https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d035962d91088df33fbd610b1e76620b.pdf 94cf272f069efd10f30c667a164a1af7 PDF Text Text �Tartalom XX I. É V F O L Y A M 3. SZÁM 1 Jánosy István: Kórházban, Felhő: ennyi az életünk (vers) 3 Krausz Tivadar három verse K A S S Á K L A JO S (1887-1967) 4 5 7 10 14 23 32 42 Petőcz András képverse Major Ottó: Kassák és Veres Péter vitája Kassák Lajos: „Munkásirodalom” Veres Péter: Van-e hát munkásirodalom? Tandori Dezső: „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim” G. Komoróczy Emőke: Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott verseiben (tanulmány) Horpácsi Sándor: „Kassáknak olyan mindegy” Mészáros Ottó két verse M Ű H ELY 43 Mezey Katalin: Hodossy Gyula munkái elé 46 Hodossy Gyula versei és prózája 50 Fráter Zoltán: Médiumok, víziók (tanulmány) VA LÓ SÁG U N K 60 Praznovszky Mihály: A főszerkesztő vendége. . . (interjú) 64 Gubcsi Lajos: Mit ér a közgazdász, ha fiatal? 68 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte dr. Reichard Jenő főigazgató főorvost. . . (interjú) 72 Fodor András: Bartók és a magyar költők (esszé) 81 Cs. Varga István: Fodor András Fülep-képéről (kritika) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 86 Szakály Sándor: Magyarország a II. világháborúban (kritika) M Ű T ER EM 89 Menyhárt László: Az „ismeretlen” Szalay Lajos (tanulmány) E számunk illusztrációs anyagát Szalay Lajos grafikái közül válogattuk, a Művészet c. folyóirat archívumából. (Fotó: Somfai István) �JÁ N O SY ISTVÁN Kórházban Az egyik öreg 80 éves elmúlt, napja már a zsírospadra fordult. Szívének órája alig ketyeg. Láttam rajt a fel fekvés-hegeket: pünkösdi rózsák, pirosak. Minek él ez? Minek kínozni csak? De mindennap eljön a rokona: aszott szilva-arcú görcs nyanya. Ott bajmolódik, sürgődik körötte. Mint a libáé libben lepke röpte. Becézi, mandarinnal éteti. A felfekvéseit kenegeti. Százszor ismétli: ne igyék sokat. Egye inkább a mandarinokat. Itt hányódom fulladva. Görcsberánt a Démon. Kicövekelve álmodom, hogy kergetnek, kötél a torkomon, s egy boxbajnok-gerilla fölvezette kedvesemet egy garniszálló-szobába, s ott lelek rája torkaszegve. S én tűrtem: tetszett neki, menjen el. Most üveg-áttetsző teste víz alól megjelent. Kék Ophélia-arca iszalag-kóc gubancban. Utána fuldoklom: pulzusom a francba. Agyam kiégett. Kevés a levegő. Akarva pumpálom be. Gyötör a lebegő semmittevés. Homokóra szalad. Ophélia a vízben befon az iszalag. Az öreg lihegése már úgy szalad, mint a megháborodott gyorsvonat, melyből kiesett a vezető, s a gőz nyomása egyre nő; kék vatta-felhő villámlik, sziszeg, jön a kanyar. . . s én ott ülök az első kocsiban. . . Medúzák, íriszek hűtik arcom. Vészfék. A lihegés eláll örökre. Vizslat a tudomány. E K G szarkalábak: éljen tovább az ember. Beh szépek a fehér köpenyes angyalok, mint rejtjeleket, böngésznek türelemmel! S közben a lélek a világűrben lebeg tova, mert ami volt. nem szűnhet meg soha! De szégyenem a legkegyetlenebb, hog y a teremben én vagyok a legkönnyebb beteg. 1964. dec. 10. 1 �Felhő: ennyi az életünk Végső éveiben apám kedves Berzsenyijét bújta szünetlenül, véle járta a Ság hegyét, Sömjént és Magasit, s látta, e dombokon mint baktat le a két tehén nagyapját víve, s őt lomha kocsin, amin reng zöld tengeri-szár, s habot fújnak kis tehenek, s felleget űz a szél. . . Felhő: ennyi az életünk: alakváltva zenét zsongat e halk varázs, mellyel ártani nem tudón gyógyítunk, s híveink arcai fénylenek. Hangokban nemesül szívünk és versünk sem egyéb, mint zizengő zene, melyben szép, igaz, és a jó ellentéteket old, s oltja a szenvedést. 2 �K R A U SZ T IV A D A R mindent és semmit elsőként süllyedünk döntötte el a kapitány elsőként hagyta el a hajót süllyedünk döntötte el a kapitány elsőként . . . a mentőcsónakot süllyedünk döntötte el a kapitány . . . a testét süllyedünk döntötte el . . . a lelkét süllyedünk . . . a kapitányt megmenekült a hajóba a mentőcsónakba a mentőövbe a testébe a leikébe a mindenbe a semmibe a magába a kapitányba süllyedt kapitány ha madár g yalogszívvel ember nem járta tájon igazi ha madár valószínűleg veréb lépdel szívem táján fütyörész hiába mai költő ember nem járta tájra nem tud lépni már a fiktív vers is rég eljött de még a fiktív tájakról is onnan minden igazi melegebb sötét konyhában hosszú kés szobában gyermek alszik nyílik a konyhaajtó 3 �KASSÁK LAJOS 1887— 1967 Petőcz András képverse 4 �Kassák és Veres Péter vitája a munkásirodalomról F él évszázada éppen Sch ö p flin A la d á r, a N yugat és két háború közötti irodalmunk legtekintélyesebb kritikusa így írt Kassákról: ,,K a ssák Lajos az első jelentős író, akit az ip ari proletariátus adott a m agyar irodalom nak., s aki m egm aradt m in d vég ig osztálya levegő jéb en . . . L egn ag yo b b m ü ve a sokkötetes E G Y E M B E R É L E T E . . . a képzelhető legőszintébb és legrészletesebb önéletrajz. L ep lezetlen ü l elm on dja ben n e gyerm ekkorától m eglett fé r fik oráig é lete m in den esem ényét, lerajzolja m indazokat az em bereket, a k ik k el érintkezésbe jutott. N em titkolja e l a leg k én yesebb dolgokat sem : nem szégyell sem m it az életébő l, m ert m in d ig tiszta m aradt a szíve. O lyan titkait lep lezi le a proletáréletn ek, am ilyeneket p o lgá ri levegő b en n e velk ed ett em ber el se tu d képzeln i. A proletárság életfo rm áiró l m egszokásairól sen ki sem adott ilyen m egren dítő képet. Szociológusoknak dús bánya ez a mű, m ert am it elm on d, azon rajta van az átéltség hitelesítő b é ly e ge. R egén y eib en realista m in d vég ig , ben n e m arad annak az osztálynak a k ö rében, m elybő l származott, m in dig a m unkásem ber életét vilá g ítja m eg kü lönböző oldalairól. M int szocialista jó id e ig kötelezőn ek érezte m agára nézv e a tendenciát, d e újabb m ü veib en - ahogy ezt elm életben is b eva llo tta rájött az irodalom autonóm voltára és kikü szöbölte írásaiból a tendenciát. Ő az egyetlen nagyhatású szocialista író, d e szocializm usában is a m aga útját járja, nem tartja m agára n ézve kötelezőn ek a m arxista dogm atikát. Szocializm usa a szárm azásával való szolidaritásból tá p lá lk o z ik .” (Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században - 1937.) V eres Péter másként látta Kassákot. Négy esztendővel később, 1941. február 1-én F eljeg y zések a m ai m agyar m un kásirodalom ról címen cikke jelent meg M óricz Z sig m o n d lapjában, a K e le t Népében. Ebben azt fejtegeti, hogy e hazában nincs, nem volt, és nem is lehetett számottevő munkásirodalom. Ennek oka munkásaink társadalmi színképének határozatlansága, nemzeti gyökértelensége és az, hogy írói nem azonosak vele. „ A z egyetlen m unkásíró K a ssák - írja Veres Péter - , d e önéletrajzán és agitációs reg ényein túl ő sem írta m eg a m unkásosztálynak és a m unkáséletform ának a regényét. A la k ja i m in d az osztály szélén kuncsorognak: esett m unkások, va gy esett polgárok. . . N ag yo n jellem ző, hogy talán leg jo bb regényét, a M ISILLÓ K IR Á L Y S Á G Á T ő is hazulról, a paraszti v ilá g b ó l hozta. . . ” „ D e - mondja a továbbiakban - nem is szült az az óriási em bertöm eg (ti. a hazai munkásság) egyetlen igazi írót sem. Jó z s e f A ttilát, D arvast, K a ssákot a fa lu k ü ld te vagy do bta id e .” A K e le t Népének Kassák is, Veres Péter is megbecsült és - mondhatni állandó munkatársai voltak, természetes hát, hogy a szerkesztő, Móricz Zsigmond hozzászólást kért Kassáktól az őt személyében is érintő cikkhez. Így született meg Kassák remek esszéje, a M unkásirodalom . Ezt viszont 5 �Veres Péter nem hagyta válasz nélkül, noha Kassák vele, személy szerint, nem vitatkozik; le sem írja a nevét. Célszerűnek látom mindkét cikk közlését, döntse cl az olvasó kinek miben van igaza. Annyit azonban hadd jegyezzek meg, hogy Kassák bizonnyal vitatható, kedvetlen és elmarasztaló véleménye a M árciusi F ro n tról és széthullásáról oly időben íródott - négy esztendővel a Márciusi Front zászlóbontása után - , amikor annak egyik alapító tagja, F éja G é z a szembekerülve B ajcsy-Z silin szky E n d r é v e l is, már a politika jobb oldalára sodródott, s még tőle is jobbra némely népi írók E r d é ly i Jó zseftő l Sértő K á lm á n ig és K o d o lá n y itó l Sin ka Istvánig. A magyar irodalom szellemi baloldalának oly következetes képviselője, mint Kassák, erre igen érzékeny volt. Idegenkedve fogadta nyilván - mint egyébként Illyés G y u la is - Veres Péter írásainak feltünedezését a jobboldali sajtó hasábjain. Évekkel később, Kassák hatvanadik születésnapján, 1947 márciusában jelen lehettem hivatalos születésnapi bankettjén. Itt a kolíciós pártok szónokai köszöntötték, a Parasztpárt képviseletében a jobbján ülő Veres Péter. A kedvesen tósztozó Veres Péternek Kassák hátat fordított, s a pohárköszöntőkre válaszolva egyes-egyedül az ő szavaira nem reflektált. Engem izgatott, mi a magyarázata ennek a már-már sértés számba menő ridegségnek. Megkérdeztem hát tőle. Azt válaszolta, hogy Veres Pétert jó írónak tartja, de nem feledheti, hogy a háború legsötétebb napjaiban szélsőjobboldali lapba dolgozott, fajvédőkkel és antiszemita uszítókkal kokettált, miközben tagja maradt a Szociáldemokrata Pártnak is, egészen a német megszállásig. ,,M eg is m ondtam ezt neki k ereken - így Kassák - , m ég abban az időben. A z írói m éltóság v éd elm éb en tettem. É ntőlem - mondotta nem k e ll félten ie őt. M int írót becsülöm . A z A lk o tá s (a Magyar Művészeti Tanács lapja, melyet Kassák szerkesztett) n yitva áll őelőtte is .” De visszatérve Kassák cikkéhez a Kelet Népében és Veres Péter hozzászólásához: „ Van-e hát munkásirodalom?” - itt Veres Péter már más hangon, megbecsüléssel írt Kassákról. Majd egy évtizeddel később azonban, a fordulat éve, 1948 után, midőn a politika nyolcévi hallgatásra ítélte Kassákot, Veres Péter pedig az Írószövetség elnöke lett, bizony semmit se tett az elhallgattatott író érdekében. Kassák halála után nekrológot írt róla a V alóságba, amelyben költészetének nemzeti karakterét vonta kétségbe. Ebből a távlatból visszatekintve, mindenesetre más jelentőséget kap ötven év előtti vitájuk. Ha az olvasó teljesebb tájékozódásra törekszik, hadd ajánlom figyelmébe Veres Péternek a Kelet Népe ugyanezen évfolyamában megjelent N ép iség és szocializm us című cikkét, mely „elméleti alapvetéssel” is szolgálhat Kassákkal történt vitájához. Ebben egyebek között azt olvashatjuk: „ A Sin ka-vers vagy a N ém eth-tanulm ány lehet hogy iskolás, széptani szem pontból nem különb mint a K osztolányi-vers, vagy a Babits-tanulm ány és m égis ezekben valahogy benne rezeg a m agyar közösség lelk e, m últja, jelene, jö v ő je, am azoknál m eg a legszebb írásoknál is azt érezzük: m agánügy.” Az itt kifejtett elgondolásai a felszabadulás után persze elvesz- tették időszerűségüket s csak az ötvenhatos tragédia után, 1957-ben támadtak fel újra, akkor készült írásában, mely halála után, 1971-ben kapott csak nyilvánosságot, egy meg nem jelent tanulmánykötet előszavaként, ugyancsak a V alóságban. Születésének centenáriumán ma már aligha vonható kétségbe, hogy K assák vitathatatlan és kitagadhatatlan része nemzeti irodalmunknak, akár- 6 �csak Kosztolányi és Babits is, vagy mint életművének időt álló részében Veres Péter. Vitájuk a munkásirodalomról mégis, vagy éppen ezért, érdekes lehet a mai olvasónak. S alkalmat adhat fontos konzekvenciák levonására az irodalom társadalmi gyökereit, népi karakterét és egyetemességét illetően. E következtetéseknél arról se feledkezzünk meg, hogy vitájuk annak a Móricz Zsigmondnak a lapjában jelent meg, aki egyszerre volt egyetemes, a maga paraszti világát is képviselő és a N yu gat nagy nemzedékét is reprezentáló, halhatatlan alakja irodalmunknak. M A JO R OTTÓ „Munkásirodalom” Írta: Kassák Lajos Kedves Zsiga bátyám, felszólítottál, hogy írjak cikket a munkásirodalomról. Sajnos, legjobb igyekezetem mellett sem tudok a feladatnak megfelelni. Hogyanis írhatnék arról, ami meggyőződésem szerint nincsen. Hoszszú éveken át foglalkoztam a kérdéssel s végül is kétségtelenül rá kellett jönnöm, hogy tévedés azt hinni - a nagy alkotó irodalom problémáin belül adva vannak a polgári, a paraszti és munkásirodalom külön sajátos problémái is. Tulajdonképpen mit is értünk külön-külön polgári, a paraszti és a munkásirodalom fogalma alatt? A polgári, paraszti vagy munkásosztályokból származó egyének irodalmi munkásságát-e, vagy pedig származásra való tekintet nélkül, mindazoknak fáradozását, akik a polgári, paraszti, vagy munkáséletforma köréből veszik irodalmi témájukat? Az előbbi csoporthoz tartozik például Gorkij, az utóbbihoz Tolsztoj. Elfogultság nélkül állíthatják-e azt, hogy Gorkij munkásirodalmat, Tolsztoj pedig a felső tízezrek irodalmát művelte? Nem inkább az válik-e előttünk világosabbá, hogy a két nagy alkotó szellem, osztályának lemarasztaló és deformáló befolyása ellenére is a szociális és humánus szellem egyetemes képviselője. Az az érzésem, hogy a művészetnek ilyen osztályhoz kötése, részletekbe tagolása inkább az alkalomszerű helyzetnek kihasználására törekvő politikus ügye, semmint az alkotó szellemé. A politikus, mint minden emberi megnyilvánulást, a felületes gondtalanságot, vagy az összezavartságból származó kétségbeesést, ugyanúgy a saját célja érdekébe kívánja és tudja állítani, mint a művészetet. S kisebb baj lenne, hacsak a kész produkciót sajátítaná ki és alkalmazná ilyen értelemben, de láthatjuk, hogy fizikai erőszakkal, vagy a rábeszélés módszereivel magát az alkotót is szolgálatába akarja állítani oly módon, hogy feladatokat tűz elé, szerepvállalásra kényszeríti s így illuzorikussá iparkodik tenni előtte egyéni fejlődésének elemi lehetőségeit. S ez így nagyon helyesen is van. A maga területén álljon ki minden- 7 �ki százszázalékos eltökéltséggel, vélt igazságai és helyesnek tűnő célkitűzései mellett. A politikusoknál ez így is történik, sajnos azonban nem mondhatjuk ugyanezt az írókra. Elődeink egészen másként csinálták, mint a mi korunk alkotói. Hogy érvényre juttassák énjük legbelsőbb világát, ha kellett, szembefordultak istennel és emberrel, a megmerevedett dogmákkal csakúgy, mint a gyakorlati élet kis praktikáival. Nem a vallás, nem az osztály és nem a faj képviseletét tartották hivatásuknak, hanem az egyre meszszebblátó és egyre magasabbra törő szellem erőit iparkodtak kifejezni mennél áthatóbb intenzitással és mennél gondosabban szerkesztett formában. Szent Ferenc irodalma éppen ezért nemcsak a keresztényeké, hanem az emberiségé lett, mint ahogyan Gorkij irodalmát nemcsak az anyagi rabszolgaságból felszabadulni vágyó proletárok becsülik nagyra, hanem a szabad érzelmű polgárok, sőt a humánus szellemű arisztokraták is. Bárha a szociális osztálytagozódás nemcsak materiális, hanem szellemi bélyegét is ráüti egyedeire, mégis minden osztály kitermeli magából azokat a magasabb rendű, fejlődésre képes egyéniségeket, akikből a célzatosan felállított korlátok ellenére is nyilvánosságra törnek azok a maximális erők, amelyek az ember egyetemes sorsát tükrözik. Mennyit írtam már a pártpolitikusok erőszakoskodása ellen, az irodalom védelmében s csodálatosképpen nézeteim hangoztatása miatt az írók nem kevésbé ütöttek fejbe, mint a politikusok. Szinte már restellek ismét ellentmondani ezeknek az alkalmi csetepatékba nyakig beleveszett íróknak. Hogyan magyarázzam meg nekik világosabban, végre az ő számukra is félreérthetetlenül, hogy a fórumi sikerekért feladták a végső győzelemre törekvő harc folytonosságát, annyira rácsodálkoztak a jelen felületi tüneteire, hogy szemük előtt bezárultak a perspektívák, s mikot azt hitték, hogy hivatásuknak élnek, kimerültek az alkalmi szerepek megjátszásában. . . Kedves Zsiga bátyám, ennek az állításomnak az igazsága mellett olyan példát hozhatok fel, mint a napjainkban nagy garral kezdődő és siralmasan önmagában összecsukló falukutatók, vagy a Márciusi Front íróinak tragikomédiája. Nem kívánom most elemezni, hogy ezek az írók egytől-egyig valóban írók voltak-e, de ha együttvéve íróknak nevezzük őket, akkor kegyetlenül szép példáját szolgáltatták annak, hogy mi nem az író emberi feladata, ha valóban embertársai szolgálatára kíván lenni. Munkásságuk első korszakában maguk és politikai barátaik is, nyilván teljes jóhiszeműséggel, úgy gondolták, paraszti származásuk úntig elég ahhoz, hogy hangot adjanak és célt jelöljenek ki a paraszti népesség életfejlődésének. Elképzelésük a megteendő útról és beteljesítendő célról szinte gyermekesen naiv s a múlt század romantikájával annyira telített, hogy álomképüknek a szembeötlő külső erők nyomása nélkül is össze kellett omlani, szét kellett morzsolódni az önmagukban rejlő, idejében fel nem ismert és mély tradíciókban gyökerező ellentmondások miatt. Íme az osztályírók, akik alaptermészetüknél, szűk látókörüknél és rövid lélekzetű dinamikájuknál fogva semmivel sem mások a gettó íróinál. Egy bezárt világban élnek s ezt a világot sem gazdasági, sem szellemi vonatkozásban nem tudják belekapcsolni az egyetemesebb világ gazdasági és szellemi áramlataiba. Ha szigorú tárgyszerűséggel igazságosak akarunk lenni, akkor ma már felvethetjük a kérdést, hogy ezek a paraszti származású írók a mai politikai 8 �káoszban nem többet ártottak-e a parasztság emberi ügyének, mint amenynyit használtak? Tudniok kellett volna, hogy paraszti problémák nincsenek a nagy társadalmi problémáktól függetlenül. Az osztályok tagozódását, anyagi és szellemi állapotát nagy részben az általános társadalmi rend, a termelés és elosztás formája és a kultúra kisajátításának foka határozza meg. Aki tehát a parasztság, vagy munkásság sorsán javítani akar, annak a különböző helyzeti tényezőket össze kell látnia és a győzelem reményében a rendszer ellen indít mozgalmat, vagy ha író, belső szükségletből olyan irodalmat alkot, amely a dolgokra általában rányitja az ember szemét s általában érzékennyé és nagyobb igényűvé formálja. S ha ez így van, kedves Zsiga bátyám, mint ahogyan kétségtelenül így van, akkor végzetes tévedésen alapult a falukutatók és a Márciusi Front íróinak megmozdulása, mert hiszen, ha gazdasági és politikai szempontból az osztálytagozódás az általános társadalmi rend függvénye, magától értetődik, hogy az osztályirodalom is, mint olyan, csak függvénye lehet a fennálló társadalmi rend irodalmának. Osztályirodalmat csinálni tehát annyit jelentene, mint az osztályhelyzetébe kényszerült ember osztálykultúrájának többé kevésbé szerencsés művelése. A társadalmi ember szellemi fejlődésének kérdése, az én meggyőződésem szerint, a szellem általános fejlődésével esik egybe, s így számomra ma már kimondottan parasztirodalom, vagy munkásirodalom reakciós előjel nélkül el sem képzelhető. Hangsúlyozom, hogy ma már, mert hiszen volt idő, mikor a népművészet mélyenszántó és csodálatosan gazdag kultúrkifejeződés volt. Akkor, mikor a nép közvetlen kapcsolatban élt a természettel, mikor misztikus félelme s a gyönyör utáni áhitozása társadalmi elnyomottságánál fogva éppen csak ebben a közvetített formában fejeződhetett ki. De amióta ebbe a megtermékenyült kiszolgáltatottságba beleszólt a technikai civilizáció, az ősi korlátok felbomlottak, s a paraszti népség nemcsak ruházkodását változtatta meg, hanem belső élményvilága is megváltozott, aminek elsősorban primitív népi művészete esett áldozatul. Ezer oka van annak, hogy ma már nem virágzik a népművészet és sokkal több reális okát ismerjük annak, hogy hasonló művészi törekvés, misztikus belső áhítat és kényszerű kifejezési készség az ipari munkásság tömegeiben meg sem született. Az ipari proletariátus, osztálykialakulásának kezdete óta tömegeivel és egyedeivel benne áll a világ gazdasági és szellemi áramlataiban, s ahogyan fel akarja magát szabadítani áldatlan gazdasági helyzetéből, ugyanúgy igényt tart az egyetemes kultúra eredményeire is. Amit eddig művészi termelés címen a különféle munkáspártok mesterségesen kitenyésztettek, nem volt egyéb dilettantizmusnál és mindmáig a kultúra selejtes adalékának tekinthető. Igaz viszont, hogy az osztályba kényszerített munkásság soraiból egészen nagy koncepciójú, elsőrangú tehetségek fejlődtek fel, ugyanúgy, mint a parasztság tömegeiből. Mind a két osztályt nagyrészben még ma is hatalmas nyers erőnek képzelhetjük el s csak természetes, hogy ez a nyers erő öntörvényei szerint is kiválasztja és maga fölé emeli életerőinek szabaddá lett és előretörő reprezentánsait. Ezek a munkás- és paraszttömegekből előlépett egyéniségek tehát nem az osztálykultúra gyarapítói, hanem osztályhelyzetük ellenére is, osztály-, vallás és faji szempontokkal el nem különíthető alkotók. Kedves Zsiga bátyám hiába is rosszallanád a munkás- és parasztkultúráról vallott nézeteimet, ha mégis megtennéd, kénytelen lennék a te példádra hivatkozni, aki ugyan paraszti származású vagy, de hál istennek már 9 �rég túlfejlődtél osztályod kicsinyességein, s ha írásaid legnagyobbrészt a paraszti sorsokról szólnak is, mindazoknak az embereknek szívét érintik, akik még nem merültek alá az embertelenségben. Nagy a parasztság ereje, hogy téged kitermelt magából, de nagy a te erőd is, hogy ki tudja, milyen meszszire, előttük állsz már az időben. A munkásságnak is világszerte vannak ilyen fiai, ezek ugyan sok mindenben ellentétbe jutottak az osztály dogmáival, de az ő útjuk mutatja meg az utat a többiek számára is. Vagy huszonöt évvel ezelőtt írtam le ezt a mondatot, a munkáspárt vezetőinek adresszálva: „N e irodalmat követeljetek a proletárnak, hanem a proletárt segítsétek hozzá az irodalomhoz.” Végeredményben ma sem tudnék egyebet mondani erről a kérdésről. Van-e hát munkásirodalom? Í rta: Veres Péter A Kassák cikkében nagyon sok igazság van. De, hogy milyen nagy dolog a jó irodalom, a tisztult gondolatok tiszta kifejezése, arra bizonyíték ez a cikk. Mert a Kassák igazsága nem meggyőző. Lépten-nyomon érzi az ember a homályban maradt ellentmondásokat: a nagyobb, avagy csak szintén érvén yes részigazságokat. 1 . Hogy minden igazi író az általános emberi felé tör, az igaz. Én is ezt írtam nemrégiben is, éppen a Kelet Népében, a munkásirodalomról szóló cikkemben, ilyenformán: „ A nagyigényű író m in dig az osztály n élk ü li társadalom nak ír, m ég akkor is, ha osztálytársadalom ban él, sőt m ég ha v a lam elyik harcospárthoz tartozik is .” De azért a dolog mégsem olyan egyszerű, mint Kassák írja, hogy munkásirodalom pedig nincs és kész. M ert van em ber, aki már író s van, aki író akar lenni. Aki már író - ha igazi író - , keresztültör az osztályokon (Gorkij s Kassák is példa rá), de amíg ki nem derül, hogy van-e ekkora ereje vagy pedig csak harcos szellemi munkás, újságíró, vagy közíró lehet belőle (ezt még maga sem tudja előre), addig bizony csak az osztályával, osztálya nevében, sőt osztálya harcos pártjában hadakozhat. Furcsa is volna, ha éretlen fejjel az érett írósághoz nélkülözhetetlen mély emberi tapasztalatok nélkül odaállítaná magát, ahol a harcokkal és művekkel megbizonyított életű írók állanak. Akik ilyesmivel próbálkoznak, nem írók, hanem nagyképű sznobok vagy szolgalelkű szellemi mandarinok. Ez nemhogy nevetség: ez teljes képtelenség. Így senki se lesz író. Mindenkinek magának kell megharcolnia az útját s ezt hol tehetné egyebütt, mint egy harcos közösségben. Még ha grófnak született, akkor sincs más útja a becsületes és nagyigényű embernek, de ha munkásnak született, akkor meg éppen csak innen indulhat. Mert bizony a túloldal csak osztályán keresztül vesz tudomást róla. Akkor lesz belőle érték, akár 1o �mint veszedelmes ellenfél, akár mint elcsábítanivaló eszköz formájában, amikor már a saját osztályában helyet teremtett magának. Ott pedig csak harccal, közösségi érdekű harccal teremthet helyet. Egyéni külön vágyaira nem sokat adnak osztálytársai. Így aztán munkásirodalom szükségképpen van. S az elnevezést is a túloldaltól kapja. Nem mi nevezzük önmagunkat munkás- vagy parasztirónak, hanem a túloldal különböztet meg így bennünket a saját íróitól. Mert bizony van „polgári” , sőt „úri” író is. Ez minden íróval így volt eddig, még Kassákkal is. Sőt vele a legjobban minden írók közt. Csodálom, hogy ő ezt elfelejti s most olyan kegyetlenül lebecsüli a paraszti írókat. Pedig azok is csak azt akarják, amit ő keservesen, de úgy-ahogy elért: előretörni az általános em beri fe lé . Itt van aztán a f ő k é rd é s : osztályukkal vagy osztályuk n élk ü l akarnak-e előretörni? Erre mindegyikre van példa. Csak a világirodalomban legismertebb példára utalok. Knut Hamsun is a mélységből indult, Gorkij is, Gorkij hű maradt nemcsak az osztályához, hanem a harcos mozgalomhoz is (bár neki is lehetett vitája a párttitkárokkal), mégis keresztül nőtt az osztályokon. Hamsun viszont csak kinőtt az osztályából, de szinte észrevétlenül belenőtt a másik osztályba. Aki ma osztályfeletti akar lenni s írásaiban és emberi magatartásában ezt próbálja érvényesíteni, az végül a túloldal osztályemberévé válik akaratlanul is, mert az alulról feltörő osztályerők szigorúan élére állítják e kérdést: h ova tartozol? A m ik o r ők harcolnak, senki sem m aradhat sem leges. Aki azt mondja, az örök emberihez vagy az örök szépséghez tartozik, azon veszi észre, hogy az uralkodó rétegek már a sajátjuknak számítják, mert a kritikus pillanatban semleges maradt. Ilyen k o r nem csak az a fontos, hogy az író m it csinál, hanem az is, m i ennek a társadalm i hatása. Ezt keservesen tapasztalom magam is. Más kérdés az, hogy az író a párttitkár vagy az agitátor ízlése szerint hű-e. Azt hiszem, ebben Kassákkal közös tapasztalatok alapján mondhatom: örök lehetetlenség. A bürokrata nem ér fel az alkotó szellemhez és így nem is adhat utasításokat neki, hogy mit és hogyan írjon. Az alkotó ember vagy megtalálja vagy nem. Ha megtalálja, akkor a mozgalom vezetőinek meg kell becsülniük, ha nem találja, csapjanak utána. Siralmas helyzet az, ha a mozgalom hivatalnokai az alkotó írókkal hadakoznak. Munkásirodalom hát soha sincs valami külön irodalom, de mindig van mint az egyetemes irodalomnak egy része. Ugyanúgy, mint ahogy munkásosztály is lesz, amíg osztálytársadalom lesz. A munkásirodalom csak átmenet az általános emberi felé. S hiába mondja ma Kassák, hogy munkásirodalom nincs, mert ha igaza is van, hogy alig több gyarló kezdetnél, de az bizonyos, hogy amíg munkásosztály lesz, addig irodalmi igényei is lesznek s ehhez írói is lesznek. Ha az egyik kiöregszik vagy kiemelkedik belőle, másik jön helyébe. Az osztály szüli őket, amíg az osztály életképes és harcképes. S ha majd a munkásosztály megszűnik mint külön osztály, de a szelleme lesz az általános em beri, akkor megszűnik a külön munkásirodalom is. Addig lesz és legyen is. Legyen és pedig mindkét formájában, legyen harcos és legyen ábrázoló, sőt legyen szintétikus, harcos és ábrázoló iro ­ 11 �dalo m együtt, mert így adja a legnagyobb hatást. (Lásd éppen Gorkij, Tra- ven és Silone műveit!) 2 . Kassák még ezt is írja: ,,... számomra ma már kimondottan parasztirodalom vagy munkásirodalom reakciós elő jel n élk ü l e l sem képzelhető” . A munkásirodalomról már láttuk, hogy van és lesz és szükségképpeni jelenség s nem is reakciós. De ettől még ez a tétel teljesen igaz lehet a parasztirodalomra. Éppen azért vállaltam el a szerkesztőség kérésére, hogy sok kínos vitám után megint hozzászóljak ehhez a kérdéshez, mert a Kassák tétele Magyarországon még a parasztirodalomra sem igaz. Ha NyugatEurópa némely országára mondaná, ahol a parasztság felszabadítása regen befejeződött, mert a polgárosodás és az ipari fejlődés útján minden paraszti feszültség levezetődhetik, teljesen igaza volna. De nincs igaza Közép-, Kelet- és Dél-Európa parasztságára, de különösen nincs igaza Magyar-, Lengyel-, Spanyol-, de talán még Olaszországra sem. Ahol a parasztság biológiai erői (népszaporulat) s szellemi, politikai, gazdasági erői (földnélküliség, munkanélküliség, jogtalanság) nem vezetődhetnek le a polgári boldogulás egyéni útjain, ott a parasztság osztályszerű erő, még ha nincs is öntudata és harcos szervezete. V agyis latens társadalom változtató erő. (Itt a magyarázat az én Giono-ellenességemre is: ami Magyarországon nem reakció, az Franciaországban reakció!) A magyar népi írók mozgalmai tehát azért nem reakciósak, mert ennek az osztálynak öntudatot, egyelőre külön paraszti öntudatot akarnak adni, mert erre van szüksége, a latens erőknek pedig utat akarnak nyitni. De még ettől is lehetnének reakciósak, ha ezt a népet visszafelé akarnák vezetni a hűbéri tehetetlenségbe. Ilyen író azonban nincs. Azok, akik eddig a polgári boldogulásban hittek s annak az útját próbálták egyengetni, lassan-lassan belátják, hogy már ez is lehetetlen. S ha következetesek és becsületesek, akkor tovább mennek s nem állnak meg, csak a teljes igazságnál, s ez az, hogy a parasztság felszabadítása már csak egy ú j és va ló d i szocialista ren d ben leh etséges: vagyis együtt a tö b b ivel. Aki erre akarja őket figyelmeztetni: nyitott ajtót dönget. Én hiszem, sőt tudom, hogy a népi írók „bomlása” körül csalódások érik még nemcsak a tárgyilagosságra törekvő Kassákot, hanem a kárörvendő jobboldali és álbaloldali ellenfeleiket is. Mert hiába bomlanak fel a népi írók ilyen vagy olyan csoportjai, ha az írók hűek önmagukhoz, a népükhöz és az írói belső igazsághoz, akkor továbbra is azok lesznek, akik eddig voltak. Én az eddigi csoportosulásoknak is hitetlen Tamása voltam, s inkább csak partizán munkát végeztem, de ha úgy adódik, megint csak belemegyek az ilyen csoportosulásba, még akkor is, ha előre tudom, hogy széjjelbomlik. Mert az írók ugyan mind önálló egyéniségek s mind megáll önmagában is (aki nem: az nem író), de a társadalmi szerep, amit a munkájuk kényszerít rájuk, időnként egymáshoz kényszeríti őket. Voltak már szocialista munkaközösségek is, itt nálunk is, éppen Kassák körül is s ha szétbomlottak is, munkájuk nem volt hiábavaló. Talán az is valami, hogy a munkáskórus-kultúra alapját éppen a „M este re m b e re k ” írója, vagyis Kassák vetette meg. S így volt ez másutt is. Nem ismerem a francia munkaközösségek sorsát, de annyit tudok, hogy a „ M o n d e " és a „ V e n d r e d i” közös­ 12 �ségei ugyan felbomlottak, de azért Barbusse, Romain Rolland, Guehenno Chamson, Malraux csak azok maradtak, akik azelőtt voltak. Írónak is, embernek is, szocialistának is. A népi íróknak hát nem omlott össze semmi „álomképük” (Mi volt az „álomkép” ? - Kassák ismeri?) Ők egyszerűen úgy érezték annak idején, hogy cselekedniök kell valamit. S cselekedtek, amit tudtak. Harcos könyveket írtak és „fa lu t kutattak” . Valójában nem is nagyon kutattak, mert minden lényegest előre tudtak: ez csak megnyilatkozási alkalom és forma volt. S a munkájuk nem volt hiábavaló. Mert ha nincs is még utánuk nagy harcos tömegmozgalom, de lesz. Lesz, mert már meg van hozzá a közszellem. az idegen maszlag hatása is tűnőben van s ami a fő, megvan az a sajátságos szellemi izgalom, ami a nagy változásokat szokta megelőzni. Ma az egész országban a parasztság legjobbjai, az ország összes iskoláiban az ifjúság legjobbjai, de még az ipari munkásság is figyeli, hogy mit csinálnak és mit akarnak a népi írók. Azért van körülöttünk annyi vita. Ha csak „írók” volnánk és nem „é b resz tő k ” is, akkor a kutya se törődne velünk. Legfeljebb elolvasnák vagy eldobnák a könyveinket, ki-ki ízlése szerint, mint az olvasmánygyáros írókét. Ki harcol ma Herczeg Ferenc, vagy hogy fiatalabbat is mondjunk arról a vonalról, Fekete István körül? Míg az ún. „ polgári b a lo ld a l” is csak ellenünk hadakozik, mert igazi ellenfelei ellen nem tud, nem mer, de nem is igen lehet szólni. Visszatérve a témához, lehetne azon vitázni, hogy a Szeptember végén és a Puszta télen nagyobb vers-e, mint az Egy gondolat bánt engemet és a Talpra magyar s hogy Gorkijnak gyöngébb műve-e az Anya, mint a Gyermekéveim. Aki ezt állítaná, igaza volna. De ugyanilyen könnyű kimutatni - s ezt Kassák sem tagadhatja - hogy Petőfi és Gorkij nem lettek kisebbek, azért, mert ezeket a harcos műveket megírták. Sőt művészileg nagyobb írásaikhoz éppen ezek hozták meg az igazi társadalmi visszhangot. A z író író harcos tett n élk ü l is, d e harcos tettel nagyobb em ber. Így van ez hát a mienk dolgában is. Ha Illyés nem írta volna meg a Hőskölteményt és a Puszták népét, Darvas az Egy parasztcsalád történetét s a többiek is a magukét s ha nem márciusi frontoztak volna, akkor ugyan mit is csinálhattak volna? Nem tehettek egyebet, mert nekik ez volt az „ ü g y ” . Az írónak a sok parancs közt legeslegelső: önmagát adni. Ők önmagukat adták. Igazuk volt, mert társadalm i visszhangot kaptak. Mások is önmagukat adták: múlton rágódók, Európa-rajongók egyformán. Miért nincs visszhangjuk? Miért csak ,,o lv a s ó ik ” vannak és miért nincsenek „ h ív e ik " ? Mert hiányzik belőlük a közösségi izgalom, hiányzik a felelősség, a társadalmi hangsúly. Í me: hiába „bomlottunk” széjjel, már megint csak mindnyájuk nevében beszélek akaratlanul is. Nem tudok másképp. Mindkét írás a Kelet Népe 1941. május 1 - i számában látott napvilágot - a szerk. 13 �TANDO RI DEZSŐ „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim ” Kassák L a jo s .. . . . . 1937. És a vers címe, ahonnét az idézet: Ö tve n év. És a virágon meg az ezüst eszközökön túl, a körülült asztal felett, a halászok, szántóvetők, a Názáreti említésén, az elhagyáson és az őket e világra szülő „zsírtalan földek” -en átfutva: hogyan folytatódik e kezdő sor után? Az esteli szellővel, mely a költő láthatatlan szakállát borzolja, és míg „az emlékek órái ügetnek” , írja ő maga, a legilletékesebb Tudó erről-ott-akkor, „az asztal csücskén / köztetek ülök. . . egészen egyedül. . .” Ötven év telt cl még-azóta. Legyen ennyi elég az ünnepi kijelentésekből e dolgozatban. És hadd folytassuk verselemzéssel, ahol - régebben, most egyebütt - abbahagytuk. A Kassák-folyamatosság - toldódjék meg ennyivel az „ünnepi” , ha ő is vállalta, amit ő is vállalt - nem szűnik. Emlékezni rá a magunk frissülésreménye. ☆ Mintha kevésbé lenne érdes, szabdalt, metszett ez a Kassák-versanyag itt, az 1937-es keltezéssel jelzett A já n d é k az asszonynak -ciklus imént megidézett bevezetője. De vajon csakugyan így van-e? Nézzük. Az „esteli szellő” re még áll ez, feltétlenül. Ám az az „egészen egyedül” -létezés, az ünnep alkalmán, amelynek - e magánynak - oka, feltehetően, hogy „nem felejtettem el semmit” , s a kitárt ablaknál épp „kiáltani szeretném. . . ” mondja a vers-főszemély . . . mit kiáltana? Ezt: „ne törüljétek le ajkamról / az édességet, az álmok szirupját. . .” Vagyis? Megenyhült volna a tartás, a fogalomkör? Folytassuk: „s az anyaszeretet mézét” . Már olyan elemi résznél tartunk megint, hogy inkább a korábbi Kassák-versek kiegészítő mozzanatát látjuk visszatérni, s kerekded kifejezést, az eleve-adott teljesség-vágyat, ennek valami konkrétumát; olyasmit, ami nélkül sem metszés, szabatosság, kifejezés-véglet nem létezhet, sem ezek bensőbb, védett tartalma, tehát az eszményiként megcélzott kettősség-egység. S a vers ezt a feltételezésünket igazolja: „Bélyeget ütöttek homlokomra, holott ekkor még / győztes hadvezér vagy a szabad tengereken / kalóz is lehettem volna, aranyporral a körmeim alatt” . A nagy Apollinaire-világ kifejtett, miközben szín önálló változata pedig a szakasz zárása: „Óh, terveim és vágyaim fényzuhatagai / melyek meghaltatok és nem támadtok fel többé soha” . Miért kell hangsúlyt kapnia a szín önállóság észrevevésének? Mert itt van a hősies, a csupa-bízás, még-illúzión-onnani-illúzió nagy megkésett századelejiségében a végképp-vesztés innenibb tudata, alakuló tudása. Az, amiről az 1935-ös, pályacsúcssorjázásba illő F ö ld em virágom nevezetes első versében, a „Néha eljön hozzánk is az idő, hogy tenyerére vegyen bennünket és kiemeljen önmagunk mélységeiből” kezdetűben így szól: „ . . . a dni szeretnék a legjobban. . . de. . . kegyetlenül visszaszorítottak bennünket. . . ” A hitt töb14 �bes: ez az, ami nem volt illúzió akkor; még ha „nyugatabbra” , messze nyugatabbra egy Paul K le e is a tömegkapcsolatok hiányát panaszolta fel, azt, hogy az éljáró művészet és a támasz, a közeg, a szélesebb talapzat nem talál egymásra. Ennek ellenére tehát: ott volt az 1935-ös ciklusban megfogalmazott - Kassákot idézem e szóval is: - „igazság, hogy itt vagyunk” . És a szellem halhatatlanságát s az anyag ellenállását kellene „fölásnunk” , írja ott, magunkban. Azaz: „ássátok föl magatokban” . . . stb. A többes megint és mindegyre. Az Ö tven év nyitottság-eleme, a versé, a szabad-tengereskalózkapitányos: az is magányos ücsörgés az asztalnál. Más kérdés, hogy korántsem a végső Kassák-szó! Ám nézzük tovább ezt a verset, hadd körvonalazódjék akkor már a pontosabb kép. Először is kemény metszés a második és harmadik szakasz érintkezése: amott az a soha-többé-fel-nem-támadás, a folytatásban pedig az, hogy „ugyanabban a házban lakom most is” , egyszerű, Kassákhoz méltóan alap -azonosság kiemelése, említésre méltósága, ami magának az em lítésnek a méltóságát is megteremti, a vers-helyzet magasát. Pátosz nélkül; hiába érezzük „ama kor” készebb kifejezéskincsét a következő sorban: „melyet valamikor körém építettek kedveseim” . Ki tudja, kik ezek a k e d v e s e k ! Értsük ám egyszerűen úgy, hogy mind, akik-amik kedvesek voltak neki. . . s akkor ebben a heroikus többes is benne van, a megkalapált, a tört-föld-jegyű többes. A mesterségé akár. S az Apollinaire-világ szava, aktualitása; közel-egyidejűsége, ha továbbrezgésként is: „Micsoda utazásokat éltem és irgalmazzatok” . Ez keményen gyönyörűséges sor, akkor is, ha átindázva a következőbe, már kifejtettebb értelme adódik, nem okoz csalódást ezzel sem: „hogyan cserélgettem legkedvesebb barátaimat” . Az önszaggatás - minden póz nélkül! a vers kötelező elemeként megjelenő önvád, ami életvád is, élet-lehetetlenség-kifejezés, egyszersmind mégis-élet-megvalósítás áhítása - megmarad építésnek, tájékoztató közlésnek, igazságterjesztés óhajának; nézzük, miként rohan meg, száguld máris - lassú izzása alatt - a kassáki kép, verskép, sorlüktetés: „Emlékszem egy ismeretlen, távoli városra / korán jöttem, de a harangok már megkondultak. . ."S a többes: „s az emberek nyája a hasadó térre sereglett” . Módom volt másutt szólni már arról - hadd ne ismételjem kifejtve, csak utalásként - , milyen fontos szerepet játszanak a Kassák-versben a „hagyományosnak” is nevezhető költészeti elemek; a jól megválasztott, míves jelzők, a hirtelen sortörések, a képzetek merész, célzatos egymás mellé kerülései. Itt erre mind látunk példát. S a színek, a képtelenségek! A folytatás ugyanis ez: „ahol egy akasztott néger csüngött a fán” - e hasadt téren - , „zsákbavarrva gondosan, mint, akit áruba bocsátanak / ezen a felejthetetlenül kék hajnalon” . Ez felejthetetlen kép; s mennyi időt mutat előre, G od ot- ig, a folytatása mennyire a múlt század emberrémképeiből jön G od ot is! íme - : „arra a kék szemű kölyökre is emlékszem, akit kocsi elé fogott a gazdája, s amíg a végtelen / körutakon botorkált vérző, örök sebek / szakadtak ki a szíve fölött" . Milyen messze kerültünk a bánatos magány asztal-végétől! Az ünnep kétességétől! A sebek felszakadnak, s legföljebb a teltség teljesebb, az oldottság tökéletesebb - az ellentét alapján az ellentételezettség élesebb így, nem az anyag vált engedékenyebbé, nem a szellem kevésbé „halhatatlan” . S akkor, mintha nem méltánytalanul támadna bennünk a várakozásnak ez a sugallt érzete, a vers főszemélye „megszólal” , forma szerint is szinte: 15 �elmond valamit. Barátaihoz szól a teli pohár mellől, és közli, hogy legigazibb szeretőjére gondol, „aki még annak idején, fiatalsága szépségével / és egyszál fehér ingben kopogott” az ő ajtaján. Ez is Minden-Képzet; s ami tovább viszi: „A ki őt látta, sohasem felejtheti el. . .” S a jelenet, az együttlét, benne tavasz-és-madár-kép; megint valami kerekdedebb általában. A záró szakasz is enged enyhületet - eleinte; még a „hát” szócska sem változtat ezen: „Amim volt, mind neki adtam, legyen hát ö v é / ez a szívemből merített este is. / Vigyázott rám, aki mindig veszendő v o lta m ...” Most nagyon szép ez a menet, megint a hagyományos vers-elemek használatával, gondolatritmus-ős-énekszerűséggel: „ha fájt valamim, sírni se tudtam. . .” És a befejező sor teljes rejtély, merre mutat, mindenesetre majdnem a legélesebb Kassák-metszések közé tartozik, vagyis azok rétegébe: ,,s most mosolygok, mert az övé vagyok” . A B o ld o g , szomorú d a l szomorú-boldog ellenpárja ez, vagy olyan művek elődje is, mint Vastól az Ö tven felé. . . vagy még sorolhatnók. Ami közvetlen érdekünk: látni, miként tud Kassák a „középműfajú versben” is saját teljességének itt-vagytok-részei felé eredendően tekinteni. Tekintet nélkül arra, hogy a vers: alkalom. Idézhetnénk itt, természetesen, a keményebbnek gondolt korábbi korszakrészek verseit; ám többször is utaltunk már rá: a kerekded jelleg ott, ismétlődve, ugyancsak előbukkan, és a századelő lírájának „heroikus” hite, ami akár Schwitters, Apollinaire, Majakovszkij stb. költeményeiben is ott kísért, vagy evidens, a Kassák-hangnak meghatározóan szerves alapja, a többi anyag hordozója. Maradjunk tehát tárgyunknál; a T árstal an em ber című vers követi csakhamar az iméntit; s kezdete azonnal „az igazi K assák” , eképp: „Messze van ő s én még messzebb vagyok tőle” , példája ismét, hogyan él Kassák Lajos a „leghagyományosabb” poétai eszközökkel, ha szüksége van rájuk; „mi vagyunk ama szegények, akik az erő szerénységét / s az ajándékozás örömét énekeljük” . Gondoljunk legerősebb helyeinek egyikére, ahol azt mondta - nagyjából idéztük már „Lassan arra is rászokom, hogy kölcsönöket kérjek. Pedig bizonyos, hogy adni szeretnék a legjobban” . És kiegészíti ezt a nagy vadon-érzet, nemcsak ebben a F ö ld e m v ir ágo m -vers ben: „néha kijönnek hozzám a barátaim, zenélnek, okoskodnak, s végül felajánlják a békepoharat —” - nem ismerős-e. sajnálatosan, folyamatlag? - , és: „nem iszom / de néha fiatal lányok is ellátogatnak hozzám karcsú magas lábszáraikon akár a növendék állatok / igen ti a kedvemre valók vagytok gondolom és megfogom a mellüket és megtapogatom a combjukat” , s ez az érzékletesség, nemi értelmeivel, nem illusztrációja a műnek, a Műnek, mert így folytatódik azonnal: „így múlik az idő, s a seb, amit szívem fölött hordok. . .” A szólalás az általánosig jut; és ősidőkig, jóllehet Kassák aligha tűzte ki - ösztönösen se követhette - a rilkei ideálokat, mégis: „ha szólni tudnék most örömeimről beszélnék / ha egyedül lennék hozzákötném magam a lányhoz, aki épp most fordul be a barlang száján . . . ” A közép-kelet európai d u in ó iak ezek a versek. A 35-ben, a F ö ld em virágom terepén uggyanúgy, mint az asszonynak írottak közt megvannak a megfelelő sorok, szakaszok, költemény-egészek. És, másutt mód volt szólni erről, ]ó z sef A ttilához, G e llérihez, R adnótihoz, sokakhoz még ugyanígy kötik őt szálak, s maradjunk az érzékieknél, érzékleteseknél - hát akkor a gondolataiakkal mennyi azonosság lehető! - : „vérrel és fe­ 16 �kete ráccsal vagyunk körülvéve, nincs gondolatunk, amit megélhetnénk” ez még messzebbre, világirodalmi külszínekre is vezet! S tovább: „Lent járunk az emlékeink között, öreg gyerekek utaznak velünk, a fákról leolvadnak az acéllevelek . . Kassák valóban az élen jár, avant-garde, ezzel, a legjobbak adott pillanatában is; csak abszolutizálni nem szabad ezt, meg kell adni a kornak a teljes méltányosságot azután. E rzékiség, érzékletesség. . . Egy példa: „ A külvárosok házai között élek a mezítelen lány és a durva káromkodások testvérségében gyakran ki akarok törni korlátaim közül” , s nem áll meg itt, van azonnal, „Attilánál előbbi” to v á b b : „a gondolat egy késszúrás itt minden pillanat egy szem a hétköznapok láncából” . 1926 az évszám. Kassák, ha innen nézzük, a magyar ak árki is lehetett volna: C endrars, H en ri M iller. . . s nincs, aki távolabb állt volna bármikor is bármi divattól! M egrendítőek a tagadásai is, még mindig az 1926-os anyagot nézzük, a mezítelen lányt és a durva káromkodásokat: „nem a könyörgés az ami a számon van, nem a fájdalom sem a meghasonlás keserű vize . .” - még ha ez aránylag közkeletű is! a költészet, G o eth étő l tudjuk, nem kizárólag „zsenialitás-részlet-sorjázás” . . .a vers közbülső részét másutt idéztem, kerüljön ez frissen ide: „magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal amik rólunk és miattunk szólnak” ; alapja ez a keménységösszehasonlítási próbának, Kassák szakítószilárdságát valósan méri - ahogy csak önmagán mérheti huszadik századunk költészetében itt; még ha ő maga volt is, aki - ki nem volt az?! - adta, ő nyilvánvalóan, tagadhatatlanul, alább. Fentebbekért; ily hitben; megfáradtan - volt miben. Volt miben lennie - és megfáradnia. „E l nem veszthető napjaim” , írta az időről; „padlásszobákból műhelyekből országutakról és a vidám emlékű kocsmákból” fordult „árnyéka” . . . hová? Megint ily helyekre, melyek nem a helyi színek jegyében abszolútizálódtak, mint B e r d á nál, T e rsán szkynál. . . az élvonalnál tehát. . . hanem az előrerohantság ősállapotát idézték. . nem mondható, hogy testesítették, materializálták. . . ugyan, ki és miféle műszer ellenőrizhetné azt? Az előrerohantság mint ősállapot. . . az előretartottság mint evidencia. . . az örök alap-kockázat. . az alap, ami örök-kockázat. . . a kockázat, ami nem örök alap, hanem alap-örök. A Ja n u ár 1 . H ajn al - ismét az asszonyciklusból - kilépése: „az utcára, ahol részeg férfiakkal / és részeg, gyönyörű asszonyokkal” találkozik a fő személy. . . s látja, „egyformák vagyunk valamennyien, köszöntötte. . .” őket, „jobbról és balról megcsókolta. . .” arcukat, s mily realitás: „miközben felkarommal magadba emeltem borosüvegem / és énekelni kezdtem . . . ” A vers kezdete is ez: „Bort kóstoltam ma, édes, jó bort. . .” Oly mindegy, bort-e, vagy sem, a szervesség számít, az építkezés; hogy Kassák Lajos magának a poézisn ek az elemeivel éri el - akkor, ha úgy tetszik, hihette; antipoézises: ma már tudjuk: szervesség-rész - hatásait. 17 �A hatás, épp a századvég-utó hit illúzión-onnanijában: maga a d o lo g : még volt ,,a dolognak” hatás-hihetősége. Szép E r n ő hangjának rokonsága ez: „ K i nyújthatta felém láthatatlan kezét? / Pillanatra komolyan szégyelltem magam / mint ahogyan ő is szégyellhette magát, szegény / nem mert szeme fordulni velem, testvéri keze talán remegett” stb. Oly jellegzetesen, bár folytathatóan kassáki a következő rész, a fo lyta tá s: „Kint hajnal volt és tél volt / de hiába vacogtak össze a fogaim, éreztem, hogy / ez az a pillanat, mikor a boldogság harangja megkondul szívemben. . .” Egy kis kész elem; s a legigazibban bárki i — sosem folytatható! —: „mikor a sötétség fátylai fellebbennek és hallom / az újesztendő sugallatát” . Ami ebben nem a legeredendőbben kassáki, visszaadja a vesztett többletet azzal, h o g y -:közép-kelet-európai. B o jtá r E n d r e e tárgyú elemzései példák a jelenségre, híven. Bojtár tollára vár a közép-kelet-európai-jelenség kassáki vershelyzet kultúra-történetisége! Elégedjünk meg ennyivel, bár - s mert! - nem összefoglalás a tárgyunk: a múlt század, netán a századforduló „hősiességek” jegyében is álló várakozásai ott rezdülnek még e költészetben. Adyéban a stilizáltság felfokozottabb formájában; látszólag kivédettebben. József Attilánál a későbbi, második világháborús hiper-realizmus (- alapozás, ha így akarjuk) valódi meghaladottságában; Kassáknál - mondjuk ki a szót: avantg a r d e !- a nyílt megvallás póztalanság-pózában, kerekdedség-nyerseségében. A F eh ér valóság téli ebei „már behúzódtak vackaikba” , de a halott katona - R im b a u d ! - még ott van az árokban. Nikkel szamovár? Íme: „A szél véres pengékkel csörömpöl” . H ö ld e rlin szélkakasa is ez. S mit szóljunk egy ily sorhoz: „A z utakat már befútta a hó” . Kassák példája nem a törikszakad előrerohantságé. Az eszköztár felhasználásáé; az élésé az eszköztárral, „a kamrával” ; a vers túléléséé. S mi ez a hó? „Gyalázatosabb a koromnál” . Hol láthatja kedvese arcát az égre-bámuló? „A vörös holdtükörben” - Pilinszky F é lm ú lt-v ilága! A kassáki fordulat végső jellegzetessége az a váltás, ezúttal nem vágás, az új versszaké itt: „ K i sem merek már lépni a házból / száraz kenyéren és jeges vízen élek” . Hogyamányos költői eszközök, mondtuk? Igen! Figyeljük meg a „jeges” döntően fontos megválasztottságát, pontosságát. Színek? Hová lett a város, gyerekei a zö ld parkokból, kérdi. Senki se kérhetne rajta számon egy színt, egy közkeletűséget; mégis adja a verse. S ekképp végzi: „Fehéren kondul a tér. . . '' Megint a hölderlini végsőség hangját halljuk! Gondoljunk arra: az avantgarde nem okvetlenül előrerohant, hanem tallózott, összeszedte, ami az előző században elejtve maradt. . .! Elrejtőzve nem, de elrejtődve; nem is rejtve, csak észrevétlen. Összehasonlító irodalomtudományi feladat lenne megvizsgálni, mennyiben nem alapvetően az Apollinaire-világot viszi tovább (közvetlenül) Kassák, mennyivel inkább - áttételesen - e múlt-századiságokat; e frissen-maradtságokat. A vers vége, hogy valóban odáig érjünk: „Valóban tél van / szerelmünk percei széthullanak / az üressé vált időben” . Ezt a mai napig bármi költészet megteremtendő céljának tekintheti, ezt a végsőséget, alapvető-mivoltot. Kassák e látszólag visszaengedettebb ciklusban valósítja meg, mintegy mellesleg. Ezért nem szükséges mindenkor a v é g eredm ényeit vizsgálnunk végeredmény-állagként. Maga az állag, a megszer18 �veződöttség, és a benne őrzött spontaneitás, a valódi kassáki - rút szóval - hozadék. ☆ Mintha áradna anyaga, s ezzel is késztet, ma, úgy érzem, az összefogottságra. Holott vég érv én y ek et m ond, s ha ismétel is. . .! És ez a példa, mintta, szövedék: megvizsgálandó még; miről is van szó. Most ily messzire nem mehetünk. Maguk a versek kell, hogy tovább vigyenek. A H angos bűnbánat így a következő: „Alszik itt minden, majdnem döglötten / alszik, vagy sírva remeg a döglött tűz körül” . Enyhültebb hang? A nagy általános és a legközvetlenebb valóság; párosban ismét itt; így „testvér, drága bajtárs, vezess át a rombadűlt városon / hol tegnap még emberek éltek s kijjebb a határban / szakállas, fehér kecskék s még fehérebb gidáik kövér / füveket legeltek és játszadoztak, mint földreszállt angyalok” . Szép Ernő jut eszünkbe, ama szépséggel, verseinek szinte élén, mely „egyszerű és nyugtot nem enged” . Vagy K a fk a ; akit Szép hoz be, a híd-motívummal, a szépséggel-népséggel, a bánattal, melyhez mi-köze-a-szívnek? Kassák ugyanzt a tágasságot tárja; a századelő hitelesen megőrzött, megoldatlanságukban-tartott utóhangjait; melyek mindmáig csak előhangjai valami valódi költészetnek. A második szakasz: „Mintha vakon születtem volna” , nyit, „hiába nyitom ki / két fájó szemem, az ég sötét felettem, akár a gyászlepel” . A XIX. száza d ...! S hallja a köré ólomból öntött ném a csöndet. Berzsenyi? Íme: „Tegnap még a katonák trombitáit is hallani lehetett. . .” Elegendő példa. A szürrealizmus? Visszafojtott eszköztára: „s a fémmadarak hangját, melyek a kék hegyek közt lebegtek” . Kassák maga, lefogott hangján: „M a egyedül állok itt, s a visszhang se felel, ha kiáltom: halottai és megalázottjai e szomorú földnek / bocsássátok meg bűneimet” . D o s z t o je v s z k ij... és Szép Ernő „bocsássatok meg” -hangja. ☆ Ugyanez a századelő-hang, tovább kitartva sokakénál. . . de rokonként némely babitsi, kosztolányis „vételekkel” . . . s megint az imént idézett önemésztő, nagyon félrehagyott költőével. Ez: „csüggedten lógatom karjaim ’... S miért? „Mert bűnös vagyok én mindazokkal együtt / akik ellenetek vétkeztek. / Én, a rézműves készítettem / a katonák trombitáit, én, a lakatos. .." stb. Nem puszta önvád. Több: költészeti stilizációnak már a hagyomány-éltetése; a „modernista” Kassák. . .! A mindenkori modernizmus-számonkérhetőség példája; maradéktalanul mindenkorinak, mindig-akkorinak kell lenni. . .! ☆ A jó hétköznap ezzel a szóval indul, pontra végződve: E g y e d ü l. Szinte idézőjelbe sem illik tenni e vers ily első-szavát; fáj és mély. . . ahogy Kosztolányi mondta. S az ismétlés: „ A februári vak ég alatt állok egyedül” . A megrendülés azonnali kivédése: „Hideg van és nem fázom, sötét van és nem félek” . A nagyobb hatásért a kivédés. A folytatás logikus, indáztatott: 19 �„Miért is félnék, otthon vagyok magamnál, annál az embernél, / akit nagyon jól ismerek. . ."A múlt század átmentett heroizmusa, már-nem-létező. . . ! A hit példája; a fütty az erdőn. A mélyen megemelt kalap. Gondoljuk meg: Ady, József Attila, Kosztolányi, Szép Ernő - mennyire ugyanezt járják körül. Az „avantgarde” Kassák milyképp helyezkedik el, szervesen, százada kortárs legnagyobbjai között. S még Babits, T ó th Á r p á d is említendő volna. Pilinszkynél, a kései Radnótinál változik „a szín” . Hallja, hogy „a világ” szólítja. . . ezt pedig kénytelenek vagyunk ma már idézőjelbe tenni, e kifejezést Gyökérig egy vele — ól de hiszen ez ma is ugyanaz csak. . .!? - „ezen a magányos órán” Az óra magányosabb magányú. ☆ A T a vaszi b izodalom már ugyan a címével is miben mondana ellent mind e kettősségnek? Amit egységként volt képes észlelni a költészetalkotó tudat?! A szöveg: „Szállj dalom, szállj . . .” Hogyan?! „A kimondott szón és a forma keretein túl. . .” Már más? Oly mindegy, miként módosítja az alap-hitet. Trombita, katona, hajnali ébresztő megint. . . emberek: „barátaim mind. . .” Fény forrásaként kellene világítania a dalnak; születés hírnökeként, feledtetőjeként a halálnak. Miféle enyhület? Valamit érzünk. . . ☆ E bizonytalanság-végtelen, vagy e bizonyosság-véglegesség alapletétje okvetlenül a nagy-ciklus. Hol „távoli órák kondulnak” , és „Tolsztoj három szent aggastyánja” a tó színén száraz lábbal vándorol át. . . vagy legalább hasonlatuk. Még nem is láttuk e verset, és a múlt század nagy vonulatainak egyikét - már említettük! Bojtár: „Felbomlott azaz elképzelésrendszer, amelyet Immanuel Kant fogalmazott meg a legteljesebben, s amely szükségszerű kapcsolatot látott a megismerő érték: az igaz, az erkölcsi érték: a jó, és az esztétikai érték: a szép között. . .” Egy bizonyos emberképet, a „naiv, csak a szív csendes örömeinek hódoló. . . múltat-jövőt nem ismerő, érzelmek által kormányzott ember képét” felváltja valami más. Lassan a mi költészetünkben is átüt ez az érzet. Kassákkal szinte túl-jellegzetesség formájában. Mert: visszavonhatatlanul. De a kerekdedség visszafogottságaival. Talán az általunk itt vizsgálat tárgyául választott ciklus ezért példázhat valamit kifejtetten, valóságosan. K ö z já ték annak a versnek a címe, amelyik - viszont?! tehát?! - így indul: „Megadom magam. Tekints le rám és ítélj ha van érkezésed hozzá, fennséges Úr. . ."Valóban? Igen, mert ez a folytatás: „akit így szokás dicsérni, elhallgatván / rejtett szavaid. . .” stb. Ez nem a „dicsérni valóm van” magatartása, a perse-i; nem konszolidált, nagyformátumúként előrerögzült kezdemény-líra; a hozadékok kiszolgáltatottságát híven adja vissza, jellegzetesen vallomásos, lap-kitáró címével is a Kassák-vers. Kérdezi, mit vétett - ezen Úr ellen; kérdezi ezen Úrtól - , hiszen „valóban úgy állok itt” , közli, „mint aki nem fél / a rejtett szarvaktól és az elvégzendő munkától 20 �sem fél” . A későbbiekből - például - Pilinszkyt előlegezi: „Csak állok mozdulatlanul s akik elmennek mellettem úgy látják / egy hatalmas akácfa áll az országút szélén / csodálatos fa, mely a zord télben is virágzik. . .” A csodálatos, ez az avantgarde-hit-jelző marad el szükségszerűen a későbbi tizedek költészetéből; ám különben - mintha úgynevezett „nyersfordításban” olvasnánk valami „készet” ; s mi az, ami kész - ezt kérdezi a kassáki indíttatású líra, s így hű önmaga legvégsőbb formáihoz is. S ami a legfontosabb: alap-hangvételével, sőt, alapvető hangjával máig felülmúlatlanul - ebben nem éri utol például Pilinszky stb. - mond valamit: „virágzik / és egyformán hullatja szirmait emberre, állatra / jóra és rosszra / akik elhaladnak sűrű lombjai alatt” . Már a sűrű szóval kifejezett tudat is elárulja: eredendő, majdnem elemi erőről van szó Kassáknál, ám ez az erő ugyanilyen evidens kiszolgáltatottságokról tud - így tud önmagáról. ☆ „Most, hogy pihent vér áramlik ereinkben. . .” , kezdődik nagy pontossággal a K öszöntsük a reggelt, a következő vers. A jelző - hagyományos, ha tetszik! - megválasztási módja. . . előtte a „szükséges” bevezető, küszöb: „Most tegyük félre álmainkat. . .” ...azután a rátérés a címre: „köszöntsük a reggelt” , ez a következő sor eleje, s tagolásába belefér a magyarázó, kibontó ismétlés-féle: „a teljesedő világosságot” , bele a továbblendítés: „mely szinte illatos” ; és lassú, hömpölygő meggyőződéssel - azzal a meggyőző erővel, amely nem fordít külön semmit az eredményre, mert m egvan önm agában, e le v e létezik - halad előre, egyszerűen eljut önmaga által megteremtett pontjaiig. „Valaki meghalt” , olvashatjuk aztán, s minden közlés mintha valaminek a túljáról érkezne már, „hallom a falu lélekharangját, de fájdalom nem érinti meg szívemet” . S ez igaz, illetve ez az érzet jogosan keltődik fel, mert a sor formai tartalma, alakulása ugyanezt „mondja” . A nagyobb lendületű, másutt talán külterjesnek ható sor - ha ugyan sorok, akár képzeletben is, átplántálhatóak közegükből bármi egyéb térbe! - ettől az azonosságtól, ami nagy csöndesség, közelinek érződik, s ekkor a „mint kemény harcokba induló katonák, haladunk tovább csillogó szerszámainkkal” sor után, melynek most a szerszám- és-had vonatkozását nem elemezzük, clkövetkezik az érzetünket igazoló újabb: „az ég kupoláját egészen közel érezzük homlokunkon s mezítelen talpunkkal” stb. A közelség Kassákja mutatkozik meg ebben a ciklusban, az eddigieknél kibontottabban. ☆ Holott ez is H arc a szavakkal. A nagyobb ciklus, a kötetnyi anyag felező osztása előtt majd még a F én yfo lto k 14 sora jön. . . ez tehát befejezésjelzet legalább, ilyen fordulat sugallása. Harc. . . így: „Beszélek, beszélek és hallom, hogy szavaimnak semmi értelme” . Ehhez mit tehetünk? A valóban végső hitelesség megnyilatkozása ez - s küzdelmes, mert következménye nem lehet, a továbbot megint a szó jelenti, a beszélés; a megközelítés vágya. Mit tesznek ezek a szavak? „Úgy szállnak föl, mint gyerekkorom- 21 �ban, ha köveket hajigáltam / kényszerűségből mozdulnak és visszahullnak még mélyebbre. . Másutt, korábban ezt olvashattuk - egyebütt szólhattam róla „E gy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a föld re / kinyitottam egy kalitkát, s a madár nem akart elszállni.” Van-e bármi el­ lentmondás? Nincs, ahogy a küzdelem is „meddő” marad egy bizonyos módon, s az egyetlen „termékeny módozat” másképp. Szavak? „Nincs értelmes szava a fájdalomnak és az örömet sem tudják kifejezni, szegények” . A szegények szó merőben Szép Ernőnél lelhető tartalommal mutatkozik, olyas használatú. Kassák pedig ezzel merőben önmaga azonnal: „Hallottátok-e már az ócska gramofonlemezt, amely ott üget a bérkaszárnyák udvarán körbe-körbe az éles acéltű alatt?” Ott üget. . .! S „kacag és nyerít” . Szinte sejthető, hogy „mint az eszelős” . De tovább? „S ha sebet kap akkor úgy szól, hogy szinte megvérzi az emberi füleket” . Megint Szép Ernő s Kassák Lajos alapvető rokonságát hallani ki ebből. Azután, szervességgel a szabadversben, kötöttséggel: „É s hallottátok-e az embert, aki ott gubbaszt üvöltő gépe előtt / magárahagyatottan áll az udvar fenekén, kinyújtja a karját. . .” Ő is szól, ugyanis „néha azt mondja: / Adjatok valamit a szerencsétlennek, jó emberek, adjatok!” Bármennyire túl-kimondott is, ami következik, eszköze a kassáki erőteljességnek, elemiségnek; az anyag ellenállása megalkuvásunkat is jelenti, a legszentebbet: hogy az anyagot cl kell fogadni úgy, ahogy végül ellenáll, vagy ahogy végül kezes. Ez a szellem halhatatlanságának - Kassákot idézem, az „ássátok föl magatokban...” versrészét - , a valódi érdemes-esélynek alapföltétele. Itt: „K i érzi a sebeket a koldus rongyai alatt és ki érti a veszendők segélykiáltását?” De hiszen így van, kiáltunk fel mindjárt. S akkor rendben van ez is. Az azonnali metszés, a jellegzetes kassáki heroizmus - a múltak hagyatéka nyomban forma és anyagellenállás szerint is rendbe tesz, ha külön rend kell, minden összefüggést a versben; mert mindjárt ez a továbblépés: „K ö ltő vagyok, tudjátok, a szavak mestere / s a legutolsó azok között, akik semmire sem használhatják mesterségüket” . A vers belső, mondhatni, hagyományos szervessége, megkomponáltsága is ugyanúgy szempont, mint a zártabb lírára rendeltetetteknél: „Szobám falain át is hallom a veszett gramofon dallamait / táncra ingerelnek vagy fájdalommal gyötrik szívemet. / Magamba fordulok most, kedvesen és tehetetlenül nyöszörgöm: / oh, csak egyszer mondhatnám ki, hogyan szeretlek s te csak egyszer is megérthetnéd szavaimat” . Az asszony-nagyciklus első egysége tulajdonképpen itt ér véget, azaz csúcsot; következik még a F én yfo lto k , sok szépséggel, de a kassáki nagy vers a H arc a sz avakkal szerveződés-egészében bizonyítja ismét meglétét, érvényét, csorbulatlanságát. Szeretet és értés, ön-lét, és társ-vágy, óhajtás és felismert szükségszerűség, odavetettség és esetlegesen-túli, s még sorolhatjuk: egészen kis helyen, abszolút líraként. Ez a Kassák szabadvers egyik nagy vívmánya; eredményei máig hatnak: a szabadság kötöttségeit vállalni, a rend szerveződését a szellem nagyobb kitekintésével egyesíteni, ezt az egyesülést, felismerve, akármi küzdelmeken és önellentmondásokon át hagyni. Az 1937-es Kassák a korábbi korszakok keménységét tovább őrizve tud telt hangon szólni, édesség-vágyon átüt a fanyar világ-örökismeret; a világ rész-gyönyörűségeit a vágy keserűsége hatja át. 22 �G. KOM ORÓCZY EM Ő KE Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott verseiben (1- 65 .) Kassák 19 21-b en írt önéletrajzi fogantatású lírai poémája (A ló meghal, a madarak kirepülnek), valamint az emigrációs években (1920-26) folyamatosan megjelenő számozott versei nemcsak az ő költői pályáján jelentenek új állomást, hanem poétika-történeti szempontból is fontosak a magyar versnyelv megújítása, az európai avantgarde „eszköztárának” meghonosítása miatt. Kassák lírájában kezdettől fogva egységbe olvadtak a „városias” - modern, civilizációs - és a „falusias” - primér, természeti - elemek (Eposz Wagner maszkjában, 1915. ; Hirdetőoszloppal, 1918.). Szülőföldjének, a szelíd nyitrai tájnak és szülővárosának, Érsekújvárnak hűtlenül is hűséges fia volt ő. Mindazt „felszívta” költészetébe, amit a gyermekkor élményvilágából, tapasztalati anyagából magával hozott. Ösztönösen mély gyökerű képzeletvilága, felidéző és megjelenítő képessége segítette abban, hogy az európai modern művészet legnagyobbjaival „szinkronban” , tőlük is tanulva, az ősi természeti motívumokból, a gondolkodás alapformáiból építkezzen, s a legbonyolultabb modern életanyagot is a primér, vitális szimbólumokhoz vezesse vissza. Egy intellektuálisan strukturált, absztrakciós elemekkel dúsított költői nyelvbe emelte be a „tiszta forrásból” : a civilizáció alatti kultúrából merített, emlékrögökké szublimálódott motívumokat. A forradalom bukása, eszményeinek időleges kudarca okozta sebeire, fájdalmára gyógyírt keresve a természeti körforgásban („pusztulás - megújulás” ) bizakodva, egyfajta biológiai optimizmusba kapaszkodva, megkísérli a továbbélés lehetőségének hitét fenntartani, szétsugározni. Így születik meg - egy rövid „dadaista” intermezzo után - a jellegzetes Kassákos építkezési forma: a „konstruktív vers” , amelynek kemény szerkezeti feszessége tág teret enged a képrögök, emlékmagok szabad lebegésének - ami a verstestnek álomi-szürreális-érzékien gazdag oldottságot biztosít. Az emlékrögöcskék, képelemek többsége természeti gyökerű, így ismerős, sokrétű asszociációt ébreszt; a szerkezet aztán olyan konstellációba rendezi az elemi részecskéket, amely önmagukon túlmutató jelentéstöbbletet ad nekik. Már Déry Tibor felismerte s egykorú tanulmányában hangsúlyozta, menynyire szuggesztív, többértelmű, az ellentétes gondolati rétegeket szintézisbe fogó ez a lírai nyelv.1 „Szokatlan, de nem érthetetlen” - írja. „Kassáknak megvan az ereje hozzá, hogy úgy láttassa, ahogy ő látja a világot. . .” bár „fantasztikus stílusa teljesen eltérő attól, amit mi természetszemléletnek neveztünk eddig” , tulajdonképpen nem hamisítja meg ő se jobban a természetet, mint általában a költők; hiszen „a művészet sohasem a természet formáját érzékelteti, hanem a lényegét” : azt az érzést, szemléletet, tudatállapotot stb., amit a természet - a valóság - bennünk, emberekben kivált. 23 �Kassák számára a primér természeti alapformák és alapértékek m egtartó általános válságérzetben. A természeti motívumok (mag, virág, gabona, erdő, tavasz, kristályok stb.) nála mindig szimbolikus, sokszorosan áttételezett jelentéstartalmakat hordoznak, lelki-szellemi erőforrássá transzponálodnak. Az emigrációs időszak kezdetének mély, keserű válsághangulata a V ilá g anyám című kötet (számozott versek 1 —1 8.; 1920-21.) zilált versszerkezeteiben, a tótágast állt valóság, az önostorozó és a világot ostorozó fájdalom torz grimaszaiban tör felszínre. Ugyanakkor már itt is, a legmélyebb reménytelenség közepette is fel-fel sugárzik az élet-bizalom, a korábbi heroikus-prófétikus attitűd „tanításokká” szelídült emberközeli melegsége: erőt jelentenek a háború és a levert forradalom után kialakuló ,,én az em ber egyszerűségével k özeledem fe lé d s épp en csak az életed fo rdíto ttját akarom tő le d ” (2. vers) „ E M B E R E K , Ó , Ó , m i egyek vagyunk retten etesen” (14. vers) A világégésben elpusztultak az alapok, amelyekre az emberi kapcsolatok épültek-épülhet(né)nek: a fa-fű-kő „megette gyökereit” ; nincs miből sarjadjon új élet. Pedig „az ember azért született, hogy szépen éljen” (15. vers). A költő ezekkel a „szörnyű csomagokkal” szívében kelt át a folyón (szó szerinti értelemben: hajóút Budapesttől Bécsig), s most józan-keserű fintorral tekint szét maga körül: „H át valóban kihúzták alólunk a gyékényeket. . . a magyar határon meg kell halnunk ilyen fiatalon. . .” Önironikusan kezeli saját korábbi „világmegváltó” álmait is: „E gy szerencsétlen megpróbálta a fából vaskarikát és beletörtek a fogai” (12. vers). A magyar „dadaizmus” tehát a legkon krétabb, legtapasztalatibb valóságélményből nő ki. Ezért is oldódhat fel viszonylag hamar egy absztrakt (mert cselekvési lehetőséghez nem jutó) „konstruktív” - életépítő szándékban; ami a versszervezési mód változásában is nyomon követhető. Már az Ú j versek (19-40. vers; 1922-23.) ciklusban megjelennek, s egyre szaporodnak a továbbélés (új virágzás) motívumai. Kassák fokozatosan ki-kitekint válsághangulatából, átértékeli helyzetét. A fordulópontot egy remek érzéki, dinamikus kép jelzi: „Szelek tengert n yeríten ek, utak m ozognak ébredést” (22. vers); amely hangulatában az ifjúkor reményeihez csatol vissza (A ló meghal. . . kezdősora: „az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta szárnyait. . .” ). Az új életérzés, egyik első - s talán legszebb - megfogalmazása a 25. vers. Első alkotói korszakában a művészet Kassák szemében azonos volt a „tett” -tel; most viszont szellemi-lelki táplálékká, em berform áló erővé változott: „Kiterített tenyereimen gabonát vasat és embert dajkálok fény az én rokonom” . A világot hajdan sarkaiból kifordítani kívánó költő tisztában van vele: itt, az emigrációban, szűkre Szabottak cselekvési lehetőségei („a nagy számfejtőkben elintéződött minden hiába őgyelegsz a palánkok körül” ). Mégsem mond le álmairól, eszményeiről - akkor se, ha egyedül kell(ene) azokat továbbálmodnia. Szava - egyelőre - nem juthat el az érdekek és megosztottságok világába beletört emberekhez, akik ,,speciális vonatokon utaznak önmagukban” . Mást, többet nem tehet, minthogy kép­ 24 �zeletben elindul az „elsüllyedt szigeten” Csipkerózsika-álomba merült „testvérei” felé - hívó szavával, fényjeleivel bevilágítva az éjszakát s jelölve az utat, ha felébrednének mégis. . . A „fény” - a „tiszta forrás” -hoz hasonlóan - az európai avantgarde kulcsszava; A p o llin a ire, majd A rago n, E luard, Lorca, O. Paz, stb. költészetének is központi motívuma. Részben a felvilágosodás racionális-eszmei sugárzásához kapcsol vissza; részben a természeti ragyogást idézi (a fény konkrétan és jelképesen is bevilágítja a Sötétség Birodalmát!). A magyar költészetben különösen gazdag asszociációs bázisa van (B erzsen yi, C sokonai „hajnal” -képei, P ető fin él a kunyhókba majdan beragyogó „szellem napvilága” , illetve a mózesi „lángoszlop” ; A d y „csillagszóró éjszakái” az Em ber „szépbe szőtt hitét” őrző fényjelek az embertelenségben stb.). A fény tehát útjelző lámpás is, az Eszme és az Értékek sugárzó szimbóluma, mint G o rk ijn á l Dankó szíve. Kassáknál is sokrétű, többirányú képzeleti elemet egybefogó, a szövegkörnyezettől függően új és új jelentéstartalmakkal telítődő motívum. Hatására „a sötétség kimászik a toronyablakon és lehull, mint az ólom” - 25. vers; „üvegből vagyunk s lassan színültig telünk fénnyel” - 33. vers; „a tiszta fény az, amiben megfürödhetünk” - 34. vers stb. A fény tehát elüldözi az éjszakát, a közönyt, a gonoszságot; tápláló-gyógyító mesebeli életelixírré változik; a termékeny bőség és a reménység forrása („a májusi kertek. . . mint a kitüzesedett madarak” , felszállnak, „v ilágosság csurog ránk. . . hinni lehet, hogy megállnak fölöttünk a csillagzatok” - 35. vers). Így lesz a költő magánya termő és teremtő Teljesség, a Természet bőséges adakozó kedvétől ihletett sugárzó átlényegülés: „ a v irá g o k itt álln ak és m eleg szaguk van m int a szoptatós anyáknak koporsók elsü llyedtek és fén y v ersek lettek b e lő lü k ” (32. vers) A költő maga is szinte templomi áhítattal, szet áldott ajándék-osztását: alázattal fogadja a Termé- „e s te van látju k a csillagok gyém ánt-vándorlásait s a fák. p o rbah ajoln ak a já n d ék a ik k a l” (31. vers) Kulcsszó lett a „gyémánt” , az áttetsző „üveg” is, számunkravaló, hétköznapi értékké - kristálytiszta életforrássá változva: „sz ép üvegkorsónkat te d d le a szegények asztalára a vö lg y b ő l fö lh a lla n i a fü v e k , fá k és k ö v ek együgyű é n ek é t...” (31. vers) Épp ezért fonódhat össze ez a motívum-sor - mintegy összefüggő belső rendszert alkotva - az ártatlanság, az öntudatlan tenyészetszerű vitális értékekkel, melyeknek otthona „az erdő ahol karcsú tiszta állatok kövér füvet legelésznek” (37.), s a „megtöretlen falvak” , ahol egyszerű, dolgos emberek élnek, akik „ismerik a napfölkeltét a friss tejet, s a telihúsú lányt, 25 �aki a harangok és diófák ikertestvére” (39.). A költő is hozzájuk tartozik, sorsuk az ő sorsa: ,,az emberi történelem fáj bennünk visszatérő utaink és öreg szüleink vannak” (39.). Ez a sorsközösségtudat készteti arra, hogy testvéreit is magával hívja azon az úton, amit ő már bejárt (a szellemi „ emancipálódás” útja ez): „elvetni magunkat szomszédainkban mint a gabonamagot források éneke mozdul fel bennünk s a reggel elveszi rossz álmainkat” (38. vers) ☆ A bécsi M A 1923. november 15-i számában Kassák a Tisztaság könyvéből címen hat prózaverset tesz közzé; majd 1924-25. során újabb számozott versei következnek. Ezeket néhány más - Bécsben már meg sem jelent - versével együtt ciklusba rendezi s a Tisztaság könyve című kötetben egyéb írásaival összefogva hazaküldi.2 Előzetesen közzé teszi a budapesti Népszava 1924. május 1 6-i számában VI. prózaversét, az 1925. szeptember 2-i számában 65. versét: ezekkel üzen hazájának, Angyalföld lakóinak - mindazoknak, akik vele együtt „az építés törvényét” hirdetik. Kassák kísérletező korszaka végetért. A Tisztaság könyvé ben végigkísérhető „az avantgarde klasszicizálódásának” folyamata. A korábbi absztrakt-eszmei szimbólumok mind konkrétabb, melegebb, életmegtartó jelképekké válnak; a költő „tavaszesőt és vaszöldet” énekel; a fény, a tisztaság szinonimái mellé a gyerek, a jóság, a béke, az otthonosság képzetei társulnak. A virág-, a mag-motívumok, amelyek már az előző ciklust is át-, meg átszőtték (24., 25., 27., 32., 33., 38., 39., 40. vers), ha csak a képzeleti, vagy az emléksíkokon is jelezték: a költő nem adta fel korábbi eszményeit, az értelmes, szabad és tiszta emberi világ megvalósíthatóságának hitét. Most e hit is konkrétabbá vált: Kassák bízik benne, hogy a dolgos hétköznapok csendes küzdelmeiben e vetőmagvakból kicsírázik a jövő. „K ristályok ébredést harangoznak” ; s a húsvét is az igazi feltámadás ünnepe lesz (45. vers). Kapcsolatait mind szorosabbra fűzi a szülőfölddel: Galánta-Pozsony-Érsekújvár körzetében előadókörutakat, MA-matinékat szervez. Pestre nem jöhet, hiszen még nem kapott amnesztiát, s műveit bírósági végzés tiltja ki az országból. A szlovenszkói magyar (és nem magyar) diák- és munkásifjúsággal éjszakába nyúló beszélgetésekben, vitákban tervezi a jövőt.3 Ezekből az élményekből fakad ekkortájt keletkező verseinek biblikus pátosza, példázatszerű magaslati sugárzása. Még a reménytelenséget panaszló versek is megváltás-mozzanatokkal telítődnek. A prózaversek főbb motívumkörei éppen ezekből a „megváltás-képzetekből” szövődnek: a bezártság és tehetetlenség állapotának képzeletbeli meghaladása egyelőre csakis az álom síkján lehetséges. Az alapképek: „bizonyosan kétfenekű ládában élünk” (IV .); „az utak hegybegöngyölődnek, ...a kapuk befordulnak gyémántsarkaikon, ...gyökereink elsorvadnak...” (V.); „vérrel és fekete ráccsal vagyunk körülvéve” (VI.) stb. De ellenpontként mindvégig jelen vannak az életgazdag, felemelően ünnepi motívumok 26 �- ahogyan egy matematikai szerkezetben a ,,+ és -'pólusok kiegyensúlyozzák egymást: „Muzsikák és fényességek szólnak belőlem. . . Kenyerem morzsáit összeszedem és kiszórom az ébredő madaraknak” (I.). A prózaversek zárása (hasonlóan a Tisztaság kö n yvét lezáró lírai Utószóhoz) üzenet az ifjúságnak, a hajdani harcok színterének, a szülőföldnek és egyúttal a felnevelő környezetnek (Angyalföldnek) is: „H a nem virágoznának bennem lángok amik feléd kiáltanak már rég meghaltam volna. . . Látom a partokat, amik elfolynak mellettem s szemeim előtt kinyílik a tér a világossággal áldott. ..' A 25 ú j versben tovább variálódnak s újabb elemekkel gyarapodnak a korábbi termékenységszimbólumok. Az Ú j versek ben a virág- és mag-motívumokhoz gyakran az „űr” - és a „hiány” -képzetek tapadtak: „szegénységünk virágait énekeljük” (24.); „virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak” (27.); „nincsenek emlékvirágaink” (33.); „mikor találjuk meg éveink virágbokrétáit” (40.) stb. Most azonban mind élettelibb, valóságízűbb szövegkörnyezetbe ágyazódnak, s a múlt értékeit a jövőbe átmenteni akaró, új értékeket teremteni kívánó szándékot jelzik. A jelen negatívumai hátterében megjelennek a hajdan „virágzó fák” , amelyek a hiányt tudatosítják, s nem engedik feledni a múltat: „az emberi történelem fáj bennünk visszatérő utaink és öreg szüleink vannak” (39.). Ugyanakkor a virágok-fák-növények példás élete (a legsanyarúbb körülmények között is újjászületnek, teremnek) erőt is ad a cselekvési szándék realizálásához, az álmok valóra váltásához: „álmaim gabonaföldjén virágzom...” (43.); „tenyereimbe virágmagvakat ültettem” (44.); „vetőmagvakat meg kiélesített fegyvereket hordunk az agyvelőnkben” (45.); „a virágok nagy kortyokat isznak a napból ezért tudnak gondtalanul megállni az életben” (43.) stb. A virágok példája rem ényt kínál az emigráció légüres közegében biztos támpontok nélkül tevékenykedőknek, hogy tudatformáló munkájuk nem hiábavaló, s egyszer majd megtermi gyümölcsét: „látom a fák növekedését, miket az idő változásai közben társaim szívébe ültettem” (48.); „...érzem a tavalyi gyümölcsök ízét. . . elvezetlek benneteket a források eredetéhez. ..' (51.); „ . . .a kertekben kinőnek a virágok. . .” (52.); „a fák állnak és hangtalanul kivirágoznak” (55.) stb. A termékenység-motívumok asszociációs körének konkrét életmozzanatokkal való feldúsítása azt is jelzi, hogy a költő közérzete derűsebbé, bizakodóbbá vált a hazakészülődéssel egyidejűleg. Maga is mintha „varázslóvá” változott volna: ereje megsokszorozódott, személyisége panteisztikusan kitágult, s mintegy „orpheuszi” hatalomra tett szert a természet erői - a gonoszság, kegyetlenség, reménytelenség „manói” - fölött: ,,én vagyo k az elveszett f űzfasíp és a m ezítelen állatszelídítő is én vagyok. . . csak akarnom kellen e és árnyékom m al letakarhatnám a vilá g o t” (41.) 27 �,. .átröpültük . a szárazságot most tavaszesőt és vaszöldet én ekelü n k az em bern ek arcunkkal vég re a nap fe lé fo rd u lu n k kibonthatók vagyunk, fá k vagyunk kövek vagyunk tengerek vagyunk" (42.) Szinte maga is azonossá vált a Természeti Végtelenséggel s az elvont emberi (etikai) értékek így változtak át benne egyszerű „emberi sorssá” , adni tudó, természetes hétköznapi életminőségekké: „a z erős em ber sorsa egyszerű az állatok m egérzik a jóságot am i ben n e ugrál az izm aiban. . . ” ( 44 .) Lelki fájdalmai, gyötrelmei a természet elemi gyötrelmeivel azonosak: „aranytollú madarak sírnak az idegeimben” (43.), „erdők és viharok sírnak ki belőlem” (44.); s mivel ő maga is a természeti körforgás része, vitális értékeket sugároz(hat): „az ember szíve alatt hőforrások vannak elrejtve. . . kosaraink peremére kifektetjük a virágokat. . .” (46.) A természeti törvények megértése, elfogadása teszi lehetővé önmagunk megismerését, a Kozmosz titkainak megértését - s ez olyan belső erőt, tartást ad (hat) életünknek, amivel még a bonyolult, látszólag áttekinthetetlen modern életfolyamatokban is eligazodhatunk. „ A d o lg o k b elén k fogóznak gy ö k ere ik k e l am it az öregek kim on dan ak az k ő v é v á lik a gyerek ek em lékezetében. . . . . .szem eim en átván d o ro l a tárgyak ism eretlen ábrázata hallom a kisarjadt n ö vén yek b e s z é d é t.. . ” (46.) Kassák tudja: a modern embernek (is) szüksége van rá, hogy „nagyanyó tejszagú zsámolyán” ülve, áhítattal figyeljen az öregek szavára (47.); s hogy megőrizzen magában valamit a gyermek ártatlan tisztaságából - , aki még elfogulatlanul „megáll az eltévedt generális előtt és szabadon engedi játékait. . . a törvények így kerülnek vissza a napfény alá a tisztaság medrében terek nevetést hullámzanak. . .” (48.). A kisgyerek a még be nem szennyezett igazságok, az értékek érvényességébe vetett feltétlen bizalom őrzője - épp ezért a Jövő záloga. A jelen rácsai között élő költő örömmel és reménykedve szemléli: „a kerítésen túl gyékénykosárban ébredezik a kisded. ..' (48.). Talán ő hozza el majd az új, emberhez méltó életet; a jövőt, amelyet „acéltenyerek dajkálnak” , de amely mégis em berre szabott, „fészekmeleg” . „A z asszony gyermekkel áldott. . . a fénytükör világít. . ., s a fényoszlop kiált. ..' (53.). Bármennyire is a civilizációs haladás híve volt Kassák, kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a technika csodái önmagukban nem teszik (nem 28 �tehetik) boldoggá az embert. Szeretet, szolidaritás - segítőkész, egyenrangú emberi kapcsolatok nélkül üres és fagyos a világ. „Gondolatunk h ideg acélsíkon vándorol” - írta még az Ú j versek ben (38. vers); s most sem egy utópikus, mechanizált csodavilágba akar a vágtató fényszekéren eljutni, hanem egy olyan humanizált világot képzel maga elé, amelyben az Emberi Teljesség elérhető, reális álom. Ebből a hitből, bizalomból nő ki gyönyörű himnusza az új világot építő emberhez: a 49. vers, a ciklus centrális verse. A kezdőképben itt is az emigráns-közérzet korábbi motívumai variálódnak: még a csillagok is „fekete vaspántokon forognak” , megbéklyózva, kiszabott pályán; s mint „összeterelt nyájak, levetik fénygyapjukat” . Aztán mégis ünnepi, felszabadító csenddel tölti be az est a megnyomorított embereket: kiszabadulva rabszolgalétükből, „a tejfehér hold alatt ülve” lassan emberré változnak. De még ilyenkor sem lélegezhet fel szabadon mindenki: az éjszaka dolgozók, a pincérek, a pékek és a többiek munkájuk fölött görnyednek. Pedig ők is „az emberanya magzatai” . Meleg együttérzéssel, az emberi egyenrangúságot természetesnek tartó büszkeséggel szól róluk a költő: „valamennyien az én testvéreim” . Épp, mert közülük való, s nem a magasból hajlik le hozzájuk, nem is emeli őket „népistenné” — minek? Önmagát nem dicsőíti az ember! De tiszteli keménységüket, aranynál értékesebb teremtő erejüket. ,,. . .nem mondom nekik aranyból öntött oszlop nem csókolom meg kemény csizmájuk alatt a földet” . Megtehetné: önmaga teremtő életét is becsülné vele. Dehát ez az egyszerű, tiszta keménységű emberek körében nem szokás. A vers zárószakasza patetikus magaslatba lendül; az emberre emberi világ képe elérhető közelségbe kerül: szabott „ e g y a m i kezdetü n k és kiteljesed ésü n k átléptünk a tehetetlenség sövén ykerítésén érezzük hogy élün k é jje l és nappal id ő n k ábrázatán d o lg o zu n k ” „Időnk” , azaz, a közös történelem alakításán. A kétkezi dolgozók szorgalmas mesterember-mozdulataival vésik, faragják a Jövő ábrázatát. Ha van is különbség a szellemi tevékenységet végző költő és a fizikai munka terhei alatt görnyedő munkások között, az nem lényegi: nem tudat- vagy életérzésbeli, hanem csupán a munkamegosztás „ágazatait” érintő. A ciklus ezután következő darabjai mintegy „fény-árny” , „pozitív-negatív” , „igen-nem” játékra épülnek: a bipoláris motívumsorok konfrontációjából (az eszmei képzetek, ideálok és a valóság torz, sötét, reménytelen tényeinek birkózásából) egy utópikus, mégis reálisnak tűnő jövő-képzet bontakozik ki, amelyhez a küzdelemben megszerzett biztonságtudat kínál alapot. A jelen re vonatkozó motívumok az emberi életlehetőségek zsugorítottságát, szétszabdaltságát érzékeltetik: „egyetlen fa virágzik a pusztában a madarak m egfagytak rajta” (50.); „a csoda szétmálik a fe k e te tükörlapon... sárga rotációs papíron vonaglanak az öngyilkosok.. .” (51.); „kint a szabad mezőn m egretten az ember a vonatok elvesznek az alagu takban ” (52.) stb. 29 �A keserűségből s fájdalomból azonban erő és dac is születhet: „ö rö kh a rc testvérharc kenyérharc v é r friss m a gva kka l ülteti he a fö ld e t a szél e lv itte az anya boldogtalan é n ek é t” ( 53.) S ez már átvezet a jö v ő re vonatkozó képzetekhez, hisz a magvakból élet sarjad! új A jö v ő -k ép z etek szinte mindig egészen konkrét természeti és a valós életbe ágyazódó motívumokhoz kapcsolódnak (s szinte megkívántatnak velünk egy elérhető, megteremthető idillt): „A z asztalt leterítették frissen mosott kendővel a napszag álmosítja a gyereket érzem a tavalyi gyümölcsök ízét. . .” ; s az érkező zarándok levetett kalappal áll: „elvezetlek benneteket a források, eredetéhez” (51.) A ciklus utolsó darabjaiban összefutnak és életsugárzó képekké szintetizálódnak a korábbi termékenység-motívumok; néhány erőteljesen szép szerelmes vers (56., 59., 60., 61.) dúsítja őket kon krét élménnyé, valóságos emberi kiteljesedéssé. A költő (konkrétan és szimbolikusan) „felér a hegyre” (58. vers); ahol ugyan magányban didereg, mégis bízik benne, hogy a szeretet-sugarak áthatolnak az emberi szív jégpáncél-kérgein: „ten yereim en átszűröm a világosságcsöppeket l áb ain k alól naphorgonyok em elik a tavaszi fö ld e t ” ( 59. ) De csak az emberek akarata, jószándékú egymás felé fordulása, egymás iránti megértése oldhatja föl a magányt és az űrt, ami elválasztja őket: „M erítsete k a kutakból m elyeket szivetek rejtek én őriztek (. . .) tőlem hozzátok és tőletek hozzám ig röpü ln ek el a fénysugarak (. . .) A fá k álln ak és hangtalanul kivirágozn ak ( . . . ) nézzétek: a m agvak k in yíln ak a szélben az em berek cem ent és vasházakat em elnek. ( 55.) Az 57. vers az emigrációs időszakkal leszámoló, hazakészülő költő számvetése önmagával, álmaival s azok megvalósulásával. „Itt az ideje, hogy elhullott napjaimmal számoljak, hogy megfeleljek a kérdésekre, amik az emlékezés üvegházában virrasztanak” . Hazavágyik - arra „a tenyérnyi földre” , ahol az „utakról letörölték az oroszlánok lábanyomát ólommezők alá takaróztak a virágok s a városokból valami vad szél kisöpörte a lámpákat” . Mesei-szürreális elemekből összeszőtt képsorral, mégis a maga 30 �varázslatosan vonzó konkrétságában (mint C hagall a festményein az orosz tájat, falvakat) jeleníti meg az elérhetetlen messzeségben lebegő otthont, ahonnan testvérei éneke száll ,,a szegénység padlásszobáiból” ; s ahol a félelemtől még most is (1925-ben!) „vizek tükröket remegnek” . Álmai mégis ide vonzzák, „a szőke elefánton a nagy égi állaton utazom szakadatlanul. —” Kassák tehát a „kitörni akarástól” az emigráció „hét szűk esztendeje” során eljutott a „vállalásig” . Negyvenedik évéhez közel; a telthangú fiatalság harsány kiáltásai már nem is illenének hozzá. Födetlen fővel áll testvérei elé: „érzem, hogy a rosszat és jót egyformán megérdemlem” , ítéljetek. „Magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal, amik rólunk és miattunk szólnak azoknak, akik megértenek és azokról is akik nem értenek meg” (63. vers). A 64. vers: búcsú Bécstől, az emigrációtól, a „fénytornyok és fénysebek” otthontalan világától. Megkeményedett, még konokabb lett az itt töltött évek alatt; nem mondott le róla, hogy „tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal” dolgozva övéinek, osztályos társainak megmutassa a mélységből a Magasság felé vivő utat (65. vers). „Toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben” - tűztorony, őrtorony, útjelző Oszlop, amelyről a múlt és a jövő síkjai betekinthetők. A 65. vers zárása: óda a Hazához - , amelytől nem tud(ott) elszakadni, s amely őt „bátor fiaival és termékeny asszonyaival” visszavárja. Kassák számára szem élyes élm én y a Haza: az ifjúkori küzdelmek, remények színtere, élete „tavaszi környéke” : az elindulás és a megérkezés. A termő-teremtő élet, a mindig újrafakadó Tavasz, a hit és a bizakodások földje, ahová a költő a fényben megmosdva, „tisztán és jószagúan” kíván lépni; s ahol „az építés törvénye” szerint folytatni kívánja a forradalom előtt és alatt megkezdett munkáját. Tervétől, elképzeléseitől senki és semmi nem térítheti e l: „va sszerkezeten állo k kiáltásom ban h arcaid em lék ei virágo zn ak” A magvak kicsíráztak - a fa termőre fordult. JE G Y Z E T E K 1. Déry Tibor: Kassák Lajos. Független Szemle 1923/9-10. 2. Kassák Lajos: Tisztaság könyve. MA-kiadás Bécs, 1926. Horizont kiadás Bp. 1926. 3. Erről a korszakról szóló emlékező írások egyértelműen tanúskodnak: V. Tilkovsky emlékezése (in: Kortársak Kassák Lajosról; PIM 1975.). Pašiakova: Lajos Kassak, Bratislava, 1973. Dobossy László: Kassák Lajos és szülőföldje (in: A közép-európai ember, Magvető 1973.) Kovács Endre: Korszakváltás. Magvető, 1981. Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel. (Szépirodalmi, 1969.). Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. (Madách Kiadó 1982.). 31 �HORPÁCSI SÁNDOR „Kassáknak olyan mindegy” Az idézet Klára asszonytól való, s Palotai Erzsi szép visszaemlékezéséből „loptam el” . Mert valóban, a 100 éves Kassáknak már teljesen mindegy, hogy mit írnak, mondanak róla, de mindegy-e nekünk is? Vannak az irodalom- és művészettörténetnek olyan - egyelőre nevezzük csak így - jelenségei, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni, akiknek az életútja, munkássága fölött nem lehet napirendre térni. Jelenlétük - életünkben - irritáló, mozgósító, felvillanyozó, olyannyira, hogy sokszor elfedi magát az életművet is, már-már befedi a róla kialakult vita. Mondják, hogy - a mostanában megint „divatba jött” - K rú dy volt hasonló jelenség, miszerint csak rajongói vagy ellenzői voltak, vannak. Fokozottan áll ez Kassákra, ha szabad így mondani (noha a szakma tiltakozik ellene): a „Kassák-jelenségre” , hiszen K assák L ajos több műfajban és minőségben is kihívta a sorsot. Van, aki elismeri, mint költőt, de gyenge regényírónak tartja, míg mások a festőt emelik ki, s akkor még nem szóltunk az erős akaratú szerkesztőről, aki éppen határozottságával, sarkosan megfogalmazott esztétikai és politikai nézeteivel sértett meg érdekeket és érzékenységeket. Mindezek azonban ma már köztudott dolgok. Hála éppen az egyre gazdagodó Kassák-irodalomnak. (Kozocsa Sándor, a hatvanas évek végén állított össze bibliográfiát Kassák műveiről és a róla írott kritikákról - korántsem a teljesség igényével -, s az már akkor 100 sűrűn gépelt oldalnyit tett ki.) De nem voltak ennyire evidensek ezek (még) a hatvanas évek elején, amikor a K L T E bölcsészhallgatójaként, mintegy belebotlottam a Kassákba. Mert elkerülhetetlen, engedtessék meg ennyi szubjektivizmus, hogy erről (is) beszéljek, mert az eset a maga egyediségében, esetlenségében is jelez, jellemez valamit a fentebb mondottakról. Harmadév elején annak rendje-módja szerint (1961-ben) kiírták a tanszék hirdetőtáblájára a választható témákat. Milyen a diák? Mindenki a könnyebbnek, kézenfekvőbbnek tűnő témák után kapkodott. Akkoriban „fedeztük föl” ismét (?) Babitsot, Kosztolányit, egyszóval a Nyugatot, a századelőt. Nos, mire észbekaptam, már minden téma foglalt volt, egyedül „Kassák prózája” maradt szabad. De ki is ez a Kassák Lajos? Az ötvenes évek tankönyveiben még a neve se szerepelt, az egyetemen egy szót sem hallottunk róla, nemhogy előadást. De, akkor még nem létezett a mai szigorlatozó mentsvára a „spenót” sem, nem beszélve az azóta írt tanulmányokról. (Kire vár a monográfia?) Mindezt azért részletezem ennyire, mert - legjobb tudomásom szerint - e sorok írójának a diplomadolgozata volt az első, amely áttörte a frontot. Boldog emlékezetű K ardos Pál (később: drága Pali bácsi) szabadított rá a témára. Az első gondot magának a bibliográfiának az összeállítása, az olvasnivalók összeszedése jelentette, mert még az Egyetemi Könyvtár Kassák-gyűjteménye is hiányos volt. (Azóta antikváriumok révén, levelezés és cserék útján sikerült viszonylag tisztességes Kassák32 �könyvtárat összegyűjtenem.) A véletlen sodorta a kezembe Bóka László naplóját, amelyben az egyik helyen maga is megütközik, hogy leendő magyartan árok mitsem tudnak K. L.-ról (Kassák Lajosról) és Á. L.-ról (Áprily Lajos" ról). Ez a „fölfedezés” ugyan meg nem nyugtatott, de elviselhetővé tette tudatlanságom szégyenét, mert lám, még a pesti egyetemen sem. . . Előbb kíváncsian, később egyre mohóbb izgalommal olvastam „bele” magam választott témámba. Ma már persze kicsit furcsa, magyarázkodni is kell, hogy akkor miért hatott Kassák a reveláció erejével. Mindenekelőtt az életút. Azt hiszem először ez fogott meg, minthogy munkáskörnyezetben nőttem föl. Az E g y ember életéről beszélek. Elindul valaki szinte félanalfabétán Sporny mester műhelyéből, hogy önerejéből fölnőjön a Nyugathoz, sőt hallatlan merészséggel szembe is szálljon vele, szinkronban legyen a kortárs európai művészet élvonalával. Hát ilyen is volt, ilyen is van? Eladdig ugyanis azt tanultuk, hogy a magyar irodalom, művészet mindig fáziskésésben volt Európához képest. S most jön egy palócosan beszélő félig tót (vagy talán egészen az? N ém eth István izgalmas tanulmányát csak egy évtizeddel később olvashattuk a Kassák család történetéről az Irodalm i Szemlé ben) munkásember, aki Petőfit utánozva kezd verselni, de Berzsenyit tiszteli, s aki balról, mert lentről akarja meghaladni A d y - különben általa is elismert, tisztelt - forradalmiságát. Ne feledjük cl, hogy ama hatvanas évek volt az „ideológiai tisztázások” ideje. Hogy mennyire az volt, erre is van keserves élményem. Már ötödéves voltam, amikor megjelent - ha jól emlékszem a N agyvilágban, amelyet mohón habzsoltunk akkoriban - ama Iljicsov-c ikk, amely „burzsoá mételynek” nevezte - így, sommásan - az avantgardot. Kos, megadva minden tiszteletet a szeminárium vezetőjének (tud. szoc.-ról van szó), megkérdeztem, hogy akkor mit kezdjünk M ajakovszkijjal, József A ttilával, Aragoné kkal, s nem utolsósorban Kassákkal? Frissen szerzett ismereteim tették neofita-avantgard hívővé (ez azóta lelohadt, látván, hogy ma már olcsón mérik Kassák megszenvedett újításait), nem kevésbé tiltakozott a Kassákban megcsodált igazságszeretet is. Nos, igen csúnya jegy került be az indexembe emiatt, s még örülhettem, hogy megúsztam ennyivel. . . Végül elkészült a dolgozat (szerény kompiláció a fellelhető tanulmányokból), s amikor Kardos Pál professzor úrral megbeszéltük, elkottyantottam, hogy én bizony jártam Kassáknál. Igen?, s ezt eddig mért nem mondtad el? - kérdezte nagyon mérgesen galamblelkű mesterem. Más már régen megírta volna! Látod milyen mafla vagy?! Eszembe se jutott - hebegtem, s az igazat mondtam. Mert az az egyszeri, s mondhatnám véletlen találkozás tulajdonképpen egyfajta diákcsíny volt. Hogy jobban érthető legyen, el kell mondanom, hogy a szobatársaim is bele-beleolvastak a hazavitt Kassák-k tetekbe, s ha megláttak, nyerítve idézték „a nikkel szamovárt” . Szóval (s nemcsak ezért. . .) kicsit hóhányósnak tartottak, hogy ilyen csodabogárral töltöm az időt, mikor annyi „rendes” költő van. Nos, az történt, hogy két hétre Csillebércre mentünk úttörővezető-képzőbe. Amikor nagy nehezen kiszabadultunk a városba (ritkán tehettük, holott csak ezért: Budapestért vállaltuk az egészet), megpendítettem, hogy ha már itt vagyunk, cl kellene menni Kassákhoz. Ügy sem mersz! - ugrattak, s ha nem hecceinek, talán nem is merem. Igy azonban a legközelebbi telefonfülkéből - lesz, ami lesz fölhívtam. Klára asszony vette föl a kagylót. Meg kellett szólalni. Elmondtam, hogy 33 �bölcsészek vagyunk Debrecenből, a mesterről írom a szakdolgozatom, s felkeresném, ha fogad. Fogadott. Egyik évfolyamtársnőm kísért el (a többit ekkor már nem érdekelte a „nikkel szamováros” költő), s nem bánta meg, mert valóban felejthetetlen órát töltöttünk a Bécsi út 98-ban. Eladdig nem nagyon találkoztunk eleven nagy költővel - legfeljebb, ha pódiumon. Ami első látásra is meglepett, az Kassák puritánsága, egyszerűsége. Olyan volt, mint egy nyugdíjas munkás. Feszengtünk, dadogtunk a megilletődöttségtől. Olyannyira, hogy még rágyújtani se mertem. Volt ugyan cigaretta az asztalon, de minthogy Kassák nem gyújtott rá, nem is kínált, így a kínok-kínját álltuk ki. Nos, szó se volt arról, hogy mi kérdezünk. Kassák vizsgáztatott le Kassákból, s bizony (akkor kezdtem gyűjteni az anyagot a dolgozathoz), a vizsga nem valami fényesre sikeredett. . . Ráadásul elkövettük a lehető legnagyobb tapintatlanságot, amit íróval (és nővel) lehet: a kortársairól kérdeztük a véleményét. Nos, Kassák válaszai ironikusak és frappánsak voltak, de csak kettőt merek idézni. „K érem , Rónay G yörgy a legbecsületesebb magyar író: 1935-ben is katolikus volt, most is áz. Ném eth László? Kétségtelenül nagy író, de már ő is tudja, hogy mit kell írni” . (1962-őt írtunk akkor, s nagy visszhangot várt az Utazás bemutatója). Kipirult fülekkel, kicsit megszégyenül- ten, de büszkén - lám, milyen bátrak voltunk - jöttünk el Kassáktól. Olvasni kell - tanácsolta búcsúzóul - , sokat, sokfélét, hogy tájékozottak legyünk. Egyszer még jártam a Bécsi úton, de akkor már Kassák nem élt. Klára aszszony viszont gyanakvó volt, sőt dühös, mert kicsúszott a számon, hogy nem minden Kassák-regény tetszik. „Akkor miért foglalkozik vele?” Később leveleztünk, s nemcsak megenyhült, de fölajánlotta a segítségét is. Igen, s itt jutunk el az alább közölt levelekhez. Friss diplomával a zsebemben úgy képzeltem, hogy le is doktorálok Kassákból. Hamar rá kellett azonban döbbennem, hogy ez - akkor még úgy hittem, hogy csak egyelőre meghaladja az erőmet. Maga a Kassák-életmű áttekinthetetlenül hatalmas. A vidéki könyvtárak pedig alig tudnak segíteni a búvárkodónak. Igaz, van könyvtári kölcsönzés, de a napi munka mellett csak éjszaka jut idő a „hobbi" ra” . Márpedig a legfontosabb folyóiratok (egyáltalán: hol található meg mind összegyűjtve?), csak a nagy könyvtárakban, helyben olvashatók. Ehhez utazni kell. De 1100 Ft-os kezdő fizetésből? A lustaság persze semmivel nem menthető. De kínomban kitaláltam valamit; ha én nem mehetek, megy a posta! Hozza, viszi a leveleket. Az a (perverz?) gondolatom támadt, hogy összegyűjtöm Kassák még élő kortársainak az emlékeit, s ha összegyűlt egy értékelhető mennyiség, ezt dolgozom fel disszertációnak. Azóta kiderült, hogy ezt sehol se fogadják el disszertációnak, ám maga a munka hallatlanul izgalmas és érdekes volt, nem hagytam abba. Így az elmúlt húsz év alatt mintegy félezer levél jött Kassákról. Ami feldolgozásra, illetve egy „jótétlélek” kiadóra vár. Lehet, hogy ebből semmi se lesz, akkor is megérte, nem bántam meg. Mert igaz ugyan, hogy szinte tapintatlanság egy művészt a másikról kérdezni, de a kapott válaszok - minden túlzás nélkül állíthatom - szondaértékűek. Kis nagyképűséggel szociológiai-kultúrhistóriai dokumentumok is. Mert nemcsak Kassákot, a levél íróját is jellemzik, de dátumszerűen a kort is, amikor íródott. Most mondjam, hogy rendkívül tanulságos és izgalmas nyomon követni azt a változást, ahogyan Kassákról beszélnek? Gyanítom, hogy hasonló eredményre jutottam volna, ha mondjuk Babitsról, vagy Krúdyról (K rú dy Zsuzsa biztatott is, hogy édesapjáról is kezdjek levelezni. . .) kérdeztem volna írókat, festőket, politikusokat. Mert hamar rájöttem, hogy Kassákról nem elég 34 �csupán néhány kortárs költőt megkérdezni. Az is érdekes, hogy mit mondanak róla a fiatalok - okulva a saját példámon. Nos, a kép derűsebb, mint 1961-ben, de messze nem megnyugtató. Kassák még ma sem él súlyának, jelentőségének megfelelően a művészi köztudatban, noha azóta valóban okos és jó tanulmányok sora jelent meg róla. Mindezek azonban nem pótolják, nem odázhatják el a monográfia megírását. Talán majd az a fiatal kollégánk, aki most választ szakdolgozati témát. . . Mellékelten közlöm először azt a levelet, amelyet több év alatt fundáltam ki, csiszoltam le, hogy minden címzettem találhasson benne megválaszolható kérdést. Magánügy, de még idetartozik, hogy a hatásfokom nem a legjobb: minden negyedik levélre kapok választ. Sokan semmitmondóan, mások gunyorosan válaszolnak, volt, aki le akart beszélni, mondván, hogy érdemesebb íróra pazaroljam az időm és a levélbélyeget. (Amikor kezdtem, még 60 fillérért, ma négy forintért viszi el a posta. . .) Nem tudták elvenni a kedvem. Nemcsak azért, mert valóban sokat tanultam ezekből a levelekből: Kassákról, a világról, az emberi természetről, de már csak Kassák miatt sem. Aki Kassákkal foglalkozik, az legyen olyan makacs, mint ő volt. . . A leveleket minden változtatás, húzás nélkül mellékelem, s majd a szerkesztő úr eldönti, hogy mennyit bír el a lap. . . (T erjedelm i okokból kevesebbet, mint amennyi figyelem re érdemes. - A szerk.) Íme: Tisztelt Uram (Asszonyom!) Elöljáróban elnézését kérem, hogy ismeretlenül zavarom kérésemmel, le v e lem m el! Szívességet kérek, amely azonban nem magánjellegű. Tanulmányt írok „ Kassák, a kortársak em lékezetében” címmel, s ehhez kérem az Ön szíves segítségét, közreműködését is. M indenkit szeretnék megkérdezni, aki ismerte. ismerhette Kassákot, köze van az irodalomhoz, művészethez. N em tudom, hogy Ön milyen kapcsolatban volt Kassákkal, ezért csak pontatlan, általános kérdéseket tudok föltenni, például, hol, mikor, hogyan találkozott (először) vele (a m űveivel is, személyesen is)? M it jelentett, jelent Önnek K assák: a költő, az író, a festő, a szerkesztő, az irodalm i-közéleti jelenség, az em ber? Hatott-e Önre valam iféleképpen Kassák em beri-m űvészi p éldája? M iv el? H ogyan? M it tart maradandónak, követendőnek (például egy kezdő költő, író, festő vagy szerkesztő számára) Kassák életm űvében? M i lehet az oka, hogy o ly ’ sokat támadták, tám adják? M inden érdekel, amit róla m ond: a vélem énye, az em lékei: egy-egy jellegzetes Kassák-gesztus. A kapott válaszo kat (a szerzők engedelm ével) szeretném publikálni is. Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy m i a vélem énye erről a munkámról? K ikhez kell, érdem es (a válasz reményében) fordulnom ? Válaszát előre is hálásan köszönöm. Jó egészséget, jó munkát kívánva, Tisztelettel H. S. Íme a válaszokból egy csokornyi: Figyelm esen, s többször olvastam el levelét, s az abban feltett kérdéseket. Sajnos, várakozásának nem tudok m egfelelni. Személyesen ugyan ismertem Kassák Lajost, feleségét és leányát is, de az ezzel kapcsolatos em lékek kis35 �lánykoromra nyúlnak vissza. E zek nem fűződnek a művészhez, a politizáló társadalmi tényezőhöz vagy éppen a politikushoz. Azt hiszem, hogy pontosan emlékszem vissza azokra a beszélgetésekre, am elyekben apám és baráti köre esetenként Kassákot, a Kassák-kört, illetve a Szociáldemokrata Párthoz való viszonyát tárgyalták. Í rói megítélése egyértelmű vo lt: öt tekintették a magyar Gorkijnak, a munkásosztály munkásszármazású és munkástudatot tudatosító tehetséges, elhivatott írójának. Apám igyekezett tőle a Népszavának és a S Z D P egyes kiadványai számára költeményt vagy tanulmányt megjelentetni. E z nem volt egyszerű, mert időnként a Kassák-kör éles kritikával illette a SZD P -t, s annak egyes vezetőit. Ezért emlékszem élesebben arra, hogy mennyire örült apám annak a kibékülésnek, am elynek bizonyságaként Kassák a S Z D P X X X II. kongresszusa alkalm ából ( 1 9 39. január), nagyszerű költeménnyel köszöntötte a szervezett munkásság politikai jelentőségű eseményét. A felszabadulás után - úgy emlékszem - Kassák, a S Z D P képviselője lett, s Jusztusz Pál kérésére elvállalta, a Kortárs című irodalm i folyóirat szerkesztését. Ezt a M K P vezetősége, R évai József megfogalmazásában rossznéven vette. A kkor nem értettem mi az oka ennek a szinte gyűlölködést érzékeltető politikai bizalmatlanságnak. K ésőbb, amikor elolvastam az „ E g y em ber élete” című nagyszerű Kassák-m ű V I I I . kötetét, kaptam erre valam i utalást, magyarázatot. Az igazi művészt különleges adottságú, átlagem berek m ércéjével semmilyen területen nem mérhető em bernek tekintem. Így beszélt Kassákról, vé d ve őt politikai kritikusaitól, apám is. Csak a dogmatikusan, korlátoltan gondolkozók, hiúságukban túlérzékenyek nem akarják ezt megérteni. Ezt tudta Kassák is, ezt mutatja saját sírjára készült sírfelirata. Vas István, a Kassák-múzeum, a Párttörténeti Intézet Kassákra vonatkozó anyagát bizonyára ismeri. H a eszembe jutna még élő Kassák-körhöz vagy a kórushoz tartozó elvtárs neve, pótlólag m ajd tudatom Önnel. Sajnálom, hogy érdekes és fontos munkájához tényleges segítséget tudtam nyújtani. nem Szívélyes üdvözlettel Schifferné Szakasits Klára Budapest, 1983. május 28. ☆ Kérem , ne haragudjon, hogy levelére csak most tudok válaszolni. K ü lfö ldön jártam és hazajövetelem után sok dolgom volt. Azzal tettem félre le v e lét, hogy megválaszolom. É n magát bátor em bernek tartom. Tanulmányt írni Kassákról, nem kis dolog, legfeljebb azt nem helyeslem, hogy a kortársak visszaemlékezései alapján. É n ebbe nem szállok be, nem is segítek, annak ellenére, hogy Kassákhoz nemcsak személyi kapcsolatok fűztek, de barátiak. Kassák mellett N agy Lajos és József A ttila az, akiről én mindezt elm ondhatom. K ét m egjelent könyvem ben m ind a három mellett elmentem. N em 36 �akartam, hogy az a vá d érjen, hogy dicsekszem velük. E g y későbbi időpontra szántam, annál is inkább, mert ez a három európai szintű marxista író, költő, Kassáknál méghozzá képzőművész is, m indig mostohán kezelt értékek voltak az ostoba és gőgös dogmatikusok által. M eg kellett halniuk, hogy egyáltalán helyükre tegyék őket. Én mindháromnak sokat köszönhetek. és lehet, hogy ezért szubjektív is vagyok. Erkölcsi, em beri tartásomat nekik köszönhetem. N em tudom, hogy Maga hány éves, csak azt, hogy tanár Miskolcon. A hely nagyon alkalmas, osztály- és társadalmi rétege m iatt, hogy e témát feldolgozza. K é t tanácsot adok, mint segítséget. N e mondjon le a megírásról, de jól gondolja át. Könyvtárakban megtalálhatja az erre vonatkozó irodalmat. A m ásik: legyen saját véleménye. Szívélyes barátsággal, Marosán György Budapest, 1972. X. 10. ☆ Csak most jutott el voltam. hozzám a levele, mert én hosszabb ideig külföldön Sajnálom, hogy nem tudok sokat segíteni Kassák-ügyben. Igaz, hogy én Érsekújvár mellett, egy kis faluban születtem és éltem, de közelebbről nem ismertem Kassákot. Édesapám , aki már meghalt, jó l ismerte őt, többször beszélt is róla, de én nem készítettem jegyzeteket. Soha nem gondoltam, hogy valaha is szükségem lenne erre. 1944 előtt találkoztam vele néhányszor, de ezek a találkozások nem v o ltak jelentősek, m indig többen voltunk, ő elég zárkózott volt, nem sokat beszélt. É n, nagyon szerettem és szeretem Kassák munkáit, könyveit, képeit. Pártmunkás voltam, 1948 után sokáig a K B apparátusában dolgoztam, s mindig nagyon fájt nekem, hogy Kassákot olyan méltatlanul mellőzték, gyakran hallottam róla, a párt egyik-m ásik vezetője szájából elítélő nyilatkozatokat. Ilyenkor mindig apám jutott eszembe, aki igen nagyra becsülte őt, még érsekújvári idejéből. Kassáknak él az özvegye, bizonyára sokat tudna segíteni. Í rjon neki, nemrég, olvastam valahol egy visszaemlékezését, abban nagyon sok embert em lít, akinek kapcsolata volt férjével. Talán azoknak is lehetne írni. Azt hiszem, a V igilia kiadásában jelent meg valakinek egy közéleti arcképsorozata, (köztük pl. D ienes V alériával beszélgetés), d e nem jut eszembe, hogy ki a szerző. A z biztos, hogy katholikus szerző, mert a hit kérdéseiről is faggatja a meginterjúvoltakat. (Lehet, hogy Rónai M. A n d rás?) Nagyon szépnek és érdekesnek találtam a Kassák özvegyével készített interjút, nekem is nagyon sok érdekes dolgot mondott el, olyat, amit még nem ismertem, pedig nagyon sokat tudtam, olvastam róla. N agyon is ajánlom, hogy foglalkozzon Kassákkal, mert még m indig úgy érzem, hogy ma sincs a m egfelelő helyen, sem az irodalom ban, sem a festészetben, de mint közéleti, tiszta ember sem. É g y érzem, megéri a gondos kutatást az ő egész élete és munkássága. 37 �A m ikor olvastam az özvegyével készített interjút, szégyeltem magam, hogy annak idején, amikor m indenki magára hagyta, nem közeledtem hozzá, pedig m indig nagyra tartottam, az E g y em ber élete ma is egyik legkedvesebb olvasmányom. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Kutrucz Gizella (Balogh Elemérné) Budapest, 1983. júl. 6. ☆ Tervezett Kassák-tanulmánya nagy és szép vállalkozás; remélem, hozzá tudott jutni az eredeti dokumentumokhoz is. K érdéseire ugyanis részben választ kap, ha figyelm esen végigolvassa a „M a ” m egjelent számait és, ha fo rgatja a huszas-harmincas évek ( 1932-33-ig) Népszava-számait. É n , magam nem tartoztam fiatalon, Kassák köréhez. É n , tőle meglehetősen messzi tájakról indultam, a M árciusi Front környékéről, V eres Pétertől, Kovács Imrétől, Ném eth Lászlótól. Kassák nem tudott, és - a harmincas években - már nem is akart irányzatot, kört alapítani; meglehetősen magányos volt, szigorú és keserű. Én, először 19 4 5-ben találkoztam vele, mint fiatal újságíró (22 éves voltam akkor), Békásmegyeren. V eres Péter is ott lakott akkor, s én, egy füst alatt, nem is az irodalom , hanem egy képzőművészeti kiállítás kapcsán látogattam meg. Kassák kategorikusan és nagyon határozottan adta elő elképzeléseit a képzőművészetről és a képzőművészeti nevelésről, egy festőiskola tervei foglalkoztatták. A munkásosztály vezető szerepét nem a politikai hatalomban látta, hanem abban, hogy a társadalom egészére a munkáséletérzésnek k ell rányomnia a bélyegét és szabadságot kell adni a munkásság önkifejezésére. Bizalmatlansága a kommunistákkal szemben nem oldódott. 1946-ban vagy ’4 1 elején találkoztam vele Székesfehérváron, ahol - zöldfülő létem re lapszerkesztő voltam (Fehérvári H írek), és ahol irodalm i napok voltak az ottani szociáldekomraták rendezésében (vezetőik között volt Benjám in László és Bondor József). K assák akkoriban irta „A z út vég e” című regényét, Kasssai-Schallm ayer Ferencről, aki az ifjúmunkás-mozgalom radikáláis szárnyáról jutott el a nyilas kormány miniszteri székéig. Kassák egy kalap alá vett minden radikálist, akiket a hatalom lihegő megszállottainak tartott, akár nyilas lett légyen belőle, akár kommunista. R évairó l azt mondta nekem : „Ö rd ö g i taktikus” . A megkeseredettséget éppen úgy éreztem benne, mint Békásm egyeren; „szúrós" embernek ismertem meg. A kko r ellenfélnek éreztem, hiszen a „n é p i” indíttatás jókora radikalizmust gerjesztett bennem is; csak azt nem értettem, m iért ez a szembenállás benne, holott egyszersmind éreztem, m ilyen mélyen fejezi ki a munkásosztályt magát, legalábbis a „m esterek” rétegét, akik nagyon komolyan veszik szakmájukat. A z 19 50-es években, 19 54-55-ben találkoztam vele harmadszor, többször is, egy különös társaságban. A társaság az O pera utcában (Pesten) akkoriban létezett zsidó, ortodoxkóser vendéglőben találkozott, N iszel bácsinál, akinek az akkori szalmaboros világban valódi, tiszta, finom kóser bora volt (persze, nagyon drágán) és aki m egkövetelte, 38 �hogy a belépő legalább félpercig törölje a lábát az ajtó előtt. A társaságban B erda József hívott m eg; tagjai voltak még Jankovich Ferenc, Kassák Lajos, Zaymuz, a Leh el téri plébános, és egyszer-egyszer bevetődött B ad alik B ertalan, veszprémi püspök. M eglehetősen „népfrontos” gyülekezet v o lt: Kassák és B erda szociáldemokrata, Jan kovich parasztpárti, a két katolikus, és jómagam, a kommunista. Csütörtök esténként volt a találkozó, de én egy hónapban egyszer, ha elmentem, mert Dunaújvárosban (akkor Sztálinváros) laktam. K ép zelje el ezt a társaságot az ortodox zsidó vendéglőben. M indenki elégedetlen volt a rendszerrel, más és más nézőpontból és indítékból. D e talán Kassák volt a legélesebben és legkevésbé óvatosan ellenzéki. M élységes m egvetés és utálat áradt belőle és kategorikusan tagadta, hogy annak, ami akkor volt, egyáltalán köze lenne a szocializmushoz. Sohasem beszélt sokat, rendszerint inkább közbeszólt, röviden, kategorikusan és élesen. É n jobbára hallgattam, mint fiatal, és m eghívott; bár sok igazságtalanság keserített el, nem akartam „szekundálni” , hiszen Kassák megfogalmazásai olyan tömörek voltak, hogy én csak halványabb lehettem volna, és egyébként is, még m indig éreztem vele szemben azt, amit Fehérváron : egy kicsit ellenfél. Berdát szerettem, benne sokkal több em beri közelség és melegség volt. Leginkább a Leh el téri plébános próbált csillapítani, ha már nagyon erős volt a hang. A mulatságos az volt, hogy N iszel bácsi is nagyon megértő volt, hiszen ő meg a neológ zsidókat vetette meg, akik képesek magukat belevetni egy ilyen, az „ E r e c ” -cel (Izrael) szemben álló rendszerbe. Azután soha többé nem találkoztam Kassákkal. Úgy halt meg, irodalm ilagművészetileg magányosan, mintegy kívülállóként. N agyon tiszteltem, most is tisztelem, de fölm elegedni sohasem tudtam iránta. Ennyiben tudtam eleget tenni kérésének, Horpácsi úr. N em túlságosan releváns mindez, hiszen, mint látja, m indvégig elég távol voltam tőle. Valam it azért tán segít; ez is információ, legalább egy nézőpontról, úgy, ahogyan az emlékezésben feldolgozódott. M ég egyszer eredm ényes munkát kívánok. Őszinte tisztelettel Sándor András Eger, 1983. február 3. ☆ Köszönöm kedves levelét. N agy örömmel lennék segítségére, félek azonban, kevés sikerrel járok. Kassákot ismerhettem volna, de nem ismertem. E z a fogalmazás bizonyára elárul Önnek egyet-mást: Lukács G yörgy melletti felnövekedésem a kettőjük közötti ismeretes és az élet végéig tartó kon fliktus miatt bizonyos fokig „prediszponált” , mégha nem is éreztem kötelezőnek magamra nézve felejthetetlen em lékű barátom minden egyes ellenszenvét. A döntő ok azonban az volt, hogy Kassák semmit sem jelentett számomra: mint művész, sem nem taszított, sem nem vonzott, s ez - azt hiszem - egy művész hatástörténete szempontjából a legvégzetesebb közbeeső állapot. Ideo ló giatörténeti és művészettörténeti szerepe - am elynek nagy fontosságát csak végletes elfogultsággal lehetne tagadni - más kérdés. M ivel azonban Önt 39 �,,Kassák a kortársak em lékezetében” című téma érdekli, én eleve d iszk va lifikálva vagyok; ebben az értelem ben nem voltam Kassák kortársa. Őszintén sajnálom, hogy nem segíthettem, szívélyes üdvözlettel Heller Ágnes Budapest, 1972. február 25. ☆ A m ellékelt lap fogalmat ad lelki állapotomról. Hozzá teszem, hogy ma temették a Vác melletti Radon K ed ves Öcsénket (7o éves). - M égis igyekszem kérésének forduló postával eleget tenni. - Nagyon fontos, hogy összegyűjti Kassák kortársainak a róla szóló véleményeket. K ön yve dokumentanyagtárra nő, s ez igen fontos egy ilyen rendkívüli alkotó esetében. E gyre k e v e sebb az igazi kortársak száma. Sietnie k e ll! - K ét ízben találkoztam személyesen Kassákkal (kiállításokon többször láttam). Először társaságban. G o n do lkodva hallgatott. Irodalom ról volt szó. Másodszor valam i írást vittem neki. Átvette és ígérte, hogy megnézi. N em jelentkezett. M egleptek bátor írásai. A 2o-as évek derekán publikáltakra gondolok a „ M a ” -ban. Sokoldalúság, szokatlan értelmezés, eredetiség sugárzott belőlük. A különcködésre való hajlam úgyszintén. A z igaz aktív embert kereste - harc útján képzelte elérni. „ E g y ember élete” - őszinte önéletrajz. Korszakot bemutató dokumentum. M aradandó olvasmány is! A század elei divatos izmusok világát Kassák mutatta be és a hozzáállást is irányította írásaiban. Óriási belső fegyelem m el érte el a maga stílusát, mondanivalóját - tollal és ecsettel. Számomra Kassák a korába beilleszkedni nem tudó, nem is akaró „v a d zseni” ! N em követhető egyéniség! Csodálni annál inkább lehet s kell is! Az embert, aki sokoldalú érdeklődéssel, tehetséggel van m egáldva és m indig aktív alkotó! Rám nem hatott, de csodáltam egész életpályája vonalán rendkívüli magabiztosságát és törhetetlen akaraterejét. E g y kezdő költő, író, festő - vagyis alkotó, Kassákon keresztül kell hogy meglássa, milyen kitartóan és mennyit kell önmagunkon dolgozni, alakítani, hogy végül alkotásainkból önmagunkat sugározzuk. M inden rendkívüli embert támadni szokás. E z régóta így van, főleg mert nem értik meg. S ez a gyakoribb ok. Vagy úgy látják, hogy nem illik bele a nyugodt polgári életkeretbe sem magatartása, sem elvei, sem életstílusa, sem alkotásai. E z utóbbiak m egértéséhez kom oly tanulmányokkal fel kell készülni. S ezt kevesen vá llalják. ( . . .) 00-561 Warszawa, 1985. 05. 15. M okotowska 26 m 64 Prof. dr. Csorba Tibor ☆ Bár levele már október eleje óta nálam van (szeptember 28-án kelt), csak most próbálok rá választ adni. N ehéz hónapom volt október, ma utazom har- 40 �madszor vidékre, közben egyetemem százéves jubileum i ünnepségei is zajlottak stb., stb., a normális terhelés mellett. Most is csak röviden írok a fe ltett kérdésre azzal, hogy ha valam i részletesebben is érdekli, szívesen teszek eleget annak is. Kassák művészetét legkorábban 19 21-b en ismertem meg. E k k o r kaptam két „ M a ” számot ajándékba, ekkor vettem meg a Bécsben kiadott „N o vellásk ö n y v ''-et és a „ Világanyám ” című versgyűjteményt, végül ekkor olvastam a „M áglyák énekelnek” -et. N agy hatással volt rám. S m ivel tízéves koromtól huszonöt éves koromig azt hittem, hogy költő leszek - verseket írtam - , ettől kezdve Kassák-versek kerültek ki tollam alól. Miután Kassák visszatért az emigrációból, összes könyveit és folyóiratait rendszeresen megvásároltam. M egvan a teljes „D okum entum ” , a „M u n ka” és a felszabadulás utáni Kassák-folyóiratok valamennyije. Személyesen először talán 19 34-ben találkoztunk éspedig Fischer J ózsef építészbarátom lakásán, amikor Breuer M arcel is Magyarországon tartózkodott még (illetőleg rövid időre újból), és nagy vita kerekedett arról a témáról, hogy politizáljon-e a művész, vagy sem. Breuerrel szemben én, aki akkor már a Szocialista Képzőm űvészek Csoportjának titkára voltam, a politizálás m ellett álltam ki, és Kassák helyeselt nekem. A felszabadulás után 19 45 végén vagy 1946 elején találkoztam vele újból, s aztán elég gyakran. É n ugyanis 19 45 novem berében jöttem vissza tíz hónapos szovjet hadifogságom ból (melybe, mint soha-katona-nem-volt polgárember kerültem), és távollétem ben a M űvészeti Tanács tagjává választottak. Ennek Kassák volt az alelnöke, és ő szerkesztette a tanács lapját, az „ A lk o tás” -t, máig is talán legszebb folyóiratunkat (ez elsősorban form ai m egjelenésére vonatkozik.) E ttől kezdve azt hiszem ő is figyelte harcomat az ú j építészetért, tanúja lehetett az 19 51-es vitában elszenvedett vereségem nek (ha nem is volt e v itán jelen). Tíz évre rá, Pesten, az É p ítő k klubjában volt egy zárt körű k iállítás, m elyen a régi, és az új avantgarde képviselői mutatkoztak be, újból, köztük Kassák (és Vasarely, az európai iskola volt tagjai stb.) E zt a kiállítást én nyitottam meg, Kassák is jelen volt, s azt hiszem, ettől kezdve kerültünk közel egymáshoz. Ezt a kiállítási megnyitót kissé átdolgozva megjelentettem a Valóságban, s ezután következett második nagy ütközetem, m elyben ugyancsak „vereség” -et szenvedtem. Kassák ennek is tanúja volt. Azt hiszem 1966-ban rendezték meg a fotójubileum nagy kiállítását a Nem zeti Galériáiban, melyen - persze - Kassák is kiállította montázsait. Itt is találkoztunk, és - váratlanul - itt kért meg, hogy nyissam meg kiállítását a Fényes A d o lf teremben. E z 1967-ben volt, és neki nagyon tetszett, amit róla, és piktúrájáról mondtam. (E z részben az É S-ben, egészében pedig a M agyar Építőm űvészetben jelent meg.) E ttől kezdve barátságunk közvetlen és m eleg lett. Többször is találkoztunk. M eghívott 80. születésnapján a Fészekben rendezett ünnepségre is; és aztán meghalt. Sok mindent hallottam én is em beri magatartásával stb. kapcsolatban. Lehet ezekben igazság is, ellenszenv is, én azonban csak baráti gesztusokat kaptam tőle. Sokszor üdvözlöm barátsággal Dr. Major Máté Budapest, 1971. október 28. (Befejező rész a következő számban) 41 �M ÉSZÁ R O S O TTÓ átvetkőzött evolúció „értelmetlenül szólnak a harangok és mi is” (T. Tzara: Hozzávetőleges ember) fehérbe öltöztetnek amit úgyis feketének látsz ha szólok csendé foszlik az mintha direkt módon fokoznám a semmit barátom! előbb-utóbb túladunk mindenen párnás kezecskéinkkel törve utat felszívódunk az anyavérbe üzenet (Kassák Lajosnak) hegyek süvegén az érc lobogása épül megláncolt prométeuszi fényben szembesülök és elemeimben kötődöm az elemekkel. úgyhallottam: széttárt nyerítés az örökös versben megéreztem a szamovár ezüstös melegét miközben egy mérhetetlenig terpeszkedő lekvároskenyér farát haraptam bőszen. élükre fordult képek a pocsolyák földbegyűrt vásznán kalap meg cigarettavég a szájban koponyák szürke mágnesében a rombolás is valami transzcendens felépülés és szétrobban minden ami nem egyensúlyérzet. 42 �MŰHELY Hodossy Gyula munkái elé „Parányi az ajtó, az ablak, de m ind hülye, aki ezt elhiszi, mielőtt utána járna." Hodossy Gyula: Barátaimnak Iródia, XVI. sz. 1986. május Nehéz feladat fiatal költő versei elé bevezető sorokat írni. Hiszen a versek magukért kell, hogy beszéljenek, a fiatal költő pedig jobbára a társadalom többszörösen hátrányos helyzetű polgára, akinek viszont ez a többszörösen hátrányos helyzet törvényes státusa. Az a rendellenes, ha nem így van. Miből fakad ez a „jogállás” ? Minden összetevőjét és okát, ha felderíteni akarnám, félő, hogy az egész valóságegyetemet kellene darabokra szednem, aminek az olvasó sem örülne, s aminek talán ilyen hirtelen elhatározással magam sem tudnék eleget tenni. Maradjunk tehát csupán a két, meghatározásban szereplő fogalom boncolgatásánál - tárgyunk szempontjából. A fiatalság nemcsak a friss erővel telítettség, a biológiai elhasználatlanság, a lelki kialakulás jellegzetes tünetekkel járó korszaka. A fiatalság a társadalmon belüli hely hiányának, a beilleszkedés jellempróbáló fordulatainak (kellő számú rossz tapasztalatok híján), a nyíltsisakú bizalomnak, őszinteségnek, az árnyalatlan, de annál képzeletgazdagabb és markánsabb gondolkodásmódnak a korszaka (egyebek mellett). A felsoroltakból nyilvánvalóan adódik egy csokorra való hátrány. És ez csak a fele a dolognak. Költőnek, írónak lenni mit jelent? Felületes külső szemlélő számára nem többet annál, mint, hogy valami egyéb, hasznos munka helyett a szép, fehér papírosokat betűkkel bepiszkítani. Ez se szimpatikus dolog. Hátha még el is olvassa valaki, amit írunk? Az igazi bajok akkor kezdődnek. Az író, a költő az a - nyilvánvalóan, büntetőjogi szempontból is első pillantásra abnormális - halandó, aki minden állítását kéretlenül és eleve írásba adja. Egész életét avval tölti, hogy írásbeli „jelentéseket” - feljelentéseket? - ír önmagáról, önmaga ellen. Kérkedik legbelső gondolataival, érzelmeivel, olyasmikkel tehát, amiket minden életrevaló ember igyekszik alaposan (és jogosan, mert nyilvánvalóan felhasználhatók és fel is használják majd ellene), elrejteni a véka alá. É s még evvel sem éri be önsorsrontó mohóságában. Írásaiban nemcsak magáról, de az őt körülvevő, szorongató világról is képet adni törekszik. „Tükröt tart a valóságnak” - ahogy az általános iskolai irodalomkönyvek 43 �megfogalmazzák. De könyörgöm: húszon felül - de húszon alul is - hányan szeretünk tükörbe nézni? Az író tehát az az ember, aki minden „hivatalos” illetékesség nélkül mindent észrevesz, mindenről véleményt alkot, mindenből képeket formál, általánosít. Lát egy darabka megműveletlen földet - ezer mentség lehet az ilyesmire - és máris a „M agyar Ugar” - ról beszél! „A csillagok,a Göncölök” úgy fénylenek neki, mint „rácsok a hallgatag cella fölött” !? Kell-e hát magyarázat, miért törvényszerűen hátrányos helyzetű? De befejezem ezt a kicsit hosszúra sikerült bevezetőt. Még úgy tűnhet, nem akarok - vagy nem tudok - semmit sem mondani Hodossy Gyuláról, erről a felvidéki, Miskin herceg megjelenésű, visszafogott viselkedésű fiatalemberről, aki három esztendő alatt mozgásba hozta a csehszlovákiai magyar fiatalság művészetszerető és alkotóképességgel bíró rétegeit. Aki az Iródia- kör 16 kiadványában s a rendszeresen megtartott baráti találkozókon saját körükön túl is ismertté tette tehetséges fiatal kortársainak nevét, karakteres, induló íróalkatát, a táj, az etnikum mélyéből is táplálkozó, ezért is sajátos, új és élő alkotásaikat. Hogy szervezőnek és szerkesztőnek milyen volt, azt az immáron lezárult Iródia-korszak bizonyította. Hogy költőnek milyen, arról hadd ejtsek néhány mondatot. Hodossy Gyula, a verseiben is szikár, egyszerű, ironikus és önironikus; az önfeltárás és a pontos megfogalmazás, a szinte már önkínzóan axiomatikus formák keresése jellemzi - és ebben az adottságában sok rokonvonást mutat az Íródiában vele együtt figyelmet keltő két fiatal költővel: Hizsnyai Zoltánnal és Krausz Tivadarral. Ezt példázza korábbi A nagy fogás című verse, vagy az E z itt nem politika, a Plagizátorkodás is. Ugyanakkor szövevényes, epikus háttérrel bíró hosszú verseiben egy-egy jelenség „meghámozásával” , álarcrendszerének lehántásával, valódi arca felderítésével törekszik lejutni a valóság mélyére, ahol lehet - hogy amint Einstein példája sejteti - , megintcsak egyetlen, bár nem egyszerű képletbe belefogható a valóság lényege. Igyekszik felderíteni a bürokrácia-élet abszurd, elfogadhatatlannak érzett, ám újra és újra bizonyítottnak tűnő egyenletét. Jeles kísérletet tesz erre a már említett E z itt nem politika és a H ivatalos vers című írásaiban is. De nem csak a nagy társadalmi egységek, az egyes emberi jelenségek, személyiségek is hasonló szempontból foglalkoztatják. Érzi - huszonhat évével talán már tudja is - hány arcot viselhet egyetlen koponya, hány lélekhámot vedlik olykor természetes könnyedséggel egyetlen lélek is. Nem fél a szivárványos külsőségek mögött felfedezni a kiábrándító űrt, a látványos gesztusok, viselkedésmodellek mögött a nullára redukált karaktert, a karakter és a teljesítmény hiányát. L e v é l című írása a leleplezés izgalmával lapozza végig korunk művészkóklereinek gyakori kellékválasztékát: „a nemzetiségi hős maszkját” , „az idegen szavak, francia újságokból kiollózott, sötétbetűs mondatrészek” kendőzőszereit, a „mennyien rugdosnak” kötelező mártírkoszorúját, a „Cselezdék” -ben való ügyes tájékozódás, a mindenkori széljárások alapos ismeretének erényeit, a hosszú sálak, sáros bakancsok, mindig kéznél levő, ámde régóta üres noteszok rejtélyességét, ,,ki-tudjamilyen-utakon-járást” sugalmazó uniformisát. És megleli alattuk az üres szerep kiábrándító valóságát: a nemlétező személyiséget. Ha megfogalmazásában nem is egyenletes színvonalú, nem is egyformán, minden ízében lényegretörő és frappáns ez az írás, a legtöbbet - úgy érzem - mégis ez árulja cl az első nagy ifjúkori megrázkódtatásán átesett költő 44 �pontosított útirányáról, aki jó érzékkel és legtöbbször kellő művészi erővel és elszántsággal törekszik a valóságot hiú panoptikummá változtató, teljesítményellenes, etikai nyomvonalakat nem ismerő személyiségek és jelenségek „szerkezetébe” belevilágítani. Tudjuk, hogy mint a mottóul választott versben barátainak ajánlja, ő maga is megkísérelt meggyőződni arról: parányi-e az ajtó, az ablak? Ha eközben be is vágódott előtte néhány kapu, bizonyos, hogy nem az irodalom, nem a művészet „nyílászárói” voltak azok. Annak kulcsát, kilincsét: saját tehetségét, emberi és morális erejét mindenki maga tartja a kezében. Hodossy Gyula, az Érsekújvárott: élő költő, úgy tűnik, a „hely szellemében” megörökölte a nagy előd, Kassák. Lajos szuverenitásvágyát, emberi, költői tartásának egyenességét, tisztánlátásigényét. Kívánjunk mindezekhez hasonlóan töretlen alkotókedvet és -erőt is neki. M E Z E Y KATALIN 45 �HODOSSY GYULA Így lesznek az ünnepek Észre sem veszem, ahogy meghalnak bennem az emberek, naponta négy, vagy tizennégy. Talán másképp lenne, ha temetést rendeznék mindenkinek, aki elhal bennem, mert a temetés ünnep, az ünnepet meg általában megjegyzi az ember. Plagizátoroskodás Üdv Lomonoszovnak! Az anyag nem vész cl, csak átalakul. A gondolat nem vész cl, csak átalakul. (Az Iródia nem vész el, csak átalakul.) Az ember sem vész cl, csak átalakul. Én sem veszek cl, csak nem fogsz megtalálni. E z itt nem politika A polgármester bemutatja városát: ez itt nem templom a rajta levő kereszt nem kereszt ez itt nem színház ez itt nem szálloda ez itt nem emlékmű nem galéria nem lakótelep nem üzem nem portás és nem pisztoly a derekán a városháza nem városháza 46 ez itt nem én vagyok maguk meg látogatók mit tudhatják! de ez itt nem kötelesség vagy munkaszeretet ez itt nem. jóakarat ez itt nem város és nem vonat de menjenek ez itt nem hazugság ez itt nem mosoly és nem integetés �Levél a cselezdéki irodalmárnak, az irodalomnak és az irodalmi életnek, vagyis a mindezeket megszemélyesítő, hosszú sálat hordó ifjúnak, aki mindenáron látszani akar, kihívóan (mindenki mást megvetve), sértőn, különböző pózban mutogatja mindenét, sőt még amije nincs, azzal is dicsekszik. A nagybecsű publikum látja is, ami nincs, mint a „császár új ruháját” , tapsol, örül, lelkesedik. A gyanakvókat megfosztják kételyeiktől az odaítélt díjjal. Igen, mert ki merne kételkedni a félt vagy tisztelt intézmény igazában, tehát éljen a „nagydíjas” alkotás, ami persze gyerekeknek nem ajánlatos, sőt egyenesen tiltott, nehogy megismétlődjék az a szégyenteljes eset, amikor egy neveletlen tacskó nem látta meg azt, amit előtte minden tisztességes honpolgár rendre látni vélt. Kedves P. Esti Barátom! Közeleg a tél. Hosszú sálad mikor fojt meg? Nem mintha a halálod kívánnám, csak úgy eszembe jutott megkérdezni (hiszen mindenki meghal egyszer!), miközben nézlek, ahogy az avarban hetvenkedve lépdesel, egyik kezedben notesz, másikban toll. Noteszod üres, tollad kiszáradt. Nem furcsállanám, ha meglepődnél tollad írásképtelenségén. Nem azért hordod magaddal, hogy írj vele. Megszoktad, hozzád nőtt, mint az ősz, a levélhullás, az avar, a sáros bakancs, a büdös zokni, itt-ott egy-egy okádék, az álarcok nagy választéka, ebből is a legdivatosabb, a nemzetiségi hős maszkja, az idegen szavak, a francia újságokból kiollózott, sötétbetűs mondatrészek. Nagyra becsülöm szimatod. Még mindig képes vagy megtalálni a valóságos földet, ahol még megnő a fa, ahol a lehulló leveleket elégetni még nem gereblyézik halomra, ahol az eke sem szántja el a frissen hullott sárgásbarna takarót, ahol az avarnak lehetősége van megszületni. Jót rúgsz az avarba, és eszembe jut, Téged is mennyien rugdosnak, és mily’ nagy élvezettel - legalábbis a mindig ismeretlen helyekről érkező híresztelések szerint. Olykor megsajnállak, pedig. . . A cipőd előtt repdeső holt levelek, mint egy-egy olvasmányélmény. Felszínre kerül a sok hit, a lelkesedés, a vágy, a vigasz, amit egykoron megalkottál, de Te csak azt látod, hallod meg, amit akarsz. A halott leveleket, mint a múlt tetteit, érdemeit, nem veszed észre, mert kompromittálnak, magyarázkodásra kényszerítenek, és félsz, hogy notórius mellébeszélővé válsz, pedig rég az vagy már — ne haragudj - , ezt meg kellett mondanom. Nagyra becsülöm szimatod, de megvetlek érte, mert nem tartom tisztességes megoldásnak, hogy az „életélményharctól” távol, a szűkülő parcellákon létezel. Szerencséd, hogy egyre kevesebbet olvasunk. Rajtam kívül még senki sem vette észre: noteszod üres. Én is csak azért, mert naponta meg- 47 �kereslek, mint valami detektív (besúgó nem vagyok!). A napi robot után egy szélső fának támaszkodva lesem, sőt gyönyörködöm biztonságot, nyugalmat, erőt, játékosságot, igazi békességet árasztó mozdulataidban. A belőled áradó békesség belém szívódott, boldoggá tette napjaim, s úgy éreztem, a saját érdekemben is: meg kell védjelek a támadóktól. Beiratkoztam, és elvégeztem a politikánk és ideológiánk miértjeit magyarázó esti egyetemet, hogy ha kell, nyomós érvekkel tudjak szólni melletted. Később arra gondoltam, a szép szó nem segít minden esetben. Bokszedzésekre kezdtem járni. Szobám falára felrajzoltam Cselezdék térképét, bejelölve rajta az összes parkot, erdősávot, sőt még a gyümölcsösöket is. Naponta bejelöltem rajta a helyet, ahol éppen Rád találtam. Néha hosszú órákat futottam, míg megleltelek, de megérte. Rájöttem a szisztémára, ami szerint változtatod helyedet. Mára már könnyűszerrel ki tudom számítani, merre vagy. Meglepődtem kényességeden: például ha keletről fúj a szél, legyen épp’ akkor ősz vagy tavasz, máshol rúgod az avart, mint amikor nyugatról fúj. Az edzések után egyenest a keresésedre indultam. Csodáltalak, és hittem, ha kell, meg tudlak védeni, de nem bántott senki. Többször már kívántam is, hogy valaki megrúgjon. A kálvária ott kezdődött, amikor a megverettetéseidben kezdtem kételkedni. Sokéves megfigyelésed alatt egyszer sem rúgtak seggbe. Az emberek mindig tisztelettudóan haladtak cl melletted. Kalapjukat emelve mélyen meghajoltak előtted, vagy hangos szóval köszöntöttek. Évekig minden estémet tudtodon kívül - veled töltöttem. Voltak, akik se bá, se bú, mentek el melletted. Nem vitatom, sértésnek sértés ez is, de mégsem „megverettetés” . Emlékezz csak vissza, hogy megkapták tőlem a magukét: Maga hálátlan, hajoljon meg, igen, jól hallja, hajoljon meg, máskülönben laposra verem, elvégre humánum is van a világon! Miután továbbra is az a hír járta, hogy rugdosnak, munkaadómtól meghatározatlan időre fizetetlen szabadságot igényeltem, hogy ne csak estéimet tölthessem veled. Reggelente befutottam minden avarlepte (állítólagos) szűzföldet, de sehol sem leltelek. Hol lehetsz? - rémüldöztem. A térkép segítségével végzett számításaim csődöt mondtak, legalábbis ami a nappalokat illeti. Mivel estelente továbbra is mindig a várt helyen bukkantál fel, kénytelen voltam napnyugta után megvárni, míg tollad után noteszod is zsebre vágod, és elindulsz hazafelé. Követtelek egy régiszabású tömbépület boltíves kapubejárójáig. Hosszú sáladat a szél maga után kapta. Felemelkedett a magasba, és kecses lejtéssel eltűnt utánad. Mintha jó éjszakát kívánt volna nekem, és egész Cselezdéknek. Meghatódtam. Melegem lett. Fel-alá járkáltam a kapualjban, és végre rájöttem - én ostoba -, pedig milyen egyértelmű: persze, hogy Te sem tartod megoldásnak a „szűkülő parcellákon” őgyelegni. Estelente jársz csak oda, mivelhogy ősi birtokod, de napközben a szántóföldeken, a gyárakban, a hivatalokban, az iskolákban, vagyis az igazi harctéren, a vasbeton és műanyag világban terjeszted a hitet, árasztod a békességet. Nem is lehet másképp. Reggelre már vacogtam. Az út másik oldaláról lestem, mikor jössz elő. Megjelentek a munkások, a gyerekek, a tanítók, az újságírók, hivatalnokok, 48 �majd fekete szolgálati kocsik érkeztek, és jöttek az igazgatók, titkárok, elnökök. Hosszú szünet után, utoljára egy szakadt ruhás öregember hagyta cl a kapualjat. Már-már azt hittem, Te jössz, de nem, mégsem. Hiába vártalak; se aznap, se máskor. . . Drága Barátom, ma már tudom, rég nem létezel. Estelente egykori alkotásaiddal élővé varázsolod magad. Az avar meleg fedele alól előbújsz, letöröd a szél farkát, és ilyenkor látlak is. Ugye elismered? Válaszodra várva búcsúzom: Egy Ifjú Költő U. i. Szintén hosszú sálat viselek. 49 �F R Á T E R ZO L T Á N Médiumok, víziók Induló költők, vizuális költészet A festő, aki elemi erővel érzékeli a valóság valamely vetületét, képeivel megváltoztatja a megszokott és unalmas világot. Megmutatja, hogyan lehet újra látni. A költő, akinek szavakról szavak jutnak eszébe, önmagukban álló, közönyös és érdektelen fogalmakból páratlan dialektust teremt. Megmutatja, hogyan lehet újra beszélni. Képzőművészet és líra is egyszerre a vizuális költészet, vagy külön műfaj körvonalai bontakoznak a legújabb törekvésekből? Nemcsak napjaink verselésének sokat emlegetett válsága tükröződik abban, hogy főleg pályakezdő, vagy néhány éve feltűnt alkotók tájékozódnak határterületek irányába, fordulnak a vizuális költészet felé. Nemcsak kezdeményezőkészséget, kísérletezőkedvet jelez, hanem az igények módosulását, a természethez, környezethez, művészethez való viszony átalakulását is. Hányszor nézünk naponta, hetente, évente karóránkra - tízszer, százszor, ezerszer? Korunk vívmánya, az ideges ember mind gyakrabban, sietve nézi, miközben alapvető tényekről talán tudomást sem vesz. Tehát: m egn ézte-e valaha is? Milyen színű valójában mindentudó kvarcórája, milyen alapon, milyen számokat mutat, m ilyen diszkrét vonalakat? A másodpercmutató - ha van - folyamatosan halad, vagy kicsi ugrásokkal rója végtelen köreit? Milyen tudnivalók olvashatók a márkajelzés mellett? Megannyi apróság mögött egyetlen kérdés: ismerjük-e, ami ismerős? Mindennapi automatizmusaink nemcsak megkönnyítik, hanem meg is szüntetik létünk egy-egy darabkáját. Életünk elfeledett része az elfedett pillanatok tartománya, a nem tudatosult mozgások, cselekedetek, reflexívek halmaza, A művészet, kivált a vizuális költészet őrizhet automatizmusokban eltűnő, ösztönösen elszalasztott akciókat, hiszen nem néven nevez, hanem körüljár, letapogat, láttat, mintha a jelenség először kerülne szemünk elé. Megnézni, megnézni, megnézni. A saját óránkról, a szavainkról: rólunk van szó. Ha célunk lesz kivezetni, kimozdítani az érzékelést a gépies ismétlődés szokványos mechnizmusából, meg kell terhelni a költészet anyagát, a nyelvet, el kell különíteni a szavakat elsődleges környezetüktől. Az egyes szavakon túl, a szavakat jelölő betűk, sőt maguk a tárgyak is kimozdíthatók, művészi ténnyé változtathatók, ha elvonjuk őket az élet tényei közül, ha kiszakítjuk a rögzült asszociációk hálóját. A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük - írta 1917-ben A p o llin a ire - , azzal az előnnyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot eredményeznek, amely eddig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások - folytatta - még tovább feszíthetők, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét. Bár a vizuális költészet közvetlen elődei között tartja számon a képverseket, alkotásait nem lehet képversek módjára szemlélni. Apollinaire, a vizu ális líraiság mozzanatának kiemelésével, a mai vizuális költői törekvések egyik első teoretikusa. 50 �51 �Napjaink vizuális költészete nem „összművészet” , noha irodalom és képzőművészet határosak bennük. Legfiatalabb alkotói nem csatlakoznak egyetlen, kirekesztő jellegű irányzathoz sem. Alkalmi társulásuk - egy budapesti kiállítás már 1985-ben terembe gyűjtötte műveiket - nem csoport, nem élcsapat, nem előőrs, sem brigád, sem klikk, sem maffia. Fellépésük sem harcos, vagy pukkasztó. A szerzők túlnyomó többsége nem kiált, utasít, jövendöl, csak megállapít, kérdez, ábrázol. Nem akarják megváltani a világot, s az egyes embert sem. Különböznek az irodalmi hagyomány át- vagy újraértelmezésében, a költőelődök, magatartásminták megítélésében is. Petőcz A n d rá s naturális, ténylegesen lemeztelenített költeményei a kassáki példát fejlesztve, egy öntörvényű szemlélet megnyilvánulásai. Nem külsőségekben, hanem szellemiségében követi az avantgard mesterét. Szimultanizmus és mozgékony mértani formák, technika és szexualitás motívumai viszik tovább Kassák örökségét. S ziládi Z o ltán Izmus című alkotása - egymásra zsúfolódó izmuselnevezések, húsz forintot érő bolti eladói blokkal - a torlódó irányzatok le- és elértéktelenedését tudatosítja. A szokatlan, hangsúlyozottan köznapi anyag, az elszámolási cédula igénytelen, rubrikás papírja, a kiüresedett kategóriák üzletiessége, olcsón vásárolható árucikké változása felerősíti a szégyen és megvetés érzését. A d yin g o f the A R T nemcsak a művészet haldoklását, hanem haldoklóját is jelenti, sőt, a művészet „vágytól epedő” embere is lehet. Termékeny mozgásteret kínál, hogy az „art” tehetségnek, ügyességnek is fordítható. A vizuális olvasat sokrétű értelmezést megenged: a költemény éppúgy szólhat a haldokló művészetről, mert tusfekete alapon csupán a központozás néhány fehér írásjele maradt, mint a saját tehetségére vágyakozó, vagy abban elhaló művészről, hiszen tartalmas szöveg helyett már csak konvenció létezik, zárójel, idézőjel, négyzetben ékezet. K u r d i Im re R adikalizm u sán a minden rendű és rangú izmusok egymásra zúduló kavargását a határozott irányultságú R A D IK A L IZ MUS metszi át, evokatív és riasztó jelleggel egyszerre. A m agánhangzók szonettje a téralakítás törvényeivel épül újra: szaggatott vonalak tagolják dimenziókra - színek, hangok dimenziójára - a színek és hangok szonettjét, hogy R im b au d keresztnevéből, mintegy sorsában hordozva a művészetet, kemény betűkkel nőjön ki az ART. Székely Á k o s Tém atöltő állom ásán, ahol a szavak és betűformák szabadon lebegnek, nem a lírai hagyomány lett hiteltelen, a „hantával ez takar” sor csupán a valóság változását követi. Így lesz az idő-sors-történelem fogaskerekei közt őrlődők korszerű biztatása „Fiaim, csak szédelegjetek” . F a rka s G á b o r Ady-fényképét 1985-ös idézettel alakítja át: „élni és hódítani” helyett „félni és lódítani” képes most a költő. K u r d i F eh ér Já n o s narancsos-fekete látomásaiban pedig már csak felirattöredékek tudósítanak egy elmúlt vagy egy leendő? - emberi világ nyomairól. A vizuális költemény nem lineáris, hanem pontszerű. Nem a hagyományos időbeliség, hanem a térszerűség uralja. Nem hullámzás, hanem robbanás. Vizuális költeményt nemcsak írni, rajzolni, festeni, fotózni, ragasztani, illeszteni, nyomtatni, előállítani, hanem mindenekelőtt: szerkeszteni kell. A vizuális költemény szerkesztett robbanás, látvánnyá fröccsent öntudat. Egyidejű képzetek halmaza, melynek szimultán szerkesztéséhez szi- 52 �53 �multán megértés szükséges. Csak. nézni vagy csak olvasni nem lehet ezeket a költeményeket. Nézni és olvasni kell, látni, sőt meglátni, szem m el átélni és értelm ezni, követve a látvány logikáját, vagy éppen szabálytalan irányjelzéseit, szöveg és képiség ötvözetét. A művészeti ágak sajátosságainak keveredése önmagában véve kevés a lírai közlés korszerűsítéséhez. A vizuális költészet azonban tágabb összefüggésekbe ágyazott egyénszemlélet, objektivitásban-oldódás, új térérzékelés, szó szerint: összetett látásmód eredménye. Legerőteljesebben Petőcz A n d rás bizarr, groteszk képzetei bizonyítják ezt. A betűkkel teleírt női test kitárulkozása (E m lék ez és Jo lán ra ), vágy és visszatartás, gátló emlékek és elmúlt örömök egyidejű jelenlétével, egy „sűrű” , koncentrált pillanat megörökítése. Nyitott, vörös ajkak között szájba mászó, hatalmas szárnyú, szőrös bogár - érzékiség és undor, félelem és játékosság - , remegő betűsorozatok, leheletfinom hangrezgések. Íme, a m ásik ember, mint biológiailélektani rezervátum ( Szeretem a szád). Csupán látvány és szöveg kölcsönhatásában közelíthető még az olyan egyszerűnek tűnő ábrázolás is, mint a K ön yörgés, melynek betűit („leté rd e le k .” ) egy mitikussá szélesedett ismeretlen erő, a nagy nyíl hatalma kényszeríti térdre. Szabó A n ta l legtöbbször testi mivoltában is belecsempészi magát műveibe: fotó és grafika felhasználásával arcképe, alakja egybeszövődik a szöveggel. A rút kis katona című költeményében önvád és félelem növeszti naggyá az „Én lőttelek le” érzését, s eleven céltáblaként hat, hogy az „ É n ” betűit a katona teste alkotja. K u r d i Im re m arginális interlineáris kompozíciója a határhelyzetek feszültségét, a „hallgatás aknamezői” -t sejteti a vízszintes vonalakra vetülő és szaggatott átlók mentén húzódó szavakkal. K o n k rét munkájában az önmagába csavarodó, kígyózó, a betűtípus-láncolat fanyarságát felhasználó mondat - „nem bízom a reflexióban jav.: hízom a konfekcióban konkrét nyelvi? tárgyakat állítok elő amilyen pl. egy kő egy kőről csak annyit mondhatok: kő minden további magyarázat felesleges és értelmetlen” - négyzetekre, téglalapra, egyéb alakzatokra osztja a fehér papír síkját, a v a ló ság üres terét. F a rka s G á b o r Z á ró jelvers opus n avagy az interkontinentális b l öff ök kora címmel a zárójelbe tett világ és a zárójelet zárójellel feloldó semmitmondás általánosításával az interkontinentális magábazártság bumerángreakcióját vázolja, korszakalkotó blöffökből egy blöffkorszak árnyát rajzolva. Szilád i Zoltán M ikro a va n tga rd e kozm oszában már az sem lényeges, hogy a betűk jól, vagy rosszul érzik magukat, ha az Én és a Te világával az Ők-világa még mindig szembenáll, nyíló térben és záródó dimenziókban egyaránt. Az E g y álom struktúrája fizikai-állati-érzelmi szintek egymásra rétegződésével, geometriai formák közegében elemzi a szorongás szerkezetét. T atár Sán dor történelemszemléleti parabolát sugalló négyes sorozatának rabló-pandúr párviadalában szinte egy testté fonódik össze macska és egér, míg a befejező mozzanat már a felkapaszkodott egér futása, zuhanása, sőt pofára esése lesz a sajtlyukakkal tarkított 4-es számról. K u r d i F e h ér Já n o s az elmosás módszerével dolgozik, munkái lényegéhez tar- 54 �FÉLELEM A GYEREKSZOBÁBAN 55 �56 �57 �58 �toznak a fény- és árnyékfoltok, folytonossághiányok, szövegromlást okozó színhatások, amelyek - őskori növényi és ásványi maradványok képzetét keltbe - egy ismeretlen régmúltból fennmaradt emlékek lenyomatai. Művei, mint fekete függönyök takarják a szöveges közlendőt, a szónak nincs ereje, a szó éppen csak átdereng bennük. Ezekben a munkákban a művészi im age mögött szándékoktól függetlenedett, tárgyszerű egyes szám első személy áll. A vizuális költészet objektivitásában a „dolgok” működnek, a kellékek anyagszerűsége, az alkalmazott eljárások hatása, a lírai motívumok jelentésrétegei, hogy - felidézve T . S. E lio t alkotáseszményét - a legváltozatosabb megérzések a legnagyobb szabadságban találkozzanak, s új kombinációkat képezzenek. Nem lenne célszerű kiforrottt „nemzedéket” konstruálni az említett vizuális alkotókból. Életkorban közel állnak ugyan, szemléletben nem mindig. S úgy van rendjén, ha a bizonyosságot keresők holnap talán megint mást csinálnak majd. A legtöbb, amit egyelőre tehetnek, hogy a megfoghatatlan egésztől óvakodnak. A szervezkedések, magamutogatások ideje lejárt. A költő agya valóban tartályhoz, sőt manapság mindinkább szemétládához hasonlatos: gyűjti és raktározza az érzések, szóképek, mondatok tengerét, villanások, térelemek és dimenziók sokaságát, míg az összes részecske, amely új egész létrehozására képes, hiánytalanul fel nem sorakozik. Ilyen értelemben a költő nem azért költő, mert kifejezi „személyiségét” , hanem azért, mert sajátos m édium , és nem személyiség. Kizárólag médium, amely csakis-médiumban benyomások és élmények „izgága és váratlan módon” kapcsolódnak össze. A médiumállapotnak nincsen pontokba szedett szabályzata. Egyetlen kötöttsége a kötetlensége. A pártatlanság is oka lehet, hogy induló költőink a vizuális kompozíciót természetes elemként, magától értetődő rokonszenvvel kezelik. Műveikben tetten érhető, hogy a vizuális költészet is „örök önmegadás” , az Eliot-i lírafelfogásra jellemző örök lemondás, a személyiség örök kioltása. Nem a „szenvedélyek zsilipjeinek” felnyitása, hanem elzárása. Nem a személyiség kifejezése, hanem annak megszüntetése. Nem feledhető persze ezúttal sem, hogy csak azok képesek erre a megszüntetésre, akiknek van személyiségük. Ez a feltétel egyaránt ígéretesnek mutatja a jövendő pályákat és a műfaj lehetőségeit. A személyiség korlátait áttörő kiteljesedésben nemcsak a költő médium. Az elfogultságoktól megszabadult, befogadásra-átadásra kész közvetítő mivel közösséget semmi mással nem vállalhat - a közvetítéssel lesz azonos. Köztes tér a művészet, m édium art. A megtalált Feladatban: mind-mind médiumok vagyunk. 59 �VALÓSÁGUNK A FŐ SZERKESZTŐ V E N D É G E : Virág László zeneiskola-igazgató - A z utóbbi hónapok-évek zenei tárgyú cikkeit olvasva, a szaklapokban s nemcsak ott - , igencsak pesszimista hangulatot lehet érzékelni. Van aki egyenesen zenei katasztrófáról beszél, s a K o d ály Társaság levele után ez nem is tűnik megalapozatlannak. - Mint minden ilyen kijelentésben, ebben is van azért egy kis túlzás. Két oldalú a dolog. Egyrészt valóban a nullpont felé tartunk a zenei nevelésben, a másik oldalon pedig hihetetlen eredményeket tudunk felmutatni. - M ondanál példát m indkettőre? - Nézd, Kodály Zoltánnak az a bizonyos terve, amit ő talán 1946-ban egyik írásában lefektetett, hogy századunk végére a zenei írás-olvasás közkinccsé válik, úgy érzem, ez nem fog teljesülni. Nyilván amikor ezt leírta, nem tudta, hogy jön majd idő például, amikor a tanítóképzőkbe felvesznek olyanokat, akiknek nincs zenei hallásuk. Tehát ezek a pedagógusok nem tudnak olyan zenei nevelést nyújtani az alsó tagozatban, ami feltétlenül szükséges. És ez mindenképpen nagy visszalépés. Régen az a bizonyos kántortanító, képzésének négy éve alatt, olyan hatalmas óraszámban tanult éneket, hogy amikor képesítését megkapta, minden kívánalomnak eleget tudott tenni. Egy ma kikerülő pedagógus kántortanítóként biztosan megbukna az első percben. - H a jól értettem, az alsó tagozatos nevelőkről van szó, akiknek énekzenét kellene tan ítani.. . E z tényleg katasztrófa! - Jól értetted. A felső tagozaton sem sokkal jobb a helyzet, de kétségtelen, hogy a tanárképző főiskolákon már olyan zenei szakvégzettséget kapnak, amely minőségi munkát tesz lehetővé. De az alapok nélkül a felső tagozatba felkerülő tanulókkal ők is mire mennek? Egyébként is; közülük is azok felelnek meg igazán a kodályi követelményeknek, akik valamilyen zenei szakközépiskolából mentek el a tanárképző főiskolára, tehát nem a művészi pályát választják, hanem a pedagógusit. Az ő felkészültségük kétségtelenül a legjobb. De hát a kérdés az, hogy ez hány százaléka az egésznek. . . - A kko r légy szíves, most m ondd az eredményeket. - Tehát, ha a zeneiskolák hangszeres oktatását nézzük, s elmegyünk egyegy növendéki versenyre, mondjuk például Szombathelyre, ahol a hegedűsök versenyeznek, vagy Nyíregyházára, a zongora szakos növendékek vetélkedésére. . . - Vagy Salgótarjánba, az orgonista szakos tanulók versenyére. . . - Az inkább bemutató mintsem verseny, a résztvevők kis száma miatt. De az előbb említetteken óriási, mondhatni hihetetlen eredményeket látunk és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is magas színvonalú produkciókat le- 60 �het hallani. S ezekből a fiatalokból sem mindből lesz művész, hanem „csak” zenetanár. - N em győztél meg maradéktalanul, mert ez bizony a zenei nevelésnek csak vékony szeletkéje. Az elmúlt évben a M agyar Zeneművészek Szövetségének közgyűlésén is ez állt a középpontban? Ott milyen volt a hangulat? - Itt elsősorban a hangverseny-látogatásról folyt a vita. Tulajdonképpen nem tudták eldönteni, hogy a hangverseny-látogató közönség csökkenése miért következett be. A közgyűlés vitaindítójában is határozottan írtak erről: „A hangversenyjegyek ára átlagosan mintegy kétszeresére emelkedett, s ez a látogatottság folyamatos csökkenéséhez vezetett, minthogy a hangverseny-látogatók nagy része az amúgy is csökkenő életszínvonalú értelmiségi rétegből származik.” Lehetne játszani a számokkal. Abszolút értelemben nem csökkent a hangverseny-látogatók száma, de sokkal több hangverseny van mint korábban. - S kell ennyi hangverseny? - Ezek szerint nem. A másik kérdéskör a közgyűlésen az oktatás eredményessége, illetve a pedagógusképzés. Egyrészt kevés zeneiskolai tanárt képeznek s a végzett tanárok sem mennek el tanítani, hanem beülnek egy zenekarba vagy elmennek olyan intézményekhez, ahol nem kell ezt a nehéz pedagógiai munkát végezniük. Mindegy hogy hova, csak pedagógusnak ne kelljen menni. S aki ilyen állást nem kap, az megy csak a zeneiskolába tanítani. - A közgyűlés második kérdésköréhez kapcsolódva engem az érdekel, hogy most, mi a helyzet a zeneoktatással N ógrád megyében? Van-e hiány pedagógusokban, érzékelhető-e itt a képesítés nélküliség bevett magyar m ódja? Egyáltalán: elképzelhető ilyen? A z említett szövetségi vitaindítóban a Zeneiskolákról is reménytelen sorokat olvashattunk: „ A zeneiskolák jelentős részének nincs önálló épülete, az iskolai tantermekből pedig, zsúfoltságuk, miatt, már délután és szombaton is kiszorulnak. Évtizedeken át romló hangszerállományuk javítására, vagy pótlására alig van mód. A felvehetők létszámkerete sokkal szűkebb, mint a jelentkezőké, így sorvad a hangszertanulás igén ye." Engem ezektől függetlenül a pedagógusok helyzete érdekel. - Olyan értelemben, amilyen a mai gyakorlat, egy általános iskolában, ná- lunk nincsenek gondok a képesítéssel. Valaki érettségi után elmehet tanítani matematikát, földrajzot vagy történelmet, mert megvannak hozzá az alapismeretei (ha ugyan vannak). De, aki leérettségizik úgy, hogy soha nem látott nagybőgőt, az nem mehet el zeneiskolába nagybőgőt tanítani, mert nincs meg az alapképzettsége. A mi pályánkon a legalacsonyabb végzettség a zeneművészeti szakközépiskolai szokott lenni, de meg kell mondanom, hogy Nógrád megyében viszonylag kevés az ilyen zenetanár, és most már nekik is van lehetőségük a hiányzó diplomát megszerezni. Vannak viszont hangszerek, amelyekre hangszeres tanárok is hiányoznak. Például hegedűtanár mindig kellene, zongoratanár mindig kellene, gitártanár kevés van, rézfúvóstanár kevés van. . . Tehát bizonyos hangszeres tanárokban hiány van, de más megyékhez viszonyítva viszonylag jó a helyzetünk. - E l tudom képzelni a többi megye ellátottságát. . . Hogyan látod a zenepedagógusok megítélését a közismereti pedagógusokéval szemben? - Ezzel kapcsolatban egy fontos intézkedés már történt, az új oktatási tör- vény megszületésével. Addig a zeneiskolák a különböző helyi tanácsok költségvetésében az ún. tanfolyamok közé voltak besorolva. . . - H ová?! 61 �- A tanfolyam című költségvetési helyre. Most már a zeneiskola is az alsófokú tanintézetek sorába tartozik és az új oktatási törvényben külön fejezet is van a zeneiskolák számára. Tehát ez a része gondunknak már megszűnt. Ami a kétféle tanári kar anyagi és erkölcsi megítéltetését illeti, kétségtelen, hogy az utóbbi hat-nyolc évben, nagy és pozitív irányú változás történt a mi javunkra. Most már a zeneiskolai tanárokat is „emberszámba” veszik. Ez tükröződött az erkölcsi elismerésekben, mint például lakáskérdések elbírálása, kitüntetések odaítélése stb. Anyagi vonatkozásban a három zeneiskola között is eltérés van Balassagyarmat és Nagybátony javára, de az utóbbi két évben a Salgótarjáni Városi Tanács művelődési osztálya igen sokat változtatott ezen a helyzeten. - Beszéljünk a szövetség másik központi témájáról is, a koncertlátogatásról. M i a helyzet N ógrádban? Nálunk is visszaesett a látogatók száma? - A koncertlátogatás kérdését szét kell választanod: egyrészt a művelődési központok által szervezett koncertekről, másrészt a zeneiskolák által szervezettekről kell beszélnünk. Ezt az utóbbiakat is ketté kell osztani. Egyik része pedagógiai jellegű, amelyeken szülők, apukák, anyukák vesznek részt. - Am olyan évzáró féle? - Nem. Ilyen mintegy negyven van a tanév során, hiszen előírás, hogy a zeneiskolai tanulók évente legalább egyszer pódiumra lépjenek. Ez nálunk többször történik. - A megyében, vagy csak. Salgótarjánban? - Csak Salgótarjánban. S gondolom, hasonló arányban van a másik két iskolában is. Ezeknek pedagógiai céljuk van, s nem a nagyközönségnek szólnak. Másrészt a tanulók és a szülők részére évente 4-5 hangversenyt tartunk. - K ik ? - Ezen a zeneiskola tanárai szerepelnek és az általuk meghívott művészek lépnek fel a fenti közönség előtt, illetve van nekünk egy törzsközönségünk, akiket meghívunk ezekre a koncertekre. Ezeknek a rendezvényeknek viszont gazdasági gondjai vannak. Kicsi a terem, nagy a művészek gázsija. Így aztán a legtöbb művész szívességből, csak éppen a minimális díjért jön játszani. De hát a végtelenségig ezt sem tudjuk kérni tőlük. . . - É s m i van a másik hangversenytípussal? - Érdekes, hogy amikor a hatvanas évek elején megindult Salgótarjánban a szervezett hangversenyélet, a Filharmonia koncertsorozatán 300-350 bérletes volt. S aztán évről évre lemorzsolódott a bérletesek száma, annyira, hogy a legutóbbi években csak negyven-ötven bérletes volt a városban. A tavalyi évadban a Filharmónia már nem is szervezett bérletes sorozatot a városban. A művelődési központ csak egyedi koncertek megvásárlására vállalkozott. - E z ugye a felnőttkoncertekre vonatkozik? - Igen. - Szívesen kérdeznélek az ifjúsági koncertekről, mert szerintem ott sem felhőtlen a helyzet, de inkább egy másik kérdést teszek fel, am elyről a szaksajtó is sokat ír, N ógrádot em lítve példának. H a elfogadjuk ezt a tényt, hogy az ifjúsági koncertek a megye városaiban végül is rendszeresen zajlanak., ott diákok szívesen m egjelennek - főleg iskolai óra alatt s a jó zenepedagógus fel is készíti őket az élményre, és ők fegyelmezetten viselkednek de akkor is: mi a helyzet a lakosság nagyobb részével, a kistelepülésekkel? Nagylóc, Rimóc, Bárna stb., stb. általános iskolásai mikor jutnak hasonló élm ényekhez? 62 �- Hát, most éppen olyan falvakat emlegettél, ahová kijárunk élő zenét játszani. Ezeket csak úgy mondtad vagy tudtad? - K edven c falvaim at említettem. - Na igen. Szóval, erre a mozgalomra nagyon büszke vagyok, mert ezt mi indítottuk el, innen, Salgótarjánból. - K iket jelent az „ indítottunk” ? - Zeneiskolai tanárok - mind a három zeneiskolából. - Tiszteletdíjért? - Ez amolyan látszólagos tiszteletdíj. Kapunk valamelyes pénzt, de én, isten bizony, nem is tudom, mennyit, mert az ideit még meg sem kaptuk. Ezt TIT-előadásként kezelték egyidőben, tehát gondolhatod, mennyi fizetség járt érte. Szóval, ezeken a hangversenyeken vagy órákon azokat a zeneműveket játszunk, amelyeket már ismernek a diákok, s részben olyat is játszunk, amit még nem hallottak. Elmagyarázzuk a szakkifejezéseket, bemutatjuk a hangszereket. - Mióta csináljátok? - Nyolc vagy tíz éve megy már. Hozzáteszem, mi itt Salgótarjánban már az ötvenes évek végétől csináltuk ezt, addig, amíg a filharmóniai hangversenyek meg nem indultak. Ügy tűnik, lassan kezdhetjük újra Salgótarjánban is. . . - E zek szerint, te hiszel az ilyen vállalkozásokban? - Hiszek. Mert ha ez általános lesz, akkor a gyerekek nem kerülhetnek ki úgy az iskolából, hogy nem hallottak élő zenei műsort. Azt nem hiszem, hogy mindegyikükből hangverseny-látogató lesz. De abban a faluban, ahol jártunk valaha, nyolc-tíz év múlva is tudja a fiatal, hogy mi a különbség egy hegedű és egy brácsa között, hogyan néz ki egy vonósnégyes. S ha arra nem is emlékszik vissza, hogy mit játszottunk, csak arra, hogy akkor ők milyen jól érezték magukat, akkor talán valamit segítettünk. - Jó. A kko r így kérdezek rá: ti vállaltátok ezt a missziót, hogy élő zenét a falusi iskoláknak. Rengeteg emberhez próbáltok eljutni. A másik oldalon pedig csökken a koncertlátogatók száma, de olyan mértékben, hogy a rendszeres hangversenyélet már nem is létezik Salgótarjánban. Itt valam i nagy ellentmondás van ! - Akikhez mi kijárunk a falvakba, még nem nőttek fel, még a fiatal kor- osztályhoz tartoznak, tanulnak valahol. Még várni kell. Másrészt, aki az elmúlt harminc évben a zeneiskolából kikerült, mint zeneszerető ember, azoknak a jelentős része hangverseny-látogató lett, csak éppen nem itt, Nógrádban, hanem szerte az országban, ahol ki-ki él. Mások sem lettek hűtlenek a zenéhez, csak éppen otthon hallgatják a lemezeiket, nem érnek rá koncertekre járni. Statisztikák bizonyítják, hogy mennyivel nőtt a komolyzenei lemezek eladási aránya. Ebben azért a mi munkánk is benne van. - Csak tudod, a koncertekre is igaz, hogy ugyanaz a közönség van ott is jelen, am elyik a kiállításokon, a színházi esteken vagy a könyvesboltokban. Azaz a „kultúrát-fogyasztók” köre ugyanazokból kerül ki, illetve alig-alig bővül. - Nézd, ennek a vizsgálata túlmegy ezen a beszélgetésen. Ez már társa- dalmi kérdés. Hogy a helyzeten változtani kell, az kétségtelen. De ez, úgy hiszem, már nem csak a zenepedagógusok feladata. - Köszönöm a beszélgetést! PRAZN O VSZKY M IHÁLY 63 �G U BC SI L A JO S Mit ér a közgazdász, ha fiatal? Amikor a 70-es évek legvégén létrehoztuk a fiatal közgazdászok országos szervezetét, az idősebb generációban kételyek támadtak: miért akar kiválni a fiatal közgazdászok nemzedéke a hagyományos keretekből, amelyeket elsősorban a M agyar K özgazdasági Társaság biztosít a szakmának? A generációs ellentétek szítása helyett inkább a nemzedékek együttműködésére kellene helyezni a hangsúlyt, hangzott az óvó tanács. A félelem fölösleges volt. Nem gondoltunk arra, hogy szerveződésünket leszakítsuk a valamennyi közgazdászgenerációt tömörítő társaságtól. De azt észre kellett venni, hogy az akkor már több mint két évtizede működő társaság elsősorban az idősebb nemzedékek képviseletére készült fel, fórumain azok a generációk jelentek meg és játszottak döntő szerepet. Fiatal közgazdász csak hébe-hóba kapott szót - következésképpen egyre inkább olyan helyzet alakult ki, hogy a fiatalok nem is próbáltak kapcsolódni a társaság munkájához. A generációs problémát tehát nem a fiatalok önálló szerveződése okozta volna, hanem sokkal inkább leszakadásuk, kirekesztődésük, az a tény, hogy előbb-utóbb a társasági életből utánpótlás nélkül elfogytak volna az erők. A társaság vezetése felismerte ezeket a veszélyeket, még akkor is, ha a belátás vitában született. Vitában és harcban. Szerencsére magunk mellett mondhattuk a K IS Z Központi Bizottságának akkor formálódó fiatal értelmiségi csoportosulásait, akik úgy látták, hogy az akkor egyébként amúgy is divatos közgazdászszakma önálló, generációs szerveződése lehet a minta arra, hogy hogyan kell együttműködnie a K ISZ -n ek a jövőben a fiatal szakemberek széles tömegeivel. Önállóságunk a dolgok formai részét tekintve, mindig is mértéktartó volt. Nem akartunk különválni az MKI-tól, sőt, éppen annak legális kereteit használtuk fel az ifjúsági szervezet kiépítésére. Viszonylag gyorsan, már az 1981-es közgyűlésen elértük az alapszabály módosítását, és így többek között azt, hogy az ifjúsági szervezet elnöke választott tagja legyen a társaság legfőbb szerveinek, köztük a kilenctagú végrehajtó bizottságnak is, ahol - , hogy csak néhány nevet említsünk - olyan személyiségek ültek, mint N y e rs Rezső, C sik ó s-N a g y B éla, B ogn ár Jó zsef. Elfogadtattuk azt is, hogy valamennyi megyei szervezet és budapesti szakosztály elnökségében biztosítottan helyet kapjon egy-egy ifjúsági titkár, azaz a mi képviselőnk. Az alapszabály része lett az az új tétel is, hogy közgazdásznak kell tekintenünk az egyetemistákat és a főiskolásokat is, és számukra meg kell alakítani intézményeikben az önálló tagcsoportokat. Így biztosítható érdemi, hozzájuk méltó részvételük a társadalmi közgondolkodásban, a közgazdasági ügyek intézésében — és így biztosítható az is, hogy tanulmányaik befejeztével ne tűnjenek el a társadalmi, társasági élet perifériáján, hanem 64 �gyorsan, ha lehet, automatikusan megtalálják szakmai kapcsolataikat az országos közgazdasági szervezethez. Ma a magyarországi közgazdászok 40 százaléka fiatal. E szám növekszik, többek között azért, mert egyre több olyan intézmény, tagozat jön létre, ahol közgazdasági képzés folyik. Az idei közgyűlés továbblépést jelent. Elfogadtattuk, hogy az egész társaság életében, de így a fiatalok szervezetében is akad néhány „hiánycikk” : mindenekelőtt arra gondolok, hogy a vállalati életben dolgozókkal alig van kapcsolatunk, a társaság munkája elsősorban a hivatali, intézményi közgazdászokra támaszkodik. Másrészt elfogadhatatlan az is, hogy a tudományos gondolkodás „elit műhelyeiben” dolgozó fiatal közgazdászok alig-alig vesznek részt a társaság, illetve az ifjúsági szervezet munkájában. K ölcsönös a bizalmatlanság, az ismeretlenség. Nyersen kimondva tehát: a közgazdasági élet e két fellegvárában nincs bázisunk. A fiatal közgazdászok országos szervezetének legfőbb fóruma és egyben a magyar közgazdasági élet második legtekintélyesebb, rendszeres műhelye a salg ótarjáni, évente megrendezett konferencia lett. Az egész országból mintegy háromszáz közgazdász vesz részt, általában delegálás révén. Arra törekedtünk mindig, hogy ne legyenek bérelt helyek, tehát elkerüljük a vándorgyűléseken tapasztalható egyoldalúságot, miszerint sok esetben szűk baráti közeggé vált a szakmai fórum, a megjelenő arcok meglehetősen hasonlatosak a „sokévi átlaghoz” . Salgótarjánban évente legalább 40-50 százalékos cserélődés van, és így mindig új korcsoportok, évfolyamok kapnak lehetőséget országos információk szerzésére, illetve mutathatják meg, hogy ők is a politikai és gazdasági döntéshozatal részei, még, ha nagyon áttételes formában is. Salgótarjánban általában az adott időszakban legélesebben jelentkező problémakört vizsgáltuk. Így került terítékre az 1980-as szabályozórendszer. Amikor pedig fizetési ügyeink voltak a legbántóbbak - lévén igen nagy a fizetési mérleg veszélyeztetettsége - , akkor exportképességünk került terítékre, miniszterek, államtitkárok vallomásaival. A 80-as évek közepén pedig - amikor még nem volt igazán divat - műszaki fejlesztésünk problémái, a műszaki értelmiség elhanyagoltsága adta a napirendet. Külön szólnék az idei konferenciánkról. Amikor a szervezéshez láttunk, óriási gondot jelentett a témamegválasztás. Kimerültünk - legalábbis az ötletekből. Ráadásul nemcsak azért, mert az előző években már végigjártuk a gazdaságirányítási, a gazdaságpolitikai, szabályozási szféra legkülönbözőbb területeit, hanem ennél sokkal súlyosabb okok miatt voltunk tanácstalanok. Magyarán: úgy éreztük, hogy elbizonytalanodott a gazdaság, a gazdaságirányítás egyelőre nem nyújt olyan átfogó áttörési programot, amely vonzó témát kínálhatna egy országos konferencia számára. Szabályozórendszerünk régebbi elemei már közismertek, az új elemek közül pedig a legfontosabbak egyelőre a formálódás útját járják. Ilyen például az adóreform, amely ugyan témául szolgálhatna bármilyen globális közelítéshez, kidolgozása azonban még nem ért véget, és a folyamatban megannyi politikai és szakmai megoldatlanság volt látható. Más ügyekben úgy éreztük, hogy bár indokolt volna a nyílt tárgyalás, maga az ügy azonban elfáradt, és nem rajzolódtak ki új koncepciók. Ilyen- 65 �nek tekintem például bérszabályozásunk egész mechanizmusát. Már régóta tudjuk, hogy számos problémánkat nem oldja meg, és nemcsak a teljesítmény szerinti valóságos differenciálásban vannak súlyos hiányosságai, nemcsak az anyagi ösztönzést tompítja, hanem az országos keresetszabályozásnak sem volt igazán hatékony eszköze. Ennyit tehát már régóta tudunk. Azt azonban nem látjuk a horizonton, hogy milyen új bérszabályozás oldja fel e feszültségeket. Hasonló bizonytalanság fogott cl bennünket a külgazdasági szabályozást illetően is. Furcsa, fonákhelyzet alakult ki e tekintetben. Kereskedelmi és fizetési egyensúlyproblémáink újabb és újabb hullámvölgyeivel találkozunk - eközben a legtöbb közgazdász világosan látja, hogy a külkereskedelem, a külgazdaság szabályozási és intézményi mechanizmusa alig-alig javult az elmúlt években, legalábbis ami az áttörés erejével ható módosulást illeti. Az előkészítés folyamán tehát eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy felvessük: mindennapi létünk, azaz a VII. ötéves terv adott állapotának elemzése lehetne a konferencia célja. Valóban? Olyan időket éltünk 86-87. fordulóján, hogy egy országos értekezlet teljes menetrendjét lehetett volna építeni erre a szemlézésre. És mi lett volna a végeredmény? És ekkor váratlan ötletünk támadt, majd az ötlet gyorsan meggyőződéssé erősödött. 1986: 20 év telt el a reform bevezetésére irányuló központi bizottsági döntés óta. Hullámhegyeken és hullámvölgyeken keresztül, sok megtorpanással és mindig eggyel több előretöréssel vág magának utat az új gazdasági mechanizmusnak nevezett folyamat. Indokolt tehát áttekinteni, melyek voltak a fejlődés legfőbb mozgatói és a kudarcok legmélyebb okai, továbbá, hogy a 80-as évek második felére milyen tanulságok származnak - elsősorban a hibákból, a félbemaradt megoldásokból. Óvatos címet választottunk a konferenciának. Legújabbkori gazdaságpolitikánk tanulságainak összefoglalását konferáltuk be. Ahogyan B e re n d T. Iv á n egyik könyvéből idéztem a salgótarjáni konferencia megnyitásakor: ,. .a tét nagy. H elyosztó id ő k b en országok len d ü ln ek mozgásba a nem zetek országútján. E lőretörhetnek és leszakadhatnak, ez jó néhányszor m egtörtént már. N em egyszerűen a nagyobb darab ken yérrő l van szó, hanem n apjain k leg fő b b nem zeti ügyéről, lépéstartásáról, vagy elm aradásáról, nem zeti tö rtén elm ün k kö vetkező szakaszának m eghatározásáról.” Miért volt szükség a 70-es, 80-as évek fordulóján a gazdasági és politikai pályamódosításra, a fordulatra? F a lu v é g i L a jo s adta fel így a kérdést, és válaszában - jellemzendő legújabbkori gazdaságpolitikánk egy sajátos szakaszát - arra utalt, hogy a 70-es évtizedben lebecsültük a világgazdasági változások jelentőségét, súlyát és tartósságát, mindenféle relációban. Ezzel egyidejűleg kimerültek a gazdaság fejlesztésének extenzív forrásai, végül: a magyar gazdaságban a korábbi években túl magas felhalmozási hányad és beruházási ütem alakult ki, amit nem tudtunk tovább tartani. Következésképpen új felhalmozási arányokra, más beruházási prioritásokra és feltételekre volt szükség. V is s i F eren c zárógondolata pedig egy ma már egyre aktuálisabb, kényszerítő erővel ható körülményre utalt, mondván, hogy „e lk é p z e lh e tetlen a folytatás a nyilvánosság szerepének nö velése, és a dem okrácia 66 fejlesztése �nélkül. A szükséges nyilvánosság elsősorban azért kell, hogy a döntéshozó felelőssége növekedjék, legyen szó bármilyen szintről. Az elmúlt évtizedek egyértelműen bizonyítják, hogy ha valakinek előre is és utólag is vállalni kell a döntéseit, másként vesz részt a döntési folyamatban. Az is igaz, hogy még másféle tennivalóink is vannak, hiszen ez csak a kérdés egyik oldala. A másik oldalon az áll, hogy látja-e a bíráló, hogy hibát csak az nem követ el, aki nem csinál semmit. Tehát a folyamatos döntéshozatal elképzelhetetlen úgy, hogy mindig csak a legjobb döntés szülessen, és éppen azért kell a gazdasági működésben is hosszú távon ható értékrend, hogy az eseti rossz döntés negatív egzisztenciális következményei is a hosszú távú értékek alapján kerüljenek mérlegelésre. Különben nincs reális kockázatvállalás sem, és m ajdnem hiábavaló a nyilvánosság növelése.” Pulai Miklós a fenti elveket kézzelfogható közelségbe hozta, amikor a vállalatok üzleti működésének hiányosságairól és a velük szembeni követelményekről a következőképpen fogalmazott: ,,Üzleties, »business like«módon kell gondolkodni, szóval nem megérteni a másikat, mindenáron. Egy kereskedő jó gondossága megköveteli, amíg nekem előnyöm származik abból, hogy téged megértselek, addig megértem a bajaidat. D e abban a pillanatban, amikor énnekem hátrányom van abból, hogy én téged megértelek, akkor ne haragudj, nem foglak megérteni. Ez nálunk nincs, megszűnt, nem működik. Pedig nincs jobb eszköz arra, hogy a vállalatokból kikényszerítsük a maximumot, mint a másik vállalat, a vevő a rendelőtől. Egyetértek: ehhez a vevőt kell olyan helyzetbe hozni ez a gazdaságpolitika feladata és ez sok mindent megkövetel, például következetes keresletszabályozást - , és ebben a vonatkozásban minden eddiginél keményebb eszközök kellenek.” ☆ Végezetül marad egy kérdés, amelyet tisztázni kell. Gyanúba keveredtem, hogy miért éppen, és miért mindig Salgótarjánban rendezzük a konferenciát. Lokálpatriotizmussal, lokálsovinizmussal ez esetben aligha vagyok vádolható, lévén, hogy személyes viszonyaim egy egészen más világhoz, Kiskunfélegyháza régiójához kötnek, legalábbis eddigi életem első felében. Tehát: miért Salgótarján? Mert a közgazdasági élet szervezettsége, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola vállalkozókészsége olyan terrénumot teremtett számunkra, hogy értelmetlen lett volna elhagyni ezt a vidéket, a vendéglátókat. Ma már hagyománya van annak - és presztízzsel jár - , hogy az ország valamennyi megyéjéből 8 -10 fiatal közgazdászt delegálnak és elküldjék választottjaikat a budapesti szakosztályok, valamint a közgazdasági életben kiemelkedően fontos szerepet játszó nagy intézmények, minisztériumok, egyetemek is. 67 �A Dr. Reichard Jenő főigazgató fő o rvo st: megkérdezte Mi az egészség ára? Dr. Reichard Je n ő, a N ó grád M egyei Madzsar József Kórház- és R endelőintézet szülész-nőgyógyász főorvosa, 1986 óta főigazgató. Szobájában percenként csöng a telefon, pedig a m indig udvarias titkárnő gondosan kiszűri a halasztható ügyeket. Csakhogy itt alig akad ilyen. Igyekszem tehát lehetőleg röviden kérdezni, s a válaszokban - örömömre - nyomát sem érzem sietségnek, türelmetlenségnek. - Ön szerint min m úlik egy ország egészségi állapota? A költségvetési ráfordítás m értékén? Olvastam valahol, hogy ha az egészségnek ára volna, akkor az amerikaiak lennének a legegészségesebbek a világon, mert ott - egyes becslések szerint évente átlagosan közel 1400 dollárt fordítanak egy lakos egészségügyi ellátására. Csakhogy ugyanaz a jólét, amely az ilyen mértékű kiadást lehetővé teszi, számtalan civilizációs betegség forrása. Így nagyon is lehetséges, hogy azokban az országokban, ahol kevesebbet költenek az egészségügyre, egészségesebbek az emberek. Természetesen alsó határ is van. A görögök és a portugálok alig 250 dollárt használhatnak fel e célra, ami nem elég a megfelelő ellátásra. - É s nálunk N ógrád m egyében? Nógrád megyében az egészségügyi és szociális ágazat, a V II. ötéves tervben, 4,4 milliárd forinttal gazdálkodik. - E z sok, vagy kevés? Nagyon sok, ha költségvetésből való részesedésünket a megye lehetőségeihez mérjük, de kevésnek bizonyul, ha a szükségletekkel vetjük egybe. - M it jelent ez konkrétabban? Nógrád megye, ezen belül Salgótarján múltbéli egészségügyi ellátása, illetve ellátatlansága súlyos örökségként maradt ránk. Igazi áttörést a megyei kórház és a rendelőintézet felépítése eredményezett 1967-ben és 1976-ban. A gondok azonban ezzel nem szűntek meg. Az eredetileg 480 ágy befogadására épült kórházban mára már közel 800 ágyat kellett elhelyeznünk. A zsúfoltságot növeli, hogy egyéb megoldás hiányában a krónikus betegeket is itt, az 68 �un. aktív ágyakon kell gondozni. Az ágykihasználási mutató magas, 80-90 százalék. A kórházban kezelt betegek száma 20-24 ezer fő évente. A szakrendeléseken ugyanezen idő alatt egymillió embert látunk el. Az infrastruktúra is az épület eredeti befogadóképességére szerveződött. Ezért a konyha, a mosoda, a csőhálózat, a vezetékrendszer stb. nagy terheléssel működik. - A megye egészségügyi helyzete tehát rossz ? Szó sincs róla. Nógrád megye állami és pártvezetőinek megkülönböztetett figyelme következtében - minden problémánk mellett -, igen nagy a fejlődés. Mai gondjaink távolról sem mérhetőek a negyvenes, ötvenes évek gondjaihoz. Országos összehasonlításban is megálljuk a helyünket. - Alit tart a legsürgősebb tennivalónak, változtatásra érettnek? Mindenekelőtt a betegfelvétel vár korszerűsítésre. Jelenleg egyetlen ügyeletes orvosra hárul a döntés minden felelőssége. El szeretném érni, hogy a súlyos, életveszélyes állapotban érkező betegeket egyidőben több szakorvos fogadhassa, így megteremtődne az azonnali konzílium lehetősége. - M ilyen fontosabb intézkedések történtek eddig a jobb betegellátás érdekében ? Jelentős haladásként értékelhető az egészségügyi integráció megvalósítása, ami nem más, mint a kórház és a rendelőintézet, valamint az alapellátás, azaz a körzeti és üzemorvosi hálózat egységes rendszerré szervezése. Előnye egyebek mellett abban áll, hogy a szakrendelés a kórházi osztályok közvetlen feladatává vált. Ezáltal számos üresjárat, párhuzamosság kiküszöbölhető, s minden orvosnak lehetősége nyílik a definitív ellátás megvalósítására. Hibája, hogy a struktúra kissé kórházcentrikus. Az integráció fontos része az üzemés körzeti orvosi hálózat. A cél az, hogy minden orvos gazdája legyen területének. A betegellátás mellett ismerje meg a körzetében élőket, tág teret nyitva ezáltal a megelőzésnek. Az ehhez szükséges szemléletváltozás azonban még nem következett be maradéktalanul. Megvalósulása csak egy hosszabb folyamat eredménye lehet. Nehezíti a helyzetet, a nem túl nagyfokú, de helyenként és időnként kétségtelenül meglevő orvoshiány. - Vélem énye szerint a lakosság reálisan ítéli meg az Önök munkáját? Azt hiszem kicsit alábecsülik tevékenységünket. Az emberek gyakran elfelejtik, hogy mi volt itt harminc évvel ezelőtt, s arról sem igen vesznek tudomást, mennyivel mostohább körülmények között gyógyítanak sokhelyen az országban, akár a fővárosban is. Előfordult már, hogy a hozzátartozók még akkor is ragaszkodtak a beteg budapesti kórházba való átirányításához, ha tudták, a szállítás kockázatos, sőt az ottani kezelés sem feltétlenül eredményesebb. - N em lehetséges, hogy emögött az a vélekedés rejlik, miszerint a legjobb specialisták a fővárosban dolgoznak? Meglehet. Ám, a valóságban más a helyzet. Nekünk igen jól felkészült szakembereink vannak, akik különösen a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat területén, a szülés közbeni sérülések elhárításában, valamint a terhesgondo- 69 �zásban, és még számos más kérdésben értek el kiemelkedő sikereket. Mindezek ellenére természetesen előfordulnak olyan esetek, amelyek megoldására sem személyi, sem technikai feltételeink nem elégségesek. Ilyenkor haladéktalanul eljuttatjuk a beteget az erre szakosodott országos intézetbe. - H a a lakosság - mint mondotta - alábecsüli az orvosi munkát, akkor m ivel magyarázható a paraszolvencia ilyen mértékű emberek egyszerre hálásak és hálátlanok? elterjedtsége? Az A paraszolvencia a valóságban kisebb, mint amennyit sokan mondanak, vagy gondolnak. Nálunk pedig még az országos átlagnál is kevesebb. Salgótarján ipari település, munkásmozgalmi hagyományokkal. Itt az emberek jelentős része meggyőződéssel vallja - hozzátehetem teljes joggal - , hogy neki az ingyenes orvosi ellátás jár. Mindemellett a hálapénz létezik, de a közhiedelemmel ellentétben az orvosoknak csak mintegy 25-50 százaléka részesül belőle. - Korunk rettegett betegségei között megjelent az eddig ismert legveszedelm esebb, az A ID S . E lő fo rd u lt már megyénkben is? Szerencsére még nem, de felkészültünk rá. - N ap mint nap riasztó statisztikai adatokat olvashatunk arról, milyen „e lő k elő ” helyet foglalunk el a világ halálozási ranglistáján. Ránk és utódainkra is ez a szomorú sors vár, vagy tehetünk valamit e llen e i Nem is keveset. Ma az esetek 50 százalékában a halál okaként a helytelen táplálkozás, az elhízás, a mozgásszegény életmód következtében fellépő szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség szerepel. További veszélyforrás a túlzott alkoholfogyasztás, a cigaretta, a gyógyszermánia, amelyek nyomán szaporodnak a daganatos, a légzőszervi és más súlyos megbetegedések. Tudatosítani kell a lakosságban, hogy nemcsak a családi ház és az autó érték, hanem az egészség is. Orvosaink ezért évente több száz felvilágosító előadáson igyekeznek ráirányítani a figyelmet az egészséges életmód fontosságára, s arra, hogy minden ember sorsa jórészt saját kezében van. Mindenki felelős a maga és gyermekei testi-lelki egészségéért. - Végezetül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Igazgató úr ! Ön hogyan lett o rvo si Csak nem „m ár kora ifjúságától. . .” ? Nevetni fog. Valóban gyermekkorom óta vonzódom az orvosi pályához. Kezdetben csak külsődleges jegyek, később erőteljesebb motivációk hatására. E rettségi után egy évet dolgoztam kórházban, elhatározásom itt vált végleges döntésé. Ma már tudom, helyesen választottam. Munkám a gyógyítás, életem legfontosabb elemévé vált. Sajnos, a főigazgatói teendők mellett erre alig marad idő, ami nem kis feszültséget okoz számomra. - M it kívánhat ezek. után a riporteri A főigazgatónak az eddiginél több időt a gyógyításhoz, az beszélgetést. orvosnak pedig, jó egészséget! Köszönöm BACSKÓ PIROSKA 70 a �71 �FODOR ANDRÁS Bartók és a magyar költők Ha számba vennénk: az elmúlt félszázad magyar költőire mely személyiségek voltak legnagyobb hatással, a két forradalmi újító, az egész magyar József A ttila mellett egy irodalomnak új aspektust nyitó A d y E n dre és zeneszerző, Bartók Béla nevét kell említeni. Ady csak négy évvel volt idősebb Bartóknál. Személyes kapcsolat, barátság nem volt köztük, de a komponista Ady iránti lelkesedése nem csak abból derül ki, hogy öt versét már 1916-ban megzenésítette, abból is, hogy 1912-ben Ady-verseskötetet küld magyarul tudó román barátjának Buşiţia Jánosnak Belényesre, felhíva figyelmét: ő a „legfiatalabb, de legjobban tisztelt költőnk Petőfi és Arany óta. . . azt mondja, hogy a magyaroknak, románoknak és szlávoknak ebben az országban egyesülniük kell, mert mindnyájan testvérek az elnyomatásban. Sohasem volt még költőnk, aki ilyet le mert volna írni” . Lévén, Ady, a Nyugat-nemzedék legfényesebb csillaga, érthető, hogy a rá figyelő nemzedék mutatis mutandis - benne, Bartókban fedezi föl az eszme, a kifejező erő, a magyarság sorsához való hűség, a lenyűgözően formátumos magatartás tovább vivőjét. „Hogy szerettük őt, hogy szerettük! idézi visszaemlékezéseiben G yergyai Albert. - Hogy rajongtunk érte akkor a húszas évek hangversenyein, benne láttuk Ady folytatóját, a Magyar Géniuszt. Es amikor szikár, törékeny alakja megjelent a dobogón puritánul, szerényen, csodálatosan formált koponyáján lazán ezüstös ritka hajával - tombolva, önfeledten ünnepeltük, főképpen a karzaton.” Ilyen hangversenyélmény után, a szegedi első (1921. november 26-ai) Bartók-koncert élményéből íródott a Nyugat-nemzedék költőjének, Juhász G y u lának méltán első verse, a zeneszerzőről. Különös, hogy az elhangzott Székely-dalokból Juhász ösztönösen az archaikus értéket, az etnikai kontinuitás mélységes erejét érzi meg: És fölérez és fölzeng az áhitatos ős, szent, az ázsiai mély, nagy, szilaj, bús, boldog méla, pogány és büszke lélek, a régi, régi éden, a zenédben! Horthy M iklós, emlékiratában sokféle jogos vád ellen mentegetőzve, r tartian dicsekszik, milyen virágzó zenei élet volt az általa kormányzott, két háború közti Magyarországon. Három ilyen zeneszerző: Bartók, K odály, D ohnányi! Ám, ha működésüket, körülményeiket jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy inkább a kormányzó kulturális politika ellenében, mint segítségével hozták létre művüket. Bartók különösen rossz viszonyban volt a hi72 �vatalos körökkel. „Hangversenyein - vallja be egyik tanítványa, H ernádi Lajos - a Zeneakadémia nagyterme sem telt meg teljesen. De miért is telt volna meg? Bartókot, a Horthy-rezsim hivatalos körei lenézték, vagy félbelondnak tartották, aki esőben, szélben a sáros falvakat rója fonográffal, kottapapírral, leül a parasztok asztalához, feljegyzi dalaikat - s mindezt a legcsekélyebb haszon nélkül. Szerzeményeinek hamis hangjai pedig sértik az ő cigányzenéhez szokott fülüket. . . A közönség túlnyomó részt a jól szituált polgárság köréből került ki, legtöbbje - tisztelet a kivételnek - csak divatból, sznobságból járt hangversenyre. . . Előfordult persze olyan is, hogy az ügyeletes rendőr, az állam ízlését képviselve, döngő léptekkel, tüntetően kiment a teremből, miközben Bartók zongorázott.” Sajnos, a század nagy komponistájáról, a filmtechnika fejlődésével egyidejuleg szégyenletesen kevés mozgókép maradt fenn. Filmkamerák helyett is költők érzékeny szeme, keze rajzolta bele alakját, habitusát az ellenséges levegőbe: Vézna kis óriás. Tested meredő szálkaként szúr a térbe fel és körül sajgó gyulladást okoz. Mint kivont pengét hordod magadat. A Kékszakállú herceg vára és a Fából faragott királyfi szcenaristája, az ugyancsak Nyugat köréből való, de 1919 után emigrálni kényszerült Balázs B éla idézi meg ilyen expresszív képekben barátját. Már első sora is találó: „Arkangyalgyermek-arc, kérlelhetetlen.” A másik emigráns, az avantgarde irányzatok legtehetségesebb hazai honosítója az Ausztriából hazatért Kassák. Lajos, valószínűleg Balázs versének ismerete nélkül, hasonló szélsőségek, feszültségek hordozójaként jeleníti meg a zeneszerzőt: Olyan vékony, mint a halszálka, olyan fehér mint egy liliom, de ha leül a zongorához, sárkánnyá változik át. Csörömpöl, sír és néha ugat, hogy elsötétül az ég s a házak falai leomlanak. S vajon nem ugyanezt a sors és alkat diktálta ellentmondást fejezi ki Vas István, aki a harmincas évek ritka bécsi és budapesti szerepléseit látva, hallgatva fedezte föl magának Bartókot: A dallam volt az egy ültömben is fölfogható, Az összhang, a magától érthetődő, a tartás, Amely csontomba szervült. A félszeg arisztokratizmus, Ahogy Bécsben, a Hangversenyház nagytermének dobogóján Meghajolt szögletesen .......................................... ............................................................... : Attila És egy francia márki keveréke. A történeti hűségnek tartozunk annyival, hogy e rendkívül találó megfigyelését Vas István csak jóval később, a hetvenes években vetette papírra. Illyés G yula nevezetes Bartók-költeménye 1955 őszéről való. Volt-e valaki az Illyés-Vas István közti, a század első évtizedében született nemzedékből, aki a Géniusz jelentőségét kortársaként is fölismerte? Igen volt, és éppen J ózsef Attila. József Attila zeneszerző-, és a bartóki tanításra fogékony más művészbarátai révén (Szervánszky E n dre, K ornis Dezső), mind közelebb-közelebb, 73 �végül személyes kapcsolatban is került a Géniusszal, akit leveleiben egyedül szólított „Drága Mesterem”-nek. Baráti társaságban gyakran hallotta zongorázni Bartókné Pásztory Dittát. A M edvetánc című darabba annyira beleszeretett, hogy ilyen című verset is írt, s válogatott kötetének is ezt a címet adta 1934-ben. Közismert, hogy később tanulmányt készült írni Bartók B éla disszonanciája címen. A tervezett írás sajnos, a költő zaklatott utolsó időszakában nem készülhetett el, de vázlatában igen okos, máig elgondolkodtató tézisek olvashatók. Például: „Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konszonancia nem egyéb, mint megértett disszonancia” . Vagy: „Egyes zeneszerzők Bachból próbálják megérteni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha eredeti helyzetet fog fel és old meg. Tehát Bartókból érthető meg a Bach és nem fordítva.” József Attila azok sorában is az első, akiket a Cantata profana versre inspirált. Igaz, nem a mű zenéje, melynek késői magyar bemutatóját - 1930as születéséhez képest 1936-ban, a Vigadóban, valószínűleg hallhatta a költő. A Bartók-választotta román népköltésből való kolindaszövegek fordítását pedig ismerhette kinyomtatásuk pillanatában. Saját kutatásaimról lévén szó, engedtessék meg, hogy a „Futtam, mint a szarvasok. . .” kezdetű, Bánat című József Attila versnél egy kicsit tovább időzzünk. Bartók, akit eredetileg a román, szlovák, magyar balladákra tervezett kantata-triptichon gondolata foglalkoztatta (aki László Ferenc kolozsvári zenetudós kutatásai szerint először román szövegre komponálta meg művét), előzetesen E rd é ly i Józsefet kérte föl a Maros-Torda megyében, még 1914-ben lelt pogány „Karácsonyi ének” , a szarvasokká vált fiúk misztériumának versbe fordítására. (A Szarvasokká vált fiúk című Erdélyi József költemény megjelent a Nyugat 1930-as első számában.) Erdélyi írásos nyilatkozatban vallotta a megbízás történetéről, magam személyesen beszéltem vele róla. Negyvenöt év után sem értette, Bartók mért nem az ő változatát alkalmazta, mért a sajátját. Magyarázat: ha a román szövegre írt kom pozíció készen vo lt m ár, a zenéhez alkalm azandó prozódiát igazából csak a szerző alakíthatta ki. De egyébként is, másféle szarvasokat akart, mint amilyenekkel Erdélyi szolgált. A k i az 1930-as, Nyugat ban megjelent fordítást összeveti az 1940-es gyűjteményes kötetben (az Em lékben) közzétett Szarvasokká vált fiúkkal, észreveheti, hogy néhány fontos részletet később maga a költő is Bartók keményebb, drámaibb feszességű szövegéhez igazított. (Az „ízzé-porrá zúzódás” motívuma például eredetileg nem szerepelt Erdélyinél, ezt tíz év után Bartóktól vette át.) Tudva, hogy József Attila milyen nagy becsben tartotta, mesterének tekintette Bartókot, ez a közvetett vonatkozás is erősítő érv kettejük kapcsolatához. Tény, hogy Bartók ujjmutatása nélkül ez a Bánat című vers nem íródott volna. Hangulati bizonyítékként erre vall az is, hogy 1930 októberében, az E rd ély i Helikonban jelent meg először a következő alcímmel. Arról, hogy belőlem , aki szarvas voltam, farkas lesz. A megoldandó rejtély azonban mélyebben van: mitől olyan borzongatóan, lefegyverzően tökéletes ez a költemény? Merthogy bár minden szó, minden hangzó mozdíthatatlanul a helyén van benne, az átváltozás belőlük áradó kísérteties bizonytalanságát, a kompozíció zenei fordulatait szinte bőrünkig bizsergetően érezzük? 74 �Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok Űznek vala szívemben. Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállok, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S űnőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra, setét eperlevelek hullanak a vállamra. Miként lehet tizenhat sorban ennyi balladai feszültséget sűríteni? Igaz, már a Tiszta szívvel ben is tapasztalhattunk hasonlót. A négyszakaszos, páros, vagy keresztrímes formákban József Attila nem egyszer éri el képnek, hangzásnak ezt az arányos, pontos, drámai vágásokkal osztott-kötött, élesen sarkított konstrukcióját. De itt a felfokozott lírai erőt szinte kézzel foghatjuk eleitől végig. Rendkívül szerencsés az indító szó, a vers archaikus tónusát megadó futtam igealak. Túlzó stilizálás nélkül csatlakozik hozzá az elhagyám, s az itt módhatározóvá avatott melléknévi igenév, a varázs-üttön. Az erdélyi népköltést idézik ezek a szavak, ám nem koptak ki teljesen a hazai népnyelvből sem. Saját dél-somogyi születésű apámtól is nem egyszer hallottam ilyen kifejezést: „megüttem a kezemet” . Ami igazán archaikus a versben, az a régmúlt igeidő használata, a X V I. századi versem lékeinkig visszaható űznek vala. A futtam intonációs jelentőségét abból is meg tudjuk ítélni, ha hozzámerjük, mennyire más, erőtlenebb kezdés lett volna a „futottam” . A futtamban így a kifulladásig rugaszkodó lendület is benne van, a riadt vágtára késztető trochaikus impulzus, mely végig megy mind a tizenhat soron. A harmadik sorban az űzöttség külön nyomatékot kap az alliterációtól, merthogy: ,,famardosó farkasok” űzik a szarvast, méghozzá nem csak formálisan, de egész valóját megrendítően, hiszen megszemélyesítője így fogalmaz: „űznek vala szívemben” . (Itt jegyzendő meg, hogy a lágy, József Attila egyik karakterisztikus jelzője, mindig többet jelent köznyelvi értelménél. Szinte egész - gyöngédségre, benső elmélyülésre képes - költői lényét beleviszi olykor ebbe a jelzőbe. Gondoljunk csak az E lég ia önmegszólító sorára: „Te kemény lélek, te lágy képzelet!” ) A második szakasz már lemezteleníti az allegóriát, kimondja az egzisztenciális kényszerhelyzet lényegét: Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. 75 �A költemény fordulópontja azonban a klasszikus szerkesztési szabályok szerint csak a harmadik szakaszban következik. Ide gondolatritmus emeli át az előző sorok megmerevedő indulatát: Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállók. A Cantata profanaban, a kilenc fiú szarvassá változása folyamatos, misztikus átmenet, de amikor az apa szembesül a történtekkel, a „varázs-üttön'' megállás ott is elkövetkezik. Ám a fiúk, immár átesvén a metamorfózison, nem „mosolyogni próbálnak” , hanem irgalmatlanul észretérítik apjukat: ők nem fordulhatnak vissza többé. József Attila szarvasa egyedül van a változni kényszerítő „ordas társak” között. Átminősülése fájdalmatlanabb lenne, ha nem szólta volna el magát már elébb: farkas leszek, azt bánom. A zárószakasz nem hagy kétséget affelől, hogy ő a kikerülhetetlen sorsszerű változásban is őrzi tovább korábbi önmagát. „Ünőszóra fülelek” mondja a magyar nyelv egyik legszebb hangalakját idézve, szinte az idegek alvás közben is tovább érzékelő, éber feszültségét szuggerálva a három kezdőszótag magas-mély magánhangzós oda-vissza játékába. A kortárs irodalomtörténet káderbizottságai egyidőben lelkifurdalás nélkül sajnálták le Mikszáthot, M óriczot, A dyt, K rúdyt, és másokat, amiért nem tudtak radikálasabban elszakadni előző létformák bennük tovább ható vonzáskörétől. Vajon mit kezdenének a szarvasból farkassá változó költő fájdalmával? Emberileg vajon nem abban rejlik-e nagysága, hogy farkassá kényszerülve is tovább őrzi szarvasmivoltát, hogy nem ígéri meg hangzatos, egyértelmű kijelentéssel: ébredés után semmi sem marad benne az űzött vadból? Egyébként a végső elszámoltatással a teoretikus elemzés épp úgy csődöt vall, mint a legkorszerűbb stilisztikai ízekre boncolás. . . .űnőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra setét eperlevelek hullanak a vállamra. Mondható-e az előzmények utáni zárószakaszra, hogy a lírai hős nem tisztázza benne önmagát, szituációját akár társadalmi értelemben is? Egyáltalán, homály-e az, amit a költészet logikáját doktriner módon megítélők homálynak hisznek? Másrészt meg tudom-e magyarázni a magán-, és mássalhangzók latolgatásával, mért oly fantasztikusan szép a két utolsó sor? Az eperlevelek négy „e'' betűje előtt vajon mért használ a szerző a megelőző jelzőben is „e” hangot az „ö” helyett? Tóth Á rpád következetesen setét -nek mondja a sötétet. József Attila csak egyszer-egyszer él a variáns lehetőségével. Honnét tudta mégis bizonyosan, hogy itt a setét eperlevelek az egyetlen valódi megoldás - honnét, hogy a hullanak a vállam ra négy „ l” hangzója látványnak, zenének, rejtelemnek, a 76 �költemény egész kihangzásának ilyen lelki mélységet, ekkora távlatot képes adni? Valami olyan titok ez, mely közös a zeneszerzőkben és költőkben. ☆ Bartók szellemi öröksége csak 1945 után válhatott igazi közkinccsé Magyarországon. Halálakor, 1945 őszén többen is írtak róla verset. Legjelentékenyebb közülük Rónay Györgyé. Sajátosképpen ő is a Cantata profanát - de immár a zenéjét - idézve jeleníti meg a műve után eltűnő varázslót: Ó, távozom én. . . . . . fut előlem az égen a szarvas, agancsán gyertya lobog, színe hó, hullámzik a messzi Meótisz, üstdobok éneke dong, és elnyel a mennyei Dzsungel. A költemény intonációjának daktilikus, vágtázó sorai arra engednek következtetni, hogy Rónay az általuk megidézett Cantata-beli vadászfugával zenei élményként is találkozott. 1948 őszén, a Bartóknak szentelt első háromhetes fesztiválon valamennyi fontos, addig itthon ismeretlen művét is, előadták Budapesten. Bárha semmi zenei előképzettséggel sem rendelkeztem, oly’ nagy hatással volt rám a komponista akkor birtokba vett életműve, hogy hosszú versben próbáltam vallani róla. Ez a húszéves koromban publikált költemény volt költőnemzedékem első demonstrációja Bartók mellett. Utólag belátom, szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam: szavakkal igyekeztem fölidézni a csak zenével elmondhatót, de 1948-49-bcn, tán a hidegháború előérzete miatt is, csak a líra hőfoka volt alkalmas közvetítő, hogy azokhoz is eljuttassam a megértett üzenetet, akik még nem fogékonyak rá: Ügy éledt meg a Cantata profana akárha mozgó horizont szakad ki ködök nyűgéből. Eleinte csak a kórus széles zúgását figyeltem, aztán amikor szarvasokká lettek a kilenc szép szál fiúk, valahogy körülölelt a titokzatos erdő, az eltévedtek bűvös szabadsága, csend illata, zizegő friss vizek. Ám hirtelen a csörtető vadász, a rohanó hajsza! Kürtök! Jaj szegény szarvasok! Jaj apátok! Jaj hol a levegő! Torkunk elszorul. Nyomasztó hegyekről körbe csapkod vissza ránk a lárma. Kábultan ültünk. Végül őt, Bartókot láttuk újra, - mint a szarvas fölemelt ajka, - hirdette a hűvös forrás kristályos tisztaságát. A Divertimentóban volt egy tántorgó, szinte túlvilágról sziszegő vonósrész, olyan mint, valami dermesztő, de inkább 77 �mindentudó üzenet. Abból értettem meg valóban, hogy csak az halhatatlan, aki fél, de ki félelmét is biztatásul hagyja reánk, a rokonokra. Az ötvenes évek elején sokféle vád, gyanú és lesajnálás érte ezt a költeményt, különösen idézett zárósorait (formalista, pesszimista, dekadens). E hátrányos visszaigazolás persze nemcsak egy ifjú költő kényszerű elhallgatása miatt érdemel említést, hanem amiért jelzi már a jól-rosszul leplezett diszkreditálást, melyben a bartóki örökség a fordulat éve után részesült. Ez volt az az időszak, amikor a hetvenéves zeneszerző születésnapját egyetlen hivatalos zenei folyóiratunk mindössze tizenhárom szavas lapalji jegyzetben „ünnepelte” . Szerencsére, hat évvel később - a már hangversenysorozaton újra játszott kompozíciókkal egyidejűleg - megjelenhet Illyés G yula nagyhatású B artók-verse, mely szenvedélyes-rapszodikus fogadalomtételként foglalta szavakba a kimondás által feloldott egyéni, közösségi szenvedés művészi, erkölcsi értékét: Van-e remény még emberi fajunkban? — ha ez a gond s némán küzd már az ész te szólalj szigorú, szilaj „agresszív” zenész, hogy mégis okunk van remélni s élni! Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded mi neked fölfedtett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt te bennünket növesztel, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. Ez - ez vigasztal! Beh más beszéd ez! Emberi, nem hamis! A joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeeséshez. Ugyancsak 1955 őszén jelent meg J uhász Ferenc csaknem négyszáz soros költői parafrázisa a Cantata profana Bartók-írta szövegére. A költemény (melyről egyebek közt a híres angolszász költő, W. H. A uden igen nagy véleménnyel volt s mindennek máig része lehet Juhász nemzetközi rangjában) voltaképpen a szarvassá változott fiú visszájára fordított, mai értelemben profán változata. A fiú immár a civilizáció modern vadonából nem tud visszatérni. A hívó, virrasztó, várakozó anyjának nem mondhat egyebet: Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza, meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám: kiteríthetsz majd a szülő-házban, eres kezeiddel megmoshatod testem, mirigyes szemhéjam lezárhatod csókkal. S majd ha húsom bomlik széjjel, bűzben és virágban rothad testem, akkor leszek véred ívó magzat, 78 �akkor leszek a kisfiad újra, mert az csak neked fáj édesanyám, jaj, csak neked fáj édesanyám. A Cantata profanán kívül a Concerto a másik Bartók-mű, mely több költőnk művében visszhangra talált. Áttételesen, a folklór-mítosz dimenzióit talán kelleténél is több síkváltással köréje feszítve, de a Concerto E lég ia tétele munkálkodik Szilágyi Dom okos Bartók A m erikában című költeményének dramaturgiájában is. Milyen széles az Óceán annak, ki hazagondol Hova vetemedtél hova vetemedtél szivárvány havasáról szivárvány havasáról tűzre te vettettél hamuvá vedlettéi Jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág jaj de szoros a világ csontig hatol velőt vág hogy kitágul a világ ha egyszer jobb jövőt lát. Kőrösfői lányok mármarosi románok sátron sívó arabok kunyhón tengő törökök hogy a nóta régi s hogy mindig új: így örök egy nyelven szól az mind, magyarul, románul, s ki más értené, ha nem Bartók tanár úr?! A zárótétel népek körtáncából kiemelkedő fájdalmas-bizakodó apoteózisát halljuk Orbán Ottó Szilágyiénál korábbi verséből: mert nyár lesz és ítélet és a torkok láza elömlik a tág völgyeken s akit a némaság földig lerombolt, nem lelhet mentséget majd semmiben. Hatalmam s halálom évszaka! Boldog hegyomlás, hogy megélhetem! J ánosy István, a már néven nevezett Concerto című, 1955-ös versében a negyedik tétel a megszakított intermezzo, falsból érzelmessé váló vallomását fordítja le szavakra: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, szeretlek, mégha te nem is szeretsz! Testem: a milliók - egyszerű néped! 79 �A lelkem hangja a te népdalod. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország: úgy énekelem, hogy belehalok! A kortárs magyar költőket mindmáig táplálják a Bartók művészetéből, jelleme sugárzásából kapott inspirációk. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a centenáriumra kiadott antológia is, melyben 85 költő 107 Bartók-vonatkozású verse olvasható. De még ez a Szakolczay Lajos összeállította A szarvassá változott fiú sem tartalmaz minden Bartókhoz írott költeményt. A szaporodó tiszteletadások, az új nemzedékek hűségesküi közül - melyek néhánya, valljuk be, nem több az elődök szokásjogához csatlakozásnál, a jelvénykitűzés gesztusánál - hadd említsem inkább egy idősebb költőtársunk vallomását. Az antológia szerkesztője őt, Csák Gézát nem találta meg. Írásai csak vidéki folyóiratokban olvashatók, önálló kötetet sem publikált. Márpedig az ő 1954-ben íródott Sirató ja éppen azért érdemel különös figyelmet, mert azok közé a ritka versek közé tartozik, mely a Géniusz zenei temperamentumának elementáris erejét tudja szavakkal megragadni: Belevág negyven hegedű keserves húrjaival, fénytelen szilajon. Megnyílik rád belőlük a vadon lelke Retyezáttól Belényesig. Szél fúj, esik a bánat legszívében vitorlaként lobogsz zordon lehében. ☆ Az elmúlt évtizedek legnagyobb igényű esszéistája, Ném eth László, e korszak költészetét vizsgálva, nem ok nélkül talált rá a bartóki szintézis, a B artók-m odell fogalmára, értve ezalatt a 19. századi hagyomány, a modern Nyugat- és K elet-Európa együttes vállalását. E bartóki program továbbmunkáló, nyugtalanító hatását szépen bizonyítja a vállalt eszmei célkitűzést leginkább megvalósító nemzedéktársam, N agy László emlékverse, ki az ünneplőkhöz éppen a megélt kudarcok jogán fordul ilyen intelemmel: Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt, az irgalmatlan tiszta szeretőt A költemény zárósorai minden patetikus eskünél szebben, szívből fakadóbban fejezik ki a Bartók-tradíció iránti eleven hűséget: Ó, hány remek mén dühe benne! Diadala mégis a fegyelme, nem csitul mégse, virrasztani hív Lüktet éjszakámba tündöklete Aranyalmák dérvert Argilusa, te, mikor nyughatsz meg végleg a szívemben! �„Helyére bűvölt egy világot” Fodor András Fülep-képéről Fülep Lajos tudományos munkássága a művészetfilozófia területén kimagasló. A második magyar reformnemzedék, A d y és a N yugat íróinak forradalmi újításait az elsők között ismerte fel. Elkötelezte magát a társadalmi és szellemi megújulás ügye mellett. Bartók és K o d ály ekkor kezdi a magyar zene megújítását, R ippl-R ónai és E g ry új festészeti nyelvet teremt, Lukács G yörgy filozófiai, Szabó E rv in társadalomtudományi irányban tör új utat. Ebben a nagy szellemi, forradalmi átalakulásban vesz részt Fülep Lajos is. A Vasárnapi Társaság tagjaként Balázs B éla, Fogarasi Béla. H auser A rnold, K á ld or G yörgy, L e sznai Anna, Lukács György, M annheim Károly, T olnay K ároly körében tevékenykedik. Ebből nő ki a Szellem i Tudom ányok Szabad Iskolája, ahol előadássorozatot tart A nemzeti jelleg problém ája a magyar képzőművészetben címen. Az alig harmincéves fiatalember arra vál- lalkozik, hogy az elmúlt század magyar képzőművészetét mérlegre tegye. 1911-ben Lukács Györggyel együtt szerkeszti a Szellem című filozófiai folyóiratot. A görög művészet és filozófia ismeretében az esztétikai elemzés számára a legfontosabb elveket, a művészet nemzeti és egyetemes, örök és időhöz kötött jellegének problémáját veti föl. Alapkérdését a nemzeti karakter megítélésében így fogalmazza meg: ,,A lokális jelentőségen túlemelkedve van-e a magyarnak valami sajátos küldetése az európai művészet közösségében, a világművészetben?” . Művészettörténeti értékű fölfedezéseket tesz, Lechner Ödön, Izsó M iklós és Szinnyei M erse Pál művészetének értékeit előtérbe állítva. 1951-ben A magyar művészettörténelem feladatai címen tart előadást az Akadémián. Főszerkeszője A magyarországi művészetek története című, kétkötetes kézikönyvnek. Iránymutató tanulmányokat ír D erkovitsról, Csontváryról. Tanulmányait „alkalomra és kívánságra” papírra vetett munkáknak tekintette, összegyűjtésükkel, kiadásukkal nem törődött. Így történhetett, hogy életében egyetlen önálló, könyvalakban megjelenő munkája a M agyar m űvészet maradt. A forradalmi átalakulás híveként Károlyi megbízatásából teljesít Olaszországban diplomáciai feladatot. (A francia befolyás ellensúlyozására az olaszokban akart támogatót szerezni.) A forradalom idején tanári kinevezést kap a budapesti egyetemre, amelyet a kommün bukását követően elveszít. Ekkor visszavonul, dunántúli falvakban református lelkészként dolgozik. Zengővárkonyban két évtizedet tölt el, de itt is kapcsolatot tart az ország progresszív szellemi erőivel. Helyi közéletet él, vállalja a lokalitásból adódó feladatokat is. Ugyanakkor a népi írói mozgalom egyik fő inspirátora, alapító tagja az 1934-től megjelenő Válasznak. Léthelyzetéről így vall: „Akikkel még az előző háború, s a kommün idején együtt filozofáltam, Lukács György, Balázs Béla, Mannheim Károly, külső emigrációba szakadtak, nekem a belső emigráció sorsa jutott, a szigetélet szellemi magányában.” 81 �Fülep rehabilitációjára csak 1946-ban kerülhetett sor. 1947-ben Keresztury Dezső kultuszminiszter kinevezi egyetemi tanárnak a budapesti egyetem olasz tanszékére és ekkor megbízást kap az E ö tvös Kollégium ban betöltendő tanári állásra is. Kezdetben a kollégiumban, majd egy Széher úti villában lakik. 1948-tól akadémiai levelező tag, 1951-től a budapesti egyetem művészettörténeti tanszékének vezetője. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1961-ben vonul nyugalomba. Még maga rendezte sajtó alá azt a kötetet, amely M agyar művészet címmel 1971-ben jelent meg posztumusz műként. Az 1920-ig írt cikkeit és tanulmányait tartalmazza A művészet forradalm ától a nagy forradalom ig című gyűjtemény (Magvető, 1974.); Művészet és világnézet címmel jelentek meg az 1920 és 1970 között keletkezett cikkei, tanulmányai (Magvető, 1976.). Európai művészet és magyar művészet címmel Romániában válogatást adtak ki műveiből (Kriterion, 1979.). A művészetet mint külön szférát határozta meg, a művészit akarta konkréttá tenni. „A láttatás tudósa” (Takáts Gyula) a művészi látás, látni tudás képességét sajátos koncepcióban tárta hallgatói elé. Szerinte a látó ember minden művészettörténeti korban megvolt: „A dolgok igazi szemlélője az, aki szemével, fülével, egész lényével, egész kitárulkozásával a dolgok, a valóságv ilág vagy a művészet világa felé fordul és hagyja ( . . . ) , hogy átfolyjék rajta, elementáris erővel ragadja meg őt a világ lehellete. Szép dolgok között élt, amikor látott, és mert látott: gazdag lelkű volt és boldog volt.” Ez a látás, látni tudás különböztette meg a modern embertől, aki „már nem lát semmit, aki mindent tud. Szín, hang, forma, szabály, törvény: számára már mind ismerősek, hisz’ tudja őket, egyszintre hullt absztrakciókból: betűkből, a könyveiből jól tud mindent és nem veszi észre, hogy nem lát semmit, hogy fekete hályog van a szemén. Fekete hályoggal járkál a világ ezer dolga közt és mindent egyformán tud: szürkének és színtelennek.” „EM B ER BE N Ő A M É R T É K ” Fodor András 1947 őszétől az Eötvös Kollégiumban tanítványa volt Fülep Lajosnak. Barátaiból szellemi családot szervezett a Mester köré. A találkozások történetét naplóban rögzítette, egészen 1970 őszéig, Fülep 1970 végén bekövetkezett haláláig. A költő és naplóíró célja egy és ugyanaz: „Ezer metszetbe fogni egyetlen mondhatatlant” . A fiatal költő egyik esküje Fülep Lajosra vonatkozik, a művészetfilozófia nagy magyar géniuszára, aki nemzedékeket tudott magához vonzani, valódi feladatokra eszméltetni. Személyiségének titkát mindmáig kutatja a költő, esszé- és naplóíró Fodor András, aki a spiritus rectort, a választott szellemi apát tisztelte benne: Emberben ő a mérték. Ügy szeretjük, mint megtalált apát az árva gyermek. Van otthonunk, mert van, aki megmutassa mi elveszett a dolgokban: a lelket. Fülep számára magyarul írni nem filológiai, hanem erkölcsi problémát jelentett. Azt vallotta: „a legegyetemesebb művészet egyúttal a legnemzetibb” , abban az értelemben, hogy a művészet nemzeti jellege a „nép összes sajátos szellemi és morális energiáinak a megtestesülése” . A Mester nagy varázslata: közte és tanítványai közt eltűnt a tér, az idő és a társadalmi különbség. Szokrátészi módszerrel észrevétlenül avatta be hallgatóit hatalmas 82 �tudásába, bűvölte rá figyelmüket a problémák lényegére. Pater f a m il iasként Fodor Andrásék baráti körének szinte peripatetikus iskolát tartott. A találkozások, szavak, gesztusok élményét, érezve a számadás kényszerét - „ezt így nem élhetem át többé soha” - hűséges sáfárként („egyetlen érv az elmúlásra”) rögzítette a költő és naplóíró. Fülep barátsága Fodor Andrásnak, az emocionális költőgéniusznak meghatározó élményévé, életének, szellemének organikus részévé vált. Fülep a neki ajánlott Pannónia című versben lírai hősként erkölcsi példaképpé magasodik, „kötelmeink hitéről beszél” . A pannon mikrokozmoszból éteri zene árad: „Vörös szakálla izzó méhrajából / röppennek szét az esti csillagok. . .” Megkapó háttérrajzzal kristályosan szép pillanatot örökít meg A hóhullásban. (Bozzay A ttila zenét szerzett a szövegére.) Együtt csendül a szó, zene, és felragyog a kép, emberközelien felmagasodik az elmenyitogató Mester alakja: „A hóhullásban szép az öregember. . .” A költő hiánytalan művészi teljességgel szeretné tetten érni „a múlás törvénye alá rendelt foghatatlant” , felmutatni azt, hogy őt és társait Fülep „az emberlelte szépség ízére” megtanította. Fodort Fülep halálának a híre Angliában éri. Hazatérve Kettős rekviem ben siratja el Mesterét és a fiatalon elhunyt, Bartók-kutató zeneesztéta jó barátot: Colin Masont. „Az emberi szív és elme számára nyitott mű” (D o mokos Mátyás), a Kettős rekviem , a példázatból időszerű erkölcsi-szellemi szubsztanciát tud felmutatni. Valós léthelyzetét rögzítve újra kimondja a kulcsszót: „Visszajöttél az anyaföldre, / hol nincs többé / apád.” . Fülep emlékét idézi, jelentőségét tudatosítja a zengővárkonyi Gesztenyeerdőben: „Ezen az istenszőnyegén, / e törzsek oszlopa között / kísértem egy királyt.” Fodor András Fülep iránti barátsága, kötődése transzcendentálódik, és ezért az atyai jóbarát halála után is megmarad, és érvényes: ,, . . . egy ifjú-aggastyán, karját összefonva hátul, / jár föl-alá / az én / időmben mindörökké” . Fodor András Fülepben, amint Ném eth László ban, és Illyés Gyulában is, „a legendák újult elragadtatása” helyett, a „szivárvány mitológiák” helyett igazi, irányjelölő géniuszokat talált: a „hit józan vallásalapítóit / okos düh prófétáit, eszelős szenvedély helyett / a szenvedély eszméletét” . Azt vallja, józan előrelátást, evilági „prófécia” nélkül nem létezhet népnyi méretű jövőremény: jaj annak a népnek, amelyből kiveszik az igazvallók hite és megvesztegethetetlen szolgálatetikája. EZ ER ESTE FÜLEP LAJO SSAL A XIX. és a XX. században európai irodalomban kedvelt, elterjedt műfajjá vált a napló. Byron, Puskin, A n dré G id e, K ierkegaard, Ka f ka és mások naplói éppúgy ismertek, mint nálunk K em ény Zsigmond, Széchenyi, Just Zsigmond, Füst M ilán vagy Szabó Lőrinc naplódokumentumai. Fodor András művét sok szempontból mégis különösnek, az előzményektől eltérőnek érezzük. Ennek egyik oka: a naplók rendszerint posztumusz kiadásokban szoktak megjelenni. Fodor úgy oldotta fel a modern napló alapvető ellentétét, a titoktartás és a publikáció vágyának ellentmondását, hogy a napló főhősének nem önmagát, hanem Fülep Lajost választotta. Mellette vonul fel az 1945 utáni magyar szellemi, irodalmi élet hatalmas galériája: Dom okos M átyás, H ernádi G yula, Lator László Korm os István, V ek erdi László és sokan mások. Fel-felbukkannak a kor legismertebb személyiségei: Kodály Zoltán, 83 �Németh László, Illyés Gyula. . . Fülep távoli mellékbolygója a rendkívül tehetséges jóbarát: Colin Mason. Az Ezer este Fülep Lajossal pontos, kifejezőerejű címadás, amely közvetlenül utal a téma és a mű értelmezésére, lényeges vonásaira, de teljes értelmét csak az olvasás folyamán nyeri el. Az előreutaló, találó cím nyitja és zárja a mű témáját. Hasonló funkciót tölt be a Gorkijtól választott mottó, Gorkij a tengerparton gondolataiban merülő aggastyán Tolsztojt meglátva érezte meg a „szavakkal ki nem fejezhető” elragadtatást és az elmúlás miatti aggodalmat, amely „egy boldog gondolatba olvadt: - Nem vagyok árva a földön, amíg ez az ember él.” A naplóíró ugyanezt az érzést áttételesen Fülepre vonatkoztatja, akinek „Sors és választás szerint lett tanítványa.” Róla írja: „Végtelen rétegződésű élet az Öregé. Mindig elámulok, amikor egy-egy réteget kinyit előttünk.” Fodor András érdeme, hogy az 1947-től 1970-ig tartó időszak irodalmi életét a magyar kultúra részeként szemléli, az irodalmi jelenségeket a korszak egész kultúrájának belsőleg tagolt egységébe ágyazva rögzíti és értelmezi. A naplóírást „a következetességre és tárgyilagosságra nevelődés legkeményebb iskolájának” tartja. Felveti az alapkérdést: „A személyes események regisztrálása tehát nemcsak impertinens, másokat sértő, kiszolgáltató, veszedelmes műfaj, de netán a felejtéssel, emlékezetmódosítással is szembeszegülő, életellenes tevékenység?” A válasz: a naplónál „izgalmasabb, sokszínűbb, nyíltabb emberi leltár nem képzelhető el” . Leszögezi: „saját tévedéseimnek, mások megigazulásának esélyét egyaránt elismerem. Tisztelem azonban a megélt pillanatok igazságát és összefüggésrendjét.” A 23 év naplómomentumából válogatott 1400 oldalnyi kétkötetes napló csupán tíz százalékát tartalmazza a teljes kéziratanyagnak. Éppen ezért érvényesül benne a válogatás, kiemelés, elhagyás módszere, megmutatkozik - ennek nyomán is a formálás és a nyelvkezelés révén az irodalmi jelleg, holott Fodor Andrásnak sosem volt célja, hogy „irodalmi naplót írjon” . A napló információgazdagsága lebilincselő. Történeti, kultúrtörténeti, művészettörténeti, irodalompolitikai dokumentumként is fontos az Ezer este Fülep Lajossal. Krónikás napló ez, de a naplóíró emberi, szellemi irodalmi, zenei, képzőművészeti fejlődését, életfelfogását, a világhoz való viszonyulását is tükrözi, az eredmények mellett a kudarcokat is rögzíti. Az 1945 utáni magyar irodalom, kultúra történetéhez fontos háttérinformációkat szolgáltat. Olyan információkat, amelyek például a Nyugat-korszak kutatói számára hiányoznak, mert még ma sem tudjuk, hogy milyen egyéni, személyi vetületei vannak a Nyugat létrejöttének, mert hiányzott a korból egy krónikás naplóíró-egyéniség. Minden naplóval kapcsolatban döntő kérdés: milyen fokú a valószínűségértéke? Az E zer este Fülep Lajossal a konkrét, ténybeli hitelesség, az empirikus érzékletesség és adatszerűség erős fokát éri el. Az egyéni és kortörténeti információk rengetegében is törekszik a korvalóság, az irodalmi élet mélyebb és elvibb szintjének, lényegszerűbb összefüggéseinek a megragadására. Fontos ez, hiszen ma fokozott korigény a ténybeli hitelesség és az empirikus érzékletesség magas foka. A naplóíró arra törekedett, hogy a személyes, az intim ismeretanyagból főképpen csak a szimptóma-jellegűek jelenjenek meg. Szemérmessége, viszszafogottsága főképpen saját házasságának a vázlatosan jelzett történetében érhető tetten, de rendszerint barátainak emberi, szerelmi viszonylataiban is 84 �érvényesíti. De például Ady, Veres Péter, Tamási és mások iránt is erős a kritikája. Az E zer este Fülep Lajossal azonban nemcsak dokumentum, mert a puszta dokumentum-eszköztelenségével és szenvtelenségével sosem érhetne el olyan hatást, amelyet olvasása bennünk kivált. Költő naplója ez, amelynek nyelve végső soron irodalmi nyelv, ezért nem nélkülözi az esztétikai funkciókat sem. A naplóíró nem veti el egészen az irodalmi formálás eszközeit, a művészi formálás bizonyos foka sem egészen idegen tőle. (Különösen a novellisztikus jellegű kirándulási jelenetek leírásakor.) A válogatás, elhagyás révén kiiktatta az ismétlődéseket, ritkította az átfedéseket, a jelentéktelenebb részeket. Ezzel bizonyos formáltságot is adott naplójának. Hatalmas anyagából bizonyára emberi, eszmei, politikai okokból, de talán esztétikai szempontból is sok mindent elhagyhatott a naplóíró. Mindent nem mondhat el, ezért a lényeges mozzanatok, korjellemző információk, események, fontosabb erővonalak rögzítésére törekszik. Az irodalmi, kulturális élet mozgásaiból is a lényeg rögzítésére törekszik. Ebben az értelemben a válogatás, elhagyás - szemérmes tapintatból esetleg az elhallgatás - , kiemelés révén is a műfajra jellemző extenzívjelleget az intenzív teljesség irányába mozdítja. A kifelé tekintő, a napló címadó hősének Fülepet választó Fodor András szeme előtt az énközpontúság és a külvilág ábrázolásának dialektikus egysége lebegett megvalósítható eszményként. Az azonosuló szeretet dimenzióiban otthonos, de vállalja a kritikai szemléletet is. Nem idegen tőle az önkritika sem, fel-felbukkan az irónia hitelesítője, a finom önirónia is. A napló humoros mozzanatai közt ritkább a gúny és az öngúny - még szelídebb formájában is. Fülep esetében az eszményítő szándékot, az azonosuló szeretet és csodálat mélységfokozatait igyekszik ellenpontozni. Nem hallgatja el, hogy a világbírói szellemiségű, ítélő elméjű példakép „egyéniségében is van negatívum bőven” . Fülep szóbeli megnyilatkozásaiban az Ady-kritika hangja erősebb kicsit megtévesztve Fodort is - , ezért a teljes Ady-értékelés csak Fülep írásaiból olvasható ki. Fodor András aligha tarthatta helyénvalónak, hogy Fülep két sikertelen házassága miatt széthullott családja, hogy a Mesterből a „rokonságérzet hiányzik” . . . Dosztojevszkij helytálló értékelése sem fedheti el, hogy Fülep Tolsztoj megítélésében - amint Flaubert , Balzac, Zola vagy M adách esetében is az igazságtalanságig szigorú volt. Nem feledhetjük, hogy a szellem embereit nem tévedéseikkel, hanem eredményeikkel kell mérnünk. Fodor jóvoltából Fülep körül kialakult szellemi család — mélyen rokonítható a Németh László-i „nagy család” gondolatával - jelentősége rendkívül nagy. Nemcsak „az Öreget, mint atyát a család” körülvevő tanítványok kapták a Mestertől a peripatetikus iskolában, de ők is adtak, közvetítették a külvilágot, ezért a visszahatás tagadhatatlan. (Például József Attila értékelését tekintve!) Fodor András önmaga és nemzedéke nevében naplójában emléket állított az atyai jóbarátnak, a kevés művet alkotó, de a lelkekbe, szívekbe írni tudó géniusznak. Tette ezt abban a hitben, hogy „a mi nemzedékünk kivételes helyzetű: a lehető legtöbbet szívta magába; érvényes emlékei maradtak a harmincas évekről, a világháborúról, a rövid, de igazi békéről, mi tudtuk utoljára hasznosítani az Eötvös Kollégiumot, mert mi voltunk, akik összeomlasztása után kint is megálltuk a helyünket, akik - talán ez a legfontosabb - el tudtuk fogni magunknak Fülepet.. .” ( M agvető.) CS. V A R G A ISTVÁN 85 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Magyarország a második világháborúban BORSÁNYI JULIÁN: A magyar tragédia kassai nyitánya. GOSZTONYI PÉTER: A magyar honvédség a második világháborúban. Magyarország második világháborús szereplése hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt és történetírást határainkon belül és túl egyaránt. A mai napig keressük a választ: bűnösök vagyunk, vagy áldozatok? A kérdésre adandó válaszhoz az elmúlt években a hazai és a külföldön élő és publikáló magyar történészek, kutatók is - minden politikai és világnézeti különbözőséget félretéve, feledve - igyekszenek bennünket közelebb vinni. Ezeket a törekvéseket csak üdvözölni lehet. Hol vannak már azok az idők - nem sírja azokat vissza senki sem amikor egymás munkáiban nem az értékeket és az új kutatási eredményeket kerestük, hanem politikai, világnézeti meggyőződésünk jegyében igyekeztünk elmarasztalni egymást, kétségbevonni eredményeinket. A nagy „vitákban” megfeledkeztünk arról, hogy ezzel a legtöbbet a valamennyiünk által hangoztatott „magyar ügynek” ártunk. Az idők változtak, az egykori „ellenségek” tiszta, a tudomány eredményeivel és eszközeivel harcoló „ellenfelekké” szelídültek, olyanokká, akik tisztelik és értékelik egymás véleményét, eredményeit, de nem minden kritika nélkül fogadják azokat. A közelmúltban két olyan igen figyelemre méltó munka látott napvilágot nyugaton élő magyar szerzők tollából, amely hazai érdeklődésre is számot tarthat. Az egyik mű szerzője a Münchenben élő Borsányi Julián, a másiké a Bernben dolgozó Gosztonyi Péter. Ami e két kötetet a közös recenzálásra méltatja kárhoztatja az a közös téma. Mindkét szerző könyvében Magyarország második világháborús szereplését, illetve annak bizonyos részletét vizsgálja. Borsányi Julián könyve - amely a müncheni Ungarisches Institut Stud ia Hungarica sorozatának 28., de csak első magyar nyelven megjelent kötete mindössze egyetlen kérdést állít vizsgálódása középpontjába, a kassai bombatámadás (1941. június 26.) történetét. A szerző közel négy évtizedet szentelt életéből a téma kutatására, a „rejtély” megoldására, így az idők folyamán a kérdés egyik legjobb ismerőjévé vált. Ami Borsányi Julián könyvének - megítélésem szerinti - legnagyobb értéke, az az objektivitásra való törekvés, a probléma sok oldalról történő körbejárása, az exressis verbis kinyilatkozásoktól való tartózkodása. Bo rsányi nem akar könyvében támadókat megnevezni, „leleplezni” , hiszen mind a mai napig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy kik bombázták és milyen szándékkal Kassát? Borsányi Julián számba veszi a szakirodalomban és a publicisztikában ezidáig felmerült valamennyi - szlovák, szovjet, román, német - verziót; talán csak a „jugoszláv pilóták”-elképzelés maradt ki az alapos áttekintés86 �ből. Valamennyi elképzelés mellett és ellen érveket, adatokat sorakoztat fel, hazai és külföldi publikációkra, levelezésekre, beszámolókra hivatkozva. Állást azonban végül is nem foglal - bár maga is a napjainkban egyre divatosabb „román támadók”-verzió fele hajlik - , mert úgy véli, nem rendelkezik döntő, megcáfolhatatlan bizonyítékokkal. Meggyőződése szerint a rejtély megoldása csak további kutatások után várható, főleg akkor, ha megnyílnak azok a levéltárak is a kutatók előtt, amelyek egyelőre „zárva tartanak” . Borsányi Julián a nyugaton élő magyar kutatók közül elsőként jelentetett meg egy olyan munkát, amelyet elsősorban a hazai történészek, kutatók figyelmébe ajánl, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy négy évtizedes gyűjtőmunkájának dokumentumait, véleményével kiegészítve, a rendelkezésükre bocsássa, elvégezve ezzel a feltárás egy jelentős részét. Ezért a lépésért külön köszönet illeti meg. Teljesen más jellegű munkát tett közzé Gosztonyi Péter a római K atolikus Szemle közreműködésével. A hazai szakmunkákban is egyre többet idézett, hivatkozott szerző - a berni K elet-E u rópa K önyvtár igazgatója - arra vállalkozott, hogy áttekintést adjon a magyar honvédség második világháborús szerepléséről és ezzel a szakirodalomban fellelhető hiányosságot pótoljon. Gosztonyi könyvében elsősorban a hadsereg, a honvédség második világháborús szerepét vizsgálja, a politikai és gazdaságtörténeti problémákat csak a szükséges mértékben érinti. Az általa bemutatott közel nyolcesztendős időszak (1958-1945), a magyar honvédség történetének „sikerekben” és „kudarcokban” egyaránt gazdag időszaka. Ennek bemutatására Gosztonyi Péter hasznosította az általa elérhető hazai forrásokat és feldolgozásokat, valamint a nyugaton bőségesen rendelkezésére álló eredeti dokumentumokat, kiadványokat, visszaemlékezéseket és még élő szemtanúk beszámolóit. Az így megszólaltatott források egészéből kerekedett ki az a kép, amely Gosztonyi könyvéből előttünk kirajzolódik és hitelesnek mondható. Végig kísérhetjük a honvédség szereplését a vértelen visszacsatolásoktól, a Szovjetunió elleni hadműveletekbe történő bekapcsolódáson keresztül, a Németországban bekövetkezett végig. A szerző részletesen bemutatja a Szovjetunió elleni hadműveleteket, de ugyanakkor jelentős teret szentel munkájában azoknak a törekvéseknek a leírására is, amelyek megfogalmazója a tragikus sorsú Teleki Pál volt. Teleki és más politikusok véleménye szerint is, Magyarország legfőbb feladata az erők megőrzése egy európai, vagy világméretű fegyveres konfliktus esetén. Megítélésük szerint csak ez az érintetlen erő garantálhatta volna a magyar nemzet fenntartását, megmaradását a Duna-medencében a háború befejezése után. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítására az első komolyabb csapást a 2. magyar hadsereg frontra szállítása jelentette. Magyarországon hosszú éveken keresztül a második világháború egyet jelentett a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájával. Érthető módon Gosztonyi Péter is jelentős teret szentelt a kérdésnek munkájában, de nem feledkezett meg az 1. magyar hadsereg Kárpátokbeli harcairól, a magyarországi hadműveletekről sem. A honvédség szerepének bemutatása mellett - amely szerencsére nem harcászati, hadműveleti részletekbe való elmerülést jelent - figyelmet fordított a szerző a politikai események jelentőségének a hangsúlyozásira is. A magyar hadsereg, a honvédség története, második világháborús szereplése ugyanis csak a politikai környezetbe, eseményekbe beleágyazva érthető meg igazán. Hiába van ugyanis a hadsereg vezetése a katonák kezében, a döntő 87 �szót a politikusok mondják ki. Nem volt ez másképp 1944. október 15-16-án sem, amikor is a honvédség, illetve az egész politikai-katonai felső vezetés kudarcot vallott. Azzal, hogy 1944. október 15-16-án, az utolsó, talán még valóban reális lehetőség is meghiúsult a háborúból történő kiválásra, Magyarország második világháborús, illetve háború utáni sorsa, megítélése megpecsételődött. A magyar honvédség nem tudta betölteni, vállalni azt a szerepet, amelyet az antifasiszta koalíció oldalára átállt királyi Románia, illetve Bulgária hadserege vállalt, tudniillik a nemzet becsületének megvédését a jövő nemzedéke előtt. Hogy a kudarcra ítélt „kiugrási kísérlet” hova vezetett, arra példák tucatjait lehetne felsorolni. Részben ennek következtében lettünk „utolsó csatlós” , „bűnös nemzet” , „kilencmillió fasiszta országa” , e miatt nem sirathattuk el halottainkat évtizedeken keresztül. Gosztonyi Péter, ezt a kérdést már nem vizsgálta munkájában, túl is mutatott volna ez, könyve célkitűzésein, de a magyar honvédség tábornoki és tisztikara tagjainak 1945 utáni sorsáról rajzolt plasztikus kép felvetheti az olvasóban az általam előbb már említett kérdést (is). Ha a magyarországi olvasó hozzájut és kezébe veszi e két, röviden bemutatott könyvet, bizonyára találkozik bennük olyan állításokkal, adatokkal, tényekkel, amelyekkel eddigi ismeretei birtokában vitába szállna. Ismertetésemben azonban nem azokra a valós - vagy csak általam vélt? - tévedésekre, adatbeli hibákra igyekeztem rámutatni, amelyek nemcsak külföldön, de Magyarországon kiadott munkákban is előfordulnak, hanem arra az új szellemre, amely a nyugaton élő magyar kutatók munkáiban egyre többször jelentkezik: tárgyilagosság, tiszta tudomány, politikai pamflettek helyett; ezt a törekvést csak dicsérni lehet! Ne azt keressük ilyen esetekben egymás munkáiban ami el- vagy szétválaszt bennünket, hanem azokat a tényezőket emeljük ki, amelyek összekötnek valamennyiünket. Ha ezt az utat választjuk, nyugodtan vitázhatunk; van miről! (R u d o lf Trofinek, M ünchen; Katolikus Szemle kiadása. Róm a.) SZ A K Á L Y SÁNDOR 83 �MŰTEREM M EN YH ÁRT LÁSZLÓ Az „ismeretlen” Szalay Lajos „A z én világnézetem és rajzaimnak a világnézetem ből fakadó természete m indig nehezítette azt, hogy tényleg nemzetközi rangra em elkedhessek - nyilatkozta hét éve, a Nemzeti Galéria-beli kiállítása alkalmából hazalátogató Szalay Lajos. - . . . nem is olyan régen bementem egy művészhez, aki A m erika vezető művészei közé tartozik. Letettem elé a Genezist. A z illető m egkérdezi: »Ö n az, aki ezt rajzolta?« Igen. »Mi baj van önnel? . . . Hogy lehet az, hogy ön ekkora művész, és én még nem ism erem ? M it csinált ön ahhoz, hogy ez a könyv mihozzánk nem jutott el? . . . N em tudok önnel foglalkozni, mert nem tudom, mi van a háta mögött ennek az érthetetlen sikertelenségnek..« É n tudom. É s ezzel jobb, ha be is fejezzü k" - zárta le ke- serűen a beszélgetést az akkor 71 éves mester. (Művészet, 1980/9. 6. o.) Nos, ne elégedjünk meg azzal, hogy csak az érintett véli tudni, mi „baj” van vele. Vegyük föl az eldobott kesztyűt, s kíséreljük meg kinyomozni, tényleg mi húzódik meg annak hátterében, hogy sem a hazai, sem a nemzetközi értéktőzsdén és műpiacon mindmáig nem a rangjához, a vállalt és teljesített feladatához mérten jegyzik őt, hiszen a több évtizedes külföldi tartózkodása szerinte - néhány ismert pályatársához képest - inkább csőd, ami pedig az itthoni szerepét, közvetett-közvetlen hatását illeti. . , ő mindenesetre megtette a magáét, a neki kiszabott, tőle telhetőt. „ 1 941-ben Kassák Lajos előszavával kiadott hatvan rajzban feladtam a kérdést, sokat meg is oldottam. D e a hajnali derengésben is világosan látó könyvemet a konjunktúra delén kukorékoló kakasok rikácsolása elhallgattatta’ ’ — írja New York- ból egy 1979-ben keltezett levelében. Persze, amikor ilyen kényes-kínos kérdések feszegetésébe kezdünk, azt a magyarázatot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vajon nem a művész önértékelése hibádzik, s esetleg többre, kiemeltebb rangra tart igényt a művészet Parnasszusán, mint ami kijár neki. E föltevés látszólagos igazságát erősítheti az a tény is, hogy végső soron, soha senki nem vonta kétségbe Szalay szinte páratlan rajzkészségét, s a kollégák (például Picassó), a kritikusok szerte a nagyvilágban és nálunk is mindig elismeréssel adóztak neki. Igy volt ez 1984-ben, a Vigadó Galériában kialakított, három évtized termését reprezentáló 145 db rajza kapcsán is. (Külön is érdemes megemlíteni korábbról Láncz Sándor két, rendkívül elmélyült, értő tanulmányát: Művészet, 1963/5. és 1967/9.). Mégis úgy érzi, őt még mindig nem fedezte föl senki, s hogy az életműve, személyes sorsa szempontjából leglényegesebb kapuk nem nyíltak meg előtte, „m ert a kü lfö ld olyan mérhetetlen féltékenységgel vigyáz bizonyos pozíciókra, mint ahogy itt vigyáznak” . Már enynyiből is azt hihetnőnk, hogy az idős mester üldözési mániában szenved, hiszen rögeszmésen célozgat valamilyen nemzetközi összeesküvésre, ami ellene, művészeti eredményei elhallgattatására irányul. 89 �1935-ben fejezte be a képzőművészeti főiskolát, és 1941-ben, a Nemzeti Szalonban már néhány pályatársával közösen gyűjteményes tárlatot rendez, 42-ben pedig egy K á lla i E rn ő vel folytatott beszélgetésben (Magyar Csillag) szenvedélyesen kikel a honi művészet „úri semlegessége” ellen. Az ebben az időszakban készített rajzai többsége semmi kétséget nem hagy afelől, hogy milyen világnézeti alapról szemlélte és milyen valóságértelmező módszerrel jelenítette meg a természeti-társadalmi állapotokat (M eghalni rettenetes , 1939; Pihenő zsákhordó, 1940; Proletárok, D öbbenet, 1941 stb.). Az általa fölvállalt eszmei-művészi programnak eleve semmi esélye sem lehetett a sikerre, mint ahogyan az elnyomottakat, a mindenkori dolgozó-gondolkozószenvedő-megalázott embert a jövő embereszményének tekintő és ennek megfelelően ábrázoló D erkovits, N agy István sem számíthatott ezért megkülönböztetett elismerésre. Tőlük tételesen idegen volt a „mi és ők” alapállás. Ezért nem vállhattak népszerű művésszé, legföljebb az értéketminőséget azért éles szemmel fölismerő magánmecénások kiszolgáltatottjaivá. Művészetük és egyben Szalay fogadtatását lényegbevágóan világítja meg D ési Huber N agy lstván-é rtékelése: „H a szabad ezt a szót használni : magasabb igazságtalanság érvényesült vele szemben. A társadalom nem elfo gultságból, vagy é p p ’ rosszhiszemű gyűlölködésből, hanem a dolgok természetéből volt igazságtalan hozzá. N agy István nem úgy látta a népet, ahogyan az élet napos o l dalán levők, fénytől elkápráztatott szemei látták. Ő a társadalom fö ld alatti tájait kereste föl. . . ezért a döbbenet, a visszatetszés, majd az elzárkózó közöny". (A művészetről, Bp. 1959. 79-83. o.) Ez a kor eredendően viszolygott minden olyan vizuális programtól, amely 90 �nemcsak a szemnek - akarom mondani: a potenciális vásárlónak, műélvezőnek - oly’ kedves és színes, klasszikus, a reneszánsz óta általánosan elfogadott és szigorúan számon kért, kiváltképp ábrázolhatónak vélt érzelmi-hangulati festői, grafikai témákat jelenített meg, hanem - horribile dictu gondolati (például természet- és társadalomtudományos) elemekkel merészelte meg terhelni a képet. A gondolat pedig - mint tudjuk - minden olyan korban (pontosabban: társadalomban), amelyben a természeti-társadalmi valósággal szemben az igazi legitimációt nélkülöző manipuláció folyik, veszélyes lehet. Mert mit is akart Szalay? Mindenekelőtt szilárdan hitte, hogy a kommunizmus és annak művészeti-műveltségi kánonja, a szocialista realizmus az eszme és a képi nyelvrendszer vonatkozásában egyaránt egy egynemű társadalom, ha úgy tetszik, egy egynyelven beszélő, szerves, dinamikus mű és közönségkapcsolat megteremtéséhez vezet el. Úgy érezte, ennek kimunkálásában neki és generációjának kitüntetett feladata és küldetése van. Annál is inkább, mivel a művész is a társadalom része, egyszersmind eltartottja, elemi kötelessége hát, hogy érthető nyelven közölje azt az üzenetet, amit ő speciális képességei folytán a létezés misztériumából összetettebb, mélyrehatolóbb megközelítéssel elles, megtud vagy megsejt. Ennek érdekében pedig olyan komplex valóságmagyarázó, -megjelenítő apparátust dolgozott ki, illetve fedezett föl újra (vő. népművészet), amely szűkebb-tágabb, külső-belső világunknak érzékszerveink által közvetlenül megtapasztalt és tudatosított négy dimenziója közül az idődimenziót is egyenrangúan juttatja szóhoz az észleleteknek a művészet sajátos közegébe való átemelése során. Ezáltal ugye, ez nem szorul külön bizonyításra - az így leképezett, megrajzolt üzenetek mindenképp nagyobb távon bizonyulnak maradandóaknak, mivel töményebbek, magasabbrendűek és nem utolsósorban mindnyájunkat gazdagítóbbak, mint az ebben a korban is oly’ végzetes dominanciájú, az idődimenziót annak rendje és módja szerint nagyvonalúan kirekesztő, egypillanatú zsánerképek. Egyszerűen azért, mert az ilyen valóságidéző metódus nem esik a valóság művészi vagy természettudományos tükrözésének kilátástalan alternatívájába, e napjainkig kísértő, az oktatási-érvényesülési-műbírálati gyakorlatban oly’ sok alkotói pályát kisiklató, jellegzetes áldilemmába. Szalay Lajosban a magas kultúrák, a népművészet és a reneszánsz kimagasló óriása, Leonardo példáján keresztül rögződött az az elkötelezett ars poetica, hogy a tudomány (valamint a bennünk digitálisan kódolt írott és beszélt nyelv), illetve a művészet (valamint a bennünk analógiásan kódolt képek) csak egymást kölcsönösen áthatva, kiegészítve szolgálhatják az embert a valóság felszín alatt munkáló, lényegi vonásainak kifürkészésében, kutatásában. „ Azért vagyunk ezen a világon, hogy X-et megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk — vallja Szalay. — X-et m indig más értékkel helyettesíthetjük be, de a lényeg m indig ugyanaz: szolgálatszerű keresése a valóságnak." És az igazságnak - tegyük hozzá rögvest. Nos, ennek a törekvésnek - az ismert történelmi-társadalmi-gazdasági okok miatt - a diadalra vitele 1945 előtt eleve kudarcra volt ítélve. S utána? Sajnos, - minden remény és meghirdetett irányelv ellenére - akkor is. Csak szónokolni, vitatkozni lehetett ugyanis a szocialista realizmusról, de, hogy annak hiánytalan gyakorlati megvalósítása milyen következményekkel jár a forma-tartalom-funkció megbonthatatlan hármas egységére névze, azt az 50es évek vulgáris materialista, voluntarista kultúrpolitikája és az indokoltindokolatlan gyanakvásokkal, polgári előítéletekkel-beidegződésekkel, képességbeli hiányosságokkal, partikuláris érdekekkel stb. jócskán megterhelt mű91 �vésztársadalom akarva-akaratlan nem vette tudomásul. A hatalomnak, a művészszakmának és a múlt öröksége folytán kulturálatlan közönségnek egyaránt kényelmetlen lett volna az átprogramozódás egy, a korábbitól gyökeresen különböző vizuális nyelvezetre. Jóval egyszerűbb és minden bizonnyal történelmi szükségszerűség volt az egypillanatú zsánerkép szűkös, ám annál könnyebben ellenőrizhető keretei között pusztán a díszleteket, a hősöket, a témákat és a címeket megújítani - hiszen minderre már oly’ hatásosan bevált minták és előképek álltak rendelkezésre - , minthogy a keretek szétfeszítésével egyetemessé (másként fogalmazva: a szó igazi és nemes értelmében), internacionálissá tágítsák a képmezőt, illetve az előtte-mögötte meghúzódó életteret. Pedig - Szalay szavaival - „mindössze” nem lerajzolni, hanem megrajzolni kellett volna a valóságot. Ám a két cselekvés között - a magyar nyelv sajátos ragozó technikája következtében - nem csupán igekötő-változásról van szó. Egy világ választja el a kétféle megközelítést. Ezért van az, hogy Szalay rajzaiban, a vonal nem a leírás, az elmesélés eszköze, hanem a fölidézett látványban az alkotóval együtt aktívan részt vevő drámai cselekvés maga. Vagyis - ismét nyelvtani hasonlattal - az ábrázolt a főnév, amelyet úgy ragoz, cselekedtet, „mintha egy ige éppen gyötörné” . Ragozza tehát a vonalat, méghozzá azzal a tudatos-ösztönös eltökéltséggel, hogy ezáltal belőle minden irodalmi vagy illusztratív áttétel nélkül, közvetlenül egy (már és még) elfelejtett képíró logika szerint generáljon értelmes és tartalmas vizuális közléseket. Ez a deklinációra, agglutinációra épülő képes beszéd - amely a háború előtt nem volt elszigetelt jelenség (gondoljunk csak Andrássy Kurta Jánosra, K erényi Jenőre, Lajos Ferencre, Szabó V ladim irre és Tóth M enyhértre ) - ugyanakkor bizonyos esetekben öncélúvá is teheti a ragozást, ha - képletesen szólva - a vonal az egyik végével nem a valóságos látványra támaszkodik. Ezért is ragaszkodik Szalay oly’ következetesen a realizmushoz. Ha azonban ez az organikus kötődés biztosított, akkor a kétdimenziós képfelületen feltűnő valóságvetület nem egy valamely tetszőlegesen kiragadott pillanat dekoratív metszete, vonalhálója, dilettáns firkája, naturalista pillanatfelvétele vagy montázsa, hanem az időben egymást követő, par excellence lényegesnek látott-tudott összes létmozzanat egymásra íródó, szüntelen ide-oda áramlást mutató folyamatábrája, nyomvonala lesz. „De az is nyilvánvaló, hogy az ilyen nyomvonalak - az ilyen típusú valóságidéző közegben - a szó szoros értelmében is vonalak képében kell, hogy megjelenjenek, továbbá, hogy ezek a vonalak ilyenkor nem egy-egy tárgy vagy éllény egy-egy adott pillanatban látható képét fogják körülabroncsolni, fixálni, hanem a kire-kire leginkább jellemző mozgáslehetőségek tartományát fog­ ják rendre bemérni, szemlélhetővé tenni - írja Pap Gábor. - Vagyis végső soron létformahatárokat jelölnek, s így futásuk-kanyargásuk az egymásnak feszülő létformák küzdelmeiről az idő függvényében is képes tudósítani bennünket” . (Forrás, 1978/12. 90. o.) Hogy a szemlélhetetlen világegészről szemlélhető műegészet adó vonalragozással közvetíthető, létfontosságú információk valóban eljussanak a feladótól a címzetthez, annak Szalay szerint is számos föltétele van: „a művész pontosan hallja az üzenetet, szabatosan fordít meg, hogy a társadalom is jól beszéli az üzenetet fogadó nyelvet. Legalább három hibaforrás okozhatja a zavaro kat. . . Lehet, hogy a művész nem hallja tisztán az üzenetet, vagy nem hagyják tisztán hallani, lehet, hogy nem fordít szabatosan, mert nem tud, vagy nem mer, és lehet, hogy a társadalom nem érti a fordítást, mert műveletlenségből vagy félelem ből nem beszéli az igazság nyelvét. Bárm i okoz- 92 �za is a rövidzárlatot, vagy téves kapcsolást, a szocialista realizmus rangos k ifejezés . . .'' (Részlet a művésznek egy leveléből.) Ehhez csak annyit tennék hozzá: az sem mellékes, hogy a közösség megfogadja-e a mű útmutatását, és képes, hajlandó-e annak megfelelően rendezni jövőbeni életét. Mai viszonyaink közepette, azt hiszem, célszerű volt részletesebben is megindokolni, miért védelmezi Szalay mindmáig a szocialista realizmusba rejlő lehetőségeket. Arról ő végképp nem tehet, hogy az említett hibaforrások századunkban együttesen és külön-külön is kisebb-nagyobb hatásfokkal, nálunk éppúgy, mint másutt akadályozták a szerves információtárolást és -továbbítást. Remélhetőleg már az eddigiekből is világos: az ő szocialista realizmusa nem tévesztendő össze az indokoltan-indokolatlanul igencsak lejáratott „szocreállal” . Az elnevezéssel ugyanis önmagában semmi probléma, amennyiben eléggé összetetten, tágasan, a múlt-jelen-jövő perspektívájában értelmezzük. Szocialista tudniillik a világnézete és realista a valóságinterpretálás módozata szerint. Ugyan, mi kivetnivaló van akár az egyikben, akár a másikban? A gyanúját is szeretném elkerülni azonban annak, hogy az Amerikában élő grafikus ürügyén valamiféle ultrabalos irányzatot akarok visszacsempészni az éppen egészen más előjelű, de ugyancsak dogmatikus irányzatoknak is hódoló művészeti életünkbe. Ám nem lehet elmenni a mellett, hogy Szalay vajon miért mindig figuratív nyelven fogalmazza meg üzeneteit, noha az ő figuratív művészete korántsem antiabsztrakt, hiszen sohasem csinált tájképet vagy csendéletet. A magyarázat művészete eredendő emberközpontúságában, illúziómentes optimizmusában és az úgynevezett látva láttatásban rejlik, aminek az ő esetében végül is mindig oka van. Méghozzá az az oka, hogy szeretné levezetni a benne élményei hatására felgyülemlett feszültséget, akkor, amikor az a maga eruptív voltában jelentkezik. „E zért választottam kifejezőeszköznek a rajzolást, mert az aránylag rövid idő alatt befejezhető rajz lehetővé teszi, hogy a bennem levő oki feszültség kitartson addig, amíg kifejezem magam. M ihelyst ez a feszültség megszűnik, abban a pillanatban kiderül, én talán a világ egyik legrosszabb rajzolója v a g y o k . ..' S folytassuk csak Arthur Schopenhauerrel a művésznek ezt az „önleleplezését” ! ,, . . . a világ és a dolgok ama tisztán objektív felfogása, amely mint ősmegismerés minden művészi, költői és tisztán filozófiai koncepciónak alapja, úgy objektív, mint szubjektív okoknál fogva, csupán ideig-óráig való, mert egyrészt a hozzá szükséges feszültség nem tud kitartani, másrészt a világ folyása nem engedi, hogy mint Püthagorasz meghatározása szerint filozófus, nyugodt és részvétlen nézők maradjunk benne, hanem mindenkinek vele kell ágálnia az élet nagy bábszínházában, és majdnem mindig érzi a drótot, amin át ő is összefügg vele, és amellyel őt is mozgásba hozzák” . (Parerga és Paralipomena, Bp. 1925. IV. k., 147. o.) Néhány illusztrációtól és krokitól eltekintve Szalay csak akkor nyúl tollhoz, ceruzához, ha ez a feszültség, a valóság felszínre törekvő szívhangjai mintegy kényszerítik erre. Vagyis külső megrendelésre képtelen dolgozni. Ezért eleve alkalmatlan lett volna a „szocreál” szembelógó naturalizmus igényének a megalkuvó kiszolgálására. De ugyanígy alkalmatlan a klasszikus műkereskedelem finoman fogalmazott-alkalmazott presszióinak a teljesítésére is, bármilyen anyagi sikerrel kecsegtessen is az. Pedig a látszólag absztrakció nélküli figurativitása mindkét feladatra majdhogynem alkalmassá tette volna, ha történetesen itthon marad, vagy ha elfogadja a műkereskedelem játékszabályait. Művészete figuratív abban az értelemben, hogy például a Genezisben A világosság és a sötétség teremtése című rajzán az egyiptomi és 93 �94 �a görög mitológia jelképeit, attribútumait, a kozmikus mozgásokat megszemélyesítő élőlényeit rendeli egymás mellé. Vajon mennyiben tekinthető azonban absztraktnak vagy figuratívnak a napkorongba írt szem (jelentéséről már nem is beszélve)?! Egy bizonyos, abban a korban ezek a szimbólumok hozzátartoztak a mindennapok valóságához, mert egyetemesebb összefüggések kimondására voltak alkalmasak. Ma, ha többé-kevésbé sejtjük is a jelentésüket, nem tudunk mit kezdeni velük, mert úgy tetszik, nincs szükségünk ilyen összefüggések tudatosítására. Művészetünk hellyel-közzel, különösen az úgynevezett avantgarde művészet az elnémult jelek birodalma. Hogy Szalaynak Nyugaton nem sikerült „befutnia” , annak két okát említeném még ezúttal. Egyrészt: kinntartózkodása egybeesik a kérészéletű és szerfölött részleges érvényű artok, izmusok árfolyamának hihetetlen magasságokig való mesterséges fölverésével, másrészt a Kelet-Európából egészségügyi okokból Amerikába vándorló művész soha nem adta föl (el) szocialista világnézetét és a hazája iránt érzett szeretetét. Sőt. 1960-ban például az 1956os magyarországi eseményekkel kapcsolatos rajzai miatt Aargentínából is távozni kényszerül, ahol előbb a tucamani egyetem professzora, majd a Buenos Aires-i képzőművészeti főiskola tanára volt, ahol mint az argentin rajzművészet megteremtőjét tartották számon. Elég, ha közülük a Békéscsabán 1979-ben kiadott albumában megtekintünk néhányat (Á llatok, Bevégeztetett, Pap), és azonnal megértjük, miért lett a befolyásos, elvakult magyar emigráció körében persona non grata. A figurativitása leplezte le egyértelmű állásfoglalását a humánum mellett, ami akkor, ott nem volt valami politikus tett. Realista stílusából azonban más hátránya is származott, amiről egy levélben így ír: „. . . még a figuratívon belül is különösebben a régibb rajzaim témái és a grafikai epiderm isz bizonyos viszolygást váltott ki, mert a csak egy csoport számára szabadalmazott szenvedést általános érvénnyel és felelősséggel ábrázoltam, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. M ivel az őszinteség egyre tilosabbá vált, és egy k i nem mondott, de kegyetlen éberséggel betartott eskü kényszeríti az idők tanúját, hogy igazat soha, semmi körülm ények között ne valljon, én is művészi dezertálásra kényszerültem. Az absztrakció szintén menekülést jelentő tettenkaphatatlansága helyett, az ugyancsak veszélytelen klasszikus téma- és form avilágába. A teherbeeséstől rettegő világ ilyen művészi nyalogatása perverz grafikai formalizmust okoz még nálam is, akit pedig a trampli parasztság véd egy kicsit a nyalkaság vitézkötéses kaligráfiájától.” Az 1986-ban New Yorkban kiadott, Szalay főművének számító Genezis ezeknek a fölismeréseknek a jegyében született. A benne sorjázó rajzok a Biblia ószövetségi részére, az emberré válás küzdelmesen szép történelmi fonalára felfűzött gyöngyszemek. Ennek a füzérnek a teremtés létárama által átjárt minden egyes darabja visszavezethető az egyetemes kultúra Szalay látókörébe bekerült - valamely csúcsteljesítményére: a prehisztorikus korok csontkarcolataira, sziklavéseteire, barlangrajzaira, a magas kultúrák és a népművészet egyes műveire, műegyütteseire, különböző típusú jelhalmazaira. Még akkor is, ha a téma aktualizálása, profanizálása miatt ezeket olykor korszerű jelmezbe öltözteti. Megkockáztatom: ha netán valamilyen társadalmi-természeti katasztrófa után csak a Genezis maradna hírmondónak, hogy volt egyszer egy emberi civilizáció, belőle még mindig jó hatás- 95 �fokkal visszakódolható volna egyfajta organikus létforma. A képírás jelei ugyanis éppen azon tulajdonságuk által válnak mindenkor egyforma esélylyel megfejthetőkké, hogy szerves kapcsolatot létesítenek az univerzum makrokozmosza és az ember mikrokozmosza között. Végezetül: „ É n mindenesetre megtettem a nekem kiszabott, tőlem telhet ő t . . . feladtam a kérdést, sokat meg is oldottam ” - jelenti ki Szalay. Nem ismerős valahonnan ez a magabiztos, elhivatott önértékelés? De bizony, Csontvárynál olvashatunk hasonlókat. Anélkül, hogy Szalay és Csontváry életműve, egyetemes művészettörténeti jelentősége közé minőségi egyenlőségjelet akarnék tenni, néhány lényeges rokonvonást a további Szalay-kutatás során nem volna minden tanulság és nyereség nélkül kimutatni. Például azt, hogy Szalay is - a nagy elődhöz hasonlóan - rajzai összességével akarja megváltani, megújítani, jobbítani a válságba jutott emberiséget, hiszen nyomatékosan hangsúlyozza: nála az egész életmű alkot egységes gondolatiképi rendszert. Szalay is a teremtővel, azzal a bizonyos X-szel társalog alkotás közben, az vezeti a kezét, csakúgy, mint Csontváry esetében, akit az az ominózus kinyilatkoztatás arról győzött meg, hogy a v ilágteremtő hatalommal áll összeköttetésben, „am it mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyrem egy” . Mindez hallatlan felelősséget, rendíthetetlen hivatástudatot és etikusságot ró az alkotóra, egyszersmind meg is kíméli attól, hogy az emberiség, az ember tragikus, vagy komikus létállapotán kajánul, kívülállóan ironizáljon. Márpedig ez a hozzáállás kortársművészetünkben - mely oly’ előszeretettel adja oda magát az öncélú formai-tartalmi játszadozásoknak és a világot, az embert reménytelennek tartó, megvető világnézeteknek, életérzéseknek legföljebb csak ideiglenesen számíthat visszhangra, követésre. Így aztán például az 1970. évi Dózsa György-emlékkiállítás alkalmából a Nemzeti G alériában, a mester mellé felsorakozó fiatal, tehetséges grafikusok lelkesedése is hamar lelohadt. Szalay Lajos azóta is meglehetősen magányosan ragozza megszállottságában vonalbarázdáit a senki földjén, szimptomatikus példájaként egy, a saját egyéni életútját mérlegelve talán rosszkor született, küldetéses látnok kényszerű sorsvállalásának. Némi vigaszul szolgáljon számára, hogy ezt az elhagyott terepet olyan művészek nyomdokaiban vagy társaságában művelheti, mint Csontváry, Nagy István, Tóth Menyhért. . . Egyszeri és megismételhetetlen géniuszuk munkálkodásának gyümölcse remélhetőleg előbb-utóbb maradéktalanul beérik. Nincs szó tehát Szalayval kapcsolatban semmiféle „összeesküvésről” , csupán - Dési Huber szavaival - a dolgok természetéről. S ne legyünk maximalisták tisztelt Képíró Mester! Ha összemérve az önével e föld igazi avantgarde munkásainak, K őhordó inak fogadtatására, művészetük társadalmiasítására gondolunk az életünkben, itthon azért már valami történt.. . M EN YH ÁRT LÁSZLÓ 96 �E számunk szerzői docens (Salgótarján); F o d o r A n d rá s költő (Bp.); F rá te r Z o ltán irodalomtörténész (E L T E , Bp.) G u b csi L a jo s közgazdász (Bp.); H o dossy G y u la költő (Érsekújvár, Csehszlovákia), H orpácsi Sándor kritikus (Miskolc); Já n o sy István költő (Bp.); G . K o m oróczy E m ő k e irodalomtörténész (E L T E , Bp.); K rau sz T iv a d a r költő (Bp.); M ajo r O ttó író (Bp.); M e n y hárt László, a Művészet rovatvezetője, (Bp.); M észáros O ttó költő (Csehszlovákia); M ezey K a ta lin költő (B p.); Petőcz A n d rá s költő (B p.); Praznovszky M ih ály, a Palócföld főszerkesztője (Salgótarján); Szakály Sán dor történész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Bp.); T and o ri D ezső író-költő (B p.); Cs. V a r ga István irodalomtörténész (Eger). Bacskó A Nógrád Megyei Tanács VB. művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: PRA ZN O V SZK Y M IH Á L Y A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELN Ö KE: D r. H o rváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: C sík P ál D r. Fan csik Já n o s Füzesi István D r. K a p ro s M árta D r. N ém eth Já n o s István D r. T a m ásk o vics N á n d o r V in cze Ján os P iroska főiskolai A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: D r. Bacskó Piroska C zinke F eren c K ovács Anna T ó th E le m é r P á l Jó z s ef szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386 Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F v .: Kelemen Gábor igazgató. 87.47608 N. S. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzle­ teiben és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1. 1900 - közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 2 1 5-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m őr z ü n k I S S N . O 5 5 5 - 886 7. I n d e x : 2 5 - 9 2 5 m eg is n e m k ü ld ü n k v is s z a . �Á ra: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/493892a4c86ee56cd8639ce159b78f8b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika