https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/020e7186012d2e0340f3419171830276.pdf b4316397d70f520647ff7bf09fa3237a PDF Text Text ��Tartalom 3 Faludi Ádám: Folytatásos Antipirin (vers) 1 o Incze Zsolt: Jozef K. utolsó monológja (novella) 12 Endrődi Szabó Ernő: Balkonda(l) a v a g y . . . (vers) 14 Kukorelly Endre két verse 15 Petőcz András: Szeptember végén (vers) 16 Petőcz András: Ballada (vers) 17 Tandori Dezső: Városjárás, rehábl (vers) 18 Tandori Dezső: Kis dal (vers) 19 Siklós László: Alom helyett álom (novella) 24 Mátyás Győző: Genezis (novella) VALÓ SÁGU N K 34 Kemény László: A szocializmus valóságának és fejlődésének néhány kérdéséről (tanulmány) 40 Sulyok László: Az Alföldről jövök (szociográfia) 47 Kővári E. Péter: Kis-település-történet (szociográfia) M Ű H ELY K IL E N C E K II. 54 Vasy Géza: Rózsa Endre (tanulmány) 61 Jenei László: Az elmélettelenség szereplehetőségeiről H AG YO M ÁN Y 65 Szombathy Viktor: Mixát, Mikszádt, Mikszáth 71 Alexa Károly: A százéves Csáth Géza T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 75 Györkei Jenő: Legenda, valóság, tragédia (Szakály Sándor) M ÉR L E G E N 78 Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz (Lőrinczy Huba) 82 Levél egy középkorú magyar költőhöz (Kerényi Ferenc) 84 Homokfúvás (Bíró József) 87 Tavaszi futás (G. Kiss Magdolna) 89 SBTC-labdarúgó-krónika (Vaskor István) M ŰTEREM 92 Pogány Ö. Gábor: Szabó Vladimír (tanulmány) A borítón és belső oldalakon Szabó Vladim ír munkái. (R ep r ,: Buda László) Borító 3. a K assáktanácskozás k épei (Fotó: Buda László) �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 87.49069 N. S. ☆ PRAZN O VSZKY M IHÁLY E SZÁMUNK A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Kapros Márta Dr. Németh János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. SZERZŐI Alexa Károly irod. tört. (E L T E , B p .); Bíró József költő (Bp.); E n drődi Szabó Ernő költő (Bp.) ;Faludi Á dám költő (Tatabánya); G. Kiss Magdolna tanár (Salgótarján); Incze Zsolt egyetemi hallgató (Bp.); Jenei László tanár (Miskolc); K e mény László az M SZM P K B politikai munkatársa (Bp.); Kerényi Ferenc irodalomtörténész (Színháztudományi Intézet igazgatója, B p .); Kőváry E. Péter író, újságíró (Békéscsaba); Kukorelly Endre költő (Bp.); Lőrinczy Huba irod. tört. (Szombathely); Mátyás Győző irod. tört. a Kritika rovatvezetője (Bp.); Petőcz András költő (Bp.); Pogány Ö. Gábor művészettörténész (Bp.); Sulyok László újságíró (Salgótarján); Siklós László író (Nagykovácsi); Szakály Sándor történész Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); Szombathy Viktor író, irod. tört. (1902-1987. B p .); Tandori Dezső író, költő, műfordító (Bp.); Vaskor István újságíró (Salgótarján); Vasy Géza irod. tört. (E L T E , Bp.). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és L apellátási Irodánál (H E L IR ) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L ÍR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 F t. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN . 0555-8867. 25-925 �FALU DI ÁDÁM Folytatásos A n tip irin Megemlékezés az Antipirin úr Atyjával egyetértésben félbehagyott álom jelesebb pillanatairól. Dadánk ébred, mi a másik oldalunkra fordulunk. Ágyban, sírban. Esztrád-alsón játszunk esztrádot, szabadon választott hősökkel. Antipirin úr első és második mennybéli kalandjából hullanak alá vendégeink. K íséretükben a Vaseline Symhoniqe, Cabaret Voltaire és a hagyaték egyéb sajátos képződményei. Születésnapi kavargás a Papa kedvére. Minden képzelődés hiábavaló. Á larcot viselünk. Dísztűz Európánk feneke alá, gáz beléje, dalok, tánc, mozgás. Szigorúan bizalmas fegyverszünet, titkos ősbemutatók, meglepetések. A színpadra hajigáit káposzta és paradicsom a kritikai nagykorúság jele. A szó szerinti átvételek - származási helyüktől függetlenül - feltétlenül irritálni fogják azokat, akik ez idáig még nem ismerkedtek meg Cseng-kung Szuj: A fütyülés című munkájával. Boldog születésnapot! sürgöny szerelmes dadámnak Zürichből itt várlak a tristan tzara pályaudvaron kezemben polgármester s két csokor koton nosza nosza & horgoljunk kosarat a Szimfonikus Vazelin elmúlt hatvan éves nosza horgoljunk Vazelin Papának ajándékba abrakadabra kosárkát amelynek két füle egyiken ki a másikon be két füle két csoda egyik annyit érjen mint a másika & a másika ne érjen semmit ezzel tartozunk a Papának de a kosár legyen ám színültig szimfonikus és abrakadabra s hasztalan fülén egy dögcédula 3 �amin írva áll Antipirin a pokolba centrifugál & nosza hegedüljünk a part szakad a nadrág omlik a felhőtartó strófra jár a nadrágban a felhő disznólkodik interurbán az asztalfő az asztalfőn jaj mennyi hulla a temető az ujjából szopja a teríték a Föld a Menny a Tengetek s ahogy a golyó fütyül abrakadabra úgy jár a tánc valami kétszer olyat a belsejében annak ami kívülről csupán egy hegedű & vacsorát neki a bálteremben dísztortánk egy őrszoba zsaru ámul kanóca lángja leng ide s tova a zsaru most a hatvannál több gyertya úgymond egymaga a Papa az ágyúval küzd engedetlen az ágyú a mosolybástya mély a vicsorgás átüt a maszkon az ágyú amely mindenekelőtt mindenek mellé lőtt az ágyú tátott arany pofa a paradicsom s káposzta halmokban lesz elég egy félig pincér ki egészen megborotválkozott ajtót nyit és beengedi borostás múltját hogy a kéjzakóba bújva egyemberként álljon ott a Tökéletlen Hiba és szórja vezéreink s nagyjaink mézeskalács szobrocskáit lapáttal körbe míg szól a zene áll a bál Antipirin a pokolban centrifugál 4 �& egy nem túl hideg egy nem túl meleg egy nem túl átlagos jel a születésnap startja amitől zsebbe bú a Papa fogazata a harminckét mű s nincs akadály tapsoljunk a sült marhalábszárnak s mondjuk véled vagyunk az illatos pácban zabái a Papa már hogy a nem tudni mit viszonozza zabái a Papa a százméteres asztal köpenyét vazelinozza gomolyfelhőn a csillár körül a rendezőség angyalhada ül a géppisztollyal abrakadabra a Papa pompásakat ham ham amikor az ajtó végre tárul kezdődik a műsor fejből harangoznak szörnyű hamisan kétszer ketten a szent algebrából a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta köszöntőt mond az első vendég a Hálás Hulla s jönnek a meghívottak a vége és a hossza jön fürgén a Zoknik Pápája s a Szeszélyes Öltözékek vállcsont fogason függve jön a Vonat a legtöbb fejet leszelő jön a Porhintés meg a Katolikus Könyvelő az Anarchisták Szövetsége másnéven a Zöld Kékje a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta a hűséges transzvesztiták kórusa margarinokat énekel habár margarinokat énekelni szigorúan tilos de belép az Embervédő Liga böhöm nagy állata és vége a dalnak 5 �egy infarktus most nem ártana dél van jön az inas a bátorsággal jön néhány ivartalan egyházmegye az erotikus teoretikus és az olaj kályhák heve a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jön a dagadt verskoca jön a falka a kondás a forgalmat terelgeti míg a minisztert fújja az ösztövér költészet valami résen át szivárog mondhatni gáz van jön a hidegzuhany rejtőzködve a melegházban jön a zsákbamacska és zsákban futva akinek a zsákra futja jönnek Pia + Pro Patria s egy rózsaszín menyasszony akin kétezer lyuk van a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta belépdel a se füle se farka s jön ki madzagon függ a levegőt gonoszul visszatartva s jön a nadrág kötelezettje nagy szelek emlékén repülve jön a Papucs Felséges Asszonya kíséri lépteit kopp kopp két cipő itt van Virginia szemérmes ajkai közt a Szivar a Végelgyengülés és az Utolsó Löket egy híres pozaunkezelő de nem az aki a sírotokra köp a rock tyúkja a titkos kakas az égberöhögő a selejt a női bak jön akinek jönnie kell a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta 6 �megtelik a terem trallallával A PÁNCÉLOZOTT PO LGÁRM ESTER A LÚ D TA LPBETÉT PRÓ FÉTÁJA A VASALT CENZOR A K A RD IG Á N AZ IRO DALO M ÉRT MOZGALOM A CABARET VO LTA IRE TÁN CKARA A HOLD Ú JRAFELO SZTÁ SA Ö T N EG YED BEN A KÖ LD Ö K SÁPADT V IL L A N Y K Ö R T É JE A FEH ÉR H O LLÓ A J ÓSÁG BRUTALITÁSA E L L E N A LÉPEG ET Ő ESZKALÁTO R A Z A N Y Á K A K IK BŐ L CSAK E G Y V a N A Z ÉS M ÉG SOKAN MÁSOK VILÁ G V Á LO G A TO TTJA az asztal tölgydeszkáin kavargó trallallában köszöntik az izzadt zabálót a veres pofájú vén rihegőt a marhalábszár élő felét az asztalfő Papát a mézeskalács zivatar mögött a pincért a dísztortán a Papa szívritmuszavarát tapossa mind és dobálják a befelé özönlők hadát elragadtatott hurrával a rohadt paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jönnek a paráznák és a paráznabillegetők jön az új seprő farokként egy gazdátlan seggben jön a piszkavas-jogar egy idült királyra tekeredve a jöttment a fárasztó milliókkal inkább csak kódorog jön a becsület foltja a hiénakabáton jön a vedlő sakál három részre szakadt boldogságon jön a kibelezett és a bekebelezett a mesterséges vőlegény és a félbehagyott násznagy a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta jön a vászoncseléd meg a szövetcsalád a szőrtelen vonó a tollas bálna végakaratában 7 �a kannibál hittérítő a püspök falatjával egy meztelen nő több réteg ruhában az állapotos apácával sétáló zárda a lovag s a löveg az ördög és a bibliája a Mikulás diplomatapongyolában darabokban a szerencse egészben a felséges kofa a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta és jönnek a szólásszabadságukat pihenéssel töltők meg hát a Kalodagyárosok Emlékbizottsága is tolakszik nagy a cirkusz a Vidám Lépcsőházban amíg a Papa minden húst be nem zabái s a csontot a kintrekedtek közé vágva nyugalmasra nem ágyúzza kérem tisztelettel az egész bandát dél van a képzeletbeli Európában az angyalok fegyverkarbantartást unnak a csillármenti felhők pamlagán világtalan szekta térdel világvége kukoricán a paradicsom a káposzta szárnyal a záptojás ahogy szokta viharkabátban s fekete szemüvegben a nézőtér a színpaddal cimborái már itt is a Papa negyven nyolcszögletű meg ötvenhatszögletű fejjel a pumpánál az Ismeretlen Civil nyakra főre tetovál a Papa a legjobb Táncos búgócsiga pokolgép hegyomlás életveszélyes és tilos abrakadabra lekérni tánc közben & álhírek károsultja hogy vagy soha a tojás fehérje és a sárga illetlen tájban csúszik az akton 8 �nézz máshová a Papa ajándékból mulat hiába komolyul már az idegenség mégsincs az égben bál Antipirin a pokolban centrifugál & nosza meneküljünk százév-mély álom kútja vonz kísértetek lehetünk a következő karneválon horgolt kosárkánk és a korszerűtlen fülek avas a vazelin terroristák az angyalok a Papa meghajlik tőből de engedélye nincs az ajtók záródnak abrakadabra hivatalos vazelin vár a szimfonikus lányon előtte a hatalom spermabankja & a pokol zártkörű Antipirin egy boncteremben szórakozik egészen egyszerűen felvágja magát Antipirin felvágott kerül az asztalra pápá Papa mi csak integetünk pápá a felvágott nyomtalanul abrakadabra 9 �IN C Z E Z S O L T Jozef K. utolsó monológja Nézze kedves barátom, mondta válla fölött hátranézve Jozef K., az igazság az, ha valóban kíváncsi rá, hogy szarok az egészre. Ez a két kedves késes úriember - k’ betűkkel keményen szólván; a hullafoltok nemsokára megjelennek az alkonyatban - egy pillanatra egészen megrémített, de végül is fejlődik a világ(?) - helyesebben szólva, kedves barátom, a mechanizmusok fejlődnek, s ez némi különbség - , és így hamar megnyugtattak. Nem lesz per. Nem is volt, miért lenne ezután - el kell ismernie, hogy rendkívül logikus, s - mint ilyen - méltányolandó álláspont. Bevallom, a mechanizmusnak ez a józan racionalizmusa imponál nekem. De hol is tartottunk? Látja, csapongok itt racionalitásról. . . józan logikáról. . . Semmi kétség, alacsonyabbrendű vagyok. De folytatom, bár szégyenkezve önnön gyarlóságom felett. Egyszóval rögtön a végén kezdjük. In medias res. Ön talán nem is sejti, mekkora könnyebbség ez; végül is, jól gondolom? - Ön sem szereti a meglepetéseket. Mindent a maga helyén, a maga idejében. Tudom uram, nehéz meglepő dologgal találkozni — hát még meglepő emberrel ugyebár? tenném hozzá, de nem teszem s így végül is csaknem minden a maga helyén, a maga idejében játszódik, mint most velem is ez az eset, az embert valóban elkapja a deja vu érzés, hál’ Istennek. Tudom, lapos bölcsességek ezek, de nem igaz-e, hogy jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen jó - hiszen az ismeretlen is csak addig jó, amíg ismeretlen, igaz? A megszokás pedig nagyszerű doktor. . . De visszatérve történetemhez - magamhoz; látja mennyit beszélek magamról? egész pontosan csak magamról beszélek, ha van kinek. Ismerek egy fiatalembert, aki szándékosan skizofrén lett, hogy mindig legyen beszélgetőpartnere. Nem találkozott vele soha? Sajnálhatja, igen kiváló fiatalember. Képzelje cl: szótlanul üldögélnek egymás mellett, hiszen nincs mondanivalójuk: ismerik egymást, mint magukat. . . A csend nem válik kellemetlenné, nem feszeng az ember - és ráadásul társaságban! Mondom, igen kiváló fiatalember. Ej, de fegyelmezetlen vagyok; bocsásson meg kérem! Egyszóval ez a szégyen. . . Kissé ostoba dolog, nem gondolja? Nincs itt semmiféle szégyen, nem is lesz. Különböző a sorsunk, de egy nagy család gyermekei vagyunk, nem igaz? Egy mindenkiért, mindenki egyért - frappáns megfogalmazás! S ki szégyellné magát kedves uram? talán Ön? Vagy ez a két kedves késes férfiú? A legostobább lehetőséget föl sem vetem Önnek; az Ön szemében intelligenciát látok. Nincs ok sem szégyenre, sem dicsekvésre. Tudja, mindenkinek a magáét. Biztosan ismeri a Piroska és a farkas meséjét? Igen, ez az. Találkozik az erdőben Piroska és a farkas. A farkas megeszi Piroskát. Itt a vége, fuss el véle. Parancsol? Valóban, ez a mese nem a hosszával tűnik ki. Hanem a szépségével. A ráció szépségével. Tessék, már megint idejutottunk. Ön is beláthatja uram, hogy racionalitásra épülő me1o �chanizmusban nincs helye az olyan erkölcsi kategóriáknak, mint szégyen és dicsőség. Szégyen-e Piroskának, hogy megeszi a farkas? Nem szégyen, de a farkasnak sem az, hiszen ez a természete. Éppen emiatt nem is dicsősége. De mit gondol, uram, talán Piroskának dicsőségére szolgál, hogy ebéd lesz? Dicsőség-e áldozatnak lenni? Nyilván nem; Piroska a véletlen, a farkas képében felbukkanó véletlen áldozata. Mit mondjak magamról? Ha helyet cserélnénk valamelyik kedves késes férfiúval - én is tovább kísérném őt. Nem, nem az életösztön. Nézze uram, mindenki tegye a maga dolgát, hiszen sem ez, sem az nem rosszabb másnál; nincs rossz és nincs jó, mert tettek és emberek nincsenek egymással közvetlen viszonyban, a tettek a mechanizmushoz viszonyulnak; az emberek a mechanizmus elemei, ez az ami ápol, s ezért kell élned és halnod. Úgy bizony, uram, nem értelmes mérlegelni a tettek erkölcsi értékét, mert a mechanizmusban nincs erkölcs és nincs érték. Ha kellene, én kísérném ezt a két kedves késes férfiút, s ha kellene.. . Nem, nem gyűlölöm őket, s ők sem gyűlölnek engem. Tudja, uram, az a legnagyobb eredmény, hogy embertársainkat ugyan nincs miért szeretnünk, de gyűlölnünk sem. A szeretet? Nos, látja, mégis elfogyott. Olyan keveset jelent pengő cimbalomnak lenni? Széphangú cimbalomnak. Hogyan? Ön provokál engem: ha hit, remény kisebb mint szeretet, és szeretet egyenlő nulla, akkor. . . ezt Ön is meg tudja oldani. Uram ettől ilyen csodálatos ez a mechanizmus, s ezt én mondom Önnek, pedig némiképp mégiscsak kárvallotja vagyok. Most jutott el az emberiség a felnőttkorba. Könnyű eszményekkel, értékekkel. . . erkölccsel teletömni az emberek fejét, aztán ezek nevében parancsolni nekik; de így! belső meggyőződéssé tenni a mechanizmus felsőbbrendűségét - vallja be, nagy eredmény. A gyereknek még azt mondják, hogy a Jézuska jön karácsonykor - ez is hozzátartozik a karácsonyi várakozásaihoz. Aztán felnő, és már nem igényli a mesét. Megokosodik. Jut eszembe: egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a színpadra a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek. A mókamester megismételte. Az emberek még hangosabban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc. De megérkeztünk, nézett körül a kőbányában Jozef K., Isten vele, kedves barátom; köszönöm, hogy elkísért. Ha véletlenül egy napon felkeresi két kedves késes úriember - amit persze nem kívánok - akkor ne nevessen. És próbáljon meg nem félni. M egjegyzés: a K ie r k e g a a r d tó l, monológban a B i b l i á ból szereplő utalások és idézetek J ó z s e f A t t ilá t ó l, V ö r ö s m a r t y M i h á ly t ó l és természetesen F r a n z K a f k a Peréből származnak. II �E N D R ŐDI SZABÓ ERNŐ Balkonda(l) avagy a z első számú kivonulás ó messzi m alibou! a kertet az apró rezdüléseket mélyen a talpam alatt érzem mint a víz a jégben valahogy egészen benne vagyok a levegőégben és valahogy mégsem feszengető érzés ez de hagyom s a lassú percben kicsordul a könnyed nagyon bőrtörlő jut eszembe amint a csepp áttetsző vízgörgő-parányként gurul le arcodon és nézem az így-úgy tél-túl (a télen innen) de mindenesetre valamiképp konokul és kéken őszülő őszt hogy becsavarodott s a légbolt igen a lég mint ledarált üveg roppant törött és hosszant hasadozott és rém tajtékos habot vet s arat falevelet és dudorokat gerjeszt és apaszt duzzaszt tömlőlegeket sodorva s kaszálva mit-mást gallyat töppedt verebeket s vet hurkot keresztbekasul és rettentően pesszimista kéjjel ül orgiát a kerítés felett voyons íme a levegő-tenger hasfájósan kiadós ökrendezés előtt és voyons a (kézenfekvő) hajók (:felhők) mennyei tenyéren a kékség hosszában ahogy elnyúlnak: égi hajókonda balról és merőlegesen és újra oldalt legeli a leget falja a csomós eget mint kék sót nyalogatja a messziségeket majd lágy fordulat - égbolti sikk - és (mint zúzott kirakatból szétszórt tépett ruhafalkák) szállnak egyre a fehér légrongyzsákok (olykor kékestarkák) balról és hirtelen erről és úgyszinte amarról és el és megmásíthatatlanul tova a suhogó levegőégben hol velem és veled dúsajkú barátném a mélabús balkonkikötő persze hogy ittreked miközben keringnek-forognak s szállnak a magosba az illanó kerti szagok és a nagy lomha és lucskos ősz-darabok és minden de minden egészen olyan mint egy alumíniumszagú ének ahogy ülök itt és 12 �enbotommal becézlek és képzetem közben erre-amarra elkódorog közben mint munkás az osztályharcra fehérlő tengeri foltra titkos déltekére gondolok honnan ó! nem hajt a passzát révült kikötőnkbe úszó-hadba-gyúrt hajómasszát ó messzi malibou! hol a tenger cipi-cupi-cuppanósan nyalintja meg a mart homok-ajkát rejtekes szigetem ó! túl a lobogó déli körön hol a nyár mint mérvadó évszak-eset folyton-folyvást fönnáll és ring telivér öröm kvarcos partjainál hol a szél olykor kissé forgatag fövenyt görgető ringlispiles kölyökgörgeteg ó malibou! hol akár tömegszám is elképzelhető a szabadnász (lám mire nem visz az elme: sző színes játékot: képzetem hullámzó nászi kelme s mintája az édeni a vérbő ananász) sajkás tömegnászban ott tompor kebel has és a kar és minden lágyék csupa zengés csupa ó (bálvány bálvánnyal telik bálvány bálványt dajkál ápol és eltakar amint a konkáv idolba mélyed az érdes és lágy ék) mert ott ajzó a tánc és a nászi szó mikor az öbölt ellepi tízszer száz s még sokannyi pántlikás hajó de ó jaj hol van kék napomból eltűnt malibou hova lett?! vajh sejti-e messzi sajkás népe: itt (b)ősz légörvény kél s forog a légkonda (balról) e balkoni pontról majd’ kivet s majdhogynem elragad (na ja! az ár!) kirekeszt s bezár ez a kert (mint víz a jégben) (és a sor[s]hoz ívelő mozdulat-keret: jóhúsú csípőd kitölti most mindkét térdtövemet) amint benne is és mégsem ülök az ősz levegőégben szomorú szirének harangok és emésztő rének között (képtelen mutatás: a hangok) a kikötőerkélyen a hajókürt-csendben őszbe-pólyált szikár alak nézlek végigszimatollak és csípőd melled hasad párjától kábáán k(n)edvvel megáldalak mert lenne bár a kert itt malibousajkással nikkelfénnyel mézropogással részeg lepkezajjal és mondjuk ezer őrülten boldog madárral csordultig teli - mindhiába: télkörön innen és délen túl senki de senki sem sejtheti hogy míg a csupasz erkélyen tested hajója ring fülledt éjbálákkal és húsrakományommal tele miért csukódik be az ablakszárny mögött a könyvesszekrény sokat látott nagy kék szatírszeme Közreműködött Babits M ihály, Catullus, Caius V a lerius, Jammes, Francis, Jó z sef A ttila, F rigyes, Tóth Árpád, Vörösmarty M ihály, valamint a Doctionary of A nglo- Saxon’ s Poetry London-H alifax, 198 1. A New Direktions Handbook. 4614 p.) Karinthy (O xford- 13 �KUKORELLY ENDRE Lélegzés Ma egész reggel nem bírtam a lelket Minthogy pedig a redőnyön is Isten magamba verni. Balgaság. Ma egész Napja sugárzik át, megszorongatnak nap nem bírom ki, érzem, ezt a lelket. ezek a szavak: van is és nincsen is Ő. Minthogy a redőnyön át kapni onnan a fény-beoltást: kopik még, mert használtatik a lélek, nohát. A Kőszent állapota sortatarozásnál (1. Lied.) A fülkéből a Szent talán piacra ment talán egy régi-régi egy égi villamossal vagy körülnézni hisz’ annyi az ember itt, noha oly kevesen pucolják: ellenőr például SOHA NEM úgy száll fel az ellenőr (ha ! föl), ahogy csak körúti vad ellenőr szokott, mikor a karszalagot fölköti a tagj’ira. Hol vagy. Hová hová is indultál, öreg. És mért mászik, mért araszol a járdán ez a bú-tömeg a forgalom. Hová forog a föstött bérházakat mért csodálja. Hová indulnál, üregem. Piszkos barack eper cseresznye málna. (2. Prosa.) Ugyanúgy jönnek, a legtöbb mégis, a legtöbb a Mennyekbe jut, és ugyanúgy jön, az apám kalapjában, s az én farmeromat viselik, kék, barna, halvány, érzelm es fo d ra it tehát, és kicsit gyanús mindegyik, mint a bennünk rekedt esővíz. Ijedt, vagy óvatos és szegény és vágyakoznak, csúszkálnak be a közértbe a hó tetején. Ne felejtsd el majd a citromot. Citromot venni, öreg, ne felejts el. 14 �PETŐCZ ANDRÁS Szeptember végén Petőfi Sándor-variáció Virágok mozdulása lenn a völgyben - az ablakban: falombok szárnyalása Látod a téli világot, a messzeségben - a hegyekben hópelyhek egyhangúsága Szívemben még: tiszta és izzó fényesség A magasban: madár-szárny-csattogás De látod: ezüstös csillogásod a hajamban A hajamban: mind-sűrűbb ezüstös csillogás. Falombok hullása, elmúlása; virágok haldoklása. Bőrömmel érzem a bőröd - tenyeremben - lüktet a tenyered Homlokom, arcom - még öledben őrzöd Ujjaim még együtt remegnek veled - de holnap: - akárha fagallyak zörrenése - elapadhat bennük tested lobogása A magasban: nagytestű madarak lusta lebegése - a magasban: Vércsevijjogás - apránként árad szét az elmúlás egyhangúsága Csendesen szétárad az egyhangú pusztulás. KIÁLTS F E L! - mondom - s csak suttogok magamban - monoton dobogás - dübörgő szárnycsapások Testemben őrizem minden vágyakozásod - s testedben őrzöd testemet: - dübörgő szárnycsattogások - monoton dobogás Kezemmel kezedet kulcsolom - különös vércsevijjogás - : ha kialszik már a fénysugár szememből: - : ha kilépnél megtört tekintetemből: Szavam vigyáz majd és kíséri léptedet, - akár a lélegzeted - 15 �Ballada Tamkó Sirató Károly-variáció A A A A megnyitott testű asszonynak lányai vannak habfehérhátú lányoknak fiaik vannak balta-öklű fiúknak szeretőik vannak simavállú szeretőknek vágyaik vannak. A A A A vágyak kószálni indulnak az éjjel szeretők szeretni indulnak az éjjel fiúk ölni indulnak az éjjel lányok temetni indulnak az éjjel. Az átlátszó víz, megzavarosodik A tiszta tekintet elbizonytalanodik A szerelem: darabokra törik A szétesett mozdulat, porba lehullik. Kékes-szürke köd: ennyi a hajnal Különös árnyék: ennyi a hajnal Metsző-hideg szél: ennyi a hajnal Szomorú borzongás: ennyi a hajnal. A A A A szerető: nem szeret már vágya szunnyad, nem kószál már fiú alszik, nem gyilkol már leány hallgat, nem temet már. Az asszony áll a hajnali szürkeségben, sorsát siratja és szeretteit, miközben a teste: csöndesen megfehéredik. 16 �T AN D O R I DEZSŐ Városjárás, rehábl A z Ö rö k E lva rra tla n - a vag y - Í rás e gy varratra, m im V A N „A városjárás rehabilitációja” - de félreütöttem, és rájöttem közben, mi rejlik e tévesztésben, pro girbe, pro gurba, a látszat, akár ha téveszmésen járnék egy várost, egy elnyűtt város, ütött negyed is több egy jó könyvnél akár, ezt mondtam, valami legalább történik, nem az, hogy velem történik, nem is az, hogy valami, nem az, hogy valami velem, nem az, hogy valami történik velem, vagy bárhogy legyen cikcakkja, hanem, hogy, s ez is volt az, hogy KA SSÁK LAJO S, valami történik valakivel, s ez egyszereűn egy pontból s több pontból látható, ahogy a lélek a Szent Kapuőr elébe feljut és nevet, és mit nevetsz, lelkecském kérdésre azt felelheti, hogy azok ott lent engem még mindig operálnak, hát ilyen az a városjárás, pro és kontra és nem cikk, talán, a nem-is-nézőjének, nem valami, nem én és nem is történés. Csak VAN. Kiugratott kisbetűk a nagybetűelegyből, vagy fordítva, és a könyvek, egy kocsmában valaki mondta, ő megérti, miért nem olvasok „annyit” , hiszen annyit olvastam, ezerháromszáz ívet fordítottam, az csaknem harmincezer gépelt oldal, elolvastam ívek százát, hogy cikkeket írjak róluk, jav., róluk, a félreütést meghagyom, most azért, mert radírozni jobban fáj a hasműtétem helyének, mint a szépérzékemnek a hibahagyás. Meg amit készültem, gyerekkor-éveken át, olvastam, le akartak beszélni róla, minek csinálom, de ugyanígy ki akarnának beszélni mindenedből, a városjárás is ilyen. Kik s mi végre, kérded, persze. Hát senki és semmire, mert minden oly merő és tiszta képzelmény is, mintha te magad lennél „hibás” - vagy mintha te magad lennél csak, más senki, olyan egyedül, hirtelen - , minél több szem pontját érzékelni véled, nem csillagok ők, ők az elegy nagy mennyiség, melyből jelentéktelenebbre vett igény látszatával a kopott és ütött negyedeken, melyek reháblija nem a csinosra festés, jársz. Rád se szorulnak; minek van nekik, hogy autó fellök s járdaszélükre buksz, vagy vizezettnek ítéled a cseresznyét, kelletlennek a vodkát, a bort másutt innád, és mégis itt iszod, és krumplit s annyira gyéren kapható nézegetőskönyveket onnét cipelsz haza. Mióta volt, például, sérved, nem tudod; majdnem elaludtál egy magas-lépcsős ház egyik ajtómélyedésében a lekoptatott kőszegélyt érezte arcod, 17 �másnap kezdted a cikcakk-reháblit elölről, de már téged kellett reházni, habilitációd kórház lett hamarosan. S mégis! Mint Elza feküdtél, vagy mint Elza Férje, rohantál fel a csiszatolt-sima-szegélyes lépcsők álmárvány pirosa­ sán, vagy az éjszakai utcán éppenséggel KA SSÁK LAJOS. . . ! ez volt; s nem repültek személyi igazolvány, jav., igazolványok v. igazolványszámok v. személyi számok v. elrontott számítógépek adatai, nem, mentél, bár évszakod igazából a nappal. Ha azt a sok nappalt össze lehetne mind tolni, mint nagy ágyat, és az éjszakákat leveskockában, még ha dobnának is veled egytől-hatig hasmenést, le lehetne aludni! Ott vitorlázol dagadó nikkeleddel, te, sovány árboc, ahogy megálltál, KA SSÁK Lajos, a tükör előtt a plasztron ragasztással a hasad alján az üvegeces tükörben, ilyen volt, látható voltál, bár nem nézted magad; majd magányosan heverted végig a napot, fel-lábadozva, kórtermedben, és mint a csavargás, a legjobb, az volt, olyan volt; nincs veszteséged, türelem csak, vissza fogsz térni, reháblin, mely mint régi közlekedő szerszám, a legközebb verebek közt fogsz menni legtitkabb Főmedvéddel, ki annak a tájnak a varrottja, s varrva vagy te is már, ez, mondja Nem Képlet Lényed, az, ami összetart minket, míg: a cérna. Kis dal Megműtve, örülök: fekhetem oldalt, Főmedvéd mondotta: fontos: ne vagy ülhetek és gépelhetek: új dalt, képzeld...! mindennel van ily vesződség: amíg sérvvel érvelsz: a dédelg csupa tart, szédelg! jön úgyis, mit: test-lélek nem gyanít Marad: a hű tét, majd. mi az: a műtét, Nem is gyanít majd, a szike: hűsét nem is tanít majd, neked-hasítja, varrott valami így hajt, vagy, s ébren-alva: hallod. hogy nekiülj és gépeld Ki nem hallod, hogy kopog itt: a ezt a kis dalt. dalnok, Kört jár a dal: hogy időd ne hogy kopog majd az eső is: fejére, fecséreld, visszalátogat: Sebészét elérje, varrott medvéd bíztatott: ne te ránevessenek: a mű-tét helyére: férceid, szól a dal ekképp, rugal-merevség tér vissza, kegyképp, sok-képp vagy egy-képp: ez az életm-mű, a természetes tét! 18 �SIKLÓS LÁSZLÓ Álom helyett álom - Mi van szakikám, mér nem alszik? A kérdés valamikor éjféltájt hangzik el a hatágyas szoba bal kettes páholyából, egyenest a Kanyó pacekjába, igen illedelmes, halk hangon, amilyenen nappal a hang gazdája még véletlenül se tud megszólalni. Ő maga is csodálkozik ezen; Kovács Géza vagyok-é, harminchét éves, tökös melós, vagy a saját árnyékom? Megdörzsöli a szemét, nyitva van, megmarkolja a farkát, megkeményedett, akkor már elmúlt éjfél, kezdi kipihenni magát. De haragszik erre a fantomra, aki ülve fekszik az ágya végében, meg se mozdul, csak mereszti a szemét valahová, a félhomályban nem látni, éppen merre. Ha forgatná a szemét, meglátszana, akkor a fehérje villogna, annyira bevilágítanak a lámpák, a terep éjszakára reflektoroktól világos, ide is jut a szűrt fényből valamennyi. Kovács Géza normálisnak tartotta magát mostanáig, és valóban páholyban érezte elfáradt testét, olyan ez a fekhely, mintha baldachinos ágy lenne, vastag kárpittal (az öccse kárpitos) redőzve, vastag tölgyfa oszlopokkal és mennyezettel (az öccse múzeumban dolgozott két évig, mielőtt visszament a KTSZ-be) de ez a kárpit mégse valódi. Fáradtság szőtte a súlyos anyagot (ami így már nevezhető bútorszövetnek) az is kétséges, hogy a fonalat miből nyűtték-fonták (a kishúga textilgyárban szövőnő Pesten, a Soroksári úton, hiába csalják haza, nem akar jönni, addig amíg nincs egybe a stafírungja vagy nem talál férjet). A nyűttsége nemhogy csökkenne, de kezdi elszigetelni a világtól, és az idő éppoly megfoghatatlan képződménnyé válik, mint a tér, csak hétfőtől péntekig létezik ezen a kis helyen, ami azon kívül van, az mind elképzelés, óhaj, vágy, álom. Amíg ez a városi munkás nem költözött a szobába, maradt volna a fenekin, addig Kovács Géza nem regisztrálta sem az időt, sem a teret, úgy volt meg a világgal, annyit tudott róla, amennyi a létezéséhez elegendő, vagyis semmit. Kanyó János a puszta jelenlétével zavarja meg. Lefekszenek időben, úgy nyolc óra tájt, mint évek óta minden hétköznap és négy társuk azonnyomban húzza a lóbőrt, ki oldalt fekszik, ki hanyatt, ki széttárva kezétlábát, mint akit holtként kiterítettek a vízparton, minek ugrik a tengerbe, aki nem tud úszni, már ez a kérdésfeltevés is idegesítő, gondoltam én valaha a tengerre, úszásra, rühellem a vizet úgy, ahogy van, nem vágyódok elérhetetlen dolgok után, talán valami holdkóros, boszorkányos képességgel bír az a városi gyerek, meg akar rontani, és ezt a legalattomosabb módon teszi: álmomban. Éltek ilyenek minden faluban, a nagyanyám is mesélte, az ő ángya bűbájos volt, meglesték éjjel a temetőben, ahogy a szellemekkel társalgott , egykori játszótársnőivel, ki-be szólongatta a sírba, összekeverte nyugvóhelyükön, máshová fektette őket, agyonverték aztán egy éjjelen az ott kóborló 19 �fekete macskát, néha kecskét mondott, és azon hajnalban holtan találták ágyában az ángyát, telisteli a teste kék-zöld foltokkal, a bal lába pedig eltörve pontosan ott, ahol a kecske, vagy a macska bal hátsó lábát eltörték a furkósbottal. Dehát azt mondták, férfi boszorkányok nincsenek, sose voltak, ámbár az is lehet, ebbe a városi munkásba csak úgy berepül a rontás éjszakára, anélkül, hogy véglegesen átformálná, és ő maga tudna róla. A legjobb mindenesetre úgy tenni, mint aki semmiről sem tud, tenni a hülyét, a tudatlant, az álmosat. . . Mért nem véd meg ellene az a nehéz anyag, az az aranyos-rojtos brokátszövet? Még egy réteg gondot, töprengést, terveket kellene köréje redőzni, amin nem hatolhat át, mert addigra elgyöngül a kutató nézése? Ha az anyósom anyja nem jönne vissza a kórházból, hanem hamarébb elpatkolna, akkor a kamrát, amiben az ágya van, ledűthetnénk már a nyáron, és megkezdhetném a helyén az alapok ásását. Ha a feleségem vállalná a két gyerek mellett, a süldők mellett, a tyúkok mellett legalább ötven liba tömését, akkor meg tudnánk venni a téglát, a vasbeton gerendákat meg a béléstesteket. Ha az anyám nem sírna folyton a nyakamon, hogy szaladjak hozzájuk szombaton tetőt javítani, az ólak felőli részt aládúcolni, bevakolni, akkor lenne időm az alapok ásására. Ha a nagyobbik gyerekemnek nem lenne asztmája, ha a kisebbik csípőficama helyreállna a második operálás után, az asszony nem lófrálna otthon, hanem mehetne a gyárba pénzt keresni. Ha az anyósom nem azzal lenne folyton furt elfoglalva, hogy a részeges urát keresi a szomszéd falu kocsmájában, hanem főzne-takarítana a családjára, akkor az asszonynak több ideje maradna ránk. Ha az após nem inna folyton, azon a címen, meg mindenfajta cím nélkül, hogy minek strapálja magát, az a kommunista úristen úgyse szerzi vissza a földet az apjának, akit kulákként kapartak el valahol egy hortobágyi kényszermunkatáborban. Ha aztán már fedél lenne a fejünk felett, olyan szilárd, hogy nem kell attól tartani, ránk roggyan, akkor itthagynám ezt a rohadt építkezést, többet nem feküdnék be ebbe a vaságyba és a boszorkányszemű holdvilágkóros hétszentséges városi melós csillagos éccakákon át nézhetné az anyja valagát, de nem az én szememet. Csakhogy ez az idő még messze van. - Maga se alszik - szólal meg Kanyó rövid várakozás után. - Én tudom, hogy miért nem alszom - válaszol a társa - vagyis hát az az igazság. . . - Hogy nem akar elaludni - mondta Kanyó. - Erről van szó, de honnan a csudábul tudta, maga. . . - Csak úgy. . . gondoltam. Persze, hogy nem akarok elaludni én se. Félek attól az álomtól, ami megint eljön, ami folytatódik avval, amivel tegnap abbamaradt, beöltözök a szerelésbe, derekamon a szíj, a biztosítóöv, bakancs, sisak, minden nehéz, a bukósisak mennyire más volt a motoron, se nem látok, se nem hallok tőle, olcsón passzoltam el a két sisakot, legalább az egyiket megtarthattam volna, motorom úgyse lesz többet, kár lett volna tartogatni, így viszont elfolyt a pénz az utakon, benzinre, egy kicsit felöltöztem, habár a farmerral átvertek, nem Lee az, csak rávarrták a cédulát, négyszáz froncsival többet húztak ki a zsebemből, 20 �mi van főnök, ha innen leesik valaki, innen még senki nem esett le, ne bomlassza a szilárd közhangulatot, jöjjön csak félre, hogy is hívják, látom én magán, hogy intelligens, minden eshetőséggel számol, felméri a helyzetet, de nem kell mindent kiélezni, én csak azt kérdem, mért nem szerelik fel a védőkorlátokat, amikor azokat előírja a technológia, honnan veszi ezt a marhaságot, a munkavédelmi oktatáson aláíratták velem, csak akkor mehetek a placcra termelni, ha tehát fent vagyok, és bajom esik, ahogy mondja, a saját felelősségére, Kánya elvtárs, mert a korlátok ad egy, fent voltak, ad kettő, pontosan magának kellett volna azokat felszerelni, mielőtt dolgozik, hisz az első fázis azzal kezdődik, hát akkor megyek a korlátokért, hol találom, szó nincs róla, a raktárban, mert maga elfelejtette. . . ha avval szarakodunk, semmit nem termelünk, ha betartjuk az előírásokat, egyharmadával csökken a termelés, márpedig ugye szintén a piacról él, arról nem is beszélve, mennyire sürgetik az építésvezetőséget a lakások átadásával, a pártbizottság nem az állványzatot nézi, hanem azt, hogy mennyi sokgyerekes családot tudnak beköltöztetni az elmaradott tanyasi életmódból, cigányokat a vályoglakásokból emberi körülmények közé behozni, mit nem ért ezen, hát látom, hogy okos ember, azért kérem, ne lázítsa a társait, ezek tanulatlan bunkók, a nevüket se tudják leírni, hiába van négy-öt elemijük, ha előírjuk nekik, itthagynak minket, mert ellenséget látnak bennünk, akik nem engedjük őket keresni, elmennek oda, ahol nincs akadékoskodás és a pénzükhöz jutnak, így kezdődik a műszak, otthagyja aztán a munkavezető, a terepmester, az biztos, ilyen igénytelen népet még nem látott egyrakáson, valamit talán mégis értenek a helyzetükből, mert leköpnek a mélybe, ott valakit ér, na és, ne járjon ezen a veszélyes terepen, gyepmesterek, nem egyebek, a műszó azt jelenti a nyelvükön, sintér, vagyis aki a kóbor kutyákat, veszett állatokat összefogdosta régebben, elvitte a dögöt a háztól, ezáltal viszont önmagukat minősítik, hát ahogy elnézlek benneteket, hasonlítotok a csavargó, gazdátlan, elbitangolt állatokhoz, de aztán ennyiben maradtak, a puszta megjegyzésnél, mert tovább emelik, helyükre, a gerendákat, illesztik pajszerükkel a falakat, mondd már komám, legfeljebb egy romával kevesebb, ne hidd, hogy én gonosz vagyok, mondja a terepmester a kantinban, ahol egy sört fizet neki, láttam egyszer egy fényképet, vagyis többet, képes újságban, Amerikában készült, felhőkarcolókat építenek rajta, és mit gondolsz, kik ugrálnak, futkosnak a nyolcvanadik emelet peremén, korlátok, övek nélkül, teljes biztonsággal, nem fogod kitalálni, indiánok, pertut ihatunk, mert erre a munkára direkt indiánokat vettek fel, akik a fák tetején, a hegygerinceken járnak, éles szirteken, amiről azt hittem, csak a filmekben van így, nem ismerik azok a szédülést, olyan még nem történt, hogy valaki leessen, egész családok vállalnak fel egy felhőkarcolót, ott tanul járni a gyerek, azon vigyáznak egymásra, na és ha mégis, hát elösmerem, a cigányaink nem azonosak az indiánokkal, és nem is akrobaták, de éppolyan színesek és életrevalók, már megbocsáss, ez még így se győz meg engem, ráadásul nem vagyok színes, majd leszel, a jövő nyárra úgy lebarnulsz a napon, meg nem mondja senki, nem közülünk jöttél, ami a színedet illeti, tény, hogy odafent máris barna len­ 21 �nék, ha nem sápadnék a félelemtől, lehetséges, azért marad fehér az arcom, mert kifut belőle a vér, ezt meg kellene kérdeznem valakitől, valahogy így kezdődik az álom, bekopogtatok az orvoshoz, izzad a lábam, doktor úr, nekem sose izzadt, csúszik a bakancsban, azt érzem, kelt tésztában járok, pék volt maga azelőtt, fiam, dehogyis, hegesztőpisztoly voltam, lángot okádtam magam elé, akkor cseppet se csodálkozom, érthető, lefelé tartja a pisztoly csövét, nyilván azért, mert impotens, legközelebb, ha ilyet álmodik, nyúljon oda a feleségéhez és minden megoldódik, az se árt, ha lefekvés előtt nem felejt el vizelni, nem azt mondom, a járókelők fejére, szó se róla, és a rendelő ajtaján kilépve a beépíthetetlen felső emeleten találja magát, indul feléje az óriás daru, hozza a következő szállítmányt, keresztgerendákat, T idomokat, U vasakat, de hoz E betűt, Y-t, H-t, L-t, viszont nem hoz Ly-t, nagy Ö-t, sem Q betűt, olyan lassan mozog a daru, ahogy elképzelni nem lehet, direkt csinálja, fél műszak, amíg velük egymagasságba ér, akkor figyelmeztető dudaszót hallat, síp, dob, gitár, szaxofon, valami baj lehet a fülemmel, szeretném megvakarni, megrezegtetni a külső füljáratot, a kisujjammal, de a kobakot lelakatolták, és a kulcsot egy vén banya őrzi odalent, és csak annak nyitja ki a műszak végén, aki jól viselkedett, teljesítette a normát, aki pedig elbliccelte, annak vasrostélyban kell, állva aludnia a banya által őrzött gyémántteremben, abban zuhanyozik, vacsorázik, alszik, és borotválkozik másnap reggel, amitől persze nem fog kényelmesen aludni, Kanyó eleve attól tart, milyen mereven tartja majd a fejét, hacsak nem fürmölhet egy kis árkot a vaskazetta széles peremének a homokban, közeledik a daru gémje és terhe, mennyezetlapot hoz, vízszintesen és rajta valami hosszúkás, fehér, csillog a napsütésben, tocsogás, loccsanás, majd eléjük teszi: hatalmas fehér fürdőkád van rajta vízzel teli, benne meztelen nő szappanozza magát, énekel, dúdol, hosszú szőke haja a vállára tapad, ejnye de ismerős az arca, hisz a Sebestyén Marika ez, annak van ilyen ártatlan kis pofája, eléjük kerül a kád, körbeállják a szerelők, a segédmunkások, műszakiak, nem jut hozzá közelebb, a testét jószerivel meg se nézte, nem látta, széttúrja hát két erős kezével a tömeget és mire odaér, a kádban egy kövér, szőke disznó fekszik, röfög, lábai az égnek, rúg-kapál, csapkod a pirinyó fülivei, farkával, és mintha röhögcsélne, most aztán elég az örömből, szétrebbenti a népet, mert ő ott a nagyfőnök, dologra, rusnya cigányok, a kádat pedig dobják le innen, mit szórakoznak, jól van főnök, engedelmeskedik egy szőrös-bozontos roma, ahogy parancsolja, nekirugaszkodnak többen is, de irtóra nehéz lett, oldalra billentették, felfordították, a víz nem folyt ki belőle sehova, az egész, akár óriás acéltömb, koporsószerű, tömör buga, mindannyian megfeszítik magukat, nyomják, alóla sikoly száll, egy nőnemű disznó sikolya, elsötétül előttük a nap, ki tudja, mitől, mert este lett, mert az erőlködéstől megpattantak a szemidegeik, cl kell majd menjen szemorvoshoz, mondta a felvételét aláíró belgyógyász, mennyi ideje próbálják ledobni, hány órája, napja, éve, kinőtt a szakálla, most egy picit megemelték a terhet, alányomja a hosszú szakállát, hova lett a zsilettpengém, a kantinban nem árulnak, se bicskát, se tűt, és micsoda erős lett a szakálla, beléköltözött az ereje, de hány férfié, kibillenti egymaga a többtonnás bugát, ami sár22 �gásan csillog, lehet, hogy arany, már a peremén áll, egy pillanat, és a súlypontja kilendül, repül, repül lefelé, megkönnyebbülnek, de nem csak ők, hanem az egész építmény, ez volt az ellensúly, enélkül a másik oldalra dűl az épület, mint egy feje tetejére állított inga, ide-oda jár, a patkányok menekülnek, sebesen futnak le a létrákon a dolgozók, földrengést észlelnek, négy lábon szimatolva rohannak, már csak egymaga van fent, tépné a sisakját, de nem enged a lakat, tépné az övét, beragadt, bakancsába a szíj beleforrt, meddig bírja még a traverz, egyensúlyát veszítve, semeddig, nincs tovább, eldől, kifelé, a búzamezőre és maga alá temeti alkotóját. S ezzel nincs vége. Óriási eke jön, kiveti a földből, a rögök közül, még nem vetették el a búzát, épp feltápászkodna, amikor tehéncsorda közeledik, körülfonják, úgy mennek el, kikerülik, egy szőke tehén megáll, az arcát nyalja, abban a pillanatban átváltozik a behemót állat és ott marad egy szőke kicsi lány, kézen fogja, kivezeti a törmelékek temetőjéből, mezőn mennek, átúsznak fölötte, egy kútnál megállnak, húzzál vizet, mondja a lány, de fél közel menni a kávához, mégis odaparancsolja egy erő, azt hiszi, ha a rudat megfogja, a levegőbe emeli a gém, de nem, úrrá tud lenni rajta, s egyszerre hordónyi vizet húz fel, belehajol, hogy kiemelje, belenéz a kútba, lelát a mélység fenekére, kitágul, kiszélesedik a víz, már nem is fél tőle, hömpölyög körülötte a tenger, és együtt ugranak bele ágyszomszédjával, Kovács Gézával, prüszkölve kiúsznak a partra, ahol már ott az építőanyag, együtt kezdik a falakat felhúzni és dalolnak, nevetnek közben, milyen jó, hogy a felesége nagyanyja meghalt, a kamra helyén most már felépíthetik az új házat. Ezeket fogja álmodni, a félelembe előre beleborzad, és ezért nem akar elaludni. Valami mást kell kitalálni az álom helyett. 23 �M ÁTYÁS GYŐZŐ Genezis Az első napon Kristóf néhány pillanatig a törődött bérház előtt ácsorogva ízlelgette a vállalat nevét, melyet az, egyik tartószög hiánya miatt, alácsüngő fekete cégtábláról silabizált ki. Morzsolgatta a betegesen sárga betűket, mintha azok színéből, formájából valami elengedhetetlenül fontos következtetést tudna levonni új munkahelyét illetően. Az irodákat az első emeleten találta meg. Megnyomta a csengőt, mire néhány másodperc múltán berregés hallatszott, a zár engedett, az ajtó azonban szorult. Egy kisebb rúgás segített. Fél-aftomát. Kristóf az eléje táruló látványról éppen készült megállapítani, hogy a folyosó alig fér el az irattároló szekrényektől, amikor egy petyhüdt újságcsomag mintha csak büntetni akarná az előbbiekért - beleakasztott a bal lábába. E szerencsétlen találkozás következtében Kristófnak nem maradt ideje, hogy koreografálhassa a mozdulatsort és legalább némi eleganciát csempészhessen a repülés ívébe. A körülmények diktatúrája még annyi szabadságot sem engedélyezett, hogy a landolás helyét megválaszthassa, így félig beszorult egy iratszekrény alá. „Rossz kezdés” motyogta maga elé Kristóf, ám amint feltekintett, zavara és bosszúsága enyhült valamelyest. Békeperspektívájából ugyanis éppen két pompás ívelésű női lábra nyílott kitekintés, melyek egy íróasztal mögött foglaltak helyet. Lám, a távlatok mégis. A lábakhoz tartozó további testrészeket ugyan nem tudta azonosítani, de az asztal felől szétáradó hangok azt sugallták, hogy a lábak tulajdonosa bőszen pecsétel. Kristóf, valami ide illő bókon törte még a fejét, amikor vélhetően a megigéző női lábak birtokosa, anélkül, hogy megtörte volna a pecsételés ritmusát, így szólt: - Kettes ajtó. Aztán a pecsétnyomó utolsó zuhanása és a szép női lábak andalító harisnyasurrogás kíséretében elvonultak Kristóf orra előtt. - Öö... köszönöm - bizonytalankodott Kristóf, miközben kitornászta magát az iratszekrény alól. Amikor megtalálta la mondott ajtót, ujjaival halkan de határozottan végigzongorázott rajta, ügyelve arra, hogy a mutató-, a nagy-, illetve a gyűrűsujj egyenlő időközönként koppanjon a fehér deszkán. Válaszként egy fáradt tessék foszlányai türemkedtek át az ajtó hasadékain. Kristóf benyitott maga előtt terelgetve néhány makacsul kitartó hangtöredéket, hogy majd visszaszolgáltassa őket tulajdonosuknak, de mikor a szoba végébe pillantott, elképedésében minderről megfeledkezett. Szabályos, szép formájú női felsőtest gömbölyödött az íróasztal fölé, a nyakon viszont egy fejformájú aktacsomó hajladozott. 24 �- Foglaljon helyet - hallatszott az udvarias, de a parancs színezetét sem nélkülöző felszólítás. Kristóf zavarodottan ereszkedett egy közel eső székbe, s közben ügyetlenül felrúgott egy padlóvázát. A zajra az aktahölgy Kristófra emelte kerek, barna radírszemeit, majd azt mondta: - Maga lesz tehát az új munkaerő. Látom, maga fiatal ember. Annál jobb. Nekünk is, magának is. Nekünk azért, mert törekvő és szorgalmas alkalmazottakra van szükségünk, míg magának nagyszerű alkalom lesz ez a bizonyításra. Úgy hallottam, már dolgozott hasonló profilú vállalatnál. - Igen - válaszolta Kristóf, akiben lassan elcsendesedtek a megdöbbenés hullámai, és átadták helyüket a kíváncsiságnak. - Helyes - biccentette meg a fejét aktaasszony, s így „hajfonatai”, a vékony indigócsíkok, ideges zizegésbe kezdtek. - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága elmélyült odaadást és magas szintű hozzáértést igényel. Ezért a mi vállalatunknál rendnek és fegyelemnek kell uralkodnia, mert dolgozóink csak így tudnak hozzájárulni az ügymenet eredményességéhez. Az ésszerűség követelményeinek megfelelően a vállalat minden egyes alkalmazottja alárendeli egyéni érdekeit a vállalat összérdekének, de ez korántsem zárja ki a dolgozók fejlődésének, önkiteljesítésének lehetőségét. De még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy mindez csak a vállalat perspektivikus céljainak szem előtt tartásával lehetséges. - Ámen - bökte ki Kristóf. Az aktahölgy nem vett tudomást a közbeszúrásról. - Magának is meg kell szoknia az itt uralkodó, első pillantásra talán túl szigorúnak tűnő légkört. Mindezt azonban az ésszerűség diktálja így. Itt nincs helye rendbontásnak, devianciának - Kristóf halk füttyentéssel adózott a szó misztériumának - nem lehet fennakadás a munkában. Magának én leszek a közvetlen főnöke, munkájáról nekem tartozik elszámolással, de gondjaival és problémáival is forduljon nyugodtan hozzám. A vállalatnak azonban nem én vagyok a vezetője, hanem doktor Szkriptura, de őt - és itt némi ellágyulás keveredett az aktahölgy hangjába - csak a legfontosabb ügyekben szabad zavarni. Aktaasszony rövid szünetet tartott, valószínűleg gondolataiba mélyedt, mert a homlok helyén összefutottak a gépelt sorok, s ez még inkább kiemelte a szavakban megbúvó helyesírási és gépelési hibákat. Aztán ismét megszólalt: - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotórésze az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága. . . Kristóf éppen a hölgy értésére kívánta adni, hogy nem óhajt kételkedni az elhangzottak súlyában és komolyságában, de mindezt elég volt egyszer is hallania, amikor nyílt az ajtó és egy ősz hajú, ősz szakállú öregember, botjára támaszkodva betipegett a szobába. Köszönés nélkül elhaladt Kristóf, majd aktaasszony mellett, odacsoszogott a fal tövében tornyosuló irathegyekhez és azokat kezdte el babrálni. Ez az intermezzo mintha aktasszonyt is visszaterelte volna a rendes kerékvágásba, mert így szólt: - Még valamit. Ezen az osztályon maga lesz az egyetlen férfi munkaerő, a kollégái kivétel nélkül nők. Tanácsolom, ez a kísértés ne csábítsa rossz útra. - É n csak magácskát akarom elcsábítani - röppentette fel a mondatot Kristóf, de legszívesebben rögtön utána is kapott volna, mert érezte, hogy milyen erőltetett. 25 �- Ne pimaszkodj vele öcsém - csattant fel Kristóf meglepetésére az öregember - a saját érdekedben mondom. - Hagyja cl, tata - legyintett Kristóf - amúgy is snassz volt. Aktaasszony megzizegtette indigóit és Kristófra nézett. - Minden további információt holnap fog megkapni a közvetlen munkatársaitól. Problémája, kérdése van? - Mondja asszonyom, mit csinál, ha szeretkezés közben elszakadnak az indigói? - Mondtam neked te pokolfajzat - ordította az öreg - az előbb figyelmeztettelek, hogy ne beszélj hülyeségeket. - É n is érzem tata, hiszen miért pont szeretkezés közben? - mondta Kristóf. Aktaasszony homlokán ismét összefutottak a gépelt sorok, látszott, erősen tépelődik valamin: - Kérem, nem egészen értem az indigó szó maga által sugallt jelentését. Biztosan valami jasszkifejezés. Ezúton kérem meg, hogy a jövőben tartózkodjék ezektől. Most elmehet, nincs több szükség magára. Kristóf felállt, megindult az ajtó felé, s e rövid promenád alatt arcvonásait az általa legelőnyösebbnek vélt konstellációba rendezte, s ekként fordult viszsza a félig nyitott ajtóból: - Még valamit. Felhívnám a figyelmét homloka legfelső sorára. Javíttassa ki. A kifejezés valószínűleg úgy hangzik helyesen, hogy üzleti pánik. A pánik szóban azonban fel vannak cserélve a magánhangzók. Ez a legfeltűnőbb. A homlokon ismét összefutnak a sorok. Az öregember eszelősen rázza a botját. A második nap reggelén Kristóf korán érkezett az irodába. Rajta kívül csak egyvalaki tartózkodott a szobában, legalábbis ezt valószínűsítette az egyik asztal irattornyain átszüremkedő lámpafény. Kristóf befütyörészett az irathalmaz réseibe, hiszen az udvariasság legelemibb szabályai is úgy kívánták, hogy mihamarébb megismerkedjék közvetlen munkatársaival. Társas lény volt. Válasz azonban nem érkezett az irattorony mögül. Így Kristóf néhány jól irányzott, erőteljes csapást mért az iratvár legsebezhetőbbnek vélt pontjára. Rövid, de megfeszített munka után fejét sikerült bedugnia a maga készítette papírkalodába. Egy, a számsorok mélyéről felrévedező szempárral találkozott, melyből előbb meglepetés, majd döbbenet sugárzott. Látszott, hogy a szempár birtokosa mindeddig mit sem vett észre a körülötte dúló pusztításból, most azonban minden kétséget kizáró bizonysággal döbbent rá, hogy a környező világ rendjét orvul megbolygatták. Egy hivatalbéli assasino. - Hogy képzeli ezt... ilyen... ilyen hallatlan pimaszságot - sziszegte a felbőszült nőszemély. Kristófot már nem is érte váratlanul, hogy a hölgy fogai helyén kék itatósnégyszögek meredeztek. De nem is lett volna ideje csodálkozni, mert az itatósfogú hölgy, szelídnek semmiképp sem mondható mozdulatokkal, az ő fejét próbálta kituszkolni nehezen bevett hadállásából. Kristóf nem esett kétségbe, egy ruganyos mozdulat, s máris fenn termett a szemközti íróasztal tetején, s innen zúdította reggeli jókívánságait az itatósfogú hölgy fejére. Az attrakciót hátborzongatóan ritmustalan lábdobogással kísérte. 26 �Ekkor kivágódott az ajtó és egy terebélyes Hölgy gurult be a szobába. Tudomást sem véve Kristóf mutatványáról, odagördült az egyik íróasztalhoz, körülfolyta a széket és beletemetkezett az irathegyek egyikébe. Jelenés volt. Kristóf ernyedten topogott az asztal tetején, amikor megérezte, hogy a kövér nő sanda oldalpillantása csiklandozza a térdét, majd egyre lejjebb csúszik, egészen a cipőjéig. - Az efperkétezerhuszonnégyes! - hangzott fel az üvöltés, és abban a pillanatban a kövér hölgy, súlyát meghazudtoló gyorsasággal, átviharzott a szobán rávetette magát Kristóf bal lábára, s míg egyik kezével ezt püfölte, a másikkal egy iratcsomót próbált meg kiszabadítani Kristóf lába alól. Mikor a kísérlet sikerrel járt, a kövér hölgy keblére ölelte az iratcsomót és sírásba csukló hangon döngicsélte: - Az efperkétezerhuszonnégyes. . . az efperkétezerhuszonnégyes - majd a hang agresszívvé vált és fortisszimóban zúdult az íróasztal tetején álldogáló Kristófra. - Maga gazember. . . maga sátánfajzat. . . liliomtipró. . . maga. . . - de nem tudta méltóképpen befejezni, mert a szokatlan erőfeszítés no meg az átélt izgalmak következtében ájultan esett össze. S volt detonáció. A szoba iratoktól szabadon maradt hézagait, jelenlétükkel betömködték Kristóf munkatársnői. Ketten-hárman az efperkétezerhuszonnégyes aktát vették gondozásukba, a többiek - akik őszinte bánatukra megfosztattak a közvetlen beavatkozás lehetőségétől - nyakukat nyújtogatva, feszülten várták az eredményt. A kövér hölgy hamarosan magához tért, sőt láthatóan visszanyerte erejét, mikor társnői közölték vele, hogy az efperkétezerhuszonnégyesnek nem esett komolyabb baja. S a megkönnyebbülés sóhaja mint kisebb szélvihar. - Elnézést. . . gondolom ez egyike a legfontosabb iratoknak. . . - próbálkozott Kristóf, még mindig az asztal tetejéről. De a szavak akadálytalanul gördültek alá a tárgyakon és eltűntek az aktahegyek között. Ekkor Kristóf szétpattanó türelmének foszlányai rátekeredtek a kövér hölgy végtagjaira és rángatni kezdték a hatalmas testet. - Ide figyeljen, maga ostoba némber, nekem az az aktafejű teremtmény azt mondta, hogy maguktól megtudom a feladataimat. Ne szórakozzanak velem, én dolgozni akarok, azért jöttem ide. - Ki mondta ezt magának? - préselte ki magából két oldottabb struktúrájú rengés között a termetes asszonyság. - A maguk főnökasszonya, akinek aktából van a feje - válaszolta Kristóf jóval csendesebben és elengedte a kövér nőt, látva annak megélénkülő érdeklődését. A testes amazon egy ideig partra vetett hal módjára tátogott, majd éppolyan haraggal förmedt Kristófra, mint az efperkétezerhuszonnégyes akta esetében: - Ezt a pimaszságot... Ez hallatlan... maga otromba fráter! Majd Kristóf nem kis meglepetésére, szaggatott kuncogás tört fel belőle. - Még hogy aktafejű. . . nahát, ilyet kitalálni. . . halljátok ezt, lányok, azt mondta az Erzsire, hogy aktafeje van, nagyon johoó. . . aktafejühüü. . . - az utolsó szavakat már leplezetlen vihogás kísérte. Majd a kövér hölgy ismét elkomorodott, s arcát csak itt-ott dudorította ki az elfojtott kuncogás. Látszott, nem tudja eldönteni, hogy a felháborodás vagy a nevetés zabláit engedje szabadjára. Végül a felháborodás mellett döntött. - Hát ide figyeljen, fiatalember! Mi itt mind becsületes, sokat látott aszszonyok vagyunk, akik életünk nagy részét tisztességes munkával töltöttük el, 27 �és nem értjük az ilyen ostoba vicceket. Maga egyrészt munkánk komolyságát akarja megszentségteleníteni, másrészt mélyen tisztelt főnökasszonyunk becsületébe akar belegázolni hülye ékeivel. - Miért, maga szerint milyen színű haja van az ak... a főnökasszonynak szakította félbe Kristóf az asszonyság előadását. - Szőke, fitalember, lenszőke. Most pedig azonnal hagyja el a helyiséget, mára már elegünk volt magából - utasította Kristófot, s orra a ritka határozottságtól levált megszokott helyéről és ideges táncba kezdett néhány centire a fiatalember arcától. Kristóf a folyosón aktaasszonyba botlott, s úgy rémlett neki, mintha most már nem tudná elolvasni az arc gépelt sorait, és az indigószálak is vékonyabbnak, s világosabbnak tűntek. A harmadik napon Kristóf csak délben ment be az irodába. Belevetette magát az egyik üres székbe, lábait keresztbe tette az íróasztal tetején és rágyújtott. A szobára települő csendet csak az aktáikkal foglalatoskodó kolléganők neszezése törte meg, akik néha köhintettek egyet-egyet, Kristóf cigarettájának orrukba akaszkodó füstjétől. Idill bárányfelhőkkel. S egy könnyű szoknyasuhogás, amint megkavarja a mozdulatlan levegőt. A harisnyák ismerős surrogása, villant hirtelen a fiatalember agyába. Ahogy a hibátlan ívelésű lábakra tekintett, be kellett látnia, hogy az a pár perc ott az iratszekrény alatt mégsem volt olyan kellemetlen. A lábakhoz tartozó további testrészekben akkor nem volt módja gyönyörködni, annál nagyobb élvezettel tette meg ezt most. Fokozódó érdeklődéssel figyelte a hosszú, szőke hajú lányt, amint átsuhant a szobán és leült az ablak előtti írógéphez. Maga elé tette az eddig a hóna alatt szorongatott aktát, lágy pillantással megcirógatta, majd ujjai heves futamokba kezdtek a klaviatúrán. Kristóf egy ideig tétován bámulta a lányt, aztán felállt, elnyomta a cigarettáját és odasétált az írógépasztalhoz. Néhány pillanatig azon munkálkodott, hogy minden ízében a magabiztosság látszatát keltse, kimódolta a szituációhoz szerinte leginkább illő testtartást, magában már az első mondatok intonációját próbálgatta, mikor az egész mesterkedés váratlanul összecsuklott, és Kristóf hangszálain mindössze egy krákogásszerű hm tudta feltornázni magát. Pár pillanatnyi néma küzdelem után Kristóf azonban mégiscsak úrrá lett az önállósodni igyekvő szavakon, és méltóságát visszanyerve kibökte az első mondatot: - Azt hiszem, kisasszony, mi szemtől szembe még nem találkoztunk, de lábtól szembe már ismerjük egymást - mondta és kényszeredetten felnevetett. A lány ügyet sem vetett rá. - Tudja, én vagyok az az új munkaerő, akit két napja ön olyan készségesen útba igazított. Még csak rövid ideje dolgozom a vállalatnál, de máris olyan kellemes meglepetésben lehet részem, hogy ilyen csinos kolléganővel hozott össze a sors, mint ön és... - Kristóf elhallgatott, mert az írógép fölé hajló szőkeség még mindig nem mutatott semmi hajlandóságot, hogy megszüntesse a kommunikáció kínos egyoldalúságát. Villantak viszont alattomban a kolléganők pillantásai. Szerény Hollywood volt ez nékik. 28 �Kristóf egy hirtelen elhatározással felült az írógépasztal szélére, s a továbbiakat már a szőke lány finom metszésű profiljához intézte: - Na jó, hagyjuk ezt a hülye udvariaskodást? Már harmadik napja vagyok itt, de még mindig nincs a leghalványabb fogalmam sem arról, hogy mit is kell majd csinálnom. Nos, azért mondom ezt el önnek, mert éltet a remény, hogy esetleg abban a szerencsében részesülök, hogy az ön munkatársa lehetek. . . A lány ujjai valamivel türelmetlenebbül kopogtak az írógépen. Démoni futam. Kristóf némileg kedveszegetten folytatta: - Persze ez nem is olyan égetően lényeges, az viszont annál inkább, hogy maga roppantul csinos, ezért szeretném, ha ma este elhívhatnám valahová vacsorázni, azután pedig. . . Ekkor anélkül, hogy a lány feje megrebbent volna, ajkai szétnyíltak mint a pillangó szárnyai és felröppentek a levegőbe. Egy ideig tanácstalanul köröztek Kristóf körül, majd megtelepedtek a vállán és így szóltak: - Mivel a rendelés sztornó lett, az árut természetesen ki fogjuk szállítani. . . - Hát persze, persze - motyogta Kristóf a vállára sandítva - de én nem erről beszéltem. - . . .a vevő nyissa meg a differed payment akkreditivet váltóval fedezve. .. - É n tudom, hogy ez nagyon fontos dolog, de azért nem szentelne nekem is egy kis figyelmet? - kérdezte Kristóf most már ingerülten. - ...tekintve, hogy a fizetési kondíció vinkulált okmányos inkasszó, az árut... - A fészkes fenébe azzal a kasszával, vagy mivel! - ...közvetlenül feladjuk a vevő címére és rendelkezésére, mivel így a... - Hát de figyelj, ma este elmegyünk vacsorázni, mert az ilyesmi neked biztos imponál. Azután pedig felmegyünk hozzám. . . - . . . a speditőr eliminálható és a vevő akadálytalanul túllépheti a kontingenst. . . - . . . és a szeretőm leszel! Ekkor a lány lassan Kristóf felé fordította az arcát és bizonytalanul azt mondta: - Dehát én doktor Szkriptura szeretője vagyok, és ameddig nem kapok új, írásbeli utasítást. . . Kristófból elementáris erővel tört fel a düh, s az asztalon legközelebb fekvő iratcsomó már repült is kifelé az ablakon. Pár pillanatnyi dermedt csend után Kristóf kolléganői felugráltak helyükről, s visítozva rohangálni kezdtek a szobában. Esemény sikeredett. Csak a szőke lány ült továbbra is mozdulatlanul az írógép előtt. Kristóf elindult az ajtó felé, ahol a hangzavar miatt besiető aktaasszonnyal találkozott. Arcán tovább halványultak a gépelt sorok, az indigószálak ismét világosabbnak tűntek. A negyedik napon amikor Kristóf belépett az iroda ajtaján, kandi pillantások kereszttüzébe került. Kolléganői rá-rásandítottak, majd sokat sejtetően összemosolyogtak. Megélénkült a köz. Csak a szőke lány ült a helyén ugyanabban a pózban, ahogyan Kristóf az előző napon magára hagyta. 29 �A fiatalember egykedvűen leült és szórakozottan belelapozott az előtte heverő aktába. Kis idő múltán egy kéz súlyát érezte a vállán. Mikor felnézett, egy terjedelmes férfit látott maga előtt. Lehessegette a vállára nehezedő tenyeret, s közben felfigyelt arra, hogy a férfi felsőtestét a nyaka teljesen esetlegesen kapcsolta össze a szokatlanul nagy fejjel, s így Kristófnak az az érzése támadt, hogy a komikusan imbolygó jószág alá fog gördülni a helyéről. - Doktor Szkriptura vagyok, a cég igazgatója... mondhatnám menedzsere szólt nyomatékkai a férfi, de nem pőre dölyf volt ez részéről, csak éppen pár lépéssel lemaradt mögötte a jó alkalmazott, ki egy strucctollal legyezte a nagy férfiút. Lett is szemöldökráncolás. Aztán a toll enyhet adó suhogását érzékelvén Doktor Szkriptura folytatta: - Azért jöttem fiatalember, hogy megérdeklődjem, miként érzi magát nálunk? - Ami azt illeti. . . - kezdte volna Kristóf, de a férfi rá se hederített. - Ügy tudom, már negyedik napja dolgozik nálunk, így minden bizonnyal túlesett az akklimatizálódás nehézségein, kezdi megszerezni a munkájához nél­ külözhetetlen ismereteket és tapasztalatairól is be tud már számolni. - Hát éppen ez az. . . - szólalt meg ismét Kristóf, elterelve az arcához közelítő strucctollat. - A mi vállalatunknál már régi tradíció - folytatta doktor Szkriptura, tudomást sem véve a közbeszólásról -, s ez az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni. - Na, látja. . . - próbálkozott megint Kristóf, de újfent eredménytelenül. - A mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink súlya és komolysága.. . Kristóf számára ismerősnek tetszett ez a szöveg, de nem volt kedve az emlékei között kutatni, s különben is feladta a kísérletezést, hogy párbeszéddé változtathassa doktor Szkriptura monológját. Figyelmét mindinkább a jeles férfiú hasa, vagyis a terjedelmes aktaköteg vonta magára. A látvány nem lepte meg, sőt kifejezett érdeklődéssel mustrálgatta az idomot, miközben a szavak csak zubogtak a fülébe: - A mi vállalatunknál már régi tradíció, és ez az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni és. . . Kristóf közben doktor Szkriptura színes nadrágtartójával kezdett el foglalatoskodni. Megfeszítette, mint az íj húrját, majd elengedte, s a nadrágtartó tompa puffanással csapódott az aktacsomónak, amiből apró porfelhők szálltak fel. Virtuóz ujjgyakorlat. - . . . az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni, mert a mi munkánk rendkívül fontos és alkotó része az össztársadalmi tevékenységnek. Feladataink. . . - hallatszott most éppen az asztal alól, mert Kristóf ez alkalommal a kelleténél erősebbre feszítette a nadrágtartót, s a nagy amplitúdójú rezgés nem maradt következmények nélkül. A strucctoll szapora bólogatása abbamaradt, a legyezési előadó bénultan pislogott. 30 �- . . . az én személyes véleményem is, hogy az emberekkel, gondjaikkal, problémáikkal fokozott mértékben kell törődni. Ezért úgy gondolom, mindkettőnk számára nagyon hasznos lenne, ha holnap reggel nyolckor felkeresne az irodámban. Elsősorban a maga érdeke kívánja így. - Ó, az én kis érdekeim, mily sok szív csücskébe fészkelték be magukat. szólt Kristóf, s búcsúzóul néhány aprót boxolt az aktahasba, elegánsan kitérve a felgyűrűző porfelhők útjából. Doktor Szkriptura arcán mintha megdöbbenés jelei lettek volna észlelhetők: - Tréfás, határozottan tréfás - mondta göcögve, majd kikacsázott a szobából. A strucctoll lengedezett serényen. Röviddel ezután aktaasszony érkezett, akinek már majdnem volt valami emberi az arcában és az indigók is enyhén szőkésnek látszottak. Az ötödik napon Kristóf hajnalban ment be az irodába és belevetette magát a munkába. Módszeresen dolgozott. Szobáról szobára járt és egymás után bontotta le az aktahegyeket. Minden szekrényt feltúrt, minden dossziét kinyitott. A padlót már térdmagasságban borították az iratok, összekeveredve, egyik a másikba gabalyodva. Kristóf alaposan feldúlta aktaasszony szobáját és nem kímélte a folyosón álló iratszekrényeket sem. A tetterő amint buzog. Kristóf felment a második emeletre, doktor Szkriptura szobájába és éppen nekikezdett az átalakításnak, amikor valaki kopogtatott az ablaküvegen. Kristóf csak nehezen ismerte fel a lebegő alakban az első napon látott öregembert. - Siethettél volna jobban is - dohogott az öreg, amikor Kristóf kinyitotta neki az ablakot, és végre talajt ért a szobában. - Hiába, fáraszt már ez a repkedés. - Jól van tata, fújja ki magát egy kicsit. - Neked nem vagyok tata, te szemtelen kófic - csattant fel az öreg - az ilyen alakoknak én nem vagyok tata. - Jól van, na, most mit sérteget - mondta Kristóf, de egy cseppet sem orrolt meg a zsörtölődésért. - Még hogy én sértegetlek, te, pernahajder. Cifrábbakat is megérdemelnél amilyen félnótás vagy. Én meg pazarlom rád a drága időmet, pedig nem szolgáltál rá. Már az első napon is figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. Megmondtam neked, hogy ne kezdj ki ezekkel, de te csak mentél a magad bugyuta feje után. Egymás után csináltad a nagyobbnál nagyobb ostobaságokat, ráadásul ezzel a mostanival akarod tetézni. Az öreg, botjával, végigpásztázott a földön szerteszét heverő aktákon. - De én. . . - kezdte volna Kristóf. - Hallgass! - förmedt rá az öreg - a baj az, hogy már én sem tudok rajtad segíteni. Eridj, aztán jól nézd meg magad egy tükörben! - De tata. . . - Mondtam, eridj és keress egy tükröt! - azzal az öreg felemelkedett és kirepült az ablakon. Kristóf egy ideig a nyitott ablakra bámult, majd lezöttyent egy székre. Közben furcsa zizegést hallott. Idegesen tapogatta meg a testét, s a zizegés 31 �felerősödött. Kristóf kirontott a mosdóba, s elképedve bámult a tükörbe. Testének szinte teljesen eltűnt a harmadik kiterjedése és akárhogyan forgott a tükör előtt, csak azt láthatta, hogy testrészei már majdnem síkba rendeződtek, a végtagjai elvékonyodtak, leginkább egy-egy szalaghoz voltak hasonlatosak. - De hiszen ez. . . olyan mint valami.. . - kiáltott fel - csak nem. . . Kirohant a mosdóból. Az ajtó előtt éppen beleütközött doktor Szkripturába és aktaasszonyba. - Úgy látom, nincs abban az állapotban, hogy ma bejöjjön hozzám. Holnap azonban feltétlenül jelentkeznie kell nálam - mondta doktor Szkriptura valami megható melegséggel a hangjában - nincs más választása. Aktaasszony egyetértően bólogatott, s Kristófnak úgy tűnt, egy egészen csinos sötétszőke asszony néz rá, akinek arcán elkenődött a festék. A hatodik napon Kristóf lehorgasztott fejjel lépett be az irodába. Leroskadt a székére és kifejezéstelen szemekkel bámult a levegőbe. Kolléganői szokatlan élénkséggel pusmogtak és leplezetlenül őt vizslatták. Megbolydultak a drága lelkek. - No, gyere kölyök - hangzott fel Kristóf mellett egy ismerős hang. Az öregember állt ott, botjára támaszkodva. - Ne ellenkezz, most már semmit sem lehet tenni. Kristóf megadóan felállt és elindult az öreg nyomában, végig a folyosón. Elhaladva a mosdó mellett, benézett a nyitott ajtón és egy pillantást vetett a tükörbe. Nem csodálkozott azon, amit látott. Gépelt sorok futottak végig az egész testén. A folyosó végén ott állt aktaasszony üdén, lenszőkén és csinosan, mellette doktor Szkriptura mosolygott kedélyesen. A strucctoll, mint győzelmi zászló, lobogott. Amint elérték a legnagyobb iratszekrényt, az öregember kihúzta a legalsó fiókot és rámutatott: - No, szállj be öcsi - mondta csendesen. Kristóf bekászálódott a fiókba. Az öregember kezdte előírásszerűen összekötözni a szalagkezeket, s -lábakat, mikor Kristóf hirtelen felült és doktor Szkriptura felé fordult: - Még azt mondja meg nekem, hogy miért pont ma? - Tudja. . . Isten is a hatodik napon - mosolyodott el szerényen doktor Szkriptura. Kristóf egy megkönnyebbült zizegést hallatva visszahajtotta fejét a fiók mélyére. 32 �33 �K E M ÉN Y LÁSZLÓ A szocializmus valóságának és fejlődésének néhány kérdéséről A szocializmus valósága és fejlődése mind gyakorlati, mind elméleti szempontból nagyon aktuális kérdés. Azért került a közérdeklődés homlokterébe egyrészt, mert a nemzetközi osztályharcban a szocializmussal, mint eszmével, mint mozgalommal, mint társadalmi gyakorlattal szemben olyan gazdasági, politikai, katonapolitikai és ideológiai ellentámadás bontakozott ki az elmúlt években - különösen a 8o-as években -, amelyre korábban sem tartalmát, sem pedig eszközeiket tekintve nem volt példa. Bár a vezető tőkéskörökben a szocializmus születésének pillanatától megvolt a törekvés a „feltartóztatásra” , a „visszaszorításra” , de a körülmények ezt soha nem tették olyan „sürgőssé” , mint napjainkban. A 70-es évek végén a burzsoázia előtt világossá tették az események, hogy az eddig alkalmazott taktika a politikai gyakorlatban nem vált be, az enyhülés időszaka nem hozta meg az általa várt eredményt, ezért a 80-as évek elején új módszerhez folyamodott, aminek lényege: totális szembefordulás a szocializmussal. Ennek következtében a nemzetközi politikában mindennemű kompromiszszum lehetetlenné vált elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Hiába folytak a legkülönbözőbb szintű tárgyalások, hiába minden jó szándékú kezdeményezés a Szovjetunió részéről, az USA a közvetlen osztályérdekeit kívánja érvényesíteni. Reagan amerikai elnök 1982 júniusában a londoni parlamentben alapvető fordulatot sürgetett. Meghirdette a tőkésvilág erőközpontjainak összefogását, amelynek eredményeként - mint mondta - „a történelem hamudombján hagyják a marxizmus-leninizmust. . .” . Nem kisebb szándék fogalmazódott meg ebben a gondolatban, mint az, hogy minden eszközt alkalmasnak tartanak és fel is kívánnak használni a szocializmus világméretű előretörésének megakadályozására. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezzel a fenyegető magatartással szemben nekünk állni kell a harcot. Be kell bizonyítanunk, hogy a szocializmus eddig is és ezután is az a társadalmi-gazdasági alakulat, az a mozgalom, az az eszme, amely az emberiség nagy problémáit éppúgy képes megoldani, mint a saját társadalmi fejlődésének ellentmondásait, s képes elvezetni a népeket egy valóban jobb és boldogabb világba. Ezért tehát a szocializmusban felmerülő minden problémára, objektív ellentmondásra, szubjektív hibára nagy figyelmet kell fordítani. A további ok, amiért a címben megfogalmazott kérdés előtérbe került az az, hogy a szocializmus fejlődése hazánkban és valamennyi szocialista országban szakaszváltáshoz érkezett. Pontosan megmondani azt, hogy ez a szakasz34 �váltás melyik országban mikor következik be, nyilvánvalóan nem lehet. Az azonban tény, hogy valamennyi szocialista ország fejlődésének extenzív forrásai kimerülőben vannak, aminek következményeként fokozatosan át kell térni az intenzív szakaszra. A szakaszváltás lényege többek között abban áll, hogy a régi kérdésekre új módon kell válaszolni akár a termelőerők és termelési viszonyok dialektikáját, akár a tulajdonviszonyokat, akár a politikai-ideológiai rendszer fejlődését, akár pedig az ember szerepét tekintjük a gazdasági folyamatokban. Nehezíti a helyzetet, hogy a fejlődés minden lépésben további kérdéseket vet fel, nekünk viszont még nincsenek igazán kiutat mutató, a gyakorlati munkát, a cselekvést, a társadalmi haladást megfelelően szolgáló válaszaink. Enélkül a szakaszváltás csak vontatottan mehet végbe. Nem véletlen, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán a fejlődési folyamatok átalakítása, gyorsításának a szándéka fogalmazódott meg a legmarkánsabban. Ahhoz, hogy ez az átalakítás a kívánt ütemben megvalósulhasson, sok olyan kérdésre is választ kell adni, mint az, hogy hogyan juthat túl az emberiség a kapitalizmus jelenlegi válságán úgy, hogy közben léte ne kerüljön veszélybe. Választ kell adni számos további kérdésre is, mint pl. hogy milyen a szocializmus ma? Milyen a valósága? Lehet-e többféle a szocializmus? Mit kell megoldani a legrövidebb időn belül ahhoz, hogy vonzóvá váljék a világ minden népe számára stb. Nyilvánvaló, hogy a kérdések megválaszolása meghaladja egy ember, de akár egy ország erejét is. A kérdésekre a szocialista közösség egészének, a nemzetközi kommunista mozgalomnak kell megadnia a feleletet. Mi magyarok, sokat tehetünk a megoldás érdekében, ha képesek leszünk saját gyakorlatunkat aktív részévé tenni a világszocializmus progresszív társadalmi folyamatának és fejlődésünket a civilizációs előrehaladás „fő útvonalán” tartjuk. Azt azonban tudnunk kell, hogy se jobbak, se rosszabbak nem vagyunk másoknál. Sem a nemzeti gőg, sem a kisebbrendűségi érzés nem vezet sehová. Ma a szocializmussal kapcsolatban különböző felfogások léteznek mind a nemzetközi munkásmozgalomban, mind a polgári filozófusok, vagy pl. a vallásos világnézetű emberek gondolkodásában. A mi viszonyaink között Magyarországon ma sokféle hatás éri az embereket, s ennek is következménye, hogy változatos a felfogásuk is a szocializmus valóságáról és lehetőségeiről. A szocializmus magyarországi fejlődésének korábbi szakaszán - különösen a 6o-as évek közepétől-végétől a 70-es évek közepéig, amikor évről évre növekedett a nemzeti jövedelem és ennek hatására dinamikusan növekedett az életszínvonal, egy kicsit „elgyönyörködtünk” saját eredményeinkben. Úgy gondoltuk, nincs is olyan égetően nagy szükség a szocializmus kérdéseinek elemezgetésére, hiszen fejlődésünk látványos, sikereink önmagukért beszélnek, s meggyőzőek. Ennek az lett a következménye, hogy egy sor leegyszerűsítő nézet keletkezett és rögződött az emberek tudatában. Egy olyan szocializmuskép alakult ki, amely a társadalmi folyamatot dinamikus, törésmentes haladásként ábrázolta. Tehát jórészt ideológiai és propagandamunkánk fogyatékosságainak is „köszönhetően” leegyszerűsített, mechanikus, a szocializmus valóságától eltérő kép rögződött az emberek tudatában. Amikor az intenzív szakaszra való áttérés szükségképpen előtérbe került, a helyzet egy csapásra bonyolultabbá, nehezebbé vált. Ekkor döbbentünk rá, hogy a gyakorlatban lejátszódó folyamatok és a kialakult szocializmuskép nem fedi egymást. 35 �Ezt követően a szocializmus valóságát és perspektíváját illetően alapvetően kétfajta szélsőséges nézet jött létre. Az egyik azt állítja, hogy a két kép azért nem fedi egymást, mert letértünk a szocializmus építésének igazi útjáról. Nem követjük azt az elméletet, azokat a téziseket, melyeket a klasszikusok megfogalmaztak. Ezért azt tanácsolják, hogy vegyük elő újra műveiket, nézzük meg miről mit mondanak - pontosabban a korábbi fejlődési szakaszokban műveik értelmezéséből ,,gyártott” elméleteket - és ezeket valósítsuk meg a gyakorlatban. Vagyis térjünk vissza a tervlebontásos gazdaságirányításra, az állami „gyámkodásra” stb. A másik szélsőséges felfogás is ugyanabból a talajból táplálkozik. Ők így fogalmaznak: azért nem fedi egymást a két kép, mert a szocializmus nem járható út. Mindaddig - érvelnek tovább - amíg elmaradott mezőgazdasági országból közepesen fejlett ipari országgá válás útján haladtunk, addig az ún. szocializmus gyorsabb tempót, a fejlettebb ipari társadalmakhoz való felzárkózást eredményezett. Azonban egy posztindusztriális társadalmat már nem lehet az eddig bevált módszerekkel eredményesen szervezni, itt már nem azon múlik, hogy milyennek „nevezzük” - kapitalistának vagy szocialistának a társadalmi berendezkedést, hanem a termelés hatékonysága a döntő. A „legeffektívebb országok pedig a liberális országok” - mondják ma ezek a „tanácsadók” . A két szélsőséges nézettel szemben az élet a szocializmus növekvő erejét igazolta. A szocializmus fejlődőképességének éppen egyik döntő bizonyítéka az, hogy ilyen éles támadás bontakozik ki vele szemben. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy az emberiség számára a szocializmus reális alternatívává vált. Ezért nekünk nem lemondani kell a szocializmusról, hanem éppen ellenkezőleg, minden erőnkkel meg kell szilárdítani. Csak az lehet kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel. A szocializmus történelmileg növekvő erejét akkor láthatjuk világosan, ha felvázoljuk azt az utat, amelyet eszméjének születése és társadalmi realitássá válása óta a kapitalizmussal vívott világméretű osztályharcban megtett. Ha ezt az összevetést elvégezzük, látni fogjuk, hogy a szocializmus útja járható út, de olyan út, amelyet nekünk kell megtalálni, s amelyen időnként a visszalépés is indokolt, sőt szükséges lehet. Az eredményes elemzés érdekében - véleményem szerint - legalább négy ponton kell összevetni a két szembenálló társadalmi rend fejlődéstörténetét. Vegyük az összehasonlítás alapjául az 1929-3 3-as gazdasági válság időszakát és napjaink valóságát, tendenciáit. Ha e két időszakban a világban zajló folyamatokat összefüggésükben vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az 1929-3 3-as válságperiódusra egy olyan egységes tőkés világgazdaság jött létre, amelyből egyetlen láncszem hiányzott: Szovjet-Oroszország. A SZU azonban még alig volt túl a polgárháború pusztításain, még alig indult cl az iparosítás útján, tehát még hiányoztak belső feltételei a nemzetközi gazdasági folyamatokba való bekapcsolódáshoz. Igaz, a külső feltételek is hiányoztak, amennyiben a tőkésvilág még elzárkózott a SZU-val való együttműködés elől. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fejlett tőkésországok proletariátusa nagyon hamar felismerte az összefüggéseket és úgy fogta fel Szovjet-Oroszország példáját, mint reális alternatívát a kapitalizmussal szemben. Ennek következtében a munkásmozgalom fejlődése korábban soha nem tapasztalt lendületet vett. Létrejöttek a kommunista pártok, rohamosan gyarapodott taglétszámuk, növekedett a társadalmi folyamatokra gyakorolt befolyásuk. Ha ezeket a történelmi tényeket összevetjük a jelenlegi viszonyokkal, akkor az első szembetűnő különbség az, hogy ma nincs egységes tőkés világgazdaság. 36 �Helyette az ún. interdepencia, a kölcsönös függés érvényesül. A világkapi­ talizmus is függ a világszocializmustól, hiszen pl. ma már a világ összipari termékének mintegy 40 százalékát a szocialista országokban állítják elő. Ez még akkor is nagymértékben befolyásolja a világgazdasági viszonyokat, ha tudjuk jól, a szocialista országok a világkereskedelemből csak mintegy 12-13 százalékban részesednek és ebből is kb. 9 százalék az egymás közötti cserében realizálódik. A fejlett tőkésvilággal a gazdasági erőegyensúlyt még nem sikerült elérnünk, ezért burzsoá ellenfeleink még sok kárt okozhatnak nekünk. Fékezhetik a szocialista gazdaságok fejlődését, s jól tudjuk fékezik is. Egyet azonban nem lehet. A szocialista világrendszert figyelmen kívül hagyni, nemlétezőnek tekinteni. Nélkülünk és ellenünkre már nem lehetséges kilábalni a világgazdasági válságból. Mindez azt bizonyítja, hogy a szocializmus létező alternatívaként van jelen a világgazdaságban is. Az elmúlt évtizedek nyugati propaganda-hadjárata, ideológiai diverziója és saját teljesítményünk, fejlődésünk megtorpanása, propagandamunkánk gyengeségei következtében a fejlett tőkésországok dolgozó tömegei számára jelenleg nem elég vonzó a szocializmus. A nemzetközi burzsoázia ezt felhasználva igyekszik is leszerelni a munkásmozgalmat, kihasználni zavarait, mindent elkövet a szocializmus erőinek aláásására. Vagyis ellenfeleink a szocializmust ma nagyon is objektív realitásnak, reális alternatívának ismerik el a világ népei számára. A másik összehasonlítási pont: a nemzetközi burzsoázia 1933-ban a gazdasági világválságból többek között a gyarmatbirodalmak kirablásán keresztül tudott kilábalni. Ezek a térségek olcsó piacokat, olcsó nyersanyagforrásokat, energiát, munkaerőt kínáltak. Lehetőséget adtak a tőkés gazdaság válságban lévő ágazatainak kihelyezésére, azaz a válság idegen területre való exportálására. Nem véletlen, hogy a mai fejlődő, a volt gyarmati országok nagyfokú elmaradottságban vannak. Ma már gyakorlatilag nincsenek gyarmatok, a gyarmatbirodalom végleg összeomlott. Megszűnt a közvetlen függőség, felváltotta a közvetett függőség. Ez ugyan még mindig szinte elviselhetetlen terhet ró a fejlődő országok népeire, de azt már nem teszi lehetővé, hogy a burzsoázia a volt gyarmatok, a fejlődő világ rovására kerüljön ki a válságból. Ellenkezőleg. A fejlődő világ ma a társadalmi forradalmak időszakát éli. A fejlődő országok szinte kiszámíthatatlan bomlási folyamaton mennek keresztül. Az így keletkező orientációs bizonytalanság vonzza a külső beavatkozást, illetve indukálja a válságot, vagy a válsághangulatot. Mindezzel együtt pedig növekszik ezeknek az országoknak az elszegényedése, lemaradása a fejlett országokhoz képest. A W. Brand vezette Észak-Dél Bizottság ismerte fel a veszélyt és hívta fel a burzsoázia figyelmét arra, hogy ha nem lesznek mértéktartóbbak, ha nem szabnak gátat a tőke természetéből fakadó növekvő kizsákmányolásnak, ha nem juttatnak legalább csekély támogatást a legszegényebb fejlődő országoknak, akkor a tőkésvilág még mélyebb válságba sodródik. A harmadik összehasonlítási pont: A tőkésvilág az 1923-3 3-as világgazdasági válságból csak úgy tudott kijutni, hogy militarizálta a gazdaságot. Ez jelentős dinamizmust kölcsönzött a termelésnek. Az így létrejött munkahelyek segítségével számolta fel a munkanélküliséget. Ehhez hasonló megoldással ma is próbálkozik a nemzetközi burzsoázia. A helyzet azonban azóta gyökeresen megváltozott. Napjainkban a fegyverkezés 37 �csak a tudományos-technikai forradalom bázisán valósulhat meg, ami nem csökkenti, hanem új módon, strukturális munkanélküliség formájában még inkább elmélyíti a válságot. A gazdaság militarizálásának ugyanis csak akkor van hosszú távon élénkítő szerepe a tőkés termelésben, ha - s ez lehet a negyedik összehasonlítási pont - a fegyvereket fel is használják. Ez azonban igen kockázatos vállalkozás. Napjainkban kizárólag azzal a feltétellel nyúlhat fegyverhez bármelyik fél, ha önmagával is leszámolt. Nukleáris háborúban senki sem számíthat győzelemre. A végeredmény csak a teljes megsemmisülés lehet. A burzsoáziának tehát ma nincs lehetősége, hogy a válságból világháború útján szabaduljon. A szocializmus erejének köszönhetően katonai egyensúly alakult ki a két rendszer között. A szocialista közösségnek minden eszköze megvan arra, hogy megvédje önmagát, megvédje eddigi vívmányait, s hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az emberiség túljusson ezen a válságos korszakán. Tudnunk kell azonban, hogy eközben számtalan súlyos problémát kell megoldani, mert a szocializmus fejlődése a továbbiakban sem lesz mentes az ellentmondásoktól. A szocializmus természetét illetően napjainkig nagyon sok leegyszerűsítő nézet terjedt el. Azt gondoltuk, hogy a szocializmus fejlődése csak töretlen lehet, amelynek következtében a termelés egyre gyorsabb ütemben növekszik, az életszínvonal állandóan emelkedik, az élet minden területén javulnak kilátásaink. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb. A jövőnkről szőtt szép terveink részben illuzióknak bizonyultak. A szocializmus nem a legfejlettebb országokban győzött, ezért mindenekelőtt történelmi elmaradottságunkat kellett felszámolni, vele párhuzamosan kiépíteni a szocialista termelési viszonyokat, létrehozni a neki megfelelő politikai, jogi, erkölcsi stb. struktúrát. E folyamatban kiéleződtek és egyre világosabbá váltak a szocializmus ellentmondásai. Ezek - véleményem szerint döntően négy forrásból származnak. Első forrásként említhető a nemzetközi környezet. Annak a már ismert ténynek megfelelően, hogy a szocialista forradalom a viszonylag fejletlenebb országokban győzőtt, a tőkés világrendszer mindent elkövet, hogy ebből a helyzetből ne is tudjunk kitörni. A külső körülményekből származó ellentmondások ma a magyar fejlődésre is jellemzőek. A magyar gazdaság is elérkezett az intenzív fejlődésre való áttérés időszakához. Ez az áttérés pótlólagos forrásokat igényel. A kérdés az, honnan, milyen feltételek mellett juthatunk ezekhez a forrásokhoz. A szocialista országok együttműködésének hatalmas távlatai vannak. Mindamellett a KGST-ben részt vevő országok 2000-ig szóló fejlesztési koncepciói, a benne rejlő lehetőségek ellenére ma még kismértékben jelentenek számunkra pótlólagos forrást. A fejlődő világ szintén nem segíthet gondjainkon, mert neki a miénknél súlyosabb, szerteágazóbb problémái vannak. A tőkésországokból hozzájuthatunk ilyen anyagi és szellemi forrásokhoz, de ez ügyben mértéktartónak kell lennünk, nehogy politikai szuverenitásunk kárt szenvedjen, országunk sebezhetővé váljon. 38 �Az ellentmondások másik forrása röviden abban foglalható össze, hogy a szocializmus fejlődésében egy adott szakaszban vagyunk, miközben az emberek szükségletei ezt már jelentősen meghaladják. Nálunk talán az a legnagyobb feszültséget kiváltó ellentmondás, hogy miközben az utóbbi 10-15 évben a gazdasági növekedés fokozatosan lelassult, a nemzeti jövedelem növekedési üteme csökkent, a szükségletek ezzel szemben olyan mértékben növekedtek meg, hogy azok már csak a legfejlettebb tőkésországok, vagy más öszszefüggésben a kommunizmus magasabb fokának szükségleteihez mérhetők. Az igények tehát a termelésnél sokkal gyorsabban növekedtek. Ezáltal ellentmondás keletkezik az élet majd minden területén. Az ellentmondások harmadik forrása a nemzeti sajátosságokból ered. Abból, hogy minden országban az adott történelmileg kialakult bázison épül a szocializmus és nem lehet figyelmen kívül hagyni a kulturális örökséget, a hagyományokat, korábbi nemzetközi kapcsolatokat, nemzetiségi viszonyokat, ideológiai világnézeti hatásokat stb. Ilyen ellentmondásforrás nálunk például, hogy újabbkori történelmünk úgy alakult, hogy a magyarság egy része határainkon kívül él. Az ebből fakadó hangulati elemekkel is számolnia kell a politikának. Végül az ellentmondások negyedik forrása szubjektív tényezőkre vezethető vissza. A szocializmust egy vezető erő tudatos irányításával építjük. Az ellentmondásforrásokat és a konkrét ellentmondásokat a szubjektív tényezőnek - a mi viszonyaink között a pártnak - kell feltárnia. Sok múlik azon, hogy a párt látja-e az ellentmondásokat, időben fel tudja-e tárni azokat és képes-e megtalálni a megoldásuk módját. Ha minderre képes, akkor az is döntő lehet, hogy tudja-e mozgósítani az ellentmondások feloldására a társadalmat. Történelmi tanulsággal szolgálhat pl., hogy 1953 júniusában a központi vezetőség felismerve a társadalmi feszültségeket, feltárta azok okait és rámutatott a megoldás módjára. Ez a határozat elméletileg még ma is megállja a helyét. A kibontakozás mégis elmaradt, mert a vezetés belső egységének hiánya, a széthúzás, a frakciózás lehetetlenné tette, hogy a párt mozgósítsa a tömegeket a határozat végrehajtására. Az ellentmondások megoldásában a pártnak jelentős szerepe és felelőssége van. Az a feladata, hogy a társadalmi valóság, a szocializmus valóságának ismeretében élére álljon a progresszív folyamatoknak. A keletkező ellentmondásokat pedig tudatosan vállalva törekedjen azok minél gyorsabb megoldására, felkészülve az újabb és újabb ellentmondások keletkezésére. A szocializmus ugyanis - mint minden társadalom - sohasem lesz mentes az ellentmondásoktól. Ez a társadalmi folyamatok objektív törvényeiből következik. Az ellentmondások tehát nem védhetők ki, de nem szükségszerű, hogy válsághoz vezessenek. Bár a válságok ellen sem rendelkezünk eleve hatásos és biztos gyógyszerrel, azok azonban nem következnek a szocializmus természetéből, tehát elkerülhetőek abban az esetben, ha ismerjük a társadalmi folyamatok lényegét, azaz a szocializmus valóságát, és ennek értelmében egységesen és határozottan cselekszünk. 39 �SULYO K LÁSZLÓ Az Alföldről jövök Evekkel ezelőtt, szokásos hazalátogatásaim egyikén hozott össze a véletlen Guru Andrással. Ötven körüli, megtermett, bivalyerős férfi. Izmait a bányászkodás meg az erdei munka formálta, fejlesztette. Április vége volt, s András lesült képpel, vígan járt-kelt a világban, kigombolt inge alatt meg-megvillantva barna mellkasát. Az időjárásra ugyan nem panaszkodhattunk, mégis korainak tűnt ez a nyárias megjelenés. Meg is kérdeztem: - Hol szerezted a jó színedet, András? - Az Alföldön. Onnan jövök most is. A busszal - válaszolt készséggel, éreztetvén, hogy kedvére van a beszélgetés. - Az Alföldön? Nagy síkság az, te! Közelebbről hol? - A Komáromi Állami Gazdaságban... - S aztán mesélt, mesélt, amíg lábunk macskásodni nem kezdett az ácsorgásban... A Guru Andrással történt találkozás óta mintegy másfél száz olyan személlyel beszéltem, aki a mezőgazdasági munkák idején, tél utoljától ősz végéig, hosszabb-rövidebb időszakot az Alföldön, vagy a Dunántúlon dolgozott. Feltűnő, egyiken sem használták a nyugati tájegység nevét. Komárom, Szabadszállás, Kecskemét, Boly, Balatonaliga, számukra egyre ment, kivétel nélkül mind az Alföldön fekszik. Szóhasználatukban ugyanis az Alföld elsősorban nem földrajzi tulajdonnévként szerepel, hanem mint egy Nógrádtól délre eső, kiterjedt sík vidék, amely mezőgazdasági munkát kínál és ad. Aki kimondja a szót - András is -, erre gondol, és fel sem merül benne, hogy például Komárom esetében, tévedett. Nógrád megye lakóinak életében nagy hagyományai voltak (vannak) a mezőgazdasági idénymunkának. Béresek, kubikusok, szakmányosok, részesaratók..., nagyobb részben summások és napszámosok alkották országosan ezt a társadalmi réteget. A summáscsapatokról utoljára 1948-ban gyűjtöttek feljegyzéseket. A felszabadulás utáni földosztás, a társadalmi, gazdasági újjáépítés megszüntette mindenféle alapját a mezőgazdasági idénymunkásság intézményének... Aztán másfél-két évtized múlva fordult a kocka. A nógrádi iparmedence sok száz fős tömegei szabad és szabadságos munkaerő - indultak munkára a nagy alföldi, dunántúli mezőgazdasági szövetkezetekbe, állami gazdaságokba. Mi történt előtte és akkoriban? Még sokakban friss, eleven az emlék. Kormányzati döntések nyomán 1965ben megkezdődött hazánkban az energiaszerkezet korszerűsítése, vele összefüggésben - a tervezettnél nagyobb mértékben - a szénbányászat visszafejlesztése. Az intézkedések nagy vihart kavartak az iparmedencében, de a határozatokat, a rendeleteket - hiszen törvényerejűek voltak - végre kellett hajtani. Bezárták a kimerülőben lévő, vagy gyenge minőségű szenet adó, gazdaságtalaRészletek a N ehézéletűek című hosszabb 40 szociográfiából. �nul termelő bányákat. Dolgozóik javát az ágazaton belül helyezték el, részben Nógrádban, részben az ország más bányavidékein. Nagy részükkel azonban nem tudtak mit kezdeni: nem vállalták a családtól való távollétet, az elköltözést. Ezeket ipari munkára képezték át, hegesztők, esztergályosok, gyári betanított és segédmunkások lettek. Akik viszont rendelkeztek az előírt és megkívánt föld alatti szolgálati idővel, azokat nyugdíjazták. Így erejük teljében élő, 48-50 éves férfiak kerültek nyugdíjba. Nem találták a helyüket, érthetően, tettvágy hevítette szívüket. A mezőgazdasági idénymunka Nógrád megyei újjászületésének volt még egy másik, lényeges, objektív feltétele: a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok nélkül ugyanis aligha beszélnénk ma az „Alföldre-járás” jelenségéről. A negyvenes-ötvenes, illetve az ötvenes és hatvanas évtized fordulóján megszervezett nagyüzemi közös gazdaságok számára számos ok - a gépesítettség, a munkaintenzitás alacsony foka, a korszerűtlen növényi kultúrák termesztése... - miatt kevésnek bizonyult a helyben található munkaerő. A szövetkezetektől ugyanakkor - joggal-okkal - sokat várt az ország népe, vezetése; élelem kellett a bel- és külföldi piacokra. A gazdaságok e kettős indíttatásától sarkallva új munkáskezek után néztek, és jutottak el törvényszerűen - többek között - Nógrád megyébe is. A mezőgazdasági nagyüzemek munkaerő-szükségletén lényegileg nem vál- toztatott az idő, a gazdaság fejlődésének extenzív szakaszáról az intenzív szakaszra való áttérés. A hiány ugyanis - nyilván eltérő körülmények és javarészt eltérő okok miatt - újratermelődött, sőt mind máig újratermelődik. Példaként említhetjük a nyugdíjba menők, az elhalálozottak magas számát, a szülési kedv tartós hanyatlását, a kétkezi mezei munka alacsony presztizsét, a gazdaságok oldaláról nézve: a fokozott termelési követelményeknek való megfelelés kényszerű és feltétlen igyekezetét. Nem kell tehát egyetlen idénymunkásnak sem tartania egyelőre attól, hogy tennivalók nélkül marad. S nézzük meg az érem másik oldalát is. Miért paraszti munkára a hegyvidéki ember? A Nógrád az aktív gyári munkás, a háztartás különböző korú val kisebb mértékben a gyesen lévő kismama, a nisztrátor? törekszik az „Alföldre” , a megyei nyugdíjas bányász, gazdasszonya, s ezeknél jóvékonypénzű üzemi admi- Kezdetben - a hatvanas-hetvenes évek váltása idején - az életszínvonal növelése magyarázta az emberek törekvéseit (leszámítva a természetes, ma is okként előforduló kíváncsiságot). Az „Alföldre-járás” fő mozgatói az utóbbi években lényegesen átalakultak. Nem a növelés a cél, hanem egyre inkább a megszerzett életszínvonal megtartása, elfogadva és hasonulva a társadalom alapvető mozgásirányaihoz, gazdasági jellemzőihez, amelyek hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Az egykor irigyelt bányásznyugdíjasok lassan maguk váltak irigyekké, mivel nyugdíjuk évenkénti, törvényes emelése korántsem tartott lépést az árak emelkedésével. Ráadásul a régi bányászok asszonyai nem vállal (hat) tak kenyérkereső munkát, ezért mindenütt két ember között oszlik meg a járandóság. Az aktív dolgozók, gyárban, szövetkezetben, irodán, bérből és fizetésből élnek. Kiegészítése fokozatosan szükségessé vált. S ez a szükség munkálkodik az otthonukból kimozduló családanyákban, nagymamákban, özvegyekben, amit nevezhetünk megszokásnak, a magasabb jövedelmű társadalmi rétegekkel való lépéstartás kényszerének is. 41 �Sok nógrádi vendégmunkással (magukat a régi mintára summásnak nevezik) kerültem közeli kapcsolatba az elmúlt években. Többekkel majdnem barátságba keveredtem, tudatos törekvés eredményeképpen. Foglalkoztatott ugyanis sorsuk, gondolatviláguk, magatartás- és viselkedésmódjuk, egyszóval az életük. Kétszer magam is beálltam közéjük, s márciusban és augusztusban 15-15 napot dolgoztam velük Boldogpusztán és környékén, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát szőlejében. Metszettünk, tőkehiányt pótoltunk, zöldeltünk, esős időben borsót zsákoltunk. Megfizették erőfeszítéseinket. ☆ A brigádvezető inas, magas termetű férfi. Tiszta, világoskék szemeiből mi legtöbbször csak egyféle érzelmet, a haragot láttuk szikrázni. Az öreg ugyanis nagyon vigyázott arra, nehogy ellágyuljon. Ha netán mégis megesett, gyorsan összeszedte magát, és azonnal dologra hajtott, vagy valamelyikünkbe belemart. Nem teketóriázott; félelmetesek voltak a szavai. Szitkozódott mindjárt, ha nem úgy ment a munka, ahogyan megkívánta. Persze gyakran akkor is káromkodott, amikor oka sem volt rá; nyilván megszokásból, még inkább tekintélye fenntartása végett. Vallotta, a toborzott munkások között csak nagy hanggal és kondáseréllyel lehet - mi több, így is kell - rendet, fegyelmet tartani. - Ne féljetek tőle! - biztatott néhányunkat Varga György rokkant nyugdíjas, az egyik szervező férje, aki korábban évekig a nagybátonyi falusi pártalapszervezet titkára volt. - Csak hangoskodik az öreg, jártatja a száját. Egyébként arany szíve van... ☆ Boldogpuszta oázis a végeláthatalan szőlő közepén. Itt alakították ki a kombinát nagyobbik szőlészeti kerületének központját. Itt vannak az irodák, a raktár, a gépszín. Azonkívül ezen a pusztán szervezték meg a vállalat itatásos szarvasmarhatelepét, ahol a pusztaiak zöme dolgozik. Ezért kapják az itteni szolgálati lakásokat. Huszonnyolc-harminc család, hozzávetőlegesen száz-száztíz ember lakja Boldog-Boldogasszonypusztát. Hozzátartozik e tanácstalan megnevezéshez, hogy így vannak ezzel az itt élők és az idejárok valamennyien, mert mind a két nevet használják mind a mai napig, éppenséggel attól függően, hogy mikor melyik jön a szájukra. Nincs ennek semmiféle ideológiai, netán politikai tartalma. Inkább arra a régi igazságra figyelmeztet: adminisztratívan egy szempillantás alatt semmissé tehető bármi, de a fejekben évtizedek is kevesek hozzá... ☆ A boldogpusztai munkásszálló épületét a közös konyha, a női és férfi mosdók, WC-k osztják két, nagyjából azonos részre. A szálló irodák felé eső végében rendezték be a társalgót. Jani bácsi rutinnal szállásolja el a vendégmunkásokat. Egy szobába kerülnek a rokonok, a jó barátok és az ismerősök, az egy faluból valók. Egyszerre mintegy hatvanan helyezhetők el. A házaspárok külön szobát kapnak, ha a létszám erre lehetőséget ad. Akad itt csaknem egy tucatnyi pár, amelyik rendszeresen visszajár. Szinte nincs olyan turnus, amelyikben ne lennének férjek meg feleségek. 42 �- No, elégedett vagy? - kérdezgeti Jani bácsi a férjeket a szobák elosztása közben. - Itt aztán senki nem zavar benneteket. Fizetsz majd egy sört, ha volt valami az éjjel... ☆ Mi négyen voltunk egy szobában. Hárman 42-44 éves férfiak és egy hatvanegynéhány éves nyugdíjas társunk. Öreg cimboránk rendszerint hajnalok hajnalán ébredt, s járt-kelt, tett-vett a sötét szobában. Benyitogatott nyikorgó szekrényébe, friss levegőt engedett be a folyosóról, és már alig várta, hogy riadóztatni lehessen bennünket. Ezért, ha kitelt az öt óra, könyörtelenül felkapcsolta a villanyt. - Jó reggelt, emberek! Ébresztő! Igyekeztünk az öregre rá se hederíteni. Mi, fiatalabbak tíz-tizenöt percet még szunyókáltunk, hátunkat fordítva a fénynek, vagy fejünkre húzva a paplant. Tehettük, hiszen fél óra alatt játszva felkészültünk az indulásra. A földekre kiszállító autóbusz sohasem érkezett háromnegyed hatnál előbb. A koránkelők, a türelmetlenebbek ekkor már hosszú percek óta ott toporogtak a szálló ajtaja előtt, a társalgóban, mintegy siettetvén a busz érkezését, de mindhiába. Kálmán, a sofőr, maga is fiatalabb ember, ezen a pusztán lakik, tudja a kötelességét, és nem hamarkodja el a dolgát. - Gyerünk, hozd a kannákat, Veronka! - parancsolta Jani bácsi, mikor a jármű megérkezett. Sokan lökdösődve, mint a városi csúcsforgalomban, furakodtak előre, hogy minél előbb feljussanak a buszra, helyet találjanak maguknak. ☆ A szőlőművelés legfontosabb és legnagyobb szakértelmet kívánó évi munkája a metszés. A csoportból sokan kiválóan értenek hozzá, habár semmilyen tanfolyamon nem tanulták, csak itt, Jani bácsitól, illetve - már akinek van néhány tőkéje - az otthoni gyakorlatban. A gazdaságnak életbevágó a szakképzetlen szőlőművesek foglalkoztatása. A szőlészetnek hivatalosan ugyanis mindössze húsz munkása van - a 900 hektárra. Ilyen nagy területtel sohasem boldogulnának. A szőlő meglehetősen tűrőképes gyümölcsnövény, termését jószerivel csak készakarva lehet veszélyeztetni. A szándékos vagy vétlen kártevésre azonban maguk a társak is odafigyelnek, szóvá teszik azonnal. A külső és egyben felső ellenőrzéshez tehát egy másik is társul, de magából a csoportból, annak természetéből fakadó. Ez azután mindenkiben kialakítja a belső személyes kontrollt, felélesztve és ébren tartva a felelősséget. A társak figyelmeztetését a többség nem fogadja szívesen. Kioktatásnak érzik, és ha egy mód van rá, kategorikusan visszautasítják, illetve megszívlelik ugyan, de ügyelnek rá, hogy a másik ne vegye észre. Ezt az örömöt a régi szőlőmunkás sohasem szerzi meg a hasonszőrűnek. Eleget kell hallgatnia egyébként is a brigádvezetőtől, akivel nemhogy nem feleselhet, de akinek valójában még csak vissza sem szólhat. Jani bácsi egy-egy hibás tett láttán rögvest mennydörög: - Hát mit csináltál, te kutyaisten?! Levágtál két vödör szőlőt!... ☆ Szilaj alacsony férfi, formás pocakkal. Jani bácsi szécsényfelfalui bizalmi embere; a környékről ő szervezi a munkásokat. Állattenyésztő a téeszben, pár évvel a nyugdíj előtt. Híres vadász. 43 �- Ott voltam akkor, amikor a kollégája lelőtte a szamarat - említette egyszer a Tanárnak. - Nagyot nevettünk rajta. Szarvasnak nézte... A szamár. Szilaj és társai nem csak a kazlazásban álltak helyt, hanem a pótlásban meg a zöldelésben is. Akkor B. Lajos is sokkal kevesebbet ivott, jobban meghúzta magát. Tarthatott Szilaj komolyságától, szókimondásától, rendszeretetétől. - Nem vagyok rászorulva, hogy ide járjak - vallja be Szilaj a kérdezősködésre. - Az állatoknak viszont kell a termény, és felénk mostanában ritkán kapni szemes takarmányt. Főleg kukoricát. Ha érkezik a magtárba, pillanatok alatt szétkapkodják. Kéz alól meg igencsak borsos az ára. A Komáromi Mezőgazdasági Kombinátba, az óriási munkatempó ellenére, elsősorban a kukoricáért jönnek dolgozni az emberek. Az utóbbi években gyatrán termett, ezért a gazdaságok is takarékoskodnak vele, szívesebben fizetnek pénzben. Itt sem dúskálnak belőle, de Jani bácsi kijárta, hogy a dolgozói kapjanak - egész évben és öt mázsánál kevesebbet sohasem. Így aztán a modora akármilyen, biztos lehet benne, nem marad munkáskéz nélkül. A harmadik-negyedik napon került a munkaszerződés az emberek kezébe. Kis- és Nagymanci vitte szobáról szobára. Az emberek nem csináltak ügyet a kitöltéséből. El sem olvasták, egyből aláírták a stencilezett, a brigádvezető által mindenkor az adott munkához és turnushoz igazított példányt. Ez mind a kétszer így történt, és az emberek mind a kétszer ugyanabban a bizonytalanságban maradtak. Legtöbben azért nem olvasták el a szerződés pontjait, mert úgy vélték, akkor megjegyzik, hogy nem bíznak a brigádvezetőben, és abból esetleg valamilyen hátrányuk származik. Így hát az emberek egymást kérdezgették a fizetség felől, meg korábbi ismereteiket melegítgették fel. Fölöslegesen, hiszen a javított munkaszerződésen minden szükséges tudnivaló olvasható volt. A hivatalos okmányt Sótér János - mint a munkáltató kombinát megbízottja - és a munkavállaló idénymunkás írja alá. Jani bácsi alapos ember, úgy javít, egészít ki, hogy elkerülje az esetleges későbbi vitát. A csoportban az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv uralkodik, s ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér jár. Öregnek, fiatalnak, férfinak, aszszonynak egyaránt. Persze a valóságban bonyolultabb a helyzet. A gyakorlat ebben is más. Egyesek ugyanazért a munkáért mégiscsak nagyobb jövedelemhez juthatnak másoknál. Ennek oka abban van, hogy a pénzbeli juttatás összege szabott, míg a termény szabad áron értékesíthető. Vagyis aki eladja, az végül is jobban jár, mint az, aki pénzben kérte ki a járandóságát. Azt, hogy üzletelne valaki is a kukoricával, hétpecsétes titok. Szigorúan mindenki saját használatra viszi, akkor is, ha ötödször, vagy hatodszor jár már lent, és mindenki előtt világos lehet, hogy annyi jószág tán az egész rokonságban nincs, mint amennyi terményt az idénymunkás megkeresett. Az üzletelés ténye csak otthon derül ki. Akkor, amikor valakinek kukoricára van szüksége, elkezd utána járni, és eljut valamelyik „alföldezőhöz”. Aki csak kukoricáért dolgozik, az 8 mázsa 40 kilogrammot kap belőle. Aki pénzt és terményt is kíván, azt 5 mázsa 20 kilogrammal elégítik ki. Nógrád megyében az utóbbi években egy mázsa kukoricáért elkértek 600650 forintot is. Hozzávetőlegesen kétszáz forinttal többet a hivatalos árnál. 44 �A Tanár-Mérnök páros két napig a Kis- és a Nagymanci segítségével, illetve felügyelete mellett dolgozott. A két negyvenes férfi számára ők tették lehetővé az elszegődést - Jani bácsi előtt tehát kezeskedtek értük. - Megy-e druszám? - kérdezgette olykor Králik a Tanártól, aki bármit is gondolt, mindig kedvezően válaszolt. Nem akarta ugyanis, hogy maflának vagy gyengének nézzék. Králik elhaladtában, néha egy-egy vesszőt levágott a mokány férfi tőkéjéről, és humoros cinkosan megjegyezte: - Legalább mi, értelmiségiek tartsunk össze. A Mancik mellett a legtöbb segítséget Radics Tibor nyújtotta. Igaz, Kovács Imre, a zagyvapálfalvai nyugdíjas rendőr őrnagy és felesége sem volt rest beállni a szomszéd sorba, ha már végeztek a magukéval, de általában ők szintén többet kínlódtak az átlagosnál. Az öreg Radicsnak nagyon feküdt ez a munka. Otthon, a háza körül évtizedek óta gyakorolta. S ez az ismeret, és annak tudata, hogy jól is csinálja, önbizalmat adott a társaságban egyébként háttérbe szorított, vagy önként visszavonult cigányembernek. Örömmel osztotta meg tudását másokkal, arra azonban a jelenlévők sohasem tartottak igényt. Kivéve a Tanárt és a Mérnököt, akinek a szőlősora gyakran esett a nejével párban dolgozó Radics Tiboré mellé. Előfordult, hogy a hajlott, keskeny hátú ember, aki ránézésre meglehetősen ágrólszakadtnak tűnt, saját érdeküket is félre tolta, és vállalta a lassúbb előrehaladást, csak azért, hogy kedvére magyarázhasson. - A nagyollóval először levágjuk a száraz, vagy a túlságosan megerősödött mellékágakat, aztán a selejtes ágaktól megtisztítjuk a tőkét. Nem baj, ha ritka lesz. Legalább jobban nő a szőlő - tanította az öreg cigány, úgy, ahogyan Jani bácsi is magyarázta. - Hagyunk egy kétszemes tartalékvesszőt, majd egy nyolc-tíz szemes termőágat, ugyanezt megismételjük, és a tőke végén öt-hat szemnyire lenyírjuk a kart. A szőlőben nincs pardon. Az a dolgozó a szerencsésebb, akinek jó szerszámok jutnak. A kiosztáskor ennek megfelelően tülekedés alakult ki értük. ☆ Az időjárással külön csatára kényszerül a csoport. A Mátrában több centiméteres hó esett az éjjel, mondta be a rádió. Innen, a Kisalföld keleti pereméről tovanyargalnak a havat hordozó fellegek. Kergeti a szél - a csípős, a hideg, a szemtelen. Nem átall megkeresni a vastag, több rétegű ruházat koreai között a legkisebb lyukat, máris a hasat, a hátat nyugtalanítja. Hiába a trikó, az ing, a mellény, a pulóver, a zakó, a köpeny. A szüntelen mozgás, nyújtózkodás fellazít minden katonás buzgalommal megigazított szerelést. A vizes, sáros földeken elkel a gumicsizma. Tavasszal, ősszel szinte nélkülözhetetlen. Jól használható még a bakancs, például a hadseregből ismert surranó. A félcipők könnyen elmerülnek. Nem is veszik fel főleg csak azok, akik az itteni tavaszi, őszi időjárási viszonyok ismeretében járatlanok. ☆ A Radics házaspáron és vejükön, Oláh Ferencen kívül még egy cigány dolgozott a brigádban. Névrokon: Radics Ágnes. Harminc év körüli, elhízott, gyesen lévő kismama. Targoncás a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, s éppen munkahely-változtatáson töri a fejét. De nagyon tanácstalan. Szeretne elkerülni a gyárból, ám nincsen meg a nyolc osztálya. Udvarias, tisztelettudó 45 �teremtés. Kedvelik érte, és a háta mögött sajnálkoznak rajta: hiszen megesett egy munkatársától. Cigánylegény, mégsem vette feleségül. A bandában egyébként három-négy cigánynál több nem szokott lenni. Enynyi is ritkaság. Egyrészt nem szívesen veszik be őket, másrészt a cigányok a rengeteg munka miatt - nem szívesen vállalkoznak. Akik jönnek és akiket befogadnak, azok megbízhatóak. Bizonyítottak otthon, vagy korábban itt, a földeken. Ha mégis lemarad valamelyik közülük, könnyen lángra kap az élcelődés: „Nem szokta a cigány a szántást...” ☆ Nyugodtan telt az utolsó éjszaka. A hazai viszontlátásra készülődtek az emberek. Ketten azonban nem tudtak parancsolni maguknak: Papp Rezső és Laczkó Ferenc. Igaz, őket nem várja asszony, család. Hajnal háromig iddogáltak a konyhában, közben sületlenségekről fecserésztek. Cukkolták is egymást a maguk nyers, humortalan módján. Akiknek a szobája a közelben volt, azok sokat mérgelődtek... Csendes a banda. Némán búcsút veszünk Boldogpusztától, a szőlőtől. Néhány perc múlva aztán már ügyet sem vetünk a tájra. Bóbiskolunk, vagy lesünk magunk elé... Rezsőék nem sokáig maradnak nyugton. Énekelni kezdenek. Gajdolásuk sérti a fület. Králik ütött-kopott aktatáskájából előkotor egy üveg sört, felbontja, szopogatja. - Látod - tapad neki Rezső éjszakai ivócimborájának -, neki van, de te befalsz mindjárt mindent. Ezek az élelmes emberek... Beosztóak, kaparkodóak... Jól járnak maguk itt velünk. Az ilyenekkel, mint mi vagyunk. Mi pénzért dolgoztunk, maguk meg vihetik a terményt, hogy otthon drágán eladják... Kapzsi parasztok... Forr az indulat az autóbusz utasaiban. Rezső lenézi őket, ők megvetik Rezsőt. „Részeges semmirekellő, dologtalan” - hallani innen is, onnan is a megjegyzéseket. Kismanci ugrik neki nyíltan: - Hallgasson már el, jóember! Ki kíváncsi a maga hülyeségeire... Éjszakáznak, isznak... - Elég már! - szól közbe Tóni is. - Kezedbe adom az orrod, ha nem hallgatsz el. Rezső a fenyegetés hatására befogja a száját. Félrészegen, másnaposan, álmosan is eljutott a tudatáig, ezúttal túlfeszítette a húrt. Nemsokára cimborájával együtt elalszik... Gizi végigjár a buszon az öreg Maksi kalapjával, és begyűjti a tízforintokat. Ennyit fizet mindenki a hazaszállításért a gépkocsivezetőnek. Kálmán jól vezet. Szerencsésen átjutunk Budapesten, a lámpák alatt. Két és háromnegyed óra alatt érkezünk meg az első állomáshelyre, Nagybátonyba. Kismancit a lánya várja, gépkocsival. Jani bácsi ,,kezitcsókolom”-ot köszön a csinos, ápolt asszonynak. Nyitva a kocsma, a presszó. Schmirel odaszól a bőröndjével lefelé kecmergő Tanárnak: - Uram! Megiszom egy fröccsöt az egészségére. Igyon majd maga is az enyémre. Králik most is belekotyog, immáron utoljára: - Csak diszkrécióval. Igaz-e, druszám?... 46 �K ŐV Á R Y E. PÉ TER Kis-település-történet A tanács vb-titkárnője meséli az okányi községházán: - Meghívtak bennünket a biharugraiak vendégségbe. Megmutatták a halastavaikat, részt vettünk egy közös halászaton, bográcsban főzték a halászlét nekünk, aztán együtt meglátogattuk Szabó Pál házát - egyszóval jó napunk volt. Most, törhetjük a fejünket, mert ugye a meghívást illik visszaadni, csakhogy milyen programot szervezzünk a barátainknak? Itt Okányban nem sok a látnivaló, legfeljebb az az egy emléktábla az iskola falán, amely arról ad hírt, hogy 1847. június 10-én itt járt Petőfi Sándor. Az eseményről egyébként maga a költő is beszámol a Kerényi Frigyeshez írt Úti levélben, elárulva azt is, hogy a falu kocsmájában étkezni szeretett volna, de hasztalan. (A rossz nyelvek szerint egyébként az utazó, ha egyátalán erre vetődött, néha napján az új időkben is a poéta sorsára juthatott e tekintetben a Holt-Sebes Körös partján települt egykori Bihari, ma Békés megyei faluban.) Okányban - szemben az 1930-ban számlált ötezer lélekkel - kevesebb mint 3 és fél ezren élnek. Sorsukat sok egyéb mellett most ez is megpecsételi: nem számítanak kistelepülésnek - azaz nem sorolódnak azon, 1500 lakosnál kevesebb embernek otthont adó községek közé, amelyek az 1983. július 26-i párthatározat nyomán külön figyelmet kaptak az 1971-ben elfogadott országos településhálózat-fejlesztési koncepció újragondolásakor. Ennek következménye, hogy miközben a megyék valóban sokat tettek - szerény lehetőségeikhez mérten - a kistelepülések úgynevezett alapellátásnak fejlesztéséért, azon közben a kistelepülések sorsában osztozó Okány és megannyi vele azonos nagyságú, sőt, nagyobb, de hasonló helyzetű községünk egyre reményveszettebben néz jövője elé. Ám, hogy igazságtalanok ne legyünk, máris szóljunk arról a kormányprogramról, amely az ország hét megyéjének (Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Zala és Vas) 22 térségében kíván - főleg iparfejlesztéssel - a mostoha sorsú települések gazdasági elmaradottságán úrrá lenni. A sors iróniája, hogy a különfejlesztésre kijelölt régiók határvonala nem érinti Okányt —elhalad mellette. Okány tehát mindenből kimarad —mert nem elég elmaradott, s nem eléggé kisközség! A régi beidegződések élnek, hatnak, dolgoznak. Kategóriákat teremtünk településeink osztályba sorolására is, ezekbe aztán belegyömöszölünk olyanokat, amelyeknek már egyáltalán nincs szükségük az e kategóriák mesterségesen teremtett előnyeire, de kihagyunk belőle olyanokat - a nemegyszer mesterkélt feltételeknek meg nem felelők közül -, amelyek igazán rászorulnának a segítségre. A jószándék feneklik itt meg a szabályzaterőltető, a kényelmesebb megoldást kereső hajlamon. Holott lélckszámvizsgálaton alapuló rangsorolás helyett célra vezetőbb - az újragondolt településfejlesztési koncepció szellemében - valóban a települések szerepkörét a maga valóságában és jövőbeli átalakulásának, fejlődé47 �sének lehetséges irányait is figyelembe véve az erre a célra kialakított és kialakítható eszközrendszerrel erősíteni. Kiindulópontunk ugyanis nem lehet más, mint az agyonemlegetett, de gyakorlatilag még meg nem valósított jelszavunk, miszerint mindenkinek joga van ott boldogulni, ahol él. Ma ezt, a jelszó megvalósításával megbízott apparátus, ,,a népességmegtartó és eltartóképesség fokozatos növelése” szószerkezettel fordította a maga nyelvére, de hát így is értjük, hogy miről lehet szó. Ennyit elöljáróban! Szerep és nagyságrend. Okány mellett, a hivatalosan is hátrányos helyzetűnek mondott térség egyik legágrólszakadtabb települése Geszt. „Az út Gesztnél véget ér. Nincs tovább... Eldugott, istenháta mögötti település, alig ezernél több lakossal. Főbb jellemzői: önálló községi tanács működik társadalmi vb-elnök vezetésével, a vb-titkár a szomszédos Mezőgyánból jár át az ügyeket intézni... a Gyula és Vidéke Áfész éttermet, ABC-áruházat, Tüzép-telepet, normálbenzint töltő állomást és néhány kisebb boltot üzemeltet itt... Tavaly egyetlen családi ház építésére kértek engedélyt... Működik egy postahivatal és egy takarékszövetkezeti kirendeltség is.” - írja a Békés M egyei N épújság 1987. január 8-i száma, amihez a helyi Egyetértés Tsz elnöke a következőket teszi hozzá: - Nincs orvos, nincs gyógyszertár, s olyan munkahely, ahol a falu a 140 tsz-tagon felüli munkaerőt foglalkoztatná. Ezért Gesztről sokan ingáznak Békéscsabára a baromfifeldolgozóhoz, az építőkhöz, Gyulára a húskombináthoz és Budapestre. Az itthon maradottak a háztáji gazdasággal egyre kevesebbet törődnek... „Geszt az egykor Arany Jánosnak is hosszabb ideig otthont s megélhetést adó Tisza-kastély faluja, ma öregebb, mint eddigi történelmében bármikor.” Geszt azon 20 Békés megyei kisközség egyike, amelyekben az ott élők száma nem éri el a másfél ezret, node Békés megye nem is tartozik a kistelepüléses, aprófalvas megyék közé, ahogy az alföldi megyék általában nem. Szolnok megyében mindössze a lakosság négy százalékát találjuk az ide sorolható 18 településen, a Kőrösök vidékén ez az arány 11 százalék. Csakhogy! Föl kell figyelnünk valamire, amiről Andor Mihály, a Valóság 1985/10-es számában így ír: „Ha a házak Győr-Sopron megyében épülnek egymás mellé az út mentén, akkor a falut Völcsejnek, Markotabögödének vagy Egyházasfalunak nevezzük; ugyanez Békés megyében tanya, és csak a szokás biggyeszt nevet a »szőlő«, »dűlő«, »sor«, »puszta«, »halom«, »rét«, vagy »major« szavak elé, ezek valójában nem léteznek, itt születni nem lehet.” Továbbá: „Ha minden telepszerűen épült házcsoportnak megadjuk a falu nevet, amit részben a hagyomány, részben egy közigazgatási gyakorlat megtagadott tőlük, akkor azt mondhatjuk, hogy a falvak minden tájékon egyformán sűrűn vannak. Egyformán sűrűn, mert a földből élő emberek, ha elég sokan vannak hozzá, nem hagynak magük körül földet műveletlenül - hacsak valami nem kényszeríti őket erre.” Ezen a ponton megállva egy pillanatra, két fontos dolgot kell az idézetből kiemelnünk. Az egyik, hogy a kistelepülések súlya, ügyük jelentősége nem kezelhető a statisztikák alapján már csak az Andor Mihály által bizonyított tény miatt sem: miszerint „Békés megye 1980-ban kiadott térképén a községeken és a városokon kívül 29 településfolt található, ami viszont az ilyen típusú Békés megyei telepeknek mindössze 15 százaléka. Nem jelez folt a Győr-Sopron megyeieknél sokkal nagyobb tanyafalukat, mint például a 77 házból álló 239 lakosú 48 �bezinai szőlőket, a 193 házból álló 588 lakosú Ezüstszőlőket, és még lehetne folytatni a sort” , amely mindjárt más világításba helyezi témánkat, csupán a mai kategóriáinkat figyelembe véve is. A másik kiemelendő: ezeknek a tanyás településeknek, tanyafaluknak is megvolt a maguk (földművelő) szerepe, s csak „a tanyás vidékekkel kapcsolatos, már-már előítéletté merevedő hagyomány könnyítette aztán meg, hogy 1950től elkezdődhetett a tanyavilág tudatos sorvasztása tsz-szervezéssel, tagosításokkal, építési tilalommal, nemtörődömséggel. Másfajta hagyomány talán a továbbfejlesztés parancsát írta volna elő!” - állapítja meg az idézett szerző. Vagyis megint csak a kiindulóponthoz jutunk; a szerep, a szerepkör felől kell közelítenünk településeink múltját, jelenét és jövőjét megítélendő. Hogy milyen szerepre gondolunk? E r d e i Ferenc Város és vidéke című könyvében 1971-ben e kérdésben így foglal állást: ,,A településekről szóló tudományokban is, a köznyelvi szóhasználatban is meghonosodtak a csillagászati kifejezések... Induljunk ki a napból. A legésszerűbb, ha minden ország fővárosát naphelyzetű városoknak tekintjük... Ha ilyen meggondolás alapján egy-egy ország fővárosát tekintjük napvárosnak... s az ország összes településeit együtt települési naprendszernek, akkor már egyszerű a helyzet a hierarchián lefelé haladva. Hogy a rendszerek szerkezete és mérete eltérő? Ez ne zavarjon bennünket, így van ez az égitestek rendszerében is... Különösen egyszerű a helyzet Magyarországon. Budapest fővárosi naphelyzete vitathatatlan, olyannyira, hogy ezt már sokalljuk is, olykor... vidéki nagyvárosaink tehát Budapest bolygói, a városrendezők csak a nagyváros körüli kisebb városokat nevezik általában »bolygóvárosnak« (ezért) a vidéki nagyvárosokat szokás hazánkban »ellenpólus« városoknak nevezni... - ilyen alapon Szeged vonzásterületébe tartozónak tekint­ jük mindenesetre Hódmezővásárhelyt, Szentest, Makót és Csongrádot, s az ezek körül clhelyezkedő és vonzásterületükbe tartozó településeket - akár fa lvak, akár tanyai községek - fogjuk fel holdaknak.” S maradjunk abban - ezt már mi tehetjük hozzá -, hogy ezek a holdak azután pályájuktól, helyzetüktől és forgásirányuktól függően kapnak több-kevesebb napfényt, jutnak az éltető fényhez és meleghez aszerint, hogy szerepüket fejlődésében elfogadjuk-e, erősítjük-e, megmásítjuk-e, avagy ellehetetlenítjük. Ez éppen következő fejezetünk témája. Itt és most viszont szögezzük le: a „holdakról” van szó ebben az írásukban! Szabályozás és fejlődés. Varga D á vid írja Az ország peremén címmel a Magvetőnél (Gyorsuló idő) 1982-ben megjelent szociográfiájában Körösnagyharsányról, a Geszttől, Okánytól, Biharugrától mindössze néhány kilométerre fekvő kisközségről: „Körösnagyharsány, amelyről ez a könyv szól, ezernél aligha több lakost számláló falu, a keleti határszélen, Békés megye északkeleti csücskében, ott, ahol a Sebes-Körös magyar földre lép. E szép nevű falunak a múltja is szép: hajdúváros volt, emelt fővel állta történelmünk viharait, sőt, a sorsfordulókat megedződve, megerősödve élte túl. Mindig szívósan harcoló, vagy dolgozó népe abból profitált talán a legtöbbet, hogy bár kicsi, de eleven, életerős része volt a szomszéd nagyvárad környékének.” Hogy mi módon? Hallgassuk még egy darabig Varga Dávidot: „Bihart, a régi Magyarország egyik legnagyobb megyéjét Biharországnak is nevezték... Sok fontos mezőgazdasági termékből akadt a megyében felesleges, ebből adódik, hogy a kitűnő helyen: folyó mellett, utak talákozási pontján fekvő Várad a XIX. század végére országos jelentőségű kereskedővárossá nő, sőt sok tekintetben nemzetközi rangot is szerez. Ez kifejleszti a pénzügyi élet pezsgését, ami persze kedvezően hat a 49 �társadalmi élet fejlődésére is... Ennek a gazdasági, politikai és szellemi környezetnek része Körösnagyharsány, mindenekelőtt az őstermeléssel. Olyasmit termelnek, ami mindenütt eladható, leginkább a jóízű harsányi káposzta ez a termény, amelynek már régóta igen jó a híre... Korán kitűnnek azzal is, hogy fuvaroznak, szekereznek.” És mi van ma, miután a falu éppoly távol esik Debrecentől, mint Békéscsabától (Nagyvárad 16 kilométerre van innen) Debrecenből 2 és fél órát kell buszozni idáig, Gyuláról ugyanannyit. A megyeszékhelyről. Békéscsabáról, a reggel fél kilences vonattal indulva, kétszeri átszállással délután egyre érkezik az utas Harsányba, a faluba, amely Trianonnal a perifériára szorult.. . „Csendbe, hallgatásba burkolózik, hiszen elvágták a várostól, a vonzó, életerős vidékek vérkeringésétől. Soha senki és semmi nem adta jelét igazán, hogy bármiben is számítanak rá. Azzal felelt, hogy még szűkebb csendbe, még feketébb hallgatásba burkolózott...” A kiemelt rész, megint mondandónk lényegét hangsúlyozza: élni csak az tud, aki érzi, és akkor, ha érzi, hogy szükség van rá, és fontos szerepet játszhat abban, amit Marx óta társadalmi munkamegosztásnak nevezünk. És társadalmi munkamegosztás nemcsak emberek és embercsoportok között létezik, települések között is kell, hogy legyen, ám amelyik településnek nem szánunk szerepet: sorvadásra ítéljük - eléggé végig nem gondoltan. Olyan ez, mintha fittyet hánynánk a testünk szívtől, fejtől távoli részein jelentkező érszűkületnek, holott világos, hogy a láb- és kézujjak egyre rosszabbodó, romló vérellátását komolyan kell kezelnünk (és pedig nem helyi, tüneti kezeléssel), ahhoz, hogy nagyobb baj ne történjék. Aztán a másik: Trianonra hivatkoztunk, olyan benyomást keltve, mintha csak az ország peremén, a perifériákon támadtak volna gondjaink a településfejlesztéssel (bár kétségtelen, hogy az életerőt adó szerepek elvesztése itt ütközik ki legmarkánsabban). Másfelől pedig úgy tűnhet, ezen egyoldalú érvelés alapján, hogy a mai állapotokért csak egymaga a történelem a felelős. Nagy része van benne, de magunk is jócskán hozzájárultunk a bajok halmozódásához. Nézzük csak szépen, sorjában! Hogy igazunk lehet azt egy egész sor, egykor mezővárosi rangot elért, sokáig dinamikusan fejlődő nagyközség sorsának alakulásán is beláthatjuk. A volt Csanád vármegye óriásfalvairól - Mezőhegyesről, Battonyáról, Mezőkovácsházáról van szó, s melléjük negyediknek nyugodtan csatlakoztathatjuk az ezekhez és a valamikori Csanádi megyeszékhelyhez Makóhoz sok szállal kötődő Békés megyei Tótkomlóst is. Ez a táj, a néhai mezőkovácsházi járás az elmúlt két évtizedben lakosságának csaknem egyharmadát elveszítette. Az 1930-as évek alföldi agrárlázadásainak központjában Tótkomlóson, már több mint tízezren éltek, az 1950-es megyerendezésig járásszékhelyként fejlődő Battonya lakosainak száma 13 ezer volt, Mezőhegyes ekkor csaknem 9 ezer lelkes. Ma ezek a már régről városiasodott nagyközségek rendre 8, 7 és fél, 7900 lakost számlálnak. Kivétel Mezőkovácsháza, ahol a 30-as években még csak 5 és fél ezren, ma pedig több mint 7 ezren laknak (de már 10 százalékkal kevesebben, mint 30 évvel korábban - erről később). Battonya és Mezőkovácsháza összevetése kölönösen jól példázza mondandónkat. A már említett megyerendezéskor Battonya járásszékhelyi szerepét Mezőkovácsháza vette át, azóta - mint láttuk, a funkciója vesztett Battonyát csaknem az ott élők fele hagyta el, s rossz belegondolni, hol tartana ma az 50 �ugyancsak határszélivé lett kisvárosnyi nagyközség ha polgárai közül kikerült s tényezővé vált politikusai csak feleannyira lokálpatrióták, mint valójában?! Ezzel szemben mi lett volna az 1984-ben várossá nyilvánított Mezőkovácsházából, ha a már korábban megkapott szerepköre így nem nyer megerősítést? Szűklátókörűség lenne természetesen azt állítani, hogy Battonya életképessége csupán járásszékhelyi rangjának elvesztése miatt kezdett gyengülni. Nem hagyható figyelmen kívül az okok feltárásakor az a nagyhatású folyamat, amely a Battonyán tapasztaltakhoz hasonló következményeket idézett elő az ország alapvető mezőgazdasági vidékein: a rohamléptekkel megindult iparosítás - amely csak megkésve és akkor is felemásan ér idáig el - elszippantotta, majd a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása s főleg gépesítése „elküldte” e tájról az itt fölöslegessé vált munkaerőt. Ez a tulajdonképpen szükségszerű, de mégiscsak mesterségesen kiváltott főleg - túlhajszolt folyamat nem tagadható eredményeivel egy időben gondolkodásunkat is deformálta. Ez időben még azt hittük: felemelkedésünk egyetlen útja az erők gyors összpontosítása, kiemelt körzetek fejlesztése, amelyek majd magukhoz szippantják mindazokat a szerepköröket, amelyeket a szükség szerint elsorvadó települések hordoztak eleddig. Ügy számoltuk, hogy ez még ráadásul a gazdaságosabb megoldás is, hiszen egy-egy körzetben, húsz-harminc falu helyett elegendő egy-két városban víz- és szennyvízhálózatot, gázvezetéket, utat, orvosi rendelőt, áruházat, iskolát, óvodát építeni. Nem hallgathatom el, hogy a 70-es évek kezdetén magam is meggyőződéssel írtam arról, hogy miután Békés megyében az akkori mezőkovácsházi járásban mindössze annyian laktak, mint a megyeszékhelyen, Békéscsabán elegendő lett volna csupán a járási székhelyet, Mezőkovácsházát „Békéscsabává” fejleszteni. Utána már nem maradt volna más hátra, mint beköltöztetni ide az egész járást, igazán korszerűbb és emberibb körülmények közé, itt létesített ipari üzemekben munkát adni a dolgozók egyik felének, a másik felét meg autóbuszokkal szétszállítani reggelenként a járás termőföldjeinek megművelésére. Ez a - mai eszünkkel szinte nevetségesen erőszakolt - folyamat nem csak a földtől elrugaszkodó fantáziában indult el útjára. A valóságban is minden lépés, intézkedés ez irányba hatott. Például - a kőolajbőség idején - az akkor gazdaságtalannak ítélt vasúti szárnyvonalak fölszámolása, hogy csak egyet említsünk a sok közül, vagy még kettőt: az iskolakörzetesítés, meg a községi orvosügyeletek összevonását, de ugyanígy részletezhetnénk a hivatali asztalok mellett kiötölt ám az addig békésen egymás mellett élő faluközösségeket valójában csak összeugrasztó tsz-egyesítéseket, a megelőzően háborítatlanul pendülő kisközségeket egy közös tanács alá tessékelő kampányt és így tovább. Ha mindez csak olaj volt arra a tűzre, amely a maradottabb vidékeken élőkben háborogva lobogott, mit sem léptünk előre. Mert be lehetett „központosítani'' a volt járási földhivatalt Battonyáról Mezőkovácsházára - a deklarált társközponti szerep ellenére - Magyardombegyházáról, amelynek padlásablakaiból jó időben át lehet látni a mezőkovácsházi háztetőkre, bizony 90 perces buszozás után egyszeri átszállással lehet csak ma is az új helyre költözötetett földhivatalba eljutni. De panaszkodhatna Dévaványa is a hol ide, hol oda (Szeghalomhoz egyszer, Gyomaendrődhöz máskor) „körzetesített” 10 ezres nagyfalu is, hogy állami regulák kényszerítik lakosait ma 42 kilométert utazni a korábbi 28 helyett némely ügyes-bajos dolgaik elintézésére. 51 �A felsoroltak a vizsgált településekre persze mind-mind kívülről jövő csapásokként hullottak és hullanak. De legyünk tárgyilagosak: nemegyszer maguk is tetézik bajaikat, mélyítik maradottságukat fantáziaszegény és lassú mozgású vezetőkkel az élen. Ám, hogy a kép ne legyen végig ilyen sötét, szolgáljunk elöljáróban néhány ellenpéldával! Szerep és vállalkozás. Gyula. A már mondott megyerendezések során megyeszékhelyi rangja Békéscsabára szállt. Nem hagyta magát: nemzetközi hírnevű fürdőváros lett - nem kevésbé jelentős nyári várjátékokkal. Vezetői nemcsak megtalálták, ki is verekedték maguknak, a városnak a testhez álló szerepet. De hogy ne csak a peremvidék szerepeljen, egy megyével és 150 kilométerrel odébbról említsük Tiszafüredet, amely az Alföld mesterségesen kialakított Balatonja által kínált előnyöket a legtermészetesebb dinamizmussal igyekszik kiaknázni. Legutóbb például gazdasági társaságot hozott létre a telefonhálózat kiépítésére. A vállalkozás a város (1984 óta az) vezetőit minősíti. (Más kérdés, hogy a város még erőteljesebb kibontakozást - megint csak mesterségesen - három másik megye határának itteni találkozása nehezíti!) Vissza Békés megyébe! Egy igazi kisközség: Gerendás, de lehet Kétsoprony is. Igaz, ezekre a „holdakra” a közeli Békéscsabáról, a falvaknál jobban megvilágított bolygóról, több fény érkezik (még ha nem is saját, de legalább viszszavert), mint az eddig említett peremvidéki holdacskákra. Így a képzettebb szakembereket is jobban magához tudja csalogatni, kötni e két település. Ám amit elért a két kisközség - jól kiépített út-, víz-, szennyvíz-, gázhálózat meg a többit - saját maga, közösségi összefogással érte el. Persze itt a földek is jobb minőségűek, mint amott. Ám amott - nemegyszer a hozzáértés híján, ami pedig éppen az uralkodó állapotok miatt gyarapszik nehezen - esetenként azzal sem képesek élni, amihez adottságuk van. Említsük Gesztet - nem először tesszük -, amely évtizedekig nem tudta „eladni” messze födön ismertté lett és keresett pálinkáját s idegenforgalmi értékeit: a Tisza-kastélyt, az Arany János-házat. Említsük most vele szemben Zsadányt, ahol tulajdonképpen nem jobb a helyzet, de ahol a tsz új, vállalkozó és tapraesett vezetése nyit napjainkra talán távlatokat, ha az a bizonyos kormányprogram is tényleg segít majd! Változnak-e a szerepek? Ideje lenne levonnunk a következtetéseket. Tegyük is meg, de azok rendszerezését bízzuk a hozzáértőkre, a szakemberekre. Induljunk ki megint abból, hogy a közigazgatás megjelölheti: mely tele­ püléseknek szán felső, közép- vagy alsó fokú ellátási szerepet, de maradjunk amellett, hogy a szerepek nem jelenthetnek megkülönböztetésre alapot adó rangsort! A színpadi mű is csak úgy egész, és úgy működőképes, ha a „legutolsó” segédszínész, vagy kóristalány is a szerepe által diktált csúcsteljesítményt adja. Erre viszont ösztönözni kell, hogy percig se érezze: csak megtűrt, esetleg a műből ki is iktatható, szerepe egy tollvonással törölhető. Azután: a szerepek többnyire történelmileg hosszabb idő alatt és valamiféle módon a maguk természete szerint alakulnak ki s fejlődnek alapvetően gazdaságföldrajzi adottságokon és megannyi változás, gyarapodás által. A közigazgatási reformok akkor jók és sikeresek, ha erre a fejlődésre épülnek, bizonyos dolgokban meg is előzik a természetes fejlődés következő állomásait. Hosszú távon az erőszakolt fejlesztés megbosszulja önmagát, akárcsak a természetes fejlődésnek útját álló, azt művi úton visszafogó gyakorlat. 52 �Az előrelépés túlhajtott, mesterséges erőltetése többnyire fölösleges áldozatokat követel. Mindebből az következik, hogy bárminő lépés - a legjobb szándékoktól vezérelten is - eleve a kudarc veszélyét hordozza magában, ha az érintetteket a maguk akarata ellenére késztetik, kényszerítik - s kellő társadalmi, gazdasági előkészítettség nélkül - e lépésre. Nem véletlen, hogy mára olyan ellentmondások halmozódtak föl Gyomaendrődön is, amelyekkel a két nagyközséget összeboronáló mozgalom talán nem is számolt. Siessünk azt is hangsúlyozni még egyszer, hogy felfogásunkban a „kis” községek nem olyan településeket jelentenek, ahol a nagy átlagnál jóval kevesebben élnek, hanem olyanokat, amelyek ilyen-olyan okból az átlagosnál kisebb eséllyel, kevesebb lehetőséggel kínlódnak az emberhez méltó életkörülmények kialakításával. Előbb a kistelepülések ellátásának javítása, utóbb a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése jelszavával hirdettünk programot a kialakult helyzet által indukált feszültségek csökkentésére. Nagy kérdés, milyen esélyekkel, sikerekkel kecsegtetnek kezdeményezéseink? A vidéki ipartelepítés az egyik adunk, éppen csak egyetlen jel sem utal arra, hogy ez most majd jobban sikerül, mint a megelőző hasonló kampányok bármelyike. Mert átlag alatti színvonalú ipar és technika kitelepítése nem csökkenti, hanem konzerválja a maradottságot. A másik jelszó: a helyi szellemi erők gyarapítása, szellemi tőke felhalmozása. Ehhez viszont olyan intézkedések kellenek - a vidéki, sőt peremvidéki, s ezáltal kisközségi életet vállaló szakképzettek átlagon felüli anyagi jövedelmezése például -, amelyek a mezőgazdaságban már hoztak is némi eredményt. Ilyen újabb intézkedésekről egyelőre nem hallunk. Hogy akkor mi marad még egyáltalán? Félő: csak az a természetes élni akarás, ami évszázadok óta az itt lakók földhöz, közösséghez való ragaszkodásában nyilvánul meg, tör utat magának minden sorvasztó erő ellenében és hoz reménykeltő eredményeket is. Ez is csak akkor, ha a társadalom távlatot is rajzol eléjük, szerepet is szán nekik. Mert az elődöktől örökölt belenyugvás, amit Okány egyik fiatal pedagógusa fogalmazott meg, hogy tudniillik: „Akik ide visszajöttünk, mert többségben okányiak vagyunk itt fiatal értelmiségiek, mindannyian tudtuk: mi vár ránk, mire számíthatunk” - nos ez nem lehet lendítőerőt adó életérzés! Tárgyilagos hangon mondott tárgyilagos megállapításnak tűnhet ez, amely a valóságban mégiscsak egyfajta lemondást leplez... No de törvényszerű ez a lemondás? S ha már a törvényszerűségeknél tartunk. Érzésem szerint van a pragmatista gyakorlatnak egy még a voluntarista időkből ránkmaradt téveszméje. Ez abban a tévedésben gyökerezik, miszerint a társadalmi törvények, a társadalmi-gazdasági folyamatok törvényszerűségeinek megismerése, megértése önmagában teremt alapot e törvények, törvényszerűségek megváltoztatására. Valami olyasmiről van szó, mintha hinnénk abban, hogy központi intézkedésekkel el lehetne azt érni - a körülmények, a nyomásviszonyok megváltoztatása nélkül -, hogy holnaptól a víz, mondjuk 80 Celsius-fokon forrjon, tekintettel az energiatakarékossági programra! Nos hát ennek a kellőképpen föl nem tárt s ezért teljesen el sem vetett gyakorlatnak a levét isszák bemutatott településeink, S nem csak azok. 53 �Kilencek II. Rózsa Endre Mikortól számít valaki költőnek? Fogas kérdés. Az 1941-es születésű Rózsa Endre első verse 1959-ben látott napvilágot a Jelenkorban. A kilenc költő közös antológiája épp’ egy évtizeddel későbbi, az első saját kötet, a K a vicsszüret pedig 1970-ből való. S mindez együtt még csak az indulás évtizede, amelyről azt szokás mondani, hogy még semmit nem dönt el. Dehát mi dönthető el egyáltalán, amikor minden újabb ihletcsíra újabb küzdelem, s nincs garancia a győzelemre még a Parnasszus legmagasabb csúcsain járva sem. A költő útja győzelmek és kudarcok sorozata, csak van annyira bölcs a költő, hogy kudarcait nem tárja a nyilvánosság elé. Pontosabban: a műkudarcokat nem, de maga a kudarcélmény, a versíróküzdelem termékeny versképző lehet. Rózsa Endre is sokszor elmormolhatta már magában, míg leírta: Hadakozom a verssel: Hadakozom a verssel, s a győztes tét: te vagy. Minden szó összeomlás, új s új fekete nap, s nem adhatlak föl úgy, hogy önmagam ne. Talán egy mindent eldöntő roham. . . De az első percek össztüze felőröl, s már megfutnom se futná az erőmből. Az önfeladás sötét pokla mindenkit megkísérthet, főleg a felezőidő tájékán, de különösen súlyos e kérdés, ha művészről van szó. S az önfeladás egyszerre jelentheti a versírás és a saját versvilág feladását is. Hiszen nemcsak az írásért, hanem a saját versvilágért is mindegyik műben meg kell küzdeni. Így az indító kérdés, hogy mikortól számít valaki költőnek, igen egyszerűen megválaszolható: attól a versétől kezdve, amelyik már ő maga. De melyik az a vers? Ez bizony már nehezebb kérdés, s van úgy hogy csak a költő halála után vetül rá a felismerés fénye. Maguk a költők persze pontosan tudni szokták, hogy ők mióta költők, s így számukra nem is ez az igazi kérdés - legfeljebb rosszul esik a külvilág felismerésének késlekedése hanem az autentikus költőiét megőrzése. Hiszen „U tólag - minden előzmény” . Vagyis ma visszatekintve egy bő negyedszázados költői pályára, talán nem is annyira a bejárt út látszik izgalmasnak, mint inkább a bejáratlan, aminek minden, ami eddig történt: csak előzménye. Bő negyedszázad! Hol van már az az idő, amikor legalább a költőtársak, az irodalmi élet műhelyei megünnepeltek ilyesmit! A költői pályakezdés negyedszázados jubileuma! - volt, elmúlt, észre talán senki, maga a költő sem vette. E negyedszázad négy megjelent verseskönyve, a kéziratban elkészült ötödik, a folyamatosan sorjázó újabb publikációk önmagukban is indo54 �kolják az eddigi út felmérését, az eredmények tudatosítását. Már csak azért is, mert régóta az az érzésem, hogy Rózsa Endre költészete nem foglalja el még szűkebb verskedvelő közvéleményünkben sem azt a helyet, amelyet kétségbevonhatatlanul megérdemel. Igaz, nem túl könnyű a dolga versei olvasójának. Szellemi munkát igényel tőlük. De, ha nem ezt tenné, tarthatná-e magát igazán művésznek? S bár a figyemes olvasó számára egyértelmű, hogy a sorban megjelenő kötetek egyenletesen emelkedő színvonalúak, érdekes módon a megjelenő kritikák ezt nem tükrözik az elvárható egyértelműséggel. Már a számok is árulkodóak: a Kavicsszüret 12 kritikát kapott, a Senki ideje és a Kietlen ünnep csak nyolcat-nyolcat. (A friss megjelenésű Az anyag emlékezeté-nek még nincs mérhető visszhangja.) S például a harmadik kötetről olyasmit is leírtak rangos folyóiratban, hogy a versek felszínesek, közhelyesek, s bár van néhány szép képsor, „ez azonban még egy új költői világkép körvonalazásához is kevés”. Tévedni persze joga van minden kritikusnak, de az ekkora melléolvasásnak még közvetett haszna se lehet. S elgondolkodtató: bármennyit is bizonyított valaki, kiérdemelve sokszorosan a költő nevezetet, mégis, bármikor, bárki kétségbe vonhatja ezt, ráadásul a szakszerűség álruhájában tetszelegve. ☆ A Kavicsszüret 54 verse 1962 és 1969 között keletkezett. A tartalomjegyzék mindegyik cím után közli az évszámot. Érthető: a huszonéves fiatalember számára csillagmesszinek tűnik a három-négy évvel korábbi állapot és annak verstermése, s ha az elidegenedettséget nem is, a távolságot érzékeltetni kívánja. (Később csak kivételesen adja meg verseinek keletkezési idejét.) A kötet - a kritika által is szinte egyöntetűen üdvözölt - értékes és ígéretes pályakezdés. Legfeltűnőbb sajátossága a tudatosság és a tudás. A versalkotás és a világszemlélet tudatossága és a versírás és a világelemzés eszközeinek tudása, - ugyanezeken az alapokon - egyre gazdagodik. Hiszen a Kavicsszüret minden érdemével együtt is - pályakezdő könyv. Igaz, e nemben azok közé a viszonylag ritka kivételek közé tartozik, amelyek már akkor ígéretes tehetség kibontakozását ígérték. Így e könyvet, ma is érdemes újraolvasni, s nemcsak „előzmény” volta miatt, hanem önértékeinek kedvéért is. Ha majd - remélhetően minél előbb - eljut Rózsa Endre a válogatott versek kötetének összeállításához, akkor nagy szigorúsággal is meghagyhatja legalább a felét ezeknek a korai írásoknak. S nemcsak a saját pályaíven maradt maradandó a hatvanas évtized. Az időszak egyik legtöbbet idézett, nemzedéki alapversként emlegetett műve, Az elsüllyedt csatatér önmagában is megkerülhetetlenül fontos. Miként a kötet, ez a vers is önmeghatározás és nemzedéki meghatározás egyszerre és egymástól elszakíthatatlanul: Sosem halunk meg ezen a csatatéren Mert nem csatatér ez s mi nem harcolunk Csak kínjában megrepedt föld ez itt dehogyis lövészárkok Mesebeszéd hogy ágyú tátog csak kitárt szánkat szövi be a pók A hatvanas években felnőtté való nemzedéknek elementáris - és akkor nehezen feldolgozható - élménye volt az a feszültség, amely a fennen hirdetett forradalmi ideológia és a hétköznapok békés reformvilágába, a változtasd meg a világot! és az ez a világ úgy jó, ahogyan van!, vagyis az elvek és a gyakorlat között feszült. A valóságos csatatér és a nemlétező harcok tere, s 55 �mindkettő egyszerre konkrétan és jelképesen van jelen e versben. A csatatér az élet létezési terepeként jelenik meg, a csata hiánya a valóságos élet hiányaként, s mindez nem annyira a József Attila-i „harc az élet” , hanem inkább a forradalmi, küldetéses harc értelmében. Az a csatatér, amelyről a költő és nemzedéke ábrándozott, valóban „elsüllyedt” , e korosztály számára, úgy tűnik, végérvényesen, de adódtak helyette, kéretlenül is más terek másfajta csatái. Az elsüllyedt csatatér élményköre áthatja az egész első kötetet, amint erről legközvetlenebbül a Huszonötödik évem elé, az Őszi vázlatok, a Déva vára, Jöhet még idő, Legenda, Fabula, Vers ifjúságom értelméről, Megöregedni azt kell itt tanúskodik. Ez van, ezek a dolgok, s AZ EMBER MÁR A DOLGOKHOZ terepszínű pofát vág de van-e joga gondolkozz feladni minden álmát kérdezi a Párhuzamok. S a költő, bár ember, mégsem képes sem arra, hogy végérvényesen „terepszínű pofát” vágjon, sem arra, hogy feladja minden álmát. S ez a kettősség: a „konok sehonnai” elkötelezett indulata és a „terepszínű” magatartás, az ebből adódó feszültség nemcsak itt, hanem a későbbiekben is versszervező erő lesz. Az önmeghatározás azonban nemcsak társadalmi összefüggésekben lehet fontos. Rózsa Endre esetében legalább ennyire jellemző a természetélmény is. A pécsi születésű, a mecseki erdőjárásokat feledhetetlen élményként őrző fiatalember szinte klasszikus fegyelmezettséggel, mégsem másolva, hanem öntörvényűen építi költői világába a természetet. Mint a költészetnek talán minden fontosabb elemében, itt is József Attila, a legnagyobb példa számára, s követi a felülmúlhatatlan módszert: nem tájlírát kell írni, hanem lírát, amelynek szerves része a tájélmény is. Az átélt valóság különböző rétegei épülnek egymásra, s kép és reflexió összhangját figyelhetjük meg: kezed lehajlik álmodon mint hanglemezre tűje alatta a semmi forog mély dallamot gyűrűzve gondolsz-e most a fehér kőre melyet a tóba dobtam s csendülőn lökve kört a körre merült el a habokban Az első kötet mindig az indulás könyve. A költő ezt külön hangsúlyozta is tudatos szerkesztéssel. A külön ciklussá emelt nyitó- és záróverse az Invokáció, illetve a Származásom címet kapta, s közben ilyen cikluscímek vannak, mint Születések, Országutakon, Honfoglalás. ☆ Az indulás könyvét a keresés könyve követte. Már a Kavicsszüret cím kínálta az elvont ontologikus értelmezést, s egyszerre ígérte a feleslegességélmény és a Kosztolányi-féle „magába fordult tökéletesség” világát. Hasonló jellegű a Senki ideje cím, hiszen már pusztán nyevtanilag is egyszerre jelenti azt is, hogy senkinek sem az ideje (az, ami van), s azt is, hogy ez a Senkinek az ideje. S egyik értelmezés sem ellentétes a kötet tartalmával, amelyben 56 �változatlanul a szembenállás, a vívópozíció a hangsúlyos. Elfogadhatatlan a költő számára, hogy a neki rendelt idő a senki ideje legyen. A z elsüllyedt csatatér olyan érzékletes jelkép, hogy nehéz elképzelni hozzá hasonlót. Rózsa Endre mégis megtette. A második könyv élére kiemelt mottóvers, az Önarckép záróképe, a „történelemszünet” legalább annyira kifejező, s így okkal vált állandóan idézett fogalommá. Ugyanazt az élményvilágot fejezi ki, de elvontabban, nagyerejű képiségével együtt is fogalmibban, szinte filozófiai kategóriaként használva a szóleleményt. A történelemnek persze nincs, nem lehet szünete, s bár e fogalmat nyilván úgy kell értenünk, hogy a történelem menetéhez méltó, feljegyzésre érdemes dolog nem történik, s e kor ezért lesz a „senki ideje”, látható, hogy még mindig a korai versek romantikusnak is nevezhető forradalomszemlélete van e fogalom mögött is, s így a senki ideje végül is a forradalomhiánnyal azonosítható leginkább. Ezért jut el szükségszerűen a kötet - az ismét nagyon pontos szerkesztéssel - a történelemszünet képétől Petőfi vállaló megidézésén keresztül A forradalm ak királya Dózsa-ciklusáig, amely keserves remény és elháríthatatlan kétség között egyensúlyoz, de mégis: a forradalmakat idézi meg. A Petőfi '73 pedig, a legszebb magyar hagyományok felvállalásával e kötet egyetlen lehetséges eszmei nyugvópontja: Légy te a haza, te a nép, a világ, az emberiség, a történelem összese, kudarcaid önkéntese, halálod konclökő ura, csak kutyája ne légy soha! Ha így szólsz: akárki megért. Különben —kár a szövegért. Igenám, de ez a program, amilyen természetesen megfogalmazódik Rózsa Endre tollán, azonnal megkérdőjeleződik, hiszen megvalósíthatatlannak látszik. Az alapkérdés végül is az, hogy lehet-e manapság a költő a haza, a nép, a világ, az emberiség, s ha igen, minek az árán. S vajon feltétlenül igaz-e az, hogy „Ha így szólsz: akárki megért” . A dolgoknak nemcsak a színe, hanem a fonákja is van, létezik. A V ers a költészet értelm éről ciklus megidézett mestereinél a teremtés és a kifosztottság, a pusztulás antinomiáit mutatja fel, a keretet adó két vers pedig a maga groteszk, illetve objektív-ridegen tárgyias közlésmódjával az évszázados értékek visszavételét, az „értelem” értelmetlenségét is sugallja. A groteszk, az ironikus hang, az objektív, az antilírai törekvések különben is szembeötlő hangsúllyal vannak jelen. A történelemszünet ideje, „az összefüggés nélküli világ összefüggései” M etafizikus szonettek-et ihletnek, s a Kolumbusz tojása, a D odekafon litánia, A dolgok rémuralma, a Tetszés szerint továbbírható költemény tanúskodik nem arról ugyan, hogy a költő át kíván váltani e modorra, hanem arról, hogy e modor szervező élményvilágát átéli, megörökíti, s beilleszti - de kritikusan! - a maga világképébe. Valóban a keresés könyve ez, s nem „győz” se a forradalmak királya, se a dolgok rémuralma. Talán ebből is következik, hogy bár a kötet legtöbbet idézett versei e küzdelemről tanúskodnak, a legtöbbet olvasottak, a legkiemelkedőbbek nagyobb számban találhatóak a kötet e szempontból „semlegesebb” első két ciklusában: Juhász, Falusi elégia, Mecsek, Regina coeli, Őszi égetések stb. 57 �A K ietlen ünnep a keresés után, a megérkezés könyve. Nem a keresés feladását, nem is valamiféle végső bizonyosság megtalálását jelenti, ez, csak a fordulatot az ifjúkorból az érett férfikorba, a költészet és a lét értelmének kereséséből ennek az értelemnek a megtalálásáig. „A választást széttépheted. / Sorsod csak egyként élheted.” - ismeri fel a könyv élére állított versben a költő, a kor és a körülmények kényszerítően determináló erejét. S ilyen lesz A méltó élet: Csak dolgozni, szeretni, gyermekét fölnevelni, hogy szülőjét ne szidja: az ember dolga ennyi. A dolog, a dolgozás persze nem kevés - hiszen érvényes verseket feltételez. De e könyvben ilyenek sorakoznak. Hét évszázad magyar versei közé legkevesebb hármat-négyet be kellene válogatni közülük: a T eljes kör, a Széchenyi ősze, a Lángevő nyár, a „S e híja, se hója. . .'az Égetni szánt levél, A tűz rapszódiája jöhetne leginkább szóba. Rózsa Endre költői világának lírai hőse az a fajta fegyelmezett ember, aki a valóságban mindig a rendet keresi, s meggyőződése, hogy a felismert rend emberszabású, vagy azzá alakítható. Élni nem a szenvedésért, hanem a derűért, a boldogságért kell. S bár az életút során szükségszerűen módosul, hogy mi tesz derűssé, mi ad boldogságot, változatlan a törekvés maga. A kiegyensúlyozottságra, harmóniára született, s arra törekvő személyiség végül is a „történelemszünet” korszakában is megtalálhatja a történelmet, s a derűt, boldogságot idézőjelbe tevő vagy egyenesen kikacagó korban is megvalósíthatja - ha nem is teljeskörűen - a derűt, a boldogságot. A felnőtt, a „meglett” ember öntudata - az öniróniával együtt - sem a kudarcot, hanem a sikert könyveli el: Nem adom magamat meg a múltnak! Sorsunk - ez a dolga - betelhet; de bennem idők igazulnak, s igazolva, jövőbe emelnek! Utólag - minden előzmény. Se hitem, se lejárt fogadalmam. A szívem, a vállam erős még, se híja, se hója hajamnak. Ez a felnőtt öntudat segít átvészelni a magánéleti válságot, s így szólalhat meg a felbomlott házasság számvetése is kiegyensúlyozott hangon (Égetni szánt levél). S így lesz igazán hiteles a záróvers, A tűz rapszódiája, s az abban megfogalmazódó idill: a rész az egészben. E korszak versei kapcsán többen fölvetették, hogy a költő vonzódik a túlságosan elvont képsorokhoz, s a gondolatiság tételszerűségbe csap át. Kétségtelen, hogy elvontság és tételszerűség jelen van e versek egy részében (nyilván egymással kölcsönhatásban). Ám, ha kellő figyelemmel olvassuk a kötet egészét, hamarosan észrevehetjük, hogy elvontság és konkrétság, absztrakt és leíró tárgyiasság, milyen szervesen függ össze egymással. Tessék példaként összevetni az egymás után következő Telep és a H ang-fény-kép a régi Pécsről című verseket! Az előbbi elvont, az utóbbi konkrét címét egy alcím még tovább pontosítja (B u dai külváros, 1940-es évek vége). Az első vers jelképes táját a másik szinte ellenőrizhető konkrétsága váltja fel. S mégis: lehet, hogy 58 �a Telep, ugyanannak a külvárosképnek más élményrétegű megfogalmazása. S ami biztos: az elvontságban is jelen van a konkrét, az általánosban az egyedi - és viszont. Dialektikus költészet ez a szó legnemesebb értelmében és legjobb darabjaiban teljes sikerrel. Erősíthette a félreértést az is, hogy gyakorivá válik a kihagyásos versépítkezés. Ebben a kötetben különösen sok a különálló részekre tagolt költemény, s ennek egy sajátságos esete az a típus, amely szinte miniatűrök láncolatának tűnik: összefogó erővel rendelkező láncolatnak azonban. Nemcsak elvont és konkrét, hanem rész és egész is állandó mozgásban jelenik meg, s ez nem hibája, inkább erénye a verseknek. Miként egy ars poética bölcsen vallja: „A szabályt rúgd fel - soha ne a törvényt! De rád hagyom... A te dolgod. Csináld...” (Miként?). - ☆ Más élménykor a megérkezés a férfikorba, s más annak a sűrűjében járni, egyre gyakrabban szembenézve e kor elmúlásával. A megérkezés könyvét így szinte magától értetődően követi a megmaradás könyve: Az anyag emlékezete (1987). Az elérhetetlen föld világa egyre Elérhetetlenebb: életünk óraszámlap, én már a hatosig kiettem, minden körcikke egyre keményebb s keserűbb! Ez a negatív fokozás azonban sajátságos módon, s nemcsak ebben a versben a várhatóval ellentétes hatású, mert nem fegyverletételre ösztönöz. Épp ellenkezőleg: egyik előző kötete sem volt ennyire kiegyensúlyozott Rózsa Endrének. Illúziótlan remény, józan tárgyiasság hatja át, amely azonban önmagának s másoknak is remél még, ha nem is mindent, de legalább az emberhez méltó létezést. Megrendítő ez a kiegyensúlyozottság, hiszen tragikus ellentétek feszülnek mögötte, s pokoli örvénylések, rontó áradatok sodorhatják el az embert, ha figyelme, s fegyelme cllankad. Mégis és újra meg újra a költő ragaszkodik a kiküzdhető harmóniához, s ezt csak úgy tartja elérhetőnek, ha a költészet társadalmi érvényű cselekvés. Bizonyára lesznek, akik ódonnak tartják majd az ilyenfajta megfogalmazásokat: Költészetet a köznapokba, de / köznapjaink költészetét! / Ha elkápráztat s kirekeszt magából / - érdektelen a szép!” . Pedig itt azt fejti ki, hogy a költészetnek számunkravaló módon kell szólnia, s ez éppen azért fontos, mert ma kevésbé szokás figyelembe venni ezt az igazságot. S Rózsa Endre soha nem kizárólagos ars poéticákat hirdet. Rokon- és ellenszenveit megvallja, de például Majakovszkijt és Jeszenyint egyaránt értően és elismerően idézi meg. S visszatér ismét Petőfihez is: a Lélekharangszó a Petőfit idéző versek legszebbjei közé tartozik. S ha ifjúságunk Petőfi-élményét, vagyis azt, hogy mit jelent magyarnak és embernek lenni itt és most, a legteljesebben Utassy József Zúg március című verse fogalmazta meg, az érett férfikor Petőfi-élményét most a Lélekharangszó-nak köszönhetjük. Van e versben egy emlékezetes kép: „Mint bolyongó üszökszökőkút, a / híred feltör” . Jó alkalom ez arra, hogy a költői képek formálódását, alakulását nyomon követhessük, hiszen e képnek számos előzménye van e költészetben. Alapja két ellentétes képzet: a tűz és a víz összekapcsolása, „üszökkút dobja fel szerelmeim képét” (Tűzvész tornya) - írta már a második kötet egyik versében a költő. S nem egyszerűen tűz és víz, hanem a volt és leendő - tüzeket magába rejtő üszök és a vizet magába rejtő kút képe kerül egymás mellé: miként a kút rejti a vizet, úgy az üszök a tüzet. A második kötetben megsokasodik az üszökképzet: „Gödörszáj ökrend: / üszökkútkáva” . Máshol az üszökcsóva és a vérszökőkút szerepel egy versben. Bartókot szólítja: „Emészd 59 �el az üszköt, / lángevő!” . Végül: „sugárgömbök / tűzglóriák / magvában dideregve sűrűdő / üszökpont a világ” - s innen jutunk el a bolyongó üszökszökőkút képéig. Ügy vélem, egygyökerű ez a kép az elsüllyedt csatatérével, de hasonló valósághelyzetnek összetettebb - mert több irányú mozgáslehetőséget sűrítő szemlélet s ezt visszaadó kép felel meg itt. Rózsa Endre költészetében az időélmény kezdettől meghatározó, de ezt az élményt egyre összetettebben szemlélte, dolgozta fel. Mindig megkülönböztette és ugyanakkor egymásra is vonatkoztatta a történelem és az egyéni létezés idejét, s talán nem is annyira a kezdetben is összetetten szemlélt történelemnek, mint inkább az egyéni létezésnek látja meg egyre több rétegét, s fedezi fel, hogy nemcsak a történelem, de a maga módján az egyéni lét is kimeríthetetlen: Volhattam volna, volhatnék, lehetnék Vagyok csupán. És: mi minden lehet még! (Kortársaimhoz) Egyén és világ, élet és mű kapcsolata kimeríthetetlen és kölcsönös: Vési a szobrász a márványt, kivájja őt is a kő: simább a kőtest - s az élőn mélyebb a homlokredő. Rózsa Endre eddigi pályaképe az indulás könyvétől a keresés könyvén át a megérkezés és a megmaradás könyveiig vezetett. S vajon mi következik most? Gondolom, egyelőre e megmaradás újabb könyvei, hiszen nemcsak a lírai személyiség, de egy egész nép harcol most a megmaradásért. S e költészet tanúsága szerint - a Petőfi-versek szellemében - a lírai személyiség csak úgy lehet önmaga, ha nem feledi anyanyelvének közösségét, mert „nincs határa a hazának; / nem jár hála hű fiának, / nem szakad rád / más szabadság - / határtalan terhét vállald!” (A Szuzai mennyegzőre) VA SY G ÉZA 60 �JE N E I LÁSZLÓ Az elmélettelenség szereplehetőségeiről A magyarországi költészet igen nagy hányadát a várakozó-asszimiláló lírikusi aspektus jellemzi. Éppen ennek ellenhatásaként, a szuverén lét természetes szükségleteként született mindig a belterjesebb értékrend felállításának igénye. A mindenkori keletkezett paradigmák - térjünk ki akár időben, akár térben - így csupán pragmatikus felhasználásuk célelvű „magunkra” alkalmazásuk formájában asszimilálhatok. Ilyen módon születhet meg a kétszeresen „immanens kritika” , mely egyrészt irányzaton, másrészt országhatáron belüli, s lehet a szerves továbbfejlődés meghatározója. Sajátos helyzet alakul ki akkor, amikor egy irányzatnak hazai létjogosultságát vitatják, mielőtt helyi analízisét megadnák. Felmentést csak az adhat, ha arra jutunk, hogy a magyarországi vizuális törekvések többségükben referencia nélküli transzlokációi a nyugati irányzatoknak. Eléggé el nem ítélhető módon az átfogó analízist ez a tanulmány sem végzi cl, sőt abból a prepozícióból indul ki, miszerint a magyarországi kísérletező költészet nem autonóm sem keletkezésében, sem további „fejlődéstörténetében” . E helyen a törekvések komplex elemzése lehetetlen, a prepozícióval szembeszállni viszont már lehet. A továbbiakban - nem feledve a hibátlan összkép hiányának hátrányait sem - azt próbálom röviden összefogni, mi ezeknek a törekvéseknek a lényege, mi hozhatta ide, s végül helyi alkalmazásának néhány problémáját próbálom kiemelni. Művészeti közéletünk sikerületlen ritmusváltásait nem szándékozom elősorolni. Az alkotás hevületében megmártózó poéták öntévesztő gesztusait sem. De legszívesebben a kimerült médiumok fölötti jajongásokat hagyom referálatlanul. Tartok tőle ugyanis, hogy a felgerjesztett indulatok megint csak elvinnék a hangsúlyt az elmélettelenség mind markánsabb megfogalmazást igénylő problémájáról. Lírikusaink gyakran hagyták parlagon az autonóm gondolat tőkéjét, de különösen szembetűnő, s tendenciózus ez a XX. századi magyarországi modernizmus tanulmányozása során. A század elejének Kassák nevével fémjelzett aktivizmusa jóformán egyszemélyes vállalkozás volt, mellette csak Tamkó Sirató Károly síkverskísérletei, dimenzionizmusa jelentették a teoretikus hajlam megerősödését. A 20-as években elsikkadt perspektívákat, a ,,pszeudoavantgarde” -dá devalválódott lírai forradalmat rajtuk kívül Barta Sándor, Palasovszky, Moholy-Nagy próbálkozásai jegyzik. Az elszórt manifesztumkísérleteket is értékelve hiteles a magyar modernista líra várakozó-asszimiláló költői aspektusának konstituálása. Ezért is került, kerülhetett - a teorémáktól visszariadó, vagy az azokat lassan emésztő recepció érdektelensége miatt - Tamkó életműve is a feltérképezetlenség homályába, melyen csak Aczél Géza fontos könyve oszlatott helye-lehetősége szerint. 61 �A 70-es, 80-as évek kísérletező-konkrét költészete - elméleti megalapozottságának hiánya mellett - az élettől, elsősorban a közélettől való távolmaradásával, vagy „végleges elszakadásával” nyújt támadási felületet. A hagyományos szólam a kassáki avantgarde felelősségtudatának számonkérése. E támadások Janus-arcú magja a közéletet képviselők ellenszenve és értetlensége a programatikus „megváltást” végrehajtani nem akarókkal szemben. A nyugat-európai - „jel-típusú” s hitem szerint a magyarországi neoavantgarde létcélja az érzékenyebb nyelvi anyagtudat kimunkálása. Ezért az elsődleges kritérium vele szemben tárgyához kell kapcsolódjon. Azok, akik a magyarországi új-avantgarde társadalomkritikai érvényét kutatják, elfelejtik, hogy primér módon nyelvkritikai érvénye van. Avantgarde irodalmunk, még mielőtt az irányzat - politikuma által sugallt - feladatait teljesíthette volna, polarizálódott. Az új poétikai formák és anyagok alkalmazásának széles horizontját nyitotta meg, közéletiségük viszont egy misztikus humanizmus kimunkálásában merült ki. Az apolitikusság, vagy az „impotens” politikusság terrénumait tehát nem kellett újraalkotni a neoavantgarde szerzőinek. Az emberi lét valamiféle időtlen lényegének, örökérvényű tételének kutatása azonban már napjaink líraváltozásainak indukálója. Az ezeknek a kutatásoknak eredményeként létező metafizikus kategóriák grammatikai-lexikális szövetet alkotva egy átvilágítatlan emóció felszínén maradtak. Az effektíve létező nyelv elégtelensége révén az irodalom képtelen transzformálni az érzékelt valóságot. A nyelv elidegenedése egy „új nyelv” álmát tételezi: „az Irodalom a nyelv Utópiájává válik” (Roland Barthes). A mai líra ilyen nyelvkritikai aspektusa szükségszerűen a társadalmi lét tartalmaihoz konvergál - ha másként nem: a kommunikációs lehetőségek bővítésével a majdani koegzisztencia megváltozott fogalmi rendszerét építi ki, és csupán jelen eszközeiben ezoterikusan. Ebben az értelemben tehát a konkrét lírikus, a folytathatóság kitermelésével, részvételt vállal. S ha elismerjük, hogy ez az experimentalizmus „végső soron a társadalom egy teljesen homogén állapotának anticipálása” (Roland Barthes), akkor azt is mondhatjuk, felelősséget vállal. Óvakodom attól, hogy e témának vészterhes másik húrját is megpendítsem, miszerint létezik-e a líra politikusapolitikus dichotómiája. Mindenesetre Petőcz András álláspontja gondolatmenetem igazát nem fakítja meg. Végső soron, ha létezik politikus költészet, úgy az apolitikusság vádja értelmét veszti; s ha nem létezik úgy elégedjünk meg egy jövőkép kiművelése kísérletének sajátos idiómájú társadalmi tettével. Érdemtelenként kihagyva a szélhámosság és a megkésettség vádpontjait - az utóbbinak helyes értelmezését Keresztúry Tibor cikke adja (Alföld, 1986.) - eleven hibának tekinthetjük a továbbiakban az irányzat teoretikus megalapozottságának hiányát. Persze nem ezzel akarom legitimizálni az akarat hazajáró lelkeit. Nem is tudnám. Eszme és frazeológia hiányában az avantgarde hagyományokra és a neoavantgarde diaszpórák máig élő energiáira támaszkodhatunk. S nem is használhatatlan örökség ez. A gyakori Kassák-reminiszcenciák mellett még Marinetti futurista „szabad szavak” -táblái is kísértenek, s a scripto-vizuális költemények némelyik 62 �grammatizált változatában a tamkói síkversek vonalvezetése kuszálódott össze. Szembetűnő a Cummings-verseket átplántálni szándékozók nehézkessége. Vagy akár E. A. Vigo, Hansjörg Mayer stb. ihletadó jelenléte, a typewriters-iskola törekvései által megérintettek egységesebb jelentkezése. Meggyőződésem, hogy az analógiák kutatása a végeredmény szempontjából nem félrevezető: a belterjesebb értékrend felállítását segíti. A „szerves vers” követelménye kardinális tételként szerepel irodalmunk történetében. Összefügg ez a lineáris olvashatóság kánonjával is. Az eddig elvétve jelentkező képversek után revelatív erejűek voltak Kassák mechano-architekturális alkotásai, tipogrammjai - konstruktivista „lázadása” . A vers jelentéskomponenseinek körébe vont tér, a ritmikai paralelizmusok - általában a linearitást megbontó tipográfia alkalmazása - még szerves összhangban állt korának avantgarde irányzataival. Az „optikai esztétikát” meghirdető Tamkó Sirató Károly már technokrata-konstruktivista képverseket, kinetikus konstrukciókat alkot. „Tamkó - nyilvánvalóan festői ambíciók híján - hamar elfordul az avantgarde képvers korabeli gyakorlatától, annak figuratív komponenseit természettudományos törvényszerűségekkel, variációs lehetőségekkel helyettesíti” (Aczél Géza.) Tamkó után a vizuális törekvések búvópatak módján élnek tovább. Egy-egy oeuvre mélyén találkozhatunk többnyire klasszicizált formájú alkotásokkal (Radnóti, Illyés, Weöres, Nagy László, Képes Géza.) Komoly vagy félkomoly játékká, etűddé válva elveszti irányzatstátusát. Új lendületét a médium tudatos vizsgálata eredményezte, Tandori Dezső a koncepciózus redukáltság tiszta élményalanyait mutatta fel - magát a nyelvet. A nyugat-európai konkrét költészet manifesztumaiban a nyelv jel-jelölt kettőssége megszüntetésének szándékát érhetjük tetten. A jelölt létének elutasítása a jel öntükröző szerepét konstituálja. A jelnek nincs önmagán túlmutató jelentése, „nem használatelvű, hanem konkrét” (Siegfried J. Schmidt). Mindennek lényegi tartalma a kommunikációs lehetőségek átalakítása, átszervezése az esztétikai szféra regeneratív folyamatának érdekében. A nyelv ebben a dimenzióban mozogva az önprezentáció elvének tenne eleget. Kulcsár Szabó Ernő bemutatta tanulmányában (Literatúra, 1982 / 1-4.), hogy tiszta nyelvi immanencia nem hozható létre, s az azt célzó antimetaforikus törekvések csak jelentős megszorításokkal fogadhatók el. A metaforai aspektus nem iktatható ki a műalkotásból, így azok megváltozott formában jelennek meg: „nem képies-asszociatív nyelvi elemként, nem képszerkezetként, hanem a képszerűség alapjául is szolgáló, s elsősorban a jelentésátvitelt biztosító struktúrákként” (Kulcsár Szabó Ernő). A jelentésnélküliség, öntükrözés, antimetaforizmus kihívására tehát a kísérletezés - direkt vagy indirekt módon, de törvényszerűen - új struktúra felállításával válaszol. Ezt a struktúrát, mely a konkrét műalkotás létviszonya, két részstruktúra egymásba játszó variativitása élteti. Mindkettő a tevőleges befogadást intencionálja, de míg az egyik a recepció közvetlen jelentésfelszabadításának lehetőségét adja, a másik jelentése a pertormatív forma. A közvetlen jelfelfejtést a heurisztikus struktúrák biztosítják, az utóbbi esetben pedig a mobil struktúrákat elemezhetjük. A jelentésnélküliség - az önprezentáció - , mint csupán közelíthető művészi célkitűzés, a mobil struktúrák direkt szerveződése. E két fogalom (heurisz6 3 �tikus és mobil-struktúrák) beépítése a gondolatmenet legfőbb irányát tűzi ki. A heurisztikus struktúrák ugyanis az ikonikus költészetben értik meg önmagukat: ez az alkotói módszer ábrázol (descriptio), konkrét dologi realitásként megjeleníti tárgyát. Ellenben a mobil struktúrák a performatív költészetben realizálódnak: ez a médium akciója, ,,a betűk maguk végzik a szavak által jelölt tevékenységet” (Bollobás Enikő). A konkrét - ikonikus és performatív - költeményekben a látvány és a szöveg szinkron hatásimpulzusokként kívánnak jelen lenni. Ez a vizuális törekvések alapja: a koordináló elv vizualitás és/ vagy grammatika. Izgalmas probléma születik akkor, mikor - a térfelhasználás koncepcióinak vonalán futó - összes próbálkozás alapjául Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely teoretikusa/alkotója, a disszeminációt (:a szöveg szétrobbantását) teszi. A „jelentés felfüggesztésének” különös módszere ez. Izgalmassá akkor válik, ha felfedezzük: ezt az elvet művé szublimálódásakor olyan teher ér/het/i, mely a befogadás során kioltja elméleti igazát. A nyelvtanilag szabályosan konstruált mondatok - még a scripto-vizuális alkotásokban, s a verskép grafikai, tipográfiai dúsításával is - nehezebben teljesítik a disszemináció hatástervét. Az olvasó ugyanis láncszerű oksági viszonyokat keres a szövegben, tehát egy láncsor egy pontján extenzív jellegű tevékenységet folytat: melyik az a jelentés, amely meg tud felelni a láncszerűség feltételeinek. Az autogámia elve azonban azt biztosítja, hogy ne csak a szövegjelentést megtestesítő jelentéselemek extenzív összessége, hanem a „logikailag lehetséges esetek összessége” (Nagy Pál), tehát intenzió szervezze és gerjessze a sohasem véglegesen megmerevedő műegészet. Ez a nyelvi öningerlés a szöveg „autogámiája”. Azonban a befogadó által feltárt egyik lehetséges logikai rend, végső agrammatikussága miatt, mintegy önmagát zárja ki. Az olvasó ugyanis nem tudja magát függetleníteni automatikusan értelemkutató olvasástechnikájától. A szabályosan grammatizált mondattestek tehát nehezebben veszik át a disszemináció logikai intezióját, pedig a magyar vizuális költészetben a linearitás megbontása leggyakrabban ily módon szervesül alkotássá. Így csak a szerves-lineáris vers térkalandját követhetjük figyelemmel - legjobb esetben az ikonikus költészet területeire érve. A jelentés-relativizálás jelentés-sokszorosítás - e Nagy Pál-i módszerét a fonetikai - , illetve szókontaminációk nagyrészt fölösleges-modoros halmozásával vélik pótolhatónak. Ahol sikeres ez a kísérlet, ott a szintagmatizált disszemináció megint új kategóriája minősíti a művet. Ezek után kérdésessé válhat, ha számtalan módozat adódik a „verscsinálásra”, s tulajdonképpen mindegyik lehetséges variáció elfogadható végeredménynek, akkor ez a végeredmény mennyire vers még. Előre kívánkozik itt az a permutációs verstechnika, melyet legegységesebben Petőcz „nonfiguratív” poézise képvisel. Ez az alakítási eljárás átrendezi a klasszicizálódott koncepciók hangsúlyait, s inkább közelít a nyugateurópai paradigmákhoz. A legkönnyebben értékelhetőnek tartom, ugyanis szándékának - a nyelv szándékának? - megfelelő objektivációt nyert. Viszont ez kanyarodott legmesszebb az irodalomtól is. 64 �SZOMBATHY VIKTOR Mixát, Mikszádt, Mikszáth Az itt következő oldalak nem kívánnak sem „tanulmánnyá” , sem „életrajzzá” formálódni, hiszen e sorok írója nem irodalomtörténész. A szeretet, a megbecsülés azonban, amit Mikszáth iránt érez, megérlelte benne azt a kívánságot, hogy amit egyénien Mikszáthról, környezetéről, családjáról, írásainak színhelyeiről tud — Mikszáth kifejezésével élve - afféle mezei csokorba gyűjtessék. Már csak azért is, mert ugyanabba a gimnáziumba járt ő is, édesapja is, amely Mikszáth alma matere is volt. Azzal a különbséggel, hogy az apa még a ma is álló, roskatag épületbe, e sorok írója már a Tóth Béla városi mérnök által tervezett s 1902-ben épült mai épületbe járt. E sorok írója tehát Gömör és Nógrád szeretete okán, valamint azért, hogy az utóbbi négy évtized folyamán az összes, ezekben az időkben még létezett Mikszáh-utóddal, rokonnal megismerkedett és Mikszáth beszélyeinek, regényeinek helyszínét is igyekezett bejárni: a hallott és tapasztalt emlékek, valamint olvasmányai hatása alatt e néhány lapon a maga „saját Mikszáth” -ját igyekszik megörökíteni, a maga egyéni módján. Ott kezdve, ahol a Mikszáth névvel egyáltalában megismerkedett. E század elején, egészen 1944-ig anyai nagyapámék kezén volt Gömör megye legnagyobb nyomdája, ennélfogva különösen olvasó család voltunk. Az úgynevezett kisvárosi értelmiség olvasmányainak sorrendjében: Jókai, Mikszáth, Herczeg Ferenc, Gárdonyi, Szomaházy István, Bródy Sándor állott, a Göre Gábor-könyvek töretlenül népszerűek voltak 1898-1920 SZOMBATHY VIKTOR (Rimaszombat, 1902. április 8. — Budapest, 1987. augusztus 12.) tanulmányát eredetileg a Mikszáth értékelések — emlékezések sorában kívántuk megjelentetni. Jelen közlésünknek szomorú aktualitást ad az a tény, hogy Szombathy Viktor életének 85. évében elhunyt. Lapunk munkatársaként, de nógrádi útikönyvek, vagy a „Száll a re g e .. . ” szerzője ként is jól ismerhették őt itt a Palócföldön. Szombathy Viktor a csehszlovákiai magyar írók első nemzedékének közismert tagja, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik vezető egyénisége volt. (1940-től élt Budapesten.) Az orvost, a haditudósítót, a múzeumigazgatót, a szerkesztőt, a publicistát — az írót egyaránt jellemezte a derű, az az é letszeretetből táplálkozó humor, amely alakját oly ellenállhatatlanná, műveit, írásait oly ragyogóvá tette. Életútjának bővebb ismertetésére, életműve értékelésére, munkái további közlésére természetesen lapunkban még visszatérünk. 65 �között, hozzájuk kell tennem Tóth Béla hatkötetes Magyar Anekdotakincsét, amely Mühlbeck Károly tökéletesen korszerű rajzaival afféle művelődéstörténetet nyújtott. Csak magyar írókat soroltam föl. A női olvasók általában Jókait, a férfiak Mikszáthot olvasták szívesebben. Ennélfogva Mikszáth a magunkfajta családoknál „otthon” volt. Rimaszombatban s általában Gömörben különösen. Kivéve néhány dzsentri családot, amelyek érintve érezték magukat. Két megye egyesült Gömör-Kishonttá 1802-ben. Egyelőre elméletben, majd gyakorlatban egyre inkább, végül törvényhatóságilag a múlt század hetvenes éveiben. Eleink nem tudtak megegyezni a székváros „személyében” : akart a régi főváros, Pelsűc - az akkori helyesírással — majd Rozsnyó, Tornaija is székhely lenni. Végül a legnagyobb lakosságú város maradt a központ, Rimaszombat, amely város 1910-ben 8000 lakost számlált. Az egyesülésnél azonban a rimaszombati járás székhelyét 25 kilométerrel északabbra tették a völgyben, Nyustyára, mivel a Fáyak, Kubinyiak ott laktak és odatelepült a Rima-Murány-Salgótarján Vasmű Rt. vasolvasztója is. A Rima völgye a középkorban Rima vármegye volt, apró megyécske, amelynek lakosai eredetileg az Árpád-korban odatelepített, arany-, réz-, vasbányászok voltak, németek. Ilyen volt a később pánszláv várossá minősült Tiszolc is, (Theissholz, ma Tisovec), Rimabrézó, Rimabánya és Rimaszombat. (Eredeti neve Gross-Steffelsdorf.) Szlovákok ezen a tájon a törökök távozásáig ismeretlenek voltak. A németek elszlávosodtak. Rima vármegyét később Hont vármegyéhez csatolták, ami azért volt, különleges, mivel Nagy-Hont vármegye - Kemence székhellyel - és KisHont vármegye között Nógrád terült el. A két megye igazgatása igen körülményes volt, különösen a török és a kuruc időkben, de Nagy-Hont nem mondott le Kis-Hontról, Kis-Hont székhelye egy ideig Rimabrézó is volt, mint evangélikus esperesi székhely pedig egészen e század elejéig szerepelt. Mikszáth, mint első gimnazista a félig-meddig Gömörrel egyesült egyesülgetett - Kis-Hontba került. Hat évig járta a gimnáziumot, mert ennek csak hat osztálya volt, ezért vitték át 1863-ban a selmeci evangélikus liceumba. A felvétel 1857-ben történt. Felvetődik a kérdés, miért nem a közeli és igen jó hírű, losonci gimnáziumba adták, hiszen az nagyobb tanintézet volt, teológiával is. Nyilván meggyőződéses evangélikus voltuk az oka, evangélikus elődökkel, akik papok voltak. A rimaszombati gimnázium sem volt tisztán lutheránus jellegű, mert eredetileg kálvinista volt, a városban pedig a X V I-X VII. században szinte genfi szigorúságú, merev rend. Később is, amikor már nagyrészt Sárospatakon tanult diákok lettek a gimnázium tanáraivá, a sárospataki diákszokások éltek. Egyre halványodtak ugyan, végképp csak a csehszlovák állam megalakulása után 8-10 évvel színtelenedtek el. A diákszokások, amikbe a kis Mikszáth belekerült, erősen sárospatakiak voltak, belevéve még a tanintézet javára űzött „szupplikáció” -t és a nagy ünnepeken templomokban szónokló légátusokat s azok „segédeit” , a mendikánsokat is. Sárospatak liberális volt: ha nem volt 66 �elég református legátus, az evangélikusok is mehettek. Ez az állapot 1918 pünkösdjén volt az utolsó. A hatosztályos református gimnázium egyesült az osgyáni evangélikus gimnáziummal. Osgyánban, Füleken, Sajógömörön működtek evangélikusok által fenntartott középiskolák, amelyeket az egyházak és földesurak már a XVI. század közepén megalakítottak s a törökök támadásai miatt húzódtak végül Osgyánba. Mivel a rimaszombatiak 1560 körül tértek át a református hitre az evangélikus hitről, a tanintézetük is kálvinista lett és az egész magyar királyságban itt volt szabad Kálvin szerint a teológiát magyarázni. Egyébként híres tanítványa volt az intézetnek a XVIII. század második felében Hatvani István, az ördöngős professzornak becézett debreceni tanár. E pár szóval próbáltam világot vetni arra az intézetre, amelybe a kis Mikszáthot beadták. Az osgyáni és rimaszombati gimnázium 1850-ben egyesült s lett Egyesült Protestáns Főgimnázium, ilyen néven egyedüli Nagy-Magyarországon. Az egyik évben a liptói evangélikus püspök, a másikban a miskolci református püspök volt a felügyeleti hatóság egészen 1919-ig. A két megye hivatalosan csak 1882-ben egyesült: lett Gömör-Kishont. Mikszáth 1857-1863 között járta itt iskoláit, Pósa Lajos két utolsó gimnáziumi évét másütt, Sárospatakon végezte. Mikszáthnak egy másik evangélikus intézetet találtak Selmecbányán. Beiratkozásakor tízéves volt s mint említettem csaknem minden évben másként írták nevét. A gimnáziumban igen vegyesen tanult, főként a német nyelvvel küszködött, holott azt akkor igen szigorúan vették. A városban neves diáktartó családok voltak, a jól főző asszonyokat szívesen ajánlották a tanárok. A szklabonyai kisfiú - aki palóc idiómáját aligha vesztette volna el amúgyis Rimaszombatban - először Kovács Mártonnénál volt kosztban, majd Dobos Józsefékhoz „iratkozott át” . Mind a két asszony jelesül főzött, Mikszáth a Dobosné főztjét emlegette s már híres író korában is benyitott hozzájuk egyszer. Dobos bácsi túrót, gyufát, szalonnát, sót, hagymát, s hogy teljes legyen a lista: kocsikenőcsöt árult. Remek cipókat sütöttek a rimaszombati sütőasszonyok, a helyi történelem Mándy Pálné, s mint a diákok számára híres főzőnők nevét: Sütő Pálné, Gasko Andrásné, Torkos Mihályné nevét jegyezte föl. Mikszáth egyik kedvenc cipófajtája a „négyszegletes” volt, valamint abban az utcában, amelyet később Tompa utcának hívtak a költő szülőháza miatt: nagyméretű, remek kalácsot is sütöttek. Minden asszony csak egyfélét sütött, ezt vitte piacra, ezt keresték nála. Mikszáthék is megcsinálták azt a szokásos tréfát: a „téfeles” , azaz tejfelt - guggolva - áruló asszonyok próbatejfelét egy darab cipóba öntötték maguknak s aztán tovább álltak. A gimnáziumnak ekkor átlag kétszáz növendéke volt. A tanév végi körkérdést: „milyen pályára készül?” - Mikszáth is megkapta s feljegyezték: először kereskedőt mondott, később ügyvéd akart lenni. Ez már édesapja hatása volt. - Játszani - métázni, mókázni, ahogy az egykorú feljegyzés írja - a „régi temetőbe” jártak, amely akkor már használaton kívül volt, s amely67 �nek közelében Ferenczy István sírja is feküdt! A művészt az 1900-as évek elején, Beöthy Zsolt beszédének hatására exhumálták, jelenleg a református templom kriptájában, díszes szarkofágban nyugszik, mellszobra Vaszary László alkotása - az iménti háborúban megsérült, de már helyreállították. Mikszáthék játszódélutánjai szerdán és szombaton voltak. E játszótér helyén ma divatos, fából épült vendéglő („Fatartó” ), gyerekjátszótér és újonnan vágott autóút van, amely az új temetőbe vezet. Mikszáth idejében erre futott az azóta betoncsőbe foglalt s az új panelházak között a Rima medrébe futó Temető-patak, másképpen „Pokorágyi patak” s ennek mentén egy vendéglővé előlépett kocsma. A kocsma előtt mély gödrök s egyetlen petróleumlámpás. Ez volt a kép - számos apró utcával, tímárműhelyekkel, a „szagos” Rimaparton - szalmafedeles házakkal, három templommal, egy Három rózsa nevű sarokszállodával, egy megyeházával, amit Mikszáth látott. A gimnáziumot az 1870-es években emelték, majd 1890-ben ráhúzták a második emeletet. Roskatagul, hulló vakolattal ma is áll, szlovák-magyar nyelvű emléktáblával. Mikszáth irodalmi érdeklődése hamar megmutatkozott. Nemcsak abban, hogy megírta osztálytársai dolgozatát, hanem önképzőköri pályaműveiben is. A tanári kar - közöttük néhány egykori 48-as honvédtiszt - magyar szívvel tanított. Akkortájt tértek át a német nyelvű oktatásról a magyarra s mivel az iskola átvette Sárospatak és a korabeli magyar ellenzék gondolatkörét, nem csoda, ha a Mikszáth-fiú ezen a címen adott be pályázatot: „Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban” . Ezt a Bach-korszak utáni, bécsi alkotmányos terv gúnyos elutasításaképpen írta. Bizonyság ez arra is, hogy Mikszáth és egész nemzedéke ezekben az iskolákban már milyen politikai légkörben nevelődött. Szeremley, Fábry, később Baksay és a többiek gondoskodtak róla. A „fejeket s agyakat igazították” . Ugyanekkor az is észrevehető, hogy Mikszáth ironikus jelleme, szatirikus hajlama mily korán érvényesült. Ezt hozta magával, ezt nem tanították. Az ironizálás tekintetében azonban nemcsak saját örökségére hivatkozhatott. A „kosztadó város” és az egész palócbarkó Dél-Gömör mindenkor híres volt csúfolódó hajlamáról, az embertársak kifigurázási készségéről. Családi körben, társaságban, megyei s városi urak közt, kaszinóban, olvasókörben mindig akadt egy-két friss agyú illető, akinek gyorsan forgó esze a polgárok, vagy dzsentrik világában szelet tudott kavarni. E sorok írója még a két világháború között is ismert ilyen, szellemesen tréfálkozókat, akiknek leleményes telitalálatait ismerte a fél megye. E sorok írója éppen azért erősen csodálkozik azon, hogy egy a Bach korszakban született és a Schmerling korszak után még évtizedekig élő gúnyvers soha nem került Mikszáth tollára, pedig sokszor hallhatta. A postakürt dallamára énekelték: Sirmayzer, Rómayzer, Lenner postamester, Hepka, Repka, Hudoba, Krik. Az öreg Findura, Burszky meg a fia, Mind a három csizmadia. 68 �A vers magyarázata: az 1850-es évekkel kezdődően számos idegen, osztrák, morva, cseh beamter költözött felsőbb parancsra a magyar városokba, megyei székhelyekre, s vette át a vezetést. Ugyanekkor északi szlovák területekről iparosok, kereskedők is jöttek velük. Ezek legtöbbje az 1867-es kiegyezés után is maradt s magyar névvel beolvadt a többségbe - amely például Rimaszombat, Losonc, Ipolyság tekintetében csaknem száz százalékban magyar volt. Az utódok közül például Lenner postamester fia már a gimnázium magyar-görög tanára, dédunokája pedig nemrég mondott le Rimavaská Sobota tanácselnökségéről s ment vissza tanárnak, Findura fia Farkasfalvy Imre néven Rimaszombat és Vác történetírója lett. Vácott a róla elnevezett utcában emléktáblája is van. Mikszáth ifjúkorában - de még az 1930-as években is — a nap s éj minden félórájában felhangzott a katolikus templom toronyerkélyéről a „török síp” -nak tartott hétlyukú kurucsíp hangja, ezzel jelezte a tűzőr, hogy ébren van. A síp ma a múzeum tulajdona, de Mikszáth idejében még elevenül élt a vele kapcsolódó monda. Hihetőnek tartom, hogy „A beszélő köntös” kisregény tématalálásához ez a síp — a tárogató őse — is hozzájárult. A jelen visszaemlékezés nem óhajtja, hogy valamiféle „Mikszáth életrajz” fellengzős címét viselje; mindössze az évtizedek óta szándékosan gyűjtött, illetve véletlenül előkerült emlékek kissé rendezetlen halmaza, amelyből egyetlen szándéknak kell kivilágolnia: milyen lehetett Mikszáth világa, környezete, íróvá válásának néhány rugója, a gömöri és nógrádi emlékezetben, milyen volt a levegő, amely ifjúkorában körüllengte, kik voltak útitársai. Ugyanekkor néhány későbbi regényhősének útvonalát a cselekményeinek helyszínét is felrajzolni szeretné. Ez minden. Nemcsak a gömöri, hanem a vele szomszédos palócság is - ha nem bosszantották a „palóc” jelzővel, amellyel csak a második világháború után kezdett megbékülni s büszkélkedni, amikor már sűrű etnikai tömege oldódásnak indult - éppen olyan tréfás fajta, amilyennek az előbbiekben a rimaszombati ,,gyüker” -eket vallottuk. Egymáson éppúgy csipkelődött, mint a tőle társadalmilag távolabb állókon, „urakon és parasztokon” . Szokás őket Tamási Áron furfangos székelyeihez hasonlítani, de a „furgangos” jelző már a XIX. század elején rájuk ragadt. Ez a szegény ember védekezése. A palóckutatás központja ma Eger. Állandó vita és elméletszerkesztés alanya a palóc, alulírott szerény véleménye szerint eredetük még mindig nincs eldöntve, függetlenül attól, hogy ugyanazt a bájos dialektust beszélik. Nyilván határőrök keveredtek össze a tölgy-fenyő határon: kabarok, kazárok, kunok, székelyek, jászok, magyarok, szlovákok. Foglalkozásukban, építkezésükben egységessé kellett válniok a természeti adottságok miatt, antropológiailag sok a különbség köztük. Tarka viseletük is alig kétszáz éves. Nevüket hivatalosan először egy kecskeméti vásárjegyzőkönyvben találták: „12 gvöngyháznyelű kés palótzoktul. . . ft 12.-” . A szépirodalomban elsőül Gaal György író könyvében találkozunk velük: egy Mónosbélről származott jurátus pestbudai viselt dolgait olvashatjuk; a palótz jurátus az 1840-es években kalandozta be Pestet. Göre Gábor egyik elődje ő, de furfangosabb és műveltebb, írástudóbb nála. 69 �Kutatják tudósaink az etnikailag, antropológiailag legvalódibb s eredetében legrégibb palóc falut is. Némelyek az Őrhalommal szemben elterülő, jelenleg Szlovákiában lévő Ipolyvarbóra szavaznak, egy mai pozsonyi megállapítás szerint - Madách Kiadó: Hűségben.. . - a jelenleg még száz százalékban magyar (palóc) falu a szlovákiai Dél-Gömörben Jéne. Barkó-táj. Itt térünk rá a Pósákra. Mikszáth és Pósa a gimnáziumban kötött barátságot, három év korkülönbség volt köztük. Az önképzőkörben Pósa is oly szorgalmas volt, akár Mikszáth, de csínytevéseiről nem tudunk. Valószínűnek tartom, hogy megismerkedésük idején a Sárospatakról átvett szokás szerint Pósa urazta Mikszáthot, Mikszáth meg „lemendurozta” a Pósa gyereket. A szénior s junior fogalma nemcsak lengedezett ezekben az intézetekben, hanem erős testet is öltött: egy második gimnazistát egy elsős csak urazhatott. Ez a szokás még az első világháború idején is kötelező volt, a cserkészet törölte el. Pósa is Szegedre került újságírónak, a hagyomány azt szokta mondani, hogy Mikszáth íróasztalát Pósa, az övét Tömörkény, a Tömörkényét Móra Ferenc örökölte. Móra el is tréfálkozik ezen, nyilván az egykori szerkesztők mindig valami másik asztalt mutattak a jelölt kollégáknak, de a „Mikszáth asztala”-fogalom évtizedekig kísértett. Később, Pesten, újra lesz asztaluk, de azt már vidám társaság fogja körülvenni. A Pósáé irodalomtörténetileg híresebb lesz. Pósa Mikszáthot „Az Én Újságom”-ban így búcsúztatta: Mondok nektek egy dalt, Mikszáth Kálmány meghalt. . . Ez a gyermetegül szerzett rím e sorok íróját, noha még kisgyermek volt, megmosolyogtatta, „mondhatta volna szebben is”. Ha Pósa egy kicsit tűnődik, jobb rímet kovácsolhatott volna a Mikszáth, különösen a Kálmán névre. A fájdalom azonban mindenképpen őszinte volt, Pósa nemcsak a nagy írót, hanem volt iskolatársát, a szomszéd vármegye szintén szegénysorsból származó fiát gyászolta. E sorok írójának volt alkalma az özveggyel Mikszáthról beszélni. Mint írót, természetesen igen nagyra tartották, mint embert szerették. Kedvelték a közvetlenségét, egyszerű modorát, jókedélyét, emberségét. A múlt század végén s e század elején híres irodalmi „asztal” volt a Pósaasztal. Mikszáthnak is volt „asztala”, az ún. István szoba az István főherceg szálló étterme mellett, de az már a Pósa asztal virágzásakor elnéptelenedett. Ha olykor Pósáék jelenlétében Mikszáth valami kis történetet mondott, a szervezőnek és szerkesztőnek kiváló Pósa rácsapott: „Írd meg nekem, Kálmán. . .” - Sok ez nekem - felelte Mikszáth - , vedd át valamelyikemet. - Mikszáth halálakor Az Én Újságomban Krasznahorka - Mikszáth fordításában, Gyönyörű erdőcske - regéjét közölte Pósa. Krasznahorka helyesebben így hangzanék magyarul: Szép hegyecske, Gyönyörű hegy. Egyszer, tréfásan, Mikszáth meg Pósa valamiféle rokonságot próbált, egymás közöttit, megállapítani. Mikszáth ezzel fejezte be: - Pápistával még menne, de luteránus és kálvinista együtt. . .? Elnevette a végét. 7 ° �A százéves Csáth Géza A magyar szellem, kultúra és művészet történetében nem volt még olyan gazdag és szép korszak, mint a XX. század elejének másfél évtizede. Olyan nagyszerű és oly tragikus. Az irodalom és a zene, a filozófia és a képzőművészet oly nagyságai léptek ekkor nyilvánosságra, mint Ady és Babits, Kosztolányi, Krúdy és Móricz, Kodály és Bartók, Lukács György és Fülep Lajos, Rippl-Rónai és Kassák. Valamennyien napjainkig meghatározó erejű mesterek. A modern, európai távlatú és igényességű magyarságtudat megteremtői voltak ők egy korszerűtlen politikai szerkezetű országban. Egyszerre voltak őrizői a X IX . század legnemesebb eszméinek, védői a hagyományos magyar értékeknek és érzékeny szemlélői, követői a korabeli európai polgári civilizáció minden újító törekvésének - szociális és artisztikus téren egyaránt. Az első világháború - s annak a magyarság szempontjából különösen tragikus végkifejlete újra kényszerpályára sodorta a magyar történelmet s megtörte ezt a nagy generációt. Sokan elpusztultak, mások szétszóródtak a világban, az itthon maradott túlélők művészi szemléletét a távlattalanság tudata árnyékolta be. Az utóbbi egy-két évtizedben mind világosabban látjuk - s ez irodalomszociológiai evidencia - , hogy ennek a nagy nemzedéknek a feltörését, egy igen széles és rétegezett művészi „közeg” alapozta meg. Kisebb tehetségek újító törekvései, gyakran önpusztító kísérletei állnak a nagyobb szintézisek mögött és mellett. Ilyen kísérletező volt a hosszabb időre elfeledett Csáth Géza is. A sorsa és művészete iránt felfokozódó érdeklődésre jellemző, hogy míg az 1965-ben megjelent nagy akadémiai irodalomtörténet mindössze három lapon elemzi alkotó pályáját, addig 1977-ben már egy kétszáz oldalas bibliográfiát ad ki szűkebb szülőföldje (Újvidék, Jugoszlávia) Csáth műveiről és vele foglalkozó szakirodalomról. Csáth Géza sorsát sok tekintetben jelképesnek, életművét tipikusnak tarthatjuk. Első novellásgyűjteménye, A varázsló k ertje pl. abban az évben, - 1908-ban - jelenik meg, amikor a századelő modernizmusának vezető revüje, a Nyugat. Tehetségének gazdagsága és érdeklődésének sokirányúsága mintegy jelképezi a romantikus szimbolizmus Gesamtkunstwerk törekvéseit, amely az artisztikum több műnemi lehetőségének egyidejű és szubjektíve hitelesített művelésével célozta meg a kifejezés végső abszolutumát. Csáth kitűnően hegedült, zenét szerzett, drámát írt, festett, több száz újságcikket publikált (csak zenekritikát mintegy félezret), idegorvosként hosszú klinikai és figyelmet keltő tudományos munkát végzett, de mindenek fölött prózaíró volt, novellista. Egy évtizeddel később indult mint vezető pályatársai, s így fokozottabb kényszer volt számára művészi egyénisége meghatározásához a kísérletezés, ám kevesebb ideje is maradt arra, hogy tehetségét harmonikus életművé kerekítse. Életműve zseniális torzó, 71 �alakja - sok kortársához hasonlóan - „ködlovagként” él az emlékezetben. Ami megkülönbözteti a kor irodalmi kismestereitől, s ami kiemeli közülük, az a kísérletezés folyamatossága és önpusztító eltökéltsége. Míg a többiek egy-egy téma felfedezésével, egy-egy ábrázolási módszer és stiláris lehetőség kiaknázásával, egy-egy szemléleti formán belül maradva próbálták felépíteni életművüket, ő mindenre fogékony volt, minden műformát és hangnemet meg akart ismerni és művészi szinten elsajátítani. Ez a karaktervonás életműve minden szféráját jellemzi. Zenészként egyidejűleg vonzódik az operetthez, az ún. magyar nótákhoz (amely a régi magyar dalműfaj és a cigányzene sajátos kommersz vegyüléke), de a Debussy nevével fémjelezhető újszerű zenei impresszionizmushoz, a szabad atonális harmonizálásához, az aszimmetrikus ritmuskombinációkhoz. Ez a fajta stíluspoluralizmus - egyébként - korántsem idegen a századforduló ornementikus ízlésétől. Érdemes megjegyezni, hogy egyik első felfedezője Bartók és Kodály művészetének, amely a kiüresedett zenei köznyelvet a a legősibb rétegek felelevenítésével kívánta megújítani. Idegorvosként a freudi szemlélet és módszer egyik első külföldi ismerője és kolportálója, noha már Jung korai munkáit is ismeri. Író volt természetesen elmeorvosként is. Az ideg- és elmebetegségek élménytörténete érdekli a tudatból kiszorított lelki tartalmak, a komplexumok szakszerű elemzésével és művészi fantáziája mozgósításával egy egyéni személyiségelmélet kiformálása felé tette meg az első lépéseket. Mind a zene, mind a pszichológia szoros kapcsolatban van szépírói munkálkodásával. Több novellája nemcsak tudatos és felismerő zenei szerkesztettségű, nemcsak - az egyetemes szimbolizmusra oly jellemző törekvésként —a nyelvet próbálja közelíteni a zenéhez, a nyelv nem fogalmi elemeivel „érzékeltetni” a kimondhatatlant, az egyetlen fontosat, hanem prózaformájú zenedarab, szimfónia vagy szonáta a beszéd hangjaiból, szavaiból. Zenévé komponál egy-egy témát, hangulatot: zenekari szólamok és szólóhangszerek megidézésével „mesél”. Valószínű, hogy lélektani érdeklődésének is mélyen személyes okai vannak. Felismerhette azt, amit Thomas Mann úgy fogalmaz meg, hogy „a neurózis antropológiai megismerésmód”. A szorongás tudatosítása kényszeríthette új és új utakra a novellistát, és sodorta zsákutcába az embert. Huszonhárom éves korától morfinista, s hátralévő éveinek minden energiáját - mint elbeszéléseiből és teljesen máig kiadatlan naplójából kitűnik - , minden energiáját és bűntudatát az önmegismerés szolgálatába állítja. A drogbetegségtől hajtva és a kor lélektani-művészi tendenciájához igazodva a létezés határhelyzeteit kutatja. Azokat a helyzeteket keresi, ahol a lét a maga teljességében nyilvánul meg - akármilyen kis időre. Számos novellájának lélektani médiuma az álom, az élet és a halál mezsgyéje. Másutt a mámor, a fájdalom, a kegyetlenség világa a művészi laboratórium. De ugyanezért fordul a gyermeki egzisztencia felé, ezért idéz föl titokzatos régi meséket, ezért tűnődik el a lélekvándorláson. Jellegzetesen naturalizmus utáni írói álláspont ez, olyan kor alkotójának magatartása, amikor már mind biztosabbá vált, hogy a XIX. század liberális eszméi és a hagyományos-intézményes keresztény vallás 72 �már éppúgy nem képes programot adni, ahogy a szociáldarvinizmus naiv képletei sem adnak magyarázatot a szociális és személyes létezés konfliktusaira. Csáth novellista volt, s ez korántsem meglepő. A századforduló magyar epikájában ez a műforma nemcsak kínálat, hanem kényszer is. A magyar társadalom konzervatív szerkezete, amelynek mentalitásában a vezető elem a nemzeti eszme, a nemzeti túlélés eszméje volt, egy történelmileg lehanyatlott középosztály tartott mintájának, s idegenkedett az újabb, kozmopolitának tűnő, városias, polgári törekvésektől és életérzéstől. Ám a magyar társadalmi tudatból hiányoztak az olyasfajta históriai-spirituális elemek is, mint például az oroszban a „kiválasztott nép” ideája, amely a nagyepikának szintén távlatot tudott volna adni. A szociális és a nemzeti érdek keveredése, az újítás és az értékőrzés egyidejű kívánalma olyan konfliktussorozatot tárt a művészet elé, amelyet csak a líra és a novella, legfeljebb a novellaciklus fogalmazhat meg, s nem a regény vagy a dráma. A távlatok bizonytalansága viszont felerősíti az elemzés kényszerét, a kutatási hajlamot, amelynek szintén a novella pszichológizmusa, metszetjellege a kínálkozó forma. Arról nem is beszélve, hogy a jelentés ebben a kisformában könnyebben kaphat szimbolikus sugárzást. Csáth mint unokabátyja Kosztolányi Dezső - kisvárosi születésű volt, így számára-számukra a kor konfliktusai különösen erős élményként jelentkeztek, elsősorban az európai magas kultúra és a talmi, igénytelenül konzervatív viszonyok ellentmondása. Csáth alig félszáz - elérhető - darabból álló novellisztikája formájában és hangnemében hallatlanul változatos képet mutat. A naplóformától a prózai balladáig, a mitikus álomleírástól a klasszikus-modern meséig számos változatot kipróbált, s hol az impassibilité rideg tényközlése, hol az impreszszionista hangoltság, hol a szecessziós dekorativitás jegyében. Egyik helyen a Kafkánál közérzetté emelt szorongás és stilisztikum sejlik fel, másutt Gide immoralizmusa, de kapcsolatba hozható Wilde-dal vagy Ewersszel, ugyanúgy, mint a régebbiek közül Barbey d’Aurevilly-lel. Ő jellegzetes század végi gesztussal- a romantikus E. T. A. Hoffmannt jelölte ki példaképeként. Legigazibb őse azonban a két újvilági novellista: Poe és A. Bierce. Ugyanis Csáth, írjon bár a legártatlanabb, legbensőségesebb témákról, a démonikus elemet egyetlen elbeszéléséből sem képes kiiktatni. S ez a démon bizony nem mindig marad a racionális vagy az ironikus szemléletű elemző tárgya - olykor a megnevezhetetlenségig növekszik föl, s íróját is maga elé gyűri. Legjobb és legközismertebb írásai valamilyen módon a gyermeki létezéssel vannak kapcsolatban - hasonlóan európai és magyar kortársaihoz, Rilkétől és Musiltól, Alain-Fournierig és Kiplingig, Ambrus Zoltántól Kosztolányiig. Komplex téma és tág vizsgálati terep ez Csáth számára. Szerinte itt tanulmányozható szinte vegytisztán mindaz, ami a társasélet lélektani viszonyait és szociális-hatalmi helyzeteit meghatározza. Vegytisztán, mert kontrollálatlanul, hiszen eredendő természetességgel él a gyermek. Így gyűlöl és így szeret, így jelenik meg nála a félelem és a vágy, 73 �a másik emberrel való teljes azonosulás képessége és képtelensége, így tárul elé a megismerés minden szépsége és csapdája. Az Anyagyilkosság kamaszhősei a fájdalom titkát és helyét, a borzalom energiáit kutatják az élve boncolt állatokban, s eljutva a szexualitás nagy misztériumához, minden öncélú szadizmus nélkül ölik meg anyjukat. A szabadság és a csapda különös parabolája ez, miként az Apa és fiú című elbeszélés is, amelynek főhőse messziről hazaérkezve apjával csontvázként, klinikai szemléltetőeszközként találkozik. Csáthot itt sem az anekdotikusan morbid elemek megjelenítése foglalkoztatja, hanem a megértés, sőt az azonosulás csodája, és groteszk koreográfiája. A vörös Esztiben az anderseni mese varázslata a mát példázza - jellegzetesen századfordulós hangfekvésben - a szolid polgári életben, amely minden igazi érzelmet eltitkolni kényszerít. A Fekete csönd a gyermeki féltékenységnek a téboly gátlástalanságáig eljutó példázata, s a „kivetítés” lélektani mechanzimusának mesteri bemutatása. A varázsló kertje pedig arról mesél gyönyörű és fojtogató szecesziós képi közegben, hogy csak úgy számolhatunk le a mesék szépségével és borzalmával, ha gyermekkorunkat egészében megtagadjuk. Természetesen nemcsak a gyermeki lét realitásai és vizionálható keretei adnak lehetőséget Csáthnak elemző és szimolizáló hajlama kibontására, személyes traumáinak megfogalmazására és kivetítésére. A sebész című elbeszélése például egy lecsúszott orvos rögeszméjének ábrázolásával keresi az ember modus vivendijét. A kút a szorongás egyetemes közérzetét fogalmazza meg - különös ötletként: falusi közegben -, hátborzongatóan hűvös realizmussal ábrázolva az élve eltemettetés mitológiai borzalmait. A békában az allegorikus rémálom köti össze a halált és az életet, fogja együvé a drasztikumot a fájdalommal. S folytathatnánk. Csáth Géza a századelő szép és tragikus korszakának volt egyszerre teremtő résztvevője és áldozata. 1919-ben végez vele betegsége és a történelmi idő. Egy őrült rohamában megöli feleségét, öngyilkosságot kísérel meg, majd szülővárosa kórházából a fővárosba próbál szökni. Ekkor azonban a két város között már ott húzódik az új határ, elfogják, s ekkor a gyilkosnak és áldozatnak már sikerül elpusztítania magát. Írásai elsüllyedtek a folyóiratokban, túlélő kortársait inkább csak emberi alakja foglalkoztatta. Igazi felfedezésének dátuma 1964. Ekkor adja ki a jeles író és irodalmár, Illés Endre összegyűjtött novelláit. Ő írja: „. . .olthatatlan szomjúságot érzett minden iránt, amit az élet elfátyoloz. . . az anyag, az érzékek írója volt, a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, de mindenek felett annak a kísérletezésnek az írója, melybe belepusztul a test.” ALEXA KÁROLY A centenáriumi megemlékezés eredetileg külföldi 74 olvasók számára készült - a szerk. �Györkei Je n ő : Legenda, valóság, tragédia A nemzetközi brigádok történetéből A hazai, de a külföldi könyvkiadásban is több évtizedes gyakorlat már, hogy egy-egy jelentősebb történelmi esemény évfordulóihoz kapcsolódóan új kutatási eredményeket (is) tartalmazó munkákat jelentetnek meg, ezzel is ráirányítva a közvélemény, az olvasóközönség figyelmét a több évtizede/évszázada lejátszódott eseményekre. Így történt ez 1986-ban is, amikor számos országban megemlékeztek valamilyen formában a spanyol polgárháború kitörésének ötvenedik évfordulójáról. A magyarországi „írásos megemlékezések’’ közül különösen figyelemre méltó Györkei Jenő Legenda, valóság, tragédia, A nemzetközi brigádok történetéből című könyve, amelyet a Zrínyi Katonai Kiadó jelentetett meg. Hogy az évforduló szülte aktualitáson kívül mi ösztönözte a szerzőt arra, hogy ezt a Magyarországon sokak által már „túlírtnak” tekintett témát feldolgozza, arról ő ezeket írja: „1981. őszén három hónapon át, a spanyol külügyminisztérium ösztöndíjasaként, a nemzetközi brigádok történet ét kutattam Spanyolországban. Madridban a Vezérkar Hadtörténeti Levéltárában, az Archivo del Servico Historico Militarban a nagy mennyiségű zsákmányolt iratanyagtól a francóista felderítés dokumentumáig szinte mindenhez hozzájutottam. Ennek az anyagnak első kutatója voltam szocialista országból. A spanyolországi levéltári iratok megismerésével egészültek ki korábbi, a szovjetunióbeli kutatásaim. Mindezek eredményeképpen számos kérdést sikerült tisztázni, több problémát ma már másként értékelek, mint huszonöt évvel ezelőtt. . . A nemzetközi brigádokat sokáig legenda övezte. Valóságos történetüket még nem tárták fel, és sorsuk az általuk nyújtott erkölcsi, politikai példa ellenére tragikus volt. (Kiemelések tőlem Sz. S.) Ötven év telt el a nemzetközi brigádok megalakulása, tűzkeresztsége óta. Ötven év! Harcuk ma már történelem. . . Mához szóló, tanulságos történelem, amelyről beszélni kell!” És Györkei Jenő „ígéretéhez” híven beszél! Beszél - ha keveset is - a legendákról, amely egyes korokban és egyes rendszerekben a valós történelmi eseményeket, a nemzeti múltat szokta helyettesíteni, beszél a valóságról, amelyet csak részben ismer(het)tünk és beszél tragédiáról, amely nemcsak a Spanyol Köztársaság bukásának tragédiája, hanem a nemzetközi brigádok egyes tagjainak alig-alig ismert egyéni tragédiája is. 75 �Én elsősorban a valóságra és a tragédiára voltam kíváncsi. Kik voltak, honnét és „miért” jöttek az önkéntesek Spanyolországba? Hányan voltak az „ezernyelvű, egyszívű” brigád tagjai? Mi lett a sorsuk a köztársaság bukása után? Visszatértek hazájukba, harcoltak a fasizmus ellen a második világháború harcmezőin? Megérték a békés öregkort, megbecsülésben és tisztességben, vagy fiatalon haltak meg fegyverrel, vagy fegyver által? Györkei Jenő könyve szinte valamennyi kérdésemre megadta a választ. Megtudtam, hogy a nemzetközi brigádok tagjai hetven nemzet fiaiból és lányaiból verbuválódtak, létszámuk a közel két és fél éves polgárháború időszakában megközelítette a hatvanezret. Közülük közel egyharmaduk halt meg, illetve tűnt el örökre a spanyolországi harcok során. Természetesen ez a létszám - amelybe nem tartoznak bele a Szovjetunióból érkezett katonák, katonai és politikai tanácsadók ezrei - a polgárháború egészére vonatkozik, egyszerre sohasem volt ennyi nemzetközi önkéntes Spanyolországban. Voltak akik csak rövid ideig harcoltak, majd visszatértek hazájukba, mások elestek, másokat a nemzetközi kommunista mozgalom irányítói és koordináló szerve a Komintern visszahívott és más feladatokkal bízott meg. Akik azonban Spanyolországban maradtak, biztosak lehettek abban, hogy mindig a legveszélyesebb arcvonalakon harcolhatnak. Találkozhatnak a marokkói csapatokkal, Mussolini fekete inges „önkénteseivel”, a német Condor-légió repülőivel, Franco spanyol katonáival, akikkel szemben csak vállt vállhoz vetve vehetik fel sikerrel a harcot. És a nemzetköziek ezt tették. Nem számított, hogy ki jött Lengyelországból, Franciaországból, Palesztinából, ki volt keresztény, zsidó, vagy mohamedán, nem számított ki volt kommunista, anarchista, szociáldemokrata, vagy épp „csak” antifasiszta, céljuk egy volt: megvédeni a köztársaságot. Ez azonban nem sikerült, Franco és támogatói erősebbnek bizonyultak. A bukás kétszeresen érintette a nemzetközi brigádok tagjait, a közös ügy bukásához egyéni tragédiák járultak. Ezekről nem egy esetben csak a jegyzetekben olvashatunk. Nem tudom, hogy mi késztette arra Györkei Jenőt, hogy bizonyos új eredményeket, megállapításokat a jegyzetek közé „bújtasson”, vagy néha csak utalásszerűen érintsen, hiszen kutatási eredményei új gondolatokat ébresztenek az olvasóban, új adatokat ismertetnek meg vele. Az ő munkájában olvastam először arról, hogy a nemzetközi brigádok soraiban harcoltak orosz emigránsok is, hogy a nemzetközi brigádok számos tagja, vezetője esett áldozatul a sztálini önkénynek, hogy az utolsó(?) koncepciós perek sűrű rendet vágtak a spanyolosok soraiban. Mindezek a tragédiák egyéninek is tekinthetőek, ha nem gondoljuk azt, hogy azok estek áldozatul a terrornak, akik vállalták a népfront eszméjéért a fegyveres harcot. A legendából, valóságból, tragédiából a magyar önkénteseknek is kijutott. Az ő létszámuk - Györkei Jenő új kutatásai szerint - mintegy ezerötszáz. Igaz, közülük csak elenyésző számban érkeztek Spanyolországba Magyarországról. A többségük Franciaországból, Belgiumból, a Szovjetunióból, Kanadából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából érkezett spanyol földre, és már hosszú évek óta élt távol szülőhazájától. Voltak közöttük munkások és Komintern-alkalmazottak, orvosok és értelmiségiek, kommunisták és szociáldemokraták, pártonkívüliek. Közülük mintegy hatszázan estek el, illetve tűntek el a harcok során, köztük a Spanyolország76 �ban Lukács Pál tábornokként harcoló Z a lk a M áté (Frank Béla.) Az ő pályafutása Spanyolországban lezárult. Mások megjárták a franciaországi, afrikai internálótáborokat, míg mások Magyarországra, illetve a Szovjetunióba kerültek. Közülük többen harcoltak a második világháború csataterein és sokan lettek áldozatai a magyarországi személyi kultusznak. Györkei Jenő könyve a magyar történeti irodalomban az eddigi legrészletesebb, legtöbb eredeti forrást hasznosító feldolgozás, a teljességre való törekvés igényével, amely csak részben valósulhatott meg. Számomra olyan fontos és válaszra váró kérdések maradtak félhomályban, mint a nemzetközi brigádok egyes vezetőinek tevékenysége, illetve spanyolországi munkájának megítélése (például A n d ré M arty, L u ig i L on go). A még szorosabb nemzetközi összefogást akadályozó tényezők bemutatása, a szovjet-német közeledésnek a polgárháború eseményeire, illetve a nemzetközi önkéntesek helyzetére gyakorolt hatása. Nem tartozik kimondottan a nemzetközi brigádok történetének tárgyalásához, de szívesen olvastam volna többet a hadfelszerelésről, illetve a Szovjetunió nyújtotta anyagi segítségről, mértékéről, összetételéről. (Az csak egy érdekes adalék, hogy a Szovjetunió által 110 ezer dollárért szállított SB-gyorsbombázók mellett részt vettek a harcokban a cári Oroszországban 1881-ben gyártott 155 mm-es lövegek is!) Befejezésül egy számomra kissé zavaró tényezőről szeretnék még szólni, ez pedig az Előszó kérdése. Nem tudom, hogy a kiadó vagy a szerző felkérésére írt-e előszót a kötetben az ismert külpolitikai újságíró, G ö m ö ri E n d r e , de tény, hogy írása több mint előszó - önálló fejezet! Ez számomra szokatlannak tűnt, és remélem nem válik gyakorlattá a hazai könyvkiadásban, hogy a szerző munkájához mások bevezető fejezet értékű előszava járul, melyet a szerzőnek csak folytatni kell, mintegy második fejezettel. Úgy vélem az E lő szó maradjon meg előszónak, míg a szerző munkája önálló alkotásnak! Mindenkinek így jobb! (Zrínyi) SZA K Á LY SÁNDOR 77 �A legjobb irányokból Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz Gyakorta és jogosan panaszolták föl a szerző újabb időkben keltezett kritikái a honi prózapoétikai kutatások erőtlenségét és lendülethiányát, nemkülönben a mégis létező - bár meglehetősen gyér - kezdemények és eredmények adaptációjának lassúságát a konkrét müvek (regények s novellák) s a nagy elbeszélői életművek interpretációjában. Mialatt látványosan megugrott a kiemelkedő lírai oeuvre-ök iránti tudományos érdeklődés, s emlékezetes teljesítmények sokaságát produkálta a verselemzés teóriája és praxisa, senyvedt, vesztegelt avagy csak tétován mozdult előbbre az epika analízisének módszertana és gyakorlata. Lemaradásunk e téren - ekként Fülöp László verdiktje - mind kínosabb és kiáltóbb, hiszen (eltekintve a szórványos kivételektől) nélkülöznünk kell legnagyobb epikusaink munkásságának valóban korszerű feldolgozását csakúgy, mint az egyes regények és novellák példaadóan modern interpretációját, továbbá a műnem és a műfajok XX. századi históriájának akár egy-egy kisebb periódusra terjedő - alapos és autentikus bemutatását. Lehangoló látlelet ez, ámde sajnos - igaz. Várhattuk, hogy a kutató nem éri be a bajlátó felismerések és figyelmeztetések ismételgetésével (noha ez is lehet érdem önmagában), hanem vállalja az oly sürgetően időszerű hiánypótlás egy részét. Nem is csalatkoztunk, elanynyira, hogy az előkészületek és az 78 igény méreteit sejtető részpublikációk után kezünkben immár a Krúdymonográfia, s tudomásunk szerint egy, évtizedek óta hasztalan áhított Kaffka-könyv megjelenése is közelesen várható. Korai volna ez utóbbiról bármit is mondanunk (holott színvonalát sejtetik már az eddig közreadott mutatványok), annál inkább kötelességünk a Közelítések Krúdyhoz című vállalkozás megmérése. Hálás és örömös a feladat, bocsássuk is előre tüstént vélekedésünk summáját: Fülöp László könyve kiváló, a kor színvonalán álló alkotás. Elméleti alapozásában felkészült és igényes, anyagát fölényes biztonsággal birtokolja, filológiailag roppant alapos és megbízható, következtetéseiben mindig távlatos. Az átfogó, bizonyító példáik garmadáját az életmű egészéből gyűjtő fejezetek a regényelemző egységekre mutatnak át, növelvén s kitágítván amazok hitelességét és érvényét, az előtérbe került könyvek interpretációi pedig a háttérre siklatják vissza a tekintetet, láttatván, érzékeltetvén a közeget, amelyből a mintaművek vétettek. Harmonikusnak s mindenképp optimálisnak tetszik a szerző választotta monográfiaépítő megoldás, s a magunk részéről a kötet — Fülöp Lászlótól mentegetődző szerénységgel említett - „töredékes” voltát is óhatatlannak, majdnem szükségszerűnek gondolnók. Lehet-e egy Krúdy-méretű és -komplexitású életműről másként könyvet írni, mint töredékesen? �Különös, hogy ezt a monográfiát egy, pályafutását hajdan a mai magyar irodalom (legkivált a líra) vizsgálatával kezdő kutató tolla konceptuálta. Bizonnyal megérne némi fáradtságot és meditációt annak kiderítése, miért vált át nemzedékünk egyik jelese, az É lő költészet című tanulmányfüzér s egy kitűnő Pilinszky-könyv József Attila-díjjal is elismert és ösztönzött szerzője a kortársi líra értő elemzéséből a század első felének epikájára, miért húzódik vissza a jelen fürkészője mind jobban egy korábbi periódus irodalomtörténetébe. Aligha puszta véletlen ez, csupán személyes indítékokkal bajosan magyarázható (kivált, hogy a generáció más tagjainál is megfigyelhető e tendencia, szemlélhető ugyanez az érdeklődés-módosulás és „visszavonulás”). Vannak föltevéseink e tünet megokolására, ámde Fülöp László indokait nem ismervén, minek hozakodnánk elő velük. Tény, hogy irodalomtörténet-írásunk számára egyértelmű nyereség az ő váltása és „hátralépése” , amiként tény az is, hogy Krúdy-monográfiája az ún. „debreceni iskola” legjobb teljesítményei közül való, annak elméletét és gyakorlatát demonstrálja. Barta János, e tudományos műhely alapítója, nesztora, mindmáig sugárzó hatású centruma ekként körvonalazta az alapelveket: „Összeköt bennünket az, amit élm ényi esztétikának szoktak nevezni. M egvannak ugyan az esztétikai és poétikai alapfogalmaink kinek-kinek egyéni változatban de sohasem a fogalm akból indulunk ki, hanem mindig a mű egészéből; elsősorban azt akarjuk élményi szinten felfogni, amit a műalkotás maga akar mondani nekünk... A mi módszerünk(nek)... a műközpontú elemzés vagy a műközpontú esztétika volna a legközérthetőbb m egjelölése.” Mily termékenyítő e koncepció s e gyakorlat, szemlélteti immár a Krúdy-könyv is. Fülöp László a mű- és életműélmény ujjmutatásához igazodik mindenkoron. Befogadja - értőn, érzékenyen - az alkotásokat, nem ő akar hideg számítással, előfeltevések sokaságával beléjük nyomulni. Nem a műveket töri, nyomorítja esztétikai-poétikai alapfogalmaihoz, hanem a fogalmakat finomítja a művekhez. Ő rezonál Krúdyra, nem Krúdyt rezonáltatja önmagára. Tudományos készültsége, apparátusa nem befödi, hanem kibontja a műveket s az életművet. Vonzó megoldás ez, s az eredmény a szerzőt s a debreceni iskolát egyszersmind igazolja. Barta János, a mester nem csupán néhány hivatkozás erejéig van jelen e munkában, hanem - s ez a jóval fontosabb - ihlető szellemiségével. Nagy készültségű, szuverén látású irodalmár Fülöp László, Krúdy-könyve sem nélkülözi az eredeti s egyéni veretet, közelítésmódjában, eszköz- és szempontrendszerében, fogalomkészletében, stíligényében mégis benne rejtezik egy tudományos műhely inspirációja. Olvasatunkban - az eddigiek miatt is - szerény, ám határozott szavú vitairatként él a Közelítések Krúdyhoz. Kimondatlanul is perlekedik a tudományunk számos művelője által preferált és abszolutizált szcientizmussal, az egzaktság (helyenként inkább álegzaktság) túlhajtott divatjával. E praxishoz képest - kölcsönözve a könyv egyik szavát - „moderáltnak” minősíthetjük Fülöp László epikaelemző gyakorlatát. Korszerű és szakszerű akar lenni ő is, ámde nem az olvasmányosság rovására. Műve nem laboratóriumok hűvös levegőjét, képletek személytelenségét árasztja, hanem az élmény melegét, s benne lüktet a kutatás, a fölfedezés öröme, szellemi izgalma. Nem dobálódzik fölösen fontoskodó aspektusokkal, nem zsonglőrködik diadalittasan frissen felkapott terminusokkal, annál nagyobb gondja van az elegáns (Krú79 �dyhoz is méltó) szóválasztásra, az érzékletes, árnyalatos gondolatfűzésre. Művészetnek, alkotásnak is tekinti tudományát. Esztétikai felfogását sem igazítja a legújabb divatokhoz. Nem abszolutizálja Krúdy műveiben a teremtés gesztusát - holott ennek volna keletje manapság -, nyomatékkal hangoztatja inkább a tükrözés (gyakran nagyon is áttételes) formáinak meglétét. Csöndes s tán szándéktalan polémia mindez; bátorság és autonómia kell hozzá a szakmai közvélemény egy részének fitymálása, korántsem gyengéd ízlésterrorja közepett. Vitairatnak tekinthető ez a könyv azokkal szemben is, akik - érthető, ám túlhajtott mohósággal - az epikai modernség előfutáraként, tulajdon törekvéseik őseként sajátítják ki Krúdyt. Fülöp László sem tagadja, hogy A vörös postakocsi szerzője rengeteget lazított a hagyományos-klasszikus regény építésének (a pozitivizmusban gyökeredző) oksági elvén, ma divatos szóval élve: eredendően kombinatívmetonimikus struktúráján, viszont jellemző módon „A romantikus eseményszervezés és helyzetteremtés példájá”-nak tartja a Hét Bagoly amaz epizódját (Józsiás és Zsófia az úszó jégtáblán), amelyet egy fiatal elméletíró munkája „A metaforikus funkció kiteljesedésének” diadalaként ünnepel. Nem zárja ki egymást a két értelmezés, ámde a Fülöp Lászlóé tetszik megalapozottabbnak s elfogadha­ tóbbnak. Akkor pedig egyértelműen övé az igazság, amidőn a Krúdy-féle időkezelés bergsoni lényegét, „forradalmi újdonságát” hírelők ellenében részint az ily irányú alapkutatások és bizonyító eljárások hiányára figyelmeztet, részint meg a Boldogult úrfikoromban mintaszerű elemzésével igazolja: e regény időjátékaiban ,,... kevés a bergsonizmusra emlékeztető tünet” , az írói megoldás koránt- 80 sem szélsőségesen merész, inkább „moderáltnak” minősíthető. A monográfia legnagyobb érdemei közül való (s vitairatként funkcionál e vonatkozásban is), hogy az igazi Krúdyt kívánja megmutatni. Ne szépítsünk: beborítják az írót a közhelyek, a félreértések, a hiedelmek rétegei. Nem a valódi arc, hanem az ábrándos álomlátó, a gordonkázó, a ködlovag képe rögzült a köztudatban. Mily szívósak e nem alaptalan, épp csak egyoldalú vélekedések, igazolja a legfrissebb keltezésű példa, a századforduló irodalmában is kitűnően tájékozott művelődéstörténész, Hanák Péter tollából: „K rú d y igazi lényében társadalmon csak álmatag ba telepített sokban élt” In: Újhold - kívüli volt, maga, akárés élveteg bősei, a múltálomvilágban..., látomá( A kert és a műhely. Évkönyv, 1986/1.). Na- gyon is jogos tehát Fülöp László elszánása, hogy e féligazság kiegészítéseként - ő idézi Pamlényi E rvin fordulatát - „a másik Krúdy” arcát is a tudatunkba vésse, téve az álomlátó író mellé az ábrándtalan valóságismerőt, vetítve a csillogó felszín mögé a szerző „mélyvilágát”. Kötetének áttekintő fejezetei e törekvés jegyében szerveződtek, s bennük a - föltehetően nem minden szakmabelinek tetsző - montázstechnikát mozgósító, idézethalmozó, leíró passzusok, valamint a tényanyag fölé emelkedő, elemző szegmentumok ügyes kombinációját szemlélhetjük. A megoldás optimális, bizonyító erejét aligha tagadhatnók. Az átszellemülten gordonkázó, lírai futamok és „áriák” magasába szökkenő' Krúdy pendant-jaként feltűnik a komor, illúziótlan életlátó. Nem teljességgel töretlen utakon jár a monográfus, amidőn az író mélyvilágába bocsájtkozik. Ösztönzést kapott - a könyv is tudatosítja - az előtte jártaktól, legkivált Szabó E d é től és Bori lmré től. E z utóbbi vezette Fülöp Lászlót például �a „moralista-szociológus” Krúdy tüzetes elemzéséhez, ámde kettejük munkájának különbségét föltétlenül regisztrálnunk kell. Szemben az újvidéki irodalomtörténész gyakorta öncélú ötletparádéjával, fesztelen és fedezetlen társításaival, a debreceni tudós mindenkor szigorúan ténytisztelő és dokumentatív, asszociációiban és analíziseiben csakis az ellenőrzött és megalapozott következtetéseknek van helye. A kiindulópontjában sokszor revelatív Bori-koncepció mindig valós dimenziókba térül s mozog tovább Fülöp Lászlónál. Ha nem övé is az alapötlet, vizsgálataiban a saját nyomvonalán halad. Még két vonatkozásban tartjuk vitairatnak a monográfiát, s e kettőben már nem vagyunk maradéktalanul azonosak a szerzővel. Fülöp interpretációjában - jól érezhető - 1918 utánra esik az életmű súlypontja. Nem épp jogtalan polémia ez egynémely korábbi föltevésekkel s értékelésekkel, a magunk részéről mégis úgy találnók: több figyelmet s elismerést érdemeltek volna az 1910 és 1918 között született művek, A vörös postakocsi és a Szindbád- történetek legkivált. Feltűnik továbbá, hogy korántsem mennyiségükhöz és minőségükhöz illetően említtetnek e könyvben Krúdy novellái. Csupán az áttekintő fejezetek idézetanyagában jut hely nekik, ott is másodrendű. Fülöp László mintha tudatosan hanyagolná, nyilvánvalóan leértékelné a műfajt a regényhez képest. Egy helyütt - Lukács G yörgy ismert nézetéhez csatlakoznék? - a novellák „... rendszerint részlegesebb és töredékesebb megjelenítés”-ét emlegeti. Vitára nem lévén itt terünk, jelezzük csupán: idegen tőlünk e minősítés, Krúdy novellaremekléseinek sokaságára pedig aligha kell felhívni a monográfus figyelmét. Az ellenvetésekhez, kritikus megjegyzésekhez érkezvén. Feltűnt, hogy a monográfia alig ejt szót a Krúdyhagyaték értékelegyességének, erős színvonalhullámzásának tényéről, még kevésbé e jelenség lehetséges okairól. Ügy találjuk: Fülöp László a kelleténél jóval kevesebbszer mutat rá az életmű kapcsolódásaira, érintkezési pontjaira más írók (elődök és kortársak) oeuvre-jével. Csupán a Kaffka Margit-párhuzamot dolgozza ki meggyőzően, Jó k a i és Mikszáth sokáig élő inspirációjának nyomai elmosódnak, Móricz neve igazából indifferens megjegyzésekben bukkan elő stb. Krúdy így a valóságosnál is magányosabb, elszigeteltebb tüneménynek tetszik a századelő magyar irodalmában. Továbbra sem vagyunk egy nézeten a szerzővel a Palotai álmok főhősének megítélésében (167.), s hadd utaljunk a monográfia egy félrefogására, illetőleg tolihibájára. Ellentétben Fülöp László állításával (142.), akad olyan regény az életműben, amely pereskedési hercehurcára építi a maga eseménysorát: az A ndráscsik örököse ez. Alvinczi Eduárd egyik anekdotikus cselekedetének, illetve „monarchikus áhítatának” hosszan idézett passzusai (238., 240-241.) pedig nem A vörös postakocsi, hanem az Őszi utazások a vörös postakocsin című regényben találhatók. Függetlenül e néhány bíráló kitételtől, elismerésünk teljes. Izgalmas, emlékezetes, nagy súlyú produkció a Közelítések Krúdyhoz. Egy ösztönösségében is elementáris tehetségű, főként a regényműfajban sokat újító, szubjektív epikus hiteles portréját bontakoztatja ki előttünk, kiből többször rámutat a monográfia - hiányzott ugyan az intellektualizmus adottsága, a „gondolatélményi”, ontológiai eszmélkedés képessége, műveinek átlirizált „élethangulati-életérzési futamaiban és rétegeiben mégis a lét, az emberi sors borzongató titkainak közelébe férkőzhetett. Föltárul a könyvben Krúdy hagyatékának alap81 �vető dichotómiája, a csillogó felszínt ellenpontozó mélyrétegek komorsága. A Fülöp-vizsgálta témák és jelentésvetületek mindenkor ezt a kettősséget igazolják. Rengeteget okulhat a további kutatás a szerző oly megállapításaiból, mint amely az emberlétnek szerepként való felfogását bizonyítja Krúdy műveiben, avagy az író teremtette hősök eredendő és végleges monadikusságára, csaknem mindig reménytelen exodusvágyainak típusaira, variációira, a figurák eudémonikus hangoltságára, s ennek ellentéteként sorsszerű boldogtalanságukra vonatkozik. Számunkra fontos volt a felismerés, hogy a dzsentritéma csak ritkán hívja elő Krúdy lirizáló hajlandósá- gait, az e társadalmi réteghez tartozó hősök többségének pedig pusztán ,,novellalét”-et biztosít az epikus. A regények jelenetelvű építéséről, az író elbeszélésmódjának, narrációjának jellemzőiről elhangzó fejtegetések nemkülönben tanulságosak. Jól összefogott, arányos, tartalmas, szép könyv a Közelítések Krúdyhoz. Ügyesen zárja az okfejtést a szerző három, a témához illeszkedő kritikája, s még a címlap is stílusos és illúziókeltő. Nem hatásvadász szándék diktálja hát zárófordulatként: a Fülöp László adta közelítések gyakorta megérkezésnek tetszenek. (Szépirodalmi) LŐRINCZY HUBA Levél egy középkorú magyar költőhöz Kerék Imrének — recenzió helyett K ed ves Barátom ! M egkaptam új kötetedet, a Rézholdak, réznapok címűt. Á m m erjek-e hagyományos recenziót írni róla, amikor a „ fülszövegben” arra figyelmeztetsz, hogy ma már „a figyelm es olvasó pillantása is sokszor elsiklik a valódi értékek fölött” , amikor az Egy kritikusra bűneibe („cím kéz, oktat, rangsorol”) senki sem esne szívesen, kiváltképpen, ha mindezt felro vo d egy, fölényes biztonsággal művelt szonett formájában. R ö v id en : nem merek. Kom olyabban szólva: a szó semmilyen értelmében nem érzem magamat feljogosítva, hogy... D e ez már le velem tulajdonképpeni tárgya. (I. tétel: a kézbe-zsebbe simuló könyv dicsérete.) E lső köteted, az évtizeddel korábbi Zöld parázs már ilyen könyv volt és a mostani is hasonló. Manapság nem ez d ív ik : alig-írástudók m űvei hatszor-hétszer publikálódnak, utánad kiáltanak folyóiratból, kötetből, rádióból, televízióból, máshonnan; negyedklaszszikusok úton-módon elintézett, életükben learatható dicsőségű összkiadásai pompáznak a könyvesboltokban. K öteted ezzel szemben kézbefogásra, zsebbedugásra ingerel. E lő vételre pedig mindannyiszor, ha az em ber egyedül marad önmagával, ami persze megesik tömegben is, hétköznap is, állva, járva, mindenhogyan. 1977-ben félszáz verset adtál közre, most majdnem kétannyit. Szemre, élősúlyra, terjedelem re kicsiny termésed szelíd kihívás, csöndes ellentámadás a soha-újra-nemolvasók, a fejb ő l romlottan idézők, a nyelvi előregyártot82 �takból építkezők ellenében, akiknek a költészet alkalom dolga, az olvasás program (és nem életform a, szükséglet), a könyv pedig kilóra, árra, borítóra mérhető. (II. tétel: a magyar nyelven olvasók joga és kötelessége.) „K im eríthetetlen óceán” -nak nevezed a magyar költészetet, m elynek csöppje kívánsz lenni. M ennyi visszhangot kelthet akár egyetlen költői szó is! Em lékszel, a mi középiskolás tankönyveinkben még szerepelt a Felhők ciklusának nem egy darabja, köztük az is, am elyben Petőfi a bánat metaforájának használta. Adyról p ed ig ? N os, azt már felnőttként tanultuk meg, hogy Az Értől az Óceánig verscímet a nagy nyelvek m űfordítói is - s ezt Te, Iszahakjan, Karim, Rubcov magyar tolmácsa jobban tudod nálunknál - csupán a „k is víztől a nagy vízig különböző változataival adták, adhatták vissza. M it tudhattak ők arról, hogy bár az ér szótárban és általában kicsiny folyóvizet jelöl, a Szilágyságban, A d y szülőföldjén (és szerte az országban, más, szebb n évvel nem illetett) apadóáradó vízfolyás, de lüktethet benne a vér is - hogy a tengerhez nem szokott magyarnak, már az Atlanticum partján lovukat hőköltető kalandozó őseinknek is, az óceán az utazás lenyűgöző célpontja lehet, jelképe egyszersmind az elérhetetlennek, a teljességnek és az örökkévalóságnak is. Csak az anyanyelvén írónak és olvasónak joga, sőt kötelessége, hogy többet is értsen, értessen ezekből a mélyrétegekből, segítsen felindítani ősi dallam töredékeket, gyerm ekkori rigmusokat, em lékképeket, sorokat az egyéni és a közös emlékezetből. Honnan tudhatná más, milyen nem zedékekre nyúló költői verseny tárgya volt nálunk G oethe Wanderers Nachtliedje, hogy ne csak címében váljék A vándor éji dalává, magyar verssé egy kis nyelv teljes eszköztárának birtokában: T e magad most négy újabb változattal járulsz hozzá e kisded antológiához. Honnan tudhatná más, rakottfalú műem lékvárosokból érkező, mit jelent nekünk a lét, az önismeret-folytonosságában egy, a földün kből tudatos régészásóval vagy véletlenül, munkagéppel kifordított használati eszköz, művészeti tárgy a középkorból; miért szólal meg ilyenkor a költő is? (Budai szobrok, Árpád-kori csontsíp). H ogy Sopron nemcsak idegenforgalm i célpont vagy megpihentető állomás, nehezen kimondható nevű magyar város, hanem költők lábnyomát is őrzi? (Mintha tegnap, tegnapelőtt, Petőfi Sopronban, Kormos úr Sopronban.) H iszen azt olykor a mi szellemi átutazóink sem tudják, miért és m iképp határoz meg küldetéstudatot, ha valaki - Hozzád hasonlóan - Berzsenyi Dániel fo rd ított útját járja Somogyország és Sopron között. (A csudabogár). (III. tétel: kiküzdött korosztályos titkainkról.) A „m é g ” és a „m ár” középkorú nemzedéke lettünk, Imre. Megtanultuk, hogy az élethelyzetet nem szabják meg maguktól szülőföld, képzés, illetőség, hozott élmények. Gyakran véletlen események, látszólagos igazságok legalább ennyire befolyásolhatják a mát és a holnapot. Talán innen van, talán másfajta csalódásainkból is, hogy hősi halott, hadifogolyként elhurcolt, újrakezdett és újból megbélyegzett apáink példáján „B en n ed ne ünnepelje senki hősét” (Vesd le magadról), hogy távol áll tőlünk a pannon derű mítosza. M ár tudjuk, hogy a befejezetlen is lehet egész (Radnóti, Kondor Béla, Egry utolsó, befejezetlen műve alá), hogy a pusztulásnak is lehet esztétikuma és méltósága (Partra vetett hal), hogy rácsodálkozni való szépség és maradandóság rejlik az évszakok mindent lebíró változásában és újrakezdésében. M ár van egyéni pantheonunk: a valódinak elismert óriások nevét tegnapi barátainkéval egyesítő; már van saját mitológiánk, am elyben a „ szegény Yorick'' nemcsak Shakespeare egy sorát jelenti, hanem Kormos 83 �Istvánt is meg Csohány Kálmán mellévázolt, koponyából kortyintó fecskéjét - és am elyben a Paraszt Afrodité látványa nemcsak michelangelói meg mestrovici tud lenni, de úgyszintén Berda József-i. Van (már vagy még?) névsorunk a hajdani szeretőkről, míves-enyhítő metaforasorunk a reménytelen szerelemre és évtizedenként újrafogalmazzuk az Énekek énekét, szűkszavúbban, de növekvő áhítattal. M ég emlékszünk, mekkora vihart kavart W eöres Sándor Antik eclogája(talán 1964-ben volt?) és már megértjük az érett fé rfi vágyait, panaszait (Anakreoni, Szárnyként röpít). M ég hiszünk abban, hogy a Szó „a kettőnk közt húzódó / jeges űrben / csillagközi fényüzenet” , előtolulása a G en ezis m egismétlése; hogy a cseppnek is lehet helye, fontossága az óceánban és hogy a szellemnek magasabbrendű megnyilatkozása egy csiszolt szonett, egy csípős epigramma a „hánytató szónoklatok” -nál. M ég vállalt példázatunk Sziszüphosz, még együtt m ondjuk a hegytető útjáról jobbra és balra, fö lfe lé és le fe lé : „csakhogy ez a kő itt az életem, / a sorsom, már teljesen egy velem .” M ár emlékünk, talán jóslatunk is, ám még ambícióink a lombja vesztett, de gyümölcsöt hordozó, ősz v égi alm afa: „A z id őt-lebíró fegyelem ,/ a lehetetlent / kísértő, konok szenvedély ,/ vastörvények halálos / szorításában is teremni-/ tudó létezés diadalm as érve,/ a testet-öltött csoda volt maga . . '(Példázat a Re- ményből). Ilyennek látjuk magunkat. Pontosabban: ilyennek fogalmazol bennünket, a még m indig nemzedékváltással küszködő és már a mögöttünk jövők dobogására figyelő negyven-egynéhány éveseket. Köszönet érte, a csak prózában beszélő egyivásúak, egygondolatúak nevében. Baráti szeretettel és olvasói hűséggel köszöntelek. K E R ÉN Y I FEREN C Homokfúvás Amennyiben (csupán) az utóbbi tíz esztendő „vers-antológiatermését” vesszük figyelembe, nos, akkor is azt kell látnunk - a H o m o kfú vá s című kötet igen előkelő helyet foglalhat el ezen kiadványok sorában. Akkor is így van ez, ha megemlítünk olyan köteteket, mint a Pécsett 1980-ban kiadott F é l k o rsó hiány, avagy az olyan híressé lett szegedi kötetet, a G azdá tla n hajók címűt, melyben B a k a István, B elá n yi G yö rg y, G éc z i János, Z a lá n T ib o r versei is olvashatók. De ha az ún. központi antológiákra gondolunk, 84 például a M adárúton vagy a V e r/ s/ziók című kötetekre, akkor is elmondhatjuk, nincs szégyenkeznivalójuk a H o m o k fú vás szerzőinek, szerkesztőjének. Irodalmi (köz)gondolkodásunk - (köz)életünk? - általában hajlamos abban látni egy-egy kiadvány jelentőségét, hogy a benne sorjázó művek szerzői (ez esetben, szám szerint hat költő), a könyv megjelenésének időpillanatában az „irodalomban” , majdhogynem státus szerint, hol és éppen milyen helyet foglalnak el, illetve jelölnek ki (ne- �kik) maguknak így-úgy. Ez a sajnálatos módon - napjainkban is működő szelekciós gyakorlat kényszerít később (vagy már „születésük” előtt) szándékuk szerint is, habitusukban is alapvetően más karakterű művészeket egy-egy szűk skatulyába, jobb esetben egy-egy tágasabbnak látszó akolba. A szerencsés válogatás, szerkesztés folytán azonban akarva-akaratlanul is kikerülte e csapdát a kötetet összeállító Buda Ferenc. A kötetben szereplő versek szerzői ugyanis - bárha mindannyian Bács-Kiskun megyében élnek - egymástól igen jól megkülönböztethető hangon szólanak. Ezt tetézve - esetükben - elmondhatjuk, mindahányan önálló (költői) világképet vallanak, képviselnek. Buda Ferenc hivatott, élesszemű válogatásának immár két, őt (is) igazoló bizonyítéka van. 1986 augusztusában jelent meg Dobozi Eszter első önálló verseskötete, Az egy címmel. Az antológia címadó versét író Agócs Sándor ugyancsak első önálló kötete pedig épp lektorálás alatt van, s reményei (nk) szerint hamarosan meg is jelenhet. Ezen oknál fogva (s miután e két költő amúgy is az antológia két jellegadó szerzője) az ő munkáik értékelését bízzuk megjelent illetve megjelenő köteteik recenzenseire, kritikusaira. A kötet további négy költőjének műveit olvasva, előre kívánkozik Turai Kamil és Józsa Fábián bemutatása. T urai Kamiiról már többen leírták - „vallásos költő” . Bizonyára az életrajzi adatok ismerete adta az ötletet kritikusainak, hogy e (az antológia konszenzusában semmitmondó) közhelyet ismételgessék. Verseinek olvastán, úgy érzem, inkább azt kell hangsúlyoznom, T urai mint költő, elsősorban a szó, a költészet, megváltó erejében hisz! Hogy magánemberként, szuverén egyéniségként tehát nem itt közreadott műveinek tükrében! - úgymond, vallásos vagy hívő ember é (?) vagy. . . nos, ezt tekintsük az ő legbensőbb és csak reá tartozó magán-ügyének! Mélytűzű (rövid), többnyire filozofikus indíttatású versei, például nyolcsorosai fegyelmezetten, ámbár a kelleténél talán kissé ’kimértebben’, de hitelesen jelenítik meg szorongásait, apró örömeit, „noha úgy is reménytelen / tovább repülni kénytelen” - írja a Mindig kerül című versében. Nagyobb lélegzetű, a tágasabb (külső, belső) világot átfogni óhajtó munkáiban, úgy érzem, mintha cseppet elbizonytalanodnék. A jelzett versekbe olyan (frázis)töltelék-sorok is becsúsznak, melyek a mesterien megoldott rövid kompozícióknál nem lelhetőek. Úgy gondolom, a terjedelmesebb művek pillanatnyi itt-ott-sutasága kiküszöbölendő! - könnyű préda lesz egy olyan költőnek, mint T urai Kam il, aki helyenként igazi talentumot sejtető sorokkal örvendezteti meg a költészetben hívő olvasóit. Józsa Fábián, úgy tűnik, József Attila-i alkatú-fájdalmú költő. Primer, keményen megszenvedett (magán)kínjait képes emelni verssé, mindőnk ügyévé. Emellett azonban nem nélkülözi a játékosságot, helyenként a már groteszket pedző hangot sem. „már mindent értek / a dolgokat helyükre tettem / sínen vagyok / síneken fekszem” írja, J. A .-t idéző, engesztelő félmosolyt, tragikumot egyaránt hordozó X X X című versében. Hasonló erényeket csillant meg más műveiben is. Külön említést érdemel, hogy hatuk közül ő az egyetlen, aki vállalkozik - igaz, kicsit viszszafogottan, netán kicsit félve is a még járatlanabbnak mutatkozó úttól - a konkrét-vers felé való tájékozódás, valamint a szöveg-ti85 �pografizálás értelmezést-tágító, a bizonytalan vagyok - költővel vanvizualitást, ha nem is előtérbe he- e dolgom? Feltétlenül igaz: egy lyező, de annak helyet biztosító kí- antológia nem adhat teljes keresztsérletekre. Sokoldalú tehetsége nem metszetet az egyes szerző műveiből. kis reményekkel kecsegtet. De az is helytálló, ha már így van, T á b o ri K á lm á n a nemzetért ags ezt szerző és szerkesztő egygódó, a magyarságért, a magyar aránt tudja, figyelembe veszi, nos, szóért felelősen, hittel-hitelesen meg- akkor úgy válogat a létező művekszólaló költő. Azok közül való, ből, hogy a szerző leginkább jellemakik nem holmi mellüket döngető, ző, lehetőleg legjobb darabjait váki közlésre. Gondolom, szájhősök csupán. Mint „az utolsó lassza prédikátor”, avagy mint az „utolsó Csikós Zsuzsa esetében is így járt tanítvány” is, állaná a sarat. Éle- el. E rövid megjegyzés után - s a te árán is. Állításom legfényesebb közölt írások ismeretében - vállabizonyítékául idézem most F ela d at lom a felelőtlennek ítélhető, malícímű versének egy részletét: „ É n / ciózus kijelentést, az én megítélénem tanítottam m eg Ő ket / szépen, , / sem szerint. Csikós Zsuzsa költő! Írásainak nyíltsága, melegfolyékon yan / beszélni - / nekem sége, erkölcsi tisztasága, humanista k e ll / m egtanítom Ő ket / A / Szaelkötelezettsége stb. . . vitathatatbadság / E g yen lő ség / T estvériség / E l - D A - D O - G Á - S Á - R A / is. De lan! Ám mindezen becsülni, szeretni való tulajdonságai sem emeemlíthetem példaként azon verseköltészetté írásait, melyek it is, melyek művészi megformálá- lik döcögnek, közhelyeksukban többrétegűek, azonban az nyögvelően értő versolvasók számára megszó- ből, agyoncsépelt metaforákból, etc, lalnak, nevükön nevezik önnönma- építkeznek. Pontosan az a költői gukat. Meg kell azonban jegyez- erő hiányzik Csikósból, ami a mű(művészetté transzponánem: Táborinál - sajnos e vekben kényszerűen szűkös összeállításban lódásban) hitelesíthetné, az egyébiránt - kitűnik - megélt, megszenis, több olyan vers szerepel, ameélethelyzeteket, a nem lyek beválogatása, felvétele a köz- vedett, lendő művek sorába, indokolatlan- éppen irigylésre méltó sorsot, mely nak tűnik. Helyettük feltétlenül ráméretett. Úgy érzem, Csikós eseszerencsésebb lett volna - bizonyá- tében inkább a becsülés, a szimra fiókjában kushadó - egyéb mű- pátia vezethette a szerkesztőt, mi- az ezen veiből válogatni. Úgy látszik, Tá- kor munkáit felvette bori esetében igazolódik a mon- művektől eltekintve - szinte hidás, kevesebb több lett volna” ! bátlan, a maga nemében kiAzonban e ,lépések’ ellenére is tűnő antológia darabjainak sorábizonyítékát adja megbízható te- ba. Épp ezért (s bizonyára tapintatból is!) Csikós esetében eltekinhetségének. isA kötetben sorrendben má- tek az írások részletezőbb sodikként bemutatkozó szerző mertetésétől, a szerző munkáiból vett bizonyító példák sorolásától. C sikós Zsuzsa. Nem illetlenségből, figyelmetlenségből hagytam e sze- Feltételezem, Csikós Zsuzsa száépp elég (fájó) tanulsággal rény írás végére Csikós Zsuzsa mára említését. Tettem ezt egyszerűen szolgál, immár kinyomtatott íráazért, mert mind mostanáig (im- sainak elemző olvasása. Végezetül annyit: kívánom e már egy hete forgatom az antológia lapjait, olvasom a műveket), széljárta fö ld lakóinak (ám nem 86 �csak nékik!), szerencséltesse őket a sors, hogy az értük, helyettük is szóló hivatottak, a H om okfúvás költőihez hasonlóan, legyenek hites mesterei és hívő apostolai élet- nek, emberségnek, az írástudói mesterségnek, s a mindezeket megkezdhetetlenné acélozó etikájuknak egyaránt. (Kecskemét.) b ír ó J ó z s e f Tavaszi futás A közhely-lovasok kedvenc pa- kultúra is mintha kiment volna a ripája a tavasz. Fel lehet cicomázni divatból, ahogy a kapcsolatokban mindenféle szakajtott vagy festett kevesebb az érzelem, több a felvirággal. De e bokrétáknál is szebb színesség. Sok fiatal van, aki széa saját keresetlen ragyogásában. gyelli a kitárulkozást, az őszinteE keresetlen ragyogás élményét séget. Talán a konfliktustűrő kényújtja többek között a Tavaszi fu - pességünk romlása is magyarázza tás című összeállítás, G erelyes E n d ezt. Aki nyílt, egyenes, annak töbre, a 38 évesen, 1973-ban elhunyt bet kell csatáznia. író és Schlattner E d it jobbára szeMásik kérdés: a nyíltságot még relmes párbeszéddé összeszőtt leve- csak-csak többen vállalják, de a lezése, a szerkesztő, Baranyi Fenyilvánosságtól ódzkodnak. Civakorenc, a költőbarát szerint is. dások, eltávolodások, gyarlóságok, Alcíme: D iákszerelem , s az 1953. néha kegyetlen odamondogatások és 1961. között váltott intim írá- egyaránt nyomon követhetők a sok többségét fogja össze. Elöljáró- Tavaszi futásban. Az egymásbakaban egy apró kritikai észrevétel: paszkodás, a vágy, a féltés, a szekissé zavaró néhány helyen, hogy relmes tanácsok, kérések dokumenaz időrendtől eltekintett az összeál- tumait inkább kötetbe illőnek érzi lító. Valószínű azok számára, akik sok olvasó. Pedig az egyéniséghez közeli ismeretségben, barátságban ez a teljesebb, pőrébb megnyilatkovoltak az Edit-Endre kettőssel, zás vihet csak közelebb. És nem így is érthető — szándéka szerint a csak a művész, az íróember szemékapcsolat érzelmi hullámzásait, fej- lye érdekes - a társáé is, aki „csak” lődését követi ez a szerkesztés. érzékeny, értelmes, vitázó szerelmes Az Ifjúsági L a p - és K ö n yvkia dó nő. Akkor is, ha helyenként —de ez gondozásában látott napvilágot a természetes egy tizenéves hölgykötet. Tehát egy diákszerelemről től - kamaszos túlzások, dagályosszól diákoknak? Bizonyára ez az ság, érzelgősség is terhelik a laegyik célja: felmutatni nem anak- pokat. rosztikus jelenség a XX. század Furcsa dolog: olyan sok helyen második felében sem a szerelmi vitatkoznak arról, vajon az egyik levelezés. Bár igaz - és erről töb- ember tud-e a másik egyéniségén ben írtak aggódó, a fiatalokat fél- változtatni, ha szereti. ,. ..é n alátő sorokat - , maga a levelezési zatosabb és alkalm azko dóbb term é87 �szet vagyok, mint T e. Igazad van, d e szerencsére, mert m ásképpen állandóan veszekednénk.” ,,. . .Sokszor gondolok én azokra a régi asszonyokra, akiknek csak a férjük volt, és azokkal még a háborúba, m indenhová is elm entek: mert találtak maguknak egy olyan férfit, akivel testileg-lelkileg egyek voltak. M iért nem gondolom a X X . század egyik asszonyáról sem, hogy olyan, tud len n i?” - írja Edit. Endre időn- ként oldalakon át ostorozza magát, kiürültnek, szürkének, tehetségtelennek, pózolónak, „fenegyereknek” , Editet pedig szélvész kisaszszonynak, társasági úrihölgynek, felszínes kislánynak tartja. A kiinduláshoz visszatérve: e két eltérő egyéniség valóban nem autonóm tulajdonságai, hanem a szerelem révén formálja egymást, segít felnőtté, alkotóvá válni. A szerelemmel, melyet „nem lehet eltaposni, csak ideig-óráig” , írja a fiú a kislánynak, aki pedig ezt az erőt, gazdagodást így éli át: ,. . .Ezután csak kivételes esetekben gyáva, akkor is csak meg ijedni, d e félni nem .” leszek fogok Kemény évek estek Gerelyes Endre „tavaszi futásába” . Az egyetemet 1953-ban kezdte, ekkor küldi első levelét a Salgótarjánban hagyott kis gimnazistalányhoz. Soksok harcot kellett megvívnia - nem csak a szerelméért, amire a távolság mellett az eltérő családi háttér is árnyékot vetett. Gyakran saját maga is „besegít” - szinte hisztériáig fokozva a bizalmatlanságot, saját értékeit és Edit szerelmének erősségét megkérdőjelezve. És a művészi kibontakozásért folytatott küzdelem, melyet alaptermészetéből eredően halálos komolyan vett! Alkata, indíttatása nem csupán esztétikai síkú csatákba viszi. Ahogy egy K o rtá rs- ankéton megfogalmaz88 ta: „. . .írónak lenni, ebben a korban és történelmi helyzetben még fokozottabb felelősséget jelent, harcos humanitást, hittérítést, kereszteshadjáratot, az új emberért, új társadalomért vívott offenzív harcot. . . S akiben ez a felelősség nincs meg, az zsoldos, vagy dezertőr. . . A győzelem záloga a magas művészi mérce. . . a minőség létkérdés.” Szorosan összefonódnak ezek a dolgok ars-poetikájában. Életében ugyanígy. Ez ad különös feszültséget levélváltásuknak: a készülődés, az erőgyűjtés személyes, szellemi dokumentumai ezek, s az átélt élmények, a megismert emberek, a környezet, a hazai tájon és az egyetemen, tanítással töltött időszak színterein szerzett benyomások „szerelmes levelekben” történő rögzítése — előrevetítik több írását. A salgótarjániak számára az apró ráismérések is érdekesek lehetnek, hiszen Zagyvapálfalvától az acélgyári kórházig, a középtájra eső sétányig, az akkori város képei is fel-felvillannak. Hogy miért szakadt meg a levelezés a hatvanas évek legelején? Az ok egyszerű: 1959-ben összeházasodtak és a kényszerű elválásokat kivéve, egy fedél alatt éltek. Akkoriban zárul az írás, amikor megjelent az első kötet. Ahogy Baranyi Ferenc a kötet utóiratában tanácsolja: ,,A k i mégis kíváncsi E n d re és E d it 1 9 6 1 utáni életére, olvassa el G erelyes könyveit. Az írásokból személyes információk is kiolvashatók, hiszen a novellák és a kisregény hőseiből elemenként rakható össze E n d re és E d it .” Érdemes kézbe venni ezt a kiskönyvet, mert kisebb egyenetlenségei ellenére is izgalmas olvasmány. Annak is, aki Lencelotot és társait ismeri és annak is, aki �csupán az író nevét. Egy páros portré rajzolódik elő a sorok mögül. És felidézi azt, aki olyan korán elment, s akinek emléke olyan eleven. Mint P in tér Tam ás írta: „ . . .m intha cinkos vigyorú angyal szállna el az asztal fö lö tt; úgy érzem, B a n d i ott van a közelben, épp csak átült néhány percre egy m ásik társasághoz va gy telefon áln i m ent, hogy az asszonynál, E d it k é nél bejelentkezzen, s m in djárt visz szajön.” (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat). G. KISS M AGDO LNA SBTC-labdarúgó-krónika Érdekességek, dokumentumok a 65- évfordulón Pontos számadataim ugyan nincsenek, annyi azonban bizonyos: az utóbbi esztendőkben jelentősen nőtt a sporttémájú könyvek kiadása. S ahhoz, hogy számuk gyarapodjon, nem kell újabb labdarúgó-világbajnokság, egy-egy sportági botrány. A téma legtöbbször az utcán hever, persze ezek közül nem mindegyik szenzációs. Talán ezért is láthatunk jó néhány sportkönyvet a boltokban. Olyanokat, amelyek már régóta porosodnak a polcokon, magyarul: várt sikerük elmaradt. Az olvasót nem mindig a szenzációéhség hajtja. Elég ha az őt érdeklődő sportágról, netán szűkebb környezetének sportjáról talál kiadványt. Az utóbbi időszakban egyre divatosabbak az egyesületek, szakosztályok történetével foglalkozó krónikák és dokumentációs gyűjtemények. Ezek sorában jelent meg az idei esztendő derekán - az SBTC elnökségének megbízásából, a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában - a Varga Lajos-Tóth István-Kálovits Géza szerzőhármas „SBTC-labdarógó-krónika” című könyve, mely- hez Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója írt előszót. A kiadványt hiába kerestük volna a könyvesboltokban. A Salgótarjáni Bányász Torna Club fenntartotta magának az árusítás jogát, így csak a klub székházában szerezhették be az érdeklődők az egyesület labdarúgó-szakosztáláya fennállásának 65. évfordulója alkalmából kiadott krónikát. Jómagam furcsállottam, miért pont most, a jubileum 65. évében kerülhetett kezünkbe ez az ízléses külsejű, 325 oldalas könyv? Hatvanöt esztendő ugyan „nagy idő” az emberéletben is szép kor - , a hazai tapasztalatok ellenben azt mutatják, hogy az ilyen és hasonló kiadványok jelentősebb évfordulókon jelennek meg. Gyakoribb a 25., az 50. és a 75. éves jubileumon és a centenáriumokon kiadott publikáció. Elképzelhető viszont, hogy a salgótarjáni egyesületnél 15 esztendővel ezelőtt még nem gondoltak ilyen jubileumi gyűjteményre, újabb tíz évet pedig nem akartak várni. Ámbár a szerkesztő zárszavából már következtethetünk ar89 �ra - még ha gondolatát nem is köti pontos időhöz hogy találkozunk mi még hasonló SBTC-krónikával. Ezért hangozhat el a zárszóban: „Összegyűjtjük az észrevételeket és egy leendő, későbbi kiadású könyvben hasznosítjuk azokat.” Várhatóan lesz tehát újabb „Stécé” -könyv, miként — őszintén remélem - számos észrevétel is, hogy a következő hasonló írás még jobb, átgondoltabb és olvasmányosabb legyen. De miről szól, mivel ismertet meg a mostani jubileumi kiadvány? Alapvetően dokumentumgyűjtemény, kétharmad része statisztika, kimutatás. Az 1935/36. évi NB I-es szerepléssel kezdődően az 1985/86. szezon őszi idényének befejezéséig 1456 bajnoki találkozó összeállításait, végeredményeit, nézőszámait és a gólszerzőket vette sorba Varga Lajos miskolci sportbarát, majd különböző összesített táblázatokat, kimutatásokat közöl edzőkről, kupameccsekről, válogatottakról, „leg” -ekről és a feketefehér színekben szerepelt összes labdarúgóról. Pontosabban: mégsem mindenkiről! A krónika csupán 50 év történéseit sorolja fel időrendben. A labdarúgó-szakosztály első tizenöt esztendejének eseményei csak vázlatosan kerülnek az olvasó elé. Mindössze öt oldal jutott a könyvben az „ősidőkre” , a kezdetekre. Más kérdés, hogy a szerzők arról az időszakról nem találtak megfelelő és felhasználható dokumentumokat... Érdekes viszont az 19201935. közötti évek legszebb salgótarjáni pillanatait előkotorták „valahonnan” , tehát mégis volt alapanyag. Talán jobb lett volna tovább kutatni, teljesebbé téve a 65 év krónikáját! 90 A bajnokságok mérkőzéseit böngészve sok érdekességet találunk. A „régieket” ismerő idősebb szurkolók bizonyára jó érzéssel tallóznak a felszabadulás előtti esztendők krónikájában, a fiatalabbaknak pedig valószínűleg a közelmúlt találkozói adnak több érdekességet. Bizony még ma is jó olvasni: nem is oly rég — 1972-ben - az első osztályú bajnokságban bronzérmet szerzett a tarjáni gárda, de az 1980/ 81. idénytől csak a másodosztályban vegetáló együttes eredményeit ismertetheti a szerző. A pontos kimutatások sok emléket felidéznek. Olyanokat, amelyeket már talán mindannyian elfelejtettünk. Hogy Kocsis Lajos, a hatvanas évek egyik legnagyobb magyar ígérete - sajnos ez is maradt - a negyvennégy meccset játszott tarjáni színekben, hogy a többszörös válogatott Rothermel Ádám pályafutása végén hét találkozón védte az SBTC- kapuját, hogy a ma is az élvonalban játszó labdarúgók közül Balázs Zsolt, Juhász István, Kardos József, Kozma István, Jónás Gyula valamikor SBTCjátékosok voltak. Akik további emlékek után kutatnak a lapok között, felfedezhetik, hogy a mai csapat edzője, Toldi Miklós 1962. augusztusában mutatkozott be a fekete-fehéreknél, s azt is, hogy 1972. július 2-án a Bp. Honvéd elleni hazai bajnoki mérkőzést tizenötezren szurkolták végig. De hol van már a tavalyi hó? A sok-sok statisztika mellett a könyv következő részében portrék olvashatók néhány volt salgótarjáni labdarúgóról. Nem sokukról. Csupán Szojka Ferencet, Cserháti Józsefet, Ferenc Gyulát, Oláh Gé- �S mi lett a Stécé „utolsó aranyzát, Répás Bélát és Básti Istvánt a mutatja be e rész szerzője, Tóth csapatának” tagjaival? Azzal István. Hogy milyen szempontok húsz labdarúgóval, akik részesei megszerzett alapján választották ki a voltak az 1972-ben Stécé színeiben szerepelt 280 lab- bajnoki bronzérzemnek, s eljutotdarúgó közül őket - csak sej- tak a nemzetközi porondra is? Vanteni lehet. Távol áll tőlem, hogy e kapcsolatuk a klubbal - jól tuda megszólaltatott hat volt SBTC- juk, néhányuknak igen - , kapcsojátékos érdemeiben kételkednék. latban maradtak-e a sportággal? Mert ki ne ismerné el az aranycsaMegválaszolatlan kérdések. Észpat egykori tagjának, a 27-szeres revételek. Olyanok, amilyeneket a válogatott Szojka Ferencnek játéktudását, ki ne tudna Oláh Géza és szerkesztő zárszavában kér. OlyaCserháti József nagyszerű védései- nok, melyek talán bővítették volna a könyv tartalmi mondanivalóját. ről, Ferenc Gyula megbízhatóságájelölt ról; ki vonná kétségbe Básti és Ré- Mert a kötet mellékleteként pás pályán elért eredményeit? gazdag képanyag tényleg gazdagíÚgy vélem, senki. Nekem viszont totta, jól illusztrálta a 65 év történéseit, a sikerekért sokat tett, a báhiányérzetem van! A Szalay-Répás -Básti középpályás sorról már- nyász színeiért küzdők vallomásai már legendákat mesélnek. Mégis a azonban hiányoztak. Miként egy olyan reális helyportrék közül hiányzik Szalay Miklós, aki hármójuk közül csak zetelemzés is, ami a labdarúgószakosztály jelenével foglalkozik. egyedül jutott el a nagyválogatottságig, s emellett még olimpiai baj- Legyen ugyanis krónika, vagy donok is volt! Ezt érdemelte? Vagy kumentumgyűjtemény, a szurkolót a miért nem szólalt meg a korábbi jelen is nagyon érdekli. Mert ez edzők közül egy Grosics Gyula, írja a jövőt, az újabb krónikát. egy Mészáros József, vagy egy dr. VASKO R ISTVÁN Lakat Károly? 91 �Szabó Vladimír Bízvást állítható, hogy művészetének jellegzetes vonásai egészen különös helyet jelölnek ki számára századunk magyar és egyetemes művelődésében. Képeinek karaktere semmihez se hasonlítható, pályatársai törekvéseivel nem rokonítható. Olyan egyéni stílust alakított ki, ami csak rá jellemző, az ő személyes dialektusának tekinthető; összeforrott a nevével. Önálló vizuális világot teremtett, első rálátásra mindenkinek felismerhetőt, olyat, ami semmi mással össze nem téveszthető. Ez a birodalom egy rendkívül markáns tehetség sajátja, megragadó, elgondolkoztató leleménye. Csupa olyan tulajdonság segíti tevékenységét, amelyik korunk esztétikai kívánalmai szerint megfelel a sokat reklámozott eredetiségnek, publicisztikusan fogalmazva: az originalitásnak, s mindenképpen igazolja Szabó Vladimír alkotói szuverenitását. Aki műveivel találkozik - és sok ilyen műbarát, hozzáértő, laikus, könyvolvasó, tárlatlátogató, sajtótermékeket lapozgató ember van - elbűvölten nézi festményeit, rajzait, grafikáit, kénytelen alaposan tanulmányozni őket, mert a futó pillantás nem elegendő befogadásukra, mindegyike olyan, hogy szemlélődésre késztet. S a szemlélődés már következtetések levonására is ösztönöz, értelmezni kívánja a látottakat. K épei nem hagynak békét a közönségnek, együttérzése, kacajra, vitára indítják, gyakran bosszantják, ingerük is, máskor lelkesítik, elandalítják, ám minden esetben emóciót váltanak ki belőle. Pedig ez a sokféle reagálás végül azonos forrásból fakad, annak a kifejezőkészségnek a következménye, amivel Szabó Vladimír indokolni képes mondanivalóit. Mert jól tudja, mikor bűvöli el nézőit, mikor indít el tiltakozást bennük, semmit nem bíz a véletlenre, tisztában van a képalkotás ingertényezőivel, s nem csupán az érzékieteknek, a szem elkápráztatásának a vonatkozásában, de az elmélkedésre, a mérlegelésre indítás lehetőségeivel is, azokkal a látás útján megnyilatkozó érvekkel, melyek lélektani nyugtalanságot keltenek, erkölcsi kérdéseket vetnek fel, sorsproblémákra sürgetnek választ. Munkásságának intellektuális vonásai viszont azért érvényesülhetnek, mert hitelesítésükhöz rendelkezésére állnak a képzőművészet nélkülözhetetlen szakmai eszközei. Igaz ugyan, hogy egy tartalmas műtárgyban szerves egységet mutat a forma és a téma, a megjelenítés sajátsága és az érdemleges közlendők igazsága, de hát a legfennköltebb elképzelés, a legmulatságosabb helyzet, a legmegszívlelendőbb példázat se válna felismerhetővé, ha a művész képtelen lenne a bennük rejlő tanulságot színnel, folttal, vonallal érzékeltetni, a kommunikáció feltételeinek eleget tenni. Életművének szuggesztív eszmei értékeiből semmit se von le a kollégák és műértők 92 �körében elterjedt ama vélemény, mely szerint Szabó Vladimír mennyiségileg és minőségileg oly gazdag eredményei mindenekelőtt páratlan ábrázolóképességének köszönhetők. Legtekintélyesebb kortársai szerint rajztudása messze kimagaslik nemzedékek, emberöltők, teljesítményeiből; olyanok nyilvánították ki ezt, mint Szalay Lajos, Koffán Károly, akik maguk is a XX. század legnagyobbjai közül valók. Figyelemre méltó elismerés ez a magyar kultúrhistóriának abban a korszakában, amikor a képzőművészet különböző ágai közül a grafika került az élre. Nem mond-e ellent ez a tökéletes mesterségbeli felkészültség Szabó Vladimir senkiéhez se mérhető eredetiségéről írottakkal? Ebben az összefüggésben - bizonyára - Dudás Jenőnek, a rajzoktatás neves mesterének van igaza, aki azt hirdeti, hogy a biztos rajztudás mindössze szakmai minimum, szorgalmasan végzett stúdiumokkal mindenki számára birtokba vehető; hogy azonban elsajátítása után ki milyen művész lesz, az már kinek-kinek érzelmi érzékenységétől, etikai szilárdságától, differenciálásra alkalmas észjárásától függ. Ekként van mód személyessé fejleszteni az őszinte vallomást, a közjó szolgálatát, a műfaji törvényszerűségek meghatározottságait. Szabó Vladimir elámítóan hatalmas oeuvre-je is azt bizonyítja, hogy a szubjektív önmegvalósítás se érhető el a sok évszázados képzőművészeti örökség szellemi-gyakorlati tapasztaltainak feldolgozása nélkül. Az ő valóban originális művészi világa számos szállal kötődik a halhatatlan előzményekhez; bátran leszögezhető, hogy képeink több ezer lapból, festményből álló sorozata egyúttal az európai műveltség nagyszabású foglalata, de kiterjed még a keleti bölcselet szemléltetésére is. Szerteágazó, sokrétű életműve viszont olyan összetételben, olyan indulati, hangulati töltéssel utal a művészettörténet ilyen-olyan hagyományaira, hogy az efféle kapcsolódások éppen az aktualizálás mikéntjével húzzák alá Szabó Vladimír különutas előadásmódját. Aki tudálékos elemzéssel közelít működéséhez, a piktúra, a grafika múltjának, közelmúltjának legtöbb stílusfordulatához végezetül is találhat egy-két analógiát, ami mindenekelőtt alkotómunkája enciklopédikus arányait jelzi. Életképeinek derűs, meghitt motívumai óhatatlanul is a németalföldieket juttatják a néző eszébe, s melyik kompozíciója ne lenne zsáner? Figurái elhelyezésének áttekinthetősége, a rajzos részletek kalligráfiája a szecesszióra emlékeztetik a gyanakvókat. Tömegjelenetei, vedútái itt-ott az impasibilité, a korai sachlichkeit szabatosságát idézik. Ötleteinek bősége, képzettársulásainak időjátéka a kortalan szimultaneizmus mai megjelenése. A valószínűtlenségek racionális dokumentálása minden idők műalkotásainak lényegre mutató szürrealizmusát példázza. Szabadban készült akvarelljei mint kitűnő pleinair festő iránt keltik fel a műgyűjtők érdeklődését. A színek optikai változatainak bravúros használata biztosítja neki, hogy nagyszerű grafikai termése mellett festőművészi munkálkodása se szorul háttérbe érdemeinek mérlegelésekor. Nem merész általánosítás arról értekezni, hogy életműve egységes egész, szerves átfedések vannak festményei, rajzai, karcai között, úgy értve, hogy az egy tőről fakadó tárgykörök kivitelezése valahányszor annyiban különbözik egymástól, amennyire az anyagtani megoldások és ugyanakkor a sérthetetlen ágazati szabályok azt megkövetelik. Igaz persze, hogy a fekete-fehér grafikában is élhetni fes­ 93 �tői effektusokkal, de már a kolorisztikus viszonylatoknak igencsak árt a festék vonalas, mértanias sávokban történő felhordása. A rajzbűvész Szabó Vladimír a piktúrában nem tesz engedményt a színek hangolása, az atmoszférikus árnyalatok variálása dolgában, nem hagy ki fokozatokat, nem mond le a valőrök fénytani indokairól, amikor helyt akar állani nézeteiért, s így demonstrál az elme ítélő erejének tisztelete mellett, az intuíció szükségességéről. Nem mintha rajzban mindezt el nem érné, a spektrum pszichológiai hatalmát mégse mellőzheti a lelkek felvilágosításának a menetében. Az avantgardista műkritikusok szerint mindez nem elég az üdvösséghez, mert a valóságábrázolás, a mesterség tradicionális folytatása kizárná, hogy valaki művész korszerű legyen, s méltóvá váljék a második ipari forradalom bámulatos műszaki vívmányaival adekvát életérzés képviseletére. Súlyos fogyatékosságnak vélik azt, amiről Supka Magdolna fenntartás nélküli méltánylással ír Szabó Vladimírral foglalkozó monográfiájában, amikor a magyar festészet Aesopusának nevezi őt. Az irodalmiasságnál aligha van károsabb eltévelyedés a modernista dogmatikusok szerint; a képzőművésznek nem szabad cselekménnyel, konfliktussal, közéleti bonyodalmakkal foglalkoznia, csupán idomokkal, térrétegekkel, nonfigurációval, legfeljebb elvont fogalmak ezoterikus rejtjeleivel. Szabó Vladímir lendületes munkatempója, szókimondó expresszivitása fennen cáfolja a spekulatív módszerek kodifikálására kiagyalt elméleteket. Vérbő fantáziája, lankadatlan, alkotó kedve nem alkalmazkodhat előregyártott képletekhez, mert szívesen enged a spontán felmerülő ötletek, a természetes vágyak, vakmerő remények ihletének. Tagadhatatlan, hogy epikus alkat; művészetének folyamatos műveléséhez a mese szolgáltat anyagot. Tudvalévő az is, hogy a mesében minden olyan, mintha az események a valóságban történnének meg, a jelenségek életszerűek; a törpék gyermekméretű felnőttek, a hősök hétmérföldes csizmában közlekednek, az országhatárokon átrepülő holló levelet visz a csőrében, és a csoda nem szűnik meg három nap után. Szabó Vladimír hatvan esztendeje ámul-bámul; neki a látvány már észlelésekor tele van szépséggel, furcsasággal, mögöttes vonásokkal; a tó felszíne szivárványosan csillog, a fák úgy hajladoznak a szélben, mintha távozásra készülődnének, a bokrok tövén nem csak madárfészek található, de varázsvessző is. S egyáltalában minden helyszín, piac, sikátor, műterem, álomvásár, fellegvár, bordélyház, tengerpart, gőzfürdő, hököm színpad, termelőszövetkezet, hegyen épített város tele van lények és tárgyak halmazával, mert akkor is, amikor a magányos Csokonai Tihannak ríjjadó leányán mereng, búnak ejtett feje mögött tornyok, paloták, borpincék délibábja kísért, a szántódi révcsárda kertjének cserjéi, virágai ellenpontozzák a szegény költő szomorúságát. Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. A sereglések művészete ez. Mindenütt sokadalom kíséri a történeteket. Szabó Vladímir ontológiai nyitottságának értelmében a szereplők között nincs rangsor, a táncosnő, a csontváz, a csellista, a pipitér, a hattyú, a léggyökér egyenlő eséllyel vesz részt a végső célok megközelíthetőségében, a kis- és nagykozmosz mozgásfeltételeinek a lekottázásában. Művészünk maradéktalan botanikai, zoológiai készlettel rendelkezik, kellékei közül nem hiányzanak a szociológia, a mélylélektan, az ízlésnevelő program tesztjei 94 �sem. Nem érheti őt a cinizmus vádja azért, amiért hogy a segédtudományok fonákjáról se hallgat, s nem titkolja, hogy a legdrámaibb konzekvenciákat is szégyenbe hozza a komolykodás. A lexikonok arról tudósítják az avatatlanokat, hogy Szabó Vladimír faculté maitresse-e, legsajátabb műformája a groteszk. Szabolcsi Miklós egy kisebb kötetre terjedő dolgozatban járta körül ennek a kategóriának a mesgyéit, s éppen Szabó Vladimír szinte beláthatatlanul nagyszabású galériája tesz tanúbizonyságot affelől, hogy a groteszk kínál hathatós segítséget a klasszikus eposzokkal vetekedő univerzális látlelet összesítésére; ilyen megközelítésben rendszerezhető mindaz az ellentmondás, képtelenség, gyanútlanság, agyafúrtság, ami az emberről, környezetéről, a körforgásban neki kiosztott átmeneti szerepéről magvas észrevételekkel kecsegtet. Azon a koordinátán, amelyen az igaz és hamis, angyal és ördög, Ábel és Káin, őszinte és hazug, Krisztus és Barabás, szent és júdás bejegyzése nélkül Karinthy Frigyes, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Goda Gábor, Szathmári Sándor, Robert Musil, Karl Kraus jellemzéseire csak vállvonogatás lenne a válasz. Szabó Vladimírt is örökös tagság illeti meg, neki is sikerül eloszlatni a stilizálásról, a hangsúlyok interferenciájáról kiadott akadémiai enciklikák anatémái nyomán pusztító agreszív kételyeket, miszerint is a kevesebb több lett volna, a rész elfedi az egészet, a művészi kvalitásnak árt a közérthetőség. A létezés tényeinek, meglepetéseinek emlegetése nélkül eltikkadna a kíváncsiság, ami nem jelenti azt, hogy halandóságunk miatt már a csecsemőkortól szüntelenül siránkozni kellene. Az életösztön mégse tompítja a veszélyérzetet, a pánik ellenben rossz tanácsadó. Ezért is kell egyetérteni a bölcsekkel, akik immunhiánynak minősítik a humor iránti közömbösséget. Szabó Vladimírra is érvényes az, amit a művészettörténészek Daumierről híresztelnek, hogy karikatúrái nem gúnyrajzok, hanem élethű ábrák. Annyiban mégis eltérnek jellemképeik egymástól, amennyiben Daumier kenyere a bírálat, Szabó Vladimírben több a megértés. A magyar művész a visszataszító jelenségekre is talál mentséget, nem hüledezik a csőlakók szokásainak a láttán, együtt örül Florentnal és Margueritetel, a csipkeverő lánnyal a pacalpörköltnek, nem tör pálcát a lélekvándorlás, a nyerskosztevés, a tűzimádás hívei fölött. Minden partiban benne van, amelyik ködevő mániák, közérdekű rögeszmék, ártalmatlan action gratuiteek poénjeit osztja ki a nyertesnek. Magától értetődik, hogy a homo ludens számára kimeríthetetlen tematikát jelentenek a színpadok körül összesűrűsödő félelmek, produkciók, rítusok, alkalmi megfigyelések, kollektív élmények. Színház az egész világ, de legpittoreszkebb válfajai a vándorcirkuszokban, a Kristófnapi búcsúban, a Versailles-i rögtönzésben, a tanyasi vendégjátékokban érhetők tetten. Az artisták, bohócok, muzsikusok feltűnően jól érzik magukat Szabó Vladimír kompozícióin, otthonosan mozognak a bóvli díszletek között, széles gesztusokkal toborozzák a publikumot, huncutul összekacsintanak a beavatottakkal. A hiszékenyek se járnak pórul, megörökítésükkor jóindulat irányítja a művész kezét, a kikiáltó készségesen segít nekik megfejteni a nagy talányt. Szabó Vladimír kosztümjei külön vizsgálódást sürgetnek, mert a felvonuló ruhák valamiféle kortünetet tükröznek, na nem a képeitől asszociálható történelmi légkört, hanem a jelenkori műélvező nosztalgiáit. A kötéltáncosnő tüllszoknyája, az 95 �erőművész aranypitykés bőrnadrágja, a majálisra kiránduló hölgyek florentíner kalapja a nem is titkolt elvágyódás kiváltója, kivetkőzni a hétköznapi gúnyából, csatlakozni a búfelejtő karneváli menethez, eljátszadozni a gondtalanság illúziójával. Ezek a festmények, grafikák nem készülnek élvezeti méregnek. Azért sem, mert ragyogó művészi erények felvonultatói, az anyagszerű festés, a pontos kifejezés mintapéldányai. S így, a mesterségbeli tökély szuggesztivitásával szólnak az emberiség legfontosabb egzisztenciális aggályairól. Biztos, hogy Szabó Vladimír nem prelegál dikciósan, nem próféciái sokat sejtetően; közvetlen hangon fordul a tétovákhoz, éppen úgy, mint a könnyelműekhez. A természet végtelen tartalékaiban bízva bátorítja a közvéleményt, ezért tart díszszemlét teremtményeinek végeláthatatlan sorai felett. Zolnay László majdhogynem hitetlenkedve konstatálta: „Képein szinte több van, mint amit a keret befogad” , de rögtön hozzáfűzte értékelésének egyetértésre számító summáját: ,,. . .nem csupán egy mindenre kiterjedő festői figyelemről van itt szó, hanem az emberi szeretetnek egy olyan panteista ízű áradásáról, amely egy-egy jelenséget, jelenetet megragadva azon át magát az életet ünnepli.” Igen, a népünnepélyek önfeledt társas öröme sugárzik Szabó Vladimír műveinek hosszan kibontakozó láncolatából; olyan közös tüntetés ez, melyben a népség-katonaság, a világot jelentő deszkák néma személyzete mellett jelen vannak a háziállatok, az erdő vadjai, a középkori templomok oszlopfőinek apokaliptikus szörnyei, a ringlispírek lovai, a maszkmester bábui, a foltozó vargánál felgyülemlett és javításra váró cipők, a rumpelkammerek ócska holmijai, a sznob gyűjtők mutatós csecsebecséi, az antikvárius eladhatatlan kacatjai. A zsúfoltságban a leltározás mohósága árulja el magát, Kuss der ganzen Welt, a világot átölelő tudásszomj, ami aztán a babitsi beismerésben enyhül meg, „a mindenséget vágyom versbe venni, de még magamnál tovább nem jutottam” . Hasonlóan lényegül át Szabó Vladimír seregszemléje az Óperenciás-tengeren túlra is átterjedő szelíd konfesszióvá, jelképek, metaforák, látomások, átvitt értelmű röntgenfelvételek özönévé, hegyenvölgyön folyó évezredes lakodalommá. S miközben a kurrens műitészek rőffel méricskélik az évjáratonként egymás sarkába lépő csoportocskák noch nie da gewesen újításait, a neoavantgarde, a pasztmodern, a transzavantgarde, a neoszenzibilitás sortimentjeit, Szabó Vladimir ugyanakkor már előre és visszamenőlegesen rehabilitálja a hivatottak és választottak eszményeit, példát statuál a művészet élettanának valódi váltógazdaságára, a megmásíthatatlan értékrend reneszánszára. P O G Á N Y Ö. G Á B O R 96 �A szerkesztő asztala A Drégelypalánki Tanács és a Palócföld szerkesztősége emléktáblát helyezett el azon a házon, ahol Kassák a harmincas években nyarait töltötte. Az emléktábla-avatás egyszersmind bevezető aktusa volt annak a kétnapos salgótarjáni tudományos ülésszaknak, mely Kassák életét és életművét tárgyalta. Az emlékülést dr. Horváth István, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg. A tanácskozás első napján M ajor Ottó, a Kassák Lajos társaság elnöke, a második napon Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója elnökölt. Előadást tartott: Botka Ferenc, Csapiár Ferenc, Fajó János, Gergely Ágnes, H eim erJenő, Horpácsi Sándor, K örnerÉva, Major Ottó, Sík Csaba és Vidor Miklós. �Ara: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3fd17f0f9d35ed395d3b6d8ca70a317f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika