https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/66bc6add761624c32fc8d2144e3b51dd.pdf e251153d243d2ca05dfa8065642dabd1 PDF Text Text ��Tartalom 3 Konczek József: K áré M agdolna füveskönyvéből (vers) 5 Ádám Tam ás: Harmatos vers tavasszal (vers) 6 Onagy Zoltán: Gyalogszeder (elbeszélés) 24 Handó Péter versei 26 Laczkó Pál: K isfiam szerelmei (novella) 32 Csanády János: Fenn a harmadikon (vers) VALÓSÁGUNK 33 Marschall M iklós-N yilas G yörgy: Munkahelyi művelődés kérdőjelekkel 47 Halász Péter-Szíjjártó A ndrás: A dél-nógrádi ingázók 59 A népi értelmiség útjairól (Gulay István interjúja Kristó N agy Istvánnal) 65 Szabó András: A Cifra nyomorúság népszemlélete M Ű H ELY 69 V asy G éza: N agy László történelemszemlélete 77 Mezey K atalin: Napló helyett II. 80 Körössi P. József: Háy János versei elé Háy János versei M ÉRLEGEN 91 Fejős 85 Horpácsi Sándor: Magyarország felfedezése Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség (Kapros Márta) 94 Orvosbiológiai kutatások a hazai cigányságról (Fügi Sarolta­ Kerékgyártó T. István) E számunk illusztrációs anyagát az idei Tavaszi tárlat alkotásai közül válogattuk. (Fotó: Bula László) �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: DR. HORVÁTH ISTVÁN A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: K apás József A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. Ném eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.50091 N . S. SZERZŐI Á dám Tamás költő (Balassagyarmat); Csanády János költő (Bp.), F ügi Sa­ rolta orvos (Szolnok); G ulay István író (B p.); Handó Péter villanyszere­ lő (Salgótarján); Halász Péter tudo­ mányos főmunkatárs (Agrárgazdasági Kutató Intézet, B p .); Háy János köl­ tő (Bp.); Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc); dr. Kapros Márta muzeo­ lógus (Balassagyarmat); dr. Kerék­ gyártó T. István művelődéskutató (Jászberény); Konczek József költő (Bp.); Körössi P. József költő (B p.); Laczkó Pál író (Salgótarján); Marschall Miklós művelődéskutató (Orsz. Közm. Központ, Bp.); Mezey Katalin költő (Bp.); Nyilas György művelődéskutató (Orsz. Közm. Köz­ pont, Bp.); Szabó András előadómű­ vész (Bp.); Szíjjártó András tud. fő­ munkatárs (Agrárgazdasági Kutató Intézet, Bp.); Vasy Géza irod. tört. (E L T E , Bp.). Képzőművész-alkotóink: K őnig Ró­ bert: Pannon romantika III. (borító I. ); Czinke Ferenc: Lucifer (borító 2. ) ; Szabó Tamás: A költő (23. o.); E l Kazovszkij: Sivatagi homokozó III. (25. o.); Muzsnay Ákos: Zóna (79. o .); Prutkay Péter: Erdélyi sza­ lonna (84. o.); Unen Enkh : Pirami­ sok legendája (90. o .); ifj. Szlávics László: Aradi vértanúk (93. o.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben es a H írlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I . - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 15-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fé l évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. o555-8867. Index: 25-925 �KONCZEK JÓZSEF Káré Magdolna füveskönyvéből I . MACSKAFARKÚ VERONIKA Rólad nem szól a krónika? Macskafarkú veronika! Én a réten, vízen jártam, ej, rád mégse nem találtam. Zengettem az erdőt-bokrot, ahol a vadgerle kotlott. Kerestelek égen-földön, lila réten, kéken, zöldön, te meg sziklatörmeléken ágaskodtál égbe kéken. Karcsún, mint a sóhajtások, mondták a harmonikások. Mit tudta azt harmonika, merre virulsz, veronika? Összefogtál nagyanyámmal, szelet szedtél nagy nyalábbal. Szelekbe szállt a kötényed, arcod helyén nyírfakéreg. Utánad a kánya károg, nevetgélnek viráglányok. Nevetgélnek viráglányok, vacognak a viráglányok. 3 �2. H É JA K Ú T M Á C S O N Y A Én azt mondom, hogy nem nagyon csúnya fickó e gaz héjakútmácsonya, a zord szellővitéz, szikár szabadlegény, mint ágas buzogány, itt leng az országút felén. Bár szűk gallérja épp olyan szoros, mint régen fönn, a széllel mámoros, bokázó kedvű cimborák nyakán a vármegyék kenderkötélhurokja volt talán. Azért ő rá se ránt, hogy itt, a tikkadt csordakút körül héják keringenek, s a bőgő barmok porba fúlt sorsát, lelkét csak szelek zengetik, éjszaka gyertyát gyújt magából, énekel nekik. 3. K Á N Y A B A N G IT A Hát te, mért viselsz ílyen nevet? talán azért, hogy elriassza a mihaszna kányanépeket? Mondd csak, mondd csak, édes lelkem, kányabangita, ki mondta rád, te szép virág, hogy „fránya bandita?” A kánya? A lánya? Kányák népét bangítod? Áruld el, ha van titkod! S nevetve gyönge szirmait a földre záporozza, mint szőke lányfej biccen rám a gömbös labdarózsa: - Te bosztohó, hát nem tudod, hogy az vagyok, kit a K áré M agdolna hívott így, hogy kányabangita? 4. F Ü R T Ö S Z A N Ó T N é, kit látok? M i a manót? M aga meg a fürtös zanót? Mitül szökkent ilyen sárga karcsú fürtös virágszárba? S mit cipel a hóna alatt? Babhüvelyben zöld magokat? H a megértek, szétdobálja? Én nem bánom, ha nem bánja. 4 �Á DÁM TAMÁS Harmatos vers tavasszal Hiába rejtem arcomat lucskos fűbe merülök akárha mély lombok közé úgyis kitakar a fény szöknék már illatoddal büdös dohányízű függönyök mögé hol penészes lexikonokat pörgetek s ők pörgetnek engem ezekért a harmatos versekért szöknék már harmatoddal könnyelműen illatos a bőröd hetekig őriztem a virágos törülközőt 5 �O N A G Y Z O LTÁ N Gyalogszeder Hát meghaltam. Soha nem gondoltam, hogy a halál ennyi élménnyel, örömmel, szeretettel érkezik. Meghalni (ezt alig élheti meg a halott), maga a csuda. Az átértékelődés. Száz esztendeje porzó vaginák lucska. A föltámadás, a bizalom, önbizalom. Ez természetesen csak azon személyek érvényes jutalomjátéka, akik nélkülözik éltükben az önbizalmat. (É n - bevallhatom immár: többnyire azokhoz a fazonokhoz von­ zódtam, akik rést vágtak látható energiájukkal rajtam, akik nem sírtak-ríttak, akik döngettek sarkukkal, akiket megbillenthetetlennek. láttam, akik ha azt mondták: SN ÓB L I, az snóbli, vagy üres, vagy telesnóbli. A ki se kettőt, se négyet nem volt képes, hanem így a végén: Tudtam, hogy három - libabőrzöm most is.) Hát meg vagyok halva immár. Pedig ki gondolta volna? Van, aki homlo­ kán a halál bilétája van, van, akién az életé, hosszú életé. Ha tükrös üvegbe néztem, szemöldököm fölött az életet láttam, végtelent, nyugodalmast, és őszin­ tén szántam azokat, akikén a halál ült. Bár ha összeszedtem bátorságomat, és szólni merészeltem, nem sokat, csak effélét: kérlek, vigyázz magadra, mert évekig szeretnélek olvasni még (volt, akit egyszerűen szerettem olvasni: Min­ den sora mintha izomrostjaimból, májamból, bordáimból, arcüreggyulladásom­ ból kerülne ki inkviziciós fogóval), csak szólni merészeltem annyit: Kérlek tiszteletvel, dolgozz inkább, dolgozz h á t. . . De ennek sem örült senki. Rossz kor jutott. Nagyon rossz korunk volt, amíg éltünk. Sejtekedések, pletykák, bizalmatlanság kora. Ha valakinek ment: Miért ment?! Hová adta cl magát? Kinek? K i fizeti a révészt? D e: nem ez a legfontosabb. Ez az egész csak annak legfontosabb, akinek legfontosabb. Én hosszú évek vágyakozása után apa lehettem végre-valahára. Ez kisodort minden bojkottból, szinte nem is vettem észre: Közöm hozzá?! A történet, halálom története pedig itt nyit, ezzel a mondattal kezd, hi­ szen évek óta nem kívántam már semmi más lenni, mint apa, apja kölykeimnek. Egyszerűbben: hadd kíséreljem meg: Szombatonként, vasárnaponként bundás kenyeret akartam nekik sütni, amikor még csak ébredeznek, amikor bal szemüket nyitják - mindkét kölyök jobb felén alszik, így adja ki a heverő és az egyik azt mondja a másiknak: Tudod mi ez a szag? - Ó , te hülye Cimur, apa itthon van! De ez a kor az apáknak sem kedvezett - általában. De: két ember zavaros életét nem határozzák meg a kölykök telivér ráérzései. Nem a kirándulások. Nem a vitával dúsított kanasztapartik. Nem az 6 �ágy fölött terpeszkedő faliszőnyeg, nem: csendjeim, elhallgatásaim, nem anyó­ som érzékenysége, nem árva-szép sógornőm. D e: két ember zűrös életét nem határozzák meg racionális helyzetrajzok, pontos térképek, vékony jelzős szerkezetek, ki nem mondható alapvarjak. A varnyú jó. Okos. Elcsíphetetlen, amíg meg nem szólal. És amíg az irracioná­ lis nem kényszeríti: nem is. De: a hazatántorgó mentes minden jog, minden erény, minden követelhető alól. Hazatántorgó meg se nyekkenhet, amíg - s ez akár évtizedekben mérhető idő is lehet - jelzést nem kap: a mai nap hajnali óracsörgése lenullázta bű­ neidet. Ekkor - ennek örömére - a férfi, ha ugyan nem nő, kibújhatik bőré­ ből a boldogságtól, hiszen mától nem jelentkezik a múlt. S ez megint keser­ ves. Mi lesz az örökös koordinációval, hová marad az igyekezet, a megfelelni akarás energiája? D e: mindez humor. Az ember, ha van kis magához való esze, nem kalkulál tíz esztendőkre előre ma, Magyarországon. Csak a mára. A túlságosan nagy befektetés kihúzhatja a cipőfűzőt is. Megfosztva addig képzelt helyi értékétől a férfi (avagy a nő) mit kezdhet újra magamagával? Nem fektet be mindent. Így ésszerű. Egyik karját, lá­ ba kisujját megtartja magának, a tegnap tivornyáinak, ha csak mint képeknek, emlékfoszlányoknak is. D e: abban a pillanatban, amikor új formája kislisszanhat ezen a résen, ab­ ban a szentséges pillanatban kibújik a máz alól, s visszacsámpáz régi örömei­ be, mely fiatalítja is, és megszabadítja attól a felelősségtől, melyet a változás megváltozás ígérete pakolt hátára súlyos tehernek, papzsáknak tele sóval, adónak. D e: ,,ez” nem a történet. Nem halálom története, csak valamiféle hebegő előszó, mely csöppet hazug is, csöppet élveteg is, nem kisrészt perverz, bár csak töredéke az éjszakai sötétben, délutáni félhomályban, titokzatosan vállalt perverzióknak, mely ott bujkál emberfiában, emberlányában, nappali fényben is. Meglógtam megint az öreg hölgy mellől. Túlságosan tömörre sikerült az öröm, szélesre a hét végi bevásárlás, hosszúra a televízió műsora, és hogy nézték-tük. (Apám még megtehette, hogy a valahányadik kongresszus harmadik, élőben közvetített napján belevágja fapapucsát a képernyőbe, én nem tehettem meg, mert ez a családi barát színes, és valami negyvenezer forint, és nem én vásároltam. A dühöngésnek se jó, ha hosszú, és a sok kell, így kell, úgy kell - és: Így kell járni, úgy kell járni, Sári, Mari tudja, hogy kell járni - csak fogattatta velem a fapapucsot, később elhelyeztem, el én, távoli rejtekhelyre, nehogy én is, mint az öreg: paff! Bele!) Megszöktem megint. Meg én. Érzékeny búcsúval öreg hölgyem mellől. Sári Mári elvonult előttem háromszor, megmutatta, mije van. Kígyó volt, Sári Mari, mégis madár. Negyedszerre akadt közös ismerős. A közös ismerő­ sök jutalma — érdekes módon - mindig elmarad. Az került ürügynek (melyre nemcsak a prűd nagynénik tartanak igényt), nézzem meg, mi van a búvárszivattyúval. Örökölt egy kisházat a hegyen, és a napokban valami baj történt a búvárral, és azt mondták - a közös ismerős - , én mintha értenék hozzá. Az! Persze! Én volnék a búvárok nagymestere! Mikor? Kedden? Az még egy hét, addigra akár vizsgázhatok is Sári Mári, ha ez az ára ; és egye fene! És mert azok a magánszektorban tevékenykedők, akik dolgoztatnak, üzleteik 7 �jelentős részét azon pihendékben kötik, és felszabaduló idejük jelentős részét is, amíg az üzletre várnak, ott, ahol nem vagyok idegen magam sem: ültem, vártam, hogy megkapjam a továbbképzést búvárszivattyúügyben. A szerkezet nem olyan bonyolult, hogy könyvből meg lehetne tanulni, de azért a gyakor­ lat mást dünnyög, mint a könyvek, hasznosabbnak így találtam. De hogy körön belül maradjak, a könyvtárfőnöktől protekciósan kikölcsö­ nöztem egy témába vágó kötetet, várakozás közbeni szórakozásul. (A könyvtárfőnök ezt mondta búcsúzóul: Soha ne engedd ingeidet tárcsás gépben kimosni. Ez megzavart. Nem értettem az összefüggést a mosógép és a búvárszivattyú közt, máig nem értem, most is megzavar. Arra gondolt talán: mechanikus kívánságom ezzel a különleges kérdéssel mutatta ki foga fehérjét, ami pedig minden zavaros fejű egyednél előbb-utóbb bekövetkezik, márminthogy: közeledik a kiszámítható igazságokhoz. Arra gondolt talán: Minő kínokat állhatott ki ez a figura, ha már a búvárszivattyú műszaki leírása van soron, pedig jobb sorsra predesztinált - alapve­ tően. É n!) De nem voltam túlságosan nekikeseredve: Szerettem a fazont, két háztar­ tást vitt, kettőt, a szocializmus azon periódusában, amikor egyet se könnyű. A r­ ról nem beszélve, én az igazi családom mellett a másikat, minden egymást kö­ vető másikat, az első cirk után eluntam. Nem maradt energia, hogy itt is cir­ ket oldjak, ott is cirket oldjak. Ami sok, az sok. Elmenni, tudva tudván szökni, az olyan, hogy megáll az óra. A távozó ki­ könyököl az idő nyakán, és bízik benne: ott, ahonnan, ott sem történik sem­ mi: de a lényeg más. A csordogáló, toporgó, dünnyögő, napi műsorral csámpázó bölcs bejára­ tással egymás után igazított napok elmúlnak, ahogyan nedves lesz csőben, majd felszárad az ablak alatti beton. Esőben senki nem gondol arra, amikor porzó. És fordítva. A jelen. Itt a baja. „N e olyan módon, hogy a korty sok levegőt tartalmazzon, mert a sörböff, a sörfing keserves bizonyíték absztinenciád ellen azon személyek számára, akik bíznak benned!” „Olyan vékony legyél, és olyan vastag legyél, hogy a résen pont beférj. De melletted senki, no, világos?” „Játssz! Játssz a szóval! Barátaid elvárják!” „D é li nap, ha tűz italodra, takard. Takard, akár a testeddel, takard! ” Ez itt egy bölcs fickó bölcs leveléből való citátumsor. Két megkerülhetet­ len tényező miatt kényszerültem rá, hogy idézzek. Először költő a szentem, nem is rossz költő, és néhány munkája olvasata után én javallottam neki, hogy ne vaduljon be máshol, ne, semmiképp. Arra jó az otthon,- ha egyszer be kí­ vánna vadulni, otthon tegye, üssön púpot a kedves homlokára, fessen kéket szeme alá, rúgja szét az ebédlőasztalt a herendiben kikészített újházi tyúkhús­ levessel. Otthon tegye, máshol veszteség. Mondom neki: máshol bizalmatlan­ 8 �ságot szül. Nem bíznak majd benned, ha tele vagy sörfinggal. Tudható, hogy a türelmetlenséggel párosuló rossz közérzet ki-kirobban, s ha ezt érzi, vágjon, hasigasson fát, ásson kertet, faragjon elefántcsontot. Sári Marinál úgy léptem elő, mint aki egyik kezével fúr, másikkal farag, lábával kalapál, fényesít, s ha mindez egy füst alatt, könnyedén, koncentráció semmi, és mégis eredmény: farkat forgat, hipp-hopp, gondtalan. Nem szívesen, csak kényszerűségből mondom, mi gondom volt hét nap, „ a ” hét nap, melyet a búvárra szántam. Hány helyen, miképpen, milyen szoros ígéretekkel, határidőkkel szedtem össze a pénzt, mely ugyan nem Sári Mari vagyonát növeli, még részben sem, de: ahonnan megszöktem, lógtam, elcsalafintáztam, egyetlen hetecskére, hogy régi lázas, jövőtelen szerelmemnek hódol­ hassak. Pénzt keresni megyek, így van megszervezve, mondottam öreg hölgyemnek, aki két és fél év alatt bocsátotta meg legutóbbi jövőtelen (ám napfényre ke­ rült) szerelmemet. Szeretsz engem? - tettem fel a költői, bár megválasztott kérdést. Ha igen, akkor hiszel nekem, hát nem így az emberi? Az emberfia rosszabb a legrosszabbnál, ha bubópestist kap combja és hasa közt a fityegő. Ügy hazudik, olyan folyamatossággal, hogy nincs ellenfél. D a­ lol. Szűköl. Rázza. Nem rázza. (Ahogy kell neki.) Fogyaszt. Gumikötelezik. Kihajol a hatodikról. Nem hajol ki. Pénzre hivatkozik. Nem hivatkozik pénz­ re. (Bár ez ma Magyarországon vicc - úgy olvasandó. Kérem.) Rendben van - mondta az asszony, rendben. De mindennap írsz nekem, mindennap elmondod, mi történt veled. Ott akarok lenni, ott én, nehogy el . .. - ezt nem fejezte be. Idefigyelj! - szólt keményen. Idefigyelj! - szólt fenyegetően. A levelek nem voltak bekalkulálva, ráadásul az ország déli darabját ha­ zudtam, ha tudom, ismerem ezt a feltételt, nyilván sokkal közelibb vidéket választok, bár annak meg a kockázata nagyobb, mint azt épeszű, visszacsámpázni készülődő férfiember vállalhatná. A mese szerinti program: Gyula, Kétegyháza, Tótkomlós, onnan vissza: Kunágota (ahová mindig szerettem volna eljutni), végül Makó. Azért nem Szeged, mert ezer évnek előtte elegem lett a szegedi liliomhalacskák lihegő, izzadt tenyerű emancipáltságából. A melegecske a legényekből épp így. Sári Mari azt mondta, még a búvár előtt: Ez nem lehet ügy. Nézd, Ivanuska, ha ez ügy, akkor mi nem? Én egyébiránt is szerettem volna megnéz­ ni már régen Tótkomlóst. Megrémültem, netán kerékpártúrára gondol. Ettől egy ideje nagyon megré­ mülök. D e: nem. Kihozom a kocsit a garázsból... Hogyan is volt ez? Azt mondi: intézve. Az első két levelet (Gyula, Kétegyháza), még a vá­ rosban adtuk fel. Megkérte valamikori osztálytársát a főpostán, olvashatatlanul üsse rá a pöcsétet. Stb. Eztán aktívum kilométerekben számolva. Csak alföldi kirándításunk után, csak aztán, csak megérkezve a hegyre, az örökségházba, csak kibújva a rövidnadrágból, csak fölébredve haltam meg. Ami tréfa megint csak, mert az emberfia, ha vadonat szeretője kedvéért bújik ki rövidnadrágjából, akkor legyen szíves ne meghalni. Mert korai. Túl messze vagyok, már a halál felé vagyok és még nem mondtam el Sári Marit, aki talán nem is igazán volt nő, ha idomok számolnak ki nőneműt. 9 �Nem tudni, hát nem volt olyan melle, hogy hímnemű emberfia belefulladhat­ na. Nem ringatózott almácskája combja fölött, úgy semmiképpen, hogy egy őrségbe induló határőrszakasz mentében élvezzen el, nem úgy, hogy távoli tekintetet vonzzon. Nem is tudom. Véknya, csontos, akár egy kamasz fiú, aki atletizál. Lépte lassú, csendes, a kígyóét lehetne ehhez hasonlítani. Hiába rossz a beidegződés, csúnyát gondolunk a kígyóról, arról nem beszélve, mégis zsákmányra induló héjamadárra. Megérintem a bőrét, és a bőr enged. Ujjam érzi, szeme, hogy belát a nyo­ máspont alá. Sári Marira mondhatni: Bőrével lát! Annyit ér, mint a bőre. Új bőrbe bújt velem (reméltem). Bőrével fizet - uramisten, milyen csuda is, sehol a háj, sehol az érzéketlen, mutatta és tudatta, ott! - O TT! - Ivanuska! Hogy nem igazán vagyok benne biztos, hogy nem igazán fogadnék rá, elmondjam-é a búvár történetét, elmondjam-é, számít, nem számít? Mit egy búvár, ha a bőr beszél? (Volt nőnemű, nem is akármilyen szépségű, két hónapig kerestem testén azokat a pontokat, melyek visszajeleznek (min.) és nem találtam, s ha volt is rémülten titkolta, rémülten, nehogy csak ugyan félkézzel, rossz napon is érinthető legyen azokon a réseken, melyeken heférkőzhetni, beléjeférkőzhetni a testébe: Csend!) Kedvesem, Sári Mari gyöngyszeme, így neveztem, így én, erre kereszteltem azt a süteményt, amit érkeztére alkotni kívántam. Szeretek süteményt alkotni. Rántott húst is. Bográcsgulyást is. Csirkecombból perkeltet. N ockedlival. Lehet benne püspöki falat, lehet benne a bordazárta minden ízes feketeség, lehet a tojófészek, lehetne a kakasmonyurka is, de ka­ kasból az ember ne készítsen perkeltet se, meg pörköltet se, lucskosat se, vé­ kony vizűt se: kakas maradjon rántva. Mit szeretek: megjön a munkából. Mondom, munkából jön. Kinyitja az ajtót. Bár több ízben szellőztettem, bár szeretném, ha érkezte engem érintene rajongva, - - - - és orrcimpái göm­ bölyödnek, cimpái résén lelátni talpáig: vonja testébe az étek illatát. Az éte­ két, mellyel emberfia eltölt három órát, s ha nokedlit is szerkesztett hozzá, Valamivel többet. Mondom: jön haza, érkezik éhesen, engem is akarna, de a rántott velőt is hófehér rizzsel, tartárral, erre megérzi a jutalomjátékot. Ezt. Vagy azt. Ma­ gamnak nem főzök. Hogy tudni-e, szeretem? Hogy akarom-e, rámbukkanjon elsősorban, ha ebéd gőzölög. Hogy tudni-e, elfogadható-e, ha az illatokra húz, nem rám? Hogy ilyenkor mi a teendő, ezt nekem soha senki el nem mondta. Én se kezdem cl: erre rá kell jönni. Jól nézünk ki: emberfia nem adhat tanácsot. Van nő, ki a porszívó zengését szereti hallani, s aki el nem viseli, hogy elmosogasson he­ lyette szíve választottja, merthogy nem ragyog az elmosott edény. Ennek van esélye. Elsősorban okker szalvétával terítettem meg, mert láttam őt érkezni, láttam, most erre a színre vari benne igény. Becsukta a kocsiajtót, s tudtam, ma rövid villát, tompa kést. Megkérdezni, milyen ízesítőszerkezetet kíván a rizs tete­ jére. A tartár tejföladagját régen megtapasztaltam, pedig még nincs itt a hét nap vége. 10 �Örömök vannak bennem. Örömök. Beleeriszkedem Sári Mari örömébe. Akarom, neki is legyen. Fogalmazásom nincs egyenlőre, van-e út tovább, de sok-sok százalék, hogy másnak semmi, Sári Marinak semmi. Tudom én azt: Rövidesen, egyik reggel így köszön be hozzám örököseim serege: H U J-H U J! Bundás kenyeret szombaton reggel! Szentimentalizmussal van tele gyomrom. Odagondolok, ahol most famíliám nem bundást eszik, ahol nem is tudom, mit tesz, ahol azt hiszem, megállt az idő. Odagondolom magam a daruszőrbe. Oda, otthon készítek sült sármányt. Pacsirtanyelvet - négyőnknek. És két őzláb hámozása közben bekeményszik belembe a görcs. A giccs gör­ cse. Ez. Az, hogy senkid nincs, senki másod pajtásom.. . Ezt mondom ma­ gamnak, ezt én, közben Sári Marinak főzök. Kettőnek-háromnak-négyszáznak kellene lenni - egyszerre. Sok-sok konyhaedény között. D e: Amit kihagytam szégyenemben, az kimarad. D e: Ami ehhez is, ahhoz is tartozik. De: a bőrt nem mondtam el. Amikor meztelen combját combodhoz érinti. Amikor balja megbújik kettőd között. Hideg is, meleg is. Vékony is, vastag is. És selyem, és mandragora, és álom, és játék és fémesen ón, fémesen arany, és posztósan árvalányhaj. Sári Mari nem prüszköl a holnap miatt, ami nincs. A jövendő nincs a mai érintésbe beleapplikálva. És olyan ő, mint a selyem. Mint a türkiz. Ügy pat­ tan le testéről a búvárszivattyú, úgy hullik le róla a racionális, mint az öreg párttitkárról. Szeress! Ami azt jelenti, ne foglalkozzak azzal, holnap mi lesz, csak ma legyen olvadó gyomor, szakadva vállízület. Adjam neki. Ezért aztán Sári Mari régi kedvesem. Születésem óta szeretőm Sári Mari. Kedvem gyöngyszeme. Ez van. Ezt találtam ki. Ma süteményt készítek. Neki. Örömére. Szerelmé­ nek sütöm, lemásolom sokszor látott eprecskéjét, a sokszor érintettet és ízleltet. - Hogyan mondjam? Milyen szót használjak, hogy ne rezonáljon? Kedvesem gyöngyszeme. Kettéharapva fele volna. De nincs bátor, nincs ál­ lat, hacsak valami fajkutya nem a jövendőben, aki bántaná, aki nem a holnapi látható kéjt leli ott, az érzékelhetőt, azt, ami jár neki, a befektetést visszaiga­ zolva. No! No, nem egészen így. Kérem, ez úgy van, ha emberfia elveszíti - hagyja — feledi — csámpázza cigarettáját, utánafut, visszajár, keresi, kutatja, féli azt a cigarettát, kérem. Így. Pontosan így. Sári Mari elment munkába - amikor Sári Mária munkába ment - cigarettámat kerestem. Hogy miképpen is van az a szál!? Érteni? Mi­ képpen? Mit okoz? Mi az a füst, mely egyszer szívható és egyszer fújható?! Ezért volt szükség süteményre, mely kedvesem gyöngye című nevet viselt. Örülnék, ha nincs. Ekkor már bujdokolt a nincs, de nem voltam hajlandó. Nem vagyok hajlamos. Egyszerre egy, az vóna. De egy boltba hatan, ha hordanak, hatból három Rába-Mann, két IFA. De ez mind csak locsogás. Fecsegés. Ahogyan öregszem, amilyen tempóban bebizonyosodik, hogy csak a mellébeszélésnek van jövője, hazugnak barátja, tolvajnak szövetségese, orvosnak tetvese: ösztönösen egyre többet beszélek mellé, melyről az okos és ravasz újsággyárosok így nyilatkoznak: diplomatikus. Az se akármi, ha a beszélő úgy elrejti mondandóját, olyan furmányosan takarja le száradó, illatos szénával, hogy tíz hangya se találhatna ott friss kékpotrohút; pedig vari gyakorlatuk benne. 11 �De mindez csak locsogás, kerülőzés; halálom elől oldalazok megállás nél­ kül, szüntelen. S bár Sári Mari fontos része ennek a halálnak, ő mégsem mag, csak magnyelő barlang a hegyen, bőr és comb, és száj, innen tudható, ahol mészkő, ott barlang is, hasadék is, a név nem számít, csak a csapadék, ha egyszer megnyílnak az ég csatornái. Még az öröm kellős közepén, az örökösök körében, még az öreg hölgy jó­ kedvéért való küzdelem idején: Férfiú köszöntött be hozzánk vasárnap reg­ gelén. Éppen bundás kenyeret sütöttem csipkés köténykében, nyolc szeletet sok olajban, s amikor a kenyér egyik fele megsült, megfordítottam, rá reszelt trap­ pista sajtot szórtam, hogy azon melegében olvadhasson, pirulhasson, s némely szélein göndörödhessen. Szevasz mondta. Ismertem is, találkoztunk is, olvastam is, de nem szerettem egyetlen sorát sem, szövegei elsuhantak mellettem, bár igazság, soha is nem kapkodtam utánuk bőszen. Azóta is elsuhannak. Toporgott. Én megsütöttem neki is kettőt, bár az olaj csak nyolc szeletig jó, befeketedik aztán, neki ízlett. Toporgott tovább annak ellenére, hogy leültettem, kávéval, pálinkával kínáltam, hideg sörrel is, kedvességemmel is megkínáltam, pedig gyűlölök váratlanul betoppanó vendéget, minden vendéget, hétköznap­ lót is, vasárnaplót különösen. Egye franc, gondoltam, egye franc, valami kell neki, aztán eltűnik. De nem mondta ki. Toporgott még, toporogva, kérdezve kerülgetett, csinálta a hazafit. Erdély. Meg Felvidék. Könyvheti könyvárus gyomrozott meg a következő mondat­ tal: „H a könyved mellé kirakok egy ilyen címűt, 633 erdélyi vasútállomás kondenzátumleválasztójának elemzete 250-től 800 mm-ig, akkor is előbb ve­ szik meg azt.” Meg van értve, válaszoltam, de ismerve az okokat, nem is szá­ mítottam másra. Az öreg hölgy néhányszor átszáguldott a szobán, így hozva tudtomra, nincs elkápráztatva a reggeli ivászattól, a másik szobában pedig az örökösök gyil­ kolták egymást, ezt kiszámolhattam a puffogásból, nyögésekből, fojtott kölyökszitkokból. Menjünk le egy órára, beszélnem kell veled - mondta a vendég. Rendben van - és csendes halk kérvény formájában előterjesztettem az ille­ tékesnek, csendeskén, mert kirándulni készültünk, ha nem is azonnal. Pihendémben a kocsmárosné féktelent mosolyintott rám, mint aki kiszámolta, elmaradásom mennyivel rövidítette meg, a mosoly pedig felszólítás és bizo­ nyíték, soha olyan jó helyem nem lehet máshol, mint a sarokasztaluknál. Ta­ pasztalhattam is, azon az egyetlen asztalon mindig volt terítő, s mert odatelepedtünk, már hozta is a régimet, a lilát, rajta még az ismerős, saját kézzel, saját Symphonia-parázzsal gyártott foszlószélű likacska. Egy órám van - mondtam a vendégnek. Nem csak azért, mert nem volt több, hanem, mert már nem akartam kocsmaasztal mellett barátra lelni, éppen elegendőnek ítéltem azt a néhány százat, az addigiakat, ezzel az irodalmárral meg semmit se akartam. Csak, hogy kinyögje. Nahát gyorsan kinyögte: Ha nem készülök az idén nyáron ki, akkor az útlevelemre lenne szükség, mert egy külföldi magyar arrafelé készül, és mert megszólalásig hasonlít rám, és hogy semminéven nevezhető jogi következménnyel ne számoljak, mert min­ den el van intézve, csak és kizárólag az útlevelemre lenne szükség, a költsé­ geket ők állják, én pedig három hét múlva jelentsem be, hogy elvesztettem, semmi gond, sehol semmi gond. 12 �Csúnya fickó volt ez a vendég, s a csúnya férfiaktól jobban iszonyodtam, mint a csúnya nőktől, ami - persze - megint nem így igaz. Nem. Ez utóbbiak megítélésénél nem sajnáltam időt és fáradságot, hogy akár egyetlen kedves­ szép gesztusra bukkanjak tekinteteik és mozdulataik közt, fejembe az ragad­ jon meg. Így aztán ezen a mérlegen, ebben a viszonyításban nem helyezhető egymás mellé a két nem. Fénylő csillag ő a magyar irodalom egén, s ez a nagyvonalúság nyilván nem felejtődik el, ezt egészen biztosan állíthatom. Ez az önfeláldozás. . . - így a csúf vendég. Én nagy ívben a fénylő csillagokat - mondtam volna még mondat közepén, ám az „önfeláldozás” kiakasztotta nyelvem a válasz elől, még soha nem mondták nekem, hogy önfeláldozó volnék, inkább az ellenkezőjét bizonyítot­ ták hihetőn, beleremegtem a szövegbe: Mamma ! Látod, mi minden nem a te fiad! És itt a vendégirodalmár első mondata, mely megérintett. Eddig nyilván nem engem célzott alkotásaival. Nem volt rá oka, mint most erre. Nem telt le az óra, s már otthon is voltam, még nem pörgött le az órányi homok, melyet az öreg hölgy kilépésem másodpercében fejreállított, mint min­ den esetben, amikor nélküle adott programot az Úr, s azt zokon vette, illetve bizalmatlanul az eredményt, a lényeget, s a kifutót illetően. Az öreg hölgy fogadott volna rá, az utcákba jövő-menő nőneműek, korra, súlyra és bőrszínre való tekintet nélkül engem vadásznak. Ami ugyan jóleső, de túlzó feltétele­ zés. Akad bizonyítéka az öregkori szerelemnek, ha csodálkozásra késztető is. Kicsit oldalazva, kicsit tétován, de látható céltudatosságomat el nem fedve, kihúztam a fiókot, mely a születési anyakönyvi kivonatokat, bírósági és egyéb papírokat, az öreg hölgy diplomáját, bizonyítványokat, értesítőket, nagyobb összegű utalványszegélyeket tartalmazta, a belső rejtekből kiemeltem útleve­ lem, s mint aki nem is, ingem szívem fölötti zsebébe rejtettem. És még egyetlen percet áldoztam a vendégirodalmár számára, akit soha nem szerettem, alig is olvasva tarthattam erőlködésnek tevékenységét, s aki most a hízelgés legapróbb gyanúja nélkül, egyetlen mondatforgáccsal: az önfelál­ dozáséval, megszerzett magának. Meg, a kurva. Nyilván gondolkodott előtte, mit is mondjon. Ez az önfeláldozás az irodalom, a magyar, azonkívül a nem csontos. . . öreg irodalom érdekében a lehető legjobb választás volt számára. Én meg: büszkén, mint akit nyomban ki is végeznek, átadtam. Á t én! Az öreg hölgy nem szerzett tudomást az akcióról, s én bíztam benne, nem szándékozik eisenstadti rokonaihoz utazni egy hónapon belül. És indultunk a vasárnapi hegyekbe, vasárnapi öltözékünkben, az örökösök vasárnapi renegát kedvével, mely csak akkor rövidül, szűkül elfogadhatóvá, amikor rábukkanunk az első szarvasbogárra, az első szarvasgombára, az első szarvasnyomra át az ösvényen. Ilyenkor feltámad természettudományos kíván­ csiságuk, kibontják fényképezőgépeiket, s nem vesznek össze, ki készítse el az első fotográfiát. S mert tudom, hogy a felnőtt, az apa, ugyan nagyon okos, nagyon okos, nagyon sokat tud abból az eresztésből, amit örökösei még nem - - - - és mégis van egy kérdés, melyre már nincs válasz, s akkor ott áll tanácstalanul, kizsigerelve. Egy kérdés mindig akad a végére, mely válasz nélkül marad. Ha nem az elején. Így aztán kényszerűségből régen túlhaladva mindazt, amit örökösként magam örökhagyóitól hasonló kirándulásokon és továbbképzéseken tanultam könyveket használtam, minél hosszabbra nyújtsam az időt az utolsó kérdésig. Nem mintha ez túlságosan sokat számított volna. 13 �A kölykök kíváncsisága hiányos területekre is elbotorkált, zavarosokra, egye­ netlenekre, melyekre nem számíthattam. Tehát: vállra hátizsákok, nyakba fotómasinák, nekem színes és fénylő fém­ lapokkal borított agancsfejű botocska, öreg hölgyemnek a boldogság: mentünk, mentünk, vasárnap ez, a hetedik, mentünk ízlelgetni a levegőt, harapni a szalonna-kolbász-disznócomb-hagymafej-kolompér sültet majd délben. Én ilyenkorra egy laposban, de olyan laposban, hogy magamnak is keresnem kellett néha, elrejtettem a rugattyút, mely szolgálata szerint a holtpontokon rúgott át. Sem annyira egészséges, sem annyira fiatal, sem annyira virgonc, se természetbarát nem voltam már ebben az időben, hogy nélküle mosolyogva vehessem a negyvenöt-ötvenöt %-os emelkedőket, a lejtőket meg még nehe­ zebben bírtam, begörcsölt a vádlim. De a laposból be nem kentem soha, nem csak a szag árulkodó természetétől tartottam, hanem sajnáltam. Egyszerűen csak sajnáltam volna csak külsőleg! gyógyszerként bevetni. A tavalyi huszonharmadik kiránduláson felelőtlenebb és gyakrabban kockáztató kisebbik örö­ kösöm felhasította hüvelykjét Kiváló Áruk Fóruma emblémát viselő bicsakjával, s akkor is megvártam - félvén a lelepleződéstől - , hogy az öreg hölgy elro­ hanjon csak tiszta forrást keresni, akkor húztam elő laposomat, akkor ön­ töttem kotyogtatva a vérző sebre, hadd ordítson a kis hülye örökös, s csak akkor kötöttem át fehér pólyával remegő hüvelykjét; s mi, három férfiember, megtárgyaltuk, egy öreg tengerimedve járt erre, onnan a szag, ő nyújtotta át szeretettel fertőtlenítés céljára üvegét. Innen indított indoklással annak elérésében is bíztam, hogy legalizálhatom laposomat. De nem voltam bátor végigcsinálni. Az öreg hölgy savanyú kirán­ dulási képe nagyobb terhet rak rám, mintha hátamon kellene őt a hegyre fel­ cipelnem. A nem magyar állampolgár magyar költő, aki nem kívánt magyar állampol­ gárrá válni, nem adott be honosítási kérelmet, nem, útlevelemmel nyugat felé vette az irányt, s onnan majd északnyugatnak vette volna, ha a felesége és kis­ lánya, aki egy másik magyar állampolgár irodalmár feleségének útlevelével már néhány hete a nagy nyugati sajtban tartózkodott, s ott olyan remekül érez­ te magát, hogy a nem magyar állampolgárságú, de magyar nyelvű költőre a ragozáshoz, e boldogság ragozásához nem szükség, nem találta. Még egyszer: A költő felesége korábban kijutott magyar útlevéllel, s egy, ugyancsak magyar nyelvű, de immár nem keleti irodalmár ötszobás lakásá­ ban töltötte nagy izgalmak közt a két kiutazás közti időt. A feszültséget nem éppen eredeti, de hasznos módon vezették le, a költő asszonya, és a nem ma­ gyar állampolgár irodalmár, az ötszobás tulajdonosa. Ivarszerveket vették igény­ be, mely módszer nemcsak kellemes, ha jó, de nyújtható. Így aztán az útlevelemmel érkező költő, a „fénylő csillag” , rövidke levél­ hez jutott, nem lágy meleg ölhöz: „ Engem többször nem versz meg részegen, én nem kinlódok. tovább.” Sári Marival mi visszaérkeztünk az Alföldről. Az Alföldön boldog embe­ rekkel találkoztunk. Mindig irigyeltem a boldog embereket, akik ha nem is mosolyognak megállás nélkül, akik, ha nem is bújnak ki bőrükből, akik, ha nem is ölelgetnek meg, nem is cuppantanak ragyogó nyomó csókokat két felemre, s akik nem mond­ ják, nézd, mennyire szeretjük mi egymást, mindez ráncos homlokukon talál­ 14 �ható, mindez nyugodalmas szép mozdulataikon látszik, látszik, ahogyan belép­ nek valahová, ahogyan kilépnek, ahogyan helyet foglalnak a helyijáraton, ahogy fűszálnyi, szinte észrevehetetlen kedvességgel engedik előre egymást. Sári Mari - én oldalazva nem nagyon vettem részt a csalafintáriumban - megbe­ szélte, hogyan és mikor kell feladni az öreg hölgy által kikövetelt leveleket, melyeket villámcsapásszerű három hajnali órát áldozva rájuk, megírtam. Ezt hallottam az évfolyamtárs szájából, aki se szép nem volt, se ilyen, se olyan, észre sem veszem, ha nem Sári Mari múltbeli barátnője: Csalsz, Mari, megint csalsz. . . Egyszerű volt. Pontos. Nem számonkérő hangsúlyú, mégis letaglózó. Adott életkedvet a délelőttnek. Sári Marin is láttam, bár nem szóltunk róla: felejtsük el gyorsan. És leltünk másik ismerőst, aki otthon tartózkodott déltájban, és el­ felejtettük gyorsan. Itt lépett be Sári Mari látó bőre. A felejtést, az elszakadást, a borzongást, hideget és meleget, selymet és darócot egyszerre nyújtó. Tele vagyok giccsel. Giccsel vagyok tele. Most miért gondolom, hogy a ba­ rátnő, hogy Sári Mari is, hogy mindenki, akivel találkoztam: drága, nálam drágább, pontosabb, és jobban ismeri holnapi teendőjét? Mint egy szentimentalizmusból szerkesztett nagynéni. Ilyen vagyok, tele giccsel. Munka közben. A test meg test, a test igényei meg a test igényei. Nincs ezen mit összemosni. És volt egy gyors, hosszú utunk fel a hegyre, a Nagykereszt alá, a Bazilika fölé, a hajlatba, a házba, a reggel mindig megpucolandó lámpaüveghez, öt ke­ rek napunk volt még, öt kerek nap, nincs ezen mit összemosni. És mert nem tiltotta senki, alig ittam, és mert néha nekem kellett vigyáznom a másikra, csak vigyáztam, csak tettem a dolgom. Nem hazudtam egy szót sem. Mondataimban, ha voltak mondataim, mert a napok nem különültek el, ha a főztjeimet nem nézem, ha szúnyogvadászataimat nem nézem, melyek álta­ lában sötétedésre estek, ha a lámpaüveg-pocolást nem nézem, ez meg fél kilenc és fél tíz közé esett, amíg Sári Mari dolgozni járt, ami nem több két napnál a h étb ő l - - - tehát ha voltak mondataim, azokban eszes nyomozó sem ta­ lált volna hamisat, nem: mert nem jutott hamisság. Ez pedig nem köszönhető másnak, mint Sári Mari látó bőrének. Ne eről­ ködj, nyugi! - szólt rám az első napon, amikor kitűztem a célt, no: Túltelje­ sítünk! Amikor teafőzés közben (mintegy véletlenül) behúztam a hasam: De hát van, Ivanuska, mit akarsz vele, azt hiszed, máskor nem érzem? - mondta a látó bőr. Egy tatabányai súlyemelő dolgozott a dobogón, ólomsúlyú, szakállas, hatal­ mas - mondta Sári Mari. Ültem olvadozva, csak ültem a marha nagy színes képernyő előtt, és elsírtam magam, miért is nem jut nekem soha kilencven fö­ lötti fiú, miért ilyen angyalkák, ilyen kis szép fiúkák, akiknek, ha mondom, elegem van belőled, elsírja magát, hatoldalas leveleket küld hatszínű iniciá­ lékkal. . . Már rég nem akarok parancsnok lenni, és mégis, nézd csak, mégis sajnáltam őket, hát egyszerűen csak sajnáltam. . . minden hiába. Úgy meg mi van? Ha sajnálatból nem küldöd el, akkor keresel valaki mást, hogy legyen erőd elhajszolni. Tudod, apám volt ilyen nagy. Egy mázsa. Mindenki kicsi. Mintha az öcsém lenne. Ez rettenetes, Ivanuska. . . Csak Sári Mari szavaira emlékszem. Magaméra nem. Színekre, ízekre, érin­ tésekre, mozdulatokra, csendekre, petróleumszagra, a katonák éjszakai gép­ puskahangjaira. 15 �Uramatyám, ez most meg volt csinálva rendesen, miiihii? És a kávé az eszelős kávéfőző szerkezettel, melyre ha nem figyeltünk illen­ dően, leugrott a gázról, de odafönt még tett két kört maga körül, szétspric­ celve maga körül tartalmát, a földön meg rá kellett vetődnöm a felmosó­ ronggyal, mert félpercekig nem hagyta abba táncát a konyhakövön. Uramatyám, ez most meg volt szerkesztve rendesen, mondta Sári Mari, és nem hazudott, de miért is, hát nem akart örökösöm lenni. Milyen gonosz do­ log is elvárások nélkül, illetve egyetlen elvárással magunkkal szemben: jó le­ gyen nekem. A másiknak is, mert közben tudhatjuk, ő sem akar mást, minthogy jó legyen neked. És néztünk le a városra. Néztük, milyen gyönyörű hajnal­ ban, kora esten, amikor bíborrá vált a közeli papírgyár füstje, s az betakarta, láthattuk, amikor szélrohamok rontottak a városra, s az utcavégeken porfelleg gomolygott, s láttuk, amikor a nyugati eget vastag pántlikával kötötte át a szivárvány, s csak ültünk, mint akik érdemesek minden ajándékra. Mindenre, ami másnak nem juthat. Szerettem Sári Marit. A búvárt nem. Bár annak nem volt semmi baja. Így maradt felhasználatlan tudásom: az lett volna a valami, ha még a búvárt is megjavíthatom. Ha tu­ dom. De ha nem, akkor is megkísérlem. Uramatyám, mondta Sári Mari, hát még így is beférünk az ágyba? - látó felhámja megremegett. Úgy vélem. Sári Mari is azt mondaná, Ivanuska látó felhámja megremegett. Könnyű dolga volt a felhámnak. A levelek érkeztek, s pecsétek érvényesek, a bennük foglaltak izgalmasak. Néha azt írtam - bár csak félmondatnyit - , idegesít ez az örökös kényszer, hogy beszélnem kell. Nem akarok, Kedves, nem akarok beszélni hazaérkeztem után legalább egy hétig. Ezt írtam az előrefo­ galmazott levelek némelyikében az öreg hölgynek. Sári Mari naponta legurul, ellenőrzi, boltjában a dolgok rendben-e? Azt re­ méltem, ilyenkor szundítok egy jelentőset. Azt reméltem, mert az egyedül végigszundikált két óra visszahoz az elvesztegetett erőből. De nem. Tíz perc után megébredek, s a tetőgerincre mászva, ahonnan jól belátom a két legalsó szerpentinszintet, figyelem Sári Mari fehér Wart­ burgját. Félek, féltem őt. A sárga csuklósoktól, az IFA-któl, a hegyről, hegyi tanyáikról rohanóban és részegen lefelé tartó helytartósági és tartományi sofő­ röktől féltem, akiknek nem történhetik baja ezen a vidéken. A gerincen ötven fok a meleg. A gerincen nyomnak a kúpcserepek. A gerincen se jut eszembe más, csak Sári Mari és a hátralék. Felelőssége a jövőmentcsen eldönthető időnek, ami ránk vár: Uramatyám, mit csinálsz te velem, kilógok az ablakon, Ivanuska, drágámmmmmm. Kérlekszépenkérlekszépen! - kiált rám első alkalommal: Leesel, kérlek, leesel, ne csinád ezt velem, hogy féltenem kelljen! (Így vigyázunk maradék óráinkra.) Vigyázok én magamra, jövök én hozzád, nem hagylak én másnak, csak ne mássz a tetőre! - morogta dühösen. De a gerincen csak öröm látni, amikor a legalsó kanyart kisodródva veszi. Öröm látni, ahogy siet. A városban nem sikerül megtalálnom az utcák hülye íve miatt. Idenézz: mutatott egy csapat mínuszos hírre. Idenézz, Ivanuska! 16 �Odanéztem. Hátam árkában az ideg telefutott elektromos rángásokkal, ideg­ bajjal. Tele lett ijedelemmel, riadalommal, félelemmel, tele nyomorúság­ gal, tehetetlenséggel, tele lett kivédhetetlennel, s azzal, ami csak érezhető, és nem érthető. Halálhírem állt az újság mínuszos hírei között. Halálhírem. Tragikus körülmények között elhunytam harmincöt évesen Bécsben, s a nyomozásnak még nincs vége, mert sok a tisztátalan, elvarratlan szál. A halálhírem nem akármi. Ültünk a napon, ültünk egymásra nézve. Még semmit nem tudtam a költő­ ről, a költő feleségéről, a megkóstolt boldogságról, a nagy kerek sajtról, mely­ ben arra indul a menni szándékozó, sokat gyilkolt, sokszor egyedül sírdogált költőfeleség, amerre csak akar, semmit nem tudtam a „fénylő csillagról” , bár gyanította kiről lehet szó, semmit nem tudtam, milyen lelkiállapotban élte meg az elmúlt öt vagy tíz esztendőt, s ez idegrendszerét mennyire viselte meg, vagy ellenkezőleg: keményítette meg, nem tudhattam, hogy lelőtték üldözés közben, agyonverték, elütötte egy Trabant, leesett az emeletről, belekóstolt a régen kívánt heroinba, s úgy... Nem tudhattam melyik napon történt az eset. Nem tudhattam, az elsőn, másodikon, harmadikon, érkeztek-e leveleim. Vagy csak most, az ötödik na­ pon kerül öreg hölgyem postaládájába az első, nem tudhattam, nyomozók rázörgettek-e az öreg hölgyre éjszakai ajtaján, egyszerűen nem tudtam semmit, és, csak, de, ám: annyit, annyi rohant át rajtam, miután a szem optikai tenge­ lye nem tiltakozott, engedte, hogy jól megfigyeljem a szöveget, és az eljusson az agy szóval időben meg nem fogalmazható gyanújáig: Bukta van. Ez a bukta. Hogy jönnek a levelek. Hogy ő, ha nem is olvassa a magvar napisajtót, olvassa más, figyelmezteti. Részvétet nyilvánít. Csodálkozik: Dehát kedves, nem is mondtad, hogy a gazda nyugaton él?! Vagy pusztán kíváncsiságának, nem rosszindulatának engedve részletek után érdeklődik. Kedvesen, mosolyog­ va, és felajánlja segedelmét. Hogy közben jönnek a levelek Kunágotáról, meg Makóról, itt a baj. Azt éreztem az első századmásodpercben: ez meg volt írva számomra. Ha­ sonló mással meg nem eshet. Így rendeltetett el. Ilyen szerencsétlenül. Az öreg hölgy pedig kibuszozik telefonközpontos barátnőjéhez, megkérdezi az előző két művházat, épen, egészségben hagytam-e el őket. Ők pedig vissza­ kérdeznek: K it keres, asszonyom? Ismételje meg?! Előbb még megnézte az útlevelet az útlevelek helyén. Megszámolta a márkát, a dollárt. Előbújtatta rejtekükből az aranyakat. A Napóleonokat, medálokat, függőket, vastag láncokat. Nem érti: miért? Miért mentem volna ki három gatyával, egy cipővel, öreg kordban, miért? Mit csinálok majd ott, mi dolgom lehet? Csak nem nő? Valami nő kaphatta el a rohadékot, azért lógott meg, egy nő, aki elhagyta villámgyorsan. De ilyen gyorsan? Ez csalódást okozna az öreg hölgynek, ezt sem érti. Nem is akarja megérteni. Négy nap alatt azért mégsem! Atyavilág, Mária! - nyögtem volna, ha a rémület hagyott volna nyögést ben­ nem. És ekkor szólítottam volna Sári Marit először szép nevén, helyette is: Szűzmáriaszentjózsef, hogy mászok ki ebből! Minden estének és éjszakának, minden hegyen töltött napnak más és más a színe emlékeim szerint. Ragyogótól a tompa fényű mahagóniig, a sokat használt íróasztal fakósárgájáig. 17 �Ezé, halálhírem éjszakájáé tompára sikeredett, ködökkel bőven ellátva, gör­ bülettel, kínlódással, mert Sári Mari, aki úgy határozott, leszarja, ha eddig fa­ lakon kívül maradt az öreg hölgy, akkor nem engedi elrontani utolsó éjszaká­ ját elmebeteg lelki nyavalyákkal, és mert szerinte ez egy hülye vicc, valami hü­ lye újságíró hülye vicce, ha pedig nem az, akkor vivát, soha nem harapta meg hulla hasát! Ez a hullaszag még izgalmasabbá teszi... - mondta. Szerintem te találtad ki az egészet, ráadásnak. Az. Persze. Páratlan Sári Mari. Mint a többi. Azt csinálta, úgy viselkedett: a baj, ha baj, úgyis itt lesz rögtön, ne idegeskedj miatta, amíg nincs itt, tegyünk mást, a várakozás megőrjít. De mert így nem könnyű, másnap vége a szerelemnek, ezt is tudta Sári Mari, s amennyire csak lehet, a hullát megnyúzta maga és a hulla kedvére. Amikor ismét ránéztem, már elárasztotta a szobát reggeli fényével a nap, csillogott a tálca cirádáin, Sári Mari szemén, szeme alatt az árokban, fehér fürdőköntösére hulló fekete haján. Úgy nézett rám és úgy ült mellém a langyos ágyra (Domine, c um veneris iudicare, noli me condemnare), mint aki - mindent összevetve - rászolgált a büntetésre, mint aki áldozat római stadionban, várja az oroszlánt meztelen marddal. Igyuk meg, igyuk - mondtam. Egye franc. És a legeslegutolsó éjszakára tarta­ lékolt, minden koronát segedelmező, az esetleges fáradtságot, újjátermelődött, felszínre vergődött gátlást eltörölni hivatott úri pálinkát felbontottuk, kortyintottunk belőle. Az öreg hölgy fel és felbukkanó arca falszögletben, faszéktámlán, frottírkön­ tös mellrészén egy másik történetet húzott elő egy másik nyárról, másik nor­ máról: barátom tizenöt esztendős, lányánál alig fiatalabb csirkét fogott, illetve fogta meg a csirke őt. S mert máshol nem bújhattak meg, ágyamat választották, régi kastélykát, sárga lavóromat, napfényillatú hálózsákjaimat. Két héten át majd minden délután, amikor barátom asszonya robotolt. És semmi. Sehogyan semmi. A férfi mindent kipróbált. Homloktól öregujjig összerajzolták egymást kéziratjavításra használt tizenkettes filckészletemmel, ajtót nyitottak, ablakot. L eláncolták ezeket. Besötétítettek. Beatlest hallgattak, Korda Gyurit. Illést, Verdit, hogy hátha. De nem. Egyetlen ponton nem kerültek át, nem, mert nem. Különféle szerekkel fújta be szobát. Erősítő kotyvalékokat ivott. Virágcsokrai eltakarták íróasztalomat, később napokon át a virággal bekerült bogarakat gyil­ koltam; keményített, fehér ágyneműt lopott otthonról, kölcsönkért, áthelyezte az ágyat, mondván, hátha az a baj, hogy eszébe jutnak szeretőim, akiket rész­ ben ismert, és zavarja ha eszébe jut, hogy azok a nők, meg én. A két hét eltelt, én minden esetben türelmesen kivártam a sötétedést, mert ők nem indulhattak el napfényben, nehogy a közeli falu - ahol a lányka lakott, s a közeli kisváros, ahol a férfi lakott ismerőst kanyarítson látótávolságba eléjük, így híre menjen a kísérletnek, melyet egymással folytatnak. Kivártam a sötétet a kocsmában, a könyvtárban, meg a templomban, meg a gyógyszertár­ ban, meg a pálya kerítéséhez támaszkodva, meg magam eprét cserkészgetve, hol sikerrel, hol sikertelenül. És nekik még mindig nem ment. Ekkor már én is adtam tanácsot ilyet-olyat. Magam praxisából. Hülyeségeket természetesen, mert férfiembernek magának kell megbirkóznia görbületével. 18 �A kislány már elment. Sértetten, könnyezve felszállt a vonatra. Barátom meg a kertben őrjöngött, tépte a gondosan ápolt, de a forró nyár miatt néhol meg­ égett füvet, pörgött-forgott-nyögött és jajgatott, hátára fű ragadt, körme tele homokkal. Mondom neki: Nyugi, nyugi! Nem is hallja. Kérdezem találékonyan: Mi van, siker nyema? Néhány percig elnéztem fokozódó őrületét, de mielőtt lelegelte volna az összes megmaradt pázsitot, kiszaggatta volna a kínnal ültetett, nőni nem aka­ ró fenyőket, teleengedtem friss csapvízzel a felmosóvödröt, nyakon öntöttem vele, nem találva el egészen jól a nyakát, beterítette a víz talpától a feje búb­ jáig, mint a már említett rajzok. Erre engem gyilkolt, ölt volna. De nem ért utól. Rövidebb lábakat tartott nadrágjában, mint az enyémek, kettőt lépett válaszként az én egyemre. Vissza persze már együtt: elzokogta, azért nem, ami nem, mert az utolsó pillanatban az jutott eszébe, felesége benéz az ablakon. Hogy benéz az abla­ kon, erre egyből lekonyult. Mondom én nagy eszemmel, mert tanács az van, zsákkal: Ö rülj neki, soha többé nem kell más nővel ágyba bújnod, csak az asszonyoddal, itt a bizonyí­ ték, a szerelem nagyhatalom... Vagy így fejeztem be bölcselményemet, hogy a dolog élét mégis lereszeljem: Pincében! Csak pincében bujálkodj, ahol nincs ablak! Marha! — vigyorgott rám vörös szemekkel, és tudtam, sokáig nem alszik még mélyeket, pihentetőket, mert ébren tartja a kérdés: Mit gondolhat most róla a kicsike angyalcsirke, aki felkorbácsolt vágyait egészben rábillentette egy kimaradáson lévő gyanútlan kiskatonára, katonára, aki aztán sikeresen el is készítette élete első gyerekét, amit sikeresen el is titkolt a kis angyal előle, s aki sikeresen feleségül is vehette a kis angyalt, aki pedig sikeresen kima­ radt a gimnázium első osztályából, és nem tudni milyen sikeres kismama vált belőle. De amikor esténként le-lenéztünk a városra, lassan kialudtak a lámpák a szobákban, az utcákon, egyedül a felvonulási tér díszkivilágításának virága maradt a sárga és fehér fényekből, Sári Mari mellettem örült a valamelyik délelőtt unalmában lefestett lócán, bőre bőröm égette, fekete lobonca tin­ csenként befúrta magát jobb vállamba és karomba a csontokig, a sing és orsó­ csontig, a kulcscsontig, lapockáig, nem kerülve el a tojáshenger és gömbízü­ lete a hajbozót által elérhető testdarabomon, s így nem csodálkozhattam vol­ na egy alapos ízületi, netán csontvelőgyulladáson. De amikor végignéztük, hogyan hal meg naponta a város, hogy vonul vissza mérsékeltövi éjszakája nyugalmába, s én újra meg újra bódultan, mint a bo­ gár, bódultan, mint a simogatással tönkretett, érintéssel eszelőssé varázsolt kajmán, közel egy négyzetméternyi bőrre koncentráltam, kiterítve, megfor­ gatva, hidaltatva, átadva és ellopva hőjét, átvéve remegését, széthullva rajta és alatta, mint a rezgőhullám darabjaira bontott toronyház - a város meg­ szűnt csendes éjszakáival, és megszűnt a hegy és a folyó, a tenger és a fo­ rint, a választások, az irodalom és irodalompolitika, az orgonacsokor, a ve­ szedelmek. dráguló tej, kenyér, a halál és az élet: két bőr, két és fél négy­ zetméternyi bőr lefedte Európát, nem csinált azon bukkanót sem a Kreml, sem az Eiffel-torony, simának éreztem, fénylőnek, mintha a világ bársony volna egyvégből. 19 �De ezt nem mondhattam el barátomnak, segítségképpen, nem, mert ha nem tudja, nincs tolmács, aki lefordíthatná számára. Vasárnap volt. Három hete járt nálam az irodalmár, bár inkább irodalomszervező, útlevelemért. Elcsigázott vasárnap reggel volt, csak másodpercekre oldotta szombat délelőttől érvényes pánikhangulatomat a látó bőr, s a bőr gazdája. Letelt a három hét, bejelentettem az elveszett dokumentumot - mondtam Sári Marinak. Az úri rozspálinka úgy döntött helyettem, nem érkezem meg ma az öreg hölgyhöz, örököseimhez. Két igen fontos, de a pánikhangulat elködítette tényező miatt tett jót a rozspálinka. Először is: logikátlan ma megérkeznem, mert az előzetes tervek szerint ma délután jelenésem van az Alföldön; má­ sodszor: ha valóban bukta a bukta, hónapokig nem lehetek egyszerre két he­ lyen, nem lehetek például Sári Marinál is, Sári Mari ágyában, előterében, tűz­ helye mellett, teraszán, s eközben otthon, fel-felvillanó, hazasikló gondola­ taim szerint az öreg hölgy és örököseim körében, a televízió vasárnapi fő­ műsorát élvezve, szappanos fürdésüket, rendes fogmosásukat ellenőrizve. Hátulról közelítettük meg a város azon körzetét, ahol a rendőrség szép kék épülete állt. Fáztam most. Nehogy ott tartsanak valami úton. Sári Mari kuncogva kanyargott a kis utcákon. No - röffentett rám az ügyeletes. Mondom neki, most akartam éppen utazni, kilföldre menni, és úgy néz ki, mintha elhagytam volna valahol az utazásra jogosító okmányt. Nevét. No, mondja a nevét, mert nem nekem kell bejelentenie, hanem munkanapon o d a .. . - és mutatta, hogy az épület melyik részén kell jelent­ keznem. De - mondom én meg - ha nem utazom, akkor visszatérek munkahe­ lyemre, az pedig nem ebben a városban van, igyekeztem megmagyarázni, s közben a kő leesett mindenemről, ahol eddig nyomott. A lényeg: be van je­ lentve. Be van jelentve! Ha halálom után bejelentettem az útlevél elveszítését, úgy nyilván élek. Ez is öröm, de ennél nagyobbak is voltak itt hirtelen felfoghatók. Hátul mentünk ki a városból, mint érkeztünk se egyenes úton történt. S a nap hátraléka maligántúltengés jegyében fogant. A hegyi zöld kocsmából, mely Magyarország legmagasabban fekvő, leg­ tisztább levegőjű vendéglője és kocsmája, kocsmárosnéja a legnagyobb kocsmárosnémellel rendelkezik, fartája pedig szinte normálisnak mondható, ezzel a testi adottságával harcolta ki az illetékesek köre alatt, hogy évente egy osztállyal megemelhesse besorolását, innen telefonoztam R beszélgetésként és azonnalra az irodalomszervezőnek, de már a maligánok és rozsfokok goromba­ ságával. Sári Mari mosolygott, ő nem látott eddig igazából beindulva: De nem emlékszem, miket, mi mindent mondtam, hiszem, nem akármit. Sári Mari elmondhatná. De nem teszi. De aztán nem akart elaludni. Ne bánts. Nem vagyok jól... kértem. Sári Mari az első nap tétova, a lassúnál gyorsabb, de még nem igazán gyors, célratörő bujasága előtt az ágy szélén ült, fekete fürdőköpenyében, haját baljával hátrafogta - én feküdtem már, ő meg szerette, ha a csípőcsont és a bordák közti gödörben a férfitenyér, férfialkar, s az felnyalábolja, áthengeríti 20 �az ágy általam elfoglalt darabján, át a lepedő belső viszonylataira, be a falig, s így maradt köztünk kétarasznyi semleges terület, a hadi kezdeményezések demarkációs két arasza. A játék kedvéért szerette az átnyalábolást: így, ezzel, cl volt ragadva, mint a szabin szűzek, ám az elragadás után a kezdeménye­ zés számukra éppoly polgári jog, mint az elragadok számára. Hát valahogy így ült Sári Mari az ágy szélén a lovasrohamot megelőzően, oldalazva hom­ lokom közepébe nézett és azt mondta: Csak ne bánts. E l vagyok hagyva... És nem bántottam. Nem arról volt szó. Később rozscipót ettünk csirke­ mellel vagy mivel az ágyban, és a morzsák fölött, a térdek, könyökek érin­ tésében azt hittem, azt reméltem, itt van vége a világnak, és Sári Mari szólongatott, mondott, nem szólt és nem mondogatott, csak nyekergett, vagy mi a csuda, mint két rosszul nőtt, nagy szélben összeérő akáctörzs. És amikor évtizede használt, szinte unalomig ismert alakiságai felé kanyarítottam négyzetméternyi bőrét, és amikor meg-meghökkenve trappolt velem, már tudhattam, a sablon is okozhat örömöt annak, akinek nem sab­ lon. Várjál csak! - mondta Sári Mari, most kiderül hány kiló a kiló... Hogyan is? Mit írnak rólad, abból lesz-e mázsa, Ivanuska. Abból, Sári Mari, nem sok minden derül ki, nézd csak meg, a bányász­ özvegyek hogy’ szeretik uraikat.. . A halott nem vágja már képen. Nem önti ki az emeletről az odakozmált töltött káposztát. H öm? Azért annyira ne féljél, hogy összecsináld magad. Tudod hol találod Sári Mari örömeit. Én vagyok neked az örömlány, Ivanuska... Az. Tudom, Sári Mari. De mi a garancia? Ez már másnap reggel. Sári Mari igyekezett elhanyagolt butikjába, hogy körmére nézzen az alkalmazottaknak. Megaprítsa őket, hogy a veszteség ne haladja meg az eleve bekalkuláltat, hiába, tolvaj mind egy szálig, hiába cserélgetem, egyik olyan, mint a másik, mindnek szeretője van, húga van, gyereke van, majd egyszer jöhetsz hozzám, pedig nem szeretnék hinni ben­ ned, Ivanuska, te egy idő után kijátszol mindenkit, de az se biztos, Ivanus­ ka: a kijáratnál álltunk, fájtak az ízületeim, és már se kiszállni, se bentma­ radni, se aludni, se ébren lenni nem volt se kedvem, se erőm, kómában sze­ rettem volna tölteni egy hetet, hátha addig rendeződik alföldi kirándulásom, útlevelem, öreg hölgyem, és minden zűrzavar, amit nincs erőm és tehetsé­ gem átlátni ebből a kiszolgáltatott helyzetből. De az öreg hölgy dolgozik, nyugodtan eligazíthatom fél négyig az igazítandókat. Leülök, átgondolom. Szevasz Sári Mari - mondtam odahajolva, szevasz és köszönöm. Szevasz Ivanuska - mondta Sári Mari odahajolva, Isten áldjon, és kö­ szönöm, és megtalálsz, ha keresel. Mert a búvárt nem... Mert nem javítottad meg - nevetett. Ősszel, jó? Ősszel gyönyörű a hegy. De ha bajban leszel, megtalálsz, tudom én azt, Ivanuska. A teraszajtó nyitva volt, mint mindig, ez nem zavart, de ha fél az ember, akkor egy nyitott ajtó is összegubancolja beleit, meghajtja lépcsőmenetben tompaszögig. A kulcsot nem tudtam benyomni a zárba, ez még tett hozzá tíz fokot a derékszög felé. Becsöngettem. 21 �Az öreg hölgy nyitott ajtót, csodálkozva nézett rám, aztán karórájára: Gyorsan hazatértél - mondta, és adott arcom két felére egyet-egyet meleg szájjal. Én is, visszafogott levegővel, ki tudja, milyen összetételű a kifelé haladó. Hazahoztak - mondtam. Az első mondat nem lehet hazug. Ha már az is az, könnyen belezavarodik a hazug a további mondókába. És hát hazahoztak. Nem dolgozol? - kérdeztem kiegyenesedve, megbirkózva a gyomorgörcscsel, illetve a látvány görcsoldóként hatott. Oldaltáskám le, pénztárca ki: kinyálaztam belőle hat darab zöld pénzt és hat darab lilát. Kiterítettem, mert szeretem kiteríteni. Ropogtak és hi­ valkodtak, zöldelltek és liláztak, ragyogtak az asztalon. Valami fény rám is került ebből. Fáradt vagy? kérdezte öreg hölgyem. Mellém támaszkodva gyönyörködött a pénzben. Ha nem, leszaladhatnál a gyógyszertárba. Beteg a kicsi. Nap­ szúrást kapott tegnapelőtt a Palán. Persze, mondtam. Komoly? - kérdeztem. Komoly? Nem. Kifelé megy már. Sári Mari boltja közel a patikához, beléptem hozzá. Egy ismeretlen fekete nőt láttam ott bent, aki hasonlított ugyan Sári Marira, de nem ő volt, ha­ nem üzlettulajdonos dublőze. Mosolygott, amikor meglátott. Mi van? Kér­ dezte a szeme. Máris kint a családból, a békéből? Üű! - ingattam a fejem. Minden rendben. Örülök, őszintén! - mondta összehúzott szemöldökkel, homlokráncaival. Pavilonomnál végignéztem a napilapokat, mondom: hátha máris. Hát: máris. (De ez egy másik történet.) Tovább a patika felé már azon törtem a fejem, hogyan magyarázom meg a megmagyarázandó bécsi halált, valami egyszerűt, csendeset, igazat, talán hogy például kölcsönadtam az útlevelet. A keserűtea megvásárlása után leültem egy kocsmába, ahol nem ismer­ tek, s én sem ismertem a pincéreket. Kértem egy sört, amit majd halkan, egymagamban, gondoltam, elfogyasztok. Magam, reméltem, magamban. Kettő lett belőle. De nem sikerült. Egy mondat ragadt belém, mint a kullancs... mint a szamárkóró bogáncsa: A száműzött nem szánűzött, és a szánűzött nem száműzött. S e mondat addig-addig táncolt, ropta odabent a két sörrel, talán mert normális gondolatok nem férkőzhettek be a féltekében, mígnem órányi ke­ mény munkával idáig jutottam: Napóleont algusztuusban szánűzték Szentalómára. Én meg megúsztam. Én meg megúsztam a halált is. Esztergom, 1987. 10. 22 �23 �HANDÓ PÉTER Időn túl Itt már csak a négy fal áll. A földön üvegcserép a pohár. A szeretet szeletekben. Szendereg a fejsze. Pilla se rebben. 19 82. ápr. 10. D al anyácskám küldj ki engem bombát szedni! engem bombát szedni. . . engem bombát szedni. . . régit learatni új neutront vetni új neutront vetni. . . új neutront vetni. . . anyácskám mi lelt? értem fekszel sírba? értem fekszel sírba. . . értem fekszel sírba. . . elárvul már fiad nincs ki vissza sírja!? nincs ki vissza sírja. . . nincs ki vissza sírja. . . 19 82. jan. 20. 24 �Búcsú Lefordul a szemhéj. Ráncárkok szakadnak Isten küszöbénél. Kipirul a gallérkeretben a nyak. Temetlek már tiszta szívemben, elbukó szép alak. 1985. márc. 7. A z első igazsággal szemben eljön a második. És szelesen, és kiverten, csillagok közé kiverten ballagok megint. 1987. okt. 4. Alám , a vézna földre, bogarak apró neszezése szórva. Nincs, ki léptem befedje. Vonulok remegve és hallgatódzva. 1987. okt. 6. 25 �L A C Z K Ó PÁ L Kisfiam szerelmei Jó kérdés, mondhatom! Korjellemző. Csodálkozom rajtad: ismerlek annyira, hogy meglepődjek - éppen tőled nem vártam. Az a gyanúm, magadban külö­ nös elképzeléseket építgetsz rólam. Önkéntelen kérdésed rést nyitott a lelkeden, s amit megláttam, az nem túl hízelgő rádnézve. Nem, nem! Ne szakíts félbe! Egyáltalán nem vagyok fellengzős. Inkább a szomorúságom csapódik le a megválogatott szavakban. Én ugyanis nem elszól­ tam magam a vörösbor fölött, hanem eleve azért hívtalak erre a találkozóra, hogy megosszam veled, legbensőbb barátommal, az örömömet, mint ahogy éle­ tem annyi, mással közölhetetlen apróságát. Egyéb korábbi esetekben önkéntele­ nül - helyesebben: magától értetődően - avattalak be, de most a legnagyobb fokú tudatosság vezetett, s erre te jössz ezzel az infantilis kérdéssel. Bele egye­ nest a pacekba! Hitetlenkedve és gúnyosan vigyorogsz is hozzá, mint egy láda újkrumpli. Na szépen állunk, mondhatom. Miért kell nekem még egy gyerek?! Ezt kérdezi tőlem a legjobb barátom! Egek ura, mit engedsz még kiveszni a világból? Mit várhatsz az idegentől, ha a barát egy ilyen pillanatban a szemedbe nevet? Te! Őrült gyanúm támadt! Hiszen én csélcsap szoknyavadász vagyok a szemedben! Azért, mert én minden nőben képes vagyok felfedezni valami értéket, még a legcsúnyábban is, és nem feltétlenül azt a testtájt, ahonnan a lába kinőit, kel­ lemes szorost alkotva, én még igazán szeretem a feleségemet. A család pedig nálam a társadalom ősalapja. És minden emberi hivatás legelsőbbike: az élet átörökítése. Ami viszont elképzelhetetlen életkedv nélkül. Akarhatja-e valaki, hogy az élet éljen, ha nem érzi az élet ízeit? Különösen azét, azt az édességet, ami a folytatódás körüli műveletekből támad az ínyünkön. Alig győzöm leküzdeni a megdöbbenésemet, de mert hitetlenkedő és képte­ len kérdésed ellenére változatlanul közel érezlek magamhoz, s mindamellett sajnálnám is, hogy tévképzetekre alapozod az ítéleteidet, ami rosszabb, mint a teljes tudatlanság, ezért elmondom neked, nagyvonalakban, hogyan jutottam arra az elhatározásra, minek következtében ma, itt, már második gyermekem várható születési idejét bejelenthettem. Hihetetlennek tűnik, mégis azt kell mondanom, félig öntudatlanul sodród­ tam az egészbe, mint ahogy egészséges férfi és nő boldog szerelemben édes­ szép, kedves gyermeket nemz a maguk örömére és minden kívülálló szeme gyönyörködtetésére. Ne sürgess! Nyelj egy korty bort, szükséged van az ihletett figyelemre. Most mondok valami nehezen érthetőt. Állítom, Ádám és É va alig több, mint a ze­ nekari árok előkészületi hangzavara. A valódi kezdet mégis az utód. Nemde? Ha érted, hogyan gondolom . . . Az előzményeket átugorva - bár nem érdek­ telenek - nekem is itt kell kezdenem. Minden a kisfiam születésével indult. 26 �Ismered azt a bárgyú kis dalt, ami így kezdődik: „Van nekem egy síkos ga­ tyám. . . ” ? Mire fél nyolctól, kisfiam napvilágra jöttének pillanatától, éjfélig illően beszivattyúztam - szigorúan magamban és otthon ünnepelve - az akó bortól - volt annyi, esküszöm! - éneklős kedvem támadt. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam a saját hangomat: „Van nekem egy síkos ga­ tyám, abban tartom a ceruzám. Minden este írok vele, mégse kopik el a hegye.” Rendben van, magam is tudom, nem szükséges, hozzá az ítéleted, valóban nem vall kifinomult ízlésre, hogy éppen ez a szöveg szabadult ki a számon, amikor a feleségem kivérezve, elgyötörten fekszik, mint egy barbár nász után. Amiért már én is pirulok, így utólag, ahogy visszaidézem az egészet: hogy még később se jutott eszembe más. Amikor a végére értem, kezdtem elölről. Azon kaptam magam, hajnalodik és még mindig azt a pár sort motyogom újra és újra. Elöntött a szégyen, s mintha hideg zuhanyt vettem volna, egyik pillanat­ ról a másikra kijózanodtam. Csak az vigasztalt, hogy tanúk nélkül töltöttem el az éjszakát. Ujabb szégyenhullám öntött el arra a gondolatra, hogy elénekeltem volna az asztalom mellől mindenkit, ha nem maradok itthon, s most, bár tánto­ rogva, mégis magabiztos iránytudattal, de magamat pocskondiázva, teljesen egye­ dül, tartanék hazafelé. M ivel nem így történt, hessintettem az önvádnak, s a váltakozó hideg-meleg vízsugár alatt már teljes felszabadultsággal üvöltöttem: „Van neken egy síkos gatyám . . . ” Szamárbőgés nem hallatszik az égig, mégha az örömöt fejez is ki, mégis azt akartam, az egész ház értesüljön arról, hogy valami rendkívüli esemény történik nálunk. Mondanom se kell, nem tolongtak az ajtónk előtt a kedves lakótársak, mint megannyi eleven jókívánság. Legfel­ jebb a szomszédok tettek hozzá egy újabb jelzőt az eddig felgyülemlett minő­ sítésemhez. A kedvem nemhogy kitartott estig, hanem a kórházból, a családomtól haza­ felé jövet, a látottak hatására, fékezhetetlenné fokozódott. A lig tudtam ellentállni a társaság utáni vágynak, pedig tudom mások esetéből, hogy a férfiak ilyenkor taszítóak, falkában egyenesen disznókká malackodják egymást. A sza­ badjára engedett röhögést pedig nem hiányoltam. A liftben, felfelé szálltom­ ban, mégis elüvöltöttem magam: „Van nekem egy síkos g a ty á m ...” Olyan könnyűnek és boldognak éreztem magam! Még egy dicséretet is kiosztottam: derék dolog, hogy nem keverted, kitartottál a bor mellett, abból is a megbíz­ hatóbb, minőségi fajtánál, s az eredmény nem maradt el - tisztán, macskajaj nélkül tudsz örülni a fiadnak. A gyerek, az újszülött - nagy öröm. Ha nem a legnagyobb. Egy fiú pedig . . . Hát egy fiú . . . ?! Nekem nincs rá szavam, csak ez a sikamlós, butácska vers, aminek az égvi­ lágon semmi köze az egészhez. A lift szinte súlytalanul repített felfelé a nyolcadikra. Olyan könnyűnek érez­ tem magam, mint kicsi koromban, amikor leánytestvérem a barátnői közé vitt és kézről kézre adogattak. Nővérem nem hagyott lépegetni, pedig már rég sza­ ladni is tudtam. Féltette a ruhámat, amit egy ideje ő mosott, vasalt. Mintha az elsőszülöttjét vinné, szorosan a feszülő, érintetlen melleihez ölelt. A lányok - utólagos számításaim szerint - már mind túleshettek az első tisztulás meg­ lepetésén, ki könnyebben, ki nehezebben, s legtöbbjük élete már hozzáigazodott ehhez az akaratuktól független, mégis megbízható ritmushoz. Megfigyelted már, hogy ez a természeti processzus rövid időn belül milyen magabiztossá teszi a kislányokat, akik még a sejtéseiket is tudásként kezdik alkalmazni, a sokat fe­ 27 �lejtett felnőttek általános megdöbbenésére? Incselkedésüket velem csakis az érettségük és babázó korszakuk megható keveredésének minősíthetem. Miköz­ ben kijelöltek számomra egy irányt - amiről fogalmam se lehetett önmaguk beavatását is elvégezték. Nem én vagyok az első, s remélhetően nem is az utol­ só, akinek ártatlanságával ilyen kedvesen, a rosszhiszeműség árnyéka nélkül visszaéltek. Szerencsémnek tartom, hogy velem azok a lányok tették. Mint meg­ annyi nővérem. (Mert azt mondanom se kell, hogy ők tanítottak mindenféle csacska malacságra, arra is, amit fiam érkezésének örömére vég nélkül hajto­ gattam, isten tudja milyen erők hatására, felszínre hozva emlékezetem mélyé­ ről a rég hallott szavakat.) Aztán amikor sértetlen memóriám ártatlanságával, a legteljesebb gyanútlansággal felmondtam nekik a leckét és kacarászva megdi­ csértek, boldog voltam, az öntudatlanság zavartalan bájával az arcomon. Csókolnivaló voltam - ahogy utóbb nővéremtől értesültem. És a lányok nem is mulasztották el, hogy meg ne tegyék. Fölkaptak, kiragadtak egymás kezéből, előbb még az egyik, aztán már a másik karjaiban találtam magam, repültem körbe-körbe a lánykoszorúban, egyik mellről a másikra, ettől pelenkahűvös, emettől tejesen langyos, amattól húslevesforró, a következőtől cementszáraz, vagy éppen cuppogósan nedves csókokat kaptam minden szabad bőrfelületre. A liftben is ez járt eszemben, amikor hirtelen megállt, kinyílt az ajtó és be­ lépett a szomszédom. Valahol lejjebb akadt dolga, de már ő is hazafelé tartott. Csak köszönő viszonyban voltmik, mégis amikor kölcsönös udvariaskodások után kiszálltunk a szintünkön, nem tudtam magamban tartani az örömömet. - Gratulálok - mondta hiteles melegséggel a hangjában. Ettől úgy megha­ tódtam, hogy behívtam egy koccintásra. Szabódott némileg, mondván, hogy még­ se most kellene megejteni az első látogatást. - Ennél aztán alkalmasabb időben nem is lehetne! - vetettem véget a vitá­ nak. Örmény konyakkal indultunk, tizenkettes szlovák sörrel folytattuk. Rövide­ sen megállapítást nyert, hogy nem volt szebb a gyerekkori falusi vasárnap dél­ utánoknál. Merthogy mindketten városba szakadtak vagyunk. Ettől a perctől tegeződtünk. A sör fogyott, a konyakkal élénkítgettük magunkat, a hangulat emelkedett. Ott vesztünk össze, amikor a pertuszomszéd arról kezdett értekezni, hogy micsoda csibészkéj volt az ünneplős lányok lába szárát megcsalánozni. Ha rendesen oda tudtál csapni, még a nejlonharisnyán keresztül is égetett, mint a tisztítótűz. Ha pedig hátulról a szoknyák alá, abba a félhomályba feldughattad, kockáztatva, hogy nyakon csapnák, menten beleesel az utca porába, akkor már biztos volt a siker. A pokol tüzében nem hólyagzik fel úgy a bűnös, mint a fehér combok sima oldala, ha megkotortad csaláncsokorral. - Baromság mondtam tömören. Aztán ezt megbántam. Egy becsípett, szomorú ember ült velem szemben, akinek a vonásait némileg megélénkítette a gyakori gyerekkori torz emlék, aztán minden maradt a régiben. Megértettem: a pertuszomszédnak a csanalazás jutott, nekem a nővérem és barátnőinek testmelege. Különbség. Ha érted mire gondolok. . . Mégis úgy tettem, mintha sértődött lennék a másik nem elleni merénylet utó­ lagos beismerése miatt, s hosszan fejtegettem nőpárti nézeteimet. Belement a já­ tékba. Nem voltam hajlandó békülni, amíg meg nem tanulta tőlem, hogy „Van nekem egy síkos gatyám...” Amikor már annyit ittunk, hogy az első sortól nem jutott tovább, hazatámogattam. Lefektettük a feleségével. Az örömhír hallatán az asszony leültetett a nappaliban, vele is innom kellett a kisfiam egészségére. A többi olyan természetesen alakult, mintha otthon lennék. A házasfelek komó- 28 �tosságával láttunk neki, kapkodás nélkül, mivel mindketten láttuk, aligha kell tartanunk a férjétől. Reggel olyan derülten zuhanyoztam, mintha egy idegen tör­ ténetre emlékeznék. Az egészet hozzácsaptam ahhoz az örömmennyiséghez, amellyel a kisfiam születése járt. Sokáig nem is volt hasonló esetem. Zavartalan volt a hármasunk: a gyer­ mek, a feleségem s jómagam. Feleségem kellő időben visszatalált - amibe ész­ revétlen irányításom is hozzásegítette - kettőnk szülés előtti bizalmasságaiba. Sőt, boldog csodálkozással vettem tudomásul ötletadó asszonyos kezdeménye­ zéseit. Mert lányos szemérmessége változatlanul megmaradt, de szert tett arra a finom módszerre, amellyel átjátszható volt minden énreám, s úgy tűnt, mint­ ha ő csupán elfogadná tőlem, igaz, kedvérevalóan, tehát semmiképpen sem alá­ vetetten; pedig szinte tetten érhető volt, amint tőle indult valami kedvesen új vagy meglepő. Ha néha eszembe is jutott, hogy nem fogadom el rögtön, hanem inkább megvárom a nyilvánvalóbb ösztökélő ismétlődést, majd igenis rábízom az egészet, mégsem az én tudatosságommal folyt le a dolog, hanem az ő rejtőz­ ködő szándékai szerint. Amit persze a végén sohasem bántam meg. Készenléti el­ határozásaim inkább felcsigáztak, és szétolvadásaimat egyszer sem tekintettem kudarcnak. Mindehhez képzeld hozzá azt a szeretetet, amivel Gyurmókát, a kisfiamat, öveztük! Te vagy a megmondhatója, aki közelről ismersz bennünket. A születési súlyával most nem is dicsekszem. De a haja! Az első napokban még kis békák, szülői szem kell a szépségükhöz, mégis a haja már akkor lenyűgözte a rokonságot, pedig csak a szülészet monitorán lát­ ták. Sűrű, gesztenyebarna és az a fajta vékony szálú, nem sörtés, ami szinte ki­ váltja, hogy hozzányúljanak. Az óvoda első évéig szabadon nőtt neki, addig ollót nem látott, legfeljebb némi igazítás erejéig. Ahogy növekedett, dúsult is, majd súlyos csigákban göndörödött. Középen elválasztva hordta, s ahogy két oldalt aláomolva keresztezte jóindulatú és figyelmes arcocskáját, mindenki „de szép kislány"-ként üdvözölte. Később ez lett mindennek az oka. A haja. Gyurmóka még nem volt másfél éves, amikor a feleségem kénytelen volt visszamenni a munkájához, annyit jártak a nyakunkra a kollégái, meg a főnö­ ke. Hogy így nélkülözhetetlen, úgy nélkülözhetetlen. A pénz is több lesz, jöttek elő az aduval. Beadtuk a derekunkat. Én nem is bántam meg, és nem is a pénz miatt. Tudod, a feleségem miatt. Megmagyarázom. Addig sem volt semmi gondunk egymással, a munkába állást követő időkben viszont egyenesen kivirult. A munkahelyi és az utcai férfite­ kintetek telítetté teszik a nőket, mint az ebonitrudat a dörzsölés. Ha másért nem is, ezért megbízható híve vagyok az emancipált nő ideáljának. Csak ne fáradnának ki annyira. Mármint a dolgozó nők. A fáradtságtól olyanok, mint a meghibásodott akkumulátor: hiába tapad minden lépésükre több férfitekin­ tet is, amint jobbra, balra lengő szoknyájuk mintha igeneket és nemeket oszto­ gatna, kegyesen vagy megalázó elutasítással, hiába az egész, képtelenek feltöl­ tődni és a kisülés határáig tárolni az elektromosságot, Hazatértükkor hiányzik belőlük az a surrogó feszültség, ami megkívántatja őket, hogy az ismeretlen férfitekintetek kizsákmányolása beteljesedjék, kedvére csupán Egynek, mindig Egynek, aki nem is tudja: a többiekből él, a véletlenül kegyvesztettekből. Azt hihetnők, azok az asszonyok bírnak érzéki zsenialitással, akik mindezt felis­ merik. Ebben nem vagyok bizonyos. Hajlok rá: ha a nő tudatára ébred mind­ 29 �ennek, olyan lesz, mint a napelemekkel működő műholdak: művi. A füvek, vi­ rágok, fák fotoszintézise kedvemrevalóbb. Nekem fotoszintézis, nekik élet. De mellékvágányra tértem. Mindössze azt akartam mondani, hogy kezdetben szé­ pen alakult az életünk a megváltozott menetrend szerint is. Feleségemet tehermentesítendő, Gyurmóka bölcsőde körüli ügyeit - hozni, vinni stb. - magamra vállaltam. Meglepődtem, milyen ritka a hozzám hasonló férfi. Javarészt az anyákra marad minden. Pedig állíthatom, néhány hét után, férfi létemre, Gyurmóka öltöztetését-vetkőztetését oly tökélyre fejlesztettem, hogy a fiatal anyukákon és nagymamákon túl, még a dadusok is felfigyeltek a hozzáértésemre. Gyerekhez érteni nem kizárólagos női juss! Nem csoda, ha párosunk szinte napokon belül közkedveltté vált. A bölcsőde dolgozói külön díjazták a pontosságomat. Az nem fordulhatott elő, hogy én elkések. Ahhoz valami rendkívülinek kellett történnie. Azt a bizonyos egyetlen alkalmat aligha tarthatom ilyennek, szülői hanyagságnak még kevésbé minősíthető - ahogy annyi esetet láttam magam is; hiába, nálunk nincs valódi gyerekkultusz - , mert soha máskor nem ismétlődött meg. Már az oka miatt sem. Váratlan ta­ vaszi zápor zavart a száraz alá, éppen a buszhoz menet. Kivártam míg csitul valamelyest - az idő persze múlt - , de mire a bölcsőde előtt leugrottam a he­ lyi járatról, már újból zuhogott, pedig az előbb még sütött a nap, s mire az eső­ hólyagos járdán futva megtettem a rövid távot, a hajamról csurgott a víz. E k ­ kor derült ki, mennyit várakoztam, mert Gyurmókára már csak egy szem dadus vigyázott, minden gyereket elvittek a szülők. Nem kellett magyarázkod­ nom zavaromban, az örökké mosolygós dadus nem adott rá időt. Törülköző­ vel jött elém, s amint átnyújtotta, így szólt: - Jó l elszórakoztunk a picikével. Nézze csak! Elnevettem magam, ahogy Gyurmókát megpillantottam. Amit egy nő a rengeteg hajjal kezdeni tud, azt mind elkövette a Gyurmókáén. Vala­ hogy mégis fiús maradt, mintha a frizurája a tizennyolcadik századi férfihajvi­ selethez igazodott volna. Megállapodtunk: ő az én kis szeretőm - mondta még a dadus, majd Gyur­ móka öltöztetését is átvállalta, míg erőteljesen átdörzsöltem a hajam. K i tudja, kinél-kinél miből keletkezik a megkívánás, merengtem - nem is értettem mi­ ért - , miközben a gyerekek tükréhez guggolva megfésülködtem. Ebben a hely­ zetben -beroggyantott térddel - oldalra pillantottam és az enyhe terpeszben álló dadus lábikrájára esett a tekintetem, amint a magas öltöztetőasztalon a fiam fölé hajolt. Szembenéztem magammal a tükörben és biccentettem. Igen, ezekben a nőkben, akik a napjaikat ártatlan gyerekek között töltik és tudják méltányolni a ragaszkodásukat, olyasvalami vonzerő halmozódik fel, mint a szoptatást éppen abbahagyó fiatalka asszonykákban. A dadusok, óvónők és a tanítónők ilyenek, azzal a nem lényegtelen különbséggel a javukra, hogy az őket körülvevő gyereksereg világrahozatalának fiziológiai következményeitől mente­ sek. Ekkor fedeztem fel, hogy a vékonyka fehér köpeny alól tisztán kirajzo­ lódik a kisnadrágja. Kérdően rátettem a tenyerem. Mintha a még mezítelen gyerek miatt akadt volna meg az öltöztetésben, félig kiegyenesedett. Csak anynyira, hogy az ujjatlan köpenyből jól láttam gömbölyded vállait és telt felső karját. Majd az ingecskéért nyúlt, de mielőtt a gyerekre adta volna, a csöpp­ ség ártatlan köldökébe csókolt, mire meghallottam kisfiam olyannyira kedvelt, gyöngyöző kacagását. Az enyém következett, majd a dadusé. Együtt nevettünk hármasban, és talán ennyiben is maradunk, de a nő a markomban - még min­ dig nem eresztettem el; nem volt durva a fogásom, de erélytelen sem - tett egy oldalozó félkört, mintha türelmetlenül visszakérdezne. Nem tétovázhattam. 30 �Határozott előkészületi mozdulataimra félig csupasz fiacskám fölé könyökölt, mintha folytatná a gyereknek tetsző csiklandozást. És úgy is tett, mígnem elcsukló nevetéssel a fiam hasikájára adott egy búcsúzó, csattanós puszit. - Kisszerelmem - mondta fátyolosan és befejezte az öltöztetést. Folytassam? Vagy érted már? Nyár elején új kislány került a Gyurmókáék csoportjába. Az is mint egy ha­ jas baba. Mint a fiam. Attól kezdve csak együtt játszottak. A végén elhozni is egy időben kellett őket, mert se azzal nem lehetett bírni, aki még maradt, se azzal, akit már elvittek. A kislány anyjával - az is gyerekbolond - kénytele­ nek voltunk egyeztetni az időpontot, naponként telefonálva egymásnak a mun­ kahelyünkről. Talán nem kell mondanom, hogy az idő múltával mi pótoltuk azt a hiányt, amiről csemetéinknek az egymáshoz fűződő kapcsolatukban fogal­ muk sem lehetett. Ha érted, mire gondolok . . . És még mesélhetnék. A gyermek minden korosztálynak kedves. Csoda-e, ha nem típusokat, hanem a számításba jöhető korosztályokat - mindegyiket - ked­ veltem meg. Bizonyos értelemben elszaladt velem a ló. Erre Gyurmóka óvodás idejében kellett ráeszmélnem. Az első hetekben még tűrték a hosszú haját, majd felszó­ lítottak a megnyirattatására. A fodrászüzletben tanulólányok vállalták maguk­ ra a munkát. Ott sikongattak körülötte, ahogy egyikük nyírta, s a magasított borbélyszékről súlyosan hullt alá a padlóra Gyurmóka ékessége. Úgy ült ott fent, olyan rendíthetetlenül, mint egy hatalmavesztett bölcs uralkodó, kitéve minden rossznak. M ajd’ elsírtam magam. A lányok főnökasszonya könyörült meg rajtam: a legszebb fürtöt kiválasz­ totta és borítékban átnyújtotta. Azoknak a viháncoló kamaszoknak ehhez még nem volt érzéke. Jó rég volt. A főnökasszony lett az utolsó esetem. A konzer­ váló fedőréteg alatt így fedeztem fel a búcsúzás mohóságát. Ez is egy ta­ nulság. Először a nyiratkozás után estem pofára. Egészen józanítóan. Az óvoda nagytatarozása miatt ideiglenesen átirányítottak bennünket egy másik intéz­ ménybe. Hozzászoktattak az évek Gyurmóka kivételezettségéhez. Az átmeneti helyen jóformán fel sem figyeltek ránk. Azt hittem, a zsúfoltság miatt. Próbát tettem egy anyukával, majd egy pályakezdő óvónővel is, nem mulasztván el Gyurmókát eleven bizonyítékként bemutatni erényeim igazolására. Te olyat még nem láttál! Nem akartam hinni a szememnek! Mintha egymást másolták volna, ugyanazzal a tekintettel mértek fel mind­ kettőnket. Aztán ugyanaz az ajkbiggyesztés: mintha Gyurmókából tizenkettő egy tucat lenne. Aznap hiába csacsogott nekem Gyurmóka, döbbent szórakozottságomban alig hallottam valamit. Éjszaka, a feleségem mellett, tértem magamhoz. Meg­ vallottam neki, hogy szeretnék egy . . . , egy . . . kislányt. Tényleg! Mit vigyo­ rogsz megint? Én pontosan tudom a különbséget a természetes testmeleg és a szerelem melege között - ahogy a költő mondja. Milyen költő? Hátha most találtam ki én? Milyen költő? Nem mindegy az neked, ha képtelen vagy felfogni, hogy én szeretem a feleségemet; és nem mindegy neked, ha nem tudom megosztani veled afölötti örömömet, hogy most már biztos: várhatjuk a második gyermekünket?! 31 �C S A N Á D Y JÁ N O S Fenn a harmadikon Sürög-forog ablakunk alatt esőt vág a gépáradat valamikori csend, a koronák árnya: nedvesen állnak a fák, falura álmodják maguk s dűlőkre, ahol suhogásuk messze úszik a tág szelekben. . . Kerekek motorok fröcsögnek alant az úton - és fenn, ahova még nem nőhetett a húsz éves fák ág-boga: álmondjuk az esőt, s fehér zománcfestékkel ecseteljük fekete éveink két kezünk fehéríti meg az ajtót, deszka-keretet és mésszel a mennyezetet; csak egy ablaknyi ég-darab maradna kék, ha nem felhő sötétlene ott ég helyett, - , zúg, zeng és zsoltárol a szél, viszi a felleg éveket. 32 �valóságunk MARSCHALL MIKLÓS-NYILAS GYÖRGY Munkahelyi művelődés - kérdőjelekkel* A munkahelyi művelődés fogalmának használata viszonylag újkeletű, korábban üzemi kultúrnevelő munkáról, tömegkulturális tevékenységről, szakszervezeti kultúrmunkáról, munkásművelődésről stb. beszéltek. Az el­ nevezések mögött többnyire azonos tartalom és szándék húzódik: a szo­ cialista társadalom művelődési programjában a munkahelynek is szerepet kell vállalni, a társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában a mun­ kahelyi művelődésnek is részt kell venni. A tartalmi azonosság ellenére az elnevezések különbözőségének is van értelme, egyrészt jelzik a mindig érvényes színtereket (üzem, vállalat, ál­ talánosabban termelőegységek, még általánosabban munkahelyek) a cél­ zott populációt (nagyüzemi ipari munkásság, általánosabban munkásság, még általánosabban dolgozók), másrészt jelzik az elvégzendő munka mód­ szereit, irányultságát (az egyirányú felvilágosító, az aktuális célokért moz­ gósító akcióktól, a kölcsönösséget feltételező közművelődésig), de utalnak a munka tartalmára is. Az általános feladatmeghatározás (és ideológia) mögött rejtőző konk­ rét tartalom ugyanis korszakonként változott, mindig mást és mást ér­ tettek kultúrán, művelődésen, a művelődés (a vállalaton belüli művelődés) tartalmán, funkcióin. Elvontan persze mindig a művelődés és termelés dinamikus kölcsönhatásáról beszéltek, amely ráadásul csak a szocializmus sajátja, a gyakorlatban azonban ez a viszony a konkrét politikai, gazdasági feladatok függvényében mindig más és más ruhát öltött: hol termelési pro­ pagandaként, hol szakismeretként, hol termelési, munkakultúraként jelent­ kezett. Rövid történeti áttekintésünkben az üzemi népművelés ideológiájá­ nak és finanszírozási rendszerének változásait, formai és tartalmi jegyei­ nek azonosságait és különbözőségeit vesszük szemügyre, mégpedig első­ sorban strukturális kötöttségének, szociológiai tartalmának függvényében. A szabadművelődés korszakaként ismert időszak művelődéspolitikáját az újjáépítés, a társadalom politikai rendszerének változása, a koalíciós viszonyok sajátosságai, a pártok hatalmi törekvései és a kulturális ha­ gyományok határozták meg. A „kulturális építőmunka” már a kezdetek kezdetén megindult, mégis az ismert okok miatt szükségképpen háttérbe szorult. E b b e n az időszakban a pártok, a szakszervezetek és a d em o k ra- 33 �tikus érzületű értelmiség m űvelődéspolitikai törekvése a fő kérdésekben azonos: a kultúra terén is demokráciát követel, a nép szellemi felem elé­ sét tűzi célul. A z eltérések többnyire politikai természetűek, a pártok, politikai csoportosulások a kultúra területén is m egvívják harcukat, erő­ sítik kulturális, befolyásukat, illetve a politikai csatározásokban a kultúrát is „harci fegyverként” használják. E z alól tulajdon­ képpen az állami művelődést organizáló Szabadm űvelődési Szervezet a kivétel, amelynek ideológiájában a m űvelődés szabadsága, pártpolitikától, politikától független volta állt, s amelynek deklaráltan is a különböző pár­ tok, szervezetek, csoportosulások közötti közvetítés, koordinálás a feladata. A z üzemekben azonban a baloldali pártok és a szakszervezetek befo­ lyása a legerősebb, így a kezdeti időszak hagyományos munkáskultúrája fokozatosan a pártpolitika segítőjévé, a politikai propaganda fontos szín­ terévé válik, olyannyira, hogy a politikától független művelődés már 1947-ben az öncélúság bélyegét kapja. A z üzemi kultúrmunkában a kulturális munkát felváltó kultúragitáció másik fontos területe a termelési propaganda: „Rendkívül fontossága van az üzemi kultúrmunkának a tervszerű ipari termelés fejlődésének előrevitelében és a hároméves terv végrehajtásánál is. Minden gazdasági és politikai célkitűzés, csak úgy válik általános érvényűvé, ha annak szellemi tartalma behatol a legszélesebb társadalmi rétegek érzelmi világába is. Ezt pedig leghathatósabban a kultúrmunkával tudjuk elérni.” (Mohácsi Lajos, 1947.) A z üzemi kultúrmunka programjában a tanítás, nevelés, a munkásegység, amely a fizikai és szellemi dolgozók és a két munkáspárt­ hoz tartozók egységét jelenti, a szórakoztatás és a kultúrának a tömegek­ hez való eljuttatása szerepel. Ezzel együtt a korszak munkásművelődésének ideológiáját és gyakorla­ tát őszinteség és naivitás jellemzi, még akkor is, ha a későbbi agresszív, torz kultúrpolitika jegyei már ekkor is kimutathatók. A struktúraváltás jó esélyeket teremtett a hagyományok méltó folytatásához, kiteljesítéséhez, az alternatívák közötti választáshoz, a sajátos kultúrtörekvések megvaló­ sításához. Mint említettük az üzemi kultúrmunka a munkáspártok és a szakszer­ vezetek befolyása és ellenőrzése alatt állt, szervezetileg a paritásos alapon működő (M D P , M S Z M P D ) munkásszövetséghez és a szakszervezetek­ hez tartozik. A munka anyagi fedezetét is ezen szervezeteknek, illetve korlátozott mértékben a munkaadóknak kell biztosítani. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1946. január 1 8 -i megállapodása értelmében az 50 munkavállalót foglal­ koztató munkáltató köteles olyan helyiségekről gondoskodni, ahol társas összejöveteleket, szakmai továbbképzéseket, értekezleteket stb. lehet tar­ tani. A helyiségek fenntartási és rendbentartási költségei a munkáltatót terhelik. A kultúrára biztosított pénzeszközök (a szakszervezeti tagdíjak megha­ tározott része) felhasználását már ebben az időben is sok kritika éri: aránytalan az elosztás a kultúra és a sport között, az egyes művészeti ágak, tevékenységi formák között. Az okok között a kultúrgárdák önző érdekeit, az aktivisták sztártermelő menedzselési gyakorlatát, az illetékesek „ku l­ 34 �turális közömbösségét” , a kultúrmunka lebecsülését és a hozzáértés hiányát említik. 19 4 8 -19 5 3 között az iskolán kívüli művelődésben egyeduralkodóvá válik a direkt politizálás (úgy is mondhatjuk, hogy a művelődés, sőt az esztétikum politikai értelmet nyer), és a konkrét gazdasági feladatokhoz való kötődés. Mindez az intézményrendszer extenzív fejlesztésével és ezen intézményrendszert működtető megbízható káderek segítségével. A népművelés eszmei alanya a tömeg, irányítója a politikailag megbíz­ ható népművelő. A z üzemi m űvelődés feladatai között már 1948-ban a politikai és ter­ melési propaganda kerül az első helyre. ,,Kultúrával a többlettermelésért” címmel hirdeti meg munkatervét a M unkások Kultúr szövetségét felváltó Dolgozók Kulturális Szövetsége. A dolog hátterében a proletárdiktatúra politikai rendszerének és gazda­ ságpolitikájának eszmei legitimációs kényszere áll. Kezdetben csak a célul tűzött feladatok megvalósítása, később azok túlteljesítése jelenti azt az eszmei biztosítékot, amely a rendszer életképességét - a polgári, tőkésfor­ mációkhoz képest magasabbrendűségét hivatott igazolni. A z egyoldalú politika és iparosítás, (amely a gazdaság teherbírását és a lakosság tűrő­ képességét is próbára tette) érdekében kifejtett kulturális propaganda a társadalmat nemcsak tűrni tanította, hanem az aktív támogatást is ki­ csikarta. Művelődés és politika, művelődés és gazdaság rövidre zárt ideológiája tehát magyarázat, kényszer és feloldás egyszerre. Rákosi Mátyás a M űvelt N ép beköszöntő számában a következőképpen érvel: ,,a népi demokrácia legfontosabb feladata a magyar dolgozó nép életszínvonalá­ nak emelése. N em lehet addig széles népi kultúráról beszélni, míg a do l­ gozó tömegek életszínvonala olyan alacsony, hogy kultúrigényeik k ielé­ gítésére hiányoznak a minimális gazdasági előfeltételek. A z életszínvonal és termelés em elkedése viszont a fejlődés fokán megtorpan, ha nem nő ugyanakkor az a kulturális színvonal, amely nemcsak kísérője, d e előfel­ tétele is a magasabb fokú termelésnek. A dolgozó tömegek életszínvonala, kulturális felem elkedése között szerves kölcsönhatás áll fenn. (M űvelt Nép, 1948.) R évai pedig így fogalmaz: „sikerült olyan erkölcsi légkört teremtenünk az országban, hogy minden becsületes dolgozó kötelességének tekinti a tanulást, művelődést. E g yre többen értik meg, hogy D unapentelét építeni és az ú j kultúrát építeni ugyanannak a dolognak két olda­ la. . . A kulturális munka lebecsülői ellen vívott harc könnyebb lesz ak­ kor. ha kultúrmunkánk nem szakad el az eleven élettől, ha szorosan egy­ bekapcsolódik a párt, az ország aktuális gazdasági feladataival és nem válik öncélúvá.” M agyarán: ha nem fejtünk ki hathatósabb kulturális tevékenységet, nem nő a termelékenység, ha nem nő a termelékenység, nem emelkedik az életszínvonal sem. Hosszú távon persze művelődés-életszínvonal-gazdaság öszszefüggése, dialektikája elfogadható, mondjuk a denisoni felfogás értel­ mében (emberi tőke, emberi beruházás), azonban itt a beruházás tartalma igazából nem a szaktudás, az innovációra, megújulásra való készség, hanem a lojalitás, a központi akarat, az eszme, a rendszer, a tervezők és működ­ tetők iránti feltétlen hűség. Ily módon nemcsak arról van szó, hogy a gaz­ dasági életben jelentkező feszültségeket a népművelőmunka fokozásával akarták feloldani, hanem arról is, hogy ez a felfogás a struktúra terméke, működtetésének feltétele. 35 �A kultúragitáció egyik legfontosabb területe az üzem, amely korabeli szóhasz­ nálattal élve, alapját képezi a kulturális tömegmunkának. Teljesen átveszi, sőt bornírt módon alkalmazza a politikai, gazdasági életben honos jelsza­ vakat: a Figaró házassága azon túl, hogy leleplezi a korabeli társadalom és főleg az uralkodó osztály léha életmódját, közvetve és általában segíti a szocialilsta építést és az ötéves terv végrehajtását. Azonban ez sem elegendő, a kulturális nevelő munka nem csak közvetve és általában segítsen, hanem „céltudatosan ott segítsen, ahol erre a legnagyobb szükség van” . (Horn Dezső, 1952.) Ezen a területen is megindul a hiba- és ellenségkeresés (és találás), napi feladattá válik a,,kultúrreakció melegágyainak” felderítése, a „k u l­ turális közömbösség” felszámolása. „A h o l döcög a m űvelődés szekere, ott döcög a munkáé is” , ami konkrétan azt jelenti, hogy az üzemi kultúrmunka eredményessége a termelésben is azonnal megmutatkozik, de nem ritka az olyan felhívás sem, amely a szocialista építés minden kérdésének alátámasztását várja az üzemi népműveléstől. A z üzemi kultúrmunka szervezése, irányítása, a S Z O T 19 5 1. nov. 2 1-i határozata értelmében az üzemi bizottságok mellett működő kultúr-nevelési bizottságok feladata. A kultúr munka anyagi alapját a fordulat évétől a szakszervezeti pénzeken túlmenően - a fejkvótarendszer biztosította: a nagyüzemekben munkavállalónként 16 Ft-ot kellett szociális, kulturláis és sportcélokra fordítani. 19 5 1-tő l az anyagi bázis három forrásból ké­ pezhető: a szakszervezeti támogatásból, a költségvetésből és az igazgatói alapból. A z igazgatói alap az az összeg, amely a munkában élenjáró dol­ gozók szociális, kulturális vagy más jóléti céljainak szolgálatára, a vál­ lalat igazgatójának rendelkezésére áll. A jutalmazási rész az alap 25 százaléka, a jóléti rész 75 százaléka. Ilyen alapot azonban csak azok a vállalatok képezhetnek, akik termelési tervüket, önköltség-csökkentési tervüket és nyereségbefizetési tervüket teljesítették. A terv szerinti (és ter­ ven felüli) nyereségből az igazgatói alap részére járó összeg nem halad­ hatta meg a munkaalap évi összegének 3 százalékát. (A munkaalap évi összegét a minisztériumok állapították meg.) A költségvetésből a kultu­ rális és sportszempontból jelentős intézmények fenntartási költségeit fe­ dezték. A z üzemi kultúralap helyes felhasználását továbbra is lépten-nyomon megkérdőjelezik: aránytalannak tartják a felosztást, a reprezentáció ará­ nyát, helytelennek ítélik az ügyek intézésében jelentkező formalizmust, bürokratizmust, nehézményezik, hogy sok helyen el sem költik a rendel­ kezésre á lló pénzeszközöket, hogy a szakszervezet nem ellenőrzi a felhasználás jogosságát. „ 1 9 5 3-ban változás következett be a magyar gazdasági és politikai életben, a párt- és állami vezetésben. A z M D P Központi Vezetőségének júniusi határozata feltárta azokat a hibákat, amelyek a megelőző évek gazdasági és politikai életét jellemezték. A határozat kedvező légkört teremtett. . . ez a politikai életben tapasztalható felfrissülés átsugárzott a kulturális, a művészeti életre, a népművelésre is.” (Tar Károly, 1976.) A z agresszív kultúrpolitika, a kultúragitáció és a termelési, politikai propaganda, különösen annak bornírt megnyilvánulásai ugyan háttérbe szorultak, de a struktúra merevsége miatt voltaképpen sohasem szűntek �meg teljesen, sőt 1955-ben, a központi vezetőség márciusi határozata után, régi fényét nem veszítve ismét előkerültek. A dokumentum, a po­ litikai erővonalak újbóli átrendeződése miatt, ismét dogmatikus szem­ üvegen át nézi a kulturális építőmunkát: 19 53-ig szelíden baloldali, szek­ tás hibákról, 1953 után keményen jobboldali elhajlásról beszél. A z újabb politikai mozgások következtében m érsékeltebbé válik a hangnem, némileg változik a feladatok sorrendisége és tartalma is. A S Z O T 1956. szeptember 1 0 - 1 2 -i ülésén példáid már olyan határozatot fogadtak el, amelyben kiemelt helyre került az eddig függelékként hasz­ nált általános és szakmai műveltség, és a szórakozás. A z üzemi kultúrmunka pénzügyi finanszírozása nem ennyire érzékeny a politika rezdü­ léseire, inkább a gyakorlatban felmerült problémákra válaszol. A Minisz­ tertanács 2004/3/1954. számú határozata értelmében a költségvetésnek kell biztosítani a kulturális és sportintézmények fenntartási és minimá­ lis működtetési költségét. E z egy állandó pénzügyi keret, amelyet kul­ turális és sportalapnak neveztek, s amelynek mértékét a vállalatok öszszes dolgozói egy évre tervezett béralapjának 0,9 százalékában hatá­ rozták meg. A z alapot csak kulturális és sportcélokra (45-55 százalékos megoszlásban) lehetett felhasználni, tehát nem vehették igénybe szocia­ lis kiadások fedezésére és munkaverseny-jutalmazásra. A rendelkezésre azért került sor, mert a hatalmas intézményépítési kampány eredménye­ képpen létrehozott sporttelepek és kultúrházak üzemeltetését már nem le­ hetett a korábbi feltételekhez kötni. A rendeletet megelőző időben ugyanis csak a nyereséges vállalatok képezhettek olyan alapot (igazgatói alap), amelyből a fenntartási, üzemeltetési költségeket biztosíthatták, s csak néhány „jelentős, fontos” centrum élvezhette a költségvetés áldá­ sait. A kultúrházak, sporttelepek azonban így, vagy úgy (állami költségvetésből, vállalati alapokból, társadalmi munkából) felépültek, s fenn­ tartásukról az igazgatói alapra nem jogosult vállalatoknál is gondoskod­ ni kellett. A z igazgatói alap természetesen továbbra is megmaradt, de már nem terhelték ezek a kiadások. Újdonság még, hogy a bevételeket csak kulturális és sportcélokra lehetett felhasználni. 1956 után a művelődéspolitikát a politikai cselekmények szabályoz­ zák: az általános gyakorlati és eszmei offenzíva mentén a kultúra te­ rületén is megindul a tisztogatómunka. A fő feladat a kulturális terü­ letre ,,befurakodott” ellenség kifüstölése és a szocialista eszmeiséget és erkölcsöt romboló művek, akciók, rendezvények stb. megszüntetése. A kulturális munka egyet jelent az ideológiai harccal, sőt az osztály­ harc megvívásának nélkülözhetetlen fegyvere. „A z osztályharc törvényei könyörtelenek, az ellenséggel nem lehet megalkudni a kulturális életünk­ ben sem. E z a következtetés azért is fontos, mert az osztályharc egyik területe az ideológiai harc, s ebben a mi kulturális nevelő munkánk.” (Fabók Zoltán, 1957.) A kulturális szféra ismét átpolitizálódik, ideológiai tartalmúvá válik, s megindul a korábbi gyakorlat, középpontjában a kultúragitáció, kultúrpropaganda restaurációs kísérlete. Bár a SZO T -elnökség 19 57. augusz­ tusi határozatában lényegében megismétli mérsékeltebb 1956-os elveit, ahol a fő tennivalók között a munkásosztály általános és szakmai mű­ veltségének, politikai öntudatának emelését, kulturált pihenésének és szó­ rakozásának megszervezését tűzi célul, de ezek mellett a kulturális sze­ 37 �lekcióra, a tisztogatásra kiválóan alkalmas öncélúság kategóriáját is visszaveszi. Ezáltal az általános, szakmai műveltség stb. formai keretét az éppen aktuális politikai feladatok függvényében töltheti meg tarta­ lommal. „ A kultúra öncélúságának hirdetése nem jelent mást, mint a polgári kultúra és életforma idealizálását és azt, hogy szembefordítjuk a dogozókat a szocializmus perspektívájával.” (A szakszervezetek kultu­ rális nevelő munkájáról, 1957.) D iktatú ra, dem okrácia, osztályharc, szocialista realizm us, hazafiság és proletár nem zetköziség, kispolgári ideo ló gia , kultúrszem ét, giccs, ön­ célú szórakozás, m űvészet, ezek azok a szavak, am elyek az állásfoglalá­ sokban, irá n y elvek b en és kulturális m u n katervekben a leggyakrabban előfo rdu ln ak. A z érvelések stílusa és tartalma az 1955-ös évet idézi, visszakerül minden korábban használatos fogalom, első számú közellen­ séggé válik a silány, minden eszmeiséget nélkülöző szórakozás és némi újdonságképpen a krimi, a Coca-Cola, a rock’ and’roll. A z M S Z M P 19 5 8 -as m ű velő d ésp o litik a i irá n y elve a p o litik a i élethez hasonlóan kétfron tos harcot és id e o ló g ia i offen zivá t hirdet. A feladatok között első helyen említi a világnézeti nevelést, amely alatt a burzsoá és kispolgári ideológia visszaszorítását és ezzel együtt a kultúra valamennyi területén a marxizmus-leninizmus térhódítását érti. (Különös tekintettel a munkásosztályra, a parasztságra és az ifjú­ ságra.) Kiem elt feladatként értelmezi a tudomány fejlesztését, különös tekin­ tettel a tudomány és termelés kapcsolatára, és a műveltségi színvonal (szakképzettség) emelését, s a k o ráb bi évekh ez viszon yítva d iffe re n c iá l­ tabban fogalm az a technikai m űveltség, szakm ai m ű veltség k érd ésében és a m űveltség és term elés viszonyát is más szintre em eli. K o rá b b a n a term elést segítő propagan dát, most a tudom ányos, szakm ai ism eretek propagan dáját tartják kívánatosnak. Lényeges fordulatot a gazdasági mechanizmus ideológiai előkészíté­ sének és bevezetésének időszakában tapasztalhatunk (annak ellenére, hogy a művelődés ideológiai fegyvertára teljes maradt), mert a racionális ter­ melés, az intenzív gazdálkodás természeténél fogva ellene hat a hagyo­ mányos közművelődési gyakorlatnak. A gazdasági racionalitás primátusa ugyanis azt is jelenti, hogy az ideológiáról leválasztott művelődés a gaz­ dasági feladatok függvényévé válik, csak ott és csak annyiban fontos, amennyiben a termelést valóban segíteni tudja, vagy legalábbis nem hát­ ráltatja. Nem véletlen, hogy a művelődés ideológusai igazából nem tud­ nak mit kezdeni a gazdasági mechanizmus program jával: vagy átveszik az általános - számukra persze nem sok haszonnal kecsegtető — érveket, vagy elismerik a kiosztott kiszolgáló szerepkört. ,,A népművelők hiva­ tottak arra, hogy a párt- és az állami dokumentumok alapján rendsze­ rezzék a tennivalókat, do lgozzák és kísérletezzék is ki a végrehajtás módszereit.” D e már ekkor is megjelenik a burkolt ellenállás, például a természettudományos-humán műveltség, általános műveltség-szakművelt­ ség végeláthatatlan és terméketlen 'álvitáiban. A z üzemi népművelésben, ahol ez a dilemma fokozottabb mértékben jelentkezik, az áthidaló m egoldást a szocialista brigádm ozgalom kínálja, am ely m unka és m ű velő dés dinam ikus, dia lek tik u s kapcsolatának gyako r­ 38 �lati megvalósítását ígéri. A munkaverseny-mozgalomból mesterségesen ki­ fejlesztett brigádmozgalom, ugyan sohasem váltotta be a hozzá fűzött re­ ményeket, de arra alkalmas volt, hogy hosszú ideig termelés és művelődés (és életmód) szocialista, közösségi jellegének reprezentánsa, hivatkozási alapja legyen. A szocialista brigád lesz - összhangban az új közművelődési törekvésekkel, amelyekben a tömegmunkát a kiscsoportos foglalkozás, az agitációt a pedagógiai ráhatás váltja fe l - a szocialista m űvelődés eszmei alanya. „F ő jellemzője, hogy néhány év alatt jelentős társadalmi, termelési és politikai tényezővé vált, amelyben kifejeződik a brigádtagok tudatos és meggyőződéses viszonya a szocialista eszmékhez, a szocialista társadalmi rendszerhez. . . célja és eredménye: társadalmi rendszerünk gazdasági és politikai erősítése, a társadalmi és egyéni szükségletek bő­ ségesebb, választékosabb kielégítése, a dolgozó emberek gazdagabb, jobb és kulturáltabb élete. Ennek a célkitűzésnek, ennek a dolgozó magasabb fokú aktivitásán alapuló folyamatnak a kezdeményezői, továbbfejlesztői, tudatos hordozói a szocialista brigádok. Létük és tevékenységük felerő­ síti, magasabb szinten realizálja a munka humanizációs folyam atát.” (Simó Tibor: Munka és művelődés 262. p.) A konszolidálódó politikai helyzet, a gazdasági reform, a professzio­ nális népművelés szervezetének és intézményrendszerének kialakulása le­ hetővé és szükségessé tette munka és művelődés filozófiai kérdéseinek újbóli felvetését, az üzemekben folyó népm űvelés pedagógiai, pszicholó­ giai elemzését, a munkahelyi m űvelődés funkcióinak tisztázását, szerke­ zetének, intézményrendszerének, irányításának meghatározását. Számtalan elméleti elemzés, tudományos dolgozat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, sőt a Budapesten rendezett II. Nemzetközi Iskolán K ívü li Felnőttoktatási Konferencia témája is a munka és művelődés kapcsolata, ezen belül a munkahelyi nevelés kérdése. Számunkra ez csak annyiban fontos, hogy ez az időszak az, amikor hatalmas - azóta sem tapasztalható - mérték­ ben megnőtt az elméleti érdeklődés az üzem, a vállalat minden dolga iránt. A z M SZ M P agitációs és propagandabizottságának 1967-es állásfoglalásában tovább differenciálódik a munkahelyi nevelő munka, prakti­ kusabbá válik a „ tanácsadás” is. A z üzemi kultúrmunka anyagi finanszírozásában is jelentős változás tör­ tént: megszűnt az igazgatói alap, a különböző fejkvóták, amelyek alap­ vetően meghatározták a kulturális (sport- és szociális) alapok nagyságát, s megszűnt számos belső kötöttség is. A vállalatok és vállalati rendszer­ ben dolgozó ipari szövetkezetek nyereségből képezhető részesedési alap­ ból finanszírozhatják a közművelődési célokat. (De ebből fedezik a jó­ léti, szociális kiadásokat és természetesen az „osztalékot” is.) A z R alap belső arányainak megállapítása és felhasználása vállalati jogkör, tehát a vállalat vezetősége és a szakszervezet saját maga dönt arról, hogy mit, mikor, milyen mértékben támogat vagy nem támogat, mire hajlandó köl­ teni és mire nem. A z egyes jogcímek között szabad átcsoportosítási lehe­ tőség van. A dolog lényege, hogy enyhe megszorítással (minimális kul­ turális felhasználás megszabásával) a vállalati önállóság kiterjedhet szocális, premizálási, kulturális területekre is. (M atlák József 1983.) 1968 után a népművelés hierarchikusan rendezett struktúrája végleg kialakult, egyre inkább elveszítette mozgalmi jellegét, s a gazdasági élet­ hez hasonlóan intenzifikációt, minőségi munkát hirdetett. A kultúra, a 39 �művelődés erre az időre már levált a politikai, gazdasági feladatok segí­ tésének közvetlen kényszeréről, tartalmában az értelmiségi értékek mentén homogenizálódott, funkciójában általánosabb, átfogóbb célokat követ. A közművelődés helyzetéről szóló párthatározat legfőbb elvei jól tükrözik ezt a törekvést: a gazdasági és kulturális építés egymást fejlesztő, ala­ kító egységben van ; az értékes kultúra terjesztése kötelezettség; a tudo­ mányos-technikai forradalom korszakában a korszerű termelés és a civili­ záció megköveteli az emberektől az általános önképzést és továbbképzést; munka, közösség, kultúra és e három szerves egysége jelenti a szocialista al­ ternatívát. A bökkenő azonban az, hogy gazdaság és művelődés egymást termé­ kenyítő hatását, nyilvánvaló hasznát maga a struktúra akadályozza: a hosszú távú megtérülés ígéretét elnyomja a rövid távú megtérülés kény­ szere. Gyakran idézett példa, hogy az üzemeknek nem érdeke a tanulatlan munkaerő iskoláztatása, mert akkor az iskolába járóknak munkaidő-ked­ vezményeket kell adni (csökkentett munkaidő, vagy délelőtti műszakba helyezés), ami viszont zavarokat okoz a termelésben. (Arról nem is beszél­ ve, hogy az üzemek szakemberigénye korántsem volt olyan mértékű, mint ahogy azt feltételezték.) A problémák megoldását a legegyszerűbb módon, bűnbakkereséssel és a szabályozók „kem ényítésével” kívánták megol­ dani. A közművelődés szakirodaimában - az előzőekben már említett okok miatt - egyre szaporodik a gazdasági mechanizmus reformját bur­ koltan támadó cikkek, állásfoglalások száma. A kritikák két fő negatív mozzanatot emelnek ki: az egyik szerint a dolgozók anyagi érdekeltsége elnyomja a művelődő ember tekintélyét, és általában az anyagias szem­ lélet ellene hat a kultúrának, a másik szerint a csoportérdekeket kö­ vető gazdasági vezetők elszabotálják közművelődési felelősségüket. Az 1970-es országos népművelési konferencia vitaanyagában a következőket olvashatjuk: „a z üzemek egy részének műszaki-technikai elmaradottsága, a szalagrendszer, a kvalifikált és képzetlen munkások béraránytalanságai igen széles rétegekben erősítik azt a meggyőződést, hogy nem érdemes tanulni, a gondok csak fokozódnak azzal, hogy a gazdasági vezetők egy része csak a közvetlenül termelési jellegű célokra hajlandó anyagi erőket fordítani. M indezek következtében helyenként csökkent a tudás erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ebhez hozzájárult az is, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének elveit sok helyütt differenciálás nélkül alkalmazták a közm űvelődésre” . Aczél G yörgy előadói beszédében már konkrétabban fogal­ maz a gazdasági érdekek és a vállalatvezetők közművelődési felelősségét illetően: „E g y e s üzemekben, szövetkezetekben a gazdálkodás érdekeire hivatkoznak, és nem ismerik fel, hogy nemcsak általában a szocializmus­ nak, hanem szűkebben vé ve saját vállalatuknak is érdeke, hogy a könyv­ tárra, a munkások továbbképzésére, a szocialista brigádok klubjára is jusson pénz és energia. Egyszer el kell már érkeznünk oda, hogy éppúgy felelősségre lehessen vonni egy olyan vezetőt, aki elhanyagolja az embe­ rek szellemi »fejlesztését« mint azt, aki »rozsdáso dni« hagyja vállalata értékes g ép eit." A z általános problémákat feszegető állásfoglalások mellett a vállalati kulturális alapok felhasználását is kemény kritika éri. A K N E B össze­ foglaló jelentése szerint a szűkebben vett kulturális kiadások 1970-ben 40 �22 százalékát, 19 72-ben 22,6 százalékát tették ki az összes közművelődési kiadásként elszámolt összegnek, tehát a pénzek nagyobb hányada nem szolgálta közvetlenül a közművelődés feladatát. A kiadások között magas a kirándulásokra, az ünnepségekre és a reprezentációs célokra fordított összegek aránya, ráadásul ezekben a juttatásokban az üzem dolgozóinak kisebb hányada részesül. M egállapítják, hogy a „tényleges” közművelő­ désre fordított összegek elenyészőek a „szórakoztató” formákhoz képest. A z elemzés kitér két, korábban nem nagyon vizsgált területre is. E g y ­ részt a helyi kulturális népm űvelési célokra fordított anyagi eszközök nagyságrendjére, a különböző források egymáshoz viszonyított arányára, másrészt a tervezés és felhasználás helyi koordinálására. (Korábban a területi elv jószerével csak a közös fenntartású művelődési otthonokra, illetve az üzemi művelődési otthonok nyitottságára vonatkozott.) A forrá­ sok (tanácsi költségvetés, vállalatok R alapja, termelőszövetkezetek kultu­ rális alapja, művelődési otthonok saját bevétele), illetve a ráfordítások nagyságrendje a következőképpen néz ki a vizsgálatba vont 163 telepü­ lésen: 1970 19 71 1972 Költségvetési tám ogatás: V állalati, szövetkezeti közművelődési kiadás: 24,6 26,1 21,4 22,4 2 7 .5 22,9 millió Ft. A z intézmények költségvetésének egy lakosra és a gazdálkodó egysé­ gek ráfordításának egy dolgozóra jutó összege 1972-ben ugyancsak el­ térnek: a költségvetésből 32 F t , a vállalati-szövetkezeti kiadásból 106 Ft jut fejenként közművelődési célra. A tervezés és felhasználás helyi koordinálását a vizsgálat eredményeit összegzők nem látják kielégítőnek, véleményük szerint a népművelési szak­ emberek nincsenek „lényeges hatással a termelőüzemek kulturális kiadásainak struktúrájára" . Ennek következtében a vállalatoknál és szövetkezetekben rendelkezésre álló pénzösszegek elköltése is tervszerűtlen, a felhasználás­ ban általában szubjektív elemek dominálnak. A vállalati kulturális me­ cenatúra sem megfelelő, mert a rendelkezésre álló pénzeszközöknek csu­ pán elenyésző hányadát hajlandók a település kulturális intézményeinek, átadni, (7,4 százalékát művelődési otthonnak, 2,4 százalékát könyvtárak­ nak). A munkahelyi művelődés tartalmi munkájának és kulturális költségveté­ sének kritikái után nem meglepő, hogy mind a párthatározat, mind a közművelődési törvény külön is foglalkozik a munkahelyi művelődés kérdé­ seivel, ezen belül a vezetők, gazdasági szakemberek felelősségével. A Központi Bizottság 1974-es határozatának 6. részében a következő passzus szerepel: „ A munkahelyi élethez kapcsolódó közművelődési tevékenység színvonalát - elsősorban a nagyüzemekben - tovább kell javítani. A mun­ kahelyi érdekeltségi viszonyok alakításában, a helyi közélet szervezésében arra kell törekedni, hogy a gazdasági intézkedések, követelm ények a mű­ velődésre ösztönző hatással legyenek. Igen nagy a társadalmi és hivatali tekintéllyel rendelkező, de a közművelődés irányába csak közvetve bekap­ csolódó vezetők felelőssége, a közm űvelődéssel kapcsolatos szemléletük 41 �és magatartásuk nagymértékben befolyásolja a vezetésük alatt álló terüle­ tek dolgozóinak közm űvelődési helyzetét. Tovább kell fejleszteni a lakó­ hely és a munkahely közművelődési együttműködését, összhangját.” A közművelődésre fordítható pénzeszközöknél a dokumentum kiemeli az üze­ mi, lakóhelyi, illetve állami fejlesztési források egyeztetésének, koordinálásá­ nak, szükség szerint koncentrációjának szükségességét, a vállalatok belső kul­ turális felhasználásánál pedig - a pazarlás, a célszerűtlen felhasználás érde­ kében - a társadalmi szervek ellenőrző szerepének fokozását sürgeti. A közművelődési törvény szerint a közművelődés támogatása minden vezetőnek kötelessége: a dolgozók művelődését minden munkahelyen tár­ sadalmi és munkahelyi közösségi érdeknek kell tekinteni: a vállalatok kö­ telesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, általános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről. Fontos feladat to­ vábbá - az állami és társadalmi szervezetekkel együtt - a hátrányos hely­ zetű dolgozók (ingázók, munkásszállón élők) művelődésének segítése. Az anyagi feltételeket a gazdálkodó szervezetek saját esszközeikből biztosítják, de meghatározott feltételek mellett a központi eszközökből is részesedhet­ nek. A törvény felszólítja a helyi kultúra potenciális mecénásait, hogy a területi, munkahelyi közművelődési feladatok jobb ellátása érdekében egye­ sítsék eszközeiket. 1976-ban ismét változik a vállalati kulturális alap szabályozó rendszere. 19 68-75 között lényegében a vállalati nyereségtől függött a jóléti és kulturális alap képezhetősége, azaz a nyereséggel nem rendelkező vál­ lalatok szinte teljesen elestek ettől a lehetőségtől. A nyereséges vállalatok számára csak annyi volt a kikötés (R fix), hogy az 1967-es színvonalat biztosítsák, ,,a továbbiakban azonban a vállalat maga dönthette cl, hogy növeli-e a jóléti, kulturális, sport- és egyéb szociális ráfordításait, vagy még ezt az úgynevezett garantált részesedési alaprészt is anyagi ösztön­ zésre fordítja.” (M atlák József, 1983.) E z a konstrukció az elemzések sze­ rint két dolgot eredményezett: 1. Szétnyílt a kulturális „olló” a nyereségesen, illetve a kevésbé nyereségesen gazdálkodó vállalatok között. 2. Az áremelkedések és a létszámnövekedés miatt egyre csökkent a garantált részesedési rész, s a vállalat számára fontosabb szolgáltatások (mint például az étkezés, gyermekintézmények, üdül­ tetés) elvonták a pénzt a kultúra elől. A közművelődési törvény időszakában az államnak, valamilyen módon garantálnia kellett közművelődési programja megvalósításának anyagi fel­ tételeit: ezt pedig egyedül a szabályozó rendszer megváltoztatásával tudta elérni. A változtatás legfontosabb eleme az, hogy a vállalat lényegében nyereségétől függetlenül, meghatározott normatívák szerint képezheti és használhatja fel jóléti és szociális alapját. Hoztak-e igazi változást ezek a törvények, határozatok, rendeletek a munkahelyi művelődésben? A z M SZ M P K B agitációs bizottságának 1978. januári állásfoglalása szerint igen, mert az ipari, mezőgazdasági üzemek gazdasági vezetőinek mind szélesebb körében vált - az új termelési eljárások által támasztott magasabb szakmai műveltségi követelményektől is ösztö­ nözve - nyilvánvalóvá a közművelődés ügye. A munkásközösségekben emelkedett a műveltség, különösen a szakképzettség rangja és javult a szo­ 42 �cialista brigádmozgalomban végzett kulturális tevékenység is, bár a mű­ velődési vállalások egyoldalúságán, a vállalások és a teljesítés formális vonásain még keveset sikerült változtatni, s az ingázók és a munkásszál­ láson lakók művelődésének megszervezésében sem léptek előre. Összes­ ségében: „ A munkahelyeken általában nagyobb gondot fordítanak a dol­ gozók művelődésére, mint korábban. A z egyes vállalatok, illetve szövet­ kezetek között azonban még nagy különbségek vannak. Sok helyen leszű­ kítik a feladatokat a szakmai képzésre és a felnőttoktatásra, a területi együttműködésben rejlő tartalékokat nem aknázzák ki, az üzemek, szö­ vetkezetek értelmiségi dolgozóit nem vonják be a közművelődési munkába” . Ugyanez a bizottság júniusban külön is foglalkozott a vállalatok szo­ ciális és kulturális juttatásaival. A dokumentum megállapítja, hogy a juttatások összege jelentősen emelkedett, szerkezete pedig egybeesik a társadalompolitikai célokkal és a dolgozók igényeivel. A kedvező tapaszta­ latok mellett problémákat is említ, amelyek az alábbiakban összegezhetők: - nem eléggé hangolják össze a gazdálkodó egységek és a területileg illetékes tanácsok terveit; - az egy főre képezhető összegek kiegyenlítődése hátrányos helyzetbe hozza a településpolitikai feladatok anyagi terheiből (kultúrházak, sportintézmények támogatásából) többet vállaló vállalatokat; - a valamennyi dolgozó számára elérhető juttatásokat (étkezés, sport, üdülés, kultúra) a munkáskategóriák rovására létszámarányukat meghaladó mértékben veszik igénybe a vezetők és alkalmazottak; - problémát jelent továbbá, hogy ebből az alapból sokat elvon az ét­ keztetés támogatása, és hogy az R alapból történő kiegészítés felté­ telei nehezebbé váltak; - nem fognak össze kellően a területi közművelődési igényeket szol­ gáló intézményekkel, a pénzeszközök felhasználása nem minden eset­ ben kapcsolódik a művelődéspolitikai célok megvalósításához, s a közművelődési ráfordítások a jóléti és kulturális alap 4,3-6 ,5 százalékát teszik ki. Ö sszegzés: A közművelődési törvény, a kulturális alapot sza­ bályozó rendeletek kisebb-nagyobb módosításokkal ma is érvényesek * sőt a munkahelyi művelődésre vonatkozó kritikai megállapítások is. A tör­ téneti előzményeket áttekintve úgy látszik, hogy a munkahelyi művelődés a kezdetektől fogva „neuralgikus területe” a közművelődésnek. Kevés olyan dolog van, amiről annyit írtak volna, amiről annyi határozat született volna és mégsem megy. M i lehet ennek az oka? M i magyarázza a deklarált elvárások és a tényleges megvalósulás kö­ zötti óriási különbséget? M iért bizonyul újra és újra fikciónak az oly sokat emlegetett, politikailag fontosnak tartott munkahelyi művelődés koncep­ ciója? M iért nem állja ki soha a gyakorlat próbáját? Ennek megválaszo­ lása szétfeszítené a dolgozat kereteit. E lég legyen talán annyit megjegyez­ nünk, hogy a szembetűnő sikertelenség oka túlmutat a művelődésügyön. A munkahelyi művelődés sokkal inkább ideológiai fogalom, mint gya­ korlati. Ú gy is fogalmazhatnánk, hogy nem a praxis (a vállalati gyakor­ lat). hanem az ideológia (a vállalatoknak kívülről-felülről közvetített esz­ mei, politikai elvárások) szülték. E z az ideológiai elvárás abból a feltéte* Egészen 1987 decemberéig, mert 1988-tól lényegesen megváltoztak a szabályozók. 43 �lezésből fakadt - és itt mégis kénytelenek vagyunk egy rövid politikai gazdaságtani kitérőt közbeiktatni hogy a szocializmusban megszűnik a munka elidegenedett jellege, a munka közvetlenül társadalm ivá válik, ami a vállalati gazdálkodásra vonatkoztatva annyit jelent, hogy a vállalat célja nem a nyereség-, a profitszerzés, hanem valamilyen társadalmi szükséglet közvetlen kielégítése. A feltételezések szerint a tőkés termelési viszonyok felszámolásával lehetővé válik a társadalmi szükségletek közvetlen szám­ bavétele és kielégítése és nem lesz szükség a piacra, mint ezen szükségletek elidegenedett, közvetítő mechanizmusára, Megszűnik a gazdaság elkülö­ nültsége, „öncélúsága” (a jövedelemszerzés célja). Ily módon a vállalat nem elkülönült vállalkozás valamilyen, a piaci kereslet „közvetítésével” jelentkező szükséglet kielégítésére és egyben jövedelemszerzésre, hanem egy termelő-, vagy szolgáltatóegység valam ely központilag ráruházott feladat ellátására. Mint ismeretes ezek a feltételezések nem váltak valóra: megszűnt ugyan a kizsákmányolás, de megmaradt a munka elidegenült jellege, a viszony­ lagos vállalati elkülönültség, a munka nem vált közvetlenül társadalm ivá, hanem csak annyi történt, hogy a piac közvetítő szerepét a „tervalkuk” közvetítő és koordináló szerepe vette át és kiderült az is, hogy a tulajdonosi egyenlőség még messze nem azonos a rendelkezési jogok egyenlőségével. A z ideológiai-politikai szférában azonban ezek a gyakorlat által kikényszerített „belátások” és felismerések nem váltak még uralkodóvá. A gaz­ daság szintjén — hogy témánkhoz visszatérjünk — ez egy sajátos „keve­ redést” , többértelműséget, tisztázatlanságot eredményezett. Nem utolsó­ sorban a szocialista gazdálkodó szervezetek, a vállalatok ellátó funkcióját, szerepét illetően is. M íg a gazdaság egyre erősebb kényszerei egyre inkább valódi gazdálkodásra, vállalkozásra, jövedelmezőségre szorítják a válla­ latokat, addig ideológiai-politikai oldalról számos olyan elvárásnak is ele­ get kell tenniük, amelyek a fentebb vázolt és illúziónak bizonyuló feltevé­ sek jegyében születtek és egyre kevésbé egyeztethetők össze a vállalatok­ kal szemben támasztott népgazdasági követelményekkel. Ezt az egész az ideológia és a gyakorlat fáziskülönbségéből adódó - dilemmát, kissé leegyszerűsítve, úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vállalatoknak jelen­ leg nemcsak gazdálkodniuk, jövedelmet termelniük kell, hanem szociál­ politikát, várospolitikát is „csinálniuk” kell. Ezen elvárások mögött nem nehéz felfedezni a „munkahelynek” erősen ideologikus, ha tetszik „ szakrális” felfogását, amely szerint a munkahely, a termelőmunka jelenti az ontológiailag szocialista közösséget. „ A közös­ ségnek számos formáját alakította ki és alakítja ki az élet, de azt már tudjuk, hogy a munkahely, a termelési szervezet kínálja az elsődleges le­ hetőségeket. Egybefonódásuk a közösséggel, a többi emberrel mindenek­ előtt a termelőmunkában valósul meg, mégpedig nemcsak és nem is min­ dig helyileg, hanem belsőleg és tartalmilag. Leginkább itt vannak jelen a valódi közösséggé avató azonos célok és problémák, a megoldásra váró feladatok.” (Aczél György, 1976.) A z 1974-ből származó nagy politikai súlyú nyilatkozat mintegy összefoglalja a munkahelyi művelődéssel szem­ beni politikai elvárásokat és egyben manifesztálja is azokat az ideológia által akkor még nem érzékelt feszültségeket, ellentmondásokat is, ame­ lyek egy jövőkép (a munka közvetlen társadalmisága) jelenvalóságként való feltételezéséből fakadnak. 44 �E z a háttere annak, hogy a munkahelyi művelődés az összes lehetséges művelődési forma és színtér között máig is őrzi feltétlen ideológiai pri­ mátusát. Jóllehet a mindennapi tapasztalat és a magyar szociológia eredményei is - gondoljunk csak Héthy, M akó és mások üzemszociológiai vizsgálataira - azt mutatják, hogy a munkásmagatartásban inkább a bérmunka-hozzá­ állás, mintsem a tulajdonosi tudat és közösségi önmegvalósítás dominál, ennek belátásáig még nem jutott el a munkahelyi művelődés koncepciója. A z a sajátos magyarországi „átm enet” , amelyben a vállalatok már nem csak társadalmi szükségleteket kielégítő „termelőegységek” , de még nem igazán jövedelemtermelő vállalkozások (mivel számos gazdaságon kívüli felada­ tot is kell látniuk) és az ebből fakadó funkciózavar szorosan összefügg, sőt egy tőről fakad a munkahelyi művelődés hagyományos formáinak eről­ tetésével és persze életidegenségével is. Miben nyilvánul meg ez a funkciózavar? Elsősorban abban, hogy vállalati szinten is társadalmi célokat fogal­ maznak meg a művelődés terén. Nemcsak a megfogalmazott célok általá­ nosságában (szocialista életmód, műveltség stb.) érhető ez tetten, hanem abban is, hogy a művelődési kínálat szinte teljesen megegyezik a hagyo­ mányos lakóhelyi, szabadidős-kínálattal. (Gondoljunk csak az ismeretter­ jesztő előadásokra, előadóestekre, a szabvány szórakoztató műsorokra, szín­ házjegyekre stb.) Ügy is mondhatnánk, hogy ugyanazt kínálja a vállalat művelődés címén, mint az erre szakosodott hivatásos intézményrendszer. Minek csinálja akkor ugyanazt a vállalat is? Általános probléma az is, hogy a munkahelyi művelődés nem kötődik a speciális vállalati problé­ mákhoz, hanem inkább külső elvárásokhoz igazodik. Ennélfogva funkciótlanná, „idegen testté” válik a vállalat tevékenységében. E rövid, kritikus megjegyzések után feltehetjük a kérdést: milyen tény­ leges funkciói lehetnek a kultúrának egy „hús-vér” vállalat esetében, mi­ lyen érdeke fűződhet egy vállalatnak a saját kulturális élete megszerve­ zéséhez? (Szándékosan használjuk a „saját kulturális élet” kifejezést, hogy ezzel is megkülönböztessük a munkahelyi művelődés szerintünk életidegen koncepciójától.) Nézzünk egy lehetséges tipizálást. A vállalati kulturális tevékenységet feloszthatjuk külsőre és belsőre. Az előbbi esetben a vállalat részt vesz, vagy támogat vállalaton kívüli (lokális, regionális, vagy akár országos) kulturális eseményeket, az utóbbi esetben pedig az eddig taglalt saját, munkahelyi kulturális életről van szó. Nagyjából az előbbi felosztást követve, a kulturális tevékenység két leg­ fontosabb funkcióját így fogalmazhatjuk meg: - a vállalat külső, környezeti (lakóhelyi stb.) kapcsolatainak fejlesztése, ápolása , a vállalati „im age” kialakítása, a vállalati propagandamunka kiegészítése; - a vállalati munkerő-gazdálkodás részeként a munkaerő-állomány „k ar­ bantartása” , minőségének javítása, a vállalati eredményesség szempont­ jából fontos „emberi, munkatársi viszonyok” fejlesztése, egyfajta vállalati „tu d at” (a vállalattal való azonosulás) megteremtése. Részletezzük tovább a jól szervezett vállalati kulturális élet lehetséges funkcióit (amelyeket így szétválasztani persze csak analitikusan lehet, a gyakorlatban nem): 45 �- munkaerővonzás és -megtartás (itt el kell ismerni, hogy a kultúra eb­ ben az esetben minimum járulékos szerepet játszik, döntően a különböző szociális juttatások és szolgáltatások - óvodai, bölcsődei ellátás, üdülés, stb. - esnek latb a); - kollektívateremtés, az emberi kapcsolatok ápolása (kiszakadva a munkavégzés hierarchikus és személytelen rendjéből, a kulturális esemé­ nyek - például egy kirándulás - találkozási alkalmakat teremthetnek ve­ zetők és beosztottak, különböző helyeken dolgozó munkatársak között, és ezáltal növelhetik, javíthatják a vállalati belső információcserét és az ered­ ményesség szempontjából oly fontos belső kooperációs hajlandóságot); - a vállalattal való azonosulás elősegítése (jóllehet elsősorban a siker, a vállalat gazdasági eredményessége növeli az azonosulást, a kultúrának itt is fontos kiegészítő szerepe lehet, jó belső kulturális programokkal és me­ cénásként szerzett publicitással, hírnévvel egyaránt); - munkaerőképzés, a munkaerő pszichikai és fizikai „karbantartása” , rekreáció, rehabilitáció. - reprezentatív, szimbolikus javak, események támogatása. (Saját, sike­ res művészeti csoport - például egy táncegyüttes - fenntartása, vagy egy híres kulturális intézmény, vállalkozás sponzorálása nagyon jól segítheti a vállalat „public relation” munkáját, a vállalati „im age” felépítését.) A felsorolás azt tükrözi, hogy a kultúra véleményünk szerint akkor leli meg igazi funkcióját egy vállalat életében, ha megtalálja azokat a kapcso­ lódási pontokat, amelyek a vállalati gazdálkodáshoz kötik. Ehhez viszont tudomásul kellene venni: a vállalat a társadalmi munkamegosztásban azt a szerepet kapta, hogy gazdálkodjon, jövedelm et termeljen. Létének ez elsődleges funkciója. Í rott malaszt marad minden olyan munkahelyi műve­ lődéskoncepció, amely ezt nem veszi tudomásul.* * Szerzőink tanulmányát vitaindítónak szánjuk. Szerkesztőségünk azt re­ méli, hogy a gazdaság és kultúra jelenlegi helyzetében eme speciális kérdés­ kör nem csupán a közművelődés szakembereit bírja szólásra. 46 �H A LÁ SZ P É T E R -S Z ÍJJÁ R T Ó A N D R Á S A dél-nógrádi ingázók * A nógrádi falvak lakossága sohasem tudott kizárólag a mezőgazdaságból megélni. A domborzati viszonyok, az aránylag kevés és gyönge minőségű szán­ tóföld, a nagy kiterjedésű erdőségek következtében a nógrádi parasztok telente erdőmunkával, szénégetéssel, fuvarozással egészítették ki a mezőgazdaságból származó jövedelmüket, s aki csak tehette - elsősorban a fiatalok - lejárt summásnak, napszámosnak az Alföldre. D e már a két világháború közötti idő­ szakban is egyre többen a vasútnál, vagy a főváros ipari üzemeiben keresték megélhetésüket. A kétlakiságnak és az ingázásnak tehát meg voltak itt a gaz­ dasági és társadalmi gyökerei, de a kereső lakosság nagyobb részére kiterjedő méreteket csak az 1950-es évek extenzív és koncentrált iparfejlesztésének kö­ vetkeztében kezdett ölteni. Ez volt egyfelől az erőteljes szívóhatás, amit az ipari központok, mindenekelőtt a főváros gyakorolt e térség falvaira, az 1960-as évek elején befejeződött kollektivizálás pedig, mely a parasztság egy részét fö­ löslegessé tette a mezőgazdasági ágazatban, a taszítóerőt szolgáltatta. Az in­ gázás társadalmi jelensége tehát alapvetően két gazdasági tényező hatására alakult ki, amit bizonyos leegyszerűsítéssel úgy jellemezhetünk, hogy a mezőgazdaság intenzív és az ipar extenzív fejlesztése közti különbség hozta létre. Mindehhez hozzájárult az ipar túlzott koncentrációja, valamint az a körül­ mény, hogy az újonnan alakult mezőgazdasági nagyüzemek a hagyományos pa­ raszti gazdálkodásnak kizárólag az alapanyag-termeléssel kapcsolatos tevékenysé­ gét vállalták, a gazdasági szabályozás kényszerűsége miatt úgyszólván minden egyéb (feldolgozó, kiegészítő) tevékenységről le kellett mondaniuk. Emiatt, to­ vábbá az infrastrukturális elmaradottság miatt meggyöngült a dél-nógrádi tér­ ség településeinek népességeltartó képessége, ezért megnövekedett a lakosság mobilitása, magyarán az elkívánkozása erről a vidékről. Az ilyesfajta elvágyó­ dásnak kétféle megnyilvánulási formája van: az egyik az elvándorlás, a másik pedig az ingázás, és rendszerint nem csak az egyéneken, hanem a körülménye­ ken is múlik, hogy valaki melyik formát választja. 1960 és 1985 között a tér­ ség településeinek mintegy 15 százalékkal csökken a lakossága. Ez a csökkenés azonban nem volt egyenletes, a térség keleti részén levő falvakban sokkal erő­ teljesebb fogyás figyelhető meg, míg a nyugati rész településeire inkább a né­ pesség stagnálása a jellemző. Lényegében hasonló területi eltérés figyelhető meg az ingázás vonatkozásában is, ami mutatja, hogy a kétféle társadalmi je­ lenséget legalábbis hasonló okok váltották ki. A térség keleti részén levő köz­ *Az Agrárgazdasági Kutató I ntézetben az Ipari Minisztérium megbízása alapján tanulmány készült a dél-nógrádi térség munkaerőhelyzetéről. A kutatómunka során a vizsgált térségből a fővárosba ingázók mintegy harmadánál - csaknem ezer személynél - részletes, kérdőíves felmérést végeztünk, társadalmi helyzetük, tagolódásuk, ingázásuk módiának feltárása érdekében. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a tér­ ségben élő női munkaerő azon részére is, akik aktív korúak (14—55 évesek), s a felmérés idején munkahelyre nem jártak cl dolgozni. Körükben azt kutattuk, hogy különböző csoportjaik miként vélekednek az ingázásról, milyen képzettséggel rendelkeznek, szándékukban áll-e és milyen feltételek mellett a lakóhelyük közelében munkát vállalni. Végül arról is tájékozódtunk, hogy mi a vélemé­ nyük az ingázásról a térségben élő. az általános. és a szakmunkásképző iskola elvégzé­ se előtt álló (azóta már végzett) fiataloknak. 47 �ségekben (Garáb, Buják, Ecseg, Csécse, Bér, Vanyarc, Kisbágyon, Palotás­ halom, Egyházasdengeleg, Erdőtarcsa, K álló és Erdőkürt, valamint a nyuga­ tabbra eső területen Nézsa és Nógrád) az ingázók aránya megközelíti, eseten­ ként pedig meg is haladja a keresőképes korban levő lakosság 50 százalékát. Az ingázó vagy más néven „bejáró” munkások az életformájukkal járó uta­ zás időtartamát és körülményeit tekintve három nagyobb csoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak az egy-egy nagyváros, vagy ipari központ Szűkebb agglome­ rációjában élők, akik naponta legföljebb kétszer egy órát töltenek utazással, ami gyakorlatilag nem több, mintha valaki egy nagyváros egyik sarkából a másikba járna munkába; a másik csoport a távoli vidékekről bejáróké, akik rendszerint csak hetente, vagy kéthetente látogatnak haza - de egy-egy napra elosztva, vi­ szonylag kevés ideig vannak úton; s a két csoport között van a harmadik, akik a tágabb agglomerációban élnek: nem olyan messze, hogy túlnyomó többségük ne járhatna mindennap haza, de elég messze ahhoz, hogy ez a hazajárás na­ ponta 4-5 órát elvegyen az életükből. Ehhez a harmadik, legtöbb időt utazó csoporthoz tartoznak a dél-nógrádi térség ingázóinak többségét kitevő fővárosba járók, akikkel kapcsolatban ta­ nulmányunkban arra keressük a választ, hogy különböző rétegeiknél és cso­ portjaiknál milyen emberi, gondolkodás- és magatartásbeli lehetőségei lennének a helyben való munkavállalásnak, ha ehhez a jelenleginél kedvezőbb gazda­ sági feltételek jönnének létre a térségben. Az ingázók társadalmi összetétele. A vizsgálatba vont ingázók csaknem há­ romnegyede (73,4 százaléka) a férfi, azt mondhatjuk tehát, hogy az ingázás elsősorban a férfiakra jellemző. Különösen így van ez a családos kategóriá­ ban: az ingázó nők között jóval több (30,7 százalék) az egyedülálló, mint a férfiak között (24,0 százalék). A nők családban betöltött szerepével ugyanis kevésbé lehet összeegyeztetni az ingázással járó életformát, annál is inkább, mivel számtalan esetben az eljáró férfi helyét is nekik kell betölteniük a csa­ ládon belül. Hogy mennyire a család a motiváló tényező, mutatja, hogy a 20 évesnél fiatalabb korosztályban a nők jóval nagyobb arányban szerepelnek az ingázók között, mint az idősebb nemzedékeknél. Egy későbbi kérdésre adott válaszokból az is kiderül: az egyedülállóként ingázó nőknek csak elenyésző hányada (3,3 százalék) tervezi, hogy a családalapítás után is megőrzik ezt az életformát, míg az egyedülálló férfiak között ez az arány jóval nagyobb (17,2 százalék). Tanulságos megvizsgálni a fővárosba ingázók iskolai végzettség szerinti megoszlását. Legnagyobb csoportjukat - az összes ingázó egyharmadát — a szakmunkásvégzettséggel rendelkezők jelentik, valamivel kevesebben vannak azok, akik csak a nyolc általánost végezték cl. Ez a két csoport adja az egész minta kereken 64 százalékát. Viszonylag számottevő azoknak a száma, akik még a nyolc általánost sem járták ki, ők elsősorban az idősebb nemzedék képviselői, csaknem a felük 50 esztendősnél idősebb. Érdemes megfigyelni, hogy míg a férfiak között a szakmunkás-végzettségűek adják az ingázók legnagyobb hányadát (42,5 százalék), addig a nők túlnyo­ mó része (56 százalék) nyolc általánost végzett, és az ő esetükben mindössze 7,1 százalék a szakmunkás-képesítéssel rendelkezők aránya. A kiegészítő tanfolyamokat is főként a férfiak végezték el. Általában az ingázók körében igen nagy jelentősége van az iskolán túli képzésnek. Csaknem minden hato­ dik ember elvégzett az alapképesítéséhez még valamilyen tanfolyamot, a nyolc általánossal rendelkezőknek pedig egynegyede élt ezzel a lehetőséggel. Az 48 �adatok arról is árulkodnak, hogy a szakmunkás-képesítést is idősebb fejjel, már állásban végezte el az ingázók számottevő része. Témánk szempontjából mindez azért érdemel figyelmet, mert azt mutatja, hogy az ingázók jelentős része hajlandó a munkavégzés mellett szakképesítést szerezni, tanulásra vál­ lalkozni, tehát egy esetleges átképzésnek - bizonyos körben - meglennének az emberi feltételei. Az ingázók jóval kisebb mértékben rendelkeznek magasabb végzettséggel, mint általában a térség keresői. Már a középiskolát végzettek is igen csekély arányban találhatók a fővárosba ingázók között, ami azt mutatja, hogy a kö­ zépfokú végzettséggel rendelkezők inkább találnak munkát helyben vagy a közelben, mint a szakképzetlenek, illetve a szakmunkás-képesítéssel rendelke­ zők. Természetesen az is közrejátszik ebben, hogy a különböző speciális szakközépiskolát végzettek jórésze - akárcsak a felsőfokú végzettséggel rendelke­ zők túlnyomó része - nem ingázik, hanem a szülőhelyről való végleges elköl­ tözést választja. Vizsgáljuk meg a fővárosba ingázók szakképzettség szerinti megoszlását is. A különböző szakmák közül az úgynevezett építőmesteri a legelterjedtebb, a szakképzettséggel rendelkező férfiak közül minden negyediknek ez a szak­ mája. Ezt követi gyakoriságban a lakatosszakma, majd pedig az építési szak­ ipari szakmunkás-képesítés. Ez a három adja az összes szakképzettséggel ren­ delkezők 45,3 százalékát, de a férfiaknál ez az arány 50,3 százalék. Ezek te­ kinthetők az ingázók „hagyományos” szakmáinak, mert a fiatalabb korosztá­ lyoknál - különösen az „építőmesteri” - jóval kevésbé elterjedtek. A legfia­ talabbak számos újfajta szakra szóló képesítéssel rendelkeznek, de határozot­ tan egyikről sem mondhatjuk, hogy előtérbe került. A szakmával rendelkező férfi ingázók 40 százaléka egyértelműen az építke­ zéssel összefüggő különféle szakmákhoz kötődik, de ha ehhez hozzávesszük az egyéb rovatban szereplő, ritkábban előforduló, s ugyancsak az építkezéshez kapcsolódó szakmákat is, akkor megállapíthatjuk, hogy a fővárosba ingázó férfiak nagyobbik felének olyan szakmája van, ami elsősorban az építkezése­ ken hasznosítható. Ezt fontos tudnunk akkor, amikor azt latolgatjuk, hogy a fővárosba eljárók közül kiket lehetne helyben foglalkoztatni. Nem kétséges, hogy a vidék infrastruktúrájának esetleges fejlesztése számottevő beruházáso­ kat igényelne, ahol jól lehetne hasznosítani ezeket a fővárosba járó „építő­ mestereket” és más hasonló szakmával rendelkezőket, de ennyi építőipari szakmunkásra - főként hosszabb távon - semmi esetre sem lesz szükség a térségben, hiszen itt hozzávetőlegesen 650-700 fő, építéshez kötődő szakké­ pesítéssel rendelkező emberről van szó. Hasonló eredményre jutunk, ha megnézzük az ingázók munkakörök szerinti tagolódását. Összeadva az építkezésekhez kapcsolódó munkaköröket és ehhez hozzászámítva a segéd- és betanított munkások kétharmadát - ismereteink sze­ rint közülük legalább ennyien dolgoznak az építkezéseken - , akkor lényegében ugyanarra az eredményre jutunk, mint a szakképzettség vizsgálatánál, neveze­ tesen, hogy a fővárosba ingázók 50-53 százaléka munkakör szempontjából is az építkezésekhez kötődik, a férfiak esetében pedig ez az arány megközelíti a 60 százalékot. Többfelől is megerősítést nyert tehát, hogy a vizsgált térségből Budapestre ingázók közül legalábbis 1900-2000 fő különböző építkezéseken dolgozik, és ezekből kb. 1500-1600 személy a férfi. Esetleges munkaerő-átcsoportosítás 49 �szempontjából azonban két részre kell osztani őket. A férfiaknál maradva hiszen ők adják a fővárosi építkezésekre ingázók mintegy 80 százalékát - meg­ állapíthatjuk, hogy a nagyobbik felük tekinthető szak- illetve betanított mun­ kásnak, akiknél egy esetleges átcsoportosítás (átképzés) esetén meghatározó le­ het, vagy legalábbis nagyobb súllyal esik latba speciális szakképzettségük. A fő­ városi építkezésekre ingázók másik - az előbbinél valamivel kisebb - fele se­ gédmunkás, illetve kubikos, tehát nem rendelkezik szakképzettséggel. Ők azok, akiket átképzésük esetén nem köt különösebben a tanult - legföljebb a begya­ korlott — szakma. A fővárosba ingázó nők három nagyobb munkakörben találhatók: csaknem egynegyedük különböző vállalatoknál takarítónőként keresi a kenyerét, egyhatoduk betanított munkás, 8 százalékuk pedig ügyintézői, adminisztrátori munka­ körben van. Ez a három csoport adja az ingázó nők 46 százalékát, ami hozzá­ vetőlegesen 220-240 embert jelent. Ők azok, akik egy esetleges infrastrukturális fejlesztés esetén a helyben bővülő szolgáltatási szféra keretei között minden különösebb átképzés nélkül alkalmazhatók lennének. Témánk szempontjából nem közömbös, hogy a különböző nemű és korú in­ gázók milyen jövedelemért vállalkoznak erre az életformára. Az ingázásra kész­ tető okok között ugyanis az eddig említetteken kívül azt is megtaláljuk, hogy azonos munkakörökben, sőt: azonos munkáért a fővárosban jóval több fizetést lehet kapni, mint helyben. Ez nyilvávalóan összefügg a helybeli üzemek, főként a termelőszövetkezetek anyagi lehetőségeivel, de a vizsgált térség legtöbb tele­ pülésére jellemzőnek tekinthetjük, hogy - különösen a szakképzettséghez kötött munkakörök esetében - a kereseti különbség 1,5-2 ezer forint is lehet a fővá­ ros javára. Sajnos nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy hasonló munkakörökben a nem ingázók milyen fizetési színvonalat tudnak elérni, ezért csak azt tudjuk vizsgálni, hogy a fővárosba ingázók miként oszlanak meg a bevallott átlagos havi kereset, illetve az - ugyancsak bevallás alapján felmért - évi prémium alapján. Teljesen egyértelmű, hogy a férfiak átlagosan legalább 2000 Ft-tal megelőzik a nők keresetét: míg az előbbiek zöme a 6-8 ezer forintos sávban húzódik, az utóbbiak - jóval kisebb szóródással - a 4-6 ezer forintos tartományban mozog­ nak. A nőknél a prémium összege is kevésbé szóródik a férfiakénál, és min­ denképpen kevesebb azokénál. Az életkori sajátosságokat tekintve megállapít­ hatjuk, hogy ha a 20 évesnél fiatalabbak viszonylag alacsony kezdőfizetését nem számítjuk, akkor a különböző korcsoportok között nincsen különösebb el­ térés a havi keresetek tekintetében. Nyilvánvalóan azért, mert azokban a mun­ kakörökben, ahol az ingázók dolgoznak, elsősorban nem a szolgálati idő hatá­ rozza meg a fizetéseket. A prémiumok tekintetében sincs egyértelmű különbség a különböző korcsoportok között, legföljebb azt állapíthatjuk meg, hogy prémi­ um dolgában - főleg a férfiaknál - nagyobb a szóródás az ingázók között, mint a fizetésben. A fővárosba ingázók tehát, különösen pedig a 30 és 50 év közti férfiak, jóval az átlagos szint fölött keresnek, havi átlagbérük (7200 Ft.) legalább más­ fél ezer forinttal meghaladja a fizikai dolgozók országos átlagát. A jövedelem­ többletnek nyilvánvalóan az az oka, hogy a bejárók, ha már vállalják az ingázó életmóddal járó hátrányokat, akkor igyekeznek olyan munkahelyet és munka­ kört találni, ahol ezt a többletidő-ráfordítást és többletfáradságot megfelelő50 �en honorálják is. Az ingázók nagyobb részére jellemző viszonylag magas bérszínvonal számottevő tényező lehet egy esetleges munkaerő-átcsoportosítás esetén. A viszonylag magas jövedelemmel nyilvánvalóan szorosan összefügg az a kérdés, hogy milyen gyakran és főként milyen okok miatt változtatják az ingázók a munkahelyüket? Felmérésünk szerint a fővárosba járók több mint fele keve­ sebb mint bárom esztendeje dolgozik a jelenlegi munkahelyén, és még az 50 évesnél idősebbeknek is csak 46 százaléka mondhatja el, hogy tíz esztendőnél régebben van a jelenlegi munkahelyén. Valamivel nagyobb állandóságot mutat az ingázók munkakörhöz való kötődése, de e téren is aránylag számottevő mo­ bilitásnak lehetünk tanúi. Különösen a férfiakra jellemző, hogy gyakran vál­ toztatják a munkahelyüket, ugyanakkor ők azok, akik valamivel jobban ra­ gaszkodnak a munkakörükhöz, mint a nők. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a fővárosba ingázók legalábbis egy jelentős része nem kötődik olyan erősen a munkahelyéhez, de még a munkaköréhez sem, hogy kellő indok vagy esetleg szükség esetén ne hagyná ott. Jelenleg ez a „kellő indok” egyértelműen az anyagiakat jelenti. A vizsgálatba vont ingázók 64 százaléka, tehát csaknem a kétharmada, legutóbb azért változtatott munkahelyet, mert „jobban fizetőt ta­ lált” . Ehhez képest az összes többi tényező (nem becsülték a munkám: 5,6 szá­ zalék, rossz volt a közlekedés: 7,8 százalék, a rossz munkahelyi légkör: 3,6 szá­ zalék, megszűnt az üzem: 15,8 százalék) jóval kisebb gyakorisággal szerepel az okok között. Hangsúlyoznunk kell, hogy az anyagiak miatti munkahelyváltozta­ tás elsődlegessége korra és nemre való tekintet nélkül jellemző az ingázókra. Ez pedig nagyon fontos szempontként érvényesülhet akkor, amikor felmerül a munkalehetőségek helyi szervezetben történő megteremtésének alternatívája. Az ingázó életmód és szemlélet főbb jellemzői. A következőkben megkísérel­ jük felvázolni azokat a legfontosabb tényezőket, amik a dél-nógrádi térségből a fővárosba ingázók életmódjára jellemzőek, hogy tisztázzuk, milyen emberi és társadalmi feltételei vannak az ingázó népesség helyhezkötésének. Azok, akik a vizsgált térségből a fővárosba járnak dolgozni, túlnyomó rész­ ben naponta járnak a munkahelyükre: a férfiak 90,8 százalékára, a nőknek pe­ dig 94,1 százalékára ez a jellemző. A hetente ingázók, vagyis a munkásszálláson lakók az ingázók egytizedét sem teszik ki, még a 20 évnél fiatalabbaknak is csak 15 százaléka vállalkozik a munkásszálláson való lakásra. Ebből az is következik, hogy a fővárosba ingázók túlnyo­ mó része a munkaidő leteltével késedelem nélkül utazik haza, legföljebb vásárol valamit. Ez jellemző az egész minta 80 százalékára, de még a 20 évnél fiatalab­ bak 73 százalékára is, pedig nyilvánvalóan őket vonzzák leginkább a „világvá­ ros” szórakozási lehetőségei. A dél-nógrádi térségből naponta ingázók túlnyomó részének tehát szórakozási, sportolási, művelődési lehetőség szempontjából úgy­ szólván semmit sem nyújt a főváros. A gyors hazautazás bizonyos mértékben kényszerűség is, ugyanis az ingázók legnagyobb részét (a férfiak 79 százalékát és a nők 90 százalékát) vállalati autóbusz szállítja. Ez igen jelentős lépés a vasúttal vagy az autóbusszal való utazáshoz képest és nyilván számottevő mér­ tékben hozzájárul az ingázó életmód elviselhetőségéhez. De még így is 3-4 órát vesz igénybe az oda- és visszautazás, vagyis ezek az emberek nem nyolc órát töltenek el naponta a munkával, hanem legalább tizenkettőt, de a várakozásókkal együtt inkább többet. Ez tehát bele is van kalkulálva a viszonylag magas kere­ setbe, s úgy is fogalmazhatunk, hogy az ingázók voltaképpen a napi 4-5 órai 15 �utazással keresik meg azt a fizetésbeli különbséget, ami a helyi és a fővárosi munkalehetőségek nyújtotta jövedelem színvonala között mutatkozik. A népgaz­ daság vagy a munkahely oldaláról azonban ez az autóbuszoztatás nyilvánvaló­ an tetemes költségtöbbletet jelent, és egy ésszerű gazdasági rendszerben meg­ felelő bérgazdálkodással annyi dolgozóval is meg lehetne oldani a termelést, hogy a jelenleginél jóval kevesebb ingázóra legyen szükség. Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az ingázásnak komoly anyagi-gazda­ sági okai vannak. Nehéz eldönteni azonban, hogy a fő indítékok között a helyi, környékbeli munkalehetőség hiányának van-e döntő szerepe, vagy pedig annak a körülménynek, hogy bizonyos szakmákat, munkaköröket a fővárosban sokkal jobban megfizetnek, mint a vidéki munkahelyeken. Nos, a felmérés során ka­ pott válaszokból az derül ki, hogy mindkét tényezőnek meghatározó jelentősége van az ingázás létrejöttében és fenntartásában. A fővárosban tapasztalható jobb kereseti lehetőség valamivel erősebben nyom a latba, ám ennek nemek és kor­ csoportok szerint eltérő a súlya. Érdemes a kérdést egy kicsit közelebbről is megvizsgálni! Felméréseinkből kiderül, hogy alapvetően két tényező: a jobb kereseti és a közeli munkalehetőség hiánya okozza az ingázást. Ezek mellett az összes többi eltörpül. Mivel erre a kérdésre több választ is lehetett adni, azt mondhat­ juk, hogy ha - értelemszerűen —a gmk-zás lehetőségét is ideszámítjuk, akkor a megkérdezetteknek több mint háromnegyede a jobb keresettel magyarázta az ingázást, ha pedig a közeli munkahely hiányához hozzávesszük az „itthon nem tudja hasznosítani a szakképzettségét” című válaszokat, akkor ez az ok szerepel a válaszolók kétharmadánál. Jellemző, hogy míg a férfiaknál inkább a jobb ke­ reseti lehetőség dominál, addig a nőknél a helybeli munkalehetőség hiánya kerül előtérbe. Az is meggondolkodtató, hogy a fiatalabbaknál inkább az elhe­ lyezkedési gondokon, az idősebbeknél pedig a kereseten van a hangsúly az in­ gázás okait illetően. Miért ingáznak az ingázók? A kérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy minden ingázónak pontosan két oka van arra, hogy ingázzék. A válaszoknak kereken 70 százaléka szigorúan anyagi jellegű: a munkalehetőségre és a kere­ setre vonatkozik. Ez egyben azt is jelzi, hogy milyen feltételeket kell elsősor­ ban megteremteni az ingázás mérsékléséhez, illetve ahhoz, hogy növekedjék a térség településeinek népességmegtartó képessége. És e téren nincs számottevő különbség az ingázók különböző rétegei között. Elképzelések az ingázás és az ingázók jövőjéről. Az ingázás bonyolult gaz­ dasági és társadalmi jelentőségének mérséklése, befolyásolása érdekében ho­ zandó intézkedések kialakítása és várható eredményessége szempontjából ko­ rántsem közömbös, hogy maguk az ingázók miként látják a sorsukat, hogyan képzelik el jövőjüket. Az ingázók zöme úgy érzi, egyszer s mindenkorra elkötelezte magát ehhez az életformához. Különösen a férfiak gondolkodnak így, és még a 20 esztendőn aluliaknak is csaknem kétharmada így vélekedik. Szembetűnő, hogy a nők között sokkal többen vannak azok, akik csak „né­ hány esztendeig” kívánnak ingázni. Ők elsősorban azok a családalapítás, vagy inkább gyermekszülés előtt álló nők, akik - mint egy másik kérdésre adott vá­ laszaikból kiderül - a családalapítás után már nem szándékoznak folytatni az ingázást. Mivel azonban a kérdés eldöntése végül is nem rajtuk múlik - mun­ 52 �kalehetőségtől függ elsősorban maguk is érzik helyzetük bizonytalanságát: az egyedülállóknak föltett kérdésre (családalapítás után is folytatni kívánják-e az ingázást?) a nőknek csak 3,3 százaléka válaszolt határozott igennel, 30 száza­ lékuk ,,nem” -et mondott, de mind a férfiak, mind pedig a nők 67-70 száza­ léka úgy nyilatkozott, hogy „attól függ” . Az ingázás mértékének változtatása, változtathatósága szempontjából nem közömbös, hogy maguk az ingázók miben látják ennek az életformának a fő hátrányait. A válaszolók egyötöde szerint az ingázásnak nincsen semmiféle hát­ ránya. Jellemző, hogy a tizenévesek 38 százaléka vallja ezt a nézetet, ami nem véletlen, hiszen náluk a hátrányok jelentős része (kevés idő a háztájira, épít­ kezésre, családra) nem vagy csak korlátozott mértékben jelentkezik. Leszámít­ va ezeket az „elégedetteket” , az ingázók 80 százaléka nagyon jól ismeri az életforma hátrányait: átlagosan 2,7 hátrányt jelöltek meg. A vála­ szok megoszlása nagyon tanulságos. A legtöbben a fáradtságot említették az in­ gázás legfőbb hátrányaként, nyilvánvalóan ez az a hatás, amit a legerősebben és főként pedig szinte állandóan érzékelnek. Ez az életkor előrehaladtával csak fokozódik: a 20 évesnél fiatalabbaknak csak alig több mint egyharmada pa­ naszkodik fáradtságra, az 50 évesnél idősebbeknek pedig több mint a kéthar­ mada. Hasonló jellegű a hiányos alvás szóvátétele is, de ebben nincs eltérés a különböző korosztályok között. Férfiak és nők egyaránt megállapították (csak­ nem minden második), hogy az ingázás miatt kevés idő jut a családra. Minden negyedik ingázó gondja, hogy kevés ideje jut a háztáji gazdaságra, de a legfiatalabbaknak emiatt egyáltalán nem fáj a fejük, a legidősebb nemzedéknek pedig szinte ez a legnagyobb gondja. Ezzel szemben éppen a fiatalok érzékelik erőteljesebben, hogy az ingázással töltött idő elvész a művelődés számára, s ők ebbe bizonyára a szórakozást is beleértik. Végigtekintve adatainkon, fölmerül, hogy miként alakul a kérdés visszája, vagyis milyen előnyökkel kecsegtet, ha valamilyen úton-módon csökkenteni lehet az ingázók számát? Más szóval: milyen kedvező változások következhet­ nek be, ha egy ingázó a helyben vagy a közelben való elhelyezkedéssel vállalja az átképzés nehézségeit, vagy esetleg a kevesebb fizetést? Mindenekelőtt nyil­ vánvalóan kipihentebb és magukat jól kialudt emberekké válnak, ami nagyon kellemes állapot, de ennek a pénzértéke nehezen fejezhető ki. Hasonlóképpen nem honorálja mai társadalmunk azt az időt sem, amit a szülők a gyermekekre fordíthatnak, tehát ez a könnyebbség sem lehet különösebben csábító. Marad az építkezésre, lakáskarbantartásra jutó időtöbblet, ami megintcsak nem igazi nyereség, mert legföljebb néhány esztendővel hamarabb készül majd el az a ház. Akárhogy is nézzük, egyedül a háztáji gazdálkodásban rejlő lehetőség ki­ használása - és az ebből eredő jövedelem - lehet az egyetlen kézzelfogható ellentétel, az ingázás felhagyásával járó keresetkiesés esetén. Ez valóban reá­ lis lehetőség lehet - az idősebb nemzedék számára, de nem a fiataloknak. Mint láttuk, őket - legalábbis egyelőre - nem érdekli a háztáji-házkörüli gazdálko­ dás, pontosabban csak annyira érdekli, amennyire az önellátás megkívánja, de körükben semmi esetre sem lehet a kisárutermelés az ingázás alternatívája. Meg kell tehát állapítanunk, hogy az ingázás „ kiváltásának” - bármilyen okból kerül rá sor - egyetlen lehetősége van, ha helyben vagy a közelben teremtünk olyan munkalehetőséget az eljárók számára, amivel azonos, vagy közel azonos, főmunkaidőből származó jövedelemhez tudnak jutni. Természetesen annak sem szabad elvetni a lehetőségét, hogy kellően előkészített és szervezett akciókkal az utazásból felszabaduló időt különféle helyi, mezőgazdasági és szolgáltatási 53 �jellegű kisvállalkozások irányába tereljük. Az ezzel kapcsolatos integrációs for­ mák megteremtésében igen jelentős szerep jutna a térség mezőgazdasági üzemei­ nek. Az előzőekben megtudtuk, hogy az ingázóknak csak egy meglehetősen szűk rétege van megelégedve ezzel az életformával, a többségük szerint számos hát­ ránya van annak, hogy - jobb híján - a fővárosba kénytelenek járni dolgozni. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy vajon ezek az emberek próbálkoztak-e helyben, vagy a közelben munkalehetőséget találni? A kérdés tulajdonképpen elméleti jellegű, hiszen próbálkozni sokféleképpen lehet, s a válaszolók nyilván ide soroltak a futó érdeklődéstől kezdve az alapos utánajárásig mindenfajta te­ vékenységet. Annál meglepőbb, hogy a válaszolóknak alig több mint egynegye­ de válaszolt igennel, a többségük - legyen az férfi vagy nő - meg sem pró­ bálkozott. Leginkább még a 2 1-3 0 évesek érdeklődtek közelebbi munkalehető­ ség iránt. Kiegészíti ezt a képet, ha megnézzük egy másik kérdésre adott vá­ laszok alakulását, amely így szólt: „Ismeri-e, hogy a falujában, vagy a közel­ ben milyen ipari üzemek, munkalehetőségek vannak? " A válaszokból az derül ki, hogy az ingázók nagyobbik része (56 százalék) ismeri ezeket a helyeket, 23 százalékuk ,,nem nagyon ismeri” , és csak 12 százalékuk árult el teljes tájéko­ zatlanságot. Ezekből a válaszokból, valamint az ingázók egy részével folytatott interjúk során nyert ismeretekből megállapíthatjuk, hogy a bejárók körében igenis beszédtéma a helybeli vagy a környékbeli munkalehetőségek helyzete. Ha nem is járnak rendszeresen és következetesen utána, azért, hogy úgy mondjuk, a „szemük sarkából” számon tartják a lehetőségeket. Az ingázó általában tud­ ja, hogy hová mennyiért lehetne elmenni, kit kellene megkörnyékezni (és mi­ vel), ha komolyan el akarna nyerni valamilyen jobbnak tűnő munkakört, amire a dolgok rendje szerint nyilván több jelentkező is pályázik. Valahogy úgy fest tehát a helyzet, hogy ha valaki valamiért (egészségi vagy családi ok, esetleg építkezés stb.) úgy dönt, fölhagy az ingázással és a környéken vállal munkát, az kellő kitartással — és esetleg némi áldozattal - előbb-utóbb talál is. De ilyen esetek inkább elszórtan jelentkeznek, s az emberek tömegesen egyelőre sem belső sem pedig külső okokból nem kényszerülnek arra, hogy föladják a fővárosba való ingázást. Reálisan gondolkodnak és tudják, évtizedek alatt megtanulták, erre érdemben aligha van lehetőségük. Pedig az ingázók 90 szá­ zaléka megfelelő anyagiak ellenében gondolkodás nélkül otthagyná fővárosi munkahelyét - és e tekintetben alig van különbség férfiak és nők, idősek és fiatalok között. 17 százalékuk már olyan munkahelyre is hazajönne, ahol ezer forinttal kevesebbet keresne, kétezerrel kevesebbért azonban már csak néhányan vállalkoznának. Nincsenek tehát szubjektív, érzelmi megfontolások, kizá­ rólag anyagiakon múlik az ingázás. És arra vajon vállalkoznának-e az ingázók, hogy a helyben vagy közelben lévő munkalehetőség érdekében átképezzék magukat, új szakmába tanuljanak be? E tekintetben az ingázók három, szinte egyforma nagyságú csoportra tago­ lódnak. Csaknem egyharmaduk úgy érzi, hogy vállalkozna egy ilyen „átkép­ zés"-re, új szakma tanulására; valamivel több mint harmaduk elzárkózik egy ilyen lehetőség elől, míg a harmadik - gyakorlatilag azonos súlyú - csoport nem tud dönteni, az „attól függ” szókép mögé rejtőzik. Az asszonyok több vállalko­ zó kedvet árulnak el, de még tanulságosabb a különböző korcsoportok válaszai­ nak megoszlása. A legfiatalabbakban van meg leginkább a készség az új szak­ ma tanulására, ugyanakkor bennük van a legtöbb bizonytalanság is. Az életkor 54 �növekedésével csökken az átképzésre való hajlandóság, de a bizonytalanság is mérséklődik. Az emberekben, ahogy korosodnak, egyre nagyobb arányú az eltö­ kéltség, miszerint ők bizony már nem tanulnak új szakmát, inkább egész élettükben megmaradnak bejárónak. Ha a százalékszámok mögé tekintünk, azt látjuk, hogy a vizsgált térségben mintegy 230-250 nő és 550-600 férfi, tehát összesen hozzávetőleg 800-850 in­ gázó munkás vélekedik úgy, hogy helyben, illetve a közelben létesülő mun­ kahely esetében önként vállalkozna új szakma megtanulására. Közülük elsősor­ ban a 40 esztendősnél fiatalabbak szándékát tekinthetjük reálisnak, tehát mint­ egy 600 fő „önként jelentkezővel” számolhatunk. Különösen kedvező - vagy éppen rendkívüli kényszerítő - esetben természetesen azok is új szakma tanu­ lására adhatják a fejüket, akik jelenleg bizonytalankodnak. Ha kiemeljük kö­ zülük a 40 évesnél fiatalabbakat és föltételezzük, hogy különböző körülmények hatására a felük az átképzés mellett dönt, akkor ez további 300-320 embert jelentene. Különböző jellegű átképzésekkel, illetve a jelenlegi szakképzettséghez iga­ zodó munkahelyek létesítésével tehát arra lehet számítani, hogy mintegy 10001200 jelenlegi ingázó térne vissza a térségbe dolgozni. Ez számottevően hoz­ zájárulna a dél-nógrádi térségben egy jelenleginél egészségesebb társadalmi szer­ kezet kialakulásához. Az aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők néhány sajátossága. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a dél-nógrádi térségben élő női munkaerő azon rétegére is, amelynek tagjai aktív életkorúak (14-55 évesek), s a felmérés ide­ jén munkahelyre nem jártak el dolgozni. Ez a réteg természetesen nem egysé­ ges, megtalálhatók közöttük a háztartásbeliek, a gyes-en, a gyed-en lévők, a le­ százalékoltak és a bedolgozók. Körükben azt kutattuk, hogy milyen életkorúak, képzettségűek, mióta vannak otthon, korábban ingáztak-e, szándékoznak-e, szeretnének-e lakóhelyük közelében dolgozni, illetve, hogy milyen munkát végez­ nének szívesen. A célkitűzés teljesítése érdekében a dél-nógrádi térség 28 tele­ pülésén, összesen 308 aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők körében végeztünk kérdőíves felmérést. A vizsgálatba vont nők 91 százaléka férjezett, s 96 százalék dolgozott már életében valamilyen munkahelyen. E két vonatkozásban szinte alig van emlí­ tést érdemlő eltérés a különböző csoportok között. A gyes-en, gyed-en lévők alkotják a vizsgált rétegen belül a legnépesebb csoportot. Ők a legfiatalabbak, a leginkább kvalifikáltak: 25 százalék szak­ munkás, 25 százalék középiskolai végzettségű (egy részük szakmai tanfolyamot is elvégzett), s mintegy 6-7 százalék a főiskolai, egyetemi oklevéllel rendelke­ zők aránya. Ez utóbbiak többsége pedagógus. Viszonylag rövid ideje vannak otthon, átlagosan 2-3 éve. Mintegy háromnegyedük korábban is ingázott már, tehát lakóhelyétől távol(abb) is dolgozott. A jelenleg gyes-en, gyed-en lévők egyötöde budapesti munkahelyen is vállalt munkát. Az ingázó életmód a fiatal nők részéről mindaddig elfogadható, amíg férj­ hez nem mennek, építkezésbe nem fognak, s meg nem születik az első gyerek. Ezt követően erőteljesen módosul a véleményük, szinte kivétel nélkül hátrá­ nyosnak ítélik az ingázást. A gyes-en, gyed-en lévő kismamák közül fejezték ki legtöbben igényüket közeli - s számukra egyéb szempontból is megfelelő munkahely iránt. Az egy-két éves gyermekükkel (gyermekeikkel) otthon lévő asszonyokat nem 55 �számítva a többiek - tehát a régebben gyes-en lévők - szinte valamennyien kerestek (keresnek) már maguknak közeli munkahelyet, vagy bedolgozási le­ hetőséget, de ez a törekvésük nem járt sikerrel. Összegezve: a gyes-en, gyed-en lévő fiatal és viszonylag jól kvalifikált nők 77 százaléka részéről fogalmazódott meg közeli munkalehetőség iránti igény, s egy részük (27 százalék) már próbált is ilyet keresni, mintegy előre gondol­ kodva azzal a céllal, hogy majdan a család, a gyerekek és a munkahely adta feladatokat minél teljesebben, harmonikusabban tudják elvégezni, összeegyeztetni. Tekintettel arra, hogy a családos, gyermekes asszonyok többsége számára az otthon, a gyermeknevelés tennivalói a leginkább meghatározóak, ezért nem ritka, hogy kényszermegoldásként nem végzettségüknek, szakképesítésüknek megfelelő munkakörben helyezkednek el, s például betanított munkásként is hajlandók dolgozni - közeli munkahelyen. Ismereteik, szaktudásuk egy része így elvész, nem hasznosul. Foglalkoztatásuk tehát egyúttal azt a kérdést is felveti, hogy munkakörük és képzettségük összhangba hozható-e, s megszerzett isme­ reteik hasznosíthatók lesznek-e egy közeli munkahely létesítése esetén. A háztartásbeliek a vizsgálatba vontak között 17 százalékot képviselnek, de­ rékhaduk 31-40 éves. Ez a csoport a legképzetlenebb, 64 százalékuk nyolc ál­ talánost végzett csupán, de 19 százalék ennél is kevesebbet (hat-hét osztályt). Mindössze 17 százalékuk rendelkezik magasabb képesítéssel, szakmával. Az ingázó életmódot ők is megismerték, egynegyedük a fővárosban is dolgozott már. A háztartásbeliek alkotják azt a csoportot, amelynek tagjai részéről szinte teljesen egyezik a közeli munkahely iránti igény (69 százalék) és a tényleges, ám sikertelen próbálkozás ténye (71 százalék). Ügy véljük azonban, hogy ez a csoport képzetlensége, életkora, továbbá a megszokás (ide értve a gyerekne­ velést, idősek gondozását, kistermelést is) miatt valójában immobil, nem vál­ toztat státusán. Erre utal azoknak a magas aránya (46 százalék), akik immár 5 vagy több éve háztartásbeliek, s azóta sem sikerült munkahelyet találniuk. Egy részük anyagilag sincs különösebben rászorulva arra, hogy dolgozni jár­ jon, bár az otthoni bedolgozást - részben a nyugdíj, részben a kereset miatt közülük minden hatodik szívesen vállalná. A leszázalékolt nők csekély arányt képviselnek, ők a legidősebbek, képzett­ ségük szintje alacsony: egyharmaduk a nyolc általánost sem végezte el. Egész­ ségi állapotuktól függően ítélhető meg munkavállalási szándékuk, általános­ ságban alig felük jelezte, hogy szívesen dolgozna egy közeli munkahelyen. Mint­ egy 14 százalékuk otthoni bedolgozást vállalna. A bedolgozók csoportjában (23 százalék) azok a háztartásbeliek, leszázalé­ koltak, gyes-en, gyed-en lévők kerültek, akik a vizsgálat időpontjában ilyen tevékenységet folytattak. Átlagéletkoruk 36 év, 63 százalékuk már több mint hat éve végzi ezt a munkát. Említést érdemel, hogy a bedolgozók 20 száza­ léka szakmunkás, 74 százaléka befejezett általános iskolával rendelkezik, s mindössze 1 százalék járt nyolcnál kevesebb osztályt. (A fennmaradó hányad középfokú végzettségű.) A bedolgozóknak 47 százaléka cserélné fel jelenlegi státusát, s vállalna tel­ jes elfoglaltságot egy közeli munkahelyen. E feltehetően „életformává” vált te­ vékenység reprezentánsai nemigen próbálkoztak azzal, hogy a környéken munkát találjanak, mindössze 20 százalékuk kísérletezett ilyesmivel. A tárgyalt különböző csoportok képviselői szinte kivétel nélkül hátrányos­ nak, kényszermegoldásnak tekintik az ingázást, amit jelenlegi hovatartozásuktól 56 �függetlenül korábban többségükben maguk is kipróbáltak. Átlagosan kb. két­ harmaduk dolgozna szívesen lakóhelyéhez közel, 22 százalék inkább továbbra is otthon maradna (felük bedolgozást vállalna), és végül 11 százalék nem tud­ ja eldönteni, hogy mitévő legyen. Egy elképzelt munka, illetve munkahely körvonalazása is szerepelt a kérdő­ ív kérdései között. Összesen 251 értékelhető válasz, vélemény (kívánság) fel­ dolgozása alapján kitűnt, hogy a nők számára létesítendő munkahely, illetve az ott végezhető tevékenységek közül a következők kerültek szóba (az igényeket tekintve a különböző csoportok között nem mutatkozott említésre méltó elté­ rés): fizikailag könnyű, tiszta munkát (14 százalék), varrás, kötés, kézimunka (26 százalék), összeszerelés (8 százalék), csomagolás (6 százalék), anyagváloga­ tás (2 százalék), gépírás (2 százalék) és egyéb tevékenységek (2 százaléknál kisebb aránnyal), például takarítás, kertészeti, konzervipari, bőrdíszműves munka stb. Számos észrevétel, javaslat fogalmazta meg, hogy olyan munka volna megfe­ lelő a nőknek, amely mellett a családi, otthoni tevékenységeket is maradéktalanul el tudnák látni. Így szükség lenne: egy műszakos munkára 7 vagy 8 órai kezdéssel, továbbá 4-6 órás foglalkoztatásra. Az említettek mellett természete­ sen az anyagiak is meghatározó szerepet játszanak, „ . . . az alacsony kereseti lehetőség nem vonzó” . Ügy tűnik, hogy a dél-nógrádi térségben megkérdezett aktív korú, jelenleg munkahelyre nem járó nők közül elsősorban könnyű (ipari) betanított mun­ kára lenne vállalkozó, főleg a nagy többséget kitevő, általános iskolát végzet­ tek részéről. A kvalifikáltabbak (a jelenleg gyes-en, gyed-en lévők) esetleg az újonnan telepített munkahelyeken munkairányító és adminisztratív funkciókat tölthetnének be, vagy az idegenforgalom területén dolgozhatnának. Az iskolai tanulók pályaválasztási szándékai, ingázással kapcsolatos elkép­ zelései. Az általános iskolás fiatalok magatartása, gondolkodásmódja és törek­ vései nem függetlenek attól a környezettől, amelyben élnek. Az ifjú nemzedék nem csekély hányada - bizonyítottan - szülei nyomdokába lép, tanul, foglal­ kozást választ, majd dolgozni kezd, s talán ingázni is fog. . . Döntően erre a néhány kérdésre kívántunk választ kapni akkor, amikor a dél-nógrádi térség 20 településén az általános iskolák nyolcadikos (azóta végzett) tanulói köré­ ben kérdőív segítségével informálódtunk. 301 értékelhető adatlap feldolgozását végeztük cl, 144 fiú és 157 lány tanulóét. A kérdés így hangzott: „M i szeretnél lenni, ha felnősz?” A válaszok a vá­ gyakat jelölik, s nem bizonyos, hogy az elképzelések minden gyerek esetében megvalósulnak. Mégis érdekes, hogy - az ebben a korban már pályaválasztási szempontból zömében érett fiatalok - milyen foglalkozási struktúrát „fogal­ maznak meg” . Elkülönítettük a fiúk és a lányok válaszait. Jellemző különbségeket lehet az adatok alapján felfedezni. A fiúk 86 százaléka fizikai foglalkozást választott, a lányoknál ez az arány csupán 64 százalék. A fiúk csaknem fele ipari fizikai szakmát szeretne tanulni: ezen belül a gép- és motorszerelő (17 százalék), valamint a villamossági szerelő pálya (11 százalék) a legvonzóbb. Jelentős arányt képviselnek azonban azok is, akik - zömében a divatos, jól fizető - építőipari foglalkozások iránt érez­ nek. elhivatottságot (24 százalék) és kőművesek, ácsok, víz-, gázszerelők, bur­ kolok, festő és mázoló szakmunkások szeretnének lenni. A harmadik „legna­ 57 �gyobb” foglalkozási csoport a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmáké. E három „fő ” irány teszi ki a vágyak 80 százalékát! Szellemi foglalkozású (ér­ telmiségi?) csupán minden tizedik fiú szeretne lenni. Nem így a lányok! Mintegy 30 százalék választott a szellemi foglalkozások köréből, igaz, közülük minden harmadik irodába vágyik. A lányok fizikai szak­ mák iránti vonzódásában a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozások a leg­ erőteljesebbek (23 százalék), de az ipariak között a varrónő, szabász, bőrdísz­ műves mesterségek is figyelemreméltó presztízst vívtak ki maguknak. A legközelebbi év(ek)re vonatkozó elképzelések szerint a fiúk 3 százaléka nem tanul tovább, dolgozni megy; 1 százalék otthon marad egy ideig. Ez öszszesen 4 százalék. A lányok közül egyelőre többen terveznek így: 7 és 3, öszszesen 10 százalék. A fiúk 71 százalék (a lányok 47 százaléka) úgy képzeli, hogy szakmunkásképző iskolában tanul tovább. Szakközépiskolába igyekszik 19 és 35 százalék, gimnáziumba pedig 6 és 8 százalék. A középiskolába (szakközépbe, gimnázi­ umba) igyekvők között több mint másfélszer annyi a lány, mint a fiú (43 és 25 százalék). A tendencia tehát egyértelmű: a fiúk mielőbb szakmát kívánnak szerezni, majd munkába állni és jól keresni. Hol? 58 százalékuk lehetőleg a lakóhelyén vagy annak közelében, 10 százalék vál­ lalná az ingázást, 33 százalék nem tudja még. A lányok még jobban kötődnek: 70 százalék közeli munkahelyről álmodik, 10 százalék ingázna (mint a fiúk!), és csupán 20 százalékuk bizonytalan. A megkérdezett 14 évesek mintegy 30-40 százalékától (beleértve a bizonyta­ lankodókat is) tehát nem „idegen” az ingázás gondolata, mint lehetőséget nem vetik el határozottan. Vizsgálatunk során kérdőív segítségével 36 fő dél-nógrádi lakhelyen élő vég­ zős szakmunkástanulót is megkérdeztünk arról, hogy mi a szándéka az iskola elvégzése után, illetve hogy hol szeretne dolgozni: vállalná-e az ingázást? A 22 fiú és 14 lány (különböző szakmunkásképző iskolák azóta végzett tanulói) a következő válaszokat adta: Dolgozni fog Továbbtanul Nem tudja fiúk % 64 43 9 27 IOO Lehetőleg közelben szeretne dolgozni Vállalja az ingázást Nem tudja lányok % 43 14 IOO 46 93 27 7 27 100 100 A különbség a fiúk és a lányok válaszai között ismét jellemző: a lányok számottevő hányada továbbtanulási terveket forgat a fejében, s nem szeretne ingázni. A 14 éves lányok válaszaihoz képest a 17 éves végzős szakmunkásta­ nulók véleménye egyértelműen elutasító az ingázással szemben. A fiúk esetében más a tendencia. Ügy tűnik, hogy az életkorral növekszik az ingázást vállalók aránya. A dél-nógrádi térségben élő, s megkérdezett fiatalok tudatában, jövőre vo­ natkozó elképzeléseiben mindazon gazdasági-társadalmi viszonyok tükröződnek, amelyek az idősebb nemzedék (így szüleik) magatartásában, törekvéseiben is hatnak. 58 �A népi értelmiség útjairól Beszélgetés Kristó Nagy Istvánnal Kristó Nagy Istvánt, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztőjét mondják irodalomtörténésznek, kritikusnak, hivatásos irodalmárnak, népfront­ funkcionáriusnak, lakása ajtaján viszont zománcozott tábla hirdeti: G Y Ó G Y S Z E R É S Z . Ám ha pontos akarok lenni, azzal jellemzem élet­ útját is megszabó személyiségét: jelen levő. Kamaszkorától részese az irodalmi-politikai folyamatoknak, eképp tehát ma már: tanú. - Már gimnazistaként és egyetemistaként vonzott az irodalom, a politika. Mégis gyógyszerészként vonultál be 1943-ban a kecskeméti laktanyába! - Az irodalom mindig érdekelt, a kelleténél jobban is, amit azért mondok, mert a két világháború között az egész magyar kultúra, sőt a népképviselet is túlságosan irodalmizálódott, minthogy a politika nem tudott szabadon kibontakozni. Tehát a '30-as években az akkori fiatalság az irodalomtól kapott indíttatásokat. Előbb Ady, Móricz, Szabó Dezső, majd a másik gene­ rációból Németh László és Kodolányi János műveiből. Természetesen érzékel­ tük a Féja Géza, Kodolányi János, Sinka István, Tamási Áron, Veres Péter magyarságfelfogásának történelmi-politikai súlyát is. Illyés Magyarok című könyve pedig valósággal kinyilatkoztatás számba ment! Ezek az áramlatók egymásba kapcsolódtak. A Válasz, a Tanú (aminek teljes sorozatát Tóth Lászlótól vettem meg Kecskeméten pár pengőért, mert ott hevertek nála jó­ formán eladhatatlanul), továbbá a népi jobbszárny folyóirata, a Magyar Élet, Magyar Út, s ezeknek a még jobboldalibb kecskeméti kisöccse, a Hajnalodik című folyóirat eljutott azokhoz a fiatalokhoz, akik tájékozódni próbáltak. A ma már viszonylag jól elkülöníthető irányzatok persze akkor együtt, egyszerre hatottak ránk. A fenti névsor ugyanis még igencsak hiányos, hiszen a fel­ sorolt népi írók híveire kezdettől hatással voltak a falukutató szociológusok, szociográfusok, az általuk képviselt szakszerű népismeret, amit legfőképp az alföldi paraszti reformatizmus, liberalizmus jellemzett. De hatással volt ránk a Szekfű Gyula-féle tudományosság is, ami pedig katolikus volt, és hiába ro­ hant ki ellene Szabó Dezső, mert például én magamban Szekfűt éppúgy el tudtam abban az időben is fogadni, mint akár Németh Lászlót. És hatott ránk Karácsony Sándor is. - Kiket ismertél meg közülük személyesen még azelőtt, hogy bevonultál volna Kecskemétre? - Először Erdei Ferencet ismertem meg 1938-ban. Utána Veres Pétert, Németh Lászlót, Karácsony Sándort, Erdélyi Józsefet, Gulyás Pált, Sinka Istvánt, Kodolányi Jánost, Somogyi Imrét, Tamási Áront, Szabó Pált, Illés Endrét, Darvas Józsefet, s kapcsolatom velük halálukig tartott. Sőt tovább, hiszen most rendeztem sajtó alá Veres Péter kiadatlan naplóit. Ismertem a Tanú kiadóját, Tóth Lászlót is. E kapcsolatok létrejöttében szerepet ját­ szott indukciósan a vásárhelyi gimnáziumban tanárom volt Tálasi István (a 59 �későbbi akadémikus néprajztudós), de nem kevésbé hatott a szegedi egye­ temen Bálint Sándorral, Ortutay Gyulával, s az idősebb professzorokkal: Kerényi Károllyal, Sík Sándorral, Szent-Györgyi Alberttal való megismerke­ désem. Az ő hatásuk, párosulva a Németh Lászlóéval, megakadályozta, hogy beleragadjanak valami alföldi népiességbe, provincializmusba, ami ebben az időben az én nemzedékemet tekintve reális veszély volt. Ők az európaiságot éppúgy képviselték, mint a magyarság eredendő értékeit. Ezért is olvastam szívesen Cs. Szabó L ászló, Szerb Antal könyveit és a modern európai iro­ dalmat. - Pedig igen nagy volt a különbség Európa és a félfeudális, „ neobarokk” Magyarország között! - Igen, de épp ezt akarta az ember magában megszüntetni. Erre ösztökél­ tek furcsamód olyan hatások is, mint a cserkészeté, ami áttételesen az angol polgári liberalizmust közvetítette az ifjakhoz, Hódmezővásárhelyen éppen­ séggel annak eredeti protestáns változatát. Mindebből talán kiviláglik, hogy amikor magamról beszélek, a magyar népi értelmiség jórészének tipikus fej­ lődési folyamatát tárom a mai olvasó elé. Szeretném érzékeltetni, hogy a népiség korántsem jelentett valamiféle romantikus, befelé forduló elzártságot, s hogy ezt a népiséget a protestantizmus éppúgy színezte, mint a radikaliz­ mus és a szocializmus gondolata. Manapság sokan állítják, hogy ők „már ak­ kor” szocialisták voltak. Én mindenféle rokonszenveim ellenére jóval a felszabadulás után lettem csak az, s ezt tartom tipikusnak. Amikor bevonultam Kecskemétre, más fiatalokkal együtt én is sokrétűen tájékozott voltam, de egyetlen irányzathoz se tudatosan elkötelezett. - Akkor már folyt a háború. . . - Voltál katona? - Voltam. - Akkor érted. 1944 januárjában a tiszti iskolán már tanították a T 34esek adatait: annak tornya egyetlen, 15 centiméter vastag acéltömbből készült, és 15 centiméteres ágyú volt benne. Bárki kiszámíthatta, mi lesz abból, ha szembekerülünk. Úgyhogy elhatároztam, ha megint behívnak, inkább katonaszökevény leszek. Később találkoztam a frontra kivitt századomból egy em­ berrel. Elmondta, hogy tíz perc alatt rajta kívül mindenki odaveszett. A kecs­ keméti parasztság legjava fiataljai! Gondolhatod, milyen iszonyatos hálál várta őket: ott sültek meg azokban az égő koporsókban! - Mikor ismerted fel, hogy a náci Németország veszít? - Nem könnyű kijelentenem, de már 1939-ben! - Mindenki más ezt tenné, felteszem én is a kérdést: mivel tudod ezt bizo­ nyítani? - Akkori leveleimmel, de méginkább a kor, s benne a magam, s hozzám hasonlók nagyon összetett helyzetének ismertetésével. A mából nézve úgy fest a kor: volt egy dühös, népi-paraszti radikalizmus, amely Veres Péter és az agrárszocializmus hatására akár a fegyveres harctól sem riad vissza, és volt egy polgári radikalizmus, amely az előzőhöz hasanlóan határozottan antináci, ám nincs ereje a polgári fejlődést átugorva rögvest szocializmusra törni. Én egyiket se vallottam, kétségeim voltak. A gyógyszerészetnek köszönhetően a természettudományos képzettség minden tekintetben eleve a realizmus felé terelt: ezt sem, azt sem tartottam Magyarországon egyértelműen kivihetőnek. Viszont a gyógyszerészeten keresztül elsajátított közegészségügyi szemlélet le­ hetővé tette számomra a hazai szociális problémák megértését. Világnézetemre 60 �a népiség, európaiság, természettudományosság egységesen hatott, emiatt sok­ felé vonzódtam a népi irányzatok közül, de nem volt kétséges előttem, hogy Magyarországon a szociális megújulás elkerülhetetlen. Ez, valamint a nácinémet törekvések lelepleződése arra indított, hogy 1938-ban ügyvéd nagy­ apám tizenvalahány hold földjének árát megörökölve - ami akkor nagy pénz volt! - a népi jobboldal egyik kiadója, a Turul Kft. tőkéstársaként azt az utolsó fillérig „elverjem” . E kiadó segítségével (melynek a Turul Szövetség­ hez kevés köze volt, annak csak a nevét vette fel) igen sok magyar író köny­ vének megjelenése nem kis mértékben az én pénzemen valósult meg a negy­ venes években. Még negyvenöt után is, minthogy akkor voltaképpen ugyanaz a cég a Misztótfalusi Szövetkezetté alakult át. Mások pénze, földje is elúszott ott, dehát nem bántuk, hiszen úgyis elvették volna. . . - S ezt tudtátok már a negyvenes évek elején? - Sejtettük. - Milyen könyvekké vált a pénzed? - No várj, hadd böngésszem a neveket a könyvespolcomon. . . Így jelent meg Németh László és Kodolányi János több tanulmánykötete, Szabó Pál szá­ mos regénye, köztük a Lakodalom, keresztelő, bölcső, Erdélyi József néhány könyve, Jankovich Ferenc irodalomtörténete, Győrffy István hatalmas néprajzi sorozata, Szűcs Sándor néprajzi munkája, s bármily skandalum - még téged is meg fog lepni! - Pudovkin Filmesztétikája! Mi adtuk ki Gombos Gyula tanulmánykötetét. . . A felszabadulás után Veres Péter, Kovács Imre nem egy könyvét és természetesen továbbra is Németh Lászlót. No és kiadtuk Kormos István első verseskötetét, Hamvas Béla művészeti tanulmányát, a Lengyel Balázs szerkesztette Új Hold több számát, és még számos művet. A felsorol­ tak mutatják, hogy ez a népi kiadó sem volt túlságosan zárt, netán elfogult. Természetesen mindez nem annyira az én érdemem volt, hanem mindenek­ előtt Hartyányi Istváné, Szíjgyártó Lászlóé, Gombos Gyuláé és később Szíj Rezsőé. Ők voltak a kiadó vezetői, de nem kis mértékben érvényesült a Kodo­ lányi és Vatai László ideológiai befolyása is. Ök azonban nem foglalkoztak magával a kiadással, csak a hatásuk érződött. Ma már lehet és kell is erről szólni, noha a Misztótfalusi emberei általában hallgatnak arról, hogy a Misz­ tótfalusi a Turul Kft-től származik, mert kompromittálónak érzik. Pedig nincs mit szégyellni a bonyolult helyzet kicsikarta formális és igazi megalkulvások, taktika és ravaszkodás miatt. - Katonáskodásod előtt és után egyaránt kapcsolatban álltái a kiadóval? - Igen, s ez azért fontos, mert egyebek mellett ez is közrejátszott kecske­ méti kapcsolataim alakulásában, de a katonaidőmben hozott döntésem meg­ hozatalában is. Kecskemétre a gazdasági fellendülés hatására beszivárgott a városba némi liberális polgári levegő, ami Tóth László nevével jellemezhető, és megjelent a népi jobboldal képviseletében Kiss Barnabás Hajnalodik című folyóirata, amelyben, mint említettem volt, fiatalemberként többször írtam. Mai szemmel nézve nem éppen helyeslendő cikket is, amit azért említek, hogy lásd: a Hajnalodikot nem azért hoztam szóba, mert mentegetni kívánom, ha­ nem hogy felhívjam a figyelmet arra, ideje lenne ennek a folyóiratnak (mint általában a népi jobboldal folyóiratainak) történetét is feldolgozni: kritikával, objektíven. Nem feledve az értékelésnél, hogy Kecskemétnek azért az ellenforradalmi hagyományai is megmaradtak. . . A Hajnalodik elemzése persze nem lesz könnyű feladat, hiszen például írtam bele egy cikket a magyar ifjú­ ság egészének világnézetéről, jobboldali hangoltsággal, pedig akkor már én 61 �is benne voltam egy illegális németellenes szervezkedésben, s a cikket figye­ lemelterelésül publikáltam. - Milyen akció volt ez? - Az úgynevezett „Diákegység mozgalom” -nak volt az akciója, amit még Szegeden Szent-Györgyi Albert kezdeményezett, de amiből a jobboldali egye­ temi ifjúsági szervezetek bevonásával országos mozgalom lett. Ennek célja pedig az volt, hogy ezeket a szervezeteket, köztük a Turul Szövetség belső ellenzékét a „Diákegység mozgalom” viszonylag demokratikus és liberális szemléletével balra vigyük. Kiss Sándor és Vitányi Iván erről érdekes, nagy munkát adott közre, nem részletezem.. . A mozgalom egyik sarokköve a Szegedi Egyetemi Ifjúsági, a másik a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége volt. Kétségtelen, hogy az egész magyar egyetemi és főiskolai ifjúság meg­ csontosodott fasiszta vagy fasisztoid szervezeteit bizonyos mértékig kibillen­ tettük addigi szilárdságukból. A fiatalok nem mind lettek baloldaliak, de például a Turul ellenzékéből nőtt ki a Bolyai népi kollégium, és a Turulon belül létrejött kis baloldali csoport visszahatott a Turulra. A népi kollégisták aztán kiléptek a Turulból, létrehozták a Győrffy kollégiumot, amely azután hatott az egész magyar egyetemi ifjúságra, a legkülönbeknél egészen a fegy­ veres ellenállásig. A dolgok tehát összefüggnek! - Negyvenháromban hívtak be a nehézpáncélosokhoz. Elmondtad, mit lát­ tál ott „alulnézetből”’. Előtte viszont „felülnézetből” igencsak széles országos áttekintést szerezhettél, hiszen a miniszerelnökségen dolgoztál. .. - No nem a miniszterenökségen, hanem az arról levált Gazdaságpolitikai Szolgálatnál. 1942 őszétől. De bármily képtelenségnek hangzik, ott is főként irodalmi dolgokkal foglalkoztam: például a lillafüredi írótalálkozó hozzászó­ lásait rendeztem sajtó alá. Ez a kiadvány azonban sosem jelent meg. Teljes anyaga ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban v a n .. . És a „Hasznos Könyvtár” című nagy példányszámú, népszerű füzetsorozatot szerkesztettem még ott. - Arról már másutt szóltál, hogy vásárhelyi középiskolásként (a népi jog későbbi kutatójával, Tárkány Szűcs Ernővel, s más diáktársaiddal együtt) 1 938 tavaszán megalakítottátok a Márciusi Front diáksejtjét... Most elmond­ tad egy ifjú értelmiségi politikai fejlődésének folyamatát, illetve e folyamai sok részletét, a hatásokat, amik befolyásolták szemléleted. A kecskeméti kato­ náskodás „eredményeképp” aztán katonaszökevény lettél. Ez az időszak hogy telt? - Jól is, rosszul is. Voltak okmányaim, de végül épp emiatt buktam le. Elkaptak, a táskámban egész csomó kitöltetlen vezérkari okmányt találtak. A Margit körúti katonai börtönbe vittek. Egy hónapot töltöttem ott, s a szó legszorosabb értelmében: még sötétebb helyeken. Volt, akit mellőlem vittek cl, hogy kivégezzék. . . Szerencsémre aztán már olyan zűrzavar volt, hogy meg­ szökhettem. - A felszabadulást valósággal eufórikusan élte meg nemzedéked. Te? - A Margit körút után képzelheted! A Misztótfalusinál végzett munkám mellett a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezetében, a Független Ifjúság­ ban dolgoztam Barcs Sándor, Bognár József, Ortutay Gyula, Pesta László csoportjához kapcsolódva. (Mindig együtt tevékenykedünk, élők, a Hazafias Népfrontban, amelynek egyik művelődéspolitikai vezetője vagyok). Aztán vál­ toztak az idők, megint jól jött a gyógyszerészet, 1957-ig pesti patikusként kerestem a kenyeremet. - Ekkor sem szakadt meg azonban kapcsolatod az irodalommal! - 1947-ben Németh László legidősebb lánya, Magda, még egyetemistaként, 62 �kezdeményezte, hozzunk létre irodalmi kört. Baráti kör volt ez eleinte inkább, mint irodalm i.. . Németh Magda, Stetka Éva, Ordas Iván, Tóth Tas, Tornai József, Zombori É va alkotta a magot. Később a Belvárosi kávéházban, majd a Metropolban a ’6o-as évek végéig rendszeresen sokkal nagyobb körben talál­ kozó csoportot alakítottunk ki: Ágh István, Csoóri Sándor, Forgács Péter és felesége Török Eszter (orvosházaspár), Gyurkó László, Hernádi Gyula, Horgas Béla, Jancsó Miklós, Konrád György, Kovács Ferenc fotóművész, a Levendel család, Marsall László, Mészáros László, Orbán Ottó, Orosz János, Parancs János, Perhács László, Sík Csaba, Sükösd Mihály. . . Bizonyára többeket kife­ lejtettem a sorból. Ez a társaság szoros kapcsolatban állt Fodor Andrással és körével is. Gyakran megfordult köztünk Nagy László. Lehet, hogy ennek a Belvárosi Körnek egyik kezdeményezője voltam, de semmi esetre sem hang­ adója. Viszont 1959-től legtöbbüknek sokat segíthettem a Magvető Könyv­ kiadó lektoraként. Ugyanakkor festő barátaim révén már az ’ 50-es évek elejé­ től szoros kapcsolatban álltam Kassák Lajossal és körével, s persze nem sza­ kadt meg soha a kapcsolatom az idősebb népi írókkal, Erdélyi Józseffel, Kodolányival, Némethtel, Sinkával, Veres Péterrel. Mondhatni én harcoltam ki és szerkesztettem az első felszabadulás utáni Sinka-kötetet, az első Németh Lászlótanulmánykötetet, több Kodolányi-művet és szerkesztettem a szintén nehezen megjelentethető Erdélyi- és Veres Péter-köteteket. Mert még a ’6o-as évek elején is napról napra meg kellett küzdenünk a dogmatizmussal a Magvetőn belül is. A „pallosjog” nem csak a népi írókat sújtotta. Én szerkesztettem az épp oly kényes Füst Milán-, Kassák-, Krúdy-köteteket is. Mindezek megje­ lentetése folyvást akadályokba ütközött, és a dogmatikus szemléletet alig is sikerült volna leküzdeni, ha a kiadó igazgatója nem Kardos György lesz (aki igazgatói tevékenysége során maga is fejlődött), és ha az egész magyar műve­ lődéspolitika vezetése nem Aczél György kezébe kerül. Persze a Magvetőnél sem magam csináltam mindazt, amit felsoroltam. Szemléletemmel nem voltam egyedül. Ugyanúgy gondolkodott már az ’ 50-es években Tóbiás Áron, Szom­ bathelyi Ervin, Nemeskürty István, ők azonban az ’ 50-es évek végére mind alulmaradtak a balos irányzatokkal szemben. Engem épp Nemeskürty „csem­ pészett be” a Magvetőhöz a maga helyére, amikor átment a filmszakmába. Azt meg, hogy végig megmaradhattam a kiadónál, elsősorban Kardos György­ nek, de nem kis mértékben az 1938 óta a K IE-ből ismert (megint bezárul egy kör!) Köpeczi Bélának (egy időben kiadói főigazgatónak) köszönhetem. No és szerepe volt megmaradásomban Nonn Györgynek, a Kossuth Kiadó igazgatóhelyettesének is, aki viszont „.megbízhatóságomat” igazolhatta, mint­ hogy még a '45 utáni ifjúsági mozgalomból ismert, számon tartotta ellenállási múltamat és tudta, hogy a Kisgazdapárt balszárnyához tartoztam. A Magvető­ nél pedig egy-egy ügyben fontos szövetségeseim voltak - s én is nekik Csanádi Imre, Sík Csaba, aztán Jólesz László, Kajetán Endre, Mátyás Ferenc, Rayman Katalin és néha mások is. - Fantasztikus tabló.. . Úgy fest előttem, mint az első magyar felelős kor­ mányt bemutató régi nyomatok: mindenki rajta van, aki számított. .. - A fentiekből netán olyan kép bontakozhatott ki, hogy teljesen a népi irány mellett köteleztem el magam, bár Füst Milán, Kassák és mások neve talán jelzi, hogy az urbánossággal, az Európával való szellemi kapcsolatom sosem szakadt meg. Hadd tegyen hozzá mindehhez, hogy a Magvetőnél a fő tevékeny­ ségem éppen a „Világkönyvtár"-sorozat szerkesztése volt. Ez az, amit Nemeskürtytől vettem át. Persze, ezt sem magam csináltam, döntő szerepe volt ben­ 63 �ne Rayman Katalinnak, aki később a Magvetőtől került át a Nagyvilághoz. A „Világkönyvtár” első száz köteténél különb sorozat, máig is állítom, nem született sehol a világon. De a balos bizalmatlanságra jellemző, hogy noha az én fő érdeklődésem és ismereteim elsősorban az angol és német nyelvű iro­ dalmakra irányultak, mégis nekem (aki egy szót sem tudok franciául) kellett szerkesztenem az első Beauvoir-kötetet (1961.) és Camus Pestis-ét (1962.). Mert más lektor ezt egyszerűen nem vállalta, vagy nem vállalhatta. - Fordítottál is .. . - Angolból, németből fordítottam, de a nyugati irodalmak mellett legalább olyan fontosnak tartottam a szomszéd népek irodalmát, s módomban állt ten­ ni egyet, s mást a szocialista irodalom elvi-eszmei képviseletében is: én szer­ kesztettem Pogány József idevágó tanulmányainak kötetét éppúgy, mint a fiatal Illés Lászlóét. - Kiket fordítottál? - Például K afka Ameriká-já t , amit fő műnek tartok. Aztán B runo Apitz, Albert Maltz, Herbert Read egy-egy könyvét. . . És másokat is. - S most? - Nem fordítok! Read Arp-könyve volt az utolsó fordításom. Öt, tíz, netán húsz forintos órabérért egyszerűen nem kifizetődő. Vagy olyat fordítok, ami szívügyem, az viszont nehéz munka, vagy nem csinálom. Alantas művek fordí­ tására, amik „haladósabbak” , s így valamivel kifizetődőbbek, sosem vállalkoz­ tam. - Egy bakugrással hadd szökjek át a világirodalomtól a „ vidéki” irodalom­ ra, helyesebben a vidék irodalmára. M i a véleményed a vidék irodalmának helyzetéről? - Az, hogy „vidéki irodalom” : fából vaskarika! Egy Faulkner, vagy más, nem is értené, mit fed. Ez amolyan „fővárosi provincializmus” . . . Az, hogy vidéken él és kiadót kap az irodalom, létszükséglet kellene legyen nálunk is. Dohát a vidéki könyvkiadás például most is csak szerveződik. . . - Vajon, miért? - Nem anyagi okokból, nem is a szellemi erők hiánya miatt. Inkább talán azért, mert a vidéki centrumoknak nincs eléggé szerves kapcsolatuk a tájjal. Hogy egy olyan példát mondjak, amit ismerek: Szegednek Hódmezővásár­ hellyel. A vásárhelyi Kárász József messzebb van Szegedtől, mint Budapest­ től! - A magyar irodalmárok közül neked van az egyik legnagyobb kincseslá­ dád, dugig publikálatlan levelekkel, kéziratokkal, dokumentumokkal az el­ múlt fél évszázad megannyi írójától, költőjétől, sőt, tudósától. Nem gondolod, hogy előkerülhetnek, napvilágot láthatnak immár ezek az anyagok? - Néhányat publikáltam közülük az elmúlt években, s több más, birtokom­ ban levő dokumentumot is örömmel átadnék a nyilvánosságnak. Például a lil­ lafüredi írótalálkozó már említett, eddig meg nem jelent anyagát, de más kortörténeti, irodalomtörténeti érdekességet is. Sajnos, úgy tapasztalom, egye­ lőre, eléggé érthetetlen óvatosságból, ódzkodnak a folyóiratok ezek közlésé­ től. Rajtam mindenesetre nem múlik. - Egy magyar irodalmár fél évszázados útjáról szólni, azt jelenti: itt tar­ tunk. Utódgenerációitoknak mindenesetre sokat jelent a ti megszólalástok az alaposabb tájékozódást az eltűnt időben. Befejezésül abban a reményben köszönöm meg az interjút, hogy kinyitott kincsesládádba bekkukkanthatnak majd az olvasók is! G U L A Y ISTV Á N 64 �SZABÓ ANDRÁS A Cifra nyomorúság népszemlélete Am ikor Szabó Pál a K elet N ép e 1938 januári számában hírt ad arról, hogy a N ém a forradalm at elkobozták, s a könyv a Viharsarok sorsára jutott, a népi írókat maga köré tömörítő Válasz helyzete is ingataggá vált. E z a sajtóorgánum megalapítása pillanatában a társadalom mélyéről in­ dult fiatal tehetségek jelentkezésének adott teret. E lap hasábjain tá­ jékozódhatott az olvasó a Puszták népe világáról, s ugyancsak itt olvas­ hattak részleteket - a Puszták népe közlésével egy időben - Veres Péter híres szociográfiájából, A z A lfö ld parasztságából is. A z 1936. évfolyam nagy eseménye K ovács Im re Néma forradalmának közlése volt, s a Válasz októberi számában bukkan fel K odolányi tollából A tardi helyzet más lapok kritikáit is ismertető méltatása. E z utóbbi könyv írója — Szabó Zoltán - 24 éves ekkor mindössze, de nevét a falukutató-mozgalom szolgálatába állított folyóirat, a Fiatal Magyarság révén ekkor már ismertté tette. Ennek a nemzedéknek - Szabó Zoltán 19 12-ben született - a magyar­ ságról kialakított képét, paraszt- és faluszemléletét még Szabó Dezső ha­ tározta meg. Az Elsodort falu írója vette védelmébe úgy a parasztot, hogy minden lehetséges társadalmi fejlődést ennek az osztálynak a sorsából kiindulva magyarázott. Azzal, hogy Szabó Dezső a magyarságot a pa­ raszttal azonosította, s helyzetének alakulását a globális társadalmi fejlő­ dés egyedüli zálogának tekintette, kétségtelenül a parasztkérdésre irányí­ totta a figyelmet, de a parasztság életének tárgyilagos megközelítéséhez nem segített hozzá. Szabó Dezsőnek az akkori ifjúság nép- és történelemszemléletére ki­ fejtett hatását találóan összegzi az 1943-as szárszói konferencia egyik fel­ szólalója. ,,Szabó Dezső munkásságával - idézünk Kardos Lászlónak, a G yőrffy-kollégium igazgatójának hozzászólásából - új elem került az ifjúság gondolkodásába: a paraszti probléma, persze olyan sajtátos mó­ don - ahogy éppen kialakulhatott romantikusan. E z a szemlélet úgy képzelte a parasztságot, mint valam i kizárólagos és hatalmas rezervoárját az ősi magyarságnak, és mintha rajta k ivü l nem lett volna más magyar­ ság. D e magának a paraszti néposztálynak reális körvonalai elmosód­ tak abban a hatalmas fogalmazásáradatban, ami előbb és inkább volt kultúra, művészet, mint gazdasági-társadalmi kérdés.” Szabó Zoltán is ezt a szemléletet kapia örökül, s nyomai jelen van­ nak munkáiban. K ét nagy szociográfiája közül elsősorban A tardi hely­ zeten, de az 1938-ban napvilágot látott Cifra nyomorúság fejezetein is érezhetőek ennek a romantikus-konzervatív szemléletnek az elemei. Mindkét műben a parasztközösség védelmét tekintette feladatának, s minden társadalmi változást ennek az osztálynak a szemszögéből értékelt. Kiindulópontja az a zárt faluközösség volt, melyet még nem érintett 65 �a kapitalista társadalom értékeket devalváló veszedelme; annak a zárt organikus világnak a sorsa érdekelte, mely - ahogy A tard i helyzetben vall erről - az „élet m inden kérdésére tudja a maga illő és különleges jeleletét” . A z átalakulást, az életformaváltást, melyet a korabeli magyar valóság a falu számára szükségszerűen írt elő, nem tartotta biztató fo­ lyam atnak; a hagyományos faluközösség felbomlását látta a munkaerőelvándorlásban, s A tard i helyzetben különösen a parasztságnak a városi munkásság létformájához való közeledését figyelte kételkedve. Ennek a sötét, elkomorult helyzetrajznak persze megvolt a valóságalapja. Szabó Zoltán ugyanis a munkásság helyzetét is vigasztalannak lát­ ta, s ha az ekkortájt született nagy M óricz-regényre, A boldog emberre, Joó György nagyvárosi viszontagságaira gondolunk, meg is volt az oka a félelemre. Ügy látta, hogy kilátástalan sorsot hagy maga mögött a tardi paraszt, mikor átlépi faluja határát, de ugyanilyen kilátástalan sorssal találkozik a városokban is. A politikát teszi felelőssé a magyar falu süllyedéséért, azt a politikát, mely nem képes életben tartani a paraszti közösséget, holott (ezt már a Cifra nyomorúságban írja): „ A paraszt mindennek magja és országnak gyökere.” A politikának a falu életlehető­ ségét kell biztosítani - sugallja a könyv utolsó fejezete, mert a paraszti életformájából menekülő egyén többnyire zárt ajtókra lel a társadalom más osztályainál is. Súlyos, komor diagnózissal zárul A tardi helyzet, s a vasárnap pom­ pázatos népviseletbe öltözött, hétköznap napi 16 órát robotoló bujáki lány mintha csak ezt a keserű konklúziót mélyítené el a Cifra nyomorúság első oldalain: baj van a faluval, a még meglévő külsőségek mögött hatal­ mas értékek mennek veszendőbe. Szabó Zoltán parasztsorsszemléletének megértéséhez közelebb jutunk, ha az ugyancsak 1938-ban megjelent E rd e i Ferenc-könyvvel, a Parasztok­ kal vetjük össze. E z a sodró lendületű, szociológiai-szociográfiai szem­ pontokat érvényesítő mű szintén foglalkozik a megkerülhetetlen kérdés­ sel: mi lesz az életformájából emigrálni kényszerülő parasztság sorsa a jövőben? Szabó Zoltán igazát erősíti Erdei, amikor azt írja: „. . . arra csak a legritkább esetben számíthatnak, hogy fenntartás nélkül befoga­ dást nyernek (ti. a parasztok.) Annál gyakoribb az az eset, hogy se kint, se bent nem állanak és két világ közt függve nem lelik helyüket. Ahhoz sok. parasztterhet hurcolnak magukkal, hogy tökéletesen tudnának haso­ nulni, ahhoz pedig keveset, hogy maguk alakítsák át az idegen világot.” D e Erdei rögtön hozzáfűzi mindehhez: „ V ágyakban és törekvésekben mindenütt. . . valóságosan is a szocialista társadalom kínálja a maga vilá ­ gát megoldásul a paraszt kérdésekre. A parasztok türelm etlenebbjei és a földtelenek különösen kapnak ennek az új világnak az ígéretén, annál is inkább, mert parasztsorsuk leghitelesebb magyarázatát a szocialista világ­ szemlélet adja.” Szabó Zoltán keveset nyilatkozott magáról: gondolkodásának irányáról művei beszélnek. Annyi bizonyos: a népi íróknak ahhoz a csoportjához tar­ tozott, akik meg nem szűnő érdeklődéssel és aggodalommal kísérték né­ pük sorsának alakulását, de akiknek látószögén kívül esett annak a tár­ sadalomnak a megvalósulási lehetősége, ahol az alsóbb néposztályoké lett volna a vezető szerep. Azt kell mondanunk, hogy történelmünk alakulása a későbbiekben 66 �éppúgy igazolta Erd ei bizakodó álláspontját, mint Szabó Zoltán szoron­ gását a parasztjövő fejlődését illetően. Jelképi jelentőségű az a tény, hogy pontosan tíz évvel a Cifra nyomorúság megjelenése után, 1948-ban, V e­ res Péter tollat ragad és megírja a Paraszti jövendőt. A sorstársai min­ denkori helyzetéért aggódó író legmélyesebb gesztusa ez a könyv. Tette ezt akkor, mikor ugyanennek az évnek nyarán Rákosi Mátyás Kecskemé­ ten meghirdeti a kommunista párt parasztprogramját. Veres Péter, aki mindig, mindenkor társadalmi összefüggéseiben vizsgálta a magyar való­ ságot, aki A tard i helyzetben az ábrázolni kívánt jelenség egyoldalú megközelítését nehezményezte, ebben a művében, a Paraszti jövendőben, a paraszti életmódról ír hasonlóképpen. A paraszti közösség, s benne a régi hagyományos rendszeren alapuló életmód fennmaradását szerette vol­ na Veres ekkor, 1948-ban a jövőben is biztosítva látni, persze mindezt a korábbi szűk életfeltételek megváltoztatása mellett. Anakronizmus volt ez? Igen. az életmód kérdését nem lehet a mindig változó termelési v i­ szonytól leválasztani; nem lehet különvált parasztvilágról beszélni ott, ahol az egész társadalom újjászervezéséről van szó. De anakronizmusában is figyelmeztető volt ez a Veres Péter-könyv. Mintha csak előre látta volna a jeleket: a Rákosi-féle parasztpolitika későbbi káros kihatásait; a pa­ rasztkérdés bonyolultságára, a parasztmentalitás megismerésére helyezte a hangsúlyt, melyet minden társadalomépítésnek figyelembe kell vennie. Arról akart írni, amire Erdei is célzott a könyvében,„ . ., hogy lehet parasztemberekkel országot építeni, . . ., hogy lehet paraszt elvekkel nem parasztéletet is berendezni, . .., hogy az az emberfajta, amely épségben kibírta a sötétben lappangás századait, képes arra is, hogy romlatlan ösz­ tönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül.” Nem rajta és a népi írókon múlt, hogy a józan, okos tanácsok akkor figyelmen kívül maradtak. Szabó Zoltán is bízott a parasztban, s tagadta a parasztsorsot abban a formájában, ahogy Erdei is tagadta, de amíg Erdei módot és utat látott a méltánytalan helyzetből való kilábalásra, Szabó társadalomszemléletében a paraszt lehetőségek nélkül él történelem alatti világában. Szorongásának alapoka abban gyökerezett, hogy a Cifra nyomorúság földrajzi területén, tehát a Cserhát, M átra, Bükk vidékén ,,az iparosodás nem a parasztságból formált egy másik réteget, hanem a parasztság mellé hozott egy másik réteget.” S, ha van is átjárás a paraszti életformából a munkáslétbe, az is csak az életnívó alsóbb szintjére érvényes. A paraszt leginkább a barakki proletárság irányába vághat ösvényt magának a bá­ nyavidékeken, ott van kereslet munkaerejére, de az életformájában pol­ gárosultabb munkásság zárt világába már nem nyer bebocsátást. A sal­ gótarjáni szénmedence summásmunkája a bánya, mely lehetőségként se többet, se kevesebbet nem a d, mint az ország más vidékein az időszaki mezőgazdasági munka. Sorsuk a zsellérek életformájához teszi őket ha­ sonlóvá. A Cifra nyomorúság - ezt a korabeli kritikák is kiemelték - abban különbözött a kor más, szociográfiai műveitől, hogy a parasztság sorsa mellett szólt a munkásság helyzetéről is. A valóság megközelítésének mód­ jában, a különféle szociográfiai szempontok alkalmazásában a legtöbb újat ezen a téren hozta. Jó példa erre Salgótarján bemutatása. A város a „vidéken székelő magyar kapitalizmus” egyik - sajátosan egyedi kon­ túrokkal rendelkező - megjelenési formájaként jelentkezik az ő elemzésé­ 67 �ben. A magyarországi kapitalizmus történetiségében, kialakulásának stá­ cióiban, folyam atjellegében érdekli a szerzőt, s e folyamatjelleg felől elem­ zi és értékeli a kontkrét képet. Ezért írja, írhatja azt, hogy a három sal­ gótarjáni városkép (bányavállalat, palackgyár, rimamurányi acélgyár) „nemcsak a város három arcát, hanem a magyarországi kapitalizmus há­ rom korszakát is mutatja.” Meghökkentően újszerű kitételei, mint a kö­ vetkező példa is: „az üveggyári és Hirsch-gyári kolóniák a mai átlagkapitalista gondolkodásmódot fejezik ki városrész form ában” , megközelí­ tési módjának azt az egyedi vonását ragadják meg, mely az elvont és konkrét dolgok összekapcsolásával kísérel meg minél átfogóbb képet adni a valóságról. Elemző-értékelő módszere hasonlít a Puszták népében kipróbált illyési gyakorlathoz: magasból indul, a történiség, a tárgyis­ meret régiójából, s aztán lezuhan az egészen apró dolgok, az illusztráció­ nak szánt példák közelébe. Ú j fejezetet nyit a könyvben a vidéki értelmiséggel, a hivatalnokréteg­ gel foglalkozó társadalomrajz. A középosztályról készült itt röntgenfel­ vétel, mely az országban mindenütt inkább jelentett „társadalm i állást és modort” , mint a fogalom klasszikus értelmében vett osztályt. H a az al­ sóbb néptömegekről szólva az osztályokon belüli szűk életlehetőségek meg­ merevedését találta riasztónak, itt, az „úri középosztályi-értelmiségi konglo­ merátum” kapcsán azt a szemléletet ítélte el, mely hozzásegített ennek az állapotnak a konzerválásához. A sorok mögött ott a kérdés: vajon a középosztály torz, illúziókat rin­ gató népszemleletének nem az-e az oka, hogy a parasztság és munkásság csak néhány fiában juthat fel ebbe a régióba, s így nem is változtathat annak reflexein. S bár az író több lehetőséget lát az alsóbb néposztályok felemelkedésére e vidéken, mint az ország más tájain, az olvasó nem fe­ lejti: épp e terület falujából, Tardról hozta a példát a szerző a jegyzőgya­ kornok parasztfiúról, kit szülei hatalmas erőfeszítéssel igyekeztek maguk és a falu fölé emelni, s kinek nagyreményű életét korai halál lobbantotta el. Hogy a Cifra nyomrúság nem lett olyan indulatokat felkavaró könyv, mint A tardi helyzet, annak elsősorban az volt az oka, hogy a szociográ­ fiák műfaját éltető és igénylő M árciusi Front ekkor már felbomlóban van. A kormány ügyes megosztó taktikája több frontra tördelte a népi írók táborát. E gy részüket - Féját, Kovács Imrét - clhallgattatta. „ N yu ­ godni vágy az uraság, kím éld az ablakát" - írta Illyés a népi írók pörbe fogásakor Csönd című versében. A Válasz júniusi száma még hírt ad a Cserépfalvi kiadónál megjelent két könyvújdonság - József Attila összes versei és a Cifra nyomorúság - megjelenéséről, de a népi írók sajtóor­ gánuma a következő hónapban már nem lát napvilágot. Hogy a politikai közhangulat miként nyomta rá a bélyegét Szabó Zol­ tán pályaképére, azt mutatja az a tény, hogy a Cifra nyomorúság az író utolsó szociográfiai munkája is egyben. Tájról és népről írni fog a ké­ sőbbiekben is, lírába oltott, szépírói eszközökkel, de olyan kötet, mely életviszonyok, sorsok, lehetőségek elemzésével, tények tárgyilagos számba­ vételével kívánna hatni, már nem kerül ki a keze alól. A palócság könyve nemcsak egy tehetséges alkotó legmarkánsabb műve, de a harmincas évek történelmi értékű szociográfiai irodalmának egyik legsokoldalúbb, kitekintéseiben leggazdagabb darabja is egyben. 68 �műhely V ASY G ÉZA Nagy László történelemszemlélete I. Alkotóművészek történelemszemlélete a legritkább esetben szokott fi­ lozófiai kategóriákban megfogalmazódni. A történelemszemlélet mindig a művészi világkép szerves része, s e művészi világképről az egyik leglé­ nyegesebb információt éppen az adhatja meg, hogy milyen az adott mű­ vész történelemszemlélete. A művészi alkotás (az életmű) jellegét és je­ lentőségét döntő mértékben formálja és minősíti az, hogy a benne meg­ nyilvánuló történelemszemlélet egyrészt mennyire tudja a személyes élmé­ nyeket a nemzeti és az emberiségszintű tapasztalatokkal egyeztetni, más­ részt az, hogy ezeket az élményeket mennyire tudja a művész egyéni és szuggesztív eszközökkel kifejezni. Természetesen a történelemszemlélet sem tekinthető statikus, egyszer s mindenkorra érvényes adottságnak. Nemcsak egyes korszakok önszem­ lélete, múlt- és jövőképe változik - változhat - annak a művésznek a szemlélete is, aki ezeket a korszakokat átéli. S ez a változás bekövet­ kezhet akkor is, ha a korszakban nincs lényegi elmozdulás. A N agy László számára megadatott életidő mint történelmi korszak, éppen nem mondható nyugalmasnak. Rendkívül kiélezett történelmi for­ dulatot - társadalmi rendszerváltást - is hozott, majd a későbbiekben olyan társadalmi válságokat, amelyek szükségszerűen és lényeges mérték­ ben formálták át a költő szemléletét. A z átformálódás magyarázatát elsősorban abban a feszültségben lel­ hetjük fel, amely a társadalmi forradalom és a későbbi válságok fényéből születik meg. A pályát kezdő 18 -2 0 éves fiatalember írásai - amelyek akkor még nyilvánosság elé sem jutnak, s később is csak átdolgozva ugyan egy nagy társadalmi megrázkódtatás (a világháború) és egy eb­ ből is következő céltalanságérzet hírmondói, de ekkor még sem érett v i­ lágképről, sem érett költészetről nem beszélhetünk. Ezt a kettős válsáérzetet söpri el a társadalmi forradalom lendülete, amelynek sodrában a személyes gondok is megoldódni látszanak a fővárosba és egyetemre ke­ rüléssel. A z „aranykor” kezdődik el az 1946 kora őszén Budapestre költöző fia­ talember életében. Szinte örök tavasz van, örök újjászületés és megúju­ lás. Fújnak a fényes szellők, fényesítik a közelgő ünnepet. Tűnj el, fájás, adja a címet első, 1949 könyvnapjára megjelenő kötetének a költő, s az 1947 és 1952 közötti szakasz versei már az első gyűjteményes kötetben, a D eres majálisban a M ájusfák címet kapják, s ez a ciklusmegnevezés a 69 �későbbiekben sem módosul. M aga a M ájusfák című vers a költő akkori életérzésének, szemléletének a Tavaszi d a l mellett művészileg legerőtel­ jesebb kifejezése. Nem véletlenül lett hát mindkét vers szinte állandó antológiadarab. A tavaszkép, a májuskép, a majáliskép hangsúlyosan je­ lenik meg tehát a pályakezdő N agy László költészetében, bár ekkor még nem sejthető, hogy mi lesz majd az igazi jelentősége és tartalma. Ez a tavaszkép bár személyesen is átélt - , eredetét inkább az ország, a fiatal nemzedék akkori közhangulatában lelheti fel, nem annyira egyéni, mint inkább kormotívum, korjelkép: ,,M ájusfák suhogják magasan / az ember szabadult kedvét.” A z öröm és az ünnep érzete hatja át az ekkori verseket, ezért lehet jellegadó képük a májusfák sora, amelyek hajnalban állnak már vitézül. A majális napja viruló ünnep, ezért a felszólítás: ün­ nepi ruhádat ved d elő. A természet rendjében a tavaszra nyárnak kell következnie, a majálisra aratásnak, s a fényes szellők igézetében fogant világkép szerint az ünnep ígéretét a megvalósult ünnep, a boldogság állapota követi. Három-négy esztendő telik el a M ájusfák után - ami még az emberéletnyi történelem esetében is kevesebb, mint a természet esztendejében az évszakváltás mikorra megjelenik N agy László költészetében az a nyárkép, amely a tavaszkép szerves folytatása. S, mindjárt, a korszak egyik leghangsúlyosabb versében, az Aszály címűben, 1952-ben. A z Aszály azonban, mint erre már a verscím nyomatékosan felhívja a figyelmet, nem az ünnepi nyár­ képzet, hanem a kifosztott, önmaga lényegének, a teremtésnek ellentétévé vált nyárképzet verse. A z aszályos termőföld és a szinte tehetetlen remény­ telenségben munkálkodó emberek szuggesztív erejű megjelenítéséből nem következik történetfilozófiai kilátástalanság, ellenkezőleg, az a felismerés kap hangot, hogy az élet rendjébe, a törvénybe beletartozik a kudarc is. Mintha átértelmeződne az ünnep fogalma is (bár e versben nem szerepel közvetlenül ez a kifejezés), mert az ünnep már nem annyira a boldogság idilli állapota, mint inkább a harc - az embernek olykor minden erejét mozgósító harca - , a boldogság akarása: Rossz lesz a termés, szép csak ez a k űzdés, nem a bőségért: a megmaradásért. Szívét az ember dacosabban hordja aszályos földön. A ki az égő füvek szenvedését érezni tudja, az lesz a hatalmas. Ujjától majd a magasság megrendül, zúdul a zápor. A z aszálynak a versben bemutatott képe természeti katasztrófa, s katasztrófavers lesz az 1953-as Gyöngyszoknya is, amely N agy László poétikai-szemléleti költői forradalmának első reprezentatív műve. D e előbb még megírta a Csodamalac verses meséjét is, amely nem annyira külön­ leges esztétikai értékei, mint inkább allegorikus jelentése miatt érdekes. A mese ugyanis következetesen alkalmazza az évszakok rendjét, s hozzá kötődően a nélkülözés és a gazdag termés képzetét. A mesebeli szegény embernek még arra sem volt itt pénze, hogy vegyen egy malackát, hiába kérlelték lányai. Még az sem hozott változást, hogy a tél után „M ájus borult a határra” , s „F öléb redtek az álmok is” . A szegény ember is megál70 �modja a malackát, s reggelre lőn csoda: ott röfögött a kismalac. Étvágya feneketlen volt, viszont nem hízott egy keveset sem. Ezért megölték, s egy gömböcöt csináltak a húsából, majd eltették aratásra. „ E ljö tt a nyár, a drága nyár” . M ire fogyasztani akarták volna, a gömböc nekilódult, fel­ falta a szegény embert családostul, majd a mezőn az aratókat, a huszáro­ kat lovastul, a juhfalkát juhászostul. A z ökröket is bekebelezte, de a kis gulyás bicskájával kihasította a gömböc oldalát, „kijöttek m ind a bentvalók” , s lett nagy vigalom. A mese törvényei szerint boldog a megoldás, s rossz álomnak tűnteti fel azt, ami keserves valóság. H a gömböc nincs is, érvényesül az igazság, megvan az aratás ígérete, s előlegül a bőségé is: „ökröket nyárson sütöttek” . A nyár betöltheti termő és teremtő funk­ cióját. A Csodamalac a Rákosi-kor allegorikus meséje, de nyilván értel­ mezhető volt úgy is a megírás idején, mint az 1945 előtti világ kritikája, tehát mint nem allegorikus, hanem „realista” történet. A z allegorikus jelleg meghatározóan jelen van a Gyöngyszoknyában is, de ez a más, a gyöngyszoknya-jégverés jelkép mégis olyan szimbólummá tud válni, amely nemcsak a Rákosi-kor kritikája, hanem általában az em­ beri küzdelemnek és a megcsalatottságnak, kifosztottságnak a drámai küz­ delmét ragadja meg. A gyöngyszoknya az első olyan igazi N agy Lászlószimbólum, amely a világ törvényszerűnek mutatkozó kétarcúságából épít­ kezik. A vihar és a jégeső fensége, önmagában nézve szép is lehet, maga a gyöngyszoknya kifejezés pozitív hangulatú, és a szépre, kellemesre utal: a jégeső pusztítása viszont szörnyűséges, hatásában tragikus. A természeti katasztrófa verse ez is, a képanyag hangsúlya ezen van. Észre kell azon­ ban vennünk, hogy a természeti katasztrófának nemcsak a ténye, hanem a következménye is a vers lényegi magja. A z Aszály már hangsúlyosan megkülönböztetett kétféle emberi magatartást: a katasztrófát idillé hazudót („Szép lesz a termés - szól a tudósító” ), és az azzal szembenézőt. A Gyöngyszoknya különbségtevése nem ilyen ellentétezően erkölcsi ala­ pú. Nem a hazug és az erkölcsös ember jelenik meg, hanem a naivan áb­ rándozó, tervezgető és a kijózanodó. A költemény indítása és zárása ugyanannak az embernek ezt a kétféle, a katasztrófa hatására egyikből a másikba váltó szemléletét jeleníti meg. A z ábrándoknak valósággá képzelése a versindítás, illetve ennek a magatartásnak a számonkérése: M iért laktál jól, ember, sűrű gabonaszaggal? Nem sajtoltál még mustot, miért dicsekedsz azzal? Együgyű kismadárként fürdesz a tűnő fényben, s napod sötét felére fordul, akár egy érem. S, az átok, a jégverés dúlása után következik az eltökélt szembenézés: S, mégis: amiket a szív s ész gyönyörűn eregettek, ábrándok, tervek sárba lesújtva nem lehetnek! Á ll az ember a tájban, vassá mered a lába, fönséges fejét bánat, bitangság fölé vágja s látja: az újabb harcok zöld arénája megnyílt, mellébe levegőt vesz, tartja - egeket zendít. Aligha tévedek, ha úgy gondolom, hogy az 1953-as kormányprogram, a hibaigazítás lehetősége volt az, ami a katasztrófaélményt a mégis-morál ilyen erőteljes meggyőződésével volt képes ellensúlyozni. E z az Adyhoz sokban hasonlítható, az övével lényegében rokon N agy László-i mégismorál itt, ezekben a versekben alakul ki, s marad meg, lesz innentől kezdve 71 �a költői világkép döntő ismérve még akkor is, amikor e katasztrófaképre sokkal súlyosabbak rakódnak rá. Éppen azért, mert a társadalomban a mindennapi életben is egyre több az aszály-, a jégverésélmény 1953 után, a nyárképzetet fölváltja az őszé és a télé. A késő ősz lesz a jellegadó kép: D érütött réten áll a férfi, D eres majálist idéz az emlékezet. A fiatalemberből férfi lett, s a felnőttség lényegi ismérve az a józanság, amely már nem engedi meg, hogy idillt kép­ zeljen a valóságos, a reális időben. A z ősz- és a télképzet meghozza az elmúlás képzetét is, de ez nem annyira jövőirányultságú, nem a személyes lét elmúlására vonatkozik elsősorban, hanem múltirányultságú, s a tavasz­ képzet, a május befejezettsége, méghozzá értékhiányos befejezettsége hatja át. Úgy múlik cl a tavasz, hogy nincs termés, nincs mit betakarítani. A nyárképzet még a katasztrófaképpel együtt is a tavasz folytathatóságának hitével volt áthatva, az őszképzet már nem a történelmi folyamatosságot, hanem a távolságot hangsúlyozza a múlt és a jelen között. Idő- és érték­ szembesítő költemények sora keletkezik, az akkor és a most, a tündöklő végtelen és annak hiánya a versképző erő. József A ttila, és főleg a kései József A ttila hangvételéhez és szemléletéhez itt áll legközelebb Nagy László, azt ismervén fel, hogy Ja j annak, aki gyönyörűt vár, szabad levegőt őrülten áhít. A hangsúlyos őszképzetnek és kifosztottságélménynek az életműben cikluscímmé is emelt vezérképe a kezedben a rózsa lefejezve a Születésnapra című versből: Nem látsz a tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, kezedben a rózsa lefejezve, tövises szára az, amit szorítasz. Em ellé társítja a Deres m ajális a személyes elmúlás képzetét, de úgy, hogy egymásra rétegzi a régi majálisélményt (M ájusfák), a mégis morál mai meglétét és a személyes életutakkal bemutatott jelenbeli sivárságot is: Dobol a szívem majálist varjak jönnek a hívó szóra. A majális, a május képe itt kezd azzá a szimbólummá válni, amelyik már kiszakad az évszakok rendjéből, s lényege a történetfilozófiai jelen­ tés lesz majd. D e egyelőre még tovább forog az évszakok rendje, jön a tél: a havas erdő némasága. A mégis-morál legválságosabb időszaka ez: a lírai hős­ nek önmagát is biztatnia kell: „lélek , ó lélek, j hajolj a hit parazsára” . S ez a ciklikus szerkezetű hosszú vers, a Havon delelő szivárvány a to­ vábblendítő erőt a munkában és a családi élet intimszférájában találja meg. Óvni kell az életet hogy az otthon, mint a nagyvilág ki ne hűljön, hogy az ember az életét újra kezdje, ha szétzüllött a csillagok égi kertje. A z 1946-tal kezdődő évtizedben N agy László költészetében éppen kör­ 72 �befordult a naptár tavasztól télig, s az elmúlás döbbenetében megfogal­ mazódott az igény az újrakezdésre. E z az újrakezdés nem indult — nem is indulhatott a történelmi helyzetet reálisan értékelve - a tavasz jegyé­ ben. S nem is volt már szüksége a költőnek feltétlenül arra, hogy poéti­ kai eszközként használja az évszakok körforgását. A z egész múlttal, a lé­ tezés minden kérdésével kíván szembenézni az, aki egyszerre kérdezi önmagától s mindenkitől: „d ú lt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?” A z életmű összeállításaikor az 1956 utáni szakasz nyitó­ verse lett a K i viszi át a Szerelmet, s közben több is ennél: az egész életmű egyik legismertebb alkotása. Nemcsak esztéikai értékei miatt, ha­ nem azért is, mert ennek az életműnek a lényegét ragadja meg. Időközben - 1953 és 1956 között - lezajlott N agy László költészetében egy poétikai-szemléleti forradalom is, amelynek eredményeként a leíró jellegű lírai realizmusból átváltott egy látomásos-szimbolikus kifejezésmódba. A z évszakok rendje már annyira ősi, hogy szinte köznapivá ko­ pott szimbólumkor. E z is magyarázhatja, hogy miért szakít vele a költő. D e az is, hogy a leíró jellegű versekben több volt a közvetlen életrajzi és társadalomrajzi elem. A z új poétika sem szünteti meg ezeket a leíró elemeket, de tágabb összefüggés-rendszerbe építi őket. Természetesen már a Gyöngyszoknya mutatta ennek az új poétikának a megjelenését, de az egészen általánossá 1956 tájékán vált. E z a látomásos-szimbolikus költői világ az évszakok rendjéből a ta­ vaszt emeli ki, s azon belül is a májust, de most már nem évszakjelentésével. Nem annyira a kezdésnek (és az újrakezdésnek), mint inkább a legpozitívabb emberi értékeknek, a „Szerelemnek” a jelképe a társada­ lom és az egyén számára egyaránt. D e mivel az újrakezdés képessége maga is a legfontosabb emberi értékek közé tartozik, természetesen ez is része a májusképzetnek. Érdemes idézni azt a vallomást, amely kéz­ iratban maradt ránk, csak a költő halála után jelent meg A tavaszról: „A z ember természete olyan, hogy mind a négy évszakban megleli a kedveset, a szépet, de természeténél fogva a telet hamar megúnja, mert klímánkban a tél egyáltalán nem mondható humánusnak, drámaian fe­ hér és fekete, az embert nagyon is kifárasztja - ezért lehet nálunk a ta­ vasz a megváltás és a forradalom örök jelképe. Egyéni megújulásunk is reményteljesebb, ha a hullámzó füveket, vetéseket látjuk, meg a sokszínű lepke- és madártüneményeket a tapsoló levelek közt. Szenvedélyes, te­ remtő évszak a tavasz, igája is édes.” (A d o k nektek aranyvesszőt, 17. 1.) E zt az egyszerre örök jelképet és édes igát olyan érvényesen adja vissza az Asszony-fejű felleg, hogy arra is gondolhatunk: a tavaszleírás ezt a verset (is) magyarázza. E versnek azonban nemcsak ebben van jelentősége, hanem abban is, hogy a májusszimbólum itt teljesedik ki, itt nyeri el végérvényes jelentését. Mert hiszen a május sok mindent jelentett eddig is, s jelent még ezután is. Jelentette az évszakot, az ifjúságot, a fényes szellők idejét, de mindezeket a jelentésrétegeket megőrizve, itt jelenti elő­ ször elsősorban azt az emberi magatartást, amelyet ugyan N agy László visszavetítve a fényes szellők korának magatartásaként ír le, de amely­ ről ő maga is pontosan tudja, hogy azóta sokat formálódott-gazdagodott. Hiszen a fényes szellők szemléletét - N agy Lászlóék Szűkebb nemzedé­ kében - csak a történelmi optimizmus hatotta át, a hatvanas éveknek a májusjelképe viszont ennél sokkal összetettebb. A történelem menetét 73 �már nem egyenesvonalúan fejlődő előrehaladásnak látja a költő, hanem olyan spirálisnak, amelyben hullámvölgyek, megszakítások is vannak út­ közben. A cél elérését lehetetlennek látja, közelítését is alig érzékelhetőnek. D e a cél tudatát az emberi lényeg döntő magjának tekinti. E z a fel­ ismerés erősíti meg a mégis-morál dacát, ez hív életre olyan továbbhimnuszt, mint A Z öld Angyal zárórésze: tovább e jelen világon, villám ló karokon át, tovább a reményen, ha a lehetetlenért is tovább... A z Asszony-fejű f elleg a természettörvényt és az emberi természet tör­ vényét vetíti egymásra: Igazért, szépért űző május, az emberfia gyönyöréül kijelölsz annyi lehetetlent, hogy a képe belefehérül. Mohóság áldott ideje, május, Törvényeden muszáj merengnem: A z a győztes, ki mindig éhes, éhem és szomjam ezeréves, nagy szenvedélyben fölvirágzó. Most már nem kábítja el az a tény sem, hogy „ a teremtés álma dőzsöl” . Tudja, hogy a május nem a győzelem, csak annak képzete: S mindig hiába győzve, belátom, új szükség minden aratásom. Mégis, emberi sors ez, s szép is. M egfogyva ifjúságban, húsban, rajongok, szép jelű május van. Erősödök a fénytől, a hangtól, fönn a kék hazában és bennem olajfavirágtól szagosa n asszonyfejű felleg barangol. II. A z Asszony-fejű felleg semmiféle közvetlen utalást nem tartalmaz sem a fényes szellők korára, sem a költő személyes életrajzára, de hogy a má­ jusjelkép kialakulásában ezek is döntően részesek, azt nemcsak az eddi­ giek igazolják, hanem egy olyan, évekkel későbbi költmény is, amely ép­ pen fordított eszközökkel: személyes és történelmi emlékképekkel dol­ gozik, azok segítségével ragadja meg a májusjelképet úgy, hogy ki sem ejti sem a tavasz, sem a május fogalmát. E z a vers A z Országház kapu­ jában, 19 46 : Péter és Julcsa a lépcsők legtetején, háttal a kapunak harangszavú délben, seregek a fényben, százezer fő meg szekér, aknaszilánkos gebékkel fohászkodva állunk: mi vagyunk a Himnusz, s Péter ama tiszta ingben megborzong a kőig, látva az ünnepi bárányt, látva a kenyeret, bort, s az áldozat sugallatától megütve kifakad a lebitangolt haza nevében s mutat ujjal a kőtornyok tumultusára: 74 �A M ÍG E Z A H Á Z N E M A M IÉ N K - nem a miénk, visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán s tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is távlata por, mert áthullhat minden a rostán. D e soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk. Azt a tényt kérdésessé se lehet tenni, hogy itt történelmi emlékképpel van dolgunk. M ár a verscím egyértelművé teszi a tér- és időmegjelölést: kiemelkedő történelmi „p illan at" megidézése a téma. S a címre azért is érdemes felfigyelnünk, mert ez a pontos tér- és időmegjelölés egyáltalán nem szokása N agy Lászlónak. Mindössze még egy verse van, a Rossz álom, február 17 , amely dátumot tartalmaz, de mint láthatjuk, ez a dátum csak egy fikcióban konkrét, s nem a történelmi időben. A vers világának te­ rét behatároló verscím se sok van, olyan pedig szintén nincsen, amely ennyire egyértelműen, minden magyar versolvasó számára - talán nyugod­ tan mondhatjuk - vizuálisan is ismert teret idéz fel. Ezután a rendkívül egyértelműnek tetsző, de már a címadással is jel­ képes értelmet sejtető tartalommal látszólag nem egyezik a versindítás. M ert hiszen kik állnak a lépcsők legtetején? Péter és Julcsa, s azt bizony már a mai olvasók többsége nem tudja megmondani, hogy kikre is gon­ dolhatnánk. Ellenőriztem értelmiségi környezetben, magyartanárok kü­ lönböző csoportjaiban, s összesen mintegy száz fő közül 1987-ben mindössze ketten-hárman gondoltak arra, hogy Péter és Julcsa neve mögött esetleg konkrét személy is kereshető, s hogy itt Veres Péterről és feleségéről (is) szó van. Sokkal többen gondoltak arra (a vers egészének ismeretében), hogy itt népmesei hősökről, paraszti figurákról van szó, egy fiatal párról, amelyik most indul neki az (új) életnek. Ellentétes-e ez a fajta értelmezés a költői szándékkal? Alapjában vé­ ve talán nem, hiszen ha N agy László azt akarta volna, hogy Péter neve kapcsán minden olvasó mindenkoron egyértelműen Veres Péterre gondol­ jon, akkor ezt a szándékát a műben jelezte volna. Mint ahogy ezt meg is tette a vers első szövegközlésekor, ahol a verscím után ajánlás kö­ vetkezik: Veres Péter em lékének (Élet és Irodalom, 19 7 1. november 13.) A kötetben való megjelentetéskor azonban (Versben bujdosó, 1973) már elhagyja ezt az ajánlást, s később soha nem állítja vissza. (Mindössze egyetlen szövegközlésről tudok, ahol az ajánlás szerepel, s érthető indok­ kal: a Magyar költők V eres Péterről, Debrecen, 1987. gyűjteményben). Azt is tudjuk, hogy a vers születésekor sem szerepelt ez az ajánlás a szövegben. A K ísérlet a bánat ellen közli a vers (egyik?) kéziratát, s ebben nem ajánlás olvasható, hanem ,,— pontos kép —” megjelölés, ami nyilván az emlékidézés tárgyiasságára, hitelességére utal. (E kéziratban nemcsak a Julcsa, hanem áthúzott javításként a Juliska névváltozat is szerepel, s tudjuk, hogy Veres Péter feleségének ez volt a valódi beceneve.) A költemény a Versben bujdosó című kötet első, Seb a cédruson cik­ lusában jelent meg. A címadó vers több személyt nevez meg, az utána következő művek hősei: Bartók Béla, Hölderlin, A d y Endre, Lorca, Krúdy Gyula, E gry József, majd két búcsúzó, halottat elsirató vers kö­ vetkezik, a Végakarata: tűz - Ferenczy B én i halálára alcímmel - és a Búcsú Tamási Árontól. Utánuk olvasható A z Országház kapujában, 1946, lám, annak ellenére ajánlás nélkül, hogy a ciklusban ez nem szokatlan. A következő néhány mű már közvetlenebbül személyes-életrajzi jellegű: 75 �gyerekkori emlékeket idéz meg, s az édesapját siratja. M ár Fodor András felfigyelt arra (Futárposta, 163. 1.), hogy a ciklusnak ebben az építkezésé­ ben A z Országház kapujában, 1946 fordulópont, s az „eszményített alko­ tókhoz címzett” , versek után „felső-iszkázi hátországhoz” kötődőek következnek, s az 1946-os emléket idéző is ezek közé tartozik: „azt a köztes drámai szituációt mutatja föl, amikor a költő a jövőért sereglő közösség névtelenjeként, közvetlenül a szellemi kiválasz­ tódás előtt áll” . Hozzátehetem, hogy ez a személyesség, ez a „hátország­ hoz kötődés” önmagában nem indokolná az ajánlás elhagyását, sőt, éppen az ajánlás erősíthetné a személyes jelleget. Hiszen N agy László nem a versben megidézett jelenetben találkozott először Veres Péterrel. Látta, hallotta már Pápán: „V eres Pétert a kollégiumban láttam először, a fia­ talok tudathasadásáról beszélt nagyon soványan” . S, ha ez az emlék esetlegesnek is tekinthető, az már kevésbé, amit pályakezdő költőkoráról többször megírt, elmondott N agy László: „V eres Péter, mint honvédelmi miniszter, elküldte értem kocsiját. Egyik tisztjének, aki gróf volt nem­ rég, így szólt: Hozzatok sört a fiúnak! Elmondta, hogy tehetségesnek tart, s költő lehetek, ha nem leszek eklektikus. Meghatódva gondolok rá” . (Mindkét idézet az Életem ből való.) A személynevek egyértelműsítésének elhagyása a maga teljes értelmét és indokát majd a vers vizsgálata során nyerheti el. Akkor nyerhet bizo­ nyítást az, hogy a cél egyértelműen az volt, hogy erősödjön a vers jelen­ tésének általános-jelképes volta, hogy ne egyetlen személyhez, s a címmel látszólag ellentétben ne is egyetlen történelmi korszakhoz kötődjön egy felmutatott magatartásminta, hanem az emberiség egészének történelméhez. Veres Péter halálakor (1970. április 16.) még minden vers­ olvasó tudta, hogy N agy László versében a Péter és Julcsa megne­ vezés kikre vonatkozik. S, ha lett is volna valam i kétely a Péter név után, az emberpár megnevezése egyértelműsítette a személyeket. Olyan jelkép volt Péter és Julcsa, amit bízvást köztudottnak lehetett tekinteni. M ára viszont a „pontos kép” elmosódottabbá vált. Ezért is szükséges legalább utalásszerűen felidézni, mit jelentett az ország számára Veres Péter, akit egyébként általában nem is teljes nevén, hanem Péter bácsiként ismer­ tek. Illyés G yula azt mondotta búcsúztatva őt: „Lángelm ét temetünk” . M ire kell gondolnunk e megfogalmazást értelmezve? A z íróra? A rra is, bizonyosan. D e elsősorban egy magatartás lángelméjeként kellene őt ma is mindannyiunknak számon tartani. A sok kínálkozó megfogalmazás közül Németh László egyik vallomását idézem: „ A történelemben nincs, mint a vegyi kísérletekben, kontroll kémcső. Nem tudjuk, hogyan alakultak volna a magyar szocializmus első évei Veres Péter alakja körül. S mint­ hogy azóta ő maga is föladta nemcsak politikai becsvágyát, de önérzetét is, tán nincs is jogunk őt a múlton követelni. (Bár, engem ő sem tud a hi­ temből kimozdítani, hogy lett volna olyan vezető, mint mások.) D e, ha nem is szocializmusunk főpallérja, lett, ami ugyanannyi: élő szimbóluma. A politikától visszanyert szabadsága és szorgalma munkáiban váltotta be a várakozást, egy olyan monumentális emberséget emelve fölénk, amelynek a szeretetében minden magyar szocialista, paraszt, munkás, értelmiségi találkozhat, vagy hogy reálistábban szóljunk: találkozhatna” . (Beszélgetés Veres Péterről, Kortárs, 1967. 1. 68.) Folytatjuk 76 �Napló helyett II. Egy hivatali gyakorlat anatómiája Sokat beszélünk az utóbbi időben értékválságról. S nem is hiába. A leg­ különbözőbb jelenségekben érhetjük tetten, a legkülönbözőbb megnyilatkozá­ sokat vezethetjük vissza rá. Egy szakmai értekezleten szót kér egy közismert, a pályán megőszült szakem­ ber. Mindenki által tudott visszásságot tesz szóvá, méghozzá példákkal gondosan alátámasztva, bizonyítva állítását. A kollégák — akik a jelenségnek éppoly sérelmezettjei, mint ha úgy vesszük, maga a felszólaló is, és kiknek az egyetértésére, támogatására joggal számíthatna - hallgatnak. S addig jó, amíg csak hallgatnak. De aztán megszólal az egyikük. Nem hangosan persze, hanem tompított, tréfacsináló hangon: Az öregnek, úgy látszik, megint nem jutott hely a fazék mellett.” Szétszaladó nevetés a vissz­ hang. Egyetértő, kárörvendő nevetés. Mintha ők nem jártak volna épp annyira pórul, mint az, aki szóvá teszi a gondot. Mégsem állnak mellé. Miért? Vélhetné az olvasó, talán magát régen lejáratott ember a felszólaló. Nem, tisztes szakmabeli. De nem is ez az egyetlen eset, amikor hasonló közönyt, részvétlenséget figyelhettem meg bizonyítékul arra, hogy a közsérelmet úgy­ mond illetéktelenül, csupán a saját józan eszére, erkölcsi érzékére hallgatva felpanaszoló nem nyeri cl automatikusan sorstársai egyetértését, támogatását. Manapság mintha nem tartanánk értéknek a közügyek iránti felelősségérzetet, a mások igazságáért való kiállást. D e korábban annak tartottuk-e? - hiszen értékvesztésről csak akkor beszél­ hetünk. Ha az európai szellemiség egészét nézem, föltétien igen a válasz. Nem aka­ rok a görögök, rómaiak köztéri tanácskozásaira vagy a nomád népek „taná­ csaira” hivatkozni, mert még azt mondja valaki, az nagyon régen volt. D e az elmúlt századok történelmi mozgásaiban is jelentős szerepet játszott a társa­ dalmi egyenjogúság gondolata, a „népképviselet” , a citoyen öntudat eszméje, fogalma. És ezek az áramlatok nem hagyták hidegen a magyar szellemi életet és politikai küzdőteret sem. „Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye” - vetheti ellenemre a régi közmondást valaki. Úgy tűnik, ilyen okvetetlenkedőnek, ilyen fogadatlan pró­ kátornak tartjuk manapság azt, aki hivatali illetékesség vagy különösebb elő­ zetes összebeszélés nélkül szóvá teszi egy kisebb vagy nagyobb közösség gondját, sérelmét. D e hát mi kára származhat abból a többinek, ha valaki az érdekükben szót emel!? Semmi - volna a kézenfekvő válasz. És mégsem így van. Mert igenis kiára származik abból, sőt, egyenesen rossz hírbe keveredik az a közösség, amelynek 77 �egyik-másik tagja a bevett, már-már hivatalosnak tekintett elintézési mód vagy a közömbösség helyett a nyilvános okvetetlenkedést választja. És nem csak az általános emberi gyarlóságokon alapuló rosszallás veszi körül az ágálót, nevezetesen, hogy felszólalásával esetleg lelkifurdalást ébreszt mások­ ban, ők miért nem álltak ki? - vagy azt a rosszhiszemű, de nemegyszer meg­ alapozott feltevést látszik alátámasztani, hogy a szereplésvágy, kitűnnivágyás dolgozik benne. Nem. Az ellenérzésnek sokkal reálisabb és alapvetőbb oka is van. Neve­ zetesen az a tapasztalat, hogy semmit sem lehet elérni így. Az esetek nagy többségében legalábbis semmit. A protestáló, a mások nevében is megszólaló semmibe veszi azt a ki tudja honnan és mikorról örökölt hivatali gyakorlatot, amelynek a lényege, hogy minden állampolgár egymaga álljon az íróasztal túlsó oldalán, ha valamilyen ügye van. Ha tíz embernek van is ugyanaz a panasza, akkor se jöjjön csak egy elmondani azt mindőjük helyett, hanem igenis mind a tíz vegye magának a fáradságot, és egyenként jelenjék meg az Úr színe előtt (ha a baját már másképp elintézni nem tudja). Azt a képtelenséget akarom tehát állítani, hogy a gondoktól-bajoktól ellepett hivatalok azt szeretik, ha minél több ember ostromolja őket? Ha ugyanazzal a kis semmi problémával eljönnek akár százan is, akár százszor is? Nem volna talán kényelmesebb a hivatalnak, ha egy-egy alkalmatlan rende­ letre ráébredve eltörölné azt, egyszer s mindenkorra megszabadulva aktáinak jókora halmazaitól? Sokszor tapasztaltam, hogy nem. Így kényelmesebb. - Jöjjön be az elvtársnő, majd meglátjuk, tudunk-e segíteni! - Dicséretül szóljon, hogy legtöbbször tud­ nak. Mert az akadékot jelentő bezárt nagykapu mellett többnyire van valami­ féle kiskapu. Nem csak törvénysértő, csúszópénzre nyíló. Nem. Van általában valami fortélyos paragrafus-kiskapu is - elvégre régi jogásznemzet vagyunk - , ami megnyílik annak, aki a hivatali zarándoklatoktól nem sajnálja a fárad­ ságot. Mert azt sajnálni épp oly botorság, mint gondjaink orvoslását értekezle­ teken való okvetetlenkedésektől, hozzászólásoktól várni. És ezt pontosan tud­ ják a szakmák bennfentesei és ezért néznek rossz szemmel az ostoba felszó­ lalóra, akinek vagy hátsó szándékai vannak, messzebbrehordóak a felpanaszlott ügynél, vagy meglett kora ellenére sem képes felismerni a körülvevő világ ter­ mészetét. Egyik esetben sem érdemel támogatást. - De hát mi haszna volna abból a hivatalnak, hogy állandó, terméketlen zarándoklatokra kényszerítse „alattvalóit"? Különösen akkor, ha az elmon­ dottak szerint ráadásul ezek az utak gyakran a hivatal meghátrálásával, enge­ dékenységével végződnek? - kérdezhetné bárki. - Miért szervezné meg egy testület a saját állandó ostromát, mikor anélkül is békésen élhetne és ural­ kodhatna? A kérdésre sokféle válasz adható, kinek-kinek a fantáziája vagy olvasott­ sága szerint. Előfordulhat, hogy valaki magasra néz és Macchiavellinél. keresi a feleletet; akadhat olyan is, aki a humort kedveli és Parkinsont lapozgatja. Egyesek az abszurd művészet klasszikusaihoz fordulnak magyarázatért, mások a gazdasági rendészet kevesebb költészettel megírt jelentéseit forgatják. A legjobb persze az volna, ha az annyira óhajtott társadalmi kibontakozás nem is olyan mellékes eredményeként egyszerűen kimenne a divatból ez a gya­ 78 �korlat, csupán irodalmi emlékeket és bárgyú, de megbocsátható nosztalgiát hagyva maga után, mint a gőzvicinális. Mert enélkül aligha várható, hogy visszakerüljön a „háztájiba” az állampolgári öntudat és ismét becsülete legyen a mások nevében is megszólalónak. Hogy ismét érték legyen, ami érték. M E Z E Y K A T A L IN 79 �Felállványozott konzervdoboz Háy János versei elé Háy Jánosnak a leggyakrabban a legjobb és a legizgalmasabban szerkesztett Harmadkorban, később és ritkábban a budapesti (Kortárs) és vidéki (régi Tiszatáj) lapokban jelentek meg versei. A Harmadkort említeni azért fontos és szükséges itt, mert - hosszú idő után - most jelentkezett újra egy írói év­ folyam, amelyik amikor dönt kézirata sorsáról, nem engedi, hogy a dicsőség szempontjai vagy az anyagiak befolyásolják. A Harmadkor például nem fizet a publikációkért. A számok elsősorban „megcélzott” olvasókhoz juthatnak el. A Harmadkort nem árusítják hivatalok által rangosított folyóiratok mellett; postán érkezik, ha érkezik, Szegedről. Aki küldi: gesztust gyakorol, ahogy az is, aki ír bele. Elsősorban gesztust. Háy János kellemesen naiv és szellemesen infantilis. Tudja, hogy naiv és tudja, hogy infantilis, vagy legalábbis az kell, hogy maradjon, mert a szerep, amit elvárnak tőle - amit itt elvárnak a költőtől - csak ezen a módon tagad­ ható meg. Egyszer és majd, amikor eljön az ideje. Költő ezen a tájon, ez alatt a félrevert harang alatt csak azokkal az eszközökkel dolgozhat, ame­ lyeket az irodalmi konvenció egykor, valamikor már el- és befogadott. Így hát Háy „csak azt” tanulta meg a szakmából, ami elégséges a rom­ boláshoz, a zavarkeltéshez, azt, ami kellemes zűrzavarhoz vezet. Ez a végcél. Az egyetlen üdvös - az ő esetében. Belülről rombol kifelé haladva, úgy hogy a leomló hulladékból és a magával hurcolt friss anyagból - önmagát gon­ dosan fölépíti. Eszközeivel nem élhet a hagyományos módokon, hiszen egyelőre kihasz­ nálja és nem megteremti a dolgokat. Ügy, ahogy egy valamirevaló, pályája elején levő költőhöz illik. Olyan ez, mint amikor az ember azért bont fel egy konzervet, mert tudja: semmi köze hozzá, de annak a konzervnek a tartalma csak akkor romolhat meg, poshad el, rohad meg, bűzlik sűrű gázok köze­ pette el, ha levegő éri. Háy egyike azoknak, akik levegőt, oxigént eresztenek irodalmi konzervünkbe. (De miért nem pumpálják már azt a levegőt?!) Háy János verseit olvasva, szellemes képverseit böngészve, rajzolatait tapo­ gatva, és a hagyományos szomorú manók történeteit követve érezzük, hogy amit mi, többiek művelünk, amit mi többiek olvasunk, amivel mi többiek a könyvekben, a folyóirtokban nap mint nap találkozunk - áporodott és tovább áporodik. Talán nem rossz és nem korszerűtlen; ugyanaz a kor rendeli meg tehetséges emberek tollából, és sokan megveszik - mégis áporodott, mégis bűzlik, ha oxigénnel, ha az életelemmel érintkezik. Háy János egyike korosztálya legjobbjainak, és egyben egyike azoknak, akik a legfrissebbek közülünk. Egyike azoknak akik képesek a jövő konzerv­ dobozaiba a maguk megkerülhetetlenségét beleereszteni. (!) Háy verseit olvasván nem érzi az ember, amit olyan gyakran érezhetett: fészkelik magukat az úgynevezett fiatalok; hol itt, hol ott, hol ennek, hol annak az elvárásnak akarnak megfelelni. Hol ennek is meg annak is - egy 80 �időben. Háy önmaga előtt akar megfelelni. Ehhez van szüksége a tiszta, friss levegőre is. Konokul, tisztességesen - és persze: akaratosan is építi állványait a konzervdoboz körül. Olykor esetlenül is, de legjobb írásai nagyon komo­ lyan veendő kordokumentumok is. Háy János, tiszta lélekkel, patetikus fel­ hanggal mondanám: áldozatkészen hozza korosztálya szomorú diagnózisát. Erőltetett menet az állványokon. Amit nem kaptak meg - az az övék. K ŐR ÖSSI P. JÓ Z S E F H Á Y JÁ N O S Hosszú macisajtvers Játék a lélekkel B nagymama kezével H O kezdődött minden Ű D - megértettem - T H rohanni a hűtőhöz Ö I kinyitni belekukkantani S F és bent valóban Z A ott didergett E N a három macisajt K I mind a három kicsi R N középső É CS és nagy is N Y A ezüst bundájuk alatt N L vacognak I É milyen szomorú látvány N L három didergő macisajt CS E - miért nincsenek jegesmacisajtok - A K gondoltam magamban cinikusan H N hiszen nekik birodalom Á E lenne egy hűtő R M most már mindegy O T megsimogatom M Ü melengetem M K a létezőket A O lassan érzem C R átizzik az I H ezüstbunda S A három kis bundás tűz A S lesz kezemben J E - mi lehet a bunda alatt - T 81 �M - mi lehet a bunda alatt - N M a három macisajt lelkeE I talán a három macisajt lelkeM S hallgatnak nem beszélT I a három izzó macisajtÜ N -akk or táncoljunk-K C körtáncot a kedvemértÖ S körbe-körbe a kedvemértR H -in se in -H O súgta az egyikA N biztosan a legkisebbS N kicsiközépsőnagy macisajtE É - tegyél vissza minket a hűtőbe-M T - tegyél vissza minket a hűtőbe-M L drága nagymama! én akkor annyiraI e E elszomorodtam hogy mind a hármatS e z N visszadobtam a hűtőbei z e N rájuk csaptam az ajtótN e k E majd barna színű negyvenöt centisCS k a P játékmacimat is elástam a kertbenH a m O R Y G A N E N N E L T É N N O m a M AM A a m m y y g g a a n n ezekamamyganezekeamamyganagymamakezenagymamakeze archaikus versleletek K ü lö n b en csak torzult és suta kő (Rilke) I . B A B IT S M IH Á L Y V E R S E A K Ö L T Ő E L Ő A D Á S Á B A N lopakodom az utcákon mint egy fridzsider fagyott lábakkal fehér kabátom összetörik minden lépésnél zsebemben ki­ tört szemeim 82 �jeges kincsek zsebemben mirelit áruk menekülő kincsek *a beszédhang (és vele együtt a költemény is) itt fuldoklásba menekült. egy-egy szó, mint pl. de, idő, kiolvad, nincs, minden, hideg, meleg stb. még kivehető; de ezek segítségével sem rekonstruálható a vers. 2. méhes marietta, az énekesnő babitsot hallgatva valam iféle verset írt, de nem sikerült, mert már a babits-vers közepét is csak félálomban hallotta, ezért döntött úgy, hogy a befejezés megírását újra megpróbálja félálomban. persze ez a félálom már egész­ álom volt, mivel két fél az egy egész. plusz egy hülye esetből kifolyólag aznap este altató hatású gyógyszert vett be, aminek következtében a vártnál is korábban csapott át félálma egészálomba. tehát a fele vers nem is létezik, megíratlan maradt. sőt, arra is gyanakodha­ tunk, hogy már az eleje is bizonytalanul született. íme a költemény: fridzsider éjszaka rohanhatok haza itt van a kétkezem kitörve édesem zsebemben mérgesen duzzog a jégverem szétesett kétkezem elesek úgy vigyázz megszúr egy jégvirág fehér kabátomon a gyilkos átoson átkozott bűneset mindennap elveszek nem keres senki sem elrejtett kincs leszek a szerkesztő megjegyzése: eredetileg mindkét költemény befejezetlen, az olvasó szeme azonban ezekben is, mint egy szobortorzóban, megtalálhatja az egységet és az arányt, ezért tartjuk fontosnak megje­ gyezni, hogy a jegyzetek, magyarázatok csak a filológus pontosságának és a versek hiányos­ ságainak bizonyítékai. 83 �84 �mérlegen Magyarország felfedezése (ŐRSZIGETHY ERZSÉBET: ASSZONYOK FÉRFISORBAN) Régóta vártunk erre a könyvre. A sorozat eddigi kötetei látszólag nagyobbat markoltak, amikor egyegy gazdasági szektort, vagy táj­ egységet mutattak be. Lassan eljön az ideje annak is, hogy átfogóbb értékelés szülessen meg a sorozat­ ról, s ez majd kimutatja hogyan fi­ nomodtak kötetről kötetre a szo­ ciográfiai módszerek. E z nem csu­ pán problémaérzékenységet jelent, de a szempontok gazdagodását is. Ö rszigethy E rz séb et munkája azért magvas olvasmány, mert miköz­ ben a vizsgált területet a lehető legszűkebbre, egyetlen falura, H évízgyörkre, szűkítette, kitágította az időbeli kereteket (az elmúlt 2-50 0 évre), segítségül hívta a „kem é­ nyebb” disciplinákat is: a közgaz­ daságtant, a mezőgazdaság-történe­ tet, a néprajzot, sőt a jogtudományt is. Így érte el, hogy egyetlen Pest megyei, agglomerációs község be­ mutatása során egész sor, önmagán is túlmutató jelenséget, tendenciát tud érzékeltetni. A magyar szo­ ciológia, szociográfia, falukutatás legjobb hagyományait követi eb­ ben. Elég legyen itt csupán két név­ re utalni: E r d e i F eren cére és N a g y Lajoséra. A reveláció erejével hat ez a könyv azért is, mert valóban hi­ ányt, illetve lemaradást pótol. B á r­ mennyire is paradoxon és fájó ki­ mondani, de alig született munka az elmúlt évtizedekben, amely pontos, megbízható és naprakész látleletet adna a mai faluról. É r ­ vényes ez a szépirodalomra is, amely még mindig adós azzal a nagyre­ génnyel, amely a falu történelmének legradikálisabb, s bizony legdur­ vább átalakulását ábrázolná. V an­ nak eredményes kísérletek (lásd Galgóczi Erzsébet, Ördögh Szilvesz­ ter, B oda István, Ú jhelyi János, Galam bos Lajos, Szabó István stb., stb.), de ezek is csak sorstorzókat, egy-egy részjelenséget, történelmi epizódot villantanak föl. Ő rszigethy Erzsébet szociográfiája viszont noha nem szépirodalmi igénnyel íródott - miközben egyszeri és egye­ di sorsokban gondolkodik, az in­ terjúk, riportbetétek konkrétek, el­ jut az elvi általánosításokig, sőt ezt is gyakorta számon kérik az irodalmon is, a szociográfián is a diagnózis ismeretében megkísérel egyfajta prognózist, terápiát is ad­ ni. A szerző érdeme, hogy a tapasz­ talatszerzése, az anyaggyűjtése em­ pirikus, azaz személyesen is jelen van, sőt részt is vesz a falu életé­ ben, jelesebb eseményeiben, ám amikor értékel és ítéletet mond, igyekszik tárgyilagosan eltávolodni a témától, azaz az elvi következte85 �téseiben hűvös objcktivtásra törek­ gye Hévízgyörknek. M aga a cím is szik. E z persze nem mindig sike­ magyarázatra szorul, mert ez is sajátossága a községnek. A vasút­ rül, de nem is sikerülhet, hiszen a vizsgált téma, folyamat eleven, s építéssel, az iparosodással olyan al­ Hévízgyörk­ még korántsem lezárt. Szüksége is ternatíva kínálkozott van egyfajta szubjektivizmusra, il­ nek (és más, ma agglomerációs köz­ letve helyesebb, ha empátiát mon­ ségnek), amely el is szívta, de mintegy ki is lökte a faluból a fér­ dunk, bele- és együttérző képessé­ fi munkaerőt, illetve létrehozta egy get, mert enélkül nem tudna kapcso­ rosszemlékű szóval a „kétlaki” latot teremteni interjúalanyaival. életformát. Ő rszigethy abból a sztereotípiából Melyek ezek a taszító motívu­ indul ki, hogy a paraszti lét, te­ hát a falu sorsa mindenkor küzdel­ mok? A feudális, majd a kapitali­ mes volt, s egyfajta hátrányos zálódó korban a föld elégtelensége. helyzetet jelentett. A rövid, de kö­ Részben M ária Terézia úrbéri ren­ rültekintő történelmi elemzésben a delete, részben a falu változó földbirtokosainak a hatására megbom­ feudális alávetettség és kiszolgál­ tatottság okait, módozatait és vál­ lik a falu zárt gazdasági egysége, tozatait írja le, valamint azt az elönigazgató ereje, amely a családok lenálllást, belső kohéziós erőt, ami­ iga- és munkaereje alapján osztot­ vel a falu mindenkor meg tudta ta föl a határt. A rohamosan osz­ teremteni és őrizni az értékeit. tódó jobbágytelek már nem ad Mindez így túl általánosnak tűnik, elég munkát mindenkinek, sem a csakhogy - mint mondtuk — szer­ megélhetést nem biztosítja önma­ zőnk egyetlen, s a maga nemében gában. Ezért a férfiak előbb fuva­ sajátos falu elemzését adja. rozással egészítik ki a jövedelmet, Melyek Hévízgyörk sajátosságai? később máshol (M Á V , a város) ke­ Mindenekelőtt maga a földrajzi resnek munkát. Lényegesen föl­ környezet: a G alga mente, vala­ gyorsítja, sőt a nőkre is kiterjeszti mint Pest közelsége. Minthogy a tö­ ezt a folyamatot a téesz, illetve a rök elpusztította a falut, a X V III. falu téeszének balkezesen, meggonszázadban települ újra több vidék­ dolatlanul történt összevonása egy ről, népelemből (magyarok, szlo­ gyengébb gazdasággal. Miután a vákok, németek), s vallásból (evan­ falu elveszítette gazdasági, közigaz­ gélikus, református, katolikus). gatási (elviszik a tanácsot is) önál­ Ezeknek az elemeknek külön-külön lóságát, az eddig váltakozó erőssé­ is karakterformáló szerepük van, gű bomlási folyamat lökésszerűen illetve súlyuk korszakonként válto­ fölgyorsul. Előáll az a képtelen zik. Megkülönböztető jegy, hogy helyzet, hogy noha a parasztok vál­ részben a viszonylagos földszegény­ tozatlanul szeretik a földet, ragasz­ ség, valamint a város közelsége mi­ kodnának is ehhez az ősi mester­ att viszonylag korán, már a X V III. séghez és életformához, már nem században kialakul egyfajta árugaz­ tehetik, illetve nem merik megten­ dagság, mégpedig a piacra terme­ ni, hogy a faluban keressenek főfoglalkozást. Megrendült a bizalom, lés. Egyrészt a kényszerűség, más­ minthogy a döntéseket mindenkor részt a paraszti lelemény, élni aka­ a falu feje fölött és nélküle hoz­ rás alakítja ki azt a - környék falták. vaival összehasonlítva is - belterjesebb gazdálkodást, földhasznosí­ Hogyan kerültek az asszonyok férfisorba? Í gy, ahogyan azt föntást, amely mindmáig markáns je­ 86 �tebb vázoltuk. A piacra termelés, s maga a piacozás is minden terhével, felelősségével az asszonyokra ma­ radt. Nem mondanak le erről, de ha akarnának se mondhatnának le, hiszen a család fő jövedelmét még ma sem a férfiak (akik sokáig csak segéd-, mára már zömmel szak­ munkások) fizetése jelenti, hanem a zártkertekben, a téesztől bérelt parcellák, s újabban már a fóliák alatt termelt sokféle zöldség és gyümölcs a budapesti piacokon el­ adott áru. Ő rszigethy árnyaltan ér­ zékelteti ennek a folyamatnak, helyzetnek az ellentmondásait, kényszerpályajellegét. Nem mond­ hatnak le a piacozásról, mert ez a megélhetés fő forrása, ugyanakkor, minthogy az egész család közre­ működésével (hiszen a városban dolgozó férfiak, férjek is besegíte­ nek) létrejött jövedelem már nem tőkésíthető, nem fektethető be - , mint tették ezt korábban - földbe, termelőeszközbe, létrejött egyfajta presztízsfogyasztás, amely az átépített házak, autók után például a lako­ dalmi szokásokban nyilvánul meg. E z az a jelenség, amely irritálni szokta a felületesen ítélő közvéle­ ményt, amely az így felhalmozódó (és elfogyasztott) javak mögött nem az önkizsákmányoló erőfeszítést, testet, lelket próbáló, elnyűvő mun­ kateljesítményt látja, hanem csupán a falu elbizonytalanodását, tétova városutánzását. S valóban: a falut eddig megtartó, kormányzó érték­ rend fölbomlóban van, illetve csak látványos külsőségeiben (rongyrázó lakodalmak, a drága népviselet, a nem mindig funkciója szerint épült és használt új házak stb.) él tovább. Vegyük még ehhez hozzá, hogy a falu megfosztatott attól az értel­ miségétől is, önrendelkezési jogá­ tól és belső szokásrendjétől is, amelyek mindig megóvták a krí­ zishelyzetekben. A falu ma is úgy érzi, érezheti, hogy nem valós ér­ tékei, tehát szorgalma, földszeretete és -ismerete, más szóval a több ge­ neráció által kialakított termelési kultúrája alapján ítélik meg, ha­ nem külsőségei és a tőle idegen, kívülről deklarált elvek alapján. A régi értékrend már nem tud akkummulálódni, újakat teremteni, így a kívülről irányítottság, az im­ portált értékek, ízlések, szokások hálójában vergődik. Valam i elmoz­ dult - nem biztos, hogy jó irány­ ban - , s ebben éppen az a gond, hogy nem a falu benső értékeiből, nem organikusan fejlődik, hanem a kényszereknek és divatoknak en­ gedelmeskedve. Vannak már sza­ bályozók, de ezeket inkább csak elviseli ez a gazdasági szisztéma, mintsem megértve, sajátjává téve, vállalja, alkalmazkodik hozzá. Jó példa erre még a kötet címlapján szereplő híres asszonykórus is. A népdal, a folklór hajdan része volt az életnek, mert szervezte, keretbe fogta a falu életét, annak a szokás­ rendjéből nőtt ki, míg most mint egy gomb fityeg rajta, megcsodált, de érdeme szerint mégsem becsült díszként. Aligha erre gondoltak, ezt akarták Bartókék és K odályék, a népiesek mozgalma. Örszigethy ér­ deme, hogy mindezt a belső tör­ vényszerűségeket föltárva, átvilá­ gítva, érzékletesen mutatja be. Konkrétan és mégis modellérté­ kűen. C SU P O R T IB O R : M IK O R C S ÍK B Ó L E L IN D U L T A M Az ember én-tudatát legalább három tényező határozza meg: a neme, a kora és az őt fölnevelő közösség, amelyet (helyzetétől függően) ne­ vezhetünk nemzetnek, nemzetiség­ nek, s a régebben használt, ma már el nem fogadott k ifejezéssel fajnak. A z első két tényező a születéskor (újabb ismereteink szerint a fogan­ 87 �tatáskor) adott, míg a nemzethez, nyelvhez tartozásnak tudata a szo­ cializáció során, tehát a családban, iskolában alakul (vagy nem alakul) ki. A sorrendből úgy tűnhet, hogy ez, a harmadik tényező kevésbé fontos, holott ez nem így van. A z anyanyelv, a nemzettudat - más­ képpen identitástudat - zavarai súlyos idegi-lelki betegségeket idéznek elő az egyénnél is, a kö­ zösségeknél is. Ezek, így leírva, evidenciáknak tűnnek - tankönyv­ be valóknak - , mégsem árt újból és újból leírni és tudatosítani, mert s erre is csak az utóbbi évtizedek negatív tünetei döbbentették rá előbb csak a szakembereket, később a politikusokat is - orvoslásuk is csak a tények higgadt, tárgyszerű föltárása, ismerete után kezdhető el. H a van értelme, feladata a M a­ gyarország felfedezése-sorozatnak, akkor ez mindenképpen azok közé sorolandó. A magyar irodalom min­ denkor kötelességének érezte, s ma­ gas esztétikai szinten teljesítette is ezt a feladatot. Elég legyen itt csu­ pán utalni D uba G yula, G á l Sán­ dor, G ion N ándor, V ári Attila, Bosnyák István, s nem utolsósorban Illyés G yula munkásságára. Nem véletlenül emelem ki Illyést, hiszen az ő magyarságdefiníciójánál toleránsabbat és tömörebbet nem tu­ dunk: magyar az, aki magyarnak vallja magát. M árpedig az nem mindig és nem mindenütt könnyű, magától értetődő. K özép-K eletEurópa történelme vassal és vérrel íródott, mindmáig be nem gyó­ gyult sebektől sajog. Joggal vető­ dik föl a kérdés - sokáig csak így tették föl! van-e értelme, szabad-e megbolygatni, föltárni ezeket a sebeket? A k ik így tették, teszik föl a kérdést, mindenkor a szom­ szédos népek vélt, vagy valós „ér­ zékenységére” hivatkoztak, mond­ ván, hogy a nemzetiségi sorban élő 88 magyar testvéreink helyzetét nehe­ zítjük meg azzal, ha a múltról (és jelenről) beszélünk. M aga a törté­ nelem, a szomorú események bizo­ nyították be, hogy ez a túlzott ta­ pintatoskodás mennyire hamis és káros. A történelmet nem lehet meg-nem-történtté tenni, nem is­ merni pedig egyenlő az önsorsrontással. Generációk nőttek föl a „bűnös nép” , az „utosó csatlós” dermesztő és igaztalan vádjának súlya alatt, elhintve, súlyosbítva a vesztett háborúk és forradalmak mi­ att már meglévő indentitászavart, kisebbrendűség-tudatunkat. Ahe­ lyett, hogy a költőinkre hallgattunk volna, az anyanyelvét mártírhalá­ lig meg nem tagadó Radnótira, aki bűnösségünket csak a többi népéhez tudta mérni, és József A ttilára, aki erkölcsi parancsként fogalmazta meg, hogy a múltat be kell vallani. Bármilyen fájdalm as is legyen az. Sajátos, de érthető, hogy a szépirodalom korábban mozdult ebben a kérdésben (is), mint a történe­ lemtudomány, vagy éppen a szoci­ ográfia. E z utóbbi műfajban elő­ ször László Lajos, T hiery Á rpád tettek kísérletet arra, hogy Baranya soknemzetiségének múltjából, je­ lenéből egy-egy szeletet föltárjanak. Átfogóbb érvénnyel írt A lbert G á ­ bor, éppen a Magyarország fe lfe d e zése-sorozatban megjelent Em elt fő v el című munkájában. A z át- és ki-, majd betelepítések okozta ká­ oszt, a méltánytalanságok és súlyos igazságtalanságok okozta sebeket azóta több regény (lásd Tamás Menyhért - a bukovinai székelye­ két, Kalász Márton a dunántúli né­ metekét) is feldolgozta, de hiány­ zott a láncból még egy szem. Ezt pótolja most Csupor Tibor könyve. Amint az a föntebbi felsorolásból is kiderül, szerepe már nem az úttörőé, szerencséjére, szerencsénkre járt úton haladhat. Egyre több könyv �jelenik meg mostanában Erdélyről, a székelység történetéről is. Sajá­ tos, ha nem is kitüntetett helye lesz ezek között Csupor Tibor szociog­ ráfiájának a bukovinai székelyek kálváriájáról, s lassú konszolidáló­ dásáról. A nem túl lelkes fogalma­ zás oka az, hogy a szerző keveri a műfajokat. M aga a történelmi átte­ kintés: a m ádéfalvi veszedelemtől a Baranyába, Tolnába, való letele­ pedésig lényegében nem mond újat Albert Gábor vagy Tamás Meny­ hért munkáihoz képest, a Bácská­ ból való menekülés, a kilakoltatott svábokkal való kényszerű ütközé­ sek története pedig Albert Gábornál is olvasható. Mi az, ami mégis új (ismeretanyagában is) Csupornál? A z a szorgalmas riporteri-szociográfusi munka, amellyel az egyes sorsokat követi nyomon Bukoviná­ tól Véméndig, Bonyhádig, Érdig, egy szóval napjainkig. E g y néptö­ redék, helyesebben töredéksorsba szorított közösség szívszorító törté­ netét kapjuk, s ez esetben a jelző nem túlzó, nem giccses. K ét évszá­ zaddal ezelőtt a puszta életét men­ tette az a néhány száz székely csa­ lád, a m ádéfalvi mészárlás után, s kapott menedéket az akkor még gyéren lakott M oldvában, majd ké­ sőbb Bukovinában (a Levédiából vándorló őseink egyszer már meg­ telepedtek itt Etelközben, a Prut és a Szeret mentén, s egyes történészek szerint az ő leszármazottaik le­ hetnek a csángók, akikkel gyakorta összetévesztik a bukovinai széke­ lyeket). Csodával határos, de min­ denképpen megérdemli a csodála­ tunkat az a mód, az a hűség, amellyel az idegen, sokszor bizony ellenséges környezetben megőrizték székelységüket az andrás-hadiksándor-józseffalvai stb., menekül­ tek. N agy lecke ez néprajzosnak, nyelvésznek, szociológusnak: ele­ mezni, hogy mi volt a megtartó erő? A nyelv? A vallás? A z élet­ ösztön? a másság különbözőség, kü­ lönbség tudata? A k i ezekre a kér­ désekre tudja a választ, az jobban megérti a mai tömeglélektant, tö­ megmozgást is. V agy elégedjünk meg a romantika felfogásával, amely szerint „ a lélek tesz csuda dolgokat” ? Csupor könyvének ép­ pen azok a legtanulságosabb, egy­ szersmind legszomorúbb és leghasz­ nosabb oldalai, amelyeken ennek az összetartozás-tudatnak az erodálá­ sát, kopását, elporladását, s az eb­ ből következő emberi tragédiákat írja le. A bukovinai székelyek részben hívásra, biztatásra, részben az élesedő román nacionalizmus nyomása elől menekülve hittel, reménnyel, bizakodással jöttek az „édes hazába” : előbb a szerbektől alig visszafoglalt Bácskába, majd a háború forgószelétől továbbűzetve Tolnába, Baranyába, de keservesen csalatkozniuk kellett. Előbb a revanspolitikától megszédített Horthy-korszakban, majd az egész pa­ rasztságot, s népet sújtó Rákosirendszertől. A költővel szólva, nem lelték honukat e hazában, illetve csak igen lassan, sok-sok megaláz­ tatás, szenvedés után és árán. S talán ez utóbbi szenvedések, meg­ aláztatások a legfájdalm asabbak, a legnehezebben felejthetők, elszenvedhetők, mert ez nem csak eg­ zisztenciális létükben, de székelységükért is sújtotta őket. Több évtized távlatából ma már mondhatjuk, hogy fölöslegesen, értelmetlenül is, de ez mit sem segít. Megtörtént az, amire az idegen, ellenséges környe­ zet nem tudta rábírni őket: szé­ gyenleni kezdték székelységüket, úgymond elmaradottságukat, mert itt, az „édes hazában” vegzálták, csúfolták érte őket. Tényleg be is következett, amit csak a többszörö­ sen hátrányos helyzet hozhat lét­ re: valóban sokáig el- és lemarad89 �tak a környező népcsoportokhoz (németek, felvidéki és más telepe­ sek, őslakos magyarság) képest. Itt érhető tetten az, amire a beveze­ tőmben is utaltam: a nemzettudat hiánya, csorbulása, sérelme egzisz­ tenciálisan is hátrányos helyzetbe szorítja az egyént. A székely például sokáig nem küldte iskolába a gye­ rekét. A kínált — Bukovinából ho­ zott - életmodell, szokásrend, már nem tudta betölteni az eligazító, megtartó szerepét, ugyanakkor aka­ dályozta, lassította az újhoz való alkalmazkodást, az adaptációt is. A megoldást az idő és a politikai bölcsesség hozza meg (s nemcsak a székelységnek): a nemzeti (ségi), 90 nyelvi sajátosság, a másság, elis­ merése, tolerálása, az öntudat visszaadása és erősítése. Annak a tudata, hogy nem kevesebbek más­ nál, akinek történelme, sorsa, hely­ zete szerencsésebb. A másik (hasz­ nosítható) felismerés is ebből fakad: a tolarencia is csak az egészséges öntudatból fakadhat, azaz én is csak akkor ismerek el mást, ha en­ gem emberszámba vesznek. D e hi­ szen erről már Engels elmondott minden fontosat, amikor az angol munkásság nyomoráról beszélt: nem lehet az szabad, aki másokat el­ nyom. . . (Szépirodalmi) H O RPÁ CSI SÁ N D O R �Fejős Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség A N éprajzi Közlemények című folyóirat korábbi kötetei többnyire csak szakkönyvtárakban hozzáfér­ hetők. Noha a bennük megjelenő, elsősorban anyagfeltáró írások a népművészet, a paraszti kultúra iránti laikus érdeklődők - utóbbi időben egyre szélesedő - táborában is olvasókra találnának. Szerencsére Fejős Zoltán Hiedelemrendszer, szö­ veg, közösség című munkája megvá­ sárolható a könyvesboltokban. A szakember örül, ha tudományának eredményei egyre szélesebb körben válnak ismertté. S külön öröm, hogy jelen esetben olyan munkát ajánlhatunk az olvasónak, amely Nógrád parasztságának hagyomá­ nyaiból meríti anyagát. A mű második részét képező Adattár több mint ezer Karancskesziben magnetofonszalagra vett, illetve lejegyzett hiedelemszöveget tartalmaz. A feldolgozás szempont­ jaitól vezérelve, a szerző különös gondot fordított a szöveghűségre, megőrizve a beszéd esetlegességeit, az elbeszélők egyéni stílusát, s je­ löli a főbb nyelvjárási jellegzetessé­ geket is. Mindez azt eredményezi, hogy belefelejtkezve az olvasásba, szinte úgy érezzük, magunk is ott ülünk valam elyik régi keszi házban, s G áspár bácsi, E tel „nene” egye­ nesen nekünk meséli, amit a „régi öregektől” hallott a boszorkányok­ ról, földet tartó állatokról, az anyajegy elmulasztásáról stb. Mert amit a gyűjtő az elmúlt évtizedben rögzíthetett, nagyobb részt már csak nyelvi formában élt. A szak­ szerű, alapos kutatómunka eredmé­ nyeként azonban feltárul előttünk a község gazdag, változatos hiedelem­ készlete. A terjedelmes anyagban az átgondolt rendszerezés mellett a szerző tudományos elemző érté­ kelésével is segíti tájékozódásunkat. Elöljáróban megtudjuk, milyen emlékek élnek a falu szűk ebb, tágabb határába eső nevezetes helyei­ nek elnevezésével kapcsolatban. A naiv, inkább folklorisztikus szem­ pontból érdekes szómagyarázatok mellett, több névben (például Záhfalva, Torna vára) a község legko­ rábbi történetére utaló nyomok is fellelhetők. A tulajdonképpeni hie­ delemrendszer bemutatása tartalmi szempontok alapján történik. A z embert körülvevő természeti világ az első nagy egység. A népi kozmogónia körébe tartozó szövegek túlnyomó része vallási, vagy tudo­ mányos magyarázatok átvett, popularizálódott ismereteit közvetíti. Nyomokban azonban fellelhető ben­ nük egy ettől alapvetően külön­ böző világkép emléke is. A tűzhöz, vízhez fűződő hiedelmek gyökere ugyancsak messze vezet. A z időjá­ rással kapcsolatos jóslások, követ­ keztetések alapja viszont főleg a megfigyelés, a tapasztalat. A ter­ mészeti világ két másik alcsoport­ ját alkotó, a növényekkel, illetve az állatokkal kapcsolatos hiedelmek lényegileg hasonlóak egymással. Részint vallásos motívumokat tar­ talmazó eredetmagyarázó történetek sorakoznak itt, részint a termé­ kenység, a haszon növelésével kap­ 91 �csolatos cselekvések, jóslások. Az állatok, elsősorban a tehén esetében, az utóbbi kérdéskör negatív pólu­ sa, azaz a rontás is nagy szerepet kap. Ugyanakkor itt is jelen van egy természetismereten nyugvó öszszetevő. A z emberi világra vonatkozó kövekező adatcsoport szemléletesen tükrözi, hogy a hiedelmek átfogják, végigkísérik az emberi tevékenység egészét. Továbbá bizonyos esetek­ ben a környezet számos, köznapi tárgya a felhasználás módja, alkal­ mai, körülményei révén sajátos jelentőséget, ún. hiedelemfunkciót kaphat. Bár, mint a szerző hangsú­ lyozza, a népi gyógyítás kimerítő feltárását nem tekintette feladatá­ nak, a hiedelemszempontú közelí­ téssel is számottevő mennyiségű adat került felszínre, amelyeket betegségek szerint csoportosít, de az alkalmazott gyógymódok felől is megvilágít. Különösen gazdag a szemmelverésre vonatkozó anyag, amely bizonyos fokig napjainkban is élőnek tekinthető. A z emberi élet fordulói: a születés, szerelem, házasság, halál gyűjtőpontja a hie­ delmeknek. Különösen az óvó, vé­ dő tartalmú cselekvéseknek jutott itt - illetve esetenként még jut ma is - nagy szerep. A z Adattár legterjedelmesebb, s a néprajzban kevésbé járatos olvasó számára is talán legérdekesebb ré­ sze a mitikus lényekkel kapcsolatos hiedelmek csoportja. A z adatok nagy hányada ún. hiedelemmonda. E gyakran művészi szempontból is kiérlelt, epikus történetekben az előadók a különböző emberfe­ letti erővel rendelkező személyek jellemző tulajdonságairól, ténykedé­ seiről számolnak be, szívesen hivat­ kozva saját, vagy közvetlen kör­ nyezetük „tapasztalataira” . Ízelítőül csak néhány címszó: boszorkány, tudós pásztor, gyógyítók, halott­ 92 látó táltos, garabonciás, vál­ tott gyerek, kísértet, visszajáró ha­ lott, lidérc, tüzes ember, elátko­ zott mérnök, bányarém. Szándékosan szóltam először az Adattárról, amelynek a közönség körében minden bizonnyal több ol­ vasója lesz. Inkább a már bizonyos néprajzi tájékozottsággal rendelke­ zők érdeklődésére tarthat számot a mű első része, amelyben a bemu­ tatott anyagon nyugvó következte­ téseit adja közre a szerző. E lö ljá­ róban szükségesnek látta sorra venni azokat az elsősorban társadalomtör­ téneti tényezőket, amelyek K arancskeszi néphitének alakulását, konzerválódását meghatározhatták. A d támpontokat - a rendelkezés­ re álló szerény kutatási előzmények adta lehetőségeken belül - a köz­ ség táji, illetve etnikai hovatarto­ zásának kérdéseiben is. M ajd a modern hazai és külföldi irodalom imponáló ismeretében elhelyezi sa­ ját elveit, módszereit a néphitkuta­ tás mai irányain belül. A z anyag értékelését két alapvető irányból közelíti meg. Vizsgálja egyrészt a gyűjtött szövegek tartalmából kiraj­ zolódó hiedelemrendszert, elemzi annak kategóriáit. Keresi a választ arra, hogyan élt, működött ez a rendszer az 1970-es években K a rancskesziben, melyek azok az egy­ ségei, amik már csak emlékek, s melyek azok, amelyek adott helyzet­ ben még ma is életre hívhatók a passzív tudásból a közösség, vagy annak egy része (főleg az időseb­ bek) körében. A továbbiakban a szövegeket formai szempontból, mint folklórjelenségeket vizsgálja. A hiedelmek megjelenhetnek, mint egyszerű, mondatnyi megállapítások, parancsoló jellegű mondások, de jól körvonalazható szabályok sze­ rint megformált - epikus történe­ tekként is. A szerző számos új gon­ dolatot, problémát világít meg, szé­ �les tudományos összefüggésekbe ágyazva, amikor túllépve a szöveg­ központú elemzésen, a szöveg, az előadó, az előadás szituációja, a befogadás (hallgatók) bonyolult köl­ csönhatását vizsgálja. A mű tudományos eredményei­ nek mindenre kiterjedő elemzése, értékelése nem lehet cél egy sze­ rény, érdeklődésfelkeltőnek szánt írásban. Annyit azonban leszögez­ hetünk, hogy a mai magyar folk­ lórkutatás figyelemre méltó munká­ ját veheti kezébe az olvasó. Továb­ bá fontos kiemelnünk, hogy a re­ konstrukciós és szinkronikus mód­ szer együttes alkalmazásával a mű révén nemcsak hagyományainkra vonatkozó ismereteink gyarapod­ nak. Eligazítást kapunk abban is, hogy a múlt ide vonatkozó emlékei mennyiben, hogyan vannak jelen egy mai nógrádi falu lakosságának kultúrájában. Még csupán annyit, hogy Fejős Zoltán, a közelmúltban alakult ma­ gyarságkutató csoport tudomá­ nyos munkatársa, nem kizárólag szakmai megfontolásból választotta kutatása színhelyéül éppen K a rancskeszit. M aga is nógrádi, kö­ zelebbről balassagyarmati szárma­ zású, s még több publikált, vagy feldolgozás alatt álló munkája épül Nógrád megye paraszti hagyomá­ nyaira, kultúrájára. (Múzsák) KAPRO S M ÁRTA 93 �A másság ideológiája vagy tudománya? Orvosbiológiai tanulmányok a hazai cigányságról A cigányságról alkotott ítéletek új­ ra meg újra felülvizsgálatra szorul­ nak. Nemcsak azért, mert a teoretikus megállapításokat is befolyásolhatják az előítéletek, hanem azért is, mert még mindig hiányoznak azok az öszszefoglaló munkák, melyek igazodási pontokat jelentenének az átfogó elemzéshez. Akarva-akaratlanul az okok után kezdünk tehát kutatni. Ám vajon a másság ténye lenne az egyet­ len kiindulási alap? S ha igen, indo­ koltan vagy indokolatlanul választha­ tunk-e olyan szűk vizsgálódási terüle­ teket, melyek - feltételezhetően - a reális ítéletalkotást lehetővé teszik? Akár orvosbiológiai szempontból is. Mivel - ahogyan a kötet bevezetőjé­ ben olvashatjuk - „Magyarországon, de a világ egyéb helyein is, nemhogy a cigányság genetikájával, de az az egészségi állapotával, vagy az azt befolyásoló tényezőkkel sem igen tö­ rődtek” , a válasz magától adódik. Vagyis a tudományos elemzés szüksé­ gességét akár evidenciaként is felfog­ hatjuk. S még inkább kényszerítő szükségszerűségként. Mindenekelőtt abban az értelemben, hogy ha valóban megalapozott a kutatás, elméleti és gyakorlati haszna aligha vonható két­ ségbe. Mert leegyszerűsítő vélekedé­ seket segít eloszlatni, féligazságokat és előítéleteket rombol szét. D e csak ak­ kor, ha tudományos érvényessége cá­ folhatatlan. Elméletileg bármennyire nyilvánvaló is ez a követelmény, s bármennyire nem nevezhetjük is ku­ darcnak azokat a kísérleteket, melyek e felismerés jegyében születnek, a szándék és az eredmény mégsem ta­ 94 lálkozik mindig. Véletlenszerűen? A lig­ ha, hiszen az Orvosbiológiai tanulmá­ nyok a hazai cigányságról címmel megjelent tanulmánykötet is rengeteg munkát rejt magában. Valójában egy tudóscsoport vizsgálódásáról van szó. Ám az orvosi jelző ezúttal inkább elméleti hátteret érzékeltet. Nem je­ lent bajmegállapítást, megelőzést, gyó­ gyítást a szó hagyományos, medicinális értelmében, s nincs igazán köze a korszerű orvoslás megváltozott pa­ radigmái szerint — az egészséghez sem. Paradox módon inkább a másság ideo­ lógiáját, semmint tudományát adja. Annyira, hogy a kötetben közölt vizs­ gálati eredmények fontossága vagy nélkülözhetetlensége akárha kétségbe is vonható. Kiváltképp zavaró, hogy már az első tanulmány igen szimplifikáltan és felemásan kezeli a Szolnok megyében élő cigányság történetét. Nagyobbrészt szankciókkal foglalkozik, a mindig kisebbségi és idegen embe­ rekkel szembeni erőszakkal s a tole­ rancia hiányával. Kiragadva a jelen­ ség egyik oldalát, jelesül az adott ha­ talom cseppet sem különös viselkedé­ sét. Ugyanakkor sok szempontból in­ dokolatlanul, mivel a cigánysággal szembeni represszió mögött valójában egy meghatározott „közítélet és -meg­ vetés” rejlik, ami viszont mindenkép­ pen az ezt kiváltó, illetve szüntelenül ébren tartó társadalmi-kulturális okok­ kal áll összefüggésben. Túl, vagy ta­ lán innen azon, hogy a cigánynépes­ ség „asszimilálásának” esélytelensége a korlátozott eszközrendszerben rejlik. Ám az elemzett első és második kér­ déskör is messze esik az orvosbioló- �giai érvényességtől. A cigányság vér­ csoportbeli megoszlásának vizsgálatá­ ból például azt tudjuk meg, hogy Szolnok megyében a „cigányok nem­ csak a nem-cigányoktól különböznek (pl. a „ B ” vércsoport nagy gyakorisá­ gában, vagy az RH-negativitás ritka előfordulásában), de önmagukban is heterogének (mindhárom vizsgált vér­ csoport tulajdonságában).” Legfeljebb annak tűnhet különös­ nek ez az evidencia, aki erről először hall vagy olvas. Éppígy látszólag nyű­ gözheti le az olvasót az a tanulmány is, mely a megye cigánylakosságának bőrléc tulajdonságait taglalja. A té­ mában járatlan rácsodálkozik a mun­ ka precíz, jól dokumentált eredmé­ nyeire, mint a világ számtalan isme­ reteinek egyikére, de kontextusából kiszakítva mégis igen keveset mond. Nem azért, mert szakmailag bizonyítatlan megállapításokról van szó, ha­ nem inkább a részleges eredménykép­ zés miatt. A másság szemszögéből fi­ gyelemre méltó lehet az a vizsgáló­ dássor is, melyben a szerzők a kézkulcsolás, a karfonás és nyelvgöngyölítés eltéréseit elemzik cigányok és nem cigányok között. Csakhogy eb­ ben az esetben is a biológiai háttér jóval összetettebb annál, ahogyan ez a kutatásból kiderül. Mert ha a mun­ kacsoport tagjai ezeket a jelenségeket teljes joggal vizsgálták, legalább uta­ lásszerűen foglalkozniuk kellett vol­ na azokkal a biológiai magyarázatok­ kal is, melyek az idegrendszeri hát­ teret - például a domináns agyi fél­ teke, jobb- és balkezesség - világítják meg. Az ízérző képességről írt gondo­ latok hasonló dilemmákat vetnek fel. S ez összefügg azzal is, hogy a kötet­ ben rendre olvashatók olyan megálla­ pítások, melyekkel az olvasó (nem­ csak a laikus, hanem a szakértő is) vajmi keveset tud kezdeni. S nem csu­ pán az egészség és betegség dimen­ ziójában. Mert ha az önmagukban helytálló felismerések valóban medi- cinális vagy kulturális kontextusban jelennének meg, egységes gondolati alakzatot képviselhetnének. Újra meg újra felbukkan például a cigányság indiai eredete, gondolati hozadéka azonban nagyon kevés. Mert hiányzik a tágabb értelmezési keret, s kivált azok az elemzési szempontok maradnak rejtve, melyek valamely népcsoport eredetvizsgálatánál a kul­ turális, nyelvi, települési szokásokat tárnák fel. Még a valóban „szűk” or­ vosi analízisek is ennek esnek áldo­ zatul. A hepatitis B antigén-ellen­ anyagok vizsgálata a cigány populá­ cióban kétségkívül izgalmas feladat. Ám ha a felvetés kidolgozása hiány­ zik (azaz annak vázolása, ami a máj­ gyulladásos fertőzés gyakoriságát és a rossz szociális helyzetet mint a nagyobb előfordulás okát érzékelteti), a kö­ vetkeztetések szükségképpen „félolda­ lasak” maradnak. Nem szólva arról, hogy a megállapítások valódisága ak­ kor lenne megkérdőjelezhetetlen, ha a hasonló helyzetű szociokulturális cso­ portokkal való összevetés lehetővé válna. Ma már közkeletű ugyanis, hogy a betegséggyakoriság arányos (vagy legalábbis korrelál) a rossz szo­ ciális helyzettel, a népsűrűséggel, a családi szerkezettel, az urbanizáltság­ gal stb. Legalább a tájékoztatás szint­ jén elkerülhetetlen lett volna ezekre utalni. S talán azért is áll elő az a helyzet, hogy a kötetben felsorolt s a cigányság életében anomáliaként és fejlődési rendellenességként kezelt je­ lenségeket kétkedve fogadja az ol­ vasó. Bár a cigány gyermekek szüle­ tési súlyának változásaiban valóban kimutathatók törvényszerűségek, de a megállapított alacsony testsúlyértékek elszigetelten szintén nem sokat mon­ danak. A szerzők nem terjesztették tovább a vizsgálatot az okok kutatására, il­ letve egy-egy gyakoribb okegyüttes felmérésére. Akár a szülők születési súlya, akár a multifaktorialitás más 95 �összetevői szempontjából (hányan do­ hányoztak, ittak stb.). Megállapítása­ ik ugyan igazak, ám önmagukban nem elég valósak. Vajon a nem cigány lakosság hasonló helyzetű rétegei kö­ rében milyen súlygörbét lehetne kimu_ tatni? Egyáltalán: a cigányság ténye ennyire rétegspecifikus tényezők eseté­ ben jelent-e igazán meghatározó fak­ tort? Aligha. Legfeljebb árnyal bizo­ nyos összefüggéseket, melyek semmi­ képp sem szakíthatok ki a szélesebb szociokulturális mezőből. Ebből az­ után egyenesen következik, hogy a másság mégoly objektívnek tetsző tár­ gyilagossággal való kezelése, illetve kizárólagos értelmezési alapként tör­ ténő felfogása óhatatlanul a tudomá­ nyos megismerés és feldolgozás aka­ dályozó tényezője lesz. Míg a medicinális jellegű okfejtéseknél ez még lep­ lezhető is (bizonyos értelemben a mé­ rőeszközök objektivitása folytán), a demográfiai és szociológiai elemzések ezt ab ovo lehetetlenné teszik. Alig­ hanem túlságosan is átlátszó érv a ci­ gányság demográfiai sajátosságainak vizsgálatakor arra hivatkozni, hogy a „demográfiai jellegű anyagok gyűjtése során” a szerzők azért nem töreked­ tek teljes körű minta felvételére, mert vizsgálataikat csak munkanapokon tudták végezni, „amikor a munkaké­ pes lakosság jelentős része nem tar­ tózkodott otthon” . S éppígy kétkedés­ sel fogadható az a következtetéssor is, melyet a bőr keloidképződése kapcsán fogalmaznak meg. Általánosságban is úgy tűnik, mint­ ha a munkacsoport inkább adott esz­ közei, lehetőségei szerint tervezte vol­ na a vizsgálatokat; figyelmen kívül hagyva a gondolati összevetés és öszszehasonlíthatóság szempontjait. De ha a kutatási feltételek szűkössége enynyire meghatározó volt, teljesülhet-e az a szándék, mely a konkrétan mér­ hető tulajdonságok (akár genetikai, akár szociális) alapján próbálja a más­ ságot tudományosan bizonyítani. Mi­ 96 lyen szempontból lehetnek fontosak az eredmények? És mennyire lényeges ezeket orvosbiológiailag lényeges megállapításokként kezelni? Ha igen, milyen viszonylatban, következmény­ nyel és teendővel? S ami ezeknél a kérdéseknél is fontosabb: mi lehet a jelentősége a cigányság tényének orvo­ silag? Mennyire szakítható ez ki ab­ ból a pszicho-szocio-szomatológiai egységből, melyben ma az egészség­ ügynek gondolkodnia és cselekednie kell? A részmegállapítások - melyek más-más életstíluscsoportokra talán ugyanígy érvényesek - biológiai as­ pektusa vajon nem foghíjas-e így? Megannyi kérdés és megannyi válaszlehetőség. Ha a tudományos elfogu­ latlanság és bizonyítás számunkra az irányadó, akkor az előbbi kérdések meghaladandó dilemmákként jelennek meg. Nem abban az értelemben, hogy a másságról nem veszünk tudomást (még ha egy sajátos népcsoportról van is szó). Ellenkezőleg, a különbsége­ ket - feltéve, hogy ezek valóban bi­ zonyítottak - a tudományos következ­ tetéseknek kell felszínre hozniuk. Túl annak regisztrálásán, hogy a tanul­ mánykötet inkább az ideológizálható mássághoz szolgáltat érveket, el kell gondolkodnunk azon is, vajon milyen érzékenységet tarthatnak ébren az em­ lített vizsgálatok? Vagy „kirekesztett­ ségtudatot” talán? Jóllehet feltétel nélkül egyet kell értenünk Hollán Zsuzsával abban, hogy a „korrektség és a pártatlanság” szándéka valamenynyi tanulmányban érzékelhető, ám az­ zal nem, hogy az összehasonlíthatóság szempontjai hiányoznak, s ezzel fél­ igazságok megfogalmazásához is bizo­ nyítékokkal szolgálnak. S ezek a fél­ igazságok vagy túláltalánosítások amiként már utaltunk rá — veszedel­ mes tények is lehetnek. Kiváltképp azok számára, akik az előítéletes gon­ dolkodás korlátaitól nem tudnak vagy nem akarnak megszabadulni. (Szolnok) FÜ G I SA R O LT A K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N �Madách-pályázat eredményhirdetése Szépirodalmi kategória I. díj Onagy Zoltán (Esztergom) II. díj Faludi Ádám (Tatabánya) Tanulmány, esszé, szociográfia kategória I. díj Mezey László Miklós (Budapest) II. díj Beke Mihály András (Budapest) III. díj Vasy Géza (Budapest) Marsall Miklós-Nyilas György (Budapest) Dicséretben részesültek: Szépirodalmi kategória Csorba Piroska (Szuhakálló), Kővári E. Péter (Békéscsaba), Konczek József (Budapest) Tanulmány Zonda Tamás (Budapest) �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2730d5fc107676b62f6c6b55327b456.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika