https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d877da090a912dbbe5b1ce813dfa3ae3.pdf bd149ddbea12562f8b6361970f81a57e PDF Text Text ��Tartalom ABLAK Román irodalmi összeállítás 3 Kőrössi P. József előszava 4 Tristan Tzara három verse 6 M átyás B. Ferenc: Előhang egy novellához 7. Mircea N edelciu: A 4. számú pékség története (novella) 2 1. Lucian Avramescu versei 24 Apostol G urau: Kezek (novella) 25 Ioana Craciunescu két verse 26 Cristian T eodorescu: Tenyészpontyok (novella) 28 D a n Verona két verse VA LÓ SÁ G U N K 32 Horváth István: Műveltség és magatartás (tanulmány) 40 Brunda G usztáv: A z egyesületek mint a nyilvánosság csírái (tanulmány) M Ű H ELY 46 Feledy G yula köszöntése 48 Vasy G éza: N agy László történelemszemlélete 58 Mezey K atalin: N apló helyett III. 60 A Jelenléttől a Médium -Artig (interjú) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 66 Jaroslava Pasiaková: Sarlósok - muszkavezetők 78 Balogh E d gár: Magyarok, románok, szlávok (Kovács Győző) HAGYO M ÁNY 81 Beke M ihály András: A tragédia vége: a komédia kezdete I. 91 Staud G éza: Paulay Ede M elléklet: I. Tartalommutató az 1987. évfolyamról (Szerkesztette: Brunda Gusztávné) II. Az idei Madách-pályázat felhívása Borító 3. felső fotó: Cseres Tibor dedikál Salgótarjánban. (Fotó: Buda László), alsó fotó, balról jobbra: Szöllősi Zoltán, Szepesi Attila és Zalán Tibor Salgó­ tarjánban a költészet napján. (Fotó: Laczkó Pál) ☆ Értesítjük kedves olvasóinkat és szerzőinket, hogy a munkahelyi művelődésről indított vitánk (2. szám) anyagtorlódás miatt a 4. számban folytatódik. �E SZÁMUNK A N ó grád SZERZŐI M egyei T an ács V B m ű ve lő d é si o sztályán ak lap ja. Brunda Gusztáv népművelő (Sal­ gótarján) ; Beke Mihály András író (Bp.); Horváth István muzeológus, Főszerkesztő: D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELNÖ KE: K apás József A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros M árta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZER K ESZTŐ SÉG a Palócföld főszerkesztője (Salgótar­ tört. ján); Justyák János i rod. (B p .); Kovács Győző irod. tört. (Felsőgöd); Kőrössi P. József költő (B p .); M átyás B. Ferenc író (B p .); Mezey Katalin költő, író (B p .); Jaroslava Pasiaková i rod. tört., a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékének helyettes vezetője (Po­ zsony) ; román költők és írók; Staud Géza irod. tört. (Bp.); Szlafkay Attila műfordító (Bp.); Vasy Géza i rod. tört. E L T E (Bp.). T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. K é s z ü lt ip a r i 8 ,4 a N ó g rád V á lla la t ( A / 5) ív M egyei s a lg ó t a r já n i N yom da­ te le p é n , t e r je d e le m b e n . F. v .: Kelemen 88.50652 N. S. Gábor igazgató, E számunk illusztrációs anyagát a 60. születésnapját ünneplő Feledy G yula - szerkesztőségünk felkérésé­ re - lapunk számára készítette. A Palócföld és olvasói tábora ezzel is tisztelegni kívánt régi kedves szer­ zőnk életműve előtt. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I . - 1909 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrizü k meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0 5 5 5 - 8 8 6 7 . Index: 25-925 2 �ablak A z elmúlt év végén a M űvelődési Minisztérium és a M agyar Í rók Szö­ vetsége József A ttila k öre vendégeként négy román író két hetet töltött Magyarországon. T ö bb ek között Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztő­ ségében, és Balassagyarmatra is ellátogattak. Olyan írókról költőkről van szó, akik egy-egy átutazásnál hosszabb időt még nem igen töltöttek nálunk. E z a találkozás adta az ötletet ahhoz, hogy a Palócföld számára ké­ szüljön egy összeállítás írásaikból, annál is inkább, mert többször hangsú­ lyozták: itt különösen jól érezték magukat. D e, ha már román írók műveiből áll össze ez a rovat, szerepeljenek mások is. Olyanok főleg, akik ritkán jelennek meg magyarul, és akik egy valamikori párbeszédnek is partnerei lehetnek. A másik oldalról. Így esett Irt választás rájuk, és éppen rájuk; azokra, akik itt következnek. Ugyanakkor hisszük, hogy figyelm ünkre nem csak ők érdemesek. A válogatásból külön említést érdem elnek - és igényelnek Tristan Tzara versei. E b b en a kis „ablakban” most ő az egyetlen klasszikus. E z is ritkán adatik meg neki. Róla a legtöbbet m ind ez idáig a magyar olvasó Illyés G yu la két írásából tudhat: ez az a két írás, amely egy m inden­ kori Tristan Tzara-életm ű-válogatás elő- és utószava is lehetne. Tristan Tzara itt mellékelt verseit még Romániában, 1 9 1 2 - 19 15 kö­ zött, 1 6 - 19 évesen írta. A későbbi dadaista költőnek e korai, szimbolis­ taként számon tartott korszakáról alig-alig tudhat valamit a magyar olvasó. Azért illesztettük verseit válogatásunk elejére, hogy ezzel is tisztelegjünk európai szellemisége előtt. K Ő R Ö SSI P. JÓ Z S E F 3 �T R IS T A N T Z A R A (18 9 6 -19 6 3) Undor Itt halott tenger partjai vannak Kőből felhők, kátrány-hidak Puszta az ég alja itt nincsenek hajók Nincs alga bálna korall a vízben É s fáj fáj nekem mint a szirének sivalkodása A sárga hegyekben Annyi de annyi állat hemzseg Beteg lélek A z elfüstölt ábránd üzemében A zöld pocsolyákban Elsüllyesztenélek A z agyag kaptatok Lenyelték a telek havát Am ire csak a férgek kaphatók: Dédelgetlek meg akarlak csókolni téged. Sírfelirat És éreztem hogy tiszta és szomorú a lelked A holdat érzi így meg az ember amint Némán úszik át a függöny mögött. É s éreztem hogy szerencsétlen és árva a lelked, Mint egy koldus: kinyújtott kézzel a kapuk előtt Se kopogni se belépni nem mer. É s éreztem hogy törékeny és alázatos a lelked, Mint egy könnycsepp mely képtelen átgurulni a szemhéj küszöbén, És éreztem, mint egy könnyes zsebkendőt a kézben, Hogy szorong és fájdalom itatja át a lelked, M a pedig, amikor a lelkem bűnözni készült az éjszakába, Láthatatlan kísértet ujakkal Egyedül a te lelked tartotta vissza 4 �M e s é le m a k e r tn e k S o rso d at É s m e g u g a tn a k a z e b e k A s z o m sz é d o k k irö h ö g n e k H id e g v a n H u ll k in t a hó M in t m e g fu ta m íto tt fa r k a s A sz é l ü v ö lt R ézh aran go k r é g m ú l t f á j d a l m a k a t c é lo z n a k m e g A z é v e k fo s z la n a k a t é l s z e m h é ja a l a t t L ie sző k e L ie K á r h o g y n e m lá to d a k ö d fá ty o lb a te k e re d e tt te n g e rt K á r h o g y n e m h a llo d A fé n y fű r é s z h a n g já t T á v o l i t e n g e r e k b ö lc s ő jé b ő l z e n g a b á rk a -ro n c s o k fá ja K á r h o g y n em érz e d M i l y e n m é ly e n h a j l a n a k m e g a f á k h o g y m e g c s ó k o l h a s s a n a k É s h o g y a r c o d a t m e g is m e r h e s s é k M e g d u z z a d n a k a z e lt ű n ő h u ll á m o k a j k a i V a l a m i l e h u ll o t t S í r v a le h u llo tt e g y c s illa g J ó e m b e r e k k ö n y ö r ö g je t e k ő é re tte ( K őrössy P. József fordítása) 1914 5 �Előhang egy novellához Mit mondhat olyan szerző századunkban, két világháborúval is megbélyeg­ zett, sőt egy harmadik fenyegetését is hordozó XX. századunk végén a hábo­ rúról, aki tizenöt évvel az utolsó lövés után született? Olyan kérdés ez, melyre válaszolnom kell, amikor (a Palócföld szerkesztősége felkérésére) Mircea Nedelciu elbeszélését választom a mai román próza és a magyar olvasó találkozására. Mircea Nedelciu 1950-ben s zületett; első irodalmi próbálkozásaival még diákként, a bukaresti román nyelv tanszék égisze alatt működő Junimea iro­ dalmi kör keretein belül jelentkezett. Szerzői kötettel 1979-ben debütált. Már akkor világossá vált, hogy ez a fiatal író elégtelennek ítéli a hagyományos prózaírás módozatait, melyek konvencionalitásai meghamisítják a valóságot írja róla Mircea Iorgulescu, az Arhipelag című, 1981-ben megjelent prózaanto­ lógiában, tárgyunk: A 4. számú pékség története című elbeszélés bevezetésé­ ben. - H elyette egyféle tágabb, átfogóbb idősíkot választ, ahonnan az egyete­ messég igényével szemlélve tárgya jelenségeit, visszahatni igyekszik a jelen pillanatvalóságának hitelesítésére. Ennek az írói módszernek és nézőpontnak szellemében éli át G. P. káplár, a második világháborúban német csatlósként harcoló román hadsereg géhás altisztje, a Donig-vonulás eseményeit. V álasztásomat különösen indokolttá teszi, hogy Mircea Nedelciu a nemzet­ politikai propagandára különben oly alkalmas környezetben és hőssel, aki a szó jobbik értelmében mégis „ egy néplélek”, és viseli románsága sajátos je­ gyeit, nem fűti túl, nem alacsonyítja közhellyé a nemzet, haza, anyaföld, a szeretet és nem utolsósorban a humanitás fogalmait. Mircea Nedelciu nem ködösít történelmet, nem költőiesít szólamokat egykori frontkatonák utóda­ ként, nem rangsorolja a front és környéke soknemzetiségű hadait sem szere­ pük, sem sorsuk szerint, de jelképes jelleggel ruház fel mindent, amit G. P. káplár feljegyzésein keresztül, említésre méltónak ítél. Hőse egyszerű parasztember, akit a törvény tisztelete és a behívóparancs mintegy akaratán és tudatán kívül kever el a Nagy Orosz Mezőségen embe­ rekkel, gépekkel, rombolással, de a táj szépségeivel is; G. P. káplár nem ítélke­ zik, pusztán elszenved, miközben megszokott gazdálkodó életét próbálja élni a megváltozott környezetben is, mintha tudná, hogy nem azok közül való, akik a szerepeket kiosztották. Szomorú, s jóhiszeműsége által kiszolgáltatott hős G. P., azaz a Bundás, de u gyanezekért melegen - a jelképesség értékével általánosan: emberi is ; az időtlen milliók prototípusa, akik egyetlen egy dologhoz értenek, az élet mesterségéhez. Hőse helyett, aki csupán adatokat é s helyszíneket rögzít naplójában, a záró­ jelek kiemelt szövegében jelenlevő szerző magyaráz, kérdez és ítélkezik, oly módon, hogy okfejtéseiben figyelmeztessen az éhínség köntösében már dúló III. világháborúra is. MÁTYÁS B. FER EN C 6 �M IR C E A N E D E L C IU A 4. számú pékség története (ahogyan G. P. káplár, azaz a Bundás, „saját szemével látta” ) Többnyire kucorogva ül ( nem tudni miért nem akarózik neki vagy nem sze­ ret lábon állni), sokat dohányzik (szinte két csomag Marosestit naponta) és keveset beszél, kissé selypen (összes első foga hiányában), de nem görcsöl be egyáltalán a magasságkülönbségtől, ami közte és a többiek (akiknek szokása örökösen talpon maradni) között van. Korához, felkészültségéhez képest, meg­ lepő beszédében a nagy számú neologizmus pontos, sőt könnyed használata. 1907-ben született, tehát hamarosan betölti a 70. évét. É S Z B E N T A R T A N D Ó : az indulás Medgidiáról 1942. március 17. napján történt, 3 napig voltam a 2es géhás zászlóaljban, azán Tirászpolnak mentünk és Ogyeszából elmentünk a frontra egészen Szpiridonovka nevezetű faluig, ahol március 25 ik napján Gyümölcsolytó Boldogasszonykor átvettem a szolgá­ latot, amit parancsba kaptam, vagyis hogy kemencefőnök. V IR Á G V A S Á R N A P N A P JÁ N : 1942. március 30 Máma Virágvasárnapon csoré lepényt ettünk úgy amilyen rosszra azt csinálják, hogy a disznók se enné meg, pedig azon a helyen voltunk, ahol a kenyeret sütötték, csakhogy nem dolgoztunk még és átszállítottak minket Rányeva nevezetű faluba. Egész nap tétlenkedtem, nyeltük az éhkoppot és dideregtünk a hidegtől. Itten írtam 942/III. 2oán. Í gy tehát, bár román katona volt, és éppen megismerkedett a felemelő paranccsal, miszerint „megparancsolom, hogy lépjétek át a Prutót!" , a hősiesség kórja alig-alig kínozta meg. Bár ki sem ért még jóformán a front­ ra, íme, máris hatalmas problemája adódott, hogy az étel pocsék. 1942 már­ cius 31 Itten vagyok Alexandrovka faluban a Fekete Tengernek Partján 2okm tá­ volságra Ogyeszától a Nyikolájevbe vivő Ország Uttyán, itten csak nézelő­ dünk a Tengeren, ahogyan a haragos hullámok mozgolódtak, míg az les Rosiori Ezred és a Német Hadsereg adta a Tenger őrségét, hogy ne szállhassa­ nak a partra az Oroszhadak. 1942 április 3 Miközben alakzatban meneteltünk Nyikolájev falu felé az Országutyán, hát csak összeakadok véletlenül Teodorescuval, aki Valea Presnibeli legény, Grigore Tavna unokaöccse, és elmond­ ta, hogy éppen az előbb haladt át itten Popa Velescu Alexandruja és Bulgáru­ nak a Ionel fia. - 1942. április 4 Elmentünk már kora reggelen mind csak elő. re a front felé és elérkeztünk Z elenyij faluba, 10 km távolságra Nyikolájev Várostól, itt lekvártélyoztunk Húsvét éjjelén és a szekér elment az Országuttyára, hogy megvárja a Húsvéti ajándékos autót, azaz cigaretta és vala­ mennyi élelem, most hát v árunk. - H Ú S V É T - 1942 április 5 Reggelre kelve leváltottam az ingeket és megmosakodtam és a végén adott nékem a szálláscsináló egy tojást egy darab kalácsot és egy darabka túrót cukorral el­ keverve (hogy lásd mennyire akadékoskodó az ember). Később magához hí­ vott az alHd. és adott nekem húsvét fejiben 2 kis kalács 4 tojás 1 gyufa és egy paklidohány. - Április 5 délután. Ebédután nagy hóförgeteg jött, hogy kis távolságra se látszott tőle, de én házban vagyok és csak nézelődök kifelé. - 1942 április 6 Máma Húsvét másodnapján miután elmúlt a Hóförgeteg egy nagyon szép nap volt szél nélkül és nappal. 12 órától kezdve én veszem át az 7 �őrség parancsn. 12 órakor ebédre kaptunk szalonnásbabot, olyan keveset ad­ tak nekünk, mint a foglyoknál szokás és kaptunk egy-egy kicsi darabocska kalácst. - Ezen a napon egy Beszarábiaival találkoztunk, akit átvettek az Oroszok amikor átengedték nekik Beszarábiát és azt mondta nekünk, hogy csak lövészárok kiásni használták ottan. Ugyanez az ember mesélte, hogy az orosz erők egészen elgyengültek, minden bizodalmuk a Tüzérségben van mer’ annyi maradt meg nekik, és azontúl minden más fegyverneműjük egészen meg­ vannak tizedelve. - Ez az Ember (sic!) mondta hogy Balti megy.ből való és 9 hónapja nem volt otthon. - 1942 április 7 Máma miután megkaptam a ká­ vét kaptunk egy-egy csupornyi tejet is a háziaktól, a tej rossz volt, mer ki volt a vaj belőle (vonva) géppel. (Mint mondtam, G. P. akadékoskodó és minél inkább előrehaladnak az ellenfél vonalaiban, annál akadékoskodóbb lesz.) Ami után voltam a falu szélén és egyszeri fegyverrel való tüzelést végeztem. Ugyan­ ezen a napon kaptunk egy-egy negyedliter rozspálinkát és egyet borból is, dél­ előtt be is csiccsentettem egy kicsit, miután ettem valamelyest aludtam és az­ után kimostam egy rendbéli ingemet a kötényt és zsebkendőt. 1942 április 8 Már kora reggel összegyülekeztünk és elküldtek az egyik kolhozba egy istálót kitakarítani, almozni a pékség marháinak bekvártélyozására. Ottan ta­ láltam egy Orosz automatapuskacsövet és töltényeket, amiket felhasználtam az én fegyveremhez. Ugyan máma eljött a Pékség többi létszáma Terászpolból és azt beszélik holnap átkelünk a B ugon, előbb Várvárovka falván és túl a B u­ gon túl van Nyikolájev Városa. Holnap április 9 elmegyünk az egész pékséggel mind csak előre a front felé a hadtest után. 1942 április 9 IV9 napjának reggelén elmentünk Zelinyij nevezetű faluból Varvarovka felé a B ug folyó mellett. Elmenvén 12 órakor megérkeztünk Varvarovkába és azon nyomban a meg­ érkezés után ebédeltünk. 1942 április 10 Máma végrehajtatott a kemence kerekeinek megpucoválása és a B ug folyó­ ból való vízzel való megmosása, mer’ mellette vagyunk. Ugyancsak írtam 2. 1. 1. egyet feleségemnek egy másikat meg Gh. Buldulea bátyónak. Itt írtam őket bekvártéjozottan Várvárovka nevezetű faluban a B ug mellett és Puchea bátyó Vlasca falva Stirbei Voda község csak fújta a furujáját. (Megfigyelendő a szöveg tudatossága saját szerkesztésének körülményeiről.) 1942 április 1 1 Máma megfótoztam az ingemet lévén majdnem tönkremenve és hangos szó­ val kiáltom, hol vagy most te asszony hogy láss engem amit most csinálok. Itten írtam Varvarovka nevezetű faluban Ocsácsov megyében. ( . . . S ha lehe­ tősége lett volna, G. P. le is fényképezteti magát a B ug folyó mellett.) Ugyan mai napon amikor ebédelni vittek, ahelyett hogy ebédet adjanak né­ hányszor lehasaltattak a 2. lovászok miatt, akik fej vagy írást játszottak és Soroaga kpt. Úr rajtakapta őket és elkobozta nekik a pénzüket, és adott nekik 10, 15 botot a seggükre csórén, és az Oroszok és az Orosz Asszonyok néztek minket ahogy verik őket. Dél Után Egy Orvos Alh. beoltott minket máma 1942 április 11 Szombaton Varva­ rovka nevezetű faluban, és egész éccaka nem tudtam aludni a fájdalomtól. (Íme, hogy mégsem valamilyen helyszíni közvetítésről van szó; a „d é l után” 8 �cím inkább az elbeszélt cselekmény pillanatát, mint szöveggé formálásnak ide­ jét határozza meg. Néhány sorral előbb a két idő szigorúan egybeesett. De az utóbbi esetben tisztán látható, hogy papírra vetése csupán másnap délelőtt tör­ tént meg.) 1942 április 12 Máma április 12 még korareggel felleltározzák a kincstári felszerelést, amit mindenki személyére kapott. D él után 12 órakor megbüdösödött halból halcsorbát kaptunk, amit a disznók sem ennék meg. Miután ettem írtam haza egy kovertát bélyeg nélkül. 1942 április 1 3 Máma reggel kivezényeltek minket a mezőre, ahol alaki kiképzést végez­ tünk, és délután őrparancsnok voltam a pékségen. 1942 április 14 Mától kezdve a Német ellátmányhoz soroltak bennünket az élelmezéssel, amelyekből láttam is konzervesdobozokat, sajtot, vajat, cigarettát és mondo­ gatják, hogy kapunk cukorkát is (nem kaptunk csak sültkrumplit, káposztát és konzervet és 250 gr kenyeret). D él után Este Kaptunk szegfűszeggel készített, illatos teát és kevéske édességet, és 40 gr préselt vajat és kolbászos káposztát - megtartottam belőle másnapra is a ká­ véhoz. (Ez a „Ném et ellátmányhoz soroltság” - titokzatos tényező, mely hir­ telen tört b e a szöveg körülményeibe —, arra készteti G. P.-t, hogy átalakítsa néhány napon keresztül kicsinyes naplóját egy folytonos étlappá, amiből kide­ rül, hogy a n émetek már akkor nagyon erősek voltak a propaganda terén. A fasizmus és a technobürokrácia általában nagy erővel kapaszkodik a nyelvbe. Az egyszerű ember számára megélhetésének bármily mérvű javítása, titokzatos szavak özönével adatik meg, ekképp válik a nyelvezet birtoklása a politikai ha­ talom fontos forrásává). 1942 április 15 Erős hideg Reggel kávé, egy kis kenyér és vaj. 12 órakor halcsorba. És egész nap fo­ lyamán a raktárban dolgoztam a 4ik Hadosztály számára kiosztani az élelmet. 1942 április 16 Fodormenta tea marmaládéval, 1 2kor halcsorba, ott vagyok a raktárban mely­ ből szétoszt. élelmezés a Hadosztálynak. Dél után vagyis este halcsorba és vaj. 1942 április 17 Pékségünk máma indul át a B ugon, és én maradok még 4 napot Várvárovkában. Este másik házban aludtam. Buhovszki Úrral. 1942 április 18 Bevégeztünk az élelmiszer raktárral, és átmenve a B ug folyón, dél után 3 óra felé, elmentünk a behajózási stégre a további indulás végett. Itten a zöld füvön írtam és néztem a frontra behajózó hadakat. - G. P. Kápl. (Lám, az „ellátmány” és étlap-felsorolásai nagy hirtelenséggel tűnnek el a szövegből. A B ug folyó és partját borító zöld fű volna ebben a ludas?) Vasile Enciu adott nekem egy pakli dohányt és egy csomag cigarettát és 3 Márkát. 1942 április 19 Ezen az éccakán bevágtak vagy 5 bombát Nyikolájev Városba, ahol alud­ tam az első éccaka. Itten írtam vasárnap április 19 reggelén. Valamint ezen 9 �a napon odamentem az állomásra, ahol a 4es utász Zászlóalj rakodott be, és véletlenül összetalálkoztunk Vasile G. Enciuval, Vasile Neciuval, a Savu Costicájával és Biti Petrujával Preasnaból, mentek a front irányába mind vala­ mennyien ugyanabban a Hadosztályban. 1942 április 20 K edd(?) Máma is voltam a Bazárban és vásároltam egy fenőszíjat és 10 tűzkövet 2 Márkáért, és a szíjra adtam egy fél márkát. (A nyelvezet feszültségének erő­ teljes versenytársa van a csere eszméjének feszültségében.) 1942 április 21 Szerda Máma megírtam egy 1. 1. és rábíztam egy emberre, aki a 2es géhás Zászla.hoz ment, és megkértem, hogy tegye fel az északi pályaudvarnak. És menvén a Nyikolájev Állomás rakodóján éppen berakodott a 6os Üteg és a 2. Könynyű Tűz. Hadosztály parancsnoki csoportja, és összetalálkoztunk Marin Dutea Oitajával és adott egy csomag cigarettát, és sok szót váltottunk, ugyan máma kimostam a koszos ingeket is. Délután kaptam 39 cigaretta, vaj, cukorkakonzerv és kenyér. 1942 április 22 Csütörtök Ma is tettem egy kört a bazárban sétaképpen. Egy márkát adtam hat tűz­ kőre és egy kanócra, és még adtam egy cigarettát két halászhorogra. A piacon különböző ruhaneműt árultak, élelmet is, egy 2 kg. kenyér 360 lejbe kerül vagy 6 márka német pénzbe. Ebben a bazárban vehetők nagy értékű dolgok is, de dohányra, nem pénzért mer’ minden csolovék ahogy csak meglát kérdi a dohányt. Itten írtam Deadusca Alexandru házába. G. P. Kápl. 1942 április 2 3 Szent György Péntek Máma lesz a behajózás és indulás Nyikolájev Városból a frontra a N É ­ M ET H A D V E Z E T É S S E L ( - íme a speech nyomai, melyet indulásuk előtt tartottak nekik). Mennünk kell 500 km 2 napot és 2 éccakát vonaton és egy 100 kmt gya­ log, hideg élelmezéssel. Korán reggel megborotválkoztam és előkészítettem a Borjút az induláshoz. Reggel összetalálkoztam Biti Tudorjával, és éppen máma sokat beszélgettünk Tirászpol (?) állomásán. (Vajon elfelejtette vagy sem G. P. káplár, hogy a fennebb megjelölt n apon éppen neve napja volt?) 1942 április 24 Nyikolájevből elindulva ülök a vonaton, eddig a vonaton ültem egy napot és egy éccakát, a front felé, az úton dohányt árultak 240 lejért egy csomag­ gal, amit amióta vagyok nem pipáltam, a vonaton, amin most vagyok, kü­ lönböző gyártmányú elektromos villanyáram-felszerelések vannak és erre felé a vonat villannyal ment. Esteledvén elérkeztünk Nyeper Petrovszkij állomás­ ba, ahol az esti alkonyodásban elmentünk egy köves országúttyán, s amikor keresztül mentünk ezen a városon, amit Nyeper Petrovszkijnak hívnak, olyan éccaka 12 óra lehetett, nézegettem a házakat, amik jóval módosabbak vol­ tak, mint a Bukarestiek is, és magasok nagyon és kimerítően gyalogoltunk egész éccaka, csak mentünk és jött, hogy összeessek a fáradságtól, éhségtől és a pihenés hiányában. 1942 április 2 5 Nyeper Petrovszkij Város melletti faluban vagyok, reggeli beszállásolás, már reggel csináltak teát és 12 órakor kaptunk finomcsorbát, itt láttam olyan házakat szitává lyuggatva repülőből, golyóval. Dél után szereztem két pak­ li fekete dohányt, III. osztályút. Amikor átmentem a Nyeperen azon a hídon ami átvisz a Nyeperen, a következő módon van megépítve. Alul a vonat 10 �megyen átal és felül a járművek mennek, és a villamos sínek, amik átmennek Nyeper Városból a Petrovszkijba; ezt a várost úgy hívják, hogy Nyeper Petrovszkij és a Nyeper folyó átmegyen a Város közepén. Itt írtam ugyanannál az asztalnál Simion Vasile Szakaszv. és Popa Vasile Szakaszv. Iaisból, R egiei utca 14 szám. 1942 április 26 Vasárnap Máma vásároltam 42 cigerattát, 1 bortvaszappant, 1 mosót és 1 arcmosás­ ra valót, amit az egységtől kaptam mert Német ellátmányban vagyunk. (Ismét? Vajon akkoriban létezett-e Rexona híres márkája? S ha létezett, volt-e köze a koncentrációs táborokhoz?) Dél után másodszorra is csináltak ismételten oltást nekünk kolera ellen. És reggel elindultunk és mentünk 35 km. 1942. április 27 Hétfő Novomoszkovszki nevezetű faluban szállásoltunk be, szép falu és egy sza­ bónál aludtam és reggel elmentünk egy Znaminovka nevű falu felé, amihez megtettünk 20 km. Máma hidegkoszt és cujka, 1942 április 28 Kedd. M e g é rk e z tü n k Z n a m in o v k á b a és it t k v á r t é jo z t u n k , m a jd h o ln a p m együnk to v á b b . Az úton mendegélve tönkretett járműveket láttam, vagyis autókat, tankokat, ágyukat, mindenféle lövedéket, municiós dobozokat és ágyúból való kilőtt hűzniket, erre több harcot vívtak a Német, mer’ csak német sírhantokat lát­ tam. Áthaladtunk vagy két csuda jól megépített vízihídon. 1942 április 29 Szerda. Megint gyalogoltunk és mert nehéz úton mentünk 8 ökröket fogtunk min­ den kemence elé és nagyon nehezen haladunk, mer’ gödrös volt az út amenynyi jármű közlekedett rajta. (Nekünk, akik a XX. század második felében születtünk, tehát legalább nyolc évvel később a G. P. káplár által itt feljegy­ zett események után, tényleg sokat meséltek az ocsmány második világhábo­ rúról. Ugyancsak tudomásunkra hozták, hogy nem lehet még tudni, m iféle fegyverekkel viselik majd a harmadik világháborút, de mindenképpen bizo­ nyos, hogy az azt követő, azonnal következő háborút parittyával fogják meg­ vívni. Sok minden mást is mondtak nekünk. D e lám csak, arról tudomá­ sunk sem volt eddig, hogy a második világháborúban többek között olyan tá­ madások is megestek, melyeket néhány ökrös szekérrel hajtottak végre, köte­ lezvén őket, hogy átkeljenek a B ugon, Dnyeperen, Volgán, Donon és más vizeken. Ökrös szekerekkel, mint Grigorescu festményein. Néhány ökrös sze­ kérrel, melyekre kenyérsütő kemencéket szereltek, n os, szóval, ezt n e feled­ jük.) Haladtunk vagy 24 km. Karaberovkáig és átahaladtunk még Nomoszkovszkán, Orlinscsinán, Zlomenovkán, Karabinovkán, Metrovkán, Mávrénán, Mezsericsen, Léhacséván, Pavlográdon. Város, ahol azt mondták, hogy ma­ radunk kenyérgyártás végett. (Tehát még sem kényszerítették őket, hogy me­ netközben készítsenek kenyeret. Még ezek a szegény krumplievők is megtudták hát - lehet, csupán ezzel az alkalommal r , hogy a kenyeret egyhelyben ké­ szítik, le gyökerezve.) Menetközben ma is 24 km tettünk meg, az úton láttam elromlott autókat tele s tele golyó és lövedék találattal, bombatölcséreket, szilánkokat, sőt kiégett hűznijeiket is szétdobálva szerte a mezőn. Különböző szétdobált holmik is, mint autókerék, gumiabroncsok, autóalkatrészek és min­ denmás. 1942 április 30 Csütörtök Máma ismét meneteltünk vagy 20 km esőben és borzasztó sárban, 10 pár 11 �ökröt is befogtunk és az emelőrudak mind eltörtek mivelhogy tengelyig sülylyedtek sárba a kerekek. Egész napon át mit sem ettünk, csak pont este 8kor valamit. 1942 május 1 Péntek. Máma május 1én Mezserics faluban állomásoztunk, ahol azért, hogy pihen­ jenek még a marhák. 12 órakor adtak 1 negyed kenyeret egésznapra babcsor­ bával mer’ nem lehet ellátmányozni a nehéz út miján. 1942 május 2 Szombat Még mindig Mezsericsben vagyok, nem mehettünk el, mert rossz még az út. Tegnap május lén megkaptam az első lev. lapot Stefántól és Apostolicától, és ma május 2én válaszoltam is nekik azonnal. - Ma kaptam 2 lev.-lap. hazaírás végett. - dél után kaptam egy pakli dohányt és innyekciót tífosz ellenit. 1942 május 3 Vasárnap Máma nyugtunk van, csak bekenytük zsiradékkal a kemencéket más semmi, szép napos nap napsütéssel, e percben az egyik harmonikával zenél. Dél után kaptam pipadohányt, mézet és cigarettát. 1942 május 4 Hétfő Az erdőben vagyunk, az erdőben ebédelünk, de kenyér nélkül, mer’ fel­ habzsoltam volt és elfogyasztottam. 1942 május 3 K edd Máma kenyeret kaptunk 27 Német cigarettát, de nagyon finomakat, ilyen jól lakottnak se éreztem magam, amióta csak úton vagyok. 1942 május 6 Szerda Máma továbbmegyünk Pávlográdból, mind messzibbre, és ugyan csak má­ ma kaptam egy lev. lap. a feleségemtől. 1942 május 7 Csütörtök Egész éccakán át gyalogoltunk a front(ra) 18 km a Kapitány kinevezte a hátvéd biztosítását mer’ még csak 18 km van a frontig. A falu neve Varvarovka II. (e „ I I ” hiányában azt hihetnénk, hogy körbe-körbe jártak). 1942 május 8 Péntek Máma reggel csak úgy összetaláltunk a Presnai Nedu M. Petracheval, 12 km voltunk a fronttól. Ugyancsak máma adtak pipadohányt és cigarettát és 3 trabukot. Mostan dél utáni 5 óra van és indulásra készülődünk, és néhány kmre megközelítjük a frontot. Egész éccaka gyalogoltunk a front irányába, örökösen ágyúdörgést hallottam. 1942 május 9 Szombat Az éccaka vagyis 9ről május 10. még teszünk egy 12 km szakaszt a front mögött, indulás éccaka 12 órakor, a pillanatban, amikor írok úgy lőnek ágyúval, hogy remeg a född is, míg az éccakában minduntalan rakéták látsza­ nak, hogy megvilágítsák a terepet, máma 12 óra után lefeküdtem és azt álmondtam hogy összevesztem Ticutával és Dadaval, mer’ bejött a házba és felforgatott minden holmit a házban. És hirtelen azt is álmodtam, hogy öszszeházasodtam Burdulea Sitajával, és úgy volt, hogy még szűz volt. És úgy volt, hogy R ă dita meghalt volt, és özvegységre jutottam, mitől mentsen meg az Isten. Alexzsevka falu melybe május 10-én érkeztünk. 1942 m ájus 10 Vasárnap 50 nap után érkeztünk csak meg arra a helyre, ahol kenyeret kell gyárt­ sunk. Máma május 10, megérkeztünk a front mögött 12 kmre a Tüzérség utolsó vonalától, akik egyfolytában hallszanak ahogy brüngetik ágyuikat a föld 12 �is beleremeg, kint alszom egy sátorban és olyan hideg van, hogy lefagy a kéz. 1 942 május 1 1 Hétfő Ez a falu, ahol berendezkedtünk, hogy kenyeret gyártsunk a 4ik Hadosz­ tály seregeinek, Olesszipcsa 12 km a fronttól. 1 942 május 12 Kedd. Korareggel kint voltunk gyakorlatozni, dél után felállítottuk a kemencék kéményeit, hogy készen legyenek a kenyérgyártáshoz, ami után adtak csokolá­ dét, kávét, cigarettát és egy trabukot. 1 942 május 13 Szerda. Tisztogatáson dolgozás és a körbeásás barázdáin, föld hordáson. 1 g42 május 14 Csütörtök. Máma van Jézus Krisztus Urunk szent mennybemenetele, és ahelyett, hogy pihennénk épp’ úgy munkára fognak, mint május 13 napján. 1 g42 május 15 Péntek. Máma betöltöm az egy kerek évet, amióta behívtak és az elmúlt éccaka vagyis 14ről május 15 nem aludtam egy szemernyit sem a repülők miján, mer’ bombázott minket, és félelmemben száll ingben a mezőre szaladtunk a sátrakból és a földre vetettük magunkat. Ugyan máma jött egy német repü­ lőgép és leszállt mer’ mondják, hogy az a posta. Máma 1942 május 15 esteledvén összetalálkoztam Ră ducanu G. Marinnal, a fronton abban a pillanatban, amikor beszélgettünk az Orosz Tüzérség vert, hogy beleremegett a föld. 1 942 május 16 Szombat. Az Orosz Légierő mellettünk bombázott többekközött valamicskét a Tüzér­ ség hadoszlopából is. 1 942 május 1 7 Vasárnap. Az éccaka nyugodt volt, de reggel az Orosz Tüzérség lőni kezdett, ám a mieink is válaszoltak rája. 1 942 május 18 Hétfő Máma favágást végeztünk és a vágás ideje alatt sebesültekkel rakott ko­ csik haladtak át az 5ÖS Dorobanti, 2oas Dorobanti és a 3as Lovas Ezr.-ből. (A káplár ámulata bizonyos összeegyezhetetlen cselekmények egyidejűségével szemben teljes diszkrécióban fejeződik ki. Hogyan lehetséges - mondta vol­ na hogy miközben én az udvarban \vagyok és nem teszek egyebet, mint né­ mi fát vágok, testvéreink, a z oly’ szép nevű ezredekből, néhány német kami­ onba zsúfolva és fájdalmukban üvöltve haladnak a haza felé? Ám neki nincs joga ámuldozásra. A z elveszejtené. D e akkor, kinek írta sorait a káp­ lár? Számított egy bizonyos lektorra?) 1 g42 május 19 K edd Csend (sic) a mi szektorunkban, annyi csupán, hogy autók jöttek sebesül­ tekkel megrakottan a 7 utászoktól és 5ÖS Dorobanti egységeitől. (Továbbra is szeretném hinni, hogy a teljes diszkréció bizonyos hatásos tények lejegyzésé­ ben nem holmi öncenzúrának tudható be, hanem a még meg nem magyarázott rémületnek.) 1 942 május 20 Szerda Éccaka 12 órától elkezdődött a 4ik Hadosztály ofenzívája, mer’ tüzel a Tüzérség, hogy pillanatra sem szüntet. Máma tőlti az én Ionicám a 8 évet dél után 4 órakor. (Gyanítom, hogy G. P. káplár az öt elemijével, rendelkezik a prózai szónoklás magas tudományával, másként miként tudna ő egymás mel­ lé állítani ennyire mesterien, két olyan mondatot, amilyenek a fentiek?) 13 �1 g42 május 21 Csütörtök Máma vagyunk a legnehezebb időkben (egy kölcsön mondat, evidens, de íme hogyan nyer folytatást), mer’ azon vagyunk, hogy visszavonuljunk lévén majdhogy körbefogva az ellenség általi, várakozunk. (Miből adódik tehát a feszültség r kérdezné az ellemző. Egy ,,kapott” gondolat társításából egy „szókimondó” kifejezéssel, bár visszafogottan, de rémülettel? Mi tudjuk, hogy 42 májusában, az emberiség mindent egyetlen lapra játszott. Tehát a feszült­ ség abból adódik, ahogyan mi ma megítéljük azokat a történelmi cselekedete­ ket? Abból, hogy mi ma már tudjuk, miszerint szép Lovasaink, D orobataink, Utászaink és Kenyér Sütőink cinkelt kártyával folyó játékban játszadoztak? Avagy szegény G. P. káplárért izgulunk, nem tudván még, hogy naplója egy nap vagy egy év múlva fejeződik be?) 942 május 22 Péntek Egész napon át fa vágás a gyártáshoz. 942 m ájus 23 Szombat Elkezdtük a kenyérgyártáshoz való készülődést, kemencékbe befűtöttünk. 942 május 24 Vasárnap Mámától kezdve május 24 megkezdtük a kenyér gyártását - egy nagyon jó hó fehér kenyérét. (M i által tekintették G. P.-t „egy harcosnak” ?) 1942 május 25 és 26 Hétfő és kedd Ugyancsak kenyérgyártást végeztünk, és jönni kezdtek autók a 6. Törzstől és a 4. Hadoszt., hogy kenyeret vételezzenek. 1942 május 27 Szerda Hasonlóan kenyérgyártás és éccakai csoportban vagyok. Máma esett is egy kicsit és ott kapott a ruhákkal a teknőben. (Ezekszerint, G. P. káplár, mint egy jó gazdasszony, kenyeret sütött és ruhát mosott az Orosz Mezőségen, nem messze a B ugtól. Csakhogy néha eső esett az Orosz Mezőségen és a káplárt elkapta ruháival a teknőben.) 1942 május 28 Csütörtök Mind kenyérgyártás, s miután kijöttem a gyártásból a sátorhoz mentem és lefeküdtem 1 2ig, és 12 után kimentem a levegőre és alvás közben Mamáról álmodtam, amint az ágyban fekszik, és eljött Panait sógor, a végén pedig még azt is álmodtam, hogy tűz égett keresztapánál, pár szál nád és egy kötés szalma, azután átköltözött a Tanító Úrhoz és ugyanúgy égett. 1942 május 29 Péntek Máma befellegzett a gyártásnak és holnap, május 30. indulás tovább mind előre a front felé. Szombat 30 Vasárnap 3 1 május és hétfő június 1 1942 A fentebb írt napokon vagy 100 km haladtunk, és falvakon mentünk ke­ resztül, Lizevája kis városkán és más falvakon is, kisebbeken, melyeknek nem tudom a neveit. Ezen az úton tönkretett Német gépeket láttam, döglött N é­ met lovakat, hámostól az útszélére kidőlve, trotil robbanóanyagokat, s az egyik fordulóban láttam azt a helyet, ahol bomba esett egy autóra, ami ezer cafatra tépte és tíz méterekre dobta őket, na meg egy akkora gödröt is, hogy elbújtatott vóna egy szekeret. Rozevája városban golyószóró golyókkal szitává lőtt házakat láttam. Június 1, hétfőn Barvenkovába érkeztünk 12 órakor éccaka világító telihold fogadott (miként Bolintineanu Miháj-vajda verseiben.) Megnyúztam a füvet és matracot töltöttem és aludtam, és más-nap június 2ikén kedden sátrat húztunk a kemencékre, és felkészültünk a kenyérgyár­ 14 �táshoz. Ezekben a menetelős napokban láttam a Magyar és Olasz Hadsere­ get, és szóba állva az Olaszokkal sokban hasonlítottak szavaik a mieinkhez. Június 3 szerda Máma ruhát mostam és délután kiadtak számomra új ingeket, mer a ré­ giek elszakadtak már teljességgel. Mondogatják, hogy az egyik erdőben a Donyec-partján, ott az Orosz hadsereg, amit nem tudnak kiszedni onnan csak ha felgyújtják az erdőt. Mostan, amikor írok, esti szürkülődés van és az Országúttyán több tíz és több száz Német tank halad a front felé mentében, a Krimi frontról jövet. A masinisták, vagyis a tankosok kék ruhákba vannak és fekete sapkát viselnek és szemüveget a szemükön. Barvenkovában va­ gyunk egy kis városban, ahol egy fajansz tintatartót találtam. 1942 j únius 4 Csütörtök Máma beléptem a nappali kenyérgyártó csoportba, 12 óra után akkora eső jött, mint a füst, és eláztatta a kenyérrel teli zsákokat és a lisztet fölemelte a víz és elúsztatta. 1942 június 5 Péntek Mind kenyérgyártás végrehajtása és délutánra érkezett nekünk egy Bárisnya, románul Domnisoara (Kisasszony, a fordító), hogy bedolgozzon a ke­ nyérgyártásba. Miközben itten írok, két orosz repülőgépek jöttek és levágtak két bombát, és megsebesítettek 4 gyermeket és egy németet, és az egyik se­ besült gyermek anyja zokogott. 1942 június 6 Szombat Semmi újság csak kenyérgyártás, majd miután leadtam a szolgálatot elmen­ tem a fogoly lágerbe, ahol adtam egy darab kenyeret és kaptam egy fenő­ szíjat. 1942 Június 7 Vasárnap (Irtózatos szél meg eső.) Dél után érkezett 5 angol repülőgép és váratlanul megtámadtak. A lég-el-hárító tüzérség irtózatosan tüzelt rájuk, ám de egyet­ len egy se esett le. Június 8 Hétfő Máma akárcsak tegnapon hideg eső, erős szél és hideg, hogy szinte meg­ fagy a kéz, egész éccaka reszkettem tőle. 1942 június 9 K edd Máma is beköröztek bennünket az ellenséges repülők, de bombákat nem bocsátottak le, de a lég E l hárító ágyuk megtámadták őket, és akkor eltá­ volodtak. Még egyszer jöttek repülők és ránk támadtak, ám a Léghárító lángolva le­ vágott 2őt, jól láttam a helyet ahova. 1942 Június 10 Szerda 9ről 1ore való éccaka egész éccaka ellenséges repülők bombáztak minket, eltalálták az állomást, ahol benzines hordókkal megrakott vagonok álltak, és meggyúltak, hatalmas lángokat vetve. Beszélik, hogy Timmoscsenkó generális tán előkészített egy erős hadsereget, hogy többé ne tudják visszaverni, de a fején át dobálták széjjel. Június 1től június 10 közé eső napokban rengeteg tankokat zsákmányoltak, és autókat, ágyúkat és különböző lőszereket és fegy­ verzetet, egész hadoszlopokat. És 15 ezer foglyot. 1942 június 1 1 és 12 Ez a 2 nap igen csöndes vala, csak kenyérgyártás folyt. 1942 június 13 14 és 15 Ugyancsak, ebben a 3 napban kenyérgyártás folyt, nyugalom volt, repülő­ támadás nélkül. 15 �1942 június 16 K edd 1 5ről június 1 6ra, éccaka 1 óra körül kaptunk egy kis esőt irtózatos vil­ lámokkal, véletlenül belecsapott egy házba, ami teljesen leégett a személyek­ kel együtt, akik benne kerestek menedéket, saját szememmel láttam milyen szörnyűmódon égett. (A káplárnak bizonyára megvoltak a saját értelmezései a „véletlen” és a „ szörnyűmód” szavak számára - a legsajátosabb értelmezések végül is.) 1 977 február 1 7 Csütörtök Véletlenül megtudtam nyolcadik elemista unokájától, hogy G. P. beteg lett és az F -i kórházban van kivizsgáláson. Megkísérelte elhagyni a dohányzást, s úgy tűnik ez rosszat tett neki. E l kell mennem hozzá látogatóba. 1942. június 1 7 Szerda Csupán kenyérgyártás és csönd az egész fronton, ellenséges támadás nélkül. Június 18 csütörtök, 1 9 péntek és 20 szombat. Kenyeret gyártottunk, csend volt repülő támadások nélkül. Ezekben a na­ pokban a Németek elhordták a fronton zsákmányolt anyagokat - Agyúkat, Gépfegyvereket, Gép puskákat, Brandokat külömböző nagyságú fegyvereket, gázmaszkokat, telefon kábeleket és használt lábbellit. 1942 JÚ N IU S 21 V A S Á R N A P N A P JÁ N A K S Z É P K Ö L T E M É N Y E . U G Y A N Ú G Y M IN T M IN D E N N A P , CSÖ N D É S K E N Y É R G Y Á R T Á S . 1942 június 22 Hétfő Máma június 22-én hétfőn egész nap haladtak a repülőgépek, olyan 3 mo­ torosak a front felé, egy nagyon nagy erdőbe, ahol akkora fák vannak, hogy 1 méter az átmérőjük s még valamennyi vastagság, ami, mármint ez az erdő a román hadsereg által van körülvéve, miközben a front ott hagyta őket a bekerítéssel és előre haladt keresztül a donon és minden folytatódik to­ vábbra is. 1942 június 23 K edd Máma vagy 300 sebesült érkezett a kórházba, ami itt található ebben a Barvenkova városban - a 20. Dorobanti Ezredből; 2 1. Gyal. és 5. Dorobanti. 1942 június 24 Szerda 23ról 24 júniusára virradó éccaka, úgy 10 óra felé éjjel, ismét ellenséges repülők támadtak, levágtak 3 bombát a közelben, ahol mi tanyáztunk a Pékséggel. A pillanatban gyártásban voltam, szundikáltam és egyszer csak felugrottam és azt sem tudtam mibe bújjak félelmemben, hát földre vetettem magam. 1 942 június 25 Csütörtök 26 péntek és 27 szombat Csönd volt, csak éjjel körözött fölöttünk az ellenséges haderő. 1942 június 28 Vasárnap Ebben a Barankova nevezetű városkában június 3 napjáig dolgoztam ked­ dig, június 3oán mondják, hogy tovább megyünk a Donyec irányába. 1942 június 29 Hétfő Ezen az éccakán is, június 29ről 3ora, úgy 10 órakor este, ellenséges repü­ lők jöttek és levágtak ránk 3 gyújtóbombát, de semmi sem keletkezett. 1942 június 30 K edd A sütés végeztével az anyagok berakodása, és dél után 6 órakor indulás Luzum nevezetű faluba, egyre csak a front irányába, közelebb a Donyecfolyóhoz. 16 �1942 . július 1 Szerda Attelepedés Észak Kelet irányába, mind csak a front felé. Június 30, este 6 órakor indulás Barvenkovából. Mint a többi áthelyezkedéskor is, az úton szétrombolt autókat láttam, és bombázott ellenséges tankokat, traktorokat, irdatan méretű ágyúkat, egész éccaka csak gyalogoltunk, és elláttunk a front­ vonalig is, látszottak ahogyan rakétákat vetettek és a repülőkből hullottak a bombák. Az út mintha krétával lett volna kirakva éppúgy, mintha kővel, és reggel egy faluba érkeztünk jókora megtett úttal mögöttünk, lehetett 30 km, egész napközben álcázva lapultunk néhány kicsike ligetben. Este 6 órakor is­ mét elindultunk ebből a faluból ugyanabba az irányba Észak Keletnek, egé­ szen Luzum nevezetű faluig van még jó 14 km. Midőn oda közelítettünk eh­ hez a Luzum nevezetű helyhez, az út szóién állt néhány gyümölcsfából való csalit, melyekbe az Orosz kazamatákat csinált, és alig mentünk még egy ki­ csit láthattunk 6 szétrombolt orosz tankot. Leereszkedtünk a faluba és át­ mentünk a Donyecen egy új, fából vert hídon, amit a Németek csinyáltak, és letelepedtünk a falutól 1500 m, jónéhány gyümölcsfa közé és el is kezdtük a kenyérgyártást. Ezt az utazást mindcsupán éccaka tettük meg attól való fé­ lelmünkben nehogy megtámadjanak az orosz Repülőgépezet. 1942 július 3 Péntek Ezen a naptól hasmenő beteg lettem és szombaton július 4. és vasárnap jú­ lius 5 dettó maródi. Más nyugalomban volt, csak 4én dobtak 6 bombát, ám 1000 m távolságra. 1942 július 6 Hétfő Végig csak kenyérgyártást végeztünk éccaka és nappal, egy híd közelében, melyen átjár a vonat. A Németek éccaka és napközben dolgozik villanykörte világnál, s amikor meghallja, hogy jönnek az ellenséges repülőgépek, menten kioltja a fényt és rohan az óvóhelyre. E zeknek a Németeknek van egy gőzzel működő motorja, ami cölöplábakat döngöl a földbe bele és önmagától sze­ gecsel egy kalapáccsal. Július 7 K edd Ezen a napon érkezett egy szakaszv. a 21. bukeresti Gyalogos Ezr. és ad­ tam neki vagy két kenyeret. Mesélte a pirlitei Tone Marin Kpt. esetét, hogy meghalt a fronton, mondván, hogy talántán el akart foglalni 2 Orosz kaza­ matát és véletlenül belenyomult az Orosz gépfegyverzet sorozatába és ripityára ment. Július 8 Szerda (Lassan végére érünk a füzetecskének, mely első abból a háromból, me­ lyet G. P. azaz Bundás, a román hadsereg volt káplára ajánlott fel szá­ munkra olvasmányként. K ezdve a ,,Hadfiaink” ciklus első olvasmányaitól a mai napig, sok mindent tudunk a román katona vitézségéről, de aki ezt a naplót olvassa, önkéntelenül felteszi magának a kérdést: „Honnan ennyi hő­ siesség ebben a G. P. káplárban? Halljunk oda, hogy elmenjen egészen Sztá­ lingrád alá s mindezidőben apróságokért és a rossz élelmezésért keseregjen, hogy naponta felfedezzen valamilyen hibát a környező világban, hogy lábát megkarcolja egy gránát szilánkja, mit figyelmetlenül ő maga robbantott fel egyik napon »miközben a klozetre igyekezett«, meg hogy lábát ficamitsa, amikor leugrik a szekérről egy olyan háborúban, melyben millió szám pusztul az ember, s akkor ő még az étellel sem elégedett?! Ez mindennek a teteje"! D e tegyük fel magunknak a kérdést, miként a költő: „M it akartak azok a badak?”. s akkor G. P.-nek, azaz Bundásnak, a román hadsereg káplárának. 17 �a negyedik Hadosztály m ozgópéksége kemencefőnökének hősiessége megáll a lábán. Első pillantásra fejtetejére állítva észleljük öt, és ténylegesen hason­ lít a bátrak fordítottjához, de nem csupán azért tűnik ilyennek, mivel egy fonák ügy szolgálója. Pontosan tudjuk mi késztette harcra a jó Peneş Curcanut és a vaslui kilencet (nem is beszélve a tizedikről, aki szakaszvezető is volt) vagy Eremia Grigorescut s minden parancsnoksága alatt álló hadfiát Mărasestinél, vagy azokat, akiket Moiseinél büszkén feltartott fejjel, mint­ egy megkövülten (mint V ida G éza-emlékművén) lőttek agyon; ám honnan tudhatnánk mit keresett G. P. azaz Bundás (G . falu, Ilfov megye) ahelyt a Donnál (amikor neki oly’ sok dolga lett volna otthon) ; s főleg honnan tudnánk, mi késztette őt, hogy harcoljon is ott. Ezek szerint, midőn az ok fejetetején áll, miként Hegel dialektikájában, nem látom, miért kellene csodál­ koznunk, ha az okozat is fonákján jelentkezik. A Z Á L T A L , M IT CSIN ÁLT, M IK E N T A Z Á L T A L IS, A M IT N EM C SIN Á LT , G. P. M A G A IS H ŐS V O LT. Július 7ről 8ra éccaka megint ránkjöttek a repülőgépek és fényeket ereget­ tek, hogy felfedezzenek bennünket, de bombákat nem. (Természetesen megfigyelhetünk még G. P. részéről egyféle közömbössé­ get is aziránt, mit úgy szoktunk nevezni, hogy háború. Ennek egyetlen lehet­ séges magyarázata: G. P. A RO M ÁN H A D S E R E G K Á P L Á R A , IM M ÁR A H A R M A D IK V IL Á G H Á B O R Ü B A N V E T T R É SZ T . Tisztázzuk: 1 973--ban, az E N S Z közgyűlésén, W illy Brandt - béke Nobel-díjas - kijelentette: „Erkölcsi szempontból semmi különbség nincs, amikor egy embert háborúban ölnek meg vagy arra ítélnek, hogy éhenhaljon mások közömbösségének következménye­ ként.” M. Mesarovici és E . P estel professzorok könyvéből - „Mankind at the turning point" - i dézünk: „A z U N ESCO felméréseinek fényében 400 000 000 és 500 000 000 között mozog az alultápláltságtól és éhínségtől szenvedő gyer­ mekek száma 1973-b a n . . . Kiszámították, hogy az egész világon, az egy la­ kosra jutó élelem mennyisége nem növekedett 19 36 óta, sőt, inkább vissza­ esett az u tóbbi tíz évben." Tehát a harm adik világháborút viseljük már! Tény, hogy nem tudjuk milyen fegyverekkel, de kemencefőnöke egy tábori pék­ ségnek, aki ökörvontatással átvergődte az egész sztyeppét a második világhá­ borúban, jószerével e harmadik világháború résztvevőjének nyilvánítható.) 1942 július 9 Csütörtök Kenyérgyártás és csend, légitámadások nélkül. Július 10 Péntek Áthurcolkodás Luzum Városból Pervomájszkoje faluba, három napig tar­ tott, átmenvén a Donyecen fürdőztem, e folyó mellett van egy falu, amit úgy hínak, hogy Tárburesztova. Ennél a falunál tartották a legádázabb harcokat, ahol meghalt a preasnai Dutu M. Ion, Marin Dut ea egyik fia, ez a falu egy nagy fenyő erdő mellett áll, ami 40 km hosszúságú és 16 km szélesség, ahol ismételten ádáz harcokat tartottak. Ebben a tartományban homokos terüle­ tek vannak, jobbára az erdőben, ahol folyt az élelem és a muníció szállítása, hogy gyalogosan bokáig temetődtünk. 1977. március 17 Csütörtök P. G. meggyógyult. Holnaptól dolgozni szeretne. Napszámosként G-ben, a a T.C.I.F . munkatelepén. Termelőszövetkezeti nyugdíjasként joga van. .„Hát hittem én, tanár úr, hogy megérem saját szememmel látni a mai napot? Hogy kimenekítsem magam akkor, az árvizekkor? Hogy sikerüljön túlélni egy olyan földrengést, mint a múltheti?” Aztán elmeséli, hogy beteg volt, „hogy 18 �majd kifúlt a szuflám” a bor miatt, m ivel hidegen itta egész télen át és az árt­ hatott meg a „gégefőjének” . Be kell lássuk, G. P.-ben némi halhatatlanság rekedt. „ A főre kiadott kincstári holmi” leltárával végződik itt az első a három füzetecske körül. D e ez nem egy titokzatos „üvegben partravetett kézirat”, és nem is egy közönséges úti- vagy frontnapló; ezért őszinték leszünk az olvasó­ hoz és bemutatjuk a harmadik füzet utolsó bejegyzését is. (G. P.-nek közben sikerült az általános tanácstalanságban és pánikban visszavergődnie Bukarest­ be és jelentkezett az ezrednél.) 1944 augusztus 3 Szombat Máma fegyvervizit vót, de nem fogadták el, mer’ mocskosak vótak. Egészen a fenti dátumig egyetlen golyó sem hagyta \el G. P. káplár puskája csövét. 1977 május 8 Vasárnap Előbb a széles, mezőségre lustult folyó mentén halad. Megmássza a nem túl magas hegyet, eltávolodva a folyótól átszel egy frissen nyíló mezőt, elér­ kezik a golovnai erdő szélére. Vasárnap délután van. Fülét egyféle csend „vattázza” (madárdal, az alig serkent levelek közötti könnyű szellő, a léptei alatt száraz ágak és tavaly őszi levelek sustorgása, ropogása). Május eleje egy mezőségi öregerdőben. A „magas füvek, ösvény, tisztások, madarak.” — szavak természetszerűleg fölöslegesek, tehetetlenek, ostobák olyan szomszéd­ ságban, mint a környező formák, színek, terek, légmozgások és mindezek kap­ csolata az ő érzékeivel. A mód, ahogyan tekintete igyekszik megörökíteni a könnyű, kis forrás erecskéjét, ahogyan füle rááll neszezésére, míg ajkai a vi­ zet érzékelik, nem rokonítható az „id ő ” szóban való megtestesülésével. Á lom­ nak nevezhetné mindezeket, de minek a magánynak szavai, mikor úgy is szükségleteinket meghaladóan sok van belőlük máskülönben. . . A fehér és magas, illatozva zümmögő rovarfürtökről, melyeket odateszünk, hogy T E R M E L JE N E K számunkra, jobb hallgatni. Szót sem ejteni róluk! Ugyanazon az úton tér vissza (3 órával később - ha számit az idő), kiválik az erdő hátteréből, mint egy eredeti Andreescu-festményből, átszeli a mezőt, leereszkedik a nem túl meredek kaptatón, rálel a vízre, ezegyszer meggyűlve, növényzettel benőve. Az út szinte a talpa alá símul, lépései egyenletesek, emberi hajlék formái tünedeznek elő (tehát égy falu) és velük együtt egy nagy rakás szó foglalja vissza időlegesen elbitorolt jogait. Benyomul a ház kertjébe, a szobába, melyben a televíziókészülék szónokol patetikusan a félhomálynak. Senki sincs itt. Fülei vattázott-süketek, tekintete céltudatosságába merevedett, ajka, nyelve, nyeldeklője még nem vált meg a forrás ízétől. A zömmögő fürtök illata, fehér színük (kihangsúlyozódva a zöld foltjainak szomszédságától), a méz íze - állandósulnak. A képernyő mindezekkel harcol, lüktet, viliódzik, lilás foszforeszkálásba hozza a félho­ mályt. Apránként benépesül a szoba, vasárnap van, '77. május 8-ka, és több mér­ kőzést közvetítenek. A táblajáték dobozában koccanó dobókövek koppanása, pohárcsilingelés, vörös bor, nem is a rosszabbik fajtából. Várakozás. A kép­ ernyő komótosan szövi fehér és fekete villózásait, s a szóözönét, melytől igyekszünk nem zavartatni magunkat. Egy nagybácsi, aki megkérdezi: - Megkapáltad a szőllőt, he? - V a j’ egy sor ha maradt, megcsinyálom hónap! 19 �- H á, hónap május kilenc van - tréfál az unoka. (Mintha május 9-én nem kapálhatnád meg a szőllőt !) A beszélgetőpartner veszi a lapot. Kacag. - Húsvét vón a.. . Akkor, igazából Húsvét vót! - Negyvenötbe’? - Igen - feleli és kényelmesebbre fészkeli magát; bejött az összeköttetés a stadionnal. A lelátók hangzavara, a közvetítő lelkes hangja - elég erősek, hogy alá­ aknázzák a hallása kivattázottságát, a tekintete kellemes révedését, a hűvös­ séget, mely az ajkára simul még, ,de a bodzavirág illatát is, mely állhatatosan időz még orrában. A lig hagytuk el Veselyt. A következő faluban egy fészer­ ben aludtunk. Az érzékek csak most kezdenek el szenvedni a sport képeitől, zajaitól, reményeitől és kiábrándulásaitól. Nicola tizedes szakasza K lakós fészerében aludt. Reggel, a cseh udvarában álló kút, a csajka, a hideg víz, motorbicikli-dübörgés, amint megáll az őr előtt, hé, bajti, hol a kilences hegyivadászezred parancsnoksága?, amott a harmadik ház, de mér’? megadta magát a németje, hogy többé nem mondod senkinek, hogy várd a parancsát, Nicolae tizedes visszatér a fészerbe, hé, fölkelni, most jön a parancs, hogy előre, mert Veselyn keresztül nagyon nehezen jutottak át, öltözni, mosdani, a németek az erdőn túl vónának, gyülekezőőő !, és az alhadnagy. A mieink lőtték az első gólt, pohárkoccanás, a lelátók hangorkánja hozzánk is elhatol a készülék hangszóróin keresztül; van vajon valamilyen kapcsolata ennek az „ártatlan” agresszivitásnak megkínzott érzékeinkkel, egyensúlyuk in­ gatagságával? Hé, fiúk, né mi van (mi tudtunk a dologról a tizedestől, de úgy tettünk, mintha mit sem sejtenénk), a háborúságnak vége van! áááááAAAAAAAááááá, Hurááááááááááá, az eget elborítják a feldobigált csajkák, most az a parancs, hogy átfésüljük az előttünk álló erdőt, de puskalövés nélkül. A meccs szünete van és el fogunk szívni egy-egy cigarettát kint a tornácon. Ösvények, tisztások, magas füvek, madarak, források és a bodzavirág bó­ dító illata. Az erdőn túl egy út, magas az alapozása, az úton át, rajt!, csupán egy fiú ugrik fel a géppuskával és a német, aki románul parancsol neki (halljátok, megtanult románul!): Á L L J !, egyetlen puskalövést se, azt a fiút nem láttuk július 2 3-ig, ameddig Csehszlovákiában állomásoztunk, foglyul esett vajon az utolsó napon?, ez lett volna hát a szerencséje Húsvét harmadnapján. D e vannak-e vajon a Veselyn túli erdőségekben május elején bodzavirágok? (Fordította: Mátyás B. Ferenc) 20 �L U C IA N A V R A M E S C U (1948) Halálugrás elkötelezett papja ugyanazoknak a sebeknek művelem magamnak saját versemet éppen úgy mint az ejtőernyős mikor az égboltról leveti magát és nem tudja még kinyílik-e vagy sem a mentés kis szerkezete amit naponta elállít valaki akinek mozdulatlan marad a lába alatt t a l a j Párbaj a sors szemtől szembe állított mindenféle nyomorúsággal az előírt távolságot megtartva figyelmeztettem őket és azok is figyelmeztettek engem aztán tüzeltünk én sohasem találtam 21 �Meteorológia a lélek depressziós zónájában a meteorológiai állapot egyik napról a másikra megváltozik tegnap szélsőségesen borús idő volt a légnyomás mező mindannyiunkat magához szívott a járdákra öngyilkosok estek az égből ma - és arra gondolok, hogy megúszhattam volna ezt a napot - egy nyugati anticiklon rendet teremtett az utcák fölött az égbolt kék trencskónak tűnik az emberek munkát keresnek maguknak az erkélyeken anélkül hogy környezetük mélysége foglalkoztatná őket Tartsd meg a maradékot szerezz örömet nekünk azzal amit elvettél tőlünk uram és tartsd meg magadnak a maradékot a gyermekbetegségeket és az apró tőrszúrásokat és bocsásd meg a mi boldogságunkat amiként mi is megbocsátjuk neked mások nyomorúságát 22 �A legszebb nők a legszebb nők nem őriznek emlékeket boldogságuk teste mindörökre sima marad nincs véraláfutás a lelkükön nem nyomasztja őket szomorú harcúrozás a szerelem viharaiban mindig szabadon maradt keblükre pihe sem tapad legszebbek az emlékezet nélküli nők íme ez az amit tökéletesen rögzít az én emlékezetem É s kész E g y angyali nő a szerelem, kedvesem annak a jele, hogy forogsz körülöttem a szerelem, kedvesem annak a jele, hogy forgok körülötted a szerelem, kedvesem valami ami önmagától forog mint egyfajta örökmozgó ha megáll ne lazítsd meg a csavarokat - semmire sem mész vele ha megáll ne bontsd meg az ész csavarjait - semmire sem mész vele ha megáll azt jelenti megállt és kész az ördögbe, mondtam neked az eszed zápfoga fáj nekem a szerelem zápfoga fáj az ördögbe, mondtam neked fáj a körmödön a lakk nekem a szerelem zápfoga fáj az ördögbe, mondtam neked mások szépsége fáj nekem a szerelem zápfoga fáj ördögbe, mondtam neked az ördög tudja mi minden fáj még nekem fájnak az árva nyárfák az ördögbe, mondtam és milyen angyali nő volt (Kőrössi P. József fordításai) 23 �APO STO L G U RAU Kezek A 74-es évnek piros levelei voltak, a fák alatt mintha bíbortakaróba süppedt volna a lábad, s a fény gyerekkézként tűnt elő. Apropó, a kéz: sokan mondják, hogy a kéz kifejezi tulajdonosa természeté­ nek egy részét, ám ezeket én alaptalan spekulációnak tartottam és tartom ma is. Nézd, valamelyik nagy írónak idomtalan, nehézkes kezei voltak, akár a kotrógép, az ember mégis jámbor, félénk természetű és törékeny lelkű volt. Ellenben a mi darukezelő Dordeánknak könnyed, érzékeny, ideges és feltehe­ tőleg erős kezei voltak - mondom: voltak - , de ha valamit megfogott vele, azt aztán jól megfogta. Elnéztem, mikor a félhavi fizetését vette fel, vagy a pótlékot: háborogva csúsztatta nadrágja farzsebébe és néhány pillanatig rajta hagyta a kezét, közben a szeme és az egész tekintete megszelídült. Ha tudsz, próbálj meg pár lejt kicsikarni tőle az élet valamely jelentős eseményére egyesek házasodnak, másoknak szül az asszonyuk és a brigád össze akar dob­ ni egy ajándékravalót - , de hogy Dordea is adjon bele, azt aztán nem! Egyik nap egy darusmanőverezés közben egy alkatrész alatt felejtette a kezét és szétzúzta a daru, a másik kezéről már hiányzott három ujja. Sür­ gősen kórházba szállították. Úgy adódott, hogy éppen ezen a napon készültem egyik barátomhoz. Mun­ ka után elindulok, felszállok a buszra, hát a kórház előtti megállóban Dordea is felszáll, gipszbe tett kézzel. Felajánlottam neki mellettem egy helyet. A jegykezelőnő mellett ültünk, pedig a busz szinte üres volt. Izgatottan kér­ deztem: - Dorde, hogy volt? Azt mondja: - Idehoztak, meghúzták a kezem, ordítottam egyet, nem hallottad? Most már jól vagyok. Mosolyogtam és fürgén cikázó szemeit néztem, s a kezét, mely már bele­ törődött a sorsába. Dordea fészkelődött az ülésen, egyszercsak a jegykezelőpult felé fordult és keze két ujjával elvett onnan egy gumicsövet, egy gyújtógyertya-alkatrészt, ami már ki tudja miért volt ott. Figyelmesen szemügyre vette, már csúsztatta is a zsebébe, és rámkacsintott, miközben a jegykezelőnő mosolyát szigor vál­ totta fel. Kis idő múlva megszólalt: - Tegye vissza, ez a buszvezetőé. Mire Dor­ dea: - Nyugi! N ektek sok van ebből, nálatok nem nagy ügy egy efféle semmi­ ség, de az én darumhoz... - Azonnal tegye vissza, a buszvezető is csak az imént kapta egy kollégá­ jától, és szüksége van rá. Dordea le akart szállni a következő megállónál. A nő kiáltott a vezetőnek és elmondta mi történt. A vezető leállította a buszt, odament az én embe­ remhez és kiforgatta a zsebeit. Dordea feldúlt és foszforeszkáló szemei érté­ semre adták, hogy ezek nagy lármát csapnak egy kis semmiségért. Leszállították. Amikor a busz már elindult, Dordea csonka öklét rázta és nevetett. (Szlafkay Attila fordítása) 24 �IOANA CRACIUNESCU (1950) Retorika Ó te akit leltárba vett takarmánnyal szivattyúkból bugyogó vízzel oltalmaz a törvény te állat akit a kihalás veszélye fenyeget’ nem érzed-e szükségét (testvérem) annak hogy az erdő körüli szögesdrótnak neki rohanj? Megtörténhet Nem tudok már magamba nézni. Minden nap veszítek a súlyomból egy grammot és nem tudom nem történik-e ugyanez a lelkemmel is. M egfúlladok a lepedők alatt. Leleplezetlen szobrom lassan rogyadozik. Mennyi mindent szerettem volna még elmondani... Ahogy falábú nagyanyám szekrénybe rejti régi ikonjait. Fülembe nevet furcsán: „rejtsd el jól te is a babérjaidat eljönnek majd a hosszúnyakú zsiráfok is !” ( Szlafkay A ttila fordításai) 25 �CRISTIAN TEODORESCU (1955) Tenyészpontyok Egy történetet nem lehet akárhogy elkezdeni. A legegyszerűbb utat kell válasz­ tani. Ez volt Saizu véleménye, ezért nem kezdett bele addig a vonaton a me­ sélé b e , amíg nem ivott kétujjnyi pálinkát. A pálinka, magyarázta Saizu, hoz­ zásegít, hogy igazat beszélj. Modoianuról, az egyik falubelijéről, mondhatjuk, -százféle módon lehetne kezdeni egy történetet. Kissé vergődő ember volt, a tüzéreknél katonásko­ dott, és egyszer valami szilánk megsértette a csípőjét; zöldségeskertje volt a folyóparton, és csinált ott magának egy mesterséges tavat, egy halastavat. Rafinált ügyek voltak ezek, és az igazat megvallva, nem ő volt a faluban az egyetlen vergődő ember, aki ráadásul korábban a tüzérségnél szolgált. Ennek a Modoianunak, képzeld komám, ha volt egy kenyérvége, nem ha­ rapott ám bele, dehogy - elvágta a bicskájával. Mindenki csak Modoianunak hívta! Megfontolt ember hírében állt, azt hiszem, még a lépéseit is megszá­ molta! Ha belepusztul sem hagyott volna fel furcsa szokásaival. Még a fe­ lesége is Modoianunak szólította. A halastó eredete tisztázatlan. Egyesek szerint saját maga kaparta, ásta ki. Mások meg azt állítják, hogy az apja hagyta rá örökül. Én azt hiszem, az utóbbi a hiteles változat, minthogy ezek a pontyok sem fejlődnek ki csak úgy egykettőre. Két anyapontyot tartott, legalább tizenöt kilót nyomott da­ rabja. Amikor éjjel fal-felugráltak a vízből, az egész falu zengett belé, mint amikor fegyverrel lőnek. 47-ben, a szárazság idején, dézsával hordta Modoianu a vizet a tóba, merthogy a halak szárazon vergődtek. Éjszaka egy kalitká­ ban aludt a parton, eloldott kutyái mellett, hogy az arra vetődő csavargóktól megvédje a halait. Néhány szerencsétlent el is látott a furkósbottal... Mikor elkezdődött a cécó a téeszesítéssel, és jöttek azok a tartománytól, hogy felvilágosítsák az embereket, Modoianu odaadta a földjét. Nem volt neki nem tudom mennyi: úgy két félhektárnyi, merthogy már korábban el­ adott belőle. De a tavat, hogy hogy nem, sikerült megtartania. Anyám szerint a falu elnökének a sógora járt kint nála, és szemet hunyt fölötte. Morgott a falu népe, amilyen ördögi a román ember, hogy maradhat Modoianunak a ta­ va. Az apámék a mai napig emlékeznek rá, mennyit szidták otthon. Modoianu okos ember volt, nem hagyta magát a sógora által befolyásolni, eladott egy darabka földet és szerzett egy papírost, miszerint a tó árterületen fekszik. Papír, pecsét, súlyos kézjegyek - és már nem kellett fájjon a feje a tó miatt. Mikor az emberek látták, mi a helyzet a kolhozzal, ingázni kezdtek. Az én Modoianum kereskedő lett, hol Bukarestbe szállította a halait, hol Tituba. A téeszben is dolgozott, hogy a piacozáshoz engedélyt kapjon. Nem volt gondja, nem kellett több műszakot vállalnia - így élt, akárcsak a „nyugdí­ jasok” . Amikor Saizu idáig ért a történettel, újra rákerült a sor, meghúzta a pálin­ kásüveget. Ivás közben szemével az ablakra pillantott, és ha úgy ítélte meg, 26 �hogy késik a vonat, rágyújtott egy cigarettára; ízlelgette a pálinkát és szét­ nézett maga körül. Ha valaki áruval - ikonocskákkal, folyóirattal, bronz ágyúgolyókkal, tetű elleni szerrel - nyitott be a fülkébe, az árak után érdek­ lődött. Egyszer fából faragott golyóstollat akart vásárolni az egyik unokájá­ nak, de amikor az árát meghallotta, nemet intett a fejével. Sokszor előfordult, hogy alig vette el a szájától az üveget. Ha a vándor árus félbeszakította a történetben, Saizu görbén nézett rá: - Próbálkozz a szomszédnál, bácsika! Mi már ismerünk! Miután az árus behúzta maga mögött az ajtót, Saizu elégedetlenül elfintorodott. - A fene essék a spekuláns házalójába - mondta ilyenkor. Addig-addig hallgatott, míg valaki nyaggatni nem kezdte a folytatásért. Nem is kíváncsiságból, hiszen ismerték a történetet, hanem inkább az elejétől végig mondott mese öröme miatt. „Nos komám, az a Modoianu még néhány évig csak kihúzta. Téglából épített házat, kocsit vett a fiának, mindezt abból a tóból. Még ki is szélesí­ tette, és körbekerítette szögesdróttal. A halakat tápszerrel hizlalta. Ugyanaz­ zal, amit a csirkéknek is adnak, hogy gyorsabban nőjenek. És ne higgyétek, hogy semmi sem bűzlött a katasztereken. Egyszercsak Modoianu arra éb­ redt, hogy lejárt az igazolvány, a téesz irodáiból szemet vetettek a tóra. Az­ zal álltak a kapuja elé, hogy: - Modoianu, ez a téesz területe, ha tovább is meg akarod tartani, ennyit és ennyit kell fizetned érte! - Hát eddig nem azé volt? - kérdezte Modoianu, merthogy nem volt os­ toba, értett ám a szavak nyelvén. - Azé volt, hát persze azé volt, csakhogy árterületnek számított. Hiszen te nálunk jobban tudod, hogyan is volt. Mit mondhatott erre Modoianu?! Este bevetette a hálót és hozzálátott a tó lehalászásához. Öt alkalommal, de meglehet többször is fölment a fiá­ hoz Bukarestbe a megrakott szállítmánnyal. Elprédálta a halakat az étter­ meknek. A nagy pontyokat folyton elvétette: vagy kiugrottak a hálóból vagy ki­ szakították a hálót. Saizu itt újra szünetet tartott és soron kívül egy újabb korty pálinkát ivott. Elszívott egy cigarettát, és mindaddig az ablakon tartotta a szemét, amíg valaki meg nem sürgette. - Folytassa, Saizu bácsi, már csak egy állomás van hátra! „Hát komám, lehet hogy hordott a föld a hátán még nála is értelmesebb embert, de megfontoltabbat aligha. És mégis: bement a házba, elővett öt üve­ get, megtöltötte karbiddal és visszament a tóhoz. Miért volt szüksége öt üvegre, hisz’ miután behajította az első karbidosüveget, felfordult hassal bukott a felszínre a két ponty. Nem voltam ott, de a szemtanúk azt mondják, Modoianu kimeredt szemmel bámulta a tenyészpontyait. Az emberek meg kiabáltak, dobja be a többi üveget is. Ő meg csak némán és mozdulatlanul állt; csak a tavat nézte. És akkor az üvegek szétrobban­ tak a kezében, és a szilánkok a fejébe fúródtak. Egyesek azt állítják, hogy készakarva tette! Az ördögöt! Megfeledkezett az üvegekről, mikor meglátta, mekkorák a felrobbant pontyok!” Saizu épp’ akkor fejezte be a történetet, mikor le kellett szállnia a vonat­ ról. Miután kilépett a fülkéből, még egyszer bedugta a fejét az ajtónyíláson. - Hé, komám! Lehet, hogy a guta ütötte meg! 27 �Akik Saizuval egyidősek voltak, egyetértően hallgattak. Ez történt Modoianuval. Miután a vonat újra elindult, egy fiatalabb szólalt meg: - Hé, testvér! Azt miért hallgatja el az öreg, hogy ennek a Modoianunak a fia két hónap múlva új papírost szerzett és újra betelepítette halakkal a tavat?! - Mert így tetszik neki! Azért! - vágta rá valaki. (Szlafkay Attila fordítása) D A N V E R O N A (1947) Rómába vezetnek-e az utak Boldogok akik a régmúlt időkben utaztak, amikor még minden út Rómába vezetett, amikor a világ bármelyik csücskéből indultál is el, aggodalom nélkül feledkezhettél az utazásba, tudva, hogy minden út megbízható tanácsadó, eltévedhetsz, egyszer mégis, ha megkésve is, mindenképpen oda, kétségkívül a birodalom szívébe: Rómába érkezel. Mikor is volt ez, Jézusom? Vajon akkoriban, lehetséges-e, hogy akkoriban valóban minden út Rómába vitt? Nem vezetett-e félre valam elyik és felébredve egyszer s mindenkorra a csalános birodalmában kötött ki? Az utasok, az akkori utazók vajon nem misztifikálták-e túl a dolgokat? Nem egyszerűsítették-e le a világmindenséget úgy, ahogy ők maguk jónak látták a kereskedelem, a hit, a szerelem, és a gőg szempontjai szerint? Róma, az igazi, ahová kezüket lábukat törve igyekeztek, vajon, nem csupán a fejekben létezett-e? Engedelmet kérek, kétségbevonom a jóhiszeműségüket. Legyetek bizalommal az utas iránt, akit egy alkalmi jármű a sors szeszélye folytán merő véletlenségből ebbe a világba hozott és most egy útkereszteződés metszéspontjában lovaglóülésben egy utazótáskán 28 �a z t á lm o d ja , h o g y h a z a é rk e z e tt é s e l b á t o r t a l a n o d v a a je l e k é s jó s l a t o k k ö z ö t t h e t e s é v e l s z á m o lja a s z e m e e l ő t t e ls u h a n ó te rm é sz e te se n R ó m á b a ta rtó k a m io n o k a t. H a lé t e z e t t is v a l a h a e g y il y e n R ó m a , az a b la k a it m á r r é g e s -ré g p o rrá z ú z tá k , a v á r o s t p e d i g m in d e n i r á n y b a s z é t h o r d t á k a s z e le k , m il lió s z i l á n k r a , m illió R ó m á r a p o r la d t s z e rte szét. M e rre ? k é rd i az u tazó b en n em m ik ö z b e n s z e r e n c s é t p r ó b á l é s k i h í v j a a s o r s o t m a g a e lle n . R ó m á b a , te rm é sz e tese n , v á la s z o ljá k ö r e g s z á r a z fö ld i fa r k a s o k . a nap és a m o to ro k m e le g e É s t o v á b b h a j t a n a k , m in d e n i r á n y b a , m i n d e g y i k a s a já t , m é z z e l é s t e j je l t á p l á l t R ó m á j a f e l é , a s a j á t g a z d a s á g i , c s i l l a g á s z a t i , s z e r e lm i, tö rz si R ó m á j a m ia t t g y ö t r ő d i k m i n d e g y i k , a s a já t v a llá s u k a t k ö v e t v e , a s a já t h a ta lm u k tó l m e g it t a s u lv a h a jt a n a k t o v á b b a k a m i o n o s o k , h a jt s ü v ö ltő v illá m k é n t m in d e g y ik a n é lk ü l, h o g y v is s z a n é z n e ; m a g u k m ö g ö tt a s z fa lt s iv a t a g o t h a g y n a k m eg k e se rű rag acso s k ö n n y e k e t, é js z a k á n k é n t a n y o m u k b a n t ü s k e b o k r o k és b o g á n c s o k n ő n e k , É n p e d i g , a z ú t k e r e s z t e z ő d é s b e l i u t a z ó , m é g is a r r a g o n d o l o k , a r r a g o n d o l o k m é g is , h o g y R ó m a , a z a z ig a z i R ó m a A m ió ta v ilá g a v ilá g v o lt és v a n , k e ll le g y e n v a l a h o l e g y e lp u s z t í t h a t a t l a n R ó m a , e g y e lfe le jt e t t , e lv e s z t e t t g y é m á n t - R ó m a az u ta k tá r s b é r le té b e n ; v a n v a l a h o l e g y s z e m e lő l t é v e s z t e t t R ó m a : e s e t e n k é n t m e llé r e ö l e l i a N a g y C s a l á d o t é s ú g y i r á n y u l n a k f e l é a z u t a k m in t a n a p s u g a r a i ; lü k te t v a la h o l a z a s z ív , a m e l y i k a b i r a d a l m i h á l ó z a t b a n s z é t k ü ld i a z ö r ö k k é v a ló s á g m e le g v é r é t. M o s t , a n a g y ú t k e r e s z t e z ő d é s b e n , it t , k e t t e n á l l u n k : én és a z Ú r is t e n , é s a z a u t ó p á ly á k p o g á n y is te n e in e k , a k a m io n o s o k n a k k is z o lg á lt a t v a a lk a lm i já r m ű r e v á r u n k ; ő k a z o k , a k ik so h a sem á lln a k m eg , ő k a z o k , a k i k n e m v e s z n e k r ó lu n k t u d o m á s t . M i p e d ig , k e tte n a z Ú r is t e n n e l, m a r a d u n k a z ú tk e r e s z te z ő d é s b e n : é n b e l e p u s z t u lo k , h a g y a l o g o s a n k e l l t o v á b b á l l n o m , a z Ú r i s t e n m e g s a jn á l k o z h a t , h o g y n e m n ő n e k s z ü le t e t t . 29 �Őrhely Fényt látok. Jám bor és remegő fényt látok az éjszaka végén, mintha egy végtelen alagútban a túlsó kijáratot sejteném meg. Fényt látok. Látom a tűz udvarát: megvilágítja az öreg Törzs arcát, ugyanúgy, ahogy a tizedelés előtt. Látom az újra testet öltött N agy Családot , amint megköszöni a Földnek és az Égnek, hogy létezik, és a Víznek és a Tűznek és az összes Élőlénynek is megköszöni illedelmesen, ahogy a szülőknek kijár. Ahogy volt egyszer valamikor. Hallom, hogy villám lik elő a forgács a gyalu alól ahogy volt egyszer valamikor. Hallom, hogy a darvak háromszögének angyala a kényszerzubbony alól a villámot kiszabadítja ahogy volt egyszer valamikor. Ott a test rátalált a saját szívére így álmodtam és elfeledtem. Ott a szív rátalált a saját szerelmére így álmodtam és elfeledtem. Ott a szerelem rátalált saját forrására így álmodtam és elfeledtem. Ott a forrás rátalált saját égboltjára így álmodtam és elfeledtem. Ott az égbolt rátalált saját füstjére így álmodtam és elfeledtem. Ott a füst rátalált saját tűzhelyére így álmodtam és elfeledtem. Fényt látok az éjszaka végén, szelíd és reszkető fényt, 30 �mintha egy végtelen alagútba néznék, és megpillantanám a túloldalon a kijáratot. E gy fényt látok. És magunkat amint az alagútban menetelünk. Fényt látok, de nem tudom: felé közeledünk vagy tőle távolodunk? (Kőrössi P. József fordításai) 31 �valóságunk H O RVÁTH IS T V Á N Műveltség és magatartás A m i k o r k ö z e l ö t v e n é v v e l e z e l ő t t m e g s z ü le t e t t , m á r d ö r ö g t e k E u r ó p á b a n f e g y v e r e k . S z ü le i a g y e r m e k v á r á s i d e j é n k e ll? A z t m égsem m é r le g e lté k : k e ll, a nem se m , h o g y e g é s z sé g e s le s z - e , a z t se m , h o g y fiú a v a g y lá n y le s z - e ? M i k é n t a m e g é lh e t é s g o n d ja iv a l se m fo g la lk o z o t t s e n k i. R a c io n á lis te rm é ­ s z e t e s s é g g e l b íz o t t m in d e n k i , h o g y a h o l e d d i g h a t a n m e g é lt e k b é k é b e n (a k é t s z ü lő é s a n é g y g y e r m e k ) , o t t a h e t e d i k s e m o k o z p e r p a t v a r t . O p tim iz m u s u k n a k e lé g s z e r e l le n t m o n d o t t a z é le t , a t ö r t é n e l e m . is m e g m a r a d t a k e g y ü t t , k ö z ö s s é g b e n . A fe lc s e p e r e d é s , sem a M ég­ c s a lá d h e t e d ik t a g já n a k íg y sem s ih e d e r k o r á llo m á s a i és á lm a i n e m je l e n t e n e k a s é rü lt e m lé k e k e t. V o lt a k , p e rs z e , h o g y v o lt a k , n e h é z p e rc e k , v á ls á g o s id ő k a c s a lá d b a n , a c s a lá d vagy m in d e n t a g j á n a k g o n d o la tb a n -, é le té b e n , d e a m ik o r e g y ü tt v o lt a k - t é n y le g e s e n , a z e g y ü ttlé t e r ő v é v á lt o z o t t , á ts e g íte tt a b a jo k o n : k ü zd e n i tu d á st, a m eg nem a l k u v á s t , a z o t t h o n r ó l h o z o t t s z e lle m e t a k e lle tt c s a k fe lid é z n i és a z é rin te tt e lő b b - u tó b b t ú lju to tt a fe s z ü lts é g e k e n . A munkamegosztás, a rend és a szeretet. A t e r m é s z e t k ö z e li é l e t m á s f a j ­ t a f e l f o g á s r a n e m is a d o t t l e h e t ő s é g e t , m in t h o g y a z é le t ü k a t ö r v é n y e k t is z ­ t e le t b e n t a r t á s á v a l s z e r v e z ő d jé k . A z e g é s z k ö z ö s s é g , a f a l u é le t e . B á r e z p a ra n cs e g y e d e n k é n t a fe lis m e r é s , a t u d a t o s s á g k ü lö n b ö z ő é s e lt é r ő a fo k o ­ z a t a in v a l ó s u l t m e g , á m k ö z ö s n o r m á t a l a k í t o t t k i : a t e r m é s z e t m ű v e lé s e f e ­ g y e lm e z e t t fo g á s A fé r fi- m a g a ta rtá st k é rt v a la m e n n y i v e le c s a lá d i és a m u n k a m e g o sz tá s, te rm é sz e tsz e rű e n tü k rö z te munka női je d ő m a g a t a r t á s t é s je l e n l é t e t biztonságot tá k , s e z é rt b iz o n y ítá s r a . A Ez a fe l­ napi é le t k o r á n a k A ad o tt. A az e g ész te v é k e n y sé g e g y része - fé r fi­ ig é n y e lt . E z e g y b e n a t e lje s c s a l á d r a k i t e r ­ tö r e k v ő m u n k a e re d m é n y é t n a p o n ta ta p a s z ta lh a t­ s o k s z o r a l á t s z a t e lle n é r e is - m unka k a i- s z e lle m i ezt a z e lv e t. e g y e s ré sz e i h a tá ro z o tta n e lk ü lö n ü lte k . A k e n y é r k e r e - s é s f i z i k a i m u n k á t i g é n y lő h á n y a d a e rő t, e g y ü ttm ű k ö d ő tő l. k ö v e t e l m é n y e k é n t v o l t je le n a k ö z ö s s é g m in d e n n a p i é le t é b e n . a m u n k a é r t e lm e n e m f e l k é s z ü l é s t , f e g y e l m e t ig é n y e l t , a m in e k kö zrem ű k ö d ést v á lla lt és te lje s ít e tt a m e g f e le lő f o k o n é s f o r m á b a n . A e lé r é s é b e n c s a lá d női munka s z o r u lt m in d e n fiz i­ ta g ja , le g n a g y o b b e r e jé t és c s e le k v é s i ö n á lló s á g á t , ö r ö m é t a z a d t a , h o g y a fé r fim u n k a b iz to n s á g á r a é p ít v e , a m e g k a p o tt k ö zö sségi is g a r a n t á l j a . A fa lu s i ?2 le h e t ő s é g e k k e l é l v e , a c s a l á d b a n n o r m á k a t m e g is m e r t e s s e , n a p i v is e lk e d é s e lfo g a d ta s s a , íg y a s z e m é ly e s é s a m űködés a r e n d jé t e le m i n o r m á in a k e l s a j á t í t á s a a c s a l á d i és k ö z ö s s é g s z in t jé n i g a z o l ó d o t t v i s s z a . A kohéziós erőt az an ya te ­ �vékenysége működtette. A családi együttléteket a női magatartás határoz­ ta meg. A z értékek elrendezésének megtanulása, gyakorlása, a gondosko­ dás, a beosztás sem volt elképzelhető másképp mint a család együttes életének részeként, amelyben az anya szerepe volt a döntő. A család belső kapcsolatainak közegében jelent meg a szeretet érzése, és annak természetes igénye. E z a rég elhalt ősök iránt épp úgy megnyilvá­ nult, mint az élők: a rokonok, a testvérek iránt. Fokát a rokoni közelség szabályozta. A z ismeret. A föld művelése a növények, az állatvilág ismeretét kíván­ ta meg. A z időjárás rezdüléseit, változásait tisztelettel vegyes félelemmel követték, figyelték és alkalmazkodtak hozzá. Á llataik gondozása körülte­ kintő magatartást, szinte személyes viszony kialakulását kívánta. Mindez a falusi embernek egész életére bőséges tanulnivalót adott, amit figyelő te­ kintettel és kora szerint is erősödő, gazdagodó értelemmel igyekezett tel­ jesíteni. Újabb réteget alkot a közösség által nyújtott ismeret. A közösségi gon­ dolkodást és magatartást jól kifejezte az ünnepségek, közösségi rendezvé­ nyek sorozata. Kapcsolatok. A természeti közeg a generációk és a nemek belső és egy­ más közötti viszonyát is átláthatóbbá tette, humanizált állapotban tartotta. A tágas tér elsősorban a rokoni és a baráti kapcsolatok kialakulásának le­ hetőségeit gyarapította. Közülük a rokoniak végül is meghatározottak vol­ tak. Érzelm i hőfoka több mindentől függött, a családi érdekviszonyok sokszor kívülről helyesen meg sem ítélhető rendje szerint alakult. A bará­ ti kapcsolatok a gyerekkor idején meghatározó élményt jelentettek. Már felsorolni sem lehet a közös mókák változatait, amelyek élménye beépült a személyiségjegyek közé, vált karaktert alakító erővé. A z iskolai élet, a ta­ nulmányok befejezése után ezek az emberi szálak meglazultak, átalakultak, nosztalgikus jellegük viszont fennmaradt. Az új barátságokat a napi vagy távlatosabb érdekviszonyok határozták meg. A megmaradó barátságnak viszont végbement az elmélyülése, testvériesülése. E z a közös érdeklődésre, a munkafelfogás etikájára épült elsősorban. A sokféle érzelmi hatás közül különlegesen fontos a szerelem szerepe. A gyerekkori érzések a maguk rendje, a lelki épülés menete szerint, s a környezet hatására komolyabbá váltak, beépültek az életbe. És most itt áll ama családi közösség hetedik tagja, kiszakadva onnan, az ezredvég gyermekeként. Vegyük szemügyre állításait. I. Felfogásom szerint az én, a személyiség kialakulásának három elenged­ hetetlenül fontos állomását kényszerűen be kell járni mindazoknak, akik önmaguk ismeretében mélyebb összefüggések felismerése irányában akar­ nak haladni, vagy a társadalmi beilleszkedésen túl hasznosak is kívánnak lenni. A z első parancs: a gondolkodás szükségessége. A mondat olvastán mondhatja bárki: ez természetes tulajdonsága az embernek. Történelmi és a napi tapasztalatokkal tényszerűen is igazolható az így vélekedők igazsága. Ugyanezekből a forrásokból szerzett ismeretek­ kel az ellenkezőjét is leírhatjuk. Talán éppen ezért szükséges pontosítani a parancsszerű megfogalmazást. 35 �Az ember sokfelől szerzi ismereteit. E z lényeges a továbbiakra nézve. A napi, a megélt ismeret építheti, rombolhatja az ember személyiségét. Több esélyt kell kapnia az építő szándéknak. Ehhez leginkább a könyv révén jut el az ember. A z írásba foglalt ismeret környezettől függetlenül juttatja megismételhetetlen élményhez, vezetheti a valóságos világ tartományai­ hoz mindazokat, akik erőfeszítéseket tesznek birtoklása érdekében. A könyv a pásztor és a tudós számára is ugyanolyan fokú örömforrás lehet. Az ember és a könyv viszonya harmonikus: csak olyan olvasmány válik él­ ménnyé, amit a tapasztalatommal igazolok, ami álmaimba beilleszthető. Ilyen értelemben, nem hiszem, hogy van rossz és jó könyv. Csak könyv, leírt ismeret, gyakorlat van. A természetes emberi védekező reflex az ér­ dektelent kioltja: felejtéssel, vagy egyszerű félretevéssel. E z a kapcsolat te­ szi lehetővé, hogy kitáguljon a világ: újabb és újabb írásos mű segítségé­ vel, a könyv révén juthatunk az ember által megtermelt értékek-minőségek újabb birodalmába. A művészetek üzenete sem érthető a könyvél­ mény okozta öröm nélkül. Gazdagodik a szellemiségünk úgy is, hogy a könyv kiváltotta gondolatokat a művészi tevékenység más eredményeiben is keressük, a szerencsésebbek összefüggéseket találnak. Innen, ettől az ál­ lapottól mehetünk egy lépéssel tovább, amikor minden kor teljes emberi te­ vékenységének felismerése, a „m ozaik” összerakásának képessége sajá­ tunkká lesz, ami elemi erejű élményével tovább és tovább, újra meg újra, új és új ismeret megszerzésére ösztönöz bennünket. M ásodik parancs: az ismeretek rendszerezése. A z alapismeretek, a tapasztalatok megszerzésének primér forrása ma is - és ez az ember további történelmében sem lesz másként - a természet. E z a világ számunkra, számomra állandó információs bázis. A természet is­ merete, közelsége korunk emberének is tulajdonsága kell, hogy maradjon. A „saját” természet léte nem egyszerűen lelki-szellemi-fizikai kiegyensú­ lyozottságot jelent, hanem a világ dolgainak megismerését, feszültségeinek felismerését, elkerülését vagy tűrését is lehetővé teszi. A természet ismerete tehát nem önmagáért való, hanem szükséges az ember számára, mint társadalmi-közösségi lény számára. Épülhet belőle lelkileg-szellemileg-fizikailag is. Mind a háromféle irányú erősödésére nagy szüksége van. A szépség és küzdelem, az egymásraépülés és fejlődés, a saját erőhöz mért feladat pontos és figyelmes elvégzése minden természeti jelen­ ségben tettenérhető. A figyelő és tanulni hajlandó ember a természetben lejátszódó példaértékű események sokaságával találkozhat. A természeti élmény erőssége megjelenik az emberi - személyes és közösségi - kapcsola­ tokban is. Ennek jelenléte vagy hiánya nagyban meghatározza azt a v i­ szonyt, ami az ember és a természet között korunkban kialakult. Nem két­ séges senki előtt, hogy ez a kapcsolat sok vonatkozásban meghasonlott, olykor ellenséges. A z ember szeret győzedelmeskedni. Ezt is a természet­ től tanulta. D e szereti erejét gőgös önmagamutogatássá fejleszteni. Ezt már önmagától tanulta. E túlhajtott érzelmi állapot okán akarja maga alá gyűrni a természetet, de embertársait is. M ára világossá vált, hogy ez a választott út zsákutca. A győzelmet az együttélés jelenti. D e még mindig kérdés: a felismerést mikor követi valóságos tett. A természetközeliség, a megfordulás lehet az ember számára kiutat jelentő katarzis. A z összefüggés felismerése és egyidejű gyakorlása feladat: önmagunk és utódaink érde­ kében is elvégzendő. H arm adik parancs: a szellemi önállóság megteremtése és megvédése. 34 �Ahány ember, annyiféle rendszer, szerkezet, szervezet, amely okosan, vagy kevésbé okosan működik, hat. E sokféleségből, hogyan jöhet létre minőségelvű cselekvés? A természet bonyolultsága és egyszerűsége, vagy ha úgy tetszik: egyszerűsége és bonyolultsága, logikájának meg- és felis­ merése segít, eligazít abban, hogy a társadalom eltérő viszonyai között megkeressük a minőséget, a kevésbé fejlettől a fejlettebbig. E z a racionali­ táselv lehetővé teszi, hogy tapasztalatainkat egybevessük a megvalósít­ hatósággal, és ennek eredménye segítse előrehaladásunkat. A cselekvés társadalmi és természeti rendjében egyaránt érvényesül a bizalomelvre épülő felfogás. Nyilvánvalóan elsősorban az emberek kö­ zötti viszony jellegzetes meghatározója ez. Létét, hatékonyságát, működőképességét, létfontosságúnak tartom. D e nem csupán véleményeltérések, idején, hanem a mindennapi működés állandó velejárójának is kell len­ nie. Hiszen, ha a bizalom nem az élet velejárója, azt mind a szellemi, mind a fizikai-idegi állapotban kedvezőtlen következmények kísérik. A z én kialakulásában, fejlődésében különös jelentősége van - lényegénél fogva — a társas, a közösségi, a társadalmi cselekvés lehetőségének, ezért arra külön is figyelmet fordítok. II. A z én és a közösség viszonya Korábban szó esett már arról, hogy az egyéni-közösségi kapcsolatok sze­ rencsés esetben harmonikusan jönnek létre, alakulnak ki. A jelző pozitív tartalma lényeges. Bár azt sem felejtjük, hogy végül is bármely szituációról legyen is szó, ha a kapcsolat létrejön: építhet, vagy rongálhat. Gondolkodá­ sunkban - noha a további variánsokról sem feledkezem meg - elsősorban az építés lehetségességét, a közeledés esélyeit tartom vizsgálandónak, így fontosnak is. A kapcsolatkialakulás hosszú és bonyolult - mert emberi rendszerében első, tudatos állomásnak azt tartom, amikor tisztázódnak a sajátosságok. Ahhoz, hogy a kapcsolat összetartó legyen a viszonylatrend­ szer mindkét irányában, annak szükségességét kell elfogadni. E z természe­ tesen azt felételezi, hogy legalább a fő jellemzők tekintetében rendelkez­ nek egymásról olyan ismerettel, amely alapján a kapcsolatfelvétel tudatosul. Ebben az esetben az esély nagyobb a jó kezdethez, de még így sem kizáró­ lagosan jó irányú lehet a kifejlet. Hiszen az egyéni ismeret, a közösségi tö­ rekvések belső rendje hordozhat magában feszültséget teremtő tulajdonsá­ got, amely javítja, vagy rontja az általánosan meglévő állapotot. Ezért is tartom lényegesnek, hogy a felismert szükségességgel egyidőben jelenjen meg, és kölcsönös figyelemmel fokozódjék a tolerancia, a türelem, a gya­ korlatban és az elméletben is. A z egymásrautaltság, felismerése és gyakor­ lása, az egymás iránti megbecsülés és tisztelet, nem egyszerűen pedagógiai nézetek jelenlétét feltételezi, hanem politikai-politikusi magatartást követel. A kapcsolat hangsúlyosan gyakorlati. Ezt a követelményt azonban két­ oldalú történeti érzékenység nélkül nem lehet teljesíteni. A történetiség kezdetei nem nyúlnak a végtelenbe, de a most: a ma és a holnap születő új minőség körvonalazhatósága, mozgásirányának felismerése szükséges­ sé teszi, hogy az azt megelőző minőség belső rendjét, összetételét ismerjük. Korunk emberének - azzal együtt, hogy nem mondhat le régmúlt száza­ dok történetének ismeretéről, az ember kulturális alkotásainak nagy korsza­ kairól - elsősorban az utolsó száz-kétszáz év: pontosabban a X IX . század 35 �kezdeteitől pontos ismerettel kell rendelkeznie. Sokat, vagy legalábbis többször előfordul hétköznapi beszélgetésekben az értelmiség indokolt, má­ sok által szükségtelenül gyors helyváltoztató magatartása. Úgy vélem: hogy ez természetes, de ezentúl, a mögöttes okoknál nem vettük még ma sem kellően figyelembe, hogy a rész - a régió - vagy az egész nem­ zet történetével kapcsolatos ismeret foka, annak hiánya a jelenleg felismert­ nél e tekintetben is nagyobb szereppel bír. A helyváltoztatás esetén a gyökértelenség téves vagy tényleges érzése fogalmazódhat meg az egyén olda­ láról. D e a történeti-közösségi tudat pontatlanságai, túlzásai, egyoldalúsá­ ga indokolatlanul taszító hatású is lehet. A tisztázás regionális viszonyok között az általánosnál is több buktatóval jár, hiszen az eszmék, pontosí­ tása, léte vagy nem léte személyeket, kurzusokat, tehát a gyakorlatot érin­ tő, és nemcsak egy réteg, csoport gondolkodására hat, hanem a közösség minőségét is jelezheti. A történetiség, a történeti gondolkodás, az eszmék, és eszmerendszerek közötti eligazodás, a hatások megfogalmazása, jellem­ zése egyrészt követelmény, amitől nem tudunk, mert nem lehet elszakad­ ni. Másrészt olyan elemző magatartást felételez, amely a hitek korrekció­ ját az értelem alapján végzi el. A módosítás szükségességének kimondása további feladatot jelent, úgyis mondhatom: újabb veszélyforrás lehet. Egy illúzióval leszámolunk, amikor tudomásul vesszük: korunk nemcsak véd, hanem olyan újabb veszedelemeket is teremt, amelyektől bármely tökéletes rendszer, megvédeni nem, vagy csak igen nehezen tud. Ezzel együtt is úgy vélem : fontos követelmény, hogy minderről legyen ismeretünk, tudjunk róla, ez magatartásunkat alapjaiban érintő tapasztalat legyen. A z egyén és közösség viszonya nem a társadalmi absztrakció szintjén jellemezhető. A kor emberének nem az elvontságban, nem is ebben van el­ sődlegesen a jelentősége, hanem abban, hogy az általános elvekből, köve­ telményekből mi valósul meg. Vagyis a viszony hangsúlyosan tapasztalati tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, ennek révén, hat, mozgat, egyént és általa a közösséget is. A gyakorlati tevékenység színvonala természet­ szerűen a fent leírt elvek alkalmazásának hogyanján múlik. A lehetőségek megteremtésén, a gondolkodás, a véleménynyilvánítás szabadságán, a v i­ ták gyakoriságán és kulturáltságán, és nem utolsósorban hasznosságán. A z egyén és a közösség viszonyában fontosnak tartott elemek közül a fentiek az alapot jelentik. A z elemek még nem híd. Mi teszi ezt a kapcsola­ tot rendszerré, mikor jön létre az új híd? Mi az a meghatározó, új minősé­ get hordozó szerkezet, ami az élet élését ténylegesen is lehetővé teszi? A válasz - felfogásom szerint - viszonylag tiszta és egyértelmű: a m űvelt­ ség az a fogalom, kategória, az a gyakorlat, ami választ ad a fenti kérdé­ sekre. D e milyen legyen ez a műveltség? A m űveltség: híd kapcsolatainkban A műveltségről a tudatára ébredt ember, a gondolkodó ember történel­ mében sokszor és hosszadalmas viták folytak. Korunkban talán a szétvá­ lasztás hogyanjában, vagy a szétválaszthatóság mikéntjében ez érzékelhető leginkább. A műveltséget humán és technikai elemeire, a tömegek és az elit által megteremtettekre szétválasztok között dúlt leginkább a polémia. Az elkülönítés fontos, az analízis nem elhanyagolható, nem elhagyható része. Ma, korunk emberének elsősorban a mozaik összerakására, az építés folya­ �matára, az új épület egészben látására van szükség. Legalább az absztrak­ ció szintjén együtt lássa, együtt gondolhassa át életét, további cselekvésé­ nek összes motívumát, legyen újra hite: ezért fontos ma az együttes látás. Gondolkodásom szerint a feladat teljesítése megköveteli az elemek beépí­ tésének tudatosságát, a funkciószerű működés rendjét, a közérzet munká­ ra ösztönző jelenlétét. Mindehhez pedig szükséges a műveltség alapjának, anyagának és kötőszövetének meghatározása. Az alapok rendezése során a legfontosabb motívumnak a „természeti és társadalmi” összhangjának követelményét tartom. E z nem kizárólagosan környezetvédelmi „zö ld ” -kérdés. A teljesítése, az újrarendezés csak hoszszabb folyamat eredményeként mehet végbe, és a lényege egy új maga­ tartás kialakítása, amely korunk emberének sajátja, felismerhető voná­ sa kel! legyen. Tartalmaznia kell az életmód, korigény szerinti változását, amely a fogyasztás kizárólagossága helyett a termelés, az új érték létre­ hozásának is teret ad. Új érték az egymásközti viszonyban, az életterek kapcsolatában. A változás szükségességének felismerésén túl szaporodik azoknak a fel­ fogásoknak a száma, amelyek a mindennapi gyakorlatban is elfogadható elvekként, a megvalósíthatóság realitásával alakítják életünket. Valóságos iránymutatások kellenek, amelyek a ma legnagyobb és legéletrevalóbb kö­ zösség - a nemzet - számára jelentenek programot. Talán sohasem volt ilyen nagyfokú igény arra, hogy tudjunk mindenről, ami Szűkebb és tágabb világunkban történik. A tudásszomj tényleges kielégítése a ma embe­ rének elemi sajátja. Látja, hogy a bonyolódó folyamatokba csak akkor tud bekapcsolódni, ha ismerettel bír. Ehhez több irányból is új gyakorlatot kell kialakítanunk. Természetessé kell válnia életünkben - mik­ ro és makro szinten egyaránt - a kérdezés jogának. Minden helyzetben en­ gedni kell, majdnem azt írtam: bátorítani kell. D e akkor az i s odakívánko­ zott volna: ki bátorítson? Valam i felsőbbség? Hatalmasság? Vagyis helyze­ tünkben olyan irányú mozgásnak kell végbemennie, hogy magatartásként, lehetőségként, jogként jelenjék meg a kérdezés gyakorlata. Kényszerítő erő lépjen fel a kérdésfelvetés iránt. N yilvánvalóan vetődik fel tehát az egyé­ nek és a közösség közötti, az emberek egymás közötti kapcsolatában a demokrácia, a tényleges egyenrangúság gyakorlata. Olyan gyakorlat megvalósítása, amelyet külön szervezetek nem elködösí­ tenek, nem tesznek misztikussá, hanem éppen a közösség által létrehozott szervezetek elemi funkciója, hogy az emberek közötti természeti viszony helyreállításán munkálkodnak a közösség érdekei szerint, a társadalomban. Mindezek gyakorlása felvilágosult, mondjuk egyértelműen: műveltséggel bíró embert feltételez, és általánossá válásával képzelhető el. Mennyisé­ gileg nem vagyunk távol attól a helyzettől, amikor megfogalmazható a többség ilyen irányú igénye. A műveltség központi alapkövetelményként csak akkor tud érvényesül­ ni a közösség, a társadalom javára, akkor tud rugalmas kohézióként hatni, ha lehetőség teremtődik az elemi viszonyok értelmezésére, ennek során új gondolkodás kialakulására. Arról van szó, hogyan kötődik közösségünk­ höz, a kapcsolatainkban ténylegesen milyen szerepet kap a család és ba­ rátság, a szerelem, a munka. M a mindhárom irányban az elemi romlás látszódik. Meggyőződésem, hogy a romok eltakarításának fáradtságos fel­ 37 �adata, elvégzése lehetséges teret biztosít az új hajtás szárbaszökkenésének. Teljesen mindegy melyik irányból, a közösség vagy az egyén oldaláról közelítjük-e meg ezt a feladatot, tény: a mai kapcsolatok e tekintetben sem teljesek, nem működnek és nem hatnak a maguk pályáján, deformált alak­ zatot vettek fel. Hiába mondjuk, hogy a helyi közösségi-társadalmi viszo­ nyok ugyan jellemzők, sajátosak településeinkre, ha az ilyen törevésekhez - amelyekben ma még zavar és elemi szabadságvágy egyaránt keveredik - nem kapcsolódik megfelelő járulékos társadalmi környezet. Hiába fo ­ gadjuk el, hogy a család a közösségi és az egyéni élet harmóniájának ele­ mi színtere, ha közben sok - és közötte generális hatás is - ez ellen hat. Az egyéni gondolkodás, magatartás, tartós jelenlétének ma inkább a gátjai és konvenciói hatnak itt is, és ez okozója számtalan tekintetben a feszült­ ségnek. Nemcsak örömforrás a mai munka sem. Elsősorban nem értékte­ remtő elemi tulajdonsága, hanem pénzteremtő motívuma kísérője ma éle­ tünknek. A felhalmozódó feszültségek is szükségessé teszik a megoldások keresését. Általános műveltség, amely elemi normaként épül be világunkba, életünk­ be, politikai műveltség, amely társadalmi reflexeinket, természetes erővel mozgatja - ezt szükséges hangsúlyosabb követelményként megfogalmaz­ nunk, ebben van előrelépésünk elsődleges lehetősége. A kötődések és kapcsolatok rendszerében újra kell értelmezni és át kell fogalmazni a kohézió kialakításában döntő szereppel bíró értelm iség: azaz a tanítók, tanárok, népművelők helyét. A feszültségeink egyik oka ma az, hogy a korábbi ,,lámpás” -funkció után nem alakult ki az új követel­ ményrendszer, annak feltételeit, nem teremtettük meg. Ezt nem tudtuk, nem mertük, nem akartuk megfogalmazni. Következménye mára teljesen vilá­ gos: az élet által spontán módon vezérelten nosztalgikusan él és hat a ko­ rábbi szerepkörből adódóan a települést, a lakosságot a korábbi módsze­ rekkel összefogó tanítói gyakorlat eszméje. Sok helyen - éppen a közössé­ gi viszonyok állapotából következően - kedvező is az a hatás amit ki­ fejt. D e tudnunk kell: ezt a gyakorlatot ma már csak ideig-óráig lehet fenntartani. Fontos tehát erre építve helyben és szélesebb körben megte­ remteni a műveltség új és korszerű, a ma emberével jobban harmonizáló gyakorlatát. A rosszul értelmezett szakmaiság presztízse helyett az együtt­ működés feltételeinek megteremtése, a közösségben gondolkodás, az egyéni érdek érvényesülése vezethet e tekintetben is előbbre, amelyhez intézményesült gyakorlat kapcsolódik. A z átalakulás rendjében a m űvelődési folyamat irányítóinak, akik a mű­ veltség megszervezésében részt vesznek, pontosabb helyet kell kijelölni. A korábban sokszor céljellegű magatartásukat, eszközjellegű gyakorlattá kell módosítani. A műveltség építéséhez, működésének, hatásának, optimális ki­ fejtéséhez szükséges feltételek, irányok, lehetséges módok, a szándékok és törekvések helyes alakulásához nélkülözhetetlen körülmények megterem­ tésében kereshető meg az új feladatkör. E z annál is inkább fontos változás, mert így képzelhető el a műveltség belső rendjének átalakulása is, amely­ nek lényege, hogy a műveltségkép érvényessége hangsúlyosabban annak hasznosságában, használhatóságában jelenik meg. Más vonatkozásban: a műveltségkép hierarchikus - vagyis a szervezett oktatásban megszerzett ele­ mi ismeretre épülő - és demokratikus — a megszerzett ismeret szabad 3S �gyakorlása, a társadalmi, a közösségi életnek alkalmazkodó rugalmas ma­ gatartás kialakításának feltételeit teremtse meg. Ez a változatosság, rugalmasság, megfelelően segítse a közösségi élet műveltségre orientált gyakorlatának alakulását. A műveltségkép emberközpontúsága sohasem volt olyan elemi igény, mint korunkban, és várható­ an a következő időszakban is ez a követelmény erősödik majd. M ai életünkben, amely sokszor a kialakulatlanság, az elvadultság tüne­ teit is hordozza, nagy a szükség a művelt emberek kiművelt cselekvése iránt. Olykor nagy a hiány e tekintetben. Megszüntetésére születtünk. K ell, hogy jobban megtaláljuk egymást: a műveltség, az ismeret hídjain. Végső kérdés Az előadott modell követése nyomán felépülhet korunk szellemileg és fizikailag egészséges embere? Először is úgy gondolom, hogy a mai gya­ korlat eklektikussága nem tartható hosszabb ideig. A kitörési pontok meg­ jelöléséhez több feltétel szükséges. A helyzetet pontosan kell elemez­ nünk. A z eredményeket meg kell tartanunk, arra kell építkeznünk. Az avulttól, a tarthatatlantól szabadulnunk nem könnyű. A válogatásban téved­ hetünk is. Ha a régóta aktuális és korunkban sem elhagyható fenti gya­ korlatot segítő magatartásunk kialakult, akkor az előbb feltett kérdésre igen a válasz. Másodszor: a kizárólagosság minden tanításban holtponthoz is vezethet. Az előadott gondolatsor egy lehetséges variánsa egy meghatározott út bejá­ rásának. Harmadszor: igen a kérdésre a válasz, egy kiegészítéssel: az ember épül­ het, felépülhet, ha hagyják. H a az épüléséhez szükséges egyéni szabadságotlehetőséget megkapja. Ha a külső mozgástér is e követelmény szerint ala­ kul, akkor az épülő folyamat elindulhat. E tekintetben is fontos: az ember cselekszik és bízik, és így megadatik számára az épülés lehetősége is. 39 �BRUNDA GUSZTÁV Az egyesületek mint a nyilvánosság csírái (Gondolatok Nógrád dualizmus kori egyesületei kapcsán) M E G Ú JU L Ó T R A D ÍC IÓ ? Szaporodnak az egyesületekről, az egyesületek történetéről szóló feltáró, el­ méleti kérdéseket is feszegető munkák. Vajon minek köszönhető ez az érdek­ lődés? A történetírás a nagyvonulatok megrajzolása után természetes módon nagyobb figyelmet szentel a részleteknek; talán rászorult a további helytörté­ neti feltáró tevékenységekből származó információkra? Vagy a jelenkori tár­ sadalom ért abba a stádiumba, hogy a jövő egészségessége érdekében önma­ gunk múltjából a finom szerkezetek vizsgálata, a mikrotársadalom működése érdekessé vált? Tehát kollektív tudatunk így (is) építi konzisztenciáját? Ne­ tán e figyelemnek inkább gyakorlati okai lennének? Történetesen az, hogy újra gyarapodnak körülöttünk az egyletek, ha szerény mértékben is? (Nóg­ rád megyében tizenhat közművelődési egyesületet jegyeztek be az utóbbi há­ rom évben.) S ha újból alakulnak egyesületek, annak mi az oka? Foszladoz­ nának a jelenséggel kapcsolatos politikai előítéletek, s feltámad a nosztalgi­ ánk? Másról lenne szó? Jó társadalmi közérzeten sarjad e képződmény, s ettől válik virulenssé, vagy éppen ellenkezőleg? Netán egyszerre mutatkozik meg e kezdődő folyamatban államunk belső politikai stabilitása, a személyes szabadságjogok bizonyos szintje, és a társadalom fejletlen - tehát pótolandó - intézményi ellátottsága? E gondolatok nyomán számos további kérdés támad. Egyet a közelmúl­ tunk sugall: lehet-e egy társadalmat államilag működtetett intézményekkel oly’ tökéletesen „lefedni” , „átszőni” , hogy az alulról induló és általában partikuláris érdekek mozgatóerejétől hajtott cselekvési szándékok termé­ szetes módon, mint feleslegesek elhaljanak? S ha olykor mindez lehetséges­ nek látszott is, egészséges volt-e? A fenti kérdésekre és a tovább fogalmaz­ ható újabbakra akkor találhatunk megnyugtató választ, ha közelebbről és többoldalú megközelítésben vesszük szemügyre az egyesülés, az egyesületek magyarországi történetét. Szerencsére hazánkban ma az ilyen irányú kutatá­ sok soha nem tapasztalt intenzitással folynak. A politikai és a hatalmi struktúrák konkrét működésének termé­ szete rajzolódhat ki előttünk, mintegy más nézőpontot szolgáltatva a globálisan már vizsgált és értelmezett eseményekhez. Nem kevesebbről van itt szó, mint az állam és a társadalom viszonyáról. Az egyesületek ugyanis mégha nem teljesen szabad egyesülési jog alapján, szerveződnek is - a tár­ sadalmat képviselik a mindenkori államhatalmi pozícióba került politikai hatalommal szemben, mellett stb. Az egyesületek élete tehát jóval önmagukon túl mutató információkat szolgáltat egy adott kor társadalmáról. Emellett ne becsüljük le azt a tapasztalathalmazt sem, ami az egyesületi jelenségeknek a népművelőszakmával is összefüggő hozadéka lehet. Elsősor­ ban a művelődéstörténeti, közművelődési tapasztalatokra gondolok. Az 40 �egyesületek a magyarországi közművelődés első tömeges intézményei, vagy amiként Hajdú Géza találóan írta „mai közművelődésünk bölcsői” . A dualizmus idején az iskolán kívül, a művelődési tartalmak terjesztésének egyetlen igazán széles körű színterei az egyesületek. Balassagyarmaton például az első képzőművészeti tárlatot 1905-ben rendezték, s a városnak színháza, vagy más, az írott szón kívül (az iskolát leszámítva) művelődési tartalmat közvetítő intézménye nem volt. Mint a vármegye székhelyén ugyan gyakran fel-feltűntek vándor színtársulatok, de ezek színvonala nem, vagy alig halad­ ta meg a helyi műkedvelőkét. Ilyen „kulturális” mezőben méltán értékelődnek fel az akkor már több év­ tizedes múlttal is rendelkező egyesületek, a maguk könyvtáraival, emberköz­ pontú, mintaadó belső életükkel. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egyesületek tevékenységükkel a magyar művelődéstörténet jelentős fejezetét írták. Országos jelentőségű és messze ható eszmények, törekvések kitermelői és terjesztői voltak. Ismerve a felvilágosodás korában sarjadt egyesületi élet el­ lentmondásait, tartalmi és szervezeti egyenetlenségeit, sőt működésük igazi kérdőjeleit, azt kell mondanom, hogy 1948-ig a magyar közművelődés tá­ masztópillérei voltak. Az egyesületekről szerzett közel kétszáz éves tapasztalataink megkerülhetetlen, máig ható tanulságokat hordoznak. Ma, amikor a társadalom újra követeli a maga részét a politikai államtól, e múlt egyesülési történéseit figyelmen kívül hagyni pótolhatatlan veszteséghez vezetne. Azért is hasznos az összegzés, mert ezáltal a mai társadalmunkban létrejövő társulások jobb működtetéséhez prak­ tikus ismereteket szerezhetünk. T Ö R T É N E T I Á T T E K IN T É S Az 1830-as évek egyesületi életét a Széchenyi István kezdeményezése nyomán alakuló kaszinók határozták meg. Ebben az időben már léteztek olvasókörök országszerte, de nem olyan számban, hogy a gyorsan terjedő kaszinókat felül­ múlták volna. A negyvenes években a Kossuth Lajos alapította védegyletek és működésük körüli harcok pezsdítették meg a közéletet. Széchenyi elterjedt nézetei, az egyesületek minden addiginál nagyobb számú megjelenése és Tocqueville hatása, a politikusok figyelmét is ráirányította a szervezkedés e formalizált fajtáljára. A reformkor liberális politikusainak egy csoportja Eötvös József, Csengery Antal, Szalay László, Trefort Ágoston, Lukács Móric, később Kemény Zsigmond, - megpróbálta körvonalazni azokat az intézménye­ ket, amelyek hazánk demokratikus fejlődésének garanciái lettek volna. „ . . .meg voltak győződve, hogy a demokrácia segítségével Magyarország minden polgá­ ra elérheti az emberi méltóságnak megfelelő életmódot. . . szinte jó szabóként pontosan megtervezték a ruhát, mely szerintük egyedül illett az országra.” - írja róluk Szekfű Gyula Valahol utat vesztettünk című történelmi esszéjében. Mik voltak hát a demokrácia általuk elképzelt intézményes garanciái? E lő ­ ször: a parlamentális berendezkedés népképviselettel és felelős kormánnyal együtt mint központi hatalmi szervek, de ezek kontrolljaként és korlátjaként mindjárt mellé állították, hogy az egész ország önkormányzati alapon szerve­ ződjön meg. Mindebből következett a demokrácia második pillére: a „szabad községek” rendszere. Egy népi Magyarországot kívántak, amely a parasztközségek és a városok független önkormányzatára támaszkodhat úgy, hogy a képviselet és az igazgatás szétválna egymástól. A demokráciához szükséges harmadik tényező náluk: a szabad egyesülési jog. 41 �Tocqueville úgy beszél az egyesülési jogról, mint amelyik „csaknem olyan elidegeníthetetlen az emberi természettől, mint az egyéni szabadság” . Szalay László ettől még tovább megy. Nála az egyesülési jog egyenesen az emberi természetből következik, amit az ösztönökből vezetett le. Meglepő, hogy Lukács Móric az egyesülési jog alapelvét már az 1840-es években kiterjesz­ tette a gyáripari munkásokra is, messze előreszaladva e nézetével. A forradalom utáni nehéz évek nem kedveztek semmilyen társasági élet­ nek, bár az 1852. novemberében kelt császári nyílt parancs (egyleti törvény) biztosította az egyesülést. Az egyesületalapítási kérelem benyújtása után a szervezéshez csak abban az esetben kellett felhatalmazást kérni, ha „az egylet fölállítására vállalkozó személyek, részesek találása végett nyilvános felszólí­ tásokat vagy hirdetményeket szándékoznak kibocsátani.. .” Az alapszabály engedélyezéséig gyakorlatilag működhettek a különféle társulások. Az 1850-es években jelentek meg a honvédegyletek, 48-as körök, ame­ lyeket nyilvánvalóan politikai okokból tolerált az önkényuralom, Deák Ferenc azonban ugyanilyen okok miatt nem, s 1867-ben rendeletileg feloszlatta őket. A kiegyezéstől 1875-ig tartó időszakban már az egyletek szórványos gyarapodását figyelhetjük meg (30 művelődési tartalmú egyesület alakult Nógrád vármegyében), a következő tizenöt évben pedig dinamikus emelke­ dést látunk (78 újonnan bejegyzett művelődési célzatú egylet). Valóságos egye­ sületalapítási roham mutatkozik 1890 után (210 új művelődési tartalmú egyesület), melyet az első világháború tör meg 1914-ben. Salgótarján már a századfordulón a legnépesebb városa volt a megyének, en­ nek ellenére 1918-ig mindössze 35 művelődési célzatú egyesületet tartottak szá­ mon. Losonc reformkor óta épülő polgári szellemisége, társadalmi viszonyainak finomodása, folyamatos iparosodása és városiasodása az egyesülés terén is tük­ röződött. Az ország gyors iparfejlődése és a soha nem volt urbanizáció ellenére a polgári rend nem jutott vitathatatlan fölénybe sem a politika, sem pedig az értékek terén. (A másik nagy problémáról, a nemzetiségiek e téren is tetten érhető jogkorlátozásáról most ne beszéljünk.) Ebből eredően megközelítőleg sem látni olyan szabad egyesülési lehetőséget, mint a liberális nyugati társa­ dalmakban. Azt a szerepet, amit például a francia polgárosodás korában a X V II. század közepétől a kávéházak, asztaltársaságok és a szalonok százai töltöttek be - ahol a középrétegek megtanulhatták a „nyilvános okoskodás” (Habermas) művészetét - , nálunk hellyel-közzel a kaszinók, polgári körök, olvasókörök és más egyesülési formák pótolták. Működésüket tehát úgy tekint­ hetjük, mint a társadalmi nyilvánosságot gyakorló és garantáló intézményrendszer csíráit. Társadalmi, politikai fejlődésüket jellemzi, hogy ezek az intéz­ mények nem vertek gyökeret, s nem hatották át soha a magyar társadalmat. Szekfű Gyula a már idézett művében kíméletlen éleslátással, illúziók nélkül mutat rá a dualizmus féloldalas, s ezért alapjában egyirányú szervezettségére. A „boldog békeidők” ötvenkét évének egyik lényeges történelmi tanulsága talán éppen ebből a szemszögből látható: a hatalom fétise, atyáskodó fél­ szigora miként válik önmaga destabilizálójává. Sajnos az ilyen irányú tapasz­ talatokat még később is gyarapítottuk. Mintha Magyarország mindenáron igazolni akarná Hegel szellemes mondását, miszerint „ . . .a történelem tanul­ sága, hogy a népek és kormányok soha semmit sem tanulnak belőle” . E kérdés vizsgálata azonban messze túlmutat e kis dolgozat keretein. 42 �AZ ÁLLAM ÉS A Z E G Y E S Ü L E T E K A feudalizmusból kifelé tartó országokban, ahol az állam alapvető intézményei nem kiépítettek, természetes módon helyettesítik őket a társadalom intézmé­ nyei, jó esetben az egyesületek. Magyarország esetében is így alakult ez, annyi sajátossággal, hogy nálunk az európai fejlettebb országokhoz képest megkésett történelmi fejlődés részeként, időben tovább éltek olyan egyesületi formák, amelyek a kapitalizmus korai intézményhiányát pótolták. (Egészségügyi, ön­ segélyző, politikai pártok szerepét ellátó, ipari tevékenységeket végző, pénz­ intézeteket: például hitelszövetkezeteket, bankokat pótló egyesületek.) A társadalom szükségleteinek kielégítésében meglevő rések betöltése, majd szakszerű szervezetekkel történő felváltásuk után azonban eltűntek a magyarországi egyesületi életből is az ilyen képződmények. Vagy önmaguk alakultak át valóságos intézménnyé, vállalattá, vagy a profiigényű, hivatalos szervező­ dések megjelenése után elsorvadtak (például a Vadkerti Kórház Egylet vár­ megyénkben). Elhamarkodott lenne mindebből arra következtetni, hogy a jól szervezett intézményesültséggel egyenes arányban csökkenő tendenciát mutat az egye­ sületek száma. Nem így van. A demokrácia bizonyos szintjét elérő társadal­ makban a polgárosodás, az autonóm cselekvés lehetőségének arányában nő az egyesületek száma. Ezért az egyesületek számát és a kijelölt működési kereteket nemcsak a demokrácia egyik feltételének, hanem fokmérőjének is tekinthetjük. Ha jó törvények mellett lehet egyesülni, akkor általában az egyesület meg­ újulni tudó, új és új alakot öltő, a bürokráciák számára utánozhatatlan tartalmi és szervezeti variánsokat képes létrehozni. Erre világít rá Kemény Bertalan, amikor azt írja: „A z »egyesületi jelenség« történetének talán legfőbb tanulsá­ gaként állapítható meg, hogy olyan társadalmi tevékenységi mező, struktúra, ahol s amelyben a civil társadalom megújuló akarata nyilvánul meg saját ügyeinek saját maga által történő előbbrevitele, megoldása érdekében. Szeren­ csés történeti pillanatokban az államilag meghirdetett célokkal, vállalt érté­ kekkel egyirányban, párhuzamosan - de á ltalában és gyakrabban inkább a társadalmat előbbrevivő értékeket előbb felismerve, az államot megelőzve szerveződnek egy-egy társadalmi szükséglet hatékony kielégítésére.. . A tár­ sadalom az egyesületi formációkban kifejtett tevékenységével általában gyor­ sabban, s főként hatásosabban vállalja fel a kor által támasztott célok, érté­ kek szolgálatát. . . Talán ez a tény is . . .magyarázza az egyesületek és az államhatalom közötti, nem mindig súrlódásmentes viszonyt . . .az új igények, az új társadalmi célok . . .mindig valamilyen egyesületi formációban jelen­ nek meg először.” A már emlegetett Lukács Móric és Szalay László még úgy gondolták, hogy „ . . .az egyesületek alakításánál az államnak semmi beleszólása nincs, csak ha az egyesület működése veszélyesnek látszik, akkor sem léphe közbe, akkor sem rendőri vagy közigazgatási úton, hanem országgyűlési törvény hozatalával.” Ma már tudjuk, mennyire másképp történt ez, s legfőképpen a munkásság egyesületei esetében. Kemény Bertalan szerint az alapszabály egyezség az állam és a társadalom között, amely kölcsönös előnyökkel jár. „A társadalom spon­ tán mozgásában megfogalmazott célok, s értékek szolgálata így legális kere­ tekhez jut, társadalmi mozgástere szélesedhet, tevékenységének nyilvánossága, más társadalmi szervezetekkel való kapcsolati lehetőségei, a jogi személyi­ séggel járó előnyök stb. sorolhatók itt fel. Az állam számára pedig a nyilván­ tartás, ellenőrzés lehetőségét adja.” 43 �Az állam azonban nemcsak ellenőrizni szeretne, hanem maga is terjeszkedni akar a civil társadalom irányába. Önmaga legitimációjának egyik formája, ha a központi hatalom körében megfogalmazott nézeteket, eszméket terjeszti, ha azokkal behatol a tömegek gondolkodásába. E propagandisztikus tartal­ mak átadását - nevezzük akár népművelésnek - úgy lehet leghatékonyabban kivitelezni, ha a néptől nem idegen, sőt általa szorgalmazott és gyakorolt for­ mákban történik. Eötvös József például a népnevelési egyletek ügyében tett 1867-es felhívásában egyértelműen kimondta: legyen ezeknek a köröknek köz­ vetítő szerepe az államigazgatás és a közösségek között. Az egyesületi élet, s különösen a központilag létrehozott és irányított országos egyesületek esetében - de nem csupán ott - , terepet és lehetőséget nyújtott arra, hogy a felsőbb irányító rétegek jó hatásfokkal átvigyék ideológiájukat a középrétegekre. S lám a megyei egyesületek esetében ugyanezt tették a középrétegek a parasztság, az iparosok és kispolgárok, illetve az ifjúság irányába (közművelődési egyletek, gazdakörök, ifjúsági egyletek, keresztényszociális egyesületek stb.). Az egye­ sületi élet hatásmechanizmusai tehát két irányból követhetők: a hatalmon levők ideológiája áramlik fentről lefelé a szervezeti élet formális csatornáin keresztül, a spontán szervezkedés során akkumulálódó nézetek pedig áramla­ nak kifelé— felfelé, általában informális közegben, olykor a struktúrától elváló sajátos mintákat teremtve. P O L IT IK A -E G Y E S Ü L E T E K -N Y IL V Á N O S S Á G Szekfű Gyula a magyar társadalom 1918-as összeomlásának egyik okát abban látta, hogy sem az uralkodó rétegéknek, sem a népnek nem voltak életképes szervezetei. Ezért történhetett, hogy az atomizált tömegek tehetetlenül nézték a néhány megbízhatónak hitt tartópillérre épülő hatalmi felépítmény meg­ ingását és leomlását. „Valaki közbevethetné — mondta Szekfű hogy hiszen a lakosság nagy része tényleg be volt szervezve a politikai pártok kereteibe, s alig akadt ember, aki tagja ne lett volna ennek vagy annak a pártnak. Ez igaz, de semmi kapcsolatban nincs tárgyunkkal: az egyesülési jog egészen más, mint a politikai pártszervezés, mely utóbbi már az államra és annak hatalmi eszközei megszerzésére irányul, nem pedig az ember tehetségeinek egyesülés útján való szabad kifejtésére.” A dualizmus egyesületi életének végigpásztázása során szerzett tapasztala­ taim nagy vonalakban igazolják Szekfű Gyulát. Az egyesületek gyors szapo­ rodása ellenére a társadalom lehetőségei alatt szervezkedett, s ezt különösen a századfordulót követő időkre érzem érvényes megállapításnak. A társasá­ gok belső élete is erős egyenetlenségeket mutat. Kiüresedett, formaságokkal teletűzdelt szervezeti élet, viszonylag kevés autonóm cselekvés. A megye képzeletbeli egyesületi térképén végigtekintve azonban úgy érzem, feltehető a kérdés: vajon nem természetes-e ez a történelmi fejlődésünk és a dualizmus politikai viszonyainak hátterével? Helyénvaló-e számon kérni az akkori Magyarország társadalmiasultságát a feltételek által behatárolt társadalmasultság ke­ retein túl? Jóllehet a városi polgárság talán gazdagabb, tartalmasabb egye­ sületi életet élhetett volna, de ehhez nem voltak öröklött tapasztalatai, képes­ ségei. Mindez nem csökkenti az egyesületek társadalmi jelentőségét, hiszen a működők közül sok a kisdemokráciák szigetét jelenthette, amikor a társadalom nagy intézményeiben, makrostruktúrájában nem ilyen elven működött az élet. Harangi László is úgy látja, hogy „Annál demokratikusabb és közösségibb egy társadalom, minél több értékgyarapító, eleven életet élő egyesület tevé4 4 �kenykedik benne. Az egyesülete k társadalmi és művelődési jelentősége éppen az, hogy felmérhetetlen energiákat szabadítanak fel azáltal, hogy lehetőséget adnak az egyénnek, a közösségeknek az önálló, alkotó, független cselekvésre.” Vagyis az emberi érintkezés, a szórakozás, a megnyilvánulás, az információszerzés-átadás-értékelés, a közvélemény formálódásának terepei voltak. S amint Habermas mondja. „Az okoskodó közönség kommunikációs folyamata nélkül még nyilvánosságra alkalmas véleményekből sem lesz közvélemény.” Mert: „Az eszméket kigondolni, megfogalmazni könnyebb, mint elfogadtatni, elter­ jeszteni, s a tényleges cselekvés hajtóerejévé tenni. Ez csak ismételt, s Széchenyi szavával élve: gyakori eszmesúrlódás során érhető el” - konstatálja Kemény Bertalan. S talán az energiák felszabadulása, az információcsere, a szórakozás és más cselekvések mellett az is nagyon fontos, ami eközben történ­ het. Az, hogy itt gyakorlatban kipróbálható cselekvéstechnikákat tanulnak az emberek, önmaguk és mások, illetve közös érdekeik érvényesítésére, hogy ki­ próbálhatják önmagukat és másokat valóságos társadalmi dimenziókban. Az így szerzett tapasztalatok egyre finomodnak, kondicionálódnak és öröklődnek. Ez a társadalmi tudás pedig hosszú távon javítja az egyén és közössége jó esélyeit a releváns, sikeres társadalmi szereplésre, érdekei artikulálására és érvényesítésére is. Amint a múltban történt földosztások alkalmával megfigyelhető volt, a nincstelen parasztok, agrárproletárok nem tudtak mit kezdeni a nekik adott földdel, mert nem voltak tapasztalataik a gazdálkodásról, egy gazdaság meg­ szervezéséről, akként nem tud a társadalmi cselekvéstechnikák nélküli ember valamit is kezdeni a társadalmi lehetőségekkel. A viszonyok alakulhatnak úgy, hogy egyszeriben megteremtődtek a keretek a szervezkedés, az akaratképzés számára, de ezután nem következik be azonnal pezsgés a társadalomban, ha nincsenek meg a cselekvéshez szükséges tapasztalatok. Jó példa erre az iner­ ciára a kiegyezést követő pangás, az évtizedekig tartó lassú önmagára találása a társadalomnak. Az egyesületek funkciójuknál fogva a társadalom kötőszövetei lehetnek. Megfelelő körülmények között lassan épülnek, s a természetükhöz tartozik, hogy alkalmanként lebomlanak, megszűnnek, átadva helyüket új, jobb szerve­ zeteknek. A magyar történelemben jelentőségüknek megfelelő kezelésük soha nem történt meg, a reformkori liberális politikusok egyesületekkel kapcsolatos nézetei, szándékai mai napig nem mások rokonszenves emlékeknél. Általában a dualizmus politikai irányító rétege, adminisztrációja sem látott benne sokkal többet, mint kordában tartandó szervezkedést, vagy másfelől legitimációs, illetve propagandaeszközt. Az a néhány haladó gondolkodású államférfi, hivatalnok pedig, aki átlátta az egyesületek valódi jelentőségét, nemigen tehetett többet, mint ami kitelik egy-egy akciótól, mozgalomindítástól. Eötvös József, korának egyik legnagyobb ívű gondolkodója és legjelentősebb kultuszminisztere - aki cselekedeteivel, politikai munkásságával is hitelesí­ tette eszméit - , tisztán látta a társadalom kulturális felemelkedésének útjait, közöttük a szabad önszervezés jelentőségét: „Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna képzeletében előtte lebegő ideáljainak megfelelővé. Az emberi szellem úgy egyéni létében, mint társadalmi közösségében oly önálló hatalom, mely egyedül önmunkásságával fejtheti ki erőit és képességeit.” Eötvös azt is tudta, hogy a nép számára e munkálkodás egyik legmegfelelőbb formája az egyesület lehet. 45 �műhely Feledy Gyula köszöntése Élettapasztalatot sugall a hatvan év ! - a gyermekkori élettapasztalatból is táplálkozva lesz színes, eleven mindig új, ahol a megéltség rangját megje­ lenítő műalkotás-rengeteg hitelt nyújtó! Alkotó képzelete maga minden vonal, annak tisztasága, kiolvashatósága... pedig mindig új elemekkel építkezik, s így tud megmaradni egy sajátosan feledys világnak, azaz úgy sítlusteremtö, hogy nem kérkedik nagy váltá­ sokkal, alkotó korszakai egymásba simulnak szuverén módon. . . Nem mondhatjuk, hogy a hatvan évnek a megállapodottság, vagy a kon­ zervatív megcsontosodottság lenne a sajátja. Feledy honi művészetünkben mindig legfrissebben ad hozzá a mához többletet az európaiságból, még legelvontabb vonulatában is tartalomhordozó, emberarcú művészetet teremt, ahol hagyománytisztelete és „újmódimodern” konfliktusa egymásba simulva teremt humanizmust, eszmei tisz­ taságot, őszinteséget, hitet - ami manapság nem éppen könnyű házi fel­ ad at! Érzi a társadalmi drámát, a lírát, s üzeneteiben az aktualitás örökér­ vényű stációit fogalmazza meg: a K aran cslejtős úgy simul be a ma is ér­ vényes progresszív akaratba, a visszaemlékezésben, mint szelíd lírájával a H ollókői madonna - megmérettetésben a H alál délután (Hemingway em­ lékezete) - A z éjszaka zenéi sorozatai tanúkövek egy folyamatosan lángo­ lással építkező alkotói életnek. Feledy Gyula Kossuth-díjas művészünk a Palócföld-műhely egyik legré­ gibb alkotója, aki műveivel mindig úgy tisztelt meg minket szívesen, hogy kvalitása hitelt érdemlően tette folyóiratunkat mindig értékteremtőbbé! Hihetetlen, hogy hatvanéves..., de annyira n em, hogy ne tenne bennün­ ket tisztaszívű köszöntőkké, hiszen ez csak egy állapot! Szívbő! kívánjuk: még! még! További ráadásokat a nemzeti értékterem­ téshez! Boldog hosszú életet kívánunk, termékeny esztendőket! Büszkévé tesz bennünket, hogy ez ünnepi számnak szánt Feledy-rajzokkal köszönthetjük a Mestert, a rajzoló virtuozitásával megáldott alkotót! A 46 sz e rk e sz tő sé g n e v é b e n C z in k e F e r e n c �47 �VASY GÉZA Nagy László történelemszemlélete II. Veres Péter, mint a magyar szocializmus élő szimbóluma jelenik meg Németh László szemében, s ugyanez mondható el Nagy László költeményéről is. De ő tovább tágít: minden szocializmus, azaz a történelem minden, igazságos társadalomért folytatott kísérlete beleértődik az ábrázolt történelmi pillanatba és figurába. (Zárójelben meg kell jegyeznem: egyelőre alig van remény arra, hogy ez a szimbólum a fiatalabb nemzedékek előtt élőként megjelenjen. A gimnáziumi tankönyv ad ugyan - nem kötelezően megismerendő - portrét Veres Péterről, de ebből pontosan az marad ki, ami a lényeg, amit az imént idézett írók felmutattak.) Aki figyelmesen olvassa Nagy László költeményét, az az első sorok valóban „pontos képe” után felfigyelhet arra, hogy a Péter névnek az 5. sorban való ismételt megjelenésétől kezdve e név jelentésköre a címben jelzetthez képest hirtelen hatalmasat tágul azzal, hogy hangsúlyosan megjelenik a biblikus kép­ zetkor. Péter itt már nemcsak egy parasztember, nemcsak Veres Péter, nem­ csak egy népvezér, hanem a népvezér, az a tanítvány, aki Jézus számára a legkedvesebb, s akire ezért rábízhatja az eszmét, az ügyet és annak híveit. S tudjuk, tudhatjuk azt is, hogy Péter neve, a görög Petrus, sziklát, kőszik­ lát jelent. A bibliai Pétert eredetileg Simonnak hívták, s Jézus nevezte el őt Kéfásnak, azaz Sziklának. (Ennek görög „fordítása” vált ismertté.) Ha van név, amelynek a jelentése is fontos, akkor ez épp olyan, s könnyen belátható, hogy Nagy László költeményében a Péter név jelentésének központi szerepe van. Ugyanis a vers jelentésrétegeit egybevonó kép- és képzetsor éppen a kőé. Péter nevéhez hasonlóan (sőt azzal azonosan, hiszen e név maga is „kő” ) a kőképzet egyrészt tárgyias-közvetlen, másrészt elvont-jelképes értelmű. Maga a kő kifejezés is háromszor fordul elő a költeményben (kő, kőtornyok, köveknek), s ez a három előfordulás sorrendben jelképes, tárgyias, majd mindkét réteget magába foglaló, ám a vers címétől kezdve a kőképzet en­ nél is gazdagabb megjelenését mutatja. Mindjárt a címben az Országház egy hatalmas kőépítményt nevez meg, majd ennek egy külön részletét, a kaput. Utána a lépcsősor is a kőképzetet idézi. (A kéziratban kőlépcsők legtetején kifejezés szerepel első változatként.) Később a kőtornyok kiemelése is az épü­ letre utal. A legizgalmasabb értelmezésbeli kérdést a kő szó első előfordulása veti fel. A kifejezés mindenféle jelző és értelmezést megszorító más szó nélkül áll: Péter ama tiszta ingben megborzong a kőig. (A kézirat első változatában megborzong a földig szerepel. Vagyis a vers egyik archimédeszi pontja az alakítás során született meg.) Eddig jutva az olvasásban, természetesen nem gondolhatunk másra, mint hogy Péter a lépcsők legtetején állva, a kőépület, a kőkapu miatt borzong. A folytatás azonban módosítja ezt a véleményünket: „ Látva az ünnepi bárányt, látva a kenyeret, a bort, s az áldozat sugallatától megütve. . . ” A vers egyik lírai hőse, Péter tehát (azért is, mivel háttal áll az épületnek, s legfeljebb „érezheti” annak jelenlétét) látni azt a követ látja, 48 �amelyen az ünnepi bárány, a kenyér s a bor van. Ilyen kő, ilyen áldozati kő (asztal) természetesen aligha volt előtte 1946-ban, de ilyen kő számtalanszor volt a bibliai Péter előtt. A bárány, a kenyér és a bor természetesen húsvét ünnepére utal. Érdemes felidézni, hogy a húsvét zsidó ünnepként az egyiptomi kivonulásra emlékeztet, azaz arra, hogy a rabszolgaságból az ígéret földjére indult a zsidó nép. Jézus utolsó vacsorája is húsvéti vacsora volt, s erre em­ lékezve tartják a keresztények húsvétkor az ő halálának és feltámadásának ünnepét. Vagyis mindkét esetben egy egész nép sorsát meghatározó, negatív­ ból pozitív helyzetbe radikálisan átfordító eseménysorozatról, s annak jelké­ péről van szó. Hozzátehetjük ehhez, hogy a húsvét a zsidóknál az aratás kez­ dete volt, az Európában kialakuló kereszténységnél pedig a tavasznak, a természet megújulásának az ünnepe is. Vagyis mindkét esetben hozzátapad a termés, a termékenység képzete is, ami természetesen elválaszthatatlan a jó­ léttől, ami az ígéret földjének alapkövetelménye. Pontosan ilyen reményteli a magyarság helyzete az ábrázolt vershelyzetben, 1946-ban. „E gy ezredévi szenvedés” és a felszabadulást megelőzően a halál, a nemzethalál közvetlenül fenyegető veszedelme után „kér éltet” a magyar nép. Az életnek két feltétele van. Az egyik a háborún való túllépés, s ez ügy­ ben a leglényegesebb már megtörtént, hiszen béke van: ezért lehet ünnepelni. A másik feltétel a nép számára a hatalom megszerzése. S bár ez ügyben is történt már egy s más, hiszen a százezer fő, meg vezére, Péter ott van az Országház előtt, még nincs benn ebben az épületben. Eldöntetlen még, hogy övé lesz-e a hatalom. Egyértelmű, hogy ez az alapkérdés, hogy a versben ábrázolt jelenet, a „pon­ tos kép” egy olyan népgyűlést idéz fel, amelyen a hatalom megszerzésének a kérdése a fő. Ha kétségeink volnának, eloszlatja azt Péter szónoklata, annak egyetlen, megidézett félmondata, s az a gesztus, amellyel ezt mondja: kifakad a lebitangolt Haza nevében s mutat ujjal a kőtornyok tumultusára: A M ÍG E Z A H Á Z N EM A M IÉ N K A kérdés tehát, a magyar nép alapkérdése az, hogy be lehet-e jutni ebbe a HÁ Z-ba. A vers nemcsak a szónoklat legfontosabb mondatának idézésével fogalmazza meg ezt a kérdést, hanem vizuális eszközökkel is. Valóban képszerű az elren­ dezés: mintha egy festménykompozíció leírását olvasnánk. E kompozícióban három nagyobb tömb figyelhető meg. Az egyik maga az Országház, a másik a százezer fő, s a harmadik a köztük elhelyezkedő emberpár, amelynek az a feladata, hogy Mózese legyen a magyarságnak, hogy bevezesse ezt a töme­ get a HÁZ-ba (természetesen nem fizikai, hanem jelképes értelemben). A kompozíciónak ez a három tömbje nem vízszintes, hanem lendületesen emel­ kedő vonal mentén helyezkedik el: a százezer fő lent van, az emberpár a lépcsők legtetején, a kép középpontjában, s az épület, a H Á Z fent, szinte elérhetetlen magasságban, de mégis ígéretet kínálva. Most már beláthatjuk azt is, hogy a bárány, illetve a kő e versben elsősorban azért áldozati, mert a magyarságnak kellett áldozatot hoznia: egyrészt a közvetlen háborús múltban, másrészt az „ezredévi szenvedéssel” . Az áldozat sugallata: a lebitangolt Haza nevében való számonkérés. A néptömegeknek ezer évig kellett várniuk arra, hogy egyáltalán a kapuig eljuthassanak, hogy reménykedhessenek: beléphetnek abba a (kő)épületbe, amely a hazát jelképezi. 49 �De nemcsak a vers magyarságközpontú jelentésrétegében van az épületnek, a kőképzetkörnek ilyen hazát és népet azonosítani kívánó értelme. Megta­ lálhatjuk azt a biblikus jelentésrétegben is. Hiszen a kő nemcsak az áldozati­ ünnepi asztal lehet, amelyen ott van a bárány (és nemcsak a magyar Ország­ ház), hanem mindaz a kő(szikla), amelyen az új világ, az új hit, pontosabban az azt jelképező szent épület felépíthető. A kőnek a Bibliában megvan ez a jelentése is. Egyetlen idézet Ézsaiás könyvéből: „Ezért így szól az Úr Isten: Imé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!” (28. 16.) A hitnek ilyen temploma, a nemzet létét és öntudatát jelképező temploma nemcsak Sion hegyén épült fel, hanem a pesti Duna-parton is, ám mint Jézusnak kellett a kufárokat kiűz­ nie a szent épületből, úgy kell ezt megtennie Péternek is a háború után. A magyarság köztes, átmeneti helyzetét mutatja fel a vers mind tartalmilag, mind a megjelenített képi kompozícióval. De ugyanezt teszik az alapkérdést értelmező motívumok és képzetkörök is, valamint azok a hangulatok, amelyek hozzájuk tapadnak. A három kiemelendő motívumkör a háborúé, az ünnepé és a tavaszé. A versben ábrázolt helyzet ugyan háború utáni, de a háború még nem befejezett múlt, hanem következményeiben mindennapos jelenvalóság. Aknaszilánkos gebékkel áll ott a tömeg, s Péter az áldozat sugallatától megütve fakad ki a lebitangolt Haza nevében. S a háború miatti helyzetre, a rende­ zetlenség társadalmi állapotára utal képileg a kőtornyok tumultusa kifejezés is. Hiszen az Országház épületére önmagában, építészetileg éppen a rendezettség (s a szimmetrikusság mint fő rendező elv) a jellemző. Tumultusnak ezt csak a társadalmi-politikai indulat láthatja. Háború volt, de most már háború után vagyunk. Ezért lehet a bemutatott pillanat ünnepi. A vers nyitó sorainak több hangsúlyos kifejezése utal az ün­ nepre. A dél harangszavú, a tömeg fényben áll, fohászkodva, s ezt a kifeje­ zést mindjárt értelmezi is a Himnusz említése, ami teljesen egyértelművé teszi a helyzet ünnepi voltát. D e az ünnepre utal már maga az a tény is, hogy százezer fő összegyűlt, hiszen dolgozó emberek csak ünnepnap tehetik meg ezt. Az ünnepre utal Péter tiszta inge is. S innen kezdve kap a vers ünnep­ képzete egy másik jelentéskört is a húsvétképzet beépülésével. A vers ünnepe elsősorban tavaszünnep és nem győzelemünnep. A győze­ lemhez a tömegnek is a lépcsők legtetejére kellene feljutnia, sőt még tovább: be a kapun. Föl kell tennem azonban a kérdést: valóban tavasz van-e a költeményben? Hiszen közvetlenül semmi más nem utal rá, csak a néven nem nevezett húsvétünnep. Mégis bizonyos, hogy ebben a versben tavasz van: a történelem tavasza, amihez csak magyarázó-segítő képsor a húsvété és a ter­ mészeti tavaszé. Ám hogy ez milyen erős, azt személyes versélményem is bizonyíthatja: a másfél évtizeddel ezelőtti első olvasásból a legmaradan­ dóbban és legmélyebben éppen ez a húsvét- és tavaszképzet maradt meg ben­ nem, s csak a verset elemezve döbbentem rá később, hogy közvetlenül semmi sem állítja itt azt, hogy tavasz van. Ez a történelmi tavasz az újjászületés, a honfoglalás tavasza, a fényes szellők ideje, az az időszak tehát, mely Nagy László számára leggyakrabban a májusmotívummal ragadható meg. S így lesz ez a vers a májusmotívum reprezentatív verse annak ellenére, hogy e „pon­ tos képben” a naptár szerint semmi esetre sincs május. Sőt, hozzátehetem azt is, hogy tudomásom szerint 1946 tavaszán nem is láthatta a költő Veres Péter a Parlament előtt, hiszen csak 1946 kora őszén jött fel Budapestre 50 �felvételi vizsgát tenni. Arra a népgyűlésre tehát, amelyre emlékszik, vagy 1946 kora őszén került sor, vagy a következő év tavaszán. Az is feltételezhető, hogy több emlékkép mosódott együvé. A vers értelmezése szempontjából mindennek csak annyi a jelentősége, hogy megerősíti: nem a közvetlen élet­ rajzi esemény, hanem a történelmi tavasz élménye a meghatározó, azé, amely­ nek 1945 és 1948 között lehetett részese a nemzet, a költő maga pedig, életrajzi okok miatt, 1946-tól kezdődően. Valószínűleg a személyes jelentő­ ség miatt rögződött benne, s így a verseimben is az 1946-os dátum. Ő akkor „szabadult fel” igazából. Formálisan Az Országház kapujában, 1946 alkalmi-leíró költeményként is megragadható volna. Hiszen egy eseményt idéz fel, s ehhez az alkalmat az esemény főszereplőjének, Veres Péternek a halála adja. Számos jelét láthattuk már, hogy az alkalom és az esemény nem önmagában fontos. S ideje is továbblépnünk, hiszen a vers egészét még korántsem vettük birtokba. Az ese­ mény felidézésének ugyanis elsősorban nem önmagában, nem történelmi em­ lékként van jelentősége. A versnek nemcsak a kezdő időpontja, 1946 a fon­ tos, hanem a végpontja is, ami ugyan jelöletlen, de tudjuk: a megírás idő­ pontja 1970-1971. Természetesen itt sem a konkrét évszám a döntő, hanem az a tény, hogy a vers kezdő és végpontja között történelmileg is mérhető idő, mintegy negyedszázad telt el. Annyi idő tehát, amennyinek elmúltán már hitelesen fel lehet tenni a kérdést (a türelmetlenség esetleges vádját eleve elhárítva), hogy mi történt, mi valósult meg az 1946-ban elképzeltből. Nagy Lászlónak erről határozott véleménye van. A vers időbeli végpontja, a megírás történelmi időszaka ugyanis nemcsak művön kívüli - bár nélkülözhetetlen - információ. Ez az idősík hangsúlyo­ san benne van a mű záró részében. Az idősíkok váltását, az emlékezés idejé­ ből a jelenbe való átugrást a 10. sor gondolatjelében kell fellelnünk. Tartalmilag-verstechnikailag ezt a váltásit a visszhangzik bennem kifejezés kettős ér­ telme adja meg. E 10. sor első felében hangzik el a szónoklattöredék: A M ÍG E Z A H Á Z N EM A M IÉ N K - nem a miénk visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán - s a folytatás egy­ szerre játszódik a felidézett emlék és az emlékezés jelenidejében. Hiszen azo­ nosult az akkor még névtelen fiatalember 1946-ban is Péter kifakadásával, visszhangzott benne az akkor is, s azonosul vele az emlékezés időpontjában is, azaz akkor is visszhangzik benne a kifakadás. A 10. sor akusztikailag is alkalmazza a visszhangtechnikát, s a nagy- és a kisbetűs írásmóddal még a hang és a visszhang erősségének különbségére is utal, a következő sor állít­ mánya pedig egyszerre jelenti az 1946-os akusztikus visszhangzást és az 1971es jelképeset, amelyet a távolság is „lehalkít” . Egyszerre van akkor és most, s ez az egyidejűség teremti meg a számvetés helyzetét. E számvetés következ­ ménye a jelenidőre vonatkozóan azonos a májusmotívumkör többi versévéi: a hajdani célkitűzéseket nem sikerült valóra váltani, az elérendő cél elérendő cél maradt. A H Á Z nem a miénk, az ígéret földjére nem jutottunk be. Az eddig észlelt két idősík felismerését nehezíteni látszik az, hogy mind­ kettő jelenidőben fogalmazódik meg. E ténynek azonban nagyok a vers hatá­ sát erősítő követelményei. Így válhat teljesebbé a felidézés közvetlen élmény­ szerűsége, elevensége. Ez teszi lehetővé az emlékkel való teljes azonosulást. Így még egyértelműbbé válik, hogy a program ugyanaz, mint negyedszázad­ dal korábban volt. S így válik magától értetődővé, hogy a felidézett kép múlhatatlan, mert öröknek bizonyuló igazságot ragyogtat fel. S az sem 51 �lényegtelen, hogy így lehet jelen egyszerre 1946-ban és 1971-ben is a vers másik lírai hőséként a költő. Ennek az „időjátéknak” nemcsak kelleme és bája van („visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán” - hol is? mikor is? s miféle lovacskán, hiszen az előbb még gebékről volt szó), hanem továbblendítő ereje is. A költemény ugyanis továbbra is jelenidejű, bár ez a jelenidő hirtelen mintha minden idősíkot magába foglalóvá alakulna át. A múltból és a jelen­ ből egyszerre átlépünk a végtelen időbe, amely a múlt és a jövő irányában is a végtelenbe nyúlik. A vers első tíz sora (a gondolatjelig) egyszerre idézte meg az életrajzilag személyes és a történelmi időt, de úgy, hogy ez a tör­ ténelmi idő egy történelmi súlyú pillanat ideje volt, inkább egy helyzeté tehát. A gondolatjel utáni másfél sor a történelmi helyzet idejét a történe­ lem menetének idejévé tágítja, s a keletkező időtávlat lehetővé teszi mind a helyzetnek, mind a történelem menetének a megítélését. Az utolsó három sor (a 1 1 - 1 3 .) ezt a történelmi időt a végtelenbe tágítja: már nem egyet­ len nemzedék, nem is egyetlen nemzet történelméről van szó, hanem az em­ beriségről, s ennek az idődimenziónak a függvényében lesz az emberi létezés lényege a versben felmutatott legfőbb érték. Ez a végtelenbe tágított idődimenzió, amely tehát nemcsak a társadalmi, hanem egyszerre a természeti és a társadalmi szféra létezési terepe, a rosta képzetében nyer érzékletes megjelenítést. Az a rostta ez, amelyet Ady Endre meglátott: Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. Az Idő rostájában 1913-ban, rendkívül nehéz helyzetben, a forradalmi remé­ nyek elmúltával, a tragédia előérzetével keletkezett. Itt nincs mentség se a vershős, se a magyarság számára. Óh, aszottak és be nem teltek S óh, magam is faj-sorsom osztván, Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán, Kedvét nem töltvén az Időnek. Nagy László éppen ellentétes következtetésre jut: tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is távlata por, mert áthullhat minden a rostán. De soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk. Könnyű örömre oka pedig neki sincs. De nem egy nemzeti, s ugyanakkor emberiségszintű tragédia felé sodródó társadalomban kell léteznie és gon­ dolkoznia, hanem egy olyanban, amelyik megadja - s 1970 táján bizonyosan megadta - a reményt. Nem arra, hogy az emberiség, a magyarság sorsa bizo­ nyosan jobb lesz, de legalább arra, hogy az idő végtelenében nem borulhat fel az erkölcsi világrend, s örök értékként megmarad az az erkölcsi tartás, ame­ lyet a vers hősei képviseltek. Örök emberi mozgatóerő a személyiség és a társadalom újjászületésében való reménykedés. Örök, mert soha nem hullhat át azon a rostán, amely pedig a köveket is porrá őrölten pergeti alá. Nagy Lászlónál tehát nem válik Tegnappá a Holnap motívumköre (mint Adynál), 52 �az életrajzi és történelmi élményként rögzült május-képzetkör nemcsakhogy megmarad, de tágabb, egyetemlegesebb jelentésűvé dúsul az években. A végtelenné tágított időben az örök érték függetlenné válik az időténye­ zőtől, azaz időtlen lesz. A soha az idődimenzióból való kivonást jelenti. Minden változik, kivéve azt, ami a soha körébe tartozik. A soha fontossá­ gát nem csak a szó megismétlése emeli ki, hanem az utolsó sor mondatta­ ni elkülönítése is. A záró sorpár ellentétes kapcsolata a 13. sor végén inkább vesszőt kívánna, rövidebb szünetet tehát. A sorvég és a mondat ponttal való lezárása azonban feltűnő, figyelemfelhívó szünetet kényszerít ki mind az olvasásban, mind a vers előadásában. Külön növeli ennek a mondatzáró pontnak a súlyát az is, hogy eddig a versben egyetlen egyszer sem alkalmazta a mondatlezárásnak ezt az eszközét a költő. Ez a formai eljárás is növeli tehát a zárósor jelentőségét, az ellentétező kiemelés rangját. Nagyobb figye­ lem esik a de-re, amely így mintegy a mégis-morál történetfilozófiai igazolá­ sának bizonyul a zárósor jelentéskörében. A már többször említett kézirat is bizonyítja, hogy az elkülönítésnek funkciót szánt a költő: eredetileg csak vessző választotta el a két sort egymástól. Péter és Julcsa képe, a százezer fő fiatal arca azonban nemcsak a befeje­ zésben függetlenedik a időtényezőtől. Részben így van ez már a verset indító képsorban is. Ez a fénykép- vagy festményszerűnek tekinthető kép ugyanis valóban „pillanatfelvétel” , s nem egy cselekvéssort, hanem csak annak leg­ döntőbb elemét ragadja meg. Ez a képzőművészeti látásmód nemcsak a jelentéses tömbök elhelyezésében, a centrum kiemelésében mutatkozik meg, hanem az időtényező kezelésében is. A pillanatszerűséget nagymértékben nö­ veli a szöveg igétlensége. Az első ige a 4. sor végén található, s az is statikus jelentésű: állunk:, s a rákövetkező is csak a levésre utal: vagyunk: A tömeg mozdulatlan, (még) nem cselekvő. (A kéziratban a fohászkodva állunk előz­ ményeként a fohászkodunk szerepel, s ez a változtatás is a cselekvő jelleget semlegesíti.) A költemény befejező sorhármasát értelmezve felvetődik a kérdés, hogy vajon az a tény, hogy a köveknek is távlata por, nem vonja-e vissza azt a pozitív értéktartományt, ami a korábbiakban a kőképzethez hozzátapadt Nincs-e szó a kőképzet értékvesztéséről? Beszélhetünk róla, de inkább csak tárgyi értelemben. Azt hangsúlyozzák ezek a sorok, hogy a tárgyi érték mú­ landó, a szellemi nem. A kő mint tárgy, mint épület elpusztulhat, de amit jelképez, a Haza nem. S a Haza itt nemcsak az országot jelenti, hanem az ügyeiért felelősséget érző, cselekvést vállaló emberek sokaságát is. Nem lehetetlen, hogy a köveknek is távlata por történetfilozófiai gon­ dolatának előképét, mintáját Madách Imre művéből (is) merítette Nagy László. Az egyiptomi szín egyik leghíresebb, szállóigévé változott sora, s annak szö­ vegkörnyezete is építmények és hozzájuk kötődő birodalmak múlandóságát állította: Nem érzed-é a lanyha szelletet, Mely arcodat legyinti s elröpül? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, Egy évben e por csak néhány vonalnyi, Egy századévben már nehány könyök, Pár ezredév gúláidat elássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kéj-kerteidben a sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz. 53 �Lucifer gondolatmenetének végkövetkeztetése az, hogy minden elpusztul, a gúla is, meg a szellem is. Nagy László viszont a szellemi értékek állandósá­ gát tételezi, s a kövek pusztulását, porrá omlását sem olyan célból említi, mint tette azt Lucifer Ádám előtt. Az még azonos a két helyzetben, hogy a kőhöz, a kőépítményhez (gúla, országház) az állandóság képzete tapad. Nagy László azonban nem megkérdőjelezni akarja ezt az állandóságot. Inkább azt kívánja megmutatni, hogy van, létezik olyasmi, ami még a köveknél is állandóbb. Ebben az értelemben a de nem annyira szembeállító, hanem in­ kább fokozó jelentésű. Azaz nem visszavonásról van szó. A tárgyi és a szellemi értékek ellentétére és párhuzamosságára még egy példát érdemes idézni, de most már az életművön belül maradva. 1957 táján, válságos időszakban keletkezett a K i viszi át a Szerelmet. A kő-, a szikla­ képzet itt is kulcsszerepet játszik, s a Haza Házának itt a katedrális felel meg, a májusszimbólumban összegezhető szellemi értékeknek pedig a Szere­ lem-jelkép. S bár e műben nincs szembeállító jellegű értékösszevetés, mégis hangsúlyosabb lesz a verscímben való kiemeléssel is, meg a verszárlattal is a szellemi-erkölcsi értékek köre, mint az a tárgyi fogalom, amely pedig éppen ezeket az értékeket tárgyiasítja. S a költőnek mindkét versben a tanúsító szerep jut: átvinni az értékeket a pusztuláson, s tudni, hogy az érték soha nem hullhat alá (soha nem merülhet el: sem a felejtés vizében, sem az átszi­ tált por tömkelegében). Az Országház kapujában, 1946 két lírai hőséről esett szó már: Péterről és a versbe bele is rajzolt lírai énről. E két lírai hős azonban nem önmagában „hős” , hanem a költemény igazi „főszereplőjéhez” , igazi hőséhez viszonyítva válik azzá, s ez az igazi főszereplő maga a nép, a százezer fő. Annak elle­ nére így van ez, hogy ennek a szereplőnek csak statisztaszerep jut a vers­ ben ábrázolt történelmi időfolyamatban. A májusnak épp az a célja, hogy a nép kiléphessen ebből a statisztaszerepből. S aki egyénileg, hozzájuk viszo­ nyítva ki tudott válni, annak nem lehet más fő feladata, mint ennek a cél­ kitűzésnek az elősegítése. Azért lehet Péter igaz i hős, mert ezt a feladatkört vállalta fel. S azért válhat lírai hőssé a lírai én, amelyik az 1946-os idő­ pontban még a tömeg része, még többes szám első személyben fogalmaz, mert őrzi ezt a célképzetet, s a maga mesterségének az eszközeivel küzd értük a jelenidőben. Az emlék idejében a reménykedés hatotta át, az emlékezésé­ ben pedig a tudás. A költő odafesti magát a képre (könyöklök ott egy lovacs­ kán), hasonlóan a régi piktorokhoz, de ez a lovacska már nem annyira az aknaszilánkos gebék valamelyike, hanem ez a Nagy László-i lovacskajelkép, amelyik mellől már nem csak a lépcsők legtetejére látni, hanem a végtelen idő folyamatára is. A vers első számú lírai hőse azért lehet mégis Péter, mert ő az egyetlen, akihez közvetlen cselekvés kötődik. Ő az, aki beszédében megfogalmazza százezrek vágyát. Ez a beszéd megvilágosító jelentőségű, egy új életre fel­ készítő. Ismét a Bibliára asszociálhatunk, Péter pünkösdi beszédére: „39. Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, é s mindazoknak, kik messze vannak, palakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat a gonosz nemzetségtől! 41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hoz­ zájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apostolok csele­ kedetei 2.) 54 �Mint tudjuk, pünkösdkor jelent meg a Szentlélek és töltötte be Jézus tanít­ ványait. Erről prédikált Péter, a sokasodó számú jeruzsálemi gyülekezet pedig megvalósította az őskeresztény vagyonközösséget („mindenük köz vala” ). Péter kijelentése: kié legyen a Ház? (kié legyen a Templom?) magában hordja a választ: csak a miénk lehet. Axiómaérvényű ez a vers belső vilá­ gában is, hiszen mi vagyunk a Himnusz. Ez a megfogalmazás is többféle jelen­ tésréteget sűrít együvé. Jelenti azt is, hogy mi mondjuk, énekeljük a Him­ nuszt, mert végre énekelhetjük, s nem csak parancsra, hanem fohászkodva, belső szükségből. Így nemcsak a szónoklattöredék hangzik el a vers pillanatfelvételekor, hanem - virtuálisan - a magyar himnusz is. A mondat köz­ vetlen jelentése felől közeledve elsősorban azt a tartalmat látjuk, hogy azért vagyunk mi a Himnusz, mert mi vagyunk az a nép, amelyről benne szó van. S ha a reformkornak egyik fő célkitűzése volt a nép beemelése a nemzetbe, akkor ideje volna végrehajtani ezt a célkitűzést. Hiszen amit Vörösmarty mon­ dott: A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája.. . (Országháza) az tartalmilag teljesen azonos azzal, amit Péter állít Nagy László költemé­ nyében. S még valamit hangsúlyosan jelent a Himnusznak a néppel való azo­ nosítása. Kölcsey művének vershelyzete - mint annyiszor - az 1946-os pilla­ natban is teljesen időszerű. Szükséges a fohászkodás: „Isten áldd meg a magyart” , s érvényes a történelem értékelése: „Megbűnhődte már e nép/ a múltat s jövendőt!” Nagy László költeménye egy magatartást mutat fel, s ennek fényében bírálja a társadalmat. Így van ez mind az emlék, mind az emlékezés idősíkjában. A végtelen időben azonban a társadalombírálat elveszti a maga konkrétságát, mellékessé válik az esendő társadalmi gyakorlat, s abszolút értékké a fej­ mutatott magatartás: az igazságos társadalom megvalósításának meg-megújuló kísérlete válik. III. A májusmotívum alakulásában - amely az emberiség világtörténelmi útjá­ nak célképzeteként teljesedett ki - nem Az Országház kapujában, 1946 az utolsó állomás. Nagy László hetvenes évekbeli pályaszakasza, s főként a posztumusz Jönnek a harangok értem című kötet anyaga a szép álom mellé hangsúlyosabban helyezi el a rossz álom képeit is. Már a Versben bujdosó kötetben van olyan mű, amely kiélezi, s reménytelennek mutatja a kétféle tör­ ténelemkép konfliktusát. Délsziget nincs - mondja a költő, mert bár „nem hihettük, / hogy álnok a holnap délszigete” , látnunk az ellenkezőjét kellett: délen is a telet. Ezért „megfordult a lelkünk, csak vissza/ vissza az északi kard-élekbe,/ ahol immár természetes a tél” . Rózsavitéznek Rózsadombra se mehet jó üzenet: „illetlen a remény hirdetése,/ nem üzenem, hogy lesz még ünnep” . Ez a szemlélet erősödik fel az utolsó könyvben. A rossz álom a történet­ filozófiai optimizmus kiélezett veszélyeztetettsége. Megjelenik ismét a tél motí­ vuma, most már ez is kiszakadva az évszakok rendjéből, a május ellenpólusa­ ként. A május uralkodó zöld színe, a fényessége mellett a tél fehérjét, hava­ zását és éjszakai feketéjét leljük meg. A Didergő ezüstfiú elhullt bolondok 55 �nyomán veszi számba A jó vitéz veszteségét, Balassi Bálint lázbeszédét. A kötet élére kiemelt Verseim verse megkérdőjelezi Az Országház kapujában, 1946 látomását: már nem seregek a fényben jelennek meg, hanem az az ember, aki mégse ragyog. A korábbi versben s szövegkörnyezetében még az volt a jellemző, hogy a pusztulásélmény, a hiányérzet csak a reális időbe nyomult be, s a végtelen idő, a virtuális idő védetten őrizte a május értékeit. Az újabb versékben viszont a pusztulásélmény - s végletesebbé formálódva benyomul a virtuális időbe is. A május jelképes tartalmait már nemcsak a praxisban, a történelem gyakorlatában fenyegeti veszélyek sora, hanem az értékek elvont síkján is. Módosítja mindez az idő fogalmát is. A zöld sátor elégiája a személyes létezés és a társadalomtörténet kérdéseivel egyaránt szembenéz. Ez a vers is a hajdani emlék idézésével indul: „Voltam én boldog is” , ...„ a k i csodaütötten remél” , de a jelen tudata számára ez már csak emlékkép, az ember nem az, aminek lennie kellene: ez a test nem enyém, valahol távol egy zöld porondra igazi valómat leszögezted, idő, el rekesztetted, elsikkasztottad, s még rácsok közt se mutatod, bár cirkuszos úr vagy, idő. A személyes lét elmúlásával, a hullással való szembenézés átvált azonban az idő - nem múlásának, hanem elmúlásának, bevégződésének tételezésévé: se emlék, se ón. De idővel, idő, te is kifordulsz, kidöglesz, idő, kipusztít a semmi - én érzem a semmit és sajnállak, idő, mert benned élek, édesen éneklek, hallod-e idő? Ez a zöld sátor elégiája. Ez a semmiélmény már a földgolyó, a naprendszer léte utáni állapotra is utal, arra, amelyikben minden, legvégül a kidöglött idő is áthullik a rostán. Ezzel a távlattal szemben már teljességgel tehetetlen az ember, s az „ésszel mérhető pontokon is túlra” jutva (József Attila !) nem tehet mást, minthogy visszautal önmaga létére és cselekedetére: az édesen éneklésre. Bár a Verseim verse az éneklés értelmét kérdőjelezte meg, s ezzel a májusjelképet is kétségbe vonta, állandó a vita és az önbuzdítás, sőt a segítség­ kérés, azzal is, hogy példaéleteket mutat fel, s azzal is, hogy szólítja, hívja a segítséget. Lesz a veszett ügynek bolondja, lesz a májusért fölkelt beszéd vallja (Elhullt bolondok nyomán), s szólítja, a hattyút, hogy űzze el a rossz álmot. A történelem „csele” , az ördög koholmánya, a rémálom ellen csak az éneklő ember adhat segítséget: Szólítlak, hattyúi hó-eke, sátánpalástot széthasító, te vagy a jó sugarasító, jó hitem nyerge, rosszat irtó, hogy jobb-magamhoz is jussak el emelj föl engem, hadd siessek, vágj utat árva földieknek szárnyaddal s torkod élivei! (Szólítlak, hattyú ) 56 �A Versben bujdosó alkotásai nagyobb hangsúllyal hirdették a történetfilo­ zófiai bizonyosságot. A költő nem kérte, hanem adta ezt a hitet. Az utolsó szakasz műveiben megnő a kételkedés, s ezért ami kijelentés, ami tudás volt, amellé most kérdés társul. Nem az érték válik kérdésessé, hanem az érték abszolút érvényessége. S hogy a válasz létigenléshez, május értékeinek újó­ lagos bizonyosságához vezethessen el, ehhez keres és kér segítséget a lírai én. S ezt a segítséget elsősorban ugyanúgy egy virtuális világban találja meg, mint ahogy a májusjelkép is idevaló. A májusjelkép érvényességét tehát azzal tudja megerősíteni, hogy sorra megidézi a május, a mindenkori máju­ sok hőseit. Ezek igazolják a költő hitét, amelyet nem szabad feladnia, s ezek tudatosítják benne ismét és ismét, hogy . . .a vers Pelikán, valakihez pirosra áttör időn s ködön. (Balassi Bálint lázbeszéde) Két - egymástól nem független - magatartásforma egyesül végül is az érett Nagy László költészetében. Az egyik az őrzés, a másik a mentés. Ő r­ zésre, őrzőkre mindig, minden időben szükség van, mert az érték mindig vé­ delemre szorul. Kiélezett veszélyhelyzetben, katasztrófahelyzetben azonban nem elég az őrzés, menteni is kell az értékeket. Az első világháború korában Ady Endre az őrzés folyamatát és a mentés történelmi pillanatát rétegzi egymásra. A mentés élmény- és gondolatköre már az ötvenes években megjelent Nagy László költészetében (például: Gyöngyszoknya, Kinek fáj, emberek, K i viszi át a Szerelmet), majd elhalkult, s a májusmotívumban az őrzés gondolatköre teljesedett ki. A hetvenes évek versvilága ismét annyira kielézett veszélyhely­ zetet észlel, hogy újra felerősödik a mentés szükségessége is, szétválaszthatatlanul egybefonódva - miként Adynál is - az őrzéssel. Ez az értekeket egy­ szerre őrző és mentő magatartás Nagy László végső költői üzenete. Azt mond­ ja ezzel, hogy vannak kétségbevonhatatlan értékek, s hogy nincs olyan ka­ tasztrófahelyzet, amelyben ne lehetne értelmesen cselekedni ezeknek az érté­ keknek a védelmében, s ne lehetne élni a szellemük szerint. 57 �Napló helyett III. Bulgakov-varázs Bulgakov Mester és Margarita-ját olvasom egyetlen éjszaka, újra, sok év után. Hajnali negyed ötkor hajtom be az utolsó lapot, nem is gyanítva, hogy ilyen késő van, azaz ilyen korán. Megnyugvás tölt el, írhatnám azt is, hogy bol­ dogság. Nagy mutatvány tanúja voltam, nagy történet részese. Valaki jóvá­ tette mindazt, amit a sors elrontott. Valaki a maga javára fordított minden szenvedést és megaláztatást, minden mellőzöttséget, minden igaztalanságot, amivel élete szolgák. Bosszút állt sorban mindazokon, akik élete során fölébekerekedtek, csupán azáltal, hogy alkalmasak voltak arra, amire hősünk, a Mester, nem alkalmas: a kisszerű, hazug, gyáva és megalkuvó létezésre. Képesek voltak rossz tulaj­ donságaik révén karriert csinálni, képesek voltak kiváltságos helyzetüket további szolgálatokkal mindenkor megerősíteni, azt jogosnak, sőt, felsőbb­ rendűségük bizonyítékának mutatni. De Bulgakov nem didaktikus, és nem is elvakult gyűlölködő. Iróniája, hu­ mora és telivér elbeszélőtalentuma olyan megoldáshoz vezeti, amit bízvást mondhatunk zseniálisan ravasznak, varázslatosan kimunkáltnak. Úgy rombolja földig a hamis tekintélyéket, mintha tekintélytisztelő lenne, úgy silányítja nevetségessé, önmaga karikatúrájává a máskor félelmetes társadalmi masinériát, mintha ő fájlalná legjobban annak csődjét. Nem győz felháborodni mindazon a gonoszságon, amit az általa életre keltett, az általa elszabadított bosszúállók, a fekete mágia professzora, a Sátán és társai a jámbor város ellen elkövet­ nek. S míg a temérdek szörnyűséget és gaztettet leírja, olyan eleven, szociográfikus hitelességű képet rajzol az áldozatról, a korabeli kétarcú és kétlelkű moszkvai művészeli t ről - és ennek szerves hátterét képező társadalmi egész­ ről - , hogy az olvasó hovatovább igazságszolgáltató csínytevésnek érzi az öszszes sátáni galibát, szerencsétlenséget. A félelem árnyéka a misztikus kis szabadcsapatról átkúszik a napfényes, tavaszi Moszkvára, terebélyesedik és megsűrűsödik rajta, olyan mélységek nyílnak, mintha a pokol bugyraiba pil­ lantanánk be. S midőn a Gonosz a halállal megajándékozza védenceit, a Poncius Pilátus­ ról regényt író és ezért valóságos boszorkányüldözésnek kitett Mestert és hű­ séges, tehetségében elkötelezetten hívő szerelmét, Margaritát, megdöbbenve érzi az olvasó, hogy átállt a félelmes és visszataszító szemfényvesztők, a Sátán mindenre kapható cimborái oldalára. Ez az igazi mágia, ez az igazán elképesztő mutatvány a regényben. Bulga­ kov nem von kétségbe semmilyen tekintélyt, nem cáfol meg egyetlen véle­ ményt, hivatalosan elfogadott álláspontot vagy eszmét sem. Ő a mérlegelést másokra bízó, semleges krónikás álarcát ölti magára és dicséretére válik, hogy egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. Az utca embere, a jellegzetes tömegember szemével ámul és háborog mindazon, amit lát és hall. D e gyanú­ san éles szemű megfigyelő, és az apró részletekből az olvasóban megépülő 58 �mozaikkép azt sugallja, hogy nem ostoba és nem naív, még csak nem is bűnösen szolgalelkű ez a szemlélet, csupán a történelmi viharokban edzett és kitanult: a túlélésre beállítottan realista. A regény tehát cselekményes és fordulatos, humorral és fantasztikummal teli - miközben a mélyén két fájdalmas és tragikus történet is végigfut és kibomlik: Jézus és Poncius Pilátus ismert, de Bulgakov által újraértelmezett és mítoszoktól lefosztott históriája; és az író, a maga kis alagsori Senki­ szigetén ezt a históriát papírra vető Mester szerelmének és pusztulásának szomorújátéka. Nem kétséges, hogy a sátáni komédiák nélkül elviselhetetlenül sivár és kiábrándító lenne az a világ, ami így ezer színben csillan föl az ördögi tűzi­ játék visszfényében. De nemcsak ez lenyűgöző hatásának titka. A Krisztus történetével beleszőtt múlt idő és a Sátán báljának eseménysorában megele­ venedő népmese- és mítoszelemek teszik olyan vigasztálóvá, gyógyító erejűvé a regény tragikus fővonulatát. A főhősök halála itt nem rossz vég: happy-end. A fekete lovasok csapa­ tával mint sötét fellegek, tűnnek el Moszkva egéről: visszalovagolnak az időbe, a múltba, a történetek történetébe. Hiszen mi volt a bűnük, ami miatt nem lelhették meg helyüket a jelenben? Az, hogy tudtak erről a múltról és nem is akartak úgy tenni, mintha nem tudtak volna róla. Az, hogy ragaszkodtak a történelemhez, az ember kollek­ tív emlékezetéhez. Napok után is várakozással nyitok be a szobámba. Keresek valamit, amit ott találtam meg nemrég. És mikor gondolkodni kezdek, hogy mi is az, ami­ hez olyan jó érzéssél térnék vissza, rájövök, hogy a kiolvasott könyv két kemény táblája közé zárt világ: Bulgakov remeke után van honvágyam. De nemcsak otthon kísért a Mester és Margarita. Megyek a magas jege­ nyeoszlopokkal szegett utacskán a téli templomkertben és hirtelen a komor, szürke fény felderül, arany napfolt nyílik ki előttem a földön. Nem tehetek mást, fölmosolygok a vastag fellegek közül kitűző napra. Csaknem azt írtam: visszamosolygok. A földalatti-állomás lengőajtaját nekemlöki a léghuzat. Megállok az üres peronon és azon kapom magam: töprengek, hogy mit csináltam helyte­ lenül, mivel érdemeltem ki ezt a figyelmeztetést? Pepitakabátos férfit látok az utcán és hosszan nézek utána: másodmagával lépked az eső utáni, városi estében. Fehér haja még akkor i s felém világít, amikor már utcahossza választ el tőle. És bánni kezdem, hogy nem néztem meg jobban, és nem figyeltem meg magas, fekete kabátos kísérőjét sem. Igen, az jár az eszembe, hogy így vonulhatott a háború előtti Moszkva folyóparti, széltől söpört, nedves utcáin, végig ilyen magabiztosan, a botrányos színházi előadás után a fekete mágia professzora és segédje, a mindenre kapható Fagót. Babonás lettem talán vagy Sátán-hívő? Nem. Csak éltetem magamban a vigasztaló játékot, amire Bulgakov könyve tanít. Keresem a jelenségek felszíne alatt a többi réteget, múlt, mese és mítosz patináját, jelzéseit. Mert könnyebb és feloldozóbb úgy élni, hogy az ember tudja: élete nem egyedi és nem önmagába zárt. Idő és tér a közös múlt egymás­ ra rakodott, de egykor épp ilyen eleven rétegeit rejti magában. És ezekben a rétegekben ugyanolyan történetek rejtőznek, mint a miénk is. M E Z E Y K A T A L IN 59 �A Jelenléttől a Médium-Artig Beszélgetés Petőcz Andrással Hét esztendeje, 1981-ben az E L T E Bölcsészettudományi Karán néhány huszonéves fiatal felélesztette a már évek óta meg nem jelenő, az egyetem szellemi életéből hiányzó folyóiratot, a Jelenlét­ et. Itt ülünk az akkori szerkesztő, Petőcz András szobájában, előt­ tünk az azóta megszűnt folyóirat egykori munkatársainak írásaiból összeállított „Kováts” -Jelenlét-revü antológia. Az elmúlt hat évről, az újraindulásról és a kifulladásról, a Jelenlét-revüig terjedő idő­ szakról beszélgetünk. J .J.: Hogyan kezdődött? Milyen volt az indulás? P. A .: A Jelenlét viszonylag nagy múltra tekint vissza, hiszen 1972 és 1976 között rendszeresen megjelent, az első számot Csapiár Vilmos, Sárándi József és mások szerkesztették. 1979-ben iratkoztam be az egyetemre, és mint abszo­ lút kezdő író, a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nehéz fiatalon publiká­ lási lehetőséghez jutni. Valószínűleg ez motivált arra az elhatározásra, hogy megpróbálok egy irodalmi lapot létrehozni. A bölcsészkar jegyzetboltjában fel­ fedeztem egy csomó kidobott Jelenlétet, az 1976-os 6-7-es dupla számból. Lát­ tam, hogy az akkori Mozgó Világ fontos személyei szerkesztették, Kulin Ferenc, G yöre Balázs, Mányoki Endre, Szkárosi Endre stb. Gondoltam, ha volt vala­ mikor Jelenlét című folyóirat, miért ne lehetne most is? Kapcsolatokat keres­ tem, beszélgettem több tanárral, köztük Margócsy Istvánnal, több barátommal, köztük az akkor jogot hallgató volt gimnáziumi osztálytársammal, Horváth Tamással, meg egy ötödéves bölcsésszel, D eli Bálint Attilával. Vele kezdtük szervezni a lapot, mindenféle papírokat, hirdetéseket tettünk ki az egyetem folyosóira, hogy jelentkezzenek azok, akik a Jelenlétbe írni szeretnének. Meg is indult a kéziratok összegyűjtése, és lassan kialakult egy laza csoportosulás a leendő folyóirat körül. J.J.: Volt valamiféle koncepciótok? Tudtátok, milyen lapot szeretnétek? Kikből állt ekkor a szerkesztőség? P. A .: Kezdetben Attilával ketten szerveztük és szerkesztettük a lapot. A be­ érkező anyagok, és a laza csoportosulás kialakulása után kétféle nézet kezdett kikristályosodni. Attila úgy gondolta, ne indítsuk be még a folyóiratot, mert a már beérkezett alkotások meglehetősen gyengék, várjuk meg, amíg ütőképes anyag és határozott stílus alakúi ki. Én türelmetlenebb voltam, a megjelenés, a lehetőség felmutatása mellett voksoltam. Így történt, hogy Horváth Tamás­ sal, és az ekkoriban jelentkező Kukorelly Endrével megszerkesztettük az első, pontosabban: a Jelenlét folytonosságát nézve a 8-as számot. J. J . : A folyóirat elnevezése nagyon megfelelt számotokra; ti is jelen akartatok lenni, hírt akartatok adni magatokról, nyilvánosság elé akarta­ tok kerülni. Más programotok ekkor még nem volt, bár ez a látszólagos „programnélküliség” összegyeztethető a kassáki példával, amire az álta­ latok szerkesztett első számban utaltatok is. 60 �P. A .: Már abban az időben nagyon szerettem Kassák műveit, személyiségét. Kassák csupán A Tett tizedik számában fejtette ki lapjának programját. Mi som akartunk előre gyártott koncepcióval indulni, az én elképzelésem az volt, hogy megteremtjük a lehetőséget, és aztán a folyóirat és az alkotókor maga köré gyűjti azokat, akik hasonlóan gondolkoznak, így mintegy „magától” alakul ki a lap arculata. Annyit azonban mindenképpen tudtunk, hogy a fiatal irodalmat akarjuk felmutatni, és valamiféle másságra törekszünk. J. J .: Voltak-e a megjelentetésnek adminisztrációs nehézségei? P. A .: Voltak adminisztrációs nehézségek, de sokat jelentett a XX. századi irodalmi tanszék tanszékvezetőjének, Király Istvánnak a támogatása. Az indu­ lás mindenben a legnehezebb, gyanakodva figyeltek minket sokan, nem értet­ ték mire és mivégre „szerveződünk” , pedig nekünk mindig is az irodalom, csakis az irodalom volt a fontos. Király István írta az első számról a lektori jelentést, ami a K iadói Főigazgatóság engedélyéhez kellett. Szólnék még Csű­ rös Miklósról, aki a Jelenlét felelős szerkesztőjeként segítette munkánkat, bor­ zasztó sokat jelentett nekünk, hogy tudomásul vette elképzeléseinket, elfoga­ dott minket olyannak, amilyenek voltunk, nem akarta ránk erőltetni elvárá­ sait. Azt hiszem, nélküle, Király István segítsége és Koczkás Sándor támoga­ tása nélkül (ő a későbbiekben lett az állandó lektorunk) nem jelenhetett vol­ na meg a Jelenlét. Persze, a felelős szerkesztő és a lektor személyének kivá­ lasztása még csak az első lépések voltak, az engedélyeztetés és a nyomdai munka minden esetben kemény akadályokat jelentett. J. J . : Milyen visszhangja volt az áltálatok szerkesztett első számnak az egyetemen és azon kívül? Az „irodalmi élet” tudomást vett rólatok? A második számtól kezdve mintha az avantgarde és az underground mű­ vészetek felé fordulnátok.. . Ez az irányulás tudatos volt? P. A .: Jó visszhangja volt az első számnak, mert megszületett a lehetőség, maga a kiadvány, és ez önmagában jelentős ténnyé lett, Ezzel párhuzamosan működött az alkotókor, kéthetente tartottuk összejöveteleinket, szinte mindig szép számban gyűltünk össze. Felolvastunk egymásnak, értékeltük egymást, méghozzá meglehetősen élesen. Rögtön az első szám kilépett az egyetem falai közül: híradás jelent meg róla a Mozgó Világban, a Jelenkorban, ez volt az a pillanat, hogy odafigyeltek ránk. Az első (8-as) számot rövidesen követte a második, ami már kifejezetten erős összeállítás volt, utólag is ezt mondha­ tom. Olyan írások voltak benne, mint a Bujdosó Alpárral készített interjú, ami által a Jelenlét profilja körvonalazódott. Személyes érdeklődésem az avantgarde, a vizuális költészet, a kísérleti irodalom felé orientált, és a lap­ ban is a más, a hivatalos fórumokon szóhoz nem jutó törekvéseket próbáltuk megmutatni. Ha belegondolunk, 1981-ben a vizuális költészet Magyarorszá­ gon csupán az asztalfiókokban létezett, ha volt is experimentális irodalom, az - legfeljebb - underground irodalom volt. Ebben az időben került a publi­ kációs fórumokra ez a műfaj, első jelei már ekkor megmutatkoztak, mi ezt felismertük, és képviseltük. Már az első számban Háy Ágnes grafikáit közöl­ tük, aki elsősorban az underground képzőművészeti életben volt ismert. Nem sokkal későbbi számunkban Pálfy Ágnes véle készített beszélgetését hoztuk az „aszfalt” , a városi népköltészetről, ez szintén nagyon érdekes, színvonalas anyagnak bizonyult, de „szókimondása” , „trágár” nyelvhasználata miatt nem férhetett be a hivatalos folyóirat-struktúrába. Jellemző példa Rainer M. Já ­ nos kiemelkedő tanulmánya az ötvenes években megjelent Irodalmi Újságról, amely politikailag volt a közölhetőség „határán” : a Jelenlét fel tudta vállalni. 61 �Az ilyen jellegű munkák közlése tudatos választás volt. Megértettük, éppen ez a Jelenlét feladata: hézagos a folyóirat-struktúra, és mi ezt a hézagot vala­ mennyire ki tudjuk tölteni. Tehát: az induló, újat hozó, fiatal irodalom fel­ mutatása, a „periférikus” , az alternatív, a más jellegű, az underground művé­ szeti életben kitermelődött színvonalas művek közlése, és az olyan politikailag „kényes” írások publikálása, amelyek még éppenhogy közölhetőek, és valami­ képpen kapcsolódnak a művészeti élethez. A vizuális költészet, Allén Ginsberg beatköltészete, vagy az Irodalmi Újság-tanulmány és Háy Ágnes grafikája ilyen módon alkotott szerves egységet. Amikor ezek összefüggéseit felismertük, nem volt többet gondunk az anyaggyűjtéssel. J. J .: Ennek az általad említett „ másságnak’ ’ az igénye fogalmazódik meg a Bocsánat című írásodban. Benne az akkori irodalmi folyóiratok, la­ pok szerkesztőit támadod, jogosan is valószínűleg, de rögtön felvetődik a kérdés: hogyan és milyen alapon válogattatok ti a beérkezett anyagok közül? Miképpen folyt a szerkesztés gyakorlati része? P. A .: A Bocsánat című írás a kívülállás megfogalmazása volt. Mint a lap szerkesztője, megpróbáltam kézben tartani a Jelenlétet, kialakítani sajátos ar­ culatát, vizuális költőként pedig teret adni ennek az új törekvésnek. Mint em­ lítettem, a sajátos arculatot az avantgarde, az underground irodalomban vél­ tem felfedezni, a beérkezett írásokat ennek megfelelően szelektáltuk. Ugyan­ akkor tudni kell, hogy a Jelenlét egy alulról jövő kezdeményezés volt, min­ ket nem „neveztek ki” , minket nem támogattak hivatalos szervek, csupán hagyták, hogy létezzünk. Mi kezdtük el szervezni, mi szerkesztettük, „jogosít­ ványunk” nem volt a szerkesztésre, nem is kellett volna, mert a Jelenlét egy független, alulról szerveződő, öntevékeny, önálló folyóirat volt, annak min­ den előnyével és hátrányával. Az egyik hátránya volt az - többek között hogy a szerkesztés minden mozzanatában önmagunkra voltunk utalva. A mi kezünkben volt a lap, és a beérkező anyagokat, melyeket nemzedéki társaink írtak, el kellett bírálnunk. Ez nagy felelősség volt, nagyon sok ellentét alakult ki emiatt, de enélkül nem működik egyetlen folyóirat sem. Az alkotókor erre is jó volt, ahová Csűrös Miklós is rendszeresen lejárt, a felolvasások után ugyanis döntés született az elhangzott művek minőségét illetően. A munkák megítélésénél ösztönösen törekedtünk arra, hogy az új, a merészebb hangot tá­ mogassuk. Hiszen - mint említettem - a Jelenlét ezért indult újra; a hagyo­ mányosabb jellegű írások, ha színvonalasak, teret kaptak előbb-utóbb a hiva­ talos fórumokon. Bár a vizuális költészetet egyedül képviseltem a Jelenléten belül, ennék ellenére csupa olyan művet tudtunk közölni a folyóiratban, amely valamiképpen radikálisan más volt, miint amit egyéb lapokban olvashattunk. J. Ezekben az években, 81-82-ben, bizonyos élénkülés, pezsgés ta­ pasztalható a magyar szellemi életben. Milyen társulásokkal működtetek együtt az egyetemen, kik kapcsolódtak hozzátok? P. A .: Ahogy a Jelenlét és az alkotókör beindult, az egyetemen levő külön­ böző csoportosulások kapcsolatot kerestek velünk. Szent-Iványi István vezeté­ sével létezett egy politizáló baráti kör, akikkel bizonyos fokig hasonlóan gon­ dolkodtunk, anyagot is adtak nekünk; és létezett egy művészeti-színházi együt­ tes, amelyet Kardos Tiborc vezetett, ők is megkerestek minket: a Jelenlét kö­ rül több laza társulás bontakozott ki. A művészeti-színházi együttessel való kapcsolat erősnek bizonyult, Kardos Tiborc pedig nagyon tehetséges rendező volt, aki a csoportját erősen kézben tartotta. A kilencedik szám után nagy­ szabású est szervezését határoztuk el, aminek a fő koordinátora, rendezője 62 �Kardos Tiborc lett. Ez volt a Jelenlét-rövü. Az Egyetemi Színpadon rendeztük meg. Összeszedtünk mindenféle írásokat, verseket, novellákat, ezekből készí­ tett Tiborc egy kavalkádszerű műsort, amelyben fényeffektusoktól kezdve, vi­ zuális verskiállításon át, pukkanó patronokon keresztül, kánkánt járó höl­ gyekig minden volt. Hatalmas buli lett az egész, csak a „szereplők” lehettünk valami harmincan. Ezeket a „rövüket” sorozatként képzeltük el, de csupán kettő valósult meg: egy az írószövetségben és egy a Fiatal Művészek Klub­ jában. J. J .: M ilyen'volt ezek visszhangja? P. A .: Nagyon jó. Az írószövetségi fellépés is jól sikerült, ilyen jellegű elő­ adás, úgy tudom, azóta sem volt ott. Képzeld el az írószövetség előadóját színházteremnek berendezve, mindenütt fehér vásznak, vizuális versekkel de­ korálva, transzparensek stb. Mindenki elismerte, hogy életet, pezsgést jelen­ tett ez az állóvízben. J. J .: Létezett tehát a Jelenlét és körülötte megindult egy - az irodalom­ ban talán némileg szokatlan - pezsgés, lüktetés. K ik voltak ekkor a mun­ katársak? P. A .: Sok fiatal író indult a Jelenlétben. Márton László minden számunk­ ban publikált, hol novellát - itt jelent meg az egyik legjobb elbeszélése, a Rosta - , hol „fiktív leveleket” , hol pedig műfordítást. Említhetném még Sükösd Miklós - részletek - című írását, amely az akkori lengyel események miatt nem jelent meg a Mozgó Világban, mi közöltük. Garaczi László, Gás­ pár Katalin, Kiss Emőke, Turczi István, Háy Agnes, Rainer M. János mun­ kái különösen érdekesek voltak, Szokolay Zoltán, Endrődi Szabó Ernő, Kőrössi P. József pedig egyszer-egyszer adottt anyagot. Korántsem bölcsészek ír­ ták a lapot, de mindenki, aki valamiképp kapcsolódott törekvéseinkhez. Az volt az elképzelésünk, hogy országos terjesztésű folyóirattá válunk. Ez min­ denképp nagyon nagy igény, de akkor nem tűnt kivihetetlennek, az Á K V és a Művelt Nép átvette és vidéken is árulták, könyvesboltokban. J . J .: Kétezer példányban jelent meg az utolsó, 1 3. szám, 1983-ban. Ön­ kéntelenül megfogalmazódik a kérdés: ilyen jó indulás, kezdés után mi­ ért a gyors befejezés, leállás? Miért szűnt meg a lap immáron négy esz­ tendeje? P. A .: Mint mondottam, a Jelenlét egy alulról szerveződő folyóirat volt, min­ dent nekünk kellett intézni, és semmilyen „jogosítványok” , „megbízatások” nem álltak rendelkezésünkre. Voltak adminisztrációs nehézségeink, előfordult, hogy bizonyos szövegek valamilyen okból nem jelenhettek meg. Személy sze­ rint is kezdtünk elfáradni. A 10. szám után Horváth Tamás kilépett a szer­ kesztőségből, mert méltánytalannak érezte az adminisztrációs akadályokat. A 9. számtól kapcsolódott a munkába Szabó János, a 1 1 - 1 2 . számtól Sziládi Zoltán, Császár László. Sajnos, a szerkesztés és a munka számos konfliktus lehetőségét rejtette magában: a személyi ellentétek felgyűltek az idők folya­ mán. A legfontosabb oka a megszűnésnek, hogy nem volt aki a gyakorlati munkát, a szerkesztést összefogja, miután úgy határoztam, befejezem a Jelen­ lét szerkesztését. Egy folyóiratot, különösen, ha az egy független, öntevékeny csoportosulás lapja, szerintem csak úgy lehet szerkeszteni, ha valaki határozot­ tan a kezében tartja, minden tennivalót felvállal, és a gyakorlati munkát tel­ jes odaadással, koncentráltan végzi. Egy folyóirat is művészeti tárgy, és ha azt egy határozott személyiség nem teremti meg olyannak, amilyennek meg­ álmodta, nem születik meg. Ha Kassák lapjaira gondolunk, vagy a Nyugatra, 63 �vagy a Válaszra: mindig egy ember, egy határozott személyiség állt ezek élén, és egyéniségével meghatározta lapja arculatát. „H a nincs rendező, nincs film sem” - ez a gondolat a mi esetünkben is igaz: ha nincs vezető szerkesztő, ak­ kor nincs folyóirat sem. Számomra egy idő után fárasztó lett a szervezés, a szerkesztés, és az ezekkel járó rohangálás, az ilyenkor óhatatlanul fellépő személyi konfliktusok. Hozzájárult ehhez, hogy az egyetemen utolsó éves let­ tem, és mindig úgy éreztem, a Jelenlét az egyetemisták folyóirata, az a helyes, ha a mindenkori hallgatók szerkesztik. Kísérlet történt egy nagyobb, egysége­ sebb csoport létrehozására, amelyben a Kardos vezette színházi társulás is je­ len lett volna, ebből születtek végül a rövümegmozdulások, de aztán ez is kifulladt. Két-három nagyon intenzív év állt mögöttünk, amelyben nem volt megállás egyetlen percig sem, rengeteg rendezvény, rendszeresen megjelenő Jelenlétek, kéthetente alkotókörök, nem csoda, ha elfáradtam, ha úgy érez­ tem, jó volt csinálni, most jó lesz abbahagyni. A 13. számban egy rövid hír tudósított arról, hogy befejeztem a Jelenlét szerkesztését; azóta nem jelent meg újabb szám. J. J .: Mi történt az elmúlt négy év alatt? P. A .: A helyemet Császár László vette át, és a nemrégiben meghalt művé­ szettörténésszel, Pap Tamással együtt megszerkesztett egy számot, amelynek tematikája a hatvanas-hetvenes évék avantgarde-ja. Ez a szám eddig nem je­ lent meg, úgy tudom, engedélyezés alatt van. Császár László egyébként két éve Hollandiában él, Amszterdamban telepedett le. A Jelenléttel párhuzamo­ san két antológiát is összeállítottunk, mindkettőt már 82-ben kezdtük szervez­ ni, ez tehát még a megszűnés előtti időszak történetéhez tartozik. Az E L T E jogi karán létezett az Á JT K Műhely elnevezésű csoport, aminek a vezetője Tótszegi Tibor volt. Vasy Géza, a közművelődési titkárság elnöke vetette fel, hogy jelentessünk meg egy közös antológiát, így született meg az Á lló­ háború című összeállítás, amit Tótszegi vel közösen szerkesztettünk. Tulajdon­ képpen már ekkor szerveződött a Jelenlét-revü című antológia is, eredetileg ketten szerkesztettük Császár Lászlóval, de az anyag közben változott, ala­ kult, sok idő eltelt, ő külföldre ment, ezért a késői megjelenés. J ..:J A Jelenlét-revü című antológiában „Egybegyűjtött nonfiguratív (tyroclonista) költeményeid” mellett az olvasó szokatlan „kiadói” megje­ lölést vehet észre: .„Médium-Art, Budapest” , ez utóbbi vajon mit jelent? P. A .: A Jelenlét befejezése után úgy éreztem, valami újat, valami mást kell csinálni, ami megfelel változó elképzeléseimnek. Létrehoztam egy képzeletbeli folyóiratot és kiadót, ez a Médium-Art. Ez a kvázi folyóirat vagy kvázi ki­ adó már a nevében is kifejezi számomra a vizuális költészet lényegét. A vi­ zuális költészet valamiképpen köztes művészet, és a mai művészetek egésze is közvetítő művészet. Véleményem szerint ma a művész és az általa létrehozott mű csupán médium, közvetítő a személyiség és a külvilág között. Működé­ sem egészét médium-artként fogom fel, mert azt gondolom, nem is tehetek mást: médiumként létezem a világban. Ennél némileg Szűkebb értelemben használtam a M édium-Artot a vizuális költészet megjelenítésére, kiadására. Ezzel a „kvázi kiadóval” sikerült bekapcsolódnom egy nemzetközi vizuális költészeti folyamatba, úgy, hogy xerox-, illetve szitanyomatokat küldtem Mexikóba, Jugoszláviába, Kanadába, különböző mail-art, vagy vizuális köl­ tészeti kiállításokra. A Médium-Art a Jelenlét folytatása a számomra, egy kö­ vetkező lépcsőfok. Egyéni vagy csoportos kiállításokat szervezek ezzel a név­ vel, a legutóbbi Médium-A rt stúdiókiállítást az Almássy téren láthatták az 64 �érdeklődők, amely vizuális költészeti bemutatón Kurdi Imre, Farkas Gábor, Sziládi Zoltán, Székely Ákos és mások szerepeltek müveikkel, rajtam kívül. Most szerveződik egy Médium-Art-antológia a JAK-füzetek keretében, ez szin­ tén vizuális költészeti anyagot tartalmaz majd. Természetesen, a végső cél: a folyóirat. J . J .: Visszatekintve, szerinted miben \volt a Jelenlét kiemelkedő, miért fontos ma is, négy evvel az utolsó szám megjelenése után? P. A .: Fontos lehetett azért, mert megszületett, létrejött, és lehetőséget adott néhány tehetséges ember kifutására. Nagyon sokan bizonyítottunk azóta, az újabb magyar irodalom meghatározó személyiségei indultak itt. Márton Lász­ lóra, Garaczi Lászlóra, Gáspár Katalinra, Kis Zoltánra, Kukorelly Endrére, Turczi Istvánra gondolok elsősorban, de másokat is említhetnék. Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy kiválásom után ilyen hosszú szünet követke­ zik, és bízom benne, hogy az egyetemen előbb-utóbb lesznek olyanok, akik megjelentetik a Jelenlétet. J . J .: Ennek előmozdításában szívesen vállalnál valamilyen szerepet i? P. A .: Nem, ez már az ő dolguk lenne. Nagyon fontos, hogy a Jelenlétet min­ dig egyetemistáknak, az iradalomba belépni szándékozóknak kell szerkeszte­ niük. A folyóirat elnevezése is ezt sugallja. De, őszintén szólva, mindig szí­ vesen szerveznék folyóiratot. Az egyetemen — ez meggyőződésem - lehet iro­ dalmi folyóiratot létrehozni, ez csupán elhatározás és tehetség kérdése. Ha va­ laki erre áldozza az idejét, ha mindent ennék rendel alá, ha van ereje a tá­ madásokat kivédeni: akkor életre tudja segíteni a lapot, mert erre az elvi ke­ retek adva vannak. Az egyetem hátteret, talajt biztosít ehhez. Most érzem igazán, kilépve az egyetem falai közül, hogy valami minimális keretre szük­ ség van ilyen munkához. Ma, sajnos, hiába határoznám cl, hogy csinálok egy irodalmi folyóiratot, a keretnek a leghalványabb lehetőségét sem látom. A Médium-Art ennyiben „kvázi” ; nem tudom, hogyan lehetne elkezdeni folyó­ irattá szervezni valamiféle minimális bázis, támogatás megszervezése nélkül. Az egyetemen más volt. Budapesten, 1987 márciusában Az interjút készítette: JU S T Y Á K JÁ N O S 65 �szomszédság és közösség JA R O S L A V P A S IA K O V Á : Sarlósok - muszkavezetők Dokumentum és bírálat Egyes történelmi események nemcsak határkövei az emberiség történelmé­ nek, hanem arra is szolgálnak, hogy bizonyos távlatból és meghatározott időszakokban újra visszatérjünk hozzájuk, és a történelmi múltat vizsgálva megérthessük azokat. A z ilyen számvetések az egyének, csoportok, nemze­ tek érettségét bizonyítják. A csehszlovákiai magyarok történelmében ilyen láncszemet alkot a Sarlómozgalom. Nem véletlen tehát, hogy maguk a mozgalom résztvevői (B a ­ logh Edgár, Dobossy László, Sándor László, Boross Zoltán és mások) újra felidézik ezeket az eseményeket, de kívülük a jelenkori fiatal magyar nem­ zedék tagjai is (Szakolczay Lajos, Tiszatáj 1983/ 2.), akik megpróbálják megérteni a Sarlósok céljait. Kívülállóként szemlélve, gyakran olyan dolgok is megmagyarázhatók, amelyek maguknak a résztvevőknek jelentéktelennek tűnnek. A mai olva­ sónak és főleg a fiatal nemzedéknek ezért most is nagyon tanulságos né­ hány - ma már történelmi értékű - dokumentum, kiadvány, illetve törté­ nelmi esemény. Diákjaim nak nem győzöm hangsúlyozni - néha elég türel­ metlenül hogy a jelen gyökerei, okai a múltban keresendők, és ha el akarunk igazodni a valóságban, elkerülhetetlen a múltba való visszatérés - a múlt megismerése, vizsgálata. Minél bátrabban és merészebben ha­ sonlítjuk össze korunk vívm ányait és hiányosságait azzal a korral, amely­ ből nemzeteink, népeink újkori történelme kifejlődött, annál őszintébben fogadjuk el az objektív, érzelmektől mentes nézőpontot. Mielőtt belekezdenénk egy régi, első olvasásra elég kellemetlen dokumen­ tum elemzésébe (minél kellemetlenebb egy feladat, annál nagyobb önural­ mat és elfogulatlanságot igényel), röviden megemlítjük a Sarló-mozgalom fő eseményeit, amelyek rövid tartalmuk ellenére kétségkívül élénk, sok esetben gyakorlati következményekkel járó visszhangra találtak az akkori magyar közéletben: 1. A Sarló mint ideológiai mozgalom 1930. október 17-én kezdte meg működését, akkor hozta létre - a hatóságok megkövetelte alapszabállyal együtt - szervezeti kereteit. (Ezt megelőzte az 1928. augusztus 3. és 13. kö­ zött megrendezett gombaszögi falukutató jellegű cserkésztáborozás.) Fel­ adatául a csehszlovákiai magyarság társadalmi és nemzetiségi viszonyainak tanulmányozását, szocialista világnézetűvé formálását és a Duna-völgyi né­ pekkel való együttműködés megvalósítását tűzte ki. 66 �2. Balogh Edgár vezetésével, a prágai Szent G yörgy K ör égisze alatt, megszervezte a diákifjúság néprajzi és szociográfiai faluktatását. 3. Megrendezte Budapesten, M artinovics kivégzésének emléknapján, a csehszlovákiai, magyarországi és erdélyi főiskolások és fiatal munkások közös Ady-kongresszusát. 4. A Sarló küldöttsége 1930. március 15-én, a dunai népek színeivel és vörös szalaggal átfont koszorút helyezett el Táncsics M ihály budai sírján, mivel Horthy rendőrsége megakadályozta Petőfi budapesti szobrára való elhelyezését. 5. 19 31 szeptemberében Pozsonyban megrendezték a mozgalom orszá­ gos kongresszusát. A Sarló fő képviselői a kongresszuson bejelentették, hogy a mozgalom eljutott a tudományos szocializmus tanainak vállalásáig, és bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Ezzel megszüntette működését. A figyelmünk középpontjában álló kiadvány a Sarlósok „koszorúzási” ügyével kapcsolatos. Egyike azoknak a jobboldali sajtórágalmaknak, ame­ lyek a mozgalom ellen kegyetlen hadjáratot robbantottak ki, és számunkra nagyon tanulságos mozzanatok feltárására adnak alkalmat. A 26 oldalas röpiratot 1930-ban adta ki M uszkavezetők címmel a M a­ gyar Nemzeti Diákszövetség. A pamfletet Eszterhás István fogalmazta meg (felelős kiadó: Dr. Vitéz Bánsághy G yörgy, a M agyar Nemzeti D iákszövetség vezértitkára). Elhamarkodott írás ez, vagy inkább nagyon is cél­ irányos, amely a Sarlósok előbb említett koszorúzási aktusára rágalmakkal, gyűlöletes sértésekkel reagál.1 A szerző lélektanilag nem kezdi rosszul a támadást. Hatáskeltés cél­ jából mondanivalóját a világon tomboló terrorcselekmények felsorolásával indítja. Az erőszakosságot egyöntetűen a trianoni béke számlájára írja. M a­ gabiztosan eligazodik nemcsak a világban akkor végbemenő események között („G handit letartóztatták. Olaszország felbontja a szerződéseit...” ), hanem azt a benyomást szeretné kelteni, hogy a hazai eseményekben is otthonosan mozog: ,,A cseh impérium, most, amikor tíz esztendő esztelen rémüldözései után egyszerre hatalmas elánnal dobja felvid ék i fizetett csat­ lósait A Napot, a Reggelt, a Slovenski D enniket egy felvid ék i állítólago­ san magyar ifjúsági mozgalom melletti propagandába, ezáltal gyanúsabbá válik, mint maga a mozgalom. E z a tízéves cseh demokrácia - tízéves ter­ ror, szurony, börtön, - bocsánat a cseh demokrácia utolsó fegyvere. Az ideológia. Az áfium ...” . M ajd leírja, hogyan gyülekezett az egyetemi és fő­ iskolai ifjúság 1930. március 15-én, Budapesten (a Szabadság téri elszakí­ tott országrészek szobrai alatt), és vészjósló csendben megkoszorúzta a nagy magyar emlékszobrát. A következő sorokban olyan összefüggéstelen asszociációkba kezd a szerző, amelyek szükségszerűen értelmetlenségekbe torkollnak: ,,A cseh bőregér tudja, hogy a gyávaság és a háború egy helyen terem meg a lel­ kekben. Tudja, hogy itt az egyetlen kiút az irredenta, minden magyar in­ duló élet az irredentizmusba gyökeredzik.. D e tudja azt is, hogy az áfium a magyarral szemben mindig többet ér, mint a szurony, géppuska, gázpánik, vagy légiflotta. É s így rászabadította az 19 30-as márciusi ünnepségekre a magyar ifjúság és a megszállt magyar területek muszkavezetőit, a felvid ék i magyarság gyalázatát kilökte Budapestre.” 67 �A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy csak most derült ki, meny­ nyire megérte a Csehszlovák Köztársaságnak 19 18 . után a haladó magyar publicisták, újságírók, fiatal intelligencia felkarolása. A rra is figyelmezteti és buzdítja a Sarlósokat, hogy még idejében észhez térhetnek, s megakadá­ lyozhatják a magyarországi fiatalok és közöttük kialakult nézeteltéréséket: „H a a Sarlósok nem akarják, úgy még idejében döbbenjenek rá, hogy ho­ vá kötelez a szimbólumuk.” Egyúttal a szovjet jelkép lekicsinylő magya­ rázatával is megpróbálkozik. Érthető, hogy a pamflet írója számára éppen a Sarlósok osztályöntuda­ tának valós szemlélete - amellyel olyan bírálóan fordulnak nemzetük történelme, a jelenkori megváltozott történelmi valóság, valamint a szlovák meg a cseh fiatalok felé - érthetetlen, s egyben - nagyon helyesen kiérzi belőlük a legnagyobb veszélyt, a hazai ifjúságra gyakorolt hatásukat. Tudatosította ugyanis azt, amire Jócsik Lajos is rámutatott, hogy a 20-as évek második felétől, majd főleg a 30-as években a cseh és a szlovák egye­ temeken, főiskolákon dél-szlovákiai fiatalok is tanultak. Ő k küzdik le elő­ ször nemcsak a nyelvi különbségeket és az eltérő mentalitást, hanem a szociális korlátokat is. Ezért jogosan helyesbíti bizonyos mértékig Dobossy László K ét haza között című könyvében Balogh Edgárt, amikor azt állít­ ja : „ A húszas évek második felétől a csehszlovákiai egyetemekre és fő ­ iskolákra kerülő magyar fiatalok többsége paraszti vagy munkás származású volt. Deklasszálódás helyett tehát inkább társadalmi em elkedés ment akkor végbe.” A röpirat szerzőjét főleg az zavarja, hogy a koszorúzás ötlete maguktól a Sarlósoktól származik. E z érthető, hisz azokról a fiatal csehszlovákiai fő­ iskolásokról van szó, akik az államfordulat után önkénten és nehézségek nélkül látogatták a cseh és a szlovák felsőfokú oktatási intézményeket Prágában, Brünnben és Pozsonyban, s az új környezetben ellenséges maga­ tartás helyett éppen ellenkezőleg, nagyon sok közös történelmi és kulturá­ lis vonással találkoztak. Érezték, hogy az itt, eddig különböző okokból ta­ buként kezelt területekről szerzett ismereteik egyúttal bővítik, gazdagítják őket, s - az összehasonlítás alapján - saját környezetükben a magyar nem­ zet haladó kulturális értékeinek tolmácsolói lesznek. A Sarlósok azért he­ lyezték cl a dunai, valam ikor az O sztrák-M agyar Monarchia közigazga­ tása alatt élő népek színeivel átfont koszorút éppen Táncsics Mihály ra­ dikális demokrata szobránál, hogy ezzel is kifejezzék a már évszázadokon keresztül egymás mellett élő népek kölcsönös megismerési és közeledési vágyát. Dobossy László, egykori Sarlós, Magyar szemmel csehek között című esszéjében így emlékszik vissza (In: K ét haza között, Bp., 19 5 1.): „Szocia­ listáknak vallottuk magunkat, szocializmusunk értelme az volt, hogy se­ gítségével teljes magyarázatot kapjunk a magyar sorskérdésre, s hogy he­ lyes megoldását lássuk a közép-európai zilált helyzetnek... Így csakhamar kialakulhatott bizonyos érintkezési felület köztünk és a csehek közt. K ö ­ zülük is főleg azokhoz közeledtünk, akik szintén vallották a mi politikai alapelvünket: hogy a germán terjedés ellen egy frontba kell tömörülnünk szlávoknak, románoknak, magyaroknak. Á m a cseheknél is csak kis cso­ port hirdette ezt akkor: magányos írók, megtagadott tudósok, baloldali d i­ ákok... Közös a sorsunk, együtt küszködünk, néha versengve, máskor váll- 68 �v e tve: bajtársak vagyunk... szólunk, egymáshoz, értjük egymást, d e nem bízunk egymásban, nem oldódunk fe l egymás mellett. A közös sorsban is id e ­ genek maradunk... D e azért akadnak köztünk, akikkel hosszan és komo­ lyan vitázunk. A legjobban az fájt, mennyire nem ismerjük egymást, a lá­ tásunkat előítéletek torzítják. É lü n k egymás mellett, ám kevesebbet tud egyikünk a másikról, mint a norvégekről vagy a Kongó-négerekről. M egis­ merni egymást! - ez lett a jelszó: megismerni őket, hogy megismerhes­ sük önmagunkat is, ez lett a szándék. A kezdeményezők legtöbbször mi voltunk, hiszen aki többségen belül kisebbséghez tartozik, amit a többsé­ giek tudnak (elsősorban persze a nyelvüket), d e mást is: főképp szélesebb látókört, egyetemesebb kultúrát, a két- vagy többnyelvűség önmagában még nem elég ahhoz, hogy a kisebbségi ember biztonságban érezze ma­ gát. N ekünk is többre kellett törekednünk, s e többletet csak tudatos és tervszerű erőfeszítésekkel szerezhettük m eg...’” Eszterhás éppen a Sarlósok szélesebb műveltségi látókörétől rémült meg legjobban, továbbá attól a gondolattól, hogy már nincsenek egyedül, és Magyarországon is találtak hozzájuk hasonlóan gondolkodó szilárd, bár kisszámú közösséget: a Bartha Miklós Társaságot, amely az Ú j M agyar Föld című kiadványában Sarlós propagandafüzetet adott ki. Ő szintén csodálkozik az író: „Egyáltalán érthetetlen volt, hogy ez az ifjúi, m inden­ áron érvényesülni akaró és kim eredt, figyelő szemmel bárhol szereplést és emlegetést kergető társaság, hogyan szerényedhetett annyira le, hogy egy meglehetősen vaskos propagandafüzetben nem saját magáról, hanem a Sarlóról írt. Ma, hogy a márciusi botrány a kérdést előtérbe hozta, már világosabb az Új M agyar F ö ld II. számának rendeltetése. K iá ltó szó kel­ lett a pusztában...” Elsősorban azt a tényt tartja helytelennek, amelyre már V ass László a Sarlóról írt cikkében felhívja a figyelmet: „ 1 925 nya­ rán a szlovenszkói magyar főiskolások kibocsátják magukból az első re­ göscserkészrajt az eltemetett falvak felé. . . E z az új cserkészet szerves kap­ csolatba hozza a várost a faluval. A középosztály gyerm ekei karöltve az ifjúsággal a népdalon és népmesén át barátságot kötnek a f öldmívestömegek gyerm ekeivel. E d d ig az volt a baj - hangsúlyozta Vass - , hogy más osztályok és idegen népek szellemiségét oktrojálják rá a falura és így a sa­ ját osztályát sem fejleszthette k i.” - Eszterhás nagyon helyesen megérezte a lényeget: ,,Egyszóval 19 2 5-ben egymásra talált a fö ld és belőle magas­ ra sudárodott pálma, a magyar főiskolás ifjúság.” A 30-as évek elején kibontakozó Sarló-mozgalmat a szerző főleg a baloldalisága miatt ítéli el, továbbá azért is, mert a cseh és szlovák nyilvánosság tudomásul vette, s hivatalaik is legalizálták. Elégedetlen azzal is, hogy a magyar ifjúság 1930-ban Pozsonyban nyilvánosan és csendben megemléke­ zett március 15 -éről, s ebből az alkalomból Balogh E dgár az 1848/49-es forradalom hiányait elemezte: „ A bécsi reakciótól kikényszerített közjogi szabadságharcban elsikkadtak a parasztosztály követelm ényei. A Sarló hir­ deti a parasztkövetelmények nemzeti jelentőségét, valamint a Duna kö­ rüli kis nemzetek találkozását. M indez azonban az új szociális követelm é­ nyekkel találkozik már és a tudományos szocializmus társadalomszemléle­ tében keresi az esedékes magyar megújhodás lehetőségét...” (A Sarló po­ zsonyi ünnepe, A N ap, 1930. március 18.) A röpirat szerzője később Balogh E d gár ócsárolásába kezd, kinek sze­ mélye a mozgalomért önként vállalt felelősségtudata miatt zavarja őt: 69 �„Csodálatos átalakulása az ifjúságnak.. M ennyi árulás kellett ahhoz, hogy megengedték a március 1 5 -ik e ünneplését Pozsonyban?... Így válik magyar fiú szájában a 48-as jobbágyért végigharcolt szabadságharc a bécsi reak­ ció egyszerű manőverévé, és így felejti el elmondani az ünnepi szónok Balogh E dgár azt, hogy a cseh államalkotók ősei munkálkodtak azon, hogy a 48-as szabadságharc eredm ényei eltűnjenek, megsemmisüljenek. N em kellett nagyobb árulást elkövetni, csak a 48 hősi halottait kellett a reakció­ nak átadni és ezt az akkori cseh erőszak és fegyverek utódai felé lobogózni. Hálából. A 48 után következő rémuralom cseh katonák és beamterek ural­ ma volt...” A tudatlanság mindig kellemetlen dolog, a valóság tudatos elferdítése még kínosabb. Igaz ugyan, s tagadhatatlan - az 1848-as forradalom a cseh és a szlovák nemzet politikájának kudarca marad. A cseh és a szlo­ vák vezetők valóban nem vették észre időben a bécsi udvar igazi szándé­ kait, s a döntő pillanatban nem csatlakoztak a magyar forradalmi erőkhöz. Nemzetiségi türelmetlenségük bár érthető, de rövidlátó. Tudjuk, hogyan értékelte M arx és Engels azt a történelmi helyzetet. A szláv mozgalmat mindketten elsősorban azért bírálták, mert a cári Oroszország politikai ha­ talmára, az osztrák monarchia legerősebb feudális szövetségesére tá­ maszkodott. M arx egyetemesen szemléli az akkori Európa politikai, társa­ dalmi és gazdasági viszonyait. Nézőpontja szerint a magyar nemzet érde­ kei, amely nemzet az abszolutisztikus zsarnokság ellen demokratikus elvek ­ kel a világszabadság kivívásáért harcolt, magasabban álltak, mint az oszt­ rák monarchia többi leigázott nemzetiségeinek érdekei. Azt is tudjuk, hogy Csehországban Palacký ausztroszlávizmusával szem­ ben léteztek - és gyors ütemben terjedtek - olyan cseh radikális demokra­ ta nézetek, amelyek írásban és szóban, a magyar forradalommal való szövetkezést hangoztatták. Ilyen elveket vallott - másokkal együtt Josef V áclav Frič, Em anuel Arnold, K a rel Sabina, Otokar Vávra. A cseh radikális demokraták, többségében írók, publicisták, akiknek meggyőződésük volt a szociális átalakulás elkerülhetetlensége és hasznos­ sága, maguk is kétszer kíséreltek meg fegyveres felkelést szervezni a mo­ narchia ellen. Ő szintén együttéreztek a magyar szabadságharccal, amelyben helyesen látták az európai reakció bástyáinak szétrombolóját. A konzer­ vatív cseh liberálisok a nemzeti függetlenség biztosítását - féltve saját népünk forradalmi hangulatától - a Béccsel való szövetségben látták. A cseh radikális demokraták viszont előtérbe helyezték a bécsi, a magyar, a lengyel és a német forradalommal való szövetkezést. K iadták a jelszót: „H a az európai hatalmak a népek ellen szövetkeznek, szükséges, hogy a népek ellenük egyesüljenek” .2 Az is bizonyos, hogy éppen a magyar forradalom szempontjából döntő pillanatokban - és nem csak a forradalom számára fontos pillanatokban nagyon sok minden éppen a vezetők demokratikusságától és nagyvonalúsá­ gától függött, akiknek ugyanis egyáltalán nem volt szándékukban a forra­ dalom eszméinek és azok összes vívmányainak megvalósítása, úgy, ahogy azt a legkövetkezetesebb demokraták - Táncsics és Petőfi - elképzelték. A forradalmi vezetők a parasztkérdésben nagyon középnemesi elveket kép­ viseltek.3 Tudvalévő, hogy ezzel szemben a parasztságnak a nemzeti kérdésekhez való viszonyát főleg egy szociális mozzanat, konkrétan az agrárkérdés meg- 70 �oldása határozza meg. A népi rétegek annyira elnyomorodtak, hogy elsődle­ ges érdekük anyagi helyzetük megjavítása volt, és csak ezután kerülhetett sor a nemzeti öntudat előtérbe helyezésére. Táncsics M ihály, a plebejus radikális demokrata, már 1847-ben a N ép szava - Isten szava című, Kossuthoz írt tanulmányában világosan hirdeti: „N ém elyek szokták mon­ dani: a népet magunkhoz föl kell emelni, s így nemzet leszünk - d e a nemesség örvénybe süllyedt le, oda n e m em elkedni többé, hanem csak bukni lehet.... A sok m illiónyi népet n em lehet a maroknyi nemességbe ol­ vasztani, hanem m egfordítva. Paraszt testvéreim nem jogokat kérnek valakitől vagy országgyűléstől, csak azt követelik, hogy a kiváltságos­ osztály igazságos legyen... Óriási tévedés, mondom, m ikor azt beszé­ lik : és neked jogokat adok. M ihelyt valaki ember, milyen a többi, meg­ vannak a jogai is : igazságtalanság és erőszak az, amit tévedésből előjogok­ nak szoktak nevezn i...". Táncsicshoz hasonló nézeteket vallott Emanuel Arnold: „ A z én haza­ fias törekvéseimben nemcsak a nemzetiség fontos, hanem elsősorban a nép felszabadítása. ” Ú gy gondolom, szükséges volt a múlt felelevenítése ahhoz, hogy meg­ értsük: a Sarló-küldöttség Táncsics M ihály szobrának megkoszorúzásával (Táncsics volt különben az, ki a nemzeti kérdésben a legmerészebb elveket vallotta, a nemzetiségi szempont helyett ugyanis az osztályszempontból in­ dult ki) kétféle gesztust tett. Egyrészt a magyar forradalom legkövetkeze­ tesebb, Táncsics képviselte hagyatékához, másrészt pedig a hasonlóan ha­ ladó elveket hirdető szomszédos nemzetek képviselőihez csatlakozott. Ter­ mészetesen erkölcsi tanulsággal is szolgált egyben a magyar, a cseh és a szlovák értelmiségi ifjúság számára, figyelmeztetéssel a múlt hibáira mu­ tatva. A Sarlósoknak a 30-as évek elején a hazai centrum felé való közeledé­ se igazán merész, de talán egy kicsit Don Quijote-i gesztusnak tűnt. Ő szinte szándék hajtotta őket arra, hogy a magyarországi fiatalokat meg­ nyerjék a szociális egyenlőség és a szomszédos nemzetekkel folytatott kultúrális együttműködés programjának. A z már más kérdés, hogy mennyire józanul mérték fel lehetőségeiket és a magyarországi, valamint a csehszlovákiai fiatalokra gyakorolt hatásukat. Nem volt állandó kapcso­ latuk a hazai centrummal, ezért nem tudatosíthatták teljesen a két állam eltérő fejlődését. A N ap 1930. március 18-i számában A pozsonyi Sarlósok nem koszorúzhatták meg a budapesti Petőfi-szobrot című cikke beszámol a Sarlósok bu­ dapesti útjáról: „ A z eredeti terv szerint a koszorú letételénél a haladó szellemű budapesti egyetemi hallgatóság küldöttei is részt vettek volna...” A pamflet írója ironikusan teszi fel a kérdést, vajon kik lettek volna azok a hallgatók, akik odaadják magukat „egy láthatatlan dirigens egyetlen intésének?” - és ezt állítja: „ A muszkavezetők idegei cseh vibrációval te­ lítődnek meg Pesten. Csak így lehet m egmagyarázni, hogy az után is tün­ tettek a Sarlósok ellen, vagy pedig azzal, hogy ha tüntettek ellenük, na­ gyobbak az érdem ek odaát. Hiszen a forrongó Budapesttel álltak szem­ közt a hős muszkavezetők. Ezt pedig még a csehek is respektálják...’ ” A Reggel 1930. március 19—i számában így ír az ügyről, „Budapesten ledorongolják a haladó Sarlós-mozgalmat - M iskolcon újult erővel tör utat magának. E g y 50 főnyi diákcsoport M iskolcon a Vetés szellemében 71 �röpiratot adott ki. A »K őtörőt« elkobozták.. 8 diákot letartóztattak. A z ut­ cákon is tüntettek a Sarlós ifjak ellen, akik valóságos forradalmat idéz­ tek. elő bátor szereplésükkel a magyar ifjúság szívében. A reakció szerve­ zetei azonban nem hagyhatják szó és tett nélkül ezt a forradalm i lelkiismeret-felrázást...". A szerző éles támadásba vált: megvonja a Sarlósoktól a közös magyar történelmi nemzeti küldetéshez való csatlakozás jogát. Elítéli a miskolci diákcsoportot is, akik a Sarlósokhoz hasonló program jegyében léptek fel. Helyesen látja, hogy fellépésük védőfal lehet(ne) a kibontakozó jobb­ oldali revizionista irányzatokkal szemben. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy néhány évvel később József Attila az Ő s patkány terjeszt kórt című versében egyöntetűen a fasizmust érti alat­ ta, amelyet a magyar ifjúságnak éppen az a rétege képviselt, melybe Eszterhás is beletartozott. József A ttila már a Hazám című ciklusában fi­ gyelmeztet a veszélyre: „adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarm at.” - Az Ő s patkány terjeszt kórt című versében drasztikusan kimondja azt, amitől már előtte is félt: „ Ő s patkány terjeszt kórt miközöttünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad” . - A rra is int bennün­ ket, hogy a nemzetek között állandó és újra feléledő sértéseket, igazságta­ lanságokat oldjuk meg: ,,S mert a nemzetekből a szellem nem facsar ned­ ves jogokat, hát új gyalázat egymás ellen serkenti fel a fajokat., űzi egy­ mást a bosszúállás vágya s a lelkiism eret.'’ De térjünk vissza a gúnyirathoz. A szerző nem tagadja, hogy a Sarló­ sok fellépését a reakció főleg ideológiai szempontból tartotta veszélyesnek. Eszterhás idézi - és gúnyosan értelmezi, de nem cáfolja meg - a Reggel. 1930. március 29-i beszámolóját: „ ...A reakció vezérei meg vannak ré­ mülve, hogy a magyar ifjúság elérkezett arra a pontra ahonnan népének sorsát tisztultabb horizontok előtt látja. Ezeknek a tisztultabb szociális szempontoknak Magyarországon a Sarlós-koszorú letétele és manifesztuma volt, melyben nyíltan az októberi forrdadalom eszmei örökösének va ll­ ja magát egy új magyar nemzedék nevében". - Nehezen tudjuk ma már megítélni, mennyire volt indokolt akkor a Sarlósoknak az egész fiatal ma­ gyar nemzedék nevében fellépnie. Bizonyos viszont az, hogy cselekede­ tük jelentős egyetértő és elutasító magatartást váltott ki magyar földön. Különböző diákszövetségek fejtették ki véleményüket a Sarlósok prog­ ramjával szemben és mellette. Főleg az 1848/49-es magyar forradalom és az 19 18 . közötti öszefüggések és kapcsolatok hangsúlyozására reagáltak. Erről szintén a Reggel (1930. márc. 29.) írt: „ . . .Természetes, minden új magyar nemzedék éppen úgy, ahogy Jásziék és a közvetlenül utánuk követ­ kező generációk, úgy azok is, am elyek a 18-as forradalom után léptek csak ki az életbe, tetterejüket és ideálizmusukat ennek az eszmének szolgálatá­ ba állítják, s egy percre sem alszik ki lelkükben a tudat, hogy a magyar nép forradalmának lehetnek vesztett csatái, d e maga a forradalom győzni fo g !” Eszterhás csalhatatlanul megérezte a Sarlósok programjában az eszme­ ileg haladó, valósághű törekvéseket, és ezért tehetetlenségében cinikus tá­ madásokba kezd: „ . . . T í z év óta bennünket vádolnak ellenforradalm i ter­ rorral. M i sem fogjuk tehát, akármennyire halvány kópiái vagyunk a csa­ tát veszített forradalom terrorfiainak, saját magunkat terrorizálni...” 72 �Hasonló stílusban folytatja a Sarló-mozgalom „leleplezését” és a hazai viszonyok védelmét. A kiadvány 16. oldalán a szerző A N ap 1930. március 22-i jelentéséből idéz, és egyben gúnyolja azt: „H iá ba akarta a magyar belügyminiszter T erebessy táblabírót politikai szenvedélyességében pellengérre állítani. A z it­ teni magyarság szemében, amely már megtanulta, hogy a trianoni határo­ kon kívül is van élet s ez ez élet egészen más, mint azt Budapesten elkép­ zelik - ez nem sikerült neki. Itt már tudják az emberek, hogy nem lehet nekilovagolni a szélmalomnak, hogy más szabályai és törvényei vannak a kisebbségi életnek, mint amilyeneket egy álmokat kergető nacionalizmus rá­ juk akarna oktrojálni.” A gúnyirat írója a mondatnak elsősorban arra a részére figyel fel, amely­ ben a szélmalomról van szó: „...H át csak ez az oka a megalkuvásnak? Csak az, hogy nem lehet? É s mi lesz, ha mégis lehet? H a valaki mégis megállítja azt az őrült zajjal járó szélm alm ot...’ ” A N ap válasza érthető és egyértelmű. Helyesen látja azt az irányt, amely felé a Sarlósok törekvéseit kinevető ifjúság tart: „...A z új magyar ifjú ­ sági közszellem idegenkedik a szabad gondolattól és szótól... a német Burschenschaftok. ceremóniája szerint öntözgeti sörrel-borral lelki száraz­ ságát és atavisztikus külsőségek alá reji tudatlanságát...” (A N ap, Pozsony, 1930. március 29.) Eszterhás cáfolja A N ap 1930. március 10-i jelentését: „H ivatalból ren­ delték el Budapesen a Sarló-ellenes tüntetéseket. A Turul emberei fel­ mentek a belügyminsztériumba, és azonnal informálták Sztranyavszky ál­ lamtitkárt, nemcsak a Sarlóról, d e feljelentették a M ephoszt is, mint kom ­ munistát és mint a kommunista Sarló barátját. A belügyminisztériumból e közbenjárásra hivatalos leirat jött a bevándorolt Mephosz vezetőségéhez, melyben a diáksegélyek megvonásával fenyegetik meg a szövetséget...” A Turul-tagok védelmét a szerző elég naivan, de valószínűleg találóan és kifejezően azzal a ténnyel támasztja alá, hogy az államtitkár, annál in­ kább a miniszter, egyáltalán nem állna szóba a diákokkal, még csak az előszobába sem engedné be őket. „ A Turul embereiről ilyeneket írni, vagy csak hazug információk alapján, vagy 19 19 . nagy futásának vissza-visszatérő maláriás lázában lehet. K ik a Turul em berei? 2 0 -2 4 éves egyetemi és főiskolai hallgatók, orvostanhallgatók, joghallgatók, akik. csak a félelem ­ szülte legendákban állanak olyan magasan, hogy a belügyi államtitkár fölé kerüljenek...” A fiatalok körében azonban akadtak elég sokan olyanok is, főleg ma­ gyarországi diákok, akik nagy elismeréssel szóltak a Sarlósokról és üdvö­ zölték mozgalmukat. A N ap ilyen levélből idéz egy részletet: „E g y e térzünk és egyet akarunk veletek. Szükségét érezzük annak, hogy azt kife­ jezzük előttetek akkor, amikor a magyar vezetőtársadalom és egy gyáva magyar ifjúság márciusi koszorútok miatt titeket parlamentben, sajtóban, és egyesületi határozatokban megtámad, megtagad, és a magyar sorsközösségből sietve kizár...’ ” A röpirat szerzője viszont fokozza a rágalmakat, mikor a Turult vé­ delmezi és a Sarlósokat tám adja: „ A magyar sorsközösségből kizárni egy testvért nem lehet. Születése óta olyan alaposan bent van ebben mindenki, akinek vérében muzsikál, d e csak abban a nyughatatlan jó magyar vérben, amelyik sohasem volt képes arra, hosszú és éppen ezért szenvedésteli histó­ 73 �riánkban, hogy nyugodt megfontolással dögevőkhöz közeledjen, vagy ha mellé is láncolták, keblére boruljon és vele testvéresüljön. Pedig na­ gyobb fáraók parfőmtartója is lehettünk volna, mint a cseh állam ...” A z itt megjelenő fenyegetőzés már leleplezi azt az áthidalhatatlan tá­ volságot, amely azok között a fiatalok között keletkezett, akik a nemzetközi viszonyok kiélezését szándékozó és a német orientáció felé hajló Gömbös­ kormány szolgálatába álltak, és a Sarlósok között, akik tudatosították a megváltozott történelmi valóságot, és nemcsak a nemzetiségi kérdés, ha­ nem a szélesebb, szociális és osztályellentétek kérdéseinek a megoldására is törekedtek. N ekiindulva kellemetlenek is a pamflet írójának egyértelmű, félreérthetetlen kijelentései: „ É s azt is tudnotok kell, hogy itt mi a nemzet dinamitos ládája vagyunk. Tíz év óta gyűlik ebben a tartályban az ifjúság, a nemzet dinamitja. A mi ifjúságunk, ami ebben az országban, csonkaságban felesleges, am elyik a maga fejlődésének feltétlen teret követel, szétrombolja ha útját állja, a cementfedezékeket, rejtett lőállásokat, meg­ állít minden tankot, légcsavart, mert élni akar és mert tehetségesebb, erő­ sebb és nemzetibb, áldozatkészebb, mint eddig bármelyik magyar generáció... Ide kívánkoznak Móricz Zsigmond józan meglátásai is. A Nyugat­ ban (19 3 1. március 16.) részletesen beszámolt a berlini, a pozsonyi, a prá­ gai és a debreceni magyar főiskolások körében tett látogatás élményeiről. Tanúvallomása, amely a L id o vé noviny (19 3 1. 14 1. sz.) hasábjain A ma­ gyar diákok nálunk és Magyarországon címmel és E g y magyar író tanúság­ tétele alcímmel jelent meg, kifejező és jelentős kordokumentum. Móricz legelőször a berlini Collegium Hungaricumban tett látogatá­ sáról beszél. A Collegium - hatalmas palota, csupá márvány és fényűzés elképesztően hatott rá. Rájött, hogy ebben a palotában egyenesen éhezik 30-40 magyar diák. Hangsúlyozta, hogy az efféle túlméretezett paloták tel­ jesen hamis fényben mutatják az egész magyar életet és meglehetősen fur­ csán hat, amikor az elszegényedett Magyarországról beszélnek bennük. Az ilyen paloták nem teljesítik igazi feladatukat, s jobb lenne, ha a magyar kormány megfelelő havi ösztöndíjat adna a diákoknak, s meghagyná nekik a művelődés szabadságát. Mert a magyar diákok be vannak zárva a Collegiumba, nem járnak színházba és társaságba, így nem tudják elsajátítani a német kultúrát. E monstre palota minden termében olvasható a felirat: beszéljetek magyarul! - A továbbiakban Móricz összehasonlítja az emlí­ tett neveléssel és eredményeivel a csehszlovákiai magyar fiatalság ezzel ellentétes fejlődését. Azt mondja, hogy táviratilag hívták Pozsonyból Prágába, és ott vette észre, hogy előadását egy haladó nyilvános irodalmi akció kapcsán rendezték. Móricz hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt a magyar ifjúság kedvéért jött Csehszlovákiába, s hogy hallgatósága csak­ ugyan a magyar ifjúság volt. Három napot töltött a prágai magyar fiatalok - Sarlósok - körében, s meglepte őt okosságuk, szervezettségük, a cseh kulturális körökben tanú­ sított diplomáciai képességük. Miután visszatért Pestre, elhatározta, hogy a hazai magyar ifjúsággal is kapcsolatot teremt és összehasonlítja külföldi tapasztalataival.. 19 3 1. február 9-én Móricz prágai tapasztalatairól tartott előadást a pesti fiatalság képviselőinek. A z ezt követő vitán azonban szomorúan álla­ pítja meg, hogy a hazai ifjúság lelkiállapota kaotikus, nincsen szilárd 74 �programja és nincsenek öntudatos vezéregyéniségek. Elszakadt a néptömegektől. Ezzel ellentétben a csehszlováikai fiatal magyarságnak van konst­ ruktív programja, vannak vezéregyéniségei és szoros kapcsolatban áll a ma­ gyar parasztsággal. Móricz a továbbiakban Debrecenben tett látogatásáról számol be, ahová drámájának színre vitele alkalmából hívták meg. A darabnak ugyan sikere volt, de másnap az egyetemi ifjúsági egyesület tagjai a színház épülete előtt antiszemita tüntetést rendeztek a főszerepet alakító színész ellen. M egálla­ pítja, hogy a magyar ifjúság eme szelleme ellen úgy kell harcolni, mint az egykejelenség ellen. „V a gy kialakítunk egy új magyar nemzetet, vagy a nemzet m eddő m arad.” Hozzáteszi még, hogy az újjászületéshez szabadság kell elsősorban, egészséges, reális gondolkodás. Hangsúlyozza, hogy a csehszlovákiai magyar nemzedék Sarlósok határozottan jobb vezetője lesz a nemzetnek, mint a mai hazai fiatal intel­ ligencia. Befejezésül megállapítja, hogy a magyar nemzeti élet válaszúton áll... Móricz nagyszerűen állta a helyét Prágában is a csehek és szlovákok kö­ zött. Diplomataügyességgel így válaszolt Stefan L e tznek, az E lán szlo­ vák folyóirat munkatársának arra a kérdésére, hogy miként képzeli el a csehszlovák-m agyar szellemi érintkezést: „ A műveltség egységes. A legki­ sebb nemzet, ha megvannak számára a szabad fejlődés feltételei, éppoly tényezője válhat az emberi műveltségnek, mint egy nagy n emzet. D e nem minden nemzet kötelessége az, hogy összefogja erőit az általános emberi műveltséggel való szövetségre. É n keresem az útját, a csehszlovák-magyar közeledésnek.” (Dobossy László: K ét haza között, 19 8 1. 140. 1. alapján idéztem.) Ezt a tényt a Sarlósok is teljes mértékben tudatosították. Tisztán lát­ ták tevékenységük hármas feladatát: a szocialista eszmék terjesztése tag­ jaik körében, a magyarországi ifjúsággal való kapcsolat felvevése és az élenjáró csehszlovákiai vezetők tájékoztatása. Ezt a célt szolgálta T. G . Masaryk köztársasági elnökkel való találkozásuk is, de elsősorban az egyetemi tanáraikkal kialakított szoros kapcsolat volt jelentős, akikben bíztak, akiket terveikbe is beavattak, és akik valóban melléjük álltak a szociális és nemzetiségi vívmányok kivívásáért folytatott harcban. Főleg a következő professzorokról van szó: Em anuel R á dl , František X avér Š al­ da és Z deněk N eje d lý. Közvetlen hatásukról és ösztökélőerejükről talá­ lóan emlékezik vissza egyik hű hallgatójuk: „ F . X . S alda Európa legkép­ zettebb irodalomkritikusa és esszéírója volt. Szintetikus szellem, aki rend­ szerben látott m inden részletet. G ondolkodó, aki nem ismert megalkuvást, meghátrálást, kitérést.. A hatvanhét éves S a ld a ezt írta nekem, az akkor még alapvizsgáig sem jutott diáknak: N em kételkedem affelől, hogy igaz­ ságos ügyért harcolnak, s hálás lennék, ha időnként értesítenének, hogyan áll ügyük.” (Dobossy László: M agyar szellemmel csehek között, In.: Két haza között, 82. 1.) Dobossy helyesen felismerte Zdenĕk N ejedlý döntő szerepét a Sarlósok baloldali orientációjában: „ Z . N ejedlý, a neves baloldali professzor, monu­ mentális életmű alkotója, szintén a pártunkon állt. A cseh m űvelődés egész múltját, és minden ágazatát egységbe foglaló tudós, akit bánt a mai cseh­ szlovák élet sivársága, s teljesebb, tökéletesebb megoldások után vágyik. Szüntelen és következetes jelenléte a társadalmi küzdelemben, a kommu- 75 �nisla párt oldalán lenyűgözött... Igazságérzetével, amely természetesnek ismerte el a mi jogainkat, s a maga módján küzdött is értük, külön lelke­ sedést váltott ki bennünk...” (Uo. 83. 1.) A Sarlósok jól látták a polgári vezetők - akik egyformán elnyomták a magyar és más nemzetiségű munkásosztályt - és a haladó intelligencia köz­ ti különbséget. Soha nem lettek hűtlenek az 1848/49. forradalmi hagyo­ mányaihoz, ezért Eszterhás igazságtalanul nevezi őket a „nemzeti ügy áru­ lóinak” . A dolgozók érdekében mindig és mindenhol felléptek a burzsoá demokratikus kormány erőszakos cselekedetei ellen. Balogh E dgár Emig­ ránsok és újarcú magyarok című cikke is (A N ap, 1930. április 6.) bizo­ nyítja: ,,Mi azt a munkásvért láttuk, ami a legionáriusok fegyvereitől fa­ kadt és ömlött szét a pozsonyi vásártéren. A csehek és szlovákok polgári jellegű nemzeti forradalma történelmileg megindokolt és régóta esedékes esemény volt, de a magyarság felé ellenforradalmi arcot mutatott...” Jelentős tény az is, hogy éppen Sald a Tvorba (Alkotás) című folyóiratá­ ban jelent meg Laco Novomenský vezércikke Történelmi folyamat cím­ mel (19 3 1. július 23., melyben a kosúti sortűzről úgy ír, mint a szlovákiai kommunista mozgalom példaadó leckéjéről. Külön kiemelte Major István és Terbessy ]ános kiállását.). A Sarló-mozgalom működésének kicsúcsosodása az 19 3 1. szeptemberé­ ben Pozsonyban megrendezett ötnapos országos kongresszus volt 16 1 tag részvételével. A kongresszus több szekcióban ült össze, s cseh, valamint szlovák értelmiségiek is részt vettek rajta, akik nemzetük nevében üdvö­ zölték az értekezletet. És újra a Tvorba volt az, amely 19 3 1. novemberében cikket jelentetett meg A Sarló nevű magyar diákegylet országos kongresszusa címmel (19 3 1. 47. szám, 750. 1.). Aprólékosan ismertette a kongresszus lefolyását és hang­ súlyozta: „...a csehszlovákiai magyar probléma a maga határozott megoldá­ sához vezető útján egyúttal német, szlovák, ukrán problémaként intéző­ dik...” Ugyancsak reagált a Sarló kongresszusára a Komunistická revus (1932. 78. sz., felelős szerkesztő: J aromír Dolanský, kiadta a C S K P K B ). A cikk írója, Goldhammer Géza, cikke befejezésében beismerte, hogy ,,a Sarló­ csoportban dolgozó elvtársak hosszú utat és hosszú harcot hagytak maguk mögött. A Sarló kongresszusa előtt és alatta alaposan megtisztították sora­ ikat...” M ivel a felbomlásra mindig a kritikus helyzetekben kerül sor, most is törvényszerű volt, hogy a mozgalom megszűnése után tagjai szétszóródtak - különböző országokba kerültek. Balogh Edgár, a mozgalom eszmei vezetője Romániában él, Csehszlová­ kiában 61-en maradtak (Lőrincz Gyulával az élen), Magyarországra 5 1- en költöztek (ebből 1945. előtt huszonöten, a többiek 1945. után), 1945. előtt néhányan a Szovjetunióba (H aba Tibor, Zhorella Árpád), mások Am eri­ kába (Terehessy János), Svédországba mentek, vagy Franciaországba, ahol részt vettek az antifasiszta ellenállásban (Dobossy László). (Az adatokat Boross Zoltán statisztikájából merítettem.) Befejezésül megállapíthatjuk, hogy ma már olyan helyzet alakult ki, amelyben csak hasznos lehet azoknak a dokumentumoknak a feleleveníté­ se, amelyek most már 5 5 éves távlatból megvilágítják a Sarló jelentősé­ gét. Nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy igazságtalan dolog 76 �figyelmen kívül hagyni állandó és maradandó jelentőségét annak a fiatal magyar nemzedék mozgalmának, amely lerakta a két ország történelme és kultúrája kölcsönös megismerésének tudományos alapjait, s amelynek egyes tagjai még most is a hagyományok megismertetését és megmagyará­ zását szorgalmazzák. Ebből a szempontból kell értékelnünk a fentiekben elemzett okiratot is, amely bizonyíték arra, hogy míg az akkori ifjúság kevés figyelmet szentelt a Sarlósoknak, most annál többet meríthet példájukból a mai fiatal magyar nemzedék, talán a mi közvetítésünkkel is. JE G Y Z E T E K 1. A cím alatt a következő alcímek olvashatók: Sarlósok, a megszállt ma­ gyar területek muszkavezetői A Sarló és a félhivatalos cseh sajtó Az oktobrizmus nyelvöltögetése a Sarló-kérdés alkalmából. - Mi az öregcserkészet és mi a Sarló. — Hogyan lesz a Szlovenszkó szlovenszkóbb. - Utolsó praktikája a cseh bőregérnek. 2. D e tudjuk azt is, hogy 1848 márciusában Janko K r á ľ Pestről, ahol egyidőben és egy irodában Jókai M órral a szlovák származású A. B. Vrchovský ügyvédnél gyakornokoskodott, Szlovákiába ment és itt a parasztok előtt a március 15 —i pesti forradalmat népszerűsítette. Tény az is, hogy Gusztav Zechenter jelentős szerepet játszott az 1848 49-es szabadságharcban Bécs barikádjain, éppúgy, mint Kossuth hadseregé­ ben. Emanuel Arnold J. V . Frič mellett a cseh radikális demokraták vezető egyénisége, Hangok Magyarországról (1848) című cikkében a következőket írta: „...Béccsel együtt nem bukott meg sem Ausztria, sem M agyarország.” D e Arnold világosan rámutatott arra is, milyen politikát alkalmazott Bécs a magyaroknak szánt márciusi alkotmány­ nyal, hogyan számított arra, hogy a nacionalista (és főleg gazdasági) törekvések által vezérelt egyes burzsoáziák az Osztrák Birodalmon belül a magyarokkal való egyenjogúság követelményével fognak fel­ lépni. É s így is történt. Igaz, J. V . Frič buzdított a reakció elleni harcra: „N em akarunk szabadságot kegyelemként és ajándékként kapni... kemény harccal, százféle áldozattal vívjuk ki más népek, az olaszok, lengyelek, magya­ rok és a szabadság más óhajtóinak példája alapján, és elérjük füg­ getlenségünket Európa barátian gondolkodó népeinek családjában.” J. V. Frič forradalmi tevékyenységéért hosszú éveket töltött az olmützi, komáromi és munkácsi börtönökben, ahol a magyar szabad­ ságharcosokkal is találkozott. Nem véletlenül éppen K . Sabina elevenítette fel a monarchiában élő összes nemzetiségek forradalmainak emlékét O živené hroby (A feltámadott sírok) című kisregényében. 3. Erről részletesebben a következő tanulmányomban írtam: Odraz ná­ rodnostnej otázky v diele Jókaiho, Eötvösa a Táncsicsa v období od revolúcia s roku 1848. do rakúského vyrovnania (A nemzeti kérdés visszatükröződése Jókai, Eötvös és Táncsics műveiben az 1848-as for­ radalomtól az osztrák kiegyezésig), Zborník F F U K , Bratislava, X I X II., 1960. 77 �„Magammal nem kerültem szembe” Balogh Edgár: Magyarok, románok, szlávok A nyolcvanéves múlt Balogh E d ­ gár - rendkívüli frissességgel - is­ mét megörvendeztette olvasóit és tisztelőit. Úgy is írhatnánk, új köte­ tének lényege (és címe lehetne): D una-völgyi párbeszéd nem lenne konkrét és elkötelezett, de itt, eb­ ben a kötetében a Duna völgye még közelebb kerül hozzánk: magyarok­ ról, románokról és szlávokról szól. A kötetet a hűséges társ, a régi Sarlós-barát, Sándor László válo­ gatta és jegyzetelte, éppoly gondo­ san, filológiai pontossággal, miként tette ugyanő a D una-völgyi párbe­ szédben. Éppúgy osztotta tematikai egységekre, mint akkor, csakhogy most egy Szűkebb korszeletet kel­ lett figyelembe vennie, az utóbbi negyven évet. Milyen könnyedén írjuk le: „az utóbbi negyven évet” ! Végered­ ményben egy emberöltőnyi időről van szó. Megejtő ennek felismerése Sütő András értő bevezetőjében. Ismerve Balogh E dgár életművét, a sorjázó kötetek izgalmat keltő meg­ jelenéseit, e sorok írójának is be kell vallania meghökkentette (hogy ne azt írja: „szíven ütötte” ) ama felismerés, mely Sütő Andrást is rabul ejti. Hogy ti. Balogh E d ­ gár „időnként előreszalad öt-tíz évet öregedni, majd azután mint­ egy a magány szorításában, egy óvoda, sarokbástya gondját letéve, visszasomfordál az iskolába; a pa­ dokban újabb kisfiú után kutat, akinek tollat adjon kezébe...” Igen, ez, ilyen Balogh Edgár. A fá­ radhatatlan szervező, a politikailag elkötelezett közíró, aki - s gondo­ 78 lom, Sütő Andrást is ez ejtette meg - távlatokban gondolkozik. A múltjelen-jövő korrelációjában: miköz­ ben meg- és leírja saját ifjúságát, nemzedéke küzdelmeit, a jövőre gondol. Nem ér rá sokat és tétle­ nül merengeni a múlton, igazságta­ lanságokon. Í me az árulkodó jel, mondat, melyet akkor fogalmazott meg, amikor kijött a börtönből, s a kérdésre - „M i volt ez, E d g ár?” - , válasza ez volt, ez lehetett: „M i lett volna? N yilvánvaló tévedés volt, és ezzel az ügyet lezártnak tekin­ tem.” - Igen, ez, ilyen Balogh E d ­ gár. Mert Balogh Edgár itt él - E u ­ rópának eme szegletében; s ő realis­ ta lévén, tudja, mindez mit ró reá. Az utódokat is így keresi. Így tud írni a szlávok, románok, és magyarok 1848-as szerepéről, a tragikus fordulatokról, így l ancu és Kossuth kapcsolatáról, így G aál G ábor ás Fábry Zoltán barátságá­ ról, így disputái a népiségről, így a tegnapi és a mai A dy ról, s így tud nyilatkozni a nemzetiségi kérdés­ ről, mely szerinte világfeladat, s így a kelet-európai összehasonlító tör­ ténelemszemlélet időszerűségéről. Lehet, teheti - mert kell. Mint Sü­ tő András írja bevezetőjében, B a ­ logh E dgár „a tudatos fegyelem s a felismert szükségszerűség bölcses­ ségével keresi szüntelen a törvé­ nyes cselekvés új és új módozata­ it...” - Igen, ez, ilyen Balogh E d ­ gár, aki az Acéltükör m élyére tud és akar nézni - tanulságul idézi a rég- és a félmúltat, a jövő érdeké­ ben. Talán egyetlen kötetében sem �tűnt föl, ragyogott föl ily élesen: mindent, amit tett (ti. mint köz­ író és pedagógus) Balogh E d gár: a jövőért tette. Különösnek tűn­ het e megállapítás, hiszen azonnal kezünkben az „ellenérv” , az 1972es Intelmek. D e az más. Más volt a célja, más volt az írói attitűdje miként jelen kötetének írásaiban. Valahogy úgy tűnik: amaz (Intel­ mek) egészítik ki emezt (M agya­ rok, románok, szlávok). Visszafelé nehezen sikerül beállítani az éles­ séget. Ha most eltekintünk attól a szub­ jektív mozzanattól, melyet Sütő András fölidéz Máthé Rebekával kapcsolatban (hogy ti. fölhívták Rebi figyelmét arra, helyes ha el­ válik „állam ellenes” férjétől; „ R e ­ bi megrázta szelíden a fejét, és más­ nap, szabadlábra helyezve, megér­ kezett E d gár” ), aki kemény tartású asszony, ismételjük: ha ettől eltekin­ tünk (lehet-e? szabad-e?), akkor Balogh E dgár kötetének leginkább szubjektív hangvételű, s egyben orientáló témaköre az a három be­ szélgetés (interjú), melyet B eke György, Benkő Samu készített, és amelyet Kántor Lajossal folyatott. Szubjektív, mert beszélgetés, viszszaemlékezés is, interjú is. Lehetetlen felidézni e három be­ szélgetés minden - akárcsak fon­ tosnak is tudható - mozzanatát. De a Beke Györggyel készített inter­ jú ismét újabb adalék Balogh E d ­ gár közírói arcvonásához: ebben nem a maga személye a fontos, fő művének a Romániai magyar iro­ dalm i lexikon létrejöttét, befeje­ zését tartja. Emlékszem, kolozsvá­ ri dolgozószobájában büszkén mu­ togatta a még kéziratban lévő cím­ szavakat. M ert igaza van Beke Györgynek, aki - nyilván Balogh Edgárral egyetértésben - azt a cí­ met adta a beszélgetésnek: Fél év­ százados írásbeliségünk nagy számbavétele. Ezt is egyik bizonyítéknak érez­ zük - tudjuk ahhoz, ha azt írtuk az imént, e kötete különbözik a ko­ rábbiaktól. O bjektíve nagy szám­ vetés ez a kelet-európai nemzetiségi létről és tudatról, melynek létrejöt­ tében egy Balogh E dgár nevű románai magyar közírónak több mint katalizátor szerepe volt. Tehát ismét a képletnél vagyunk: Balogh Edgár a jövőre tekint. Távlatos gondolkozású közíró, aki bizonyos személyes „ügyeit ezzel lezártnak tekinti” . Pedig H ídverő volt E r­ délyben. Nem véletlen a három esztendeje megjelent azonos című kötete: H ídverők E rdélyben (1985). A Rom ániai magyar irodalmi lexikon ürügyén is jelzi az „áthajlást az időn” , a „múlt és a jövő egybefűzésének irányzatát” , mely­ nek megteremtése mögött rengeteg „aprómunka” , „szárazmunka” , számtalan bürokratikus anyag lap­ pang. Ezeken keresztül épült fel. Balogh E dgár ismét távlatokban gondolkodik, visszafelé és előre: e lexikon munkálatait B od Péter Magyar Atbenas-ával hozza össze­ függésbe. Mintaképnek tekintve B od Pétert. Önmagával sem került szembe, amikor Kelet-Európa tájain, a föld egyetlen kicsi szegletén, a ma­ gyarság számára keresi a helyet; több nép és nemzetiség közösségé­ ben. „ M iért ne lássam a viharfel­ hőkön és mennykőcsapásokon, pucscsokon és agressziókon túl is szép­ nek, napsugarasnak az em beriség teljes egészében való boldogulását? Lelkesedem minden új, népi álla­ mért, s nem vétem szem elől azokat a megegyezési és szövetkezési lehe­ tőségeket, melyek e nagyszerű tör­ ténelmi panoráma mélyéről ígérkez­ nek...” - vallotta 1981-ben Benkő Samunak. S itt és ekkor újra tetten érjük a tételt: Balogh E dgár vallo­ mása általános tételből indul ki (Duna-völgyi párbeszéd), s megér­ 79 �kezik a konkrét tennivalókhoz (magyarok-rom ánok-szlávok). Ú gy, hogy „történelmi szerepében nem­ zetiségünk megvalósíthassa önma­ gát” , vagyis „tükörbe kell elébe tárnunk tudatbeli kialakulásának minden eszmei és tárgyi mozzana­ tát” . Amit elmondott a lexikonnal kap­ csolatban Beke Györgynek az időn való áthajlásról, a múlt és jövő egybefűzéséről, azt vallja önmaga életéről Benkő Samunak, amikor saját múltjáról, kudarcairól, téves lépéseiről, mélybe tántorgásról és újra magasba emelkedéséről beszél. 80 M it tehetünk mindehhez hozzá mi? Legfeljebb azt, ami már régen bujkál az emberben, s az Acéltükör mélye (1982) óta egyre és újra fel­ erősödik, hangot adni annak: ideje, itt az ideje, hogy átfogó (akár eszszészerű, akár monográfikus) lel­ tárt készítsünk Balogh Edgár életútjáról, közírói pályájáról. Még akkor is, ha ez életmű szeren­ csénkre még nem befejezett. A Magyarok, románok, szlávok című kötet erre minden indítékot megad. (Kossuth) KO VÁCS G Y ŐZŐ �hagyom ány B E K E M IH Á L Y A N D R Á S A tragédia vége: a komédia kezdete „ K i határozhatná meg a vi­ lágosságot úgy, hogy annak lényegéről a vaknak is kellő fogalma legyen ? ” (Madách: A z Aesthetika és a Társada­ lom viszonyos befolyása.) 1. Játszik velünk a sors. Luciferi korban adatott élnünk: szorongunk és immár nemigen remélünk. Okkal. Joggal? Ádám ot Madách visszatérí­ tette a szakadék széléről. Hogy Madáchot ki vagy mi térítette vissza ugyanonnan, azt máig találgatjuk. Bennünket azonban vajon ki ránt vissza a szakadék pereméről? 2. Nem azért remekmű Az ember tragédiája, nem azért gyürkőztek ne­ ki annyian és megnyugtató eredmény nélkül a M adách-rejtély megfejtésé­ nek, hogy a bevett értelmezések mellett, azokat nem tagadva, inkább ki­ egészítve, ne próbálkozhatnánk meg újabb értelmezéssel. A z eddigi értel­ mezések zöme az emberi eszmék kudarcának, az emberiség tragikus csőd­ be torkolló szellemtörténetének művészi illusztrációját látta a Tragédiában, anélkül, hogy ebből a szemszögből meggyőzően hiteles magyarázatát adták volna a leglényegesebb és mindörökre aktuális tanulságnak: az irracioná­ lis, reményt sugalló utolsó soroknak. Egyes rejtett utalások, halk megsejté­ sek igazolni látszanak egy másfajta értelmezés lehetőségét is, amely az örök emberi teljesség- és szabadságvágy kudarcra ítélt kalandját látja a Tragédiában. „M ert nem eszmék tragédiájáról van szó, hanem egy örök emberi magatartás örök tragédiájáról. Ennek lényege röviden, hogy a Prométheusznak induló ember mindenkor Sziszúphosszá kénytelen válni.” (Mezei, 325.) E gy ilyen értelmezést hitelesít maga Madách is, aki egyik, Erdélyihez írott levelében ezt írja: „A z egyes képeket vagy momentumokat aztán úgy igyekeztem egymás után helyezni, hogy azok egy bizonyos cselekvő sze­ mélynél is mintegy lélektani szükségből következzenek egymásból” . (Idézi Alexander B ernáth, 252.) Talán nem tévedek, ha úgy vélem, hogy Madách a Tragédiában min­ denekelőtt saját gyötrő kérdéseire keresett választ és megoldást, s hogy a tragikus sorsú Ádám nem más, mint maga Madách. Hiszen ,, minden sze­ mélyben Madách beszél. Ádámban oly figyelemgerjesztő komolysággal, 81 �mint tavaly az országgyűlésen, mikor lelkes szónoklata mindjárt érdeket ébresztett, Luciferben pedig azon kedélyességgel, sans géne, mint ebéd után a színháztéri kioszkban vagy K uglernél” . (Zilahy, 236.) Madách a T ra­ gédiában elsősorban önmaga számára pórbálta igazolni az „és mégis” vi­ gaszát, ,,a magyar eidos legsajátosabb filozófiai m ondanivalóját” (Szerb A n tal): a reménytelen reményt. Számomra és azt hiszem a mindenkori olvasó számára is tanulságosabb, és meggyőzőbb az az állítás, hogy Ádám sorsában nem eszméknek, ha­ nem egy embernek és vele azonosulva saját magának a sorsát láttatja. H i­ szen az eszmék oly távoliak és hidegek, ám az Ádám sorsával való azono­ sulásban benne lappang az a titkos vágy, hogy végül számunkra is megada­ tik a remény. Valóban Madách lenne hát a Tragédia igazi főszereplője? Milyen lelki válságokból menti ki a végső remény? Milyen próbákat kell kiállania a mindenkori embernek, az egyénnek az örök emberi tragédiában? Mi le­ het a magyarázata és a forrása a végső reménytelen reménynek? És mi ma­ gunk vajon a szorongásba való örök veszteglésre ítéltettünk volna? Milyen esélyünk van a reményre? É s miféle reményre? És miért? Miért? „...H iszen a halál az semmi, abba nincs semmi, d e ez a fuldoklás...” (Madách utolsó szavai) 3. Nem tudhatni, hogy Madách valóban önmagát rajzolta-e meg a lon­ doni szín megcsalt, elkeseredett munkásában, amint ezt a Tragédia egyik külföldi elemzője, a holland W allis vélte, azonban mindenképpen rokonítja őket a néma dac és a sivár kor rezignált megvetése. Amikor Madách a Tragédiát írja, és benne a maga jelenkorát, a londoni színt, akkorra már maga is a teljes kiábrándultság szorongásában él. Hiszen neki is megvolt a maga Paradicsoma, megvoltak esélyei a szabadságra, a szerelemre és a költészetre, ám aztán ő maga is megszenvedte kiábrándító csalódásait, amelyeket csupán a költészete, a Költészet volt képes túlélni. Madách Paradicsoma: a gyerekkora az anyai gondviselő függőség árnyé­ kában. Jótékony árnyék ez, ám végül mégiscsak árnyék. Anyja teszi lehe­ tővé számára anyagilag Pesten a zenei művelődést, a színházlátogatásokat, az Atheneum -előfizetést, szellemi kiteljesedését, ám féltékenyen őrködik a lelke fölött. Madách, ha vágyakozik is arra, hogy mint Ádám , „önlábára állhasson” , még egyetemista diák korában is anyai engedélyt kér lyukas kalapját újra cserélni. Madách gyerekkora e gondviselő függőségben igen hosszúra nyúlik, ezért élheti át azt annyira mélyen, ezért éghet lelkében mindvégig az Éden utáni sóvárgás, és végül ezért oly tragikus számára később a Paradicsom végleges elvesztése. E z magyarázhatja felnőttkori örök nosztalgiáját az anyai gondviselés iránt és engedelmes kései visszatérését annak árnyéká­ ba. Nemcsak az anyja volt érzelmeinek zsarnoka. Madách maga is viszszavágyett a gondviselő függőségbe - lázadó önállósodási kísérletének ku­ darca után. Nem véletlenül. A maga Paradicsomában Madách lelki alkata belső ellentmondásainak ingatag összhangja prolongálódott. Hiszen Madách 82 �egyéniségének titka és magyarázata lényének ellentmondásos belső kettős­ sége. „ Madách különös egyéniségének egyik titka: a liberális-romantikus kettősség” - írja Barta. (27) Egymással küzd születetten romantikus énje individualista, liberális énjével. Fejlődéselméletét is ez a feszítő ellentmon­ dás jellemzi: romantikus énje nem hiszi a haladást, mivel az életet tartja tökéletesnek, liberális énje azonban szükségszerűen hisz a haladásban, mi­ vel a liberális az eszméket tartja tökéleteseknek. Madách lelki alkatának kettőssége valójában a kor kettősségét tükrözi. „ A X IX . századi, vagyis »örök« ember érzelmei voltaképpen szélsőségesen egyéni, individuális ér­ zelmek, amelyek a legtöbbször végzetesen szembekerülnek egymással. Ugyanakkor az a legtragikusabb ellentmondásuk is, hogy nem egyszerűen önzők, hanem minden egyéni, szubjektív érzelem, valam i másra irányul, a közösségre, a társra, a szerelemre, a gyerekre, az eszmékre, a társada­ lomra.” (Mezei, 117 ). Madách a maga belső ellentmondásainak összhangját átélhette Szontágh Pállal való barátságában is. Mint Ádámnak az ő Luciferé, Madáchnak Szontágh volt a „m etafizikai támasza” . (Barta). ,.H a így párosan lebeg­ nek virágról virágra - írja Palágyi Menyhért - lehetetlen bennük Á dám ra és Luciferre rá nem ismerni. Teszem, mikor egy kö zö s ideáljukkal tán­ coltak és Szontágh k érd i: »M egszorítja-e M álika tánc közben a kezedet?« »Igen« - »N o, mert az enyémet is szorongatja.« - így ábrándítja ki a mindig rajongásra kész Ádám ot az ő hű Lucifere.” (9). Barátságuk mint­ egy kiegyenlítődése, egyensúlya két végletes pólusnak. És Madách igen nagy szükségét érezte ennek a barátságnak: ennek az egyensúlynak. ,, H a te nem hiszed, hogy két ily e llenkező gondolkodásm ód gyönyörrel és rokonszenvvel nézheti egymást, engem kénytelenítesz barátságodban két­ kedni, mert, hogy világnézle tü n k így áll, tagadhatatlan.” - írja Szontághnak egyik összezördülésük után 1845 nyarán. Madách ebben a barátságban önnön belső ellentmondásainak kiegyenlítődését, összhangzó Paradicsomát élhette át. Madách maga is m egvallja lelki alkatának kettősségét. Egyik levelében romantikusnak vallja magát, és arról panaszkodik, hogy a szenvtelen külső alatt nem ismerik föl benne a romantikust. Ennek a vallomásnak a fényé­ ben megnő Barta János véleményének súlya: szerinte Madách egész élete önmegvalósítási kísérlet és annak sorozatos kudarca. Önbecsülése van, önbizalma viszont annál kevesebb, ebből fakad örök kielégületlensége. Könnyen fölismerhető ebben a látleletben az Édenre vágyó ember sóvár­ gása: önbecsülése van, hiszen a lelkében él a hajdan megélt paradicsomi teljesség vágya, de önbizalma nincsen, hiszen e vágy teljesüléséhez bizo­ nyosságokra van szüksége, ilyeneket azonban racionális felnőtt énje egyre kevésbé képes föllelni. A teljesség és a bizonyosság azonban csupán együtt képes megteremteni a Paradicsomot. Madách sokáig él a maga Paradicsomában. És amikor végül föllázad terhessé váló gyermeki függősége ellen, házasságával, legalábbis kezdetben, csak gondviselő kezet cserél. A csesztvei kúriában töltött házas időszak Éden-élményének folytonosságát biztosítja. Ehhez az is hozzájárul, hogy fokozottan érzéki és bevallottan romantikus mivoltának belső kettősségét úgy oldja föl, hogy titkolva sóvárgó nőimádatát, metafizikai rangra emeli, mitikussá lényegid át a szerelmet. Í gy a házassága, mellyel legyőzni lát— 83 �szik Szontágh Pál baráti-lebeszélő luciferi fondorlatait és egyben önnön kételenyeit, kezdetben a megőrzött mitikus Paradicsom illúzióját nyújthatja számára. Ám Világos után megföllebbezhetetlenül diadalmaskodik a luciferi érv. A nemzeti katasztrófa, a börtönélmények, a kiürült csesztvei kúria, a fölkoncolt testvér - fölbillentik az egyensúlyt, megbomlik az összhang: M a­ dách kiűzetik a Paradicsomból. A század embere is elveszti a maga Édenét. A forradalmi hit kudarca után ellenérvek nélkül és diadalittasan hódít a földhözragadt racionalizmus, a tényszerű pozitivizmus. A levert Magyarországon vitathatatlan érvvé válik a mechanikus determinizmus, Büchner könyvének (Erő és anyag) determinista eszméje, a szociáldarwinizmus, Quéntélet belga szociológus morálstatisztikai tanai, a newtoni mechanika lehangoló entrópiaelve. M ind­ ezek a nemzeti letargia légkörében riasztóan tagadják az ember szabad akaratát, és ez a tagadás 1849 után racionálisan igazoltnak, hitelesnek lát­ szik. E korszak embere racionális és rezignált, ez a korszak az ,,az van, ami van” byroni és az „az vagy, aki vagy” goethei igazságának kora (Mezei), de erre rímel Fichte diagnózisa is: „M inden, ami előttem áll, keresztülkasul meghatározott; ami, és egyáltalán nem más.” (16 .) Nem véletlen, hogy ez a kor teremti meg a lét értelmét tagadó, pesszimista schopenhaueri metafizikát (Barta). A kapitalizmus „racionális” szabadversenye pedig egyáltalán nem jó gyógymód a katasztrófát szenvedett nemzet számára. Túlságosan is igazolja az értékek viszonylagosságát és árfolyamcsökkenését. Madách okkal fájlal­ ja esztétikai tanulmányában a kor elsivárosodását. „C sak a moslékos gyár büszkélkedik” - panaszolja fájó nosztalgiával a világ elidegenülését (Tün­ dérálom). Ám leginkább a szabadságeszme devalválódása fáj neki. Hiszen maga írja Politikai hitvallásában, hogy három eszme van, mely mindenekfölött áll, és melyért meghalni is érdemes: a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. Másutt meg arról ír, hogy minden korszellem lényege a sza­ badság. M árpedig a kiegyezés küszöbén Madáchnak igen fájdalmasan kell tapasztalnia, miképpen hat a kereslet-kínálat törvénye az eszmék piacán is, szembesülnie kell az olyannyira áhított szabadság eszméjének értékvesz­ tésével. Az 1849 utáni nemzedék számára Isten végképpen elrejtőzik. A mohácsi vész, az etnikai-nyelvi elszigeteltség fojtó következményei, H erder jóslata után a szabadságharc bukása végsőkig fokozza azt a kétségbeesett borúlá­ tást, amely egyébként is a magyar irodalom és ideológia régi sajátossága (Gáli Ernő). Madách lelkét valójában alkatának sokszor oly gyötrő, Paradicsom­ vesztő belső kettőssége menti meg. Alapvetően romantikus mivoltában képtelen a rezignációra, nem tud belenyugodni a reménytelenségbe. K épte­ len szabadulni a Paradicsom emlékétől meg a vágyától. És éppen ez az emlék és ez a vágy menti meg őt; gyötrő lelki szükségletévé válik a Pa­ radicsom visszahódítása. Ennek esélyeit veszi számba a Tragédiában. M ind­ ehhez azonban meg kell mérkőznie a század racionális világképével. Csu­ pán így fogalmazhatja meg a maga alternatíváját. Talán nem véletlen, hogy ezt éppen akkor teszi, amikor a nemesi polgárosodás hívei is újabb cselek­ vésre készülődnek. 84 �A Madáchéhoz hasonló életutat jár be Ádám is a paradicsomi öntudat­ lan léttől a céltételezések és kételyek kudarcain keresztül a tragikus op­ timizmusig, a reményen túli reményig, az irracionális hittől a ráció buk­ tatóin át az elkeseredett öntudatos hitig, a „térdepelő reménytől” a „fö legyenesedett reménytelenségig” (Sütő András). 4. Az első szín lényegében az Úr meghatározása. „A z Isten nem egy-e a világgal? H ol határai?” - töpreng Madách a jegyzeteiben. „ Ő az erő, a tudás, a gyönyör egésze” . A z Úr maga a teljesség, az összhang. A világ­ egyetem összhangzó rendje, mely „évm illiókig eljár tengelyén / M íg egy kerékfogát újítni k e ll” , és amely minden kivételt törvénnyé igazít magában: lám, a fenyegető kivétel jelképe, az üstökös is „csak látszólag rendbontó, neki is megvan a megszabott útja” (Alexander Bernát, 3.), hiszen „az Úr szavát meghallva, R end lesz útjának ferdesége.” A z első színt megelőző (a hipotetikus nulla színben) az Úr még maga sem létezik, még maga a végtelen egyneműség. A z első, a teremtés utáni színben már létezik, már megteremtette önmagát. Ehhez meg kellett te­ remtenie önmagában a küzdelmet, hogy érezhesse önmagát, hogy létezhes­ sen. „Isten, hogy megismerje önmagát, önnön tökéletességét, hogy ön­ állósága legyen, kénytelen fölvenni egy konstrukciós elvet, amely azonos vele, belőle fakad, és mégis más, mint ő. Lucifer ez a konstrukciós e lv : a szükségszerű Semmi a M indenhatóval szemben, a tiszta lét önmagával való ellentéte. K ettejük a levés, amelyből a minőség, az önálló létezés, az öntör­ vénnyel rendelkező formák létrejönnek.” (Bretter, 154.) A z Úr önmagát teremti meg azzal, hogy megteremti Lucifert. Lucifer ekképpen egyidős az Ú r­ ral, a teremtéssel, a létezéssel. „ D e mindöröktől fogva élek én” - hangoztatja Lucifer, és az Ú r ezt nem tagadhatja, de szükségét látja bizonygatni: „ É n vég­ telen időktől tervezem/S már bennem élt, mi mostan létesült.” Mindkettő­ jük állítása jogos. Az Ú r a világ „terve” , a virtuális létezés, amely azon­ ban csak Lucifer bábáskodásával valósulhatott meg. Ezért kénytelen az Úr megkegyelmezni Lucifernek, sőt alkudni kénytelen vele. De ugyanez okból Lucifer lázadása is hiábavaló, a tagadása „dőre” , hiszen maga is az Úrnak a teremtménye. Egylényegű ugyan az Istennel, de mégsem azonos vele. Birtokába kapja tőle az öröklét és a tudás fáját, azaz az istenné válás lehetőségét és jogát (hiszen az örök tartam és az ezzel párosuló végtelen tudás istenné tesz), de ezt a jogát, ezt a birtokát éppenséggel az Úrtól kap­ ja. Luciferé az istenülés joga, lehetősége viszont valójában nincsen e jogá­ val hiánytalanul élni, nem válhat az Úrral egyenrangúvá, hiszen az istenü­ lés csak Istenen belül, az ő birtokán valósulhat meg. Mindez csupán az Úr szeszélye. Lucifer nem egyenrangú fél, amiképpen a Semmi is csupán benne munkáló része a végtelennek. Lucifer csupán a lét kovácsa, amely tagadá­ sával hozza létre és mozgásba az univerzum rendjét és összhangját, olyan tagadás, olyan semmi, amelynek csupán az emberre nézve van abszolút ne­ gatív értéke. 5. Ádám (héberül: ember) tragédiája a második színben, a Paradi­ csomban kezdődik. Ádám „az emberegyetemnek képviselőjeként” (Wallis) az emberiség gyerekkorát éli. Léte a tiszta lét, egysége Istennel maga a közvetlen azonosság (Bretter, 153). E z a közvelen azonosság adja Ádám végtelen nyugalmát, teljességélményét. A mítoszok nem csekély nosztalgiá­ val emlékeznek vissza az ártatlanságnak erre az aranykorára, amelyben az embert még közvetlenül és teljesen áthatotta az isten(ek) szava, lénye és 85 �közelsége. A z örök ember ősi létéből örökölt teljességemlékét és vágyát megtestesítő Paradicsom minden mitológiában a teljességbirtoklás, az istenültség metaforája: az abszolút szabadság, a teljesség, az összhang, a bi­ zonyosság és a teljes biztonságérzet örök emlék- és vágyképe. Az ég kapuján dics sugárzik, rajonghat É va , hogy „éln i, éln i: mily édes, mi szép!” , joggal büszkélkedhet Ádám is: „ É s Úrnak lenni mindenek fe­ lett” . Ádám ,az édeni lét alapelvéről v all: az Ú rral való közvetlen azonos­ ság folytán istenük Ádámnak létélménye a teljesség birtoklása. A Paradi­ csomban az ember a mindenséggel még egylényegűként hiánytalanul azo­ nosnak érezheti magát önmagával, hiszen a teljességgel azonosként birto­ kában tudhatja mindazt, amitől a léte függ, így a természet parancsai saját parancsai önmaga számára. Furcsa kettősség összhangja nyilatkozik meg a Paradicsomban. Ádám függetlennek érezheti önmagát, mert a teljességtől, illeve azzal azonosként önmagától függ, úr lehet mindenek felett, ám ugyan­ akkor ebben a végtelen és zavartalan bizonyosságban léte a bizonyosságtól való függés. „ Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk, É s mindezért csupán hálát rebegnünk Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket” - áradozik É va , mire Ádám kissé megrovóan szól: „ A függés, látom, életelv neked” . Pedig ez a füg­ gőség neki is éppen annyira életelve. Ebben a kétely nélküli öntudatlan összhangban nincs kérdés; nem lehet kérdés az, hogy „m ért kék az ég, M iért zöld a liget - elég, ha úgy van.” A teljességben egyre megy az „alu l” vagy a „fö lü l” , mivel itt nincs irány, hiszen nincs választás, csupán örökérvényű egyetemes bizonyosság. Am ely­ ben csodás összhang uralkodik, „sokszerű szó és egy értelem” , egymásra rímel a madárdal és a patakcsobogás. M aga Ádám és É v a is „összhang­ zik” : az égi zengzetet, ha elhallgat, egymás keblén lelik föl. „ M i a hang, hogyha nincs ki értené? M i a sugár, ha szín nem fogja fel? M i volnék én, ha mint visszhang a virágban, Benned szebb életre nem feselne létem, M elyben saját magam szerethetem?” - hangzik Ádám szerelmi vallomása, és ezzel öntudatlanul az Úr teremtéselvét visszhangozza. Hiszen maga az Úr is azért teremtette meg Lucifert, hogy benne önnön tökéletes­ ségében gyönyörködjék. Madách nem szól róla, de ismeretes, hogy a ke­ resztény mitológiában É v a Ádám testéből, az oldalbordájából született, te­ hát egylényegű vele. Mégis egyben egymás tagadásai is: vonzódásuk, egye­ sülésük gyönyöre a teremtés gyönyörével azonos. Egységükben a teljesség ismer magára. „N em azért vált az éj s nap kétfelé, Hogy a félénk ember párját keres­ se...?” - fogalmazza meg Madách a maga szerelmi metafizikáját (Csák vég­ napjai), amelyre gyakran visszatér. „ A boldogságot is csak a nők lophatják le számunkra az égből” - írja akadémiai székfoglalójában. „Szabadság és nő oly rokon” - lelkendezik másutt (Csak tréfa). Verseiben is visszatérő motívum ez a szerelmi misztika: „ É s valóban lelkünk ismerős volt, Istennél csak egyet alkotott, É s hogy újra feltalálja egymást E világon, ketté vált legott. S fájt fél-léte. Kínzó sebében 86 �Vágyó h évvel nyugtot nem lele, M íg lelkedben azt most feltalálta S önmagában jobb felét v ele” (a Vadrózsák ciklusból) A férfi és a nő virtuálissá vált, hajdani egységét valló ősi mítoszok vissz­ fényét ismerhetjük föl Madách szerelmi metafizikájában. Ádámban és Évában egymás teljességének ígéretét, paradicsomi garanciáját látja: a tel­ jességre vágyva egymásban önmagukra vágynak. Lucifernek viszonylag könnyű dolga volt, önnön lényege, a teremtésben megnyilatkozó kettősség segíti: É va. Ádám nem lehet meg önmagában, hiszen mozdulatlanná kövülne a léte. Az összhangban és az összhanghoz szüksége van önnön tagadására: É vára. H iába egylényegűek, nem csupán az összhang biztosítékai egymás számára, hanem egymás tagadásai is: meg­ születik bennük a küzdelem csírája. Lucifernek könnyű a dolga, mivel Ádámban és Évában már a Paradicsomban megnyilatkozik az emberi gyar­ lóság első jele: Ádám nagyravágyó, hiszen istenülni vágyik, É v a pedig hiú, talán mert istenítőnek érzi magát (Wallis). Lucifer nem tesz egyebet, mint tudatosítja bennük, hogy mégsem urak mindenek felett, hogy akad valam i, ami nem az övék. Fölmutatja számuk­ ra a hiányt, teljességük korlátait: a két fát, a tabut, a saját birtokát. És Ádámékban megszületik az első kérdés, a kétely: miféle teljesség lehet az, amelynek korlátai vannak? É s ezzel megbomlik a világ összhangja, szerte­ foszlik a teljesség, Ádám ék belső egyensúlya fölborul. Ádám isteni létét látja veszélyben. A luciferi érv és aztán a lángpallosú kerub saját korláto­ zottságára ébreszti rá és egyben fordítva is: saját korlátozottságának fölis­ merése ébreszti föl benne a teljesség birtoklásának most már tudatos v á ­ gyát. Ádám ék harapnak az almából, hogy hasonlóak lehessenek az Úrhoz. Az istenülési szándék törvényszerűen igyekszik kisajátítani a hiányban meg­ mutatkozó önnön tagadását. A hiány azonban Lucifer birtoka. Ádám a hiányt csupán Lucifer világá­ ban töltheti be, szüntetheti meg. Korlátozottságát fölismerve tudatosan, a szellem erejével kell megszüntetnie léte korlátait. Lucifer nem tesz egyebet, mint hogy Ádámot léte korlátaira, a hiányra, a semmire figyelmezteti, egy­ ben megnyitja számára a tudatos cselekvés dimenzióit, amelyben Ádám önnön sajátos és új cselekvési közegére, „önlábára állásának” esélyére is­ mer rá. A z eredendő bűn valójában nem a születés bűne (amint azt Madách kor­ társai vélték), hanem az emberi tudat lázadása a paradicsomi függés ellen. Ádám büntetése, hogy istenülése hiányos: nem kóstolhatja meg az örökélet almáját. M árpedig az öröklét s a tudás fája szorosan együvétartozik, az öröklét a tudás ellenmérge. Hiszen mi szüksége lenne egyébként a paradicso­ mi örökös létben veszteglő Ádámnak külön csupán az öröklét almájára? Ádám bűne, hogy csak félig istenült, hogy csak a tudásba kóstol bele. H i­ szen ha az örök életet is kisajátítja magának, ha istenné válik, ki vethetne bármit is egy isten szemére? Í gy azonban, halhatatlansága hiányában, fe­ lelősségre vonható. Pedig hát Ádám bűne-e, hogy az Úr megakadályozta őt abban, hogy a másik almát is megkóstolja? Nem inkább az Úr bűne ez? Lucifer azzal vétkezett Ádám ellen, hogy megízleltette vele a tudás almá­ ját. Az Ú r pedig azzal, hogy eltiltotta a másiktól. 87 �Ádámnak mindez csupán tragikus balszerencséje, amiért büntetlenül bűn­ hődik. Büntetése ellen örökösen föllebbez, de hasztalan, hiszen nincs hová föllebbeznie, önmagával viaskodik csupán. Nem tehet hát mást, bűnösségét kell erénnyé minősítenie ahhoz, hogy egyáltalán elviselhesse a létét. Bűne és bűnhődése, hogy csupán ebben a bűnben képes és akar élni. Ádám lemond az „ösztön kéjéről” , a Paradicsom számára oly „idegen s kietlen már” . Elvesztette a Paradicsomot. Vagy talán a Paradicsom vesz­ tette el őt? Alexander Bernáth fölfigyelt arra, hogy „nem az Úr kergeti ki Ádámot a Paradicsomból, Ádám maga hagyja ott, mert maga lesz ura sor­ sának.” (24.) 6. „ E z az enyém ” - ezek a száműzött-emigráns Ádám első tudatos sza­ vai: a birtok, „az enyém” tudatos fölismerése szemben mindazzal, ami „nem enyém” . Ebben a birtokviszonyban már benne rejlik az én és a nem én fölismerése is. E z már az önmagára, önnön tudatára, éntudatára eszmélő individuum fölismerése: a korlátok s a teljesség elvesztésének tudomásul­ vétele. Ádám elhagyta a gondviselő kezet, de mivel még lelki kényszere a hit, most már a luciferi érvben bízik: „Érzem , hogy Isten amint elhagyott, Üres kézzel taszítván a magányba, Elhagytam én is. Ön magam levék Enistenemé, és amit kivívok, Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.” De érzi már bűntelen bűnének is a súlyát. Nem evett az öröklét fájáról, hát az Űr nem veszi le róla véglegesen gondviselő kezét. Ádám száműze­ tett ugyan a Paradicsomból, de a Paradicsom nem száműzetett Ádám lei­ kéből. Képtelen megfeledkezni róla, és ez az emlék nem hagyja őt önköré­ ben megnyugodni. Madách egy ízben, a K isfaludy Társaságban mondott székfoglalójában „az emberi lélek korlátolt s változhatatlan voltáról” beszél, s ezzel kapcsolatban egy „változhatatlan örök törvényt” említ. Mi más lehetne ez az örök lelki törvény, mint a Paradicsom emléke, „az ember régi rögeszméje” (Milovan D anojlič), az emberi lélek legmélyén, a tudattalanban mindig élő és ható ösztönös teljességigény, a bennünk élő, bensővé tett, virtualizált hajdani mitikus teljesség. „M int szép álom, hogyha ébredsz, Édesen reng képzeteden által, Úgy a lélek É d enrőli álmát Is elhozza magával” - fogalmazza meg Madách mintegy a Tragédia mottóját (Hit és tudás). Ádám igazi büntetése az, hogy képtelen szabadulni ettől a vágytól, a teljesség emlékétől, Madách szavaival: az istenülés igényétől. A ráció a hajdani teljesség ösztönökben megőrzött emlékét mindinkább a tudattalan­ ba, a lélek mélyebb régióiba fojtja, de ez az emlék vágyként, elfojtott, de valójában örökre elfojthatatlan kiteljesedéskényszerként, teljességigényként, bensővé tett virtuális totalitásként intenzíven hat új közegében. Ádám az emlékké és vággyá lényegített Éden tudattalan kényszerétől hajtva újra és újra önazonosságát igyekszik megvalósítani, a teljességre tör, hiszen „em lé­ kezete” szerint önazonosságának biztosítéka a teljesség. A benne belső kény­ szerként ható virtuális teljesség megvalósításával kísérletezve igyekszik be­ 88 �tölteni az általa fölismert, belátható teret. Ha úgy tetszik: maga a teljesség - az emberi lélekben megmaradt emléknyomait mozgósítva - törekszik Ádámban újra visszatalálni önmagához. A ráció megnyitotta Ádám előtt a lehetőségek világát. Ádám azonban, akiben a Don Juan-i féktelen életvágy és a fausti tudásvágy az ahasvérusi örök nyugtalansággal ötvöződik (Wallis), tragikusan érzi már önnön belső kettősségét: „magasabb körökre” vágyik, ám ugyanakkor az éhség, az anyag, a végesség kényszeríti „hunyászkodottan / Leszállni ismét a tiprott anyaghoz” „A z emberi nemnek lényegéhez tartozik, hogy képtelen a kitel­ jesedés akár csak viszonylagos nyugalmi állapotát is elérni, mert sajátossá­ gainál fogva (tudat, szimbólumhasználat, munkavégzés, társadalmiság) ál­ landóan újabb és újabb lehetőségeket anticipál, újabb és újabb lehetősége­ ket k r e á l.. . A tudat a létező dolgok világán túl megnyitja az ember előtt a lehetséges dolgok világát is, a lehetséges dolgok világának ismerete pedig megakadályozza az embert abban, hogy a már adott, a már megvalósult dolgok világában megnyugodjék, hozzá alkamazkodjék, a már adott vilá­ got teljesnek érezze.” (Hankiss, 1 3 1 - 2 ; 130.). Lucifer azonban váltig biztatja Ádámot. A luciferi és a paradicsomi re­ mény egylényegű (Bécsy Tamás), mindkettőnek lévén „ feladata, hogy biz­ tosítsa az ember megmaradását a küzdelem színterén.” (Gelencsér, 72.). Ennek dacára a kettő mégsem azonosítható: a luciferi remény a rációra, a paradicsomi pedig az Úrra való hagyatkozás. Lényegében ez a kétféle re­ mény küzd meg egymással a Tragédiában. E z a küzdelem a teljességvágy és a végesség mérkőzése. A z öntudatlan­ ságban Ádám azonos volt saját vágyaival és lehetőségeivel, viszont amint fölismerte a végességét, azon nyomban fölismerte közvetlen korlátozottsá­ gán túl kezdődő, annak meghaladását ígérő lehetőségeit; a teljesség lehe­ tőségét a lehetőségek teljességében. A z emberi lélek mélye birkózik meg a Tragédiában az öntudattal. Oly örök küzdelem ez, mint maga az ember. Nem véletlen, hogy Lucifer (M a­ dách!) éppen álmot bocsát Ádám ra, hiszen az álomban a tudattalan tör fel­ színre: a teljességvágy. 7. A paradicsomi emlék lényegében a szubjektív és az objektív világ za­ vartalan azonosságának az emléke. Ádám közvetlenül azonos lévén a tel­ jeséggel, ugyanazt „ak arja” , mint maga az Úr. Lucifer hatáskörébe lépve azonban ez az összhang megbomlik, az „enyém ” fölismerésével különválik egymástól a szubjektív és az objektív világ. A z objektív világ célja örök, nem csupán emberre szabott, hanem minden szervezetre: ez a cél a meg­ maradás, a létfenntartás (Hankiss). A szubjektív cél azonban formájában változó ugyan, de tartalmában mindvégig azonos: a kiteljesedés, a teljes­ ség. E z a teljességigény az örök ember örökös mozgatója. A mindenkori ember sohasem pillanatnyi adott önmagában, hanem a lehetőségeiben lel­ hető fel. Emberi szemmel nézve azonban a szubjektum és így a szubjektív világ léte önmagában is szükségszerű bizonyságnak tűnik. Ebből adódóan az em­ ber hajlamos arra, hogy önnön szubjektív értékeit és céljait objektíve is ér­ vényeseknek érezze. És ilyen módon objektívnek nyilvánít egy valójában szubjektív értéket. Föltétien bizonyságnak vél egy vágyképet, bizonysággá nyilvánít egy bizonyság nélküli célértéket. Végül ez az objektívnek vélt, de valójában merőben szubjektív célérték vezérli létét, ugyanakkor ez okozza 89 �szubjektív értékeinek állandó korrózióját. „ Á dám küzdelmének titkos erő­ forrása az a hit, hogy a benne élő szent erő azonos a létnek, a világm in­ denségnek végső tervével. M eg van tehát győződve, hogy értékkereső cél­ kitűzését az embertárs és a világ is támogatni fogja, csak meg kell találnia azt a közös nevezőt, amely mindannyiukban ott lappang” . (Barta, 117 .) Ádám ellentmondásos feladatra vállalkozik. Szeretné megteremteni az emlékeiben élő, ható és nyugtalanító Paradicsomot a saját, új dimenziójá­ ban, tudatosan, a szellem erejével. Még él benne a lelkét átható hajdani paradicsomi összhang emléke, ám frissen szerzett éntudatáról, identitásáról már nem tud, nem is akar lemondani. A teljességre vágyik, de ugyanakkor szeretné megőrizni (mi mást tehetne?!) fölismert identitását. Önmaga én­ tudatát kívánja törvényerőre emelni, azonosítani a teljességgel. Hiszen egyelőre egyetlen bizonyossága van csupán: fölismert önmaga. Ezt a bizo­ nyosságot kell érvényesítenie a teljességben. Fölismert szubjektív létét kí­ vánja kiteljesíteni, önnön létének, identitásának teljességére törekszik. E z a teljességigény a tudat közegében átlényegül abszolút szabadságvággyá. A Paradicsom emléke az abszolút szabadságra való örök szomjban nyilatkozik meg, Ádám ebben az abszolút szabadságban véli föllelhetőnek identitása összhangzó teljességét. Madách a Tragédiában a mindenkori ember szabadságesélyeinek teher­ bíró próbáját végzi cl. Hiszen a Madách által is legtöbbre becsült három eszmének, a testvériségnek, az egyenlőségnek és a szabadságnak, de még az akarat, a cselekvés és a lelkiismeret szabadságának is egyformán maga a szabadság a közös nevezője. A szabadság a közös magja a legkülönbö­ zőbb, néha egyenesen ellentmondó eszméknek is. „H a végigtekintünk a v i­ lágtörténeten, azt fogjuk találni, hogy minden kornak megvan a saját v e ­ zéreszméje, mely hasonlatos az élesztőhöz, mozgásba hozta a rest anyag egész világát, s az ízetlen keverékből kifejlesztette a nemes szeszt, az él­ tető szellemet, mely nem lehet egyéb, mint szabadság." - vallja Madách (A nemzetiségek ügyében). Ádám abszolutizálja önnön létét, önnön szubjektumát. „A z emberi lény, mint minden szervezet, egoistának születik - szükségképpen először önma­ gával kell törődnie. M íg élet van a Földön, addig egoizmusnak is kell len­ n ie" (Sellye János). Ádám az abszolutizált szubjektív és az objektív érték­ rend összehangolásával kísérletezik olyan módon, hogy objektívvé pró­ bálja minősíteni önmaga abszolutizált értékrendjét, hiszen a kettő összhang­ zó azonossága hitelesíthetné az ő isteni mivoltát, törvényerőre emelhetné a teljesség birtokbavételét, önnön abszolút szabadságát. A Tragédia az én és a nem én viszonylehetőségeit jeleníti meg. „R égebb i elemzői nem ismerték fel, mert tulajdonképpen napjainkban vált égető kérdéssé az, amit Madách már mint a X IX . század belső ellentmondását látott: individualizm us és kollektivitás, egyéniség és közösség m egoldha­ tatlan szembenállását". - ismerte föl Szerb Antal. Madách még ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyet még az önzetlen, másokért való, valami másra irányuló önzés jellemzett. (Világos után szükségszerűen következett e szemlélet fölülvizsgálata.) (Folytatás a 4. számban) 90 �STA U D G É Z A Paulay Ede Színigazgatókról és rendezőkről általában nem szoktak emléküléseket tartani. Talán csak Reinhardt és Sztanyiszlavszkij a két kivétel. A színigazgatók és rendezők ugyanis láthatatlan szereplői a színházaknak, nemcsak nálunk, ha nem külföldön is. Hevesi Sándor egyszer magára vonatkoztatva is idézte Cyrano szavait: „Mindig csak súgtam s mindig hátul álltam” . Ha viszont valami baj van az előadás körül, akkor a kritikusok - többnyi­ re nevük említése nélkül - az igazgatót, vagy a rendezőt támadják, mert min­ denért ők a felelősek. Egyszer - évekkel ezelőtt - végigmentem a Paulay E d e utcán, s kíván­ csiságból, tájékozatlannak tettetve magamat, megkérdeztem tizenkét járókelő­ től - férfiaktól, nőktől, nagyobb diákoktól: meg tudnák-e mondani, ki volt az az ember, akiről ezt az utcát elnevezték. „Fogalmam sincs” - mondta az egyik. „Miért kellene nekem ezt tudnom? - válaszolta a másik. - Ha kíván­ csi rá, nézzen meg egy Budapestről szóló útikönyvet.” Vagy: „Biztosan vala­ mi városi tanácsos volt, mert ezekről szoktak utcákat elnevezni.” Olyan is volt, aki csak vállat vont és továbbment. Megközelítően jobb választ csak egy gimnazistától kaptam, aki ezt mondta: „Biztosan valami régi színész le­ hetett. ' - Miből gondolod, hogy színész volt - kérdeztem én. - Csak abból, hogy az utcában van egy színház, most Bartók Színháznak hívják, de azelőtt más neve volt. Talán ott volt színész.” Mindebből arra kellett következtetnem, hogy a Paulay Ede utcanév - és hozzá hasonlóan számos más utcanév - semmit sem mond az átlagembernek, hacsak valamilyen utcasarkon egy emléktábla nem utal a névadó életére vagy foglalkozására. Persze, ez is csak akkor, ha a járókelő elolvassa. Természetesen az irodalomtörténészek ismerik Paulay Ede nevét, de több­ nyire ők is csak, mint Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde színpadi felfedezőjét, és mint Csiky Gergely valamennyi darabjának rendezőjét. Hogy a Nemzeti Színház és a Magyar Színházi Intézet emlékülésen ün­ nepelte meg Paulay Ede születésének 150. évfordulóját, annak az volt a célja, hogy lerója tiszteletét egyik legnagyobb európai hírű rendezőjének és színigaz­ gatójának emléke előtt, emlékeztessen példaadóan gazdag munkásságára, az első magyar színésziképző iskola tanárára és igazgatójára, tudatosítsa működé­ sének tanulságait és művészi eredményeit és azokat, mutatis mutandis, még mai tevékenységünkben is hasznosítsa. A múltat sohasem szabad lezárt ese­ mények halmazatának tekintem, mert a múlt - akár akarjuk, akár nem - je­ lenünknek szerves része, mint ahogy, biológiai példával élve, fizikai és pszi­ chikai létünk jelenlegi állapotát, egész életünket, fogantatásunktól kezdve múltunk valamennyi pillanata határozza meg. S ez a biológiai determinizmus nemcsak egyedekre, népekre, társadalmakra, hanem ezeken belül egyes művé­ szi ágakra is érvényes. 91 �Paulay Ede pályáját vidéki színészként kezdte s az ötvenes évek közepétől Kassán, Szegeden, Győrött, Debrecenben és Kolozsvárott játszott kisebb-nagyobb szerepeket. Volt tehát ideje kitanulni a vándorszínészet nehéz mester­ ségét, méghozzá az osztrák önkényuralom keserves évéiben. 1863-ban aztán - egyelőre ismeretlen körülmények között - Radnótfáy Sá­ muel a Nemzeti Színházhoz szerződtette színésznek és rendezőnek. Ekkorra már lényegesen megváltozott a politikai helyzet. 1859-ben Ausztria elszenved­ te solferinói vereségét a franciáktól, s ennek következtében kénytelen feladni egész Lombardiát. A császár és tanácsadói belátják, hogy ilyen körülmények között Ausztria nem élhet ellenséges viszonyban Magyarországgal. Megjelenik az októberi diploma, majd a februári pátens, megjelenik a színen Deák Fe­ renc, s megkezdődnek a kiegyezést előkészítő tárgyalások. Rövidesen megkez­ dik a mai Bródy Sándor utcában az első magyar országháza építését is. Mindennek természetesen a Nemzeti Színházra vonatkozóan is vannak kö­ vetkezményei. 1861-ben bemutatják Erkel Ferenc Bánk bán című operáját Szigligeti rendezésében. Ennek - különösen a Hazám, hazám kezdetű áriának - frenetikus hatása van. Katona Bánk bánjának tilalmát is feloldja a cenzúra azzal a kikötéssel, hogy a királynét csak a színfalak mögött lehet megölni. Paulay a kiegyezés előtti évben kezdi el fordításait, bár ez nem tartozott munkaköri feladatai közé. Első munkája Langlé és Deslandes Mirabeau ifjú­ sága című dráma, amelyet Szigligeti állít színpadra. Ettől fogva Paulay fordí­ tói munkássága rendszeressé válik és haláláig tart. Összesen 56 darabot fordít le, néha évente kettőt-hármat is. Szinte kivétel nélkül francia szerzőktől: Moliére, Racine, Corneille, Beaumarchais, Musset, Maupassant, de a többségük kortárs darab: Sardou, Augier, Feuillet, Dumas, Ponsard, Coppée stb. Né­ metből csak keveset, mindössze néhányat ültet át, köztük Goethe Testvérek és Schiller Ármány és szerelem című műveit. Hogy mi volt ennek a fordítási láz­ nak a hátterében, arra még visszatérünk. Rendezői munkássága 1868-ban kezdődik. Ebben az évben négy darabot ál­ lít színpadra: Schiller Ármány és szerelem, Katona József Bánk bán, Shakes­ peare Hamlet és Szigligeti Ede A trónkereső című műveit. Úgy látszik, Szig­ ligeti, aki két évtizeden át egyedüli rendezője volt a színháznak, megbízik a fiatal Paulayban, hogy ilyen nehéz művek rendezését bízza rá. A rendezés területén is elképesztő munkásságának mennyisége, még akkor is, ha a múlt századi rendezők tevékenysége távolról sem volt olyan bonyolult és részletekbe menő feladat, mint manapság. Szigligetitől tanulja a mestersé­ get, ami igazán jó iskola. 1876-ig négy év alatt, amíg Szigligeti és Szerdahelyi Kálmán is rendez, ő 19 darabot állított színpadra - eddig követhető ugyanis a színlapokon a rendező személye - , azt viszont tudjuk, hogy igazgatása ide­ jén, tehát 1877-től minden darabot maga rendez, akkor már a meiningeniek megjelenése óta, a historizmus kemény feltételeinek megfelelően. 1869-ben megnyílt a Gyapjú utcában (vagy ahogy akkor hívták Wollgasse) az új német színház, amely voltaképpen az 1847-ben leégett nagy német szín­ ház német nyelvű színjátszásának folyamatosságát igyekezett biztosítani, annál is inkább, mert az akkori Pest-Buda lakosságának tekintélyes része még né­ met anyanyelvű volt. Németnyelvűsége önmagában nem jelentett volna ve­ szélyt a Nemzeti Színházra, de a nemzet színházában tilos volt idegen nyel­ ven játszani, s ennek az lett a következménye, hogy az összes híres külföldi vendégek a Gyapjú utcai színház színpadán léptek föl. 92 �Különösen nagy jelentőségük volt az akkor már világhírű meiningeni színtársulat vendégjátékainak. Négy alkalommal léptek föl a Gyapjú utcai szín­ ház színpadán, s minden alkalommal három-négy héten keresztül bemutatták teljes repertoárjukat, zsúfolt házak előtt. A nagy érdeklődést az váltotta ki, hogy ők képviselték az akkor már elterjedt történeti realizmusnak a legszél­ sőségesebb változatát, amely egyébként a festészetben és az építészetben már évtizedekkel előbb kibontakozott. A négy vendégjáték alkalmával (1875, 1879, 1881, 1886) olyan színházat láthatott a közönség, ahol minden díszlet, jelmez, kellék a legapróbb részletekig is hitelesen valódi volt. Még a ruhák gombjai­ nak formáját is múzeumi másolatok alapján készítették. A meiningeniek előadásai nemcsak a közönséget érdekelték, hanem - ta­ lán még jobban - a színigazgatóikat, rendezőket, díszlettervezőket. Paulay va­ lamennyi előadásukat végignézte annál is inkább, mert ő maga is ennek a his­ torizmusnak elkötelezett híve volt. De a meiningeniektől nemcsak a tárgyi hitelességet lehetett tanulni, hanem a tömegjelenetek tökéletes mozgatását, olyan szervezettséget, amilyet eddig európai színpadon seholsem lehetett látni. Színházi szakembereink természe­ tesen állandóan kapcsolatban álltak a társulat rendezőjével, Cbroneghgel, s akkor csodálkozva látták, hogy az előadás minden mozzanata írásban rögzít­ ve van. Paulay volt az első Magyarországon, aki ettől kezdve rendezőpéldányt készített minden bemutatóhoz. Ugyancsak a meiningeniek vendégjátékai óta fordított nagyobb figyelmet a statiszták öltözetére és a színpadi csoportok moz­ gatására. A meiningeniek vendégjátékának volt egy különleges epizódja is. Egyik vendégjátékuk alkalmával - amikor már a műsoron szerepelt Az ember tra­ gédiája is, Chronegh a társulat rendezője, megkérte Paulayt, tűzze színre a kedvükért a darabot, mert hallották, hogy abban történelmi színek követik egymást. Chronegh végig is nézte az előadást, de aztán kijelentette, hogy a Tragédia helyszínei nem valódi történeti események, hanem csak eszmék har­ cának vázlatos hátterei, s így nem alkalmasak a meiningeniek hiteles törté­ nelmi rekonstrukciójára. Így hát a Tragédia meiningeni változatára nem ke­ rült sor. A hatvanas évektől kezdve állandó tárgyalások folytak az operának és a drámának a szétválasztásáról, illetve egy különálló operaház építéséről. Mi­ után a kiegyezéskor megszűnt a Helytartótanács, ahová a színházak tartoztak, az egész ügykör átkerült a Belügyminisztériumba. A belügyminiszter több an­ kéto t is rendezett az operaház ügyében. Ebben a kérdésben 1872-ben úgy döntöttek, hogy kiküldik külföldre az akkor már nagy tekintélyt szerzett Pau­ lay Edét, hogy tanulmányozza a nagy nyugati országok színházainak szerve­ zetét, igazgatását és mindenekelőtt a dráma és opera viszonyát. Paulay végiglátogatja Bécs, München, Drezda, Berlin, Lipcse, Frankfurt am Main, London és Párizs nagy színházait és szakmai megfigyeléseiről, különö­ sen az operák vonatkozásában részletesen beszámol az operai ankétbizottság­ nak. Jelentésének szövege 1873-ban nyomtatásban is megjelent. 1873-ban kinevezik Szigligeti Edét a Nemzeti Színház igazgatójává. Ettől kezdve a prózai darabok rendezése kizárólag Paulayra hárul, mert az új igaz­ gató az adminisztrációval volt elfoglalva és még darabokat is írt. Két év múlva jelentős esemény jelzi, hogy a Nemzeti Színház sorsa for­ dulóponthoz érkezett. Megnyílt a Fellner és Helmer színházépítő vállalat ter­ vezésében és kivitelezésében készült Népszínház. A Nemzeti Színházból ki­ 93 �vonul a népszínmű és az operett, s mindazok a tagok, akik ebben az egyre nagyobb érdeklődést keltő műfajban működtek. A kivonulásnak kétségkívül vannak előnyei, de vannak hátrányai. Előnye, hogy a Nemzeti Színház most már csak az operaegyüttessel kénytelen osztozkodni a színpadon, de hátrá­ nya, hogy meg kellett válnia két kiváló színésztől, Blaha Lujzától és Tamássy Józseftől, akiknek csillaga éppen az utóbbi években kezdett felfelé ívelni. A logika kétségkívül a különválást támasztotta alá, de Paulay nagyon jól érezte, hogy a Népszínház egész idő alatt versenytársa lesz a Nemzeti Színháznak, s a két műfaj iránti egyre nagyobb érdéklődés miatt, népszerűségben is túl fogja azt szárnyalni. S ismerve az új színház igazgatóját, Rákosi Jenőt, tisztá­ ban volt azzal is, hogy a lehetőségeket a végletekig ki fogja használni. Vé­ gül azt az űrt is ki kell valahogy tölteni, amelyet a népszínmű hagyott maga után: a drámai részlegnek többet és jobban kell dolgoznia, mert az operai részleg előadásainak számát emelni nemigen lehet. S most kezd először konkrét értelmet kapni Paulay lázas fordítói tevé­ kenysége. Mivel kevés a jó magyar darab, korszerű külföldi szerzőkkel kell a hiányt pótolni. 1877 újabb fordulatot hoz Paulay életében; meghal Szigligeti Ede, a ki­ váló író, a mindentudó szakember, a legjobb barát, a nehéz helyzetekben is mindig segíteni kész munkatárs. Paulay mesterét veszítette el benne. De az élet megy tovább és helyére a miniszter Paulayt nevezi ki a Nemzeti Színház igazgatójává, anélkül, hogy bárkinek akárcsak a neve is szóba jöhetett volna. Ez az egyértelműség szakmai tekintélyének teljes elismerését is jelentette. A magas pozíció és a szélesebb körű rendelkezési jog csak még jobban fel­ szítja ennek az állandóan lázban égő embernek az alkotóerejét. Nagyon világosan látja az előtte álló feladatokat. Mindenekelőtt a rende­ zésre összpontosítja a figyelmét, s mivel a kor követelményeinek megfelelő rendezőt nem talál, ettől kezdve mindent maga rendez, természetesen kivéve a még mindig az épületben működő operai részleg daljátékait. Elég energiát érez magában arra, hogy ezt a fárasztó, sokszor idegtépő munkát egymaga vál­ lalja. Ekkor kezdi kialakítani később annyira jellegzetessé váló műsorpilitikáját, jó előre gondolva az operától való elválásra, hiszen a Sugár úti operaház épí­ tése már 1875-től folyamatban van, s befejezését 1884 őszére ígérik. Mindenekelőtt a magyar műsort szeretné kiépíteni, de amint kö­ rülnéz a széles hazában, mindössze egyetlen olyan írót talál, akire biztosan támaszkodhat, Csiky Gergelyt, aki ekkor már legjelentősebb dráma­ írója az országnak, akinek valamennyi darabját Paulay rendezi, annál is in­ kább, mert társadalmi beállítottságuk és realista művészi szemléletük tökéle­ tesen egyezik. Így hát Csiky Gergely 22 drámája szilárd alapja lesz a Paulay vezette Nemzeti Színház magyar műsorának. De mi van a többi magyar drámaíróval? Hiszen alig van köztük olyan, aki folyamatosan írna drámákat, s ha be is mutatnak tőlük egy-egy darabot, ezek alig érik meg a hat-nyolc előadást. Igazgatósága kezdetén még ez nem okoz különös nehézséget, mert a heti műsor felét lefoglalja az opera, de mi lesz akkor, amikor majd prózai darabokkal kell kitölteni az egész hetet. Persze Paulay tisztában van azzal, hogy egy repertoárszínház műsorát nem lehet csupa remekművel kibélelni, ezért a középszerűek között is keres és ta­ lál olyan magyar írókat, akiknek műveit érdemes bemutatni. S mire megnyí­ lik az operaház, körülbelül ki is alakul azoknak a szerzőknek a sora, akikre 94 �támaszkodni lehet: mindenekelőtt Ábrányi Em il, Almási Tihamér, Bartók La­ jos, B erczik Árpád, Dóczy Lajos, Dobsa Lajos, Gabányi Árpád, Rákosi Jenő, Jókai Mór, Szigeti József és Váradi Antal és még jó néhányan. Mindenesetre Paulay magyar műsora elég terjedelmes és kiegyensúlyozott. De ha éppen nincs kéznél jó kortárs író, segítségért lehet fordulni a halott Szigligetihez, akit ő még mindig élőnek és aktuálisnak érez, s hagyatékának mintegy húsz darabját újítja föl. Szigligeti értékelésében egyébként nem áll egyedül, mert a Népszínház is bőségesen merít a Szigligeti-hagyatékból, annál is inkább, mert hiszen éppen nagy sikerű népszínművei nyomán született meg a Népszínház építésének gondolata. Az élő magyar drámairodalom körében Paulay utolsó éveiben még megérte a százezreket is megmozgató, sikeres magyar drámaíró megjelenését Herczeg Ferenc személyében, aki A dolovai nábob leánya és A három testőr című da­ rabjaival egy másfajta drámaírás és másfajta közönség megjelenését jelezte. Felfedezése mindenesetre Paulay nevéhez fűződik. Részben az egykorú jó magyar drámák hiánya, részben a historizmus régi stílusokat felújító gyakorlata, de Laube példája is azt a gondolatot sugalhatta Paulaynak, hogy fel kellene újítania a régi magyar drámairodalom kiemel­ kedő alkotásait a századvég szemléletének megfelelő értelmezésben. Ez a szá­ munkra már magától értetődő gondolat az akkori magyar műsorpolitikában majdhogynem forradalminak, de legalábbis szokatlannak hatott. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a felújításokat Paulay építette be először a Nemzeti Szín­ ház műsorrendjébe. Egymás után újítja fel Bessenyei Filozófusát, Kisfaludy Károly számos víg­ játékát, Vörösmarty Áldozatát, Hugo Károly Bankár és báróját, Teleki László Kegyencét, Eötvös József Éljen az egyenlőség című drámáját, Fáy And­ rás Közös házát, Czakó Zsigmond Kalmár és tengerészét, Nagy Ignác Tisztújítását, Czakó Zsigmond Első László és korát, s ezeket öt éven át ciklusokba rendezve állítja közönség elé. A Bánk bánt nem soroljuk e felújítások közé, mert a nagy nemzeti dráma és operai változata 1800 óta rendszeresen szere­ pel a műsoron. Voltaképp ide tartozik Az ember tragédiájának és a Csongor és Tündének tárgyalása is. Ezek ugyan nem felújítások, hanem bemutatók, amelyék Paulay felfedezései közé sorolhatók. Az a különös bennük, hogy a Csongort annak idején a drámabíráló bizottság utasította el, mint előadásra alkalmatlant, a Tragédiával kapcsolatban pedig még csak nem is gondolt senki arra, hogy az valaha is színpadra kerülhet. Az irodalmi szakemberek - beleértve akár Arany Jánost, vagy Gyulai Pált is - könyvdrámát, illetve drámai költeményt láttak benne, de még olvasmányként is csak holmi Faust-utánzatnak minősí­ tették. (Tartozunk az igazságnak azzal, hogy egyetlen ember gondolt már elő­ adására is a hatvanas években, Molnár György, a Budai Népszínház igazga­ tója, de szerencsére nem voltak meg hozzá a megfelelő eszközei, mert amúgy is legfeljebb csak valami giccses történelmi revüt csinált volna belőle.) Az általánosan elterjedt vélemény szerint Paulay a Tragédiát a bécsi Faustelőadások hatása alatt vitte színre. A magam részéről úgy vélem, hogy más indítéka is lehetett. Mint színházi embernek, szemébe kellett tűnnie az a sok színpadi utasítás, amely a Tragédiában olvasható, tehát szerzője feltétlenül színpadra szánta a darabot. Nyilván tudta azt is, hogy Madách a Tragédia előtt egész sor színdarabot írt, s hogy ezek közül egy sem kerülhetett színre, annak nyilván az volt az oka, hogy az önkényuralom idején senki sem merte 95 �egy politikai okokból börtönbüntetésre ítélt író darabjait előadni. Paulay mindenesetre felismerte játszhatóságát, átdolgozta, kihúzta belőle a Faustra emlékeztető szövegrészletéket és színre hozta 1883-ban. Óvatosságból mindkét darabról magyarázó cikket közölt a Fővárosi Lapokban. S mi történt? A Nemzeti Színház legnagyobb sikerű darabja lett belőle. Egy 1965. évi sta­ tisztika szerint nyolcvan év alatt ezerhuszonhét előadást ért meg a Nemzeti Színházban. A vidéki és külföldi előadások ebben a számban nincsenek benne. Ha nem is ilyen mértékben, de színpadilag rehabilitálta Vörösmartyt is, mert a Csongor és Tünde ugyancsak beépült színházaink állandó műsorába. Külföldi modern műsorát jól példázzák saját fordításai, amelyeknek több­ ségét élő francia írók teszik ki. De távolabbra is figyel, ő fedezi fel a kor egyik nagy íróját, Ibsent is, akinek három művét mutatja be: a Nórát, A tár­ sadalom támaszait, és A népgyűlölőt. Külön figyelmet érdemel Paulay klasszikus műsora. Ennek a klasszikus mű­ sornak a régebbihez való csatolásában kétségkívül sok ötletet merített Dingelstedt müncheni és weimari mintadőadásaiból. Paulay a műsorszerkesztésnek olyan sokoldalú és páratlanul hozzáértésről tanúskodó példáját adta, amely azóta sem ismétlődött meg a Nemzeti Szín­ házban. Persze, ennek a sokszínű és sokrétű műsornak az életben tartásához olyan társulatot is kellett toboroznia, amely meg tud birkózni az interpretáció ne­ hézségeivel. És Paulaynak ez is sikerül. Tagjainak egy részét - Jászai Marit, Márkus Emmát és Nagy Imrét - még Szigligetitől örökölte, a többit már ő szerződtette. Munkáját nagymértékben megkönnyítette az a körülmény, hogy 1865-ben megnyílt Színi Tanodának kez­ dettől fogva tanára, később igazgatója volt, tehát már az iskolában figyel­ hette növendékeit, s biztos kézzel válogatta ki közülük a Nemzeti Színház későbbi tagjait. A maga szerződtette tagok közül csak a legjelentősebbeket so­ roljuk föl: Fáy Szeréna, Csillag Teréz, Prielle Kornélia, Mihályfi Károly, Új­ házi Ede, Vízvári Gyula, Szacsvay Imre, Náday Ferenc, Gyenes L ászló, Szi­ geti József. Ami azonban a leglényegesebb, hogy ezeket a kiváló művészeket együttessé forrasztotta össze, s így ez lett a magyar színészet történetében Paulay színé­ szeiből az első együttes, amelyben a közös produkció nagyobb hangsúlyt ka­ pott, mint a kiugró egyéni alakítás. Podmaniczky túlzás nélkül nevezte el ezt a korszakot a Nemzeti Színház aranykorának. Paulay díszlettervezője mindvégig Spannraft Ágoston volt, aki - mint fenn­ maradt díszlettervei tanúsítják - nemcsak történetileg hiteles, hanem bravúros technikával is kidolgozott, szép színpadképeket tervezett, kezdetben a gáz­ világítás fényerejére támaszkodva, 1882-től pedig már a villanyfény hatásához alkalmazkodva. A Nemzeti volt ugyanis az első magyar színház, ahol villanyvilágítást szereltek föl. A rengeteg munka azonban még az ő hatalmas erejét is felőrölte s 58 éves korában váratlanul meghalt. Olyan szegényen halt meg, hogy halála után gyűjtést kellett rendezni hátramaradottjai felsegélyezésére. Összefoglalva az itt csak nagyon vázlatosan felsorolt eseményeket, Paulay működésének lényege abban áll, hogy ő csinált egy provinciális kis színház­ ból európai színvonalú színházat és tetteivel száz évre is megszabta a Nem­ zeti Színház útját. Itt volna az ideje, hogy életéről és működéséről végre egy alapos monográfia szülessék. Ez vele szemben a magyar színháztörténet köte­ lező nagy adóssága. 96 �R E N D E Z V É N Y E IN K B Ő L Február 15 -én a Kortársaink című sorozatunk vendége volt Cseres Tibor író, a M agyar Írók Szövetségének elnöke. Március 2 8 -án Kortársaink című sorozatunk vendége volt Utassy József. A költő pályáját Vasy G éza elemezte. Április 11-é n , a költészet napján a megyei könyvtárral és a művelődési központtal közös szervezésben ankétot tartottunk, amelynek vendégei Szepesi Attila, Szöllősi Zoltán és Zalán Tibor költők voltak. Április 18 -án bemutattuk a Palócfölt Könyvek tizenkettedik kötetét, Nagy Zoltán Póruljárt szerelmesek című tréfás palóc mesegyűjteményét. A könyv lektora, Kovács Á gnes néprajzku­ tató és G ajdár Béláné mesemondó gazdagította a programot. Fenti rendezvényeink házigazdája Laczkó Pál, lapunk szerkesztője volt. M ájus 16 -án a balassagyarmati Kom játhy-társasággal közös szervezésben Ferdinandy G yörgy Puerto Ricó-i magyar író ankétjára került sor. A z író beszélgetőpartnerei Zalán T i­ bor és Körössi P. Jó zsef voltak. �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4ae72aaa8dcb64f9def6be757c7ae903.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika