https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8c8791df7ab9b70c15b8bed6dbedc301.pdf 60fbc07373abc76adf279733227bb6a2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Utassy József ajánlásos verseinek válogatása 6 K ő váry E . Péter: A z amerikai nagynéni (novella) 1 o M átyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella) 17 Kőrössi P. Jó zsef: Állam polgársága: magyar (szocionovella) 24 M ázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers) 25 Petrőczi É v a : E gy névtáblára, A d y-változat (vers) 26 Agócs Sándor: Séta a főtéren, M ár levelet is kellene írni haza (vers) VA LÓ SÁ G U N K 27 Ú tonjáró (a M R műsora T. Pataki László könyvéről) 35 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte... 38 Szabó A ndrás: Fogyó léptek 41 Kovács E n d re: E ger és Salgótarján a két világháború között M Ű H ELY 45 Mezcy K atalin : N apló helyett I. 49 M ezey L . M iklós: Költő-portré - kritikai tükörben 56 Veres János versei 58 Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter) ABLAK 62 N . László E ndre: Finn testvéreink és az arany HAGYOMÁNY 72 Taxner-Tóth Ern ő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán 81 N yéki L ajos: Madách és Viktor Considerant MŰTEREM 88 Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar E számunk illusztrációs anyagát az elmúlt évben 20. évfordulóját ünneplő N A P JA IN K - testvérlapunk — gyűjteményéből válogattuk, Borító 1. Feledy Gyula, borító 2, Bálványos Huba, borító 3/a román íróvendégeink Salgótarján főterén, borító 3/b a Madách-pályázat díjkiosztó ünnepségének elnöksége, borító 4. Banga Ferenc rajza. (Fotó: Bu­ da László és Laczkó Pál.) A belső oldalon Szemethy Imre (9., 80,), Pető János (2 4 ., 87.) és Tardi Sán­ dor (34., 40.) rajzai láthatók. �K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Felelős szerkesztő és a bizottság elnöke: Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.49645 N . S. szerkesztő- D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. N ém eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI Agócs Sándor költő (Kecskemét); Bacskó Piroska főikolai docens (Salgótarján); Kovács E n d re köz­ gazdász (E ger); Kőrössi P. József költő (B p .); K őváry E . Péter író, újságíró (Békéscsaba); Liptay K a ­ talin M R szerkesztő-riportere (Bp.); Mátyás B . Ferenc író (B p .); Mázik István költő (Fülek, Csehszlovákia); M ezey K atalin költő (B p .); M ezey L . M iklós irod.tört. O S Z K (B p .); M ezei Ottó műv.-tört. (B p .); N . László E n d re költő, muzeológus (Komárom, Csehszlovákia); N yéki Lajos költő, nyelvész (Párizs); Petrőczy É v a költő (B p .); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p .); Szabó András előadóm. (B p .); TaxnerTóth Ernő irod.-tört. (B p .); Utassy József költő (B p .); Veres János köl­ tő (Rimaszombat, Csehszlovákia). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármelv hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1 9 0 0 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index: 25-925 �U T A S S Y JÓ Z S E F A d notam : Balassi Bálint Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem: Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél! Potomság Petőfi Sándor utolsó szavára Ingyen idő, májusi potomság! Csillagerővel nyílnak a rózsák. Lótuszülésben húz napkeletre rongyarany szőnyegén A d y Endre. Radarernyőt bont, pörög a kapor, tökvirág darázsreaktora zsong. Íme, a sarkokig tárt valóság! Verejtékezi lovát a Lóság! Vagyok egy vén csillag kiszemeltje: gáttalan galaktikáim kertje. Tovatündököl asszonyom, alszik. H aja zúg. Ezüst combja közt partvis. N yílik az ég, ha csuknak a bankok! Nézd, uramisten: micsoda bankók! Életen innen, túl a halálon: kisfiam is száll! K ék lova álom. 3 �Lobogó gyász A d y E n d re! Vajda Jánosért Ó, Én, Ének, Te fene térzene, Űrdöngölő csillagi csárdás, E g y bolygó hét naprendszere: Pályám is! E z a zokogtató zéró, Szentségtörő tűz, Csordátlan csillagé, Zeneüzenet, Ének, Én, Ó. Lobogót, szentségtartót vinni: de jó is volna hinni, hinni! Szárszó Hervay G izella József Attila emlékének Én vagyok itt a legszomorúbb fűz. Zöld zokogású. Én vagyok itt az eső. É n ragyogok, nem a nap. Nincs egy árva szavam. Csak a pontért jöttem a sínig. M ert ez az én jussom! Hazám: a mozdony alatt. Fölesküdni istenre, pártra: hátha megváltanának, hátha! Rámeredni, míg dong a dogma, hatalmi hókuszpókuszokra. Végül csalódni, pórul járni. S a szent bibliát földhöz vágni. Ellobbantál közülünk fényesen G izike, tüneményesen. Voltál a magány vakmerő lánya, karcsú alkonyat, ideges nyárfa. Gondtól fekete, gyásztól ében menyecske a halál ölében. É s hazádban is hontalan, árva. Nézd, a tébolydák ajtaja tárva Te Drága, Te D rága, Te D rága! 4 �Temető ég Búcsú Váci Mihálytól Dúdoljunk, M iska, mielőtt landol e szívlökéses repülőgép! A nyíregyházi harang is kondul: utolsó út a temető ég Arcod márványlik, szobrosul szemed Benne vésőket roncsoló tűz ég. Dúdoljunk, M iska, mindentudón! M agát ölelő asszony a hűség. Lovat ragyogtat rúdhoz a Göncöl. Határtalan a lehetőség! D él Keresztje is keleten jön föl. Csillagnak húz a repülőgép. Csendélet Illés Gyulának E gy kérdés gerincgörbülete, mint szíved ágába akadt kampó. Én magamhoz húzhatlak vele! É s mondom: minden válasz halan­ dó, csakis a Kérdés örök e Földön, meg a csigolyák csendélete. S fönn rég nem arra vár a Göncöl, hogy fényre fordítson az eke! E z a szívnagyobbodásos ország félutak lihegője. Keselyűk koszorúzzák a horizontját. K orai szonett-koporsómon fölaranylanak mégis a betűk: száz évig élj, akár a sólyom! Szerző hozzánk elküldött verseit harmadközlésben is szívesen olvasóink elé tárjuk. Ez nem szokásunk, de a versek érvényesek, tehát újraolvasásukra is jogunk van. Minden egyéb érdem a Költőé és az Olvasóé - a szerk. (A Júdás idő című gyűjteményes kötet oldalszámai könnyen meglelhetők.) 5 �K Ö V Á R Y E. PÉT ER Az amerikai nagynéni A vasárnapi ebédeknek ezekben az időkben pontos menetrendje volt. Arról a tavaszról beszélek, 1960 tavaszáról, amikor a hetediket kijártam. A klubban ebédeltünk. Apám klubjában. A kivonulás maga a következőképp zajlott le: Én mentem elöl a kinőtt öltönyömben. A földet néztem a lábam előtt, úgy húztam magam után a két testvérmet. Ünneplő ruhám már régen csak fél lábszárig, meg fél karig ért, de nem tettem szóvá. Loholtunk mind az öten, mert a klubban egy órakor már hideg volt a leves. Négyőnk ebédje, krémessel, esetleg minyonnal, málnaszörppel, borrava­ lóval legtöbbször százasból kitelt, apánk meg egy fehér cédulával fizette a sajátját, mert ő egész héten előfizetéses menüt evett. Ez a cetli nemsokára nemzetközi bonyodalom kiváltója lett. Am ikor a táviratot N ew Yorkból megkaptuk, még csak nem is sejtettük. A táviratban ez állt: mindezt természetesen JO EVO E H EET EN CSU ETO ERTO EKO EN E E R K E Z E M H E LE N RAATH N atival, a húgommal jót nevettünk a szövegen, különösen a C SU E T O E R T O E K O E N -e n szórakoztunk nagyon sokáig, apuék viszont egyál­ talán nem tartották olyan mulatságosnak az ügyet. Össze is vesztek azon, hogy Helén néni mit fog majd enni, hol fog aludni, meg tisztálkodni? Ezen az estén nagyon nehezen aludtunk cl, a sötétben suttogva sokáig tanakodtunk azon, miféle csodalény lehet ez a Helén néni? E d d ig az Am e­ rikából érkező karácsonyi csomagokból, meg apu elbeszéléseiből annyit há­ moztam ki magamnak, hogy Helén néni valószínűleg egy ugyanolyan öreg néni, mint a nagyanyánk, mert Helén néni apu korán elhunyt édesanyja édesapjának volt a nővére. D e ha nem azt eszi, amit mi, nem úgy alszik és mosakszik, és akkor az is biztos, hogy az árnyékszékre se hajlandó jár­ ni - ahogy ezt apu ki is jelentette - akkor mégse lehet valam i közönsé­ ges földi halandó! Anyámnak kellett végül ránk kiáltani, hogy aludjunk már, hiszen a kakukkos óra is elütötte már a tízet, amit mi nem is hallottunk, annyira belemelegedtünk a találgatásba, Gergő, még azt is megkockáztatta, hogy talán szárnya is van Helén néninek és akkor tényleg nem fér be a budiba. Mindenesetre apu döntött: tíz napunk volt Helén néni érkeztéig. K ö l­ csönkért tízezer forintot Felegyiéktől, akik először hosszú siránkozásba kezdtek, hogy nem sikerült a széna, elapadt a Böske is meg a Tarka is 6 �egyszerre, a tyúkok se tojnak, nem is nőnek, mi lesz velük, a ló is lesántult, azután, amikor meghallották, hogy egy igazi amerikai hölgy jön hoz­ zánk a következő héten, azonnal kifejtették a dunnahuzatból az összegumi­ zott százasokat és ideadtak belőle két köteget. Ebből a pénzből apu mestereket fogadott, téglát hozatott, meg meszet, amit a budi mellett egy nagy gödörbe oltottak be. Gergő szerencsére csak másnap süllyedt el benne derékig, amikor a mész már kihült, de apu így is legalább tíz percig kiabált rá, talán még tovább is folytatja, meg el is fe­ nekeli, de közben megérkezett a kád, meg egy olyan vécékagyló, amilyen Verebeséknek volt Budapesten, anyu féltestvérééknél. A mesterek egykettőre szétverték a konyhánkat, velem hordatták ra­ kásra a kibontott téglát, még jó, hogy csak az egyik fal épült abból, mert a többi döngölt földből volt, lett is akkora por az udvaron, hogy mire elült, Gergő olyan szürkén került elő belőle, mint a harmadik utcában lakó Jágerék szamara, amely minden nagyobb eső előtt egy-két órával hosszú percekig iázott! Bár az utcánk esze, a cipészmester, akit mindenki csak Pánmajszternek szólított, mindig mondta, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz, az öreg Jáger, aki fűrészgéppel kereste a kenyerét, biztos megint jól beivott, és elfelejtett enni adni Absolonnak. Í gy hívták a szamarat. Nem tudom, mi az igaz, egy biztos, akkoriban elég sokat esett. A klubban is majdnem minden vasárnap megázva érkeztünk. ..Pedig Absolon figyelmez­ tetett benünket, hogy hozzunk esőkabátot” - tréfálkozott ilyenkor apánk. Most annál morcosabb volt, hogy a mesterek lassan haladnak, pedig há­ rom nap alatt tető alá hozták a nappalit, amivel az udvar felé esően bő­ vítették meg a házunkat, lett egy főzőfülkénk, kis kamrával, meg egy für­ dőszobánk világoskék csempével, amiről eddig még csak álmodni sem mertem volna, miután az osztályból csak Deliéknek, meg Tseökmeőyéknek volt fürdőszobájuk. D e azt se gondoltam volna, hogy téglaadogatás címen en­ gem egy egész hétre ki lehessen kérni az iskolából. Pedig így történt. Vasárnapra minden készen állt, s mi hárman gyerekek többször is egy­ másnak ugrottunk azon az estén, a vízöblítéses budi használata miatt, amíg nem kaptunk egy-egy nyaklevest anyutól, mert leszakítottuk a lehúzót: hár­ munkat ugyanis nem bírt el egyszerre. Tiszta ideg volt mindenki, anyuék szegény nagymamát is betuszkolták a fürdőkádba, hiába is tiltakozott, visítozott, mint egy gverek a zuhanyból sugárzó víz alatt. A nagy baj az volt, hogy tekintettel hatalmas súlyára, ki­ szállni már nem tudott, a put meg semmi pénzért nem volt hajlandó be­ engedni, segíteni. M rázik V ali nénit, meg Duci nénit kellett a szomszéd­ ból áthívni végül, ha nem akartuk, hogy nagyanyánk örökre a kádban ma­ radion, na így hárman az anyuval azután nagy kiabálások közepette kiügyeskedték. nagyanyám meg is fogadta: ez az első és utolsó eset, hogy megfürdött. Mrázik V ali néni is neki adott igazat, sőt elmesélte, hogy ne­ ki egy nővére K om ádiban a fürdőkádban halt meg, mert leázott róla a vé­ dőréteg. „d e azért jól tette a Sóvágó úr, hogy ezt ideépítette, ne mondják az amerikaiak rólunk, hogy mosdatlanok vagyunk!” Aztán megjött Helén néni. Csütörtökön késő este. Ami csak kilátszott nagyrózsás ruhájából belőle, az mind tele volt arannyal, még a bokáján is 7 �csörgött egy karperec. Hát tényleg teljesen másként nézett ki, mint a nagy­ anyám, vagy akár Mrázik Vali néni is. Pirosra festette az arcát is, de ha jobban megnéztük, mégis csak egy öregasszonyka volt, mint a többi itt az ut­ cánkból, akiktől a festésen, meg az aranyokon kívül abban különbözött még, hogy nem tót, hanem amerikai szavakat kevert a magyar beszédébe. Legtöbbet azt hangoztatta, hogy nó, meg hogy je. Mi, gyerekek rágógumit kaptunk tőle egy-egy dobozzal, Gergő két perc alatt megette belőle mind a tízet. Apánknak öngyújtót hozott, pedig apu nem is dohányzott, anyunak meg nekiadta a fényes púderesdobozát, neki még így is maradt kettő. Szegény nagymama hoppon maradt, pedig lát­ tam, hogy nagyon vár tőle valamit. Mindannyian úgy tettünk azért, mint akik nagyon örülnek és pisszenni se mertünk, amikor végre Helén néni megfürdött és lefeküdt anyuék széles ágyába. Csak anyuék sóhajtoztak csendben sokáig helyezkedve Gergő ágyán, míg Gergő két összetolt fotel­ ben horkolt. Éjfélkor Helén néni felpattant és követelte, hogy állítsuk meg az órát, mert zavarja a ketyegés. Kora hajnalban Helén néni azzal ébresztett bennünket, hogy narancsot szeretne enni, mert New Yorkban ő mindig narancsai kezdi a napot. Anyuék tanácstalanul néztek egymásra. Apunak támadt a mentőötlete, amíg Helén néni az új vécénkén trónolt, suttogva adta ki nekem a paran­ csot: — Futás Deliékhez! Nekik biztos van! Furcsán néztem rá, mert eddig erősen tiltottak, hogy Deliéktől bármit is elfogadjunk, amikor náluk játszunk, pedig nekik tényleg volt mindig narancsuk, meg datolyájuk, fügéjük és keserű mandulájuk is. Na mindegy, hoztam öt narancsot, Deli néni amikor megtudta, hogy kinek kell, azt mondta, ezt ő küldi Helén néninek, nem kölcsönbe adja, ám ha valami divatos holmit hagyna itt, eladót, anyu gondoljon rá. De Helén néni nem hagyott itt semmit. Vasárnap ebédidőben két perc alatt összepakolt, még az anyunak szánt púderosdobozt is, és úgy rohant el tőlünk, korát meghazudtolva a két bő­ rönddel, mint egy maratoni futó. Édesanyám végső kétségbeesésében Ribi apját, Ribár bácsit a taxist küldte utána a nagy Volgával. Legszebb álmá­ ból riasztotta föl a konyhában alvó Ribár bácsit, aki annyira megijedt, hogy ahogy volt, egy szál alsónadrágban ugrott a taxiba. Töltött csirkét kért Helén néni erre a vasárnapi ebédre. A két fiatal csirkét a Pánmajszter felesége adta, Duci néni is segített tölteni Mrázikéknál, mert onnan tálalták aztán föl a friss mész illatától terhes új ebédlőnk­ ben. Mrázik Vali néni még előtte megmondta anyunak, hogy ez a két csir­ ke így töltve is kevés lesz nyolc embernek. Anyánk ijedt arccal hívta át apánkat erre, de apánk mint mindig, most is tudta a helyes megoldást. - Nekem úgyis be van fizetve a klubba, legalább nem vész kárba a jegy. Már megyek is! Sőt, viszem Gergőt magammal ne zavarja itt a nénémet. Így történt, hogy apu meg Gergő nem ült ott az ünnepi asztalnál. Helén néni föl is kapta az orrát az agyonkölnizett zsebkendőből, hogy megkér­ dezze: 8 �- H át az én J enci öcsém? - Elment a klubba, tetszik tudni be volt neki fizetve már azelőtt, ahogy a távirat megérkezett - felelte anyám ártatlanul. Erre pattant föl Helén néni, rámolt össze és v iharzott el köszönés nél­ kül, hogy szegény anyám azt se tudta, hogy legyen. Azóta nem láttuk az amerikai nagynénit, nem is tudunk semmit róla. Mindössze egy levelet kaptunk még tőle távozta után egy hónappal. Ebben közölte: „H a az alezredes úrnak fontosabb a klubja, mint a húsz éve nem látott nagynénje, akkor ő többé nem ismeri az alezredes urat.” Mit lehet erre mondani? Hogy köszönjük ezt is. H a ő nem lett volna, talán még ma is az árnyékszékre járnánk. 9 �MÁTYÁS B. FEREN C T ö rté n e t id e g e n fe lsé g je l alatt Amikor megérkezett a városba, egykori szökése első állomására, ahová góbéságát távozott levetkőzni annak idején, pontosan tudta, hogy mire készül. Felkereste a még fellelhető helyeket, épületeket - nyomait - , melyek között remélte, hogy részese lehet elidegenedése ellenfolyamatának: fellelheti az ér­ zelmeket, melyeket úgy vetkőzött le magáról, miként posztógúnyáját hányta le, hogy városi zakót, pantallót öltsön . . . (Arra a magabiztosságra vágyott, ami megkülönbözteti a helybelit a látogató idegentől . . .) Felkereste volt albérleti szobáját, ajándékkal, virággal csengetett be, s kérve-kérte az ismeretlen lakókat, hogy engedjék néhány percig elidőzni benne, kitekinteni az ablakán. Hiábavalónak bizonyult; be kellett látnia, hogy „hitehagyott vagy életed templomában” . Megszégyenülve búcsúzott cl kedves vendéglátóitól, szemükből kiolvashatta, hogy habókos nyugatinak tartják, aki jó dolgában azt sem tudja, hogyan különcködjön . . . Honvágya furcsán jelentkezett, egy csapásra. Sóvárgások, emléksajgások, nosztalgikus rohamok nélkül. Kiütött rajta, mint a lappangási idejét letöltő be­ tegség. Elfojthatatlan bizonyítási vágy fogta cl, talán az ősi virtus támad fel benne, a portyázó elődök virtusa, akik el-elhagyták szálláshelyeiket, de min­ dig visszatértek azzal a kikerülhetetlen érzéssel a lelkükben, hogy dicsőségüket-gyászukat megosszák véreikkel . . . Colománt is hasonló érzés kerítette hatalmába, és vette rá, hogy nekivágjon fél Európának . . . Szerette volna megmutatni: vitte valamire annak ellenére, hogy egykor önkezével metszette el természetes gyökereit. De hiába jelezte min­ den sejtje, hogy hazaérkezett, az idegenné nőtt város rövid idő alatt meggyőz­ te, hogy nagyszerű szándéka: győztesként megjelenni fiatalkori veresége szín­ terén, légvárnak bizonyulhat. Sejteni kezdte, hogy se több. se kevesebb (fejé­ re hamut szórhat, ingmellét megszaggathatja), már örökre idegen . . . Csepere­ dő haraggal kanyarodott a hegyekbe vezető makadámútra. A házból sistergés hallatszott, s amint belépett, megcsapta a kifutott tej sza­ ga. Gyors pillantással felmérte a konyha berendezését, és kellemes meglepe­ téssel tapasztalta, hogy nem változott szinte semmit. - Jó reggelt - köszönt a tejeslábassal ügyetlenkedő embernek. Az asztalon egymásra hányt számlák, árujegyzékek, megrendelési másodpéldányok hevertek. Abrahám fülcimpájára szorított ujjakkal, keserves arcot vágva fordult meg, s csodálkozva nézte az idegent, akin nyoma sem volt a kirándulók megszokott öltözékének, s különösen hatott nyakkendős eleganciájával a hegyoldalban álló ház konyhájában, ahová az olykor betévedők sokrétű hegymászómezben és pú­ pos hátizsákkal érkeztek. - Abrahám! Öreg cimbora! Hát fel sem ismersz? - Te lennél az, Kálmán? 10 �- K i más! - tárta ölelésre karját Colomán. Abrahám szemében megcsillant a felismerés meleg fénye: - Te jóságos, mennybenélő! Te hazajáró lélek! Megölelték egymást. Colomán érezte társa savanyútej-szagát, s miként kira­ kósjáték hiányzó elemét, befogadta az emlékeiben nyomaveszett illatot. - Hej, Kálmán, Kálmánom, hazajáró lelkem - veregette Colomán hátát Á b­ rahám, és könnyek csillantak szemében. - Hazajáró! Lélek! De nem szellem - nevetett Colomán, s zavarában fel­ kapta az asztalon álló zománcozott bádogcsuprot. A gőzölgő lábos mellé ke­ rült, ám ott megtorpant. „Talán változott a szokás” - gondolta, és inkább megkérdezte: - Meríthetek? - Bátran, Kálmán! De várj, inkább pálinkát adok! - Azután, cimbora! - És falnivalót hozzá! Biztosan megéheztél az úton - lelkendezett Abra­ hám, de nem mozdult. Nézte a madárlátta vendéget, ahogyan félrehajtja a tej bőröző színét, ahogyan merít s kiemeli a tele csuprot, vigyázva, hogy minden kósza csöpp visszahulljon a tejesedénybe; nézte, hogyan törli a bögre alját a lábas pereméhez, nehogy kárba vesszen valamennyi is a vastag, zsíros folyadék­ ból . . . - Hej, Kálmán, Kálmán . . . Hát élsz, öreg cimbora . . . - Isznak-e tejet a szellemek? - Már hogyan, ha szellemek?! - Akkor élek még - nevetett Colomán. - Még egyet? - Fogyaszd bátran - biztatta Ábrahám a vendégét, de az arca már megke­ ményedett, felszívódtak róla az érzelmes vonások. - Akár az egészet megihatod, ne sajnáld, tehenünk van - mondta büszkén, aztán megvakarta fejét. Te igyál csak, én addig az asszony után nézek, hadd jöjjön, terítsen s rakjon eleséget az asztalra. - Jól van, cimbora . . . Eredj csak . . . Colomán zavartan nézett távozó barátja után. Arra gondolt, hogy „íme, az őszinteséget többnyire kivégzi a ráció . . . Menj csak, öreg fiú, hívd a segítsé­ get . . . Ketten többen lesztek . . . Hiába . . . A józan ész előbb-utóbb az érzel­ mek fölé kerekedik, s amit egyszer megszűrt az elme, az már engedelmesség, törvénytisztelet...” Az udvarról halk beszélgetés szüremlett be: - Hol van? - A konyhában. Tejet iszik. - Hát csak igya! - Vendégünk, Zita . . . Vendég, akárhogyis. . . - Az ördögnek, ember! Annak! - Nyughass! - keményedett meg Á brahám hangja. - Jó , j ó . . . Aztán milyen? Felismerszik, hogy ő az, vagy megváltozott? A börtön, az börtön . .. - H á t . . . A fene tudj a.. . Ha már felismertem, hát olyan, mint v o lt . . . Na, persze, vénebb . . . De hát idegen volt már akkor, amikor a városba költözött, ahova a húgod járt hozzá pásztorórázni, emlékszel? - Ne a húgomról beszélj, te! Őróla! - Róla hát, szóval ült vagy hat esztendőt, de azóta is eltelt vagy tizennégytizenöt. . . - Tizenkettő! 11 �- Annyi hát! Nem mindegy, asszony? Katonatársam volt, meg azután is paj­ tásom, hozzátok is együtt jártunk, meg mindenhová . . . Kocsmába . . . - Hallottam eleget hírét! - Múlté már az mind, te Zita . . . - Akkor minek tért vissza? - Minek! Ő t u d ja ... Talán mert itt szü letett... Talán hírét vette, hogy a húgod g y e re k e ... K i tudja? De majd kimondja magától, ha azért jött! - Szóval a gyermekért. .. - Csak úgy mondtam . .. - Én is csak úgy mondom: a gyereknek semmi köze ehhez! A gyerek a Nándoré! - Isten és Imola húgod a megmondhatója - sóhajtott Ábrahám. - De elég, már gyere ám, aztán teríts! Mindenképpen vendég a vendég, asszony! Colomán érezte, lecsorog hátán az izzadság. Valamikor remélte, hogy Imolá­ nak gyermeke született kapcsolatukból, de mert a lány nem látogatta meg so­ hasem beszélőn, és azután sem adott életjelt magáról, miután disszidált és volt szállásadójának megírta címét, belenyugodott, hogy nem. Letette a csuprot. Minden erejére szüksége volt, hogy természetesen tudja üdvözölni a belépő asszonyt. Kitárta karjait, hogy megölelje, de Zita kitért előle nyíltan; látszatát sem akarta kelteni, hogy örvend a viszontlátásnak. Colomán mégis torkában érezte dobogni a szívét, hiszen Zita mozdulataiban, vonásaiban húga mozdulatait és vonásait vélte felismerni, az Imola mozdulatait és vonásait, akit számtalanszor megcsodálhatott terítés, főzés közben, minden héten, minden hét vasárnapján, amikor mozilátogatás címén leszökött hozzá a városba, és két szeretkezés kö­ zött, egy álló hétre valót főzött neki, másik szeretkezések szünetében mosott rá... - Hát, előkerültél, Kálmán? - Elő, Zita . . . - Szél volt-e, ami erre fújt? Vihar-e? T erítőt simított az asztalra, kenyeret, paradicsomot, paprikát, sót rakott ki, majd kipenderült a konyhából, de nyomban vissza is tért szalonnával, kol­ básszal, füstölt oldalassal; férjét nézte, miközben lerakott mindent az asztalra: volt-e hiányában a férfiaknak idejük összetanakodni? Kést Abrahám kínált Colománnak. Zsebre való kacort. amilyent ő is viselt rézláncon valam ikor. . . Mielőtt átnyújtotta volna a vendégnek, ujjával végig­ ment az élen, majd nadrágjába törölte a görbe pengét. Colomán vigyázva vet­ te át. ahogyan fegyverrel bánik az ember. - És maradsz-e vagy csak úgy, jössz-mész? - Asszony - mordult rá Ábrahám - , nyughass! - H á t . . . Hogy is m on d jam ?... Átutazóban v a g y o k ... K o c s iv a l... Lenn hagytam a kocsma mellett. . . Egy BMW . . . - Kivárt, de hallgatósága meg se rezzent az autómárka említésére. - Szóval a .tengerre megyek - jutott eszé­ be egy valószínű útirány - , s gondoltam, erre kanyarodok . . . Hiszen volt, ami volt, a bűnöknek is van elévülési idejük, nem csak a dossziéknak, aktáknak . . . Erre gondoltam, amikor felétek tértem ki .. . S na meg, hogy . . . Hogy is mondjam? A véremre! - vágta ki sután, és nagyon-nagyon idegennek érezte szájában a szót. - A magadéra gondoltál, avagy a máséra? - fonta össze mellén karját az asszony. - Mert, hogy a magadé hozhatott, de más számodra nincsen! Hogy ki­ mondjam: vérrokonod! 12 �Abrahám gyorsan pálinkával teli poharat nyomott Colomán kezébe és rá­ köszönt: - Isten hozott, Kálmán! Colomán az asztalra csapta a poharat. - Nincsen-e?! - nézett az asszonyra, de az állta tekintetét... Állta tekin­ tetét, ami vajmi kevéssé különbözött attól a tekintettől, amit emlékeiben őr­ zött, „utánam jössz te - nevetett Imola, s kipenderült a fürdőszobába, hogy leöb­ lítse magáról a te f érfibűzödet, kedves, s alig látszott meg rajta, hogy zavar­ ban van, amiért nem akarsz kötélnek állni, s kitartasz terved mellett. Nem ne­ heztelt, csak éppen ott hagyott az ágyon, izzadtan, cigarettázva, és mosakodni ment, pedig nem sürgette az idő, még tartott a moziban a vetítés, még nem varta az állomás, hogy újabb hétre elváljatok, hogy elszakadjatok a jövő va­ sárnapig, amikor egy filmvetítésnyi időre ismét együtt lehettek, „ha már nem bírod, nélkülem, megtalálod te a hazafelé vezető utat” - kacagott Imola, és nem értetted honnan veszi az erőt átlépni szerelmén is, amit hétről hétre olyan alaposan bebizonyított, „meg arra is gondolj, kedves, hogy itt marad az apai házad, a föld, amiben kinyílt a csipád, mert ezek gyökerek, gyökerek, melyeket kertészkézzel sem lehet átmetszeni és újraültetni, kedves” , és ismét csak nevetett, nevetett azon a hegyipatak-hangján . . . „N em -e?!” loccsant túl benned partjain a virtus, bár érezted, hogy hiába éltél már évek óta városon, valamit nem tudtál levetkőzni, valamit, amihez semmi köze az akaratnak, felvett szokások­ nak, ruházatnak, de azért se hagytad magad: „azt hiszed, asszonynéppel fele­ selsz?” - kérdezted elszántan és tettrekészen, mint az élét kiöltő bicska - , „ne­ kem már ez a földem, ez a házami” - sulykoltál körbe albérleti szobádban - , „kacagj, csak kacagj, elválik, hogy volt amiért?” - fenyegetőztél, de Imola to­ vábbra is nevetett, csikkantgatva, mint megannyi halvillanás, mintha csak kö­ telezni akarni, cukkolni, hogy megkutyáld magad, és beváltsd ígéretedet, és örökre hátat fordíts ennek a hargitai vidéknek „ahol a vas is fából van”, és nevetett akkor is, amikor kilépett a fürdőszobából, és finoman elhárította öle­ lésedet, „édesem, nem én vagyok az, akivel hadakoznod kell. hanem a te nyug­ hatatlan természeted az”, és öltözködni kezdett, egyenként takarva el az aj­ kad nyomát viselő testrészeit, s megértetted, hogy a szavak már haszontalanok, a lány nevetése pusztán takaró, mint ruházata, mely alatt változatlanul meg­ marad a valóság, megértetted, hogy Imola megértett, és nem próbál visszafog­ ni, szeret, oly nagyon szeret, hogy hajlandó le is mondani rólad . . . Búcsúzta­ tok, öleltétek egymást, s fojtogatás rejtőzött ölelésetekben, öleltétek egymást és testetekben ott pezsgett az eggyéválás, öleltétek egymást olyan erővel kapasz­ kodva, mint kitakart gyökerükkel omlás szélén az eldűlő fák, „jóságom jósá­ ga, jóságos jóságom”, s Imola a délutáni vonattal utazott el, te pedig este mentél utána, az utolsó fényderengéseket rejtő órán, kerülve a járt utakat, lo­ póként osontál, a kutyák hallgattak: ismerték hegyiember-járásodat, a föld nem dobbant talpad alatt: ismerte súlyodat, hiszen rajta nőttél fel, s már ott jártál a hegyoldalban, amikor a hold is társadul szegődött, felhőbe bújt, hogy tolvajsötétet ajándékozzon neked, amire a három házhoz érsz: legfelül az Imoláéké, alattuk a tiéd, az apai jussod, lennebb pedig a korcsmáros zsidó háza, az Abraháméké, s az ismert ösvényen könnyűszerrel surrantál fel szülőottho­ nodig . . . Úgy pirkadt fel a tulajdon két kezeddel rakott tűz, mintha a nap éledezne a zsindellyel fedett, öreg falak között, s te csak suttogtad végtelen örömmel „most mondd, most hajtogasd, kedves, most vesd keresztbe utamon, hogy van föld, van ház, hogy elszakíthatatlanok azok a gyökereim, melyek hozzákötnek” . . . 13 �- Aztán, hogyan éltek? - kérdezte, mert már nagyon hosszúra nyúlt a hall­ gatás, s mindhárman csak nézték az ételt. - Akár a többi ember . . . - Az apád kocsmájában dolgozol? - O tt. . . Csakhogy most állam i. . . Az asszony felállt, s mintha belenyugodott volna, hogy a vendég, ha hor­ doz is veszélyt, egyelőre mással van elfoglalva, magukra hagyta a férfiakat. A szobába ment átöltözni. Vasárnap volt, templomjáróóra. - É s . . . Ő ? - csúszott ki Colomán száján, amint Zita behúzta maga mögött az ajtót. - Minek a múltat előbányászni, Kálmán? - kérdezte keserűen Ábrahám. „A gyönge is erősebb, ha véle az igazság!” - olvasta Colomán a kályha fölé akasztott falvédőn. - Barátok vagyunk . . . K i mástól kérdezném? - Senkitől! Rég volt, tán igaz s e . . . Eljárt az idő . . . - A cimboraságunk felett is? - Mindannyiunk fölött, Kálmán. - Épp azért, mert eljárt! Beszélhetsz. - Szóval érette jöttél, . . - Mögöttem az ötven év jócskán, minek hát így köntörfalazni? Meglett em­ berek volnánk, akik beszélhetnek múltjukról, bármilyen volt is. Mit számít, miért, kiért jöttem? Jöttem, mert úgy éreztem, jönnöm kell! Egy biztos, Á b­ rahám cimbora, bajnak, annak nem jöttem! - Hát - sandított a szobaajtó felé Ábrahám - , változnak az idők, az em­ berek . . . Te is tudod . . . Imolát elvette N ándor. . . Jól vannak . . . A sebek, ahogy mondják, behegedtek... Csakhogy a nyomokat nem növi be az idő, Kálmán! Akinek nincs már osztanivalója veled, Kálmán, az a tüzet hányja f e l . . . Hiszen, te is tudod, erdővidéken nincs nagyobb bűn! - Tán a máséban tettem a kárt!? A saját házamat égettem fel, s azért hat év börtönnel fizettem, Ábrahám. Elfelejtettétek? - Csóvát dobtál, Kálmán, érett fejjel, csóvát! - A sajátoméra! - És az áldozatok? - Azokért nem felelhetek! Honnan tudtam volna, h o g y ... - Akkor minek szöktél, miután szabadultál? - vágott Colomán szavába Á b­ rahám. - Csak a bűnös menekül el idegen földre, aki nem tud megbékélni lelkiismeretével. - Mentem volna mindenképpen . . . Imola a megmondhatója .. . Terveztem .. . Tudtam, hol keressem, és ki az a dunai hajós, aki átcsempész a bunyevácokhoz . . . - Az ma már mindegy, Kálmán . . . A mi szemünkben szökevény vagy! Tölthetek még pályinkát? - Ha nem sajnálod . .. - Vendégem vagy, Kálmán. Ittak. Colomán felállt és körbejárta a konyhát. Megállt a házikészítésű, fa­ ragott konyhaszekrény előtt, és végighúzta ujját a rovásokon. - A ré g i. . . Itt semmi sem változott. - Változott! - mondta Ábrahám figyelmeztetőn. - Kínlódott? - Te börtönben ültél, neki orrig ért a hasa . . . - Hibáztatott. Átkozott. Mi? 4 1 �- A gyermekedet hordta . . . Hogyan tette volna? - S a gyermek? Nagyocska, ugye? - Katonakorú. - Neve? - Alvin. - Tud rólam? - Minek? Nándor az apja! - Értem . . . - Remélem, Kálmán, cimboráim . . . Mert számodra nincs jóvátétel, tudd! - A keservit, úgy mondod, mintha ti itt külön törvényt ültetek volna fö­ löttem ! - Törvényt azt nem; de a robbanás tölcsért és két kopjafát hagyott a föld­ ben . . . Halált meg csak halállal lehet letudni, Kálmán. Két halált meg két ha­ lállal, s neked csak egy van . . . - A robbanásról mit tehetek? Honnan tudtam volna, mit ásott el apám a ház pincéjében . . . Elhallgatott, mert nyílt az ajtó, és Zita jelent meg talpig feketébe öltözve; csak kendője szegélyét díszítette hullámos aranyvonal. Kezében fehér zsebken­ dőt és egy vaskos kis bibliát szorongatott. A templomba indult - lelkében ke­ gyesebb indulatokkal nézte az életet: - Aztán megtaláltad a számításodat ott, Münkenben? - Meg, Zita. Jól keresek, szép házam, autóm . . . - Asszony, gyermek? - Mikor került volna . .. - Baj, Kálmán, baj, mert nem sok értelme van család nélkül sem a kere­ setnek, sem a háznak, sem az autónak, de az életnek sem, hogy tudd! - Igaz, Z ita . . . Tudom, csakhogy én még nem készülök az utolsó szám­ adásra . . . - Mert hát öregszünk, úgy telik az élet - felelte az asszony - , vagy neked másként osztatott? - Én elégedett vagyok - mondta határozottan Colomán. - Amit kerestem, megtaláltam, amit meg itthagytam, itt maradt! - Itt számodra senki és semmi - emelte fel hangját Zita - , de isten legyen veled, jó vagy rossz ember légy, mindenképpen, csak maradj meg a saját éle­ tedben jószerivel, mást nem kívánok neked, Co-lo-mán. Büszkén, begyesen lépkedve távozott. Colomán segélykérőn nézett Ábrahám­ ra, villanásnyi legyintést várt tőle, férfias „hagyd, asszonybeszéď’-biztatást, de egyivású cimborája, pajtása, katonakollégája a padlót bámulta, s csak lógatta szeplős, keskeny kezét, és Colomán azt gondolta, hogy „sem győztest, sem ál­ dozatot nem látnak itt benned, ha elfogadnak, hát annak, amivé lettél szá­ mukra: idegennek” . . . - Gondolom . . . - tétovázott - , ott lesz ő is a templomban . . . - Nem. Neki itt funkciója van, nem teheti. . . - felelte Á brahám, s a bebőrözött tejre szálló legyeket kezdte hessegetni. Colomán várta a folytatást, közben nézte a mit sem változott konyhát, és érezte, milyen bátortalanítólag hat rá a megrögzött változatlanság, mintegy példázta az ő változottságát; „va­ jon Imola férje megértené, hogy húsz év távlatában a történtek már csak szá­ mára, az idegennek hordoznak jelentéseket, kényszereket?” - Hát azért jöttél, hogy találkozz vele - vett erőt magán Ábrahám —, én azt mondom cimbora, hogy minek bolygatni, ami egyszer már megülepedett. . . Nándor szereti őt, szereti a gyereket is, felnevelte elvégre.. . Érdemes, cim­ 15 �bora, lehet-e beleköpni az életükbe? Úgy gondolod, hogy annak a legénynek tudnia kell rólad? Hogy aztán se te, se Nándor ne lehessetek apjuk lelke sze­ rint? Miért keresed megnyugvásodat az ő rovásukra, Kálmán? - Nem keresem . . . De ami egyiknek jó, az rossz a másiknak. Így van ez öröktől fogva elrendezve. De a mi korunkban, hiszen túl van Imola is a negy­ venen, nem hiszem, hogy nagy bajt okozna, ha találkoznánk .. . Legalább vele, Abrahám - vált könyörgővé Colomán hangja. - Nézd cimbora, te régóta nem élsz ebben az országban, nem tudhatod, tör­ vény van rá, hogy jelenteni kell az idegeneket. Állampolgári kötelességünk be­ számolni és papírra vetni, hogy mi dolgunk akadt velük, mit beszéltünk és mi­ ért . . . S minél több emberrel találkozol, annál többen kell valljanak rólad, s akkor azokról az időkről is, amiket most firtatsz. S mi ez, ha nem a régi szennyesek kiteregetése? Légy belátással, cimbora. . . Imola a tanácsnál dol­ gozik . . . Hogy köze van, illetve volt hozzád, azt már csak mi, a rokonság tartjuk számon, de ha találkozol vele és másokkal is, akkor óhatatlanul rá­ szakad a régi szégyen e... Hírbe hozod! Talán még az állása is rámegy, s ha olyan utasítással távolítják el a tanácstól, amilyenekkel az ilyesmit csinálni szokták, még mosogatólánynak sem vehetem fel a kocsmába. Érted, cimbora? - Hát, hogy éltek ti itt, Ábrahám? - Megvagyunk . . . Ha meg panaszkodunk, szívünkből tesszük. De nem vá­ laszoltál, Kálmán. - Megértettelek . . . Jobb, ha elmegyek . . . - Most! Mindjárt. Mielőtt még mással is összetalálkoznál. A népek lenn vannak a templomban, most a legalkalmasabb . . . És ne Imolán törd a fejed, cimbora, gondolj a tűzre és a két kopjafára. . . Hoztál te már elég gyászt, nyomorúságot erre a völgyre . . . - Hiszed, hogy halvány gőzöm nem volt, mit ásott apám a ház alá? - Mire mennék, ha elhinném? Rejtegetett mindenki mindent, amit csak le tudott szakítani a visszavonuláskor. K i fegyvert, ki lőszert, ki embert. . . Hegyvidéken nehéz az élet, kapaszkodik mindenki, amibe tud . . . D e az ol­ tásra kigyűlt emberek közül kettőt megölt a robbanás, és kis híján múlott, hogy az erdőre át nem terjed a vész . . . Belátod? - Legalább a fiút, azt megnézhetném . . . Messziről legalább . .. Tudod mi­ lyen jó szemem volt, vetekedett a héjáéval, s nem romlott csöppet sem az el­ telt esztendők garmadájában . .. - Vasárnap van, Kálmán, s a városba ment, aki fia ta l. .. - Hasonlít rám? - Az apja lennél. . . - A szeme színe? - Hát fehérnép vagyok, hogy számon tartsam? Fáradt volt; minden kellemetlen részletében érezte ötvenhét évének ezernyi nyomát, repedését; pattogzott fiatalos tartása, akár a fejszével döngetett fa­ törzs kérge. A gázpedált taposta; idegeiben felbizsergett az önpusztítás vágya; nem kel­ lett a műszerfalra tekintenie, a szélvédőn robbanásszerűen eltoccsanó esőcsep­ pek híven jelezték, mekkora sebességgel halad, száguld, menekül, távolodik a hegyektől, melyekre húsz éven keresztül imák fennköltségével gondolta, vá­ gyakozott, melyek után szinte vallásos hittel epekedett, és amelyeket nem tu­ dott kiirtani emlékezetéből, mert megismételhetetlen évei helyszínét jelentették - a termőtalajt, amelyből egykoron kihajtott. . . 16 �KORÖSSI P. JÓ ZSEF Állampolgársága: magyar Valahonnan az Urál környékéről jöttek. Legenda volt, hogy szétváltak: fin­ nek lettek, meg észtek, meg magyarok. Magyarok az Aranyszarvas után men­ tek, és legszebb tájat találtak. Valóban így is van. Csak sajnos, szerencsétlen ország, akinek volt három tengerkijárata és hatalmas birodalma. Végül ma­ radt csak ennyi. Szerencsétlenség miatt lett így, nem magyarok miatt. Első világháború után antant úgy döntött, hogy rossz oldalon áll a magyar nép, és elvágta az ország egy részét. Döntő szerepe volt ebben Franciaország­ nak. Igazságtalan, hogy így történt, mert történelem, nem nép csinálja, és pon­ tosan a népet büntették ezzel, pedig nem is mi választjuk a kormányunk. A k­ kor nem ez volt. De most ez van. Ha mondjuk más embernek lett volna döntő szó a kormányzásban, és más politikát csináltak volna, akkor okosan kijöttek volna azt a bonyolult helyzetből. Második világháború után megint rossz ol­ dalon állt. Pedig nem lehet mondani, hogy politikai szempontból hibás volt a magyar: az egész világon - Szovjetunió után - Magyarország második ország, aki forradalom csinálta, ami összesen három hónapig tartott. Az első világhá­ ború óta csökken a területe a Magyarországnak. A második világháború után megint csökkent. Most mondják, hogy Jugoszlávia részen meg Csehszlovákia részen magya­ rok nem rosszabb élnek mint itt. Legalábbis semmi harag nincs ellenük. Sza­ badon engednek onnan ide, innen oda. De legfájdalmasabb pont az a Romá­ nia. Transilvánia. Pedig Transilvánia Magyarországnak szíve volt. Ez a szíve ott maradt, és ezt meggyilkolták. Szó szerint. Török háborúról sokat tudtam, és 1848-ról, amikor forradalom, szabadulási forradalom volt. Hát nagyon sajnálom a magyar népet. Tényleg szívemből saj­ nálom. Valahogy történelmi szempontból ez szerencsétlen nép és jobb sorsot megérdemel, mint van. Nem vagyok magyar, de számomra ez nagyon súlyos dolog. Úgy nézünk most, hogy Magyarországon lakik majdnem tizenegymillió ember, de egész világon több, mint harmincmillió. Ez bonyolult történelmi ese­ mények miatt van. Első világháború, második világháború és 56-os esemé­ nyek miatt. Ha törököket filológiai szempontból nézünk, elég sok szó jutott magyar szó­ kincsbe. Magyarok akkor is maradtak, mint önálló ország, önálló nyelv. Ha másképpen lenne, nem tudták volna védeni itt a saját kultúrát. Tudomásom szerint egyetlen nép van - ez a magyarok - , akik tudták védeni saját nyel­ vet, és saját kultúrát és hagyományokat. Pedig ez tényleg nagyon nehéz, mert százötven évet a török alatt - és sok minden közbe jött - és ezek mégsem el­ vesztették saját arcát. Nagyon lényeges dolog. Ezen csodálkoztunk, amikor ezeket tanultam, és beszéltünk is barátnőmmel. Főnököm munkahelyemen előadásokat szokott tartani nekem a magyar tör­ ténelemről az ókortól kezdve. Ez legérdekesebb számomra, mert ezt kedve­ lem. Igazságot mondott Árpádtól kezdve. Mi volt, honnan jöttek, ki volt az az igazságos király. 17 �Ezért először nagyon jó benyomásom volt. Magyarok tudták védeni saját folklór, saját kultúrát. De jobban megismerkedtem a fiatalokkal, és ezek in­ kább nyugatra néznek, sajnos, és szerintem emiatt fognak elveszíteni sokat a kultúrából. Mert valahogy olyan általános európai kultúrszintre jutnak és akkor vége. Kulturális szempontból nagyon fog elmaradni, az biztos. Mert van alapja, és ezzel nem tudnak mit csinálni. Magyarország történelméről vagy kultúrájáról sem tudtam semmit. Semmit mielőtt átjöttem. És, ha nem ismersz ennek a népnek a kultúrájára vagy tör­ ténelme, nem tudsz értékelni. Ha nem ismersz a népi kultúrát, ha nem tudsz, hogy miből él, hogy miért ilyen elképzelések vannak az embereknek, akkor egyszerűen nem tudsz megérteni magyar lélek, mert ez is olyan különös. Magyarok nem hisznek abban az emberben, aki bevándorol ebbe az országba. Azt hiszem úgy gondolnak, hogy úgyis kevesen vannak és kell őrizni ezt a ma­ gyar véret. Szerintem bizonyos szempontból azért is nem szívesen beengednek, és ha már itt van, akkor is nem vesznek fáradságot, hogy megértsenek valakit. Ha valakivel megismerkedem, először nagyon úgy érzem, hogy három lépésre tartanak tőlem. Vagy félnek vagy nem hisznek bennem. Mert nem lehet tudni kicsoda vagyok. Szoktak hazudni is, hogy minden tökéletes, hogy minden jó itt. Aztán, amikor jobban megismerkedünk, akkor helyreáll minden. Nincs probléma, de nem vagyok biztos, hogy tiszta szívvel elfogadnak. Ab­ ban nem vagyok biztos. Több emberrel találkoztam, aki tényleg szívből saj­ nálja engem, és kérdezte, hogy nincsen honvágyam, meg hogyan tudok itt élni. Most utolsó időben sikerült néhány barátot, igazi barátot szerezni. Sajnos ne­ kem ebben tényleg nagyon sok probléma volt. Szerintem mindenkivel szemben is így van. Magyarország titokzatos ország volt nekünk. Egyetlen egy magyar ember nem járt nálunk egyetemre, nem találkoztunk magyarral, és amit újságokból tudtunk kiszedni, az az, hogy valamilyen agrárország. Anyukáméknak sem volt halvány gőzük sem. Tudtuk, hogy létezik, hogy szocialista ország, de milyen színvonal van, kulturális szempontból, azt nem tudtuk. E l akartam Magyarországba menni, és rábeszéltem barátaimat. Ügy gon­ doltuk - szégyen, nem szégyen - , hogy ez a birkapásztorok országa, mert irhabundákról hallottunk. Azt vártuk, hogy ez egy elmaradott, valamilyen birka­ pásztori ország. Szinte, mint Bulgária lehet, és inkább Lengyelországba jobb. Mielőtt elindultunk volna, három napig kellett járni előadásra, ahonnan meg­ tudtuk, hogyan kell viselkedni. Az országról kellett mindenféle információkat összeszedni az egyetemen, mert azon keresztül jöttünk. Vizsgáztattak. Minden kérdésre kellett válaszolni. Például, hogy külügyminisztere kicsoda, aztán, hogy micsoda ez a népfront. Aki bukfenc lett, maradt otthon. Az információk, ami­ ket összeszedtünk, inkább társadalmi és politikai információk voltak; ez-az volt. Döbbenetes, amit itt láttunk. Láttuk, hogy ez sok fokkal magasabban áll, mint bármilyen más szocialista ország. Ez nekünk lélekben a forradalom volt. Láttuk, hogy milyen lemezeket lehet kapni..., és az illatszerboltokban..., és a divat szempontból . . . Aztán Budapest. . . Maga Budapest nagyon tetszett nekem. Annyira tetszett az architektúra, annyira hangulatos város, hogy ak­ kor egyik barátnőmnek mondtam - pontosan emlékszek: amikor az alagúton mentünk - mondtam, hogy adok fél élet, csakhogy élhessem néhány évet Ma­ gyarországon, mert ez csodálatos, romantikus város. 18 �Összesen két hétig töltöttünk itt. Gödöllőn, az agráregyetemen, kollégium­ ban laktunk, a Mátyás pincében ebédeltünk. Voltunk Kecskeméten, Debrecen­ ben és Balatonnál egy hétig nemzetközi táborban. Ott ismerkedtem meg ké­ sőbbi férjemmel. Utolsó előtti napon a nemzetközi táborban diszkóban voltam. Sok magyar fiú hívta táncra, és akkor jött későbbi férjem. Az egyetlen, aki nem figyelt rám addig, és nagyon zavart. Aztán később kiderült, hogy nem tud táncolni, pedig ő maga basszusgitár volt. Tudtam, hogy basszusgitáros. Meghívta az asztalhoz, és angolul beszéltünk. Inkább neki barátjával, mint ővele. Összesen fél órát töltöttünk a diszkóban, és elmentünk a Balaton-partra. Hold-út volt. Az volt. A halak ugráltak ki a vízből, csodálatos és romantikus minden. Ter­ mészetesen beszélni nem tudtunk csak angolul pár szót. Megálltunk egy villa előtt, nem akartam bemenni, mert nem nagyon értettem, mi van. Kiderült, hogy ez a nyaralójuk. Bevezette a szobába. Ez már este volt, és az egész csa­ lád ott volt, a nővére is. És akkor ő azt mondta: „E z a kislány lesz felesé­ gem” . Ennyi volt. Szó szerint csak ennyi. Címet cseréltünk. Másnap el is in­ dultunk csoporttal Debrecenbe. Amikor hazaértem, már várt a levele. Magyarul írva. Szaladgáltam a vá­ rosban, kerestem a magyar szótárt. Egyetlen példányt találtam. Lefordítottam magamnak, amit tudtam. De az egész levelen keresztül az volt írva, hogy „I love you” . Egy rózsából egy szirma volt benne. Én nem is válaszoltam. Szép volt, de túl egzotikusan találtam. Jött a távirat, hogy miért nem válaszo­ lok. Akkor írtam levelet. Angolul írtunk egymásnak majdnem fél évig, de nem tudtunk angolul. Mindennap kaptam egy táviratot. Többször éjszaka hozták. Szilveszter előtt újra találkoztunk. A magyar csoportvezetők nagyon rendesek voltak, mert elfogadtak engem, mint a csoportnak a tagját. Mindenhova velük jártam, és ott is aludtam a szállodában. Ez volt a baj, mert első férfi volt éle­ temben. Szilveszter után elmentünk magyar nagykövetségre. Ő akkor megérdeklődött minden, és kitöltöttük a papírokat. Ő már kezdett tanulni nyelvet. Én még el se kezdtem magyarul tanulni: nem is gondoltam, hogy férjhez fogok menni. Nem szerettem. Nagyon egzotikus volt, jólesett, de másvalakibe voltam sze­ relmes. Az volt az első szerelem, de éreztem már, hogy semmi nem lesz abból. Azért is mentem Magyarországra, mert szüleim küldtek, mint regényekben, hogy kicsit rendbe kellett hozni az idegeimet. Tovább is mindennap távirat meg levelek, hogy feleségül fog venni, mert nem tud tovább képzelni életet nélkülem. Kért, hogy meghívóleveleket küldjem neki. És akkor kellett nekem írni először, hogy ez vőlegényem. Eszem ágában sem volt, hogy ez valóban így van. Persze eszembe jutottak mindig a magyarországi napok, mert a fiú is maga nagyon jóképű volt. Ugyanolyan, mint a Play Boyból. Arra gondoltam, hogy jön, a szüleimmel megismerkedik, aztán majd látjuk mi lesz. Nem gondoltam, hogy olyan hamar minden. Nem is hittem, hogy egyáltalán sikerülni fog, mert az egész nagyon bonyolult. Amikor márciusban jött, már hozott a jegygyűrűket is. Vissza már csak nem lehetett utasítani az ember. Már harmadik találkozásunk volt, és én számomra megint tiszta cirkusz. Amikor kérte a kezemet a szüleimtől, ők hárman ott vol­ tak a nagyszobában, én másik szobában ültem és nevettem hangosan, mert annyira ez valahogy volt. Sírt, és akkor anyukám is természetesen. Anyukám mondta: na nézzél, kislányom, ha valaki ennyi ezer kilométerre hajlandó jön- 19 �ni, akkor valóban ez vak szerelem, és tényleg szeret. Most már döntsél. Addig nagyon ellen volt, mert egyetlen gyerek vagyok, és nem akarta elengedni. Apu­ kám azt mondta: neked kell élni vele, és neked kell dönteni, és nem akarja, hogy esetleg nem engednek nekem, és akkor egész életet fogok mondani, hogy ő hibája miatt nem sikerült nekem. Sokan mondták, hogy többször kell nekem gondolni, hogy hova megyek. Olyan példát is mondtak, aki Afrikába ment férjhez. Mondták, hogy Magyarországon szokás, hogy férfiak járnak bárba meg restauranciába, és asszony ma­ rad gyerekkel otthon. Nő sehova se jár, és nincsen emencipáció. Megértettem miért mondanak nekem, viszont nagyon dühös voltam erre. Nem hittem semmi. Esküvőre férjem jött repülővel, száz szál vörös rózsával. Több szempontból kell nézni, miért mentem férjhez. Nem sikerült mennem ahhoz, akit én nagyon szerettem. Másrészt pedig akartam elszabadulni életstí­ lustól. Egyszerűen más szabadságot akartam minden szempontból. Otthonról is cl akartam menni. Mindig úgy viselkedtek velem szüleim, mint kislánnyal. Ereztem, hogy nem tudom úgy élni, ahogy szerettem volna. Nekem is kellett akkor valamilyen támaszpont. Most csak én tudok ezt érzékelni. Most nem csináltam volna ez. Huszonhárom éves voltam akkor, és ő első férfi az én éle­ temben. Nagyon konzervatív nevelést kaptam. Miért is döntöttem így? Negyedik osztályos voltam egyetemen, és ötödik osztályon mindenki, mint őrült megyen férjhez, akár fiktív is. Nagyon vá­ gyódtam másik civ ilizáció után. Gondoltam, hogy nem vagyok egyetlen. Ha nem jön össze, akkor mindig lehet elválni, és visszajönni. Erre gondoltam ak­ kor. Férjem nagyon jóképű férfi. Most is mindenki mondja. Play Boyból lehetne kivágni. Csak nem az én ízlés. Ő akkor hazudott nekem, hogy egyetemen ta­ nul. Igazság szerint - mert nem hülye, és mindenből egy kicsit csipked - min­ denről tud egy kicsit beszélni: matematikától kezdve muzsikáig. Természetesen, mert muzsikus, basszusgitár. Hazudta, hogy ugyanolyan idős, mint én, pedig fiatalabb. Persze, hogy nem számít két év. De hazudta. Amikor én megtud­ tam az igazságot, akkor is gondoltam, hogy nem késő, mert lehet tanulni, ha van kedve embernek. Amikor terhes voltam, már tudtam, hogy férjem hazudik. Térden állt, sírt, vállalta minden és mondta: „A z isten ajándéka vagy, ha el fogsz hagyni, nincs értelme az életemben” . Mert szerelem, igazi melegség úgy érezte, hogy csak tőlem kapta. Azelőtt családon belül sose érezte magát. Akkor úgy gondoltam, hogy ez anyagi szempontból nézni hülyeség, és tényleg nem érdemel. Ez a leg­ kevesebb. Legfontosabb számomra őszintén lenni és kölcsönösen valakivel. Ügy gondoltam, hogy nincs nagy szerelem. Férjem valóban nagyon szeretett, én nem, de barátot őszintén reméltem, hogy meg fogok találni benne. Nagyon akartam gyereket, egy fiút. Sikerült is. Úgy gondoltam, ha nem fog megvál­ tozni, én egyedül is képes vagyok nevelni. Akkor még nem volt késő, de gon­ doltam, helyes, ha fogok szülni. Az is gondoltam, hogy lehetséges és vissza­ megyek, de az is lehetséges, hogy itt maradok, mert azt reméltem, hogy fér­ jemből lehet még faragni egy igazi embert. Férjem jött is utánam, hozzám haza rögtön tíz nap szülés után. Mert szülni hazamentem, hozzám. Itt nem tudtam. Magyar orvosok nem ismertem, nem tudtam magyarul, nagyon féltem. Szegények is voltunk. Viszont otthon a csa­ ládhoz tartoztak összes professzorok, összes orvosok. A legjobb klinikába men­ 20 �tem. Öt főorvos volt, és öt személy volt mellettem. Magyarországon biztos, hogy nem tudtak volna nekem ez biztosítani. Három hónapos volt a fiam, amikor repülővel hoztam Magyarországra. Anyukám is jött, és akkor itt volt a tragédia. A férjem nem volt hajlandó kidobni a bizonyítékokat. Valaki volt. Nem akárki. Nekem nagyon rosszul esett, hogy cigány. Ez volt a pokol. Csi­ nálja, hogy tudomásom ne legyen. Ezt nem vártam, ilyen nagy szerelem után. És hirtelen, csak így. Nem tudtam mit lehet csinálni, mert rögtön vissza nem lehetett menni kisgyerekkel. A férjem maradt és titokban tovább csinálta az adósságokat. Akkor már szerelemről nem lehetett beszélni, és az utolsó öt év tiszta pokol volt. Ami­ kor az tragikus, asztronomikus nagy száma volt adósságának - több félmillió - akkor apósomnak kellett eladni a nyaralót, hogy tudja kifizetni az adóssá­ got fiának. Nekünk kellett költözni el Pestről. Egy évig erdőben laktunk, mert férjem pesti szükséglakás törvény ellen eladta, százhúszezer forintért. Amíg nem tudtuk visszafizetni azt a pénzt, nem tudtunk visszaköltözni Pestre. A pénzt, amit szüleim hoztak nekem, meg amivel apósom segített, fizettük viszsza két év múlva az adósságot. Nem tudtunk spórolni semmi. Férjem könyörgött, hogy ne váljunk el, ameddig ő sarokban van. Amikor pedig már megint Pesten voltunk, nem akartam elválni gyerek miatt. Nem akartam, hogy gyerek ártalma legyen. Mindig gondoltam, hogy kicsit még vá­ rom. Még egy kicsit várom, hátha megváltozik, és végül is nagyon nagy szé­ gyen a szüleimnek számára, mert egész kisváros ismerte őket. Férjhezmenés előtt figyelmeztettek engem. Nem akartam, hogy nekik igaza legyen. Egysze­ rűen nem hittem, hogy valakit nem lehet úgy átnevelni, úgy átfaragni, hogy szélhámos ne legyen. Igazság szerint, ha most visszagondolok, akkor nagyon megutáltam a ma­ gyar nyelvet is. Minden, ami férjemhez kapcsolatban tartott. Megutáltam fizi­ kailag is. Nem is akartam nyelvet megtanulni. Rossz helyzet volt akkor. Üres üvegeket kellett visszaváltani, hogy gyerek­ nek tudjak venni bébikonzervet. Nevetséges dolog, mert gyönyörű szép bun­ dák voltak rajtam, meg sok arany, és nem volt mit enni. Szó szerint. Én is azt ettem, amit fél liter tejet kaptam a fiam után ingyen. Szó szerint ez is: éhezés. Akkor apósom sok mindent segített. Hét végén tudtunk oda elmenni, és enni; gyereknek gyümölcsöt vettek, meg ilyesmit. A fiam tíz hónapos volt, amikor muszáj volt menni dolgozni. Apósom sze­ rezte egy állást. Rutinmunkát végeztem 2400 forintért. Ott kezdtem igazán tanulni magyar nyelvet, mert férjemnek nem volt türelme beszélni velem. Kezd­ tem érezni, hogy valóban valahol annak az asszonyságnak otthon igaza volt, amikor mondta; férjem többször elment szórakozóhelyre, restauranciába, és nekem kellett otthon maradni a gyerekkel. Az én fizetésemből éltünk, de na­ gyon jó emberek között voltam. Ott kezdtem értékelni, hogy mi is valóban jelent ez a szó, hogy szabadság. Megtaláltam bizonyos nyugalmat nem csalá­ don belül, hanem társaságban, munkahelyen. Proletárok között jólelkű em­ berekre találtam. Számomra ez érdekes, hogy ők egymással nagyon rosszul vol­ tak, de megsajnáltak engem. Mindenki úgy jött hozzám, hogy saját baját meg­ mondta, és próbált segíteni, védeni engemet is. Akkor kezdtem érezni, hogy sok baj van emberek között Magyarországon. A kis emberek között irigység a pénz miatt, a lakáskörülmények miatt is irigység. Nagyon szerettem a mun­ kámat. Nem az volt, amire készültem, de ott igazán olyan társaságra kerültem, hogy megfelelő volt minden szempontból, és végre nagy segítséget kaptam. 21 �Pontosan akkor döntöttem, hogy itt kell maradnom Magyarországon, ami­ kor ezen a munkahelyen dolgozni voltam. Arra is gondoltam, sor fog kerülni, hogy el kell válnunk férjemtől. Sokszor úgy mentem vissza hozzám haza látogatóba, hogy tiszta eszemmel akartam megtudni, hogy hajlandó vagyok-e visszamenni végleg vagy nem. Első látoga­ tás után már láttam, hogy teljesen megváltoztattam magam pszichológiai szem­ pontból. Amit eddig én észre nem vettem, ami normális dolog volt eddig, most volt idegesítő otthon. Az egész életritmus is. Elvesztettem ismerősségeimet, pedig ott kint nagyon fontos. Nem pénz, hanem barái kör, akivel tud­ tam volna tárgyalni ilyen szinten, amilyen én már jutottam. Úgy éreztem, hogy ezek olyan kispolgári lettek. Férjhez mentek és megsemmisültek, megál­ lapodtak. Fiúk között kettő alkoholista lett, a harmadik pedig ugyanolyan. Jólesett otthon lenni, de sok minden idegesített. Idővel úgy éreztem, hogy el­ vesztettem kapcsolatomat szülei házzal. Az otthoni fiatalság máshogy gondol­ ja. Én hetvenes évekhez tartozom, és ott már idegen vagyok ezzel. Nem tu­ dok érteni őket. Számomra ez életem tragédiája, és az is marad valóban: én saját országomban már idegen vagyok, itt még mindig idegen vagyok, de az is maradok. Pontosan azért, mert én azt hiszem, hogy sohasem fogok jutni olyan szintre, hogy anyanyelvként beszéljek magyarul. Túlságosan sokat fog­ lalkoztam fiammal saját nyelv megtanítása, amikor éppen nekem kellett vol­ na magyar nyelv tanulni. Elkéstem. Nem vigasztalja engem, hogy van isme­ rősöm, aki ugyanúgy nem érez otthon magát ebben az országban. Ez százszá­ zalékosan magyar. Szerintem pontosan azért, mert ugyanolyan nevelést kapta, mint én: múlt századi. És ő valóban nem tudja találni a helyet a társadalom­ ban, és nagyon gyáva a társadalommal szemben. Nem tudja, hogy ő most kül­ földre kell menjen vagy maradni. Ismerősöm ezt még nem tudja. Első három évig, ahogy töltöttem Magyarországon, olyan nosztalgiahullá­ mok voltak. Nekem úgy volt, hogy első két évben biztos, hogy félévenként kellett hazamenni, mert nem bírtam. Addig ameddig süketnéma voltam. Ami­ kor később már megtanultam a nyelvet, könnyebb volt számomra. Akkor már több információhoz tudtam jutni, és megszoktam az életformához. Igazság sze­ rint, amikor anyósomhoz költöztünk, ugyanaz volt, mint, amikor szüleim há­ zában voltam. E l voltam kényeztetve. Ugyanez a színvonal is volt, mint ne­ kem otthon. Sőt, ugyanez a konyha is. Nem éreztem, hogy külföldön vagyok. Csak nyelvprobléma volt; nem volt ismerős, barát sem. Nem volt kivel be­ szélni. Sokszor úgy voltam bezárva a lakásba, mintvalamilyen börtönbe. Egye­ dül kisfiam volt. Mindig egyedül kisfiam volt. A fiammal most jó, azóta, hogy új lakásba elköltöztünk, férjemtől külön. Fiammal ritkán szoktam magyarul beszélni, akkor csak, ha valaki magyar van körülöttünk. Most ötéves. Nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Ez nagy baj. Hiányzik a férfi társaságot neki, és nemtudja még mindig dönteni, hogy magyar. Az óvodában többször is mondta azt, hogy ő nem magyar, de nekem mindig azt mondja, hogy magyar. Hát azt hiszem az lesz belőle, ma­ gyar. Örömmel fogadom, mert, ha itt marad Magyarországon a gyermekem, akkor legyen már magyar. Kényes helyzet, mert ott kint született, és még neki kell eldönteni egyszer. Bosszú sem akarok állni férjemen, mert nem is érzek undor iránta. Szerintem szerencsétlen ember, mint ez az ország, aki nem tudta találni a helye. Nem csak én, ő sem találja a helyét. Inkább jobban találtam a helyemet én ebben az országban, mint ő, aki itt született. Mert ő mindenből próbált szerencsét, és mindenből bukás lett. Magyarország megfelelőbb ország 22 �én számomra, mert kulturális szempontból megfelelő . . . ez nem egységes. Volt olyan időszak, hogy megutáltam szabályosan az egészet a férjem miatt, mert gondoltam, hogy minden magyar ilyen. De minden attól függ, hogy milyen társadalmi elitekben járunk, emberek hogyan fogadnak. Sokszor egyszerű em­ berek között, például parasztok között nagyon jól éreztem magamat. Aki elitához tartozik, ezek számára én inkább olyan egzotikus vagyok, és ezek el­ várnak tőlem, hogy idegen maradjak. Attól függetlenül kedvelem a magyaro­ kat. Amikor a kisfiam magyar állampolgár lett, úgy éreztem, nemhiába, hogy itt vagyok. A fiam magyar állampolgár, és én is magyar állampolgár leszek, de tisztán még nem látom helyzetemet. Gondoltam arra, hogy elmenni. Újra nyelv nélkül, ismeretség nélkül új életet kezdeni? Gondoltam még egyszer ezt kezdeni, ez a pokol. Még egyszer átmenni valahová, nem vagyok kész ehhez, nem vagyok erős, és senki nem vár. Én itt valóban felnőtt lettem. Őnálló itt lettem. Ez olyan hirtelen történt. Rögtön történt, és nagyon kemény volt. Em ­ ber, aki megszokta, hogy minden megengedi magának, és utána az kell, hogy éhezni kell, ez elsősorban büszkesége szempontból nagyon fájdalmas. Nem lettem kedvezményezett. Rosszabb élek, mint magyar ember. Elég agilitás nincs bennem. Nem vagyok. Természetem nem ilyen, és nem hiszem, hogy fo­ gok találni ilyen ember, aki fog érteni engem egész. Mert ember, férfi szá­ mára én mindig egzotikus madár vagyok, az is maradok talán. Játszani velem nagyon jó, de ha komolyról van szó, már tartózkodnak tőlem. Nem tudok hosszú idő kapcsolatot teremteni. Nagyon könnyen tudok kommunikálni vala­ kivel, de hosszú idő nem sikerül férfiakkal. Szerintem mert mindenki akarja a magyar feleséget vagy nyugaton feleséget. A karrier szempontjából első­ sorban. Volt főnököm nagyon sokat beszéltünk nyugati életformáról, szocialista or­ szágok életformáról, a Magyarországról is. Magyarország avantgard a szocia­ lista országoknak. Avantgardja minden szempontból. Megint az egyetlen or­ szág szocilizmusból, aki tud valutát hozni. A kulturális szempontból itten sok­ kal többet engednek, mint bármilyen más országban. Avantgardista ország. Amikor kisfiammal voltunk Jugoszláviában, láttuk ezt. Két hétig voltunk Splitben. Ez volt fordulópont. Akkor tudtam először értékelni, hogy mi is va­ lóban ér Magyarország. Honvágyam éreztem Magyarország után. Olyan ha­ todik nap, pontosan. Barátnőmnek megmondtam, hogy már nem bírom tovább, esetleg haza kell menni Magyarországra hamarabb, mint tíz nap múlva, ha­ marabb, mint ahogy terveztük. 23 �M Á Z IK IS T V Á N H ajnalban Beteszed a kaput. Szó sem jön belőled, hunyorgó Sparta szád szegletében. Kúszol az éjjeli tájon, mint barna pók a reszkető hálón. Hová visz ez az út? Dűlöngsz árkon-bokron át és homályos réteken, hol riadt pipacs és búzavirág zokog, s kopáran meredeznek a telefonoszlopok. . . halk nesz kél, és mindjárt reggel lesz. Négysoros I. Talán kitaláltalak, lehet, végképp nem létezel. Elképzelt összefüggés lennél kép és tükörkép között? 24 �P E T R Ő CZI É V A E g y névtáblára Mint Braille-írást a vak, megfejtem behunyt szemmel is, hiszen kezdettől ismerős ez a névtábla-véset. Böngészem boldogan a gyerekkorra nyíló egyetlen ajtó betűit. Más név áll rajta, igaz. De mégis ez a legelső h a s o n m á s . Finom rajza azonnal ujjaim hiszékeny hegyébe égett, s elérte, (mert meg előttem nem nyittatik!) ami húsz hosszú évnek nem sikerült. E földön végleg hontalanít. A dy-vá lto zat Majdnem „Ez itt a Bence. . ."-mód loholtatott kamaszkora utcáin valaki. Ólmos júliusi nap volt. Röpültem mellette mégis, óvatlanul. Mintha mezítláb, kések élén. . . úgy járok erre mióta. . . visszavette. 25 �AGÓCS SÁNDOR Séta a főtéren ide minden reggel oda csak ha hívnak itt már behunyt szemmel amott visszasírnak ide sokadszor is amoda már sosem ehhez semmi kedvem oda pedig juszt sem ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután egyik hely jutalom másik már büntetés ma még felvonulás holnap már tüntetés ide minden reggel amoda még mit nem itt csak alázattal oda tiszta ingben ide még nem lehet oda már nem szabad itt csak kísérettel amott most elmarad ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután ide már két éve oda amikor nyit és még ahol kellék hiányában ma sem intézhettem semmit M á r levelet is kellene írn i haza nyugtalanul aludtam az éjjel pedig megszoktam már a lámpafényt mégis felriadtam B I Z T O S A N VALAM I TÖ RTÉN N I FO G V E­ LÜNK még fent voltál én pedig azt hittem virrad tudom valamit kérdeztem is de már nem emlék­ szem nincs most semmi baj mondtad mielőtt megint elindulsz idd meg a kávét mikor jössz pihenned kellene már ha lehet ne maradj túl későre tudod a gyerekek sem igen láttak a héten világosban és már levelet is kellene írni haza vigyázz az úton tejet és kenyeret hozzál z6 �____________valóságunk Ú to n já r ó * - T. Pataki László Útonjáró című könyvének alcíme: Feljegyzések Nógrád megyéről. Az első oldalon ez olvasható mottó gyanánt: „Nem elég a földet birtokunkba venni, önmagunk ismerete talán ennél is fonto­ sabb.” (Sütő András). A könyvben továbblapozva, a Beköszöntőféle cím alatt a következő sorok olvashatók: „A vidéket járó arra lesz figyelmes, erős érzéseket ébreszt benne a táj, a falvak sorsa, múltja, mai élete és mindaz, ami az emberbokrok jö­ vőjével lehet kapcsolatban. Azt érzi néha, jó volna megállni egy időre, körbejárni egy-egy falu valamennyi házát, bekukkantani az ereszek alá, kikérdezni múltról és jelenről az öregeket, aztán Veres Péter szavával: megírni mindent, »A mát, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba!« Felfedezni mindazt, amit a változásban megragadni azért fontos, mert szilárd pontok kellenek. Nélkülük nincs előrelépés. A faluzó krónikás megáll egy-egy pontján a falvaknak és fényképező­ gépet kattogtató társával együtt »gerillaharcra« indul. Felderítésre, felfe­ dezésre, újraértékelésre, a hely(ek) szellemének felkutatására, a mai nóg­ rádi élet mozgatóinak kitapintására.” Sz. K .: - Egy könyv bemutatásánál talán az első és a legfontosabb dolog a műfajnak a tisztázása. Nem egyszerűen az útijegyzetekről van itt szó, hanem egy magasabb szintről, amit már útirajznak nevezünk. A ket­ tő között a különbséget az adja, hogy az útirajz igényesebb, gyönyörköd­ tetni is akar, érzelmekre is akar hatni, tehát bizonyos művészi igénnyel lép fel. Számtalan helyen lehet megfigyelni azt, hogy itt nem egyszerűen egy újságíró, hanem egy író ír. Új dolog az útijegyzet, vagy az útirajz? Semmiféleképpen nem. A magyar irodalomban, vagy a magyar művelő­ déstörténetben is meglehetősen nagy múltra tekint vissza. A XX. század­ nak is megvannak a maga útleírásai. Az egyik éppen Móricznak a műve - hogy nógrádi érdekeltségű dolgot mondjak - : a Gyalogolni jó. Dré­ gelypalánk egyébként szerepel ebben a könyvben is. T. P. L.: Drégelypalánk aztán végképp nem ad alkalmat - de ilyet miért is keresnénk? - arra, hogy a történelmet, és nemcsak a nógrádit kikerüljük. A történelmet lehet illeszteni a mához, beépítve a jelen dolgaiba, törek­ véseibe, és lehet a holnap terveihez kötni, invencióval - leleménnyel, hoz­ záértéssel vegyes szeretettel. „Lehet, érdemes” - mondják a palánkiak. A történelemre itt van mindjárt a nemzeti helytállás egyik legismertebb, iro*Elhangzott 1987. október 23-án a Bartók rádióban, Katalin, a könyvet bemutatta dr. Szabó Károly) Liptay Katalin szerkesztésében. (Riporter: Tölgyesi 27 �dalomban is feldolgozott példája, a híres „drégeli” rom legendája. A köz­ ség (Drégely) néveredetére is fel kell figyelni: a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejében. A testőrök a király kíséretében kerültek ide. M agáról a drégelyi romról, egykori várukról, névadójukról (jó néhány környékbeli-helybeli cég viseli nevét intézményenként is), nemzeti hő­ sünkről nem sokat tudnak még az idősebbek sem. „M indössze” helytáll­ nak a mai küzdelmekben. A fiatalja tanulja ugyan a történelmet - már, ahogy tanulja. D e, hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük, elmondom azt is, amit a helybeli Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet elnökétől 1980-ban hallottam, a Szondy névről. Balázs Sándor értékes adattal szolgált. E l­ mondta, hogy egy ízben komoly vita kerekedett arról, miként helyes a várkapitány nevét leírni? A z itteni gazdálkodó egységek természetes mó­ don viselik a történelmi nevet, és így természetes az is, hogy néha ala­ posabban belemennek a helytörténeti és történelmi kutatásokba. A helybeliség megtartó erejének növelése amúgy is gyakorta vetekszik egyné­ mely történelmi hőstett és kitartó szívósság erejével és súlyával. Ez az egyik. A másik a honismereti munka, ami időnként felszikrázik, jókora ismeretterjesztő holdudvart kerekítve az éppen vitatott kérdés köré. Így jutott cl az ipari szövetkezet egészen az Akadém ia állásfoglalásáig. A b ­ ban azután világosan az áll, hogy helyes Szondy György nevét y-nal írni, mert bár Szondy korában a nemesség még nem használta ezt a betűmeg­ különböztetést, Szondy lengyel származásának eredete indokolttá teszi ezt. E z a szövetkezet már az első évben majd húszmilliós értéket termelt, nagyrészt különlegesen értékes szerelési munkákból. De már 1979-ben 1 36 milliónál tartottak, nyolcvanban megközelítőleg ötszáz dolgozója volt, és a külföldi munkahelyeket is számítva, akkor nyolc üzemegységük mű­ ködött drégelypalánki központtal. Ők szerelték szovjet mérnökök irányí­ tásával az Interszputnyik földi állomásának berendezéseit, amelyek se­ gítségével a moszkvai olimpiát néztük mindahányan az országban. De ugyanők szerelték a szabadság-hegyi tévétoronytól kiindulva, az országos mikroláncot is. „Részt venni itthon is mindenben, ami az ittlétet gazda­ gíthatja” - ez az y-os Szondy szövetkezet jelmondata. Évente majd ötezer kilométert utaznak saját autóbuszukkal a kirándulásokon. A tanács éppen a szövetkezetiek segítségével állított emléket Kő Pál szobrászmű­ vész alkotásával a drégeli hősnek, központi fűtésű iskolában tanulnak a gyerekeik, néhány év alatt négy iskolai tanteremhez újabb tízet építettek (!). Negyvenkét tanköteles cigánygyerek közül negyven rendszeresen jár iskolába - ez önmagáért beszélő adat is bizonyság arra, hogy a mai küzdelmekben is lehetnek említésre méltó eredmények és persze, gondok is. „ Jó víz, jó út” - ezek a megtartás és előrelépés helybeli küzdelmének legfőbb pontjai. Sz. K .: - Körülbelül azt tette T. Pataki az Útonjáróban, amit Móricz mívelt a Gyalogolni jóban. Mások és mások a hasonlóságok az elődök­ kel. Eötvös Károllyal és Mikszáthtal elsősorban a hangvétel és a stílus, illetve a stílusváltások rokonítják. Az a neki-nekilendülő stílus, amely időnként egész mondattorlaszokat eredményez, megint máskor az apa­ dásnak az időszakait, amikor szinte úgy érezzük, hogy pipafüst mellett mondja cl a történeteit, a látottakat. A z említett szerzőkhöz tehát a szép- 28 �írói hajlandóság közelíti. Jellegzetes krónikáshangot üt meg, amely ilyen stiláris jellegzetességeket is felmutat, hogy „egykor volt” , „hajdan v olt” , „híres-neves” - ez egy kicsit a X IX . századot és a magyar roman­ tikát idézi. Egészen más vonatkozásban hasonlít ez a könyv Szabó Zoltán­ hoz, illetve Móriczhoz. A tárgyilagos rajzokban, és ugyanakkor a tárgyila­ gosságot gyakran felváltó szenvedélyességben. A könyvre jellemző a kritikus hang és a problémafeltáró felelősség. Helyenként olyan szenve­ délyes, hogy szinte sistereg. T. P. L . : Horpácson menhelyi körülményeket nem látok, de látom, hogy milyen lelemény árán „muszájherkules” hősiességgel próbál itt megélni nem szociális értelemben! - ez a kiemelt feladatokat ellátó gyermekotthon úgy, hogy megőrizze-megtartsa a Mikszáth-kastélyt a maga eredetiségé­ ben, hogy ne zavarja fölöslegesen csendjét, hogy elférjen a jelenlevő szel­ lemmel egy fedél alatt. Kerítésre például külön pénzt kaptak, több, mint 150 ezer forintot, a régi Szontágh-féle kastély elől a Mikszáth-sírokhoz vitték, és körülöttük építették fel a régi kerítést. Tisztára mosdott, szé­ pen öltöztetett gyerekek sorát látom (a régi iskolát is átvette idő­ közben az intézet), derűssé „erőlködött” ebédlőt, konyhát, tanulószo­ bákat, új hálótermeket, kollégiumokban megszokott emeletes ágyakat lá­ tok és határtalan türelemmel megáldott nevelőket. Kertész is lehetne ha volna, ebben a ma is megkapóan szép parkban. Nyugtatom magam, vi­ gasztalom tőlem telhetően a mélységesen megbántott intézeti vezetőt, aki kényszerűségből, kicsit magára hagyatottan próbál mindennek megfelelni: intézetet vezetni, múzeumra is ügyelni. Néhány külső jel helyett inkább ezt kell figyelni - mi történik itt Mikszáthért és az emberért? Szégyen­ keznie kellene az Új Zrínyiász írójának, ha hőséhez hasonlóan idelátogat­ na? Aligha erről van szó. Meghallgatná az új fabulát a különös feladat­ tal megbízott, de kevés különös figyelemmel honorált intézet történetéről és újat írna belőle. Példát mindenesetre látna abban, hogy „isten malmai lassan őrölnek” , hogy élnek itt ma is mesébe illő emberek, hogy a hivata­ lok figyelme ma sem mindig „koncepciózus” , hogy. . . - D e minek foly­ tatnánk. Az igazgatónak igazat kell adni abban, hogy alapvetően másnak szükséges lennie ennek a fontos nevelési, embervédelmi intézetnek és M ik­ száth utolsó állomásának, a megpihenés, a közéleti visszavonultság leg­ utolsó nagy mérföldkövének is. A kastélynak és az intézetnek legalább(!) három évvel ezelőtt külön kellett volna válnia. Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy éppúgy szorít itt is a hirtelen jövő igény, a hirtelen felbukkanó társadalmi gond, mint máshol, mint a körzetesített iskolák nagy részénél, ahol a körzetesítés valamennyi feltételének hiányában a korszerűség álarcában tulajdonképpen a célnak ellentétes eredményeket (ha lehet eredménynek nevezni) érünk el. Talán valóban nagyon bonyo­ lult mindez. Túl mindenen - miért nem lehet ennyi idő után országosan kellő összeget arra fordítani, hogy Horpács, a kúria méltóképpen fogad­ ja a kizárólag Mikszáth Kálm án emlékét keresőket, és hogy a „m ásik ol­ dalon" ezek a gyerekek valóban minden tekintetben korszerű körülmények között éljenek? „Nem vagyunk olyan gazdagok. ." Különösen napjainkban és különö­ sen művelődési célzatú fejlesztésekre mondjuk ezt gyakorta. „Nem va­ gyunk olyan gazdagok.” Hogy késve mentett, korán széthordott-lerombolt műemlékeinket, leghíresebb emlékhelyeinket, azt a keveset, ami még 29 �szóba jöhet, ne értékeljük a legmagasabbra. „N em vagyunk olyan gazda­ gok” . . . Hogy Mikszáth legteljesebb értékű és „töm egű” horpácsi „d o miniumát” ne a legteljesebb tormában és minőségben mutassuk meg a kö­ vetkező nemzedéknek. „N em vagyunk olyan gazdagok. . .” Hogy ne jus­ son még több figyelem akár egyetlen gyermeklélekre is. Sz. K . : - T. Pataki László eszköze a gondos megfigyelés, a tudatos megfigyelés. Amíg a X IX . század útleírója többnyire a fogadókban talál­ ja meg az ismereteit, az útjába kerülőktől értesül dolgokról, addig T. Pa­ taki László „céllal” megy, „helyre” megy, így is mondhatnám. Am i ebben a könyvben meglepi az embert, az a hallatlan sokrétűség. Ezt az embert minden érdekli. Történelemben búvárkodik, népi etimológiával foglalko­ zik, irodalmi hagyományok után nyomoz, nagy szenvedélye, ugye, Madách és Fráter Erzsi, de Mikszáth is és mások is. T. P. L. Csesztve. Micsoda tömörsége ez a talán leghíresebb nógrádi falu a magyar történelemnek, irodalomnak, micsoda gyűjtőhelye az emberi boldog­ ságnak és szenvedésnek, mennyi, mindmáig kellően ki nem bogozott szál, amely Madách Imre és Fráter Erzsi tragikus - férfit felemelő, nőt lesúj­ tó történetét át- meg átszövi, mennyi csend ezek között a szeptember vé­ gén is örökzöldnek tűnő dombok között és mennyi kiáltás, fény fenn, itt, a dombokon, mennyi sötétség, ami a régmúltat illeti. Ami ma itt él, az többnyire rendezett, tiszta és világos, könnyen érthető. Pedig korunkra mondjuk: „bonyolultabbá vált a világ. ." Vagyis hát, majdnem minden mai jelenség érthető. Az ember százszor is eljöhet Csesztvére anélkül, hogy innen bármine­ mű belső, igazi értéket elvinni tudna. Itt azután végig igaz a mondás az utazóra - „elhozni csak az tud, aki visz is valam it m agával” . A z út fe­ lől nézve, dombokból formált, nagy, örökké nyitott kapu mögött várja a falu a hazatérőt és az idelátogatót most, amikor „a jó ősz vélünk enyelg” - ahogy a költő Sztregován papírra vetette a sorokat. Ebben a házban, amelyben Madách és felesége élt, ahonnan a pozsonyi börtönbe Madáchot elhurcolták, ahol Fráter Erzsi a legnagyobb szükséget, a társtalanságot, a magáramaradottságot, az utolsó terhességet, majd a szörnyű betegséget, a himlőt szenvedte, ahonnan egyszer talán parasztmenyecskének öltözve, leszökött egy közeli parasztbálba, itt a költő édesanyjának megvető kö­ zelségét mindig is érezte. Csesztvén zárolt birtoka volt akkor a család­ nak, mert Madách Rákóczi Jánost, Kossuth bizalmas emberét, a halálra ítélt szabadságharcost rejtegette, s ezért ő maga Pozsonyban raboskodott... Itt élt az irodalmárok regényeiben megvetett bűnös asszony, fillér nélkül, hónapokon keresztül, mert a gőgös öregasszony, Fráter Erzsi anyósa, a három gyerek nagyanyja, Majthényi Anna februártól júniusig semmi se­ gítséget nem adott. Később aztán Majthényi Anna sorsa is kitellett, és éppen Csesztvén, ahol hosszú időt töltött, végigszenvedve a Madách csa­ lád valóságos tragédiáját, s ahol önkéntes száműzetésben 96 évesen meg­ halt. Itt, ezek között a centenáriumra (1964) szinte az utolsó pillanatban rendbe tett falak között utoljára, vagy hét esztendeje élt Madách rokon. A z újabb évfordulókor, 1984-ben teljes felújítást és új rendezésben való­ ban méltó színvonalú kiállítást nyert ez a hely, egyetlen hazai M adáchemlékhelyünk. Az új, állandó kiállítás alkotóközösségét M adách-díjjal ju­ talmazták. 30 �Sz. K .: - A szerző riportot ír mai üzemekről, termelőszövetkezetekről, egyéb gazdasági egységekről, de felidéz közben régi történeteket, hajdan­ volt eseteket betyárokról, múltbéli emberekről. Mai sorsokat villant fel: falusi kovácsmesterét, juhászét, hajdani salgótarjáni kofáét. Különböző értékű és értékrendű ismeretek, ismereti elemek keverednek ebben a könyv­ ben. Megemlíti például azt, hogy Ascher Oszkár gyerekei az 50-es évek­ ben Bánkon nyaraltak. H át miből lesz a történelem? Ilyen apró kis moz­ zanatokból, adatokból. Hogy Tolsztoj és Mikszáth tudott egymásról, hogy milyen a juhászélet Nógrádmarcalon, milyen volt Madách kapcsolata Szontágh Pállal. K is dolgok ezek de mégis csodálatosan érdekes dolgok, va­ rázsuk van a könyvben. Nem érdektelen, ha tudjuk, hogy Kiskér-pusztán gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert, ahogy az sem érdektelen, hogy Glatz Oszkárnak, meg a bujákiaknak milyen volt a kapcsolata. D e még az sem, hogy Kerényi Nárcisz etesi, vagy hogy Papp Lacinak garábi a felesége, gyakran jár Garábra. Az, hogy Benkő G yula Homokterenyéről nősült, Molnár lány a felesége és a Péter fia is ott született. Hogy Bányapusztán rejtőzködött 1944 végén Ascher Oszkár zsidó fogolytársaival. Hosszan sorolhatnám ezeket a kis morzsákat, amelyek annyira életszerűvé, annyi­ ra színessé teszik a könyvet. Lehet, hogy ezeknek nincs országos értékük - egyiknek-másiknak nyilván van - , de nekünk mégis olyan mazsolák ezek, amelyek hallatlan élvezetet jelentenek. Azért minden helységgel kap­ csolatban van valami nagyon határozott állítása, ami a lényeget hordozza. Csesztvén a Madáchok kötik le, Magyarnándorban, vagy Nógrádm arca­ lon a juhászélet, Horpácson, érthető módon a gyerekotthon és Mikszáth, Örhalomban, ahogy ő mondja, a legendás munkaszeretet. Patvarcon a vá­ roshoz tartozás előnyei, vagy hátrányai foglalkoztatják, Drégelypalánkon a szörpüzem és a szerelőipari szövetkezet, és az se kutya, hogy Szondy ynal, vagy Szondi i-vel, és honnan ez a név, hogy Romhány, vagy Szátok, vagy Kétbodony. A népetimológia a legélvezetesebb dolgok egyike, és bő­ ven találkozunk vele a könyvben. T. P. L . : Tereske-Szátok. Tereske olyan emlékhelyek háromszögelésében áll, mint amilyen Horpács, Csesztve, Romhány. A z első Mikszáthot, a má­ sodik a „szomorú tekintetest” , Madáchot, a harmadik meg a fejedelmet, Rákóczit idézi. Történelmünk, irodalmunk, öntudatunk háromszögelési pontjai ezek. Tereske szerényen búvik meg a háromszög közepén. Pedig maga is a megtestesült történelem. A török földig égette, mindössze két háza maradt félig-m eddig épen, és hogy abból a két házból miféle erő sugárzott, sugározhatott a tovább­ éléshez, elképzelni sem tudja a mai ember. A kvadrátkövekből épült két­ tornyú templom vonzó látványossága, kiemelkedő jelentőségű műemléke hazánknak: belső falán található az a freskó, amely valamennyi közép­ kori Szent László-ábrázolásunk közül a legteljesebb. A megye legrégibb bencés apátságának székhelyén kolostor állott, amelynek maradványai újabban is előkerültek. Azt tartják, hogy Tereske valam ikor három településből egyesült a Törökhegy tőszomszédságában. A hiedelmet erősíti az az idegenes hang­ zású „tres” (három?) őrségi elnevezése a helynek, holott a szláv Treska gora (tuskós hegy) az eredet. A nemzetiségi függetlenségi mozgalom újbóli fellángolásának éveiben, a gyűlöletes Bach-korszak végén, a tereskeiek kereken visszautasították a 31 �császári-királyi minisztérium rendeletét, amely a község rendezésére és a törvénybíró választására vonatkozott. „M inden bajunk orvoslását egyedül az országgyűléstől várjuk. Az érintett bírák választásába nem ereszke­ dünk. . „Tereskei példaként” említett nyilatkozatukkal megelőzték idő­ ben a korszerűsítési törekvéseket szolgáló, úgynevezett Októberi D iplo­ mát. A példákkal folytatva: a faragott kőkeresztek valóságos szabadtéri múzeuma éppen a tereskei temető. Az egyik féltemetőt az egykor volt és ott honos földbirtokos család után, a mai napig is „Huszár-tem etőnek” hívják. (Huszár volt a família neve, kastélyukban iskola székel.) A világ fordulásáig az a rész a helybelieknek megközelíthetetlen volt mindenkép­ pen, hiszen még kerítéssel is elválasztották annak idején. Kerítés persze, jó régen nincs már, nincs megkülönböztetés sem az elmúlásban, sem az életben. Tény, hogy külön temetkeztek a birtokoscsaládok, és bár ugyan­ azon a területen, mégis elkülönülten a falubeliek. A tereskei temető ilyen­ formán kettéosztódott, és ez olyannyira erős szokássá vált, hogy ma sincs másként. A temető egyik fele az egyházé, a másik a községé. M íg az egyik oldalon néhány fejfa, az egykori birtokosfamíliák tagjait takaró sír van, a másik felében szorosan egymás mellett állnak a nyughelyek. Ez már így volt, így van, és így is marad - tartják a tereskeiek. A hagyo­ mány, különösen, ha kegyelettel párosul, nagyobb úr az ezerholdas egy­ kori birtokosnál. A tereskei temető mégsem ezért érdekes-értékes, hanem régi, ma már egyre pusztuló, eltűnő faragott kő fejfái és persze, ritkaság­ nak számító különleges növényzete miatt. E gy határozat szerint itt kell létrehozni a megye kőkereszt szabadtéri múzeumát. Ez azonban egymagukban a tereskeieknek megvalósíthatatlan. Megyei kőkeresztmentő ak­ ció kellene, már jó régen (szélsebesen pusztulnak a régi emlékek a fal­ vak temetőiben, amelyek teljesen átalakulnak, új temetőkké válnak). Ha nincs megyei támogatás, nem valósulhat meg semmiféle határozat sem. Milyen hát a hagyományos, őrzött tereskei kő fejfa? Lehajolok egyhez. Derékig süppedt a földbe, törzsén a népi ízlés, a mértéktartás kedves-fi­ nom, egyszerű ornamentikája kőbe faragva. A díszítés majdnem mind­ egyiken ugyanaz. A legfőbb közös tulajdonság: az egyszerű, nemes meg­ jelenés. Tereske és Szátok minden szálon ezerszeresen kötődik egymáshoz. A szátoki ember tartásában erősen munkál, hogy soha nem volt, nem maradt tanító, sőt tanítók nélkül ez a tanintézeti ittlakó gyerekeket is számolva, megközelítőleg hétszáz lelkes község. Kalcsó József erdőkürti születésű, s Erdőtarcsán mindössze egy évet tanító pedagógus negyvenöt esztendeje ment végig először a szátoki utcán, jó darabon gyalogosan közelítve az új állomáshelyéhez, amiről akkor vajmi keveset tudott. S ha minderről akkor valakinek az lehetett a nézete, hogy „na, ez se nagyon melegedik itt meg” , utólag is érthető lenne, ha nem figyelnénk a szátoki ember ragaszkodó ter­ mészetére és Kalcsó tanító úr képességeire. Vele beszélgetve, csodaszám­ ba megy a világnak, hogy itt a tanító a tanítónak átadta a falu lelkét. Akire legtávolabb nyújtózva még emlékeznek és ugyancsak hosszú időt töltött Szátokon, Mátyás József tanító, aztán volt egy Já vo r nevezetű, de talán „csak” hét évig, őt váltotta Kalcsó József, aki sokáig fenn tudta tartani a paraszti munkából alkonyatkor hazatérő lányokból, legényekből egy szóra verbuválódott színjátszó kört és tánccsoportot. Am it végül a te­ levíziós világ örökre eltüntetett. Vagyinszki Vendellel már együtt tanított, 32 �elérték, hogy a nagyszámú cigányszármazású gyerekek ne legyenek hát­ rányban a többivel szemben, megszűnt a cigánytelep, egykori lakói a faluba költöztek, segítséggel házat építettek. Am ikor Kalcsó tanító úr nyugdíjba ment, kitüntetéssel, vagy öt esztendeje, helyébe lépett Vagyinszki Vendel, mellé meg odaállt társnak a tokodi születésű Orosházi Vencel, így aztán most is ketten vannak a szátoki tanítók. Ezért is „szerencsés” Szátok, ahogy a helybeliek emlegetik. Sz. K . : - Én azt hiszem, nem nagyon állok messze az igazságtól, hogy­ ha cikksorozat és könyv létrejöttében egyik okként azt keresem: mi lesz a magyar faluval? Hiszen itt meggondolatlan politikai dolgok történtek a magyar faluval kapcsolatban. K i vállalja a felelősséget a falu elnéptelene­ déséért? A falu elértelmiségietlenedéséért? Azokért a morális problémákért, amelyek a magyar falura annyira jellemzőek ma, ki vállalja a felelősséget? Én is majdnem olyan szenvedéllyel teszem fel ezeket a kérdéseket, mint ahogyan kisüt a könyvből faluról falura ez a probléma. Még egy szót a szerző legnagyobb szenvedélyéről! T. Pataki László Madáchért és Fráter Erzsiért még Nógrád megye határait is képes elhagy­ ni, ezért elmegy N agyváradra is, mindent felkutat, ami csak Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban felkutatható. És itt hadd álljak meg egy pillanatra. T. Pataki László egy lovag. Nemcsak azért, mert a feleségének ajánlotta ezt a könyvet, hanem azért is, mert igazságot próbál szolgáltatni a nőknek. A nőkkel szemben nagy igazságtalanságok történtek az irodalomban és a művelődéstörténetben nemegyszer, és sokan, nagy emberek, neves iroda­ lomtörténészek úgy próbálják a férjet emelni, hogy közben hozzá méltat­ lannak tartják a feleségét. Ezért lovagi tett az, amit T. Pataki Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban csinál. Igazságot szolgáltat egy szerencsétlen asszony­ nak. Megmondom őszintén, nekem ezek a legkedvesebb részeim a könyv­ ből, de az újságíró lovag azért is, mert általában az igazságszolgáltatás hajlandósága vezeti. Méltánytalanságok és igazságtalanságok nagyon fel­ háborítják. Végezetül szólnom kéne a fotókról is, a könyvnek a fotóiról, amelyek Kulcsár József munkái. Rendkívül gazdag képanyaga van, méltó a szöve­ géhez. Bízom benne, hogy ez az egész nem tűnik valam i provinciális lelkende­ zésnek, hiszen a lokálpatrióta szeret nagyokat mondani, a lokálpatriótá­ nak minden csodálatos, minden érdekes. Állításaim at könnyen, nagyon könnyen ellenőrizheti bárki a könyv olvastakor. T. P. L . : Örhalom új utcarészlete néhány hónap leforgása alatt úgy körbe­ fogta a régi kis kápolnát, a temetővel szemben, hogy a gyarmati útról nézve, elvesztette eddigi artisztikus különállását. Sajnálja is a népi építészeti szokásokat nagyra értékelő szakember, hiába! E z a régi, kis fehér falú, gondosan karbantartott kápolna a falun túli részen sokáig, évszázadokig jelezte, hogy „eddig és nem tovább!” E d d ig tart az egykori Trázs, a mai Örhalom települése. M iért is maradna meg éppen ez a hagyomány? Mos­ tanra beépült a környék hirtelen nőtt emeletes házakkal. A z életerőt, a munkabírást és a legendás - tudósok által is kutatott - palóc törzsi jegye­ ket: az erőteljességet, jókedvet átvitte kőbe, téglába, gerendába és er­ kélybe, a kor mai ámbitusába az őrhalmi ember. Talán mégsem kopik el soha ez az őseredetű erő ebből a magára adó fajtából, amelyről azt tartja Henkey G yula antropológus, embertannal foglalkozó tudós szakembe- 33 �rünk: „sehol máshol olyan keményen, határozottan nem fognak kezet az emberrel” . Sehol máshol, a szélesebb Palócföldön úgy, mint itt, nem jön mindenkitől ugyanaz a nem tolakodóan erős, mégis össze nem téveszthető szorítás-fogás. Csak meg kell nézni az őrhalmiak „kötését” , állását, járását, formáját. Azt, ahogy a földet művelik, a terményt felszedve „dugják helyébe az újat” , hogy megértsük: valam it a véletlenen kívül is köszönhet önmaga fajtája legjobb jegyeinek megőrzésében az itteni ember. A legendás munka­ szeretetet és azt, hogy nem hígul fel tartásában semmilyen újmódi diva­ tokban, ha a viseletét nagyobbrészt régen elhagyta már, de miért őrizné, amikor mindenben igyekszik úgy megmaradni őrhalminak, hogy „ne le­ gyen kevesebb” a városinál semmiben - motorizáltságban, utazásban, gyerekeinek taníttatásában a közeli városban, később a nagyobb helyek egyetemein, főiskoláin. A z útonjárás itt nem érhet véget. Holnap újrakezdhető, holnapután pe­ dig azért, hogy hazai tájakon járva - s ki is tekintve megvizsgáljuk, „m it fejlődött ez, vagy az a dolog?” Sütő Andrással kezdtem, Kós K árollyal fejezem be itt. A sztánai példával. „Kalotaszegen vagyok itthon. Sztána a tűzhelyem. . .” Mindenkinek van tűzhelye, kell lennie ebben az értelem­ ben: ahol otthon van. Vagy azért, mert ott születtem, vagy azért, mert más született ott, akihez akár holtában is úgy ragaszkodik, ragaszkodhat az esendő lélek, mint eltávozott gazdájához sírkertben a kutya, vagy azért, mert odaköti minden, ami fontos számára, vagy, mert csak egyszerűen ott érzi otthon magát. Hol van a tűzhelyünk? E z a kérdés egyedül. S hogy aztán van-e, lehet-e egyáltalán egy izgő-mozgó világban? Hogy is mondja Kós K ároly? „A z én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon soha nem lesz korhadt a f e jfa .. . É s emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. . . Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük. M ert én itthon maradtam.” Sokat mondó, sokat ígérő a palóc táj is körülöttünk. 34 �Dr. Tamáskovics Nándort, A palócföld az ötvözetgyár igazgatóját: C sa k m ú ltja v a n megkérdezte a k o h á s z a tn a k ? A minap véletlenül a kezembe került egy katalógus. Fotói az isko­ lai szertárakban őrzött, s a tanulók által csekély figyelemre mélta­ tott ásványokra emlékeztettek leginkább. A szövegből ugyan hama­ rosan kitűnt, hogy azok a szürkés fényben játszó dolgok nem ásvá­ nyok, hanem ötvözőanyagok, de számomra ettől még nem váltak sok­ kal vonzóbbakká. Amikor azonban megtudtam, hogy az ötvözőanya­ gok, vagyis a ferroszilícium (FeSi), a ferrovolfram (FeW), ferrovanádium (FeV) stb. előállítása tipikusan kohászati művelet, s, hogy a termékek hasznosítása is ágazaton belül, az alumínium- és acél­ kohászatban történik, végül pedig, hogy az ország egyetlen ötvözet­ gyára a salgótarjáni, szemlélődésemet élénk érdeklődés váltotta fel. Hiszen az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek a kohászati vállala­ tok háza tájáról. Ezért kerestem fel az ötvözetgyár igazgatóját. - V éleménye szerint milyen körülmények hatására vált deficites­ sé a kohászat? A kialakult helyzetet alapvetően több tényező motiválja: a termelési folyamat igen nagy fokú energiaigénye, amely növekvő energiaárakkal pá­ rosul; a kohászati műveletekkel járó környezetszennyezés és az elavult technológiák, végül, sajnos, kifogyóban vannak a jó minőségű alapanyagok. Mindez az önköltség rohamos növekedésével jár együtt. Mivel bizonyos határokon túl a költségtényezők a termékek árában nem realizálhatók, így napjainkban a kohászati tevékenység stagnál. Az iparosodott országokban csökkenés, ugyanakkor a fejlődő országokban gyors növekedés tapasztal­ ható. - Mit lehet tenni a veszteségek felszámolása érdekében? Alig kínálkozik igazán jó megoldás. A vállalatok első reakcióként a ter­ melésüket csökkentik. Ennek egyik következménye - különösen az iparilag fejlett tőkésországokban - a tömeges elbocsátás. - A z ötvözetgyár kohászait is fenyegeti a munkanélküliség veszé­ lye? Szerencsére nem. Intézkedések egész sorát valósítottuk meg a belső tar­ talékok feltárására. Sikeresnek bizonyultak az anyag- és energiatakarékos­ 35 �ságra, a termelőberendezések és -technológiák korszerűsítésére irányuló tö­ rekvéseink. Ennek köszönhetőek eredményeink azokban a nehéz években, amikor a nyugat-európai gyárak jelentős része veszteséges. - Önök talán valam i nagy titok birtokába jutottak? Nincsenek titkaink. Sikerült a kollektívát mozgósítani a változó felté­ telekhez való rugalmas, gyors alkalmazkodásra. Ezenkívül sem alapanyag­ beszerzési, sem értékesítési gondjaink nincsenek. - Honnan veszik az alapanyagot? Elsősorban hazai vállalatoktól vásárolunk, de a nagy értékű volframérc például tőkésimport. Folyamatban van egy 400 millió forint költség­ gel épülő beruházás Mongóliában, melyben mi is részt veszünk. E gy év múlva indul a termelés, ezáltal az alapanyag-ellátásunk hosszú távon még biztonságosabbá válik. - Em lítette, hogy értékesítési gondjaik nincsenek. Valóban. Termékpiacunk stabil. Főleg belföldre és néhány tőkésország­ ba szállítunk. Termékeink minősége megfelel a legszigorúbb exportkövetelményeknek is. - A kkor miért nem exportálnak többet? Ennek a gyárnak kicsi a kapacitása. É v i 16 ezer tonna ötvözőanyagot termelünk. Ezzel szemben az országos felhasználás 100 ezer tonna évente. A többit importálják a felhasználók, elsősorban a Szovjetunióból. - H a így áll a helyzet, miért nem törekszenek kapacitásbővítésre? Term ékeik jelenlegi mennyiségének akár többszörösét is gond nélkül értékesíthetnék! Egyrészt, mert az érvényes szabályozó rendszerben, a nagymértékű jövedelemelvonás miatt, még az egyszerű újratermelés is megvalósíthatatlan. Másrészt, mert a K G S T jelenlegi árrendszere nem hat ösztönzőleg a ha­ zai fejlesztésre, de távlatilag körvonalazódik egy jelentősebb bővítés le­ hetősége. - Ezek szerint lemondanak a műszaki fejlesztésről? Szó sincs róla. Tág teret engedünk az innovációnak. Azt hiszem, sikerült a szellemi tartalékokat mozgásba hozni sok fejlesztési feladat megoldá­ sára. Vagy említhetem azt a környezetvédelem szempontjából jelentős, 140 millió forint értékű gáztisztító berendezést, melyet három évvel ezelőtt, francia közreműködéssel, az ötvözetgyár kollektívája fővállalkozásban va­ lósított meg. A műszaki fejlesztést szolgálják licencvásárlásaink, valamint a különböző szocialista országokkal megvalósított tudományos együttmű­ ködéseink. 36 �- A z eddig, elmondottak alapján úgy tűnik, az önök vállalata sa­ játosan kedvező helyzetben van a kohászati üzemek között. M égis megkérdem, hatással v a n -e tevékenységükre a struktúraváltás szin­ te általános kényszere? Nálunk lényeges struktúraváltás nem lehetséges, de nem is szükséges. Ha csak az új ötvözőanyagok termelésbe való bevonását nem tekintjük annak. Alaptevékenységünk hosszú távon változatlan, még technológiai ér­ telemben is. A vaskohászat más területein azonban a struktúraváltás, az importcsökkentés stabilizálja a gyárak jövőjét. A z ötvözött acélok ará­ nyának növekedése pedig tágítja a horizontot. - A vállalati közvélem ény lenlegi gondjait? hogyan fogadja népgazdaságunk je ­ Dolgozóink tudják, hogy munkájukra szükség van. E z biztonságot lent számukra. A kibontakozás érdekében pedig készek a cselekvésre. je­ - Úgy tudom, M iskolcon végezte a műszaki egyetemet, H arkov­ ban volt ispiráns, s kandidátusként ismét M iskolcra tért vissza. K is idő múlva - immár 14 éve - fogadta e l az ötvözetgyár igazgatói kinevezését. Pedig egy kohómérnök számára alig van az országban ideálisabb hely Miskolcnál. M i h ozta önt mégis városunkba? Szenvedélycsen szeretem ezt a szép szakmát, amit csak szívvel-lélekkel szabad csinálni. Ehhez kínált lehetőséget Salgótarján. Itt tág tere nyílt a tudományos kutatómunkának is. D e az igazi öröm számomra az, hogy kezdettől fogva közvetlenül részt vállalhatok a gyár fejlesztésében. K ülö­ nösen azok a feladatok érdekelnek, melyek következtében könnyebbé vá­ lik az emberek élete. Jobb anyagi helyzetet, kedvezőbb munkafeltételeket eredményeznek számukra. - Köszönöm a beszélgetést! B A C S K Ó P IR O S K A 37 �SZABÓ ANDRÁS F o g y ó lé p te k Azért egyszer már írni kellene róluk! Most, hogy fizikai létükben lassan aláhullanak és végérvényesen, minden­ korra eltűnnek a szemünk elől. Csak később, felnőtt fejjel ébredtem rá arra, hogy kik ők; mint nyiladozó értelmű gyerek természetesnek fogtam fel, hogy ott élnek mellettem, hozzá­ tartoznak a kisvároshoz, mint az öreg épületek. Akkor még nem tudtam, hogy ők valamennyien élő, eleven lenyomatai egy ok-okozati összefüggéseiben rendkívül ellentmondásos kornak, hogy összefog­ laló nevük ellenére sosem alkottak, mert nem alkothattak úgy osztályt, ahogy más osztályok kimerítik a politikai gazdaságtan eme fogalmát. Ha behunyom a szemem, őket látom, zöld ragián-, vadász- és lódenkabátjaikat, ahogy suhannak a kisváros alkonyuló utcáin, vagy nyári melegben ülnek a ligeti padokon, arcukat a napnak fordítva. Emlékeimben ők mindig öregek. Elnéző, zavart mosolyuk, mellyel közlekedtek a városka kisutcáin, azoknak az embereknek a közérzetéről árulkodott, akiket kiszakítottak környezetükből, s hosszú időre ott felejtettek v alahol. Szertartásos köszönéseik, a kelleténél harsogóbb társalgási modoruk ugyan ennek ellentmondani látszott, de magányos poroszkálásaikban, kitekintő, révedező pillantásaikban ott érződött a szorongás. Így, öregen, ahogy megjelennek az emlékezet horizontján - persze ez csak utólagos okoskodás - ahogy ülnek a padokon, a ligetben s a főutcán, látszólag gondatlanul, kedélyesen beszélgetve, talán egy hajszállal közelebb jutunk a kérdés megválaszolásához; ahhoz, hogy ez az egyedeiben kiváló, ez az egyedeiben nagyszerű teljesítményekre és kiállásokra képes osztály (nevezzük őket továbbra is annak), miért nem tudott cselekvő lenni, miért lett és maradt al­ kalmazkodó eleme a világháború előtti magyar társadalomnak. Ha végigmentem az utcán, az összebúvó szerelmespárok, a piaci bugyraikkal megpihenő szügyi, patvarci, mohorai, nándori, halápi parasztasszonyok mellett ők ültek a padokon. Átengedték tekintetüket a hétfői vásár forgatagának vagy egymással beszélgettek. Magatartásukban mindig volt valami szemlélődő és kívülálló, ami humort és bölcsességet kölcsönzött nekik. Megint csak utólagos okoskodás, de lehet, hogy ez a szemlélődésre való hajlam, mely valószínűleg onnan eredeztethető, hogy korábban se ide, se oda nem tartoztak, se a többséget alkotó paraszt- és munkástömegekhez, se a vékonyka uralkodó réteghez, fejlesz­ tette ki bennük a dolgokon való felülemelkedés képességét, sokszor a legyintést a cselekvés helyett. Ügyvédet, jogászt, tanárt, orvost, még szolgabírót is ismertem közülük. A szolgabíró a Partiumból jött, s az első világháború előtt telepedett le csa­ ládjával a kisvárosban. Diákéveit Zilahon töltötte. Magas, rendkívül szikár, egyenes tartású ember volt, aki pettyes csokornyakkendőt hordott kemény, mindig hótisztaságú inggallérja alatt és vékony elegáns botot kopogtatott az utca járdáján. Szigorú ember hírében állt, aki a törvény és paragrafusok szolgála­ tába állította munkaerejét, míg fiatal volt. Alacsony sorból nősült s ezt családja 38 �egészen felesége haláláig nehezményezte. Később engedett közte és nővérei kö­ zött a fagyos viszony, s mikor könyörtelenül rájuk csapódott az öregség, megtalálták egymást. Fogadóórákat tartottak, ha jól emlékszem kedden voltak ezek a fogadónapok, ilyenkor illett őket meglátogatni. Zilahi diákéveiről mesélte azt a történetet, hogy osztálytársaival valamelyik tanév végén egy lányos háznál zsúrt tartottak. Késve érkezett meg a társaságba. Mikor betoppant, a költő, kinek verseiről be­ széltek, a másik, csendesebb szobába húzódott vissza, mert éjszaka utazott, s nagyon fáradt volt. Tapintatlanul megnyitotta az ajtót, s az ágyon fekve ál­ matlanul forgolódva ott találta a versek íróját, Ady Endrét. Ez a találkozás még az Új versek megjelenése előtt történt. Ezeket az embereket a közös nyelv, a közös gesztusrendszer tartotta egybe. - Nézze, kérem..., vagy ...nézd, kérlek - mondta a szolgabíró az orvosnak, s ugyanilyen választékos modorban indították vagy folytatták mondataikat a többiek is, bármiről folyt a beszélgetés. A karmozdulatok erőteljesek és kicsit szögletesek voltak, amikor üdvözlésre került a sor. A köszönés pillanatában a felcsapódó kézfej a halánték vonalában maradt, s itt, ebben a magasságban ingott jobbra és balra. A szolgabíró túl kilencvenedik életévén szociális otthonba került és húgom­ mal látogatására készültünk. Húgomhoz különösen vonzódott, tizennégy évesen magázta őt és üdvözléskor mindig megcsókolta a kezét. Utoljára láttuk őt, s mintha így is indultunk volna el hazulról, mintha sejtettük volna ezt már előre, megilletődve léptük át a terem küszöbét. A magas, hosszú ember a felpolcolt vánkosok árkában mozdulatlan, elnyílt szájjal feküdt és már nem sokat tudott a világról. - Szóljanak hozzá erősen - intett a szomszédja - azt meghallja. Csak nagyon lassan nyitotta ki a szemét, s azt mondta, hogy haza szeretne menni. Aztán megint csak lassan, igen lassan a fiókjához nyúlt és kihúzott onnan egy rumosmeggy desszertet. Ez a figyelmesség a húgomnak szólt; mindig cso­ koládéval várta, ha testvérem meglátogatta őt. S most az emlékezés homályából előjön egy másik idős öregúr; avitt öltözé­ két választékos eleganciával viselő szemüveges férfi és az asztalfőre ül. Ő a pénzbeszedő! Ez a szóösszetétel igen változatos jelentésben él ma is, de nekem s öcséimnek mindig őt idézi. - Maradjatok csöndben - hallom nagyanyám hangját - bármikor itt lehet a pénzbeszedő! A toliseprű s a törlőrongy ilyenkor már reggel óta dolgozott a bútorokon, hogy a politúr fényesre csiszolva várja a vendégeket. Magas, haj­ lott alakjával aztán megérkezett a nyugdíjas ügyvéd, s miután nagyanyám fel­ hajtotta az asztal egyik felén a horgolt terítőt, a pénzbeszedő helyet foglalt, s kockás papírján szarkalábas, dőlt betűkkel igazolást adott az egyházadó be­ fizetéséről. Maga a művelet nem tartott öt percnél tovább, de illett szóval tar­ tani a vendéget, s az öreg ügyvéd mindig szívesen vállalta a társalgással eltöl­ tött időt. Ekkor már tokjába tette a szemüvegét, iratcsomóit is visszacsúsztatta csatos bőrtáskája mélyébe, s hátradőlve, egy-két figyelmesen elhelyezett meg­ jegyzéssel irányította a társalgás menetét. Hogy miről folyt a szó? Ezt nemigen tudnám megmondani, de áhítattal hallgattuk ezt a beszélgetést, mert esemény volt, s korán megözvegyült nagyanyánk várakozása ránk is átragadt, ha a pénzbeszedő látogatása esedékes volt. Ennek a kisvárosi társaságnak a tagjai valamennyien nagy lokálpatrióták vol­ tak. Az is, aki nem innen származott, hát még aki idevalósi volt. A csesztvei 39 �költőóriás, s a Szklabonyán született s ott gyerekeskedő író személye már csak a két falu közelsége miatt is vonzotta őket. Ma, amikor a nyelvtanulás elengedhetetlenül szükséges voltáról értekezünk, s a nyelvoktatás nehézségeinek fő okaként a nyelvi laboratóriumok hiányát hall­ juk emlegetni, egy kicsit az ő szemöldökük alól nézek értetlenkedve. Nyelvoktatásuk technikai apparátusa aligha terjedhetett a tankönyvnél és a tanárnál többre, azt az egy-két idegen nyelvet - dacára idős koruknak - mégis jól be­ szélték. Már elszakadtam a kisvárostól, s csak hazajáró vendég voltam odahaza, amikor hírt kaptam róluk, hogy ez is, az is... ma két hete, már egy hónapja... nincs a városban. Ahogy kifordult a macskakő a mellékutcákból, egységes aszfaltburkolatnak adva át a helyet, úgy fogytak ők is. Eltűnt a szolgabíró, a pénzbeszedő, gumivégű botjával - melynek ritmikus mozgására odatapadt a gyermeki tekintet - elköltözött a körzeti orvos. A kis utca sarki házából kivo­ nult az öreg vívómester - mindig kuruc kori nótákat játszott a klarinétján. Fes­ ték- és csempeárus kisiparosok költöztek az utcába, akiknek boltja előtt egymást váltja a puffogó szállítókocsi. Nem tudom mennyire figyelt rájuk a város, s ők mennyire éltek együtt a várossal a későbbiekben, öregkorukban. Vagy maradtak a múltjukban? Biztos érte őket méltánytalanság is, s lehetett idő, mikor súlyos hátrányt jelent sor­ suk alakulásában középosztályi mivoltuk. Erről már nem indíthatok velük beszélgetést. Én szerettem őket, vonzódtam hozzájuk. Kisvárosi gyermekkorom forgó­ színpadának ők a felnőtt főszereplői. 40 �E g e r és S a lg ó ta rjá n a k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájának megjelenése alkalmából A két város bemutatása és összehasonlítása a korabeli magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét és körképét nyújtja, melyhez képest lényegében csak a főváros jelent eltérő nagyságrendet és minőséget. (A pontosság kedvéért: egyes, más történeti alapokon kifejlődő dunántúli és alföldi társadalomszerve­ ződési formák is további változatoknak tekinthetők.) A két város a földrajzi közelség és hasonló nagyságrend ellenére alapvetően és szinte minden szempontból különbözött egymástól. Míg Eger a magyar feudalizmus és katolicizmus „védőbástyája” volt évszázadokon keresztül, Sal­ gótarján jellegzetesen tőkés képződmény. Gazdasági alapjuk, társadalmi szer­ kezetük és kultúrájuk is ennek megfelelően a modernizációs folyamat szélső pólusain helyezkedett el. Talán éppen ezért, szinte modellszerű pontossággal fi­ gyelhető meg bennük a tőkés fejlődés megkésettsége és a magyar társadalmi struktúra minden szintjén meglévő kettősség. Eger - mint Szabó Zoltán írja „külsejében csinos” , de belsejében a magyar társadalom legjellemzőbb hibáit magában hordozó város. A salgótarjáni városkép pedig a magyarországi kapi­ talizmus három korszakának lenyomata. Eger urbánus külsőségei nem párosultak korszerű gazdasági tartalommal. A városnak sem ipara, sem számottevő kereskedelme nem volt. Az ipartelepítő tényezők (ásványi kincsek, ipari hagyományok stb.) hiánya, a nem túl szeren­ csés forgalmi fekvés nem biztosított ehhez kedvező feltételeket. Biztosíthatott volna viszont a közigazgatási szerepkör és a kulturális hagyomány. Ez a ha­ gyomány azonban - egyházi és arisztokratikus színezetű lévén - a tőkés típusú fejlődéshez nem tudott, nem is akart alkalmazkodni. A hagyományt képviselő egyházi és világi vezető réteg érdekeivel egyenesen szembenállt egy ilyen fej­ lődés gondolata. Egyszerűen belátható ez a város térbeli és társadalmi szerke­ zetének ismeretében. A város középpontjában helyezkednek el a templomok, az egyházi épületek és a középületek. Ezek közvetlen közelében voltak a legnagyobb egyházi és vilá­ gi előkelőségek palotái és magánházai. Körülöttük, de még a belváros területén, koncentrálódott az egyházi és világi méltóságokhoz buzgón igazodó kisszámú és heterogén, de mégis zárt középosztály. Róluk írja Szabó Zoltán, hogy „a magyar úri társadalom dzsentroid típu­ sához tartoznak és őseiknek kutatása a faji keresztezettség maximumára kitűnő példa lehetne. E jórészt német, szlovák, délszláv származású és a magyar úrisághoz asszimilálódott réteg természetesen urabb az úrnál... Ők azok, akik jobban védik a nemesség örökbefogadott hibáit, mint amennyire a nemesség védené.” A barokk és álbarokk belváros közepétől alig néhány száz méterre, átmenet nélkül - mint döbbenetes kontraszt - húzódik a másik Eger, a falu, a „hóstyák” világa, óriási fecskefészkek gyanánt tapadva körös-körül a városra. A faluöv 41 �feladata a város élelmiszer-ellátása volt, kivitelre kevéssé termelt. Ez az egyik magyarázata annak, hogyha fizikailag kicsi, társadalmilag annál nagyobb távol­ ság van a belváros és a külváros között. E paraszti külváros társadalma sem egységes, de a módosabb rétegek számára is egyértelműen lehetetlen volt az „úri társaságba” való felemelkedés. A legszegényebbek pedig - a cigánysággal azonos életnívón - teljes kilátástalanságban, vagyon, állandó munka és jöve­ delem nélkül, pincelakásokban, tufakőbe vájt odúkban tengődtek. Ha Magyarországon átalában nem volt, Egerben különösen hiányzott az a közvetítő - pol­ gári - társadalmi közeg, amely az alsóbb osztályok kollektív mobilitását elő­ segíthette volna. A középosztálynak természetesen nem is volt szüksége ilyen alulról jövő utánpótlásra. Úriságát épp ezzel a távolságtartással tudta önmaga számára is definiálni. Eger gazdasági struktúrája tehát évtizedeken keresztül semmit sem változott. A város - és a megye - uralkodó osztályai (és közvetve az őket kiszolgáló ré­ tegek) az egyház és az állam fizetett alkalmazottai voltak, akik számára lehet­ séges és kényelmes alternatíva volt a tőkés gazdasági struktúrába való betago­ lódás elodázása. A gazdaság és a társadalmi szerkezet mozdulatlansága a kul­ turális magatartást is konzerválta. Eszerint a kultúra kevesek privilégiuma, amely nem arra való, hogy másokkal is megosszuk. Salgótarján egészen más világ; másképpen torz. Száz évvel korábban még ismeretlen porfészek. A múlt század végéig több bányavállalat és három ipari üzem települ meg a szűk völgyekben, 1922-ben nyilvánítják várossá. A város története tulajdonképpen a bányászat és az ipar története. Előbb épültek a bányák és a gyárak, utána a hozzájuk tartozó telepek. Az üzemek helyét a szén és a domborzati viszonyok határozták meg. A megmaradó helyen épültek az eleinte külön álló telepek, melyek később összenőttek. A különbség azonban továbbra is megmaradtak az egyes telepek között. A város tulajdon­ képpen ezekből a telepekből áll. Közepe nincs, illetve szinte véletlen, hogy a szegényes és jellegtelen városmag a telepek mértani középpontjában helyezkedik el. Ha Egerben földrajzilag a központ-periféria ellentét „képezi le” a társa­ dalmi különbségeket, Salgótarjánban a tulajdonosi és foglalko­ zási struktúra mellett az üzemi és ezzel együttjáró telepi hovatartozás mentén is szinte hihetetlenül nagy szociális különbségek rajzolódtak ki. A legnagyobb vállalatok a szűk völgyben elnyúló város két végén helyezked­ nek el. „A z északi részen van a rimamurányi acélgyára, a déli részen a bányai telepek, a palackgyár és a Hirsch-gyár. E vállalatok a város két végén olyanok, mint két mágneses pólus. A salgótarjániak a két pólus erőterében az üzemek vonzása alatt élnek. A két pólus erőterében mintha két irányban akarná szét­ húzni a várost” - írja Szabó Zoltán. „A z egyes telepek más-más képet mutat­ nak. A déli rész a bányatelep, te palackgyári telep és a Hirsch-gyár telepe szürke külvárosi képével szomorú világról beszél. Északon a Rima rendezett útjai, modern munkásházai már másféle életről szólnak.” A lakásviszonyok meghatározzák és egyben pontosan tükrözik a benne élők életviszonyait is. A tisztviselőházak a város minden részén tágasak, rendezettek. Az igazi különbségek a munkásság tömegeinek életszínvonalában és mentalitásá­ ban nyilvánulnak meg. A régebbi bányatelepek lapos házai zsúfoltak, egészség­ telenek. „ A házak nem annyira házak, mint inkább ólak. Deszkából ácsolták őket, oldalukon gyorsan hamvasszürke lesz a meszelés. Az ilyen négy méter hosszú és három méter széles ólban néha együtt van minden, konyha, szoba, 42 �kamra egy helyiségben. Az ól előtt egy-két négyzetméternyi területen még ker­ tet is próbált teremteni a sírnivalóan hiábavaló emberi igyekezet.” A palackgyár és a Hirsch-gyár sivár telepei többnyire emeletes barakkokból állnak, melyek ugyancsak nem magasabbak egy földszintes háznál. Északon a rimamurányi városrész minden tekintetben fejlettebb viszonyokat tükröz. Mint Szabó Zoltán írja, „úgy viszonylik a déli részhez, mint Koppenhága az A n­ gyalföldhöz" . Az északi telep munkáslakásai európai színvonalon álltak. Túlnyomórészt kétszobás, komfortos lakások, hatalmas erkélyekkel és nagy ablakokkal. A köz­ célú épületek is modernek, jól felszereltek. Itt található az akkori idők egyik legkorszerűbb elemi iskolája. Épült egy szép, modern templom, oldalában kultúrház, előadóterem, ferences rendház. A telep közepén hatalmas kultúrcentrum, színházteremmel, süllyesztett zenekarral, könyvtárral, „kaszinóval” , klub­ szobákkal. Vannak teniszpályák, játszóterek. Utóbbiak egyikét a várostól kilo­ méternyi távolságban az erdőben építette a vállalat. (Ez a népszerű „Dolinka” .) Az üveggyári, Hirsch-gyári kolóniák és a harmincas években épített korsze­ rűbb bányászlakások ellenére a bányatelepek is az akkori átlagkapitalista gon­ dolkodásmód városképi lenyomatai. A rimamurányi városrész fejlettsége azonban a vasipari konjunktúra anyagi alapjain „annak a haladó, huszadik századi kapita­ lizmusnak az arcát mutat ja, mely nemcsak azzal törődik, hogy a jelenben legjob­ ban kihasználhasson anyagot és embert, hanem a jövőt is igyekszik biztosítani.” Észak és Dél ellentéte a fizetésekben is markánsan megnyilatkozik. Mivel a telepi munkások jó része lakbért alig fizet, világítást ingyen, fűtést majdnem in­ gyen kap, az ún. kispolgári életstandard küszöbe esetükben 150 pengőnél húz­ ható meg. Ennél nagyobb keresete van a rimamurányi munkásság több mint felének. Ezzel szemben a bányai munkások és az üveggyáriak esetében az arány 1:12 , míg a Hirsch-gyári munkások keresete csaknem teljes egészében 150 pengő alatt maradt. Az üzemi munkásság kisebbik hányada nem a kolóniákban, hanem a város egyéb területein élt vagy a környékbeli falvakból járt be, a távolságtól függően általában hetenként. Munkásszállítás - a bányászvonatok kivételével - nem volt. Ez a réteg két szempontból különbözik a telepiektől: szociálisan és nemzetiségi szempontból. A környékbeli magyar paraszt úgy járt be a város üzemeibe és bányáiba, mint ahogyan más vidékek szegényei jártak summásmunkára. Számára az ipari munka és a bányászkodás szükséges rossz, kényszerűség volt. Az üzemben ők végezték a szakképzetlen, piszkos, nehéz munkát, de az üzemen kívül méginkább idegenek voltak. Noha idejük lett volna rá, hiszen a városban, kvárté­ lyon töltötték idejük nagy részét, a zárt, kasztszerű telepi társadalom nem fo­ gadta be őket egykönnyen. Minél fejlettebb volt a telep, annál kevésbé. A pol­ gáriasodó rimai társadalom nemcsak a „buta parasztot” , hanem a Hirsch-gyári prolit is lenézte. Jellemző azonban, hogy a bejáró falusi munkások nem is akartak mindenáron telepivé válni. Az ő álmuk továbbra is a föld maradt. Ők is lenézték a bér­ munka kényszerében élő „éhenkórász” városiakat. Szociálisan tehát a bennszülött palóc parasztok tömege idegen test volt az elkülönült kolóniák világában. Ugyanakkor nemzetiségi szempontból a salgó­ tarjáni medence munkássága volt idegen, túlnyomórészt szlovák és német szár­ mazású. A „vendégmunkások” első hulláma még a bányaművelés kezdetén, a múlt század utolsó harmadában jelent meg. A felvidéki liptákokat a zömében 43 �német származású ipari szakmunkásréteg beáramlása követte. A periodikus és fluktuáló bányaművelés megtartó ereje kisebb volt, de az ipari munkások lete­ lepedtek és hamar asszimilálódtak. Szabó Zoltán a harmincas évek végén már sajátosan elmagyarosodott viszonyokkal találkozott. Az asszimilálódott idegen eredetű munkásság néhány évtized alatt a táj természetes részévé vált, ugyanúgy, mint a gyárak. (Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a már említett általános iskola tanulójaként e sorok írójának sem jutott eszébe, hogy Fancsik, Hercsik, Hepka, Sipka, Fridrich, Oszwald, Wilim stb. nevű osztálytársai magyar származását kétségbe vonja.) Ugyanígy idegen, zömében német (szlovák, cseh) eredetű volt az értelmiség, amelynek három csoportját különbözteti meg Szabó Zoltán: a köztisztviselőket és a bányai, illetve a rimai tisztviselőket. A köztisztviselőké a legszabadabb réteg, de ők hasonlítanak leginkább arra az egész Magyarországon - mint Egerben is - tipikus elmagya­ rosodott középosztályi típusra, amelynek világát Szabó Zoltán úgy jellemzi; kultúralapja német, máza magyar. A rimaiak kapitalistább, polgáribb és ke­ ményebb fegyelemben élő középosztályt alkottak. Életmódjuk és szemléletük in­ kább a nagyvárosi emberéhez állt közelebb, mint a vidéki úréhoz. A bányaiak e két típus közt képviseltek sajátos átmenetet. Eger és Salgótarján két világháború közti állapota tehát teljesen eltérő módon ugyan, de csaknem egyforma élességgel világít rá társadalomfejlődésünk évszá­ zados gyökerű és máig ható bajaira. Ezek a következők: - a céhes iparból és a kereskedelemből kinövő szerves tőkés fejlődés hiánya; - az iparra és a kereskedelemre épülő szabad városi társadalmak és kul­ túrák kifejlődésének vontatottsága; - a megkésve és idegen tőkével, idegen munkaerővel meginduló kapitalizálódás elidegenítő hatása a hagyományos helyi társadalmakra; - a hol feudális, hol tőkés, hol egyidejűleg mindkét függés szorításában élő alsóbb osztályok és egyének teljes kiszolgáltatottsága, amelyet (a főváros kivételével) a szervezett munkásmozgalom sem képes enyhíteni; - ahol pedig sem idegen tőkével, sem belső energiáktól vezéreltetve, meg­ késve sem indult meg a kapitalizálódás, ott a társadalom felső és alsó osztályai között áthidalhatatlanná nőtt a társadalmi szakadék. Szabó Zoltán egyedül a rimamurányi „gyarmatbirodalom” szociális intézke­ déseit nem illette kíméletlen tudományos kritikával (annak is salgótarjáni viszonyait, szemben a feudális lényegű ózd-borsodnádasdival). Megfigyelései ma sem tanulság nélkül valók. K O V Á CS E N D R E 44 �N a p ló h e ly e tt I. Egy évad a pokol tornácán Ha most, utólag, a szerencsés végkifejlet tudatában visszatekintek, ven­ dégnek átutazo turistának látom magamat ott. Pedig akkor nem így tűnt. Tavaly ősszel megbetegedtem, az influenza, ahogy már évek óta szo­ kott, ráment a szememre, vírusos gyulladást okozott. Szaruhártyaherpeszt, olyasmit, amiről a szemészek a fejüket a papír fölé hajtva, miközben kór­ lapot nyitnak a betegnek, elmagyarázzák: - Asszonyom, ez egy nagyon hosszadalmas, de végül is gyógyuló be­ tegség. Nem veszélytelen, mert, ha a látómezőre is kiterjed, részleges lá­ tásromláshoz, esetleg még annál is többhöz vezethet. De önnek szerencsé­ je van, a herpeszhólyagocskák a szem külső, alsó területén vannak. Na­ gyon vigyázni kell, nehogy elterjedjenek. . . Na, persze, csak azok az orvosok mondják ezt, akik látják a baj mi­ benlétét. De hát vegyük az optimális esetet. Orvostól orvoshoz vándorol­ va, előbb-utóbb megérkezik az ember egy olyan rendelőbe, ahol van rés­ lámpa, ahol az orvos már találkozott hasonló esettel és nem a betegtől kérdi, hogy volt-e már máskor is ilyen baja és akkor mit szoktak csinál­ ni? Mert szerencsére ritka baj, de azért van belőle. Hiszen mikor végül a pokol tornácára értem, ültünk ott sorban vagy tízen - négyéves kis­ lánytól a nyolcvanéves öreg néniig - , akik ebben a betegségben szen­ vedtünk. Ültünk sorban sok más beteggel együtt naponta az alagsori kis rendelő várófolyosóján. Különös kis folyosó volt ez. Nem fért el több, mint nyolc-nyolc szék szorosan egymás mellett a két szemközti falnál. Ha becsukták az ajtót, amely a régi pavilonokra és az ápolt kertre nézett, olyan gyorsan elfo­ gyott idebent a levegő, hogy még hidegekben is újra ki kellett nyitni. Ez a folyosó tehát mindig nyitott ajtóval várta az érkezőket. És a fogadtatás ugyanilyen szívélyes volt. - Magácskát még nem láttam itt - mondta évődve a kék szemű, hu­ szonnyolc éves asszisztensnő, mikor riadtan, betegen, rosszkedvűen először foglaltam helyet a váróban. Noteszt hozott, felírt rólam mindent, amit tud­ nia kellett. Attól fogva már a nevemen szólított. De mindenkihez ugyanilyen volt. Akár a főorvosa. Mondom, családias hangulat uralkodott, ami tekintve a csaknem bizonyosra vehető tényt, hogy aki egyszer itt megjelenik, az törzsvendég lesz, az egyedül elviselhető állapot volt az összes lehetséges között. Itt azonnal befogadtak. Hogy a gyógyu­ lás biztos reményében, vagy a gyógyíthatatlanság esetleges tudatában, arra 45 �ilyenkor nem gondol az űzött vándor, aki már addig nem egy kórházfo­ lyosó kövén álldogált, nem egy szűkös, vagy tágas váróterem székeit kop­ tatta. Történt ugyanis, hogy a múlt őszön a baj kiújulásakor könnyelműen nem vettem komolyan az esetet. M ár annyiszor volt, és egy-két-három hét szemcseppentés, antibiotikum-szedés, pihenés után elmúlt, hogy most ide­ jében orvoshoz sem fordultam. M ire észbe kaptam, hogy le kell fékezni a tempót, utána kell nézni a dolognak, késő volt. E d d ig a szervezet maga állította meg a vírust némi gyógyszeres segédlettel: most túlfeszítettem a húrt, eljátszottam a velünk született természetes ellenálló, gyógyulóképesség adta esélyt. Idekényszerültem hát a tudomány „csarnokába” , a pokol tornácára, hogy kipróbáljam, mit tud nyújtani. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy semmit. Ezek a napi egy-két-három órák, amiket itt töltöttem, jórészt várakozással, felértek egy világ körüli utazással. A probléma, amivel a tudós professzort felkerestem, s ami ak­ kor - a szójáték minden frivolságán túl is - , valóban óriásira nőtt a szememben, egyre kisebbedett, egyre jelentéktelenebbnek tűnt. M ert hát mi volt az én szaruhártyaherpeszem annak az ázsiai aggastyánnak a trachomás vakságához képest, akit egyik nap ötödmagával hozott a kórház valam elyik osztályáról a mentő? A kincstári pizsama és csíkos köpeny úgy lógott le két oldalt csontos vállárói, mint egy távol-keleti népi öltözék (kimono? judogi?). K ét kezét előretartva ment a vakok évezredes pózában, mezítlábán klasszikus saru­ jával, csoszogva, lassan, hogy kinyíljanak előtte az ajtók, félrehúzódjanak, akiknek szemük van a látásra. Odabent a feketére festett falú, apró, de mindennel berendezett rendelőben, amelynek barátságos személyzetéből és különös fényeiből ő semmit se látott, sokáig csattogott a réslámpára sze­ relhető fényképezőgép lila vakufénye, és mindannyiunk atyja, a negyven­ ötven körüli főorvos úgy kísérte ki jó háromnegyed óra múltán a neve­ zetes vendéget, mint, aki nagyon sokat köszönhet ennek a látogatásnak. - Gyógyíthatatlan - mondta a készségesen mosolygó, a magyar nyelvet nagy öntudattal, de alig-alig beszélő tolmácsnak. - Jöjjön a következő és beterelt maga előtt egy negyvenes, sovány, hosszú fekete copfos aszszonyt. - E lvileg pihenni jönnek Magyarországra — mondta az egyik nővérke, amikor egy lopott kis cigarettaszünetre kiállt a váró ajtajába. Aztán közben kerül nekik szemüveg, műfogsor, műláb. . . Végül töltenek néhány hetet valam elyik szanatóriumban. . . E z ilyen kormányközi megegyezés. - Szem üveg.. . - gondoltam. - Hátha ilyen messzire kell utazni azért a szemüvegért, bizonyára utóbb hordani sem meri, nehogy eltörjék. Mikor kap még egyszer - , ki tudja, milyen érdemeire, hőstetteire való tekintet­ tel - lehetőséget egy ilyen utazásra? A vak öreg velem szemben ült, a széksor végén. Szótlanul fészkelődött a bőrpárnás széken. Körülötte csak megszokott, otthoni hangok, mi ma­ gyar várakozók hallgattunk. Épp a két asszony csicseregte el a még sorra nem került férfiaknak, hogy mi történt odabent. Talán ez az otthoni be­ széd, meg, hogy mellőle ment be a rendelőbe valaki, bátorította fel az öreget, hogy megpróbáljon valamicskét változtatni kényelmetlen helyzetén. E g y nagy sóhajtás után felhúzta két lábfejét maga elé a székre, ott ült sza­ 46 �bályos lótuszülésben, szemmel láthatólag megkönnyebbülve, mondhatni, „kinyújtóztatva” tagjait. Nem sokáig ült így, mert az egyik, két székkel odébb ülő magyar figyelmetlenül megmozdult ültében, meglökte az öreg térdét, aki abban a pillanatban, mint akit rajtakaptak, leeresztette újra lábait. Nyilván figyelmeztették őt elindultakor az itteni szokásokra, meg­ adón lógatta hát a szék alá csontos, megfáradt járóművét. - Ô, hát azért nekik sem fenékig tejfel - döbbentem rá. M ert addig magam is elfogadtam az általános vélekedést, hogy mekkora szerencséjük van, hogy abból az elmaradott országból, ahol még szemüveg sincs, ellá­ togathattak a mi fejlett hazánkba. Teltek-múltak a napok, a hetek, megismerkedhettem egy fél lábú afgán vezérőrnaggyal - nem volt több huszonöt esztendősnél - , szép, sudár af­ rikai nőkkel, szénfekete néger férfiakkal, arabokkal és a főorvosunk ked­ véért Törökországból ideutazó fitestvérekkel, akik anyjuk második hályog­ műtétjét jöttek megbeszélni. Sőt, megismerkedtem a vidékről és Pest legváltozatosabb kerületeiből bejáró herpesz- és egyéb gyógyíthatatlan, vagy - mondjuk úgy - , nehezen gyógyuló szembetegségekben szenvedőkkel. E gy tízéves tanyasi kisfiúval is, aki a fél szemére vak volt és már az is marad, mert túl későn került megfelelő orvosi kezekbe. Szóval, ismereteim és kapcsolataim minden el­ képzelhető mértéken felül bővültek és gyarapodtak. Látogatásaim egyetlen szépséghibája az volt, hogy noha harmadik hó­ napja táppénzen, főfoglalkozásként a szemészeten ültem, mint, aki alapos továbbképzésben kíván részesülni a világ összes szembaja tekintetében, az én szaruhártyaherpeszem nem javu lt. M ár kétszer jóddal letisztogatták, leragasztott szemmel, félvakon jár­ tam a világot - elvesztettem kezdeti szégyenérzetemet, úgy közlekedtem sze­ memen a nagy „bu cival” , mintha azokban lenne hiba, akik nem viselnek ilyet - , de a javulás nem akart bekövetkezni. Sőt. E g y szép napon, tőle szokatlan kedvetlenséggel, szinte már dühvei közölte kezelőorvosom, hogy a nyugatról beszerzett kenőcs, aminek segítőhatásába vetettük eddig min­ den reményünket, és, amit olyan becsben tartottunk, mintha valóban ara­ nyat rejtene a kis tubus - fogyóban van. Nem tud többet a járó betegek­ nek adni belőle. Am i nálam van, az volt az utolsó kiadható darab. Nincs más hátra, feküdjek be a kórházba. E z elgondolkodtatott. E gyet biztosan tudtam: a családomtól csaknem két óra járóföldre eső kórházba semmiképpen sem akarok befeküdni. Nemcsak azért, mert nem akarom a bajt újjal tetézni: eddig, ha nehézkesen is, de el tudtam látni őket, majd a saját ágyamba dőltem és aludtam, amennyit csak tudtam, mert, ahogy egyik herpeszes kollégám mondta: - Ebben a betegségben az alvás a legszebb; - minden szembeteg fokozottan aluszékony. D e azért sem, mert úgy láttam, hogy a korábban befektetettek sem javultak, sőt, nyilván a hospitalizáció hatására a kórház kedvszegő kör­ nyezetében egyre betegebbnek és nyomorultabbnak érezték magukat. Döntöttem hát. Í rtam egy Am erikából hamarosan hazaérkező barátunk­ nak, pontosan vázoltam neki bajomat és küldtem két —, a főorvosunk ál­ tal írt - receptet arról a bizonyos „arannyal felérő” szemkenőcsről. M ajd azon a napon, amelyen kinyomtam az utolsó cseppecskét is a gyógyírból, kiírattam magam a táppénzről. Van néhány hét szabadságom, hamarosan megérkezik barátunk a kenőcsökkel, leszek a magam betege. 47 �A főorvos nem győzte a fejét csóválni és lelkemre kötötte, hogy legalább hetente kétszer jöjjek be a rendelésre. Minden rendelkezésére álló szemcseppel alaposan ellátott és megígértette velem, hogy a szememet tovább­ ra is lekötve tartom. Mindent megígértem, és mindent meg is tartottam, egészen addig a júliusi napig, amíg hazaérkezve, amerikai barátunkat ott nem találtam a kertünkben. Rejtélyes, jót ígérő arccal két szemcseppes flakont állított elém. - Ezekkel csöppents kétóránként, éjszaka háromóránként, de keresztényi lelkiismeretességgel. A z orvosom azt mondta, az a szemkenőcs semmit sem ér - ezt akkor már én is tapasztaltam - , az ilyen krónikus esetekhez ez kell. - É s megemelte az egyik kis műanyag flakont. - Kétóránként, de becsületesen. - És lekötni? Nem kell a szemem lekötni? M it mondjak még? Am ikor egy hét múlva bementem a főorvoshoz, nem akart hinni a szemének. Elébe tettem a szemcsepp angol nyelvű le­ írását. Elolvasta - inkább csak átfutotta — és közben egyfolytában ká­ romkodott. Nem, ő ilyesmit nem tesz. Felindult felkiáltásokat hallatott. Aztán szembepördült velem a forgószékén és azt mondta: - . . .,de az én apám csak egy egyszerű körzeti orvos volt. Mégis a vi­ lág összes gyógyszergyára küldte neki a prospektusait, meg a musztereit. Hát ki a fene kapja most azokat? Én rosszabb orvos vagyok nála? E gy mélyen megalázott ember minden indulata ott volt az ábrázatán és a hangja legalább akkora fájdalomról tanúskodott, mint a mienk szo­ kott, amikor neki panaszkodtunk. Hogy rosszabb orvos volna? Ő , aki panasz nélkül, barátságosan, sze­ mélyes ismerősként kezel napi negyven-ötven beteget, aki szombat-vasár­ nap délelőtt is beugrik az osztályára, hogy tudja, mi történt ott? A ki azért szidta le egy glaukomás kislány fiatal szüleit, mert elmulasztották őt éjjel kiugrasztani az ágyából, amikor a gyerekre - , valahol Hatvan és G yön­ gyös között egy kis faluban - , váratlanul rátört a roham. A ki pénzt nem fo­ gad el, sőt, legtöbb betegétől kapni sem kaphatna, mert nekik sincsen? - A legnagyobb baj ezekkel a külföldről jött gyógyszerekkel, hogy az utánpótlást nem tudjuk biztosítani - mondta aztán lecsillapodva. . . Kérdezze meg egyébként a barátjuktól, hogy mennyibe kerül a szemcsepp. Nem mintha volna rá keret. . . - legyintett, visszapördült a széken és be­ rajzolt a szememet jelképező kis karikába néhány heget jelző vonalat. Nem a herpeszhólyagocskák zöld filccel kiszínezett karikáit: kusza vonalkákat. A gyógyulás kusza ágacskáit. Úgy mentem ki a váróba, mint a házasságközvetítő irodák reménytelen várakozói közé a hosszú idő után mégis sikeresen férjhez ment. M indenki­ nek felírtam a szemcsepp nevét, a gyártó céget. Mindenki kutatni kezdett az emlékezetében valami nyugati rokon, vagy ismerős után. Hazafelé a metrón hirtelen riadalom tört rám. Belenyúltam a táskám­ ba, kétségbeesetten kotorásztam, amíg csak kezembe nem akadt a gömbölyű műanyag tartályocska. M osolyogva, boldogan szorítottam meg. Fogtam hazáig szinte. Valószínű úgy, ahogy az a távoli országból érkezett a nálunk kapott szemüvegét. Nyolcszáz magyar forintnyi valutába került. M E Z E Y K A T A L IN 48 �M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S K ö ltő p o rtré — - k ritik a i tü k ö rb e n „M űvésznek lenni ezt jelenti: érlelődni, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit” - fogadta el magára nézve igaznak R ilke szavait Veres János szlovákiai magyar költő. Pályája, lírájának fejlődése csakugyan a kísér­ letezéssel járó buktatókat és vargabetűket sem elkerülő új és új nekiru­ gaszkodások sorozata. A folytonos érdeklődés rajzolta költészetének zenitre még nem érő ívét. „Ö nm aga keresése és megtalálása kaptatóján haladva - olykor lem aradva az olvasó türelmetlen várakozásától - mégis a ki­ egyensúlyozott líraiság a célja” - írta összegző érvénnyel Fonod Zoltán. Élm ényforrásai alapvetően két táj varázsos igézetében lelhetők meg: Tornaija és Rimaszombat földszagú és otthonos életvalóságában, valam int a felhők magasába törő tátrai csúcsok zárt - így lelkeket összemelegítő szanatóriumi világában. Születésekor, 1930-ban Tornaija már mezőváros, de az alvég érintetlen falu - furfangos észjárású palócaival. Aztán ott a fatelepek és proletárviskók nyomasztó világa, s bennebb haladva föltünedeznek a polgárházak rendezett udvaraikkal, ápolt virágoskertekkel, la­ kóik pedig a jobb módú iparosok és kereskedők. „ E z a sokszínű, válto­ zatos és óriási ellentétekre épülő világ nevelt engem emberré, ez formálta észjárásomat” - mondta egy interjúban Tóth László mikrofonjába. Ifjú ­ ságának az 1949-ben rátörő tüdőbaj egy csapásra véget vetett. Életének színtere - s évtizedekre meghatározó élménye - kisebb-nagyobb megsza­ kításokkal 1957-ig a tátrai szanatóriumok betegszobája. A fenyvesek és sziklaormok világa akkoriban szintén őrzött még valam it régi romanti­ kájából. A z összezárt és a halál fuvallatától meglegyintett emberek kö­ rében ismerkedett barátokkal, szerelmekkel és a versekkel. Ide, az újtátrafüredi szanatóriumhoz kötődik költővé avatásának döntő élménye. 1951 őszétől - a véletlen sorsszerűségének köszönhetően - együtt pihent gyógyult Fábry Zoltánnal. N eki mutatta meg kezéből addig ki nem adott költeményeit. Fábry röviden közölte vele: költő lesz. Ám az éjjeliszek­ rényen heverő Ady-kötetet „elkobozta” . A figyelmeztető gesztus egy­ értelmű volt: föl kell hagynia az A d y bűvkörében és méginkább az adys utánérzésekből születő versek írásával. E lső közlése - mily jellemzően az akkor éppen csak újrainduló szlovákiai magyar irodalom esztétikai enge­ dékenységére és mennyiségi szemléletére - igen egyszerűen történt. Pos­ tára tette Egykor és most című versét, s az 1952. április 2-án meg is je­ lent a pozsonyi Új Szóban. Veres Jánosból, a gömöri palóc fiúból, a ma­ gas hegyi szanatóriumok betegéből költő lett. Nem soká váratott magára az első kötetbéli jelentkezés. A Csehszlovákiai M agyar K önyvkiadó Három fiatal költő (1954) címen bemutatkozó gyűj­ teményt állított össze Ozsvald Árpád, Török Elem ér és Veres János zsen­ géiből. Mindhárman ifjúi hittel és lelkesedéssel ünnepelték az új szocia­ lista életet - háromféle változatban. A túlfűtött lelkesültség, az önger­ 49 �jesztette hurráoptimizmus és a szükségszerűen velük járó súlytalan sema­ tizmus különös paradoxonként jellemezte az 50-es évek nemzetiségi iro­ dalmát. Sem a politikai-társadalmi viszonyok, sem pedig a művészeti élet körülményei nem indokolták ezt az önfeledt örömet és hálatelt himnikus hangot. Jóformán föl sem oldódtak a kisebbségi magyarság kollektív jogfosztottságából származó rettegések görcsei, folyt a mezőgazdaság átszer­ vezése, nyilvánvaló nehézségekkel küszködött az ország, s a művészetekre teljes súlyával nehezedett a zsdanovi esztétika parancsuralma. S akkor Vers ars poeticus belépője így rikkantott a kötetből: Hé, társak! Piros, éneklő fényben siessünk kedves holnapok elé! Segítsük őket közelebb hozni! E z most a harcunk, s minden népeké! Fábry - a fölfedező - azonnyomban és pontosan látta az ifjú versíró fogyatékosságát. „V eres János alapvető hibája: nem hagyja eléggé kiérni elképzelését, ami ugyanakkor azt is jelentheti, hogy még nem biztos talajú mondanivalója. M eglátásait, elgondolásait azon melegében, első impresszi­ ójában veti papírra, és ez így sokszor pongyolaságot eredményez” . Nem mondta ki, de éreztette, ítélete a politikai-közéleti verseket illeti, mert ugyanakkor melegen dicsérte természetfestő költeményeit, hangulatos élet­ képeit, a mikrovilág képi sűrítésű ábrázolását amely majd Veres vers­ világának legértékesebb vonulata lesz. A lig egy esztendő múltán önálló kötet összeállítására nyílt módja a költőnek, aki erre jó két évtized távolából így emlékezett: „A m ikor a kiadó felszólított, hogy adjam le az első önálló verseskönyvem anyagát, eszem ágában sem volt még kötetet kiadni. A felszólítás teljesen megbolondí­ totta a fejemet, olyan váratlanul ért. (. ..) D e képtelen voltam nemet mon­ dani és higgadtan átgondolni, mit is jelenthet, mekkora felelősséget az ön­ álló bemutatkozás” . E z az oka, hogy az Ifjú szívem szerelmével (1955) da­ rabjait is ugyanaz a naiv optimizmus, az az alapvetően hamis látásmód, azok a bántóan sematikus megoldások jellemezték, mint az O zsvalddal és Törökkel közös könyv megnyilatkozásait. A már emlegetett társadalmi és művészi paradoxia ezúttal tovább mélyült, magánéletére is kiterjeszke­ dett. Súlyos betegségét, megpróbáltatásait is feledte, ha a szocializmus győzelmes építésére és a várhatóan kitűnő terméshozamokra gondolt. Turczel Lajos „apriorisztikus lelkesedéssel” jellemezte korai költészetének ezt a fölhangoltságát. Ennek az abszolút problémátlan lírának nem voltak sarkpontjai, körvonalai, csak túlcsordulása, áradása, amint ez már Fábry korábbi elemzéséből is kiderült. Ugyanakkor a kortárs műbírálat észlelte azt a tényt, hogy az illuzorikus látásmód csakugyan illúzión ala­ pult, ilyenformán kétségkívül őszinte volt. Harsány lelkesedését nem a ki­ számított karrierizmus, nem a tudatos politikai célszerűség fűtötte, hanem az emberi jóságba és a jövő szépségébe vetett hite. Itt a paradoxiának az a mélyebben fekvő rétege munkált, amely képes volt a kínzó betegség elleni hősies küzdelmet fölmutatni. Ezért találó a kötet címe. A bajjal, a halál rémével viaskodó ifjú szív szerelme erővel és elszántsággal lelkesül az igazabb életért, az emberségért, a szerelem és barátság kötéséért. Mégis a költőnek valam iféle euforikus, öntudatlan állapota volt ez: nem figyelte tudatos szemmel sem a világot, sem magát. Í rt, ahogyan helyzete, szerepe diktálta. 50 �A z első kötet szigorú kritikai fogadtatása, s kivált az a goethei figyel­ meztetés, hogy a költőnek minden körülmények között vállalnia kell ön­ nön élményeit, válságperiódust hozott Veres életébe. A roppant termékeny és gyors iramú indulás után meditatívabb, halkabb időszak következett; új kötetet is csak hat esztendő múltán adott ki. A sürgetés nélküli érlelődés első gyümölcsei mutatkoztak Tüzek és v i­ rágok (19 6 1) című könyvében. Mindenekelőtt mélyülő életszemlélete és a valósághoz való szorosabb értelmi és érzelmi kötődése vált láthatóvá. Turczel Lajos is fölmérte a változást: „Gyerm ekien naiv lelkesültsége felnőtt komolysággá s férfiszenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és okokat kereső szemléletté nemesedett” . A z átalakulás hátterét kutatva Tőzsér Árpád talányosnak tetsző jelen­ ségre hívta föl a figyelmet. M egállapította, hogy a második kötet hiteles és szép költői képeket hordozó versei igazi lírikusra vallanak. D e ez az új arc - fejtegette - akkor lehetne hitelesebb, ha fölbukkantak volna az 1955-ös lelkendezőt és az 19 6 1-es lényeglátót összekapcsoló versek. Ám , ez az átmenet hiányzik: a vívódó, föloldó költemények kimaradtak az életmű addigi egészéből. Mintha Veres nem küzdött volna meg a hurráoptimiz­ mus ürességével, egyszerűen csak átlépett rajta. Tőzsér a kétségeit kiter­ jesztette az egész első lírikus nemzedékre, mondván, hogy ez a generáció v í­ vódás és leszámolás helyett a feledést, a szemérmes elhallgatást válasz­ totta. Nézetem szerint a kérdés nem is annyira rejtélyes. A z S Z K P ne­ vezetes X X . kongresszusát követően minden alkotónak - így természete­ sen a szlovákiai magyar költőnek is - volt alkalma elgondolkodni a po­ litikai dogmatizmus és az irodalmi sematizmus kártevésén. A megtévedtek hirtelen jövő, heurisztikus fölismerésének, s az azt követő leszámolásnak első ösztönzője valószínűleg ez volt. A másik föloldó tényező Veres al­ katából következett, akinél a korábbi illuzorikus buzgalom nem magára öltött póz volt, hanem örökösen jóra vágyó lényének ösztönös megnyilat­ kozása. A megújulás tehát nem személyisége költői lényegének kifordítását követelte, hanem látásmódjának elmélyültebbé, pontosabbá válását és stí­ lusának, vershangjának hitelesebbé módosítását. A harmadik - és a példa erejével ható - fontos hatást pedig a magyar líra N agy László és Juhász Ferenc nevével fémjelezhető megújhodása jelentette. Ebben az időben kez­ dett hatni a határon túl a modern magyarországi költészet frissítő, pezsdítő hatása, mely kitűnően összerímelt az ösztönösség jegyében indult első költőnemzedék tanulnivágyásával. Turczel Lajos egyértelműen megálla­ pította, hogy Veres újfajta költői gyakorlata a Juhász Ferenc-i hatásra ve­ zethető vissza. Külön erénye a rimaszombati pályatársnak, hogy „lehor­ gonyzott ennek az útnak első, pozitív szakaszán” . Sőt Tőzsér - hiányérzeté­ nek megfogalmazása után — maga felelt saját kérdésére, amikor arról írt, hogy Veres Jánosnak a N agy Lászlótól is képviselt balladai, eposzi, népköltészeti hangzás illeszkedik igazán költői habitusához. Tény, hogy a vál­ tozás után az illúzió helyébe a látomásosság lépett, s a világra való effajta rácsodálkozás ösztönözte képalkotó tehetségének szép kibomlását. Mindebből adódik a következtetés: az első és második önálló kötet közötti hat év amit fönnebb válságperiódusként említettem - valójában a pontosabbá váló világlátás és tanulás időszaka volt. Eredményei pedig a Tüzek és v i­ rágokban váltak nyilvánvalóvá. Mindazonáltal ebbe a kötetbe is kerültek a 51 �a „fordulatot" megelőző korszak tartalmatlan lelkesültségéből és frázi­ saiból épült versek - a költő szándékán kívül. A kor szerkesztői gyakor­ lata ugyanis az volt, hogy minden kötetbe meghatározott százalékarány­ ban politikai-közéleti műveket is föl kellett vennie a szerzőnek. „A z effajta gyakorlat tarthatatlanságát - írta Tőzser Á rpád - Veres példázza a leg­ jobban: a másfajta érdeklődésű költőtől társadalmi mondanivalót köve­ telni: új sematizmust eredményez” . Veres János pedig így emlékezett a Tüzek és virágok megjelenésének előzményére: „ . . . az volt a kiadó fel­ tétele, hogy a verseknek legalább egyharmada direkt módon agitáló legyen. Sokat töprengtem, hogy mit csináljak, eleget tegyek-e ennek a követel­ ménynek vagy várjak még a kötettel. D e a pénz nagyon kellett. ( . . . ) V é­ gül is a kiadás mellett döntöttem.” . Noha a kötet több verse idézte a rosszemlékű igénytelenséget, egészé­ ből mégis valódi költő arca bontakozott ki. A cím metaforája találóan jelzi a megtett utat; s a címadó vers allegorikus sorai meggyőzően mérik be a változást: az érzelmi-politikai-irodalmi élmények és csalódások, föl­ ismerések és lemondások ellentéteiben edzett feszültség mértékét. Híven megőrződött viszont korábbi költészetének - Turczel Lajos kifejezésével - „eszmei kristálym agja” , az emberi jóság hite és vágya. Lírájának gon­ dolati középpontja tehát a jóság virága, mely a kínok, csalódások, az élménygyűjtés és formálódás tüzében edződött m aradandóvá és kapott hi­ teles kifejezést. A költő romantikus fölnagyító hajlama, valamint az él­ mények bensővé válásának küzdelme olyan feszültséget teremtett, amely­ ből kinőttek látomásos, balladikus kavargású nagy versei, melyek új mi­ nőség létrejöttét jelentették életművében. A kötet egyik - Veres egész pályáját megvilágító kulcsfontosságú verse az Ikarusz: Örökre két kikötő vár nagy ég s a poros gödör, cibál a kényszer, míg egyszer lever és halálra tör. H a csupán e strófa igéit tekintjük (vár, cibál, lever, tör) megsejtjük a költő nagy keservét: a fölröppentő vágyak és a konokul visszahúzó erők szélsőséges, mégis oly gyakori ellentmondását. Tóth László írta: „ A ter­ mészet fura játéka lehet, hogy benne a világra naivan rácsodálkozó kis­ gyermeket s a világot józanul szemlélő és mérlegelő, olykor el-elkomoruló bölcs aggastyánt egyesítette. Nemcsak emberként, költőként is ilyen. Am i­ kor legmagasabbra szárnyalna, gyökerei visszafogják.” A folytonos neki­ rugaszkodások, az új elhatározások és próbálkozások jellemzik Veres pá­ lyáját, hogy a villám ok magasába fölszárnyalva megint csak a földre es­ sék. A zuhanás fáj, a föld mégis otthonos, simogató. Elszántan lendül a magasságnak, de legjobb eredményei földközeli versei, mint a pusztaság igénytelen virágának, a Homokvirágnak az elégiája. A z elmélyültebb és par excelence lírikus gondolkodás, a differenciál­ tabb szemlélet magukkal hozták költői eszközeinek finomodását, versei mívességének gazdagodását. A Tüzek és virágok a befeléfordulás igényét, az expresszívebb megnyilatkozás eszközeit mutatta: a belső tudattartalmak és érzésrezdületek jelképi jelentésű képekbe foglalását. V arga Imre találó m egállapításával „mélyülő színeinek” lehettünk szemlélői. 52 �A lassú érlelődós, valamint az akarás és lehetőség, szárnyaszegettség és fölívelés feszültségének újabb hozadéka a Fehér szarvas (1967) volt. Tőzsér Árpád javaslatára ezt a könyvét a népköltészet ihletésében fogant, s annak motívumaiból építkező verseiből állította össze, így a M ikrovilág előtti legegyenletesebb színvonalú s legegységesebb gondolatiságú kötet jött létre. A z ítészek többszöri intését követve a másodlagos élményforrá­ sú, agitatív verselést végképp fölváltotta a személyesség, az én központba állítása. Talán túlzásig is - amint F ónod Zoltán írta - hiszen a költő al­ katának ennyire erős fénybe állítása szűkíti a kötet horizontját. A sze­ mélyiség a nagy egész képét háttérdíszletté zsugorította. A címadó poéma mese és valóság ellentétére épül, s e feszültség áram­ körében keresi a létezés értelmét, logikáját. A népi regék világa idéződik valódi lírai szuggesztivitással az Arany János-i hagyomány talaján, de erős Juhász Ferenc-i hatás közvetítésével. A szarvaslegenda szimbólumá­ nak lényege a királyfiban megtestesülő költő álm a: a folyton keresett, de elérhetetlen vágy. Veres János egyik alapproblémájánál vagyunk, a föl­ szárnyalás és zuhanás ikaroszi művésztragédiájánál. A keserű életérzés mögött ott a számvetés igénye: életről, eszményekről, hitről vall. A kötet szerelmi és tájlíráját borongás lepi. Nem mesterkélt búbánatról van szó, ha­ nem az élmények, tapasztalatok kiváltotta érzelemről, mely találó képek so­ rába sűrűsödik. Formai szempontból is eredményes volt tehát ez a neki­ rugaszkodás, mert korábban nem látott összhangba került hagyomány és modernség. A látás romantikája és a szürrealizmus képzettársítása, a szimbolizmus képisége és az impresszionizmus árnyalókészsége együttesen - olykor buja képhalmozás formájában - van jelen. D e az üzenet eltakarhatatlan lényege ezúttal is a kristálytisztává párolt em­ beri jóság hatalmának hite. E „legszebb fény” jelenti lírájának közép­ pontját, s a vele kifejezett élet értelmét. A Fehér szarvas minőségileg új állomás, de nem kiteljesedés volt, és jelezte a további készülődés irányát két vonatkozásban is. Egyrészt ahogy Fonod Zoltán elemezte a kötet jelentőségét —megmutatkozott a példa­ képek hatásától való egészséges távolságtartás igénye. Annak fölismerése, hogy nem az előtte járók gondolatait, de gondolkodói rendszerük igazságait kell követnie. Másrészt megmutatkozott a túlságos énközpontúság bukta­ tója, s az ebből következő feladat: a költőalkat teljes kibomlása csakis egyetemesebb látásmóddal érhető el. Olyan költői önarcképet kell raj­ zolnia, ahol a portré nem eltakarja a nagy egészet, de tükrözi. Kevéssé rostált válogatott verseinek gyűjteménye v olt a Hom okvirág (1972), amely megint csak kényszerűségből elkapkodott kötetté sikeredett. ,,A válogatott verseim kötetét a kiadó és az akkori körülmények sürgetésére szinte egyik napról a másikra kellett leadnom. Akkor már újra nagybeteg voltam, nem sokkal előtte kerültem haza a klinikáról, s betegen, rette­ netes állapotban, testileg legyengülve és lelkileg feldúlva válogattam öszsze az anyagot, amit a kiadó még tovább változtatott. Sajnos, nem a leg­ szerencsésebb kézzel nyúltak hozzá. ." A cím metaforája ismét telitalálat, hiszen Veres költészete csakugyan nélkülözi a föltűnő látványosságot, a hivalkodást. L írája - ahogy Z alabai Zsigmond mondta - nehezen szökkent szárba, de gyökereit mélyre eresz­ tette az évtizedek alatt. K öltői gondolkodásának forrásvidéke sorsának 53 �megpróbáltatásaiban és a hétköznapok apróbb-nagyobb tragédiáinak él­ ménykörében határozható meg. S az élményvilág egyre személyesebbé vá­ lásával költészetének üzenete is módosult. Immár nem annyira az emberi jóság erejébe vetett - talán nehezen is körvonalazható - hit adja mon­ dandóját, hanem az együttérzés; együttérzés az élettől sebeket kapottak­ kal, a sorstól megpróbáltakkal. E z az érzés árad halk hangszere­ lésű, őszintén kitárulkozó, mégis visszafogott legjobb verseiből. A szerelmi és szanatóriumi témák motívumai egymást erősítve mutatják a mélyen át­ élt élmény elsődlegességét. Legotthonosabb világában, a leíróköltemé­ nyekben a látvány mozaikkockáiból - képhalmozással és montázstechniká­ val - immár képes a nagy egészet ábrázoló tablók megalkotására. A z addigi pályaszakasz áttekintésére és fölmérésére hivatott H om ok­ virág híven rajzolta körül költője alkatát: az egyszerre szemlélődő és ki­ tárulkozó Veres János portréját. „L írá ja elsősorban érzelmi telítettségű, hangulatfestő - szögezte le Zalabai Zsigmond. - A gondolatokkal szem­ ben alulmarad. Hosszabb verseit nem bírja szusszal, légszomjat kap az önmaga diktálta tempó miatt.” Újra és újra bebizonyosodott tehát, hogy Veres a maga kicsiny világában mozog a legbiztosabban. Ennek és belső élménykörének avatott kifejezője. Akkor talál magára, ha legszemélyesebb élményei, a lélek belső tájai felé indul fölfedező útra. A betegségek szen­ vedése, a halál fenyegetése, az élet durvaságaitól való félelme, az értel­ miségit fojtogató szorongása, a szerelem gyötrelme és föloldozó öröme azok a témamotívumok, melyeknek versbe szövésében mesteri. Nem véletlen, hogy a M ikrovilág (1979) legszebb darabjai e vonulatba illeszkednek. A cím ismét telitalálat, tükrözi világszemléletének jellegzetes­ ségét és kifejezi legsajátabb motívumrendszerét: szülőföldje igézetét. A Szűkebb pátria ihletése oly erőteljes - amint Zalabai írja - , hogy „m ásra nem törekszik, mint hogy a költészet nyelvére fordítsa le a gömöri hely­ történetet.” A kétségtelenül érzékletes túlzásnak van némi igazsága. Veres mindig öntudattal vállalta gömöri palócságát, s verseinek egy mennyiségre és minőségre egyaránt tekintélyes hányadából a gömöri táj közvetlen él­ ménye és a palóc néphez való ragaszkodása árad. Mély gyökerű kötődése azonban nem jelent puszta helyi érdekűséget, bezáró provincializmust, mert épp e tárgyban erősödik föl igazán tehetségének egyik vonása: az összessé­ get képes fölmutatni a kistáj érzékletes rajzában. Leíró- és portréfestő tech­ nikája nem használ harsány színeket, inkább a hangulati mozzanatok megelevenítésével hat. A Szűkebb haza látványa érzésekben fogalmazó­ dik: derűben és szomorúságban, mélabúban és életvágyban, aggodalom­ ban és bizalomban. A táj- és népélmény az érzelem tartományába kerül. Í gy, ebben a jó és vállalható értelemben „vidéki költő” Veres J ános. Tóth László írta róla: „Érzésem szerint bárhol élne is a világon, mindenütt v i­ déki csehszlovákiai magyar író maradna. M ert másnak lenni képtelen, v á l­ lalva sorszerű helyzetének felemelő pillanatait és kényszerű buktatóit is.” A vidékiséggel is együtt járhat a szabad röpülés határtalanságának jó ér­ zése. A tettvágy derűiének és a körülmények béklyóinak ellentéte - a provincializmus veszélyének tekintetében - nem föltétlenül a kiteljesedés útjába álló gátlás, nagyon is egymást erősítő kétféle hatás lehet. Magasba szárnyalni ugyanis csak biztos pontról elrugaszkodva lehetséges, olyan helyről, amely visszavárja elvágyódó hűségesét. Joggal mondta V eres: „S zi­ lágyi Domokossal értek egyet, aki azt követelte, hogy az irodalom egyszer­ re legyen európai és csíkszentjehovai.” 54 �Veres János ragaszkodó hűsége, tartásának etikája egészen nyilvánvaló. D e - kérdezi értő kritikusa, Zalabai Zsigmond - miképp ölt esztétikai for­ mát, lírai kifejezést ez a magasrendű erkölcsiség? A válaszhoz két verssor szolgálhat mottóul: „N em nagy világ, nincs benne / minden, de van benne valam i az egészből.” Vagyis a kérdés úgy tehető föl: a mikrovilág kicsinységében rejlő nagy egészet milyen esztétikai minőséggel képes verssé avatni? Láttuk, a Fehér szarvasba n nem sikerült maradéktalanul megmu­ tatni az egyediben az általánosítható összességet. Mértéktartó, visszafogott hangú és impresszionista látásra épülő költészete, a foltszerű árnyalás mód­ szere nem tudott megbirkózni az akár miniatúra formájú tablósfestés fel­ adatával. E z ugyanis csak akkor lehetséges, ha az egyszeri képek önér­ tékükön túl gondolati többletet - azaz lényeglátást - hordoznak. H a a pil­ lanatfölvételek fókuszában nem csak egy jelenet örökítődik meg, hanem ott dereng a horizont távlata is. É s Veres János képes rá, hogy beléfogalmazza önarcképét és érzéseit a mikrovilág nagy egészet is megmutató ké­ pébe. A formálás milyensége azonban vegyesebb képet mutat. M etafora­ használata, érzelmeinek tárgyiasítása - ahogyan arra Turczel Lajos és Tőzsér Árpád is rámutatott - helyenként eklektikus. Időnként mesterien sű­ rít, máskor viszont halmozza, egymásba zsúfolja képeit, amelyek egyszer sajátosan egyediek, másszor meg utánérzéseket hurcolnak. Veres lírai ösztönössége tehát kétélű: egyszerre forrása egyéni lényeglátásának és mellé­ fogásainak. A M ikrovilág arra bizonyság, hogy szerzője eljutott a té­ mák, a motívumok összetéveszthetetlen eredetiségéhez, s legjobb verseiben ennek megfelelően valódi költészetté emelte érzésvilágának teljességét. Á m ­ de nemegyszer mutatkozik az idegen hatásoktól való szabadulás képtelen­ sége. Zalabai Zsigmond summázata bátran idézhető: „K isvilágában akkor mozgunk majd szíves-örömest, ha fölfedezzük azt a mívességet, eredeti­ séget, amely alól a szlovákiai magyar költőt sem mentesíti az irodalmi nagyvilág.” Veres János tiszteletet parancsoló törekvése, hogy nem adja föl elszánt kísérleteit, hogy pályája eddig is, gondolom, ezután is hoz új és újabb eredménves nekirugaszkodásokat. Jó ideje ritkábban megjelenő versei ezt a föltevést látszanak igazolni. A szabad versek parttalan áradását föl­ váltotta a kötöttebb formák kerete; az erőteljesebb — épp ezért ellenőrizhetetlenebb - inspirációk helyét a higgadtabb gondolatiság vette át. Ahogy maga mondta: „. . . a másfajta nekirugaszkodás más véghezvitelt követel.” Hogy ez sikerüljön, minden reményünk megvan. M ert nemcsak sorsszerű csapásként érkezett kínjait szenvedte meg, de benső háborúiban is nagy, megedző vereségeket volt képes magára mérni. Olyan fölismerésekkel gaz­ dagodott, melyek most már költészetének valódi kiteljesedéséhez vezethetik el. Ami pedig nem jelent kevesebbet, mint a gömöri tájról való lelki-szel­ lemi fölszárnyalás korlátlan szabadságát, és az odatartozás téphetetlen erejű kötését. 55 �V E R E S JÁ N O S A kör Bezárult íme a kör, bezárult, nélkülünk esengnek az éjszakák. A víz alá tűnt napok elrejtették a kiút Ariadne-fonalát. Azahogy - látom én a fonalam, de megfognom s követnem nem lehet, mert cápaszájú idegenség les rám ott, ahová az vezet. Életút Buzgón okítottak szigorú tanárok, más iskolám is volt: cickafarkos árok, de a sátorvirág lekonyult vérezve, páncélos sárkányok törtek a rétekre, fegyverdurrogásban eszméltem eszemre, s bújtam volna közben vak pocoküregbe. Mint a bolyba rúgó cipőorr a hangyát, hontalanná hajszolt korbácsos bitangság. Tüdőbaj taglózott, levert kilenc évre, fehér köpenyekbe kapaszkodtam félve, életben marasztott a kegyelmes végzet, s rámborult múlt, jelen, mint dús ősnövényzet asztalomra szálltak ösvény-nyitó könyvek, legyen a választás és a csata könnyebb. S mint pályaudvari nyüzsgésben, zsivajban táskarádióból jövő Chopin-dallam, úgy csengett a lázban igaza a szónak, rejtsem ingem alá jó útravalónak. 56 �Kilépve a napra szerte barangoltam, parasztokhoz szóltam konyhában, akiokban; napestig körmöltem dohos irodában, díszletet cipeltem, verset magyaráztam, sokszor csak vesződség s dohány volt az étkem, - kár, hogy búzám javát lyukas zsákba mértem. Évődtem szívesen szíves cimborákkal, madárijesztőkkel sohasem komáztam, csillag-érzelmeket fontam karcsú nőkre, tenyeremre égett combjuk forró bőre, lehettek csalárdak, bomlottam utánuk, Tündér Ilonáé volt a hajuk, lábuk. Elvekből emeltem tartós víkendházat, fabögrék díszítik s emberszagú vágyak. Nem viseltek meg a csontfaló gyötrelmek, szerettem a szemre játékos győzelmet. Minden azért volt, hogy verőfény nyár-íze szitáljon ránk, lombot s szívet részegítve. Káin torát balgán múlónak tartottam. Nem lakott láncvágó erő a kardomban! Rangot nem tiszteltem, csak a virágokban, vasfejűek előtt Svejket utánoztam; rossz rumot nyakaltam zubbonyos munkással, aztán parancs nélkül pergőtűzbe álltam, s mikor szurdokom lett a tág tér világa, új kór menekített négyfalnyi pusztába, ahol a kék égbolt ráfér a körmömre, s díszruha testemen fóbiáim gönce. Egy baj van: ha éjjel kihunynak a lámpák, s szép muzsikát hallok, fiam szuszogását fekhelyünk pokolgép s a Föld is alatta, a szerkezet hangja: karórám tik-takja. Ím egy életpálya - elég furcsán ível. A többit mondja el a fű s kakascímer. 57 �B ő rü n k ö n a b e tű k A balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság antológiája Nem hiszem, hogy van még egy könyv, amelynek születését ily folyama­ tossággal kísértem végig, belüllévőként szurkolva, ugyanakkor mégis kí­ vülállóként, fenntartva a lehetőséget, hogy majdan egy recenzióban kö­ szöntsem a kiadványt. Igen, köszönteni jöttem, nem bírálni, s ha bírálok, csak azért teszem, hogy a köszöntöttek ne érezzék rosszul magukat, hiszen egy könyvnek nemcsak köszöntés, bírálat is jár. De azért örüljünk együtt egy kicsit. Megjelent egy könyv. Ismerve a Váci úti raktáráruházat, vala­ mint több más könyvészdét, látszatra nem nagy dolog. De „ragozzuk” tovább. Megjelent egy könyv, egy vidéki városban, mely az elmúlt évti­ zedekben kétszeresen is a határra került. Egy városban, aminek nincs híre a jelen önkijelölte szellemi műhelyei között, s csak akkor került cím­ lapra az elmúlt években, amikor két fiának sajátos akciójától volt han­ gos az ország. Nos, ez a város megmutat nekünk egy kötetnyi művet, olyan alkotóktól, akiknek kisebb-nagyobb közük volt hozzá. Mert a városban létezik, dolgozik egy irodalmi kör, haladva az egykor decentralizált iro­ dalmi élet hagyományain, önállóan dolgozva, önerőből vállalva a kiadás minden nehézségét. Mert voltak ilyen társaságok valaha (gondoljunk arra, hogy egy ilyenből indult minden idők legnagyobb magyar költője, s ha új utakat keresünk a felfagyott főútvonal mellett, jó ha visszatalálunk erre a régire, mely által nem három szerkesztő személyes ízlésétől függ majd egy korszak irodalma). Én tehát mindenekelőtt, sőt -fölött, a tettet köszöntöm. Nemcsak mint a szerzőket ismerő pályatárs, nemcsak mint kritikuskodó olvasó, hanem mint egy sokszorosan hamvába holt fővárosi kísérlet sokszoros tervezője, szervezője, összeállítója, aki tudja, hogy milyen jó kabuki-színészek ülnek bizonyos középfrekventált asztalok mögött, ha pártolásról van szó. Ma­ dách egykori városában úgy tűnik, a realista játék járja, melynek szabá­ lyai szerint valaminek történnie kell. Történt. S ha illúzió is lenne azt hinni, hogy a vidéki áfész-üzletek befektetői ebből a könyvből halmozná­ nak fel nagyobb készleteket otthon, azért remélhető, hogy eljut azok ke­ zébe, akik kezében a mai magyar irodalom megfordul manapság. A kötet természetesen nem egységes, hiszen kezdőtől a többkötetes, még fiatal írón át a pályáját ünnepélyesen lezártnak tekintő nagy öregig több korosztály és színvonal képviselteti magát. De ahogy nem tartom valószí­ nűnek, hogy sztárallűröket építgető, kicsi úrileánykák e kötet anyagá­ val felvételizzenek a színművészeti főiskolán, úgy örömmel mondhatom: a gyengébb írások sem bántják a szemet, kikerültek a kötetből a „járási költészet” nagy csodái, nincs népben-nemzetben-istállóban gondolkodó költészet, annyi van, amennyit a kötet alkotói észlelnek saját világukból. Ez a mértéktartás előnye a kiadványnak, mert ugyan nagy veszélyek kö58 �zepette leúszhatunk az Értől (avagy az Ipolytól) az Óceánig, de elnézve a határt jelentő folyót, nem áll meg rajta az óceánjáró. A könyv a legdemokratikusabb szerkesztői elvet követi (itt szeretném megjegyezni, hogy mivel szemtanúja voltam, állíthatom, hogy az itt kézbe adott kötet Karácsondi Imre válogatása, így helyes lett volna az imp­ resszumban ezt feltüntetni), alfabetikus sorrendben következnek a szer­ zők Á dám tól Zondáig. Ezzel elkerülték a felesleges sértődéseket, hiszen tudjuk, hogy minden nyomtatott termékben legelői vagy leghátul meg­ jelenni a legjobb, tehát a vezércikk, illetve a sportrovat helyén. Nézzük, szintén névsor szerint, hol tartanak a pályán a kötet szerzői. Á dám Tamásnál mindjárt hozzá kell tegyük, hol tartottak. Mert a di­ cséret mellett azért ne feledjük, a kötet anyagát három éve válogatták. S többeknél ez a három év jelentette a leggyorsabb fejlődést. Közéjük tar­ tozik Ádám Tanás is. A jelenleg is Balassagyarmaton élő költő kötetben lévő versei még azt mutatják: az alkotó keresi nyelvét, egyáltalán ismer­ kedik a költőség tudatával, gondolataiban a vers mint valami misztikus bálvány jelenik meg, olyan bálványként, melynek áldoznunk kell. Ahol visszafelé fordul s kevesebbet törődik azzal, hogy ő költő, ott sokkal tisz­ tább, értékesebb versek születnek (Toposz, Nyárutó). Mindenesetre a költő már ezekben a verseiben megmutat valam it abból, ami nemsokára megje­ lenő önálló kötetében (Palócföld könyvek - a szerk.), már világosan látható lesz. Környezetét jól látó, azt finom eszközökkel festő lírikus, aki ha nem az agyonismételt jelképeket keresi (Lennon), hanem bátran él sa­ játjaival, nagyon jó költővé válhat. Ha majd nem a megénekelt agyagga­ lamb testéből lesz vers, nem fordítva. Csikász István egészen más világ. Súlyos, robosztus művész. Vonzódik a klasszikus tartalmakhoz, amelyekhez modern formát keres. Versei ol­ vasásakor nem tudom feledni, olyan költőt olvasok, aki mellesleg festő­ művész, grafikus, előadóművész. A magyar művészet történetében egy ember volt, aki egyszerre tudott jelentős képzőművész és költő lenni. Ám Kassáknak szerencséje volt magányával. Am i a legtöbb volt belőle, az mással ki nem cserélhető egyéni világa, a szerep, amit felvállalva jelen­ tős életművet alkotott. Csikász helyzete nehezebb, hiszen egy kis körben nem lehet szimbólum valaki, itt az alkalmazkodás kényszerűség, amit ha valaki nem fogad el, nyomtalan kívülálló lesz. A költő tudja ezt, így verseiben gyors egymásutánban sorakoznak megejtően szép sorok és meg­ lepően prózai mondatok. E z legjobban ott érhető tetten, ahol a városról vall (Balassagyarmat, meg én). H a elhinné, hogy a költészet akkor is köl­ tészet, ha nem felel meg dörgő hangú felolvasások hallgatóinak, ha merne jobban ő lenni, akkor érdekesebb verseket olvashatnánk ettől a nagyszerű szellemi öttusázótól. G yenes István a táj szerelmese. Teheti, hiszen az ország egyik legszebb pontján él, s természetjáró-szenvedélye, valóságos panteizmussá nőtt az évek során. A válogatás szerencsésnek bizonyult, kisebb lélegzetű termé­ szeti versei kerültek a kötetbe a nagyobb, ám meg nem oldott politikai versek helyett. Dalaiban ritmust keres a költő, s érezhető a sorokból a találás öröme. A kötött formák iránti tisztelete oly nagy, hogy akkor is keresi, amikor csak félmegoldást talál, de öröm látni, hogy a költészet örömet és megvalósulási formát jelent egy olyan ember számára, aki nem 59 �akar főhivatású költő lenni. Am it Baranyi Ferenc ír az előszóban, az ilyen alkalmak erősítik az ember hitét, hisz aki verset ír, attól bizonyára béké­ ben álmodhat szebb világról a világ. J obbágy K ároly teljes ellentéte Gyenesnek. Ő főhivatású költő. Tragikus és sikeres pillanatokat ötvöző életút tárul elénk önéletírásának lapjairól. Amolyan bővített önéletrajz, ami idegen test lenne egy antológiában, ha nem egy ilyen, egészen különleges életutat foglalna össze. H a ez az írás időben megjelenik, akkor jelentős kordokumentum lenne. Kevesen írtak nálunk azokról a koncentrációs táborokról, amelyek Auschwitztól jóval keletre tüntettek el százezerszámra embereket. A z életrajznak ez a része lebilincselően érdekes, sőt fontos is. N e feledjük: Sztálin birodalmában tizenhatmillió ember tűnt el, alig kevesebb, mint a hatalmas ország há­ borús vesztesége - ahogy a glasznoszty jegyében hitelt érdemlő szovjet történészektől megismerhettük. Jobbágynak ez a pokol jutott a szocia­ lizmusba való átmenetül, amelynek aztán itthon egyik ismert és elismert költője lett. Később újra pálya szélére került. Élete tanulságos, két súlyos szépséghibával. A z egyik, hogy rosszízű dolog irodalmi alkotásban direkt ítéleteket mondani meg nem nevezett em berekről, pontosabban azok vé­ leményéről. Ennek műfaja a publicisztika, de leginkább a személyes be­ szélgetés. M ég akkor is, ha valakinek igaza van. A másik, ami miatt ide nem illőnek tartom ezt a vallomást, hogy az itt publikált versek régi datálásúak. S bár a „vakcsillag” költői megidézése nem kis teljesítmény, az antológia egyik kiemelkedő pillanata, ekkortájt még Jobbágy K ároly a magyar irodalom megbecsült tagja volt. Hogy nem ír azóta, az nem köz­ ügy, s főként nem közölnivaló. Bár erről a Palócföld című folyóirat hű­ séggel hírt adott. Ezért is túlzó a lap iránti indulat. Hallgatásunk épp­ úgy nem parancs, mint megszólalásunk. Hasonló életút „kicsiben” Karácsondi Imréé. Gyorsan megjelenő kötet, majd korai hallgatás. Pedig az itt megjelent versek tanúsága szerint van mondanivalója. A hitét vesztett, társait kereső ember áll költészetének középpontjában. A z ölelni feledett ember hiába fohászkodik Istenhez, sze­ relemhez, semmit sem talál, csak jeleket, nyomokat a hóban. Karácsondinak, egy évtizedes pálya után, kialakult stílusa van, erényei mellett a hibái is visszatérőek. N eki elsősorban magával kell elhitetni, hogy érdemes folytatni, s akkor megnyílik neki a jelenleg csak egyik arcát mutató világ. Szereplése mindenképpen a kötetet erősítő megjelenések közé tartozik. Matúz G ábor két rövid novellája előlegezett bizalom a szerzőnek, egy szigorú kritikus aligha válogatta volna kötetbe ezt a két, meglehetősen közhelyes novellát. Csakhogy. . ., ha valakinél, nála számított leginkább az eltelt három esztendő. E z idő alatt a fiatal írójelölt publikált olyan írásokat folyóiratban, melyek nagymérvű előrelépést mutatnak, így „beszerkesztését” ez az utólagos javulás indokolja. H a így fejlődik tovább, írójelölt­ ből íróvá válhat. T. Pataki László írása kétszeresen is érdekelt. Érdekelt, mert az anto­ lógia szerzői dicsérték, s érdekelt, mert drámaíró lévén, szívesen olvasom a termést, főleg, ha eleddig ismeretlen szerző írta. A Fráter Erzsébetről szóló monodráma érdekes, szép írás, igyekszik ábrázolni egy lelkiállapotot, mely egyrészt hiteles, másrészt teátrális. Szépen fogalmazott mondatokból áll össze egy elbeszélés, mely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány. 60 �Az már dramaturgiai kérdés, hogy a szereplő egy nagyon nehezen ábrá­ zolható lelkiállapotról kezdi a darabot, hogy a két narrátorhang nem színpadra, hanem hangjátékba való. A többi problémát egy színpadnak hívott lektor és egy próba nevű dramaturg hivatott eldönteni. Talán e két szaktekintély azt is kideríti, hogy több jelenidejűséggel és kevesebb in­ formatív meséléssel lenne igazán színpadkész mű a Lidércláng. Onagy Zoltán kiforrott stílusvilágú és világképű prózaíró, egy gyenge kötetet követő két kvalitásos kötet gazdája. A z itt közölt prózája is a tőle megszokott stílusban íródott. Azon kellene elgondolkodnia, hogy drámaiságukban fejlődő történeteihez elégséges-e az a meglehetősen hétköz­ napi nyelvezet, amit használ. A szerző talán megbocsátja, hogy nem írok többet róla. Egyszer már megtettem, s újabbra készülök. Radnai K egykó István szelíd költő, aki szívesen örül az élet apró dol­ gainak. Egyszerűsége a legfőbb erénye. A z idillt fontos, de csak egy villanással felrajzolt kataklizmák rabolják. O lvasva úgy érzem, szerénysé­ gét jó lenne megtanulni. V agy írni valam i lenyűgözőt. E z a két út van. Ó az elsőn jár egyelőre. Szerencsére. Újlaky A ttiláról nem tudom, mit írjak. Am it ő írt, nem rossz, csak egyszerűen nem felismerhető. E gy, a lapokban megjelenő jellegtelen, szürke írások közül. Elmarasztalni kár, sőt helytelen lenne, hiszen nem valam e­ lyik nagy kiadónk listáján veszi el mások elől a helyet. D e dicsérni sem lehet. Legfeljebb azért, amiért már dicsértem ebben a rövid összefogla­ lóban. Jobb az a világ, amelyben egy műszerész ír, annál, amelyikben lelátón randalíroz. V agy jobb az a világ, melyben egy elmeorvos, sikeres hivatása mellett még mindig hisz a költészetben. Persze Zonda Tamás hite idézőjelek közé helyezett hit, nem is tehát másként egy ember, aki nem csupán az élet felületét ismeri, hanem annak kényszerpályáit is. Zonda tudja, hogy tudása mit sem ér, ha magányos gondolkodóként kínlódik egy másfelé rohanó világban. D e ő nem a magukat sajnáltatok fajtájából való, így születnek groteszkbe hajló, már-már cinikus versei. D e cinizmusa erény, hiszen az okosság gyakran látszik cinizmusnak a demagóg butaság­ gal szemben. Ahogy egy barátom írná levele aljára: ennyi fért. D e mondtam, nem bírálni jöttem, hanem köszönteni. Megörökíteni, hogy ezerkilencszáznyolcvanhét végén megjelent egy könyv,melyben írniszerető, és külön­ böző szinteken, de tudó emberek vallják közösen: a civilizációt nem lehet inflálni, sem beszüntetni. Segítse őket ez a könyv önbecsüléshez, hogy minél több követőjük legyen. Mert nemcsak a remekművek dicsérhetők. A z írástudók is. (Balassagyarmat, 1987.) S IP O S H E G Y I P É T E R 61 �abla k N. L Á S Z L Ó E N D R E F in n te stv é re in k és az aran y „...A kalandnak helye van az életben. Sohasem tudhatjuk előre, hogyan és mikor kedvez a szerencse, s mekkora aranyrögre bukkanunk...” Valóban testvéreink ők. S mi mégis alig valamit tudunk a finnekről és cso­ dálatos országukról. Arról pedig szinte semmit, hogy Finnország északi részén, túl a sarkkörön arany is van a folyóvizek élő- és őshordalékában, hogy ott mindmáig sokat és sokan foglalkoznak aranyásással, aranymosással. De nem is csoda, ha kevesen tudunk erről, hiszen az ottani aranyászok abból az aranyból élnek, azt ássák és mossák, ami állítólag nincs is - az ottani geológusok meg­ állapítása szerint!... Finnország e kies, szép vidékén - Tankavaarában - létesítettek külön aranyászmúzeumot, s minden évben sor kerül ott aranymosó országos, Európa- vagy világbajnokságra, ahová az egész világról özönlenek a turisták és az aranyászok... Tudjuk, hogy Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Európában már több év­ ezredes múltra tekinthet vissza az aranymosás, az aranyásás és - ifjabb „testvé­ rük” - az aranybányászat. A finnországi aranytermelés azonban - történelmi léptékkel mérve is - még nagyon fiatal. Ugyanis Finnországban, s annak is az északi részén. Lappföldön a folyóvizek élő- és őshordalékából - aranymosók és aranyásók révén - az arany kitermelése csak a múlt század második felében kezdődött meg, pontosabban 1870-ben. A múlt századot bátran nevezhetnénk az arany századának is. Talán nem árt, ha megemlítem - sorrendben - , hol is bukkantak akkor jelentős mennyiségű aranyra: 1) az Uraiban, 2) a Bajkálon túli területeken, 3) Kaliforniában, 4) Nevadában, 5) Kolorádóban, 6) Virginia, Karolina, Georgia és Alabama terü­ letén, 7) Új-Dél-Walesben, Viktóriában, 8) Nyugat-Ausztráliában, 9) Új-Zéland déli szigetén, 10) Witwatersrandben, 11) Alaszkában. Ha figyelmesen olvassák ezt a sorrendet, sok minden világossá válik belőle. Mert egyáltalán nem véletlen, hogy az alaszkai arany felfedezése ennek a sor­ nak a legvégére került. Mert magyarázatát adja annak is, miért alhatta oly so­ káig háborítatlanul az álmát Lappföld aranya... Igaz ugyan, hogy tudtak róla már 1516-ban, de azután nemsokára meg is fe­ ledkeztek róla, s így a kiaknázására még évszázadokig nem került sor, hiszen előbb újra fel kellett fedezni. Ugyan miért? 62 �Ennek oka - legalábbis részben - az volt, hogy Finnország aranylelőhelyei messze túl vannak a sarkkörön, a Lappföldön, ahol a zord természeti viszonyok nagyon megnehezítették az arany felfedezését, s még inkább a kinyerését. Ez a vidék még néhány száz évvel ezelőtt szinte lakatlan volt, s csak akkor népese­ dett be úgy, ahogy, amikor a finn terjeszkedés közben a lappok egyre északabb­ ra szorultak. Ebből adódóan a finországi aranymosásnak, -ásásnak nem is lehetnek igazán nagy hagyományai, jellegzetesen finn aranykinyerő eljárásai, de még eszközei és szerszámai sem. Egyszerűen átvették a kaliforniai, később pedig az alaszkai módszereket, eszközöket. Ennek ellenére a lappföldi aranynak valóságos kultu­ szát alakították ki, s mindezt alig több, mint száz esztendő alatt. Igaz, hogy a finn nemzetgazdaság szempontjából a lappföldi aranynak igazán nagy jelentősége eddig még sohasem volt, de sokan hisznek abban, hogy még lehet! A finnországi nemesfémet írásban 1546-ban említik első ízben, mint Lappföld megszerezhető, kiaknázható kincsét. „Ekkor egy Baselben megjelenő könyv em­ líti a lappföldi aranyat.” (Amennyiben Agricola, Georg német mineralógus művéről van szó, 1546-ban a D e natura fossilium című munkája jelent meg. Osszes munkáinak teljes kiadása Baselben látott napvilágot, de csak 1 1 1 évvel később.) Az érdekesség kedvéért elmondom még, hogy fennmaradtak olyan történetek is, melyek szerint maga a nagy Pietari Brahe is tudomást szerzett erről az aranyról, lappföldi útja során saját szemével látta, kezébe is fogta az aranytartalmú hordalék kincsét az akkor még szinte ismeretlen folyók, patakok part­ ján. A hagyomány szerint egyedül csak az idegenvezetőnek felfogadott fiú ismer­ te az aranylelőhelyeket, s a hozzájuk vezető utakat, inkább ösvényeket. Őt azon­ ban később Brahe már hiába kereste. A fiú egy darabig katonáskodott a har­ mincéves háborúban, azután végképp eltűnt a nagy államférfi szeme elől. (Az ifj. Pietari Brahe svéd államférfi volt [1602-1680] a X V II. század egyik leg­ képzettebb embere. Nagy érdemeket szerzett Finnország körül, melynek 163740-ig, majd 1648-54-ig kormányzója volt. Ő alapította az aboi egyetemet, Brahestad városát és számtalan népiskolát, elnöke volt a birodalmi tanácsnak s egyik gyámja Krisztina királynőnek és IX. Károlynak.) Hosszú-hosszú idő telt el, senki nem emelgette a lappföldi aranyat. A finnek fennmaradásukért, a létükért harcoltak. Aztán - kétszázkilencven évvel később - 1836-ban hallatott magáról újra az arany. Kiderült, hogy a K emi folyó torkolatából származó „kőből” , azaz kavicsból arany nyerhető ki! Ennek tudomásulvétele után a szenátus és a nagyhercegség bányahivatala elhatározta, hogy felkutatja a lappföldi arany „rejtekhelyét” . Különben is erre ösztönöztek Szibéria feltárt aranylelőhelyei, az 1848-as kaliforniai aranyláz, majd - tíz évvel később - a Kolorádóra áttevődött aranyinvázió. De még ezután is évtizedek szálltak tova, s több mint harminc évbe került, amíg végre nyomára akadtak ennek a titokzatosan „lappangó” lappföldi arany­ nak, 1867-ben. Hogyan is történt? Egy norvég bányamester, név szerint T eleff Dahl aranynyomokat talált a Tenojokiban (finn nyelven a „joki” = folyó). Felfedezését nem tartotta titokban, hanem azonnal azt javasolta a Finn Szenátusnak, hogy lássanak hozzá a mód­ szeres aranykutatáshoz. Az illetékesek figyelmét természetesen azonnal felkel­ tette ez a már igazán megbízható forrásból származó bejelentés és javaslat. Nincs olyan országa a világnak, amelyiknek nem kell az arany(?), s ugyancsak 63 �gyorsan megszervezték, felszerelték az expedíciót. Kikötötték, hogy addig ne jöj­ jenek vissza, amíg eredményről nem számolhatnak be. S az expedíció elindult... 1868. szeptember 15-én - észak felől - a Tenojoki partjáról a végsőkig el­ csigázott, kiéhezett, kiábrándult expedíció bevánszorgott Törmanenbe... Már csak az expedíció vezetője, Johan Conrad Lihrin (vagy Lihr) hitt az arany léte­ zésében és átkozta a közelgő telet, az emberek gyengeségét, állhatatlanságát, a szerencse szeszélyes istenasszonyát. Pedig még csak sportember sem volt, hanem mindössze az állami pénzverde igazgatója, kit egyenesen a finn kormány jelölt ki erre a nehéz és nagyon is kétes kimenetelű feladatra, amit ő lelkesen el is vállalt. S most a teljes kudarc!... Túl voltak a sarkkörön, és küszöbönállt a kegyetlen, hosszú tél! Az emberek azonnal folytatni akarták útjukat hazafelé, de Lihrint más fából faragták. Ő még nem adta fel a játszmát! Ígért, biztatott, káromkodott, ütött, de csak annyit ért el, hogy emberei végre beleegyeztek, még - egyetlen egy napig - folytatják itt, a folyóparton a kutatást... Miféle sugallatra hallgatott Lihrin? Pontosan ezen az utolsó napon végre kedvezett neki a szerencse: az Ivalojoki völgyében - szeptember 16-án - rá­ bukkant az aranyra! Más források kevésbé drámai eseményekhez fűzik az arany megtalálását. Ezek szerint Lihrin mérnök a barátaival kirándult az Ivalojokira és akkor bukkant rá az aranyra. A leletet „egy kortyolat konyakkal” ünnepelték meg... Tény azonban a következő: a végre megtalált arany híre szélnél sebesebben terjedt el az országhatáron belül is, túl is. Az állam 1870-ben létesítette a Kultala elnevezésű hivatalt, s ennek csak az volt a feladata, hogy intézze az arannyal és az aranykutatással kapcsolatos ügyeket. Ebben az évben kitört az aranyláz! Megindult az első „aranyroham” . Aranykeresők százai, majd ezrei özönlöttek nap nap után a sivár földeken Kultala felé. S a roham hátterében -csakúgy, mint korábban Kaliforniában és Ausztráliában, később pedig Alaszkában - ott a pusztulás, a szenvedés, az éhinség, az a sok-sok ember, aki életével vagy - jobb esetben - az egészségével fizetett a talán még csak meg sem pillantott, de annyira sóvárgott aranyért... De tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek az aranykeresők nem mindnyájan voltak lelkiismeretlen kalandorok és szerencsevadászok. Sokuk számára az utolsó, az egyetlen nagy lehetőség volt, hogy ez a kockázatos és emberpróbáló, bizonytalan kimenetelű vállalkozás megélhetést, jövőt biztosítson. Az újonnan felfedezett aranyföldre vezető úttalan út szinte emberfeletti akadá­ lyokat jelentett akkor, a túlnyomó többségükben teljesen tapasztalatlan, s a ne­ héz útra és munkára fizikailag is alkalmatlan emberek számára. Nagyon sokan indultak cl erre az útra például Pohjanlahtiból, $ mielőtt még elérték volna a tulajdonképpeni aranyföld kapujának számító Rovaniemit (a sarkkörnél), már a saját bőrükön tapasztalhatták az akkori „utazás” nehézségeit. Kiéhezett, csont- és bőremberek jöttek velük szemben, vonszolták magukat a visszafelé vezető, csak nemrégiben kitaposott utakon. Átkozták az aranyat, mint életük megrontóját, s nyomorult koldusokként ételt, ruhát, orvosságot kértek a most érkezőktől, kiknek túlnyomó többsége maga is szegény ember volt, akiknek már talán a közeli jövőben minden falat az életet jelenthette. S akiknek mégis sikerült eljutniuk az aranyföldre - a több mint 600 versztányi (15 verszt = 16 km) út megtétele után - , már nagyjából tisztában lehettek az­ 64 �zal, mi vár rájuk, hogy csak igen kemény munkával juthatnak hozzá az anynyira áhított aranyhoz, ha ráadásul még a szerencse is kedvez nekik. Mert itt nem volt elég a kitartó szorgalom! Amikor az Ivalojoki partján levő Kultalába megérkeztek, a bányamestertől végre aranymosásra alkalmas területet igényelhettek; Jack London mesteri tollára méltó, ami itt ezután következett... Míg az egyik parcellán az aranyásó szinte munka nélkül vagyont érő nemesfémre bukkant, néhány méterrel arrébb, a han­ gyaszorgalmú szomszéd morzsányi aranyat sem talált elátkozott földjén... Az arannyal kapcsolatos szabályokat, előírásokat, rendeleteket - nagyjából már útjuk során megismerték. Tudták már, a törvény betűje arra kötelezi őket, hogy minden aranyat adjanak le a bányamesternek. Ennek aztán az a köteles­ sége, hogy ez az arany - a kormányzón keresztül - el is jusson a Finn Bankba. Tudták már azt is, hogy az aranykereső csak akkor kaphatja meg leadott aranyáért a neki járó összeget, ha az a beolvasztása, finomságának megállapí­ tása után végre bekerült a bankba és ott kiírták róla a névre szóló utalványt. Mint általában mindenütt a világon, ezek a gondos szövegezésű rendeletek igencsak szigorú megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba minden olyan pró­ bálkozással, mesterkedéssel szemben, hogy az aranyat kijuttassák az országból, vagy helyben eladják a mindenütt ott ólálkodó aranycsempészeknek, zugfelvá­ sárlóknak. A zsidóknak pedig rendeletileg megtiltották az aranyföldre való be­ utazást is, akárcsak a Kárpát-medencében, főként a Habsburg királyok korában. De hiába voltak a szigorú rendeletek, széltében-hosszában keringtek már a hí­ rek a titokban Norvégiába átcsempészett aranyszállítmányokról... 1871-ben - máig előkerült írásos dokumentumok szerint - négyszázkilencvenegy bejelentett aranyásót, aranymosót ismertek név szerint, de a számuk való­ jában ennek a többszöröse lehetett, s bizonyára még sokkal nagyobb volt a hi­ vatalosan be nem jelentett és más helyeken dolgozó aranyásók, -mosók száma, nem is beszélve az elveszett, vagy még elő nem került ilyen dokumentumokról. A talált, a kitermelt arany mennyiségéről pontos adatokkal nem rendelkezett senki. De sikeresnek tartják már az első, tehát az 1871-es esztendőt is, amikor 56,7 kg volt a „zsákmány” , tehát a hivatalosan beszolgáltatott mennyiség. Ez a kvantum azonban - a csempészútvonalak és -kapcsolatok kialakulásának ará­ nyában, fokozatosan - lecsökkent évi 14 -15 kg-ra. (A múlt század végén, szá­ zadunk legelején ennyit adtak le hivatalosan a Mura és a Dráva aranyászai.) A kiásott vagy kimosott arany túlnyomó többsége csupán a legelső, a felfutó időszakban, annak is az elején került be a Finn Bankba. Az emberi találékony­ ság, s a furfang ezernyi módot, alkalmat talált arra, hogyan értékesíthesse az aranyász a hivatalos finn felvásárlási árnál lényegesen jobb áron a nehéz, verejtékes munkával megszerzett aranyat. Jó ideig fele-fele alapon dolgoztak a lappföldi aranyászok. Tehát a kinyert aranynak felét „becsületesen” leadták az államnak, hogy az engedélyt be ne vonják tőlük, s hozzájuthassanak hivatalos áron a munkájukhoz nélkülözhetet­ len higanyhoz, a másik felét viszont eladták az aranycsempészeknek, vagy a bátrabbak — a jobb ár érdekében, vállalva a kockázatot, a veszélyt - saját ma­ guk vitték át Norvégiába. Sokan például egy-egy nagy pálinkásfiaskóba gyűjtögették az aranyukat. Egyikbe a „hivatalos” , a másikba a „fekete-arany” került. Így volt ez szinte már a kezdet kezdetén. Aztán az aranyászok vérszemet kaptak, és az arány egyre inkább a feketepiacon értékesített arany javára, s az állam kárára toló­ dott el. 65 �Ezek a keményen dolgozó férfiak azt tartották, hogy a földön két igazán értékes „dolog” van csupán, amiért élni, küzdeni, szenvedni, akár meghalni is érdemes: az asszony és az arany. S ha még egy kis jófajta pálinka is kerül valahonnét - és méregdrágán - harmadiknak, az már az emberi boldogság netovábbja... Csak úgy mint Kaliforniában, Ausztráliában és később Alaszkában, a Lapp­ földön is voltak igazán szerencsés aranyászok, bár ezek legtöbbje bölcsen eltit­ kolta a szerencséjét. A szerencsések egyike - a nem titoktartó - Evert Kiviniemi volt például, aki Luttojokiban (érdekes, hogy a „jó” szavunk az ősi magyar nyelvben folyóvizet jelentett, s a Finn „joki” ugyanezt jelenti!) 1935-ben egy 392,9, más adatok szerint 1931-ben Laanilában 395 grammos aranyrögöt talált. Ezt a leletet még jelenleg is - a hivatalos lappföldi „rekordaranynak” tekintik, noha ennél - hivatalosan is - már jóval nagyobb aranyrögöket is találtak. Á l­ lítólag mindjárt másolatot is készítettek róla, s ezt az igazán értékes darabot az kapja meg, aki olyan aranylelőhelyet talál, ahol ipari méretekben is lehet aranyat bányászni vagy mosni! A másik „aranyfolyó” , az.Inari területének nyugati részét öntöző Lemmenjoki (szó szerint a Szerelem-folyó) volt, melyet 1949 és 1952 között kutattak át és összesen több mint háromszáz kiló aranyat nyertek ki belelőle. A Lempi folyó is őrzi még az egykori nagy aranyláz nyomait. A finn költészetben is nyomot hagyott ez az arany. A mindmáig legnagyobb­ nak tartott finn költő, Aleksis K ivi (1834-1872) Szívem dala című versében például aranybölcsőben altatgatják, csicsígatják a gyermeket. Pertti Nieminen verse (Péli Árpád fordítása) is megörökíti a csodálatos Lappföld aranyát: ...Aranyból van a gyep, szél fúj a nap mögül: minden fűszálon akvamarin ragyog... ... érzed-e az arany s a drágakövek hűvös érintését, s a fölizzó szelet?... Nem csupán a régi (?) legendás időkben, hanem még ma is sokan azt tart­ ják Finnországban, hogy: „Meg kell próbálni bátran, legalább egyszer ebben az életben! Tekints egyenesen, bátran a Lappföld irányába, az új célok felé! Ha el is veszíted a csatát, egyszer legalább megpróbáltad!...” Még ma is szép szám­ mal akadnak ott férfiak, akik így döntenek. Ugyan mi is a helyzet jelenleg? Mivel Finnországban az aranykutatás nem tekinthet vissza több évezredes múltra, saját ősi tapasztalatokkal nem is rendelkezhetnek az ottani arany­ keresők. Amint már mondtam, nincsenek sajátosan finn aranykinyerő eljárásaik sem. Ok főként nem a folyók ős- és élőhordalékában lévő apró aranyszemcsékre „vadásztak és vadásznak” , mint például nálunk a Duna, a Mura és a Dráva aranyászai, hanem a mesterségbeli tudást kevésbé - annál több szerencsét igénylő aranyrögökre. Az arany „apraja” - feltehetően - így a meddőben és a folyók hordalékában maradt és marad. A jövő feladata lesz az, hogy ebből korszerű eljárással - kinyerjék az aranyat. Ahogyan ez lett a „sorsa” K alifor­ niában és Alaszkában, s ez lesz - előbb-utóbb - a Kárpát-medence meddőhá­ nyóinak is. Inkább csak a szakembereknek van róla tudomásuk, hogy például Amerikában a - csak az arany nagyját kitermelő - szerencsevadászok után még hányszor kotorták át a meddőt, s mennyi aranyat nyertek még ki belőle... 66 �A térképvázlaton bevonalazott részek Lappföld aranylelőhelyei 67 �Aranymosó bölcső A finn aranyászok fő eszköze a kaliforniai és az alaszkai aranyászoknál rég­ óta ismert cradle-rocker, vagyis az aranymosó bölcső. Ez egy hosszúkás teknő, melynek alján durva vásznat feszítenek ki. Hátsó, magasabb részén van a rá­ csos szekrény, ebbe lapátolják bele az aranytartalmú földet vagy fövenyt és vi­ zet eresztve rá, a görgőkre tett teknőt ide-oda mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az iszap, föld, homok a teknő mellső részén levő nyíláson folyik ki, az arany pedig a ponyván marad. Ilyen készülékkel egy aranyász na­ ponta kb. 1500 kg fövényt moshat át. A másik ilyen mosóalkalmatosság a „long-tom” . Ennek több - különféle nyílású - szitája van, melyek alá harántlécekkel felszerelt, úgynevezett riffleboxot tesznek. Az aranytartalmú fövenyre erős vízsugarat bocsátanak, mely a meglazított fövenyből az aranyat kiválasztja és a harántléceknél lerakja. Az üle­ dék aranyporhoz kevert földes részeit kézi szérkével (nálunk aranyválasztó, himba, hiíba) mossák ki. Ezzel a készülékkel egy munkás naponta 6000 kg ho­ mokot moshat át. A harmadik, az úgynevezett „sluice” sok-sok módosított változata. Ez tulaj­ donképpen egy jó hosszúra nyújtott long-tom. Deszkákból 50 cm széles és 30 cm mély, felül nyitott, 95-314 méter(!) hosszú, lejtős vályút készítenek. A vályú alsó részén harántlécekkel visszatartott, vagy lyukakba öntött higany van. A csatornába eresztett víz a belehányt földet lemossa, s közben az arany, a hi­ gannyal találkozva, foncsort alkot. Ezzel a készülékkel naponta 1 8 000 kg ho­ mokot moshat át egy-egy aranyász. 68 �A „long-tom” és a „sluice” 69 �A „pan” , a legősibb mosóeszköz Az első kettőről - szakmai körökben - eléggé közismert, hogy ötven- vagy még ennél is nagyobb százalékos aranyveszteséggel dolgoznak, a harmadik sem tökéletes, s igen sok drága higany veszik vele kárba. A legősibb eszközük - természetesen - „pan” , vagyis az aranymosó tál vagy - serpenyő. Ez vaslemezből készül, nálunk kézi szérkének, aranyválasztó­ nak nevezik a dunai aranyászók és fából készített, rendszerint vályú alakú, égetett belsejű változatait használják. Ezt egyébként minden laikus jól „ismer­ heti” , ha látott már néhány vadnyugati filmet. Ivalko-Kultalában, a száraz, lucfenyős földháton és a folyó aranykereső göd­ reiben több aranyász dolgozott 1983-ban. Közülük az egyik, Sametti-Miettinen így nyilatkozott: - A mi geológusaink azt mondják, hogy ebben az anyagban nincsen arany. Érdekes megállapítás!... Én igencsak keményen ások, lapátolok, csákányozok itt a moréna hátán és gyakran bukkanok aranyra, hiszen belőle élek. Így aztán társaimmal együtt - alaposan rácáfolunk geológus uraimék megállapításaira!... 1983-ban, ezen a helyen egy kalandfilmet forgattak az egykori finn arany­ ásók életéről, az első nagy aranyláz idejéből. A film főszerepét Heikki Kivittiemi, egy itteni aranyász játssza, akinek nagybátyja az az Evert Kiviniemi, aki azt a bizonyos „rekordaranyrögöt” találta 1931-ben vagy 1935-ben... S hogy itt azóta szinte megállt az idő, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Heikki eredeti foglalkozása - aranyásó és medvevadász!... D e ennek az érdekes filmnek nem csupán a főszerepét játszotta igazi aranyász, hanem több más szerepet is, s asszisztált benne - a környéken dolgozó - több­ száz igazi aranyásó is. Aligha hiszem, hogy a filmtörténet során született már ilyen témájú film ennél eredetibb emberanyaggal... Ma már a lappföldi aranyásás, aranymosás nem csupán eléggé sok ember mindennapi kenyerét biztosítja, hanem a bel- és külföldi turisták tömegeit évről évre idevonzó látványosság is. Évente ezreket és ezreket csábít ide az arany örökzöld romantikája, s az emberek tudatalattijában rejtőző arany iránti sóvár­ gás csakúgy, mint ez a csodálatosan szép, de rövid nyarú és őszű vidék. 70 �1974 óta minden évben rendeznek Tankavaarában országos, Európa- vagy világbajnokságot az aranymosóknak. Országos bajnokság volt itt 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban, 1982-ben, 1985-ben és 1986-ban; Európa-bajnokság volt 1984-ben, világbajnokság pedig 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben, 1983ban és 1987-ben. Természetesen, ezek a szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó turisták, műkedvelő aranyászok inkább csak játszanak itt (s az aranymosás vagy -ásás nem játék), bár elvétve ők is találnak egy-egy aranyrögöcskét Tankavaará­ ban (Sodankylä mellett), a nekik fentartott helyeken. De jönnek ide igazi aranyászok is a versenyekre, a világ minden részéből, s az aranyban gazdagabb helyeken a bejegyzett finn aranyászok dolgoznak. S valóság az is, amit a látogatók a tankavaarai aranymúzeumban láthatnak. Azok a szerszámok igazi arnyászeszközök, s még igazibb az ott látható arany és dokumentációs anyag. Az imént említett film írója a forgatás végére érkezett Palsiojába, az őszi verőfényben tündöklő Lappföldre. Itt - és nem először - a saját szemével is láthatta a jelen aranyászait, az aranylázat inspiráló Heikki Horhonen gépeit és segítőtársait, hogyan keresik és nyerik ki az aranyat. Megtekintette a lelőhe­ lyeket, barakkjukban a kávéscsészényi „friss” aranyat, valamint az arannyal megtömött üvegekkel teli termet. Lappföld aranya tehát nem csupán a múlt élő legendája, hanem a ma és a jövő valósága is! Hiszem és tudom, hogy a lelkes munka, a kitartó szorgalom meghozza megérdemelt gyümölcsét, s a „rekordaranyrög” másolata hamarosan gazdára talál... �__________ hagyom ány TAXNER-TÓTH ERNŐ A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán* Madách tiszteletére gyűltünk össze egykori otthonában, úgy illene tehát, hogy róla szóljon ez az előadás. A Mózes-dráma keletkezéséről azonban néhány éve éppen a Nógrád megyei múzeumok, évkönyvében - megírtam, amit tudtam. Azóta nem találtam új adatokat vagy érveket, amivel papírra vetett mondani­ valómat ki tudnám egészíteni. Emlegetett tanulmányom tudós lektora, Fried István azonban már akkor fölvetette, hogy az ezerkilencszázhatvanhat-hatvanhetes Mózes-bemutatókról szólva mások véleményét is figyelembe kellett volna vennem. Noha ez az észrevétel jogos volt, úgy találtam, ragaszkodnom kell a magam véleményének előtérbe helyezéséhez. Ha nem ezt teszem, bele kell bo­ nyolódnom a hatvanas évek szellemi viszonyainak értékelésébe, ami nélkül a korabeli kritikák nem mérlegelhetők, ami azonban megzavarta volna gondolatmenetem fölépítését. Most viszont szívesen élek a lehetőséggel, hogy - a teljes­ ség igénye nélkül - elmondjam nézeteimet a fölvetett kérdésről. Noha az angolszász értelmezés szerint a kritika fogalma magában foglaja az irodalomtörténet-írást is, a korhoz kötöttséget sehol nem hagyják figyelmen kívül. Induljunk ki abból, hogy az irodalomtörténeti értékelésben is szükségszerűen tükröződik a közgondolkodás, a közízlés, a világnézet befolyásoló szerepe. Pedig az irodalomtörténet-írás feladata folyamatok feltárása, míg - nevezzük jobb hí­ ján így — a napi kritika figyelmének előterében a jelenség áll: a mű, legyen az könyv vagy színielőadás vagy képzőművészeti alkotás. Az irodalomtörténetben számon tartott művek új megjelenésekor vagy bemutatásakor a kritika gyakran szívesen ismétli meg vagy vizsgálja felül az előzményeket. Így Madách Imre Mózes című drámájának 1966-os és 1967-es bemutatásakor szinte minden napi kritika szerzője utalt a mű keletkezésének és főleg mellőzésének a történetére. Hámos György az Elet és Irodalomban (1966. május 28.) azt sem tudta meg­ állni, hogy meg ne fricskázza az Akadémia egykori drámabíráló bizottságának olyan írói nagyságrendű tagjait, mint Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsig­ mond - egykori tévedésükért. Érdemes is lenije egyszer megvizsgálni, mi zavar­ hatta e nagy elméket a Mózes megítélésében - indokolt esztétikai kifogásaikon kívül. Ehelyett azonban most nézzük a hatvanas évek kritikáit, illetve ezekhez a korszellem néhány jellegzetes összetevőjét. Mivel a hatvanas évekhez személyes élményeim fűződnek, nem tudok és nem tudhatok erről az időszakról történészként beszélni. Két évtized azonban talán elég távolság ahhoz, hogy az általam legfontosabbnak tartott korkérdéseket ki­ emelhessem. Meglepetten olvastam nemrég, hogy a magyar szellemi életben már akkorvezető szerepet betöltő Nagy Péter ,,a visszatekintve oly bájos” hatvanas 72 �évekről szólt. Egy biztos, nekem a „bájos” jelző soha nem jutott volna eszembe. Azt hiszem, mégis értem, mire gondolt Nagy Péter. Semmiesetre sem ugyanarra, amire az Illés-koncert nosztalgiától könnyező résztvevői, akik akkor voltak fi­ atalok s nem lebecsülhető küzdelem árán érték el, hogy - a híres Beatles -együt­ tes példájára - hosszú hajat viselhessenek, hogy a könnyűzene Kánaánjának (bo­ csánatot kérek igen tisztelt Madách Imre és Petőfi Sándor) meghódítására se­ gítsék Szörényi Leventét, Koncz Zsuzsát és a többieket. Kérem a tudomány és művészet igen tisztelt képviselőit, ne becsüljük le ezt a sajátos kulturális forra­ dalmat akkor sem, ha azt hiszem nem egyedül én vagyok torkig a példátlan erőszakossággal állandóan rámzúduló beat-pop-rock zenével. Jómagam elég fiatal voltam ahhoz, hogy szoros személyes kapcsolatban lehes­ sek a Beatlesek, Illésék és a többiek rajongóival, habár lelkesedésükkel nem tud­ tam azonosulni. Fiatal tanárként pedig rengetegszer kellett teljesen fölösleges tojástáncot járnom a hosszú hajukkal tüntetni kívánó fiatalok és az ez ellen dik­ tatórikus keménységgel tiltakozó szülők, tanügyérek és más hatalmasságok kö­ zött. Az eredmény közismert, s számomra ebben az a fontos, hogy egy nemze­ dék ki tudta harcolni a jogát - legalábbis egy szűk területen - ízlésének, véle­ ményének az érvényesítéséhez. Az én nemzedékemet a maga múltból hozott ér­ veivel sikeresen lehengerlő Tekintély itt meghátrált. A művelődéspolitika in­ tézményrendszere is megingott: aulról jött amatőrök szinte minden babért le­ arattak a hivatásosok elől. 1966-tól zárt érdekcsoportok olyan fellegvárai, mint a fellépési - nagy pénzkereseti - engedélyeket kiadó Országos Rendező Iroda, a rádió, a televízió, a hanglemezgyár kénytelenek voltak üzleti érdekeikből ha­ talmas engedményeket tenni. Nem hiszem, hogy Nagy Péter erre gondolt volna. Annál kevésbé, mert az iro­ dalmi életben éppen a hatvanas években volt a legnehezebb új neveknek meg­ jelenni, új művészi formákkal kísérletezni. Igen, a legnehezebb, mert a negyve­ nes évek végétől az ötvenes évek közepéig igen sok fiatal író kapott teret, s ez a nemzedék jó másfél-két évtizedre kisajátította magának a „fiatal író” címet. Hatalmas meglepetés volt, hogy az ifjú Szakonyi - majd két-három nemzedéktársa - színpadra kerülhetett, mégpedig a Nemzetiben. A színházak­ ban is rég „kiosztották a vezető szerepeket” , az évtized végéig lé­ nyegében azok töltötték be az összes vezető tisztségeket, akik az ötvenes évek elején kerültek az élvonalba. Az 1961-ben indult Új Írásban minden döntő sze­ repet azok ragadták magukhoz - és részben tartanak ma is kézben - , akik egy évtizeddel korábban indultak. Mindezekkel együtt sem az irodalom, sem a szín­ ház nem maradt mentes azoktól a szellemi mozgásoktól, amelyek a gazdasági életben meghozták a hatvannyolcas nagy reformot, s amelyek - többek között olyan írókat engedtek érvényesülni, mint Németh László, majd Örkény István, hogy a színház és a halottak világában maradjunk. Valami furcsa összejátszása lehet a sorsnak, hogy a Mózes címszerepének nemzeti színházbeli alakítója, Sinkovits Imre is éppen a veszprémi felfedezés évében kapott Kossuth-díjat. A hatvanas évek közepének sajtója sok mindenről tanúskodik, amit ma már általában elfelejtettek. A mai olvasó elképzelni is nehezen tudja azoknak a vi­ táknak a hevességét, amelyek Franz, Kafka vagy Kassák befogadása körül dúl­ tak. Hatvanhétben Veres Péter a „magyar világtól idegen” bélyeggel akarta kirekeszteni Kassákot; akinek hívei viszont az ő eszményeit kívánták a korszerűség kizárólagos mércéjévé avatni. A kirekesztés és kizárólagos ítélkezés szándéka minden vitázóra jellemző: nem csupán a maguk igazát képviselik érveikkel, de egyúttal azt is ki szeretnék harcolni, hogy módszerük és mércéjük hatalmi szóvá 73 �emelkedjék. Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítani a hatvanas évek közepén a lukácsi „nagy realizmus” körüli eszmei csatározásoknak. Lukács elméletének kizárólagos érvényét Barta János már 1954-bcn megkér­ dőjelezte, de őt még idealistának lehetett bélyegezni. 1966 májusában jelent meg a Kritikában a vitathatatlanul marxista Miklós Pál nagy jelentőségű tanulmánya Új törekvések a marxista irodalomtudományban címmel. Ebben széles világirodalmi kitekintéssel sürgette a realizmuskoncepció és az irodalomtudományi fel­ fogás újragondolását. Voltaképpen annak tett eleget, amit az M SZM P K B kul­ turális elméleti munkaközössége így fogalmazott meg: „a hazai marxista eszté­ tika és művészetelmélet - nemzetközi eszmecserékhez kapcsolódva - figyelemre méltó eredményeket ért el” - csak éppen Mikós Pál az eredményekről a felada­ tokra tette a hangsúlyt. Az új irányt aztán Klaniczay Tibor jelölte meg, amikor - leszögezve, hogy a marxizmus-leninizmus elég erős elméleti alapot biztosít a szintézisteremtésre - módszertani pluralizmust sürgetett. „Ugyanis nem egyik vagy másik korszak, nemzet, illetve szaktudomány módszerét kell a többire rá­ erőltetni, hanem valamennyinek sajátosságaival számot vetve munkálkodni a leglényegesebb törvényszerűségeknek a felismerésén...” - írta (Kritika 1966. decemberi szám 12. I.). Ezzel persze nem lezárta, hanem tovább lendítette azt a vitát, amely a hatvanas évtizedben nem is jutott nyugvópontra. Voltaképpen az egyetemi tanulmányaikat ebben az időszakban befejezők nemzedéke lesz az, amely fenntartások nélkül képviseli a műelemzéseknek és az irodalomfelfogás­ nak azt az új szemléletét, amiről, azóta ugyancsak bebizonyosodott, hogy nem határozhat meg egyedül üdvözítő módon egy módszert-módszertant. Már ezek­ ben a vitákban is szerepet kapott a tudományos-technikai forradalom kihívása, aminek fölfogásához azonban sem a szűkebb szakma, sem a közönség nem ren­ delkezett kellő ismeretanyaggal. Ez voltaképpen módszertani kihívás, s a filo­ zófiai tisztázás, a Klaniczay koncepciójában is szereplő rendszerteremtés igényét erősítette meg. Ebben a közegben a reformkor és Madách filozofikus érdeklő­ dése, rendet, törvényt kereső világfölfogása érzékeny — noha távolról sem egy­ értelmű - fogadtatásra számíthatott. A magyar irodalom története 1965-ben megjelent IV. kötetében a főszer­ kesztő Sőtér István maga vállalta Madách korszakos jelentőségének a kieme­ lését. Abból indult ki - és ezt külön fejezetben hangsúlyozta - , hogy Madách a Világos utáni korszak szemléletének „sommázója” . Sőtér Az ember tragédiájá­ ban a küzdés és bízás elvét emelte ki, s a műnek egyenesen világirodalmi jelen­ tőséget tulajdonított - mondván: „magába olvasztja a magyar és európai ro­ mantika művészi hagyományait, s némi megkésettséggel olyan forrásokból merít még, melyekből nem sokkal később a Peer Gynt Ibsenje is meríteni fog” . Lu­ kács ellenvéleményét nem is említi, csak az irodalomjegyzékben utal rá. (330361. 1.) Ugyanitt - tehát jóval az átdolgozás bemutatója előtt - részletesen elemzi a Mózes-drámát, mégpedig a későbbi kritikát alapvetően befolyásoló ere­ jű érvekkel. A költő vívódását emeli ki, Mózes önfeláldozását, a „nagy ember” hősiességét, a nép boldogítását és a szabadság elnyerhetőségét. A hatvanas évek kétségtelenül mentesek voltak azoktól a bajoktól, szenvedé­ sektől, amelyek a negyvenes és ötvenes éveket lényegükben - ámbár igen külön­ böző módon - meghatározták. Az életkörülmények lassan, de folyamatosan ja ­ vultak, azokra a súlyos válságokra és megrázkódtatásokra, amelyeket a következő és a jelenlegi évtized hozott, senki nem gondolt. A Vígszínházban Várkonyi Zoltán ott folytathatta törekvéseit, ahol a Művész Színházban abbahagyatták vele. Marton Endre lehetőséget kapott, hogy megnézze Nyugat-Európa legfrissebb 74 �színházi szenzációit, s azokból évente egyet hazahozzon. Egyaránt sikere lehetett a „kritikai realista"-ként emlegetett Arthur M illernek és a „dekadens” Tennessee Williamsnak, Sartre filozofikus műveinek és Peter Weiss agitatív látványosság­ színházának. Nem minden jelentős új mű kapott - és főleg nem könnyen színpadot, de Németh László sikersorozata után láthattuk Füst Milán korábban tiltott gyümölcsként emlegetett műveit és - többek között - Illyés „kényes” drá­ máját, a Tisztákat. (A „kényes” minősítést az egykori sajtóból vettem.) 1964-ben különös megrázkódtatást szenvedett el a hazai színházi élet. A ma­ gyar közönség a Vígszínházban láthatott két előadást a világ élvonalából. Fi­ gyelmeztető jelek már korábban voltak, mint a Brecht Színház vendégjátéka vagy B ojan Stupica rendezései, de a nézők és a szakma ekkor döbbent rá, hogy színjátszásunk, színházi életünk lehangolóan elmaradott. Ráadásul a Nem­ zeti Peter Brook zseniális rendezése után is bemutatta a maga szegényes, fan­ táziátlan, végtelenül unalmas Lear király-előadását. Az angol színház vendég­ játékának a hatása azonban olyan erejű volt, hogy valahogy jelezni kellett a felzárkózás szándékát. A legkönnyebb lehetőség erre az volt, hogy a mi szín­ házaink is bőrruhákat varrattak néhány klasszikus előadáshoz. Valamivel később formabontó kísérletek is színpadra kerültek. Noha a Royal Shakespeare Company magyar kritikusai a legtöbbet éppen Brook Lea r-értelmezésével foglal­ koztak és elég nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas siker titka nem kis mérték­ ben éppen az elemzés mélységeiben és eredetiségében kereshető, a drámaér­ telmezés szándéka szembekerült a szellemi életben végbemenő sokoldalú válto­ zással. Mivel egyelőre nem akadt - vagy nem kapott lehetőséget - hazai rendező, hogy a színházi játékstílus korszerűsítésével kísérletezzen, előtérbe került a „gondolati színház” , az „intellektuális dráma” igénye. (Ez ugyanis lehetővé tette, hogy az íróra háruljon a felelősség.) Előkészítője és mestere minden bi­ zonnyal Németh László volt, noha az irodalomtörténész távolabbi előzményekre is rámutathat. Ezek közé tartozik Madách Imre nagy műve, Az ember tragédi­ ája, egy olyan alkotás, ami a marxista kritikának különösen sok gondot okozott. Egyfelől szembe kellett néznie Lukács György elmarasztaló véleményével; más­ felől - igaz némi óvatossággal már 1956-ban egyértelműen a mű értékei mellett állt ki a budapesti egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Sőtér István. Az ellentétes vélemények a Nemzeti Színház 1955-ös Tragédia-bemutatója körül sűrűsödtek össze.Nagyon va­ lószínű, hogy sem ez előtt, sem ez után nem került a Nemzeti színpadára hasonló alapossággal előkészített előadás. A sokrétű szövegelemzéshez a színháztörténeti előzmények teljességigényű felmérése párosult. Az előadás, aminek nyomán az Ádámot játszó Básti Lajos könyvet is írt, színészi teljesíményeivel általános elismerést váltott ki. A polikai vezetés egyes tagjai azonban ellenséges erők ön­ kifejezési lehetőségét látták benne - oly mértékig, hogy a bemutatót Révai József még 1958-ban is az ellenforradalom előkészítő lépésének tekintette. Úgy vélte, akik kiharcolták - Major Tamás, Marton Endre, Gellért Endre - „Madáchba kapaszkodva és Madáchcsal takarózva” léptek fel - „a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tün­ tessenek a hazánkba épülő szocializmus ellen...” Az ember tragédiájának 1964-es újabb bemutatója másfajta vihart kavart: közönség és kritika egyértelműen sikertelennek minősítette. Ebben persze köz­ rejátszott a rendező óvatossága, aki időszerű értelmezés helyett színpadi eredeti­ séggel akarta az előadás érdekességét biztosítani. A nehézségekre egyébként az 75 �is jellemző, hogy még 1984-ben is megjelenhetett egy vaskos munka - András Lászlótól - , amelynek egyetlen mondanivalója, hogy Lukács pesszimizmus­ vádját cáfolja. Végül hadd említsem meg, mert a kritikát egy kicsit alighanem befolyásolta, a Mózes veszprémi bemutatójával nagyjából egy időben Kassán játszották a Tragédiát - mégpedig szlovákul. Az a tény, hogy a Mózest Veszprémben mutatták be, azt valószínűsíti, hogy az átdolgozási megbízást Turián György adta Keresztúry Dezsőnek. Persze az sem lehetetlen, hogy az átdolgozás már a megbízás előtt készen volt - legalábbis K e­ resztúry szándékaiban szerepelt - , de a fővárosi színházaknak nem kellett. A Nemzetinek például azért, mert már készült dramaturgiáján a nagy vihart ka­ varó és igen sikeres Vörösmarty-átdolgozás, a Czillei és a Hunyadiak. Nem vagyok benne biztos, hogy Létay Vera filológus gonddal vetette össze Madách eredeti szövegét Keresztúry átdolgozásával, mégis találóan írja: „Újrateremtette, át­ szerkesztette, megvilágosította Madách bibliai példázatú költeményét" (Élet és Irodalom 1967. november 11.) Árulkodó megállapítás ez, hiszen a Madách-művet egyszerűen költeménynek minősíti. A többi kritika ebben a vonatkozásban óvatosabb, Keresztúry beavatkozását többnyire érvek nélkül dicsérik. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy a közösen és egyértelműen kiemelt drámai erő Madáchhoz vezethető-e vissza, avagy azt Keresztúry értelmezése is elősegí­ tette. Érdekes módon senki nem írta le, pedig mindenki tudta, hogy a színház és a közönség olyan típusú drámát kapott Madách művével, amit Németh Lászlótól megszokott már. Középpontjában egy főhős belső küzdelmével, amihez az összes többi szereplő lényegében csak statisztál. „Az egész hatalmas felfedezés a gondolat legújabb honfoglalása a színpadon” - olvassuk Sándor Iván kritiká­ jában (Film, Színház, Muzsika, 1967. november 10.). Az értelmezés feladatával a rendezőknek nem kellett bajlódniuk. Turián - Zay László szerint (Magyar Nemzet, 1966. március 11.) „megilletődött" rendezése a színpadi helyzetek ki­ dolgozására összpontosult; Marton Endre színpadán - Sándor Iván szavaival „úgy hullámoznak egymásba a jelenetek, amint az idő öregszik” . Marton Létay Vera szerint - főleg szemet gyönyörködtető látványosságok megteremté­ sére törekedett. Teljes az egyetértés minden kritikában, hogy az előadás terhét a főszereplők vitték: Veszprémben a szerényebb tehetségű Bitskey Károly, a Nemzetiben Sinkovits Imre. (Létay Vera egyenesen Michelangelo híres szobrá­ hoz hasonlította.) A többi szereplők vagy udvarias dicséretet kaptak, vagy ugyancsak udvarias elmarasztalást. Az egyetlen kivétel Létay Vera véleménye, aki - Sinkovits kivételével - minden színészről lesújtó ítéletet hozott, különö­ sen Máthé Erzsi alakítását marasztalta el. Ismét Létay az, aki a legérzékenyebben visszhangozza a kornak a drámából valóban kihallható nagy kérdéseit: a vezér és a nép, a cél és az eszköz, az erőszak és szabadság, az egyéni boldogság és a közösségi élet összefüggéseiről. Sándor Iván mélyebben érti Madáchot, ő a törvényteremtés-törvényrombolás, az eszmék változásának kérdését emeli ki a kor szellemének megfelelően. „M i vár arra, aki szembenéz sorsával, vállalja hivatását?” - kérdi, s az új igazságok befogadásának nehézségeiről, közösségteremtés gondjáról ír. Létay is észreveszi, hogy itt a nemzeti gondolat születéséről szól a költő, Sándor Iván pedig az egyén tragédiáját abban látja, hogy a vezér kénytelen föláldozni magát népe sza­ badságáért. Minden kritika óvatosan kikerüli, mit értett Madách a „nemzet szabadságán” ? 76 �Noha Sőtér tekintélye és sok tekintetben máig meggyőző érvelése nyomasztó teher lehetett, egy kicsit mégis megdöbbentő, hogy a kritikusok többsége meny­ nyire nem tudott hozzászólni magához a műhöz. Vajda György Mihály összes mondanivalója Madách alkotásáról ennyi: a Mózes „ Madách hitének és a jövő­ be vetett bizalmának a jele: hiszen a nép ,az ígéret földjére jut. D e ugyanez mai, korszerű tanulsága is. Egyben tudatosítja, mennyi küzdelem, fáradozás szükséges ahhoz, hogy az ember eljusson vágyai földjére, mennyi bukás és újabb felemelkedés a sorsa, míg valóban eléri a Kánaánt. S hogy elérje, előbb meg kell tisztulnia. Mély eszmei rokonság v an e pontban Madách és Petőfi között...” (Kritika, 1966. áprilisi száma 50. 1.) Hosszabb írásában nem csupán a veszprémi színház dramaturgiai beavatkozásának elmarasztalása a meglepő, hiszen ezt megelőzően ő is lerója tiszteletköreit az átdolgozó Keresztúry előtt, aki lénye­ gében a dramaturg szerepét is vállalta. Akkor talán föl sem tűnt, csak a mai olvasó látja némi csodálkozással, hogy a „lobogónk: Petőfi” jelszó milyen hoszszú életű volt irodalmi kritikánkban. Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy az ismétlődésekre, belső ellentmondásokra, fölös túlmagyarázásokra vonatkozó kri­ tikai észrevételei arról tanúskodnak, Vajda György Mihály elemezte a mű színpadi és irodalmi megvalósítását a legnagyobb figyelemmel és fölkészültség­ gel. Ebben a vonatkozásban elmondhatjuk, a mű mesterségbeli részére összpon­ tosító kritikai felfogásnak egyik korai megnyilvánulását üdvözölhetjük írásában. A hatvanas évek kritikusai a személyi kultusz emlékét hordozták idegeikben, így érthetően izgatta őket az, ami számos korabeli vita tárgya volt: a vezető és a vezetettek viszonya. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a drámából azt olvasták ki, csak kényszerrel lehet az új eszméket elfogadtatni, erős és elszánt vezér hős - nélkül a nép csak tévelyeg. Mindenesetre kötelességüknek tartották, hogy Mózes, a „nagy ember” személyes tragédiájában több reményt mutassanak ki, mint amennyit Az ember tragédiája sugall. Hangsúlyozták, hogy a nép - igaz, hivatott vezére, Mózes nélkül, de - el fog jutni az ígéret földjére, pedig a drá­ mában nagyobb súly van azon, hogy a tragikus sorsú főhős nem juthat el oda. Madách a reformkor neveltje, Kölcsey és Vörösmarty koráé, amely - mint közismert - a „Hass, alkoss, gyarapíts” jelszavának megvalósításában látta fő feladatát. Abban, hogy a polgári forradalom pozitív értékkategória - hogy ezt a csúnya, de stílszerű kifejezést használjam - , a marxista kritika mindig egyet­ értett. Annál nagyobb volt a zavar, a tekintetben, mit kezdhet a szocializmus a polgári forradalom alapvető eszményeivel, azokkal, amelyek lényeges elemei Madách minden művének is. Különösen a napi kritikában - tehát a nem szak­ mához szóló értékelésekben - kellett vigyázni a polgári jelző használatával. Noha - és ebben a színházak élen jártak - a hatvanas évek közepén már nem csupán a polgári művészet elsővonalú értékeit, de az „úgynevezett kommerszt” is szabadon árulták nálunk, a polgári gondolkodás még történeti formájában sem részesülhetett tárgyilagos elemzésben. A „polgári, tehát ellenségünk” - sekélyes logikája gyakran igen meggondolatlanul érvényesült. Így szó sem lehetett arról, hogy a kritika azt kezdje feszegetni, miként közvetíti a Mózes-dráma a magyar polgári forradalom üzenetét. Az igazság persze az, hogy ez az üzenet igen áttételesen, rejtett formában je­ lenik csak meg a M ózesben. Ezernyolcszáznegyvenkilenc megrázkódtatása után ugyanis Madách és nemzedéke úgy érezte, a nemzeti függetlenség a legfontosabb kérdés. Az országot irányító külső hatalom számára a polgári forradalom ered- 77 �ményei — a jobbágyfelszabadítás, a nemesi előjogok eltörlése stb. - sokkal ke­ vésbé bizonyultak visszavonhatónak a függetlenségi követeléseknél. Noha - és ezt olyanok, mint Madách jól tudták - Bécs a személyes szabadság korlátozásával a forradalmat akarta elnyomni, a magyarság tudatában a diktatúra különböző formái a nemzet egyetemes büntetéseként jelentek meg. A hadsereg nem magyar vezényleti nyelve, az idegenből hozott hivatalnokok és sok más, egységes magyar üggyé, magyar sérelemmé forrasztották össze a különböző társadalmi törekvések elfojtását. Ide, vezethető vissza, hogy a Mózes-dráma központi gondolata a rab­ ságból szabadulás és az önálló nemzeti lét elnyerésének a kérdése. Az ígéret földje a független Magyarország. Noha Keresztúry átdolgozása elősegítette, hogy Mózes és népe egymásba kapcsolódó küzdelmében a kritika az új eszmék befogadására, új típusú közösség kialakítására helyezze a hangsúlyt, a közönség érzékenyebb ré­ sze észrevette a nemzeti mondanivalót — madáchi megfogamazásban, azaz K öl­ csey és Vörömarty példája nyomán az egyetemes emberi lét kérdéseihez kötve. Létay Vera óvatosan le is szögezte, hogy a Mózes „nem nacionalista” mű. Nyilvánvaló, ez volt az a terület, amitől a kor kritikusai a legjobban féltek. S ha a reformkori-negyvennyolcas hagyományban nehéz volt vállalni a polgári eszményeket, a nacionalista jelző még sötétebb árnyékot vetett, illetve vetett volna, ha valaki e kérdés taglálásába kezd. A magyr irodalomtörténet 1945-1975 című akadémiai kézikönyv I. kötete (Irodalmi élet és irodalomkritika) több helyen is foglalkozik a hatvanas évek kritikai életével. Rámutat az évtized elején hozott párthatározatok jelentőségére és részletesen elemzi az azokban biztosított lehetőségeket. Ugyanakkor a leg­ fontosabb irodalmi vitákat ismertetve rámutat a „korszak alapkérdésére” a ,,kép­ letszerűség” divatjára (413. 1.), valamint arra, hogy a kritika legfőbb gondja a jelentés kibogozása, az állásfoglalás eszmei tisztázása volt. A Mózes ehhez tág teret kínált, amit a kritika meglepően kismértékben használt ki. Teljesen egy­ séges volt, mint láttuk a képlet fölállításában, ami hűen tükrözte a kor legtöb­ bet vitatott kérdéseit, s elsősorban egy új erkölcsi felfogás, közösségi életet szabá­ lyozói törvények - szükségszerűségére mutatott rá. Ugyancsak nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy az ezért folytatot küzdelem személyes áldozatokat köve­ tel. Mózes tragédiáját amiatt fogadta lelkesen, mert azt sugallmazhatta, hogy a „nagy ember” önfeláldozása megválthatja népe sorsát. A nép felelősségéről, a re­ formkorban oly fontosnak tartott munka, tett fontosságáról nem, vagy alig esett szó. Ennek okai közé tartozik a Németh László-i dramaturgia, a főhős belső drámájának túlzott kiemelése. Igen érdekes, hogy maga Németh, aki egyébként Madách művének fölfedezéséről talán tudomást sem vett, részletesen szólt a témában rejlő lehetőségekről Schönberg Mózes és Áron című zenedrámájának meghallgatása ürügyén. „ A drámát maga a szerző írta... A szövegkönyv külső jelépítésében jó ; az első felvonás: Mózes Áron segítségével meghódítja az új, láthatatlan istennek a népét, kivezeti őket a pusztába. A második felvonás az aranyborjú története. Mózes visszatérése, vitája Áronnal, összetöri a kőtáblákat. Harmadik felvonás nem készült él, így inkább Mózes tragédiája, mint Ároné. A belső történet már homályosabb; Mózes az eszme, Áron a kifejezés, Mózes Istenbe kapaszkodik, Áronban több a megértés a nép érzéki kívánságai iránt..." (Utolsó széttekintés, 109. 1.) Ezek az 1965-ben papírra vetett gondolatok nem csupán Németh érdeklődését jelzik a téma iránt, de azt is, hogy el tudott kép­ zelni olyan megoldást, amelyben két ellentétes jellemű, törekvésű főhős küz­ delméből bontakozik ki a dráma. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy ő is 78 �milyen óvatosan kikerüli a nemzeti kérdést, alighanem Schönberg szándékainak megfelelően. A hatvanas évek közepére esik a színikritika első magáratalálási kísérlete. Ez a kísérlet 1968-ban az irodalomkritika általános és nagy port fölvert vitájába torkollott, s majd csak azután, a hetvenes években kapott teret az eredeti esz­ méket maradéktalanul képviselni tudó színikritika, ami aztán szerepet is kapott a színházi élet megmerevedett rendszeréneik föllazításában. Egyelőre a színházi tekintélyek még korlátlanul uralkodnak, a nekik nem tetsző bíráló hangokat erélyesen kiszorították az országos, nagyobb visszhangra számot tartó fórumok­ ról. Ezek a fórumok maguk is tekintélyeket, főleg irodalmi tekintélyeket keres­ tek. Az Elet és Irodalom például a Mózes veszprémi bemutatásának évadja idején a kiváló Shakespeare-kutatót, Kéry Lászlót nyerte meg állandó színikri­ tikusául. Az, hogy a budapesti előadásokról beszámolni köteles műbíráló nem jutott el Veszprémbe, még érthető. Az viszont már meglepő, hogy a Mózesbemutató megemlítését nem tartotta szükségesnek az 1966/67-es évadról adott összefoglalójában. Legalábbis ma meglepő. Akkor a budapesti színházi tekinté­ lyek a vidéki színházaiknak minden sikerét a jelentéktelenségbe tudták még utasítani. E sorok írója egyiküktől még azért is súlyos szemrehányást kapott, mert a Népszabadságban utalni mert rá, hogy Mózest Marton Endre előtt Turián György már megrendezte. „Olyan ez, mintha azt állítanád, Puskás úgy veszi le a labdát, mint valamelyik N B II-es játékos” - magyarázta a Tekintély. Talán ne is említsük, hogy Marton aligha volt Puskás-nagyságrendű rendező még a magyar mezőnyben sem, csak a tekintélyelvű felfogásra összponto­ sítsunk. Kéry László összefoglalója egyébként igen érdekes. Kiemelkedőnek a Nem­ zeti Színház Marat-Sade előadását minősíti, amitől a „mérce egyszeriben ma­ gasra ugrott” . A műsor legfontosabb összetevőjének a világirodalomból bemu­ tatott szerzők tekintélyt parancsoló névsorát tekinti. (Szophoklész, Euripidész, Držics, Shakespeare, Ben Jonson, Marivaux, Turgenyev, Dosztojevszkij, Ibsen, Shaw, Brecht, Babel, Giraudoux, O ’Neill, Sartre, Beckett, Dürrenmatt, Peter Weiss, Hochhuth, Albee, Mrožek nevét említi jogos büszkeséggel.) Ebben az értékelésben érzékelhetően benne van, hogy a kor legnagyobb szellemi izgalmát a világirodalom újrafelfedezése nyújtotta - színházban, folyóirat-irodalomban, könyvkiadásban egyaránt. A „klasszikus” magyar szerzők (Bornemissza Péter, Jókai, Tóth Ede, Bródy, Móricz és Molnár Ferenc) szereplését nem részletezi, csak a Molnár-kérdésnek szentel egy óvatos mondatot. A kilenc új magyar be­ mutatót viszont - ami mellett összevontan a tíz vidékit is megemlíti - előre­ lendülésnek minősíti, noha változatosnak nevezi. Okkal, hiszen névsora a kö­ vetkező: Németh László, Déry Tibor, Tabi László, Gyárfás Miklós, Berkesi András, Csurka István, Galambos Lajos, Müller Péter, Salamon Pál. A szín­ házaknak két hibát ró fel: az előadások kiérleletlenségét, fegyelmezetlenségét és a színészek beszédének, szövegmondásának súlyos fogyatékosságait. Kéry László helyzetképe érzékelteti azt a vákuumot, amiben a Mózes Veszprémben, majd Pesten is színre került. Elfogytak a felfedezhető hazai szerzők és nem születtek jelentős új művek. Nehéz lenne megmondani, milyen arányban játszott szerepet a színházi ren­ dezők elkényelmesedése, a színjátszó stílus és felfogás megújulásának igénye, valamint a kritika túlérzékenysége a drámaértelmezés eszmei mondanivalójával 79 �kapcsolatban, de tény, hosszú ideig lemondtak róla, hogy a magyar drámatör­ ténet nagyjait valóban eredeti fölfogásban vigyék színre. Ebből a szempontból is eszményi volt a Mózes felfedezése, mivel egyrészt az értelmezés felelősségét jórészt Keresztury vállalta magára, másrészt Madách műve gazdag anyagot szállított a gondolati igények kielégítéséhez. Ez az a pont, ahol vissza kellene térnem saját drámaértelmezésemhez, amit nem szívesen tennék. Márcsak azért sem, mert az is magán viseli a hatvanas évek szellemét. Ha képes lennék egy­ kori élményemet elfelejteni, ha teljesen előlről kezdhetném a Mózes kérdéseiről való töprengést, bizonyára sok mindent másként fogalmaznék, más fontossági sorrendeket emelnék ki, más hangsúlyokra fordítanák figyelmet. *Elhangzott Csesztvén a Madách Irodalmi Nap 80 keretében 1986 októberében �M a d á c h és V ik t o r C o n sid e ra n t* A falanszterjelenet forrásainak kérdéséhez Megvallom, némi megilletődéssel ültem az írógéphez, hogy a címben fel­ vetett témát, ha vázlatosan is, kifejtsem. Megilletődöttségem oka: első nyom­ tatásban megjelent Madách-cikkem 1954 decemberében, a Palócföld első év­ folyamának első számában látott napvilágot. Mondanom sem kell: mennyi minden történt velem, körülöttem, itthon és az idegenben, az elmúlt majd 33 év alatt. Egy dolog azonban semmit sem változott: Madách főművének vará­ zsa, az a vágy, hogy - képességeim szerint - egyre mélyebbre ássak a Tra­ gédia Eget és Földet, az egész emberi történelmet átfogó univerzumába. Köztudomású, hogy a Tragédia irodalma könyvtárakra terjed. A szorosan vett forrástanulmányok száma is meghaladja a félszázat. Jelen írásomban csak kettővel foglalkozom: Baranyi Imre tanulmányával: A fiatal Madách gondo­ latvilága (Madách és az Athenaeum) (Irodalomtörténeti Füzetek, 42. sz., 1963.) és Dobossy László A dalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához című cikkével (Irodalomtörténet, 1958. 46. évf. 1. sz.: 149-151)Baranyi így vélekedik: „ nincs adatunk arra, hogy Madách az utópistákat közvetlenül ismerte volna, de sokat tudhatott róluk az Athenaeumból közvet­ ve; Saint-Simon, Fourier és Owen filozófiája itt jelentkezik először a hazai köztudatban.” (146. l.) Tanulmányának egyik előbbi részletében (54-55. 1.), Tolnai Vilmos értekezésére hivatkozva („Madách londoni és falanszterjelenetének egyik forrásáról ’, EP h K , 1 9 1 1 : 377-), Baranyi a falanszterjelenet legfőbb eszméit Lukács Móricz Néhány szó a szocializmusról című 1842. dec. 19-én elmondott akadémiai székfoglalójára vezeti vissza. (A beszéd nyomta­ tásban is megjelent az Athenaeumban.) Nos, Lukács a „szocialista” gondolko­ zók között Considerant-ról is megemlékezik. Említett cikkében Dobossy szintén hivatkozik Considerant-ra, Destinée sociale (-Társadalmi sors) című művére, Erdélyi Jánost idézve (Pályák és pál­ mák, 481-482 1.) feltételezi, hogy Madách ismerte ezt az akkoriban nagyon sikeres művet. Ami engem illet, én a feltételezéseknél tovább megyek, biztosra veszem, hogy Madách olvasta a szóban levő könyvet. A 40-es évek végén ennek tár­ gyi bizonyítékát tartottam a kezemben. Jelenleg csak - hogy szokványos jogi formulával éljek - „büntetőjogi felelősségem tudatában” jelenthetem ki, hogy Madách legjobb barátjának, Szontagh Pálnak a könyvtárában megvolt a D es­ tinée sociale 1844-es kiadása ,,az U alakra épült nagyszerű falanszter” rajzá­ val. Ismerve a két férfi szellemi kapcsolatának mélységét és tartósságát (Ma­ * A névnek ez a helyes írása, nem é-vel, mint ahogy a legtöbb helyen - még francia szövegekben is! olvasható; kiejtése tehát „konszidöran” . 8l �dách Lucifer alakját Szontághról mintázta, ő volt a költő első „lektora” , Ma­ dách az ő véleményétől tette függővé, hogy elküldje-e a Tragédia kéziratát Arany Jánosnak, stb.) elképzelhetetlen, hogy Szontagh ne mutatta volna meg a könyvet Madáchnak, sőt nagyon valószínű, hogy alaposan megvitatták an­ nak tartalmát. Hogyan került a könyv a kezembe? A negyvenes évek végén rendszeresen jártam a balassagyarmati Palóc Múzeumba, a nyári szünidő alatt napokat töl­ töttem a könyvek között, amelyek jelentős hányadát Szontagh Pál könyvtára képezte. Az akkori igazgató, Manga János, hogy a néprajzi gyűjteménynek több helyet biztosíthasson, szeretett volna a könyvektől megszabadulni, s meg­ kért, hogy készítsem el a francia művek jegyzékét, azzal a céllal, hogy az anyagot felajánlja a budapesti bölcsész kar francia intézetének. Hogy végül is mi lett a könyvek sorsa, nem tudom. Cikkemet felszólításnak is szánom: aki tud valamit erről az anyagról, kérem, tájékoztassa az illetékeseket. Így talán újra sikerül a kézzel fogható bizonyítékra: Considerant könyvére rábukkanni. Ha abból indulunk ki, hogy Madách olvasta a Destinée sociale-t, s nem csak hallott róla, akkor érdemes a műről és szerzőjéről részletesebben szólni, s ezzel kapcsolatban felvetni az utópista szocialista tanok fogadtatásának kér­ dését Magyarországon. Konkrétabban: érdemes elgondolkoznunk azon, hogy valóban olyan „reakcionárius” , „ultramontán” volt-e Madách, mint ahogy azt még életében egy Erdélyi János vagy egy Pulszky Ferenc állította. Mert Con­ siderant szövegeinek alaposabb ismeretében nem is olyan meglepő, hogy Ma­ dách nem tanúsított túlságos rokonszenvet a falanszteri eszmék és elképzelések iránt. - Végezetül, az elmondottakhoz kapcsolódva, megpróbálom felvázolni saját falanszterértelmezésemet a madáchi koncepció egészének szempontjából, a többi színek viszonylatában. Considerant életműve és működése szorosan kapcsolódik Charles Fourier (1772-1837) személyéhez. Az ő eszméit propagálja és fejleszti tovább. Fourier gazdag posztógyáros fia volt, de vagyonát, gyarmatárukkal folytatott speku­ láció következtében elveszti. Szegény kereskedelmi alkalmazottá süllyed, s tapasztalatai arra késztetik, hogy megbélyegezze a „civilizáció vétkeit” , első­ sorban a kereskedelem rendszerét. Szocialistának vallja magát, de Owennel szemben elveti a vagyonközösség „siralmas dogmáját” , Saint-Simonnal is szem­ ben áll, mert ellenzi az örökösödést és a magántulajdon eltörlését. Mint sok más kortársa, nagy érdeklődést tanúsít a történelmi fejlődés legfőbb szakaszai­ nak kérdése iránt. Szerinte ezek a következők: édenizmus, tehát a paradicso­ mi állapot, a vadság korszaka, patriarchátus, barbárság, civilizáció. Arról ál­ modik, hogy végül az emberiség eljut a „garantizmus” tökéletes harmóniájá­ hoz, amely gyakorlatilag a társadalombiztosítás bonyolult, az élet minden te­ rületére kiható uralmát jelenti. Elismeri a szenvedélyek fontosságát, a szenve­ délyek közé számítva az érzékeket is. Rendszerében 12 ilyen szenvedéllyel számol: ízlés, tapintás, látás, hallás, szaglás, barátság, ambíció, szeretet, „familizmus” , amelyen a családi érzést, a szülői szeretetet érti, a „cabaliste” , más szóval: az intrikálás hajlama, a „lepkeség” , ami Fourier rendszerében a vál82 �tozás iránti vonzalmat jelenti, végezetül: a nyájösztön. Ezeknek az alapszen­ vedélyeknek a kombinációja 810 különféle jellemtípust tesz lehetővé, ennek kétszerese: 1620 az az ideális szám, amely egy „phalange” összetételének megfelel. A phalangeok meghatározott szervezete alkotja a falansztert. Mint az utópista szocialisták általában, Fourier is dedukción alapuló speku­ latív rendszert állít fel. Considerant (1808-1893) még tovább megy ezen az úton. Az 1794-ben alapított híres Ecole Polytechnique-ben, amely a mai napig az egyik legnehezebb és a legelismertebb felsőiskola Franciaországban, ma­ tematikát és fizikát tanul, kapitányi rangot szerez, de a hadseregnél jobban érdeklik a politika és a társadalom tökéletesebb berendezését célzó elméletek. E letét szenteli falanszter eszményének. Fellép a termelés anarchikus volta ellen, leleplezi a kereskedelem visszásságait, ellenzi a szabad versenyt, a centralizmust. A direkt hatalom híve, nem nézi jó szemmel a parlamenti rend­ szert, az általános választójogot, mert úgy véli, a nép nagy többsége még nem érett meg reá. Nagy érdeme, hogy világviszonylatban elsőnek, legalábbis az elsők között hirdeti meg a munkához való jogot. Szintén dicséretére válik, hogy egész életében keresi az elvek és a tettek összhangját. Részt vesz az 1849. július 13-i felkelési kísérletben. Távollétében deportálásra ítélik. Belgiumba, majd Texasba menekül, rövid időre újra Belgiumba költözik. Végül Ameriká­ ban, a Vörös Folyó-partján, falansztert alapít, tegyük hozzá: nem sok siker­ rel. A telep pusztulását az észak-amerikai polgárháború eseményei csak siette­ tik. 1869-ben tér vissza Párizsba, itt hal meg közönybe és feledésbe merülten. Ebből a nagyon vázlatos ismertetésből is sejteni lehet, hogy a vármegyei provincializmus ellen, demokratikus centralizmusért küzdő Madách és Szontagh nem lelkesedhettek túlságosan Considerant eszméiért, már csak azért sem, mert az általános választásokon alapuló liberális, parlamenti demokrácia úgy lebegett szemük előtt, mint a legcsábítóbb eszmény. De a Destinée sociale stílusa és érvelési módszere sem találhatott nagy meg­ értésre Madáchnál, akinek látásmódja lényegében pragmatikus maradt, még akkor is, ha a világmindenség kereteiben, az emberi nem keletkezésének és pusztulásának végpontjai között mutatja be - misztériumjátékokra emlékeztető módon - az emberiség sorsát. Considerant, a matematikai traktátusok módsze­ rét követve, axiómarendszer formájában fejti ki nézeteit. A bökkenő csak az, hogy a matematikai logika tételeinek érvényességét a józan ész számára elér­ hető evidenciák szolgáltatják, és ez korántsem áll Considerant tételeire. Az igazság „biztos” kritériumait a következőképpen fogalmazza meg (a lapszá­ mozás az 1979-es legújabb kiadásra vonatkozik): „M inden eszme, amelyről az embernek világos felfogása van, akkor igaz, ha intellektuális szférájával kon­ centrikus” (9. l.); „A z érzelmeknek és érzéseknek hasonlóképp’ koncentriku­ saknak kell lenniök az affektív és szenzitív szférával” (10. l.). Ugyanezen a lapon már szinte a Korán könyvégető fanatikusaira emlékeztet, amikor kije­ lenti: „H a mindezt lefektettük, elfogadtuk és megértettük, anélkül is meg­ tudjuk ítélni a dolgokat, hogy ahhoz a két- vagy háromszázezer könyvhöz folyamodnánk, amelyet a pedánsok, a szofisták és mindenféle filozófusok egy­ másra halmoztak.” (10. 1.) Mindezek után nem meglepő, hogy a szerző az em­ beriséget két csoportja osztja: azokra, akik megértik, s azokra, akik nem értik meg az általa kifejtett „tudományos” igazságokat: „azzal fejezem be, hogy ar­ ra kérem az értelemmel és szívvel rendelkező egyéneket, hogy tanuljanak; a többiek - jobb, ha hallgatnak". (34. 1.) Ez a summás kijelentés annál is viszszásabban hat, hogy kilenc oldallal előbb Considerant abszolút tudással ke- 83 �csegtette olvasóit, „amely az embernek nemcsak, a jelen, de a jövő és a múlt ismeretét is biztosítja", olyan tudással, amely egyenlő „a lélek halhatatlan­ ságának, az életet megelőző és követő vándorlásoknak racionális teóriájával”. (25. l.) Néhány idézettel, amelyeket bevallom, célzatosan választottam ki, nem volt szándékomban, hogy Considerant könyvét a maga bonyolultságában jellemez­ zem. Nagyon érdékes és elgondolkoztató megfigyelésekre jut például a társa­ dalmi rendszerek és az építészet kapcsolatáról (36-38. 1.). Ennek a párhuza­ mos fejlődésnek eljövendő állomása a falanszter, „rcnd-Tornyával” , amely egyszerre irányító központ, obszervatórium, éjjeli őrhely, amelyben harangjá­ ték működik, s ormán zászló lebeg. De minden valószínűség szerint Madách­ nak ez a részlet sem nyújthatott teljes kielégülést, hisz’ éles támadást tartal­ maz V ictor Hugo ellen, pusztán azért, mert a költő borúlátó volt az építészet jövőjét illetően. Tény, hogy magáinak a falanszternek a nevét és az U alakú épületet leszá­ mítva, Madách nem sokat merített Considerant művéből, ráadásul ezekkel az elemekkel egyéb olvasmányai során is találkozhatott. Ez a hiány szerintem az­ zal magyarázható, hogy a költő teljesen idegennek érezte a francia utópista nézeteit. A Tragédiában kialakult ábrázolásmódjához híven, a szimbolikus sű­ rítés módszerével élve, a falansztert a londoni szín kapitalizmusát követő rendszer jelképeként kezelte, olyan elemekkel gazdagítva, amelyek sem Fouriernél, sem Considerant-nál nem szerepelnek. Nem elképzelhetetlen viszont, hogy a történelmi jelenetek színpadképeire valamiképpen hatott Considerant em­ lített elmélete az építészet és a társadalmi berendezkedés kapcsolatáról. Az sem lehetetlen, hogy Considerant egyik megjegyzése szerepet játszott az egyip­ tomi szín megalkotásában. A francia szerző, a falanszter leírása után, így fordul a művészekhez: „mondjátok meg (őszintén), hogy mindez nem felel-e meg jobban képzeleteteknek és szíveteknek, mint az egyiptomi piramis, ame­ lyet egy hagymával táplált nép épített, hátát meggörnyesztve a kövek alatt...?” A X II. szín egyéb forrásairól sok értékes adatot tartalmaz Baranyi tanul­ mánya (53-61. l.). Dobossy László megemlíti, hogy nagy emberek lealacso­ nyító szerepben való bemutatása régi motívum, már Lukiánusznál fellelhető, a Pantagruel X X X . fejezetében Rabelais is ezt a hagyományt követi, amikor Nagy Sándorral ócska cipőket javíttat, Xerxest mustárkereskedőnek, Romolust sóárusnak, Achilést koszvakarónak, Kleopátrát hagymáskofának ábrázolja, igaz - az alvilágban... A források kérdésénél természetesen fontosabb a falanszterjelenet mondani­ valójának vizsgálata. Ezzel kapcsolatban szembe kell néznünk azzal a váddal, amely szerint Madách költeménye lényegében haladásellenes iromány. A Madách-ellenes krónikák egyik legfőbb célpontja a falanszterjelenet, mert ebben a Tragédia bírálói a szocializmus megcsúfolását látják. A másik, az előbbivel kapcsolatos, de a mű egészére vonatkozó vád : a pesszimizmus vád­ ja. E szerint az emberiség történelmének madáchi szemlélete lerombolja a ha­ ladásba vetett hitet, valódi fejlődés helyett kiábrándító „taposómalmot” áb­ rázol, amelyet a végső isteni biztatás nem tud ellensúlyozni. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! (4113. sor), kiált fel Ádám. De a Madách 84 �által ábrázolt véget: az emberiség végső pusztulását objektíve nem lehet el­ feledni. Ebből a szempontból irodalomtörténetében találóan nevezi Farkas Gyula Madáchot olyan papnak, „aki hitetlenül mutatja fel az oltáriszentséget". Vizsgáljuk meg először a szocializmus megcsúfolásának a vádját. Akárhogy is forgatjuk, ez a vád lényegében történelemellenes felfogást takar. Madách a szocializmust nem ismerhette, nem találkozhatott egyetlen megvalósulási for­ májával vagy kísérletével sem. Amit ismert, az néhány utópista elgondolás volt. Egyesek (Erdélyi, Pulszky) feltétlen lelkesedéssel, mások, mint Madách, fenntartással fogadták ezeket az utópista eszméket. Ügy érzem, Considerant szövegének ismeretében Madách álláspontját nem lehet elítélni. Elég itt arra gondolnunk, hogy a szocializmus marxi elmélete is az utópisták bírálatából született. Egyesek, közhasznú formulával élve, azt mondhatnák, hogy amíg Marx „balról” , Madách „jobbról” támadta az utópistákat. Ez a megjegyzés szintén történelmietlen, „jobb” és „bal” fogalmának metafizikus általánosítá­ sát feltételezi. Mert nyilvánvaló, hogy Madách csak saját társadalmi-történelmi-földrajzi helyzetéből kiindulva foglalhatott állást a fejlődés nagy kérdé­ seiben. Az a sokat emlegetett tény, hogy a párizsi színt nem követi kiábrán­ dulás, ami világosan jelzi azt a felismerést, hogy a polgári forradalmi átala­ kulás Madách idejében (még félszázaddal később is!) aktuális volt Magyarországon, vagy a londoni szín (amely a korabeli magyar valósághoz viszonyít­ va. iövőbeli jelenetnek számít, s elsősorban könyv- és újságcikkélményeken ala­ pult). ahol Madách-Ádám eljut a liberalizmus ellentmondásainak felismerésé­ ig is (3077-3081: „Kutyáknak harca ez egy konc felett” ) ; ez a két mozzanat önmagában is elegendő ahhoz, hogy Madách neve mellől mindörökre eltűn­ tessük a „reakcionárius” jelzőt. Ha tehát a falanszterben nem egy konkrét szocializmusról van szó, hanem az emberi fejlődés egyik olyan lehetőségéről, amely a múlt század ötvenes éveinek a végén elképzelhető volt az európai társadalmakban, akkor úgy kell feltennünk a kérdést: feltalálhatók-e a mai világban a falanszteri elferdülés jelei, vagy legalábbis csírái? Ha igen, ez nyilvánvalóan Madách éleslátását bizonyítja. Nem prófétai jövendöléseit, mert ilyenben nem hiszek s olvasóimat sem kívánom eme hit süppedékes talajára csábítani - de kivételes extrapolá­ ciós képességét. Melyek ezek az elferdülések? Csak puszta felsorolásként, leltárszerűen : a kozmopolitizmus (a hon fogalmának eltűnése: 3140-3152), a pozitivizmus túlságbavitele, a túlzó specializálódás (3198-3224), az „ökológiai” veszély: a növény és állatvilág egyes fajainak a kipusztulása s ezzel kapcsolatban szem­ ellenzős utilitarizmus (3225-3281), a gép egyeduralma, a képességtesztek me­ chanikus alkalmazása, amely az egyént csak puszta számmá silányítja (34563 538). Jean Rousselot, a Tragédia egyik átültetője (a „fordító” szó nem sza­ batos, mert Rousselot nem tud magyarul, Gara László nyersfordítása alapján dolgozott, szinte minden sorért külön párharcot folytatva), a költeményhez fűzött bevezetőjében (Corvina, Budapest, 1966. 11. 1.) úgy véli, hogy a falansz­ terjelenet a „sci-fi” , a tudományos-fantasztikus irodalom nyomasztó világát idézi, én úgy mondanám - nem ellentétként, hanem kiegészítésül - , hogy a technokrácia túlkapásait. Ami a pesszimizmus vádját illeti, Madách esetében helyesebb a történetiség mélyen átérzett élményén alapuló realizmusról beszélni. - Minden utópista el85 �Vue perspective d'un phalanstè re gondolás történelmietlen, mert a jövőbe vetített paradicsomot (vagy poklot) örökkévalónak képzeli, valami végső állomásnak, s ezzel elvágja a történelem fonalát. Ráadásul alapvető ellentmondásba bonyolódik, mert a fejlődésből ki­ iktatja a konfliktusokat, és ugye, a konfliktusnélküliség magával a halállal egyértelmű. De mivel egy utópia sem mondja ki nyíltan, hogy megvalósulása a halált implikálja, óhatatlanul magában hordja a megtévesztés ódiumát. Madách nem tudja a fejlődést konfliktusok nélkül elképzelni, az eszméket eszközökként ábrázolja, amelyekből, ha túlélik korukat, „őrület és béklyó” válik. Madách szavaival élve, minden koreszmében felfedezhető az a „gyön­ ge” , amely végülis pusztulását eredményezi, s újabb eszmények, újabb történel­ mi célkitűzések megfogalmazását teszi szükségessé. A színek, a párizsi jelene­ tet leszámítva, ezt a kiábrándulást és fordulatot ábrázolják az új eszmék, az új célok felé. De Madách realizmusa a történelmi szintnél is mélyebbre hatol, egészen a lét fogalmáig, tehát ontológiai természetű. A költő ráébred arra a tudomá­ nyosan megcáfolhatatlan tényre, hogy minden keletkezés szükségszerű végső következménye a pusztulás. Ha Paul Valéry az elsők között fogalmazta meg, népszerűsítette azt a gondolatot, hogy a civilizációk halandók, Madách - jó hetven évvel előtte - arra a következtetésre jutott, hogy maga az emberi nem is halandó. A halál elfogadása az egyén életében a felnőttéválás elengedhetetlen felté­ tele. Az emberiség is csak akkor válhat felnőtté, ha elfogadja ezt a kikerül­ hetetlen, kérlelhetetlen valóságot. Madách műve, a világirodalomban szinte egyedülálló módon, segít ebben a felnőtté válásban, amikor mindenféle részillúziós elképzeléssel szemben azt tanítja, hogy: „A z ember célja a küzdés, maga." (3699) Persze, ezt a gondolatot nagyon nehéz elviselni. Ezért van ott a mű végén az isteni biztatás. Mert, hogy vállalni tudja a küzdelmet, legtöbb embernek szüksége van vagy egy túlvilági, vagy egy evilági paradicsom ópiumára. Párizs, 1987. július 24-25. N Y É K I L A JO S 86 �87 �műterem MEZEI OTTÓ A Janus-arcú Kosztka Tivadar „H ol a szem szemével farkasszemet nézni? / ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?” - kérdezte Babits 1923-ban Petőfi szellemét idéző versében. Ugyanezt a patetikusan hangzó kérdést feltehetjük Csontváryra vonatkoztatva is, akinek életműve - Petőfiéhez hasonlóan, ha meg­ késve is - immár a magyar alkotó szellem legjava produktumai közt fog­ lal helyet. D e hát ismerjük-e őt egészen? V an -e elégséges tudásunk ar­ ról, hogy milyen szálakkal kötődött személy szerint és munkássága ré­ vén korához, élete és munkássága meghatározó éveihez, a X IX . század má­ sodik feléhez? Milyen szálak fűzték nemzete szellemi létéhez, amelynek ügyét kívánta szolgálni - ha gyakran úgy tűnik, hogy megszállottan, naiv és groteszk módon is - , hol emberként, szabad polgárként, hol művész­ ként, külön-külön, hol citoyenként és egyszersmind festőként? Van számos művésze a kornak, akinek élete nyitott könyv: munkásságuk megméretésében a tárgyszerű adatok, személyiségük mibenléte, lelki­ szellemi terrénuma és e szféra működése vajmi kevés szerepet játszik, csekély intellektuális izgalmat tartogat. Csontváry - amint az utóbbi év­ tizedben körötte fellángoló érdeklődés mutatja - nem ezek közé tartozik. Rászolgált erre a megélénkült érdeklődésre mindenképpen. Festészete, egyes képei külön-külön és együttesen, keletkezésük (feltételezett, de általá­ nosan elfogadott) időrendjét tekintve, a természeti motívumon túlmuta­ tó mögöttes jelentések, titkos értelmek forrásai, s a motívum átéltségében újjászülető lélek, a motívum sajátos eszméjét elgondoló szellem egyre feljebb szárnyaló útjáról tanúskodnak. „Tágra nyílt szemmel jöttem a vi­ lágra, figyelő és emlékezőtehetséggel lettem megáldva” - írta csecsemő önmagáról idős korában, s ez a tágra nyílt szem, ez a figyelő és em­ lékezőtehetséggel megáldott szellem miközben a külvilág jelenségeit re­ gisztrálta, fontosnak tartott, csupán kiállításkatalógusaiban és feljegyzé­ seiben datált képeivel céltudatosan arra törekedett, hogy egy egyre feljebb hatoló - mondhatjuk azt, hogy az égbe rontó? - szellemi építmény ki­ bontakozásáról adjon számot. Ennek más módjait és eszközeit válasz­ totta, mint - nem egy szűk határú naptári időben, hanem emberi lét­ állapotban gondolkodva - igazi szellemi társai, a régi kínai festészet, az „írástudó piktúra” jelesei, akik korabeli leírásokból következtethetően a tág horizontú lélek és szellem vizuális megnyilatkozásához, gerjesztőként, a belső szabadság megteremtésének hasonló módszereivel éltek. 88 �Csontváry azonban - hangsúlyozzuk újra - a X IX . század második felének volt a gyermeke és neveltje. A szellemi miliő, amelyben élt, elve­ zethette őt az önmegvalósítással a nemzet sorsát is befolyásolni kívánó alkotásmód eredeti forrásaihoz, ára a kor nem bizonyult alkalmasnak festé­ szete értékeinek felismerésére és méltánylására. Igaz azonban az is, hogy maga Csontváry sem tűnt ki tehetsége kamatoztatásának, karrierje meg­ alapozásának a kor megkívánta simulékonyabb módozataival. Hamarosan fel is hagyott eredeti szándékával: lemondott (lemondani kényszerült) az önmegvalósítás látványos, közszerepléssel egybekötött lehetőségéről, a képviselőséghez fűződő terveiről (talán erre emlékezve ajánlotta A vissza­ tekintő N ap T rauban című képét 1902-es keltezéssel az Országgyűlésnek). Ehelyett, dimenzióváltással, ám eredeti szándékát - feljegyzéseiből kö­ vetkeztethetően - folytonosan élesztgetve magában, az önmegvalósítás, az önkiteljesítés magányos, de nem kevésbé kockázatos belső útját válasz­ totta. Évekre cl is tűnik nyomtalanul (legalábbis hiteles dokumentumok híján ez ideig nem rekonstruálhatóan) a világ szeme elől. Ennek az immár végleges pálfordulásnak a színhelye a kis nógrádi falu, a Losonctól néhány kilométerre fekvő Gács község, ahol Kosztka Tivadar 1884 decemberében személyjogú, az első években szerényen berendezett patikát nyitott. (Művésznévként tudvalevően a Csontváry, egy fővárosi gyógyszerészeti lapban a Csontosy, illetve Csontossy, a losonci és a balas­ sagyarmati újságokban a Kosztka T ivadar nevet használta, de nevezte magát Tivadar festőnek is, jogászhallgatóként az egyetemi almanach Kosztka M ihály néven tartja nyilván). Csontváry polgári státusát, gyógy­ szerészi tevékenységét festészete mérlegelésénél egy könnyed mozdulattal akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha a ténylegesen Gácson töltött hét évre vonatkozó hivatalos források nem nyújtanának támpontot és a to­ vábbi kutatás során kikristályosodó magyarázatot későbbi önmegvalósítása megértéséhez. E z alatt a hét év alatt megjelent nagyjából két tucat írása ugyanis az 1867 utáni vezető magyar értelmiség öntudatos tagjának tün­ teti fel Csontváryt. E gy olyan vidékre szakadt polgárnak, aki - távolabb­ ról a képviselőségre aspirálva - feltűnést és zavart keltve, sőt polgári egzisztenciáját kockáztatva az országos politika reformista elgondolásainak próbált gyakorlatilag érvényt szerezni. „ A magyar polgári értelmiség e felső rétege nem volt jobb, s nem volt rosszabb - írja erről az időszakról Ném eth G . B éla - a létharc és kiválasz­ tódás kettős tételének átformálásában nyugati társainál. K ét tény súlyos­ bította azonban helyzetét az utóbbiakhoz képest: a veszélyeztetettség reális kisnemzeti tudata az orosz és német hatalom ellenében és az Ausztriától átvállalt szerep 1867-ben. A nemzethalál képzete most a nemzetek lét harca jegyében merült újra fel. H a ez korábban, a reformkorban az osztrák ház gyarmatosító törekvései ellenében mozgósító erő lehetett - az új D u na-völg yi s európai helyzetben, a késő liberalizm us korszakában a lét­ harc jegyében, ez a támadó nacionalizmus jogosítványszerzője lett” . Elég e tekintetben G rü nw ald Bélának a Közigazgatásunk és a magyar nem­ zetiség (1874) és a F e lv id ék (1878) című munkáira hivatkoznunk, hogy Kosztkának a gácsi magyar nyelvű leányiskola és óvoda felállítása érdeké­ ben kifejtett újságírói buzgólkodásának eszmei hátterét világosan megért­ hessük. A magyarság „vezérnemzeti” szerepét, a családot mint a nemzeti 89 �közösség alapegységét, a magyar nyelvhez és a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódást az ekkor még politikai babérokra pályázó Kosztka T ivad ar - éppen úgy, mint az idevágó elmélet egyik ismert megfogal­ mazója, Imre Sándor - a csalóka fényű nemzeti felemelkedés érzelmi és szellemi kihatású alapjának tekintette. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódása a korabeli történelmi té­ májú munkák, tanulmányok alapján még olyan képeinél is számba vehető, mint a Jajcéban festettek, vagy a Selmecbánya, egy 1940 körül készült amatőr fénykép, a X II. században épült, ma is monumentális megjelenésű szepesi vár kőfalán egy helyütt az alábbi bevésést mutatja: „K osztka Tivadar 1880” .) Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének egy másik ága a Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesület megalakulásához kapcso­ lódik. Ennek előkészítéseként, mint az alakítóbizottság tagja, néhány tanulmánynak is beillő cikket jelentetett meg a Losonc és Vidéke című lap­ ban. E nemzetgazdasági témájú cikkek hátterében ugyanaz a csalóka táv­ latokat nyitó fejlődésben való hit húzódik meg, amely — az egész X IX . századra jellemzően - a kiegyezés utáni vezető értelmiség ideológiáját és a hazai sajtót jó ideig áthatotta. Gondolatainak egyik ihletője az Adam Smith ellenében mélyen humánus eszméket valló, de a szerves fejlődésre alapozó közgazdasági rendszerével csődöt mondó Henry C. Carey, akinek a „helyi központok rendszerére” vonatkozó eszmefuttatásai Kosztka írá­ saiban világosan felismerhetők. Reformjavaslataiban a gazdasági-társadal­ mi elmaradottság felszámolásának gyakorlati, Losonc környékére alkalmazott szándéka vezeti. Mezőgazdaságunk ’s a hazai ipar című cikkében az alábbi konkrét elgondolás olvasható: „ Minden város mint vidéki központ saját érdekében gyarmatosítson éspedig hatáskörén belül; teszem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda, vagy a szilajabb természetű buda-lehotai honfitársunk művelőd­ jék, s vagyonosodjék: mindannyian képesíttessenek, a munkára szoktattassanak a modernebb igényeknek megfelelőleg, s mint ilyenek a hazai ipar és kereskedelemnek biztosabb és állandóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán." A pontos helyi ismeretekre valló és a nép nyomorán, gazdasági, kul­ turális elmaradottságán a civilizáció eszközeivel enyhíteni akaró leírá­ sokból egy egész csokorravaló szedhető össze Kosztka nemzetgazdasági és gyógyszerészeti témájú írásaiból. Nem egy fellegekben járó teoretikus, hanem egy nagyon is gyakorlatiasan és mélyen humánusan gondolkodó értelmiségi polgár észjárására vallanak ezek az eszme és a megvalósulás közti űrt a jelen helyzeten való felháborodás és a jövőbe tekintő sürgetés hangjával áthidaló írások. A konkrét állapotokból következő javaslatokat eszmei szinten „ a történelem szabad alakíthatóságába” vetett hit és „az államiság eszméjébe vetett remény” éltette. Kosztka egyedül állt a po­ rondon, Gács aprócska szigetén, gondolkodásával azonos hullámhosszú hatósági támasz, operatív szerv híján. Mi sem jellemzőbb a szakmai közgondolkodásra, hogy „ a szegény lakosság gyógyszerellátásának kérdésé­ vel” , amelyet Kosztka 1886-ban úgy gondolt megoldani, hogy a „kevésbé vagyonosok és a szűkölködők az állam költségén gyógykezeltessenek” , a Gyógyszerészi Közlöny évekkel később, 1889-ben foglalkozik, elutasító 90 �gesztussal, „kiterjedtebb állami intézkedéstől” , s nem „az árszabvány té­ teleinek leszállításától” várva az üdvözítő megoldást. Más alkalommal egy olyan javaslattal fordul a Felvidéki Közművelődési Egyesület gazdasági szakosztályához, amelynek keresztülvitele szerencsés esetben jelentékeny összeget biztosíthatott volna a vidék lakóinak. Ha ugyanis - miként írja - Losonchoz mint közigazgatási központhoz 1 50-200 község tartozik, mibe kerül a városnak minden egyes hozzátartozó köz­ ség részére évenként legalább tíz bármilyen nemes gyümölcsfát ajándé­ kozni? ,,T íz év m úlva - folytatja, pontosan regisztrálva az ebből szár­ mazó anyagi előnyt - egy-egy községnek lesz 100, nem bánom, szilvafája, ez nemzetközi cikk, m indenkor értékesíthető is, már most tíz év m úlva egy-egy fának öt frt-ig becsült é v i terméséből nyertünk k b. 1 oo ezer frt árut a nemzetközi piac számára. Így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagi és szellemi erőnek túl nem feszítésével vélem én a vid ék meg­ reformálását, tehát a mezőgazda helyzetének em elésével s ezzel a hazai iparnak és kereskedelem nek állandó és biztos fogyasztó közönségnek ne­ velésével.” Kosztka e javaslata - akárcsak a többi nem volt különc gesztus, hiszen a gyümölcstermesztés széles körű meghonosítására ebben az időben (akárcsak napjainkban ismét) érdemes kísérletek folytak. O r­ szágosan népszerűsítette a sajtó, s bizonnyal volt tudomása Kosztkának a nyolcvanas években fellendülő pomológiai irodalomról is, G yü rki Antal, M olnár István írásairól és munkáiról. (Közbevetőleg: testvére, K ostka [!] László az alföldi szőlészet, a gazdaságos szőlőművelés neves alakja volt. Szőlészettel a kilencvenes évek közepén, a Kecskemét melletti Izsákra költözésekor kezdett foglalkozni. Előtte évekig bérelte a gácsi patikát, s emellett az Országos Madártani Központ „rendes megfigyelője” volt. Jelentéseit rendszeresen közölte az A quila, a Madártani Intézet folyóira­ ta. s jelentései révén került kapcsolatba H erm an Ottóval és L en d l A d o lf­ fal, az Á llat- és Növénykert későbbi igazgatójával. N yilvánvaló, hogy Kosztka m adártanilag pontosan azonosítható korai [és későbbi] madár­ ábrázolásai öccsének ezzel az ornitológiai, tudományosan is megbecsült kedvtelésével állnak összefüggésben.) A Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesülettel 1891-ben szakítja meg a kapcsolatot Kosztka, a gácsi kastély tulajdonosával, a nógrádi főispán özvegyével, gróf Forgách Antalnéval folytatott rosszízű pereskedés végső aktusaként, amely a közszerepeléshez fűzött becsvágya feladására bírta rá. Ezzel a perrel, amelyben csak a Kosztka eszmei szándékát pontosan átlátó és megértő ítélkező dönthetett volna az ő javára, s nem a hivatalos fó­ rum, le is zárhatnánk eszmefuttatásunkat, tetszetős találgatásokra bízva Kosztka másik arculatának, a belső arcnak, a bennünket igazában fog­ lalkoztató szelleminek és az abból kikristályosodó művészinek a kibonta­ kozását. E gy több helyütt, a nógrádi sajtóban és az országos gyógysze­ részi lapban publikált adat azonban segítségünkre siet, mielőtt szertefoszló légvárak építésébe kezdenénk. Eszerint az adat szerint 18 9 1. feb­ ruár idusával kezdődően Kosztka T ivadar gácsi patikáját bérbe adta egy Arad megyei gyógyszerésznek, egy bizonyos Hackenberger Lászlónak, akivel - tegyük hozzá nyomban - fővárosi jogászkodása éveiben, 1877 és 79 között kerülhetett kapcsolatba. Jogi tanulmányait az egyetemi al­ manach szerint jóval később, 1894/95-ben fejezte be, ekkor visszavette a 91 �patikát saját kezelésbe, ezt követően pedig, az állami anyakönyvvezetés elrendelésekor a belügyminiszter a gácsi körzet anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki. (A korabeli gácsi anyakönyvek máig őrzik jellegzetes keze vonását és aláírását.) Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikus (okkult) moz­ galmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsi patika bérleté­ nek felmondása után eltűnik a szemünk elől, az első világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony megyében gyógyszerészkedik, a háború után a fővárosban és Rákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések könyvében szereplő „új Jeruzsálem ” megteremtésén lelkileg munkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat és egyszerű életmódot követő „új sálemisták” vezető egyénisége és A z Ige című lap szerkesztője, H orti E d e 1923-ban kiadja Hackenberger teozofikus beállítottságú brosúráját, amely­ nek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szemléletet” valló szerző Az iskola vallása - misztikus világszemlélet címet adta. Arról is van tu­ domásunk, hogy ugyanez a Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben, 81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indiológus Z ajti Ferenc Aréna úti műtermében, aki a tízes években egy győri rajz­ tanár-festővel, Békéssy L eó val Csontváry tanítványa volt. (Az Aréna, ma: Dózsa György úti ház előcsarnokában a M agas-Tátra színes kerám iala­ pokból kirakott nagyméretű képe ma is látható.) Kosztka feljegyzései közt meg is maradt az iskola oktatási terve, Csontváry valójában - az M T A Művészettörténeti Kutatócsoportjának adattárában található kézirat sze­ rint - taníványait képeinek a szokásosnál mélyebb átélése révén maga­ sabb lelki-szellemi szférába igyekezett emelni, s ezáltal a T eremtővel való misztikus egyesülés állapotát felkelteni bennük. Kosztka ilyen irányú ezoterikus vonzódásának - mint ismeretes - a Zarándoklás legszembe­ tűnőbb tanúbizonysága. D e még olyan festménye is, mint a Panaszfal be­ járatánál Jeruzsálemben, egy ugyancsak sálemista (pszeudo) misztikus, a X IX . század közepén működő osztrák J akob Lorber egyik bibliai témájú kötetével hozható összefüggésbe. J akob Lorber János nagy evangéliuma című tízkötetes munkáját, voltaképpen a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatait viszont ugyancsak - a sálemista - Horti E de fordította magyarra és adta ki Rákosligeten a húszas években. Az újabb kutatások nyomán arra is fény derült, hogy ennek az „új Je ­ ruzsálem” megteremtésén munkálkodó közösségnek Magyarországon is volt egy illusztris képviselője a X IX . század közepén, Szapáry János gróf, aki a halála évében (1868) megjelent kötetkéjében e szekta (ő használja ezt a kifejezést) papjának, sőt főpapjának nevezi magát. Szapáry Ferenc valójában különleges képességű, diploma nélküli, delejezéssel gyógyító orvos volt, a már korában sokat támadt német Mesmer követője, akinek tanait - egy század végi pszichoterápiai kézikönyv (szerzőpáros: Ranscbburg Pál és D écsi K ároly, 1900) megállapítása szerint - a hanggal (igével), beszéddel való gyógyítás irányába fejlesztette tovább eredeti módon. A z 1840-cs években Drezdában iskolát is tartott fenn, amelynek többek közt a Berzsenyi költészetéből ismert M ajláth János gróf is tagja volt. E gy má­ sik tanítványa egy tízéves gyermeken sikerrel alkalmazott gyógyítási mód­ szeréről számolt be külön kis kötetben (Bajkay Endre, 1852.) 92 �A különleges képességű és érzékenységű Szapáry gróf alakja élesen el­ válik mindazokétól, akik kivételes pszichikai erejüket mindössze látvá­ nyos szellemi kalandokra fecsérelték. Szapáry Párizsban kiadott köte­ tében (M a g n étis me et magnétothérapie, 1854. II. kiadás) hosszasan el­ mélkedik arról, hogy ez a különleges képesség és érzékenység - megfe­ lelő óvatossággal - a szellemi önnevelés szolgálatába állítható, amelynek révén korábban ismeretlen képességek fejleszthetők ki, amint arra a rég­ múltban, a keleti népek körében - akik közé a hunokat is sorolja - szá­ mos példa volt. Ismerteti a brahmanizmusban elterjedt szokásokat is, azo­ kat az aszketikus gyakorlatokat, amelyek révén a hívő „az igazi és tiszta megismerés legfelső fokáig” - emelkedhetett. „Tehát - teszi hozzá, levonva eszmefuttatásai végkövetkeztetését - a mágnesesség (Szapáry szóhaszná­ lata szerint: életmágnesesség, vagyis a szellemi erő különlegesen magas fokú birtoklása) minden időben (!) létezett, csupán mindig más és más formában gyakorolták a bölcsek és a legfelső Lény (akit Szapáry a fizikai és egyszersmind a szellemi képében megmutatkozó N appal, az „ősfénynyel” azonosított) legbensőségesebb im ádói.” H a most a feledés homályából kivezetett, életre gerjesztett Szapáry gróf mellé felsorakoztatjuk mindazokat a megszállott kutatókat, hivatástudat­ tól fűtött tudósokat, akik az elmúlt évszázadban, a magyarság őstörténeté­ nek - meggyőződésük szerint - kibogozható szálait bontogatták, eredeti hazájára, vándorlása lokalizálható útjára, szokásaira és vallására meg­ kíséreltek fényt deríteni, kiviláglik, hogy a Janus-arcú Kosztka Tivadar mennyire nem állt egyedül a kor szellemi képét formáló kitűnőségek galé­ riájában. Ezek a kutatók és tudósok ugyanis, mint a magyarság roko­ nait a kínai határ közelébe helyező K őrösi Csoma Sándor, vagy a pogány magyarok vallását - elfogadhatóan vagy vitathatóan, más kérdés a buddhizmusból eredeztető K állay Ferenc (munkája megjelent 1861-ben), vagy távolabbról az 1900-ban megjelent buddhista káté szerzője, Hollósy József, Hollósy Simon testvére, olyan művelődéstörténeti összefüggésekre hívják fel a figyelmet, amelyek fényében a magyarságtudattól fűtött Csontváry Kosztka Tivadar tudatszabályozó praxisa nemcsak általában a ko­ rában, hanem a nemzet múltjában és egyszersmind akkori jelenében gyöke­ rezettnek tűnik. Egy-egy feljegyzése megközelítő képet ad erről az öntudat-szabályozó praxisról, amelynek - egy megjegyzése szerint - még a „világító színek” felfedezését is köszönhette. Idézem a két legfontosabbnak tűnő szöveg­ részt: „ M eztelenül jártam-keltem a világban, s m indenre alaposabban figyeltem , még a saját énemet is ellenőrzés alá vettem. Először is eltá­ volítottam minden szükségtelen, hiábavaló terhet. Kikapcsoltam a szellemi világokból is mindent, amit láttam és olvastam, csupán a kinyilatkozta­ tásra támaszkodtam. Szívemet, agyamat, gyomromat túl nem terheltem soha, d e aszkéta életet sem éltem, figyeltem a hatásokra és szívem tulajdon­ ságaira. Tehát amire szükségem nem volt, az után nem vágytam többet soha sem. Ezzel eljutottam az önismerethez, az anyagi és szellemi világ különbözetéhez.” A másik szövegrészben még inkább beavat bennünket az alkotás misztériumába: „ A z ún. önkívületi állapottal keresztülléptem m inden nehézségen, és nem törődtem még a sivatagban sem a sakálok, hiénák, ü völtésével: mert elkülönítve, izoláltan éltem, éppúgy, mint őseink azon a helyen, ahol én pihentem. . . A sivatagban étlen-szomjan bolyong- 93 �tam, de Isten segélyével el nem pusztulhattam, alkalmam volt és van mindennap átkelni a jó uramhoz(!). Ma ezt a hatalmas szellemet uram­ nak nevezem, akivel átkelhetek mindennap a túlvilágra, emberek előtt ismeretlen országokba(!).” „ A távlat - írja más helyütt, kifejezetten a festői praxisra vonatkozóan - nem ismeret, nem tudás, nem akadémiai tanulmány, hanem önkívüli érzés (!) útján jut kifejezésre, eredményben pedig isteni ihlethez van kötve.” Eltekintve a vallásos utalásoktól és a pietikus hangvételtől, a tu­ datszabályozás hasonló módszereit alkalmazták és az ihlet, a „szent őrület” állapotát hasonlóképpen értelmezték - korabeli és későbbi leírá­ sok alapján - az V - X I . század között működő kínai festők. E meglepően plasztikus, az egyes művészek egyéniségét és alkotásmódját mindenfajta misztikum kerülésével emberközelbe hozó leírások ismeretében bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Csontváry kora s különösképpen a korabeli magyarságkutatás szellemi topográfiájába illeszthetően — fel­ tehetően ennek közelebbi ismeretében - egy olyan alkotásmódot alakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alaphista indíttatású „írástudók piktúrájában” is megmutatkozik. Nem stiláris összefüggésekre gondolunk (bár maga Csontváry egy helyütt azzal büsz­ kélkedik, hogy a Magányos cédrust, a legszebb japán képekhez hason­ lította valaki), hanem - e tekintetben a kínai esztétikai irodalom rend­ kívül árnyalt terminológiával rendelkezett - a jelenségek mélyéig, esszen­ ciális magváig hatoló (művészi) szemlélet kibontakoztatására. Az ilyen festő a teremtő energiát magában hordja, létrehozza, s a ter­ mészettel eggyé válva, egyesülve a Taóval (amint azt Csontváry taní­ totta is érett korában), a műben, amit alkot, kisugározza, annak a gon­ dolatnak, eszmének a révén, amit magában a motívumról előzetesen, de az alkotás önkívületi pillanataiban ettől a tudástól megszabadulva, kialakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alap­ vető: a megfelelő lélegzés révén megteremtett „együtthangzás” a kivá­ lasztott motívummal, a ritmusára való belső ráállás, a motívumot körbe­ fonó gondolat és eszmélkedés — a művészi alakítás stiláris módozata ezek­ nek a belső feltételeknek, s nem a külső hasonlóságoknak van alávetve. A Lao-cé ben ez olvasható: „ A tér az ég és a föld között, / M ily hasonló a kovácsfújtatóhoz! / Üresen áll, nincs kimerítve, / Mozgásba hozva, teremt ő egyre inkább.” Az ég és a föld - A kínai festészet és az írástudó ha­ gyomány című kötet (1983) szerzőjének, a francia Nicole Vendier-Nicolasnak a gondolatmenetét követve - egyazon dialektikus egység két aspektusa, a világegyetemé, az Egy megnyilatkozásáé.. . azé az Egyé, amely vala­ mennyi teremtmény elsődleges eredete.” A z ellentétek: a telt és az üres, a mozgás és a nyugalom, az összefogott és a szétszórt, a zavaros és a vilá­ gos interakciója végül is ennek a kettős arcú Egynek a révén a N agy Harmóniában egyenlítődik ki. Csontváry festményei közül e szemlélet iskolapéldájaként említhetjük a Tátra-képe t, amely a belső energiaáram­ lásoknak a kínai tusfestészetben is gyakorta előforduló, stiláris elemeiben rokon ábrázolása, a Castellammare di Stabiát, a vízfelület szelíd nyugal­ mát a tenger ijesztő mélységeket láttató háborgásával összeegyeztető festői remeklést, vagy a teltnek és az üresnek, az eget és a földet elemeiben ritmikus harmóniába ölelő egységét, a Taorminát. Mindegyik egy ősi 94 �szemléletben gyökerező, a motívumot, a jelenséget mozgásában s egy­ szersmind esszenciális állandóságában megragadó egység megjelenítése, a színátmeneteknek mindama gazdaságával kísérve, amelynek Csontváry máig méltán csodált mestere. Igen, a színátmenetek csodálatos gazdagsága! Lehetséges, hogy a „ v i­ lágító színek” felfedezéséhez valóban - miként állítja - tudatszabályozó praxisa segítette volna hozzá? E gy korabeli német tudós, Karl Reichenbach másfél száz hiperszenzibilis személlyel folytatott 1 3 000 kísérlete nyomán a kérdésre igennel válaszolhatunk, „Reichenbach azt állította - olvassuk a Révai lexikon 19 16 -o s kötetében hogy az összes természeti dolgok bizonyos sugárzást árasztanak, amely oly leheletszerűen finom, hogy csupán fokozott idegérzékenységgel bíró egyének, az ún. szenzitívek képesek észrevenni, ezek is csak abszolút sötétségben.” (Közbevetőleg: Reichenbach kísérleti alanyai közt magyarok is voltak, titkára Rohonczy Miklós nevű, magyar volt.) E z a sugárzás Reichenbach szerint közeli rokonságot mu­ tat a fény, a hő, a delejesség és az elektromosság erőivel, emellett azon­ ban bizonyos anyagi tulajdonságokkal is bír. A z egész természet át van itatva ezzel a félig erőbeli, félig anyagi szubsztanciával, amelyet Rei­ chenbach, éltető hivatását jelzendő, az ősgermán eredetű Odin szó alap­ ján odnak nevezett el. N e gondoljuk, hogy valam iféle szemfényvesztésről van szó. Ugyanitt - Az ódsugárzás és a szenzitívek című 19 13-a s kötet adatai alapján — az alábbiak is olvashatók: „ Újabban, mióta a Blondelot- féle N-sugarak és a radioaktív anyagok ismertekké váltak, a modern ku­ tatók is mind többet foglalkoznak az o ddal, és tagadhatatlan, hogy e téren, a fényérzékeny lemezek segítségével, nem egy meglepő eredményt értek is mar el, amelyek Reichenbach teóriáit igazolni látszanak.” Ehhez a megállapításhoz hazai kortörténeti adatként hozzátehetjük, hogy L é ­ ván, ahol Kosztka fiatalon gyógyszerészkedett, s „egy általános gyógyszerkönyvet írt” - a város helytörténészének, Alt Ernő nek a közlése szerint - , a városi kórház emberbaráti érzelmeiről ismert alapítója, Brach Ferenc (meghalt 1895-ben) a nyolcvanas-kilencvenes években lakásán sötétkamrát rendezett be, ahol a katódsugarak tulajdonságait vizsgálván, ugyanebben az irányban folytatott kísérleteket. Reichenbach hiperszenzibilis kísérleti alanyai - s számunkra ez a lé­ nyeges - az ódsugárzást színekben, színekben pompázva érzékelték. „ A kristályokat - olvassuk az 19 13 -a s kiadású ismertetésben - finom fényben látják úszni, amint szemeik hozzászoktak a sötétséghez, és az ódfény iránti érzékenységet rövidebb-hosszabb idő után elérték. Az öszszes kristályok élénken világítanak, de a leggyönyörűbb a gyémánt és a turmalin. Ezek látása szinte extázisba hozza a szenzitíveket. A kristályok hegyéből tenyérnyi nagyságú világosság ömlik felfelé, kékesen hullámoz­ va ,tulipánszerűleg szétoszolva és felül finom ködben elenyészve. Ha megfordítjuk., odanőtt (ódpozitív) sarkából vörösessárga f üstfelleget lát kiömleni az érzékeny.. . É s ez a színpolaritás teljesen összevág az érzés­ beli polaritással. Ahol kellemes, hűvös áramot éreznek a szenzitívek, ott mindig kékes ódfényt látnak, és ahol kellemetlen, langyos az idegeik ér­ zése, ott vörösessárgának látják a kiáramló ódfényt. A negatív ód színe: kék, a pozitív ódé: vörösessárga.” M aga Reichenbach a számtalan kísérlet során megmutatkozó prizmatikus spektrum színrendiének különleges fény­ 95 �erejét a következőképpen jellemzi: „Ragyogó szivárvány megjelenése tel­ jes sötétségben.. . milyen csodálatos látvány! Az összes ilyen szenzitívek a legpompásabb látványnak mondták., amely életükben szemük elé került.” A gácsi patika utolsó bérlőjének, Székely Sándornak a leánya még tíz évvel ezelőtti beszélgetésünk során is élénken emlékezett vissza az idős Csontváry többszöri, különösen hangzó, rejtélyes kijelentéseire a „láthatat­ lan színekről” . A „láthatatlan színek” létéről és különleges fényerejéről tudósítottak tehát Reichenbach kísérletei, Csontváry megjelenítve őket vásznain, „világító színeknek” nevezhette. Csontváryra vonatkoztatható ismereteink e magaslati pontjához nem szükségtelen újra felidézni - Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének sajtóanyagából és sajtóvisszhangjából kiindulva jutottunk el, ha kissé kalandosnak tűnő ösvényeken is. Ezeket az ösvényeket az azóta eltelt száz év során eltüntethette a környező vegetáció burjánzása, de halvány nyomait - mint láttuk - mégiscsak ki lehetett tapintani. E művelődéstörténeti mélyfúrás során egy látszólag jelentéktelen, de Kosztka emberi egzisztenciáját mélyen érintő gácsi adatból kiindulva Kosztka belső arcának rekonstruálására irányítottuk figyelmünket, annak a munkáiból máig is sugárzó teremtő energiának a forrásaira, amelyekből nemcsak ké­ sőbb, hanem már gácsi éveiben is minden bizonnyal merített. E forrá­ soknak, s természetesen eredendő talentumának köszönhetően alakult olyanná, amilyennek munkássága csúcspontján művész-önmagát „m agá­ nyos cédrusként” álmodta: ég és föld határán trónoló, meghatározha­ tatlan korú, az élet és a természet titkait kutató Bölcsnek. Ugyanakkor azonban, utolsó éveire gondolva, az is óhatatlanul eszünkbe jut, amit az élet és a természet titkaiba nem kevésbé beavatott kínai festőkről írt könyvében Vendier-N icolas hangsúlyoz: „A m ikor Don Qichang azt írja, hogy ’a festészet T aója maga a kézbe fogott világegyetem’, ezzel nem azt szabja a művész elé hivatásként, hogy a világot uralja, hanem azt, hogy a világot harmóniává szervezze.” Kosztka ugyan nem a világot akarta uralni vélt képességei birtokában élete utolsó éveiben, de hogy különleges képességeit határtalannak gondolta a művészet szféráján kívül eső terü­ leten is, erről egészen elemi szinten a nemzet érdekében a legteljesebb jó szándékkal végzett gácsi közművelődési tevékenysége győzhetett meg. 96 ��Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6380f92e0ac330a9a16118eb2708d93a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Horváth István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1988/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1988 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika