https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/806798aa6fc54654014e00dc1dcc409a.pdf 3154d49003a63bd57c075bc6d02e92de PDF Text Text ��Tartalom 3 Kőrössi P. József versei 4 Kautzky Norbert: Különterem (novella) 10 Karácsondi Imre verse 12 Csorba Piroska: Utazás (novella) 18 Gulay István: Utazás fiamhoz, Pestre (novella) VA LÓ SÁ G U N K 2 1 Czinke Ferenc: Korszerűség és üzemi kulturális élet (interjú) 26 Róbert László: Tisztelendők 37 Lukács József: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon (Vincze Béla) 40 Bálint B. András: Exodus (riport) ABLAK 49 Lothár László: Lett költők 50-62 Lett költők versei 63 Ferdinandy G yörgy: Magyar írók Párizsban (esszé) 68 Köteles Pál: M agyar világ Amerikában I. M Ű H ELY 79 Mezey K atalin: N apló helyett V . M ŰTEREM 82 Baranyi Ju d it: A meghajlás elmarad 84 Laczkó Pál: Pacsmagolás (esszé) M ÉRLEGEN 90 Odeschalchi Eugénie: E gy hercegnő emlékezik (Hausel Sándor) 91 N agy Zoltán: Pórul járt szerelmesek (Limbacher Gábor) 94 Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 19 4 5 -19 8 5 . I —II. (Krisztián Béla) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: DR. HORVÁTH ISTVÁN A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Ném eth János István Dr. Tamáskovits N ándor Vincze János A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: D r. Bacskó Piroska Czinke Ferenc D r. K ovács Anna Tóth Elem ér Pál József szerkesztő Baranyi Ju d it műv. tört. (B p .); B á­ lint B. András író, újságíró (B p .); Czinke Ferenc grafikus, a Palóc­ föld művészeti szerkesztője (Salgó­ tarján) ; Csorba Piroska költő, író, a Napjaink rovatvezetője (Szuhakálló ); Ferdinándy G yörgy író, egyetemi tanár (Puerto R ico); G u lay István író, újságíró (Bp.); Hausel Sándor múzeológus (Salgó­ tarján) ; Karácsondi Imre költő (K arácsond); Kautzky Norbert író (B p .); Köteles Pál író (B p .); K őrössi P. József költő (Bp.); Krisz­ tián Béla okl. bányamérnök (Pécs); Laczkó Pál író (Salgótarján); L im bacher G ábor múzeológus (Balas­ sagyarmat) ; Lothár László műfor­ dító (Bp.); M ezey Katalin író, köl­ tő (B p .); Róbert László újságíró (B p .); Vincze Béla pedagógus (St.). Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.51266 N . S. E számunk illusztrációs anyagát Iványi Ö dön retprospektív salgó­ tarjáni kiállításáról válogattuk. (Fo­ tó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HE LIR) Budapest, V ., József nádor tér l : - 1900 - kőzvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25-925, �KŐRÖSSI P. JÓZSEF hontalan névtelen szagtalan és büdös csak ülök hontalan magam előtt névtelen szagtalan és nézek magam elé és büdös kipp-kopp és bejönnek mind ki kopog? vakvágányon ki mozog? mi meg csak ülünk ketten vagyunk magam előtt mindig négyen és nézek magam elé Útinapló az egyik tolmács mindkét nyelven elmondja amit a másik mondott mindkét nyelven amit a tolmácsok hallottak egymástól maguk között a sok közül az egyik idegen nyelven: csiga-biga gyere ki ég a házad idekinn síppal-dobbal nádihegedűvel azaz: városnéző csöbörből vödörbe despokráciából espokráciába �KAU TZKY NO RBERT Különterem A történethez, amit emlékezetemre hagyatkozva, talán némi kihagyással el­ mondok, személyesen nincs közöm. E z tény, és nem vonatkozik az esetleges következményekre. Amennyiben ilyesmi még előfordulhat. Egész egyszerűen arról van szó, hogy hasonló helyzetben még sohasem voltam. Hogy mégis tovább adom, az a közös ügy felismerése, s ha mégis tévednék, bocsássák meg nekem. A hőséggel kezdődött, megrohamozta a várost és kitűzte napsárga lobo­ góit. Idegesen, nyugtalanul rohangásztak a mentőautók. Végre kinyújtóz­ kodhattam, mert ez a sivatagi forróság engem fölüdít. Mintha félálomban lennék, úgy fekszem a napon. A városszéli erdők valamelyik tisztása a legalkalmasabb, a magány és a csönd külön is ajándék. Szikorai Ádám , a Szikorás, az osztályban így hívtuk, meglátott és leheveredett mellém. Egyszer meséltem neki, hogy rendszerint idejárok na­ pozni. Nem véletlenül adtam ki ezt a titkot. Szikorásra - maradjunk en­ nél, közvetlenebb megszólítás - már annak idején felfigyeltem. Ez a be­ levaló, rátarti srác érzékenyen őrizte a maga határait. Hogy mit értek ez alatt? Egyszerű. Nem engedélyezte - és ezt kiemelném - , hogy csak úgy játszadozzanak vele. É s az arca, mint a térkép, eligazított, mi is van ott belül? Harag, öröm, szégyen vagy gyűlölet. Az okos tanáraink szerették, az ostobákkal összeütközött. Gúnárt, aki egyebet se tudott, mint gúnyo­ lódni, félkézzel megemelte és elhajítja, ha nem figyelmeztetjük, a döbbe­ nettől reszkető hangon. Szikorásnak suszter volt az édesapja, és a tandíjked­ vezmény nagyon is kellett nekik. Meg az érettségi, hogy a suszterszéktől szabaduljon. Ő szintén szólva, én erre gondoltam. M ár csak azért is, mert egy cipőben jártunk Szikorással, az apám, mint kishivatalnok végigkínlódta az életét. Szikorásról elhittem, hogy nem akárki lesz, de ma már tudom, a naivság bocsánatos bűn, és az ember előbb-utóbb kigyógyul be­ lőle. A z idő gondoskodik erről is. Szikorás maradt a régi, és ez volt a baj. Néhányszor leültették, aztán kiszabadult, mert ez a dolgok rendje. Pedig éppen a rend izgatta Szikorást, hogy végre megvalósuljon, s ne úgy osztogassák, mint valam iféle kitüntetést, érdemérmet. Legyen min­ denkié vagy senkié. Szikorás nem osztozkodott, tőle hiába is kívántak egyezkedést. Így azután alulmaradt, a sor végén, de így érezte jól magát. „Legalább a helyemen vagyok, öreg” , és beletúrt a vöröses üstökébe, mintha ezzel is bizonyítaná, a kijelentés maradéktalanul igaz. Nincs híja semmi. A nap csak a fényét hagyta a fák között, amikor Szikorás elmondta ne­ kem a legújabb történetét. Tovább adom, hallgassák. „ . meghirdették a szokásos fejtágítást, örülj, hogy kimaradsz belőle. G o ndoltam én is, betegállományba megyek. Tudod, szép listám van, ulcus, 4 �ischiász, szűkület itt meg ott, sohase gyógyulsz ki ezekből. D e mindig reménykedek, hátha most. Mégis csak lesz valam i, több a generálszósznál. Hogy sunyiskodás nélkül zajlik a dolog. É s nincs sorvezető. Emlékszel, így tanultuk az ábécét. A tanító néni ellenőrizte, nehogy elcsússzon. Van ilyen mostanában is? Vennék egyet, hogy bemutassam, nem vagyunk elemisták. N e szólj közbe, tudom, hülyeség. D e néha olyan jó hülyülni. A pléhpofáktól lábrázást kapok. Ügy érzem magam, mint a M ÉH -telepen, gyűjtsd a va­ sat meg a fémet. Megérthetnék, kinőttünk ebből, a francba vele. Leg­ alább te ne gondold, hogy ez csak kötözködés. Pedig, ha utánanézek an­ nak, ami van, beleférne ez is. Kiugrasztani a nyulat a bokorból. M ert az csak lapul és várja, mikor jöhet elő? És mindenfelé annyi nyuszi van, aki volt már oroszlán is, vagy megjátszós fenevadféle, hogy abba én egyszer belebolondulok. Szabályszerűen. Emlékszel a Gúnárra? Annál tudta az ember, mit várhat. Nem is kevés, felkészülni a várható ügyekre. K i hol állt, és hol szeretne állni? E z alapkérdés, öregem. És hidd meg, aktuá­ lis. Mondom a L enner Pistának. - Te Pista, belőled még lehet valami. Ez még a fejtágítás előtt volt, jóval. Alaposan megnéz, mintha először látna. Így tesz mindennel és minden­ kivel. Fekete, nyúlánk kölyök, harminc felé. Az istenit, nekünk már ő is kölyök. Emlékszel a Gulyás Ferire, mindig a hátulsó padban ült, hogy mindent lásson, de ő ne mutogassa magát. Szóval rámnéz a Pista, szinte látom, hogy járkálnak a kerekei. Most megkapom a magamét. Nem téved­ tem, egy fikarcnyit se. - Mégha más mondaná. Én se hagyom annyiba. - Aztán, ki lenne az? - Rossz kérdés. N a, mit szólsz hozzá? Van benne kurázsi, és nem tapintatos és nem körtönfalaz. Ismer, ennyi az egész. Nincs sok belőlük, arra vigyáztam. Az én életem, tudod te jól, csak megzavarná őket. Annyi felől nézhető. D e maradjunk a fejtágításnál, azt akarom elmesélni. Ohne panasz. Nézd csak, a nyelvemre csúszott ez az „ohne” . Mint egy egy dilinyósnak. N a és, mi nem vagyunk bolondok? N e haragudj, hogy belevettelek a bu­ liba. Akad rosszabb is, nem egy. E z a harminc, negyven év mi minden­ nel teletömködte a fejünket. Most ezt jegyezd meg, ha élni akarsz, most feljetsd el, ugyanazért. Így maradj normális, ha tudsz. Ehhez akrobatának kell lenni. Itt van a levegő királya, háló nélkül dolgozik. A tisztelt nagy­ érdemű vért is láthat. Így lesz a mutatvány klasszikus és utánozhatatlan. Legfeljebb kiigazítjuk a halálozási statisztikát. Ez olyan, mint a hadijelentés, ha összeadnánk az ellenfél veszteségeit, visszamenőleg is, már egy szál katonája se lenne. Erről jut eszembe a marakodás a halottainkért. Felfordul a gyomrom. Mennyi együttérző lélek, aki éppenhogy megúszta. De helytállt, ott, a halott mellett, amikor még élt. Az utolsó leheletig. Most pedig belőle éldegél, fölváltva aprópénzre a szerencsétlent. Majd egy­ szer mesélek ilyesmiről is, legyen fogalmad róla, te íródeák. Látod, ez a rohadt „ohne” elcipelt a témától. Ha belegondolok, nem is annyira. Van abban igazság, hogy minden mindennel összefügg. Legfeljebb nem látjuk, és akkor bennünk van a hiba. A nagy szemfényvesztők, manipulánsok 5 �majd úgy keverik a kártyát, hogy minden adu náluk legyen. A fejtágításon egyszer hallanék ezekről, pedig itt vannak köztünk. Hát, kire tartozik ez, ha nem miránk? Hát nincs igaza a Lenner kölyöknek, ha a fejemre olvas­ sa? Persze, én vagyok az öreg dudás a csárdában, és mit veszíthetek? Ezen mindig összeugrunk. Maradjon a végére a csattanó, ahogy ti mondjátok. Ha elszúrom, sok mindent elszúrtam, akkor sincs vész. Tudjuk, nem vol­ tam valami fényes fogalmazó, de helyesen meg szépen tudtam írni, az ki­ húzott a drekkből a Józsi bácsinál. Akkora ősz bajúszt, lelógott a torkáig, azóta se láttam. Ha felhergeltük, járt, mint az ingaóra. Még jó, hogy ilyesmiben is volt részünk. Lógajkodás, huncutság. És volt tét is, ha elkap­ ták az embert, megcsavarták a tokit. Szegény öregem svábul kezdett gajdolni, ha vittem haza az intőt. Aztán ,,életem a tét” , és volt annyi intő, hogy győzzem számolni. Miért nem szólsz, te firkász, hogy azzal az „ohne” -val még sehová se jutottam? Németből ma is csak puskával men­ nék át a vizsgán. Emlékszel a Peislire, én mindig tőle kaptam. A z érettsé­ gire is felkészített. Tele volt a zsebem lövedékkel. Egyet-kettőt elsütöttem, és megvolt a hármas. N yilván nem ok nélkül löki ki magából a szervezet az idegen anyagot. Hát, nem különös? He megfeszülsz, akkor se megy. Nincs közöd hozzá és passz. Végül is, mit csinálhatsz, belenyugszol. És később rájössz, mélyebb oka is van. A z ellenszenv kialakul, de nyakig benne vagy, téged fejez ki, mindenestül. Aztán csúnya képet vágsz. Aztán valakinek ez nem tetszik. És példának okául mehetsz a sittre. Vagy félre­ tesznek, mint az üres lekvárosüveget a háziasszony. Megállni egy asszony­ nál, arra nem jutott időm. Csak bajt hoztam volna rájuk, keservet. Mi ha­ tan voltunk, négy fiú, két lány. E gy fiúra befizetnék, de késő. E z kima­ radt, ez a Lenner kölyök azért is kedves nekem. Ha tudná, talán otthagy­ na. Amilyen rátarti, megtenné. Fegyvertárs, az igen, arra jó vagyok. Per­ sze, a múltammal együtt, az imponál neki. E z is csak érzés, mert nem szól róla egy mukkot se. Ha hallaná, mennyit szövegelek, nem is hinné el. K ét mondat, az már sok nekünk. Nem is kell több. De ez a fejtágítás az agyamra megy. Hogy miért? Am it ott láttam, még most se tudom felfog­ ni. Úgy látszik, tényleg öregszem. Pedig a java hátra van, ott akarok len­ ni majd. Hadd lássa az a Lenner fiú, arrébb lökhető azért még nem va­ gyok. Ha leírtak vagy ilyesféle, ahhoz nincs közöm, nélkülem tették. Lel­ k ük rajta mert van, akikkel másképp áll a dolog. Ha az ég dörög, szá­ mítanak rám. Mert van taktika is, egy firkász se lehet meg nélküle, lesöprik a térképről. Vállalkozó akad, olyasvalaki, akire nem is gondolnál. Ez a szép ebben. Figyelgetem, amit csinálsz, nem szakmailag, addig nem érek föl, de ha úgy van, mint nálunk a káderekkel, ahogy azokat értékelik, ke­ vés a jelentősége. Ha egy akol, egy pásztor, akkor minden azon múlik, kik felelősek a nyájért? Ez kétszer kettő, mégis összekutyulják. Te vagy az egyszemélyes vállalat. Ha tudnám, mi az irigység, irigyelnélek is. Egyszer kerültem a spiccre, hogy rámüssék, nem ebben a világban élek. Mondtam is nekik, igazuk van, ne forszírozzuk a dolgot. Majdnem kiütött az a kis cse­ tepaté. Vitázni, verekedni csak korrekt partnerekkel tudok. És ez hiány­ cikk, a pult alatt tartogatják. Bizonyára nálatok is így van ez. Akkor pe­ dig csináljuk a magunkét, így még lehet valami. Félreálltam, de ez csak látszólagos. M ert én ebben a világban hiszek, és ezt nem verik ki a fejem­ ből, nagykalapáccsal sem. És nincs az a pénz, hogy alább adnám. A hű­ ségről most ne lamentáljunk. Ízléstelen és gyanús, akár a melldöngetés. „ V i­ 6 �gyázz, mázolva” , én mindig erre gondolok ilyenkor. És az ő paripájuk a befutó, hidd el nekem. Hogy egy fityinget se teszek rá, egyértelmű. Hoszszú távon veszít, mert rosszul trenírozzák. Most lássuk a medvét, íródeákom. Nem stílszerű, te kiigazítanál, de megégette a pofámat ez az ügy. Ritkán fordult elő, hogy én valamin cso­ dálkozzam. Hol van az már? D e ez betette a kaput, mögöttem is. Csak úgy dörrent. Aztán csinálj vele, amit akarsz vagy tudsz. M ár harmadszor jöttem vissza ehhez a vállalathoz. A mi kis történe­ tünk enélkül hibádzana. Mindenki ismer és talán becsül is. M ég alsó­ szintű vezetést se vállaltam , csoportot vagy ilyesmit. Szegény öregem, mondogatta, a suszter maradjon a kaptafánál. H át én ezt úgy értelmezem, hogy van kötelezettség, belső parancs, amit teljesíteni kell. É s nincs vacakolás. hogy így meg úgy. Kérték, többször is, elvégre mozgalmi ember vagyok, régi motoros, ne utasítsam vissza őket. Így lettem bizalmi, nem nagy funkció, s még vállalható is, anélkül, hogy föladnád magad. Azt, amit képviselsz, amióta élsz. A fejtágításra a nagy aktívát három napig kivonták a forgalomból. A kultúrházban rendezték, ott csak a madárfütty zavarhatja a jónépet. Mennyit verekedtünk, hogy felépüljön. Valam ikor park lehetett, vagy sé­ tány, teli öreg fákkal. Az ilyesfajta összeröffenésre alkalmasabb helyet kívánni se tudnék. Mondom is Lenner Pistának. - Jó lesz egy kis kikapcsolódás. De mostanában semmi se jó neki, amit én mondok. Rázza a fejét, el­ lenkezik. - Nem pihenni megyünk oda. - Aztán miért? Szerinted? - Mást várunk. - N o csak. Nem sietek a válasszal. Had ülepedjen le a feje. - És kik azok? D e egyre tüzesebb a fiú. - Mindenki. - Jó , jó, de mit vártok? Elsötétül a homloka. - Ugratsz vagy hülyének nézel? Egyik se tetszik. M ár őszintén kíváncsi vagyok. M it akarhat ez a kölyök? Pedig sejtem. - N e lelkizzünk. Kérdeztem valamit. Az orrom előtt rázza az öklét, de vigyázatosan, nehogy feldühítsen. Minden szóba beleharap. - Nem elég, amit látsz? Pont neked. Gödörben vagyunk, ki kell mászni. Azt várjuk, hogy erről beszéljenek. M i a tennivaló? Nehéz pillanat volt ez, írókám. Mert hosszú a mese, istentelenül hoszszú és kanyargós. É s a kanyar mindig kétesélyes. Vagy felborulsz, vagy továbbmész. É s akkor kezdődik az igazi játszma. H a felborulsz, hogyan állsz fel? Egyáltalán felállsz-e? Ha tovább mész, és ez az izgalmas: merrefelé? A „hogyan” is másképp hangzik, élesebben, kíméletlenebbül. Egyszer azt mondták nekem, magadnak kell kitaposni az utat. Mástól ne várd. Csöndesen mondom. - Erről semmit se fogtok hallani. 7 �- Tudja, ha csöndesen beszélek, azt komolyan kell venni. Mert ez a végállomás. - É s te belenyugszol? - Bele. Átfogom a vállát, hogy megértsen. - Nincs több kérdés? - Nincs. Hozzád, nincs. - Ezt vártam. Fasza gyerek vagy, Pisti. Csak az is maradjál. És tudod, olyan voltam akkor, mint a sírásó, aki a saját sírját ássa meg, hogy oda temessék. Ugye, említettem már a generálszószt? A z első nap délelőtt ilyesfélét hallottunk. Igaz, némi kiegészítéssel, s ez utalt a negatív jelenségekre is, adatokkal illusztrálva a visszaesést, az ár meg a piac összefüggéseit, a szá­ munkra rosszul alakult és begyűrőző tendenciák hatásait. A kölyök rájön vagy se - ez az ő dolga meg a többieké - , hogy nagyjá­ ból ekörül táncolunk majd. Remélem rájön, és megtanul várni. Mert hidd cl, érdemes. M ajd ez a tantusz nálad is leesik, vén szivar, te íródeák. Itt a csattanó, röhögj ki, rászolgáltam. Vagy megszolgáltam, a fene tudja. A tanulságot rádbízom, ez a te szakmád. Ebédszünet van, kajálunk. Nézelődöm, hogy felszabadult a társaság, mintha kiránduláson lennénk. Valamikor szerettem zabálni, de az ulcus el­ vette az étvágyamat. A z egyik haver, jó cimbora, csak úgy odaszól: „T e Á d i - ők így szólíta­ nak, a Szikorásról fogalmuk sincs, pedig azt jobban kedvelem - , hol a főnökség?” Hát, hol lenne, mondom neki, itt valahol, köztünk. Nyisd ki a csipád és egyél. A haver eszik, én elindulok, mint az alvajáró a háztetőn, a főnökség után. De úgy, hogy az a kölyök véletlenül se lásson. Így megalázva, ki­ ütve, tehetetlenül. Mert a főnökség különszobába vonult, táplálkozni. Hol élünk? Ezt ismételgettem makacsul és folytonosan, míg kihűlt a szám, mint a haldoklónak. Tudtam, ha bemegyek, mindent elrontok. Nem az asztalt kell rájuk bo­ rítani. Az kevés, ennél több kell, hogy észre térjenek. Végigültem a három napot. De kosztolni a sarki bisztróban kosztoltam. Az ulcus is jó valamire. Kösz, hogy meghallgattál. Leöntünk egy üveg sört, aztán hazamegyek. Ú gyis hűvösödik és kell a kondíció.” Tél van, a hó fekete subát visel és őrzi az álmainkat. Ha legközelebb ta­ lálkozom Szikorással, megkérdem tőle, mi a véleménye rólunk? És mi a tennivaló? Azután lejegyzem, hátha elolvassák. 8 �9 �K A R Á C S O N D I IM R E A napokról A napokról kellene beszélni. a napokról, melyek úgy kezdődnek, mintha végetérnének éppen. Alszol, vagy fölébredsz: oly egyremegy. Igen: az ilyen napokon nem számít: ébrenlét, álom. - A z ilyen napokon ki kell gyalogolni a Világból. A táj, a helyszín, ahová indulsz: nem érdekes. Igen, esetlegesen egy esetleges tájban. Mondom, a tájban minden esetleges. - Sőt, maga a táj is. Kigyalogolni, kilebegni. S keresni valamit. Valam it, ami azért adott. E g y fa például Azonosulni ezzel a fával. Nincsenek szemek, kezek, fülek. Nincs nyelv. És nincs orr. - Megkeresni a föld és a fény ízeit. - Így fölmagasodni; így földolgozni, így átértékelni mindent. M it érsz, látványod mit ér ebben a fényben? Mert látható vagy. Minden leveled jól megkülönböztethető. A szabályos, nedves erek is, a hajszálerecskék. S lenn, lenn a gyökerek, hajszálgyökerecskék. Igen. Állni itt. Állni egyenest. 10 �Vagy meghajolni a szélben. - Hisz a szél úgyis megkeres. Belopódzik minden zegzugodba. S mint apró robbanások, a levelek szélein a csipkézett, finom súrlódások. Igen, ezek a napok ilyenek. Igen. Sétálsz, és fává változol. Mindegy, hogy hol, és mindegy, hogy mivé. Csak változol. Hagyjuk a fát. Légy most a fény. Légy, mint metsző, tiszta fény a moccanatlan levegőben, oly természetes és olyan távoli. Máris vagy: ami ragyog, s ami felragyogtat. Igen, konkrétságodból kilépsz. Tudatod ezer ágbogán, levelén zöld ágat bont lassacskán a fény. Igen. Sétálsz, és fává változol. Fejethajtasz a szélnek csendesen. Tudod: ez a nap csak arra jó: lengni, lengni a szélben zölden, s fényesen. Igen, itt ez a nap: indulj, gyalogolj ki belőle. Rugaszkodj cl ferdén, furcsa szögben. Tovalebegni itt a furcsa délelőtt. Eltűnsz, s mégis ittmaradsz, mint metsző, tiszta fény a moccanatlan levegőben. Oly természetesen, és olyan távolin. Kívül rajtad a világ, s mégis tebenned ragyog fel minden levél, és minden erdőknek rengetegje. II �CSO RBA PIRO SK A Utazás Most, hogy szemhéja redőnyét lehúzta - halott húsnak tekinthetik. Dönögnek az aranyoszöld-színű húslégytekintetek, mégsem nyitja föl a szemét. Nyi­ tott arcát feléjük tartja, s azt gondolja - Nesztek, másszátok végig, kóstolgassátok, vegyétek számba hibáit, fogyatékosságait, nem tudom eldugni előletek! Csak el ne aludjak - fut át a fején az alvóknak leesik az álla. Kislány volt még akkor az anyja vele szemben az ülésen nagyon fáradt és ha alkalma adódott leülni azonnal elaludt mint akinek a percekkel is spórolnia kell a feje furcsán félreesett aztán az álla hihetetlenül mély­ re elhagyta az arcát nézett az anyja lelógó állapcsára tátott szájába ahonnan furcsa hörgésszerű hangok jöttek meghalt egészen biztosan meghalt és nem peszi észre senki a másik négyes ülésen kirántott csirkét falatozott a négytagú család kövérek voltak és mohók sikítani kezdett sikítani olyan megállíthatatlan erővel ahogy a gáz surrog ömlik ki a túlnyomásos vaskupak alól a mozdony tetején az anyja kinyitotta a sze­ mét és szájonvágta hála istennek hát mégis élt Nem fogja leejteni az állkapcsát, nem fognak a szájába nézni, a motyogását hallani, nem alszik el. Csak ül, behunyt szeme mögé barlangba zárva. Bizto­ san nézik, számbavehetően mindenekelőtt a K E C S K E S Z A K Á L L A S aki vele szemben ül, a K A T O N A , aki átellenben az ablak mellett és a PARASZTK ÉP Ű , a katonával szemben. Hat szem fürkészi egyszerre. K i kéne nyitnia a szemét, de akkor a gondolatai is látszanak rajta. Az arca, sajnos, nem felel meg annak a követelménynek, amit ez a tudathasadásos, kettős könyvelést végző világ ab ovo elvár tőle: nem maszk, nem páncél, lüktet, átlátszó kígyótojás. Továbbra is bezárt szemekkel ül a helyén. Az ab­ lakon át egy állomás kocsmasápadt fényei, egy hóember torzója. A vonat megdől, lassít, leszállnak, aztán újra tovább indul. A kettes ülés külső szé­ lén ül, ha ott nincs hely, le se ül soha, belülre nem, belülre soha, ha üres a kupé akkor sem, még mellé ülhet valaki. Egyszer mellé ült valaki és szembe is ketten az alkoholtól már megle­ hetősen magas volt a kedvük és az önértékelésük sorompók nem voltak így természetesen azt sem érezték amit ő emelt maga köré a könyvvel amit nyitva tartott az ölében és a figyelemmel a testtartással mely kife­ jezte elmerült valamiben azok főleg a mellette ülő - neki fsak a nadrág­ ja szürke szövetét látta és a félcipőjét - ebből találta ki a többit a har­ mincöt-negyven évet a széles arcot ja hangból az elnagyolt siettében megmunkált durva vonásokat talán himlőhelyek is csúfították a féfihangok belecsipkedtek verebek la fán lógó szalonnadarabkába mintegy próbálgatva mennyi jut nekik s elég erősen van-e rögzítve H O G Y O L ­ V A S H O G Y O LV A S U G Y A N C SA K JÁ T S S Z A A F E JÉ T M IL Y E N C SIN O SK A U G Y A N H O V Á U T A Z IK E G Y E D Ü L I L Y E N K É S Ő N 12 �H IS Z E N M E G K IS L Á N Y E Z D E M E G M IL Y E N A K E D V E M R E V A L Ó L E N N E N E M C S A K A K E D V E M R E M ÁSH O V A IS tizen­ nyolc sem v olt még mindig vasárnap este utazott vissza hétfő reggel hatra benn kellett lenni a gyárban de soha nem akarózott délután el­ indulni otthonról maradt az esti vonatra a hangok ismerősek voltak saj­ nos egyedül-utazásai ilyen hangok elé aggatták folyton például amikor főtt kukoricát evett az öt kamasz harsogva csámcsogni kezdett röfög­ tek hörögtek mint a disznó N E K U C U K Á M K UCU N E KUCU vagy a parkban amikor a z ö cseivel üldögélt a strand után a vonatra várva körtét ettek szép kásás körtét alig telt ki a pénzéből a negyed­ kilót nyomó két darab a két öccse összekente az arcát meg az ingét vele ID E N E K Ü N K IS A B B Ó L A K Ö R T É B Ő L K IS A N Y Á M VAGY E G Y K IS P É N Z T M E R T K Ü L Ö N B E N M E G B A B R Á L UN K ketten voltak az egyik talán még tetszett volna is neki ha máshol találkoznak máshogy milyen csalóka is az emberi arc a kétéves öccse sírni kezdett a három évvel idősebbnek csak a szája görbült a magasabbik megtekerte a kicsi fülét az alacsonyabbik pedig a lány combja közé markolt egy po­ fon az öccse fülét nyúzónak a másik röhögött a pofont visszakapta újra adott egyet remegett a keze kicsikre sikerültek amiket adott de érezte ahogy a fiútenyér alatt fájdalmasan feljajdul a bőre megcsendül a füle végigpofozták egymást a sétányon erőtlen pofonjai ellenére végül is eltakarodtak nyár vége volt körben a parkban ültek mintha nem történt volna semmi öcsi a nagyobbik azt hajtogatta: H A IT T L E T T V O L N A A K IS B IC S K Á M H A IT T L E T T V O L N A A K ISB IC SK Á M a könyvet kiemelték a kezéből ekkor nézett föl először de az arcokat: a koponya csontszerkezetét a vonások jellegét a haj és a szemek színét nem rögzítette magában csak azt ezek itt most jót akarnak szórakozni vele átellenben ültek tömve volt a kupé természetesen senki sem fog közbeavatkozni fogta a táskáját benne egy darab szalonna néhány könyv és tiszta fehérnemű - ki akart menni a férfiak összerakták előtte a lábukat és heherésztek M EGVAN A M A D Á R K A N A K IS A N Y Á M H O VÁ O L Y A N G Y O R S A N T A L Á N N E M T E T S Z IK A T Á R S A S Á G U N K A PO ­ FÁ N K A PO FÁZM ÁN YU N K? átellenben ültek tömve volt a kupé visszaült igyekezett hozzászoktatni a hangokhoz az orrunk hamarabb hozzászokik a bűzhöz mint ezek a dur­ va hangok aztán hozzányúltak a mellette ülő vastag mozdulata K É R E M H A G Y JO N B É K É N N IN C S K E D V E M SZÓ RAKO ZNI E N G E D JE N E K K I IN N E N K ISK U R V A . H O G Y M E G JÁ T S S Z A M A G Á T ekkor pofonvágta a félrészeget mindenféle tudatos elhatározás nélkül ta­ lán csak a parkbéli eset idéződön fel a jobb kezét mozgató idegben amikor is ez erőtlen pofonokkal sikerült kivédenie \a rosszabbul is vég­ ződhető támadást K IH A JÍT A L A K A Z A B L A K O N K IS K U R V A H O GY M ERTÉL E N G E M M E G Ü T N I? és már majdnem az arcán a pofon a másik ket­ tő talán józanabb volt vagy kijózanodott a fordulattól mert lefogták a társukat nehéz volt a város közelgett fölállt és elindult az aluljárón át az albérlet csöppet sem hívogató rongypokrócokkal takart szobája felé 13 �Kinn ült az ülés szélén. Ha jön valaki, maga mellé engedi bentre, az ablak­ hoz, az emberek általában azt szeretik, csak ő nem. Klausztrofobiás vagyok mondja, ha ismerősök kérdik, pedig ez nem fóbia, csak örökös védekezési reflex. A támadások egyébként a fiatalság elmúlásával egyenes arányban csökkentek, illetve udvariasabbak és könnyedebben elháríthatok lettek. Jó az öregasszonyoknak, akiknek nincs is nemük, szoknyájuk alatt fonnyadt húsliliom; megőszült orchideák csábító illat nélkül, semlegesneműek mint az oroszban az ablak, átlátni rajtuk már egy másik világba. Ha majd egyszer öregasszony lesz, nem érdekel senkit, nem nézegetik facér szemekkel, talán akkor jobban hasonlíthat önmagához és magafeledőn ejtheti le az állkapcsát, hogy fogatlan sorvadt ínyébe, hegesedett torkába nézzenek. Mert nem lesz, aki nézze. A K E C S K E S Z A K Á L L A S értelmiségi lehet. A szakáll méginkább meghegyesíti faunarcát. Fekete bőrkabátot visel, elegánsan elnyűttet. Vadonatújat csak a parasztok hordanak, azoknak nem igazodik a testéhez, ezéhez itt hozzásimul. A fekete bőrkabáthoz fekete haj, a nadrág talán farmer, mementóul a hatvanas évekbéli fiatalságára, immár mindennapivá semlegesedve. A keze finom. Fürkész szemei is értelmiségire vallanak, ámbár lehet.. . Kinyitja a szemét, rajtakapja a K E C S K E S Z A K Á L L A S T a pillantáson. Mégiscsak jó, hogy nem engedtem kinyílni a számat - gondolja. Ámbár miért ne? Miért vannak emberek, akik a legvégső pillanatig állandóan összeszedik magukat, mások előtt sohasem engedik lazára abroncsaikat? Én is közéjük tartozom. A K E C S K E S Z A K Á L L A S már nem néz rá, meghatarozhatatlan pontot fixíroz a tekintete, de természetesen az ember száznyolcvan fokig látja körben a világot, ebbe ő is belefér. A K E C S K E S Z A K Á L L A S kezébe veheti a bonc­ kést, föltárhatja őt és diktálhatja belső jegyzetelőjének: nem: nő kora: 24 -30 között alakja: csinos lehetett, de már nem vigyáz magara ruházata: diszkrét, úgy látszik a pasztellszíneket kedveli. Nincs rajta mintás holmi, csupa egyszínű (lehet ebből következtetést levonni?) arca: keskeny, vékony csontozatú, haja szőke, szeme kék bőre: közepesen ápolt, de finom keze: vékony, kecses, a körmök tiszták, kicsinyek és szép formájúak, a kezet láthatólag munkára használják, az erek a kézháton kiemelkednek a bőr felszínéből ékszer: nem visel. Újból kinyitja a szemét. A K A T O N A és a P A R A S Z T K É P Ű beszélgetésbe elegyednek. Feléjük néz, mintha figyelne, pedig csak azért néz arra, mert messze vannak, a K E C S K E S Z A K Á L L A S pedig közel, túl közel. - Lehet, hogy orvos? Ha valami tárgyat melléje kellene festeni, az csakis egy sztetoszkóp lehetne - egy hát fölé hajolva hallgatózna. Á , az orvosok nem utaznak vonaton. És ha orvos, akkor mi van? Nem valószínű, hogy ép­ pen orvosra van szükségem - tűnődik. Akkor ott a három alkoholos befolyásoltságú egyén ellen arra lett vol­ na szükség hogy láthatatlan öklökkel behúzzon nekik vagy egyszerűen mint a fővő víz átalakuljon robusztus óriássá és akkor ehelyett könynyekkel mosta az arcát a tehetetlenség a düh a női lét kiszolgáltatottsá14 �ga valaki m egérintette a vállát meg se nézte az arcot annyira váratlan volt fölajánlotta, hogy bekíséri a rendőrőrsre ott van az állomáson térjen v issza ő szemtanúja volt az egésznek és mélységesen elítéli azt tó három alakot a váratlan dolgokra mindig váratlan módon reagált meg­ fordult visszament az állomás végében levő szobáig a férfi közben megragadta a pofozkodni akarót és egy rendőr azt is becipelte a férfi a szemtanú aztán eltűnt az egyszál csupasz villanykörte rafináltan szegé­ nyes és lemeztelenítő fénye alatt álltak a pofozós meg ő a rendőr az asztal mögött jegyzetelt megkérdezte a tényállást mi a tényállás kérem? ha otthon a gyerekei hajbakapnak akkor is ezt kérdezi vagy ez kizáró­ lag a rendőri egyenruhához tartozó kifejezés azzal együtt veszi föl-le föl-le? megfelelő ruhához a megfelelő kiegészítőket őutána a pofozós kö­ vetkezett a magatartása ekkorra egészen megváltozott a felelőtlen jó­ kedvnek a kötözködni vágyásnak a kivagyokmivagyok enyémavilág vi­ selkedésnek nyoma se volt alázatos lett és szolgálatkész kérem én o tth o n ö n kén tes rend ő r vagyo k kérem É N A H Ö L G Y E T IG A Z Á N N E M IN Z U L T Á L T A M N E M V O L T S Z Á N D É K O M B A N A K IS H Ö L G G Y E L T IS Z T E S S É G T E L E N Ü L V I­ SELKED N I N EKEM KÉREM HÁROM K IV Á L Ó D O LGO ZÓ JE L V É N Y E M V A N ő csak nézte jó lett volna arrébb pöckölni mint az albérleti konyhában az esti csöndben előmászó fényes páncélzatú százlábúakat egy szerelmes százlábú szépnek látja a másikat nem min­ dig az emberi szempontok a leghumánusabbak a T É N Y Á L L Á S akkor fölállt az íróasztala mellől és nekiszegezte a kérdéseit: M IT K E R E S E T T E G Y Á L T A L Á N E Z E N A V O N A T O N ? K É R E M A S Z E M É L Y I IG A Z O L V Á N Y Á T ! ÚG Y T E H Á T M A G A N IN C S F É R JN É L ? M IT K E R E S E T T E G Y E D Ü L A Z Á L L A N D Ó LAKÓ H ELYÉTŐ L N EGYVEN H ÁRO M K IL O M É T E R R E IL Y E N K É S Ő I ID Ő P O N T B A N ? M IÉ R T N E M A D É L U T Á N I Ó R Á K B A N É r k e z e t t v is s z a á l l ít ó l a g o s a l b é r l e t é b e ? kezdett az az érzése lenni hogy ő követett el valami bűnt a mellette ál­ ló pofozós megdicsőülése egyre nyilvánvalóbb lett A Z E L V T Á R S Ö N ­ K É N T E S R E N D Ő R H Á RO M G Y E R M E K É D E S A P JA KÖ ZÉP­ SZ IN T Ű B E O S Z T Á S B A N A Z E G Y I K Á L L A M I G A Z D A S Á G N Á L egyre nyilvánvalóbb hogy olcsó kis kurvának nézik. Elaludt a villany a kupéban. Ezt behunyt szemeivel is érzékelte. A kecske­ szakállas kinézett az ablaküvegen, erősen esteledett, most már kevésbé éles a cellafény, elárvult arca valamelyest védelmet nyert, már lazíthat megfeszített arcvonásain, talán már nem tűnik át annyira rajta az odabenn fejlődő hüllő, a kígyótojás. A KATO NA megszólalt: L E G A L Á B B SZ U N D IK Á L H A T U N K N Y U ­ G O D T A N A P A R A S Z T K É P Ű N E K E M M IN D E G Y É N A T É V É E L ŐTT IS M EG A LÁ M PA A L A T T IS T U D O K A L U D N I Ü L V E E G Y S Z E R M ÉG Á L L V A IS A M IK O R ... A K E C S K E S Z A K Á L L A S viszszafordul az ablaktól és újra őt nézi. A félhomályban ő is lazábbra engedi magát. MIT C SIN Á L M IN D E N K I A Z A L A G ÚT B A N ? V A N A K I A Z O RR Á T P IS Z K Á L JA ? V A N A K I M E G V A K A R JA A FEN EKÉT. V A N A K I A K E Z E T A K A R Á S A N É L K Ü L ÁSÍT. 5 1 �A SÖ T É T SÉ G SZ A B A D S Á G IS, N E M C SA K F É L E L E M . Miután az ügyben n em akart feljelentést a pofozós bocsánatot kért a kishölgytől hangsúlyozva hogy ő csupán tréfálkozni akart beszélgetni és hangos elvtársozások közepette eltávozott a tizedes elvtárstól aki viszszaadta a személyi igazolványát de a szeme nyilvántartásba v ette A vonat megáik. N EM V O LT T Ü L FIN O M F É L M U N K A - így a K A ­ TO N A. A lámpa hirtelen kigyulladt, elviselhetetlenül égetett, 60 wattos izzó Nap volt, de nem melegített, roncsolt káros sugaraival - az arcvonásai újra sündisznóállásba rendeződtek, figyelem és elhárítás. A P A R A S Z T K É P Ű elköszönt és leszállt. A fény újra kialudt. A K E C S K E S Z A K Á L L A S előrébb csúsztatta az ülésen a fenekét. Térdei így egyre közelebb kerültek a nő térdeihez, de még nem értek hozzá. Amikor elhagyta a rendőrörsi szobát - a fiatalember a buzgálkodó szem­ tanú melléje szegődött hazáig k ísérte H A E S E T L E G A Z A B IZ O N Y O S S Z E M É L Y A R R A V E T E M E D N E , É N M IN D E N E S E T R E M E G V É ­ D E M M A G Á C S K Á T aztán csalódott dühös képpel távozott amikor szolgálataiért nem invitálták az albérleti nyikorgós rugózatú sezlon öb­ lébe de legalább nem pofozkodott A térde a térdéhez ért. Mintha véletlen lenne, finoman. Hosszú az út, a K E C S K E S Z A K Á L L A S unatkozik, tehát játszik. Azt játssza, hogy kikezd a szembenülő nővel. - És én mit játsszak? Hogy nem veszem észre? Hogy elhárítom? Hogy ha­ gyom? Hogy bátorítom? - kérdezi magában. Egy kicsit vár. A férfitérdek igaz a vonat mozgására is fogható, igaz a lábakat takaró nadrágon keresztül - de párbeszédes kapcsolatba kerültek a női térddel: H A JL A N D Ó V A G Y ? H A JL A N D Ó ? K Ö N N Y E N V A G Y N E H E Z E B B E N ? N EM É R E K RÁ SO K Á IG V A C IL L Á L N I! Játsszuk le a partit fejben! - gondolja. Én otthagyom a térdemet, te még közelebb teszed a tiédet, esetleg enyhe nyomást gyakorolsz rá, én még min­ dig hagyom. Fölnyitom a szememet, rádnézek, te rám nézel, sóhajtasz, aztán megkérded: M E SSZ IR E U T A Z IK ? én válaszolok, a térdek maradnak és folytatják intim dialógusukat, mi pedig eme térdek fölött konvencionálunk: M AR A V IL L A N N Y A L IS T A K A R É K O S K O D N A K P E R SZ E HA A Z E M B E R F Á R A D T A F É L H O M Á L Y S O K K A L K E D ­ V E Z Ő BB HOSSZÚ Ú T JA V O LT? É N IS O D A UTAZOM M E G E N G E D I, H O G Y M E G F O G JA A K E Z É T N A G Y O N E M L É K E Z ­ T E T V A L A K IÉ R E A K E Z E IL Y E N FINO M SZABÁSÚ K Ö R M Ö K E T R IT K Á N L Á T A Z E M B E R HA M ÁR ÍG Y Ö SSZ E B A R Á T K O Z T U N K Közben a térdek egyre bizalmasabb viszonyba kerülnek egymással, bőrük leégeti a ruhadarabokat kettőjük közül. E N G E D JE M E G H O G Y BEM U T A T K O Z Z A M K É P Z E L JE NINCS CSA T LA K O ZÁ SO M FO G A LM A M SINCS H O L FO ­ G O K A L U D N I H A JN A L ÖT H A RM IN C IG (Nem, ez így túl durva) M EG EN G ED N É HOGY A K ÉSEI Ó R Á K E L L E N É R E M EG IN V IT A L JA M E G Y POHÁR IT A L R A ? Látod K E C S K E S Z A K Á L L A S , akár a végjátszámig eljátszom, döntetlen 16 �lesz, vagy mattot adsz és még elárvultabb maradok. Ne, köszönöm, elég volt a két balul sikerült házasság. Tudom, hogy nem egyforma minden férfi, de nekem egyformán sikerül eltolnom a dolgokat. Ezért hát ne vedd zokon kedves K E C S K E S Z A K Á L L A S , hogy finom közeledésedet még finomabban elhárítom, arrébb húzódom, megigazítom ülőhelyzetemet, nincs kedvem most az efféle játékokhoz. LÁTO M A V É G É T , LÁTO M A V É G É T , az a baj. HA TU D N Á D M E G L E P ŐE N K E Z D E N I, A K K O R T A L Á N . . . Persze el kellene találnod, hogyan akarom. T A L Á N S Z Á JO N C SÓK O LN Á L V A G Y L E H O Z N Á D A CSIZM ÁM C IP P Z Á R JÁ T ÉS M EG SIM O G A T N Á D A LÁ B A M A T V A G Y A D N Á L E G Y Ü V E G Á S V Á N Y V IZ E T , SZO M JAS V A G Y O K . A vonat zökken, megáll. A fény újra belehasít a bőrébe. A K E C S K E S Z A ­ K Á L L A S megreszeli a torkát, aztán megkérdezi: M E SSZ IR E U T A Z IK ? - Istenem mennyi fáradságotokba kerül - főleg fantáziátlanabb nemtársaitok­ nak - ez a becserkésző, óvatosan vagy vagányabbul közelítő hajtóvadászat. Igaz, a rutin egyre nagyobb, viszont a M Ó D O ZA TO K A K O R R A L B E ­ S Z Ű K Ü L N E K - és az előírt illemtan, a szertartás íratlan formája szerint folytatjuk - férfi és nő - egymás körül táncainkat, mint a francia négyesben, hogy aztán az ágy után minden K IÉ G JE N , E L A L U D JO N , BEM O CSK O L ÓD JO N . Inkább nincs kedvem a férfiakhoz, most nincs, a harmadik válást már nem akarom. Az elvált asszonyokon ott a jel, a S A JÁ T K A N hiánya, az elhagyatottságuk, őrizetlenségük, kielégítetlenségük. Prédák, cédák - a szóala­ kok valami eddig föl nem ismert törvényszerűség és titkos kapcsolat alapján hasonlítanak egymásra. E Z Z E L A V O N A T T A L Z -IG UTAZOM . Remélem a válaszom keménysége és korlátozottsága, ki nem tárulkozása jel­ zi, hogy a válaszadó is kemény, ki nem tárulkozó és sajnos: korlátozott. A K E C S K E S Z A K Á L L A S begombolja a bőrkabátját. K EZ É T C SÓ K O L O M , T O V Á B B I J Ó U TA T! Leszáll, eltűnik a higanygőzlámpák ködöt szeldeső fényében, egyre meszszebb. Az agysejtjeiben tárolt információk és leképezett dolgok között mér­ hetetlenül kicsiny helyet foglal el a véletlen útitársnő - T A L Á N L E H E T E T T V O L N A B E L Ő L E V A L A M I HA N EM IL Y E N M ORC L E H E T H O G Y P R E M EN ST R U Á C IÓ S N A P JA I V O L T A K IG E N M IN D E N A T A L Á L ­ K O ZÁ SO K ID Ö Z ÍT E T T S É G É N M Ü LIK E Z IT T E N ID Ö ELTO LÁ SO S V O L T PUFF N EM R O B B A N T FÖ L - azután a gondolatmenet véget ér, mert a K E C S K E S Z A K Á L L A S hazaért, az útitársnő képe a vonatfüttyel együtt elenyészik. A nagy állomás fényei. Kabátját begombolja, alulról a második gomb laza, meg kell erősíteni, majd ha hazaért. V A N -E B O R D Ó C ÉR N Á M ? A dolgok végül másként is történhetnének - ezt az ember be­ látja, ha eléggé bölcs ahhoz, hogy túlélje a meggondolatlanság fiatalságát. A D O L G O K M ÉG IS E G Y F É L E K É P P E N TÖ RTÉNNEK M IN D IG E Z A Z E G Y F É L E V Á L IK A Z T Á N M E G M Á SÍT H A T A T LA N N Á TEH ÁT T Ö R V É N N Y É . A K E C S K E S Z A K Á L L A S megszólította, mert a kupéban el­ aludt a villany, mert hosszú volt az út, mert csak ketten voltak a négyes ülésen, mert arcán ott volt a férfija nélkül élő asszony árvasága, hiányérzete, páncéllal takart hiányérzete, amely a férfiaknak mégis a szemébe süt. ÉS M ÉR T M ÉR T N E ? A T T Ó L M É G T IS Z T E S S É G E S M A R A D A Z E M B E R HA S Z ÍV E S S É G B Ő L L E F E K T E T E G Y N Ő T S Z ÍN T E S Z ÍV E S S É G B Ő L 17 �G U LA Y ISTVÁN Utazás fiamhoz, Pestre (Kazinczy Ferenc emlékére) Fiammal aznap a Rózsák dombjára vettük utunkat. Midőn a hegyen keresz­ tül mennénk, gondozott kertek tűntek szemembe, itt kissé franciásak, ott Angliát vevék mintának, amott a régi magyar kúriák árnyékot adó lombos fá­ it kedvelék, mindenütt nyírott gyep, formás rózsafák, boltívek, teraszok, gaz­ dag, nagy térség: Buda. Szerelmek ígérete, amerre pillantok, perzsa nők: se­ bes érzékeik észreveszik, ha megáll rajtuk a szem, mozgásuk pompás órák kedvezését sejteti, dogmák nem kötik őket, csókjuk, mint láttam, kacag. Fiam, maga is kisded öreg, ide-oda lódítja figyelmem, lássak csodát. Nem kérkedik, útikalauzom csupán, mint ilyen pirulni látni vágy e mesés gazdag­ ságtól, s mi avval együtt jár, az ízléstől, könnyedségtől, az egészségtől, mi csillog emberen, madáron, növényen. Mulattatott a kirándulás: sehol kökény, galagonya, parti lapi, torma, papsajt, pangó vizen leledző békanyál. Hama­ rább tűnik elém egy-egy nadrágos női vénség, irtózatos mázolatban, ágaskodó tomporral, hatalmas keblekkel, ami bőségre valia, s arra, mit a bőség elvé­ gez becsvágyban, önhitben. Idealizáló világ volna ez kedve szerint, mégis inkább pajkos látvány. Láttam borjúlányokat is, ahogy fejüket vetik vidáman nézésünkre, öntudattal. Elénk, vagy mögénk pillantának, mint koldusszegényeknek szoktak azok, kik keveslik a füvet saját rétjükön, s hát annál inkább szeretik, védik. Elringatott szemlélésük, ügyetlen dölyfük. Legyeskedtem valaha én is őkelmék körül, faggattam őket, kisasszonyokat, mivégre gömbölyödnek, miféle szerep az, amit játszat a természet velük? Hálásak voltak, kacarintottak, de gőg nélkül, a legszebb robotosok valának életem­ ben, csak szeressék őket, szeressék, szeressék! Nyakamba borultanak, ott ma­ radtak hosszan, úgy pihentek férfikíváncsiságomban, két felvonás között, ér­ telmét lelve életüknek. Előbb el-elandalodtam az ifiasszonyok láttán, amint büszkén kocsijukba szállanak, a kaput nyitják, kutyájuk apportírozzák (csípejük, fenekük apró, mellkasuk azonban akár a huszároké, mint azokon az idealizáló képeken, ami­ ket a természetet nem ismerő dilettante festők pingáltak a szalonokba), aztán inkább azt figyelém, ahogy a fellegek megszűrék, selymessé tevék a nyári tündöklést. Az üde levegő szédített, eloszlatá vén fiam csődülő sza­ vait: kik lakják e házakat. Ne higgyem, hogy valami hírességek, többnyire kereskedők, jó orrú emberek, meg azok leszármazottai, akik már hivatalban ülének, vagy inkább terpeszkedének, hívén híve, hogy a birtokuk tudások gyümölcse vala. Míg fél füllel hallgatám, észrevevém, hogy szavai valaha az enyémek voltak, mikor még kormányozni véltem intésimmel, bőjtre biztatva őt, az életre éhes kölyökfarkast. Különb ifjú férfit nem ismertem hajdan nálánál; megszegte minden pa­ rancsolatomat, mégpedig oly’ sistematicusan, amiből filozófiával kitetszett, mintléte tiltakozik az értett dolgok ellen, s én behúnytam szemem, bízva az értett dolgok lázadásában, mi a világot előbbre viszi. Vigasszal tömtem vol18 �na tele a tarisznyáját, remélve, így jobban bírja majd, erős lélekkel tűri a csapásokat, mikre a nagy lelkek születnek. Nyugalomban szenvedőt, véltem, jobb fiamban látnom, mint bukásában vergődőt, mégis boldogan sírt lelkem, tapasztalván, hogy fittyet hány intelmeimre. Titokban, nem szólván neki, ál­ dásommal kísértem útján. Jól számíték, gondoltam, amint a hegyen terelgetett, mutogatva a paradi­ csomi tájat, a virtusszámba menő építményeket, a gyümölcsfák övezte fürdőmedencéket, a nem is e világi derűt, mely az utcákat belengte. A görög nyelv ilyen: idegen hajósok tiszta tekintete világítja át, nem torzítja zavarossá ma­ gány, befelé tekintő világözvegység. Nem magának beszél, hanem a hajózó útvonalak mentén élő valahány népnek is: értsék. Szerencséjét a görög en­ nek köszönheté, amint tiszta erkölcseit. Nem úgy a cifra, bujálkodó Róma, mely dölyfével ledöfé magát híveivel együtt, szomorújátékra kényszeredve a templomokban, Jézus kínszenvedésén szenvelegve, s annak fájdalmát letud­ va a keresztvetéssel. Csak hetvennégy éves levén sajnáltam mellettem kaptató negyvenkét éves, fújtató, levegőt happoló, kopaszodó, őszülő fiam. Vajh engedné, hogy én ve­ zessem tovább! Mondhatnám, mik valánk emberék. Mi ez a séta itt a hegy­ re fel, e szökdécselés büszkesége bércein: apám, a mezőségről ide felka­ paszkodtam. De hamar feledém toluló bölcselmeim, látva, mint rokkant, vénült bele a nagy útba, mit otthonától idáig megtett. Adnék tán leckét neki az erő érzetéről, mi tűnteti, hogy a históriának ellenáll? Oktassam óhaj és szándék különbözőségéről, s hogy melyiket dédelgeti az Idő? A biológia munkájáról, mi az eszmék keresztezését az igazsággal kizárja? 1977-et írtunk, fiam barátjához csöszögtünk a hegyre fel, tanító és tanuló egy úton jártak, egymás mellett, de egymással szemben haladva. Ez akkor mutatkozott meg, midőn azon kaptuk magunkat, hogy megérkeztünk úti cé­ lunkhoz, a kényes palotához, s előttünk állt a halhatatlan férfi, kinek látha­ tására fiam felkészített, mondván: „ cancellárius fejű” , s ki első pillantásra mulattatta. A parancsolt esztendő szerint öltözött, státusa szerint udvariaskodott, odabent módja szerint fogadott, és igen megilletődött azon, hogy még élek. Jó szándéka, hogy vén barátjának, fiamnak, valamint apjának, nekem, kedvezzen, kiérdemelte kegyeimet: Leopold úrnak szólítottam, noha tudtam, hogy Gyula. Fecsegtem is, amint illik. . . Tették, mintha nem csodálkozná­ nak, bár persze csodálkozának, mi ütött belém. Fiam, a magába özvegyült, tereié gyorsan tőlem a szót az ékes házra, a fajansz kandallóra, a festményre, mely a falon lógott, cagliostrói görbült fejet bámítván fölénk, aztán bécsi kirándulásokra, ottani szerzeményekre, a bibliothecára, s nevezetes férfiakra, kik megfordultak előttem e helyt. A cancellárius fejű úr, kinek gondosan be­ fésült ezüst haja éles ellentétben állt az én bugris, forgókkal teli vidéki kopo­ nyámon növő fekete üstökömmel, udvariasan hallgatott, kissé mintha unatko­ zott volna attól, hogy Leopold úrnak szólítom. Ugyanígy tett seggig érő homlokú, megereszkedett hasú fiam, immár úriember levén maga is. Nem boszszankodott idétlen apján, mikor Leopold úr bort akarván tölteni, a vizes­ poharat tartám elé. Eme hegy, akár egy korszak, tökéletesen bevégezte dolgát: a lojalitás a személy nevét, hivatalát, lakását, festményét, kandallóját mesterezé, szeren­ csésnek nevezvén az órát, mely az érzékelhető, minden látást megérdemlő, meg­ fogható dolgokat a megfoghatatlanok fölé emelé. Hátborzongató memoriter­ ként osztva fel percekre az Időt, elütve minden órakor, hogy „a szép vétek 19 �jobb mint a nem szép nemvétek” (fiamtól és Leopold úrtól ilyeneket hal­ lék bor mellett), miről az a hiábavaló tanakodás jutott eszembe, vajon az Úr Isten az embert a Teremtés elején vagy a végén teremtette-e? Nem cso­ dáltam volna, ha szegény vén fiam s barátját megsújtatván a guta, azon kel­ lett volna e palotában sírva fakadnom, hogy ez idegen helyen egyedül ma­ radok. A csók jutott eszembe mégis, amit ezek az öreg hólyagok adhatnak ringó keblű, ifjú feleségeiknek: - inkább hímlő gyengítsen el, gondolám helyükben. Hiszen illetlen abban találni örömet, miben semmi sem fáj. Az érző lelket bántja az emberiséget lealjasodottságában látni, mikor az marhává részegedve forog, ha pénzt löknek neki. Végül, bár milyük volt, jó szívvel kívánták meg­ osztani velem, mégis szántam fiam, s vendéglátóm e pazarságban tanítás nél­ kül hagyni. Levezetvén őket a hegytetőről oda, ahol derekuk törve az aszszonyok epret szednek, haszonnal töltve így életüket, meghallgattatám velük, mint tolák reánk szájalva a magokét; igazságukat: a nagyságos fejedelmet szüvesen látnák, de nem a cancelláriusokat! Az emberiség háborúk és ka­ tasztrófák, tragédiák és nélkülözések, útkeresések és felfedezések, testet törő munka közepett szenvedett életre minden valamire való gondolatot, figyelmeztetém vén fiam és Leopold urat, ám annyira letaglózta őket a hétágra lán­ goló nap, hogy nem tudtak sem az asszonyokra, sem rám figyelni. Így itt lent lenniök sem látszott másnak, mint fárasztó ceremóniának. Mosolygának, mint emlékezetes eseményeken szokás, mely vidámabb, gondtalanabb jövő ígé­ retének jegyében zajlék. 20 �valóságunk Korszerűség és üzemi kulturális élet Most, amikor a lényegi változtatások napjait éljük, a végletek - már ahogy ilyenkor lenni szokott - a maguk természetes módján fel-felbukkannak. Hol csak a gazdaság forradalmi átalakítását emlegetik sokan, hol más részkérdések válnak központi témává - mint például az adó­ rendszer avagy mások a szűken Vett technológiai fejlődésünk lemara­ dásán keseregnek (okkal), s közben megfeledkeznek arról, hogy ez a „ fé ­ nyes szelek” időszakához hasonlítható, egész társadalmunkat velejéig átformáló tudatos reformfolyamat csak mindent egymáshoz kapcsoltan, egy­ másból eredeteztetve tudja teljes totalitásában megváltoztatni mai való­ ságunkat. Napjaink zavara részben abból adódik, hogy a „nem termelő” -ágazat háttérbe szorulása, mellékesként kezelése, egyszerűen nem tűnik fel, nem jelzi a kibontakozás szeplőit. Sok helyütt a termelés előrelendítését a kultúrán való megtakarításból vélik eredményesebben működtetni.. . A szerteágazó témakörről Herczeg Istvánnal, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár személyzeti és szociális igazgatóhelyettesével beszélgetünk. - A hosszabb távú politikai elgondolások abból indulnak ki, hogy alapve­ tő céljaink változatlanok: politikánk középpontjában továbbra is az alkotó emberi energiák, képességek kibontakoztatásának elősegítése, a társadalmi és gazdasági esélykülönbségek mérséklése, a közösségi cselekvés és felelősség, a társadalmi szolidaritás, a gazdasági, emberi f elemelkedés, s a mindezeknek teret nyújtó szocialista demokrácia áll. Könnyen belátható, hogy a gazdasági feladatok megoldása elkerülhetetlen, ennek kell elsőbbséget biztosítanunk. Tudniillik: csak a gazdaság megújulása, a megtermelt (jó minőségű!) anyagi javak nyújtanak fedezetet a szellemi va­ gyon színvonalas gyarapodásához. Ugyanakkor a gazdasági és (többek kö­ zött) a művelődési folyamatok szorosabb egymásraépülése, a köztük levő nagyobb összhang megteremtése alapvető gyakorlati feladat. A magam ré­ széről itt a konkrét, a napi teendőkre irányítanám a figyelmet - mivel a „szóbeli egyetértés” egyre inkább magyarázgatást jelent, sérüléseket okoz, mai léptekkel is nehezen behozható lemaradást szül a művelődés, a szellemi érté­ kek tartományában. Kevesen értik, hogy ebben a körben különben is nagyobb a sérülékenység! Előzmény: I . Marschall Miklós - Nyilas György: Gondolatok a munkahelyi szám) 2. Kerékgyártó T. István: Legalább a remény? (1988/4. szám) művelődésről (1988/2. 21 �Amíg a környező világban egyre inkább felértékelődnek az emberi erőfor­ rások, a szellemi-termelési ismeretek, nő a kutatás, a fejlesztés, a csúcs­ technológia ázsiója, sokoldalú a gazdálkodás a szellemi vagyonnal, összehan­ golt az ösztönzés és kényszerítés a gazdasági és művelődési folyamatok egymásraépültségében, addig a gazdálkodó szervezeteink körében megbízhatatlan kép jelenik meg a mindezeket hordozó valóságunkról. A művelődés poten­ ciális jelenlétét, hatóerejét a gazdaságban hajlamosak vagyunk túlbecsülni és ugyanilyen szenvtelenséggel „elbagatellizálni” . A bokros teendők, a fel­ kapott kategóriák kétségtelenül valós tartalmakat hordoznak, de lehetőséget adnak szójátékra, tetszelgésre, valós viszonyokat, jelenségeket tudatosan tor­ zító vezetői magatartásokra. A tényleges, másrészt a jövőben megalapozottan várható eredményesség közvetlenebbül függ a mai kulturális élet színvonalá­ tól, vállalati jelenlététől, mint ahogyan azt a gazdálkodás közvetlen irányí­ tói sokszor szemléletükben és gyakorlatukban hordozzák. Olyan hírek terjedtek el, hogy önök éppen árulják a művelődési házat! Ennek az épületnek, mint történelmi műemléknek is értéke van - nevezetes helye munkásmozgalmunk itteni történetének. Mindezt em­ léktábla is megörökíti. Igaz ugyan, hogy az intézmény szolgáltatási képe szinte évtizedenként változott. Volt egy hosszabb időszak, amikor szinte kocsmává züllött! Újabban értékes megyei vetélkedők, tárlatok, szak­ mai konferenciák helye, még HNF-kiscsoportoknak is működési lehető­ séget biztosít. M ilyen elképzelések vannak a ház jövőjét illetően? - A közelmúltban a vállalati művelődési bizottság kibővített ülésen - a kisközösségek, rétegek ajánlásait, észrevételeit igényelve - áttekintette a mun­ kahelyi művelődés helyzetét, fejlesztésének szükségességét és lehetőségeit. Ehhez apropót adott az a polémia is, ami művelődési házunk sorsának tu­ datos alakításával függ össze. Gondolom, itt helyben, sokak számára ismert, hogy a vállalat művelő­ dési háza a századfordulón épült. Állaga - a folyamatos javítások elle­ nére is - rendkívül leromlott. Szükség lenne a teljes felújításra. Ez mintegy 10-12 millió forintból oldható meg. Ügy látjuk azonban, hogy a félújítást követően továbbra is jelentkeznének működtetési problémák: részben a kor­ szerűtlen belső szerkezet, részben az ehhez időközben „igazodott” , sok vo­ natkozásban megcsontosodott, a vállalat és a munkahelyi közösségek igényeit, érdekeit alig számbavevő egysíkú és tartalmában is igénytelen „kultúrházi” tevékenység miatt. Mindezeket szem előtt tartva tartjuk egyaránt fontosnak a ház és a tevé­ kenységének a megújítását is. E célból folynak tárgyalások a jelenlegi mű­ velődési ház másirányú hasznosítása (esetleg eladása) érdekében. Az így be­ folyt pénzösszeget kiegészítve a vállalati hozzájárulással és hozzátéve a va­ sasszakszervezet felajánlott támogatását, mód nyílhatna egy vállalati kör­ nyezethez jobban kapcsolódó, a művelődési tennivalókat tudatosabban felvál­ laló közösségi ház megépítésére. Terveink szerint ez lehetőséget biztosítana arra, hogy a közösségi ház vállalaton belülről és kívülről egyaránt megközelít­ hető, vagyis nyitott legyen; munkaidő alatt és után is célirányosan szolgálná a kisközösségi és rétegrendezvényeket, a vállalati és a munkahelyi kollektívák közvetlen igényeinek kielégítését, mindenekelőtt a gazdálkodás javításával összefüggő képzési, oktatási formák szervezését, és így tovább. Elgondolkodtató, hogy egy japán vagy olasz gyár eleve csak úgy 22 �épülhet fel, ha biztosított a termeléshez mért járulékos kultúra intézménye gyáron b elü l! A gyárnak iskolái, továbbképző, átképző csarnokai szinte városrészek kulturális infrastruktúrája van s használják! Tud­ ják, ennek szívós működtetése nélkül, nem születik, születhet új gyárt­ mány. Ott tartunk tehát, hogy felül kell vizsgálni jövőnk érdekében a termelőszektorok és a kultúra v iszonyát, szükségességét. Ennek egyik kulcskérdése az általános humán és a szakosított, a termeléshez kapcso­ lódó és az azon túlmutató kultúra megújítása. Újmódi megközelítésben kell vizsgálnunk ezt a tartalmi viszonyt és jövőképet, mert elmúlt az az idő is, hogy a biliárd- és kártyaasztalok, hangszerek a zenekarnak, piros csizmák népitánc-csoportnak, söröző az ivóknak jelentenék azt, amiért sóvárognunk kell. Mert ha van is egyik-másiknak ma is értékhordozó jellege kicsit múlt századbeli és konzervatív nosztalgia mindez és nem több. Á tképzőapparátus, ne adj isten, számítógépek, naprakész szakmai folyóirattár, könyvtár, videostúdió, tudományos kutatócsoport, nyelvtanfolyamok és termékbemutató, galéria, színház és tanácskozótermi lehetőségek stb., stb., szintén egy mai termelőüzem létszükségletei. A z eszközök, a felszereltség egy ilyen gyárban nem a kiszolgáló segédmun­ kára épül! Az automatizálás, a robotok időszakát kell éljük. S ami megdöbbentő: óriási késésben vagyunk. Napjainkban a késztermék magán hordja a technikai és kulturális szint együttes képét vagyis az esztétikai elemet is. Ahol egy nikkelezett csavart összekaristoltak, minden más munka szinte megsemmisül. A szépséghiba ma műhibának számít, azaz eladhatatlan, használhatatlan a termék! - Felelőtlenség lenne, ha az anyagi gondok eltakarnák a többit, a néha legalább annyira nyomasztó (sőt, sokkal nyomasztóbb) gondokat. Mai éle­ tünk lépten-nyomon, egyre szélesedő mélységben felvetődő kérdése nemcsak az, hogy miből, mennyiért élünk. A hogyannak, a mikéntnek vannak nem pusztán anyagi hordozói is. Az anyagiak mellett mindig és mindenkor fel­ sorakoznak (sőt, sokszor fontosabbak!) a szellemiek, az erkölcsiek, mert lán­ golás nélkül semmi sem megy! A megszigorodott gazdasági körülmények, annak adottságai, működési módjai (jelesül a gazdaság nnyitottsága) egyértelművé teszik, hogy a végbe­ menő változások hatása alól nem vonhatja ki magát senki. A költségvetési takarékosság, a költséggazdálkodás szigorodása, az anyagi támogatások (és azok reálértékének) csökkenése, az új adórendszer kulturális szolgáltatásokat megdrágító volta, tehát az anyagi források szűkülése önmagukban is sürgetik a változásokat a munkahelyi művelődésben. A mi esetünkben is. A művelő­ dési ház üzemeltetési költségaránytalanságai együttjárnak az elavult, barát­ ságtalan szolgáltatásokkal, és az ennek következtében csökkenő igénybe­ vétellel. Ezért gondozzuk a funkciómódosítást, az intézmény korszerűsítését. Ebben a vállalati gazdaságvezetés kézzelfoghatóbb (konkrétabb) támogatást vár az irányító és üzemeltető politikai, mozgalmi szervektől. E lvi álláspontot tet­ tünk le az asztalra (a vasasszakszervezetére is), világosan megfogalmaztuk a támogatásra ajánlott művelődési törekvéseket, azok fő feladatait. Azokkal értünk egyet - helyileg és országosan is - , akik a művelődési kisközösségek segítésére, a mindennapi életben alkalmazható, közhasznú, a termelési kultú23 �rát is fejlesztő ismeretek közvetítésére, a színvonalas szórakoztatásra kíván­ ják összpontosítani a művelődést, nevezetesen a kulturális intézmények figyel­ mét is, szóval, ami a termelésben és az önmegvalósításban megtérül. A megszigorodott gazdasági körülmények között a vállalati művelődé­ si intézmény új szemléletű működtetésére van szükség, nevezetesen: jobb munkamegosztásban újrafogalmazva szerepét és feladatkörét. Bátrabban és reálisabban számolni kell azzal, hogy a vállalat(ok)nál és a városban is több okból, de a piaci viszonyok hatásaként mindenképpen, átrendeződik a mű­ velődés értékszerkezete, a kulturális igénystruktúra, s természetesen a mű­ velődés szempontjából hátrányos helyzetűeknek tekinthetők rétege is. Már ma is megfigyelhető és nyomon követhető, hogy e folyamat „eredményeként” bizonyos munkahelyi, kisközösségi művelődési formák értéke megváltozik. Felerősödik termelési, gazdálkodási, a napi igényeket és szükségleteket hor­ dozó ismeretközvetítés, előtérbe kerül a kulturáltabb szórakoz(tat)ás is. Már az új épület kialakításánál számba kellene venni, hogy ne csak a mai szükségleteknek épüljön, hanem az elképzelhető legkorszerűbb jövőnek. Gondolok itt például a számítógép-vezérlésű termékek jövőbeni túlsúlyára. . . Tudom, ma is készülnek már ilyen termékek, de nem mind­ egy, milyen szerepet kap majd ebben a létesítendő házban a gondolko­ dás új mechanizmusainak is lehetőséget biztosító észjárás. - A vállalat életében az elmúlt években a kollektíva által átélt, a környe­ zet által nyilvántartott események zajlottak le. A „padlóra kerülés” után felfokozott, ellentmondásoktól sem mentes, de határozottan előrevivő kibon­ takozási folyamat indult meg. A napjainkra elért gazdálkodási eredmények - önmagunkhoz és környezetünkhöz képest is - számontartottak, elismerésre méltóak, alapul szolgálnak egy átfogóbb, a lehetőségekkel felelősen és kon­ zekvensen számoló megújuláshoz. A közelmúlt tapasztalatai arra is felhívták a figyelmet, hogy a megszo­ kott vállalati magatartás, az irányító-szervező munka stílusa, módszere és eszközrendszere már nem felel meg az új helyzetnek, a vállalati kibontako­ zásnak, s csak a hangos gondolkodás szintjén jelentkező vezetői ötletek, el­ képzelések hozhatnak átmeneti eredményeket. Azonban a kedvező fellendülés „tartósítása” alapos elemzőmunkát kíván. Ma már többekben határozottabb alakot ölt az a felfogás, hogy a vállalati megújulás nemcsak gazdasági, anya­ gi kérdés. A gazdasági folyamatokban nyomon követhető, hogy a legértel­ mesebb terv, itézkedés sem éri el a kívánt hatást, ha nem áll mögötte pél­ dául a kultúra és a dolgozók hangulata, a vállalat mellett a környezet, a vezetők mögött a beosztottak, valamint a kiszolgálószervezetek. Tehát a széles körű egymásrautaltság felismeréséről van szó. Ez táplálja a tenni akarás eltökéltségét is. Nem könnyű ezt kimondani és képviselni annak, aki tudja és tapasztalja, hogy megkoptak vallott értékeink, remények fulladtak kudarcba, s amikor a megújulást kölcsönösen szolgáló különböző törekvések (például gazdasági és kulturális) más-más méltánylást, ösztönzést és elismerést kapnak. A kesergés nem alaptalan - de semmire sem vezet. Bármennyire is únjuk a nagy szavakat, csak az összefogás, az összefüggő teendők és az együttmű­ ködésre predesztinált erők egybemarkolása segíthet. Ezen az úton indult el vállalatunk is. Persze még nem mondható el, hogy mindenkor megfelelő 24 �mélységben és szélességben, zavarmentesen és teljes vezetői, dolgozói össze­ fogásban. Nem is olyan könnyű mindez, ahogyan a szavakból következtethetné bár­ ki. Mégis el lehet (kell) mondani, hogy a vállalat utóbbi években tapasztal­ ható fellendülése nem maradt csak a gazdálkodás területén. Más szóval: nemcsak a termelés, a gazdálkodás javítására történtek intézkedések. Meg­ újult a munkakörnyezet, a vállalati arculat is. A tiszta környezet (munka­ hely, gyárudvar, utak-járdák stb.) bentről és kintről is többször kapott el­ ismerést. A vállalati díszkerítés, a kulturált, zöldövezetes parkoló, a forgács­ telepi sportlétesítmény, a salgóbányai oktató- és pihenőbázis, a hevesi üdülő, az étterem és konyha teljes körű felújítása, a szakmai képzés és továbbképzés folyamatos átszervezése, a videokabinet, a technológiai, termelési, munkavédelmi saját készítésű videofilmek bekapcsolása, az ötödik évfolyamát élő üzemi lap jelenléte, a most megjelenő gyártörténeti kiadvány, az üzemi galé­ ria újjászervezése, a hivatalos és amatőr művészek ez évi vállalati, saját szer­ vezésű zománcművészeti telepe, az autonóm brigádrendszer terjedése, és így tovább, jelzik a vállalati szemlélet és gyakorlat változásait - hogy ne so­ roljam tovább. Messzemenően ennek továbbgondolását és érvényesítését je­ lenti a művelődési ház működésének megújítása is. Világosabban megfogal­ mazzuk a művelődési ellátás fő feladatait. Tevékenységét rugalmasabbra kí­ vánjuk alakítani. Funkcionálisan is jobban kötődjön munkahelyekhez, mun­ ka-, érdeklődési és korosztálycsoportokhoz, ízlésrétegekhez. Segítséget aka­ runk adni az önszerveződő kisközösségek kibontakozásához. Számolunk az intézményi önállóság növekedésével, növelve működésében a helyi közösségek beleszólását, döntéseiknek súlyát, demokratizmusát. Üzemeltetésében minden számba vehető forrást be kívánunk vonni, természetesen növelve az önfenn­ tartó képességét. Ez a beszélgetés arról győzött meg, hogy ahol a termelés ma lépést tart napjaink törekvéseivel, azaz kapcsolódik a világszínvonalhoz, ahon­ nan olyan termékek kerülnek ki, amelyeknek az esztétikai minőség is része. ott a jövőkép alakításán is gondolkodnak. Egyáltalán: gonddá vá­ lik a naprakész stratégiai tervezés, s így az előremutató piacpolitika nem­ csak biztonságérzetet ad, de egyértelművé válik a termelés és a kultúra szétválaszthatatlansága. A megújulás, a korszerűsítés a munkahelyi műve­ lődésben együttjár irányításának változásával is? A korábbi „hivatali” formák is alkalmatlanokká váltak a mai helyzetben. Lesznek-e helyettük újak? - Szükségesnek látjuk, hogy a közösségi (művelődési) ház munkájának irányítása, szervezése is megváltozzon. Önállóságát, önfenntartó képességét szélesebb körűvé kell tenni. A munkahelyi kollektívák önszervező erejére kell támaszkodni. Célszerű a ház működésében csökkenteni a fölösleges áttétele­ ket és lépcsőket. Indokolt, hogy irányítása jobban kapcsolódjon a dolgozók képzéséhez, munkatevékenységéhez, és végül is a munkahelyi művelődéssel döntően foglalkozó vállalati funkcionális rendszerhez. Ezzel együtt szükséges, hogy megmaradjon, korszerűsödjön a szakszerve­ zett mozgalmi jelenléte, megújuljon tevékenysége a művelődési munkában. Köszönöm a beszélgetést! C Z IN K E F E R E N C 25 �RÓ BERT LÁSZLÓ Tisztelendők E L Ő ÉLET Megyek fel a márványlépcsőn. Beérek a főhajó csarnokába. Felnézek. - Nem szédülsz, fiam? K i szól hozzám? A kupola ijesztő és mégis intim magasából Michelangelo vésőjének bűvös nyomai testesülnek szavakba, vagy a négy evangelista mo­ zaikképe kel életre és figyelmeztet: hol is vagyok? Megrázom magam. Itt vagyok a földön és haladok tovább. A cél egy karosszék. Azt mondják - akik ebben is hinni akarnak - , maga Szent Pé­ ter ült benne. Dúsan, szinte frivolgazdagon vonták be bronzzal. Milyen kor­ ból való? Karoling talán? Most nem érdekel. Az öregember egyik kezet a karfán nyugtatja, a másikat előrenyújtja. Fárasztó lehet. - Te mit fogszt csinálni? Úristen, ki szólít megint? B ill Sutherland, az United Press egyébként mindig oly’ magabiztos tudósí­ tója kérdi, súgja, szinte könyörögve. Mintha akkor ébrednék: a zsinat mellé akkreditált tudósítók pápai különaudienciáján vagyunk. Látom, hogy a libasorban előttem haladó olasz kolléga kezet csókol, illetve ajkával érinti a pápai gyűrűt. - Te i s ? . . . - kérdi Bill ismét. - Mindjárt mi jövünk! Én pedig baptista vagyok. - Nekem is szép lenne, ugye? - súgom vissza. - Még megírnád, hogy „a Magyar Rádió, T v tudósítója.. . ” Másról nem is szólva.. . Odaérünk a trón elé. Én következem. Zavarban vagyok. Egyrészt kerin­ get a naivan hívságos gondolat: Angelo Roncalli megismer-e még? Velence, 1958. május . . . Meg hogy mit tegyek előrenyújtott kezével? Meghajolok. Fejem megáll pár centivel a gyűrű fölött. A nagyapás arcon kis csodálkozás: - Da dove sei figlio? (Honnan vagy, fiam?) - Radio-tv Ungherese.. . - Non fa niente - figlio. (Nem baj, fiam.) Mintha ezt mondaná: értelek én fiam, talán nem te tehetsz róla. A gyűrűs kéz egy pillanatra megpihen a vállamon. Ennek éppen huszonöt éve. Ez a pápa nem volt dogmatikus. Ráadásul pedig hasonlított anyai öreg­ apámhoz, akit nagyon szerettem. Ha X X III. Jánossal kezdem - ezt a Kossuth Kiadó számára írandó könyvrészletet - ennek ez az oka. János embersége, szellemi öröksége talán az első számú felelős a tisztelendők filmjeiért is. 26 �De itt és most még csak a tisztelendők előéletét idézem vissza. Önvizsgá­ lat, lelki gyakorlat csupán. Két szóban írom, nehogy félreértés essék. Mindig szerencsém volt a papokkal. Talán mert tizenéves korom óta nemigen vagyok vallásos. Így nem voltam nekik elkötelezve. Ámbár ők se akartak soha sem át-, sem megtéríteni. Vagy ha igen, nem vettem észre. A pécsi Kálvária fölött, a Tettyén, Bálint atya - akit azért csodáltam, mert sohasem botlott meg ferences csuhában — kizárólag kapura lőni tanított. Petrovics Ede, a gróf Széchenyi István reálgimnázium latin paptanára, a kiváló Pécs-történész - akinek csak gyászjelentéséből tudtam meg tavaly, hogy 89 éves élete során szentszéki bíró is volt - Vergiliust avatta előttünk szentté. Pedig a Bucolica epikureus költője Krisztus előtt született. Ede atya igaz ember maradt az időszámításunk utáni 1944-es esztendő­ ben is. Ennek a nevezetes évnek a tavaszán volt az első randevú a Király utca és a Széchenyi tér sarkán Babával, egy viszonylag liberális leventeok­ tató leányával. Bal kezemben a Széchenyi gimi zöld sapkája, jobbomban Ba­ ba keze. Amikor is - mit tesz isten? - szembe jön rettegett tankerületi királyi főigazgatóm, aki civilben cisztercita atya. Megáll előttem: - Miért nincs a sapka a fején? Villannak a jéghideg kék szemek. Visszaparancsol hat lépésre. Isten bi­ zony díszlépésben kellett elvonulnom előtte és a röhögő haverok szeme láttára. Pontosan egy évvel később, '45 tavaszán, harsogott a Széchenyi tér. A fe­ ketézők ellen, Mindszenthy ellen. Velem, azaz a város MADISZ-titkárával az élen, a főleg fiatal bányászokból álló tüntetőmenet a Nádor elől vonult a ciszterciek gimnáziuma elé. - Nézzétek, ott a főigazgató! - így az egyik srác. Üvöltöttem, hogy nem ő az, de már későn. A pap arcán pofon csattant. Másnap reggel telefonál Petrovics atya: - Fiam, fiam, mit csináltok? Félórával később egy szovjet alhadnagy, a tolmács kíséri viszonylag ud­ variasan a M A D ISZ vezetőségét a városparancsnokságra. Az előszobában a ciszterek igazgatója és a majdnem M ADISZ-„vértanú” tisztelendő. Komoran bólintanak vissza, majd bevonulnak a szovjet parancsnokhoz. Mi kint vá­ runk. A parancsnak titkárnője - Boros, a kommunista főispán uram-elvtársam felesége - úgy néz ránk, mint a bélpoklosokra. M ajd’ egy órát várakozunk az előszobában. Azután az alhadnagy betessékel. Megkövülve hallgatom, ahogy a tovaris alezredes latinul konyakozik az atyákkal. Merthogy civilben klasszika-filológus volt Kijevben. M ajd’ az alhadnaggyal kerek-perec ma­ gyarra fordíttatja: a MADISZ-vezetőség ugyebár azért jött, hogy bocsánatot kérjen. . . Mielőtt elsüllyedtünk volna, a pofonvert atya latinul megkérdi a városparancsnokot, hogy vajon a fiúk nem kaphatnának-e ugyancsak egy kupica konyakot. Tíz évvel később, a Rádió mellett, a Bródy Sándor utcában Zsoldos úr keze alatt csak két jéghideg kék szem emelkedett ki a mellettem levő szék­ ben a habokból. Már az én torkomon volt a kés, mikor a mester meg­ kérdezte: - Tudja, ki volt ez az úr? - Nem. Pedig valahonnan ismerős. 27 �- Miért, netán maga is bányász volt? - így Zsoldos úr, gúnyosan. - Mert az úr most az. Komlón. Csak néha feljár ide borotválkozni. Azelőtt pap volt. Meg valami nagykutya. És elmúlt újabb huszonöt év. Mikor Zirc nyolcszáz éves lett, ott voltam a H É T stábjával én is. „M i pécsiek, tartsunk össze” jelszóval Cserháti püs­ pök úr bemutat valakit. Megállok egy nyolcvanévesen is szálfa egyenes, fe­ hér reverendás atya előtt. Hab nincs rajta. Megismertem. Alig vátozott. De nem tudom megállni: - Főtisztelendő úr, emlékszik-e még egy nyolcadikos széchenyista diákra, akit 1944 márciusában, pár nappal a németek bevonulása előtt, végigdíszmeneteltetett a Széchenyi tér és a Király utca sarkán? Ismét villannak a jéghideg szemek: - Várjon csak. Ugye, maga volt az, fiam, aki nem egyensapkával, hanem csak fővetéssel tisztelgett nekem? - Igenis, főtisztelendő úr. D eh át.. . - Mit dehát, fiam. Az egyensapka viselése talán nem volt kötelező? És ha jól emlékszem, éppen március 15-ike volt. Az atya valóban nem sokat változott.. . Azután a bizonyos március 15-ike után pár héttel valaki mással is vé­ gigsétáltam a Király utcán: Petrovics atya volt, aki karonfogta tanítványát, aki azon a napon viselt először sárga csillagot a Széchenyi egyensapka alatt. Ede atya volt az én elsőszámú tisztelendőm. Miért mondtam el ezt az epizódot? Talán, hogy ellenpontozzam a jó Pet­ rovics tanár urat. Ó, Ede atya, villogó szemüvegével, aszketikusan sovány arcával, XII. Piusra hasonlított ugyan, mégis X X III. Jánost juttatja eszembe. De mielőtt visszatérnék a jó pápához, meg kell mondanom; a Pius-osan rideg főigazgató ridegkatonás magatartására - amely megalázott egy rande­ vúzó diákot - lelkem ma sem ad könnyen feloldozást. De akkor mi legyen a M ADISZ-os pofonnal, amelyet - tegyük fel - nem egy ártatlan cisztercita, hanem ő kapott volna. Vajon azért járhatna bűnbocsánat? - Most már ne törd ezen a fejedet, fiam - mondta Ede atya, amikor két évvel ezelőtt, nem sokkal halála előtt, meglátogattam Pécsett. Vak volt már. Így diktálta a J anus Pannonius, az első magyar egyetem történetét. De meszszire látott és nemcsak a múltba. - Ne okozz magadnak se fölösleges szenvedést. Ha szereted felebaráto­ dat, akár meg is fordíthatod az igét: „Szeresd magadat éppúgy, mint fele­ barátodat” . Ügy sejtem, még mindig nem tudod, hogy lelkedben hova rakd a papokat. Te tudsz olaszul, ugye? Hát akkor azt is tudod, hogy „a nem ruha teszi az embert” olasz változata így hangzik: „Non e l’habito che fa il monaco” . Nem a csuha teszi a papot. Hidd el, éppoly’ emberek vagyunk. . . S ha vígasztal: ahhoz, hogy az embert szentté avassák, nem kell feltétlenül papi előélet. Ez nem kötelező kritérium. Bár egyesek szerint ez lehet posthumus is - protekciós előny. Szeretem a jó öregembereket. Felszabadultan jó velük együtt lenni. X X III. János is az volt. Mint öregapám. Utóbbiról - Auschwitzban végezte - nem maradt fénykép. A jó pápa most talán ezért tekint rám, ezért ő néz velem szemben, itt, az íróasztalon. Ő is nyolcvanhárom éves volt, amikor meghalt. Utolsó két napjának majdnem kétszer huszonnégy óráját a Szent Péter téren töltöttem. Az első napon főleg a tudósítói kíváncsiság tartott ott, azután - 28 �az agónia óráiban - a tisztelet, meg valamiféle meghatározhatatlan fiúi, uno­ kai féltés is oda akkreditált. Azt mondják, hogy római elvtársaim azok­ ban a napokban pártcsoport-, illetve sejtgyűléseiket is részben a Szent Péter téren tartották. De gyerünk vissza ismét az időben. Jánossal, azaz Angelo Roncallival először Velencében találkoztam. Mint a Népszava munkatársa, életem első riportútján. Ilyen módon természetesen az volt a dolgom, hogy csak és kizá­ rólag a forradalmi szakszervezeti mozgalom helyzetét és kilátásait tanulmá­ nyozzam Itáliában. Azt mondta a főnököm: hogy hol, az mindegy. A lagúnák fölött éppen köd ült. Ez lenne az oka, hogy az osztályharc pregnáns megnyilatkozásai mintha csak homályosan látszottak volna. Szé­ gyenszemre mindössze a krupiék sztrájkoltak. Dühöngtem. De ha már ideho­ zott a mukásmozgalmi és szakmai elkötelezettség, szerettem volna a Casinot belülről, munka közben is tanulmányozni. Hogy láthassam, hogyan gyengítik egymást az átkos rulettasztal körül a tőkések. De senki sem tett. Néhány velencei újságíró társaságában álldogáltunk a Casino előtt. Hátha szeren­ csénk lesz. Legalább itt kint. Jönnek a krupiék. - Hová, hová? - Misére - feleli az egyik középkorú, ficsúrosan kikent-kifent sztrájkoló, nevetve. - János Pál napja van. - A pátriarka celebrál (Velencében, bizán­ ci hagyomány szerint ez a bíboros megjelölése). - Hogy hívják? - Roncalli. - Milyen? - Kedves, furcsa ember. Néha olyan, mintha nem is pap lenne. - Miért nevetett, mikor az előbb mondta, hogy misére mennek? - Hát mert különben nem szokásom. - É s ma miért? - Hátha Monsignore Roncalli is szól valamit az érdekünkben. Visz a vaporetto a Rio dei Mendicantin, a Koldusok Folyója partja felé. Tön felénk a San Giovanni e Paolo, Szent János és Pál hatalmas tömbje, Ve­ lence legnagyobb temploma. A mise éppen véget ér. Pár perc és az öregem­ ber széles, bíborosi kalapjában, híveitől körülvéve megáll a templom kapu­ jában. A krupié és néhány újságíró utat tör hozzá. Annyit értek az egészből, hogy a sztrájkolok elsősorban munkaidő-csökkentést követelnék. - Én megértelek benneteket, fiaim. Hisz’ ti akkor munkálkodtak, mikor minden istenfélő ember alszik. Jó, majd imádkozom, hogy korábban térhes­ setek nyugovóra. Így legalább máskor ideérhettek, mielőtt a mise véget ér. Ti pedig, fiúk, ha akarjátok, írjátok meg ezt az ígéretet. Ha a Casino tu­ lajdonosai a Bibliát nem is annyira, az újságot biztosan olvassák. Hát te, fiam, ki vagy: krupié vagy újságíró? Zavartan mondom, hogy az utóbbi, de nem olasz. . . - Magyar vagy? Kár, hogy nem a San Geraldóban miséztem ma. Ahonnan a ti Gellértetek elindult. Katolikus vagy, fiam? Mondom, hogy hát, hogy úgy mondjam, zsidónak születtem. - Hát akkor te talán egy kazár magyar vagy. Mert ha jól tudom, a kazá­ rok felvették a zsidó vallást, és úgy vonultak be a magyarokkal együtt a Duna partjára. (Nem azt mondta: „ungheres” , hanem kedves-régiesen: „ma­ giari” .) 29 �- Csodálkozol, honnan tudom? Nem vagyok én annyira művelt. Csak mint nuncius, sokáig éltem a „türkök” között. Majdnem húsz éven át. Ugyis hívtak egyeseik a Curiában: „ A Vatikán balkáni parasztja” . Nevettünk. Ő is velünk. Én ugyan a szakszervezeti mozgalom és az egyház viszonyáról szerettem volna kérdezni, de a krupiék minden „tétemet” lesöpörték a beszélgetés asz­ taláról. Valahogy mégsem bánom, hogy nem adott interjút. Válaszában talán még ő se menekülhetett volna bizonyos sztereotípiák elől, amelyeket az Egy­ ház, a központ parancsol rá. Így, „krupiésan” , „kazárosan” valahogy intimebb, szinte huncutabb volt az egész ott, a koldusok partján. Ó , milyen szerencsém van, hogy ennek az írásnak nem feladata az egyházpolitika globális történeti, akár pedig aktualizálandó elemzése. Jó, nem bá­ nom, ha egy-egy tisztelendő személyében jön szemben velem a politika ígérem, nem térek ki előle. És ez mindenekelőtt X X III. Jánosra vonatko­ zik. Fél évvel a velencei találkozás után, 1958 októberében meghalt XII. Pius. Az ötvenegy bíboros konklávéja a velencei pátriárkát ültette Szent Péter trónjára. Persze, hogy örültem. Nagy ember lett valaki, akit kedves, eredeti, humorral teli, egyszerű, igaz embernek ismertem meg. Ráadásul „is­ merős” a pápa. Isten tudja, még talán ki is járhat nekem valamit. Azért mondom ezt így, olcsófrivolan, mert akkor - a Népszava szerkesztőségében, - jóformán fogalmam sem volt Angello Giuseppe Roncalli megválasztásának történelmi, igen, mai szemmel világtörténelmi jelentőségéről. Innen, a Rákóczi út és a Lenin körút sarkáról nemigen mértem fel akkoriban: milyen újdon­ ságot hozhat az ember fiának és lányának a hidegháborúsan kiátkozó arisz­ tokrata pápa után a Bergamo környéki földművesszülők gyermeke, az első világháború szanitéce, a későbbi „balkáni paraszt” . Dehát hozhat-e egyálta­ lán újat valaki 77 évesen? Akit a bíborosok többsége éppen idős kora miatt választott meg. Hogy afféle átmeneti pápa legyen csupán, akinek nincs hát­ ra sok ideje. Még e kérdések mibenlétét is négy évvel később kezdtem ér­ demben megérteni. 1962 őszén a rádió, az M TI és a Népszabadság tudósítója - ahogy illik - akkreditáltatta magát nemcsak a középbal kormány és a nyugati világ legnagyobb kommunista pártja, de az akkor fél éve megkezdődött második Vatikáni Zsinat mellé is. Ezzel párhuzamosan akadt még egy ideológiailag sem elhanyagolható ten­ nivalóm: új óvodát kellett keresnem a fiamnak. Panaszkodtam egyszer a lakásunkkal szemben levő Unita szerkesztőségében: a gyerek pillanatnyilag a Motessori óvodába jár. Messze van, a fizetésem tizenöt százaléka megy rá. Ráadásul Pista még rosszul is érzi magát a csokornyakkendős csemeték kö­ zött. Dehát egy követségi bennfentes megnyugtatott: a Montessori óvodák nem az egyház kezében vannak, világiak, modernek. Az Unitá-s kolléga odavitt az ablakhoz: - Látod azt az épületet ott? A Piazza dei Siculi sarkán? Na, az is egy óvoda. Az apácáké, igaz, de a tanács fennhatósága alatt. Vagyis gyakor­ latilag ingyenes. Majd visszafordult az ablaktól és szónokiasan ezt kérdezte: - Fiúk, lányok! K i járt közületek nem egyházi óvodába, vagy iskolába? A szobában vagy nyolc elvtárs kollégám ülhetett: ketten jelentkeztek. 30 �- Érted, ugye? Olyan nagy kárt ideológiailag nem tett az egyház. Leg­ alább is mibennünk. Nyeltem egyet. Otthon pedig még egyet, mert feleségem először hallani sem akart arról, hogy apácák kezére adjuk a fiunkat. De az óvoda kétszáz­ ötven méterre van lakásunktól s ahhoz képest nem „drága” . Ez döntött. Igaz, azóta sem írom be az életrajzomba. A fiam ma huszonkilenc éves apa. De most is felderül az arca, ha Suora Maria, Maria nővér szóba kerül, huszon­ évesen derűs arcával, huncut csillogású fekete szemeivel, de főleg azzal a szeretettel, amellyel „bűvölte” a kisdedeket. Ugye, szinte hihetetlen? Maria is a bergemói földekről jött Rómába, mint egy másik paraszt. Egy bizonyos féllegális, de globálisan összehasonlító „felméréseim” sze­ rint Mariaéknál ugyan csak valamicskével, de azért kevesebbet imádkoztatták a gyerekeket, mint a nagyon világi, mondhatnám nagyvilági, de főleg modern Montessori óvodában. Egyházi szakértő Rómában sem lett belőlem. Ám Mária nővért és X X III. Jánost úgy látszik azzal is megbízta magasságos feljebbvalójuk, hogy segítse­ nek gyarlóságomnak is levetkezni bizonyos előítéleteket. Részben talán ennek tulajdonítható, hogy a zsinatról küldött tudósításaim talán egy ujjnyival lel­ kesebbek voltak, mint ahogy azt akkoriban az itthoni „illendőség” megkí­ vánta. Egyszer egy vezető beosztású hazai kollégám látogatott Rómába. X X III. Jánosról kérdezgetett. Próbáltam magyarázni, hogy a pápa, elődjével ellentétben, a nyitás embere, a mi irányunkba is. Megszüntette az egyház at­ lanti elkötelezettségét; hogy a Pacem in Terris enciklikája nem egyszerűen a békéért könyörög, de dialógust is szorgalmaz - isten bocsá’ még a marxisták és a keresztények szociális, társadalmi tevékenységének kerekasztalánál is. S hogy még direkte vagy indirekte azt is elismeri, hogy a marxizmus tar­ talmazhat - annak közgazdasági értelmezése szerint - bizonyos tanulságo­ kat a hívők számára is. A kolléga hazament és írt egy, ugyan nem túlzottan rosszindulatú, de ke­ ményen gunyoros cikket az én „veszélyesen naiv” nézeteimről. Igaz, nem nevezett nevemen, csak éppen az illetékesek tudták. Na meg János és a fél város. Eldörögte, hogy X X III. János talán jobban veszélyezteti a társadalmi haladást, mint XII. Pius. Egyéniségénél fogva ugyanis, úgymond - ro­ konszenvesebbé teszi az Egyházat elődjénél. Tehát növeli annak befolyását. Vagyis én egy naivista vagyok, amikor azt mondom, hogy János tulajdon­ képpen a mi útitársunk (elnézést a sántító hasonlatért, de mondjuk, mint egy Veres Péter). Mert, hogy nemcsak az égi, meg a nagyhatalmak közötti bé­ ke, de a haladás, a szegények híve is stb., stb., Miért írok erről ma, negyedszázaddal később így, ilyen magabiztosan? Ta­ lán azért, mert nekem lett igazam? Biztos. Nem sokkal János halála előtt Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára vette a fáradságot és külön összehívta a szocialista országok tudósítóit. Megsárgult jegyzeteimből idézek: ,,Az elvtársakat mindössze tájékoztatni kívánom az olasz párt álláspontjáról, a Vatikán, az egyház vi­ szonylatában. X X III. Jánost korunk egyik legkiemelkedőbb egyéniségének tartom. Ezt nem azért mondom most, mert súlyos beteg. Ő úgy értette meg korunkat és úgy látott előre, ahogy pápa még sohasem. É n ötven év múl­ va nyilván nem élek már, de biztos vagyok abban, hogy akkor is két alap­ vető erő marad a nyugat-európai porondon s főleg Olaszországban: mi, 31 �kommunisták, a szocialisták és a katolikusok. Közöttünk tehát a termékeny, nem formális dialógus nemcsak hasznos, de szükségszerű is - mondotta Togliatti. - Én ezt a nézetemet az elvtársak belső tájékoztatására fejtettem ki, de semmi kifogásom az ellen, ha nyilvánosságra hozzák.” Nos, gondolom, Togliattinak is része van abban, ha a Giorno című polgári lap katolikus tudósítója megírta: a Magyar Rádió tudósítójával együtt vir­ rasztott a Szent Péter téren a jó pápa életének utolsó óráiban. Akkoriban nem nagyon örültem ennek a reklámnak. Azóta helyenként az se számít eretnekségnek, ha a felszabadítás teológiá­ jának papjait - például Chilében vagy Nicaraguában - elvtársainknak nevez­ zük. D e ezzel várjunk még. János utódja, a hamleti problémákkal küszködő VI. Pál a 70-es évek elején tragikus hangú szózatban ismerte be a katolikus egyház válságát: ki­ ürülnek a szemináriumok; csökken a missziók tekintélye a harmadik vi­ lágban stb. Az egyház tehát hatalmát - nemcsak intézményes világi, de szel­ lemi hatalmát is - tekintve kritikus, sőt, a legfejlettebb országokban szinte válságos helyzetbe került. Ezt már Jánosnak is tudnia kellett. Hogy magában kesergett-e rajta nem tudhatom. Egy bizonyos: János és Palmiro (Togliatti) nem kicsinyes taktikusok, hanem igazi stratégák voltak. Mert aki jól megérti saját korát, csak az láthat előre (és megfordítva). Mindegyikük - ha a maga módján is - nagy humanista volt. Futball- és latintanárom jóleső emléke mellett ők - a két nagy — a ,,fő fe­ lelősek” azért, hogy elég hosszú idő óta tűnőben van bennem az ötvenes évek túl harcosan előretolt ateizmusa. A Rómában töltött négy esztendő (1962-66) mindenesetre mély nyomokat hagyott. Nem hiszem, hogy ezt valamiféle újsütetű, nosztalgiás szentimentalizmus mondatná velem. Inkább csak az, hogy a papokkal és a hívőkkel való tömény találkozás emberközelbe, néha pedig testvéri közeibe hozta őket. Így kezdtek bennem megérni a Tisztelendők. Tíz évvel később, 1976-ban már el is kezdhettem a forgatást. LÁTO M Á SO K Maradjunk még a ’6o-as évek elején. Kamera nélkül. A zsinat szünetében ülök a Szent Péter bazilika másfeledik emeletén - a bárban. Jó, legyen presszó. Várom a kávémat, azaz Bacci bíboros modern latin szótára szerint „una potio arabica coram expressa” -t, vagyis egy kipré­ selt arab keveréket” . Mellettem üres szék. Letelepszik egy aggastyán. Felismerem benne a né­ met jezsuita Bea bíborost - aki ugyan XII. Pius gyóntatója is volt, de X X III. János egyik legbizalmasabb munkatársává lett és a keresztény egy­ házak egyesítésének bizottságát vezeti a kúrián. (Papot mindig könnyebb ismeretlenül is megszólítani, mint egy civilt. Várja.) - Eminenciás uram, ha jól tudom, hogy a zsinaton ön javasolta: a Jézus­ gyilkosság ügyével többé ne vádolják a zsidókat. Elmosolyodik: - Igen, fiam. A rossznyelvek azt mondják: ,,Bea culpa, Bea maxima culpa” . Jövök kifelé. Lent a téren látom, hogy taxira vár Monsignor Hervas, bra­ 32 �zil érsek. Annnyit tudok róla, hogy Beához hasonlóan, ő is a 8o-hoz közele­ dik, hogy a harmadik világbeli missziók ügyeivel foglalkozik, hogy Helder Camara, a recifei „vörös bíboros” barátja. Köszönök, bemutatkozom. - Fiam, látomásom van, s azt mondatja velem, hogy te interjút akarsz tő­ lem. De hidd el, mi is csak földi halandók vagyunk. Ezt azért mondom, mert most nagyon, de nagyon éhes, szomjas és álmos vagyok. Ügy látszik, a zsinat kezd kimeríteni. S talán ezt most nem csak Isten nézi el nekem, de még te is megbocsátod. Különben pedig én Helder Camarának csupán epigonja vagyok. Megáldott és beült a taxiba. Mondjam megint, hogy szerencsém van a papokkal? Helder Camarát is a véletlen hozta elém a Római Magyar Akadémia április 4-i fogadásán. Ő fejtette ki előttem is: Krisztustól nyert emberi és papi lelkiismerete úgy is megfogant benne, hogy nem ítélheti el a brazil katonai diktatúrával szem­ beszegülő akár forradalmi erőszakot sem. Akkor - még ha a megilletődött meglepetéstől is - de megkövülten áll­ tam a mondat előtt. Nem tudhattam, hogy ő mondta ki - persze nemcsak nekem - a felszabadítás teológiájának egyik alapvető tendenciáját, amely negyedszázaddal később söpört végig Latin-Amerikán és a Fülöpszigeteken. S néha hamleti dilemmákat okoz VI. Pálnak. S ez csak a kezdet. Tudom, hogy huszonöt évvel később II. János Pált sem csak a homo usion és a homo iusion álvitája foglalkoztatja. Nem az, hogy Jézus egylényegű, vagy csupán hasonló lényegű az atyával. De Camara bíborost már akkoriban csak a lényeg izgatta: a homo, az ember, a maga ugyancsak földi, ha úgy tetszik, parlagian szenvedő problémáival. A világ kilencedik ipari hatalma Sao Paolo és Recife peremén, a mang­ rove gyökerén élő, lányait árusító északbrazil paraszt pokoli élete borította fel az érsek lelki nyugalmát. Ha Camara eminenciája a IV. században, a niceai zsinat idején él - úgy minden bizonnyal máglyán végzi. De nem hirdethette volna igéit XII. Pius alatt sem. X X III. János és VI. Pál kellettek ahhoz, hogy a „vörös bíboros” a helyén maradjon. Helder Camara már nyugdíjban van. Talán szerencséje. Nekem is szerencsém volt vele. Ú j, be­ láthatatlan horizontot nyitott előttem. Akkor, 1963-ban - még ha homályo­ san is - ő csillantotta fel bennem először a reményt, a lehetőséget, hogy tudniillik a marxisták és hívők embrionális, protokolláris, diplomatikus párbeszéde nem áll meg a hierarchiák és tudósok díszkapujánál, de gyökeret verhet a bázison, a tömegek, az élet sűrűjében is. Helder Camara ott, a Via Giulián, a középkori Róma főutcáján, Borromini freskói alatt nemcsak felelt, kérdezett is: - Ugyebár, magúknál is diktatúra van? De maguk, ugye, legalább jó­ hiszeműen vélik azt, hogy mindazt, amit a néptől kívánnak vagy paran­ csolnak - az jót is tesz neki. Maguk, ugye, megszüntették a munkanélküli­ séget. Ez nagyon jó. D e megmondaná-e őszintén, vajon jó-e az a kényelem maguknak, kommunistáknak, hogy főként azokkal a papokkal dialogizálnak, akik ugyanúgy akarják, vagy mondják társadalmilag ugyanazt, amit maguk? - Eminenciás uram, nemcsak kenyérből él az ember, de mégis csak első­ sorban. - Ez rendben van. Dehát azért maguknál is van, ugye, fehérkenyér, bar­ na kenyér, még talán fekete is? 33 �Monsignor Camara kérdései szónokiak voltak. Talán nem is várt rájuk választ. Azt hihette, hallgatásom a cinkosé? Soha többé nem láttam v i­ szont. Pedig kevés ember vonult át életemen, akit és akinek gondolkodását képben és hangban annyira szerettem volna megörökíteni. Meg is hívott magához Recifébe, meg az ő éhségövezetébe. De a sors mást rendelt. 1966 őszén hazarendeltek. Egy év múlva a Rio de Janeiró-i Maracana-stadion poklában találtam ma­ gam. A brazil katonai diktatúra hatóságai csak úgy engedélyezték a beutazást, ha a FIFA -B razil „párbeszédre” kérek vízumot. Arra voltam kíváncsi, hogy imádkozik-e Pelé, mielőtt pályára lép? A véletlen úgy hozta, hogy éppen a recifei repülőtéren léptem Brazília földjére. S onnan azonnali az átszállás Rióba. Most írhatnám, hogy a repülőtérről azonnal felhívtam Camara bíborost, hogy jelentsem neki: a magyar kommunista-keresztyén dialógus azért egy-két centivel pluralistább már, mint ő gondolta a zsinat idején. Meg hogy a Ma­ gyar Televízió „ég a vágytól” , hogy mindenki más előtt sorozatban adjon hírt az északbrazil éhségövezet első bázisközösségéről, amelyek a szegény­ parasztok helyzetét és a Sao Paoló-i monopolkapitalizmushoz való viszonyát a marxista közgazdaságtan módszereivel vizsgálják, különös tekintettel arra, hogy Jézus kiűzte a kufárokat a templomból stb., stb. Csalódást okozok (magamnak is). Elnézést, eminenciás uram, azon az éj­ félen, amikor a brazil légitársaság gépe nyolcórás késéssel Recifeben lan­ dolt, ön és éhségövezete nem jutott eszembe. Igaz, Pele se nagyon. A Tisztelendők sorozata is csak úgy, megfogalmazatlanul ébredezett valahol a lé­ lek mélyén. Először járok Dél-Amerikában. S ráadásul látótávolságban lakom a Copacabanától, a félvéren párductestű leányzók tengerparti sétányától. Ter­ mészetesen felmegyünk azért a riói „Gellérthegyre” , hogy lefényképeztessem magam a tizenöt méteres Krisztus oldalán. És örülök, amikor a protokollá­ ris kiránduláson Rio és Sao Paolo között - a nagykövetségi autó — csodák csodája! - éppen Aparecida bejáratánál robban le. Aparecida látomást jelent. Eredeti nevét nem tudom. A falut így nevezte el az egyház. A kis kápolna verandáján, üveg alatt gyorsfényképek, ke­ resztes pecséttel ellátott levelek százai „tanúsítják” : a zarándok bénából futóbajnok, az együgyűből kanonok lett. Mert megjelent nekik a Madonna. Ott, a kis kápolna előtt magyarázza el a középkorúan joviális pap, aki Ró­ mában és Lisszabonban tanul: egy falubéli vadásznak 1920 októberében megjelent a Miasszonyunk. Éppen akkor, amikor a vadmacska már-már a torkára tette a mancsát. A vadász elkiáltotta a Boldogságos Szűz nevét. Mire egy szempillantás alatt vizesárok jelent meg közte és a ragadozó között. Így a vadász megtérhetett családjához. Ha meg nem halt, azóta is él, boldogan. Biztos lehetek abban, hogy a pap sem hitt e csodákban? Van-e jogom, hogy kételkedjem, jóhiszeműségében? Én e kérdéseket több mint húsz év­ vel később teszem fel, mivel hogy ma már - hála istennek - a magam ak­ kori gondolkodásának igazában is kételkedhetem. Vagyis abban is, hogy ez a pap egyszerű csaló. Ráadásul ott „látomásfalván” végre eszembe jutott Helder Camara, akinek bizonyára kisebb gondja is nagyobb lett volna annál, hogy vadmacskás csodákat mutogasson. Mert, hogy ő nem látomások igéze­ 34 �tével bűvölte, csalogatta híveit. Más gyógyírt kínált: ébredjenek rá saját sorsukra. S ne bűnhődjenek „odaát” sem azért, ha esetleg kaszára-kapáragéppiszto'lyra kapva veszik azt kezükbe. (Akkoriban vettem egy Che Guevara-postert a fiamnak. Hatása teljesen még ma sem szűnt meg bennem. Bár Pista már tizenöt éves korában, a 70-es évek közepén Johnny Holliday-t szö­ gezte ki a helyére.) De maradjunk még Aparecidaban. Nem állhattam meg: - Atyám, mit gondol Helder Camaráról? - Ő , a vörös érsek?! (Lefokozta.) Szerencsére, mi itt nem az ő fennhatósága alá tartozunk - hangzott a brutálisan őszinte felelet, majd viszonylag logikus fordulattal Mindszenty kardinális hogyléte felől érdeklődött. Mondtam, hogy azt hiszem, kitűnő egészségnek örvend. Az amerikai nagy­ követ mesélte egy fogadáson: a bíboros rengeteg fokhagymát fogyaszt és még arra is van energiája, hogy tiltakozzon a kerti garden partyk hölgyei­ nek dekoltázsa miatt. Mert hogy ablaka a nagykövetségen a kertre nyílik. Aparecida plébánosa érthetően sokkolva hallgatta a tényleg frivol pesti pletykát. A süketek közötti dialógus véget ért. De azért nem bántam, hogy Aparecida bigottan maradi plébánosával részben legalább ellensúlyozhattam Hel­ der Camara nem közönséges baloldaliságát, ami huszonkét évvel ezelőtt majdnem csak olyan mértékben volt tipikus, még Brazíliában is, mint mond­ juk, egy bjelorusz falu pópája. A polgárháború idején a Vörös Hadsereg bevonuló századának hadnagya megállt a pap előtt, aki a tiszt orra elé hiába tartotta kezét: - Én atya, 1919 óta a Komszomol tagja vagyok. - Csókolsz nekem kezet rögtön, ördögfattya?! - dördült rá a pópa. - Ha nem tudnád, én meg 1917 óta a bolsevik párt tagja vagyok. Ugye, valószínűtlen sztori? Azt hiszem, az olvasó, sőt a magam meg­ nyugtatására ilyenkor jobb, ha az illetékest idézem: „. . . Ha egy pap hoz­ zánk. jön, hogy velünk együtt politikai munkát végezzen és lelkiismeretesen végzi a pártmunkát, nem lép fel a párt programja ellen, akkor befogadhat­ juk, mert ebben az esetben a z ellentmondás, amely programunk szelleme és alapja s a pap vallásos meggyőződése között fennáll, csak őrá tartozó sze­ mélyes ellentmondás maradhat. Egy politikai szervezet pedig nem vizsgáz­ tathatja le tagjait abból a szempontból, hogy nincs-e ellentmondás saját né­ zetei és a párt programja között? . .." Lenint idéztem, igaz, 1909-ből. Hogy honnan és mikor került elém ez a szöveg? Először 1976 virágvasárnapján, Barcelonában. „Azóta érzem magam jó keresztyénynek, mióta kommunista lettem" - bátorkodta mondani a mise utáni párttaggyűlésen a Magyar Tv-nek adott interjújában Juan G arda Nieto elvtársam, aki főfoglalkozására nézve ma is aktív jezsuita szerzetes. Őrá, az ő politikai „pszichoanalízisére” még vissza­ térek a spanyol tisztelendők során. Most csak annyit, hogy a taggyűlés után Juan atya láthatta zavaromat. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy itthon majd ideológiailag legalább is — meg kell védenem idézett mondatához a közlés jogát. - Nyilván ismered Lenin téziseit, amelyeket a munkásosztály és a vallás mottója alatt publikált. Igaz, 1909-ben. De nekünk jó ma is. Legalábbis a 35 �Katalán Kommunista Párt nem talált jobbat. Nyugodj meg, a mi idősebb elvtársaink is nyeltek egyet, amikor engem felvettek a pártba. Majd mesélek. Amikor Barcelonából hazatértem - én is nyeltem egyet. Mert mit tesz a Kossuth, már egy évvel azelőtt, 1975-ben, kiadta M arx-Engels-Lenin: Vallásról című kötetét. Csakhát nem csak én, de még a V -i plébános úr sem olvasta, hogy másokról ne is beszéljek. Mert Juan atya-elvtárs mondatáért mit tesz isten - ebben az esetben nem a párt és állam illetékeseitől, de a V-i tisztelendő úrtól kaptam ki. Ő - tiszteletére mondom - nem nyelte le, amit gondolt. Idézem: „T . Róbert úr! 1. N e tessék velem elhitetni egy je­ zsuita atyát farmernadrágban. 2. Teljességgel lehetetlennek tartom, hogy a jezsuita rend megengedi tagjainak a belépést a kommunista partba. 3. R e ­ mélem, nem azt akarja film jével inszinuálni, hogy mi magyar katolikus pa­ pok is lépjünk be a pártba? Én, a magam részéről, egy évben kétszer amikor meghívnak - megáldom a helyi Hazafias Népfrontban Kádár úr po­ litikáját és ez nekem elég.” Kedves plébános úr, megnyugtatom: én mindössze azt akartam a Tisztelendőkkel „inszinuálni” , hogy Juan atyához hasonló papok is léteznek e világon. De, hogy még kevesebb oka legyen a nyugtalanságra: Juan atya a 80-as évek elején eljött Budapestre, hogy megnézze a róla szóló filmet. Fogadta őt Garcia Miklós Imre államtitkár, az Egyházügyi Hivatal elnöke is. Juan Nieto megkérdezte, hogyan szólítsa: államtitkár úrnak, excellenciádnak vagy elvtársnak? - Ahogy jólesik. Az utóbbiban maradtak. Azután Juan elvtárs elmondta, a Spanyol K P szervezeti szabályzata szerint hívők nemcsak beléphetnek a pártba, de vá­ laszthatók bármilyen vezető tisztségre is. Az excellenciás elvtárs azt felelte: - Az is azt mutatja, elvtársam, hogy ahány ház, annyi szokás. Plébános úr, a papság zöme (az ön magánügye, hová tartozik), mint az egyház őszintén vagy kényszerű fegyelemből hűséges szolgája - ma sem nagy barátja a létező szocializmus gyakorlatának, s érthetően még kevésbé a ma­ terialista világnézetnek. Az utóbbit Juan atya se vallja. De ő egy a ke­ vesek közül, aki híve az előbbinek. Itt és most ebben a könyvben én első­ sorban e kevesek előtt veszem le a kalapot, amikor az ő istenük házába lépek. 36 �L U K Á C S JÓ Z S E F V allás és vallásosság a m ai M agyarországon Pedagógusok, közművelődésben dolgozók, pártmunkások, a marxista el­ méleti és történeti kutatások iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgat­ hatják ezt a szerény küllemű könyvet. A nagy formátumú marxista tudós, a szenvedélyes humanista, posztumusz művében - mint a kérdéskör leg­ avatottabb ismerője - a hazánkban tevékenykedő egyházakról, a vallásos­ ság fejlődéstendenciáiról, a marxista vallásfelfogás néhány módszertani problémájáról, vallás- és egyházpolitikai kérdésekről fejti ki saját és kuta­ tócsoportjának nézeteit. A z olvasó érzékelheti - a szerző utal is rá hogy a mű elméleti összegzés, több éven keresztül tartó kutatómunka gyü­ mölcse. Lukács G yörgy szintézisében olvashatjuk a következő sorokat, amelyek a szerző valláskutatási és valláskritikai tevékenységét vezérelték: „ M ivel egyetlenegyszer adatott élnünk, ebben az egyetlen életben kell mindazt az értéket másoknak önmagunkból kibontanunk, ami tőlünk telik ." A re­ cenzens számára ez több mint egy életfelfogás, ez időtálló üzenet. A köny­ vet és funkcióját minősítve olyan példával találkozunk, amelyben az elmé­ let és gyakorlat magasfokú egysége valósul meg. Lukács József kiinduló­ pontja a materialista történelemfelfogás, a vallásokat a konkrét gazdasági­ társadalmi alakulatok kontextusában értelmezi. „ A vallás tehát a történel­ mi-társadalmi fejlődés meghatározott körülmények között fellépő szükségszerű és immanens termékének, együtthatójának, nem pedig a külső erőktől való egyoldalú félelem és tudatlanság produktumának tekinthető.” Leszá­ mol azzal a dogmatikus állásponttal, amely a vallást, vallássoságot kizárólag konzervatív, retrográd szerepre kárhoztatja. Egyértelműen rámutat, hogy ez a szemlélet nem veszi számba a valóságos történelmi folyamatokat és így nem jut el odáig, hogy a vallást mint az emberi történés szükségkép­ peni velejáróját értelmezze. E sorok írója sokat töprengett azon, hogyan lehetne bemutatni Lukács József viszonyát a világhoz. Végül a szerző sietett segítségére következő soraival: „Term észetesen maga a marxizmus csak akkor válhat képessé a társadalmi problém ák és a másik világnézet konstruktív-kritikai megköze­ lítésére, ha m egfelelő önkritikával és kritikával viseltetik önmagával, sa­ ját történelmi előzményeivel szem ben." Csak ez a pozitív viszony teremti meg azt a felfogást, amelyben a vallás elméleti kritikája nem Isten pusz­ ta tagadását jelenti, hanem azt az állítását, amelyben az Ember a közép­ pont, mint saját történelmének egyedüli szubjektuma. Ez az állítás egyben a marxi ateizmus lényege. A z emberközpontú ateista humanizmus nyilvá­ nul meg az emberi lényegben, a munkában, a társadalmiságban és tudatos­ ságban, valamint az előzőeket átfogó univerzalitásban. Lukács György is hasonlóan értelmezte a vallás meghaladását, amely az igazi természet és 37 �emberközpontúság kiküzdése úgy, hogy nincs visszatérés a közvetlen ter­ mészethez és az elvont emberihez, hanem a közvetítések a tárgyi világ objektivációi feletti emberi uralom kiteljesedését jelentik. A materialista humanista felfogás Lukács József szerint „...olyan ideo­ lógiai kultúrát gyökereztessünk meg, amelynek alapián az egyes marxisták az élet mindennapjaiban, annak reális összefüggéseiben a meglévő vallá­ sosság értékhangsúlyainak konkrét társadalmi-kulturális funkciót képesek helyesen megállapítani.” A szerző racionálisan tekinti át a felszabadulás óta hazánkban lejátszódó szekularizációs folyamatot. A vallás elvilágiasodási tendenciáit vizsgálva rámutat, hogy a polgárosodás megkésése és el­ torzulása miatt a folyamat korlátozottan bontakozott ki, de ez a kibonta­ kozás korántsem azt jelenti, hogy hazánk világnézeti színképében kizáró­ lag a vallásos és a marxista világnézet áll egymással szemben. Ebben je­ lentős szerepe van annak, hogy a vallásosság szempontjából két ellentéte­ sen ható tendenciát, a hagyományos vallásosság nagyfokú és globális eró­ zióját, másfelől a vallás iránti megnövekedett érdeklődést figyelhetjük meg. Az elvallástalanodás következtében előálló szellemi vákuumot a marxizmus nem tudta betölteni, ezzel a világnézeti-ideológiai közömbösség teret nyert, sőt, ma, amikor meglehetősen nehéz időket élünk és az állam­ polgárok természetes reflexe az elégedetlenség ,,gyakran találkozunk a v i­ lágnézeti, ideológiai generalizációkkal szembeni általános kétellyel, sőt ellenállással, az értékek tagadásával, vagy a közvetlen, egyéni érdek ab­ szolút értékké nyilvánításával.’' Nem kevés azonban azok száma sem, akiknek magatartását a cinizmus, karrierizmus, opportunizmus... stb. irányítja. Napjainkban tanúi vagyunk olyan egyoldalú értelmezéseknek is, ame­ lyek nem tesznek különbséget a szekularizációs folyamat értéktartalmai kö­ zött. (Találkoztunk ezzel az 1985/86-ban a K ritika és a Világosság című fo­ lyóiratokban zajló vitákban is.) Ennek a felfogásnak legelfogultabb kép­ viselői mai életünk erkölcsi negatívumaiért a marxizmust teszik felelőssé. Ebben a szemléletben a világ „az abszolútumot tartalmazó vallási erkölcs­ re és a relativizmus - a marxizmust és az erkölcsi közömbösséget egybe­ mosó - amorális terrénumára” bomlik, állapítja meg a szerző. Lukács József nagyfokú toleranciájáról tanúskodik, hogy az előbbi megközelítést alkalmazókat sem egyoldalúnak, esetleg tévedőknek vagy rosszindulatúak­ nak tartja, hanem egyszerűen történelmietlen szemléletűeknek. Ebben a szellemben vizsgálja a szerző a magyarországi egyházakat (katolikus, refor­ mátus, evangélikus, izraelita és a keresztény kisegyházak), kiemelve elmé­ leti, közéleti, politikai, kulturális tevékenységüket, fűként a felszabadulást követően. Föl kell hívnunk a figyelmet arra a sajátos formaváltozásra, ami az egyházak tanrendszereiben és társadalmi gyakorlatában bekövetkezett. Az aggiornamentó, a modernizálás nyomán létrejött katolikus teológiai attitűdökre, a protestáns egyházak társadalmi realitásokat figyelembe vevő viszonyára, amelynek során történelmileg eljutottak a szocializmus el­ fogadásától a szocializmus vállalásáig, s napjainkra az „evangéliumi kálvinizmusig, az evangélikusok pedig a „diakóniai teológiáig” . Érzékelhet­ jük azokat a közéleti szempontból releváns mozzanatokat, amelyeknek össz­ társadalmi jelentősége van, vagyis az egyházak önreflexióját. 38 �L ukács József történetiségében tárja fel a párt és az egyházak viszo­ nyát, melynek vezérlő elve a következő: „ a marxista pártok tevékenysé­ gének történelmi célja: a szocialista, a kommunista társadalom m egvalósí­ tása” ... Erről az alapról tarthatjuk nagy jelentőségűnek az M SZ M P Politi­ kai Bizottságának 1958-as két határozatát, amelyek rögzítették egyrészt az állam és az egyházak viszonyát, másrészt a pártnak a vallásos világnézet­ tel kapcsolatos álláspontját. A kérdés értékelésében a szerző is elismerően szól arról a tényről, hogy az M SZ M P a gyakorlati-politikai együttműkö­ dést és az eszmei vitát, a dialógust dialektikus egységben értelmezi és ke­ zeli. E z a politikai irányvonal adott biztosítékot a párbeszéd kiteljesedé­ séhez is. A dialógus vonatkozásában Lukács visszatérően bírálja a marxiz­ mus dogmatikus, vulgáris és aufklerista hagyományait. A z egész könyvön áthúzódó szerzői attitűd a vulgáris ateizmussal szembeni történeti-dialek­ tikus vallásértelmezés. Mai életünkben különös jelentősége van az erkölcsnek, a társadalom tagjainak különböző értékválasztásának. Tanúi vagyunk komoly értékvesz­ tésnek és az értékrend látványos torzulásának is. A társadalmi együttmű­ ködés szempontjából vizsgálja a szerző a valláserkölcs és napjaink értékei­ nek viszonyát. Bizonyítóan szól arról, hogy a marxizmus erkölcsi felfogása szélesebb, mint a vallás (redukált) elemi normái, ugyanakkor utóbbit úgy fogja fel, mint az együttélésből kialakult alapvető követelmények követ­ kezményeit. Számunkra a jövőt meghatározó szempont, hogy az emberi lét előtörténetéből az igazi történetre való átmenet mennyi időt vesz igénybe, tud-e az ember felelősen és nagykorú módon szembenézni problémáival. Az ember minden időpillanatban egyszerre determinált és autonóm, kérdés, hogy cselekedeteit, tetteit a mindenkori erkölcsi alapelvek, normák szabá­ lyozzák-e kizárólag. A meghatározottság nem zárja ki az egyéni cselekvés sokfeleségét és nem is egyszerűen szabálykövető cselekvésről van szó. E l kell ismernünk az emberekben meglévő erkölcsi értéket, amely az egyén atonómiájára épülve alkotja meg az ember cselekedetét. A z éthosz imma­ nens tradíciója az emberi létezésnek, és a kollektív érzésben, az emberi kapcsolatokban alapozódik meg. Lukács József és munkacsoportja munkásságát a társadalmi-politikai gyakorlat szolgálatába állította. A könyv jó példa valamennyi olvasója számára, hogyan lehet élni, vitázni, megérteni nagyfokú toleranciával mást és másokat. (Kossuth) VINCZE BÉLA 39 �B Á L IN T B. A N D R Á S Exodus Jelenségek és gondolatok a márianosztrai zarándoklaton A körmenetek és búcsúk keresztényei exodust járnak. Folyton újra átélik a vándorlást, amely átmenetivé és könnyűvé teszi őket. Olyanná tehát, amilyenek valójában is. Mert minden ember átmeneti; volt idő, amikor még nem élt, és lesz idő, amikor már nem él. Damján Szent Péter ezt üzeni a sírja előtt álló látogatójának: „A k i vagy te, az voltam én is. Ami én vagyok, az leszel te is...” A körmenetek népét süti a nap, veri az eső, megtizedeli a bámészkodók értetlensége. Vonul a nép a Szentség nyo­ mában, nézi a lába előtt a fűvet, a követ, a szemetet, és nincs semmije, csak a szeretete. (Vasadi Péter: G au d i gyertyája) Szombat délután fél hat. Gyülekezik a körmenetek népe Márianosztrán, a kegytemplom előtti téren, érkeznek a fejkendős öregasszonyok, a pödört bajúszú férfiak, félénk szüzek a mama kezét szorítva, jönnek megünnepel­ ni, s megszenvedni Jézus Öt Szent Sebét. Énekszó veri föl az álmos falut, visszhangozzák a fegyház és a lakótelep falai, zsoltártól hangos a börzsönyi erdő. J ézus szentséges szíve, könyörülj rajtunk! Ismerősök ölelkeznek, idegenek barátkoznak a szent gyülekezésen. Egy vörhenyes arcú, sánta férfi mindenkit arcon csókol, az egyik fegyőrt is csaknem, mikor az szolgálatba indul az árnyas utcán. Csapódik a vasalt börtönajtó, galambok rebbennek a templomtoronyról, tisztelendő suhogó reverendában keresztülvág a tömegen, az oltárhoz siet, mikrofonba mondja a kétnapos ünnep programját. Zászlók, keresztek a magasban, harang kon­ dul. Mári néni a templomudvar padján lenyeli az utolsó szelet sülthúst, elhőhúzza hófehér rózsafüzérét. Já r a szája, de nem tudni, imádkozik-e, vagy még az utolsó falatot nyeli. Márianosztra - a Mi M áriánk - pálos kolostorát N agy Lajos király alapította 1352-ben. Ö is sűrűn idejárt Visegrádról, rettentő betegségének, a leprának elviseléséhez hitet és türelmet meríteni. Megfordult itt Mátyás és felesége, Beatrix, s az őt követő uralkodók valamennyien. M íg Mohács után kilenc évvel a kolostor - Esztergom, Vác, Nógrád elestével - a tö­ rök martalékává lett. Másfél századig romokban, tetszhalálban. 17 11-b e n két pálos szerzetes érkezik, s Széchenyi György esztergomi érsek segedelmével előkészíti az újjáépítést. 1728. augusztus 14 -15 -é n , a Nagyboldogasszony ünnepén szentelik újjá, hatalmas tömeg jelenlétében. Ajándékul megkapják a czestochowai csodatévő M ária-kép mását, amely ma is ott függ a szentélyben. Negyedfél századdal később elkészült a ko­ lostor is. D e nem sokáig működik: kétszáz esztendeje, 1786-ban II. Jó ­ zsef, a kalapos király több más szerzetesrenddel együtt feloszlatja a pálo­ sok közösségét - Nosztra ismét álomba merül. A gyönyörű barokk temp- 40 �lom csupán a községet szolgálja, a kolostor üres. 1858-ban találja meg vég­ ső rendeltetését: börtön lesz, engesztelő és engedelmes lelkek helyett síny­ lődő testek otthona. Börtön ma is: rácsos ablakok merednek vakon a za­ rándokokra. K ét külön világ - jegyzi meg egy farmernadrágos fiatalem­ ber, kezében zsoltároskönyvvel, a zárt kolostorépületre nézve. Ugyanaz mondom neki csak másképp gondolja cl a bűnbánatot. És a kiengesz­ telést. A parókia dolgozó-, fogadó- és könyvtárszobájában Á rva V ince esperes­ plébános magyarázza el a nosztrai páloshagyományokat, az idevonatkozó pápai dekrétumokat, melyekre ő bukkant nemrég az esztergomi prímási levéltárban. Ö szorgalmazta azt is, Lékai László bíboros támogatásával, hogy a Jézus Öt Szent Sebe búcsúünnepélyt - kétszáz év múltán - ismét föl­ élesszék július első szombat-vasárnapján. - Télen beszéltünk utoljára a búcsúról, a bíboros atya is okvetlen itt akart lenni. D e most máshová szólították... A felhívásban azt kértem a hívektől, aki teheti, népviseletben jöjjön, de a nagypénteki gyászos-feketé­ ben. S íme, abban is jönnek. Tizenegy éves nosztrai munkásságom leg­ szebb és legszomorúbb napja ez. Hiszen ha László atya is velünk lehetne... - Milyen falu ez, esperes úr? Milyenek az emberek, van-e közösségi élet? - Nagyon nehéz falu, s ezt nemcsak mint lelkipásztora mondom. A ha­ gyományos közösség felbomlása már a múlt században, a fegyház betelepí­ tésével elkezdődött, s 1948 után, amikor a női börtönt férfi fenyítőhellyé alakították, az őrzést szigorították, csak erősödött. A z őslakosság java ki­ települt, olyan nyomaszó lett a légkör; a fegyőrség és a börtön kiszolgálószemélyzete vált meghatározó társadalmi elemmé Nosztrán. D e ez sem egységes gárda, az ország különböző sarkaiból jöttek, különféle igények­ kel, műveltséggel, lakás- és életmódkultúrával. - Meglehetősen rendetlen, elhanyagolt, piszkos település. - Én ezt nem akartam így kimondani, de van benne igazság, nem vita­ tom. A lakók zöme nem is érzi a magáénak, hiszen nem tudja, holnap nem rendelik-e máshová szolgálattételre. A járdásítás, parképítés, közös fel­ újítás, itt ismeretlen fogalom, mindenki magába húzódva él. Csak a búcsúk idején éled föl s pezsdül meg Márianosztra. - A helybeliek is részt vesznek a vallási rendezvényeken? - A z őslakosok igen, a betelepültek közül csak nagyon kevesen. Az idő­ sebbek. D e a többieket sem zavarja a zarándoklat, a körmenet; a vallási türelem, a békés egymás mellet élés itt is megvalósult. A templomtér túlsó sarkán felbőg egy villanyorgona: a kacsatánc billegő ritmusai. A fegyház ebédlőjében lakodalmat ül a személyzet. Véletlen egy­ beesés - szabadkozik a plébános, mintha ő tehetne róla. A dzsesszdob ver­ senyt zörög a búcsúsok kereplőivel. A körmenetek, búcsúk, zarándoklatok több mint ezer éve hozzátartoz­ nak a keresztény - ezen belül is főleg a katolikus - egyház életéhez. Nem a lényegéhez, hiszen az változatlanul a szentmiseáldozatban végbemenő eucharisztia, vagyis Krisztus megtestesülése, az Oltáriszentségben; hanem a mozgalomhoz, amely több is, kevesebb is, a hitnél. Több, mert sokaknak Isten közvetlen megtapasztalásához elengedhetetlen az ünnepi külsőség, az oltár, és a lélek pompája és a sokadalom. E feltételek híján egyszerűen nem kerülnek olyan emelkedettségi fokra, mi nekik a hitet jelenti. É s ke­ 41 �vesebb, mert a folytonos belső megújuláshoz és készüléshez, az istenhez folyamodáshoz a mozgalom csupán a keretet adja. Magyarországon évente több százezren vesznek részt a különböző zarán­ doklatokon, de hogy mennyi köztük a mélyen hívő, és mennyi a „slepp” , nehéz volna megmondani. A máriapócsi, a gyüdi, a mátraverebélyi vagy a csatkai búcsú hírneve túlszállt a megyehatárokon, s növekszik újra Radna, Petőfiszállás, Nosztra hírneve is. Időjárástól, mezőgazdasági munkasze­ zontól, s persze a résztvevő főpap személyi varázsától függ, végül is há­ nya n tolonganak-imádkoznak ebben vagy abban a búcsúban. S nemcsak a bucsúk keresztje, zászlója hívogat. Ezrek énekelnek a húsvéti és a pünkös­ di körmeneteken, bérmálásokon, első áldozásokon is. A z úr napi exodus sok Pest környéki sváb faluban a legnagyobb és leglátványosabb ünnep. Virágszirmokkal hintik be az utcát, egyes házaknál sövényből és virágból oltárt emelnek, az egy-két kilométeres vonulás három-négy óra hosszat is eltart, mert közben több helyen megállnak imádkozni és énekelni. Buda­ örsön, Solymáron, Kistarcsán is beszéltem asszonyokkal, akik már hetekkel előbb készülnek az Úr N apjára, s készítik—lelkesítik ismerőseiket, szomszé­ daikat is. Ilyenkor hazajönnek a fővárosba, vagy a még távolabb szakadt gyerekek, az unokák, s ha új lakhelyükön nem járnak is templomba, „ott­ hon” természetesen ők is beállnak a körmenetbe. A zarándoklatok, búcsúk múltja a középkor ködébe vész, erről tanús­ kodnak a szakrális néprajzi kutatások. „ A középkor szelleme még plaszti­ kus és naiv: minden fogalmat látható alakba akar önteni - írja Huizinga. - Minden gondolat képi kifejezést kíván, amelyben aztán meg is mereve­ dik. A szent fogalmakat, látható formában megtestesülvén, állandóan az a veszély fenyegeti, hogy merő külsőséggé válnak. Ha a gondolat végleges, megfogható célokat ölt, könnyen elveszíti határozatlan éteri tulajdonságait, és az áhítatos érzés csak a képre korlátozódik.” Ilyen plasztikus képnek, mozgó diorámának vélem én a körmeneteket, zarándoklatokat. Nem merném azt mondani, hogy mindenki merő külső­ ségként éli meg őket, sőt, mint hangsúlyoztam, sokaknak nélkülözhetetlen, ez a külsőség, a tömeg sodrása, a tömjén illata a hithez. De, hogy ez a je­ lenség a népegyház idejéből maradt fenn (hiszen célja a demonstráció, a hit fitogtatása), s ezért voltaképp már a letűnt vallási és történelmi kor­ szakot idézi, annyi bizonyos. Nem véletlen, hogy a hagyományos zarándoklatokon jobbára idős em­ berek vesznek részt, akik gyermek- vagy ifjúkorukban még az egyházi élet természetes formájaként tapasztalták meg az effajta gyülekezést és közös áhítatot. A fiatalabbak - már ahol - külön búcsúkat szerveznek, mi­ vel ők egészen másfajta együttlétet, imát, prédikációt - vagy egyre inkább: dialógust - igényelnek. Az alkalmak sem kötődnek annyira a templom névadó szentjéhez vagy az egyházi jeles naphoz, mint a tradicionális bú­ csúk esetén. K ék busz érkezik a díszkapuhoz, sárga rendszámmal. Buzitárói jönnek a hívek, K assa környéki magyarok. Szószólójuk N ovák Józsefné. - H a lehet, ilyen alkalomkor rendre átruccanunk Magyarországra. O da­ át, a magyarlakta területeken nincsen búcsújáróhely, a szlovák zarándok­ latra meg nemigen megyünk, mert nem tudjuk jól a nyelvet. A mienk szín­ magyar falu. - Hány napra jöttek? 42 �- M a meg holnap. 750 forintot válthatunk be, többre nem futná. Még szerencse, hogy egész éjszaka virrasztás lesz, mert hálni... hát hol is tud­ nánk ennyiből? Szundítunk majd a buszban. A parkolótér mögötti padon három asszonyság falatozik. - Szűzanya-imádók vagyunk, minden Mária-ünnepen ott a helyünk. Föl­ emelő érzés - bólogat vezérük, egy szőke hölgy, s megkér, valahogy ki ne írjam a nevét. - Tudja, a mi falunkban, Gödöllő mellett már nemigen hisz­ nek az emberek, gúnyolódnak azon, aki templomba jár. M eg a munkahe­ lyemen se fontos, hogy megtudják. - Baja lenne belőle? - Nem tudom, belém ivódott az elővigyázat. 1952-ben mentem férjhez, anyagkönyvelő voltam a téeszben, egy senki, a párttitkár mégis figyelmez­ tetett, nehogy templomban merjek esküdni. Megtettük csak azért is, de azóta azt mondom, jobb félni, mint... - A mai fiatalokat már senki nem bántaná, mégse hisznek. - Borika né­ ni süteményesdobozt vesz elő, őszibarackkal kínál. - A kisebbik fiam évekig ministrált, de most, hogy felnőtt, már nem érdekli a vallás. Keres valam it az életében, csak azt nem tudja, hogy mit. - És a férje? Nem szokta elkísérni? - Hat éve meghalt. Azelőtt együtt jártunk, nem volt templom, ahová ne tértünk volna be. Nem csúszni-mászni az oltár előtt, csak csöndben megül­ ni a leghátsó padban és elmélkedni. Hatvanhat múltam az idén, kívánsá­ gom nekem már nincs is, csak az, hogy egyszer eljussak Lourdes-ba. D e a háromezer nyugdíjból nemigen sikerülhet. A szentmise nyolckor kezdődik, néhány százan a templomon kívül szo­ rulnak. Ülnek, hevernek, állnak; várják a gyertyás körmenet kezdetét és az éjféli misét a Kálvárián. Vince atya érces baritonja Jézus tanúságtételére, s a keresztények mai kötelességeire figyelmeztet. A szeretet, a közösség, a család szerepére a társadalomban. Körülnézek: fekete kendős, sokszoknyás öregasszonyok mindenfelé, itt-ott egy férfi, kisgyerek. A család otthon maradt a jószággal, a háztájiban, vagy üdül odalent Zebegényben. A menet este tizenegy tájt indul a K álvária domb felé. A plébános min­ denkit megkér: ne énekeljenek, ne imádkozzanak hangosan, ne zavarják azokat, akik már pihenni tértek. Ötös sorokban halad a gyertyás-lobogós sereg a község főutcáján, éjsötét ablakok előtt. Megannyi tizenötös égő: iz­ zanak fent a csillagok. Mellettem csuparánc vénasszony hatalmas koffert cipel. Honnan jött, kérdem, ekkora pakkal? Bernecebarátiból, méghozzá gyalog, hangzik a vá­ lasz, de a koffer nem az övé. E gy falujabeli férfinak segít; asztmás, kö­ hög, nem bírja már a súlyt. Elkérem tőle a bőröndöt; amikor visszaadom, a hegytetőn, lapos üveget csúsztat a kezembe. - Köszönöm magának! Jó kis házi szilva, ettől megkeményszik a hit­ ben. . . Jönnek a mezőkövesdiek, a kaposváriak, a balassagyarmatiak, az egriek. Meg-megállnak a meredek kaptatón, biztatják egymást, haladnak tovább. V alaki megbotlik, öten ugranak oda, fölsegítik. A z első stációnál a jóleső pihenés felszabadultságával szakad ki belőlük a Miatyánk. J ertek id e bűnös lelkek, jertek, id e emberek - énekli Bóta Károly bácsi az édesanyjától tanult népi zsoltárt. S gyűlnek köré a hívek, ismétlik a strófát, kántálják az egyszerű verset, dallamot. 45 �- Sok ilyet tudok ám, csak az a baj, hogy a papok nem szeretik. Volt egy tisztelendő, aki azt mondta, pogány énekek ezek. Holott az Úr Jé ­ zusról szólnak, csak nincsenek benne az énekeskönyvben. D e én járok bú­ csúról búcsúra, hívom és tanítgatom az embereket. Tehetem, nyugdíjas va­ gyok. - Honnan? - A kisvasúttól, Heves megyéből. Pályamunkás voltam. Felsőtárkányban lakok, onnan vanatoztam idáig. - M ikor indult? - Reggel kilenckor. Este hatra érkeztem ide. De megszoktam, voltam már legalább ötven zarándokhelyen. - E z a szórakozásunk - mondja útitársa, a 74 éves E rd ély i Gergelyné, Apollónia néni. - 2470 forint a nyugdíjam, de az uram, mielőtt meghalt, azt mondta, ne spóroljak semmire, menjek, ahová kedvem telik. Hat gye­ rekem van, nyolc unokám, segítek nekik, amíg segít engem az én Istenem. M íg fiatal voltam, nem mehettem, tizenkét év alatt jöt hat gyerek. Az uram az erdészetnél, én meg odahaza, volt, hogy a vasárnapi misére se ju­ tottam el. Most már van időm. A négy fiú közül egy kőműves, három be­ állítólakatos Egerben, a lányok is férjnél, van szakmájuk nekijek is, szép otthonuk - hát örülök nagyon. Az éjféli mise után halványulnak, hunynak a fáklyák a hegyoldalban. A ki nem bírja a virrasztást, ledől egy bokor alá, alszik félórát, órát. A pirkadat úgy éri őket, mint Jézus tanítványait, a hegyi beszéd után: hever­ ve szanaszét, de nagyon boldogan. Vasárnap reggel újjáéled a templomudvar, az árnyas platános utca. Újabb buszok érkeznek, kegyárusok pakolják ki színes portékáikat. Hallgat a mézeskalácsos, feszülettel díszített trikót kínál a textilkereskedő. - Viszik? - Hogyne vinnék, hisz olcsón adom. Magának feleáron.... Nagy Sándor, az Ecclesia Szövetkezet imakönyveit, szentképeit, rózsa­ füzéreit értékesíti. A legnagyobb forgalom kétségkívül az övé, talán mert mindenki ismeri itt. - Szombat délben érkeztem, ma délután indulok haza. A z éjszakát ezen a kisszéken töltöttem, el is aludtam egy-egy percre. - Mekkora a forgalom? - Cudar lennék, ha megmondanám. Látott már maga olyan kereske­ dőt?... A bevételből 8 százalék az enyém, a többi a szövetkezeté. Ugyan­ annyiért adok mindent, mint a Felszabadulás téren. Ellenőrizheti. - Ön hívő? Felkapja a fejét: - Hát uram... furcsa kérdés... valahol hiszek. Nem forgatom a szeme­ imet, de elvégzem magamban amire szükségem van. Tiszteletben tartom mindenki meggyőződését, nem nézem le se a Jehova tanúját; se az ateistát. Engem erre tanított az élet. Bemutatja a barátját, Balázs Imrét, Püspökszilágyról. A z alacsony vé­ konyhangú férfi, negyedszázada minden jelentős hazai búcsún, zarándok­ laton részt vesz. - Jó a hangom, abszolút hallásom van, tetszik tudni, már keresnek, ha nem jelenek meg valahol. De a feleségem súlyos beteg, ha a lányom nem 44 �lakna velünk, ide se jöhettem volna. Tegnap leszedtük a kertben a mál­ nát, tíz ládával összejött, utána elkéretőztem az anyukámtól. Kegyesen, paposa n beszél, elérzékenyülvén meg-megcsuklik a hangja. — Édesapám hitetlen volt, istentagadó, anyámmal és a testvéreimmel sokat szenvedtünk tőle. A hitünk miatt. D e engem sem tudott eltántoríta­ ni. 1957 nyarán - huszonhárom éves koromban - álmot láttam, keressem föl a hasznosi kis kápolnát a Mátrában. Nagyboldogasszonykor, augusztus derekán, cl is rándultunk. És mi történt? Megjelent a Szűzanya nekem. Nekem meg két parasztasszonynak. Ott ült az ablak homályában, és né­ zett, nézett merőn, mintha az mondaná: Imrikém, jer, tartsál velem! M egfogja az ingem gallérját, pödörgeti az újjai közt. - Azóta vele vagyok. Odahaza, Püspökszilágyiban nincs keresztelő, es­ küvő, temetés nélkülem. Nem én vagyok a kántor, de micsináljak, jobb a hangom, mint neki... Textilfestő vagyok az újpesti szövödében, egyhelyt dolgozom huszonkilencedik éve. Három műszakban, heti váltásban; nehéz de megszoktam már. Szeretnek ott is, csak látná. A körmenetek, búcsúk, zarándoklatok résztvevőit három, élesen elkü­ löníthető csoportra osztanám, kizárólag a magam megfigyelései alapján. A legfelső s legvékonyabb réteghez a segítők tartoznak, akik mindig ott sürögnek-forognak az oltár vagy a paptól hordozott Oltáriszentség körül, ministrálnak, viszik a baldachint, a lobogót, előénekelnek, fegyelmezik a gyerekeket és a renitenskedőket, serkentik a lankadókat. Az átlagosnál jó­ val magasabb köztük a férfiak arányszáma. A második réteg, amely a za­ rándokok derékhadát alkotja, a passzív jelenlévők csoportja. Imádkoznak, vonulnak, énekelnek, de mindig csak a papok és a segítők után. Önállóan nem cselekszenek, intésre abbahagyják, amit addig tettek, s ha kell, azon­ nal másba fognak. Ez a csoport a szociológai „töm eg” fogalom ismérvei­ nek megfelelően viselkedik. A legalsó, és megint nem túl népes réteg a kíváncsiskodóké. Hol beállnak a menetbe, sodródnak, meg-megállnak, hol csak az út széléről lesik a körmenetet. Szép számmal vannak köztük nem hívők, vallásilag közömbösek, más felekezetűek is. Némelyiküket magával ragadja a hangulat, hirtelen jelenlévővé, netán segítővé is válik, de a többség lelkileg kívülmarad a történéseken. Néhány esztendeje a főváros egyik peremkerületében olyan emberrel találkoztam, aki a fenti kategóriák egyikébe sem sorolható. Leginkább a püspökszilágyi Balázs Imréhez hasonlítanám. D e Joó Sándor sok tekin­ tetben rajta is túltesz: a legtalálóbban rajongónak nevezhetnénk őt és csa­ ládját. Valóban rajonganak, és nem a hitbéli-lelkiismereti megújulásért, mint sok kisközösségi tag vagy szektahívő, hanem magáért a szertartásért, a pompáért, a vallás külső jegyeiért. Bár nem kérdőjelezhetjük meg hitüket, hitgyakorlásuk és felfogásuk konzervatizmusa már a helyi, nem modern­ ségéről ismert plébánost is irritálta. Igaz, nehéz sors vezette őket Istenhez, idegösszeroppanás, gyomorfekély, infarktus szegélyezte a férfi s az aszszony életútját. Joó Sándor egyébként rádióműszerész, a Ferihegyi repülő­ téren, de a külvilág dolgait annyira egyoldalúan látja, hogy még a fia es­ küvőjére sem ment el, mert a menyasszony kérésére nem volt templomi ce­ remónia. A tanácsnál kötött frigy viszont Joó Sándor szerint nem eskü­ vő. Az asszony - akkor, a nyolcvanas évek elején - abban bízott, talán 45 �baj éri a fiatalokat, s akkor visszatalálnak Istenhez is... Nos, Joó Sándorék a legbuzgóbb zarándokok, akiket valaha megismertem. Minden búcsú­ ban ott vannak, ahol lehet, kora tavasztól késő őszig, valamennyi szombat­ vasárnap fölkerekednek a kisebbik fiukkal, és mennek, mennek, mennek. S fotóznak is. Gábor, a tizenötéves forma legény, a híradástechnikai szakközépiskola növendéke - mellesleg akkor végezte a hathetes kántorképző tanfolyamot tehát Gábor fél tucat fényképalbumot tett elém, benne hat­ vanegy hazai búcsújáróhely képei Fertőszentmiklóstól Remetén át M áriapócsig. „Kom olyan mondom, ma több a zarándok országszerte, mint an­ nak idején, gyerekkoromban - vélte Joó úr - . H ja, a fiatalság, a tétlen kor eltelte után mind visszajutunk a Jóistenhez. Valahol olvastam, hogy ő kezdetben hosszú pórázra ereszti az embert, aztán egyszer elkezdi tekerni a madzagot, tekeri, tekeri míg hozzá nem érünk, meg nem fogjuk a ke­ zét.” Szobájuk falán giccses szentképek, az udvaron saját faragású M áriaszentély; túlpirosított és túlcukrozott málnaszörppel kínáltak, emlékszem ma is. Nagyon tiszességes emberek voltak. É s nagyon fáradtak. A nosztrai zarándokok második exodusa délelőtt tízkor ered útnak. H á­ romszor annyian vagyunk, mint szombat este, jó háromezren. Elől hatal­ mas feszületet visznek a kövesdi matyók, majd sorra átadják a többi cso­ portnak. A baldachin alatt az Esztergomból érkezett vikárius az ereklyetartót emeli magasba, amely állítólag a krisztusi kereszt egy szál forgácsát rejti. Helybéliek az ablakokban, a kerítések előtt, a kocsmaajtóban. - Mennyire bolygatja meg a község életét egy-egy ilyen búcsú? Mama, lánya, unokája téblábolnak egy szolgálati lakótömb udvarán. H evér Gézáné készséggel áll a szóra. - Nem vagyunk idevalósiak, de itt lakunk harmincnégy éve, hát meg­ szoktuk már. Szívesen nézem, csak zavar a nagy dísz meg cifraság. Re­ formátus hitben nőttem fel. - És hisz ma is? - Nézze, az emberi életben hiszek. Küzdeni, kapaszkodni kell, s ahhoz nem nélkülözhető a másik ember. - N yugdíjas? - Dolgozom a varrodában. A férjem kivette már a nyugdíjat, és kevés a pénz, ki kell pótolni valam ivel. Nem fizetik túl a fegyőröket. Csonka István nyugalmazott őrnagy vasárnapi korsó sörét nyalogatja a kocsmakertben. Tíz évig volt a község párttitkára. - Sok mindenen keresztülment ez a falu ötvenegy óta, amikor ideke­ rültem. Kirajzottak a nosztraiak, mentek Nagymarosra, Vácra, Pestre, ne­ hezen viselték a börtön szigorát. Mert érződik az a község mindennapjai­ ban is. Tovább romlott a helyzet, amikor a tanácsot Szobhoz kapcsolták, gyarmati sorba süllyedt Márianosztra. Nincs pénz a fejlesztésre, de még a fenntartásra sem. - Pedig a kegyhely egyben jó bevételi forrás is lehetne. A zarándokok panaszkodnak, hogy nincs hol egy darabka kolbászt venni, üdítőt fogyasz­ tani. - E z a kocsma van, meg a vegyesbolt, semmi más. Kéne egy jó kis­ vendéglő, panzió, ABC-áruház... de amíg Szobhoz tartozunk, nem lesz itt semmi. 46 �A zarándokok elvonulnak a K álváriára, a kocsma előtti téren a céllö­ völde meg a körhinta hangszórója bömböl. Tízest lő egy vézna cigányfiú, két ujját V alakban emeli föl az égre. Tükrös szívet kap jutalmul, beleha­ rap, kínálja a haverjainak is. A búcsújárás általában vidéki, falusi jellegzetesség, mind a helyszínt, mind a résztvevők hovatartozását tekintve. De városon is kialakultak, pontosabban: fennmaradtak azok a kultikus formák, amelyek a katoliciz­ musnak ma már inkább csak a külsőségeit mutatják. Kölyökkoromban a vasárnap délelőtti nagymisére az is eljött, aki a lelke mélyén nem volt hí­ vő, de fontosnak érezte a jelenlétet. Mert mogszokta fiatalon, a két hábo­ rú között, hogy muszáj ott lennie. Hiszen akkor egzisztenciális kérdés volt bizonyos polgári körökben, ki vesz részt az ünnepi istentiszteleten, s ki nem. A nagymise után kötelező bájcsevegés a tisztelendő úrral, s egymás­ közt a nyári napon, téli hóesésben; séta, cukrászda, rigójancsival, kávéval, csokifilppel. De ma is látom ezt, elsősorban a nagy plébániákon, különös­ képp az olyan divatos istenházában, mint a Mátyás-templom, a Szent Ist­ ván-bazilika, a Domonkos vagy az erzsébetvárosi templom. S persze a kisvárosi egyházközségek, ahol mindenki névről, címről, rangról ismeri egymást. Egy fiatal dunántúli mérnöknő épp szemközt lakott szülővárosa gyönyörű barokk templomával. De családjával inkább elkocsikázott vasár­ naponként a közeli kisközségbe, nem azért, mert helyben tartania kellett volna valakitől vagy valamitől, hanem mert - mint mondta - öklendezik a szirupos prédikációtól és a misét követő ragacsos csevegésektől. Ott, a fa­ luban, bár hagyományosan paraszti, de azért - vagy éppen azért - még természetes a templomi légkör. S már megszokták őket. Persze városon is vannak búcsúk és körmenetek. A budavári húsvéti körmenet, állítom, látványosság, bel- és idegenforgalmi attrakció - több ezer önkéntes résztvevővel. A passszív jelenlévők és a kíváncsiskodók cso­ portja itt ugyanúgy megtalálható, mint a tevékeny közreműködőké. A na­ gyobb településeken olykor egy negyedik réteg is csapódik a fentiekhez: a botrányhősöké. Szerte az országban, s nemrég Budapesten is hallottam, hogy a karácsonyi éjféli szentmisére borosüveggel érkezik néhány atyafi. Eleinte érdeklődést színlelnek, egy-két slukk után azonban felbátorodnak, megjegyzéseket tesznek, piszkálják szomszédaikat, belekiabálnak a szent­ beszédbe. Akárha meccsen vagy egy külvárosi moziban lennének. A z effaj­ ta hangulatkeltés őszintén kétségbeejti a lelkészeket. Komlón előfordult, hogy a plébános kénytelen volt a rendőrség segítségét kérni és URH-s ko­ csikkal eltorlaszoltatni a templomajtót. Másutt a megfélemlített hívek ma­ radnak el, a misehallgatást elhalasztják másnap reggelig. Ha egész advent­ ben vártak a Messiásra, az a pár óra mit se számít... Sok a katolikus példa? Valóban. D e a hitgyakorlás formavilága, sokré­ tűsége főleg ebben a vallásban engedi meg a káprázatot - mely sok eset­ ben a felületesség leplezésére szolgál. A z idősebbek még bizonyára tanúi voltak az 1938-ban Budapesten tartott eucharisztikus kongresszusnak, az egészen öregek pedig talán az 1929-cs Szent Imre-év rendezvénysoroza­ tának is. A nemzet mozdult volna meg? Nem, csak a korabeli, neobarokk Magyarország: az arisztokrácia, a keresztény nagypolgárság, az „ú ri” kö­ zéposztály és a parasztság egy része. A hit mozgatta őket? Kisebb részü­ ket nyilván, de többségüket bizonnyal nem. Csak a megszokás, az illem, a 47 �pompa vonzása. A tömeg - tudjuk a szociálpszichológiából könnyen magával ragadja az embert, de a tömegárban nem lehet elmélyülni, imád­ kozni, megbánni és megbocsátani: hinni. A protestantizmusban még szembetűnőbb az ellentét a racionalizáltverbalizált hivatalos szertartásrend és a spontán kialakult, főleg népi kul­ tuszok közt, lévén, hogy a kálvinista, a lutheránus és az unitárius isten­ tisztelet roppant puritán. Középpontjában nem a kenyér és a bor átváltoz­ tatása, Krisztus testének megjelenítése áll, hanem az igeolvasás és a prédi­ káció: a lelki nevelés. Körmenet, búcsú, bűnbánó zarándoklat - a protes­ tantizmusban jószerivel elképzelhetetlen, mert önnön szellemiségét cáfolná meg. A református és az evangélikus istentiszteleten a belső élményt a zsoltáréneklés és a közös imádkozás nyújtja. Egyéb együttes kultikus cse­ lekmények nincsenek, kivéve az úrvacsoraosztást, amire azonban nem ke­ rül sor minden alkalommal. Így — főleg falun - a keresztelő, a komfirmáció, az esküvő és a temetés tágul egyfajta profán szertartássá; ennek tö­ megméretei azonban nem foghatók a körmenetekhez és zarándoklatokhoz. A „nagyidő” azaz a vihar, a zivatar elleni harangozás, és közös fohászko­ dás, a halottvirrasztás, a tor, a nagyobb névnapok már-már orgiasztikus megülése mintha a hivatalos kultusz egyszerűségét kívánná oldani, sok­ szor az egyház kifejezett tilalma ellenére. Az ortodox egyház rituáléja - a katolikusokéhoz hasonlóan szintén alkalmas látványossággal kápráztatni a híveket a kívülállókat. D e az ő számuk hazánkban olyan csekély, hogy tömeges zarándoklatra nincsen módjuk. Az izraelitáknál ugyanez a helyzet. Némely szertartásuk kifejezet­ ten igényli a tömeges részvételt és aktivitást, de az utcára például nem vonulnak. Hosszú évszázadok tapasztalata inti óvatosságra őket... A kisegyházak istentiszteletei közül extatikus jelenetek tanúi lehetünk a pün­ kösdhívőknél, de feloldódásukat ők is kizárólag a gyülekezetnek tartogat­ ják; nincs népegyházi múltjuk, tehát önmutogatási kényszerük sincs. E xo ­ dus? Szívükben menetelnek a szabadító Szentlélek felé. Nagymise fenn a hegyen, felhős, szűrt napragyogásban. Alattunk a fa­ lu, a kegytemplom óriás tornya is mintha óriás V betűre emelkednék. A szertartást a vikárius úr celebrálja, körötte tucatnyi pap, kispap, népviseletes minisztránsgyerek. A Boldogasszony anyánk szép könyörgése után a Himnusz és a Szózat fohásza. Á ld jon vagy verjen sors keze... Oszlik a tömeg. Vincze atya egy kőpadra roskad. - Nem érzem már a lábam, zúg a fejem. Elnézést, de most alkalmat­ lan vagyok a beszélgetésre. Hazamegyek, lezuhanyozok, dőlök az ágyba. - Elégedett? - Kétszáz év után sikerült feléleszteni ez a szép hagyományt. D e nem mondok én semmit, látta az emberek arcát. - Alakulhat hívőközösséggé egy ekkora zarándoktömeg? - Aligha. Mindenki megmarad azokkal, akikkel jött. Az egyház meg­ újulásának szerintem nem ez az útja, hanem a kiscsoportos elmélyülés. De kell ez is: a hagyomány - az erő felmutatása. Hogy itt vagyunk. Élünk és hiszünk. Botladoznak az emberek le a hegyről, kapaszkodnak, segítik egymást. Három férfi hortyog az árokparton, a kegyárusok hangja ismét kiöblösödik. Fölberreg egy Ikarus motorja - indul az exodus hazafelé. Gázol Isten né­ pe a nosztrai főutca porán: a hit Vörös-tengerén. 48 �ablak Lett költők A Baltikumnak kies-szépséges tája, Kurzeme, Latgale és Vidzeme földje - Lettország: pasztellszín dombjaival, szeszélyesen szabdalt erdőségeivel, szép folyóival és a lett táj jellegezetes, a természet tenyere által simára dé­ delgetett, domború hátú, hatalmas köveivel - úgy áll szemünk elé, oly’ nyu­ godt magabiztossággal, mint a békesség és az áhitott harmóniák hona. Pe­ dig a történelem ugyancsak nem kímélte Európának ezt a kicsiny, északi da­ rabját. Mintegy hat évszázadon át a német lovagrendek háborúinak és hódí­ tásainak volt kényszerű színtere; később, a tizenhetedik és tizennyolcadik század folyamán, svéd és orosz koronás fők vetélkedtek Riga birtoklásáért; és még később, a cári Oroszország történelmébe kényszerítve, forradalmak és újabb háborúk sodrában úszva érte el ez a nagyon kis létszámúra olvadt, ma mintegy másfél milliónyi lelket számláló balti nép a jelenkort. És még a közelmúlt is alaposan végigtaposott e szelíd arcú tájon: a második világhá­ borúban nagy és kegyetlen ütközetek színhelye volt Lettország - és a hitleri fasizmus éppen itt, a Riga melletti Salaspils városkában létesítette a balti térség legnagyobb koncentrációs táborát.. . Mindez benne van, benne kering a mai lett költészet egyre jobban kitelje­ sedő, egészséges organizmusában, akár az élő nedvek a Daugava partját kí­ sérő erdők konok-szívós fáiban. Költőinek kép- és metaforarendszerében egy nép sok évszázados tapasztalatai, élményei, vágyai villannak elő hol nyílt egyszerűséggel, hol átszűrten, vagy épp csak sejtelmes vibrálással. Így válnak a közösségi lét szimbólumává A rvids Skalbe verssoraiban a lett föld kövei; Imants Auzinš is így idézi a mocsár képével, egyértelműen, a legújabb kori történelem gyalázatos és tragikus eseményeit - és így szüremlenek át a kollektív tudat és érzelem elemei, egy másfajta líraiság szövetén, Olga Lisovska, Imants Ziedonis vagy Knuts Skujenieks verseibe. Emberközeli, minden eresztékében humanista művészet ez. A lett nép számára a költészet közügy. Mindig is az volt. A hihetetlenül gazdag népköltészet, amely nem csupán a népdalok meghökkentően nagy számával, de azoknak sajátosan lett népi tartalmi és formai jegyeivel, már történelmi méretekben bizonyította ezt. Ma a kortárs költészet számszerűen is kifejezhető gazdagsága és méltó színvonala adja az újabb bizonyítékokat. A Lett Szovjet Köztársaságban a költészet ma is az egész nemzeti közösség ügye. Jó költő - még kiemelkedően jó költő is - sokkal több van ma a lett irodalomban, mint amennyit egy alkalommal, egy folyóiratszámban be lehet­ ne mutatni. Ez a válogatás nem jelez - nem is jelezhet - semmiféle rangsort, irodalomtörténeti értékrendet: Egyetlen merítés csupán egy élő, tiszta víz gazdag tenyészetéből.. . Lothár László 49 �IMANTS A U Z IN Š (1937) Ó -R ig a Nem vagy magad. Kapd el szaporán zengő kövét a pillanatnak! Keresztesek léptére talán gondol valahol e föld, alattad. Utcák sora itt kígyózik át az éjből a harcos, a hősi hajnalba - s néped zsivaját, akár egy magnószalag - őrzi. S míg zeng az ég a tarka tetők fölött a házakról hetykén, nevetve, hét évszázad odaköp királyokra és magiszterekre! Ha úgy fordulna és ha szabadon tehetném Ha úgy fordulna, és ha szabadon tehetném, hát verseket fordítanék: irdatlanul sok verssort - ősi nyelvünkre, melyet annyi csön­ des eső mosott, csöndes nap szárított. Levágnám s elhajítanám a rímek gyöngy­ sorát; üllőre tenném füstös műhelyemben a metaforákat; a ritmus merev vázát szét— csavaroznám, s a jelzőket elfújnám Caracasba. Bizony ám! Egynéhány felragyogó hasonlatot tennék félre csupán; azután feloldanám a többit mint tömény alkoholt.... Nem lennének elveszett évek: Szerelem simogatna. Rokonaim, és mások is, értenének. Igen! Ez pompás volna! A nyelvésznek le­ esne az álla: „N o nézd csak! ez meg itt új nyelvet kalapált - nahát, barááátom ...!” - De sajna, időm annyira nincsen! és különben is: a szótárt, ami annyira fontos volna - sehol se találom. 50 �A lápon Menj csak ki áfonya-szedni: Dörömböl a tél, pedig az ősz még sárga. Vörös cseppek a zsombékon... A z égre a szél tereget lepedőket. Szülőfalud fiai húsz éve oszlanak itt már, a mocsárban SS-golyószóró kaszabolta le őket. Itt e lápon, keresztesek pusztultak el egykor: páncéljuk húzta le őket - akárcsak kő - a mocsárba; végső perceiket ölelte az alkonyi bíbor meg a farkasok vonítása. Szálltak az évek... Hallgat a fegyver. Tavasz surrog a szélben. Rügyekben pattog újra az élet. És idegenek jöttek, mondván: „É d en lesz e vidéken...” Véres áfonya vet szikrákat a lápon. - Í me, az É d en ...! A lápon elnehezül, átázik a lelkem. Sirályok szárnya nyomában evezne - hiába! Balti hazámat lehúzza hét évszázad emléke-kolonca: a mi múltunk - fehér négereké - a mocsárba. Nótaszó, röhögés... Pecek a szájban. A látás kútja bekötve. Lódobogás... Mint macska a kölykét, láng nyalja a házat. K i vagy?” - M enj: olvasd el a mocsári ködben! , ,- Soká bírod-e még, te pimasz?” - Csak amíg tölténnyel bírja a tárad! Akna sújtotta fenyősudarak hökkennek az égnek: húsz éve lombtalanok - megannyi merev beton-váz. Emlékművek kutatói! - Jöjjetek és vigyétek! Lettföld domboldalain még marad így is sok száz....! Itt húzódott a roham-lánc - nincs visszaútja, sem fedezéke, embereink, fiaink... Mi a zászlód? - kérdezik egyre. És én, ezt az egész lápot, mint roppant lobogót emelem föl az égre. Igazabb ennél mi lehetne...! 51 �M ik o r téged szeretlek M ikor téged szeretlek - a verebet is szeretem, s megértem: azért veréb, hogy csiperegjen - , hogy túl nagy csönd ne legyen, ha szótlan ülünk mi. Mikor téged szeretlek - a záport is szeretem, s megértem: a világban olyannyira meleg van, és jól esik nekünk is néha-néha lehűlni. Mikor téged szeretlek - még a lápot is szeretem: aszályos időben oda járnak a szarvasok inni, ha a patak medre kiszikkad s elapad. Mikor téged szeretlek - a macskát is megtűröm közelemben, s megértem a macskai munkát: hadd fogjon hát egeret. Mikor téged szeretlek - úgy tűnik: az égerfánál nem különb sem a ciprus, sem a pálma. Mikor téged szeretlek - mert téged szeretlek - , érzem: jó volt idecsöppennem - e világra..! 52 �IM ANTS Z IE D O N IS (1933) Csodás volt az a nyár Csodás volt az a nyár: csak virágnyelven cseverésztünk... Májusban pitypangul. A szavak mint sárga méhek pitypang porától ragadósak röppentek a szélbe. É s ősszel, amikor a gladióluszok nyelvét gyakoroltuk, egyikünk rózsaszínül szólott, másik karminpirosul - , s nem értettük, mire gondol a másik. M acskaláb-nyelv en szeretünk beszélni... É s jöttek az őszirózsák. Ezernyi-más-színűek: A lilák szavait te tanultad, én a sárgák szavait - , s nem értettük egymást soha többé. Orgonául már nehezebb: - orgonás éjen lángot vet a szó, s szívünkben csak a hamva marad. Júliusban pipacsul beszéltünk. A mák-gubóban bennrekedtek szavaink, és most, magányom ölén, megcsörgetem őket. - Így beszélek veled, magányom ölén. Csalánul beszéltünk ezután. Csalánul tán sokat is beszéltünk túl sokat is, és mégsem tanultuk meg igazán. É s azután minden levirágzott... M aradt csak a szalmavirág: tél-váró ablakomban tarkán virít, egyedül. A z ablak elé ülök, s beszélek a szalmavirághoz - szalmavirágul. E képpen: „Jég virág nyílik hamarost, de az ő nyelvén inkább sose szólok...” A gyertyatartó éneke Gyertyák esengnek: „ne légy hűtelen!” - s vállamra könnyük pereg szüntelen; minden cseppjében fény-parány remeg, mit az éjbe vissza nem űzhetek. S a szél ha más gyertyák fényét nyeli, hozzám jön Ő , szívét kiönteni... Mért épp hozzám? - ki vagyok én nekik, hogy könnyüket vállam ra önthetik? ám engedély vagy tiltás - mit sem ér, ha vállamon gyertya sír, hófehér... 53 �O L G A L IS O V S K A (1928) A málna napja Csak a tűnő perc rettenetes: a bukás egyszerű ténye. M ár túl a határon egyszerű lesz: így is lehet élni - miért ne...? Valami elromlott netalán: letelt a málna napja! A „m egy” s a „jö n ” határvonalán pillantunk csak e pillanatra. A régi helyébe új meg új - kicsiny és nagy - gondok feküsznek, s te rá sem érzel: ártatlanul, az É d enből kiűztek. Még valameddig érezni fogod mikor ébredsz: édes a málna és ráfigyelsz hunyó napok málna szagú mosolyára, ám dideregve, majd fékeveszetten, viharos évszak vág a szavadba: E gy hó-ragyogásos, gyönyörű esten meghal a málna napja. Csüggesztő-fagyos éjjel az ember ködlő emlékeire lát, míg issza a kandalló-meleggel a málna fényű teát, s egy nap-meleg táj lobban a lángban: egy filmkocka - semmi más! - mikor? hol volt ez? így volt-e ez..? - csak tétova találgatás. Fölfénylik a tisztás. Izzik a málna... És itt valahol, belül, a szívre egy betonút simasága és szürkesége terül. 54 �A rozs napja E z van: ami történt, úgy marad... M arad, ami történt - semmi több. Különös illatok égnek. Mégis - feszült a húr ma: Ha rozs-szemet harap cl fogad, tán éppen most, valaki jön, ízét érzed a kenyérnek. vagy épp most készül az útra; A csűr tetején ül két madár - valami szépre les ma veszély - halkan csivitelnek. egymástól messzire esni..! A legelőn is későre jár - A villanyoszlop döngicsél: a nyáj vonul, elmegy. Sokszor van ez így! ez semmi..! Milyen különös nyugalom - Valam i reménytelenül mennyire nyugtalan..! tovasiklik végül... Ijedős csönd suhan, A dróton fecskék raja ül, s a fenyők sudarán a hold olyan és útra készül. görbe, alaktalan! L é p j vissza az álomképbe Lépj vissza az álomképbe! Hajnali, szürke a fény. Halgass... Még erre a rétre visszajövünk, te meg én! Kérlek, a gyeplőt ne tedd le maradjon hűs kezed itt; s hagyd a lovat: legelje emlék-mezőnk füveit... 55 �A halak ösvényén az út a haza-vágy útja a nagy hal-ösvény vezet erre fehér part felé ahová nők sora jár kora reggel hogy vödrét telimerje vörhenyes dombok és vörös égerfák s barna nád-buzogányok néznek a nagy vonulásra és víz alatti facsonkok meg méla növények a víz hidegen csípett mégis de nagy élvezet volt belelábalni a folyóba és érezni mint csiklandja a lábunk kis halak légiója és átgázolni a zátonyon mint Robinson élni vad buja táj ölén s színes kavicsot hajigálva kacsázni messzebb ki talál vagy másra nem is figyelve csupán a füvön heverészni vadsóskába harapva s úgy tűnt mintha mindez így sokáig-sokáig vagy tán örökre maradna persze nem gondolom én, hogy álmukból a halak idelátnak a fehéren fehér partokra s hogy értik titkos szavát is a nádak mégis tudom azt milyen nehéz ez az út hazáig s hogy száz akadály zavarja s láttam halakat szakadt uszonnyal a torkolatnál az iszapba ragadva később papírhajókat eregettünk vízre s figyeltük melyiket hová sodorja az ár s hogy maradnak-e együtt ám oly keskeny volt a folyócska akár át is ugorható így aztán nem igen bántuk ha egymástól kicsit tovarebben a két hajó de merre hová is úsznának a lágy ujjú parányi szélben hisz mindig csak „a sodorban” úsznak s másfele semmiképp sem így hát nem is éri meg odagázolni és kihalászni a rendbontót s a napra kitenni ki hitte ki mondta volna hogy az időnek távola ennyire semmi nem a leszebb s nem a legjobb út vezet erre de nincs más út amerre hajóznál egy vén halász mesélt nekem erről ott a messzi folyónál ahová a fehér partokról meg az útról nők sora jár kora reggel hogy vödrét telimerje úgy mondják hogy az út a haza-vágy útja a nagy hal-ösvény vezet erre 56 �A R V ID S S K A L B E (1922) Szavak Nem köveket látsz, rét közepében: Szavak! szavak azok, sokat-éltek! Mind, amit őseim elfojtottak: megkövesült, szent mennydörgések. Vizek futnak a Daugavába. És e folyók köveket köszörülnek... Miként Plavinas hűvös köveit, ó víz! szavaim csiszold - köszörüld meg! Nem romokat látsz egykori várból: kínok emléke, gyűlölet! Álom beli lépcső messzi-akárhol maradékai itt e kövek. Nem ! nem a hősök emlékműve ez - gránitba mart kötelesség! Háborúban és békeidőben, kövek őrzik az egyszeri eszmét... Költő - ura te vagy e köveknek: örökséged, csak téged illet! Békén s szabadon munkáld szavaid - mit neked ricsaj, ünnepi ihlet! menj, s mutasd meg azt is idővel: tűzben a gránit, a szikla hevül... Ebből kalapáld hattyúdalodat s ha kell, magad is kővé merevülj! 57 �A gesztenyef a lelkeden kopogtat Állsz a fasorban, hosszan - szótlan árva. A vak magányosság emésztene? vagy vonz a lombok csilló sárgasága? Lágy est - mintha kemencés konyha volna. „Ide gyere!” - szólít a gesztenye, s mint víg suhanc, koppint rá homlokodra. A fák csak egyszer tesznek így az évben: mikor vonul a favágók sora, s a vényasszonyok nyara sárgul éppen. Ifjú vagy-é vagy éltesebb - ma mindegy. A gesztenyefa azért hív oda, mert az vagy, aki! és ezért fenyít meg. És azt ne hidd, hogy ez csak dévaj ötlet: Dehogy! Ő sajnál őszintén, nagyon szán, hogy az életed ilyen üres lett... Még híre sincs a korai fagyoknak. Gesztenyebarna, égő alkonyon, a gesztenyefa - lelkeden kopogtat. Fehér hajók Hajók - sose-voltak semmilyen kikötőben... Hajók - hamar tovatűnők, távoli ködben. Hajók - rajtuk te messzire szállni akartál: kikötni az igéret-földön, az álom-partnál! Te - dűnék hátáról néztél szót a világon. Más életeket - nem tarkázott ki az álom: Te amíg köd-Nizzádat bámulva csodáltad, szomszédod agyagból rakta magának a házat... S lám, lezúdult az őszi homály lavinája. Fehér hajók immár nem úsznak e tájra, ám Észak fénye lesz éke a homlokodnak: mert e hajók, mégis - valaha, voltak... 58 �K N U T S S K U JE N IE K S (1934) A tléta atléta ki sohasem vágytál olvasni vagy írni szépséges állat a versemet én aranyfényű hátadra rovom föl sorról-sorra belétetoválom amíg csak meg nem érzed a furcsa bizsergést a lapockád táján föl-lerohangáló szavak hangyáit a nap szavait s szavait a tiszta vizeknek meg a csillagok és madarak szavait miközben szép vágású szemed szó szót követően mélyebbre süpped sötét üregébe tudd meg atléta én szánom a hátad sajnálom szemedet idegesen remegő orrcimpádat amely sosem-érzett távoli illatot ízlel de lásd be atléta csupán ez a gyógyír s ez az igazság 59 �Í rásmagyarázat Erősséget épített ellenem, és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat... (Jeremiás siralmai 3/5. 6. 7.) Minden aképpen van ahogyan te sírtad el Jeremiás Ezt mondhatom én is hisz az izzó vas alatt Csak ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember Mert először az a kés fáj neki amit lapockája alá odadöftek S csak azután fáj az a kés amit ő másokba döfött mert ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember Először eszét veszti a sötétben a kő-veremben M ajd attól veszti eszét, hogy a mélyben sincs egyedül Mert minden aképpen van ahogyan te sírtad el Jeremiás Vagy Szíved szerint tisztességre tanítanád-e az embert Vagy tán üdvöt kínálva neki gyógyítanád nyavalyáit D e hát csak ember az ember Csak ember Jeremiás Csak ember az ember És a sivárság is éppen olyan ahogyan te sírtad el Jeremiás Ám te csupán jajongani tudsz és nem tudsz meghalni bizony Hiszen ember vagy te is Csak ember Jeremiás Csak ember 60 �Gitárkísérettel Még fák vagyunk csak; nem nőtt ki a lábunk nem nyílik a szájunk s kezünk fekete. Fölöttünk bágyadt felhők kígyóznak, vérszínű kígyók; tűzvörös kígyók, tűzszínű kígyók mind. Még por-hegy ölén hallgatnak a csontok. Kókadt denevérek csüngnek tótágast: messzi a fény. Sejtjük-e végre, hol kel föl a nap..? Szél karma görbül. Hallgatnak a csontok. Szél háta görbül. Hallgatnak a csontok. A szél nekilódul - s vissza se fordul. Lassan először, csöndben először lépni kezd, futamodna már - , belefúlva a vágyba, fenyegetve, zihálva, könyörögve, vágyva, égre kiáltva, magát törve, forgácsot szórva, egymaga reszket ím, a gitár. 61 �S érzcd-e végre, hogy benn az agyadban, fémes húrt feszít a gitár..? Mi szinte nem is vagyunk már de talán leszünk még. Lothár László fordításai 62 �F E R D IN A N D Y G Y Ö R G Y Magyar írók Párizsban Érdekes lenne egyszer számba venni: milyen mesebeli tájról álmodoznak, hová vágyakoznak mások, valahányszor megutálják földhözragadt, tér és idő keresztfájára feszített hétköznapjaikat. „V eir Naplex, et mourir” - mond­ ják példának okáért a színes és felszínes dél után epedő szürke, kartéziánus franciák. Nálunk, magyaroknál immár évszázadok óta Párizs tölti be a művészetek, az irodalom képzeletbeli fővárosa szerepét. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” - figyelmeztet Batsányi, és a magyar irodalom azóta sem vette le Párizsról a szemét. Petőfi ugyan még vaktában választott magának csil­ lagot a francia költészet egén (Béranger magyar tanítványánál jelentéktele­ nebb) és hát A dy is csak előkelő idegen a Város emberrengetegében. De vele, Adyval Párizs Múzsa, Mekka, Bakony: a magyar irodalom nyu­ gati műhelye lett. Illyésnél pedig több mint megmártózás az európaiság­ ban: a puszták fia nagy elődeivel ellentétben tudott franciául, és részt vett a Szajnapart szellemi mozgolódásaiban. A Hunok Párizsban után már-már kötelező ujjgyakorlat irodalmunkban egy-egy párizsi regény. Szomory Dezső franciául is kiadta a magáét, Hevesi András pedig a Párizsi eső után fran­ cia mundérban esett cl a második világháborúban. Hogy miért éppen Párizs lett a magyar irodalom álomfővárosa? Személyes okai nincsenek a választásnak, annyi bizonyos. Az, hogy történelmünk fo­ lyamán nem volt szerencsénk a franciákkal (se Károlyinak, se Kossuthnak, se Rákóczinak) köztudott. Magyar fül számára rossz hangzású hely Versail­ les és Trianon. Bécset és Berlint - a szellemi életünkre nehezedő német be­ folyást, az alkotókedvünket béklyózó germán nehézkességet azonban - gya­ nítom - csak egy ilyen nagy ugrással - közvetlen szomszédaink ellenében Párizst kijátszva - lehetett semlegesíteni. Az én ötvenes években eszmélkedő nemzedékem számára pedig - KözépEurópa keleti peremén - Párizs nem volt se több, se kevesebb, mint a Nyugat. 2. Az ötvenes években két francia újság: a Humanité és a Lettres Francaises képviselték Pesten ezt a nyugatot. Szorgalmasan olvasgattam is őket, Eckhardt vagy Sauvageot mester segítségével bukdácsoltam át egy-egy nehezebb mon­ daton. A fővárosi autóbuszüzem melegedőiben hamar megszokták ezt a fu­ ra igyekezetemet, no meg azt, hogy hiába tanulok, ignorál az Eötvös Lóránt Tudományegyetem. Évek múltak el így, mire - harmadik nekifutásra Gyergyai bácsi ki tudta erőszakolni a felvételemet. Azon az őszön, emlékszem, Párizsban járt a tanár úr. Mi, a hét első­ éves, kint vártuk őt a Keleti pályaudvaron. Csatakos, sötét reggel volt, néz­ tük a „Keleti pút” a Gare de l ’Est alatt. Még elhinni is nehéz volt, hogy valaki Párizsból érkezik Pesti Barnabás utcai előadásaira. 63 �Nagy munkában voltam azokban a napokban. Az egyetem francia lek­ tora, Kelemenné, felbiztatott, hogy rajzoljam le Párizs műemlékeit. Képes­ lapokról, fekete tussal másolgattam térképemre a hidakat, templomokat. Ennnek a munkának váratlan haszna lett, amikor - alig néhány hónappal később - én is megálltam a Gare de l ’Est kupolája alatt. A Chatelet terén kerültem fel a metróból a napvilágra, és akkor ott, csodák-csodája, felismer­ tem Szent Jakab tornyát, a két színházat, a Szigetre vezető tömzsi hidat. Vagyis hát Párizsban - merci, madame Kelemen! - azonnal otthon éreztem magam. Társaim - most utólag úgy képzelem - nehezebben találták fel magukat. Kik is voltak! Sipos Gyula, akiből később Albert Pál néven lett kiváló eszszéista és kritikus. Róla kezdetben csak annyit tudtam, hogy nappal alszik. Ezért volt aki zseninek tartotta, és volt, aki nem. Harczi Jóska, akiből Czudar D. József, egyszerűbben Czudar Dárius néven lett a Magyar Műhely munkatársa, és aki a három évtized alatt elfogyasztott sok ifjú feleség és tengernyi alkohol ellenére - ma is él valahol Párizs padlásszobáiban. Már­ ton Laci, mindnyájunk között a legtehetségesebb, akiből - talán éppen ezért - távolról sem lett az, aki lehetett volna. Idegen terepen az agaraknál job­ ban boldogulnak a bulldogok. Parancs János, aki - hét év tömény magánya után 1964-ben hazatért, majd - ez azt hiszem köztudott - jelentős költővé nőtte ki magát. Végül pedig, Pátkai Ervin, aki valóra váltotta a lehetetlent: húsz év alatt, Párizsban, élvonalbeli francia művésszé küzdötte fel magát. Szobrai, az általa tervezett városok és terek egész Franciaországban megtalálhatók. Ő maga immár három éve halott. Az emberfeletti akarás: a teljes élet és a mű­ vészi megformálás magasfeszültsége a szó szoros értelmében kiégette a bé­ késcsabai fiút. Úgy ment el, hogy még csak fel sem fedezte őt az Óhaza. 3. 1957 elején, érkezésem idején, már működött Párizsban egy irodalmi tár­ saság. Rezek Román, a Katolikus Misszió lelkésze körül, akinek költői ambíciói votak: Mélyen szállunk címen adta ki összes költeményeit. (Alacso­ nyan repülünk - írta róla egy malíciózus kritika.) Köre segítségével ő adta ki az Ahogy Lehet-et, ezt az eleinte kőnyomatos, később nyomtatott, végül azonban ismét kőnyomatos folyóiratot. A lap érdekessége, hogy egy idő­ ben Nyíró József, sőt Arnothy Kriszta, a későbbi jó nevű francia írónő is a munkatársak közé tartozott. Végső soron azonban nem volt sok kimagasló egyénisége az Ahogy Lehet körének. Rezek Román pedig kíméletlenül megnyirbálta, sőt át is írta az íz­ lésével vagy világnézetével ellenkező kéziratokat. A kör tagjai általában a háború végén érkeztek, és a francia rádió magyar osztályán úgy ahogy meg is alapozták párizsi egzisztenciájukat. Érthető gyanakvással fogadták tehát a náluk évtizeddel fiatalabb ötvenhatosokat. Itt tehát nem volt sok keresnivalónk. Pedig az 1956 előtti emigráció kiadványai között - a müncheni Látóhatár kivételével — az Ahogy Lehet volt a legszínvonalasabb. A mi számunkra azonban fura marslakóknak tűn­ tek mindazok, akik nem otthon élték át az 1945 és 1956 közötti változáso­ kat. Mit is kezdhettek volna a hozzánk hasonló fenegyerekekkel ezek a régi vágású, óvatos úriemberek! Emlékszem, az algériai háború idején írtam egy verset, amelyben kigúnyoltam a Liberté-É galité-Fraternité égisze alatt 64 �folyó gyarmati háborúkat. Rezek Román kétségbeesetten szólított fel, hogy mielőtt a franciák megtalálnák, sürgősen égessem el a kéziratot! 4- Ilyen környezetben létkérdés volt egy új, saját fórum létrehozása. Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és néhány társuk hamarosan meg is alapí­ totta a Magyar Műhely folyóiratát. Az induló Műhelynek nem volt pénze, nem voltak olvasói, az első számokat egymásnak írta tucatnyi fiatal titán. Később kiderült, hogy a kétszázezer ember között, akit nyugatra sodort 1956 forgószele, ennek az új hangnak potenciális olvasóközönsége van. A szer­ kesztők új módszerrel: irodalmi körutakon toborozták az előfizetőket. Be­ jártuk Európát, London és Bécs, Stockholm és Genf között. Éjjel utaztunk, kenyéren, csokoládén és vörösboron éltünk, négyen-öten szorongtunk egy-egy ócska kocsiban. Fiatalok voltunk: ez volt a mi indulásunk, és a Magyar Mű­ hely hőskora. A hatvanas évek elején átköltözött Párizsba az Irodalmi Újság. Szerkesz­ tője, Enczi Endre, helyet adott lapjában azoknak, akik nem követték a mű­ helyeseket — mint mondtuk: a fiúkat - a neo-avantgarde útvesztőiben. Enczi Endrét nem ismertem budapesti évei alatt. De akkor, ott, igazi nagy szerkesztő volt. Biztatott, húzott, tanácsot adott. A biztatásra pedig egyre nagyobb szüksége volt annnak, aki könnyelműen felvállalta az idegenben élő magyar író szerepét. Emlékszem, egyszer háromsoros hírt olvastam egy napilapban: G abor Pobranyi, detektívregény-író, barátai Párizs-környéki birtokán főbe lőtte magát. Pobrányi Gábor az Ahogy Lehet egyik legtehetségesebb írója volt. Ma is őr­ zöm egy francia kötetét, amelyet Un révolté du dimanche címen adott ki a rangos Juliard kiadó. A Kocaforradalmár önéletrajzi regény, különösebb nehézség nélkül felismerhető benne a már-már patologikus honvágyálom sémája a hazatérésről, az idegenné vált otthonról, s az újabb, ám ezúttal si­ kertelen menekülésről. Az elbeszélő, Árpád, nem meri vállalni a sorsát, pedig tudja, hogy itthon a helye. A Nyugat - mondja - „túl gyenge ahhoz, hogy megvédje magát, túl gyáva, hogy beismerje vereségét, túl öreg, hogy ne ragaszkodna az élet­ hez kétségbeesetten. Olyan büszke szabadságára, mint csúf vénlány az er­ kölcseire - s egyetlen ideálja a fennmaradás. Dehát „polgárnak születni olyan, mint szifiliszesnek: nem gyógyul ki soha belőle az ember” . Árpád pedig megy, megy vissza Párizsba, a soproni személyvonaton. „A Kocaforradalmár - írtam róla annak idején - nem nagy regény, in­ kább nagy ígéret.” Pobrányival foglalkozni - úgy érzem - mégsem, még ma sem lenne hiábavaló. Vajon hol kallódnak kéziratai, folyóiratokban megje­ lent magyar és francia írásai? - A Nyugati Magyar Irodalom kézikönyvei­ ben - se kint, se bent - nem szerepel Pobrányi Gábornak mégcsak a neve sem. 5Mennyi új név! - gondolhatja, joggal, a hazai olvasó. Félek, hogy sokak­ nak még ismertebb párizsi íróink - Dormándi László, Arnothy Kriszta, Gara László, Fejtő Ferenc - is „új nevek” . Igaz, Dormándi, a hevesi fűszeres fia, nem követte a falujabeli földbirto­ kosfiú - Remenyik Zsigmond - által becsülettel végigjárt utat. Arnóthy Krisztát is új környezetbe emelte a francia siker. De Fejtő Ferenc és Gara 65 �László mindvégig magyar író és hazája sorsáért aggódó intellektüel maradt. Gara László, Az ismeretlen Illyés szerzője önkezével vetett véget életének 1966 májusában. Alakját, a magyar irodalom fáradhatatlan népszerűsítőjét már életében legendák övezték. Tény, hogy fő műve, a magyar költészet francia antológiája, mindmáig egyedülálló vállalkozás. Benne kulminált a fordítói technika, amelyben magyar költők nyersfordításainak francia köl­ tők adtak végleges alakot. A nyersfordítók és az újraköltők közös erőfeszí­ téséből valóban sok egészen kiváló fordítás született. Mindez azonban nem eredményezte a magyar irodalom „betörését” fran­ cia nyelvterületre, amint azt sokan hitték annak idején. Még a puszta kiadás is csak úgy volt lehetséges, hogy Gara a hírhedt hólabdamódszerrel - házról házra, címről címre járva - eladta a nyomdai költségeket fedező Illyés-, Weöres- és József Attila-köteteket. Soha nem felejtem el őt, járja a várost, leszegett fejjel, konokul, degeszre tömött híres aktatáskájával a hóna alatt. Itthon - amíg élt - azzal gyanúsították, hogy e házalásból haszna van. Nem csodálom, hogy azon a májusi napon az ő elnyűhetetlennek hitt lelkesedése is felmondta a szolgálatot. „M ár életében és halála utá is sokan korlátlan lehetőségekkel bíró irodal­ mi vezérnek tartották” - írja Szabolcsi Miklós, a magyar írás e szomorú napszámosáról. A groteszk féreértést, amelyet máig sem oszlattak el, ma már semmi se mentegeti. 6. A nyugati magyar - sőt magyar tárgyú! - könyvkiadás helyzete Gara László halála óta sem változott. Egy kéziratból csak úgy lesz könyv, ha a szerző előre és az utolsó fillérig kifizeti a nyomdai költségeket. Ilyen érte­ lemben tulajdonképpen sosem volt - és az Európai Protestáns Magyar Sza­ badegyetem körét leszámítva - , ma sincs nyugati magyar könyvkiadó. Akik annak hirdetik magukat, nem tesznek mást, mint hogy a szerző pénzét és kéziratát egy közeli nyomdába átviszik. Mert az olvasók hiánya a kiadás másik nagy területét - a terjesztést - is illuzorikussá teszi. A kész példányok elosztogatásra kerülnek, ha nem, ott rohadnak el az író padlásán vagy a „kiadó” raktáraiban. Így válik érthetővé, hogy több nyugati magyar írónak egy hosszú élet munkássága után sincsen saját kötete. Kallódás a sorsa Pobrányi Gábor írásainak, és kis híján ez történt volna két másik párizsi, K eszei István és Lehoczky Gergely hátrahagyott műveivel is. K eszeit egy kongresszus részt­ vevői adták ki, úgy, hogy hirtelen felbuzdulásukban letették az asztalra a nyomdai költségeket, Lehoczky Gergely poszthumusz kötetét pedig lényegi­ leg ugyanígy, adakozásból hozta létre a baráti kegyelet. A múlt héten ellátogattam a Széchenyi Könyvtárba, ahol előkeresték ne­ kem a két inkriminált kötetet. Dél volt. a Sashegy apró csúcsai fölött meg­ csillant a fáradt téli nap, én pedig megsirattam, ott, a katalógusok fehér fala mellett, két szomorú párizsi társamat. Kettőjük közül Lehoczky volt az idősebb. 1930-ban született, a háború óta élt Nyugaton. Mielőtt az Irodalmi Újság segédszerkesztője lett. az Ahogy Lehet köréhez tartozott. 1986-ig nem vett róla tudomást az irodalomtörténet­ írás. akkor említette őt először A nyugati magyar irodalom története. Lehoczky életútja jellegzetes. A tizenöt éves kamasz lágerről lágerre jut el a francia övezetbe, húszéves, amikor Párizsban üti fel a tanyáját, alkalmi 66 �munkákból tartja fenn magát, évtizeden át éli a padlásszobák romantikus nyomorát. Amikor, harmincévesen, belefárad, elvesz egy vidéki francia lányt, aki - jól ismert kettősség - bámulja, és meg akarja változtatni a bo­ hémnek és művésznek képzelt öregedő szegénylegényt. Házassága a polgári jólét, a biztonság, a családi boldogság délibábjával való nagy versenyfutás. Régi életét nem tudja elfelejteni, de tisztes polgári foglalkozást sem talál. Egy reklámiroda és a párizsi rádió között loholva, légvárakat építve, rossz lelkiismerettel írta - a munkától ellopott perceiben - verseit és prózai forgácsait: kritikáit, novelláit, karcolatait. A Káprázat és ábránd poszthumusz kötetét összeállító barátok hálás köszönetüket nyil­ vánítják a francia családnak, amiért betekintést engedett a szerző kéziratai­ ba. Valóban, ritka szerencse: a francia nők ki szokták dobni boldogtalansá­ guk okozóit, az idegen kéziratokat. Volt azután olyan költőnk is, akinek még ezt a látszatboldogságot sem si­ került megteremtenie. A fehérvári születésű K eszei Istvánt Belgiumon át sodorta Párizsba az ifjonti nyugtalanság - és 1956 vihara. Neki azonban nem sikerült a békésebb, polgári vizekre való átevezés, francia családja ki­ lökte magából a beilleszkedésre képtelen álmodozót, állandósulhatott éle­ tében a padlásszobák egy idő után romantikusnak egyáltalán nem mond­ ható emberalatti nyomora. K eszei Pistával éjjel találkozott az ember, a balpart sikátoraiban. Bará­ tainak elszavalta ilyenkor fejben fogant legújabb verseit. „Több mestertől tanult - írta róla Lehoczky Gergely - , de kiforrottságában mégis leginkább egy festővel rokoníthatnám szellemileg, vérmérsékletileg: a tárgyakban és tájakban is görcsös lelket látó, fényt és Istent szomjúzó, s a színekbe (akár­ csak K eszei a szavakba) szerelmes Van G ogh-gal. . . K eszei István versei fényjelek. Csak azt nem tudom, valami földi látogatásán eltévedt égi jöve­ vénytől származnak-e, vagy egy útján egyre távolodó földlakótól?” - feje­ ződnek be a régi barát sorai. Élete végén még megpróbált hazatelepedni. De addigra már elnyűhetetlennek hitt szervezetét aláásta az évtizedes nélkülözés, kérvényeire pedig mégcsak választ se kapott. A régi versnek lett igaza: „Megágyaznak sokan a földi forgatagban - írta az ifjú K eszei te végső ágyad a földön meg nem veted csak imbolyogsz, suhansz elomló száz alakban a múlandó világ forog, szédül veled.” 7Múlnak az évek, a távozók helyét újak veszik át. Párizsban még ma is három magyar folyóirat jelenik meg. Az idősebbek Méray Tibor, Kende Pé­ ter, Tardos Tibor, Karátson Endre, a műhelyes öregfiúk mellett egy-egy fiatal is bekerül Párizs fénykörébe, hogy ott halálra perzselje magát, vagy tisztára égve kerüljön fel a csillagok közé. A fiatalabbak - úgy észlelem elődeiknél józanabbak, kevésbé romantikusak. Igaz, hogy Párizs fénye sem olyan fakító már, csak a megkésett peremnépek számára több mint gigászi irodalmi provincia. Sosem volt szerencsénk a franciákkal - mondanám, ha nem lenne előttem ez a két kötet, könyvtári asztalomon. Így azonban, ebben a fáradt, téli nap­ sütésben, inkább csak az jár az eszemben, hogy Párizs, ha pokol is, a dudás pokla, ahonnan, ha megkésve is, de tisztára égve érkezik el hozzánk az üzenet. 67 �Köteles Pál: Magyar világ Amerikában I. (részletek) Tűnődések és történetek M ottó: „ A kor szorongatóan súlyos kérdése nem az, hogy mit csináltak az emberből, hanem az, hogy mit csinált ő maga abból, amit belőle csináltak.” (Jean-Paul Sartre) „E g y nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberiséggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös emberi verseny méltányos szolidaritása.” (Márai Sándor) „N incs nagyobb bátorítás, mint azt tudni, hogy az idő nekünk dolgozik.” (Németh László) ELŐ SZÓ H E L Y E T T 1984. augusztus 16. és november 16. között három hónapot töltöttem az Egyesült Államokban és Kanadában. Az amerikai Magyar Baráti Közösség meghívására Háromágú életfa címen előadást tartottam a közösség évi szokásos Itt-Ott konferenciáján a Reménység tavánál - L a k e Hope-on Ohio államban. A z államalkotó, a nemzetiségi és szórványmagyarság kap­ csolatait, az együttműködés gondjait elemző és az egybetartozást vállaló és valló előadás után három hónapos előadó körútra indultam az U SA és K anada kéttucatnyi városába. Töprengéseim és történeteim ennek a három hónapos előadó körútnak tapasztalataként születtek. Nem hiszem, hogy ezek a följegyzések megfel­ lebbezhetetlenül érvényes képet közvetítenének a mai amerikai magyarok léthelyzetéről, de talán sugározhatnak néhány olyan tapasztalatot, ame­ lyek az egymást becsülő magyarokat érdekelhetik. Ha csak a teljesség igé­ nye nélkül szólhatok a kinti magyarokról, akkor még ennél is kevesebb a tapasztalatom magáról az amerikai társadalomról. Így hát, ha valaki Ame­ rikáról - s nem az amerikai magyarokról - kíván olvasmányélményt ma­ gának, akkor ne ezt a könyvet forgassa. . . Még csak ennyit: szándékosan kerültem ebben a naplóban személyekszemélyiségek nevének említését. Engem jelenségek, emberi magatartások érdekeltek, hiszen csak a véletlennek köszönhető, hogy egy-egy jellemző magatartásformát én kinél tapasztaltam. Ezért a nevek emlegetése csak rontaná az írás hitelét. 68 �( Csütörtök: augusztus 16. I.) Valahol Új-Fu n dlan d fölött repü­ lünk, amikor egészen váratlanul eszembe ötlik, hogy immár több mint két­ száz éve sodorták szelek és hullámok azt a hajót, amely az első magyarokat vitte Am erikába. Egyeseket egyenesen az amerikai szabadságharc forgagatagába - az igazság oldalára. M ellettük ott voltak a szerencselovagok; a mindenre elszánt vállalkozók; a végzet elöl futók, s a nyomorgatás elől m enekülők; a többre törők. Életüknek egyetlen közös sajátossága vo lt: hazájukból futottak idegenbe, s ennél tragikusabb sors aligha képzelhető. Annál tudniillik, amely önmaga számára már csak idegenben rem él sza­ badságot, emberhez méltó életet, a családnak nagyobb darabka kenyeret. 18 95-ig 237 ezer magyar remélt jobb sorsot Am erikában - a hazán kívül. Hat esztendő alatt - 1899 és 1904 között - már majdnem 3 50 ezren ro­ hamozták a hajótársaságokat-kikötőket. A nyomorúság elől futók, a ha­ zában hazátlanná válók száma 19 o 5 és 1907 között meghaladja az évi 176 ezret, amely már több a természetes szaporulatnál. A politikai nemtörő­ dömség böllérbicskája úgy mélyedt a társadalom élő szervezetébe, hogy a v erzést elállítani m ár nem is lehetett. S mindez még mielőtt a porosz arrogancia, s hatvanhétben elfecsérelt függetlenségünk együttes halálforgása bele nem taszított bennünket az első világháború katasztrófát érlelő iszo­ nyatába. A z első ágyúlövést megelőző tizenöt esztendőben elvesztettünk egymillió-négyszázezer vállalkozó kedvű, fiatal életet. A haza nem tudta eltartani fiait, emberi módon semmiképp. . . Kivándorlásra ez is éppen elég ok volt. S hány lehetett m ég?. . . S IK E R É S B U K Á S Szomszédom, egy angol egyetem tudós professzora Macartney Hungary and H er Succersors című munkáját olvassa és különböző színű irónokkal huzigálja alá a szövegrészeket. Néhányszor akaratlanul is pillantást vetek a könyvre, s ő észreveszi érdeklődésemet. - Csak nem magyar? - kérdezi — Óh - fordul felém később Muhi, Mohács, Buda, Rákóczi, Kossuth, fantasztikus. . . Önök történelmi nagy­ lemezüknek mindig csak az egyik oldalát hallgatják. Im ádják a gyászzenét, ez már szinte betegség! Pedig a másik oldalról azt is meghallhatnák, hogy önök léteznek Muhi és Mohács ellenére is; hogy a Rákóczi-szabadságharc nem mindenekelőtt bukás, hanem példa és dicsőség, hogy Kossuthék nem csak elvesztették a játszmát, hanem a világgal megismertették a ma­ gyar nevet is. . . Ez a másik oldal, uram: a bukásban a fölemelkedés, a vesztett játszmában a későbbi nyereség, de önök veszteni szeretnek! Imádják a gyászzenét. Mi lenne, ha végre megpróbálnának saját történelmükről úgy gondolkodni, ahogy megesett, s kihámoznák belőle a sikert is? - N a és Trianon? - kérdezem. - Rész az egészben: az egész múltban és az egész jövőben. És egyébként is attól a nemzettől, amely csak a múltját siratja és mit sem tesz saját jö­ vőjéért, attól bizony elfordul a világ. Sikeresnek kell lenni, uram — veszi elő újra a színes ceruzákat - és hallgatni kell a lemez mindkét oldalát. [. . . ] (Péntek, augusztus 17. I.) A z első amerikai éjszakából nem futotta alvásra. A biológiai óra nem áll át olyan gyorsan, mint a karon hordott, amelyen csak csavar az ember egyet S máris a nyugati féltekéhez igazítja 69 �saját időszámítását. A másik ok, ami miatt kerülget az álom : N ew Y o rk-i első szálláshelyemről csak egy csigalépcsőn kell leóvatoskodnom, s máris ott vagyok a legfontosabb amerikai magyar könyvtárban-könyvraktárbankönyvüzletben. A m i megjelent szerte a világban, s amit önértéke miatt olvasni is érdemes, az itt mind megtalálható. A magyarhoniak épp ügy otthon vannak itt, mint a Kriterion-könyvek. vagy a pozsonyi kiadásúak, a londoniak, müncheniek, washingtoniak, kanadaiak, ausztráliaiak. . . Ha valami tragédia folytán Európa tengerfenékbe veszne, vagy nagyhatalmi gőg fölöslegesnek ítélné, ebből a könyvállományból pontosan rekonstruálni lehetne a teljes magyar történelmet, a magyar irodalmat és művészetet s valamelyest talán még a tudományosságot is. Új M agyar H elikon támadt N ew Y ork kellős közepén, ahová érdemes fölhúzódni - legalább a magunkat megismerés igényével. O lvasni persze most majdnem bűnszámba menne. E g y könyv élvezete miatt nem rabolha­ tom meg magamat az élménytől, hogy a kitartó makacsság miként tartja számon a sokak számára feledhetőt, azt, hogy a magyar irodalom osztha­ tatlan s a könyvekben újra- meg újrafogalmazott magyar világ nemkülönben. E g y magyar legenda N ew Y ork közepén? N em ! E g y tanúságtétel hitről, tisztességről, sorsvállalásról. N em több, d e nem is kevesebb. TAKSA A ki a század elején vándorolt ki Amerikába, jól tudta, hogy a bevándorló­ hivatal tisztviselőjének 25 dollárt kell felmutatnia, amikor Am erika föld­ jére lép. H a hiányzott a pénz, a tisztviselő akár vissza is fordíhatta az ér­ kezőt. Csak hát aki otthonról nekivágott a világnak, annak a ládafiók­ jában aligha lapultak dollárok. H a hazaküldte a keresetét, nem azért tette, hogy az új kivándorlókkal visszajuttassák Amerikába. De hát a nyomorúság leleményessé teszi az embert. Legalábbis a legendák erről szólnak. M agyarjaink, amiként ma is közszájon forog, egy faluból egyszerre töb­ ben is indultak. S eszükbe se volt, hogy kinek-kinek legyen 25 dollárja. Ha tízen indultak, akkor is csak 25 dollárjuk volt, ha harmincan, akkor se több. A bevándorlási hivatal tisztviselőinek eszén úgy jártak túl, hogy ami­ kor megérkeztek E llis Islandre, a Szabadság-szobor melletti „bevándorlószigetre” , nem egymás után sorakoztak a tisztviselő elé. Hagytak maguk közé ékelődni öt-hat idegent. S hogy az első már túl volt a dollár „felm u­ tatásán” zsebkendőbe kötötte a pénzt, s odadobta a soron következő fa­ lubélinek, hogy az is bizonyíthassa: nem koldus. A z utolsó aztán zsebbe dugta, hogy visszaadhassák azoknak, akik dolláronként összeadták. A turpisság ugyan romantikusan hangzik, de azért hihető. Épp csak azt kell hozzátenni: azért föltételezhető, hogy a bevándorlási ügynökök ilyen­ kor csak egyik szemüket tartották nyitva, a másikat jóindulatúan behuny­ ták. (Péntek, augusztus 17 . II.). G yökerek nélkül nincs jelen, s a jelen lehetőségeinek kihasználása nélkül nem lesz jövő, gondolom, miközben iz­ gatottan várom, hogy a 80. utca környékén vajon hallok-e magyar szót? 70 �Aztán egyszercsak rámtör a valóság. "Lenyűgöz, mert innen is onnan is megüti fülemet az ismerős hanglejtés után a szó, a mondat. Örömömben nyújtanám a kezemet is, de aztán elszégyenlem magam: a kézfogás alig­ hanem azt jelentené, hogy állapotukat természetellenesnek tekintem, hogy viszonyaikat mesterségesnek, holott már évtizedek óta élnek a városban, netán már itt is születtek. A z 1980-as amerikai népszámlálás alkalm ával 1 776 902 amerikai polgár vallotta magát magyarnak, vagy - nagyszülei leglább egyikének okán magyar származásúnak. A m i számomra emberi és szociológiai kérdés: ha valakinek csak egyik nagyszülője volt magyar, vajon miért érzi magát épp magyarnak. M iért nem csehnek, franciának, horvátnak?! M i az, ami nem­ zedékek múltán is vonzalmat, kötődést jelent az ivadékok számára, bárha a nyelvet - esetleg - nem is ismerik? M i miatt vonzódnak egyik ősükhöz, miközben a másikkal már nem is törődnek; miért álmodják magukat ép­ pen magyarnak s nem másnak. K érdések, amire nem könnyű a válasz, de töprengenünk szükséges a jelenségen. Hiszen majdnem kétmillió ember vallotta meg, hogy hozzánk tartozónak érzi magát: közöttük nagy tudósok, híres szakemberek, kivá­ lóságok s a tett mindennapi emberei, akik tesznek-tehetnek a nemzetért. K étm illiónyi követünk van az új világban. Közülük itt az újkori Bábelben, s közvetlen környékén N ew Y o rk államban s N ew J erseyben kereken 400 ezren élnek. A második legnagyobb magyar város? Alighanem a második legfontosabb magyar város! „ B Í R O M !” „A rg entínás m agyar” meséli, hogy nem fogadták be a háború után az Egyesült Államokba. A Szabadság-szobor tövében közölték velük, hogy álljanak odébb, mert nem kívánatos személyek. Nem maradt más válasz­ tásuk, mint Argentína. - Pedig hát én csak sodródtam az árral, semmi közöm nem volt a poli­ tikához, de Nyugat-Európában elkezdtek riogatni. Így aztán nem hazafelé indultam, hanem errefelé. A kétségbeesés akkor kezdődött, amikor kitolon­ coltak az államokból, s menni kellett még délebbre. Tele voltam szoron­ gással, fogalmam sem volt, hogy tisztviselő létemre, hogy fogom bírni a rám váró fizikai munkát, a nagy meleget. E z a kérdés fogalmazódott újra meg újra, hogy fogom-e bírni? Am ikor azatán megérkeztünk Buenos Airesbe, mintha az égbolt szakadt volna rám! A lig léptünk le a hajóhídról egy ma­ gyar felirat viliódzott elénk. Öles fényreklám kérdezte, hogy „ B I R O M E ” . N a, mondom, ez jól kezdődik. Nem győztem ismételni, hogy „Bírom -e” , „Bírom -e” s bizony a válasz a torkomon, a torkunkon akadt. Csak később jöttünk rá hogy Bíró József - a század találmányának nevezett - golyós­ tollát reklámozták így, hozzáragasztván a Bíró névhez, a ,,me” toldalékot, a gyártó cég kezdőbetűit. De mire megtudtuk, hogy miről is van szó, az is kiderült, hogy bizony nemigen bírjuk se az éghajlatot, se az életmódot. Az a transzparens még mostanság is felvillan álmomban, s kérdezi: „ B I R O­ ME ” . [ ...] KÉTELY Az íróasztalon lexikonok garm adája: nemcsak angolul s magyarul írottak. Középütt írógép, attól balra újságkivágások s a National Geographic egy 71 �példánya, kinyitva. Rajta a Kárpát-medence középkori lenyomata lenne, de hamis. Vendéglátóm, a néhai hivatásos tiszt, engem skót whiskyvel kínál, de ő szabolcsi almapálinkát iszik. Mutatja azokat a levélmásolatokat, amelyeket koronaügyben küldözge­ tett, hogy ne adják vissza a magyar népnek. S egy iratgyűjtőt, amelyben a ránk hamis fényt vető újságok, cikkek vannak, s a válaszul írott levelek másolatai. Lobogtatja egyik-másik levélnek az eredményét is: a hibaigazí­ tást. . . - M ire eljött az alkonyat, nem tudom, mi a teendő. Hogy helyesen cselekedtem-e, amikor eredmény nélkül ugyan, de a korona visszaadása ellen hadakoztam? Minden összezavarodott bennem, mert ugye hallom, olvasom, hogy otthon a reform. . . - gyorsan abbahagyja. - A reform híveit otthon is támadják - kockáztatom meg het bírálni, lejáratni innen is - miért ne - , de akkor vállalni vetséget is a magyarországi dogmásokkal. - Hogyan? - kérdezi. - Szóval, ha én. . . - Körülbelül - állok fel s indulok kifelé. - Pedig én a legjobb magyar vagyok e tájon, ezt elhiheti a bárszekrényhez. Mutatja, hogy tizennégyféle magyar pálinka polcokon. - E gy korty amerikai lötty nem menne le a torkomon, csak engem úgy segéljen.. . balról! L e­ kell a szö­ s odavezet sorakozik a hazai, isten (Szombat, augusztus 18. II.). A N ew Y ork melletti N E W A R K I repülőtérről Columbusba tartó gépen először nyílt alkalom az amerikai ará­ nyok és távolságok megítélésére. H a korábban csak a fejem et csóváltam, amikor ötezer kilométernek mondották a távolságot a keleti parttól a nyu­ gatiig, akkor most a térkép fölé hajolva is meggyőződhetem róla, hogy nagyjából valóban annyi. Ötször annyi, mint a Budapest-Párizs közötti táv, s ha netán átlósan kívánnék átvergődni a kontinensnyi országon, akkor hatszoros a távolság - legalább. S akik az Itt-Ott konferenciára mennek, az Ohio állambeli L a k e H ope-ra, több ezer kilométerről is elindulnak, hogy egy héten át együtt lehessenek s közösen töprengjenek történelmi sorsfordulóink tanulságairól, s a terhekről, melyeket kinek-kinek vállára kell vennie holnapunk érdekében. A legtöbben repülővel mennek Columbusig, de akadnak, akik Floridá­ ból vagy Portlandból, a Csendes-óceán partjáról vágnak neki kocsival a háromezer kilométeres útnak. M i a repülőtérről bérelt kocsival igyekszünk az esemény színhelyére. Az embert nem mindenekelőtt az idegen táj va­ rázsa ejti meg, hanem a tapasztalás, hogy mindenütt jelen vagyunk. A farmok elé kihelyezett kis postaládák is erről vallanak: Mr. Hegedűs, Mr. Pásztor s a többiek. Kalauzoló jóakaróm csak bólint, hát. ilyen ez a nép! A m ienk! Benépesítettük a földet! Hosszú keresés-tévelygés után végre föltűnik az ígéret fö ld je : „ L a k e H ope State Park., Zeleski, O hio” - olvasom a gyalult-faragott fába égetett eligazítást, s mindjárt alatta a riasztó tilalom : „A z állami park területére italt bevinni tilos. A rendelkezés m egszegőit.. . ” Hogy választhattak ilyen helyet a találkozásra jó magyarjaink? 72 �„ E L I N D U L T A M S Z É P H A Z A M B Ó L ...” Ropog a száraz ág a fedett szalonnasütőben. A lángok magasra csapnak, aki ért a nyársforgatáshoz, segít a kevésbé gyakorlottaknak. A szakadó esőben a kocsik is megérkeznek: borral, sörrel, pálinkával. - D e hiszen . . . - okvetetlenkedem. - N a, igen, a tilalom! Az elején még volt is gondunk bőven, de aztán megértették, hogy a szalonnasütés és a vele járó, részegséget kizáró poharazgatás nemzeti - etnikai - hagyomány. „M i amerikai állampolgárok vagyunk ugyan, de a magyarság tradícióihoz ragaszkodunk. . . ” Ezt aztán megértették - vet a tűzre néhány rozsét a szalonnázás főrende­ zője. A nemzeti parkban csak magyarok italozhatnak, senki más. E z ma­ gyar kiváltság, ez ügyben már megértő szövetségesünk Amerika. Magyarázná még, hogy a sikert miként érték el, de hozzánk kanyaro­ dik terepjáró Fordján a nemzeti park egyik öles termetű elegáns őre. - Minden rendben? - kérdezi köszönés után s szemrevételezi az üres palackokat, üvegeket gyűjtő zsákokat. - Oh, hogyne, a legnagyobb mértékben. . . Nem inna velünk egy italt? - kérdezi a tűzfelelős. - A parkban csak önöknek szabad. Én, sajnos nem vagyok magyar. N e­ kem tilos - s megint kalapjához emeli két ujját: „G ood night!” - Jó éj­ szakát! - mondja széles mosollyal s beszáll a kocsiba. A tűz körül pedig alig hallhatóan útjára kél az első ének: „Elindultam szép hazámból. . .” Aztán meg: „Elm egyek, elmegyek, hosszú útra me­ gyek. . (Vasárnap, augusztus 19 .) A magyar észjárás átkeresztelte L a k e Hope-ot a R eménység tavának. Senki nem mondja másként. A védett terület egyéb­ ként is egy héten át amolyan magyar köztársaság. M indenütt magyar szó, a gyerekek is jórészt magyarul sivalkodnak, a kocsikon, am elyekkel sok száz vagy több ezer kilométerről jöttek, ott csillognak különféle „m agyar felségjelek” . A legtöbb első rendszámtábla helyén - nem lévén kötelező a rendszámot azon is feltüntetni - piros-fehér-zöld mezőben a Magyar B a ­ ráti Közösség emblémája, az M B K , esetleg egy-egy női n év: Csilla, Ica... A kocsik hátsó részén az Itt-O tt konferencia A dytól kölcsönzött jelmon­ data. „Itt-O tt találkozunk” - ugyancsak nemzetiszínű szalagra nyomtatva. Sokat töprengtek, amíg jelszót választottak jó tíz évvel ezelőtt az évenkénti találkozónak. Aztán A dynál kötöttek k i: „Itt. valahol, ott valahol / Esett, szép, szomorú fejekk el / N égy-öt magyar összehajol / S kicsordul gúnyos fájdalm ukból / E g y ifjú-ősi könny, magyar könny: / M iért is?” „M iért is, miért is, miért is ?” - A d y nagysága talán éppen abban van, hogy idegborzolóan a kérdéseket fogalmazza meg és nem a válaszokat. Az ltt-Ott-osok alázatát is ez a magatartás jellemzi leginkább: a nemzeti kér­ dések örökös újrafogalmazása. N em ragaszkodnak, makacson prekoncipiált elvekhez. Inkább az új feladványokhoz hűségesek: a kérdezés jogához és kötelességéhezA kocsik állnak a napsütésben és esőben: emblémásan, címeresen, raj­ tuk a Hungary felirattal, hogy a találkozó után szétfussanak egész Am e­ rikába, figyelm eztetve rá, hogy létezik egy ország Európában, amelynek Magyarország a neve, s egy nemzet: a magyarság. Tettnek ez sem kevés. 73 �(Hétfő, augusztus 2o.). A z együttlét alighanem fontosabb a mindenben egyetértésnél. A z amerikai magyar hasonult annyira a befogadó ország tár­ sadalmi hagyományaihoz-szokásaihoz, hogy állandó igénye legyen személyes vélem ényének szabad megfogalmazására. A z Itt-O tt munkálatainak is jel­ lemzője a különvélem ények örökös örvénylése. Abban nincs vita, hogy Magyarországgal, a bárhol élő magyarokkal ápolni kell a kapcsolatokat. S ami épp ilyen fontos: soha nem emigrációban vagy Magyarországban gondolkodnak, hanem tizenhatmillió magyarban, anélkül, hogy ebbe a ma­ gatartásba valam iféle délibábos álmot csomagolnának. A magyarság szel­ lem i egybetartozásának tántoríthatatlan elkötelezettjei. Aztán ami a leg­ kevésbé sem m ellékes: a magyarországi fölem elkedésnek, a reformoknak nem ellendrukkerei. Ellenkezőleg, néha szívszorongva figyelik-ügyelik próbálkozásainkat... Túl ezen azonban már a legtermészetesebb módon polarizálódnak a v é ­ lemények, a közösség dolgairól ugyanúgy, mint a nemzetközi politikai v i­ szonyokról; az amerikai politikáról és hazai dolgaink nem egy kérdéséről. D e talán nem érdektelen megjegyezni, hogy általában olyan itthoni kér­ désekről vitáznak, amelyekről Magyarországon is folyik indulatos eszme­ csere. É s néha, bizony még ez is megesik, hogy kint - az M B K köreiben - az észrevételek, bírálatok megértőbb alapról köröznek tova, mint ide­ haza. Felelősen értékelnek, mert Magyarországot éppúgy hazájuknak te­ kintik, mint azt az államot, amelynek polgárai; kettős a kötődésük nekik is : a magyar nemzethez, Magyarországhoz is nyűgözödnek - gyökereikkel, amelyek nélkül nem növelhetnék lombjaikat az új hazában sem. K O M P R O M IS S Z U M A haja őszbe borult ugyan, de a tartása katonásan egyenes, a tekinteté­ ben pajzán huncutság, szavait-mondatait pedig eluralja a bölcsek öniróniá­ ja. Az amerikai egyetemeken 25 éven át több ezer diákkal ismertette meg hazánk történelmét, fölfejtve a Kárpát-medence térségének sajátos moz­ gását, amelyet az itt élő népek vezetői csak igen ritka pillanatokban segí­ tettek jó irányba. Inkább egymás ellen hadakoztak, ki-ki a másik ellené­ ben kereste saját boldogulását. Ezért buktak el sorra a nagy forradalmi próbálkozások s a bölcs kompromisszumos tervek egyaránt. - Ott volt például Deák kiegyezése. „ A történelmi szükségszerűség legbölcsebb kompromisszuma vo lt.” Sokat átkozzák, de ellenfelei egyet elfe­ lejtenek, hogy az általa megteremtett lehetőséget nem ő juttatta zsákutcába, hanem azok, akik a hagyományos érzelmi politika rabjai voltak egyik s másik oldalon egyaránt. Ez a magatartás persze a nemzet politikai iskolá­ zatlanságának volt a következménye. . . A múltról beszél, de szavai a jelen magyar gondtengerében loccsannak. - Ésszerű kompromisszumot mindenben - s nem megalkuvást! - A ki ezt a parancsot nem érti, semmit nem tanult a történelemből. . . A z em­ bernek még önmagával is kompromisszumot kell kötnie, ha nem kerge kosként akarja leélni az életét, ami ugyebár emberhez elég méltatlan ma­ gatartás. Tegnapi nézeteinket ütköztetni kell a maiakkal - érdekeinket is a másokéval - , csak így remélhetünk magunknak boldogabb jövőt. . . [ ...] 74 �( Szerda, augusztus 22.) Tíz esztendő már félig történelem. Félmúlt, amelyre emlékezni, amelyet számba venni nemcsak lehetséges, d e szüksé­ ges is. M ire jutott - mondjuk - ez idő alatt az M B K ? Senkinek nem akarnak szobrot emelni, a megistenülésre nincsen hajla­ muk. M ég a főhajtással is takarékoskodnak. Inkább ködoszlatón górcsövezik a mát s próbálják megsejteni a holnapot. „ A történelem az egybetartozás új törvényét szabja a magyarság számára; a szellemi haza igé­ nyét: a vallani és vállalni ürömét.” A személyes sérelmeken már rég túljutottak, kölyökfővel választották a futást, vagy jutott sorsukul a menekülés. Most, benne már az időben, boldog jövőt álmodnak nemcsak maguknak, mindannyiunknak. Elszen­ ved ve nem kevés gyanúsítgatást ( jobbról és balról egyaránt) kitartanak amellett, hogy nemzetápoló dolguk van; s az állandó eszmecserére, észre­ vételezésre m indig készen állnak. S ami nem mellékes, a magyar nemzetet, Magyarországot igyekszenek kívülről is látni, a nagyvilág objektivitásával, hogy N E E L F O G U L T S Á G A I N K R A B JA I L E G Y Ü N K , H A N E M L E ­ H E T Ő S É G E I N K M E G V A L Ó S ÍT Ó I. M a még nem ítélhető meg kellő­ képpen, hogy e közösséggé tömörüléssel történelmi érvényű tett részesei lettek-e? A z emigráció korábban nem takarékoskodott a gyűlölettel. M a már a szórványban élők nagy része a párbeszéd, az eszmecsere híve, anélkül per­ sze, hogy a szuverén bírálat jogáról lemondtak volna. A z eszmecsere köl­ csönös szisszenete éppenséggel a bizalom megtartó erejévé is válhat. BÉKÉTLEN EK A lig van ember a szórványban élő magyarok között, aki ne őrlődne esz­ ményeinek (nemritkán: rögeszméinek) és érzelmeinek malomkőpárosa kö­ zött. Hadd mondok erre egyetlen történetet: Én is találkoztam Amerika egyik legkitartóbb magyar békétlenjével, aki minden energiáját „a nemzeti emigráció” , a következetesen jobboldali szer­ vezkedés széthullásának megakadályozására fordítja. - Annak azért örülök, hogy a család fiatal tagjai hazajárnak, s annak is, amit tőlük h allo k.. . Nem mondja, hogy mit hall, de a hangsúlyból sejthető, hogy a napos oldalra s nem az árnyékosra érti. Aztán kis idő múltán azt fejtegeti, hogy mekkora erőfeszítést igényel annak az emigránskoncepciónak a konzer­ válása, hogy semmilyen kontaktust ne tartsanak az otthonnal. - D e mindhiába, a fiatalok csak járnak haza. - Az előbb még örvendetesnek ítélte, hogy hazalátogatnak a család fia­ tal tagjai. - Az családi ügy - válaszolja inkább clgondolkodva, mint indulatosan - , de a tömeges hazalátogatás már politikai kérdés. N e járjanak Pestre. - D e miért? - makacskodom. - Mert visszatérve magukkal hozzák a pestist. Azt magyarázzák, hogy Pest egy világváros, hogy otthon nem olyan a világ, amilyennek mi gon­ doljuk! Megfertőzve érkeznek vissza, s ráadásul mesélnek-mesélnek. Ha legaláb hallgatnának - legyint dühösen. . . (Péntek, augusztus 24.) A z elhangzott előadások szellemén tűnődve kép­ telen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ötvenhat végén-ötvenhét ele­ 75 �jén egy új polgári középréteget okádott ki magából az ország. Háromnegyed részben világmegváltó álmokat dédelgető fiatalokat, akik épp, hogy kike­ rültek az iskolapadokból. A háborút vesztő, d e új reményű haza bevon­ szolta őket iskolapadokba, népi kollégiumokba, hogy végre felnövekedjék egy olyan önálló gondolkodású vezetőréteg, amely nem külső hatalmak jóindulatára kacsingat, hanem csak saját népe érdekeit babusgatja, óvja, futtatja a jövőbe. H add ne feled jü k : ez az új réteg egy anakronisztikus társadalmi struktúra végleges megváltoztatására készülődött. Vagyis a néphez érzelmileg, s érdekeiben is elválaszhatatlanul kötődő ifjúság volt. Iszonyú dráma, hogy ennek ellenére egyszerre szemben találták magukat a hatalommal. Álm aikban csalódtak. Ötvenhat drámájának végjátékában úgy érezték, nincs más választásuk, mint a futás: az álmaikat meglopó országból az idegenségbe. E z a történelemcsinálásra született, a népből fel- s kitört kétszázezres csapat nem idehaza kamatoztatta tehetségét, aka­ rását, jövőhódító álmát. Ő k lettek hűtlenek hozzánk, avagy netán mi az ő lehetőségeikhez? A történelem még nem mondta ki a végszót ebben a kér­ désben. M i mégis a rem ény? Az, hogy a távozásuk mégsem veszteség, mert amilyen mértékben hiányukkal m egkevesbedett az ország, annyival gazda­ godott a nemzet. Szétosztották magukat a világban, hogy általuk is na­ ponta növekedjék a magyarság jó híre. . . P IK N IK A piknikre több száz kocsi érkezik. Am erikaiak, magyarok mellett japá­ nok, németek, franciák. A gyerekek körbecsodálják némelyiket, de aztán kiderül, hogy nem a kocsikat, hanem csak a dekorációkat: magyarországi szállodák kis címkéit; levonóképeket Budapestről, Sopronról, Kőszegről, a Lánchídról, Egerről. Közben képeslapot cserélnek egymással, s mesélik, ki mikor járt Magyarországon, s hogy milyen volt az utazás, a fogadtatás. Arról csevegnek, ami éppen eszükbe jut. E gy-két csoportban jó magyarság­ gal, mások vegyesen: egy masszába keverve angol és magyar szavakat a szülők intelme ellenére. Csak egy nyolcévesforma kisfiú áll magányosan, nem csatlakozik egyet­ len csoporthoz sem Egy nagy Crysler mögött toporog, s betűzgeti az an­ gol feliratot, majd odamegy a felnőttekhez, kézenfogja az anyját, s meg­ kéri, olvassa el ő is az angol nyelvű szöveget. „Learn the language your grandmother long forgot.” - Mit jelent ez mama? - kérdezi a gyerek angolul, s a feliratra mutat. - Hát amit ír - magyarázza az asszony magyarul - , hogy a nagyanyák által elfelejtett nyelvet újra kell tanulnunk. - M iért? - csodálkozik a fiú. - És a nagymama hogyan felejtette el a nyelvét, mi történt vele? - Semmi se történt vele, csakhát. . . te még ezt nem érted, majd egyszer elmagyarázom. - Jól van, mama - komolyodik el a fiú, s futni kezd a többiekhez, akik már sivalkodva rúgják a labdát. ( Szombat, augusztus 25. I.) A Magyarországról meghívott népdalgyűjtő, s -énekes, a csángó kincsek egyik legmegbízhatóbb betakarítója „ E l kell indulni minden útra. . .” címen tartott előadást a nyári tábor hallgatóinak. 76 �A népdalok olyan mélyről bukkannak a Reménység tavának magasába, mint az időtlen vizek. A z iszonyat bányáiból, fájdalmasan sikoltva, több ezer év messzességéből, a múlt mélységesen mély kútjából. Ionesco találó megjegyzésével tragédia ott van, ahol megoldatlan prob­ lémák vannak. A K árpátok karéjában mindig bőven tenyészett a megol­ datlanság, s ez nemcsak magyar tragédia. É p p a népköltészet a legjobb példa rá : a gondok-nyomorúságok m indig is egymásba türemkedtek. Más kérdés, hogy sorsunk mindenkori kormányzói nem akarták észre- és tudomásul venni. A bánat egy bánat marad m indvégig, az idők végeztéig. M a már ez is tanulság. A tennivalók - m inden népdal egy-egy figyelm ez­ tetés is - ebből a felismerésből gyűrűznek elő. A józanság - múlt s jelen pontos számontartása — arra int bennünket, hogy csak így érdemes gon­ dolkodnunk. Ha ugyan jó magyarok s jó európaiak akarunk maradni. Félretájoló álmairól kinek-kinek le kell szoknia: arról például, hogy kinél különb, életrevalóbb, sőt boldog létre érdemesebb. A realitások múlt s jelen - számbavétele a közös jövő érdekében is szükséges. Baráti kézfogásra várakozón kell tartanunk a karunkat, mert nem tudhatjuk, hogy mikor jön idő igazi kézfogásra: ölelésre is alkalmas. A történelem fölkészülve kell találjon bennünket. . . M ÉRLEG A z ünnepi hangulatnak hirtelen véget vet egy kérdő mondat, amely szétterpeszkedik a nappaliban: ,,M eddig magyar a magyar?” A kérdés meg­ merevedik, testet ölt, s moccanatlan, mint a megkövesedett fájdalom. - A z amerikai olvasztótégely már nem úgy működik, mint néhány év­ tizeddel ezelőtt. A több millió kínai átvészelte a tégelyszindrómát, kibírták a megpróbáltatást; a délről egyre hömpölygő spanyol anyanyelvűek: me­ xikóiak, kubaiak, nemkülönben. . . A z etnikai tudat föléledése, új nemzetmodellt teremtett Amerika számára. Az egymásmellettiségét. - Tehát meddig magyar, a magyar? - Am íg magyarul fogalmazza gondolatait. - Igen, de van két ellenkező példa is, ami nem állott ellen a nyelvi tégelynek: az angolt vallják ugyan anyanyelvüknek, de a különálláshoz is ragaszkodnak. A zsidó tudatosan különbözteti meg önmagát a társadalom egészétől, a néger viszont inkább ösztönösen. Az ok azonban mindkét et­ nikai csoportnál ugyanaz: a gyökerek vállalása. - Tehát a nyelv nem fontos? V agy: fontosabb nála az etnikai tudat, az érzelmi azonosulás a nagyobbb közösséghez, amelytől térben messzi kerültek? - Ebben a világon egyedülálló, folyton újratöltődő társadalomban ak­ kor is tartozhat valaki az ősi törzshöz, ha a nyelvet már rég elfelejtette. - Veszélyes elmélet. . . - E z szociológusok megfigyelése, és kizárólag erre a fiatal társadalom­ ra érvényes, az európai történeti-kultúrtársadalmakra a legkevésbé sem! - Akkor, hát meddig magyar a magyar? (Vasárnap, augusztus 26. I.) Kicsiny szomorúsággal, tettetett jó k edvvel és hangos fogadkozással készülődönek haza az egyhetes találkozó részt­ vevői. A legtöbbnek még akad valam iféle mondanivalója a másiknak, 77 �legfőképp azért, hogy ne kelljen máris indulni a hosszú útra: Columbusba a repülőtérre, vagy még messzibbre, esetleg több ezer kilométerre ko­ csikkal. A z istenszolgálat résztvevői még magukba szállva kóvályognak egy ideig a T e benned bíztunk súlyát cipelve, hogy aztán mégis rászánják ma­ gukat a búcsúra, s indulásra. A z együttlét jó érzéseivel indulnak le a szer­ pentineken, a hétköznapok tettre és szolgálatra is hívó valóságába. E g y időre még egymás nyomában maradnak a kocsik, aztán egy-egy út­ elágazásnál piciny bánatfelhővel a tekintetükben integetnek egymásnak: viszontlátásra jövőre. M indenképpen. Talán. H a közbe nem jön valami. Ha. . . Abban reménykedünk, hogy m inden a maga módján fog menni, mint eddig. Mintha M áté evangélista prófétálna újra: ,,E z a ház latrok házá­ nak mondatik, de T i a hit és a hűség megvallásának házává tettétek.” A kocsi, a terepjáró Ford beállított 55 -ös mérföldes sebességgel kiegyen­ súlyozott tem póval visz bennünket is Chicago felé. Hatórai út után a tá­ volban fölsejlenek a fények. Előbb csak egészen bizonytalanul, aztán egyre ámulatba ejtőbben villannak a magasba a reklámok színorgiái. K ö z eled ü n k .. . LEGFŐ KÉPP Részlet egy amerikai magyar költő szabad versének szét se tört soraiból: „ M A G U N K R A M A R A D T U N K egészen, iszonyatosan és helyrehozha­ tatlanul. M ár azt se tudjuk, ha magunkról beszélünk, hogy kiről is igazá­ ban? Folyton csak koslatunk befejezetlen mondataink haragos összevissza­ ságában. Nem olyan értelemben, hogy koslatunk valóban, hanem csak a lődörgés, a céltalanság szinonimájaként használva a szót! S már mind­ össze egyetlen kérdésünk maradt, de ez az egy is hiába várja vacogva a választ. Imé a kérdés: M it szólnak a soromhoz, soraimhoz és sorsaimhoz a Manhatten kellős közepén, a Mexikói-öböl szűkületében, és legfőképp mit mindenütt? És különös módon mit szólnak hozzá Londonban, Párizsban, a dél-olasz táj világító sziklacsücskén és Münchenben, Frankfurtban, aztán Németalföldön. É s legfőképp mit szólnak ahhoz, amit meg se írok, csak mondani akarok? Igaz a gondolat kitalálható: hogy miről akarok beszélni! Holott nekem - hiába, szikkad már a szív meg az agy - hét hete semmi nem jut eszembe. Ehhez mit szólnak legfőképp Ausztráliában, az új-zélandi magyar dombokon, az argentin pampákon, a brazil őserdők mocsárbű­ zében kuporgó magyarjaink? Mit szólnak hozzá Alaszkában az olajkiterme­ lő magyarok és mit a tajvani magyar szerzetes, és legfőképp mit szólnak hozzá Budapesten, a Körúton, s «vidékén», s legfőképp mint szólnak hozzá azok, akik soha nem olvassák verseimet. Nem is csuda, hisz már meg se tudom írni őket, így ők se írnak engemet; mert nem tudom mit szól(ná)nak hozzá, ha mégis megírnám.” (Folytatjuk) 78 �műhely M E Z E Y K A T A L IN Napló helyett V. Gyorsuló végzet Tavaly nyáron - makacs betegségtől megalázott lélekkel - olvastam egy könyvet. Felvillanyozott, visszaadta a munkakedvemet, mert arról győ­ zött meg, hogy hanyatló, a történelem szekeréről lebukó hősökről is lehet remekművet írni. Hogy fontos mondandója lehet az előretörekvő újítók számára annak is, aki kívülállóként, egy más értékrend és egy más morál képviselőjeként, a fáradtság és fájdalom fénytörésein át, kicsit fentről és távolról, de a véglegesen elbukó nyugalmával és nagyvonalúságával figyeli az események zajlását. G iuseppe Tomasi d i Lam pedusa A párduc című könyvét olvastam. Idén nyáron - makacs betegségtől megalázott lélekkel - olvastam egy könyvet. Megbénított napokra és mélyen lesújtott, pedig arra szolgáltatott ez is bizonyítékot, amire a másik: hogy a történelem szekeréről lebukó hősök sorsa is hordoz bonyolult, megszívlelendő tanulságokat az őket le­ gázolva hátrahagyok számára, és anyaga lehet páratlan remekműveknek. Borisz Paszternak Zsivago doktor című könyvét olvastam. Mindkét könyv végére 1956-ban tett ki pontot írója. Mindkét könyv megjelenésének körülményei, irodalmi megítélésük ellentmondásai megrendítően hasonlóak. Mindkét könyv írójának sorsa méltatlan és tragikus. Tomasi di Lampedusa, szicíliai főúr, Párma hercege volt. Nagybetegen, öregkorában, rövid néhány hónap alatt alkotta meg élete fő művét, mely 18 6 0 -8 3-ig rajzolja meg hőse, a reneszánsz korának nagy alakjaihoz ha­ sonló tudós, filozófus alkatú, patriarchális nemes úr, Salina herceg és csa­ ládja sorsát. E z a korszak, az olasz történelem forradalmi korszaka, az ellentmondásokkal terhes, mégis dicsőséges és diadalmas Risorgimento, amely megteremtette az egységes Olaszországot. D e ez a korszak, G ari­ baldi és a népi hősök ideje, egyben a feltörekvő polgárság és a feudális ha­ talom képviselőinek osztálykompromisszuma, hatalmi egybefonódásának kora is, mikor néhány esztendő leforgása alatt igen távol kerültek egymás­ tól az eszmék és a nevükben uralomra jutók. A lelkesedés, önfeláldozás, de a kiábrándulás és a hagyományos értékek, erkölcsök felbomlása együtt volt jelen a nagy történelmi forduló éveiben. Ezt a sokarcú kavargást figyeli Lampedusa szkeptikus, művelt, élet­ szerető hőse, aki születése és neveltetése folytán a szálfatartású, derűs, igazságos hatalom letéteményesének, a változatlan, nemes tradíciók kép­ viselőjének, tudós asztrológusi minőségében pedig Isten beszélgetőtársának tudta magát. A történelem számára a saját őseivel való bensőséges kapcso­ 79 �latot, a családja sorsával, tetteivel való foglalatosságot, százados tudást és relikviákban, birtokokban, kastélyokban — vagy azok elvesztésében - meg­ fogható valóságot jelent. Artisztikus szokások és viseletek harmóniáját, esendő, de nemes és ismerős viszony- és erkölcsnormákat. A forradalmi jelen pedig mindennek felbomlását: a hatalomért küz­ dők kapkodó pragmatizmusát, eszmék, tettek, jellemek torz viszonylagos­ ságát, gyors avulását és állandó, lealacsonyító érdekfüggőségét hozza ma­ gával. Mindenben esetlegességet, kiszámíthatatlanságot, kisszerűséget, gátlástalanságot. A hagyományok nélküli hatalom és gazdaság stílustalan, leplezetlen mohóságát, brutalitását, tudatlanságát viszolyogva figyeli Salina herceg. Tudja, hogy olyasmi van születőben, ami lényegét tekintve nem sokban különbözik attól, amit elpusztítani hivatott, születése mégis törvényszerű. És tudja azt is, hogy az alapvető hasonlóság, azonosság okán előbb-utóbb szükségük lesz az új hatalmasoknak mindarra, amit csak a régiektől tanulhatnak meg, vehetnek át. Tudja, hogy ez az egymásrautaltság törvényszerű. De, mert érdeken alapuló, kikényszerített és felszínes - nem kér belőle. Számára nincs al­ ternatívája a személyes pusztulásnak - ugyanakkor támogatja, segíti ka­ landortermészetű, elszegényedett unokaöccse házasságát, mellyel az új po­ litikához és gazdagsághoz köti magát, átmentve az új korszakba az ősi Salina családot. A regény erős nemtetszést váltott ki az olasz irodalmi életben. Szerzője nem is élte meg megjelenését. A z elutasítás oka elsődlegesen az volt, hogy az olasz történelem legendás korszakát szentségtelen, „m ás” szemszögből ábrázolta. Száz évvel a Risorgimento után is tabu volt - és maradt sokak számára - „avatatlan kézzel” nyúlni ennek a romantikus korszaknak szö­ vetéhez, megmutatva annak a fonákját is, ahol a nagy bogokat és a javít­ gatások ügyetlen nyomait őrzi az anyag. Három évvel a regény születése és írója halála után a mila nói G ian giacomi Feltrinelli kiadónál mégis csak kinyomtatott és megindult a feltar­ tóztathatatlan világsiker útján ez a remekmű. A Zsivago doktor belső címlapjának hátán is a Feltrinelli K iadó copyrightját olvashatja az orosz olvasó, ha - rövidesen - hazájában is meg­ jelenik majd. 1957-et írtak, mikor hazai kiadásának betiltását követően villámgyorsan olaszra fordították és kinyomtatták Milánóban a nagy októberi forradalom Odisszeáját. 1958-ban már Nobel-díjas a hatvannyolc éves író, aki tíz éven át írta botrányos sorsra kárhoztatott munkáját, de, aki legalább élete még hátralévő zaklatott két esztendejében megélhette, hogy áldozata „is­ tennek tetsző” : tehetsége és aszkézise oltáráról egyenesen szállt föl a füst a világsiker, a világirodalom mennyországa felé. Több mint harminc évig volt tabu a Zsivago doktor hazájában és a világ nem egy országában, így minálunk Magyarországon is. Mégis - v i­ szonylagosan - hamarabb jelenik meg (mintegy hetven esztendővel a nem­ zeti mítosszá magasodott események után), mint Lam pedusa könyve, amely a Risorgimento után csaknem száz évvel született, vált szentségtörővé, ki­ átkozottá és rá hamarosan világhíressé. A Zsivago doktor „bűne” - mondanom sem kell - ugyanaz, ami A párducé. Írója olyan emberi értékek mellett tört lándzsát, amelyek sem a forradalmi időkben, sem a rájuk következőkben nem voltak kelendőek. 80 �A hagyományos erkölcsi normákhoz való ragaszkodás, a gondolkodásmód szuverén „szabálytalanságának” tisztelete, fel nem adása; a személyes sorsunk szabad alakításának jogára való igény különbözteti meg a könyv hősét kora elfogadott hőseitől. Ő is a forradalom által éppen hatalmától megfosztott osztályból, a nagypolgári világból származó értelmiségi. De épp úgy, mint Salina herceg, saját osztálya visszataszító hibáitól is ide­ genkedő, különc és magányos alkotó - író. Régóta vágyik a változásra, a forradalomra, de a velejáró pusztulást, az alantas erők fel- és elszabadulá­ sát, a szólamszerű, leegyszerűsített „igazságok” uralkodását, érvelését, az uniformizált gondolkodás terrorját nem tudja elviselni. Ennek következté­ ben sodródik a társadalom peremére, noha a személyes megsemmisítést sikerül a történet számtalan fordulata során elkerülnie. De lehetetlenné válik kiteljesedése és olyan külső és belső konfliktusokba keveredik, amikből csak az összeomlás, az egzisztenciális leépülés és a halál kínál kiutat. Zsivago doktor mellett is megtaláljuk a sorsválasztás másféle lehetőségét képviselő hőst: féltestvérét, akinek nem gond az új világban érvényesül­ nie. J evgraf Zsivago - a regény vége felé a második világháború szovjet tábornoka - arisztokrata anyától született, mégis valamilyen titokzatos kap­ csolatban áll a proletárhatalommal. Nem egy válságos pillanatban felbuk­ kan bátyja mellett, hogy kisegítse őt a bajból. Bizonyos, hogy szerepeltetésével azt kívánta érzékeltetni az író, hogy még a legkiélezettebb körülmények között sem kizárólag az osztályviszonyok, hanem épp annyira a személyiségjegyek is beleszólnak sorsunk alakulásába. É s, hogy miért sújtott le Paszternak könyve, mikor Lampedusáé fel­ villanyozott? Salina herceg öregemberként, teljes, befejezett élet után hal meg, em­ beri méltósággal, népes családja körében egy tengerparti szállodaszobában. Zsivago nincs még negyvenéves, amikor megáramaradtan, megtörten utazik egy folyton elromló, túlzsúfolt villamoson, amit minduntalan le­ hagynak még a gyalogosok is, a legnagyobb hőségek idején, Moszkvában, amikor rátör az utolsó, végzetes szívroham. Annyi ereje marad csak, hogy utastársai szitkozódása közepette kifurakodjék a peronra, leszálljon a sze­ rencsétlen járműről, és a felpuhult, forró aszfaltra rogyva kilehelje a lelkét. Századunkban felgyorsultak a végzet kerekei. 81 �műterem BARANYI JUDIT A meghajlás elmarad „Tagadom a művészet öncélúságát - a »művészet a m űvészetért szem­ lélet áligazságát. A művészet az érzelmi és értelmi egyensúly csodálatos megnyilatkozása az alkotáson keresztül.” Iványi Ö dön így vall 1976-ban, a szécsényi kiállításához írt rövid bevezetőjében. E z a két, tömör mondat érvényes egész művészi pályájára, első pillanattól a legutolsó ecsetvonásig. Iványi Ödön-emlékkiállítás - szívszorító, megrendítő valóság. Hiszen most lenne csak 70 éves, s három esztendeje nincs már közöttünk. Em lék­ képek sokasága bukkan fel. Derűs bölcsessége, nyugalma, az emberek meg­ értő szeretete jellemezte. Ezt az emberi tartást tükrözik alkotásai. Végig­ járva a kiállításon, amely az utóbbi huszonöt év munkáit öleli fel, mindenki számára egyértelművé válik Iványi sokoldalúsága, témáinak változatossá­ ga. Mindig erősen hatott rá Szűkebb környezete, a Palócföld varázsos vi­ lága, szeretett városa Salgótarján újjászületésének szinte minden apró mozzanata, a természet csodás atmoszférája, mely különösen akvarelljein teljesedett ki legjobban. Gyakran szerepelnek képein a munkával kap­ csolatos motívumok, maguk a munkások: bányászok, csillések, kubikosok, kohászok, vagy a falusi élet megannyi mozzanata: kapálok, kosárkötők, pa­ rasztudvar, istálló. Lenyűgözte mindig a természet, az évszakok változása, a tükröződő vízfelület, a napkelte, a csend és nyugalom. Hogyan is alakult életpályája? 19 18 . november 12-én született Leszenyén. Középiskoláit Sopronban és Győrben végezte, majd 1938-tól 1943-ig a Magyar Képzőművészeti Főis­ kolán Rudnay G yu la növendéke volt. Talán az ő hatására is költözött Bajára, majd 1954-ben telepedett le Salgótarjánban. 1941-től szerepelt kiállításokon, majd rövid törés következett be mű­ vészi pályáján: a második világháború megpróbáltatásai őt sem kerülték el. 1948-tól szerepel újból kiállítóként. Első önálló kiállításának megren­ dezésére 1966-ban vállalkozott itt, Salgótarjánban a régi József A ttila M ű­ velődési Központban. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért ilyen sokára szánta rá magát erre a szereplésre? Iványi Ödön, a festészet, a művészeti tevékenység mellett vállalkozott tanításra is, amit ugyanolyan odaadással, hittel és szeretettel végzett, hivatásnak és nem munkának tekintve. Abban, hogy Salgótarjánban annyi művészetet szerető és értő ember van, neki is komoly része volt. Nehéz volt a két hivatás összeegyeztetése. Szinte ért­ hetetlen és egyéb csodálatra méltó, hogy miként hozott létre egy olyan gazdag életművet, melynek csupán egy része látható most ezen az emlék­ 82 �kiállításon. A z 1966-os kiállítás előkészítésekor nemegyszer hívott fel te­ lefonon jóval éjfél után, mert akkor jutott eszébe valami új, érdekes téma, s rögtön közölni akarta ezt. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Meghallgatta az észrevételeket, ha nem értett egyet valam ivel, akkor halkan hümmögött, soha nem volt sértő a visszautasítása. H a valamiben igazat adott, azt azonnal elfogadta, meg­ köszönte. Nemegyszer váratlanul jelent meg nálam a Műcsarnokban. „E rre jártam kis komám, gondolom, megnézlek, ha nem zavarlak.” Ilyenkor nagyon sokat mesélt: a főiskolásélményekről, Rudanayról, a mesterről, s Szőnyi Istvánról, akit különösen tisztelt. Festészetének alapját ez a két mester jelentette. Rudnay Gyula markáns, mondhatnám expresszív realizmusa öt­ vöződött nála Szőnyi halk lírájával, ebből született meg művészetében az érzelmi és értelmi egyensúlyának az a harmóniája, amelyre az 1976-os meg­ fogalmazását idéztem bevezetőként. A z 1966-os kiállítást követően Iványi Ödön többször vállalkozott már egyéni kiállításra, szép sikerrel szerepelt nemcsak a területi kiállításokon, hanem az egri akvarellbiennálékon, országos tárlatokon. Több alkalom­ mal díjazták alkotásait. Munkásságának utolsó tíz-tizenöt évében az akvarellezés újbóli megtalálása, felfedezése jelentette lenyűgöző varázsú mű­ vészi kiteljesedését. Kialakította sajátos „iványidöncis” szín- és forma­ világát. Szinte mindenről megfeledkezve oldódott fel a műfaj lehetőségei­ ben: boldogságot, örömet sugároznak ezek a nagyméretű lapok. Olyan szuggesztív líraiság hordozói, mely mindig is jellemzője volt művészi habitusá­ nak, csak korábban igyekezett szemérmesen rejtegetni ezeket az érzelmeket. Egry József akvarelljei jelentenek ilyen megrendítő élményt, természetesen egészen más élményekből eredően, egy egészen más művészegyéniség ka­ rakteréből adódó különbséggel. Utolsó látogatásakor is akvarellel kapcsolatos terveiről mesélt, utazni készült, örült a nyugdíjnak, mert így már csak a művészetnek élhet. Ho­ gyan is fogalmazott minderről? „ A z alkotás legyen könnyed, játékosságot sugárzó, de soh’ sem legyen izzadságszaga. Ahogy a trapézon az artista könnyed kecsességgel ível át a mélység felett, legyőzve a gravitációt, hogy aztán mosolyogva köszönje meg a tapsot, az óriási erőfeszítés látszata nél­ kül - valahogy így kell a közönség elé bocsátani minden más művészi pro­ duktumot is.” A taps megköszönése sajnos, elmarad, s a meghajlás is. Elhangzott Salgótarjánban, 1988. május 27-én, a Nógrádi Sándor Múzeumban a gyűjteményes megnyitóján. kiállításának 83 �L A C Z K Ó PÁL Pacsmagolás I. Ö. festőművész emlékére Bujkálok a városban. Óvakodom a találkozástól. Nem a depresszióm tesz emberkerülővé. Ámbár itt is, mint minden kisvá­ rosban, vannak elegen, akik elől (egyesekben engem látva támadhat ez a kényszeres gondolat:) érdemes lenne átmenni az utca másik oldalára: a két járda közötti futkosásért arathatna a rendőr. Mégsem az éles füttyszó és a helyszíni bírságolás tart vissza sem engem, sem a velem szemben jövőt az ilyesfajta módszeres kitérésektől. Sokkal inkább a közeg: az Ö RÖ K K IS ­ VÁRO S, aminek halhatatlan (ha a város örök, lakóinak élete is) polgárai­ ként túlságosan együtt vagyunk, mint egy nagy család — mozgásunk a gázatomoké, s nem az egymás mellett súlyosan elúszó fenséges óceánjáróké. Bajom tehát, ha van - bár van elég - , most nem az élőktől származik. Legalábbis nem közvetlenül. Üldöz egy plakátarc, na, erről van szó! Ha nem tenné velem, járhatnék megszokott útjaimon, ha nem is gondtala­ nul. Az első napokban legalább annyira bosszantott ez a kényszerű csalinkázás (itt, ebben a városban, ahol erre nem is kínálkozik túl sok lehetőség), mint egy középnyugati lótolvajt, vonat- és bankrablót, esetleg többszörös gyilkost, netán ármánykodás eredményeként ártatlanul megvádoltat, aki viszszahőköl azoktól a falaktól, ahol ott harsog a vastagon szedett, vagy egysze­ rűen betűsémával odafestett felirat: WANTED, alatta a leghitelesebb arcmásával, a körözvényt indokló cselekedeteivel, s ki ne feledjük az ilyen-olyan összegű váltságdíjat. Persze a legújabb időkben nálunk a legritkább esetben tesznek élőt a pla­ kátra. Ebben reklámhölgyeké és politikusoké az előny. Az egyéb kategóriában halottak kiváltsága ragasztott képről szemlézni a gyarló utcai futkosást, ezt a nem szűnő színjátékot, netán még mindig azok alakítását, akik kortársaik voltak. Lázadásnak is nevezhetném az első napok gesztusát. Dühkitörésem emígyen tagolható: - Hát engem ne fixírozzon lépten-nyomon! Ingujjban engedi el rám nem szűnő mosolyát, miközben örökre a térdére támaszkodva, feltőtestét és kifeje­ zőre metszett fejét ellensúlyozza. Gyakran, mire észbekaptam, hogy beleütköztem - és ez rendre így ment május végén - , már el is hangzott a kérdés: - Mi újság, apóka? 84 �Az örök cigaretta, szipkával vagy csupaszon, még vissza sem került a szá­ jába. A kérdéshez tartozó mimikát végtelenítve kitartja. Ebből tudom, nem szórakozottan érdeklődik. Választ vár. Miért éppen tőlem? Mert kifejezetten rám és nem mögém néz? Ott voltam a tárlata megnyitóján, még jóval a közönség gyülekezése előtt. Az nem elég? Különben is: valóban kérdezett? - Agyadra ment a hőség! - igazítom el magamat júniusban, miután a rá­ dióból újabb csúcsról értesülök, ezúttal hőmérsékletiről. Kifejlődött gyanú­ mat viszont miért adnám fel? Önveszélyességem nem fenyeget másokat, jutok döntésre hamar, viszont smirglizett idegeim verítékes napokon is - lám! olyan irányt jelölnek, állapítom meg (ó, üdítő öndicséret!), amelyre érdemes ráállnom keresőmmel. Attól a naptól utaim mégsem egyszerűbbek, noha bakonyi betyárkodásnak is felfoghatnám cseles irányváltoztatásaimat, a plakátfalak közelségét időben megérezve. Manővereim közben, meglepő módon, új kiszögelléseket, nem hasz­ nált sarkokat, hasznos rálátásokat fedezek fel a városban. Sem a visszája, sem a fonákja, sem a kifordítottja tárul fel. Valahogy egészebb egész az egész. Következésképpen a végtelenségig játszható a bújócskám. Addig minden­ képpen, amíg a pandúrok által is ismert csárda - vagyis a H E L Y S Z ÍN csapdámmá nem züllik. - Elég volt! - lihegtem a langyos zápor elől futva, miután beálltam a va­ donatúj megyei könyvtár posztmodern esőfogója alá, azon a napon, amikor K ő Pál festett fa Balassi-emblémája felerősíttetett a portál fölé. - Ha már ekkora átmérőjű saját csőbe gyanútlanul beslattyogtál, használha­ tod az önkihúzó dugóhúzót - kapom meg az eligazítást magamtól az esőveréses porszagban. Nézzünk hát szembe! A vasúti aluljáró zömök négyszögű oszlopai éppen elég felületet biztosíta­ nak plakátsorozatoknak is. Sorozatnyi arc, sorozatnyi lehetőség. Feltűnés nél­ küli sasszék jobbra, ameddig érdemes. Kapkodok a szemsugarakért. Találat semmi. Nem esem útjába a tekintetnek, pedig most egyenként vállalom a szembenézést. Valahogy mögém sikerül mindegyik arcból az az összetartó fénynyaláb, aminek a gyújtópontjába magamat illesztgetem. Se a könyv-, se a sorsjegyárus nem látja, csúcsfény helyett ma az izzadság csillog rajtam. Újabb sasszék, ezúttal balra. Ismét semmi. Képzelgetés lett volna, hogy a tekintet célpontjának ismertem fel utcai magamat? A látványillúzió a következő napokban lepleződik le, a múzeumba menet. Kígyózó palánksor választja el a bejáratot a szomszédos építkezéstől, rajta szépségtapaszként ominózus plakátjaim. Aki errefelé tart, a múzeum fala és a palánk képezte kutyaszorítóba kerül. A kígyózó mozgás következtében olyan folyamatos pontsor adódik, amelyen a farost kerítésről somolygó arc az oldal­ irányú nézőpontok miatt egyenesen a befelé haladónak címezi egyáltalán nem gonoszkodó megállapítását: - Bejöttél az utcámba. - Innen már önszántamból - mormogom. 85 �Más napokon pedig: - Elszánásból. . . Aztán összebékülünk, s amint be-beugrom hozzá, már csak bensőségesen biccentek. Csak . . . ? Pontatlan. Ameddig ebben az irányban kapcsolat fejlődhet, a legtöbbre jutottunk. É le­ tében a kézfogásunk kevesebb volt, mint ezeknek a napoknak észrevétlen fej­ mozdulata. Távoztomban, mögöttem kiállítása képeivel, elköszönően ismételtem meg a fejjel való tisztelgést. Be-beugorva, olykor nem többre, mint másfél perc, el­ lenőrizendő valamely apróságot, egyre zavartabban veszek részt néma kom­ munikációnkban. Ő nem, ő rendíthetetlenül végleges. Azt hiszem, nem vergődött országos hírnévre, viszont sokan szerették, hely­ ben is és más égalj alatt is e hazában. Éveken át ennyiben maradtam vele kapcsolatban. Mintha a kompenzáló mondatfél valódi kiegészítése lenne ta­ pintatos állításomnak. Szűkölésem a kutyaszorítóban még azt is kikényszerí­ tette, hogy plakátarcáról elfordítsam a fejem. Az ilyen szoroskában ez nem tartható modor. A viszony javulása érdekében meg kellett másítanom joviális összegzésemet: Nem vergődött országos hírnévre, holott nemzetközi szintű tehetsége volt. A bizonyítás nehézségei, közel a lehetetlenséghez, levertté tesznek, amit az időjárásra fogok. Valójában tudom, minden ilyen állítás, ostobaság. Itt van mindjárt a tehetség ex katedra minősítése. . . Nem, mégsem vonom vissza, de magyarázatként hozzáfűzöm, hogy jelölni akartam a távolságot a megvalósult és az ebből kivetíthető között. Az utóbbi viszont nem feltétlenül azonos a va­ lóra nem vált lehetőséggel, a mégiscsak virtuálisnak tekinthető tehetséggel. Megmondom miért nem. A művészi tehetség természetéhez olyannyira hozzá­ tartozik az ugrás, mint a kígyóéhoz a vedlés. Hagyatékokból egy elképzelt jö­ vőre nézve, kizárólag zsinóregyenes kivetítésekre vagyunk képesek. Az el­ maradt ugrások meghaladják képzeletünket. - Ebből, meg ebből, meg ott azokból akármi lehetett volna! - ahogy F. P., a festő mutogatott a tárlaton, amikor magamat ellenőrizendő, vele vettem át képről képre a kiállítást, anélkül, hogy barátom tudta volna, részben a te­ rapeuta szerepét játssza prolongált üldözési mániámban. A kérdés innen már nem kevesebb, mint ez: - Kin múlott? Első válasz individuáletikusan: - Rajta. Második válasz vulgárszociologikusan: - A közegen. Harmadik válasz áldialektikusan: - Is-is. Negyedik válasz fatalistán és gnosztikusan: - Is-isten tudja. Az én válaszom: - Nem tudom, bár , . . Tekinthetem például áldozatnak is. 86 �Plakátarcú társalkodóm az itteni képzőművészeti élet kezdeti évtizedeinek igazi reprezentánsa. A fentiek értelmében, vagyis mint áldozat. Egyébként már akkor is a hely foglya v olt, amikor még ide sem jött. Még a főiskolán, Rudnay tanítványaként, aztán Baján, az ottani művésztelep szellemének közegében. Amivé lett, s ahogy megmaradt nekünk, azzá persze itt vált. Egyik őszinte hűségű tanítványa (F. Gy. festőművész) szerint egész pályá­ ján küzdött a Runday-hatással, erről neki szóban is vallott. Eme hitelesség­ től úgy jutunk el a teljesebbig, ha hozzátesszük: egyféle posztnagybányaiságról van itt szó, Bajával és Vásárhellyel vegyülve. Elszakadási kísérletei a mes­ terétől így lényegében ugyanabban a körben mozogtak. Fontosabbnak tartom ezt, mint a szóba jöhető nevek további szaporítását. Ebben a szellemi közeg­ ben a hogyan fessünk? kérdése jóformán a szakmai minimumot jelentette, amellyel igazán rendelkezett. Hangsúly a morális többleten volt: miért fes­ sünk? A máig megőrzött etikai kódex szerint - némileg leegyszerűsítve - a népszolgálat jegyében. Töprengésre érdemes paradoxona a kornak, hogy az 50-es években ebből létrejöhetett volna a hivatalos művészetpolitika és a vá­ sárhelyiek, alföldiek látványos egymásra borulása is. Tudjuk, nem egészen így történt. Miként Perneczky Géza írta: „egészséges oppozíciót képviseltek a vul­ garizált egyszerűsítésekkel szemben.” „ A mesterség és az elhivatottság ko­ molyságát” élni segítette a megőrzött múlt, a hely legendás szelleme. Az egyes alkotó Vásárhelyen valóságközeiben tevékenykedhetett és ugyanakkor olyan közegben, amelynek saját „művészi tájszólása” (B. Supka Magdolna) volt, van. Provokátorom a falragaszról az 50-es években ugyancsak jellegzetes tájszólású vidékre került. Hozzánk, ahol a nyelvjárás politikai. Ehhez igazodik a szóhasználat és a kiejtés. Ugyanazt mondják ezen a nyelven is, mint amit Tor­ nyai vagy Rudnay, az eredmény azonban nem ugyanaz. A viszonyok csupasz­ sága a genius loci olyan változatát teremti meg, amelyben - szerves művésze­ ti élet hiányában - politikum és alkotás közvetlen felületi érintkezésben él. Eme pőre viszony végeredménye a teljes „átpolitizáltság” . Vagyis a „gyer­ mek” szépsége és/vagy okossága döntő részben meghatározott a politika nem­ zőképességétől. A hely szelleme itt is bejelenti igényét mind formai („valósághűség” ), mind tartalmi (az „építő és teremtő munka ábrázolása” ) szempont­ ból. Kiplakátolt hősöm idekerülése után a munka világának az alföldiétől elté­ rő változatát ismeri meg, a gyárak, bányák, kolóniák életét. Van mit „fölvál­ lalnia” , ha művészi etikájának folytonosságát őrizni kívánja. A 70-es évek elején „forgalmaztam” ebben a közegben kamarakiállításnyi anyagát. A kö­ zönségtalálkozókon nemegyszer vallott róla, mennyire megrendítette ez a nehéz élet. Bizonyos vagyok abban, hogy emiatt nem játszotta el soha a mű­ vészt. Inkább leplezte valódi lényét. Volt is minden: népművelő, könyvtárigazgató, szakkörvezető, tanfelügyelő, s a lehetséges társadalmi megbízatások végrehajtója. És időszakosan festett is. Szinte a vasárnapi művész módjára. Vagyis nem „napról napra” . Csinált mindent, amikor csak egyet lett volna szabad: kimunkálni festőönmagát. Mert még nem volt kész, amikor ideke­ rült. (Ebben az értelemben nagyon is igaz a híradás viaskodásáról a meste­ rével.) A saját arc megtalálásának kényszerű elhúzódása könnyen összefüg­ gésbe hozható a „szerepvállalással” , mint klasszikus csapdával. Ő tisztában volt mindezzel? 87 �Bizonyíthatóan igen. „Fösteni kell - mondogatta mást nem szabad” . Igaz, ekkor már közelített a nyugdíjhoz. - Akkor az vo.lt soron! - hallom az igazoló kórust. - Kinek? Neki, a tehetségnek, a festészet volt soron. Akkor is. Apropó: festészet. Mi mindent értettek itt festészet alatt az elmúlt 30 év alatt is, amiből aztán az „elvárások” születtek!? A „róluk és nekik” elve eredetileg neki sem jelenthetett gondot. Annál inkább a „megcsinálás” mód­ ja. Helyi ihletésű képein látszik a küszködés. D e volt annyira naiv, hogy fel­ adatot jelölt ki magának ebből is: egy jó művésznek ezt is meg kell tudni ol­ dani! Az idők változásával a kialakuló helyi kvázi művészeti élet még ver­ senyhelyzetet is teremtett, innen a pályatársakra is ügyelni kellett. Tétje volt már annak, hogy ki tudja az „elvárásokat” teljesíteni. Kenyérharccá alakult át az eredetileg küldetésként és szolgálatként belsővé tett feladat. Különös, hogy később nem vette észre, már régen csupán vélt elvárásról van szó, amit a kvázi művészeti élet gerjeszt (akaratlanul vagy szándékosan - egyik sem kizárható), megtévesztvén egymást a pályatársak. A háború és a hadifogság után az új helyzet késlekedő felismerése rabolta meg leginkább évei számát. Minél inkább eleget tett belülről vállalt helyi normáknak, annál kevésbé fe­ lelt meg saját, korán kialakított eszméinek. Újra kellett definiálnia önmagát. Am nem mindegy, hogy kihez, kikhez képest végezhetjük el ezt a műveletet. Beleragadva Szűkebb viszonyrendszerünkbe, kiadós az esély, hogy hibás lesz a végeredmény. E vonatkozásban sok jóra nem számíthatott. Súlyosbította a helyzetet, hogy pályakezdésének művészi és etikai bázisa a hatvanas években egyre inkább ki volt téve a korrodálódás veszélyének. A magyar képzőművészet élt a tájékozódás új lehetőségeivel, s ezzel egyidőben viharos gyorsasággal, de szinte máig tartó harcok közepette átszervezte belső értékrendjét, újbb és újabb sorrendet állított fel az élő és holt mesterek kö­ zött. Amikor hősömet megismerhettem, már hiányzott belőle a kizárólagosság­ nak még az árnyéka is. - Elférünk mindannyian. Fösteni kell - bizonygatta, amikor a frissiben fel­ tűnt fiatalokról faggattam, akik részben éppen az ő tanítványai voltak, ha szö­ gesen ellentétes törekvéseket is képviseltek, mindjárt a jelentkezésükkor. Neki azt is tudomásul kellett vennie, hogy a valóságos szociális tartalmak kifejezésére egyre kevésbé alkalmas festői iskolázottsága. Visszatekintve a múltba, látnia kellett, hogy kortársainak egy festészeten kívüli program jegyé­ ben készült munkáinak többsége sajnálatosan igazolja azt, amit Kállai Ernő már 1946-ban leírt, s aminek a buktatóit ő maga igyekezett elkerülni: ezek a képek „inkább csúffá tevői, semmint fölmagasztalói az építő és teremtő mun­ ka szent ügyének” . A következmények nem maradtak el. Már rég nem a Rudnaytól való el­ szakadás volt a kérdés. Szinte átmenet nélkül olyan mohó tájékozódási igényt fedezhetünk fel képeinek egész sorozatán, hogy az már-már kapkodásnak tű­ nik. A hatások, a lehetséges, szóba jöhető nevek köre meglepően tágas. Ezen­ közben az ihlető tematika szinte semmit sem változik. Ünnepi felvonulás és a város látványos átalakulása, a munkások világa és az ipari táj kerül most is vászonra. A technikai kivitelezés azonban gazdagodik, ezzel együtt az újra feldolgozott látvány formai megvalósítása is módosul. A környezet tárgyi azo­ nosíthatósága egyre kopik, végül elérkezik a színhez és a fényhez. Időrend­ 88 �ben haladva szinte azt is látjuk, hogyan gyorsul fel a magyar festészet vona­ ta: festőnk szinkronban van az általa is követhető országos mozgásokkal. A korábban is használt címek (Bányatelep, Munkábamenők, Kányási reggel stb., stb.) lényegében már csupán „ráfogások” . A festő elérkezett saját, kizárólagos feladatához. Szemben a nézhető világ látványfelületével immáron a kép való­ sága jut érvényre. A kiállítóteremben táblaképeinek négy sorát akvarelljei ölelik körül. Utolsó idejében mindenki ezeket dicsérte. Mondták, írták róla, hogy végre rátalált az akvarellre, saját műfajára. Tévedés ezt állítani. Végre önmaga lett, arról van szó. Hogy már nem maradt ideje olajban is fölzárkózni önmagához? Az veszteség. Pótolhatatlan. Rég volt, amikor interjút kértem tőle. Faggattam a helyi művészeti életről is. A munka feltételeiről beszélt. Első helyre az időt tette: „Tudom magamról, mit jelent reggeltől dolgozni, aztán délután vagy este festeni. Az már csak pacsmagolás. Idő kell a belelendülésre. . . Ez az idő pedig nem délutánokban és nem néhány napban mérendő. Sokszor még egy hónapban sem.” Ma még inkább értem, mit mondott, mint amikor szemben ültünk. A me­ cenatúrának szánt praktikus tanácsai fölött ott az élete. Tanulságnak? - Mi lenne az? - kérdezem az utcán, amikor az egyik hirdetőfelületen meg­ találom a portréját. - Hogy festő ne a nyugdíjaséveire számítson? Nem válaszol. Derűs vesztesként mosolyog rám. Emelkedettsége nem tettetett. Ebben lenne a titok, miért hat rám az önellenőrzés kényszerével? És mi lesz azután, ha majd utoléri a plakátsors és föléje mást ragasztanak, vagy leáztatja az őszi eső az utolsó példányt is a városban? Talán kikerül a múzeumból tanítványa által készített büsztje valamelyik közintézmény elé, vagy zavartalan sétányra, hogy jelenléte figyelő tekintetünk­ től patinásodjék - figyelmeztetésül. 89 �mérlegen Odeschalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik A Palócföld 1986/5. számában adott hírt a készülő könyvről, közölve az 1984. évi tévériportot is. Lapozzon bele az olvasó véletlenül vagy tuda­ tos választással az azóta megjelent emlékiratkötetbe, megjósolható, hogy Odeschalchi Eugénie négyszáz olda­ las könyvét közömbösen nem fogja letenni. S ha nógrádi, szécsényi, ak­ kor bizonyosan nem, hiszen a kötet egyharmada a memoáríró életének szécsényi éveit meséli el. Kordokumentum ez az emlékirat is, a magyar arisztokrácia hétköznapjai elevenednek meg lapjain a századfordulótól kezdve. De túl a ténysze­ rűség értékein, a minden megpróbál­ tatáson keresztül megőrzött emberi tartás s tisztesség vív ki megbecsü­ lést és rokonszenvet. S igaz a cím: egy hercegnő emlékezik, helyzete tu­ datában, de nem rátartin, méltóság­ gal és mégis szerényen. Legyen sza­ bad a címhez hozzátenni: emlékezik egy feleség, egy anya. Mert a könyv betűiből sugárzó műveltség, méltóság, hit mellett, vagy azon túl is, átsüt a szeretet melege. Szeretete férje, gyer­ mekei, szülei, ismerősei, a kedves em­ berek felé. Ok nélkül nem ismert gyűlöletet. Odeschalchi Eugénie (1898-1985) történelmi családba született. Az olasz eredetű Odeschalchi családból szár­ mazott, miként többek között Bene­ dek, XI. Ince pápa, a török elleni 90 európai összefogás főszervezője is. A családot az 1751. évi 40. törvénycikk honfiúsította, „még most is hálás em­ lékezettel tisztelvén a karok és ren­ dek a néhai szentséges atyának, XI. Incze pápának, és az ő nagybátyja Odeschalci Livius herczegnek . . . fö l­ ajánlott segítségét és a háború viselé­ sére szolgáltatott eszközeit, s ebből folyólag magának és utódainak szer­ zett nem közönséges érdemeit.” Gyermekkora a házasság megköté­ séig, 1918-ig a felhőtlen boldogság kora. Erről szól könyve első részében. Lovrin, a „szépséges hely” , adott ott­ hont a Lipthay családnak. Férje, bá­ ró Lipthay Béla, régi magyar nemesi család leszármazottja volt. Egyik őse 1660-ban Szécsényben volt helyettes kapitány, ott, ahová 1944 húsvétján érkezett meg Lovrinból a háromgyer­ mekes család. A háború viharai elől azonban elmenekülni nem lehetett. Szécsénybe is elért. S báró Lipthay Béla és herceg Odeschalchi Eugénie, a szécsényi kastély és „miniuradalom” új tulajdonosai 1944 decemberében az épület pincéjét óvóhelynek berendez­ ve, a több mint 300 ottlakót élelem­ mel ellátva, sebesülteket gondozva, helyükön maradtak. A pincében vár­ ták meg az új világot. Az ostrom, Szécsény felszabadítása, az újrakez­ dés nehézségei, és egyre nyilvánva­ lóbbá váló reménytelensége ellenére sem hagyták el hazájukat. �A háború minden emberre gyászt hoz. Nem kerülte el a Lipthay csa­ ládot sem. Egyik fiuk hősi halált halt, másik külföldre sodródott. S mindezek mellett, mint a magyar arisztokrácia tagjainak, át kellett él­ niük osztályuk, életformájuk halódá­ sát, majd megszűnését. A főúri lovrini kastélyból a szerényebb szécsényibe, majd annak egyre kisebb ré­ szébe, végre egy városi házba kellett átmenteni, amit lehetett. S természe­ tesen elmaradt a pazar bútorok, a gyönyörű képek, az értékes könyvek gazdagsága, de a lakásba érkezőt mindig körülvette a figyelem és a fi­ gyelmesség gazdagsága. A könyv harmadik részének címe: Szécsény. S noha „földesúrként” alig fél évig élvezhették az egykori Forgách-kastélyt, amely ma múzeum, mégis életük a hetvenes évek elejéig hozzákötődött. (Óhatatlanul felmerül a hasonlatosság Szécsény korábbi úr­ nőjével, az emlékirataiban Szécsényt szintén leíró Pulszky Teréziával; a véletlen úgy hozta, hogy egymást kö­ vető években jelentek meg visszaem­ lékezéseik.) Odeschalchi Eugénie könyvének megírásához 85. életévében kezdett hozzá, megjelenését nem érte meg. Mire napvilágot látott, Eugénie her­ cegnő már a szécsényi temetőben pi­ hent szeretett férje mellett. Emléke azonban megmarad a könyvben. Gesz­ tusai, mosolya, hanghordozása pedig azok emlékezetében, akik ismerték, látták a vele készült tévériportot. Ő maga eképpen ajánlotta sorait: „É n úgy gondolom, hogy ez a három­ részes memoár olyan, mint egy szé­ lesvásznú mozifilm. Képzeljük ma­ gunkat egy nagy moziterembe — re­ mélem, zsúfolva van érdeklődőkkel. Leoltják a villanyt, sötétség támad, és a nagy vásznon hirtelen megjelen­ nek a szereplők, események, egy idős édesanya, és annak egész élettörté­ nete.” A magyar emlékirat-irodalom szí­ nes, érdekes darabját, Odeschalchi Eugénie életútját, a Gondolat Kiadó jelentette meg. H A U E S E L SÁN D O R Nagy Zoltán: Pórul járt szerelmesek Értékes, hiánypótló munka jelent meg Nagy Zoltán tollából. Saját gyűjté­ séből válogatta és gondozta a tréfás palóc mesék szövegeit. A „szerző” középiskolai tanár, 1970 óta foglalkozik néprajzi gyűjtéssel. Szorgalmas munkával jegyzi fel a Pa­ lócföld népdalait, mondáit, babonáit, archaikus imádságait, bibliai történe­ teit, legendáit és meséit. Jeles alakja a honismereti mozgalomnak, s azok közé tartozik, akik évről évre indul­ nak a Nagy Iván honismereti pályá­ zaton s eredményei gazdagítják a mú­ zeumok néprajzi adattárait. A Pórul járt szerelmesek című gyűjtemény nem csupán tudományos érdeklődésre tarthat számot, de a nagyközönség számára is érdekes, él­ vezetes, szórakoztató olvasmányt nyújt. A mai falu már nem a fonók, fosztok hagyományos világa, az együt­ tes munkák, társas összejövetelek ré­ gi formái kiveszőben vannak, s ve- 91 �lük együtt tűnnek el a paraszti me­ semondók, a szép tündérmesék, a mondák, a klasszikus népi epikai mű­ fajok. A múlté már az, ahogyan még a századforduló táján lstvánffy G yu­ la gyűjtötte a mesét: „...elm en tem hát a nép közé, csendes téli estéken, beültem a fonóba, s gyermeki áhí­ tattal hallgattam a guzsaj mellett ü l­ dögélő öregasszonyoknak, vagy a ke­ mence szögeiben heverésző ősz pa­ lócznak mesélő szavát. . " A tréfás mesék és történetek azon­ ban ma is élnek, fennmaradnak és újaik keletkeznek, hiszen ezek bárhol elmondásra kerülhetnek, ahol a szó­ rakozási igény jelen van, s nem kö­ tődnek szorosan jellegzetes alkalmak­ hoz. E műfaj szövegeit, a sokszor erotikus, drasztikus, szókimondó, nyomdafestéket nehezen tűrő hangvé­ telük miatt a gyűjtők hosszú időn keresztül nem méltatták lejegyzésre és még kevéssé közlésre. Külön gyűj­ teményként jóformán csak Erdélyből és az északi - gömöri - palócok te­ rületéről adtak ki tréfás népi elbe­ széléseket. A mesegyűjtemények klaszszikus meséi, történetei mellett szór­ ványosan találunk csak ilyen történe­ teket. Nagy Zoltán kötete segítséget nyújt a palóc mesei jellegzetességek vizsgálatához, és az ország nagyobb területi csoportjaival való összevetés­ hez is alapot ad. A magyar népmese­ kincs törzsanyaga ugyan nagyjából egységes szerkezetű, a mesemondás elevensége azonban napjainkban igen különböző az ország egyes területe­ in, s az ismert mesék mennyiségében, variánsok létezésében, a mesemon­ dók tudatos alakító igényeiben elté­ rések mutatkoznák. Nagy Zoltán tréfás meseszövegei néhány kivétellel - Nógrád megye te­ rületéről származnak s a történeti Hont, Gömör és Borsod megyékből nem hoz adatokat. A pontosabb meg­ 92 jelölés kedvéért indokolt lett volna erre a címben is utalni, s az általá­ nos „palóc” megjelölés helyett a konkrétabb „nógrádi palóc” kifeje­ zést használni. A múlt század második felétől már találunk önálló mesekdadványokat palócföldi gyűjtésből. Pap Gyula, Pintér Sándor és lstvánffy Gyula kö­ tetei azonban inkább más mesetípu­ soknak adnak teret, az akkori nép­ rajzi gyűjtés érdeklődésének megfe­ lelően. A palóc nép meséiben ők nem csupán a szórakoztató jelleget keres­ ték, „hanem egyszersmind a nemzet nyelvének és ősi történetének forrá­ sát is.” (Pintér S.) A tréfás vagy reális mesékben, el­ lentétben a népmese más műfajaival, hiányzik a „csodás elem” , itt nem képzeletbeli, „mesés” világban, ha­ nem a faluban, a megélt paraszti környezetben zajlanak az események. A hősök a falusi társadalom tagjai: a papok, a világi elöljárók, az egy­ szerű, de nevetséges tulajdonságok­ kal rendelkező emberek, a lusta, fe­ csegő, kikapós vagy féltékeny me­ nyecskék, ostoba és férfikívánó vén­ lányok, az italban vagy szerelemben mértéket nem ismerő férfiak, az agya­ fúrt kópék, okos leányok, bugyuta házaspárok stb. A történetek sok szállal kapcsolódnak az őket formáló társadalomhoz, annak világképéhez, erkölcsi felfogásához. A humor és komikum nevettető szándéka mellett a tréfás mesék funk­ ciója nemcsak az egyhangú munká­ kat megkönnyítő szórakozás, hanem bizonyos magatartásmintákat adnak, problematikus helyzetekben megoldást is kínálnak, ezért az ifjúság nevelé­ sének eszközei is voltak. Ez elsősor­ ban a jellemmesékre igaz, melyekben a falu társadalma elítéli az irigy em­ bereket s kigúnyolja még a papot is, ha az disznóvágáskor nem akar kós­ tolót küldeni; nem tartja alkalmas- �nak a férjhez menésre a lusta leányt, akinek gyúrótábláján ottmarad a ko­ vász, vagy amelyik fésületlenül, mosdatlanul vagy piszkos, seperetlen udvarral várja vőlegényét a katona­ ságtól; azt a leányt azonban, ame­ lyik „felöntözte a moslékot a pad­ lásra” , vagyis disznókat hizlalt, dol­ gozott a távoliét alatt, „mindjárt megnyalábolta a legény, mert úgy gon­ dolta, azt fogja feleségül venni, hi­ szen az gyászolta meg őt a leghelye­ sebben” . A rövidlátó lány meg a „selyp” lányok nem testi fogyatékos­ ságuk miatt nevetségesek a falu előtt, hanem, mert „hibájukat” rejtegetve kerülnek komikus helyzetbe, s macs­ kának nézik a demizsont vagy elszól­ ják magukat a kérő előtt. E nevelő célzatú meséket a házasulandó korú fiataloknak mondogatták, míg a kö­ tet Erotikus mesék címszó alatt ol­ vasható szövegeit csak egyneműek, többségében a férfiak mesélgették. Pórul járt, szerelemre sóvárgó bará­ tok, papok, királylányok, ravasz csá­ bítók, ügyes menyecskék, szerelmet tanuló juhászlegény, meg az együgyű menyasszony e történetek főhősei. Sajnálatos, hogy a kötet bevezetőjé­ ben emlegetett A férjet kereső ki­ rálykisasszony című szellemes és ér­ dekesnek ígérkező történetet a gyűj­ teményben nem olvashatjuk. Ez nyil­ ván erősen erotikus és abszurd jelle­ ge miatt maradt ki a válogatásból, pedig e típus a kevéssé ismertek kö­ zé tartozik s fontos adalékokat je­ lenthet a népi gondolkodásmód, er­ kölcsi felfogás, a parasztság nemiség­ hez való viszonyulásához, melyekről ma még ismereteink hiányosak. Az állatmesék és kópémesék egy része szintén tréfás és erotikus színe­ zetű s így ezek is inkább a felnőttek körében terjednek. Más jellegűek a népi etika sajátos világát tükröző legendamesék és az igazságos Mátyás királyhoz fűződő történetek. A bolondmesék a nor­ mától eltérő viselkedésmódot teszik nevetségessé. A bolond falu, A meg­ borjazott ember, A bolond asszony a vásáron, vagy Az együgyű házaspár történetei országszerte ismertek, s ezek rok oníthatók leginkább a klasszikus értelemben vett mesékkel. A hazug­ ságmesék célja, hogy a hazugságok képtelen világában kalandozva, mi­ nél hihetetlenebb történetekkel nevet­ tessék meg a hallgatóságot. A kötet minden darabját a költői megkomponáltság, nyelvi ötletgazdag ság és szellemesség jellemzi. Ugyan­ akkor nyilvánvaló, hogy népünk pró­ zai hagyományvilága napjainkban öszsességében nem ilyen. A mai falun zömében romlottabb, nyelvileg kevés­ sé tiszta szövegek élnek. Nagy Zol­ tán gyűjtőmunkájának eredményei a magyar népi irodalom jobb megisme­ rését szolgálják, de a könyv nem szakkiadványnak készült, nem a rep­ rezentativitást célzó, nem a népnyel­ vi lejegyzéseket tartalmazó szöveggyűjtemény, hanem a népi próza ér­ tékeit népszerűsítő, színvonalas kiad­ vány. Ajánljuk e kötetet a népi kultúra, az irodalom és mesék kedvelőinek. (Palócföld-könyvek, Salgótarján) L IM B A C H ER G Á BO R 93 �L A S S A N JÓ Z S E F A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 19 4 5 - 1 9 8 5 - I—IIA nógrádi szénmedence az 1868 utá­ ni gazdasági fellendülés és az ország gazdasági fejlődése szempontjából igen jelentős. A széntermelés - bár­ mily kis bányákban is valósult meg a kezdetben - fokozatosan egyre nagyobb szervezeteket hozott létre, megteremtve egyúttal azt az in­ frastruktúrát is, amelynek számos új eleme a szénbányászattal került be Nógrád vidékére. A z 1861-ben megindult tényleges bányászat rövid idő múltán szakmai publikációkkal, valamint az erősödő munkásmoz­ galomról szóló híradásokkal hallat magáról. A földtani leírásokat jól kiegészítik a technikai fejlődésről szóló hírek - többségük a Bányászati és Kohászati Lapokban jelent meg - , majd azok az összefoglaló jel­ legű munkák, amelyek vagy a bá­ nyaművek tevékenységét, vagy a nógrádi munkásmozgalom bányászat­ tal szorosan összekapcsolódott tör­ ténetét dolgozták fel. Az előbbire jó példa az 1944-ben megjelent mű, D sida Jenő munkája, A Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 18 6 8 -19 4 3., az utóbbira a M óna G yula szerkesz­ tette A N ógrád megyei bányász­ munkásmozgalom forrásértékű tör­ ténete. A szénbányászat helyzetének ala­ kulása, amely Nógrád megyét is alapjaiban érintette és érinti, a fo­ kozott figyelem középpontjába he­ lyezi az olyan műveket, amelyek a bányászattal általában foglalkoznak, de különösen, ha egy terület elemző megközelítését végzik el. Ilyen mun­ 94 ka Lassan József okleveles bánya­ mérnök két kötete is, amely a nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni történetével foglalkozik. Ismertek azok a hiányok, ame­ lyek a hazai műszaki történetírást jellemzik, ezért annál inkább érté­ kelésre méltó az a teljesítmény, amely a szakmai igényesség, törté­ neti hűség és gazdag dokumentáció birtokában vállalkozott a nógrádi bányászat felszabadulás utáni kor­ szakának integrált feldolgozására. Az első kötet azokkal a termelési és műszaki-gazdasági adatokkal fog­ lalkozik, amelyek a szénbányászat termékválasztékát és kereskedelmi teljesítményeit jellemzik. Kitűnik, hogy a sokrétű tevékenység ered­ ményeképpen a tárgyidőszak végén a bányászat a megye ipari termelésé­ ben a 6., a létszám és az állóeszkö­ zök alapján a negyedik helyet fog­ lalja el. Korántsem teljeskörűen, de áttekinthető módon érzékelteti azo­ kat a változásokat is, amelyek az 1964 óta folyamatosan csökkenő létszámú és széntermelésű vállala­ tot új pályákra vitték a mellékte­ vékenységek át- és újjászervezésé­ vel. Lassan József - aki maga is bá­ nyászcsaládból származik és egész életét hivatástudattal élő emberként a bányászatnak szentelte most megjelent művében a felszabadulás utáni korszak fellendülését, majd kiegyenlítődésre törekvő bányásza­ tát mutatja be igen sokoldalúan és árnyaltan. Szemben a korábbi, első­ sorban a történeti szempontokat �előtérbe helyező módszerrel írt munkákkal, szerzőnk a széles alapú műszaki hátteret aprólékosan, de jól áttekinthető elvek szerint rendez­ ve ismerteti a bányászati változáso­ kat. A műszaki fejlődést és követ­ kezményeit a tartalmilag indokol­ ható összes szinten és minőségben mutatja be. A bányászat műszaki fejlődésének két alaptendenciája, a differenciálódás és kiegyenlítődés együttlétezésének megjelenítése történik itt, még ugyanazon jelen­ ség esetében is, mint amilyenek például a különleges aggregációs szintek, a mélyműveléses, vagy külfejtéses bányászat. A kötet módszer­ tani előnye, hogy az aggregált rend­ szerek kapcsán könnyebb a kezelhe­ tőség és hét nagyobb fejezetből át­ tekinthető kép tárul az olvasó elé a műszaki fejlődés sokrétű kapcso­ latrendszerérői. A könyv bevezető része (a földtani leírás, a felszaba­ dulás előtti helyzet és az újjáépí­ tés szakasza) után igen rokonszen­ ves csoportosításban, nemcsak a ne­ gatív előjellel említett visszarende­ ződési időszakot érintve dolgozza fel témáját. Itt a tervgazdálkodás kezdetei (19 4 7 -19 5 3 ) során a bá­ nyaépítéssel és a növekvő munka­ erő-felhasználással, valamint új szénterület-bevonással teremtődtek meg az alapjai annak a bányászat­ nak, amelynek tényleges fejlődését az 1972-ben megszakadt reformfo­ lyamatban már nem lehetett tovább vezetni. Ennek következtében jelen­ tősen csökkent az aknák száma, egyrészt a bányák kimerülése miatt. Ám indokolt szerzőnk azon meg­ jegyzése, hogy a nógrádi szénbá­ nyászat „a racionalizálás és optima­ lizálás során kialakult pozícióharc­ ban - mostoha természeti adottságai miatt - mértékében nem egészen indokoltan háttérbe szorult.” E z a fejezet, amely az 19 56 -19 7 2 -e s idő­ szakot több részletben veszi elemzés alá, meggondolt súlyozással (1958— 1960., 19 6 1-19 7 2 ) bontja fel a mű­ szaki építési, szervezési folyamatot, amelyek során nemcsak a bányászat rendszeréül szolgáló alaptevékenység erősödik és „tisztul” meg több célraorientált intézkedés következté­ ben, hanem megjelennek a termelési profil bővítésének tudatos elemei, velük a nem bányászati jellegű, szénen kívüli tevékenységcsoportok is, új jövedelemforrásként. Itt a vállalatnak azt az erőfeszítését kell hogy értékelje az olvasó, amelyet a nógrádi bányászat tudatos műszaki alakításával, szervezeti változtatás­ sal, a megye eltartóképességének ér­ dekében tett. A stabilizációs idő­ szakban (19 7 3 -19 8 5 ) Lassan Jó ­ zsef azokkal a hosszú távú koncep­ ciókkal és gyakorlati megvalósulá­ sukkal foglalkozik, amelyek meg­ határozták a bányavállalat működé­ sét. Itt a szénminőség javítása, ez­ zel az értékesítési lehetőségek kitá­ gítása, a bányarekonstrukciók terv­ szerű megvalósulása kerül elemzés­ re. A rendelkezésre álló szénvagyon birtokában a termelés további ötven évre elegendő tartalékkal rendelke­ zik, ennek 97 százaléka mélyműve­ lésű területen van. E z továbbra is a műszaki fejlesztés intenzív alakí­ tását kívánja (erre a V I. ötéves tervben 1,3 milliárd Ft-ot invesztál­ tak). (A kézirat beérkezési id e je : 19 8 8. február 6. - A szerk.) Bár jelentős a munkaerőmozgás, az el­ öregedés és egyre szűkül az ifjúsági utánpótlás, a műszaki fejlesztés cél­ jai és irányai elhatározottak. A fejezetek jól kiválasztott anya­ gát Bartkó Lajos okleveles geoló­ gus, Kárpáty Lóránt okleveles bá­ nyamérnök és Szebényi Ferenc ok­ leveles bányamérnök lektorálták, akik egyes nógrádi bányászati fel­ adatok megoldásában maguk is részt vettek. Lassan József bánya­ mérnökként - szemben a korábbi 95 �feldolgozásokkal - az országos épí­ tésbe szervesen bekapcsolódó, a bá­ nyászat egészéhez is közelítő nóg­ rádi tevékenységet illusztrál köteté­ ben. A sors lehetővé tette részvé­ telét a nógrádi bányászat felszaba­ dulás utáni szakaszában. Kötődését palócföldi hűséggel, patriotizmussal vállalta. A szélesebb közvélemény csak az irodalomból ismer olyano­ kat, akik vállalva e táj sajátos v i­ lágát, a hely szellemében élik le életüket. Lassan József aktív mű­ szaki tevékenysége idején a nógrá­ di bányász országos felelősségét is érezve dolgozott, majd ugyanúgy dolgozta fel azt a hatalmas anya­ got, amelyet a nagyvállalat sokféle működése során felhalmozott. Rend­ szerezése ezért tanulságos - sokféle szempontból. Nógrád bányászata nem egy mű­ szaki újdonsággal lepte meg annak idején az ország bányászatát (pél­ dául Mizserfán működött először az országban felső vezetékes villamosmozdony-vontatás), és a szerző öszszeállításában mindazon újdonsá­ gok megjelennek, amelyek az el­ múlt évtizedekben a magyar bányá­ szat technikai váltásainak is állo­ másai voltak. A fejtési eljárások és módszerek után a gépesítettség ala­ kulásán vezet végig a szerző jól szerkesztett ábrákkal, amelyeken a tartalmi összefüggések (például az egy munkahelyre eső gépi vágathaj­ tás aránya, frontfejtési teljesítmény 96 országos összehasonlításban stb.) is pontosan követhetőek. A hazai bányák műszaki fejlődé­ sének teljes körű bemutatása az utóbbi években több értékes mun­ kában, ám csak területi vonatkozá­ sokat felölelő módon jelent meg. A dorogi, oroszlányi meg tatabá­ nyai munkák mellett Lassan József a Nógrádi Szénbányák olyan teljes körű bemutatását nyújtja, ami a bá­ nyafejlődésen túl egyben alapot ad a nógrádi gazdasági fejlődés, tár­ sadalmi mozgások ismeretének bő­ vítésére, egyben hozzájárul az or­ szág fejlődésében betöltött szerep jobb megértéséhez is. A szerencsés feldolgozás révén a könyvet olvasó rátalál azokra a bányafejlesztésből indukálódó folyamatokra (munka­ erőmozgás, iskoláztatás-változás, művelődési központok létesülése), amelyek mindenütt szerves kísérői a bányászattal együtt fejlődő, vál­ tozó infrastuktúrának. E z mint szerzőnk könyve is mutatja - dina­ mikusan változik és ezek között a változások között az alkotó ember mindig megtalálja azokat a felada­ tokat, amelyek cselekvését folytono­ san, újra ösztönzik. A szakirodalom Lassan József munkájával fontos, a nógrádi szénmedence történetét sajátos metszetben feldolgozó kiad­ vánnyal gazdagodott. (Salgótarján, a Nógrádi Szénbányák kiadása.) K R IS Z T IÁ N B É L A ��Á ra: 1 6 - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e3994fa3add39d561bc36e0afe3f36b2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika