https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d62b16525b3ce66d70d3720ec25b347d.pdf f0caa44973c7d3f05448e1b6aead09f6 PDF Text Text �Az első fél év Palócföld-rendezvényeiből kiemelkedik a Kortársaink című irodalmi estek sora. Február 2-án Hernádi Gyula (Pósa Zoltán író, kritikus mutatta be), március 2-án Krasznahorkai László (Kulin Ferenc bevezetőjével), március 30-án Király István (Monostori Imre az Új Forrás főszerkesztője mondott bevezetőt), május 11-én Esterházy Péter (Alexa Károly méltatta munkásságát) volt a vendégünk. A valódi közönségsikert aratott sorozat első felének szervezője és házigazdája szerkesztőségünk részéről Laczkó Pál volt. Sorozatunk ősztől folytatódik. 1. kép Krasznahorkai László. 2. kép Esterházy Péter. 3. kép (jobbról): Király István, Monostori Imre, Praznovszky Mihály. �Tartalom 3 Balázs János versei a hagyatékból 5 Szepesi József: Vígság (vers) 6 Szepesi József: Idegen költő (vers) 7 Orsós Jakab: Ismerkedés (memoár) 1 2 Choli Daróczi József: Hajam a szélben, Vénülőn (vers) 13 Mészáros György: Hol tartunk? (tanulmány) 18 Magyar József: Bari Károly világai (recenzió) 21 Gáspár István Gábor: „Mint egyenrangú az egyenrangúhoz” (tanulmány) 26 Rostás-Farkas György: Cigánykaraván, Anyám fejfájára (vers) ABLAK 27 Rácz István: Hangos levél a főszerkesztőnek VA LÓ SÁG U N K 34 47 Miklóssy Endre: Településhálózatunk a hetvenes évtizedben (tanulmány) Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte az SKÜ Alkotmány brigádját. . . (interjú) SZ O M SZ É D SÁ G ÉS K Ö Z Ö SSÉ G 51 59 Mezey László Miklós tanulmánya Fábry Zoltánról Szarka László kritikája Matúš K učera könyvéről 69 Kovács Győző: Erdély története (recenzió) M ÉRLEGEN 81 87 74 Áru-e a kultúra? (Csongrády Béla) 78 Bódi Tóth Elemér lírájáról Konczek József Tamás István és B anos János könyvéről Siposhegyi Péter Horpácsi Sándor: „Kassáknak már mindegy” (Befejező rész) E számunk illusztrációs anyagát Rácz István finnországi fotóiból válogattuk. Borító 2 .: Laczkó Pál fotói folyóiratunk Kortársaink című sorozatáról. �Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B álint Tam ás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G á b o r igazgató. 8 7 .4 8 0 5 0 N . S. Főszerkesztő: ☆ PRAZN O VSZKY M IHÁLY A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r. H orváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C sík Pál D r. Fancsik János Fü zesi István D r . K a p r o s M á rta D r . N é m e th Já n o s Istv á n D r. Tam áskovics N á n d o r V in c z e Já n o s A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r. Bacskó Piroska C zinke Ferenc K o vá cs A n n a T óth E le m é r Pál Jó z se f szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 2 1 . Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI cigány naiv festő (Salgótarján); C h o li D a ró c z i Jó z s e f költő (Bp.); C so n g rá d y B é la pártmunkás (Salgótarján); G á s p á r Istvá n Gábor szabadúszó (Salgótarján); H o rp á csi S á n d o r kritikus (Miskolc); K o n c z e k Jó z s e f költő (Bp.); K o v á c s Győző irodalomtörténész (G öd); M a g y a r Jó z s e f költő (Nyírbátor); M észáros G y ö r g y tudományos kutató (Eger); M e z e y L á s z ló M ik ló s kritikus (Bp.); M ik ló s sy E n d r e a V Á TI munkatársa (Bp.); O rsó s Ja k a b író (G ellénháza); R á c z Istvá n fotográfus (Finnország); R o stá s-F a rk a s G y ö r g y költő (Bp.); Sip o sh e g yi P é ter kritikus (Bp.); S p e id l Z o ltá n újságíró (Salgótarján); Szarka L á sz ló történész (magyarságkutató csoport, Bp.); Sz ep esi Jó z s e f költő (Cigány Újság munkatársa Bp.). B a lá z s Já n o s Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867: 25-925 �BALÁZS JÁNOS [Sárfalú háznak...] Sárfalú háznak fordítok hátat és el se köszönök. Romjaiban megnézni egyszer majd eljövök: sikoltó idő lesz odamenesém, akkor is messziről undorodva nézem, hogy mivé lett a régi remeteotthon ? jajongjon a szél, vele sóhajom párásan megosztom, hogy mielőbb eltűnjön a köd, akkor is, ha nyomában nem kélnek örömök, csak haldokló fény-nyaláb lobog és sziszegnek mérges viperák. Mert itt mindig csendet emésztett a lárma, zagyva hangözön, csürhe dalárda. Rendet nem szokott helytelen népség: maradi értelemben, nyomor és szegénység. Szeméthalmok bűzösen erjednek, lappangó ragály: épségeibe kínálva állatnak, embernek. [ Melegebb tájra...] Melegebb tájra költözködnék. Kunyhómba pára és fagyos köd lép. Mintha hajtanám: úgy is hiába, legyen sűrűbb a remete világa. Bizony szertefoszlott minden reményem, sokad magammal, egy darab kenyéren, lelkembe aszalt, álomszőtte hajnal, sápadt merengésbe fulladó sóhajjal. Nem is jut eszembe annyi minden, pedig múltamat sokszor áttekintem és lenyelem mostohaságát, duzzadó gömbjét, mérgező gombáját. Mégis csak elmegyek igaz, hogy nehéz lesz: állatok közé ostoros vitéznek, nyáj-sereg hajtónak, szabad legelőkön, nem lesz ott utódom, ahogy nincs elődöm. 3 �[Most már azt hiszik...] Most már azt hiszik, hogy beleragadtam a felemelkedésbe és megtagadtam régi önmagam, amiért a nevemet viharos szél érte s megütött a guta, amely nyelvemben csapongva gagyog eleven sértéseket: hiszen ez nem más, mint önmarcangolás, ami rajtam tép sebet és vérzek, ha nem is láthatóan, mint tengeri iszap, feneketlen tóban s fuldoklás köröz átkokat: most több a kínom, mint amennyit eddig átéltem sokat. Elkárhozásom olyan véges csapás, mint kába dőreség, kígyóharapás, amitől a lélek bőre ég. Beszédem füstje így lesz méreg, mert én csak beszélek, de senkit el nem ítélek. [Mogorva az idő...] Mogorva az idő, szűkülnek a napok, csapongó szél ver kormos ablakot, nem terjeng a napfény: szorongva bújdokol szomorú a tájék fekete alkonyon. Sapkátlan mezőség, az erdő is lapos, csak az én éjszakám köd-tornyú kalapos, feszes kelevénytől ólmos és mérgezett, pedig a nehéz tél még el se érkezett. Elmegyek érte, 4 mert hogyha késik: kötetlen reménység beleenyészik cifrán a kopárságba, ahol álmaim családja fekszenek rakáson és bizony maholnap fejemre horpad sárfalú lakásom; de ha a télben nagy hó lesz a tájon, nem félek, mert meglesz örökös lakásom, ahol rongyokba kötözött színes férgek másznak s helyettem ők festik színesre a vásznat. �5 �S Z E P E SI JÓ Z S E F Idegen költő Idegen kocsmák, idegen tűzhelyek, idegen ágyak - ez jutott nekem; de megvendégelt a lázas képzelet pazar fantáziával fényesen. Okkal remélhetem hát: lágy mosollyal Kitűntet egyszer tán a létezés s mint tiszta körmű hivatalnok-féle, ki tiszteli a szorgos méheket, megkér, mielőtt homlokomra lépne, töröljem le a verítékemet s e tiszta körmű hivatalnok-féle elnézést kér s egy száraz lábbelit. . . mikor a füzesek alatt - hűvös éjjeli óra csillagok tükre, friss patak ringat virágot, kis halat s (élmény)-szép dajkanóta ajkán hűs hullámcsobogás s az élet nyűgös pillanat s pár fáradt, meggyötört alak szívében hűlni kész parázs 6 �ORSÓS JA K A B Ismerkedés Amikor a félig meztelen négy lány és mi, a három fiú bevonultunk az iskolába, kicsit késve érkeztünk. Az ötvennégy fős osztályból mindenki felállt és megmerevedett, pillanatra a tanító sem tudott mihez kezdeni. Előkapott egy másfeles pálcát, az asztalra csapott: - Leülni, karokat hátra! Nem mertük a küszöböt átlépni, ott toporogtunk az ajtóban. Aztán mégis intézkedett a „mester” . Az első padokat kiürítette, oda ültetett be minket. Elmondott egy szép beszédet: - Új vendégek érkeztek, nézzétek meg, milyen értelmes arcuk van, játsszatok velük ugyanúgy, mint a többi pajtásaitokkal. Ki fogadja el őket barátjuknak? Két hasonló rongyos-ruhás cselédgyerek jelentkezett, de azok is szégyenlősen. Nekünk hetünknek a plafonon a szemünk. - Miért bámuljátok a plafont? - kérdezte a tanító. - Ide kell nézni, ahol én ülök, a dobogón. Legnagyobb volt köztünk az én Jóska bátyám, tizennégy éves, egy centivel magasabb, mint a tanító. Ő volt az első, aki szembe mert nézni vele. Jóskát kérte meg a tanító, hogy beszéljen hozzánk anyanyelvünkön, mert magyarul nem tudtunk megszólalni. Jóskán kívül egyikünk sem tudott tíztizenkét szónál többet. - Félnek tanító úr. Én is úgy látom, hogy mozog - és ujjával a mennyezetre mutatott. A padokban kuncogás, a tanító kettőnek, háromnak lekevert egy fülest. - Aki nevet, így jár. Kaptunk palatáblát, palavesszőt. Meglátszott, hogy a tanító velünk többet foglalkozik. Mindegyikünk szépen rajzolta a karikákat. Végighordozta a tábláinkat az osztályban, hogy lássák a többiek is, milyen ügyesek vagyunk. Körülbelül a negyedik, vagy ötödik napon a tanító úr rájött, hogy mi nyolctól négyig egy falatot sem eszünk. A többiek elmentek ebédelni, mi maradtunk, irkáltunk. - Ti mikor esztek? - érdeklődött a tanító. Jóska szólalt meg, a képviselőnk: - Mi csak egyszer. - Többször nem tudnátok? - Tudni tudnánk, de így szoktuk meg. Akkor beterelt bennünket a konyhájába, hatalmas tál töpörtyűt tett elénk, kenyérrel, zöldpaprikával. - Úgy kell enni, hogy maradjon is - súgta nekünk Józsi. Megfogadtuk tanácsát. Á m a tanító mindaddig biztatott, amíg mindent el nem pusztítottunk. Másnapra szólt a községben és mind a hetünket beajánlott kosztra egy-egy család- 7 �hoz. Így ment ez öt éven át, de még az utánunk jövők is így étkeztek, annyira hagyománnyá vált ez a faluban. Valósággal kérkedtek velünk, a bizonyítványt mindig megnézték, biztattak, ipart tanulni ajánlottak.. . Leszállt az első dér. A gyerekek kezdték a nyári ruhákat, cipőket kicserélni, de amikor a hó eleredt, mi még mezítláb jártunk. Vagy három-négy centis hó volt, mire a tanító összeszedett néhány pár cipőt a fagyos lábainkra. Télen, mire hazaértünk, már sötét volt. Kinyitottuk a sparheltajtót, felváltva csináltuk a leckét a tűz fényénél. Amíg a könyvből értelmes mondatokat otthon nem olvastunk ki, a szüleink mérgelődtek ránk, hogy „fiskálisok lesztek.. .” Féltettek bennünket, kizökkenünk az ő rendjükből. Később, mikor már hangosan kezdtünk olvasni meseszerű olvasmányokat, akkor már elnézőbbek lettek. Nagyanyám elkezdte piszkálni a tüzet: - Folytasd! - szólt rám. Egyre gyakrabban kértek, hogy vegyük elő a könyvet, olvassunk. A második évben már néha újságot is vettek, majd olvasni kellett nekik. Nagyon sok szót nem értettünk meg, de ők sem sokat. A képek nagyon érdekelték őket és megkértek bennünket, hogy kérdezzük meg a tanítótól, azokat hogyan csinálják? Az egész a népszámlálással kezdődött.. . Átkozták is azt a napot, de önnön magukat is hibáztatták: - Hogy az Isten miért nem tudott bennünket kámforrá változtatni abban a pillanatban, hogy a jegyző a tanítóval ide betévedt. Szürkületben érkeztek. Mi eddig nem voltunk nyilvántartásba véve. Az összeírás után, ott a tűznél kijelölték, hogy melyikünk fog iskolába járni. A szülők keservesen sírtak. Ők is csak megéltek, pedig se írni, se olvasni nem tanultak. Egy hétre rá a jegyző behívatott mindenkit, és szigorúan megparancsolta, hogy a gyerekeknek iskolában a helyük. Már az is szóba került, hogy át kéne lépni innét másik területre. Nem sikerült, mert akkor hoztak valami letelepítési rendeletet. Mivel az ősz is közeledett, így nem volt tanácsos útnak indulni. Az első évben, mikor megkaptuk az értesítőt, a jegyző üzent a kisbírótól, hogy szeretné látni a bizonyítványunkat. Be is vonultunk mind a heten. Végignézte mindegyikünk bizonyítványát, megsimogatta a fejünket. Behozatott a feleségével egy tál friss rozskenyeret. Jóskának, mint a legnagyobbnak, megengedte, hogy a tárcájából sodorhat egy cigarettát is. Neki volt a legjobb értesítője. Mivel vitéz volt a jegyző, elmesélt egy-két történetet, hogy kint az olasz fronton cigány katonái voltak, azok nagyszerűen megállták a helyüket, becsületes polgárai lehetünk mi is a magyar hazának. A jegyző eldicsekedett velünk, hetünkkel, magasabb körökben is. A szomszéd falu tanítója átvállalt négyünket, egy kilométerrel közelebb voltunk ehhez az iskolához. Jómagam is ehhez a tanítóhoz kerültem, aki anyagilag tehetős volt, és így ő hívott bennünket, a Somogyi báróval együtt, kosztosnak. A báró konyhájában nagyon sok lencsét, babot elpusztítottunk! Ez a tanító óra alatt maga mellé tett egy széket, egyet-egyet kihívott közülünk, külön foglalkozott velünk. Belőlem papot akart nevelni, mert jó beszédkészségem ott is kitűnt. Ferit kovácsnak szánta, mert erős, izmos fiú volt, Pistát meg asztalosnak. Fél évig minden jól ment. A bárónál azonban hamarosan kitelt a becsületünk. Az osztály ki volt tanítva, ha a Somogyi báró érkezik, akkor hangosan köszönteni kell: - Dícsértessék a Jézus Krisztus! Érkezését is azonnal jelentse, aki meglátja. 8 �Történt egy alkalommal, hogy Ferkó öcsém elsőnek vette észre a báró közeledését, és ijedten elkiáltotta magát: - Jön a Somogyi! A tanító ott téblábolt köztünk, kihallgatásra rendelt bennünket, a következmény az lett, hogy másnap szomorkásan közölte velünk, hogy a méltóságos úr megsértődött, mivel a Ferenc Somogyinak nevezte. A kosztolást még azon a héten megszüntette. A tanító titokban kosztolt bennünket, de figyelmeztetett, hogy erről senkinek egy szót sem. Az ötödik osztályt elvégeztem, tizennégy éves lettem. Kimaradtam az iskolából. A tanító azért nem vette le rólunk a szemét. Hetenkint üzent értünk, hogy látogassunk be hozzá. A szobájában akkora Magdolna-szobor ékeskedett, mint egy tizennégy éves lány. Kifaggatott, mit csinálunk, mit dolgozunk. Beajánlott egy másik uraság, Újnépi Elek Ernő kegyeibe, akinek vagy kilenc majorja volt a környéken. Újnépi elküldte értem a főkertészt, hogy vezessen elébe. Hatvan körüli, szikár, szivaros, magas ember fogadott. Fényes szoba, kényelmes, ami engem nagyon zavart. Megkínált egy hatalmas szivarral. Megkérdezte, hajlandó volnék-e neki rákot szedni a közeli Principális-csatornából. Napszámba, vagy megegyezünk, hogy egy darabért mennyit fizet... Darabonként húsz fillérben állapodtunk meg. Néha besegítettek a kisebb testvéreim is, és így egy-egy nap annyit kerestünk, mint egy felnőtt napszámos két hét alatt. Két év múltán az öregúr meghalt és Svájcban élő lánya örökölte a birtokot. Meghagyta neki az apja, hogy engem továbbra is tartson meg szolgálatában. A temetésen én is részt vettem. Ez a hölgy csodálatosan szép volt, férje egy Clár Mihály nevű svéd gépészmérnök, de ennek az úrnak sehogy se fértem a bögyibe. Nem értettem, még most sem, hogy miért gyűlölt. Ez a hölgy nemesebb elfoglaltságot szánt nekem: délelőttönként karonfogva végigsétáltunk a nyolcholdnyi parkban, és a cigányok életéről meséltetett. Mivel terhes volt, folyton arról faggatott, hogyan szülnek a cigányasszonyok? Hosszú órákon keresztül a legapróbb mozzanatokat is kikérdézte tőlem a cigányasszonyok mindennapi életéről. Voltak olyan kérdései, amire szégyelltem megfelelni. A cigányasszonyok azért szülnek könnyen - mondtam - , mert naponta huszonöt-harminc kilométert gyalogoltak, volt olyan asszony, aki már annyit gyalogolt, hogy Kínát körbejárta volna hetven-nyolcvan éves korára. Az úrnő minden szavamat megjegyezte, amit érdekesnek tartott. Tőle tudtam meg, hogy a primitíven élő emberek, és így a cigányok is, azért tűrőképesebbek olyan betegségekkel szemben, melyek a civilizáltan élő embert megtámadják, mert ritkán mosakszanak, s a testüket olyan réteg fedi, mely a pórusokat elzárta a bacilusok elől. Ő is sok mindenre tanítgatott engem, de egyszer sem mondta, hogy feltétlen fogadjam el. Ha látta, hogy fáraszt a beszélgetés, akkor igyekezett nekem a virágokról, fákról beszélni. Egy őszi reggelen közölte velem a főkertész, hogy az asszony kórházba került, szülni fog. Ügy két hét múlva került haza, miután egy szép lánya született. Ő ugyan nem szoptatott, hanem egy harmincéves cselédasszony járt a kastélyba a gyereket szoptatni. Az első találkozásunkkor azt mondta, hogy mindenben igazam volt. Nem mondott ennél többet. Alig egy-két nap után megsúgta, hogy tartogat számomra egy kis meglepetést. Nagyon foglalkoztatott, hogy mi lehet az. Olyan kedélytelen volt az arca, hogy nehezen lehetett abból olvasni, és így jóra is gondoltam, meg rosszra is. Másnap a kertész hozta ki a strandra a csomagot, melyet az asszony adott át nekem. 9 �- Ezt azért kapod, amiért olyan sok mindenre megtanítottál - mondta kedvesen és megkért, hogy bontsam ki a csomagot. Ő csak az arcomat kémlelte, míg én repdestem az örömtől, a fehér öltöny, cipő, ingek, alsónadrágok láttán. - Milyen jó neked! - nézett rám kissé szomorkásan -, te még tudsz örülni. - A nagyságos asszony is örülhet, hisz van egy szép lánya - mondtam dicsérően. - Az Isten tudja! - szólt tűnődve, majd végighúzta selymes kezét a hajamon. - Van még vajdátok, Jakab? - kérdezte. - Igen, Homokkomáromban lakik - válaszoltam. - Azzal is szeretnék beszélni! - Tessék megüzenni neki, hogy jöjjön el, mert alig van ide néhány kilométerre. Másnap reggel úgy nyolc óra körül a vajda ott állt a kastély bejárata előtt, hatalmas fejsze fénylett a vállán. Bő ingben és fehér bőgatyában, mezítláb. Vállig érő haja fénylett, elől három ágra fonva, s a fonat a homloka közepén kör alakúra volt tekerve. A kör közepén egy három-négy centi nagyságú tengeri kagyló díszlett. Az asszonnyal ott ültünk a megszokott helyen: a strandon, amikor a kertész odajött a vajdával. - Ahogy parancsolta, méltóságos asszony - jelentette a kertész, majd mélyen meghajolva elköszönt. A vajda kissé zavartnak látszott, hogy én is ott vagyok. - Kezeit, lábait csókolom méltósága! Bogdán Ferenc a nevem. Kívánom, hogy méltósága sok örömet, boldogságot kapjon az élettől! Hívatni tetszett méltósága. - Igen, kíváncsi voltam magára Ferenc bácsi és valamivel szolgálhatok-e magának? A vajda közelebb lépett, és a földig hullámzó hangját könyörgésre váltotta : - Méltósága jó szívéhez fordulok azon alázatos kéréssel, hogy szegénységemen segítene, ha egy-két nyárfát adna megmunkálásra! - Milyen munkálásra gondol bácsi? - kérdezte az asszony kíváncsian. - Hát csókolom a kezeit, teknőket, melencéket, hólapátokat készítenék nagyságodnak megegyezés szerint. - Tessék az intézővel ezt megbeszélni. Ami engem illet: engedélyezem. - Isten segítsége soha se hagyja el a nagyságát! - mondta a vajda. - Foglaljon helyet - egy pirosra festett székre mutatott az asszony. A vajda a gyepre telepedett le törökülésben az asszonnyal szemben, majd engedélyt kért, hogy pipálhat-e ebben a gyönyörű kertben. - Tessék, tessék - mondogatta az asszony, és nevetni kezdett. A vajda olyan volt, akár egy indiai szobor: arcáról gyöngyözött a verejték, melyet ingujjával sűrűn letörölt. Hatalmas füstöket engedett ki a száján, amelyek a gyenge légáramlattól a szakállába sodródtak. Azt hittem, hogy a szakálla ég, és majdhogynem figyelmeztettem. Az asszony jó ideig csak bámulta, fürkészte a vajdát, akár egy földöntúli lényt. Észrevettem, hogy a vajda is kissé feszélyezve érzi magát. Az asszony faggatni kezdte: - Hogy ha nem sértem meg, úgy bátorkodom megkérdezni, hogy jelen időkben is törvénykeznek-e a maguk régi szokásai szerint? - kérdezte az asszony. A vajda rövid ideig mintha valamin töprengett volna, de kimérten, minden szót átgondolva beszélni kezdett. 10 �- Nagysága! Tegnap is egész nap tárgyaltam - a gatyájára mutatott, melyen a zöld fűtől hatalmas foltok ékeskedtek. - Holnap meg is kezdi a munkát? - kérdezte az asszony. - Igenis, nagysága, kéremszépen. - Akkor Isten önnel, Feri bácsi. A vajda is elköszönt az asszonytól. Miután megegyezett az intézővel, még azon nap délutánján két kisebb nyárfát kidöntetett. Másnap, hogy a vajda faragni kezdett, az asszony szinte az egész napját ott töltötte. Kivitte a háromlábú székét, és nézte, ahogy a vajda szabdalja, formálja hatalmas fejszéjével a teknőket, melencéket. Délutánra a cselédekkel szalonnát, kolbászt, kenyeret vitetett le és a vajda tüzet rakott neki, hogy szalonnát tudjon pirítani. Éppen hogy megkóstolta, mert inkább a vajda étkezése érdekelte. Biztatta is a vajdát, hogy többször egyen, mert nagyon nehéz munkát végez. - Nem inna egy kis jó bort? - kérdezte a vajdától az asszony. - Az Isten is megverne! - mondta tiltakozóan az öreg. - Csak nem! - lepődött meg az asszony. - A mi mesterségünkhöz tiszta fej kell. - Milyen bölcsen látja - mondta az asszony. Hozzám nem szólt a vajda, csak szúrós pillantásokat vetett néha felém. Ezen a napon az asszony megkérdezte a vajdától: - Feri bácsi, ismeri ezt a fiút? - Bár ne ismerném . . . - mondta gyűlölködve. - Csak nem bántotta magát? - Ez már nem a mi fajtánk.. . ezek fiskálisok! - gúnyolódott. Az asszony sajnálkozóan végigmért, s ennyit mondott: - Ne vedd sértésnek a Feri bácsi szavait, mert a maga módján neki is, meg neked is igazad van. Későbbi találkozásunkkor a vajda elmondta, hogy azért volt ideges, mert attól tartott, hogy a saját igazi nevén fogom szólítani az asszony előtt. Én persze mindig is Vendelnek emlegettem. A cigányok úgy tudtak a katonai szolgálat alól kibújni, hogy fiatalabb, vagy idősebb keresztlevelet váltottak, és így megmenekültek a katonáskodástól. A katonaviseltség bizalmatlanságot is keltett a törzs tagjaiban. Minden olyan tevékenység, amely eltért az ősi törvényektől, gyanús volt. A törzsön belül kiszemelték azt az egyént, aki jó emlékezőtehetségével kitűnt, s a vajda állandóan neveket, évszámokat gyakoroltatott vele. Ha hamis keresztlevelekre volt szükség, úgy ez a fifikás egyén kereste fel a plébániákat és tudakolta meg a szükséges anyakönyvi adatokat. Voltak esetek, ha a másik törzsnek nem volt hasonló tehetségű embere, hogy kölcsönkérték a kikémlelőt, ellenszolgáltatás fejében. A Bogdán Ferenc nevű vajda, aki 1960-ban halt meg Homokkomárom községben, százhárom évet élt. Alig tizenhat évesen választották vajdává. Apja is vajda volt. Egy alkalommal a csendőrök felkérték, hogy öltözzön egyenruhába, egy gyilkost elfogni. Azt ígérték a csendőrök, ha ezt a szolgálatot nekik megteszi, úgy háborítatlan élhetnek a törzs tagjai. A községi bíró szobájában a tiszthelyettes a maga uniformisába bújtatta a vajdát, addig ő gatyában izgult, hogy csendőrkollégáját nem öli-e meg a gyilkos. A cigányt nem féltette, mert törvényen kívülinek számított. Idős Bogdán Ferenc ugyan vállalkozott a kényes műveletre, de puska soha nem volt a kezében, ezért kioktatták, hogyan kell azt kezelni. Az ál­ 11 �csendőr akkorát ordított a gyilkosrra, hogy a szerencsétlen azonnal megadta magát. Hálából a csendőrök a cigányokat ugyan nem zaklatták, de a törzsbeliek a vajdát még aznap letették tisztéből, mert szolgálatot tett a fehéreknek. Még ezen a napon megválasztották helyette a vajda fiát, Vendelt, vagyis „Feri bácsit” . CHOLI DARÓCZI JÓZSEF Hajam a szélben Napsugaracska a tél hidegét ha kioldja, homlokodon a redő beleolvad a gondba. Megfullad a világ: száll a hó, száll a gyolcsa a télnek: rárakják az igát, rárakják a nyaklót minden szóra. Nem tudom kell-e gomb a kinőtt gyermekádám ruhára, nem tudom kell-e szó ha kitépték a nyelvem - a számra? Ámulok magamon, s hosszúra nő hajam a szélben. Vénülőn Lakatos Menyhértnek, barátsággal Már vénülőn elhervadok, ballangkóróként kerget a szél. Szám nem beszél - már mit sem ér - , hiába szülnek a lányok. 12 Töpörödöm: hűlőn halok, elterülsz majd az út porában. Hiába hív majd biztató hír, hiába hív a banda. Nem mozdulok, már jól vagyok, csak múltad kocog a télben. �M ÉSZÁ R O S G Y Ö R G Y Hol tartunk ? Mérleg a cigányokkal kapcsolatos két (19 6 1-19 79 ) politikai bizottsági határozat tükrében Az M SZM P Politikai Bizottsága először 1961-ben foglalkozott a magyarországi cigányság helyzetével. Az 1961. június 20-i határozat abból az elvből indult ki, hogy az egyre növekedő cigánylakosság helyzetének változását elősegítse, határozza meg azokat a feladatokat, amelyeket társadalmi méretekben követni szükséges. A politikai bizottsági határozatnak mind az öt pontja helyes volt, megállapításai ma is érvényesek. Az ezt követő időszakban a cigányság életmódjában erőteljes átalakulás ment végbe. Ez még akkor is igaz, ha kisebb hányaduk még csak most teszi, vagy készül megtenni az első lépéseket. Történelmük során életük együttvéve sem változott annyit, mint az elmúlt húsz év alatt. És ez a folyamat nem véletlenül, nem automatikusan, mintegy a környező társadalom történelmi fejlődésének velejárójaként, hanem politikánk következményeként jött létre. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolására először 1965-ben jelent meg rendelet, s ehhez a „nullponthoz” viszonyítva az 1986. évi adatok nagy, a cigányság tö rtén elm ében eg yed ü lá lló fe jlő d é srő l ta n ú sko dn ak . Jelentős haladás különösen az utóbbi tíz évben történt igazán. Mégis, ha a cigány fejlődési görbét a nem cigány fejlődési görbével közös grafikonra vetítjük, azt látjuk, hogy a két végpont nemhogy közeledne egymáshoz, inkább távolodik. Vagyis abszolút értelemben jelentős előrelépés volt, relatíve viszont a helyzet romlott. Ebben kétségtelen szerepet játszik az is, hogy az 1961-es PB-határozatot követően csak megkésve történtek intézkedések, és ezek hatása még későbbi időpontban vált érzékelhetővé. A másik ok is ismert: óriási falakat kell lebontani. Putrik helyett lakásokat építeni, ezzel egyidőben életmódot váltani, bevenni a negatív hagyományok bástyáit is. Rövid idő alatt nagymértékben csökkent a telepeken élők száma. Az említett kormányhatározat végrehajtásába azonban sok helyen hibák is csúsztak. Néhány városban a helyes kormányintézkedést lépcsőzetesség és differenciálás nélkül hajtották végre. Kampányszerűen - tegyük hozzá: tele jóindulattal - sok cigánytelepet felszámoltak, lakóit új, modern lakótelepek kellős közepébe költöztették. Eredménye: a putriban élt, szalmával tömött dikóhoz szokott cigányok - sajátos közösségi ritmusukkal - az új, vadidegen környezettel és technikával nem tudtak mit kezdeni. Pokollá tették a lépcsőház lakóinak életét, majd ez a pokollá tevés kölcsönössé vált. (Nesze neked előítéletek elleni harc!) A lakást sem lakni, sem használni nem tudták. A végrehajtó szerveknek nem jutott eszébe, hogy átmenettel oldják meg ezt a rendkívül bonyolult átállást. A cigányság gazdasági felemelkedését ugyanis nem lehet még fázisában sem külön, elsődlegesen kezelni a szellemi szint növelésétől. Az otthoni attitűdök, a szokások fontos fejlődési tényezők, ezek eredményesen csak együtt változhatnak 13 �gazdasági helyzetükkel. A szellemi szint növekedése nélkül az anyagi kultúra eszközei nem válnak szerves részévé a kulturális elvárásaiknak, a kés, a villa, a pohár, a szék nem válik olyasmivé, amit majd később meg kell szerezniük. A beköltözés utáni ún. u tókezelést társadalmunk a gyakorlatban még nem ismeri, pedig elengedhetetlen feltétele a szükséglakásokba telepített családok zökkenőmentes integrációjának. A te lep ek felszá m o lá sa tehát n em a cig á n yk é rd és m eg o ld á sá n a k végét, han em a m eg o ld á s kezd etét je le n tette. Több községben a tanácsok - rossz műszaki becslés következtében nem megfelelő állagú, elhagyott paraszti házakat bocsátottak rendelkezésükre. Így a lakás egy-két év után leromlott. A cigánycsalád a műszakilag előírt felújítás pénzügyi feltételeit - a lakástörlesztés miatt - nem tudta előteremteni. Több helységben - rossz telepítési politika következtében megszüntették a telepet, de a falu másik végén korszerűbb CS-lakásokkal, új telepeket hoztak létre. Ezáltal a cigányok szocializációjában oly fontos környezeti feltétel lényegében nem változott. A legtöbb helyen sajnos máig sincs megoldva a cigány lakásépítés építőipari vállalati vagy szövetkezeti keretben. Főleg falvakban, ahol állami, vagy szövetkezeti építési kapacitás egyébként sincs. A cigánycsaládok maszek kőművesekkel építtetnek, a tanácsok műszaki osztályainak koordinációs (segítő) tevékenysége - a sokrétű egyéb feladataik mellett - nem elégséges. Előfordul, hogy a lakás még nincs kész, de a pénz már elfogyott. Célszerű volna területenként építőipari vállalatokat, vagy szövetkezeteket kijelölni ezekre a feladatokra, amelyek jobban garantálnák a cigánycsaládok érdekeinek érvényesülését, az anyagi eszközök legoptimálisabb felhasználását. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolásának ütemét a jövőben csak úgy gyorsíthatjuk, ha a hitel összegét azonos arányban emeljük az építőipari árakban bekövetkezett változásokkal. A telepeken élő alacsony keresetű családok és idős emberek a szükséges előtakarékosságot nem tudják biztosítani, számukra más lehetőséget kell találni. A falvakban ma még nincs mód tanácsi bérlakáshoz jutni, nincs célcsoportos lakásépítési lehetőség. Jelentős viszont a foglalkoztatás területén elért eredmény. A tanácsok adatai alapján a munkaképes korú cigányférfiak közel 85 százaléka dolgozik. A nők foglalkoztatása azonban még messze elmarad a kívánt mértéktől, de ennek elsődleges oka a helyi foglalkoztatási lehetőség és gyermekintézmények hiánya. A számok azonban rossz következtetést sugallhatnak, mert a helyzet nem ilyen rózsás. Rendkívül nagy a cigány segédmunkások munkahelyi vándorlása és ebben bennefoglaltatik - be nem vallottan is - az alkalmi, időszaki cigánymunkások száma is. Komoly gond, hogy a foglalkoztatott cigánydolgozók többsége ma még szakképzetlen segédmunkás, ami iskolázatlanságukkal függ össze. A munkábaállításukkal kapcsolatban a PB-határozat külön hangsúlyozta a cigánymunkaerő előtt a kapuk kinyitását - úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben. Nem véletlenül. A század elején jobbára még nomád cigányság számára az időszakos munkavégzés jobban megfelel, mint a terhes és időhöz kötött, folyamatos ipari munka, ugyanakkor a természetbeni juttatás az alapvető életfeltételeiket biztosítja. A termelőszövetkezetekben becsületesen dolgozó cigánycsaládok életszínvonala, szociális helyzete általá­ 14 �ban jobb, mint az iparban (építőiparban) dolgozó, ingázó cigánycsaládoké. Ennek ellenére az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek sokhelyütt egyenesen megtagadják a cigánymunkaerő alkalmazását, másutt pedig nem élnek megfelelően a lehetőségekkel. Amellett, hogy igen sok vállalatnál, ipari üzemben a cigányfoglalkoztatásban dicséretes eredményeket értek el, sok még az olyan vállalat, ahol nem fordítanak kellő gondot a cigánydolgozók magatartására, továbbképzésére, gyakran abból a nem is titkolt (elítélendő) aspektusból, hogy a cigányságot meg kell hagyni aranytartaléknak mindazokra az alantasnak ítélt munkákra, amelyekre rajtuk kívül már senki nem vállalkozik. Ma még nem sok az a vállalat, ahol a cigánydolgozók politikai, kulturális és szakmai képzésével nem kampányszerűen foglalkoznak. Nehezen tagadható, hogy sokhelyütt nem segítik megfelelően az újonnan munkábalépett cigánydolgozók integrálódását a vállalati kollektívába. Nem adnak nekik külön feladatot, megbízást, tisztséget, ezáltal általuk is érzékelhető bizalmat - önbizalmat. Távol állunk még attól, hogy a munka belső kényszert jelentsen a cigányság számára, de a munkával szerzett életformaváltás, a jobb élet kifejlesztheti bennük a széttekintés igényét, először csak a nemcigány környezet ízléskultúrájának utánzását, majd később a saját ízlés követését. A helyi politikai, társadalmi életbe évről évre több cigányt kapcsolunk be, azonban nem élünk eléggé lehetőségeinkkel. Nem elég kenyeret adnunk, hanem tágítani kell azokat a csatornákat is, amelyek elvezetik őket életük tudatos átformálásához, a racionális életvitelhez. A megszerzett alapokra eredményesen csak így építkezhetnek tovább. Az iskolai oktatás és nevelés területén kezdetben nagy lendülettel beindult munka lelassult és csak az utóbbi években vált ismét erőteljesebbé. Okai: kezdetben igen eredményes volt a gyógypedagógiai csoportok, osztályok létrehozása, majd a csak cigányokból álló cigányosztályok megszervezése. A gyógypedagógiai osztályok biztosították a lassú fejlődést a „normál” osztályokhoz, azonban a cigányosztályok (elsőtől a nyolcadikig) nem hozták meg azt az eredményt, amit vártunk. A legutóbbi években az ilyen irányú kutatások bizonyították, hogy a cigánygyerekek nem akarnak szegregálódni. A cigányosztályokban a cigánygyerekek a tapasztalatok útján szerzett, élettevékenységbe ágyazott, pozitív ismeretekkel nem gyarapodtak, elkülönülésük nem segítette fejlődésüket, sőt a M it csin áln a k a cig á n yg yere k ek ? című dokumentumfilmben látott elszeparált cigányudvarok szaporodtak és segítették az előítéletek már iskolai szintű kialakulását. Az iskolák a rendkívül heterogén cigánytanulók módszertani oktatása nevelése területén sokáig magukra voltak hagyatva. Nem volt olyan metodikai irányelv, amely mindezekre egységes keretet (de nem egységes megoldást) adott volna. Így az egyik megyében a művelődési osztály diszkriminációnak minősítette a cigányosztályokat, a másikban nem. Az elmúlt évek nem voltak ellentmondásmentesek, az eredmények mégis önmagukért beszélnek. Ma már a 6 -13 éves cigánygyerekek döntő többsége jár iskolába. Az iskolán kívüli művelődésben csak szerény eredményeink vannak. Ennek oka elsősorban az, hogy nem ösztönözzük eléggé, művelődési intézményeink még keresik a leghatásosabb formát az iskolán kívüli művelő­ 15 �désre. Bármilyen legyen is a forma, a döntő lépést csak a munkahelyekkel karöltve lehet eredményesen megtenni. * Az első PB-határozatot követően létrehozták a Minisztertanács mellett működő T á rca k ö zi K o o rd in á c ió s B izottság ot, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy a magyarországi cigányság felemelkedését biztosító feladatokat részleteiben és egészében irányítsa, a tárcák és a tanácsok gyakorlati munkáját koordinálja. A helyi feladatok megvalósítására minden megyében cigányügyi koordinációs bizottságokat hoztak létre. 1979-ben a párt és a kormány illetékes szervei ismét foglalkoztak a cigánylakosság helyzetével. Megerősítették, tapasztalatok birtokában finomították azokat a célkitűzéseket, amelyeket a PB-határozat 1961-ben meghatározott: folytatni kell a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolását, javítani kell a cigánylakosság műveltségi viszonyait, hatékonyabbá kell tenni a cigányfiatalok oktatását és nevelését. Minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni, hogy minél több cigánygyerek járjon óvodába és a tankötelesek tegyenek eleget tanulási kötelezettségüknek. Növelni (és megtartani) kell a munkaképes korúak foglalkoztatását. Fontos feladat az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. Feladataink tehát nagyon is konkrétak. Úgy vélem azonban, hogy a generális feladatok részleteit - több területen - a meglevő állapotot jobban figyelembe vevő prognózissal kell kimunkálni. Ilyen terület például a kisebb létszámú és főleg a falvakban élő cigánynyelvűek rétege. Az autentikus, saját forráson alapuló integráció elősegítésére gondolok. Az áramkör gyakran eddig is itt szakadt meg. A „biztosítékcsere” , ami főleg agitatív jellegű volt, a cigánynyelvű közösségeknél nem mindig vezetett eredményre. Nem lehet más szándékunk, csak a tisztességes integráció követése, olyan integrációé, amelybe a cigánynyelvű cigányság is saját ruhájában, maga formálta eszközeivel, egyenrangú társként lép be. Elő kell tehát segíteni a belső érték kibontakozását, a készségek fejlesztését az önkifejezés, a saját nyelvű kultúra irányába is. A cél kettős: egyrészt mindez elősegíti feloldani bennük a belső feszültséget, amelyet igazában az önbecsülés hiánya, a fojtogató kisebbségi érzés táplál, másrészt mindezek kizökkenthetik a cigány szellemi, kulturális életet természetes renyheségéből, „beporzódhat” a környezeti kultúrával, életvitel-mintával, minőségi fejlődést eredményezhet, megteremtődhet az a sajátos öngerjesztett erőtér, amelyben hatásosan kifejlődhet a társadalmi és politikai integrációra képes cigányemberfő. Mindezzel együtt a jövőben határozottabban fel kell lépni a néhol felfelbukkanó cigány szeparatista törekvések ellen, amely mérhetetlen károkat okozhat ebben az integrációs folyamatban. Mert az utóbbi időben jól megfigyelhető, hogy létezik egy kisebb számú cigányértelmiség, amelyik azzal van elfogvalva, hogy soha nem létezett cigány hagyományokat kreáljon, ahelyett, hogy konkrét, lemondást igénylő és anyagi haszonnal nem járó tanító-nevelő munkát végezzen - íróasztal helyett - a telepeken, a cigányok között. A legutóbbi PB-határozatot követően a Hazafias Népfrontban, mint a társadalom minden rétegét összefogó szervezetben, a cigányság ügye jelen­ 16 �tős helyet kapott, megalakult az O rszág o s C igánytanács. A T IT keretében is cigánybizottság alakult. 1985-ben a Minisztertanács jóváhagyta a C ig á n y K u ltu rá lis Sz ö vetsé g megalakulását, mint a politikai érdekvédelmi feladatokat is ellátó szervezetet. Megalakult a C ig á n yku ta tá so k at K o o r d ináló T u d o m á n y o s T a n á cs is, amelynek azonban szépséghibája, hogy a hazai ismert cigánykutatók zöme nem tagja a tanácsnak, elnöke sohasem foglalkozott cigánykutatással. Sajnos megosztott a cigányértelmiség is, ugyanakkor a rosszul felfogott érdekek kizárnak a cigányságért eddig sokat tett kutatókat a közös munkából, mert véleményük néhány kérdésben eltérő. Sok még a szubjektivizmus és az indulat e területen is, pedig a demokrácia kiszélesítése, értelmes viták nélkül valóságos eredmények nem várhatók. (Okos kezdeményezés és gondolat nemcsak a hitelesített intézményekből származhat, hanem azokon kívülről is.) A bizottságok tehát megvannak, de munkájuk hatékonysága csak hosszú évek után lesz igazán mérhető, mert ma még a megyei cigánybizottságok jelentéseit olvasva a hazai sajtóban, nem rózsás a kép. „ N ö v e k s z ik a fia ta lkorú b ű n ö zés, nem ja v u l a la ká sh elyzet k ielégítő m érték ben , n a gy az anyagi g o n d , az eg yén i felelő tlen ség k ö v etk ezté b en nő a g y e rm e k ü k k e l k eveset, v a g y egyáltalán nem törődő cigá n yszü lő k szám a, k e v é s a fo gan atja a tanács á ltal nyújtott, é v rő l é v re m e g d u p lá z ó d ó szociális se g é ly n e k ” stb., olvassuk például hazánk egyik legnépesebb cigánylakosú városának, Miskolcnak, cigánybizottsági jelentésében (N é p s z a b a d s á g , 1985. október 2.). A cigánylakosság helyzetének javítása társadalompolitikai érdek. A politika reális szándékának megvalósítása a helyszínen dől el, a városokban és a falvakban tevékenykedő névtelen aktivistákon és természetesen magu­ kon a cigányokon múlik. Az említett bizottságoknak és cigánytanácsoknak a „végpontokon” kell tehát erősítést adni, mert enélkül csak bizottságosdit játszanak. Itt kell változni, változtani és a cigányság érdekében félretenni a személyi ellentéteket, a bizalmatlanságot, nem a cigányokból élni, hanem értük. 17 �Bari Károly világai Válogatott kötet olvasásakor mindig érdekel, hogy a szerző szemlélete mennyit változott előző könyveihez képest, mi vezette a válogatásnál és ha változtatott, mennyiben változtatott versein; mit hagyott ki, milyen új rendbe, ciklusba szervezte költeményeit. Ebből a szempontból vizsgálva, a válogatás minőségi metamorfózist föltételez. B a r i K á ro ly n a k , válogatott versei megjelenése előtt, három könyve láthatott napvilágot: H o lta k arca fö lé (1970), E lfe le jte tt tüzek (1974), A ném aság k ö n y v e (1983). Figye­ lemre méltó cigány népköltészeti gyűjteménye és fordítása: a T ű z p iro s k íg yó csk a (1985). Eddigi törekvéseit összegző kötetéből - A varázsló sétáln i in d u l (1985) - mindössze három verset (Vers, Körmenet, Éjszaka a sárgaházban) hagyott ki. Központozásokon igazított, néhol elhagyta a korábbi ajánlásokat, de némelyik versnél tartalmi változtatásokra is törekedett. Csak példaként említem Jö v ő n k fe lé című versét, amelynek kezdő sorain úgy végzett simításokat, hogy korábbi változatának három sorát legyalulta s a negyedik lett a kezdő sor. A vers és persze a költő kiküzdötte a tömörítés jogát, amikor ezzel a tárgyilagossá nyugodott mondattal indít: „ V é r e s fo g a ik k ö zé szo rítjá k m ú ltu k késeit a h o lta k .” Átíráskor-pontosításkor mindig Szabó L ő rin c elegáns nyilatkozata villan föl bennem: ,, u tó vég re a v ers az en yém , eg yetlen igazi m ag á n tu la jd o n o m ” . Bár ez a felelős- 18 ség, ez a „tulajdonosi szemlélet” működne minden valamirevaló alkotóban. Ha életkorát tekintjük, Bari indulása rimbaud-i. Talán még abból a szempontból is, hogy kacérkodott az elhallgatással, de éppen sajátos léthelyzete döbbentette rá: semmiképpen se engedheti meg magának a csönd kényelmét, fegyverkereskedőnek pedig pláne nem állhat. Marad tehát a vers, költő számára az egyetlen s az utolsó terepe a küzdelemnek. Olvasásakor figyelem hangváltásait, szóhasználatát, képeit, képeinek belső logikáját - szóval azt a hullámmozgást, ami az első sorától az utolsóig terjed. S az olvasói agy univerzumában még tovább. Figyelem egyre táguló szemléletét, ahogy a cigánysor és a cigánysors feketeségéből a tágabb hazába s a világba jut. A rongyos szalmazsákoktól nem vezetett sugárút J annisz R itszo sz vállalásáig, ama fölismerésig: „é le te t veszt, ki sza b a d ságért s ír ” . S hogy ennek tudatában milyen finomságú portrét lehet Bari Károlyról rajzolni, vagy gyorsfényképpel produkálni, az az ő szempontjából nem közömbös. Bár a költő arca életében, de holta után is változik, módosul. Hol megszépül, hol pedig a közöny panoptikumának pora lepi be. M in d en esetre ő az első igazi - tém ájá ba n és esztétikai m élység éb en - m a gya ru l író cigányköltő. Hangváltásai jelzik költői folyamának szélesedését: a drámai beszéd mellett hallatszik a kifejezet­ �ten gúnyos (Ne felejtsék el), a játékos (Két gyermekvers Máriusznak), a népmesei (Mese, Csoszrekár, a varjúkirály) és bővülést mutatnak a poetica licentia-szerű képversek is. Mindezeket saját kezű illusztrációkkal teszi árnyaltabbá. A költészet megszokott szavaiból csinál verset, de ami különleges, hogy másként, más költőktől eltérően. K o szto lá n yi szép szavainak társaságában (vér, gyöngy, tűz, szív. . .) gyakran használja a sötétség, varjak, gyökerek, erdők stb. kifejezéseket. Képeinek varázsvesszejével új világot nyit előttünk. A látomások nemcsak egy ember, jelen esetben Bari, belső egét ragyogtatják, hanem bennünk is kifényesedhetnek a homályban húzódó csillagképek. Ritka látvány a képlogika olyan láncolata, amilyen a H a jn a lk ö tö ző-b e n szövődik szemléletessé: „. . .o d a g y űln e k / lá baih oz a fö v e n y e n éjsza ká zó / m eg szökött tisztviselők.: a k a g y ló k is,/ a k ik a m élység k é k ba n k já b a n / halpén zt szám olgattak v a la m ik o r/ öszszeszorított szájjal. ..' Bari egy-egy jelenséget, állatot, növényt, vagy magát az emberi szívet képváltozatok sokaságában írja le, dolgozza föl újra és újra. N ála a szivárvány tüneményének számtalan variációja van. Csak néhányat rovok ide: szivárványos kéz dörejlik, szivárványsorompókat fölhúzó ég, szivárványtőr, szivárványkaloda, szivárványinakkal, fekete szivárvány, szivárvánnyal korbácsol a zápor utáni ég. . . Ezek után hinnem kell: a költészetben még mindig óriási lehetőségek rejteznek, a mélyrétegek újabb mélyrétegeket takarnak. Indulásakor sokan csak az egzotikumot látták benne, a „különleges állatfajt” ahogyan V e r e s P éter fogalmazott ironikusan saját személyéről. Igazuk azoknak volt (például F é ja G é z á n a k ), akik a kínokat vették észre szája sarkában, s a hírt olvasták ki verseiből egy agyonhallgatott világról. Tudatosan, keményen ítéli meg azt a kötöző környezetet, amelyből vétetett, de védi is körmeszakadtáig. A d y szemléletéhez hasonlít az efféle népvádolás és -védelem. Szociológiai-szociográfiai vizsgálat tárgya lehetne: va jo n m enn yit változott a cigánysor, aho n nan B a r i elib én k á llt? E cirka húsz évet, amely első verseinek megjelenésétől a mai napig lepergett, hiteles prózába tudná szorítani. Válogatott kötetének első (Hegedűk vijjogásából) és hatodik ciklusa (Cigánytörvény) a cigányság körébe vezet. Csak látszólag szűkebb az a tér, amibe bevonja az olvasót, valójában egy egész közösségre jellemző mentalitást, viselkedést, nagyon is valóságos, hihető nyomort mutat meg anyján, nagyapján, testvérein keresztül. A jelenvalóság szorító tényei mellett azonban nem illik elfeledkezni arról a gazdagságról, amelyből a Bari-versek az erejüket szívják. Erre az öszszevetésre ad alkalmat a már említett népköltészeti gyűjteménye. Bevezető esszéjében maga Bari fedi fel a cigányfolklór és költészete azonosságának gyökereit, s így áttételesen bár, de mégis kulcsot ad versei értelmezéséhez. A cigánynépköltészetben és a Bari-versekben ugyanúgy az első helyen szerepel a szabadság és a rabság problémája, lényeges a ritmus, a szövegek kötetlensége, a színek jelentése, kontrasztja. Sorai történeteket, babonákat rejtenek, amelyeket otthon, az övéi között hallhatott. V a sy G éza fogalmazza egyik írásában: „Barit a legszűkebb környezetében szerzett élményanyag kényszerítette költővé” . Ez az, amiben nem hiszek. Ugyanis a nyomor, a kilátástalan mélységű léthelyzet, de még a töméntelen mennyiségű népköltészeti hatás sem avat valakit költővé. De az érzékenység, a tár- 19 �sadalom ordító különbségeinek fölismerése, a pozitív költői hatások befogadása, a versírás technikájának ellesése viszont költővé emelhet némelyeket. A szűkebb környezetben szerzett tapasztalatok azonban dúsíthatják az ember élményvilágát. K ie rk e g a a r d filozófiájára voksolok, amely a következőket tartotta a költőről: „ Szeren csétlen em b er, aki m é ly kín o ka t rejt szív éb en , d e ajkai ú g y v a n n a k fo rm á lv a , h ogy m ik ö zb en sóha jo k és kiá ltáso k h ag yjá k el, m in d ez ú g y h an gzik, m intha szép m u zsika le n n e ” . Bari nem keveset kínlódhatott muzsikája hangszereléséért, még ha indulását kezdetben odaadóbb figyelem és istápolás kísérte is. Bizonyíték erre, hogy nem a könnyebb végét fogta meg a versírásnak, nem merült pusztán esztétikai mutatványokba, kísérletekbe és ami lényeges, nem feledkezett el hovatartozásáról. Gyermekfejjel ismerte föl a különbségeket, hiszen a miskolci gimnázium és a putrisor nem egy és ugyanaz. A K ín o m in dított ú tnak ezt pontosan rögzíti: „ K ín o m in dított útnak,/ napégette m ező k ö n ,/ a v ö lg y e k h id e g m élység ein át,/ h o g y fö lm érh essem m aga m ,/ h o gy csillagot fa k a ssza k v é rből, v e ríté k b ő l,/ k ira bo lt tizenhat é v e m rő l le té p je m ! k á ro m k o d ó anyám á tk á t" Kötete világosan tükrözi lélekállapotát, sőt, labilitását: hol menekülni, szökni akar, hol pedig kiállni ország-világ elé, szívében tenger és cigánytelep, végtelenség és kötözöttség. Felnőttként biztos kézzel rakja patikamérlege személyiségét. S ez az ibseni cselekedet, az önmagunk fölötti ítélkezés, mindenféle külső kritikánál többet ér. „ F o h á s z k o d o m , m ert ítélk ezte m ” - írja. Már nem a sámán, a szellemekkel érintkező varázsló szerepét ölti magára, hanem akinek a szavakon van hatalma. A varázsló sétálni ind u l - mondja a kötetcím. Hová? A 20 líra fölfedezetlen ösvényeire? Minden bizonnyal. A M o ty o g v a , a M á sn a p és az A zo n o sítá s címet viselő versek egy másik Bari Károlyt mutatnak. Valóban tény, hogy második és harmadik kötete között évtized emésztődött el. „M e g s z e n v e d e k m in d en szóért, v e ssz ő ért; g y a k ran va n úgy, h ogy fé l é v b e is b e le telik , a m ik o r e g y -e g y vers vég é re pontot teszek. Igaz, ritk ábba n g y ű lik össze kö tetn yi anyagom , mint m ásoknak, d e ez n em érd ek e l. E l jutottam arra a pontra, h o gy csak a m u n ká m é r d e k e l: csak az írá s” - nyilatkozta. Idézett mondatai nem jelentenek beburkolózást, közönyt, de minőségibb csillagra lépést annál inkább. A ma költője ő, politikumot és sokakat érintő társadalmi problémákat visz sorai közé. És talán nem erőszakolt, ha azt mondom, szemlélete törvénnyé kristályosodott. Kellemetlen és gyakran kényelmetlen igazságokat vesz tollára. A devianciák országot faló hétfejű sárkányával kell immáron szembesülni: a „mámorral összevarrt szemhéjúak” seregével és egy olyan talmi világgal, „ahol csak erőszakos önhalállal bizonyítható a tiszta hit” . Mi hát a megoldás? „ Ő szinte leszek, a kár a tű zvész, ha b ele n ém u lo k is ” - süvölti Bari, s a lán- gokban pillanatra fölidéződik a konokok kicsiny csapata: Petőfi, Ady, József Attila, Nagy László és még egy-két arc. Szám ű zetés című verséből citálom, amelynek visszahulló kérdései egyben igényességet is kívánnak az eljövendőre: „. . .hol va n / h alá lba n is összetartó/ seregü n k, testvéreim , h ol v a n ? / a k á v é házasztalok sík ságain / annyiszor fö lesk ü d ö tt á r m á d ia ? ” Hogy kikhez szól, nem szükséges részletezni. Visszasiklok újra a címhez és most kérdésként teszem föl: Bari Károly világai? Igen, Barinak, mint �minden többhúrú költőnek, világai vannak; élethelyzetei, állapotai szerint változó világai. Kötetében szinte egyszerre, filmszerűen pereg le hazugságoktól, kóklerségektől mentes világa. Ez a képekkel niagarázó verstechnika csikarja ki, hogy szuszszanás nélkül kell végigmondani könyvének nem egy darabját. Ha már ő lávázik, hát lávázzon olvasója is. „ G ö rcsö se n összeszorított ten yeréb en - ahogyan egykor mondotta önmagára visszamutatva - m in dig ott v a n a g y ö n g yszem ” . (Szépiro- dalmi) M A G Y A R JÓ Z S E F G Á SP Á R IST V Á N G Á B O R „Mint egyenrangú az egyenrangúhoz” Az utóbbi években Magyarországon divat lett a cigányokról írni. A cigánykérdés napjainkban is az egyik legvitatottabb, s egyúttal indulatokat kavaró kérdés. S ebben szerepet játszik az is, hogy a felgyorsult beilleszkedés során megnövekedtek a súrlódási felületek. Ma már nyilvánvaló tény, hogy a cigányokról, sorsukról, jövőjükről csak magukkal az érdekeltekkel a cigányokkal - együtt lehet dönteni. Nem feledhetjük el ugyanakkor, hogy volt időszak, amikor a kérdést leegyszerűsítették a szociális beilleszkedés problémájára. A hazánkban is szép számmal élő cigányok helyzetéről, életmódjáról, jövőjéről sokféleképpen lehet vélekedni, de azt soha nem téveszthetjük szem elől, hogy itt és m ost nem csak róluk, rólunk is szó van. A leckét a történelem nekünk is feladta. Magyarországon a cigányság alkotja a legnagyobb lélekszámú sajátos kultúrával és tradíciókkal rendelkező társadalmi, etnikai csoportot. Létszámuk 1984-ben, a tanácsi adatok alapján, mintegy 380 ezer fő, nagyobb, mint a hazánkban élő nemzetiségeké együttvéve. A cigányság területi elhelyezkedése az utóbbi időben állandósult. Mintegy 70 százaléka falvakban lakik. A nagyobbrészt még a hetvenes években végbement országon belüli lakhelyváltoztatás hatására arányuk az ország északkeleti részeiben és egyes nagyvárosokban növekedett. Ma az ország településeinek mintegy 62 százalékában élnek cigányok. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében él a cigányság harmada. Nógrád megyében 130 településből 92 településen élnek cigányok. Számuk az összlakossághoz viszonyítva növekedett 1980 és 1985 között. (A megye összlakosságának száma 1980-ban 240250 fő, a cigánylakosságé 17665 fő; 1985-ben 2 3 5 400 fő, illetve 1 9 1 36 fő.) A cigánylakosság 34,8 százaléka városban, 65,2 százaléka községben élt 1985-ben. A legtöbben Salgótarjánban (6015 fő), Szécsényben (3552 fő). Pásztón (2928 fő), Bátonyterenyén (2860 fő), és Balassagyarmaton (2256 fő) élnek. Ennek magyarázata egyértelműen a munkavállalási lehetőségkben, az ipartlepítésben rejlik. A helyzet azonban csak látszatra folyamatosan javuló. ,,A felszínen a véletlen űzi kisded játékát” - mondja H e g e l. A cigányok esetében is, ha csak a látszat alapján ítélkezünk és ebből általánosítunk - hamis eredményre jutunk. 21 �Előítéletei ellen még annak is nagyon nehéz harcolnia, aki már tudatára ébredt, elismerte meglétüket. Pedig az ember születésekor mentes az előítéletektől. Az értékítéletet, a véleményalkotást a társadalmi környezettől veszi át. A társadalom jelentős része hajlandó a cigányságnak az életkörülményekben, a képzettségben és a művelődésben mutatkozó elmaradottságát részben vagy egészben e réteg saját hibájának tekinti. Gazdasági nehézségeink, az életszínvonal csökkenése várhatóan továbbra is magában hordozza a cigánysággal kapcsolatos feszültségeket, előítéleteket. Ötszáz évig űzték, kergették és gyilkolták a cigányokat. Üldözésük egyik, talán legfőbb oka az volt, hogy a szilárd alapokon nyugvó feudális államok Európában minden eszközzel védték a magántulajdont. A cigányok körében viszont még a feudalizmus előtti életforma uralkodott. Nem ismerték el és nem tisztelték a magántulajdont és a törvényeket, „osztály nélküli” társadalomban éltek, vándorló életmódot folytattak. A fasizmus azonban túltett minden korábbi század kegyetlenkedésén. A második világháborúban a fasiszta Németországban 600 ezer cigányt pusztítottak el, ebből Magyarországról származott közel 50 ezer. Az állandó veszélyeztetettség az évszázadok során az életösztönt oly módon befolyásolta, hogy előtérbe került az életben maradás elsődlegessége. Vannak akik úgy vélik, ebben van a cigányság tragédiája. Ma azonban adottak a lehetőségek a kedvező folyamatok megerősödésére, a múlt káros örökségeinek felszámolására. Igaz ez a feladat talán nehezebb, több türelmet, energiát igényel, mint az eddig elért előrelépések. Elsősorban a környező lakosság nagyobb segítsége kell(ene). Ez cseppet sem könnyű feladat. De elgondolkodtató, hogy a ma már 500 éve hazánkban lakó cigányok is gyakran igyekeznek letagadni cigányszármazásukat, még akkor is, ha történetesen bőrük barna és a hajuk sem szőke. . . A cigányokról alkotott általános felfogás alól azonban van kivétel is: a zenész cigányok társadalma. Ők életmódjukban, öltözködésükben, egész magatartásukban szinte kiváltak a cigányság egészéből. Ugyanúgy kiváltak, mint a cigányság más csoportjaiból kiemelkedett értelmiségiek. A kiemelkedettek többsége a későbbiek folyamán, sajnos(!) minden kapcsolatot megszakít cigánytársaival. Pedig a gyakorlat bizonyítja, hogy a tanult egyének igen sokat tehetnek a cigányság egészéért. Az iskolai végzettség ma már elengedhetetlen feltétele az érvényesülésnek. (Ez természetesen nemcsak a cigánygyerekekre igaz.) Az a cél, hogy minél több szakember, kvalifikált munkás kerüljön ki a cigányok köréből is. Napjainkban az egyik alapvető probléma, hogy a cigánygyermekek oktatásának eredményei mind a szükségestől, mind a lehetségestől elmaradnak. Ezért jelentős arányban újratermelődik az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen réteg. A cigányság egésze szempontjából az alacsony iskolai végzettség a legnagyobb akadálya a társadalmi integráció terén történő további minőségi előrelépésnek. Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi helyzetet súlyosbítja, hogy a cigány nők felének foglalkoztatása nem megoldott, ezért sokan az állandó munkaviszony hiányából eredően, nem jutnak hozzá a foglalkoztatáshoz kapcsolódó juttatásokhoz sem. Kellően megbízható adatok hiányában nem lehet párhuzamot vonni a Nógrád megyei eredmények és az országos átlag között. (Hivatalos adatgyűjtés ugyanis nincs a cigányokról.) A becslések és néhány felmérés eredménye azonban azt bizonyítja, hogy Nógrád megyében is az országos 22 �átlaghoz hasonló a helyzet a foglalkoztatás és szakképzettség tekintetében. Egy 1978-ban készült nógrádi reprezentatív felmérés szerint a cigánycsaládoknál az egy főre eső jövedelem - az egy keresőre jutó nagyszámú eltartott és a szakképzetlen munkával elérhető alacsony keresetek miatt 960 Ft, amely jóval alatta maradt a megyei átlagnak. (Akkor, 1977-ben az egy főre eső jövedelem 2260 Ft volt). Az 1985-ös esztendőben az aktív keresők közül 12,4 százalék volt csak a szakmunkások, 53,1 százalék a segédmunkások, 23,8 százalék a szakképzetlenek, 6,3 százalék a nem fizikaiak és 4,4 százalék a kistermelők-kiskereskedők aránya. Az oktatás terén szintén nincs ok az elbizakodottságra. Az 1985-86-os tanévben Nógrádban az általános iskolába 3642 cigánytanuló iratkozott be, az iskolaköteles cigánygyerekek 98 százaléka járt iskolába. A túlkoros tanulók száma a következőképp alakult: saját osztályában 1 évvel túlkoros 10 11 tanuló, 2 évvel 438 tanuló és 3 évvel (vagy több!) 3 11 tanuló. (Arra vonatkozóan, hogy hányan fejezték be sikerrel a nyolc osztályt, nincs adat, amint arról sem, hogy hányan tanultak tovább és fejezték be eredményesen tanulmányaikat.) Az analfabéták száma - becsült adat! - 3000 főre tehető a megyében, ebből 30 év alatti cigány fiatal 234 fő, 35 év feletti 251 fő. Az alacsony képzettség miatt kialakultak az úgynevezett „cigánymunkakörök” (utcaseprők stb.). Az alacsony jövedelem alapvetően determinálja életszínvonalukat, ugyanakkor az alacsony életszínvonal akadálya is a felemelkedést elősegítő szakképzés megszerzésének. A fiatalok egy része azért nem tanulhat tovább, mert már 1 5 - 1 6 éves korában szükség van keresetére. De a vállalatok is hasznot húztak az alacsony képzettségi szintű munkaerőből, éveken keresztül. Mígnem megjelent a bértömeg-gazdálkodás. Így értelmetlenné vált, hogy a „kilépett” munkakönyvű dolgozókkal „pénzügyi egyensúlyt” teremtsenek, még olyan áron is, hogy kapun belüli munkanélkülieket „alkalmaztak” . Az új helyzet most tovább nehezíti a cigányság sorsát, egzisztenciális lehetőségeit. Egyre nehezebb elhelyezkedni. Lassan szakmával is, szakképzetlen munkaerőnek is. Az előbbiekből adódik, hogy a hátrányos helyzet újratermelődése ellen ható tényezők között legfontosabb szerepe az iskolának van, mert csak ennek révén várható egyenletesebb eloszlásuk a munkamegosztási hierarchiában. Hiba lenne valami egységes receptet adni a cigányság beilleszkedésének, felzárkóztatásának segítéséhez. Egységes megoldóképlet nem létezik. A feladatok és a lehetőségek sem egyformák minden településen. . . Azonban hibát követünk el akkor is, ha a ma kihívásainak, társadalmi hatásainak negatív vonásait csak a cigányság problémájára szűkítjük le. Megfeledkezve arról, hogy a magyar társadalom alsó rétegeit sem hagyja érintetlenül a változás szele. Azzal, hogy az előttünk álló időszakban nagy gazdasági átalakulás indul meg, az egész társadalomnak szembe kell néznie - a cigányoknak is természetesen. Ez ugyanakkor társadalmi előrelépést is kell(ene), hogy jelentsen. . . A gazdaságosság, a hatékonyság elvének érvényesítése minimálisra csökkentheti, kiszoríthatja a termelésből a képzetlen munkaerőt. Bizonytalanná téve a megélhetéshez szükséges pénz előteremtését. Ez óhatatlanul is feszültségeket hordozhat magában, olyan iparosodottabb vidékeken is, mint Nógrád egyes körzetei. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az életkörülmények, a lakás milyen jelentőséggel bír. . . A probléma ez esetben sem sajátos „cigányügy” . . . Havi fixből ma nem csak a cigányok nem tudnak önálló otthont teremteni! A cigányságon belül kétségtelenül a szociális köve­ 23 �telményeknek meg nem felelő telepeken élők vannak a leghátrányosabb helyzetben. E téren az elmúlt évtizedekben jelentős volt a fejlődés. Húsz év alatt kereken 200 ezren kerültek jobb lakáskörülmények közé, azaz az 1964-ben nyilvántartott családok több mint négyötöde. A telepfelszámolás kezdetén a cigánylakosság több mint 75 százaléka élt telepen, ma már csak mintegy 1 1 százalék. Nógrád megyében a cigánytelepek száma az 1975. évi 668-ról 1985-re 35-re csökkent. A telepeken levő lakások közül - 1985.január 1 -i viszonyok! - putriszintű, elavult 309, felújítható 115 és jó állagúnak minősített 192 épület. (A telepeken kívül levő putriszintű elavult, cigányok által lakott épületek száma 144 volt.) „ 1 9 8 o -b a n 490 0 fő, azaz 1 1 o 3 csa lád élt telepen , szo ciális k ö v e te lm é n y e k n e k m eg nem fele lő k ö rü lm én yek között, a h o l a telep i v iszo n yo k leh etetlen n é teszik a ku lturált életfo rm á t, m ég az azt igén ylő csa lá d o k részére is. A te lep ek csak eg y k is részén él m ego ldo tt az a la p v ető k o m m u n á lis ellátottság ( iv ó v íz , v illa n y , szem étszállítás stb .), tö b b ség éb en nin cs kiép ített út, illetv e já r d a ." - állapítja meg többek között egy tanácsi jelentés. A jelentős központi és területi erőfeszítések ellenére sem sikerült azonban az elmúlt húsz év alatt a felső párt- és állami határozatokban megjelölt célkitűzéseket maradéktalanul megvalósítani. Csak két megye tudta a telepeket teljes egészében felszámolni. Az utóbbi években a telepek megszüntetésének üteme több megyében - Nógrád megyében is! - lelassult, egyes területeken megtorpanás tapasztalható. Az ilyen telepeken élők száma 1985-ben 30-35 ezer fő volt. A mintegy 10 -12 ezer család többsége a létminimum szintjén vagy az alatt él, hitelképtelen, tanácsi bérlakásra lenne jogosult, de olyan településeken laknak, ahol nem épülnek ilyen lakások. Újabb gond, hogy egyes helyeken a korábban épült, illetve vásárolt kis alapterületű lakások zsúfoltsága miatt a lakásellátásban is újratermelődnek bizonyos hátrányos körülmények. A telepek felszámolása és a telepi körülmények újratermelődésének megakadályozása alapfeltétele az életmódváltásnak, az emberibb életkörülmények kialakításának. Az elmúlt húsz év tapasztalatai bizonyítják, hogy a cigányok beilleszkedése, befogadása egy-egy településen nem a széttelepítésen múlik. Persze ellenkező példa is található, ahol az új utcasoron újratermelődtek a telepi körülmények (Salgótarján, Mátraverebély). A telepek felszámolásának meggyorsítása érdekében 1986-tól megszűnt a kiem elt, n em k iem elt telepi kategória, amely hátráltatta a telepek felszámolásának ütemét. A jövőben minden szociális követelményeknek meg nem felelő telepet kiemelt telepként kell kezelni. A telepek felszámolása, a megfelelő lakás- és lakókörnyezet kialakítása alapvetően fontos, de csak egyik feltétele a cigányság beilleszkedésének, felzárkózásának. A családok létbiztonsága a megélhetéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges jövedelem ugyancsak alapvető fontosságú, ezért a cigánylakosság foglalkoztatásának - a már korábban vázolt szükségszerűségből adódó - elősegítésére a jövőben is nagy gondot kell fordítani. A munkaképes korú cigányférfiaknak 1985-ben mintegy 85, a nőknél 53 százaléka dolgozott állandó munkaviszonyban. Nógrád megyében ez az arány: állandó munkaviszonyban állt a cigányférfiak 70,3, a nők 53,3 százaléka (1985. január 1.). Az 1986. évi tapasztalatok szerint, a hatékony foglalkoztatás előtérbe kerülése miatt a cigányok foglalkoztatása stagnálást, bizonyos területeken visszaesést mutat. Ami elgondolkodtató, az a fiatalok magas aránya ebben a kategóriában. A képzettség, a képzés ugyanis 24 �éppen azoknak a fiataloknak az esetében, akik a század végén kapcsolódnak be mint dolgozók a társadalomba, elodázhatatlan szükségesség. Bármely területen közelítünk is a magyarországi cigányság problémáihoz, csakhamar kiderül, hogy a megoldás csak komplex, mindenoldalú, általános jellegű lehet, egyes részterületeken legfeljebb tüneti kezeléseket adhatunk, de ezzel lényegesen előbbre nem jutunk. A statisztikai adatok (valós vagy látszólagos objektivitásuk ellenére is) csalókák lehetnek. Többek között azért, mert a minőségi változásokat nem képesek hasonló egzaktsággal tervezni, mint a mennyiséget. FELH ASZN ÁLT IRODALOM 1. Gulyás Sándor: Cigánygyerekek hátrányai és esélyei, Budapest, 1981., Tankönyvkiadó. 2. Zagyva Imre: A cigánylakosság szociális gondozásának és nevelésének kérdései. Budapest, A Szociális Intézetek Központja Kiadványai 8. (Az Egészségügyi Minisztérium IX. szociálpolitikai főosztálya által 1974. december 3-7-ig szervezett szakmai továbbképzésén elhangzott előadások.) 3. Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon. Gyula, 1979. 4. Murányi Gábor: Egyszer karolj át egy fát! Gigányalmanach. Budapest, 1986. Kiadta a TIT Országos Központja gány ismeretterjesztő bizottsága. 5. Jelentés a Nógrád megyében élő cigánylakosság helyzetéről. 1980. ci- Salgótarján, 6. A magyarországi cigánylakosság helyzete és időszerű feladatok. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1984. október 2-i ülésén tárgyalt KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának jelentése. 7. Kozák Istvánné dr.: Útmutató a cigányság beilleszkedésének segítéséhez. Építési és Városfejlesztési Minisztérium. Budapest, 1986. 8. Jelentés a cigánylakosság helyzetéről Salgótarjánban. 1985. 25 �ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY Cigánykaraván LAKATOS MENYHÉRTNEK Az Istenek barnaságát festették arcunkra és én őrzöm az emlékek porlepte zálogjegyeit. Nem tudják Punjab forrásai enyhíteni izzásaimat. Lelkűnkben él Chandigarh, ahogy lassan elhaladt a karaván, hadat üzenve. Perzsel a szavunk új tájak határain, és elsüllyedt emlékekre találunk névtelen utak sivatagában. A templomok menedékhelyein a szentek éjszakákat virrasztottak, dobszólót lüktetett vérük megsebzett zarándokok imáiban. Anyám fejfájára Születésem hónapjában halt meg anyám: Csillag nélküli február fekete magány. Világrajöttöm februárja, fekete gyertya, föl-föllobbanó lángja világít ereklyeként. Nekem ő választott szülőföldet: keményre döngöltet amit a bolyongás álmodott meg. Élve járt a temető habfehér útján: babonák lábnyomát követte reszkető legendák félelmével. 26 De ment! esőverte arccal kereste apámat hitvesi félelemmel ki a holnap betevő falatját mulatta el bánatában, hogy feledje a nyomort. Fölkelni és lefeküdni én nem láttam sohasem. Ha hazavisz néha a fájdalom és sírjánál megállva szívemben gyermeki érzést érzek: anyámhoz hazatérek. �ABLAK R Á C Z IST V Á N Hangos levél a főszerkesztőnek Kedves Barátom! Midőn a két testvérváros Vantaa és Salgótarján közös ünnepélyén megkértél, írnék valamit folyóiratod számára finnországi munkásságomról, azt kellett felelnem, írni én már rossz, megromlott látásom miatt képtelen vagyok, de szívesen teljesítem kérésedet, abban a formában, hogy mondanivalóimat egy hangszalagon magnetofonra rögzítem. Magamfajta öregember okosan teszi, ha ígéreteinek teljesítését nem halogatja túl sokáig. Hiszen sohasem tudhatom, mennyi időm van még hátra. Ezért íme, máris küldöm a beszámolómat. Hát kezdődjék a mese. Amikor 1956 karácsonyán beteg és rossz látása, rossz hallása miatt munkaképtelen feleségemmel Finnországba érkeztem, bizony nehéz feladat állt előttem - mind magam, mind a feleségem számára új otthont, új egzisztenciát kellett teremtenem. Noha szabályos kivándorló útlevéllel érkeztünk, semmi holminkat nem hozhattunk magunkkal, tehát éppen a váltás fehérneműn - a pizsamán és a fogkefén - kívül semmi egyebünk sem volt. Így kellett nekifogni az új élet megteremtéséhez. Erre legcélszerűbbnek az mutatkozott, hogy mint már egyszer régebben, régebbi finnországi tartózkodásom alatt, most is a fényképezéssel igyekeztem megkeresni a mindennapi falatot magunknak. Ez gyors munka volt. Hiszen amit délelőtt fényképeztem, azt én este a finn újságok, folyóiratok szerkesztőségeinek már bemutathattam, és sohasem történt meg, hogy a fotóim közül egyet-kettőt, esetleg többet is el ne tudtam volna adni. Én ezt a fotóriporteri tevékenységet mint szabadúszó végeztem, tehát egy újságnak sem álltam a szolgálatában. És ez azt jelentette, hogy a fényképeimnek mindig sokkal jobbnak kellett lennie, mint amit az újságok saját fényképészei készítettek. Mert hiszen egyébként nem vettek volna tőlem képet - a kívülállótól. A témáim a mindennapi élet volt, ahogy az utcán vagy a munkahelyeken, a mezőkön folyik. Tájat, várost, embereket, gyermekeket fényképeztem az év különböző szakaszaiban, napjaiban. És a felvételeimet nem csak az újságok, hanem előszeretettel vásárolta a finn idegenforgalmi hivatal is, sőt a külügyminisztérium sajtótájékoztató osztálya. Így sikerült csakhamar lakásra szert tennünk, azt bebútoroznunk és a megélhetésünket biztosítanunk. Engem azonban ez a riporteri tevékenység - noha nagyon érdekes, szabad, változatos volt - mégsem elégített ki teljesen. Úgy éreztem, én valami jobbat is tudnék csinálni. Ezért engedélyt kértem és 27 �kaptam a finn nemzeti múzeumban, hogy néhány középkori faragványról, szoborról felvételt készíthessek. Ezt bemutattam az Odava könyvkiadó igazgatójának, mondván, hogy ilyen formában szeretnék a finn középkori művészetről egy nagy formátumú képeskönyvet csinálni. A kiadóval megegyeztünk, megkötöttem a szerződést, és így jelent meg '59-ben az első művészettörténeti tárgyú könyvem, A fin n k ö z ép k o r m ű vészete. Ebben kétszázhúsz nagy formátumú kép van. A bevezető szöveget az Odavával való megbeszélésünk alapján a múzeum egyik szakembere írta hozzá. Ez nem szöveges könyv, ez képeskönyv. Hiszen az én meggyőződésem szerint a művészetet elsősorban vizuálisan kell bemutatnunk, és csak azután kell és szükséges a látványhoz megfelelő tájékoztató szöveget írni. Ennek a könyvnek igen nagy sikere volt. A finn sajtó, kritika egyöntetűen azt ünnepelte, hogy íme egy idegenből jött ember látta meg legjobban ennek a középkori finn művészetnek az értékeit és tudta kamerájának segítségével hatásosan, esztétikusan, szépen visszaadni. A könyv sikerén felbuzdulva aztán azt ajánlottam a kiadónak, hogy ilyen formában feldolgoznám számukra az egész finn művészettörténetet. Kezdve a korai kőkorszak egyszerű eszközeitől végül hát a mai modern művészet alkotásáig. Így jött létre a nyolc nagy kötetből álló sorozat. Az első éppen A k őba lta és ezüstkereszt, a finn prehisztorikus művészetet mutatta be. Következett már történelmi sorrendben - a középkor művészete, azután a finn reneszánsz és barokk, a rokokó és újklasszicizmus művészete, a finn népművészet bemutatása, majd pedig a XIX. század közepétől kezdve két kötetben a modern finn művészet könyve. Emellett a két nagy formátumú könyv mellett ezután én már több kisebb monográfiát is csináltam egyes témákról, vagy egyes művészekről. Úgyhogy Finnországban összesen 24 könyvem jelent meg. Közben dolgoztam svájci kiadóknak is, ahol szintén több mint húsz könyvem, és egy norvég kiadónak is, ahol a norvég középkorról és a norvég népművészetről jelent meg egy-egy nagy könyvem. Illetve három kiadónál egyszerre a lappok népművészetét bemutató könyvem is napvilágot látott. Ezeknek a könyveknek úgy az anyagi sikere, mint kritikai elismerése igen jó volt. Könyveimhez - mint mondtam mindig egy szakembernek - egyetemi tanárnak vagy múzeumi főigazgatónak - az írását kértük bevezetésül, és ezek a szerzők, szövegírók mind elismeréssel nyugtázták azt, hogy lám Rácz István meglátása a finn művészet egyes korszakairól mennyire eredeti, érdekes, új értékeket felfedező látásmód, aminek a helyességét és értékét ők mindenképpen elismerték. Ezekkel a könyvekkel nekem az volt az elgondolásom, hogy egy nép nemzeti öntudatának úgynevezett nemzeti identitásának elengedhetetlen része, hogy ne csak a történelem eseményeit és az irodalom alkotásait ismerhesse meg a közönség, hanem mindazt, amit ezer esztendőn keresztül ez a nép alkotott. Természetesen mondanom sem kell, hogy az Európa peremén élő szegény és örökös háborúk által újból és újból végigpusztított kis Finnországban felesleges és lehetetlen lenne a nagy európai gótikához vagy a reneszánszhoz, a rokokóhoz hasonló nagyszerű alkotásokat keresni. De mégiscsak az, ami van, és megmaradt múzeumokban, egyszerű faházakban, ez a finnek alkotása, ebben nyilvánult meg ennek a népnek a formateremtő készsége, szépség iránti szeretete, emberi magatartása , és ezt méltóképpen bemutatni, és a finn közönség számára könnyen hozzáférhetővé tenni, igen szép feladat. Hadd tegyem hozzá, könyveim tudományos értékét az 28 �is bizonyítja, hogy ezek a könyvek a finn egyetem művészettörténeti fakultásán mint kötelező ún. kurzuskönyvek, tehát a hallgatóknak azokat alaposan ismerniük kell. Nos, ezekről a munkákról még sokat beszélhetnék. Elmondhatnám, az a tény, hogy én éveken keresztül mint fotóriporter dolgoztam, a fényképészi szakmai tudásomat igen magas fokra fejlesztette; minthogy pedig egész életemben a művészettörténet nagyon érdekelt, tehát nyilván megvolt az ilyen formájú előképzettségem is hozzá, és így - azt hiszem - ezekkel a könyvekkel annak a népnek, amely oly szívesen befogadott és lehetőséget adott arra, hogy itt kedvem szerinti munkát folytassak és abból meg is éljek, ennek a népnek jó szolgálatot tettem, tehettem. Ezt az is bizonyítja, hogy amikor elértem a 65. évemet, és így már ez Finnországban a nyugdíjaskor, minthogy a saját munkásságom alapján számomra kijáró nyugdíj elég szerény lett volna, a finn kormány engem úgynevezett állami művészeti nyugdíjjal jutalmazott. Így tehát öregkorunkra megélhetésünk biztosítva van. Nos, Téged nem csak fényképészeti munkásságom érdekel, hanem mint a K a le v a la fordítójától is szerettél volna valamit erről a munkáról is hallani. Kezdem azon, hogy az én első fordításaim még '54-5 5-56-ban Magyarországon jelentek meg. Ott jelent meg Alekszisz K if in ek a finnek nagy írójának - merem ma is mondani, hogy legnagyobb írójának - a legjelentősebb alkotása, A hét testvér, majd a K a n teletá r című kis kötetecske, amiben az úgynevezett kalevalai korszak népdalaiból állítottam össze egy kis antológiát. Továbbá N a ju L a s s z ijá nak két kisregénye. Ezek a fordításaim azóta sem avultak el. A hét testvérn ek is és a K a n telet árnak is már három új kiadása jelent meg, és a Lasszija-fordítás is, A kölcsö n kért g y u fa épp nemrég volt hallható a Magyar Rádió dramatizált közvetítésében. Nos, miért kezdtem én neki a K a le v a la fordításának? Ennek előzménye az volt, hát természetesen V ik á r B é la fordítását nagyon jól ismertem és nagyon szerettem, később kezembe került a T ó th K á lm á n fordítása is, de mind a két fordítással szemben az volt az érzésein, hogy minden értékük ellenéreis azért még nem adják vissza a K a le v a la igazi tartalmát, igazi költőiségét. Mondom már nyugdíjas voltam, noha hát még továbbra is jelentek meg könyveim és dolgoztam fényképészként is, azért mert bővebben volt szabad időm, és mondhatnám, hogy tisztán a magam kedvére, a magam gyönyörűségére álltam neki, hogy a K a le v a lá t újból lefordítsam. Azt kell mondanom, amikor ehhez a munkához hozzákezdtem, úgy hittem, semmi reményem sincs arra, hogy Magyarországon ez a fordítás valaha is napvilágot lásson. De sebaj, csinálom a magam örömére, a magam gyönyörűségére, és félig-meddig azért is, mert már több mint húsz év óta élek idegen környezetben. Magyarul beszélni alig van lehetőségem, vajon tudok-e még illőképpen magyarul. Nos, ahogy haladt a munka, annál nagyobb kedvvel csináltam, és amikor lefordítottam az egészet, tehát mondom, nemcsak hogy erre megbízásom nem volt magyar kiadótól, de úgy hittem, hogy a nagy sikerű Vikár- és nagy sikerű Tóth Kálmán-fordítások után aligha akad még magyar kiadó, aki egy harmadik fordításkiadására vállalkozna, de én megcsináltam az egészet, és utána gépelt, sokszorosított formában a saját költségemen meg is jelentettem, kétszáz példányban. Ezeket a példányokat azután magyar könyvtárak, egyetemi intézetek, folyóiratok és kiadók számára elküldtem, és lám egy jó év múlva az E u r ó p a K ia d ó jelezte, hogy ő hajlandó lenne ezt a fordítást szabály­ 29 �szerűen, nyomtatásban is megjelentetni. Én akkor arra kértem az Európát - a kiadót hagyjon egy kis időt arra, hogy ezt az első fordítást valamennyire átdolgozzam, és úgynevezett kontrollszerkesztőnek V a rg a D o m o k o st kérjék fel. Ő ezt a munkát vállalta és itt is köszönetet kell mondanom neki, amiért szinte sorról sorra figyelmeztetett, hogy hol lehetne talán még jobb megoldást találni, és ezeket, az ő javaslatait, figyelmeztetéseit megfogadván, átdolgoztam mégegyszer az egész fordítást, és ehhez illusztrációként 48 színes felvételt küldtem a kiadónak. Azzal a kéréssel, hogy ezek a fotók illusztrálják a fordításomat. Ezeken a fotókon olyan régészeti leleteket fényképeztem le, amelyek ebből a Krisztus utáni 8001200 közötti korszakból, az ún. k a lev a la i k o rsz a k ból származnak, tehát egykorú fegyvereken, használati eszközökön, ékszereken mutattam be, hogy milyen volt az az anyagi kultúra, amelyben a finn nép akkor élt amikor ezeknek a kalevalai énekeknek a magva, a tulajdonképpeni hősi énekek keletkeztek. Tehát itt nemcsak egy szóbeli költői kultúrával találkozunk, hanem ennek megvolt a megfelelő anyagi, tárgyi, művészeti kultúrája is, ez a kettő így kitűnően kiegészíti egymást. Hiszen amikor a K a le v a la arról beszél, hogy IImarinen, a kovács gyönyörű fegyvereket készít és azokat arannyal, ezüsttel cifrázza, vagy a hajadonok számára ékszereket kovácsol, akkor én bemutathattam, hogy ez nem egy mesebeli képzeletnek a szüleménye, hanem valójában akkor ilyen fegyverek, ilyen ékszerek készültek a hajdani, régi történelem előtti Finnországban. És a képeket úgy helyeztem el, hogy melléjük mindig odaírtam azokat a sorokat is, amelyek éppen a kalevalai szövegben találhatók és kapcsolatban vannak a bemutatott tárggyal. Az Európa Kiadó igen nagy örömmel fogadta ezt a munkát és közel 30 ezer példányban adta ki. A fordítás és a könyv a 30 �magyar olvasóközönség és a kritika részéről is osztatlan tetszésnek örvendett. Hogy mi az én fordításomban az eltérő a Vikár- és a Tóth Kálmán-féle fordítástól? Mégegyszer hangsúlyozom, hogy én mind a két fordító munkáját igen sokra becsülöm. Dehát azt gondolom, minden műfordító tudja, hogy egy verset sohasem lehet tökéletesen és csak egyféleképpen tolmácsolni. Nekem - aki már régóta Finnországban élek és a finn beszélt nyelvet, a finn irodalmi nyelvet jól ismerem, sőt ezen túl éppen a művészettörténészi tevékenységem folytán a finn formaérzéket, a finn művészetet, a finn népnek a tárgyi dolgokban megnyilvánuló életét, szokását is alaposan ismerem - úgy hiszem, már ez is azt jelentette és azt tette lehetővé, hogy én a K a le v a lá t jobban megértsem, mint például az egyébként igazán nagy tiszteletre méltó munkát végző Tóth Kálmán, akinek sohasem volt módja, hogy Finnországba ellátogasson. De van még valami más szempont is. Ügy érzem, hogy a kalevalai költészet varázslatos mivoltát talán én értettem meg legjobban. Hiszen a Kalevalát L ö n ro tt különféle varázsénekek, ráolvasások és hát természetesen lírai és mondjuk úgy, hogy epikus elemekből ötvözte össze. Tehát mégegyszer: varázsének. No most ennek igen lényeges eleme az, ami a kalevalai költészetre annyira jellemző: az alliteráció. Az alliteráló szavaknak a ritmusa, az összecsengése adta a ráolvasásnak, a varázslatnak a hatékonyságát. Valahogy azt mondhatnám, hogy B a rtó k és K o d á ly . . . Csodálatos munkát végeztek a magyar népköltészet és hát főként a magyar népdalkincs gyűjtésében, feljegyzésében, publikálásában. De ezzel - mint ti is tudjátok - ez a munka még nem ért véget és talán elég két nevet említenem. K a lló s Z o ltá n é t, meg E r d é ly i Z su zsan n á ét, hogy jelezzem, milyen újabb kincseket, milyen eddig nem is ismert rétegeit lehetett a magyar népköltészetnek még mindig felfedezni. Hát tulajdonképpen az én fordítói munkám is ilyen felfedező út volt. Hogyan lehetne a K a le v a lá n a k épp ezt a mondhatnám sámánisztikus, ráolvasásos, varázslatos lényegét mégjobban kibányászni, bemutatni, érthetővé tenni. A sok elismerő kritika mellett hadd legyen szabad idéznem Erdélyi Zsuzsannának a hozzám intézett levelét, aki nemcsak melegen megköszönte a neki küldött tiszteletpéldányt, hanem azt is hozzátette, hogy most értette meg igazán nemcsak a Kalevalát, hanem azt a munkát is, amit ő saját maga Magyarországon végez, mert így látja a párhuzamot a magyar ráolvasások és népi imádságok, és a K a le v a la régi költészete, szelleme között. Mindent összefoglalva, nyugodtan mondhatom, hogy a fordítói tevékenységemet a magyar kiadók igen szépen fogadták, és a könyveim, fordításaim több kiadást megértek, szép gondozásban jelentek meg. Sajnos, a fényképészi munkám a magyar közönség számára többé-kevésbé ismeretlen maradt. Igaz, megjelent a nagyszentmiklósi aranykincsről szóló könyvünk L á sz ló G y u lá v a l együtt, amihez hát természetesen a szöveget ő írta, de a fényképeket én készítettem. Azután finn-magyar közös kiadás formájában megjelent a finn-ugor népművészet könyve. Továbbá nemrég A v ik in g ö rökség címen egy szintén közös kiadású könyv, de ezen túl sajnos a magyar kiadók ezek iránt a könyveim iránt nem mutattak különösebb érdeklődést. Ami számomra kissé érthetetlen, hiszen ez a három könyv, ami Magyarorzságon megjelent, igen kapós volt, hamar elfogyott. Tehát, noha jól tudom, hogy egy szépen kiállított, művészettörténeti képes31 �könyv jelentős befektetést igényel a kiadó részéről, úgy érzem, talán nem lett volna lehetetlen, ha a könyveim közül több is megjelenik Magyarországon. Hiszen az én könyveim - amint mondtam - elsősorban Finnországban jelentek meg, de a finn könyveim - éppen ezek a művészettörténeti könyvek - svédül, angolul, franciául, németül is megjelentek. Nem mind, de azok is mindig nagy sikert arattak. Igen szép kritikát kaptunk az angolszász szaksajtó részéről is. És hát, mint mondottam, Svájcnak, Svédországnak, Norvégiának is kellettek a R á cz Istv á n könyvei. Hát sajnos, hogy a magyar könyvkiadás érdeklődése ezek iránt a könyvek iránt olyan lanyha volt. De hát erről nem tehetek. Ez már nem az én feladatom. Ú g y érzem , h o gy egész m u n ká ság o m m a l nem csak a fin n ek kultúráját, életét, öntudatát szolgáltam , han em a fin n -m a g y a r ka p cso la to k n a k is jó szolgálatot tettem . Nemcsak a fordításokkal, hanem azzal is, hogy minden könyvemnél mindig hangsúlyoztam a kritikusok és a könyvismertetők előtt, hogy ezeket a könyveket egy magyar ember készítette. Egy olyan ember, aki rokonszellemű, testvéri népből került el ide, északra, a finnek közé, és aki éppen ezért friss szemmel, de rokonlélekkel, azonos és sokban hasonló szellemmel tudta ezeket a kincseket felismerni és bemutatni. Hadd tegyem még hozzá azt is, hogy évekkel ezelőtt a Nemzeti Múzeum kérésére a finnországi felvételeimből, tehát a finn művészetet bemutató felvételeimből, egy nagy képkiállítási sorozatot is összeállítottam. Ez háromszázhúsz nagyméretű 30x40, sőt 60x60 méretű fényképből áll, amelyek az egész finn művészettörténet keresztmetszetét adják. És így kitűnően lehet szállítani, könnyen be lehet mutatni bárhol. Ez a sorozat megjárta a Szovjetunió legtöbb nagyvárosát, járt Jugoszláviában, Romániában és Csehszlovákiában. Magyarországon akkor - miért, miért nem, nem tudom - nem került bemutatásra. Én azonban tavalyelőtt, éppen a kalevalai esztendőre való tekintettel, az egyik ilyen sorozatot elküldtem Sárospataknak. Én sárospataki diák voltam és természetes, hogy minden könyvemnek egy-egy példányát elküldtem a nagykönyvtárnak. Odaküldtem rengeteg más fényképemet is, és ezt az egész nagy sorozatot is Pataknak ajándékoztam. Az elmúlt kalevalai esztendőben ezekből a képekből Magyarországon is most sokfelé bemutattak, legalábbis részleteket, és remélem mint ahogy kedves barátom Te említetted - , hogy esetleg ezekből a képekből, felvételekből egy sorozat, egy kiállítás majd Salgótarjánban is bemutatásra kerül. (A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet erre készen áll - a szerk.) Tavaly a kalevalai év alkalmából mind a K a le v a la T á rsa sá g, mind pedig a F in n K u ltu rá lis A la p egy-egy szép bronzéremmel, a finn kultuszminisztérium pedig egy nagy ezüstéremmel tüntetett ki, és ugyanakkor mint kitűnő műfordító - a Kalevala-fordításomért - egy jelentős állami díjat is kaptam. Hangsúlyozom mégegyszer, hogy én ezeket a kitüntetéseket mindig mint magyar ember, mint volt pataki diák fogadtam, és amikor a kaliolai szövetség K a le v a la -ü n n e p é ly é n engem kértek fel előadásra, akkor éppen a K a le v a lá n a k Magyarország számára való jelentőségéről, és a K a le v a lá nak, mint a magyar múlt egyik tartozékának a jelentőségéről beszéltem. Nos, eddig tart a mese. Búcsúzom és remélem, hogy ezzel a cikkel talán egyidejűleg Salgótarjánban egy szép finn tárgyú kiállítást is tudtok rendezni, amihez sok szerencsét és jó sikert kívánok. 32 �33 �VALÓSÁGUNK M IK LÓ SSY EN DRE Településhálózatunk a hetvenes évtizedben I. A „ T I S Z T A É S Z ” N A I V S Á G A 1963-ban készült el az a tanulmányterv73 ami később az Országos településhálózat-fejlesztési koncepció (OTK) elnevezést kapta. A tanulmányterv alapvetően gazdaságpolitikai indíttatású volt, tekintettel arra, hogy ez idő tájt már nyilvánvalóvá vált: az a fejlesztéspolitika, amely egyoldalúan a fővárosra és a tradicionális ipari körzetekre koncentrálódott, nem folytatható tovább, mert az infrastruktúra-ellátás az elviselhetőség szintje alá kezd süllyedni. Ebben meghatározó szerepe volt az ötvenes évek hadigazdaságra emlékeztető fejlesztéspolitikájának, amely a nehézipar abszolút preferenciája mellett az infrastruktúrát tartósan elhanyagolta. Mindenesetre úgy látszott: az infrastruktúrának számottevő tartalékai vannak az ország egész területén, tehát egy még mindig iparcentrikus, de területileg nyitottabb fejlesztéspolitika ezeket feltárhatja. Hozzá kell még venni ehhez, hogy a második tsz-szervezési kampány (1959-61) eredményeképpen az országban mindenütt nagy mennyiségű, az ipar számára tartaléksereget jelentő munkaerő szabadult fel; ennek koncentrálása a területileg kialakult ipari bázistérségekre mindenképp meghaladta volna az addigi fejlesztési szisztéma teherbíró képességét. Az új fejlesztéspolitika alapjaként az OTK37 elvégezte az ország területének „rayonírozását” - ez lényegében Budapestet tehermentesítő centrumok és hozzá rendelt vonzáskörzetek kijelölése volt. Két változata volt: a „6 alcentrumos” (Miskolc-Debrecen-Szeged-Pécs-Nagykanizsa-Győr) és a „9 alcentrumos” változat, mely az előzőt Szombathellyel és két, a „belső gyűrűhöz” tartozó településsel (Székesfehérvár, Szolnok) egészítette ki, s öszszesen 80 alkörzettel számolt. A tervezet az ipari munkahelyek bővítésére a körzetközpontokat javasolta. A mezőgazdaságba bevezette az „optimális üzemnagyság” fogalmát, ami „településhálózati adottságoktól függően” 3 - 10 000 hektárban lett megállapítva, ez implicite magában hordja aprófalvas területeken a községközi üzemösszevonás igényét. Az ellátás szerkezetét úgy határozta meg a tervezet37, hogy szinkronba hozta az ellátási intézményeket egy településhierarchikus rendszerrel. Így „alsó fokú” létesítmény lett például a körzeti orvos, az általános iskola, „középfokú” a kis kórház, a középiskola; „felső fokú” a nagy kórház és a főiskola; az egyes létesítményekkel a megfelelő hierarchiafokra besorolt településeket kellett ellátni. A műszaki infrastruktúrát és főleg a közlekedést illetően a körzetek belső kapcsolatainak javítását és a körzetközpontok egymás közötti kapcsolatrend34 �szerének kiépítését tartotta szükségesnek. (Közismert hálózati rendszereink sugaras Budapest-centrikussága, s nyilvánvaló volt, hogy az alcentrumok teljes értékűvé csak egymás közötti kapcsolataik kiépítésével válhatnak, mert ennek híján minden fejlesztési döntés az abszolút centrumban - Budapesten indíthat további fejlesztési kényszert.) A tervtanulmány előfeltevése az volt, hogy „a beruházások területi koncentrálásához olyan adatokat ad, melyek szerint az ország egészét ésszerűen, gazdaságosan lehet fejleszteni és a lakosság életszínvonalát területileg egyenletesen lehet emelni.”37 Tehát, hogy lehetséges egy társadalmi-gazdasági optimalizáció, anélkül, hogy ennek szubjektumát meghatároznánk; a ki nem mondott feltevés: a népgazdaság „összérdeke” . Ez azonban még akkor is problematikus volna, ha nem összemérhetetlen tényezők állnak szemben. (Milyen elvi alapon dönthető el például: mi fontosabb, 20 bölcsődei férőhely, vagy 1 km pormentes bekötőút?) Alapvetőbb fogyatékossága is van azonban ennek a kiinduló alapnak, amire L a k y T eréz így hívja fel a figyelmet:23 ,,A tervezés technikai folyamata mögött valójában érdekütköztetések és érdekegyeztetések zajlanak. Azaz, hogy a tervezés nem egyszerűen a racionálisan áttekinthető algoritmusok, hanem a különböző érdekek érvényesítési lehetőségének (köznapi használattal a tervalkunak) folyamata. Ily módon az, hogy a sokféle lehetséges törekvés közül végül is mi válik deklarált, vagy valóságos céllá, maga is az érdekek és a hatalmi viszonyok - közelebbről az érdekérvényesítési képesség - alakulásának függvénye.” Az OTK-t sokéves egyeztetés után 1971-ben emelték törvényerőre (1007/71 sz. kormányrendelet)14, korábbi változatai azonban, főleg az 1968-as, már komoly orientáló szerepet játszottak a településfejlesztésben. A koncepció fő rendeltetése az lett volna, hogy általános irányító és koordináló szerepet töltsön be - a területi szempontok érvényesítésével. Nem jelentett azonban a részérdekek fölött megnyilvánuló „összérdeket” (már, ha ilyesmi egyáltalán lehetséges volna). A valóságos intézmények valóságos hatáskörei ugyanis hozzávetőleg a következők voltak: - minden fejlesztési kérdés gazdája az Országos Tervhivatal; gyakorlatilag a középtávú fejlesztés fő arányai itt kerültek meghatározásra; - a területrendezési kérdések az Építési és Városfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartoznak. A „fejlesztéstől” elválasztott „rendezés” fogalmát is kormányrendelet határozta meg (2006/71. sz.), az utóbbit gyakorlatilag jövőképtervezéssé, s ezen keresztül döntésideologizáló eszközzé tette; - a közigazgatás területi kérdéseit a területrendezéstől elválasztva, annak gazdái a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, illetve a megyei tanácsok lettek; - a megyei tanácsok szakigazgatási szervei pedig a „kettős alárendeltség” elvének megfelelően saját szaktárcájuk területi fejlesztési érdekeit kellett, hogy képviseljék. Mindezzel szemben a regionális tervezőknek gazdasági-társadalmi hatalma, döntési joga nem volt. „Sőt, mivel ajánlásjellegű terveik számos lényeges ponton keresztezték mind a nagyipar, mind pedig a területigazgatás bürokratikus érdekeit, az igazán jelentős döntésekben ajánlásukat figyelmen kívül hagyták, s csak ott használták fel, ahol a tervek egyik-másik vonatkozása sze35 �rencsésen találkozott a tényleges főszereplők valamelyikének érdekével.” 19 Mi is történt az OTK egyeztetései során a bonyolult érdekek ütközéseiben? A rayonokra osztás tervét a megyei apparátusok autonómiájuk elleni támadásnak ítélve, megakadályozták. Végül is, valamennyi megyeszékhely „felső fokú” lett - ezzel kimondatlanul, a megyék lettek a rayonírozás fő egységei. Nagyrészt elveszett eközben a fővárost tehermentesítő öt alközpont koncepciója: ezek gyakorlatilag mindinkább belesimultak a többi megyeszékhely sorába. Az 1970-es III. tanácstörvény aztán kodifikálta a megyék székhelyeinek megkülönböztetett státusát, azzal, hogy a területfejlesztés alapegységévé a megyét tette; az így létrejött redisztribuciós rendszer sajátosságaira még viszszatérünk. A településhierarchia és a funkcióhierarchia összehangolása a leglényegesebb, következetesen érvényesített koncepcionális elve lett az OTK-nak. Azonban itt felbukkan egy vastagon ideologikus elem. A koncepció az ellátást technikailag optimalizálhatónak tekinti, s így elfedi azt, hogy a valóságban implicite az állampolgárokat igényjogosultságuk szerint rangsorolja: „a különböző központokban a lakosság és a termelés infrastrukturális, valamint egyéb ellátása a szerepköröknek megfelelő színvonalon biztosítandó.” 14 Az eredeti körzet-szemléletű tervezet a kormányrendeletben központ- szemléletűvé változott; látványos megnyilatkozása ennek, hogy míg a központot a kormány, a hozzájuk tartozó körzeteket csak a megyei tanácsok hatáskörében hagyták jóvá. Valójában az irányító apparátusok hierarchiájának térbeli leképzésével találkozunk itt. A rayonból, mint gazdasági egységből, nem lett semmi; az ipar egyébként jelentős decentralizálási programja úgy ment végbe, hogy területi kooperációnak és integrációnak még lehetőséget sem engedett. Egyetlen kivétel: a munkaerőpiacon a férfi-női munkaerő-kínálat komplementaritásának megfelelő telepítés. Az ezt meghatározó reálérdek: a trösztök-nagyvállalatok fejlesztéspolitikája volt. Végül a vonalas infrastruktúra fejlesztésére az 1007-es kormányrendelet semmiféle hatást nem gyakorolt; a konncepciónak erre vonatkozó utalásait még a rendelet szövegéből is gondosan kigyomlálták. A tényleges érdek, ami ezt meghatározta, az ágazati centralizáció volt, ami a központot erősítő fejlesztésekben érdekelt. Így például a csaknem húszéves tervből, a Budapestet elkerülő közlekedési vonalak kiépítéséből e sorok írásáig egyetlen kapavágás sem valósult meg. Az OTK legfontosabb funkciójává végül is az lett, hogy hivatkozni lehetett rá a tervalkuban. A hetvenes években ezért a fejlesztésben érdekelt megyei tanácsok részéről mind fokozottabbá vált a nyomás a koncepció javukra történő felülvizsgálatára. Amidőn azonban ez végül is megtörtént (1 o18/81 . sz. kormányrendelet), már nyilvánvalóvá lett, hogy a tervalku addigi mechanizmusain belül semmiféle módosítás nem oldhatja meg a problémákat. Kiutat másfelé kell keresni. 2. A P I R A M I S É S A S Z I V A T T Y Ú A „szocialista felhalmozás” kezdete óra többször megváltozott gazdasági helyzetünk, de változatlan maradt a nagyipar általános prioritása; ez mind a közvetlen gazdasági, mind pedig az általánosabb társadalmi célokat mindenkor „überolni” volt képes, habár a hivatkozási alapok némelykor megváltoztak. Az iparfejlesztés területi hatásait illetően azonban egy jelentős distinkciót kell tennünk. Meg kell ugyanis különböztetnünk a közvetlen termelői és a 36 �magasabb irányító-szervező funkciókat. Így az ipari telephely-létesítés segít ugyan a teljes foglalkoztatottság megvalósításában, azonban negatív hatása is van, mivel újrateremti az adott településből a magasabb funkciók elvonását. „Az egyéni szakmai, vagy hivatali előrejutásnak ugyanis egy ponton túl alapfeltételévé válhat a település elhagyása” 6. A folyamat a társadalmi-térbeli struktúra hallatlan szegregálódását eredményezi. 1980-ban a fővárosban élt például az ország diplomásainak több mint negyven, néhány szakmában 80 százaléka,32 és a másik póluson, a falusi-kisvárosi ipartelepeken már-már katasztrofális méretű a diplomás szakemberek hiánya. Az ipar telephelyi szerkezete fejlesztési oldalról is ugyanezt a kettősséget mutatja. Mind az állóeszköz-bővítést és az innovációt, mind pedig az ipar településfejlesztő hozzájárulását illetően abszolút és egyoldalú fölénybe kerültek a tröszti-nagyvállalati székhelyek, amelyek gyakorlatilag korlátlanul diszponálhattak másutt levő telephelyeiknek megtermelt értéktöbblete fölött, ahogy ezt az optimálisnak ítélt vállalati stratégia megkívánja. A folyamat végpontján az a telephellyel rendelkező község áll, ahol az ipart általános elavultsága folytán felszámolni kéne, amire szociálpolitikai okokból esetleg nincs lehetőség, s így gyakorlatilag „szociális foglalkoztatóvá” alakul, s ennek megfelelően állami dotációt igényel. Az ipar lényegében a munkaerő napi újratermelésének igényében határozta meg valamennyi ágazat fő fejlesztési feladatát. Így került az infrastruktúra-fejlesztés központjába a lakásépítés. Másfél évtizeden át vitte el a tanácsi fejlesztési alapoknak körülbelül a felét; ettől persze még kevés is lehetett35, de az infrastruktúra egyéb ágazataira (oktatás, művelődés, egészségügy, közlekedés, hírközlés stb.) ilyenformán még kevesebb jutott. A tervalkuk során a „lakáshiány” döntő fontosságú hivatkozási alappá vált (a fejlesztési koncepciókban ezért aztán minden érintett térség igyekezett ennek bizonyítására mind feljebb srófolni a potenciális népességszámot) - s hivatkozási alapnak annál inkább megfelelt, mivelhogy „szociális” töltettel lehetett ellátni. Valójában a munkaerő-gazdálkodás segédeszköze volt, amit jól mutat a lakáshoz jutási esélyek rétegvizsgálata is: a termelés káderei és a felső szakmunkásréteg élvez abszolút elsőbbséget. (Egy jelentős kivétellel: Budapesten - később tárgyalt körülmények folytán - akkora hiány támadt fizikai dolgozókban, s oly nagy a szellemi foglalkoztatottak túlsúlya, hogy ez a 70-es években itt részben átfordította a lakáshoz jutásnak a munkaerőpiac által meghatározott esélyeit.) Itt találkozunk a területi elosztás „finomszerkezetével” . Az állami (nagyrészt célcsoportos, lakótelepi) lakások ugyanis kizárólag a városokban, s elsősorban a megyeszékhelyeken épültek. A redisztributív elvű fejlesztés kulcshelyzetébe, mint említettük, a megyeszékhelyek kerültek, pontosabban ezek nyomást gyakorló csoportjai (pressure groups). Valójában persze, ez a területiség csak látszólagos: a döntő arányokat a központ határozta meg (példa rá a megyék közti elosztás), s még a maradék elosztása fölött is vétójogot gyakorolt. (Ezt szemlélteti a lakásépítés 50 százalékának az egész országban érvényesülő stabilitása.)1 Mindazonáltal a maradék még mindig elég volt egy markánsan differenciáló fejlesztéspolitika realizálásához, amely legitimációs elvül a „településhálózati hierarchiát” választotta, mint fejlesztési optimumot. A hetvenes évtizedben az egy fő lakosra jutó éves fejlesztési összegek településkategóriánként a következők voltak:1 39 megyeszékhelyek, illetve gyakorlatilag felső fokú központok 25-40 000 Ft 37 �egyéb városok (középfokú központok) 5- 1 5 ooo Ft nag/községek (részleges középfokú, kiemelt alsó fokú központok) 3- 1 0 000 Ft alsó fokú központok (itt ez a megkülönböztető jegy, nem a közigazgatási státus) egyéb települések 1-5000 Ft 400-2000 Ft Megjegyzendő azonban, hogy több, mint száz településben a 100 Ft-ot sem érte el a fajlagos fejlesztés összege, amiben az a feltűnő, hogy még a lakosság által fizetett községfejlesztési alapnál is kevesebb. Ez a rendkívül nagy szórás reguláit egyúttal egy jellegzetes társadalmi-térbeli mozgást, amivel alább foglalkozunk még, s megteremtette saját érvényesítésének feltételeit is. A fejlesztési diszpreferenciális rendszer (aminek ezek az arányok csak egyik megnyilvánulási formái) ugyanis nagy volumenű bevándorlást indukált a városokba, túlterhelve azok infrastruktúráját és megteremtve a hivatkozást további eszközkoncentrációra. E koncentráció egyébként önmagában való értékként is szerepelt: az „urbanizációs szint javításának” képzetét fűzték hozzá. (Városfejlődésünk elmaradása az európai átlagtól, jól kimutatható tény, de E n y e d i G y ö rg y 13 joggal figyelmeztetett arra, hogy ezt ne pusztán a települések népességszámával mérjük: az, hogy 2000 főnél népesebb településben él hazánk lakosainak háromnegyede, sok nyugat-európai országnál „városiasabb” képet mutat.) Ez a szélsőséges elosztási arány elsősorban az OTK-ra, annak „optimalizációs” tartalmára hivatkozott. A hetvenes évtized végén, amikor a központi redisztribuciós fejlesztés újjátermelt feszültségei már teljesen nyilvánvalóvá váltak, folyt is némi vita arról, hogy jogos-e a hivatkozás. Mindenesetre áll azonban Szoboszlai G y ö rg y 36 megállapítása, hogy a hierarchia belső értéktartalma kimondatlanul is tartalmazza a szélsőséges eszközkoncentrációt, s annak intézményi rendszere, a megyei apparátusoknak a III. tanácstörvényben kodifikált omnipotenciájával, csak végső simítás ezen a művön, melynek lényege az eszközkoncentrációs folyamat bővített újratermelése. A fejlesztéspolitika e szisztémája, ha gyakorlatilag már néhány év óta használják is, kodifikálva hozzávetőleg az új gazdasági mechanizmussal egyidőben lett. Ez ellentmondás, hiszen a gazdaságnak, ha mégoly fogyatékosan, de mégiscsak piacszabályozású elveivel ellentétben az infrastruktúra-fejlesztés területén a dirigista elvet erősítette. Rendkívül érdekes, hogyan magyarázta a gazdaságpolitika ezt az ellentmondást: „A gazdálkodás egyre bővülő területén, mint például az infrastrukturális szolgáltatások, megvannak a feltételek ahhoz, hogy központi, tervszerű irányítás és ellenőrzés mellett a társadalmi igények jobban kielégíthetők legyenek, mint ahogy azt egymással konkurráló vállalatok tennék. Sőt valószínű, hogy ezekben az ágazatokban a vállalatok versenye mellett sok externális gazdasági hatás figyelmen kívül maradna, ami társadalmi károkat eredményezne.”31 Tulajdonképpen a reformfolyamat egyoldalúságával, ennek hangsúlyozottan gazdasági térre való korlátozásával találkozunk itt. Az, amit a versenyszféra kiküszöbölésének neveznek, nem egyéb, mint a pressure groups érdekérvényesítési monopóliuma. Ebben azonban a 60-70-es évtizedhatár egy valóban lényeges változást is hozott. A vizsgálatokkal igen jól dokumentált tény, hogy a területi folyamatok meghatározója 1970-ig az ipari termelőtőke térbeli elosztása volt;28 32 41 említet­ 38 �tük, hogy az infrastruktúra-fejlesztés szempontjából ez a munkaerő „napi” (tehát nem generációs) újratermelését célozta. Számunkra itt az a leglényegesebb, hogy az ellátási esélyek területi különbségeinek célja a munkaerőnek az ipari centrumok térségeibe való „szivattyúzása” volt. Ezt elég nagy hatékonysággal végezte is; a hatvanas évtized évi 80 ooo elköltözője nagyrészt ipari övezetekbe ment lakni; végeredményben az extenzív, munkahelybővítő iparfejlesztési korszak fő területi sajátosságával találkozunk ebben. A hetvenes évektől azonban új jelenségek figyelhetők meg. A nagy volumenű iparkitelepítések megszűntével az infrastruktúra-fejlesztés többé már nem kapcsolódhat az ipar munkaerő-bővítési igényeihez. A változás a beruházási források beszűkülése okozta közismert tényen kívül, egy lényeges strukturális változással is összefügg. „Megfigyelhető a hagyományos ipari térségekből az ipar kitelepítésének lelassulása. Ezek ugyanis olyan innovációs centrumok, ahol az új technológiákat a leghatékonyabban lehetett meghonosítani. A folyamat - az iparban foglalkoztatottak arányának stabilizálódása - azonban változó munkaerő-piaci helyzetet takar; a magasabban k v a lifikált munkaerő arányának rohamos növekedését. Azt az extenzív iparfejlesztési politikát, amely többféle - részben a járulékos infrastruktúra - beruházásokat megtakarító cél érdekében telephelyek, leányvállalatok sokaságát hozta létre országszerte, először maguk a világgazdasági változások kérdőjelezték meg. (Így az a viszonylagos területi kiegyensúlyozottság, ami az évtized végére kialakult az ipar egészének és egyes alágazatainak részarányában, az elkövetkező években előreláthatólag fikciónak fog minősülni: a hatékonyság és egyéb tényezők függvényében az egyes térségek-városok ipara igen erősen differenciálni fog.)” 27 Ha a „szivattyú” megmaradt is, generáló tényezője alaposan megváltozott: 28 32 41 lényegében nem egyéb, mint a szellem i tőke térbeli eloszlása. A változás azért oly jelentős, mivel a hetvenes évtizedre a szellemi és a termelőtőke térben erőteljesen szegregálódott: az információs-irányítási központokból részint jelentős termelőfunkciók szorultak ki, részint maguk a termelők (erről később) a közvetlen termelést végző térségek, elsősorban a hagyományos nagyipar területei pedig jelentős kvaterner funkciókat vesztettek, s krónikussá vált bennük a már említett magasabb képzettségű káderek hiánya. A „szivattyú” itt a már végbement centralizáció kényszercsatornái mentén fejtette ki hatását: tehát a termelő és nem termelő intézmények szervezeti központosítását követte, illetőleg számos esetben annak eszmei alátámasztásaként is szolgált. Abban, hogy a munkaerő napi újratermelésével kapcsolatos intézmények jelentősége csökkent a területi folyamatokban, az is közrejátszott, hogy itt részben S-görbe mentén telítődő ellátási formákról van szó, s a 60-70-es évtizedhatárra már - legalábbis mennyiségi mutatók tekintetében - jelentős kiegyenlítődés történt (szociális-kulturális-egészségügyi-kereskedelmi, stb. alapellátás). Kiegyenlítődésről azonban főleg csak nagytérségi relációkban beszélhetünk; egyes településeket, illetve településtípusokat illetően a helyzet differenciáltabb. Van még egy sajátosság, ami a hetvenes évtized második felében érezhető. A beruházási arányok visszafogása, ami az infrastruktúrát különösen érzékenyen érintette, automatikusan csökkentette a szivattyú „emelőmagasságát” ; fölerősödtek az externális hatások, melyekről a következő fejezetben beszélünk. Mindennek eredményeképpen jelentősen (30-35 százalékkal) csökkent a migráció, s főképpen: megváltozott az iránya. Az évi 60 ezer elvándorlónak 39 �mintegy kétharmada falura költözött, ami akkor is figyelemreméltóan magas, ha a falvak egy része vonzóerejét egy-egy közeli városnak köszönheti. A koncentrálásnak a különféle mechanizmusai (elsődleges és másodlagos elvonás, újraelosztás, hatáskör-összpontosítás, intézményösszevonás stb.) elősegítették, hogy a társadalom struktúrája mind fokozottabb mértékben térbeli struktúra is legyen egyszersmind. Igen jól szemléltethető ez a munkaerő térbeli eloszlásán, közelebbről, a termelőerők térbeli differenciálódása által kiváltott ingázáson. Az ingázók száma egyenletesen növekedik évtizedek óta (1960: 630 ezer, 1970: 950 ezer, 1980: 1230 ezer fő napi ingázó, kikhez még mintegy negyedmillió hetes ingázót is számíthatunk). Összetételükre az ipari foglalkoztatottak dominanciája a jellemző (54 százalék), s tulajdonképp hozzájuk kell számítani ma már a melléküzemágakban foglalkoztatott mezőgazdasági dolgozók tekintélyes részét is. A nem anyagi ágazatban dolgozók zömmel munkahelyük székhelyén is laknak. (Van ez alól sok kivétel: városból falura „kijáró” értelmiségiek, vagy a városból külső , üdülő-családi házas övezetbe húzódók, de a döntő arányokon ezek nem változtatnak.) A közeli ingázók zömét a szakmunkások egy része és a betanított munkások adják (a kettő statisztikai megkülönböztetése adatfelvételi fogyatékosságok miatt nem lehetséges, noha e distinkció igen lényeges volna). Nagy vonalakban még az is elmondható, hogy a kvalifikációs szint fordítva arányos az ingázási távolsággal. Ha az ipartelepítés munkaerővonzó hatását vizsgáljuk, rendkívül érdekes képet kapunk: az iparteleítés centrumában az iparban foglalkoztatottak aránya nem változik, a környék községeiben viszont megnő.28 A centrumban az ipar a nem anyagi ágazatokban foglalkoztatottak arányát növeli. Tulajdonképpen az egyes társadalmi rétegek érdekérvényesítési esélykülönbségeivel találkozunk itt. Ezzel függ össze, hogy a nagytérségi ingázók szinte kivétel nélkül szakképzetlenek, az építőiparban, vagy az ipar legalacsonyabb presztízsű ágaiban, például az anyagmozgatásban dolgoznak, s közöttük igen erősen felülreprezentáltak a cigányok. A településhálózat szempontjából, ami semmiképp se „steril” , hanem a gazdasági-társadalmi szférában mélyen gyökerező rendszer, e folyamatok alapvető polarizációval jártak. Maga a „településkategória” fogalma sem egyéb, mint kodifikálása azoknak a területi egyenlőtlenségeknek, amelyek jórészt e polarizáció eredményeképpen alakultak ki. A hetvenes évekre már igen jellegzetesen kialakult „piramis” fő lépcsőfokait röviden a következőképpen jellemezhetjük. 1 28 32 41 Budapest a csúcs, valamennyi lényegi döntés színhelye, a fejlesztéspolitika abszolút preferáltja, nyomasztóan egyoldalú információs-innovációs-kulturális centrum, s ennek következtében oly erősen népességvonzó, hogy az 1960-ban hozott, s napjainkban már igencsak anakronisztikussá vált letelepedési korlátozás feloldásáról reálisan szó sem eshet. Ez persze, részben csak a szemét szőnyeg alá söprése: a bevándorlási hullám ugyanis feltorlódik a fogadásra felkészítetlen agglomerációban és komoly és folyton újratermelődő ellátási feszültségeket okoz. A fővárosnak magának is bőséggel megvannak a problémái, melyek közül azonban itt csak a „piramiscsúcs” által kiváltottakkal foglalkozunk. Az infrastruktúra-fejlesztés az egész országban messze itt a legdrágább (metró stb.), ugyanakkor elengedhetetlen, s elégtelen is. A lakáshiány jószerivel meg sem oldható: például a gyermektelenek számára a lakásra várakozás ideje 15 év körül van; ez a fiatal házasok számára gyakorlatilag illuzórikussá teszi az otthonteremtést, és hozzájárul a gyerekszámcsökkenéshez (a több40 �gyerekesek 1970 óta elég jelentős kedvezményeket élveznek, de az életüket éppen megalapozni készülők ebből kimaradtak). A város ezért rendkívül elöregedett, s az idősek gondozása belátható időn belül rendkívül súlyos szociális feladat lesz. Az égetően szükséges lakásépítés egyik fő oka lett a humánökológiai romlásnak (a külvárosok, sőt a városmag elslumösödése, a lakótelepek sivársága, a városszerkezet elavulása stb.). A centralizáció következménye, hogy ma Budapest az ország egyetlen „teljes társadalmú” települése (V á rn a i G á b o r), tehát, ahol valamennyi réteg maradéktalanul képviselve van. Azonban arányuk rendkívül torz. Említettük a diplomások túltengését; ennek másik oldala az, hogy igen kevés a fizikai dolgozó. (A hiány miatt aztán ezek elég jelentős kedvezményeket élveznek például a lakáshoz jutásban.) A termelés helyzetét furcsa csapdaszituáció jellemzi. Az innovációs adottságok az országban itt a legjobbak, de a munkaerőhiány miatt nehezen realizálhatók. A munkaerőhiány vidéki telephelyek fejlesztésére ösztönöz, s így a főváros ipara elavul. (Ez a polarizáció - dinamikusan fejlődő, „húzó” ágazatok és nagy volumenű, elmaradott „válságágazatok” együttes léte - jellemzi az iparszerkezetet.) Az élőmunka-ráfordítás aránya az egész országban itt a legkedvezőtlenebb, holott a legnagyobb hiány is itt regisztrálható.28 A régióközpontokról, az öt „megyei városról” mondottuk, hogy nagyrészt áldozatául estek a közigazgatási rendszernek; gyakorlatilag alig többek megyeszékhelynél, és választott fejlesztési stratégiájuk - a népességszám fokozott ütemű növelése - sem teszi lehetővé, hogy a fővárost tehermentesítő központokká váljanak. A m egyeszékhelyek (az OTK-ban felső fokú központok; öt további város van még felső fokú központtá minősítve), mint láttuk, a redisztribució kulcshelyzetű települései, ennek megfelelően e kategória lakosszáma nőtt a leggyorsabban (1960-80 között 80 százalékkal). Ellátási szintjüket és intézményi irányító, kulturális funkciójukat tekintve nagymértékben homogenizálódtak. Jelentős ipari foglalkoztató központtá is fejlődött valamennyi. Az intenzív bevándorlás miatt e településkategória ma a legfiatalabb, s további jelentős népességnövekedésük már magából a természetes szaporodásból is várható. (Ez olyan újabb infrastruktúra-fejlesztési kényszert jelent majd, amelynek forrásai megnehezült gazdasági helyzetünkben fölöttébb kérdésesnek látszanak.). A többi „kiem elt település” helyzete elég egyenetlenül alakult. A jó kiinduló adottságúak általában tovább tudták fokozni előnyüket; a fő bázis ehhez a jó iparfogadási adottság volt. A többiek közül azok, amelyek kiemelt programok részeseivé válhattak (városhiányos övezetek fejlesztése, az ipar dekoncentrálása, vasútfejlesztés, energiagazdálkodás stb.) szintén jelentős ütemben tudtak fejlődni, ilyen program híján, csupán a megyei elosztásra hagyatkozva azonban a település tetemes pozicionális hátrányba került. (Az alföldi városok elég nagy részére jellemző ez.) Az eredeti OTK a középszintű ellátást biztosító központi településként határozta meg ezeket. Közben azonban olyan szakmai-politikai koncepcióváltozások történtek (közigazgatás, egészségügy, oktatás), amelyek már nem teszik lehetővé semmilyen időtávon a középtávú funkciók teljes körének kiépítését a településekben. Homogenizálásuk is kilátástalannak tűnik (népességszámuk például 4 és 40 ezer között van). Foglalkoztatási-hivatásforgalmi vonzó szerepe ugyan mindegyiknek van, a legkevésbé fejletteknek is, de ebben osztoznak a következő kategória, az alsó fokú központok legfejlettebb településeivel. 41 �Az alsó fokú központok közötti különbségek a legnagyobbak valamennyi hierarchiafok közül: 1000-nél kisebb és 1 5 000-nél nagyobb népességszámú községek is tartoznak ide. Felső szintjük (az úgynevezett kiemelt alsó fokú központok) általában elég urbanizált, magasabb ellátó funkciókat (oktatás, kereskedelem) is betöltő, hivatásforgalmi vonzást kifejtő települések. Elég figyelemreméltó módon fejlődtek a kedvezőtlen redisztribuciós pozíciójuk dacára, ami belső fejlesztőerejüket mutatja. Maga az „alsó fokú” kategória a fa lva k közti hierarchia gondolatát tartalmazza. Van ennek történelmi előzménye is, például a körjegyzőség (hogy Szent István sokszor idézett rendeletéről - „minden tíz falu építsen egy templomot” - ne is beszéljünk). A falukörzet gondolatát teljes súlyával először tanulmányterv37 fogalmazta meg, egy igen jelentős fejlesztési elgondolással: „a falukörzetben, annak központján kívül, a távlatban csak egyes - erre alkalmas - m ellékfalu minősítésű települések maradnak meg, a fejlődésképtelen falvak és külterületi lakott helyek pedig fokozatosan megszűnnek.” Tulajdonképpen megdöbbentő itt a biiroplán naivitás; megdöbbentő a tervezési szubjektum hiánya. Mi az, hogy „fejlődésképtelen falu” ? Kiknek tartsuk az ott élőket, mit kezdjünk elemi létfeltételek iránti igényükkel és állampolgári jogukkal? Végül: ki és miből finanszírozza ezt a megszüntetést? Az 1007/71-es kormányrendeletbe, igaz, nem került már be e célkitűzés, vagy legalábbis betű szerint nem. Annál inkább a szelleme. Láttuk már e kategóriák diszpreferálását a fejlesztési eszközök elosztásában. De ennél többről is szó van: a falvak nagy részéből ugyanis - az „optimumra” való hivatkozással - elemi funkciók egész sorát vonták el. Valamivel több mint 5000 község van Magyarországon (számuk lassan csökken a várossá nyilvánítások és közigazgatási összevonások miatt), 1970 és 80. között: - a helyi tanáccsal ren­ delkezők száma - a 8 osztályos általános is­ kolával rendelkezőké 2740-ről (1965) 1381-re csökkent 2114-ről 1759-re csökkent - a 4 osztályos ált. is­ kolával rendelkezőké 902-ről 555 -re csökkent - az iskola nélkülieké 105-ről 807-re nőtt. Ehhez még hozzá kell venni, hogy 1980-ban mintegy 13oo termelőszövetkezet van az országban (tehát több, mint 1700 községben nincs szövetkezet sem); hogy körülbelül ez a helyzet az orvosi körzeteket illetően is; hogy az áfészek száma másfél évtized alatt több, mint 800-ról kétszáz-egynéhányra csökkent és a falusi termelésnek-fogyasztásnak ez az - elvileg - bázisszerve lényegében járási szintű „szolgáltatássá” alakult, amely ugyanakkor a településekkel szemben megőrizte monopolhelyzetét. Voltaképpen annak a m ikrotársadalmat dezintegráló folyam atnak a végső kiteljesedését látjuk itt, amely 1950-ben indult útjára az első tsz-szervezési kampánnyal, s azzal a célkitűzéssel, hogy a nagyipar számára korlátlan számban biztosítson munkaerőt. A hetvenes évtizedben viszont már inkább arról volt szó, hogy az állampolgárokat formális - és általuk áttekinthetetlen - szervezetekbe kell tömöríteni. 42 �3. A Z X - H A T É K O N Y S Á G Azt a jelenséget nevezik így, amikora gazdasági nővekedés - esetleg jelentős - hányada nem az erőforrás-ráfordítás növekedéséből, hanem reziduális tényezőkből következik. Ez a jelenség igen karakteresen figyelhető meg a szűkebb értelemben vett „gazdaság” területén kívül is, esetünkben a településhálózat-fejlesztés különböző tényezőiben. A büroplán irányítási rendszerben ezt a doktrína köréből kibúvó eleven valóságot általában működési zavarnak, korrekcióra szoruló, vagy legfeljebb ideiglenesen megtűrt „lokális érdeknek” tekintik, amit az elmélet legkevesebb, hogy hanyagoljon el. A mezőgazdasággal kell kezdenünk, a fejlesztéspolitika e mostohagyermekével. Mivelhogy az iparosítást az 50-es és 60-as években nagymértékben a mezőgazdaság rovására hajtották végre (agrárolló stb.), lehetetlenné tették ezen ágazat számára a tőkeakkumulációt. A gazdasági reform ezt a helyzetet fölmérve, pótlólagos akkumulációs forrást teremtett azzal, hogy az ipari és szolgáltató tevékenységben a mezőgazdaság számára kedvezőbb az elvonási feltétel, mint a népgazdaság többi szektorában. Elég furcsa és kusza lett így a helyzet. Egyrészt elenyészett a potenciális természeti járadék13, másrészt ezt vagy ágazaton kívüli felhalmozás, vagy kiemelt, a helyi adottságoknak nem megfelelő programhoz csatlakozás (például gabona, kukorica) pótolja. A mezőgazdaságilag jelentéktelen, ám fejlett iparú térségek (például Komárom megye) szövetkezetei hallatlan fejlődésnek indultak, a jó termőhelyi adottságú Dél-Alföldön pedig igen sok a dotált szövetkezet. További váratlan következmény a falusi ipar jelentős térbeli kiterjedése. Míg a diffúz ipartelepítés megpróbálta monopolizálni a munkaerőpiacot (például egyes megyékben tszmelléküzemek adminisztratív korlátozásával), a kedvező népgazdasági pozíció miatt robbanásszerűen terjedt a falun az ipari tevékenység. 1978-ban mintegy 1000 településben van valamilyen ipari üzem. Közel félmillió embert foglalkoztat, s a bruttó állóeszközérték az ipar egészének 20 százaléka (nettó jóval kisebb, az állóeszközpark ugyanis erősen elavult).4 Megfigyelhető volt egyúttal az, hogy a „szociális foglalkoztatóvá” átalakuló telephelyeket mind gyakrabban vették át tsz-ek, kihasználva a „fordított agrárolló” lehetőségeit. Ma a tsz-ek tevékenységének több mint harmadrésze alaptevékenységen kívüli, s olyannyira polgárjogot nyert, hogy az élelmiszer- vagy a háttériparban már elképzelhetetlen volna háttérbe szorításuk; mialatt pedig a munkaerőpiacon a kereslet növelésével - legalábbis az ország bizonyos térségeiben növelik a munkavállalók érdekérvényesítési esélyeit. A falusi iparnak elég nagy része van abban, hogy a hetvenes évtizedben - a várthoz és a tervezetthez képest - csökkent a munkaerő városba áramlása. (Ez a büroplán becsvágynak kellemetlen, de az évtized vége felé ránk zúduló gazdasági nehézségek szempontjából igencsak üdvös változásnak kell tekintenünk.) A mezőgazdasági kisüzem már több. mint 1 millió hektár, a mezőgazdasági össztermelés mintegy harmadát adja. Valamilyen kisüzemi formában dolgozik a falun élőknek 80 százaléka.4 Ezzel együtt megváltozott az arculata is a kisüzemnek. Eredetileg a másképpen nem biztosítható ellátás kisegítő formája volt, a hetvenes években azonban mindinkább megerősödött árutermelő jellege. Juhász adatai18 szerint a szövetkezeti háztartások közül árutermelő; 1967-ben 18,5 százalék; 1977-ben 56,9 százalék. 43 �Az összes háztájinak több mint harmadrésze eközben specializált gazdasággá alakult. (T íz év alatt ezek aránya megtízszereződött.) A háztáji egyúttal jövedelemkompenzáló szerepet is betöltött. V écsei vizsgálatai42 kimutatták, hogy ugyanazon munkajövedelemért egy „szerepkör nélküli” településben 42,8 százalékkal többet kell dolgozni, mint Budapesten. (Gyakorlatilag 33 százalékkal dolgoznak többet, mégis 20 százalékkal kisebb a jövedelmük.) A jövedelemnivellációnak nagyon kemény ára van: a munka satujába szorítja, társadalmi lényegétől elidegeníti az embert; részint destrukturálja a tradícionális emberi kapcsolatokat (a gyermekkel való foglalkozásra például 40 százalékkal kevesebb idő jut, mint húsz évvel ezelőtt - Vécsei adatai szerint); részint azonban valószínűleg új platformot is fog teremteni számukra (a család, mint „kisvállalkozási egység” , a reciprocitáson alapuló kistermelés társadalmiasulása stb.). Számolni kell azonban azzal is, hogy a háztáji kompenzatorikus jellege elvész, a piacra való termelés kíméletlenül differenciálni fogja a kistermelőket, s a jövedelemfelhalmozás kumulatívvá alakul át. Annyi azonban megint csak biztos: nem is az, hogy itt nem „átmeneti” , de minden belátható időtávig érvényesülő termelési forma bontakozott ki, hanem ennek esetleg döntő szerepe lehet - a m unkavállalók oldaláról - a n épgazdaságra váró „h ét szűk esztendő” átvészelésében. A kompenzációs jövedelmek az alapjai a következő nagy reziduális vállalkozásnak, a magánerős lakásépítésnek. A hatvanas évek expanzionizmusa úgy vélte, az állami szektor idővel a teljes lakásépítést fel fogja majd vállalni. A valóságban ettől egyre messzebb kerültünk. A hetvenes években átlag 66 százalékát adta a magánerő a teljes lakásépítési kontingensnek (azóta még tovább nőtt ez az arány). Az összes lakás 43 százaléka falun épült - gyakorlatilag az egyetlen építési forma - és a faluképet a családi házak teljesen átformálták - nem éppen előnyére, de ez más lapra, az általános értékválság oldalára tartozik. A magánerős lakásépítés is népességstabilizáló jellegű, mivelhogy a hazánkban elterjedt formáiban (kaláka) nemigen valósítható meg a lakóhelyi közösség segítsége nélkül. Ma már - a beruházási források általános csökkenése miatt - a magánerőnek a lakásépítésbe való fokozott bevonását tervezik. Ami eddig a folyó fattyúágának látszott, kiderül lassan, hogy a főág. A népesség tehát marad a faluban. Ehhez azonban infrastruktúra is szükséges; csakhogy láttuk, a redisztribució ennek lehetőségét nem biztosítja. Ebben a hiányszituációban jelenik meg a következő reziduum, amit Z s ille43 „negyedik ökonómiának” nevez: az állampolgároknak saját közösségük javára történő ingyenmunkája (óvoda-, vagy iskolaépítés és -karbantartás, törpe vízmű, út- és járdaépítés, belvízelvezetés stb.). Az évtized során ez az eredetileg csak megtűrt „deviancia” is fölértékelődött, ma már a településfejlesztés legfontosabb jövőbeli eszközeként emlegetik. Végeredményben elmondható, hogy az évtized a nem intézményesült tevékenységek nagy előretörését hozta; olyan változást, amelyet - legalábbis ebben az intenzitásban - senki sem látott előre. Nyilvánvaló az is, hogy ezek gyakorlatilag a korrekciós mechanizmus szerepét játszották a központi redisztribució fogyatékosságait illetően - s hogy milyen sikerrel, mutatja, hogy a központ integrálni kívánja ezeket a formákat. (Például a városokban: a magánerő mobilizálása a házgyári kapacitás lekötésére, vagy az új infrastruktúrafejlesztési szisztémák.) Kétségkívül arról van szó, hogy a lakosságot miképp lehet fokozottabban bevonni az infrastruktúra-fejlesztésbe: egy jellegében aszociális folyamatról tehát. Azonban a magánerőnek — és kezdeményezésnek 44 �- ez az „intézményesülése” egyben „társadalmasulás” is. Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag a fejlesztéspolitika fő kérdése éppen az, hogy miképpen lehet ezt a következményt megakadályozni, vagyis, a lakossági forrásokra a lakossági aktivitás nélkül szert tenni. (Például az új teho.) De ez már a nyolcvanas évtized fejleménye. IR O D A L O M JE G Y Z É K 1. A m e g y e i te le p ü lé s h á ló z a t-f e jle s z té s i te r v e k é rv é n y e s ü lé s é n e k f e lü lv iz s g á la ta 1978.). 2. A n d o rk a 1978.). R u d o lf: 3. A n d rá s fa lv y 1982/2.). A m a g y a r k ö z sé g e k B e rta la n : t á r s a d a lm á n a k A k ö z ö s s é g é rt k e re ssü k á ta la k u lá s a (VATI, (G y o rsu ló s a j á t sz e m é ly is é g ü n k e t 4. B a rta G y ö rg y i—E n y e d i G y ö rg y : I p a ro s o d á s é s a fa lu á ta la k u lá s a idő, (A lföld, (B p., 1981.). 5. B e lu sz k y P á l: A k ö z ig a z g a tá s i te r ü le ti b e o s z tá s fö ld ra jz i- té rs z e r k e z e ti a la p ja i (ÁSZI, 1980.). 6. B e n y ó B e r t a l a n : A z i p a r k ö tő d é s e a te rm e lé s h e ly é h e z g a z d a s á g i É le t, 1977/4.). (B o rso d i M ű szak i és I p a r - 7. B e n y ó B e r ta la n : A te r ü le ti te r v és a v a ló s á g (V aló ság , 1979/6.). 8. B e re n d T. I v á n : N a p ja in k — a tö r té n e le m b e n (G y o rs u ló id ő , 1980.). 9. B e re n d T. I v á n : A s z o c ia lista g a z d a s á g fe jlő d é se M a g y a ro rsz á g o n 10. B e rk o v ic s G y ö rg y : V ilá g v á ro s h a tá r á b a n 11. B ib ó I s tv á n : M e g je g y z é se k (K é z ira t, 1973.). az O rsz á g o s (B p. 1974.). (M a g y a ro rsz á g fe lfe d e z é se , 1974.). T e le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i K o n c e p c ió h o z 12. D án iel Z s u z s a : J ö v e d e le m e lo sz lá s , la k á s e lo s z lá s (V alóság, 1981 12.). 13. E n y ed i G y ö rg y : F a lv a in k so rs a (G y o rsu ló idő, 1980.). 14. 1007/71. sz. k o r m á n y re n d e le t. 15. G alasi P é te r —G á b o r R. I s t v á n : A m u n k a e r ő p ia c o rsz á g o n (Bp. 1982.). s z e rk e z e te és m ű k ö d é s e 16. H a jd ú T ib o r : Az é rte lm is é g s z á m s z e rű g y a r a p o d á s a (V aló ság , 1981/7.). 17. H eg e d ű s J ó z s e f —T o sic s Iv á n —E k le r D ezső : A v á ro s fe jlő d é s sz e fü g g é se i B u d a p e s t p é ld á já n (BU V A TI, 1980.). 18. J u h á s z P á l: A g rá rp ia c , k isü z e m , n a g y ü z e m tá r s a d a lm i- té rb e li 21. K ő szeg fa lv i G y ö rg y : ösz- (M ed v etán c , 1982/1.). 19. K o n rá d G y ö rg y : H ip o té z is e k a te r ü le ti k ie g y e n lítő d é s té m a k ö r é h e z 20. K o rn a i J á n o s : A h iá n y M a g y a r- (K ézirat, é. n .). (Bp. 1980.). A k o r s z e r ű ip a r te le p íté s a la p ja i (Bp. 1977.). 22. K o zm a T a m á s : A k ö z o k ta tá s , s z a k k é p z é s é s k ö z m ű v e lő d é s in te g r á c ió já n a k le h e tő sé g e i (MTA P e d a g ó g ia i K u ta tó C so p o rt, 1979.). 23. L a k y T e ré z : A r e c e n tr a liz á lá s r e j t e t t m e c h a n iz m u s a i. 24. L a k y T e ré z : É rd e k v is z o n y o k d é s e k , 1982.). a v á lla la ti d ö n té s e k b e n (Id ő sz e rű k ö z g a z d a sá g i k é r- 25. L á z á r I s v á n : K iá lt P a ta k v á r a (M a g y a ro rsz á g fe lfe d e z é se , 1968.). 26. M a n c h in R ó b e rt: T é z ise k a te le p ü lé s re n d s z e r rő l, in g a tla n p ia c r ó l és in flá c ió ró l (K ézir a t, 1982.). 27. M ik ló ssy E n d re : T e le p ü lé s h á ló z a t ir a t, 1982.). é s a h o ss z ú tá v ú ip a r fe jle s z té s i k o n c e p c ió (K éz- 28. M ik ló ssy E n d re : Az O rsz á g o s T e rü le tr e n d e z é s i T e rv fe lü lv iz s g á la ta — te rm e lé s (VAT I, 1982.). 45 �29. N á n á s sy Z o ltá n : S z ü k sé g tö r v é n y t b o n t (M ozgó V ilág, 1982/1.). 30. N ik o w itz O. I s tv á n —J a k a b M á ria : V o lt eg y is k o la a h a tá r o n (A lföld, 1981/4.). 31. N y e rs R e zső —T a rd o s M á rto n : V á lla la to k M a g y a ro rsz á g o n a g a z d a s á g i r e fo r m és u tá n (MTA K ö z g a z d a s á g tu d o m á n y i In té z e t, 1979.). e lő tt 32. P e rc z e l K á r o ly —V écsei P á l : A te r ü le ti fe jlő d é s á lta lá n o s tö r v é n y s z e r ű s é g e in e k t á r á s a (VÁT I, 1977.). f e l- 33. S z a b ó A. 1981/11.). F eren c: T á rs a d a lo m p o litik a i k o n c e p c ió és n é p e s e d é s p o litik a (V alóság, 34. S zalai J ú l i a : H iá n y é s tá r s a d a lm i sz e le k c ió (V alóság, 1981/8.). 35. S z e lé n y i Iv á n —K o n rá d sa i (V aló ság , 1971/12.). 36. S zo b o sz lai 1980.). G y ö rg y : G y ö rg y —W ie n e r A G y ö rg y : k é s le lte te tt v á ro s fe jlő d é s T e le p ü lé s fe jle s z té s és tá r s a d a lm i k o n f lik tu - k ö z ig a z g a tá s (ÁS Z I, 37. T e le p ü lé s h á ló z a t-fe jle s z té s i t a n u lm á n y te r v (VÁT I, 1963.). 38. T o sic s Iv á n —E lek S á n d o r : T e le p ü lé si h á tr á n y o k ( K u ltú ra és k ö zö sség , 1980/4.). 39. V ági G á b o r : V e rse n g é s a fe jle sz té s i f o r r á s o k é r t (Id ő s z e rű k ö z g a z d a sá g i k é r d é s e k , 1982.). 40. V ági G á b o r : A z é le tk ö r ü lm é n y e k te r ü le ti e g y e n lő tle n s é g e irő l (V aló ság , 1981/6.). 41. V á rn a i G á b o r : A z O rsz á g o s T e rü le tr e n d e z é s i T e rv f e lü lv iz s g á la ta — sz o c iá lis i n f r a s t r u k t ú r a (V Á TI, 1982.). 42. v é c s e i P á l: A tá r s a d a lm i s z e rk e z e t a la k u lá s a (VÁT I, 1983.). 43. Z sille Z o lt á n : T a n u lm á n y fe k e té b e n é s v ö rö s b e n (K é z ira t, 1978.). 46 �az SKÜ Alkotmány A brigádját: Hogyan élnek megkérdezte 19 8 7 májusában ? A k á rh a g y en g é n világíto tt alagútba lép tem vo ln a , a m ik o r a Salgótarjáni K o h á sza ti Ü zem ek d ró th ú zó já n ak kü szö b én túljutottam . Z a j, n eh éz lev eg ő , m ozgó á rn ya k, siető targoncák surrogása, zörgése. A z tá n , m e g szo k vá n a hom ályt, em b erek et láttam , s g ép ek et, a ta rgon cákon h atalm as h u za ltek ercseket. A szem m egszo kja a vilá gítá st, d e az ed zetlen fü l n em állhatja a zajt. A beszélgetés itt olyan, m int a sü k etek p á rb eszé d e. N e m cso da hát, h o gy Menus Ferencnével, a M a g y a r N é p k ö ztá rsa sá g K iv á ló B rig á d ja cím m el kitüntetett A lk o m á n y b rig á d v e z e tő jé v e l, eg yszersm in d a m eg y ei pártbizottság és a m egyei pá rt-vég reh a jtó b izo ttsá g ta g já va l (e g y é b tisztségeit m ost n e so ro lju k ), m in d ö ssze n éh á n y szót válto ttu n k a csarnokban. A m it ott m egtu dta m , n em sok. V a g y m égsem oly k e v é s ? H isz e n k id e r ü lt: a g é p e k régiek, az a lapa n yag p e d ig sokszor gyenge. A tö b b irő l m ár n yu g o d t k ö rn yeze tb en beszéltü n k. A dró th ú zó ,,v ö rö ssa rk a ” v o lt a h elyszín , m ely n ev ét alig ha n em d ek o rá ció já ró l, Marx, Engels, Lenin po rtréjá ró l, vala m in t eg y n em zetiszín és eg y v ö rö s zászló ró l kapta. A beszélgetésen részt v ett h árom b rigá dta g is, n ev e ze te se n : Sági Imréné b rig á d v ezető -h elyettes, to vá b b á K ukkel Anna és Vanó Sándorné. E lö ljá r ó ban m ég a n n y it: m iv e l egym ást k ieg észítve, s n em v ita tk o z va m o n d tá k vélem é n yü k et, a k é rd é se k re adott vá la szo k összegzését a d ju k közre. A z is k id e r ü lt: g yak orlo tt n y ila tk o z ó k ; n em csak a N ÓG R Á D , a Nők Lapja is írt ró lu k. N é h a ú g y é reztem : n em csu pán azt m o n d já k , am it g o n d o lnak, d e azt is, am it - szerin tü k - kell. M in th a tu d n á k : m i a ,,p u b lik u s ” és m i n em a z. E n n e k ellen ére, őszinteségükben kételkedni pillanatig sem volt okom. - Mit kell tudni a brigádról? Jö v ő r e leszü n k 2 5 év esek . K e z d e tb e n fé rfia k k a l d o lg o ztu n k együtt, m a jd 1 9 7 o -b e n női b rig á d d á alakultunk. E z azért vo lt lehetséges, m ert em elő gé p ek e t ka ptu n k, m in d n yá ja n d a ru k ezelő i ta n fo lyam ot vég eztü n k , így már hiva talo sa n sem v o lt a k a d á lya , h o gy a n ő k szám ára a d d ig tiltott m u n ka kört m i is betölthessük. N é g y s z e r lettü n k a vá lla la t k iv á ló brig á d ja , a M a g y a r N ép k ö z tá rsa sá g K iv á ló B rig á d ja cím et p e d ig 1 9 8 6 -b a n n yertü k el. M eg p á ly á ztu k és bejött. M íg k o rá b b a n fejen k én t é v i 56 óra társadalm i m unkát vég eztü n k , a d d ig ta v a ly m ár 72 tá rsa dalm i m unkaórát teljesítettü n k : m u n ká n k m in ő ségin ek bizo n yu lt, s k e v e se b b e n is tö bbet term eltünk. 47 �(Közbevetés: Valamennyien családanyák. Menus Ferencné fia gépkocsivezető, Vanó Sándorné fia autószerelő, ikerlányai közül az egyik ápolónő, a másik a Nógrád Megyeei Tanácsi Tervező és Építőipari Vállalatnál dolgozik, s főiskolára készül. K ukkel Anna lánya kereskedőnek tanul, Sági Imréné lánya másodéves gyógyszerészhallgató. Megjegyzendő még: a megszólaltatottak, s mint mondták a brigádtagok többsége is, második generációban dolgozik a gyárban, Ám, mára, mintha egyre többen ejtenék el a váltóbotot.) - Nőknek való ez a munka? H á t. . . fé rfia s m unka. A kétszáz k iló s h u za lka riká kat is m eg k e ll fo gn i, a gép aztán fe le á tm érő jű re húzza őket, s a dró t, százkiló s tek ercsekben k e rü l le. P ersze d a ru seg ítség ével do lgo zu n k . . . A kéz n agyo n ig én y b e v a n v é v e . Ízü leti bán talm ak, id e g i leterh eltség a velejá ró ja . Á lla n d ó a n fig y e ln i kell. M e g á llá s n élk ü li a hajtás. N e m nyo lc órát d o lg o z u n k ; reggel fé l hatkor m ár a g é p n él v a g yu n k , s h á ro m n eg yed kettő ko r jön a váltás. So k a n kö zü lü n k 1 2 órát v a n n a k otthonról távo l, h iszen tö bben bejárók. A v id é k i m ű szak előtt m ég m egeteti az állatokat, s a m ik o r hazaér sem m a ra d m u n ka n élk ü l. M in d e n k in e k k e rtje van , családja, tá rsa dalm i m u n kája. N é h a m o n d ju k : nem va g y u n k n orm álisak, m ert o lya n sokat v a g yu n k távol. E z e n a héten m ég eg yszer sem v o ltu n k id ő b e n otthon. A túlóra v iszo n yla g ritka, n ő k n em is szíve se n v á lla ljá k , d e m ostanában azért m egesett, h o gy két m űszakot töltöttünk le. V a ló -e n ő k n ek ez a m u n k a ? T u d ja m i vo ln a v a ló ? O tth o n ! So k szor csak le v e le z ü n k a férjü n k k el. A n n a k id e jé n harcoltunk, h o gy m u n ká ba állhassunk. M o st harcolunk, h o gy otthon m aradhassunk. . . D e azért ha e lk ü ld en én ek , ha haza k e lle n e m enni, m egsértő dn én k. N e h é z n e k n ehéz ez, d e az em b er m egszokja. - Férfias munkának férfias a bére is? N e m k er esü n k rosszul. Ö t-h ét ezer forintot k a p u n k havonta. Igaz, a h étezerh ez n a g yo n jó n a k k e ll lenni. A fé rfia k 8 - 9 ezret is m egkeresn ek . Ő k három m ű szakban d o lg o zn a k , m i kettőben , eg y fé r fi n yo lcv a n m ázsát is lesze d n aponta a g éprő l, m i 2 0 - 2 5 m ázsát. D a r u v a l persze. (Közbevetés: Menus Ferencné és férje összesen 13 ezer forint körül keresnek, másfél szobás tanácsi lakásuk van. Vanóéknál öt személyre jut ugyanennyi pénz. Ők háromszobás családi házban élnek. K ukkel Anna szobakonyha-kamrás - valamikor gyári, most tanácsi - lakásban lakik. Sági Imrénéék összjövedelme 1 3 - 1 4 ezer forint, kétszobás OTP-s lakásban élnek). - Mikor pihennek? T ö b b n y ire télen. . . - Milyennek látják a gyárat? D in a m ik u sa n fe jlő d ik . A z export, a beru há zá so k helyzete, a szociális ellátás k iv á ló . M in d e n üzem ka p o tt p é ld á u l hűtőszekrényt. A nyereségter- 48 �vet m in d ig hozzuk. A z ágazat, tu d ju k , b a jb a n van , d e m i hozzuk, am it k ell. . . A b érfejlesztés e d d ig m egvo lt. C sa k id é n á p rilisig n em ka ptu n k, a p én z m ost lett szétosztva. L e h e tn e tö bb is. E b b e n az ü zem b en az órab éresek le g k e v e se b b 1 fo rin t húsz fillért k a pta k, a fix e s e k leg a lá b b havi 2 0 0 forintott. N e m is jutott m in d en k in ek bérem elés. - Ki nem kapott? A z összegtől függött az egész. A n n a k Á lta lá b a n a n orm ában le v ő k kaptak. - sem kerü lt, aki jó l dolgozott. Mit szóltak, akiknek nem jutott? T u d o m á su l kellett ven n i. H a v a n term elés, va n pén z, ha nincs, nincs. - Magukon múlik, ha nincs termelés? T e rm e lé s m in d ig van. D e so k az idegesség. R o ssz m in őségű az a la p anyag, am i im p o rtb ó l, a K G S T -o r s z á g o k b ó l érkezik . B á n tja az em bert, h o gy g y en g e az anyag, az N S Z K - s partn er viszon t igényes. Sokat sza k a d a huzal, sokat k e ll hegeszteni, span n o ln i, h e g y e z n i; ú g y m o n d ju k : sok a kézidő. D e az sem jó, h o gy ó z d e la d ja do llárért, am it n ek ü n k k e llen e szállítania. S az is h iba, h o gy m egfo rd íto tta az arányt a m in ő ségileg jo b b és rossza bb a la p a n ya g o k között. E d d i g 7 0 :3 0 vo lt a jo b b m in ő ség ja vá ra , m ost po n t ellen kező leg. A vá lla la t v ezető in ek , s n ek ü n k is égető go n d, h ogy a tm k á tszervezése nem hozta m eg az eredm én yt. D é le lő ttö s m ű sza kban nin csen ba j, d e d élu tá n és éjjel, ha h ib a van , so kszor n eh ézk es a javítás. Ily e n k o r csak két tm k -s d o lg o zik , s ha m ásutt van n a k , eg y n e g y e d órás m u n ka m iatt 2 -3 órát is állhatunk. N e k ü n k viszo n t az az érd ek ü n k , h ogy d o lgo zzu n k . E z é r t aztán néha m a gu n k bü tyk ö lü n k . D e ha baleset tö rtén ik ? K i a fe le lő s ? E z az egész szervezési kérd és. . . - A kohászat rossz helyzetben van. Nem okoz ez bizonytalanságot? Ózd nincs is messze. . . A z e lő tt rangja vo lt a kohászatnak, rangja v o lt a gyárn ak. M o st nincs. E z m u ta tk ozik m eg a fizeté sek b en is. M á r az áru h ázban is lehet annyit keresn i, m int itt. E z t egyszer re n d b e k e ll tenni. M o st n agyo n len n vagyunk. S o k m ú lik azon is, h o gy m ilyen a ko o p erá ció a vá lla la to k között. M o stan á ba n e g yik gyár a m ásikat ü lteti le. E z az egész k ö zpo n tila g nincs h elyre téve. . . - Tudják, hogy változások várhatók. . . A z a d ó ? A ttó l n em félü n k . D e az á rem elések. . . n em tapsolunk. M ert k im o n d a n i szép, h o gy m enn yit k eresü n k, d e ha elm eg yü n k az üzletbe. . . M in t a h id e g zuhany, ú g y ér m in ket. A z t m egértjü k, h o gy az á llam nem dotálhat m in den t. D e am it b e sem jele n ten ek ? M in t a b ú to rt! É s g o n d o lja e l : m i a nnyit va g y u n k tá vo l, h ogy k i sem tu d ju k nézni, m i az olcsó. - Amit elmondtak, abból egyértelmű: nagy a tempó. Meddig lehet ezt bírni? 49 �C sa k eg y p é ld a : a 4 5 - 5 5 é v kö zötti fé r fia k h u llan a k el. N a és, m i va n a k k o r? M e g k e ll érteni, h o gy n ek ü n k k e ll kiterm eln i a szü lein k n yu g díjá t is. M e rt a hol k é t szü lő n ek 5 2 00 forint ju t? K ö z tü n k va n ilyen is. A z igazság az, h o gy a g y á r vezető i lá tjá k a helyzetet. N e m r é g két n yu g d íj fe lé h a la d ó n ő n ek ajánlottak k ö n n ye b b m u n kát, d e k ilen c fo rin t harm inc fillé rr e l k a p ta k v o ln a k e v e se b b e t óránként. K i v á lla lja ezt n y u g d íj elő tt? A m ió ta sza b a d szo m ba t v a n , a fé r fia k tö bbet d o lgo zn a k . A ta va ly i életszín vo n a lért, h o gy id é n is m egm a ra d jo n , tö bbet k e ll do lgo zn i. D e íg y is n ehéz tartani. É s a k ik szom baton és vasá rn ap is húznak, g o n d o lju n k csak b e l e . . . E n n e k v a la m ik o r k i k e ll csattanni, az egészség rovására. (Közbevetés: Menusék üdülnek idén. Vanóék még soha nem nyaraltak. „Tizenhat éve dolgozom itt, de mindig másra kellett a pénz.” Kukkel Anna idén nem pihen: „Ballagás volt, lagzi lesz. . .'Ságiék tavaly Mezőkövesden voltak, idén is jut ott egy hét.) - Milyennek látják a jövőt? K ic s it tartunk tőle. A z t tu d ju k , m i van , d e h o gy m i lesz, n em látjuk. A z biztos, h o gy csak jo b b m u n k á v a l leh et e b b ő l a h elyzetb ő l k ik e v e re d n i. D e az is biztos, h o g y a m u n k a p a d m ellett csak a k k o r d ő ln e k e l a k é rd é sek, ha m e g va n n a k a feltételek . R a jtu n k n em m ú lik . M in d e n k i fe le lje n azért, am it csinál. M i azt szo ktu k m o n d a n i: am i fela d a t, v é g re k e ll hajtani. H a csak lehet. . . SPEIDL ZOLTÁN 5° �SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG MEZEY LÁSZLÓ MIKLÓS Kortanú és írói példa Fábry Zoltán 1 9 3 9 — 19 4 8 között A Fábry-méltatások és -értelmezések jó része megkerüli, vagy csupán elnagyoltan tárgyalja az 1939-1948 közötti évtized munkásságát.1 Maga az író is kihagyja e periódust, amikor saját pályáját korszakolja. A tíz esztendő termése mennyiségileg valóban nem terjedelmes: A halottak élén ciklus öt darabja, s ezen fölül összesen tíz írásmű. Viszont árulkodó filológiai adalék, hogy közülük nyolc csak jóval 1948 után jelenhet meg - akár két évtizednyi késéssel. Pedig a „némaság évtizedében” keletkezett munkái nagyon fontosak az életmű egészében, hiszen pályája későbbi szakaszában többször visszatér - akár idézetek és hivatkozások formájában - ekkoriban fölismert igazságaihoz, vagy gondolkodói rendszerében ez időben hangsúlyossá váló nézeteihez. Ám nemcsak az oeuvre szempontjából van jelentősége ennek az alig több mint tucatnyi írásnak, de a kor politikai, történelmi kontextusával való összevetésben is. Az íróasztalfióknak készült művek a leghitelesebb bizonyságai annak, hogy szerzőjük a fasizmus terrorja, illetve a magyar nyelv tilalma idején - mindenkor lényeglátón - vétót emelt az embertelenség, a kultúrbarbarizmus, a megkülönböztető kizárólagosság és a jogtiprás ellen. Legtalálóbb a címe a Palackpostának, mely metaforában rögzíti saját helyzetét, következésképpen az ép erkölcsi érzék és a gondolkodó elme gúzsbakötöttségét. A korban Fábrynak sincs másra módja, mint a legnagyobb bizonytalanság közepette üzenni a remélt jövőnek: rögeszmés és förtelmes idő is teremhet arra való elmében kristálytiszta gondolatokat. M Ú L T É S JÖ V Ő A halottak élén ciklus (1939), az Im a Tolsztojért - 19 40 -b en (1940) és az ezekből levonható következtetések elméleti összegezése, az É lő hagyomány (1941) Fábry gondolkodói rendszerében a hagyományok élesztésének és ápolásának kiteljesedését jelentik. Népfrontos szemléletű - „Riasztó szemmel” elnevezésű - korszakától kezdve, miután leszámol a dogmatizmus politikai téveszméivel, a sematikus irodalomszemlélettel, és világosan fölismeri az antifasiszta egységfront történelmi felelősségét és kulturális jelentőségét, kezdi írni a nemzeti hagyományokat megelevenítő tanulmányait. Ezek még jobbára az időszerű politikai teendőket szolgálják, abban az értelemben, ahogyan azt a népfronti gondolat hitte és akarta: a nemzet sorsközösségét kifejező irodalmi hagyományok fölelevenítésével megalapozni a széles szellemi összefogás bázisát. A kultúra védelme ekkoriban lényegileg az antifasiszta harc egyik eszköze. 51 �1939 után keletkező hagyománymentő írásai viszont fokról fokra a megtartó és fölemelő tradíciók leglényegéig hatolnak, s immár a nemzeti lét folyamatának perspektívájába állítják azokat. Így jut el a végső igazságig: „M in d e n gondolat jövő érvén ye m ú ltfedezetével arányos” . 1939-ben, a kortárs irodalom szabad áramlásának gátoltsága idején azért fordul szinte önkéntelen mozdulattal a múlt értékeihez, mert nincs más út kitörni a fasizmus rémuralmát betetőző szellemi elnyomás alól. A kései Ady lírájában leli meg a militarizmust, a faji gőgöt és a kizárólagosságokban fogalmazó gondolkodást semlegesítő „ellenmérget” , a v o x humana tiszta kifejeződését. Ettől kezdve a költői ige lesz a mindent eldöntő mérték, mely a legbiztosabban határozza meg a szó, a tett milyenségét, igazságtartalmát, emberi fedezetét, ezáltal létjogát. Fábry pontosan tudja, nem egyféle Ady mutatja magát az utókornak, őt csak a maga teljességében szabad vállalni: az új idők Dévénynél betört új dalaival és a magyar jakobinus forradalmi elszántságával. De tisztában van a nehézségekkel is, hiszen amilyen szükséges volna a teljes Ady-mű köztudatba ültetése, majdnem olyan lehetetlen vállalkozás is. Mert, ahogy nem kellett saját korának a költő, úgy viszolyog tőle a 30-as évtized vége. A fegyver parancsuralmának ricsajában csak kiiktatandó, zavaró függelék lehet Ady költészete. Persze, ez a legkevésbé sem csorbítja a fábryi gondolat igazát: „ A d y ittrekedt ra b : bíró, aki ítéletének foglya, a megváltatlan m agyarság tragikus továbbélője, példa, m ementó, m uszáj-H erkules, aki nem élhet, de nem is halhat, aki nem mehet, mert, ha sok m in den elvégeztetett is, b izonyos, hogy sem m i sem tisztázódott. A d y el nem múlhat, el nem mehet, amíg feltám adása csak számonkérés, és nem beteljesedés, és így nem m egváltás” .2 Ady idézése nem oltárképállítás, értelme, célja nagyon is konkrét. Fábry érzékeli, hogy bár a magyarság hangulata németellenes, ez egyelőre pillanatnyi védekezés, legföljebb morgolódás, de semmiképp sem forradalmi ellenállás és kivált nem szabadságharc. Igazi „kuruc” antifasizmus csak Ady eszméivel telített gondolatokból születhet. Mert a költő, az író maga az értelmi lelkiismeret, a szellemerkölcs kinyilatkoztatója. Gondolata ilyenformán szellemi ellenállás és változtató, teremtő ige. S az erkölcsi forgalommá érlelt ige valósága: a forradalom. Csak a szabadságharcba átcsapó forradalom válthatja meg a magyarságot és Európát. Ám egyelőre Ady csak vádló lehet: „ A v á d elhangzott, de a per még m indig tart. A d y a halottak élén áll és v á d o l: a kép kom or, de nem elem észtő.” 3 Lev Tolsztoj halálának 30. évfordulója ugyancsak alkalom Fábrynak az időszerűsítésre. A szellemóriás emlékének fölidézésével eszméit szeretné a köztudatba ültetni, de a pozsonyi Magyar Hírlap számára írt cikk nem jelenhet meg. Nyilvánvaló, miért. Fábry ugyanis abból indul ki, hogy 1940-ben egy „igazság” érvényét semmi más, csakis az erő mértéke szabja meg. Az egyetlen törvény, az ököl joga pedig menthetetlenül halálra ítéli Tolsztoj szeretetfilozófiáját - hasonlatosan Ady kuruc gondolataihoz. A szeretet, a bűntudat és a föltámadás reménye nélküli Európa nem találkozhat Tolsztojjal. Ha mégis, halálba rohanása közben csupán percnyi tétova lassítás, kitérő epizód. Pedig éppen ez a perc jelentheti Tolsztoj örökkévalóságát és a nemzetek egyetlen esélyét, mely még megmenthetné őket a biztos pusztulástól. A nagy orosz gondolkodó e percét - a hagyomány jelenvalóságának pillanatát - akarja Európa őrülettől homályosított látásának fókuszába állítani. 52 �Amíg egy évvel Tolsztoj idézése előtt Ady forradalmas eszméitől még a szabadságharc ellenrobbanását várja, addig 1940-ben már kilátástalannak tartja Európa megváltását. Egy fohász erejéig csupán Tolsztoj 1910-es végső menekülését mutathatja példaértékűnek. Az emberi gondolat és hang aligha szállhat szembe az erőszak totalitásával, a szellem számára csupán a tüntető kivonulás marad, hogy megőrizhesse magát tisztán a jövőnek. „V a la m i hiányzik, egy mozdulat, egy tett, egy elhatározó vagy-vagy, am i értelmet ad az egésznek, ami egységbe rántja a káoszt, am i a v a k és groteszk negatív lem ezt kép p é avatja: m indenkit meggyőző világossággá. E zért kellett O szta p o vo : a tüntető m enekülés, m ely a hídfelégetés gesztusával és a halál bizonyosságával tépi le a hazugságot önmagáról, környezetéről, a társadalomról, az egész képmutató v ilágról.” 4 Mondottuk, Ady és Tolsztoj idézésének elméleti összegezése és egyetemes magyar horizontba állítása az E lő hagyomány (1941), amely egyszersmind meghaladása a 30-as évek derekától megújult hagyományszemléletének. A hagyomány, ez a szükségképpen létező és személyes indítékoktól, céloktól független, de igazán csak jövőtávlatban élő gondolati érték ott lappang minden kor valóságában. De érte meg kell küzdenie a felelős jelennek, ha fölszínre akarja emelni. Minden hagyománynak létezik egy jelen pillanata, föltámadása. Akinek kicsúszik a kezéből e pillanat lehetősége, annak a hagyomány nem lehet maradandó élmény, pusztán tűnékeny hangulat, vagy még ennél is roszszabb: az értékvakság tünete. Szlovákia magyarsága sokáig érzéketlen volt építő nemzeti hagyományaival szemben, igazi jelentőségükre - nem utolsósorban Fábry Zoltán munkássága nyomán — csak a 30-as évek második felében, a háború előestéjén ébred. Fábry a Kölcsey-centenáriumot tartja annak a döntő pillanatnak, amikor a kisebbség szellemi élete képes volt megragadni és újjáteremteni az ezeréves magyar gond tisztító, fölemelő tradícióját. „So sem tenni mást - idézi a Himnusz költőjét - , mint, amit az erkölcsiség kíván, s még akkor sem, m időn haszon, bátorlét (biztonság), indulat heve, vagy szenvedelem ereje m ásfelé ra g a d . . . ezt h ívju k erénynek” . Ujjongva leli meg ebben a mon- datban minden hagyomány értelmének kulcsát: az erkölcsi többletet. Ekkor, túl az időszerűsítő, haszonelvű hagyományszemléleten, erős fényt kap írásában a tradíció önértéke: az az erkölcsi és művészi ráadás, amely nemcsak ébren tartja egy nép tudatát, de szárnyaló eszméinek is kiindulása lehet. Mert a példa átsegíthet ugyan pillanatnyi válságon, de a távlatos továbbhaladáshoz egyszerűen nélkülözhetetlen. „ M a a múlt erkölcsi öröke tanít, v é d és biztat. É s ez nem könnyítés, d e nehezítés, mert a p é ld a : erkölcsi többlet, és ebbő l a tőkéből nem szabad élősködni, kamatot élvezni, d e - szaporítani, hozzátenni, mert utánunk is élnek és jönnek m ajd m agyarok.’’ 5 Immár világosan áll előt- tünk az új képlet: az időszerűség jegyében kisajátító hagyományszemléletnek nincs igazán jövőtávlata, mert az eljövendő nemzedékek is szólnak majd Adyval: „ K e l l még T egn apról h ív tanú. . .” JE L E N É S JÖ V Ő Fábry Osztapovója: Stósz. Az a félreeső kicsinyke állomás, ahol tiszta némaságába húzódhat vissza. Ismeretes, milyen rajongó szeretettel ragaszkodik többszörösen életadó szülőfalujához, amely egyebek közt megajándékozta őt az író legnagyobb adományával, a teremtő magánnyal. 1939 előtt, s majd 1948 után életszükséglet számára a visszahúzódás könyvei közé, hogy innét - 53 �a szellem stószi őrhelyéről - figyelje Európát és a magyar glóbuszt. Amikor szabadon írhat, beszélhet, Stósz az alkotó magány áldásának szimbóluma, ám a némaság évtizedében egyszerre a bezártság és kirekesztettség cellája lesz. Áldásból átok, a teremtő magányból kárhozatos elszigeteltség válik. Fábry mégsem adja meg magát a körülményeknek, meg akar szólalni, mintha kényszerű tétlenségében a maga számára is bizonyítaná: még él, még dolgozik. Nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor önként vállalt küldetéses szerepe megnyilatkozhatott, és írott művek formájában szétsugározhatott Stószról. Vitatták ugyan nézeteit, hol szelíden, hol gorombán - egy időben „Szlovenszkó réme” a neve - , de lakatot nem ütöttek a szájára. T iso fasiszta szlovák államában azonban hivatása csak titok és emlék lehet. Olykor, ha már tűrhetetlenül perzseli a láz föltámadó emléke, újra munkához lát, céduláit rendezgeti, de tolla csakhamar megbicsaklik, írógépe „n em vált sorokat és nem vált meg sorsokat. . . nem érdem es” . A lemondó hang, a legyintéssé torzuló rezignáció merőben szokatlan Fábrytól, életművéből egyenesen kirí ez a tehetetlenségbe beletörődő gesztus. Tudnunk kell, ekkor életének mélypontján van. Az az ember, aki a 20-as évek legelején a legreménytelenebb helyzetben hazát vesztett magyarságával, Trianon-siratásával és elhatalmasodó tehetetlenségérzetével is tollat ragad, hogy dadogó fölindulással és öngerjesztette expreszszív mámorral mozdítson valamit a kisebbségbe ájultan hullott magyarság sorsán - most legyint. Erejéből csak értelmetlen torz rángásokra futja; virágot szed az erdőn, elfulladva körtáncot jár a falu gyermekeivel, esténként egy pohár bor mellett könyököl a kocsmában, mert végzetesen tehetetlen. Gyötrelmeiben is talál azonban valami példázatot, fölfedezi magában a pompeji őrszem hűségét. Ha mást nem tehet, legalább a helyén marad, történjék bármi. A fasizmus pusztító lávafolyama hömpölyög keresztül Európán, új és új területeket égetve föl - 1940-ben vagyunk, a német győzelmek idején - ő azonban mozdíthatatlan marad stószi őrhelyén. Magára érti a pompeji őrálló egyedüli példázatát. Mintha csak azért történne a katasztrófa, hogy magatartását egy görvilág pusztulása hitelesíthesse. „. . .m indenki szaladt, és ami pusztult: csökben vonaglott, eltorzult, és aki m egm enekült: k i tud róla? . . .csak ő állt a helyén felváltatlanul, a lávaréteg csak őt konzerválhatta a makacs ellen állás mozdíthatatlan szobrává: m osollyal az ajkán.” 6 A szennyes áradat éppen a példaadó hűséges emlékezetét tartja fönn: a kortanút és az írói példát. Magatartása jelenti az emberibb világ hitét és talán lehetőségét is, hiszen az ár elvonulta után be kell következnie a katartikus pillanatnak, a hagyomány föltámadásának, amely nélkül nincs jövő. 1940-ben csupán magányos dac lehet ez a példa, mely emlékeiből táplálkozik és az emlékből merít bizonyosságot tette értelméhez. Vállalása tudatos, de helyzete végzetes, mert győzelme nem lehet, csak veresége. Elveszett poszton áll tehát, de az elveszett poszt melletti kitartás a legmagasabb rendű küldetések egyike. Élete végén írott tanulmányában fogalmazza meg a végső következtetést: „ N in c s elveszett poszt.” 7 E szellemi testamentumként értelmezhető művében munkásságának nagy gondolatkörei a tiszta értékek igénye, a szellemerkölcs parancsa, a korfelelősség elkötelezettsége, s az ezeket összetartó vox humana - magasabb rendben és egyetemes horizontba állítva ismétlődnek meg, s föléjük a kisebbségi létezés értelme boltozódik: a tisztességes megmaradás legemberibb hivatása. Az életműösszeg alapképletét mutató írásának gyökere tehát ide, az E g y em ber meg akar szólalni (1940) című cikkéhez nyúlik vissza, amelyben végső soron már minden ben- 54 �ne van, igaz, nem a summázás igényével, egyelőre a helyzetjelentés szándékával. Ez az embert és becsületet próbára tevő kor indítja Fábryt a humanizmus egyik legszebb magyar megnyilatkozásának írására. És a legcsattogóbb csizmaléptű diktatúra sem taposhatja el műve utolsó, egyetlen szavas mondatát: „B íz z a to k !” A jövő perspektívája ekkoriban mindössze a bizalom lehet. A reménységnek ez a haloványan pislákoló lángja fénylik föl erőteljesebben a Palackposta (1942) holnaphoz szóló üzenetében. A bizakodásnak csupán törékeny játékszere az üveg, mely vízbe ejtve talán azonnal alámerül, vagy szirthez csapódik, de úgylehet, mégis partot ér valahol és megfejtik üzenetét. Fábry álmodott partja a jövő, s írásának értelme: tanulságtétel a humánumról. Ő, aki programszerűen kortanú és írói példa akar lenni, mást a fasizmus siralomházában nem tehet, mint az őrök figyelő tekintetét kijátszva „ lo p v a és szívdo bo gva rákarcol egy-két sort a börtönfalra” . A börtönfal, mely bekeríti, hangját elnyeli, nem más, mint önnön múltja, műveiben megtestesült gondolatai. A legtragikusabb mégis az, hogy mindazok, akikért megszülettek egykor e gondolatok, most nem akarnak tudni róla, elfelejtették, megtagadták. „M a g ya r író ilyen elveszetten, ilyen magányosan és ennyire kétségbeesetten, ennyire a bizonytalanba ritkán szövegezett írást. K i látott engem ? A d y kérdése sírásba csukló dac volt. D e az eredm ény m indnyájunknak útmutató iránytűje lett: E m b e r az embertelenségben. A legnagyobb magyar írói eredm ény.” 8 Kétségbe- esése megint Adyhoz űzi, de a költő felelete segíti, hogy oldódjék torkában az elnémítottság fojtó görcse. A kortanú és az írói példa, aki nem mutathatja föl muszáj-herkulesi hűségét, a múltba néz és a jövőhöz föllebbez. Hangtalan fölszólamlásával csodát akar tenni: föltámadásra ébreszteni, holnapot formálni. Mert, ha a palackposta üzenetét mégis sikerül átmenteni a „mai hóhér időkből" a jövő partjára, megtörténik a csoda. „H o ln a p a humánum tanúira és tanulságaira lesz szükség: igazoló koronatanúkra. E z é rt kell a palackposta: egy em ber szót k é r !” 9 Fábry szót kér, pedig tudja, mindhiába. Most már meg sem kísérli - akár álnéven is - elhelyezni valamelyik lapnál az írását. Ebben a jelenben csak a jövőhöz szólhat, példát mutatni csak a holnapnak érdemes. A Palackposta ebben az értelemben egyszerre leszámolás és bizakodás, szakítás a korral és reménység az emberibb jövőben. Ám a koronatanú kálváriája még nem ér véget. . . JÖ V Ő Csehszlovákiának a fasizmus rémuralma alóli fölszabadulása nem hozza el a magyar kisebbség nemzeti fölszabadulását. A képtelen vádak ürügyén koholt kollektív büntetés, a jogfosztás teóriája még négy esztendeig késlelteti, hogy emberhez méltó élet köszöntsön e mélyre szorított, megalázott, nyelvétől és öntudatától megfosztani szándékozott népcsoportra. Amíg a szlovák államban ez a magyarság éppen antifasizmusa, legalábbis a náci mételytől való elzárkózása miatt nehezen tűrt kölönc az ország nyakán, most egyszeriben a fasizmus bűnében marasztaltatik el. Csehországba hurcolják kényszermunkára, vagy áttoloncolják a határon, nyoma se maradjon. És egy ember, egyetlenegy, aki kortanú és írói példa - s hirtelenjében mégis vádlott - újból szót kér. Segítségért kiált, tiltakozik, perel. A vádlott megszólal (1946) a katasztrófa tényét lényegénél rögzíti: „M a g ya r vagyok, tehát bűnös v a g yo k ” . Ez a mondat Fábry minden jövőhitének, álmának irtóztató romhalmaza, Ő, aki mindenkor a humánum, az emberi jóság 55 �és értelem győzelméért dolgozott, hol az emberirodalom „testvér” jelszavával, hol a valóságirodalom „proletár” kiáltásával, hol meg az antifasiszta összefogás szolgálatával, paradox módon a vádlottak padjára kerül. És a vádak vádja: nemzetisége. Tiso és H lin k a fasizmusa hét évre elnémítja, kétszer illavai börtönfogságra ítéli, de az üldöztetésben is megszállottan ragaszkodik szikrányi reménységéhez - akár egyetlen „Bízzatok!” igével jelölten - , hogy majd egyszer mégis elmondhatja a koronatanú hitelével a vox humana vallomását. 1945-ben mégis arra kell ébrednie, hogy azok forrasztják torkára a szót, akiket magával egycélú, egyakaratú embereknek gondolt, s azoknak a végzetes téveszméknek az ürügyével, melyek ellen 1939 előtt együtt küzdöttek. „ E z fe lér egy gyilkossággal. H alott vagy: néma vagy. M agyar va g y.” 10 A koronatanú, aki arra várt, hogy őrálló példájával a jövőnek mutathat irányt, s ösztönözhet másokat a jóra, most félmillió társával együtt megbélyegzett, s ugyanolyan fölösleges, mint 1939-ben és 1940-ben Ady vagy Tolsztoj volt. Vallomását, ha nem mondhatja el a humánum ítélőszéke előtt, magában mormolná, de sikoltása mégis föltör: száz példányban sokszorosíttatja írását, s elküldi a cseh és szlovák értelmiség címére. A lesújtó válasz: a néma visszhangtalanság. Szlovákia magyarsága, melyet büszkén vállalt másultsága - főként az „újarcú magyarok” nemzedékének munkájával - talán egyetlen történelmi pillanatra, a 20-as évek végén, Európa haladásának élvonalába állított, az emberiesség, a megértés, a testvériség jelszavait kiáltotta. Meg is fizette az árát, előbb 1938-ban, Dél-Felvidék visszacsatolásakor, majd 1945-ben a kassai kormányprogram tézisei sújtották porig. Tagadhatatlan, ott éktelenkedik a 30-as évek végi kisebbségi politika becsületén a Jaross A n d o r nevével jellemezhető folt. De melyik nép mondhatná el magáról - kérdi Fábry - , hogy makulátlanul megőrizte magát a fasizmus mételyétől? S ami ennél lényegesebb, a nácizmus erőszakos terjeszkedése és konjunktúrája idején a szlovák államban maradt, kicsinyre zsugorodott magyarság - kollektiven - az antifasizmus hűségese maradt, s kívülállóként éber lelkiismerettel figyelte, mint tébolyul körülötte a világ. A magyar párt mindjárt 1939-ben kínos gonddal különíti el magát a korábbi jarossizmustól ugyanúgy, mint az egyidejű szlovák kleriko-fasizmustól. De nemcsak a politikai élet színpadán nem vegyül a náci ágálok közé, lélekben is immunis marad. Kulturális élete - amely néhány újság és antológia kiadására, énekkari mozgalomra szűkűl - kiváltképp ékes bizonysága eszmei függetlenségének. Sőt a csekélyke, de nem éppen veszélytelen lehetőségeket megragadva, hangot is ad szellemi-lelkiismereti ellenkezésének, folytonos különbözni vágyásának. Fábry tényeket soroló védőbeszéd-kiáltványa egyszersmind vádbeszéd, hiszen a béke annyi szenvedés után sem születik meg a dél-szlovákiai tájon. A háború makacs törvényei pusztítanak tovább: „M agatartások bélyegeződnek, m elyek elégtételt reméltek, h idak repültek a levegőbe, m elyekről azt hittük, hogy m inden veszélyen, merényleten túl vannak, és árkok m élyülnek, gyűlöletárkok, m elyek betöm ésére készen állottunk. ” 11 A gyűlölet árkaival körbekerített kisebbség árván és kiszolgáltatottan emlékezik G y őry D ezső 1939 karácsonyán megjelent E m b e ri hang című poémájának axiomatikus érvényű so- raira: G yűlö lségre nevelt a sorsunk, m i szeretetre önmagunk. 56 �Hiába az újsághasábokon kinyomtatott sorok, az emberiesség fölszólalásai és tettei, a szellemi ellenállás és a hídépítő akarat, most mind nem számít. A fasizmus idején sem volt másra lehetősége a magyar kisebbségnek, mint a befelé néző, töprengő, ám makacs gondolkodásra, a humanizmus bensőséges éltetésére és olykor-olykor markáns kinyilatkoztatására. Ez a magába mélyedő tűnődés óvta meg, hogy kifelé gyűlöletakciókat robbantson, vagy akár sodródjék az árral. És amikor mégis elvonul a pusztító ár, megtörténik a lehetetlen: a vádlottak padjára nyomják, ítéletet mondanak fölötte és nem sejtett vétkekért bűnhődik. „ A magyar fasiszta bűnök bű n bakja: a szlovenszkói magyarság. B ű n bak tiszta erényekkel. V a n -e példa erre a történelem ben?” 12 A történtekre Fábry - érthető fölháborodásában, a mérlegelő körültekintéshez szükséges lehetőségek hiányában - nem talál más magyarázatot, mint, hogy ami 1945 után történik velük, az a fasizmus reinkarnációja. Hiszen - érvel egyetlen politikai irányzat van, amely csakis önnön faját látva és fölnagyítva, nem ismer nemzetiségi kérdést; egyetlen világnézet és lelkiség létezik, amely kíméletlenül bánik a más nyelvűekkel, más hitűekkel és más gondolkodásúakkal: a fasizmus. Ezért kiált figyelmeztetően: „ J aj a g yőző kn ek !” A győzelmek erkölcsi értéke legbiztosabban a győztesek magatartásán mérhető: miként bánnak a vesztesekkel. És B en eš kormánya elégtelenre bukik a vizsgán, s így legnagyobb vereségét épp az antifasizmusra, a humanizmusra méri. Fábrynak még ebben az elképzelhetetlenül nyomasztó helyzetben is van anynyi hite, lelki ereje, hogy kisebbségi logikával - mely a helyzeti hátrányt képes előnyös adottsággá gerjeszteni - a vádlottat bírává avassa. S ebben az eszmélésben minden, ami szemben áll a fasizmussal, a humanizmus közös nevezőjére kerül: kereszténység és marxizmus, liberalizmus és pacifizmus, kulturtudat és erkölcsi felelősségérzet. Így hát a körülmények okán anakronisztikusan fülújult népfronti egységben a magyarság pere a humanizmus perévé lényegül. Fábry hatalmas ívű esszéje a vox humana invokációjába torkollik: „E lkárh ozottan és üdvözülten, megszállottan és m egverten m i voltunk és v a gyunk a vo x humana n ép e: áldozói és áldozatai, kikiáltói és elném ítottjai, hűségesei és elmarasztaltjai, végleges és végzetes predesztináltjai és elkötelezettjei. K i tud rólunk? K i látott m in ket?” 13 Ady számonkérése a kisebbség vádja lesz, egy hit vallomása, mely igazolást keres, föloldozást kér, de választ is ad: Ember az embertelenségben. Fábry újra csak a jövőhöz föllebbez. Még két gyötrelmes esztendőnek kell elmúlnia, hogy 1948 februárjában - a munkásosztály hatalomátvételével - megtörjön a jég, s beálljon a tisztító olvadás. Az áhított jövő, a palackposta remélt partja annyi késedelem és halasztás után mégiscsak Fábry Zoltán hűségét igazolja, és ezután betetőződő munkásságával együtt így lehet ma az egyetemes magyar szellemi életben valóban kortanú és írói példa. 57 �JE G YZE TE K 1. E zt teszi a m u n k á s s á g á t összeg ez ő e d d ig m e g je le n t k é t m o n o g rá fia is : K o v á c s G y ő z ő : F á b r y Z o ltá n . B u d a p e st, 1971. M a g v e tő ; C sa n d a S á n d o r : F á b r y Z o ltá n . B ra tis la v a , 1980. M ad ách K .; s ő t az é le tm ű - k ia d á s tá r g y a lt k o r s z a k o t felö lelő k ö te te is c s o n k a : F á b r y Z o ltá n ö s s z e g y ű jtö tt írá s a i. 5. k ö te t (FZÖ I. 5.) B r a tis la v a , 1985. M ad á c h K. 2. A h a lo tta k élé n III. A z u to lsó s ta fé ta . FZÖ I. 5. 195. 1. 8. A h a lo tta k élé n V. És m é g sem , m é g se m , m ég sem . FZÖ I. 5. 206. 1. 4. Im a T o ls z to jé r t — 1940-ben. FZÖ I. 5. 211. 1. 5. E lő h a g y o m á n y . FZÖ I. 5. 222. 1. 6. E g y e m b e r m eg a k a r t sz ó la ln i. F Z Ö I. 5. 216. 1. 7. Ni n cs e lv e s z e tt p o sz t. U tó szó a h ű s é g rő l. I n : V ig y ázó sz em m el. B ra tis la v a , 1971. M a d ách K. 326—337. 1. 8. P a la c k p o s ta . FZÖ I. 5. 227. 1. 9. Uo. 228. 1. 10. M ivel az é le tm ű s o r o z a t k ih a g y ta F á b r y e n a g y fo n to s s á g ú m ű v é t, az id é z e te k h e ly e : S tó szi d é le lő ttö k . B ra tis la v a . 1968. M a d ách K ., 373. 1. 11. Uo. 406. 1. 12. Uo. 417. 1. 13. Uo. 430. 1. 58 �SZA RKA LÁSZLÓ Új romantika avagy a kis nemzeti történetírás dilemmája Megjegyzések Matúš K učera Szlovákia a középkor idején című könyve kapcsán A pozsonyi ifjúsági könyvkiadó gondozásában 1985 végén tízezer példányban jelent meg Matúš K u čerának, a pozsonyi Komenský egyetem tanárának, a történettudományok doktorának látványos kiállítású, népszerűsítő munkája. A szerző számára nem idegen ez a műfaj, hiszen évek óta közöl történeti tárgyú meséket a szlovák kisdobosok lapjában és már 1981 -ben (Kučera: 1981 ), illetve 1986 -ban is megjelentetett egyegy hasonló jellegű könyvet (Kučera: 1986 ). A mediavisztikai szakirodalomban mindenekelőtt S z lo v á k ia N a g y m o rá v ia b u k á sa u tá n című monográfiájával (Kučera: 1974 .) vált ismertté. A m agyar középkorkutatók számára is rendkívül tanulságos lehet az a polémia, amely a monográfia megjelente után Peter Ratkoš és K u čera közt a központi szlovák történeti szakfolyóiratban, a Historický časopisban zajlott le (Ratkoš : 1976 , K u čera: 1977 ). A szlovák történetírás idősebb és a továbblépést sürgető, lendületes középső generációjának v itája egy árnyaltabb, a szlovák nemzeti történelem horizontján túl is tájékozódó felfogás kialakulását sejtette. K u čera 1977 -es reflexiói közül néhányat itt is meg kell említenünk, hiszen ismeretük nélkül aligha lenne érthető megjegyzéseink címe, célja. Nagymorávia államiságának kérdésében tíz évvel ezelőtt K u čera indokoltnak tartotta a fokozott óvatosságot, mert mint mondotta „ lé n y e g é b e n n in c s k ö z v e tle n b iz o n y íté k az á lla m ra je lle m z ő g a zd a sá g i, m é g k e v é s b é o s z tá ly -tá rs a d a lm i té n y e z ő k r ő l.” Ratkošsal lényegében egyetértve már ekkor is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Nagymorávia keleti részének székhelye, Nyitra a morva államalakulat széthullása után is megőrizte igazgatási funkcióját, de a X I—XII. századi magyarországi részfejedelemséggel, a nyitrai dukátussal való folytonosság kérdésében K r is tó G y u la kutatásaira utalva (Kristó: 1974 ) tartózkodott a kontinuitás tézisének hangoztatásától. Egyébként Ratkoš is akképp említette fel az Árpád-kori Nyitra ügyét, hogy azt „a s z lo v á k ro m a n tik u s o k s z lo v á k ré sz h e rc e g s é g k é n t je lö lté k m e g ” . (Ratkoš 1976 , 573 . 1 .) A sokat vitatott Pázmány-nemzetséggel kacsolatban K u čera elutasította azt a Ratkoš-feltételezést, hogy Nagymorávia-korabeli nagyúri családról vagy éppen szlovák nemesi famíliáról lenne szó és azt egy negyven éve megjelent munka „ r o m a n t ik u s e lk é p z e lé s é t” visszhangzó vélekedésnek tartotta. Végül idézzünk a honfoglalás utáni Kárpát-medencei viszonyokra vonatkozó 1977 -es K u čera-megállapítások közül kettőt. Igen fontos a programszerű ellenérv Ratkošnak azon vádja ellen, hogy a kérdéseket össz- 59 �magyarországi szempontból vizsgálja: „ m é ly e n m e g v a g y o k g y ő z ő d v e a rró l, h o g y a s z lo v á k ia i k ö z é p k o ri tá rs a d a lm i stru k tú rá k a t, e z e k g a z d a sá g i v is z o n y a it a k á rc s a k a v á lto z á so k h o z v e z e tő o k o k a t c sa k ú g y é r th e tj ü k m e g m é ly e b b e n , ha v iz sg á ló d á s u n k és k u ta tá s u n k n e m c s u p á n »összm a g y a ro r sz á g i« , h a n e m sz ü k s é g s z e rű e n le g a lá b b is k ö z é p -e u r ó p a i h o riz o n ton m o z o g .” (Kučera 1977 , 98 — 99 . 1.) Az ilyen, mazsolázva szemezgető, ismertetés veszélyeit is vállalva még egy tételre szeretnénk felhívni a türelmes olvasó figyelmét. Matúš K učera, aki említett tudományos monográfiájának bevezetőjében teljes határozottsággal legszögezte azt a tényt, hogy az etnikai-nemzetiségi motívum a X —XII. századi fejlődésben nem volt meghatározó tényező, 1977 -ben a kora feudális társadalom és az etnikai, illetve a hatalmi-politikai viszonyok összefüggésének tisztázását sürgetve így írt: „ H a ezt s ik e r ü l tisztá zn u n k , ta lán m á s k é p p k e z d ü n k m a jd n éz n i a m a g y a r — s z lo v á k sz im b ió z isra is és v é g r e f e lh a g y u n k a zza l az ö rö k ö s fig y e lm e z t e té s s e l, h o g y a m a g y a r o k v a la m it á tv e t­ te k a sz lá v o k tó l v a g y a s z lo v á k o k tó l (v a ló s z ín ű le g u g y a n ú g y , m in t a m i ő se in k te tték , m iu tá n a D u n a v ö lg y é b e é r k e z te k , és k ö z v e títő k r é v é n , á tv e tté k az a n tik tá rsa d a lo m c iv iliz á c ió s sta fé ta b o tjá t). É s a rra is r á jö v ü n k , h o g y c s u p á n a zo k tu d n a k v a la m it á tv e n n i, a k ik a rra k é p e s e k , a k ik e t a rra a tö rté n e lm i so rs r á k é n y s z e r ít.” (Kučera: 1977 , 100 . 1 .) Ez a többféleképpen is értelmezhető tétel elsősorban a konstruktív magyar—szlovák véleménycsere lehetőségét erősítette meg. Ennek ellenére a nyolcvanas évek első felében a magyar és a szlovák történetírás álláspontja között mintha egyre nagyobb lenne a távolság. Nagymorávia történeti problémáinak, a szlovák feudális nemzetiség kialakulásának, illetve a magyar államalapítás szláv előzményeinek eltérő megítélése, G y ö r f f y G y ö r g y n e k a morva—szlovén és szlovák települési folytonosságot is megkérdőjelező különvéleménye jelzik a leglényegesebb véleménykülönbségek súlypontjait.1 Az eltávolodáshoz ugyancsak nagymértékben hozzájárult K učera 1981 -ben megjelent könyve is. A P a ter p a triae című könyv egyik-másik bizarr argumentumát (például, hogy a „kun, palóc, székely hordákkal” kiépített nyugati gyepük fő célja a kialakulófélben lévő morva és szlovák testvérnemzetek szétválasztása lett volna, vagy hogy Szlovákia viszonylag hosszú időn keresztül a politikai mérleg nyelvének szerepét játszotta a cseh, lengyel és m agyar állam kapcsolatainak mérlegén, továbbá, hogy a felvirágzó magyar állam gazdasági alapját a szláv világ jelentette stb.) Kristó Gyula — a szlovák történeti koncepció szélesebb ideológiai összefüggéseire is utalva — visszautasította: „ A s z lo v á k tö rté n e tírá s n a k e g y fe lő l a tö rtén etiség s ík já n k e ll b iz o n y íta n ia sa já t e tn ik u m a a u to ch to n je lle g é t a k ö z é p k o rb a n , a m i a m o r v a k o r u tá n a b b a n a b eá llítá sb a n n y e r h a n g o t, h o g y S z lo v á k ia — m á r a k ife je z é s is e g y m o d e r n fo g a lo m tö rté n e ti v is s z a v e t ít é s e ! — k ö z é p k o ri tö rtén eti fe jlő d é s e a m o r v a tr a d íc ió k o n (p l. a m o r v a a la p o n lé te sü lt v á r m e g y e s z e r v e z e te n , v a g y a szo lgá ló n é p i re n d sz e re k e n ), ille tv e h e ly i tá rsa d a lm i fe lté te le k e n a l a p u l t . . . A s z lo v á k tö rté n e tírá s te n d e n c iá ja v ilá g o s. M in d e n á r o n ig a z o ln i e g y fe lő l a cse h — s z lo v á k tö rtén eti k a p cso la to t m in t a X X . sz á z a d b a n m e g te re m te tt c s e h s z lo v á k á lla m isá g k é p z e lt tö rtén eti bázisát, b izto síta n i m á s fe lő l a sz lo v á k sá g tö rté n e ti fo ly to n o ssá g á t és ö n á lló á lla m i létét a m a g y a ro k a t m e g e lő z ő id ő k b e n , v é g e z e t ü l p e d ig m e ssze a v a ló s m é rté k e n f e lü l k ie m e ln i a zt a hatást, a m e ly a n y u g a ti s z lá v o k ré sz é rő l a m a g y a ro k a t é r t e .” (Kristó, 1985 , 61 — 63 . 1 .) 6o �K u čera tavalyelőtt megjelent könyvét a fentiek alapján érthetően nagy várakozás előzte meg. Erre utal az a tény is, hogy hetek alatt elfogyott a szlovákiai könyvesboltokból. A kötet elé az azóta elhunyt R u d o M oric szlovák író írt előszót, s abban V la d im ir M in á č n a k még 1970 -ben kifejtett tézisét elevenítette fel. Eszerint a szlovákoknak nincs történelmük, ha a történelem a királyok, a csaták és gyilkosságok nagy történelme, de a legdicsőbbek közé tartozik, ha a történelmet a mindennapi szorgos építőmunka históriája jelenti.2 Ezt a tételt hivatott szemléltetni(!) a borító megoldása. A címlapon egy X II—XIII. századi nyugat-európai kódex templom-, ill. városépítő szorgoskodást megörökítő jelenete a szlovák történelem, az „ezeréves méh” szimbóluma. Ezzel szemben a hátlapon a Képes Krónika Koppány lefejezését ábrázoló képe próbálja érzékeltetni a spekulatív koncepcióban a magyarokra kiosztott véres, nagy történelmet. Bár a külsőségek a korábbi szemlélet folytonosságát jelzik, a pozsonyi Nové slovo című művelődéspolitikai hetilap A m e g ism e ré s k a la n d ja i című ismertetése a szlovák történelem új koncepcióját üdvözölte a munkában: „ Is m é t fe lfe d e z te s z á m u n k r a (ti. K u čera — Sz. L. megjegyz.) S z lo v á k ia elá tk o zo tt te rü leté t, a m e ly az isk o la i tö rté n e le m o k ta tá sb a n ú g y n éz ett k i, m in th a o ly a n v id é k r ő l v o ln a szó, h ol s e m m i s e m tö rtén t, m in tha b iz o n y csa k o ro szlá n o k sz á g u ld o z ta k v o ln a e rre m ife lé n k .” 3 Lássuk tehát a könyv gondolatmenetét, legalábbis annak legfőbb szempontjait. A szlávok V—VI. századra helyezett közép-európai betelepedése után az első nyugati szláv államalakulat — K u čera koncepcióteremtő aktivitásának Csehszlovákiában is sok vitát kiváltó, de kétségkívül igen atraktív eleme ez! — a mai Délnyugat-Szlovákia, Dél-Morvaország és Északkelet-Ausztria területére lokalizált VII. századi Szamo-féle birodalom. Megragadó játékossággal a birodalom központjaként emlegetett Wogastisburgot Brezlauspurch-Pressburggal vagyis a vendégeknek kétségkívül mindig szállást kínáló (gast-gost-vendég) Pozsonnyal azonosítja. Ennél is lényegesebb, hogy ekképpen a Szamo-féle alakulat Nagymorávia előzményeként jelenthet meg, ami pedig feleslegessé teszi a nagymorva államiság minősítése kapcsán korábban fontosnak tartott óvatoskodást, sőt mi több, az immár közel három évszázadnyi (623 — 904 ), jórészt mai szlovákiai területre helyezett állami élet a szlovák nemzetiség korai kifejlődése szempontjából is perdöntő érvvé válik a könyv érvrendszerében. Nagymorávia Nyitra központú keleti része is így válhat igazán az államiság folytonosságának letéteményesévé, de immár nemcsupán visszafelé, hanem a X —XII. századi m agyar államalapítás vonatkozásában is. A XIV. század elején Csák Máténak — „Szlovákia és a szlovákok koronázatlan királyának” — hatalmas birtokai, a cseh husziták „kedvderítő” észak-magyarországi hadjáratainak városi epizódjai, Iskra felsővidéki katonai hatalmának külsőségei, mind-mind azért kerülnek előtérbe, hogy a szlovák feudális nemzetiség fokozatos kialakulásának helyszínéül szolgáló, de szlovák részről is csupán a X IX . században pontosított és egészen 1918 -ig csupán etnikai értelmű Slovensko— Szlovákia egyfajta különállását demontsrálni lehessen.4 K u čera a képzett szlovák mediavisták közé tartozik: irodalmi tájékozottságával (bár éppen magyar apparátusa meglehetően szűkös és régi), az írásos és régészeti források együttes és fölöttébb leleményes interpretációja révén egyaránt figyelemre méltó jelensége a szlovák his- 61 �toriográfiának. Hogy a P a te r p a triae és S z lo v á k ia a k ö z é p k o r id e jé n című könyveiben hogyan kerül szembe saját tudományos igényű korábbi munkáival, kutatásai szempontjaival, és hogy ezek az új koncepciót tükröző elemek, elemzések, konstrukciók miként térítik ki őt is egy — válasszunk szelíd nevet — „újromantikus” történetszemlélet felé, arra a könyv honfoglalás korára vonatkozó megállapításainak és egy látványos epizódjának részletesebb bemutatásával szeretnénk rámutatni. K učera az etelközi szállásterületeket ért besenyő támadás hatását túlértékelve meggyötört, nincstelen menekülőknek láttatja a Kárpát-medencébe érkezőket, akik azonban furcsamód mégis sorra bevették a nagymorva központokat. K u čera feltételezése szerint azonban egyik-másik nagymorva főúr látván a dolgok számukra kedvezőtlen alakulását, szövetségre lépett a honfoglalókkal. Ez a korrekció hivatott igazolni azt a K u čera-tételt, hogy a Nagymoráviát megszálló magyarok kevesebbet pusztítottak el annál, mint amennyit a morva államtól, társadalomtól, saját céljaikra átvettek. A korabeli magyarság nomád pásztornép volt, és ennek csak tehetősebb kisebbik részét tudták ellátni — K u čera szerint — a szlovák földművesfalvak. A szegényebbje csakis a portyákban reménykedhetett. Az augsburgi csata után azonban a magyarok is a föld megművelésére kényszerültek: ez a fajta munka, amelyhez nem voltak hozzászokva, kész szenvedés volt számukra, ezért is nevezték el (a szláv muka-kín szóval) „munkának.” (108 1.) K u čera felsorolja néhány szláv származású szavunkat, majd megállapítja, hogy nem a szavakról van szó. Hogy mennyire nem, azt Illy é s G y u la idevágó frappáns érvelése is bizonyította, miszerint a testi szerelem egyik-másik kellemetes tartozékának köznyelvi magyar megfelelője ugyancsak szláv jövevényszó, mégsem igen lehet arra gyanakodni, hogy a magyarok e téren is szláv betanításra szorultak volna. A honfoglalás és a m agyar állam kialakulásának kétségbevonhatatlan ténye K u čera leírását is a boldog végkifejlet felé sodorja: „F o n t o s , h o g y s z lo v á k ő s e in k s e g íte tte k a m a g y a r o k n a k a b b a n , h o g y a k o r a b e li E u ró p a m e ző g a zd a sá g i n e m z e te i közé lé p je n e k . É s m e rt é le tk é p e s n e m z e t v o lt a m a g y a r, h a m a ro sa n e lsa já títo ttá k a z ú j éle tfo rm á t. Ú j és á lla n d ó h a zá ju k a t is m e g le lté k , a m e ly b e n a s z lo v á k o k k a l, k é ső b b a h o rv á to k k a l, s z e r b e k k e l és a z e r d é ly i r o m á n o k k a l e g y ü tt k ö zel e z e r é v ig é lte k e g y ü tt. A z ú j á lla m b a n — a tö rté n e ti M a g y a ro rs z á g o n — in k á b b v o lt u n k a lá r e n d e lte k , s e m m in t u ra k , d e n e m v e s z t ü n k el és tú lé ltü k a zt.” (108 . 1.) Az alig fél tucat korabeli forrás és az egymásnak gyakran ellentmondó későbbi tudósítások vagy a hasonló problémákat felvető régészeti leletanyag nyomán persze, igen változatos lehet az a kép, amely a magyar honfoglalás rekonstrukciós kísérletei alapján kikerekedik. Mindenesetre a — K u čera által — pusztán a szláv—szlovák hatások befogadásra, átvételre kárhoztatott magyarság képe csak megrősíti Kristó Gyula fentebb idézett diagnózisát. A 997 . évi Koppány-lázadás és annak leveretése kétségkívül meghatározó eseménye a Géza és István által elkezdett államszervezésnek. Nem véletlen hát, hogy igen kiterjedt irodalma van. S, amint a Képes Krónika Koppány-jelenetének címlapos kiemelése, illetve a kép egész oldalas reprodukciója a főszövegben jelzi, K u čera koncepciójában is fontos szerepet játszik ez az epizód. Nézzük, mit ír a lázadás leverésének előzményeivel kapcsolatban legbőbeszédűbb Képes Krónika: „Szent István király azonban összehívta főembereit és Szent 62 �Márton hitvalló közbenjárása által kérte az isteni irgalmasság segítségét. Majd összegyűjtötte seregét, az ellenség elébe indult. A Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert (principes) rendelt, Hontot és Pázmányt (Hunt et Poznan). Az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású vendéget Vencellint (Vencilius) tette.” 36 Az esemény — minden bizonnyal a Garam említéséből adódó territoriális meggondolásoknál fogva — régóta foglalkoztatja a szlovák történészeket. F r a n t iše k H r u šo v s k ý Szlovák történelme, amelyet az 1939 — 1945 közt létezett ún. önálló szlovák állam hivatalos történeti összefoglalásának tekintettek, így értelmezte az eseménysort: „ H u n t és P o z n a n s z lo v á k f őu r a k k a to n a i se g ítsé g e t n y ú jto tt a k a k ir á ly n a k a p o g á n y lá z a d ó k k a l s z e m b e n és se g íte tte k b e b iz to síta n i a tö rté n e ti m a g y a r á lla m és a D u n a -v ö lg y i k e re s z té n y s é g e g y sé g é t. S z e n t Is t v á n tu d ta , h o g y a tö rté n e ti m a g y a r á lla m te rü le té n k ü lö n fé le n e m z e te k é ln e k és a zt a k a r ta, h o g y m in d e z e k a n e m z e te k sa já t h a z á ju k n a k te k in t s é k M a g y a r o r szágot. E z é r t ú g y r e n d e lk e z e tt és a rra in tette fiá t és ö rö k ö sét Im ré t, h o g y — m ik o r k ir á ly lesz — le g y e n ig a zsá g o s k irá ly s á g á n a k m in d e n n e m z e té v e l .” (Hrušovský : 1939 , 65 — 66 . 1.) Nézzük most, hogyan interpretálta a meglehetősen egybehangzó krónikásforrásokat K učera Koppány és István harcára vonatkozóan: „ K o p p á n y a g a zd a g isp á n , a k i Is tv á n d u n á n t ú li v á r á b a n (a m a i M a g y a ro rs z á g o n élt) ö ssz e g y ű jtö tte az összes e lé g e d e tle n t és n a g y h a d s e re g e t á llított ki. E z z e l a zu tá n E sz te rg o m e lle n in d u lt, h o g y a fia ta l u ra lk o d ó t m e g ö lje és h a ta lm á b a k e rítse a n n a k tró n já t. Is tv á n n a k c sa k s z e r e n c s é v e l s ik e rü lt á tú szn ia a D u n á n . A z u tá n a G a r a m p a r tjá n é sz a k fe lé v á n d o ro lt, m íg n e m e lé rk e z e tt B é n y k ö z sé g b e , a h o l le te le p e d e tt. A z o n n y o m b a n s e g ítség u tá n n ézett K o p p á n y elle n . É s a k k o r két s z lo v á k fő ú r é rk e z e tt hozzá, k i - k i a m a g a s e r e g é v e l e g yü tt. N a g y o n é r d e k e s v o lt a n e v ü k : az e g y ik é P o z n a n v o lt (e b b ő l a n é v b ő l k e le tk e z e tt B r a t is la v á n a k e g y ik n e v e — P o z s o n y ), a m á s ik é H u n t (e zért h ív ju k m in d m á ig S z lo v á k ia d é li v id é k e in e k n a g y ré sz ét Hontnak). M e gn y u g ta ttá k Istv á n t, és s e g íts é g et íg é r te k n e k i. M á s n a p re g g e l, a G a r a m p o r tjá n e g y zö ld r é te n n a g y ü n n e p é ly r e k e rü lt sor. Is tv á n lo v a g i p á n c é lb a ö ltö z v e je le n t m e g , u g y a n íg y H u n t és P o z n a n is s e r e g ü k élén . Is t v á n té rd e t h a jto tt s e r e g ü k elő tt, m ire a n e m e s e k ka rd o t a d ta k k e zéb e . A z u tá n h á ro m sz o r m e g é r in te tté k a k a rd d a l Is tv á n v á llá t és k ö lcsö n ö s ü n n e p é ly e s e s k ü v e l m e g fo g a d tá k , n e m h a g y já k e l e g y m á st, a m íg a h ű tle n K o p p á n y t n e m g y ő z ik le. (. . .) A s zlo v á k n a g y u r a k a t és a s z lo v á k v á r o s o k a t Is tv á n g a zd a g o n m e g ju t a lm azta, a m ié rt m e g m e n te tté k á lla m u k a t. S ő t m i tö b b , h a lá la előtt, a m ik o r fiá h o z , Im r é h e z In te lm e it írta , ism é t eszé b e ju to tt, h o g y k irá ly sá gát m ik é n t m e n te tté k m e g , n e m a m a g y a ro k , h a n e m é p p e n a s z lo v á k o k . E z é r t fig y e lm e z t e tte f i á t : » J e g y e z d m e g fia m , ha k ir á ly s á g u n k b a n csa k e g y n y e lv e n b e sz é ln é n e k , g y ö n g e és e se n d ő len n e a z o rszá g .« V a g y is , h o g y n e fe le d k e z z é k m e g a s z lo v á k o k ró l és a tö b b i s z lá v o k r ó l.” (Kučera: 1986 , 110 — 111 . 1 .) Ezzel kapcsolatban megjegy zéseink pontokba szedve a következők: 1 . Hunt és Poznan etimológiájában a szakirodalom nagyobb része a német eredet mellett foglal állást, és ezt egy forráshely is igazolni látszik, ami a szláv eredet feltételezését nem zárja ki egyértelműen. Tény, hogy a Hont és Pázmány nemzetség szlovák nagyúri minősítését alig tíz éve 63 �maga K u čera is romantikus elképzelésnek tartotta. Pázmány és Pozsony nevének azonosítását az 1002. évi pannonhalmi alapító oklevél zárja ki, minthogy abban mindkét alak előfordul, Poznan mint a Koppányt verő sereg egyik vezére, Pozsony pedig mint vámszedő hely. 2 . A Garam folyó krónikabeli említésével kapcsolatban a m agyar történeti irodalomban általános az a vélemény, hogy a krónikaíró a székhelyül szolgáló Esztergom régi nevét (Gran) és az Esztergom alatt a Dunába ömlő Garam folyó nevét összekeverte. Hogy István Koppány elől a Duna bal partjára átmenekülni kényszerült volna, s hogy ott Bény községben gyűjtötte össze seregét, merő konstrukció, amit a bényi sáncok léte, még kevésbé a Hontpázmány nemzetségbeli, de jóval később született Bény személye nem igazolhat. 3 . A karddal való felövezés motívumának értelmezésében meglehetősen nagyok az eltérések. Vannak akik egyszerűen csak az első csatába indulás képes értelmű megjelölését látják a kifejezésben, mások a Koppány által támasztott trónigényekkel szemben István fejedelmi elsőbbségének demonstrációját vélik kiolvasni belőle. A hűségfogadalom és karddal való felavatás K u čera által leírt módozata ugyan meghatóan teátrális és leleményes motívuma lehetne a középkori m agyar államalapítás szlovien (Kučeránál szlovák) előzményeinek, alapjainak és a honfoglalás utáni magyar vezető rétegek tanulékonyságra és befogadásra korlátozott államszervezői aktivitásának. Csakhogy ez a Budai Krónikában némi támpontra is találó feltételezés7 a fentieken kívül egy további ok miatt is teljességgel valószínűtlennek tekinthető. Az egyház aktív részvétele, azaz a felövezés egyházi celebrálása nélkül az ilyen aktus 997 -ben már elképzelhetetlen volt, amire a Szent Mártonhoz intézett fohász említése is félreérthetetlenül utal. Ez a körülmény ugyancsak a felövezés esztergomi helyszíne mellett szól. (G yörffy: 1977 , 116 — 117 . 1 .) 4 . A Koppány ellen vívott győztes csatában szerzett szlovák érdemek igazolásaként K u čera az In te lm e k sokszor — igaz, legtöbbször hamis kontextusban vagy éppen szövegösszefüggéséből kiragadva — idézett mondatát hozza fel az egynyelvű ország gyengeségéről. Csakhogy — és ezt K u čera természetesen pontosan tudja — az In te lm e k szóban forgó része egyértelműen az országba behívott, külföldi vendégekre (hospes) vonatkozik, nem pedig az ország szláv etnikumaira. Igen valószínű, hogy István hadseregében is elsősorban a külföldi, német elem jelentette a fejedelmi sereg fő ütőerejét, nem pedig a K u čera által kitalált — egyenes idézetben közölt! — délnyugat-szlovákiai általános mozgósítási parancs nyomán magát Bényben elsáncoló szlovák hadsereg. 5 . Úgy látjuk, hogy még a — Képes Krónika mellett K u čera által több más vonatkozásban is forrásként használt — Hrušovský-féle 1939 -es összefoglalás is higgadtabb volt egy romantikus elképzelés feltételezett következményeinek felrajzolásában, mint a mai szlovák történetírás je les képviselője. Pedig még pár évvel korábban megjelent munkáiban is tudni vélte, hogy a IX —XI. századi viszonyok közt az etnikai motívumok semmiképpen sem jelenthették a történések mozgatóerejét, hogy „ a m a g y a r á lla m k e le tk e z é s é n é l tehát n e m á llta k a z e g y ik o ld a lo n a m a g y a ro k , a m á sik o n a D u n a v ö lg y é n e k tö b b i n e m z e te i, h a n e m a k ö z é p k o ri M a g y a ro rsz á g ö sszes n em z e te i, d e fő k é n t a zo k , a m e ly e k k é p e s e k v o lt a k e g y ily e n á lla m létreh o zá sá h o z s z ü k sé g e s g a z d a sá g i bá zist m e g te r e m t e n i.” (Kučera: 1974 , 59 . 1 .) Mert hiszen valóban arról van szó, amit K u čera 64 �1977 -es vitairata is jelzett, hogy a térség hatalmi-politikai viszonyait a nyugati és bizánci érdekszférák átfedései mellett elsősorban frank, avar, morva, bolgár, magyar stb., alattvalói kötelékek, illetve az államszervezés eredményeképpen egyfajta állami kötelékek határozták meg. Az etnikai, nyelvi motívumok csupán a törzsi maradványok háttérbe szorulása, felszámolása után, az alattvalói-állami kötelékek keretei között bontakozhattak ki mint csoportszervező erők. De a kibontakozást hamarosan elakasztotta, illetve visszaszorította egy harmadik típusú érdekszerveződés, a kiváltságos nemesi rend közösségének, közösségtudatának, a rendi nemzetnek a kialakulása. S z ü cs J e n ő n e k , a nemzet valóságos historikumára vonatkozó, több nyelvre lefordított munkái — ahonnan a fenti hármas tagolás is származik — hiányoznak K u čera és általában a szlovák történetírás újromantikus produkcióinak jegyzetapparátusából. (Szücs: 1974 , 251 . 1.) Pedig igen tanulságos konklúziók adódhatnának például a Mináč-féle spekulatív történeti koncepció és a részben ennek ellenhatásaként is jelentkező „újromantikus” szlovák próbálkozások végleteinek olyan elméleti kritikájából, mint amelyet Szűcs Jenő — jórészt a m agyar történetírás hasonló jellegű tüneteit elemezve — már elvégzett. Mert szögezzük le: nemcsak a szlovák, román történetírást kísérti meg a harmonikus és diadalmas nemzeti történelem iránti vágyakozás; hasonló tendenciák fel-felbukkannak a m agyar és a többi kelet-európai kisnemzeti historiográfiákban is. Mindezekből talán mégsem azt a következtetést kellene levonni, amire G yörffy György jutott, aki szerint kilátástalan dolog ma tudományos vitát folytatni ezekben az ügyekben, „ h is z e n sz o m s z é d a in k h is to rik u sa i n e m z e ti m isszió te lje s ít é s é re tö re k e d n e k s tö rté n e tírá s u k e r e d m é n y e k é n t m á r e d d ig is o ly a n e lv á r á s k e le tk eze tt, a m e lly e l tá rg y ila g o s tö rté n é sz m a nem m e r s z e m b e sz á lln i, m e rt n e m z e te lle n e s n e k n e v e z ik ” . (G yörffy: 1982 , 302 . 1 .) Mint ahogy az sem tűnik szerencsés konklúziónak, amit K u čera legújabb könyvének előszavában J á n D e k a n akadémikus fejtett ki, utalva arra, hogy a források eltérő interpretálása nyomán nemzedéki eltérések jelentkeznek, hogy ő maga sem tud mindenben egyetérteni K u čerával, de végső soron a belső társadalmi igények és elvárások teljesítésére, illetve a külső kihívások leszerelésére hivatkozva helyesli K u čera új merész vállalkozásait: „ A b e v e z e tő sz e rz ő jé t a tö rté n e ttu d o m á n y f e jlő d é s e m e g g y ő z te a rró l, h o g y az, a m it ifjú s á g a id e jé n m íto s z n a k v a g y le g e n d á n a k ta rto ttak, m in d a z a m a i ré g észe ti, d e m a te m a tik a i-fiz ik a i ism e r e te k f é n y é b e n is e g y re in k á b b t é n y le g e s e n b e b iz o n y íto tt tö rté n e lm i v a ló s á g g á v á lik . H a la d á s ? A tu d o m á n y g y ő z e lm e ? F e lt é t le n ü l a z ! C s a k é p p e n a m íto szo k és m o n d á k e ró z ió ja e g y d a ra b k ö lté szettel tesz b e n n ü n k e t s z e g é n y e b b é .” (Kučera: 1986 . 3 — 4 . 1.) A tudományok, így a történettudomány fejlődését valóban sokszor az új hipotézisek viszik előbbre. Persze csak akkor, ha az adott tudományág módszereinek, fogalmainak korrekt alkalmazásával, a hipotézisek valóságtartalmát minden kétséget kizáróan bizonyítani lehet. K étségtelen tény, hogy G yörffy György fentebb idézett megállapítása a kelet-európai kisnemzeti történetírás újra meg újra felmerülő valós dilemmáját fogalmazta meg. Engedhet-e bármely tudományág a maga szakmai tárgyilagosságából, kötelező kritikai szemléletéből pusztán azért, mert tudományon kívüli szempontok miatt látványos és gyors ered- 65 �m ényekre v an szükség? H asznál vagy á rt saját nem zete érdekeinek az, aki hipotéziseit kellőképpen nem felülvizsgálva h ajlik a társadalm i igényként prezentált külső k ívánalm ak teljesítésére? Lehet-e egyetlen nem zet szem pontjai alap ján ú jraérték eln i egy soknem zetiségű ország történ elm ét (akárcsak olyan érveléssel is, hogy ez csupán egy m ásik nem zet hasonló — h itünk szerint m ár rég m eghaladott — törekvéseire ad o tt eg yfajta válasz)? A nélkül ,hogy ezeket a kérdéseket jó előre ne tisztáznák, a történelem szem lélet nem zeti látószöge vészesen beszűkülhet s előfordulhat, hogy a szűk optika m ár csupán ábrándképek, vágyálm ok („mítoszok vagy legendák”) befogadására válik alkalm assá. Ezt a csapdát elkerülni, ezt a dilem m át feloldani csakis a tudom ányos kritika, a tudom ányos erkölcs alapkategóriáit tiszteletben ta rtv a lehet. Ám de éppen ezért, és m ert nem zeteink m ú ltja — ak ár tetszik, a k á r nem — olyan n y ira közös, hogy an nak bárm iféle utólagos felosztása egyúttal annak m egcsonkítását és m egham isítását eredm ényezné, úgy érezzük, m a sem szabad lem ondani a tudom ányos vita lehetőségéről. JEGYZETEK 1. J á n Dekan: M oravia M agna cím ű könyvéről (m agyarul 1980-ban je len t meg) G yőrffy György készített ism ertetést. Ebben egyebek közt ezt írta : „A szlovák nép azonban a dunai szlovének eltűnése u tán m integy félezer évvel jelenik meg a szomszédos hegyvidék völgyeiben. . .” G yörffy állítását szlovák részről egyebek közt R ichard M arsina cáfolta: A m ai Szlovákia terü letén ek betelepüléséről a XI. századtól a XIII. század közepéig, T örténelm i Szemle 1984. 3. sz. 2. V ladim ír M ináč a „kis” és „nagy” történelem elválasztásán alapuló nagyhatású tételét az 1970-ben m egjelent A parázs élesztése című esszében fe jte tte ki. M agyarul m egjelent: V ladim ír M ináč : Összefüggések, B ratislava, 1980. 121—132. 1. 3. Nové slovo 1985. 46. sz. 4. A 623—658 közt fennállt Szamo-féle állam alakulat helyét egyedül a IX. század m ásodik felében készült salzburgi Conversio lokalizálja im igyen: „ . . . a frankok dicső király án ak D agobertnek idejében v a lam i Szam ónak nevezett szláv K arin tiáb an m ara d t és annak a népnek vezére le tt.” Vö. Püspöki Nagy P é te r: A tények erejével című vita ira tá t, New Y ork 1985, Szamo állam ára nézve: 19—23. 1. Z denӗk K lanica: Počátk y slovanského osídlení, n ašichzemí P rah a 1986. 5. Az etnikai értelm ezésű „Sclauonia” „Sclavinia” kifejezések XVI. századi előfordulásáról vö. Székely G yörgy: G esellschaft und S prachgebiet in der S tä dten U ngarns am Ende des M ittelalters, in : A nnales U n iv e rsita tis. . . Eötvös, Sectio linquistica, V. B udapest 1974, 191—193. 1. Székely cikkét Já n S tanislav a központi pozsonyi napilapban üdvözölte, de azonm ód hozzátette: „A tö rténelm i anyag világosan beszél. A Sclauonia, Sclavinia, slavonicus stb. kifejezések rendkívül régiek. A történelm i M agyarország k ialakulása előtti időkig nyúlnak vissza.” J. S tanislav: Slovensko, Slavonia, Slovinia, P ravda 1976. 05. 25. 6. Képes K rónika, Geréb László ford., B udapest 1964, 98. 1. 7. „Ezekben a napokban költözött be H ont és P ázm ány is, és Szent István k irály t a G aram folyónál ném et szokás szerint k arddal övezték fel.” Chronica H ungarorum , H orváth János ford. B udapest 1973. 27. 1. 66 �FELHASZNÁLT IRODALOM J á n Dekan : 1980 — M oravia M agna (A N agym orva B irodalom kora és m űvészete) B ratislava 1980. F ra n tišek H ru šovský : 1939 — Slovenské dejiny, 2. kiad. B ratislava 1939. G yörffy György: 1977 — István király és m űve, B udapest 1977. Uő: 1982 — Néppé válás E urópában és az északi K árpátokban, A csehszlovák—m ag yar vegyes bizottság 1981. szeptem beri veszprém i ülésén elhangzott előadás szövege, K ortárs, 1982. 2. sz. K ristó G yula: 1974 — A XI. századi hercegség tö rtén ete M agyarországon Budapest, 1974. U. ő. 1985 — Az augsburgi csata, B udapest, 1985. K u če r a : 1974 — Slovensko po páde V el’kej M oravy (Štúdie o hospodárskom a sociálnom v ývine v 9—13. storo čí, B ratislava 1974. Uő: 1977 Nad otázkam i n a šich v časnostredovekých dejín Poznám ky k úvahe P etra R atkoša), H istorický časopis, 1977. 1. sz. Uő.: 1981 — P ate r P atr iae, Zo s ta rých českých a slovenských dejín, B ratislava 1981. Uő.: 1985 — Slovensko v dobách stredovekých, B ratislava, 1985. U ő.: 1986 — Postavy vel'kom oravskej histórie,M artin 1986. P. R atkoš : 1976 — O hospodárskom a sociálnom v ývoji Slovenska v 9—13. storoči, (Na okraj práce: M. K učeru : Slovensko po p ád e Vel'kej Moravy), H istorický časopis, 1976. 4. sz. U ő .: 1984 — K o n tin u ita osídlenia slovanského n a Slovensku v 9—11. storočí, in: Slovenský l'ud po rozpade v e l'k om oravskej r íše, H istorické štú d ie 18/2, B ratislava 1984. Szűcs Jen ő : 1984 — Nemzet és történelem , B udapest 1984. 67 �68 �Erdély története Első ránézésre egyszerűnek tűnik a cím: E rd é ly története. Sokan és sokféleképpen megírták már. De a most előttünk fekvő három vaskos kötet többet sejtet. Mert az már másképp hat: E rd é ly tö rtén ete három kötetben. S ez a közel kétezer oldalas monográfia nemcsak mennyiségi mutatót jelez és jelent. Elsősorban nem azt. Problémaérzékeny közvéleményünk azonnal felfigyelt a megjelenésére. Miként nap mint nap felfigyelünk az írott sajtóban, rádióban, televízióban, szakfolyóiratokban a lassan mindennapivá váló — sztereotip - kifejezésre: csúcstechnológia. Ekként minősíthetjük a m ai m agyar tö rté n etírás szellem i csúcsteljesítm ényének Erdély történetét. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy évszázados előítéletekkel, sok évtizedes perlekedéssel és kölcsönös vádaskodással teli időszak után végre higgadt, objektivitásra törekvő, számos - eddig mellőzött - körülményre tekintettel, évtizednyi munka után a széles nyilvánosság elé bocsássák e három kötetet. Határon belül, s határainkon túl. Számolni kellett és kell a szellemi, tudati hatással. Egyetértéssel és gánccsal. A szerzői kollektíva bátran és nyugodt lelkiismerettel vállalkozhatott erre a munkára. A kötet főszerkesztője, s a szerkesztők mindmind kiváló ismerői és szakemberei az általuk megírt korszaknak. „ E rd é ly különleges fig yelm et é rdem el az egyetem es és region ális m ű velő d éstö rtén et tanulm ányozása szem pontjából is, hiszen egyszerre p é ld á ja a külö n álló fejlő d ésn ek és a h atáro ko n k ív ü li nem zeti k u ltú rá k k a l v a ló szoros kap csolatnak. . . ” - írja az előszóban K öpeczi Béla. Megállapítva azt is, hogy „ E rd é ly tö rtén etét m egírni nem könnyű d o lo g ”, hiszen - folytatja a gondolatot más helyen - „ a közép- és k elet-eu ró p ai régióban a nem zeti állam ok k iala k u lá sa nem csak a soknem zetiségű n agyh atalm ak ellen állásáb a ü tközött, hanem a szö vevén yes etn ikai viszon yokb a is. ..' Ahány szempont, ahány nemzetiségi-uralmi érdek - annyiféle történeti beállítás, orientáló akarat, vádaskodás volt jellemző Erdély története megítélésében az elmúlt évszázadokban, nem szólva az utóbbi közel háromnegyed századról. Ismételjük: azért szellemi csúcsteljesítmény e három kötet, mert olyan tényeket tár az olvasó elé, olyan vitaalapanyagot tesz az asztalra, amilyeneket hosszú-hosszú idő óta különféle kormányok nem voltak képesek. Ebben áll p o litik ai ereje ennek a kollektív munkának. Éppen e tényt figyelembe véve, e sorok írójának őszintén be kell vallania, hogy elsősorban (az első elolvasásakor) a kezdetek, s az utolsó hetven-nyolcvan esztendő feltárása izgatta; ehhez még hozzá kell vennie a már idézett előszót, mint elvi kiindulási pontok sorát. Aztán újra el kellett olvasnia a három kötetet, mert csak így kaphatott összefüggő képet, amolyan folyamatrajzolatot egy országrésznyi terület - sok legendával, váddal, 69 �dicsfénnyel és megalázással övezett - történetéről. Ha az első kísérletnél megáll, csak bizonyos pilléreket kapott volna, s engedne a gyakran hamis tudat illúzióinak. Torz képet kapna. Erdély történetét összefüggő egészében át kellett tanulmányoznia. Az írásbeliség előtti kortól máig. Tudományosan is, politikailag is. Mert ok és okozat így bomlik a maga teljességében. Az eddigi kutatások mint B óna István írja - nem tudtak „egyértelm ű b izon yítékot szolgá ltatn i a daciai »róm ai« lakosság szám ításba vehető tovább élésére. . . ” A népvándorlás korában Erdélyt germán törzsek lakták. A továbbiakban három - időben talán távol eső - támpont kelti fel a figyelmet: olyan adatok, amelyeket b izo n yítan i kellett. Az egyik: „ A ho n fo glalás első állom ása a rán k m arad t leg koráb b i m agyar hagyom ány és írásos fo rrá s tanúsága szerin t teh át E rd é ly vo lt. A h on foglalás to v á bb i útja. . . k ife lé vezetett az A lfö ld irányába. . .” Nem kétséges, e megállapítás - bizonyos körökben - nagy vitát fog kiváltani. A további támpontok még inkább. „ A ta tá rjá rá s egyenes következm én ye v o lt a nagym éretű rom án b e vá n d o rlás. . .'',vagyis az elnéptelenedett területeket - kedvezményekkel - be kellett népesíteni; eleinte csak a királyi birtokok adtak e betelepülésre - a románoknak - bátorítást. (Ők fizették a jellegzetesen juhpásztorkodásra jellemző juhötvenedet.) Ez elsősorban - mint jeleztük - a királyi várbirtokokra, tehát a hegyi településre volt jellemző. Később már megjelentek a nagy adókedvezménynyel bíró „szabad falvakban” (villa libera) is; sőt a vezetésbe is bevonták őket (kenézek) akik a 14. században már telepítési vállalkozók voltak (a várbirtoki kenéz jelentése tehát megváltozott). Ekkor már „m ezőgazdasági m ű velésre a l- 70 kalm as terü leteken fa lv a k a t a la p íta nak, s a »kenézi jog« (iu s keneziale) eg yértelm ű vé v á lt a kiváltság os helyzetű »szabad fa lv a k « örökíthető jo g á v a l”. A harmadik támpont fogja talán a leghevesebb tiltakozást kiváltani. Elsősorban azért, mert túl későn (!), csak 1735-ben alkotja meg Inochentie M icu -K le in a dákoromán kontinuitás történeti koncepcióját: „ M i E rd élyn ek legrégebbi, T raian u s császár k o ra ó ta lak ói v a g y u n k ”. Igen ám, de láttuk, hogy a tatárjárás után, az elnéptelenedett területeken milyen kiváltságokat kaptak, s Erdélyben - éppen ezért nem nyomta őket olyan földesúri teher (adózás), mint a korabeli Havasföldön, vagy Moldvában. Aligha tévedünk: ettől a ponttól kezdve indult, s máig tart az enyhén szólva - ádáz vita. Az aligha feltűnő, hogy a 16. és 17. század - eb ből a szem pontból - kevesebb vitaalapot szolgáltat. Ami vita létezik - az a magyar történészek között is fennáll egynémely kérdésben. Viszont nagy megnyugvással olvashatjuk a kötetet oly szempontból: az egymás mellett élő népeknemzetek hagyományteremtő kulturális alkotó munkája arányosan kap helyet, s bomlik ki az olvasó előtt az értékteremtés. Ez pedig m inden szerzőtől nagy körültekintést kívánt meg. Higgadt, megértő objektivitást. Száműzték a türelmetlenséget, a sovinizmust, a megalkuvást, a pillanatnyi érdekkiszolgálást - minden tekintetben. A tragikus mozzanatokat ők sem feledhették. Azt, hogy a haladás ügyét - ugyanolyan intenzitással - nem kapcsolták öszsze a józan nem zetiségi p o litik á v a l; s ez többé nem csitulhatott el, csöndesebben-erősebben, de mindig intenzíven jelen volt a politikai életben. A józanul mérlegelő törekvéseket - hol innen, hol onnan - min- �dig sikerült elnémítani. A „jogos” érveket mindig megtalálták. E kötetek szerzői sem titkolják, sőt elemzik, hogy a tragédia abban (is) állott: a megbékélési szándék nem egy időben jelentkezett, s amint ez lenni szokott, mindig a gyűlölet harsogó hangja volt a domináns. Az erőszakos magyarosítás korszakában, 1867 után ugyan ki hallotta volna meg például Ion S la vic i törekvését, aki megírta: „H a egy rom án- A korabeli magyar kormányok nem vették komolyan a figyelmeztetést, nem hallották meg (mert nem akarták) a történelem szavát. Pedig az már harsogva kiáltotta a tényeket például a T rib una lapjain: nal talá lk o zo l - m ondta m indig an yám - , köszönj neki úgy, hogy »Buna zi u a«, a m agyarnak m ondd »JÓ napot«, a ném etnek pedig »G u ten Tag«. A z tá n kin ek-kin ek a m aga dolga, hogyan fo g ad ja. D e te a k k o r is te lje sítsd a kötelességedet m ásokkal szem ben, ha azok nem te lje sítik a m agukét v e le d szemb en ...” (Ion Slavici: A világ, amely- m agyar állam b an a rom án etnikum m egerősítése nem le h e tsé g e s. . . ak kor nem m arad részünkre m ás szabadulás, m int egy ilyen m agyar á llam felszám olása. . 'S .' ez bekövet- ben éltem. Kriterion. 1980. 9.). Szándékosan vettük ezt az idézetet, mert úgy látjuk, pontosan egészíti ki az E rd é ly tö rtén ete szerzőinek törekvéseit. Csak azt tudjuk írni: milyen jó lenne - átvitt értelemben is - az édesanyák szavát meghallgatni, s még inkább megfogadni. Mert mi lett a vége Slavici törekvéseinek is: végül is a váci fegyházban találta magát. Vagy ki hallotta meg Jó sik a M ik lóst, aki 1852-ben arról ír, hogy „n e v á d o ljá to k ezt a népet (ti. a románt). A m a vérengző hiénák, kik benne a szen ved élyt fe lk ö ltö tté k , a császáriak: ö vék a fe le lő ssé g !” Ki akarta ezt meghallani és tudomásul venni, miként azt, hogy - előreugorva a történelemben - mi volt a célja Erdély 1940-es kettévágásának? G ro z a P éter érvelését ugyan ki hallotta meg, ki méltányolta, amikor azt mondotta, hogy „m in d egyik fé l h o lttestte l a k arjáb an m ent h a z a .. .''Így tanít a történelem, sőt a történelmi analógia is. Így tanít Erdély történetének három kötete. „N em vizsgálju k m ost, v a jo n megalap ozo tt-e v a g y sem a rom ánok eléged etlen ség e: elegendő, hogy ez leta g ad h atatlan u l létezik. . . ” Nem sokkal később még fenyegetőbbé vált a figyelmeztetés: „ . . . H a a kezett? Igen, be: 1918. december 1én. Ehhez képest szánalmas és magára hagyott vállalkozás lehetett csupán - a század első évtizedében - T isza István igyekezete, hogy megegyezzen a románokkal, s helyzetén semmit sem javított, hogy „a balázsfali U n irea egyenesen Deákhoz hasonlította őt” . Mit segített már a helyzeten Já s z i O szkár — nem is segíthetett! amikor 1921-ben tárgyalni próbált, a vesztes pozíciójából, Aradon a Román Nemzeti Komité tagjaival. Ugyan mit érhetett el - nem önhibájából elrontott nemzetiségi-politikai évtizedek (!) után - G o ld is L ászlón ál, Pop-Csicsó István n ál, s főként M an iu G y u lá n á l ? Semmit. Akkor és akkorra már minden elvégeztetett. S mit ért B á n ffy M ik ló s törekvése a húszas években? Mit B alogh E dgáréit, G a á l G á b o ré k , K o vá c s K a to n a Jen ő ék törekvése? Legfeljebb O c ta v ia G o g a és A v a re sc u ro- konszenvét (Bánffy), az elnémítást (Gaál Gábor, Balogh Edgár), vagy a Gestapo-halált (Kovács Katona Jenő). A történelmet nemcsak csinálni, de tanulni is kell. E rd é ly tö rtén ete erre tanít. Még az olyan szűkre szabott fejezet is, mint az 1920 utá71 �ni Románia története, mely a magyarországi közvéleményt olyannyira és oly közelről érdekli és érinti. Köpeczi Béla nagyon helyesen tette, amikor csak arra a meggyőződésére hallgatott, hogy ez az utolsó fejezet legyen K ite k in té s, amolyan vázlat. Szenvedélymentes igazmondás. A forrásanyagok sincsenek feltárva. Itt és ebben még sok a tennivaló, a közös tennivaló. Igaz, azt meg kellett írnia, s meg is kell hallani, hogy a Román Királyságban „ a ro m án n y e lv u ra lk o d ó v á tételét m in den eszk ö zzel szorgalm azták. A h ely- és u tca n evek et a m agyar tö b b ségű h e lye k en sem lehetett m a gya ru l kiírn i, sőt id ő n k én t a m agyar n y elv ű p u b lik á c ió k b a n sem . . . A bíró sá go k o n 1 9 2 1 - t ő l ro m á n u l tárgyalták az ü g y e k e t . . . ” Az 1940-44. közötti események innen is, onnan is - bizonyára közismertebbek. De a higgadt szemléletmód ez időszakra sem árt. 1946-ban - az Egyesült Nemzetek Chartájához csatlakozva - a hivatalos demokratikus Románia kinyilvánította, hogy „ a fennhatósága alá tartozó m in d en szem ély részére fa ji, etn ika i szárm azás és m eg k ü lö n - 72 böztetés n élk ü l biztosítja az em b eri jo g o k és az a la p v ető sza badságjogok teljes és általános alkalm azását. hozzátéve ehhez, hogy „ R o m á n ia se m m ifé le b első n yom ásra vagy kü lső bea va tk o zá sra n em vá r, h ogy garantálja a területén lakó k ise b b ségi n em zetiségek szám ára a tö k életes szabadsá g r e n d s z e r é t . ..' Köpeczi Béla számos statisztikai táblázattal mutatja be a mai Románia életét és fejlődését. Nem elhanyagolandó tény: minden adatát román forrásból veszi. Így találja hitelesnek és továbbadhatónak. Visszatérő gondolata, tudósi és politikusi óhaja: e három kötet legyen indítéka annak, hogy a további kutatások már közösek legyenek, amelyben román, szász és magyar kutatók együttesen tárják fel az újabb, Erdélyre vonatkozó forrásokat. Ez lenne - szerinte is - a reális, objektív. Ez igazolná - mint ő mondotta - , hogy E r d é ly története a magyar történetírás n agy p ró b a tétele. Szerintünk: igazi szellemi csúcsteljesítménye. (Akadémiai Kiadó.) KOVÁCS GYŐZŐ �73 �MÉRLEGEN Áru-e a kultúra? Az anyag és a szellem, a lét és a tudat, az alap és a felépítmény ismert összefüggései következtében természetes, hogy a gazdaság és a kultúra viszonya mindig központi kérdése volt a társadalmi életnek, az elméleti gondolkodásnak. A magántulajdon kialakulása, a fizikai és a szellemi munka kettéválása hoszszú történelmi korszakokon át a dualista világnézet számára jelentett adalékot; a „műveletlen munka” és a „munkátlan művelődés” hamis dichotómiáját, szembenállását eredményezte. A szocializmusban az adekvát politikai gyakorlat elvi alapját képező marxizmus a „tudatos lét” dialektikus materialista egységét vallja, amely nem önmagába zárt entitásként tételezi, hanem egymásban megjelenő, bensőleg érintkező, egymásra utalt kategóriaként értelmezi a gazdasági alapot és az ideológiai felépítményt. Lényegében ez fejeződik ki a termelési viszonyok szocialista átalakulását kísérő - illetve eredményező kulturális forradalom programjában is. Erre utal, hogy az MSZMP 1958-ban, a teljes politikai konszolidáció, a gazdasági fejlődés fontos teendői sorában fogalmazta meg a művelődéspolitikai irányelveket, s ugyancsak ez magyarázza, hogy az 1968-as gazdasági reformot követően miért jelentek meg sorozatban a tudomány, a közoktatás, a közművelődés feladatait rögzítő dokumentumok és az utóbbi pártkongresszusok miért hangsúlyozták a szubjektív feltételek, az emberi tényezők szerepét a társadalmi előrehaladás- 74 ban, a gazdaság teljesítőképességének fokozásában. Az elmúlt években —a szocialista építőmunka új követelményei, nehezebb körülményei közepette - direkt módon is előtérbe került a gazdaság és a kultúra sokrétű, bonyolult kapcsolatrendszere és szenvedélyes, kiélezett eszmecserékben, nemegyszer szélsőséges véleményekben öltött testet. Bár a kulturális szféra mérhető mutatóinak némelyike manapság is kifejezetten kedvező tendenciáról árulkodik, az tény, hogy a kultúrára fordítható anyagi eszközök nem növekedtek a szükséges módon (noha ennek abszolút mértéke eleve vitatott s objektíve el sem dönthető). Ebből aztán az érintettek főleg a klasszikus, a humán kultúra képviselői - hajlamosak olyan következtetésekre jutni, hogy a gazdasági gondokat orvosolni képes munkatevékenység mellett ismét háttérbe szorul, leértékelődik - vagy éppen kommercializálódik - a kultúra, s különösen a gazdaságban közvetlenül nem hasznosítható műveltségelemek bizonyulnak feleslegesnek. Nincs elég pénz filmre, színházra, közművelődésre - panaszolják és nem győzik hangoztatni azt az egyébként helyes álláspontot, - , hogy a kultúrát nem csupán a nemzeti jövedelem fogyasztójaként kell értelmezni, hanem értékteremtő, embert szolgáló erőként is. Más megközelítésekben viszont pazarlásról, párhuzamos kiadásokról, a jobb együttműködés, a racionális gazdálkodás, az ésszerű takarékosság sür- �gető szükségleteiről hallani, olvasni. Nagy különbségek vannak annak megítélésében is, hogy mennyire rentábilisak a kulturális befektetések; lehet-e, kell-e és mi módon gazdasági szabályozókat, érdekeltségi mechanizmusokat, esetleg vállalkozásokat érvényesíteni a kultúra területén. S szinte valamennyi kérdés hátterében ott feszül a legnagyobb dilemma: áru-e a kultúra? - úgy általában és jelesül a szocializmus viszonyai között. A V é le m é n y e k /V itá k sorozat egyik újabb kötete - mint a címe is mutatja - elsősorban erre keresi a választ, felidézve a K r i tika hasábjain 1981-82-ben lezajlott emlékezetes polémiát. Általános érvényű következtetések levonását nehezíti, hogy a nézetek ütközése nem azonos, nem egyeztetett fogalmi rendszerben történt. Ehelyütt is volt példa a kultúra tágabb - például a szabadsá g kategóriájával összekapcsolt - illetve szűkebb csupán a tudományt, a művészetet és a művelődést felölelő - felfogásra, L u k á c s G y ö r g y vagy A n tonio G ra m sc i koncepciójának képviseletére, mintegy akaratlanul is sugallva a kultúraelméleti alapfogalmak tisztázásának szükségességét. Ugyancsak további kutatást igénylő problémának tetszik a vita olvastán az árutermelés hagyományos közgazdasági terminológiája. N yilvánvaló, hogy a vitázók eleve eltérő konklúziókhoz jutottak, akár a kultúra, akár az áru mibenlétét értelmezték másként, mégis a fő kérdésre adott válaszok elemzése során a különbségektől el kell tekinteni. A kultúra árujellegét fennhangon hirdető vélemények élére a kötetben is H e rn á d i G y u la felfogása kívánkozott, amely L is k a T ib o r piacorientált szocialista vállalkozás elméletét a kulturális intézményrendszerre is alkalmazhatónak véli. Rossz gyakorlatnak tartja, hogy az állam a költségvetési támogatással mintegy megveszi a kultúrát, a használók azonban csak a valóságos ár bizonyos hányadáért fizetnek. Ezért az intézmények önfenntartását szorgalmazza, fenntartva, hogy a kulturális vállalkozásoknak is a szocialista törvényesség keretei között kellene működniök, sőt a legfontosabb törekvéseket az állam változatlanul támogatná, akár mecénásként, akár vállalkozóként. H e rm a n n Istv á n politikai, ideológiai karakterű „ellenvéleménye” - a kultúra társadalmi szerepének lenini értelmezéséből kiindulva azt az álláspontot képviseli, hogy a szocialista rend nem kockáztathatja a kulturális forradalom eredményességét azzal, hogy a „kultúrjavakat” kiszolgáltatja a szabadpiac ármozgásának. Elismeri, hogy a szocializmusban is érvényesül a használati érték és csereérték dialektikus viszonya, s így a kulturális termékek árában is tükröződnie kell a beléfektetett árutermelő munkának, azonban a hangsúlyt arra teszi, hogy a szocialista társadalom létérdeke, hogy a kultúra értékeit minél szélesebb tömegekhez juttassa el. A kötet tanúsága szerint a K r i tika vitája széles skálán folyt, a harcias „igen” és a határozott, felháborodott „nem” végletei között, bár a résztvevők végső soron valamennyien - lazábban vagy szorosabban - az alaptéziseket támogatták, illetve ellenezték. Sajátos véleményt képviselt C sib ra Istvá n , aki mintegy a konstruktív kompromisszum jegyében az „is” mellett foglalt állást. Ezt úgy érti, hogy „ a kultúra term észetesen n em áru, a ku lturális term ék ek (é rté k e k ) n agy része azo n ban á ru fo rm á ban je le n ik m eg - a szocializm u sba n is. É s ez n em deh o n esztáló se a kultúrára, se a szocializm usra n ézve. . . M in d e n áru v é g ü l is ga zda ság és kultúra 75 �koncentrátum a, szim bió zisa (p o z i tív és n eg a tív értelem ben egyaránt) A kultúra tehát é p p o ly jo gg a l b e n yú jth atja a szám lát a ga zdaságn ak m int fo rd ítv a . A ku ltúra tehát é p p ú gy és ép p a n n yira áru, m int ahogy és a m en n yire a ga zda ság k u ltú ra .” E felfogással Csibra azt is törekedett bizonyítani, hogy a szocialista árutermelés tabuja a kulturális szférában is megszűnt. Szimpatikus gondolatmenetét, kezelhetőnek tetsző javaslatait lényegében S z e rd a h e ly i Istvá n összefoglaló igényű tanulmánya is visszaigazolta, amikor azt írta, hogy a kultúra a maga egészében nem áru n em csak nálu n k, han em a k a pitalista o rszágokba n sem d e a ku ltu rá lis szolgáltatások és term ék ek n a g yo b b része a tá rsa dalm i fo lya m a to k b a n va g y azok eg y-eg y szakaszában (á lla m i ártám ogatással tö b b é v a g y k e v é sb é dotált, n em egyszer p e d ig d o tá latla n ) á ru jelleg g e l is fu n kcio n á lha t, a d á sv é te l tárgya le h e t.” E kérdéskör azonban jóval bonyolultabb, mintsem, hogy egy mégoly színvonalas - eszmecsere is végérvényesen lezárhatná. Ezt érzékelteti Szerdahelyi is, bár megkísérel néhány tanulságot levonni. Ezek sorában talán a legfontosabb, hogy indokoltnak, szükségesnek tartja a kulturális intézményrendszer továbbfejlesztését, de nem vállalkozói alapon, hanem úgy, hogy a gazdasági szempontok a művelődéspolitika érdekében érvényesüljenek. E felfogás nem zárja ki a kísérleteket, kezdeményezéseket - melyekre azóta jócskán akadt is példa - , de kiköti, hogy azoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha az anyagi haszon mellett a szocialista kultúra szellemi gyarapodásával is járnak. A S z a k szervezeti S zem le 1984ben - szinte egy teljes éven át adott helyet a K u ltú ra és ga zda ság című vitának. A huszonkilenc hozzászólás felének a felidézése képezi 76 a kötet másik nagy egységét. A vitaindító beszélgetésben G y ő r i Illés G y ö r g y gazdasági szakembert (C r a vero R ó b e rt, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese személyében) szólaltatott meg, mintegy ellenpontozva, hogy a címben felcserélődött a két alapfogalom hagyományos sorrendje. A későbbiekben közel egyenlő arányban kaptak szót a gazdaság és a kultúra szakavatott képviselői, de örvendetes, hogy mondanivalójuk alapján nem mindig lehetett volna kikövetkeztetni, ki melyik terület képviselője. Bár sokféleképpen közelítették meg a témát, abban egységesek voltak, hogy a kölcsönhatás elve alapján „kulturált gazdaságra” és „gazdaságos kultúrára” van szükség. Az indoklás hátterében azok a reális társadalmi igények húzódnak meg, amelyek az intenzív társadalmi fejlődés időszakában változásra, megújulásra késztetik mind a gazdaságot, mind a kultúrát. Ahogyan például B e n k ő Ju d it fogalmaz: „ E l e m i érd e k ü n k hát n em csak ga zda ság u n k stabilizálása, h a ték o n ya b b á tétele, h an em - hosszú tá vo n elsősorban az is, h o gy a m egreform á lt g a zd a ság b ő v ü lő a n ya g i-szellem i erő fo rrásaira a la p o zv a m ielő b b m e g n ö vek ed ett prio ritá st a d ju n k a ku ltú rá nak, h o gy betölthesse e lő r e v iv ő új fu n k ció já t társa dalm u n k ban .” Szintén egyet kell érteni V illa n g ó aki a gazdasági rendszer továbbfejlesztése kapcsán gyakran használt kifejezéseket - minőség, magasabb szervezettség, az eszközök jobb kihasználása stb. - nem tartja idegennek a kulturális életben sem, bár az általánosan jellemző követelmények értelemszerűen más módon jelentkeznek a különböző művelődési tevékenységekben, intézménytípusokban. A vita a kultúra körét a társadalom, a gazdaság és az ember „újra-előállításának” a teljes folyamaIstvá n n a l, �tára kiterjesztette. Felhívta a figyelmet - lásd Á g h A ttila A „m agask u ltú ra ” bű völetében című írását a mikrodimenziók átalakulására, a mindennapi élet szerkezetváltozásaira is. Lényegében ugyanerre utalt K o rm o s Sánd or, amikor az érdekviszonyok szerepét elemezte az egyén sokoldalú fejlődésében. Nem lehet említés nélkül hagyni E. F ehér P ál bevallottan elfogult, politika- és kultúracentrikus véleményét sem, miszerint „ van n ak értékek, am elyek a p énznél is d rá g áb b ak .” A dolog azért paradox, mert „ezeknek az értékekn ek a létrehozásához pénz kell, nem is jelen ték telen összeg.” Az eszmecsere tapasztalatainak számbavételére A n d ics Jen ő vállalkozott, de érzékelve a tematikai sokrétűséget, s egyáltalán a helyzet bonyolultságát, V ita-ö sszefo glaló hely e tt alcímet adta írásának. Új szempontokat is felszínre hozó korrekt gondolatmenetéből két - egymással szorosan összefüggő - mozzanat kívánkozik kiemelésre. „ A rra k e ll rád öb ben nü nk - írja hogy azon k ed vezőtlen k u ltu rá lis fe lté te lek egy részének, am elyek a gazdaság fejlő d ést h á trá lta tjá k , m aga a gazdaság képezi a fo rrá s á t.” Egye- bek mellett ezért jut arra a végkövetkeztetésre, hogy a ku ltú ra m a igen nagy go n d jait nem v ita tv a - , talá n még nagyobb problém ának k e ll tekintenünk, to v á b b fe jlődésünk szem pontjából a gazdaság-kultúra kapcsolat gazdaságot d inam izáló ol d a lá t.” A K ritik a illetve a Szakszervezeti Szem le által befejezett vita termé- szetesen nem maradt abba, s változatlanul aktuális mind az elméleti, mind a gyakorlati kérdésekben. Sőt a gazdasági nehézségek 198 5-86-ban tapasztalt fokozódása csak tovább élezte a kultúra anyagi lehetőségeinek korlátozottságából adódó problémákat. Az összefüggés másik oldalán viszont elodázhatatlanná vált a műveltség - de nemcsak szakmai (!) - deklarált szerepének tényleges elismerése. A lehető legjobbkor látott tehát napvilágot a R ad n ai G y ö rg y szerkesztette kötet, amely kiegészült még néhány idevágó tanulmánnyal (többek között A czél G y ö rg y és K öpeczi B éla tollából), interjúval, valamint két politikai dokumentumból (a XIII. pártkongresszus határozatából és az MSZMP K B mellett működő művelődéspolitikai munkaközösség művészetpolitikai állásfoglalásából) vett részletekkel. Az együvé gyűjtött viták, vélemények még inkább segítenek a szükségszerűségek felismerésében, a közös nyelv kialakításában és ösztönzést jelentenek arra, hogy a nézetek újra és újra szembesüljenek a valósággal, illetve mások gondolataival. A szemléleti alapok tisztázása pedig különösen az ilyen gyors ritmusú korban - lényeges feltétele az eredményes cselekvésnek, a kívánt kölcsönhatásnak, akár a gazdaság, akár a kultúra területén. (Kossuth) CSO N G RÁD Y B É LA 77 �KONCZEK JÓZSEF Élménytömbök Bódi Tóth Elemér lírájában Bódi Tóth Elemér két könyvének négy versciklusa úgy hat az emberre, mint két-két egymásra hasonlító, egymással tematikai összefüggésbe állítható töm b, írtam a címben, ám már megmunkált tömb, tehát, mondjuk, négy szobor, amelynek szobrászművész létrehozta felületét érzékelve, izgalmasan sejlik az is, hogy mit vett cl alkotója a „még élettelen” nemes anyagból, hogy éppen ilyen művek szülessenek. A m esék k a p u já b a n Az emlék öble, a Változékony idő és A mesék kapujában, A n yom talanság cso d á i című kötete pedig A nyomtalanság csodái és a Pannon változat ciklusokat tartalmazza. Ez öt cikluscím, mégis négy ciklusról beszélek. A V á lto z é k o n y id ő címűt szívesen sorolnám be versként vagy a hazai élményfogantatású, vagy pedig a külföldi vonatkozású darabok közé. Ügy vélem ugyanis, hogy Bódi Tóth Elemér költői műhelyében alapvetően az élmény helyi meghatározottságának tényét kell tisztázni, majd a megmunkálás módját kell elemezni: ez lesz a helyes módszer. A művészi alapanyag talán márvány. Úgy az, hogy az alkotón múlik, alakjai megformálásához milyen anyagot választott. Nem maga az életélmény az, ami fában, kőben, vasban stb. jelenik meg - hiszen az életben hús-vér emberek járkálnak, fák lélegeznek, gágogó ludak repülnek - , ám mihelyst ezek az élőlények (a fa is az) márványban állnak elénk, immár egy, az értelmezésben fogant művészi-örök alakjukat nyerték el. Bódi Tóth Elemér 78 szeret nemes anyaggal dolgozni. Hogy ezt a nemes anyagot is önmagából termeli ki - ez már költői alkatának szerencsés ajándéka. Az önmagában élettelen technika, „anyagkezelési mód” így ölt újra alakokat, igen, azt hiszem, feltétlenül márványban. Szavanként meggondolt, a tömörítés többféle lehetőségével élő, mégsem szűkszavú líra ez, mert a leírt szó, a jelzős szerkezet, a kibomlott költői kép, a képek dinamikus játékának súlypontjait feltáró egész vers, a ciklusszervezés nemcsak mélységeket, hanem eszközfejlesztési lehetőségeket és gondolati összegzési szándékokat is mutat. Nyitottságot a teljes emberi kultúra távlataira. Haladhatott volna tovább azon az úton is, amelyen szinte ösztönös magabiztossággal járt még A m esék k a p u já b a n első költeményeiben. A latinos-bukolikus ihletettség pannon változata még a nyelvtani mondat és a költői kép majdnem azonosságát vagy nagyon közeliségét hozta, később olyan darabok születtek, amelyek a leíró természetű otthonélmények (s bennük ízes táj szavak) és az öregek népi bölcselkedésének elmondásával a nyelvtani mondatközlés sok jó humort is magában foglaló, tudottan naiv megoldásait művelték, ám már az E g y e t d o b b a n to k című vers meggyőz róla, hogy másra, újra, többre feszítő erők vannak itt jelen. Ez a költemény úgy közvetíti egy otthoni esemény lélektani felületét, hogy a valóságos történés megértésén kívül maradunk (hacsak nem vele együtt él- �tük át mindazt, amire a képek utalnak), ám sejteti azt is, hogy a magatartás fontosabb, mint az oknyomozói pontosság. Az egymást követő versek tanúsága szerint valahol itt kezdődik mindaz, ami érett, fölényes, fölényesen egyszerűsítő, és, nevezzük nevén, mestertudássá lett a második kötetben. Ügy látom tehát, hogy Bódi Tóth Elemér a N agy László mutatta útnak azt az irányát követi, amelyik eszközhasználatában ökonomikus, „szűkítő” természetű, a gondolat mégis nagy teret ölel. (Bármelyik útnak, ugye, két iránya van: mármint „erre” és „arra”. Jogos a romantikus, a zuhogó képekkel, a gigantikus hatásokkal „dolgozó”, a szabadvers féktelenségét mívelő, a lamentáló, a pillanatsorjázásokat rögzítő stb, stb. . . „nagy tömegű” vers is. Nagy Lászlót a két véglet érdekelte. Azt gondolom, egyet értett-mondott-tanított: nincs köztük értékkülönbség, viszont az eszközhasználat legyen tudatos.) Bódi Tóth Elemér a szó előbb mondott értelmében tudatos költő. Fegyelmezett. Auktorai, mesterei, példaképei sajátjává lényegített útmutatását érzem verstextúráin. Vagy, ha nem útmutatást, akkor költői természetének ezt a bizonyos nemét. Már ebben a korán megragadható korszakában, néha szabadító megoldásként elhagyta a rímet, s rájött arra, hogy ha csupán a tagolás, a ritmus, illetve a gondolat dinamikája „viszi a verset”, s nincsen rím, nagyszerű hangzatképek jönnek létre. (A Jánossy F erenc festőművésznek ajánlott M agot a fén yb ő l című vers.) Emellett jelen vannak a különféle irányokba indítani akaró elmozdulások nyomai is - vannak „simább lefutású” hangzatai, zömmel még ragaszkodik a rímhez is, szabadvers is került az első kötetbe. Mai esztétikai eredményeit nem az utóbbi módszerekkel érte el, s - még inkább - úgy vélem, tovább gazdagodnék formai tudása, ha megszabadítaná magát a rímtől. A nyom talanság csodái című ciklus oldaláról nézve is így gondolkodom lehetséges további fejlődéséről, vagy pedig egyik további irányáról, amelyik, ez esetben, talán elágazás. . . Miért hiszem így? A n yo m talan ság csodái az azonosulási készség és tehetség versei. A mélyen megélt élményanyag olyan közvetítése történik meg ezekben a versekben, ahol - az én hallásom szerint - egyértelműen a kép válik főszereplővé. Felfogásomban nem mond ellent ennek az sem, hogy abcabc, ababa xaxa, sőt ab cd d cba rímképletű versek is vannak itt —, mert a versek hatása nem a rím miatt, nem a rím segítségével születik meg, inkább a kép (a gondolat) „viszi a zászlót”. A rímtelenség nekem jobban tetsző verseket szül: A m in iatú rafestő p illan a ta, A töm egm észárlások kezd ete, E rebuni lehetetlenségeiből, Sárga oroszlánokon. E lv é rz ik egy csillag stb. Klasszikus metrumok, máskor pedig a pontosan kimondott emberi beszédmondat élő harmóniája van ezek mögött a versek mögött (alatt? felett? bennük?), s megerősítik azt — a költői művel való ismerkedés kezdetétől itt bujkáló - gyanúmat, hogy Bódi Tóth Elemér belső érzékével igen korán felszívhatta a Biblia formakultúráját, az ihletett-elrendezett-exponált közlés talán orátori, talán tudósítói választékosságát, az igényesen esztétikai (. . .) megnyilvánulás nagyon jó alkotói örömét. Abból jött létre tehát a ciklus drámai tisztasága, megrendült és megrendítő szépsége, hogy Bódi Tóth Elemér - egy magántúristaút lehetőségei keretében - bibliai helyszínekkel találkozott? Hiszen az örmények szerint Noé bárkájának még a helye is megvan az Ararát csúcsán, látni vélik-tudják, igen, itt ért földet aljagerincével, amikor elvo79 �nult a vízözön. Nem ilyen turisztikai hatásról van szó itt, azt hiszem, sőt, tudom, hanem a holocaust, az 1915-ös népirtás, az örmény mandulavirágzás, a mitikus és történelmi táj, a mindenünnen reáköszönő történelem - , s a legendák, a mítoszok - és a költő megragadó erejű azonosulásáról. A K rím b e n , a C s illa go s fészk ei, a C se h o v n á l J altában című versek (A mesék kapujában régebbi ciklus) még arról árulkodnak, hogy a verspoén keresett, közhelyszerű. A G ó ly a fö rg e te g , a N y ü v e s nap, a K ú t virá g a i (Az emlék öble régebbi ciklus) magyar és népi környezetben helytálló verspoénjai, vagy csupán maga a poén iránti igény nem menthető át igényesen nem hazai tájra. A nyom talanság cso d á i ciklus viszont ilyen - a nyelvi poént, a lusta gondolati poént csodatiszta nem is poén megoldásokkal felváltó - versbefejezésekkel ragadtat e l: „H a n cú ro z o tt lá b a im nál eg y v a d , m eztélábas leá n yka , / h u ppog ta k a fö ld p a d la to n harm atg yö n g e ta lpacsk ái / lú d b ő rző co m bj ai k ö zé szorongató sejtelem kén t / fogta b e az A ra rá to t, m in teg y óriási álm ot, / b o rzo n g vá n a fu rcsa játék eg etverő izg a lm á b a n .” (E r e b u n i le h etetlen ség eib ő l); vagy „V á g yó n n yílik a k is kéz, / táru l a kelyh e, csu k ó d ik ötágú sz iro m k é n t." (S z á rján harca az a n g y a lla l); vagy: „ A fo ly ó k és a v ö lg y e k / bá rá n yo k k én t elé b e bo ru ln a k, / csorog a n ap, m int a gránátalm a / v ére, fo lt terjed n á szlep ed ő re, / zsilip lakat alatt, em b er k ín b a n ." ( G e h a r d i k e resztelő ); vagy: „ N é z t e n ém á n a / n yo m tala n ság / csodáit az / é g b e k iá ltó .” (A n yom talanság c s o d á i); vagy: „ A táv o lsá g lefá tyo lo zza / azt is. Szétté p h e tn ék -e? E b b e n / sen ki sem 80 ( Ö r ö k b o ly g ó k ) Szándékosan idézem ezeket a példákat, mert egyúttal azt is érzékeltetni tudom velük, hogy a költői kép vagy a krónikási végszó-verslezárás mennyire következik ennek a lírának a természetéből - poén helyett, populáris hatásra váró befejezés helyett - , s mennyire a legjobb lehetőségeit ragadja meg Bódi Tóth Elemér, amikor „önmegtartóztató” a rímhasználatban, s amikor a kép (a gondolat) nagyobb hatalmának enged. Pontosan ez segítheti később is abban, hogy itt-ott fellelhető tündérkedő hajlama ne vigye könnyebb megoldások felé - az olvasónak-hallgatónak tett engedmény, vélt igény felé. Hogy „az emberélet útjának felén” már jóval túl - a költő negyvenhat éves - mit fog még alkotni két kötet, százhuszonhét vers „könyvnyilvánosság” birtokában, természetesen nehéz megjósolni. Úgy látszik, hogy nem fog J uhász F eren c, F ü st M ilá n , vagy éppen Sa in t-J ohn P erce világába lépni. Egyénisége a szigorú kis formákra fogékony, az általuk kifejezett érzékeny képigondolati tágasságra. S, fel kell figyelnünk arra, hogy a Bódi Tóthvers jólesően, harmonikusan illeszkedik vissza életünk tényei, valóságdarabjai, tudati tartalmai közé. Immár nem mondatokat olvasunk, hanem - nyelvi megformálásra szükségszerűen rászoruló - képeket. Felejtjük a mondatot, látjuk a képet. Vagy szobrot inkább? Szobrokat? Sok tiszta, jó levegő veszi körül ezeket a pontos alkotásokat. De ezt is az alkotások sugározzák magukból. (P a ló c fö ld K ö n y v e k , 1 9 8 5 . S a lh isz .” g ó ta rjá n ; Ifjú sá g i Lap- és K önyv- k ia d ó V á lla la t a K a ra n cs M g tsz tám ogatásával, 1 9 8 6 .) �Palócföld Könyvek TA M Á S IST V Á N : IS T E N V E R T Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de kikívánkozik belőlem: mint távolról odatévedt műbíráló elégedetten vettem kézbe a P alócföld K ö n y vek újonnan megjelent köteteit. Elégedetten és örömmel, holott még semmit sem tudtam tartalmukról. De miért ne örüljön az írással foglalkozó, amikor ízléses külsejű, megfelelő példányszámú könyvekkel találkozik egy olyan városban, mely sohasem tartozott a vidéki szellemi műhelyek közé. Külön öröm, hogy a sorozat nem máshonnan kikopott, vagy országos hatáskörével mindenütt élni tudó művészek számára nyújt lehetőséget. Hanem egy olyan embernek is, mint amilyen a tájhazájában született és most is ott élő Tam ás István. A költő, bár elsőkötetes, mégsem számítható fiatalnak. Kötete tehát egyszerre pályakezdés és összegzés. A versek egy része az elmúlt évek termése, ám akad közöttük negyedszázada írott is. Az olvasás után felmerült bennem a kérdés. Vajon lehet-e országos jelentősége egy olyan költői jelentkezésnek, melyből kiderül, hogy az alkotó a legnagyobb jóindulattal sem sorolható irodalmunk élvonalába. Mégis az az érzésem, ezek a megjelenések fontosak. Ugyanis budaivá redukálódott szellemi életünk bár kétségkívül jelesebb tehetségeket bocsátott útjára, ezek a költők-írók egy valamit nem tudhatnak. Azt, hogyan él ma a vidéken rekedt nyolcmillió. Tamás István meg-megbicsakló verssorokkal erről a másfajta, Budáról nem látható létről tudósít. S még valamiről. Egy olyan ember személyes sorsáról, aki az emberélet útjának felén volt kénytelen megérni saját fizikai leépülését. Az ifjúkori szerelmes verseit író költő ma már csaknem teljesen vak. S bár a művészről kritika helyett ne látlelet szóljon, s egyetlen bírálatot sem pótolhat, vagy fedezhet orvosi bizonyítvány, képtelenség lenne nem figyelembe venni, hogy míg az olvasó kezébe került kötet fehér lapjain szépen sorakoznak a fekete sorok, a költő maga ezt már nem láthatja. A tragédiának, ha művészsors, vannak erényei. De van egy gyakorta visszatérő problémája is. Hiszen a tolószékből, elmeosztályról szemlélt világ nem a tízmillió magyar világa, hanem néhány különös sorsú emberé. Tamás István kötetében az egyik legszimpatikusabb, hogy nem a világot ostorozza azért, amiről nem a világ tehet. Tamás szemérmes, látni próbál, még ha maga is tudja, hogy amit szívével láthat, azt fokozatosan és visszavonhatatlanul bontja körülötte az idő. A kötetet olvasónak megható az az erőfeszítése, ahogy a költő-ember megpróbálja épen tartani legfőbb érzékszervét, belső látását. Nehezíti a költő dolgát, hogy valóságos élettere, a vidéki, paraszti lét harmóniájával, emberi léptékű tájával, teljesen más, mint a saját sorsa ellen a teljes győzelem esélye nélkül küzdő ember világa. Ebből adódik, hogy a versek zöme nem a személyes sors, hanem a külvilág leképezése, s csak a kötet vége felé komorul el a hang, törik cserepekre a bokrok tetején madarat ringató táj idilli képe. Az első ciklusnak még csak a címe enged következtetni a várható 81 �tragédiára. A ciklus címe ( K ö d e llik ) egyszerre jelentheti a közelítő őszt és az emberi élettávlat elvesztését. (Az már csak kritikusi szőrszálhasogatás, hogy megjegyzem, a régi magyar nyelv túlhaladott, grammatikailag bonyolult fogalmait kár előszedegetni, egy költő nem attól népi, hogy holtmagyarul beszél.) Fontosabb a versek hangulata, az állóképek lágy líraisága. Tamás nem esküdözik, nem vall szerelmetesen harminc éve elhagyott szülőföldjéről egy fővárosi társasház harmadik emeletén. Egyszerűen ezt látta az ablakon kitekintve. Ezek a versek még bizonyára az egészséges, helyét kereső fiatalember emlékképei. Egyszerű szerkezetű, nemcsak érzelmeiben, de stílusukban is tiszta versek ezek, a kötet legsikerültebb írásai. A költő néhány egészen szerencsésen eltalált képben tudja jellemezni környezetét. Érezhetjük, a csőszök, madarak, halk nyárutói borozgatások világát nagyon jól ismeri. „E lsistereg , kihuny a kancsó borban a nyár. M egtizedelt rokkant bokrainkon, gondjaink fészkén elfáradt szerelem gubbaszt, m egpihen még az ág. ..' Kevésbé sikerült a városi világ fogalmainak becsempészése. Az egységes hangulathoz egységes fogalmi rend is kell. S a ciklus érettebb verseiben ezt a költő is jól tudja. Szintén felesleges a falusi világ képeiben háttérül szerepeltetni az Urat. Ezek a megjelenítések ugyanis nem istenes versek. Legfeljebb egy olyan természet- és istenfelfogás nyomai, amelyek már meglehetősen erőltetettnek, művinek tűnnek. A hangsúlyváltozást a Tem etők című vers jelenti. T em etők felé fo rdulok - mondja a költő, s pontosan érezhetjük, ez jóval több, mint egyszerű múltba nézés. Ha egy öregember a múltban keresi önmagát, az egy élet lezárása, olyan, mint mikor a zongorista hajlékony mozdulattal leemeli kezét a billentyűről. De ha 82 mindezt egy negyvenéves ember teszi, az a húr elpattanása, s nem a koncert végi nemes mozdulat. Az elpattanó húr tragikus zenéje helyett azonban néhány példaképverset olvashatunk, ami ezúttal nem tudható, hogy a költői életmű félelembe ágyazott mesterséges önkeresése, vagy egyszerű szerkesztői melléfogás. D ózsa, Petőfi, M adách, M ikszáth, B artók és Jó z se f A ttila tekinthet le ránk, a nemzeti panteon különböző traktusaiból, egy-egy emlékverssel gazdagabban. A szándék tisztességes, a névsor lenyűgöző. Bármelyiküket is választjuk példaképnek, jó helyre nyúlunk. De ha igaz általában az, hogy írni csak akkor érdemes, ha saját mondanivalónk van, ha feszít bennünket a közlés vágya, úgy kétszeresen igaz, hogy ismert életműveket létrehozott, sokszorosan megénekelt nagyjainkról csak olyankor érdemes írni, amikor valakinek különvéleménye van, vagy ha a példázattal szólni tud saját korához. Tamás István szeretettel és kultúráltan megfogalmazott sorai közül ez az eredetiség hiányzik. Olyannyira, hogy akár összecserélhető lehetne a Dózsa- vagy a Petőfi-vers. A vastrón, a „zászlónk Petőfi” , a hiába sínre dobódott költősors sokszorosan köszön vissza. Az elemző számára érdekes, ahogy a saját világában egyre nehezebben tájékozódó ember a közös szellemi talajban próbál művészi gyökeret ereszteni. De az olvasó nem kap mást, mint sokszázadszor Petőfi, József Attila, Bartók iránti rajongást. Persze aligha volna tollnok mocskolódásra mindig kész hazánkban, aki őket, a legnagyobbakat mocskolná be, de ha nem írunk a tőrt nekik szegezőkrő, vagy emberi harcaikról, akkor hagyjuk őket békében nyugodni a földben s csodáljuk égi másukat, vers helyett talapzaton. Sokkal érdekesebb és eredetibb az a ciklus, amely az első versekben még csaknem idilli táj és a kettétört emberi mozdulat találkozásáról szól. �Ilyen a N y írfá k című vers. Még látható a külső harmónia, de egyre nehezebb azt fenntartani. Egészen egyszerű példával mondva, letörölhetetlen eső folyik szét az ablakon, s hiába nyomjuk oda arcunkat, már csak kontúrokat látunk a vizes üvegtáblán keresztül. Gyengébb, bár vállalásában sokkal súlyosabb a kötet utolsó harmada. E lsősorban az a vállalkozás, mely a Csillagfürt címet viseli. A tizenegy oldalnyi poéma, úgy tűnik, méreteiben meghaladta a költő lehetőségeit. Mostanság ismét divat hosszú verseket írni, hiszen a költő éppúgy mint más műfajbeli társai, szeretné egyetlen versben összefoglalni gondolatai lényegét. Mégis, a közelmúlt ilyen vállalkozásai rendszerint nem voltak többek, mint lazán szerkesztett, csapongó gondolatfoszlányok. Még a kötet szerzőjénél nagyságrendekkel nagyobbak is elbotolnának azon a hosszú ösvényen, amit versként maguk előtt vágnak. Tamás verse még azzal a juhászi szólelemény-bravúrsorozattal sem szolgál, amely a neves pályatárs hasonló terjedelmű műveit ellentmondásaik mellett érdekessé teszik. Tamásban nem áll oly’ rendben a világ, nem mozog olyan széles skálán költészete, hogy egy ilyenfajta kísérlet sikerrel jáhasson. Az összkép szerencsére jobb ennél. S bár kétségtelen, hogy Tamás István verseinek közrebocsátásával a kiadó nem súlyos mulasztást pótolt, ám biztosított egy lehetőséget. S az esetleges fanyalgóknak jusson eszébe, a mindenkori költészet sohasem a József Attilák tömegéből állt. Sok kiadóra és a Tamás István-szerű szerény, hivatását tisztelő költőre van ahhoz szükség, hogy évszázadonként egyszer megszülethessen a K IV Á LASZTOTT. B A NOS JÁ N O S: SZ É T H A S A D T S Z Á JJA L B anos János nem igazán pályakezdő költő. Nem csupán azért, mert írásaival jó ideje találkozhatunk különböző folyóiratokban, hanem azért sem, mert ez már a második kötete. S ahogy a fiatal költők mondani szokták: egy kötete bárkinek lehet, az igazi megméretés, vagy ha úgy tetszik a költői lét valóságos kezdete a második. Banos e hiedelem szerint is költővé növekedett, s kötete igazolja ezt az állítást. Banos ízig-vérig mai költő, ennek összes stigmájával. A sorozatba úgy kerülhetett, hogy Nógrád megyéből, Ecsegről származik. Szerencsére annak a vidékről indult művésznek a fajtájából való, aki nem felejt, de nem is ragad meg. Banos versei jellegzetesen városi versek. Arról a nemzedéki közérzetről szólnak, amely már szinte közhelyszámba megy, de éppen szaporasága miatt egyre nagyobb figyelmet érdemel. A kötetet nyitó vers, mely mintegy ajánlásul szolgál az egészhez, a megakadt életről szól. A költő nem a szavak megtalálásának gyönyörűségéről ír, nem erőt kér pennája számára, sőt azt sem hirdeti országnak-világnak, hogy íme a mű. Ellenkezőleg, a kényszerű hallgatás, a kiüresedés pillanatából indul a kötet. Kényszerű hallgatást mondok, holott ez a fogalom a fekete autós félelmetes korszak terméke, de vajon nem törvényszerű-e az emberi szó megakadása, a gondolat elbizonytalanodása életünk felén, s ami törvényszerű, azt 83 �nyugodtan tekinthetjük kényszerűnek is. A költő nem ír, őszintén megvallja, pohár után nyúl, de keresi a hangot. A kötet legfőbb jellemzője, hogy egyetlen pillanatig sem állítja a költő, hogy íme megtaláltam. De megküzd becsülettel minden szóért, így helyette a bírálónak van oka kimondani, a keresés nem volt eredménytelen. Írói közhely, így hát kritikusi közhely is lett, hogy apátlan nemzedék vagyunk. Ez nem pusztán a biológiai elhalás, a történelem okozta betömhetetlen lyukak következménye. Hisz’ itt élnek közöttünk a mogorva arcúak, az erejüket percnyi célért odadobók, a félúton kiszenvedők. Emberek ők is. Tisztességes emberek, de nem apák. Banos verseiben is ott bújkál a vár, a példa, a kapaszkodási lehetőség hiánya. De ő már az apátlanok második nemzedéke. (Lám a rossz is úgy öröklődik, mint hajdanán a királyok neve előtti számnév.) S ez a második nemzedék már nem nagyon hisz a folytatásban sem. Számomra a kötet egyik legmegrázóbb verse az, amelyik a meg nem született gyermeknek íródott, s melynek olvasása közben az egyik legnagyobb előd, A d y E n d re a Fia m bölcsőiénél című verse jutott eszembe. De amíg a századelő beteg óriása személyes kudarcként élhette meg a folytatás elmaradását, addig a mai fiatal le kell zuhanjon a költő által választott világ magasából, a fejedelmi bukások szférájából, a keserves porba. Nem tudom, bár sejtem, hogy Banos versét személyes élmény inspirálta (ha nem, hát annyival nagyobb költői teljesítmény), de mindenképpen figyelemre méltó, hogy felnőtt egy olyan, a művészetben már hangját hallató nemzedék, amely már nem saját előzményeit látja ködbe bukni, de a folytatásban sem hisz. Vagyunk, mert lennünk kell - ezt sugallják ezek a szomorú, önkereső versek. 84 Ezek a versek nem attól érdekesek, hogy hibátlanul vannak megírva, ha lehet egyáltalán hibátlanul írni. Viszont érezhető mögöttük, hogy aki írja őket, nem pózol. S pózoktól terhes szellemi életünkben ez már akkor is figyelmet érdemlő erény lenne, ha a költő híján lenne egyéb erényeknek. Banos következetes, ami vélhetően szintén átéltségének, őszinteségének köszönhető. Azokban a verseiben is előbukkan a félelem, a magány, amelyek a megvalósult szerelemről szólnak. Tudjuk, a legszebb szerelmes verseket soha nem volt szerelmekhez írták. Mikor két ember keze valóságosan egymáshoz ér, az érintésben az örömön kívül ott van a félelem is. Hiszen minden kézfogás, minden érintés véget ér, csak a hazudott, a soha nem volt tart örökké. B anos érzelmes lírája így meditatívvá, egyszemélyesből, általánosabb érvényűvé válik. „Szeretkezésünk forró égövében csajhos tapogatózás a bánat, arcom nem fénylik tükröket, sókövét esőzi csak, nem árad É ln é n k ha házaló virradat küszöbét fényesítve h o ld d a l csillagbütykös u jjaival hozzánk az isten b ekopogna.” Ennyi maradt nekünk a szerelemből. Az ember már-már irigyli a Lillát sirató Csokonait. Neki ugyanis nem sikerült. Nekünk igen, de pont úgy érezzük, mintha nem sikerült volna. Az első személy azúttal nem véletlen. Banos költészetének legfőbb erényét abban látom, hogy megkísérel kimondani olyan igazságokat, bennünk is megbúvó gondolatokat, amely minket, harmincas éveinket most elhagyókat folyamatosan foglalkoztat. Én ezt fontosabbnak tartom, mint azt keresgélni, hogy hol csúszik meg egy-egy rím, vagy az alkimista szent révületével rámutatni egy úgynevezett képzavarra. Banos ráadásul közéleti költő is, ami azért külön tiszteletre méltó, mert mintha kihalóban lenne a közéleti, politikai költészet. Banos egész világszemlélete azt sugallja, pontosan �ismeri az egyéni lét determináltságát, s rájött, hogy olyan vastag falakat senki nem tud gyártani maga köré, hogy elszigetelje magát az egyre zordabb külvilágtól. Látja és érzi, hogy ami kint rossz, az nekünk is fáj, s lakatlan szigetet nem csinálhatunk magunkból egy világváros közepén. Ez is közéleti költészet, de a fiatal költő ennél tovább megy. Ennek tanúbizonysága rövid, de annál súlyosabb verse a Szervezett. „ H arm adrendűek a pillangószárnyak, október aszfaltján a röpcédulák, T erein k betontócsáin az ősz tankja gázol a partra, kétéltű krokodil, tavaszban ősz, őszben tavasz s nem is form ális Szervezett egyeduralom .” Hálás lenne oda-vissza kommentálni ezt a néhány soros verset, de jobbnak tartottam egyszerűen kimásolni, hisz’ hitem szerint az olvasó így jobban ért belőle. Őszökre és tavaszokra érzékeny éveket élünk, s aki ilyen nyíltsággal keresi az őszi avarban a röpcédulát, az mindenképp megérdemli a szimpátiát, s az ennél többet, az együttgondolkodást. Ebből is látható, B anos bízik az emberi szellemben. Bízik a költészet erejében is. Itt azonban nagyobbat téved. Hisz’ az a költő, aki szellemesen leírja, hogy oly’ nagy itt a ketyegés, hogy felrobbanhatnak a szentjánosbogarak, az bizonyára tisztában van a szó erejével is. Ennek megfogalmazása a K ö ltő szava című verse. Itt azonban alaposan túllő a célon. Mert ha érthető is, hogy a költő fontosnak tartja magát a költészetet (hisz’ ki tartsa annak, ha nem a költő), enyhén szólva túlzásnak tekinthető, hogy a szó beköti a világ sebét. Nem néhány száz vagy egy-két ezer példányban megjelent szó, de nagyra hivatott agitátorok szava is kevés volt, hisz’ ha elég lett volna, nem itt tartana a világ. A természetes, őszinte hangot kereső, a világban jól tájékozódó költőtől saját szerepének ez a túlfokozása idegen póznak tűnik, amit feltehetőleg külső hatásokból, másoktól vett magára, hiszen mást sem hallunk, mint azt, hogy a költészet meghalt, ugyanakkor rendkívül fontos. Jó lenne, ha Banos és a hozzá hasonló tisztes szándékú toliforgatók megtanulnák elhelyezni magukat a nem csupán irodalmárokból álló világban. A költő egyik versében szépnek és érthetetlennek nevezi a külvilágot. Szerencsére a kötet egésze ellentmond ennek a hamis ítéletnek. Banos verseiből egy elfogadható, de nehezen magunkhoz idomítható világ képe rajzolódik ki. Olyan világ képe, ami elég romlott ahhoz, hogy megjavítsuk, de még eléggé ép és javítható ahhoz, hogy ne siratódalokat mondjunk felette. Vitatkozhatunk arról, mennyi ebben a költő dolga, lehetősége. B anos szerint több, szerintem kevesebb. De rendkívül vonzó az a felelős, becsületes emberi magatartás, ami kiolvasható a kötet sorai közül. S amely mindenképpen kiindulási alap lehet mindazok számára, akik most még úgy érzik, sem apjuk, sem gyermekük. Végezetül engedtessék meg egy megjegyzés. B anos tisztességesebb ember és jobb költő annál, hogy kötetét családi vállalkozásban kelljen lektorálni. Az ilyen apróságokra vigyázni kell, éppen az általunk oly’ annyira szeretett költészet jövője, az emberi tisztesség jövője érdekében. (Palócföld Könyvek, Salgótarján) SIPO SHEGYI PÉTER 85 �86 �HORPÁCSI SÁNDOR „Kassáknak már mindegy” II. M indenekelőtt elnézését kérem , hogy érd ek lő d ő levelére csupán most vála szolok, kicsit összetorlódtak az esem ények (esem ényeim ). R ö v id e n : szem élyesen nem állt m ódom ban ism erni K assákot, hiszen 19 59 -b e n születtem, halálakor csupán nyolcéves voltam. K assák L a jo s számomra az egyedü li és legfontosabb M ester. Tisztelem k eménységét, erejét, érzékenységét. K öltészete előrem utató: nem csupán azért, mert hallatlanul m ai és m odern, hanem mert példam utatóan korszerű, tiszta és pontos hangvételű, örökké újat akaró, kísérletező. Szerkesztőként, irodalom szervezőként hallatlanul tudatos, érzékeny, Lapozza fel a M a évfo lyam ait! E lső k én t közöl olyan képzőm űvészeket, írókat, hazaiakat és külföldieket, akik ma a nem zetközi m űvészeti élet kimagasló alakjai. V a g y akár a Bartók-kották! Jóm agam költő vagyok. V izu á lis költészettel foglalkozom , mondanom sem k e ll: K A S S Á K ebben is példam utató volt. E n g e d je meg, hogy felh ívja m a figyelm ét két m egjelent könyvem re, m elyekben bő vebben kap impressziókat kötődésem ről, K assákhoz való ragaszkodásomról. K önyvtárakban biztosan m egleli ő ket: Petőcz A n d rá s Betűpiram is, Kozm osz kön yvek, 1 9 8 4 .; Petőcz A n d rá s - Ö néletrajzi kísérletek. M agvető, 1984. Ja va slo m továbbá, hogy nézze m eg a J E L E N L É T című folyóirat 1 9 8 1 8 3-as évfolyam ait, kiadta az E L T E B T K , nagyobb budapesti könyvtárakban, például az országgyűlésiben, hozzáférhető. N a g y o n fo n to s!: M A G Y A R M Ű H E L Y , 1 3 9. av. Jean -Jau res, 9 2 12 0 M O N T R O U G E , Franciaország. N éz ze meg ennek a folyóiratnak a K assák-szám át! Írjon levelet a szerkesztőknek! Ő k ismerték Kassákot. M éghozzá jól. E ln ézést a rö v id válaszért. E g y ik képversem másolatát elkü ldöm Ö nnek, a M esterhez kapcsolódik. Ü dvözlettel Petőcz András B udapest, ’86. 07. 16. (M e llé k e lv e egy darab képversm ásolat! A szerz.) ☆ E n g e d je meg, hogy néhány sorban válaszoljak levelére, d e nem hiszem, hogy el lesz tőle ragadtatva. V a g y is : szeretném lebeszélni a vállalkozásról, mert szerintem nagyon rossz fába vágja a fejszéjét! É n magam K assáknak csak egy kiállítását láttam a fiatal m űvészek k lu b jában, de még egyszer nem kérek belőle. N e firtassuk miért nem, hiszen én is képzőm űvész vagyok, csak éppen kettőnk között egy végtelen űr tátong, mert én akarok valam it m ondani és van úgy, hogy előbb születik a vers és utána az alkotás, d e ugyanez elő fo rdu l fo rdítva is. K assáknál sem m iféle rendszer nem azonosítható. 87 �Idősebb barátaimnál érdeklődtem K assák felől, d e beszélgetéseinkből az Ö n számára sem m i hasznosat, úgy értem „p o z itív e ” hasznosat nem tudtam leszűrni. K o vá cs K á ro ly színm űvésztől azt tudtam meg, hogy Ő csupán a fe le ségét ismerte és az „ü rg e” nem is érdekelte. M int m űvész dilettáns volt, ez egyértelműen kiderül a kollegák vélem ényeiből, akik a v ele kortárs Bortnyik Sándort is néha erre a színvonalra helyezik. Szerintem B ortnyik azért lén yegesen jobb volt, vagyis m aradandóbbat alkotott. M int költőt nem tudom értékelni, mert egyrészt nem ismerem, d e nem is vagyok kíváncsi rá, ez nem tudom miért van, d e engem nem érdekel, szívesebben vonzódom olyan kollégákhoz, mint N a g y László, vagy mint K o n d o r Béla, aki iskolatársam volt. T an ácsom : ha valam it m ég K assák-ügyben ki akar kaparni a régmúltból, feltétlen meg kell keresni azokat, akik Ő t szem élyesen is ismerték, d e előrebocsátom, hogy sok jót nem fog hallani róla. N e m tudom ez miért van, d e ha „M a jo r T a m á s” -témához nyúlna izgalmasabb problém áknak nézne elébe. sokkal D e még inkább javasolnám, ha m indenáron írni akar, higgyel el, élnek mai művészkortársak is, legfőképpen a képzőm űvészek között, akik érdem esek v o lnának még életükben a publikálásra, hiszen éppen Ő k azok, akik kim aradnak a televízió akárm ilyen m űsoraiból és legfeljebb a kvízm űsorok kérdéseiként szerepelhetnek szem élytelenül a m unkáikon keresztül. Ö nnek sem kell messzire menni, hiszen M iskolcon sok k ed ves kollégám él, akik érdem esek volnának arra, hogy valaki írjon ró lu k! K assák L a jo s m ár senkinek sem k e ll! M iért is k e lle n e ??? A mai m űvészeti közélet is tartogat százszorta izgalmasabb dolgokat, mint egy Kassák-sztorit. A d . 2. H a m ód van rá, írjunk az élőkről, amíg élünk, hiszen tudhatjuk, hogy holnap ki m egy el. soha nem E szavakkal zárom soraim és kérem ne haragudjon, hogy az általam sem m ibe vett K assákról lebeszélem . N in cs értelm e! H iggye e l ! \De, ha mégis megírja könyvét, számíthat a legszűkebb K assák-baráti körre, akik ma talán, ha tízen vannak, d e a kiadáshoz barátokat n e keressen. A zt, hogy miért támadják, vagy nem tám adják egyértelm ű; dilettáns volt, mint képzőm űvész, mint költő, d e egy biztos, hogy a N e w Y o r k kávéházban mindennap meg lehetett találni. E ln ézést kérek a semm itm ondó tippekért és kérem , ha lehet ezt a témát ne erőltesse. Baráti üdvözlettel Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus Budapest, 1985. január 8. 88 �K érdésére a következőket válaszolhatom : K assák számomra nem jelent semmit. Írónak tartom, nem is rossznak, d e a „festészete” a Bauhaus tehetség nélküli imitációja. A Bauhaussal pedig a X X . század utolsó tizedeiben az a dolgunk., hogy m inél előbb elfelejtsük, mert kevés stílus okozott annyi bajt és bosszúságot, mint ez, nézze meg lakótelepeinket, azok a Bauhaus diaadala. A legjelentéktelenebb szecessziós festő is értékesebb számunkra, mint bárm elyik a Bauhaus-körből. T u do m , hogy évtizedek óta mesterségesen reklám ozva van, nemzetközi artconsernek dicsőítik, mert jól keresnek vele, d e a kárt nekünk okozzák. K assák maga érdekes jelenség volt, én már akkor ismertem, am ikor az általa kívánt és m egálmodott vezetés félreállította. Em lékezetes volt egy fe lszólalása a képzőm űvészeti szövetségben am ikor erről beszélt és K ö peczi erőteljesen ledorongolta. N em esen viselte a fejbevágást. O lvasom em lékezéseit az A lfö ld b e n , ren dkívü l jók és élesek, kiderül, hogy csakugyan jó író. A festészethez persze csak a divaton keresztül van köze. Jó munkát kíván va üdvözlettel Szinte Gábor Budapest, 19 85. X I. 15 . ☆ Valóban, pályakezdő korom ban, „hatással” volt rám Kassák, d e nem közvetlenül szem élyesen és nem a m űvészetével. N e m is nézeteivel, politikai v ilágával. V id é k i voltam , s „h a lvá n y gőzöm ” se volt ilyen dolgokról, nem is érdekelt. 1 7 évesen az iparm űvészeti iskolára kerültem Pestre. Ösztönösen egyáltalán nem tudatosan - viszolyogtam az iskola avatag szellem étől - egy é v után nem mentem vissza, kár, ezzel elvesztettem egy „ö sztö n d íjféle” segítséget, amit valam i katolikus egylet adott. V a lam i homályos elképzelésem volt a m űvészeti életről. M ű veletlen is v o ltam, tele kisebbrendűségi érzéssel. Ú tmutatás nélkül éltem napjaimat. K e z d tem olvasni össze-vissza, jól-rosszul, ezt-azt amihez hozzájutottam valahogy, így jutottam K a ssá k : „ E g y em ber élete” című önéletrajzi regényéhez. O lv a stam nagyon dicsérő recenziókat a könyvről. (Szabó D ezső nevére em lékszem .) E lolva stam a k ö n yv et; nagyon is tetszett. N e m tudtam látni irodalm i értékét, se m űvészeti színvonalát, azt sem, m i abban új. A K a la n d tetszett. E n nek hatása alatt én is - egy barátommal, osztálytársammal nekivágtam Olaszországnak, gyalogosan, pénz nélkül, kéregetve. Persze nem úgy történt semmi, mint azt a könyvben olvastam. N e m akartunk vallást alapítani és azt gyanítom : nem repült el fölöttünk a N ik k e lszamovár. E g y hasonló receptet próbáltunk megjátszani, hogy a zsidó hitközséget „m e g vá g ju k ” , d e a rabbi nem hitte el a mesét és azt a pengőt, amit mégis adott,, szertartásosan megátkozta” . Visszakerülvén mányaimat. Olaszországból tovább folytatom a K. főiskolai tanul- A ztá n több hír jutott hozzám K assákról. O lvastam könyveit, verseit - tanulmányait, persze a felét sem értettem. A z ún. m unkakörletbe sohase jutottam el. 89 �E g yszer egyik barátom elvitte néhány munkámat megmutatni Kassáknak, aki azt m ondta: azt látja, m ajd most leegyszerűsödik. E r r e én úgy em lékszem , hogy „k e v é s ” és többé nem kerestem K assákkal kapcsolatot. N e m akarok olyan dolgokat mondani, ami nincs, nem v o lt ; am i később alakult k i emlékezetemben. V o lt idő, am ikor m ajdnem kapcsolatba kerültem Kassákkal. H át a 3o-as években nem im ádták a hivatali hatalomban levő k Kassákot, mert azt mondták rá, kommunista. A z is volt. A munkásosztályért harcolt. N e m lehet elképzelni, hogy H orthy szivére öleli. A maga m ódján marxista volt. Ő volt a kemény, megvesztegethetetlen ember. Erőszakos, m egm ondós volt s talán nehéz volt vele kijönni. A legkisebb kompromisszumot se tűrte. E zért még lehetett jó és nagy művész. A z élet elveszi a kocka túl éles sarkait, d e ő m indvégig elég sprőd volt. N e m göm bölyödött le. Sírem léke rettenetes súllyal és otrombán őrzi emlékét. A z t hiszem, mint költő-író túléli picturáját. H a m egjelenik a könyv, amit Ö n ír, és jó lesz, akkor érdem es munkát végzett. K assák végül is - hibáival és ném i „eszelő sségével” együtt nagy egyéniség volt. Ü dvözlettel Iván Szilárd B udapest, 19 85. I. 10. ☆ M indenekelőtt elnézését kérem ren dkívü l késedelm es tásommal kapcsolatos elfoglaltságok, m ajd tucatnyi más és privát problém áim késleltették válaszomat. K érése szem megírni amit - sajnos, elég keveset — tudhattam Lajosról. válaszomért. A kiállígond, sokféle munka, megtisztelő, és igyekés tudhatok Kassák Gim nazista korom ban igen nagy hatással volt rám néhány lírai kötete. E z e k nem is kifejezetten az avantgarde munkái, későbbi termés. M élyen és bensőségesen érintett az az igazi és sajátos költészet, ami ezekből a sorokból áradt. N e m em lékszem sajnos, a könyvcím ekre, talán „ A tölgyfa le v e le i” ( ? ) lehetett az egyik. E ln ézést kérek, ha nagyon melléfogtam. Sajnos, ezek a könyveim már nincsenek meg. Szem élyesen 19 6 1 körül találkoztam K assákkal, talán a B écsi úton( ?) lev ő otthonukban. Barta L ajo s szobrászművész, atyai jó barátom és mesterem vitt e l Szandai Sándor szobrászm űvész társaságában. Term észetesen igen nagy benyom ást keltett bennem az idős mester, lenyűgöző volt nyíltsága, szívélyessége, közvetlensége, amihez n yilvánvalóan társult az a hatás, ahogyan egy magamfajta fiatal festősiheder készült arra a találkozásra, am ely alkalm ával szem től-szem be találkozhat egy élő mítosszal, a kristálytiszta, pontról pontra vaskövetkezetességgel épülő életm ű birtokosával, a százados tölgyfa kem énységével elveih ez és művészeterkölcséhez ragaszkodó, és meg nem alkuvó emberrel. 90 �A m it most itt leírtam, nos nagyjából ezt jelentette nekem m indig Kassák. N o s, a látogatás során több tucat képét mutogatta sorba, konstruktívarchitekturális fogantatású, d e igen sokszor ren dkívü l érzékeny modellálású, előadásit mű veket láthattunk. A hőskori, régi avantgarde m űveket összevetve, - nekem legalábbis úgy tűnt - igen érzékenyen megmunkált felületeket alkotott, hogy úgy m ondjam m egérlelődtek fiatalságának erőteljes, ám néha iskolásnak ható festői gondolatai. M ég egy em lékem van K assákról. T alán még ebben az évben, esetleg 62ben a fiatal m űvészek klubjában néhány lelkes em bernek sikerült egy kis V a jd a Lajos-kiállítást szervezni. E z ren dkívü li esem énynek, nagy dolognak számított, fő képp rajzok szerepeltek, ha jól em lékszem. A z egész kiállítás 1 egyetlen - este tarthatott. A terem zsúfolásig telt érdeklő dő kk el, közöttük sok kiváló művész, művészettörténészek, érdeklődök, sok-sok fiatal. Egy rö vid előadás hangzott el M á n d y Stefánia részéről V a jdáról. A z est vezetője szerette volna, ha kialakul valam iféle beszélgetés, eszmecsere, vita, ha valam i nem csak az előadó részéről hangzik el. D e nem hangzott el semmi. T eljes csend volt, az érezhető felgyülem lett feszültségek ellenére is, a V a jd a iránti nyilvá n való teljes hódolat ellenére, a művészet, a gondolat, a tett, a m egnyilvánulás szabadságát olyannyira nélkülöző m űvészek sem tudtak megszólalni, nem m ertek megszólalni. . . E k k o r kért szót Kassák. Igen szabatosan, d e ren dkívü li h é v v e l és indulattal utasította rendre a jelenlévőket, elsősorban a nagyszámú fiatalságot, miszerint ő, fiatalsága idején, rendszeresen bocsátkozott órákig tartó vitákba, olyan vitákba, am elyek során igazán nem sok kellett volna, hogy egyébként megbecsült pályatársaik és ő is egymás nyakának ne essenek elveik, gondolataik kifejtése, vagy jobb megértetése érdekében, hitük védelm e érdekében, tekintet nélkül a bárm ilyen következem ényekre. E z feloldotta a hangulatot, és m egindult valami. D e ez már nem lényeges. H o g y miért támadták, tám adják oly sokat? - kérdezi. E z t, gondolom , a m indenkori avantgarde váltja ki, továbbá az a bizonyos hajlíthatatlannság, am i ha jól tudom - a legsötétebb időkben is sajátja maradt. A Rákosi-diktatúrára gondolok. Végezetül ideírom másik mesterem, később barátommá lett kiváló festőm űvész nevét és címét, aki valóban jól ismerte Kassákot szem élyesen, sőt irt is róla nem egy ízben, és igen nagy tisztelője volt m in d ig : B álint E n d re , Budapest, B u d a fo k i u. 4 1 /B . 1 1 1 1 . Rem élhetőleg fo g válaszolni, bár sokat betegeskedik évek óta. K öszönöm bizalmát, jóleső éreklődését. Igen örülnék, ha csak kö zvetve is hasznát veheti ennek a csekélységnek, a m ivel szolgálni tudtam. K ívá n o k sok sikert munkájához, kívánom , hogy szándéka szerint alakuljanak a dolgok. Ü dvözlettel Molnár Péter Kecskem ét, 1986. február 12. ☆ Sajnálattal írom le, hogy nem találkoztam K assák Lajossal, személyesen. M int íróval az olvasója, mint képzőm űvésszel a nézője igen. A z t mondhatom, hogy találkoztam Kassákkal. A z „ E g y em ber é le te " nagy élm ény volt számomra, korán olvastam, úgy em lékszem, mint gimnazista, akkoriban jöttem fe l Pestre 1 9 5 8 vagy 59-ben akadt 91 �a kezembe. A leginkább a töretlen hite, elszántsága érintett meg, ennek a m unkászseninek. A képzőm űvészeti m űködése nekem idegen. T ő le hallottam viszont Uitzról először és így kezdtem U itz iránt érdeklődni. Hozzám ő áll közelebb, mint művész. A m ik o r Uitz hazajött és m i felkerestük a M unkácsy M . utcai külügyi szálló szobájában, G yu rcsek Ferenccel, B álván yo s H u bá val és Philip Clarisszal, akkor Uitz beszélt Kassákról is, mert sógorok voltak. F ő leg szem élyes m egjegyzéseket tett Kassákra, hogy nem egészen úgy volt az, ahogy K a si leírta (t. i.: az E g y em ber életében az Ő rá - Uitzra - vonatkozó részt, hogy m egverte volna a feleségét és utána az ablakm élyedésbe húzódva, hosszasan és fájdalm asan hegedült volna, t. i . : U itz.) A beszélgetésről úgy rém lik - a mester engedelm ével - készült m agnófelvétel is. E z valószínű B álván yos H ubánál van. A z ismereteim szerint Fá jó János, B a k Im re, M olnár Sándor festőm űvészek közeli kapcsolatban voltak Kassákkal. M unkájához sok szerencsét kíván ok és jó erőt, egészséget. Sajnos, csak ennyit tudtam írni levelére válaszként. Ő szinte barátsággal ü dvö zli Kő Pál Budapest, 1986. IV . 29. ☆ K assákkal csak u dvarias köszönő viszonyban voltam, többet róla nem m ondhatok. T isztelettel Örkény István Budapest, ☆ A „ K O R T Á R S ” által továbbított levelét február 15 -ik i keltezéssel - június 2-án kaptam meg. Ugyanis A ustrália a fö ld m ásik részén rendes postával csak hosszú idő alatt érhető el. K i tudja, m erre és m ilyen hajóval jön. A légiposta is egy hét, tíz nap alatt jön meg. Így csak most válaszolhatok levelére. K assák Lajost én szem élyesen nem ismertem, hiszen én 1 9 2 3- 2 4 - 2 5-b en Párizsban és nem Bécsben éltem. 19 25-tő l 1 9 3 8-ig éltem Magyarországon, a legtöbbször a mozgalomban való részvételem miatt börtönökben. 1 9 3 8-ban újra Párizsba mentem, s ott éltem, részt v é v e a háborúban, a visszavonulásban, aztán a francia rezisztancban. 19 5 2 óta A ustráliában élek. K assák közismert tevékenységét természetesen jól ismerem, mégis azt hiszem, hogy 19 19 . és 1 9 3 7. között K assák M agyarországon csak illegálisan volt olvasható - hatása rám az emigráns sajtóval együtt minimális volt. A k k o ri felfo gá som szerint Kassák m űvészi meglátásai és útja eltért az európai ba lolda li művészet és irodalomtól. E b b e n látom okát, hogy nagy tehetsége dacára is befolyása minimális volt, hiszen mint emigráns, a magyar nyilvánosság kis részét érintette. A „ M A ” művészeti iránya a diktatúra idejébő l mégis eredendő m ély nyom okat hagyott a magyar életben, másrészt K assák írói szem élyiségét emigrációba kényszerülése sokban torzíthatta. Szem élyes tapasztalataimból tudom, hogy K assák hatása barátomra, Illyés G yu lá ra nem volt döntő, d e mégsem elhanyagolható. Kassákot Ő a magyar irodalom egyik óriásának tartotta. K ö rü lbelü l ez m inden amit mondhatok az Ö n által felvetett kérdésekre. Szívélyes üdvözlettel Mr. Ernest Normai Austrália, 1986. június 6. 92 �Köszönöm , hogy megtisztelt bizalm ával. É n nagyon felületesen ismertem csak Kassákot. M unkakapcsolatban voltam vele. A k k o rib a n 19 59 körül én szerkesztettem az Irodalom történeti Intézet kiadványait, és terveztünk egy Em lékezések sorozatot. E n n ek első vagy m ásodik darabja lett volna K assák könyve, az izmusok története. A z egész sorozatot lelőtték az Akadém ián . Így m aradt kiadatlan Kosztolányiné K arin th y-kön yve is (ennek még a kézirata is eltűnt), és nem jelent meg K assák könyve sem, csak egyes részleteket publikált belőle különféle folyóiratokban. U gyanekkor volt egy terve, am ely szintén nem valósult meg. K örkérdést akart intézni és részben intézett is a m odern m űvészetről a legjelentősebb avantgarde m űvészekhez, elsősorban külföldiekhez. Ú gy tudom, elég sok válasza is összegyűlt, erről özvegye tudna bő vebbet mondani, d e a k ia dván y itt is meghiúsult. E z ügyben kaptam tőle talán két levelet is. (1 9 7 2 . aug. 1 2 ) É p p e n egy hónappal ezelőtt kezdett levelem et nem tudtam befejezni, olyan tömeg korrektúra szakadt közben a nyakamba. E lnézését k érem. Időközben azt hallom, hogy a P etőfi M úzeum is kezdem ényezett valam i hasonló körkérdést a magáéhoz. E z persze nem azt jelenti, hogy maga hagyja abba a válaszok gyűjtését, d e helyes lenne, ha előbb tájékozódna a múzeumban, talán T axn er Ernőnél. N e vegye rossznéven, hogy nem felelek részletesen kérdésére - utazás előtt is állok, d e meg Kassák-élm ényem nem volt olyan jelentős, hogy erről érd emes lenne számot adnom , talán az A d y h o z kötődésem nagy ereje miatt. Legelsősorban is a költő özvegyéhez kell fordulnia, aki most úgy tudom nagyrészt N agym aroson él (k edden , szerdán van benn Pesten). Azután nagyon érdemes lenne felkeresni K assák nővérét, de az ő címét sajnos, nem tudom. (K a ssáknétól ne kérdezze, mert ők nagyon rosszban vannak tudomásom szerint.) K érdései közül csak egyre válaszolnék: m i az oka, hogy még most is támadják. Vélem ényem szerint éppen ez mutatja, hogy Kassák valaki volt. A n nál is inkább, mert a támadói sem voltak senkik (Jó z se f Attila, L u k á cs!). A z ilyen antagonizmusok kibogozása a legm éltóbb feladat irodalomtörténész számára. Sajnálom , hogy okosabbakat nem tudtam írni. Vállalkozásához sok sikert kívánok. Ü d v ö zli Vezér Erzsébet Budapest, 19 72 . július 18. ☆ N a g yo n köszönöm megkeresését, két okból is. Legelőször azért, mert nagyon örülök annak, hogy K assák Lajo sró l (ím e !) nem feledkezett még meg m indenki - másodszor pedig azért, mert boldog vagyok, ha segíthetek. É n nem vagyok elm életi em ber, nemigen tudok úgy fogalmazni, ahogyan értékelő tanulmányban illő és szakszerű, d e gondolom , Ö nnek nem is erre van szüksége. B o ld o g vagyok, ha szubjektív érzéseimet és rokonszenvem et komolyan veszi valaki. A z t hiszem, úgy vagyunk ezzel, mint a szerelem m el: semm i szükség arra, hogy elem ezzük az okát, inkább el kell m erülnünk benne. Hálistennek Ö n is úgy teszi fö l nekem a kérdést, hogy „m it jelent számomra K a ssá k ? ” Hát ez az, erről van szó, én csak azt tudom egy-két m ondatban m egvallani, hogy nekem mit jelent (és titokban rem énykedem , hogy az okos és bizonyító eszm efuttatások m ajd csak elvégzik azt a feladatot, hogy m inél többek részére jelentsen K assák annyit, amennyiért élni akart). 93 �T eh á t: - én egészen a d d ig az irodalm i estig, m elyről feleségem beszámol (a lev él H . S.-nál - a szerk.) nem ismertem K assák Lajost személyesen. D e nem is a szem élyes ismeretség a fontos. Számom ra az em beri és m űvészi magatartás közeli példája volt mindig. A távoli példa Beethoven. Lehet, hogy bizarrnak tűnik a két n év egymás m ellé helyezése. Pedig nagyon is rokonok ők, éspedig éppen abban, amiért a p élda képeim : a következetességükben, a csökönyös akarásukban, meg nem alkuvásukban, és legfőképp abban, hogy sem m iféle világi hatalom előtt nem hajtották meg a fejüket, nem voltak hajlandók meghajolni más előtt, csakis a művészeti alkotás előtt. E z a két gőgös betonem ber: a v ilág kérdéseiben nem alkuszik, d e épp így, sem m iféle engedm ényt nem hajlandó tenni soha, am ikor m űvészeti kérdésekben kell ítélkeznie. H a m űvészi igazságról van szó, akkor nincs K assák tekintettel sem m iféle egyéb szem pontra nem ismer korszerű és elavuló igazságot, csakis igazságot. E z a magatartás szükségszerűen jelent állandó harcot, m inden napért külön és szem élyesen meg kellett verekednie - aztán az idő, a kicsi és nagy kérdésekben egyaránt, m indig sorjában igazolta. Pontosan azért, mert nincsenek kicsi és nagy kérdések, hanem m inden az egész szolgálatában áll. M ondható esetleg, hogy hiszen K assák egész élete a stílusváltások sora hogyan beszélhetek akkor hát következetességről, kitartásról, csökönyösségről, konokságról? - N o igen, „ k ív ü lrő l” nézve, felületéről szem lélve az életét, v a lóban heccelődhet így bárki. Csakhogy pontosan ez a stílusváltogató nyughatatlanság a legdöntőbb bizonyítéka annak, hogy sem m i se volt annyira fontos neki, mint az igazság kimondása, a meglátott m űvészi élm ényvalóság átadása. E b hez kereste egész életében az eszközöket, a formát, a kimondhatatlant akarta m indig kim ondani, a megközelíthetetlent úgy m egközelíteni, hogy azokat is rádöbbentse arra, amit ő látott meg, akik ezt nem látták meg. E b b e n volt ő hajlíthatatlan, ebben a bitében, h o gy: meg kell találnia azt a kifejezési lehetőséget, am ellyel a legpontosabban és a legcáfolhatatlanabbul mondható ki, ami nem hordozható tovább egyetlen lelkében. A legnagyobbak nagysága ez a bátorság: nem m egelégedni a már kim ívelt m ódozatokkal, hanem erőt találni ahhoz, újra és újra, hogy a jobb ( vagyis bizonyítóbb erejű) m egvallási-átadási lehetőség rem ényében félre tudjuk állítani az utunkból a már egyszer kipróbáltat. N e m arról van szó, hogy meg kell tagadnunk a régebbi alkotásainkat, hanem arról, hogy ne álljunk meg, ne m aradjunk meg annál, ami már „ jó l m egy” , ne legyünk annyira kényelm esek - vállaljuk a bizonytalanságot, ez a legnagyo b b bátorság. E h h ez viszont gigantikus belső biztonság szükségeltetik, betonember, betonlélek. E z t testesíti meg számomra K assák Lajos. E lnézését kérem , hogy nem esztétikai vélem ényt nyújtottam. N a g yo n k ívá nom Ö nnek, hogy ezt a feladatot Ö n végezze el sikeresen. B o ld o g vagyok, hogy nemcsak a m űvekre kíván támaszkodni, hanem em beri arcvonásokra is kíváncsi - meggyőződésem, hogy épp ezért lesz a tanulmány hiteles és így k erülhet em beri közelségbe az, amit róla m ondani kíván. Ismételten köszönöm, hogy ilyen munkába fogott kitartást és bátorságot kívánok hozzá, őszinte szeretettel: Kende Sándor Pécs, 19 72. július 94 5. �Szem élyesen nem ismertem K assákot. Ő - tudtom m al - m indig Budapest-lakó volt, magam meg - néhány egyetem i évem et leszám ítva „ v id é k i” . M indössze egyszer láttam, a M agvető K ia d ó várószobájában: ha jól em lékszem : 6 5-ben. Magányosan ült, mintegy önmaga jellegzetes magányában szikár szoborként. Em lékszem , egy pillanatra felvetődött bennem : oda kellene hozzá lépnem , be kellene mutatkozni - d e hát mit mondhatok én - N e k i ? (A k k o rib a n jelent meg az első kötetem : még annyi irodalm i „n e v e m ” sem volt, mint m ost; m iért zavartam volna tolakodásom m al, okvetetlenkedő „tisztelgéssel” , amit nyilván - és joggal - viszolygással fogadott volna. . . (A ztán a titkárnő kihozott neki valam i p a p írt; átvette, bólintott és elm ent.) K é t évre rá meghalt. M ost, könyvét lapozgatva, e néhány verssora kívánkozik id e : „T á rsa im közt idegen, s ha tömeg sodor / A k k o r is egyedü l követem az ösvényt. . . ” (K e reszttel a vállam on) ,,. . . hiába ültet a tűzhelyéhez és hiába kérdez / más nótát fú jok én naponta, s ha tenyerébe venne / ma, vagy holnap onnan is kiesnék, mintha lyukas voln a .” (H azudozó özvegyem ber) A z t hiszem, ez az öt sor tömören jeleníti meg Kassákot, sorsostól, költészetestől. É rd e k e s pl. a m ásodik vers 2. sorában a „naponta” is: igen, mindennap írt verset, tudomásom szerint az este csöndjében m indig ráhajolt az aznapi tiszta papírlapra. „Szavak at gyűjtünk a papírra a fájdalom és öröm szavait a lélek felé p ü l” . . . nem tudom, m elyik verséből valók e szavak, d e hozzám most valahogy ezek állnak a legközelebb, és nem is csak m ondandóm képzettársításai révén. Időben, korban messze voltunk egymástól, a világ, a környezet, am elyben élt, számomra legfeljebb olvasm ányélm ény. Á m most, hogy öregszem és magányosodom , egyre többször nyúlok a polcra verseiért. E szubjektív, em ocionális vonzalom mellett van valam i, ami miatt a kassáki vers nagy felkiáltójel kortársi líránk szürkülő horizontján. N e m társadalmi, azaz tartalmi tényezőkre g o n d o lo k : az ilyesm i egyszeri és ism ételhetetlen; én különben is a költészet elkötelezettsége mellett voksoltam , és szavazok ma is: a „M esterem b erek” bárm ilyen gyönyörű és igaz hitvallás is, ennél valam i konkrétabbat követel meg az „itt és most” . Inkább a mondat trónfosztására gondolok, am elyben ugyancsak buzgólkodik az a pseudo-líra, am ely - m ennyiségében legalábbis - lassan eluralkodik különböző „ m o dern ” ( ?) törekvések égisze alatt: ma divat va svillá va l egymásra hányni a szavakat, a fféle „szószedeteket” verssé tö rdelve lírává kinevezni, egy állítólagos szabadasszociációs attitűd jegyében. E z e k a versek - ha egyáltalán azok - arról nevezetesek, hogy semmit nem vállalnak, nem m on dan ak; olyan ez, mint az absztrakt festészettel való b lö ffö lő visszaélés. ( Számom ra Picassónak egy odavetett am orf színfoltja mű, mert tudom, hogy tud rajzolni, kom ponálni stb.) D e egy ismeretlen titán tízhúsz „ odavetett” szava nem vers, mert - alighanem joggal - gyanítom, hogy fogalm a sincs a kassáki versm ondat építkezéséről. Igen, K assák m indig mondott valamit, mondatokat írt, nem szavakat. S ez számomra példa, tanulság, jel „a ere perrennius” . N e m az írásjelek elhagyása az, ami ellen ágálok. K assák sem élt velük, nem tartotta őket lényegesnek. D e van a kassáki versben m ond a t; a höm pölygő sorok m ondatok: m ondanivalók nehéz gályáit hordo zzá k; ha az em ber kihallja az eresztékek, csapolások csikorgását a gondolat sebességéb ő l: ez az anyag, a szó legfenségesebb értelm ében vett matéria győzelm e, az „ele m ek e n ” , a közegen. A mondatokadta megmunkáltság, a gondolat anyaggá lényegülése az, am i szerény vélem ényem szerint ma különösen időszerűvé teszi a kassáki lírát: nem hiszek a híg művészetben, a lenge szóban, am ely egyképpen riszálja magát m inden számba jöhető befogadó előtt, mint a prostituáltak. A 95 �líra - bár ez talán paradox dolog - számomra pregnánsan férfid o lo g : masculin valami, am ely m ond valamit, tehát megragad, nemz és tovább örökít. M indezt a „férfiasságot” igenis a mondat adja meg a versn ek : aki ettől megfosztja, eunuchokat „á llít elő ” - de minek. . .? Kassák és a verse tölgyből, vasból való. E zért marad fö n n ; azért példa. N e szokjon el tenyerünk az érdes felü letektől: mögötte erő van, ősanyag. Lényeg. Niklai Ádám D ebrecen, 19 7 2 . decem ber 12 . ☆ M egkaptam augusztus 16 -i levelét és m inden további nélkül elhiszem M ag á nak, hogy Székely Péter nem informálta magát szándékáról. A rr ó l ugyanis, hogy ez egy szoborterv, amelyet itthon szeretne felállíttatni. Péter ugyanis kissé hóbortos, d e sok mindent elér, amit a fejébe vesz. Így mégis kérem - az eredeti skiccet tartsa meg M agának - d e egy fotókópiát m indenesetre küldjön, ha ne a d j Isten, mégis harapnának a dologra, legalább tudjam, hogy m iről van szó. A m i levelezését illeti Kassák-ügyben, az végül is kom oly teljesítménnyé vált. A z a vélem ényem , a M agvető K iad ó n ál keresse meg K a rd o s G y ö rg y igazgatót, m ondja el neki könyvtervét, m ondja el azt is, hogy én támogatom, természetesen egy m egfelelő válogatással és örvendetes lenne, ha ez a k ö n yv a centenáriumra megjelenhetne, am ely 19 87-b en esedékes. M eglátja, K a rd o s szívélyesen fog M agáva l tárgyalni erről a dologról. H a valam ire jutott, kérem értesítsen, azonkívül ne felejtse el, hogy k ívá n csian várom Székely Péter rajzának a fotókópiáját. Szívélyesen ü d vö z li: Kassák Lajosné Budapest, 1984. szeptem ber 10. 96 �A szerkesztő asztala Kinek kell napjaink magyar irodalma? - néhány éve még így szögezték nekem a kérdést baráti körben, ha szerzők és művek hosszú sorával igyekeztem bizonygatni, érték mindaz, ami itt tenyészik jelenidőben, kortárs eredményként. Alkalmanként hangot adtam ennek lakóhelyem szervezett helyi kulturális-ideológiai-politikai fórumain is. Utóbb már rezignáltan ismételgettem: szellemi öncsonkítás amit elkövetünk, szellemi öncsonkítás. . . Mert közben változtak az idők. A kérdés már így hangzik: kell egyáltalán valakinek? Kell, kell, kell! - ismételtem nyomatékosan, de nem felhevülten. Az érzelmi fűtöttség itt már keveset segít, gondoltam. Túlsúlyba kerültek az ellenérvek az időközben napvilágot látott statisztikák alapján. Minek idézném? A kérdést kell másképpen feltenni. Egyszerűsítsünk! Bizonyos, hogy irodalmunk jeles művekkel örvendeztetett meg bennünket a tágan értelmezett jelenben. Tanúként egyedül Agárdi Péterre hivatkozom, aki a legutóbbi írószövetségi közgyűlésen felszólalásában a félmúlt érdemes szerzői és m űcím listájával lepte meg a hallgatóságot. Micsoda gazdagság! - dőltek hátra sokan. Ezt mondom, ezt mondom - fújtattam. Jó, jó, de ki olvassa végig ezt a hosszú listát? Spíró György dühödt bizonygatásai (Mozgó Világ 1987/4.) szerint sokan. Egyetértek vele. Van közönsége ennek az irodalomnak. Mi is ezt állítottuk és elvégeztük a próbát is. Kortársaink című sorozatunk egyértelmű sikert hozott. Hernádinak, Krasznahorkainak, Esterházynak nem egyszerűen közönségsikere volt, hanem könyveikkel járultak eléjük türelmes sorokban; Király István hiteles és hitet adó szavaihoz nem volt elegendő pó tszékü nk... Helyszűke miatt nagy ugrással azt kell aláhúznunk - még ha a kérdést összetetten és árnyalatabban is látjuk, mint aminek kifejtésére itt lehetőség nyílik - , hogy a közvetítők felelőssége igen nagy. Mindinkább a felelősség hiányát érzékeljük. (Vagyis felelőtlenséget.) Ebben a közegben is hamarábbi az ítélet, mint az ismeret. Bizonyító példáinkat - helyiek és országosak egyelőre megtartjuk magánarchívumunkban. Irodalmunknak pedig szóljon változatlanul Illyés Gyula köszöntése: virágozzék a tisztes ipar! L. P. �Ára: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/87b45332278691818b1cde0fa86baf4d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika