. A városias helyen la­ kók között 40, a falusias helyen lakók között csak 32 % a párt- és K IS Z tagok aránya. (A fizikai dolgozók esetében 36 és 30 % .) Végeredményként azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált minta adatai alapján a politikai szervezettség a nem és életkor mellett összefüggésben van a munka szellemi vagy fizikai jellegével, a szakmai pozícióval, a szülői családban kapott indíttatással, amit mindenekelőtt az iskolai végzettség, a lakóhely jellege és a mezőgazdasághoz való kapcsolódás ténye vagy hiánya közvetít. A politikai szervezetekhez való csatlakozás nem okvetlenül jelent egy­ szersmind politikai aktivitást is. A munkásság politikai aktivitásának van olyan eleme, amelynek a „bevallása” nem okoz különösebb nehézséget. Ilyen például a politikai és társadalmi szervezetekben viselt állandó meg­ bízatás, tisztség. Ilyenről a párttagok közül 45 % , a K ISZ-tagok közül 25 % , s szakszervezeti tagok közül 14 % számolt be. Ezenkívül a munkás­ őrök, ifjúgárdisták, önkéntes rendőrök, népfrontbizottsági tagok, lakóhelyi tisztségviselők, népi ellenőrök stb. további 39 % -á t tennék ki a mintának, ha a megbízatások nem halmozódnának. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az ilyen megbízatások érdemi beleszólást, befolyást tesznek lehetővé. A rendelkezésre álló információk alapján megkíséreltük összeállí­ tani azt a skálát, amelynek egyik végén a - saját értékelésük szerint politikából kimaradtak, vagy a politikába gyengén bevontak, a közepén a közepesen, másik végén az erősen involváltak helyezkednek el. Kérdéseink alkalmat adtak arra, hogy olyanok is a politikába bevontnak, involváltnak érezhessék magukat, akik szervezetileg ezt az elkötelezettséget nem vállal­ ják, vagy akiket a politikai szervezetek nem vállalnak: másrészt a politikai szervezetek olyan tagjai is kinyilváníthassák „kívülállásukat” , akik tagsági viszonyuk ellenére ténylegesen nincsenek bevonva a politikába. Skálánk te­ hát nem participációt, részvételt mér, hanem involváltságot, úgy, ahogyan azt a megkérdezett érzékeli. Politikai szervezettség és az involváltság nagymértékben egybeesik. Nem lényegtelen azonban eltérésük sem. Amint az adatokból látható, a politikai szervezeten kívüliek jelentős ré­ sze (28 % !) is valamilyen fokon involváltnak tudja magát a politikában. A politikai szervezeten kívüliek 72 % - a (az egész minta 47 % -a ) viszont nem érez involváltságot. Ezt „kívülállásnak” is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy alacsony involváltságot jelez a politikai szervezetek tagjainak több mint egyharmada (37 % ), sőt, az aktivisták 18 % -a, akik a tagsági viszo­ nyon túl egyéni feladatot is vállalnak. Ezért arra következtetünk, hogy ská­ lánk kezdő foka nem (vagy nem mindig) az involváltság teljes hiányát, ha­ nem annak alacsony fokát jelzi. 39 �3.t á b la Politikai szervezettség és az involváltság viszonya a salgótarjáni mintá­ ban. 1982. (N) Involváltság Alacsony (Hiányzó) Közepes Magas Összesen Szervezettség Szervezeten kívüli M SZM P- vagy K IS Z -tag Aktivista, vezető Összesen 816 263 58 113 7 185 135 72 392 36 1037 62 460 94 192 17 2 1 224 Más oldalról tekintve, a magas fokon involváltak egynegyede politikai szervezeten kívüli. Ezek munkájuk szellemi vagy fizikai jellege nem és életkori sajátosságaik szerint aránytalanul oszlanak meg. Legnagyobb kü­ lönbség a fiatalok és a 25 évesnél idősebb korosztályok között van: előbbi­ ek között alig akad magas fokon involvált és átlagon felüli mértékben van­ nak közöttük alacsonyan involváltak. A férfiak sokkal inkább involváltak, mint a nők; a szellemi dolgozók jobban, mint a fizikaiak. (Ez egyébként párhuzamos a politikai szervezettség különbségeivel.) A magas fokon involváltaknak alig 1/3-a „egyszerű tag” a pártban vagy a K ISZ-ben, s ez nem egészen 1/5-e a megbízatás nélküli tagoknak. V agy­ is négyötöd része a funkciót nem viselő tagoknak legfeljebb közepes mér­ tékben, 47 % pedig csak alacsony fokon involvált. E z az összes tagoknak 1/3-át sem teszi ki (185 és 584-ből), mégis szembetűnő a beszervezettségnek és a beavatottságnak. ez a nagy eltérése. Pozitív fejleménynek tekint­ hető a szervezetenkívüliek bizonyos hányadának beavatottságtudata, ami azt mutatja, hogy a politikai szervezetek nem monopolizálják a politizálás, a beavatottság, a befolyásolás terepeit. Ugyanakkor a pusztán formális szervezeti tagság bevontság, beavatottság nélkül bomlasztólag hathat mind a szervezetre, mind a tagokra. Az aktivistáknak és vezetőknek alig fele (49 % ) érzi magát magas fo­ kon involváltnak, bennfentesnek, míg a funkciót nem viselő tagok négy­ ötödére jellemző a közepes és alacsony involváltság. Bármelyik oldalról közelítjük is, azt látjuk, hogy a politikai szervezetek­ nek és a politikai tevékenységnek tartalékai vannak: a szervezetek tagsá­ gának jelentős hányada alig involvált, ugyanakkor a szervezeten kívüli in­ volváltság nehezen intézményesül. A továbblépés, mindkét irányba célsze­ rűnek látszik: növeli a szervezeteken belüli involváltságot (belső demokrá­ cia), a nem szervezett aktivitások intézményesülését pedig elősegíteni (köz­ élet). A politikai szervezettség, csakúgy, mint a politikai involváltság nem ön­ célú, hanem eszközjellegű: közösségi és egyéni célok megvalósítását, érde­ kek kifejezését és érvényesítését szolgálja. Láttuk, hogy a vállalati ügyekbe való beleszólás lehetősége az érintettek értékelése szerint jelentős javulást mutat, de azt is láttuk, hogy ez még mindig nagyon alacsony szint. Ugyanakkor a „politizálás” a nagy többség 40 �számára szemléletileg is is távol van a belszólástól. Legfeljebb a kritiká­ ra, a mások érdekében való fellépésre, jogosnak érzett érdek támogatására terjed ki. Ezek elemei a beleszólásnak. A vizsgált minta e téren jóval ma­ gabiztosabb, mint beleszólás tekintetében. A kérdés így hangzott: „Tud-e ön szólni, szót emelni másokért? A z „igen” , a „nem ” és a határozatlan tartalmú (pl. „attól függ” ), válaszok arányát a már többször használt in­ dexszel kifejezve: 24,1 értéket kapunk, ami a beleszólás 20,9-es értékét jelentősen felülmúlja. Mind az involváltság, mind a szervezettség nagy ha­ tással van a másokért szót emelés képességére (illetve arra, hogy az embe­ rek e képességet maguknak tulajdonítsák). A politikai szervezeten kívüliek idexe 2 3,1, a K ISZ-tagoké 24,8, a párttagoké 27,7. A maximumot (30,0), a magas fokon involváltak közelítik meg leginkább: indexértékük 28,6. (A közepesen involváltaké 26,2, míg az alacsony fokon, vagy neminvol­ váltaké 22,3. Ez utóbbi is meghaladja a beleszólási lehetőség indexértéké­ nek a szakképzett munkásokéra jellemző szintjét: 2 1,5 : jól érzékeltetve azt, hogy a szót emelés és a beleszólás között, a szólás és annak eredményessé­ ge között nagy a különbség, s ezt pontosan ki is fejezik az érintettek ítéle­ tei.). A szót emelés másokért önmaguknak tulajdonított képessége összefügg az iskolázottsággal, szakképzettséggel, valamint a nemi hovatartozással is. A segédmunkások indexértéke 2 1,3 , a szellemi dolgozóké 27,0, vagyis a különbség majdnem akkora, mint a politikában magas fokon involváltak, és a nem - vagy alig - involváltak között. A nők kevésbé képesek máso­ kért kiállni, mint a férfiak (vagy kisebb mértékben tulajdonítják maguk­ nak ezt a képességet.). A különbség nem túl nagy, a nők 23,8-as indexértékével szemben a férfiaké 25,4. A különböző szakképzettségi csoportokban más-más kü­ lönbségeket találunk, például a szellemi dolgozók különbsége 26,4-28,4, a segédmunkásoké 19 ,2-22,9 , mindkét esetben a férfiak indexértéke a na­ gyobb. (A szakmunkások és a betanított munkások esetében minimális a nemek eltérése e tekintetben.) A mások érdekében történő szólás igen fontos eleme a demokratikus po­ litizálásnak. Legalább ilyen fontos ugyanakkor a saját érdek kifejezésének, kinyilvánításának képessége és készsége is. Ennek színvonala némileg ma­ gasabb (24,6-os indexérték), mint a másokért való szót emelésé. A maga­ sabb érték teljes egészében abból adódik, hogy a betanított és a segédmun­ kások ezt a képességet jóval nagyobb mértékben tulajdonítják maguknak, mint a szakmunkások és a szellemi dolgozók. E z utóbbiak - saját értéke­ lésük szerint - kisebb mértékben emelnek szót saját érdekükben, mégpe­ dig a férfiak és a nők egyformán. Körükben valószínűleg erőteljesebben érvényesül egy morális (vagy inkább „illendő” ), a rosszallás a saját érdek előtérbe helyezésével szemben, mint a betanított és a segédmunkások kö­ rében. A z is lehetséges azonban, hogy ők kevésbé szorulnak rá személyes ügyeik direkt védelmére, mint a betanított vagy segédmunkások. E je­ lenségben egy bizonyos félreértett, moralizáló módon felfogott viszonyt érhetünk tetten az egyéni és a közérdek között. Mindebből látható, hogy a politizálás a 80-as évek elején jelentős helyet foglalt el a salgótarjáni dolgozók életében. E gy évtized alatt valamelyest javultak a (helyi) politizálás feltételei, de még mindig nem eléggé haté­ kony sem az egyéni, sem a közösségi, társadalmi problémák megoldásában. 41 �KAU TZKY N O RBERT Kisamerika A legkisebb Amerikából jövök, Am it valaha is felfedeztek, A gyerekkor kisvasútján, Palócföldünk Örökvárosának fiaként. Tiszteltetv e a labdaimádó törzs utódait, Az esti sámlik fölött a felhőkarcoló ég Magasát, a füsttollas gyárkéményerdőt, Az álmok őrmesterének fedezékét, A ki apáinkat folytonosan idomította, Mint pálcás, veresorrú tanító a kiskölyköt. Nekem mindörökké iskolamestereim, Pista és Feri bácsik, a honfoglalók, A fényűző szegénység palotáiban eltűrve A szelíd gúnyt is, ezt a Kisam erikát. Kiterítem magamban arcuk emlékét, Mint tavaszi szárítókötélre a dunyhát. Öt évtizedtől így-úgy megnyomorítva, Visszafelé is látom foszladozó lobogóink. É s felkiáltanék: ez itt a föld! Hiába is fenyegetnek, hogy lebontják, A nyomor rezervátuma megmarad bennünk, A gyártelepi új földrész, N ew -York helyett Tarján dombjain, szabadságunk szobrával, Am it a felfedezők hűsége állított, Ledönthetetlenül és mindannyiunknak. 42 �43 �hagyomány_______ F A R K A S M ÁRTO N 19 18 katonaforradalmárai Forradalmi mozgalmak kialakulása a cs. és kir. haderőben. 1917 novembere, az első imperialista világháború legnagyobb fordulatát hozta: Oroszország munkásai és parasztjai a bolsevikok vezetésével győzelemre vitték a szocia­ lista forradalmat és az új szovjet kormány a hadviselő országok népeihez fordult a háború azonnali befejezéséért és az igazságos, hadisarc és hódí­ tás nélküli béke megteremtéséért. Az októberi szocialista forradalom győzelme és a szovjet kormány béke­ kezdeményezései, óriási hatást gyakoroltak a csaknem négy éve tartó világhá­ ború kárvallottjaira, a hadviselő országok néptömegeire, s köztük is a modern gépi háború mérhetetlen véráldozatait és szenvedéseit viselő milliós katona­ tömegekre. A soknemzetiségű osztrák-magyar haderő keleti arcvonalbeli katonatöme­ gei előtt az orosz változások és kezdeményezések kimerítően ismertek voltak. Az orosz katonaszovjetek által folytatott frontbarátkozások egyben élesztő kovászként hatottak a katonák forradalmi erjedésére: az osztrák-magyar ka­ tonaság csakhamar telítődött az „orosz” forradalmi eszmékkel. A szovjet kormány következetes békeprogramja nyomán létrejött fegyverszünet 1918 kezdetére a harci cselekményeket megszüntette. A fegyvernyugvás a barátkozások fokozódásával járt együtt, ami viszont az osztrák—magyar ka­ tonaság forradalmi erjedését gyorsította fel. Mindezt elősegítette a hátország elmélyülő gazdasági és politikai válsága, a hatósági terror soha nem tapasz­ talt mértékű tobzódása a dolgozó tömegek ellen, (amelyről a lövészárkok népe szabadságról visszatért katonáktól, levelezésektől jól volt értesülve), nem, különben a szovjet kormány által szabadon bocsátott egykori s immár az arcvonalakat százezrével átlépő hadifoglyok háborúellenes és forradalmi agitációja. A forradalmi erjedés átterjedése a hátországi alakulatokra 1918 elején, szá­ mos fegyveres felkelésbe és lázadásba csapott át. A mozgalmak közvetlen elő­ idézője a hátországi alakulatok elviselhetetlen szociális nyomora volt, amely gyorsan párosult a gyűlölt háború azonnali befejezésének és az állam és tár­ sadalmi rendszer megdöntésének követelésével. 1918 február elején, az orosz forradalmi eszmék hirdette népek önrendelkezési joga, az azonnali béke és a kapitalista-imperialista kizsákmányolás megszüntetése jelszavával a mo­ narchia második legnagyobb flottabázisán, Cattaróban fegyveres felkelés tört ki, amelyet bosznia-hercegovinai helyőrségek lázadássorozata követett. A mozgalmakat átmenetileg letörték, hogy azután április második felétől kezdődően július végéig több mint harminc katonai felkelés és lázadás ráz44 �kódtassa meg az egész fegyveres erők, s vele együtt a háborúért felelős, gyű­ lölt Habsburg-monarchiát. E forradalmi jellegű katonai mozgalmak, ame­ lyek hátországi és arcvonal mögötti területeken robbantak ki, egykori oroszországi hadifoglyok, az ún. „hazatérők” vezetése alatt állottak. Ezek legöntudatosabb elemei az októberi szocialista forradalom iskoláját kijárt forradal­ márok voltak, akik társaikat nemcsak a béke kiharcolására, hanem az orosz október megismétlésére buzdították. Az 1918 tavaszi katonai felkelések és lá­ zadások közül néhány magyarországi területet is érintett: május 12-én Rimaszombatban a 80. gyalogezred pótzászlóalja, május 20-án a 6. újvidéki gyalog­ ezred Pécsre helyezett pótzászlóaljának mintegy 2000, „bolseviki tanokkal szaturált” embere lázadt fel, május 22-én Trencsénben a 15. honvédgyalogez­ red pótzászlóalja, majd annak Csákfalvára kihelyezett újoncszázada tört ki lázadásban. A hadvezetőség kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett úrrá lenni a monarchia egyéb területein kirobbant mozgalmakon is, melyek körül je­ lentőségében a judenburgi (Ausztria, 17. közös gyalogezred), a muraui (Auszt­ ria, 7. vadászezred), a lublini (Galícia, 58. gyalogezred), a kielcei (Lengyelország, 56. gyalogezred), a reichenbergi (Csehország 44. gyalogezred), a rinburgi (Csehország, 21. lövészezred), az M. Schönburg-i (Morvaország, 95. gyalogezred), a radkersburgi (Ausztria, 97. gyalogezred) lázadások és felkelé­ sek emelkedtek ki. Valamennyi megmozdulás közös vonása volt, hogy hadiszolgálatra újból bevonultatott „hazatérők” robbantották ki, akik a háborút megelégelték és az elnyomó Osztrák-Magyar Monarchia elpusztítását akar­ ták. Szervezettségük azonban nem tette lehetővé a tartós sikert, s így csak­ hamar elbuktak a hadvezetőség karhatalmi alakulataival szemben. A legna­ gyobb sikert, s egyben céljaik forradalmiságát a pécsi és a június 4-én kirob­ bant kragujeváci (Szerbia, 71. gyalogezred) fegyveres felkelés mutatta fel: előbbi Magyarország egyik fontos városának birtokába jutott, súlyos harcok után (melyekben szövetségesül sorakozott fel a pécsi, Pécs környéki bányászság), majd felmorzsolódott az ellene küldött csapatok túlerejével szemben; a 45 �másik bolsevik-kommunista sejtek vezetésével maga mellé állította a meg­ szállt szerb lakosságot és napokig tartotta magát a katonai kormányzóság erőivel szemben. Habár az említett forradalmi mozgalmak egyetlen esetben sem érték el a klasszikus fegyveres felkelés szintjét - mivel a forradalmi vezető erő, (párt) és a stratégiai cél minden esetben hiányzott, s nem ismerték a hatalom meg­ ragadásának mikéntjét sem - , bukásuk ellenére mérföldkövet jelentettek a fegyveres erő életében: megindították a hadsereg általános bomlási folyama­ tát és rengeteg tapasztalattal szolgáltak 1918 októbere forradalmainak győzel­ méhez. A bomlás a monarchia háborújának és rendszerének egyfajta súlyos kritikája volt és a szökött katonák (ún. zöldkáderek) százezrével csökkentet­ ték a Habsburg-monarchia katonai erejét. Ugyanakkor növelték ama elszán­ tak táborát, akik 1918 őszén, szerte a monarchiában, megdöntötték a dualista államrendszert és a monarchia romjain létrehozták az ún. utódállamokat. A forradalmi katonai mozgalmak átnövése általános fegyveres felkeléssé 19 18. októberében. Az osztrák-magyar állam- és hadvezetés a hátország és a katonatömegek elleni terror fokozásával igyekezett a forradalmi válságon úr­ rá lenni. A szétesés előtt áló Habsburg-birodalom fennmaradásának esélyeit egy katonai győzelem is növelte volna, amit a hadvezetőség az olasz arcvo­ nalon igyekezett egy minden eddiginél nagyobb támadó hadművelettel elérni. Az 1918 júniusában bekövetkező ún. piavei offenzíva, amelyet egy forradalmi erjedésen átesett hadsereggel vívtak meg, véres kudarcba fulladt, s a hátor­ szág és a haderő válságát a mélypontra juttatta. Az állam- és hadvezetés nem­ csak a háború végleges elvesztését ismerte fel, hanem a polgári demokratikus (nemzeti) forradalmak közeli kirobbanásának veszélyét is. A szövetséges csá­ szári Németországgal együtt, amely katonailag-politikailag hasonló helyzetbe jutott 1918 kora őszén, kétségbeesett erőfeszítések történtek az ellenséggel kö­ tendő azonnali fegyverszünetért és a béketárgyalások mielőbbi megindításá­ ért, hogy ezáltal a külső háborút lezárják és a haderő megbízható alakulatai­ val a készülő hátországi forradalmakat csírájában elfojtsák és a Habsburgbirodalmat megmentsék. A diplomáciai erőfeszítések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt: az antant hatalmak a németek nyugat-európai arcvonalának áttörése után (aug. 8.) a győzelmet a kezükben érezték és a központi hatalmak fegyveres erőinek végleges megsemmisítésére törekedtek. Így az osztrák-magyar haderő nagy többségét lekötő olasz arcvonal is az utolsó nagy antant támadás előtt állt 1918 októberében, amikor a hátország a forradalom kirobbanása előtti álla­ potban volt. IV. Károly császár és király alkotmányreform-igéretei (az októ­ ber 1 6-i híres császári manifesztumban) és a magyar kormány félliberális re­ formokat kilátásba helyező nyilatkozatai az eseményeket feltartóztatni nem tudták. A hátországi fejleményekkel együtt a fronthadseregben eddig nem ta­ pasztalt nagyarányú bomlási folyamat vette kezdetét, amely az alakulatok lét­ számát, különösen a szlovák, cseh, szerb, horvát és román többségű csapatok­ nál 20-30 százalékkal lecsökkentette. A 27. Közös- és a 38. honvédhadosztály ez­ redei pedig lázadozni kezdték. A hátországi alakulatoknál a bomlás még nagyobb mértékű volt, a szökött, „lógós” , parancsot megtagadó katonák egyre nagyobb tömegben tűntek fel az utcai tüntetéseken és vállaltak testvéri szolidaritást a tüntető munkásokkal, kisemberekkel. Október 24-én, a hadvezetőség által régóta várt ellenséges nagy támadás megindult az olasz arcvonalon. Az eleinte sikeres elhárító harcok után az 46 �osztrák-magyar csapatok védelme, ellenállása összeomlott és az olasz haderő hadászati áttörése a csapatok felbomlását és hazafelé áradását vonta maga után. Az ellenség offenzívájának menetében egy sereg osztrák-magyar ma­ gasabb alakulat nemcsak megtagadta a parancsot, hanem az arcvonalat el is hagyta. Így 38. honvédhadosztály, a 21. lövész-, a 60. gyalog-, az 55. gya­ log-, majd a 48. gyalog-, a 17., 27. gyalog-, a 29. honv.-hadosztály. Legénységük, amely a monarchia valamennyi nemzetét, népet képviselte, nem volt hajlandó tovább harcolni a gyűlölt Habsburg-monarchiáért. A front összeomlásának napjaiban sorsdöntő események rázták meg a hát­ országot is. Október 28-án munkások, katonák, kisemberek tízezrei lepték el Prága utcáit és a „Hej Slova ci” hangjai mellett a cseh nagyburzsoázia irányí­ tásával kikiáltották Csehszlovákia függetlenségét. A Habsburg-államhatalom összeomlott. A prágai Militarkommandó a hadvezetőség utasítására behódolt a Nemzeti Tanácsnak. Az utcát a felfegyverzett nép, Rosiczky százados külö­ nítményei, a Sokol szervezetek, cattarói tengerészek, szökött katonák ezrei uralták. Október 29-én kísértetiesen hasonló körülmények között omlott öszsze a Habsburg-államhatalom Zágrábban, Ljubjanában, azzal a különbség­ gel, hogy a forradalmakat horvát-szlavon területen a zöldkáderek (szökött katonák) szocialista követelésekkel teli fegyveres felkelése kísérte. (A délszláv burzsoázia 1918 decemberéig antantcsapatokkal verte le őket.) Október 30-án a Habsburg-államhatalmat Bécsben is elsöpörte a népforradalom, majd októ­ ber 31-én Budapesten jutott győzelemre az őszirózsás forradalom. Az őszirózsás forradalom, amely a monarchia népeinek forradalmai körül az utolsóként győzött, a magyar nép számára, napok alatt megteremtette a béke és a nemzeti függetlenség lehetőségét, megszabadította a politikai és gazdasági életet a feudális kötöttségektől és létrehozta a kötöttségektől men­ tes polgári fejlődés feltételeit. A polgári demokratikus forradalom győzelmében, a dualista „úri Magyarország” megdöntésében a forradalmi katonák a munkásosztály, a dolgozó tömegek szövetségeseként kimagasló érdemeket szereztek és a győzelmet a fegyverek erejével biztosították. Megkönnyítette a Károlyi Mihály vezette pol­ gári, nemzeti kormány hatalomra jutását a katonák (tisztek, sarzsi nélküli szö­ kevények, átpártolt helyőrségi bakák), tömeges mozgalma a magyar független­ ségért, a polgári forradalom vívmányaiért (gyülekezési, sajtó-, szólásszabad­ ság, földreform) és az a tény, hogy a hatalmon levők (a Wekerle-kormány, majd a homo regiusnak kinevezett József főherceg köré tömörült Habsburgbérenc nagybirtokos-nagytőkés erők) karhatalma, katonasága meg sem kísé­ relte az ellenállást: a forradalom vér nélkül győzött. A katonai akciókat irá­ nyító, szervező katonatanács azonban csak a győzelem pillanataiban lehetett elégedett, mert csakhamar rá kellett döbbennie, hogy a „Károlyi forradalom” a burzsoá magántula jdon alapján áll s még a gondolatától is irtózik annak, hogy a Duna—Tisza táján „Lenin és ne Wilson eszméi diadalmaskodjanak” . Maguk a katonatömegek mindezt csak napok, hetek múltán ismerték fel, ami­ kor a demokrácia, a béke és a tulajdon jelszavával az új kormány mellé állt karhatalom megkezdte a fegyverek élszedését és a „Népköztársaság” kezdte kiépíteni saját fegyveres erejét azokkal szemben, akik az évszázados Habsburgelnyomást, a tőkés-nagybirtokos kizsákmányoló úri Magyarországot megdöntöt­ ték és közelségbe hozták a régen áhított békét. Csaknem hasonló sorsra jutottak a többi utódállam forradalmi katonatö­ megei is. A hatalmon levő nemzeti burzsoáziák nacionalista jelszavakkal, s 47 �a történelmi Magyarország rovására végrehajtott területszerző politikájukkal a szocialista forradalmi eszméktől „megfertőzött” katonákat leszerelték és a burzsoá konszolidáció szolgálatába állították (Csehszlovákia, Románia, Ju ­ goszlávia). Magyarország sorsa másképp alakult: a külső és belső válságokkal küszködő Károlyi-Magyarország 1918. március 21-én átadta helyét a Magyar Tanácsköztársaságnak, amely mindazt meghozta, amiért 1918 őszén a forra­ dalmi katonák legjobbjai a dolgozó tömegekkel együtt harcba indultak: a szo­ cialista forradalmat. Az 1918. év őszi forradalmai elsöpörték az évszázados Habsburg-elnyomóhatalmat és létrehozták a polgári demokratikus (nemzeti) utódállamokat, amelyek az itt élő népek számára a szabad nemzeti fejlődést elvileg biztosít­ hatták. A forradalmak győzelmét a fegyveres erő legöntudatosabb elemeinek harca segítette elő. A forradalmi katonatömegek tettükkel örökre beírták ne­ vüket a Duna menti népek történetébe. Az más kérdés, hogy az itt élő népek szociális és nemzeti problémáinak végleges megoldására a létrejött államok képtelenek voltak s a Duna-medence az egymás közötti ellentétek, majd újabb háborús veszély színtere maradt. 48 �A gyógyítástól a társadalmi változásokig Az idő múltával értelemszerűen szaporodó jubileumoknak mindig lehet ösz­ tönző szerepük a konkrét történések alaposabb megismerésében, minősítésében is, de egyre inkább az ok-okozati összefüggések, a „mögöttes tartalmak” , a tanulságok feltárásához, a szubjektív, emberi vonatkozások megjelenítésé­ hez tudnak érdemben hozzájárulni. A hét évtized távlatából megidézett események politikai, szellemi hátteré­ ben, a század elején rajban felröppent - többek között Ady Endre, Károlyi Mihály, Szabó Ervin nevével fémjelzett - úgynevezett „második reformnem­ zedék” soraiban fejtette ki - sokoldalú és sokáig alig ismert - munkásságát Madzsar József (1876-1944?). Csak az ötvenes évek végi konszolidáció fris­ sülő szellemisége irányította rá is - mint az „elsüllyedt irodalom” annyi más képviselőjére - a figyelmet. Megismertetésében Szigeti Györgyné az idő tájt napvilágot látott tanulmánya vállalta az úttörő szerepet. Kárpáti Endre 1967-ben megjelent monografikus igényű könyve a pályakép teljes bemutatásá­ ra törekedett. Életműve népszerűsítéséhez nagymértékben járultak hozzá Sán­ dor Pál írásai, valamint a születése centenáriumát köszöntő emléksorok. Mad­ zsar tevékenységének elméleti vonatkozásairól ez ideig leginkább a századelő, illetve a két világháború közötti időszak filozófiai gondolkodását elemző az utóbbi években kiadott - kötetek jóvoltából tárult fel a legkomplexebb kép. Mindezek ellenére a köztudatban leszűkülnek érdemei a közegészségügy — az antialkoholizmus, az anya- és csecsemővédelem — területére, s még mindig elég méltánytalan teljes hagyatékának ismertsége, elismertsége. Pedig rend­ kívül figyelemreméltó az a fejlődésmenet, ahogyan eredendően természettudo­ mányos érdeklődése mélyen társadalmivá változott, ahogyan az értelmiség progresszív szárnyától, a polgári radikalizmustól a munkásmozgalomig, a kommunista pártig, az embert mint biológiai lényt formáló hivatástól a társa­ dalom orvoslásának programjáig eljutott, ahogyan - egyrészt emigrációban, illegalitásban, másrészt szemközt a terrorral, nyílt harcban - forradalmárrá érlelődött. Nem osztályhelyzete predesztinálta a marxizmus elfogadására, fokozatosan győződött meg tudományos igazságairól. Rá is érvényesek Hermann István szavai: „Igen hosszú az út és igen nehéz mindenki számára, aki a polgárság­ ból jött, hogy elérkezzék a polgári világkép elvetéséhez, de tálán még hoszszabb az út ahhoz, hogy az elvetett, kétségbevont és kétségbeejtő világ és vi­ lágkép helyére egy új, egészségesebb és teljesebb, a munkásosztály által kép­ viselt világképet lehessen állítani.” „Senkise legyen a szocializmus barátja, nem lehet a szocializmust méltá­ nyolni, a szocializmust élni kell” - vallotta Madzsar, s e konzekvencia szelle­ mében tudományos tevékenységét a gyakorlati politikai küzdelmek - végső célját tekintve a kapitalizmus megdöntése - szolgálatába állította. Ellenfele i, ellenségei elméleti kommunistának tartották, de valójában nem volt filozop- 49 �teralkat, nem volt rendszerépítő, elvont teoretizálásra hajlamos bölcselő. A mindennapok valóságának súlyos - politikai, kulturális, egészségügyi el­ lentmondásait látván a „tiszta tudományosság” helyett a társadalmi gyakorlat irányába fordult, csakúgy mint több szociológus pályatársa a Huszadik Század, illetve a Társadalomtudományi Társaság köréből, vagy a szabadgondolkodók egyesületéből. A katedrafilozófia szóvá is tette ezt, s Szabó Ervin - akiihez Madzsart bensőséges elvbarátság fűzte — kénytelen volt némileg akceptálni a bírálatot: „ . . . a sok cselekvéstől nem érünk rá a gondolkodásra.. . Vigyáz­ zunk, hogy a megvalósuló igazság kényszerű deficitjét mindig ellensúlyoz­ hassuk új igazságpluszokkal.” Madzsar a teória és a praxis egysége jegyében gondolta tovább a spenceri evolúció elméletet, az eugenista tanokat, „a létért váló küzdelem” darwini koncepcióját, s ez vezérelte akkor is, amikor könyvtárüggyel foglalkozott, amikor lexikonokat szerkesztett, vagy amikor később a Társadalmi Szemle ha­ sábjain - egyebek közt - a kapitalizmus ellentmondásairól, az osztályharc for­ máiról, a politikai szövetségről, az egységfrontról, az osztályszempontú kultú­ ráról, a nemzeti és nemzetközi viszonyáról, a hazafiság és az internaciona­ lizmus oszthatatlanságáról értekezett. A szovjet emigrációban írott, s Buda­ pesten álnéven megjelent Spanyolország múltja és jelene című könyve a leg­ jobb példa arra, hogy miként sikerült alkalmaznia a történelmi materialista elemzés módszerét, illetve a konkrét tényekből hogyan lehet elvileg megala­ pozni a mozgalom további lehetőségeit, feladatait. „Merjünk tudni!” - hirdette, s végeredményben a valóság megváltoztatása szándékával sáfárkodott a birtokba vett örökséggel, ekképp szélesítve a ma­ gyar marxista gondolat horizontját. Ma is tanulságosak - esetenként aktuáli­ sak - gondolatai, s különösen tanulmányainak, cikkeinek, beszédeinek szem­ léletformáló, cselekvésre ösztönző agitatív ereje. Annak ellenére, hogy olykor már túlfűtöttnek, naivnak, idealisztikusnak tetszenek egyes konkrét megfo­ galmazásai, kivált napjaink ideológiai megújulásának környezetében. Nagy tekintélyű ember volt, műveltsége, jelleme révén osztatlan bizalmat élvezett a mozgalomban. Pedig szerénysége, konspiráns és oppozíciós készsé­ ge folytán sohasem lehetett tudni, hogy vezér-e, vagy „csak” részfeladatokat végez. Mindig utólag derült ki, hogy irányító szerepet tölt be. Ifjúkorának „különcségei” feleségében, J ászi Alice ben (18 7 7 -19 35) - Já ­ szi Ferenc haladó gondolkodású orvos leányában, Jászi Oszkár hugában találtak megértésre, aki maga is erősen elütött a korabeli leányideáltól, tele volt nyugtalansággal, újat akarással, s a női testkultúra, a gyógytorna terüle­ tén iskolát teremtett. Lakásuk a magyar értelmiség legjobbjainak volt talál­ kozó- nemegyszer — búvóhelye is — évtizedeken át. Leányuk Madzsar Lili (1902-1980) szintén gyógytornász-képesítést szerzett. Simai Béla orvos feleségeként, majd özvegyeként évtizedeken át Kassán élt, s személyes emlékeinek, élményeinek felelevenítésével, szíves közzétételével jól szolgálta a családi ház légkörének felidézését, apja portréjának megrajzolását. A Nógrád megyei Madzsar József kórház képviselői 1977. április 19-én jártak nála, abból a célból, hogy jobban megismerjék az intézmény névadójának éle­ tét, munkásságát. Az alábbiakban a többórás beszélgetés legérdekesebb rész­ leteit adjuk közre a hangszalagra rögzített eredeti szöveg némi stiláris gon­ dozásával. C SO N G R Á D Y B É L A 50 �Madzsar Lili visszaemlékezése Úgy adódott az életem, hogy szinte mindenkit ismertem, akit érdemes volt ismerni a század elején. Gyerekkorom nagy részét Jászi nagyanyám pasaréti villájában töltöttem, ahol igazán sok olyan ember megfordult, akikről később utcát neveztek el. Felnőtt koromban sokszor el is mosolyodtam rajta: én minden utcát bácsinak szólítottam valaha, Dózsa Györgyöt kivéve. Az emlé­ keim valószínűleg nem nagy jelentőségűek, de számomra fontosak és mások számára is érdekesek lehetnek. Egyszer egy riporter azt kérdezte tőlem, beszéljek arról, hogy miket mon­ dott nekem Ady. Miket mondott volna? Semmit. Akkoriban nem volt egy gyerek olyan fontos, hogy egy bácsi odaálljon vele diskurálni. Ez nem volt szokás. Arra azonban például emlékszem, amikor Bandi bácsi nálunk, nagyanyáméknál ebédelt (ez gyakran előfordult), nagymamám megkérdezte: „Ban­ di, maga mindig ilyen sokat cigarettázik? Mennyit szív naponta?” „Hatvanatnyolcvanat, de csak azóta, amióta eltiltottak az alkoholtól.” Mint gyereket, megdöbbentettek ezek a számok. Antialkoholista-környezetből származtam, édesapám a Good Templár rend­ nek volt az úgynevezett „nagytemplárja” . Talán 18 éves voltam, amikor éle­ temben az első rumos teát megittam. Annyira tilos volt ez nálunk. A Good Templár antialkoholista-világszervezetnek egy svájci egyetemi tanár, August Forel, egy nagyon kedves öreg bácsi volt a vezetője. Akármilyen furcsának hangzik, de akkor Svájcnak volt legrosszabb az alkoholfogyasztási statiszti­ kája. Apám csatlakozott Forel törekvéseihez, mert itthon is nagyon időszerű­ nek és fontosnak tartotta az alkoholizmus visszaszorítását. Hollós Józseffel, Stein Fülöppel és másokkal együtt folytatott munkáját a hivatalos szervek gátolták, ahol csak tudták, hiszen az állami jövedelemnek jelentős része szár­ mazott az alkoholból. Adyt nagyon kedvelte a családunk, de édesanyám az Elbocsátó szép üzenet után megharagudott rá. Attól a pillanattól kezdve nem volt hajlandó szóba állni vele. Nekem, mint gyereknek azt mondta, hogyha Bandi bácsi telefonál, azt kell mondani, nincs itthon senki, ne jöjjön. Lédát személyesen ugyan nem ismerte, de asszonyi szolidaritásból Ady eljárását elítélte. Ady persze tovább­ ra is rendszeresen vendég volt Pasaréten. Oszikának (Jászi Oszkár) a dol­ gozószobájába ritkán léptem be. 19 1 3—14 telén egyszer benyitottam és ott ült a széken egy idegen bácsi. Szunyókálhatott, mert engem észre sem vett. Viszszahúzódtam, s izgatottan jelentettem nagyanyámnak, aki megnyugtatott, hogy nincs annak semmi rossz szándéka, majdnem minden este ott ül. Az a felada­ ta, hogy Bandi bácsit éjszaka hazakísérje, útközben támogassa. Ady és Reinitz Béla nálunk ismerkedtek össze. Adynak a Népszavában megjelent versei közül Reinitz már sokat megzenésített anélkül, hogy szemé­ lyesen ismerték volna egymást. A szüleim ezért meghívták őket együtt, s Ady itt hallotta először megzenésítve saját verseit. Akkortájt aztán esténként ne­ hezen tudtam elaludni a szomszéd szobában, mert Reinitz bácsi gyakran éj­ szakába nyúlóan verte a zongorát. 51 �Hárman csináltak halotti maszkot Adyról. A szüleim a Vedres Márkét tar­ tották a legjobbnak, ezt őrizték meg. Aztán van Adytól egy dedikált fény­ képem is: „Jásziéknak, legszeretőbb A dy” . Azon az asztalon, melyen Ady halotti maszkja áll, valamikor maga Petőfi is írt. Nagykárolyból, nagyapáméktól került hozzánk. Egy gyönyörű mellszo­ bor Jászi nagyanyámat ábrázolja. Pátzay Pali készítette, aki szegről végről ugyancsak rokonunk. Az egyik fényképen édesapám és Lujza néni, Szabó E r­ vin édesanyja látható. A Tolnai Világlexikon szerkesztőségét - Tolnai Simont, Kosztolányi Dezsőt - ábrázoló fényképet Dési Hubert sógornője csinálta. Ugyancsak ismerős arc Stromfeld Aurélé, alki családunk egyik legszívélyesebb barátja volt. Apámmal a szociáldemokrata pártban is együtt voltak. Nem volt ő tagja a vezetőségnek, mint ahogy azt sokan állítják. Nagyon sze­ rettem őt, nagyszerű ember volt. A Természetbarát Szövetség összejöveteleit használták fel titkos gyűlések megtartására. Az erdei tisztások köré őrszeme­ ket állítottak, s tartották az előadásokat a fiatal munkásoknak. A rendőrség tudta, hogy valami nincs rendjén, de elfogni nem tudtak senkit, mert abban a pillanatban, ha idegen, gyanús ember közeledett, jött a füttyjel és akkor ők már magyar nótákat daloltak. Azt írták, hogy a Horthy-érában a vezetőség tagja volt, de én tudom, hogy ez soha nem volt így. Ő mindig az illegális párttal tartotta a kapcsolatot. 1927-ben halt meg hirtelen. Akkortájt határoz­ ta el, hogy végleg kimegy a Szovjetunióba. Ügy volt, hogy először ideszökik hozzánk, Simaiékhoz. Természetesen ennek itt is titokban kellett volna ma­ radnia, hiszen a csehszlovák hatóságok minden további nélkül kiadták vol­ na a magyaroknak. Az akkori Csehszlovákia nem volt éppen kommunista­ barát! Hirtelen halála miatt terve nem valósulhatott meg. Birtokomban van az a levél is, amelyben Jászi nagymama leírja Aurél bácsi halálát. Ezt a két könyvszekrényt Szabó Ervin végrendeletileg az apámra hagyta. Nekem ezt így kimondani még mostanában is furcsa, hiszen én mindig „ E r ­ vin bácsit” ismertem. Kisgyerek koromtól az ő haláláig csaknem mindennap találkoztam vele. Egy nagyon aszthenikus, cingár ember volt. Külsőleg is lát­ szott rajta, hogy nem egészséges. Persze mindezt én gyerekkoromban nem tud­ tam. Azt sem tudtam, hogy az egyik szeme üvegből van. Pedig naponta együtt voltam vele. Igaz, rajta mindig szemüveg volt. Ú gy tudom, valami tébécés folyamat miatt kellett megoperálni Lipcsében a szemét. Ezután a műtét után is Jászi nagyapámékhoz jött le megpihenni Nagykárolyba és ott töltötte az egész nyarat. Szabó Ervin akkor nemcsak egészségileg, de anyagilag is igen gyengén állott. Két barátjának - a Lorenz fivéreknek - váltót írt alá és az­ zal tönkrement. Jászi Oszkár a nagybátyám volt. Azt mondják, hogy ő az idők folyamán sokat veszített progresszivitásából. Hát kérem szépen: ő egy nagyon veszélyes ellenfele volt mindig a kommunizmusnak. Talán a legveszélyesebb. Ugyanis a kisujjában volt Marx és Engels. Vele nem lehetett úgy vitatkozni, hogy vala­ ki valamit megalapozatlanul állítson, mert ő azonnal meg tudta az ilyesmit cáfolni. Ő igenis polgári volt, mindig határozottan állította, hogy polgári ra­ dikális mozgalmat akar, és semmiesetre sem kommunizmust. Ennek bizonyí­ téka az is, hogy a kommün alatt hagyta cl Magyarországot: 1919. május 1-jén. Mindezek ellenére például Károlyi Mihállyal ők mindig jóban voltak. Oszika engem nagyon szeretett. Utoljára 1947-ben azért jött át Amerikából, hogy még egyszer találkozhassunk. Itt volt néhány hétig nálunk Kassán, majd in­ nen Pestre, azután pedig Párizsba utazott. Azt mondta, hogy még egyszer talál­ 52 �kozni akar Károlyival. Ha politikailag el is távolodtak egymástól, azért a legjobb barátok maradtak. A politikai véleménykülönbség közöttük semmi­ esetre sem vált ellenségeskedéssé. Károlyiné Andrássy Katinka mindig nyíl­ tan emlegette, hogy milyen kedves és jó volt hozzájuk apám jugoszláviai emigrációjuk idején. Jászi Oszkárra visszatérve: én vele szinte mint testvéremmel együtt nőttem fel. Amíg meg nem nősült, együtt laktunk. A nemzetiségi politikáról vallott felfogását csak később ismertem meg tudatosan, de ez pontosan egyezett az­ zal, amit gyerekkoromban tapasztaltam. Rendszeresen jártak hozzánk a külön­ böző nemzetiségek képviselői. Például Hodza bácsi ( = dr. Hodza Milán) és sokan mások. Sokat vitatkoztak, de például olyat, hogy „buta tót” , vagy „piszkos oláh” , nevetséges lett volna hallani a mi lakásunkban. Nagyon tiszteletben tartották egymást, és a szomszéd népeket. A nemzetiségi politikát illetően én ilyen légkörben nőttem fel, s nehezen tudtam elviselni, amikor az ellenkező­ jét tapasztaltam az életben. Jászi Oszkár - bár ő maga is szabadkőműves volt - nem szerette a sza­ badkőművességet. Mihelyt nyugatra ment, azonnal abba is hagyta az érint­ kezést velük. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy ott egészen más színezete volt a szabadkőművességnek. Náluk a martinovicsi szellem ma­ radt meg, de például Angliában a nagymester a walesi herceg volt. Szóval ott olyan főúri színezetet kapott. Amerikában pedig — ahogy nagybátyám mesélte - egész egyszerűen bohóckodássá fajult, a furcsa külsőségekre került a hangsúly. Ez nem érdekelte. Egyszerűen szégyellt volna velük menni. A francia irányzat hasonlított leginkább a magyarhoz. Családunknak főleg apám révén voltak kapcsolatai a szabadkőművesség­ gel, Ő, amíg Magyarországon élt, végig kitartott mellette, sőt az alatt a négy hónap alatt, amíg a Szovjetunióba emigrálása előtt itt Kassán tartózko­ dott, férjemet is beléptette. Céljuk elsősorban jótékonysági jellegű volt, szán­ dékaik nagyon humanitáriusak voltak. A szabadkőművesek építették saját pénzükön az Almássy téren az első nyilvános gyermekkönyvtárat és a kassai dóm restaurálását is ők fizették. Ha valamihez pénz kellett, mindig a sza­ badkőművesekhez fordultak. Általában nem eredménytelenül, hiszen egyik alapfeltétele volt a szabadkőművességnek, hogy csak anyagilag független em­ ber lehetett a tagja, főleg a jómódú polgárság soraiból. Nagyon haladó irányzatot képviseltek. Nem véletlen, hogy az I. világháború után a szemben­ álló felek e mozgalom keretében ültek le először tárgyalni fehérasztalhoz. Apám jó anyagi körülmények között nevelkedett. Az egyetem elvégzése után Hőgyesnek volt az asszisztense, de az állást nemsokára otthagyta, mert meg akart nősülni. Annak ellenére, hogy nem nagy kedve volt a pénzkereső orvosi praxishoz, Pesten talán a legjobban menő fogorvosi rendelője volt. Akkor még üldözésekben nem volt részünk, bár apám aktív politikai te­ vékenységet folytatott. Írt a Szabad Gondolat és a Huszadik Század című lapoknak, könyveket fordított. Akkoriban fordította le Darwin két művét, s Szabó Ervin révén Kropotkin könyveivel is kapcsolatba került, de a máso­ dik kötet lefordítására a háború kitörése miatt már nem keríthetett sort. Fényképezni nagyon szeretett és - állítólag — jól is tudott. Amikor már erőteljesen foglalkozott a szociális problémákkal, felvételeket csinált a pesti lakásviszonyokról. A nyomortanyákon, barlanglakásokban, a szeméttelepek környékén kialakult városrészéken készített nagyon sok diafelvételt, amelye­ 53 �ket előadásaihoz használt fel. A rendőrség természetesen tudta ezt. A követ­ kező történetnél én is jelen voltam, tehát mint szemtanú mondom el. Óbudán egy iskolaterem-félében tartott apám előadást. A terem zsúfolásig megtelt. A teremben és a környező utcákban is sok rendőr volt. Elől álltak a rendőr­ tisztek a katedra körül. És akkor megjelent apám. Kezében a Bibliát hozta, semmi többet. Felnyitotta és felolvasta Máté evangéliumából azt, hogy a ma­ dárnak is van fészke, csak az ember fiának nincs, ahová lehajtsa fejét. Ez­ után elmondta, hány köbméter levegő szükséges egy egészséges lakásban s ezzel szemben mennyi jut egy budapesti lakásra. Ezután jöttek a fényképek. Konkrétan megmondta, melyik utcában, melyik lakásról készült, kik, hányan laknak benne, milyen alapterületen. Ez végig így ment. Nem lehetett bele­ kötni, mert semmi mást nem mondott. És akkor jött egy barlanglakás. Bejá­ ratánál állt az egész család. Úgy látszik, nagyon büszkék lehettek, hogy fény­ képezik őket, mert mind mosolyogva állottak. Középen a családapa: egy rendőr. E kép láttán a teremben álló rendőrök zavartan egymásra néztek, az előadást azonban nem lehetett leállítani. Apám szenvedélyesen szerette a könyveket, és rengeteget olvasott. Vonzot­ ta őt a könyvtár, s amikor Szabó Ervin felajánlotta, hogy jöjjön át a fővárosi könyvtárhoz, nemsokáig habozott. Addig ez a könyv­ tár nem volt nyilvános, hanem csak a városháza könyvtára volt. Fejleszté­ sébe apámék hallatlan munkát fektettek. Apám készítette el az első mintakatalógust, ő dolgozta ki ennek rendszerét. 19 13- 14 telén Londonban, Párizsban és Berlinben tanulmányozta az ottani nyilvános könyvtárakat, hogy itthon is minél modernebb szervezetet lehessen csinálni. Ez az aránylag nyugodt állapot rövid ideig tartott. Kitört az első v ilághá­ ború. Apámnak már a háború első hónapjaiban eszébe jutott, hogy gondos­ kodni kell az itthon maradott proliasszonyok és csecsemőik védelméről. A k­ kor szervezte meg a Stefánia Szövetséget ennek a feladatnak az ellátására. Az első szülőotthont Pesten létesítette. Volt Batthyánynének egy óriási kertje, két eléggé rossz állapotban levő házzal. Edit néni gróf Batthyány Ervinnek az „ideális anarchistána k” volt az édesanyja, s Trefort Ágostnak a lánya. Ő ajánlotta fel az egyik épületet szülőotthonnak. Felszerelése, berendezése tel­ jesen társadalmi gyűjtés alapján történt. Felhívással fordultak az emberek­ hez, hogy az otthon heverő és nélkülözhető csecsemőholmikat bocsássák ren­ delkezésükre. De nemcsak Pesten, hanem az egész országban - az akkori Nagy-Magyarországon - szervezte apám az anya- és csecsemővédélmet. Otthon is mindig „barkácsolt” valamit - ahogy ma mondanák - , de az nem igaz, hogy helikoptert tervezett. Erről egyik életrajzíróját, Kárpáti Endrét is igyekeztem meggyőzni. A két Lorenz fivér, - Viktor és Vladimír valahogy hirtelen apám társaságába került. Mint fiatal mérnökök a repülő­ gép tökéletesítésével foglalkoztak. (Nékik írt alá váltót Szabó Ervin, amit aztán élete végéig fizetnie kelllett.) Tehát a találmány, melynek szabadalmá­ ról fényképek is tanúskodnak, a Lorenz fivéreké volt, de mivel ők tökélete­ sen el voltak adósodva, az ő nevükre sem itthon, sem külföldön nem lehe­ tett kiváltani „patentet” . Így került az ügybe apámnak, mint pártfogónak a neve, de magához a félfedezéshez neki semmi néven nevezendő köze nem volt. Szeretnék helyesbíteni egy másik tévedést is. A felszabadulás után vizs­ gálat folyt abban az ügyben, hogy József Attilát miért, milyen körülményeik között zárták ki a kommunista pártból. Az ügy minden részlete máig sem tisztázott, egyes vélemények szerint talán ki sem zárták. (Én olvastam Jó ­ 54 �zsef Attila saját kezű levelét, amit a stószi Fábry Zoltánnak írt, amiben elpanaszolta a kizárását.) Mindenesetre döntő jelentőséget tulajdonítottak egy új­ ságcikknek, amely az apám és Sándor Pál által szerkesztett Társadalmi Szemlében jelent meg Pákozdy Ferenc tollából 1933 februárjában. Ez a cikk támadás volt József Attila ellen. Apám 1945 után már nem élt, s Sándor Pál - kihasználva a lehetőséget — úgy védekezett, ahogy tudott. Azt állítot­ ta, hogy a cikk megírásához neki nem volt köze, arra édesapám adta a meg­ bízatást. Ezt a tényekkel határozottan meg lehetett cáfolni, hiszen apám a cikk megjelenését megelőző hónapokban börtönben volt, s minthogy eléggé rossz egészségi állapotban volt, idejött hozzánk Kassára, s egy ideig itt tar­ tózkodott. Sándor Pál arra alapozta állításait, hogy apám haragudott József Attillára, s így akarta a pártból eltávolítani. Igaz ugyan, hogy József Attila valóban sokszor megzavarta apám előadásait, szemináriumait és nehezítette a többi fiatal, haladó íróval folytatott tárgyalásait, de az is igaz, hogy apám türelmes és jámbor természetű volt, s akkoriban éppen nem is tudott részt venni a lap szerkesztésében. Apám életének néhány esztendeje már a húszas években is emigrációban telt. Először a bécsi emigrációval tartotta az összeköttetést, majd a sok gya­ nakvás, házkutatás, üldöztetés miatt maga is Bécsbe költözött. 1923-ig aránylag nyugodtan élt ott, s az emigránssajtónál (Magyar Újság; Jövő) dolgozott. Amikor Horthyék nagy pénzzel rendelkezve Prágában csináltak egy félig emigráns, kifejezetten jobboldali lapot, a Prágai Magyar Hírlapot és ez az utódállamokat gyorsabban el tudta látni híranyaggal, a bécsi újságok tönkrementek. Apám ekkor teljesen állás nélkül maradt és azt az ajánlatot kapta, hogy menjen le Üszkübbe (Szkopje) szanatóriumi orvosnak. Ott volt egy esztendeig, de a távoliét és az itthoni bizonytalan helyzet olyannyira megviselte, hogy 1924-ben öngyilkossági kísérletet is elkövetett, de szerencsé­ re megmentették. Ezután járta ki anyám, hogy hazajöhessen és szabadlábon védekezhessen. Itthon Horthyék felajánlották neki, hogy csinálja tovább a közegészségügyet, csak adja becsületszavát, hogy nem politizál. Erre ő azt mondta, hogy politika nélkül nem lehet közegészségügyet csinálni! Így aztán a legkülönbözőbb munkákat végezte, legnagyobbrészt lexikonszerkesztéssel foglalkozott. A Tolnai Világlexikon, a Társadalmi Lexikon mellett kisebb lexikonok szerkesztését is csinálta, s közben természetesen az illegális párt­ tal is tartotta a kapcsolatot, vezette a szemináriumait, többször is letartóz­ tatták. Édesanyám halála után véglegesen elhatározta, hogy kimegy a Szovjetunió­ ba. Ez már régi vágya volt. Első lépésként 1935 őszén Sárospataknál illegá­ lisan átjött hozzánk Kassára. Átszöktetésénél a férjem segédkezett. Egy it­ teni, Koreny Árpád nevű elvtárs Sárospatak környékén élő erdész rokonával egyeztek meg, hogy az elkíséri a határig, ahol Koreny és a férjem várják majd autóval egy megbeszélt helyen. Az erdész azonban útközben valamitől megijedt, s miután egy darabon elkísérte apámat, visszafordult. Elmagyaráz­ ta, hogy erre és erre menjen, s ott egy fa alatt várjon. Hideg volt és szakadt az eső. Apám ott állt egy fa alatt, s nem tudta, merre induljon. Meg kellett várnia a hajnalt, hogy az égtájak irányából tájékozódhasson, nehogy véletle­ nül visszafelé, Magyarországra induljon, hanem tovább, Legenyemihályi f elé. Sikerült is ide eljutnia. Többszöri elmellőzés után végre itt találkozott össze a férjemmel és Korennyel. Délután ötre értek ide, Kassára. Bár sok réteg ruha volt rajta, mindene átázott, átfagyott. Megállt a fürdőszobában, úgy vetkőztettük, úgy szedtük le róla ruhadarabjait. Rögtön forró teát itattam vele és 55 �megágyaztam neki. A szomszéd szobában ültünk és beszélgettünk, remélve, hogy e szörnyű éjszakát jól kialussza. Egy negyedóra múlva nyílott az ajtó és apám megjelent pizsamában, mondván, hogy ő így nagyon unatkozik, in­ kább velünk beszélget. És még egy náthát sem kapott ettől a kalandtól. Itt volt nálunk néhány hónapig. Ekkor megkapta a szovjet vízumot, de kellett egy érvényes útlevél is. Nagybátyám, Jászi Oszkár közbenjárására Benesék adtak neki egy úgynevezett vörös útlevelet, amelybe be tudták nyom­ ni a vízumot. Így ment ki 1936 tavaszán a Szovjetunióba. Az elindulás időpontjára pontosan nem emlékszem, de arra igen, hogy azt írta, hatvanadik születésnapján, március 22-én érkezett meg Moszkvába. Két éven át sűrűn és nyugodtan leveleztünk, 37 levelet őriztem meg tőle. Csoma­ gokat is lehetett küldeni minden megkötöttség nélkül. Egyik levelében pél­ dául azt írta, hogy szedjünk össze detektívkönyveket, amennyit csak tudunk, és küldjük ki, mert az ottani elvtársaknak csupán a sakkozás nyújt kikap­ csolódási lehetőséget, s ez a könnyű, magyar nyelvű irodalom nagyon jól jönne. Így hát húszkilós csomagokban küldtünk Moszkvába könyveket. 1938. február 20-án kaptam tőle az utolsó levelet. És akkor, mintha el­ vágták volna, se levél, se üzenet, se értesítés. Az utolsó levél éppen olyan nyugodt volt, mint a többi. . . Utolsó fényképét Moszkvából egy egyszerű fa­ keretben küldte, még bocsánatot is kért, hogy ízlésesebb keretet nem sikerült találnia. Amit élete azután következő, utolsó szakaszáról tudunk, az majdnem mind csak feltételezés. A különböző forrásokból származó információtöredékeket összerakva csak­ nem bizonyosra vehető, hogy az úgynevezett tízperces perek áldozatául esett. Ezek során az ítélet vagy internálás, vagy halál szokott lenni. Ö is egy ilyen bíróság elé került. Egyesek szerint valahol Murmanszk környékén egy fo­ golytáborba került, ott élt néhány évig, ezután belehalt. Mások szerint az ítélet után mindjárt kivégezték. Minden Magyarországról kikerült élvtársat szigorú gyanú övezett. Ha nem volt párttag - mint például Dienes László - , akkor nem történt semmi baja. A párttagók szinte kivétel nélkül mind eltűntek. Akkoriban tűnt el Molnár Renée is - Molnár Erik testvére - , aki Sallainak és Fürtsnek volt itthon a védője. Azután a kommunista földműves mozgalom egyik vezetője, Vági elv­ társ is. Itthon tíz évet ült. Azokban a napokban találkoztam vele Pesten, ami­ kor kiszabadult. Néhány nap múlva kiment, s ő is eltűnt. Reméltem, hogy 1945 után pontosan tisztázódik minden, de nem így történt. Apám testvére, Imre nagybátyám az akkor hazaérkezett Dienes Laci bácsitól kapott bizonyos értesüléseket, de csak az első évekről. Sík Endre azt írta egyik könyvében, hogy reggelente rendszeresen találkoztak apámmal egy bi­ zonyos Moszkvai kávéházban. Egyszer belépett egy magyar újságíró, s oda­ szólt neki: „Madzsart már hiába várod! Elvitték, hisz’ rendőrspicli volt” . Sík Endre hozzáteszi, hogy még aznap éjjel ezt az embert is letartóztatták, s ő sem került többé elő. Él itt Kassán egy Winkler nevezetű bácsi. Kilencven-egynéhány éves. Annak idején ő is kiszökött. Öt is internálták. 1947 táján visszajött, s azt mondta, hogy az internáló táborban találkozott apám második feleségével (tudtuk róla, hogy odakint megnősült), aki teljesen zavart volt, állítólag beleőrült a kínzásokba. Akkor ők már tudták, hogy apám nem él. Ez 1942-43-ban lehe­ 56 �tett. Mások szerint talán '44-ben halt meg. Biztosat tehát ma élete utolsó szakaszáról mondani. sem tudunk Alacsony termetű, astheniás testalkatú ember volt. Sokat sportolt, elsősor­ ban a turisztikát szerette és az evezést. Ebben még díjakat is nyert. Nem volt beteges. Hangja kellemes bariton volt. Kitűnő hallással rendelkezett, tisztán énekelt. Fiatal korában, családunk még gondtalanabb időszakában sokszor kísértem zongorán. Német klasszikusokat — s már akkor - Bartók- és Kodály-gyűjtéseket énekelt a leggyakrabban. Különös „szokásai” nem voltak. Azt tartotta, hogy ezek gátolják az em­ ber cselekvőképességét: bárhol kell tudni aludni, bármit meg kell tudni en­ ni. Ha éppen kéznél volt egy cigaretta, rágyújtott, de bármeddig meg tudott lenni nélküle. Az öltözködésre nem sokat adott. Komoly volt, ha munkáról volt szó, különben tele volt humorral. Vitába csak azzal szállott, akit arra érdemesnek tartott, korlátolt emberekre ráhagyott minden badarságot. Jó kézügyessége volt. Értett a zárakhoz, tűzijátékokat készített, s ebédet is fő­ zött, ha kellett. A világon minden érdekelte - természetesen elsősorban a természet- és társadalomtudomány. Mégsem veszett el a részletekben, mert a lényeget min­ denütt meglátta. Ez a lényeglátás volt talán egyik legnagyobb erénye. Ezért voltak oly’ népszerűek előadásai, logikusok érvelései. Céljaiban mindig hitt, és bízott munkája sikerében. Fanyar mosolya mögött sok szeretet és az emberek iránti bizalom rejtőzött. Bizalma a Szovjetunió iránt tántoríthatatlan volt, ott remélte az általa óhajtott humánus, igazságos társadalmi rend meglelését. . . Vannak talán, akik azt gondolják, hogy apám neve után praktikus előnye­ im származtak az életben. Ez soha nem volt így, hiszen 1920 óta Kassán élek, s itt 1945 után sem lett a Madzsar névnek „kultusza” . Miért is lett volna? Az viszont örömmel tölt el, hogy Magyarországon kegyelettel őrzik apám emlékét. Lejegyezte: F A N C S IK JÁ N O S 57 �58 �ablak Mai örmény költők „Mélységes mély az idők kútja. N e mondjuk inkább feneketlennek?” (Thomas Mann) Ha van nép, amely különös joggal tekinthet az időik mélységébe, akkor az örmény minden bizonnyal az. . . E népnek legendavilágában, mely biblikus távlataival döbbenti meg a belétekintőt, Noé és a vízözön nagyon is otthonos történelmi elemeknek, már-már kézzelfogható történelmi valóságnak tekinthe­ tők, akárcsak az Ararát mítosza, amely ma is - a földrajzi fekvéstől, a poli­ tikai államhatárok rajzolatától függetlenül is - benne él a mai örmény em­ berek tudatában, egészen olyan szélsőségesen hétköznapi megjelenési formá­ kig, mint egy népszerű, jereváni futballcsapat neve, vagy akár az ugyancsak népszerű örmény konyak márkajelzése.. . Igen az Ararát! Az örmény em­ ber erkölcsi tartásának, öntudatának, meghatározója ez az ősiségtudat. Te­ kinthetjük-e ezt furcsának, mosolyogtatónak - netán visszatetszőnek — egy olyan nép esetében, amelynek történetében a kereszténység már a harmadik évszázadtól államvallásként szerepel, és amelynek az ötödik századtól már saját írásbelisége van - és nem is akárm ilyen...? Az időszámításunk utáni 362. évtől számítják az örmény ábécé létezését (megalkotójának, Maszrop Mastocnak alakját a mai örmény költőnő, Metaxe, alább következő versválogatásunk egyik versének költői képében Villantja fel éppen); és ettől az időtől kezdve, hihetetlen gyorsasággal indul meg a vi­ lág kultúrájának beáramlása az örménység kultúrájába. A vallásos tárgyú iro­ dalom - és elsősorban a Biblia fordítása mellett így szervesülnek az örmény szellem egészébe az ókori, „pogány” görög tudomány klasszikus alkotásai, Arisztotelész, Platón és mások művei - és így szilárdulnak meg annak a sok­ rétű és színes, minden részletében tartós irodalmi műveltségnek alapjai, amely mind a mai napig meghatározza a modern örmény tudat, gondolkodás, iro­ dalom sajátos vonásait is. Mert nehéz fel nem ismerni a mai örmény líra képviselőinek különböző nemzedékeit összekötő közös kultúra cementjét eb­ ben az impozáns építményben. Amikor Vahagn Davtjan egy régi kolostor romjain tűnődve, mai emberségének költői képekben megfogalmazott sejtel­ meit vetíti vissza a régmúltba - vagy a mai örmény költészet másik „nagy öregje” , Gevorg Emin, amikor népének nagy, történelmi tragédiáit számba véve Sziamantónak, a nyugat-örményországi klasszikus költőnek szellemsza­ vát idézi a sorscsapások freskójának festéséhez (Sziamantó, 1915-ben ál­ dozatul esett a sokszor idézett véres eseményeknek) - , Armen Sekojannal, Hovhannesz Grigorjannal és másokkal, egyazon kórus egy-egy szólamát ének­ li... És ez az egész, valahol az idők kútjában ver visszhangot. LO TH ÁR LÁ SZLÓ 59 �G E V O R G E M IN (1919 ) Vagyok a testen kívüli anyag Vagyok a testen kívüli anyag; a galaktikák ebből állanak. . . Írott mű vagyok, nagy és átfogó: ha kiszakítják egy-egy soromat, s hozzá valaki némi vizet ad - , a sor poémává hígítható. A méregerős ital vagyok én, mely szétmarja edénye anyagát. (Szegény, halandó testem az edény) Eledel vagyok, kész szakács-csoda: több fűszerrel mint az étel maga. Plazma vagyok mely izzik és tüzel: oly forró vagyok, oly félelmetes, hogy semmi edény nem viselhet el. Én - a hatalmas lélegzet vagyok, mely adhatott lelkesedést, hitet ott és oly korban, amikor már lélegzeni sem lehetett. Arról pedig, hogy mikor és milyen vihar s villám dúlt szívem mélyiben-, csak beteg szívem hangján mondhatom: Nézzétek meg EKG -szalagom . . . Lothár László fordítása V A H AG N D A V T JA N (1922) Téli éjjelen Odakünn hó esik. . . Minden oly szép, egész. Álm okat súg az éj - s hinnem lehet, hogy a világ ölén te létezel, te élsz - , mint föld meleg ölén a kikelet. . . Hogy hópelyhek szelíd ölelésébe te beöltözöl - s betérsz házamba most, csak úgy váratlanul, mint lelkem ihlete, e csöndes éjjelen. Csodálatos. . .! 60 �Hogy énhozzám jöhetsz, e csöndes éjjelen, s hogy hópihe ragyog pilláidon, miközben hajamon lágy kezed megpihen, s hevül parázsosan a homlokom; és, hogy pilláidon a hó tiszta porát megolvasztja tüzes leheletem; s hogy nézhetem, amint a mosolyodon át, könnyekkel ékesít a szerelem. Odakünn hó esik. . . Minden oly szép, egész. Alm okat súg az éj - s hinnem lehet, hogy a világ ölén te létezel, te élsz - , mint föld meleg ölén a kikelet. Lothár László fordítása E g y templom romjain Hegyi ösvényen, kövek halmaza: Templom, kolostor hagyott itt jelet. . . Tudom, e tájon nem jártam soha - , bennem fáj mégis az emlékezet. É s lépkedek itt, mohos köveken, hol pipacs gyászol, búsul a csalán; és valahány kő, úgy tűnik nekem, térdem fájdalmát őrzi itt magán. Látom magamat, itt térdepelve: Gyertya világa reszket a falon s Szűzanyám képét, egy pergamenre, fájó-szerelmes szívvel rajzolom. Néma kövek közt, néma századok. . . Tömjén illatú füstök lengenek; a gyertya lángja egyre itt lobog, és forró könnye egyre itt pereg. . . Lothár László fordítása 61 �M E T A X E (1928) Eredetiségem Bár szép ne legyek, ritka tünemény, Bár szép ne legyek, ritka tünemény, kicsiny legyek bár de én legyek Én , de arcom legyen egészen enyém: senki másra ki nem hasonlítok arcom, melyet az agyag kora még a lét tejével formált mívesen, ki magam én vagyok, s amit az élet-harcoknak tüzén égetett ki az Eredetiség. . . mert ábécém van - s egy nyelv az enyém, Ő s születésemen és van egy büszke, örmény derekam, - Isten körében, az Éden ölén s vérem sajátos ritmusra buzog, földi szerelem mert nem másolat: gyönyöre sajdult ezerszer is át; ősidők óta - önmagam vagyok. . . s az egykori Én, Ő sidők óta fogja gyökerem legendák hősi, pogányi sorát az elődöket; élte Krisztusig - s mindenek után, földünk illata ül tenyeremen, Gümri városban, atyámra talált - színüket bennem őrzik a kövek - , ki ifjú volt még, Karszból jött legény, és akit anyám e föld kerekén, Haza-Anyám ra így hasonlítok: Viselem mint ő, életrajzomat. . . Bőséges múltat kaptam örökül iránt szépséges mámor hevített - , s hosszú, nagy jövőt: hogy végül is ő csókolja belém Tulajdon arcot s hangot csak ez ad, az őseimet. . . és erőt s jogot mindenek előtt - , Hogy megszülettem - így mesélik ezt - , volt szép imádság, ének, teli fény: mert én vagyok, ki koronásan ül az asztalfőre, majd ha az idők mennyegzőjére dalt csendítenek - , s ujjamra ott az Eredetiség Tárva volt a Hét szent seb templo­ ma, gyűrűje kerül, dús díszben a pap, kezében kereszt, hogy a Mindenkor mátkája legyek. . . Mastoc-arcával hajlott fölibém, s Komitasz-hangján zengett az ima: 62 L o thár László fordítása �L U D V IG D U R JA N (1933) Nem vagy az a fa Nem vagy az a fa, ki sűrű vadonban őrzöd lombodat: s mindenkinek, régtől ismerős. . . Te - az a fa vagy, ki sűrű vadonban őrzöd lombodat: az lát csupán, ki épp arra halad. S hogy a sorsod ez — ne búsítson e l! Csak az a fontos, hogy állsz, létezel: táplál a vadon. . . Csak egy a fontos: az, hogy sasmadár ül az ágadon. Lothár László fordítása E g y gólya szállt az udvarotokba E gy gólya szállt az udvarotokba, s nyomában por kerekedett. A kutyátok kicsi, dundi kölyke felvinnyogott a gyönyörtől. . . Először esett, hogy gólya szállt az udvarotokba. Csudamód megörültél. . .! A gólya, lépdelni kezdett rangos-kecsesen. Galam bjaid rebbent raja szökött föl, s dévaj kedvvel nyilallt kertek magasán. A gólyához mentél ezután. . . A z kitárta szárnyát, ám föl mégse repült. Ívbe kecsesült, havas nyakát simogattad, s mint fehér hóra szilaj eső, zúdult a madár szárnyára hajad. É s ekkor - a másik gólya szállt le udvarotokban. K ét gólya volt már, együtt lépegető. . . Te nézted őket, s mélyen sajnáltad magányos magadat. Lothár László fordítása 63 �A R M E N S E K O JA N (1953) Folyamatos bámulat Ú szom, áramos víz ölén, úszom kitartón, egyedül. . . Tüdőm tágul, erős vagyok s szorongva pillantok körül. Így telik óra, így az év: beléfáradnom nem lehet. . . E vizekből ki nyert vajon annyi smaragdot, gyöngyöket? Ily gonddal ki rendezte cl mind e vizeknek partjait? E csilló ábrándképeket ki tartja lágy ringásban itt? Gyászos hírrel ki sújt le rám? K i perzseli ki majd szemem? E táj kebléről mily erő téphet le engem, istenem. . .? Elbámulok és kérdezem: E harsány fény mitől örök. . .? Bámulok, és úszom tovább, kacajok és könnyek között Lothár László fordítása Bennem a reggel Elhagytam magam, s nem lelem. Hideg dohányfüst. . . Hát ez az: Ebből kell magam mentenem; lássam: mi hazug - s mi igaz. . . s a lepel alatt egyre forr a kétkedés csak meg a hit: Szép-szótalanul a szobor meggyőz-e vajon valakit? Nem is tudom már, hol van ő nincs itt a kedves, nincs velem, Megfoghatatlan a jövő, és még inkább az - a jelen. Az éj szorít még - de nehéz! halál-határ és félelem. . . A mélység arcát üde kéz mutatja reggel, könnyeden Magamtól mint is szöktem el? Hogyan talált rám ez az éj? Mint szobrot borít a lepel - avatás előtt, hófehér s bánatom arcán fellegek fátyola immár nem lobog. . . Az óra elmúlt: kelhetek. Bennem a reggel! Indulok! Lothár László fordítása 64 �AMO S Z A G IJA N (1914) Távoli topolyafám Kényeskedsz, ringatózol smaragdzöld fátylaidban, árnyékot vetsz az útra: gyermekkorom az a táj, szívem mélységeibe hívó hangod írtam, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Mint élő tábortűzből, sötétzöld lángod lobban, távolból ölellek át, ha bánat szakad reám, minden határt betöltesz drága susogásoddal, te távoli, távoli nairi topolyafám. Te vagy a gyermekkorom, virágrügy dalol rólad, dicséretedet zengi árnyékban a csalogány, takard is el, védjed őt, mint édesapa, óvjad, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Tűz s kard költője vagyok, csak a szerelmed éltet, ifjú vagyok, miként te, s győzök én minden csatán, el is pusztulnék érted, te élj sokezer évet, te távoli, távoli, nairi topolyafám. Konczek József fordítása Eveim Éveim , éveim, elhagytatok, éveim, élénkzöld és vörös, fekete és fehér, fagyos, tüzes, bölcs és heves éveim, éveim. Elhagytok, én szegény, mezítlábas éveim, szárnyaló, szárnyszegett, szerelmes, szerelmes, éltem csúcsán véget furcsán érő. . . szép éveim. Mennyi baj, szenvedés, mennyi-mennyi fekete év, évek, éveim! Mennyi szó, némaság, sok vonzalmam bevallatlan, éveim, éveim! 65 �sírnátok, sírnátok fölöttem, por fölött, boldogságos, bánat-árnyas, élénkzöld és vörös, fekete és fehér, rég elmúlt, rég felélt éveim, éveim. Ja j, hová, jaj, merre, követ zúzok, fényittas éveim, éveim, jaj, gyorsan szétfutó, pásztoroló, s fejet hajtó éveim, éveim. Csak egyszer, csak egyszer terelnélek egybe még, Konczek József fordítása Gazdag voltam én... Gazdag voltam én, mert képes voltam felmérhetetlen ábrándjaimmal lehozni a hét eget neked, de te azt mondtad, nincs erre szükség, mert neked csak egy kék kendő kellett, kék könnyeimet, kék könnyeimet hogy letöröld. Gazdag voltam én, mert képes voltam emlékeim dús kincsestárával megvásárolni az összes tengert, s mindet-mindet eléd önteni, de neked csak egy kis tükör kellett, hogy lásd: hajadon hogyan motoznak vétkes ujjaim. Gazdag voltam én, mert képes voltam végtelenül nagy kincseskamrámból megvásárolni a Tejutat, de te azt mondtad, a Tejút sem kell, más kellett neked, a zöld, fűbolyhos út, hogy megláthasd rajta belésüppedő lábam nyomát. Gazdag voltam én, mert képes voltam kifogyhatatlan szenvedésemmel megvásárolni a hét világot, Hogy megismert és még rejtező földjeit is ajándékul adjam. S nem kellett neked. Beérted egy kis virágoskerttel, Gazdag voltam én, mert képes voltam felmérhetetlen képzeteimmel venni hétszer ezer örökkévalót, s neked az sem kellett, csak az a mézes hét, az a mézes év, hogy érezd a kezem, amint nyugtatom a válladon. Gazdag voltam én. És már azt hittem, hogy senki nem lehet gazdagabb énnálam, és soha nem is lesz nálam gazdagabb, de te több vagy, nálam is sokkal több, gazdagságom vagy, a gazdagságom, így vagy nálam több. És gazdagabb. Konczek József fordítása 66 �RAZMIK DAVOJAN (1940) Zvartnoc ez a táj... Zvartnoc ez a táj, romköves táj, újra ősz, őszi táj, és tárt az ég, s most is egy őr álldogál, s vele sárga kutyája még. Újra ősz, levél szállingózik, kopár föld, szántóföld, levelek, ó élet, mi is vagy te, milyen is vagy. . .? É g veled. . . ég veled. . . ég veled. . . Konczek József fordítása A költőkhöz Ti áldozó papok, költők, hit papjai, tudjátok, hogy a dalaitok erősebbek mindeneknél, hitvallástok a dal. H át büszkélkedjetek, ne hagyjátok soha, hogy hitünket sértsék, miként kevély zászlóshajók, idegen szándékok. Ti áldozó papok, költők, hit papjai, reményünk bennetek fellobog, mint a lélek, ha viharzik férfi-mellkasokban. Megmaradjatok, hogy a hitünk, e hit lángjaival fellobogjatok, meg ne nyugodjatok, el ne haljon a hit. Konczek József fordítása �H O V H A N N E S Z G R IG O R JA N (1945) Tavasz Tavasz van újra - s mint vén mozi műsora, oly kedves, eddig, láttam úgy negyvenszer, olvad a hó és virágzik a fák sora, és szerelmes leszek: megszokott rendszer. A z utcán fű, virágok illata, s a vegytisztítóból, ím, kilibeg sok színes szoknya.. . nehéz pillanat, ám oda sem nézni még nehezebb. M aradni csak - ez a nehéz dolog a szemellenzős nagy dumák körében, bár vágnám sarokba, mint rossz zakót nyűgöm-bajom s az egész felnőttségem. Én, én, mint nyűtt papírőrlő malom, rágom magam egy poros, régi könyvön, de alig várom, lesz-e alkalom: hozzám a szerelem talán ma eljön. Tavasz van újra - s mint vén moziban, csak toporgok. Bár izgatottan állnék! Csak kéne titkon belopóznia az embernek, mint rég. Bár tiltanák még. . .! Konczek József fordítása Örményország E z az én hazám. Olyan kicsiny, hogy ha valahová messze utazom, minden nehézség nélkül viszem magammal. Olyan kicsiny, mint egy újszülött fiúcska, olyan kicsiny, mint ősz édesanyám. A térképen — csupán egy könnycsepp. Ez az én hazám. Olyan kicsiny, hogy minden nehézség nélkül rejtettem el szívemben: el ne veszítsem. K o n c z e k Jó z s e f fo rd ítá sa 68 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában II. (részletek) Tűnődések és történetek (Vasárnap, augusztus 26.) Annak ellenére, hogy igen sok amerikai magyar ér­ telmiségi áldozza szabad idejét a magyar fiatalok oktatására, ez a fáradozás nem termi meg a kívánt gyümölcsöt. A hét végi néhány óra nem elegendő ar­ ra, hogy ellensúlyozza az angol nyelvi közegből az agyba, s ösztönvilágba szüremlő hatásokat. Nem a kétnyelvűséggel van a baj, az természetes folyamat, hanem a nyelvtorzulással, azzal, amikor a fiatalok vagy kevésbé fiatalok egy­ re több elferdített angol szót kevernek magyar beszédükbe. Házigazdáim a még nyomdaszagú könyvből idéznek. E szerint n émelyik kinti magyar gye­ rek már nem a tévét nézi, hanem „T ivit vaccsol” . A felnőtt nem azért indul a bevásárlóközpontba, hogy megnézze, milyen árleszállítás van s mit vehetne meg olcsóbban, hanem azt mondja: „ Szél van a sapping centerben” (Árleszál­ lítás van az üzletközpontban). Nem egy felnőtt amerikai magyartól hallha­ tók ilyenféle mondatok is : „N em szeretek hájvén drájvolni” (Nem szeretek országúton vezetni). „ A kompetisnön egy nagy bakszi ájszkrém volt a prajsz” (A versenyen nagy doboz fagylalt volt a díj). A példák riasztók, s ha meggondoljuk, hogy a nemzetiségi magyarok min­ dennapi beszédébe is b eszüremkednek az idegen szavak és kifejezések (az idegen szakmai zsargon!), akkor az is megítélhető, hogy az ő beszédükre, gon­ dolkodásukra is rárakódik a szellemi szmog, a hivatalos másság koromrétege. Így hát vigyázni nemcsak kint kell, hanem karnyújtásnyi közelben, sőt itthon is. SZEN T KORO NA Mielőtt megszületett volna a végleges döntés a Szent Korona dolgában, Carter elnök fölkérte az amerikai magyarok képviselőit, hogy fejtsék ki állás­ pontjukat. Harminc percet kaptak érveik megfogalmazására azok, akik elle­ nezték a korona visszaszolgáltatását, harmincat, akik azért kardoskodtak, hogy a korona visszakerüljön egyedül jogos helyére, Magyarországra. A pro­ tokolfőnök közlése szerint villanólámpával jelzik, amikor már csak húsz má­ sodperc maradt egy-egy jelenlévő érvelésére. A meghallgatás napján a visszaszolgáltatást ellenzők táborából tízen je­ lentek meg. A korona visszaadása mellett ketten érveltek. A Szent Korona hazaszállításának ellenzőire 3-3 perc jutott, a politikai bölcsesség képviselői 2x15 percben adhatták elő érveiket. Előbb a „nemzeti emigráció” képviselői kaptak szót. Már rég megfakult rangjuk s érdemeik elősorolásávat kezdték, s Magyarország ócsárlásával foly­ tatták. Mire belekezdtek az érdemi mondanivalóba, már villant a lámpa. A hazaszállítás szószólói részletesen kifejtették, hogy miért egyedül a ma­ gyar népet illeti a korona - függetlenül a politikai rendszertől. Ezután Carter következett. A korona visszaadása ellen tiltakozókhoz for­ dulva csak ennyit mondott: 69 �- Sajnálom Önöket, uraim. Önök, úgy tűnik, nem is sejtik, hogy saját népüket-nemzetüket gyalázták. Önök sajnálatraméltó emberek — biccentett alig észrevehetően, aztán a visszaszolgáltatást kérőkhöz lépett, kezet fogott velük s eltávozott.. . (K edd, augusztus 28.) Sodródunk a chicagói Lake Shore Drive-on szinte akarattalanul, de egy fé l hüvelykkel se lépve túl a megengedett sebességet. Vendéglátóm hirtelen megkérdezi: „A z útitervedben szerepel-e Va ncouver?” „K ét hét múlva ott leszek.” „ Életem legszörnyűbb és legboldogságosabb éveit töltöttem ott. Sírtunk, mert úgy éreztük, hogy soha nem láthatjuk viszont a tájat, ahonnan elfutottunk és néha bolond mód boldogok voltunk pusztán at­ tól, hogy néhány százan együtt lehettünk. A ki ezt nem élte át és a sorsunk­ ról beszél, úgy szól, mint kufár az istenházában. Azóta se tudtam az együttlétnek soha úgy örülni. É s nem tudtam úgy sírni sem. Könnyel öntöztük a belénk szakadt gyökereket, hogy kihajtsanak és ne satnyuljanak el soha. Pa­ radox módon azok az évek tanítottak meg igazán a hazaszeretetre: ott döb­ bentünk rá, mit jelent igazában a nemzet s a haza. Szörnyű évek voltak, mondom, és boldogságosak. Ha otthon maradtam volna, soha nem éreztem volna annyi felelősséget az ország s a magyar nép, saját nemzetem iránt. Nem tisztázódott volna bennem, hogy miként is kell egymáshoz tartoznunk - bármi áron." A kocsi sodródik az autóáradatban. A hátsó üvegén egy magyar címer, s lökhárítón piros-fehér-zöld szalagon felirat: „Itt-ott találkozunk. . .” K i tud­ ja, naponta hány ember töpreng el rajta, hogy mi is az, amit lát, s hogy há­ nyan fejtik meg a talányt. Ha naponta csak egyetlen egy megsejti, már az is szolgálat. MR. K O V Á C S ... Rejtély, hogy a Chicago központjában szabályosan parkoló kocsik mikor állhattak a parkolóórák mdlé. Mintha a világ kezdete óta ott várakoznának, nem moccannak, nem állnak odébb. - Egészen reménytelen helyet találni - kockáztatom meg kéretlenül a vé­ leményemet, de barátom csak legyint, s kerengünk tovább. De mert vészesen közeledik a megbeszélt találkozás időpontja, hirtelen elhatározással leparkol az égbenyúló középület előtt, ahol öles betűkkel figyelmeztetik az érke­ zőt, hogy „N o parking” , azazhogy parkolni tilos. - Ítéletnapig mégse várhatjuk, hogy üresedik-e hely és egyébként is a pénz idő. . . Ennyit már te is tudhatnál. . . aztán mint aki jól végezte dolgát, kiszáll a kocsiból s már onnan sorolja az én teendőimet: - Egy: bárki jön, te csak huzigáld a vállad, bökj a volánra s annyit mondj, hogy „no drive” , hogy nem tudsz vezetni. Kettő: lehetőleg még a tiednél is rosszabb kiejtéssel próbáld kimondani, hogy „no English” , nem kell cifrázni, megértik ne félj Három: próbáld elmutogatni, hogy öt perc múlva megérkezem. Isten legyen velünk - mosolyog rám szélesen. .. Épp gyakorolni kezdtem a feladatot, amikor megállt egy öles rendőr a kocsi mögött. Egy pillantást vetett a nemzeti színű magyar feliratra, a ma­ gyar címerre, aztán előrejött, tisztelgett, s én döbbenten állapítottam meg a névtáblácskáról, hogy „Mr. E. Kovács” hajol le s be hozzám. Egy pillanatig még reménykedtem, hogy már rég elfelejtett magyarul, de tévedtem: „Uram 70 �- kezdett a prédikációba kissé palócosan legalább mi, magyarok ne szeg­ jük meg a törvényt Chicagóban” , s írni kezdte a büntető cédulát. (Szerda, augusztus 29.) Magyarországnak s a magyarságnak soha nem volt még olyan jó híre, jó sajtója a világban s olyan politikai ázsiója se mint a hetvenes, nyolcvanas években. E z két dolognak tulajdonítható. Egy részt a hazai reformpolitikának, másrészt azoknak a kinti magyaroknak, akik fontos beosztásban lévén ezerféleképpen ugyancsak jó hírünkön munkálkodnak. Persze a magát „,nemzeti emigrációnak” valló hirdető jobboldal se jó hírünknek nem örül, se annak az érdeklődésnek, amely az amerikai társada­ lomban irántunk megnyilvánul. Ellene már nem sokat tehetnek, mióta az amerikai kormányzatnál is kérdésessé vált a szavahihetőségük. D e a próbál­ kozást nem adták föl. Igyekeznek legalább egy-két egyetem vezetőségére nyomást gyakorolni, hogy a magyarság s Magyarország iránt megnyilvánuló ér­ deklődést csökkentsék. E z történt nemrégiben a Chicagói Állam i Egyetemen is, ahol magyar tanszéket kívánt felállítani az egyetem vezetősége. Tanszék­ vezetőnek kint élő magyarnyelvészt jelöltek. Már úgy tűnt, minden rendben van, amikor a „nemzeti emigráció” megtorpedózta a tervet. Mi v o lt az érvük? Hát íme: „ Ha meghal a kiszemelt tanszékvezető, m i a garancia arra, hogy az egyetem nem hív meg magyarországi tudóst az egyetemre?” A „nemzeti emigráció” már nem sokat árthat, de néha akkorát, hogy annak a helyrehozása szinte lehetetlen... Chicagóban lett volna öt-hat d iák, aki ma­ gyar nyelvet s irodalmat tanul, s talán tíz-tizenöt, aki „magyarságismereti” tantárgyakat hallgatott volna. D e csak lett volna... (Szombat, szeptember 1.) Este ülünk a japán vendéglőben, s amikor túl va­ gyunk az első falatokon, s már a sört is megízleltük, valaki megszólal a társa­ ságban. „ Jó neked!” „Igen, valóban” — válaszolja a meghívónk. Fogalmam sincs, hogy mi miatt lehet neki annyira jó. Talán megütötte a főnyereményt, a nyolcmillió dollárt, amiről mostanság annyi szó esik Chicagóban, vagy va­ lamilyen más szerencse érte? „M i történt?” — kérdezem végül is. Csak haza­ utazom. Most már nem szól senki semmit, de picinyke irigység van a tekin­ tetekben. Valaki hazamegy... A nosztalgia, a vágyódás haza, egyszerre szinte kézzelfoghatóvá mereve­ dik a levegőben. A legszívesebben mindenki indulna, hogy forduljon egyet a hazában, az országban, hogy megálljon egy pillanatra a Gellérthegy tövében vagy Kőszeg aprócska főterén, Egerben: akárhol. D e a távolság már-már mérhetetlen, és a pénz se az égből potyog. Menni innen se könnyű... Sőt, mozdulni nehéz: az időpontok folyton ütköznek, az ember nem kedve szerint indulhat. É s mert nem mehet bármikor, a nosztalgia elhatalmasodik a legtöbb emberben. E miatt gondolatban egyre többet téblábolnak otthon, bárha az otthon igazában itt van. Az ember, amint tapasztalható, legszíve­ sebben torkonragadná azt a szörnyeteget, amely még éjjel is fölébreszti s ál­ mában is hazakényszeríti, A lélekfenevad szabadon garázdálkodik, rág, pusz­ tit: kit láthatóan, kiben meg olyan csöndesen,, hogy néha még el is lehet tit­ kolni. Csak akkor hallani-látni a belső pusztulás külső jegyeit, amikor a kör­ nyezetből valaki hazaindul. (Vasárnap, szeptember 2. l .) A chicagói Szent István-templom mint annyi más Amerikában a hívők áldozatkész adományaiból épült bizonyságául is an­ 71 �nak, hogy az egyház valaha közösségi összetartó erő volt. A katolikus magyarok egykoron ott találkoztak legszívesebben: nem pusztán imádkozás céljából. N e­ hezen vártam a vasárnapi misét, hogy lássam-halljam-tapasztaljam, mi maradt a legendás megtartó erőből. Nem sok. Sőt. A templomból mintha kirekesztették volna a legfőbb pa­ rancsolatot: a szeretet törvényét, amelyet Krisztus az egyáz fundamentumául rendelt. Ahogy Márk hagyatkozta vo lt: „Szeresd azért az Urat, a T e Istene­ det teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebaráto­ dat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” A chicagói szószékről azon a napon nem a krisztusi szeretetet hirdették. A felebarátot a testvére elleni gyűlölködésre izgatták. Az élőt már-már átokkal fenyegetve kényszerítik szembefordulásra azokkal, akik otthon vannak. A ki hazamegy, rossz magyar, aki másokat arra biztat, pokolra való. A „vasfüggönyön” túli egykori haza a kárhozat országa. .. Kedvem lenne fölállni s kimenni, de bará­ tom csak int, hogy most már üljem végig a szertartást. Így aztán hallhatok még egy kis eszmefuttatást a vasfüggönyről, arról, hogy csak látszat az eltű­ nése. Nem léte: illúzió, hogy egy évvel korábban 16 millió külföldi fordult meg az országban? Barátom legyint: ez ellen a lélekbetegség ellen nincs or­ vosság. (Vasárnap, szeptember 2. II.) Délután Magyar Ligetre indultunk, ahol szo­ kásos nyári találkozójukat tartották a chicagói magyarok. Előbb még azt hittem, hogy a liget közvetlenül a város alatt van, de aztán kiderült, hogy legalább 1oo kilométer távolságban. Az összejövetelre több százan érkeztek, és én úgy éreztem magam, mintha újra otthon lettem volna, egy jókedvű ma­ jálison. A bográcsgulyás olyan, mintha a Hortobágyon készítették volna; a bukta, a tepertős pogácsa házias: s búfelejtőnek Egri leányákát ittunk. A kis­ pályás foci nézői-drukkerei is éppen úgy minősítették a csatármunkát, a védők lazsálását, mint itthoni profi meccseken szokás. Most ítélhető meg csak igazán, hogy a magyar nyelv nem sorvadt el, él, virágzik. A szavaknak ízük. zamatuk van... Négy-ötszáz ember fordulhatott meg ezen a napon a Magyar Ligetben. Jókedvű nótázással késő estig maradtunk együtt. Senki sem sietett haza. Késő délután már kialakultak a kisebb csoportok, amelyek magyar módra világmegváltásra adták a fejüket. Néhány óra múlva már olyan rend volt képzeletünk glóbusán, hogy annál különbet kívánni se lehet. Háborús fé­ lelemnek se híre, se hamva nem maradt, Is a szabadság szerte a világon úgy virult, mint gesztenyefák a tavaszi napsütésben. - Nagy kár, hogy nem mi igazgatjuk a világot - mondom hazafelé. Mire vendéglátóm: - D e még sor kerülhet rá. Láthatod, milyen tehetségesek vagyunk - s mosolyogva tapossa a gázpedált. V EN D ÉG SÉG BEN Sose szerettem vendégségbe járni. Talán mert egészen alkalmatlan vagyok az alakoskodásra, arra, hogy dicsérjem a háziasszonyt, amikor inkább azt kelle­ ne mondanom: szent ég, ez a leves ehetetlen. A legszívesebben elmaradozok névnapokról, születésnapokról, s elfelejtkezem a magaméról is. 72 �Amerikai utamon viszont nem volt mit tenni: vándoroltam városról város­ ra, nem ritkán hetenként kétszer is. Ismeretlen emberek házában kellett aluddom, s bizony vendégfogadóim nem mindig váltak barátokká, jó ismerősök­ ké, az ottlét pedig kellemes emlékekké. De a legtöbbször igen, néha annak ellenére, hogy a házigazdának mondjuk épp olyan volt a modora, mint az enyém. Hadd mondok ezze kapcsolatban egy történetet egy magamfajtájú szóki­ mondó újsütetű barátomról. Már negyedik napja rontottam a levegőt náluk - a feleség mutogatta a vá­ rost, a múzeumokat, a város nevezetességeit jobb helyeken ebédeltetett, mi­ közben a férj húzta az igát hajnaltól késő estig. Az ötödik napon aztán rámjött az őszinteség, s megkérdeztem a ház urát, mi lenne, ha rám is szánna egy kis időt, s nem temetkezne nyakig a munkába. Ő rám emelte tekintetét, egy fintort vágott, s csak annyit mondott: - Hja uram, amit maguk kettőn elköltenek, azt valakinek meg is kell keresnie.. . (Hétfő, szeptember 3.) Fölméri-e majd valaki, hogy az amerikai magyar kis­ közösségek mennyit áldoznak arra, s azért, hogy a legfiatalabbak jól megta­ nulják őseik nyelvét, hogy őrizzék a szüleiktől kapott szavakat, a nagyszülők­ től beléjük szüremlett élményeket. Például: hány órát foglalatoskodnak he­ tente azzal, hogy fölkészüljenek a hét végi magyar iskolák óráira? Hiány éj­ szaka telik azzal, hogy könyvekből, maguk is elsajátítsák azt, amit tovább kell adni. K i tartja számon, hogy miként vándorolnak értékes magyar művek kézről kézre - szinte pontos menetrend szerint - , s azt, hogy valaki képes akár száz kilométert furikázni, csakhogy megkaphasson egy folyóiratot? Mér­ legeli-e valaki majdan, hogy miként maradtak meg magyaroknak vagy vál­ tak azzá a tizenévesek, olyanokká, akik nem feledik, hogy van egy kis or­ szág, s ahol. . . am ely.. . Ahol, például „otthon lenni jó l” . Bárha leíratott már, hiheti-e a személyes tapasztalással nem rendelkező, hogy néha még a nem magyar feleségek is megtanulják a magyart? Szóval kitartja számon? Ezt meg amazt. . . A kérdés csak azért fészkelődik az agyba, mert ezen a szabad hétfőn egy pillanatig sem nyugodott vendéglátóm, s talán immár barátom. Amit pedig haj­ naltól késő estig tett azon a munkaszüneti napon, mint cserkészvezető, nem a maga anyagi boldogulását szolgálta, hanem „csak” a saját lelki üdvét. N é­ hány kis magyart visszasegít az ösvényre, amely — lélekben legalábbis - ha­ zafelé vezet. SV ÉD Á B É C É Akik haza-hazalátogatnak, majd visszatérnek Amerikába, az örömteli ta­ pasztalások mellett viszik magukkal az árnyékemlékeket is. Kezdvén a sort azzal, hogy bár az intézkedés indokolt számukra mégis riasztó, hogy a Feri­ hegyen is géppisztolyos katonák fogják körbe az érkező és induló gépeket, éppúgy, mini szerte a világon. A londoni, zürichi, New York-i rendszabályt természetesnek vélik. „N a, de itthon?” - kérdezik csodálkozva. Aztán foly­ tatják azzal, hogy bizony a bolti eladók gyakran elfelejtik, hogy ők vannak a vevőért s nem fordítva; hogy a lakosság szinte élvezettel szemetel az utcá­ kon, hogy elképesztő a hangoskodás, hogy a csavarmenetes kupakú üdítőket 73 �nem lehet kinyitni.. . Hogy a hanyagság és nemtörődöm magatartás szinte a társadalom minden rétegében tapasztalható. - Ez csupa akadékoskodás - legyint a tanár. - Nékem mindössze két kri­ tikait észrevételem van hazai viszonyainkkal kapcsolatban. Az első: miért nem az úttest legmélyebb pontjára helyezik a víznyelő aknákat? Miért min­ dig a „dombra” ? A másik: miért használ a Magyar Televízió Képújságja „svéd ábécét” , amelyen nincsenek meg a jellegzetes magyar betűk, a hoszszú í, ú, ű, ó, ő. Holott csak „program” kérdése, hogy egy korszerű kis szá­ mítógép bármilyen jele t kiírjon. Én a saját komputeremen néhány óra alatt megoldottam ezt a feladatot - s mutatja a meggyőző mustrát. - Igaz, csak magánhasználatra. Lehetséges, hogy több millió emberért nem érdemes új programot készíteni? (Kedd, szeptember 4.) Talán senki nem tudná megmondani, h ány magyar cserkész van Amerikában, olyan magyar fiú és leány, aki szükségét érzi an­ nak, hogy ezeken a foglalkozásokon ne csak magyar szót halljon, de igénye van az együtténeklésre, a közös dalolásra, a kirándulásokra is. Az viszont bizonyos, hogy a cserkészmozgalom nélkül a magyar fiatalok sokkal hama­ rabb váltak volna közömbösökké a magyar nyelv, a magyar múlt, a magyar hagyományok iránt. A kérdés persze, amennyire megítélhető, csöppet se egyszerű, hiszen egy önkéntes tömörülésben csak az egyöntetűség alapján lehet bármilyen kérdés­ ben dönteni. Ha nem így esik, akkor a cserkészek elmaradoznak, mert a szü­ lők megtilthatják a részvételt a foglalkozásokon. Legutóbb a hazalátogatás dolgában nem sikerült egyöntetűségre jutni. A b ­ ban, hogy a magyar illetékesek meghívására ne csak cserkészvezetők látogas­ sanak. haza, hanem egész cserkészcsapatok is, minél nagyobb számban. A föl­ ajánlott balatoni táborozási lehetőséget egyesek örömmel fogadták, mások el­ utasítóan. Így aztán dugába dőlt a jó szándék, hogy a nyugati világ magyar cserkészei csapatostól jöhessenek haza. Sokan fájlalják, hogy (egyelőre) így esett. A vita azonban nem jutott nyugvópontra. Mert alighanem kétségtelen, hogy aki úgy akar magyarnak maradni, hogy közben hátat fordít Magyarországnak, az előbb-utóbb a magyarságát is elfecsérli. Az érzelmek és kö­ tődések elcsökevényesednek, ha a gyökerek nem kapnak néha hazai porha­ nyót is. UGYANÜGY? Előadás után számtalanszor faggattak: nem félek-e bíráló szavakat mondani az államalkotó magyarság felelősségéről, a nemzetiségi és a szórványmagyar­ ság sorsa miatt? Erre szoktam válaszolni, hogy én itt semmi rendkívülit nem prédikálok, ezekről a kérdésekről ugyanúgy beszéltem otthon, különösen egye­ temi hallgatók meghívására tartott előadásaimon. Ha azt írom, hogy nem hittek nekem, enyhén fogalmazok. Egyszer aztán valaki kurtán azt kérdezte: - Ugyanígy mondaná el mindezeket otthon is? - Dehogyis — válaszoltam - , szó sincs róla. - Na látja - tárta szét győzedelmesen karjait. - Maguk csak itt beszélhet­ nek szabadon. Itt mesélnek, otthon viszont megkukulnak. . . 74 �- Bocsánat - vettem át a szót: - otthon természetesen nem így beszélnék, hanem sokkal keményebben fogalmazok és személyeket is említek. Ez egy kicsit megzavarta a kérdezőt, de aztán tovább faggatott: - És itt miért nem említ személyeket? - Mert se ők, se a velük maradéktalanul egyetértők nincsenek jelen, s így nem védhetik saját álláspontjukat. Számomra etikai kérdés, hogy ha nincs itt lehetséges vitapartnerem, vagy hozzá közel álló személy, akkor ne említsem a nevét, lett légyen szó bárkiről is. (Szerda, szeptember 5.) A mexikói új bevándorlók beszivárgását akartuk „k i­ lesni”, hogy miként jönnek be s hogyan kezdik az életüket? Mindennap ér­ keznek s makacs kitartással vegyülnek a régebben „ bentlakók” közé. „Észre­ vétlen” így gyarapítják a közösséget, amelyhez tartoznak, s ahol jól érzik magukat. Még akkor is így van, ha csak \egy elhagyott üzlethelyiségben kezdik elölről az életet. Mondom, a mexikói bevándorlókat ügyeltük - kutattuk — s mégis magyar nyomra bukkantunk. Ú gy, hogy egyszer csak föltűnt egy rikító-virító magyar cégfelirat. A kísértés túl nagy volt, semhogy ellenállhattunk volna a csábítás­ nak. Néhány perc múlva már bent voltunk a magyar vendéglőben, s a sör még ki sem fogyott a pohárból, amikor megkérdezték: nincs-e szükségem se­ gítségre? A támogatás itt mindenkinek jár, aki magyarként Chicagóba érke­ zik. Nem úgy, hogy csekket, dollárt nyújtanak eléd, de megmondják, hol kaphatsz legolcsóbban lakást, hogy juthatsz munkához, ki a magyar vállalkozó, aki fölfogad? A füzet, mely ez emberbaráti ügyködésről árulkodik, eddig 987 magyar „segélyezéséről” v all. Jö ttek id e délről és északról, nyugatról és kelet­ ről. Még kellene 1 3 érkező, hogy ezerre kerekedjék a segélyezettek száma, s akkor a nagylelkű vendéglős abbahagyja a jótékonykodást. Aztán nem lesz ingyen leves, legfönnebb tanácsadó szolgálat! Huszonöt éve csinálja, s úgy gondolja, épp ideje kizárólag magára gondolnia. De a füzetet bőrbe kötteti s arannyal ráíratja: M A G Y A RO K . N U M ERU S CLAUSUS Magyarországon ismert volt a numerus clausus, a zárt szám fogalma, amelylyell meghatározták, hány zsidó vehető fel egyik vagy másik egyetemre. Nem mentségként, csak magyarázatként hadd tegyük hozzá: a numerus clausus nem sajátosan magyar megkülönböztetés volt, de magyar is. Európa sok álla­ mában érvényben volt ideig-óráig, persze nem az európai szellem nagyobb dicsőségére, amikénthogy bármiféle numerus clausus: a politikai, vallási épp olyan szégyenteljes, mint a faji volt. A zárt szám rendelkezés nem érte el a célját: az egyetemeken „üresen” maradt helyekre továbbra se áramoltak a parasztfiatalok. Ahhoz ugyanis föl kellett volna kelteni a nagyobb tanulási vágyat, s aztán anyagi lehetőséget kellett vona teremteni a szegények szá­ mára is. Mindez pedig annak ürügyén jut eszembe, hogy egy Magyarországon szü­ letett kislány 1983-ban antinumerus clausus alapján jutott be a Harvard egyetemrre. Hogy miként? Annak a törvénynek a segítségével, amely előírja, hogy az egyetemek csak akkor részesülhetnek állami támogatásban, ha a szövet­ ségi kormány utasítása értelmében az „etnikumokhoz” tartozó bizonyos szá­ mú hallgatót is fölvesznek. Az pesze már értelmezhető, hogy ki tekinthető etnikusnak, hányadik generációig? Újabban legfőképp a harmadik világból 75 �érkezőket tekintik a fogalomba tartozónak. Mindenesetre a fenntartott helyek nélkül ez a magyar lány soha nem juthatott volna be a Harvardra. - Persze enélkül se - mondja ha nem akad Harvardon magyar pro­ fesszor, aki megmagyarázza a többieknek, hogy én nemcsak „sima magyar”, hanem etnikus magyar vagyok.. . ( Csütörtök, szeptember 6.) Nehéz lenne eldönteni, hogy kik teremtették meg jó hírünket Amerikában! Talán azok a tisztek és közkatonák, akik már a polgárháborúban ott voltak. Vagy Kossuth s a ’49-es emigráció, netán mégis a hunkyk, a mindenre elszánt magyar kékgallérosok, akik szinte magukra vállalták a századfordulón Kelet- és Közép-Amerika minden emberpróbáló munkáját, főleg a vasiparban? Netán mégis az atomtudósok, akik az atom- és hidrogénbomba körül bábáskodtak? A nagy zenészek, karmesterek? A film ­ világ cézárai és zsenijei? Minden bizonnyal nem egy csoport, hanem vala­ mennyien együtt munkálkodtak akarva-akaratlanul azon, hogy ne le-, hanem fölnézzenek ránk a nyugati féltekén. Csak a magyar képzőművészet remekei nem jutottak el Amerikába. Hiába bolyongok az ingyenes múzeumlátogatási napon a Szépművészeti Múzeum termeiben, s próbálok makacson föllelni magyar műalkotásokat. Mindhiába. Se Munkácsy, se Kosztka, se Kassák, se senki más. Végül mégis megvígasztalódom, ha ugyan v ígasznak lehet ítélni, amikor az embernek egyik szeme sír, a másik nevet. Az utolsó teremben ugyanis ott van egy Vasarely-kép. A mű­ vész nemzetiségére utaló cédula így hangzik: „Hungarian/French”. A legenda szerint előbb az állt a kép alatt, hogy francia, de a művész nem tartotta hiá­ bavalónak megírni: igaz ugyan, hogy Franciaországban él, de ő magyar. K ér­ te a korrekciót. Ekkor cserélték föl a táblát „magyar-franciára” . - A jelen­ ség nem egyedülálló. K int egyre többen igénylik, hogy megvallhassák ma­ gyarságukat. ZÁSZLÓ K A középkorúak derékhadához tartozó tekintélyes vállalkozó már rég betor­ nászta magát a republikánusok közé. Ennek ellenére nem igyekszik letagadni a múltját, amikor Los Angeles hippitanyáin bolyongott a szép új világ remé­ nyében. Immár következetesen konzervatív, „a hagyományos értékek őrzője” , amibe beletartozik - bár ő már harmadgenerációs - a magyar hagyományok őr­ zése is. - A Los Angelest évek - mondja kissé révetegen. — Forrófejűek voltunk, és sejtelmünk sem volt, hogy amit csinálunk, annak nincs társadalmi jelentő­ sége. Azt hittük, hogyha kőzáport zúdítunk a rendőrökre, azzal nemcsak hő­ sökké avatjuk magunkat, de a világmegváltáshoz is hozzájárulunk. Kiábrándul­ tunk a kapitalizmusból és megrendült a hitünk a kommunizmusban. Semmi se volt jó, s aztán egy zászlóégetés után keserű szájízzel tértem meg a hippitanyára. Hiszen a zászlóhamvasztással nem a társadalom, hanem a nemzet szimbólu­ mát semmisítettük meg. Ez a felismerés kedélybeteggé tett.. . - És ami a legfurcsább, a sötétben fekve nyilait belém a kérdés: vajon azt a kis zászlót is képes lettem volna-e tűzre vetni, amelyet „negyvennyol­ cas” nagyapám hozott ki magával? „Nem, azt soha” - válaszoltam akkor magamnak, pedig hát az amerikai zászlóhoz sokkal több emlékérzelem fű­ ződött, mint a magyarhoz, de úgy látszik, hogy az ösztönéletünkben tovább 76 �raktározódnak az emlékek, mint az iskolában fölszedett tudás. Ha ott hagy­ tam a csavargótanyát, abban mindkét zászlónak szerepe vo lt.. . [...] M AG YA R ESZM ECSERE A hazulról visszaérkező középkorú férfi arról lelkendezik, hogy mennyire megváltozott az ország. Meséli, mit lehet kapni, hol, mennyiért, hogy már párizsi világdivatcégnék is van üzlete Pesten, bár meg kell adni, ott nem a munkásosztály szokott vásárolni. - A kirakatok ízlésesebbek, mint New Yorkban vagy Chicagóban - ad módot a kézzelfoghatóbb összehasonlításra is. - És ezt mind el kell hinni? - kérdezi az ősz hajú marcona férfiú, aki „elvből” - nem megy haza mindaddig, amíg nem bukik meg a rendszer. - És már több mint egymillió személygépkocsi van magántulajdonban. - Mesélj csak, mesélj - vág közbe a szürke üstökű. - Pesten valóságos közlekedési csőd van. - Azt elhiszem - lélegzik fel a rossz hírre szomjazó - . Folytasd csak bíztatja a mesélőt, s tágra nyílt szemekkel hallgatja a történeteket, mert ha­ za nem jár ugyan, de azért legalább kéthetente módját ejti olyanokkal beszél­ ni, akik otthonról érkeznék. - Egyszerűen nem lehet parkolóhelyet kapni. - Azt se! - rázza meg elégedetten ritkaezüst haját. - Egyre több a kocsi. .. Az ősz hajú öregúr elgondolkodik egy pillanatra, aztán szélesen elmoso­ lyodik. - Nem a kocsi sok, fiú! Az utca kevés! (Szombat, szeptember 8.) A korai ébredés oka, hogy este előadásom lesz. A téma megint a Háromágú é letfa. Ám Lake Hope óta fölgyülemlett bennem né­ mi tapasztalás arról is, hogy kis lélekszáma ellenére mennyit árt az összmagyarságnak a szélső jobboldal. A „ nemzeti emigráció” ahogy barátom ne­ vezi őket s ők magukat. Vajon mi a helyes — töprengek ha maradok ki­ zárólag saját gondolataimnál vagy ha a friss tapasztalásokat is beleszövöm mondandómba? Talán néhány mondat erejéig, határozom el. Hogy például eddig még egyetlen emigráció sem átkozta el a hazát. A módi egészen ú j.. . Még készítek pótlólag egy-két jegyzetet, s aztán nem lévén választási le­ hetőség, elkezdem a mondókámat. Szikáran, inkább elméleti kérdéseknél ma­ radva. Csak a szünet után, a második menetben kezd vibrálni a levegő, ami­ kor nem a tényleges hazai helyzet kerül bonckés alá, hanem a képzelt állapot. A rögeszmék, amelyek erősebbnek bizonyulnak minden érvnél, s persze a va­ lóságnál is. Sokan nem is figyelték, miről beszélek, egész idő alatt a „második me­ netre” készülődtek: a kérdezz-felelek játékra. A fajdkakas süketségével hallgattak végig. „ E z is párbeszéd?” - kérdezem magamtól, de vígasztal, hogy ők mégis csak a kisebbséget jelentik, mert a 77 �többség nem keveri össze a fogalmakat, mondjuk a hazát a politikával, a népet a kormányzattal. És még sorolhatnám. .. Ülnek velem szemben és készülnek lecsapni rám, mintha legalábbis állam­ titkár volnék valamelyik minisztériumban. H Á RO M K Ö N Y Ö R G É S : a) Uram! Óvd meg gyerrmekeidet a kísértéstől, hogy rokonlátogatás ürü­ gyén vagy gyarló vágyakozásaik áldozataiként a vasfüggöny mögé, a pokol tornácára utazzanak. Óvd meg őket a hamis barátoktól, akik már áldozatá­ ul estetk a sátánnak, és ha már a romlás kikezdte őket, óvd meg az ő látá­ sukat a hamisságoktól, hogy a látszatot valóságnak higgyék. Óvd meg ke­ resztyén hitüket. . . b) K ön yörgünk hozzád Uram a magyarságért. Magyarországi testvéreinkért, adj nekik békességet, munkájukra adj áldást. Erősítsd meg őket őseink hité­ ben és add, hogy szíveink közelebb kerüljenek egymáshoz. És könyörgünk er­ délyi hittestvéreinkért, az ottani magyarságért, mindazokért, akik távol élnek a magyar hazától. Segítsd őket, hogy megmaradjanak keresztény hitükben és magyarságukban. Add, hogy növekedjék bennük az összetartozás érzése, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat és hogy ne szegődjenek a torzsalkodás kato­ náivá, hogy keresztény szeretettel legynek más népek iránt is. c) Könyörgünk hozzád, hogy világosítsd meg a gyűlölködők elméjét, hogy belássák végre: az ember meg akarja élni az ő idejét, és emberként akarja megélni azt. Vess gátat a fennhéjázásnak, tisztítsd meg a szíveket a mérgező tüskéktől. Add Uram, hogy úgy élhessünk egymással és egymásért, amiként azt te rendelted. Adj nekünk türelmet, békességet, jó akaratot. . . M AGN ETO FO N Az előadásoknak mindig velejárója a magnetofon is. Néha éppenséggel min­ den második embernél van egy kis ügyes japán szerkezet, amely nagy távol­ ságból is elfogadható minőségű fölvételt készít. Ami tehát harminc hallga­ tó előtt elhangzik, a legnagyobb nyilvánosságot jelenti. Igaz, néha megkérdezik, hogy hozzájárulsz-e a fölvételhez, de a válasz csak a szervezőket kötelezi, a hallgatók már azt tesznek, amit akarnak. A japán magnó szép lassan benyeli a hangot, hogy majd visszaadja. Így aztán legjobb a rendezőkre bízni, hogy felveszik-e az előadást vagy se. Egy ízben azonban furcsa eset történt. A rendezők nem kérdeztek semmit, csak fölállították a mikrofont, a profi magnetofont, s aztán magyarázni kezdték, hogy milyen je­ lekkel adjam tudtukra, hogy kapcsolják ki, ha nem akarom, hogy rögzítsék, amit mondok; majd pedig újabb mozdulattal jelezzem, hogy megint indít­ hatnak. - Nyugodtan föl lehet venni mindent. Nincs abban semmi titkos, amit mondani fogok. 78 �- Hogyhogy? - kérdezte egy résztvevő. - Ha nem mond semmilyen titko­ sat, akkor miért ülünk itt? - s ezzel se szó, se beszéd, felállít, s eltávozott. - Ezek szerint magát a pesti kormány küldte, hogy megfertőzzön bennün­ ket — állt fel egy másik is, és elindult utána, majd őket követően még hár­ man. Csak amikor láttam, hogy a többiek nem szándékoznak távozni, akkor intettem, hogy indulhat a magnetofon, pontosan azzal a jelied, amire ki­ oktattak. (...) K Ö N YVSÁ TO R A kinti szellemi élet szervezőinek, s mindenekelőtt persze az értékes műve­ ket alkotó íróknak vissza-visszatérő gondja, hogy a hazai könyvnapokon mind ez ideig nem kaptak könyvsátrat. Az itthon megjelenő könyvek szabadon áramolnak kifelé, de az éllenkező irányú mozgás még várat magára. - Azért vannak vigasztaló jelek - próbálnám takargatni röstöllkedésesemet, mert a legkevésbé sem érzem indokoltnak a tartózkodást, bizalmatlan­ ságot. Hiszen, ha valaki venné magának a fáradságot, s megvizsgálná, hogy hol jelennek meg a politikai-gazdasági-társadalmi struktúrát érintő lé­ nyegi bírálatok: kint-e vagy idehaza, akkor alighanem arra a következtetés­ re jutna, hogy legfőképp itthon. Bizonyságul elegendő folyóiratainkat fölla­ pozni. Arról már nem is szólva, hogy a szamizdat-kiadványok elemzéseihez ké­ pest a kinti kritikák csak gyönge kis dadogásnak tűnnek. Fölösleges hát óvakodni a könyvsátor fölállításától. - Én még sose hallottam olyan rendszerről, amelyet a könyvek döntöttek volna meg - kockáztatja meg valaki az állítást. - Erre egyébként bizonyságul szolgálnak a nyugaton könyvek is. megjelent magyar - No csak? - bámul rám a társaság ifjú tagja. - A magyar lelemény ugyanis valamennyit becsempészi az országba. Töb­ bet, mint amennyit a könyvsátorban árulnának. (...) (Szerda, szeptember 12.) Itthon születésnapra ,a második-harmadik utcáig is gondot jelent elmenni. Megszoktuk a kis távolságokat, a saját arányainkat, hogy körömnyi az ország vagy annyi se a tenyérnyi Európában. Kint egy születésnapi meghívásra akár négy-ötszáz kilométerre is elindulnak. A z ide­ gen számára minden elég meglepő, ennél már csak az a meghökkentőbb, ha azt tapasztalja az ember, hogy egy-egy jobban élő amerikai magyar otthoná­ ban tizenöt-húsz család is megjelenik az eseményen. Még furcsább, hogy az ünneplés csak ürügy közösségi dolgok megbeszélésére. Edisonban például épp’ csak fölköszöntöttük a ház asszonyát, máris kérdezte: ki miben segít a néhány nap múlva rendezendő ünnepségen? 79 �A vasárnapi magyar piknikre, amelyen nem lehetek jelen, mert tovább kell mennem, nem kevesebb mint ötezer emberre számítanak. Annyira sütnekfőznek, annyinak az ellátásáról gondoskodnak. Ötezer magyar? — kérdezem hitetlenkedve. S a válasz csak annyi: Meglehet a résztvevőknek nem mind­ egyike lesz magyar, dehát annyi baj legyen, hiszen az „idegenek” részvétele azt jelenti, hogy jó csengése van a nevünknek. A Magyar Ház (a Magyar Klub) készül az eseményre, s a születésnap arra is jó alkalom, hogy ki-ki ajánlhassa magát elárusítónak, szakácsnak, hurcolkodásra. A jókedvű társaság az ötezer fős vígasságra készülődik. E L L E N Z É K IS É G - M A G Y A R M Ó D RA Egy társaságban sok egyéb mellett szóba kerültek a nyugaton megjelenő ma­ gyar nyelvű lapok is. Hogy melyék a legfontosabbak, a legszínvonalasabbak, a legdemokratikusabbak, a leginkább olvasottak, a legmaradibb szelleműek, a legártalmasabbak, a legfelelőtlenebbek. Már van valamelyes fogalmam az amerikai magyar sajtóról s arról is, hogy miként alakul át, másul meg, s hogy miként nevelhető kacsa tó nélkül is. - Na és hogy lehet itt lapok minősítésének. lapot alapítani? - kérdeztem, hogy véget vessek a - Csak nem akarsz disszidálni? Aki bennfentesebb, jártasabb efféle dolgokban, maga is folyóirat-tulajdonos és íróember, elkezdte fejtegetni, hogy milyen szabályok vannak. - Főleg pénz kell - tárta szét a karját. - N a azért még kell valami - emelte magasba az ujját egy tanárember: A lapalapításhoz legalább két magyar szükségeltetik. - Miért épp kettő? - kérdeztem a járatlan ember naviságával. - Az egyik írja a lapot, a másik meg olvassa. Ezen jót derültünk, de szót. aztán a gyakorló laptulajdonos vette át újra a - A dolog nem egészen úgy áll. Ahol két magyar van, ott már két lapot alapítanak. - Ez dlég furcsa - csodálkozom. - Az bizony, de csak így lehet egyik a másiknak ellenzéke, s folytathatnak egymással vitát. . . — magyar módra. ( Folytatjuk) 80 �TA N D O R I D EZSŐ A félévszázadoló* És a nem mérendő kezdődik el Közeledik hozzám a második fél évszázad, mely nem lesz már annyi, a nagyobb pontosság ideje a név pontatlanságát hozza, holott ezt is, mint annyi mindent, épp pontosabban tudok/m kifejezni. M it félévszázadoltam, nem kérdem magamtól, nem tudok a Folyamatos M úlóról beszélni, érdem részeiről, sosem ér véget úgy semmi része, hogy a tárgy kikerülne a maga érdektelen titokzatából, amit nyilván csak én hiszek vele, kit érdekelnének azok a nagy vallomások, amiket tehetnék, mégis, magamban hordom ezeket a majd remélhető elbeszéléseket, legyenek ellensúlyai annak például, hogy rossz időhatározások napsütésében panaszolom a háborút, vagy fordítva. Hová látok ki, hol vész el horizontom? Nem következik mindez semmiből, ami a maga részéről meg „m indaz” , s a kettő nem válik el így. Akiket összeöregedve szeretek, kezemen üldögélve nézek, akikkel időm telik - a kitekintő-e? a körémhomályló? - , el fogom veszíteni oly meghatározhatatlan tartam leteltén, melynek e bizonytalansága mindazonáltal - sőt! épp, hogy! nem szép, s rámutat, hogy nem oly fontos a pont a körvonalrajz távoli nézete sem, ahol összemosódik, hát még a kibomlása, a láthatóság - kikre mikor kerül sor rosszindulattal, fércnek nevezhető, mintha egy öltöny fordítva készülne, lassan eljutna oda, hogy anyagaira bontsák, kiszedjék belőle a kanavászt, a gombokat a levegőhöz varrják, melybe üres ujjakkal kapkodok - de hiszen ezek az én karjaim, kiáltok hangtalanul, melyekről eltűntek ők, eltűnt az időt mérő pár deka madártest, horgony láb, bárhová lendítő kismutató szárny. És a nem mér... végződik el. * Lapunk régi kedves szerzőjét szeretettel köszöntjük 50. születésnapján kalomra nekünk szánt ciklusával. közel egy éve erre az al­ 81 �E gy szoba elcsöndesül... . . .alkalmi esemény, egy este csak, mindennapos. K ét szárny ajtó, s kis egy szál konyhaszárny, tört-ütött, becsukódik, a rossz zárak, a csappantyúk, holnapig, mindennapos szárnyhomályba buknak bizonyos fejek, még ellenőrzött mozdulattal, s ha a Nagyobb Titokzat telik is be rajtuk, ez még a N agy Rend, vagy mondjam így, nem a Legnagyobb Végső. Mi lesz az? Hogyan történt, ami megtörtént eddig, ilyesmi? Hirtelen összecsukódás, elterülés, a karok, a karok, nem tartotta tovább, ami tartott, omlott a szív, gyönge partként. Ezért tanultam verset, ezekért a kései, e még mind nem kései léptekért, kiléptekért, lépten tulok noccanatlan feladataira készülőben? Ásót, lapátot vásároltunk, aztán itthon felejtődnek, a tényleges munkából kimaradnak, így is királysírok ezek, madarak, királyok, kutyák, porladnak, mint a falevél, egy kutyával - nem, nem, négy láb már nem bír meghonosodni, holott mennyire szerettem volna kutyát, most látom, ez nem megy, most, hogy megvan - , királysírok ezek, lapáttalan, kővel ásva, egy zöldike, egy rozsdafarkú, két veréb, még egy zöldike belefúlt a maga hányásába, belehalt a maga tojásába, vagy csak az idő lett olyan a szárnya alatt, mint a becsukható ügyirattsáka. Látod, az ő dolgai véget értek! E g y nap ott mentünk - minek beszéljek a nem tudható eljövőről - , hirtelen megélénkült a kaszált domboldal, a sírhelyek felé elkezdett egy egész csapat madár araszolni, lassú, eleven omlás a nagy nyár fényében: az élők hívtak minket, ezt kell elfogadni, kövessük tevőleges útjukat. M egállok a zárt szoba ajtaja előtt? V agy csak megyek - tevőleges - , s mondom így: Nem, nem rejtély. 82 �„ 1 9 8 8 , siessünk˝ Hamar, hamar, olvasni akarom, mit írtam! Róluk akár, vagy már akkor nincs az, hogy miről is. Igen, összeöregedtünk, összeszoktunk a lábuk érintésének, a megérkezésüknek, ennek a Poe-H ollója-A -V állunkonnak súlyávával, és nem mindegyik napjuk egyforma, nem mindig lehet ugyanarra számítani, és ez természetes, mi lenne egyéb. Mindig valami egyéb ér vissza a kör azonosságpontjához. Nézem szemük, vagy ahogy megvakítja őket „az idő” , a lábuk melegét érzem, ahogy - „E g yél Poszi, egyél!” - ráteszem a barátposzátát naponta tízszer a tál peremére, ahol a gyümölcslé tócsája, sárgás, sárgarépától és Polybé-elegytől, és ha valahol leülök, szemközt a bejárattal, pincében, például, felteszem a lábam a lefelé igyekvők lépcsőjére, kalapom hátrányt-tolom, előnyt-húzom, kiterítem újságomat, vigyázok, fel ne döntsek semmit, szatyrom ott ne felejtsem, hallom ezt, „egyél, egyél, igyál” , látom, ő hogy álldogál mellettem, olyan gyanús-túl-hosszan, ez tavaly volt, az ágyon, huszonegy éve a fekhelyünk, és másikunk észreveszi egy nap, csak: megvakult, majdnem megvakult! hát ezért volt a nagy közelség, a csönd együttléte. M i ez a csönd, mit nézek vakon a lábam mellett a lépcsőn, a sportlapban vagy más nyomott szövegben? a kalapom pereme körül? a hályogos örök-képek üvege mögött? D e már az utcán megyek, ahol, persze, mintha csak álldogálnék, kinek is gyanús? É s a szervi működés kifogástalan. Mi lesz az én gyümölcslé pocsolyám? sárgarépapépem? K i gondol erre! Erőben, valam iféle meglét állapotban járok valaki mások dolgai után is, egy-két nyomott szöveggel magam is. (De „vasárnap” már azt gondolom: „hétfőn” ------- S így gondolom.) 83 �m űhely______________ PETŐ CZ A N D R Á S A szöveg radikális átalakulása Nagy Pál írói pályájának főbb állomásai I. Nagy Pál szemléletének változása-alakulása, „költői fejlődése” - ha lehetsé­ ges egyáltalán ezt a kifejezést használni napjainkban - radikális és egyenes vonalú. A salgótarjáni születésű író minden könyvében önmagáról, az áltála teremtett szöveg módosulásáról tudósít, ám ennék ellenére mindegyik mun­ kája más: mű és nem-mű, önéletírás és fikció együtt, egyetlen „életműtöredék­ ben” van jelen. Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely társszerkesztője és kiadója, 1934-ben született, Salgótarjánban. 1956 óta él Párizsban, tehát mindössze huszonkét éves, amikor saját lábára állva, egyedül, teljesen idegen környezetben szem­ besül önmagával, önmaga elvárásaival, elképzeléseivel. Az emigráció és az írói pályakezdés pillanatában a valamikori egri főiskolai hallgató euró­ pai értelemben véve műveletlen: az ötvenes évek bezártságában nem juthatott semmiféle „úgymond korszerű” művészethez, sőt, még a klasszikusok egy része is tiltottnak számított. Mint ő maga beszámol erről a Kritika 1987/7-ik számában, ebben az időben, az eszmélés, az öntudatosodás időszakában a népi írók progresszív vonalához kapcsolódik, őket fogadja el irányadónak. A Németh László nevével fémjelezhető szemléletet és gondolkodást képviseli az emigrálás utáni időszak fiatal írója is: nem lehet véletlen, hogy az általa kezdeménye­ zett folyóirat éppen egy Németh László-tanulmány címéről kölcsönzi nevét. Túl azon, hogy a Magyar Műhely „beszédes” , kifejező elnevezés, talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez a „keresztelés” akkor valamiképpen folyó­ iratprogram is lehetett. Mert az író első kézzelfogható produktuma a Magyar Műhely, ez az 1962 óta létező, ható, és újra és újra indulatokat, érzelmeket felkavaró folyóirat. Nem, téves lenne az az értelmezés, hogy a Műhely egyedül Nagy Pálnak kö­ szönheti létét: feltétlenül meg kell említeni, hogy ez a lap kollektív „műal­ kotás” , hatan indították el annak idején, és mai formájában hárman szerkesz­ tik; mégis kétségtelen, hogy ennek a kollektív „teremtménynek” az egyik meghatározó szellemi vezére, arculatának formálója éppen ő. Bujdosó Alpár és Papp Tibor mellett Nagy Pál az, aki a több mint negyedszázados folyó­ irat nem kevés munkáját ma is konok lelkesedéssel végzi. Ez a lelkesedés és munkabírás példátlan: az irodalmi szerkesztők legjobbjai közé emeli. Hogy mennyire személyes - pontosabban: „háromszemélyes” - műalkotás a Magyar Műhely, azt az is bizonyítja, hogy a lap jellegének változása precízen követi a szerkesztők gondolkodásának módosulását. 84 �A kezdeti Magyar Műhely nyitott, értékeket kereső, modern folyóirat volt, amely többek között Szabó Pál könyvéről közölt recenziót, Németh Lászlóról tanulmányt, és ezekkel együtt Kassák Lajos-idézeteket publikált. Ahogy tágul a horizont, ahogy nő a szerkesztők információanyaga, úgy lesz egyre „napra­ készebb” a lap. Csökkennek a kulturális hiányok, eltűnnek a „fehér foltok” , méghozzá látványos gyorsasággal. Először Sartre-t , Camus-t , m ajd Mallarmét, Joyce-t , Weörest, Pilinszkyt, Szentkuthyt, Füst Milánt „látjuk viszont” ha nyomokban is, a Műhely oldalain. Ezek a „viszontlátások” a szerkesztők is­ meretanyagának bővülését, és az arra való gyors reagálást mutatják. Az abszolút nyitottság jellemzi a Magyar Műhelyt és alkotóit, közöttük Nagy Pált. Az újdonság következetes befogadása és újrateremtése: ez az a radikaliz­ mus, ami írói gondolkodását is meghatározza. Novellistaként indul. Első könyve a folyóirat megalapítása után két évvel jelenik meg, 1964-ben, Reménység, hosszú évek címmel, Párizsban, a Magyar Műhely kiadásában. Ha mai szemmel nézzük ezt a kötetet, apró jelekből fel­ fedezhetjük ugyan benne a húsz évvel későbbi avantgarde költőt, de az ak­ kori olvasó számára ezek a novellák kifejezetten realista szem­ léletűek lehettek, és általában egyszerű emberekkel megtörtént eseményekről szóltak. Többrétegű novelláskötet: jelen van benne a fiatal emigráns élmény­ anyaga, munkát keresése, az idegen környezetbe való beilleszkedés zavara, de jelen van benne az itthoni, a magyarországi idő történése is, a vidék és a falu emlékezete, sőt a gyerekként megélt háború és annak borzalmai. Az utóbbinak erős és megrendítő elbeszélése az M. I. emlékére, amely a világ­ háború utolsó hónapjaiban játszódik, egy fiatal nő és egy zsidó férfi szerelméről szól. Maga az írás talán kissé „panelekből építkező” , sematikus, de a befejezés, a szeretkezést végignéző, majd annak géppisztollyal végetvető nyi­ lasok ábrázolása, és az elbeszélés utolsó mondatai mutatják: nem akármilyen íróval állunk szemben. Az egész kötet jól felépített, a szerkesztés maga is tu­ datos. Tulajdonképpen két egymásra rímelő elbeszélés adja meg a keretét a könyvnek, a Végrendelet, amely a nyitó írás, és a kötetcímadó Reménység, hosszú évek, amely lezár. Mindkettő annyira személyes és monológszerű, hogy bennük felfedezni véljük a későbbi avantgarde szövegteremtőt és vizuális költőt. A hangsúly persze akkor még a költőn, a - ne féljünk kimondani! lírikuson van, de egyetlen pillanatra feltűnik az a kihagyásos technika is, amely már a vizuális szövegköltészet sajátja, és a későbbiekben Nagy Pál írásainak, műveinek legfőbb jellemzője. Egy apró emlékezetkiesés „ürügyén” két sorban mondattöredékek jelennek meg: ezt az utóbb rendszeresen alkal­ mazott módszert a kötet utolsó írásában láthatjuk, mintegy megelőlegezve a folytatást. A könyvön egyébként végig valamiféle kettősség érződik: az elbe­ szélői és a novellista attitűd keveredik egymással, ha az előbbin az objektí­ vabb, egyes szám harmadik személyű „történetmondást” , az utóbbin pedig a személyesebb, egyes szám első személyű önreflexiót értjük. A kérdés az első pillanattól kezdve nyitott: hogyan léphet tovább az író? A továbblépés logikus, bár korántsem az egyetlen alternatíva. Az 1968-ban megjelent Hampsteadi semmittevők című regény a novellisztikus-vallomásos, egyes szám első személyű önreflexiót erősíti fel, teszi általános érvényűvé. Á m nem csupán ennyi: logikus és nagyon radikális továbbfejlesztése a lírikusi alapállásnak, egyben pedig a szövegszerkesztés újdonságának és másságá­ nak a bejelentése. Már a kezdés meglepő: zárójellel indul a regény, ezzel is 85 �jelezve, hogy olyan felépítményről, tudatos „nemkompozícióról” van szó, amelyre a feljegyzés, a mellékesen odavetett széljegyzet „műfajmegjelölés” il­ lik. „Kvázijegyzetek” ezek, amelyekből végül regény épül, de ez a regény már egy joyce-i, szentkuthyi „szöveghalmazra” emlékeztet, és nem valamifé­ le hagyományos, sok szereplős elbeszélésre. Nem tudjuk, hogy művének ké­ szítése idején Nagy Pál mennyire ismerte akár Joyce, akár Szentkuthy mun­ káit, de mindenképpen ismerhette, és valószínűleg az sem véletlen, hogy eb­ ben az időben már a Műhely számai is határozottabban közelednek valamifé­ le radikálisabb modernség-eszményhez. Nem sokkal Nagy Pál regényének a megjelenése után születik egy J oyce-Finnegans Wake külön szám, illetve már szerkesztődik a Szentkuthy-összeállítás. A regény ezek figyelembevétele mellett is meglepően új és sajátos szem­ léletű. Az egyes szám első személyű elbeszélő nem folyamatos monológot, hanem monológtöredékeket, monológmontázsokat „terít” elénk, amelyek szövevényéből derül ki maga a történet: két fiatalember hogyan próbál magá­ nak pénzt „csinálni” Londonban. Ebben a műben azonban már nem az el­ beszélés az elsődlegesen hangsúlyos, hanem a „pszichikum” , maga az elbeszélő, aki mind teljesebben álomban éli meg saját történetét, félig-meddig önkívü­ leti állapotban: napjai összefolynak, töredékesek. Nem az elbeszélés össze­ függései fontosak, mondja az író, hanem a „belső történés” , ezért alkalmazza a montázstechnikát, a kihagyásos eljárást. Néhol oldalaikon keresztül semmi mást nem látunk, csak gondolatjeleket, amelyek megszakítva az írott, értel­ mes szavakat, a „főhős” öntudatlan állapotáról is tudósítanak. Jellemző pél­ da erre a 19-ik oldaltól kezdődő gondolatjelhalmaz, három oldalon keresztül, amely után a következőket olvashatjuk: „Ágyam mellett három üres tejes­ üveg. Johny szerint három napja fekszem” . A regény fontos momentuma, hogy megtalálható benne a konkrét költé­ szetre jellemző reflexivitás, önmagára-figyelés. „Novellám egyébként, melyet most írok, arról szól, hogy az ébresztőóra bekapcsolta a rádiót” - írja egyhelyütt, és ez a regénybe komponált „írói attitűd” éppúgy vonatkozik magára a regényre, mint az abban készülő „novellára” . A későbbiekben még a variá­ ciós lehetőség is megjelenik: „(A z olvasó kiválasztja a neki tetsző megoldást, majd folytatja a regény olvasását)” . Ezek a módszerek már az experimentális szövegszerkesztés körébe tartoznak, abba a folyamatba, amelyet Joyce és Szentkuthy neve is fémjelez. Az avantgarde szövegépítés, a montázs és a fragmentum mint műalkotásformáló fokozatosan uralkodóvá válik, közben pedig az „elbeszélés” , a „belső történés” egyre álomszerűbb, egyre látomásosabb és „pszichologizálóbb” ; és — hadd tegyük hozzá - mindtöbb látható nyelvi elemmel dolgozik az író. Az utolsó oldalakon előtérbe kerülnek a szó­ töredékek, a nyelvi játékok, az elbeszélés teljesen megszűnik, a szöveg hang­ súlyosan vizuálissá lesz: a gondolatjelek mellett feltűnik a fordított szövegkép, a papíron, síkban szétdobált „szómaradók” is. Az 1971-es Monologium című kötet pontosan ugyanott folytatódik, ahol a 68-as regény abbamaradt. Ez a kötet, amely - talán — még „történéseket” tartalmaz, már kifejezetten határeset: a próza és a vizuális szövegköltészet mezsgyéjén áll, néhol kimondottan szövegköltészeti, néhol pedig elbeszélés­ vagy novella-fragmentumokat találunk benne. Az előzőekhez képest nagyon sok a látható nyelvi elem: nyilak, karikák, fekete pontok, zárójelek, fordított szövegoldalak, kiemelések tarkítják, francia és egyéb idegen szavak tördelik szét, sőt, kifejezetten értelmetlen, halandzsa szövegek is találhatók benne. Ez S6 �az a munka, ami igazán választó Nagy Páll! művészetében. A hagyományos prózával teljesen leszámol benne, és egyértelműen elkötelezi magát a fragmentumos szövegépítés mellett. Ez a kötet mutatja legjobban a Prae és a Finnegans Wake hatását, és ez egyben - a hatás ilyen mértékű direktsége a legnagyobb gyengéje. Ha a szerkesztőtársak munkáiból akarunk párhuzamot vonni, Bujdosó Alpár 1 és 2 között az Erzsébet-hídon című 1980-ban megjelent könyvét említhetjük, hozzátéve, hogy nem elsősorban a vizualitás, hanem a montázs hasonlósága okán. Az a személyesség, az a sajátos szövegűm, amely néhol már az első kötetét jellemezte, és amely a regényében túlsúlyba került, itt végérvénye­ sen egyeduralkodóvá lett, „győzött” , Nagy Pál megtette a döntő lépést a prózából a költészetbe. Válóban belső monológok halmaza ez a könyv, de a legteljesebb szubjektivitás móllett már érvényesül a szöveg hangsúlyos önfelmutatása, konkrét költészeti értelmezése is. Mindez együtt van egy végső kavalkádban és sajátos leszámolásban. A Monologium éppen átmeneti jelle­ ge miatt problematikus, kiforratlannak tartom, végiggondolatlannak. Szerepe azonban fontos: közvetlen láncszem a prózából a vizuális költészetbe. 3. A hetvenes évek eleje komoly cezúra, éles választóvonal a Magyar Műhely történetében és szerkesztőinek életében. A modem, progresszív szemléletű fo­ lyóiratot a 40. szám után felváltotta egy kifejezetten avantgarde szemléletű irodalmi orgánum, amelynek a szerkesztői (ekkor csak Nagy Pál és Papp T i­ bor) határozottan fordultak a vizuális és kísérleti költészet felé. A vizuális költészet megismerése reveláció erejű lehetett, különösen azok után, hogy Nagy Pál - amint láttuk - egyéni fejlődésében ösztönösen arra kereste önma­ ga tehetséges útját. Mallarmé után megismerkedett az akkori francia kísér­ leti költészettel, Isidore lsou, Jean-Paul Curtay munkásságával, a Tel Quel című folyóirattal, Maurice Roche, Jacques Roubaud, Philippe Sollers vizuális műveivel, vagy a brazíliai Noigandres-csoport alkotásaival, illetve a nyugat­ német konkrét költészettel. A cezúra után, 1947-től megjelennek az első ki­ fejezetten vizuális költészeti művek a Magyar Műhelyben: Nagy Pál igazi és korszerű megnyilvánulási formát talált. Mindennek első lenyomata az 1978-as tanulmánykötet, a Korszerűség/ kortárs irodalom. Ez a könyv már önmagában vizuális költészeti mű, nem csupán tartalmában, de megformáltságában is mutatja irányultságát. A kötet minden oldala látható nyelvi elemekkel „díszített” , tudatosan komponált. Benne a szerző feldolgozza azokat az információkat, amelyeket a vizuális költészetről beszerzett, vagy egyéni munkája során tapasztalt. Munkanapló ez a könyv, témáját tekintve úttörő jelentőségű, bár érződik rajta - ez akár erénye is lehet nem „filosz” , hanem művész írta, önmaga tudatosítására, törekvéseinek „magyarázására” , igazolására. A tudatosulás, az új korszak kialakítása, művekben való erőteljes felmu­ tatása viszonylag hosszú időt vett igénybe: csak 1984-ben jelent meg a Journal in-time című vizuális költészeti album, amely kétségtelenül Nagy Pál eddigi pályájának csúcsa, és napjaink avantgarde költészetében is kiemelkedő teljesítmény. A kötet könyvészeti remek, oldalai pontosan tervezettek, a be­ tűtípusok megválasztása kivételes érzékre vall, a fehér és fekete négyszög érzékelteti, hogy látható nyelvi la pok sorozatával állunk szemben. Az avant- 87 �garde szöveglíra, a konkrét vers és a lettrizmus hatása mutatható ki az al­ bum oldalain, de ez a hatás semmiképpen nem jelent „utánzást” , „epigonizmust” . Nagy Pál vizuális tisztaságra, látható nyelvi esztétikumra törekszik, miközben a betűk és a szavak anyagának a felmutatása a célja. Maga a be­ tű, a szótöredék az, ami kiterjedéshez jut, ami látványában is körbeveszi, di­ menziót nyújt alkotójának: ez az író üzenete. Miközben a látható nyelvi ele­ mek kitöltik a könyv, a műalkotás egészét, látszólag a monológ, a szubjek­ tív, önmagát érintő szöveglíra háttérbe szorul. Nagy Pál kissé visszavonult korábbi műveihez képest. A konkrét szöveg reflexivitása, önmagára-figyelése mintha magát az írót is kiszorítaná: épp a szubjektivitás tűnne el? Nagy Pál gyakran érezteti, hogy a „betűráosok” szövevényében ő van jelen, de mintha önnön kiszolgáltatottságáról is szólna ugyanakkor. A táj (hiányzó figurával) például ilyen: a „hiányzó figura” éppen a költő, aki eltűnik, elvész a betűrengetegben, apokaliptikus félelemmel éli meg saját kicsinységét, tudatosítja porszemmivoltát. A „hiányzó figura” ezen a területen, a betűk által terem­ tett félelmetes kozmoszban mozog, láthatatlanul. Ezek már az utolsó munkák voltak. De a korábbi művekben is jelen van valamiféle hasonló motívum: az imago! -sorozat labirintusa a „monológok” számát gyarapítja, de egyben az „elveszettség” -érzést is erősíti. Talán nem véletlen, hogy - utólag belegondolva - hasonló szorongást tapasztalhatunk a korábbi könyvek elbeszéléseiben, sőt, a szöveg „eluralkodását” , „kilátástalanságát” láthatjuk akár a Monologiumban, akár a Hampsteadi semmitte­ vőkben. Mindenesetre: Nagy Pálnak ez a kötete magas szinten tartalmazza azokat a motívumokat, amelyek már korábban megjelentek, és olyan vizuális líraiságot képvisel, amely mindeddig hiányzott a magyar irodaiamból. A Journal in-time logikus fejlődés eredménye: pontosan nyomon követhető, egye­ nes út, világos gondolkodás végpontja ez az album. A folytatás azonban többféleképpen is elképzelhető. 4. 1987-ben Nagy Pál többekkel együtt, képzőművészekkel, filmesekkel meg­ alapította P ’A R T című video-folyóiratát, és ezzel párhuzamosan kísérletet tett az „elektronikus költészet” , a videón megjelenő szöveglíra megvalósítására. Ez a törekvés jellemzi ma is, egyre határozottabban elfordul a könyvtől, a nyomtatott szótól, és új médiumok, új lehetőségek birtokba vételén fárado­ zik. Az elektronikus irodalom, a képernyőn megjelenő irodalom Nagy Pál számára izgalmas, végtelen távlatot nyitó „szűzföld” : és mi nem tehetünk mást, sikert kívánunk és jó műveket. Mert a kísérletezés, a szüntelen újdonság utáni vágy, a nyugtalanság ter­ mékeny és inspiráló volt, eddig. Az eredmény: az avantgarde vizuális szö­ vegköltészet magas szintű megteremtése - mindenesetre imponáló. Vajon: ezen a ponton nem lehet megállni? Az újabb és újabb vizuális költészeti al­ bumok megjelentetése megmerevedést, felesleges „klasszicizálódást” eredmé­ nyezne? Az új és új médiumok hajszolása, a szüntelen és nyugtalan kísérlete­ zés mindig és mindenkor célra vezető? A kísérletet csakis siker koronázza? Az elektronikus irodalom valóban logikus és szükséges továbblépés? Nem tudhatjuk. E z az írás része egy — az MTA-Soros Alapítvány támogatásával készülő - tanulmánysorozatnak. 88 �L Ö R IN C Z Y IS T V Á N Salvador D ali kutyája I az éjszaka sarlóját élesíti majd szétfeszíti sápadt nő szemhéját és az asszony kitágult szemébe látjuk behatolni a Hold kék sarlóját II döglött szamár a zongorában oszló húsa Carmen-nyitány két lyukban száz hangya nyüzsög s a levágott kéz a padlón jár III és duzzadó nagy kebleket markol egy elfáradt vagány két vak most temeti magát s vár rájuk a homokmagány Lány a kútnál (Szőnyi István befejezetlen képe) I a karcsú lány vizet mert a kútból abban nézte a futó felleget és a festő leült az ágyára égre akasztotta a fáradt ecsetet II a karcsú lány vizet mer a kútból az égen keresi tán az ecsetet de a festő rég alszik a hegyen s a képet nézik futó fellegek 89 �ZO N D A TAM ÁS Sakk-szonett (Bella Istvánnak) Mi parasztok elöl: doni hadsereg. mögöttünk impotens király, Vezér, délceg huszárok, s míg a szem elér buzgó futók, nemcsakrés bástya mered. Zajlunk szabály-szerint: összetartozunk. Halk, parancsok, álnok tisztáldozat, s a hiéna cselszövés sikert arat: közömbösen, sorsunk-iránt halunk. Egy-két száj motyog még: talán? de zuhog a sötét-fehér magány, kockás, kongó tereken szétterül végzetünk réztorkú riadója. Kattog felettünk gigászi óra. V alaki lép velünk kegyetlenül. Őszi rondó (szabadul a vers) Fáradt darázs aranylik, sorvadt kis fű feszeng, nyugdíj előtt a nap: alig bírja míg jő az alkonyest. félek dadogásaimért, bocsáss meg én Uram, a sötétbe ne hívj még, ne kérd magányos utam, Sejtelmes függöny megett kínlódik, sápadt a hold, a nyár újra megesett velünk, most vérzik valahol, hadd legyen még, mint régen: visszategezve a vágyat nappal is játszhassak szépet, szerethessek éber csodákat. - s bánatunk fűzfákat keres: távol jövőtől, minden őstől Jönnek visító, hűs szelek. Félek már minden ismerőstől, Fáradt darázs aranylik, kínlódik, ájult a hold, jönnek visító, hűs szelek bocsáss meg én Uram... 90 �Mesécske Esti Kornélnak, szívesen Hol voltam hol nem titkokban elkeverten s illa-berek, nádak-erek egyszerre csak eleredek! Gondoltam : hátha? mese, mese mátka valami útra kerültem sötét erdőkbe elmerülten mint legolyanabb fiún megfogant minden átok, hiún vártam csak vártam csodákra, mosollyá váltan De a sárkány-kacajban eltévedtem a zajban, királylány csókját lestem páfrány közt elnyúlva, resten aztán meg üveghegyeknek vágtam nap felé küszködve bátran, de a gonosz óriás-törpe mindenem kerékbe törte, tarisznyám lassan kiürült dalia-arcom hamubasült, madárlátta kezem ügyetlen már Óperenciás ügyekben, hol vagyok hol nem mesékbe elkeverten Talán még ma is élek. . . 91 �mérlegen Lőrinczy István: Stációk a hegyen Rangja van nálunk a könyvnek szokták mondani, költői lelke van. változatlanul. Legalábbis az irodal­ Kultúrált verssorok sorakoznak a mon belül. Bár megszámlálhatatlan kötetben, nincs benne semmi inger­ az egykötetes költők száma, mégis lő, mesterkélten pózoló, világot le­ változatlanul az első kötet a nagy néző attitűd. A szerző kedveli a cél mindenkinek, aki csak tollat zárt formákat, és a hagyományos fog a kezébe. S ha nem sikerül va­ témákat. A kötet olvasásakor kel­ lamelyik nagy kiadónknál, jöhet a lemes érzésünk támad, úgy érez­ kisebb, vagy a saját pénztárca. L ő ­ zük, az ismeretlen szerző azon lirinczy István Salgótarjánban élő terátorokhoz hasonlatos, melyből költő a második csoportba tartozik. annyian éltek a múltban, jelentetve Feltehetően hosszú évek óta ír és meg füzetkéiket, s akiknek szellemi bizonyára megunta a szerkesztők­ jelenléte, ha szabad így mondanom, kel való örökös levelezést. Felcsa­ értelmiségihez méltó élete adta azt pott saját kiadójának. Egykoron a szellemi környezetet, melyekből az igazi tehetségek elindulhattak. A megszokott dolog volt ez, s talán egyre gyakoribb lesz ezután is. K ér­ régi, irodalomhoz értő magyar­ dezhetik, mi köze egy kötet tar­ tanárok, önképzőköri vezetők, iro­ talmának a kiadás körülményeihez? dalmi asztalokat létrehozó kisvárosi Esztétikailag nem sok, de mivel egy értelmiségiek örököse Lőrinczy Ist­ kritika a műben megmutatkozó mű­ ván, bár verseit olvasva feltételez­ vészi magatartás kritikája is, nem hető, hogy zártabb, magának va­ lebecsülendő körülmény, hogy a lóbb amazoknál, de ennek vélhető­ szerző önmaga kiadója is. Minden­ en nem önmaga az oka. Hiszen tel­ képpen dicséretes, ha egy nem is jesítménymániás, sztárgyártó ko­ runkban a csak műveltséget szerző, túlságosan fiatal ember életét azzal szépíti meg, hogy szépművészettel csak hivatásszeretetből író ember foglalkozik. Persze a kérdés az, rangtalan közlegénye társadalmunk­ hogy Lőrinczy azon kívül, hogy ön­ nak, s csak a tv-ben, rádióban nyi­ maga számára örömet okoz, megte- latkozó, közszerepléseken hajlongó szi-e ezt másokkal is. Hisz az elő­ művészt illeti elismerés. A többiek ző esetben példamutató értelmiségi­ örülhetnek, ha elmeállapotukat nem vel állunk szemben, de költőnek vonják kétségbe azok, akik kötele­ csak a második kategóriába tarto­ ző olvasmányukat is szívesen elsik­ zó érezheti magát. kasztották volna nyolcadikban. Lőrinczy Istvánról hamar kide­ Mindezen körülmények átsütnek rül, hogy lírai, harmóniát kereső Lőrinczy István sorain. A vidéki alkotó, olyan ember, akiről azt költő egyszerre van könnyű és ne­ 92 �héz helyzetben. Nincs ranglistán (itt természetesen nem azokra gon­ dolok, akik vidéken élve is részt vállalnak az ország szellemi életé­ ből), teljesen izolált. D e nem is za­ varhatja meg a Népszabadságban megjelenő féloldalas kritika, sem a sikerrel járó rengeteg kötelezett­ ség. Tud álmodni és magára marad ugyan, de mégis együtt lehet álma­ ival. Ám ez a legnagyobb veszély is. Lőrinczy István salgótarjáni költő, de ez legkevésbé látszik versein. Pedig az egyetlen lehetősége az ér­ vényes megszólalásra az lenne, ha tudósítana arról a vidékről, mely­ ről nekünk csekély tapasztalataink vannak, s melynek kínjait csak új­ ságokból ismerhetjük. Lőrinczy lí­ rája egyetemes mondanivalóra tö­ rekszik, de így semmitmondóvá vá­ lik. Költészete nem több, mint egy literátus ember verskészítése. A köl­ tő verset ír. Én költő vagyok, te­ hát verset írok. A z olvasott versek alapján így összegezhető az az atti­ tűd, mely Lőrinczyre és még sokak­ ra jellemző. A z a benyomásom, hogy amikor végigsétál a városon (tapasztalatból mondom, nagyon tanulságos séta), nem a várost lát­ ja, nem az egyre szomorúbb embe­ rek gesztusait, hanem behunyt szemmel költ közben, példaképei­ vel beszélget, csak azt felejti el, hogy Krúdy kocsmájánál sokkal ta­ nulságosabb az SBTC-klubház hason­ ló intézménye manapság. E gy ha­ sonló helyzetű pályatársával kapcso­ latban egyszer már megjegyeztem, mert típushiba: ha ugyanazt írjuk meg, mint annyian, ha ugyanazokat a kellően általános, amolyan kabuki-témákat írjuk meg, akkor csak vesztesek lehetünk. A k i nem zseni, s e kötet szerzője s a zseni között még nagyon értékes tehetségfokoza­ tok vannak, az jó, ha olyat mond, ami csak az övé, ami személyes igazsága. M ellesleg a zseni sem tesz más­ ként, csak személyes igazsága egy nagyobb közösségé is. Ahol viszont kevés a tehetség, csak az akarat van meg, ott sokezerszer leírt költői közhelyek sorakoznak az elkövető verstani ismereteinek, műveltségé­ nek függvényében széles vagy Szű­ kebb palettán. Lőrinczy verseiben néhány motívum, a nyári meleg, a hanyatt fekvő nő, a N ap és a bor ismétlődik, még azt sem mondhat­ juk, hogy változatosan. írjon bár K rúdy Gyuláról, vagy Bánhidi Lászlóról, Mengele doktorról vagy éppen Szász Endréről, megbízható patronként térnek vissza a vastag combú lányok. E g y pszichológus minden bizonnyal hosszan elmagya­ rázná az egyébként kézenfekvő meg­ oldást, de a kritikus dolga csupán annyi, hogy megjegyezze, amit itt olvas, az szépészet ugyan, de hiány­ zik belőle mindaz, amiért verset olvasnak az emberek. Hiányzik a felismerés, a megrendülés és a megrendítés képessége. Ezek csak vers­ sorok olyan dolgokról, melyről az olvasó semmivel sem tud keveseb­ bet, mint az író. Minden feledhető és minden kicserélhető ebben a kö­ tetben. Lőrinczynél visszatér a ha­ láltábor képe, többet emlegeti Mengelét, mint bárki mást, de semmit, sőt még a semminél is kevesebbet tud csupán ábrázolni abból, ami egyébként is alig ábrázolható sza­ vakkal. D e ha igen, akkor inkább maradjunk Radnóti földből kiásott füzeténél. Lőrinczy egyébként írt verset róla is. Pontosabban Salgó­ tarjánban álló szobráról. Nem lát­ tam az illető művet (én egy másik szoborra emlékszem, a hegy tetején áll, és olyan, mintha nekiindulna a szakadéknak), de ezúttal ez mind­ egy, hiszen bármely város bármely szobráról szólhatna. Ugyanúgy, mint 93 �az a hónapokról szóló költemény, mely a „ K é k vers a hónapokról” címet viseli, s valóban minden kék benne, ellentétben magukkal a hó­ napokkal. Nem csupán a képek, de még a jelzők is kicserélhetők ebben a költészetben, mert vajon tudja-e valaki, hogy miért június az elefánt, és október a gyík, s miért nem for­ dítva, amikor akár úgy is, bárhogy is lehetne. Sok a híres emberekhez írott vers. Valószínűleg ennek is lélek­ tana van. H a Lőrinczy D aliról ír, akkor ez azt jelenti, hogy a nagy mester szinte asztaltársa a jóval ki­ sebb mesternek. Lőrinczy azt érez­ heti, valam i köze lehet hozzá, ahogy Kassákhoz, Bartókhoz és a többi­ ekhez. Általában ugyanazokhoz, akikhez általában verset írnak, azok, akik így próbálják növelni sa­ ját önbizalmukat. A z ilyen kötetek minimuma, ha a szerző feledhető tar­ talomhoz hibátlan formát párosít. Ezek azok az esetek, amikor kide­ rül, hogy valaki nagyszerűen isme­ ri az irodalmat, a verstant, csupán az alkotáshoz szükséges kreativitás hiányzik belőle. Lőrinczy a formá­ ban magabiztosabb, s ha már sem­ mi eredeti nem születik keze nyo­ mán legalább a sorok szabályosan lüktetnek - már amikor. Mert bi­ zony előfordul, hogy a költő meg­ botlik a sorokon, s érezhető, amint szavakat keres, hogy befejezhesse sorait. Ennek jó példája a Halott szerelmesek balladája, vagy a Petőfi Zoltán Debrecenben című vers. A kötetet Szász Endre illusztrál­ ta. Gondolhatnánk, ha valakit Szász illusztrál az már valam i. Tévedés. Ezúttal nem a költő bizonyította, hogy méltó ilyen rangos társra, ha­ nem a Mester, hogy amint azt ed­ dig is tudtuk, gyakran beleesik a nagytehetségű művészek hibájába, s könnyű kézzel hoz létre nevéhez méltatlan alkotásokat. Szásznak sok zseniális és sok gyenge műve van, de az ő életművét, mint mindenkiét, a legjobb teljesítmények minősítik. Lőrinczy István ötvenévesen je­ lentkezett első kötetével, s aligha hihetjük, hogy valam ifajta szemé­ remből nem legjobb verseit gyűj­ tötte össze. A z új szerzők jelentke­ zése azért öröm, mert mindig biza­ kodunk, hogy új költővel, új gon­ dolatokkal gyarapodik a magyar irodalom. Ezúttal azonban csak egy kötettel gyarapodott. A szerző-kiadó bizonyára fü­ tyül a kritikákra és ír tovább. E set­ leg újra kiadja önmagát. Ehhez joga van. Ám ebben az esetben ne csodálkozzon, ha jelentkezését nem kíséri lelkesedés. E z könnyen meg­ történhet azzal, aki saját, álombeli irodalmi életéből a valóságos nyil­ vánosság elé lép. M ég akkor is, ha önmagát delegálta oda. Zonda Tamás: Nincs félelem Megkésett jelentkezés Zonda Tamás kötete, bár a költő viszonylagos gyakorisággal megjelenik folyóira­ tokban, antológiákban, aktív tagja a balassagyarmati Komjáthy Társa­ ságnak, Zonda megkésettsége ezút­ tal nem esztétikai, kizárólag naptá94 ri kategória. Nem valószínű, hogy most, hirtelen tanult meg írni, in­ kább az történhetett, hogy Zonda Tamás nem állt sorba nagytiszteletű lektorok és szerkesztők előtt, hogy egy-két esztendővel megelőzze ön­ magát. Ennek a késésnek vannak �azonban előnyei is. Zonda Tamás negyvengyolc évesen nem úgy tu­ dott fiatal költő maradni, ahogy sokan a már szinte viccként emle­ getettek közül. Ö t megtartotta az idő. Figyelte az életet, miközben sa­ ját szemlélete nem öregedett. Zon­ da Tamás egyszerre korosztálya tag­ ja és kortalan bölcselője. A bölcselet úgy érzem kulcsszó Zonda írásaiban. Nem kell nagy el­ mélyülés belátni, ezeket a verseket egy racionálisan gondolkodó, vagy legalább racionálisan is gondolko­ dó ember írta. D e szerencsére nem távolról mosolyog ránk fényképen is látható bölcs mosolyával a szerző. A távoli mosolynál mindenképpen több, ha egy költő úgy tud moso­ lyogni, hogy a mosoly önmagának is szól. Zonda nem tartja különb­ nek magát senkinél és nem óhajt elegánsan kivonulni. Mindannak, amiről ír, nem csupán nézője, de elszenvedője is. Am i legnagyobb erényei egyike, hogy nem magányos szenvedője. Költészete nem arról szól, hogy mily szerencsétlen ma­ napság a költő, mert viszonylag ke­ vés magyar alkoholista és fradidrukker vágyik jambusai rendjére. Zonda nincs elbűvölve saját magá­ tól, önfontosságát pedig csak az deklarálja, aki meg van győződve róla, századunk egyik nagy esemé­ nye, hogy ő alanyi költő. Zonda T a­ más, aki cseppet sem alanyi költő, ráadásul becsületes foglalkozása is van (ideggyógyász főorvos), nem kényszerül arra, hogy rímekben lás­ sa a világot. Költészetét nem ön­ magáért műveli, ráadásul foglalko­ zása olyan, hogy ami egyoldalról minden humanista ember számára elszomorító, ahhoz ő hivatalból hozzájut. Zonda nap mint nap ta­ lálkozhat egy illúzióit elvesztett v i­ lág áldozataival, s ez a világlátás a költő számára hasznos. Zonda dok­ tor gyógyít, miközben a költő fi­ gyel, hogy önmagát gyógyíthassa. Ehhez a világlátáshoz nem kellenek boldog idillek, sem teátrális jeremiádák. Zonda alapvető élménye, hogy valami után vagyunk. Nem sokkal, csak annyival, hogy végérvényesen elérhetetlenné váljon. A dolgok megtörténtek, de a díszletek, a minket övező világ díszletei válto­ zatlanok. Minden a helyén áll, csak egyetlen mozdulat hiányzik. Az amelyik mozgatni, rendben tartani tudná ezt a nagy egészet. Zonda költészetének alapvető igénye a le­ zárás szüksége. Tudja, hogy bár a fejlődés, avagy a fejlövés folytonos, de e deklarált folytonosság közben nem árt néha szakaszokat lezárni. D e a lezárás a legnehezebb, mert minden pillanat után szívesen ma­ rasztalnák önmagukat az önmaguk által kiválasztottak. Zonda világa leállt és kihült. Mint egy óriási gyár, melynek levegőjében még ott a gépek és az izzadtság szaga. T a­ lán még a falak visszaverik elmúlt tettek indulóját, beszédfoszlányo­ kat. Minden megmaradt rekvizitum azt mutatja, itt valaha élet volt. Nem is olyan régen, talán tegnap. Zonda itt azonos nézeten van kor­ osztálya legjobbjaival. A z elmúlt évtizedben irányzattá nőtte ki ma­ gát a cselekvéshiány. Ennek manírjait szerencsére nem, ám szelle­ miségének bizonyos motívumait Zonda is követi. Számára termé­ szetes életszemlélet az, ami sokak­ nak irodalmi modorosság. Ars poe­ tikája, pontosabban arc poeticusa azt sugallja: minden elfogyott: „Elszivárognak észrevétlen ficsurkorod záportükrei Hullongó grafitban berendezkedik a sérelem... kritikus tömeggé gyúrja szerveid aztán hirtelen szép házad ablaka a csend... bevérzék minden- 95 �Amiben láttuk önmagunkat nincs. S ha arcmásunk önmagunk, úgy mi magunk sem vagyunk már többek saját elfogyó képmásunknál. Ebben a világban valóban bevérzik minden. „K ardforgató kezedet elás­ tad” - folytatja egyszerűen, mely egyszerűség költészetének érett vol­ tát bizonyítja. Zonda nem költészkedik, számára az irodalom a lé­ nyeg koncentrált megnevezésének művészete, s ezen esztétikai mérce szerint valódi művésznek mutatko­ zik. Magabiztos kézzel válogatja ki összetört világunk hulladékából azokat a cserepeket, melyek még megragaszthatók, s ha győzelmi osz­ lop soha nem is lesz belőlük, de mestergerenda még lehet, mely meg­ tartja felettünk a tetőt. Ebben a megszűnt, szétesett vi­ lágban kevés a felkiáltójel. Ennek a világnak meggörbült a felkiáltása is. Zonda inkább kérdez, talán ab­ ban bízik, hogy az üres csarnok va­ lamely sarkából válaszol egy vég­ leg megnémultnak hitt hang. Zonda nagyszerűen kezeli a nyelvet, ugyan­ úgy bánik a szavakkal, mint saját kósza gondolataival. Megsimogatja, megszelídíti őket, majd egyetlen szellemes vágással átalakítja fo­ galmainkat. A nyár őszbe fordul, sőt tájjelegű költőknél felveszi őszi ruháját. Zondánál őszbe ferdül. Ez a kicsi gesztus nagyon jellemző mű­ vészetére. Minden megreped ezek­ ben a versekben, de csak annyira, hogy azért emberi maradjon. Ezek­ ben a versekben az a különös, hogy minden modorosság nélkül érezhet­ jük: szerzőjüknek hangja, stílusa van. Ráadásul nincsenek ebben a költészetben aránytévesztések, stí­ lustörések. Olyan egységes a kö­ tet stílusa, mely egységet csak évti­ zedek óta alkotó költőktől szokhat­ tunk meg. Mert azt, hogy Juhász, az Juhász minden sorában, hogy Weöres Weöres minden sorában 96 azt tudjuk, megszoktuk. Ám szokat­ lan és üdítő kivétel a mestereket lelkesen utánzók tömegében, hogy egyszer csak jön egy ember, aki na­ gyon egyszerűen, az éppen ügyele­ tes irodalmi divattal mit sem törőd­ ve beéri forrásként önmagával. Csupán ott gyengébb a kötet, ahol szerzője „modernet” akart írni, ugyanazzal a költői gesztussal, ahogy a magukat modernnek képzelők szoktak. Régi igazság, hogy nekifutás nélkül csak kicsit lehet ugrani. Zonda értéke éppen abban van, hogy naprakész gondolkodó, aki nem akarja költőbbnek mutat­ ni magát, annál, mint amennyire az. Zonda könnyedsége nem a fe­ lületes emberek könnyedsége, így amikor egyszerűen csak verssé ír egy kétsoros ötletet (mert miért ne), az kevésbé sikerül (Hirdetés). Zon­ da a szerkesztett béke költője, aki akkor van elemében, ha bebizo­ nyíthatja, nagyon sokat tud a v i­ lágról. Köznapi nyelvet használ, csak egy kicsit jobban, mint azok, akik helyett kétszeresen is nézni hi­ vatott. Beteg lelkekkel az foglalkozzon, aki érti a világot, költészettel pedig az, aki nem csupán érti. Zonda T a­ más doktor versei arról tanúskod­ nak, hogy szerzőjük érti, ismeri a világot. Olyan korban élünk, melyben az eddig elfojtott indulat néha úgy repeszti szét szájkosarát, hogy köz­ ben megfúlladunk a habzó nyáltól. Olyan gondolkodókra lenne szük­ ség, akiknek intelligenciája maga­ sabb, mint a vérnyomása. Zonda Tamás ilyen ember. Grimaszt mutat a „kivert fogainkból pattogva hízó” jövőnek, abban bízva, hogy az ér­ telem túlélheti egy délibábos világ hazugságait. Zonda költészete kö­ vethető életszemléletre tanít. H iá­ ba, tudja a szakmáját... S IP O S H E G Y I P É T E R �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Ismét meghirdetjük a G E R E L Y E S E N D R E (19 3 5 -19 7 3 ) novellapályázatot. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyománya" it, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma keretei kö­ zött kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának felmutatását. Tem atikai és terjedelmi megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás. E g y szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1989. március 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany J á ­ nos út 2 1. K érjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását, a szerző adatainak pontos feltüntetésével. PÁ L Y A D Í J A K : I. d íj: 15 000 Ft. K ét II. d íj: 1 0 - 1 0 000 Ft. Három III. díj: 8-8000 Ft. A S Z O T a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 Ft-os külön­ díját ajánlott fel. Eredményhirdetésre 1989. ünnepi könyvhetén kerül sor. A z első közlés jogát - a díjazottak esetében - a Palócföld folyirat tartja fenn. A pályá­ zat eredményéről - tekintettel a résztvevők várható számára - a Palóc­ földből és a napi sajtóból értesülhetnek. M A G Y A R ÍR Ó K S Z Ö V E T S É G E S A L G Ó T A R JÁ N V Á R O S T A N Á C S A PALÓ CFÖ LD SZ ER K E SZ T Ő SÉ G E �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e4b459c86d387d2aee8aade81b6e7101.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika