https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8fe9b0567b68cad8e26a14d46c7d7b84.pdf 85164914faab5e1fcc2b9e3cd351c1b2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Szepesi A ttila: A mágus éjszakája (vers) 4 K arsai Ferenc: Proszektúra (novella) 8 G yőri László két verse 1 o Ardam ica Ferenc: Kancsal szeretet (elbeszélés) 18 Tamás István versei Csanády János: A sokaságnak (vers) V A LÓ SÁ G U N K 23 Kultúra és társadalom napjainkban Beszélgetés Devcsics Miklóssal (H orváth-Laczkó) 28 Kerékgyártó T István: Legalább a remény (vita) 33 Demokrácia - rugalmas stabilitás (Interjú Makó Csaba szociológussal) M Ű H ELY 39 Mezey K atalin: Napló helyett IV. 42 Utassy József versei 44 Kilencek III. Vasy G éza: Utassy József (esszé) ABLAK 52 Zalán Tibor: Egy honi turistáról 53 Nicholas Kolumban versei H AGYOM ÁNY 57 Beke Mihály András: A tragédia vége: a komédia kezdete II. (tanulmány) T Ö R T É N ELM I F IG Y E L Ő 70 A. Sajti Enikő: D élvidék 19 4 1-19 4 4 ; Korom M ihály: A magyar fegyverszünet 1945. (Szakály Sándor) SZO M SZÉD SÁ G é s k ö z ö s s é g 75 Dobossy László: M asaryk a jó palócoknál (tanulmány) M ÉRLEGEN 89 Rado G yörgy: Madách Imre - Életrajzi krónika (Kolta Magdolna) 93 Fancsik János: V allom ások a K aran cs-M edves vidékéről (Czinke Ferenc) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A szerkesztőbizottság elnöke: K A P Á S JÓ Z S E F A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I : Csík Pál D r. Fancsik János Füzesi István D r. Kapros Márta D r. Ném eth János István D r. Tamáskovits N ándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I : D r. Bacskó Piroska Czinke Ferenc D r. K ovács Anna Tóth Elem ér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Arany János u. 2 1. Telefon: 14-386. K iad ja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyom da­ ipari V állalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelem en G ábor igazgató, 88.51266 N . S. Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Ardam ica Ferenc író (Losonc); B e­ ke M ihály András író (B p .); Czin­ ke Ferenc grafikusművész (Salgó­ tarján) ; Csanády János költő (B p .); Dobossy László irod.-tört. (Bp.); G yő ri László költő (B p .); dr. H or­ váth István muzeológus, a Palóc­ fö ld főszerkesztője (Salgótarján); Karsai Ferenc író (B p .); K erék ­ gyártó T. István műv. -kutató (Jászberény); K olta M agdolna irod.tört. (B p .); Laczkó Pál író, a Pa­ lócföld szerkesztője (Salgótarján); M ezey Katalin író, költő (B p .); dr. Szakály Sándor történész (Bp.); Szepesi Attila költő (Bp.); Tamás István költő (Szurdokpüspöki); Utassy József költő (Bp.); Vasy G éza ird.-tört. E L T E (Bp.); Zalán Tibor költő (Bp.). E számunk illusztrációs anyagát Stanislav Tropp besztercebányai mű­ vész alkotásaiból válogattuk, aki a mátraalmási (Nógrád m.) nemzet­ közi művésztelep vendége volt. Borító 3. felső fotó: Szilágyi Ákos dedikál a Kortársaink című soro­ zatnak a Befejezetlen forradalom című kötetről tartott rendezvényén. (1988. június 1.) Alsó kép: A balassagyarmati Kom ­ játhy Társaság és a Palócföld ven­ Puerto dége Ferdinandy G yörgy Rico-i magyar író. Balról jobbra: Dr. Horváth István, a Palócföld főszerkesztője, Ferdinandy György, Zalán T ibor, Kőrössi P. József. (Fotók: Laczkó Pál.) Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. , József nádor tér 1 : - 1900 - közvet­ lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforg a l mi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta: Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867: Index: 25- 925, �S Z E P E S I A T T IL A A mágus éjszakája Nézte, ahogy tanítványai széthordják a könyveket, elgurigatják a színes kavicsokat, a tégelyekből kicsurgatják a higanyt, meg a ként - nem tudták, melyik mire való, varázsszernek hitték vala­ mennyit. N yelve nem tévedt a titkos igére, amit maga javára for­ dítani nem szabad. Feküdt és hallgatott. Nem tudott többet senki­ nél, eleget magyarázta, csak amit ismert, meg tudta nevezni - de nem hitték, hogy ennyi volna a mágusi tudás. Átkutatták a zugo­ kat, a fiókok pormacskái közt a kulcsokat, a görbült szögeket. Hi­ ába. Nézett utánuk, keselyű kölykei után, hang nélkül és szána­ kozva. A varázslatra nem volt kedve többé - minek a névtelent szólítani, minek röpülni szárnyak nélkül, elizzott éveken át, hol az arcok újraelevenednek, minek az összetört üveggömbök füstjébe nézni újra, vagy gyógyírral késleltetni az elmúlást. Elég szembe­ nézni az éjszakával, hol a rejtező férgek isszák a vért, iszap várja a húst, csont koccan a csonthoz. Elég hallgatni, ahogy az eső veri az ablakot. Zörög a bádogtető. 3 �K A R SA I FE R E N C Proszektúra a vastestű szerelvény alatt sikoltoznak a vonatsínek, s te csak állsz kedve­ sed kezét szorongatva, várva, hogy befejeződjék kényszerű álldogálásotok a sorompó előtt, hogy a kóbor, dohogó mozdony odébbálljon kísértetiesen sötét kocsijaival, hogy ne kelljen unnod már ezt a beteges mormogást, ami olyan mint egy szenilis öregúr elégedetlenkedése a mindennapos diétás le­ veske láttára, hogy remegő kezével mégis elkezdje aztán a kanalazgatást, hogy így mutassa meg, hogy él, s, hogy neked éppen ilyen idétlen asszociá­ ciók jutnak az eszedbe, az persze nem véletlen, ugyanis az öregemberek látványa elszomorít, nem maga a tény miatt, hogy az ember, ugye, meg­ öregszik, hanem az egyelőre még átélhetetlen probléma miatt, vajon mit fognak jelenteni neked akkor a nők, ha már csak egymagadban fogsz üldö­ gélni nap nap után egy betegekkel teli kórterem egyik ágyán várakozva a gyógyulásra, legalábbis valami megváltásra, ami megszabadíthatna az élet végességének tudatától, hogy ijedten ne kelljen odakapaszkodnod fia­ tal orvosok köpenyébe, hogy doktor úr, így meg úgy, dehát ő is csak em­ ber, s talán még a tegnap esti erekciója foglalkoztatja, vagy az új ápoló­ nővel eltöltendő éjszakai ügyelet, s minek is foglalkozna veled, te öreg, aszott, vén kecske, aki már amúgy is túlkoros vagy azokhoz a dolgokhoz, amik cinikus vigyor társaságában ténylegesen besorolhatók ebbe a jellegte­ len „azokhoz a dolgokhoz” kategóriájába, mint minden olyan dolog, ami egyáltalán valahogy a férfi és nő kapcsolata címszó alatt tárgyalható le­ hetne egy nem létező lexikonban, s ami valójában mégis létezik, mert ott rejlik minden ember - férfi és nő - agytekervényeinek valamelyikében, hovatovább már-már minden mozdulatban, egy-egy gomb kigombolásától kezdve egészen addig a bizonyos jajig, ami egy apró női szájat lihegés formájában elhagy, s ahogy ezek a gondolatok megfordulnak benned, erő­ sebben szorítod a markodban őrzött kicsi ujjakat, s a sötét éjszakában lép­ deltek tovább, hogy egy perszével felelj aztán kedvesed biztosan odamen­ jünk? kérdésére, hát persze, ismételgeted, magabiztosan, bár magad sem tudod, hogy milyen lesz ott, ahová most készültök, s jóllehet neked ez az egész dolog a költészet és a prózaírás szempontjából fontosnak tűnik, ta­ lán mégis megfontolást igényelné a kérdés, hogy vajon miképpen fogsz v i­ selkedni, hiszen egy normálisabb embert az ájulás környékezne idegen hul­ lafoltos testek látványára, hát mégis boncoláskor! minek az egész, minek? magad sem tudod talán, de azért gyötör a kíváncsiság önmagad miatt is, hogy, hogyan fogod viselni, mert hát te nem olyan vagy mint a többi em­ ber, hanem egészen más, alapvetően a kedvesed miatt is kíváncsi vagy, ugyanis valóban érdekes lehet az a nő, akinek meztelenségét magadból ki­ kelve simogatod éjszakánként, milyen lehet olyankor, amikor felpuffadt hullák üvegszemében felfedezi saját szépségét, sorsát, s az áporodott leve­ gőben mi tartja egyáltalán életben, s gondol-e vajon akkor az éjszakai sze4 �retkezések közös izzadtságára, verejtékére, ami összeszoruló testeket szinte eggyéragasztja, hogy a nevetgélések közben, de jó, de jó! pedig a holttes­ tekre gondoljon-e! szárnyak suhogása hallatszik a sötétben, talán az utolsó sárkányok egyike suhant el mellettetek, rátok nem nézve, jelentéktelen, os­ toba emberekre, akik csak úgy lépkedtek egymás mellett az utcán, mintha minden rendben lenne, szeretnétek egymást, ésatöbbi, ésatöbbi, de ti erre nem gondoltok, minden úgy jó, ahogy van, s ez az öntudatlanság öl meg benneteket előbb-utóbb, hiszen beledöglötök a semmibe, persze ha öntuda­ tosak lennétek, talán még előbb beledögletének, úgyhogy mindegy, már ami az úgyis javíthatatlan dolgokat illeti, meglehet, hogy azt gondoljátok, csak rajtatok múlik, s bizonyos, hogy igazatok is van, mégis csak tépitek egymás húsát, itt ballagtok a fülledt esti szür­ kületben, sötétségben a proszektúra felé, gyalogosan, mert hát oda tényleg nem kell sietni, minek? s egyáltalán hová kell sietni, fogalmazod estén­ ként, amikor kedvesed a tudományos eredményeiről mesél, s te is mesélhet­ nél neki, s nem lenne nehéz kiszűrni beszélgetéseitekből, hogy valójában minden fontosabb számotokra, mint a kapcsolat, ami kettőtök között épült, ez természetes is a mai világban, gondolod, hiszen a jövőért kell létezni, s nincs mód, idő, hogy az ember megnézze, hogy a másik alszik-e már mellette, s főleg arra, hogy ki az a másik, aki alszik-e már mellette, sebaj, jó így is, felelte kedvesed értetlenül egyik este a szeretkezés előtt, ezt mond­ ta, s te tudtad, valójában nem nagyon érti, miről beszélsz neki, mi kell még neked, s amikor szeretkeztek, talán el is mosolyodik, hogy hát tes­ sék, ezért ez a sok duma, s mikor ráérzel, mit gondolhat a kedves doktornő, akkor megbántottan fordulsz a fal búzamezőt idéző mintáihoz, szemedben mérhetetlen fájdalommal, s ilyenkor mindig haragos vagy és féltékeny is hiszen csak ennyi az egész? akkor mi tart titeket egymás mellett? semmi, ez ta­ lán tényleg konklúzió, s konklúziónak nagyon is jó, de neked, mint v á ­ lasz, egyáltalán nem elég, hiszen kell, hogy legyen valam i értelme, nem­ csak a megszokott éjszakai összekapaszkodás, zuhanás a hullámvasúton, együtt megélni a semmit, tényleg nem sok, nevetsz, de nincs kiút, csak léteztek a jövőtökért, s a jelenné lett jövőben ismételten ugyanúgy, s a pillanatokban rejlő értelmet megragadni képtelenek vagytok, azt gyaní­ tod, talán nem is akarjátok, persze ha szerelmesek lennétek egymásba, minden egészen más lenne, még az esteli gyaloglás is, ami most elérte célját, ugyanis ott álltok az üvegből tákolt kapu előtt, mögüle egy tömött bajszú cigány, az éjszakai ügyeletes portás? leskelődik, jó éjszakát doktor­ nő, leheli, s talán részeg, s e részegségnek vélt állapot az, ami benned megtartja a nyugalmat, hiszen a te számodra ugyanolyan senki ő is, még akkor is, ha nem lenne italos állapotban, mert bár szeretünk nagyon oko­ sak, bölcsek és szépek lenni, valójában nullák vagyunk, s ezt sajnos, na­ gyon jól tudjuk önmagunkról, vagy legalábbis sejtjük egy-egy sóhaj erejéig, ágybabújás előtt, a napi munka fáradtságától, beléptek hát, s végre villany­ fényben vagytok, gondolod, s mélyet szippantasz a meghatározhatatlan sza­ gú levegőből, ám ekkor előkerül hirtelen egy szemüveges középkorú férfi, hogy ön itt? kérdésével, amit kedvesednek irányít, végképp tudatosítsa benned senki voltodat, s bár most különösebben nem tiltakozol ez ellen, amikor a proszektúrára igyekszel, s egy ilyen jelentőségteljes férfiarc néz farkasszemet veled, azaz hogy át rajtad, dehát ő itt főorvos, vagy mi a csuda, igen jól szituált s komoly férfi, talán egy a sokból, aki már ked5 �vesedre is szert tett, ahogy hirtelen megfogalmazódik benned, s miért is ne, talán kedvesedet ezek a titkosított kapcsolatok tartják életben, s az emberek talán csak azért választanak maguknak partnert, hogy ezáltal tit­ kosított kapcsolatokra tehessenek szert, úgy ahogy a főorvos a te kedve­ sedre, s így bizonygassák önmaguk előtt, hogy élnek - itt vagytok hát, ked­ vesed otthonosan megy előtted, már nem fogja a kezed, csak lépdel, a betegszínű lámpák gyógyszerízeket idéznek a szádba, s nem titok, hogy valójában nem nagy nehézség így fogalmaznod, hogy rohadtul utálsz min­ den kórházat meg hasonló építményt, s ezek látogatásának függvényében mindazon dolgokat, amik az egészségügyre emlékeztetnek, de sebaj! most itt vagy, figyeled kedvesed emelt fejének vonalát, nyakában az apró pihéket, s még véletlenül sem szólal meg, talán már így akar előkészíteni a látványra, ami majd benn fogad, s a nyáron előjövő szeplők az arcán szinte világí­ tanak, s megdöbbensz, hogy milyen szépnek találod most kedvesedet, pe­ dig talán nem is az, mert bizonyos külső jegyek miatt nem tetszhet minden férfinak, ám számodra mégis pótolhatatlanná ezek teszik a nő személyét, s hogy így gondolkodsz róla, azért talán a szemedet is kikaparná, mindegy persze, nevetsz, hogy önmagad számára is tudatosítsd, hogy a nő fontosabb a róla elgondolt elméleti szabálynál, s úgy gondolod, nem rajtad múlik, hogy egy kicsit fontosabbak legyetek egymásnak, de megengeded magadnak a feltételezést, hogy nem is biztos, hogy így van, s ekkor már ott álltok benn, aminek a helyes megnevezése teljesen értelmetlen lenne, s a tep­ sikben fekvő holttestek látványa tényleg nagy hatással van rád, egyenesen iszonyatos, összegzed, s gyorsan kihátrálsz a helyiségből, amikor is ked­ vesed elégedett pillantásokkal követ, s ahelyett, hogy megkérdezné, hogy vagy, elégedetten pislant néhányat, s nagy nehezen előprésel magából egy nos?-t, ami egyenesen ingerel ebben a szituációban, ám tisztában vagy azzal, hogy te vagy a marha, mert erősködtél a látogatásért, s most kicsit csalódott vagy magad miatt, amikor a buszon hazafelé döcögtök, nappal kellett volna jönni, suttogod, mert szükségét érzed, hogy mondj már valamit, ugyanis a hallgatás csak a hullák élettelen egyedülvalóságát idézi fel ben­ ned egyszer-kétszer, aztán újra és újra - otthon a szobádban megrekedt, csukott abakoktól megmelegedett levegő fogad ismételten a hideg testekre emlékeztetve, ez hát a halál, forgatod a szavakat a nyelveden, s kimond­ hatatlanul elkeseredetten üldögélsz az egyik fotelben, s kedvesed két üveg bort ígér neked, hogy gyorsan leszalad a kocsmába érte, te helyeselsz, bár félted őt a részegektől lármás utcán, s ő már indul is, erősen becsapódik mögötte az ajtó, s hallatszik távolodó lépéseinek zaja, még a fejedben visszhangzik a magas sarkú cipőcskék koppanása, mikor nyílik az ajtó és az Ö reg lép be, kezét nyújtja, vidáman nevet, ami meglep téged, de nincs idő már gondolkodni, menned kell, néhány jó szót kellene mondanod, ér­ zed, de nem teszed mégsem, minek? s az Öreg a testedtől kimelegedett fotelba helyezi csontos fenekét, s kérdezgetni kezd, csak el ne szégyelld magad! ugyan, család, gyerekek meg hasonlók! egy feleséged sincs, csak ez a lakás, ami a nődé, aki egy doktornő, s holnap talán kirúg a fenébe, ezért talán szabadkoznod kellene, de már ez is mindegy, hiszen az Öreg már fiatalkorodban is izgatott, talán ott lapult minden mozdulatodban, s mégis hiába, nem sikerült, csak ennyi, amennyi, az Öreg megsimogatja borostás arcát, s örül, hogy legalább egy nőt tudsz neki adni, de semmi mást, gyorsan távozol, nem csukod magad után az ajtót, utálnád, ha be6 �Csapódna, vagy ha becsukódna, lefelé szaladsz a lépcsőn, kedvesedet majdnem fellököd, de ő halkan káromkodik egyet, semmi több, belép, kérdi miért van tárva-nyitva az ajtó, te, aki a fotelben ülsz, már megnyugodtál, nem riogatnak már azok a rohadt hullák, carramba! a hangod kedves, tekin­ teted apáskodóan vidám, s a mozdulataid is fiatalosak, kedvesed értetlen­ kedik, amint mélyen a szemébe nézve megsimítod arcát, kissé nedves alsó ajkát. . . ekkor elkomorodva lép hátra, mint egy doktornő, úgy mondja, te úristen, te megöregedtél. 7 �G Y Ő RI L Á SZ LÓ Aranyhörcsög az akváriumban Kiöntött emléke a víznek. Végtelenített homok. K ét lábon állva kaparász az üvegsíkokon. Karistolgatok én is: körül a függőleges éj. Milyen két világ találkozása szorít vagy szabadít? 8 �A tűz lovagja E napokban (szeptember 16 -19 .) tartja Pesten az első magyar tűzoltó-ünnepélyt a magyaror­ szági tűzoltó egyletek összessége. A tárgy fontossága emberiségi, jótékonysági s nemzetgazdasági szempontból, a tűzoltás férfiassá­ ga, sőt hősiessége egyaránt kéG RÓ F SZÉC H EN YI ÖDÖN sisakban, mint Franz Josef Backenbart, er schwöret, er schwöret, zsebében tűzoltó fokossal, rézcsatos derékszíjjal, karszalaggal (O. T.), félfüllel, a sisakon tűzoltó rózsával, a si­ sakon parókával, emberiségi, jótékonysági s nem­ zetgazdasági fonM A G YA RO R SZÁ G N A G YA SSZO N YA 38. szám. Tizennyolczadik évfolyam. Vasárnapi Újság. Pest, szeptember 17-én, 18 7 1. Népies iratka munkaszüneti napokra, úgy mint Ferencz József születésnapjára, névnapjára, húsvétra, pünkösdre, Szent Istvánra, karácsonyra, minden vasárnapra, száE G Y M A G Y A R PARASZT lobogós ingben, szőlővenyigék közt egy szellős cserényben a végtelen magyar rónaságon, kávéházi nádkertben V. U. a Politikai Újdon­ ságokkal együtt egész évre, félkönyékre dől, előtte hosszú nyakú üvegben bor, a cserényen gólya párosával, ő pedig a kicsi kis cserény­ ben hatalmasakat pöfékel, egészen tűzveszé­ lyes G R Ó F S Z É C H E N Y I Ö D Ö N , A T Ű Z L O V A G JA 9 �A R D A M IC A F E R E N C Kancsal szeretet Hedviget sokan és sokszor lóvá tették már. Mégsem sírt, mégsem érezte úgy, hogy ki kell rohannia a világból. A lóvátevők többnyire cigányok vol­ tak. Ősi természeti adottságuk nem hozta ki a lányt a sodrából. Nem kü­ lönbözött tőlük. Ő is rendelkezett vele. Istenem, használta az eszét! Több­ kevesebb sikerrel igyekezett mindenkit becsapni, hogy legalább kis részét vi­ szonozza azoknak a méltánytalanságoknak, melyek érték. De ettől a mézes-mázos szavú városi embertől (éppen ettől!) nem várta volna. . . Nem számított rá, nem hitte, nem képzelte róla, hogy ez a „szép és jó úriember” (így mondta Galamb Hedvig - az anyja) ennyire közéjük való, ennyire „fekete” . Ennyire túltesz a városka két legnagyobb roma szélhámo­ sán, Dundón és Mamukón. Mert túltett rajtuk . .. Hedvignek rögtön „azután” könnyek tódultak a szemébe. Legszívesebben kiszaladt volna a kapun az utcára, hogy bánatában megint világgá menjen. De ez teljességgel lehetetlen volt. Az utcán (zsákutca volt!) összegörnyedve, szitkozódva futott, menekült a polgári bizottság tagja. Csak nem fognak egy és ugyanazon az utcán egy irányban rohanni?! A lány fejében az is megfor­ dult, hogy utánakiált valami zsírosat, de ebből nem lett semmi, mert a tola­ kodó könnyek elmosták haragját, dühét, s enélkül nincs értelme az ordítozásnak. Sarkon fordult hát, s végigszaladt az udvaron. A ház felé vette az irányt. A könnyek nem csak haragmosó, de gyengítő tulajdonsággal is bírtak, mert rohanása már az előszobában Slampos, fáradt menéssé lassult, s úgy haladt végig a konyhán, mint egy megvert, megvakított, kínjában csendesen vonító eb - akkor már semmit sem látott könnyeitől — az edényekkel csörömpölő anyját sem - s a szűkölő fájdalom feltartózhatatlanul szűrődött ki torkából. Tapogatózva talált rá az „alvó” szoba kilincsére. Átbukott a küszöbön, be a cigányszagba, de izgalmában most ezt sem érezte, pedig, mióta hazaszökött az intézetből, mindig érezte — azelőtt, kisgyermekkorában sohasem. Hedvig ke­ zéből kicsúszott a kilincs, s a szobaajtó nyitva maradt, az anyja utánaszólt valamit, de a lány nem értette, mert akkor már belevetette magát az ágyba, s fejét a mocskos ágyneműbe fúrta. - Már elment az „emenvés” ember? - jött be utána az anyja. - El. Tökönrúgtam, akarta felelni, azután meggondolta magát. - Aranyos, jószívű ember volt, szerencséd van, hogy őt küldték. Meg­ ígérte, hogy csupa jót fog írni rólad. Ne sírj, te. . . ! Na hiszen, képzelem, fordult meg Hedvig agyában, és felemelte könnyáz­ tatott arcát. Az anyja ott állt a szoba közepén, tehetetlenül, szánalmasan. Lógó hasú, szétfolyó testét szűk barhetruhába préselte, melle csaknem eltűnt, mintha viszszafejlődött volna. Mind a két szemére bandzsított, s Hedvignek úgy tetszett, egyikkel a szoba egyik, másikkal a szoba másik sarkába bámult. 10 �- Mindenhová néz, bámul, csak engem nem lát. Engem sohasem lát, soha­ sem látott! Igen, így volt. Ezért nem tudta komolyan venni ezt a nevetséges asszonyt, még ha az anyja volt is. Nem tudta komolyan venni intelmeit. Testvérei, s az apja hasonlóan érezhettek, mert egyszerűen kinevették. - Ne bőgj! Inkább adj hálát az istennek, hogy ide küldte azt az „ emenvés” embert. Az majd kihúz a bajból, eligazítja a dolgodat! Emenvés ember! Isten ... Istenem, hol él az anyja?! Adjon hálát, amiért az az ember. . . ? Rögtön, csak befonja a szemöldökét! És tűnjön már el ez a kancsi nő is, mert nem áll jót magáért! Na, végre! Kiment, behúzta az ajtót. Bandzsítson tovább a konyhában a pacalleveses fazékjába! Jól kifuthatott azóta a habja, a szobában érezni a bűzét. Futott a konyhában a pacalleves habja. Futottak a szobában Hedvig könynyei. A lány helyzetet változtatott. Hátára fordult, nem tudott tovább hason fekve szenvedni. Így az ágynemű bűzét sem érezte annyira, gondolkodni, em­ lékezni is jobban tudott. Odakinn a tűzhelyen a pacalleves gőze, habja meg­ emelte a fazék ütött-kopott vörös fedőjét. A fazék alatt fűtöttek, a fazékban forrt. Hedvigben is forrt: élményék, emlékek kavarogtak sós könnyzuhatagban, míg nem felforrt a csíkos, vörös huzatú dunyha is, emelkedni kezdett, azután libegett, majd kiröpült. Kiröpült a helyiségből, egyesült a levesesfazék fedőjével, senki sem irányította, Hedvig sem, csak a pillanatnyi érzések kormányozták. Olajnak, benzinnek jók voltak a könnyek. A motorzúgást Bobby Solo helyettesítette, aki hol az ,,Egy könnycsepp az arcon” -t, hol a ,,Cigánylány-t" dúdolta, Hedvig két kedvenc slágerét. Bobby Solo éneklésébe állandóan belekotyogott az anyja: - Nem kellene csavarognia, az „alvó” szobán kívül van egy másik szo­ bánk, sokba került, míg berendeztük, jöjjön, nézze meg, szép szoba, „granofóng” is van benne, itt kedvére „granofóngozhatott” volna, de ő inkább elcsavargott - férfiakkal. Anyja kotyogásától motorhibásos lett Bobby Solo éneke. - Jöjjön, nézze meg, nézzen be! A polgári bizottság tagja benézett. . . Tett egy lépést előre, azután meg­ hátrált a kicsapódó jéghedig levegő elől. Lehet, hogy ő is arra gondolt, amire abban a pillanatban Hedvig. . . Már mint hogy azok a férfiak legalább megmelegítették. - Kicsit hideg van itt - mondta udvariasan a férfi, s közben az Északi­ sark járt az eszében. - Nem telik tüzelőre, drága uram, drága a tüzelő, roppant drága, öltözne föl, ha fázik, de nyáron akkor is „granofóngozhat” , amennyi belefér. Ha már fizettünk érte, berendeztük . . . Hedvig tudja , az anyja említette, hogy a szobabútort még a „bányapénz­ ből” vették, rögtön azután, ahogy hazajöttek Osztravából. A vörös dunyhafedő most Osztrava fölött röpköd. Udvarias, akárcsak az „emenvés” . Udvariasan, de lanyha érdeklődéssel figyel. Hedvig anyjára, s várja, hogy Hedvig megszülessen. Végre! Hedvig a világon van. Egyáltalán nem fontos részletek kíséretében születik meg. Azután rögtön megszületik a másik „lány” - Blanka is, kissé könnyebben, majd harmadiknak K aro. A 11 �három évbe éppen három gyermekszülés fér bele. Letelik a három év, amit az apja, az „uram” aláírt, dehogy az ura, hiszen meg sem esküdtek, csak „úgy” élnek, papír nélkül. - Az uram megbetegedett „gyomorfekélyt” kapott, hálistennek, szegény úgy félt a bányában, majd a rossznyavalya jött rá mindig. E gy évig volt be­ teg, azután megoperálták, azután hazajöttünk, most sem dolgozik, itt-ott el­ megy behányni valaki fáját, szenét. A nyugdíjából élünk. Alig jöttünk ha­ za, az uram vesztemre megcsinálta a negyedik gyereket, a Lajot. Nem csodál­ koznék, ha az volna ilyen ideges, nyugtalan, mint a Hedvig. Bár azt mond­ ja a doktor, mert doktornál is voltam a Hedviggel, elmondtam neki mindent, azt mondja a doktor, lehet, hogy azért olyan, mert az apja akkor csinálta, amikor még új ember volt a bányában és a legjobban félt tőle. Nehezen él­ tünk, kérem, de rendesen, rendesnek neveltem őket mind, de ez a Hedvig már sohasem lesz rendes. Elszúrta a becsületét! Elszúrta, elszúrta, ezt sokféleképp’ lehet érteni. Szégyenkezni is lehetne az anyja tapintatlan megjegyzése miatt. Hedvig egy idő óta nem szokott szégyen­ kezni, de mégis kellemetlen neki, hogy a polgári bizottság tagja, a vörös re­ pülődunyha, és Bobby Solo előtt mond ilyeneket az anyja. Bobby Solo soha­ sem mondaná azt egy csóró cigánylányról, hogy „nem rendes” , meg hogy „el­ szúrta a . . . ” . Hedvig különben sem tehet róla, az apja tehet egyedül, az öreg Oláh, a gyáva nyúl, aki gyerekcsinálás közben is a bánya alattomos reccsenéseit, ropogását, moraját, félelmetes hangjait hallgatta, figyelte. A mai napig hallja őket, belefészkéltek a hangok, részeg álmából nemegyszer ri­ ad fel ordibálva: - Szakad a bánya! D evla, segíts! Ha józan is, fél. S hogy ne féljen, siet inni. Ilyenkor (Hedvig „kiruccaná­ sai” óta) meg az az első, hogy őt kurvázza. A repülődunyha sem képes fel­ fogni a szó ütéseit, a védő fedőpajzs sem. A kázás Bobby Solo lemezére is ráragadt. Hallgass Bobby, mert kicserélem a tűdet! Mindnyájan féltek egy kicsit: ő, Blanka, K aro, Lajo, az anyja, de legfőképpen az apja. Így szület­ tek! Csakhogy apja verekedett félelmében. Mindig az idősebbekkel kezdte: az anyjával, és vele - Hedviggel. Ezt a káderezni jövő városi ember is beír­ ta. A városi ember?! Ezt már rég, nagyon rég, a káderes előtt is feljegyez­ ték. Elsőnek a tanítónő, amikor kék-zöld foltókkal ment az iskolába. Iskola... A nyolcadikat keservesen befejezte. . . Csúnya is volt, cigány is volt, a lá­ nyok nem kedvelték. Hedvig sem őket. Kis buták! Sokkal idősebbnek érez­ te magát tőlük. Koraéretten unta osztálytársnőit, nyafkaságukat, s bosszúállóan gyereket kívánt a karjukra, hadd tudnák meg. . .! Hadd tudnának meg végre!. . . Közben mit nem adott volna egy barátságos szavukért! És egyál­ talán. . . Ilyen, vagy olyan szeretetért, gyűszűnyiért, mindegy, hogy milyenért, csak valódi legyen! (De ne sápítozzon az a szeretet, mert az kibírhatatlan, elviselhetetlen! Az ilyen szeretet akkor sem kell, ha valódi!) De kisül, hogy valódi szeretet nem is létezik, hamis, vagy tettetik. S a legnagyobb hazugság a szeretet jeleiben, az érintésekben, simogatásokban, csókokban, s egyebek­ ben rejtőzik. Hedvig sokára jött rá, hogy így van, mert sokáig kereste a sze­ retetet. S hogy mit talált? Hát . . . Annak a csíkos, vörös repülődunyha a megmondhatója! Most a liget fölött repül. A liget, s minden benne zöld. Az olajosképű Kálmán ruhája is zöld. Zöldposztó - katonaruha. Itthon van szabadságon, 12 �nőre van szüksége. Hedvig akadt az útjába, csúnya, nagy orrú, de fiatal. Át­ kozottul fiatal, s ez nagy előny, de hátrány is. Előny és hátrány beleülnek a mérleg serpenyőjébe. . . Megállnak a ligetben levő kerthelyiségben, leülnek. Kálmán rumot rendeli és fagylaltot. Hedvig torkát égeti a rum, hűsíti a fagy­ lalt. Kálmán a kezét simogatja, fogja, gyúrja. Hedvig ilyet még sohasem ér­ zett. Hát ilyen a szeretet, az embert hol a hideg rázza, hol elönti a forróság? A fagylalt rózsaszínű, a rum rozsdavörös, a liget hosszú, a fák-bokrok zöldek, a katona ruhája is, de ezt már nem sokáig látni, mert erősen sötétedik, a bokrok is sűrűbbek, a szeretet keze merészebb.. . A szeretet nagyon jó . . . A szeretet véres. Az ilyen szeretet visszamegy katonának, eszébe sincs írni! Hedvig megkóstolta a szeretetet, most már nem tud nélküle élni. Keresi. Röpül a dunyha, a szeretetkereső elkerüli az iskolát. Hedvig kézről kézre jár, de ezek a kezek már nem véresek! Simogatnak, de nem szeretnek. Mind­ egy, most már mindegy, hátha valamelyik mégis. . . Úgy látszik, hogy igen, azután mégsem. . . A szeretet néha percekig, néha órákig, néha napokig tart. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a szeretet va­ lódiságát? Hát, mikor-hogy.. . ? Egyszer két hétig tart, és Hedviget kere­ sik. . . A dunyhahelikopter leereszkedik. Nagy-nagy szelet kavar maga körül, és port. A porfelhőből előbukkan annak a férfinek a felesége, akivel Hedvig két hétig. . . Hedvignek a helikopterekben is csalódnia kellett. Váratlanul ha­ zahozzák a réges-régen elváltnak mondott feleségeket is. A feleségek óriási balhét csapnak, az ütlegektől, hajcibálástól sem riadnak vissza. Szótárukból cifra, ősi szavak kerülnék elő. Nem nagy dolog az egész, Hedvig azt is ki­ bírja. Mindenesetre a helikopter pilótája megérdemelné, hogy lelőjjék. A he­ likopter ejtőernyővé fújja a „nem nagy ügyet” , nem ejtőernyővé, inkább bal­ lonná - de ezt meg az iskolában fújják, meg otthon az anyja. S hogy biztosan felfújódjék a ballon, a járási nemzeti bizottság szociális osztályáról is fújja valaki, hogy száradna bele a tüdő. Hedviget rákötik egy szomorúszürke léggömbre, amely a brünni javítóintézet felé röpül. Sajnos, épségben megérkezik. Hedvignek nincs rossz dolga. Két hónap múlva má­ sik csehországi intézetbe helyezik - ott még jobb. Egy este megáll az ágya végénél Anezska - a nevelőnő. Felemeli a takaró szélét . . . - Elfelejtettél lábat mosni! Velem jössz! Hedvig megszeppenve követi. Azon csodálkozik, miért nincs Anezska hangjában, szemében több szigorúság. Anezska hangjában, szemében valami egészen más lakozik - hasonlít a szeretethez. Hedvig a fürdőszoba felé lép­ ked, de Anezska rászól, nem oda, te buta, és saját szobájába vezeti Hedvi­ get. Hedvignek lábat sem kell mosni, akkor minek mondta Anezska. . .? Hedvignek le kell feküdnie, s egészen más valamit kell csinálnia, mondjuk szeretnie Anezskát. Anezskát nem mindenki szereti, az egyik lány nem haj­ landó lábat mosni, árulkodik, ebből botrány lesz. Anezskát kirúgják. Fél év után Hedviget megint ballonra kötik, hess, haza, Szlovákiába, federáció van. Hedvig nem tudja, mi az a federáció, nem is érdekli, csak azt tudja, hogy ezen az új helyen nem jó, ebben a kastélyban nem fogja kibírni tizennyolc éves koráig, jöhetne már egy ballon! De nem jön! Ezért Hedvig önmaga gyárt egyet, azon repül ki esténként az ablakon. A többi lány is így csinálja. Lenn a parkban már parázslanak a várakozó fiúk cigarettái. Az épületben csak a nevelőnők fogadhatnak férfi látogatókat. Az intézet nem kupleráj! 13 �Egy éjszaka véletlenül kipukkad Hedvig gyönyörűszép kék ballonja. N a­ gyot zuhan, fel sem ébred, csak a ki tudja hányadik napon, a kórházi ágyon. Szép kis cirkusz az agyrázkódás, kéz-, lábés bordatörés!A teljes gyógyulás után (nyár van), de csak azután, haza lehet utazni szünidőre. Szünidő után meg csak a bolond megy vissza az intézetbe. Hiszen az még másfél év! Menjen az anyja, ha annyira akar! De az anyja nem megy, kísérőnek sem megy, arra nincs pénnz. Neki, még­ is neki kell mennie, vonatra ültetik. Szerencsére Zólyomig útitárs is akad, nem cigány! Egy hónapig élnek együtt. A férfi iszik, agyba-főbe veri Hed­ viget, nem lehet ezt bírni. Hedvig elhatározza, elég volt. Mindenből! A lég­ gömbből is! Autóstoppal utazik tovább. A sofőr morog egy kicsit, de a kocsikísérő szívesen látja. Egész úton cigányul beszélgetnek. A sofőr komolyan dühös. Egy kukkot sem ért. Azt mondja, ha nem hagyják abba,mindkettőjüket ki­ teszi. Nevetnek, csak tegye! Tegye ki őket az út szélére.Nem fognak unat­ kozni. A Sándorral. . . Sándor megígéri, hogy elveszi feleségül. Mihelyt tizen­ nyolc éves lesz. Hedvig örül, markában a szerencséje. Most már hazamehet, bemutathatja Sándort. Ha Sándor is úgy gondol­ ja. K i lát bele Sándor fejébe? Na ki? - Keresnek a rendőrök - újságolja az anyja. Jelentenem kell, ha haza­ jössz. - Ne jelentsen, a Sándor elvesz feleségül. Sándorra most már nem néznek ellenségesen. Hedvig apja borért szalad a kocsmába. Isznak, dicsérik. . . - Jó bor, jó bor! Nocsak, Karo, szaladj, hozzál még! Nocsak, Lajo, sza­ ladj hozzál még! Hedviget szeretik, feleségül veszik, Hedvigre már nem lesz több gond, er­ re inni kell! Igen, de nem ennyit! Nem annyit, hogy berúgjon az . . . Az ör­ dög bújt a vörösborba! Az „alvó” szobában részegen horkol az ördög. Ugyan! Horkolni csak a Hedvig szülei horkolnak. Az ágyban együtt alszanak a vörös huzatú dunyha alatt. Lajo és K aro az ágy másik felében szuszognak. Hedvig és Sándor az ágy végében meghúzódó sezlonon feküsznek. Blanka kinn fekszik a konyhában. A „granofóngos” szobában senki sem alszik, az nem arra való! Az „alvó” szobában már mindenki alszik, csak az ördög nem. A vörös­ bor vörös ködöt borít Sándor agyára. Sándor óvatosan felkel, kimegy az ud­ varra. Visszafelé eltéved. Nem talál be Hedvighez az „alvó” szobába. Ho­ gyan lehet összetéveszteni a konyhát a szobával, Blankát Hedviggel? A bor az oka! De miért nem ivott Blanka is annyit belőle, hogy hallgatott volna? Miért nem hagyta magát, hogy hamarább szabaduljon. . . ? Blanka ordít: - Jaj, anyám, apám, segítség! Hedviget nem hívja segítségül, pedig Hedvig menne. Sándorral is elmen­ ne. Még ezek után is elmenne, de nem engedik. - Takarodj, Sándor, takarodj az én házamból! Hedvig tudja, hogy sem az ördög, sem a bor nem tehetnek semmiről. Csak ő! Egyedül ő tehet mindenről! Sándor, szerinte, róla ítélte meg Blankát. Hedviget megint nem szereti senki. Titokban összepakol. Az állomáson kódorog. Az autóstopp nem vált be, no, majd a vonat. Hedvig azt esti gyorsra 4 1 �vár, azzal jó messzire lehet utazni. Egyszercsak jön egy döcögő személy és egy hosszú hajú srác. Azt mondja a srác: - Gyere velem B atyiba! - Jó ! - válaszolja Hedvig, és a srác megragadja a bőröndjét. Batyi - a város sötét, éjszaka van, vén utcákban tekeregnek. Hedvig még nem járt itt soha. - Várj itt! - mondja a srác, és a bőrönddel belép egy koromsötét kapu­ aljba. Hedvig didereg, az éjszaka hűvös. Bemegy a kapualjba, hát látja, hogy átjáróházban van, s a srác sehol, rég meglógott . . . Hedvig vállat van, s el­ indul, megpróbál visszatalálni az állomásra. De eltéved, a seregben köt ki. Szőkített hajú asszony jön vele szemben, nehéz csomagokat cipel. - Hé, te kódorgó lány, segíts! Hedvignek minden mindegy, szót fogad. Egy alacsony házba betérnek, itt lakik az asszony. Hedvig a lámpafénynél jobban megnézi. Ekkor látja, hogy oláhcigány. Fülében vastag aranykarikák, ujján kennedys pecsétgyűrű. Az aszszony kimegy, felkölti a szomszéd cigányokat, elhozza tőlük a gyerekét. Hed­ vig hirtelen roppantul elfárad s megszólal: - Nincs hol aludnom! Az oláhcigányasszony cigarettára gyújt, s az egyik fekvőalkalmatosság felé int: - Feküdj le! Félálomban hallja anyja sopánkodását (jaj, hol kötöttél ki - az oláhcigányok között?!), és az oláhcigányasszony szavait, hogy nála maradhat, ha akar, pesztrálhatja a gyerekét, úgy sincs kire hagynia, az ura a sitten van, ő pedig sokat utazik, Jugóból csempészik. Itthon nem lesz semmi dolga, csak enni ad­ ni a kétéves kislánynak, s ha valaki (a rendőrök, vagy más) keresné, azt kell mondania, hogy Pozsonyba, Kassára, esetleg Prágába utazott esküvőre, ke­ resztelőbe . . . Ha eladja a cuccot, kap tőle havonta kétszáz koronát, meg cigarettát - amennyit elszív, meg kosztot. Másnap az asszony a cuccal házalt, néhány nap alatt eladta, és újból út­ nak indult. Majdnem két hónap múlt el, de Hedvig egy koronát sem látott a nőtől. Amikor kérte, az asszony megpofozta. - Itthagyom! - szaladt ki Hedvig száján. - Ha elmégy, feljelentelek kurvaságért, meg azt mondom, hogy elloptad az aranygyűrűmet, aranyláncomat és nyolcszáz koronámat! - fenyegetőzött a cigányasszony. (Hogy is ne, hol kap ilyen olcsó pesztonkát!) Én meg feljelentem csempészésért, akarta válaszolni Hedvig, de meggon­ dolta magát. Ebből elég volt! Ha már soha senki sem fogja szeretni (az oláhcigányasszony gyereke sem szerette!), akkor mindegy. Hazamegy, s ha az anyja visszaviteti az intézetbe, azt sem bánja. Ha meg rossz lesz, legfeljebb kiugrik az ablakon! Nem a fiúk után, csak ú gy.. . Megfigyelte, hová rakja az oláhcigányasszony a pénzt. Másnap kihasználta távollétét, kivett a pénzből négyszáz koronát (ez jár nekem!), s továbbállt. Az oláhcigányasszony feljelentette. Pontosan úgy, ahogyan ígérte. Hogy volt hozzá képe, pofája! Aranylánc, aranygyűrű, nyolcszáz korona! Minden benne volt a jegyzőkönyvben. A „városi ember” mondta, Batyiban a közbiz­ tonságiaknak kell a vélemény. - Előbb vizsgálat lesz, azután lehet, hogy tárgyalás - mondta az anyjának. - Az attól függ... 15 �- Mitől? - kérdezte az anyja riadtan. - Attól is, amit én írok a lányáról. - Jót írjon, uram, jó t.. . - Az attól függ.. . - Mitől? - Lopott-e a lány? - Mondd el, Hedvig, loptál-e?! - Nem, nem vittem el csak a kéthavi bérem. Ami nekem járt! - Látja, uram, nem lopott, sok mindent csinált már, a férfiakkal ugye­ bár, de nem lopott. Én mondom magának, mióta az oláhcigányasszonytól visszajött (az isten verje meg a fajtáját ott, ahol egy van belőle! - tette hoz­ zá a városi cigányok megvetésével), rendesen viselkedik, dolgozni is jár, igaz, csak utcát söpörni vették fel, oda nem kellett a személyi igazolvány, mert az bizony az intézetben maradt. Hajnalban kel ebben a hidegben, nap­ pal itthon ül, este megint csak utcát söpör. Jót írjon róla, uram! - J ó t .. . ? Az attól fü gg.. . - Mitől, uram? - Hogy megjavul-e? És ekkor a férfi dumálni kezdett. Munkáról, jövőről, mi lesz belőledről, férjről, gyermekekről, családról, szeretetről, jóságról, hazáról, de főleg a szeretetről. A szeretetről annyit beszélt, hogy Hedvig torka (már akkor!) egé­ szen elszorult, reggelig elhallgatta volna. Amikor az „emenvés” felszedelőzködött, menni készült, az anyyja ki akar­ ta kísérni, de a férfi intett, hogy nem. . . - Majd Hedvig kikísér, úgyis sze­ retnék még vele néhány szót váltani négyszemközt. Hedvig engedelmesen félállt, s kiment a férfival, aki meghúzta orra alatt a szeretet mézesmadzagját. Mitől függ a szeretet? Az attól függ.. . A kapunál a férfi megfordult, váratlanul magához rántotta, apró mellét kezdte markolászni, majd a kapuhoz szorította, s a lába közé ékelte a kezét. Hedvig ismerte e mozdulatok értelmét, most mégis fellázadt. Olyan duma után, melyben minden harmadik szó a „szeretet” , ilyen módon a mindzsájához nyúlni - ez egyenlő az erőszakkal. Az erőszak ellen pedig védekezni kell. Teljes erejéből félrántotta a térdét. A férfi sziszegett, furcsán összegör­ nyedt, kiszaladt a lélegzete. . . A csíkos, vörös huzatú dunyha kipukkadt. Levegője szomorú sóhaj kíséreté­ ben távozott. A dunyha végleg leereszkedett, abbahagytla a kalandozást, Hedvig a sóhaj után letörölte könnnyeit. Késő van, ideje munkába menni. Odakinn a konyhában az anyja megkínálta pacallevessel. Büdös volt. - Nem kell! - mondta Hedvig, és felémelyedett a gyomra. Felöltözött. Az udvaron vállára vette a nyírfasöprőt, és elindult a piac felé. Útközben fázni kezdett. Megállt egy ócska kiskocsma előtt, söprőjét kinn hagyta, bement, és megivott egy fél deci vodkát. Hirtelen vad éhséget érzett, vásárolt egy cso­ mag kekszet, s a piac felé haladva bemajszolta. Kijelölt helyén nyugodt, ki­ egyensúlyozott, félkör alakú mozdulatokkal söpörni kezdett. Óvatosan! V i­ gyázott arra, nehogy felverje a port. A múltkorában tele lett kelésekkel az egész teste, azt mondta az orvos, hogy a portól. .. 16 �A kispiaccal végzett, kiment az utcára. A sarkon izgatottan lehajolt, fekete pénztárcát talált. Száznyolcvan korona volt benne, meg némi apró. Amíg a pénzt számolta, szembejött vele egy szerelőruhás alak. Kissé borgőzös volt, de nem részeg. Megállt, elnézte, mit csinál a lánny. Zsebébe nyúlt, kihúzott egy ötvenest, s azt mondta: - Nesze! Tódd meg! Tedd hozzá! Lekanyarodtak a piacra, s bementek az egyik üres bódéba, melynek nyit­ va felejtették az ajtaját. Hedvignek a pénz járt az eszében. Egészen jó nap lenne ez a mai. Az „emenvést” leszámítva egészen jó. Sajnos, miután kijöttök a bódéból, kénytelen volt megváltoztatni előbbi véleményét. Mégsem olyan jaj de jó . .. Amíg bennn voltak, valaki elvitte a söprőjét. Hedvig behúzódott a bódé alacsony eresze alá és nekitámaszkodott a fal­ nak. Elnyelte a sötétség. A szerelőruhás férfi a sarokról visszafordult. Tekintete sehol sem találta a lányt. Pedig Hedvig ott volt. Sírt. . . 17 �T A M Á S IS T V Á N Szeptemberi szonettek V. Sárgul a tök: kövér az irigység, Az éjszakák naranccsá hízottak Amikoris fizetett kóklerek A képletbe belejavítottak. Tenyérjósok cifra kendőjére Font fonalat, s halt a próféta pók. . . Hol te lehetsz rejtélyek tudója, Hálón akad — hát megkímél a bók. Az ég alján száraz beléndek ráng, Napraforgók vaksi fényszóróit Lobbantaná - haragra a katáng. Virtuskodna a dal, s csak kóró itt: Üszök s üszög, mit karcol az írás Megméretett a bíró s a bírás. V III. Rézveretű, lakkozott a fűz ág Barkát fogan, levélkönnyet hullat. K ék szemedben feketerigó száll; Bogyót sebez - dézsmálja a múltat. Kidőlt a csősz - s vélnénk, pásztortűz ég; Pernye nesz lep, rozsdádnak a boglyák. Somzó dió a gondolat bennünk S szemérmed a széncinkék feloldják. Szarvasbőgés - nyúlt, hegynek ütközött. . . Pásztorórák ingája jelre vált: Szított a zsarát combjaid között. Pajzán láncfű - ernyője fönnakad Versem bokrán, ahol rámhajolsz, s hol Hivalgón bár, adhatod önmagad. 18 �....... isták Melldöngetők, szelíd köldöklesők; Ilyen-olyan dogmákat gajdolók: Masírozik zajos siserehad. . . Hátán kereszt, ám hitetlen a pók. Karót nyeltek, majd porig hajlongok, Obsit dukál, jár borostyán, babér! Ráuntál, mondd, torra, pecsenyére; Fazekadban valamit a bab ér. . .! Kakas kiált: a bérenc meg a bér!. . . Szemétdombját veszti így - vagy tollát. Képmutatók a képmutogatók; Kirakat szín - ily unt csodát hol lát?! Önemelte korlátján, ha ront át, Kész a bajnok, de ökörcsurgatás Az ívelés, s a párhuzamosok Metszik egymást - Hinnők, ez lopva más. . Igazodni, nem lógva e sorból, Hovatovább - noha a lista más Siettem el születésem, s lettem Vagyok Pista - de annak is tamás. 19 �C S A N Á D Y JÁ N O S A sokaságnak Itt áll a Huszonegyedik század, és sarkunkra lép a Huszadik; így állunk itt. A századvég belelendül az Időbe - sietve lépünk előre: könyvfalak között repülni a hangsebesség fölött és taposni a rögöt a jövőbe. Országnak éke: íme a V ilág! Magyarok könyvtára: sorban pereg minden darabja kezünkben. Megérkezünk. A könyvek lapjai legyezőszerűen peregve szelet kavarnak, kiszabadulnak az űrbe. Százvagon betonlap állt itt össze, s bent monumentális tereket formáznak a falak. É s holnap: százak suhogó lábbal, kalaplevéve járnak a profán szentélyben. Igen, ide, ide a világ, sőt: a világmindenség valamennyi könyvét! A Thuróczy 20 �kronika aranyozott lapjai közé (honnét hajdan Arany János olvasta ki a borzongató „K eveházát” ) emeljük a sápadt, kemény kis magyar költőket a pompázatos barokk világegyetem diadaláig! Madách fensége: ég. Mikszáth aranyán zengve pendül a hárfa. S hangfalakban míg hexameterben pendülnek kristályba betáplált művek: fönt a kúpokon talán egy zászló piros-fényű selyme lengeti meg az egész épületet, és Ő ket is szerényen elkiáltja, akik évtizedek során hordták a gondolatot: EGYETLEN R O P P A N T K O P O N Y A ; B A L A S S I B Á L IN T A R A N Y O S K Ö N Y V T Á R Á B Ó L K IM A G A S L Ó , S O R A K O Z Ó É S S O K A S O D Ó , JÖ V Ö B E F O R D ÍT O T T H O M L O K K I V E T IT E T T , A G Y A G B A , K Ö B E , B R O N Z B A M E N E K ÍT E T T K A T E D R Á L IS A É P Ü L JÖ N M E G IT T ! S áll ím a K álvária-hegy derekában e könyvtár monumentumában kövekből kitapintva-faragva kis Magyarország s Nógrád. Készült az új nius 6-án. Balassi Bálint megyei könyvtár (Salgótarján) megnyitása alkalmából. Elhangzott 1988 �22 �valóságunk Kultúra és társadalom napjainkban Beszélgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével A z 1960-as évek első felétől napjainkig a kulturális intézmények nagyarányú, extenzív fejlődésének lehettünk tanúi, illetve cselekvő részesei mind Salgótarjánban, mind a megyében. A z ön vélem énye szerint az új intézmények hogyan teljesítették társadalmi-közösségi fe l­ adataikat? - Válaszomat személyes megjegyzéssel kezdem. Képzettségemet tekintve közgazdász vagyok, de az életem úgy alakult, hogy már hosszabb ideje politikai jellegű munkát végzek. Ez a körülmény meghatározza vélemé­ nyem szempontjait is. A művelődési szakemberek talán másképp közelíte­ nék meg a kérdést, én azonban elsősorban azokra az összefüggésekre sze­ retnék ügyelni, amelyek a kultúra, a társadalom, a gazdaság napi és távlatos kapcsolatát jellemzik, sőt meghatározzák. 1956-ot követően az M SZ M P új politikát munkált ki. Ennek gyakorlati megvalósításában nagy teret kapott az új viszonyok között alkalmazott új­ ragondolt művelődéspolitika, ami friss légkört teremtett és mozgósította az itteni, helyi erőket is. H a most visszatekintünk a 60-as évekre, azt csak azért érdemes megten­ nünk, hogy az áttekintésünk eredményeképp a szükséges tanulságokat, követ­ keztetéseket levonjuk, az előttünk álló feladatokra felkészüljünk. A z akkori időszak alapvető vonása az volt, hogy a megye - és minden településünk - kulturális szempontból hátrányos helyzetűnek minősült. A változás, a vál­ toztatás szükségességének felismerését, az addigi eredmények sorravételét követően a kitörési pontok megjelölését kell elvégeznünk. M ire építhettünk? Tényszerűen is igazolható volt irodalmi értékeink - elsősorban a M a­ dách- és a Mikszáth-kultusz - jelenléte. A képzőművészeti tradíciók — K ubányi Lajos, Benczúr G yula, a jelesebbek közül, de a többiek, is, mint Bóna Kovács K ároly - azt a lehetőséget kínálták, hogy megújuló kulturális életünk egyik lényeges eleme a művészeti tevékenység legyen. A megye gazdasági életének meghatározója volt a salgótarjáni medencében kialakult ipari élet. A z ipart mozgató, fejlesztő műszaki értelemiség el nem hanya­ golható súllyal bírt. Ha korszerűsíteni akartunk, jelentkezett az az igény, 23 �hogy az értelmiség e csoportját gyarapítsuk. Másrészt az új társadalmi kö­ vetelmények összetettebb szerkezetű értelmiség jelenlétét kívánták meg. Vagyis új képzettségű és nagyobb számú értelmiségre is szükég volt. A fel­ ismeréseket döntések követték, amelyek megvalósítása az előrelépést ered­ ményezte. Figyeltünk arra a tradícióra is, amely - mai szóval élve - a közmű­ velődés területén kialakult. A bánya, a kohászat, az üveggyárak körül komoly, értéket teremtő művelődési gyakorlat, szokás és igény honosodott meg. Az üzemek által fenntartott iskolák és művelődési intézmények mű­ ködésében, tartalmi tevékenységében fellelhető szoros kapcsolódás munka­ hely és kulturális intézmény között gondolatébresztően hatott az új tenni­ valók megfogalmazásának időszakában. A kulturális élet feljesztésének fő vonalát ezekből az elemekből alakítottuk ki. A feladat nehéz volt. A megyében kulturális, szellemi központot kellett létrehozni, és ez nem me­ hetett végbe másképp, mint megyei szintű erőfeszítéssel, nagyarányú kon­ centrációval. Munkánk során a sikerek mellett kudarcok is értek bennünket, mert néhány viszonylat elkerülte figyelmünket. Ezek különösen mára váltak nyilvánvalóvá. Hiba volt, hogy a mindennapi művelődési élet elemeit el­ sorvasztottuk. A városokban - és más településeken is - a korábban szer­ vezett ipartestületek, -egyesületek megszüntek, pedig ezekben a szórakozási, sportolási lehetőségek és szokások együtt voltak jelen például az olvasó­ körökkel, s ezek a szervezetek mégis kiestek figyelmünkből. M a már per­ sze az is látható, hogy intézményfejlesztésünk is hordozott téves elemeket. Például az elkülönült iskola, könyvtár, „kultúrotthon” nem célszerű. Az utóbbiak működésük során végig elemi gondokkal küszködtek. Az is tény, hogy a megyében - elsősorban a sok tekintetben meghatározó szénmeden­ cében - nagyarányú gazdasági változások (a visszafejlesztés és a fejlesz­ tések) a szétaprózódott kulturális intézményekre kedvezőtlenül hatottak. A fenntartásukban jelentkező bizonytalanság a szakmai munkájukban is tetten érhető. N agy vonalakban ezekkel a jellemzőkkel érkeztünk a 70-es évek végéhez. A 80-as évek új feladatok elé állítottak bennünket. A z időszak máso­ dik. felében - napjainkban - a reformfolyamat új hulláma jellemzi életünket. Szakmai erejük révén a kultúra intézményei miként tudnak e folyamatban részt venni? - Az újonnan jelentkező feladatokra mindannyiunknak fel kell készül­ nünk. A felkészülés minősége biztosítja előrelépésünk lehetőségeit is. A ta­ nács, a megye vezető testületeinek megítélése szerint sokban módosult bár még nem teljesen kiforrott - gazdasági életünk szerkezete és a tele­ püléshálózat. Bár itt mindkét területen még további feladataink vannak, de a hozzájuk kapcsolódó intézményeknek már azon az úton kell járniuk, amelynek jellemzője - röviden szólva - , hogy mindinkább a helyi viszo­ nyokra építsünk, és az ezen az alapon megnyilvánuló általános, nemzeti, közösségi érdekre fokozottabban figyeljünk. A szocializmus stratégiai cél— 24 �jainak elérése a kulturális területen tartalmában hatékonyabb, szervezeté­ ben racionálisabb, működésében gazdaságosabb magatartást igényel. A tár­ sadalmi élet jó színvonalához szükség van a kulturális intézmények jelen­ leginél is aktívabb részvételére. Ehhez a feltételeket hosszabb távon a mi­ nőségi igény szerint szándékozunk biztosítani. M elyek most a közvetlenül jelentkező feladatok? - Életünk jobbítását hosszú távon is csak korszerű iskolák létesítésével, kialakításával tudjuk elérni. E cél elérése érdekében mit vegyünk figye­ lembe? Elsősorban azt, hogy ahol szükséges, ahol indokolt, ott legyen is­ kola. E gy színvonalasan működő általános iskolához 5-6 ezer lakos kell háttérnek. Nógrád köztudottan aprófalvas megye. Tehát mi nem azon gon­ dolkodunk, hogy visszaállítjuk az egy falu - egy iskola modellt, hanem a nálunk alapjaiban bevált óvodai, általános iskolai rendszert fejlesztjük to­ vább. Továbbá: az elkövetkezendő időszak helyi társadalmi szervezeteként a faluegyesülések látszanak előremutatónak. Ezeket az új, alulról létrejövő kooperációkat kell ellátnunk korszerű intézményekkel. A tartalmi munká­ hoz szükséges anyagi, minőségi feltételek is biztosíthatók a különböző oktatási, közművelődési - intézményeknek a jelenleginél elvibb és gyakor­ latiasabb összefogásával. Ennek tartalmi alapja nem lehet más, mint az emberek közötti kapcsolatok gazdagítására, a mindennapi kultúra fej­ lesztésére irányuló törekvés. Az alapintézmények közül a szakmai ismeretek biztosítását hordozó in­ tézmények működési feltételeit szükséges bővíteni. Jól működő középfokú intézményekre - gimnáziumokra, technikumokra, szakközépiskolákra, kollé­ giumokra mint a kulturális ismereteket közvetítő, valamint nevelő intéz­ ményekre továbbra is szükségünk van. A korszerűsödő gazdasági szerkezet fejlődőképes intézményhálózatokat követel. A lemerevedő struktúra he­ lyett a jól alapozó alsó- és rugalmasabban alkalmazkodó, személyiségfej­ lesztő közép- és felsőfokú iskola az ideálunk. Az oktatási rendszerrel együttműködő közművelődés - a művelődési otthon, a múzeum, a könyvtár, az ismeretterjesztés - belső gazdagítása és feltételeinek differenciált fej­ lesztése áll érdekünkben. A feladatok elvégzésében hasznosabban kell köz­ reműködniük a közművelődési-szakmai integrációval kialakult, új módon gondolkodó és cselekvő intézményeknek, vezetőiknek és dolgozóiknak. Az előttünk lévő feladatok megkövetelik, hogy az új gazdasághoz új típusú értelmiség is járuljon. Kiindulópontul mást nem választhatunk, mint­ hogy a társadalmi-műszaki-technikai halladást a jövő századra tekintően is biztosítsuk. E gy város, egy megye jól képzett, bőséges és rétegzett értelmiségi bázis nélkül nem tud érdemi eredményeket elérni. K ell-e vezető e csopor­ tok között? A válasz kétségkívül mérlegelendő. Úgy tűnik, hogy nálunk sem tradíciójánál, sem létszámánál, sem produkciójánál fogva nem hanya­ golhatjuk el a műszaki értelmiséget. Egyszer lehet ez a csoport kohéziós erő. Másodszor nagyobb figyelmet érdemel - szakmájától, képzettségétől függetlenül az alkotó magatartású, az új iránt fogékony értelmiségi 25 �típus. Épp ez utóbbiból következik, hogy az a felfogás, amely például a műszaki és a humán értelmiség szembeállítására teszi a hangsúlyt, nem követhető, nem tartható. A város, a megye - tehát a közösség - érdekei­ től vezettetve szándékozunk az értelmiség jelenleginél is szélesebb, gaz­ dagabb szerkezetét kialakítani, és elősegíteni, hogy tevékenységüket még inkább kiteljesíthessék. A feltételeket e követelmények szerint szükséges gondozni. A feltételek között felállítható-e sorrend? - Tennivalóinkat nem öncélúan rangsoroljuk. A z itt élő lakosság körül­ ményeit kívánjuk javítani, tevékenységükhöz, életükhöz jobb viszonyokat teremteni. Fontosnak tartom, hogy az elmúlt években kialakult gyakorlat­ hoz képest érdemibben és valóságosabban figyeljünk az ifjúság kulturális igényeire. Ú gy vélem, nem kell a feladat jövőben megmutatkozó fontossá­ gát aláhúzni. Jól tudjuk, a munka minőségi elvégzéséhez több feltétel így a közös akarat is - szükséges. Ezen túl talán néhány dolgot hangsúlyoz­ nék külön is. K ijelölt céljaink eléréséhez továbbra is szükségünk van pénzre, az ún. anyagiakra. Nógrád megye az utóbbi két évtizedben nagyon sokat áldozott a kultúráért. A megye tanácsi költségvetéséből az ötödik ötéves tervben 11 százalékot, a hatodikban 13 százalékot, és most 18 szá­ zalékot biztosítunk e célra. Ennek eredményeképpen nagy számban építet­ tünk és építünk általános iskolákat, szinte teljessé válik középfokú oktatá­ sunk intézményhálózata, szélesedtek a közművelődés lehetőségei. A megyei szintű hálózati központok korszerű feltételek között működnek. Figyeltünk városainkra, községeinkre. Támogattuk művelődési törekvéseiket Szécsényben, Cereden, Nézsán, Karancskesziben, hogy csak az utóbbi évek „beruházásaiból” említsek néhányat. A tömeges szórakozási igény kielégí­ tését látja el többek között a bánki nyár rendezvénysorozata. A feltételek tekintetében is nagyon sokat változott a megye képe. Mindez erőforrása­ inkat fokozottabban igénybe vette. A z eredmények ismeretében most a mű­ ködés folyamatosságára, gazdagodására kell a hangsúlyt tennünk, valamint az összefogásra. E z lehet alapja az anyagiak előteremtésének. A feltételek sorában hangsúlyosnak vélem a művelődésirányítás fel­ fogásának, módszereinek változásait. Nagyon fontos ez a feladat, és ebből következően sokirányúak a tennivalóink. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy e területen is a menedzser típusú irányítás szervezetének és gyakor­ latának kell meghonosodni. A kulturális élet sokban hozzásegíthet a né­ pességmegtartó képességünk javításához. Tehát természetes követelmény, hogy a középpontban itt is a lakosság, az ember álljon. A vállalkozói ma­ gatartás előretörése ezen a téren azt is kell hogy jelentse: azt a falut, kö­ zösséget, amelyik önerőből akar tenni a művelődés érdekében, saját kez­ deményezésű formát, fórumot létesít, működtet, azt nemcsak hagyni, de támogatnunk is szükséges. Az új típusú községi, helyi társadalom kialakí­ tásában meghatározó szerepük van a tanácsi testületekben érvényesülő demokratikus viszonyoknak. Ú gy látom: ha nem veszítjük el azt az alap­ vető emberi tulajdonságunkat, hogy a világ változásait képesek v agunk felismerni, és az új körülmények között új módszereket keresünk, akkor a cselekvési lehetőségünk gazdagodhat, boldogabb élet várhat ránk. 26 �A megye történeti eseményei azt mutatják, hogy a különböző szellemi műhelyek, így az iriodalm iak is, hatással voltak a tudat, a politika allakítására. Irodalm i életünk egyik műhelyének, a Palócföldnek mi lehet e téren a feladata? - Elképzeléseink a különböző szellemi műhelyek működése nélkül nem valósíthatók meg. Szükség van a képzőművészet, a zene, a tánc, a színház, a tudományok helyi művelésére. Így természetszerűen van igény az iro­ dalomra is. Nem a leszűkített provinciális helyi irodalomra, a fűzfapoéták­ ra, hanem a mai magyar valóságban és az egyetemes összefüggésekben eligazodni szándékozó magatartásra. Szeretném leszögezni, hogy a megye vezetése (és személy szerint én is), a Palócföldet értékőrző és értékteremtő szellemi műhelyeink között tartja számon. Ú gy gondolom, hogy a lap akkor tudja vállalt szerepét betölteni, ha teljesíti az egyes számain feltüntetett profiljelző szavakból következő feladatokat. Vagyis hangsúlyosan társada­ lompolitikai összefüggések elemzésére, feltárására, a művészeti, az irodal­ mi tudat és magatartás felmutatására törekszik. Számukra fontos, hogy az itt élő lakosság életkörülményeinek alakulásával, a közigazgatás fejlő­ désével és tennivalóival, az ifjúságot, a nyugdíjasokat foglalkoztató gon­ dolatokkal, azok elemzésével, vizsgálatával törődjék. Szükségesnek tart­ juk, hogy az értelmiséget az új feladatokra felkészítse, fóruma legyen az alkotó értelmiségnek. A művelt egyénnek, a képzettségnek a következő időszakban megnő a szerepe. A lapnál dolgozók ne engedjék elfeledni, hogy mindez közösségi célok, érdekek rendszerében fejtheti ki valóságos hatását. Sok tennivalónk van. Ha a szerkesztőség figyel a mindennapi életre, a testületek munkájára, a döntésekre, valóságosan is hasznára lehet olvasói­ nak, az érdeklődők érzékelhetően szélesedő körének. - Köszönjük a beszélgetést. H O R V Á T H IS T V Á N - L A C Z K Ó P Á L 27 �K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Legalább a remény? A z 1970-es évek végének és a 80-as évek közepének válságjelenségei, az ezekhez társuló értékeróziós folyamatok többféle értelemben is felerősítették a munkahelyi művelődés kezdettől fogva meglévő ellentmondásait. Közvet­ lenül és látványos módon éppen a szándékok és a tettek közti szakadék növekedését érintve. M ivel egyre inkább fetisizálódott a hatékonyságelv, mely a termelési célok puszta eszközévé degradálta az egyént, fokozatosan szűkült az a tér is, ahol az egyedi személyiségvonások és képességek egy­ általán kialakulhattak volna. Hiába a sok ideológiai szólam, az egyre nyo­ masztóbb „technikai racionalizmus” a személyiségfejlődés dimenzióit kor­ látozza; mégpedig oly módon, hogy a dolgozók nemcsak a munkahelyen váltak áldozataivá ennek a „racionalizmusnak” , hanem a munkán kívül is. Vagy, ha a „technikai racionalizmus” nem is hatott, a sokszor értel­ metlen, idegölő, az emberi tevékenységet egy-egy feladat automatikus vég­ rehajtására korlátozó munkavégzés ugyancsak represszív hatásúvá vált. Csakhogy a gazdasági környezet megváltozásának nem csupán közvetlen hatásai vannak. M ár a „szüntlenül gyarapodó eredmények bűvöletében élve” is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkahelyi művelődés egész folya­ mata tökéletesen leképezte és leképezi a felnőttek munkájának struktúrá­ ját a munkahelyen. Mert amint ott a motivációt nem a munka iránti belső érdeklődés, illetve szükséglet adja, hanem a külső ösztönzők, a munka révén elérhető státusok, anyagi és presztízsjavak, úgy itt sem magában a művelődési tevékenységben, a megismerés és felfedezés, a belső gazdagodás és a kíváncsiság okozta örömben, hanem többnyire a puszta kikapcsoló­ dásban, a szórakozásban rejlik a mozgatóerő. Olyan tartalmú és formájú műveltséganyag lebegett célként a munkahelyen dolgozók előtt (helyeseb­ ben lebegtették előttük), melyet - szocioökonómiai és szociokulturális helyzetüknél fogva - vagy nem tudtak internalizálni, vagy minden erő­ feszítés nélkül passzívan el- és nem befogadtak. S ez valóban — nemcsak pillanatnyilag, hanem hosszabb távon is - lehetetlenné tette a munkahelyi művelődés gyakorlati funkcióinak létrejöttét. D e a vizsgálandó kérdés valójában nem is az, hogy mikor vagy hogyan jöhetnek létre a munkahelyi művelődés valóságos funkciói, hanem inkább az: szükség van-e egyáltalán munkahelyi művelődésre? V agy ugyanezt a problémát más oldalról megfogalmazva: csak a gazdasági körülmények megváltozása okozta-e a munkahelyi művelődés válságát? Ha történetesen nem következett volna be a kultúrára fordítható személyi és dologi erő­ források drasztikus csökkenése, akkor a munkahelyi művelődés válsága ki sem alakulhatott volna? A z előbbi kérdésre adható válasz, mint általában Előzmény: Marschall Miklós-Nyilas György: Gondolatok a munkahelyi művelődésről (1988/2. szám) 28 �minden - akár sugallva is kétkedő - megközelítés eredménye, nem lehet egyértelmű. Mert a körülmények változása mindig új, eltérő, alternatív megoldásokat hordozhat magában. Viszont a nyilvánvalóan igenlő állítás is fölöttébb kockázatos. Mert azzal, hogy a „jól szervezett vállalati kul­ turális élet” lehetséges öt funkcióját (munkaerővonzás és -megtartás, kolle ktívateremtés, az azonosulás elősegítése, a munkaerőképzés, a reprezen­ tatív események támogatása) megnevezzük, a munkahelyi művelődés szük­ ségessége aligha válik evidenssé. Még ha a vitacikk szerzői számára ezek a kívánatos funkciók kézzelfogható bizonyítékként szerepelnek is. Hiszen a munkahelyi művelődés válságát a gazdasági növekedés lassulása, az infláció, a társadalmi disszociálódás és értékválság csak meggyorsította s - főleg felszínre hozta: nyilvánvalóvá téve a felvilágosító kultúraterjesztés bizonyos formáinak, bizonyos irányú kiterjesztésének határait. Legfeljebb ezeknek a határoknak, társadalmi-gazdasági-kulturális korlátoknak az objektív lé­ tezését az elmúlt időszak ideologikus közművelődési „stratégiája” fedte el. S még inkább elleplezte nemcsak azáltal, hogy a vállalati jövedelmen való osztozkodás kulturális szándékú és tartalmú is volt, hanem azáltal is, hogy a munkahelyi művelődést ideológiailag szükségképp „felülértékelték” . Nem véletlenül hangsúlyozom ezt az ideológiai fontosságot, hiszen nagyon is úgy tűnik (érveket ehhez a vitaindító tanulmány nagyobb része szolgál­ tat), hogy m indenképpen ezen múlik vagy talán bukik meg inkább. Végső fokon azon, hogy bármilyen nemes törekvésként fogjuk is fel a műveltség­ terjesztést (és a hozzá hol lazábban, hol merevebben kötődő szórakozta­ tást), a munkahelyi művelődés csupán a politikai akarat szempontjából vált fontossá. S ha el is ismerjük a gazdaság növekvő műveltségigényét, a reálfolyamatok szintjén sem jelenhetett meg másként. Mert ha bevalljuk, ha nem, a „kultúraközvetítőket” (kivált a munka­ helyeken, de nemcsak ott) a saját, illetve politika által táplált illúziók tart­ ják fenn. Ám , akár művelődési intézmények vezetőiként, akár más minő­ ségben kísérelték meg a kultúra „hivatásos” közvetítői a művelődési al­ kalmak számának emelését, óhatatlanul az érdektelenség, a passzivitás je­ lenségével találták magukat szembe. Minél inkább megsokszorozódtak a művelődési lehetőségek (az ismeretterjesztő előadásoktól kezdve a színházlátogatásokig), voltaképpen annál kevesebb résztvevőre számíthattak. S ez aligha meglepő. Az utóbbi évek fejleményeihez tartozik ugyanis az, hogy egyre kevésbé van szükség a többdimenziós kultúra-, tudás- és ismeretát­ adásra, hanem csak arra, aminek „piaci értéke” van. A képességek ki­ alakítása és a kezdeményezőképesség tekintetében egyaránt. Csakhogy ez a piaci érték - valóságos piac hiányában - szükségképp felemás módon jelenik meg. A z egyéni kvalitások, képzettségek többnyire az „ügyeskedé­ sek” , a szürke társadalmi szerződések világában érvényesülnek. Mintegy ezeken keresztül kínálnak modellt. Beleértve a második gazdaságban, a különféle gazdasági munkaközösségekben végzett munkát is, melyet ugyan­ csak a hiány törvényei szabályoznak. Ehhez már voltaképpen csak járulékos körülményként társul az idővel való gazdálkodásnak az az ellentmondása, mely az úgynevezett kötött és szabad idő között feszül. A napi 1 4 - 1 6 órás átlagmunkaidő-keret az önkizsákmányolás ékes bizonyítéka. A lakos­ ság csaknem teljes biológiai munkaidőalapjának kihasználása azonban az életmód megszüntethetetlen torzulásához vezet. Így semmiképp sem csodál­ kozhatunk azon, hogy a munkahelyi művelődés esélye a minimumra szű­ 29 �külnek. A társadalom minden pórusában benne rejlő értékválság a gazdasági tartományból az ember valamennyi élettevékenységébe behatol, és az élet majd minden mozzanatát uralma alá hajtja. Regresszív hatását a kulturális szükségletek artikulálatlanságával éppúgy lehetne bizonyítani, mint az ún. nyers materialista életszervező értékek dominanciájával. Tudniillik az egyén belső törekvése lesz az, hogy mindenfajta tevékenységét a puszta hasznos­ ság, a piaci átválthatóság követelményei alapján irányítsa; eszerint mérje és értékelje. S ha ezt az állapotot a munkahelyi művelődés irányítói úgy próbálják oldani, hogy például az egyént valamilyen esztétikai élményben kívánják részesíteni, fáradozásuk minden szempontból hiábavaló lesz. Az ónkorlátozás ugyanis az érvényes értékhierarchia elfogadásának, a vele való azonosulásának következménye. Ebből sem a felvilágosító népművelés, sem a filantróp közművelődési „gondoskodás” , de még a „munkaerő pszichikai és fizikai karbantartása” , a „vállalattal való azonosulás elősegítése” sem lendítheti ki az egyént. Sőt, félő: ha elfogadjuk külön funkcióként a „kollektívateremtésnek” azt a formáját, melyet a szerzők az emberi kapcsolatok ápolásaként fognak fel, óhatatlanul visszacsempésszük a már-már veszen­ dőbe menő brigádmozgalmi akciókat. Ám akarhatja-e azt az egyén, aminek belső feltételei, szükségletei hiányoz­ nak, s ráadásul a kialakult értékhierarchia is mást sugall? N yilván nem. Legalábbis romantikus álmodozókká kellene válnunk ahhoz, hogy a már említett üres individualizmuson alapuló hasznosságorientációt pusztán kul­ turális eszközökkel felszámolhatónak tartsuk. A társadalom többsége szá­ mára hasznos az, mit státust, presztízst és a kínált anyagi javak bőségét hozza, és ebbe a hasznosságvilágba csak nagyon nehezen illeszthetők be a kultúra javai. Vagy, ha be is illeszthetők, ez nem a használt közművelődési módszerektől, eszközöktől függ, hanem az egyén belső késztetésétől. Akár tézisszerűen is megfogalmazható az a felismerés, amely szerint a kialakí­ tandó kulturális attitüd értéke nem attól függ, hogy létre tudjuk-e hozni a fogékonyságot a kulturális javak iránt, hanem attól, hogy ennek a be­ állítottságnak megvannak-e a belső szükségletei. S ezek pedig nem csupán a munkavégzéstől függnek. A mégoly jól szervezett vállalati kulturális te­ vékenység, s az ehhez társítható funkciók sem leplezhetik le azt a társadalmi tényt, hogy az egyén mindennapi reprodukcióját (beleértve munkatevé­ kenységét, közösségi-társas kapcsolatait) a fizetőképesség fényköre veszi körül. Vagyis a szükégletek annyiban érvényesülhetnek, amennyiben fizető­ képesként jelennek meg. Ha pedig nem ölthetnek ilyen formát, kielégületlenek maradnak, visszafejlődnek, torz formák közt törnek maguknak utat, vagy egyáltalán ki sem alakulnak. É s ki tartja számon jelentős társadalmi csoportok szükségletnélküliségét, a fizetőképes szükségletek némaságra ítélt bázisát? Tapasztalati példák sora bizonyíthatja, milyen nagy azoknak az alulprivilegizált csoportoknak a száma, amelyek az alkalmazkodás puszta lehetőségéért kénytelenek küzdeni, minthogy gyakorlatilag alig részesülnek a kultúra javaiból, s igen korán kirekesztődnek az intézményes művelődés gyakorlatából. Bárha ezek a rétegspecifikus kérdések közvetlenül valóban rétegspecifikusnak tűnnek, jelentőségük messze túlnő e szűkebb érvényességi körön. Annál is inkább, mert sokszor olyan hiányokkal kell számolnunk, mint a funkcionális írástudatlanság, a depriváltság, a szociális hátrányok, melyekkel a munkahelyeken bőven találkozhatunk. 30 �A gyakorlati életben lehetetlen újraalkotni a munkahelyi művelődésnek azokat a funkcióit, melyek egyaránt vonatkozhatnak a kulturálisan deprivált és a kulturálisan privilegizált rétegekre. Mert merőben különböző stra­ tégiákra lenne szükség. Mégis, a vitaindító tanulmányt olvasva ez lehet­ ségesnek tűnik. Lehetséges is, ha nem veszünk tudomást - legfeljebb csak a szándék szintjén - a művelődés strukturális kötöttségéről, és a társadal­ mi befolyásoló faktoroktól elválasztott művelődés szféráját a maga merő elvontságában kíséreljük meg rekonstruálni. Ha tehát a művelődést (lett légyen az munkahelyi, vagy azon kívüli) nem alulról, az anyagi viszonyok oldaláról, hanem felülről, a gyakori életfolyamattól való hamis elszige­ teltségében igyekszünk értelmezni. Ha megszakítjuk azt a bonyolult kap­ csolatot, mely a közvetített kultúra elemeinek elvont-általános mozzana­ tai és konkrét léte, éppígy léte közt ál fenn. Csak hipotézisként felvetve: ha a dolgozók rosszul érzik magukat abban a viszonyrendszerben, amely a hatékonyság fétise jegyében elfojtja spontán késztetéseiket, nem ad te­ ret egyéni kezdeményezéseknek, amely minden ténykedésük fölött ellen­ őrzést gyakorol, akkor inkább ezeknek a represszív tényezőknek a felis­ mertetése lehet a cél, semmint valam iféle kiegészítő kulturális programok szervezése, melyek legfeljebb a terméketlen kikapcsolódást teszik lehető­ vé. Bármennyire evidensnek tűnik is ez a megállapítás, valódi jelentősége akkor tárul fel, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a vállalati gazdálko­ dásnak nem a művelődést kell segítenie. Hanem egyszerűen gazdálkodnia kell. Jövedelemtermelő módon. M íg a munkaerő valódi árát nem tudja megfizetni, míg a „munkaerő-struktúrának az állampolgár életmódjában, életminőségében, kulturáltságában, emberi kapcsolataiban, az egyes réte­ gek, osztályok erkölcsi tartásában kifejeződő fejlettsége, minősége” hiány­ zik (Thoma László: Veszélyes leltár. K ritika, 1986. 9. sz. 4. o.), addig a munkahelyi művelődés csak egyre szürkülő dekórum lehet. Vagy - ellen­ kező esetben - számon kérhető feladat. D e valam i is változik ezzel? Mert amíg a munkahelyi művelődés gyakor­ latában többnyire egyetlen akarat érvényesül (akár a kevésbé ideologiku­ san megfogalmazott funkciók mögé rejtőzve is), nagy a veszélye annak, hogy ez a „központi akarat” uniformizál és szabályoz be mindent: függetlenül attól, milyen konkrét módszereket alkalmaz. A felülről kiépülő, unifor­ mizálódó munkahelyi művelődési rendszert csak úgy lehet megszüntetni, ha mindinkább áttekinthetővé válnak a munkahely valóságos viszonyai, s ha kiépül egy olyan nyilvánosság, mely hatékonyan ellátja legalábbis az igény­ közvetítést alulról felfelé, és a központi döntések kialakulásának és hatá­ sának kontrollját. H a a hangsúly a szociális konfliktusokban való aktív részvételre, e konfliktusok közös feldolgozására, s az így kialakítandó emancipált kritikai öntudatra kerül mindez hatással lesz az egyének kul­ túrateremtésére és -elsajátítására is. Ebben a felfogásban a munkahely az egyik legfontosabb színtér, ahol a szocializációs folyamatok zajlanak. É p ­ pen ezért az egyének életmódjában és kulturális attitüdjében megnyilvánuló válságtünetek és hiányok, de sokszor anyagi-szociális problémáik okát, illetve orvoslását is részben ebben a szocializációs folyamatban, annak meg­ határozói és következményei alapján kell megközelítenünk. Ebből a szem­ pontból egyetértek a vitaindító cikk szerzőivel, akik szerint a „kultúra ak­ kor leli meg igazi funkcióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik” . Csak 31 �ehhez még hozzátenném: a feltételezett kapcsolódási pontok nem szükség­ képpen a munkahelyi m űvelődés konstituensei, hanem inkább a vállalati életé. És még így is előfordulhat, hogy más lesz a vállalat érdeke, s megint más az ott dolgozóké. Igazából a dolgozók védelm éről van szó. Autonó­ miájukról és függetlenségükről - akár a „jól szervezett vállalati kulturális élettel” szemben is. Mert bárkibe beléhasíthat az a felismerés, melyről L . Tolsztoj - egyik hősét jellemezve - így ír: „talán mégis igaz az, amit addig teljességgel lehetetlennek érzett: hogy nem úgy élt, ahogy kellett. Eszébe jutott: hátha az az ellenkezés, am i néha feltámadt benne az ellen, amit a legmagasabb állású személyiségek helyesnek tartottak, az az alig moccanó lázongás, amelyet nyomban elfojtott magában - hátha az volt az igazi, és m ind a többi nem az volt, aminek lennie kellett volna. H ivatali működése, egész életberendezése, családja, társadalmi és szolgálati érdekei - mindez talán nem az volt, ami kellett volna. M egpróbálta önmaga előtt védelm ébe venni mindezt. D e egyszerre rádöbbent mindannak értéktelensé­ gére, amit védelm ez. É s nem volt már mit védelm ezni.” 32 �Demokrácia - rugalmas stabilitás Úgy tűnik, ma Magyarországon minden hónapnak - de legalábbis minden negyedévnek - megvan a maga kitüntetett vitatémája. A gazdasági kény­ szer jó irányba mozdítja el a demokrácia lehetőségeit. Kérdés persze, hogy a növekvő, szélesedő szabadságjogok a valóságban is kibontakozhatnak-e gazdasági lehetőségek híján. Demokrácia. Unalomig harsogott, fásultságig túlideologizált, évtizedeken át agyonnyomorgatott fogalom. Mégis egy re­ mény hordozója. Újra és újra megpróbáljuk éleszteni, valóságos tartalom­ mal megtölteni. Ezek a gondolatok járkáltak bennem, amikor fölkerestem Makó Csaba szociológust, a Magyar Tudományos Akadém ia Szociológiai Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjét. - Az utóbbi hónapokban, főleg a vállalati tanácsok megjelenése óta a legkülönfélébb vélem ények hangzanak el az úgynevezett üzemi d e­ mokrácia lehetőségeiről. Mintha ez kiragadható lenne a társadalmi környezetből. A pozitív v á ltozások lehetőségének óvatos elismerése mellett én túl sok illúziót látok. Például nagy lehetőség az új társasági törvény, am ivel ha jól tudom, te is foglalkoztál. - Ez az egyik legfrissebb élményem. A gazdasági társaságról szóló törvény alapvető elveit megfogalmazta egy kodifikációs munkacsoport. Ezt a tervezetet én közgazdasági és jogi szempontból valóban egy korszerű elképzelésnek tartom, mert végre szakít a tulajdonformák rendkívül sze­ gény értelmezésével, ami jellemző volt a szocializmus elmúlt négy évtize­ dére Magyarországon. Mindazonáltal a törvénytervezet társadalmi-ideológiai összefüggései kevéssé végiggondoltak. A problémák egy része például abból fakad, hogy a dolgozói részvétellel, az ipari demokráciával kapcsolatos fogalmakkal összefüggésben még a szakemberek között is óriási félre­ értések vannak. Am ikor Magyarországon bevezették az új vállalatirányítási formákat, rengeteg tanulmány megjelent erről. Ezekből én legalább háromféle de­ mokráciaértelmezést olvastam ki. Most, ha írók, politikusok, vagy a szakértelmiség képviselői erről nyilatkoznak, azt úgy teszik, mintha mindenki éppen arra az értelmezésre gondolna, amelyikben ők gondolkoznak. Pedig, ha ezt nem rögzítjük, akkor rengeteg félreértés, illúzió forrása lehet az, amit mondunk. - Talán vessünk egy pillantást az értelmezési lehetőségekre. - A z új vállalatirányítási formák előkészítésével kapcsolatos vitákban a közgazdászok vetették föl az üzemi demokrácia-hatékonyság duális problémáját. A vitatkozók egyik része azt mondta, hogy a demokrácia 33 �pozitívan hat a termelékenységre. M ások viszont azt mondták, hogy nem ennyire szoros a kapcsolat; a demokrácia a közérzetre, az elégedettségre, az általános társadalmi légkörre hat. D e mindenképpen megpróbálták a haté­ konyság és a demokrácia kérdéseit megvitatni az új vállalatirányítási for­ mákkal kapcsolatban. - A tudomány mai állása szerint m elyik álláspont a domináns? - Én nagyon kevés olyan munkával találkoztam, amelyik közvetlen kapcsolatot talált a demokrácia és a teljesítmény között. Áttételesen, hosszabb távon, természetesen pozitív a kapcsolat, de ezt közvetlenül nem lehet ki­ mutatni. - Ezzel szemben én például úgy gondolom, hogy inkább rövidebb távon segíti a hatékonyságot a demokrácia. - Éppen ezért fontos, hogy megmondjuk, milyen részvételben, vagy demokráciában gondolkozunk, mert ha a termelésben a hatékonyság és a demokrácia dualitása merül föl, akkor a demokrácia tulajdonképpen egy irányítástechnikai eszköz, módszer. Ennek valójában semmiféle köze nincs az érdekek tényleges egyeztetéséhez. Ha így fogjuk föl, ennek is van po­ zitív hatása, de van egy közvetítő mező, amelyen keresztül hat. Számomra ebben az a probléma, hogy nagyon sokan abból, hogy van­ nak bizonyos jogosítványok, próbálnak levezetni bizonyos társadalmi mu­ tatókat - például elégedettség, munkaerő stabilitása de közben nem mutatják be a közvetítő mechanizmusokat (például érdekviszonyokat). - Am ennyiben elfogadjuk, hogy az üzemi demokrácia irányítástechnikai eszköz, akkor melyek ezek a közvetítő mutatók? - E gy japán szakszervezet megbízásából 1984-8 5-ben egy nemzetközi vizsgálatban vettek részt a szocialista és a tőkésországok elektromos- és elektronikai iparának dolgozói. E z nem volt túlságosan mély, inkább köz­ vélemény-k utatás jellegű felmérés. D e igen érdekes tanulsággal szolgált. Hét kapitalista és három szocialista országról kaptunk adatokat. Az utób­ biak: Lengyelország, Magyarország és Jugoszlávia. A kutatók például azt kérdezték meg, hogy a dolgozó hajlandó-e a vállalat jövője vagy jelene érdekében maximális erőbedobással dolgozni. A lengyeleknél erre húsz­ harminc százalék válaszolt igennel, Magyarországon és Jugoszláviában en­ nek a kétszerese. Az izgalmas itt az volt, hogy ez a beállítódás mivel mu­ tatott szoros összefüggést. Ilyenekkel, mint a „vezetéssel szembeni bizalom” , ,.a vezetés törődik a dolgozók munkán kívüli problémáival” , „érdekkép­ viselet. . .” Am ikor én azt mondtam, hogy az üzemi demokrácia hosszabb távon hat, akkor ezen azt értem, hogy ezeken az áttételeken keresztül. Mert, ha van bizalmi viszony, akkor a dolgozó hajlandó előlegezni vala­ mit a vezetés számára. - D e ez a hagyományos kapitalista üzemben is így van. - Ezért kell tisztázni a részvétel tartalmát. Mert ez csak az egyik le­ hetséges részvétel. A másik: a vezetésben való részvétel. A harmadik pe­ 34 �dig a tulajdonban való részvétel. Nekem az a gondom, hogy a magyar viszonyok között nem a kutatók, vagy a szakemberek fölkészületlensége okozza a zavart, hanem az, hogy mindenkinek a gondolkodását jórészt az kondicionálja, hogy az ipari termelés társadalmi partnerei tulajdonképpen egymás funkcióit próbálják ellátni, ahelyett, hogy a feladatokat és a fe­ lelősségi köröket tisztáznák. Éppen ezért tartom előremutatónak az emlí­ tett társasági törvényt: ma már Magyarországon egyre inkább különbséget kell tenni a tulajdonos, a munkáltató, a munkavállaló és az állam pozí­ ciója között. Például, ha én az üzemi demokráciának egy érdekképviseleti értelmet adok - tehát arra szolgál, hogy az érintett résztvevők érdekeiket érvé­ nyesítsék, kölcsönösen engedjenek - , ebben az esetben teljesen nonszensz, hogy a szakszervezet fölvállalja a tulajdonosi részvételt. Ettől a szakszervezet nem lesz kevesebb. Sőt, sokkal többet ér, mint amikor mindent magára vállal és végül semmit se vállal. E z természetesen nem zárja ki a dolgozó tulajdonosi státusát. Ha van miből beruházni, ha vagyonjegy-, vagy részvénytulajdonos lesz, akkor már megint más minőségben lép fel, hiszen a tulajdon kontrollját kell ellátni, annak működésében kell koc­ kázatot vállalnia. Tehát a problémák egy része a mi politikai-gazdasági intézményrend­ szerünk feladatainak, jogosítványainak egybecsúszásából származik. Eddig tulajdonképpen senkit nem érdekelt, hogy ezek a fogalmak tisztázottak-e avagy sem. Azért, mert a hetvenes évek közepéig a különféle rétegek és csoportok képesek voltak arra, hogy az érdekeiket realizálják. D e az ehhez forrásul szolgáló gazdasági lehetőségek szűkültek, ami együtt járt egy reálbércsökkenéssel is. Az emberek elkezdtek azon gondolkozni, hogy itt vannak olyan intézmények, amelyek azt mondják magukról: érdekeket képviselnek. A z üzemi demokráciával foglalkozó vizsgálatok eredményei szerint a dolgozók eddig is világos véleményt alkottak az üzemi folyama­ tokról, miközben belementek olyan vezetési stratégiák támogatásába, ame­ lyek az érdekeik szempontjából kifizetődők voltak. A vezetés valamilyen szintű képviselőivel meg tudtak állapodni. A szakszervezetről viszont az a vélemény alakult ki, hogy egyetlen területen képviseli hatékonyan a d ol­ gozókat, ez a szociálpolitika. H a ehhez még hozzávesszük, hogy a szakszer­ vezet a vállalat vezetésével együtt lépett fel a központtal, a kormánnyal szemben a béremelésekért. . . éppen azért, mert a szerepek tisztázatlanok voltak. A szerepek most világosabbá válnak. Erre ad reményt a jövő év elején bevezetendő törvény akkor, ha valóban végiggondoljuk a fogalmakat és a kategóriákat és a mögöttük lévő társadalmi-gazdasági folyamatoknak az értelmét. Esetleg így elindulhat a tisztázás, és a jelenlegi feltételek mel­ lett legalább azt látjuk hol milyen felelősségek. . . vagy felelőtlenségek vannak. Mert jelenleg átcsúsznak, eltakarják egymást, lehetetlen rendet teremteni. - A z utóbbi időben sokat foglalkoztak az emberek a vállalati ta­ nácsok. lehetőségeivel, most pedig a munkásrészvétel, főleg a tulaj­ donban való részvétel lett kitüntetett téma. 35 �- A gazdasági szabályozó rendszer adott egy potenciális autonómiát a vállalatoknak. A zt hiszem, hogy azok, akik a vállalati tanácsot elképzelték, nagyon jó szándékú szakemberek voltak. Az egy nagyon racionális meg­ gondolás a jogi szabályozás szempontjából - mögötte azt hiszem, prog­ resszív gondolattal - , hogy valamilyen módon csökkenteni kellene a vál­ lalat függését a központtól. - Pesszimistább vélem ények szerint a központ a felelősséget akarta leadni. - N yilvánvaló, hogy ezek a dolgok összefonódnak egymással. D e sze­ rintem a vállalati autonómiát — legalábbis jogi szempontból - eléggé vé­ giggondolták. A másik kérdés azonban az - és ez érinti a vállalat tény­ leges autonómiáját is, a munkásrészvétel ügyét is - , hogy teljesen tisztá­ zatlan a vállalati tanácsnak a tulajdonban való részvétele. M árpedig gaz­ datudatot, kollektív tudatot konkrét felelősség és kockázatviselés nél­ kül a világon sehol nem lehetett létrehozni. - Társadalmi munkában tulajdontudat. - E z így nem megy. Én nagyon megelégednék egy magas színvonalú bérmunkástudattal, mert azzal is csodákat lehet elérni. De ez az új vál­ lalatirányítási forma ennél sokkal többet ígér. Olyanokat, amiket nem lehet elérni, mert nincs vagyonérdekeltség, nincs tulajdonban való tény­ leges részvétel. É s ez az alapkonfliktus. A tanácsban dolgozó munkások és nem munkások legalább egy szempontból azonos alapon állnak: a munkásnak ugyanúgy nincs perspektivikus érdekeltsége, mint a vezetésnek. Erre mondhatnánk, hogy „na, de a vezetés érdekelt a perspektívájában, a karrierjében” . De a gazdasági (pénzügyi) szabályozás instabilitása őket sem teszi érdekeltté. . . Sokak számára meglepő módon ezt számos igaz­ gató „ideiében” fölismerte és nyugdíjba ment. Mert látták, hogy ennyire bizonytalan helyzetben nem tudnak építkezni. A bevezetéskor még az érdekeltek sem tudták, hogy milyen tartalma lesz ennek az egésznek. A z előkészítők nem tárgyaltak a társadalmi partnerek­ kel. nem előzte ezt meg semmiféle „széles körű vita” a szakszervezetek, a dolgozók, a munkáltatók bevonásával. Éppen ezért nagyon sok válasz­ tott tanácstag úgy vélte, hogy ez egy érdekkijáró fórum lesz. Egy, a már meglévőkkel párhuzamos fórum. Egyes szakemberek is ennek tekintették, holott ez teljesen megengedhetetlen megközelítés. De a munkások között is nagyon sokan vélték úgy, hogy most majd a vállalati vezetés elé vihet­ nek olyan gondokat, amelyeket nem tudtak megoldani a hagyományos csatornákon. Ebben tévedtek, mert a vállalatvezetés rendre elutasította a próbálkozásokat, azzal a magyarázattal, hogy ez a testület stratégiai, nem pedig operatív kérdésekben dönt. Tehát egyfelől a vállalatok kaptak bizo­ nyos jogosítványokat - tehát jogi szempontból nőtt az autonómia - , de ezt másfelől nem támasztotta alá a gazdasági és a politikai környezet kon­ zekvens változása. Az utóbbit nagyon jól bizonyítják az igazgatóválasztások eseményei. 36 �- Azt hiszem teljesen jellemző a hazai stílusú demokráciacsinálásra, hogy egy ilyen lényeges kérdéskört nem tettek társadalmi vita tárgyává. - Abból is le kellett volna a szakembereknek vonniuk a tanulságokat, hogy a munkásönigazgatásnak milyen hagyományai voltak a közelmúltban és korábban, és az miért bukott meg. A véleményem az, hogy amíg nem sikerül megoldani a munkavállalói érdekképviseletet, egyelőre legalábbis műhelyek és üzemek szintjén. . . - Itt ahhoz állítólag nem elégséges a politikai kulturáltság mér­ téke. . . - A politikai kultúra nem olyan, hogy kinyilatkoztatják valahol noszty, vagy peresztrojka formájában, és akkor egy, vagy két év mint kultúra létre fog jönni. Hiába tanuljuk éveken keresztül, ha a dalmi-gazdasági-politikai környezet nem kényszerít rá a tanultak mazására, akkor az a kultúra le fog kopni rólunk. glaszmúlva társaalkal­ - Az én meggyőződésem szerint a kelet-európai munkás pontosan ugyanolyan kulturált politikai szempontból, mint bármelyik, d e mi­ vel rendkívül régóta él nyomás alatt, a módszereit igen ravasz módon alkalmazza. - H a megismerkedünk annak a számos magyar és külföldi kutatásnak a konklúziójával, amelyek az üzemi demokráciával foglalkoznak, azt lát­ juk, hogy a dolgozók elsősorban és döntően olyan gondok megoldásában szeretnének részt venni, amelyek a munkaerőpiaci feltételekkel közvetlen kapcsolatban vannak. H a erre nincs módjuk, akkor megpróbálják a hiva­ talos és nem hivatalos tárgyalások, alkuk legkülönbözőbb lehetőségeit ki­ használni - ha úgy tetszik igen „ravasz” módon, ahogy te jellemezted. Erre jó példa a vállalati gazdasági munkaközösségek helyzete, amely ma már egyértelműen bizonyítja, hogy a munkásságon belül melyik rétegnek van erőteljes pozíciója. Mert hiszen a vállalati vezetés ezt a kulcsréteget pró­ bálja megfizetni, megtartani, stabilizálni ahhoz, hogy a termelés folyama­ tosságát fönntartsa. Ha megnézzük, hogy milyen szakképzettségű, gyakor­ lati idővel rendelkező, milyen nemű, milyen termelési szektorban részt vevő dolgozók vannak többségben a gazdasági munkaközösségben, akkor az derül ki, hogy tulajdonképpen a munkáscentrum egyes képviselői. Ez azt mutatja, hogy a munkásoknak korábban is voltak és ma is vannak bizo­ nyos, sokszor nagyon erős eszközeik. - É s fantasztikus eredm ényekre képesek, ha az érdekeiket érvé­ nyesülni látják. - Ez így van. Egyes gyárakban magát a felső vezetést is meglepték ezek az eredmények, majdnem a csodájukra jártak. . . Mint irányítási technika, a vállalati tanács potenciálisan építhetne a munkások részvételére, arra a rejtett tudásra, amelyet a műhelyek nem hivatalos, vagy láthatatlan közössége magában hord, és amelyet akkor hajlandó megmutatni, ha meg37 �fizetik vagy megbecsülik. Mert a gazdasági munkaközösségek teljesítménye mögött nem mindig csak a pénz áll, hanem gyakran az is, hogy meg akar­ ják mutatni, mire képesek. E z azért fontos, mert a magyar gazdaságra az eladók piaca, erőforrás-korlátozottság jellemző, s ami ezzel párosul, olyan mértékű zavarok a termelésben, amelyek bizonyos módon minden gaz­ daságban kimutathatók, de közel sem ilyen mértékkel. Ezért itt jóformán mindennap szükség van a munkások és a műszakiak tudására, kooperációs és újító kezdeményezésére. H a erre nem építünk, akkor a termelést még a jelenlegi szinten sem tudjuk fönntartani. Az importkorlátozások és egyéb hiányok miatti úgynevezett kényszerinnováció a műszakiakat és a munká­ sokat állandóan olyan jellegű „bütykölésre” kényszeríti, amelyre nincs szükség egy fejlett ipari társadalomban. Természetesen a „bütykölés” a fejlett ipari társadalmak üzemeiben is megtalálható - például a japán gyakorlatban - , csak annak produktumai nemzetközileg is „jegyzettek” . Ezt az egyéni vagy kollektív tudást csak akkor hajlandók mobilizálni az érintettek, ha ez anyagilag, státusban, és perspektívában is kifizetődik... vagy meg tudnak alkudni, mégpedig stabil feltételek mellett. D e nem úgy, hogy idén megállapodunk, aztán jövőre, ha éppen nincs határidő-szorítás, akkor fölrúgjuk. Mert akkor megint elzáródnak ezek a látható struktúrák és megint rejtetté válnak. A z a tizennyolc százalékos minimális részvétel, ami a munkásarányt jelenti a vállalati tanácsokban, lehetőséget adna és ad arra, hogy a vezetés megismerje azokat a gondokat, amelyek a műhelyek­ ben mindennap fölmerülnek. - M eg talán arra is lehetőséget adna a demokrácia, hogy a p oli­ tizálásra alkalmasakat kinevelte a műhelyekben. M ert ma éppen a legértelmesebb „m elósok” egy része hallgat, éppen azért, mert értel­ metlennek, vagy veszedelmesnek találja a vélem ényének kinyilvání­ tását. - Itt megint a vgmk a legjobb példa, de csak a túlmunkaidőben. Nem­ csak munkaszervezésben, a termelékenységben mutatnak eredményeket, ha­ nem más értékek is kimutathatók. Ugye mi azt mondjuk, hogy az elmúlt negyven év kiölt vagy lehetetlenné tett, sőt büntetett számos olyan éréket, ami hagyományos volt a munkásmozgalomban. Szolidaritás, kooperáció, egymás megbecsülése. Érdekes módon, ha a körülmények megkövetelik, az értékek újra megjelennek. Ahhoz, hogy ezek ne bújjanak el, az kell, hogy legyenek jogi, ösztönzésbeli és politikai garanciák, ne bátorság kelljen a vélemények elmondásához. Sőt, a vezetés honorálja azt, hogy valaki bele akar szólni a dolgok menetébe, hiszen ettől működik hatékonyabban a ter­ melés. Ahhoz, hogy az emberek „bedobjanak” valamit, stabilitás kell. Furcsa ellentmondásnak tűnik, de a munkaerő rugalmas fölhasználása nem képzelhető cl stabil társadalmi keret nélkül. A rugalmasság és a stabilitás nem ellentétes, hanem egymást föltételező fogalmak. Ahhoz, hogy a készségeket elő lehessen csalni, hogy a vezetés hozzájus­ son a számára ma valóban láthatatlan struktúrákban rejlő erőkhöz, az érintettekkel meg kell állapodni. Ezeknek a megállapodásoknak még sta­ bilabbnak kell lenniük, mint a gazdasági szabályozó rendszernek. Ugyanis a tapasztalatok szerint, ha társadalmi instabilitás alakul ki, azt sokkal nehezebb újra fölépíteni, mint azt amelyik a gazdaságban jelentkezik. A N D R A S S E W IV Á N 38 �műhely Napló helyett IV. Van, ami kelendő, van ami nem Sokat beszélünk mostanság pénzről. Pénzről, ami nincs. Persze, kinek nincs? A szomszédunknak, például, a vásározó maszek kalaposnak van. Janu­ árban vett egy ezüst TO YO TA-t, márciusban vett hozzá egy kis FIAT-ot. Elnézem, ahogy a felesége virágot „ültet” . E gy nagy hullámpapír dobozból szedi elő a cserepes muskátlikat. Belerakja őket a műanyag ablakládákba, amiket a másik nagy hullámpapír doboz tartalmaz. Három cserép muskátli jut egy-egy ládába, nyolc láda kell ahhoz, hogy az ablakok virágba borul­ janak. Az egész alig kerül többe 3000-3500 Ft-nál, és egész nyáron szép. Persze, ez csak a muskátlira vonatkozik. És van ott azért más szépség is. rogyásig. Megéri, nem? Annak, akinek van rá pénze. Nekik van. Alig 30 évesek és már minde­ nük megvan. Mostanában egész nap bömböltetik a rádiójukat a kertben, a hintaágyon üldögélnek. Két-három órát azért dolgoznak is. Éppen szünetel­ tetik az ipart, talán az adóhivatalra való tekintettel. Irigylem őket? Nem. Csak nem szeretem egész nap a maximális hangerő­ re állított Danubius-adót hallgatni. Pedig kifejezetten a kedvünkért szól. A legtrágárabb körítéssel harsogta el a férfi: ha nem tűntetjük el a tyúkjainkat, nem vágjuk le a kakasunkat, egész nyáron nem lesz egy csöndes percünk sem. Tanácsolta, hogy mit csináljunk a tyúkjainkkal, meg hogy hová költöz­ ködjék innen az egész család. Ahova való, mert ide nem, ez zöldövezet, Budán. Itt csak kalapot szabad gyártani. Fel is jelentett, de a tanács elutasította. Maradt tehát a tőle telhető kényszerítő eszköz: a hangháború. Élőben, rádióhullámokkal. Igaz is: miért nem vágom le a tyúkjaimat, ha ekkora perpatvart okoz­ nak? Nincsenek többen egy tucatnál, lám, mégis milyen gond, hogy tartom őket. Mért tartom? Amiért más: a három gyerek gyakorta éhes, a tojást mind­ három szereti. Én is szeretek bajmolódni a baromfival, minden tavasszal ki­ keltetek egy fészekalját. A kiskertbe is jól jön a komposzt, amit az alommal összeérlelek. Pici gazdaság ez, de sokat számít, hogy van. Így kerek, így gazdaságos, így jelent megtakarítást a mi „tárcánk” , a mi pénzügyi tárcánk számára. No, de ha nincs egy percnyi csöndünk miattuk?? Igaz. Nincs. És állítólag miattuk. De ki garantálja, hogy ha „kiterekem a tyúkjaim nyakát” , akkor a szomszéd elzárja a jótorkú magnórádióját? 39 �Hogy akkor majd nem szól reggeltől estig a Danubius? Lehet, hogy akkor pont a kutyaugatást kell megtorolnia rajtunk, vagy a gyerekek lesznek túl hangosak számukra. Vagy egyáltalán. Ez a törvényen és jogon kívül eső terület. Ezért nem engedek a zsarolásnak. De mitől ilyen megveszekedettek ezek a fiatalemberek? Meggyőződésem, hogy a könnyen keresett pénztől. A soktól. Mindenük van már: videomag­ nót néznek fél éjszaka, miközben az írógépet verem, látom, ahogy villognak a televíziójukban a fények, egymást követik a kazetták. Van háromszintes házuk Budán, van minden luxussal felszerelt lakásuk, kertjük, kis medencé­ jük; vannak jópénzű és jókedvű barátaik, akikkel éjszaka visongva, mezte­ lenül fürdőznek és akikkel egymást tépik hajnalban, részegen az idilli kis kertben. Mindennek fedezete a nagy üzlet: a kalap. Abban az esztendőben, amikor a nyugati divatbemutatók kifutóin már nem lehetett manökent kalap nélkül látni, a magyar ipar beszüntette a kalapgyártást. Évek óta veszteséges volt. Persze lehet, hogy divat ide, divat oda, veszteséges maradt volna továbbra is. Kisipari szinten viszont nem az. Sőt. És mégegyszer sőt. . . De hát kit akarok én hibáztatni? A kisipart, aki ezt a fontos hiánycikket időben és megfelelő választékban produkálja? Vagy esetleg az nem tetszik, hogy becsületes munkájukért jó pénzt kapnak a kalaposok? Hány szűk esz­ tendő után indult be ez az üzlet? Hiszen már csaknem kihaló szakma volt, mikor hatalmas konjunktúrája bekövetkezett. Tudom. Tíz éve még csaknem olyan reménytelen szakma volt, mint író­ nak lenni. Ma már nem az. Ennek csak örülhetünk. Sőt. Bizakodást merít­ hetünk ebből a történetből: hátha egyszer hasonló fellendülést ér meg az irodalom is. Egyelőre nem sok jel mutat erre. Az a szerkezet, ami korábban a ma­ gyar irodalmat „kibocsátotta” : a nagy, központi kiadók, a központilag finan­ szírozott és kormányozott irodalmi lapok végnapjaikat élik. Nincs dotáció. Az állam zsebén behúzták a cipzárat. Tanulságos történetet mesélt festő ismerősöm. Egy alföldi városka több évtizede minden nyáron képzőművésztábort rendez. Két hétig ott laknak, esznek, isznak a meghívott művészek. Ott dol­ goznak minden esztendőben két hétig vagy harmincan. Egyetlen viszonzás, amit ezért kérnek tőlük: az alkotótáborban készült munkáik közül egyet ajándékozzanak a városka képtárának. Tavaly elterjedt a hír, hogy veszteségessé vált a téesz, amelyik eddig az alkotótábor költségeit fedezte. Mindenki számolt avval, hogy a szép hagyo­ mánynak vége: az alkotótábor átkerül a legendák világába, volt-nincs. Cso­ dálkoztak tehát az érdekeltek, amikor mégiscsak szétfutottak a meghívólevelek. - Hát mégsem áll olyan rosszul a téesz szénája, mint ahogy hírlik? faggatták az elnököt a tábornyitó beszélgetésen. A téeszelnök legyintett: - Tizenkétmillió forintunk hiányzik, nem hatvan-hetven ezer. Kinek használnánk, ha ezt megtakarítanánk? Mert, hogy nem ettől állunk lábra vagy sodródunk a csőd felé, az biztos. Többet ártanánk a városnak, a váro- 40 �si műpártoló-hagyományoknak, jó hírünknek és maguknak a művészeknek is. ha ezen akarnánk megspórolni azt, amit máshol nem tudunk. Úgy érzem, ez is felelős gondolkodás. Egy tágasabban értelmezett fele­ lősségvállalás is belefér. De fogadjuk el ténynek, hogy nincs mindenütt így. Hogy van olyan gaz­ dasági helyzet, ami következmények nélkül már a legkisebb terhelést sem képes elviselni. Akkor bizony le kell passzolni a labdát a „kisiparnak” . Boldoguljon, ahogyan tud. Nem könnyű persze a több évtizedes állami monopólium feloldása. A szándék sincs meg egyértelműen, mindenkiben. Meg az önte­ vékenység formáit, gyakorlatát is tanulni kell. Zavarban vannak a kulturá­ lis politika alanyai és tárgyai egyaránt. Új helyzetbe kerültünk. De még ez sem egészen nyilvánvaló. Szabályozás és szabályozók még nem tükrözik. Nem tragikus mindez, ha egyrészt kellő és idejében jelentkező rugalmas­ ság jellemzi az új vezetői stílust „odafönt” másrészt vállalkozószellem, koc­ kázatvállaló önállóság az alkotókat „idelent” . Mindkettő jelei mutatkoznak már, de még korántsem váltak általánossá. Meg ha anyagiak híján legalább erkölcsi ösztönzésre számíthatnánk! De ebből a szempontból sem mondható ideálisnak a mai helyzet, már ami a teljesítmény és elismerése közötti feszültséget illeti. Igaz, már Marxnál megtanulhattuk, hogy az áru értékét nem a felhasznált anyag és a belefek­ tetett munka minősége és mennyisége adja meg végső soron, hanem az irán­ ta megnyilatkozó társadalmi kereslet. Az pedig manapság nagyobb a fejrevalók, mint a fejbevalók iránt. Az aggasztó csak az, hogy egy értelmiségi főállás többnyire nem elég a megélhetéshez. Ha pedig az írás - „felvevő piac” híján - többé már má­ sodállásnak sem lesz tekinthető, mint volt eleddig, akkor másodállásnak, mellékkeresetnek is valami társadalmilag hasznos tevékenységet kell majd választanunk (magántaxizás — akinek van hozzá kocsija, jogosítványa; se­ gédmunka, esetleg feketén vagy éjszaka valami kisiparosnál stb.). Az írás pedig visszaesik a hobbi kategóriájába, amire a kettős kenyérkereset és a család mellett már csak alig-alig akad erő, idő. Hiába. Van, ami kelendő, van, ami nem. M E Z E Y K A T A L IN 41 �U T A S S Y JÓ Z S E F Ő zek Lopakodnak, Bokor mögül fülelgetnek, négy-öt gyerek meg-megállnak, kukucskálgat: legelgetnek szemük kerek, őzei a rengetegnek. Szőrük szikrás, Ám az őzbak fülük bársony, szimatot kap, barnállanak horkant egyet a tisztáson, a csapatnak, távol a világtól, távol. s máris világgá szaladnak. Nemhiába Búcsút int a hord agancsot nap is lassan, a vezérbak, s hatalmas a parancsnok: alkonyatban kicsit szelíd, kicsit zsarnok. fénylő szemmel, tüzes arccal: De csupa szem, az a négy-öt de csupa fül, kisfiúcska orrcimpája hazakullog, tágul, szűkül, hazatalpal alig harap a friss fűből. 42 négy-öt gombászó kisgyerek. az óriás alkonyatban. �N yári szánkózás Dűts ki napraforgószárat, négyet, s miután a levelét letépted, illeszd össze, elől-hátul fúrd át, a lyukakba botocskákat szúrjál, vedd válladra és vágj neki, ballagj föl a csúcsra, mert vár a Nagy Parlag! H a fölértél, ülj a tákolmányra, legyen két kezed a szán kormánya, lökd el magad, ne sajnáld tenyered, hajad suhog, a könnyed megered, levegőt is alig-alig veszel, úgy suhansz le a völgybe sebesen, hol a cimborák repesve várják bukfencedet, az út netovábbját. Évszakok Alm afavirág. Kukac menyasszonya mind, bár gyönyörűek. Tengerlik a rozs. Hajóért kiált, s jön egy otromba kombájn. Forr a bor, ősz van. K ét részeg imbolyog, sír, nem talál haza. Ezüst gyümölcsös. D e álomban nyílnak az almavirágok. 43 �Kritikusom színe előtt Özvegy Utassy Vadász Józsefné, faggatlak félve: versem jó vers-é, fürkészem orcád, homlokod ráncát, pillád rebbenését, moccanását, szemöldöködet, ama hatalmas mezőt, mi fölött kereng a nagy sas, és kulcsra zárja a naplementét, mielőtt szemed rólam levennéd. Kilencek III. Utassy József Egy új költőnemzedék jelentkezésének egyik megkerülhetetlen bizonyítéka volt Utassy József verseskönyve 1969-ben. Elsők között jutott önálló kötet­ hez azok közül, akik ez idő tájt indultak. S nemcsak ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem az Elérhetetlen föld című antológiában való szereplésének minőségével is. S aki nemzedékéből elsők között kezdhette a pályát, más­ fél évtized múltával elsőnek jutott el az összegyűjtött versek közreadásának dicsőségéhez is (Júdás idő, 1984.). 250 oldalon 178 vers - ez volt húsz esztendő termése. Sok-e ez vagy ke­ vés, a számok alapján nem lehet eldönteni. Igazi kérdés csak az lehet, hogy vannak-e köztük nagy versek, amelyek tartópillérei tudnak lenni az eddigi költői életműnék, amelyek helyet követelnek maguknak hét évszázad leg­ szebb magyar versei között. Már a híres antológia is megadta erre a váleszt, amikor az 1979-es kiadásba Utassy József három versét vette fel. Azóta még egyértelműbben állítható, hogy Utassy java termésének hét év­ század magyar versei között van a helye. E húsz év magyar lírája elképzel­ hetetlen az ő jelenléte nélkül. Egy bő termésű korszakban tudott téveszthetetlenül eredeti és vitathatatlanul maradandó műveket alkotni. Fellépésének időszakában - a hatvanas évék derekán - a magyar líra ép­ pen nagyszabású poétikai-szemléleti forradalmakon jutott túl. A betakarítás esztendei voltak ezek, s így különösen nehéz volt észrevehetően kezdeni a 44 �pályát. Utassy - a Kilencek többi tagjával s még jó néhány pályatársával együtt - jó érzékkel választotta ki a saját tehetségéhez leginkább illő utat. Ahhoz a látomásos-szimbolikus költészethez kötődött elsősorban, amelyet J uhász Ferenc és Nagy László neve fémjelez. De csak kötődött hozzá, s nem volt követő, nem vált epigonná. E költészettípus eredményeinek to­ vábbépítésére többféle út is kínálkozott. Utassy József azt a lehetőségcsírát bontotta ki, amely a látomásos és a tárgyias költészetet békítette össze. Ne­ vekkel példázva: Illyés Gyula és Nagy László szemléletét és poétikáját te­ kintette olyan alapnak, amelyből kiindulhat. S ebből a kiindulásból a legsajátabb Utassy-vers született már a kezdet kezdetén is. Az összegyűjtött verseket olvasva egyértelművé válik, hogy már a korai versek is a később kibontakozó-kiteljesedő öntörvényű világnak a kontúrjait villantják fel. Nemzedéktársai közül kevesekről mondható el, hogy szervesen egységes a pályaívük. Utassyé feltétlenül ilyen. Vannak, akik elerőtlenedésnek tekin­ tik, hogy újabb és újabb könyveiben rendszeresen szerepelteti több régebbi versét is. Pedig ez a tény nem a kötetek terjedelmének növelése szempont­ jából érdekes, hanem a szerves odatartozás miatt. Egyszer sem lehet tetten érni azon a költőt, hogy funkciótlanul helyezi cl újabb ciklusban is koráb­ bi munkáit. Olyan típusú költészet ez, amelyben minden változás ellenére is az egység a döntő. Utassy József is egyetlen könyvet ír egész életében, miként Baudelaire. Csak ő nem annyira a romlás virágait, mint inkább a virágok romlását énekli meg. Láthatóan maga a költő is fontosnak tartja az egész költői út egységes­ ségét. Erre utal az is, hogy nem válogatta, hanem összegyűjtötte az addigi életművet, azaz mindent vállalt belőle. Másrészt a kötet felépítése is az egységet hangsúlyozta. Nem az időrend adta a szerkezetét, hanem a tema­ tikus ciklusok egymásutánja, s a versék k eletkezési dátumát még a tartalomjegyzék sem közölte. Mitől összetéveszthetetlenül egyéni az Utassy-vers? Attól, hogy a láto­ másos és a tárgyias szemléletet építi együvé? Attól is, de ez még inkább csak nemzedéki sajátosság, a Nagy László utáni líra egy jellegzetes törek­ vése, amelynek a konkrét megvalósítása természetesen költői műhelyenként változó. Az a mód egyénit tehát igazán, ahogyan ez a szemlélet megnyilat­ kozik. Mind a látomásos, mind a tárgyias jelleg többféle módon, többféle forrásból merítve szólalhat meg. Utassy költészete alapvetően racionális. Ezzel függ össze kikiáltó, megnevező jellege. Nem rejtélyesnek, megismerhetetlennek tartja a világot, hanem beláthatónak és megérthetőnek, ahol a jelenség és a lényeg, a kép és a jelentés közti út bejárható. Viszont ez a világ a drámaisággal telített huszadik század világa, s benne nemcsak a ma­ gyarság, hannem a költő családi és egyéni életútja is sűrítetten mutatja fel a drámai helyzeteket. Ezt a drámaivá kovácsolódott egyéni és társadalmi lét­ helyzetet kell néven nevezni és kikiáltani. Nem változás nélküli természetesen ebből a szempontból sem a költő vi­ lága. Nemcsak verseinek eredeti megjelenési sorrendjéből, de a gyűjtemé­ nyes kötetből is kirajzolódik egy olyan fejlődésív, amely egy derűsebb ké­ pet formál át sötétebbé. Közben elsősorban nem a költő társadalomlátása módosul, hanem egyéni léthelyzete szembesül egyre könyörtelenebbül a pokol­ járás kínjaival. Ha sorra vesszük köteteinek címeit, nemcsak e címek jelen­ tésgazdagságára, hanem egymásutánjuk jelentésmódosulására is felfigyelhe­ 45 �tünk. Tüzem, lobogóm! - Csillagok árvája - Pokolból jövet - következtek egymásra a könyvek, s a szerelmes verseket együvéválogató Á ve, É v a ! köz­ játéka után jött a J údás idő, s legújabban a Ragadozó föld. Nem szabad azonban az elkomorulást abszolutizálnunk, hiszen jelen van az már a korai versekben is. A júdás idő képe például már az első Elér­ hetetlen föld antológiában olvasható, az Ember az őszben című versben. Po­ zitív és negatív pólus, értékes és értéktelen, igen és nem kezdettől együtt szólal meg ebben a költészetben. Bükkszenterzsébet árvájából lesz a csillagok árvája, a csillagokról zuhan a pokolba, s a pokolból jövet látja, hogy az el­ érhetetlen föld nem elérhetetlen, hanem éppen: ragadozó. A Tüzem, lobogóm! (1969) anyaga az 1962-67 közötti évekből való, a „legendás” hatvanas évékből. Milyen a fiatal költő közérzete? Sem visszate­ kintve, sem abba a korba visszahelyezkedve nem nevezhető „legendásnak” . De „rossznak” sem, pedig annak idején szinte az egész nemzedék megkapta a rossz közérzetűek minősítést. Utassy örül az életnek, örül a fiatalságnak, örül az ezekben az értékekben rejlő lehetőségeknek. De nem örül annak, hogy félárvaként kellett felnevelkednie, s ráadásul a Rákosi-korban. Nem örül a hatvanas évekbeli pályakezdők nehéz helyzetének. S nem örül az or­ szág helyzetének sem. Magáénak vallja a néptömegek érdekeit kifejező for­ radalom eszményét, de radikálisan kifogásolja e forradalom ellentmondá­ sos-felemás gyakorlatát. Lehet, hogy nem a legjobb verse az első kötetből a Zúg Március, de bizonyosan a leghíresebb, s mind a mai napig az egyik leg­ többet szavalt, énekelt Utassy-mű: Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról! Amiként egy utópikus társadalomeszményt fogalmazott meg az a Petőfimű, amelyre azonnal felismerhetően rájátszik Utassy, ugyanúgy utópikus eszmények jegyében fogant az ő műve is. A mi nemzedékünk is úgy gondol­ ta a hatvanas években, hogy ha nem is néhány év lefutása alatt, miként Rákosiék hirdették (s aztán ellene cselekedtek), de néhány évtized alatt, emberöltőnyi távlatban felépíthető a szocializmus társadalma. Ennek a szemlé­ letnek a nevében pöröl a költő, s észre sem veszi, hagy akkor beszél a bő­ ség kosaráról, amikor az még nincs is, illetve ugyanúgy csak a kevesek szá­ mára van, mint a kizsákmányoló társadalmakban. A jog asztalát emlegeti egy diktatorikus berendezkedésű államban. Végkövetkeztetése azonban egy46 �értelműen realista, mert az adott valóságot nem a szabadság birodalmának tekinti, viszont a szabadságot történelmi távlatú lehetőségnek tételezi. A tűz, a fény, a láng, a lobogás, a forradalom nemcsak ebben a költe­ ményben („Zúg Március, záporos fény ver, / suhog a zászlós tűz a vér­ ben” ), hanem a kötet egészében meghatározóan hangsúlyos. Indokolt tehát a kötetcím. De a március-jelkép nemcsak a forradalmakat sugallja, hanem a minden korban forradalmas ifjúság állapotát is. Az ifjúság, a tavasz, a szél. a szerelem is állandó képek, s szinte azt is mondhatnánk, hogy a verséknek ez a vonulata: variációk egyik legszebb népdalunkra (Tavaszi szél vizet áraszt). Az elementáris életöröm verseit is olvashatjuk. Ezt az életörömöt el­ lensúlyozza azonban - ha nem is elfelejthetően, de leküzdhetően - a gyer­ mekkor élményvilága. A fronton elveszett édesapa később mitikussá növő alakja már itt kitörölhetetlen motívumként van jelen, s a két árva is: anya és fia. Teljesen egyéni és bátor költői megoldás, hogy Utassy nemcsak a fiút, hanem az özvegyen maradt fiatal édesanyát is állandó vershőssé avat­ ja. (Micsoda évszak, Senki földjén). A háború, az árvaság amúgy is a sze­ génységet vonzza, s ezt mélyíti tovább az ismét tragikussá váló társadalmi helyzet (Jégvirág, 1955, . . . ! ) . Harmadik rétegként pedig az értelmiségivé váló fiatalember életkörülmé­ nyeit, tapasztalatait említhetjük az életöröm ellentételeként (Itt, A nagy sza­ vak körútján, Engedje meg, hogy bemutassam!, Sejhaj, Abortusz után, A föld alól is). Ezeknek a verseknek egy részében megjelenik az ironikus szemlélet, mint az eszmény és a valóság meg nem felelésének egyik lehetsé­ ges megjelenítési módja: Kacsingat rám a Szőke Optimizmus! Övé jövőm. Vezesd hozzám, te sétány! Kifordítom zsebeimet, mosolygok. S a lampionmellű ringyó odébb áll. (A nagy szavak körútján) Az irónia persze nemcsak ilyen elutasító lehet, hanem a hiányt és a vant összebékítő is (Engedje meg, hogy bemutassam!, Sejhaj). Végül is a fiatal Utassy József komolyan vesz és következetesen érvényesít egy olyan költőszerepet, amelyet akkor még inkább csak nagy hagyományú­ nak s nem „hagyományosnak” tekintettek. Nem a forradalmárköltő-szerepre kérdez rá, hanem a világra, s nem a szerepet tekinti megjavítandónak, ha­ nem a világot. S hogy ezt a meggyőződését nemzedékének tömegei osztották, arra a legjobb példa a Z úg Március már említett fogadtatása. Ez a költői alapmagatartás nem módosul a következő években sem. Mó­ dosul viszont a színvonal: a hatvanas-hetvenes évek fordulóján sorra szület­ nek a nagy versek. Utassy beérkezik, s akkor is így van ez, ha az irodalompolitika erről sokáig nem óhajtott tudomást venni. A Csillagok árvája kötet 1972-ben készen volt, de csak öt évvel később jelent meg. Egyértelműnek mondható kritikai sikert akkor sem aratott, pedig ma még bizonyosabb, mint akkor: a hetvenes évek egyik kiemelkedően egységes szemléletű és szín­ vonalú könyve. 47 �Utassy kezdettől fogva tudta, hogy az ember veszélyeztetettsége és helyt­ állása egymást feltételező és értelmező tények. Indulásakor azonban a veszélyeket elháríthatóbbnak, a helytállást felhőtlenebbnek látta. A versek lírai hősének jelenidejét meghatározóan motiválta ugyan a múlt, de a jelen hangsúlyosan jövőtudatos volt. A költő alapmagatartását az enyém a világ, az enyém lehet a világ gesztusa határozta meg. Néhány év múltával az ele­ mi veszélyeztetettségérzés bevonult a hétköznapokba, egyre jobban roncsolta az elképzeléseket, a helytállás már nemcsak etikai elhatározás, de minden­ napos harc lett. A jövő jelenné vált, de nem az elképzelt jövő nyomult be a jelenbe, hanem a jelen vesztette el a maga belátható távlatait. Ebben a léthelyzetben a múlt is egyre jobban determinálja a jelent, szinte rádöbbenésszerűen erősödik fel a gondolat, hogy a múlt eseményei már magukban hordozták a jelent. A motívumok és a képek szintjén ezt nagy erővel fejezi ki a természetkép módosulása. A korai versek elementáris erejű március- és ifjúságképét, ezt a tavaszi hangoltságú világot nem a termő nyár váltja fel, hanem az ősz, s nem a be­ takarítást, hanem az elmúlást hozó elsősorban. Cikluscím is az, hogy Ősz­ világ. Az első kötet ősz- és télképzete inkább a történelmi félmúltra utalt, az Őszvilág azonban már a jelen júdás ideje. Benne van, s nem is hangsúlytalanul az őszképzetben már ekkor - 28-30 évesen! - az elmúlás gongolata is, de hangsúlyosabb az Em ber az őszben hitfogyatkozása, s a vele szembeállított, alkut nem vállaló erkölcsi helytállás parancsa. A prométeuszi ember az eszmény a Csillagra zárt egek alatt. Itt, e csillagra zárt egek alatt, hol csak a cellám lenne tágabb, Kímélj a kaukázusi kíntól: Huszadik Század! Kímélet nincs, hiába a könyörgés. Megoldásnak tűnhetne ilyenkor a me­ nekülés is az adott jelenből, de Utassy nem képes erre. Úgy tudja, hogy mérni a mérhetetlenséget nem marad más - csak az ének: ki csillagról csillagra száll. Az ének számára nem menekülés, hanem helytállás, amely egyre dráma­ ibb feszültségű helyzeteket teremt. Most már nem azt mondja a költő, hogy enyém a világ, hanem azt, hogy a világé vagyok, a tieteké, sorsom elől nem menekülhetek, fölfeszülök a keresztre. Az írás keresztjére fölfe­ szülve, megváltva és megváltódva olyan versek sora születik, amelyek az élet legalapvetőbb kérdéseire adnak drámát kibontó és feloldó választ. A Magyarország!, a Tengerlátó, a Pohárköszöntő, az Akár a szarvasok - ezek a himnikus áradású művek a költői világ tartópillérei. Utassy Józsefet - hol kimondva, hol csak sejtetve - olykor túlságosan egyszerű és egysíkú, hagyományos szemléletű és eszköztárú, egyoldalúan közéleti költőnek tekintik egyesek. Pedig világképének elemzése azonnal megcáfolja e bírálatokat. Utassy szemlélete összetett, dialektikus, s ez nemcsak azt jelenti, hogy meglátja a dolgok színét és fonákját, a születőben az elmúlót például, hanem azt is, hogy meglátja a dolgok rétegzettségét is. Perdöntő ebből a szempontból a műveiből kibontakozó emberkép. Felfogá­ sa szerint az emberiét alapvetően hármas rétegzettségű: a személyiséglét, a magyarságlét és az emberiséglét hálórendszerében működő. A kötet egésze 48 �sugározza ezt a szemléletet, s kitüntetetten például az előbb említett ver­ sek. Némileg sarkítottan fogalmazva a Tengerlátó elsősorban a személyiség­ lét, a Magyarország! a magyarságlét, a Pohárköszöntő az emberiséglét köl­ teménye, de természetesen mindegyikben ott bujkál mindegyik réteg. Olykor épp egymásrautaltságuk válik lényegivé, mint a Pohárköszöntőben: egy árva mondatot ragyogj csak: EM B ER N EK M AGYART, M A G Y A R N A K E M B E R IT ! vagy a Szemfedő föld látomásában: Csillagok árvája, Ember, figyelsz?! Őst keresel és apádra se lelsz. Szív dobol így vagy a temető dong? Tenger nép volt az őssejtig ősöd! Magyar vagy, mert lengyel a lengyel, mongol a mongol és dán a dán. Intsen partjához, s mosson a tenger tisztító, nagy tüzek hajnalán! Az ember a maga emberlétére, annak összetettségére, s a maga kicsinyes­ ségében is hatalmas voltára két ősi szimbólummal szembesülve döbbenhet rá. A csillag és a tenger ez a k ét szimbólum. Az ember a csillagok árvája, de tengerlátó. Parányi, de mégis hatalmas. Végtelen, de mégis határolt. Miként a csillag, amely számunkra elérhetetlen messzeségből ragyog, de ott, ahol van, belátható és megismerhető világ, bár az ember arányaihoz képest ha­ talmas. Sok fényévnyi távolból viszont csak parányi pont az ember szemé­ ben, s az ember lesz a hatalmas, aki ezt az egészet láthatja és értheti. Az ember, aki a tenger partjára jut, ahol . . . rőt rongyait a partra kiadta, és felöltöztetett az Isten, felöltöztetett a Napba. A percnyi lét, ez a határolt végtelenség tehát nemcsak tragikus, de fen­ séges is. Minden érték ezt növeli: a szerelem is, a család is, a barátság is, az elődök erőt adó példája is. Nincs külön kisvilág és nagyvilág, nincse­ nek külön köznapi dolgok és rendkívüliek, minden eggyé olvad az élet meg­ ismételhetetlen varázslatában. A fiatal férfi képzetvilágába korán benyomult az őszvilág többrétűen kibontott élményköre, de vélhettük, jó időre elég is lesz ennyi a személyi­ séglét ellentmondásaiból. Közbeszólt azonban az életrajz, amely az Utassyhoz hasonló költőtípusok esetén közvetlenebbül is befolyásolhatja a művet. A tenger partjáról sokfelé vezethetett volna út, de ki gondolta volna, hogy az Utassy József számára kijelölt épp a „pokolba” vezet. Pokolból jövet mondja címével is a következő kötet (1981), s hangsúlyos első ciklusa, az Ezüst rablánc pontosan értelmezi is ezt a címet. A súlyos betegség, a fizikai 49 �és főleg a szellemi elmúlással való kényszerű számvetés egy időre minden más fölé nő. A poklot járva lírai művek alig születhetnek, s ami mégis, az szinte egyetlen kiáltás vagy kijelentés a lét mélységeibe vetett ember méltat­ lan állapotáról. Önnön állapotának kritikus, önironikus megjelenítése már ko­ rán megfigyelhető volt Utassynál. A „szeptemberedek” , varjuhodok” kife­ jezések is ezt példázták. Ez az önmegjelenítő, a kegyetlenségig őszinte szán­ dék most felerősödik: úgy dől belőlem a dögszag, mint egy felakasztott kutyából. Így kezdődik a kötet, s folytatódik a „megőszült magzat” állapotrajzával, A ki maga elé mered, aki fél már magától, „szinte halálra váltan” , s akinek ki kell kiáltania: „jogom van, / jogom: / a természetes halálhoz” (Halál úr!). Az élménykor legnagyobb erejű összegzése a kötetnek címet adó vers, a Pokolból jövet, amely a maga dalformájával pontos ritmusával igazolja, hogy a költő szava valóban „csillagfegyelmű ének” , de azt is, hogy ez a fe­ gyelem emberfeletti erőfeszítést követel: Jövök a pokolból, kór tüze ragyogtat, megettem egy mázsa gyógyszert, mégsem enyhül kínom. Jövök a pokolból, immáron öt éve úgy járok én oda, mintha otthonomba mennék. Otthonomba, végleg tébolydába zárva: ments meg engem, ifjúságom, te egyetlen, árva. Ebben a léthelyzetben különösen fontossá válik a szerelem, mint az egyik legelemibb emberi kapcsolatrendszer, valamint az ifjúságnak, a gyerekkor­ nak nemcsak jelképesen, de tényszerű emlékrendszerében való felidézése (Bükkszenterzsébet-cik lus). Különösen fontos lesz a költészet, mint az önazo­ nosságnak, az önértékelésnek közege. A világ lezárhatatlanul bonyolult vol­ tának felismerése átsugárzik a költészet értelmezésére is. A magyar társada­ lom és az életrajz változásai egyidőben és egyirányban befolyásolják a köl­ tőt: a közéletiségnél nagyobb hangsúlyt kap a közemberség : a személyiség­ lét. A költőiét is ellentétekkel meghatározhatóvá válik: „ne száműzzetek a dalba” - „furcsa tömlöc ám az ének, / rabja vagy, de mégse véd meg” ( Szélkiáltó). S a pozitív értékű életfogódzók mellett megjelenik már itt egy olyan cik­ lus, amelyik a világhoz való ironikus-groteszk viszonyt fogalmazza meg: a Hungária Kávéház. 50 �A következő könyv, a Ragadozó föld (1987) folytatja a Hungária K ávé­ ház verseit és versszilánkjait. E lassan önálló kötetté bővülő ciklus darab­ jai többnyire rendkívül tömör, epigrammaszerű darabokból állnak, s bennük a nyelvi játéknak, a humornak, a szatírának jut nagy szerep. Kettős jelen­ téskörben is. Egyrészt a pokolból kivezető út jelzőkövei ezek a darabok, másrészt az onnan kijutott ember világszemléletéről tudósítanak. A Hungá­ ria Kávéház mai életünk színtere lesz, megtörténik itt is minden, ami az országban. Nemcsak az irodalmi élet érdekes tehát itt, hanem minden azzá válik, ami a költőt foglalkoztatja. S az irodalmi életen keresztül is az em­ berről és a társadalomról van szó. Mint például a Prognózisban: „Laptölte. / Pilinszky versfogyatkozása. / Kötetem / saját bőrömbe köttetem.” Vagy Te szalmalángész!: „Hova hamuhodsz, / hirtelenként? Ráérsz.” A Ragadozó föld nemcsak hangoltságával rímel a Júdás időre. Tartalmi­ lag is: íme ez a tér és ez az idő adatott számunkra. Elárul bennünket az idő, magába morzsol a föld: Hiába hajtod tenyeredbe fő d : nem tűnődheted porrá az időt. Testeddel vagy a Földnek adósa, s úgy meredsz rá, mint ragadozóra. Az őszvilág korai élménye, a kényszerű pokoljárás után most érinti meg ele­ mi erővel a költőt a természetes elmúlás döbbenete is. A költő elsődleges, gondja azonban nem az emberi lét mindenkori bebatároltsága, hanem a ter­ mészetes halálhoz vezető természetes emberi létezés joga, s e jog megvalósí­ tásának számtalan akadálya. A természetes emberi lét számára alkotó, értel­ mes létezést jelent. A kötet talán legnagyobb versében, a Tankban a költő és a „tank” , azaz az emberérdekű és az emberellenes erők párbeszédében változatlanul vállalja a prométeuszi sorsot Az Ember Fia: Minek e vágta, mondd, miért, miért?! - Csalogány tollad sercegése sért, fülemet sérti, hát ezért, ezért! Már a hordában, amíg a mammut verme éjeién vérében aludt: ellenem virrasztottál, ne lopjak, fényesítettél csillagot, holdat, és nyüszítetted, sírtad, makogtad, hogy itt rabolnak, hogy itt rabolnak! - Néhai nóta valami módon mégiscsak mai, vadonatódon, és az is lesz, míg világ a világ, de én ellened, csillagod iránt énekelek itt, zengem, ami bánt! hiába hurcolsz héthatáron át! V ASY G É Z A 51 �ablak Egy honi turistáról Fiatal hang h ív: Kolumbán Miklós, Pesten jár, üljünk le, ismerkedjünk meg. Találkahely a legendás focinevű : Santos. A ddig van időm tűnődni: K o ­ lumbán Miklós miért Nicholas Kolumban. Miért kell lefordítani a verseit, ha lő maga kitünően beszéli a magyart (pár évvel e zelőtt már fordítottam tőle), dicsérendő avagy elítélendő-e ez a „nyelvelhagyás” . A találkozás válasz és kérdés, rövid és talányos. Szép formájú angol nyelvű könyvével ajándékoz meg: Reception at the Mongolian Embassy (Foga­ d á s a Mongol Nagykövetségen). Elmondja, hogy 1956 óta, amikor az országot elhagyta majdnem húszéve­ sen, az idegen nyelvi közegben elbizonytalanodott a magyar gondolkodása. A ki angolul álmodik, annak nem szabad más nyelvet választania költői pil­ lanatai rögzítéséhez! Nem a magyar gyökerek elszakítása ez sokkal inkább a lehetőségek és realitások felismerése. Könyve első és harmadik ciklusa a saját verseit tartalmazza, középütt, mintegy saját művészetének melegébe zárva, Csoóri Sándor és Horváth E le­ mér verseinek fordítása. Fölmutatás és misszió. Az irodalmi emigráció egyik legfontosabb (ám egy­ általán nem kötelező!) feladata-lehetősége a magyarországi irodalom meg­ ismertetése, „b ecsatlakoztatása” a befogadói ország irodalmi tudatába. Szi­ szifuszi munka, melyet újra és újra lehet (kell) kezdeni, de nem értelmetlen mégsem talán. (Nem fölösleges megjegyeznünk itt: költőnk 1982-ben a XX. századi magyar költészet fordításantológiáját jelentette meg, 19 83-ban pedig Csoóri Sándor válogatott műveinek fordításában/kiadásában jeleskedett.) Kolumbán Miklós, bár angol nyelven n yújtja olvasói felé költői munká­ it, nem szakadt el Magyarországtól, a magyarságtudat számára lehetséges formáitól. Az idegen (nekünk idegen!) nyelvre hangszerelt versek nosztalgiával teltebbek a nyugati magyar irodalom hasonló munkáihoz hasonlítva, többször és erősebb kontúrokkal bukkannak fel bennük Magyarország, a magyarorszá­ gi barátságok motívumai, az emigráns „ világturistaság” ellenpontjaiként. Nicholas Kolumbant a N ew Yersey művészeti tanács az 1984-8 5-ös év költészeti díjával tüntette ki. Fontosnak gondolom, hogy mi se veszítsük el szemünk elöl a furcsa, magányos írót. Z A L Á N TIB O R P. S. Miklós, ha majd ezt olvasod: A Santosban, tízkor, valamelyik délelőtt; lassan kirakják a teraszra az asztalokat is ... 52 péntek �N IC H O L A S K O L U M B A N Rezümé Nicholas Kolumban, született és nevelkedett Magyarországon. Am ikor a háború mocska Erd ély csúcsaiig felcsapott, szülei tizennégy bőrönddel elmenekültek, odahagyva értékeiket: a két marcipán-szerető kecskét és Juditot, a szelíd lovat. R eute-ban növekedett tovább, kis osztrák faluban, a német front mellett. Miközben a felnőttek buzgón építgették az óvóhelyeket és mézpótlókkal kísérleteztek, ő osztrák iskolába járt, hóról tanult meg dialektusokról és még marmeládékról tanult. A falusi órásmester arany-lánya, alig tizenévesen, szeretkezni akart vele, de ellökte őt az éretlen nagy gyerek, aki akkor volt. A tirolit folyékonyan beszélte, ám apja vezényletével - gyermek és szülők visszatértek Magyarországra. Tíz évet töltött ott, mire befejezte a matematikával agyonterhelt főiskolát, kétszer is szerelembe esett, mindkétszer víz közelében. Amikor újra lőni kezdtek, egy kád mögé rejtőzött el. Hamarosan Ausztria felé zötyögött vele a vonat. Levelek jöttek aztán, sok levél s ő a Tiger Légitársaság gépén Amerikába repült. A kockázatos vállalkozás 32 órába és számtalan megállásba került. E gy ideig Camp Kilmerben maradt. tojásrántottán gömbölyödött, dzsemen és valódi mézen. Most tanít. Olyan ő is aki szereti zokni nélkül fürdetni a kutyáját és hagyja, hogy a lábujjait játékegérnek nézze. 53 �A turista Szédeleg a Váci utcán a -kirakatok fényét elnyeli poros cipője ugyanazokat a könyveket látja minden kirakatban ül a Zserbó előtt pepsi-ernyő alatt mogyorófagylaltja akár a barna hó lassan olvad később hallgatja hogyan fortyog a gyomra bélhurut bizony - budapesti örökség s már nem tudja mit egyen még a főtt halba is belefájdul egyetlen orvos címét sem tudja nézdeli a nőket - mellükön a derengő gombokat szobájához nincsen kulcsa amíg alszik bőröndjével támasztja be az ajtót pólója verejtékben ázik mindegy még hordja másnap is - könnyű vért a nap ellen vaksi szeme megtelik a buszok mérges füstjével képeslapokat címezget az ágyban lassan megperzselődik emlékezete mintha újra és újra cigarettára gyújtana egykedvűen nézi a régi naptárt a falon melyen a Kommunista Donald Kacsa feszít kecsesen 54 �Budapest A Duna fölött, bérelt szobában. M adarak fenyegető képe. Bagoly vagy sirály kiált, sűrű vörösborokat iszom, gyenge gyomornak éppen elég. Beleim alig megterhelendő, sovány sonkát eszem óvakodva. Idegen vagyok aki beszéli a nyelvet de megszokások kövein botladozik. Csak némi beszélgetést! ennyi erővel Londonban is lehetnék. Kortesbeszédet tartok magamnak, dicsérem harcsabajszomat. Ingem hivalkodó, soha nem gyűrődik nem úgy, mint a hangulatom. Nézem a metró felé rohanó szappanfehér nőket. Kemény-fenekűek, a magas sarkú cipőkben minden lépésnél remeg a lábuk - aszpikon a fény. M íg lezuhanyzom, bezárom a szobámat, azután a kilátásban gyönyörködöm csillogó nyaklánc lebeg a Duna felett. K ivilágított híd feszül a sötétre. A szomszéd szobában két kurva suttog németül, nem gondolják, hogy én is érthetem. Elment a hangos japán, az utolsó vendég. Most ők csókolóznak és pukkan a pezsgősüveg. A Duna fölött, bérelt szobában. 55 �Honi turista Magyarországon Lányom alszik, kis arcát tenyerében tartja. Kant rokona ő, minden gondolatot elölről kitalál. Messzi játszótársak között van most? Vagy ételre gondol, melytől köhögnie kell? Apja locsogására, melyet csak ő nem felejt el? Érthetetlen üzleti fecsegésre a fényes éttermekben? Barátom a konyhájukba kísér, a meghittség ama tanyájára, hol a barátságok táplálkozásban születnek újjá. Az asztal fölött meggy virágzik a kék neonfényben. A magok színe mint az ember fogínye. Kiürítem az edényt míg a vitorlázáson rágódunk idegen ez számomra (a született balkezesnek). Dicsérjük a korcsolyázást, a gázfűtést, az égő kénlapot mit bedugtunk egykoron a zárba dolgok, melyeket hajdani csibészek úgy szerettünk! Barátom arcán sebhely, állátói húzódik orrnyergéig. Rákkal párbajozott valamikor, s egy orvos is besegített. Napbarnítottan nem is rémisztő annyira. Most érkeztem Amerikából és honi turistaként viselkedem — bóklászok Budapest rosszul kövezett utcáin, filmezem a lusta Dunát, mely bágyadtan sütteti magát a nappal, eszébe sincs a dolga, a hidak cementlábait sikálni. Újraélem a gyermekkorom állok a ma is üres telken, lábam mozdul a labdára. Most is elhozom előlük. . . Megérintem a házat, melyben apám fújtatott az élet izzadtság-műhelyében. És megyek és leülök a dokkok alatt a lépcsőre, akár a lehiggadt teenager, a folyót hallgatom: Európát., Soknyelven kavarog, békítené a partjain marakodó nemzeteket. A fénylő sínek közé köpök, a két part közé, melyeken tovagördül a Duna, hadd utazzon el egy részem régi országom valam elyik szegletébe, s maradjon ott, oldódjék fel ott, az én titkos hazámban. Zalán Tibor fordításai 56 �hagyomány B E K E M IH Á L Y A N D R Á S A tragédia vége: a komédia kezdete 8. A Fáraó az önmagáért való individuum megtestesítője. Az egyiptomi úr még nem ébredt rá egészen önnön tudatára, önnön korláta ira, szubjek­ tív értékrendjét magától értetődően objektívnak, mindenkire érvényesnek tartja. Ez még az öntudatlan lét hozománya. A Fáraó még istennek hiszi magát, a paradicsomi isteni lét emléke még igen eleven benne, azért maga is teremteni akar, megpróbálkozik a teremtés utánzásával (Mezei). Istent utá­ nozza: trónuson ülve paranccsal (igével, szóval) építtet (teremt). Azonban dacol vele a halál, a semmi. S míg az Úr ezt a dacot föl sem vette, hiszen birtokában tudta a semmit, addig a Fáraó önnön tagadásával szembesül: a halál vele egyenrangú. A halál, rabszolgája általa is visszafordíthatatlan ha­ lála ébreszti rá az alapvetően naiv, istenülni vágyó individuumot arra. hogy léteznek más, az övétől, merőben eltérő és szubjektíve hasonlóképpen érvényes érdekek, szembesül azzal a ténnyel, hogy mások érdeke, szubjek­ tív célértéke nem azonos az övével, tehát az ő egyetemesnek érzett érdeke csupán egy a sok közül és így teljességgel szubjektív, csak számára érvé­ nyes. Ráébred arra, hogy az ő egyetemesnek érzett léte csupán egy élet a sok közül: tehát ő mégsem isten. Egyúttal szükségszerűen rádöbben arra is, hogy szubjektív illúziót ébresztő hatalma valójában csak szerep. Nem lehet boldog, nem istenülhet, mivel nem ő isteni lény, hanem a tömegek által szentesített státusa, trónja ad jogot az istenültség illúziójára. Isteni státusa véletlen adottság, nem létének szükségszerű attributuma. Hatalmában meg­ nyilvánuló szabadsága valójában nem is szabadság és semmiképpen sem ön­ nön szabadsága, hiszen nem maga alkotta meg önmagát és a hatalmát, nem ő vívta ki a szabadságát, hanem a státusa, a szükségszerűségek véletlen egybejátszása alkotta meg őt, a hatalmát és a „szabadságát” . Nem ura, hanem inkább foglya önmagának. A morálstatisztika érvei, amelyekkel Lucifer ké­ sőbb Á dám morális autonomiáját támadja majd, végső soron a Fáraóra is érvényesek. A Fáraó ezek után nem tehet egyebet: önmaga számolja föl a hatalmát, nagylelkűségével akar naggyá lenni. Olyan nagyságra vágyik, mely nem a státus velejárója. A fentiek után szubjektív értéktudatát azonosítani próbál­ ja a közösség szubjektív értéktudatával, hiszen ez tűnik számára most ob­ jektív adottságnak. Az önzetlen önzés (Sellye) álláspontjára helyezkedik. Miltiádesz az altruista egoizmus megtestesítője: a közösségben és a közös­ ség által a közösségnek, de önmagáért kíván „nagy ember” lenni. A Fáraó 57 �magáért és magának, Miltiádesz mások nak, bár magáért cselekszik. A Fáraó az önmagáért való egoizmus tiszta képlete, Miltiádesz azonban az önzetlen önzésé. Ádám logikusan választja most ezt az utóbbi lehetőséget. A közös­ ségi lét az ember egyik lehetősége visszanyerni a Paradicsomot, hiszen az egyén a közösségben való léte által egész önmagát próbálja megvalósítani, a közösségben összegződő teljességet magáévá tenni. Az egyén minden más egyénben azzal szembesül, ami nem önmaga, ami önmagának (részleges) tagadása, és ami a tagadottat, az egyént visszairányítja önmagához: kiteljesí­ ti. Egyének összességében, a közösségben ez a tagadás összegződik - ennél­ fogva az egyén kiteljesedése hatványozódik. Miltiádesz azonban „nagy ember” , önmagát ugyan a közösségben, de egy­ úttal a közösség fölé emelkedve, abból kilépve képes megvalósítani. Nagy ember, aki a közösség szolgálatában is a közösségnek cselekszik ugyan, de önmagáért. Elvegyül és kiválik, nem olvad be. Szubjektív értéktudatát a közösségi értéktudathoz látszik igazítani, vállalja a közösség célját - a baj akkor kezdődik, amikor a közösségi cél maga is igen szubjektívnek bizonyul, amikor bebizonyosodik, hogy valójában nem valóságos közösségről, hanem képzeletbeliről van szó: tömegről. És itt maga a tömeg is tömegellenes (Bretter). Hiszen végül a mindenkori győztes, az istenülő „nagy ember” el­ len fordul, mivel annak a nagysága önnön hiányaira, korlátozottságára éb­ reszti rá, hiányérzetet kelt benne, amelytől fél, amellyel képtelen szembe­ nézni. Cornelius Nepos írja, hogy Athén népe végül is azért gyilkoltatja meg Miltiádeszt, mert attól félt, hogy uralma elhatalmasodhat, tehát félté­ kenységből, önnön tehetetlenségérzetétől hajtva. Az önnön gyávaságától félő tömeg „hajlamosabb volt egy ártatlant sújtani, mint tovább félelemben él­ ni” . (Nepos, 16.) Madách maga írja: „Csak láncot érdemel a csőcselék, Mely érzi, ,hogy te születtél urául, K i nemesb vagy, mint ők összegezve, S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék.” Ádám újabb lehetősége: Róma, a hedonizmus, az istennélküliség vegeta­ tív ösztönléte, a „kollektív individualizmus” . Egyiptomban még a mindenki egyért, Athénban az egy mindenkiért, Rómában pedig a mindenki magáért életelv az uralkodó. Róma nem más, mint a percnyi kéjvágy apoteózisa, a teljes értéktudatvesztés és ezzel együtt a hősi magatartás devalvációja, a perc édeskés csömöre, a képzeletbeliségére ébredt tömeg döbbent széthullá­ sa: egy kisebb szakadék pereme: „Széthullik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár a békés lakók közt.” Ádám ezúttal a paradicsomi teljességet a túlhajtott ösztönösségben, a bű­ nös öntudatlanságban keresi. Ám Lucifer már nem enged: az ember immár képtelen visszatérni az öntudatlanságba. Hiába próbálja megvesztegetni Lu­ cifert, hiába enyeleg Rómában maga az ördög is - önnön (végességének) tu­ data minduntalan a valóságra ébreszti rá Ádámot percnyi lázas önmegfeledkezéseiből. Mámora nem a teljességé, hanem a percnyi önkívületé. Immár képtelen kiszabadulni Lucifer ellenőrzése alól. Római Évája is már csupán 58 �az ösztönök, a test kéjét nyújthatja számára, a lélek Édenét, a szerelem tel­ jességét viszont nem. „Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak” - panaszolja Ádám. Az egyén ebben a közösen vállalt individualitásban végtelenül magányos­ sá válik. Ádám újabb Paradicsomot veszít el. Nem tehet mást: lemond nagy emberi ambícióról, és önmagát maradéktalanul a közösségnek rendeli alá. Péter apostol most a testvériségben és a szeretetben jelöli meg a köve­ tendő eszmét: a közösségi létnek való feltétlen álárendelődésben. Tankréd a maga szubjektív értéktudatát - Miltiádesszel ellentétben: maradéktalanul - a közösségi értéktudatnak veti alá, annak az eszmének „testvérileg mely egy célhoz csatol” . Tankréd már „úszója, nem vezére” a kor folyamának, ő már teljesen és önfeladóan altruista. Így véli föllelni szabadságát. Itt már az „egy mindenkiért” elv tisztán érvényesül (nem úgy mint Athénban, ahol némiképpen ötvöződik a „mindenki egyért” elvvel). Tankréd a határozottan artikulált, meggyőzően biztos értékrenddel bíró és ezért közösségi mivoltában hitelesnek llátszó közösség kinyilvánított céljai­ nak egyéniségét is alávetve próbálkozik meg az önmegvalósítással. Ám B i­ záncban az erőszakos é s türelmetlen közösségi értéktudat fanatikus intéz­ ménnyé kövül, megszülve önnön belső ellentmondásait. „Szabadságnak való­ ban nincsen híja a bizánci világban, de Ádám megborzad, amikor ezt a sza­ badságot látja. Mert, ha az emberi érzület magában hordja az erkölcsi tör­ vényt és a hit az igazságot, akkor felszabadul mindenfajta hit és minden­ fajta érzület, tehát a gyűlölet is, nemcsak a szeretet, s a gyűlölet épp úgy magában hordja igazolását, mint a (Madách szemében) értéktelen aszkézis vagy a kicsapongás. Akkor a babonát semmi sem különbözteti meg az igaz hittől. Figyeljük meg: ebben a színben mindenki i gazolni tudja álláspont­ ját, tetteit vagy életmódját.” (Barta, 132.) A bizánci közösség egy közösségi szubjektív célértéket intézményesít, nem számolva önnön szükségszerűségei­ vel. Önmaga tagadásába ütközve azonban belső ellentmondásai felszámol­ ják, értékrendje összeomlik, magával sodorva az egyéni értékrendet is. Az egyén ezzel a közösséggel együtt megsemmisül. Az újonnan kialakult anarchiában Ádám egyedüli lehetősége az, hogy önnön identitását mindenáron megvédelmezze. Az első prágai szín mintha Rómát idézné föl, de azzal a lényeges különbséggel, hogy Kepler már nem vállalja a posványt, nem vállal közösséget az ösztönlétbe fulladó közösség­ gel - csupán látszólag. Kepler abban több mint Sergiolus, hogy az ösztönösség helyett a rációit választja: a szellemi önvédő fölülemelkedést, a szelle­ mi autonómiát. Az anyagi, földi valóság v égképpen kiábrándította Ádámot, ezúttal „magasabb körökbe” vágyik. Ehhez azonban Kepler megalkudni kénytelen, a közösségben él, látszólag a közösségért, hiszen kiszolgálja azt. de szellemileg szembenáll ezzel ,a közösséggel, amelyet szellemi fölénye tu­ datában megvetően lenéz. Itt már szó sem lehet arról, hogy önmagát aláren­ delje a tömegnek. Megalkuszik azzal - önmagáért. Önmaga szabadságáért. Most már nem is igyekszik szubjektív értéktudatát a közösség (negatív) ér­ téktudatához igazítani, hanem a maga szellemi közegében próbálja meg azt hitelesíteni. A teljesség, a Paradicsom, a vágy, „e kínos szent örökség / Mit egekből nyert a dőre ember” ezúttal a szellemi individualizmusban lát­ 59 �szik teljesülni, abban a szellemi autonómiában, mely dacolni látszik a tö­ meggel, de amely - mintegy az űrbéli konklúzió előlegezéseként - végül kénytelen megalkudni a salakkal, a szükségszerűséggel. „A reális piszok­ nak ebben az áradatában Ádám égi tisztasága lesz irreálissá; azzal hogy hátat fordít a földnek sokkal inkább kénytelen bepiszkolni önmagát meg­ alkuvásaival, mint amikor föld i célért harcolt.” (Barta, 134.) Kepler megal­ kuszik a tömeggel önmagáért, de ez az alku végzetesen kompromittálja őt meg értéktudatát, és így érvényteleníti azt. Danton ezzel szemben önmagával alkuszik meg közösségnek látszó tömegért. „Nem gondolok nevemmel, legyen átkos, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza l egyen nagy és szabad.” D e akit a „végzés” vezet, az végül önmagával kerül szembe. Danton Tankréddal ellentétben: tudatosan lemond természetes önmagáról. Szub­ jektív értékrendje valójában nem azonos a közösségnek vélt tömeg szubjek­ tív értékrendjével, mégis igyekszik alárendelni az előbbit ez utóbbinak, mely racionálisan is igazoltnak tűnik számára. Megalkuszik hát önmagával. Amikor azonban végül törvényszerűen fölébred természetes önigénye, teljes­ ségvágya, amelyet éppen egy arisztokrata nő szerelme kelt föl benne, akkor szembekerül a tömeggé vedlő közösséggel. Eszmélő önérzetét, teljességvágyát könyörtelenül elsöpri a „végzés” : a nőt megölik, hiába ragaszkodna hozzá Danton. A megalkuvás eltorzítja teljességeszményét: a szerelemgerjesztő arisztokrata nő helyébe „gerjedt pórnő” (lép ebben a vízióban. A megalkuvó, az önmaga vágyaival alkut kötő Dantonnak ezzel a vulgáris alteregóval kel­ lene beérnie. Így aztán lábadozó vágyaiért életével fizet maga is. Az alku az önigényét kompromittálja, az alku fölmondásáért pedig életével kell fi­ zetnie. Danton önmagával, önnön teljességeszményével alkuszik meg, Kepler a közösséggel köt alkut. Kepler esetében az „egy önmagáért” , a Dantonéban pedig az ,„egy mindenkiért” elv csupán alkuval érvényesül. Márpedig az al­ ku kompromittálja az embert, a vágyait, érvényteleníti szabadságát. A hi­ teles szabadság nem tűri meg az átmeneti kompromisszumokat sem. Érvényesíteni kell hát a természetes ént! A londoni próba annak a tanul­ ságnak a következménye, hogy sem a titáni individualizmus, sem a tankrédimiltiádeszi öntudatlan megalkuvást, sem a racionális-tudatos kepleri-dantoni kompromisszum nem igazi lehetőség. A bizánci próba kudarca Ádámot viszszairányítja önmagához, a prágai- párizsi próba tanulsága pedig az, hogy az önérdek párosuljon megnemalkuvással. E tanulságot azonban csupán egy racionálisan artikulálódott valódi közös­ ség képes érvényesíteni, amelynek alapelve a kollektív individualizmus: min­ denki egymással önmagáért. Szemben Róma önző és ösztönös közös indivi­ dualizmusával, a londoni szín egy ésszerű rendbe, a szabadverseny kapitaliz­ musába szerveződött közösséget jelenít meg. A kepleri próba kudarca után bebizonyosodott a tudás, az igazság viszonylagossága. Így Londonban az egyéni szubjektív érdekek kölcsönös tisztelete válik közösen elfogadott ér­ tékké. Mindenkinek igaza van, minden egyén szabad, önmegvalósítási szán­ dékát jogok szavatolják. Ám ha mindenkinek egyformán igaza van, akkor valójában senkinek sincsen igaza, ha mindenkinek joga van -a teljességre, akkor tulajdonképpen senkinek sincsen. Minden viszonylagossá válik, és így 60 �megszűnik az abszolutum esélye. Londonban kiporciózzák a szabadságot és a teljességet. Viszonylagossá és így semmissé válik az igazság, a szabadság és a teljesség. Londonban Ádám kénytelen (lemondani önmagáról. A londoni közösség tagjai közös alkut kötnek egymással, mindenkire egyformán érvényes komp­ romisszummal fölparcellázzák a szabadságot. Ám nyomban fölrémlenek a riasztó távlatok: a szabadságporció egyre csökken, a teljességparcella egyre szűkül. A teljességet „föltrancsírozó” társadalom maga is széthullik, atom­ jaira bomlik. Az ég egy-egy kisajátított foszlányának birtokában a maguk zsebkendőnyi teljességében az emberek elszigetelődnek, elidegenednek egy­ mástól. A közösség pedig széthullik végül, megsemmisíti: érvényteleníti ön­ magát. Egyetlen abszolútum marad csupán: az objektív cél, a fizikai lét fenntar­ tása. És Madách saját, londoni korából a távlatokat fürkészve a következő színekben levonja a tanulságot. Ádámot, jelenkora elidegenedőben levő em­ berét vegytiszta lényegére bontja, és a következő színekben az ádámi elfojt­ hatatlan teljességvágy, az abszolútumigény absztrakcióit, elméleti modelljeit állítja föl. A Falanszter az abszolút racionális kollektív értékrend, a „réligion d’utile” (Rousselot) elvont képe. Az egyéni és a közösségi szubjektív értékeket teljes­ séggel fölszámoló, önmagát pusztán objektív céljaira, „a megélhetésre” sor­ vasztó közösségé, a mindenki másokért kötelességét megszabó individuális kollektivitásé. Önnön objektív céljaival azonosként ez az egyedüli és igazán valós közösség, amely már nem keres magának önmaga immanens célja el­ len, önpusztító történelmi feladatokat. De éppen ebben az önmagát racioná­ lisan redukáló közösségben veszti el végképpen érvényességét maga a ráció. Ebben a szubjektív célokat kizáró közösségben hiányzik a teljesség, mint le­ hetőség, hiányzik tehát az adottságok és a lehetőségek közti, áthidalásra kény­ szerítő luciferi űr. Az abszolút ésszerű (hipotetikus) társadalomban éppen a rációnak nincsen semmi keresnivalója. Lám, éppen azok létének érvényét sem­ misíti meg a falanszteri rend, akik lényegében az emberi tudat és öntudat kiteljesítésének szentelték életüket: Plátonét, Michelangelóét, Lutherét (Mezei). A Falanszterben a gyerekek nem élhetik át a maguk Paradicsomát, nem erő­ sítheti föl bennük az Éden emlékét az anyai gondviselés, így az abszolút ra­ cionális rend csírájában elfojtja a teljességvágyat, egyáltalán mindenféle vá­ gyat. Őrjítő ez az ellentmondás: az ember saját és sajátos birtokaként, ön­ nön öntudatos létének garanciájaként, emberi mivoltának attributumaként fölismert rációnak végső hozadéka éppen emberi mivoltának fölfüggesztése. Nem csoda, hogy Ádám riadtan menekül. Abszolútumvágyát nem érvénye­ síti az abszolút ésszerűség. Nem véletlen, hogy a Falanszter után az űrjelenet nem más, mint a vá­ gyak abszolutizálásának, a szükségszerűségekkel nem számoló, abszolutizált egyéni szubjektív értékrend absztrakciója, a H éraklészben (Férfi és nő), meg Keplerben munkáló szellemivé sóvárgás vegytiszta párlata. Az űrjelenet mintha a fichtei Én-Szellem párbeszéd illusztrációja lenne, azé a dialógusé, amelynek során a fichtei Szellem luciferi módon, elméletileg vitathatatlanul bebizonyítja, hogy az ember valójában szabad, teljesen szabad, semmi sem köti, hiszen a világ csak az emberi képzelet terméke. Lucifer ha­ sonlóképpen akarja szabaddá tenni Ádámot az űrben: megnyerni őt a sem­ 61 �minek, és elveszejteni. Ám a fichtei Én nyomban fölismeri azt a csapdát, amelyre Ádámot a Földszellem figyelmezteti: ez a teljes szabadság, a szelle­ mivé szublimálódás az embernek önmagától való megszabadítását is jelenti, tehát aligha lehet emberi lehetőségnek tekinteni. Az űrben Ádám először szembesül tudatosan önnmaga alakot öltött véges­ ségével: halálával. Ebben a halálban most még nem lát lehetőséget önma­ ga számára (mint majd később a szakadék peremén), a halál ezúttal a létét determináló szükségszerűség megnyilatkozása. Ádám rádöbben, hogy nem csu­ pán a létét, hanem a céljait is a szükségszerűség determinálja, így hát érvé­ nyét veszíti minden szubjektív célja, vágya. Ádám nagyember-ambíciói öszszeomlanak, hiszen hiábavaló minden vágya, szándéka, hiába próbálja önnön belső lényét kiteljesíteni, mert végül mégis a szükségszerűség teljesedik ki benne, a szükségszerűség szabja meg léte célját: „a cél, halál” . Ádám immár nem tehet egyebet, megszemléli önnön racionális szükségle­ teire csupaszított önmagát, a „korcs alakot” , a „torzképét” , az eszkimót, amelynek (aligha mondható már, hogy: akinek) egyetlen valóban cáfolhatatlanul ésszerű célja: a megélhetés: Istenei csupán az állati önfenntartás bálvá­ nyai. Öntudatlan ösztönlét ez is, de mennyire különbözik a paradicsomi lét­ től! Sőt még a rómaira sem emlékeztet, mivel ebből a létből végképpen hiány­ zik a Paradicsom emléke, meg a vágya. „Mindig az állat első bennetek, És midőn ezt el bírád csitítni, Eszmél az ember, hogy nagy-nagy gőgösen Megvesse azt, mi első lényege.” - oktatja ki Lucifer Ádámot. És a luciferi érv valóban cáfolhatatlannak látszik. Ez lenne hát a végső igazság? Az ember léte? Az Isten és a Paradicsom nélküli vegetálás? „Pontosan tudom, hogy mitől menekülök, de azt nem, hogy mit keresek” (Montaigne) 9. Az ember - maga Ádám is - a teljesség Lehetőségét a lehetőségek tel­ jességében igyekszik föllelni. Azonban a lehetőségek világának tágulása és egyben a szaporodó választások kudarcai mindinkább saját végességére, sa­ ját behatároltságára ébresztik rá. A mindegyre tudatosító végesség pedig a lélekben lappangó virtuális totalitást a tudat egyre mélyebb régióiba fojtja. A lehetőségek bővülésével arányosan és kérlelhetetlenül tudatosuló végesség ugyanis mind tudatosabb, mind racionálisabb értéktételezéseket követel meg. hiszen egyre inkább a ráció látszik irányadónak a maga közegében. Azonban a lehetőségek számszerű növekedésükkel és racionális belátható­ ságuk tágulásával arányosan mind virtuálisabbakká válnak és így mind viszonylagosabbak lesznek a magúkban hordozott bizonyosságok is. És adott ponton a lehetőségek kiürülnek, megfoghatatlanokká virtualizálódnak, racio­ nalizálható bizonyosságok hiányában pedig az értéktételezések esélye is meg­ szűnik. Végső fokon a ráció megtagadja az éppen általa föltárt lehetőségeket. Így magára marad a ráció, mint önmagának egyetlen bizonyossága: a kételke­ dés. A totális kétely. S a vele járó szorongás. A tér végtelenné ürül: üressé végtelenedik. Az ember feje föl ött az ég, mindenféle ég, kiürül. A totális kétely egyet tesz bizonyossá: hogy nincs sem­ miféle bizonyosságunk. 62 �A homéroszi hősök nem zokognak hős társaik elestén, hanem rövid és mér­ téktartó bánkódás után emberi természetük szükségleteinek megfelelően ét­ kezni és aludni mennek. A hősök meghalnak ugyan, de az élet és legfőkép­ pen a világ az megy tovább (Huxley). Az üres végtelenben minden véges nyomtalanul és tragédiák nélkül tűnik el. Nem rendül bele a világminden­ ség a legnagyobb hős halálába sem, bármilyen fájdalmasan is érintse ez a büszke emberi öntudatot. Semmi sem igazolja, nem teszi hősiessé sem a har­ cot, sem a halált, sem az életet magát. Nincsen vállalható tragédia: Isten el­ rejtőzött. A végtelenség azonos önmagával, s mint ilyen, semmi köze semmiféle tra­ gédiához. A szubjektum tragikusnak érezheti ugyan a maga létét és halálát, de végül rá kell ébrednie arra, hogy valójában önsajnáltató és önáltató tra­ gikumérzése tragikus . Hogy az ember számára igazából a tragédia hiánya a tragikus. „Hiú ember, azt kívánod-é, Hogy a természet rendje felbomoljon, Új üstökös ragyogjon éjeden, Rengjen a föld, egy féreg, ha elvesz - kérdi gúnyosan Lucifer Á dámtól. Meg magától Madáchtól. Ez utóbbi „alighanem ízlelt valamit ab­ ból a kesernyés érzésből, hogy az élet megy tovább, nem áll meg senki ked­ véért, s minden, amit csak a miénknek hittünk, megismétlődik másokban is.” (Barta, 78.) De az emberi bánat egyénre szabott, nincsen olyan emberileg vállalható vi­ lágrend, amely az egyéni sérelmeket, az egyéni fájdalmakat, az egyéni tragé­ diákat orvosolhatná, vagy legalábbis hitelesíthetné. Ahová föllebbezni le­ hetne. „Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad” — írja majd később József Attila. A világnak önmagában véve nincsen célja, így nyilván az embernek sem lehet bensővé tehető, egyetemessége által megnyugtatóan igazolható célja, hi­ szen ez valamely külső, értékként funkcionáló bizonyosságot feltételez. De hát mi lehetne ez a bizonyosság? „Noha az emberben változatlanul munkál a törekvés, hogy egy feltételezett ésszerű világrendbe való beilleszkedéssel oldja meg egyéni léte értelmét, várakozását a tudomány eredményei nem iga­ zolják. Az értelmes világmindenségbe vetett aufklärista bizalom éppúgy il­ lúziónak bizonyult, mint a hite, amely a teremtés kinyilatkoztatott céljaihoz kötötte a földi siralomvölgybe vetett múlandó lényt.” (Gáll Ernő, 217.) A londoni korban élő Madách maga jut arra az elháríthatatlan következte­ tésre, hogy nincs esélyünk az abszolútumra, a teljességre, a teljes emberi élet­ re, sem a Paradicsomra, sem Istenre, hiszen Isten a kiürült ég mögé rejtőzött, nincs cél, nincs értelem, nincs hősi tragédia. (Nem véletlenül mondhatta róla Rousselot, hogy Madách nem más, mint egy „existencialiste avant la lettre” .) „H a másfelől Isten nem létezik, nem lesznek előttünk magatartásunkat szen­ tesítő értékek és előírások. Így hát az értékek fényes birodalmában sem előt­ tünk, sem mögöttünk nincsen számunkra mentség, sem igazolás. Egyedül va­ gyunk könyörtelenül.” (Sartre, 223.) Könyörtelenül? 63 �„Élethez halálon át az ú t” (Madách) 10. Az eszkimó színben Ádám luciferi útjának végére ér. Nincs tovább, nincs több alternatíva, ereje sincsen immár. „N e lássam többé ádáz sorso­ mat: / A hasztalan harcot.” - kéri Lucifertől. Az üressé vált ég alatt most önvizsgálatot, számvetést kell tartania. (Fölriad álmából: teljességvágyából. Éva, a Paradicsom örökös emléke, mélyen alszik mellette. Az álmából ébredő Ádám természetszerűen szembesül a halállal. Nem elő­ ször teszi, de még soha ennyire mélyen. A haláltánc végigkísérte egész útján: az Édenben az önnön végességére figyelmeztető s az örök élet fájától eltiltó kerub, Egyiptomban a múmia, Athénban a nemtők, Rómában a halott, Kons­ tantinápolyban a máglyára menők, a zárda ajtajában álló csontváz, Párizs­ ban a bakó, Londonban pedig az öngyilkosok haláltáncának látomásában. De önnön létének tagadásaként is állandóan, minden színben, minden próba vé­ gén szembesül a semmivel, leginkább az űrben. A luciferi érv az, amely a Tragédia folyamán minduntalan a semmire, a hiányra, a halálra figyelmez­ teti Ádámot. Ő azonban eddig mindig talált erőt magában ahhoz, hogy le­ győzze a semmi kísértését és kiút ként újabb és újabb létlehetőségekkel pró­ bálkozott. Most azonban, útjának és álmának végén, a szakadék p eremén föltárulkozik előtte a semmi teljes mivoltában és alternatíva nélkül. Ádám nem tud több áthidaló lehetőséget, bénultan néz szembe az űrrel, a halállal. Lucifer ekkor viszont már kezd zavarba jönni. Ő , aki Ádámot mindeddig lázadásra ösztönözte, most mintha megfékezni igyekezne Ádám lázadó da­ cát a jelentéktelenségére figyelmezteti őt: „Te eszköz vagy csak, mely fejet hajt” . De Ádám most már Luciferrel is dacol, amúgysem számíthat többé reá, semmit sem vár már tőle, és mást már nem is tehet: dacol tehát a lu­ ciferi érvvel: „Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad” . Ám mire mehet Ádám a maga szabad akaratának dacos, csökönyös hité­ ben - a kiürült ég alatt, szemben az alternatívák hiányával, a semmivel. Lo­ gikusan jut él az önmegsemmisítés végső konklúziójához: a mindenségnek jel és jelentés nélküli részeleme lévén öngyilkosságával nem tenne egyebet, mint cselekedne, és cselekedetével önmaga emelné törvényerőre létének semmisé­ gét bár, amelyen ugyan nem változtathatna, de a cselekedete legalább jelentésessé tenné megsemmisülését. Az öngyilkosság Ádám csökönyös szabadságvágyának utolsó fellobbanása lenne: önnön léte érvényesítésének, a szabad­ ságának és a teljességnek utolsó, valóban hiteles, bár - jobb híján - negatív lehetősége. Isten és Lucifer ellenében. A megnemalkuvás végső, mindent meg­ oldó lehetőségénék tetszik számára az önmegsemmisítés. Véget kell vetni hát a komédiának. Lucifer pedig, mi mást tehetne, lényegéből adódóan és következetesen most is kételkedik, meg tagad: „Ah, vége, vége: mily badar beszéd. Hisz minden perc nem vég s kezdet is?” Lucifer Ádámot már eddig is, az imént, a morálstatisztika érveivel arról igyekezett meggyőzni, hogy léte véletlenszerű, esetleges és jelentéktelen. É r­ vei akkor még nem győzték meg Ádámot. Most meg, amikor már-már betel­ ne a luciferi végzés, Ádám a megsemmisülésbe vetné magát, Lucifer követ­ kezetesen, saját logikájának tehetetlenségi erejénél fogva - önmagának kény­ telen ellentmondani. Ádám jelentéktelen halála semminek sem jelenti a vé­ gét, tehát hősies gesztus önfeláldozása, halála értelmetlen. Nem csupán az 64 �életnek, a halálnak sincsen semmi értelme. Hiszen a halál a szabadsághiány túlzófoka. A kételkedő ráció végül is önmagában, kételkedő önmagában kénytelen kételkedni. És ezzel hallgatólagosan állít, ő maga biztatja életben maradásra Á dámot - bár szótlanul, érvek nélkül, pontosabban negatív érvekkel, a halál értelmetlenségének bizonyításával. Hiszen ha Á dám a szakadékba vetné ma­ gát, Lucifer valójában elvesztené Á dámot és elvesztené az Úrral kötött „fo­ gadását” is. Elvégre az ő hivatása az, és csupán annyi, hogy Ádámnak mind­ untalan fölmutassa a hiányt, az űrt, a semmit, és mindvégig arra vár, hogy Á dám melyik szakadék szélén torpan meg véglegesen. De a szakadékba már nem engedheti bele. Hiszen minden emberi cselekedetet valamilyen hit sarkall. Az öngyilkosság maga is cselekvés, és ebben a cselekedetben - paradox mó­ don - éppen a paradicsomi teljességvágy motiválta hit diadalmaskodna. Luci­ fer győzelme akkor teljes, ha Á dám megáll a szakadék szélén, szembenéz az űrrel, és a lelkét eltölti a semmi, a szorongás. Lucifer diadala a reményte­ lenség, a szakadék peremén való lét. Ám ez a végső, valójában következetlen luciferi érv Ádámnak már nem elég. Önmagában legalábbis nem meggyőző számára. A luciferi érvet a pa­ radicsomi érv teszi teljessé. É va fölébred kábult álmából a szakadék szélén, maga a paradicsomi emlék riad föl személyében. De most már ez sem elég. Éva, a Paradicsom emlékének és vágyának viselője és örök ígérete a Tragé­ dia során egyre inkább elidegenedett Ádámtól, aki most, végső tette küszö­ bén már szinte számba sem veszi őt: „A férfiúnak, e világ urának, Más dolga van, mint hiú enyelgés, Nő azt nem érti s nyűgül van csupán” . Hol van ez már az édeni idillitől, amikor egymás keblén keresték az égi zengzet visszfényét. Ám most, hogy Éva fölébredt kábulatából, Á dám egy kicsit mégis elgyöngűl, jeléül annak, hogy az emlék és a vágy mégsem halt ki egészen belőle, ám erőt vesz magán, már nem akar tudomást venni vágyá­ ról. Azonban É va anyasága a luciferi és a paradicsomi érvet végül is egy­ szerre érvényesíti és törvényerőre emeli. Bagatellizálva azt is mondhatnák, hogy Á dám akár le is lökhetné maga előtt É vát a szikláról gyerekestül, és így megoldaná a gondjait. Milton Évája maga javasolja a közös öngyilkosságot, de Á dám nem hiába élte végig az eszmélet kalandját: fölismeri, hogy É va anyasága önmagánál több, valaminek a megnyilatkozása. Fölismeri, hogy önnön léte folytatódik a gyerekében, hogy Lucifernek igaza volt, valóban állandóan egybeesik a vég és a kezdet, de a Paradicsom-érv is igaznnak bizonyult, Á dám magára ismer abban, amit most már érezni kénytelen: abban a felelősségben, amellyel ezután önnön, a gye­ rekében folytatódó életéért tartozik - legalább önmaga számára. Ha másnak nem is, önmagának el kell számolnia az életével. Ugyanakkor É va anyaságában, a kezdet és a vég örökös egybeesésében, az összhangzó luciferi és paradicsomi érvben Á dám fölismeri, hogy minden kéz­ zelfogható vagy egyáltalán emberileg fölfogható értelem hiányában is létezik valami fölötte álló egyetemes törvény, amelyben kiegyenlíti egymást a kez­ det és a vég, az emberi élet és a halál, fölismeri, hogy a fölötte kiürült, em­ berarcát elvesztett égben munkál egy - az életét is átható — törvény: az egyetemes összhang törvénye. „A z egyén érzi az emberi kívánságok és célok �jelentéktelenségét és azt a fennségességet és csodálatos rendet, amely a ter­ mészetben és a gondolatvilágban megnyilvánul” - írja majd később a legra­ cionálisabb tudomány zsenije, Einstein, az általa vallott kozmikus vallásról. Ádám térdre esik, feledi luciferi nagyravágyását, az ég betöltésének szán­ dékát. Föl- és elismeri ezt a fölötte álló, de az ő életével is számoló egye­ temes törvényt. Lucifer persze érzi, hogy Ádám kicsúszik a markából, hát vadul lázítja őt: „Féreg! Feledted-e nagyságodat, Melyet nekem köszönhetsz?” Ádám azonban most már engedi, hogy a testét, fizikai létét uraló törvény a lelkét is átjárja és áthassa: „ . . . Hagyd él azt! Hiú káprázat volt: ez nyugalom.” - válaszolja a végtelen meg­ nyugvás hangján. Igazi megnyugvás ez, nem belenyugvás, nem beletörődés Ádám a végességgel vívott hasztalan küzdelmét föladja, nyugalma elhárítja Lucifer újabb merényletét. Ez már a végtelen mindenség törvényeiben való megnyugvás, hasonló ahhoz, amely Jób könyvének utolsó sorait árasztja el. (J. C. W. Horne). És lám, ebben a nyugalomban újra megjelenik előtte és kegyelmébe fo­ gadja az Úr. Ez persze már nem e kezdetek Ura, ez már egy másik isten, aki valahol a háttérben végigkövette Ádám eszméletének kalandját, és köz­ ben maga is fejlődött és megöregedett, mint maga Ádám (Páskándi). En­ nék az Úrnak mintha több köze lenne Ádámhoz, mintha az utolsó tiráda fe­ jezné ki a leginkább a lényegét (Sőtér). A viszonyuk is mintha más lenne, mintha fáradtabb lenne az Űr és merészebb, követelődzőbb Ádám. Nem cso­ da, hisz mindketten a szakadék peremén, a Paradicsomon kívül állnak, amely­ nek Ádám csupán az ígéretével bír. Ebben a jóbi nyugalomban az egyetemes törvény az Űr szavával megszab­ ja Ádám létének törvényét is: „H a percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét.” Ez a törvény azonban egyaránt szentesíti Ádám percnyi létét, meg a „vé­ geden érzetét” , az égi szózatot: teljességvágyát. Az ellentmondás zavarát csak fokozza az angyalok üzenete: „Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme.” Hogyan lehetne Isten árnyékában szabadon választani? Az angyalok kara maga sugallja a választ i s, az ellentmondás föloldását: „Tégy bátran, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz, Mert ne azt tekintse célul, Önbecsét csak, ki nagyot tesz.” Most már újabb, metafizikai felhangokat kap egy előző fölismerés, amely eredetileg, racionálisan, az eszkimóiét felé mutatott: 66 �„A cél voltaképp mi is? A cél megszűnte a dicső csatának. A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” A „dicső” csata jelzője igazolni látszik a fölismerés metafizikai érvényét: ez a küzdés nem az eszkimóiét objektív értékű létfenntartó küzdelme, ha­ nem annál sokkül több. Ádám a maga létének célját, értelmét a halála ar­ tikulálta életének határain belül, a küzdésben magában találhatja föl. A küz­ dés maga azonos a teljesség esélyével. Hiszen Isten árnyékában is az önbecs a lényeg, az égi szózattól hitelesített emberi önmegvalósítás, az önmagunkkal való megbékélés: a teljesség kegyelmével szentesített üzenete az, hogy lé­ tünket - felelősséggel - életté kell tennünk, hogy létünk értelmét saját ha­ tárain belül, önmagunkban kell keresnünk, és hogy önmagunk körén belül a választásunk szabad. Ádám egyetlen esélye az, hogy a halálában fölismert egyetlen bizonyosságot, az egyetemes összhangot bensővé tegye, hogy önkö­ réből istenüljön, megteremtse lelki autonómiáját, azt a belső összhangot, amelyben átélheti a „végetlen érzetét” „az arasznyi lét” határain belül is. Jellemző, hogy az összhangra érzékeny paradicsomi emlék, illetve annak megtestesítője, É va nyomban megérti az üzenetet. Ádám azonban okvetetlenkedik, ő már nem tud feledni, ő érteni is szeretné az életét. Ha tudja is már, mit kell tennie, ha feledné is azt a véget, egyet azonban még nem tud: hogyan? Hogyan tud visszatérni a szakadék széléről? Az Úr végső válaszából azonban megérti, hogy a „vég” feledésére nincs medicina; a halál tudatával együtt kell élnie. Egyet tehet csupán: „Mondot­ tam ember, küzdj és bízva bízzál!” - hangzik a végső szentencia. Ám ne fe­ ledjük: ez nem Ádám elhatározása, hanem az Úr döntése. Vagy talán a Madáché? „H a a tengerhez egy században egyszer jő egy madár és szájában vizet visz, van remény, hogy elhordja.” (Madách, jegyzet a Tündérálomhoz.) 1 1 . Ott állok hát a szakadék peremén. A kiürült ég alatt. Nincs tovább. Nincs több érv. Lucifer hallgat. A kiürült hétköznapokban fojtogató szorongásom egyre elviselhetetlenebb. A szorongás lassú haldoklás, a lelkileg zárlatos vegetatív önmagába záruló élet lassan, de biztosan fizikailag is fölszámolja önmagát, a folytonos emo­ cionális stressz felőrli az immunrendszert, és katasztrofális, halálos fizioló­ giai elváltozásokat okozhat (Sellye). A szorongás lebéklyóz és magával so­ dor, képtelen vagyok küzdeni ellene, hiszen külső bizonyosságok híján a fé­ lelmeim is bizonytalanok, megfoghatatlanok, alaktalanok, nem tudok mi el­ len küzdeni. Küzdelmem önmagammal vívott árnyékbokszolás csupán. Ám minél egyértelműbb a halálos vég, amerre sodor, ebben az egyre elkerülhe­ tetlenebbnek látszó végben fölismerhetem a szorongásomból kivezető vészki­ járatot. Most már tudom, hogy csak egyet tehetek: végig kell járnom a madáchi gondolatmenetet, akárcsak Ádám, el kell jutnom a végső következtetéshez, és szembesülnöm kell létem egyetlen bizonyosságával: a halállal. A sziklá­ 67 �ról, ahol állok és szorongok, le kell pillantanom az egzisztenciális űrbe ah­ hoz, hogy a közvetlen halál közelében megfoghatatlan szorongásom alakot öltsön, átlényegüljön a haláltól való félelemmé. Az alakot öltött fenyegetés artikulálja szorongásomat is: most már félek, mert tudom, hogy mitől félek. S az ismerőssé tett félelemben rejlik utolsó esélyem. Ha szorongásom tehetet­ lenül sodorna magával egészen a végig, akkor a megkapaszkodás esélye nél­ kül sodorna bele a semmibe. Ám ha szorongásomban megelőlegezem ma­ gamnak, anticipálom a végső következtetést, amely felé elkerülhetetlennek látszó módon sodródom, akkor mégis elkerülhetem azt. Hiszen magam neve­ zem meg szorongásom okát, magam lényegítem át azt félelemmé, így magam veszem át az ellenőrzést fölötte, némi esélyt szerzek a menekülésre, míg ha váratlanul és hirtelen szembesülök a végső következtetéssel, tehetetlenül hul­ lok a semmibe. Önnön félelmemben rejlik ugyanis saját félelmem leküzdésének esélye: a félelem váratlan erővel aktivizálja életösztönömet. Most következik a sorsdöntő fordulat: a halálban önnön végével szembe­ sülő és eddig következetesen kételkedő ráció most már önmagában, a kétel­ kedésben kénytelen kételkedni. És ezzel tehetetlenné bénítja és kikapcsolja önmagát. Ekkor lelkem elfelejtett mélységeiből fölneszei a bennem szunnyadó vég­ telenség, tudatom mélyéről elemi erővel fölszabadul az oly sokáig elfojtott teljességvágy, amely reménnyé szublimálódva most, a halál közvetlen szom­ szédságában ezernyi szétszórt vágyamat egyetlen hatalmas vággyá sűríti, ma­ gának az életnek a vágyává, amely önmagát akarja: az életet, a bennem élő végtelenséget. Visszairányul önmagába, önmagamba, kiteljesedik, megvalósít­ ja önmagát bennem, puccsszerűen birtokba veszi egész lényemet. Újra és új értéket ad életemnek, amelyhez visszatérít. Ez az érték maga a puszta élet. A halálban nem ismertem, nem is ismerhettem saját magamra, a halál nem az én birtokom, s a birtokháborításért a bírság önnön létem. Az életben azonban most saját birtokomra ismerhetek rá: ez az egyedüli, mi megada­ tott nekem. Születésem nem az én erényem vagy bűnöm, nem tehetek róla, ám az életem az enyém, kizárólag az enyém, s ha értelmetlen is, felelősség­ gel tartozom érte legalábbis önmagamnak, akár az anya torzszülött gyerme­ kéért. A lelkemet birtokába vevő végtelenség egylényegű az egyetemes tel­ jességgel, benne önmagára, meg rám talál a racionális lényemtől ed­ dig oly távoli és idegen egyetemesség, mely áthatja lényemet. Ebben a belső végtelenben maga az élet akarja önmagát: az életet. Az elemi erővel fölszabaduló életösztönben, paradicsomi emlékben és vágyban: a remény­ ben a belső végtelen önmagát akarja. Ez a remény egy olyan cél választá­ sára késztet engemet, amelynek irányában megnyilatkozhat, hogy ebben a megnyilatkozásban a teljesség érezze önmagát. Tudom ugyan immár, hogy semminek sincsen értelme, a remény azonban mégis cselekvésre ösztönöz en­ gemet - ellenállhatatlanul. És cselekedve, maga a cselekvésem lehetővé mi­ nősíti a lehetetlent, valamivé a semmit. Cselekedetemmel önmaga mból vetítek ki értéket valamilyen célra, bizonyságok mellőzésével teremtek magamnak bizonyos­ ságot, amelyet maga a cselekvésem szentesít. Pascali értelemben fogadást teszek egy tétre, a fogadás minden jól ismert kockázatával. Sőt, a kudarc biztos tuda­ tában, hiszen tudva tudom, hogy a tétnek csak az én számomra és csak azért 68 �van értéke, mert a választásom reá esett (Sartre). Tudom, hogy valójában nincs is tét, s hogy cselekedetem lényegében merőben reménytelen, hogy sem­ mi esélyem megnyerni ezt a „fogadást” , mégis, reménytelenül is cselekszem, mivel cselekedetemnek valójában nem célja, hanem belső értelme van: cse­ lekedetemmel összhangzó renddé artikulálom, formálom a lényemet birtoká­ ba vett belső végtelent. Meg kell alkotnom önmagamat, önmagam életét a semmi korlátai között. „Az ember önmagának istene. . . s azzá, ki lesz, ma­ ga tevé magát.” (Madách, Commodus) A remény ugyanis lényeges immanens fölismerést hordoz magában: a ben­ sőben váratlan és elemi erővel megvalósuló teljességben fölismerhetem az egyetemességben ható fenséges összhangot (vö. Einstein), de egyben fölismer­ hetem a hiteles élet esélyét is: nem a külső teljességben kell megtalálnom ön­ magam összhangját, hanem a belső összhangban a teljességet. Erre kell hát fogadást tennem. Még akkor is, ha tudva tudom, hogy fo­ gadásom reménytelen. Mégis cselekszem. És ezzel legalább elhárítom magam­ ról a felelősséget: nem az én hibám, fatális tévedés csupán, hogy a lehető­ séget végül mégis a szükségszerűség váltja föl: a halál. Madách még ennél is többet sugall: az életem igaz nem lehet csak szép; pontosabban, bár az életem igaz nem lehet, széppé azért tehetem. Én ma­ gam . . . „Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valah o n n an ...” (Kazamtzakisz, Zorbász, a görög) „M i az élet költészet nélkül: csontváz" (Madách, Nápolyi Endre) 12. N ota bene. A Tragédia azt sugallja, hogy el kell jutnunk a mélypontig, szembesülnünk kell a halállal ahhoz, hogy megtalálhassuk az utat a hiteles emberi életbe. „Élethez halálon át az út” - idézi a Szentírás szavait Madách a Csák végnapjaiban. Ám sokan vannak, akik mégis belevetik magukat a sza­ kadékba. Akikre nem talál rá a remény. Hiszen igaz ugyan, hogy az „és mégis” daca „a magyar eidos legsajátosabb filozófiai mondanivalója" (Szerb Antal), ám az is tény, hogy ma sehol a világon nincs annyi öngyilkos, mint éppen nálunk. Mi hát a garancia arra, hogy visszatérhetünk a szakadék pere­ méről, ha netán odamerészkednénk? Semmi garancia! A Madách-sugallta válasz nem általános érvényű, nem is lehetne az, hiszen kinek-kinek méretére szabott. Csak azt mentheti meg a re­ mény, csak annak van esélye a hiteles életre, akiben elég intenzív a Paradi­ csom emléke, a teljesség és az összhang igénye. Olyan ez, akár a testedzés: lélekedzés. Minél többször és minél hosszabb időre mártózik meg valaki a teljességben, az összhang élményében, annál edzettebbé, védettebbé válik az egzisztenciális űr kísértéseivel, a reménytelenséggel szemben. Folytatás az előző számból. Az irodalomjegyzéket - terjedelmi okok miatt - a szerz ővel egyetértésben elhagytuk, viszont az utalásokat a szövegben megőriztük. Ezzel megnehezítettük olvasóink dolgát, amiért elnézést kérünk - a szerk. 69 �történelmi figyelő A. Sajti Enikő: Délvidék 1 9 4 1 - 1 9 4 4 A magyar kormányok délszláv politikája Ha vannak - és vannak! a második (világháború évei Magyarországa tör­ ténelmének sokat emlegetett, nemzeti önvádat és nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot eredményező tragikus eseményei, akkor azok között is az első helyek egyikére kívánkozik az újvidéki „hideg napok” története. Az 1942 januárjá­ ban Újvidéken és környékén lezajlott razzia „eredményei” már akkor meg­ rázták és foglalkoztatták a magyar közvéleményt, a Délvidék pedig sokáig egyet jelentett Újvidékkel. A második világháború után felnövekedett nemzedékek tagjai Cseres Tibor Hideg napok című könyvéből és a belőle készült Kovács András-filmből kap­ tak híradást egy soha nem múló, mindig önmarcangolásra késztető tragédiá­ ról. A razzia megközelítőleg háromezer - többségében ártatlan - szerb, zsidó, magyar és német áldozatának emléke örökké kísért a magyar történelemben. Hogy miért kellett meghalniuk, ma sem tudjuk pontosan. Hogy voltak köz­ tük partizánok, szabotőrök - bizonyosan - , hogy működik a visszacsatolt te­ rületeken a jugoszláv ellenállás, arról megcsonkított magyar katonák és csend­ őrök holtteste tanúskodott. Hogy háborúban, háborús körülmények között min­ den hadsereg megtorol minden ellene irányuló támadást - tény. Ez történt a Délvidéken is, máig szóló tanulságként. A Délvidék és az ott 1941 és 1944 között lejátszódó események azonban nemcsak Újvidéket, a razziákat jelentették. Hogy mi minden történt ezen a rendkívüli tarka nemzetiségi képet mutató területen a második világháború éveiben, miként módosult a magyar kormányoknak a Délvidékkel kapcso­ latos politikája, arról most olvashatunk először igényes, alapos történészi fel­ dolgozást, A. Sajti Enikő tollából. A szerző korábbi írásaiból is kitűnt már, hogy a Délvidék, a magyar-délszláv kapcsolatok - különösen a második világháború alatti időszak - törté­ netének kitűnő ismerője. A téma iránti érzékenysége, felkészültsége szinte „kényszerítette” a munka megírására. A kötet alcíméből arra következtethetünk, hogy a magyar kormányok dél­ szláv politikájának történetével, változásaival ismerkedhetünk meg a vissza­ csatolástól a terület ismételt elvesztéséig. A könyvet végigolvasva viszont azt tapasztalhatjuk, hogy többet kapunk, mint amit az alcím sejtetett. Gyakorla­ tilag feltárul előttünk a Délvidék 1941 és 1944 közötti részletes története. Megismerkedhetünk a terület nemzetiségi és gazdasági viszonyaival, az ott élő népek egymás iránt érzett érzelmeivel, az évszázados együttélés gondjai­ val, bajaival, eredményeivel. 70 �Ismeretes, hogy a trianoni békediktátum után létrejött szomszédos államok közül Magyarország viszonya - a kezdeti mélypont után - a délszláv király­ sággal, Jugoszláviával vált a legrendezettebbé. Horthy Miklós kormányzó már 1926-ban, híres mohácsi beszédében felvetette a magyar-délszláv köze­ ledés lehetőségét és fontosságát. A magyar kormányok politikája — melyben nemegyszer hivatkoztak az évszázados magyar- horvát együttélésre, a közös magyar-szerb küzdelmekre stb. - 1940-ben érte el a csúcspontját Jugoszlávia esetében. Megkötötték a magyar-jugoszláv „örök barátsági szerződést” . A két állam közötti barátságot, megegyezést dokumentáló okmány azonban nem volt sokáig érvényben. Magyarország 1941. április 11-én - hivatkozva Jugoszlávia állami létének megszűntére - megindította csapatait a Délvidék visszafogla­ lására. Az évszázados együttélés, a korábbi közös harcok - de egyben ellentétek - , a mindkét oldalon számos esetben hangoztatott kölcsönös megbecsülés ellené­ re a visszatért Délvidék nem lett a megbékélés szigete. A Trianon utáni vélt és valós sérelmek, telepítések és kitelepítések, a bevonuló katonákra orvul leadott lövések súlyos következménnyel jártak. A katonai vezetés a legkemé­ nyebb szigor alkalmazását írta elő, amelyre az adott körülmények között szük­ ség volt és szinte mindig egyéni elbírálás eredménye volt, hogy a parancsno­ kok éltek, avagy visszaéltek vele. Úgy érzem, ezekről a kérdésekről a szerző­ nek talán részletesebben, néha árnyaltabban is lehetett volna írnia. Utalhatott volna arra, hogy a bevonuló magyar csapatoknak nem a kiprovokált harc volt a feladatuk, a délvidéki viszonyokat még korábbi katonai pályafutásuk során megismert parancsnokok egy része a megbékélés híve volt és meg is tett azért mindent, például Stomm Marcel tábornok, a 14. gyalogdandár parancsnoka. Ugyanakkor meg kell értenünk azokat is, akik szülőföldjükért, hazájuk vé­ delmében ragadtak fegyvert és nem válogattak az eszközökben, nem törődtek a következményekkel. A harcok - amelyek gyakorlatilag elszórt lövöldözéseket jelentettek - el­ ülte után, ha lassan is, de megindult a „békés” polgári élet. Ez a „békés pol­ gári élet” azonban sokak számára a terület elhagyását jelentette, a magyar kormány ugyanis a nem őslakosokat, az 1918 után betelepített délszlávokat igyekezett kitelepíteni és visszatoloncolni Szerbiába, Horvátországba. Ezek a lépések nem segítették elő a megbékélést, még akkor sem, ha például a magyar-horvát viszonyban ez kisebb tehertételt jelentett, mint magyar-szerb vo­ natkozásban. A magyar-horvát viszonyt sokkal inkább megterhelte a Mura­ köz hovatartozásának kérdése, a soha le nem zárt vita. Az emigráns jugoszláv kormánnyal - a „hideg napok” ellenére is - viszony­ lag jó kapcsolatot épített ki a magyar kormány 1943-1944-ben. Különösen az emigráns kormány irányította ellenállási mozgalom, illetve a németek irányí­ tása alatt álló Szerbia bábkormányával alakult ki szorosabb kapcsolat, amely fegyverek, lőszer és gabona szállításában is realizálódott. Visszatérve a korábban röviden érintett telepítések, kitelepítések kérdésére, szólni kell a könyv azon részéről is, amely a bukovinai székelyek és a boszniai magyarok Délvidékre történő telepítésével foglalkozik. A trianoni szerződés után a jugoszláv kormány igyekezett a Délvidék nemzeti-nemzetiségi viszo­ nyait telepítésiekkel megváltoztatni. Ezeket a telepeseket a magyar kormá­ nyok 1941 után igyekeztek az anyaországba „irányítani” . A felszabadult te­ rületekre Bukovinából és Boszniából telepítettek be székelyeket, magyarokat, 71 �kiemelve ezzel őket a hosszabb távon beolvadás veszélyével fenyegető román, délszláv környezetből. Ezek a telepítések azonban nem csökkentették, de nö­ velték az ellentéteket a Délvidéken és a későbbi visszavágások alapját képezték/képezhették. Az utóbbiak azok a dolgok, amelyekről általában alig olvashatunk hazai munkákban, pedig múltunk kendőzetlen feltárásához hozzátartozik a bennün­ ket ért sérelmek bemutatása i s. Egykoron úgy v éltük, hogy nemzeti múltunk valós feltárása másokat is arra ösztönözhet Kelet-Közép-Európában, hogy ugyanezt tegyék saját történelmükkel. Példánk sajnos nem lett „ragadós” . Mindenki örömmel és dicsérettel szólt törekvéseinkről és hasznosan építette be „bűneinket” saját történelmi érvrendszerébe, de nem vette senki sem a fá­ radságot, hogy megírja saját „újvidékét” . Ezekről az eseményekről mi leg­ feljebb egy-egy hazai munka lábjegyzetében olvashatunk, pedig a mi halottaink is me gérdemelnék, hogy elsirassuk őket. Visszatérve A. Sajti Enikő tanulságos, mindenki számára jó szívvel ajánlható munkájára, utalnom kell röviden egy szinte minden, Magyarország má­ sodik világháború történetét érintő munkában felfedezhető problémára. Ez pedig a kor katonai-hadtörténelmi eseményeinek, hivataltörténetének, katonai hierarchiájának a hiányos ismerete. Úgy vélem, ezért fordulhatott elő ebben a munkában is nem létezett katonai beosztások említése, pontatlan neve k, rendfokozatok, összekevert alá- és fölérendeltségi viszonyok stb. használata. Ügy vélem, ,ha a szerző ezekre az apróságokra is olyan történészi alaposság­ gal ifigyeit volna, mint tette azt a politika, külpolitikai vonatkozások eseté­ ben, akkor még sikeresebb munkáról mondhatná a recenzens: érdemes volt megírni, érdemes volt elolvasni! (Kossuth) Korom M ihály: A magyar fegyverszünet 19 4 5 A Palócföld 1986. évi 4. számában Izsák Lajos A Kereszténydemokrata Nép­ párt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 című kötetének az ismertetése so­ rán azt írtam, hogy a Kossuth Kiadó Négy évtized címet viselő könyvsoro­ zatában közreadott munkák mindenki számára ajánlhatóak, sikeres és hasz­ nos vállalkozás volt a sorozat életre keltése. A leírtak ellenére sem gondol­ tam azonban akkor azt, hogy alig valamivel több mint másfél év múlva is­ mét - az 1944. december 21-22-ével kezdődő új magyar történelem érdekes, de talán kevésbé ismert eseményeiről történészi igényességgel szóló - sorozat újabb kötetének ismertetésére vállalkozom. Alig két évvel ezelőtt a sorozat szerkesztői még csak az ötödik-hatodik kö­ tetet tehették le az olvasók asztalára, napjainkban pedig már a tizenötödik­ nél tartanak. E szépen gyarapodó sorozat tizenharmadik köteteként látott napvilágot Korom M ihály A magyar fegyverszünet 1945 című munkája. Úgy vélem az olvasók előtt nem ismeretlen a szerző és eddigi munkássága sem, hiszen már több mint negyedszázada, hogy rendszeresen publikál köny­ veket, tanulmányokat, cikkeket a népi demokratikus Magyarország történe­ téből. Különös előszeretettel vizsgálja Korom Mihály az 1944-1945-ös eszten­ dők eseményeit, legyenek azok politika-, társadalom- avagy éppenséggel had­ 72 �történeti megközelítést igénylőek. Eddigi munkái - amelyek az 1944 októbere és 1945 áprilisa között eltelt hónapok eseményeit dolgozták fel - szinte ki­ vétel nélkül foglalkoztak a magyar fegyverszüneti tárgyalások eseményeivel. Jelen kötete most egyedül ennek az egy kérdésnek a bemutatására vállal­ kozott. Úgy érzem, eléggé ismeretes az a tény, hogy a Debrecenben megalakult ideiglenes nemzetgyűlés által megválasztott ideiglenes nemzeti kormány egyik első feladatának tartotta a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmak­ kal megkötendő fegyverszüneti egyezmény mielőbbi aláírását. Ezért a kor­ mány már a megalakulását követő napon - 1944. december 23. - kérelem­ mel fordult a Szovjetunióhoz, miszerint eltökélt szándéka, hogy fegyverszü­ netet kössön a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmakkal. A fegyverszüneti kérelem őszinteségét és a szándék megerősítését (is) bizonyítandó az ideigle­ nes nemzeti kormány 1944. december 28-án hadat üzent a hitleri Német­ országnak. Ez a hadüzenet azonban c sak jelképes lehetett, hiszen Magyarország - amelynek ekkor két kormánya volt - még hadban állt a Szovjet­ unióval és a szövetséges hatalmakkal. A Horthy Miklós által Moszkvába kül­ dött fegyverszüneti delegáció tagjai - Faragho Gábor, gróf Teleki |Géza, Szentiványi Domokos - hiába írták alá 1944. október 1 1 -én az előzetes fegy­ verszüneti egyezményről szóló okmányt (ezt Korom Mihály nem „előzetes fegyverszüneti egyezmény” -nek, hanem „a tényleges fegyverszüneti tárgyalás megindításához szükséges előfeltétel” elfogadásának nevezi. Ha ez valóban így értelmezhető, akkor nem hibáztatható Horthy Miklós azért, mert 1944. ok­ tóber 15-én elhangzott kormányzói proklamáció szövegében az „előzetes fegyverszünetet kötünk” kifejezést használta), az a n yilas-hungarista hatalomát­ vétel következtében gyakorlatilag érvényét veszítette. A sikertelen kiugrási kísérlet, amelynek főleg a későbbi eseményekre g ya­ korolt hatásáról ír a szerző, új feltételeket teremtett. A németekkel szembe­ fordulni nem tudó, nem akaró magyar politikai és katonai vezetés helyére, az ország németektől-nyilasoktól megtisztított részén létrejött ideiglenes nem­ zeti kormány lépett. Ennek a kormánynak a fegyverszünetre vonatkozó kérését a Szovjetunió és a szövetséges hatalmak pozitívan fogadták és lehetővé tették a magyar fegyverszüneti delegáció Moszkvába történő utazását. Közben a magyar fél előtt - azok részleteiről szinte semmit sem tudva folytak a szövetséges hatalmak közötti tárgyalások a magyar fegyverszüneti feltételekről. Úgy tűnik, a szövetségesek között a feltételek pontos megfogal­ mazásában több probléma merült fel, mint a későbbiek során a legyőzött M a­ gyarország és a szövetséges hatalmak képviselői között. Igaz az előbbihez hozzátartozik az a tény is, hogy a szövetségesek megbeszélései során egyen­ rangú felek tárgyaltak, míg az utóbbi esetben egy legyőzött félnek diktáltak! Az antifasiszta koalíció vezető hatalmait a magyar fegyverszüneti egyez­ mény megszövegezésekor már élő példák - például szovjet-finn, szovjet-ro­ mán, szovjet-bolgár fegyverszüneti szerződések - „segítették” . Gyakorlatilag ezek alapján készült el a magyar fegyverszüneti egyezmény is. Sajnos nem tartalmazott azonban olyan kitételeket, miszerint Magyarországot a szövetsé­ gesek elismernék hadviselő félnek, bár a lehetőséget - alig több mint papí­ ron - megadták a fegyveres harcra, amikor nyolc, nehézfegyverekkel is fel­ szerelt gyaloghadosztály felállítását engedélyezték/írták elő. 73 �Korom Mihály könyvében elsősorban a húsz pontot tartalmazó fegyverszü­ neti egyezmény létrejöttének körülményeiről, a feltételek 1944. október 11-e előtti és 1944. október 15-e utáni módosulásairól ír és csak érinti a magyar elképzeléseket. Igaz a legjobb akarattal sem tehetett volna mást, hiszen ma­ gyar elképzelések, főleg olyanok, amelyeknek realitása is lett volna, nem lé­ teztek. Ezért is érzem kissé túlzónak azt a megállapítást, miszerint a magyar fegyverszüneti delegáció - dr. Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János vezérezredes honvédelmi miniszter és dr. Balogh István miniszterelnökségi ál­ lamtitkár - nem használta ki az esetleges lehetőségeket és nem tett meg min­ dent egy kedvezőbbnek tűnő fegyverszüneti egyezmény érdekében. Ezt a szer­ ző részben a delegáció összetételével, részben a körülményekkel magyarázza. Megítélésem szerint egy más összetételű delegáció - például kommunista rész­ vétellel (Rákosi Mátyásék nem „törték” magukat, hogy a delegáció tagjai le­ hessenek) sem ért volna el más eredményt 1945 januárjában. Úgy vélem, hogy az 1944. október 15—1 6-ai sikertelen kiugrási kísérlet csak megerősítette azt a szovjet véleményt Magyarországgal kapcsolatban, amelyet Molotov kül­ ügyi népbiztos 1943-ban ekképp fogalmazott meg: „ A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németország­ nak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekménye­ kért, fosztogatásokért és gyalázatosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nem csak a magyar kormánynak kell viselnie, ha­ nem nagyobb vagy kisebb mértékben a magyar népnek is. A szovjet kormány . . . úgy véli, hogy a szövetségeseknek Magyarország­ gal, valamint Németország és Olaszország más csatlósaival létesítendő kap­ csolataiban az alábbi alapvető elveket kell lefektetni: 1. feltétel nélküli megadás; 2. az általuk megszállt terület visszaadása; 3. kártérítés az akozott háborús károkért; 4. a háborúért felelős személyek megbüntetése.” Megítélésem szerint ezek az alapelvek - ha bizonyos esetekben finomod­ tak is - érvényben voltak 1945 januárjában is. Ezek megléte mellett pedig jobb feltételek „kiharcolása” elképzelhetetlen volt. Az előbbi alapállásból megfogalmazott feltételeket - melyeket a szövetsé­ ges hatalmak együtt dolgoztak ki - 1945. január 20-án írták alá Magyaror­ szág nevében az ideiglenes nemzeti kormány képviselői, míg a szövetséges hatalmak részéről Vorosilov marsall látta el kézjegyével az okmányt. E szer­ ződés aláírása azt jelentette, hogy a Debrecenben létrejött új magyar állam megszűnt hadviselő fél lenni a szövetséges hatalmakkal szemben, de az ok­ mány tanúsága szerint Csehszlovákia ellenében is! Korom Mihály könyve úgy vélem, figyelemre méltó módon tárja fel és elemzi a magyar fegyverszüneti egyezmény történetét. A sokoldalú megköze­ lítést alkalmazó munka egyik fő érdeme a komparatisztikai kísérlet a magyar és más „csatlós” államokkal kötött fegyverszüneti egyezmények egybevetésére. A dicsérő szavak mellett szólni kell azonban néhány apró hibáról is - pél­ dául Faragho Gábor közlekedésügyi miniszterként történő szerepeltetése közellátásügyi miniszter helyett, a nagyköveti és követi rangok nem mindig he­ lyes használata stb. - , amelyek kicsit nagyobb szerzői/szerkesztői odafigye­ léssel elkerülhetők lettek volna. S Z A K Á L Y SÁN D O R 74 �szomszédság és közösség D O BO SSY LÁSZLÓ Masaryk a jó palócoknál Példázat a demokráciáról 1930. szeptember 12-én, este hét óra tájt Masaryk elnök rangos kísérettel hi­ vatalos látogatásra Losoncra érkezett. Ahogy ilyenkor szokás, diadalkapu, Zászlódíszben pompázó utcák, a főtéren díszszázad, katonai parádé, himnu­ szok, a járási hivatalban pedig ez alkalomra sebtében tatarozott termek vár­ ták. És természetesen üdvözlőbeszédek, szlovák és magyar nyelven. A fogadtatás előkészítésére viszonylag kevés idejük volt az illetékesek­ nek; alig három héttel korábban kaptak értesítést arról, hogy az elnök meg­ látogatja a kékkői és a losonci járást. A látogatás céljáról hivatalos közle­ ményt nem adtak ki, s az időpontról sem tájékoztatták a hírközlő szerveket. Viszont általában ismert volt, hogy e nemzetiségileg vegyes lakosságú járá­ sokat országos mértékben is legmélyebben sújtotta a gazdasági válság: indo­ koltnak látszott tehát a következtetés, hogy az elnök személyesen k ívánt ta­ lálkozni a válsággyötörte lakosság képviselőivel. Masaryk azonban mindig mást és többet, meglepőbbet is szokott tenni, mint amennyit a hivatali köte­ lezettsége előírt. Ez alkalommal szintén és nyilvánvalóan nem csupán ország­ járási szándék vezette abban, hogy elnökségének tizenegyedik évében először tegyen látogatást magyarok által is lakott járásokban, méghozzá úgy, hogy az éjszakát egy magyar többségű városban töltse. Az ismertetendő körülmények folytán érthető, hogy a közigazgatási ható­ ságok, amelyek a körutat szervezték, előre bekérték az üdvözlésre kijelölt vagy felkért személyektől a legföljebb másfél perces üdvözlőbeszéd szövegét, hangsúlyozottan nem cenzúrázás végett, hanem hogy az elnök megfelelően felkészülhessen a válaszokra. Mindez azt eredményezte, hogy a kékkői és losonci körút, zsúfolt programjával és kétnyelvű - szlovák és magyar - el­ nöki megnyilatkozásaival, majd az ezek nyomán kibontakozott messzeható sajtóvisszhanggal, amelyet az egyik lap, némi túlzással, „sajtóháborúnak” ne­ vezett, sűrítetten szemlélteti azokat a bonyolult problémákat, súlyos gondo­ kat és belső ellentmondásokat, amelyek a filozófus elnök közéleti cselekvését nemcsak e végső korszakban, hanem általában is jellemezték. Ezenfölül pe­ dig szemlélteti - nézetem szerint - a kelet-közép-európai nemzetek fejlődéstörténetének a két háború közti tragikus szakaszának több fontos mozzana­ tát is. A vizsgálódásunk tárgyául szolgáló elnöki látogatás hátterének érzékelte­ tése végett megemlítendő, hogy a kormánykoalícióhoz tartozó Csehszlovák Néppárt szlovák tagozatának lapja a látogatás előtti napon vészjelzést közölt a losonci járás katasztrofális gazdasági helyzetéről „SOS z Lučenca” (SOS 75 �Losoncról) címmel; egy kivételével valamennyi iparvállalat csődbe jutása, a munkanélküliség ugrásszerű emelkedése: ezek voltak a legriasztóbb tünetek... Másrészt, e nevezetes körút egybeesett a németországi parlamenti választá­ sokkal, amelyeknek legfőbb eseménye a Nemzeti Szocialista Párt látványos előretörése és - kisebb mértékben - a Kommunista Párt megerősödése. Olyan - tudományosan képzett - politológus számára, amilyen Masaryk volt, e ket­ tős jelzés: a gazdasági és a politikai inkább csak fokozta, mintsem újdon­ ságként kiváltotta a cselekvés szükségét. Ez esetben az elnöki cselekvés kísérletet jelentett arra, hogy megerősítse s ország-világ előtt szemléltesse a gazdasági bajokkal terhelt, ám a demok­ ratikus események iránt hűséget tanúsító nemzetek és nemzetiségek egységét. A választás a kékkői és a losonci járásra bizonnyal nemcsak a Masaryk tudatában folyamatosan jelenlevő magyar kérdés miatt esett, hanem ugyan­ ilyen - sőt nagyobb! - súllyal azért is, mert az európai fasizmusok térhódí­ tásával egybeesőn növekedett a szlovák szeparatista mozgalom különféle vál­ tozatainak, főként persze az ún. Hlinka Pártnak a tömegbefolyása. Jellemzé­ sül említhető, hogy az elnöki körút idején a csehszlovákiai - s részben a magyarországi - sajtó egyik fő témája a Tuka-per fejleményeinek taglalása volt. Masaryk kékkői és losonci körútjának az ismertetését, illetve elemzését olvasva föl is tűnhet majd, mily gondos arányosítás érvényesült a szlovák és a magyar lakosság, valamint ezek politikai képviselete címére intézett elnöki szózatokban. A tévedés kockázatát vállalva állítható, hogy a nyolcvanéves elnök és tanácsadói azért határozták el s készítették elő rendkívüli körülte­ kintéssel e körutat, hogy a politikai és - főképp - gazdasági válságok foly­ tán sűrűn keletkező réseket az elnök kivételes tekintélye és megnyerő egyé­ nisége révén nemcsak helyi, hanem - a sajtó és a már terjedő rádió közvetítésével - országos, sőt nemzetközi méretekben is sikerüljön kiküszöbölni. Sikerült-e? Tüzetes levéltári kutatás esetleg fényt deríthetne rá, milyen ré­ sze volt e vállalkozás megtervezésében magának az elnöknek s milyen ré­ szük a különféle politikai tanácsadóknak. Itt most csupán az eredményről kí­ vánok kritikailag számot adni, a korabeli csehszlovákiai (szlovák, cseh, né­ met és kétféle - kormánypárti és ellenzéki - magyar), valamint a budapesti sajtó híradásai és kommentárjai, lelkendezőn magasztaló vagy tartózkodón e l­ utasító állásfoglalásai alapján. Tanulságul szolgálhat az is, hogy az ellenzéki sajtó már az első híradásokban fölös bőséggel ismertette, mennyibe kerül az utak rendbehozatala, amelyeken az elnöki kocsisor elhalad, hány méter szö­ vetet használnak fel lobogók és egyéb dekorációk készítésére, mennyit költe­ nek a Losonci Járási Hivatal épületének tatarozására. . . Ez utóbbi intézmény, komolyan véve a pohár vízben kavargó vihart, a Losonci Hírlap 1930. szeptember 21-i számában, imigyen cáfolta e híreszteléseket: „Az Elnök Úr elszállásolása alkalmából új, drága bútorok beszerzésére vonatkozó hírek nem felelnek meg a valóságnak; mindössze egy kókusz szőnyéget vásároltunk.” Az elnök és kísérete 1930. szeptember 12-én, a kistapolcsányi nyári denciából jövet, Zólyomig vonaton, onnan pedig gépkocsikon utazva, délután érkezett Kékkőre; a hatóságok vezetői és a lakosság képviselői vák és magyar üdvözlőbeszédekkel fogadták. A helybeli katolikus pap 76 rezi­ kora szlo­ által �elmondott magyar nyelvű üdvözletre, általános nyilatkozatot téve, magyarul válaszolt: „Tisztelendő uram, köszönettel fogadom beszámolóját a magyar la­ kosság hűségéről, s biztosítom Önt, hogy legjobb meggyőződésem szerint igyekszem politikai fejlődésünknek olyan irányelveket adni, amelyek révén államéletünk a minden állampolgár részére egyformán érvényesülő igazságon alapulhat.” Ezt követően átadták az elnöknek a kékkői járás területén szü­ letett írók és költők műveinek díszkötésű példányait; gondosan ügyelve a nemzetiségi tagolódásra, három szlovák és három magyar szerző (Balassi Bá­ lint, Madách Imre és Mikszáth Kálmán) műveit vehette át az elnök. Kékkőről az elnöki kocsisor Alsósztregovára hajtott. A temetőben, a Madách-sírbolt előtt a község plébánosa szlovák és magyar beszéddel köszön­ tötte, előadva, hogy a község szülötte, Madách Imre, magyarul írt, de a mű­ veiben kifejtett gondolatok egyetemesen alkalmasak arra, hogy összekap­ csoljanak nemzeteket, vallásokat, politikai pártokat; ezek jegyében - tette hozzá - a község magyar és szlovák lakói hagyományosan jó viszonyban él­ nek és dolgoznak. Az elnök, válasza szlovák részében, elégedetten nyugtázta a nemzeti és vallási türelmességről mondottakat s örömét fejezte ki amiatt, hogy a magyarok és a szlovákok példás egyetértésben élnek. Válaszát ma­ gyarul folytatva, meglepő nyilatkozatot tett: „Örülök, hogy kegyelettel ápol­ ják dicső földijük emlékét. Mi is tiszteljük őt, nem azért, mert szlovák szár­ mazású, hanem azért, mert a maga idejében, miként előtte Kollár szlovák költő, az emberben az embert kereste. E két nagy költő-tanító hagyatéka a legjobb program Szlovákia és az egész köztársaság részére.” Az elnök és kísérete a sírbolthoz lépett, s itt M a saryk, kalapját levéve, Madách Imre sírjára babérkoszorút helyezett, az állam színeivel díszített szalagon e magyar nyelvű szöveggel: Az ember tragédiája alkotójának - T. G. Masaryk. Ugyancsak az alsósztregovai temetőben bemutatták neki Madách Imre unokáját, Lázár Pálnét, valamint Lázár Pált és kislányukat. Majd át­ vette C seh Lajos, losonci magyar festőművész alkotását, amely Ipoly-vidéki tájat s benne dolgozó magyar földműveseket jelenít meg. Az elnök magya­ rul köszönte meg a szép ajándékot: „Uraim, köszönöm a becses ajándékot. Kedves emlék lesz nekem az itteni tájra s a magyar földművesekre.” Mielőtt tovább kísérnénk Masarykot és munkatársait a Losonc felé veze­ tő útjukon, hadd tegyek néhány kritikai észrevételt az előadottakról. Ami először is szembeötlik, az a már említett kínosan arányos adagolása a magyar és szlovák vonatkozásoknak: egy pont ide, egy pont oda; esetileg ha lehet - egy pont a magyaroknak, kettő a szlovákoknak. Nem kétséges, e szándékkal magyarázható a minden irodalomismerőt okkal meglepő s teljesség­ gel alaptalan párhuzam Madách és Kollár között. Hasonlóképpen e minden­ áron való arányosítási szándéknak tulajdonítom azt a meghökkentő igyeke­ zetet is, amellyel az elnök szükségesnek vélte szóba hozni A z ember tragé­ diája költőjének állítólagos szlovák származását. Masaryk itt - akarva-akaratlan s nyilván politikai okból: tanácsadói sugallatra - beletévedt közép­ európai zavaros viszonyaink sűrűjébe, ahol bizony a múlt mindenre és mindennek az ellenkezőjére is bőven kínál példát. 77 �K i ne tudná például, hogy költőink hetedízigleni dédapja, Madách Gáspár - az ő korában, vagyis a X V II. században természetes többnyelvűség foly­ tán - magyar költemények szerzése mellett műfordításokat is készített bib­ liai cseh nyelvre (s ennek révén - indokoltan - szerény hely illeti meg a ré­ gi szlovák irodalom történetében). Ám lehet-e, szabad-e ebből olyan politi­ kai célzatú, durván aktualizáló következtetést levonni, hogy Madách Imre szlovák származású volt, a nemzeti kötődés X IX . és XX. századi értelmé­ ben? S ezt épp a kritikai gondolkodás élharcosaként a nemzete életében oly sok alattomos támadást megélt Masaryk ne ismerte volna? Természetes, hogy ismerte; s nyilvánvalólag tudta azt is, hogy csak a mű számít, s nem a föltételezett származás. A politikai cselekvésnek azonban megvannak a maga sajátos szabályai, amelyek alól senki sem mentesülhet, legyen bármekkora is az erkölcsi vagy szellemi tekintélye. E szabályok közt pedig nem kétségesen fő hely illeti meg az alkalmazkodás, a megalkuvás, a kompromisszumkötés szükségét. Még mindig a magyar-szlovák arányosítási törekvést példázza a Csehszlo­ vák Távirati Irodának az ugyanaznapon, de már Losoncról keltezett köz­ leménye, amely akaratlanul is mosolyt fakaszt az olvasóban. E híradás ugyanis arról értesít, hogy alsósztregovai tartózkodása idején az elnök ba­ bérkoszorút adott át a helyi tisztségviselőknek azzal a kéréssel, hogy helyez­ zék el az egyik közeli helység temetőjében nyugvó Daniel Maróthy szlovák költő és író sírjára. A koszorút - ugyanúgy, mint a Madách-sírra helyezet­ tet - az állam színeivel díszített szalag fonja körül e felirattal: Daniel Maróthynak - T. G. Masaryk. (Az olvasó képzeletére bízom, hogy folytassa - ha kívánja - az arányo­ sítási játékot a „szlovák származású” magyar Madách s a magyar nevű szlo­ vák Maróthy sírjának párhuzamos megkoszorúzása ürügyén.) Az elnököt és kíséretét Losoncon teljes hivatalos pompával fogadták. A látványos protokolláris fogadás után a választott testületek, illetve a lakos­ ság képviseletében két szlovák és két magyar üdvözlőbeszéd hangzott el, másfél-másfél perces tartammal. A szlovák beszédek a hálát és hódolatot tolmácsolták, az egyik magyar üdvözlet a helyi sajtó beszámolóját idézve „az alkalomhoz méltó tónusú” volt, a másik azonban, amelyet a szónok, dr. G iller János ügyvéd, tartománygyűlési képviselő - a Slovenský Denník tudósítása szerint - szlovákul és magyarul adott elő, váratlan vihart tá­ masztott. Ez ok miatt a beszédet érdemesnek látszik hiánytalanul közölni, átvéve - noha másutt is megjelent - a vendéglátó város „Masaryk (Rákóczi) utcájában” szerkesztett Losonci Hírlap szövegét: „Köztársasági Elnök Úr! Losonc magyarsága tisztelettel hajol meg a köz­ társaság legmagasabb méltósága és ezen méltóságnak viselője előtt. A ma­ gyar természet hozza magával, hogy szívesen üdvözöl mindenkit, aki ven­ dégként jön körébe s jóindulattal közeledik hozzá.. - Elnök Úr tudományos és politikai munkássága a múltban, mint szintén egy kisebbség vezéréé, tiszteletet parancsolt, és csak természetes, hogy a mi részünkről, akik jelenleg élünk ki­ sebbségi sorsban, a legteljesebb méltánylásban és tiszteletben részesül. - Mi nem hallgatjuk el, hogy jelenlegi sorsunkkal nem vagyunk megelégedve, ne- 78 �künk sem a törvény, de még kevésbé annak végrehajtása nem adta meg azt, amihez mint eleven életet élő nemzetinek feltétlenül joga volna. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ezeknek a kisebbségi jogoknak teljesítését csak a Köztársasági Elnök úrnak akarata és páratlan igazságszeretete biztosíthatja nekünk. - Ebben a városban ősidők óta békességben éltünk mi többségben levő magyarok és kisebbségben élő szlovákok, de mindkét nemzethez tar­ tozó polgárai ennek a városnak, panaszosan tárjuk nehéz gazdasági helyze­ tünket. Egy haldokló városba érkezett Elnök Ú r! A kihűlt gyárak egy lük­ tető, eleven gazdasági múltnak a bizonysága, az égnek meredő kémények, a maguk némaságával állandó figyelmeztetőink a szomorú jövőre. Mi nem tudjuk elhinni, hogy ez a pusztulás az új államalakulásnak természetes kö­ vetkezménye lenne, mi nem tudjuk elhinni, hogy ezt a pusztulást a gazda­ sági politika jóakaratával és megértésével ne lehetett volna megakadályozni, s éppen ezért mi hálásak vagyunk Önnel szemben, Elnök Űr, hogy eljött közénk s tőlünk akarja hallani panaszainkat, mert aki meghallgatja a pana­ szokat, az remélhetőleg segíteni is alkar azokon. - Legyen az Ön gondja a mi sorsunk is! Isten hozta Önt közénk.” Az üdvözletek elhangzása után az elnök felolvasta a beszédekre előkészített válaszát szlovák és magyar nyelven. Először az első három üdvözletet köszönte meg szlovákul, s a sajtóbeszámolók szerint örömének adott kifejezést a köztársasági rendszer és a demokrácia elveinek érvényesülése miatt. „Kívánatos, hogy ezen elvek mellett kitartsunk mindnyájan, s minden kezdeményezésünk­ ben gyakorlatilag is érvényesítsük őket. Demokratikus dolog, hogy ismer­ tetik velem gazdasági természetű óhajaikat és panaszaikat. . . A jelenlegi nehéz helyzetben fokozott mértékben van szükség a két itt élő nép együtt­ működésére, s kár volna minden jó fejért, amely a szlovákok és a magya­ rok elidegenítésére adná magát s a negációt szolgálná. Az alkotmány és a törvény mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy jogait megvédhesse.” Masaryk ezután a negyedik szónok felé fordult s magyarul így folytatta válaszbeszédét: „G iller doktor úr! Nem kell megismételnem, amit az imént mondottam. Ön azt hiszi, hogy nem volt elég megértés és jóakarat a jelen­ legi gazdasági válság elhárítását illetően. Téved abban, hogy a kormány­ ban nem lett volna elegendő jóakarat. Megengedem, hogy mindannyian messzebbre tekintők lehettünk volna. - Ön elégedetlenségét fejezte ki a ki­ sebbségi jog és annak végrehajtása fölött, s ha jól értem Önt, a régi jogra hivatkozik, amely a régi rezsim alatt volt érvényben. Őszinteségért őszinte­ séget. Ön bizonyára tudja, hogy a régi rezsim a szlovákságnak egyetlenegy állami iskolát nem adott. Épp most voltam Alsósztregován, hogy meghajol­ jak Madách magyar költő emléke előtt. A régi rezsim idején ugyancsak ki­ mentem a temetőbe, hogy lerójam kegyeletemet Kollár szlovák költő sírjá­ nál, de szuronnyal fenyegettek meg és elűztek a temetőből. Tovább folytat­ hatnám a régi rendszer jellemzését, de nem teszem. Szlovenszkó számára ez a rendszer örökre el van távolítva. Itt ma tiszteletben tartjuk Madáchot, olvassuk Mikszáthot, s Balassi sincs elfeledve. - Ha Önnek, Doktor Úr, határozott, konkrét követelései vannak, küldje be azokat nekem és a kor­ mánynak írásban. Én mindenesetre tárgyilagos és jogosult panaszokat ké­ rek. Mindent meg fogok tenni, hogy a törvény előtti egyenlőség ne csak pa­ píron, hanem az életben is meglegyen. Ehhez szükségem van a kisebbségek és parlamenti képviselőik közreműködésére.” 79 �Minthogy aznap este már csak társasági program volt, könnyű vacsora, az utcán lampionos felvonulás, az összegyűlt tömeg üdvözlése a járási hivatal épületének emeleti erkélyéről, térzene stb. - szakítsuk meg az események időrendi előadását, s vegyük szemügyre a losonci fogadtatás két fő doku­ mentumát: a Giller-beszédet és a reá adott erélyes elnöki választ. Giller János az ellenzéki magyar pártszövetség képviselője volt a szlo­ vákiai tartományi gyűlésben, s üdvözlőbeszédében - ha burkoltan is - az a politikai irányzat kapott hangot, amelynek tartalmát és szellemét Buda­ pesten határozták meg, s amely elutasított minden együttműködési lehető­ séget a csahszlovák kormányszerveikkel, s - bizonyos, taktikailag indokolt árnyalati különbségeket felmutatva - Masarykkal is. E konzervatív, sőt reakciós pártok, ellentétben azzal, amit Katona József a Bánk bánban, fennmaradásunk végett, minden nemzedéknek javasolt: „Munkálkodó légy s nem panaszkodó!” - ahelyett, hogy a helyzet adta lehetőségek közt alko­ tó munkára serkentettek volna, sérelmeket gyűjtöttek és termeltek . . . A ré­ gi (magyar) és az új (csehszlovák) államrend összevetése során is csupán formai s nem lényegi volt az irányelvük: a két rendszert - úgymond - nem lehet junktimba hozni, minthogy a csehszlovák álllamot kötelezi a nemzet­ közi érvényű kisebbségvédelmi szerződés, míg a régi rezsim idején semmi­ féle ilyen kötelezettség nem volt. A Giller-beszéd tehát eleve mellőzte a két rendszer összehasonlítását, s hangsúlyozottan csak a magyar nemzetisé­ gű lakosság hátrányosan megkülönböztetett helyzetére hívta föl a figyelmet. Mivel azonban az elnök tanácsadói jól tudták, mi lappang a magyar ellen­ zékiek politikai magatartásának és akcióinak hátterében (vagyis pontosan ismerték a budapesti kapcsolatokat és a mindenáron való gravámenhajszolást), a magyar nyelvű válaszbeszédet úgy fogalmazták meg, hogy a válto­ zatlannak tekintett magyar politikai vonal bírálata fejeződjék ki benne. Ilyképpen e nyilatkozat jó példája annak, amit a szándék és nem a csele­ kedet vitatásának nevezhetünk. Ugyanakkor természetes, hogy a Giller-be­ széd is - provinciális hangvétele ellenére - szintén kollektív mű volt: a magyar ellenzéki pártszövetség állásfoglalását fejezte ki. Bizonyságul em­ líthető, hogy alig néhány nappal később a pártszövetség parlamenti cso­ portja hivatalos nyilatkozatban azonosította magát vele. Másrészt, ellentétel gyanánt, aligha tekinthető véletlennek, hogy a losonci látogatással egyidejűleg interpellált a prágai parlamentben az egyik szlo­ vák kormánypárt befolyásos politikusa, arra szólítva fel a külügyminisztert, hogy tiltakozzék nemzetközi fórumokon, mindenekelőtt a Népszövetségben, a magyarországi szlovák nemzetiséget folyamatosan érő hátrányos megkü­ lönböztetések miatt. Hogy pedig nem alaptalanul céloztam föntebb a tanácsadók szerepére az elnöki válaszbeszéd megfogalmazásában, hadd hivatkozzam egy - talán meglepőnek látszó - filológiai érvre. A válaszbeszédben, az alsósztregovai Madách-koszorúzás fölidézése után, az elnök elmondja, hogy „a régi rezsim idején ugyancsak kimentem a temetőbe, hogy lerójam kegyeletemet Kollár szlovák költő sírjánál, de szuronnyal fenyegettek meg és elűztök a temető­ ből” . Nos, Masaryk mindenkinél illetékesebben tudta s alig pár évvel az­ előtt K arei Čapeknek a Beszélgetések T. G. Masarykkal című értékes és él­ vezetes életrajzi visszaemlékezés-kötet részére tüzetesen el is mondta (1969. kiad., 104. l.), hogy 1893-ban, Kollár születésének századik évfordulója al­ 80 �kalmával, a költő szülőfalujában rendezett ünnepségen bántalmazták a ma­ gyar csendőrök. A Kollár-sírnál ilyesmi teljességgel lehetetlen volt, hiszen a szláv kölcsönösségi eszme hirdetője, aki 1852-ben hunyt el, 1904-ig a bé­ csi temetőben nyugodott, ekkor pedig hamvait ünnepélyesen átszállították a prágai Slavín nevű nemzeti sírkertbe. Földi maradványai tehát soha nem pihenték olyan temetőben, amely a régi (magyar) rezsim területén feküdt vo ln a. . . E különös lapsus memoriae vagy valószínűbben lapsus calami a cseh sajtónak is feltűnt, a néppárti Lidové Listy udvariasan szóvá is tette az 1930. szeptember 17-i számában. Másnap, szeptember 13-án délelőtt került sor az elnöki látogatás legfon­ tosabb eseményeire és nyilatkozataira. A járási hivatalnak a húszas évek elején emelt tágas épületében, ahol Masaryk az éjszakát is töltötte, az ilyen célra alkalmassá tett díszteremben fogadta a járás községeinek, továbbá a vallásfelekezeteknek, politikai pártoknak, szakmai érdekképviseleteknek a képviselőit, szám szerint mintegy százhúsz személyt. Tizenheten kaptak szót, arányos elosztásban szlovákul és magyarul tolmácsolták a községek, a pár­ tok, a felekezetek, az ipartestület stb. kérelmeit, panaszait. Az ezekre elő­ irányzott idő letelte után Masaryk valóban a saját szemléletét tükröző nyi­ latkozatokkal válaszolt. Szlovák beszédéből kiemelésre kívánkozik (a sajtóbeszámolók szerint): „Ahogy itt összegyűltek valamennyi nemzetiség, vallásfelekezet, társadalmi osztály és foglalkozási réteg képviselői, egy kis köztársaságot alkotnak. A nemzeti megbékélés, a vallási türelem és a gazdasági egymásrautaltság a legfőbb feltételei sikerünknek. - Államunk köztársasági és demokratikus rendje biztosítja a politikai és a nemzetiségi egyenjogúságot. A demokrá­ ciát nem szabad csak szóban és írásban hangoztatnunk, valamennyiünknek törekednünk kell az alkotmányban lefektetett irányelvek megvalósítására. Ehhez azonban nem elegendő csupán az államhatalom és a hivatalnoki kar, az iskoláknak és a tanítóknak is nagy szerepük van ebben.. Az egyházaknak és papságuknak szintén. A régi rendszer maradványainak a leküzdése az igaz­ ság és a társadalmi összhang szellemében végzett neveléssel érhető el. V á­ rosuk gazdasági helyzetéről tegnap már beszéltem a választott képviselők­ kel. Némely nehézségek országos, sőt egyetemes jellegűek; mások helyi természetűek: ilyenek például a bolsevizmus okozta károk is. Itt vannak kö­ rülöttem az állami és a tartományi közigazgatás vezetői. Meghallgattuk fi­ gyelmeztetéseiket s teljes figyelmet fogunk rájuk fordítani.” A magyar nyelvű elnöki válasz így hangzott: „A magyar lakosság meg­ nyilatkozásai nagy örömmel töltenek el. Ismerem a magyarokat, tudom, hogy szorgalmas emberek, akik megértéssel vannak az államrend iránt. A régi rendszer sovinizmusa nem a népből eredt. Örülök, hogy a magyarok és a szlovákok jól megértették egymást a múltban s meg fogják egymást érteni a jövőben is. Ha pedig az állami és a tartományi közigazgatásban akadnak még hiányosságok, ezeket meg lehet és meg is kell szüntetni. Legyenek meg­ győződve, hogy szigorúan ügyelek minden állampolgár egyenjogúságára. Kérem, adják át üdvözletemet valamennyi polgártársuknak.” 8l �Ezzel a cercleszerű elnöki fogadás befejeződött. Masaryk elbúcsúzott a résztvevőktől s átvonult a járási hivatal legtágasabb irodahelyiségébe. Mielőtt az itt lejátszódó, történelminek minősülő eseményt ismertetném, két észrevétellel kell kiegészítenem az idézett válaszbeszédeket. A szlovák be­ szédben említett „bolsevizmus okozta károk” arra utalnak, hogy az egyik szó­ nok szokásos hazafias pátosszal idézte föl a magyar Vörös Hadsereg és az an­ tanthatalmak támogatásával szervezett csehszlovák egységek Nógrád me­ gyei harci tevékenysége során a szlovák lakosság által elszenvedett károkat, nevezetesen azt, hogy a szónok falujában két lakos életét vesztette. A másik észrevételem a magyar válaszbeszéd szembeötlő sajátosságára vo­ natkozik. Az elnök itt, a „régi rendszerről” szólva - korábbi nyilatkozataitól eltérően - különválasztja a magyar népet és az uralkodó osztályt; s ugyan­ csak új elemként a „magyar kérdésről” vallott nézeteiben, nyomatékosan han­ goztatja a magyarok és a szlovákok múltbeli kölcsönös megértését. Még ha föltételezzük is, hogy e változás a harmincas évek világpolitikai fejleményei­ nek a sajátos következménye, megérdemli, hogy kellő figyelemre méltassuk, annnál is inkább, mivel motiváló tényezőként része volt az ismertetendő je­ lenet előkészítésében. A járási hivatal irodahelyiségében Masaryk fogadta a művelődési intézmé­ nyek és szervezetek küldöttségeit s meghallgatta előterjesztéseiket. A losonci és feledi járás magyar társadalmi és kulturális egyesületeinek tizennégy tagú küldöttségét K övy Árpád református lelkész vezette, aki fölöttébb mérték­ tartó, ám paposán szárnyaló beszédében - a Losonci Hírlap szövege szerint - egyebek közt ezeket mondta: „Üdvözöljük Önben az egyetemes emberi kul­ túrának egy olyan fennkölt gondolkodású és széles horizontú képviselőjét, aki hosszú életének tapasztalataival azt a nagy igazságot hirdeti számunkra, hogy a fajoknak, nemzeteknek ős ereje csak a kultúrájukban van. - Az Ön munkás, eredményekben gazdag élete azzal a fénylő tanulsággal szol­ gál, hogy a sajátlagos népi és nemzeti kultúrát úgy kell felfogni, mint az egyetemes emberi kultúrának integráns részét, mert akkor, amikor a magunk kultúrértékei fölött őrködünk s azokat a jövő számára megmenteni, bizto­ sítani akarjuk, a magunk építő munkájával az egyetemes emberi fejlődés és haladás nagy érdekeit is szolgáljuk. - Ebben az ideológiában, ebben a tisz­ tult és emelkedett gondolkodásban találkoznak egymással népek és nemze­ tek, ez formálja ki bennük a testvérközösségnek azt a lelkületét, amely ál­ landó ösztönzésül kell hogy szolgáljon a kultúremberiség közös értékeinek lel­ kiismeretes gondozására és fejlesztésére irányuló tevékenységükben. - Elnök Ú r! Mi nagy örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy önben a kultúremberiségnek egy olyan világító fáklyáját ismerhettük meg, akinek élete és munkája nemcsak nagy tanítás számunkra, hanem akinek az életében a hirdetett igaz­ ságok reális értékekké váltak.” Válaszbeszédének szlovák részében az elnök újólag hangoztatta a kultúra és a kulturális intézmények különleges fontosságát a társadalom életében, majd eze­ ket mondta: „Miként tudják, a nyolcvanadik születésnapomra pénzalapot kap­ tam (húszmillió csehszlovák koronát, D. L. megj.); gondolkodtam hát, mit tehetnék a Szlovákiában végzendő kulturális munka javára. Úgy vélem, jó lenne, ha az egyetem és a szlovák matica összefognának és feldolgoznák a szlovák nyelv gazdag anyagát, s amíg nem késő, valamennyi nyelvjárás szó­ kincsét. Ez nagy kincs nemcsak a szlovákok, hanem a csehek számára is. EI82 �határozásom legyen bizonyíték arra, hogy nem feledkezem meg a szlovák kulturális ügyekről.” A magyar egyesületek küldöttségének vezetőjéhez fordulva az elnök - ma­ gyarul - kijelentette: „Egyetértek Önnel, hogy kiemelte a műveltség jelen­ tőségét a nemzet részére. Ezt - ahogy Ön is mondta - magam szintén gyak­ ran hangoztattam és tettekkel bizonyítottam. Örülök, hogy most megint tet­ tel erősíthetem meg az Önhöz intézett szavaimat. Elhatároztam, hogy ma­ gyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaságot alapítok, s remélem, hogy meg fog felelni feladatának és hasznos lesz az önök életében.” A két bejelentést lelkes éljenzés fogadta. A korabeli sajtó beszámolói sze­ rint szlovákul, csehül és magyarul egybehangzón zengett a köszönet és hála szava. Miután még külön kihallgatáson fogadta Szilassy Béla magyar nemzeti párti szenátort és Giller János tartománygyűlési képviselőt, akik mintegy tíz Masaryk (baloldalt) a Losonci Járási Hivatal előtt (Hermely Ödön mérnök felvétele) konkrét sérelmi ügy panaszjegyzékét nyújtották át - érdemét tekintve be is fejeződött Masaryk hivatalos elnöki látogatása Losoncon. Munkatársaival átrándult Fülekre, megtekintette az ottani zománcgyárat: egy prágai tőkeérdekeltség által üzemeltetett vállalatot, egyébként az egyetlen ipari üzemet, amely e térségben - kétség nélkül a cseh tőke ereje folytán - ellenállt a gaz­ dasági válság pusztító nyomásának. Visszatérőben, Losoncon, továbbra is a járási hivatal épületében szűk körű ebéd volt tiszteletére. Ezt követően pedig, az üdvözlésére összegyűlt/összegyűjtött lakosok, iskolásgyerekek, katonák és rendőrök sorfala közt elhagyta a várost. Kíséretével, a Gyetva-vidéket érint­ 83 �ve, Zólyomba ment, s innen különvonattal folytatta útját Kistapolcsány fe­ l é . . . Megemlítendő, hogy az egyik Gyetva-vidéki faluban is felavatott egy emléktáblát, amely „a bolsev izmus elleni harcban” életét vesztett helyi la­ kos érdemét örökítette meg, s ugyanitt, a kormánylapok tudósítóinak és fotó­ sainak gyűrűjében, együttérzőn beszélgetett cl az áldozat édesanyjával. Az évben - 1930-ban - péntekre és szombatra esett szeptember 12 és 13 -a. A hét végi lapok tehát bő terjedelemben foglalkoztak az elnöki látogatás ese­ ményeivel. Főleg két mozzanat váltott ki élénk visszhangot: a Giller-beszéd s az erre adott elnöki válasz, valamint a magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaság létesítésére fölajánlott egymillió koronás alapítvány (s ehhez kapcsolódón a Madách-koszorúzás). A társaságalapítással most azért nem foglalkozom tüzetesebben, mivel Popély Gyula a pozsonyi Madách Könyvkiadónál, 1973-ban megjelent A cseh­ szlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Képzőművészeti Társaság című könyvében bőséges bizonyító anyaggal szemléltette, hogy a legjobb szándék is hajótörést szenved, ha nincsenek biztosítva, ahogy a nemzetiségi életben eleve nem is lehetnek biztosítva a magas szintű tudományos, irodalmi és kép­ zőművészeti alkotó munka feltételei. Akár a budapesti sugallató nemzeti irányzat kísérletezett a magyar kultúra intézményeinek kialakításával (például a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Vállalat vagy a Szentiványi Kúria révén), akár a csehszlovák rendszer kezdeményezte a magyar nemzetiségi műveltség kibontakoztatását (leglátványosabban az egymillió koronás Masaryk-alapítvánnyal), az eredmény ugyanaz lett: fájdalmas kudarc. Szembetűnő példa ez arra, hogy a két háború közti kisebbségi élet nemcsak a neve, hanem a lé­ nyege szerint is kisebbrendű élet volt, távlattalan élet, ahol legföljebb csak arra az erkölcsileg értékes, de szellemileg terméketlen tevékenységre kínálkozott lehetőség, amelyet a Masaryktól kölcsönzött kifejezéssel aprómunkának ne­ vezhetünk. Az aprómunka pedig nyilvánvalóan nem eredményezhet nagy tet­ teket: kiemelkedő tudományos, irodalmi, képzőművészeti alkotásokat. A ki­ sebbségi élet szellemi szféráiban a „Masaryk Akadémia” megalakulása után éppúgy, mint korábban, fojtogatón burjánzott a vészes dilettantizmus, a ki­ csinyes viszálykodás, az alapítóhoz méltatlan koncéhség. Akkor azonban, a bejelentést követő napokban-hetekben, általános volt a bizakodás, a remény­ kedés : hátha végre sikerül valam i. . . Merőben más volt a megítélési kritérium a Giller-beszéd és az elnöki vá­ lasz esetében. E polémia ugyanis - a szereplő személyek nagyon különböző érdemétől függetlenül - a magyar-csehszlovák, pontosabban a magyar-szlo­ vák viszony próbaköve lett, az 1930-as évek bonyolult nemzetközi viszonyai közt. Ezeket az összefüggéseket a sokfelé ágazó vita minden résztvevője ki­ válóan érzékelte. A korántsem teljességre törő, csupán a lényeg felmutatását igénylő szemlé­ met hadd kezdjem az ellenzéki Prágai Magyar Hírlap több ízben is kifejtett álláspontjának az ismertetésével. Alapvetőnek látszik az 1930. szeptember 1 6-í számban célzatos címmel közölt belső vezércikk, d. j. jelzéssel (amely Darvas János szerkesztőnek, a Hegyország hangja című szlovák versantológia érdemes fordítójának, Darvas Iván színművész apjának a nevét fedte); a cím - A 84 �losonci diszkusszió - pedig azért ironikusan célzatos, mivel Masaryknak a sokszor hangoztatott tételére utal, amely szerint „a demokrácia: diszkusszió” . E cikk az ellenzéki magyar pártszövetség egyértelmű állásfoglalását s egy­ ben - a budapesti kormánysajtó kommentárjaiból következtethetőn - lénye­ gileg a magyarországi hivatalos véleményt is kifejezte. Eszerint a Giller-beszéd - a választási statisztika adatai folytán - a nemzetiségi magyarság több­ ségének a panaszát tolmácsolta, s Masaryk elnök, e beszédre válaszolva, in­ dokolatlanul, a tanácsadóitól megtévesztve, állította párhuzamba a régi és az új rezsimet. Ilyesfajta párosítás „jó dialektikai érv, de nem jogi érv, mert hiszen a két rendszer két külön világ, amit a szó legszorosabb értelmében egy világrengés vérözöne választ el egymástól; a mai rezsimet kisebbségvé­ delmi szerződések kötik, s így kötelessége és nem erénye a kisebbségvéde­ lem.” Az általános Masaryk-kultusz lecsapódásaként - jellemző módon - ez az ellenzéki magyar szócső is szükségesnek véli hangoztatni, hogy „a cseh­ szlovákiai kisebbségi magyarság minden tényezője és minden egyes tagja min­ denkor tisztelettel övezte s a kormányrezsim fölé toronymagasságnyira emel­ te Masaryk elnök személyét. - Úgy véltük, hogy minden igazságtalanságért csak a kormányzat felelős, s az elnök fennkölt humanizmusa, igazságos de­ mokráciáról való elmélete csupán a kormányzat közegeinek hibájából és sovén önzéséből nem válhatik valósággá. Most történt először, hogy Masaryk elnök azonosította magát a rezsimmel.” Ez utóbbi megállapítással az ellen­ zéki sajtószerv a losonci látogatás különleges jelentőségét kívánta hangsúlyozni. Amit a Prágai Magyar Hírlap - az idézetekből is kitetszőn - taktikusan, tapintatosan fejteget, a budapesti sajtószervek, a hallgató Népszava kivételé­ vel, kendőzetlenül, polemikusan ad elő. E harsányan gyűlölködő kommen­ tárokban nincs szó nemzetközileg biztosított és kötelezővé tett kisebbségvé­ delemről, itt csak a vélt magyar értékek és érdekek állítólagos megsértésé­ ről van szó. Vegyük példának a mértékadó Budapesti Hírlapot, amely az 1930. szeptember 19-i számában A sztregovai sír címmel vezércikket szentel Masaryk palócföldi körútjának, s legfőbb bíráló érvként azt hangsúlyozza, hogy „ez a cseh propaganda számára rendezett demonstrációs út sem múl­ hatott el anélkül, hogy föl ne elevenítették volna a régi és most már megle­ hetősen foghíjas rágalmakat a régi magyar uralom ellen, amely olyannyira elnyom­ ta a tótokat, hogy Masaryk elnök kijelentése szerint egyetlen iskolát sem enge­ délyezett a számukra” . - A losonci diszkussziót kommentálva, nyilván na­ gyon egyoldalúan, hírül adja, hogy - szerinte - „mindenkit megdöbbentett az az agresszív hang, amelyet az elnök használt, amikor a magyar uralomról beszélt, de ugyancsak nagy feltűnést keltett az is, hogy Giller dr. beszéde és az elnöknek egy papírlapról felolvasott válasza között úgyszólván semmiféle összhang nincs. Úgy fogják fel a dolgot, hogy Masaryknak kizárólag azért kellett idejönnie, hogy ezeket az erős és bántó kitételeket felolvassa.” Mégis, a fő különbség a csehszlovákiai magyar ellenzéki vélemény és a bu­ dapesti visszhang közt a Madách-sír megkoszorúzásának az értékelésében mutatkozik. Míg ugyanis a Csehszlovákiában élők számára e gesztus - a bán­ tó mellékzönge ellenére is - figyelemre méltó politikai tett volt, a budapes­ tiek megítélése szerint sértő kihívásnak minősült. „ A csehszlovák köztársaság elnöke egyszerűen elszlovákosította Madáchot, a magyarság legnagyobb gon­ dolkodóját és költőjét” - olvassuk szintén a Budapesti Hírlap kommentárjá­ ban, amely ugyanezen szám (1930. IX. 19.) vezércikkében szembeszökő túl­ 85 �zással állítja, hogy „az alsósztregovai koszorú levelei közül is ki kellett üt­ köznie a politika tüskéjének. Ma már tudjuk, hogy ezt az aktust és az egész körutat a színmagyarok lakta vidéken a cseh (!) belügyminiszter rendezte meg, ő szánta és élezte ki demonstrációs felvonulásnak, és hogy amikor a ko­ szorút elhelyezték, válójában egy képzeletbeli tót, vagy mint mondották, szlo­ vák író emlékének akartak adózni.” - Vajmi könyű lenne e szöveg otromba tévedéseinek/megtévesztéseinek a leleplezése. E sorok írója azonban soha nem törekedett hatásos leleplezésre, sokkal inkább a kölcsönös megértés elő­ mozdítására. Ez esetben is csupán azt kívánta szemléltetni, mily reménytelen volt akkor minden kísérlet a szótértésre, a gyéren kínálkozó lehetőségek meg­ ragadására. A cseh, a szlovák, a német és a (csehszlovákiai) magyar kormánysajtó ugyancsak „a provokatív Giller-beszéd” és a reá adott „megsemmisítő elnöki válasz” szembeállításában látja, persze más előjellel, mint az ellenzékiek, a losonci látogatás legfőbb tanulságát. A Slovenský Denník, amely akkor a leg­ tekintélyesebb szlovák kormánylap volt, oly meggyőzőnek mondja az elnök érvelését, hogy „most már a magyarok is elfordulnak Gillertől, nehogy osz­ tozniuk kelljen szégyenében” . A magyar nyelvű kormánysajtó - ahogy ez len­ ni szokott - még rá is licitál a cseh és szlovák lapvéleményekre. A pozsonyi A Reggel, amely épp azokban a hetekben közölte Jászi Oszkár lényegbe vágó polémiáját Károlyi Mihállyal az ún. októbrizmusról, nem átall ilyen méltat­ lan hangú értelmezést fűzni a losonci diszkusszióhoz: „Sértés nem történt és nem történhetett dr. Giller és a köztársasági elnök között. Olyan nagy a tá­ volság közöttük, hogy dr. Giller igazán nem sérthette meg az elnököt. Ellen­ ben a magyarságnak van szégyellnivalója, hogy az ő nevében megjelenhetett egy ember és nyilatkozatot tehetett, mely formájában és minőségében nem fe­ lel meg a magyar szellemnek. Utóvégre nem egy kaszinótársaságban, borközi hangulatban elhangzott kiszólásról van szó, hanem egy európai fogalmak sze­ rint lehetetlen megnyilatkozásról és eljárási módról, mely bizonyára még a Balkánon is ismeretlen.” (19 30. IX. 14.) A magyar progresszió kevés dicső­ ségére hasonló szellemeskedő hangnemben kommentálta az eseményt a pozso­ nyi A Nap cikkírója, Antal Sándor, aki pedig hajdan A Holnap-antológia el­ ső kötetének volt a szerkesztője és élőszóírója Nagyváradon. Lényegileg ugyanígy, csak sokkal mértéktartóbban, az ügyhöz méltó ko­ molysággal számolt be a losonci eseményről a félhivatalos Prager Presse (1930. IX. 23.). Megállapítja, hogy a köztársasági elnök dél-szlovákiai körútja diadalút volt, amelynek során a szlovák és a magyar lakosság egyöntetű lelkese­ déssel fogadta az államfőt. Nagy különbséget lát azonban „e tény és azon eset között, amidőn e népnek egy állítólagos képviselője, szemében és hang­ jában daccal fogadta az elnököt. Giller beszédének tartalma és hangja pro­ vokatív jellegű volt. Ezért az elnök is két mértékkel mért.” Vagyis - ami­ ként láttuk - másként válaszolt a hódoló üdvözletekre és másként a kritikai észrevételt is tartalmazó G iller-beszédre. Külön vizsgálódást igényelnének a Csehszlovák Kommunista Párt magyar, szlovák és cseh nyelvű periodikáinak - köztük is főképp a Munkásnak, a Robotnické N ovinynek, a Pravdának, a Rudé Právonak - a vonatkozó be­ számolói és észrevételei. Ismeretes, hogy ezekben az években - a Kommunis­ ta Internacionálé VI. kongresszusának az 1928. szeptember 1 -én hozott ne­ vezetes határozatait követően - a CSKP a nemzetiségi kérdésben „magáévá 86 �tette az elszakadást is magába foglaló önrendelkezés lenini gondolatát és en­ nek megvalósítását összekapcsolta a szocialista forradalom ügyével” . (Arató Endre : Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, 1971., 419. l.) Föl­ tételezhető hát, hogy az említett lapok tanulságos fényt vetettek a korra, a viszonyokra és a bennük szereplő személyekre. Sajnos azonban, érthetetlen módon sem Budapesten, sem Pozsonyban nem sikerült hozzájutni e közép­ európai gondolkodástörténeti szempontból is nélkülözhetetlenül fontos kiad­ ványokhoz. Némileg mégis következtethetünk a Masaryk-kezdeményezések kom­ munista fogadtatására abból a két közleményből, amelyekkel az 1931 márciusá­ ban megindított Az Út folyóirat reagált az egymilliós adományra. Mindjárt az első számban nyilatkozat jelent meg Fábry Zoltán és Forbáth Imre nevé­ vel, s éles hangon utasítja el Masaryk gesztusát, kijelentve, hogy ,,mi ez a pártszempontokból vezetett kezekbe letett egymillió ahhoz a sok százmillió­ hoz képest, amit a dobravert magyar kisgazdák, földtelen jánosok, utcára tett munkások keservéből harácsoltak össze!” Említést érdemel, hogy Fábry, az 1970. április 29-én Popély Gyulának írt levelében, „szégyellnivalónak” minő­ sítette e magatartást. Akkor azonban a tőle (Fábrytól) szerkesztett folyóirat alig néhány hónappal később, az I. évfolyam 10. számában Jócsik Lajostól jelentetett meg vitriolba mártott tollal írt támadást azok ellen, akik rokonszenvvel fogadták a „Masaryk Akadémia” alapítását és „akik egymillióért államhű kisebbséget szállítanak” . E két adalék is jelezheti, miért sajnálom módfelett, hogy e kritikus kor­ szak oly fontos mozzanatáról, amilyen Masaryk elnöki körútja volt a Palóc­ földön, egyelőre csak az ellenzéki sajtó bírálatai, meg a kormánylapok ho­ zsannái voltak számomra hozzáférhetők. Ez utóbbiak - mint föntebb olvashattuk - nem fogynak ki a bizánci mó­ don ömlengő magasztalásból: diadalút, a szlovák és a magyar lakosság szeretetének, ragaszkodásának, államhűségének spontán megnyilatkozása, hódolat a humanista bölcs, a „világító fáklya” példája előtt, mélységes tisztelet és ki­ mondhatatlan hála a világtekintélyű tudós és a gondviselés küldte államférfi iránt. . . Ilyen és hasonló szólamoknak se szeri, se száma a kormánysajtó be­ számolóiban. A tudósítóik versengve keresik a megható jeleneteket, s a köz­ helyszintű államfői nyilatkozatokról is mosolykeltőn túlozva, felsőfokú jel­ zők halmozásával írnak. Félreértés elhárítása végett meg kell jegyeznem, hogy Masaryk természetesen legkevésbé sem tekinthető középszerű embernek. Legföljebb azon tűnődhetünk ismételten, hogy e világtekintélyű filozófus el­ nök, a magára és szellemi rangjára minden tekintetben sokat adó humanista bölcs miként és főleg miért hunyt szemet az emberi mivolt ily csúf eltorzítá­ sa fölött? Milyen meggondolásból és mire vélhette ezt szükségesnek? Hiába minősítjük köztudomásúnak, hogy a szellemi ember abszolutumokban, a politikus ember pedig relatívumokban gondolkodik. Hiszen, akárcsak a kétnapos palócföldi látogatás eseményeit és tanulságait taglalva, mindun­ talan - s valljuk be: eredménytelenül - az a kérdés nyugtalanított, hogy e kivételes képzettségű professzort, e kifinomult szellemi embert, Masarykot, mi késztette rá, hogy politikusként, még nyolcvanévesen is, minduntalan meg­ alkudjék, sőt legtöbbször kicsinyes, az ő szellemi szintjéhez képest megalázó 87 �kompromisszumokra kényszerüljön? Vagy inkább arról van szó, hogy aki ilyen vagy olyan meggondolásból - politikai cselekvésre vállalkozik, a fennkölt (vagy annak hitt) eszmei célokat sem közelítheti meg másképp, csupán a valóság közegén áthatolva, vagyis megalkuvások árán? E kérdésekre összetett módszerű, tágabb körű vizsgálattól remélhető vá­ lasz. Befejezésül említést érdemel, hogy ugyancsak 1930 szeptemberében egy má­ sik magyar többségű délszlovákiai város, Érsekújvár meglátogatása is tervbe volt véve. Az elnöki hivatal azonban ezt lemondta, Masaryk elfoglaltságára és fáradtságára hivatkozva. Annyi azért mégis történt, hogy Masaryk 1930. október 12-én, Kistapolcsányból Pozsony felé utazva, fél órára megállíttatta az elnöki különvonatot Érsekújvárott, s fogadta a hivatalos - katonai és közigazgatási - szervek tisztelgését, valamint a választott testületek magyar és szlovák képviselőinek üdvözletét. Ez az állomási jelenet azonban, miként az ezt követő háromnapos pozsonyi tartózkodás sem fogható - jelentőségben, kisugárzásban - ahhoz, ami egy hónappal korábban Alsósztregován és Lo­ soncon történt. . . 88 �mérlegen RADÓ G YÖ RG Y: Madách Imre - Életrajzi krónika Tolsztoj, Gorkij és Miczkiewicz után Madách Imre a negyedik európai író, akiről életrajzi krónika készült - írja előszavában a szerző. Radó G yörgy munkája tehát tartalmát és módszerét tekintve nemcsak a magyar, de az európai irodalomtör­ ténet-írásban is újszerű. Radó idő­ rendben közöl minden nyomtatás­ ban megjelent adatot, mely M a­ dách Imrével kapcsolatos. A teljes­ ségre törekvő gyűjtőmunka egyben az elszórtan közzétett részletek kri­ tikai egybevetése is. Radó a fellelt adatokat a különböző közlések elté­ réseinek ill., saját forráskutatásai­ nak szűrőjén bocsátja keresztül. A z életrajzi adattár következetessé­ get, s ma nem divatos elmélyülést kívánt a Madách-életrajzban. A fi­ lológia, az adatgyűjtés, a biográfiai kutatás presztízse, a kutatói ambí­ ció, mely ilyen műveket szülhetne, az utóbbi évtizedekben egyre fo­ gyatkozik. A hallgatólagos literátusköztudat sugallata releváns műnek kizárólag összefüggésekre rávilágító, társadalmi, eszmei mozgásokat, mentalitástörténeti összefüggéseket feltáró, ízlésalakító hatásokat vizs­ gáló, életműben gondolkodó munká­ kat tekint. Ezeknek az értékszem­ pontoknak látványosan nem felel meg a Radó által választott műfaj. Ahogy a szerző írja, ez a gyűjte­ mény egy tudományos igényű M a­ dách-életrajz alapanyaga, előkészítő munkája csak. Mint ilyen, műfaja újszerűségén túlmenően is, színvona­ las, a Madách-kutatásnak óriási segítséget nyújtó remek kézikönyv, s csak sajnálkozva gondolhatunk ar­ ra, milyen nagy szükség lenne az irodalomtörténet, a történelem szá­ mos területén hasonló igényességgel összeállított háttéranyagokra. A krónika adatai e majdani élet­ rajzi elemzéshez többféle nézőpon­ tot kínálnak. Egyik olvasatban a megyei politizálásban részt vevő, a szabadságharc után a szűk baráti kör magánéletébe visszavonuló, majd az 18 6 1-es élénküléssel új len­ dületet kapó köznemesi réteg egyik, közpályájában tipikus, műveltségét, igényességét tekintve átlag fölötti képviselőjének arcképét láthatjuk kirajzolódni. E g y másik szemlélő talán egy vidéki kúriáján élő csa­ lád mindennapjait olvassa szere­ tettel és érdeklődéssel, hiszen a kö­ tet egy életformáról is tudósít, melynek eseménytelenségéből leg­ feljebb egy jó ebéd, egy csibukozó meditálással töltött délután, egy kirándulás marad ránk. Kiindulha­ tunk Madách nemzedékéből is (Petőfivel egy évben született, nagyjából egyidős Jó k a ival, A rany­ nyal, G yulaival, Salamon Ferenc­ cel, Greguss Ágosttal), nevelte­ tésük, társadalmi helyzetük, iro­ 89 �dalomeszményük, de akár lélektani motívumaik összehasonlítására is módunk van. S láthatjuk, hogyan futott össze Madách írói pályája e nemzedék irodalmi életet formáló­ irányító csoportjával, nyomon kö­ vethetjük, hogyan fogadta be, is­ merte el e kör a Tragédia íróját, s hogyan hozta meg számára az 18 6 1es év Arany barátságát is. A széles köztudatban makacsul élő kép a borongós kedélyű, beteges, vissza­ vonultan élő, magánykedvelő, el­ rontott magánéletű íróról, szintén módosítható e krónika segítségével, ha húsvéti locsolkodásokról, ruha­ cserélő játékos bohóságokról olva­ sunk. A z erre érzékeny olvasó a megyei közigazgatás működési me­ chanizmusának egy szeletére is rá­ láthat: hogyan levelez és iktat a bürokrácia forradalmak és szabad­ ságharcok idején is, hogyan foglal­ kozik árvaügyekkel és hadiszállí­ tásokkal egyaránt, ezáltal is bizto­ sítva az élet folyamatosságát. Mozaik - bólint az olvasó, s reméli, pontos, hű, az esszéisztikus, regényesítő torzításoktól mentes ké­ pet kaphat az itt felsoroltakról. Ez azonban téves fénytörés, e mű ma­ ga is csak egy majdan összeálló mozaik egyik eleme. Hiszen az adatokból rekonstruálni kell egy életút, egy személyiség képét, s e rekonstrukció többet kíván adatok­ nál. Olvashatjuk például, hogy M a­ dách 1848 nyarán részt vett a nóg­ rádi követválasztás lebonyolításá­ ban, majd jelen volt Pesten a kép­ viselőház megnyitásán. A megyében végzett munkákról tudósító híradás­ hoz hozzá kell tennünk informá­ cióinkat a megye történetéről, a korteshadjáratról, hogy továbbszőhessük gondolatainkat: mi módon befolyásolhatták e napok egy huszon­ öt éves, politikai tanulóidejét élő fia­ talember gondolkodását. Még in­ goványosabb talajra merészkedik, 90 aki a pesti látogatás hatását próbál­ ja felidézni. K ivel beszélhetett, találkozhatott a nem is oly rég még pesti egyetemista Madách, akinek a pesti fiatalság, a márciusi ifjak körében bizonnyal voltak ismerősei, mennyire hatott személyiségére, vé­ leményére a forradalmas Pest és a megyei élet hangulati kontrasztja. M aga az életrajz sem áll tehát össze pusztán adatokból, kockáza­ tosabb, a tévedésekre több esélyt adó, félreértelmezések veszélyét rej­ tő egyéb eszközök, források, sőt kö­ vetkeztetések, hipotézisek felhaszná­ lásától nem menekülhet meg a ku­ tató. A z adattár támpontjai, cölöpei között már nem lehet a teljes eg­ zaktság, az abszolút pontosság illú­ ziójával kifeszíteni az összekötő hálót. Sőt, még azt az irodalomel­ méleti dilemmát is figyelembe kell vennünk, hogy kétséges, nem indíthat-e rossz ösvényre a művek elemzésében egy mégoly tudományos, mégoly szakszerű életrajz is, azzal, hogy összefüggéseket sejtet, melyek fontosságának, gondolkodásalakító erejének rekonstruálása szükséges, de kényes, kétes végeredményű fel­ adat. Az életrajzot megelőző fázisban az adatok összegyűjtése és sorrend­ be állítása első megközelítésre mint­ ha csak pontosságot, alaposságot, minden részletre kiterjedő figyelmet kívánna. Csakhogy az egymásnak ellentmondó források adatai között legtöbbször voksolni kénytelen az összeállító, az adatközlők nagy há­ nyada komoly forráskritikát igényel. A határvonal, melyen a krónikás­ nak végig kell egyensúlyoznia, pil­ lanatról pillanatra, forrásról for­ rásra változik, módosul. A z abszo­ lút szavahihetőség nyilván még a hivatalos okiratoknál sem vehető evidenciának, hiszen dátumelírások, névelírások ott is előfordulhatnak. Bizonyos, hogy Radó György gyűj­ �tőmunkáját alapos elméleti meggon­ dolások irányították, ezt mutatja az a tetten érhető önkorlátozó gesztus, hogy az egyes adatokhoz, életrajzi pillanatfelvételekhez fűzött kom­ mentárok szinte kizárólag a for­ ráskritika, forrásösszevetés területén mozognak, saját véleményét, véle­ kedését elrejti az olvasó elől. Az önkorlátozásra annál inkább szük­ ség van, hiszen a következetesség tiszteletreméltó ambíciója szükség­ szerűen terem szélsőségeket is. Ha pusztán annyit tudunk meg, hogy Madách Imre 18 6 1. április 13-án, szombaton, Pestről átment Budára, első kérdésünk csak annyi: „N a , és?” H a megtudjuk, hogy 1837. de­ cember 17. előtt a tizennégy éves Madách bolhacirkuszban járt, csó­ válni kezdjük a fejünket, s kételke­ dünk: vajon minden adat érde­ mes-e a megörökítésre, nem csú­ szik-e a kutató becsületes érdekte­ lenségbe, ha megragad ezen a szin­ ten. A műfaj szabályai veszélyes örvénybe ránthatják az összeállí­ tót, de a tudni nem érdemes ada­ tok közlésénél csak az lenne roszszabb, ha mindjárt az adatokat az életmű egészébe illesztő, afelől ér­ telmező koncepció kerekednék kö­ ré. Radó György szerencsére nem magának igényli a fantázia jogát, pusztán a lehetőséget teremti meg mások fantáziájának. Bár az életrajzi krónika főként segédkönyvnek, máshonnan szárma­ zó információkkal kiegészítendő háttéranyagnak készült, mégis sok­ szor marad kielégítetlen kíváncsiság az olvasóban, az adatok önmaguk­ ban sokszor nem igazítanak el, fő­ ként Madách személyes kapcsolatait illetően. Sréter M iklósról például többször esik szó, mindig mint az író egyik legbensőbb barátjáról, egy alkalommal azt is megtudjuk, hogy különc hírében áll. A felsősztregovai birtokos okkal-joggal kelti fel érdeklődésünket, de csak családjáról tudhatjuk meg, hogy a megye éle­ tének tevékeny alakítói közé tarto­ zott. D e éppígy Madách apósáról sem tudunk meg egyebet, mint hogy egymás után keresztvíz alá tartotta a Madách gyerekeket. Olyan életrajzi jegyzeteket hiányolok a kötetből, mely eligazítást adhatna azoknak az olvasóknak, akik nem segédkönyvként használják e mun­ kát, akik Madách életének legalább a főszereplőiről szívesen olvasnának annyit, amennyi mondjuk egy lexikoncikknyi terjedelembe belefér. Fráter Erzsi válásuk utáni hányó­ dása, az adatokból is pontosan re­ konstruálható anyagi lecsúszása ért­ hetőbbé, jobban követhetővé vál­ na, ha családjához fűződő viszonyát, illetve családja anyagi állapotát legalább utalásos információk útján ismerhetnénk. A z is könnyíthetné a laikus olvasó dolgát, ha bőbeszé­ dűbbek lennének az évenkénti idő­ rendi táblázatok, melyek megelőzik a M adách-életrajz adatait. H a né­ mileg részletesebben informálódhat­ nánk az 1823-as nógrádi engedetlen­ ségi mozgalomról, a megye forrongó hangulatáról, az egész országot be­ járó botrányról, némi képet nyer­ hetnénk: hol, milyen légkörű, mi­ lyen politikai beállítottságú köz­ életben kezdett politizálni az alig húszéves Madách. Természetesen az irodalomtörté­ nésznek, általában a kutatónak minden egyes esetben el kell dön­ tenie, kinek ír: azaz szakmai kö­ zönségre, a tárgyalt témát alapjai­ ban ismerő olvasókra számít, vagy laikusokra. M ivel jelen esetben az összegyűjtött adatok forrásértéke, az irodalomtudomány oly sok terü­ letén fájóan hiányolt, jól forgatható, alapos segédkönyv megszületése a reveláló erejű, ez a kutatók számá­ ra nyújtott kétségtelen nóvum meg­ engedné a szerzőnek azt a luxust, 91 �hogy a laikusokra is gondoljon. Cse­ kély engedmények (pl. lexikonfe­ jezet csatolása, illetve a kevéssé is­ mert megyei események nem pusz­ tán adatszerű rögzítése) is jól egyen_ gethetnék a könyv útját valamivel szélesebb olvasórétegek felé. A forrásjegyzék mutatja, hogy Nógrád megye sokat és tevőlegesen vállal a M adách-filológia, Madáchéletrajz, a helytörténet fehér folt­ jainak eltüntetéséért, e kötet is a Balassi Bálint megyei könyvtár ki­ adásában jelent meg. Madách szü­ 92 lőföldje méltó örökös kíván lenni. E tiszteletreméltó törekvés és a mű magas színvonala megkövetelné, hogy a kötet kiállításában, külsejé­ ben is kiállja a próbát. Sajnos, azonban mind tipográfiáját, mind nyomdai kivitelezését tekintve igénytelenre, csúnyára sikeredett a zavaró sajtóhibáktól hemzsegő kötet. K ár igénytelen kivitelezéssel veszé­ lyeztetni az ambíció és a mű hitelét. KO LTA M AGD O LN A �F A N C S IK JÁ N O S Vallomások a Karancs-M edves vidékéről Fancsik János könyvének köszönté­ sével késésben vagyok. Ígéretem ellenére körmömre égett, pedig már idestova egyéves. Fotóalbum­ ról van szó, ami műfajilag a könyv és album határán álló kiadvány. Mégis e vallomások esetében akár a szó, akár a kép vonatkozásait nézem, végül a képeket kell fag­ gatnom, mivégre születtek!? A fotó ma - mondhatnám - népművészet­ té lépett elő, mert alig van csa­ lád, ahol ne lenne fényképezőgép, a Pajtástól kezdve a legbonyolultabb japán masinákig! Minden műfaj, ilyen. Mindenki ír, rajzol, de ez az alkotás - hogy valakiknél c műfajokban magas művészetté for­ m álódik-e tudjuk nem „váteszi” , de van, számolnunk kell vele, így vagyunk gazdagabbak.. . Szabálytalan a késedelmem, s ha az okát keresem, az elhúzódó me­ ditációban lelem meg. Mondhatnám, felelősségteljesebb a kor, nem amolyan ipartestületi! S felmerül a kérdés, hatásos lehet-e az olyan vállalkozás, ami nem holmi harcias műfajjal, de mégis szenvedélyes szépségkereséssel vég­ zi a dolgát, ahol a szubjektum át­ világít egy-egy őszi faágon, meg­ csillan egy tavaszi csillagvirágon?! Önkifejezésében mennyire tágít­ ható ez a szépségtartom ány?.. . S N agy László - „emberarcú” világa jut eszembe, ami viszont nincs tűnőfélben, nagyobb rá a ke­ reslet, mint bármikor! Fancsik János műfajába belefér a zene, a festészet, a video, ami a fotóban együtt található a maga to­ talitásában, amolyan fancsiki láto­ mások, élvezetes tájélmények, ahol ez együtt van az igazi valósággal, s nem érzi az ember, hogy averzió­ val viseltetne az új fotógrafikai el­ járások iránt. „Csupán” a hite van itt, valami sajátos szépségélményt közvetít, beemelve egy magasabb esztétikai szférába, ahol a mélység­ élmény feledteti a játékos elvonat­ koztatást, mert itt az öröm van jelen, az elgondolkodtató, a féltő öröm, ami viszont a megismerés sa­ játos eszközén, a fotón keresztül a mindennapi és tudományos megis­ merés között olyan sajátos szépség­ tartományt fedez fel, ami itt válik nyilvánvalóvá, s lesz az emberi megismerés örömforrásává, azaz művészetté. . . Bármennyire nyilvánvalónak tű­ nik, mégis elmondhatom, műfaji korlátozottsága a fotóművészetnek a legnagyobb, mert itt az elhagyás, hozzáadás - már-már manipulációt követel, s itt ha kilátszik a lóláb, leleplező! Itt nem kelt ingerültséget semmi, mert a válogatás dilemmá­ ja nincs jelen, úgy érezzük - lát­ juk - , ez a természet egy darabja, megmásíthatatlanul igazi szelete a valóságnak, csak ez már magában is fogalmi kérdés; tudatos is, termé­ szetes is, kiiktatódik mégis a csak ösztönös, ha művészi! Érezzük, nincsenek kiagyalt képkivágások ami elszegényítené, elfújná hímpo­ rát! Itt inkább birtokbavételről van szó! Az is lokálpatriótává válik, 93 �aki soha nem - csak a könyv ha­ tására - jár a Palócföldön! Itt a birtokbavétel természetesen csobog, mint a tiszta forrás, ami műélve­ zetté kristályosodik, s kedvet kap az ember, hogy „féltse” - a vilá­ got! Azaz azonosítsa a művészi élmé­ nyeknek egymáshoz és a valóságos életben törvényszerűen meglévő, lé­ tező viszonyát, az ezekhez való sokszor tragikus híreket hallató és sejtető folyamatokhoz. Az is értéke a könyvnek, hogy részkvalitásai egyenletesek. Olyan természeti tartalmakat ragad meg, ahol egymásból folynak természetes renddel a Karancs-M edves lénye­ ges élményre számot tartó meglepe­ tései. Itt érzi igazán az ember, hogy ha az alkotó a legmindennapibb ember is, a néző-olvasó által „csak” vele válhat és válik Fancsik János művésszé! A gyötrelem, a spekuláció is hi­ ányzik e fotóskönyvből, mert ter­ mészetes erőfeszítése egy a civillel elhihető - legalábbis ezt az érzést sugallja - , hogy nem bravúrról van szó! S itt a könyv értéke! A lelkileg felborzolt állapotot, az elmélyülést, a féltést, a min­ dennapok gyönyörűségét élteti meg velünk, szemben a divattal, ahol a fotóművészet átcsúszik egy mik­ robiológiai, egy mikro-, vagy makrovilági tudományos vágány kifor­ dított hátoldalára, s itt nem érdem az érthetetlenség, az „ugyan mire v a ló” (?) dilemmája! Fancsik János műveiben az él­ vezetes gyönyörködés aktív, cse­ lekvő műélvezetté válik! A néző újraalkotva bebarangolja a tájat, ..kirándul” egy eddig számára is­ mert, csak nézett és nem látott v i­ lágba! Így lesz művészete a velünk való azonosság! Tele esztétikum­ mal, a szépség helyére és rendbe 94 tett serénységével - s mégis a min­ dennapi életben vagyunk! Nem artikulál a hangja, társa­ dalmi szereppé válik, azaz tudat­ formává a képek sorozata, s ez olyan konzekvenciához vezet el bennünket, ami a hová, a vala­ hová tartozás szépségi demokratiz­ musát hordozza, azaz képviseli. Itt az érték a fogyasztás, az ízlésbeli differenciáltság - felemelő, azaz hiánypótló! Ideológiai formálódásunk most virulensebb szakaszán a szépség­ tudat kézenfekvőbben simul bele - sokszor harc árán is - a társa­ dalom szövetébe, mert az életmód, életforma, az „élni a szépet” elve is szerves kapcsolatot jelent a tár­ sadalom mai, egészségesen vitá­ ban fejlődő bonyolult probléma­ rendszerével, ami végső soron még­ is az emberért történik. Az ízlés - mint problémakör - , talán a legszükségeltetetebb a szo­ cialista igény kimunkálásában, ma­ gában a teremtés szférájában is, tehát kézenfekvő, hogy a Vallomá­ sok a K arancs-M edves vidékéről több és más is, mint fotóalbum. Gazdasági-politikai tettel is össze­ függő produktum. A valóság meg­ változtatására irányuló, a halhatat­ lanság ösvényeit megérintő gyalogúton nőtt tájak, ahol a líra erővo­ nalai futnak bele a társadalom job­ bító szándékú, világnézeti össze­ tevőibe. . . . A rácsodálkozás itt a bele nem nyugvás, azaz a szépséggel sáfár­ kodó felelősség is egyben. Közvet­ len esztétikai befolyásolás, apellál­ va a kulturális fórum jogán a köz­ vélemény felelősségére is! Itt az ízlés, a művészeti fotó provokatív szépségét képviseli az alkotó, mert itt a vélemény maga a mű, maga teljességében, intenzí­ ven figyelmeztető is, miután ízlés és világnézet között szerves a kap- �95 �csolat - ha áttételesen is de összefüggésük ott ragadható meg, ahol elméleti-esztétikai állásfogla­ lássá lép elő az ízlés, mint olyan. Fancsik János könyve tehát „ü g y” , sikerügy, a maga nemében. Itt nem csak művészt avattunk, hanem már olyan minisztériumunk is lett - azóta - , aminek ez a mű­ vészetfelfogás és nemzeti felelősség és érték a „d olga” közé tartozik. Társadalmi hatásában ma aktivi­ záló tényező, tehát a művész meg­ érezte korszerűsége össznépi szük­ ségességét. A szépség a természetből táplálkozva ma - hogy úgy mond­ jam - mozgalom. Környezetformáló erőterek vannak a képek tartalmi hordozó elemeiben, az ízléskultúra feljesztését célzón pedig ilyenek a címek: Galam bvirág, Kardos madár­ sisak, Téli hajnal a Saigon, A Magas-Tátra Salgóról, Mocsári gólya­ hír. . ., na és természetesen a kísérő szöveg! A „Személyes szavak az olvasó­ hoz” külön litániát érdemelne! Nemcsak része a könyvnek, de ma­ rasztaló, szép üzenet is - Praz­ n o v s z k y M ih á ly tollából. A Szerző útitársának, Feleségem­ nek ajánlom - megejtően szép gesz­ tusa - szerelem! Szervesen kapcsolódnak és épí­ tik fel a könyvet egésszé! A Karancs, Medves, Ipoly-part, ha ugyan más-más alaptónusokon is jelenik meg, minthogy itt részek­ ről van szó, könyvszerkesztési gya­ korlat szerint az olvasó-néző eliga­ zítására megérdemelt volna egy tar­ talomjegyzéket is. A Petőfi Nyom da Kecskemét, mondhatom, nemzetközi színvona­ 96 lú könyvteremtő munkáját ismerve, már szinte természetesnek vesszük, de dicsérjük! A z külön érdeme a tördelésnek, hogy nem „kifutóra” , hanem zár: egységben a teljes kép hitelével hozta a reprodukciókat, világos, vál­ tozatos képméretekkel, a színek pedig „hiszem” - megegyezőek a művész által adott alkotásokkal. A címoldal színben, a betűk tí­ pusában, egyáltalán könyvművésze­ ti szempontból - nem elégítenek ki, ez a legszegényebb rész, az érték belül van! D e! N e keseregjünk! A személyes erőfeszítések megva­ lósultak a Palócföld örömére; c közéleti igényű mű méltán számít­ hat a befogadói élmény mélysége­ ire! Itt a mű a rendben, szépségben, esztétikai harmóniában testesül meg, az országosan eddig ismert és felállított mércét ebben a műfajban tisztán énekelten, nem a vidékiség jelentkezésével, hanem az országos véráramot is gazdagítva minden aránytévesztéstől mentesen. Egyenletes színvonalú művészeti alkotás született, amely nem utolsó­ sorban nekünk lokálpatriótáknak szívmelengető sikerélmény, az ide­ látogatóknak lencsével felfestett turistajelző, ez is a haza egy da­ rabkája. . . Köszönet a gondozó Nógrád Megyei Múzeumok Igazga­ tóságának, mindazoknak, akik v i­ lágra segítették a művet! Fancsik Jánosé pedig legyen a mindnyájunk nagyrabecsülő örömű meglepetése, hogy vele gazdagab­ bak lettünk egy alkotóval! C Z IN K E F E R E N C ��Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2ad26e536d24c643018f73a9e1b94e2d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika